Skip to main content

Full text of "Földtani közlöny"

See other formats 


3 1924  062 


^18  177 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

NiíGYEDÉVI  FOLYÓIRAT 

KIADJA 

A MAGYARHONI  FÖLDTANI  TÁRSULAT 

EGYSZERSMIND 

A M.  KIR.  FÖLDTANI  INTÉZET  HIVATALOS  KÖZLÖNYE 

PAPP  KÁROLY  ELNÖK 

KÖZREMt'KÜDÉSÉVKL  SZERKESZTIK 

DR.  HORUSITZKY  FERENC  és  DR,  BARTKÓ  LAJOS 

A TÁRSULAT  TITKÁRAI 

HETVENEDIK  (LXX.)  KÖTET  1940 

TIZENHÁROM  TÁBLÁVAL  ÍS  HATVANHÁROM  ÁBR.ÁVAL 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

(GEOLOGISCHE  MITTEILUNGEN) 

ZEITSCHRIFT  DÉR  UNGARISCHEN  GEOLOGISCHEN  GESELLSCHAFT 

ZUGLEICH 

AMTLICHES  ORGAN  DÉR  KÖNIGL.  UNGaR.  GEOLOGISCHEN  ANSTALT 

UNTER  MITWTRKL-NC 

DES  PRÁSIDENTEN  DR.  KARL  von  PAPP 
REDIGIERT  VON 

DR.  FR.  HORUSITZKY  und  DR.  L.  BARTKÓ 

SEKRETÁRE  DÉR  GESELLSCHAFT 

I 

SIEBZIGSTER  (LXX.)  BÁND  1940 

MIT  13  TAFELN  UND  63  FIGUREN 


BUDAPEST.  1940. 

A .MAGYARHONI  FÖLDTANI  TÁRSULAT  TULAJDONA 
EIGENTUM  DÉR  UNG.  GEOLOGISCHEN  GESELLSCHAFT 
BUDAPEST,  VIII.,  MÚZEUM-KŐRÚT  4. 


TARTALOMJEGYZÉK. 


I.  BMLÉKBESZÉDEK. 

Kreybíg  Lajos  dr.;  ‘Sigmond  Elek  emlékezete,  (arcképpel.) 
Lóczy  Lajos  dr.;  Taeger  Henrik  emlékezete,  (arcképpel.  — 
Papp  Károly  dr.:  Megemlékezés  ellu'inyt  választmányi  tagja- 
inkról. Böhm  Ferenc  (1881 — 1940)  emlékezete.  Az  V.  sz.  mel- 
lékleten arcképpel.  — ■ — — — — — — — — 

Rozlozsnik  Pál  (1880 — 1940)  emlékezete.  Az  V.  sz.  mellékleten 
arcképpel.  — — — — — — — — — — 

Dr.  Weszelszkg  Gyula  (1872 — 1940)  emlékezete.  A VI.  sz.  mel- 
lékleten arcképpel  — — — — — — — — — 

Papp  Károly  dr.:  Megemlékezés  BÖckli  János  volt  elnökünk- 
ről, születésének  100  éves  fordulóján.  A 25 — 27.  ábrákon  3 

fényképpel.  — — — — — — — — _ 

Papp  Károly  dr.;  Sajókelyi  Frigyes  (1848—1940)  volt  titkár  és 
választmányi  tag  emlékezete.  A 28.  ábrán  két  fényképpel.  — 

II.  ÉRTEKEZÉSEK. 

1.  Cholnoky  Jenő  dr.:  A futóhomok  elterjedése.  A 29 — 55. 

ábrákkal.  — — — — — — — — — — 

2.  Fér  e nézi  István  dr.;  Oligocén  és  miocén  üledékeink  elha- 

tárolásának kérdése  — — — — — — — — — 

3.  Földvári  Aladár  dr.;  Az  eplényi  áttolódás  a Bakony- 

hegységben.  A 15 — 24.  ábrával.  — — — — ^ — — — — 

4.  Jaskó  Sándor  dr.:  A Rima  és  Tárná  közének  oligocén  ré- 

tegei és  kövületei.  Az  5G.  ábrával  és  a VIII— XIII.  táblákkal. 

5.  J u g 0 V i c s Lajos  d r.:  Az  északcelebeszi  Gorontalo  grano- 

dioritja.  A 11 — 14.  ábrával  és  2.  táblázattal.  — — — — — 

6.  Kőrössy  László:  Az  ábaúj-torna  megyei  Hernádzsadány 

környékének  földtani  leírása.  Az  1 — 9.  ábrával.  — — — — 

7.  vitéz  Lengyel  Endre  dr.:  Fajdváltozatok  zúzókövoi  ás- 

vány- kőzettani  szempontból.  Az  57 — 58.  ábrával.  — — — 

8.  S c h m i d t Eligius  Róbert  dr.:  A tiszántúli  földígázkév- 

dés  mai  állása.  A IV.  sz.  melléklettel  és  a 10.  ábracsoporttal. 

9.  S z a 1 a i Tibor  d r.:  A dunántúli  miocén.  A ,VII.  táblával.  — 

10.  Szűcs  Mária  dr.:  Kordicrit  tartalmú  zárvány  a pilismaróti 

amfibol-andezitben.  Az  59 — 63.  ábrával.  — — — — — ^ — 

11.  Vitális  Sándor  dr.:  Földtani  megfigyelések  a salgótar- 

jáni szénmedencében.  Az  1.  szövegközti  ábrával  és  az  L,  II. 
táblamelléklettel.  — — — — — — — — — — 

III.  IRODALOM  ÉS  ISMERTETÉSEK. 

Ribliographia  Geologica  Ilungarica  1938.  — — — — ^ — — — 
Mauritz  Béla  d r.;  A természet  világa.  Isin.  Jaskó  S.  dr.  — 
Vv"  i n k 1 (í  r Hermádon:  G(“ologischer  Führer  dui’ch  das  Tertár 
und  Vulkáni  and  des  Stcierischen  B(*ckens.  Ismerteti:  Sza- 
deczky  K.  E.  — — — — — — — — — 

Gaál  István  d r.;  A föld  és  az  élet  története.  — “ “ ~ “ 

lieunig  E.  dr.:  Leben  dér  Vorzeit.  Ismerteti  Bartkó  Lajos  dr. 

IV.  GEOLÓGIAI  ESEMÉNYEK. 

Az  íparügyi  minisztérium  bá-nyaszati  szakosztályának  működése 
az  1939.  évben.  — — — — — — — — — 

Geofizikai  kutatások  — — — — — — — — 

IJarlangkutatások  — — — — — — — — — 

A m.  kir.  földtani  intézet  munkássága  az  1939.  évben  _ _ — 


oldali 

8 

1 

157 

159- 

161 

24á 

254: 

258 

22 

176 

294 

Ifvl 

83 

317 

IIW 

186 

331 

12 

43 

194 


195 

338 

341 


36 

37 

37 

38 


V.  TAJJSrLATI  ÜGYEK. 


Esterházy  üál  liereey:  levele  a társulat  elnökéhez.  — — — 23 

\' e II  (1  1 .\  l a (1  á r d r.  elnöki  niefíiiyitó  beszéde  a Mafíyurhoni 

Földtani  Társulat  kilenevenedik  közfíyülésén  1940  febr.  lá-én  24 

Fapp  Ferene  d r.  elsötitkár  .jelentése.  — — — — — — — 31 

Körössy  László;  A Hidrológiai  Szakosztály  .jelentése  — — 35 

Fapp  Károly  elnöki  insnyitó  beszéde  az  1940  március  hó  6-áii 

tartott  ünnepi  ülésen.  A Jll.  sz.  mellékleten  2.  fényképpel.  77 


ÜLÉSEK  AZ  1940.  ÉVBEN. 

1.  Jeííyzökönyv  az  1940  március  6-i  szakülésröl.  1.  Papi)  Károly 

elnöki  beköszönte;  2.  Scbmidt  Eli{>ius  Róbert:  A Tiszántnl 
földifíázos  artézi  kútjairól,  Pávai  V'^ajna  Ferenc  és  Lóczy  La- 
jos bozászólásaival;  3.  Vitéz  Ij<*n{íyel  Endre:  Fajdfélék  (Tet- 
ranonine)  zi'izókövei  kőzettani  szempontból.  — — — — — 120 

2.  Jegyzőkönyv  az  1940  április  3-i  szakülésről.  Papp  Károly  el- 

nök és  Zsivny  \'iktor  választmányi  tají  felhívása  a Finn  Ge- 
ológiai Intézet  mefísefiítése  üfryében;  1.  J)r.  Szalai  Tibor  a 


„Dunántnli  miocén"  c.  előadása.  Pávai  Vajmi  Ferenc,  Horu- 
sitzky  Ferene,  Mottl  Mária  és  Sebréter  Zoltán  hozzászólá- 
saival; 2.  Sík  Károly  „Alföldi  talajszelvény  felvételek";  3. 
Kőrössy  László:  „Hernádzsadány  környékének  földtani  vi- 
szonyai* e.  előadása;  Kulhay  Gyula  hozzászólásával.  — — 123 

3.  Jeg:yzőkönyv  az  1940  márc.  6-i  választmányi  ülésről.  — — — 127 

4.  Jefi'yzi  könyv  az  1940  április  3-i  választmányi  ülésről  — — — 130 

5.  Jegyzőkönyv  az  1940  április  17-i  felolvasó  ülésről,  a)  Papp  Ká- 

roly elmik  ödvözlő  beszéde;  b)  Vitális  István  dr.:  „A  szén" 

című  előadása.  — — — — — — — — 198 


6.  Jegyzőkönyv  az  1940  május  1-i  szakülésről.  A)  Papp  Károly 

elnök  üdvözlő  beszéde;  B)  Cbolnoky  Jenő  előadása:  a futó- 
homok elterjedéséről;  C)  Kádár  László  hozzászólása;  D)  Ju- 
govics  Lajos  dr.;  Az  északcelebeszi  Gorontalo  granodioritja 
c.  előadása,  Lóczy  Lajos  dr.  hozzászólásával.  — — — — 199 

7.  Jegyzőkönyv  az  1940  június  5-i  szakülésről.  1.  Földvári  Aladár; 

Az  eplényi  áttolódás  a Bakony  hegységben.  Hozzászólások, 
a)  Telegdi  Róth  Károly  dr.,  b)  Gedeon  Tihamér,  c)  Lóczy 
Lajos  dr.,  d)  Szentes  Ferenc,  e)  ifj.  Noszky  Jenő,  f)  Földvári 
előadó  válasza.  2.  ifj.  Noszky  Jenő;  Adatok  a móri  Csóka- 
hegy geológiájához;  3.  Erdélyi  Fazekas  János:  Hegyszerke- 
zeti megfigyelések  a Balaton  felviddéken.  Hozzászólások,  a) 

Lóczy  Lajos  dr.,  b)  Pávai  Vájná  Ferenc  dr.  — — — — — 203 

8.  Jegyzőkönyv  az  1940  június  12-i  szakülésröl.  1.  Gróf  Teleki 

Géza  dr.:  Adatok  a dunántúli  paleozoikum  tektonikájához. 


Hozzászólások,  a)  Lóczy  Lajos  dr.,  b)  Papp  Károly.  2.  Á szi- 
licei  fennsík  nyugati  részének  geológiája.  Hozzászólások,  a) 

Vig  Gyula  dr.,  b)  Gedeon  Tihamér,  c)  Papp  Károly  elnök 
üdvözlő  szavai.  — — — — — — — — 205 

9.  Jegyzőkönyv  az  1940  május  1-én  tartott  választmányi  ülésről  299 

10.  Jegyzőkönyv  az  1940  július  5-én  tartott  választmányi  ülésről  211 

11.  Jegyzőkönyv  az  1940  jún.  12-én  tartott  rendkívüli  közgyűlésről  213 

12.  Jegyzőkönyv  a Földtani  Társulat  1940  november  13-án  tartott 

ünnepi  üléséről.  I.  Elnök  Csonka  hazánk  fokozatos  bővülé- 
séről. II.  Elhúnyt  választmányi  tagjaink  bejelentése.  III. 
Böckh  János  születésének  100  éves  fordulója.  — — — — 342 

13.  Jegyzőkönyv  az  1940  nov.  13.-i  szakülésröl.  Előadások;  1.  Jaskó 

Sándor:  A Rima  és  Tárná  közének  oligocén  rétegei,  Majzon 
László  hozzászólásával  és  Jaskó  S.  válaszával.  2.  Tasuádi 
Kubacska  András  : A Magyar  Nemzeti  Múzeum  új  őslénytári 
kiállítása.  — — — — — — — — — — — — — — 345 


14.  Jegyzőkönyv  az  1940  december  4.-i  szakülésről.  Előadások:  1. 

Szűcs  Mária;  Kordierit  tartalmú  kőzetzárvány  a pilismaróti 
amfiból-aiidezitbeii.  2.  Bartkó  Lajos:  A Pelsöci  fennsík  föld- 
tani viszonyai.  3.  Kulhay  Gyula;  A háromszéki  földrengés 
földtani  jelenségei.  . — — — — — — — — 348 

15.  Jegyzőkönyv  az  1940  nov.  13-i  választmányi  ülésről  — — — 349 

16.  Jegyzőkönyv  az  1940  dec.  4-én  tartott  választmányi  ülésről  — 353 

INHALTSVERZEICHNIS  DES  SUPPLEMENTS. 

I.  GEDENKREDEN. 

L.  V.  Lóczy:  Erinnerung  an  Heinrich  Taeger  (Mit  Portrait)  — 51 

L.  V.  Kreybig:  Erinnerung  an  Al.  J.  von ‘Sigmond  (Mit  Portrait)  61 
Pr.  K.  V.  Papp:  Erinnerung’  an  Franz  Böhm.  Mit  einer  Fotogra- 

fie  auf  Tafel  V.  — — — — — — — — — — 215 

Erinnerung  an  Paul  Rozlozsnik.  Mit  einer  Fotografie  auf  Tafel  V.  218 
Erinnerung  an  D.  Julius  Weszelszkij.  Mit  einer  Fotografie  auf 

Tafel  VI.  220 

1)  r.  K.  V.  Papp:  Erinnerung  an  den  ehemaligen  Prasidenten  dér 
Ungarischen  Geologischen  Gesellschaft  Johann  Bő  ckh  von 
Nofjysúr  aidasslich  seines  100.  Gebnrtstages.  JNlit  Figuren 

25 — 27.  auf  Seiten  248—251.  — — — — — • — — — 356 

1)  r.  K.  V.  Papp:  Erinnerung  an  F.  Sajóhcli/i  (1848 — 1940)  ehema- 
liger  Sekretar  und  einstiges  Ausscbussmitglied  uuserer  Ge- 
sellscliaft.  Mit  Figur  28.  auf  Seite  255.  — — — — — — 359 

II.  ABHANDLUNGEN. 

1)  r.  Prof  E.  V.  Űholnoky;  Die  Verbreitung  des  Flugsandes. 

Mit  Figuren  29 — 55.  auf  Seiten  260 — 294.  — — — — — — 361 

1)  r.  Prof.  I.  Ferenczi:  Has  Problem  dér  Abgreuzung  dér  Un- 
garischen Oligozánen  und  Mioziinen  Ablagerungen.  — — — 64 

D r.  A 1.  Földvári;  Die  Überschiebung  von  Eplény  im  Bakony 

Gebirge.  Mit  Figuren  15 — 24  auf  Seiten  177 — 184.  — — — 231 
D r.  Al.  Jaskó:  Die  Versteinerungen  dér  Oligoziinschichteu  zwi- 
schen  den  Flüssen  Rima  und  Tárná  (Nordungaru.)  Mit  Figu- 
ren 56.  ariif  Seite  300.  und  mit  Tafelu  VIII. — XIII.  — — — 369 

C r.  I . Jugovics:  Dér  Granodiorit  von  Gorontalo  auf  Nord 

Celebes.  Mit  Figuren  11 — 14.  anf  Seiten  164 — 173.  — — — 2’22 
L.  Körös^sy;  Kurze  Geologische  Beschreibnug  dér  Umgebung 

Hcrnádzsadány  (ITngarn,  Kom.  Abaújtorna.)  — — — — 143 

I)  r.  E.  Lengyel;  Die  Magensteiiu'  dér  Tetraouiden  vöm  minero- 
petrographischen  Standpunkt.  ^lit  57 — 58  Figunm  auf  Seiten 
322—329.  __________  ;573 

I)  r.  El.  R.  Schmidt:  Dór  Gegemviirlige  Stand  dér  Erdgas- 

frage  des  Trans-Tisza  Gebietes.  Mit.  Taf.  IV.  und  Fig.  10.  145 

D r.  T i b.  Szalai:  Das  Mioziin  von  Dunántúl.  Mit  Tafel  VII. 

auf  Seite  194.  — — — — — — — — 232 

I)  r.  M a )•  i a Szűcs:  Cordieriteinschlüsse  im  .\mphibol-.\ndesit 
a:is  dér  Gegend  von  Pilismarót.  Mit  Figuren  59—63.  auf 
Seiten  332- J35.  375 

11  r.  S.  Vitális;  Geologi.sclu'  Beobachtungen  im  Kohh'nbeckí'u 
von  Salgótarján.  Mit  dér  T('.\tfigur  1.  auf  Seite  13.  >ind 
Tafelu  L— II.  ________  61 

irr.  REFERATE. 

1)  r.  B.  M«n  n r i t z;  Die  Welt  dér  Natúr.  Refericrt  von  Dr.  Alexan- 

d(*r  Jdskó.  — — — — — — — — 240 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

Bánd  LXX.  kötet  ^ 1940  január — március.  Heft  1 — 3.  füzet. 


I.  EMLÉKBESZÉDEK. 

TAEGEI?  HENIÍIK  EMLÉKEZETE. 

Irta:  Lóczjj  Lajos  dr. 

Arcképmelléklettel. 

A múlt  évben  ismét  siilyos  {íyász  érte  a magyar  geológiai 
tudományt.  1939.  március  hó  23-án.  örökre  leliúnyta  szemét  a hazai 
föld  egyik  buzgó  kutató.ja:  T a e g e r He  n r i k,  a ^lagyar  Általános 
Köszénbánya  R.  T.  geológusa. 

A Magyarhoni  Föl^ltani  Társulat  önmagát  tiszteli  meg, 
mikor  a magyar  föld  kutatóinak  emlékét  felidézi  és  munkásságuk 
tanulságait  a jövő  számára  megőrzi.  Taeger  kutatá.sai  különösen 
a világhálx)rút  megelőző  időkben  nagymértékben  hozzájárultak 
dunántiild  középhegységeink  hegyszerkezetének  megismeréséliezj. 
ahol  sok  tekintetben  pionir  munkát  végzett.  A Bakonyban  és  .a 
Vértesben  készített  felvételeivel  kortársait  megelőzte  és  tudomá- 
nyos müveivel  maradandót  alkotott.  ]\Iéltó  tehát  arra,  hogy  nevét 
a magyar  föld  geológiai  kutatásainak  történetében  feljegyezzük. 

Taeger  német  állampolgár  volt  és  lelke  mélyén  mindvégig 
hű  fia  maradt  hazájának.  Szivének  melege  azonban  a magyar  rög- 
höz vonzotta  őt.  Rajongója  volt  a magyar  földnek,  különösen  a 
Vértes  és  a Bakony  verőfényes  szép  tájainak,  ahol  annyi  éven  ke- 
resztül dolgozott.  Csak  itt  érezte  igazí'ui  jól  magát.  Több  ízben  lett 
volna  alkalma  hazájában,  vagy  másutt  külföldön  jövedelmező  állás- 
ban elhelyezkednie.  Ö azonban  nálunk  maradt  és  mindvégig  itt 
működött.  Benne  a tudományos  pályatársat  gyászoljuk. 

Taeger  Henrik  1881-ben  született  régi  német  patricius  csa- 
ládból. Nagyanyai  ágon  E h r e n b e r g-nek,  a nagy  természettudósnak 
volt  leszármazottja.  Már  gyermekkorában  vonzotta  öt  a természet 
és  különös  ked\^'el  és  tehetséggel  foglalkozott  térképrajzolással. 
Kiváló  rajzbeli  készsége,  amelyet  a rézkarcok  kiváló  bécsi  mesteré- 
nél. M i c h a 1 i k-nál  fejlesztett,  előnyös  hatással  volt  egész  életére  és 
geológiai  működésére. 

Középiskoláit  Bécsben  kitűnő  érettségivel  befejezvén,  az 
1901 — 1907  években  a Breslaui  Tudományegyetem  filozófiai  fakul- 
tásán tanult,  ahol  természetrajzi  tárgyakkal,  főleg  geológiával  fog- 
lalkozott. Tanárai : M i 1 c h,  H i n t z e,  G ü r i c h és  főként  Frech 
profeszorok  voltak.  1903-ban,  még  breslaui  egyetemi  hallgató  korában 
Magyarországon  folytatott  tanulmányokat,  ahol  réMtvett  az  id. 
L ó c z y L.  által  vezetett  bakonyi  geológiai  kiránduláson.  Az  erdő- 


2 


Lóczy  Lajos  dr. 


borította  kedves  bakonyi  tájak  és  azoknak  érdekes  geolójíiai  felépí- 
tése nagymértékben  lekötötték  a lelkes  német  ifjú  érdeklődését,  aki  a 
következő  évben  tanárának,  Frech  professzornak  ajánlásával  azzal 
a kéréssel  fordult  id.  Lóczy  La  j o s-hoz  jelöljön  ki  részére  a Dunán- 
túli Középhegységben  kutatási  feladatot,  amely  természettudományi 
doktori  értekezésének  tárgyát  képezné.  Édesatyám  a Vértes-hegység 
ríjbóli  geológiai  felvételével  bízta  meg  őt.  A közel  egy  évet  igénybe- 
vevő felvételi  munkát  1905  decemberében  fejezte  be.  1908-ban  „A 
Vérteshegység  Geológiai  viszonyai”  című  munkájával  „Summa  eum 
laude”  eredménnyel  megszerezte  a breslaui  egyetem  doktori  dip- 
lomáját. A következő  é\'ben  a Bécsi  Tudományegyetemen  U h 1 i g, 
Diener,  Ábel  és  Arthaber  professzoroknál  folytatta  geológiai 
tanulmányait,  majd  1909  tavaszán  résztvett  az  akkori  trieszti  zoológiái 
állomás  által  rendezett  biológiai  és  fejlődéstörténeti  tanfolyamon, 
amely  több  hónapos  tengerkutató  utazással  volt  egj^bekötve. 

1911-ben  a Breslaui  Tudományegyetem  geológiai  tanszékén 
mint  első  tanársegéd  működött  és  egy  éven  keresztül  a szabadságon 
levő  Frech  Frigyes  professzort  helyettesítette,  aki  a bagdadi 
vasút  építkezésénél  volt  elfoglalva,  1912-ben  a párisi  bányaakadémián 
D o u V i 1 é mellett  tanult  és  tökéletesítette  bányageológiai  ismereteit.  » 

1910-ben  jelent  meg  a Földtani  Évkönyvben  a Vérteshegység- 
ről szóló  nagy  műve,  amellyel,  különösen  kiváló  hegyszerkezeti 
megállapításainál  fogva,  — úgy  a magyar,  mint  a külföldi  tudomá- 
nyos világ  figyelmét  magára  irányította.  INIunkájának  elismerése- 
képen  1910-ben  a m.  kir.  Földtani  Intézet  megbízta  őt  a Bakony 
geológiai  reambulációjával.  így  került  T a e g e r hozzánk  és  vált 
dunántúli  középhegységeink  egyik  legkiválóbb  kutatójává  és  ismerő- 
jévé. Ettől  kezdve  1915-ig  minden  nyáron,  hónapokon  keresztül  a 
Bakonyban  végzett  kutatásokat  és  elkészítette  annak  igen  precíz 
geológiai  térképkéziratát.  Ebben  az  időben  már  a IMagyar  Általános 
Kőszénbánya  r.  t.  geológus-szakértőjeként  is  működött. 

1915-ben  hadbavonnlt.  Először  a román  fi’onton,  a Pntna  és 
a Szereth  közti  vidéken  lefolyt  harcokban  vett  részt  a magyar  föld 
védelmében,  majd  F''landriában  és  Északfranciaországban  harcolt. 
Később  a német  hadseregfőparancsncksáához  nyert  beosztást  és 
mint  liadigeológus  ismét  Homániában  tevékenykedett,  ahol  az  el- 
pusztított olajkutak  helyreállítási  munkálatainak  vezetésével  volt 
megbízva.  Az  egy.szeiű  regruta  gyorsan  tiszti  rangra  emelkedett  és 
a háború  után  mint  százados  szerelt  le.  Katonai  érdenn'iért  az  I. 
oszt.  vaskereszttel  és  a frontharcosok  keresztjével  tüntették  ki. 

A viliágháború  lezajlása  után  T a e g e r He  n r i k a INIagyar 
Általános  Kőszénbánya  r.  t.  szolgálatába  lépett  és  mint  annak  geológus- 
szaktanácsadója  különösen  a dunántúli  szénkinc.sek  felkutatása  te- 
rén jelentős  sikereket  ért  cl.  F'’olytatta  azonban  a tudományos  mun- 
kásságot is,  amelynek  gyümölcseként  193(5-ban  „A  Bakony  regionális 
geológiája”  című  értékes  műve  látott  napvilágot. 

Taeger  nemcsak  kiváló  tudományos  dolgozataival  írta  be  a 
nevét  a magyar  F''öld  kutatóinak  sorába,  hanem  eredményes  gya- 


T AEG  EK  HENRIK. 
1881—1939. 


TiU'frer  Henrik  emlékezete 


3 


korlati  irányú  tevékenyséfíével  is.  Megbízatiisai  réven  elsősorban 
a Majívar  Közópbofíysófínek,  különösen  annak  dnnántúli  része  szén- 
előforclnlásainnk  efíyik  legjobb  ismerője  lett.  írásban  letett  szak- 
véJeményoit  a jó  iskola  hatása  és  az  objektív  megállapítás  jelle- 
mezte, (le  mindenkor  egyúttal  bizonyos  formai  tökélyt  is  igyekezett 
adni  írásainak  és  nagy  im'stere  volt  a rajz,  térkép  és  fénykép- 
mellékletek  instrnktív  kidolgozásának. 

Egyik  legfőbb  érdeme  volt  a vérteshegyi  fosszilis  laterit  felis- 
merése és  térképezése.  A vértesi  gazdag  banxittelepek  felfedezője  tulaj- 
doiiké]ii)en  ő volt.  Azonban  dolgozott  külföldön  is.  Különösen  a 
világháborút  követő  években,  amikor  a bányatermékek  ntáni  kuta- 
tások fellendültek,  jelentős  geobigiai  szakértői  munkásságot  fejtett 
ki,  amelyek  során  alkalma  volt  Svéd-,  Finn-  és  Lengycdországbíin, 
valamint  Szerbiában  és  Romániában  megfordulni  és  tanulmányo- 
kat végezni. 

Irodalmi  munkásságát  vizsgálva,  azonnal  szembetűnik  éles 
megfigyelc'képessége  és  sokoldalú  geológiai  tudása.  Főmunkája, 
,A  \’érteshegység  földtani  viszonyai”,  a m.  kir.  Földtani  Intézet 
Évkönyvében  jelent  meg  1910-ben.  (1.)  Ebben  a Magyar  Középhegy- 
ség egyik  legelhanyagoltabb  révSzéről,  a Vérteshegységről  n>"ujt 
pompás  geológiai  leírást.  Iliivé  a legteljesebb  geológiai  monográ- 
fia. A hegységre  vonatkozó  geológiai  irodalom  kritikai  ismertetése 
után  a hegység  geográfiái  viszonyainak  jellemzéséből  indul  ki. 
Részletesen  ismerteti  az  egyes  képződmények  sztratigrafiai  és  petro- 
grafiai  viszonyait  és  kitér  azok  fácicseire  is.  Kimutatja,  hogy  a 
Vérteshegység  felépítésében  főleg  a triász,  jura,  kréta,  valamint 
harmadkori  üledékeknek  csaknem  teljes  sora  szerepel. 

T a e g e r érdeme,  hogy  elsőnek  mutatta  ki  a jura  képződmények 
jelenlétét  a Vérteshegységben,  ahol  azokat  mindaddig  nem  ismer- 
ték. A monográfiának  egyik  legértékesebb  fejezete,  ameljdjen  a 
Vérteshegységben  jól  kifejlődött  óharmadkori  rétegnek,  az  eocén 
és  oligocén  üledékeknek  sztratigrafiai  leírását  nyújtja.  Ebben  rész- 
letesen kitér  az  egyes  szintek  pontos  különválasztására  és  a táciesek 
megállapítására  s ezáltal  iij  módszert  követ.  Tektonikai  fejezetében 
is  fontos  tíjításokkal  találkozunk,  amelyben  a Vértest  felépítő  rö- 
gök hegyszerkezetét  egyenként  ismerteti.  Megállapítja,  hogy  a 
Vérteshegységben  gyíírődések  nincsenek,  hanem  az  rögös  szerkezetű. 

Fejtegetései  során  kimutatja,  hogy  az  eocén  tenger  a Vértes- 
hegység területén  már  előbb  meglévő  öblökre  és  medencékre  talált,^ 
amelyek  kialakulása  a felső  krétakorban  lejátszódó  törések  útján  ma- 
gvarázható. A fődolomit  látszólag  roppant  vastagságát  hajdani 
pikkelyes  szerkezetekre  vezeti  vissza.  Kimutatja,  hogy  a somlyó- 
szári  vetődést,  a tatabányai  katlant,  a vértessomlyói  medencét,  a 
gánti  árkos  vetődést,  továbbá  a somlyói-móri  peremvetődést  és  a 
Vértes  mezozóikus  képződményeinek  egységes  hajlott  rétegrend- 
szerét létrehozó  tektonikus  folyamatok  az  eocén  előtt  játszódtak  le. 

A régi  törésirányok  mentén  új  életre  kelő  ómiocén  törés- 
rendszer  következtében  a Vérteshegység  táblákra  szakadozott.  Egyes 


4 


Lóczy  Lajos  dr. 


rögüket  a hegyalkotó  erők  felemeltek,  míg  más,ok  lezökkentek  s ez- 
által lépcsős  vetődések  keletkeztek.  A Csákberénytől  Kozmáig  ter- 
jedő hosszanti  törés  a Vértes  D-i  részét  kettős  rögökre  szabdalta, 
melyeket  keresztben  lefutó  törések  választanak  el  egymástól.  Innen 
kezdve  É felé  a hegység  egységes  tömegű.  A Vérteshegység  pere- 
mét DNy  felé  hatalmas  törés  szeli  le,  amely  Mór  felett  ÉK — DNy-i 
irányban  Csókán  át  Csákberény  felé  húzódik  s a hegység  meredek 
falszerű  lejtőit  eredményezi.  A dunántúli  középhegység  egységes 
vonulatát  itt  tehát  két  diszlokáció  szakítja  meg:  a mór-székesfehér- 
vári és  a mór-csákberényi  törés,  melyek  között  az  idősebb  tömegek 
a mélybe  süllyedtek. 

Monográfiájában  kiterjeszkedik  a Vértest  körülvevő  területek, 
közöttük  a tatabányai  barnaszénmedence  geológiai  és  tektcúiikai 
viszonyaira  is.  T a e g e r egyik  fő  érdeme,  hogy  a szokottnál  részle- 
tesebben foglalkozik  az  egyes  törési  szerkezetek  leírásával,  amelyek 
a hegységet  lépcsős  vetődésekre,  sasbércekre,  medencékre  tagolják. 
Tektonikai  leírása,  amelyet  számos  szelvény,  térkép,  fénykép  és 
vázlat  szemléltet,  kimagaslik  az  egyidőben  keletkezett,  hazánkra 
vonatkozó  geológiai  leírások  között.  A hegyszerkezeti  formák  pon- 
tos ismertetése  és  az  őket  létrehozó  okok  logikus  levezetése  tekinte- 
tében T ae  g e r Vértes-monográfiája  sok  újat  tartalmaz.  Földtörténeti 
áttekintésében  kitűnő  összefoglalást  nyújt  azokról  a változásokról, 
amelyeken  keresztűlesve  a mai  Vérteshegység  kialakult.  A mono- 
gráfiát paleontológiái  függelék  zárja  le. 

Rendkívüli  sokoldolúságáról  és  nagy  szorgalmáról  taniiskodik 
az  is,  hogy  a Vértesben  gyűjtött  gazdag  paleontológiái  anyagát, 
úgy  a faunát,  mint  a flórát  sajátmaga  dolgozta  fel.  Értékes  mono- 
gráfiáját szines  geológiai  térkép  és  a hegyszerkezet  magyarózatára 
szolgáló  számos  fénykép  egészíti  ki. 

T a e g e r ismertetett  vérteshegységi  tektonikai  megállapításai 
a magyar  föld  geológiai  felépítésének  megítélése  szempontjából  is, 
nagy  horderejűek  voltak.  A takaró-elmélet  hívei  ebben  az  időben 
nemcsak  a Kárpátokat,  hanem  a magyar  középhegységeket  is  a 
Thetisből  felgyűrt  lánchegységeknek  taidottéik.  Különösen  U h 1 i g 
Viktor  felfogása  talált  egyre  szélesebb  körben  elfogadásra,  aki  azt 
állította,  hogy  a kárpáti  láncok  — mint  az  Alpok  folytatásai  — 
D-ről  áttédt  takarók,  amelyekhez  még  a Bakonyt,  Vértest,  Gerecsét, 
Budai-hegységet,  sőt  a Pécsi-hegységet  is  hozzászámította.  Td.  L ó c z y 
Lajos  a Balatonfelvidéken  kutatva  sehogy  sem  tudott  Uhlig  el- 
méletéivel megbarátkozni.  Nem  találta  meg  a takaiűk  jellegét,  mert  a 
kőzetek  semmiféle  metamorfé>zist  nem  mutatnak,  sőt  ellenkezőleg, 
itt  autokton  röghegységekre  valló  törések,  vetődések  uralkodnak. 
Az  ő ösztönzésé're  fogott  hozzá  T a e g e r He  n r i k a Vérteshegyseg 
geológiai  reambulácié)jához  és  fordított  különös  gondot  a tektoni- 
kai éis  fáciesviszonyok  rcíszletes  kifürkészésére.  T <i  c (/ e r által  a Vér- 
feshefjyftrghrn  kinnifafoft  iörcses  heggszerkezef  újabb  bizongífékot 
szolgál  fa  tolt  arra  nézve,  hogy  Középhegységeink  többé-kevésbbé 


Tiu'frer  Henrik  emlékezete 


5 


hcl.tjben  keletkezett  röghegíjséíjck,  tehát  a takaró-elviélet  sematikus 
kiterjesztése  a (luuáutúli  hegységekre  nem  lehet  helijtállé) 

A Bakonyban  véfízett  relvételeiiiek  tiuloinányos  eredményei- 
ről a Földtani  Intézet  Fvi  delentéseiben  mefíjelenő  tartalmas  köz- 
leményeiben számolit  be.  (4,  5,  (i,  8,  í),). 

E dolgozataival  ismételten  tannságot  tesz  tudásáról  és  kiváló 
megíigyelőképességéről.  E munkáiban  szintén  mint  kiváló  felvevő 
geológus  bontakozik  ki  T a e g e r,  aki  bakonyi  felvételeinél  az  fij- 
rendszerű  oknyomozó  modern  geológiai  kutatás  mesterévé  fejlődik. 
Ez  a kutatási  mód  a rétegtani  megállapításokon  kívül  arra  törek- 
szik, hogy  külszini  megfigyelések  alapján  a szárazulat  mai  dombor- 
zatát, mint  az  időközben  működő  hatalmas  átalakító  természeti  erők 
vég.ső  eredményét  tárja  elénk,  amivel  együtt  a jelenkori  szárazföld 
fejlődése  visszaidézhető  és  a földkéreg  egykori  mozgásai,  a tengeri 
és  szárazföldi  korszakok  váltakozásai  és  a víznek  és  szélnek  évezre- 
dekig tartó  játéka  időrendben  feltárhatók.  Taeger  bakonyi  felvé- 
teleinek eredményeivel  újabb  fontos  bizonytítékát  nyújtotta  a Kár- 
pátok és  a Dinaridák  között  fekvő  közbenső  hegység,  az  u.  n.  magyar 
niasszi  vu  m fel  ismeréséhez. 

A háborús  évek,  majd  pedig  az  összeomlás  utáni  súlyos  idők 
nem  voltak  alkalmasak  a tudományos  irá.nyxi  geológiai  kutatások 
folytatására,  llymódon  sajnos  Taeger  annakidején  kitűnő  bako- 
nyi geológiai  térképének  kiadása,  úgyszintén  a bakonyi  monográfia 
megírása  elmaradt. 

A világhábonit  követő  években  a nagy  széninsóg  idején 
Taeger  mint  a iMagyar  Általános  Kőszébánya  geológusa  intenzív 
gyakorlati  irányú  geológiai  tevékenységet  fejtett  ki,  amely  úgyan- 
csak  elvonta  őt  a tisztán  tudományos  kutatásoktól.  Nagy  elfoglalt- 
sága mellett  arra  törekedett  azonban  ekkor  is,  hogy  a magyar  tudo- 
mányos világgal  szemben  fennálló  tartozását  lerójja  és  a Bakony- 
ról  szóló  geológiai  monográfiáját  elkészítse.  1936-ban,  valóban  nap- 
világot látott  „Bakony  regionális  geológiája  I.”  című,  szelvényekkel, 
térképvázlatokkal  és  fényképfelvételekkel  gazdagon  illusztrált  müve, 
amelyben  az  ÉK-i  Bakony  morfológiai  tagjainak  földtani  leírását 
nyújtja.  (11.)  E kiváló  műnek  főként  első  fejezete  érdemel  figyel- 
met, amelyben  a Bakony  kialakulásának  történetével  foglalkozik. 

Kimutatja,  hogy  a Bakony  eredetileg  oly  mezozoós  kőzetekből 
álló  geoszinklinálisnak  tekinthető,  mely  tektonikai  szempontból  epi- 
rogenetikus  fejlődést  mutat.  Valamennyi  diszkordancia  postmezo- 
zoós  orogén  tektonikai  folyamatokra,  nevezetesen  vetődések  men- 
tén' történt  széttöredezésekre  vezethető  vissza.  A dunántúli  magyar 
közbenső  tömeg  epirogenetikus  besüllyedésében  az  első  kétségtelen 
szünet  a neokomra  esik,  az  alumínium-  és  mangánércek  keletkezé- 
sének idejére,  amely  azonban  rövid  volt.  Az  epirogenetikus  korszak 
újabb  félbeszakadása  a középső  kréta  idejében  következik  be,  vagyis 
az  ausztriai  hegyképződéssel  esik  egybe.  Csak  a mezozoikum  befejezése 
hozza  meg  a Dunántúlon  az  epirogenetikus  korszak  végét.  Ekkor  az 


6 


Lóczy  Lajos  dr. 


orogenetikus  időszakok  ismételt  közbeiktatódása  következik  be.  A 
mezozoikum  evolúcióját  a kaenozoikum  küszöbén  új  fejezetként  kö- 
veti a vetődésekkel  és  széttöredezéssel  jellemezett  laramiai  revolució. 
A laramiai  időkben  keletkezett  nagy  dunántúli  Ny-i  Vortiefe-t  csak 
a középső  oligocénben,  a liguriai  emelet  idején  meginduló  új  orogén 
fázis  változtatja  szárazulattá,  miáltal  új  fejezet  kezdődik  a Dunán- 
túl és  a Bakony  kialakulásában.  Ez  a második  tektonikai  fázis  a 
Dunánti'd  magyar  részében  szintén  törésekkel  kapcsolatos. 

Igen  érdekesen  világítja  meg  T a e g e r a Bakony  mai  morfo- 
lógiájának kialakulását  is.  Szerinte  a geoszinklinális  epirogenetikus 
kialakulása  szabta  meg  a mai  dunántúli  hegj'^idék  DXy-ról  ÉK  felé 
csapó  hegyvonulatát,  míg  az  óharmadkori  tektonikus  korszakojk 
közül  a Bakony  mai  arculatát  és  formaelemeit  a stájer  redőzcs 
idősebb  fázisában  bekövetkező,  nagy  törésekkel  kapcsolatos  hegy- 
mozgás hozta  létre.  Végül  a postpontusi  utolsó  orogén  tektonikai 
hatása  következtében  a Bakony  előhegységeiben  nagy  besülyedések 
keletkeztek,  amelyek  a körnj^eziö  depressziókat  létrehozva,  a mai 
Bakonyt  különálló  hegységként  alakították  ki. 

Eddig  Taeger  Henriknek  főként  geológiai  munkás.sá- 
gáról  és  tudományos  érdemeiről  emlékeztünk  meg,  de  nem  volna  tel- 
jes a róla  nyújtott  kép,  ha  nem  vetnénk  pillantást  nemes  emberi  vo- 
násaira is.  Szívjóság  és  szeretetreméltóság  jellemezte  őt.  Ama  ter- 
mészetek közé  tartozott,  amelyek  nem  egykönnyen  melegednek  fel, 
de  ha  valakit  barátságukba  fogadnak,  ez  a barátság  őszinte  és  ki- 
tartó. 

Bakonyi  felvételi  munkája  közben  ismerkedett  meg  élettár- 
sával, Wilhalm  Hildegarddah  A sorsdöntő  háború  azonban  hosszú 
időre  elválasztotta  őket  s csak  később  kapcsobklhattak  egybe  a wn- 
zódó  szivek.  Családi  élete  boldog  és  harmonikus  volt.  Szerető  hit- 
vesében hűséges,  buzdító  munkatársat  talált,  akinek  sok  része  volt 
abban,  hogy  utolsó  nagy  munkája  a Bakonyról  elkészült. 

Imádója  volt  a természetnek.  Rajongott  a művészetért  s külö- 
nösen a klasszikus  zenét  kedvelte.  Természetszeretete  hajtja  a bota- 
nika felé.  Budai  kertjében  szabad  idejében  szívesen  foglalkozik 
növénynemesítássel.  Sikerült  is  neki  vörösbarnaszínű  napraforgó 
fajtát  nemesítenie,  amelyet  róla  Helioufhe  Toegeri-nek  neveztek  el. 

Utolsó  éveiben  sokat  betegeskedett,  de  munkaszeretete  és  ener- 
giája ekkor  sem  hagyta  őt  pihenni.  1938  őszén  zimaidíós  időben 
geológiai  felvétel  közben  súlyos  baleset  érte  s ennek  következtében 
betegsége  egyre  síiyosabbá  vált.  Nagybetegen  úgyszólván  haláláig 
állandóan  geológiai  munkán  dolgozott,  amely  rövidesen  napvilágot 
fog  látni. 

Taeger  II  e n r i k-kel  hazánk  egyik  buzgó  és  lelkes  kutatója 
szállt  sirba,  aki  egész  életét  a magyar  föld  kutatásának  szentelte. 
Emléke  maradjon  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  minden  tagja 
előtt  tiszteletben! 


Taefícr  Henrik  einlókezo!e 


7 


TAEGEK  HENRIK  I)R.  IRÜDALiMI  MUNKÁSSÁGA. 

1.  A Vérlesliefryséfí  földtani  viszonyai.  A in.  kir.  Földtani  Intézet  Év- 

könyve, XVII.  köt.  11  ti’iblával.  1 — 2.'i6.  old.  Budapest,  1909 — 10. 
— Die  fíeolofí'isehen  Verliiiltnisse  des  Vértesírebirfí’vs.  Mitteilun- 
fren  aus  d.  .lalirb.  dér  Kfrl.  Uiifr.  Geol.  Reielianstalt  XVII.  Bd. 
Mit  11  Tatéin.  S.  1—256.  Bpest.  1908—11. 

2.  Meírje«:yzések  \’adász  M.  E.:  .,Taef»er  II.;  A Vérteshegryséíf  föld- 

tani viszonyai'*  eíniü  ismertetéshez.  Földt.  Közlöny,  XXXIX.  köt. 
;17;1 — .‘179  old.  1 — 2 füzet.  Bpest,  1909.  — Bemerkuuí>en  zu  dóm  Refe- 
rál von  E.  !M.  Vadász  über  „Heinrieh  Taejíer;  Die  .xeolosischcn 
Verliiiltnisse  des  Vértesbiríres**.  Földtani  Közlöny,  Bd.  XXXI.X. 
Heft  1— '2.  S.  479-487.  Bpest  1909. 

3.  Vadász  M.  Elmér  dr.  ár  válasza  meírji'íryzéseimre  kritikai  meífvi- 

láfíításban.  Földt.  Közlöny,  XL.  köt.  3 — 4 füzet.  178-  179.  old.  Bpest, 
1910.  — Die  EntfíefrmiK’  des  Herrn  M.  p].  Vadász  auf  ineiiie  Bemer- 
kniifreii  im  Liclite  dér  Kritik.  P^öldt  Közlöny,  Bd.  XL.  Heft  3 — 4. 
S.  275-276.  Bpest,  1910. 

4.  .\datok  az  É-i  Bakony  ííeolófriájához.  A m.  kir  Földt.  Intézet  1909. 

évi  jelentése.  5.5 — 62  old.  Bpest,  1911.  — Beitriifire  zűr  Geoloírie  des 
N-lielien  Bakony.  Jaliresb.  <1.  Kfíl.  Uiií>’.  Geologischen  Reichsau- 
stalt  für  1909.  S.  60—80.  Bpest,  191*2. 

5.  Adatok  a Bakony  felépítéséhez  és  földtörténeti  képéhez.  A m.  kir. 

Földtani  Intézet  1910.  évi  jelentése.  61 — 68.  old.  Bpest,  191*2.  — Da- 
ten  zum  Bau  und  erdgesehiehtliehen  Bibi  des  eingenlichen  Bakony. 
.Tahresb.  dér  Kgl.  Ung.  Geologisehen  Reichanstalt  für  1910.  S. 
64—72.  Budapest,  1912. 

6.  További  adatok  a Bakony  földtani  viszonyaihoz.  A ni.  kir.  Földtani 

Intézet,  1911  évi  jelentése.  61 — 66.  Bpest,  1912.  — Weitere  Daten 
zűr  Geologie  des  eigentliehen  Bakony.  Jahresb.  dér  Kgl.  Ung. 
Geologisehen  Reichsanstalt  für  1911.  S.  67 — 72.  Bpest,  1913. 

7.  A tulajdonképpeni  Bakony  DK-i  részének  szerkezeti  alapvonásai. 

A m.  kir.  Földt  .Intézet  1912  évi  jelentése.  156 — 170  old.  Bpest, 
1913.  — Grundriss  zum  Landschaftsbau  im  Südosten  des  eigent- 
lichen  Bakony.  Jahresb.  d.  Kgl.  Ung.  Geologisehen  Reichsanstalt 
für  1912.  S.  147—189.  Bpest,  1913. 

8.  A tulajdonképpeni  Bakony  középső  részére  vonatkozó  földtani  jegy- 

zetek. A ni.  kir.  Földt.  Intézet  1913  évi  jelentése.  323 — 335.  old. 
Bpest.  1914.  — Notizen  aus  dem  Zentralteil  des  eingentlichen 
Bakony.  Jahresb.  dér  Kgl.  Ung.  Geologisehen  Reichsaiitstalt  für 
1913.  S.  369—380.  Bpest,  1914. 

9.  Újabb  megfigyelések  a tulajdouképeni  Bakony  Ny-i  végéről  és 
középső  résziéből.  Á m.  kir  Földt.  Intézet  1914  évi  jelentése.  339 — 
355.  old.  Bpest,  1915.  — Dér  Westausgang  des  eigentliehen  Bakony 
und  neue  Skizzen  aus  seinem  Zentralteil.  Jahresb.  dér  Kgl.  Ung. 
Geologisehen  Reichsanstalt  für  1914.  S.  387 — 405.  Bpest,  1915. 

10.  Á Buda-Pilis-Esztergomi  hegycsoport  szerkezete  és  arculata.  Földt. 
Közi.  XLIV.  köt.  10 — 12.  sz.  555 — 571.  old.  Bpest,  1914.  — Über  Bau 


8 


Lóczy  Lajos  dr. 


und  Bild  dér  Buda-Pilis-Esztergomer  Gebirgsgruppe..  Földtani 
Közlöny,  XLIV.  Bd.  No.  10—12.  S.  581—599.  Bpest,  1914. 

11.  A Bakony  regionális  geológiája.  I.  Geologica  Hungarica.  Series 
Geologica.  Tóm.  6.  2 tábla  és  1 térkép.  1^ — 33.  oldl  Bpest,  1936.  — 
Regionale  Geologie  des  Bakony.  I.  Geologica  Hungarica.  Series 
Geologica.  Tóm.  6.  2 Tafeln  und  1 Karte.  S.  34 — 128.  Bpest,  1936. 

’SIGMOND  ELEK  EMLÉKEZETE. 

Irta:  Kreyhlg  Lajos  dr. 

Arcképmelléklettel. 

A magyar  talajtani  tudomány  egyik  nagymestere,  kinek  fel- 
lépése hazánkban  e tudományban  új  korszakot  jelentett,  dőlt  ki  az 
új  és  szebb  Magyarországot  építők  .sorából:  1939.  szeptember  30-án 
meghalt  alsószentmihályfalvi  ’S  i g m o n d Elek  dr.  műegyetemi 
nyilvános  rendes  tanár,  a Magyar  Tudományos  Akadémia  és  a Szent 
István  Akadémia  rendes.  Társulatunknak  pedig  tiszteletbeli  tagja. 

’S  i g m o n d Elek  régi  erdélyi  nemesi  családból  1873.  febr. 
23-án  született  Kolozsvárott.  Tanulmányait  a budapesti  Műegye- 
temen‘végezte  és  itt  is  szerezte  vegyészmérnöki  oklevelét,  nuijd 
1899-ben  bölcsészet-doktorrá  avatták.  Tanulmányainak  befejeztével 
rövid  ideig  a család  tulajdonában  lévő  mezőgazdasági  i])arban  mű- 
ködött, majd  a magyaróvári  gazdasági  akadémia  néhai  nagynevű 
tanárának.  Cserhát  i S á n d o r-nak  hívására  1899-ben  az  akkoi’ 
felállított  magyaróvári  növénytermelési  kísérleti  állomás  szolgála- 
tába lépett  s 1905-ig  itt  dolgozott.  Majd  a Műegyetem  tanácsának 
megbízásából  1905-1907-ig  Európa  különböző  államaiban  és  Ameri- 
kában tanulmányoizba  a mezőgazdasági  kémiai  ipart.  E tanulmány- 
útja későbbi  pályájára  döntő  kihatásai  volt,  mert  itt  ismerkedett 
meg  Hilgard-al,  a kalifoimiai  egyetem  nagynevű  profe.sszorá- 
val,  aki  benne  már  C s e r b á t i-tól  felkeltett  érdeklődését  mégin- 
kább  a talajra  fordította  s ez  időtől  kezdve  tudományos  munkáját 
csaknem  teljesen  a termőföldkutatásának  szentelte. 

1908-ban  meghívták  a Műegyetem  újonnan  szervezett  mező- 
gazdasági  kémiiai  tanszékére,  ahol  azután  haláláig  működött.  Az 
egész  embert  kívánó  cs  hatalmas  tárgykört  felölelő  tanszék  veze- 
tése mellett  azonban  a gyenge  fizikumú,  de  vasakaratú  ’S  i g m o u d 
még  arra  is  tudott  magának  időt  szakítani,  hogy  1923-tól  1935-ig, 
mint  az  Országos  Chémiai  Intézetnek  a Földmívelésügyi  iSlinisz- 
tertől  megbízott  igazgatója,  újjászervezze  az  Intézetet  és  megala- 
kítsa a mezőgazdasági  vegykísérleti  állomások  kereteiben  a vidéki 
talajtani  laboratóriumokat.  Azonkívül  mint  az  Állandó  Központi 
Talajjavító  lüzotiság  elnöke,  a Mezőgazdasági  Kí.sérletügy  és  az 
Állandó  Felülbíráló  Tanács  tagja  a mezőgazdasági  kísérlet  ügy 
minden  ágában  értékesítette  hatalmas  tudását  az  ország  javára. 

Legkedvesebb,  szintén  hatalmas  munkát  jelentő  működési 
köre,  tanáiű  pályáján  kívül  azonban  a Némzetközi  Talajtani  Társa- 


’SIÜMONI)  ELEK. 
1873—1939. 


’SijriiioiHl  KU*k  t‘inlékcz<>t(‘ 


9 


s:'ig  volt.  1909-1)011  a néhai  icl.  Tj  ó c z y Lajos  által  a ]\1.  Kir.  Föld- 
tani Intézotho  összotlívott  olsö  noinzotközi  talajtani  konrerenoián 
már  rolisinorte  a talajtan  fiatal  tiuloinányában  a noinzotközi  egyiitt- 
mnködés  roiulkíviili  fontossáiíát.  A talajtani  ludoniány  akkori  voze- 
töoííyénisóifoi  azonban  szintén  folismorték  a Fiatal  iirofosszor  kiváló 
képosséfíoit  s 1910-bon,  a bndaiiostit  kövotő  stookliolini  koiiForon- 
oián  moííhízták  a talajvizsjíálati  bizottsifí  niofíszorvozésévol.  nioly- 
nok  később,  a Noinzotközi  Talajtani  Társasáíí  niofíalakiilása  után, 
elnöke  lett.  E tisztét  193ri-iíí  viselte,  mikor  azután  tisztségéről 
gyenge  egészségi  állaiiota  miatt  lemondva,  a bizottság  tiszteleti 
elnökévé,  a Nemzetközi  Talajtani  Társaság  pedig  tiszteleti  tag 
jává  választotta.  Az  ő szorgalmazására  alakult  meg  a Nemzetközi 
Talajtani  Társa.ság  11.  bizottságának  n.  n.  alkál-albizottsága,  mely- 
nek feladatköre  a 'S  i g m o n d által  oly  bnzgalommal  és  ügyszere- 
tettel tannlmányozott  sós  és  szikes  talajok  kutatása  volt. 

’S  i g m o n d érdemei  a talajkntatás,  a magyar  termőföld  meg- 
ismerése körül  szinte  Felbeesülbetetlenek;  a következőkben  meg  fo- 
gom kísérelni  tágkörn  és  szorgos  munkásságát  röviden  vázolni. 
i\lielőtt  azonban  e legnagyobb  érdemeit  méltatnám,  meg  kell  emlé- 
keznem arról,  hogy  milyen  nagy  jelentőségűek  voltak  ’S  i g m o n d- 
nak  a Nemzetközi  Talajtani  Társaság  és  személyes  barátai  révén  fenn- 
tartott külföldi  kai)esolatai  a magyai-  talajtani  tudomány  szem- 
pontjából. Neki  köszönhető,  hogy  azt  a széleskörű  munkát,  melyet 
a fiatal  magyar  talajkutató  gárda,  különösen  talajkémiai  szem- 
pontból végzett,  a külföld  megismerte.  Az  ő érdeme,  hogy  számos 
tanítványának  módjában  állt  külföldi  egyetemeken  és  tudományos 
kutató  intézetekben  ismereteit  bővíteni,  látókörét  tágítani  és  így 
a más  országokban  végzett  kutatások  eredményeit  hazánkban  köz- 
vetlen tapasztalat  iitján  is  hasznosítani.  Neki  köszönhető,  hogy 
1929-ben  a Nemzetközi  Talajtani  Társaság  II.  bizottsága  és  alkáli- 
albizottsága üléseit  Budapesten  tartotta  s így  a fiatal  magyar 
talajkutatóknak  módjában  állott  olyan  egyéneknek,  mint  Georg 
W i e g n e r,  D.  P r j a n i s c h n i k o w és  mások,  előadásait  és  vi- 
táit közvetlenül  hallani. 

Azok  közé  tartozott,  akiknek  érdemeit  már  életükben  elis- 
merték. ^Munkásságáért  a Kormányzó  Ür  Öf Öméltósága  előbb  a 
Corvin-koszoriival,  majd  a Magyar  Érdemrend  középkeresztjével 
tüntette  ki.  Élete  utolsó  éveiben,  mint  a Felsőház  tagja,  széleskörű 
ismereteit  a törvényhozásban  is  értékesítette.  Több  külföldi  rend- 
jelnek is  tulajdonosa  volt. 

Amit  eddig  elmondottunk  róla,  az  ’S  i g m o n d Ele  k-ről,  a 
„homopublicus”-ról,  a professzorról,  az  organizátorról  szólt.  Kiváló 
volt  azonban  mint  ember  is.  Melegszívű,  tanítványait  szerető  „szi- 
gorú professzor”,  aki  tanítványaiért  mindent  megtett,  hogy  boldo- 
gulásukat elősegítse.  Őszintén  vallásos  ember  volt  s szép  példáját 
adta,  hogy  a tudomány  nem  akadálya  annak,  hogy  mívelője  hívő  lé- 
lek legyen.  Erősen  vonzódott  a zenéhez  s maga  is  jó  muzsikus  volt. 
E tehetsége  családi  vonsá,  mert  nagj'bátyja,  néliai  ’S  i g m o n d 


10 


Kreybig  Lajos  dr. 


Ákos  ismert  és  kiváló  zeneszerző  volt.  Egyéniségének  legszebb  vo- 
násait említem  legutoljáira:  mindig,  mindenkinek  véleményét,  felfo- 
gását meghallgatta  s ha  úgy  látta,  hogy  ez  a vélemény  vagy  felfo- 
gás helyes,  elfogadta  vagy  pedig,  ha  helytelennek  vélte,  igyekezett 
a vitázót  meggyőzni.  S itt  nem  tett  különbséget,  hogy  a vele  vitázó 
fiatal,  idős,  tapasztalt  vagy  tapasztalatlan:  mindig  csak  szigorvian 
a tudomány  érdekét  tartotta  szem  előtt.  E vonása  jellemzi  a leg- 
jobban nagy  tudóshoz  méltó  egyéniségét. 

Megismertük  tehát  ’S  i g mond  Eleket,  mint  embert.  Néz- 
zük most  ’Sigmond  Eleket,  a tudóst,  akinek  az  a nehéz  és  há- 
látlan szerep  jutott,  hogy  egy  fiatal  tudományág,  a talajtan  egyik 
alapvetője  legyen. 

Nem  célom  munkásságát  részletesen  ismertetni,  mert  több 
száz  dolgozata  és  könyve  minden  tolinál  ékesebben  mutatja,  a rideg 
számok  és  sivárnak  Látszó  adatok  szürke  köntösébe  öltözve,  alkotó- 
juk széleskörű  miudváját.  Csak  négy  mozzanatot  fogok  kiemelni 
munkásságából,  melyek  közül  három  Társulatunk  munkakörét  is 
igen  közelről  érinti.  E négy  tárgykör:  a talajok  keletkezése,  a 
szikesek  kérdése,  a talajok  rendszerezése  és  a növények  által  fel- 
vehető tápanyagok  kérdése. 

Hilgard-nál  végzett  tanulmányai  fordították  a fiatal  ’Sig- 
mond figyelmét  Van  B e m m e 1 en  tanulmányaira,  a talajoknak 
különböző  koncentrációjú  savakban  oldható  u.  n.  komplexusaira  is. 
Majd  Gannsen  zeolit  tanulmányai  mindjobban  megerősítették  hi- 
tét abban,  hogy  a talaj  sósavban  könnyen  oldható  részének  feltétle- 
nül fontos  szerepe  van  a talajtermékenységben  és  hogy  c rész  vizs- 
gálata fényt  fog  vetni  a talajok  keletkezésére  is.  191()-ban  a Mathe- 
matikai  és  Természettudományi  Értesítőben  megjelent  alapvető 
munkájában  rámutatott,  hogy  a talajok  épenúgy  mutatják  a bázis- 
kicserélődés  jelenségét,  mint  a Gannsen-féle  permutitok  vagy  a 
természetes  zeolitok.  Már  itt  is  megjegyezte  azonban,  hogy  a talaj 
szerves  anyagának,  a humusznak,  szintén  szerepe  van  a báziski- 
cserélődésnél és  ezért  a talaj  adszorbeáló  részét  „humusz-zeolit 
komplexum”-nak  nevezte  el.  1914  óta  végzett  kísérleteinek  és  B a 1- 
lenegger  elemzéseinek  eredményeit  vizsgálva,  rájött,  hogy  leg- 
célszerűbb a különféle  talajok  sósavas  kivonatainak  elemzési  ered- 
ményeit az  alkatrészek  milligramm-egyenértékben  kifejezett  meny- 
nyisógeire  átszámítani,  mert  ilymódon  látjuk  meg  legjobban  a kilú- 
gozás és  anyagszállítás  mértékét.  Ule  scher  és  Gaiisseu  állítá- 
saival szemben  azt  is  bebizonyította,  hogy  a sósav  által  feloldott  bá- 
zisok mennyiségéből  semleges  sóoldatokkal  csak  egy  bizonyos  há- 
nyadot tudunk  kicserélni.  Ez  a hányad  igen  változó. 

E kutatások  vezették  őt  azután  annak  a felismerésére,  hogy 
a talajkilugozás  mértékét,  tehát  a talaj  keletkezési  körülményeit 
bizonyos  méirtékig  a sé)savas  kivonatból  meg  lehet  ítélni.  Eredmé- 
nyeiről nagyobb  murdíában  először  a Washingtonban  tartott  nem- 
zetközi talajtani  koíigre.sszuson  számolt  l>e,  „The  Chemical  charac- 
teristics  of  soil  leaching”  címmel. 


’Sifíinoml  P]lek  emlékezete  11 

P^zek  n kutatások  alajivetöek  voltak  s ha  ma  bizonyos  szem- 
liontból  más  úton  is  ifíyekezünk  a talajok  kilufíozásámik  és  álta- 
lában a talajkéiíződésnek  meehanizmnsát  mefíismerni,  ’S  i fi  m o n (1 
munkája  méfíis  örök  értékű  marad. 

Készben  a fíyakorlat  kívánalmai,  részben  azonban  a talajok 
keletkezésének  tanulmányozása  vezette  öt  a szike.^ek  kntatiásáva. 
Bár  Nafíymafíyarorszáfíon  nem  A’olt  olyan  éfíetö  kérdés  a szikesek 
hasznosítása,  mint  amilyenné  később  Csonkamafíyarorszáfíon  lett, 
méfíis  ofíyes  naiíyobb  fíazdasáfiokban  és  sűrűn  lakott  területeken 
időszerűvé  vált  ezt  a kérdést  is  tanulmányozni.  A lefíalkalmasabb 
ember  e tanulmányok  elvéfízésére  ismét  csak  ’Sifimond  volt,  akinek 
módjáhan  állt  H i 1 fi  a r d-nál  az  amerikai  sós  és  alkálitalajok  kér- 
dését közvetlenül  mefíismerni.  ’S  i fi  m o n d az  ott  elsajátított  eljárá- 
sok szerint  vizsfíálta  a mafíyar  szikes  talajokat  s munkája  ercdmé- 
nyeképen  a tiszaradványi  és  békéscsabai  öntözött  réten  megmutatta, 
hogy  már  egyszerű  öntözéssel  is  milyen  nagy  haladást  tehetünk 
a szikértékcsítés  terén.  Ö volt  az,  aki  a tudós  szarvasi  lelkész, 
Thessedik  Sámuel  régi,  különlegesen  magyar  szikjavíló  eljá- 
rását, a digózást,  a feledés  homályából  kiemelte  és  megmutatta, 
hogy  milyen  jelentős  eredményekhez  juthatunk  ennek  a javító  eljá- 
rásnak alkalmazása  révén.  Az  Akadémia  pálmájával  kitüntetett 
könyvében  („Hazai  szikeseink  és  javításuk  módja”)  azután  elsőként 
foglalta  össze  mindazt,  amit  eddig  erről  az  égetően  fontos  magyar 
kérdésről  tudtunk.  ]\lár  Békéscsabán  végzett  vizsgálatainál  feltűnt 
neki,  hogy  a feltalaj  szikessége  és  a sók  elhelyezekedése  a talaj- 
szelvényben függ  attól,  hogy  a vizetzáró  agyagréteg  milyen  mélyen 
található.  Ezzel  felhívta  a figyelmet  arra,  hogy  eltérőleg  a klima- 
regionalis  talajképződés  elméletétől,  melyet  főleg  az  orosz  kutatók 
vallottak,  bizonyos  hidrológiai  és  geológiai  tényezőknek  még  arid 
kiima  mellett  is  milyen  nagy  befolyása  lehet  a talajképződésre. 
Mikor  a szikesek  meszezésének  kérdése  felvetődött,  az  elsők  között 
volt,  kik  ennek  a kérdésnek  a nagy  fontosságát  felismerték  és  min- 
den igyekezetével  azon  volt.  hogy  tanítványai  segítségével  ezt  az 
igen  nagy  jelentőségű  talajjavítási  módot  minél  szélesebb  körben 
elterjessze  és  minden  vonatkozásban  tisztázza.  Ötőle  származik  kü- 
lönben a szikeseknek  só  és  szóda'artalmuk  alapján  való  és  ma  is 
használatos  tudományos  osztályozása. 

Életének  főműve  azonban  talajrendszere  volt.  Mint  minden  tu- 
dományban, úgy  a talajtanban  is  a fejlődés  folyamata  végül  is 
megkövetelte,  hogy  a tapasztalati  tényeket  bizonjms  rend- 
szerbe csoportosítsák  és  e tüneménycsoportoknak  bizonyos  neveket 
is  adjanak.  Már  ’S  i g m o n d előtt  is  sokan  megkísérelték,  hogy  a 
talajokat  egységes  és  kialakulásuk  mechanizmusával  lehetőleg  ösz- 
szefüggő  rendszerbe  foglalják,  az  övé  azonban  az  érdem,  mégpedig 
főleg  saját  kutatásai  alapján,  hogy  meg  tudta  látni  azokat  a leg- 
fontosabb nézőpontokat,  melyek  a talajok  klasszifikálásánál  szám- 
hajöhetnek.  És  az  igazi  tudós  biztos  szemére  vall,  hogy  a rengeteg 
tapasztalati  tény  közül  épen  azt,  az  adszorpciós  komplexus  kation- 


12 


Kreybig  Lajos  dr. 


jaiuak  minőségét  választotta  a legfontosabb  talajesoportok  meg- 
különböztető jelzőjéül,  amely  gyakorlatilag  is  a leglényegesebb. 
’S  i g m 0 n d talajrendszerén  lehet  javítani,  lehet  benne  bizonyos  dol- 
gokat részletesen  kidolgozni,  de  a vázat,  az  épület  szei’kezetét 
oly  jól  építette  fel,  hogy  a talajtani  tudománynak  örök,  maradandó 
értéke  lesz. 

Utoljára  hagytam  gyakorlati  munkásságának  legfonto.sabb 
tényét,  a talajok  foszfor-  és  káliigényének  meghatározását.  Nagyon 
sok  hasonló  eljárás  született  a talajtani  tudomány  fejlődése  alatt, 
azonban  az  övének  első  jelentősége  abban  áll,  hogy  olyan  időben 
vetette  fel  ezt  a kérdést,  amikor  még  mások  nem  is  gondoltak  rá. 
Azonkívül  már  itt  is  számításba  vette,  megelőzve  húsz  évvel  ké- 
sőbb és  sokkal  nagyobb  kísérleti  felkészültséggel  végzett  vizsgála- 
tokat, azt.  hogy  általános  határértékeket  talajoknál  az  oldható  táp- 
anyagtartalom szempontjából  nem  állíthatunk  fel,  mert  más  ténye- 
zőket is  figyelembe  kell  vennünk  a tápanyagtartalom  elbíráhisánál, 
nemcsak  épen  magának  a foszforsavnak  puszta  mennyiségét. 

Nagyon  keveset  mondottam  itt  csak  el  ’S  i g m o n d Elek  ha- 
talmas munkásságából,  hiszen  mint  már  említettem,  igazi  értékét 
csak  az  ismeri,  aki  könyviéit,  dolgozatait  olvassa  és  azt  a rengeteg 
tapasztalatot,  ami  ezekben  a munkákban  egy  dolgos  élet  eredmé- 
nyeképen  összegyűlt,  kutatásainak  megkönnyítésére  felhasználja. 

Végül  meg  kell  említenem,  hogy  könyve,  amelyben  életének 
nagy  munkáját,  talaj  rendszerét,  először  közölte  a tudományos  vi- 
lággal teljes  egészlében,  alapvető  mű,  olyannyira,  hogy  még  angol 
nyelvre  is  lefordították. 

’S  i g m 0 n d Elekkel  az  utolsó  távozott  el  azok  közül,  akik 
a talajtan  fiatal  tudományát,  annak  idején  Magyarországról  indí- 
tották el  arra  az  útra,  amelyen  e tudományág  azzá  fejlődött,  ami  ma 
és  büszkén  gondolhatunk  vissza  arra,  hogy  ennek  a hatalmas  fejlő- 
désnek egyik  megindítója  épen  egy  magyar  tudós  és  Társulatunk 
tagja  volt. 


II.  ÉRTEKEZÉSEK. 

FÖLDTANI  MEGFIGYELÉSEK  A SALGÓTARJANI 
SZÉNMEDENCÉBEN. 

Irta:  Vitális  Sándor  dr  ” 

Az  1.  szövegközti  ábrával  és  az  I,  II.  táblamellcklettel. 

A gyakorlati  életben  működő  geológus  egyik  legfontosabl)  fel- 
adata — szerény  véleményem  szerint,  — hogy  az  elél)c  kerülő  kuta- 
tási, főleg  fúrási  anyagokat  lelkiismeretesen,  szakszerűen  feldol- 


* Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1940.  január  hó  3-i 
.szakülésén. 


Földtani  mofífiíryelések  a salffőtarjáni  szénnied(Micéb(Mi 


13 


1.  ábra.  Üjabb  fúrások  vázlatos  képe  a Salgótarjáni  barnaszén 

medencében. 


14 


Vitális  Sándor  dr. 


gozza,  megőrizze  s megfigyeléseit  a szakközönséggel  mielőbb  meg- 
ismertesse. Ez  sokszor  súlyos  akadályokba  ütközik,  mert  a kutatási 
adatok  ismertetése  nem  mindig  érdeke  a kutatást  végző  vállalatnak. 
Ép  ezért  nagy  hálával  és  köszönettel  tartozom  vállalatom  a Salgó- 
tarjáni Kőszénbánya  E.  T.  igazgatóságának  s elsősorban  D r. 
Schmidt  Sándor  m.  kir.  bányaügyi  főtanácsos,  vezérigazgató 
b.  úr  Öméltóságának,  amiért  a salgótarjáni  szénmedencében  az 
utóbbi  évek  folyamán  lefúrt  fontosabb  kutatófúrások  földtani  vo- 
natkozású adatainak  ismertetését  megengedték  s munkámban  min- 
denkor a legmesszebbmenően  támogattak. 

A salgótarjáni  szénmedence  földtani  viszonyait  legrészlete- 
sebben s összefoglalva  D r.  Noszky  Jenő  (1,  2,  3.),  mig  a szom- 
szédos borsodi  szénniedence  földtani  viszonyait  D r.  S c h r é t e r 
Zoltán  (4)  és  D r.  Vadász  Elemér  (5)  munkáiból  ismerjük. 
(Ezekben  a munkákban  a szénmedencékre  vonatkozó  szakirodalom  is 
részletesen  fel  van  sorolva.) 

Mielőtt  rátérnék  a salgótarjáni  szénmedencében  újabban  le- 
mélyített kutatófúrások  földtani  adatainak  ismertetésére,  legyen 
szabad  a medence  oligocén-miocén  korú  rétegeinek  (melyekről  a fú- 
rások adatainak  ismertetésénél  szó  lesz)  települési  viszonyait  (ré- 
tegtani  beosztását)  Noszky  (1,  2,  3.)  munkái  alapján  röviden  az 
alábbiakban  összefoglalva  ismertetni: 

Középső  oligocén  (Rupeli  emelet). 

A balassagyarmati,  ipolynyitrai  mélyfúrások  mélyebb  agya- 
gos rétegei.  A Karancs,  Sátoros,  Felső  Zagyva,  Tárná,  Derecske  stb. 
környéki  mélyebb  agyagok  a kiscelli  agyag  fáciesében  kifejlődve. 

Felső  oligocén  (Chafti  emelet). 

A medencében  a felszínen  legjobban  elterjedt  képződmények 
az  alábbi  fáciesekben  kifejlődve: 

1.  Agyagos  fáciesek.  (Ipoly völgy  és  az  északkeleti  fiatra  tö- 
vében.) Helyenként  pl.  Piliny,  Endrefalva,  Nógrádszakál  stb.  vidé- 
kén „schlier”  fáciesben  kifejlődve. 

2.  Az  agyagokkal  váltakozó  homokos  fáciesek.  (Pectunculus 
obovatus-os  és  Cerithiurn  margaritaceum-os  tengeri  illetve  elegyes- 
vizi  homokkövek  váltakozva  foraminiferás  agyagokkal  pl.  Becske, 
Nógrád  stb.) 

3.  A glaukonitos  homokkő  és  átmeneti  fáciesei. 

A Zagyva-Tarna  vidékén  több  mint  300  m vastag  cipóalakii. 
konkréciós,  álrétegzett,  glaukonitos,  kövületben  szegény  homokkö- 
vek. Salgótarjántól  északnyugatra  (iNógrádmegyer-Piliny  környé- 
kén) vastag  kövületdús  agyagbetelepülésekkel.  Az  Ipolytól  délre 
(Nógrádpilis-TpolytnrmVc  stb.)  váltakozó  homokos-agyagos  képződ- 
mények helyenként  sok  kövülettel,  főleg  cápafogakkal. 

3a.  A legfelső  szintek  a glaukonitos  homokkő  csoportban. 

Legfeljebb  20-30  m vastagok,  kövületdúsak  (ostrea  padok)  de 
a glaukonitos  homokkő  csoportban  csak  kis  felületi  kiterjedéssel 


Földtani  luefffiííyelcsek  a salfíótarjáiii  szénmtídeiicében 


15 


bíiTiak  (lencseszerü  betelepülések)  a jellejízetes  horni  fáeiesű  kövü- 
letekkel. (liiászó,  Lapujtő,  Kazár,  ^látranovák  stb.) 

Alsó  miocén. 

I.  Aqiiitanien.  Elválasztása  az  oLiiíoeéntöl  diszkordanieával,  (deiiu- 
dáció)  s a szárazföldi  jelleg  általános  fellépésével  (regresszió)  in- 
dokolható. 

1.  Szénfekvőképzödinény.  (Főleg  szárazföldi  eredetű  üledékek.) 

a.  h'’ekü  kavics-homok  közhetelepült  agyagokkal,  tarka 
agyag  és  homokkő  (Ipolytarnóeon  lábnyomokkal)  legnagyobb  vas- 
tagságuk 50  m. 

b.  Alsó  riolittufa.  (Jó  vezérszint!)  Vastagsága  0-40  m. 

c.  Fekü  agyag.  (Az  alsó  111.  széntelep  közvetlen  fekvője.) 

2.  Széáképződmény. 

a.  Alsó  111.  széntelep,  fedőjében  a kanavásszal  (sávozott 
agyag)  és  homokkal  (a  középső  II.  telep  alatti  homok.) 

b.  Középső  II.  széntelep,  fedőjében  a congériás  palával,  szür- 
ke agyaggal  és  homokkal  (a  felső  I.  telep  alatti  homok.) 

c.  Felső  I.  széntelep,'  fedőjében  a teredós  palával  ill.  agyag- 
gal. 

II.  llurdigalai  emelet.  (Szénfedőképződmény.) 

a.  Cardiumos  (elegyesvizi)  palás,  homokos  agyag  15-20  m 
vastag,  (helyi  jellegű  képződmény). 

b.  Aequipeetenes  homokkő  (60-120  m)  felfelé  helyenként  ho- 
mokos sehlier  fáciesbe  megy  át. 

K őzé pső  tn l océ n . 

I.  Helvéciái  emelet. 

Nagy  vastagságú  agyagok  , márgák,  sehlier  fáciesben  kifej- 
lődve. 

II.  Tortonai  emelet. 

■ Intenzív  riolittufa  szórással  (középső  riolittufák)  kezdődő  ha- 
talmas piroxénandesit  kitörések.  Lajtamészkő  többféle  fáciesben. 

X o s z k y további  beosztását  nem  tárgyalom,  mert  ezekről  a 
későbbiekben  már  nem  lesz  szó. 

Szükségesnek  tartom  megemlíteni,  hogy  S c h r é t e r (4)  az 
egercsehi-ózdi  szénmedence  földtani  kifejlődését  salgótarjánival 
azonosnak  veszi  („salgótarjáni  fáciesben  képződött’')  mig  a sajóvöl- 
gyi  medence  kifejlődését  a salgótarjánitól  eltérő  „sajóvölgyi  fáci- 
esben” képződöttnek  tekinti.  Rétegtani  beosztása  Noszky-étól  el- 
tér, mert  a glaukonitos  homokkő  szintjét,  fedőjében  a horni  fácies- 
sel  és  az  alsó  riolittufát,  az  alsó  miocén  burdigalien  alemeletbe  ve- 
szi, mig  a szénképződményt  (közvetlen  fekvőivel)  az  igazi  schlierrel 
bezárólag  a helvetien  alemeletbe  helyezi. 

Vadász  (5)  felfogása  a salgótarjáni  és  borsodi  szénmeden- 
cék földtani  kifejlődéséről  lényegileg  N o s z k y-éval  egyező. 

Tekintettel  arra,  hogy  az  oligocén-miocén  korú  üledékek  ré- 
tegtani beosztása  ma  is  állandó  vita  tárgya  s a vélemények,  felfo- 


16 


Vitális  Sándor  dr. 


gások  még  nem  kristályosodtak  ki,  a következőkben,  mivel  a salgó- 
tarjáni szénmedencéröl  lesz  szó,  mindenben  a medence  legalaposabb 
ismerőjének  Noszky  Jenőnek  a rétegtani  beosztását  fogom  kö- 
vetni. 

A salgótarjáni  szénmedencében  újabban  1936-1939.  években, 
számos  víz-  és  szénkutató  mélyfúrást  mélyítettek  le,  (a  fiirások  he- 
lyét lásd  az  1.  ábrán)  melyeknek  anyagát  átvizsgálva  és  meghatá- 
rozva a salgótarjáni  szénmedence  földtani  viszonyaira  vonatkozólag 
számos  él-dekes  új  földtani  megfigyelést  tehetünk.  Az  iijabban  le- 
fúrt fontosabb  fúrások  vázlatos  földtani  szelvényeit  a mellékelt  I. 
táblán  tüntettem  fel  s a fúrások  által  észlelt  fontosabb  földtani  (ré- 
tegtani) adatokat  az  alábbiakban  ismertetem. 

Zagyva  1.  sz.  vízkutató  fúrás. 

Zagyvaróna  község  határában  a vízválasztói  villamostelep 
vízellátására  1938.  évben  mélyítette  le  a Salgótarjáni  Kőszénbánya 
R.T.  (9.)  A fúrás  0.00-8.20  m-ig  a Zagyva  holocén  ártéri  hordalékát 
harántolta  s 8.20 — 477.25  m-ig  469  m vastagságban  a felső  oligocén 
(Cattien)  korú  glaukonitos  homok-homokkő  rétegeket  tárta  fel  s be- 
lejutott a középső  oligocén  (Rupelien)  korú  kiscelli  agyagba.  Ez  a 
fúrás  volt  az  első  a salgótarjáni  medencében,  mely  a glaukonitos  ho- 
mokkő szintjének  valódi  vastagságára  felvilágosítást  adott. 

Zagyva  2.  sz.  vízkutató  fúrás. 

A zagyvái  1.  sz.  fúrástól  kb.  600  m távolságra  1939-ben  a Sal- 
gótarjáni Kőszénbánya  R.T.  által  lefúrt  második  vízkutató  fúrás 
0.00 — 8.20  m-ig  a Zagyva  holocén  korú  ártéri  hordalékában  haladt 
s 8.20 — 521.80  m-ig  kereken  513  m vastagságban  a felső  oligocén 
(Cattien)  kon'i  glaukonitos  homok-homokkő  szintet  tárta  fel. 

A zagyvái  1.  és  2.  számú  fúrások  erózió  által  erősen  lepusztí- 
tott térszínen  indultak  és  igy  ha  tekintetbe  vesszük  a fúrások  körül 
a napszinen  föltárt  glaukonitos  homokkőrétegek  vastagságát  is,  a 
glaukonitos  homok-homokkő  rétegek  szintjének  valódi  vastagságát 
legalább  700 — 800  m-re  tehetjük. 

Inászó  1.  sz.  vízkutató  fúrás. 

Zagyvaróna  község  határában  az  inászói  bányatelepen  a régi 
Ferenc  akna  mellett  1936-ban  mélyítette  le  vízkutatás  céljából  a Sal- 
gótarjáni Kőszénbánya  R.T.  (7). 

A fúrás  0.00 — 10.00  m-ig  ])leisztocén  korú  löszt  kavicshorda- 
lékot, 10.00 — 90.56  m-ig  alsó  miocén  (A(iuitanien)  korú  széid<é])ződ- 
ményt,  90.56 — 146.18  m-ig  alsó  miocén  (Aipiitanien)  korú  szónfekvő- 
képződrnényt  és  146.18 — 326.90  m-ig  felső  oligocén  (Cattien)  korú 
glaukonitos  homokkő  képződményt  harántolt.  Ez  volt  az  első  fúrás 
a.  salgótarjáni  medencében,  mely  a szénfekvőképződményt  teljes  vas- 
tagságában feltárta.  A rétegsorban  feltűnő,  hogy  a riolittufa  alatti 
tarka  agyag,  homok  és  kavics  hiányzik,  ami  a miocén  előtti  illetve 


17 


Földtani  iu“fifif>yidésok  a salgótarjáni  s/énincd(Mic jólmi 

tdt'ji  dtMiiuláeióra  illetve  hegyszerkezeti  mozgásokra  (kiemelkedés) 
utalhat. 

Sdlfjóf arján  gőzfürdői  vízkutató  fúrás. 

Salgótarjánhaii  a Salgtóarjáni  Kőszénháiiya  R.T.  bányatele- 
pén a gőzfürdő  mellett  mélyítette  le  vízkntatás  céljából  líKlS-lkl-ben 
a Salgótarjáni  Kőszénbánya  lí.T.  (9), 

A fiirás  O.tlO— 9.40  m-ig  holoeé'n  korn  ártéri  hordalékot,  9.40 — 
48.50  m-ig  alsó  miocén  ( A(initanien)  korn  széidvépződményt,  48..50 — 
1.5(5.50  m-ig  alsó  miocén  (Aqnitanien)  korú  szénfekvőképződményt  és 
1,5(5..50 — 330.15  m-ig  felső  oligocén  (Cattien)  korú  glankonitos  homok- 
homokkő képződményt  harántolt.  Feltűnő  ebben  a fúrásban,  hogy 
az  alsó  miocén  szénfekvő  képződményben  a riolittiifa  (mely  az  iná- 
szói  fúrásban  meg  30  m vastag)  teljesen  hiányzik,  holott  a szénfek- 
vőképződmény  az  inászói  fúrásban  kereken  5(>  ui,  inig  ebben  a fúrás- 
ban majdnem  a kétszerese  108  m.  A riolittiifa  hiánya  valószínűleg 
a deniidáció  és  miocén  időtti  illetv'  eleji  hegyn. .yzgásokra  vezethető 
vissza. 

Salgótarján  üvcgggári  vízkutató  fúrás. 

A gőzfürdői  fúrástól  kb.  .500  m távolságra  a Salgótarjáni 
Üveggyár  R.T.  salgótarjáni  gyártelepén  1938-lmn  a Lapp  céggel  fii- 
ratta  le  ezt  a vízkutató  fúrást.  (8). 

A fúrás  0.00 — 13.50  m-ig  holocén  korú  ártéri  hordalékot,  13.50 
— 41.(50  m-ig  alsó  miocén  (Acinitanien)  korú  szénképződméuyt,  41.60 
— 140.75  m-ig  alsó  miocén  (Aqnitanien)  korú  szénfekvőképződményt 
és  140.75 — 300.30  m-ig  fölső  oligocén  (Cattien)  koréi  glankonitos  ho- 
mok-homokkő képződményt  harántolt.  Ez  a fúrás  lényegileg  ugyan- 
azokat a települési  viszonyokat  mutatja  mint  a gőzfürdői  fiirás,  ami 
érthető  is,  mert  mindkét  fúrás  ugyanazon  hegyszerkezeti  árokban 
fekszik.  Ennek  a két  fiirásnak  azonos  kifejlődésü  rétegsorozata  fő- 
leg a szénfekvőképződményben,  szemben  az  inászói  fúrás  szénfekvő- 
ktpzödményével  fontos  bizonyíték  arra,  hogy  a mai  Iáható  törések 
tiilajdonkép  a miocén  előtti  töréseknek  kiújulásai. 

Kísterenye  1.  sz.  vízkutató  fúrás. 

Kisterenyén  a Chorin  telep  mellett  1936-ban  vízkutatás  céljá- 
ból mélyítette  le  a Salgótarjáni  Kőszénbánya  R.T.  (10).  A fúrás 
0.00 — 5.40  m-ig  a Zagyva  holocén  korú  ártéri  hordalékát,  5.40 — 62.80 
m-ig  az  alsó  miolcén  (Burdigalien)  korú  szénfedőképzödményt 
(schlier,  aeqnipectenes  és  caridiumos  fedők),  62.80 — 117.64  m-ig  az 
alsó  miocén  (Aqnitanien)  korú  szénképződményt  (a  jellemző  I,  II  és 
III.  szénteleppel  és  azok  jellemző  fedő  és  fekü  kőzeteivel),  117.64^ — 
277.25  m-ig  az  alsó  miocén  (Aqnitanien)  korú  szénfekvő  képződ- 
ményt és  277.25 — 374.59  m-ig  a felső  oligocéti  (Cattien)  korú  glauko- 
nitos  homoklcő  képződményt  harántolta.  Szükségesnek  tartom  ki- 
emelni, hogy  a három  széntelep  jellegzetes  fedői  az  I.  telep  teredós 
a II.  telep  eongeriás  palái  és  a III.  telep  kanavász-a  a fúrás  folya- 
mán kövületek  hiányában  nem,  vagy  nehezen  konstatálhatók,  vi- 


18 


Vitális  Sándor  dr. 


szont  a telepek  jellemző  fekvői  az  I.  telep  alatti  homok,  a II.  telep 
alatti  homok  és  a III.  telep  alatti  zöldes-kékes,  zsíros  agyag  mindig 
jól  megfigyelhetők.  Ennek  a megfigyelésnek  fontos  szerepe  van  a 
távolabbi  területeken  fúrások  adatai  alapján  való  széntelep  azono- 
sításoknál. 

Érdekes,  hogy  ebben  a fúrásban  a szénfekvőképzödmény  igen 
vastag,  kereken  160  m,  melyből  a riolittufára  két  padban  kereken 
90  m esik  szemben  pl.  az  inászói  fúrásban  harántolt  30  m vastag 
riolittufa  réteggel.  Ez  az  adat  ismét  megerősíti  azt  a megállapítá- 
somat, hogy  az  alsó  miocén  előtti  denudáció  és  hegymozgás  milyen 
nagymérvű  volt. 

Szükségesnek  tartom  itt  megjegyezni,  hogy  az  eddig  ismerte- 
tett fúrások  ütve  működő  vizöblítéses  fúróberendezéssel  lettek  le- 
fúrva (ez  a fúrásmód  a pontosabb  minta  anyagvételt  sokszor  meg- 
nehezíti) inig  a következőkben  ismertettjtt  fúrások  forgatva  működő 
vizöblítéses  (Oraelius)  fúróberendezéssel  lettek  lemélyítve.  (Ez  a 
fúrásmód  legnagyobbrészt  magfúrással  történik  s így  ideális  minta- 
anyag állt  rendelkezésemre.) 

Kisterenye  2.  sz.  vízkutató  fúrás. 

Kisterenyén  a Chorin  telepen  a kisterenyei  1.  sz.  vízkutató 
fúrástól  400  m távolságra  1937-ben  mélyítette  le  a Salgótarjáni  Kő- 
szénbánya R.T.  vízkutatás  céljából.  (10). 

A fúrás  0.00 — 6.50  m-ig  a Zagyva  holocén  korú  ártéri  horda- 
lékát, 6.50 — 71.00  m-ig  az  alsó  miocén  (Burdigalien)  korú  szénfedő- 
kéliződményt  (schlier,  aequipectenes  és  cardiumos  fedők),  71.00 — 
125.10  m-ig  az  alsó  miocén  (Aquitanien)  korú  szénképzödményt  (a 
jellemző  I,  II  és  III.  szénteleppel  s azok  jellemző  fedő  és  fekü  kő- 
zeteivel) és  125.10 — 262.03  m-ig  az  alsó  miocén  korú  (Aquitanien) 
szénfekvöképzödményt  harántolta. 

Ámbár  a kisterenyei  2.  sz.  fúrás  az  1.  sz.  fúrástól  légvonalban 
csak  400  m távolságra  van,  a feltárt  rétegsorok  már  ilyen  kis  tá- 
volságon belül  érdekes  különbséget  mutatnak.  Az  1.  sz.  fúrásban  a 
fekü  riolittufa  2 padban  90  m vastag,  mig  a 2.  sz.  fúrásban  1 pad- 
ban csak  74  m.  A cardiumos  fedő  az  1.  sz.  fúrásban  17  m,  inig  a 2. 
sz.  fúrásban  csak  3 m vastag. 

Ezek  az  adatok  élénken  érzékeltetik  aránylag  kis  távolságo- 
kon belül  az  azonos  rétegek  vastagságbeli  változását,  ami  ismét  az 
alsó  miocén  előtti  (és  alatti)  hegymozgásokra  illetve  az  ezzel  kap- 
csolatos fácies  változásokra  utal. 

Mátraverebály  4.  sz.  fúrás. 

Mátraverebély  község  határában  (Cscngerháza  pusztán)  mé- 
lyitette  le  a Salgótarjáni  Kőszénbánya  K.  T.  1939.-ben  szénkutatás 
céljából. 

A fúrással  feltárt  rétegsorrend  a következő: 
Holocén-Pleisztocén. 

0.00 — 8.00  m.-ig  húmusz  és  lösz 


Földtani  metffifíyelések  a salííótarjáni  széninedencében 


19 


Középső  niioocn  (Helvéciái  emelet). 

8.00 —  ÖS.CO  m.-iíí  sehlier  agyas. 

rioUttnfa. 


38.00—  40.75 

40.75—  42.10 
42.10—248.00 


foraminiferás  homokkő. 

sehlier  agyag  (foraminiferák,  arca,  telliiia, 
sehizastor,  dentaliiim  sj).-ek.) 

248.00 —  265.(M)  , nequipectenes  homokkő,  riolittufa  heagyazások- 

kal. 

205.00 —  271.10  „ riolUtufn  (kövületes  homokkő  beágyazásokkal.) 
Alsó  miocén  (Rurdigalai  emelet). 

271.10 — 401.74  m.-ig  agyagos-homokos  sehlier,  tufa  szórás  nyo- 
mokkal. 

401.74 — 411.27  „ aequipectenes  homok-homokkő. 

411.27 — 418.00  „ cardinmos,  sávozott  homokos  agyag. 

Alsó  miocén  (Aquitaniai  emelet). 

418.00 —  462.22  m.-ig  szénképződmény  az  I.  II.  ITI.  szénteleindíkol  s 

a .icllemző  fedő  és  fekű  kőzetekkel. 

462.22 — 463.65  „ kékesszürke,  zsiros  agyag  (szénfekvő). 

A rétegsorrendből  illetve  vázlatos  szelvényből  lát.iuk,  hogy  a 
mátraverehélyi  4.  sz.  fúrásban  az  aquitanien  alemcletbe  tartozó 
szénképződmény  és  a hurdigalien  alemelethe  tartozó  szénfedő  kép- 
ződmény kife.ilődcse  ugyanolyan  mint  a kisterenyei  1.  és  2.  sz.  víz- 
kutató fúrásokban.  Feltűnő  a rétegsorrendhen,  hogy  a szénfedőkóp 
ződmény  felett  a burdigalien-helvetien  határán  egy  6.10  m.  vastag 
riolittufa  réteg  van  s e felett  egy  17  m vastag  aequipectenes  homok- 
kő réteg,  melyekben  az  Aequipccten  praescahriusculus-hoz  hasonló 
pectenek,  Corhula  gihhn  és  a már  schlierre  .iellemző  schizasterek 
fordulnak  elő.  A burdigalien-helvetien  határát  ebben  a fúrásban 
ez  a tufa  szint  .ielzi.  Ezek  felett  a rétegek  felett  települ  az  igazi 
(helvetien  alemeletbe  tartozó)  sehlier  s érdekes,  hogy  ennek  felső 
részében  ismét  van  egy  A^ékonyabb  tufa  betelepülés. 

Ámbár  a salgótar;jáni  szénmedencében  már  Noszky  (2,  3) 
kiemeli,  hogy  a burdigalien-helvetien  alemeletek  üledékeiben  vau- 
nak A’ékonyabb  tufa  betelepülések,  illetve  tufa  szórás  nyomok, 
azonban  ezeknek  szintjelző  voltát  eddig  nem  lehetett  megfigyelni. 

Ép  ezért  érdekes,  hogy  a Mátraverebéh'^en  1938 — 1039  években 
lefúrt  8 szénkutató  fúrásban  (a  fúrások  helyét  lásd  az  1.  ábrán) 
a helvetien-burdigalien  határán  mindenütt  megtaláljuk  ezt  a jó 
szintjelző  riolittufa  határréteget.  A mellékelt  11.  sz.  táblán  grafi- 
konszerűen  az  I.  (felső)  széntelepre  vonatkoztatva  tüntettem  fel  ,a 
mátraverehélyi  1 — 8 sz.  fúrások  vázlatos  földtani  szelvényeit.  Az  I. 
(felső)  széntelepet  azért  választottam  ki  alapul,  mert  ez  a széntelep 
mind  a 8 fúrásban  nagyjában  azonos  vastagságban  vau  kifejlődve, 
jelezve  azt,  hogy  az  I.  széntelep  képződésekor  a széuteknő  t zen  a 
helyen  egy  szintben  volt.  A grafikonszerű  szeh'éuyre  rátekintve 
azonnal  szemünkbe  tűnik  a szénképződmény  különböző  vastagsága, 
a III.  sz.  széntelepnek  helyenként,  kis  távolságokon  belül  való  ki- 
maradása, a szénfekvő  képződményben  az  alsó  riolittufa  két  fúrás- 


20 


Vitális  Sándor  dr. 


bán  való  jelenléte  és  hat  fúrásban  való  hiánya,  egyszóval  ismét  éle- 
sen szemünkbe  tűnik  aránylag  kis  területen  belül  az  alsó  miocén 
előtti  és  alatti  (ezen  a helyen  egészen  az  I.  széntelep  képződéséig 
tartó)  hegymozgás  s ezzel  kapcsolatos  gyors  fácies  változás  s a szén- 
képződményben illetve  szénfekvőképződményben  jelentkező  letaroló 
(denndációs)  megnyilvánulások. 

Dzsida  (6)  a salgótarjáni  szénmedencében  a szén  telepek 
különböző  vastagságú  kifejlődéséből  ugyancsak  a széntelepek  kép- 
ződése előtti  és  alatti  hegymozgásokra  mutat  rá. 

A fácies  változások  a burdigalien  schliei’ben  is  szembetünőek, 
mert  pl.  az  1,  2,  6 és  8 sz.  fúrásokban  a schlier  agyagok  közt  véko- 
nyabb-vastagabb  aeq.nipectenes  homokkő  rétegek  jelennek  meg.  A 
bnrdigalien-helvetien  határán  mind  a 8 fúrásban  csaknem  egy 
szintben  jelenik  meg  a jó  határjelző  riolittnfa  szint.  A szelvénveken 
ezt  a tufa  szintet  középső  tufa  szintként  tüntettem  fel  a szelvény- 
ben szereplő  szénfekvőképződmény  alsó  riolittnfa  szintjéhez  viszo- 
nyítva. Szükségesnek  tartom  itt  megjegyezni,  hogy  Noszky  a 
salgótarjáni  szénmedencéhen  3 tnfaszintet  különböztet  nmg  és  pedig: 

1.  Aquitani  szénfekvőképződményben  az  alsó  riolittnfa  szint. 

2.  Tortoniai  alemelet  alján  a középső  riolittnfa  szint  és 

3.  Maeotiai  almneletben  a felső  riolittnfa  szint. 

A szelvényekben  szereplő  alsó  riolittnfa  szint  megegyezik 
Noszky  alsó  riolittnfa  szintjével,  míg  a szelvényekben  általam 
középső-  és  felsőnek  jelzett  riolittnfa  szintek  iN  o s z k y alsó-  és 
középső  riolittnfa  szintjei  között  fekszenek. 

Há  kell  mutatnom  még  arra,  hogy  a 4.  és  6.  fúráisok  szelvé- 
nyében a helvetien  schlier  felső  részében  szijitén  van  egy  vékonyabb 
jó  szintjelző  riolittnfa  szint,  melyet  felső  tufa  szintnek  jelöltem. 
Sajnos  a többi  fúrásokban  ez  a tufa  szint  a schlier  nagy  részével 
együtt  a későbbi  denudáció  által  le  lett  pusztítva  s ígv  a két  fúr;ís 
adata  alapján  ma  még  nem  tudhatjuk,  hogy  viajjon  ez  a szint 
ugyanolyan  értékű  e mint  az  általam  megfigyelt  középső  tufa  szint. 
Sajnos  a salgótar.iáni  szénmedencében  régebben  lefúrt  kutató  fúrá- 
sok ütve  működő  vízöblítéses  rendszerű  fúróberendezésekkel  tör- 
téntek s ezeknél  a pár  méter  vastag  szintjelző  tufa  szinteket  nem 
figyelhették  meg  s így  ma  már  nem  állai)ítható  meg,  hogy  ezek  az 
újabhan  általam  megfigyelt  vezérszintek  általános  érvényűek  e. 
Nézetem  szerint  a mátraverebélyi  fúrások  adatai  ezeknek  a szin- 
teknek vezérszint  értékét  valószinüleg  az  egész  medencében  általá- 
nos értékűvé  fogják  tenni. 

összefoglalva  az  elmodottakat  a salgótarjáni  szénmedencében 
újabban  lemélyített  fúi‘ások  földtani  adataiból  az  alábbi  megfi- 
gyeléseket rögzíthetjük: 

A felső  oligocéli  (Chattien  emelet)  korú  glaukonitos  homokkő 
rétegcsoport  vastagsága  700 — 800  m. 

A felső  oligocén  — alsó  miocén  határát  nagymérvű  denudáció, 
regresszió  jelzi. 


Földtani  iiu'H'nf'y(*lós('k  a salgótarjáni  s/.énnuMU‘n(,,ólK'.i 


21 


Az  alsó  iniocón  (Aqnitanini  (Miitdet)  szénrokvökó])Z()(linény  át) — 
Kit)  in.-ifí  t(M‘.io(lö  változó  vastagsáíía,  a szárazföldi  üledékokiudí  arány- 
lafí  kis  távolsáuokon  ludiil  való  változó  kifejlödésv,  oííyos  szintjcdzö 
lé  ofíck  teljes  hiánva  illetve  nafíy  vastafísághan  való  meiíjelenése 
{ z alsó  niioeén  előtti  és  alatti  lieííyinozííásokra  és  az  azzal  kapesotatos 
fáeies  változásokra  utal. 

Az  alsó  inioeén  ( A(iuitaniai)  szénkéiizödinények  (s  luaííuknak 
a széntelepeknek'l  különböző  vastaíísáfíban  való  kifejlődése,  egyes 
széntelcpeknek  a hiánya,  a szénképződés  ideje  alatt  működő  hegy- 
szerkezeti  mozgásokra  és  azzal  kapcsolatos  fáciesváltozásokra  utal. 

Az  alsó  miocén  (Hnrdigalai  emelet)  eardinmos,  peetenes  és 
schlier  szénfedőképződmények  kis  távolságokon  heliil  változó  fácie- 
sekhen  képződlek. 

A hnrdigalai-helvéciai  alemeletek  határát  egy  riolittnfa 
szint  jelzi,  mely  valószinnleg  az  egész  szénmedencéhen  jó  vezér- 
szint lesz. 

A hnrdigalai-helvéciai  alemeletekhen  az  aeípxipectenes  ho- 
mokkő töhh  szintben  van  kifejlődve,  ami  aránylag  kis  távolságokon 
helüli  fáeies  változásokra  utal. 

A helvéciai  alemelethe  tartozó  schlier  agyagok  felső  részében 
esetleg  sziiitén  az  egész  szénmedencéheíi  meglevő  jó  szintjelző  tufa 
réteg  van. 

^lesszehhmenő  következtetéseket  a rendelkezésemre  álló  szak- 
szerűen feldolgozott  kisszáimi  fxiráshól  egyelőre  nem  időszerű  le- 
vonni. 

* * 

IRODALOM  — SCHRIFTTUM. 

1.  Dr.  X o s z k y Jenő:  A Magyar  Középhegység  északkeleti  részé- 

nek oligocén-  miocén  rétegei:  I.  Az  oligocén  — a miocéntől  való 

elhatárolás  kérdése.  Annales  Musei  Nationalis  Hungarici  V. 

XXIV.  1926. 

2.  Dr.  X o s z k y Jenő:  A ^lagyar  Középhegység  északkeleti  részé- 

nek oligocén-mioeén  rétegei:  II.  A miocén.  Annales  Musei  Xatio- 

ualis  Hungarici.  V.  XXVII.  1930. 

3.  Dr.  Xoszky  Jenő:  A Mátra  hegység  geomorphológiai  viszonyai. 

A debreceni  Tisza  István  tudományos  társaság  kiadványa.  III. 

K.  1926 — 27.  8 — 10  füzet. 

4.  D r.  S c h r é t e r Zoltán:  A Borsod-Hevesi  szén  és  lignitterületek 

bányaföldtani  leírása.  M.  kir.  Földtani  Intézet  kiadványai  1929. 

5.  D r.  Vadász  Elemér:  A borsodi  szénmedence  bányaföldtani  vi- 

szonyai. M.  kir  Földtani  Intézet  kiadványai  1929. 

6.  Dzsida  József:  Tektonikai  megfigyelések  a salgótarjáni  me- 

dencében. Bányászati  és  Kohászati  lapok.  LXIX.  évfolyam  1936. 

3.  és  4.  szám. 


22 


Ferenezi  István  dr. 


7.  D r.  Vitális  Sándor:  Salgótarján  megyei  város  vizellátása. 

Hidrológiai  Közlöny.  V.  XVIII.  1938. 

8.  Dr.  Vitális  Sándor:  A salgótarjáni  üveggyár  artézi  kútja. 

Hidrológiai  Közlöny.  V.  XVIII.  1938. 

9.  D r.  Vitális  Sándor:  Újabb  hidrogeológiai  adatok  Salgótarján 

és  környékéről.  Hidrológiai  Közlöny.  V.  XIX.  1939.  (Sajtó  alatt.) 

10.  D r.  Vitális  Sándor:  Uj  gyógy  viz  Kisterenyén.  Hidrológiai 

Közlöny.  V.  XIX.  1939.  (Sajtó  alatt.) 


OLIGOCÉN  ÉS  MIOCÉN  ÜLEDÉKEINK  ELHATÁROLÁSÁNAK 

KÉRDÉSE. 

Irta:  Ferenezi  István  dr. 

A M.  Kir.  Földtani  Intézet  újonnan  felelevenített  vita-estjei- 
nek során  1940.  január  28-án  felolvasott  „hozzászólásomban”,  a vita- 
esten tárgyalt  kérdésnek,  az  oligocén  és  miocén  üledékeink  elhatá- 
rolása kérdésének  azt  a megoldását  ismertettem,  amelyet  az  Ipoly- 
medencében  19S4 — 38.  években  végzett  vizsgálataim  során  követtem. 
Ezeken  a vizsgálatokon  gyűjtött  faunák  és  más  megfigyelések  érté- 
kelésével — H o r u s i t z k y Ferenc  kartársammal  egyetértöleg  — 
kissé  más  beosztást  használtam  a kérdéses  üledékek  beosztásában, 
mint  az  Ipoly-medence  és  tágabb  környékének  érdemes  kiutatói, 
N o s z k y,  S c h r é t e r,  V a dá  s z.  Sikerült  ugyanis  a vizsgálatok 
révén  két  olyan  földtörténeti  változás  lerögzítése,  amelynek  revén 
az  elhatárolás  és  a rétegbeosztás  kérdése  több  adattal  támogatható 
módon  oldható  meg.  Az  egyik  változás  az  oligocén-végi  regresszió 
teljessé  válásának  kimutatása  Helix-es,  stb,  szárazföldi  üledékek 
segítségével.  Majd  a miocén  eleji  kisebb  mértékű,  azonban  már  igen 
nagy  részben  miocén  jellegű  faunákat  hozó  és  részben  az  Erdélyi 
Medence,  részben  a Bécsi  medence,  sőt  még  az  Akvitán  medence 
felé  való  változásokkal  is  általánosítható  transzgressziót.  mint  má- 
sodik földtörténeti  változást  iktattuk  be  az  Ipoly-medence  fejlődés- 
történetébe. Ez  a transzgresszió  pedig  azon,  most  már  intra-miocén- 
nek  bizonyuló  szárazföldi  időszak  előtt  következett  be  medencéink- 
ben, amelyet,  mint  a salgótarjáni  szénképzödmény  keletkezésének 
idejét  megelőző  szárazföldi  időszakaszt,  az  oligocén  és  miocén  üle- 
dékek határának  tekintett  az  irodalom. 

A beosztás  ezek  szerint  a következőleg  alakult  ki.  A felső 
oligocén  regressziós  képződménysorozat  végén  megjelenő  szárazföldi 
időszak  után  — ez  az  időszak  azonos  S t i 1 1 e szávai  begyképződési 
fázisának  idejével  — az  újonnan  fellépő  és  két  fáciesben  ismert  transz- 
gressziv  üledékek  már  az  alsó  mediterrán  emelet  akvitánien  al- 
emeletének  idejét  jelentik.  Ezzel  az  üledékcsoporttal  a korábban 
csak  szárazföldi  képződményekkel  jellemzett  akvitánien  alemcletün- 
ket  batározottabban  kapcsolhatjuk  más  vidékek  hasonló  képződmé- 


ülÍKOfén  és  miocén  üledékeink  elhatárolásának  kérdése 


23 


nyeihez.  Uííyancsnk  az  akvitánien  alemeletbe  lehet  sorozni  az  első, 
kis  mértékű  miocén  transzfíressziót  követő  szárazföldi  (intramioeén) 
időszakaszt  is,  a salfíótarjáni  szénképződmény  szárazföldi  eredésü 
feküsorozatát.  (Lehetséfíes  azonban  az  a mofíoldás  is,  ha  annak  el- 
lent nem  mondanak  a most  fifíyelembe  nem  vett  gerinces  maradvá- 
nyok, hogy  az  említett  szénfekvö  ten'esztrikns  sorozat  a salgótarjáni 
szénképzödménnyel  együtt,  valamint  az  utóbbinak  még  tengeri  fe- 
dősorozatával is  kiegészítve  az  alsó  mediterrán  burdigalien  alemelet 
idejét  jelentő  üledéksoroz^it.)  Kgycbként  a burdigalien  alemeletet  a 
második  miocén  transzgresszió  megindulásának  idejével  kezdhetjük, 
amely  időpontot  a salgótarjáni  j)aralikus  szénképződmény  kialaku- 
lása jelenti.  A miocén  slír  jelenti  beosztásunkban  a második  mio- 
cén transzgresszió  teljessé  válását,  a felső  mediterrán  emelet  helvé- 
cien  alemeletének  idejét. 

A dolgozatban  érintettem  egyébként  az  eocén  és  oligocén  üle- 
dékek elhatái olásának  kérdésében  elfoglalt  újabb  álláspontomat  is. 


III.  TÁRSULATI  ÜGYEK. 

PÁRTFOGÓNK  LEVELE  TÁRSULATUNK  ELNÖKÉHEZ. 

Herceg  Esterházy  Pál  őfőméltósága,  a Magyarhoni  Föld- 
tani Társulat  pártfogója,  nagyobb  adományt  juttatott  a Társulat 
részére,  Dr  V e n d 1 Álad  á r elnök  köszönősoraira  Őfőméltósága 
meleghangú  levélben  válaszolt,  melyet  hálásan  és  örömmel  adunk 
közre  az  alábbiakban: 

Budapest,  1940.  február  15. 

Méltóságos  Uram! 

A ^lagyarhoni  Földtani  Társulat  kilencvenedik  évi  közgyű- 
lése alkalmaival  hozzám  juttatott  szíves  megemlékezésükért  fogad- 
ják midnyájan  leghálásabb  köszönetemet. 

Nagyon  jól  tudom  értékelni  azt  a nemcsupán  tudományos,  de 
nemzeti  szempontból  is  oly  fontos  munkásságot,  amelyet  a Magyar- 
honi Földtani  Társulat  kilencven  éven  keresztül  kifejtett.  — Bár 
gyengélkedésemből  kifolyólag,  orvosi  tilalom  folytán  nem  vehettem 
részt  az  ünnepi  ülésen,  de  megragadom  az  alkalmat  és  biztosítha- 
tom Méltóságodat,  s kiváló  személyén  keresztül  a bölcs  vezetése 
alatt  álló  Társulatot  arról,  hogy  amiként  Istenben  boldogult  őseim, 
xígy  csekélységem  is  állandó  érdekődéssel  fogom  kísérni  nemes  tö- 
rekvéseiket, s tőlem  telhetőleg  a jövőben  is  mindenkor  segítségükre 
kívánok  lenni.  Adja  a Mindenható  kegyelme,  hogy  a Társulat  mun- 
kásságát továbbra  is  bőséges  siker  és  dicsőség  övezze! 

Arra  kérve,  hogy  hálás  köszönetemet  a Társulat  előtt  külön 
is  tolmácsolni  méltóztassék,  fogadja,  Méltóságos  Uram,  kiváló  tisz- 
teletem őszinte  kijelentését. 


Esterházy  Pál  herceg  s.  k. 


24 


Társulati  ügyek 


Vendl  Aladár  elnöki  megnyitóbeszédé  a Magyarhoni  Földtani 
Társulat  XC.  közgyűlésén. 

A Magyarhoni  Földtani  Társulat  XC.  rendes  közgyűlését  1940 
február  15-én  tartotta  meg  .57  tag  és  18  vendég  jelenlétében.  A köz- 
gyűlést Vendl  Aladár  dr.  a következő  szavakkal  nyitotta  meg: 

Mélyen  tisztelt  közgyűlés!  Társulatunk  pártfogója,  herceg 
Esterházy  Pál  dr.  úr  Öföméltóságát,  — aki  betegsége  miatt  nem 
jelenhetett  itt  meg  — táviratban  üdvözöltük. 

Tisztelettel  köszöntőm  a Társulat  iránt  mindenkor  érdek- 
lődő miniszterek,  intézmények  és  társulatok  megjelent  képviselőit: 
a m.  kir.  pénzügyminiszter  úr  képviseletében  megjelent  Bölnn 
Ferenc  minisizteri  osztályfőnök  urat,  a m.  kir.  iparügyi-  és  kereske- 
delemügyi miniszter  fir  és  a debreceni  m.  kir.  Tisza  István  Tudo- 
mányegyetem Bölcsészettudományi  Karának  képviseletében  itt  levő 
telegdi  Roth  Károly  dr,  egyetemi  nyilvános  rendes  tanár,  minisz- 
teri tanácsos  urat,  a földművelésügyi  miniszter  urat  képviselő 
Orczy  Béla  dr  miniszteri  osztálytanácsos  urat,  a m.  kir.  vallás-  és 
közoktatásügyi  miniszter  úr  képviseletében  megjelent  Ybl  Ervin 
dr  miniszteiű  tanácsos  urat,  a Magyar  Királyi  József  Nádor  Mű- 
sziaki  és  Közgazdaságtudományi  Egyetem  Bánya-  Kohó  évs  Erdő- 
mérnöki  Karának  képviseletében  megjelent  Vendl  Miklós  dr  egye- 
temi nyilvános  rendes  tanár  urat,  Budapest  Székesfőváros  polgár- 
mesterét  képviselő  Viola  Rezső  dr  székesfővárosi  műszaki  főtaná- 
csos urat,  a Tudományos  Társulatok  és  Intézmények  Országos 
Szövetsége  nevében  megjelent  Németh  Gyula  dr  egyetemi  nyilvá- 
nos rendes  tanár  urat,  a Királyi  Magyar  Természettudományi  Tár- 
sulatot képviselő  Mauritz  Béla  dr  egyetemi  nyilvános  rendes  tanár 
urat  és  Koch  Sándor  dr  egyetemi  magántanár  urat,  a INIagyar 
Mérnök  és  Éjjítészegylet  képviseletében  Pap  Ferenc  elnök  urat,  a 
Székesfővárosi  Vízművek  vezérigazgatóját  és  Frohner  József  titkár 
urat,  az  Országos  Magyar  Bányászati  és  Kohászati  Egyesület  ne- 
vében megjelent  Roth  Floris  bányaügyi  főtanácsos,  elnök  urat  és 
Káposztás  Pál  bányaigazgató  urat,  a Magyar  Mérnökök  és  Építészek 
Nemzeti  Szövetségét  képviselő  Emszt  Kálmán  dr  ny.  m.  kir.  kísér- 
letügyi főigazgató  urat,  a Magyar  Barlangkutató  Társ\ilat  nevé- 
ben megjelent  Bogseh  László  dr,  egyetemi  magántanár,  titkár  urat, 
az  Országos  Eöldrengési  Obazervatórium  képviseletében  Simon  Béla 
dr  megbízott  igazgató  urat. 

Táviratban  üdvözölte  a közgyűlést  a M.  Kir.  Ferenc  József 
Tudományegyetem  Matbematikai  és  Természettudományi  kara, 
mert  képviselője:  Szenti)étery  Zsigmond  egyetemi  nyilvános  rendes 
tanár  úr  közlekedési  akadályok  miatt  nem  tudott  ide  utazni. 

Őszinte  örömmel,  bcnsőségteljesen  üdvözlöm  a nu'gjeh'nt 
hölgyeket  és  urakat! 

A jegyzőkönyv  bitelesítésére  felkérem  Lóczy  Lajos  és  Kreybig 
Lajos  urat. 

A t'M-mészet  öi-ök  rendje  az  elmúlt  esztendőben  is  megköve- 
telte áldozi'itait  Társnlatnidítól. 


Tái'snlati  üí>-yak 


25 


Mefíhalt  Tacyer  Henrik  dr  ííyakorló  gcolófíus  inái-cius  23-án 
és  'Signioiid  Klek  clr  nu"u>}íyotenii  nyilvános  vcmuIps  tanái’,  relsöliázi 
táti,  viláfíliíní  talajtudós,  sziM)toinl)tM‘  3l)-án.  Érdemoiket  ezen  a köz- 
ííynléson  külön  (Miilékbrszédí'k  1‘ofí.ják  niéltalni. 

Szoi)toinl)or  3-án  Imnyt  (d  Becsejj  Antal  ííépészinérnök,  ni.  kir. 
kormány lötanácscs:,  a székosfővárosi  közííynh's  örökös  la^ja.  (szül. 
1S71  dofPinlx'r  IS-án  Pozsonyban).  A budaiiosti  innefíyotcinon  szo- 
ri'zto  inofí  fíópészniérnöki  oklovolét  Í1S!)4),  azután  a imíojíyplcnuui  a 
fíóiiszerkozeltani  tanszék  tanárspfíéd.jo  volt.  3\Iajd  a Székesfőváros 
szolííálatában  nuiködött.  1!)03  óta  önálló  mérnöki  irodája  volt.  A 
Maiíyar  ]\Iérnök  és  Éiiítészoííylet  {íépészinérnöki  szakosztályát,  mint 
e’nök  is  irányította,  töveken  át  ta<:ja  volt  a Fővárosi  Közmunkák 
Tanácsának. 

Társnlatunkmak  191S  óta  volt  rendes  tagja  s különösen  a 
Hidrológiai  Szakosztályban  fejtett  ki  tevékenységet  töbli  éven  át. 
mint  választmányi  tag.  „A  szombathelyi  vízvezeték  hidrológiai 
e’őtannlmányaii’ór’  eímíí  munkáját  a szakosztályban  ismertette. 

^Mérnöki  tevékenységében  bennünket  legjobban  érdekelnek 
azok  a munkái,  amelyekben  igen  sok  magyar  város  és  község 
(Temesvár,  Fiperjo.s,  Kimaszombat,  Szekszárd,  Szombithely,  stb.) 
vízmüvét,  részben  csatornázását  tervezte  meg,  illetőleg  készítette  el. 
A Kissármá'S-torda-marosűjvári  földgázvezeték  éjiítését  is  irányí- 
totta. Lelkesen  felkarolta  a budapesti  melegforrások  ügyét  s buzdí- 
tott arra,  bogy  a hévforrások  vizét  fűtésre  is  felhasználjuk. 

Elhaltjaink  emlékét  a Társulat  mindig  kegyelettel  fogja  meg- 
őrizni. 

Örömmel  emlékezem  meg  arról,  hogy  Mouritz  Béla  dr  egye- 
temi nyilvános  rendes  tanár,  tár.*ulatunk  tiszteleti  tagja  az  elmúlt 
évben  töltötte  be  egyetemi  tanári  működésének  huszonötödik  évét. 
A :m  agyarhoni  Földtani  Társulat  választmánya  már  1939  november 
8-i  ülésén  elsőnek  üdvözölte  Öméltóságát  jubileuma  alkalmából, 
ünnepélyes  keretek  között.  ^Megragadom  azonban  itt  is  az  alkal- 
mat, hogy  jókívánságainkat  újból  kifejezzem. 

Méltóságos  Fram! 

Huszonöt  év  a földtanban  röpke  pillanat,  de  az  ember  éle- 
tiben nagy  idő.  Még  nagyobb  idő  egyetemi  tanszéken.  A Mindenható 
olyan  isteni  szikrával  ajándékozta  meg  Méltóságodat,  hogy  már 
fiatalon  egyetemi  tanár  lehetett.  ^léltóságod  ezt  a szikrát  magasan 
lobogóvá  tette  s tudományos  munkásságának  eredményei  mindnyá- 
junk előtt  jól  ismertek.  A tanítványok  hosszú  sora  gondol  szere- 
tettel a pontos,  szigorú,  de  mindig  jószívű  tanárra. 

^léltóságodban  azonban  nemcsak  a tudóst  s a tanárt  ünne- 
r>“ljük  itt,  hanem  Társulatunk  lelkes  támogatóját  is.  A Társulat 
minden  ülésén  Méltóságod  vendégszeretetét  élvezi,  s ha  tanácsra 
vagy  segítségre  van  .szükségünk.  Méltóságod  mindig  szeretettel 
támogat  bennünket.  Szívből  kívánjuk,  hogy  mint  tudóst  és  tanárt 
igen  sokáig  üdvözölhessük  körünkben  és  kérjük,  hogy  a jövőben 
is  tartsa  meg  szeretetében  Társulatunkat. 


26 


Társulati  ügyek 


Mélyen  tisztelt  közgyűlés! 

A múlt  század  negyvenes  éveiben,  abban  az  időben  vagyunk, 
mikor  a földtan  már  elhagyta  gyerekcipőit  s nagy  lendülettel  fej- 
lődésnek indult.  Három  évtizeddel  előbb,  1807-ben  megalakult  a 
Geological  Society  of  London.  A platonisták  és  neptunisták  harca 
már  elült.  Sniith  Vilmos  már  1815-ben  kiadta  Anglia  és  Wales  első 
földtani  térképét,  amely  lényegében  már  a mai  sztratigrafia  alap- 
ján készült.  A Cuvier-íélQ  katasztrófa-elmélettel  szemben  o.  Hoff 
1822-ben  kimondotta  az  aktualizmus  elvét.  Lyell  az  1830 — 33-ban 
megjelent  Principles  of  Geoiogy  müvében  a Hoff  féle  gondolat- 
hoz hozzáfűzte  még,  hogy  a hosszú  geológiai  idők  folyamán  a kis 
változások  összeadódnak  s végeredményben  nagy  változások  alak- 
jában mutatkoznak.  1830-ban  megalakult  a Societé  Géologique  de 
Fr,ance  a már  fejlődésnek  indult  londoni  társulat  mintájára. 

A Magyar  Tudományos  Akadémia  már  hatalmasan  megerő- 
södött. A Királyi  Magyar  Természettudományi  Társulat  ekkor  már 
legyőzte  a kezdet  nehézségeit  s a természettudományok  iránt  na- 
gyobb mértékben  megindult  az  érdeklődés. 

Nem  csodálkozhatunk  a földtan  fellendülésének  ebben  a kor- 
szakában azon,  hogy  Zipser  András  besztercebányai  tanár,  a ma- 
gyar orvosok  és  természetvizsgálók  Sopronban  tartott  nyolcadik 
nagygyűlésén,  1847  augusztus  11-én  felszólalt  „egy  magyarhoni 
földismei-bányászati  tái’sulat”  alapításának  érdekében.  Javaslatát 
nagy  lelkesedéssel  fogadták  s a kibocsátott  ívek  hamar  megteltek 
azok  nevével,  akik  5 forint  évi  tagsági  díj  kötelezettségével  a tár- 
sulat tagjaiul  jelentkeztek.  A nagygyűlés  elnöke  Esterházy  Pál 
herceg  — a természettudományok  lelkes  pártfogója  — biztosította 
a megalakuló  társulatot  támogatásáról. 

1848  január  3-án  Kubinyi  Ágostonnál  Videfalván  (Nógrád- 
mcgye)  folytak  tanácskozások  a társulat  megindulásának  miként- 
jéről (Kubinyi  Ágoston,  Kubinyi  Ferenc,  Marschán  Józ.sef,  Pettkó 
János,  Zipser  András),  miként  erről  az  ugyanakkor  írt  jegyző- 
könyv tanúskodik.  Ez  a tanácskozás  elhatározta,  hogy  1848  augusz- 
tus 18.  és  19-én  a fővárosban  közgyűlést  fognak  tartani.  Az  1848 — 

1849- ben  lefolyt  események  a társulat  végleges  megalakulását 

1850- re  tolták  ki.  Ekkor  Haidinger  Vilmos  az  1849  december  else- 
jén felállított  bécsi  birodalmi  földtani  intézet  igazgatója  egyengette 
az  utat  a bécsi  kormánynál.  Ekkor  — a leveretés  után  — szükség 
volt  erre  a támogatásra.  Az  ő közben iárására  Hörnes  Móric,  a bécsi 
császári  ásványtár  segédőre,  — mint  a birodalmi  földtani  intézet 
biztosa.  — Budanestre  érkezett.  Az  18.50  máius  24-én  Eiigel  Sándor, 
Fuchs  Vilmos,  Hörnes  Móric,  Kubinyi  Ferenc,  Kováts  Gyula, 
Mikecz  András,  Ncndtvich  Károly,  Petényi  Salanion  és  Szabó  Jó- 
zsid’ részvételével  megtartott  ülésen  megái la.))odtak  az  alai)ítandó 
társulat  tervezetében  és  felkérték  az  akkor  jelen  nem  levő  Knl)inyi 
Ágoston,  kii'.  tanácsost,  nemzeti  múzeumi  igazgatót,  hogy  a tár- 
sulat alai)ítására  szükséges  engedélyt  legfelső  helyen  elnyerie. 

Knhinyi  Ágoston  a rábízott  feladatot  hamar  megoldotta  s 
az  1850  július  (5-án  tartott  első  közgyűlésen  a társulat  megalakult. 


Társulati  üfryek 


27 


Moííválasztották  olnökiiok  Kubhiiji  Jgostont,  titkárnak  Kováts 
Gjjiilút  és  pénztárnoknak  dr  ]Vagner  Dánielt.  Az  ala])szal)ályokat 
a szeptemlijr  3-án  tartott  gyűlés  fogadta  el.  Ez  tulajdonképen  a 
júliusi  közgyűlés  folytatásának  tekinthető,  mert  ekkor  választották 
meg  a tisztikar  többi  tagját:  Kubingi  Ferencet  alelnöknek,  Szabó 
Józsefet  másodtitkárnak,  Mlkecz  Andrást,  Peténiji  Salamont,  Nendt- 
x'lch  Károljjt  és  .Marschan  Józsefet  váhusztnianyi  tagnak.  Ugyan- 
akkor herceg  Esterházy  Pált,  aki  már  1847-ben  megigérte  párt- 
fogását, a társulat  i)ártfogójának  nyilvánították  ki,  A herceg  Ester- 
házy család  mindenkori  feje  azóta  is  állandóan  társulatunk  párt- 
fogója volt;  erkölcsi  és  anyagi  támogatásuk  lényegesen  hozzájárult 
a társulat  hatalmas  kifejlődéséhez. 

Az  országos  jellegű  födtani  társulatok  között  a ^lagyarhoni 
Földtani  Társulat  volt  sorrendben  a negyedik.  (A  londoni  1807, 
a párisi  1830,  a berlini  1847  és  a budapesti  18.70.) 

Az  idén  tehát  társulatunk  megalakulásának  kilencvenedik 
esztendejét  üunepeiljűk  itt,  magunk  között,  a legnagyobb  csendben. 

Társulatuidv  a kezdet  nehézségeit  hamar  legyőzte  s gyorsan 
hatalmas  fejlődésnek  indult.  Történetének  részletei  ismeretesek; 
különösen  a harminc,  ötven  és  hetvenöt  éves  jubileum  alkalmából 
írt  munkák  a Társulat  fejlődését  igen  részletesen  méltatták.* 

Ezek  a munkák  azonban  talán  kevésbbé  feltűnően  ismertették 
társulatunk  szerepét  a külföldi  kapcsolatok  szempontjából. 

Mélyen  tisztelt  Közgyűlés!  A földkerekség  mindegyik  geoló- 
gusa forrón  szereti  hazáját.  Szereti  mindenek  előtt  azzal  a szere- 
tettel, amellyel  minden  ember  tartozik  hazájának.  És  szereti  azon- 
kívül egy  egészen  különös  szeretettel,  amely  aközben  fejlődik  ki, 
mikor  a haza  földjét  részletesen  tanulmányozza.  Ennek  a földnek 
feláldozza  tanulmányai  folyamán  egész  valóját,  fizikai  és  szellemi 
képességeit  egyaránt.  Jól  tudja  azonban  azt  is,  hogy  a földtani 
formációk  nem  ismernek  politikai  határokat.  Még  akkor  is,  mikor 
a haza  területén  belül  csak  kisebb  terjedelmű  vidék  felépítését 
tanulmányozza,  szükséges  tudnia,  hogy  mi  van  a politikai  hatá- 
ron túl.  így  alakult  ki  minden  nemzet  geológusai  közt  a baráti 
kapcsolatok  sok  szála.  Akárhová  is  kerülünk,  mindig  barátainkra 
találunk,  mert  mindegyik  geológus  jól  tudja,  hogy  tudományunk- 
ban nincsenek  mesterségesen  megrajzolt  határok. 


• Kováts  Gyula:  Első  jelentés  a Magyarhoni  Földtani  Társulatról. 
Pesten  1852.  (németül) 

Kubiuyi  Ferenc:  A Magyarhoni  Földtani  Társulat  16  évi  műkö- 
déséről szóló  jelentés.  Munkálatok.  III.  Pest,  1867.  46. 

Schmidt  Sándor:  A Magyarhoni  Földtani  Társulat  30  évi  mun- 

kássága. Földtani  Értesítő.  I.  1880.  2. 

Koch  Antal:  A Magyarhoni  Földtani  Társulat  50  éves  működésének 
története.  Földtani  Közlöny.  XXXII.  1902.  165. 

Mauritz  Béla:  Visszapillantás  a Magyarhoni  Földtani  Társulat 

múltjára.  Földtani  Közlöny.  LV.  1926.  5. 


28 


Társulati  ügj-ek 


A földtani  társulatok  folyóirataik,  kiadványaik,  kirándulá- 
saik és  személyes  kapcsolataik  segítségével  mégjobban  összekötik 
az  egymástól  távol  élő,  politikai  határokkal  elválasztott  szak- 
embereket. Ebből  a szempontból  társulatunk  már  igen  korán  he- 
lyesen felismerte  a nemzetközi  kapcsolatok  szorosabbá  fűzésének 
a fontosságát.  Ezért  már  1879  február  23-án  elhatározta,  hogy 
szakfolyóirata,  a Földtani  Közlöny  értekezéseit  ezentiil  német, 
francia,  vagy  angol  nyelven  is  közli.  1879  óta,  azaz  több  mint  hat- 
van esztendeje  szakfolyóiratunkban  társulatunk  állandóan  tájékoz- 
tatja idegen  nyelven  megjelent  értekezéseivel  a külföldi  szakembe- 
reket. Ezzel  megnyertük  magunknak  a külföld  állandó  érdeklődését. 

Az  1917-ben  megalakult,  — ma  csaknem  független  — Hidroló- 
giai Szakosztály,  Hidrológiai  Közlöny-ének  idegen  nyelvű  cikkei  is 
lényegesen  fokozták  külföldi  kapcsolatainkat.  Elértük  azt  is,  hogy 
alig  van  hazánkban  olyan  tudományos  társulat,  amelynek  műkö- 
dését olyan  régóta  és  olyan  részletesen  ismernék  s annyira  becsül- 
nék a külföldiek,  mint  épen  tái’snlatunk  életét.  Társulatunk  műkö- 
désének ez  a megbecsülése  a külföld  részéről,  s az  a baráti  kap- 
csolat amely  épen  a folyóirataink  révén  a külföldi  szakemberek- 
ben kialakult,  annyira  emelte  a társulat  tekintélyét  mindenhol, 
hogy  ma  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  szakfolyóirataival  együtt 
külföldön  is  igen  nagyra  becsült.  A Földtani  Közlönyben  és  a 
Hidrológiai  Közlönyben  megjelent  idegennyelvű  cikkeket  lépten- 
nyomon  idézik  a külföldiek.  Ezt  az  eredményt  itthon  talán  nem 
is  méltányoljuk  eléggé. 

Közben  társulatunk  anyagilag  is  megerősödött.  1918  elején 
a társulat  Auigyona  az  ingóságokon  kívül  elérte  a hetvenezer 
(75  084.31)  koronát.  Ennek  az  összegnek  nagyobb  része  éidéki)a])í- 
rokban,  kisebb  ré.sze  takarékbetétekben  volt  elhelyezve.  A nagy 
világháború  után  ez  a vagyon  úgyszólván  tökéletesen  megsemmi- 
sült s a gazdag  társulat  egyszerre  koldusszegénnyé  vált. 

Társulatunk  elé  ekkor  lijból  a kezdet  nehézségei  tornyosul- 
tak. Elvesztettük  az  elcsatolt  területeken  lakó  tagtársainkat.  xVnya- 
gilag  töidíretetten,  megfogyatkozva,  az  utolsó  húsz  évben  újra  kel- 
lett építeni  a társulatot.  Ennek  az  építőmunkának  nagy  nehézsé- 
gekkel kellett  megküzdeni.  A nehézségek  több  okra  vezethetők 
vissza. 

Az  egyik  főok  abban  rejlik,  hogy  művelődési  és  társadalmi 
viszonyaiidí  gyors  ütemű  fejlődésével  kai)c.colalban  több  és  nehe- 
zebb feladat  terheli  tái's.ulalmunk  nagyon  művelt  részét,  a közép- 
osztályt.  Ez  a társadalmi  rétegünk  támogat  minden  tudományos, 
irodalmi  és  jnűvészeti  törekvést,  saját  magától  vonván  meg  a szük- 
séges összeget.  Sajnos,  ennek  a minden  áldozatra  kész  közéi)osz- 
táilynak  az  anyagi  foi'rásai  nemcsak,  hogy  nem  növekedtek  az 
igénybevétellel  ai’ányosan,  hanem  az  utolsó  időben  igen  erősen 
csökkentek.  Ennek  következtében  a földtantól  távolabb  levők  lassan- 
ként visszavonultak,  azéi't,  hogy  inkább  a hozzájuk  közelebb  levő 
művelődési  ágakat  támogassák. 


Társulati  üfíyok 


29 


A másik  ok  a középiskolai  tanítás  tökéletlensége.  A földtan 
és  az  ásványtan  középiskoláinkban  teljesen  háttérbe  szorul.  A kö- 
zépiskolát végzettek  tehát  e.saknein  tökéletesen  tájékozatlanok  ezen 
a téren.  Találkoztam  előkelő  állásn  emberekkel,  kik  nem  is  sejtet- 
ték, hogy  mi  a földtan  célja.  Pedig  a fiatal  lélekben  megvan  a nagy 
érdeklődés  a természet  iránt.  Méltóztassék  megkérdezni  a közép- 
iskolai tannlókat,  hogy  mi  érdekli  őket  jobban:  a növények,  az 
állatok,  az  ásványok,  a kövületek,  a kémiai,  fizikai  kí.sérletek,  stb., 
vagy  bármelyik  nyelvnek  a nyelvtana? 

Ennek  a középiskolai  tanításnak  az  eredménye  .sok  helyen 
igen  szomonian  tükröződik  vissza.  Például  az  Üj  Idők  1!)3!)  július 
9-én  megjelent  számában  Jajczoy  János  „A  Szent  Gellértheyy" 
címen  a (lellérthegy  történeti  mnltjáról  festett  képeket.  A többi 
között  a 4S.  lapon  a (íellérthegyről  a következőket  közölte:  „Azt 
mondják,  vulkánikus  eredetű.  iMinden  bizonnyal  ezért  ilyen  fleg- 
matikus. Annál  nagyobb  dolog,  mint  a tűzhányóból  való  születés, 
nem  történhetik  vele.”  Aki  a Clellérthegyen  járt  s mégis  ezt  írta, 
földtani  szempontból  olyan  hibát  követett  el,  mintha  azt  állította 
volna,  hogy  Mátyás  király  a X\'ll  században  élt.  Igaz,  hogy  köl- 
tői szabadsággal  némi  eltérés  a valósi'igtól  megengedett.  Akkora 
eltérés  azonban  történelmi  hátterű  közleményben,  hogy  Mátyást 
a XVII.  századba  ülte.ssük  át.  mégiscsak  hiba  volna. 

Ne  felejtsük  el,  hogy  az  Üj  Idők  a legjobban  elterjedt  szép- 
irodalmi,  művészeti  hetila])  és  egynttal  kritikai  szemle  is.  iSIűvelt- 
ségünk  mai  beállítása  azonban  olyan,  hogy  a Gellérthegyet  vul- 
kánnak tartani  nem  tudatlanság;  de  báirmelyik  történelmi  személy 
életének  nem  ismerése  nagyfokú  mttveletlenség. 

Xem  vethetünk  azonban  sem  a cikk  írójának,  sem  az  Üj 
Időknek  szemére  semmit.  Ők  legjobb  tudásukat  nyújtották.  Az 
iskolai  oktatás  felelős  az  ilyen  tévedésekért. 

A nagy  világháború  után  hallatszottak  olyan  kijelentések  is, 
hogy  a háboriik,  az  anyagiak  utáni  törekvések  okai  a természet- 
tudományok  és  a belőlük  rohamosan  kifejlődött  technikai  vív- 
mányok volnának.  Ezért  vissza  kellene  térnünk  a tiszta  humanista 
álláspontra  s arra  kellene  törekednünk,  hogy  a régi  görög  és  római 
világ  lebegjen  a szemünk  előtt,  amikor  nem  volt  technikai  fejlett- 
ség. Mert  akkor  mindenki  a szeretet  jegyében  élt,  nem  volt  háború, 
nem  volt  öldöklés,  nem  tették  ki  a gyenge  csecsemőket  a Tájgé- 
toszra,  nem  volt  rabszolga,  nem  marcangoltattak  szét  embereket 
vadállatokkal  a cirkuszokban,  stb. 

Olyan  hangok  is  megcsendültek,  hogy  a természettudomány 
anyagi  felfogásii,  ellensége  a vallásnak  s Istent  elkerüli. 

Az  ilyen  hangok  azonban  egészen  téves  elgondolásokból  ered- 
nek. A természettudós  sokkal  hamarabb  belátja,  mint  bárki  más, 
hogy  tudása  igen  parányi.  Ha  tudományunkat,  alkotásainkat  össze- 
hasonlítjuk a természet  törvényszerűségeivel,  azonnal  kitűnik, 
hogy  nincs  to\"ább.  Az  irodalomtörténész,  a kritikus,  a nyelvész 
gyakran  az  okok  egész  sorozatával  magyarázhat;  mi  azonban  ha- 


30 


Társulati  ügyek 


mar  érezzük  gyarlóságunkat,  paránjT  voltunkat;  hamar  ott  va- 
gyunk, ahonnan  nem  tudunk  tovább  haladni  s meghallunk  Isten 
végtelen  nagysága  előtt. 

Az  említettek  mind  hozzájárultak  ahhoz,  hogy  az  összeomlás 
után  elszegényedett  társulatunk  csak  lassan  tudott  újból  életerőssé 
válni.  Az  1920 — 1930  között  lefolyt  évek  küzdelemmel  voltak  tele. 
Mikor  1932-ben  a mai  tisztikar  és  a választmány  a társulat  irányí- 
tását átvette,  még  súlyos  adóssággal  küzdöttünk.  Minden  kiadás 
csökkentésével  kellett  az  anyagi  megerősödést  elősegíteni.  A másod- 
titkári helyet  néhány  évig  nem  töltöttük  be.  Az  adminisztrációs 
költségeket  csökkentettük,  A titkári  és  pénztárosi  teendőket  lelkei 
tagtársak  önzetlen  munkával  látták  el  olyan  csekély  tiszteletdíj 
ellenében,  amilyent  sehol  sem  találunk.  Olcsó,  de  megbízható  nyom- 
dában nyomtattuk  a Földtani  Közlönyt.  Közben  sikerült  lijabb  ta- 
gok szerzése  is. 

Rövid  idő  múlva  elértük,  hogy  bevételeink  fedezték  a kiadá- 
sokat. Ekkor  a másodtitkári  helyet  betöltöttük.  Majd  foglalkozni 
kezdettünk  avval  a tervvel,  hogy  a társulat  hatáskörét  nagyobb 
területre  kellene  kiterjeszteni.  így  alakult  ki  az  előadóülések  tar- 
tásának gondolata.  Ezizel  egyidőben  arra  is  gondoltunk,  hogy  a 
művelt  nagyközönség  számára  népszerű  földtani  folyóiratot  kellene 
megindítani. 

A választmány  mind  a két  tervet  örömmel  felkarolta,  s 193.5 
december  11-én  megtartottuk  a nagyközönségnek  szánt  első  előadó- 
ülést. 1936  március  4-én  a választmány  elhatározta,  hogy  megindítja 
a nagyközönség  számára  a Földtan'}  Értesítőt.  Ma  ezt  a folyóiratot 
nyolcszáznál  többen  olvassák  rendszeresen.  Az  előadóülések  is  erő- 
sen látogatottak. 

Örömmel  hangsúlyozom,  hogy  a Földtan'}  Értesítő  olva.sói 
közt  igen  sokan  a földtantól  távol  levő  foglalkozásnak;  tanítók, 
jogászok,  mezőgazdák,  stb.  A nagyközönség  tehát  élénken  érdek- 
lődik a földtan  iránt.  Csak  fel  kell  hívni  a figyelmét  erre  a tudo- 
mányra, amelyről  az  iskolában  vajmi  keveset  tanult. 

Mélyen  tisztelt  Közgyűlés!  Társulatunk  tehát  ismét  megerő- 
södött. Szellemi  életére  fényt  vetnek  a kétféle  üléssorozatban  el- 
hangzott előadások  és  hoizizászólások  s a folyóiratainkban  megjelent 
cikkek.  A pénztári  kimutatás  tanúsága  szerint  az  utolsó  években 
kis  összeget  meg  is  takarítottunk;  ezt  ala])tőkcsítettük.  A Hidroló- 
giai Szakosztály  a Székesfőváros  segélyét  a múlt  évre,  eddig  még 
nem  kapta  meg;  ezért  múlt  évi  mérlege  nincs  teljesen  egyensúly- 
ban. Biztos,  hogy  a megerősödés  a jövőben  még  jobban  fokozódni 
fog. 

Ezzel  a Magyaidioni  Földtani  Társulat  kilencvenedik  köz- 
gyűlését megnyitom. 

* 

Az  elnöki  nuígiiyitó  után  dr.  Eóczy  Lajos  dr.  Taeger 
Henrikről,  a dunántúli  középhegység  lelkes  kutatójáról,  s dr. 


Társulati  üfíyek 


31 


K r e y l)  i g L a .jós  ’S  i fi  in  o n d K lekről,  a talajtan  viláfíhíríí 
tudósáról  mondott  einlékbeszcdet. 

Az  emlékbeszédek  elhuiifíziisa  után  dr.  V e n d l Alá  d á r el- 
nök az  időszaki  választás  inofíejtésére  kéri  a közfíyűlést.  Dr.  Lóczy 
L a j o s kéri  dr.  V e n dl  A 1 a d á r elnököt  és  az  egész  tisztikart, 
hogy  maradjanak  továbbra  is  a Társulat  élcíi,  annyival  is  inkább, 
mintán  a Társulat  ügyvitele  kifogástalan,  s a tisztikar  a Társulat 
osztatlan  bizalmát  élvezi. 

Vendl  Aladár  dr.  elnök,  megköszöni  a bizalmat,  de  nem 
változtatja  meg  elhatározását.  Nyolc  évvel  ezelőtt  vállalt  feladatát, 
a Társulat  anyagi  ügyeinek  rendezését,  s zavartalan  működésének 
biztosítását  befejezte,  tehát  tisztil^ariiv-al  a Társulat  vezetésétől 
visszavonul.  A szavazatszedő  bizottság  elnökéül  D m s z t K á 1 m á n 
dr.-t,  tagjaiul  Majzon  László  dr.-t  és  Kulhay  (1  y u 1 a dr.-t 
kéri  fel,  majd  az  új  tisztikart  megválasztó  szavazás  idejére  a köz- 
gyűlést felfüggeszti. 

Píipp  Ferenc  ehőtUkár  jelentése. 

Mélyen  tisztelt  Közgyűlés  ! 

Az  1939  év  a muidva  időszaka  volt.  xVz  elmúlt  évi  ünnep  után 
munkás  hétköznapok  következtek.  — A szakirodalomban  a rendezői 
munka  tűnik  ki,  rOszletadatok  a földtan,  kőzettan  és  teleptan  köréből 
rég  várt  összefoglaló  munkákban  jelentek  meg;  mindazok  érdekét, 
javát  szolgálva,  akik  a földtant  s rokon  tudományait  művelik,  meg- 
ismerni óhajtják,  illetve  kedvelik.  Fáradságot  nem  ismerő  komoly 
munka  folyt  kint  a terepen  is,  a fiatalabb  tagtársak  előtt  új  rész- 
letek, hatalmas  méretek  jelentek  meg,  az  idősebb  nemzedék  pedig 
a múlt  tapasztalatainak  biztosságával  folytatta  munkáját  ott,  ahol 
2 évtizeddel  ezelőtt  kényszerűségből  abba  kellett  hagynia. 

Ezek  ellenére  a Társulat  fennállásának  90.-ik  esztendeje  soha 
nem  érzett  nyomasztó  gondok  időszaka  volt. 

A Társulat  életében  336  tag  vett  részt,  közülük  hárman  jobb 
létre  szenderültek.  Társulatunk  ez  évben  megválasztott  tagjai  a 
következők : H a j ós  Márta,  R á s k y Klára,  D ó c z y Lajos 
báró,  Imre  Endre,  J a n t s k y Béla,  K ő r ö s s y László, 
Szalánczy  György  és  Szecsődy  Gy.  József. 

A tagok  ajánlása  a jövő  biztosítása,  ennek  érdekóben  jártak 
el  és  különös  érdemeket  szereztek:  B a r t k ó Lajos,  B o g s c h 
László,  Fekete  Zoltán,  Mauritz  Béla,  Noszky  Jenő, 
Szurovy  Géza  és  Vendl  Aladár. 

A többiek  sáfárkodását  az  alábbiakban  foglalom  össze:  Vol- 
tak, akiknek  érdemeik  alapján  a szerencse  kedvezett,  a betűrendes 
névsorból  egyet  — méltóztassék  megengedni,  hogy  mégis  kiemeljek. 
— Harmat  István  bányaigazgató  tagtársunk  a legönzetlenebb, 
legszorgalmasabb  s hozzátehetjük,  legszerényebb  gyűjtők  egyike, 
legfelsőbb  kormányzói  elismerésben  részesült,  signum  luudist  ka- 
pott 1939  szeptember  havában.  Harmat  igazgató  úr  már  Salgó- 
tarjánban nagy  odaadással  gyűjtött.  A példásan  szép,  nagy  tudomá- 


32 


Társulati  ügyek 


nyos  értékű  salgótarjáni  bányászati  és  geológiai  múzeum  megszer- 
vezője és  megteremtője.  1926-ban  Pestre  kerülve  páratlan  kedvvel 
folytatta  gyűjtő  munkáját  kora  tavasztól  késő  őszig  a Bakonytól 
a Mátráig.  Utóbb  a Budai  hegységet  járta,  ő talált  itt  két  lij  boros- 
íyánkőfajtát  és  gyönyörű  baritokat:  a kiscelli  agyag  fanná jának 
számos  új  faját  ő mentette  meg  az  elkallódástól.  H a r m a t igaz- 
gató úr  nemcsak  gyűjtött,  hanem  a meghatározás  munkájában  is 
tevékenyen  résztvett  és  csak  szerénységből  nem  engedte,  hogj’-  ő is, 
mint  szerző  szerepeljen;  az  ö szorgalma  folytán  kartársaink  sora 
foglalkozhatik  a gyűjtött  anyag  feldolgozásával. 

Gyűjtő  munkássága  a természetszeretet  példás  megnyilat- 
kozása, szeretetreméltó  egyénisége  pedig  köszönetünket  és  tisztele- 
tünket is  kell,  hogy  e helyen  kifejezésre  juttassa. 

A többiek  előmenetel  és  kitüntetése  pedig  sorrendben  így  kö- 
vetkezik: ifj.  Bajkó  Andor  bányahatósági  titkár.  Bort  nyák 
István  helyettes  vezérigazgató  lett.  Buday  György  a VIII. 
fizetési  osztályba  gazdasági  tanárrá,  E n d r é d y E n d r e a \'III. 
fizetési  osztályba  fövegyésszé  lépett  elő  s külföldi  tanulmányi  ösz- 
töndíjat kapott,  É b é u y Gyula  ugyancsak  fővegyész  lett.  Fekete 
J e nőt,  az  Eötvös  Lóránt  geofizikai  intézet  vezetőjét  a Tisza  István 
Tudomány  Egyetem  tiszteletbeli  doktorává  avatták.  G e rő  János 
bányafögondnok-,  Han  Ferenc  kísérletügyi  vegyész-,  H o r u- 
sitzky  Ferenc  osztály  geológus  lett;  J a s k ó S á n d o r és  K e- 
rekes  József  külföldi  ösztöndíjat  kaptak.  Kárpáti  Jenőt 
kísérletügyi  főigazgatóvá  nevezték  ki,  K u 1 h a y Gyűl  a földtani 
intézeti  gyakornok,  vitéz  Lengyel  Endre  főiskolai  tanár.  Me- 
zősi József  egyetemi  tanársegéd,  M i h á 1 1 z I s t v á n egyetemi 
adjunktus,  Mottl  Mária  kísérletügyi  asszisztens,  ifj.  No  szko- 
dé nő  földtani  intézeti  asszisztens,  Posevitz  Guidó  jiedig  kir. 
mérnökké  lépett  elő.  Eozlozsnik  Pált  a földtani  intézet  helyet- 
tes igazgatójává  nevezte  ki  a miniszter,  S c h m i d t E 1 i g i u s ma- 
gántaniári  képesítését  a műegyetem  bánya-,  kohó-  és  erdőmérnöki 
karán  a miniszter  jóváhagyta,  dr.  Schmidt  Sándor  helyettes 
vezérigazgató  lett.  Sík  Károlyt  segédvegyésszé  nevezték  ki. 
Szentes  Ferenc  földtani  intézeti  adjunktussá  lépett  elő. 

A hazai  nyersanyag  kutatás  elismeréséül  dr.  T e 1 e g d i-R  ó t h 
Károly  a magyar  érdemrend  közéi)kei‘esztjét  kapta.  Dr.  Vajk 
Raul  egyetemi  magántanár  kéi)esítését  a Pázmány  Péter  Egyetem 
bölcsészeti  karán  a geofizikai  módszerek  és  alkalmazásuk  című 
tárgykörből  a miniszter  jóváhagyólag  tudomásul  vette.  Dr.  Varga 
József  ii)arügyi  államtitkár,  ii)arügyi  miniszterré,  majd  ipar  és 
kere.skedelemügyi  miniszterré  neveztetett  ki.  Wein  György  Föld- 
tani Intézeti  gyakornok  lett,  Witkovszky  kísérletügyi  asszisz- 
tens lett. 

Tagtársainknak  megérdemelt  előmenetelükhöz,  kitüntetéseik- 
hez a jé)kívánságunkat  fíízzük  azzal,  hogy  a jövőhen  is  saját  örömükre 
és  a köz  — köztük  nem  utolsó  sorban  a Társulat  — javára  eredmé- 
nyes jó  munkát  végezhessenek* 


Társulati  ÜKyek 


33 


\"annak  sajnos  sokan,  akiki-o  nőm  inosolyfíott  a szoroncso;  a 
várakozók,  a mollözöttok  szoinélyéro  fíoiulolunk:  ne  vesztítsék  el  ök 
sem  munkakedvüket.  Az  ifíazi  geolófíus  — szakember,  aki  nemcsak 
mint  egy  hivatalnok  látja  el  az  előirt  teendőket,  hanem  lényegesen 
töhlK't  fárad,  mint  amennyit  kell,  még  akkor  is,  ha  ismételten  mel- 
lőzik. xV  szakemher  nem  hivatalnok,  hanem  munkáját  odaadással 
végző,  hivatás  érzéstől  áthatott  igazi  nemes  ember. 

x\.  geológus  munkájának  jósága  a lesítöbb  esetben  nemcsak 
felkészültségéitől,  akaraterejétől,  szerencséjétől,  hanem  attól  is  függ, 
hogy  van-e  lendítő,  vagy  gátló  sugalmazé)ja.  A családos  geológusok 
asszonyai  fokozhatják  a munkateljesítményt  — ha  segítik,  bátorít- 
ják férjeiket  és  ilyen  e.setben  a dicsőség  és  elismerés  elsősorban 
őket  illeti,  akik  lemondani  és  ihletni  tudnak.  Vigyázni  kell  azon- 
ban mindenhol  arra  is,  hogy  az  érzé.sek  ellenkező  hatást  ne  vált- 
sanak ki  — a szél),  szakembeinek  való  élet  nem  az  állandó  prog- 
rammban,  hanem  a munkában  való  elmeinilésben  és  az  otthoni  élet 
csendes  örömeil)en  rejlik. 

Vezetőinket  viszont  kérjük,  hogy  nagy  elfoglaltságuk  ellenére 
állandóan  igyekezzenek  lijahb  munkahelyeket  kiharcolni  felettese- 
iktől, egy  szakember  munkája  sok  szabványos  hivatalnok  értékét 
mnlja  felül;  minden  lijabb  állás  a jobb  jövő  előmozdítása. 

xVz  elmnlt  évben  egyébként  a Nemzeti  ]Muzenm  természettudo- 
mányi osztályán  az  ásványtár  és  őslénytár  különvált.  Külföldön  is 
a legtöbb  nagy  múzeumnál  már  különvált  ez  a tár,  hihetőleg  ez 
újabb  fejlődést,  fellendülést  fog  jelenteni  s mint  ilyen  esemény, 
várakozással  tekintünk  rá. 

Ami  a Társulat  belső  életét  illeti,  a következő  adatok  tájé- 
koztathatnak róla:  7 szaknlésen  19  előadás  hangzott  el,  ezek  közül 
3 ásványtani,  1 kőzettani,  9 földtani,  4 őslénytani,  1 teleptani  s 1 
tanulmányutat  ismertető  tárgyú  volt.  185Ü  óta  621  szakülésen  857 
előadás  hangzott  el,  melyek  tárgyuk  szerint  így  oszlottak  meg:  272 
földtani,  159  őslénytani,  129  ásványtani,  126  kőzettani,  37  bányá- 
szati, 25  talajtani,  11  hidrológiai,  8 földrengéstani,  7 morfológiai  és 
83  vegyes. 

1939-ben  3 előadást  tartott  Bartkó  Lajos,  2 előadást  Kul- 
ira y Gyula  és  S z á d e c z k y-K  a r d o s Elemér,  1 — előadás- 
sal szerepelt  o 1 1 1 Mária,  B a 1 y i Károly,  Erdélyi  Já- 
nos, Ferenczi  István,  Jaskó  Sándor,  Kulcsár  Laj  o.s, 
S c h r é t e r Zoltán,  S i k Károly,  kézdivásárhelyi  S z ö t s 
Endre,  Szirrovy  Géza,  Vitális  Sándor  és  W^^in 
G y ö r g y, 

A szakülések  a szürke  munkanapok  állomásai;  az  előadó  ülések 
idén  is  ünnepi  pihenő  alkalmak  voltak,  mikor  évtizedes  tapasztala- 
tok, meglátások  bontakoztak  ki. 

Vitális  István  a „Magyar  bauxit  és  értékesítése”  c.  elő- 
adására vidékről  is  jöttek  fel  tagtársak;  Kreybig  Lajos  „a 
Földtani  Intézet  talajfelvételének,  talajvizsgálatainak  és  térképező- 


34 


Társulati  ügyek 


sének  célja  és  módja”  c,  előadása  ugyancsak  szép  közönséget  von- 
zott. 

Kegyeletes  megemlékezés  alkalma  volt  okt.  28.  — amikor 
Kutass  y Endre  dr.  tagtársunk  síremlékét  adta  át  a Társulat 
nevében  L i f f a Aurél  másodelnök  az  özvegynek  és  az  elhúny t 
kis  fiának,  K u t a s s y Györgynek:  ugyanakkor  P a p p K ái- 
roly  egyetemi  tanár  tagtársunk  koszoriit  helyezett  a sirra, 
B 0 g s c li  László,  H o r u s i t z k y Ferenc  és  K ö r ö s s y L á s z- 
1 ó pedig  a kegyeletes  megemlékezés  gondolatainak  adtak  kifejezést. 

A Társulat  anyagi  helyzetéről  a következőket  jelenthetem: 
a pénztári  forgalom  7.792  P 92  f.  bevételből  és  7.678  P 92  f.  kiadásról 
tanúskodik. 

Külön  köszönettel  kell  megemlékeznünk  arról,  hog3'  herceg 
dr.  E s t e r h á z 3^  Pál  pártfogónk  nag3mbb  adománii3’al  járult 
hozzá  a Földtani  Közlöny  kiadásához;  az  ő megértő  áldozatkész- 
ségé, nemes  gondolkozáséi  elődeinek  hagyománya. 

Az  állam  részéről  megértő  támogatást  n3uijtott  a Földmive- 
lésüg3Ú  és  Iparügyi  minisztérium. 

A Földani  Társulathoz  közelálló  vállalatok  idén  is  segítsé- 
gül siettek:  a Magyar  Általános  Kőszén  bán3"a  300  P,  a 
M a g 3^  a r A m e r i k a i Olajipar  r.  t.  2.50  P,  a Salgótarjáni 
K ő s z é n b á n y a li.  T.  200  P,  a R i m ai  m u r á n 3^  S a 1 g ó t a r- 
j á n i K ő s z éi  n b á n y a 100  P,  az  A 1 u m i n i u m é r c b á n 3'  a és 
Ipar  r.  t.  100  P,  a Székesfővárosi  Községi  Takarék- 
pénztár  100  P-t  adomán3’ozott.  Mint  már  más  alkalommal,  éig3' 
az  idén  is  szomoriian  jelentem,  hogy  több  azoknak  a báu3'aviillala- 
toknak  a száma,  melyek  részvét  nélkül  figyelik  a Társulat  műkö- 
dését s nemcsak  hogy  adományaikkal  nem  adják  jelét  a szakkutatá- 
sok eredményei  iránti  elismerésnek,  érdeklődésnek,  hanem  még 
csak  tagokul  sem  lépnek  be.  Nemcsak  a bán3mvállalatok,  hanem  a 
kőbányák,  cement,  kőedény  és  porcellán  üzemek  is  távoLtartják 
magukat  a Társulattól.  Annál  meghatóbb  és  elismerésre  méltóbb, 
hogy  a Földtani  Értesítő  823  előfizetője  között  sok  szegéii3'  ember 
van.  Az  érdeklődés  természetes  megnyilvánulásának  jóleső  érzését 
viszont  lerontja,  hogy  egyes  intézmények,  köztük  két  tanítóképző, 
a Földtani  Értesítő  évi  2 P előfizetési  díját  nem  volt  képes  előte- 
remteni s anuagi  fedezet  hiányára  hivatkozva  az  előfizetést  le- 
mondta. A Társulat  bevételét  úgyszólván  teljes  egészében  a Föld- 
tani Közlöny  és  a Földtani  Értesítő  kiadására  fordította. 

A Földtani  Közlöny  69.  évfolyama  jelent  meg  az  elmúlt  év- 
ben 308  oldal  terjedelemben,  97  szövegközti  ábrával  és  8 külön  olda- 
lát tábla  melléklettel.  A megjelent  cikkek  közül  10  földtani,  4 ás- 
ványtani, 4 őslénytani,  2 kőzettani  1 teleptani  és  1 eg3’éb  vontakozású 
volt. 

A Földtani  Közlön3’^  szerkesztésével  kapcsolatban  a legtelje- 
sebb hálával  kell  megemlékezni  dr.  Hercegh  József  bán3’a- 
igazgató  úr  önzetlen  felülvizsgáló  munkásságáért,  a munka  teljes 
tudást  igényel  és  sok  fáradsággal  jár. 


Társulati  üí>yek 


35 


A Földtani  Értesítő  IV".  új  évfolyama  140  oldalon  jelent  mefí 
8G  ábrával  élénkítve.  A Földtani  Értesítő  cikkei  tárgy  szerint:  G 
földtani,  4 hidrológiai,  3 teleptani,  2 őslénytani,  1 ásványtani  és  1 
kőzettani. 

(Ezután  a titkár  a fontosabb  hazai  szakirodalmi  dolgozatok 
ismertetésére  tért  át.  L.  Bibilographia  Geologiea  Hiingariea.  1939.) 

90  év  múlt  el,  hogy  a Társulat  megalakult,  ebből  két  ember- 
öltő Európa  és  hazánk  történetének  legnyugodtabb,  legszebb  idő- 
szaka: azóta  válságba  jutottunk.  És  ha  a válság  okait  keressük, 
úgy  azt  látjuk,  hogy  nemcsak  a nemzetek  helyzete  válságos,  haúem 
a vészes  kór  átterjed  a nemzetek  egyes  szerveire  s nem  kíméli 
meg  a tudományt  művelni  akaró  intézményeket  és  társulatokat, 
sőt  az  egyéneket  sem.  Nem  az  anyagi  javak  fogyatkoztak  meg  — 
jóllehet,  nem  vagyunk  bővében  azoknak  — nem  a munkakedv,  a 
munkakcs'^sé'í  f*<5Ökkent  — bár  e tekintetben  nem  tehet  eleget  senki 
— hanem  legtöbb  helyen  a szeretet  elemi  foka:  az  elnézés,  az  egymás 
megtörése  sincs  meg.  öreg  és  fiatal,  munkás  és  tanult  ember,  ezek 
egymás  között,  egy  nemzeten  belül  és  ezen  felül  nemzetekkel  szem- 
ben úgy  áll  egymás  ellen,  mint  aki  nem  tud  egymásnak  megbocsá- 
tani, egymásnak  igazat  adni,  egymást  megbecsülni. 

Őszintén  óhajtva,  hogy  a munkát  biztosító,  életet  fenntartó 
nemesebb  szellemnek  sikerüljön  soraink  között  és  a nagy  világban 
érvényesülni,  kérem  jelentésem  tudomásul  vételét. 


Kőrössíj  László:  A Hidrológiai  Szakosztálij  jelentése. 

A titkári  jelentést  követőleg  Kőrössy  László  olvassa  fel 
a hidrológiai  szakosztály  jelentését.  Ezzel  kapcsolatban  az  Elnök 
kiemeli  V\^  e s z e 1 s z k y Gyula  távozó  szakosztályi  elnök  kima- 
gasló érdemeit,  aki  11  éven  át  vezette  a Szakosztályt,  s érdemeiért 
a Szakosztály  záróülése  tiszteleti  tagsággal  tüntette  ki.  A triennium 
hátralevő  részére  a Hidrológiai  Szakosztály  H or  u s i t z k y Hen- 
riket választotta  elnökké. 

A pénztárvizsgáló  bizottság  jelentését  Káposztás  Pál  dr. 
terjeszti  elő,  melyet  a Közgyűlés,  a pénztárosnak  és  a választmány- 
nak a felmentvényt  megadva,  elfogad,  s Ascher  Kálmán  pénz- 
tárosnak és  a pénztárvizsgiáló  bizottság  tagjainak  köszönetét  szavaz. 
Az  1940.  évre  a Közgjmlés  dr.  M o 1 1 1 M ái  r i a,  dr,  B a 1 y i Ká- 
rolyt és  dr.  Káposztás  Pált  választja  meg  a pénztárvizsgáló 
bizottság  tagjainak. 


A Társulat  új  tisztikarának  választása. 

Vendl  Aladár  dr.  elnök  felkérésére  ezután  a szavazat- 
szedő bizottság  elnöke  E m s z t Kálmán  dr.  számol  be  a szavazás 
eredményéről,  mely  szerint  az  új  tisztikarba  elnökké  P a p p Ká- 
roly dr.-t,  másodelnökké  telegdi  Roth  Károly  dr.-t,  elsőtit- 


36 


A bányászati  szakosztály  működése  1939-ben 


kárrá  H o r u s i t z k y Ferenc  dr-t  s másodtitkárrá  13  a r t k ó L a- 
j o s dr.-t  választotta  meg  a közgyűlés. 

Vendl  Aladár  dr.  üdvözli  az  újonnan  megválasztott  tisz- 
tikart, s dr.  Papp  Károly  elnököt,  akiben  az  ország  egyetlen 
kizárólag  geológiai  tanszékének  vezetőjére  esett  a közgyűlés  vá- 
lasztása. Működéséhez  a Társulat  jókívánságait  tolmácsolja.  Ami- 
kor a Társulat  éléről  távozik,  őszinte  köszönetét  fejezi  ki  munkatár- 
sainak, elnöktársának  Liffa  Aurél  dr.-nak,  s dr.  P a p p F e- 
r e n c elsőtitkárnak,  fáradhatatlan,  odaadó,  önzetlen  közreműködé- 
sükért. A Társulat  köszönetét  is  tolmácsolja  M a u r i t z Béla  dr.- 
nak,  aki  az  Egyetemi  Ásványtani  Intézetben  a Társulatnak  otthont 
adott. 

Az  elnök  szavai  után  Papp  Simon  di-.  tolmácsolja  dr. 
Vendl  Aladár  távozó  elnök  úrnak  a Társulat  köszönetét,  amiért 
a Magyarhoni  Földtani  Társulat  munkáját  nyolc  esztendőn  át  oly 
kitünően  s önzetlen  fáradozással  vezette.  Vendl  A 1 a d á r dr.  kö- 
szönő szavai  után  a közgyűlés  véget  ért. 

IV..  AZ  IPARÜGYI  MINISZTÉRIUM  BÁNYÁSZATI  SZAICOSZ- 
TALYÁNAK  MŰKÖDÉSE  AZ  1939.  ÉVBEN. 

Az  iparügyi  minisztérium  báró  Eötvös  Lóránd  geofizikai  in- 
tézete által  és  a minisztérium  megbízásából  a m.  kir.  földtani  inté- 
zet által  végzett  geofizikai  és  geológiai  vizsgálatok  1939-ben  úgy- 
szólván kivétel  nélkül  a visszatért  Felvidéken  és  Kárpátalján  mo- 
zogtak. 

Torziós  ingainérések  végeztettek  a Felső-Tisza  völgyében  és 
annak  északi  mellékágaiban,  mely  mérések  nemcsak  az  aknaszlati- 
nai  sótömzs  tipikus  sóekcéméra  valló  geofizikai  képét  állapították 
meg,  hanem  Aknaszlatinától  északnyugatra  két  sorban  tOA’ábbi,  az 
aknaszlatinaival  feltűnően  megegyező,  tehát  nagy  valószínűséggel 
szintén  sóekcémákra  utaló  geofizikai  szerkezeteket  is  kimutattak. 

A földtani  intézeti  geológiai  felvételek  a Kárpátalja  és  a 
visszatért  Felvidék  részeire  terjedtek  ki.  A Kári)átaljáii  egyrészt 
a nehézségerőmérésekkel  karöltve  a Felső-Tisza  völgyében  folytak 
földtani  vizsgálatok,  valamint  a flisöv  régismert  olajkutahisi  terü- 
letein (Kőrösmező,  Uzsok  vidéke)  tájékozódó  felvételek,  másrészt 
pedig  a Barió-,  Hát-  és  Szinyák-hegységek  andezittufáiban  felléi>ő 
vasércterületek,  valamint  a rahókörnyéki  éi’cesedésck  közclcl)bi  elő- 
fordulási viszonyait  tisztázni  kívánó  vizsgálatok.  A földtani  inté- 
zeti geológusok  másik  csoportja  a visszatért  Felvidéken  a Gömör- 
Szepesi  Érchegység  állami  crckutatási  jogosítványának  területén 
kezdett  részletes  tanulmányokat.  Külön  bányagoológiai  vizsgálatok 
vé‘geztettek  a kincstár  által  megvásárolt  csiicsomi  ércbánya,  vala- 
mint a p('lsőcardói  cinkelőfdrdulás  vidékén.  H z á.  d o c z k y-K  a r- 
dos  Eleméi-  belejezte  a Kcsztbelyi-bcgység  környékén  az  ottani 
markazitelőfordulás  közelebbi  körülményeit  tisztázó  vizsgálatait. 


Harlaiifíkutatás 


37 


A visszatért  aknaszlatinai  sól)ánya  a i)éiizü{íymiuisztériiun 
liatáskörélu'  utaltatott,  a rozsnyói  állami  vaséu-chányászat  pedifi  a 
m.  kir.  állami  vas-,  és  acéljíyárak  ügykörébe.  Az  iparügyi  minisz 
tórium  bányászati  osztálya  megvásjírolta,  reorganizálta  és  üzembe 
helyezte  a esuesomi  antimou-aranybányát  és  helyreállító  munká- 
latokat kezdett  a esehek  által  beszüntetett  aranyidai  ércbányászai- 
nál, ezek  az  iijranyitási  műveletek  máris  elérték  egészen  az  ércte- 
lepekig és  azzal  a reménnyel  bizUvíuak,  hogy  az  aranyidai  bányászat 
talán  újból  fel  éleszthető. 

A kincstár  olajkutatási  és  termelési  üzemei  a Bükkszéken 
lehetséges  szerény  keretek  között  továbbfolytatódtak.  Egy  a mező- 
kövesdi geofizikai  maximumon  lemélyített  mélyfúrás  csak  olajnyo- 
mokat kapott  és  az  alaphegységből  hatalmas  (.áüO  liter/pere)  mennyi- 
ségű gyógyvizet  tárt  fel.  A Kárpátalja  kiürítése  alkalmával  a 
cseh  kincstár  által  Kőrösmezőn  hátrahagyott  üzemképes  fúróberen- 
dezést a bányászati  osztály  átvette,  s a fúrást  folytatja.  A nagy- 
bátonyi  mélyfúrás  az  oligocén  alsó  zónáiban  1300  m alatt  mozog, 
de  eddig  csak  olajnyomokat  kapott. 

A Szabadbattyán  mellett  emelkedő  Szárhegyen  ólomérckuta- 
tást kezdtünk  és  olyan  biztató  nyomokra  akadtunk,  amelyek  indo- 
kolják azt,  hogy  a kutatá.sok  tovább  is  folytattassanak. 

V.  A GEOFIZIKAI  KUTATÁSOK 

A báró  Eötvös  Lóránd  geofizikai  intézet  szeizmikus,  reflexiós 
mérésekkel  ellenőrizte  a még  maga  báró  Eötvös  által  Bugyi,  Nagy- 
kőrös, Kecskemét  vonulatában  végzett  nehézségerő  mérések  ered- 
ményeit. 

A Magyar  Amerikai  Olajipar  B.  T.  lispei  ásványolajtcrmelése 
a folyó  évben  már  számottevő  nemzetgazdasági  tényezővé  fejlődött 
az  Iparügyi  minisztérium  ellenőrzése  és  támogatása  mellett. 

Az  Eötvös  Lóránd  Geofizikai  Intézet  1939-ben  Dr.  Fekete 
Jenő  összeállításában  közreadott  jelentéséből  komoly  munka  el- 
végzéséről lehet  tudomást  szerezni.  Szerény,  de  öntudatos  történelmi 
visszapillantáson  kívül  a fejlődés  határozott  jeleit  látni,  mikor  meg- 
tudni, hogy  rendszeres  torziós-,  graviméteres-,  földmágneses-,  elekt- 
romosmérésekkel veszik  fel  a bányászati  szempontból  fontos  helye- 
ket. Arról  is  értesülni,  hogy  a fúrólyuk  ellenállásának  és  porozitá- 
súnak mérését  is  végzik  már  nálunk.  Büszkeséggel  és  elismeréssel 
kell  gondolni  az  országnak  az  egyik  legfontosabb  kutató  intézetére, 
melyhez  a kölcsönös  egymásrautaltság  szoros  szálai  fűznek. 

VI.  A BAELANGKUTATÁSOK. 

Borlangkiitatás  terén  a letűnt  évben  jelentős  haladásról  szá- 
molhatok be,  amennj'iben  barlangkutató  egyesületeink  és  egyes  bar- 
langkutatóink működésükkel  minden  irányban  szép  eredményeket 
értek  el. 

A Várhegyi  barlangot  az  Uri-utca  délkeleti  irányában  öt  új 
terem  feltárásával  és  idegenforgalmi  rendezésével  bővítették.  Az 


38 


Barlangkutatás 


előző  években  megindult  propagandát  ebben  az  évben  a visszakerült 
káirpátaljai  vidékre  is  kiterjesztették.  Annak  dacára,  hogy  az  ide- 
genforgalom az  egész  országban  csökkent,  a barlangot  mégis  4633 
látogató  kereste  fel,  ezek  közül  451  külföldi  volt, 

A Pálvölgyi  barlangban  a Lóczy-teremböl  a mélységben  fekvő 
Kőhid-teremig  vezető  sok  régi,  nehézkés  lépcsőt  korszerű  betóai- 
lépcsökké  építették  át,  miáltal  a nyilvánosság  számára  a barlang- 
nak ezt  a terjedelmes,  pompás  szakaszát  hozzáférhetővé  tették.  A 
barlangot  5488  látogató  kereste  fel. 

A Baradla-barlangban  főleg  a visszakerült  hosszúszói  szakasz- 
ban történtek  nagyobb  munkálatok.  Ebben  több  olyan  részt  fedeztek 
fel,  amelyeket  a csehek  nem  ismertek.  Az  egész  szakaszban  Ú3ra 
kellett  építeni  a villanyvilágítás  berendezését,  mert  a csehek  ma- 
gukkal vittek  minden  elmozdítható  tárgyat.  Ugyanez  történt  a me- 
nedékházban is.  A hosszúszói  szakaszt  három  hónap  alatt  felmérték 
s elkészítették  1 : 2000  léptékben  az  egész  barlang  térképét. 

Az  aggteleki  szakaszban  a Stix-patak  fokozott  duzzasztásával 
megnagyították  az  itteni  tó  terjedelmét.  A jósvafői  völgyben,  a bar- 
lang bejárata  alatt  megépítették  a régóta  tervezett  völgyzárógátat 
és  vízerőtelepet,  úgy  hogy  újabban  ennek  áramával  világítják  a 
jósvafői  szakaszt. 

A barlangot  közel  40.000  látogató  kereste  fel.  A látogatottság- 
nak ez  a csúcsteljesítménye  főleg  a Felvidék  visszacsatolásának 
köszönheti  a barlang. 

Kutatás  is  történt  a barlangban  éspedig  a hosszúszói  sza- 
kaszban, ahol  egyik  helyen  neolitkoiní  falirajzckat  fedeztek  fel. 
Ezen  kívül  ásatás  nyomán,  két  méter  mélységben,  mésztufapad  alatt 
barlangi-medve  csontokat  és  tűzhelyeket  leltek. 

A kutatások  egyébként  kiterjedtek  a visszacsatolt  karsztvi- 
dék többi  barlangjaira  is,  így  megvizsgálták  és  térképezték  a pel- 
sőci  Nagy-hegy  zsombolyait,  a Szilicei  jégbarlangot,  a Pelsőcardói 
barlangot  és  még  egynéhány  más  barlangot. 

Történtek  a letűnt  évben  egyéni  kutatások  is.  K a d i c Otto- 
kár dr.  a Magyar  Tudományos  Akadémia  támogatásával  ásatást 
végzett  a felsőtárkányi  Peskő-barlangban.  M o 1 1 1 á r i a dr.  a 
m.  kir.  Földtani  Intézet  megbízásából  kutatott  több  hazai  barlang- 
ban. Végül  Kerekes  József  dr.  karsztgeológiai  vizsgálatokat 
végzett  a hámori  Szinva-  és  Forrás-völgyben. 

Mindezek  a megjelent  munkák,  geológiai  felvételek  tanúsít- 
ják, hogy  193í)-ben  az  intézetekben  éis  a terepen  a geológusok  igye- 
keztek munkájukkal  a nemzet  érdekeit  szolgálni.  A tavasz  jól  in- 
dult, hazatért  a Kárpátalja,  régi  munkaterület  tért  vissza  új  kér- 
désekkel és  új  lehetőségekkel. 

VII.  A M.  KIK.  FÖLDTANI  INTÉZET  IVIÜNKASSACl A AZ  1939. 

ÉVBEN. 

A visszacsatolt  Felvidékkel  és  Kárpátaljával  megnagyobbo- 
dott Magyarországon  szükségessé*  vált  a geológiai  munkaiatokat 


A Kir.  Földtani  Intézet  nuinkássáRu  lt)39-ben 


39 


nagyobb  inértékbon  folytatni.  Ügy  a nyersanyagkutatás  érdekében 
végzett  geológiai  felvételek,  mint  a laboratóriumi  tudományos 
munka  a múlt  év  viszoiiyaiboz  képest  nagyarányii  fejlődést  mutat. 
Lóezy  igazgató  vezetésével  a már  régebben  a Csonkaország  terü- 
letén megkezdett  érc,  olaj,  stb.  kutatások  folytatásán  kívül  több 
csoport  végzett  a Felvidéken  érc-,  Kárpátalján  pedig  olaj-,  kősó- 
és  szénkutatásokat.  E kutatások  részben  a m.  kir.  Földmívelésügyi, 
részben  pedig  a m.  kir.  Iparügyi  ]Miniszter  Űr  megbízásából  történ- 
tek. A m.  kir.  (üitözésügyi  Hivatal  megbízásál)ól  Lóczy  Lajos 
igazgató  és  Seberf  Emil  főgeológus  végezték  a tarackrasznai 
duzzasztómű  alapoZiisáboz  szükséges  geológiai  vizsgálatokat.  A nagy 
önötözőrendszerrel  kapcsolatos  síkvidéki  geológiai  vizsigálatok  éü 
a talajtani  felvételek  a múlt  évi  keretben  folytatódtak.  A talajtani 
osztály  tagjai  ezenkívül  az  Orsz.  Öntözésügyi  Hivatal  megbízásából 
tanulmányozták  a különböző  talajok  nedvesség-  és  tái)auyag  viszo- 
nyait is.  Ez  évben  rendeztük  be  az  Intézet  szediment-petrografiai 
laboratóriumát  és  egészítettük  ki  a kémiai  laboratórium  spektro- 
grafiai  berendezését,  ügyancsak  1939-ben  indította  meg  Lóczy 
igazgató  a Földtani  Intézet  vitaestéit,  melyeknek  az  a célja,  hogy 
időszerű  kérdésekben  a magyar  geológusok  egymás  véleményét 
megismerjék  s így  ezekről  bizonyos  egységes  vélemény  alakuljon 
ki.  Ezáltal  elkerülhetők  lesznek  a nomenklatúrára  stb.  vonatkozó, 
sokszor  igen  elhiizódó  viták  s a Földtani  Társulat  szakülésein  több 
idő  fog  megmaradni  a kérdések  érdemi  részének  megvitatására. 

Az  Intézet  igazgatója  és  tagjai  1939-ben  számos  külföldi  irtat 
is  tettek.  1939.  május  havában  Lóczy  Lajos  igazgató  a Preus- 
sische  GeoL  Laudesanstalt  igazgatójának  meghívására  a Hanno- 
verben tartott  petroleumgeológiai  „kollokviumon”  a belsőkárpáti 
medencerendszer  olajgeológiai  viszonyairól  tartott  előadást. 

R o z 1 o z s n i k Pál  h.  igazgató  a „Metallochemia”  megbízá- 
sából tanulmányozta  a Rhodope-hegység  bulgáriai  részének  ércelő- 
fordulásait, majd  a szerbiai  Vrska  Cuka  liasz-széntelepeit. 

Dr.  Endrédy  Endre  m.  kir.  vegyész,  a m.  kir.  Földtani  Inté- 
zet igazgatójának  megbízásából  a Deutsche  Geologische  Gesell- 
schaftnak  f.  évi  május  hóban  Osnabrückben  tartott  ülésén  vett 
részt  s ott  előadást  tartott.  Ugyancsak  résztvett  Endrédy  a m. 
kir.  Válás-  és  Közoktatásügyi  ^liniszter  Úr  ösztöndíjával  a Nemzet- 
közi Talajtani  Társaság  IV.  bizottságának  Stockholmban  tartott 
konferenciáján  is.  Ezen  a konferencián  a m.  kir.  Földtani  Intézetet 
az  igazgató  megbízásából  Dr.  Sik  Károly  m.  kir.  vegyész  kép- 
viselte, aki  ott  előadást  is  tartott. 

Az  Intézet  munkájának  fellendülését  a sok  kiadvány  is  bizo- 
nyítja. Az  1939.  évben  a következő  munkák  jelentek  meg: 

A m.  kir.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentései  1933 — 35-ről  I.  rész. 
Igazgatói  jelentés.  Irta  Lóezy  Lajos. 

Jahresberichte  d.  kgl.  ung.  Geol.  Anstalt  von  den  Jahren  1933 — 
35.  Teil.  I.  Direktionsbericht.  Von  L.  Lóczy 

A m.  kir.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentései  1933 — 35-ről.  II.  rész. 
Bányageológiai  felvételek. 


40 


A M.  Kir.  Földtani  Intézet  munkássága  1939-ben 


Jahresberichte  d.  kgl.  ung.  Geol.  Anstalt  von  den  Jaliren  1933 — 
35,  Teil.  II.  Montangeologische  Auí'nahme, 

A m.  kir.  Földtani  Intézet  Évkönyve  XXXII.  köt.  2 fűz. 

A Győri-medence,  a Dunántúl  és  az  Alföld  pannoniai  üledé- 
keinek összefoglaló  ismertetése.  Irta:  Sümegliy  József  dr. 

Mitteilungen  aus  dem  Jahrbuch  d.  kgl.  Ung.  Geol.  Anstalt. 
Bd.  XXXII,  Heft.  2. 

Zusammenfassende  Bericht  über  die  pannonischen  Ablage- 
rungen  des  Györer  Beckens,  Transdanubiens  und  des  Alföld.  Von 
J.  V.  S ü m e g h y. 

A m.  kir.  Földtani  Intézet  Évkönyve  XXXII.  köt.  3.  fűz. 

A gödöllői  vasúti  bevágás  középső  pliocénkori  emlősfaunája. 
Irta:  M o 1 1 1 Mária,  dr, 

Mittelungen  aus  dem  Jahrb,  d.  kg.  ung.  Geol.  Anst.  Bd. 
XXXII.  Heft.  3.  Die  mittelpliozáne  Sáugetierfauna  von  Gödöllő 
bei  Budapest,  Von  Dr.  Maria  M o 1 1 1. 

A m.  kir.  Földtani  Intézet  XXXIII.  köt.  A magas  Tien-San. 
Irta:  Prinz  Gyula  dr. 

Mitteilungen  aus  dem  Jabrb.  d.  kgl.  ung.  Geol.  Anstalt  Bd, 
XXXIII.  Den  hőbe  Tien-San,  von  Dr.  J.  P r i n z. 

A m.  kir.  Földtani  Intézet  Évkönyve  XXXIV.  köt.  1.  fűz. 

A kincstár  csonkamagyarországi  széubirlrogénkutató  mélyfú- 
rásai. Irta:  Schmidt  Eligius  R.  dr. 

Mitteilungen  aus  dem  Jahrb.  ung.  Geol.  z^-nstalt:  Die  rum])f- 
ungarisehen  des  Arars  auf  Kohlenwasserstoffen.  Von  E,  R. 
Schmidt. 

Geologica  Hungarica  Ser.  Geol.  Tóm..  VII.  Die  geologiscben 
Verháltnisse  des  Bihar-  und  Béler-Gebirges.  Von  ■\veil.  Dr.  M.  von 
P á 1 f y und  P.  R o z 1 o z s n i k. 

Geologica  Hungarica  Ser.  Geol.  Tóm.  VII.  A Bihar-  és  Béli- 
hegység  geológiai  viszonyai,  írták:  néhai  Pálffy  Móric  és 
R o z 1 o z s n i k.  Pál. 

Megjelentek  ezenkívül  a következő  1 : 25.000  léptékű  tnlnjtaui 
térképek  és  a hozzájuk  tartozé)  magijnrázéjk. 

4867/1 : Büdszenmihály.  Felvette:  É b é n y i G y.  és  Seb  m i d t 
E.  R.  Dr. 

4862/2  Hajdúnánás.  Felvette:  É b é n y i G v,  és  S c h m i d t. 
E.  R.  dr. 

4967/1 : Hajdúböszörmény.  Felvette:  É b é u y i G y u 1 a és 

Schmidt,  E.  R.  dr. 

4967/2:  Balmazújváros.  Felvette:  Ébényi  G v.  és  Schmidt 
E.  R.  dr. 

5167/1.  Berettyóújfalu.  Bihartorda.  Felvette:  Babarczy  .1  ó- 
z s e f és  Schmidt  Eligius  R.  dr. 

5165/4.  Turkeve.  Felvette:  E n d ré  d y E n d >•  e dr.  és 

Schmidt  E.  R.  dr. 

5166/3,  Dévaványa.  Felvette:  II  a n F e r e ii  c dr.  és  S c h m i d t 
E.  R.  dr. 


A M.  Kir.  Földtani  Intézet  nninkássáfía  lí)39-ben 


41 


52G5/1.  Öcsöd.  Felvette:  \V  i t k o v s k y E n d r 3 dr.  és 

52(i5,2.  (iyoina.  „ „ „ 

52G4/4.  Szarvas  Felvette:  Buday  György  és  ,, 

52GG/4.  Békés.  Felvette:  Sik  Károly  dr.  és  „ 

A megnagyobbodott  ország  miatt  megnövekedett  munka  szük- 
ségessé tette,  hogy  az  Intézet  tisztviselői  karát  négy  vij  szakember- 
rel szaporítsák. 

Az  Intézet  geológusai,  talajvegyészei  és  külső  munkatársai  az 
1939.  évben  a következő  vidékeken  dolgoztak: 

/.  Hegyi  geológiai  felvételek. 

S elír  éter  Zoltán  dr.  m.  kir.  l'őgeologus,  Felsőtárkány, 
Szarvaskő,  Eger,  majd  Borsódnádasd,  Járdánháza  és  Ózd  környé- 
kén dolgozott. 

Liffa  Aurél  dr.  ny.  m.  kir.  Földtani  Intézeti  igazgató, 
Abaújszántó  és  Erdöbéiiye  környékét  reambulálta. 

P á V a y-V  a j n a Ferenc  dr.  m.  kir.  főgeológus,  főbánya- 
tanácsos, Hnlassagi/aniiat  és  Ipolyság  környékét  vette  fel. 

Dr.  V i g h G y u 1 a m.  kir.  főgeologus,  karsztvízkutatásokat 
végzett  a budai  hegységben  Budaörs  és  Cröiii  környékén  a Székes- 
fővárosi  Vízmüvek  részére. 

Dr.  F e r e n c z i István  egyet.  uy.  rk.  tanár  a Zempléni 
szigethegységben  végzett  felvételeket  és  vezette  a hortobágyi  síkvi- 
déki geológiai  kutatásokat. 

Dr.  Horusitzky  Ferenc  m.  kir.  osztálygeologus  előbb 
Pásztó  környékén  reambulált,  majd  Liih  és  JJzsok  környékének 
geoloógiai  felvételét  végezte. 

Dr.  Jugovics  Lajos  főisk.  tanár  a nógrádmegyei  bazal- 
tok petrografiai  sajátságait  tanulmányozta. 

Dr  S z á d e c k y-K  a r d o s Elemér  egyet.  m.  tanár  Rak  ) 
környékének  érctelepeit  vette  fel. 

Dr  P a p p Ferenc  műegyet.  m.  tanár  a Dolha-kör nyéki  elő- 
fordulásokat vizsgálta. 

Dr.  Szalay  Tibor  egyet.  m.  tanár  Kőrösmező  környékén 
végzett  olajgeológiai  felvételeket. 

Dr.  Majzon  László  földt.  int.  asszisztens  Kőrösmező  kör- 
nyékének sztatigrafiáját,  majd  Téeső  és  Nyéresháza  környéke  neo- 
gén  rétegeit  vizsgálta,  különös  tekintettel  a mikrofaunára. 

Dr.  Szentes  Ferenc  földt.  int.  adjunktus  folytatta  a 
Keszthelyi-hegységben  megkezdett  felvételeit,  majd  a Tarac,  Tala- 
bor,  Huszt,  valamint  Aknaszlatina  só-  és  olaj  vidékén  végzett  részle- 
tes felvételt. 

Dr.  Földvári  Aladár  kisérletügyi  asszisztens  Szendrő, 
Abod  és  Kassa  környékén  dolgozott. 

Dr.  gróf  Teleki  Géza  földt.  int.  adjunktus  a Velencei- 
hegységben, majd  Fazekasboda  és  Erdősmecske  környékén  végzett 
geológiai  felvételt., 

Dr.  Noszky  Jenő  földt.  int.  asszisztens  Ajfalucska  és  Jászó 
környékét  vette  fel. 


42 


A M.  Kir.  Földtani  Intézet  munkássága  1930-ben 


Dr.  Kulhay  Gyula  kíséri,  ügyi  gyakornok  Büké,  Liihova, 
Ilonca,  Bolha  és  Hátmeg  környékének  geológiai  felvételét  végezte. 

Dr.  Bartkó  Lajos  egy.  tanársegéd  a pelsöci  Nagghegget 
reambulálta. 

Dr.  T o m o r-T  h i r r i n g János  középisk.  tanár  Borsóchiá- 
dosd.  Adó,  Borsódszentggörgg  és  Ózd  környékt  térképezte. 

Erdélyi  Fazekas  János  műegyet.  tanársegéd  a Keszt- 
helgi-heggségben  végzett  reambuláló  mikrotektonikai  vizsgálatokat. 

Dr.  W e i n György  kíséri,  ügyi  gyakornok  Luh  és  Uzsok 
környékén  végzett  geológiai  felvételeket. 

II.  Síkvidéki  geológiai  felvételek. 

Dr.  S c h e r f Emil  m.  kir.  fögeológus  a hortobággi  h'dastó 
környékén  végzett  síkvidéki  geológiai  felvételt,  majd  a tarackrasz- 
nai  duzzasztógát  előmunkálataiban  vett  részt. 

Dr.  S ü m e g li  y József  m.  kir.  fögeológus  a tervezett  alföldi 
öntöző-  és  hajózó-föcsatornák  nyomvonalának  geológiai  felvételét 
folytatta  Szabolcs  és  Hajdú  vármeggékben.  A mintegy  200  km.  liosz- 
szú  nyomvonalon  500  fúrással  tárta  fel  az  altalajt,  általában  30  m 
mélységig. 

Dr.  Kovács  Lajos  tanítóképző  intézeti  tanár  és  P a á 1 
Árpád  bölcsészettan-liallgató,  dr.  F e r e n c z y István  vezeté- 
sével a Hortobággon  végzett  síkvidéki  geológiai  felvételeket. 

Dr.  Seb  mid  t Eligius  Kóbert  m.  kir.  osztálygeológus 
a tiszántúli  artézi  kutak  vizsgálatát  folytatta. 

Dr.  Sziőts  Endre  a Hortobággon  végzett  síkvidéki  geoló- 
giai felvételeket. 

III.  Talajtani  felvételek. 

Dr.  K r e y b i g Lajos  m.  kir.  fögeológus,  gazdasági  főtaná- 
csos irányította  a talajtani  felvételeket  és  vizsgálta  a felvételi  terü- 
leten beállított  növénytermesztési  kísérleteket. 

Dr.  Endrédy  Endre  m.  kir.  vegyész  a 4G'oT/l  Telkibánga, 
46G3/3  Sársopatak  és  47G7/1  Tokaj  1:25.000  térképek  talajtani  felvé- 
telét végezte. 

É bé  n y i Gyula  m.  kir.  vegyész  a 4G67/2  Sátorai  jaújhelg  és 
a 46G7/4  Vajdácska  1 :25.000  térkéi)ek  talajtani  felvételét  végezte. 

Dr.  Sik  Károly  m.  kir.  vegyész  az  51G4/2  Szolnok  és  51G4/4 
Tiszavárkong  1 : 25.000  térképek  talajtani  felvételét  végezte. 

Buday  György  gazdasági  tanár  a 47G7/2  Nagghalász  és 
4767/4  Kemecse  1 : 25.000  térképek  talajtani  felvételeit  végezte. 

Dr.  W i t k o w s k y E n d r e m.  kir  s.  vegyész  a 4GGG/  Gönc, 
4Gí)G/4  Abaújszántó  és  476G/2  Szerencs  1:25.000  térképek  talajtani 
felvételeit  végezte. 

Dr.  Han  Ferenc  m.  kir.  s.  vegyész  az  50G3/1  Vllö  és  47G0/2 
Beregszász  1 : 25.000  talajtani  térképek  felvételét  végezte. 

Babarczy  József  gazd.  akad.  tanársegéd  az  54GG/1  Mezö- 
kovácsháza  és  54GG/2  Kevermes  1 : 25.000  lapokat  vette  fel. 

Dr.  Teöreök  László  kisérl.  ü.  gyakornok  a 40G3/1  Aszód, 


Bibliofíi-aphiji  Geoloíriea  Hungrarica  1938. 


43 


49G3/3  Gödöllő  és  4!)62/4  liiidapest-Újpcsf  1 ; 2ő.()()()  térképlapok  talaj- 
tani felvételét  véfíezte. 

A talajtani  osztály  1939.  dee.  l-ig  114  1 : 25.000  léptékű  térkép- 
lapott  vett  fel.  Ebből  megjelent  összesen  34. 

^legemlíthetjiik  még,  hogy  Csonkamagyarország  tiszántiili 
részének  felvétele  a Nyírség  EK-i  részének  kivételével  1939-ben  be- 
fejezést nyert. 

IV.  Gpííjfö  felvételek. 

Dr.  Előtti  á r i a föleit,  int.  asszisztens  a répáshuta-  és 
ómassakörnyéki  barlangokban  kutatott. 

Dr.  S z e 1 é n y i Tibor  műegyet  fővegyész  a ritka  gázok 
szinképelemző  eljárással  történő  megliatároz.ásálioz  gyűjtött  fölcl- 
gázmintákat. 

Dr.  Zalányi  Béla  gimn.  tanár  Balatonkenese  és  Fűzfő 
környékén  végzett  paleo-bioszociológiai  vizsgálatokat. 

Dr.  Bogseh  László  egyet.  m.  tanár  a mátraverebélykör- 
nyéki  miocén  faunákat  gjűijtötte  be. 

T'.  Különleges  megbízatások. 

Lóczy  Lajos  igazgató  és  Seherf  Emil  főgeológus  meg- 
bízá.sát  a taraekrasznai  duzzasztóművel  kapcsolatban  már  emlí- 
tettük. 

Dr.  K r e y b i g L a j o s c.  főgeológus,  gazd.  főtanácsos,  mint 
a hármas  öntőbizottság  tagja,  számos  öntözőgazdaságot  tanulmá- 
nyozott. Ezenkívül  vezette  a talajtani  osztály  által  a m.  kir.  Orsz. 
Öntözésügyi  Hivatal  megbízásából  végzett  vizsgálatokat. 

Dr.  V i g h Gyula  felvétele  Budaixíst  Székesfőváros  megbí- 
zásából történt. 

Dr.  S ü m e g h y J ó z se  f felvételét  pedig  a m.  kir.  Orsz.  Ön- 
tözésüg.vi  Hivatal  megbízásából  végezte. 

A Földtani  Intézet  1939-ben  végzett  geológiai  felvételei  az 
elmondottak  alapján  főleg  a nyersanyagforrások  felkutatását  szor- 
galmazták. Kizárólag  ezt  a célt  szolgálták  a kárpátaljai  ás  fel- 
vidéki kutatások,  melj^eket  szigoréi  rendszerességgel  hajtottunk 
végre.  H o r u s i t z k y,  S z a 1 a y.  Szentes  és  K u 1 h a y a kárpát- 
aljai reménybeli  olajterületeket,  Ferenczi,  Szádeczky  és 
Papp  a kárpátaljai  ércelöfordulásokat  vizsgálták,  míg  Földvári 
és  X o s z k y a Felvidék  vasérceit  kutatta. 

A nagyaránj"ú  gyakorlati  kutatás  mellett  folytattuk  a tisz- 
tán tudományos  jellegű  reambulációkat  is.  Ebbe  a csoportba  tar- 
toznak S c h r é t e r,  L i f f a.  J u g o v i c s,  gróf  Teleki,  Szentes 
és  Erdély  i-F  a z e k a s felvételei. 

VIII.  BIBLIOGRAPHIA  GEOLOGICA  HUNGAKICA  1938. 

Balyi  Károly:  Kezgö  kristályok.  — Vibrierende  Kristalle.  — Föld- 
tani Értesítő  T.  3.  Fase.  3.  p.  84 — 87.  ■ 

Balyi  Károlj’:  Vizsgálatok  az  ingás  sklerométerrel.  --  Unter- 


44 


Bibliogrraphia  Geologica  Huugarica  1938. 


suchungen  mit  dein  Pendelsklerometer.  Földtani  Közlöny  T.  68. 
Fasc.  10—12.  p.  221—229. 

Balyi  Károly:  Az  ingás  sklerométerrel  kapcsolatos  kérdések.  — 
Über  die  mit  dem  Pendelsklerometer  verbundenen  Fragen.  — 
Földtani  Közlöny  T.  68.  Fasc.  4 — 6.  p.  59 — 37. 

Bartkó  Lajos:  Cápafogak  Ipolytarnóc  vidékéről.  — Haifischzahne 
aus  dér  Umgebung  von  Ipolytarnóc.  — Földtani  Értesítő  T.  3. 
Fasc.  1.  p.  14 — 17. 

Bartkó  Lajos:  Milyen  volt  hazánk  területének  harmadkori  éghaj- 
lata? Das  Kiima  Ungarns  in  Tertiár.  — Földtani  Értesítő  T.  3. 
Fasc.  4.  p.  104 — 114. 

Bódi  Béla:  A Bndapest-környéki  harmadkori  kavicsok  kőzettani 
vizsgálata  különös  tekintettel  a levantei  kavicsképződményekre. 
— Untersuchung  dér  tertiaren  Schotterablagerungen  aus  dér  Fm- 
gebung  von  Budapest.  — Földtani  Közlöny  T.  68.  Fasc.  7 — 9.  p. 
180—207. 

Bogsch  László:  Trinidad  az  aszfaltsziget.  — Die  Asphaltinsel 

Trinidal.  — Természettudományi  Közlöny  T.  70.  Fasc.  1.  p.  50 — 51. 
Bogsch  László:  Érdekes  kvarchomok  előfordulás.  — Ein  interes- 
santes  Vorkommen  vöm  Quarzsand.  — Pótfüzetek  a Természet- 
tudományi  Közlönyhöz  T.  70.  Fasc.  1.  p.  39 — 40. 

Bogsch  László:  Geológiai  sét,a  a Balaton  környékén.  — Geolo- 
gische  Wanderung  um  den  Balaton.  — Búvár  T.  4.  Fasc.  6.  p. 
449—452. 

Boros  Judith:  Boldogköváralja  környékének  kőzettani  viszonyai. 
— Die  petrographischen  Verháltnisse  dér  Umgebung  von  Bol- 
dogkőváralja. — Dokt.  Diss. 

Brummer  Ernő:  Barit  és  sztilpnoszi dérit  Rudabányáról.  — Kristal- 
lisierter  Schwerspat  und  Stilpnosiderit  aus  Rudabánya.  — Föld- 
tani Közlöny  T.  68.  Fasc.  1 — 3.  p.  68 — 71. 

Bulla  Béla:  A pleisztocén  lös*  a Kárpátok  medencéjében.  — Dér 
pleistozane  Löss  im  Karpatenbecken.  — Földtani  Közlöny  T.  67. 
Fasc.  7 — 9.  p.  196 — 215,  Fasc.  10 — 12.  p.  289 — 309,  T.  68.  Fasc.  1 — 3,  p. 
33-58. 

Emszt  Kálmán:  A Király-fürdő  forrásvizének  elemzési  adatai. 

— Analytische  Daten  des  Quellwassers  vöm  Király-(Königs-)  Bad. 
— Hidrológiai  Közlöny  T.  17.  p.  283 — 284. 

Endrédy  Endre:  Kisbér,  Nagyigmánd  és  Bakonybánk.  1.  Geoló- 
giai viszonyok,  3.  Talajtani  viszonyok.  — Kisbér,  Nagyigmánd 
und  Bakonybánk,  1.  Gcologische  Verlüiltnisse.  3.  Boderkundhche 
Verhiiltnisse.  — Magyarázatok  Magyarország  geológiai  és  talaj- 
ismereti térképeihez.  — Erliiuterungen  zu  den  geologischen  und 
bodcnkundlichen  Karten  Ungarns.  — p.  1 — 26,  44 — 125. 

V.  Faragó  Mária:  Nagykőrös  környékének  felszíni  képződményei. 

Die  oberfliichliehen  Gebilde  dér  Umgebung  von  Nagykőrös.  — 

Földtani  Közlöny  T.  68.  Fasc.  4—6.  p.  144—167. 

Far  ka  SS  Kálmán:  Budapest  Székesfőváros  vízellátásának  egyes 
mérnöki  szempontjai.  — Einige  technische  Gesichtí^punkte  dér 


Miblioííi-aphia  (Jeolofíica  Hung’arica  1938. 


45 


Wasservorsorfíuufí  von  Ikulapest.  — Hidroloíriai  Közlöny.  T.  17. 
I).  61—69. 

Ferenczi  István:  Érdekes  niafriieíit-közet  előfordulás  a hunyad- 
niefíyei  Nafíyulinás  közséífböl.  — Ein  interessantes  Maf>netit-Ges- 
tein  aus  dér  Ortscbaft  Nafíyahnás  im  Komitat  llunyad  (Siebeu- 
bürfíen).  — Emlékkönyv  I)r.  Szádeezky-Kardoss  Gyula  einlékeze- 
lére.  (ISzádeczky-Gedankbneh.)  j).  05 — 62. 

Földvári  Aladár:  Spanyolorszájr  „kínai  fala“:  a Pireneusok.  — 
Die  „eliinesisebe  ^laner“  Spaniens;  die  Pyrenaen.  — Természet- 
tudományi Közlöny  T.  70.  Fase.  5.  p.  279 — 291. 

Gaál  István:  „A  földsuírárzá.s“  és  a varázsvesszős  kutatás.  — Ter- 
mészettudományi Közlöny  T.  70.  Fase.  1.  j).  28 — 31. 

Gaál  István:  A dunántúli  ásványolaj-kutatások  eredményei.  — 

Die  Erjíebnisse  dér  Erdölforsebnnf*en  in  Transdanubien.  — Ter- 
mészettudományi Közlöny  T.  70.  Fase.  4.  p.  237. 

Gaál  István:  Az  ejíriekkel  azonos  barmadkori  puhatestűek  Balassa- 
Gyarmaton  és  az  olifioeén  kérdés.  — Über  die  mit  dér  Ejjerer 
{íleiehalterifre  tertiáre  Alolluskenfaune  von  Balassa-Gyarmat  und 
das  Ülifíocan-Problem.  — Annales  ílist.-Nat.  iMusei  Nationalis 
Ilunfrarici  T.  31.  'Pars  mineralofíiea,  seoloííiea  et  palaeontolo{?iea, 
p.  1-87. 

Gaál  István:  A Föld  története  a fontosabb  ásványok  és  kőzetek 
ismertetésével.  — Die  Gesehichte  dér  Erde  und  eine  kurze  Be- 
sebreibuiifí  dér  wiehtiíreren  Minerale  und  Gesteine.  — Kis  Encik- 
lojiédia  p.  245 — 269. 

Gaál  István:  Milyen  kőzetekből  és  ásványokból  csinálták  szerszá- 
maikat a Szelim-barlans  őslakói?  — Welche  Gesteine  und  Miiie- 
rale  wurden  vöm  Ureinwohner  dér  Szelim — Höhle  für  die  Ver- 
fertifrnng:  dér  Gerate  verwendeti  — Természettudományi  Közlöny 
t.  70.  Fase.  8.  p.  474—480. 

Gaál  István:  Mi  a ,.pnnnon“  és  mi  a „pontusi“?  — Was  ist  „Pan- 
non“  und  „Pont"?  — Bányászati  és  Kohászati  Lapok  T.  86.  I'asc. 
22.  p.  357 — 365. 

Gaál  István:  Európa  körrajzának  kialakulása  az  utolsó  20.000  év 
alatt.  — Die  Ausbildung:  dér  LTmrisse  Europas  in  den  letzten 
20.000  Jahren.  — Természettudománjü  Közlönj*  T.  70.  Fase.  11.  p. 
657—664. 

Gaál  István:  A szentadorján-budafapusztai  olajmező  fokozódó  ás- 
ványolaj- és  földigáz  termelése.  — Die  Entwicklung  dér  Erdöl- 
und  Erdgasproduktion  von  Szentadorján-Budafapuszta.  — Termé- 
szettudományi Közlöny  T.  70.  Fase.  11.  p.  705 — 707. 

Gaál  Istjván:  Száz  esztendős  a Gjúlkos-tó.  — Dér  Gyilkos-See  in 
Siebenbürgen  hundert  Jahre  alt.  — A Természet  T.  34.  p.  265 — 266. 

Gaál  István:  A keleti  orrszarvú  — Dicerorhinus  orientalis  Schloss  — 
új  alakjának  csontmardványai  Magyarországon.  — Die  Skelett- 
reste  einer  neuen  Form  von  Dicerorhinus  orientalis  aus  Ungarn. 
— Pótfüzetek  a Természetudományi  Közlönyhöz  T.  70.  Fase.  4.  p. 
130—138. 


46 


Bibliographia  Geologica  Huiigarica  1938. 


Gaál  István:  Európa  leghosszabb  cseppkőbarlangja.  — Die  lángste 
Tropfsteinhöhle  Europas.  — Természettudományi  Közlöuy  T.  70. 
Fasc.  12.  p.  744 — 752. 

Gaál  István:  Milyen  gyorsan  képződnek  a cseppkő-csapok?  — Wie 
schnell  entwickeln  sich  die  Tropfstein-Zapfen?  — Természettu- 
dományi Közlöny  T.  70.  Fasc.  12.  p.  768. 

Gaál  István:  A kincstár  ásványolaj -kutat|ásának  eredményei.  — 
Die  Resultate  dér  staatlichen  Petroleumforschungen.  — A Ter- 
mészet T.  34.  p.  296 — 297. 

Gaál  István:  Amiről  a bíráló  megfeledkezett.  — Was  vöm  Referen- 
ten  vergessen  wurde.  — Bányászati  és  Kohászati  Lapok.  T.  86. 
Fasc.  12.  p.  217 — 218. 

Gedeon  Tihamér:  A mészkő  fontossága  Indiában.  — Die  Bedeu- 
tung  des  Kalksteins  in  Indien.  — Földtani  Értesítő  T.  3.  Fasc. 
1.  p.  21—24. 

Herczegh  József:  Cseh-Morvaország  térképének  változása  bánya- 
gazdasági szempontból.  — Die  Veránderungen  dér  Karte  Böh- 
mens  und  Miihrens  vöm  montanwirtschaftliehen  Gesichtspunkte 
aus.  — Földtani  Értesítő  T.  3.  Fasc.  4.  p.  98 — 103. 

Horusitzky  Ferenc:  Maros  Imre  emlékezte.  — Erinnerung  an 
Imre  v.  Maros.  — Földtani  Közlöny  T.  68.  Fasc.  1 — 3.  p.  9 — lo. 

Horusitzky  Henrik:  Iglói  Szontagh  Tamás  dr.  emlékezte.  — 
Erinnerung  an  Dr.  Tamás  Szontagh  von  Igló.  — Hidrológiai 
Közlöny  T.  17.  p.  5 — 9. 

Jaskó  Sándor:  Európa  legnagyobb  barlangjai.  — Die  grössten 
Höhlen  Europas.  — Természettudományi  Közlöny  T.  70.  Fasc.  1. 

p.  22—28. 

Jaskó  Sándor:  A legnagyobb  szárazföldi  őslény.  — Das  grösste 
terrestrische  Fossil.  — Természettudományi  Közlöny  T.  70. 
Fasc.  3.  p.  159 — 163. 

Kadió  Ottokár:  Mit  kell  tudnunk  a barlangokról?  — Was  müssen 
wir  von  den  Höhlen  wissen?  — Barlangvilág  T.  8.  Fasc.  3 — 4. 
p.  48—69,  75—78,  T.  9.  Fasc.  1—2.  p.  6—32. 

Kadie  Ottokár:  Dreissig  Jahre  ungarischer  Höhlenforschung.  — 
Barlangkutatás.  T.  16.  Fasc.  1.  p.  1 — 7. 

Ka diö  Ottokár:  A rendszeres  ásatások  és  módszerük.  — Die  sy- 
stematischen  Ausgrabungen  und  ihre  Methode.  — I:  A cserépfalui 
Mussolini  barlang  (Subalyuk).  — Geologica  Huugarica,  Series 
Palaeontologica  Fasc.  14.  p.  20 — 26. 

Kadiö  Ottokár:  A barlang  helyrajzi,  morfológiai  és  rétegtani  vi- 
szonyai. — Die  topographischen,  morphologischen  und  stratigra- 
phischen  Verhaltnisse  dér  Höhle.  — Ibidéin  p.  27 — 46. 

Kadiö  O 1 1 o k á r— M o 1 1 1 Mária:  Felsöt,árkány  vidékének  bar- 
langjai. — Die  Höhlen  dér  Umgebung  von  Felsötárkány.  — Bar- 
langkutatás T.  16.  Fasc.  1.  p.  8 — 89. 

Kerekes  József:  Fosszilis  tundratalaj  a Bükkben.  — Struktur- 
böden  im  Bükkgebirge.  — Földrajzi  Közlemények  T.  66.  Fasc.  4 — 5. 

p.  112—116. 


niblio«rapliia  Geolosica  lluiifíarica  1938. 


47 


Kerekes  József:  Az  ejíerkörnyéki  barlauíívidék  kialakulása.  — 
Die  Eutwickluiiír  des  Ilöldeiiííebietes  von  Efíer.  — Baidangkutatás 
T.  IG.  Fase.  1.  jí.  90—137. 

Kerekes  József:  Biblioírraphia  spelaeolofíiea  Hungarica.  — Bar- 
lauK^viláfr  T.  8.  Fasc.  1—2.  p.  25—32. 

K o c b Sándor:  Az  ásványi  nyersanyagok  és  az  ember.  — Die  mine- 
raliseben  Bodensehiitze  und  dér  Mensch.  — Természettudományi 
Közlöny  T.  70.  Fase.  1.  i).  16 — 22. 

Kocb  Sánilor:  A Nemzeti  ^hizeum  ásványtárának  jubileuma.  — 
Das  Jubileum  dér  mineralogishen  Abt^ilung  des  Ungarischen 
Nationalmuseums.  — Pótfüzetek  a Természettudományi  Közlöny- 
höz. T.  70.  Fasc.  2 — 3.  p.  64 — 70. 

Kocsis  Endre  — Berke  Ilona:  A szegedi  Tisza  Lajos-körút  és 
Kossuth  Lajos-sugárút  kereszteződésénél  lévő  mélyfiirásii  meleg- 
vizű kút  vegyi  vizsgálata.  — 'Chemische  Untersueliung  einer 
warímvasserliefernden  Tiefbohrung  in  Szeged.  — Hidrológiai 
Közlöny  T.  17.  p.  34 — 35, 

Kolos  V ár  y Gábor:  Kutatásaim  az  isztriai  Bagnole  és  egy  pár 
plitvieai  barlangban.  — Höhlenforschungen  in  Tstrien  und  bei 
den  Plitvieaer  Seen.  — Barlangvilág.  T.  8.  Fasc.  3 — 4.  p.  42 — 47, 
74 — 75. 

Kreybig  Lajos:  A talaj  és  növény,  különös  tekintettel  a víz-  és 
nitrogéngazdálkodásra.  — Bódén  \ind  Pflanze.  — „Falu“  Magyar 
Gazda  és  Földműves  Szövetség  kiadása,  p.  1—124. 

Kreybig  Lajos:  Az  aszály  és  a víz.  — Dürre  und  Wasser.  — 
Vízügyi  Közlemények.  Fasc.  2.  p.  1 — 27. 

Kreybig  Lajos:  A m.  kir.  Földtani  Intézet  talajfelvételi,  vizs- 
gálati és  térképezési  módszere  és  célja.  — Die  bodenkundliche 
Aufnahme,  Untersuchungs-  und  Kartierungsmethode  dér  kgl. 
ung.  Geologischen  Anstalt.  — Magyar  Mérnök  és  Építész  Egylet 
Közlönye.  Fasc.  4 — 6.  p.  31 — 38. 

Kulhay  Gyula:  A kaolinról.  — Über  den  Kaolin.  — Földtani  Ér- 
tesítő. T.  3.  Fasc.  1.  p.  25 — 32. 

Láng  Sándor:  Folyóterrasz  tanulmányok.  — Studien  über  Fluss- 
terrassen.  — Földtani  Közlöny.  T.  68.  Fasc.  4 — 6.  p.  110 — 130. 

Lóczy  Lajos:  Gisement  pétrolifére  productif  dans-la  région  du 
bord  nord-ouest  de  la  Grande  Plaine  Hongroise  (Alföld)  et  són 
interpretation  géologique.  Il-e  Congrés  mondial  de  pétrol,  Sec- 
tion  I.  p.  499 — 507. 

Lóczy  Lajos:  A magyar  föld  geológiai  kialakulása.  — Die  geolo- 
giscbe  Ausbildung  Ungarns.  — Búvár.  T.  4.  Fasc.  1.  p.  5 — 8. 

Lóczy  Lajos:  Magyarország  bányakincsei.  — Die  Bodenscbátze 

Llngarns.  — Búvár.  T.  4.  Fasc.  2.  p.  97 — 100. 

Lóczy  Lajos:  Beim  Albert  emlékezete.  — Erinnerung  an  A.  Beim. 
— Földtani  Közlöny  68.  Fasc.  1 — 3.  p.  1 — 8. 

Lóczy  Lajos:  Emlékbeszéd  Laczkó  Dezső  felett.  — Gedacbtnisrede 
über  D.  Laczkó.  — A Szent  István  Akadémia  Emlékbeszédei.  T. 
3.  Fasc.  2.  p.  1 — 10. 

Lóczy  Lajos:  Előszó.  — Vorwort.  — In:  A cserépfalui  Mussolini- 


48 


Bibliographia  Geologica  Hungariea  1938. 


bai-lang.  Geologiea  Hungavica,  Series  Paiaeontologica  Fasc.  14. 
p.  5 — 8. 

Mauritz  Béla:  Die  Mineralien  in  den  Hohlráumen  dér  Basalte  von 
Haláp  und  Gnlács  im  Plattenseegebiet.  — Tschermak*  s Mineralo- 
gische  und  Petrographische  Mitteilungen.  T.  50.  p.  93 — 106. 

Mauritz  Béla:  A hegyek  keletkezése  és  elnnilása.  — Werden  und 
Verschwinden  dér  Berge.  — Földtani  Értesítő.  T.  3.  Fasc.  2.  p. 
33—41. 

Mauritz  Béla:  A visszatért  felvidék  természeti  kincsei.  I.  Ásvá- 
nyok, kőzetek.  — Die  Bodenschátze  des  zurückgegliederten  Ober- 
nngarns.  — Természettudományi  Közlöny.  fD.  70.  Fasc.  12.  p. 
721—727. 

Mauritz  Béla  — H.  F.  Haarwood:  A Sághegy  bazaltja.  — Das 
basaltische  Gestein  des  Ságberges  (Sághegy)  bei  Celldömölk  in 
Ungarn.  — Földtjani  Közlöny.  T.  67.  Fasc.  10 — 12.  p.  241 — 256. 

Mauritz  Béla:  — H.  F.  Haarwood:  Die  basaltischen  Gesteine 
des  Plattenseegebietes  in  Ungarn.  — Fortschritte  dér  Mineralogie 
etz.  T.  23.  p.  CXL. 

Mezősi  József:  A sátoraljaújhelyi  hegycsoport  kőzettani  viszo- 
nyai. — Die  petrograpliischen  Verháltnisse  dér  Umgebung  von 
Sátoraljaújhely.  — Acta  Chemica,  Mineralogica  et  Physica,  T.  6. 
Fasc.  2 — 3.  p.  160 — 175. 

Miháltz  István:  Különböző  fajsvilyú  ásványokból  álló  kőzetek 

iszapolásáról.  — Die  Schlemmanalyse  aus  verschiedenschweren 
Mineralien  bestehenden  Sedimenten.  — Földtani  Közlöny.  T.  67. 
Fasc.  10—12.  p.  257—270. 

Miháltz  István:  A Bihar  hegység  barlangjai  és  a hegyszerkezet, 
— Die  Höhlen  des  Bihargebirges  und  die  Tektonik.  — Emlékkönyv 
dr.  Szádeezky  Kardoss  Gyula  emlékezetére.  (Szádeczky-Gedank- 
buch).  p.  91 — 102. 

Miháltz  István:  Duna — Tisza-közi  .futóhomok.  — Flugsand  im 
Gebiete  zwischen  dér  Donau  und  Theiss.  — Földtani  Értesítő.  T, 
3.  Fasc.  4.  p.  114 — 121. 

Molnár  Dezső:  A Columbia  folyó  Gi’and  Coulee  völgyzárógátja.  — 
Die  Talsperre  Grand  Coulee  des  Columbia  Flusses.  — Földtani 
Értesítő.  -T.  3.  Fasc.  2.'  p.  64 — 66. 

M o 1 1 1 M ária:  Faunén  iind  Kiima  des  ungarisehen  Mousterein.  — 
Verhandlungen  dér  III.  Internationalen  Quartarkonferenz.  T.  2. 
p.  248—251. 

Mottl  Mária:  A Mussolini-barlang  lerakódásának  állatvilága.  — 
Tierwelt  dér  Ablagerungen.  — In:  A cserépfalui  Mussolini-bar- 
lang. Geologica  Hungarica  Series  Palaeontologica  Fasc.  14.  p. 
205—308. 

Mottl  Mária:  A bükki  mousterien  európai  vonatkozá.sban.  — Die 
europaischen  Beziehungen  des  ^lousteriens  vöm  Bükkgebirge.  — 
Ibidéin  p.  181 — 203. 

Mottl  Mária:  összefoglalás.  — Zusammenfassung.  — Ibidéin,  p.  319. 

Mottl  Mária:  Jégkorszaki  farkas  és  kőszáli  kecske  csontváza  a 
m.  kir.  Földtani  Intézet  Múzeumában.  — Zwei  neue  pleistozane 


Hiblioíjrraphia  Geolofíiea  Hungarica  193S. 


49 


Siiugotierskclette  im  ]\Iuseum  dér  kgl.  ung.  Geologischen  Anstalt. 
— Földtani  Közlöny.  T.  68.  Faso.  4 — 6.  p.  103 — 109. 

Mottl  á r i a:  Faunén,  Flóra  und  Kultur  des  ungarisehen  Solu- 
trcen.  — Qnartiir.  T.  1.  p.  36 — 54. 

Mozsolics  Amália;  Megemlékezés  Kyrle  Györgyről.  — Nachruf 
auf  Georg  Kyrle.  — Harlangvilág.  T.  8.  Fasc.  3 — 4.  p.  39 — 42,  72 — 74. 

N.  N.:  Csodálatos  földalatti  világot  fedeztek  fel  Xew-Mexicoban.  — 
Eine  wundervolle  unterirdisehe  Welt  wurde  in  New-Mexieo  ent- 
deekt.  — Földtani  Értesítő.  T.  3.  Fasc.  3.  p.  63. 

Náray-Szabó  István:  A pollucit  CsAlSi^ügXííi-O  szerkezete.  — 
Die  Struktur  des  Pollucits.  — ^Matematikai  és  Természettudo- 
mányi Értesítő.  T.  57.  p.  6.53 — 663. 

Náray-Szabó  I s t v á n — S a s v á r i K á 1 m á n : A kryolith 

NajAlFg  szerkezete.  — Die  Strnktur  des  Kryoliths.  — Matemati- 
kai é.s  Természettudományi  Értesítő.  T.  ,57.  p.  664 — 671. 

i d.  Noszky  Jenő;  Mátraszőllős  hidrológiai  viszonyai.  — Die  hydro- 
logischen  Verhaltnisse  von  Mátraszőllős  in  Ungarn.  — Hidrológiai 
Közlöny.  T.  17.  p.  36 — 45. 

i d.  Noszky  Jenő;  Ikerképződés  a kosteji  Lithophyllia  striato-punc- 
tata  nov.  sp.-eii.  — Intercalycinale  Zwillingsbildung  an  dér  Litho- 
phyllia striato-punctata  nov.  sp.  — Földtani  Közlöny.  T.  68.  Fasc. 
7—9.  p.  214—217. 

i d.  Noszky  Jenő;  A magyar  föld  utolsó  őstengerének  nyomai. 

Die  Spuren  des  letzten  Urmeeres  in  Ungarn.  — Ifjúság  és  Élet. 
T.  14.  p.  164—167. 

i d.  Noszky  Jenő:  Az  ÉK-i  Börzsönybázis.  — Die  NO-liche  Bör- 
zsönybasis.  — Ifjúság  és  Élet.  T.  14.  p.  352 — 355. 

i d.  Noszky  Jenő:  Mit  kapott  vissza  a magyar  geológia  a Felvidék- 
kel. A hazatért  Felvidék  földtana.  I.  — Geologie  des  zurückgeglie- 
derten  Obernngarns.  I.  — Földtani  Értesítő.  T.  3.  Fasc.  4.  p.  89 — 97. 

Pap  Ferenc:  Hozzászólás.  — Erwideruug.  — Hidrológiai  Köz- 
löny. T.  17.  p.  70 — 78. 

Pap  Ferenc:  A partiszürésű  talajvizek  megjavítása  a kavicspart- 
képzéssel,  különös  tekintettel  a Székesfőváros  vízellátására.  — 
Verbesserung  des  Grundwassers  durch  Bildung  von  schotterigen 
Llfern.  — Technika.  T.  18.  p.  58 — 87. 

Papp  Ferenc:  A budapesti  melegforrások.  — Die  Therrnen  von 
Budapest.  — Földtani  Értesítő.  T.  3.  Fasc.  3.  p.  69—82. 

Papp  Ferenc:  Reichert  Róbert  emlékezete.  — Erinnerung  an  R. 
Reichert.  — Földtani  Közlöny.  T.  68.  Fasc.  1 — 3.  p.  17 — 29. 

Papp  Ferenc;  Recsk  érceiről.  — Not,es  sur  les  minerais  de  Recsk. 
— Földtani  Közlöny.  T.  68.  Fasc.  7 — 9.  p.  208 — 214. 

Papp  Ferenc:  A Recsk-környéki  ércelőfordulásokról.  — Das  Erz- 
vorkommen  bei  Recsk.  — Bányászati  és  Kohászati  Lapok.  T.  86. 
Fasc.  23.  p.  373 — 377. 

Papp  Ferenc:  Linczbauer  Ferenc  emlékezete.  — Erinnerung  an  F. 
Linczbauer.  — Hidrológiai  Közlöny.  T.  17.  p.  10 — 17. 


50 


Bibliographia  Geologica  Hungarica  1938, 


Papp  Ferenc:  Die  warmeu  Heilquelleii  von  Budapest.  — Hidroló- 
giai Közlöny.  T.  17.  p.  77—282. 

Papp  Ferenc:  Szent  István  korabeli  építőkövek.  — Ba\isteine  aus 
dem  Altér  des  Heiligen  Stephan.  — Szent  István  Akadémia  Érte- 
sítője, T.  23.  p.  85—88. 

Papp  Ferenc:  Szent  István  korabeli  építőkövek  a Dunántiílról.  — 

Bausteine  in  Transdanubien  aus  dér  Zeit  des  Heiligen  Stephan.  

Technika.  T.  19.  p.  359— 

Peja  Győző:  Negyedkori  deflációs  jelenségek  a Középső  Ipoly- 
völgyben.  — Quartáre  Deflationserscheinungen  im  mittleren  Eipel- 
tal.  — Földtani  Közlöny.  T.  68.  Fasc.  7—9.  p.  169--179. 

Popity  László:  Adatok  a Nagybihar  környékének  kőzettani  isme- 
retéhez. — Szeged. 

Telegdi  Eotli  Károly:  A Kárpátok  kialakulása.  — Die  Ausbil- 
dung  dér  Kárpátén.  — Földtani  Értesítő.  T.  3.  Fasc.  1.  p.  1- -14. 

Telegdi  Eoth  Károly:  Esztergom  vidékének  földtani  múltja.  — 
Geologische  Vergangenheit  dér  Umgebung  von  Esztergom  (Gran). 
— Földtani  Értesítő.  T.  3.  Fasc.  2.  p.  42—51. 

Scherf  Emil:  Versuch  einer  Einteilung  des  ungarischen  Pleisto- 
záns  auf  moderner  polyglazialistischer  Grundinge.  — Verhand- 
lungen  dér  III.  Internationalen  Quartár-Konferenz,  Wien.  III/2  p. 
237—247. 

Scbmidt  Eligius  Róbert:  Budapest  Dunabalparti  altalajának 
geotermikus  gradiense.  — Geothermischer  Gradient  des  Uuter- 
grundes  von  Budapest  am  linken  Donauufer.  — Bányászati  és 
Kohászati  Lapok.  T.  86.  Fasc.  12.  p.  211 — 222. 

Schmidt  Eligius  Róbert:Ösi,  primitív  kutak  és  vízemelő  szer- 
kezetek hazánkban.  — Uralte  und  primitive  Brunnenformen  und 
ihre  Schöpfeinrichtungen  aus  Ungaru.  — Bányászati  és  Kohá- 
szati Lapok  .T.  86.  Fasc  21.  p.  334 — 344. 

Simon  Béla:  A földrengés  kutatás  céljaira  megfelelő  földtani  tér- 
kép. — Die  den  Zweeken  dér  Erdbebenforschung  angemessene  geo- 
logische Karte.  — Földtani  Közlöny.  T,  68.  Fasc.  10 — 12.  p.  229 — 237. 

Sümeghy  József:  Az  esztergomi  Szenttamás-hegy  talajvize.  — 
Das  Grundwasser  des  Szenttamásberges  von  Esztergom.  — Föld- 
tani Értesítő.  T.  3,  Fasc.  1.  p.  18 — 20. 

S z á d e e z k y:  - K a r d 0 s s Elemér:  A ferde  megvilágítás  néhány 

hatásáról  párhuzamos  poláros  fényben.  — Uber  einige  Wirkun- 
gen  dér  schiefen  Beleuchtung  im  parallelen  polarisierten  Lidit. 
— Matematikai  és  Természettudományi  Értesítő.  T.  57.  p.  380 — 389. 

S z á d e c z k y - K a r d o s s Elemér:  Tanulmányok  a ferde  rétegzé- 
sekről. I.  és  II.  — Über  die  Arten  und  Korngrössenverteilungs- 
verhaltnisse  fluviatiler  Schragschichtungen.  — Matematikai  és 
Természettudományi  Értesítő.  T.  57,  p.  799 — 830. 

S z á d e c z k y - K a r d o s s Elemér:  Geologie  dér  rumpfungarliindi- 
schen  Kleinen  Tiofebene.  — A bánya-  és  kohómérnöki  osztály 
Közleményei  (Mitteilungen  dér  berg-  und  hüttenmannischen  Ab- 
teilung).  Sopron.  T.  10.  ji.  1—444. 


Biblioííraphia  Geologica  Hungarica  1938. 


51 


Szalai  Tibor:  Észrevételek  Gaál  István:  „Amiről  a bíráló  meg- 
feledkezett" c.  közleményére.  — Bemerkungen  zum  Aufsatz  von 
I.  V.  Gaál.  — Bányászati  és  Kohászati  Lapok.  T.  86.  Fasc.  12.  p. 
219—220. 

Szalkay  Ferenc:  A inikroszeizinikus  nyugtalanság  Budapesten. 
— Die  mikroseismische  Unruhe  in  Budapest.  — Földtani  Köz- 
löny. T.  68.  Fasc.  10—12.  p.  238—246. 

Szelényi  Tibor:  A mennyiségi  színképelemzés  módszereiről.  — 

Über  die  INlethoden  dér  quantitativen  Spektralanalyse.  — A ma- 
gyar mérnök  és  épít, észegylet  közleményének  havi  füzetei.  Fasc. 

I— 3.  p.  1—23. 

Szentes  Ferenc:  Hegységek  keletkezése.  — Die  Entstehung  dér 
Gebirge.  — A Földgömb.  T.  9.  p.  290—299. 

Szentes  Ferenc:  IMagyarországi  ásványola.ikutatás  és  termelés. 
— Mineralölforsehnng  und  Produktion  in  Ungarn.  — A Föld- 
gömb. T.  9.  p.  93 — 103. 

Szentpétery  Zsigmond:  Szarvaskői  amphibololit.  — Amphibo- 
lolith  von  Szarvaskő.  — Matematikai  és  Természettudományi  Ér- 
tesítő. T.  57.  p.  390 — 407. 

Szentpétery  Zsigmond;  Szarvasköer  Hornblendite  mit  ausführ- 
licher  Physiographie.  — Acta  Chemica,  Mineralogica  et  Physica. 
T.  6.  p.  175—250. 

Szentpétery  Zsigmond:  Adatok  a Torockói  hegység  kőzettani 
ismeretéhez.  — Daten  zűr  petrologischen  Kenntnis  des  Torockóer 
Gebirges.  — Szádeczky-Kardoss  Emlékkönyv  (Szádeczky  Gedank- 
buch).  p.  103 — 114. 

Szily  József:  Bodenuntersuchungen  in  dér  wasserbautechnisclien 
Praxis.  — Hidrológiai  Közlöny.  T.  17.  p.  18 — 33. 

Sztrókay  Kálmán;  Antimonit  Kisbányáról  és  Borpatakról.  — 
Über  Antimonit  von  Kisbánya  und  Borpatak,  Kom.  Szatmár.  — 
Matematikai  és  Természettudományi  Értesítő.  T.  57.  p.  911 — 918. 

Sztrókay  Kálmán:  Ma  is  mozog  a Földi  — Bewegt  sich  die  Erde 
auch  heute  noch?  — Földtani  Értesítő.  T.  3.  Fasc.  2.  p.  62 — 63. 

Sztrókay  Kálmán;  Néhány  ásvány  Gyöngyösorosziból.  — Einige 
Mineralien  von  Gyöngyösoroszi,  Mátragebirge,  Ungarn.  — Föld- 
tani Közlöny.  T.  68.  Fasc.  1 — 3.  p.  30 — 32. 

Takáts  Tibor:  Ütburkoló  köveink  mállása.  — Technika.  T.  19.  p. 

II— 14. 

Takáts  Tibor:  Néhány  gyakorlatilag  fontosabb  szilikát  és  a kén- 
dioxid kölcsönhatásáról.  — Vegyészet.  T.  1.  Fa.sc.  7.  p.  1—3. 

Tokody  László:  Einige  Mineralien  von  Kisbánya.  — Zentralblatt 
für  Mineralogie  etz.  Abt.  A.  p.  109 — 112. 

Tokody  László:  Quarz  von  Felsőbánya.  — Zeitschrift  für  Kristal- 
lographie.  A.  T.  99.  p.  55—60. 

Tokody  László:  Nagyági  antimonit.  — Antimonit  von  Nagyág.  — 
Annales  historico-naturales  Musei  Nationalis  Hungarici.  T.  31. 
Pars  mineralogica,  geologica  et  palaeontologica.  p.  165—170. 


52 


Bibliographia  Geologica  Hungarica  1938. 


Tokod y László:  Füleki  aragonit.  — Aragonit  von  Fülek.  — Anna- 
les historico-naturales  Musei  Nationalis  Hungariei.  T.  31.  Pars 
mineralogica,  geologica  et  palaeontologica.  p.  171 — 178. 

Tokod y László:  Magyarországi  piritek  kristálytani  vizsgálata.  — 
Kristallographische  Untersuchung  an  ungarlandischen  Pyiüten. 
— Matematikai  és  Természettudományi  Közlemények.  T.  38.  Fasc. 
2.  p.  1—55. 

Tokody  László:  Kristálykémia.  — Kristallcliemie.  — Pótfüzetek 
a Természettudományi  Közlönyhöz.  T.  70.  Fasc.  1.  p.  49 — 64. 

Tokody  László:  Persbergi  kalcit  és  barit.  — Kalzit  und  Baryt  von 
Persberg.  — Matematikai  és  Természettudományi  Értesítő.  T.  57. 
p.  1096—1107. 

Udvar  házi  József:  Harmadkori  uövénymaradványok  Eger  kör- 
nyékéről. — Daten  üher  tertiáre  Pflanzenreste  von  Eger.  — Föld- 
tani Közlöny.  T.  68.  Fasc.  4 — 6.  p.  131 — 143. 

Vajk  Raul:  A XVII-ik  Nemzetközi  Geológiai  Kongresszus.  — Dér 
XVII.  Internationale  Geologenkongress.  — Bányászati  és  Kohá- 
szati Lapok.  T.  86.  Fasc.  1.  p.  12—18. 

Ven  dl  Aladár:  A paleolitok  kőzetanyaga.  — Gesteinsmaterial  dér 
Palaolithe.  — In:  A cserépfalui  Mussolini  harlang,  Geologica 
Hungarica,  Series  Palaeontologica  Fasc.  14.  p.  155 — 181. 

Ven  dl  Aladár:  A városligeti  új  artézi  kút.  — Dér  neue  artesische 
Borunnen  im  Stadwáldchen.  — Természettudományi  Közlöny.  T. 
70.  Fasc.  5.  p.  273 — 279. 

Ven  dl  Miklós:  Bentonit  (kallóföld)  a fertőrákos!  lajtamészkőből. 
— Bentonit  (Walkerde)  aus  dem  Leithakalkstein  von  Fertőrákos 
unweit  Soprons.  — Földtani  Közlöny.  T.  68.  Fasc.  4 — 6.  p.  89 — 102. 

Ven  dl  Miklós:  Üjabh  adatok  a tétényi  kallóföld  (hentonit)  ismere- 
téhez. — Neuere  Daten  zűr  Keuntnis  dér  Walkerde  (Bentonits) 
von  Tétény.  — Matematikai  és  Természettudományi  Értesítő.  T. 
57.  p.  1108—1116. 

Vitális  István:  Papyrotheca  mirabilis  Brus.  és  Succinea  gracilis 
Lőrent.  a sopronvidéki  alsópontusi  üledékekben.  — Papyrotheca 
mirabilis  Brus.  und  Succinea  gracilis  Lőrent.  aus  den  unterpon- 
tischen  Ablagerungen  dér  Umgebung  von  Sopron.  — Matematikai 
és  Természettudományi  Értesítő.  T.  57.  p.  778 — 788. 

Vitális  István:  Az  első  magyarországi  Fossarulusok  a fertőrákos! 
alsópontusi  üledékekben.  — Die  ersten  ungarliindischcTi  Fossaru- 
len  aus  den  unterpontischen  Ablagerungen  dér  Umgebung  von 
Sopron.  — Matematikai  és  Természettudományi  Értesítő.  T.  57. 
p.  789—798. 

Vitális  István:  Die  ersten  ungarliindischen  Fossarulen  aus  den 
unterpontischen  Ahlagerungen  von  Fertőrákos.  — A hánya-  és 
kohómérnöki  osztály  közleményei.  (Mitt^eilungen  dér  berg-  und 
hüttenmannischen  Abteilung,  Sopron).  T.  10.  p.  84 — 91. 

Vitális  István:  Papyrotheca  mirabilis  Brus.  und  Succinea  gracilis 
Lőrent.  aus  den  unterpontischen  Ablagerung  dér  Umgebung  von 
Sopron.  — A bánya-  és  kohómérnöki  osztály  közleményei.  (Mit- 


Hiblicfíraphia  Geolosica  Hiuifíarica  1938. 


53 


teiliiiifíLMi  (lor  berfí-  und  hütteninannisclien  Abteiluiig,  Sopron). 
T.  10.  j).  92—100. 

Vitális  Sándor:  Hndapost  Székesfőváros  vízellátásának  problé- 
mái. — Die  Probleme  dér  Wasserversorgung  von  Budapest^  — 
Hidrolofíiai  Közlöny.  T.  17.  p.  46 — 60. 

Vitális  Sándor:  A karsztvíz  szerepe  Budapest  Székesfőváros 

dunajobbparti  részének  vízellátásában.  — Die  Bedeutuiif?  des 
Karstwassers  des  am  rechten  Donauufer  ffelegenen  (Budaer)  Tei- 
les  dér  Haupt-  und  Residenzstadt  Budapest.  — Hidroloíjiai  Köz- 
löny. T.  17.  p.  28.5—298. 

Zsivny  Viktor:  Ú.jabb  inaíryarország'i  ásványelőfordulások.  — 

Neue  uiiffarlandisehe  Mineralvorkoinmnisse.  — A Szent  István 
Akadémia  Értesítője.  T.  22.  p.  33 — 37. 

Zsivny  Viktor:  A leffnafryobb  ismert  meteorkő.  — Dér  f?rösst|e 
Meleorstein.  — Pótfüzetek  a Természettudományi  Közlönyhöz.  T. 
70.  Fa.sc*.  4.  p.  127 — 130. 


SUPPLEMENT 

zum 

FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

LXX.  Bánd  Januar — Márz  1940  1 — 3.  Heft 


I.  GEDENKREDEN. 

ERINNERÜNG.AN  HEINRICH  TAEGER. 

Von  Dr.  L.  von  Lóczy 
(Mit  1 Portrait  auf  Seite  2). 

lm  vorigen  Jahr  eiiitt  die  ungarische  geologische  Wissen- 
schaft  wieder  einen  schweren  Verlust.  Am  23-sten  Miirz  1939  ver- 
schied  ein  reger  Forscher  des  ungarisehen  Bodens,  Henricli  Tae- 
g e r,  Geologe  dér  Ungarisehen  Allgemeinen  Kohlenbergbau  A.-G. 

Die  Ungarische  Geologische  Gesellschaft  heehrt  sich  selbst, 
wenn  sie  das  Andenken  dér  dahingeschiedenen  Forscher  des  unga- 
rischen  Bodens  in  Ébren  hált  und  die  Lehre  ihrer  Tátigkeit  für  die 
Znkunft  bewahrt. 

Die  Untersuchungen  von  Taeger  trugen  hesonders  vor  dem 
Weltkrieg  viel  zűr  Kenntnis  dér  Tektonik  des  Transdanuhischen 
Mittelgebirges  bei,  wo  Taeger  in  vielen  Hinsichten  als  Banbrc- 
cher  betrachtet  werden  muss.  Mit  seinen  im  Bakony  und  dem  Vér- 
tesgebirge  durchgeführten  geologischen  Aufnahmearboiten  gIng  er 
seinen  Altersgenossen  in  vielen  Hinsichten  veran.  Er  verdient  alsó 
Avirklich,  dass  sein  iName  in  dér  Geschichte  dér  ungarisehen  Geo- 
logie  mit  Ehren  aufgenommen  wird. 

Taeger  war  deutscher  Statsbürger  und  in  seiner  Seele  blieb 
er  auch  bis  zu  seinem  Tode  ein  treuer  Sohn  seines  Vaterlandes.  Die 
Gefühle  seines  Herzens  zogen  ihn  sehr  zum  ungarisehen  Bódén, 
dessen  Fanatiker  er  war.  Besonders  nahe  lagen  seinem  Herzen  die 
lieblichen  Landsehaften  des  Bakony  und  Vertes,  wo  er  so  viele 
Jahre  hindurch  mit  grossem  Erfolg  wii'kte.  Trotzdem  er  öfters 
Gelegenheiten  gehabt  hátte,  in  seiner  Heimat  oder  irgendwo  im 
Auslande  gut  bezahlte  Stellen  zu  erhalten  blieb  er  doch  hier  und 
wirkte  bis  zu  seinem  Tode  in  Ungarn.  Wir  betrauern  in  ihm  den 
wissensreichen  Kollegen. 

Heinrich  Taeger  wurde  im  Jahre  1881  als  Sohn  einer  al- 
lén deutschen  Patrizienfamilie  geboren.  Grossmütterlicherseits  war 
er  ein  Nachkomme  des  grossen  Naturwissenschaftlers  E h r e n b e r g. 
Schon  als  Kind  besass  er  eine  besondere  Zuneigung  zu  dér  Natúr 
und  befasste  sich  mit  grosser  Liebe  und  Begabung  mit  dér  Land- 
schaftsnialerei.  Sein  Zeichentalent,  das  auch  durch  den  l)crühmten 
Wiener  Meister  der  Kupferstiche,  M i c h a 1 i k,  weiter  entwickelt 


Eriniieruiifr  an  Heinrich  Taofrc'r 


55 


wimle,  übte  auf  sein  Lobén  Avie  auch  auf  soine  ganze  geologischo 
Tíitigkeit  -wirksamnien  Einfluss  aus. 

Als  er  soine  (lyinnasialstudien  in  Wien  mit  selír  gntem  Er- 
folg  beencleto,  lioss  or  sich  in  dón  Jahren  1901 — 1907  an  dér  Pbilosoi)- 
hisohon  Fakultat  dór  lireslaiior  Univorsitat  als  Student  dér  Natur- 
wissonsehafton  oinsohroibon.  Er  befasste  sich  haiiptsachlich  mit  dér 
Goologio.  Seine  ProFossoron  waren  M i 1 o b„  H i n t z e,  G ü r i c h be- 
sondors  aber  F r o c h.  Als  Broslauer  Student  setze  er  seine  Studien  im- 
Jalire  1903  auch  in  l'ngarn  Fort,  wo  er  an  oiner  von  L.v.  Lóoz  y sen. 
nacli  dem  Bakony  goFUhrton  Exkursion  teilnahm.  Die  seliöncn  waldbe- 
deckton  LandsohaFton  dós  Bakony,  sowie  ibr  interessanter  geologischer 
Ball  Fosselten  die  AuFmerksamkoit  des  bogoisterten  jungen  deutsohen 
XaturwissonschaFtlors.  AuF  Veranlassung  soines  ProFessors,  Frech 
wandtc  er  sich  im  niichsten  Jabre  mit  dór  Bitté  an  L.v.  Lóozy  sen. 
or  möge  ihm  im  Gebiote  des  Transdanubischen  Mittelgobirges  eine 
AuFgabe  gobon,  die  or  dann  als  Thcma  soiner  Dissertation  zűr  Er- 
langung  dór  Doktorvürde  bearboiten  -werde.  Aloin  Vater  betraute 
ihn  mit  dér  geologischon  Reambulation  des  Vértesgebirges.  Die 
AuFnabmoarboit  nahm  Fást  ein  ganzos  Jahr  in  Anspruch,  er  wurde 
damit  in  Dozember  1905  Fertig.  Im  Jabre  1908  erhielt  er  auF  Grund  sei- 
ner  Arbeit:  „Die  Geologischen  Verhaltnisse  des  Vértesgebirges”  mit 
dér  Bezeichnung  „Summa  cum  laude”  sein  Doktordiplom  an  dér 
Broslauer  Univorsitat.  Im  nachsten  Jahr  studierte  er  an  dér  Wiener 
Universitiil  bei  dón  Professoron:  Laliiig,  D i e n e r,  Ábel  und 
A r t h a b e r.  Im  Frühling  des  Jahres  1909  nahm  er  am  von  Triester 
Zoologischen  Station  veranstaltoten  biologischen  und  entwick- 
lungsgeschichtlichen  Kurs  teil,  dér  auch  mit  einer  Forschungsreise 
zu  See  verbunden  var,  die  mehrere  ^Monate  láng  dauerte. 

Im  Jahr  1911  var  er  erster  Assistent  des  Geologischen  Insti- 
tuts  dér  Broslauer  Universitiit,  vo  er  den  abvesendeii  Professor 
F.  F r e c h,  dér  in  diesor  Zeit  bei  dem  Eisenbahnbau  von  Bagdad 
tatig  var,  vertrat.  Im  Jahre  1912  studierte  er  an  dér  Pariser  monta- 
nistischen  Akademie,  vo  er  seine  Studien  bei  D o u v i 1 é fortsetzte 
imd  seine  montangeologisehen  Kenntnisse  vervollkommnete. 

Im  Jahre  1910  erschien  sein  grundlegendes  Werk-  über  das 
Vértesgebirge  in  den  Mitteilungen  aus  dem  Jahrbuch  dér  königlich- 
ungarischen  Geologischen  Anstalt.  Durch  diese  Arbeit,  besonders 
durch  die  hervorragenden  tektonischen  Beobachtungen  derselben, 
vurde  die  AuFmerksamkeit  dér  vissenschaftlichen  Kreise  sovohl 
in  L'ngarn  vie  auch  im  AusLande  an  Taeger  gelenkt.  Als  Aner- 
kennung  Für  diese  Arbeit,  betraute  ihn  die  kgl.  ung.  Geologische 
Anstalt  mit  dér  geologischen  Reambulation  des  Bakony.  So  kam 
eigentlich  Taeger  nach  Ungarn  und  Avurde  dann  ein  hervorra- 
gender  Forscher  und  Kenner  dér  Transdanubischen  Mittelgebirge. 
Von  dicsem  Zeitpunkt  an  arbeitete  er  bis  zum  Jahre  1915  jeden 
Sommer  mehrere  Monate  hindurch  im  Bakony  und  stellte  das  Ma- 
nuskript  einer  sehr  prázisen  geologischen  Karte  fertig.  In  dicsér 


56 


Dr.  L.  vou  Lóczy 


Zeit  war  er  schon  auch  als  geologiseher  Sachverstandiger  dér  Uu- 
garischen  Allgemeinen  Kohlenbergbau  A.-G,  tatig. 

lm  Jabre  1915  wurde  er  einberufen.  In  dér  ersten  Zeit  kampfte 
er  in  Rnmanien,  an  dér  Front  zwiscben  Futna  und  Seretb,  spater 
in  Flandern  und  Nordfrankreicb.  Dann  erhielt  er  eine  Einteilnng 
zu  dér  deutschen  Wehrmachtoberkommando  und  zog  als  Kriegsge- 
odoge  wieder  nacb  Rnmánien.  Hier  leitete  er  die  Herstellungsarbei- 
ten  an  den  beschadigten  Petroleumbrnnnen.  Dér  einfacbe  llekrut 
erreicbte  bald  den  Offiziersrang  und  rüstete  am  Ende  des  Krieges 
als  Hauptniann  ab.  Als  Anerkennnng  seiner  militariscben  Tátig- 
keit  erhielt  er  die  erste  Klasse  des  Eisernen  Krenzes  sowie  das 
Frontkampferkreuz. 

Nacb  dem  AVeltkrieg  trat  er  in  den  Dienst  dér  Uugariscben 
Allgemeinen  Kohlenbergbau  A.-G.  und  erreicbte  als  Geologe  dieser 
Gesellschaft  besonders  in  dér  Erforschnng  dér  transdanubiscben 
Kohlenvorrate  bedentenden  Erfolg.  Auch  seine  wissenschafüiche 
Tíitigkeit  setze  er  fórt.  Als  Eesultat  seiner  Forschnngen  erscbien 
im  Jabre  1936  seine  wertvolle  Monographie:  „Regiomile  Geologie 
des  Bakonygebirges”. 

T a e g e r leistete  nicht  nur  als  Wissenschaftler  grosse  Dien- 
ste,  sondern  auch  als  praktischer  Geologe.  Di;rch  die  Auftrage,  die 
er  erhielt,  lernte  er  die  Kohlenvorkommnisse  des  Ungarischen  Mit- 
lelgebirges,  besonders  im  Transdanubiscben  Teil  desselben  iinsserst 
genau  kennen.  Seine  schriftlichen  Fachgntachten  börnci)  dnrcb  den 
Einfluss  einer  guten  Schnle  und  die  Objektivitat  dér  Feststellim- 
gen  charakterisiert  werden.  Seine  Arbeiten  waren  aber  ancb  vöm 
stilistischen  Gesichtspunkte  ans  betrachtet  vollkommen.  Ein  gros- 
ser  Meister  war  T a 8 g e r in  dér  instrnktiven  Bearbeitnng  seiner 
scbönen  Zeichnungen,  dér  Karten  und  dér  Photograpbien. 

Ein  ausserordentlich  bedeutender  Erfolg  seiner  Tatigkeit  war 
die  Erkennnng  und  Kartieruiig  des  fossilen  Laterits  im  Vértes- 
gebirge.  In  ibm  müssen  wir  eigentlich  den  Entdecker  d(*r  reicben 
Banxitlager  des  Vértesgebirges  erblicken.  Auch  im  Aiislaiule  ar- 
beitete  er  erfolgreich.  Besonders  in  den  ersten  Nacbkriegs.jabren. 
als  die  Scbürfungeii  einen  grossen  Anfschwung  aufwcisten,  nbte 
er  eine  rege  Tatigkeit  als  Sachverstandiger  ans.  Im  Laufe  dieser 
Arbeiten  bereiste  er  Scbweden,  Finnland,  Polen,  Serbien  und  Bn- 
manien  und  iiberall  machte  er  wertvolle  Stúdión. 

Seine  literariseben  Tatigkeit  betrachtet,  fiillt  uiis  seine  sebarfe 
Boobacbtuugsfabigkcit  sowie  das  vielseitige  Facbköuneu  ins  Auge. 
Seiri  Hanptwerk:  „Die  geologiseben  Verbiiltnisse  des  Vértesgebir- 
ges” erscbien  im  Jabre  1910  in  den  Mitteilungen  ans  dem  dabrbucbe 
dér  kgl.  ung.  geologiseben  Anstalt  (1.).  Hier  gibt  er  über  dicsen,  bis 
dortbin  sebr  vernacblassigten  Teil  des  Transdanubiscben  Mittel- 
gebirges,  das  Vértesgebirge,  eine  bervorragende  geologisebe  Be- 
scbreibnng.  Die  Arbeit  stellt  eine  vollkommene  geologisebe  ^lono- 
grapbio  dar.  Nacb  einer  kritiseben  Bebandlung  dér  geologiseben  Li- 
teratur  über  dieses  Gcbirge,  befuss!  er  sicb  zuerst  mit  dér  Cbarak- 


Eriiineruntí'  au  Iloiiiricli  Taefíor 


57 


toristik  dér  fíeofíraphiseheu  Verhiiltnisse  iin  Vértesííebirííe.  Danii 
wordeu  die  stratiíírapliischeu  und  pctroíírapliisehen  Verliiiltnisse 
dér  einztdnen  líildungen  ííenau  und  ausführlieli  besproehen.  Er  be- 
liandelt  aueli  die  verseliiedenenen  Fazies.  T a o s o r wies  darauT 
Ilin,  (láss  ain  Aul'bau  des  Vórtesfíebirges  eine  fást  vollstiindifíe  So- 
rié dér  triadisehen,  jurassiscdien.  kretazischen  und  tertiaren  xVbla- 
^ernuííen  teilninnnt. 

Als  erster  a\  ies  er  auf  die  Anwesenheit  von  jurassiselien  Bil- 
dnuíícni  iin  X’í'rlesfíebirfíe  hin,  die  vor  ihni  noeh  nieht  bekannt  wa- 
ren.  Eiu  sehr  wiehtifíos  Ivapitel  seiner  Arbeit  ist  .jenes,  in  welehein 
er  die  stratiííraphisehe  Bosehreibunsí  dér  im  Vértesfíebirge  sehr 
sehön  entAviekelten  alttertiiiren,  eoziiuen  und  oliííoziinen  Sebiehtserie 
aufíibt,  Hier  behandelt  er  sehr  ausfülirlieh  die  Horizonticrnng  dér 
einzelnen  Stnfeii,  befasst  sieli  aueh  mit  dem  Problem  dér  Fazies 
und  verAvendet  so  eitíentlich  eine  neue  Methode.  Aueh  dér  tekto- 
nisehe  Absehnitt  entlialt  zablreiebe  neue  Aiifiaben  über  die  ein- 
zelnen Sehollcn,  die  das  Vértesfíebirge  aufbauen.  T a e fi  e r stellt 
nnter  anderen  fest,  dass  iin  Vért(‘sfíebirfíe  keine  Faltén  A’orhanden 
sind,  das  Gebirfíe  Aveist  eine  Sehollenstidvtur  auf. 

In  seinen  Erörteruufíen  AA-eist  er  darauf  hin,  dass  das  Eoziin- 
ineer  im  Gebiete  des  Vértesgebirges  bereits  praformierte  Buehten 
und  Becken  fand,  dérén  Ausbildung  auf  oberkretazische  Briiche 
zurückzuführen  ist.  Er  führt  die  seheinbare  aussergeAvönliche  Mach- 
tigkeit  des  Hauptdolomits  auf  eine  ehemalige  Sehuppenstruktur 
znrüek.  Er  beAveist,  da.ss  die  tektonischen  Vorgiinge,  die  die  Ver- 
Averfung  a-oii  Somly(')-Szár,  den  Trog  a'ou  Tatabánya,  das  Becken 
A’ou  Vértessomlyó,  die  Grabensenke  A’on  Gánt,  die  Kand\'erAverfung 
von  Somlyó-iM()r  soAvie  das  einheitlieh  einfallende  System  dér  meso- 
zoisehen  Bildungen  im  Vértesgebirge  herA’orriefeu,  A'or  dem  Eozan 
A’or  sieh  gingen. 

Infolge  des  altmioziinen  Bruchsystems,  das  entlang  den  altén 
Bruehlinien  entstand,  ist  das  Vértesgebirge  in  Schollen  zerlegt 
Die  Gebirgsbildenden  Krafte  hőben  manche  Schollen  auf  senkten  an- 
dere  ab,  so  dass  dadurch  treppenförmige  Vei-AA'erfungen  zustande  ka- 
men.  Die  LiingSAverfung  zAvischen  Csákberény  und  Kozma  zerbrach 
den  Südteil  des  Vértesgebirges  in  Doppelsehollen,  die  A’oneinander 
durch  Querbrüehe  getrennt  Averden.  Von  hier  angefangen  ist  das 
Gebirge  gégén  Xorden  in  seiner  Masse  einheitlieh.  Im  SüdAA'esten 
Avird  dér  Bánd  des  Vértesgebirges  A^on  eineni  grossen  Bruch  be- 
grenzí,  dér  über  Mór  in  iXE-SW-licher  Kichtung  über  Csóka  naeh 
Csákberény  ablauft  und  die  steilen,  mauerartigen  Abhange  des  Ge- 
birges  A-erursacht.  Dér  einheitliche  Zug  des  Transdanubischen  Mit- 
telgebirges  Avird  hier  alsó  A’on  ZAvei  Dislokationen  unterbrochen: 
dem  Bruch  a'oh  Mór-Székesfehérvár  und  dem  von  Mór-Csákberény. 
ZAvisehen  ihnen  sind  die  alteren  Massen  in  die  Tiefe  gesunken. 

In  seiner  iSIonographie  behandelt  er  aueh  die  Umgebung  des 
Vértesgebirges,  so  AA’erden  aueh  die  geologischen  und  tektonischen 
Vcrhaltnisse  des  Braunkohlenbeckens  A^on  Tatabánya  besproehen. 


58 


Dr.  L.  von  Lóczy 


Ein  Hauptverdienst  von  T a e g e r besteht  darin,  dass  er  die  ein- 
zelnen  Bruchstrukturen,  die  das  Gebirge  in  Staffelbrüche,  Horste, 
Becken  gliedern,  viel  ausführlicher  beschrieb,  als  dies  sonst  üblich 
war.  Seine  mit  zahlreichen  Profilén,  Karten,  Photographien  und 
Skizzen  unterstützte  tektonisehe  Beschreibnng,  hebt  sich  von  den 
gleiolialtrigen  geologischen  Beschreibungen,  die  sich  mit  Ungarn 
befassen,  hervor.  Vöm  Gesichtspunkte  dér  genauen  Beschreibnng 
dér  tektonischen  Formen  und  dér  logischen  Ableitung  ihrer  Eut- 
stehung  aus  betrachtet,  enthiilt  die  Vértes-Monographie  von  T a e- 
g e r zahlreiche  Neuerungen.  In  seiner  erdgeschichtlichen  Über- 
sicht  gibt  er  eine  sehr  gut  gelungene  Zusammenfassung  jener  Ver- 
ánderungen,  die  znr  heutigen  Ausbildung  des  Vértesgebirges  führ- 
ten. 

Seine  Vielseitigkeit  und  grosser  Fleiss  wird  auch  dadurch 
bestatigt,  dass  er  das  grosse  im  Vértes  gesammelte  paláontologisehe 
Matéria!,  sowohl  die  Fauna  wie  auch  die  Flóra,  selbst  bearbeitete. 
Die  wertvolle  Monographie  wird  dann  noch  mit  einer  kolorierten 
geologischen  Karte  und  zahlreichen  Photographien  zűr  Erkliiruug 
dér  tektonischen  Verhaltnisse  erganzt. 

Die  erwáhiiten  tektonischen  Feststellungen  T a e g e r s über 
das  Vértesgebirge  waren  auch  vöm  Gesichtspunkte  dér  Beurteilung 
und  Deutung  des  geologischen  Baues  vöm  ungarischen  Bódén  von 
sehr  grosser  Wichtigkeit.  Die  Anhánger  dér  Deckentheorie  hielten 
nicht  alléin  die  Kárpátén,  sondern  auch  die  Ungarischen  Mittelge- 
birge  für  aufgefaltete  Kettengebirge  dér  Tethys.  Besonders  die  Auf- 
fassung  von  Viktor  Uhlig  fand  immer  mehr  Anklang.  Er  be- 
hauptete,  dass  die  Kárpátén,  die  Forsetzung  dér  Alpen,  von  Silden 
her  überschobene  Decken  sind,  zu  denen  er  auch  den  Bakony,  das 
Vértesgebirge,  Gerecse,  Budaer-Gebirge,  ja  sogar  auch  das  Péeser- 
Gebirge  rechnete. 

L.  von  Lóczy  sen.,  dér  im  Balatongebirge  lángé  Jahrc 
hindurch  arbeitete,  konnte  sich  mit  dér  Theorie  von  Uhlig  nicht 
anfreundeii.  Er  fand  keinen  Deckencharakter  vor,  da  die  Gesteine 
hier  kelne  MetamorphOvSe  aufweisen,  im  Gegenteil,  in  diesem  Gc- 
biete  herrschen  die  auf  antochtone  Sehollengebirge  hinAveisenden 
Brüche  und  Verwerfungen  A^or.  Auf  seine  Veranlassung  begann 
Taeger  die  geologisclie  Reambulation  des  Vértesgebirges  und 
schenktc  den  Einzelheiten  dér  tektonischen  und  Faziesverhaltnis- 
sen  eine  besondere  Aufmerksamkeit.  Die  von  Taeger  im  Vértes- 
gebirge nachgeAviesene  Brnchstruktur  lieferto  einen  neucn  BcAveis 
dafür,  dass  unsere  Mittelgebirge  mehr  oder  minder  antochtone 
Sehollengebirge  darstollcn,  sodass  das  schematische  Ansdelinen  dér 
Deckentheorie  anf  das  Transdannbische  Mittelgebirge  nicht  richtig 
sóin  kann.  Über  dió  Avissensehaftlichen  Ergebnisse  seiner  ini  Ba- 
kony dui'chgeführten  geologisclien  Aufnalimearbeiten  bericlitete  er 
in  den  Jaliresberichten  dér  kgl.  nng.  Geologischen  Anstalt  (4,  5,  (5, 
8,  9). 


Erinneruiií>'  au  Heinrich  Taefrer 


59 


Diese  Arbaiten  woisen  Aviedev  auf  sóin  Könnon  und  scine  lier- 
vorragonde  Hoobeehtungsfahligkeit  hin.  Auf  (írund  dicsér  Arbeiten 
erscheint  Taogcr  vor  uns  als  ein  ausgezeichneter  Feldgcologe, 
dór  mit  seinen  Bakonyer  Aufuahmearbeiten  zum  Meister  dér  modor- 
úén geologischon  Forsoluingsmothoden  wird.  Dicse  JMothode  bemülit 
sicli,  neben  den  slratigrapliischcn  Feststellungen  die  heutige  Mor- 
phologie,  als  Endergebnis  dér  gowaltigen  geologischen  Krafte  auf 
tírund  dór  im  Laufe  dér  Feldarbeiten  gewonnenen  Beobachtun- 
gen,  darzustellen.  Daniit  im  Zusammenhange  ist  auch  dic  Entwiek- 
hingsgeschichte  des  heutigen  Festlandes  zu  rekonstruiren  und  die 
Jahrtausende  liindureh  ívirkende  Tatigkeit  von  Wind  und  Wasser 
sowie  die  ehemaligen  BoAvegungen  dér  Erdkruste  zu  erschlisson. 
Mit  den  Ergebnissen  dér  Bakonyer  Aufnalimearbeiten  lieferte 
T a e g e r wieder  cinen  neuen  wielitigeii  BoAveis  zűr  Existenz  des 
Internids,  des  sogenannten  Fngarischen  ^lassivs  zwisehen  den  Kár- 
pátén und  Dinariden. 

Die  Kriegs-  sowie  Xaelikriegsjahre  waren  für  die  wissen- 
schafliehen  geologischen  Forschungen  nicht  güustig.  Aus  dicsem 
Gruude  unterblieb  die  Herausgabe  dér  seinerzeit  wirklich  hervor- 
ragenden  Bakonyer  geologischen  Karte  sowie  auch  die  Zusammen- 
stellung  dér  Bakonyer  geologischen  ^lonograiihie. 

In  den  Nachkricgsjahren  wahrend  des  grossen  Kohlenman- 
gels  übte  seiiie  inteusive  Tatigkeit  als  (íeologe  dér  Ungarischen 
Allgemeinen  Kohlenbergbau  A.-  G.  im  líahmeu  dér  praktischen 
Oeologie  aus.  Dadurch  Avurde  er  von  den  rein  wissenschaftlichen  For- 
schungen Avieder  abgelenkt.  Trotz  seiner  grossen  Inaiispruchnahme 
A’ersuchte  er  immer  AAŰeder,  seine  Schuki  dér  ungarischen  Wissen- 
schaft  gegenüber  zu  entriehten  und  die  geologische  Monographie 
des  Bakony  fertig  zu  stellen.  Sóin  grosses  Werk  „Die  regionale 
Geologie  des  Bakony  I.”  erschien  mit  Profilén,  Kartenskizzen  und 
Photographien  reich  illustriert  im  Jahre  1936.  Darin  gibt  er  eine 
geologische  Beschreibung  dér  morphologischen  Einheiten  im  nord- 
östlichen  Bakony  (11).  Besonders  das  erste  Kapitel  dieses  Werkes 
A'erdient  ein  grosses  Interessé.  In  ihm  behaudelt  er  die  EntAAÜek- 
lungsgeschiehte  des  Bakony. 

T a e g e r kommt  zu  dér  Schlussfolgerung  dass  dér  Bakony  ur- 
sprünglich  als  eine  a^ou  mesosoischen  Gesteinen  aufgebaute  Geosykli- 
uale  zu  betrachten  ist, die  vöm  tektonischen  Gesichpuukte  aus  eine  epi- 
rogenetische  EntAvieklung  aufAveist.  Eeine  jede  Diskordanz  lasst  sich 
auf  postmesosoisehe  tektouische  Vorgauge  epirogeuetiseher  Natúr,  auf 
Zerbrechungen  entlang  VerAA’erfungen  zurüekführen.  Die  erste  sichere 
Ruhepause  in  dér  epirogenetischen  Senkung  dér  transdanubischen 
Ungarischen  ZAvischenmasse  falit  ins  Neokou,  in  die  Zeit  dér  Bil- 
dung  A’on  Aluminium-  und  Manganerze.  Dicse  Periode  AA'^ar  aber 
nur  von  kurzer  Dauer.  Dic  epirogenetische  EntAvicklung  Avurde 
zűr  Zeit  dér  mittleren  Kreide,  alsó  dér  austriseheu  Phase  AAÚeder 
unterhrochen.  Erst  mit  dem  Ende  des  Mesozoikums  endete  in  Trans- 


60 


Dr.  L.  von  Lóczy 


daaubien-'  die  epirogenetische  Periode.  Dann  tritt  die  wiederholte 
Einschaltung  von  orogenetischen  Perioden  ein.  Dér  Evolutiou  des 
Mesosoikiims  folgt  am  Anfang  des  Kaiiiozoikums  die  dureh 
Verwerfuugen  und  Brüclie  charakterisierte  laramische  Kevolution. 
Die  grosse  westliche  transdanubische  Vortiefe,  die  in  dér  larami- 
schen  Periode  entstand,  wird  erst  im  Mitteloligozan  infoige  dér 
neuen  zűr  Zeit  dér  ligurischen  Stufe  beginuenden  orogenen  Phase 
zu  Festland,  wodurch  in  dér  Entwicklungsgescbichte  Transdanu- 
biens  und  des  Bakony  ein  neues  Kapitel  beginnt.  Auch  diese  zweite 
tektoniscbe  Phase  ist  im  ungarischen  Teil  Transdanubiens  mit 
Brücben  verbunden. 

Interessant  erklart  T a e g e r auch  die  Ausbildung  dér  lieu- 
tigen  Morphologie  im  Bakony.  Nach  ihm  wurde  dér  von  SW  nach 
NO  streichende  Gebirgszug  dér  lieutigen  transdanubischen  Gebirgs- 
landschaft  dureh  die  epirogenetische  Ausbildung  dér  Geosynklinale 
bestimmt.  Von  den  altertiaren  tektonischen  Perioden  hat  die  mit 
grossen  Brüchen  verbundene  Gebirgsbildung  in  dér  alteren  Pliase 
dér  steirischen  Faltung  das  heutige  Vntlitz  und  die  Formenele- 
mente  des  Bakony  zustande  gebracht.  Infolge  dér  postpontiseheu 
letzten  Orogenese  entstanden  im  Voiiande  des  Bakony  grosse  Sen- 
kungen,  die  um  das  Gebirge  Depressionen  veursaehten,  wodurch 
dér  heutige  Bakony  als  selbstandiges  Gebirge  ausgebildet  wurde. 

Bis  jetzt  habé  ich  hauptsáchlich  die  geologische  Tatigkeit 
und  wissenschaftliehen  Verdienste  von  Heinrich  Taeger  ge- 
würdigt.  Sein  Bild  ware  aber  nicht  vollkommen,  wenn  wir  nicht 
auch  seine  edlen  menschlichen  Charakterzüge  hervorheben  würden. 
Grosse  Güte  des  Herzens  und  Liebenswürdigkeit  charakterisierten 
ihn.  Er  schloss  nicht  leicht  Freundsehaften,  wenn  er  aber  .iemauden 
in  seine  Freundsehaft  aufnahm,  so  war  diese  Freundsehaft  aufrich- 
tig  und  dauerhaft. 

Seine  Lebensgefahrtin  H i 1 d e g a r d W i 1 h a 1 m Icrnte  er 
Avahrend  seiner  Bakonyer  Aufnahmearbeiten  in  V árpalota  keimen. 
Dureh  den  Weltkrieg  wurden  sie  aber  lángé  Zeit  A’oneinander  ge- 
trennt,  sodass  sie  erst  nach  dessen  Beendigung  heiraten  konnten. 
Sein  Familienleben  war  glücklich  und  harmonisoh.  In  seiner  gelieb- 
ten  Gattin  fand  er  eine  treue  und  anspornende  Gefahrtin,  die  viel 
dítzu  lieitrug,  dass  sein  letztes  Werk  über  den  Bakony  zűr  Ausgabe 
gelaiigte. 

Er  war  ein  fanatischer  Liebhaber  dér  Natúr  und  sclnvarmte 
fül’  die  Kuust.  besonderus  für  dieklassisclie  IMiisik.  Seine  Naturliebe 
trieb  ihn  auch  zűr  Botanik.  In  seiner  fi-eien  Zeit  befasste  er  sich 
gerne  in  seinem  Budaer  Garten  mit  Pflanzenveredelung.  Es  gelang 
ihm,  eine  rotbraune  Abart  dér  Sonnenblnme  zu  ziichten,  welche 
nach  ihm  als  HeUanthe  Taeperi  benannt  wurde. 

In  seinen  letzten  Jahren  war  er  viel  kranklich,  seine  Arbeits- 
liebe  und  Energie  Hess  ihn  anch  in  dicsér  Zeit  nicht  rnhen.  l.n 
llerbst  des  .lahres  T.KiS  eiditt  er  wáhrend  seiner  geologischen  Auf- 
nahmearbeilen  ein''u  schweren  Unfall.  Infolgedcssen  verschlecht- 


Gi'oIomíscIio  lioobachtuiifion  im  Salftótarjáner  Kohlonbockeii  61 


Ölte  sich  sein  Zusland  iininer  inelir.  Danacli,  als  Schwerkrankei, 
bofasste  er  sioh  last  bis  zu  seinciii  Tode  mit  einer  geologiscliea 
Arbeit,  die  bald  boraus^íegeben  Avird. 

^rit  11  0 i u r i c li  T a e íí  e r ist  ein  refíer  mid  tüchtiííer  For- 
schtr  Unganis  ins  (írali  fíoííangeii,  dér  sein  ííanzes  Lobén  dér  Erfor- 
scdinníí  des  nnfíarisehen  Bodens  Avidmote.  Sein  Andenken  wird  von 
jedein  Mitííliod  dér  Unfíarischen  (leoloííisehen  Gesellschaft  stets  in 
Ébren  {íehalten  werden! 

EKINNEKUNG  AN  A.  A.  J.  VON  ’SIGMOND. 

\’on  L.  von  Krejjbig. 

(]\Iit  1 Bortrait  anf  Seite  !)). 

Am  30  Soptembor  1930.  starl)  dór  boriilimte  nngarische  Bodon- 
kundler,  A.  A.  J.  von  ’S  i g in  o n d,  Profossor  dér  laiuhvirtschaí'tli- 
ohen  Toehnologio  an  dór  Palatin  dosef  Teedmisohen  Universitiit  in 
Budapest  und  Ehroninitgiiod  nnserer  Gosollsoliart. 

Von  ’S  i g in  o n d viirde  in  Kolozsvár  am  26.  Február  1873. 
geboren.  Er  stndierte  Chemie  an  dér  technischen  Hoclisehiilc  in 
Budapest,  avo  er  aiieh  sóin  Ingenienr-Diplom  orAiarb.  In  1809.  Aviirde 
er  znm  Doktor  dór  Philosophio  promo\dert.  Eine  knrze  Zeit  láng  ar- 
beitete  er  in  dón  Betrioben  seiner  Familie,  dann  trat  er  im  1899.  in 
den  Dienst  dér  Versnclistation  für  Pflanzenkultiir  in  Magyaróvár, 
Hier  arbeitete  er  bis  1905,  machte  zAvischen  1905 — 1907  eine  grössere 
Stiidienreise  in  Európa  und  Nordamerika  und  Avurde  in  1908.  zum 
Professor  dér  Lelirkanzel  dér  landAvirtsehaftlichen  ehemischen  Tech- 
nologie  ernannt,  avo  er  dann  bis  soinem  Tode  Avirkte. 

Von  ’S  i g m o n d Avar  einer  dér  Begründer  dér  bodenkiind- 
lichen  'NVissenschaft,  besondores  berühmt  hat  er  sich  diirch  seine 
die  Bodenbildnng  und  Systematik  betreffenden  Arbeiten  gemacht. 
In  dér  luternationalen  Gesellschaft  für  Bodenkunde  spielte  er  eine 
ftthreude  Kolle.  Sein  Tód  ist  ein  grosser  Verlust  für  dicse  Wissen- 
sehaft. 

II.  ABHANDLUNGEN. 

GEOLOGISCHE  BEOBACHTUNGEN  IM  KOHLENBECKEN  VON 

SALGÓTARJÁN. 

Von  S.  Vitális* 

(]\Iit  dér  Textfig.  1 anf  Seite  13.  und  den  Tafeln  I — II.) 

In  den  Jahren  1936/39  Avurden  im  Salgótarjáner  Koblen- 
becken  Schurf boningen  anf  Wasser  und  Koh*Ie  abgeteuft.  (DSü 
Stellen  dér  Bohrungen  s.  in  Fig.  1.)  Eine  Untersuchnng  des  Materl- 


* Vorgetragen-  in  dér  Fachsitzung  dér  Lüigar.  Geolog.  Gesellschaft 
am  3 Január  1940. 


62 


Dr.  S.  Vitális 


als  von  diesen  Bohrungen  lieferte  zahlreiehe  interressante  geologi- 
sche  Angaben  über  die  goologischen  Verháltnisse  des  Kohlen- 
beckens  von  Salgótarján.  Die  geologischen  Profile  dér  neueren 
wichtigeren  Bohrungen  wurden  in  dér  Tafel  I.  skizziert.  Die  durch 
die  Bohrungen  gelieferten  wichtigen  geologischen  Daten  teile  ich 
im  folgenden  mit. 

Bohrung  Zagyva  Nr.  ,1.  Diese  Bohrung  sehloss  die  oberoli- 
gozánen  (kattischen)  glaukonitischen  Sandsteinschichten  in  einer 
Máchtigkeit  von  468  m auf  und  erreiehte  den  Kisceller  Tón  mittel- 
oligozánen  (rupelischen)  Alters. 

Bohrung  Zagyva  Nr,  2.  In  dieser  Bohrung  wurden  die  ober- 
oligozanen  (kattischen)  glaukonitischen  Sand-  und  Sandsteinschich- 
ten in  513  m Máchtigkeit  aufsreschlosseu. 

In  Anbetracht  dér  Máchtigkeit  des  an  dér  Oberfláche  auf- 
geschlossenen  glaukonitischen  Sandsteinkomplexes  und  dér  Daten 
von  diesen  beiden  Bohrungen  knnn  die  Gesamtmáchtigkeit  dér  glau- 
konitischen  Sandsteinserie  auf  700 — 800  m geschátzt  werden. 

Bohrung  Inászó  Nr.  1.  Diese  Bohrung  durchquerte  die  unter- 
miozáne  (aquitanische)  Kohlenbildung,  das  Liegende  derselben  und 
ging  im  glaukonitischen  (kattischen)  Sandstein  noch  180  m weiter. 
Es  ist  auffallend,  dass  hier  uuter  dem  Rhyolittuff  dér  bunte  Tón, 
Sand  und  Schotter  fehlen. 

Bohrung  im  Dampfbad  von  Salgótarján.  Diese  Bohrung  durch- 
querte die  untermiozáne  (aquitanische)  Kohlenbildung,  dérén  Lie- 
gendes  und  in  174  m Máchtigkeit  den  glaukonitischen  (kattischen) 
Sandstein.  Auffallend  ist  hier,  das  Fehlen  des  Rhyolithtuffs  im 
Liegenden  des  Kohlenkomlexes. 

Bohrung  in  dér  Glasfabrik  von  Salgótarján.  Diese  Bohrung 
weist  wesentlich  dieselben  geologischen  Verháltnisse  auf  wie  die 
Bohrung  im  Dampfbad.  Dieses  ist  auch  selbstverstándlich,  weil  die 
beiden  Bohrungen  in  demselben  tektonischen  Graben  Hegen. 

Wasserschurfbohrung  Kisterenye  Nr.  1.  Die  Bohrung 
durchquerte  das  untermiozáne  (burdigalische)  Hangende  des  Koh- 
Icnkomplexes  (Schlier,  Hangendschichten  mit  Aequii)ecten  und  Car- 
dium,  den  Kohlenkomplex  untermiozánen  (aquitanischen)  Alters 
(mit  den  charakteristischen  Kohlenflözen  I,  II,  111,  und  ihren 
charakteristischen  Hangend-  und  Liegendbildungen),  das  untermio- 
záne (aquitanische)  Liegende  des  Kohlenkomplexes  und  erreiehte 
den  oberoligozánen  (kattischen)  glaukonitisclien  Sandstein.  Auffalend 
ist  in  dieser  Bohrung  die  grosso  (160  m)  Máchtigkeit  des  Liegenden 
vöm  Kohlenkomplex.  Von  dieser  Gesamtmáchtigkeit  betrágt  die  des 
Rhyolithtuffs  90  m,  obwohl  in  dei‘ Bohrung  von  Inászó  das  Liegende 
nur  50  m Máchtigkeit  aufweist,  avovou  30  m auf  den  Rhyolithtuff 
fallen. 

Bohrung  Kisterenye  Nr.  2.  In  dieser  Bohrung  wurden  wesent- 
Uch  dieselben  Lagerungsverháltnisse  konstatiert  wie  in  dér  Bohrung 
Kisterenye  Nr.  1. 


Geolofíisfhü  Boobjvchtunf'eii  ini  Salfíótarjáner  Kohlenheckeii  63 


Bohrung  Mátraverehóly  Nr.  á.  Aus  dér  Skizze  des  Profils  ist 
zii  crsehen,  dass  dic  Ausbildunfí  des  (aciuitanisehon)  Kolilenkoni- 
plexes  und  dosson  (l)iirdifíalisehen)  Haufí(Mideii  fíonau  so  wie  in  den 
Bohrnngeu  Kisterenye  Nr.  1 und  2 ist.  Ein  auffallendes  Merkmal 
des  Profils  ist,  dass  nl)cr  doni  Haiifíonden  des  Kohlcnkoiniilcxcs,  an 
dér  Grenze  des  Burdifíals  und  Helvets  eine  6,10  in  inachtiííe  llhyo- 
lithtuffsoliicht  und  darüber  iu  17  m Machtifíkeit  ein  aequipecten- 
fnhrendor  Sandstein  vorlianden  ist.  Die  Bnrdifíal — Helvet — Grenze 
wird  in  dieser  Bohning  durcdi  den  erwiihnten  Tuf l'lioiizont  mar- 
kiért. Darüber  lajíert  dér  riclitifíe  (helvetisehe)  Schlier,  in  dessen 
oberen  Teil,  Avieder  eine  dünnorc  Tuffeinlafíerniifí  zu  fiúdén  ist. 

Bohrung  Mátraverebély  Nr.  1 — 8.  In  dér  Gemarkung  dér  Ort- 
schaft  Mátraverehóly  Aviirden  8 Scdiurfbohriingen  naeh  Kohlé  abge- 
tenft  (die  Stellen  dór  Bohrnngen  sind  in  Eignr  1 angegeben).  Die 
geologisehen  Profile  dér  Bohrung  Mátraverehóly  Nr.  1 — 8 skizzierte 
ich  grafikonanlieh  in  dér  Tahelle  II.  und  zwar  so,  dass  sie  sich  auf 
das  I.  (ohere)  Kolilenflöz  heziehen.  leh  habé  deshalh  das  ertste 
(oberc)  Kolilenflöz  als  Grundlagc  gewahlt,  weil  dieses  Flöz  in  allén 
8 Bolirungen  in  niigefahr  gleicher  Miichtigkeit  entwiekelt  ist,  wel- 
che  Tatsaclie  daraiif  liiiiAveist,  dass  zűr  Zeit  dér  Bilduug  des  I. 
Kolilenflözes  an  dieser  Stel  le  das  Kohlenheeken  in  deinselhen  Hori- 
zont lag.  Dieses  grafikonUhnliche  Profil  maoht  uns  mit  interes- 
santen  Verhaltnissen  hekannt;  es  falit  uns  auf,  dass  dér  Kohlen- 
komplex  verschiedene  Miichtigkeiten  besitzt,  das  III.  Flöz  stellen- 
Aveise,  innerhalh  kleinerer  Entfernungen  aushleiht,  dér  untere  Rliy- 
olithtuff  des  Liegenden  vöm  Kohlenflöze  in  2 Bohrungen  vorkommt, 
Aváhx'end  er  in  6 Bohrungen  niclit  angetroffen  Avurde.  Innerhalh  ei- 
nes  A’erháltnissmassig  kleineii  Gehietes  fallen  uns  alsó  die  Kru- 
stenheAvegungen  A’or  und  Avührend  des  Untermizans  und  damit  im 
Zusammenhange  dér  rasche  FaziesAvechsel,  hezAV.  die  Denudation 
im  Kohlenkomplex  und  in  dessen  Liegenden  deutlich  ins  Auge.  Die 
FaziesAvechsel  sind  auch  im  hurdigalischen  Schlier  auffallend,  Aveil 
in  den  Bohrungen  Nr.  1,  2,  6 und  8 zAvischen  den  Schlierschichten 
mehr  oder  minder  dieke  aequipectenführende  Sandsteinschichten 
auftreten.  An  dér  Burdigal-Helvet-Gvenze  erscheint  in  allén  8 Boh- 
rungen in  demselben  Horizont  eine  Rhyolithtuffschicht,  die  als  gu- 
ter  Leithorizont  betrachtet  Averden  kann.  Auch  im  Profil  dér  Boh- 
rungen Nr.  4 und  6 ist  im  oberen  Teil  des  helvetischen  Schliers  ein 
Leithorizont  von  einer  dünneren  Rhyolithtuffschicht  vorhanden. 

Auf  Grund  dér  Zusammenfassung  dieser  Daten  kann  über  die 
geologisehen  Verhaltnisse  des  Salgótarjáner  Kohlenbeckens  folgen- 
des  gesagt  Averden: 

Die  Máchtigkeit  dér  oberoligozánen  (kattischen)  glaukoniti- 
schen  Sandsteinserie  betragt  700 — 800  m. 

Die  Grenze  des  Oberoligozans  und  des  Untermiozáns  Avird 
mit  einer  Denudation  grossen  Masses,  mit  einer  Regression  cha- 
rakterisiert. 


64 


I.  Ferenczi 


Die  zwischen  50  und  160  ni  wechselnde  Machtigkeit  des  unter- 
miozanen  (aquitanischen)  Liegenden  vöm  Kohlenkomplex,  die  ab- 
Avechslungsreiche  Ausbildung  dér  terrestrischen  Ablagerungen  in- 
nerhalb  verhaltnismássig  kleiner  Entfernungen,  das  Fehlen  liezw. 
die  grosse  Máchtigkeit  einzelner  Leithorizonte  Aveisen  auf  tekto- 
nische  BeAvegungen  A’or  dem  Untermiozan  und  Avahrend  des  XJn- 
termiozans,  ferner  damit  im  Znsammenhange  auf  FaziesAA’ecbsel 
hin. 

Die  verschiedene  Máchtigkeit  des  untermiozanen  (aquita- 
nischen) Kohlenkomplexes  (und  auch  die  dér  Kohlenflöze  selbst),  fer- 
ner das  Fehlen  einzelner  Kohlenflöze  AA^eist  auf  tektonische  BeAve- 
gungen  A\mhrend  dér  Kohlenbildung  und  auf  damit  A’^erbundene  Fa- 
ziesAvechsel  hin, 

Die  untermiozanen  (burdigalisehen)  Cardium  und  Pecten 
führenden  soAvie  Schlierschichten  im  Hangenden  des  Kohlenkom- 
plexes Avurden  in  innerhalb  kleiner  Entfernungen  aliAA'echselnden 
Fazies  gebildet. 

Die  Burdigal-Helvet-Grenze  Avird  \mn  einem  Rhyolithtuffho* 
rizont  markiért,  dér  AA^ahrscheinlich  im  ganzen  Kohlenbecken  als 
ein  guter  Leithorizont  dienen  Avird. 

Im  Burdigal  und  Helvet  ist  dér  aequipectenführendc  Sand- 
stein  in  mehreren  Horizontén  entAvickelt,  Avelche  Tatsache  auf  Fa- 
ziesAvechsel  innerhalb  \mn  verháltnismassig  kleiner  Entferungen 
hinAveist, 

lm  oberen  Teil  des  helvetischen  Schlierst  ist  ein  guter  Leit- 
horizont des  Tuffes  ausgebildet,  dér  vielleicht  im  ganzen  Kohlen- 
becken entAvickelt  sein  dürfte. 

DAS  PROBLEM  DÉR  ABGRENZUNG  DÉR  UNGARISCHEN 
OLIGÜZANEN  UND  MIOZANEN  ABLAGERUNGEN.* 

Von  Prof.  J.  Ferenczi. 

Im  Programm  dér  neu  eingeführten  Fachsitzungen  dér  Kgh 
Ung.  Geologischen  Anstalt  kam  das  Problem  dér  Oligoziin — Mioziin- 
Grenze  zűr  Besprechung.  In  den  Jahren  1934 — 1938  habé  ich  im  Laufe 
meiner  Aufnahmearbeiten  Gelegenheiten  gehabt,  in  solchen  Gegen- 
den  des  Ipoly-Tales  Forschungen  durchzuführen,  in  denen  es  mir 
gelang,  neue  Daten  zűr  Klarung  dieses  Problems  zu  entdecken.  Aus 
diesem  Grunde  schien  cs  mir  zAveckmilssig,  meine  diesbezüglichen 
Ergebnisse  zusamrnenfasscn  und  meincn  Standpunkt,  zu  dem  ich 
auf  Grund  dieser  Ergebnisse  gelangte,  bekannt  zu  gében.  Ein  Teil  mei- 
ner Forschuugsergebnisse  ist  zAvar  auszugSAveise  in  Bánd  I.  (Direk- 
tionsbericht)  dér  Jahresberichte  dér  Kgl.  Ung.  Geologischen  Anstalt 


’ Bemerkungen  an  dér  Fachsitzung  dér  Kgl.  Ung  Geologischen 
Anstalt  am  28.  danuar  1940. 


Abgrenzung:  des  uiifrarischeii  Olifíoziins  und  Mioziins 


65 


iiber  die  Jahre  l!)d3 — 11)35  bekaiint  tííunacht.  Hier  hat  niimlich  Herr 
Direktor  von  Lóezy  auf  (írund  ineinor  zwei  Borichte  aus  den 
Jahren  1934  und  1935  die  stratifíraphisehe  Binteilmiíí  (les  bis  dórt 
Ilin  bearbeitcten  (lebietes  bereits  anfíerübrt  (s.  S.  347).  InzAvischen 
ist  in  Bánd  11.  (Montaiifíeoloííisebe  Bericbte)  auf  Seite  789 — 850 
aucb  inéin  ziisaininenííc'zofíener  Beriebt  iiber  die  dabi'c  1934 — 1935 
crscbienen,  in  (lein  ieb  die  ííeoloííiscben  Verbültnisse  des  Ipoly-Tales 
in  dér  Unifíebunfí  von  Síisbartyiui — Karancssáfí  bezw.  von  Balassa- 
gyarmat bosebrieb.  Das  Broblein  dér  Abgrenzung  und  Einteilung 
von  oligoziinen  und  niiozanen  Ablagerungen  des  (írebietos  versuebte 
ieb  iin  Kapital  5,  „\birgleiebende  Dalén  zűr  stratigrapbiseben  Eintei- 
lung”  (S.  814 — 822)  zu  erkliiren.  Meiiie  früberen  Ergelmisse  wurden 
dureb  Untersueluingen  dér  letzten  drei  .labre  in  allén  Punkten 
bestiitigt.  Da  niir  jetzt  sebon  die  Daten  iiber  ein  bedeutend  grösse- 
res  Gebiet  (zwiseben  (lein  Ipoly-Absebnitt  Nógrádszakál-  -Balassa- 
gyarmat, dér  Eisenbabnlinie  Balassagyarmat — Becskcer  Tűnnél,  dér 
Linie  dér  Wassersebeide  dér  Cserhát  zwiseben  dem  Becskeer  Tűnnél 
nnd  Sósbartyán  und  dér  Linie  des  Nebengrates  zwiseben  Sósbar- 
tyán  und  Nógrádszakál)  zűr  Verfügung  steben,  kann  ieb  neiier- 
dings  die  aufgeworfene  Frage  mit  viel  grösserer  Sieberbeit  beant- 
worten.  In  meinen  Ausfübrungen  werde  ieb  im  Interessé  dér  Fest- 
stellungen  von  Abnliebkeiten  aueb  das  Problem  dér  Abgrenzung  dér 
eozáuen  und  oligozánen  Ablagerungen  erwábnen,  sowie  aueb  — da 
dies  von  dér  Hauptfrage  sehwer  zu  trennen  ist  — meine  Eiuteilung 
dér  tieferen  miozánen  Sedimeiite  zu  begriinden  versueben. 

Die  stratigrapbisebe  Eiuteilung  dér  Sedimentserie  in  meinem 
Gebiet  fübrte  ieb  im  Einklang  mit  dér  Auffassung  meines  Kolle- 
gen  F.  H o r u s i t z k y dureb.  Die  auf  Grund  im  Felde  gewonnen 
Beobachtungen  als  wabrsebeinlich  erscheinende  Eiuteilung  wurde 
von  ibm  dureb  die  liebenswürdige  Bestimmuiig  und  Auswertung 
lueiner  Faunén  unterstüzt.  Unsere  Eiuteilung  unterscheidet  sich 
nicht  wesentlich  von  den  mir  aus  dér  zűr  Verfügung  stehenden  Li- 
teratur  (s.  S.  791 — 792  meiuer  oben  zitierten  Arbeit)  bekannten  Auf- 
fassuugen  dér  verehrten  Kollegen  N o s z k y,  S c h r é t e r und  V a- 
dász,  die  sicb  mit  den  áhnlichen  Bildungeu  des  Ungarischen  Mittel- 
gebirges  befassten.  Wie  es  spater  noeh  erkliirt  wird,  steht  unsere 
Auffassung  in  dér  Mitte  dér  A'erschiedenen  Standpunkte  oben  er- 
wábnter  Forscher  (a.  a.  0.  S.  803).  Den  weseiitlichsten  Unterschied 
bűdet  die  ueue  untermediterrane  Fazies  mit  engen  aiiuitaniscJien 
Beziehungen  und  an  Hand  derselben  eine  sebarfere  Festlegung  dér 
Oligozan — Miozán-Grenze.  Kleinere  Abweichungen  siiid  im  Gegen- 
satze  zu  den  erwahnten  Auffassungen  aucb  in  dér  stratigraphiseben 
Eiuteilung  den  untermediterranen  Ablagerungskornplexe.  Ebe  ieb 
meine  Ausfübrungen  über  dei  Begründung  dér  Eiuteilung  ausein- 
andersetze,  möcbte  ieb  noeh  in  folgenden  die  Stufeneinteilung  del- 
im bearbeiteten  Gebiet  des  Ipoly-Beckens  bekanut  gewordenen  Bil- 
duiigen  kurz  besprechen. 


66 


I.  Fereiiczi 


1.  Oberoligozüne  „stampien”  Serie.  In  dieser  Serie  untei’scliietl 
ich  von  dér  Fazies  des  foramiiiifereuführenden,  auf  verliiiituismas- 
sig  grössle  Seetieíe  hiiiAveiseiiden  Toues  aii,  die  allmahlich  immer 
mehr  regredierende  und  auch  im  Altér  immer  mehr  Sehlier-,  dann 
Sand-  und  Saudsteinfazies,  ferner  über  die  sogenannte  Cj'renen- 
Fazies  bis  zűr  jüngsten,  bereits  ganz  terrestrischen  Helix-Fazies. 

2.  a)  Untermediterian,  aquit,anische  Stufe.  Darin  wird  neben 
dér  bereits  früher  bekannten  Ostreen — Anomien-Fazies  eine  neue 
tonigschlammige  marine  Sandfazies  mit  aquitanischen  Beziehungen 
eingereiht.  In  dieselbe  Stufe  teilte  ich  aueli  die  jüngeren  als  die 
oben  erwahnten  Bildungen  ein,  die  im  Nógráder  Gebiet  bereits 
langer  bekannt  sind,  die  terrestrischen  Liegenschichten  des  Salgó- 
tarjánéi- Kohlenkomplexes  (Liegendschotter,  bunte  Tone,  Rhyolith- 
tuff). 

2.  b)  Untermediterran,  burd\(j(dische  Stufe.  Nach  unserer  Eiii- 
teilung  gehört  hierher  dér  Kohlenkomplex  von  Salgótarján,  mit 
den  verschiedenen  Hangendschichten  bereits  von  cinem  marinon 
Charakter,  wie  die  Congerien  und  Pecten  führenden  Hagendschich- 
ten. 

3.  Darüber  folgen  in  meinem  Gebiet  die  bereits  das  Helvet 
vertretenden  Schlierbildungen,  die  tortonlschen  mittleren  Khyolith- 
tuffserien  und  zum  Schluss  die  Trümmergesteine,  die  mit  dér  Ta- 
tigkeit  dér  Andesitvulkane  im  Zusammenhange  stehen,  sowie  Gang- 
gesteine  derselben. 

In  dieser  Einteilung  muss  ich  auf  folgende  Avichtigere  Mo- 
mente  hiiiAveisen.  In  den  oligozanen  Bildungen  lüsst  sich  die  re- 
gressive  Tendenz  auf  Grund  dér  Faunén  soA\de  dér  Ausbildung  dér 
üesteine  genau  nacliAveisen.  Die  einzelnen  Fazies,  die  allmáhlich 
immer  mehr  cinen  ufernahen  Charakter  erhalten,  zeigen  gleichzei' 
tig  auch  eine  Altersfolge  an.  Ich  konnte  im  untersuchten  Gebiet 
die  Vervollkommnung  dér  regressiA^en  Tendenz  durch  die  Entdek- 
kung  von  Helixführenden,  alsó  bereits  terrestrischen  Ablagareungen 
nacliAveisen,  A\'ahrend  ich  in  meinem  früheren  Berichl  dics  nur  auf 
Grund  dér  darnals  bekannten,  etAvas  bűnt  erscheinenden  Ablagerun- 
gen  von  eiuem  terrestrischen  Charakter  für  Avahrscheiiilieh  liiell. 

Ein  AAÚchtiges  Moment  zűr  Begründung  unserer  Einteilung- 
Avurde  durch  die  Entdeckung  unserer  untermedit,erranen,  ausge- 
sprochene  aquitanische  Beziehungen  auf\A'eisenden  marinen  „tonig- 
schlammigen  sandigen’”  I^^azies  geliefert.  Ilire  stratigraphische  und 
faunitische  BoAvertung  gab  Kollege  Horusitzky  im  Anhange 
meiner  oben  erAvahnten  Arbeit  an  (S.  841 — 844). 

Als  Aveitere  Erklárungen  zu  dér  erAváhnten  Einteilung  kaim 
ich  noch  folgendes  mitteilen.  In  dér  EntAvicklungsgeschichte  unseres 
Beckenabschnittes  kőimen  die  erdgeschichtlichen  Ereignisse,  vor  al- 
lém alsó  die  Anderungen  in  dér  Tendenz  dér  Scdimentbildung  als 
natürliche  Meilensteine  betrachtet  Averden.  Darauf  beruht  auch  die 
neuere  Auffassung  N os  zk  y’s  seineii  alteren  Einteilungen  gegeniiber 
(s.  a.  a.  ().  S.  7!)1 — 7í)2  unter  den  Lileraturangaben  die  Bericbte  A’on 


Ahírrenzmifí  dós  uiifiiirisoluMi  Olitíoziins  und  Mioziins 


67 


N o s z k y vor  inul  natdi  dóin  .Icthro  11)17.)  In  sointn-  nenoren  Eintoi- 
hnifí  lofít  or  nainlioh  dió  (Ironzo  zwisolioii  Oligoziin  und  Mioziin  vor 
die  Poriodo  dór  torrost risolu'n  Sodiinontliildunfí  íírösseron  Ausinas- 
ses:  die  niioziino  Sohiolitsorie  lioííinnt  er  mit  dón  sogonannteii  Lie- 
fíond.sehottor.«ohiohton  d(*s  Kohlonkoinplexos  von  Salfíótarján.  Dió 
iiltoro  marino  Sorié  wird  von  ihin  iin  (íoííonsatzo  zn  seinor  iiltoron 
(11)17)  Auffassniifí  zuin  Oliorolijíoziin  {ím-oehnot,  olnvohl  or  in  dér 
Fauna  diosor  Sorii*.  avío  dii's  seinor  Arlioit  aus  doni  Jahre  11)17  zu 
entnohinon  ist,  dió  Heziolinn^on  zu  dér  Fauna  des  Efíííenlmrííer 
Mioziinheokons  erkannte. 

Die  von  inir  iin  Ipoly-Doekon  booliaohteton  Ersoheinnngen 
dór  Erdfíeseliielite  und  Siuliinontliildunfí  kann  ioh  im  folfíenden  zu- 
sainnienfassen.  Die  \'erhaltnisse  des  Auftretens  vöm  Oligozanmeere 
konnton  im  bearlioiteten  Gebiet  des  Ipoly-lleokens  niobt  fosíííestelU 
AVordon,  weil  nns  koine  diesbozüiíliolum  Daten  zűr  Verfiijíuiifí  ste- 
ben.  Die  bekannto  iiltesle  Oli^oziinfazios,  die  foraminiferenfiilireiide 
Tonrazies  Aveist  boroits  anf  die  fírösste  Tiefe  des  Olifíozan-lVreeres 
Ilin,  (la  sió  docdi  (>ine  Fazios  darstolH,  dió  eine  bodentende  Tiefe  des 
]\reores  andontet.  Tn  nnserom  Beokonabselinitt  konimt  naeb  dér  Ab- 
laoerniifí  diosor  Siulimonte  iiiimor  niobr  die  roííressive  Tendonz  znr 
Gollnnfí.  Dnroli  die  allniiibliob  imiiier  mobr  sandifí  werdonde  olifío- 
ziino  Sehliorfazies.  fornor  die  iiborwiofíend  von  Sanden  anfííebiute 
Sand — ^Sandsteinfazies  („fílaukonitisohe”  Sorié  von  N o s z k y) 
Selangen  wir  zu  dón  brackisolion  Ablafíoruriííon  (Cyrenen-Fazies), 
woriii  boroits  auoh  Koblenstroifeii  ersehoinen  (Mafíyaresesztve).  Als 
lotzte  Bilduiiííen  dér  rofíressiven  Tendenz  treten  Imnte  T(nne  (N(')íí- 
rádmareal,  Százölknt-puszta)  und  Helix  führende  Toue  CNIohora)  anf. 

Xach  diosor  Koíirossion,  die  anf  Gruud  dér  in  uiiserem  Gebiet 
erkennbaren  Verhiiltnisse  eben  als  ersfer  erd^eschiohtlieher  Wech- 
sel  bezeielmot  Avurde,  folíít  die  zweite  Ánderung  in  dér  erdgescliicht- 
lichen  EntAAicklung  dieses  Gebietes,  die  duroli  eine  Transgression 
A’on  kurzer  Dauer  charakterisiert  Averden  kann.  Dies  Avird  diu’ch 
die  gröbere,  Ostreen  und  Anomien  führende  Sedimentserie  (in  den 
Arlieiten  A’on  N o s z k y „mariner  Sohotter-  und  Sandliorizont”  be- 
zeichnet),  forner  dureh  die  tonigsandige  Sehlammfazies,  die  an  dér 
Stelle  dér  obenerAvahnten  Bildung  vöm  Ufer  eÍAvas  mehr  entfernt 
zűr  Ablagerung  kain  (die  „marinen  Liegendsehichten  des  Kohlen- 
komplexes”  Amn  S c b r é t e r)  boAviesen.  Nach  dieser  kurzen  Trans- 
gression tritt  dann  als  dritte  erdgesehichtliche  Ánderung  Avieder  eine 
Kegression  ein,  die  von  bedeutend  grössereni  Ansmass  ist  als  die 
vorlierige.  In  diese  Periode  falit  aucli  die  Bildung  des  terrestrischen 
Liegenden  des  Salgótarjánéi’  Kohlenkomplexes.  Die  vierte  erdge- 
scliiehtliclie  Ánderung  in  unserem  Gebiet  ist  die  infoige  dér  Krus- 
tenbeAvegiingen  eingetretene  neuere  — sehon  dritte  — Transgression. 
Als  ein  Vorzeiehen  derselben  entstammt  dér  Kolilenkomplex  von 
Salgótarján.  i\Iit  dér  Zunahme  dér  INIeerestiefe  bildeten  sich  dann 
die  Hangenschichten  des  Kohlenkomplexes  (die  Teredo,  Congerien 
and  Pccfen  führenden  Seliiehten).  Das  grösste  Mass  dieser  Trans- 


68 


I.  Ferenczi 


ííi’ession  falit  in  dió  Periode  dér  Bildung  von  den  miozanen  Schlier- 
schichten.  Nachher  zieht  sich  das  Meer  in  unserein  Gabiét  wieder 
zurück  nnd  in  dér  Gegend,  die  allmahlicli  zum  Festland  wird,  liáu- 
fen  sich  — die  fiinfte  Andernng  in  dér  Erdgeschiclite  des  Gehietes 
— die  vnlkanis('lien  Ti üminergesteine  auí. 

Ich  vertlat  auch  schon  in  meiner  frühren  Arbeiten*  über  die 
geologischen  Verhaltnisse  Transdanubiens  und  des  Budasr  Gcbirges 
den  Standpunkt,  dass  es  in  dér  erdgeschichtliehen  Einteilung  zweck- 
massiger  ist,  neben  den  palaontologischen  Daten  aucli  d3ii  grösseren 
erdgeschichtliehen  Ereignissen  (orogene,  epirogene  Bcvegungen, 
Transgressionen,  Regressionen  etc.)  eine  grössere  Beden tung  zuzu- 
schreiben.  Denselben  Grundsatz  beachtete  ich  auch  diesnial  bei  dér 
Besprechung  des  Problems  dér  Oligozan — Miozan-Grenze,  dabei  aber, 
wie  wir  es  noch  sehcn  werden,  auch  noch  andere  Gesichtspuiikte. 

Wie  es  bereits  öfters  betont  wurds,  tritt  im  bearbeiteten  Ab- 
schnitte  des  Ipoly-Beckens  in  dér  jüngeren  Periode  des  Oligozans 
nach  dér  genau  erkennbaren  Regression  eine,  wenn  auch  kleinerc. 
aber  deutlich  erscheinende  Transgression  auf. 

Zwischen  diesen  beiden  Tendenzen  dér  Meeresbewegung  muss 
in  unserem  Gebiete  — wenn  auch  nur  in  kleiuem  Masse  und  nicht 
allgemein  — eine  kurze  terrestrische  Periode  enlstanden  sein.  Die 
Entwicklung  dieser  terrestrischen  Periode  wird  durch  die  in  den  aus- 
gesprochenen  marinen  Sedinienten  (mit  Potaniiden  und  Cyrenen) 
zwischenlagernden  kleinen  Kohlenflöze  (Magyarcsesztve)  und  nacli- 
her  die  einen  ganz  terrestrischen  Charaktcr  aufweisenden  Ablage- 
rungen  mit  Helix  (Mohora),  ferner  durch  die  gröberen,  schotteri- 
gen,  sandigen  Trümmer  in  den  Ablagerungen  des  nach  dér  kurzon 
terrestrischen  Periode  wieder  transgredierenden  Meeres  bewicsen. 
Diese  neue  Transgression  ist  cin  Beweis  dafür,  dass  das  Meeresufer 
lúiher  rückte  und,  dass  die  Erosion  im  Zusanimeidiange  mit  den 
orogenetischen  Bewegungen  eine  bedeutendere  Tiitigkeit  ausübte. 
Die  in  die  Schichtserie  cingeschaltete  kurze  terrestrische  Periode 
teilt  den  nach  dér  neuen  Auffassung  von  Noszky  einheitlichen 
Sedimentationszyklus  mit  voller  Sicherheit  in  zwei  Abschnitte, 

Nach  meinen  Erfabrungen  ist  im  Ipoly-Becken  auch  das  in 
dér  Pragc  dér  Abgrenzung  dér  beiden  erdgeschichtliehen  Perioden 
von  Noszky  erwahnte  Argument  nicht  stichhaltig,  nach  dem  in 
dér  Umgebung  von  Szügy  etc.  zwischen  seiner  „Glaukonitsandstcin”- 
Serie  und  dem  in  seincn  Hangenden  vorkommenden  Osti’een — Ano- 
mien  führenden  Sand  etc.  Übergiinge  sind.  Im  westlichen  Teil  mci- 
nos  Gehietes,  alsó  auch  in  dér  Umgebung  von  Szügy,  lagern  die 
Schichten  dér  Ostrecn — Anomien  etc.  Faziies,  die  die  erste  Trans- 


^ Ferenczi  I.:  Geoinorpbologische  Stmlien  in  dér  südlichen 
Bucht  des  kleinen  Ungariseben  Alföld.  Földlani  Közlöny,  LIV,  1924,  S, 
197 — böH.  — Daten  zűr  (leologie  des  Buda-Kovácsier-Gebirges,  Földtani 
Közlöny,  LV,  1925,  S.  949 — 967. 


Abírrenzuiifr  dós  uiitiarisohon  Olifíoziins  und  Mio/.iiiis 


69 


mession  dós  Mioziinnieorcs  l)oweison,  übor  dón  Cyronoriselncditcii,  die 
wiilirend  dór  Transfírossion  zii  lOndo  dós  Oboroliííozans  ab^olagert 
wurdon. 

Don  Arfíiimonton  von  N o s z k y widorspriolit  dór  Cliarakter 
dór  Fauna  uusoror  2 tioloron  nntonnoditorranon  Fazios,  dór  von 
dón  dór  olifíoziinon  Faunon  wosontliob  alnvoiobt.  Diós  wni'do,  l)oson- 
dors  bozüfíliob  dór  non  abfíosondorton  toniíí-sohlainmifíon  Sanlfa- 
zies  mit  ausííospoohonon  aquitanisohoii  Cbaraktorzügen  und  Be- 
ziohuiifíon,  vöm  Kolloííon  lloriisitzky  dnroli  eine  ííriindlicho 
Bewoisfiibrnníí  bowioson  (s.  S.  842 — 844  im  Anliaiifíc  moinor  obcn 
orwabnton  Arboit).  lm  Liofíondon  dór  Saljíóiarjánor  Koblonbildnn- 
fíon  und  im  Hatifíondon  dór  olifíozanon  Ablatioruufíen  bofindon  siob 
alsó  marino  Sodimonto  mit  ontsoliiodon  miozanon  Boziobuufíon.  Diós 
sind  die  Bildnufíon,  von  (Ionon  Noszky  l)oroits  im  dalire  lí)i7, 
wio  sehon  orwalint,  fíanz  riehti}í  bobanptolo,  dass  sió  Fíífíí^iibnriíer, 
alsó  untermiozano  Boziobun^on  aulweison. 

Auf  (Írund  dór  früboron  Litoraturanfíabon,  die  sich  mit  mei- 
nom  (lobiét  bofassen,  bobandolto  ioh  in  moinor  o1)on  zitiorton  Arboit 
rooht  ausfiihrlioh  dió  Frajío  dór  Fauna  von  Batvarc,  die  von  Bálfy 
erwahnt  wurdo  und  dió  bis  zn  oinom  gowisson  (Irado  alinliobe  Be- 
ziohuiiíícn  aut’woist  (s.  S.  817—  818  a.  a.  O.).  Aus  dór  oniíston  Nacli- 
barsehaft  meinos  (lobiotos  stammt  nooh  oino  Fauna,  dió  unsoro 
Behauptuiifíen  üborrasohondorwoiso  oi'fíjinzt.  Diósé  Fauna  wird  vöm 
Kollegen  Gaál  aus  oinom  Toil  von  Balassafíyarmat  angoführt, 
dér  vahrend  moinor  Aul'nahmearboiton  nocb  von  dón  Tsobechen 
besotzt  war.  Dér  Fundort  dér  Fauna  von  (1  a á 1 (s.  Literatur)  lieíít 
kaum  7 — 8 km  von  meinon  Fundorton  entfernt  und,  obwolil  die 
Zusammensetzung  dér  beiden  Faunon  etwas  abweiohend  isi,  — dórt 
herrschen  die  (lastropoden,  hier  die  LamoUibrancbiaton  vor,  — 
weist  sie  trotzdem  auf  die  Gleicbaltifíkeit  dér  Fauna  hin.  In  sei- 
ner  Ai’beit  über  dieso  Fauna  bowoist  (1  a ii  1 sebr  üborzeugend,  dass 
sowohl  die  Fauna  von  Balassagyarmat  wie  auch  die  von  Eger,  die 
wir  gerade  anf  Grund  dér  abweichenden  Faunaelemente  nieht 
100  %-ig  mit  meinen  Faunén  identifizierten,  auf  keinen  Fali  ober- 
oligozane,  sondern  mit  voller  Sieherheit  untermiozane  Faunén 
veprasentieren.  Auob  naeli  ilini  zeigen  dieso  Faunon  den  Anfang 
des  Miozans  au. 

Diese  ausgesprc/.dienen  untermiozanen  Faunén,  die  vor  dór  Abla- 
gerung  dér  terrestrischen  Bildungen  im  Liegenden  des  Koblen- 
koinplexes  von  Salgótarján  cnstandon,  sind  Aveder  in  den  Aveiter 
entferten  Teilen  des  Ipoly-Bockens  nocb  im  Sajó-Becken  alleinste- 
hend.  Kollege  S c h r é t e r beschrieb  eine  auch  den  Formen  nacb 
ziemlieh  übereinstimmende  Fauna  a’ou  demselben  Horizont  und  der- 
selben  Fazies  aus  dér  Umgebung  von  Salgótarján.  Unlangst  berich- 
tete  Kollege  Rozlozsnik  (Jahresberichte  dér  Kgl.  Ung.  Geol. 
Anstalt  über  die  Jahre  1933 — 1835,  S.  605)  über  eine  ahnliche  Fauna 
aus  dem  Iloua-Tal  bei  Párád  und  Kollege  Szentes  (ebenda  S. 
654)  vöm  Dernó-Berg  bei  Eecsk  über  eine  in  dér  Fazies  etwas  ab- 


70 


I.  Ferenczi 


weichende  Favma  einer  Stranclablagerung.  Von  noch  mehr  weiter- 
entfernt  liegenden  Fundorten  stanimen  jene  ahnliehen  Faunén  nnd 
Bildungen  des  Sajó-Beckens,  die  vöm  Kollegen  S<ílirétor  ans 
dieser  Gegend  in  grosser  Verbreitung  erwahnt  Averden.  Er  beschrieb 
sie  als  entschieden  untermediterrane  Fannen  nnd  Bildungen.  Sie 
liegen  unter  deni  Rhyolithtuff  im  Liegenden  des  Kohlenkomplexcs. 
Die  tiotz  ihrer  eigenartigen  Zusammensetzung  gleichaltrige  Fauna 
von  Eger  wurde  vöm  Kollegen  Gaál  in  seiner  erAvahiiten  Arbeit 
mit  dér  ahnliehen  aus  dem  Ipoly-Beeken  bekannt  geAvordene  Fauna 
in  Zusammenhang  gebracht. 

Die  Angaben  meines  Kollegen  Horusitzky  (s.  den  bereits 
öfters  ei’Avahnten  Anhang)  Heferii  den  Beveis  dafür,  da.ss,  wie  ieh 
schon  darauf  hinwies,  die  Fauna  iinserer  Sehiehtserie  vöm  Anfang 
des  Untermediterrans  mit  dér  siebenbürgischen  Fauna  von  Kóród 
sowie  den  Faunén  des  Aqnitanischen  Beckens  Bezielumgen  aufweist. 
Ausser  den  obeii  angeführten  Áhnlichkeiten  und  Übereinstimmnn- 
gen  körmén  zűr  Lösung  des  Problems  dér  Hinzugehörigkeit  dér  nn- 
termediterranen  Faunén  bezw.  d.er  diese  behei’bergenden  Sebiehten 
des  Tpoly-Beckens  auch  die  im  Ipoly-Beeken  soAvie  im  Siebenbürgi 
seben  Beeken  erkennharen  Sehiehtenbeziehnngeii  sowie  die  sich 
daraus  erAveisenden  Erseheinnngen  dér  KrustenbeAvegimg  herange- 
zogen  wei’den. 

Ieh  Avies  horeits  in  meiner  Arbeit,  in  dér  ieb  mich  mit  deiu 
Problem  dér  Grenzo  ZAA’isehen  Eoziin  und  Oligoziin  im  Budaer-Ge- 
birge  befasste,  dai’auf  hin,  dass  soAvohl  im  IJngarisehen  INlittelge- 
birge  wie  aueh  mit  diesern  im  Eiidílang  aueh  im  Siebenbürgischen 
Beeken  am  Ende  des  Eozans  eine  regressive  Tendenz  zűr  Geltnng 
komrnt.  (Pyiüneisehe  Phase  Aum  Stille).  Infolge  dieser  Tendenz 
sowie  dér  mit  ihr  zusammenhaiigenden  BeAA’egnngen  enlsland  im 
IJngarisehen  Mittelgehirge  eine  terrestrisehe  Periodo,  die  von  Roz- 
lozsnik,  Sehréter  nnd  B o t h von  Telegd  als  inf  raoligazüii''r 
(reete  intraoligozaner)  Denudationszyklus  bezeiehnet  Avurds.  Eine 
ahnliehe  Erseheinnng  lasst  sich  im  Siebeiibürgisehen  Becken  erken 
nen  nnd  zAvar  anf  Grnnd  dei’  kohlenführenden  SüssA\asserschieh- 
ten  A'on  Révkörtvélyes,  ferner  dér  l)unten  Tone  iiber  den  sogenanii- 
ten  IIó.iaer  Kalkstein  in  dér  Umgehnng  a'oii  KoIozsAuir.  Obwohl  die 
Fauna  dér  litoralen  Sehiehtseide  (Bndaer  Mergel,  llójaer  Kalkstein), 
die  in  beiden  Becken  A’or  dieser  terrestriseben  Periode  znstando 
kain,  von  den  Fannen  dér  früheren  eozünen  Sehichts(ni(‘  abweicbt 
nnd  bei’eits  einen  oligoziuien  Charakter  auÍAveist,  baire  ieh  si'iner- 
zeit  trotzdem  vorgeschlagen,  die  beiden  Scbiebtsericn  in  Anbdracbt 
dér  tektonisehen,  geomoi'iibologischen  Verbüllnisse  ins  Eoziin  zn 
stellen.  Demziiloige  Aviire  natiirlieh  das  Oligoziin  mii  dem  AnTang 
(lei-  Transgression  odei’  dér  dieser  vorangebenden  t.  rn'strischen  Pe- 
riode zn  beginnen.  Dicse  rneine  Anffasnng  halté  ieh  hcul'',  avÍ(>  spiiter 
noeh  erörtert  A\drd,  nieht  inchr  für  riehlig.  Anf  Grnnd  der  Leli  re 
dér  Dateii  ans  dem  Ipoly-Beeken  kain  ieh  zu  eiiieni  andercn  Rcsnlíat. 


Ahffmizunír  (les  uii};arisehen  Oliffoziins  und  Miozans 


71 


Weiin  wir  min  zűr  Frajíe  dér  Sehicditserie  in  den  beiden  Bek- 
ken  zurüekkehren,  kaim  festfíestellt  werden,  (láss  die  olifíozáne 
Trmisgression  in  beiden  Beeken  eindentig  eintral.  ein  Unteischied 
besteht  nur  iin  Mas^se  dér  Senkniifí.  Ini  Gebiettí  des  Unííarisehcn 
Miltelííebirfíes  entwiekelte  sieh  dér  Hárshegyei’  Saiiflstein,  dér  Kis- 
eeller  Tón  und  als  Fortsetznng  derselben  die  i’egressive  oligozane 
Serie.  Ablagerungen  von  ahnliehen  Charakter  sind  iin  Siebenbiir- 
gisehen  Beeken  die  Mtu’aer  (Csokinányer)  Sehiehten,  die  iin  all- 
geineinen  feinere  Körner  besitzen  als  dér  Hárslngyer  Sandstein 
und  die  Seliiefer  mit  Fiselir(\sten  von  Nagyüonda,  die  dein  Kis- 
eeller  Tón  entspreehen.  (Xaeh  dér  Ablagernng  dieser  Bildungen 
koinint  die  transgri'ssive  Tendenz  aueh  im  Siebenbürgisehen  Bek- 
ben znr  Cieltung.  Tin  Lanfe  des  Oberoligozans  enstanden  hier  jedoeh 
infoige  inehrer  kleinerer  (ei)irogenetiselif  mit  dér  Orogenese  d(*s 
Helvets  zusammenhangend?)  Oszillationen  des  Mcer(\s  viederliolt  ter- 
restrisehe  Bildungen.  In  dér  letzten  lerrestris-dien  Perioíh'  entstaii- 
den  die  Kohlenflöze  vo>'  Busztaszentmihály,  Zsombor  und  dem  Zsil- 
Tale.  Diese  Periode  entsiirieht  vollkommen  jenem  Zeitabsebnitt,  in 
d(MU  die  kleinen  Kohlenflöze  in  dér  Umgebung  von  Bahussagyar- 
mat,  bei  Magyaresc'sztve  zustande  kamen.  Dér  T’^ntersehied,  dass  die 
Kohlenflöze  im  Ipoly-Beeken  niehíabbauv.Mirdig  entwiekelt  sitid, 
kaim  mit  den  örtliehen  Verhaitnissim  >rklárl  Averden,  umsomehr. 
als  aueh  im  Siehenbürgischen  Beeken  selbst  ein  T^ntersehied  in  dér 
AbbauAvürdigkeit  zwisehen  dem  Koiilenflöz  des  Zsii  rafcs,  das  am 
Ende  des  Oberoligozans  entstand  imd  den  vollkommen  gleiehaltri- 
gen  Koblenflözen  von  Pusztaszentmihály  und  Zsombor  besteht. 

Dér  Vergleich  könnte  noeh  forfgesetzt  Averden.  Die  Regression 
des  Oberoligoziins  ist  in  beiden  Beekcn  von  kurzer  Dauer  und  Avivd 
von  einer  Transgression  kleinen  ^lasses  abgelöst  (saA’ische  Phase  A’on 
Stíllé).  Im  Zusammenhange  mit  dér  Transgression  entAvickelte 
sieh  im  Ipoly-Beeken  die  ufernahe  Ostreen — Anomien-Fazies  und 
A’oni  Ufer  etAvas  mehr  eiitfernt  die  tonig-sehlammige  Fazies,  die  viel 
mehr  Vergleiehe  ermöglieht.  (.Vusstu’  meinen  Faunén  vgl.  die  Fau- 
nén von  Gál,  Rozlozsnik,  Szentes,  Schréter  und  Roth 
von  Telegd.)  Ein  Ebenbild  ders(dben  stellen  die  Faunén  dér  Kóro- 
déi’ und  Hidalmáser  Sehiehten  in  Siebenbttrgen  dar.  Die  Fauna  dér 
neuen  Trausgressiou  erseheint  in  beiden  Becken  glei<>hfall.s  mit  vie- 
len  miozanen  Elementen.  Aueh  bei  dér  Abgrenzung  \'on  Oligozan 
und  Miozau  Aviederholt  sieh  dér  eigentümliche  Charakterzug,  auf 
dem  ieh  bereits  an  Hand  dér  Behandlung  des  Problems  dér  Eozan — 
Oligozíin-Grenze  hingeAviesen  habé.  Diese  Eigentümliehkeit  besteht 
darm,  dass  in  beiden  Becken  nach  dér  regressiA’en  Phase  des  vorhe- 
rigen  Meeres  eine  Transgression  kleineren  Masses  eintriti,  die  je- 
doch  eine  Amllig  veranderte  Fauna  enthalt  und  nach  all  dem  ent- 
stand  in  beiden  Becken  die  terrestrische  Periode  Amn  gi’ös.s.erer 
Bedeutung.  Ieh  bin  min  zu  dér  neuen  Auffassung  gelangt,  dass  aueh 
vor  dér  Ausbildung  des  Meeres  A’om  Budaer  Mergel  im  ITngarisehen 
Mittelgebirge  und  A’om  Hójaer  Kalkstein  im  Siebenbürgisehen  Be- 


72 


I.  Ferenczi 


ekén  eine  kurze  Periode  oder  wenigstens  eine  Pause  in  dér  Sedinien- 
tation  oder  aber  eine  auf  eine  andere  Tendenz  hinweisende  Veran- 
derung  eintreten  musste,  die  die  Lebewelt  des  Meeres  vöm  Budaer 
Mergel  bezw,  vöm  Hójaer  Kalkstein  von  dér  des  Meeres  vöm  Bryo- 
zioen-Mergel  trennte.  (Dieses  Problem  könnte  vielleieht  durch  eine 
detaillierte  Untersuehung  dér  Hójaer  Kalksteine  gelöst  werden,  Es 
könnte  vielleieht  die  Eolle  jener  terrestrisehen  Gastropodenarten 
(Helix,  Papa)  erkliirt  werden,  die  von  Koeh  (s.  „Die  paliiogeneu 
Bildungen  des  Siebenbürgiselien  Beekens”  S.  323)  ans  den  marínén 
Hójaer  Kalksteinen  erwahnt  werden.  Die  wiederliolt  auftretenden 
Oszillationen  sind  im  Laufe  des  Eozáns  in  beiden  Beeken  gut  be- 
kannt.  Daher  ist  es  nieht  ausgesehlossen,  dass  aneb  das  im  Budáéi' 
Mergel  oder  Hójaer  Kalkstein  auftretende  neue  Leben  aueh  infoige 
dureh  Krustenbewegungen  verursaeliter  áhnlieher  Oszillationen  an 
Stel  le  dér  altén  Lebensformen  erseliien,  wie  in  unserer  früh  mioza- 
nen  Pazies  an  Stelle  dér  Fauné  des  spateren  Oberoligoziins. 

Wenn  wir  nun  den  Vergleieh  zwisehen  den  Sehielitserien  dér 
beiden  Beeken  fortsetzen,  muss  ieli  immer  wieder  zu  dem  Gedanken 
zurüekkeliren,  dass  die  im  Ipoly-Beeken  auftretende  tér  rest  riselie 
Periode  von  grösserer  Bedeutung  ein  Ebenbild  des  Zeitabselinitles 
ist,  dér  im  Siebenbürgiselien  Beeken  dér  Bildungsperiode  von  leiri- 
genen  tonigen  Bildungen  in  dér  Umgebung  von  Szászsebes,  Gyula- 
fehérvár,  Borbánd,  Sárd  und  Zalatna  entsprieht.  Noeh  deutlieher 
erseheint  diese  Übereinstimmung,  wenn  Avir  auf  den  Horizont  des 
Rhyolithtuffs  im  Liegenden  des  Kohlenkomplexes  hinweisen,  dér  im 
Ipoly-Beeken  sozusagen  als  Leithorizont  betraehtet  Avird.  Seine 
Áquivalente  sind  in  dér  Umgebung  von  Zalatna  dér  Rhyolithtuff 
und  die  LaAmbildungeu,  die  den  rőten  Tonen  und  Sehottern  des  sc- 
genannten  Lokalsediments  terrigenen  Ursprungs  eingesehaltet  sind. 
(Hier  niöchte  ieh  bemerken,  dass  dér  Anfang  dér  Tiitigkeit  dér 
Rhyolithvulkane  in  dér  Nahe  dér  Oligozan — Mioziin-Grenze,  riehtiger 
zu  Beginn  des  Miozans  aueh  dadureh  bestatigt  AA'erden  kaim,  dass 
ihre  Tiitigkeit  naeh  meinen  Untersuehungen  im  Tokaj-Eperjeser- 
Gebirge  bereits  im  Untermediterran  begann.  Eine  genauere  Be- 
stimmung  Avar  auf  Gruiid  dér  leider  sehr  mangelhaft  erhaltenen 
Steinkeine  nieht  möglieh.  Naeh  dér  Feststellung  des  Kollegen 
Bogseh  Aveisen  diese  Steinkerne  auf  eine  iiltere  als  obermediter- 
rane  Fauna  hin  und  das  Gestein,  Avorin  diese  Steinkerne  gefunden 
Avorden  sind,  ist  ein  Rhyolithtuff.  Ein  Aiiuivalent  dér  Kohlenbil- 
dungen  von  Salgótarján  feblt  im  Siebenbürgiselien  Beeken  oder  ist 
bis  jetzt  unbekanut.  Aus  Literaturangaben  zu  sehliesseii,  sind  hier 
infoige  dér  ZAveiten  miozanen  Trausgression,  die  bedeutend  grösser 
Avar  als  die  erste,  gleieh  die  „Mezőséger  Sehiehlen”  entslanden,  die 
auf  ein  tieferes  Meer  hiiiAveisen,  Avahrend  im  Ipoly-Beeken  die 
Transgression  allmáblieher  Auir  sieh  ging,  Auini  kohlenhaltigen 
Komplex  über  die  Hangeudsehiehten  bis  zűr  Bildung  des  mioziinen 
Sehliers. 


AbíriTiizuiifr  (los  un<>avÍKolicn  Olijíozrins  inul  IMiozans 


73 


Auf  {írnád  dór  orwHlmton  Aust'ühruiiííon  scdieiiit  niir  die  Eiii- 
douliííkoit  dór  in  dón  bőiden  HeeUon  einíí^ti'íítenon  ordfíescdiichtli- 
clion  \’onindorunfíon  ííonii.ííond  bowioson  zu  sein.  Sic  nntorseheiden 
sioli  in  (Ion  bőiden  Bookon  nur  in  ihroni  Ausinass,  óimnál  koiuinon 
sió  hior,  dalin  wií'dor  dórt  dontliolion  znr  Ooltnn^.  All  dics  ontspricht 
iiatiirlich  dón  bőiden  Zoitííoselzon  V’on  S t i 1 1 o.  Anf  (íriind  dieser 
otTonsiolitlielion  Eindontiíxkoit  in  dór  (lloiolizoitifíkoit  könnto  maii 
— dér  ncnen  Ant'fassnníí  von  Noszky  entsprecliend  — als  Grenzc 
zivischen  Olifíoziin  nnd  Mioziin  tatsaolilieh  dón  Zoitabsehnitt  be- 
trachten,  in  (leni  die  terrestriselie  Periode  allgenieiner  wird,  d.  li. 
nian  könnte  die  inioziine  Seliiclitreilie  mit  dér  Lieííendserio  des  Sal- 
íí(')tarjáncr  Koblenkomplexes  beííinnen.  Friilier  vertrat  ieli  solbst 
diósén  Standpnnkt.  Anf  (írmid  meiner  neneren  Erfahrnii{;en  mid 
Überleííniiííen  solieint  ('s  mir  aber  ziveekmassifíer,  oinem  solcbon 
Zeitpnnkt  als  Orenze  zn  betraeliten,  in  dem  die  Gleichzeitigkeit 
von  mehreren  erdííeseliielitliolien  Gesehehnissen  nielizmveisen  ist. 
Eine  solclie,  von  mehreren  Seiten  nachiveisbare  Grenzlinic  erfíibt 
sioli  in  dér  terrestriselien  Periode,  die  im  Ipoly-Tale  jedenfalls  von 
kleinerem  Ansmass,  im  Siebenbürííisolien  Becken  aber  von  grösse^ 
rer  Bedentnng  ist.  Diese  terrestrisebe  Periode  ermögliohte  im  Ipoly- 
Beeken  die  Entstelinng  dér  kleinen  Kohlenflözc  von  ^Magyarcsesztve 
nnd  dann  die  dér  Helixfübrenden  Sebichten  von  Mobora,  dér  biinten 
Tone  von  Nógrádmnreal  nnd  im  Siebenbürgiseben  Becken  die  Ent- 
st(diiing  dér  Kolilenflöze  im  Zsil-Tal  etc.  Sie  bedeutet  alsó  die  Been- 
dignng  dér  oligozanen  Transgression.  Diese  Periode  eutsprieht  dér 
savisclien  Pliase  S t i 1 1 e s.  Die  Spnren  dieser  Beiveguiigen  wnrden 
im  S 1 jó-Becken  bereits  von  Vadász  beoliaclitet.  Infolge  dieser 
Beivegímgen  erliob  sich  im  Ipoly-Becken  aneh  dér  Horst  in  dér  Um- 
gebung  von  Szécsiíny,  Ein  Resnltat  dieser  infolge  dér  Gebirgsbil- 
dnng  eintretenden  Krustenbewegnngen  ist  das  Erscheinen  dér  gro- 
ben,  teihveise  seliotterigen,  transgressiven  untermiozánen  Ablagerun- 
gen  — dér  Anomien — Ostreen-Fazies  — über  den  im  allgemeinen 
feinereii  oberoligozánen  Sedimenteii  und  das  dér  Fauna  neueren 
Charakters,  die  durcli  neu  entstandenen  grösseren  Verbindungen 
zustande  kamen.  Dies  ívird  durch  die  Faunén  dér  oben  erwahnten 
Fundorte  soivie  durch  die  Fauna  meiner  tonig-schlaininigen  Sand* 
fazies  in  überzeugender  Weise  beiviesen.  Diese  in  Ungarn  in  ziem- 
lich  verbreiteten  Gebieten  auftretende  eindeutige  Ausbildung  des 
Meeres,  das  eine  Fauna  mit  neuen  Charakterzügen  aufweist,  kann 
an  Hand  dér  entsprechenden  Beivegungeii  und  faunitischen  Bezie- 
hungen  nicht  nur  mit  dér  áhnlichen  Schichtserie  des  Siebenbürgi- 
schen  Beekens  sondern  auch  mit  dér  des  Wiener  Beckens  verbunden 
werden.  Sehr  überzeugende  Verbindungen  kÖnnen  auch  mit  dem 
iveit  entfernten  Aquitanischen  Beeken  erkannt  werden.  Dieser  Um- 
stand  dürfte  beweisen,  dass  zwischen  den  Faunén  dér  voneinander 
weit  entfernt  liegenden  Stellen  zu  dieser  Zeit  ein  Austausch  statt- 
finden  konnte.  Fnsere  tiefe  untermiozane  Schichtserie  besitzt  alsó 
überhaupt  keinen  örtliehen  Charakter,  wie  dies  von  Noszky  an- 


74 


I.  FerenczI 


gonommen  wírd.  lm  Gegenteil,  sie  Aveist  eine  recht  grosse  Verbreí- 
tung  auf  und  so  bildet  sie  die  natürlichste  Greiize  zwischen  Oligo- 
zaii  und  Mioziin.  Auf  Grund  dieser  Gberlegungen  scheint  es  inir 
heute  viel  natürlicher  zu  sein,  wenn  Avir  die  Eozan — Oligozan-Greuze 
im  altén  Sinne  A’on  Hofmann  behalten,  nach  dem  diis  Eozan  im 
Ungarischen  Mittelgebirge  mit  dem  Bryozoen-Kalk  und  im  Sieben- 
bürgischen  Becken  mit  dem  Bryozoen-Mergel  endete.  Diesen  folgt 
dann  nach  einer  noch  niclit  erkannten,  aber  aller  Wahrscheinlich- 
keit  nach  nacliAveisbaren  Lücke  oder  zumindest  einer  Ánderung  in 
dér  Sedimentation  die  Transgression  des  Budacr  Mergels  bezAV.  des 
Hójaer  Kalksteines,  die  nur  kürzere  Zeit  hindurch  dauerte,  aber 
schon  eine  neue  Fauna  mit  sich  brachte,  und  nachher  die  deutliche 
erkennbare  terrestrische  Periode  (Hárshegyei’  Sandstein,  Schichten 
von  RévkörtA’élyes),  die  Amr  zAveiten,  bereits  bedeutenderen 
oligoizánen  Transgression  (Kisceller  Tón,  Méraer  etc.  Schichten) 
entstand. 

Zűr  Erganzung  dér  oben  erAváhnten  Anführungen  muss  noch 
über  die  Einteilung  dér  Schiehtserie  des  Ipoly-Beckens  bemerkt 
Averden,  dass  zűr  Einteilung  dér  nachsten  Stufe  die  intramiozane 
terrestrische  Periode,  die  die  erste  Transgression  des  Untermiozáns 
abschliesst,  ferner  die  infoige  dér  sich  Aviederholenden  KrustenbeAA'e- 
gungen  auftretende  Tátigkeit  dér  rhyolithischen  Vulkáné,  das  Avie- 
dér  Amrdringende  Meer  und  die  immer  mehr  zűr  Geltung  kommendo 
zAA^cite  miozane  Transgression,  als  eine  geeignete  Grundlage  er 
scheint.  Dieser  letztere  Zeitpunkt  stimmt  gut  in  dér  Reihenfolge 
dér  orogenetischen  Phasen  von  S t i 1 1 e mit  dér  Amrhelvetischen 
Vorphase  des  steirischen  Zyklus  überein.  Die  BeiA^egungen  des 
Beckenrandes,  die  die  ZAveite  miozane  Transgression  sozusagen  oin- 
leiten  und  auch  die  Tátigkeit  dér  rhyolithischen  Vulkáné  auflösten 
und  infoige  dér  BeAvegungen  die  zAveite  miozane  Trangression  zu- 
stande  kam,  dürften  AÚelleicht  zAvischen  den  beiden  S t i 1 1 e’schen 
BeAvegungen  als  eine  BeAvegungsphase  a’oii  örtlichem  Charaktcr 
aufgefasst  Averden.  Diese  BeAA'egung  dürfte  als  „ungarische  Nach- 
phase”  dér  savisehen  BeAvegungen  benannt  Averden.  INIit  dem  all- 
máhlichen  Vordringen  dér  zAveiten  mioziinen  Transgression  A’cr- 
scliAvinden  immer  mehr  die  Beziehungen  znr  LebeAvelt  des  oligozü- 
nen  Meeres  und  dieser  TTnterschied  kommt  dann  in  dér  A’ölligcn 
Umánderung  dér  Faunaolemente  zűr  Geltung. 

Die  Zusammenfassung  dér  erAvahnten  Überlegungen  führt  zu 
dem  Resultat,  dass  die  Grenze  ZAvischen  dem  Oligoziin  und  j\Íiozan 
am  natürlichsten  mit  dem  Ende  dér  oberoligozánen  Regressica  bc- 
zeichnet  Averden  kann.  Die  ablagerungen  dér  neu  auftretenden  er- 
sten  Transgression  gehören  bei’eits  in  die  untermiozáne  (untermedi- 
terrane)  Stufe,  dér  noch  die  Ablagerungen  dér  neuen  intramiozanen 
í'eriode,  ferner  die  dér  auftretenden  zAveiten  mioziinen  Transgression 
bis  zu  dem  Zeitpunkt,  als  die  Transgression  iliron  höchsten  Grad  er- 
reicht,  zugoteilt  Averden  können.  Im  so  aufgefassten  Fntermediterran 
kan  im  Sinne  von  Hang  und  L a p p a r e n t die  acpiitanische  Unter- 


Abíírenzuiifr  (les  uiiííarischen  Olifjozans  und  Mioziins 


75 


stufo  untorschieden  werden,  in  die  Ostreen — Anomien-Fazies,  ferner 
meino  neuo  toniíí-sclilainniiííe  Saiulfazies  sowie  das  Liefíende  des  Sal- 
ííótarjáner  KohltMiflözes  vöm  Ende  d(;s  hier  eiitstandeneii  kleiiieii  8edi- 
mentatioiiszyklus,  die  intramioziine  terrifíene  Serie  eiiigereiht  wer- 
den müssen.  Aiif  Grund  dicsér  Beziehungen  kann  die  uníarisehe 
aíiuitanischc  Unterstufe  an  Hand  ihres  Fossilinhaltes  mit  dem  aus- 
landischen  aciuitanischon  Horizont  in  Einklaiifí  {íebracht  werden,  da 
bei  uns  bis  jetzt  die  aciuitanische  Unterstufe  nur  auf  Ablaíícruni?en 
mit  einem  Festlandeharakter  bezofíen  wurde. 

In  unserer  Einteiluiifí  dürfte  dér  Salfíótarjáner  Kohlenkomplex, 
dér  die  zweito  und  fírössere  mioziine  Transííression  einlcitet,  den  An- 
fang  dér  Burdigals  anzeigen.  Unsere  Einteilung  kann  aber  aueh 
so  geiindert  werden,  dass  — wie  dies  auf  Grund  dér  Beste  von  Wir- 
beltieren  angenommen  werden  kann  — die  Liegendserie  des  Salgótar- 
jánéi- Kohlenkomplexes  bereits  ins  Burdigal  gehört.  In  diesem  Falle 
würde  die  tiefere  aquitanisehe  I’nterstufe  unseres  ITntermiozans 
nur  aus  marinen  Sedimenten  bestehen.  Wird  unser  Untermediter- 
ran  so  oder  so  eingeteilt,  dann  muss  den  Salgótarjánéi-  Kohlenbil- 
dungen  ein  burdigalisebes  Altér  zugcschrieben  werden.  Unsere  Auf- 
fassung  steht  alsó  in  dér  Mittel  dér  Auffassung  von  Noszk  y (aqui- 
tan)  und  dér  von  Sch.réter  (helvet).  Aquitanisoh  ist  das  Kohlen- 
flöz  untéi-  dem  Salgóta.rjáner  Kohlenkomplex  (Nógrádmegyer,  ÍNóg- 
rádszakál),  Avenn  wir  die  terrigene  Seliiehtserie  im  Liegenden  des 
Salgótarjáner  Kolilenkomplexes  ins  Aduitan  stellen.  Dér  mioziine 
Sehlier  bedeutet  den  liöchsten  Grad  dér  zweiten  mioziinen  Trans- 
gressiou  und  ist  am  riclitigsten  ins  Helvet  zu  stellen. 

BEXUTZTE  LITERATUR. 

Die  Liste  dér  Literatur  über  das  Gebiet  befindet  sicb  auf  Seite 
791 — 792  meines  oben  erwahnten  Berichtes:  „Beilriige  zűr  Geologie 
des  Ipoly-Beckenteiles  in  dér  Umgebung  von  Sóshartyáu— Karancsság 
und  Balassagyarmat",  ferner  in  den  dórt  unter  den  Xummern  15  uiid 
18  angeführten  Arbeiteii  von  N o s z k y. 

NEUERE  LITERARISCHE  ANGABEN. 

Gaál  I.:  Über  die  mit  dér  Egerer  gleichalterige  tertiáre  Molluskenfauna 
von  Balassagyarnia*^  und  das  Oligozán-Problem.  (Annales  Mus. 
Nat.  Hungarici  XXXI,  1937 — 38.) 

Lóczy  L.:  Direktioiisberieht  des  Jahres  1935.  (Jahresberichte,  dér  kgl. 
ung.  Geol.  Anstalt  über  die  Jahre  1933 — 1935,  I.  Bd.  Direktionsbe- 
richte,  1939.) 

Rozlozsnik  P.:  Geologische  Studien  am  Nordfusse  des  Mátra- 
Gebirges  in  dér  Umgebung  dér  Gemeiiiden  Párád,  Recsk  und 
Mátraderecske.  (Ibidem,  Bd.  II,  Montageologische  Aufnahme.  1940.) 
Szentes  F.:  Aufnahmebericht  über  die  Jahre  1934 — 1935  am  Nordfusse 
des  Mátra-Gebirges.  (Ibidem,  1940.) 


76 


I.  Fereuczi 


Wíihrend  dér  Übersetzung  meiiier  Arbeit  tauchte  beim  Kolle- 
gen  B o g s c h dér  Zweifel  auf,  ob  die  in  dér  Literatur  bereils  all- 
gemein  gebrauchte  Bezeichnung  „infraoligozáne  terrestrisehe  Peri- 
edé” oder  „Denudation”  und  die  Bezeichnung  „inframiozáne  terrest- 
rische  Periode”,  die  ieh  in  dicsér  Arbeit  einzuführen  dachte,  tat- 
sachlicli  den  Begriffen  entsprechen,  die  sie  bedeuten  wollen?  Nach 
einer  Beratung  mit  Pachleuten  dér  klassischen  Philologie,  berich- 
tige  ich  gerne  dicse  Bezeichnung  und  verwende  dafür  das  Wort 
„intramiozan”,  womit  ich  eine  terrestrisehe  Periode  zwischen  dér 
ersten  und  zweiten  miozanen  Transgression,  alsó  eine  Periode  inner- 
halb  des  Miozans  bestimmen  möchte.  Nach  dér  richtigen  Bedeu- 
tung  des  Wiortes  „inframiozán”  könnte  damit  eine  Festlandperiode 
zwischen  dem  Oligozan  und  Miozan,  alsó  vor  dem  Miozan  bezeichnet 
weiden. 

An  dér  Stelle  dér  in  dér  Literatur  allgemeinen  verbi’eiteten 
Bezeichnung  „infraoligozáne  Denudation”  (vgl.  E o z 1 o z s n i k — 
S chréter — v.  Eoth,  ferner  die  Arbeiten  von  u.  a.  Koth  und 
Ferenczi)  wáre  ebenfalls  die  Verwendung  des  Tennins  „intra- 
oligozán”  riehtiger.  Bei  dér  Einführnng  dieses  Termins  (R  o z 1 o z s- 
nik — Schréter — Eoth:  Az  Esztergom  vidéki  széntei’ttlet 
bánya-födtani  viszonyai,  1922,  S.  16,  Tabelle)  wurde  darunter  eine 
Periode  verstanden,  die  dér  Ablagerung  von  oberoligozánen  Sedi- 
menten  voranging.  Wenn  wir  mm  das  Wort  „infra”  beibehalten  möch- 
ten,  so  ist  in  dicsem  Falle  die  richtige  Bezeichnung  „infraoberoligozane 
Denudation”.  Da  auch  dieser  Zeitabschnitt  als  eine  Periode  betraeh- 
tet  werden  muss,  die  die  marinen  Ablagerungen  vöm  Anfang 
des  Oliogzáns  (Budaer  Hergel)  von  den  marinen  Sedimenten  des 
höheren  Oligozáns  trennt,  wáre  von  etimologischen  Geschichtspunkle 
aus  auch  hier  die  Verwendung  dér  Bezeichnung  „intraoligozán  „richti- 
ger.  Deshalb  möchte  ich  nun  hier  die  Verwendung  dieses  Termins 
vorschlagen.  Um  dér  Wahrheit  gerecht  zu  sein,  muss  ich  bemerken, 
dass  bei  dér  Einführung  dieses  Begriffes  beide  Bezeichnungen  ge- 
braucht  wurden.  Auf  S.  37  (6.  Zeile  von  untén)  dér  zitierten  Arbeit 
steht  „infraoligozan”,  auf  S.  38  (14.  Zeile  von  oben)  dagegen  „intra- 
oligozán” — obwohl  möglicherAveise  als  Druckfehler.  In  dér  Lite- 
latur  bürgerte  sich  dann  jedoch  die  Bezeichnung  „infraoligoz.án” 
allgemeinen  eiu.  In  meiner  Arbeit  benutzte  ich  schon  die  Bezeich- 
nungen „intraoligozán”  und  „intramiozán”. 


Földtani  Közlöny  Bánd  LXX.  kötet,  Hett  1—3  líizel. 


Zoqyvt 


A salgótarjáni  szénmedencében  újabban  lefúrt  fontosabb 
kutató  fúrások  vózlotos  földtani  szelvényei. 


Tofel  ! tábla 


Dr.  Vitális  Sándor-  Földtani  megfigyelések  a salgélarjáni  szénmedencében. 
Dr.  S.  Vitális  Geologisciie  Beobaclitungen  ini  Kolilenbecken  von  Salgótarján, 


I FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

Bánd  LXX.  kötet  1940  április — |únius.  Heft  4 — 6.  füzet. 


I.  ELNÖKI  BEKÖSZüNT(). 

A Magyarhoni  Földtani  Társulat  fennállásának 

9ü-ik  évében,  Föinéltóságii  vitéz  nagybányai  Horthy 

Miklós  Kormányzó  Ur  országlásának  20-ik  évforduló- 
ján, az  lí)40.  március  hó  (i-án  tartott  ünnepi  ülésen  el- 
mondotta: 

F a p p K á r o 1 y elnök. 

— A III.  sz.  mellékleten  két  fényképpel.  — 

Hiszek  egy  Istenben,  hiszek  egy  Hazában, 

Hiszek  egy  isteni  örök  Igazságban, 

Hiszek  Magyarország  feltámadásában. 

Ámen! 

Mélyen  tisztelt  ünnepi  ülés! 

Március  hó  elsején  múlt  húsz  éve  annak,  hogy  a magjmr 
nemzetgyűlés  titkos  szavazással  vitéz  nagybányai  Horthy  Mi  k- 
lóst,  a nemzeti  had.sereg  Fővezérét,  Magyarország  Kormányzójává 
választotta. 

A húsz  éves  forduló  előestéjén  rendezett  „Magyar  hódolati 
ünnepélyen"  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  képviseletében  részt 
vettem. 

A Pesti  Vigadóban  hazánk  összes  egyesületeinek  küldöttjei 
megjelentek,  akiknek  nevében  gróf  Teleki  Pál,  az  Egyesült 
Keresztény  Nemzeti  Liga  elnöke  mondta  az  ünnepi  beszédet. 

Ebben  a beszédben  benne  volt  mindaz,  amit  a tudós  állam- 
elnök Ür  Főméltóságú  Urunkról,  az  Ö államalkotó  bölcsességéről, 
keresztény  magyar  érzéséről  és  emberi  nemes  vonásairól  elmond- 
hatott. 

Ügy  érzem  azonban,  hogy  mi  magyar  geológusok  még  külön 
hálával  és  köszönettel  tartozunk  Főméltóságú  Kormányzó  Urunk- 
nak, és  eme  különleges  hálánkat  óhajtom  itt  nehány  szóval  meg- 
világítani. 

Húsz  esztendővel  ezelőtt  romokban  hevert  az  egész  régi  Ma- 
gyarország. 

A Kárpátok  övezte  ezeréves  birodalom  öt  felé  szakadt,  s a 
Magyar  Szent  Korona  országainak  csak  egy  negyed  része  maradt 
a miénk.  Elveszítettük  tengerünket,  összes  magas  hegységeinket, 
összes  nemes  érceinket,  de  ami  talán  még  ezeknél  is  súlyosabb  volt, 
elveszítettük  reményünket,  hogy  mindezeket  a közel  jövőben  vissza 
kapjuk. 


78 


Papp  Károly 


Ezt  a reményünket  adta  vissza  Föméltóságú  Kormányzó 
Urunk  azáltal,  hogy  rendet  teremtett  hazánkban,  az  egymással  ci- 
vakodó tömegeket  fegyelmezte  és  munkára  szorította.  Mi,  idősebb 
emberek,  akik  országunk  megcsonkítása  miatt  szinte  kétségbe  es- 
tünk, Kormányzó  Urunk  erélyes  útmutatása  nyomán,  lassankint 
visszatértünk  a remény  útjára.  Tanuló  ifjúságunk  pedig  az  elmúlt 
évtizedben  már  ebben  a bizakodó  hangulatban,  fokozott  munka- 
kedvvel  tanult  és  dolgozott. 

És  íme,  alig  húsz  év  mulv{%  — az  Isteni  Gondviselés  jóvoltá- 
ból és  Kormányzó  Urunk  bölcs  országlásából,  — visszakaptuk  felvi- 
dékünk egy  részét  és  Kárpátalját,  amelynek  hágóin  egykoron 
Arpád-Apánk  seregei  Pannóniába  vonultak. 

A Vereckei  hágó  ismét  a miénk  lett,  ahonnét  több  mint  ezer 
évvel  ezelőtt,  a 895.  évben  Árpád  fejedelem  vezéreivel  és  lovas 
hadseregével  leereszkedve,  elfoglalta  a Tisza  síkságát,  Erdélyt  és 
Pannóniát. 

Kárpát  aljával  visszakaptuk  magas  hegységeink  koszorújá- 
nak egyik  értékes  darabját,  amelynek  kikutatása  és  feltárása  év- 
tizedekre szóló  munkát  ad  geológusainknak,  bányászainknak  és 
mérnökeinknek  egyaránt.  Kárpátalja  visszacsatolása  tehát  valóban 
egy  második  honfoglalás  élőmunkája,  amelynek  áldásait  főkép 
műszaki  köreinkben  fogják  érezni. 

Mindezekért  mi  magyar  geológusok  hálásan  gondolunk  Fő- 
méltóságú Kormányzó  Urunkra,  és  dicsőséges  országlása  harmadik 
évtizedének  6-ik  napján  arra  kérjük  a Mindenhatót,  hogy  Nagy- 
bányai vitéz  Horthy  Miklós  urat,  Magyarország  Főméltóságú 
Kormányzóját,  Fennkölt  lelkű  Hitvesével  és  Szeretett  Családjával 
együtt  áldja  meg  minden  testi  és  lelki  jóval,  s Hazánk  javára  őket 
a jó  Isten  igen  sokáig  éltesse! 

Mélyen  tisztelt  szákülés! 

Amidőn  elsőízben  van  szerencsém  az  újonnan  választott  tiszti- 
kar tagjaival  együtt  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  előtt  meg- 
jelenni, első  szavam  a köszönet  kifejezése,  amiért  a Társulat  elnöki, 
alelnöki,  főtitkári,  és  titkári  tisztségeire  bennünket  megválasztani 
méltóztattak. 

Másodsorban  köszönetünket  fejezzük  mélyen  tisztelt  Elő- 
deinknek, nevezetesen  Vendl  Aladár  Elnök  Űr,  L i f f a Aurél 
mjásodelnök  Ur  Öméltóságáinak,  lés  Papp  Ferenc  elsőltitkár 
Urnák  azért,  hogy  Társulatunkat  a nehéz  időkben  vezetni,  és  úgy 
anyagi,  mint  szellemi  téren  fejleszteni  iparkodtak.  Választmányunk 
bizonyára  megtalálja  annak  a módját,  hogy  kiváló  elődeinket  Tár- 
sulatunk a legmagasabb  • kitüntetésben  részesítse. 

Február  14-i  közgyűlésünkön  Vendl  Aladár  elnök  iir 
részletesen  ismertette  társulatunk  keletkezését;  elnöki  megnyitójá- 
ból megtudtuk,  hogy  90  éves  társulatunk  a földekerekség  geológiai 
társulatai  között  időrendben  a negyedik,  amennyiben  csak  a lon- 
doni, párisi  és  berlini  geológiai  társulatok  előzték  meg. 

Ez  alkalommal  rövidesen  áttekintem  Társulat\ink  működésé- 


111.  sz.  Melléklet  a Földtani  Közlöny  1940.  évi  LXX.  kötetének  4—6  füzetéhez. 


A Magyarhoni  Földtani  Társulat  fennillásának  90-ik  évében  az  elnök  köszönti  vitéz  Horthy  Miklóst, 
Magyarország  Föniéltóságú  Kormányzóját,  országlásának  20  éves  fordulóján,  az  11I40  március  (i-án 
tartott  ülésen.  Balról  jobbra  Telegdi  Roth  Károly  alelnök,  Papp  Károly  elnök,  Horusitzky  Ferenc 

főtitkár,  Bartkó  Lajos  másodtitkár. 


.\  Magy'arhoni  Földtani  Társulat  1940  március  6-án  tartott  ünnepi  ülésének  résztvevői.  Baltól  jobbra 
az  első  sorban  Rozlozsnik  Pál,  Böhm  Ferenc,  Vitális  István,  Schréter  Zoltán,  Papp  Simon,  Zsivny 
Viktor,  a második  sorban  Vajk  Raul,  Fekete  Jenő,  Vigh  Gyula,  Tavy  Lajos,  Noszky  Jenő,  Sümeghy 
József,  Schmidt  Eligius  Róbert  társulati  tagok  és  összesen  75  főnyi  hallgatóság. 


Elnöki  beköszöntő 


79 


iiek  legfontosabb  eredményeit,  kapcsolatban  85  kötetet  kitevő  kiad- 
ványainkkal. 

Amikor  a múlt  század  közepén  a Magyai-honi  Földtani  Tár- 
sulat megalakult,  csaknem  összes  szakférfiúink  a selmeczi  bányá- 
szati akadémiáról  kerültek  ki,  így  Hantken  Miksa,  Szabó 
József,  Zsigmondy  Vilmos,  sőt  még  a hirneves  Hauer 
Ferenc  lovag,  a l)écsi  geológiai  intézet  igazgatója  is  Selmecen 
tanult  1840 — 1844  között.  Az  első  geológusokat  főkép  P e 1 1 k ó J á- 
nos  tanár  nevelte,  aki  1847-től  1871-ig  az  ásvány  kőzettant,  föld- 
tant, sőt  az  őslénytant  is  lelkesedéssel  tanította.  A későbbi  nemze- 
dék, mint  Böckh  János,  \V  i n k 1 c r Benő  és  kartársai,  mind- 
annyian P e 1 1 k ó selmeci  tanár  iskolájából  kerültek  ki. 

Hazai  társulataink  és  intézményeink  akkori  viszonyait  te- 
kintve azt  látjuk,  hogy  az  1830-ban  alapított  Magyar  Tudományos 
Akadémia  akkortájt  még  csak  a magyar  nyelv  és  a magyar  tör- 
ténelem művelésével  foglalkozott,  mert  a természettudományokat 
művelő  TIT.  osztálya  csak  később  létesült. 

Ellenben  az  1841-ben  alapított  királyi  magyar  Természet- 
tudományi Társidat  kezdettől  fogva  felkarolta  a geológusok  mű- 
ködését. Ugyancsak  nagy  szolgálatokat  tett  az  ásványtannak  és 
őslénytannak  az  1807-ben  alapított  Magyar  Nemzeti  Múzeum,  külö- 
nösen 1840-től  kezdve,  amikor  a gróf  B a 1 1 h á n y Antal  eszter- 
gomi hercegérsektől  ajándékozott  telken  máig  álló  palotája  fel- 
épült. 

A magyar  geológusok  magasabb  kiképzése  azonban  Bécsben 
történt,  ahol  az  1849-ben  alapított  császári  királyi  hirodahni  fötd- 
tani  intézet  Európa  legkiválóbb  geológusait  nevelte.  A hatalmas 
birodalom:  Öster-fíeich,  tehát  Kelet-Európai  Birodalom,  amelyről 
szálló  ige  volt  Austria  érit  in  őrbe  ultima  = Ausztria  túl  éli  a 
világot,  magába  foglalta  a Kárpátok  koszorúját,  Gácsországtól 
Szilézián  át  az  egész  csehországi  őshegységet,  az  Alpok  magas 
hegységének  felét,  Ijombirdiát,  Dalmáciát  — tehát  Európának  geo- 
lógiailag  legváltozatosabb  vidékeit.  A császári  udvar  bőkezűségével 
gyámolított  geológiai  intézetben  tanult  például  Richthofen 
Ferdinánd  báró,  a magyar  riolit  kőzet  felfedezője  (1860)  s 
Zittel  Károly  a vértes-fornai  rétegek  első  leírója  (1862). 

Ezen  kiváló  fiatal  geológusokkal  együtt  működtek  a selmeci 
növendékek,  mint  Böckh  János  és  kartársai  a bécsi  intézetben. 

Pesti  egyetemünk  tanárai,  a szabadságharc  leverése  u(tán, 
kénytelenek  voltak  a bécsi  udvartól  ide  küldött  kollégáikkal  együtt 
működni.  így  Peters  Károly  osztrák  geológus,  a Bihari  Réz- 
bánya monográfusa,  1855-től  1861-ig  tanította  Pesten  az  ásvány- 
földtant, Brühl  Károly  zoológus,  a Phoca  Holitschensis  leírója 
1858-tól  1861-ig,  a pesti  egyetem  tanára  volt. 

Ezen  viszonyok  miatt  Szabó  József,  aki  már  1850-ben 
helyettes  tanár  volt  egyetemünkön,  csak  1861-ben  foglalta  el  vég- 
legesen az  ásványtani  és  földtani  tanszéket.  Ezen  időre,  az  el- 
németesítő  korszakba,  visszatekintve,  tudjuk  értékelni  a Magyar- 


80 


Papp  Károly 


honi  Földtani  Társulat  dicsőséges  múltját,  magyar  előadásaival 
és  magyar  nyelvű  folyóiratával. 

A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Munkálatainak  I.  köteté- 
ben, amely  1856-ban  jelent  meg,  s amelyben  a szerkesztő  K o v á t s 
Gyula  Erdöbénye  ásatag  virányairól  írt  kitűnő  paleobo'tanikai 
munkát,  meglepően  érdekes  tanulmány  látott  napvilágot,  amely  fő- 
kép a petróleum  kutatókat  fogja  érdekelni. 

Pettkó  János,  az  imént  említett  selmeczi  tanár  a Kis 
Kárpátok  és  a Morva  folyó  közéről  szóló  geológiai  tanulmányának 
utolsó  fejezetében  leírja  a forrásokat,  s a következőket  jelenti: 

„Holics  és  Egbell  között  az  erdő  szélén  van  a kojatjini  for- 
rás, amelynek  vizén  földolaj-hártya  vonul  el  és  belőle  könszéneg 
(hydrocarburet)  buborékok  szállnak  el.  E buborékok  csendes  időben 
meggyújtva  égnek.  A szomszédos  Szmredak  nevű  falu  forrásában 
a víz  íze,  szaga  záptojásos,  lúgos  és  keserű,  rajta  opalizáló  hártya 
terül  el.  A hártyát  valószinűleg  szabad  földolaj  képezi.  Naphta 
jelenléte  kétséget  nem  szenved.”  (Munkálatok  1.  füzet,  68.  oldal). 

Pettkó  János  1852.  évi  leírása  mindeddig  elkerülte  a 
geológusok  figyelmét,  mert  sem  Böekh  János,  sem  P o s e w i t z 
Tivadar  petróleum-monográfiái  nem  említik  ezt  az  adatot. 

Ügy,  hogy  60  év  múlva,  az  1912.  évben  Böekh  Hugó  és 
Papp  Simon  újból  fedezték  fel  az  egbelli  olajmezöt,  egy  Ame- 
rikából visszatért  molnár  földigáz  mótora  nyomán. 

íme  tehát,  nincs  semmi  iij  a Nap  alatt!  Pettkó  János 
éles  megfigyelésével  már  akkor  észrevette  a nafta-forrást,  amikor 
hazánkban  a naftát  még  csak  kocsi  kenőcsnek  használták.  Ugyanis 
a petróleumot  világításra  csak  a következő,  1853-ik  évben  kezdték 
használni. 

Régi  iratokból  kitűnik,  hogy  a petróleum  világítást  S c h r e i- 
n e r boryslawi  tej-  és  kocsi-kenőcs  kereskedő  fedezte  fel.  Az  18ő2. 
év  őszén  Gácsországban  hirtelen  havazni  kezdett,  s késő  tavaszig 
elzárta  a szatócsot  a világtól.  Minthogy  faggyú  gyertyája  elfo- 
gyott, a földi  viaszba  kanócot  csavart,  s ezzel  világított.  A tavasz 
beálltával  pincéjében  a petróleum  kutat  megásta  és  lámpát  készí- 
tett. Schreiner  lámpáit  először  1853-ban  a lembergi  közkórbázba 
vezették  be,  ahonnét  csakhamar  Bécsbe  is  eljutott  és  ‘i  császár- 
váirosból  indult  el  világhódító  útjára. 

A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Munkálatai  az  V.-ik  kötet- 
tel 1870-ben  megszűntek,  utolsó  kötetében  H o f f m a n n Károly 
értekezését  látjuk,  amelyben  a Zsily-vögyi  szénleknőnek  első  szak- 
szerű leírása  foglaltatik,  földtani  térképpel,  szelvénnyel  és  1 tábla 
kövület  rajzzal. 

A Munkálatok  megszűnése  összeesik  a m.  k.  földtani  intézet 
alapításával,  minthogy  1870-től  kezdve  a gazdag  állami  támogatást 
élvező  intézet  adta  ki  a nagyobb  geológiai  munkákat.  Társulatunk 
])odig  a geológia  terén  történt  haladások  ismertetésére  1872-ben 
megalapította  a Földtani  Közlönyt.  A millénium  idején,  1896-ban, 
amikor  Társulatunk  elnöki  tisztét  Böekh  János,  a földtani  in- 


Elnöki  beköszöntő 


81 


tézet  ifíazfíatója  vette  át,  folyóiratunk  egyúttal  a ni.  k,  földtani 
intézet  hivatalos  közlönyévé  vált,  amely  címet  mind  a mai  napig 
viseli. 

Társulatunk  50  éves  fennállá.sakor,  1900-ban  már  megépült 
a m.  k.  földtani  intézet  Stefánia-úti  palotája,  s ezután  a társulat 
az  intézettel  teljes  ö.sszhangban  működött.  Az  50  éves  fennállás 
emlékére  alapították  a S z a bló  József  emlékérmet,  amelynek 
első  példányát  B ö c k h ,1  á n o s n a k,  a földtani  intézet  igazgató- 
jának ítélték  oda  a petróleum  kutatások  terén  kifejtett  működésé- 
nek elismeréséül. 

A Földtani  Társulat  fejlődésével  a Földtani  Közlöny  is  mind 
terjedelmesebb  lett,  s fürgeségével,  mindig  megelőzte  az  állami 
intézmények  későbben  jelenő  kiadványait.  így  például  Közlönyünk 
1905.  évi  35-ik  kötetének  májusi  füzetében  Jelent  meg  az  első  köz- 
lemény a Bihar  hegység  alnmimum  érceiről  Szádeczky  Gyula 
kolozsvári  egyetemi  tanártól.  Ugyancsak  Közlönyünk  1910.  évi  40. 
kötetének  májusi  számában  jelent  meg  az  első  közlemény  a kis- 
sármási  gázkútról,  magyar  és  francia  nyelven. 

Rendkívül  érdekes  tanumány  jelent  meg  az  1911.  évi  41  kötet- 
ben id.  L ó c z y L a j o s t ó 1,  t.  i.  egy  régi  szíikvéleménye  az  1893. 
évből  a romániai  pakura  nevű  földi  kátrányról : amikor  Kampina 
és  Prahova  vidékén  birkabőr  tömlőkkel  merítették  ki  a sekély  ku- 
takból a petróleumot.  Lóczy  már  akkor  kejelőlt  itt  két  vonulatot, 
amelyen  jelenleg  a Steaua  Romana  fúrótorony  erdei  sorakoznak. 

Az  1912.  évi  42- ik  kötetben  jelent  meg  az  artézi  kutak  törzs- 
könyvezéséről tartott  tanácskozás,  amely  ös.szefoglalta  az  akkor 
élő  legkiválóbb  hidrogeológusok  véleményét. 

Társulatunk  fejlődésének  tetőpontját  a világháboni  előtt, 
Schafarzik  Ferenc  elnöksége  idején  érte  el,  amikor  730  tag- 
létszám mellett  összvagyonunk  58.000  korona  s évi  bevételünk 
22.000  korona  volt.  Ugyanekkor  az  1912.  évben  a Földtani  Közlöny, 
nehány  oldal  híján,  1000  oldalra  terjedt.  1914-ben  társiilatunk  új 
szakosztállyal:  a Barlangkutató  Szakosztállyal  bővült. 

A világháború  kitörése  megbénította  a munkakedvet;  nem 
is  csoda,  hiszen  a földtani  intézetből  13  tag  harctérre  vonult,  s 
1917-ben  a 700  tag  közül  80  katonai  szolgálatban  volt.  Társulatunk 
aiindamellett  iparkodott  munkásságát  a hadi  geológia  terén  foly- 
tatni, sőt  1918-ban  megalakította  a Hidrológiai  Szakosztályt,  ami 
által  társulatunknak  immár  két  szakosztálya  működött. 

A világháború,  illetőleg  a trianoni  békeszerződés  az  1921.  és 
1922.  években  mutatta  romboló  hatását,  amikor  is  az  51.  és  52.-ik 
kötet  együttes  terjedelme  120  oldalra  csökkent. 

Társulatunk  75  éves  fennállása  idején  1925  május  havában 
M aiiritz  Béla  elnök  úr  igen  részletesen  ismertette  társulatunk 
történetét,  míg  P á 1 f y Mór  a m.  kir.  földtani  intézet  fejlődését 
és  Treitz  Péter  az  agrogeológia  feladatait  méltetta. 

Az  1932.  évben  Vendl  Aladár  műegyetemi  tanár  vette 
át  az  elnöki  tisztet,  s Liffa  Aurél  alelnök  és  P a p p Ferenc 


82 


Papp  Károly 


főtitkár  segédkezésével  társulatunk  működését  magas  fokra  emelt 

Nevükhöz  fűződik  a Földtani  Értesítő  új  évfolyamának 
megindítása.  Ugyanis  a régi  Földtani  Értesítő  1880,  1881  és  1882 
évben  megjelent  kötetei  nyomán  újra  alkották  ezt  az  értékes  kis 
folyóiratot.  A Földtani  Értesítő  1936—1939  évi  négy  kötete,  mind- 
jegyik  4 — 4 füzettel,  legjelesebb  geológusaink  összefoglaló  tanul- 
mányait hozta,  s hazai  mélyfúrásaink  legújabb  eredményeiről  pon- 
tosan és  gyorsan  tájékoztatta  a magyar  közönséget. 

Áttekintésem  során  meg  kell  emlékeznem  külön  kiadványa- 
inkról is.  Ezek  a következők: 

1.  1874-ben  jelent  meg  P o s e p n y bányageológas  német 
nyelvű  munkája  Rézbánya  érctelepeiről  5 térkép  melléklettel. 

2.  1900-ban  Koch  Antal:  Az  Erdélyi  medence  harmadkori 
képződményeinek  II.  része,  a neogén;  3 táblával  és  50  ábrával  ma- 
gyar és  német  nyelven. 

3.  1905-ben  Sta^^b  Móric  paleobotanikai  müve  a Cinna- 
monium-félékröl  26  táblával,  magyar  és  német  nyelven. 

Mind  a három  eredeti,  alapvető  munka. 

4.  Végül  bemutatom  itt  a millenium  idején,  1896-ban  kiadott 
térképet,  a magyarázó  szöveggel  együtt. 

Magyarország  geológiai  térképét  1 : 1,000.009  mértékben  a m. 
k.  földtani  intézet  geológusai  állították  össze,  azonban  kiadás  cél- 
jából a Földtani  Társulatnak  adták  át.  Az  Ízléses  térkép  már  a 
bolognai  kongresszus  színjelzéseivel  készült,  s annak  idején  az 
ezredéves  kiállítás  külföldi  látogatói  előtt  nagy  sikert  aratott. 

Bírálóiknak  csak  az  az  egyetlen  kifogásuk  volt  ellene,  hogy  a 
geológiai  színezés  csak  az  ország  határáig  terjedt,  s a Magyar 
Szent  Korona  országainak  határvonalán  mindennemű  jelzés  meg 
szakadt.  Erre  ma  azt  mondhatnék,  hogy  hálát  adnánk  mindannyian 
a jó  Istennek,  ha  csak  az  itt  megvont  hatályokig  juthatnánk  a geo- 
lógiai felvételekkel. 

Társulatunk  tehát  eddigelé  megjelent  85  kötetnyi  folyóira- 
tával s eme  szép  geológiai  térkép  kiadásával,  az  elmúlt  90  évben 
bebizonvította  életrevalóságát. 

Ha  végig  tekintünk  régi  hazánk  azon  főiskoláin,  ahol  geoló- 
giát tanítottak  és  műveltek,  úgy  a budapesti,  kolozsvári  és  zágrábi 
három  Egyetemünk,  budapesti  Műegyetemünk,  selmeci  bányászati 
Akadémiánk  és  a magyaróvári  gazdasági  Akadémiánk  tűnik  sze- 
münkbe. 

Megcsonkított  hazánkban  megszaporodtak  egyetemeink  a 
budapesti  közgazdasági,  a debreceni,  szegedi  és  pécsi  egyetemek- 
kel. Emez  egyetemeken  és  a soproni  bányászati  egyetemen  ma  már 
vaskos  kiadványok  hirdetik  a geológiai  kutatásokat,  úgy  hogy  vi- 
déki egyetemeink  a geológiai  kutatások  gócpontjaivá  váltak. 

Ezenkívül  a m.  k.  földtani  inté'zet  munkaköre  az  utolséi  tíz 
évben  rendkívül  megszaporodott,  mert  míg  régebben  csakis  a föld- 
mívelésügyi  minisztérium  számára  dolgozott,  addig  újabban  a 
pénzügyminisztérium  és  az  iparügyi  minisztérium  is  igénybe  veszi 


Elnöki  beköszöntő 


83 


munkásságát.  Sőt  a bámulatos  sikerrel  működő  Eurogasco,  (újabban 
Maort)  vállalat  is  számos  geológust  foglalkoztat,  akiknek  tudomá- 
nyos kutatásai  rohamos  léptekkel  fejlesztik  hazánk  geológiai  meg- 
ismerését. 

Ilyen  viszonyok  között  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  sze- 
repe is  fokozódik,  azáltal,  hogy  a geológiai  kutatások  leszűrt  ered- 
ményeit ismerteti  és  megvitatja. 

Bár  a leszűrt  eredményeket  nem  ligy  értjük<  ^mint  egyes 
szakokban,  hogy  csak  az  50  éves  igazságokat  szabad  tanítani,  azon- 
ban kétségtelen,  hogy  a fantasztikus  elméleteket  mindig  célszerű 
tárgyi  megfigyelések  bírálata  alá  vonni.  Épen  ebben  a célban  nagy 
szerepe  van  Társulatunknak,  ahol  mindenki  szabadon  terjesztheti 
a szakkörök  elé  megfigyeléseit  és  elméleteit.  Ígérem  úgy  a magam, 
mint  tiszttársaim  nevében,  hogy  szaktársainkat  a szabad  vélemény 
nyilvánítíisában  mindig  támogatjuk. 

Beköszöntőm  végezve,  emlékezetem  ismét  visszaszáll  a rég- 
múltba! Tagtársaink  között  ma  már  kevesen  vannak,  akik  társu- 
latunk alapítói  közül  egyiket  vagy  másikat  személyesen  ismerték. 
Karfársahik  közül  Liffa  Aurél,  Vitális  István  és  csekély- 
ségem azok,  akik  50  évvel  ezelőtt  Szabó  Józsefet  és  Hant- 
ken Miksát  hallgattuk,  sőt  Szabó  József  előtt  1892-ben  még 
alapvizsgáztunk.  Szakvizsgáinkat  azonban  már  K r e n n e r József 
előtt  tettük  le,  mert  1894-ben  \igy  Szabó  József,  mint  Hant- 
ken Miksa  az  örökkévalóságba  költöztek.  Áldott  legyen  az  em- 
lékük! 


II.  ÉRTEKEZÉSEK. 

AZ  AB  AU  J -TORNA  MEGYEI  HERNÁDZSADÁXY  KÖRNYÉ- 
KÉNEK FÖLDTANI  leírása. 

Az  1 — 9.  ábrával. 

Irta:  Kőrössy  László* 

Értekezésem  tárgya  az  Eperjes-Tokaji  hegység  nyugati  lej- 
tőjének egyik  területe,  Alsómislye,  Eszkáros,  Hernádzsadány  és 
Abaújnádasd,  abaujvármegyei  községek  környéke.  Délen  az  egy- 
kori trianoni  országhatár  mentén  futó  Nádaspatak,  nyugaton  a 
Hernád  alluviális  síksága,  északon  az  Alsó-  és  Felsömislye  közti  vo- 
nal, keleten  pedig  a Kőszálhegy-Szurokhegy  vonala  határolja.  Ezt 
a terület  a 4567/1  Nagyszalánc  és  4567/3  Füzér  jelzésű  1 : 25.000 
térképlapok  délnyugati,  illetve  az  utóbbinak  északnyugati  részei 
ábrázolják. 

* Bemutatta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1940.  április  hó 
1-án  tartott  szaküléséu. 


84 


Kőrössy  László 


Ezt  a területet  eddig  részletesebben  senki  sem  tanulmányozta 
földtani  szempontból.  Mint  szülőföldem,  előttem  a legismertebb  és 
legkedvesebb  vidék.  Ezért  kértem  P a p p Károly  egyetemi  tanár 
urat,  hogy  bölcsésze tdoktori  értekezésem  tárgyául  ennek  a vidéknek 
földtani  felépítését  tanulmányozhassam. 

A terület  tanulmányozása  nehézségekkel  járt.  Egyrészt  a 
mindent  vastagon  borító  lösztakaró  nehezítette  meg,  mely  miatt 
a jó  feltárás  kevés,  másrészt  Csehszlovákia  határzónájába  esett, 
hol  minden  magyar  gyanús  volt.  Emiatt  sok  baj  ért,  mely  mun 
kámat  nagyban  késleltette.  Hosszabb-rövidebb  megszakításokkal  mór 
1932  óta  tanulmányoztam  a vidéket,  így  sikerült  meglehetősen  gaz- 
dag kövületanyagot  gyüjtenem. 

Az  Eperjes-Tokaji  hegység  földtani  viszonyaival  már  a 
XVIII.  században  foglalkoztak.  Eleinte  csak  nagyvonásokban,  így 
Róbert  Townson  (1),  SzirmayAntóniusz  (2),  Beudaut 
(3),  Kubinyi  Ferenc  (4),  D o e 1 1 e r (5),  F r a n z R i 1 1 e r v 
Hauer  (6,7),  Ferdinaud  Freiherr  v.  Richthofen  (7,  8). 
Részletesebben  Szabó  József  (9),  Heinrich  Wolf  (10,  11), 
Szádeczky  Gyula  (12,  13,  14),  Schafarzik  Ferenc  (15), 
V e n d 1 Aladár  (16),  P á 1 f y Mór  (17),  Liffa  Aurél  (18), 
Koffer  András  (19),  Rozlozsnik  Pál  (35)  foglalkoztak 
földtani,  kőzettani  ismertetésével.  Többen  írtak  a hegység  híres  nő- 
vén ymaradványairól:  Kováts  Gyula  (20),  C.  v.  E 1 1 i n g h a u- 
s e n (21),  Hazslinszky  Frigyes  (22),  F.  U n g e r (23),  Staub 
Mór  (24). 

Mindezek  a kutatók  a hegység  déli  részével  foglalkoztak. 
De  az  észalű  része  is  érdekelte  a geológusokat,  főleg  az  ott  előfor- 
duló természeti  kincsek  miatt.  Eperjes  környékének  geológiai  vi- 
szonyairól Koch  Antal  (25),  a sóvári  bányával  kapcsolatban 
Gesell  Sándor  (26,),  a vörösvágási  nemesop)áJról  Pulszky 
Ferenc  (29),  Szent-Istványi  Albert  (30),  Krenner  Jó- 
zsef (31),  (íesell  Sándor  (27),  S c h m i d t S á n d o r (32), 
Schafarzik  Ferenc  (31)  írtak  tanulmányokat.  Kőzettani 
munkáit  Róth  Sámuel  készített  (28).  Végül  a ránkfüredi  artézi 
szökőkúttal  kapcsolatban  Zsigmondy  Béla  (34)  írt  a hegység 
északi  részének  földtani  felépítéséről  . 

A középső  rész  érdekelte  a legkevésbbé  a kutatókat,  annyira, 
hogy  dolgozatom  tárgyát  képező  területről  mindössze  H e i n ri  c h 
Wolff  írt  néhány  sort  (11);  ő szerinte  itt  andezitek  fordulnak  elő 
8 a hegység  déli  részein  gyakori  perlitek  és  horzsakövek  inii'Mi 
hiányzanak.  Szerinte  sok  a függőleges  falu  dörzsbreccsa  és  láva.  A 
Zsadány  és  Mislye  falvak  körüli  agyagokat  congériás  rétegeknek 
tartja,  Mislyéről  még  „agyagvaskövet”  említ  és  az  agyagos  homo- 
kos rétegekből  Cerithium  rubigwosumot  és  Cordium  plicafumot. 
A Hernádmenti  kavicsot  magas  szinten  való  előfordulása  miatt  a 
bclvedere  kaviccsal  iiárhuzamosítja.  Megemlíti  végül,  hogy  faopá- 
lok és  melegforrások  is  előfordulnak. 

Földtani  térképet  erről  a területről  legelőször  B e u d a n t kő- 


Ih'rnádzsadány  környékéiU'k  földtani  Udvása 


85 


szított  (3),  rajta  az  ofíész  vidéket  trahitnak  tüntette  fel.  Részlete- 
sebb H.  W o 1 f kéziratos  térképe,  amelyet  18G7 — Gí)  évi  felvételei 
alapján  készített  1 : 144.000  mértékben.  Eszerint  a térkép  szerint  a 
területet  andezit,  traliittnfa,  nyirok  és  lösz  építik  fel. 

A húszéves  e.seh  meííszállás  alatt  a begyséíí  elszakított  részei- 
vel nem  foglalkoztak,  mindössze  Urbanek  készített  egy  pár  olda- 
las közleményt,  amelyben  Eperjes  vidékét  megemlíti.  (3G). 

Hegy-  és  vízrajzi  viszonyok. 

A terület  keleti  része  az  Eperjes-Tokaji  hegylánc  andezit- 
vulkánjainak nyugati  lejtője.  A Nagymilic  S9G  m-es  teteje  a leg- 
magasabb pont  a környéken,  tőle  északra  emelkedik  a Kőszálhegy 
(83G  m),  mely  a Berzsenytető  822  m-es  csúcsával  hatalmas  andezit- 
vulkán maradványa.  Homoiui  lejtőjét  már  mélyen  sugarasirányú 
barrankószerü  vízmosások,  patakmedrek  szabdalják.  Vhilkáni  ere- 
detét azonnal  elárulja  az  innen  délre  emelkedő  Szurokhegy  (G43  m) 
is,  szabályos  homorú  lejtőivel.  Az  Eszkáros  feletti  Vereshegy  (r)2Gm) 
f é 1 k ö r a I a k ú dagadó  k lí  p . 

A vulkáni  hegyek  oldalára  települt  üledékes  kőzetek  és  tufák 
rétegeibe  vágódtak  be  a nyugatfelé  konzekvensen  lefolyó  patakok 
s a hegyek  lábánál  dél  felé  folyó  Osvába,  majd  Zsadánytól  délre 
a Hernádba  ömlőnek.  Nagyobbak:  a Zsadánynál  Hernádba  ömlő 
Torokipatak  és  a iNádasdnál  torkoló  Náda.spatak. 

Az  Ósva  völgye  Alsómislye  és  a Kőszálhegy  között  meredek 
lejtőkkel  határolt  epigenetikus  völgy.  A Kőszálhegy  lábát  felépítő 
andezitbe  vágódott  itt  az  Ósva,  holott  már  mintegy  másfél  kilo- 
méterrel északabbra  sokkal  könnyebben  elérhette  volna  a Hernádot. 
ahol  a Kassa-  Siitoraljaújhely  közötti  vasútat  vezették  át  a Hernád- 
völgyböl  az  Ósva  völgyébe. 

A Hernád  Kassánál  kiérve  a hegyek  közül,  alsószakasz  jelle- 
gűvé válik.  Nagy  törmelékkúpot  épített,  melynek  kavicsát  sok  he- 
lyen bányásszák.  A törmelékkúpján  több  ágra  szakadva  folyik,  néha 
elhagyja  a régi  medrét,  újat  mos,  nagy  kárt  téve  a szántóföldeken. 
1927-ben  Zsadánytól  északra  változtatta  meg  a folyását,  egy  nagy 
kanyarulatát  átvágva.  A sokkal  kisebb  Ósva  ezáltal  egy  darabon 
az  elhagyott  Hernádmederben  folyt  s azt  érdekes  módon  átalakí- 
totta a saját  méreteinek  megfelelővé.  Eleinte  alig  mozgott  benne  a 
vize,  hordalékát  lerakta.  Az  elhagyott  Hernádmederbe  való  torko- 
lata helyén  zátonyokat  épített,  később  lejjebb  is.  A zátonyok  mind- 
inkább növekedve  felváltva  hol  a jobb,  hol  a balparthoz  csatolód- 
tak.  így  a lerakott  törmelékkel  a saját  méreteihez  megszűkített 
hajdani  Hernádmederben  a parthoz  csatolódott  zátonyok  közt  ka- 
nyarog ma  kÖTic'pszakasziellegű  folyók^nt  az  Ósva. 

Zsadánytól  délre  Nádasd  táján  lassanként  középszakasz-jel- 
legüvé  válik  a Hernád:  mind  kevesebb  benne  a zátony  és  mind- 
jobban kanyarog. 

A folyó  s patakvölgyeket  sok  helyen  szépen  megmaradt  ter- 
raszok  kísérik.  A Hernádnak  két  magasabb  terraszkavics-szintje 


86 


Körössy  László 


1.  ábra.  Hernádzsadány  környékének  földtani  térképe  1 : 50.000  mért. 


Hernátlzsadány  környékének  földtani  leírása 


87 


van.  Az  eííyik  a 200  m-es  szintvonal  mentén  sok  helyen  látható, 
a másik  valamivel  300  m felett  húzódik.  Ez  utóbbi  a Domáskaheííy 
északnyuííati  oldalán  és  a Vereshefíy  alatt  látható  jól.  Az  előbbi 
helyen  opálos  anyaíí  helyenként  kemény  koiifílomeráttá  kötötte  ösz- 
szc.  Körülbelül  ufíynnezen  a szinten  találta  Liffa  Aurél  is  in- 
nen délebbre,  Zsujta,  Gönc  környékén  előforduló  terraszkavicsokat 
(18).  A felső  szint  szokatlan  nagy  magassága  neki  is  feltűnt. 

A Hernád  keleti  partját  néhol  alámosva,  nagyobb  területen 
földesuszamlásokat  idéz  elő.  Főként  Nádasdon  okoz  evvel  károkat 
az  éi)ületekb(m,  Nádasdtól  ászaikra  a Csorgók  nevű  dűlőn  különö- 
sen hepe-hupás,  suvadásos  a térszín.  Szabálytalanul,  sűrűn  egyimis 
mellet  észak-déli  csapásirányii  meredek  dombok  húzódnak  itt,  lej- 
tőszögük 24 — 26“-os,  do  előfordul  37“-os  lejtő  is.  Hasonló  térszint 
kisebb  területen  Alsómislyétől  északra  látunk.  Mindkét  területen 
agyagos  rétegekre  települt  lösz  mozog  a Hernád  síkja  felé. 


2.  ábra.  Templomka  langyos  forrás.  A medencében  levő  padokon  ruhát 

mosnak. 


Már  W o 1 f megemlékezett  arról  (11),  hogy  ezen  a területen 
melegforrások  fakadnak.  Az  Alsómislyétől  E.szkáros  felé  vezető 
szekérúttól  kissé  keletre,  a Dringá<ís-puszta  közelében  fakad  a Temp- 
lom'ka  nevű  langyos  forrás,  a Berzsenytetö  lábánál.  Hőmérséklete 
1939  októbeiiében  18.8“  C,  ugyanekkor  a levegőé  7.2“  C volt,  1940  már- 
ciusában 18.6“  C-t  mértem  (a  levegőé  0“C).  Vízhozama  542  liter 
percenként.  (2  ábra) 

Nagyon  jó  ivóvizet  szolgáltat  az  Omlás  nevű  szakadék  forrása 
Zsadány  határában,  a Kutka.  A szakadékban  felsjinre  kerülő  agya- 
gos rétegék  szintjéről  fakadó  rétegforrás.  A kifolyó  vize  nem  jut 
közvetlenül  a közeli  Hernádba,  hanem  az  Omlás  szája  előtt  az  ó allu- 
viális  síkra  épített  törmelékkiipon  eltűnik, 

Rétegtani  leírás. 

A Göraörszepesi  Érehegység  kristályos  palákból  és  mezozoi- 
kus  rétegekből  álló  tömegének  keleti  része  lesülyedt,  csak  a Zemp- 


88 


Körössy  László 


léni  Szigethegység  fentmaradt  tönkje  s az  Eperjes-Tokaji  hegység 
vulkáni  kőzeteiből  előkerült  zárványok  tanúskodnak  arról,  hogy  a 
mélyben  folytatódnak  az  Érchegységet  felépítő  kőzetek.  A lesülyedt 
részeket  elöntötték  a harmadkor  tengerei  s lerakták  rájuk  laza  üle- 
dékeiket. Az  eocén,  oligocén,  alsómiocén  korok  homokos-agyagos 
üledékeit  főleg  a Tarca  völgyében,  (25,  26),  a középső  miocén  tufás 
tengeri  rétegeit  Sárospatak  környékén  találjuk  meg  a felszínen  (19), 
az  ezeknél  fiatalabb  rétegek  sok  helyen  nagy  területet  borítanak. 
A harmadkor  laza  üledékeire  települtek  a felsőmediterrán  és  főleg 
a szarmata  korban  az  Eperjes-Tokaji  hegység  vulkáni  eredetű  kő- 
zetei. 

Az  eddigi  kutatások  szerint  a hegység  általános  alapja  riolit- 
tufa  sorozat.  Az  általam  tanulmányozott  terület  legalsó  rétegei  is 
fehér  horzsaköves  riolittufálk.  A legmélyebb  szinten  (kb.  179  m) 
levő  rossz  feltárása  a zsadányi  levente-céllövölde  melletti  árokban 


van.  Borsónyi  horzsakő  darabok,  biotitpikkelyek,  ikerlemezes  plagi- 
oklászok,  kvarc-  és  ritkán  szanidin-kristálykák  vannak  benne.  A 
hegység  déli  részén  mélyesztett  monoki  fúrás  még  e tufákban  vég- 
ződött, 150  m mélységben. 

A riolittufára  homokos-  horzsaköves  rétegsor  következik.  Az 
egész  vastagsága  kb.  20  m.  Legjobban  feltárva  az  Alsómislyétől 
délre  levő  meredek  parton  látható,  amelyet  a Hernád  mosott  alá, 
amikor  az  óalluviális  szinten  .járt.  Az  anyaga  borsó-mogyoró  nagy- 
ságú mérsékelten  legömbölyített  kvarc-kavics,  fehér  tufás  anyaggal 
cementálva.  (Néhol  ez  a tufás  anyag  az  uralkodó.  Gyakori  a fekete, 
laposracsiszolt  agyagpala  is,  felsőbb  részein  pedig  borsónagyságú 
limonitos  konkréciókkal  van  tele.  Jól  láthatóan  keresztrétegződé- 
sos:  a sötétebb  színű  kvarc-saemekből  álló  és  fehér  tufás  részek  éle- 
sen megkülönböztethetők.  (3.  ábra.)  A felsőbb  részein  10 — 20  cm-es 
limonitos  csíkok  vannak.  Közvetlenül  a falu  mellett  egy  hasadék 


3.  ábra  Keresztrétegződés  a niislyei  parton. 


ll(M-iiáilzsaclány  környékének  földtani  leírása 


89 


niontcu  apró  kaleit-krisílályokat  lehet  tahlliii.  Őslényeket  gyéren 
tartalmaz:  Potaniidefi  niitrans  E i e h w.  ErviH/i  podoUca  E i e h w. 

Ezen  meszes  agyag  telei)ül,  sok  linionitos  esíkkal  Talán  ezt 
nevezte  Wolf  Toneisenstein-nek  Mislye  közelében.  Kövület  nincs 
benne,  vastagsága  ö m. 

Fölötte  kb.  1 m vastag,  bnzaszemnagyságn  kvarckavicsból 
és  apró  borzsakö-szeinekböl  álló  réteg  következik,  mely  ősmarad- 
ványokban igen  dós.  A jnislyei  ])art  déli  vége  felé  jóformán  ős- 
lényekből áll  az  egész  réteg.  Az  őslények  között  egysejtűek,  férgek, 
mobaállatkák,  kagylók,  csigák  és  rákok  következő  fajai  vannak: 

MUioUna  (liUocuUna)  cf.  shnplex  D’  O r b.,  MUiolina  (Tr'do- 
culina)  inflata  IV  ()  r b.,  MUiolina  (Quingneloeidina)  haneriana 
D’ 0 r 1).,  Nodobaeularia  sp.  Nodobacularia  tibia  P. — J.  Dentalina 
sp.  Nonionina  depressida  W. — J.  Htaplophragmium  lituus  K a r r. 
liofalia  beccarii  L.  Polystomella  acideaf,a  IV  0 r b.,  Polystmnella 
regina  D’  O r b.,  Polystomella  striatopunctata  F. — INI.  Serpula  sp., 
Cellepora  globularis  E i c b w.,  Mieroporella  terebrafa  S i n z..  Car- 
dium  obsoletum  E i c b w.,  Solen  subfragalis  E i c b w.,  Ervilia  podo- 
lica  E i c b Av.,  (embrionális  alakban)  Macira  fragilis  Las  k.,  Maci- 
ra vitaliana  var.  fabreana  D’  O r b.,  Modiola  marginata  Eichw., 
Modiola  volhynica  E i c b w.,  Gibbula  picta  E i c b av.,  Gibbida  affi- 
nis  E i c h AV.,  Callistoma  marginatum  E i c b av.,  Thedoxus  (Vitfoc- 
liihon)  pictus  pictus  Fér.,  Hydrobia  stagnalis  B a s t.,  Hydrobia 
Ihörnesi  F r i e d b.,  Hydrobia  andruM>vi  H i 1 b.,  Hydrobia  frauen- 
feldi  Hörn.,  Mohrensternia  pseadoangulata  H i 1 b.,  Mohrensternia 
pseudoinflata  F r i e d b.,  Mohrensternia  sarmatica  F r i e d b.  Moh- 
rensternia angtdata  E i c b av.,  Mohrensternia  infiat, a A n d r z.,  Moh- 
rensternia pseudosarmatica  F r i e d b.,  Cerithium  rubiginosum 
E i c h AA'.,  Potamides  mitralis  E i c h av.,  Potamides  mitralis  var. 
ascalarata  F r i e d b.,  Potamides  bicostatus  E i c h av.,  Pota^nides 
nympha  E i c b av.,  Tornatina  truncatula  B r u g g,  Tornatina  lajon- 
kaireana  B a s t.,  Ostracoda.* 

E kÖA'ületes  rétegsor  felett  fehér  tufaréteg  van,  kb.  2 m vastag- 
ságban. Jól  rétegzett,  kÖA’ület  nincs  benne,  a legfinomabb  szem- 
cséjű részein  sok  1 cm-es  perlitdarabot  tartalmaz,  ezenkívül  kvarc 
és  plagioklász  kristálykákat.  Erre  a rétegre  délfelé  vastagodó  lösz 
települt. 

A mislyei  dombon  talált  őslények  között  11  foraminifera  faj 
A"an.  Uralkodó  számban  a polystomellák  lépnek  fel  a szarmatára 
jellemző  fajokkal,  A Haplophragmium  lituus  nagy  ritkaság,  pedig 
néhol  kőzetalkotó  tömegű,  pl.  Tinnyén.  H a n t k e n szerint  a szarma- 
tarétegek felsőbb  szintjének  jellemzője,  de  Sehréter  Zoltán 
kimutatta,  hogy  csak  fáciest,  nem  pedig  felső  szintet  jelző  faj.  A No- 
dobacidaria  tibia  azért  érdekes,  mert  Magyarországon  eddig  csak  a 


* Munkámban  a köA'ületek  legújabb  elnevezését  igyekeztem  hasz- 
nálni, a foraminiferákat  pedig  B r a d y nomenklatúrája  szerint  nevez- 
tem meg. 


90 


Körössy  László 


tisztaberek!  mélyfúrás  szarmata  rétegeiből  került  elő  M a j z o n 
László  szerint.  (64).  Nagy  egyedszámmal  fordulnak  elő  a milioli- 
nák,  ez  annak  a ,iele,  hogy  a víz  sekély  s a part  közel  volt. 

A bryzoák  közül  a Microporella  terebrata  Andrusov 
szerint  az  alsó  szarmatára  jellemző.  Magyarországról  eddig  nem 
említették.  A mislyei  parton  gyakori  és  jól  megmaradt  Cellepora 
fajok  magyarországi  szarmatából  régen  ismertek.  Cellepora  glohu- 
larist  F u c h s írt  le  (39)  a Fertő-tó  északi  partvidékéről,  hol  ágas 
(„ástige”)  briozákkal  együtt  találta  (talán  szintén  microporellák- 
kal)  szarmata  korú  rétegekben.  (4.  ábra.) 

A 9 kagylófaj  közül  az  Ervilia  podolica  az  alsószarmata  er- 
viliás  újabb  nevén  volhiniai  szint  — vezérkövülete.  A Cardlum 
obsoletum,  Solen  subfrogilis,  Modiola  marginata  és  M.  volhymca 
az  alsó  és  középső  szarmatában  egyaránt  előfordul.  Oly  faj,  mely 
kizárólag  középszarmatára  lenne  jellemző,  nincs. 


4.  ábra.  Microporella,  terebrata  S i n z.  (60  x)  5.  ábra,  Vincularia.  (60  x) 

A csigafauna  a leggazdagabb:  21  faj.  Közülük  hat  az  alsó 
szarmatára  jellemző.  A Potamides  mitralis  var.  ascalatatát  F r i e d- 
berg  a lengyelországi  Mieoliocin,  Bogdanowka,  Hlibow  stb. 
szarmata  rétegeiből  írta  le  (58),  nálunk  eddig  ismeretlen  volt.  A 
mislyei  parton  gyakori.  Nagyszámban  található  a Potamides  bicos- 
tatus  és  P.  nympha.  Az  általában  ritka  Callistoma  marginata  faj- 
nak nehány  szép  példányát  találtam.  Gyakoriak  a Hydrobiák  és 
Mohrensterniák,  amelyek  a Potamidesekkel  együtt  a hajdani  ten- 
geröböl kiédesült  vizére  vallanak. 

A mislyei  part  rétegei  tehát  a keresztrétegződéses  kifejlődés 
valamint  a fauna  alapján  sekélyvizi,  partközeli  alsószarmata  kori 
lerakódások. 

Délfelé  ez  a part  elvégzödik:  az  Ósva  bevágódása  tüntette  el. 
Az  Ósvavölgytöl  délre  Hardicska  néven  folytatódik.  Jó  feltárás 


Hernádzsadány  környékének  földtani  leírása 


91 


nincs  rajta,  de  a meredekcbb  részein  csak  vékony  törmelék  borítja 
s kis  munkával  felszínre  hozhatók  a következő  rétejíek:  alul  itt  is 
meíívan  a riolittufa  és  a homok os-horzsaköves  réteg,  de  úgy  látszik 
ez  utóbbi  itt  vékonyabb,  mint  a mislyei  parton.  Fölöttük  itt  is 
vannak  őslényeket  tartalmazó  rétegek,  de  a kifejlődésük  más,  mint 
az  előbbi  helyen.  Halványzöldes,  kemény  likacsos  márgás  kőzet  ta- 
lálható itt,  amit  igen  sűrűn  serpiilák  vázai  járnak  át,  majdnem 
ezek  vázáiból  áll  az  egész  kőzet.  A férgek  összetöredozett  állapotban 
pontosan  nem  határozhatók  meg,  de  leginkább  a Spirorbis  serpuli- 
forntis  E i c h w.-hoz  hasonlítanak.  Gyakoriak  benne  a Cellepom  és 
Microporella  bryozák  is. 

Hasonló  zátonyszerű,  serpulás  képződményeket  Nikolaj 
Andrusov  írt  le  a Takhan  fokról,  Petrovszk  falu  mellől  a felső- 
miocénből. Ott  szintén  serpulák  és  bryozíik  vázai  rétegzetten  sza- 
bálytalan, 1 — 2 m átmérőjű  gömbalakú  tömegekben  fordulnak  elő.  Az 
egyes  serpula-zátonyok  közti  teret  durva  kagylódetritusz  tölti  ki  — 
mint  A n d r u s o v írja  (52). 

A serpulás  kőzet  közvetlen  közelében  a Hardicskán  is  elő- 
fordul a kagylótörmelékből  álló  kőzet.  Mint  említettem,  itt  feltárás 
nincs,  a köztük  levő  viszony  nem  látható,  de  az  együttes  előfordu- 
lás arra  utal,  hogy  az  A n d r u s o v.  által  leírt  képződményhez  ha- 
sonlóval van  dolgiudv.  A kagylótörmelékből  álló  kőzet  meghatároz- 
ható őslényei:  Modiolo  murginata  E i c h w,,  Ervilia  cf.  j)odoliai 
E i c h w.,  Cardium  sp..  Macira  sp.,  Potamides  mitralis  E i e h w., 
Gibbula  papilla  E i c h w.,  Hydrobia  sp.  Halfogak. 

Ezek  közül  az  Ervilia  podolica  és  Potamides  7tiiiralis  az  alsó- 
szarmatában szokott  előfordulni.  A Modiola  marginata  az  ahsó-  és 
középső  szarmatában  egyaránt.  A kövületek  alapján  tehát  alsó- 
szarmata korú.  Felette  a Hernád  hordaléka:  homok,  terraszkavics 
és  lösz  van. 

A Hardicskapart  déli  részén  nagy  \hzmosás  nyílik  a Hernád 
síkjára  az  Omlás.  A nagyjából  K — Ny-i  irányú  kb.  2 km  hosszú  víz- 
mosásban néhány  jó  feltárás  van.  A bejárattól  vagy  50  m-re,  a víz- 
mosás északi  oldalán  függőleges  falon  látható  rétegsior:  legalscí 
tagja  fehéa-  riolittufa,  legömbölyített  búzaszemnagyságú  horzsakő- 
lés  perlit-szemekkel,  barnás-fekete  limonitos  csíkokkal.  Öles  kör- 
vonalú biotitlemezkék,  kvarc,  iker  lemezes ’plagioklász  és  kevés  sza- 
nidin  kristályok  találhatók  benne. 

A riolittufa  felett  keresztvégződéses  tufás  homok  van,  felsőbb 
részein  limonitos  csíkok  találhatók.  A homokosabb  részeken  gyéren 
porózusvázú,  rosszmegtartású  Potamides  mitralis  Eichw.,  Ervilia 
podolica  E i c h av.,  Cardium  sp.  kövületek  vannak.  Ezt  a homokos  ré- 
tegsort nagyon  finom  fehér  riolittufa  fedi  4 — 5 cm-es  perlitekkel. 

Erre  a rétegsorra  5 — 20  cm  átmérőjű  andezit  görgeteg  és  ho- 
mok települ.  Sokszor  lencsésen  kiékelődik.  Az  anyaga  különféle 
andezit,  ritkán  kvarc.  Fölfelé  kisebbedik  a szemnagyság  és  lösszel 
keveredik.  Erre  több  mint  20  m vastag  lösz  telepszik. 

Az  Omlásban  felfelé  haladva  kb.  50  m-re  az  előbbi  feltárás- 


92 


Körössy  László 


tói  2 m-es  függőleges  alámosott  falon  zuhog  le  az  időszakos  víz- 
folyás. Az  itteni  feltárás  rétegei:  legalul  kagylós  elválású  agyag- 
márga,  felette  5 cm  szürke  finom  agj^ag  Typho  ef.  ungeri  S t u r. 
levéllenyomataival.  Rajta  20  cm  limonitos  horzsaköves  tufacsík, 
ezen  40  cm  vastag  világosszürke  agyag,  finom  tufás  hozzákeverő- 
déssel  Typha  levéllenyomatokkal.  Felette  sárgás,  nagyon  sok 
kövületet  tartalmazó  márga.  Főleg  kagyló  van  sok  benne.  Ezen 
félméteres  zöldes-szürke,  finom  homokos  rétegsor  van  sok  őslénnyel, 
főleg  csigákkal.  Rajta  zöldesszürke  sok  kagylót  és  mészkonkréeiót 
tartalmazó  agyag  foszlány,  ezen  pedig  az  árok  holocén  törmeléke 
nyugszik. 

Innen  előkerült  őslények  a következők: 

Eschara  sp.  Cellepora  sp.  Microporella  terebrata  S i n z.,  Vin- 
cularia  sp.  Cordium  obsoletuni  Eic  h w.  Cardium  sublatisulcatum, 
Cardium  protractum  Eichw.,  Solen  subfragilis  Eichw.,  Ervilia 
podolica  Eichw.  Syndesmi,a  reflexa  Ei  chw.  Macira  sp.  Modiola 
marginata  Eichw.,  Gibbula  papilla  Eichw.  Hydrobia  protracta 
Eichw.,  Hydrobia  andrusowi  H i 1 b.,  Cerithium  rubigitiosuni 
Eichw.,  Potamides  mitralis  E i c h av.,  Callianassa  sp. 

Ebben  a feltárásban  talált  őslények  közül  a Cardium  sublati- 
sulcatum, C.  protractum,  Ervilia  podolica,  Syndesmia  reflexa,  Ceri- 
thum  rubiginosum  és  Potamides  mitralis  alsó  szarmatára  vallanak. 
Nagyon  sok  itt  a bryozoa  is:  gömbalakú  Cellepora  telep,  elágazó 
Microporella  terebrata  és  a Vincularia  spiripora  EicÜAV.-hoz  leg- 
inkább hasonló  bekérgezéseket  alkotó  bryozoatelepek.  A kagylókkal 
telt  márgás  rétegben  a Callianassa  ráknem  két  ollóját  találtam. 
E rákok  eephalothoraxa  puha,  nem  szokott  kövülten  megmaradni, 
leginkább  csak  az  ollói  ismeretesek  így.  A két  olló  nem  szokott 
egyenlően  fejlett  lenni,  miként  az  itt  találtnál  is  különböző.  Isza- 
pos- homokos  tengerfenéken  éltek  sokszor  tömegesen.  Magyarorszá- 
gon eddig  eocén  brakkAŰzi  rétegekből  és  felsőmediterrán  kőzetekl>ől 
kerültek  elő  Callianassa  fajok  (60),  a szarmatában  nálunk  ez  az 
első  előfordulása. 

Az  Omlás  bejáratának  a déli  oldalán  lösz  alatt  50  cm  Amstag 
zöldesszürke  fínomszemű  agyag  bukkan  elő,  moly  valószínűleg  az 
előbbi  rétegekkel  azonos.  Nagyon  rósz  a feltárás.  Az  itteni  őslények 
a következők: 

Miliolina  (Triloculina)  inflata  D’  Orb.,  Miliolina  (Trilocu- 
lina)  consobriana  D’Orb.,  Miliolina  (Quinqueloculina)  badenensis 
D’  Orb.,  Miliolina  (Quinqueloculina)  buchiann  D’  Orb.,  Miliolina 
(Quinqueoculina)  haueriana  D’Orb.,  Miliolina  (Quinqueloculina) 
longirostra  D’  Orb.,  Miliolina  (Quinqueloculina)  ef.  trhangularis 
D’  Orb.,  Miliolina  (Quinqueoculina)  boueina  D’  Orb.,  Rotalina  bec- 
carii  L.  Polystomella  striatopunctata  F.  M.,  Polystomella  aculeata 
D’  Orb.,  Polystomella  regina  D’  Orb.,  Microporella  cf.  terebrata 
S i n z.,  Gibbula  papilla  E i c h a\’.,  Hydrobia  stagnalis  Bast.,  Hyd- 
robia hörnesi  F r i e d b.,  Hydrobia  punctum  E i c h aa\,  Mohrenster- 
nia  pseudoangulata  H i 1 b.,  Mohrensternia  inflata  A n d r z.,  Mohren- 


Hernádzsadány  köriiyékénok  földtani  leírása 


93 


stertüo  pseudosarwatica  F r i e d b.,  PotamUles  mitralis  E i c h w., 
Potamhles  disjunctus  Sow.,  Tontathia  lajonknireana  Bast.,  Car- 
(lium  obsolctum  E i c h w.,  Ervilia  podotica  E i c li  w.,  Spndosmia 
reflexa  E i c h w.,  Ostracodo,  Pofámon  sp.,  Le  vétlen, íjoma  tok. 

Alatta  homokosabb  rétoííok  vannak  kevés  Potamidessel  s a 
felső  részén  sok  i)oróziis  mészkonkrécióval. 

Az  aííyafíos  rétejí  sok  M'diolinfija  sekély  vízre  és  a partok 
közelségére  utal.  Ez  összhangzj'isban  van  a levéllenyomatokkal  is, 
melyek  legjobban  valamely  Tijpfw-\evé\rc  hasonlítanak.  Egy  Pofá- 
mon szcvii  rák  eephalothoraxának  jobb  szélét  és  a négy  jobblábát 
lenyomatban  találtam. 

Az  Omláson  fölfelé  halatlva,  mielőtt  a Vereshegy  alá  vezető 
úthoz  érnénk,  ismét  találunk  egy  vízmosta  feltárást,  hol  riolittufa 
rétegek  kerülnek  napfényre.  Alul  borsószemnagyságú  porózus  hor- 
zsakö.szemekből  álló  tufa,  rajta  40  cm  finomszemü  perlites,  majd 


6.  ábra.  V'incnlarin.  (60  x) 

megint  horzsaköves  tufaréteg  következik,  mely  felett  ag.vagos,  g.v'é- 
ren  Potamhles  mitralis  rossz  megtartású  vázait  tartalmazó  tufa  van 

Az  Omlásban  feljebb  már  nincs  jó  feltárás,  mindössze  a veres- 
hegyi lít  mentén  bukkannak  elő  néhány  helyen  még  a tufarétegek 
kisebb  foltjai. 

Elég  jó  feltárásban  tanulmányozhatjuk  még  a szarmataréte- 
geket a Berzsenytető  felöl  jövő  Hidegpatak  völgyében,  ott,  ahol 
a patak  az  Urasági  erdőből  kiér  és  északnak  kanyarodik.  Ezt  a 
területet  Bitangharasztnak  nevezik.  Az  északra  való  kanyarodás 
helyén  meredeken  alámosott  partfalon  alul  riolittufát  látunk,  mely- 
nek némely  rétegében  sok  a biotit. 

A tufa  felett  kemény,  zöldes  színű  homokos  esillárnos  agyag 
van,  igen  sok  benne  a barnaszínű  levéllenyomat.  A következő  fajo- 
kat sikerült  meghatározni:. 

Fagus  haidingeri  Kov.,  Carpinus  grandis  U n g.,  Acer  trilo- 
bafus  A.  Br.  töredéke,  Alnus  kefersteini  U n g.  Celtis  sp.,  Caprinus 
sp.,  Betula  sp.,  Fnfélék. 


94 


Kőrössy  László 


Erre  fínomszemü  agyag  települ  jó  kövületlenyomatokkal: 

Microporella  sp.,  Cardium  obsoletum  Eichw.,  Cardium  sub- 
latisulcatum  D’  0 r b.,  Elvilia  podolica  E i c h \v.,  Macira  podolica 
E i c h w.,  Syndosmia  reflexa  Eichw.,  Modiola  marginota  G a t., 
Modlola  volhynica  Eichw.,  Osterea?  Polamides  mitralis  Eichw., 
Gibbula  picta  E i c h w.,  Hydrobia  hörpesi  F r i e d b.,  Mohrenster- 
nia  inflata  Andrz.,  TorpMina  lajonkaireana  B a st .,  Pofámon 
hungaricum  n.  sp. 

Ez  a réteg  mintegy  40  cm  vastag,  aztán  elfedi  a lejtötörme- 
lék.  Az  itt  található  bryozoa  csak  lenyomat,  de  apró  részletei  is 
jól  láthatók.  A legérdekesebb  itteni  őslény  a Pofámon  anfiquum- 
hoz  hasonló  új  decapoda  faj  a Pofámon  hungaricum  lenyomata, 
melynek  egy  példányát  itt,  egy  másikat  a patak  mentén  kissé  fel- 
jebb találtam  (8.  ábra). 

A Hidegpatak  déli  oldalán  bent  az  TTrasági  erdőben  megint 
van  egy  kis  feltárás,  az  előbbihez  teljesen  hasonló. 

Innen  délre  a Zsadányi  legelőnek  Kánás  nevű  részén  kis  kő- 
fejtő tárja  fel  a következő  rétegeket: 

Legalul  durva  horzsaköves  fufa,  mintegy  3 m-es  pad  látható 
belőle.  Fölfelé  homokosabb  és  előbbi  fehéres-rózsaszínes  színe  ké- 
kesszürkévé válik.  Felette  félméteres  kékesszürke  fufapad,  melyben 
perlitszemcsék  uralkodnak,  ez  adja  a színét.  A perlitek  4 — 6 mm 
nagyok,  lekerekített  felületüek,  a hullámverés  sodorta  őket  ide- 
oda.  Kevés  rosszmegtartású  kövület  is  van  benne,  főleg  Pofamides 
mifralis.  Ezen  a legalsó  tufához  hasonló  4 — 5 m vastag  réteg  van, 
limonitos  csíkokkal.  Aztán  1 m vastag  fínomszemü  világosszürke 
fufa  következik,  amelyet  kemény  szürkés-rózsaszínes  tufa  fed,  limo- 
nitos foltokkal,  rajta  pedig  világos  sárgás-zöldes  agyagos  tufa  van, 
melynek  mállott  horzsaköveit  rozsdabarna  foltok  veszik  körül,  vas- 
tagsága fél  méter. 

Az  egész  eddigi  rétegsort  10  cm-t  is  elérő  átmérőjű  repedések 
járják  át.  A nagyobbak  üresen  tátonganak  a kőfejtéssel  megzavart 
rétegek  jelenkori  elmozdulásai  miatt;  a kisebbek  barnás-fekete  zsí- 
ros tapintatú,  nyelvhez  tapadó  anyaggal  teltek  meg.  Felülete  kissé 
fényes,  Bunsenlángban  hevítve  élei  megfehérednek,  tehát  humu- 
szos anyagoktól  megfestett  kővelő-f éleség. 

Az  előbbi  tufákra  agyagos  márgás  réfegek  rakódtak.  Alul 
20  cm  limonitos  homokos  réteg,  meszes  konkréciókkal.  líajta  50 
cm  zöldesfehér  finom  tufás  agyag  van,  sok  kagylólenyomattal.  Erre 
4 m vastag,  az  előbbinél  kissé  sötétebb  színű,  agyagos  márga  rakó- 
dott, felsőbb  részein  porózus  mészkonkréciókkal,  limonitos  csíkok- 
kal. Felettük  lösz  van. 

Az  agyagos  márgában  talált  őslények  a következők: 

Miliolina  (Quinqueloculina)  sp.  Miliolina  (TrilocuUna)  con- 
sbriana  D’  0 r b.,  Nonionia  depressula  Wlalk.-Jak.  Polysfomella 
sfriafopuncfaia.  F.-M.,  Polysfomella  regina  B’  O r b.,  Polysfomella 
aculeafa  D’  O r b.,  Microporella  ferebrafa  S i n z.,  Vincularia  sp.  Car- 
dium  obsoléfum  Eichw.,  Cardium  sublafisulcafum  D’  O r b.,  Syn~ 


Heriiádzsadány  környékének  földtani  leírása 


95 


dosmia  reflexo  E i c h w.,  Ervilia  podolica  E i c h w..  Macira  podolica 
E i c h w.,  Modiola  marghiata  E i c h w.,  Modiola  volhynic,a  E i c h w., 
Gihbula  affinis  E i c h \v.,  Potamides  aiitraUs  E i c h w.,  Mohrenster- 
nio  fianHotica  F r i e d b.,  Mohrensternia  inflata  A n d r z.,  Hydrobia 
punctum  E i c h \v.,  Hydrobia  stagnalis  B a s t.,  Hydrobia  frauenfeldi 
H ö r n.,  Tornatina  lajonkaireana  B a s t.,  Phrygnnidium. 

Az  egész  rétegsoron  egy  KDK  csap<usú,  Tfy’-al  ÉÉNy-ra  dűlő 
vetődés  halad  át,  melynek  mentén,  a kánási  kőbányában,  az  ÉÉNy-i 
rész  1.5  m-el  lejebb  süllyedt.  (7.  ábra.) 

Az  itt  előforduló  őslények  közül  a foraminiferák  nem  oly 
gyakoriak,  mint  az  előbbi  lelőhelyeken.  A bryozoák  ellenben  na- 
gyon gyakoriak.  A kagyló,  csigafauna  és  a Microporella  terebratu 
előfordulása  az  alsószarmata  korra  vallanak,  a lerakódott  anyag 
finomságáról  következtetve,  ezek  a rétegek  partközeli  zárt  öböl 
ben  rakódhattak  le,  melynek  vize  nagyon  nyugodt  lehetett. 


7.  ábra.  Kánási  kőbánya. 


A kánási  kőbánya  érdekessége  a gyakran  található  Phrygani- 
dium  szitakötőféle  állat  lár\1áinak  csőforma  tokja  apró  homok- 
szemekből, főként  foraminiferák  polysto’mellák  diázacskáiból  fel- 
építve. Különben  foraminiferában  szegény  a kőzet,  csak  ott  var 
benne  sok,  ahol  ez  a szitakötőféle  felhalmozta  őket. 

A kőbányától  északra  mély  szakadékos  vízmosás  tufás  homok- 
rétegeket  tár  fel,  kövületet  nem  találtam  benne. 

Az  innen  délfelé  eső  kis  lesülyedt  medencét,  lösz  s lejtőtör- 
melék tölti  ki.  A szarmata  rétegek  ismét  csak  Eszkáros  falunál  ke- 
rülnek a felszínre.  A falun  átfolyó  Toroki  patak  déli  partja  hirte- 
len, meredeken  kiemelkedik  és  a Domáska  hegy  felöl  jövő  vízmosá- 
sok mélyen  belévágódtak.  A vízmosások  legnagyobb  részt  csak  lejtő- 
törmeléket  tártak  fel,  de  lejebb  a falu  közelében  a patakba  való 
torkolásuknál  már  a tufák  és  szarmatakövületeket  tartalmazó  rété- 


96 


Kőrössy  László 


gek  is  felszínre  jutnak,  A tufát  több  kisebb  kőfejtőben  építkezési 
célokra  fejtik. 

Az  itteni  feltárások  legmélyebben  fekvő  rétegei  horzsaköves 
perlites  riolittufák  változó,  de  általában  fínomszemií  padjai,  Kb. 
10  m van  feltárva  belőlük.  Fölötte  agyagos  rétegek  vannak  niész- 
konkréeióval,  kÖAÚiletek  nélkül. 

Nyugatra  a zsidótemetőnél  a Domaska  hegy  felől  a faluba 
vezető  út  jobb  oldalán  a tufát  fedő  fínomszemií  márgás  rétegsor 
kisebb  feltárásai  találhatók,  sok  kövületet  tartalmaznak: 

Miliolina  (TrilocuUna)  consobrina  D’  0 r b .,  Rotalla  beccarii 
L,,  Nonionia  depressula  W.  — J.,  Polystomella  crispa  L.  Microporella 
sp.  Cardium  obsoleíum  Eichw.,  Syndesmia  reflexa  Eichw., 
Macira  podolica  Eichw.,  Modiola  sarmatica  Gat.,  Callistóma 
subturriculoides  S i n z.,  Mohrensternia  perinflata  F r i e d b.,  Moh- 
rensternio.  sarmatica  Friedb,,  Hydrobia  stagnalis  B a s t..  Gibbula 
papilla  E i c h w.,  Ostracoda. 

Faunája  alapján  ez  is  alsószarmata  rétegsor.  Gyakoriak  itt 
a jól  fejlett  Modiola  sarmatica  Gat.  kagylók,  melyek  Friedberg 
szerint  a M.  marginatától  főleg  nagyságuk  révén  különböznek: 
szélességük  20 — 22  mm.  A Callistóma  (Eutrochus)  podolicum  arány- 
lag nagy  példányát  csak  ezen  a lelőhelyen  találtam  meg.  A Callis- 
toma  subturriculoides  alsószarmatára  jellemző  fajt  szintén  egye- 
dül itt  találtam. 

A Toroki  patak  mentén  lefelé  haladva  azt  látjuk,  hogy  a 
jobboldalon  elterülő  vidéket  vastag  lösz  fedi,  mely  néhol  függő- 
leges fallal  végződik  a patakmeder  felé.  A balpart  magasabb  és 
általában  meredekebb.  A Toroki  patak  e meredek  déli  partját 
Harsasnak  nevezik.  A Harsason  már  a szarmata  rétegei  is  a fel- 
színre bukkannak.  Egy  nagyobb  feltárás  a 255  m magassági  pont- 
tól északra  van,  ahol  a patak  alámosása  következtében  vagy  8 
m vastag  riolittufa-ía\  látszik.A  tufa  felett,  vékony  lejtőtörmelék 
alatt  sok  őslényt  tartalmazó  finom  homok  fordul  elő.  Ez  a kőzet 
a mislyei  part  kövületes  rétegeihez  nagyon  hasonló.  Jól  feltárták 
ezeket  a rétegeket  a csehek  1938.  őszén  ásott  lövészárkaikkal.  Az 
innen  gyűjtött  őslények  a következők: 

Miliolina  (TrilocuUna)  inflata  D’  Orb.,  Miliolina  (Qninquelo- 
culina  longirosfra  D’  Orb.,  Miliolina  (QuinqacLocuUna)  haucriana 
D’  Orb,,  Truncatidina  lobatula  W.  J.,  Rotalia  beccarii  L.,  Polysto- 
mella striatopunctata.  F. — M.,  Polystomella  crispa  L.,  Szii'acstük, 
Serpula  sp.  Hornera(f)  Cellepora  globnlaris  Eichw.,  Cellcpora  sp. 
Vincularia  sp,,  Eshara,  Modiola  marginaia  Eichw.,  Modiola  vol- 
hynica  Eichw.,  Ervilia  podolica  Eichw.,  Solen  subfragiUs 
E i c h w.,  Cardium-  obsoletum  E i c h w.,  Cardium  obsoletum 
var.  vindobonesis  Partsch,  Cardium  protracfnm  Eic  h w..  Maci- 
ra podolica  Eichw,,  Ostrea.  sp.  Gibbula  picta  Eichw.,  Gibbida 
af  finis  Eichw.,  Theodoxus  (Vittoclithon ) pictus  pictus 

Fér.,  Hydrobia  andrusovi  H i 1 b.,  Hydrobia  stagnalis  B a s t., 
Hydrobia  frauenfeldi  H i 1 b.,  Hydrobia  hörnesi  Friedb.,  Hydro- 


Hernádzsadány  környékének  földtani  leírása 


97 


bia  punctum  E i c h w.,  Mohrensternia  inflata  A n d r z.,  Mohren- 
sternia  perinflnta  F r i e d b.,  Mohrensternia  pseudoinflata  F r i e d 
Mohrensternia  snnnaticn  F r i e d b.,  Mohrensterina  angulata 
E i c h w.,  Mohrensternia  pseudoangulata  H i 1 b.,  Mohrensternia 
pseudosamatica  F r i e d b.,  Cerithium  pauli  H ö r n..  Cerithiuni  rnbi- 
ginosuni  E i c h w.,  Potaniides  nodosoplicatus  Horn.  Potamides 
mit  ralis  E i c h w,,  Potaniides  biseriatus  F r i e d b.,  Occnebra  subla- 
vaf,a  B a s t.,  Tornatina  lajonkaireana  B a s t.,  Ostracoda. 

Efíysejtűekben  ez  a homokos  rétcfísor  nagyon  gazdag.  Külö- 
nösen a polystomellák  évS  miliolinák  fordulnak  elő  benne  nagy  szám- 
mal. A i)olystomellák  között  van  egy  faj,  mely  a P.  striatopunctata- 
hoz  hasonló,  de  finom  karima  veszi  körül.  Valószínűleg  új  varietás, 
de  eddig  csak  néhány  rosszmegtartásii  példány  került  elő  belőle.  A 
Trnncatulina  lobatulát  csak  itt  a Hársason  találtam.  A jó  megtartiVsú, 
de  nagyon  hamar  tönkremenő  bryozoa  vázaeskák  igen  gyakoriak. 
Az  itt  előforduló  8 kagylófaj  közül  3 az  alsó  szarmatára  jellemző,  a 
többi  a középsőben  is  előfordul.  Sokkal  gazdagabb  iigy  gyakoriság, 
mint  fajok  számában  a csigafauna:  22  faj  fordul  elő.  Legtöbb  a pota- 
mides, ami  a hydrobiák,  mohrensterniák  és  miliolinákkal  együtt  a 
tengervíz  erős  kiédesülésére  vall.  A csigák  közül  7 faj  az  alsó- 
szarmatára  jollemző.  A Hársason  gyakori  Potamides  biseriatust 
Friedberg  a hlibowi  szarmatarétegekből  írta  le,  hol  szintén  kö- 
zönséges (58).  (Friedberg  szerint  a bécsi  medencében  s való- 
színűleg nálunk  is  több  helyen  előforduló  fajt  a P.  disjunctussal 
tévesztették  össze,  azért  nem  említették  ezideig  sehonnan.)  A Pota- 
mides nodosoplicatus  alsószarmatára  jellemző  faj  is  előfordul  itt. 
de  az  egyes  kanyarulatai  között  kissé  nagyobb  befűződés  van,  mint 
Hörnes  és  Friedberg  ábráin.  A Cerithiuni  Pauli  Magyar- 
ország  és  Ausztria  szarmatájában  gyakori  faj;  a Hársason  is  előfor- 
dul, de  a szájnyílása  kissé  laposabb,  mint  a tipusos  fajé,  hasonló 
a lignitáruméhoz.  Végül  a Theodoxus  (Vittoclithon)  pictus  pictus 
is  nagyon  gyakori,  szépen  megmaradt  rajta  a csigaház  színes 
díszítése. 

Ezeket  a szarmata  rétegeket  innen  dél  felé  vastagon  elfedi 
a lösz,  ismét  csak  a Nádas  patak  déli  meredek  partján  kerülnek 
felszínre.  Kisebb  foltokban  a riolittufa  a Domá.ska  hegy  lábánál 
bevágódó  Domáska  patak  alámosásaiban  bukkanik  elő.  A Nádas- 
patak balpartján  egy  elhagyott  és  sűrű  bokrokkal  benőtt  kőfejtő 
rossz  feltárásában  a Hársas  és  mislyei  part  kövületes  rétegeihez  ha- 
sonló homokkőben  szintén  sok  az  őslény. 

Cardium  obsoletum  E i e h w.,  Ervilia  podolica  E i c h w.,  Modi- 
ola  margiiuata  E i c h w.,  Gibbula  picta  E i c h w.,  Theodoxus  (Vittoc- 
lithon) pictus  pictus  Fér.,  Mohrensternia  angulata  E i c h w.,  Moh- 
rensternia perinflata  F r i e d b.,  Mohrensternia  pseudosarmatica 
Friedb.,  Hydrobia  hörnesi  Fr  i e db.,  Hydrobia  stagnaUs  B a s t., 
Ocenebra  sublavata  B a s t.,  Potamides  mitralis  Eiehw.,  Tornatina 
lajonkaireana  B a s t. 


98 


Körössy  László 


Ebből  a faunából  látható,  hogy  ezek  a rétegek  is  alsószar- 
mata korúak. 

Kisebb  feltárásokban  hasonló  szarmatarétegeket  találunk 
még  Álsómislyétől  keletre  a Szkalka  nevű  sziklával  szemben  levő 
lejtőbe  vágódott  vízmosásokban.  A Kőszálhegy  lábát  borító  vastag 
lejtőtörmelék  és  nyirok  alatt  tufás  homok  és  kevés  őslényt  tartal- 
mazó agyagos  rétegek  vannak  a vízmosások  alján. 

A Sztóalkával  szemben  lévő  vízmosás  feltárásában  -homok, 
homokos  tufa,  agyag  s fehér  horzsaköves  tufarétegek  váltakoznak. 
Itteni  őslények  a következők: 

Potamides  mitralis  E i c h w.,  Cardiuni  ohsoleium  E i c h w., 
Ervilia  podolica  E i c h w.,  Solen  subfragilis  E i c h w.  Az  agyagban 
Typha-szerü  levéllenyomat  van. 

Innen  délebbre,  a Kőszálhegyről  az  Ósvába  folyó  patak  bevá- 
gódása  néhol  limonitos  mállott  likacsos  andezitet  tár  fel.  Felette 
szintén  limonitos,  homokos,  agyagos  tufa  van. 

Cardium  ohsoletum  E i c h w.,  Ervilia  podolica  E i c h w..  Maci- 
ra sp.  Tornatina  lajonkaireana  Bast.  rosszmegtartású  maradvá- 
nyai és  néhol  levéllenyomatok  kerültek  elő. 


A leírt  szarmatarétegek  általában  homokos  és  agyagosmiár- 
gás  fáciesben  találhatók.  Homokos  kifejlődésüek  a mislyei  part, 
Harsas  és  Nádaspatak  melletti  előfordulások.  Ezek  alacsonyabb 
tengerszintfeletti  magasságban  és  az  Eperjes-Tokaji  hegyektől  tá- 
volabb fordulnak  elő  nint  az  agyagos  kifejlődésű  rétegek.  Fau- 
nájában több  a csiga,  mint  a kagyló.  A bryozoák  között  Cellepora 
globularis,  Hornéra,  Eschara,  Vincularia  fajokat  találtam,  ezeket  a 
tortonból  említik  főleg  a románok.  (55)  A Cerithium  pauli  nem 
sokban  különbözik  mediterrán  elődjétől.  A.z  Ocenebra  sublanata, 
Andrusov  szerint  marin  mediterrán  csiga  nyugatról  vándorolt 
be  az  alsószarmatában  s Galíciáig,  Volhiniáig  jutott.  Rövid  élet- 
tartama volt.  Mindezek  valószínűvé  teszik,  hogy  ez  a homokos  ki- 
fejlődés az  alsószarmatának  mélyebb  szintje,  mint  az  agyagos.  Az 
agyagos  kifejlődésű  szarmata  rétegekben  több  a kagyló,  mint  a 
csiga.  Bryozoák  közül  a Microporella  terebrata  Andrusov  sze- 
rint az  alsószarmatára  jellemző  faj  a leggyakoribb.  Előfordulnak 
Escharák,  Vinculáriák,  amelyek  a szarmatának  magasabb  szintjé- 
ben gyakoribbak.  Az  előbb  említett  csigák  hiányzanak.  Ezekből 
ítélve  az  agyagos  szintet  az  alsószarmata  felsőbb  részének  tartom, 
mint  a homokos  kifejlődésüt.  A tengerszint  feletti  magassága  is 
nagyobb. 

A Zsadány  környéki  szarmata  előfordulás  földrajzi  helyzeté- 
nél fogva  közel  van  a nagy  keleti  szarmata  medencéhez.  A fau- 
nájában is  van  hasonlóság.  A Hardicska  serpulás  kőzete  a nagyon 
gyakori  bryozoák  a magyar-  és  a bécsi  medence  jellegzetes  szarmata 


Hernádzsadány  környékének  földtani  leírása 


99 


rétefíeitöl  elütő  bélyegek.  A galíciai  .szarmatában  előforduló  és  itt 
is  megtalálható  molluszkák'  (Potamkles  mitralis  var.  ascalnratn, 
PctamUles  biseriatus,  ^lohrensterniák  és  Hydrobiák)  valószínűvé 
teszik,  hogy  összekötő  kapocs  a két  szíirmatakori  medence  között, 
ami  földrajzi  helyzete  révén  is  lehetséges. 

A nagy  keleti  szarmata  terület  és  a magyar  medence  alsó- 
szarmatánál fiatalabb  rétegei  közötti  összefüggés  sokat  vitatott 
kérdésében  orsz/águnk  északkeleti  szarmatájának  részletes  megis- 
merése valószínűleg  érdekes  eredményekkel  járna. 


« 


Alsószaruu'itánál  fiatalabb  állóvizi  lerokócUisok  ninesenek  ezen 
a területen.  Wolf  írja  ugyan  (11),  hogy  a Zsadány  környéki  agya- 
gokat congeriás  rétegeknek  tartja,  kövületet  azonban  nem  közölt 
belőlük.  Én  magam  az  ag^'agokban  is  szarmata  kövületeket  talál- 
tam. A szarmata  rétegekre,  mint  pl.  az  Omlásban,  mislyei  parton, 
Kánás  vízmosásában  megfigyelhető,  dul*\^a  andezitgörgeteg  telep- 
szik. A szarmatarétegek  felső  része  lepusztult  felszín:  mélyedéseit 
kitöltve  az  andezit  görgeteg  diszkordánsan  fedi.  Ez  a görgeteg  sok 
helyen  a szíintóföldeken  is  megtalálható,  így  a zsadányi  temetőben 
és  tőle  keletre,  aztán  a Zsadány-eszkárosi  országút  melletti  kereszt 
környékén,  a Hársas  délirészén  stb.  Anyag  és  szemnagyság  tekin- 
tetében hasonló  az  Eperjes-Tokaji  hegyek  közül  a jelenkorban  le- 
folyó patakok  hordalékához.  A szarmata  tengeröböl  kiszáradása 
utáni  időknek  a hegységből  lezúduló  vizei  rakták  le,  még  a lösz 
keletkezése  előtt. 

Ettől  a durv'a  andezitgörgetegtől  könnyen  megkülönböztet- 
hető a terraszkavics.  Anyaga  főleg  a kvarc  különféle  változata, 
kristályospala,  faopál  és  ritkán  andezit.  A felső  — mint  említet- 
tem — 300m-nél  kissé  magasabban  levő  kavics  megmaradását  a 
Domáska  oldalán  opálos  cementáló  anyagának  köszönheti.  Helyze- 
ténél fogva  régi  pliocén  terrasz  kavicsa,  ami  elég  ritka,  mivel  a 
plioeén  terraszok  leginkább  sziklaterraszok.  A terraszkavics  anyaga 
legnagyobbrészt  a Gömörszepesi  Érchegységből  származik. 

A hegyek  alját  nagy  területen  fedi  a nyirok.  Vízmosások 
sok  helyen  mélyen  feltárják.  A hegyoldalakról  lehúzódó  andezit- 
törmelék keveredik  gyakran  hozzá.  Semmiféle  őslényt  nem  talál- 
tam benne. 

A lösz  nagy  területeket  borít  20 — 40  m-es  vastagságban.  A 
Nádasdi  legelő  itatókútjától  keletre  vezető  vízmosásban  mintegy  1.5 
m széles,  félméter  magas  égetett  vörös  és  szenes  rétegből  többféle 
cserépedény  töredék  került  elő.  Az  Alsómislyétől  keletre  levő 
Szkalka  nevű  sziklába  mélyesztett  kőbánya  kutatóárka  egy  kis  kő- 
fülkét  tárt  fel,  melyben  szintén  sok  díszített  és  díszítetlen  bükkien 
kultúrából  származó  „szalagdíszes”  cserép  töredéket  találtam.  Az 
Omlás  löszéből  a mai  felszín  alatt  kb.  3 m-re  egy  ember  lábának 


100 


Körössy  László 


egészen  porózus  sárga  csontjai  kerültek  elő.  A csontok  helyzete 
szerint  a lábfej  lefelé  nézett. 

Vulkáni  kőzetek. 

Alsómislyétől  keletre  kb.  1 km-re  meredek  szikla  emelkedik 
az  Ósva  partján,  a Szkalka.  Világosszürke  hiperszténaugitandezit 
kőzetét  útkövezési  célokra  bányásszák.  (67). 

Az  andezit  fölé  tufa  telepszik,  melyben  1 m átmérőt  is  elérő 
fekete  andezitbombák  ágyazódtak  be,  ezek  felületét  pedig  fehér 
porózus  kéreg  veszi  körül.  Üde  részein  szabadszemmel  1 — 6 mm-es 
fehér  földpát  és  sok  fekete  1 — 2 mm-es  piroxén  látható.  Mikroszkóp 
alatt  a szövete  porfiros.  Az  alapanyag  kevés,  kb.  45%,  pilotaxitos, 
kissé  üveges.  A beágyazások  közül  aránylag  a földpát  is  kevés, 
mintegy  23%.  Karlsbadi  konjugált  ikerállásban  1 — 1’=25",  2 — 2’= 
40“  azaz  Abgo  Au7o.  A kisebb  kristályokon  periklin  ikeráílásbaii 
mért  kioltás  46®,  Abs,  Angg.  Tehát  plagioklász:  labrador.  Sok  a 
hipersztén,  kb.  9%.  Karcsú  prizmái  a c tengellyel  párhuzamosan 
gyakran  diopsziddal  nőttek  össze.  Aránylag  a diopszid  is  sok  benne: 
14%.  (100)  szerint  ikreket  alkot,  c : 7 = 35“.  Kesorbeált  amfibol 
fördul  még  benne  elő,  kb.  8 %.  (100)  szerinti  iker  figyelhető  meg 
rajta.  Nagyobbrészt  piroxénné  alakult  át.  Az  alapanyagban  elszór- 
tan nagyon  sok  a magnetit  pontszerű  apró  szemecskékben.  A hi- 
perszténben,  mint  zárvány  gyakori,  ezek  nagyobb  kristályok. 

A Szkalkától  délre  vagy  fél  kilométerre  az  Ósva  terraszkavicsa 
alól  ismét  előbukkan  az  andezit.  Kis  felhagyott  kőfejtő  tárja  fel. 
A kőzet  felül  vékonyan  lemezes,  alul  pados,  kékesszürke.  Hasadékai- 
ban  sok  a limonit  és  néhol  a hialit  is.  A kőzet  tömött,  az  alap- 
anyagában 1 — 4 mm-es  földpát  és  fekete  piroxén  oszlopocskák  látha- 
tók. Mikroszkóp  alatt  a szövete  mikro-holokristályos,  porfiros,  he- 
lyenként átmegy  a pilotaxitos  szövetbe,  kevés  üveget  is  tartalmaz. 
A földpát  mikrolitjain  kívül  kevés  hematit  s valamivel  több  magne- 
tit van  benne.  A magnetit  egész  apró  pontszerű  és  nagyobb  kristá- 
lyokban van  jelen.  Ásványos  összetétele  térfogatszázalékbau  kife- 
jezve: 


Földpát 

....  49 

% 

hipersztén 

....  6 

% 

diopszid 

2 

% 

magnetit 

....  1 

% 

alapanyag 

...  42 

% 

A földpát  üde,  fehér,  kristályai  automorfok.  Sokszor  hullámos 
kioltású:  a kőzet  nyoniiist  szenvedett.  Nagy  kristályainak  össze- 
tétele Abgo  An^g,  a kisebb  kristályoké:  Ab^g  An.„.  Néhol  sok  az 
üvegzárvány.  A hipersztén  karcsú,  prizmás  kristályalakú,  néha  X 
alakú  ikrei  vannak  (101)  szerint.  Gyengén  pleochroos:  0 halványsárga, 
c világoszöld.  Kevesebb  a diopszid,  automorf  kristályokban.  Kioltása: 


Hernádzsadáiiy  környékének  földtani  leírása 


lOt 


c : y =:  ö4“.  Anifibol  kevés  és  erősen  rezorbeált.  A rezorbeió  terméke 
limonit  és  kvarc.  Véííül  a magnetlt  mint  az  alapanyafí  elegyrésze 
és  mint  zárvány  gyakori. 

Az  Eperjes-Tokaji  liegység  legnyugatibb  vonulatából  a Ve- 
reshegy és  az  ettől  délre  kis  nyereggel  elválasztott  eszkárosi  Vár- 
hegy kőzetét  feltárja  a Várhegy  déli  oldalán  a Toroki  patak  völgyé- 
ben az  u.  n.  Cserepes  kőfejtő.  Anyagát  zúzott  állapotban  iitköve- 
zésre  használják.  A kőzet  tömött,  aprószemü,  kékesszürke,  szabad- 
szemmel 1 — 2 mm-es  földpát-krisü'ilyok  és  maximálisan  5 mm  hosz- 
szú  piroxének  láthatók  az  alapanyagba  ágyazva.  Néhol  egy  métert 
is  meghaladó  repedések  járják  át,  ezeket  legnagyobbrészt  a kőzet 
szögletes  törmeléke  tölti  meg.  A kőzettörmelék  üregeit  zöld  chlór- 
opúl  tölti  ki.  Ez  a viztartalimi  vasoxidszilikát  a kőzet  kisebb 
repedéseit  egészen  kitölti;  ilyenkor  a repedés  két  oldalát  feketés- 
barna  vasoxid  vonja  be,  közben  van  a ehlóropál.  A kőzet  mikrosz- 
kóppal megvizsgálva  mikro-holokristályo.s,  helyenkint  üveges  alap- 
anyagú porfiros.  Iránytalan  szemcsés  szövetű.  Az  nlapatifjag  túl- 
nyomórészt földpát,  ritkábban  hipersztén  mikrolitokból  áll,  néhol 
kissé  zöldes  üveg  is  előfordul.  A porfiros  elegyrészek  közül  legtöbb 
a földpát,  ritkább  a hipersztén  és  diopszid.  Az  alapanyagban  nagyon 
apró,  a piroxének  közelében  nagyobb  magnetit  kristályok  vannak. 

Ásványos  összetétele  térfogatszázalékban  kifejezve: 


alapanyag 

. . . . 44  % 

földpát 

. . . . 4.Ő  % 

hipersztén 

....  7 % 

diopszid 

. . . . 3% 

magnetit 

. . . . 1 % 

A földpátok  üdék,  fehérek.  Két  generációban  mint  porfiros 
elegyrészek  s mint  az  alapanyag  mikrolitjai  váltak  ki.  Nagyon 
gyakori  az  albit  ikertöiTény  szerinti  összenövés;  ritkábban  a karls- 
badi  és  periklin  iker  is  előfordul.  Az  M lapon  megfigyelhető  a zó- 
nás  szerkezet.  A zónás  földpát  külső  része  Abj-  A1I43  vagyis  ande- 
í'íh  belsőbb  része  Aha-  A.nf^^:lnhrador,  a közepe  Abas  An„  : hjjtownit. 
Üveg  és  ritkábban  magnetit  zárványok  vannak  benne,  nagyságuk 
0.02 — 0.09  mm.  Néhol  kalcit  erek  járják  át.  Másodlagos  keletkezésű- 
nek látszó,  földpát  határozatlan  körvonalú  foltjai  találhatók  az  alap 
anyagban. 

A hipersztén  két  generációban  fordul  elő,  mint  1 — 5 ram-es 
porfiros  elegyrész  és  mint  az  alapanyag  mikrolitja.  A poríiros 
karcsú  lécecske,  vagy  nagyobb,  vaskosabb  kristály.  A vékonyabb 
lécek  penetrációs  ikerösszenövései  nem  ritkák,  c : c’=60”  vagyis  (011) 
szerinti  az  összenövés.  Gyengén  pleochroos:  c halványzöld,  a hal- 
ványbarna. Magnetit,  néhol  bastit  s nagy  ritkán  hematit  zárványt 
tartalmaz. 

Elvétve  található  diopszid  benne.  Aránylag  sok  a magnetit, 
az  alapanyagban  igen  apró  és  nagyobb  kristálykákban. 


102 


Körössy  László 


A Csei*epes  bánya  kőzete  tehtá  hipersztén  és  diopszid  tartalmú 
piroxénandezit.  A Vár-  és  Vereshegyen  gyakran  látható  für- 
tös-vésés Malit  kéreg  a felületén. 

Eszkáros  felett,  délkelet  felé  emelkedik  a Doniáska  486  m-es 
andezítkúpja.  A Domáska  andezitje  sötét,  kékesszürke,  érdes-lika- 
csos.  Szabadszemmel  szürkésfehér  2 — 4 mm  földpát  és  fekete  piro- 
xén  kristályokat  lehet  látni  benne.  Mikroszkóppal  vizsgálva  a kő- 
zet szövete  porfiros,  az  alapanyag  mikro-holokristályos,  miarolitos, 
legnagyobbrészt  plagioklász-mikrolitokból  áll.  Sok  a nagyon  apró 
magnetit  is  benne. 

A porfiros  elegyrészek  térfogatszázalékban  kifejezve: 


földpát 

44  % 

hipersztén 

....  8 % 

diopszid 

3 % 

magnetit 

. . . . ny. 

alapanyag 

. ...  45  % 

A földpátok  üdék,  nagyon  gyakori  az  albit-iker,  ritkább  a 
karlsbadi  (110).  A (010)  lapon  zónás  felépítése  látható.  P-re  _L  szim- 
metrikus zónában  mért  kioltás  33®  és  32®,  ez  megfelel  Ab^i  Ansj,, 
vagyis  labradornak. 

A Mpersztén  oszloposán  fejlett  kristályain  (010),  (100)  lapokat 
lehet  látni  keresztmetszetben.  Gyakoriak  a (011)  szerinti  ikrek.  A 
diopsziddal  való  összenövés  is  sokszor  megfigyelhető,  a c tengely- 
lyel  párhuzamosan:  a hipersztén  kétoldalán  vékony  diopszid-szegély 
van.  Gyengén  pleochroos:  a szalmasárga,  c világoszöld.  Magnetit 
és  ritkán  apró  földpát  zárvány  van  benne. 

A diopszidot  (100),  (010)  és  gyengébben  kifejlődött  (110)  lapok 
határolják.  (110)  szerint  ikrek  fordulnak  elő.  Kioltása  c:y  — 34°. 

A Domáskától  délre  emelkedik  a Szurokhegy.  Itt  kétféle  an- 
dezit fordul  elő.  Az  egyik  makroszkóposán  sötétszürke,  tömött,  apró- 
szemű  kőzet.  Mikroszkóp  alatt  kitűnik,  hogy  a szövete  porfiros,  az 
alapanyag  pilotaxites,  fluidális.  Ásványai  térfogatszázalékban  ki- 
fejezve: 


földpát 

hipersztén 

diopszid 

amfiból 

magnetit 

alapanyag 


42  % 

3 % 

4 % 
4 % 
1 % 
46% 


Földpátja  automorf,  gyakoriak  az  albit-ikrek,  ritkábbak  a 
karlsbadi  és  periklin  ikrei.  Maximális  kioltása  35®,  Abgs  An„2-nek 
felel  meg  vagyis  labrador.  Az  M lapon  rekurrens  zónás  szerkezet 
látszik,  a köpeny  Ab4o  Aiigo:  labrador,  a mag  Ab,,  Aiigj:  bytownit. 
Kalcitos  és  kaolinos  erek  járják  út.  Előfordul,  hogy  a már  kivált 
kristály  kettétört  s a két  rész  különvált  egymástól. 


Hernádzsadány  környékének  földtani  leírása 


103 


Hiperszfén  aránylafí  kevés  van  benne.  A diopsziddal  való  c 
teiiííely  szerinti  összenövés  itt  is  előfordul:  a hipersztén  két  oldalát 
vékony  diopszid  szejíély  veszi  körül. 

A diopszid  oszlopos  kristályai  keresztmetszetén  (100),  (010) 
és  kevésbbé  fejlett  (110)  lapok  láthatók.  Aránylag  elég  sok 
az  omfibol  resorbeált  krisUilyokban.  A még  ép  részeken  látható,  hogy 
barna  amfibol.  Pleochroos:  a világos  sárga,  c világos  barna.  Ki- 
oltása c:y=16”.  Az  alapanyagban  és  a színes  elegyrészekben  zár- 
ványként sok  az  apró  magnetit. 

A Szurokhegy  sötétszürke  kőzete  tehát  amfibol  tartalmú  pi- 
roxénandezit. 

Az  itt  található  másik  kőzet  vöröses  színű,  likacsos,  1—4  mm 
földpát  és  kevés  színes  elegyrész  látható  szabadszemmel.  Szövete 
porfiros,  az  alapanyag  pilotaxitos-vitrofiros,  sok  a hematit  benne, 
ez  festi  vörösre.  A kőzet  kicsit  mállott,  pisztacit  található  benne 
s üregeiben  vasoxidos  opál.  Térfogatszázalékos  ásványi  összetétele: 


földpát  ... 

. . 40 

% 

diopszid  . . 

. . 4 

% 

hipersztén  . . 

. . 2 

% 

.amfiból  . . . 

. . 3 

% 

alapanyag  . . 

49 

% 

miarolit  s egyéb 

. . 2 

% 

A földpáton  szételegyedés  nyomai  mutatkoznak.  A szétele- 
gyedő kristályok  közepe  opál.  Sok  benne  az  iránytalanul  elhelyez- 
kedő üvegzárvájiy.  A P-re  ± metszetben  való  szimmetrikus  kioltása 
35®,  vagyis  Abgg  A.ng,.  Periklin  iker  a szerinti  kioltás  44®.  Tehát 
mindkét  mérés  szerint  labrador  a plagioklász.  Az  M lapon  zónás, 
a köpeny  Ab^4  Anjg:  savanyúbb  labrador. 

A diopszid  jól  fejlett  idiomorf  kristályain  (100),  (010)  és  (110) 
lapok  látszanak.  Sok  benne  a zárvány,  éspedig  magnetit,  ritkábban 
hematit  és  idiomorf  zirkon.  A hipersztén  elég  kevés,  az  amfibol 
ellenben  gyakori:  barna  amfibol,  mely  pleochroos  c vörösbarna. 
Cl  szalmasárga. 

A Szurokhegy  vöröses  kőzete  tehát  mállásnak  indult,  amfi- 
bolt  is  tartalmazó  piroxénandezit. 


A terület  kelet’*  részén  az  andeziteken  kívül  több  helyen  for- 
dulnak elő  a riolittufák.  A már  eddig  említett  szarmata  kövületeket 
tartalmazó  tufáknál  magasabb  helyzetük  miatt  szárazföldön  ra- 
kódtak le.  A perli  t ritka,  annál  több  a horzsakő  bennük.  A horzsa- 
kőben gyárán  2 — 3 mm-es  víztiszta,  éles  kvarc  dihexaéderes  kris- 
tálykái  találhatók.  Egy  finomabb  szemű  tufában  0.5  mm  nag^ 
tiszta,  piros,  éles  grónd/kristályok  fordulnak  elő;  a rombdodeka- 
éderes  kristálykákat  deltoidikositetraéder  tomptíja. 


104 


Kőrössy  László 


Hegy  szerkezet. 

Az  Eperjes-Tokaji  hegység  vulkánikus  kő- 
zetei nagyjából  észak-déli  irányú,  mélyreható, 
sokszor  elágazó  repedések  mentén  ömlöttek 
a felszínre  (10,19).  A hegység  nyugati  lábá- 
nál fakadó  langyos  források  is  tektonikus 
eredetűek,  ezek  a szerencsi,  bekecsi,  aranyosi, 
gönci,  alsókékedi  és  a Templomka  források 
(18,  19). 

Az  előbbinél  fiatalabb,  nagyjából  K — Ny 
irányú  vetődések  mentén  történt  mozgások  is 
megfigyelhetők.  A mislyei  part  rétegei 
enyhén  délfelé  lejtenek,  majd  az  Ósvának  a 
Dringács  pusztától  való  kelet-nyugat  irányú 
völgybevágódása  mentén  eltűnnek.  A völgy 
déli  oldalán  magasabb  szinten  jelennek  meg 
úji'a,  tehát  az  Ósvavölgy  olyan  nagyjából 
K — Ny  irányú  vonal,  amely  mentén  a szarma- 
tarétegek elmozdultak.  Ez  a vetődés  a Kőszál- 
hegy  andezittömege  felé  tart  s a hegy  lábánál 
az  Ósvavölgyben  fakad  a langyosvízű  Temp- 
lomka forrás.  Nagyjából  megegyező  irányú 
törés  még  több  van.  A Bitangharasztban  mé- 
lyebben találhatók  a szarmata  rétegek,  mint 
a kánási  kőfejtőben.  Innen  délfelé  megint  a 
mélybe  sülyednek.  Eszkárosnál  a Toroki  pa- 
takvölgy déli  oldalán  ismét  magasabban  he- 
lyezkednek el,  mint  a patakvölgy  északi  olda- 
lán. A Toroki  patak  alsóbb  részein  az  északi 
oldalon  csak  lösz  fordul  elő  (néhol  függőleges 
fallal,  mint  a zsadányi  zsidótemetőnél)  a déli 
völgyoldalon,  a Harsason  30 — 40  m relatív 
magasságban  települnek  a szarmata  rétegek. 
A iNádaspatak  völgyében  ugyanez  tapasztal- 
ható: az  északi  lejtőn  csak  löszt  találunk,  a 
délin  a szarmata  rétegeket  látjuk  magasan  a 
felszínen  (8.  ábrabeli  szelvény). 

Ez  a jelenség  nem  csak  erre  a területre 
szorítkozik,  innen  délebbről  L i f f a Aurél 
(Szabadföld,  Pukanc)  és  Sümeghy  József 
(István tanya.  Bekecs)  (18,  G5)  ismerteti. 

A kánási  kőbányáiban  a szarmata  rétege- 
ken áthaladó  vetődés  volt  látható  1939  őszén. 
(7.  ábra). 

A jelenkori  mozgásokról,  talajcsuszamlá 
sokról  már  megemlékeztünk.  Az  agyagos 
szíirmatarétegekre  települt  lösz  mozog  a Hcr- 
nád-sík  felé  Nádasd  és  Alsómislye  közelébtui. 


> - 


1^ 


-3 


2 S |E 


Heniáclzsadány  környékének  földtani  leírása 


105 


Csléufjtan i függelék. 

Potomon  hungoricum  n.  sp.  (9.  ábra). 

Uj  rákfaj  a Decapodák  Brachiura  alrendjéből. 

A Potainonfélck  fosszilisan  a miocéntől  ismeretesek.  Az  eddig 
leírt  kövült  fajok  édesvízi  képződményekből  kerültek  elő.  A recensek 
beltengerek  félsós  vizében  is  élnek,  a szárazra  is  kimennek,  de  a víz- 
alatt  meglehetős  mélységben  is  megtalálhatók.  A Bitangharaszton 
talált  két  példány  Szombathy  Kálmán  által  pliocénkori  édes- 
vízi mészkőből  leírt  Pofomon  ontiguumlwz  hasonló  leginkább  (.őd).  Az 
egyik  példányon  jól  látható  a cephalothorax  hátsó  széle,  bal  ollója 
és  jobboldali  nég.v  lába.  A másik  példányon  a jobboldali  5 láb,  csak- 
nem az  egész  cephalothorax  körvonala  látható.  A fejtor  nagyjából 
trapézformájn,  szélesebb,  mint  amilyen  hosszá.  A hondok  lebeny  elő- 
renynló  pereme  egyenes,  kimetszés  nem  látható  rajta.  A szemgödör- 
rel lekerekített  tompaszögben  találkozik.  A szemgödör  egyenletesen 


9.  ábra.  Potomon  liungoricum  n.  sp.  (új  rákfaj) 


ívelt,  negyedkor  alakú,  kissé  oldalt  irányul.  A hátpajzs  a jobb  meg- 
tartású példányon  negatív  lenyomatként  maradt  meg.  közepén  a 
P.  antiquuméhoz  hasonló,  de  gyengébben  fejlett,  két  végével  előre 
néző  féldholdalakú  barázda  látszik,  mely  a hátpajzsot  két  részre 
osztja.  Az  elülső  (régió  cervicalis)  a homloklebeny  mögött  kidombo- 
rodik, ez  az  u.  n.  homloktaréj.  A homloktaréjon  a leírt  fajoknál  az 
epigastralis  barázda  szokott  végighaladni,  ennél  a fajnál  ez  nagyon 
kicsi.  A fejtor  hátulsó  szegélyén  kétoldalt  egy-egy  félköralakú  mély 
beöblösödés  van.  A lábai  hosszúak,  s karcsfibbak  a P.  fluviatile  lá- 
bainál is.  Legnagyobb  szélessége  14  mm,  hossza  11  mm,  a homlok- 
lebeny szélessége  6 mm.  Az  eddig  talált  fajoknál  kisebb.  A P.  auti- 
quumtól  különbözik  a homloklebenye:  bemetszés  nincs  rajta.  A 
szemgödör  nem  egyenletesen  ívelt  félköralakii,  hanem  csak  negyed- 
kor, ennek  folytán  a szemgödri  rész  és  a hátpajzs  találkozási  szöge 
nem  hegyes,  hanem  enyhe  tompaszög.  A cephalotorax  hátulsó  szegé- 
lye is  különbözik:  az  oldalszegéllyel  való  találkozásánál  negyedkor 


106 


Körössy  László 


alakú  beöblösödése  van  s ebben  némileg  a recens  P.  ibericum-hoz  ha- 
sonló. A lábak  karcsúbbak,  hosszabbak,  ollói  aránylag  erősebbek. 
Glaessner  által  a gráckörnyéki  pontusi  rétegekből  leírt  P.  proa- 
vitumnál  (57)  és  a P.  Quenstedti  Zittel-nél  sokkal  kisebb,  méretará- 
nyai mások.  Mindezen  különbségek  és  a szarmatarétegekben  való 
előfordulás  miatt  új  fajnak  kell  tekintenünk.  (9.  ábra.) 

Befejezésül  hálás  köszönetét  kell  mondanom  Papp  Károly 
egyetemi  tanár  iirnak,  ki  szíves  jóindulatával  támogatott.  Nagy  hálá- 
val tartozom  főnökömnek,  V e n d 1 Aladár  műegyetemi  tanár  úr- 
nak, ki  munkám  érdeklődéssel  kísérte  és  Bogsch  László  egye- 
temi nagántanár  lirnak,  aki  forrásmunkákhoz  juttatott. 

Készült  a József  Nádor  Műszaki  és  Gazdaságtudományi  Egye- 
tem Ásvány  és  Földtani  Intézetében. 


IRODALOM— SCHRIFTTUM. 

1.  Róbert  Townson:  Travels  is  Hungary.  1797. 

2.  Szirmay  Antónius:  Notitia  topographica,  politica  inclyti  eo- 

mitatus  Zempleniensis.  1803. 

3.  F.  S.  Beudant:  Voyage  mineralogique  et  geologique  en  Hongrie 

pendant  Tannée  1818.  Törne  IV.  Atlas.  Paris.  1822. 

4.  Kubinyi  Férne:  A Hegyalja  földismei  tekintetben.  Magyar  Tu- 

dós Társaság  Évkönyvei.  VI.  k.  1840 — 42. 

5.  C.  Doelter:  Über  eiiiige  Trachite  des  Tokaj-Eperjeser  Gebirges. 

Tehermak’s  miii.  Mitteil.  1874.  p.  217. 

6.  Franz  Ritter  v.  Hauer:  Mariner  Tuff  bei  Legenye.  — Verh. 

d.  k.  k.  g.  R.  A 1869. 

7.  Franz  Ritter  v.  Hauer  — Ferdinand  Freiherr  v.  Richt- 

hofen:  Bericht  über  die  geologische  Übersichts-Aufiiahme  im 
nordöstlichen  Ungarn  in  Sommer  1858.  Jahrb.  d.  k.  k.  g.  R.  A. 
X,  p,  399—465,  1859, 

8.  Ferdinand  v.  Richthofen:  Studien  aus  den  ungarisch-seben- 

bürgischen  Trachytgebirgen.  Jahrb.  d.  k.  k.  g.  R.  A.  XI.  p,  151 — 
278,  1860, 

9 Szabó  József:  Tokaj-Hegyalja  és  környékének  földtani  viszo- 
nyai. Math.  és  Term.  Közlemények.  IV.  k.  p.  226 — 303.  1866. 

10.  Heinrich  Wolf:  Erláuterungen  zu  den  geologischen  Karten  dér 

Umgebung  von  Hajdu-Nánáis,  Tokaj  und  Sátor-Alja-Üjhely. 
Jahrb.  d.  k.  k.  g.  R.  A.  p.  230—258.  1869, 

11.  H e i n r i e h Wolf:  Das  Eperjes-Tokajer  Gebirge  zwischen  Skaros 

und  Herlein.  Verh.  d.  k.  k.  g.  R.  A.  p,  244 — 246,  1869. 

12.  S z á d e c z k y-K  a r d o s s Gyula:  Magyarországi  obszidiánok.  Ért. 

term.  köréből.  XVI.  k.  1886. 

13.  S z á d e c z k y-K  a r d o s s Gyula:  Tokaj-Eperjesi  Hegység  Puszta- 

falu körüli  centrális  részének  petrografiai  és  geológiai  viszonyai- 
ról. Fölt.  Közi.  XIX.  k.  p.  244.  1889. 


Hernáclzsadány  környékének  földtani  leírása 


107 


14.  Szádé  e z k y-K  a r d o s s Gyűl  a:  Sátorai jaiijhelytöl  északnyugatra 

Rudóbíinyácska  és  Kovácsváfíás  közé  eső  terület  Reológiai  és 
kőzettani  tekintetben.  Földt.  Közi.  XXVII.  k.  p.  273 — 326.  1897. 

15.  S c h a f a r z i k Ferenc:  A Maffyar  Korona  orszáffai  területén 

létező  kőbányák  részletes  ismertetése.  Földt.  Int.  Kiadv.  1904. 

16.  Ven  dl  Aladádr:  MaRyarországi  riolittipusok.  Math.  és  Terin. 

Közlöny  LVII.  k.  1926. 

17.  P á 1 f f y Mór:  Adatok  a Tokaji  lieRyséf?  harmadkori  erupcióinak 

korviszonyaihoz.  Földt  Közi.  LVII.  k.  67 — 71.  1928. 

18.  L i f f a Aurél:  Geológiai  jegyzetek  Telkibánya,  Gönc  és  Hejce 

környékéről.  Földt.  Int.  Évi  Jelentése.  1920 — 23.  p.  26 — 32. 

19.  II  o f f e r András:  Geológiai  tanulmány  a Tokaj  hegységből. 

Tisza  I.  Tud.  Társ.  Kiadv.  II.  1925. 

20.  Kováts  Gyula:  A tállyai  ásatag  virány.  Magy.  Földt.  Társ. 

Munkálatai.  I.  p.  37 — 51.  1856. 

21.  C.  V.  E 1 1 i 11  g h a u s e n:  Beitrüge  zűr  Kenntniss  dér  Fossileu  Flóra 

von  Tokaj.  Sitz.  d.  k.  Ak.  d.  Wiss,  Wien,  Bd,  XI,  1853. 

22.  H a z s 1 i n s z k y F'rigyes:  A Tokaj-Hegyalja  viránya.  Math. 

és  térin.  Közi.  IV.  k.  p.  105 — 164.  1866. 

23.  F.  Unger:  Die  fossile  Flóra  von  Szántó  in  Ungarn.  Denk- 

schrift  d.  k.  Ak.  d.  Wiss.  Wien.  Bd.  XXX,  1869, 

24.  S t a u b Mór:  Magyarország  kövült  fatörzsei.  Pótf.  a Terin.  Közi. 

XXI.  k.  1889. 

25.  Koch  Antal:  Földtani  tanulmányok  Eperjes  környékén.  Magy. 

Földt.  Társ.  Munkálatai.  IV.  k.  p.  16 — 35.  1868. 

26.  G e s e 1 1 Sándor:  A sóv^ári  kösóbányakerület  földtani  viszonyai. 

Földt.  Int.  Évk.  VII.  k.  p.  131—206.  1884—87. 

27.  Ge  se  11  Sándor:  A vörösvágás-dubniki  m.  kir.  opálbányák  töld- 

tani  viszonyai.  Math,  Terin,  Közi.  XV.  k.  1878.  p.  213 — 222. 

28.  Rőt h Sámuel:  Az  Eperjes-Tokaji  hegylánc  északi  részének  tra- 

chitjai.  Földt.  Közi.  XIV.  k.  1884. 

29.  Pulszky  Ferenc:  A magyar  nemesopálról.  Magy.  orvosok  és 

természetvizsgálók  munkálatai.  1847. 

30.  S z e n t-I  s^  V á n yi  A Itb  e r t:  Dér  Opalbergbau  in  Oberungarn.. 

Higenaus  zeitschrift  f.  Berg  u.  Hüttenkunde.  Wien.  1860. 

31.  Krenner  József:  Európa  legbecsesebb  drágaköve.  Term.  Közi. 

VI.  k.  p.  25—28.  1874. 

32.  S c h m i d t Sándor:  Az  opál.  Term  Tud.  Közi.  XXII.  597 — 602.  1890. 

33.  Schafarzik  Ferenc:  A magyar  nemesopálról.  Term.  Közi.  1913. 

34.  Zsigmondy  Béla:  A ránkherlányi  artézi  szökőkút.  Term.  Közi. 

VII.  p.  417—430.  1875. 

35.  Rozlozsnik  Pál:  A Tokajhegyalja  délnyugati  részének  s a vele 

délfelöl  határos  sík  területnek  földtani  viszonyai.  Földt.  Int.  Évi 
Jelentése.  1932.  p.  329 — 364. 

36.  Urbanek  L.:  Xeogen  preáovského  okoli.  Bul.  Mus.  miner.  Dioni- 

sos  Stur.  I.  105—109.  1937. 

37.  D’  Orbigni:  Foraminiferes  fossiles  du  bassin  tertiaire  de  vienne. 

1846. 


108 


Kőrössy  László 


38.  Eduard  d’  Eichwald;  Lethaea  Rossica.  Periode  moderné.  1859. 

39.  Theodor  Fuchs:  Über  die  Tertiárbildungen  bei  Goys  und  Brei- 

tenbrunn  am  Neisidler-See.  Jahrb.  d.  k.  k.  g.  R.  A.  XVIII.  1868, 

40.  A Reuss:  Über  tertiere  Bryozoen  von  Kischenew  in  Bessarábien. 

Sitz.  d.  k.  Ak.  d.  Wiss.  Wien.  1869. 

41.  R.  Hörnes:  Die  Fossilen  Mollusken  des  Tertiaer-Beckens  von 

Wien.  1856. 

42.  A.  Reuss;  Die  Fossilen  Bryozoen  des  Östereichisch-Ungarischeu 

Miocéns.  Denkschrift.  d.  k.  Ak.  d.  Wiss.  XXXI.  1874. 

43.  A.  Manzoni:  Bryozoi  fossili  dél  miocéné  d‘  Austria  ed  Ungheria. 

Denkschrift.  d.  k.  Ak.  d.  Wiss.  XXXVII.  1877. 

44.  E.  Süess:  Über  die  Bedeutung  den  sogenannte  „brackischen 

Stufe“  oder  Cerithienschichte.  Sitzb.  d.  k.  Ak.  Wiss.  1879. 

45.  V.  Hilber:  Geologische  Studien  in  den  ostgalizischen  Miocan- 

Gebieten  Jahrb.  d.  k.  k.  g.  R.  A.  XXXII.  p.  193 — 330,  1882, 

46.  A.  Bittner:  Über  den  Cbarakter  dér  sarmatischen  Fauna  des 

Wiener  Beckens.  Jahrb.  d.  k.  k.  g.  R.  A.  XXXIII.  p.  131 — 150.  1883. 

47.  W,  L a s k a r e w ; Bemerkungen  über  die  Miocjin- Ablagerungen  V ol- 

chyniens.  Jahrb.  d.  k.  k.  g.  R.  A.  XLIX.  p.  17 — 528.  1899. 

48.  N.  Andrusow;  Die  Südrussische  Neogenablagerungen.  Verhandl. 

d.  Russ.  Min.  Gesel.  1899. 

49.  J.  Simionescu:  Über  die  Verbreitung  und  Beschaffenheit  dér 

sarmatischen  Schichten  dér  Moldau.  Verhandl.  d.  k.  k.  g.  R.  A. 
p.  103—110.  1903. 

50.  S ó b á n y i Gyula:  Abauj-Torna  megye  geológiai  viszonyai.  Ma- 

gyarorsz.  Vármegyéi  és  Városai.  I.  k.  1906. 

51.  N.  Andrusow:  Die  fossilen  Bryozoenriffe  dér  Halbinseln  Kertsch 

und  Taman.  Kiev.  1909 — 12. 

52.  N.  Andrusow:  Vergleich  dér  fossilen  Bryozoenriffe  dér  Halb- 

insel  Kertsch  und  Taman  mit  andei’en  riffartigen  zoogenen  Bil- 
dungen. 

53.  Schréter  Zoltán;  A magyarországi  szarmata  rétegek  rétegtani 

helyzete.  Koch  emlékkönyv.  1912. 

54.  Szombathy  Kálmán:  A Potamon  (Telphusa)  nem  harmadkori 

alakjai  és  palearktikus  utódaik.  Ann.  Mus.  Nat  Hung.  XIV.  köt. 
1916. 

55.  Mihai  Dávid:  Cercetari  geologice  in  podisul  moldovenesc.  Anau- 

rul  Inst.  Geol.  Romaniei.  IX.  1915 — 20. 

56.  J.  Simionescu;  Note  sur  un  cadcaire  a Bryozoaires  du  sarma- 

tien  de  Bessarabie.  Buliét,  de  la  Soc.  Scient.  de  1‘Acad.  Roum. 
VII.  1920. 

57.  M.  Glaessuer:  Dekapodenfauna  des  österechischen  Jungtertiers. 

Jahrb.  d.  g.  Bumlesanstalt.  Bd.  78.  p.  161—219.  1928. 

58.  W.  Fridberg:  Mieczaki  Miocenskie  ziem  Polskich.  Lwów-Posnan. 

1928. 

.59.  Fossilium  Catalogiis  I:  Animalia.  Pars.  41.  Glaessuer:  Crusta- 
cea  decapoda.  1929. 


A tiszánti'ili  földigázkérdés  mai  állása 


109 


60.  LőrtMitliey  I.  — K.  Be  űrien;  Die  Fossileii  Deeapoden  dér  Láii- 

der  dér  uiifrarisehen  Krone.  Geoloíriea  Huiiíí.  Ser.  Pál.  3.  1921). 

61.  G.  Macovei  — Atanasiii:  Beobachtunfíen  über  das  Miocán  in 

iler  Bnkowina  mid  in  Bessarabien.  Annaurnl.  Jnst  Geol.  Kőmá- 
li iei.  XIV.  1929. 

62.  Ni  e o 1 a e s c n:  Contrnbutions  a TEtüde  des  Bryozaries  sarmati- 

ens  de  Bessarabie.  Bnl.  Societatii  Komane  de  Geol.  1932. 

63.  Fossilium  Cataloírus.  I.:  Animalia.  Pars.  67.  Bassler;  Bryozoa.  1935. 

61.  Majzoii  László:  Fiirólaboratorinmi  foraminiiera-vizsfrálatok. 

Földi.  Int.  Évi  Jelentése.  1933 — 35.  p.  1023 — 1045. 

65.  S ü m e R h y József:  Hernádnémeti  és  Tiszalnc  környékének  föld- 

tani viszonyai.  Földi.  Int.  Évi  Jel.  1933 — 35.  p.  485 — 504. 

66.  W.  FriedberR:  BeitriiRe  znr  Kenntnis  des  Miocén  von  Polen. 

Ann.  soc.  Rcol.  PoloRiie.  XII.  k.  1936. 

67.  Körös  sy  László:  A SzkalkaheRy  kőzet-földtani  felépítése  Al- 

sómislye  határában.  (Abanj  m.)  Földi.  Közi.  LXIX.  köt.  1939. 

A TISZÁNTÚLI  FÖLDIGÁZKÉKDÉS  MAI  ÁLLASA. 

Irta:  Dr.  Schmklt  EUgius  Róbert* 

A IV.  sz.  mellékleten  eRy  térképpel  és  a 10.  ábraesoporttal. 

A viláRszerte  tapasztalható  önellátási  törekvések,  valamint  a 
lispei  és  bükkszéki  eredményes  olajkutatások  révén  új  aktualitást 
nyert  magyar  szénhidrogén  problémának,  — ha  nemzetgazdaságilag 
egyelőre  nem  is  olyan  jelentős,  tanulságaiban  azonban  nem  ke- 
vésbbó  értékes  és  érdekes  része  az,  — amelyet  az  alföldi  vagy  még 
helyesebben  a „tiszántúli  földigáz  kérdése”  cimén  különíthetünk 
el,  foglalhatunk  egybe. 

A következőkben  ennek  az  utóbb  említett  kérdéskomplexus- 
nak előbb  egész  általános  geológiai  vonatkozásaival,  majd  egyes 
fontos  részletkérdéseivel  szeretnék  röviden  foglalkozni,  azért,  hogy 
az  elmondandók  kapcsán  — elsősorban  e munkaterülettől  távolabb 
álló  szaktársaimnak  — összefoglaló  és  áttekinthető  képet  nyújt- 
sak a tiszántúli  földigázkérdés  mai  állásáról. 

Mint  ismeretes,  a szénhidrogénkutatások  során  felmerülő  fel- 
adatok általában  három  probléma-körbe  csoportosíthatók  és  pedig: 
az  anyakőzet,  a migráció  és  az  akkumuláció  probléma-körébe. 

A szénhidrogének:  tehát  a földigáz,  földiolaj,  földiviaszk  stb. 
alapanyaga  sós,  azaz  tenger  vízben  élt  főkép  mikroorganizmusok 
hulláinak  a tömege.  A sós  víz  igen  optimális  élettere  az  állati  és 
alacsonyabb  rendű  növényi  életnek,  melyben  ez  éppen  ezért  rend- 
kívüli módon  ki  tud  fejlődni. 

Ezek  a szerves  lények  elpusztulásuk  után  és  speciális  körül- 
mények között  az  u.  n.  szapropelt  vagy  rothadó  iszapot  szolgáltat- 

* Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1940.  évi  március 
6-án  tartott  szakülésen. 


no 


Dr.  Schmidt  Eligius  Róbert 


ják.  A szapropel  egy  részét  — baktériumok  által  történt  átalakítás 
után  ■ — a vele  egy  időben  leülepedésre  került  petites,  többnyire 
agyagos  fáciesü  üledék  adsorbeálja.  Az  adszorbció  közben  hidrogén 
és  hidrogénben  gazdag  gyökök  hasadnak  le,  amelyek  a szabad,  szer- 
ves anyagot  egészen  parafinolajokká  hidrálhatják. 

Ha  már  most  azt  vizsgáljuk,  hogy  melyek  azok  a speciális 
körülmények,  amelyek  mellett  a szapropelnek  szükségelt  nagyobb 
mérvű  felhalmozódásra  sor  kerülhet,  akkor  — a legújabb  kutatások 
eredményeit  is  figyelembe  véve,  amelyek  főkép  német,  orosz  és  an- 
gol szakemberek,  köztük  pl.  A r c h a n g e 1 s z k y,  K r e j c i-G  r a f 
stb,  neveihez  fűződnek,  összefoglalóan  a következőket  mondhatjuk. 

Ott  ahol  a tenger-vízben  még  homok  rakódik  le,  a szerves 
anyag  részecskék  legnagyobb  része  még  tovább  sodortatik  s csak 
csendes  öblökben,  fjordok,  stb.  mélyedéseiben,  ahol  a vízmozgás  már 
teljesen  megszűnik,  csak  ott  csapódik  ki  az  agyagos  lé  legfínomab- 
ban  szuszpendált  ásvány  részecskéivel  együtt,  az  organikus  anyag- 
részecskék tömege  is. 

De  ott  s abban  a mélységben,  amelyben  a vízmozgás  már 
teljesen  megszűnt,  levegő  sem  kavarodik  a vízhez  s így  oxigén- 
szegénység,  végső  fokon  pedig  teljes  oxigén-hiány  áll  elő. 

A szellőzetlen  vízben  a rothadás  megszűnik,  de  állati  élet 
sem  lehetséges  benne.  Az  ilyen  vízben  felhalmozott  organikus  anyag 
tehát  sem  rothadásnak,  sem  pedig  iszapevő  állatok  általi  megemész- 
tés veszélyének  ■ — azaz  elpusztításnak  nincsen  már  kitéve.  Azi  oxi- 
génmentes vízben  már  csak  az  u.  n.  anaerob  baktériumok  élnek 
meg,  amelyek  a szerves  hulladékot  átalakítják,  miközben  gáznemü 
anyag  (HjS,  NHg,  CH^)  és  víz  szabadul  fel. 

A gázneniű  anyag  egyrésze  további  kémiai  átalakulásnak  és 
lekötésnek  van  alávetve,  úgy,  hogy  a szénhidrogének  képződése 
szempontjából  eme  rendkívül  fontos  helyein  a tengernek,  a szapro- 
pel felett  közvetlenül,  lassacskán  egy  HgS-el  telített  zóna  alakul 
ki,  amely  mérgezőleg  hat  az  organizmusokra,  azokat  tehát  kizárja, 
majd  e felett  a zóna  felett  magasan  és  esetlegesen  egy  több-keve- 
sebb levegővel  átszellőztetett  úgynevezett  oxigénes  zÓTia. 

A finom  pelites  (agyagos  stb.)  szedimentumoknak  az  együtt- 
ülepedésen  túlmenően  is  fontosabb  szerepük  van  a szénhidrogének 
képződésénél.  Ez  az  anyag  tömöttségénél  fogva  egyrészt  oly  szoro- 
san veszi  körül  a magába  fogadott  organikus  anyagot,  hogy  ezzel 
ezt, az  oxigén  rothasztó  hatása  alól  maga  is  kivonni  képes.  Másrészt 
ez  a pelites  anyag  éppen  finom  szemcsézettsége  következtében 
aránylagos  nagy  felületével  nagymennyiségű  bitumen  megkötésére 
is  képes. 

A szénhidrogének  képződésénél  azonkívül  — miként  ismere- 
tes — a tengervíz  sótartalmának  is  fontos  szerep  jut.  Ez  a szere]) 
kettős:  speciális  körülmények  között,  tehát  kisebb  mértékben  anyag- 
felha.lmozó,  nagyobb  mértékben  pedig  konzerváló  jellegű.  A Káspi- 
tenger  Kara-Bugaz  nevű  öblének  Icfűződése  és  az  intenzív  ])árolgás 
következtében  vizének  sótartalma  ma  is  olyan  magas,  hogy  pl.  a 


A tiszántúli  földisázkórdés  inai  állása 


111 


tenfíer-ár  idején  beléje  sodrodé  élőlények  szervezetétől  víz  elvoná- 
sára képes,  oly  annyira,  liofíy  ezek  el  is  pusztulnak.  Hulláik  kon- 
zerválásához azután  naííyhan  hozzájárul  a teiifíer  víz  sótartalma. 
A Földiolaj-  ill.  szénhidrofíén-képződés  paleofíeofíráFiai,  hiolóííiai  és 
ííeokémiai  körülményeire  vonatkozó  általános  ismereteknek  eme 
vázlatos  felelevenítése  után,  lássuk  már  most  melyek  azok  a kőze- 
tek, amelyek  mint  az  olaj  s általában  mint  a szénhidrogének  anya- 
kőzetei tekintetbe  jöhetnek! 

Már  az  előzőkhen  mondottuk,  hogy  tenger-vízhen  leülepedett 
igen  finoman  szemcsés,  tehát  pelites  kőzetek,  elsősorban  fekete,  vas- 
kén vegyületekben  (markazit,  pirít,  pirhotin)  gazdag  mészkő-  és 
agyag  Féleségek:  agyagok,  agyag-palák,  márgá.k  stb.  amelyek  egy- 
kori fenéklakó,  iszapevő  állatoknak  semmi  nyomát  sem  mutatják. 
Az  ide  vonatkozó  elég  gyér  számú  megfigyelés  szerint  ez  a kőzet- 
típus tényleg  mindenütt  tartalmaz  több-kevesebb  kötött  bitument 
és  gyakran  szabad  olajat. 

Az  olyan  kőzetek,  amelyek  petrografiai  tekintetben  az  előbb 
említetteknek  egyébként  telje.sen  megfelelnek,  keletkezésük  idején 
azonban  fenék-lakó,  iszap-evő  faunák  közvetlen  életteréül  szolgál- 
hattak, a már  ismertetett  okoknál  fogva  nem  lehetnek  a szénhidro- 
gének anyakőzetei.  Az  anyakőzet  tipusaiban  ezért  csak  távolról  be- 
léjük sodort  és  az  egykoron  magasan  felettük  volt  u.  n.  oxigénes 
zónában  élt:  úszó-  vagy  Lebegő  életmódot  folytató  organizmusok  ma- 
radványai juthattak.  Tgy  egyes  struktúra  nélküli  olaj-palákban 
nagyon  jó  megtartású  állati  hullákat,  szarv  és  chitin  részeket  is 
találtak  már.  Nem  ritka  az  anyakíizet-tipusában  a halmaradvány 
(halváz,  pikkely),  a leggyakoribb  azonban  a lebegő  életmódot  foly- 
tató foramiuiferák,  radioláriák,  kovasavalgák  stb.  maradványainak 
jelenléte. 

Nagyon  jellemző  az  anyakőzet-tipusára  — K r e j c i-G  r a f sze- 
rint — a fémes  tartalom  is,  nevezetesen:  a vanadium,  a molybdén 
és  a nikkel  jelenléte. 

A jelentős  olajelőfordulások  csaknem  mindenütt  az  orogén 
övék,  tehát  a lánchegységek  külső  peremét  követik  keskeny,  eset- 
leg ismétlődő,  több  párhuzamos  sávban, 

így  például  a hozzánk  közelebb  esőket  tekintve  azt  látjuk, 
hogy  ezek  csakugyan  mindenütt  az  Alpok,  Kárpátok  stb.  külső  lá- 
bánál helyezkednek  el.  Kezdve  a bajorországi  Tegernsee-töl,  a külső 
Bécsi-medence,  a galíciai,  a bukovinai,  a romániai,  a hakni,  az 
iraki  olajelőfordulásokon  át,  végig  az  egész  ázsiai  kontinensen, 
egészen  a hátsó-indiai  szigetvilágig.  Ez  a körülmény  a lánchegység- 
képződés,  az  ú.  n.  orogenezis  és  szénhidrogén-képződés  közötti  kap- 
csolatra utal.  Fel  kell  tehát  tételezni,  hogy  a hegyképzödés  során 
az  orogének  ezen  helyein  volt  ú.  n.  elömélység-öveiben  a viszonyok 
különösen  kedveztek  zárt  öblök  kifejlődésének. 

Táblás,  kratogén-jellegű  vidéken  — mint  amilyen  lényegileg 
a magyar  medencecsoport  is  — inkább  csak  foltszerű  szénhidrogén- 
előfordulások  ismeretesek. 


112 


Dr.  Schmidt  Eligius  Róbert 


Hazánkban  még  nincsen  véglegesen  tisztázva,  hogy  mely  kép- 
ződmények azok,  amelyek  mint  szénhidrogéneink  anyaközetei  te- 
kintetbe jöhetnek.  Legutóbb  Lóczy  Lajos  foglalkozott  ezzel  a 
kérdéssel.  Szerinte  az  Alföld  perembegy ségeiböl  és  a Középhegység- 
ből ismert  következő  képződmények  jöhetnek  itt  tekintetbe:  a Budai 
hegységből  és  Eger  környékéről  ismert  alsó  oligocén-kori  halpalák, 
a kiscelli  agyag,  az  oligocén  és  eocén-kori  foraminiferás  márgák, 
a Villányi  hegység  és  a Bakony  alsó  kréta-kori  requieniás  fekete, 
bitumen-nyomos  mészkövei  és  a Balaton-f/elvidék  és  a pécsi  hegy- 
ség triaszkori  lemezes  mészkövei.  Böckh  Hugó  pedig  tudtommal 
a kisgyőri  palabányának  megfelelő  karbon-kori  kőzetekre  is  gondolt. 

Mindezek  a kőzetek  ott  és  annyiban  jöhetnek  mint  szénhid- 
rogéneink lehetséges  anyakőzetei  figyelembe,  ahol  és  amennyiben 
a kétségtelenül  fennálló  petrografiai  jellegeken  kívül  a fentebb  vá- 
zolt paleobiológiai  kritériumoknak  is  megfelelnek. 

Az  alföldi  földigáz  szempontjából  azonban  ezek  közül  egye- 
lőre és  részben,  talán  csak  a kiscelli  agyag  néven  ismert  középső 
oligocén  kori  képződmény  s a hajduszoboszlói  II.  sz.  mélyfúrás 
alján  szereplő,  bizonytalan  korú,  szürke  és  fekete  mészkövek  és 
fillites  palás  agyagok  jöhetnek  tekintetbe,  amelyek  tényleg  tartal- 
maztak is  bitumen-nyomokat. 

Utóbbiak  korát,  mint  ismeretes,  Ferenczi  István  triász- 
nak, Papp  Károly  ellenben  krétá-nak  vette.  A jura,  nagyrészt 
a kréta  és  valószinüleg  az  eocén  is  hiányzik  az  Alföld  altalaját 
felépítő  rétegsorban.  Problematikus  egyelőre  a paleozoós  rétegsor 
szerepe,  melyet  az  Alföld  altalajában  egyelőre  még  nem  értek  el 
a mélyfiirások.  Tisztázatlan  továbbá,  hogy  meddig  terjed  az  al- 
földi földigáz  keletkezése  szempontjából  a fiatalabb  harmadkori 
rétegekben  gyakran  előforduló  lignites  rétegeknek  a szerepe.  Két- 
ségtelen, hogy  ezekből  is  fejlődhetett  fejlődött  is  a szenesedés’ 
processzus  során  CH4,  azonban  az  is  bizonyos,  hogy  pl.  az  Alföld 
mélyebb  altalajának  nemcsak  káspi-brack,  de  édesvízi  és  száraz- 
földi képződményeiben  szereplő  földigázokkal  együtt  előforduló  víz 
jelentékenyen  konyhasós,  jód-  és  bróm-tartalmii..  tehát  tengeri  ere- 
detre utal  s így  a legfelső  rétegsorban  szereplő,  erősen  nitrogén 
tartalmú  gázoktól  eltekintve,  mégis  csak  valószínű,  hogy  a földi- 
gáz zöme  marin,  tengeri  képződményekből  ered.  amelyekből  a gáz 
a vele  genetikai  kapcsolatban  álló  sós  vízzel  együtt  az  előbb  emlí- 
tett magasabb  tagokba  migrált. 

A szénhidrogének  ugyanis  csak  ritkán  és  akkor  is  csak  alá- 
rendelt mértékben  maradnak  meg  eredeti  helyeiken,  anyakőzeteik- 
ben. Hegyképző  erők  hatására  és  környezetüknél  kisebb  fajsiilyuk 
következtében  csakhamar  vándorútra  kelnek,  hogy  a számukra  jár- 
ható utakon  a számukra  elérhető  legmagasabb  helyeket  foglalják 
el.  A föld  szilárd  kérgében  ezek  boltozatok,  li.  n.  brachyantiklinálisok 
és  magasabban  maradt  rögök  i)orózusabh  pl.  homokos  tagjai  szok- 
tak lenni,  amennyil)en  ezeket  elég  nagy  vastagságban  ú.  n.  záró- 


A tiszántúli  földigázkérdés  mai  állása 


113 


réteííek  fedik  le,  gátat  szabva  a szénhidrogének  további,  esetleg  a 
külszinig  terjetlő  vándorlásának  s ezzel  azok  megsemmisülésének. 

Az  Alföld  fökligázas  voltának  felismerése  szoros  kapcsolat- 
ban áll  az  artézi  kútfúrással,  melynek  megindítása,  főképp  azon- 
ban komoly  mederbe  való  terelése  egy  Zvseniális  magyar  bányamér- 
nök. Zsigmondy  Vilmos  nevéhez  fűződik,  1879-ben  készült  el 
a püspökladányi  MÁV  államáson  az  Alföld  els<i  jelentősebb  gázos 
artézi  kútja,  melyet  a rohamosan  elszaporodó  artézi  kútfúrással 
kapcsolatban  csakhamar  újabb  és  újabb  gázos  területek  felismerése 
követett. 

Szembeszökő,  hogy  az  alföldi  gázos  kutak  túlnyomó  része  egy 
zónában  fekszik,  mely  észiikon,  az  Alföld  peremén,  jóformán  a Bükk- 
ós  Eperjes-Tokaji  hegység  lábánál  kezdődik  és  délen  Temesvár  vi- 
dékéig húzódik.  Nevezett  zóna  magába  foglalja  azon  gázos  k\itak 
területeit,  melyeket  Pazár  István  mérnök,  az  állami  kx'itfúró 
garnitúrák  egykori  vezetője  és  Papp  Károly  professzor  mun- 
káiból már  régóta  ismerünk.  P a z á r megkülönböztet  egy  „maros- 
vidéki” és  egy  „tisza — Ixerettyó-közi”  gázos  területet.  De  már  ö fel- 
ismerte, hogy  e kettőnek  mintegy  összekötő  vonalában  egy  ugyan- 
csak gázos  terület  fekszik,  melyet  ő a szai*\'asi,  orosházi,  békési, 
akkor  még  csak  gyengébbnek  ismert  előfordulásokkal  jellemzett. 
A P a z á r-féle  „Tisza — Berettyó-közi”  területhez  északon  az  a te- 
rület csatlakozik,  amelyet  az  xijabb  artézi  kútfúrási  tevékenység  és 
a kincstári  kutatófúrások  tártak  fel.  Ez  az  a terület,  mely  a horto- 
bágyi, karcagi,  ixüspökladányi  kutakon  kivid  a kábái,  hajduszobosz- 
lói,  vérvölgyi,  balmazújvárosi,  debreceni,  hajdúböszörményi,  hajdú- 
nánási, tiszaörsi  nevezetesebb  gázos  kutakat,  továbbá  a tisza- 
löki  gázt,  valamint  a Tiszán  innen:  a bogácsi  és  tardi  bitu- 

men előfordulásokat  öleli  fel.  A P a z á r-féle  területtől  nyugatra 
is  beszámolhatok  azonban  ma  már  egy  kiterjedt  gázelőfordulásról. 
Ide  tartoznak  a magyartési,  az  öcsödi,  a kunszentmártoni  gázos  ku- 
tak és  a Tisza — Kőrös-zúg.  Utóbbi  a Sárréten  és  ^Mezőhegyes — Oros- 
háza környékén  kívül  egyike  a Tiszántúl  legszebben  feltárt  terüle- 
teinek és  a következő  községek  gázos  kutait  öleli  fel:  Szelevény, 
Csépa,  Tiszasas,  Tiszakürt,  Tiszainoka,  Nagyrév,  Tiszaföldvár, 
Eákóezifalva,  végig  egészen  a szolnoki  gázos  kutakig.  Ehhez  a gá- 
zos tei’ülethez  tartoznak  a Tisza  jobbpartján  fekvő  ó-  és  újkéeskei 
gázos  artézi  kutak  is.  A fenti  módon  kiegészített  terület  egy  maxi- 
málisan 80 — 100  km  széles  és  kb.  250  km  hosszú  övét  alkot,  mely 
határozott  É — D-i  beállítottságával,  annak  a tektonikai  iránynak 
szoros  folytatásaként  tűnik  fel,  melyet  mint  hernáávÖlgyi  diszlokő- 
ciós  irányt  ismerünk. 

Ezen  irányoknak  megegyezése  nem  véletlen,  hanem  — miként 
azt  egy  régebbi  tanulmányomban  már  kifejtettem  — a kárpáti 
hegyképződés  során  végbement  geomechanikai  folyamatok  termé- 
szetes következménye.  A kárpáti  orogenezis  során  a magyar  köz- 
benső tömeg,  ebben  az  irányban  ismételten  olyan  erőhatásoknak 


114 


Dr.  Schmidt  Eligius  Róbert 


volt  kitéve,  melyeknek  itt  É — D irányú  deformáció  keletkezésére 
kellett  vezetniök. 


{lisnlók 


y doM 

• fíOnjiúőfíy 


Sóróogórd 


dvdohfius^fO- 


10.  ábra.  Hegyképzö  erők,  szerkezeti  vonalak  és  jrázos  területek 
összefüggése  a Pannóniái  Medencében. 

Fig.  10.  Zusammenhang  zwischen  den  Gebirgsbildenden  Kraften, 
Dislokationslinieu  und  den  Erdgasgebieten  in  dér  Pannonischen 

Senke. 

A mellékelt  10.  ábracsoport  vázlatosan  érzékelteti  a kárpáti 
hegyképző  erők  hatására  felgyíirődött  lánchegység-részletek  és  a köz- 
benső tömeg  merev  rögében  keletkezett  törésvonalak  közötti  össze- 
függéseket és  azok  irányait.  Az  I.  ábra  a középső  és  felső  kréta 
időbeli  állai)otokat  rögzíti,  amikor  a Tátra-  és  Fátra  övezet,  vala- 


A tiszántúli  t'öldifíázkérdés  mai  állása 


115 


mint  az  Erdélyi  Havasok  {íyürödtek  fel  s az  álk>s  törések  keletkez- 
tek. A 11.  ábra  az  olifíoeén-niioeéii  határán  véfíbement  hetíyképző 
folyamatot  érzékelteti,  amikor  is  a kárpáti  homokkő-öv  és  a Dimi- 
ridák  {íyürödtek  fel,  a közbenső  töineííhen  pediíí  az  É — 1)  és  K — Ny 
irányú  törések  keletkeztvk.  A Hernád-törésvonal  és  a folytatásába 
eső,  földiííáz  előfordulásáról  ismert  terület,  miként  látjnk,  mindkét 
időben  rnptnrális  erőhatásoknak  volt  kitéve.  Az  átlós  irányú  tö- 
résvonalak előbbi  irányt  metszik.  (111.  ábra.)  A földiííáz  — akár 
esak  az  éreképz ) {íőzök  és  {íázok  va{íy  a .szolfatárák  és  mofetták  — 
elsősorban  ezeket  a törési  síkokat,  főkéi>p  l)adi{í  azok  keresztezési 
vonalait  használták  fel  közlekedési  ntakkéut.  Ezen  esatornák  mint 
leííkisebb  ellenáillási  irányok  mentén  vándoroltak  és  .szivároíítak 
felfelé  és  közben  telítették  a kisebb-miííyobb  belépési  és  áramlási 
ellenállásoknak  meíífelelően  a harántolt  porózus  taííokat,  az  akkn- 
mnláeióra  alkalmas  réteííeket  és  leneséket. 

Ezt  a körülményt  eííyébként  már  S ü m e íí  li  y József  is 
sejtette. 

Ezeknek  a sokat  emleííetett  tektonikai  elemeknek  azonban 
nemcsak  a ííáz  vertikális,  hanem  annak  horizontális  elterjedésében 
is  fontos  szerep  juthatott.  Erre  ntal  leííalább  is  a tiszántúli  földi- 
ííázos  területet  ábrázoló  IV.  táblabeli  térképvázlat,  amely  a m. 
kir.  Földtani  Intézet  lííazííatósáííának  meííbízása  folytán,  többnyire 
az  iparüííyi  és  földmívelésüííyi  tárcák  terhére  történt  leííújabb  fel- 
vételeim alapján  készült.  Fiííyelemre  méltó  ezen  az  eííyes  ííáz- 
mezők  sziííorú  és  eííyenesvonalú  elhatároltsáiía  mellett  a maííyar 
med''nce-csoport  más  helyeiről  is  jól  ismert  és  fent  részletezett 
tektonikai  irányoknak  szinte  kizárólaííos  szcrei)lése. 

A na{íy,  eddiíí  többé-kevésbbé  eííyséííesnek  {íondolt  tiszántúli 
ííázelőfordnlást  — felvételeim  szerint  — e{íy  naííyjából  ÉNy — DK 
irányú  és  lénye{íileíí  {íázmentes  zóna  mintejíy  két  részre:  egy  észak- 
keleti és  egy  délnyugati  mezőre  osztja. 

A délnyugati  mező  felső  határa  Szolnoktól  indul  ki  és  a 
békésmegyei  Gerendás  községen  át,  nyílegyenes  irányban  DK-nek 
tart,  majd  Medgyesbodzás  és  Megyesegyháza  között  hirtelen  délnek 
fordul,  hogy  Battonya  érintésével  elhagyja  a trianoni  ország-határt. 
Ennek  a mezőnek  déli,  helyesebben  délnyugati  határa  pedig  a 
Csongrád  város  külterületének  északi  csücskében  található  gázos 
kúttól  kiindulva  Nagymágócson  halad  át,  majd  hirtelen  ugyancsak 
délnek  fordulva  Békássámson  és  Magyarcsanád  mellett  halad  el. 

Az  északkeleti  gázmező  K-i  kiterjedését  eddig  csak  Tiszalök, 
Hajdúnánás,  Hajdúböszörmény,  Debrecen,  Berettyóújfalu,  Szabad- 
keresztúr.  Gyula  vonaláig  követhettem.  Nyugati  határa  azonban 
fixnek  tekinthető  és  a Kunhegyes  északi  része — Kisújszállás — Békés- 
csabán át  haladó  egyenessel  jellemezhető,  amely  Békéscsaba  alatt 
azután  éles  szögben  keletnek.  Gyulának  fordul. 

Ez  az  északkeletinek  mondott  gázmező  sem  egységes  azonban. 
Egy  az  előbbiből  kiinduló  és  északkeleti  irányban  haladó  keske- 
nyebb gázmentes  zóna  mentén  két  újabb  egységre:  egy  északira 


116 


Dr.  Schmidt  Eligius  Róbert 


és  egy  délire  bomlik.  E két  egységet  külön  választó  gázmentes  zóna 
felső  határa  Dévaványa  alatt  halad  el,  majd  Szeghalom  felett  hatá- 
rozott északkeleti  irányba  fordul,  hogy  azután  nyílegyenesen  a bi- 
harmegyei  Gáborján  községnek  tartson.  Ennek  a kisebb  gázmentes 
zónának  másik  határa  pedig  előbbivel  párhuzamos  és  közvetlenül 
Mezöberény,  Vésztő  felett  vonható  meg. 

A bemutatott  térkép  magyarázatául  még  meg  kell  említenem, 
hogy  ez  több  ezer  artézi  kút  vizsgálati  eredményei  alapján  készült 
és  hogy  a rajta  feltüntetett  gázmentes  zónák  nem  a megfigyelési 
lehetőségek  hiányának,  vagy  helyük  ki  nem  elégítő  számának  kö- 
szönhetik létrejöttüket.  Ezekben  a gázmentes  zónákban  fekszenek 
ugyanis  a Tiszántiilnak  úgyszólván  legmélyebb  artézi  kútjai.  Xem 
ritkák  itt  az  500 — 550  m,  sőt  ennél  mélyebb  kutak  sem.  Ezekben  a 
sávokban  nem  lévén  gáz,  amely  fokozólag  hathatna  a kút-teljesít- 
ményekre,  mind  mélyebbre  és  mélyebbre  kényszerültek  fúrni,  hogy 
még  tűrhető  vízhozamokhoz  jussanak.  Az  említett  nagy  mélységek- 
ből is  azonban  csak  aránylag  kevés  túlfolyó  vizet  sikerült  feltárni, 
szemben  a szomszédos  gázos  területekkel,  ahol  sokkal  kisebb  kutak- 
kal helyenként  több  száz  percliter  vizet  is  nyernek. 

Akkumulációra  alapjában  viéve  minden  porózus,  homokos  tag 
képes.  Az  Alföld  altalajának  felépítését  tekintve  azonban  elsősor- 
ban mégis  a következő  geológiai  szintek  azok,  amelyek  jobb  tároló 
készséggel  tűntek  ki.  így  eltekintve  a kiscelli  agyag  néven  ismeretes 
rétegösszlettől,  amely  elsősorban  repedésekben  és  kisebb  homokos 
lencsékben  tárolt  szénhidrogéneket  pl.  Örszentmiklóson  és  Bükkszé- 
ken, a felső  oligocén  (Debrecen  I.,  pestszenterzsébeti  mélyfúrás),  a 
mediterrán  (Pestszenterzsébet,  Debrecen  II.),  helvét  (Tárd  és  Párád 
II.)  és  a szarmata  (Hajdúszoboszló  II.  oolitos  mészkő,  homokkő; 
Tisztaberek  homokkő,  dacittufa)  porózus  tagjai.  Ezeknél  is  jobb 
gáztároló  kőzeteknek  bizonyultak  azonban  a Tiszántúlon  a pliocén 
kori  rétegek,  sőt  helyenként  meg  a pleisztocén  kori  homokos  réte- 
gek is.  A pannoniai  emeletből  különösen  a felső  alemelet  homokos 
és  vulkáni  tufás  rétegei,  valamint  az  alsó  és  felsőpannon  határán 
szereplő  homokos  tagok  tartalmaznak  aránylagosan  sok  gázt  (Kar- 
cag, Kaba,  Hajdúszoboszló,  Debrecen).  A Dunántúlon,  Lispe  kör- 
nyékén viszont  — miként  azt  P a ])  p S i m o n révén  tudjuk  — az 
alsó  pannon  bizonyult  jó  olajtárolónak.  A pliocén  felső  ú.  n.  levan- 
tei  emelete  az  Alföld  északi  részén  vagy  egyáltalán  nincs,  vagy 
csak  alárendelt  mértékben  lehet  kifejlődve.  Jelenlétét  kövületek 
alai)ján,  eddig  legalább  is,  nem  sikerült  igazolni,  nég  a többször 
említett  kincstári  mélyfúrásokban  sem.  ^lezőkövesd  és  Balmazúj- 
város vidékén  pedig  a i)leisztocén  alatt,  100 — 130  m-nél  alig  nagyobi) 
mélységből  már  biztosan  ])annonra  utaló  fauna  került  elő.  A Tiszán- 
túl déli  részén  ellenben,  abol  a levantikum  batalmas  rétegösszlettel 
van  kéi)visclve  (Békésen  kb.  T'iO  m-nél  kezdődik  a kövületes  fclsi' 
pannon,  melyet  Szegeden  1)53  m mélységben  sem  sikerült  meg  el- 
érni) éi)pen  ez  a rétegsor  tűnik  ki  töldigaz  tartalmával  (Szeged. 
Mezőhegyes,  Békés,  stb.  stb.).  Helyenként  még  a pleisztocén  kori 


IV.  sz.  mcUéktet  a Földtani  Közlöny  1940.  évi  LXX.  kötetének  4—6.  tüzetéhez. 


A Nagy  Magyar  AUiild  tiszántúli  löldgázos  terillctánek  térki'po.  — Rrdgaskarte  ^on  Tiszántúl  (Alföld). 


A tiszántúli  földifíázkénlés  mai  állása 


117 


homokos  rétoííok  is  tartalmaznak  fifíyelemre  méltó  mennyiséííhoii 
loUliííázt.  Ifíy  1)1.  a Hortohá^yon,  ahol  lát) — ISO  m mély  fúrásokkal 
is  már  napi  pár  száz  köbméter  föhlifíázt  sikerült  eddifí  feltárni. 

Mindezekben  az  akkumulációs  szintekben  azonban  az  eddig 
feltárt  földigázok  nem  száraz,  hanem  oldott  állapotban  vannak  je- 
len az  Alföld  altalajában. 

A mellékelt  táblázatban  — egy  régebbi  tanulmányom  nyo- 
mán — az  Alföld  nevesebb  gázos  kutai  közül  egy  párnak  idevonat- 
kozó adatait  mutatom  be: 


Fúrás 

Vizadó  réteg 
mélysége 
m-ben 

Hozam  1 percben 

Kifolyási 

böfok 

C*’-ban 

A gáz  kezdő 
kiválási 
mélysége 
m-ben 

A vizadó 
réteg  vizé- 
nek telí- 
tettsége 
1^0-ban 

VÍZ 

szabad  gáz 

Szeged 

929-913 

600 

27  75 

51 

18.35 

3 

Szolnok 

872  8—877.8 

600 

152.6 

53 

103 

12.7 

Püspökladány 

277.4 

262 

50 

24.5 

58 

23.6 

Mezőhegyes 

466-471 

86.7 

36.6 

35 

147.5 

30.6 

Debrecen  I. 

900—1000 

1150 

1560 

65 

570 

58 

Hajdúszoboszlói. 

1020—1090 

1600 

2570 

73 

699 

Karcag  I. 

626—1186 

2500 

2784 

56 

458 

UtU  III  II#  . QQ  ^ 

.ynnatk  o“-0 

Nagyhortobágy  IV. 

145.1—182.6 

144 

94 

18 

178 

100 

Ebből  kitűnik,  hogy  szabad  gáz  — egyetlen  egy  fúrástól,  a 
nagybortobágyi  IV.  számútól  eltekintve  — a vizetadó  rétegek  mély- 
ségében még  nincsen.  A termelőcsoben  felfelé  mozgó  vízből  a gáz 
csak  jóval  magasabban  kezd  kiválni.  A rétegekben  a víz  gázzal 
telítetlen.  Telítettségi  fokuk  tág  határok  között  ingadozik. 

Ez  a körülmény  rendkivül  fontos  a tiszántúli  földigázok  meg- 
ítélése szempontjából,  amennyiben  természetesen  kihatáUsal  van 
úgy  a gázkutatásnál  követendő  módszerekre,  mint  a gáztermelésre 
is. 

IMint  ismeretes  a szénhidrogénkutatásoknál  általában  az  ame- 
rikai S t e r r y Hunt  által  1861-ben  felállított  antiklinális  teóriá- 
ból indulunk  ki,  amely  Európában  a leobeni  bányászakadémia  vi- 
lághírű tanára,  H o e f e r nyomán  1876-óta  terjedt  el  s melyet  ha- 
zánkban különösen  B ö c k h Hu  gó,  B ö h m Ferenc  és  Pávai 
Vájná  Ferenc  propagált.  Segítségével  tárták  fel  pl.  az  erdélyi 
földigázt  is.  Az  antiklinális  teória  lényege,  hogy  a sós  víz,  a kőolaj 
és  a földigáz  egy  meggyűrt  rétegsor  porózus  tagjában  fajsúly  sze- 
rint elrendeződve  fog  felhalmozódni.  Azaz  egy  antiklinális  kresz- 
tális,  biábi  részén  helyezkedik  el  a legkisebb  fajsúlyú  gáz,  a szár- 
nyakban az  olaj  és  a vápákban,  a szinklinálisokban,  tehát  a leg- 
mélyebb helyeken  a legnehezebb  fajsiílyú,  a sós  víz.  Ezen  alapszik 
a földigáz  felkutatására  kidolgozott  valamennyi,  úgy  geológiai, 
mint  geofizikai  eljárás,  melyek  mindegyikével  ezen  szerkezeti  ele- 
mek, nevezetesen:  a braehiantiklinálisok  vagy  dómok  és  esetleg  a ma- 
gasabban maradt  rögök  kinyomozására  törekszenek.  Az  Alföld  eddig 


118 


Dr.  Schmiclt  Eligius  Róbert 


megismert  rétegsorában  azonban,  mint  láttuk,  nincs  szabad,  csak 
vízben  elnyelt  gáz.  Ilyen  állapotban  a gáz  önnálló  mozgásra  lé- 
nyegileg képtelen.  A gáz  tehát  csak  a vízzel  együtt  híg-vizes  oldat 
módjára  fog  mozogni. 

Miután  itt  a víz  és  a gáz  nem  szerepelnek  mint  önálló  fázi- 
sok, hanem  csak  mint  oldatok,  az  antiklinális-teória  és  a belőle 
sarkadt  kutatási  módszerek  alkalmazhatósága  az  alföldi  vizes  földi- 
gázok esetében  erősen  problematikus,  sőt  még  az  is  kérdés,  hogy 
egyáltalán  tekintetbe  jöhet-e! 

Az  ez  irányban  már  régóta  tervezett  vizsgálatok  befejezése 
után  erre  a kérdésre  alkalomadtán  még  vissza  szeretnék  térni. 

Fentiekből  következik  továbbá,  hogy  gázt  termelni  az  Alföl- 
dön csak  oldószerével,  a vízzel  együtt  lehet. 

A gázos  artézi  kutak  természetrajza  azonban  lényegesen  el- 
tér a közönséges  artézi  kutakétól. 

Ahhoz,  hogy  valamely  artézi  kút  meginduljon,  illetőleg,  hogy 
tartósan  üzemben  maradjon,  szükséges,  hogy  a rétegnyomás  ele- 
gendő legyen  a sztatika!,  tehát  a csőben  lévő  vízoszlop  okozta  ellen- 
állás, valamint  a dinamikai,  tehát  a mozgás  szülte  (súrlódási,  gyor- 
sulási, örvénylési  stb.)  ellenállások  legyőzésére.  A csőben  lévő  víz- 
oszlop, tehát  mint  mozgást  gátló  körülmény  szerepel. 

A csőben  lévő  vízoszlop  mozgástgátló  hatása  azonban  csökken, 
ha  a csőbe  szabad  gázbuborékok  kerülnek,  pl.  olykép,  ha  a mélyben 
uralkodó  nagyobb  nyomás  mellett  oldott  állapotban  lévő  gáz  a víz- 
zel együtt  a magasabb  régiók  kisebb  nyomása  alá  kerülve  ott  ki- 
válik. A szabad  gáz  mintegy  fajsúlyt  ritkitóan  hat  a vízoszlopra. 
Hatása  annál  fokozottabb  lesz,  mennél  kevésbbé  engedjük  a víz  elé 
sietni.  Kisebb  fajsúlya  következtében  ugyanis  a gáz  a víz  hátra- 
hagyásával is  előre,  felfelé  igyekszik  a csőben.  Nagy  átmérőjű  cső 
esetében  — a kisebb  mozgási  elle-nállások  -révén  — a gáz  előre- 
sietési  sebessége  jobban  érvényi’e  jut,  mint  szőkébb  csőkaliberben, 
ahol  viszont  a gáz  a vizet  éppen  ezért  jobban  felritkítja.  Ez  vég- 
eredményben a kút  sztatikái  ellenállásának  csökkenésére  s ezzel 
nagyobb  vízsebességhez  és  vízhozamokhoz  vezet.  Ezen  alapszik  a 
gázos  kutak  sajátságos  csövezés!  módja  is.  Ezeknél  ugyanis  azért, 
hogy  nagyobb  víz-  és  gázhozamokat  érjünk  el,  a bélé*scső  felső 
szakaszát  — azt  tehát,  ahol  a legintenzívebb  a gáz  kiválása  és  ex- 
panziója — le  szoktuk  szűkíteni. 

Tekintettel  azonban  arra,  hogy  a csőszűkítéssel  nemcsak  a 
sztatikái  ellenállások  csökkenése,  hanem  egyben  a dinamikaiak  nö- 
vekedése is  jár  — az  oi)timális  hozamokat  annál  a csőszűkítésnél 
nyerjük,  amelynél  a fenti  két  ellenállás-váltiozás  különbségéből 
adódó  összellenállás-csökkenés  a legnagyobb  lesz. 

A gázos  kutaknak  még  egy  gyakorlatilag  fontos  tulajdonsá- 
gát kell  itt  röviden  érintenem.  Addig  ugyanis,  míg  a közönséges 
artézi  kút  teljesítmény-görbéjét  Q f (h)  viszonyban  egy  egyenes 
képviseli  — vagy  a dinnnikai  ellenállásokat  is  figyelembe  veve 


A tiszántúli  föUliííázkérdés  inai  állása 


119 


i'<íy  {íyoiifíón  parabolikus  {íörbo  eííyik  ájía  — addig  a gázos  kutak- 
nál ez  egy  kulmináló  görbe.  , 

Ebből  viszont  következik,  hogy  míg  a közönséges  artézi  kutak 
hozama  — az  ellenállások  fokozatos  növekedésével  pl.  a kifolyó 
n.vilás  emelésével  — fokozatosan  nulláig  esökkenthető,  addig  a gá- 
zos kutak  közül  legalább  is  azoknál  nem,  amelyek  esuk  gáztar- 
talmuk révén  pozitivek.  Tudniillik  e gázos  kutak  mindegyikének 
van  egy  legkisebb  teljesítménye,  amelynél  kevesebb  vizet  és  gázt 
nem  tud  szállítani.  Ha  az  ilyen  kutak  hozamát  egy  bizonyos,  kutan- 
ként  változó,  de  egyben  jellemző  érték  alá  szorítjuk,  a kút  szabad 
kifolyása  megszűnik  és  csak  költséges  eljárásokkal:  szivattyúzás- 
sal, komresszorozá.ssal  stb.  indítható  meg  újra. 

Az  elmondottakban  a gázos  artézi  kutak  két  gyakorlatilag 
is  legfontosabb  tulajdonságával  ismerkedtünk  meg.  Az  egyik,  hogy 
megfelelő  csövezéssel,  eúőszűkítéssel  hozamukat  bizonyos  határon 
belül  fokozni  lehet,  a másik,  hogy  ezek  a kutak  épi)cn  gáztartalmuk 
révén,  igen  érzékenyek  az  ellenállás,  pl.  kifolyónyílás  magasságának 
vá  1 1 őzt  a t ásá  v a 1 szem  ben . 

A gázos  kutak  utóbbi  sajátosságán  egy  rendkívül  érdekes 
gázgeológiai  tünemény  alapszik.  A Hortobágy ról  jövet  a Nyirség 
lábánál  a gázos  kutak  egyszerre  eltűnnek,  jól  lehet  ez  a vonal  sem 
sztratigrafiai,  sem  tektonikai  határt,  de  még  a földalatti  gázmező- 
nek határát  sem  jelzi.  Hisz  miként  pl.  a debreceni  kincstári  mély- 
fúrások igazolták,  a földigázmező  még  a Nyirség  löszplatójának 
nyugati  része  alá  is  Inizódik.  A terület  látszólagos  meddő  voltának 
oka  egyedül  a morphológia,  a magasabb  térszín  hatására  vezetendő 
vissza.  Állandó  jellegű  s nagyobb  mennyiségű,  tehát  könnyen  ész- 
revehető gázömlések  tudniillik  csak  állandó  vízszolgáltatással  bíró, 
elsősorban  tehát  ])ozitív,  vagy  nagyobb  teljesítményű  negatív  ar- 
tézi kutakból  lehetségesek.  Ilyenek  hiányában  természetesen  szá- 
mottevő gáztermelés  sincsen. 

Ami  az  alföldi  gázos  kutak  gázszolgáltató  k3])ességét  illeti, 
arra  vonatkozólag  a legtöbb  felvilágosítással  a karcagi,  hajduszo- 
boszlói  és  debreceni  kincstári  fúrások  szolgálhatnak.  Ezek  a kutak 
főképp  felső  pannonkori  rétegekből,  kereken  500  és  1200  m között 
váltakozó  mélységből,  a sós  hévizeken  kívül,  egyenként  napi  2000 — 
3600  m^  gázt  szolgáltatnak,  melynek  CH4-tartalma  átlag  85 — 95  térf, 
% -között  ingadozik,  helyenként  azonban  csaknem  a 100  százalékot  is 
eléri.  A tiszta  methán  fűtőértéke  kereken  9500  Kal/m^.  E kutakból 
termelt  földigáz  átlagos  fűtőértéke  — a CH^  tartalomnak  megfele- 
H'en  8000 — 9030  Kai.  között  váltakozik  és  kb.  3/4  liter  benzinének 
felel  meg.  Egy  m®  gáz  kereken  2.5  hasznos  lóerőt  képvisel  s így  e 
kutak  teljes  gázmennviségének  felhasználásával  egyenként  200 — 365 
hasznos  lóerőt  kifejtő  gázmotorok  tarthatók  éjjel-nappal  '■üzemben. 

Érdekes,  bár  inkább  csak  tudományos  jellegű  eredmények  vár- 
hatók azoktól  a vizsgálatoktól  is,  amelyek  jelenleg  Lóczy  Lajos 
igazgató  ösztönzésére  a m.  kir.  Földtani  Intézet  vegyilaboratóiáu- 


120 


Dr.  Schmidt  Eligius  Róbert 


mában  folynak  s amelyeknek  célja  a ritka  gázelemeknek,  neveze- 
tesen hélium-nyomoknak  a kimutatása  ezekben  a földigázféleségek- 
ben. 

A gázos  kutak  élettartamára  vonatkozó  adatgyűjtéseim  még 
nincsenek  lezárva.  Itt  e kérdéssel  kapcsolatban  mindössze  annyit 
kívánok  megemlíteni,  hogy  az  Alföldön  több,  30 — 40  éves  ilyen  kutat  is 
ismerek,  sőt  a püspökladányi  MÁV  állomáson  létesült  első  gázos 
artézi  kiit  60  év  után  is  üzemben  van  még,  bár  azóta  negatívvá 
lett.  E kutak  élettartama  nemcsak  a vízhozam  függvénye,  amennyi- 
ben számos  kúton  végzett  méréseim  szerint  ezeknek  a gázhozama 
idővel  a vízhozam-apadást  meghaladó  mértékben  csökken.  Rend- 
szeres mennyiségi  mérések  bevezetésétől  e téren  igen  fontos  adato- 
kat várhatnánk! 

Ezekben  voltam  bátor  röviden  összefoglalni  és  bemutatni  azo- 
kat a főbb  szempontokat,  amelyekből  a tiszántúli  és  .általában  az 
alföldi  földigázkérdés  megítélésénél  ki  kell  indulnunk.  Az  utolsó 
egy-két  évtized  e téren  is  határozott  fejlődést  mutat,  bár  — miként 
láttuk  — még  igen  sok  a megoldatlan  kérdés.  Ezeknek  a felisme- 
rése után  azonban  talán  nem  bizonyul  már  hiúnak  ama  reményünk, 
hogy  a magyar  geológusok  és  az  alkalmazott  geológia  művelői,  a 
magyar  bányászok  és  technikusok  ezeket  a problémákat  is  csak- 
hamar meg  fogják  oldani,  a maguk  dicsőségére  és  reméljük  hazánk 
javára. 


III.  TÁRSULATI  ÜGYEK. 

1.  Jegyzőkönyv 

a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1940.  március  6-án,  szerdán  délután 
5 órakor  tartott  ünnepi,  — majd  az  utána  következő  szaküléséről. 

Elnök:  Papp  Károly  egyetemi  ny.  r,  tanár.  Megjelentek: 
Bartkó  Lajos,  Bényi  M.  Borbála,  Bodolai  Margit,  Bogscli  László,  Böhm 
r renc,  l:tuüay  György.  i.»enes  mana,  uiÍLnch  iVlana,  Emircdy  Endre, 
Erdélyi  .lános,  Falb  Mária,  Pallér  Gusztáv,  Fekete  Jenő,  Fekete  Zoltán, 
Fülöp  Mária,  Golenkó  Zelma,  Göticzy  Pál,  Görgényi  András,  Horusitzky 
Ferenc,  Horusitzky  Henrik,  Jablonszky  Edit,  Jakóby  László,  Jaskó 
Sándor,  Jugovics  Lajos,  Kaczamler  István,  Kiss  Ijaszló,  Kocli  Sándor, 
Kulhay  Gyula,  Kulhanek  Jobanna,  Legeza  Ilona,  vitéz  Lengyel  Endre, 
Lóczy  Lajos,  Magyar  Kálmán,  Majer  István,  Majzon  László,  Novosze- 
lényi  Éva,  Noszky  Jenő,  ifjú  Noszky  .Tenő,  Papp  István,  Papp  Simon, 
Pantó  Gái)or,  Patscli  György,  Péchy  Borbála.  Pékár  Gyula,  Rilimer 
László,  Rozlozsnik  Pál,  Schmidt  Eligius,  Sík  Károly,  Schréter  Zoltán, 
Stecker  Margit,  Sümcghy  .József,  Szalay  Tibor,  vitéz  Szappanos  .Tonö, 
Szebényi  Lajos,  Szentes  Ferenc,  Sztrókay  Kálmán,  Szurovy  Géza,  Ta- 
káts  Tibor,  4’avy  Lajos,  Tárnok  Helga,  Teh'gdi  Rólb  Károly.  Törs 
László,  Vajk  Raul,  Vankorszky  Elek,  Vecsey  György,  Vígh  Gyula,  Vi- 
tális István,  Vitális  Sándor,  Vitális  Sándorné,  Vörös  Irén,  Wein 
György,  Zsigmondy  Hugó,  Zsivny  Viktor  társulati  tagok  es  számos 
vendég. 


Társulati  ügyek 


121 


1.  P a p p Károly  elnöki  beköszöntőjében  inegeinlékczik  vitéz 
Horthy  Miklós  Kormányzó  Ür  Öfőniéltósága  orszaglasanak  hnsz- 
éves  íordulójáról,  s azután  a !H)  éves  Társulat  történetének  tőniozzana- 
tait  ismerteti,  beköszöntőjének  magyar  szövege  jelen  füzetünk  77— 
oldalain,  német  fordítása  a 135 — 142  oldalakon  olvasható. 

2.  Az  ezután  következő  szakütésen  S e h m i d t E 1 i g i u s Róbert 
egyetemi  magántanár  geológus  „A  Tiszántúl  földiyázos  artézi  kútjai- 
ról“  értekezett. 

Ilr.  S e h m i d t E 1 i g i u s Róbert  előadásában  a tiszántúli 
földigáz  kérdés  mai  állását  ismertette.  A szénhidrogénképződés  paleo- 
geográfiai,  biológiaj  és  geoehemiai  körülméuyeiuek  rövid  vj'izolása  után 
az  anyaközet,  a migráció  és  az  akkumuláció  kérdésével  foglalkozott. 
Az  anyakőzot  kritériumainak  rögzítése  után  a paleozoos  rétegsortol 
fel  egészen  a harmadkorí  rétegekig  részletesen  kifejtette,  hogy  mely 
rétegek  azok,  amelyek  a tiszántúli  földigáz  szempontjából  tekintetbe 
jöhetnek.  A földigáz  vertikális  és  horizontális  elterjedésének  kérdésé- 
nél rámutat  azoknak  a vetőrendszereknek  a szerepére,  amelyek  alap- 
hálózata már  a kárpáti  hegyképződés  során  alakult  ki  a belső  magyar 
medence  csoportban.  Ennek  illusztrálására  bemutatja  a tiszántúli 

földigáz  mezőkről  felvett  legújabb  térképet,  amely  mindenütt  ezeknek 
a tektónikai  irányoknak  a nagy  szerepét  sejteti.  A földigáz  akkumu- 
lációs szintjeiként  a középső  és  felső  oligocén  kori,  a mediterrán,  a 
szarmata  és  főként  a pannon  porózus  rétegsort  emeli  ki.  Kisebb  gáz- 
előfordulások  azonban  a pleisztocénben  is  ismeretesek.  Hangsúlyozza, 
hogy  az  Alföldön  eddig,  kevés  kivételtől  eltekintve,  csak  vízben  oldott 
földigázt  sikerült  feltárni.  Ilyen  gázt  termelni  csak  oldószerével,  a víz- 
zel együtt  lehet.  Ezzel  kapcsolatban  ismerteti  a közönséges  és  gázos 
artézi  kútak  eltérő  természetrajzát  és  rámutat  arra  is,  hogy  az  anti- 
klinális  teória  alkalmazhatósága  a hígvizes  földigázok  esetében  prob- 
lematikus. Végül  az  alföldi  gázos  artézi  kútak  gázszolgáltatóképességé- 
ről és  élettartamáról  szólt. 

Értekezése  egész  terjedelmében  jelen  füzetünk  109 — 120.  oldalain 
jelent  meg.  a TV.  táblabeli  térképpel' és  a 10.  ábracsoporttal  magyarázva, 
míg  német  fordítása  a 145 — 156  oldalakon  olvasható. 

Hozzászólások. 

a)  Pávai  Vájná  Ferenc  örömmel  hallgatta  Schmidt 
E 1 i g i u s előadását,  amelyben  kiváló  tagtársunk  a kárpáti  hegyképző 
erők  hatására  felgyürődött  lánchegység-részleteket  fejtegette.  A deb- 
receni és  hajdiiszoboszlói  kincstári  mélyfúrások,  amelyeket  több  más 
mélyfúrással  együtt  felszólaló  tűzött  ki,  felfogását  igazolják,  s örvend 
annak,  hogy  évtizedek  óta  hangoztatott  elmélete  lassankint  útat  tör  a 
fiatalabb  geológus  nemzedék  körében  is. 

b) Lóczy  Lajos  dr.  hangsúlyozza  a békési  gázterület  fontos- 
ságát a hazai  szénhidrogénkutatás  jövője  szempontjából.  Különösen 
jelentős  e terület  azért,  mert  földi  gázai  magasabb  szénatomszámú 
szénhidrogéneket,  tehát  petróleum-gázokat  is  tartalmaznak.  Folyik  e 


122 


Társulati  ügyek 


gázok  vizsgálata  héliumtartalmukra  vonatkozólag  is.  A hélium  az  alap- 
hegységhől,  a petróleumgázok  a paleogénből  származhatnak.  A Föld- 
tani Intézet  is  siilyt  helyez  a vetődéses  struktúra  kimutatására  is, 
melyre  az  előadó  utalt.  Sümeghy  József  dr.  tanulmányai  iparkodtak 
a geotermikus  grádiensekből  errevonatkozólag  következtetéseket  ki- 
olvasni. 

c)  Elnök  köszönti  Schmidt  Eligius  rendes  tag  urat,  aki  mai 
előadásában  új  oldalról  mutatkozott  be  Társulatunkban.  — Eddigelé 
ugyanis  kiváló  tagtársunk  inkább  a fiirások  technikai  részével  fog- 
lalkozott, míg  mai  előadásában  Alföldünk  tektónikai  viszonyaival  kap- 
csolatban a földi  gázok  eredetéről  adott  értékes  megfigyeléseket.  Ami- 
dőn Schmidt  Eligius  tagtársunkat  köszönti,  egyben  köszönetét 
nyilvánítja  úgy  az  Előadó  úrnak,  mint  L ó c z y Lajos,  P a p p Si- 
mon és  Pávai  Vájná  Ferenc  tagtárs  uraknak  magasszínvonahi 
hozzászólásukért. 

3.  Dr.  vitéz  Lengyel  Endre  egyetemi  magántanár:  „Fajd- 
félék (Tetraoninae)  zúzókövei  kőzettani  szempontból''  című  tanulmá- 
nyát mutatta  be. 

Szerző  több,  mint  150  fajdféle  izmos  gyomrának  zúzókő-vizsgálati 
eredményeit  ismerteti.  A zúzókőszám  fajtánként  és  nemenként  válto- 
zik. A hím  egyénekben  rendszerint  több  és  nagyobb.  Középérlék  a 
Tetrao  urogallusnál  289,  Lyrurus  tetrixnél  140,  Tetrastes  bonasianál 
68  drb.  A zúzókőnagyság  2 — 14  mm  között  ingadozik.  A nagyobb  szem- 
csék szögletesek,  a kisebbek  legömbölyödöttek,  gyöngyszerűek.  Táblá- 
zatokba foglalta  a ziizókövek  szám  és  időszak  szerinti  megoszlását, 
amiből  két  főperiódus  bontakozik  ki:  1.  tél-tavaszi  zúzókőgazdag  s 1 
nyár-őszi  znzókőszegény.  Megállapítja,  hogy  bizonyos  átlagméret  és 
szám  megfelelő  a madár  izmos  gyomrának  s azon  túl  nem  emelkedik. 
Ismerteti  a kopás  mecbanizmiisát  s a jellegzetes  ásvány-  és  kőzet  fajtá- 
kat, melyeket  az  őrlés  elősegítésére  következetesen  igénybe  vesz. 

Következtetéseket  von  le  a hegység,  mint  gyűjtőterület  s a zúzó- 
kőminőség összefüggésére.  A kőzetkopási  kísérletek  eredményei  fel- 
tűnően megegyeznek  a gyakorlati  megfigyelésekkel.  Végül  biológiai 
következtetéseket  szűr  le  az  ösztönszerű  kőzetválogatásra,  a gyűjtési 
helyek  felkeresésére,  a zúzókövek  kicserélődésének  módozatára  s az 
izmosgyomor  szortírozó  képességére.  Újszerű,  körültekintő  vizsgálatai- 
hoz kőzetesiszolatokat  és  fényképfelvételeket  is  készített. 

3a.  Elnök  elismerését  fejezi  ki  vitéz  Lengyel  Endre  egye- 
temi magántanár  és  főiskolai  rendes  tanár  lírnak  nagy  fáradsággal 
végzett  munkája  bemutatásáért.  Emez  előadás  őslénytani  fontossága 
akkor  derülne  ki,  ha  fosszilis  fajd-félék  kerülnének  elő  a harmadkori 
vagy  negyedkori  rétegekből,  ami  nagyon  is  lehetséges.  Elnök  kiemeli, 
hogy  vitéz  Lengyel  Endre  magántanár  úr  másfél  éven  át  foglal- 
kozott a fajdok  zúzóköveivel.  Hazai  irodalmunkban  ilyen  irányban  és 
ilyen  részletesen  még  senki  sem  vizsgálta  a zúzóköveket.  A kérdés 
tehát  egészen  új  irányú  vizsgálódásokat  ölel  fel.  Bár  becses  biológiai 


Társuluti  üfíyek 


123 


kövelk(‘zti>téseklu'z  jutott,  tamiliuáuy:i  olsösorban  mófris  ásvány-kőzot- 
tani  jt‘lloj>ü. 

Elnök  véfíiil  im»í;köszönv(‘  a nafíy  szálúban  inofíjob'nt  társulati 
tajrok  és  voiuléííok  érdeklődését  a szakülés  tudományos  niunkássáf>::i 
iránt,  az  ülést  bezárja. 


2.  Jcgyzökötiyv. 

a jMairyarlioni  Földtani  Társulat  1940.  áju-ilis  hó  3-áu,  szerdán  délután 
5 órakor  tartott  szaküléséről. 

Elnök:  Papp  Károly,  a földtan  ny.  r.  tanára. 

■^Íoííjelentek : Hartkó  Lajos,  Ilofísch  Láiszló,  Buday  (iyörfíy,  Dorner 

Inna,  Ebényi  (íyula,  Emszt  Kálmán,  Endrédy  Emire,  Erdélyi  .János, 
Fekete  Zoltán,  (íedeon  Tihamér,  (Jyőrffy  Maíída,  llefíedns  Gyula,  Jlo- 
rusitzky  Ferenc,  Ilorusitzky  Henrik,  .Juf>'<)vics  Lajos,  Káposztás  Pál, 
Koeli  Sándor,  Kőrössy  László,  Kulbay  Gyula,  .Majzon  laiszló,  Mébi>s 
Kálmán.  Mottl  Mária,  idősebb  és  ifjabb  Xoszky  Jenő,  Pap])  Ferenc, 
Pap])  Simon,  Pávai  Vájná  Ferenc,  Péja  Győző,  Praszmén  Ilona,  líoz- 
lozsnik  Pál,  Schréter  Zoltán,  Scberf  Emil,  Sík  Károly,  Sümejíby  ,íó- 
zsef.  Szabii  Tibor,  Szentes  Ferenc,  Szeiiesházy  Kálmán,  Szinion  Andor, 
Sztrókay  Kálmán,  Takáts  Tibor,  Török  László,  Trcfíele  Kálmán,  Vajk 
Kául,  Vankovszky  Gyula,  Vifrh  Gyula,  Vitális  István,  Wein  Györfíy, 
Zsivny  Viktor  társulati  tajrok  és  számos  vendéfr. 

Papp  Károly  elnök  a következő  beszéddel  nyitja  mcfí  az  ülést; 

„I{?en  tisztelt  Szakülés! 

Mielőtt  szakülésünk  tárgysorozatára  térnénk  át,  méltóztassék  inef?en- 
gedni,  bosy  röviden  meg;emlékezzek  arról  a veszteseirről,  amely  a ma- 
Éíyar  néppel  rokon  finn-nemzetet  az  orosz  szovjet  köztársaságfíal  ví- 
vott harcok  során  érte. 

Az  ali{>:  4 millió  főnyi  kis  nemzet  a 183  milliós  orosz  birodalom 
hadsercfíét  több  mint  3 bónapijr  feltartóztatta,  azonban  a múlt  bó 
közepén  kénytelen  volt  békét  kötni. 

Tudvalevő,  bogy  az  ezer  iá  Orítzágn  — Soinni  — az  1809.-ik  év 
óta  OroszorszáfTíral  egyesített  nag:y  fejedelemség:  volt,  s a nagy-feje- 
delem címet  több  mint  száz  éven  át  az  Orosz  Czárok  viselték.  A világr- 
háború  után  1918-ban  önálló  állammá  alakult,  amelynek  területe 
388.000  km--t  tett  ki.  A múlt  hónapban  kötött  békekötéssel  elveszítette 
területének  10  "í-át,  g:azdaság:i  és  bányászati  veszteség:e  is  10  % körül 
van.  Lakosai  közül  a múlt  háborúban  60.000  lélek  veszett  el;  egyébként 
az  Orosz  szovjetnek  átadott  területéről  minden  finn  lakos  eltávozott. 
A Szovjetúniónak  átadott  területről  480.000  ember  tért  vissza  a mai 
Finnországba. 

Ha  visszagondolunk  régi  hazánk  veszteségeire,  — amikor  20  év- 
vel ezelőtt  országunknak  csaknem  70  %át  veszítettük,  — ehhez  képest 
a finnek  vesztesége  aránylag  csekélynek  mondható,  mindazáltal  mély 
szomori’isággal  vesszük  tudomásul  a velünk  rokon  nemzet  fiainak 
szenvedéseit. 

A finnek  nemzeti  geológiai  intézete  Helsinkiben,  már  az  1885  év 
óta  fennáll,  s a következő  1886-ik  évben  a geológiai  társulat  is  meg- 
erősítik. — Az  előadó  szerint  a Dunántúlra  a helveciai  időben  érkezik 


124 


Társulati  ügyek 


alakult,  az  agrogeológiai  osztály  azonban  csak  az  1926-ik  évben  léte- 
sült. Mind  a három  intézmény  szakszerű  munkásságával  és  kiadvá- 
nyaival az  egész  müveit  világ  elismerését  kivívta.  Geológiai  kiadvá- 
nyaik 22  kötetben  a múlt  évben  már  a 126-ik  füzetnél  tartottak.  Sárga 
színű  füzeteiket  mindig  örömmel  vártuk. 

Bemutatom  itt  Finnországnak  2 geológiai  térképét.  A régebbi 
még  a Finn-nagyhercegség  térképe  1910-ből,  a nagyhírű  Sederholm 
geológus  alkotása,  amely  1 : 2,000.000  mértékben  Finnország  prequa- 
ternér  viszonyait  tünteti  fel,  tehát  a tk.  geológiai  térkép. 

A másik  térkép  már  az  önnálló  finn  állam  idejéből  1929-ből  szár- 
mazik, s ez  a világháború  után  a petsamói  tengerparttal  megnagyob- 
bodott ország  quaternér  viszonyait  ábrázolja,  tehát  aqrogeológiai 
térkép,  S a n r a m o müve. 

Egy  harmadik  térkép  az  1940.  március  13-i  békekötés  folytán  meg- 
csonkított ország  területét  ábrázolja,  amely  körülbelül  350.000  km^-t 
tesz  ki. 

Az  elmúlt  hónap  végén  Laitakari  profsszor,  a finn  geológiai 
intézet  igazgatója  körirattal  fordult  a nagyvilág  geológiai  intézmé- 
nyeihez, amelyben  a finn  geológiai  intézet  veszteségeit  feltárja. 

Felkérem  Zsivny  Viktor  magyar  nemzeti  miizeumi  igaz- 
gató urat,  mint  a finn  viszonyok  kitűnő  ismerőjét,  hogy  Laitakari 
igazgató  úr  körleveleit  ismertetni  szíveskedjék.“ 

Zsivny  Viktor  választmányi  tas  erre  felolvassa  Laita- 
kari Aarne  egyetemi  tanár,  a Finn  Geológiai  Intézet  igazgatója 
1940.  március  havában  kelt  köriratát,  amely  német  nyelven  a világ 
geológusaihoz  szól.  A finnlandi  Helsinki  (Bulevardi  29.  sz.)  Geologinen 
T oimikunta  Suomi  nevét  viselő  földtani  intézet  palotáját  a szovjet-orosz 
repülök  szétrombolták,  s ennek  felépítésére  az  intézet  igazgatója  gyűj- 
tést indít  a földkerekség  geológusai  között. 

A Magyarhoni  Földtani  Társulat  tagjai  a finn  geológiai  intézet 
felépítésére  azonnal  adakoztak.*  A szakülés  ezután  áttér  a tárgysoro- 
zatra. 

1.  Elnök  felkéri  Dr.  Szalai  Tibor  egyetemi  magántanár  geo- 
lógust előadásának  megtartására. 

Szalai  Tibor  „A  Dunántúli  miocén"  című  előadásában  a 
következőket  mondotta: 

A Dunántúlon  a miocén  négy  megkülönböztethető  területet  árasz- 
tott el.  Ezek:  Az  ÉK-i  vagy  várpalotai,  a DK-i  vagy  mecseki,  a DNy-i 
vagy  budafapusztai  és  a Ny-i  vagy  a Keleti  Alpesekhez  simuló  terü- 
let. — E területek  faunája  egymástól  különbözik,  az  üledékek  kiéke- 
lödése  pedig  megfigyelhető,  így  tehát  megállapítható,  hogy  e terüle- 
tek a miocénben  el  voltak  egymástól  különítve.  E felfogást  az  alap- 
hegységbe lejutó,  a miocént  azonban  nem  harántoló  fiirások  is  meg- 


* A 106  pengőnyi  adományt  Zsivny  Viktor  múzeumi  igaz- 
gató úr  a finn  követséghez  juttatta.  Az  időközben  Rómába  áthelyezett 
O n n i T a 1 a s finn  követ  Budapesten  1940.  június  12-én  kelt  2.125  sz. 
magyar  nyelvű  levélben  köszönte  meg  a 106  pengőnyi  adományt. 


Társulati  üfryek 


125 


a uiiocén  tender.  Ez  a traiiszfíresszió  összhangban  áll  más  tc'rülett'k 
hasonló  viszonyaival.  Nevezotosen  ekkor  jut  a mediterrán  t'anna  terü- 
let kapesolatha  a boreális  t'anna  területtel.  Ekkor  mélyül  ki  a kap- 
csolat a perialpiu  depresszión  keresztül  a bécsi  medence  és  a nyiifíati 
mediterrán  terület  között,  llymódon  tehát  méj;  a bnrdifíálienbcn  szá- 
razon állott  hatalmas  területek  jutnak  a tentrer  uralma  alá.  Megindul 
a boreális  alakoknak  dél  felé  való  vándorlása.  Ekkor  jelennek  mcíí 
a boreális  alakok  a dnnántiíli  belveeiai  emeletben  is.  Fiíryelcrnrc 
méltó  azonban,  bo};y  kevés  számú  képviselővel  tűnnek  fel  s e tekin- 
tetben is  a dnnáutnli  miocén  sok  basonlósáírot  mutat  az  olaszorszáíri 
viszonyokkal.  M,efrállapítbató,  bofíy  a dunántúli  miocén  közelebb  áll 
az  olasz,  mint  a franciaországi  miocénhez,  jeléül  annak,  bofry  köze- 
lebbi éfrbajlati  és  ősföldrajzi  viszonyokról  van  itt  szó.  Mejíjegyzi  a 
szerző,  hogy  az  Olaszorszáfr  felé  irányuló  ősföldrajzi  kapcsolatok  irá- 
nya ma  még  pontosan  nem  nyomozható.  — következőkben  a szerke- 
zeti viszonyokkal  foglalkozva  utal  arra,  hogy  az  anversienben  a 
Vörösvári — Nagykovácsi-  és  a Dorogimedence  között  kiemelkedő  gát, 
melyről  Ferenezi  István  számolt  be,  többé-kevésbbé  a belvéciai 
korig  fennmaradt  és  elzárta  a várpalotai  területei  a gáttól  ÉK-re 
húzódó  tengertől.  Az  idős  stájer  kéregmozgás  szynorogén  sülyedóse 
megszünteti  e gátat,  ugyanekkor  a Mecsek  területén  is  szynorogén 
süllyedés  lép  fel  és  így  mind  két  területre  benyomul  a belvéciai  ten- 
ger. — A fiatal  stájer  kéregmozgásnak  is  jelentős  nyoma  van  a 
Dunántúlon.  Nevezetesen  id.  Lóczy  Lajos  tanulmányából  tudjuk, 
hogy  a Dunántúlon  a mediterránban  magashegység  állott.  E magas- 
hegység jelenlétére  id.  Lóczy  annak  denudációs  termékéből,  a kavi- 
csokból következtet.  Az  előadó  a kavicsok  rétegtani  helyzetéből  arra 
következtet,  hogy  ez  a hegység  a fiatal  stájer  kéregmozgás  hatására 
emelkedett  ki.  — Végül  megállapítja,  hogy  a szerkezeti  változásokkal 
áll  kapcsolatban  a dunántúli  biotópok  kialakulása  épiígy,  mint  az  is, 
hogy  a miocén  csak  a belvéciai  korban  jelenik  meg  e területen. 

Szalai  Tibor  előadásához  a következő  hozzászólások,  illető- 
leg megjegyzések  hangzottak  el; 

oj  Pávai  Vájná  Ferenc  dr.  m.  k.  főbányatanácsos: 

Az  előadó  ősföldrajzi,  őslénytani  és  tektonikai  megfigyelései 
azt  bizonyítják,  hogy  a Dunántúl  a belvéciai  időben  is  pásztás  szer- 
kezetű volt.  A középső  miocénre  vonatkozó,  részletes  megfigyeléseken 
alapuló  említett  felfogás  beleillik  az  általam  már  több  alkalommal 
kifejtett  szerkezeti  képbe.  Eszerint  az  általam  harmadik  Alpes-kár- 
páti  közbenső  tömegnek  nevezett  medence  geosynklinálisokból  és 
ezek  közt  fekvő  ősibb  szerkezetű  tagokból  áll.  E szerkezet  a varisz- 
kuszi  időktől,  mint  látjuk  a belvéciai  korig,  sőt  tovább  a harmadkor 
végéig,  illetőleg  a geodéziai  és  geofizikai  vizsgálatok  megállapításai 
nyomán  napjainkig  követhető.  Az  üledékképződés  a szerkezethez  iga- 
zodik. így  tehát,  amint  arra  az  előadó  is  utal,  az  üledékképződés  a 
szerkezeti  alakulások  következménye.  Megállapítható  tehát,  hogy  a 


126 


Társulati  ügyek 


tektonikai  viszonyok  helyes  felismerése  szabja  meg  a hazai  föld  meg- 
ismerésének útját. 

h^Horusitzky  Ferenc  hozzászólása ; 

Felteszi  a kérdést,  hogy  azok  a faunisztikus  különbségek,  me- 
lyek alapján  az  előadó  szárazföldi  pásztákkal  elválasztott  különálló 
tengeri  szedimentációs  területeket  tételez  fel,  nem  magyarázhatók-e 
kielégítően  az  eltérő  fáeiesviszonyokkal?  A dunántúli  fúrások  miocén 
slirje,  és  a várpalotai — mecseki  miocén  fáciesei  olymértékben  elté- 
rőek, hogy  érthetően  nem  tartalmazliatnak  közös  faunaelemeket. 

C;)  Mottl  M á r i a dr.  a következőket  jegyzi  meg: 

Szapár-Jásdról  Éhik  Antracotheriurn  cf.  Valdenset  ismertetett. 
Ez  a terminális  bélyegű  faj  Sieber  R.  szerint  a felső  stampiai  eme- 
letre jellemző.  Az  aquitan  emeletben  Európában  Anfhracotherium 
már  nincs,  helyét  Brachyodusok  és  Paleochoreusok  foglalják  el.  Na- 
gyobb valószínűség  szól  amellett,  hogy  a szápár-jásdi  Anthr.-os  réte- 
gek még  az  alattuk  lévő  rupeliai  agyagsorozathoz  tartoznak. 

f/JSchréter  Zoltán  hozzászólva  az  előadáshoz,  megjegyzi, 
hogy  a várpalotai  helvét  emeletbeli  állatvilág  tanulmányozásánál  ezt 
a faunát  érdekesen  össze  lehetne  hasonlítani  a herendi  helvét  képződ- 
mények állatvilágával;  ez  a grundi  jellegű  állattársulás  kissé  eltér 
amattól.  A Magyar  nyugati  vasút  építésénél  találták  Herenden  egye- 
bek mellett  miocénünk  legszebb  csigafaját,  a Pereiraea  gervaisi  V é z-t, 
amely  pl.  Várpalotán  eddig  ismeretlen. 

e)  Szalai  Tibor  zárószavában  válaszol  Schréter  és  Horu- 
sitzky  F.  hozzászólásaira.  Megemlíti:  van  sok  részletkérdés,  amely- 
lyel  nem  foglalkozik.  Ezért  nem  tér  ki  pl.  a Pereiraea  Gervaisi-t  is 
tartalmazó  Herend  környéki  rétegek  tárgyalására  sem.  — A miocén 
tenger  határainak  megrajzolását  az  üledékek  kiékelődése  nyomán  esz- 
közli. Ügy  látja,  hogy  a Dunántiílon  az  üledékek  kiékelődését  a fúrá- 
sok adatai  nyomán  sokszor  teljes  biztonsággal  megállapíthatjuk.  így 
pl.  a Tapolca  és  Balatonföldvár  környéki  10  m vastagségú  üledékek 
a Várpalota  környéki  több  100  m vastagságú  üledékek  mellett  arra 
utalnak,  hogy  ezen  a területen  kiékelődés  következett  be.  A várpalo- 
tai terület  határa  tehát  itt  vonható  meg.  Szalai  már  előadásában 
is  utal  a Földközi  tenger-vidéki  és  a Dnnántúli  helvetien  hasonló 
voltára,  amiből  a két  terület  ősföldrajzi  kapcsolataira  gondol;  azt 
azonban,  hogy  a kapcsolatot  megteremtő  tengerágak  minő  irányokat 
követtek,  nem  jelöli  meg. 

2.  A második  előadást  Sík  Károly  dr.  tartotta  „Alföldi  talaj- 
szelvény  felvételek"'  címen,  számos  vetített  kép  bemutatásával. 

Előadó  bevezetésében  ismertette  a talaj  felvétel  és  talajtérképe- 
zés  fontosságát  tudományos  és  gyakorlati  szempontból.  Bemutatta  a 
talajszelvények  vázlatos  feltüntetésének  fejlődését  a Treitz-féle  190'i 
és  1903-ban  megjelent  Palicsi-tó  környékének  és  Szeged  vidékének 
agrogeológiai  térképein.  Majd  az  1935-ben  megjelent  S i g m o n d-féle 
dinamikai  talajtipus  térképéről  szólott  és  megemlítette  a termelés- 


Társulati  üfryek 


127 


technikai  talajtérképeket,  amelyeknek  magyarázó  füzetében  találjuk  a 
talajszel  vény  vázlatokat. 

Ezután  áttért  előadó  Alsodabas  és  Ráckeve  1 : 20.000  méretű  tér- 
képlapjainak talajtani  ismertetésére  és  34  általa  készitett,  részben 
szines  fényképfelvételen  mutatta  be  egyrészt  a vidék  arculatát,  más- 
részt az  előforduló  jellegzetes  talajszelvényeket.  Zárószavaiban  baiifr- 
súlyozta,  hogy  az  egyes  vidékek  talajtani  leirásánál  nélkiilözbetetlen 
néhány  jó  fényképfelvétellel  kiegésziteni  az  elmondottakat,  mert  igy 
feltétlenül  mélyebb  betekintést  nyerünk  a talajtani  és  növénytermesz- 
tési viszony-okba,  mintha  csak  puszta  leirást  aduidí. 

3.  A harmadik  előadó  Kőrös  sy  László  műegyetemi  tanár- 
segéd volt,  aki  „llernádzsadány  környékének  földtani  viszonyai*'  cí- 
men tartotta  Társulatunkban  első  előadását.  (Az  előadás  teljes  szö- 
vege Közlönyünk  jelen  füzetének  83—105).  oldalain  jelent  meg  5)  ábrá- 
val.) K ő r ö s s y L á s z 1 ó előadásához  K u 1 b a y Gyűl  a dr.  a kö- 
vetkező szavakat  fűzte: 

Örömmel  hallotta  K ö r ö s s y előadását,  melyet  a legnehezebb  idő- 
ben. még  a cseh  megszállás  alatt  kezdett  vizsgálatairól  bemutatott. 
Területen  a Hátbegységbez  nagyon  hasonló  viszonyokat  talált.  Az  em- 
lített Phrygnmdhim  maradvány  arról  tanúskodik,  hogy  a szarmata 
tenger  ekkor  már  csaknem  kiédesedett. 

Elnök  a magas  színvonalú  hozzászólásokat  lezárva,  köszönetét 
mond  S z a 1 a i Tibor,  Sík  Károly  és  K ö r ö s s y L á s z 1 ó elő- 
adó uraknak,  valamint  a hozzászólásokban  résztvevő  összes  tagtárs 
uraknak,  s megköszönve  a tagok  szíves  érdeklődését  a szakülés  tár- 
gyai iránt,  az  ülést  berekeszti. 

3.  Jegyzőkönyv. 

a Magyarhoni  Földtani  Társulat  választmányának  1940.  március  hó 
6-án  tartott  üléséről. 

Elnök : P a p p Károly. 

Jelen  voltak:  Horusitzky  Henrik  szakosztályi  elnök,  Telegdi  Kóth  Ká- 
roly másodelnök,  Horusitzky  Ferenc  elsötitkár,  Bartkó  Lajos  másod- 
titkár,  Ascher  Kálmán  pénztáros;  továbbá  Böhin  Ferenc,  Fekete  Jenő, 
Lóczy  Lajos,  Noszky  Jenő,  Papp  Simon,  Rozlozsnik  Pál,  Scbi-éter  Zol- 
tán. Sümegby  József,  Sztrókaj'  Kálmán.  Vígh  Gyula.  Vitális  István, 
Zsivny  Viktor  választmányi  tagok.  — Távolmaradásukat  kimentették 
Emszt  Kálmán  és  Pávai  Vájná  Ferenc  választmányi  tagok. 

Elnök  az  ülést  megnyitva,  a jegyzőkönyv  hitelesítésére  felkéri 
Lóczy  Lajos  és  Rozlozsnik  Pál  választmányi  tag  urakat. 

1.  Elnök  amidőn  az  1940  február  14-i  közgyűlés  határozata  alap- 
ján az  elnöki  tisztséget  elfoglalja,  iigy  a maga,  mint  elnöktársa  és 
a titkárok  nevében  kéri  az  igen  tisztelt  Választmánytól  a tisztikar 
támogatását.  A tisztikar  megbízatása  csak  az  1940-ik  polgári  évre 
szól,  minthogy  a három  éves  ciklus  a következő  évi  közgyűlé.sen  jár 
le,  amikor  a tisztikar  és  a választmány  tagjainak  választása  együtie- 
sen  történik. 


128 


Társulati  ügyek 


Elnök  bejelentését  a választmány  egyhangúlag  tudomásul  veszi. 

2.  Elnök  ezután  a lemondott  Elnök  urak  kitüntetése  ügyében  a 
következő  javaslatot  terjeszti  elő: 

V e n d 1 Aladár  műegyetemi  tanár  lir  Öméltósága  8 éven  ke- 
resztül viselte  az  elnöki  tisztséget,  olyan  fáradhatatlan  buzgalommal, 
hogy  mindannyian  fejet  hajtunk  működése  előtt.  Ugyancsak  nagy 
elismeréssel  szólhatunk  Liffa  Aurél  másodelnök  iir  Öméltóságá- 
ról, aki  bámulatos  szorgalommal  és  szeretettel  az  1923.  év  óta  viselte 
a másodelnöki  tisztséget,  tehát  Mauritz  Béla  és  Vendl  Aladár 
elnök  urak  mellett  17  év  óta  egyfolytában  működött.  A legnagyobb 
kitüntetés,  amelyet  Társulatunk  adhat,  a tiszteleti  tagság.  Erre  nézve 
Alapszabályaink  13  §-a  olykép  intézkedik,'  hogy  a tisztöTeti  'tágok 
ajánlását  november  hó  1-ig  kell  az  elnökséghez  írásban  benyújtani,  s 
azután  a választmány  terjeszti  az  ajánlást  a közgyűlés  elé.  Elnök  in- 
dítványozza, hogy  úgy  Vendl  Aladár,  mint  Liffa  Aurél 
Öméltóságáik  tiszteleti  taggá  való  ajánlását-  már  a mai  ülésünkön 
javasoljuk  s az  ajánlás  részleteinek  kidolgozására  kérjük  fel  M a u- 
r i t z Béla  tiszteleti  tag  és  Telegdi  Róth  Károly  másodelnök 
Tirakat. 

Elnök  javaslatához  a Választmány  egyhangúlag  hozzájárul. 

3.  Elnök  hálás  köszönettel  adózik  Papp  Ferenc  elsötitkár 
úrnak,  aki  a főtitkári  tisztséget  az  1934-ik  év  óta  viselte,  s aki  a Tár- 
sulatnak úgy  anyagi,  mint  szellemi  felvirágoztatása  körül  kiváló 
érdemeket  szerzett.  Főtitkári  tisztségének  egyik  maradandó  érdeme  a 
Földtani  Értesítő  új  folyamának  megalapítása  1936-ban,  amely  immár 
négy  évfolyamával  bebizonyította  életrevaló,  szükséges  voltát. 

Papp  Ferenc  volt  elsötitkár  úr  érdemeit  közgyűlésünk 
már  is  jutalmazta  azzal,  hogy  öt  választmányi  taggá  választotta. 

Elnök  bejelentését  az  ülés  egyhangúlag  helyesli. 

4.  Elnök  jelenti,  hogy  a február  íi-i  választások  folyamán  a 
választmányi  tagsági  helyek  közül  megüresedett  még  egy  hely, 
amelyre  mint  legtöbb  szavazatot  nyert  jelöltet,  javasolja  Vendl 
Aladár  volt  elnök  úr  behívását 

Elnök  javaslatára  az  ülés  úgy  határoz,  hogy  a megüresedett 
helyre  meghívja  Vendl  Aladár  volt  elnök  urat. 

.0.  Elnök  jelenti,  hogy  Társulatunk  Hidrológiai  Szakosztálya, 
Weszelszky  Gyula  elnök  lemondása  után  egyhangúlag  H o r u- 
sitzky  Henrik  tagtársunkat  választotta  meg  szakosztályi  elnö- 
kül a triennium  hátralevő  1 évére. 

Minthogy  Alapszabályaink  20  ^-alapján  a szakosztály  elnöke 
hivatalból  tagja  a választmánynak,  azért  Horusitzky  Henrik 
szakosztályi  elnök  urat  már  a mai  választmányi  ülésre  meghívta. 
Fllnök  köszönti  a szakosztályi  Elnök  urat,  s munkásságára  a jó  Isten 
áldását  kéri. 

5a.  Elnök  kéri  a szakosztályi  Elnök  urat,  hogy  a Hidrológiai 
Szakosztály  ügyeiről  a jövő  ülésen  jelentést  tenni  szíveskedjék. 


Társuluti  üfryek 


129 


G.  Elnök  jelenti,  hogy  Alapszabályaink  23  '§-a  alapján  a választ- 
mány évcnkint  pénztárost  választ.  Elnök  kéri  a jelenlevő  Ascher 
K á 1 m á n műegyetemi  gazdasági  igazgató  urat,  hogy  eme  nehéz 
tisztséget  továbbra  is  elvállalni  szíveskedjék.  Alapszabályaink  24  §-a 
alapján  a pénztáros  őrzi  a Társulat  vagyonát  s teljesíti  a rizetések-et 
az  elnöktől  és  titkártól  ellenjegyzett  .számlákra.  Minthogy  az  elmúlt 
évtizedekben  a pénztárat  tulajdonkép  a titkárok  kezelték  iigy  az 
anyatársulatban,  mint  a szakosztályban,  s minthogy  most  a csonka 
év  nehéz  gazdasági  viszonyai  között  a megválasztott  tisztikarnak 
fokozott  éberséggel  kell  a pénzügyek  felett  őrködnie,  azért  arra  kén 
a pénztáros  urat,  hogy  a takarékkönyveket  és  a nagyobb  összegeket 
a pénztárban  őrizze;  míg  a titkár  urak  csak  kisebb,  mondjuk  200  pen- 
gőig terjedő  összegeket  tartsanak  maguknál  az  apróbb  kiadások  fede- 
zésére. Havonkint  egyszer  azután  a nagyobb  számlákat  a pénztáros 
úr  fizesse  ki.  Ilymódon  eleget  tennénk  Alapszabályaink  rendelkezé- 
sének, s emellett  társulatunk  mozgékonysága,  fürgesége  sem  gátoltat- 
nék. 

Elnök  javaslatára  az  ülés  pénztárosnak  egyhangiilag  Ascher 
Kálmán  műegyetemi  gazdasági  igazgató  urat  választja  meg,  aki 
a megválasztást  elfogadja. 

7.  Elnök  kéri  a választmányt,  hogy  boldogult  T i m k ó Imre 
kartársunk  síremlékének  fölállítása  céljából  gyűjtést  engedélyezni 
szíveskedjék.  Ugyanis  a Boldogult  családja  nincs  olyan  helyzetben, 
hogy  díszesebb  síremléket  állíthatna  a családfőnek,  s így  Társula- 
tunkra hárul  a feladat  a síremlék  felállítására. 

Elnök  javaslatára  a Választmány  elhatározza,  hogy  boldogult 
Timkó  Imre  választmányi  tagunk  siremlékének  költségeire  gyűj- 
tést indít. 

8.  Elnök  jelenti,  hogy  megkeresés  érkezett  a kir.  magyar.  Ter- 
mészettudományi Társulattól.  Ugyanis  a svábhegyi  Xormafa  és  a 
báró  Eötvös  lit  között  levő  területen  öröklakásos  szállodát  terveznek, 
amely  tönkre  tenné  a gyönyörű  kilátást  és  akadályozná  a turistákat 
s üdülőket  pihenésükben.  A Természettudományi  Társulat  választmá- 
nya a Természetvédelmi  Törvény  alapján  kéri  a Xormafa  vidékének 
védetté  nyilvánítását  s így  a szállodai  épitkezés  tervének  elutasitását. 

A választmány  a javaslathoz  egyhangúlag  hozzájárul. 

9.  Elnök  felkéri  a m.  k.  Földtani  Intézet  jelenlevő  igazgatóját: 
Lóczy  Lajos  választmányi  tag  úr  Öméltóságát,  hogy  a Földtani 
Közlöny  számára  az  intézet  hivatalos  közleményeit  időközönkint  át- 
adni szíveskedjék. 

Ugyancsak  kéri  a Választmány  azon  tagjait,  akik  egyéb  állami 
intézmények  és  minisztériumok  vezető  állásait  töltik  be,  továbbá  az 
Eurogasco  igazgatóját,  hogy  időközönkint  azokról  a kutatásokról, 
amelyek  közzétételét  egyéb  magasabb  érdekek  nem  tiltják  el,  közlé- 
seiket a Földtani  Társulat  titkárságának  átadni  szíveskedjenek,  hogy 
ezeket  részben  a Földtani  Közlönyben,  részben  a Földtani  Értesítő- 
ben közölhessék. 


130 


Társulati  ügyek 


10.  Kapcsolatban  ezzel  Vigh  Gyula  választmányi  tag  lir  kéri 
a szerkesztőséget,  hogy  a Földtani  Közlönyben  állitsa  vissza  a könyv- 
ismertetéseket,  miként  az  régebben  volt. 

A javaslatot  a Választmány  egyhangúlag  elfogadja. 

11.  Elnök  kéri  Vitális  István  választmányi  tag  úr  Ömél- 
tóságát, hogy  a múlt  héten  megjelent  „Magyarország  szénelőforduld- 
sai“  című  nagy  munkájával  kapcsolatban.  Társulatunkban  népszerű 
előadó  estélyt  tartani  sziveskedjék. 

A Választmány  Vitális  István  egyetemi  tanár  úrnak  be- 
jelentett előadását  köszönettel  fogadja. 

12.  Főtitkár  jelenti,  hogy  rendes  tagul  jelentkezett  Jakóby 
L á s z ló,  a M.  Bányászati  és  Kohászati  Egyesület  főtitkára.  A választ- 
mány illusztris  kartársunkat  egyhangúlag  rendes  taggá  választja. 

Elnök  megköszönve  a Választmány  tagjainak  huzgó  működé- 
sét, az  ülést  berekeszti. 

Kelt  Budapesten,  1940.  március  6-án 

Hitelesitik:  Lói  tóm. 

Lóczy  Lajos  és  Rozlozsnik  Pál  Dr.  Papp  Károly 

vál.  tagok.  elnök. 

4.  Jegyzőkönyv. 

a Magyarhoni  Földtani  Társulat  választmányának  1940.  április  3-án 
tartott  üléséről. 

Elnök:  Papp  Károly. 

Megjelentek:  Böhm  Ferenc,  Emszt  Kálmán,  Fekete  Jenő,  Koch  Sándor, 
Noszky  Jenő,  Papp  Ferenc,  Papp  Simon,  Pávai  Vájná  Ferenc,  líozlozs- 
nik  Pál,  Schréter  Zoltán,  Sümeghy  József,  Sztrókay  Kálmán,  Takáts 
Tibor,  Vigh  Gyula,  Vitális  István,  Vizer  Vilmos,  Zsiyny  Viktor  vá- 
lasztmányi tagok,  Horusitzky  Ferenc  főtitkár,  Bartkó  Lajos  másod- 
titkár. — Távolmaradásukat  kimentették  Lóczy  Lajos  és  Vendl  Aladár 
választmányi  tag  urak.  _ , . 

Elnök  üdvözölvén  a szép  számmal  megjelent  választmányi  tag 

urakat,  az  ülést  megnyitja,  s az  ülés  jegyzőkönyvének  hitelesítésére 
felkéri  Pávai  Vájná  Ferenc  és  Schréter  Z o 1 t.á.n  választ- 
mányi tag  urakat. 

1.  Elnök  jelenti,  hogy  az  1934.  március  6-i  választmányi  ülés 
határozata  alapján  felkérte  Vendl  Aladár  volt  Elnök  urat,  hogy  a 
Választmányban  megüresedett  tagsági  helyet  elfoglalni  szíveskedjék. 
Eme  felkérésre  Vendl  Alá  d á r műegyetemi  tanár  úr  Öméltósága 
kijelentette,  hogy  a választmányi  tagsági  helyet  örömmel  elfogadja  s a 
társulatot  a jövőben  is  készségesen  támogatja.  A Választmány  Vendl 
Aladár  úr  elhatározását  örömmel  tudomásul  veszi,  s Ígért  támoga- 
tásáért előre  is  köszönetét  mond. 

2.  Elnök  jelenti,  hogy  Telegdi  Róth  Károly  másodelnök 
úr  1940.  március  7-én  kelt  levelében  másodelnöki  tisztségéről  lemon- 
dott. A lemondás  indokolásául  azt  írja,  hogy  a februári  közgyűlésen 
történt  puccs-szerü  választást,  amely  a választmány  által  jelölt  tiszti- 


Társulati  ügryek 


13i 


kar  loíínafryobb  részét  inoirbiiktatta,  semniikópen  sem  helyeselte.  Hoíry 
közvetlenül  a választás  lezajlása  után  nem  mondott  le,  annak  oka 
csupán  az  volt,  hcfry  az  új  tisztikarból  ő volt  az  efryetlen,  akit  a vá- 
lasztmány is  jelölt,  és  a közfíyülés  is  mefíszavazott,  tehát  liíry  érezte, 
hogy  osztatlan  bizalom  emelte  az  alelnöki  tisztségbe.  A tegnapi  vá- 
lasztmányi ülésen  azonban  arról  győződött  meg,  hogy  az  új  vezetőség 
nem  mindenben  helyesli  a régi  tisztikar  gesztióit,  amelyekért  pedig 
mint  a régi  választi.nány  volt  tagja,  maga  is  felelőséggel  tartozik. 
Ilyen  körülmények  között  lehetetlenné  válik  számára  az  új  vezetőség- 
gel való  benső  együttműködés,  annál  is  inkább,  minthogy  ma  is  min- 
denben azonosítja  magát  a lemondott  tisztikar  gondolkodásmódjával 
és  tetteivel. 

Telegdi  Kóth  Károly  úr  szóbanforgó  levelére  az  elnök  a 
főtitkárral  együttesen  kifejtette,  hogy  az  új  tisztikar  a legnagyobb 
elismeréssel  nyilatkozott  az  előző  tisztikar  munkásságáról,  amit  az 
új  elnök  előző  elnöktársa  előtt  élőszóval  is  hangoztatott.  Az  új  tiszti- 
kar tehát  kérte  Telegdi  Kóth  Károly  urat,  hogy  lemondását 
visszavonva,  nagybecsű  működését  Társulatunk  javára  továbbra  is 
folytassa. 

Felszólításunkra  1940.  március  18-án  kelt  levelében  Telegdi 
Kóth  K á r o 1 y úr  azt  válaszolta,  hogy  lemondását  véglegesnek 
tekintsük. 

3.  Elnök  jelenti,  hogy  Telegdi  Kóth  Károly  úrnak  végle- 
ges lemondása  miatt,  a másodelnöki  állás  betöltéséről  gondoskodnunk 
kell.  Erre  nézve  két  mód  áll  rendelkezésünkre. 

a)  Az  egyik  mód  az,  hogy  az  1940.  február  14-i  rendes  közgyű- 
lésen legtöbb  szavazatot  nyert  jelöltet  kérjük  fel  a másodelnöki  tiszt- 
ség elvállalására.  A jegyzőkönyv  szerint  dr.  Liffa  Aurél  az  elnöki 
tisztségre  22  szavazatot,  a másodelnöki  tisztségre  12  szavazatot  kapott. 
Tehát  a mélyen  tisztelt  választmány  felkérheti  Liffa  Aurél  Ömél- 
tóságát, hogy  a csonka  évre  a másodelnöki  tisztséget  elvállalni  szí- 
veskedjék. 

b)  A másik  mód  az,  hogy  a másodelnöki  tisztség  betöltése  cél- 
jából rendkívüli  közgyűlést  hh'junk  össze.  Ebben  az  esetben,  mint- 
hogy az  első  közgyűlés  előre  láthatólag  nem  lesz  határozatképes,  ezt 
szaküléssel  társítjuk,  s az  utána  ülésező  választmány  jelöli  ki  a má- 
sodelnöki tisztségre  vállalkozó  szakférfiakat.  A második  rendkívüli 
közgyűlés  azután  tekintet  nélkül  a megjelent  tagok  számára,  a vá- 
lasztmány által  jelölt  tagok  közül  megválasztja  a másodelnököt. 

Pávai  Vájná  Ferenc  és  Vitális  Ist  v.á  n választmányi 
tag  urak  hozzászólása  után,  az  ülés  úgy  határoz,  hogy  először  az  első 
módon  kísérli  meg  a másodelnöki  tisztség  betöltését,  tehát  meghívja 
Liffa  Aurél  tagtársunkat  a másodelnöki  tisztség  elvállalására. 

4.  Takáts  Tibor  úr,  a Hidrológiai  Szakosztály  titkára  a kö- 
vetkező jelentést  terjeszti  elő  a Hidrológiai  Szakosztály  pénzügyeinek 
kezeléséről  és  jelenlegi  állapotáról: 


132 


Társulati  ügyek 


„Mélyen  tisztelt  Választmány! 

A legutóbbi  választmányi  ülésen  szóbakerült  a Hidrológiai 
Szakosztály  pénztári  ügykezelése.  Tekintettel  arra,  hogy  a múlt  ülé- 
sen — legnagyobb  sajnálatomra  — nem  lehettem  jelen,  nem  volt 
módomban  a Szakosztály  pénztárának  ügykezeléséről  és  jelenlegi  álla- 
potáról azonnal  tájékoztatást  adni.  Legyen  szabad  tehát  most  a kért 
felvilágosításokat  előterjeszteni. 

A Szakosztály  ügyrendjének  9.,  illetőleg  11.  paragrafusa  értel- 
mében a Szakosztály  pénztárát  a szakosztályi  elnök  mindenkori  ellen- 
őrzése mellett  a Szakosztály  titkára  kezeli.  A Szakosztálynak  tehát 
külön  pénztárosa  nincs. 

A Szakosztály  pénztári  könyvét  minden  év  végén  lezárjuk  és  az 
évi  forgalmat  a Szakosztály  tisztviselőivel  egyidőben  megválasztott 
pénztárvizsgáló  bizottság  tagjai  okmányok  alapján  tételről-tételre 
ellenőrzik.  A pénztárvizsgáló  bizottság  jelentését  az  évzáró  ülésnek 
előterjeszti.  A Sz^akosztály  pénztári  forgalmáról  minden  évzáró  ülésen 
a titkár  pénztári  kimutatásban  beszámol. 

A Szakosztály  jövedelmét  javarészben  a Hidrológiai  Közlöny 
kiadására  fordítja.  A Közlönyben  közölni  óhajtott  cikkek  közlés  előtt 
kézirat  alakjában  a Szakosztály  választmánya  elé  kerülnek.  Közlésre 
csak  abban  az  esetben  kerül  sor,  ha  a választmány  a kérdéses  cikket 
úgy  tartalmilag,  mint  anyagi  fedezet  szempontjából  közlésre  elfogadja. 

A Hidrológiai  Közlönynek  most  jelent  meg  XVTTI.  évfolyama, 
több  mint  500  oldal  terjedelemben. 

A Szakosztálynak  jelenleg  1800  pengő  nyomdai  adóssága  van. 
Ez  az  adósság  két  okból  kifolyólag  jött  létre,  a)  Egyik  ok  az  volt, 
hogy  a Székesfővárostól  a múlt  évben  nem  kaptuk  meg  a szokásos 
évi  1000  P támogatást.  Ez  az  1000  pengő  pedig  úgy  volt  beállítva  a 
költségvetésbe,  mint  biztos  jövedelem,  mégpedig  egyrészt  azért,  mert 
eddig  10  éven  át  minden  évben  pontosan  megkaptuk,  másrészt  pedig 
azért,  mert  nem  is  tisztán  anyagi  támogatás  a főváros  részéről,  ha- 
nem hirdetési  átalány,  aminek  fejében  a főváros  gyógyfürdőit  a 
Közlöny  borítéklapjain  hirdettük.  Ilyen  körülmények  között  erre  az 
összegre  biztosan  számítottunk  és  nagy  csalódással  kellett  tudomásul 
vennünk,  hogy  a főváros  múlt  évi  kérvényünket  elutasította. 

b)  Az  adósság  másik  oka  az,  hogy  a H o r u s i t z k y-féle  cikkre 
1050  pengőt  ráfizettünk.  Ez  a ráfizetés  onnan  ered,  hogy  míg  a kéz- 
irat a hemutatás  alkalmával  csak  19  és  fél  ívre  terjedt,  a nyomdába 
való  benyújtáskor,  illetőleg  utólag  még  kiegészítve,  több  mint  25  ívre 
gyarapodott.  A kézirat  megnövcsztését  természetesen  nem  ellenezhettem, 
hiszen  ilyen  nagyértékü  cikk  Közlönyünknek  csak  díszére  válhatik  és 
mfiííérdemli,  hogy  anyagi  áldozatot  hozzunk  érte.  Horus.itzky 
Öméltósága  a bemutatott  kézirat  leközléséhez  szükséges  és  előre  ki- 
számított 4904  P fedezetet  a székesfővárostól  kiutaltatta  s így  a cikkre 
ráfizetésünk  egyáltalában  nem  lett  volna,  sőt  Közlönyünk  minden 
anyagi  megterhelés  nélkül  egy  igen  értékes  és  nagy  terjedelmű  köz 
leménnyel  gyaraj)odott  volna.  Mivel  azonban  a kézirat  megnöveke- 


Társulati  üffyok 


133 


(lésévol  lt).')()  P túlkiadás  lépett  fel,  ezt  az  összeget  tisztán  a Szakosz- 
tálynak kellett  vállalnia. 

Ha  ez  a túlkiadás  nem  lett  volna  és  a fővárostól  is  meííkaptuk 
volna  a számításba  vett  lOOO  peiifröt,  most  2000  j)ensőnk  lenne,  amiből 
könnyedén  fedezni  tudnánk  1800  P adóssájíunkat. 

Ez  az  1800  j)eiiH:őt  kitevő  adósság:  azonban  korántsem  olyan  ve- 
szélyes, mint  amilyennek  első  inllanatban  látszik.  A Szakosztály  éle- 
tében már  iíren  sokszor  volt  na.!>:yon  nehéz  anyaíri  kérdések  meííol- 
dása  előtt.  A Hidrolóíriai  Közlöny  anyaai  fedezetével  — a lefrntóbbl 
8 — 10  évtől  eltekintve  — majdnem  államlóaíi  l)aj  volt.  Ezek  a bajok 
éppen  akkor  szűntek  meir,  mikor  volt  elnökünknek  Weszelszky 
Gyula  őméltüsáfíának  sikerült  a főváros  évi  1000  peiifrőjét  számunkra 
biztosítani.  Műhely  1 ezt  az  összefret  nélkülözni  vaiíynidí  kénytelenek, 
pénzüfíyi  nebézséfreink  újra  feltámadnak. 

Minden  reményünk  mefrvan  azonban  arra,  hojíy  adóssáírunkat 
rövid  időn  belül  n'udezni  tudjuk.  A székesfőváros  mefrfelelő  szervei- 
nél uííyanis  Ígéretet  kaptunk  arra  vonatkozólaíí:,  hoíry  az  idei  1000  P-t 
mefí  fogjuk  kapni.  Segítséget  várunk  ezen  felül  az  iparügyi  miniszté- 
riumtól, a Magyar  Amerikai  Olajipar  K.  T.-tól  és  a Huilapesti  Köz- 
ponti Gyógy-  és  Üdülőhelyi  Bizottságtól.  Kérvényeink  sorsára  vonat- 
kozólag ugyanis  mindegyik  helyen  biztató  Ígéreteket  kaptunk.  Ha  az 
ezekhez  az  Ígéretekhez  fűzött  számításaink  beválnak  és  mindegyik  fel- 
sorolt helyről  megfelelő  összeget  kapunk,  minden  reményünk  mee, 
lehet  arra,  hogy  nemesak  adósságunkat  rendezzük,  hanem  Közlö- 
nyünk következő  évfolyamát  is  — természetesen  megfelelő  szükebh 
terjedelemben  — nyomdába  adhatjuk. 

Ezekben  voltam  bátor  a Szako.sztály  pénzügyi  helyzetéről  tájé- 
koztatást nyújtani.  Kérem  a jelentés  szíves  tudomásul  vételét. 

Kelt  Budapesten,  1940.  évi  április  hó  2-án. 

Dr.  Takáfs  Tibor 
szakosztályi  titkár." 

A Választmány  a Hidrológiai  Szakosztály  titkárának  jelentését 
tudomásul  veszi,  azzal  a kéréssel,  hogy  a jövőben  a Szakosztály  pénz- 
ügyi egyensúlyát  lehetőleg  megtartani  iparkodjék. 

5.  Főtitkár  jelenti,  hogy  a múlt  héten  megjelent  a FöhUayii  Érte- 
sítő V.  évfolyamának  első  füzete  40.  oldalon  21.  ábrával  illusztrálva 
Jugovics  Lajos,  vitéz  Lengyel  Endre,  Fekete  Zoltán,  Méhes  Kálmán 
és  Bnrtkó  Lajos  eikkeivel. 

A Földtani  Közlöny  70-ik  kötetének  első  füzete  sajtó  alatt  van, 
s május  havában  ez  is  meg  fog  jelenni. 

A Választmány  a Főtitkár  jelentését  tudomásul  veszi. 

6.  Elnök  jelenti,  hogy  két  régebbi  tagtársunk  visszalépett,  akik 
néhány  év  óta  Társulatunk  tagjai  sorából  kiléptek. 

a)  Dr.  Scherf  Emil  ni.  k.  főgeológus  úr  1940.  április  2-án 
kelt,  s az  elnökhöz  írt  levelében  a tudományos  véleménynyilvánítás 
szabadságát  hangoztatva,  — s ennek  biztosítását  kérve  — a Társulat 


134 


Társulati  ügyek 


tagjainak  sorába  való  visszalépését  jelenti.  Egyben  Ígéri,  hogy  nem- 
sokára tudományos  dolgozattal  is  óhajt  a Társulat  életében  részt  venni, 
b)  Tas  nádi  Kubacska  Andor,  az  Országos  Magyar  Ter- 
mészettudományi Múzeum  föld-  és  őslénytani  tárának  őre,  ugyancsak 
a Társulat  tagjainak  sorába  való  visszalépését  jelenti. 

A Választmány  mindkét  jeles  szaktársunk  visszalépését  öröm- 
mel fogadja,  s minthogy  egykori  tagtársainkról  van  szó,  belépésük 
felett  a szavazást  mellőzendőnek  tartja. 

e)  Új  tagul  jelentkezett  Pantó  Gábor  okleveles  középiskolai 
tanár,  ajánlják  Bogseh  László  és  Sztrókay  Kálmán. 

A megejtett  titkos  szavazás  után  a Választmány  Pantó  Gá- 
bor urat  egyhangúan  rendes  tagul  választja. 

Több  tárgy  híján.  Elnök  megköszönve  a Választmányi  Tag 
uraknak  buzgó  működését  és  érdeklődését,  az  ülést  bezárja. 

Kelt  Budapesten  1&40.  április  3-án. 


Jegyezte: 

Horusitzky  Ferenc 
főtitkár. 


Láttam: 


Paj>p  Károly 
elnök. 


Hitelesítik 


Pávai  Vájná  Ferenc  és  Schréter  Zoltán 
választmányi  tagok. 


SUPPLEMENT 

zum 

FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

LXX.  Bánd  April — Juni  1940  4 — 6.  Heft 


I.  AMTSAXTKITT  DES  EKASIDEXTEX. 

In  dér  ani  6.  Marz  1940  statt.síefundciien  Festsitzuiifí  dór  Lín- 
ííarisclíen  (íoologiscdien  Gosidlscliaft  iiu  90.  dahro  ihres  Bestohens 
und  im  20,  Jalire  dér  lleííiernníí  Seiner  Durehlaucht  de.s  Herrn 
Reichsverwesers  Admiral  \ itéz  X i k o 1 a u s Horthy  von  X a g y- 
b á n y a vorget ragén 

von 

Dr.  Kari  von  Papp 
Priisident  dér  Gesellschaft. 

— ]\Iit  2 Liclitbildern  auf  Seite  78.  — 

Sehr  geehrte  Festsitzimg! 

Aiu  1,  Miirz  war  es  20  dabre  lier,  da.ss  dér  Feldberr  dér  un- 
gariscben  Xationalarmee,  Herr  xVdmiral  vitéz  Xikolaus 
Horthy  von  X a g y b á n y a von  dér  Ungarischen  Xationalver- 
sammliing  zum  Reiebsverweser  des  Köningreicdies  Ungarn  gewahlt 
wurde.  Als  Vertreter  unserer  Gesellschaft  nabin  icb  an  dem  am 
Vorabend  des  zwanzigjahrigen  Jubilaums  veranstalteten  „Fest  dér 
ungarischen  Huldigung"  teil. 

Die  Reprásentanten  siimtlicher  ungarischer  Vereine  waren 
in  dér  Pester  Redoute  ersehienen.  In  ihrem  Xamen  hielt  Gráf 
Paul  Teleki,  Priisident  dér  Cbristlichen  Xational-Liga,  die 
Festrede. 

In  dieser  Rede  Avurde  alles  gesagt,  was  von  unserem  gelehr- 
ten  Ministerprásidenten  über  Seine  Durchlaiicht  den  Herr  Reichs- 
vei'Aveser,  über  .seine  khage  Staatsführung,  seine  cbristlichen  un- 
garischen Prinzipien  und  hervorragenden  menschliehen  Charakter- 
züge  gesagt  Averdeu  konnte. 

Ich  bin  .iedoch  dér  Ansicht,  dass  die  ungarische  Geologie 
dem  Herrn  Reiebsverweser  auch  ihren  besonderen  Dank  auszuspre- 
chen  hat.  Diese  spezielle  Dankbarkeit  dér  ungarischen  Geologie 
möchte  ich  nun  hier  Seiner  Durehlaucht  überbringen. 

Vor  zivanzig  Jahren  lag  ganz  Ungarn  in  Trümrnern.  Das  von 
den  Kárpátén  begrenzte  Land  wurde  in  fünf  Teile  zerrissen  und 
nur  ein  Viertel  dér  Lander  dér  Heiligen  Ungarischen  Krone  blieb 
in  unserem  Besitz.  Wir  verloren  das  Meer,  unsere  siimtlichen  Hoch- 
gebirge,  den  ganzen  Edelerzvorrat  des  Landes  und  — was  vielleicht 
hoeh  schwei’Aviegender  war  — Avir  A^erloren  auch  unsere  ganze 


136 


Dr.  Kari  v.  Papp 


Hoffnung  auf  eine  baldige  Eückkehr  dér  abgetrennten  Gebiete. 
Die  Hoffnung  kam  jedoch  wieder,  als  wir  sahen,  wie  dér  Herr 
Reichsverweser  hier  Ordnung  schuf,  wie  er  Disziplin  und  Arbeit 
dem  Lande  wieder  beibrachte.  Wir,  Angehörige  dér  alteren  Gene- 
fatioUj  die  infoige  dér  "ZerstÜHimelung  des  Landes  völlig  verzwei- 
felt  waren,  schöpften  nach  dem  kráftigen  Handeln  unseres  Herrn 
Reichsverwesei’s  allmahlich  wieder  Hoffnung.  Unsere  Jugend  wuchs 
bereits  in  dieser  optimistischen  Stimmung  auf,  sie  arbeitete  mit 
Amller  Kraft  und  stndierte  mit  grossem  Fleiss. 

Und  nun  — kamu  nach  zwanzig  Jahren  — kehrte,  dank  dem 
Allmáchtigen  und  dér  klugen  Regierung  des  Herrn  Reichsverwe- 
sers,  ein  Teil  überungarns.  sowie  das  Karpatenland,  durch  dessen 
Passe  das  Heer  von  Árpád  Pannonién  eroberte,  zum  Mutterlande 
zurück.  Wieder  gehört  uns  dér  Pass  von  Verecke,  dér  jenige  Pass, 
durch  den  im  Jahre  895  Ái’pád  mit  seinen  Heerführern  und  seiner 
Armee  ins  Land  kam  und  die  Ebene  dér  Tisza,  Transsylvanien  und 
Pannonién  besetzte. 

Mit  dér  Rückgliederung  des  Karpatenlandes  kehrte  auch  ein 
wertvoller  Teil  des  Kranzes  unserer  Hochgebirge  heim.  Die  Er- 
forschung  und  das  Aufschliessen  dieses  Gebietes  wird  den  unga- 
rischen  Geoloigen,  Bergleuten  und  Ingenieuren  Jahrzehnte  hindurch 
noch  Arbeit  gébén.  Die  Rückgliederung  des  Gebietes  am  Fusse  dér 
Kárpátén  ist  in  dér  Tat  die  Vorarbeit  einer  zweiten  Landeserobe- 
rung,  dérén  Segen  in  erster  Linie  den  technischen  Kreisen  zu- 
teil  wird. 

Für  allé  diese  Erfolge  gebührt  dér  tiefste  Dank  dér  gesam- 
ten  ungarischen  geologischen  Wissenschaft  unserem  Herrn  Roichs- 
verweser.  Am  6.  Tagé  des  dritten  Jahrzehntes  seiner  Regierung 
wünschen  wir  ihm  sowie  seiner  Frau  und  seiner  ganzcn  Familie 
den  Segen  des  allmaohtigen  Gottes. 

Sehr  geehrte  Fachsitzung! 

Da  ich  hier  das  erste  Mai  als  Prasident  dér  Ungarischen 
Geologischen  Gesellschaft  erscheine,  möchte  ich  Ihnen  vor  allém 
unseren  wármsten  Dank  für  die  Wahl  für  das  letzte  Jahr  des 
Trienniumis  zum  Prasidenten,  Vizeprasidcnten  sowie  erslen  und 
zweiten  Sekretar  aussprechen.  Es  sei  mir  erlaubt,  bei  dieser  Ge- 
legenheit  auch  unseren  hochgeschiitzten  Vorgangern,  dem  Herrn 
Prasidenten  Prof.  Álad  á r V e n d 1,  Herrn  Vizeprásidentcn 
Aurél  Liffa  und  Heri’ii  crsten  Sekretar  Franz  P a ])  p unse- 
ren herzlichsten  Dank  für  ihre  Bemühungen  auszusprechen.  In 
schweren  Zeiten  fivhrten  sie  den  Angelegenheiten  dér  Gesellschaft 
mit  hervorragendcm  Erfolg  und  sicherten  ihr  in  geistiger  wie 
aiich  in  materieller  Hinsicht  eine  bedeutende  Entwicklung.  Dér 
Ausschuss  wird  dafür  sorgen,  dass  ihnen  die  höcliste  Auszeichnung 
dér  Gesellschaft  zugesohprochen  - wird.- Tn  dér  am  14.  Február  ge- - 
haltenen  Generalversanimlung  schilderte  dér  Herr  Priisident  Prof. 
Aladár  Ven  dl  ausführlich  die  Entstehnng  dér  Uiigarischjen 


Amtsaiitritt  des  Priisidenton 


137 


(Jeolofíiseheii  (lesellsehaft.  In  seiner  Kröffiuiiiíísrede  wies  er  (hi- 
rauf  Ilin,  dass  nnssre  neunzitijaliriííe  Ciesellschaft  (k'r  vierte  Vér- 
éin unter  den  ííeolofíiselien  Ciesellsehaften  dér  Welt  isi.  Niir  die 
{íeolüfíisehen  (Jesellsehaften  in  London,  Paris  und  Berlin  köniien 
auf  eine  laiifíere  \'erííanfíenheit  zurückblieken. 

Bei  dieser  (lelcííenheit  möehte  ieh  eineii  kurzen  Überblick 
über  die  wiehtiííston  Er^ebnisse  dér  Tiitiííkeit  unserer  (lesellschaft 
an  Hand  ihrer  in  S5  Biinden  erschienen  Veröffentliehunfíen  ííeben. 

Als  unsere  Gesellschaft  in  dér  Mitte  des  voriííen  Jahrhun- 
derts  tíefíründet  wurde,  waren  fást  allé  Eachleute  dér  (íetilogie 
Sehüler  dér  Sehemnitzer  Ber«akadeinie.  Von  dieser  Akademie  ka- 
inen  aueh  M a x i in  i 1 i a n v o n H a n t k e n,  J o s e f v.  S z a b ő, 
\V  i 1 h e 1 in  v.  Z s i {í  in  o n d y.  Hier  studierte  sogar  in  den  Jahren 
1840 — 14  aueh  dér  Direktor  dér  Wiener  K.  u.  K.  Geolofíischen 
Reichsanstalt  F r a n z Bittér  von  H a u e r. 

Die  ersten  Geolofíen  waren  Sehüler  vöm  Prof.  ,1.  v.  P e 1 1 k ó, 
dér  zwisehen  1847  und  1871  über  Mineralofíie,  Petrofíraphie,  Geolo- 
gie,  ja  soííar  aneh  über  Paliiontolojíie  mit  gro.sser  Beííeisteruiií; 
vorlas.  Die  spatere  Generation,  wie  z.  B.,  .1  o h a n n v.  B ö c k h, 
B.  Win  kiér  usw.,  ware  allé  Sehüler  des  Sehemnitzer  Professors 
J.  von  P e 1 1 k ó. 

In  den  Beibe  dér  unfíarisehen  Gesel Isehaften  steht  an  erster 
Stelle  die  im  Jahre  1830  fíeííründete  Ungarische  Akademie  dér 
iVissenschaften,  die  jedoeh  damals  sieji  nur  mit  dér  ungarisehen 
Spraehe  und  Gesehiehte  befasste.  Die  III.  Klasse  dér  mathemati- 
sehen  und  Xaturwissensehaften  wurde  erst  spater  ins  Leben  ge- 
rufen. 

Dagegen  unterstützte  die  im  Jahre  1841  gegründete  Kgl.  Vn- 
garische  Naturwissenschoftliche  Gesellschaft  von  Anfang  an  die 
Tatigkeit  dér  Geologen.  Vöm  Jahre  1840  an  leistete  aueh  das  im 
Jahre  1807  gegründete  Ungarisehe  Xationalmuseum  grosse  Ver- 
dienste  dér  !Mineralogie  und  Palaontologie,  als  auf  dem  vöm  Esz- 
tergomer  Erzbisehof,  Gráf  Autón  B a 1 1 h y á n y,  .zűr  Verfü- 
gung  gestellten  Grundstück  das  Palais  des  Museums  aufgebaut 
wurde. 

Die  höhere  Ausbildung  dér  ungarisehen  Geologen  erfolgte 
jedoeh  in  Wien,  avo  in  dér  im  Jahre  1849  gegründeten  K.  u.  K. 
Geologisehen  Beiehsanstalt  die  herr\'orragendsten  Geologen  Euro- 
pas  studiert  habén.  Dieses  maehtige  Österreieh,  \'on  dem  das 
SpriehAA’ort  sagte:  „Austrig  érit  in  őrbe  ultima,"  beherrschte  das 
geologiseh  interessanteste  Gebiet  Europas.  Hierzu  gehörten  dér 
Kranz  dér  Kárpátén,  die  ganze  Böhmisehe  Masse  A’on  Galizien  über 
Schlesien  bis  Böhmen,  etv'a  die  Hálfte  dér  Hochgebirge  dér  Alpen 
soAvie  Lombardién  und  Dalmatien. 

In  diesem  Institut,  das  in  grossem  Masse  die  Freigebigkeit 
des  kaiserlichen  Hofes  genoss,  studierte  unter  anderen  aueh  F e r- 
dinand  Freiherr  \’’on  Bichthofen,  ferner  Kari  Au- 


138 


Dr.  Kari  v.  Papp 


gust  von  Zittel,  dér  als  erster  die  Fauna  dér  Vértes-Fornaer 
Schichten  bearbeitete  (1862).  In  dér  Gesellschaft  dieser  hervorra- 
genden  jungen  Geologen  wirkten  in  dér  Reichsanstalt  die  Schiller 
dér  Schemnitzer  Akademie,  wie  z.  B.  Johann  von  Böckh  und 
seine  Altersgenossen  mit. 

Nach  dem  Freiheitskampfe  mussten  die  Professoren  dér  Pes- 
téi* Universitat  mit  den  aus  dem  Wiener  Hof  hierher  gesandten 
Kollegen  zusammen  nnterrichten.  So  las  Kari  P e t e r s,  öster- 
reichischer  Geologe,  dér  die  grosse  Monographie  von  Rézbánya  im 
Bihargebirge  sehrieb,  von  1855  bis  1861  über  Mineralogie  und  Geo- 
logie.  Dér  Zoologe  Kari  B r ü h 1,  dér  die  Phoca  Holitschensis  be- 
schrieb,  war  in  den  Jahren  1858 — 1861  ebenfalls  Professor  an  dér 
Pester  Universitat. 

Infolge  dér  Verháltnisse  nach  dem  Freiheitskampfe  konnte 
auch  Josef  Szabó,  dér  bereits  im  Jahre  1850  betrauter  Profes- 
sor dér  Universitat  Avar,  die  Lehrkanzel  für  Mineralogie  und  Geo- 
logie  erst  1861  endgültig  antreten. 

Die  ruhmreiche  Tátigkeit  dér  Ungarischen  Geologischen  Ge- 
sellschaft kann  alsó  nur  daiin  richtig  beurteilt  Averden,  Avenn  mán 
bedenkt,  dass  sie  ungarisehe  Vortráge  hielt  und  Publikationen  in 
ungarischer  Spríiche  veröffentliehte,  in  einer  Zeit,  als  alles  im  Zei- 
ehen  dér  deutschen  Gesamtmonarchie  stand. 

Im  Bánd  I.  dér  Magyarhoni  Földtani  Társulat  Munkálatai 
(Arbeiten  dér  geologischen  Gesellschaft  für  Ungarn),  dér  im  Jahre 
1856  herausgegeben  Avurde,  sohrieb  dér  erste  Sekretar  dér  Gesell- 
schaft, Julius  A^on  Kováts  eine  hervorragende  paliiobotani- 
sche  Arbeit  über  die  „Fossile  Flóra  von  Erdöbénye”.  Daneben  be- 
findet  sich  in  demselben  Bánd  eine  ausserordentlich  interessanie 
Studie,  die  vor  allém  für  die  Erdőlgeologen  von  grosser  Bedeu- 
tung  ist,  von  J.  v.  P e 1 1 k ó. 

Im  letzten  Kapitel  seines  Berichtes  „Über  die  im  Auftrage 
dér  geologischen  Gesellschaft  für  Ungarn  im  Herbst  1852  ausge- 
führte  geologische  Untersuchung  des  an  die  March  grenzenden 
Theiles  von  Ungarn”*)  beschreibt  er  die  Quellén  des  Gebietes  und 
sagt  folgendes:  „ZAvischen  Holitsch  und  Egbell  am  Rande  des  Wal- 
des  von  Ko.iat.in  befindet  sich  eine  Quelle,  über  Avelcher  sich  cin 
Naphthahautschen  ausbreitet  und  aus  Avelcher  sich  KohleuAvasser- 
stoffblasen  entAvickeln,  die  bei  ruhigem  Wetter  sich  anzünden  las- 
sen.  Das  Wasser  in  den  Brunnen  des  Badeortes  Smrdák  erscheint 
braunlich  und  trübe.  Die  Oberflache  des  Wasserspiegels  ist  mit 
cinem  opalisirenden  Hautschen  bedeekt.  Das  opalisirende  Hilut- 
sehen  ist  Avarscheinlich  von  freiern  Bergöhl  herrührend.  Die  An- 
Avesenheit  von  Naphtha  imterliegt  kei  nem  ZAveifcl.” 


•Johann  von  Pettkó.  Arbeiten  dér  geologischen  Gesell- 
schaft für  Ungarn.  I.  Heft.  Pag.  72 — 73.  Pesth,  1856. 


Aintsantritt  des  Prasidenten 


139 


l)ie  Beschreihunfí  von  Pottkó  aus  (lem  Jahre  1H52  ist  (len 
Geologen  entgangen,  da  diese  Angabe  weder  iii  dér  M()iiograi)hie 
von  fi  o h a n n v.  B ö e k h,  noeh  in  dér  von  T h e o d o r P o s c w i t z 
erwahnt  ■\vird. 

lm  Jahre  1912,  als()  (50  Jahre  spiiter,  habén  alsó  II  n g o von 
Böekh  nnd  Simon  P a p p das  Ollóid  von  Eghell  anf  Grund 
des  Erdgasmotors  eines  aus  Amerika  heimgekehrten  Müllers  wie- 
der  entdeekt. 

Nichts  ist  alsó  neu  unter  dér  Sonne!  J.  P e t t k ó heriehtele 
üher  die  Nafta(iuelle  sehon  zu  einer  Zeit,  als  Nafta  nnr  als  Wagen- 
schmicre  gehraucht  wurde.  Für  Beleuehtungszwecke  wurde  namlich 
das  Petroleum  erst  im  Jahre  1S53  verweudet. 

Aus  altén  Dokumenten  ist  zu  entnelimeu,  dass  die  Petroleum- 
beleuchtung  von  einem  Boryslaver  Krümer,  namens  Sehreiner,  ent- 
deckt  wurde.  lm  Herhst  des  Jahres  1852  fing  es  in  Galizien  sehon 
sehr  früh  zu  schueinen  aii.  Die  machtige  Schneedecke  schnitt  aueh 
Boryslav  von  dér  Ausseinvelt  ah.  Die  Talgliehter  von  Sehreiner 
waren  vergriffen  und  er  konnte  sich  nnr  so  helfen,  indem  er  in 
das  Eríhvachs  einen  Doeht  legte  und  sieh  so  Beleuehtung  schuf. 
Als  dann  das  Frühjahr  kain,  Hess  er  in  seinem  Keller  dón  ersten 
Petroleumhrunnen  grahcn  und  konstruierte  die  erste  Petroleum- 
lampe.  Die  Lampe  von  Sehreiner  wurden  zuerst  im  Krankenhaus 
von  Lemherg  vorwandt.  Von  hier  kamen  sic  hald  nacli  Wien,  von 
wo  aus  sie  dann  die  ganze  Erde  eroherten. 

Von  (len  „Arheiten  dér  goologisehen  Gesellschaft  für  Un- 
garn”  sind  nnr  5 Bande  erschienen.  Dér  letzte  Bánd,  dér  im  Jahre 
1870  erschien,  erhielt  eine  Studie  von  K.  Hofmann.  In  dieser 
Arheit  hefindet  sich  die  erste  fachgemasse  Beschreihung  des  Koh- 
lengehietes  im  Zsil-Tal  mit  einer  goologisehen  Karte,  Profilén  und 
einer  Fossilientafel. 

Die  Einstellung  dér  „Arheiten”  falit  mit  dér  Gründung  dér 
kgl.  ung.  Geologischen  Anstalt  zusammen,  da  von  1870  an  die 
grösseren  Veröffentliehungen  von  dér  staatlich  reiehlich  untei’- 
stützten  Anstalt  herausgegehen  worden  sind.  Zűr  Veröffentlichung 
dér  Fortschritte  auf  dem  Gehiete  dér  Geologie  gah  vöm  Jahre 
1872  an  unsere  Gesellschaft  die  Zeitschrift  „Földtani  Közlöny” 
heraus.  Zűr  Zeit  des  IMilleniums,  im  Jahre  1896,  als  J o h a n n v. 
Böekh,  Direktor  dér  kgl.  ung.  geologischen  Anstalt,  zum  Prási- 
denten  dér  Gesellschaft  gewahlt  wurde,  wurde  die  Zeitschrift  Föld- 
tani Közlöny  zugleich  aueh  ein  amtliches  Organ  dér  kgl.  ung.  Geo- 
logischen Anstalt.  Dicsen  Charakter  hesitzt  sie  aueh  heute  noch. 

Als  die  Gesellschaft  ihr  fünfzigiáhriges  Jubilaum  feierte,  he- 
sass  die  geologische  Anstalt  sehon  ihr  schönes  Palais;  Gesellschaft 
und  Anstalt  wirkten  in  voller  Harmonie  zusammen.  Anlassli'ch 
des  fünfzigjáhrigen  Jubilaums  wurde  die  Josef  Szabó-Gedenkme- 
daille  gestiftet.  J o h a n n v.  Böekh,  dér  Direktor  dér  geologi- 
schen Anstalt,  war  dér  erste,  dér  in  Anerkennung  seiner  Verdienste 


140 


Dr.  Kari  v.  Papp 


in  elén  Erdölforschung  diese  hohe  Auszeichnung  dér  Gesellschaft 
erhielt. 

Die  Entwicklung  dér  Ungarischen  Geologischen  Gesellschaft 
brachte  auch  den  grösseren  IJmfang  dér  Földtani  Közlöny  mit 
sieh.  Die  Zeitschrift  ersehien  in  kurzen  Abstanden  und  ei’bielt  im- 
mer  die  neusten  Forschnngsergebnisse.  Die  erste  Nachricht  über 
die  Aluminiumerze  des  Bihargebirges  wurden  im  Mai-Heft  des 
Bandes  35  (Jahrgang  1905)  vöm  Kolozsvárer  Professor  G y.  v.  Szá- 
dé c z k y veröffentlicht.  Anch  über  den  Gasbrunnen  von  Kissár- 
más  wurde  zuerst  in  dér  Földtani  Közlöny  Bel.  40,  Mai-íleft  1910,  und 
zwar  in  ungarischer  und„französischer  Sprache  beriobtet. 

Eine  ausserordentlieh  interessante  Studie  ersehien  im  Bánd 
41  (Jahrgang  1911)  von  L.  v.  Lóczy  d.  A e.  Die  Studie  enthalt 
ein  alteres  Fachgutachten  von  Lóczy  aus  dem  Jahre  1893  über  den 
Erdteer,  dér  in  Rnmanien  unter  dem  Namen  Pacura  bekannt  ist. 
Lóczy  wies  bereits  damals  zwei  Züge  nach,  avo  sich  heute  die  zabl- 
reichen  Bohrtürme  dér  Steana  Romana  erheben. 

Im  Bánd  42  (Jahrgang  1912)  ersehien  das  Ergebniss  dér  Ver- 
handlungen,  die  im  Interessé  eines  einheitlichen  Katalogisierens 
dér  artesischen  Brunnen  abgehalten  Avurde.  In  diesem  Aufsatz  sind 
die  Meinungen  dér  damaligen  bervorragendsten  Hydrogeologen 
zusammengefasst. 

Den  Höhepunkt  ihrer  EntAvicklung  erreicbte  unsere  Gesell- 
schaft A'or  dem  Weltkrieg,  als  Franz  Schafarzik  ihr  Prási- 
dent  Avar.  Die  Anzahl  dér  Mitglieder  Avar  in  dieser  Zeit  730,  das 
Gesamtvermögen  betrug  58.000  Kronen  und  die  .iábrliehen  Einnah- 
men  22.000  Kronen.  Im  Jahre  1912  erreicbte  dér  Umfang  vöm  Föld- 
tani Közlöny  fást  1000  Seiten. 

Im  Jahre  1914  Avnrde  anoh  eine  Sektion,  eUe  Speldologische 
Sektion,  aufgestellt. 

Durch  den  Weltkrieg  ist  die  Tatigkeit  dér  Gesellschaft  in 
grossem  Masse  geláhmt  Avorden.  Von  den  Mitgliedern  dér  geologi- 
schen Anstalt  Avaren  13  an  dér  Front  und  im  Jahre  1917  Icisteten 
von  den  700  Mitgliedern  dér  Gesellschaft  80  militariscben  Dienst. 
Die  Gesellschaft  A^ersuchte  jedoch  ihre  Tatigkeit  im  Ralimén  dér 
Kriegsgeologie  fortzusetzen.  Im  Jahre  1918  Avurde  sogar  noch  eine 
ZAveite  Sektion,  die  HydroJogische  Sektion,  ins  Leben  gerufen. 

Die  Folgen  des  Wieltkrieges  bezAv.  des  Trianoner  Friedens- 
diktates  erAviesen  sich  in  den  Jahren  1921  und  1922  am  traurigsten, 
als  dér  Umfang  dér  Bande  51  und  52  znsammen  nur  120  Seiten 
betrug. 

Zűr  Zeit  des  75.jUhrigcn  Jubilaums,  im  Mai  1925,  hat  dér 
damalige  Prasident,  Prof.  B.  M a u r i t z,  die  Geschichtc  dér  Ge- 
sellschaft aiisführlich  .bekannt  gcmaeht.  M.  v.  Pálfy  befíusste 
sich  damals  mit  dér  EntAvicklung  dér  kgl.  ung.  Geologischen  An- 
stalt und  P.  Treitz  mit  den  Aufgahen  dér  Agrogeologie. 


Aintsantritt  (les  Priisidenteii 


141 


Iin  Jíihre  1932  wimle  Aladár  V e n d 1,  ProtVssor  (Um-  tecdi- 
uisehen  lloehsehule,  zuin  PriisidentcMi  dér  (íesellsehart  ííowiihlt. 
])er  Vizepriisident  war  Aurél  L i 1' f a,  dér  erste  Sekretiir  Franz 
P a p p.  Ilire  hiiifíebende  Tátinkéit  war  rür  die  Entwickliuuí  dér 
(íesellsehaft  ausserordenllieli  {íünstiíZ.  Ihnen  ist  es  zu  dankeii,  dass 
die  iieue  FoIííi*  dér  Zeitsehrift  Földtani  Értesítő  herausjíefíeben 
werdeii  konnte.  Au!  (Iruml  dér  in  den  Jabren  18S0,  ISSl  und  1S82 
veröffentliebten  Biinde  dér  Földtani  Frtesítö  liessen  sie  diese  wieb- 
tifío  und  wertvolle  Zeitsebi'ift  wiedei-  ersebeinen. 

Die  vier  Bánde  dér  Zeitsebril't  Földtani  Frtesítö  ans  den 
.labren  193(i — 1939  mit  je  4 llel'ten  entbalten  bervorraíímide  zusam- 
inenfassende  Arbeiten  und  fíenane  Aiifíaben  sowie  Naebricbteii 
über  die  neusten  Erííebnisse  dér  H'iefbobrnnííen  in  Uiiííarn. 

Bei  dieser  (íelefíenbeit  inöebte  ieb  aneb  noeb  über  die  Son- 
deraus^aben  dér  G(*sellsebalt  beriebten.  Von  dicsen  sind  folgende 
ers(*bienen: 

1.  Iin  dabre  LS74  ist  die  Arbeit  (b's  Montan  íeoloííen  Po- 
sepny  über  die  Krzlagerstüttcn  von  Rébánya  mit  5 Kartenbeila- 
íien  in  deutseber  Spraebe  ersebienen. 

2.  lm  Jabre  19(10  ersebien  dér  zweite  Teil  von  A.  K o e b s 
Studie  über  die  tertiaren  Bildunfíen  Siehenhiirgcns,  Avorin  die  neo- 
ííenen  Scbiebten  bebandelt  werden.  Die  Arbeit  entbielt  3 Tafeln 
und  50  Abbildunííen  und  wurde  in  ungariseber  und  deutseber  Spraebe 
berausgeseben. 

3.  lm  Jabre  1905  ersebien  die  grosso  iialiiobotanisebe  ]\lono- 
grapbie  von  Moritz  Staub  über  die  Cinnannnonnnn-Arten  mit 
20  Tafeln. 

Allé  drei  Arbeiten  sind  wirklieb  als  grundlegende  Original- 
Averke  zu  bezeicbnen. 

4.  Hier  muss  noeb  die  gcologische  Körte  Ungarns  angefübrt 
Averden,  die  zűr  Zeit  des  ]\Iilleniums  im  Jabre  1896  im  Maasstabe 
1 : 1,000.000  mit  Erlauterungen  A’eröffentliebt  Avurde.  Die  Geologen 
dér  kgl.  ung.  Geologiseben  Anstalt  stellten  die  Karte  zusammen, 
übergaben  sie  aber  zűr  Herausgabe  dér  Ungariscben  Geologiseben 
Gesellsebaft.  Die  Farben  dieser  sebön  ausgestatteten  Karte  ent- 
sprecben  bereits  den  Vorsebriften  des  Bologneser  Kongresses.  Die 
Karte  erAveekte  bei  den  Besucbern  dér  Milleniumausstellung  ein- 
stimmigen  Beifall.  Die  einzige  kritisebe  Bemerkumi  bezog  sieh  nur 
auf  die  Tatsacbe,  dass  die  einzelnen  geologiseben  Formationen  nur 
bis  zűr  Landesgrenze  angegeben  Avurden.  Kente  Avarén  Avir  aber 
glüeklicb,  Avenn  Avir  innerbalb  dér  Grenzen  dieser  Karte  unsere 
geologiseben  Aufnabmen  fortsetzen  könnten! 

Die  bis  jetzt  ersebienenen  85  Bande  und  die  geologisehe  Kar- 
te beAA’eisen  überall  die  bobé  EntAvieklung  unserer  Gesellsebaft  in 
den  A’erflossenen  99  Jabrci 


142 


Dr.  Kari  v.  Papp 


Wenn  wir  iiun  betrachten,  aii  welchen  Hochschuleu  Ungariis 
die  Geologie  gepflegt  wurde,  so  können  in  dér  Vergangenheit  die 
TJniversitáten  Budapest,  Kolozsvár  und  Zagreb,  die  Budapestéi- 
Teehnische  Hochsehule,  die  Bergakadeniie  von  Schemnitz  und  die 
Hochschule  für  Bodenkultur  in  Magyaróvár  erwáhnt  werden. 

In  Eumpfungarn  wurde  dann  noch  folgende  Hochschuleu 
aufgestellt:  volkswirtschaftliche  Fakultat  von  Budapest,  Universi- 
tát  in  Debrecen,  Szeged  und  Pécs  und  die  Bergakadeniie  in  Sopron. 
Die  mfichtigen  Publikationen  dieser  Institute  zeugen  dafür,  dass 
heute  auch  diese  Universitáten  schoii  Mittelpunkte  dér  geologi- 
schen  Forsehung  geworden  sind. 

Das  Arbeitsfeld  dér  kgl.  ungarischen  Geologischen  Austalt 
ist  in  den  letzten  zehn  Jahren  bedeutend  grösser  geworden.  Die 
Anstalt  arbeitete  in  füheren  Zeiten  nur  im  Auftrage  des  Ackerbau- 
niinisteriums,  wáhrend  sie  jetzt  auch  vöm  Industrie-  und  Finanz- 
ininisterium  mit  dér  Durchführung  von  Forschungen  betraut  wird. 
In  dér  Entwicklung  dér  geologischen  Wissenschaften  spielt  auch 
die  Eurogasco,  oder  wie  sie  neuerdings  genannt  wird:  Maorf,  eine 
hervorragende  Rolle.  Diese  Gesellschaft  hat  auch  zahlreiche  Geo- 
lo'gen  und  Geophysiker  angestellt,  dérén  wissenschaftliche  For- 
schungen die  Entwicklung  dér  geologischen  Kenntnisse  über  ün- 
garn  in  grossem  Masse  fördern. 

Unter  solohen  Umstánden  erhöht  sich  natürlich  auch  die 
Bedeutung  dér  Ungarischen  Geologischen  Gesellschaft,  da  in  ihrem 
Rahmen  die  Ergehnisse  dér  neueste  Forschungen  vorgelegt  und  be- 
sprochen  werden. 

In  dér  Geologie  werden  nicht  nur  seit  50  Jahren  bekannte 
Tatsachen  als  Forschungsergebnisse  betrachtet,  wie  dies  bei  nian- 
chen  Wissensohaften  dér  Fali  ist,  sondern  es  müssen  hier  die 
neuen  — manchmal  villeicht  phantastischen  — Theorien  eiiier  ob- 
.iektiven  Kritik  unterzogen  werden.  Und  gerade  in  dieser  Hinsicht 
kommt  dér  Gesellschaft  eine  wichtige  Rolle  zu.  da  hier  ein  jeder 
Forscher  seine  Gedanken  und  Vorstellungen  frei  vorführen  kaun. 
Die  Freiheit  des  Gedankenaustausches  wird  von  uns  immer  er- 
möglicht! 

Zum  Schluss  möchte  ich  noch  einen  Blick  in  die  Vergangen- 
heit werfen.  Unter  unseren  heutigen  Mitgliedern  sind  kaum  noch 
einige,  die  die  Gründer  nnserer  Gesellschaft,  die  Zeugen  grosser 
Zeiten,  persönlich  gekannt  habén.  Mit  meinen  Kollegen  A.  Eiffa 
und  S t.  Vitális  war  ich  jedoch  vor  50  Jahren  noch  Schiller 
von  J.  Szabó  und  M.  v.  II  a n t k e n.  lm  Jahre  1892  habén  wir 
sogar  bei  Professor  Szab  ó auch  die  erste  Priifung  abgelegt.  Die 
zwcite  Priifung  mussten  wir  .jedoch  schon  bei  Professor  J.  Kren- 
ner  ablegen,  da  inzwischen  im  Jahre  1894,  sowohl  .1.  Szabó  wie 
aucli  M.  11  a n t k e n verschieden  waren.  Ebre  ihrem  Angedenken! 


Kurz(‘  Geolofíischo  Hoschroibuiiír  dér  Unifrebunff  Hernádzsadáiiy-  143 


II.  AlJHAXDLUXGEX. 

KURZE  GEOEOGISCHE  BESC’HREIBUXG  DÉR  UMGEBUXG 
HERXADZSADAXY  (UXGAKX.  KOM.  ABAIMTORXA). 

\’^ou  L a d i s 1 a u s K ö r ö s s y.* **) 

Mit  Fisuren  1 — í).  auf  Seiteii  86 — 105. 

Dér  östlicdie  Teil  de.s  aus  kristallini.seli-,  paleo-inesozoi.sc'beii 
Gesteinen  aut'fíebauten  Göinör-Szepeser  Erzííebirfío.s  ist  in  die  Tiefe 
' fíesiinken,  nnr  die  Stdiolle  (les  Zeinpléner-luselfíi'birfíes  ist  auf  dér 
I;  ()l>erflac'he  ííeblieben.  Die  loekereii  Ablajíerunfíen  d('s  Kainozoikiiins 
' überlagern  die  in  die  Tiefe  {íesunkenen  Teile.  Ain  nördliehen  Teile 
(les  Gebietes,  ini  Tareatal  konnnen  eozane,  oliííoziine  und  nnter- 
iniozane  Sebichten  vor,  wUhrend  die  Obennediterran-Ablafíerunfíen 
I ain  südliehen  Teile  des  Gebiets  neben  Sárospatak  zii  Tajíesliebt  ti'e- 
\ ten.  Die  jüniíqren  Sebichten  deeken  srössere  Fliieben  an  luehreren 
) Orten.  In  dér  des  Obermediterran-,  haiipsiieblieh  aber  in  dér  sanna- 
tiseben  Zeit  Avurden  diese  loekere  Ablafíernnqen  von  Andesit-Riolit- 
laven  und  Tuffen  bedeckt. 

1 In  dér  rmfíebiuifí  dér  Gemeinden  Alsóniislye,  Hernádzsa- 

i (lány,  Abaű.inádasd  und  Eszkáros,  konnnen  im  tiefsten  Horizonté 
1 die  Riolittuffe  vor.  Sie  sind  selír  verbeitet,  und  naeh  den  früheren 
Beobaehtungen  bilden  diese  Tuffe  den  Grund  des  Gebietes.  Diese 
^ Aveisse  Riolittuffen  sind  in  den  tieferen  Horizontén  {íesehichtet, 
entbalten  abgenützte  Feriit-  und  Bimmsteinstücke  und  aueh  fos- 
I sile  Eeste  a^ou  M'assertieren  und  Pflanzen.  Die  Tuffe  dér  obereii 
I Sebichten  sind  unííesehichtet  und  bestében  hauptsaehlicb  aus  Bimin- 
stein.  lm  Bimmstein  befinden  sich  manehmal  sebarfe  Avasserklare 
Quarz-Dihexaedor,  — ausserdem  kommen  darin  Biotit,  Plagioklas 
und  selten  Sanidin  Kristallbruehstücke  vor. 

Auf  die  Riolittuffe  sind  stelleiiAveise  sandige,  tonige  Sebich- 
ten mit  untersarmatisehen  Fossilien  gelagert.  Die  sandigen  Sebich- 
ten stammen  vermutlicb  aus  einem  tieferen  Horizont,  und  enthal- 
ten  hauptsáchlich  Gastropoden.  Solche  Sebichten  kommen  in  dér 
ITmgebung  von  Alsóniislye,  Hernádzsadáiiy  und  Abaújnádasd  A'or. 
Die  tömgen  Sebichten  A’ertreten  Avahrscheinlich  einen  jüngeren  Ho- 
rizont, entbalten  meistens  Laniellibranehiaten.  Diese  Bildiingen 
kommen  östlicber  zuni  Vorschein  und  aueh  in  höherem  Xiveaii 
als  die  A’orher  eriváhnten  (z.  B.  bei  Eszkáros). 


* Vorgetrágen  in  dér  Faebsitzung  dér  Ungarischen  Geologiseben 

Gesellscbaft  am  3.  April  1940. 


144 


Ladislaus  Körössy 


In  beiden  Schichtenreien  kominen  viele  Fossilien  vor.  ,Tn 
grosser  Anzahl  sincl  die  Foraminiferen,  besonders  iMiliolina  und 
Polystomella  Arten  vertreten.  Die  hier  vorkonimende  Nodoh'J^ii- 
laria  tihia  war  in  Ungarn  bisher  nur  aus  dér  Tiefbohrung  von 
Tisztaberek  bekannt. 

Es  ist  erwahnenswert,  dass  hier  solche  Bryozoen  Arten  in 
grosser  Anzahl  vorkommen,  die  im  Wiener  und  im  Ungarischen 
Becken  bisher  unbekannt  waren.  Die  hier  vorkomniend.e  Micropo- 
rfílla  terebrata  ist  nach  A n d r u s s o w fúr  untersarmatisehe  Schich- 
ten  bezeichnend.  Es  gibt  noch  V incularia , Escharo,  Cellepora.  Hor- 
néra Arten  die  jedoch  nicht  iinmer  bestimmbar  sind. 

Neben  Hernádzsadány  befinden  sich  kleinere  riffartige  Ser- 
pnla-Bryozoa  Bildungen. 

Es  kommen  viele  Potamides  mitralis  var,  ascalarata  Arten 
vor,  welche  von  W.  E r i e d b e r g aus  den  polnischen  sarmatischen 
Schichten  erwahnt  wurden. 

In  den  tonigen  Schichten  habé  ich  ein  neue  Potamon  Decapoda 
Art  gefnnden.  Die  fossilen  Potamone  stammen  nieist  aus  Süss- 
wasserablagerungen,  aber  die  rezenten  Arten  leben  anch  im  See- 
wasser,  und  auf  dem  Landc.  Diese  neue,  Potamon  hnngaricum  Art 
ist  kleiner  als  die  bisherigen.  Die  Lángé  des  cepholothorax  ist  11 
mm,  die  Grösste  Breite  14  mm.  Aus  sarmatisehcn  Schichten  waren 
Potamon  Arten  bisher  noch  unbekannt.  Potamon  hungarlcum  n. 
sp.  eine  neue  Krebs-Art  (Fig.  9.  Seite  105.). 

Paleontologisch  interessant  ist  ein  Phryganld'mm  Art,  dérén 
Larven  röhrenförmige  Gehanse  aus  zusammengekitteten  Mineral- 
fragmenten  und  hanptsaehlich  aus  Foraminiferen-Schalen  hantén. 

In  den  tonigen  Schichten  sind  manchmal  Pl'lanzenblatter  Ab- 
drücke  zufinden. 

Dic  Tierwelt  zeigt  eine  Áhnlichkeit  mit  dér  F'aiina  des  grossen 
orientalischen  Sarmatbeckens.  Nach  seiner  geografischen  Lage  kann 
es  anch  ein  verbindender  Teil  zAvischen  dem  orientalischen  und  dem 
Wiener-Ungarischen  Sarmatbecken  sein. 

Die  hier  vorkornmenden  eruptiven  Gesteine  sind  Amphibolent- 
haltende  Pyroxenandesite.  Dér  Amphibol  ist  brann,  meist  rcsor- 
biert.  Dér  Plagioklas  ist  Andesin-Bytownit,  mit  zonarem  Anfbau, 
Albit-Periklin-,  und  Karlsbader  Zwillinge.  Die  Pyroxene  sind  durch 
Hypersthen  und  Dioi)siden  vertreten.  Eine  parallelé  Verwaschnung 
von  Hyi)erstehn  und  Diopsid  wurde  öfters  beobachtet.  Die  volum- 
prozentische  Znsammensetzung  siehe  im  ungarischen  Text.  (p.  100 
—102.) 

In  (len  Spalten  und  Holilraumen  des  Andesits  ist  stellenweise 
Opal  zu  finden.  Oft  kommt  Hyalit  vor. 


145 


Die  Knlííiisfraíío  tl«s  Trans-Tisza-Gebiotes 

DÉR  GEííENWARTIGE  STAND  DÉR  ERDGASFRAGE 
Db>í  TRANS-TISZA-(}EBI  ETES. 

^^Oll  D r.  E 1 i {í  i u s R ó 1)  őrt  S o h m i d t.* 

(Mit  oiiier  Karton-Boilafío  auí  Taf.  No.  I\'. 
und  dór  Fiíí.-Gruppo  No.  10.  Rag.  11-4.) 

Duroh  dió  woltwoit  bomerkharon  Solh.stversorgungshostre- 
biingon  und  duroli  dió  erfolgroielion  Olsohurl'bohningon  von  Lispo 
und  Bükkszék  hat  das  nngarisoho  Koldomvassorstofrproblom  neno 
Aktnalitiit  gowonnon.  In  soinon  Bolobrnngon  ist  óin  niclit  inindor 
■\vertvollor  und  intorossantor  Toil  diosos  Prol)lonis  dió  sogonannto 
Alföldéi-  odor  riolitiger  „Transztiszaor  Erdgasfrage”,  veim  sie  aneh 
znr  Zeit  volkswirtschaftlioh  von  geringorer  Bedentnng  ist. 

In  (len  Folgenden  niöehte  ieh  niieh  znerst  mit  den  ganz  all- 
geineincn  geologisehon  Beziehnngon,  daiin  mit  den  einzolnen  wiob- 
tigeren  Dotailfragen  des  letzterwühnten  Fragokomlexes  knrz  be- 
fasson.  Ilin  an  Hand  dér  Mitznteilenden  — in  erster  Reihe  nieinen 
von  diesem  Arbeitsgebiete  ferner  stohonden  Faehgenossen  — ein 
znsammenfassondes  und  loiebt  übersohbares  Bibi  von  doni  hentigon 
Stand  dér  Transtiszaer  Erdgasfrage  gébén  zn  kőimen. 

Wie  bekannt,  können  dió  Anfgaben  dór  Ivolileinvasserstof f- 
forschnng  in  drei  Problemkroise  eingetoilt  werden  und  zwar  in  die: 
(les  jMiittergesteins,  dér  INÍigration  und  in  die  dér  Akknnmlation 
dér  Kohlén wasserstoffe. 

Dér  Ansgangstoff  dér  Kohleinvasserstoffe  (Erdgas,  Erdői, 
Erdwaehs  nsw.)  ist  dis  Leiohen-^Iasse  dér  einst  im  Salz-  bzw.  ^íeer- 
wasser  lebenden  Organismen,  hanptsachlich  ^likroorganismen.  Das 
Salzwasser  ist  ein  sehr  geeigneter  Lebensranm  des  tierisehen  und 
des  niedrigen  Pflanzenlebens,  in  welehem  sieh  deshalb  dicse  beiden 
ansserordentlich  reich  entwickcln  kőimen. 

Diese  organischen  Wesen  bilden  naeh  ihrem  Ableben  nnter 
speziellen  Bedingnngen  dér  Sapi-opel  oder  Fanlschlamm.  Ein  Teil 
des  Sapropels  Avird  nach  bakterieller  Umwandlnng  dnrch  die  gleich- 
zeitig  sedimentierten  pelitisehen,  znmeist  tonigen  Ablagerungen 
adsorbiert.  "Wahrend  dér  x\dsorption  werden  Wasserstoff  und  was- 
serstoffreiohe  Radikale  abgespaltet,  die  die  freie  organische  Snb- 
stanz  bis  zu  Parafinnölen  hydrieren  können. 

Wenn  wir  nnn  nntersnohen,  welehe  diejenigen  speziellen  Uni- 
stíinde  sind,  die  die  nötige  grössere  Anhanfnng  des  Sapropels  er- 
möglichen,  dann  können  wir  — in  Anbetracht  dér  Ergebnisse  dér 
neuesten  Forschnngen,  die  sich  hauptsaehlich  an  den  Namen  deut- 
schen,  rnssischen  und  englischen  Fachmanner.  Avie  Krejcl-Graf, 
ArcVangelski,  knüpfen  — zusammenfassend  folgendes  sagen: 

* Vorgetrag-en  in  dér  Fachsitznng-  dér  Ungarisclien  Geologlsclien 
Gesellschaft  am  6.  Marz  1940. 


146 


Dr.  Elig-ius  Köbért  Schmidt 


Dórt,  Avo  sicli  im  Meerwasser  noch  Sand  ablagert,  Avird  dér 
grösste  Teil  dér  organischen  Stoffíeilcheu  Aveitergerissen  und  uur 
in  stillen  Buchten,  Fjorden  usav.,  a\'o  das  Wasser  sich  nicht  niehr 
beAvegt,  falit  die  Masse  dér  organischen  Stoffteilchen,  znsammeu 
mit  deu  feinsten,  suspendierten  Mineralienteilclien  dér  touigen  Lö- 
sung  aus. 

Aber  dórt  nnd  in  dér  Tiefe,  avo  die  WasserbeAvegung  schon 
gánzlich  aufhört,  mischt  sich  auch  keine  Luft  mehr  zum  Wasser 
und  so  entsteht  Sauerstoffnot,  am  letzten  Grade  sogar  völliger 
Sauerstoffmangel. 

In  dem  ungelüf tétén  Wasser  hört  nicht  nur  das  Verfaulen, 
sondern  auch  das  tierische  Leben  auf.  In  solchem  Wasser  ist  alsó 
dér  angeháufte  organische  Stoff  dér  Faulnis  und  dér  Verniehtung 
dnrch  Verzehrnng  durch  schlammfressenden  Tieren  nicht  mehr  aus- 
gesetzt.  In  dem  Wasser  ohne  Sauerstoff  leben  nur  sog.  anaerobé 
Bakterien,  Avelche  die  organische  Abfalle  umAV'andeln,  AA^ahrend  gas- 
artige  Stoffe  (H^S,  NH3,  CH4)  und  Wasser  frei  AA'erden. 

Ein  Teil  des  gasartigen  Stoffes  ist  Aveiteren  chemischen  Um- 
ándernngen  und  Abbildnngen  ansgesetzt,  deraid,  dass  auf  diesen, 
A’om  Gesichtspunkte  dér  Entstehung  dér  Kohlen\A'asserstoffe  aus- 
serordentlich  Avichtigen  Stellen  des  Meeres,  Ainmittelbar  über  dem 
Sapropel  sich  langsam  eine,  mit  H,S  gesattigte  Zone  ausbildct, 
die  auf  den  Organismen  A^ergiftend  AAÚrkt,  sihe  alsó  ausschliesst. 
Über  dieser  Zone  folgt,  hoch  und  eventnell,  eine  mit  mehr-A\'eni,ger 
Luft  durchgelüftete  Sauerstoffzone. 

Die  feine  pelitische  (tonige  usav.)  Sedimente  spielen  ausser 
dér  Mitahlagerung  noch  eine  Aveitere  Avichtige  Kolle  bei  dér  Bil- 
dnng  dér  KohlenAvasserstoffe.  Dieses  Matéria!  gibt  eincrseits  Ave- 
gen  seiner  Dichte  die  in  sich  aufgenommenen  organischen  Stoffe 
so  eng  um,  dass  es  diese  vor  dér  verfaulenden  Wirknng  des  Sauer- 
stoffes  selbst  zu  schützen  faliig  ist.  Andsrseits  kaim  das  pelitische 
Matéria!  gerade  wegen  seiner,  aus  dér  Feinkörnigkeit  folgender 
A^erhaltnissmassig  grosser  Oberflache  auch  sehr  viel  Bitumen  an 
sich  hinden. 

Ausserdem  spielt  bei  dér  Entstehung  dér  Kohlemvasserstoffe 
— Avie  es  bekannt  ist  — dér  Salzgehalt  des  MeerAvassers  auch  eine 
Avichtige  Kolle.  Diese  Kolle  ist  zAveifach:  unter  speziellen  Bedin- 
gungen,  alsó  in  geringerern  Masse  von  anhaufendem,  in  grösserem 
Masse  Amn  konscrvierendem  Charakter.  Infolgc  dér  Ahschnürung 
und  dér  intensiven  Verdamiifung  des  Wassers  dér  Kara-Bugaz- 
Bucht  in  dem  Kasp-See  is  dér  Salzgehalt  des  Was.sers  auch  heute 
noch  so  hoch,  dass  er  aus  den,  Avahrend  dér  Meeres  fint  hinein 
gerissenen  Organismen  Wasser  zu  entzieheib  vermag,  so  dass  diese 
zugrundc  gehen.  Zűr  Konservierung  dér  Leichen  tragt  dann  dér 
Salzghalt  des  MeerAvassers  stark  bei. 

Nach  dem  kurzgefassten  Auffriscben  dér  auf  den  paleogra- 
phi.schen,  biologischen  und  geochcmischen  Umstande  dér  Erdői-, 


Dió  Enlfrast'raíío  di‘s  'rrans-Tisza-Ciebietes 


147 


bzw.  Ivohlemvassorstoffcntstehunfí  bozüfílichen  alfíenieinen  Koiuit- 
iiisse  wollen  wir  min  sahen,  welaba  (liojanifícii  (íestoine  sind,  die 
als  Muttevfiosteine  dcs  Öls  und  üborhaupt  dér  Kohleinvasssrstofl'e 
in  Betraeht  koinmen  könnenf 

Wie  erwahnt  sind  es  die  iin  Meerwasser  abtíelafíerten  sehr  tein- 
kornifíen,  alsó  pelitischen  Gestoiiie,  in  erster  Keibe  an  selnvarzen 
Eiseu-Schwefelverbindnnííen  (Markasit,  l’yrit,  Pyrliotin)  reieheii 
Kalkstein-  und  Tonarten:  Tone,  Tonscdiiefer,  Mevííel  nsw.,  die 

keine  Spnren  dér  oinstifien,  den  Meeresfírnnd  be-\vohnenden,  selilainin- 
fressenden  Tiere  zeijíen.  Lant  den  diesbezüíílkdien,  wenifíen  Be- 
obachtniifíen  enthiilt  dieser  (lesteinstyp  tatsáehlieh  überall  inehr- 
weniííer  fíebnndenes  Bitumen,  oft  aneh  1‘reies  01. 

Die  Gesteiiie,  welehe  in  petrofírapliiseher  Hinsieht  elén  voi- 
erwahntcn  übrifíens  völlifí  entspreehen,  doeh  znr  Zeit  ihrer  Ent- 
stehung  als  nninittelbarer  Lebensranin  dér  den  Meeresgrnnd  be- 
wolmenden,  sclilannnfressenden  Fauna  galten,  kőimen  — ans  den 
selion  angezeigteii  Griinden  — nieht  als  die  Miittergesteine  dvr 
Kohleinvasserstoffe  angesehen  werden.  Die  Typen  des  Mntterge- 
steius  eiithalteu  deshalb  nnr  die  Keste  dér  von  feni  in  sie  hiiiein- 
gesch weniinten  und  in  dér  einst  lioeh  über  ibneii  gelegeiien  sog. 
Sanerstoffzoiie  lebenden,  selnviininende  oder  selnvebeiide  Lebensart 
fnhrenden  Orgaiiismen.  So  fand  maii  in  einigen,  strnktiirlosen  t’Dl- 
sehiefern  stelhveise  anch  selír  gnt  erhnlteiie  Tierleiehen,  Horn-  und 
Cliitinteilchen.  iXiclit  aelten  koinmen  in  den  Mnttergestointyiien 
Fischreste  (Skelette,  Sehniipen)  vor,  am  lianfigsten  sind  aber  die 
Keste  dér  eine  scliwebende  Lebensart  fnhrenden  Foraniinifeien, 
Kadiolarien,  Silikatalgen  usav.  anzntreffen. 

Ansserst  eharakteristisch  für  den  Typ  des  Mnttergesteins  ist 
Aveiter  — nacli  Krejci-Graf  — dér  ^Metallgehnlt,  namentlieli  das 
Vorbandensein  von  Vanadinm,  ^lolybdiin  und  Xiekel. 

Die  bedentende  Öh’orkommen  folgen  fást  überall  den  iinsse- 
ren  Rand  dér  orogenen  Zonen  — alsó  dér  Kettengebirge  — in 
sebmalen,  e\'entnell  sich  Aviederbolenden,  mehreren,  paralellen 
Streifen. 

So  kőimen  Avir  z.  B.  Avenn  Avir  die  zn  ims  naber  liegenden 
betraebten,  seben,  dass  diese  Avirklieb  überall  an  den  ansseren  Füs- 
sen  dér  Alpen,  Kárpátén  usav.  Platz  nehmen,  A’on  dem  bayeriseben 
Tegernsee  angefangen,  dnreh  das  ÖlA-orkommen  des  ansseren  Wie- 
ner-Beckens,  Galiziens,  BukoAvinens,  Enmaniens,  Bakns,  Iraks,  ent- 
lang  des  ganzen  asiatischen  Kontinents,  bis  zu  dér  hinterindiseben 
Insehvelt.  Dieser  Umstand  dentet  auf  einen  Ziisammenhang  zaví- 
schen  dér  Entstehimg  dér  Kettengebirge  — dér  sog.  Orogenese  — 
und  dér  KobleiiAvasserstoffen  hin.  Wir  müssen  alsó  annebmen,  dass 
die  Verhaltnisse,  die  Avahrend  dér  Gebirgsbildnng  an  dieseii  Stel- 
len  dér  Orogene,  in  den  sog.  Vortiefe-Zonen  herrsebten,  zűr  Ent- 
Avieklnng  geschlossener  Bnehten  ausserordentlich  günstig  Avarén. 

Auf  tafeligen,  kratogenartigen  Gebieten  — und  ein  solches 


148 


Dr.  Elig-ius  Kóbert  Schmidt 


ist  clie  ungarisehe  Beckengruppe  eigentlich  doch  auch  — sind  haupt- 
sachlich  imr  fleckenartige  Kohlenwasserstoffvorkommen  bekaunt. 

In  nnserem  Lande  ist  es  noeh  nicht  völlig  geklárt,  Avelche 
jene  Gebilde  sind,  die  als  Muttergesteine  nnserer  KohlenAvasser- 
stoffe  in  Betracht  kommen  können.  Zuletzt  befasste  sicli  L.  v.  Ló- 
c z y mit  diesel-  Frage,  Nach  seiner  Auffassung  können  die  von 
den  Satímgebirgen  des  Alföld  und  von  dein  Mittelgebirge  bekann- 
ten,  folgenden  Gebilde  in  Betracht  gezogen  werden;  die  aus  deni 
Budáéi-  Gebirge  und  von  dér  Umgebung  von  Eger  bekannten  Fiseh- 
schiefern  von  unteroligozanem  Altér,  dér  Kiszeller  Tón,  die  For- 
aminiferen-führenden  Mergel  a-oii  oligozánein  und  eozíineni  Altér, 
die  unterkretazeischen  Requienien-führenden  scliwarzen,  bitnmen- 
spurigen  Kalkstein  des  Bakony-Gebirggs  und  die  blüttrigen  Kalk- 
steine  von  triassisehem  Altér  des  Balaton-Hochlandes  und  des  Pé- 
csei- Gebirges.  H.  Böckh  verinutete,  meines  Wissens  aucb  in  der 
Kisgyörer  Schiefergrube  entsprechenden  Karbon-Gesteinen  cinen 
Mull  ergosteinsty  p. 

Allé  diesc  Gesteine  können  dórt  und  insofern  als  die  niögli- 
chen  Muttergesteine  unserer  Kohlemvasserstoffe  beacbtet  Avcrden, 
Avo  und  iiiAviefern  sie  den,  aiisser  den  zAveifellos  bestehenden  petro- 
grapbischen  Charaktern  auch  den  obenbesprochenen  paleobiologi- 
schen  Kriterien  entsprechen. 

Vöm  Gesichtspunkte  des  Alföldéi-  Erdgases  können  aber  von 
dicsen  vorliiiifig  und  teÜAveise  nur  das  unter  dem  Nanien  Kiszeller 
Tón  bekannte  Gebilde  Amn  inittel  oligozanem  Altér  und  die,  am 
Bódén  dér  Hajdúszoboszlóéi-  II.  Tiefbobrung  erbohrten,  graiien  uud 
schAvarzen  Kalksteine  und  schieferige  Tone  a-oii  iinsicherem  Altér 
in  Betracht  kommen,  Avelche  tatsáchliehe  Bitumenspuren  zeigen. 

Das  Altér  dér  letzteren  hat,  Avie  bekannt,  S t.  Ferenczi  als 
triassisches,  K.  Papp  aber  als  kretazeisches  bezcichnet.  Tm  Unter- 
grund  des  Alföld  fehlt  dér  Jura,  grösstenteils  die  Kreide  und  Avahr- 
scheinlich  auch  das  Eoziin.  Die  Rolle  dér  palaozoischen  Schichteu- 
reihe,  Avelche  die  Tiefbohrungen  in  dem  Untergrunde  des  Alföld 
bisher  noeh  nicht  erreichten,  ist  prohlematisch.  Ferner  ist  es  nocli 
nicht  geklart,  Avelche  Rolle  die  in  den  .iüngeren  tertiarcn  Schich- 
len  oft  vorkommenden  lignitführenden  Schichten  vöm  Gesiehls- 
piinkte  dér  Enlstehung  des  Alföldéi-  Erdgases  spielen.  Es  isi  zavim- 
fellos,  dass  Avahrend  des  Vcrkohlungsprozesses  CIP  aus  ihnen  ént- 
stehen  kaim  und  auch  entstand.Es  kaim  festgestellt  Averdeii,  dass 
nicht  nur  in  den  brackischen  Scbichten  des  Kasii-meeres,  sondern 
auch  in  den  Süsswasser-  und  Kontinental-Gebilden  des  tiefereii 
Untergrundes  des  Alföld  mit  den  Erdgasen  zusammen  vorkoinmeiide 
Wusser  bedeutend  kochsalz-,  .jód-  und  bromhaltig  ist,  alsó  auf  merine 
Herkunft  hiiiAV''ist.  Abgesebcn  von  den  in  dér  obersten  Schicbtenreihe 
vorkommende,  stark  sticktoffhaltigen  Gasen,  scheint  es  docb  Avaiir- 
scheinlich  zu  sein,  dass  die  Haiiptmasse  dér  Erdgasen  doch  mari- 


Die  Erdirasfrafro  dós  Trans-Tisza-(iobiotos 


149 


non.  Góbiidon  ontstaninit,  ans  woleho  das  Gas  znsaminon  niil  doni 
Salzwassor  in  die  vororwalinton  höhoren  Gliodor  niigrierto. 

Die  Kohlonstoffe  liléiben  nainentliob  selten  und  anoh  dann 
nnr  in  unterííeordnetoin  Masso  an  den  Stollen  ihi-er  Entsteliiinfí, 
in  ilirein  Mutterfíestein.  Woííen  ibror,  von  dór  Uimíeliniifí  abwoi- 
chender  peringeren  Diehte  und  zufolge  dór  gobirgsliilílenden  Kriifto 
boginnon  sie  bald  zu  w.mdern,  uin  duroh  die  für  sie  gangbarcMi 
Wege  den  niögliehst  höebstligendon  Őrt  zu  erreiohen.  In  dér  Erd- 
rinde  jiflegen  diese  Stellen  die  sog.  Bracbyantiklinalen  und,  ini 
Falle  geniigend  iniiebtigor  tonigei-  Hangendo  (Siiei-rsebichten), 
die  sandigeren  Glieder  böber  gebiebenon  Scdiollon  zu  sóin.  Die  Tb*- 
dingung  eines  tonigen  Hangonden  vorbindort  nainentlich  die  Wan- 
derung  dér  Kohlenwasserstoffe  bis  zűr  Olierflüehe,  wo  sie  vernicb- 
(et  werden. 

Die  Erkennung  dér  Erdgasbaltigkeit  dér  Soliiebten  dór  gros- 
sen  ungarisehen  Tiefebene  (Alföld)  bangt  mit  dér  Bobrung  dór 
artesischen  Brunnen  eng  znsainmen,  dérén  Beginn  besonders  abei' 
dérén  sacligemasse  Behandlung  mit  dóm  Xamen  des  genialen  un- 
garisehon  Bergmannes,  W i 1 h e 1 m von  Z s i g m o n d y zusam- 
monhángt.  In  1S79.  Avurde  an  dór  Balinstation  von  Püspökladány 
dér  erste  bedentendere  gasfübrende  artesisohe  Brunnen  erbobrt  und 
mit  den  in  immer  grösserer  Anzahl  erbobrten  artesischen  Brunnen 
entdeckte  mán  immer  mehr  und  mebr  gasfübrende  Gebicte. 

Es  ist  auffallend,  dass  die  ^lebrzahl  dér  artesischen  Brunnen 
dér  Tiefebene  is  einer  Zone  liegt,  die  im  X-cn  am  Bande  dér  Ebenc, 
fást  an  den  Füssen  dér  Bükk-  und  Eperjes-Tokajer-Gebii-gen  be- 
ginnt  und  im  S-en  sich  fást  bis  zűr  r^mgebung  von  Temesvár  er- 
strockt.  Diese  Zone  fasst  aucb  die  Gobiete  derjenigen  gasfübren- 
den  Brunnen  in  sich,  welche  wir  schon  aus  den  Arbeiten  von  S t. 
P a z á r,  des  ehemaligen  Leiters  dér  ararischen  Bohrungen 
und  des  Univ.  Professors  K.  v.  Papp  schon  seit  lángén  keimen. 
Pa  zár  unterscheidet  ein  „]\Iaroser”  und  ein  „Tisza-Berettyóer” 
Gasrevier.  Aber  schon  er  hat  erkannt,  dass  etwa  in  dér  Verbin- 
dungslinie  dér  beiden  Gebiete  eino  dritte  gasfübi’cnde  Zone  liegt, 
die  er  mit  dér  damals  noch  als  schwach  bekannten  Gasvorkommcn 
von  Szarvas,  Orosháza  und  Békés  charakterisiert  hat, 

Zu  elem  Pazár’schen  Tisza-Berettyó  Gebiet  gesellt  sich  in  X 
dasjenige  Eevier,  das  durch  die  neueren  artesischen  Brunnen  und 
dureh  die  ararischen  Schurfbohrungen  aufgeschlossen  Avurde.  Auf 
diesem  Gebiet  befinden  sich  ausser  den  Brunnen  A*on  Hortobágy, 
Karcag  und  Püspökladány  die  nennensAverteren  gasführenden  Brun- 
nen von  Kaba,  Ha.iduszoboszló,  Vérvölgy,  BalmaziiÍA"áros,  Debre- 
cen, Hajdúböszörmény,  Hajdúnánás  und  Tiszaörs,  soAvie  das  Gas- 
A'orkommen  von  Tiszalök,  ausserdem  jenseits  dér  Tisza  die  Bitumen- 
A’orkommen  A’on  Bogács  und  Tárd.  Aber  auch  W-lich  Amn  dem  Pa- 
zár’-schen  Gebiet  können  Avir  über  AveitA’erbreitete  GasA’orkommen 
berichten.  Hierher  gehören  die  GasArnrkommen  A'on  Magyarttés  und 


150 


Dr.  Eligius  Róbert  Schmidt 


Öcsöd,  die  gasführenden  Brunneii  von  Kunszentmárton  und  die 
Tisza-Körös  Au.  Die  letztere  ist  ausser  dér  Sárrét  und  dér  Unige- 
bung  von  Mezőhegyes  und  Orosháza  eine  dér  gasreichsten  Gebieten 
des  Trans-Tisza-Gebietes  und  umíasst  bis  zu  dem  Gasrevier  von 
Szolnok,  die  gasführenden  Brunnen  dér  folgenden  Gemeinden:  Sze- 
levény,  Csépa,  Tiszasas,  Tiszakürt,  Tiszainoka,  Nagyrév,  Tiszaföld- 
vár  und  Rákóczifalva.  Zu  diesem  Gebiet  gehören  auch  die  am  rech- 
ten  Tisza-Ufer  liegenden  gasführenden  Brunnen  von  Ó-  und  Ü.i- 
kécske.  Das  so  ergánzte  gasführende  Gebiet  bildet  eine  maxiinai 
80 — 100  km  breite  und  250  lángé  Zone,  die  naeh  ihrer  ausgesprochen 
NS-licher  Richtung  a]s  eine  Verlaugerung  dér  unter  dem  Níimen 
Hernádtaler  Dislokationsrichtung  bekannten  tektonischen  Richtung 
erscheint. 

Die  Übereinstimmung  dér  erAvahnten  Richtungen  ist  aber, 
wie  ich  es  schon  in  einer  früheren  Abhandlung  auseinandersetzte, 
kein  Zufall,  sondern  eine  natürliche  Folge  dér  wahrend  dér  Bil- 
dung  dér  Karpatlien  stattgefundenen  geomechanischen  V organge. 
Das  ungarische  „Zwischenmassiv”  wurde  in  dieser  Richtung  wah- 
rend  dér  karpatischen  Orogenese  wiederholt  solchen  Eimvirkungen 
ausgesetzt,  die  hier,  zwangslaufig  zűr  Bildung  einer  (N — ^S  gerich- 
teten  Deformation  führen  mussten.  (Fig.  10.  Pag.  114). 

In  dér  beiliegenden  Skizzenserie  sehen  vir  in  grossen  Ziigen 
die  Zusammenhange  zwischen  deu  gebirgsbildendeii  Kraften,  den 
gefalteten  Gebirgsketten  und  dér  in  den  starren  Schollen  entstan- 
denen  Bruchlinien,  und  dérén  Richtungen.  Fig.  I.  zeigt  den  Zu- 
stand  in  dér  mittlereii  und  oberen  Kreide,  als  die  Tátra-  und  Fátra- 
Gürtel,  sowie  die  Siebenbürger  Karpatlien  — unter  Bildung  von 
Querbrüchen  im  Zwischenmassiv — aufgefaltet  wurden.  Fig.  1 1.  stellt 
die  in  dér  Grenze  des  Oligozans  und  Miozáns  stattgefundeiie  Oro- 
genese dar,  als  die  Zone  des  Karpathensandsteines  und  die  Diiiari- 
den  gefaltet  wurden,  wahrend  in  dér  zwischenliegenden  Masse  sich 
N — S und  O — W gerichtete  Brüclie  bildeten.  Wie  wir  sehen,  war 
die  Hernád-Bruchlinic  und  das  in  dér  Verlaugerung  dcrselbcn  fal- 
lende  erdgasfübrende  Gebiet  in  beiden  Phasen  ruiitui’alen  Kralt- 
wirknngen  ausgesetzt.  Die  Ouerbrüche  (Fig.  TTI.)  schneiden  die  vor- 
crwíihnte  Richtung.  AVíe  die  erzführenden  Dampfe  und  Gaso,  oder 
die  SolFatareii  und  MoFetten,  gebrauchte  auch  das  Erdgas  in  erster 
Reihe  dicse  BrucliFlachen,  besonders  aber  die  Kreuzungslinien  der- 
sclben  als  Verkehrswego. 

Entlang  diser  Kanálé,  die  alsó  die  Richtungen  des  gerings- 
ten  Widerstandes  darstellen,  wanderten  die  Gasen  nach  oben  und 
sáttigten  dem  grösseren-geringere  Strömungs-  und  Eintrittswider- 
stand  entsiirechend  die  durchörteren  porösen  G Meder,  die  zűr  Ak- 
knmiilation  geeigneten  Schichten  und  Linsen. 

Dicsen  T^mstand  hat  übrigeiis  schon  J.  v.  Sümeghy  ver- 

miitct. 

Dicse  viclerwálintcn  tektonischen  Elemcnlc  konnten  aber 


Die  Erdírast’rase  dós  Trans-Tisza-dobiotes 


151 


nioht  mir  in  dór  vortikalon,  somlorn  auoh  in  dór  liorizontaltMi  Vor- 
broitnnjr  dós  (lasos  cino  wiohthfío  Kollo  gospiolt  habon.  Dahin  dön- 
tőt wonifístons  dió  naf  (Irnnd  ineinor  iin  Anftrafío  dór  Direktion 
dór  k{íl.  nnfí.  (íoolofíisohon  Anstalt,  und  anl‘  Koston  dór  Indiistrie- 
nnd  Aekorbaiiininistorion  ansfíot'ührton  nenoston  Anfnahmen  vor- 
fortifíte  Kartonskizzo.  Anf  diosor  Karto  ist  nobon  dór  stron^íon  nnd 
fioradlinitíon  Abfíronzniiíí  dór  oinzolnon  (lastoldor  das  last  aus- 
schliosslicdio  Vorwalton  dór  von  andoron  Stollen  dós  nn'íarisohon 
Bockoidíoinploxes  sclion  wohl  bokannten  und  obon  ausjíonibrton 
tcktonisolion  Kiobtniifíon  anffallond. 

Das  bisbor  als  mobr-wonifíor  oinboitlioh  anííononnnono  (ías- 
revier  dós  Trans-Tisza-Gebiotos  Avird  anf  (ínind  nioinor  Anrnalnnon 
dnrob  oine  XW — SO  ^oriebtoto  nnd  wesoTitliob  ííasfroio  Zom*  iii 
zwoi  Toilon  nnd  zwar  in  óin  XO-liobos  iiiid  óin  S\V-liobos  Gasfold 
gotcilt. 

Die  obore  Gronzo  dós  südwostlioben  Földes  {íobt  von  Szolnok 
gogon  die  Ortsobaft  Gerendás,  in  strong  gerader,  SO-liober  Ricb- 
tnng.  Zwisebon  ^íodgyesbodzás  und  Modgyesbáza  Avondet  sie  sieb 
plötzlicb  nach  S nnd  vorlasst  die  Trianoner  Grenze  Fiigarns  bei 
Battonya.  Die  südliobe,  bosser  gesagt  südwestliebe  Grenze  dieses 
Feldet  gebt  von  doni  in  den  X-liebon  Zipfel  dér  Goinarkung  von 
Csongrád  befindlicbon  gasfübronden  Brnnnon  naeb  Xagyniágocs 
und  lanft  naeb  oiner  obonfalls  S gericbteton  ])lötzliebon  Wendung 
neben  Békéssámson  nnd  ^lagyaresanád  übor  die  Staatsgrenzo. 

Die  Ansbreitung  dós  X-lieben  Gasfeldos  naeb  O konntc  ieb 
bisbor  nur  bis  zn  dér  Linio  Tiszalök,  Ilajdnnánás,  Hajdúböször- 
mény, Debrecen,  Berettyóújfalu,  Szabadkeresztur  und  Gyula  ver- 
folgen.  Die  Westgrenze  desselben  kőimen  Avir  aber  sebon  als  end- 
gttltige  betraehten.  Sie  kaim  dureh  dem  X-lieben  Teil  a'ou  Kun- 
hegyes— Kisújszállás  — Békésesaba  und  aou  bier  an  in  sebarfem 
Winkel  naeb  0,  naeb  Gyula  sieb  Avendende  Linie  ebarakterisiert 
Averden. 

Aber  anch  dieses,  XO-lieh  gonnnntes  Gasfeld  ist  nicht  ein- 
heitlieh.  Es  Avird  dnreb  ein  sebmales,  naeb  XO  streiehendes,  aus 
dér  sebon  erAvahnten  gasfreien  Zone  ausgebendes  gasfroies  Revier 
in  ZAvei  Aveitere  Einheiton:  in  óin  fX-liebes  und  ein  S-liches  Féld 
geteilt.  Die  die  letzterAvalmten  Eiubeiten  zerselmeidende  Zone  Avird 
oben  dureh  eine  unter  DéAuiA’ánya  nach  Szeghalom,  A'on  bier  an 
dann  deutlich  nach  XO  streichende  und  schnurgerade  nach  dér  Ort- 
schaft  Gáborján  (Kom.  Bib"r)  laufeiuD  Linie  begrenzt.  Die  untere 
Grenze  dér  eben  erAváhnten  gasfreien  Zone  láuft  mit  dér  oberen 
paralell  und  kanu  über  die  Orte  Mezőberény  und  Vésztő  gezogen 
Averden.  (S.  Erdgaskarte  A’on  Tiszá.ntúl.  Taf.  IV.  Pag.  116.) 

Zűr  Erklárung  dér  beiliegenden  Karte  muss  ieb  noch  erAváh- 
nen,  dass  sie  auf  Grund  dér  Fntersuchungen  mehrerer  Tausend 
artesischen  Bruimen  A’erfertigt  Avurde  und  die  auf  derselben  auf- 
gezeiehneten  gasfreien  Zonen  nicht  aus  Slangéi  an  Beobaciitungs- 


152 


Dr.  Elig-ius  Róbert  Schmidt 


stellen  cder  Möglichkeiten  entsprungen  sind.  In  diesen  gasfreien 
Zonen  Hegen  namentlieh  sozusagen  die  tiefsten  artesischen  Brun- 
nen  des  Trans-Tisza-Gebietes.  Hier  sind  500 — 550  m tiefe  oder  anch 
noch  tiefere  Brunnen  nicht  selten.  Da  in  diesen  Abschnitten  sich 
kein  Gas  befindet,  welches  fördernd  anf  den  Wasserertrag  dér 
Brnnnen  wirken  niöchte,  mnsste  mán  iininer  tiefor  nnd  tiefer  bob- 
ren,  nm  leidlicbe  Wassermengen  zu  bekominen.  Aber  anch  aus  den 
erwíihnten  grossen  Tiefen  konnte  mán  nnr  verbaltnissmassig  wenig 
positives  Wasser  zutage  bringen,  im  Gegensatz  zu  den  erwahnten 
gasreicben  Zonen,  wo  mán  mit  bedeutend  seichteren  Brnnnen  stel- 
lenweise  mehrere  100  l/min  Wasser  gewinnen  konnte. 

Allgemein  sind  zűr  Speicherung  allé  porosé,  sandige  Glie- 
der  geeignet.  Nimmt  mán  aber  anch  den  Aiifbau  des  Untergrnndes 
des  Alföld  in  Betracht,  so  sind  die  folgenden  geologisclien  Horizon- 
té mit  einem  besseren  Spreicherungsvermogen  ansgezeichnet.  Ab 
gerechnet  den  nnter  dem  Namen  Kleinzeller  Tón  bekaunten 
Sch'ichtkomplex,  wo  in  erster  Linie  in  den  Spalten  nnd  kleineren 
sandigen  Linsen  Kohlenwasserstoffe  anfgespeichert  Avarén,  Avie  in 
Örszentmiklós  nnd  Bükkszék,  enthalten  die  porosén  Glieder  dér 
oberoligozanen  (T.  Debrecener  Bohrung,  Pestszenterzsébeter  Bob- 
rung),  dér  mediterránén  (Pestszenterzsébet,  Debrecen  II.,  im  Heh’e- 
tien  Tárd  nnd  Párád  II.)  nnd  sarmatiscben  (Haidnszoboszló  II: 
oolitiseher  Kalkstein,  Sandstein;  Tiszaberek:  Sandstein,  Dazittuff) 
Schichten  KohlenAvasserstoffen.  Aber  als  noch  vielbessere  Gasspei- 
cher  habén  sich  die  sandigen  Schichten  des  Plioziins,  stellenAveisc 
sogar  anch  die  Pleistozans  erAviesen.  In  den  pannonischen  Schich- 
ten führen  besunders  die  sandigen  nnd  tnffigon  Ablagernngen  dér 
oberen  Unterstnfe  A'crhaltnissmassig  viel  Gas  (Karcag,  Kaba,  Ha.i- 
dnszoboszló,  Debrecen).  Im  südlichen  Teil  Transdannbiens  erAvies 
sich  dagegen  — Avie  Avir  es  ans  S.  P a p p\s  Mitteilungen  Avissen  — 
das  untere  Pannon  als  gnter  Ölspeicher.  Die  obere,  sog.  levantini- 
sehe  Stnfe  ist  in  dem  N-lichen  Teil  des  Alföld  entAveder  überhanpt 
nicht  oder  nnr  in  nntergeordnetcm  Massc  entAvickelt.  Ilire  Ainve- 
senheit  konnte  anf  Grnnd  Amn  Fossilien,  Avenigstens  bisher,  nicht 
bcAviesen  Averden,  anch  in  den,  schon  öftcrs  erAvahnten  iirari.schen 
Ticfbohrnngen  nicht.  In  dér  Umgebnng  von  Mezőkövesd  nnd  Bal- 
inazn.jAAáros  kommt  nnter  dem  Pleistozan  in  kanm  ctAvas  mehr,  als 
100 — 130  m Tiefe  schon  entschieden  oborpannonische  Panna  vor. 
In  dem  S-lichcn  Teil  des  Trans-Tisza-Gebietes  dagegen,  avo  das 
Levantiknm  mit  machtigen  Schichtkomplexen  verlreten  ist  (in  Bé- 
kés beginnt  das  dnrcb  Fossilien  beAviescne  obere  Pannon  in  720  m 
Tiefe  nnd  in  Szeged  konnte  mán  dasselbe  in  053  m Tiefe  noch  cr- 
reichen),  zeichnet  sich  eben  dieser  Komplex  mit  seinem  Frdgasge- 
lialt  ans  (Szeged,  Mezőhegyes,  Békéscsaba  nsAV.).  StcllenAveise  füh- 
ren die  sandige  Glieder  des  PleistozUns  anch  nenncnsAverte  Mengen 
Erdgas,  Avie  z.  B.  anf  dér  Hortobágy,  avo  mán  mit  nnr  100 — 150  m 


Die  Erdííiisfratre  des  Trans-Tisza-G(d)iotes 


153 


tiefcMi  Bi)lirimííon  einitíe  luiiulc'rt  m''  (Jas  pro  Tafí  aul‘sehlicss(Mi 
koiiiito. 

Al)cr  in  alk'u  dicsen  Akkiunulationshorizonten  boriiulen  sieh 
(lic  bislicr  aiifiicsc'hlosscncn  (lase  nicht  in  Ircicin,  sondcrn  in  fíc- 
lüstein  Znstand. 

In  (len  naehfolfienden  Tabellen  habé  ich  auí  (Irnnd  einer 
früheren  von  inir  erseheinen  Al)handlnn{í  die  'wiebtifíeren  Daten 
einifier  lu'iinenswerten  {íast’übreiuk'n  lírnnnen  des  Alibid  znsain- 
niengestellt.  (S.  Tabelle  Pasi.  117.) 

Wie  ans  dér  Tabelle  ersiehtlieh  ist,  abgesehen  von  dér  Boh- 
rnnfi  No.  von  Xaííykortobágy  in  dér  Tiefe  dér  wasserlierern- 
den  Sehieht  freies  (las  in  keiner  dér  Bobrnnííen  vorhanden.  Ans 
doni  in  (lein  ^lutterrohr  anfsteiíímnlen  Wsisser  beííinnt  das  (ías 
nnr  bedentend  köbér  zn  entweicken.  In  (len  Schicbten  ist  das  Was- 
ser  an  Gas  niifíesiiltigt,  dér  Sattigniifíssírad  bewefít  sieh  zwiseben 
weiten  Grenzen. 

Dicsér  Pinstand  ist  bei  dér  Beurteilnníí  dér  Erdfíase  des 
Trans-Tisza-Gebietes  von  entselu'idender  Wiehtifíkeit,  Aveil  er  so 
wohl  die  bei  dér  Forsehnnfí  zii  folííenden  Methoden,  wie  aueli  die 
Gewinnmiíí  des  Gases  natürlieh  beeinflussen  nniss. 

Wie  bekannt,  stützten  wir  mis  bei  dér  Kolilemva.sserstofr- 
forsclinng  anf  die  von  (leni  Ainerikaner  S t e r r y H ii  n t ini  -Tahre 
1861.  anffíestellte  Antiklinal-Tlieorie,  die  in  Európa  dnrcli  den  Avelt- 
bekannten  Professor  dér  Leoboner  Berfíakadeniie,  II  o e f e r,  ini 
Jalire  1876.  und  in  Uiifíarn  besonders  dureli  H.  B ö c k h, 
F.  Bök  111  und  F.  von  P á v a i - V a j n a verbreitet  wurde. 
Mit  dér  Hilfe  dicsér  Theorie  wurde  z.  B.  das  skebenbürgi- 
sclie  Erdgas  aufgeschlossen.  Das  Wesen  dér  Antiklinal-Tlieorie  ist, 
dass  in  eiiieni  porösen  Glied  des  gefalteten  Sehicktkoniplexi's  das 
Salzwasser,  Erdői  und  Erdgas  nack  ikrem  spezifischen  Gewicht 
geordnet  aufgespeicliert  werden.  Alsó  an  deiii  Krestalen,  höchsten 
Teil  dér  Antiklinale  befindet  sieh  das  leiekteste  Gas,  in  den  Fin- 
géin das  Öl  und  in  den  ^Műiden,  Synklinalen,  alsó  an  dér  tiefsten 
Stelle  das  spezifisck  sckwerste  Salzwasser.  Auf  dieser  Theorie  grün- 
den  sieh  allé  die  Erforschung  des  Erdgases  bezweckende  geologi- 
sehen  und  geophyisehen  INIethoden,  mit  dérén  Hilfe  wir  die  Fest- 
stellung  dieser  Sstruktureniente,  namentlich  dér  Brachyantiklina- 
len,  Döme  oder  höher  gebliebenen  Sehollen  erstreben.  In  dér  bis- 
her  bekannten  Schichtserie  des  Alföld  koninit  aber  nur  gelöstes, 
kein  freies  Gas  vor.  In  diesem  Zustaiid  kann  sieh  das  Gas  selbst- 
standig  nieht  bewegen  und  kann  nur  mit  dem  Wasser  gleichzeitig 
als  verdünnte  wasserige  Lösung  weitergefördert  werden. 

Da  kiér  Gas  und  Wasser  nicht  als  selbststandige  Phasen, 
sondern  nur  als  Lösungen  auftreten,  wird  die  Anwendung  dér  auf 
dér  Antiklinaltheorie  fussenden  Forschungsmethoden  bei  den  was- 
serigen  Alfölder  Gasen  sehr  problematisck,  es  ist  sogar  fraglich, 
ob  sie  überkaupt  im  Betracht  genommen  werden  kőimen. 


154 


Dr.  Eligius  Köbért  Schmidt 


Nach  dér  Beendigung  dér  in  dieser  Riehtung  geplanten  Un- 
tersucliungen  möchte  ich  auf  diese  Frage  nochmals  znrückkehreii. 

Alis  den  oben  Gesagten  folgt,  dass  mán  in  dem  Alföld  das 
Gas  nur  mit  seinem  Lösungsmittel,  dem  Wasser  znsammen  gewin- 
nen  kann. 

Die  Natnr  dér  gasführenden  Brunnen  weicht  aber  von  jener 
dér  gewöhnlichen  artesischen  Brunnen  stark  ab. 

Zu  dem  Anlaufen,  bzw.  zu  dér  Betriebsfaliigkeit  eines  arte- 
sischen Brunnens  ist  es  nötig,  dass  dér  Schiclitendrnck  zu  dér  Über- 
-windung  dér  statischen,  alsó  dér  durch  die  in  dem  Bohr  befindli- 
chen  Wassersaule  verursacliten  und  dér  dynamisclien,  durch  die 
Bewegung  hervorgerufene  (Reibungs — Beschleunigungs — Wirbelströ- 
mungs)  Widerstande  geuügend  sei.  Die  in  dem  Rohr  befindliehe 
Wassersaule  tritt  alsó  als  bewegungshemmender  Umstaud  auf. 

Die  bewegungshemmende  Wirkung  dér  in  dem  Rohr  befind- 
licben  Wassersaule  wird  aber  durch  das  Auftreten  von  Gasblasen 
vermindert,  die  z.  B.  so  in  das  Wasser  geraten  können,  dass  das 
mit  Gas  gesattigte  Wasser  dér  tieferen  Régiónén  höher  steigt  und 
ein  Teil  des  gelösten  Gases  hier  wegen  dem  geringeren  Druck  sich 
ausscheidet.  Das  freie  Gas  wirkt  alsó  diehtevermindernd.  Seine 
Wirkung  Avird  umsomehr  gesteigert,  je  Aveniger  Avir  es  dem  Was- 
ser voreilen  lassen.  Wbgen  seiner  Avesentlich  geringeren  Diehte 
strebt  das  Gas  namentlieh  das  Wasser  zurücklassend  hinauf  in 
dem  Rohr.  Bei  Aveitem  Rohre  kommt  Avegen  den  geringeren  BeAA^e- 
gungSAviderstánden  das  Vorauseileu  des  Gases  besser  zűr  Geltung, 
uls  in  engeren  Röhren,  avo  eben  deshalb  das  Wasser  AÚel  mehr  A^er- 
dünnt  Avird.  Dieser  Umstand  führt  zu  dér  Verminderung  des  sta- 
tischen Widerstandes  des  Brunnens  und  so  resnltieren  grössere 
BtrömungsgeschAAdndigkeiten  nnd  höhere  Wasserertrage.  Auf  den 
•eben  Gesagten  ist  auch  die  eigenartige  Verrohrung  dér  gasführen- 
den Brunnen  begründet.  Bei  diesen  pflegen  AAÚr,  um  höhere  Gas- 
und  Wasserertrage  zu  erzielen,  den  Durehmesser  des  Futterrohres 
in  seinem  oberen  Abschnitt,  dórt  alsó,  avo  die  Ausseheidung  nnd 
Expansion  des  Gases  am  intenswsten  Avird,  verengen. 

Mit  Betracht  aber  darauf,  dass  durch  das  Vermi ndern  des 
Rohrdurchmessers  ZAvar  die  statischen  Widerstande  herabgesetzt, 
die  dynamisclien  aber  erhöht  AA^erden,  erhalten  Avir  die  optimale 
Ertrage  bei  jeiier  Durchmesser-Verminderung,  bei  Avelchos  die  aus 
dér  Differenz  dér  beiden  Widerstandsanderungen  erhaltliche  Ge- 
samtAviderstands-Verminderung  am  grössten  scin  Avird. 

Ich  muss  hier  noch  ciné  praktisch  Avichtige  Eigenschaft  dér 
gasführenden  Brunnen  erAvahnen.  Wahrend  die  Lcistungskurve 
■cines  geAVÖhnlichen  artesischen  Brunnens  in  dér  Relation  Qr=f(h) 
ciné  Gerade,  oder,  die  dynamisclien  Widerstande  auch  in  Betracht 
genommen,  ein  Zweig  einer  scliAvach  parabolischen  Kiirvc  ist,  atollt 
die  LeistiingskiirA^e  dér  gasführenden  Brunnen  eine  JMaximiim  be- 
sitzonde  (kulminierende)  Kurvo  dar. 


l)ii>  Erilfíasl'rajre  (les  Traiis-Tisza-Gc'bietes 


155 


Daraus  l'olfít  os  wicdor,  dass  walirond  \vir  di(‘  Lc'istiin^  d(*r 
ííewölinliclu'ii  artosiselien  líniimen  mit  d(M-  stctiííeii  Erhöhuuíí  dc'r 
Widí'rstíindo  z.  H.  durch  dió  Erhöluiiifí  dór  Ausriiissörrmin,<í  pro- 
{írossiv  auf  Null  vormindorn  köniion,  köniioii  wir  dassolbe  woiiigstens 
bőiden  mir  durch  ihron  Gasgchalt  posilivon  Bniiinon  nicht  aus- 
führou.  .lodor  solchor  Brunnou  hat  nauientlich  oino  ííowísso  iNliu- 
dostloistuuií,  uutor  wolcher  er  kein  Gas  und  Wassor  fördoni  kaim. 
Veriuindoru  wir  dió  Leistung  solchor  Brunnou  untor  einon  gowis- 
son  vorandorliolion,  dahoi  ahor  für  dón  oinzolnon  Brunnou  oharak- 
toristivsohou  Ertrag,  so  stollt  sieh  dór  froio  AuslauT  dós  Brunnons 
plötzlioh  cin  und  ist  nur  duroli  kostspioligon  Vorl'ahron;  Puinpou, 
Koinprossioron  wiodor  in  Gang  zu  sotzen. 

Aus  doni  ohon  Ausgoführton  liahon  wir  dió  zwoi  auoh  iirak- 
tisoli  wiohtigsten  Eigonsehafton  dór  gasführonden  artosisohoii  Brun- 
11011  konnongolornt.  Die  oino  ist,  dass  Avir  durch  zAvookinassigo  Vor- 
rohrung  hzw.  Rohr\'orongerung  doii  Ertrag  ZAvisohon  gOAvissoii 
Grouzon  orhöhoii  könnon,  dió  zAvoito,  dass  dicse  Brunnou  ohon  aa'o- 
gon  ihroni  Gasgohalt  sohr  oinprindlioh  gogen  Widorstandsiinderun- 
goii  z.  B.  Verandorung  dór  Höho  dór  Ausriussöffiuing  sind. 

Wonn  Avir  a'oii  dór  Hortobágy  koininon,  vorsoliAvindon  aiii 
Eusse  dér  íNyirség  plötzlioh  dió  gast'ührondoii  artosisohon  Brunnou, 
ohAA’olil  dicse  Linio  Avedor  stratigraphischo,  nooh  toktonisolio  Gronzo 
ist  und  aueh  nicht  am  Bánd  dós  untorirdisclion  Gasroldos  liogt, 
denn  die  ararisclien  Tiot'hohrungon  habon  howieson,  dass  das  Gas- 
feld  sich  nooh  auoh  untor  doni  W-liohon  Toil  dór  Lössplateau  aus  dór 
Nyírség  erstrcokt. 

Dicse  ansohoinonde  Gasarinut  dós  Gehiotos  kaim  nur  auf  das 
höhere  Terrain  zurückgeführt  Averdon.  Bestándigore  und  grössore 
Gasströmungen  könnon  namontlich  nur  in  standig  lieferndon,  in 
erster  Linio  alsó  positiven,  odor  ahor  in  mit  grösseror  Loistung 
arheitenden  iiegatiA^en  artosiselien  Brunnou  auftreten.  Mangels  sol- 
cher  Brunnen  ist  natürlich  eine  hedeutendore  Gasproduktion  uu- 
niöglioh. 

Was  das  GaslieferungsA’onnögen  dér  gasführonden  Brunnen 
des  Alföld  hetrifft,  da  könnon  Avir  die  meisten  Anhaltspunkte  aus 
den  Daten  dér  Karcagéi’,  Hajduszohoszlóer  und  Dehrecener  arari- 
sehen  Tiefbohrungen  entnehmen.  Diese  Brunnen  liefern  aus  500 — 
1200  m Tiefe  zumeist  aus  den  oherpannonisohen  Schichteii  nehen 
dem  salzigen  ThermahA'asser  taglich  je  2000 — 3600  m*  Gas,  dessen 
CH^-Gehalt  all  géméin  zAAÚschen  85 — 95  % schAvankt,  stellenw’eise 
aber  aueh  100  % erreicht.  Dér  HeizA\ert  des  reines  Methans  betrágt 
rund  9500.  cal,m^.  Dér  durchschnittliche  HeizAA’ert  des  aus  diesen 
Brunnen  geAA’onnen  Gases  AA’eohselt  — dem  CH4-Gehalt  entspreohend 
— zAA’ischen  8000 — 9000  Kai.  und  entspricht  etAA  a dem  HeizAAert  von 
3/4  1 Benzin.  Ein  m®  Gas  representiert  alsó  rund  2.5  effektiA^^e  PS 
und  durch  die  Ausnützung  dér  A'ollen  Ertage  dieser  Brunnen  konnte 


156 


Dr.  Eligius  Róbert  Schmidt 


mán  je  ein  200 — 365  PS  leistendeii  Gasmotor  tag  und  nacht  im  Be- 
trieb  haltén 

Interessante,  obwohl  nur  wissenschaftlich  wertwolle  Resui- 
tate  körmén  wir  aiis  denjenigen  Untersuchungen  erwarten,  die  auf 
die  luiziative  des  Herrn  Direktors  L.  v.  L ó c z y in  dein  chemi- 
schen  Laboratórium  dér  kgl.  ung.  Geologischer^  Anstalt  im  Gangé 
sind  und  die  die  Bestimmung  dér  Spuren  seltener  Gasen,  beson- 
ders  dér  des  Heliums  in  dicsen  Erdgasarten  bezwecken. 

Das  Sammeln  dér  Daten  bezüglich  dér  Lebensdauer  dér  gas- 
führenden  Brunnen  ist  noch  nicht  abgeschlossen.  An  dicsér  Stelle 
möchte  ich  im  Zusammenhange  mit  dieser  Frage  nur  noch  soviel 
erwahnen,  dass  ich  im  Alföld  mehrere  30 — 40  Jahre  alté  Brunnen 
kenne,  ja  ist  dér  erste  gasführende  artesische  Brunnen  auf  dér 
MÁV-Station  in  Püspökladány  sogar  nach  60  Jahre  immer  noch 
im  Betrieb,  obwohl  er  mittlerweile  negatív  wurde.  Die  Lebensdauer 
dieser  Brunnen  ist  nicht  nur  eine  Funktion  des  Wasserertrages, 
denn  rneine  an  zahlreichen  Brunneii  ausgeführten  Messungen  be- 
treffs  des  Gasertrages  weisen  dachin,  dass  dieser  mit  dér  Zeit  im 
stárkeren  Masse  falit,  als  es  die  Wiasserertragsverminderung  for- 
dern  würde.  Regei massige  Messungen  könnten  auch  hier  sehr 
wichtige  Ergebnisse  bringen! 

Ich  versuchte  in  den  eben  Ausgeführten  die  wichtigeren  Ge- 
sichtpunkte  zusammenzufassen  und  zu  erklaren,  aus  welchen  wir  bei 
dér  Beurteilung  dér  Trans-tiszaer  und  überhaupt  dér  Alföldéi’  Erd- 
gasfrage  ausgehen  müssen.  Die  letzten  ein-zwei  Jahrzenten  zeigen 
auch  auf  dicsem  Gebiet  cinen  deutlichen  Fortschritt,  obwohl  — 
wie  wir  sehen  — noch  viele  Fragen  einer  Lösung  harren.  Nach  Er- 
kennung  dieser  gilt  aber  unsere  Hoffnung  vielleicht  nicht  mehr 
als  eltel,  dass  die  ungarischen  Geologen  und  Faehleute  dér  ange- 
wandten  Geologie,  sowie  die  ungarischen  Bergleute  und  Techniker 
diese  Probleme  auch  und  zwar  zum  Wohle  unseres  Landes  lösen 
werden. 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

Bánd  LXX.  kötet  1940  július — szeptember.  Heft  7—9.  füzet. 


1.  :mege^ilékp:zés  elhunyt  választmányi  tág- 
jainkról. 

ROHM  FERENC’  (LS81— 1!)40)  EMLEKEZETE. 

Az  V.  sz.  inolléklctcn  arcképpel. 

A niafíyar  bányászok  és  fícológusok  inefídöbbenésscl  hallották 
a szomorú  hírt,  hofíy  Röhm  F (>  r e n c,  a m.  k.  pénziíííyniiniszté- 
rium  bányászati  ügyosztályának  főnöke  1Í140.  .július  hónap  else.ién. 
Gyöngyösön  váratlanul  elhun.vt.  Mint  a harctéren  a hős  katona, 
Ö is  életének  delén,  hazá.jának  szolgálatában  esett  el.  Pedig  még 
sokat  vártunk  kitűnő  szaktársunktól,  aki  Kissármási  Mály 
Sándor  örökében  a legnehezebb  időkben  irányította  a mag.var 
bán.vászat  ügyeit  és  mentette  át  a régi  Magyaroi’szág  bányakin- 
cseiből azt,  ami  elesett  sorsunkban  menthető  volt. 

Életének  és  niunkálkodávsának  főbb  mozzjuiatait  a követke- 
zőkben vázoljuk. 

Röhm  Ferenc  1881-ben  Pécsett  született.  Középiskoláit 
ugyanitt,  főiskoláit  Selmecbányán  végezte,  ahol  l!)05-ben  bányamér- 
nöki oklevelet  szerzett.  Mint  bányatiszt  jelöltet  a geológiában  való 
gyakorlati  kiképzés  céljából  három  év  tartamára  a budapesti  m. 
kir.  földtani  intézethez  osztották  be.  A földtani  intézet  vegyészei 
akkortájt  az  erdélyi  sósforrásokat  kálisókutatások  céljából  éveken 
át  elemezték.  ]Minthogy  azonban  az  elemzések  nem  sok  reményt 
nyújtottak  a kutatásra,  azért  Böckh  János  intézeti  igazgató 
és  id.  Lóczy  Lajos  egyetemi  tanár  azt  ajánlotta  a magas 
kincstárnak,  hogy  geológussal  vizsgáltassa  meg  az  Erdélyi  Med  'n- 
cét.  A m.  k.  pénzügyminisztérium  bányászati  ügyosztályának  nagy- 
érdemű főnöke:  ]\I  á 1 y Sándor  miniszteri  tanácsos  erre  megbízta 
P a p p Károly  geológust,  hogy  Röhm  Ferenc  és  B u d a y 
Ernő  m.  k.  bányatiszt-jelöltek  segédkezésével  az  Erdélyi  Meden- 
cét kálisókutatások  céljából  vizsgálja  meg  és  a fúrás  helyét  jelölje 
ki.  A három  fiatal  kutató  erre  1907.  július  6.  és  szeptember  7.  között 
az  egész  Erdélyi  Medencét  beutazta  és  az  első  fúrás  helyét  a kolozs- 
vármegyei  Nagysármás  vasúti  állomása  mellett  tűzte  ki.  A fúrás 
kitűzését  id.  Lóczy  Lajos  is  helyeselve,  1907.  őszén  megkezdő- 
dött Erdély  első  fúrása.  A Mrást  Thumann  Henrik  és  N e u- 
111  a y e r hallei  gépészmérnökök  B ö h ni  F’  e r e n c felügyeletével 
végezték,  aki  ez  időtől  kezdve  átvette  a nagysármási  kirendeltség  ve- 
zetését. Az  első  fúrás  eredménytelensége  miatt  a második  fúrást  P a p p 
Károly  a szomszédos  Kissármás  Bolygó-rétjén  tűzte  ki,  minthogy 


158 


Elhunyt  választmányi  tagjaink. 


a keserüsós  és  mocsárgázas  forrás  alatt  remélte  a kálisótelep  rej- 
tőzését. Ezen  II.  sz.  fúrást  1908.  november  havában  már  Böhm 
Ferenc  irányította,  s a fúrás  azzal  a meglepő  eredménnyel 
járt,  hogy  302  méter  mélységből  irtózatos  erővel  tört  fel  a földigáz, 
amely  csaknem  tiszta  metán  tartalmával  Európa  legnagyobb  gáz- 
kiátjává  lett.  Hazai  és  külföldi  szakemberek  egész  sora  sietett  a 
nagyszerű  tünemény  tanulmányozására.  A gáz  mennyiségének  mé- 
rése közben  Böhm  Ferenc  csaknem  áldozata  lett  lelkes  buzgal- 
mának, amennyiben  1909.  február  havában  egy  3 méter  átmérőjű 
és  10  méter  magas  lángoszlopba  került  bele,  amelyből  alig  bírt 
megmenekülni,  s hónapokig  tartott  égett  sebeinek  gyógyulása. 

Az  1910.  év  tavaszán  H e r r m a n n Miksa  Selmecbányái 
tanár  társaságában  Északamerikába  utazott,  ahol  Pittsbourg  vidé- 
kének gázkútjait  tanulmányozta.  Visszatérve  Sármásra,  tovább  ve- 
zette az  erdélyi  kutató  kirendeltséget,  s mint  ilyen  az  egész  Mező- 
ség fiárásainak  irányítója  lett. 

Erre  az  időre  esik  életének  legboldogabb  korszaka.  Ugyanis 
a Kissármással  határos  Kisczég  községben  ismerkedett  meg  az  ot- 
tani földbirtokos  család  bájos  és  művelt  leányával:  Wachsm  ann 
Emma  úrhölggyel,  akivel  1911.  május  16-án  tartotta  esküvőjét 
Kisczégen.  Hűséges  neje  azután  mindvégig  buzgó  életpárja  és 
gyámolítója  maradt  férjének  magas  ívelésű  pályáján. 

A következő  években  gyorsan  lépett  elő  bányamérnöki,  bánya- 
főmérnöki, bányatanácsosi,  főbányatanácsosi  állásaiba.  A világ- 
háború folyamán  1917-ben  a pénzügyminisztérium  bányászati  ügy- 
osztályéiba osztották  be,  ahol  a központi  igazgatóság  műszaki  osz- 
tályának vezetője  lett.  Az  1921 — 1924.  évek  között  a pénzügyminisz- 
ter engedélyével  az  Anglo-Persian-0\l-Comp.  Limited  és  a m.  k.  ál- 
lamkincstár között  létesült  szerződés  alapján,  ezen  kutató  vállalatot 
vezette.  1925-ben  mint  szakértő,  Párisban  részt  vett  az  elszakított 
terület  bányáinak  és  kohóinak  becslésén;  1926-ban  pedig  Pávai- 
Vajna  Ferenc  bányatanácsos  kiséretében  a XIV.  geológiai 
kongresszus  ülésein  Madridban.  1925.  óta  a pénzügyminisztérium 
bányászati  főosztályának  vezetője.  Ez  állásában  a komlói  fekete- 
szénbányászatot  jövedelmező  állami  üzemmé  fejlesztette  cs  fontos 
szerepe  volt  a recski  aranybányászat  üzembehelyezése  körül.  Mint 
a gróf  Teleki  P éi  1 titkos  tanácsos  elnöklete  alatt  működő  Geo- 
lógiai Tanácsadó  Bizottság  alelnöke,  1930 — 1936.  között  nagy  érde- 
meket szerzett  a nagyalföldi  mélyfúrások  létesítése  és  tudományo.s 
feldolgozéisa  körül.  Az  1934.  év  július  14-én,  a kőszénbányaigazgatói 
címmel  egyidejűleg,  az  államvasútak  létszámában  a IV.  fizetési 
osztályba  és  1937.  június  30-án  pénzügyminiszteri  osztályfőnökké, 
vagyis  belyettcs  államtitkárrá  lépett  elő.  Ha  még  hozzátesszük, 
hogy  számos  kitüntetése  mellett  a magyar  érdemrend  közéiikoreszt- 
jének  is  tulajdonosa  volt,  úgy  elmondhatjuk,  hogy  Böhm  Ferenc 
bámulatos  szorgalmával,  szaktudásával,  rátermettségével  és  szere- 
tetreméltó modorával  elnyerte  mindazt,  amit  egy  magyar  szakfér- 


V.  sz.  melléklet  a Földtani  Közlöny  1940.  évi  LXX.  kötetének  7 — 9 füzetéhez. 


] 


.1. 


V. 

i 

• 


.■'  -.V 


'«  .V  r.-  V'^v  '^SSMiaiSH 
3?  i .V  ..■  '•  ' -tífe'' 

i|  I 

p '^i 


Kihunyt  választmányi  tagjaink. 


159 


fiú  az  állami  szolgálatban  megszerezhet.  Tudományos  működésének 
legfontosabb  eredményeit,  számos  szakszerű  értekezésén  kívül,  a 
következő  két  összefoglaló  művében  találjuk:  a)  A Nagysártnás  éft 
Kissármás  határában  i'égzett  mélg fúrások  leírása.  Megjelent  a m. 
k.  pénzügyminisztérium  kiadásában  1911-ben,  a 37 — 72.  oldalon,  az 
5 — 14.  ábrával,  Budapesten,  b)  Ásványolaj  és  földi  gázbányászat 
Magyarországon  1935-ig.  Megjelent  a Bányászati  és  Kohászati 
Lapok  1939.  évi  72.  évfolyamának  150 — 1S9.  oldalain  az  1 — 2S.  ábrá- 
val, Budapesten, 

Böhm  Ferenc  Társulatunknak  19(Mi.  óta  rendes-,  1924.  óta 
választmányi  tagja,  s üléseinknek  egyik  legszorgalmasabb  részt- 
vevője volt.  aki  1940  június  hó  12-én  tartott  szakülésűnkön  még 
éléidí  figyelemmel  kísérte  gróf  Teleki  Géza  dr.  fiatal  geoló- 
gus első  előadását.  Annál  szomorúbban  fogadta  Társulatunk  min- 
den tagja  a megdöbbentő  hírt,  hogy  július  1 én  délelőtt  9 órakor 
Gyöngyösre  utazása  közben  hirtelenül  elhúnyt.  Temetésén,  amely 
július  hó  4-én  a budai  farkasréti  temető  halottas  házából  a róm. 
katolikus  egyház  szertartása  szeritit  történt,  a magyar  szakférfiak 
s magasrangú  tisztviselők  nagy  serege  vett  ré\szt.  A ^Magyarhoni 
Földtani  Társulat  küldöttségét  L ó e z y Lajos,  R o z 1 o z s n i k 
P cl  1 és  Vitális  István  választmányi  tag  urak  vezették,  s 
ravatalára  Társulatunk  koszorúját  elhelyezték. 

Adjon  a ^lindenható  örök  nyugalmat  a IMegboldogultnak,  s 
adjon  enyhülést  szeretett  Nejének,  W a e h s m a n n E m m a éirnő- 
nek  s Zoltán  és  Edith  gyermekeinek. 

ROZLOZSNIK  PÁL  (1880—1940)  EMLKKEZETE. 

Az  V.  sz.  mellékleten  arcképpel. 

Rozlozsnik  Pál,  a m.  k.  F'öldtani  Intézet  helyettes  igaz- 
gatója, a Magyar  Tudományos  Akadémia  levelező  tagja,  a Bányá- 
szati és  Kohászati  Egyesületnek  és  a Magyarhoni  Földtani  Tár- 
sulatnak választmányi  tagja  1940.  augusztus  24-én,  60  éves  korá- 
ban rövid  szenvedés  után  váratlanul  elhunyt.  Elmúlása  a magyar 
tudományos  életnek  és  különösen  a bányageológiának  pótolhatatlan 
vesztesége,  s annál  siilyosabban  érint  bennünket,  mert  utolsó  ülé- 
sünkön, az  1940.  június  12-én  tartott  rendkívüli  közigyülésen  még 
részt  vett,  Lóczy  Lajos  igazgató  úrral  együttesen  felszólalt,  sőt 
jegyzőkönyvünket  hitelesítette. 

Életének  és  tudományos  működésének  főbb  mozzanatait  a kö- 
vetkezőkben vázoljuk. 

Rozlozsnik  Pál  régi  bányászcsaládnak  sarja,  a szepes- 
vármegyei  Bindtbányán  1880.  december  24-én  született.  Középiskolai 
tanulmányait  az  iglói  ág.  hitv.  evangélikus  főgimnáziumbin  el- 
végezve, a Selmecbányái  bányászati  és  erdészeti  Akadémián  tanult, 
ahol  B ö c k h Hugónak,  az  1901-ben  kinevezett  új  tanárnak  legelső 
tanítványa  volt.  Elvégezve  főiskolai  tanulmányait,  Böckh  János 


160 


Elhuuyt  választmányi  tagjaink. 


a m.  k.  földtani  intézet  igazgatója,  a nemrég  felépült  Stefánia-úti 
palotában,  az  intézet  geológusának  hívta  meg,  ahol  hivatali  esküjét 
1903.  július  1-én  tette  le.  Azonban  már  ezen  év  őszén  tüzérönkéntesi 
szolgálatra  vonult  be,  úgy  hogy  geológus!  működését  csak  1904.  októ- 
ber havában  kezdette  meg.  Mint  fölvevő  geológus,  Szontagh 
Tamás  és  P á 1 f y Móric  főgeológusok  mellett,  a Bihar-hegység, 
Kódru  Móma  és  a Radnai  Havasok  geológiai  térképezésével  fog- 
lalkozott. Majd  a felvidéki  Dobsina  és  Aranyida  bányageológiai 
viszony  a it  tanul  m á n j-  őzt  a . 

A világháború  kitörésekor,  mint  tüzérhadnagy  vonult  be  és 
részben  a harctéren,  részben  az  erdélyi  katonai  bányafelügyelőségen 
teljesített  szolgálatot.  Mint  hadigeológus  a Bihar-hegység  bauxit 
kőzeteit,  az  aluminium  érc-telepeket  kutatta,  s eme  kutatásaival  a 
központi  hatalmak  hadseregének  értékes  szolgálatokat  tett. 

A világháború  végén  mint  többszörösen  kitüntett  tüzérszáza- 
dos szerelt  le,  és  polgári  foglalkozásához  visszatérve,  megcsonkított 
hazánk  geológiai  felvételével  foglalkozott.  Részletesen  tanulmányozta 
a bakonyi  Ajka,  majd  a dunántiili  Dorog,  Tokod,  Tatabánya  es 
Pilisvörösvár  barnaszéntelepeit. 

Első  tudományos  értekezése  a Földtani  Közlöny  1905.  évi  33. 
kötetében  jelent  meg:  „A  Maros-Körös  közének  erupciós  kőzetei  Arad 
és  Hunyad  vármegye  határos  részein”  címen,  amelyben  Papp  Ká- 
roly által  gyűjtött  kőzetek  tudományos  feldolgozását  közölte  ma- 
gyar és  német  nyelven,  a 455 — 483.  illetőleg  503 — 537.  oldalakon. 

Első  feh'ételi  jelentése  a m.  k.  Földtani  Intézet  1905.  Évi  Jelen- 
tésének 104 — 122.  oldalán  látott  napvilágot:  „Adatok  a Kagy-Bihar 
környékének  geológiájához”  címen  (Budapest  1906.,  németül  a 122 — 
143.  oldalakon). 

Ezen  első  munkáit  gyors  egymásutánban  követték  tudomá- 
nyos értekezései.  A Földtani  Közlöny  1919.  évi  49.  kötetében 
„A  Macskamező  típusú  vasmangánércek  elterjedése  Erdélyben”  cí- 
men tett  közzé  becses  tanulmányt  magyar  és  német  nyelven  (7 — 10 
ábrával  a 21 — 43,  illetőleg  a 122 — 137.  oldalakon). 

Igen  becsesek  a nummulinákra  vonatkozó  őslénytani  tanul- 
mányai, amelyekben  boldog  emlékű  Hant  ken  51  i k s a követője 
volt.  Első  Őslénytani  értekezését  a Eöldtani  Szemle  1924.  évi  1.  köte- 
tének 4.  füzetében  a 159 — 189.  oldal  ikon  közölte  „Nummulinák  Ma- 
gyarország óharmadkori  rétegeiből”  címen,  amelyben  a néhai  H a n t- 
k e n M i k s a és  51  a d a r á s z Z s i g m o n d hátrahagyott  tábláihoz 
írt  igen  becses  magyarázó  szöveget.  Az  I — V.  tábla  gyönyörű  rajzai 
alapján  ismertette  a Pázmány  egyetem  földtani  és  őslénytani  tan- 
székein található  nummulinákat.  Ez  a kis  műve  annyira  keresett 
volt,  hogy  már  második  kiadása  is  elfogyott. 

Bányageológiai,  kőzettani,  földtani  és  őslénytani  munkássá- 
gának elismeréséül  a Magyar  Tudományos  Akadémia  1927.  tava.száu 
levelező  tagjáid  választotta.  Az  1927.  február  14-én  kelt  ajánlást 
S c h a f a r z í k Férc  n c,  Z i m á n y i K á r o 1 y,  51  a u r i t z Bél  a 


Elhunyt  választmányi  taírjaink. 


K)1 


rendes,  továbbá  báró  X o p e s a Fcrene  és  Pálfy  Mór  levelező 
lajíok  írták,  és  már  ekkor  34  önálló  tiuloniányos  miuikájiiról  számol- 
tak be.  Az  időközben  lo^eolófíussá  kinevezett  tudós  székfofílaló  érte- 
kezését a Magyar  Tudományos  Akadémia  111.  osztályának  ll)3(i.  már- 
cius IG-i  ülésén  tartotta,  s előadása  után  az  Akadémia  n?.vében 
Tangl  Károly  o.sztályelnök  meleg  szavakkal  köszöntötte.  Ezen 
előadá.sa  a Magyar  Tudományos  Akadémia  Matematikai  é.s  7'ermé- 
szctl udomáiijji  Értesítőjének  55.  kötetében  liudaiiesten  ll)3()-ban,  a 
4G — ()S.  oldalakon,  2 táblával  illusztrálva  a következő  címen  jelent 
meg:  „A  liihar-heyijcsoport  tektonikai  heljjzete  a Kén'ixitok  rend- 
szerében.” Eme  műve  évtizedes  geológiai  munkí'usságának  méltó  ko- 
ronája. 

A Magyarhoni  Földtani  Társulatnak  11)03.  óta  rendes  és  1032. 
óta  választmányi  tagja  volt,  aki  üléseinket  mindig  szorgalmasan 
látogatta. 

li  o z 1 o z s n i k Pál  egész  életében  a magyar  földtani  tudo- 
mánynak élt  s úgy  elméleti,  mint  gyakorlati  téren  jelentős  ered- 
ményeket ért  el.  ^lint  geológus  11)04.  óta  állandóan  a m.  k.  földtani 
int 'zet  kötelékében  működött  és  P ö c k h J éi  n o s,  id.  L ó c z y L a j o s, 
S z o 11 1 a g h T a m á .s,  báró  X o p e s a Ferenc,  B ö c k h II  n g ó 
és  ifjabb  Tjóczy  Lajos  igazgatók  egyaránt  értékelték  önzetlen, 
buzgó  működését  és  nagy  tudását.  Hivatali  állásában  3G  éves  szol- 
gálata alatt  geológiisi,  osztály-geológusi,  és  főgeológusi  rangra  emel- 
kedve, helyettes  igazgatói  méltóságban  fejezte  be  életét.  Csak  négy 
évvel  ezelőtt  nősült,  amikor  korán  elhunyt  öccsének,  néhai  R a k u s z 
Oynla  geológusnak  özvegyét  Hentschy  Zelma  úrnőt  vette 
nőül,  s a két  kis  árvának  R a k u s z Ilinek  és  R a k u s z G y u s z i- 
nak  mostoha  apjává  lett,  akiket  gyengéd  szeretettel  nevelt.  Édes 
Anyját,  özvegy  Ro  z 1 o z s n i k J á n o s n é t,  mély  gyászba  borította 
szeretett  fia  elhunyta. 

Temetése  1940.  augusztus  25-án,  szerdán  délután  volt  az  ágostai 
hitv.  evangélikus  egyház  szertartása  .szerint  a m.  k.  földtani  Intézet 
Stefánia-úti  palotájának  előcsarnokából,  nag^í^számban  összegyűlt 
tiszttársainak,  barátainak  részvételével.  A m.  k.  földtani  intézet  ne- 
vében Lóczy  Lajos  dr.  egyetemi  tanár,  intézeti  igazgató,  a M. 
Tud.  Akadémia  részéről  Telegdi  Róth  Károly  miniszteri 
tanácsos,  és  a Földtani  Társulat,  valamint  a Hidrológiai  Szakosztály 
nevében  P a p p Károly  egyetemi  tanár  bixcsúztatta  elhúnyt  kar- 
társunkat, akinek  emlékét  kegyelettel  őrizzük! 

DR.  WESZELSZKY  GYULA  (1872—1940)  EMLÉKEZETE. 

A VI.  sz.  mellékleten  arcképpel. 

Dr.  W e s z e 1 s z k y Gyula  királyi  tanügyi  főtanácsos-igaz- 
gató, az  egyetemi  radiológiai  intézet  igazgatója  s a Magyarhoni 
Földtani  Társulat  Hidrológiai  Szakosztályának  volt  elnöke,  1940.  jú- 
nius 20-án,  rövid  szenvedés  után,  a szent  kenet  szentségével  megerő- 


162 


Elhunyt  választmányi  t<agjaink. 


sítve  visszaadta  nemes  lelkét  Teremtőjének.  Megboldogult  szaktár- 
sunk, mint  a Hidrológiai  Szakosztálynak  az  1934 — 1939.  évek  között 
elnöke,  hivatalból  tagja  volt  az  anyatársulat  választmányának,  s 
így  megemlékezésünk  körébe  vonjuk  nemes  pályafutását. 

Weszelszky  Gyula  a horvátországi  Verőce  megyében, 
Szlatinán  1872.  május  10-én  született.  Középiskoláit  Pécsett,  a cisz- 
terciták főgimnáziumában  elvégezve,  a budapesti  egyetem  bölcsé- 
szettudományi karán  tanult,  ahol  először  a gyógy.szerészeti,  majd  a 
bölcsészet tudori  oklevelet  szerezte  meg.  Egyetemi  szolgálatát  a böl- 
csészettudományi kar  II.  számú  kémiai  intézetében  kezdte,  ahol 
eleinte  mint  tanársegéd,  később  mint  adjunktus  működött.  Az  1912. 
évben  az  anorganikus  kémia  magántanára,  az  1916.  évben  az  egye- 
tem kötelékébe  tartozó  radiológiai  intézet  vezetője,  majd  1918-ban 
az  intézet  kinevezett  igazgatója  lett. 

Tudományos  munkássáigának  elismeréséül  a Szent  István 
Akadémia,  G r ó h G y u 1 a,  H o r u s i t z k y H e n r i k és  "S  i g m o n d 
Elek  ajánlására  1928.  február  24-én  rendes  tagjai  sorába  választotta, 
ahol  a decemberi  ülésen  már  meg  is  tartotta  székfoglaló  előadását: 
„A  Geiger-Nuttal  féle  szabály  és  a rádioaktív  jelenségek’'  címen. 
A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Hidrológiai  Szakosztályának  meg- 
alakulása, 1921  óta  választmányi  tagja  és  1934 — 1939.  évek  között 
elnöke  volt.  Az  egyetemi  radiológiai  intézet  igazgatói  állásából 
nyugdíjba  lépve,  a m.  k.  Vallás  és  Közoktatásügyi  Miniszter  Ür  elő- 
terjesztésére a Kormányzó  Ür  Öf Öméltósága  1939.  év  február  havá- 
ban, az  egyetemi  oktatás  és  tudományos  irodalom  terén  szerzett 
érdemei  elismeréséül  „tanügyi  főtanácsos-igazgató”  címmel  tün- 
tette ki. 

Tudományos  munkássága  főként  a rádioaktivítás  körébe  tar- 
tozik, amennyiben  sokat  foglalkozott  a radioaktivitás  mérésével  s 
erre  a célra  készüléket  is  szerkesztett.  Magyarország  ásványos  vizei- 
nek radioaktivitását  alapos  hozzáértéssel  vizsgálta.  Ebben  a tekin- 
tetben vizsgálatai  alapvetőek.  Fontosabb  müvei  a következők: 

1.  Rádioaktivitás.  A kir.  magy.  Természettudományi  Társulat 
kiadásában,  1917. 

2.  A rádium  és  az  atom  elmélet.  A Szent  István  Társulat  kia- 
dásában, 1925. 

3.  A geotermikus  grádiensről.  Hidrológiai  Közlöny,  II.  kötet, 
4 — 13.  oldalakon,  1922. 

4.  A juvenilis  vizekről.  Hidrológiai  Közlöny  IV — VI.  köteté- 
nek 72 — 83.  oldalain,  1928. 

5.  A budapesti  Hungárin-forrás  vizének  hőmérsékleti  változá- 
sáréil.  Hidrológiai  Közlöny  VII — Vili.  kötetének  31 — 40.  oldalain, 
7 ábrával,  1929. 

6.  A budapesti  hévvizek  rádium  emanáeió  tartalmának  erede- 
téről. Hidrológiai  Közlöny  XVI.  kötetének  1 — 29.  oldalain,  magyar 
és  német  nyelven,  1937. 


VI.  sz.  melléklet  a Földtani  Közlöny  1940.  évi  L.\X.  kötetének  7—9.  füzetéhez. 


DR.  WESZELSZKY  GYULA 
1872  — 1940. 


r: 


^ íi'^ÖÍV-^  « 


Ȓ&' 


\ -.'"•'.ín 


íi^  ^ *ií;:;^:'-UrV  ■'>  "*Mj 

ÍHl  -■^'  ■ • -.i.írtja'^- 


■ * l'"''''*-\  ^ 


LM 


if 


:'^vl 


«t  ^u*á^.v.9.;iS*v:'!í'v,t^^^  ■ • - í<;^ 'Vö#', 


■7-iiAt>Í  j^lj^'f//-^ 


JtVit  ’.  . 


füTl*  ‘1 


fe,  c 


‘•í\ 


r+  7' 


■»  -'jf  » t.  ♦ ^a 


' ►TtS*'  .:*■  l'f 
- ..  •-ir-T,  . /\: 


'..■NVJ 


■.r>i 


■i7íV] 


.%V.-^-AÍ 


m. 


Siú: 


r.--*' 


if\. 


; 5 's_  ••‘•-•r^,  •-_  V^  ,, 

l5k  - * \ '.^  ,í  O'i  -<  A*  , 

a' 


_ _ . ..  . 

':-lr>.'^  ' SÜB*'''5_V 

.m-j  . •;*;&...  . '.••  r>  , »■ 

[^^  i»í4fc>riíí!cPH^  • ' ^ \‘Ag  : 

■ »*;-i  I ' »í ..'. v^i«(faíiiwbu.tr"' 

5'ícfj’-??*>S^-*T|  ■'.'■•■  '■  t .7*^A'|5f^:  ,r  M '■*' \<vír  '^. 

L^.j  J-  •'  c.  a 


-t:^‘ 


' I* 


.Hyí- 


i:  ■ 


♦ •-4  -, 

' ;■•  -%!íí 


'v..it 


I J \^ . fi'vl 


Kihunyt  választmányi  taííjaink. 


163 


7.  Zavaros  fogalmak  a hidrológiai  és  geológiai  irodalomban. 
Hiílrolóííial  Közlöny  XV III.  kötetének  501 — 51S.  oldalain,  1938. 

Ez  utóbbi  műve  a Hidrolófíiai  Szakosztály  1938  január  26-i 
közfíynlésének  elnöki  inefínyitójaként  szolfíált. 

A szakosztályi  elnökségről  lemondván,  budai  villájában  tudo- 
mányos mnnkássiiííát  szorgalmasan  folytatta  haláláig,  amely  1940 
június  20-án  következett  be. 

Temetése  június  22-én  délután  5 órakor  volt  a farkasréti  te- 
mető halottasházából  a római  katolikus  anyaszentegyház  szertar- 
tása szerint.  Kavatalára  iigy  az  anyatársulat,  mint  a hidrológiai 
szakosztály  nevében  koszorút  helyeztünk.  A búcsúbeszédet  a .szak- 
osztályi ohuiki  méltóságban  utóda:  H o r u s i t zk  y II  e n r i k igaz- 
gató úr  tartotta,  aki  megható  beszédben  búcsúztatta  a Földtani  Tár- 
sulat, a Hidrológiai  Szakosztály  és  Szent  István  Akadémia  nevében 
a kiváló  tudóst  ts  nemes  férfit. 

Halála  gyászba  borította  szeretett  övéit,  c.síiládja  tagjait, 
özvegye  szül.  Széli  Jolán  úrnő  s két  fia : W e s z e 1 s z k y H é 1 a 
és  dr.  W e s z e 1 s z k y L á s z 1 ó a Mindenható  akaratában  meg- 
nyugodva őrzik  emlékét.  Az  örök  világosság  fényeskedjék  Neki! 


II.  ÉRTEKEZÉSEK. 

AZ  ÉSZAKCELEBESZI  GORONTALO  GRAXODIORITJA. 

Irta:  Jugovics  Lajos  dr."* 

A 11 — 14.  ábrával  és  2 táblázattal. 

A megvizsgált  kőzetanyagot  L ó c z y Lajos  dr.  192S-ban 
gyűjtötte,  amikor  keleti  Celebesznek,  a Tolo  és  Tomini  öblök  közötti 
részén,  az  ú.  n.  Észak-Boengkoe  és  Bongka  vidékén  petroleumkntató 
expedieiót  vezetett.  L ó c z y akkor  az  átkutatott  területtel  szomszé- 
dos vidékeken  is  végzett  összehasonlító  bejárásokat  és  így  jutott  el 
Észak-Celebeszre.  Ezt  a nyugat-kelet  irányban,  — több  száz  km-re 
megnyúlt,  — keskeny  földnyelvet,  főleg  eruptív  kőzetek:  gránitok, 
dioritok  és  fiatal,  — sőt  a földnyelv  északkeleti  végén,  Minahassa- 
tartományban,  — recens  vulkáni  kőzetek  építik  fel. 

Gorontalo  kicsiny  kikötője  ezen  földnyelv  déli  oldalán,  a ha- 
sonló nevű  folyó  torkolatában  fekszik.  A folyó,  a kikötő  felett,  a 
tengerből  hirtelen,  meredeken  kiemelkedő,  kb.  250  ni  magas  Seind- 
berg  (Signalberg),  vagy  a benszülöttek  nyelvén  „Gunung  Hulapa”^ 
hegygerincét,  kb.  1300  m hosszú  szűk  szurdokban  töri  át.  A goron- 
talo-i  kikötőt,  a folyó  torkolatával,  valamint  a felette  emelkedő 
Signalberget,  — annak  baloldali  gerincén  nyillal  jelölve  a kőzet- 
gyűjtés helyét, — Lóczy  mellékelt  féii5"képén  (11.  ábra)  mutatom  be. 

* Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1940.  május  hó  1-én 
tartott  szakülésén. 


164 


Jugovics  Lajos  dr. 


É-Celebesznek  geológiai  viszonyait  Ah  1 b u r g (7.)  vázlatos  tér- 
képe tárja  elénk  (12.  ábra).  Mint  látható,  a félsziget  középső  és 
nyugati,  nagyobb  részét,  a mezozoikumban  felnyomult  gránit-gráno- 
diorit  massivum  alkotja,  mely  a kutatók  többsége  szerint  egységes 
tömeg,  de  K o p e r b e r g (10.)  újabb  kutatásai  alapján,  több  kisebb, 
egymástól  független  lakkolitot  tételez  fel. 

A megfigyelések  szerint  ezt  az  intruzív  tömeget  nagyszámú, 
ÉÉK — DDK-irányú  törés  járja  át,  melyek  mentén  az  asymetrikus 
emelkedési  tendenciát  árul  el.  Az  elmozdulások  a 20 — 150  m-t  is 
elérik.  A folyók  ezeket  a hasadási  iránjmkat  követik  és  a Gorontalo 
folyó  is  ilyen  hasadás  mentén  töri  át  a Signalberget.  Az  elmozdulá- 
sok igen  fiatalok,  subrecensek,  mert  pl.  a Gorontaloi  lakkoliton  te- 
lepülő quarter-korallmeszek  is  elmozogtak. 

Az  É-Celebesz  intruzív  tömegének  kőzetanyagáról  csak  héza- 
gos megfigyelések  vannak.  A legrészletesebb  vizsgálat  Bon  w értől 


11.  ábra.  Gorontalo  kikötője  a Signal-heggyel.  A nyil  a gyűjtött  kőzet 
helyét  mutatja.  (Lóczy  L.  felvétele.)  — Fig.  11.  Dér  Hafeii  von  Gorontalo 
und  dér  Signalberg.  Dér  Pfeil  zeigt  den  Őrt,  wo  die  Gesteine  einge- 

gesammelt  wurden. 

(8.)  származik,  aki  a 2000  m-es  BoUo-Hutu  hegylánc  gránit  és  gráno- 
dioritjait,  illetve  azok  kontaktkőzeteit  tanulmányozta,  de  kémiai 
elemzést  nem  közöl. 

A gorontaloi  kikötő  körül  emelkedő  Signalberget,  K o p e 1 b e r g 
no.)  önálló,  F(Ny — DK-i  irányban  megnyúlt,  keskeny,  kb.  9 km 
hossz;!  és  átlag  250  m magas  önálló  lakkolitnak  tartja,  melynek 
kőzetéről  előtte  már  van  S c h e 1 1 e (2.),  B ü c k i n g (3.)  és  K i n n e 
(4.)  is  közölnek  megfigyeléseket,  illetve  rövid  leírást.  Koperherg 
kivételével,  a többiek  a vizsgálati  anyagot  a kikötő  nyugati  ol- 
dnlán,  a Signálberg  tövéből  gyűjtötték  és  azt  amfibol-gránititnak 
határozták,  de  kémiai  elemzést  nem  közöltek. 

Van  Schelle  színre  és  szemnagyságra  erőseji  változó  kő- 
zetnek írja  le  Signalberg  kőzetét.  Bücking  a világosszürke  színű, 
középszemű  kőzetben  ortoklászt,  plagioklaszt,  kvarcot,  hiotiíot, 
amfiholt  és  dioi)szidos  augitot  talált.  A kőzetben  előforduló  aplitos 
és  sötét.színű  bázikus  kiválásokat  is  jellemzi,  az  utóbbiakat  ortok- 
lász,  i)lagioklász,  amfibol.  augit  és  kvarc  elegyrészei  alapján  minette. 


Az  ószakcolt'bcszi  CJorontalo  fíránodioritja. 


1Ö5 


illotvo  vost'zitnok  jelöli.  Kin  ne  Sifínalherfí  kőzetét  szintén  ainribol- 
ííránititnak  határozta,  kiemelve  imifías  plafíioklász  tartalmát,  de 
mefíemlíti,  hofíy  auííitot  nem  talált  benne.  Szerinte  a porl'iros  szövetű 
bázikns  kiválások  minettek  és  vofíezitek.  Kojjerberfí  a kőzetet 
amfibol-ííránititnak  határozta.  A bázikns  kiválások  me'íjelenését  jel- 
lemezve, mefíemlíti,  hofíy  azok  a kőzetben  nemesak  kerekded  cso- 
mók, hanem  mifíyobb  tömbökben,  sőt  telérekhen  is  mefílalálhatók, 
ezért  inkább  telérkőzeteknek  tekinti  azokat,  (összetételükre  nézve 
mefíállapít  ja,  hofíy  esni)án  amfibolból  és  földi)átból  állanak, 
tehát  a vofíezitek  és  spessaritok  között  fofílalnak  helyet. 


12.  ábra.  Geolófíiai  vázlatos  térkép  Celebesz  északi  nyúlványáról.  (Ahl- 
burfí  szerint.  — Fif>’  12.  Skizzenhafte  freolofíische  Karte  von  Nord- 

Celebes.  (Xach  Ahlburg.) 

1.  Quarter  Sand,  Tón,  Kiesel  z=  Kvartéi-  homok,  af^yaj?  és  kavics. 

2.  Tertiár  Kalkstein  = Harmadkori  mészkő. 

3.  Tertiár  u.  mesosoische  vulkaniselie  Breceie  und  Tuff,  (Woboedoe- 
Breceie.)  = Harmadkori  és  mezozoi  vulkáni  brecesia  és  Tufa. 
(Wobodoe-breeesia  ) 

4.  Dlokapa-Tiuombo  í^ormatio  = Dlokapa-Tinombo  Formáció. 
Quarter  Korall-Kalko  = Kvarter  korai  1-mészkő. 

6.  Quarter  vulkanische  Gesteine  = Kvarter  vulkáni  kőzetek. 

7.  Mesosoische  Sedimente  = Mezozoi  üledékek. 

8.  Basische  Eruptiv-Gesteine  = Bázikus  eruptívák. 

9.  Jung-tertiár  Sand,  Merg-el,  etc.  = Fiatal  harmadkori  homok,  márf?a. 

10.  Jung--tertiár  andesitag-glomerat  und  Tuffe  = Fiatal  harmadkori 
agglomerátok  és  tufák. 

11.  Granit-diorit,  etc.  = Gránitok-dioritok  stb. 

12.  Krist.  Schiefer.  =:  Kristályos  palák. 


166 


Jugovics  Lajos  dr. 


L ó c z y által  begyűjtött  kőzetdarabok  a Signalberg  keleti 
gerincéről  származnak  és  az  alább  részletezett  optikai  és  kémiai 
elemzés  szerint  gránodiorit  összetételüek.  Tekintve,  hogy  a gerinc 
nyugati  oldaláról  gyűjtött  kőzetek  amfibol-gránititnak  bizonyultak, 
differentiátióra  kell  itt  gondolnunk,  ami  valószínű,  hiszen  az  észak- 
celebeszi  intriízív  tömegek  differentiátióját  már  a fentebb  említett 
kutatók  is  megállapították, 

A Lóczy  által  gyűjtött  kőzet  világosszürke  színű,  közép- 
szemű, teljesen  friss  és  színes  elegyrészekben  szegény  kőzet,  mely 
aránylag  több  biotitot  tartalmaz,  mint  amfibolt. 

M ikroszkópos  megfigyelések. 

A kőzet  főelegyrészei,  fogyó  sorrendben:  savanyú  plagioklász, 
kvarc,  ortoklász,  biotit,  amfibol,  érc  és  apatit.  Mellékelegyrészek: 
titánit,  rutil,  szeriéit,  kaolin  és  klorit. 

A kőzetre  jellemző,  hogy  aránylag  kevés  színes  elegyrészt 
tartalmaz.  A főelegyrészek  arányát  a következő  számok  flejezik 
ki:  plagioklász  : kvarc  : ortoklász  : biotit  : amfibol  41.1  : 25.3  : 

: 11.4  : 11.5  : 4.2. 

Plagioklász  kristálytanilag  az  ortoklásznál  jobban  kialakult, 
M-szerint  többnyire  táblás,  néha  prizmás  egyénei  között  3.5  mm 
hosszú  és  1.5  mm  szélés  kristályokat  is  mértem.  Az  albit,  álhit  és 
karlsbadi  törvények  szerinti  ikerösszenövés  általánosan  elterjedt, 
de  néha  periklin  ikerlemezek  is  megfigyelhetők  bennük.  A kris- 
tályok mindig  zónás  szerkezetűek,  normális  zónasorozattal  és  éles 
határokkal.  A plagioklászok  An-  tartalmát  a következő  mérések 
jelzik, 

Albitikrek,  MP-re  merőleges  metszet. 

( a’M  . . . . 21.5°  ....  8°  ....  23°  ...  . 19.5° 

I An-tartalom  38o/o  . . , 25<>/o  . . . 40o/o . . . 35o/o 

í «’M 4.5°  . . . 7.5°  ...  10° 

Zóna  I An-tartalom 23o/o  . . . 25<>/o  . . . 27o/o 

Vagyis  a plagioklászok  magja  savanyú  andezin,  melyet  oligoklász- 
zónák  vesznek  körül.  A plagioklászok  disz])erziója  erős.  A plagio- 
klászmag  szericitpikkelyekkel,  kaolin  és  kalcitszemesékkel  van  tele. 

A kőzet  kevés  káliföldpát ja  ortoklász  és  csak  ritkán  jele- 
nik meg,  mint  mikrolin.  Az  ortoklász  táblás,  xenomorf  egyénei 
nagyjában  prizmás  kialakulásúak,  a i)lagioklásznál  kisebbek,  rajtuk 
a karlsbadi  törvény  szerinti  ikerösszenövés  gyakori. 

A kvarc  xenomorf,  gyengén  unduláló  kioltású  szemcséi  vál- 
tozó nagyok  és  a földpátokboz  viszonyítva  kevés  zárványt  tartal- 
maznak. 

A biotit  nagy,  néha  2 mm  átmérőjű,  xenomorf,  gyakran  szag- 
gatott szélű  lemezkéi  az  amfibollal  többnyire  összenőttek.  Korro- 
dált, vagy  hajlott  lemezkéi  kataklázos  szerkezetet  és  bnllámos  ki- 
oltást árulnak  el.  Optikai  tengelyszöge  igen  kicsiny,  majdnem 


Az  ószakeolt'beszi  üorontalo  {>ráii()(li()ritja. 


167 


Cííyoptikainak  látszik.  Kettöstörós,  (j' — a)  0.044.  (r  ~ Ü.Í)SC> 

(1  — 22.()  p)  Boreck  konipenzátorral  mérve.  Pleoehroizimis:  « 7 

ííoll)  u ; — 5 oramíe  e.  (A  Hadde-féle  színskála  szerint.)  A hiotiton 

kloritos  mállás  rifíyelhetd  meg,  mely  néha  csak  a hasadás!  irányok- 
han  található  kloritszálak,  máskor  nagyohh  mértékben  fejlíidött  ki. 
A klorit  levendnla-kék  interfercntiaszíne  peiniiure  vall.  Zárvány 
gyanánt  a biotitban,  a kloritosodá.ssal  kapesolathan  keletkezett  epi- 
düt  és  magnetit,  ezenkívül  apatiti)rizmák  és  titanitszemesék  talál- 
hatók. 


13.  ábra.  üázikns  slír.  Föelegy részei:  plagioklász  és  amfibol.  Mellék- 
elegyrészei: magnetit,  ortoklász,  kvarc  és  klorit.  Fig.  13.  Basische 
Sehlier.  Haiiptgemengteile:  Plagioklas  und  Aniphibol.  Nebeugemeng- 
teile:  Magnetit,  Ortoklas,  Quarz  und  Chlorit. 

Az  amfibol  xeuomorf,  többnyire  korrodált  kristályai  max. 
2.9  mm  hosszú  és  0.9  mm  széles  prizmák.  Az  (100)  lap  szerinti  ikrek 
és  a zónás  szerkezet  gyakori.  Optikai  állandói:  kioltás  c/ = 13.5®. 
(Drehtisch-meghatározás).  Pleochroizmus:  a ^ gelb  p;  ;•  = 13  gras- 
grün  i.  (A  Kadde-féle  színskála  szerint.)  Az  amfibol  kloritos  mál- 
lása nem  oly  gyakori,  mint  a biotitnál,  de  ahhoz  hasonlóan  itt  is 
permin  keletkezett,  magnetit  és  epidot  szemcsékkel  kísérve,  A pen 
nini  igen  kicsiny  optikai  tengelyszög  és  negatív  karakter  jellemzi. 
Jól  észlelhető  pleoehroizmnst  árul  el:  a =:  halvány  sárgászöld  y = 


168 


Jugovies  Lajos  dr. 


— sötétebb  zöld.  Az  amfibolban  zárványként  apatitot  és  kevés  zir- 
kontűt  találtam, 

A begyűjtött  gránitdarabokban  3 — 4 cm  átmérőjű  lencsealakú 
házikus  konkréciókat  találtam,  melyek  sötétszürke  színükkel,  apró 
szemcsés  szövetükkel  a főközettöl  élesen  elkülönülnek.  Eltérnek 
azonban  ásványos  összetételre  is;  tulajdonképpen  két  ásványból: 
plagioklászból  és  amfibolból  állanak,  míg  a többi,  fogyósorrendben 
kvarc,  ortoklász,  magnetit,  apatit,  és  a mállás  iitján  keletkezett:  klorit 
és  epidot,  csak  mellékelegyrésznek  tekinthető.  Ebben  az  ásványtársa- 
ságban különleges  helyzetet  foglal  el  a biotit,  melynek  nagy  lemezei, 
az  apró  szemcsés  kőzetben,  mint  beágyazások  ülnek.  Ezek  a biotit- 
lemezek  idiomorf  plagioklászprizmákkal  vannak  tele.  A slírkép- 
ződés  alkalmával,  a visszamaradt  és  korrodált  biotitokban  a plagiok- 
lászkristályok  valószínűleg  utólag  váltak  ki.  A biotitok  optikai 
sajátságai  a gránodiorit  biolitjaival  teljesen  megegyeznek. 

A bá.zikus  kiválások  főbb  elegyrészei  a következő  sajátsá- 
gokat árulják  el. 

A plagioklász  karcsú,  idiomorf,  maximálisan  0.7  mm  hosszú 
és  0.1  mm  széles  prizmái  mindig  zenás  szerkezetűek  és  rajtuk  a 
prizmazóna  lapjai  felismerhetők.  Az  álhit,  álhit  és  kaidsbadi  tör- 
vény szerint  összenőtt  ikrek  legtöbbször  két  egyénből  állnak.  A mál- 
lási  termékektől  sűrűn  telebintett,  majdnem  átlátszatlan  plagiok- 
laszmagot,  friss,  majdnem  teljesen  zárványmentes  zóna  veszi  körül. 
A maggal  élesen  határolódó  zónák  száma  változó.  Zárványként  a 
magban:  kaolin,  epidotszemcsék  és  szericitpikkelyek  találhatók. 

A plagioklászok  optikai  adatai  a következők.  A zóna  fény- 
törése a kvarc  és  kanadabalzsaménál  alacsonyabb.  A zóna  fénytö- 
rését a szomszédos  kvarcéval  összehasonlítva  a következő  ered- 
ményt kaptam: 


n’  < ío 


< í? 

< f 

< <n 


Ezek  az  adatok  5 — 15  % An-tartalmat  jeleznek,  vagyis  a pla- 
gioklászok kü'ső  zónája  albtf plagioklász  összetételű.  A plagioklász 
magot  az  alábbi  mérések  alapján  határoztam  meg: 


Kettösikrek,  M-re  merőleges  metszet.^  Albitikrek,  MP-re  merőleges  metszet. 
«’M  . legyén  . 17.5°  . 11°  «’ M . . .3.5°.  . . 22o/o  An 

a’M  . 2 „ . 14.5°  . 8° 

An-tartalom 41o/o  . SO^/o 

‘ Kölder,  A.:  Znr  b'jstiminimg  dér  in  noppelzwilliiigen  nacb  (hun 
Álhit  und  Karlshader-desetz.  Tsebermars  Miner.  — Petr.  iMilleil.  Ibi. 
30,  1!)23 


Az  ószakcelclx'szi  (Joroiitalo  fíránodioritja. 


A plagiok'lnszniag  ezek  szerint  oligoklúsz,  illetve  savaníjú  aude- 
zin  összetételű. 

A slirlu'ii  az  ortoUlábz  és  a kvarc  csak  a többi  olcgyrész 
közötti  helyet  tölti  ki. 

A plajíioklász  mellett  az  (uiifibol  a bázikus  slir  másik  fö- 
elegyrésze.  Prizmás  kristályai  xenomori'ok,  de  a bázismetszeteken 
a prizmazóiia  lapjai  felhismerbetök.  Az  (100)  szerinti  ikerössze- 
növés fíyakori.  Kioltás  ey  — 1(5".  Disperzió:  (>  > v Határozott  pleo- 
cliroizmust  árul  el.  Az  amfibol  kezdődő  kloritos  mállása  ííyakori. 
Zárványként  epidot  (s  maíínetitszemcséket  tartalmaz. 

A bázikns  kiválás  feltűnő  sok  epidotot  tartalmaz.  Apró,  néha 
ííyönfíyszerííen  sorakozó  szemcséi,  rövid  prizmái,  főleg  az  amfibol- 
ban,  vagy  kloritokban  találhatók.  Az  e])idotra  jellemző  kétirányn, 
jó  hasadás,  nagy,  közel  t)0"-os  oi)t.  tengelyszög,  igen  erős  diszperzió: 
g <v  és  gyenge  pleochroiznms  figyelhető  meg. 

A bázikus  kiválás  amfib.oljában  és  kloritjában  meglehetős  sok 
nxignetit  található.  Egyébként  az  amfibol  és  biotit  mállásából  szin 
tér.  pennin  keletkezik. 

A gránodiorit  válogatott,  friss  és  slírmentes  darabjait  S z e- 
lényi  Tibor,  a M.  Kir.  Földtani-intézet  kémikusa  elemezte. 


SiO..  .... 

6!).62  % 

^ i{Wfi  ás  Beeke-fí' 

TiO,  

0.0(5  „ 

projekt  ioértékek  ; 

aiaX  

1(5.2!)  „ 

si  317.1 

Fe,03  .... 

0.(50  „ 

al  = 43.7 

FeO  

2.30  „ 

fm  — 18.4 

*MnÜ  .... 

0.10  „ 

e = 16.3 

MgÜ  .... 

1.04 

II 

CaO  .... 

3.35  „ 

k = 0.22 

Xa.O  .... 

3.7(5  „ 

mg  = 0.3S 

K.,Ö  .... 

1.(56  „ 

qz  = -f- 131.; 

H,0+“«  .... 

0.7(5  „ 

c fm  = 0.88 

H.,0-110  .... 

0.46  „ 

metszet  = V. 

BaO  .... 

— 

l 65.2 

SrO  .... 

— 

r]  = 60.— 

.... 

0.09  „ 

C = 38.8 

CÖ,  .... 

0.06  „ 

100.15  % 
fajsúly:  2.650 


Az  I.  sz.  táblázatban  azoknak  a magmatipusoknak  és  hasonló 
kémiai  összetételű,  rokon  kőzeteknek  projektióértékeit  foglaltam 
össze,  melyek  az  összehasonlításnál  tekintetbe  jöhetnek. 

Mindenekelőtt  megállapítható,  hogy  a kőzet  az  alkáli-niész 
provinciába  tartozik.  Az  összehasonlításnál  felsorolt,  N i g g 1 i-féle 
magmatipnsok  közül  a plagioklász-gránitos  magmával  árul  el  ro- 
konságot. 13ár  magas  si-értéke  alapján  a kőzet  a típusos  gránitok 


J70 


1 15  Selmecbánya— Vibnyel  diorit  — Diorit  Schemnitz— 
1 Vihnye. 

1 14  Zobor.hegyi  kvarc— csillám— diorit,  — Quarz- Glim- 
1 mer— Diorit  Zobor-Berg. 

1 13  Galgóci  gránodiorit  — Granodiorit  Galgóc. 

1 12  8—11  sz.  bánátitok  középértéke  — Banatit-Mittel 
1 8-11. 

1 11  Románszászkaí  bánátit  — Bánátit  Románszaszka 

1 10  Szászkabányaí  bánátit  — Bánátit  Szászkabanya. 

j 9 Dognácskai  bánátit  — Bánátit  Dognácska. 

1 8 Vaskői  bánátit  — Bánátit  Vaskő. 

1 7 Bánátit,  — Pontresina  — Engadin. 

1 6 Farsundit  — (világos  gránodiorit)  Farsund,  Dél-Norvé- 

1 gia  — Farsundit,  heller  Granodiorit  S-Norwegen 

1 5 Gabbrodioritos  tipus  — Typus  des  gabbrodioritischen 

1 Magmas. 

1 4 Gránodioritos  tipus  — Typus  des  granodioritischen 

1 Magmas 

1 3 Plagioklász  gránitos  tipus  — Typus  des  plagioklas 

1 granitischen  Magmas. 

1 2 Yosemites  magmatipus  — Typus  des  Yosemitischen 

1 Magmas. 

1 1 Gorontaioi  gránodiorit  (Celebes)  — Granodiorit  von 

1 Gorontaio. 

A kőzet  neme  és  lelőhelye 

NO 

ro 

ro 

ro 

ro 

ro 

ro 

CO 

, . 

ro 

(.5 

CO 

CO 

ÜT 

to 

4^ 

4^ 

CJT 

4>> 

00 

to 

CO 

CJT 

00 

CD 

00 

4k. 

0 

CD 

0 

ro 

ro 

CJT 

0 

0 

0 

co 

ÜT 

00 

00 

-4 

0 

ro 

00 

4^ 

00 

co 

co 

CO 

co 

4k. 

4^ 

ro 

co 

4^ 

4^ 

4 

ÜT 

«— * 

CJT 

ÜT 

CJT 

CJ5 

05 

ro 

ro 

4^ 

CD 

ro 

co 

CO 

05 

Ol 

lo 

00 

ÜT 

CD 

00 

ÜT 

‘-4 

to 

ro 

ro 

ro 

ro 

ro 

ro 

ro 

4^ 

ro 

1-18 

o 

O) 

05 

cn 

OJ 

CJT 

05 

4» 

ex 

CD 

ro 

co 

05 

4. 

00 

B 

6j 

<0 

í-*- 

4^ 

CD 

00 

00 

05 

ÜT 

ÜT 

4 

to 

ÍO 

ro 

ro 

ÜT 

ÜT 

ro 

CD 

00 

0 

0 

00 

-0 

CJT 

co 

-4 

05 

co 

(J5 

0 

■<1 

io 

ro 

Oi 

cn 

ro 

CO 

ro 

to 

to 

ro 

to 

ro 

to 

co 

to 

P5 

CD 

0 

0 

00 

CD 

CD 

0 

co 

co 

0 

— 

05 

0 

S* 

10 

ÜT 

■-4 

*4^ 

— 

ro 

4» 

ÜT 

ÜT 

p 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

^ 0 

0 

0 

0 

0 

0 

00 

ro 

to 

ro 

4ii> 

CO 

*4^ 

ro 

to 

4 

to 

f«r 

CJT 

cx> 

00 

CD 

CJT 

ro 

ÜT 

05 

(X 

wO 

ro 

CJT 

ro 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

3 

ÜT 

4^ 

4^ 

4 s 

ÜT 

ÜT 

4^ 

co 

*4^ 

ÜT 

4i> 

4^ 

CO 

co 

00 

0 

ro 

4^ 

4k. 

co 

CJT 

05 

0 

0 

-4 

co 

00 

0 

c 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

0 

O) 

ÜT 

*4^ 

’-O 

Oi 

-0 

CD 

*-4 

CJT 

*•4 

ö 

CD 

cr 

ÜT 

ro 

CD 

CD 

CD 

4k> 

4» 

05 

-4 

4^ 

0 

co 

00 

B 

< 

< 

<; 

< 

< 

< 

< 

< 

IV 

< 

< 

< 

<: 

00 

SS 

00 

OTT 

Oi 

CJT 

CJT 

ÜT 

CJT 

CJT 

05 

05 

co 

05 

05 

05 

ÜT 

— 1 

4^ 

4^ 

4k. 

CO 

-0 

CJT 

ÜT 

CD 

0 

00 

CO 

CJT 

00 

be 

Ül 

05 

Oi 

*— 

to 

ÜT 

ÜT 

ro 

ÜT 

CJT 

CJT 

CJT 

CJT 

CJT 

CJT 

CJT 

CJT 

ÜT 

4» 

CJT 

CJT 

CJT 

05 

ro 

00 

ÜT 

CO 

CJT 

-0 

CJT 

CD 

-4 

•4 

05 

00 

05 

0 

00 

00 

-0 

Oi 

ÜT 

ÜT 

00 

co 

co 

CO 

co 

00 

co 

CO 

4^ 

CO 

CO 

CO 

4. 

4 

tó 

ÜT 

ÜT 

ro 

00 

CD 

05 

00 

0 

00 

co 

00 

ro 

CO 

00 

ÜT 

la 

ro 

00 

bi 

ÜT 

00 

7.  Táblázat  Dr.  Jugovics  Lajos:  Az  északcelebcszi  Goronfalo  gránodioritja  című  értekezéséhez. 
Tabelle  1.  Dr.  L.  Jugovics:  Dér  granodiorit  von  Goront  aló  auf  Nord  Celebes. 


11.  Táblázat  Dr.  Jiujovics  Lajos:  Az  északceleheszi  Gorontalo  gránodioritja  című  (’rtekezéséhcz. 
Tabellc  11.  Dr.  L.  Jugovics:  Dér  granodiorit  von  Gorontalo  auf  Nord  Celehes. 


171 


lO 

Diorit 

Schemnitz- 

Vihnye 

Haarwood 

rsj 

lO 

kO 

ő 

15-25  1 

co 

p 

CN 

m 

ih 

\ 910  1 

CN 

ih 

8-38  1 

co 

CN 

nj 

05 

co 

ni 

ó 

CM  Ó 
3 o 

+ 7 

oo 

XX 

co 

o 

ó 

II 

O 

fi 

CQ 

m 

o 

ö 

II 

o 

CG 

nyom  - Spur  | 

a 'T 

O 3 

CD  a* 

fi<  a (/2 

« II 

° o 

o ... 

II  ^ 

eo  u 
>”  “ 

1 100-37  1 

1 

S fcn  '5 

= aá 

'őo  £ o 
t)  S -O 

1 o ^ 

" tg 

>3.2 
bd  ao 

Isi 

•4-T 

N 

00 

E 

w 

r- 

ÍN 

x> 

ro 

r- 

ó 

CO 

co 

Tt 

p 

s 

eo 

s 

ö 

eo 

X 

co 

05 

p 

b* 

05 

CO 

ni 

CM 

CO 

Ő 

05 

CN 

1 

1 

1 

1 

Ö5 

05 

m 

CD 

n- 

ni 

co 

i-s 

C w 

cd  O 

o 

Id' 

•4-T 

00 

E 

w 

N" 

ih 

05 

co 

ö 

CO 

<b 

m 

CD 

co 

o 

m 

ó 

iC 

o 

ó 

CN 

05 

«£> 

ni 

s 

eb 

2 

e>i 

« 

CO 

ó 

N 

0)  ^ 

>X 

^nj 

co 

<s 

_N 

1 

1 

1 

1 

CM 

rr 

8 

s 

t>- 

ni 

fi 

Cö  'gfi 
CQ  Se 

1 

cj* 

co 

ih 

o 

ó 

m 

CM 

CD 

o 

o* 

eb 

X 

1 

o 

CN 

bi 

05 

X 

h- 

tb 

05 

o 

CN 

1 

ö 

1 

1 

1 

1 

X 

ö 

o 

1 

::: 

•ti  é eö 

Cd  '3  ts) 

o E 52 

cd 

m Di  S 

Isi 

N 

CC 

E 

w 

iC 

05 

•ít 

ó 

eb 

■-0 

eb 

X 

<N 

1 

o 

ni 

X 

p 

o 

•o* 

CO 

p 

u 

fi 

Q. 

CG 

1 

E 

o 

>1 

3 

lO 

1 

' 

1 

1 

p 

1 

o 

3 Se 

cd  "Cd  "Cd 
CQ  N .3 

^ M 

Sm 

<D 

u, 

o> 

rfi 

ü 

CG 

00 

ih 

(O 

1 

CC 

CN 

ih 

eo 

05 

eb 

1 

1 

co 

ni 

rt 

(D 

O^ 

nj 

g 

b 

1 

X 

ej5 

o 

' 

' 

1 

1 

lO 

ó> 

o> 

1 

05 

ed 

a <o 

<=  ^ 
^ S) 

PQ  o 
Q 

■-j 

N 

O 

<v 

•o 

íE 

»h 

co 

1 

00 

p 

co 

<N 

05 

1 

iD 

ni 

CN 

ih 

r- 

X 

b 

CN 

p 

1 

1 

1 

1 

1 

1 

CN 

Ö 

o 

1 

QÖ 

1 » 
9 

CQ  ^ 

Isi 

-4-T 

tS] 

00 

a 

H 

in 

(» 

Tf 

co 

ö 

<£) 

eb 

s 

X 

05 

1 

pc> 

p 

b* 

05 

n- 

b 

m 

n- 

ni 

fi 

a 

CG 

a 

O 

fi 

CN 

lO 

ö 

1 

1 

' 

1 

8 

1 

*3 

^ s 

05  CO 
N 
O 

^ 2 
^ 1 

<D 

N'íS 

9 3 
2 3 
WC 

o 

ó5 

0'1 

o 

£-* 

« 

o 

c 

CC 

o 

C'J 

0) 

o 

05 

o 

c 

o 

ac 

o 

9Í 

O 

o 

M 

aS 

o 

ev) 

w 

líi 

o 

(M 

Oh 

o 

CM 

X 

o 

eö 

w 

o 

CG 

CO 

o 

CM 

ü 

C>1 

o 

ü 

"o 

05 

*S  N 

•^05 

3 cu 
^05 

172 


Jugovics  Lajos  dr. 


közé  tartozhatna,  a feltűnő  alacsony  /c-értéke  ennek  ellentmond^ 
ezért  a si-gazdag  dioritos  magmák  csoportjába  kell  sorozni.  Az  ala- 
csony /c-érték  is  azt  bizonyítja,  hogy  ebben  a kőzetben  a káli-ásvá- 
nyok már  kisebb  szerepet  játszanak,  mint  a gránitok  csoportjában. 
Az  al-alk  [=  22j  különbség  is  jóval  nagyobb,  mint  a gránitoknál, 
a plagioklász  ebben  a kőzetben  tehái;  több  Ca-t  tartalmaz.  Az  ai- 
káliak  közül  egyébként  a nátrium  van  túlsúlyban.  Az  fm  és  c érté- 
kek közel  állanak  egymáshoz,  ami  szintén  inkább  a dioritos  mag- 
mák viszonyának  felel  meg.  Végül  a dioritos  magmák  csoportjára 
utal  a kőzet  ásványos  összetétele  is,  mert  a káliföldpát  a plagiok- 
lásszal  szemben  erősen  háttérbe  szorul. 

A gránitcsoportból,  az  összehasonlításul  felsorolt  yosemit- 
gránitos  és  a gránodioritos  magmatipusok  projektioértékei  a jelzett 
különbségeket  jól  mutatják. 

A dioritos  magmaesoport  típusai  közül  a plagioklász-gráni- 
tos  magma  projektióértékei  jól  egyeznek  a gorontálói  kőzet  meg- 
felelő értékeivel.  Lényeges  eltérés  közöttük  csak  az  alk-  és  mg- 
értékekben  van,  melyek  alacsonyabbak,  viszont  a kőzet  /»í-értéke 
magasabb  a típus  megfelelő  értékénél.  Kőzetünk  a kémiai,  részben 
az  ásványos  összetétel  tekintetében  legjobban  egyezik  azzal  a 
világos  színű  gránodiorittal,  melyet  farsundik  (6.)  néven  írtak 
le.  Lényeges  eltérés  közöttük  az,  hogy  a norvég  kőzet  hipersz- 
tént  és  diallagot  tartalmaz  biotit  helyett  és  /r-értéke  még  alacso- 
nyabb. Jó  megegyezést  árul  el  a eelebesi  kőzet  a felső-engadini, 
Pontresina-i  banalittal  is  (7.),  melynek  azonban  alacsonyabb  si- 
és  magasabb  k-értéke  van,  a többi  projektióértékeik  hasonlóak. 

A felsorolt  kőzetek  összefüggését  és  rokonságát  a koncentrá- 
ciós-tetraéderben^ is  jól  megfigyelhetjük  (14.  ábra).  A tetraéder- 
ábrázolásban a N i g g 1 i-féle  magmatipusok  mellett  a P>  e c k e-féle 
középértékeket  is  megtaláljuk.  Kitűnik  a tetraéderből  mindenek- 
előtt az,  hogy  a celebeszi  gránodiorit  az  alkali-mészsorba  (pacifi- 
kus  provinciába)  tartozik.  Projektiópontja  a B e c k e-féle  gránit 
és  gránodioritközép  között,  a pontresiuai  bánátit,  a norvég  farsun- 
dit  projektiopontjai  mellett  helyezkedik  el.  A plágioklászgránitos 
magmatipus  pontja  magasabb  ^ ( — al  alk)  értékének  megfelelően 
kissé  már  a gránit-közép  pontja  felé  húzódik. 

A gránitesoportnak,  összehasonlításul  felsorolt  két  tagja,  a 
gránodioritos  és  yosemit-gránittipusok  projekciópontjai,  a jóval  ala- 


' Tröger,  E.:  Spezielle  Potrographie  dér  Eruptivgesteine.  Berlin, 
19.15.  S.  57-60. 

- Hecke,  F.;  Craphische  Darstellung  von  Gesteinanalysen.  Tscher- 
inak’s  Mineralogische  u.  Petrograpbiscbe  Mittcilungcn.  Bd.  37.  1925. 
S.  27—56, 


173 


174 


Jugovics  Lajos  dr. 


csonyabb,  illetve  magasabb  si-érteküknek  megfelelően,  már  távo- 
labb találhatók  a celebeszi  kőzet  pontjától. 

Összefoglalóan  megállapítható,  hogy  a gorontalói,  Signal- 
berg  keleti  gerincének  kőzete,  ásványos  összetétel  alapján:  amfibol- 
biotit  gránodiorit,  ami  az  ő kémiai  összetételével  is  teljes  összhang- 
ban van. 

A gránodioritban  található  bázikus  kiválás,  ásványos  össze- 
tétele alapján:  plagioklász  + amfibol,  a telérközetek  közül  az  nm- 
fíbol-spessartitnak  (plagioklász-amfibol-lamprofir)  felel  meg.  Az 
ortoklász  mennyisége  sokkal  kevesebb,  mint  a minettek  és  vogesi- 
teknél. 

Függelékként  összehasonlítom  a celebeszi  gránodioritot  a 
magyarországi  bánátitokká!  és  néhány  hasonló  összetételű  kőzettel. 
Ez  már  azért  is  érdekes,  mert  mint  ismeretes,  a gránodioritoknak 
megfelelő  kőzettípust  C o 1 1 a^  először  a magyarországi  kőzete- 
ken ismerte  fel,  amikor  1864-ben  bánátit  néven  íi’ta  le  és  foglalta 
egybe  azokat  a délmagyarországi  (Krassó-Szörénymegyei)  kőzete- 
ket, melyek  kvarc  mellett,  ortoklászt  és  plagioklászt  tartalmaznak 
lényeges  elegyrész  gyanánt.  A kvarc,  valamint  a színes  elegyrészek 
mennyisége  ezekben  a kőzetekben  meglehetős  tág  határok  között 
változott,  sőt  a szövetük  is  hol  kristályos-szemcsés,  hol  porfirosan 
fejlődött  ki. 

A későbbi  kutatások,  mint  ismeretes,  a hasonló,  vagy  rokon 
összietételü  kőzetek  jelölésére,  az  adamellit,  monzonit,  tonalit,  majd 
az  amerikai  petrografusok,  a gránodiorit  nevet  alkalmazták,  míg 
a bánátit  név,  mint  gyűjtőnév  lassankint  elmaradt. 

A délmagyarorszáigi  bánátitok  újabb  összefoglaló  és  modern 
kőzettani-kémiai  vizsgálata  Eozlozsnik-Emsz' t-től  származik." 
Megállapításunk  szerint  a bánátit  név  alatt,  változó  összetételű 
gránodiorit,  diorit,  gabbrodiorit,  vagy  ezek  porfiros  szövetű  tagjai 
kerültek  egy  csoportba,  mert  ezek  a kőzetek  geológiailag,  kimutat- 
hatóan egybe  is  tartoznak. 

Ezen  kőzetek  közül,  az  összehasonlításhoz  csak  a kristályos 
szemcsés  szövetű,  ortoklászban  gazdag,  tehát  kémiailag  is  a gráno- 
dioritoknak megfelelő  banatittipusokat  használom  fel.  Hozzávettem 
még  három,  északmagyarországi,  hasonló  összetételű  kőzetet,  me- 
lyekből jó  elemzéseink  vannak,  ezek:  Zobor-hegy  kőzete"'^  (14.  e!-m- 


^ Cotta  B.  V.:  Erzlagerstatten  im  Bánát  und  in  Serbien.  Wien.  186!. 
^ Rozlozsnik-Einszt:  Adatok  Krasso-Szörényvárniegye  banatitjai- 
nak  pontosabb  petrografiaí  és  kémiai  ismeretéhez.  M.  Kir.  Földtani- 
intézet évkönyve.  XVI.  1907 — 1ÍM)8. 

® Schafarzik  F.:  Nyitra  megyének  ipari  szempontból  fontosabb 
kőzeteiről.  — M.  Kir.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1898.  p.  239, 

* Emszt  K.:  Jelentés  a M.  Kir.  Földt.  Int.  ehemiai  laboratóriumá- 
nak 1913.  évi  működéséről.  — Ftildt.  Int.  Évi  jelentése.  1913,  p.  431. 


Az  észukeeleboszi » Gorontalo  fíráuocUoritja. 


175 


zés);  az  Innovec-liefíység  déli  részéröl'' " Galgóc  határából  származó 
gránodiorit  (13.  elemzés)  és  Selmecbánya  vidékének  régen  ismert 
diorit  kőzetét’  (15.  elemzés). 

A II.  táblázat  ezeknek  a kőzeteknek  elemzéseit,  az  l.  táblázat 
a Niggli-  és  Beck  e-lele  projektióértékeket  tartalmazza. 

Megállapítható,  hogy  az  aldunai  bánátitok  a N i g g 1 i-féle 
gránodioritos  magmákkal  rokonok.  Lényeges  eltérés  közöttük  csak 
a si-  és  k-értékekbsn  van,  mely  a tipusúiál  alacsonyabb.  Jól  egyez- 
nek a bánátitok  a Beck-féle  gránodioritos  középpel. 

A többi  felsorolt  kőzet  közül,  a galgóci  gránodiorit  (13.)  a 
N i g g 1 i-féle  normálgránitos  magmatipussal  rokon,  csak  a k-  és 
mg-értéke  alacsonyabb,  míg  az  al-értéke  magasabb  a típusénál. 
A zoborhegyi  kvarc-csillámdioritot  (14.)  a normálgránitos  tipusnál 
jóval  alacsonyabb  si-  és  k-,  viszont  magasabb  mg-érték  jellemzi. 
A Selmecbánya-vihnyei,  a legrégebben  tanulmányozott,  magyar- 
országi  diorittipus,  melynek  összetételéről,  (a  Rugund-i  tó  mellől), 
— újabb  időkben  készült  jó  elemzés  ad  felvilágosítást,  — már  a bázi- 
kusabb  dioritok  közé  tartozik  és  projektióértékei  szerint,  Niggli 
normaldioritos,  illetve  gabbródioritos  magmatipusai  között  foglal 
helyet,  de  mindkét  típussal  szemben  feltűnően  magas  k-érték  jel- 
lemzi. 

A táblázatban  felsorolt  kőzettípusok  összefüggését  a B e c k e- 
féle  tetraéderprojektio  tárja  (14.  ábra)  elénk,  melyben  a selmeci 
diorit  kivételével,  a többiek,  a gránit  és  gránodioritközép  projektió- 
pontai  között  foglalnak  helyet,  míg  a selmeci  diorit,  gabbrodiori- 
tos  jellegének  megfelelően,  a gabrróközép  felé  húzódik. 

A felsorolt  magyarországi  kőzetek  közül  a celebeszi  gránodio- 
ritot,  kémiailag  leginkább  a galgóci  kőzet  közelíti  meg. 

IRODALOM.  — SCHRIFTTUM. 

1.  Frenzel,  A.:  Mineralogisches  ai;s  öem  Ostindischeii  Archipel. 

Tschemark’s  Mineralog.  u.  Petrogr.  Mitteilungen.  Bd.  3.  1881.  S, 
289—300. 

2.  v a n Se  h el  le,  C.  J.:  Opmerkingen  over  de  Geologie  van  een  Ge- 

deelte  dér  Arfdeeling  Gorontalo.  — Jaarboek  van  hét  Mijnwe/en 
in  Nederlandesch  Oost-Iiidie.  1889.  (Achtieude  Jaargang). 

3.  Bücking,  H,:  Beitrage  zűr  Geologie  von  Celebes.  — Pctermann’s 

Mitteilungen  45.' 1899.  S.  249—273. 


® Ferenci  L.:  Galgócz  és  környékének  geológiai  viszonyai.  — 
Földtani-intézet  Évi  jelentése.  1914.  p.  213 — 14. 

® Emszt  K.:  Jelentés  az  1914  évi  munkálatokról.  — M.  Kir.  Földtani- 
intézet Évi  jelentése.  1914.  p.  464. 

Papp  F.:  Adatok  a magyarországi  dioritok  ismeretéhez.  — Föld 
tani  Közlöny  55.  kötet,  1926.  p.  176. 


176 


Jugovics  Lajos 


4.  R i n n e,  F.:  Beitrag  zűr  Petrographie  dér  Minahassa  in  Nord- 
Celebes.  — Sitzungsberichte  d.  k.  preussischen  Akademic  d. 
Wissenschaften.  Physik.  Mathem.  Classe.  XXIV.  1900. 
íu  L ó c z y V.  L.:  Geologie  van  Noord  Boengkoe  en  bet  Boiigka  geied 
tusschen  de  Golf  van  Tomini  en  de  Golf  van  Tolo  in  oost  Cele- 
bes.  — Overgedrukt  uit  de  Verhandelingen  van  bet  Geologiscb- 
Mijnbouwkundig  Genootschap  voor  Nederland  en  Kolonien.  Geolo- 
gische  Serie.  Deel  X.  Derde  stuk.  Bladz.  219 — 322. 

6.  M o 1 e n g r a a f f,  G.;  Über  die  Geologie  Umgegend  von  Sumalata 

auf  Nord-Celebes  und  über  die  dórt  vorkommenden  goldführen- 
den  Erzgange.  Zeitschr.  f.  prakt.  Geologie.  1902.  S.  249 — 257. 

7.  Ahlburg,  J.;  Versuch  einer  geol.  Darst.  dér  Insel  Celebes.  — Geol. 

u.  Paleolit.  Abh.  N.  F.  12.  1913. 

8.  Brouwer,  H.  A.:  Dér  Granodioritkontakt  des  „Bolio-Hutu“ 

Gebirges  südlieh  von  Sumalata.  — Centralblatt  f.  Miner.  Geol.  u. 
Paleont.  1918.  S.  297—306. 

9.  Rutten,  L.  M.  R.:  Voordrachten  over  de  Geologie  van  Nederlandscb 

Oost-Indie.  — Groningen.  1927.  S.  587 — 599. 

10.  K o p e r b e r g:  Bouwstoffeii  voor  de  Geologie  van  de  Residentie 

Manado.  (Bijeengebracht  door  de  onderzoekingeii  van  den  Dien.st 
vau  bet  Mijnwesen  in  Nederlandscb-Indie  in  1899  (1904).  Jaarboek 
vau  bet  Mijnwesen  in  Nederlandseh-Indie.  1928.  Verhandelingen. 


AZ  EPLÉNYI  ÁTTOLÓDÁS  A BAKONY  HEGYSÉGBEN. 

Irta:  Földvári  Aladár  dr* 

A 15 — 24.  ábrával. 

1982.  évben  a bakonyi  mangánérctelepek  tanulmányozása  köz- 
ben az  akkor  még  kezdetleges  eplényi  feltárásokat  is  felkerestem. 
Ürkúti  tapasztalataim  alapján  az  eplényi  érctelepet  is  liászmész- 
köböl  álló  karsztfelszínre  lerakott,  kontinentális  eredetű  mocsár- 
ércnek tartottam.  1938.  év  nyarán  Kállai  Géza  bányaigazgató 
úr  szívessége  folytán  újra  tanulmányozhattam  az  eplényi  feltárá- 
sokat, melyek  a bakonyi  hegyszerkezeti  kutatások  egyik  kulcs- 
pontját képezik.  Eredetileg  részletes  felmérések  alapján  szándékoz- 
tam az  új  feltárásokat  leírni,  most  azonban  kettős  ok  késztet  arra, 
hogy  megfigyeléseimet  közzétegyen!.  Egyik  ok,  hogy  a m.  kir. 
Földtani  Intézet  igazgatósága  a Felvidéken  jelölt  ki  számomra 
munkaterületet  és  így  előreláthatólag  évekig  más  elfoglaltságom 
lesz.  A másik  ok;  úgy  látszik  a magyar  földre  vonatkozó  kutatások 
új  korszakához  közeledünk,  egyre  szaporodik  a megfigyelések 


* Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1940.  június  5-i  szak- 


ülésen. 


Az  eplényi  áttolóclás  a Bakony  hegyséffboii. 


177 


száma,  melyek  alapján  új  hegyszerkezeti  szintézis  készülhet  és  így 
szükségesnek  tartom,  hogy  az  Ei)lényre  vonatkozó  adatok  is  köz- 
ismertek logyenek. 

A mangánércte.lepekre  vonatkozó  dolgozatom  megjelenése 
után  készült  tplényi  feltárások  közül  a következők  alapvető  fon- 
tosságúak, 

liéyi  léyakti'i  szelvénye. 

O.ÜO—  1.10  ni  lösz, 

1.10 — 8.00  m sárga  szinii  kovasavas  mészkő  (felső  liász), 

8.00 —  11.00  m vörös  színű  krinoideás  mészkő  (középső  liász), 

11.00 —  20.00  m mangánérc,  kísérő  tarkaagyagokkal. 

Az  ércte.lepes  csoport  alatt  végzett  fejtésekben  és  •fúrásokban  pedig 
a fekvő  alsóliászkori  bracbiopodás  mészkövet  találták  meg. 

A 21.  számú  fúrás  szelvénye. 

0.00 — 8.00  m sárgás  színű  kovasavas  mészkő  (felső  liász), 

8.00 —  20.00  m mangánérc,  kísérő  tarkaagyagokkal, 

20.00 —  39.00  m homok,  (miocén)  vetődés  mentén  a fúrás  szelvé- 

nyébe beékelődve, 

39.00 —  43.80  m alsó  liászkori  bi’achiopodás  mészkő. 


15.  ábra.  Az  eplénj'i  mangánércbánya  környékének  földtani  vázlala. 
Jelmagyarázat.  1 = miocén  homok;  2=  felső  liász  kori  kovasavas  márga 
és  mészkő;  3 = középső  liász  kori  krinoideás,  cepbalopodás  mészkő; 
4 = barrémiai  kontinentális  tarka  agyagok  mangánérccel;  5 ==  alsó  liász 
mészkő  karsztosodott  felszíne;  6 = áttolódási  breccsia;  7 = az  áttolódás 
síkja;  8 = keskeny  vágányé  vasiit;  9 = a vetődés  síkja. 

A 22.  számú  fúrás  szelvénye. 

0.00 — 2.20  m törmelék, 

2.00 — 11.00  m sárgaszínű  kovasavas  mészkő  (felső  liász), 

11.00 —  29.00  m vörös  színű  bracbiopodás  mészkő  (alsó  liász). 

27.00 —  29.00  m vörös  színű  bracbiopodás  mészkő  (alsó  liász). 

Az  új  légakna  szelvénye  a 22.  számú  fúráshoz  volt  hasonló. 


178 


Földvári  Aladár  dr. 


E szelvények  kétségtelenné  tették  azt,  hogy  a kontinentális 
eredetű  tarka  agyag  mangánérctartalmú  rétegei  felett  újra  tengeri 
eredetű  liászkori  rétegek  következnek,  még  pedig  olyan  lapos  tele- 
püléssel, hogy  ez  a település  vetődéssel  nem  magyarázható. 

A mangánérctelepek  keletkezésére  vonatkozó  tanulmányom- 
ban megállapítottam,  hogy  a maiigánérctelepek  a hauxitokkal 


D.  s £.  N. 


16.  ábra.  Az  eplényi  áttolódás  vázlatos  szelvénye. 
Jelmagyarázat:  T = miocén  homok.  A felső  pikkely  rétegsorában:  ‘2  = 
dogger  mészkő;  3 = felső  liász  kovasavas  márga  és  mészkő;  4 = középső 
liász  cephalopodás  mészkő;  5 áttolódásos  breccsia.  Az  alsó  pikkely  ré- 
tegsorában: 6 = barrémiai  kontinentális  tarkaagyagok  mangánérccel; 
7 = kéregére  az  alsó  liász  mészkő  karsztosodott  felületén;  8 = alsó  liá.sz 
mészkő;  9 = az  áttolódás  síkja;  10  = a vetődés  síkja;  11  = kaotikus 
gyűrődések  a tarka  agyagokban;  12  = külfejtés. 

D=S  É=N 


17.  ábra.  Vázlatos  szelvény  az  eplényi  mangánérebánya  mélymüvelé- 

sein  keresztül.  ' 

Jelmagijarázat.  1 = karsztosodott  felszínű  alsó  liász  mészkő;  2 = barré- 
ndai  tarka  agyag  mangánérccel;  3 = felső  liász  kori  kovasavas  mészkő; 
4 dogger  kori  mészkő;  5 = az  áttolódás  síkja;  G = a vetődés  síkja. 


Az  t'plényi  áttolódás  a Bakony  ho^yséííben. 


179 


(‘íiyiitt  cfíy  karsztosodott,  inezozói  kőzetekből  álló  felszínre  rakód- 
tak e^y  nafíy  szárazföldi  időszak  alatt.  Az  eocéiikori  fedőkőzetek 
alapján  e szárazföldi  periódust  eocén  előtti  (paleocén-felső  kréta) 
korúnak  tartottam. 

Közben  mefí  jelentek  telefídi  R ó t b K á r o 1 y professzor  és 
tanítványainak,  különösen  ifj.  Noszky  Jenőnek  vizsgálati 
eredményei,  továbbá  \' a d á s z K 1 (>  m é r n e k a bauxitokra  vonat- 
kozó tanulmányai.  Telegdi  Kotb  Károly  és  ifj.  Nos  zky 
Jenő  szerint  a bakonybegységi  bauxit  telepek  a barrémien  kor- 
szak szárazföldi  képződményei.  a d á s z Kleméi-  ugyanerre  az 
eredményre  jut,  azonkívül  csatlakozik  megállapításaimboz,  mely 
szerint  a bauxit  és  mangánérc  telepek  egykorú,  de  különböző  fáciesü 
képződmények.  A Bakonybegység  sok  bolyén  sikerült  kimutatni, 
bogy  a felsőkréta  korszak  tengeri  eredetű  mészkövei  a bauxittele- 
peket  fedik.  Elsőnek  az  Ajka — Csingervölgyi  szénbánya  feltárásai- 
ban sikerült  krétakori  rétegek  alatt  bauxitot  találni.  Később  más 
b.elyeken  is.  Betetőzte  e megállapításokat  az  a tény,  bogy  az  úrkúti 


]S.  ábra.  Az  eplényi  mangánércbánya  külfejtése  az  1938.  évben.  (P''énykép) 
A beírt  betűk  magyarázata:  a = alsó  liászkori  mészkő;  m = barréiniai 
kori  mangánérc  és  tarkaagyag;  K = középső  liász  kori  mészkő;  f = felső 
liászkori  mészkő;  b = áttolódástól  keletkezett  breccsia.  Az  áttolódási 
sík  az  m és  K réteg  között  van. 

mangánércbányában  a mangán  telepek  felett  krétakori,  tengeri  ere- 
detű mészköveket  találtak. 

Az  ismeretek  fejlődése  folytán  a bauxit  és  mangánérctelepek 
barrémien  kori  képződését  kellett  elfogadni  a régebben  általam  is 
vallott  kréta  korszak  végi  keletkezéssel  szemben. 

Megjegyzem,  hogy  az  úrkúti  mangánérctelep  mocsárérc  jel- 
legét először  P a p p Károly  és  utána  tanítványa  Pobozsny 
István  bányamérnök  közölte  az  irodalomban.  Laczkó  Dezső 
ifj.  Lóczy  Lajos  és  Szentes  Ferenc  már  régebben  tudo- 
mással bírtak  arról,  hogy  az  eplényi  mangánérctelepek  felett  tengeri 
eredetű  liászkori  rétegek  is  vannak  és  azért  e telepeket  liászkorinak 
tartották.  Megfigyelésükről  Szentes  Ferenc  szóbeli  közléséből 
értesültem. 


180 


Földvári  Aladár  dr. 


Ezekre  az  ellentmondó  adatokra  véglegesen  világosságot  ve- 
tettek az  új  eplényi  feltárások.  Kállai  Géza  bányaigazgató  úr 
a bányászat  érdekében,  hogy  tisztán  lásson  e szövevényes  kérdésben, 
alkalmas  helyen  nagyobb  külszíni  fejtést  nyitott.  így  az  ö érdeme, 
hogy  az  ércbányászat  fellendítésén  kívül  ez  a földtan  szempontjá- 
ból fontos  kérdés  is  nem  várt  módon  érdekes  megoldást  nyert. 

A külszíni  fejtésben  ugyanis  napvilágra  került  az  alsó  liász- 
kori  brachiopodás,  krinoideás  mészkő  karsztosodott  felülete,  melyre 
a mangánérctartalmn  tarka  agyagok  diszkordánsan  következnek. 
Az  érctelepes  csoport  felett  lapos  dőlésű  rétegekben,  hol  a középső 
liászkori  vörösszínű  cephalopoda  tartalmú  krinoideás  mészkő,  hol 
a felső  liászkori  tüzköves  sárga  mészkő  és  márga,  hol  pedig  vegyes 
kőzetekből  álló,  tektonikus  eredetű  breccsia  következik.  E fedő  réte- 
gek 15 — 30"  dőlésűek,  a dőlésirány  közelítőleg  északi. 


19.  ábra.  Az  eplényi  mangáiiércbánya  fényképs.  1931. 
Maiigánérces  tarkaagyagok  kaotikus  gyűrődése. 


Ugyanezek  a jelenségek  figyelhetők  meg  a földalatti  fejté- 
sekben is.  Ifj.  Noszky  d e n ő-vel  1940.  máju.sában  együttesen  vég- 
zett látogatásom  alkalmával  sikerült  a földalatti  bányaművelésben 
a kövületes  doggert  is  megtalálni.  A dogger  mészkő  néhol  konkor- 
dánsan  következik  a felső  liász  mészkőre,  találtunk  azonban  olyan 
helyet  is,  ahol  a felső  liász  mészkővel  meredek  vetődés  mentén 
dogger  inészkőhől  álló  redő  érintkezik.  A feltárások  keleti  végén 
pedig  a dogger  mészkő  közvetlenül  az  érctelepes  tarka  agyag  cso- 
portra fek.szik. 


eplónyi  j'iUclótlás  a Hakoiiy  lipfíyséííben. 


181 


Kövületanyafíoniat  átadtam  ü'j.  N o s z k y ,I  e n ö úrnak,  ki 
bakonyi  i'tdvételci  alatt  az  oplényi  olöfordulást  is  részletesen  íel- 
dolgozza. 

A manííánéretelep  tebát  kísérő  tarkaagyaíí  réteííjeivel  a fekü 
alsóliász  mészkő  és  födőmészkővek  közt  kelet-nyufíati  esapású,  észak 
felé  dőlő  telepet  képvisel.  A tarkaaM'yají  réte'íesoport  vastafí- 


‘20.  ábra.  Az  epléiiyi  maiifráiiérebánya  külfejtésének  fényképe  az  1958. 
évben.  Betnmaffyarázat:  a=  alsó  liászkcri  mészkő  karsztosodott  felü- 
lete; m = barréniiai  korú  maiiffánércos  tarkaasyaír.  A gruritónál  a bar- 
rémiai  karsztfelület  tölesére  látbató. 


21.  ábra.  Az  epiényi  mangánércbánya  külfejtésének  fényképe  az  1938. 
évben.  Betűmagyarázat;  a = alsó  liászkori  mészkő;  m barrémiai  man- 
gánérces  tarkaagyag;  K = középső  liász;  F = felső  liász;  x = lehthyo- 
saurus  csigolyák  lelőhelye. 


182 


Földvári  Aladár  dr. 


sága  erősen  változik,  átlagos  10 — 12  m vastagsága  a feltárások  keleti 
végén  20 — 30  cm  vékony  réteggé  préselődik  ki  a fekű  alsó  liá-:z- 
niészkö  és  a fedő  dogger  mészkő  közt. 

Az  érctelepes  tarkaagyag  úgy  a fekű,  mint  a fedő  kőzetek 
felé  diszkordáns  helyzetű.  A fekű  mészkő  felé  eróziós  diszkordancia 
választja  el  az  érctelepes  csoportot  (karsztfelszín).  A fedőben  lévő 
liász  és  dogger  rétegek  pedig  tektonikus  diszkordanciával  köveS 
keznek  az  érctelepes  tarkaagyag  csoport  felett,  mely  abban  a jelen- 
ségben jut  kifejezésre,  hogy  az  érctelepes  csoporttal  a fedő  rétegek 
közül  mindig  más  érintkezik  közvetlenül.  Erősen  hangsúlyozza  a 
tektonikus  diszkordanciát  a fedő  liászrétegek  alatt  a Géza  lejtakna 
és  a felszíni  művelés  közti  falban  az  érctelepes  rétegek  felett  talál- 
ható breccsia.  Az  érctelepes  tarka  agyag  rétegsor  liászkora  eUen 
szól,  hogy  a Dunántúl  jura  rétegsorában  éppen  a liász  rétegsor  a 


22.  ábra.  Az  eplényi  mangánércbánya  külfejtése  az  1938.  évben.  Betű 
magyarázat:  B = liászkori  mészkő  karsztos  felületén  kiálló  tüzköves 
kérgű  bőre,  a tüzköves  liászmészkő  eróziós  roncsa;  b = áttolódástól 

keletkezett  breccsia. 

legteljesebb,  hiánynélküli  tengeri  sorozat,  két  liász  szint  közé  a 
tarka  agyagok  képződése  idejére  szárazföldi  periódus  beiktatása 
nehézséggel  jár  és  nem  következetes  eljárás.  E sajátszerű  rétegsor 
csak  áttolódásos  szerkezettel  magyarázható  meg.  Az  alsó  pikkely 
rétegsorára,  mely  aksó  liászmtszkőből  és  erre  diszkordánsan  települt 
barrémien  kori  mangánérces  tarka  agyagokból  áll,  északról  délfel, ó 
rátolódott  a felső  (takaró)  pikkely.  A felsőpikkely  rátolódása  a tarka 
agyag  rétegcsoporton  mint  csúszó  rétegen  történt.  Közben  a már 
eredeti  településénél  fogva  is  egyenlőtlen  vastagságú  agyagos  réteg- 
csoportot kihengerclte,  annyira  hogy  helyenkint  csak  20 — 30  cm 
vastagságú  tarkaagyagréteg  van  a takaró  pikkely  és  a fekü  alsóliász 


A/j  eplényi  áttolódíis  a Bakony  hofíyséííben. 


183 


mészkő  között.  Efíves  helyeken  a tarkaafíya.i;  felső  réteííeinek  kao- 
tikus összeííyürődése  is  mefífifíyelhető  a fedő  pikkely  alatt.  A fedő 
pikkely  alsóbb  taíí.jai  hel.venkint  elmorzsolódtak  vafí.v  a mozííásban 
elmaradtak,  ilyenkor  a felsőbb  tagok  kerültek  a tarka  agyaggal 
közvetlen  érintkezésbe.  Az  elmozdulás  következtében  keletkezett  ta- 
karó i)ikkely  alatt  van  a már  említett  áttolódási  breeesia.  A fedő  pik- 
kely rétegsora  az  eddigi  megfigy-elések  szerint  alulról  felfelé:  1.  át- 
toUklási  breeesia,  2.  közéj)ső  liász,  krinoideás,  eepbaloj)odás  vörös- 
színű  mészkő,  3.  felső  liász,  tnzköves  mészkő,  illetve  márga,  4.  dog- 
ger  mészkő. 

A takaró  i)ikkely  és  a mangánérctelep  is  észak  felé  egy  307-127*^ 
esapásn  58 — 62“-al  északkelet  felé  (37®  felé)  bajló  vetődés!  sík  mentén 
végződik,  melyen  tál  az  eplényi  vasúti  alagút  dombjának  mioeén- 
kori  homok,  kavics  és  alárendelten  agyag  rétegekből  álló  csoportja 
következik.  Hogy  ez  a miocén  rétegcsoport  a mezozoi  rétegekkel 


23.  ábra.  Az  eplénj'i  mangánércbánya  külfejtésének  fényképe  az  1938. 
évben.  Betümagyarázat:  a = alsó  liászkori  mészkő;  v = a mészkő  karsz- 
tos felülete  kemény  mangánérc  kéreggel;  m = barrémiai  korú  mangán- 

érees  tarkaagyag. 

vetődés  mentén  érintkezik,  azt  id.  L ó c z y Lajos  a Balaton  mono- 
gráfiája I,  kötetében  az  503.  oldalon  lévő  263.  ábrán  már  rögzítette. 

Az  eplényi  mangánércbánya  feltárásában  még  számos  sztra- 
tigráfiai  és  hegyszerkezeti  részlet  vár  megvilágításra,  ezek  meg- 
oldása if j.  Noszky  Jenő  barátomra  vár,  itt  csupán  a legfonto- 
sabb hegyszerkezeti  vonásokat  ismertettem. 

Az  eplényi  áttolódás  felfedezése  érinti  a bauxit  és  mangán- 
érc kutatás  szempontjait  is,  ebben  az  esetben  ugyanis  az  érceknél 
idősebb  kőzetek  alatt  is  lehet  ércet  találni.  így  az  eplényi  mangán- 


184 


Földvári  Aladár  dr. 


érc  bánya  már  eddig  is  többszörösét  szállította  a szakértők  által 
feltételezett  ércmennyiségnek. 

Az  eplényi  feltárásokban  megfigyelhető  jelenségek  nem  mind- 
egyikét sikerült  eddig  megoldani.  Ilyen  példán!  a fekii  mészkő 
karsztos  felületén  kiálló  börcök  kérdése,  melyek  kovasavas  kéreggel 
vannak  bevonva.  E kovasavas  kérgek  hasonlítanak  egyes  liász- 
mészkövek  tüzkőrétegeihez,  némely  csiszolatban  szivacstnk  ismer- 
hetők fel.  Máshol  határozottan  az  ércképződés  alatt  keletkezett 
kovasavgéllel  történt  átitatódásra  lehet  következtetni,  ilyen  csiszo- 
latokban a mangánérc  és  a kövületnélküli  kovasavas  kőzet  L i e s e- 
g a n g-féle  gyűrűket  mutat.  Legcélszerűbb  ezeket  a kovasavas  kérgíi 


24.  ábra.  lebthyosaurus  törzs-  és  fark  csigolya  az  eplényi  külfejtés 
közép  liaszkori  krinoideás  mészkövéből. 

börcöket  a karsztfelszínen  megmaradt  tnzköves  mészkő  eróziós  ron- 
csainak tekinteni.  Ugyanez  vonatkozik  arra  a mangánoxiddal  át- 
itatott homokkőszern  mészkőre,  mely  a tarkaagyag  rétegek  alatt 
található  kis  folton.  Mikroszkóp!  csiszolatában  csigák,  radiolariok. 
szivacstnk  és  szencsedett  fadarabok  találhatók. 

Említésre  méltó,  hogy  az  eplényi  bauxitbánya  feltárásában 
újabban  elérték  a fekii  kőzetet,  mely  itt  is  karsztosodott  felületű 
liászmészkő.  Ez  a liászmészkő  kövületdns,  hajszálrepedéseil  mangán- 
oxid  járja  át  és  ezért  szürkésfekete  színű.  A mészkő  üregeiben  vé- 
konyabb vastagabb  terra-rossa  bevonat  található.  Ugyanilyen  terra- 


\a  epléiiyi  áttclódsis  a Hakouy  hcfryséfíbi'ii. 


185 


rossa  maradványok  találhatók  a inaiifíánérc  foküjébou  lévő  barré- 
mitmkori  karszt  felületen  is.  Ezek  a meíífifíyelések  mcíí  jobban 
hanfísúlyozzák  a banxit  és  inanjíánérc  azonos  geolóííiai  helyzetét 
és  korát. 

Véfíül  mé{í  eííy  őslénytani  érdekes.só{íről  is  beszámolhatok. 
Az  eplényi  maiifíánénc  bánya  külszíni  fejtésében  a vörös  színű 
krinoideás,  cephalopodás  mészkőből  két  e.sifíolya  került  elő.  Ezek 
l)r.  Kretzoi  Miklós  meííhatározása  szerint  egy  Ichf^osaiirus 
törzs-  és  farkesigolyái.  Tudopiásom  szerint  ez  az  első  magyarországi 
Ichtjjosnurus-lelet.  (24.  ábra.) 

Fontosnak  tartottam  az  eplényi  áttolódás  ismertetését,  mivel 
így  a meeseki,  délbakonyi  áttolódásoknak  az  é.szaki  Bakonyban  is 
megfelelő  párja  akadt.  A déli  bakonyi  litéri  áttolódás,  melyet 
B ö c k h J á n o s és  Bő  e k h Hugó,  F e r e n e z i I s t v á n,  id.  és 
if  j.  L ó c z y Lajos,  B á:  v a i-\"  a j n a F e r e n e,  H a k n s z G y n I a, 
gr.  Teleki  Géza  ismertetett;  Taeger  Henrik  Cuha-völgyi 
triász  pikkelyei,  telegdi  Both  Károly  északbakonyi  horizontális 
elmozdulásai,  valamint  Vadász  Elemér  mecseki  áttolódásai. 
P á V a i-V  a j n a Ferenc  és  H o r u s i t z k y F e r e n c-nek  a Búd  li 
hegység  szerkezetére  vonatkozó  elgondolásaihoz  az  eplényi  áttoló- 
dással  új  láncszem  csatlakozik,  A m.  kir.  Földtani  Intézet  szak- 
üléseinek bevezető  előadásában  ifj.  Lóczy  Lajos  a „^lagyar  föld’' 
szerkezetére  vonatkozó  új  elméletet  fejtett  ki.  Ebben  az  előadásában 
felszólította  a magyar  geológusokat,  hordják  össze  az  anyagot 
Magyarország  hegyszerkezeti  ismeretéhez;  az  eplényi  áttolódás  is 
egy  téglával  hozzájárult  e munkához. 

IRODALOM. 

1.  Papp  Károly;  Die  Eisenerz  und  Kohlenvorrate  des  Ungarischen 

Reiches.  1919.  Pag.  609. 

2.  Telegdi  Roth  Károly:  A Dunántiil  bauxittelepei.  Földtani 

Szemle  I.  2.  füzet.  1923.  ' 

3.  P o b o z s 11  y István:  A Vértes-hegység  bauxit  telepei.  Földtani 

Szemle  I.  5.  füzet.  1929. 

4.  F ö 1 d V á r i Aladár:  Die  Maiigaiierzlagerstütten  des  Bakoiiygebir- 

ges  iii  Uiigarii.  Földtani  Közlöny  LXII.  1932. 

5.  F ö 1 d V á r i Aladár;  A Dunántúli  Középhegység  eocén  előtti 

karsztja.  Földtani  Közlöny  LXIII.  1933.  , 

6.  V a d á s z Elemér:  Das  geolcgische  Altér  dér  transdannhischen 

Bauxitbildung.  Centralblatt  für  Min.  etc.  1934.  Abt.  B. 

7.  ifj.  Xoszky  Jenő:  Adatok  az  északi  Bakony  krétaképzödrnényei- 

nek  ismeretéhez.  Földtani  Közlöny  LXIV.  1934. 

8.  Telegdi  Roth  Károly:  Adatok  az  északi  Bakonyból  a magyar 

középső  tömeg  fiatalmezozoos  fejlődéstörténetéhez.  Magyar  Tudo- 
mányos Akadémia  Matematikai  és  Természettudományi  Értesí- 
tője. LXII.  1934. 


186 


Szalai  Tibor  dr. 


A DUNÁNTÚLI  MIOCÉN. 

Irta:  Szalai  Tibor  dr* 

A VII.  táblával. 

A m.  kir.  Földtani  Intézet  szakülésein  Schréter  Zoltán 
f ögeológus  és  Horusitzky  Ferenc  osztály  geológus  urak  fog- 
lalkoztak a hazai  miocén  lefelé  való  elhatárolásának  illetőleg  a mio- 
cén taglálásánek  kérdésével.  Következőkben  az  ott  elhangzott  kérdés 
fonalát  szövöm  tovább. 

A Dunántúlon  a miocén  tenger  négy  megkülönböztethető  terü- 
letet árasztott  el.  Ezek:  Az  ÉK-i  vagy  várpalotai  terület.  A DK-i 
vagy  mecseki  terület.  DNy-i  vagy  budafapusztai  terület.  Ny-i  terü- 
let, ide  számíthatom  az  orsziág  nyugati  miocén  előfordulásait.  Már 
most  említem,  hogy  a tortoniennel  és  a szarmatával  behatóbban 
nem  foglalkozom.  Csak  ott  említem  e képződményeket,  ahol  az  a 
területek  elhatárolása  szempontjából  szükséges. 

Az  ÉK-i  terület:  Ennek  tárgyalását  DNy-i  szélének,  a Tapolca 
medencének  ismertetésével  kezdem.  A m.  kir.  Földtani  Intézet  meg- 
bízásából e terület  térképét  1938-ban  reambuláltam.  Ekkor  Zala- 
haláp  község  ÉNy-i  kijáratától  mintegy  másfél  km-re  az  út  mentén 
fekvő  182.(>  m/p-től  Ny-ra  95  m-re  kvitásás  során  felszínre  került 
anyagban  a helvetiennek  új  előfordulását  ismertem  fel.  E lelőhely- 
ről 24  fajból,  ill.  genusból  álló  faunát  gyűjtöttem.  E fauna  anyakő- 
zete  a lajtamész  feküjében  települő  sárgás,  kissé  agyagos  homok.  E 
képződmény  települési  viszonyai  és  makrofaunája  nyomán  a középső 
miocén  alsó  részébe  osztható.  M a j z o n-nak  köszönöm  a foramini- 
ferák  meghatározását.  Szerinte  ezek  kifejlődése  a tortonra  utal.  Ez  a 
mikrofauna  a nógrádszakáli  tortonienből  is  előkerült.  A foramini- 
ferák  egyik  alakja  a Rotalia  papillosa  Brady  var.  compressiulusculo 
Brady  fossilisan  csak  Nógrádszakállról  és  Zalahalápról  ismeretes. 
Valamennyi  többi  faj  élt  már  a helvetienben,  ill.  már  a helvetien 
előtt  is.  Ezek:  Miliolina  sp.,  Polystomella  crispa  L.,  NonioHia  com- 
munis  D'Orb.,  Amphistegina  lessoni  D’Orb.  Ügy  látom  tehát,  ebben 
az  esetben  az  a helyzet,  hogy  a foraminiferák  meghatározása  nem 
visz  közelebb  a kérdés  megoldásához.  Amiért  is  a települési,  az  ős- 
földrajzi viszonyok  és  a makrofauna  segítségével  határozom  meg 
e képződményt. 

Schréter  (13)  megállapítja,  hogy  a balatonföldvári  és  a 
tapolcai  fúrásban  észlelt  viszonyok  hasonlóak.  Nevezetesen:  mind- 
két helyen  a mediterrán  rétegek  alján  édesvízi  lignittartalmú  réte- 
gek és  eruptív  tufák  vannak.  E mediterrán  tag  vastagsága  a ta- 
polcai fúrásban  12.70  m.  Evvel  a taggal  azonosítható  az  imént  tár- 


* Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1940  április  3-i  szak- 


ülésén. 


A clunántiúli  niiocéii. 


187 


>íyalt  zalahalápi  képződmény.  Nevezetesen:  a tai)olcai  fúrás  szóban 
levő  szintjéből  (184 — llMi.TO  in)  való  foraininiferák  a zalahalápi 
akna  4.40 — 4.00  in  inélyséííéből  származó  foraniiniferák  hasonlósá- 
ííot  mutatnak.  A tapolcai  fúrás  most  említett  üledékeit  T e l e {í  d i 
Koth  Károly  (18)  is  helvétnek  veszi  a lialatonföldvári  fúrás 
liasonló  üledékeivel  együtt.  E felfogást  az  lijabb  adatok  megerősítik. 

Következőkben  egy  kvarckonglomerátról  szólok.  Ez  a konglo- 
merát  legömbölyített  kvarekavicsokliól  áll.  A kvarekavicsok  kötő- 
anyaga is  kovasavas  an.vag.  Legtömegesebb  előfordulása  a Vendek- 
hegy  I)-i  oldalán  a Szentkút  felírás  „S”  betűjének  területén  lát- 
ható. Hatalmas  tönkök  fekszenek  itt  látszólag  a fődolomitra  tele- 
pülve. Van  köztük  másfél  m átmérőjű  is.  Számuk  kb.  350.  Helyze- 
tüklK)l  é^s  a tőlük  D-re  kis  távolságra  fekvő  lajtamész  dőlé‘si  viszo- 
nyaiból ítélve  arra  gondolok,  hogy  ezek  a lajtamész  fcküjében,  ill. 
a lajtamész  közé  tefepülbetnek. 

Apró  mogyoró  nagyságii  kvarc  kavicsok  a balatonföldvári 
fxirás  felső  mediterránnak  határozott  rétegeiből  is  előkeiáUtek. 
Id.  Lóczy  (().  p.  237.)  írja  Böckh  d.  nyomán:  hogy  Kolontár  és 
Devecser  között  konglomerát  és  kavics  a lajtamésszel  együtt  több 
helyen  előfordul.  A vendekhegyi  kvarc  konglomerátot  ezekkel  a 
konglomerátokkal  vélem  azonosítani.  A Vendekliegyen  találtam  egy 
kvarckonglomerátot,  ennek  kötőanyaga  meszes,  Ostrea  cserép  lát- 
ható benne.  Ezt  az  adatot  is  megemlítem,  minthogy  ez  bizonyos 
fokig  megerősíti  a konglomerát  felső  mediterrán  korát.  Eppigy  a 
következő  adat  is:  Halastópusztától  Ny-ra,  körülbelül  3/4  km-re  kő- 
rakás látható.  Itt  a vendekhegyi  kvarckonglomerát  darabjai  mellett 
egy  más  megjelenésű,  kevésbbé  tömött  kvarckonglomerátot  is  talál- 
tam. Ez  tele  van  kövülettel.  Conus  sp.,  Cerithium  sp.  Lucina  sp. 
látható  benne.  Semmisem  mond  ellent  annak,  hogy  e kvarckonglo- 
merátot felső  mediterrán  korúnak  tekintsük.  Negatív  bizonyítékok 
is  e felfogáshoz  vezetnek.  Ugyanis  a tapolcai  medence  pannon 
korú  kvarckonglomerátjai  nem  olyan  összeállók,  mint  ez.  IMég  azt 
említem,  hogy  e konglomerát  a bejárt  terület  több  pontján  fosz- 
lányokban előfordul.  Megtaláltam  nyomait  Ódörögpusztán  a Viszlói 
erdőben.  Halastópuszta  körül,  Gátveretidülőn,  Billegepusztán,  Irtás- 
pusztától  D-re. 

A zalahalápi  helvetien  és  a fedőjébe  települő  kvarekonglome- 
rát  ismertetése  után  a várpalotai  helvetienről  emlékezem  meg.  Ez 
a képződmény  400 — 450  m vastag  homokos,  meszes,  tengeri  üledék- 
csoportból áll.  Korát  Telegdi  Roth  (18)  állapította  meg,  a belőle 
származó  faunát  1926-ban  én  ismertettem  (16).  Foraniiniferák,  Co- 
elenteráták,  Crinoideák,  Vermesek,  Bryozoa-k,  kagylók,  csigák, 
Scaphopoda-k,  rákok  és  halak  kerültek  innen  elő.  A közölt  fajok  szá- 
ma: .755.  Üjabban  36  fajt  határoztam  meg.  Evvel  a várpalotai  fajok 
száma  237-re  emelkedett.  Az  újabban  meghatározott  fajok,  épúgy,  mint 
a már  közöltek  is,  részben  .a  M.  Nemzeti  Múzeum,  részben  pedig  a 
M.  kir.  Földtani  Intézet  tulajdonában  vannak.  A most  meghatározott 


# 


188 


Szalai  Tibor  dr. 


fajok  a következők:  Nucula  nov.  sp.;  Arca  lactea;  Loripes  dentatus 
Defr;  Chione  (Clausinella)  pLicato-vindobonensis  nov.  sp;  Tellina 
planata;  Corbula  carinata  L;  Corbula  revoluta  Brocc;  Cr/issatella 
(Crassineila)  concentrica  üuj  nov.  var.  transdanubioa;  Dientomo- 
ch'dus  decussatus  Defrance;  Nassa  (Arcularia)  dujardini;  Nassca 
salinensis  Tournouer;  Fissurella  clypeata  Grat;  Natica  (Neverita) 
olla  M.  de  Ser.;  V et metus  intortus  Lmu.;  Fouiniides  (Ptychopota- 
mides)  papaveraceus  Hasi;  Pirenella  biseriata  Friedb;  Pirenella 
bicincta  Br.;  Pirenella  bicincta  var.  niitralis  Eichw.;  Pirenella 
moravica  Horn.;  Chenopus  paspelicana  Phil.;  Pyrida  geometra  Bor- 
son; Pyrula  reticulata;  Pyrida  condita  Brong;  Buceinnm  mutabde 
L;  Murex  aquiianicus  Grat;  Marginella  miliacea  Lk.;  Terebra 
fnscata;  Pleurotoma  interrupta  Brocc;  llingicula  auriculata  Me- 
nard;  Ringicula  strinta  Phd;  Euihria  interniedia  Mlcht  var.  minor 
Friedb.;  Tuba  bearnensis;  Turris  (Genota)  ra?nosa  Bast;  Cytheraf; 
Petricola  lithopha ga  Retzius. 

Ehhez  a területhez  tartozik  a Szentendre — Visegrádi  hegység 
lielvetienje  is.  Az  innen  származó  fajok  Wein  G y.  (21)  szerint 
közeli  rokonságban  állanak  a várpalotai  helvetien  fajaival. 

Az  ÉK-i  területen  helveti  emeletbe  tartozó  üledékeket  még 
Herend  vidékén  ismerünk.  Ezekkel  most  nem  foglalkozom. 

Mecsek  vidéke:  Amíg  a várpalotai  miocén  legmélyebb  részé- 
ről hatái-ozottan  megállapítható  annak  helvéciai  kora,  addig  a me- 
cseki neogén  alsó  tagozatáról  ugyanezt  nem  mondhatjuk  el.  A me- 
cseki neogén  alsó  tagozatát  több  szerző  a burdigálienho  sorozza. 
Vadász  (19)  szerint  e képződmény  kora  fannisztikai  alapon  nem 
rögzíthető,  a települési  és  az  ősföldrajzi  viszonyok  tekintetbevétele 
alapján  azonban  ezeket  inkább  a helvéciai  emeletbe  sorozhatónak 
tartja. 

A mecseki  és  a várpalotai  területek  faunája  is  különbözik 
egymástól.  S transz  (14)  a mecseki  bolvetienből  negyven  mol- 
luszka  fajt  határozott  meg.  Ezek  közül  csak  12  került  elő  Vár- 
l)alotáról  is.  Közös  fajok: 

Arca  diluvii  Lk.;  Cardium  tnronicnni  May;  Venus  nndfila- 
wella  Lk.;  Teliina  planata  L.;  Corbida  carinata  Dnj.;  Corbula  gibba 
Olivi;  Natica  niillepunctata  Lk;  Tnrritella  vennicularis  Br.;  Turri- 
tella  archimedis  Brong.;  Pyrida  condita  Brong.;  Ancillaria  glandi- 
fonnis  Lk.;  Terebra  (Acus)  hungarica  Halaváts. 

Ezek  a helvéciai  emelet  legközönségesebb  fajai.  E két  terület 
faunájának  különbözősége  jól  értelmezhető,  ha  feltételezzük, 
hogy  ekkor  Bakony-vidéke  és  íMecsek-vidékc  között  szárazföldi 
küszöb  állott.  A küszöb  jelenlétét  igazolja  az  is,  hogy  amíg  Vár- 
])alotáról  5 borcális  alak  (Chenepus  alatus,  Pyrida  geometra,  Ancilla 
obsoleta,  Drillia  obeliscus,  Ringicula  auriciihaia,  került  elő,  addig  a 
mecseki  belvétienből  csak  egy  (a  Solecurtus  caiididiis).  Azok  a fajok 
tehát,  melyek  a belvetienben  jutottak  a boreális  területekről  a bécsi 
medencén  keresztül  Várpalota-vidékére,  innen  iNlecsok-vidékére  nem 


A dunántúli  iniocén. 


189 


juthattak  cl,  mert  közben  állt  a küszöb.  A tengeri  üledékeknek  az 
említett  területek  szeííélyt'n  a fúrások  nyomán  mefíállapítható  ki- 
ékelödése  is  a küszöbök  jelenlétére  utal.  Me<í  kell  azonban  azt  is 
jefíyoznem,  hoííy  a Terebra  (Acus)  hunííariea  Halaváts  külön 
fifíyelmet  érdemel,  minthofíy  ez  a faj  csak  Mecsek-vidékéröl  és 
Várpalotáról  került  elő.  Jelzi  tehát  azt,  hofíy  e két  terület  időnként 
kapcsolatban  állott  eííymással. 

liudafapuszta  vidéke:  Erre  vonatkozó  adatokat  a Magyar  Olaj- 
ipar K.  T.  fúrásai  szolgáltattak.  Az  1.  sz.  fúrás  1545 — 17(J4  m-ig  a 
szarmata  és  a törtön  rétegeket,  a II.  sz,  fúrás  1523 — 1801  in  ig  a 
szarmatát,  a VII.  sz.  fúrás  1473.75 — 1542.5  m mélységben  a miocén 
rétegeket  harántolta. 

„Ha  a szarmata  rétegek  meg  is  vannak  a budafapusztai  bol- 
tozat belsejében,  — írja  Papp  S.  (11.  — p.  233 — 234)  — , azok 
kifejlődése  eltér  a Mecsekben  és  a Balaton  Ny-i  vidékétől  É-ra 
ismeretes  Cerithiuinos  meszes  kifejlődéstől  és  inkább  a Radoboj 
vidéki  márgás  kifejlődéshez  hasonló."  — Ez  a terület  tehát  Papp 
S.  nyomán  különíthető  el  a Dunántúl  többi  miocén-területétől. 

A Dunántúl  njjugoti  része:  A Keleti  Alpok  K-i  szegélyének 
miocénje  tartozik  ide.  Ez  a terület  a bécsi  medencéhez  kapcsolódik. 
E felfogást  legutóbb  Meznerics  (9)  is  kifejezi,  amikor  megálla- 
pítja, hogy  a stájer  medence  helvetienje  az  ottnangi  slírhez  áll  leg- 
közelebb, Megállapítása,  amint  majd  látjuk,  adódik  a szerkezeti 
viszonyokból  is. 

Dunántúlon  a helvetienben  bekövetkező  transgresszió  össíi- 
hangban  áll  más  területek  hasonló  viszonyaival.  Nevezetesen,  a 
nagy  helveti  transzgresszió  a boreális  területet  egybekapcsolja  a 
mediterrán  területtel.  (4.  p,  47 — 48.)  Ez  az  egybekapcsolás  magya- 
rázza, hogy  amig  az  oligocénben  és  az  idősebb  miocénben  a boreá- 
lis és  a mediterrán  terület  faunaképe  jelentékenyen  különbözik, 
addig  a helvetienben  a faunaképek  különbözősége  csökken. 

Nyilvánvaló,  hogy  a fajok  D-re  vándorlása  nem  csupán  a 
fauna  területek  összekapcsolásával  magyarázható,  hanem  egyébbe! 
is.  Nevezetesen,  ekkor  a stájer  kéregmozgás  után  Lurázia  Staub 
szerint  É-abbra  feküdt,  mint  korábban  a miocén  elején.  A hő- 
mérsékleti  változásoknak  is  szerepe  volt  tehát  az  oligocén  boreális 
alakok  D-re  való  vándorlásában.  Ezek  nz  alakok  megmaradtak 
í'oltaképen  azon  a kUmán,  ahol  korábban  éltek,  korábbi  életterüle- 
tük azonban  É-abbra  jutott. 

A szárazföldi  teknősök  hasonló  vándorlására  egyik  miin- 
kámban  (17)  már  rámutattam.  Látnivaló  ebből,  hogy  a külső  ténye- 
zők változása  a különlözö  közegben  élő  és  különböző  fejlődési 
fokon  álló  élőlényekre  hasonló  hatással  lehet. 

A vándorlások  megnehezítik  az  azonos  korokban  kialakult 
képződmények  párhuzamosítását. 


190 


Szalai  Tibor  dr. 


Még  rámutatok,  hogy  az  olaszországi  helvéeiai  fauna  genusai- 
nak valamivel  több,  mint  60  %-a  még  ma  is  él  a Földközi-tengerben. 
(4.  p.  61.)  Ugyanekkor  azonban  a Ny.  Franciaországi  miocénben 
jóval  kisebb  a mai  földközitengeri  alakok  száma.  Ny.  Francia- 
országban  a helvetienben  megjelenik  sok  boreális  alak.  Ezek  az  ala- 
kok az  olasz  helvetienben  hiányoznak.  Hasonló  a helyzet  a Dunán- 
túlon, ahol  alig  van  boreális  alak  a helvetienben  és  számuk  akkor 
is,  ha  a fiatalabb  miocénben  megjelenő  boreális  alakokat  is  hozzá- 
adjuk, csak  íí-re  emelkedik.  A Dunántiil  fiatalabb  helvetien- 
jének  boreális  alakjai:  Pectunculus  mimaculatus,  Luciua  boreális, 
Dentalium  badense,  Turritella  subangulata,  Pyrula  gcometi’a,  Uan- 
cellaria  varicosa.  Ugyanekkor  azonban  a Dunántúlon  az  Olasz 
helvetien  és  a mai  Földközi-tenger  alakjai  jelentékeny  számban 
mutatkoznak.  így  pl.  a várpalotai  csiga  fauna  genusainak  60  %-a, 
fajainak  pedig  19  %-a  él  a Földközi-tengerben.  Kitűnik,  hogy  a 
Dunántúl  helvéeiai  faunája  közelebb  áll  az  olasz,  mint  a nyugat- 
franciaországi helvetienhez,  jeléül  annak,  hogy  közelebbi  éghajlati 
és  ősföldrajzi  kapcsolatokról  van  itt  szó. 

A területek  elkülönültsége,  a faunák  különbözősége,  valamint 
az  üledékek  kiékelödése  segítségével  megállapítható.  Most  arra 
igyekszem  feleletet  adni:  miért  különültek  el  ezek  a területek  és 
miért  csak  a helvetienben  jelenik  meg  a Dunántúlon,  ill  legalább 
is  a Dunántiil  ÉK-i  területén  a miocén? 

Az  auversien  korban  bekövetkező  kéregmozgás  utolsó  fázisa 
Ferenczi  (2.)  szerint  a Vörösvári — Nagykovácsi  medencerészletet 
gáttal  zárja  el  a dorogi  medeneerésztöl.  Ez  a gát  jelentékeny  kü- 
lönbséget okoz  az  auversien  végén  bekövetkező  újabb  süllyedés 
termékei  között.  Nevezetesen  a Középhegység  Ny-i  részén  a dörög — 
tatabányai  tipusú  eocén  tenger  tovább  él  a Vértesben,  a Bakony- 
ban, a Buda-vidéki  priabonien  tenger  pedig  az  Erdélyi  eocén  ten- 
gerrel kerül  kapcsolatba.  A piréni  kéregmozgás  hívta  életre  a gá- 
tat, mely  aztán  többé-kevésbbé  a helvetienig  fennmaradt  és  elzárta 
területünket. 

Ez  a gát  szolgáltatta  a hárshegyi  homokkő  anyagát.  INIivel 
ez  a gát  hosszú  időn  keresztül  fennmaradt,  könnyen  magyarázható 
a hárshegyi  homokkő  különböző  szintekben  való  előjövetele.  A fel- 
emelkedett  hegyhátról  először  a triász  üledékek  inisztultak  le,  a 
könnyen  pusztuló  anyag  nagyobb  része  nyom  nélkül  eltűnt.  Evvel 
magyarázható,  hogy  a hárshegyi  homokkő  csak  a priabonien  után 
jelenik  meg.  Majd  később  az  alaphegység  magasra  jutott  félig 
kristályos  és  kristályos  kőzetei  denudálódtak.  Ez  utóbbiakból  kelet- 
kezett a hárshegyi  homokkő. 

Azért  mondom,  hogy  a gát  többé-kevésbbé  maradt  fenn,  ni'^rt 
az  oligocén  tenger  behatol  a Dunántúh-a;  e kor  második  felében 
bekövetkező  általános  kiemelkedés  idejében  azonban  újból  kiemel- 
kedik e terület.  Az  ilymódon  megerősödött  hegyhátat  a stájer  ké- 


A (lunántiúli  inioféii. 


191 


refíinozfíás  synorofíén  süllyodése  szünteti  meg.  Ugyanekkor  a ^le- 
esekben  is  synorogén  süllyedés  lép  fel  és  ott  is  megjelenik  a mio- 
cén. (19.  p.  1Ü9.). 

A helvc'ciai  tenger  a várpalotai  területre  ÉK-felöl  transgredúl. 
E transgressiós  irányra  Tel  égd  i Kóth  K.  (18)  hívja  tel  a fi- 
gyelmet, amikor  megállapítja,  hogy  amig  a várpalotai  helvetien 
több  100  m vastag,  addig  a tapolcai,  balatonföldvári  helvetien 
csak  csekély  vastagságot  ér  el. 

Ugyanekkor  iNIecsek-vidékére  K-felöl  transgredál  a miocén. 
A K-fek")l  való  transgrcssió  mellett  szól  Stransz  (14)  megfigye- 
lése is.  Szei'inte  t.  i.  a mecseki  mediterránra  jellemző  fajok  a 
Krassószörény  hegységhon  is  megvannak. 

A mecseki  terület  Ny-i  szélét  az  inkei  fúrás  tárja  fel,  ez 
1446 — 2140  m mélységben  harántolja  a helvetient;  É-i  szélét  a kurdi 
fúrás,  ez  292.9 — 342.14  m mélységben  a szarmata  rétegeket,  342.14 — 
623.3  m-ben  a felső  mediterránt  harántolja;  K-i  irányban  a bajai 
fúrás,  ez  1316 — 1369.2  m mélységben  harántolja  a felső  mediterránt. 
E területhez  tartozik  még  a Báni-hegység  helvotienje  is.  (15) 

xV  várpalotai  területet  kitöltő  miocén  részgeosynklinális, 
tengerbarázda*  Ny-i  határán  a dunántúli  küszöh  áll.  E küszöböt 
id.  Lóczy  (7)  ismeri  fel,  amikor  a következőket  állapítja  meg: 
„Pinka  és  Sztrem  folyó  mellett.  Szombathelytől  .Ny-ra,  a Rába  és 
a Mura  között  Németéxjváron,  Dobrán  és  Felső-Lendván  kicsiny 
paleozói  rétegekből  álló  hegyrögök  ülnek  a pliocén  rétegek  között. 
Mindezeknek  összekötő  vonala  Kőszeg — Rohonci  hegytömegtől  sza- 
bályosan görbülő  ívben,  a ^larburg-vidéki  Bacher  hegységhez  ve- 
zet át.  Ez  az  elsüllyedt  hegjTv  választja  el  a gráci  harmadkori  öhlöt 
a dunántúli  egykori  halom  vidéktől,  mintegy  különálló  medencévé 
alakítva  azt.”  — E tengerbarázda  D-i  ill.  DK-i  határa  Pávai  (12) 
szerint  Balatonfőkajárnál  vagy  Polgárdinál,  Ürhidánál,  és  a Velen- 
cei-hegység területén  ma  is  látható  kristályos  ősi  hegység  mentén 
vonható  meg. 

Ez  a tengerharázda  ÉK-felé  Ungvárig,  tovább  DK-felé  az  Iza 
völgyéig  követhető.  Innen  tovább  D-felé  V o i t e s t i (20)  szerint  a 
Bihar-hegycsoport  mentén  követjük  nyomon  e tengert.  Ez  az  Erdé- 
lyi Érchegység  D-i  szélén  át  behatol  az  Erdélyi  medencébe,  az  Al- 
duna  vidékén  keresztül  éri  el  a Kárpátok  külső  szélét.  A tenger 
részben  innen  D-felől  tört  be  a magyar  medencébe,  részben  pedig 
A n d r u s o V (1)  szerint  a bécsi  medencéből  a myjavai  dombvidé- 
ken és  a közép  Vág-völgyén  keresztül  éri  el  a kárpáti  medencét.  — 


* A geoszinklinális  kifejezést  Haug,  Schuchert  értelmében 
használom.  Tengerbarázdának  azért  nevezem,  minthogy  ez  megjelöli, 
hogy  itt  viszonylag  keskeny  tengerrel  borított  területről  van  szó. 
A tengerbarázda  kifejezést  a francia  irodalomból  veszem. 


192 


Szalai  Tibor  dr. 


Látjuk  tehát,  hogy  medencénkbe  két  irányból  érkezik  a tenger. 
Ennélfogva  ez  a terület  az  északi,  a nyugati  és  déli  faunáknak 
érintkezési  helye.  A Dunántúli  faunának  az  olaszországi  faunával 
való  nagy  fokú  egyezése  amellett  szól,  hogy  a déli  befolyás  erőtel- 
jesebb volt. 

Itt  meg  kell  még  id.  N o s z k y J.  (10)  nevét  említenem,  mint- 
hogy ö volt  az  első,  aki  e tengerág,  Vepor  és  a Nagy  Magyar  Alföld 
között  húzódó  szakaszára  felhívta  a figyelmet. 

A fiatal  stájer  kéregmozgásnak  is  jelentős  szerepe  van  a 
Dunántúl  szerkezeti  viszonyainak  kialakításában,  amint  az  a követ- 
kező adatokból  is  kitűnik: 

A miocénkori  Vendekhegyi  sth.  kvarckonglomerátok,  épúgy 
mint  id.  L ó c z y (6,  p.  237 — 346)  által  tanulmányozott  kavicsok 
arra  utalnak,  hogy  a Dunántúlon  az  eocén  utáni  időkben  területek 
emelkedtek  ki,  majd  pedig  megindult  a magasba  jutott  területek 
letárolása.  A konglonierátok  kavics  anyaga  a letarolási  termék. 
A kavics  anyagot  összecementáló  kovasavas  anyag  pedig  a kova- 
savas hévforrások  terméke.  E hévforrások  törések  mentén  jutottak 
a felszínre.  Nyilvánvaló  tehát,  hogy  a szóhanforgó  területek  magasba 
emelkedésével  kapcsolatban  törések  is  keletkeztek.  így  tehát  az 
esetleg  főképen  epirogenetikus  kiemelkedést  orogenetikus  jelenség 
követte. 

A Dunántúlon  található  konglomerátok  keletkezése  az  eocén 
után  indult  meg.  Vannak  ugyanis  területek,  ahol  a kavicsok  közt 
Nummulina  mészkő  legömbölyített  darabjai  is  megtalálhatók. 
A szápári  Clavulina  Szabói-t  tartalmazó  agyagmárga  rétegek  fedő- 
jében diszkordánsan  lignitképződmény  települ.  Ebből  É h i k az 
Anthracotherium  valdense  szapárense-t  írja  le.  És  megállapítja, 
hogy  ez  fiatalabb  tipusú,  mint  az  A.  magnum.  Mivel  ebből  isme- 
retlen a konglomerát,  annak  kialakulása  — a lignit  kialakulása  után 
— tehát  csak  az  oligocén  után  indult  meg.  Továbbá  megállapítható, 
hogy  mivel  a tapolcai  medence  helvetienjébŐl  nem  kerültek  elő 
ezek  a konglomerátok,  a lajtamészkőből  azonban  már  ismeretes  a 
konglomerát;  a konglomerátok  kialakulása  a helvetien  utáni  időre 
tehető. 

Id.  Lóczy  (6.p.  146.)  munkájából  tudjuk,  hogy  a lajtamészbe 
ill.  annak  feküjébe  sokkal  kevesebb  kavics  települ,  mint  a Nagy- 
bakony  fennsíkjára.  Ez  utóbbi  kavicsok  Lóczy  szerint  már 
szarmata  korúak,  nyilvánvaló,  hogy  a letárolás  mértéke  a helvetien 
végén,  a tortonien  kezdetén  kisebb  volt,  mint  később,  a letarolt 
terület  tehát  csak  a tortonien  előtt  kezdett  kiemelkedni. 

E kavicsok  keletkezését  kutatva  id.  Lóczy  megállapítja, 
hogy  a mediterránban  a Dunántúlon  magashegység  állott.  A kat'i- 
csoki  réteginni  helyzetéből  arra  következtetek,  hogy  ez  a hegység 
a fiatol  stájer  kéregmozgás  hatására  emelkedett  ki.  E termékek 
azonos  időben  való  tömeges  megjelenésére  tehát  valamely  földterü- 
let kiemelkedési  idejét  meghatározza. 


A diináiltiilli  miocén.- 


193 


Véleményem  osszhanfíbau  áll  Köbér  (5)  mefíállapításával 
is.  Szerinte  ugyanis  a Keleti  Alpesekben  a föáttolódások  a belvet 
után,  a törtön  előtt,  ill.  a tortonban  játszódtak  le.  A magyar  köz- 
Ihíiiső  tömeg  Ny-i  része  a Keleti  Alpesekbez  simul.  Ebből  is  követ- 
kezik, bogy  a szomszédos  területek  szerkezeti  változásai  hatással 
vannak  a közbenső  tömegre  is.  E batások  contrecoups  szerű  jelen- 
ségként mutatkoznak. 

Hogy  a belvetien  után  ez  a terület  jelentős  mozgásokat  szen- 
vedett az  kitűnik  abból  is,  ba  a fúrások  által  batárolt  miocén  kép- 
ződményeket a felszínen  látbató,  velük  azonos  szintbe  tartozókkal 
összebasoidítjuk.  Példaképpen  basonlítsuk  össze  a tapolcai  fúrás 
belvetienjét  a zalabalápival.  A tapolcai  — 59  t.  sz.  alatti  magasság- 
ban, míg  a zalabalápi  kb.  182.6  m t.  sz..  f.  magasságban  fekszik. 
A zalabalápi  és  a tapolcai  azonos  kifejlödésű  képződmények  ugró- 
magassága: 241  m.  Egy  szintbe  tartozó,  egymástól  csekély  távol- 
ságra fekvő  kéi)ződményekről  van  itt  szó,  a tengerszín  feletti  ma- 
gassága e Ivét  képződménynek  azok  kialakulási  idejében  azonos 
kellett,  bogy  legyen.  Ezek  a tengerszintbez  való  mai  belyzetükl)e 
tebát  a belvetien  után  jutottak.  — E .szempontból  figyelemre  méltók 
.Tanosebek  (3)  megállapításai.  Kimutatja,  bogy  a brennbergi 
dombvidéken  350  m ugrómagasságot  megbaladó  vetődés  is  van. 
A fedőbe  települő  törtön  és  fiatalabb  rétegek  szerkezete  a belvetien 
szerkezetétől  különbözik.  Nyilvánvaló  tebát,  bogy  a belvetien  emlí- 
tett szerkezete  a törtön  üledékek  lerakódása  előtt  alakult  ki. 

Nyilvánvalóan  a szerkezeti  változásokkal  áll  kapcsolatban  a 
dunántúli  biotopok  kialakulása  épúgy,  mint  az  is,  bogy  a miocén 
csak  a belvetienben  jelenik  meg  e területen. 

Ezek  az  adatok  arra  mutatnak,  bogy  semmiesetre  sem  egy- 
veretű  süllyedéses  medence  a Dunántúl,  banem  amint  azt  már 
Pávai-Vaj  na  Ferenc  (12)  is  hangsúlyozta:  régi  begység- 
pászták  és  köztük  fekvő  sedimentációs  területek  színhelye. 

„Az  Alföld  és  a Pannonföld  helyén  — írja  Lóczy  (8)  — a 
paleozóikus  és  mezozóikus  korszakban  zónális  elrendezödésü  hegy- 
tömegek és  tengervályuk  váltakoztak  egymással.” 

A Dunántúl  most  említett  pásztás  szerkezete  tehát  már  a 
mezozóos  időben  is  kifejezésre  jut. 

IRODALOM. 

1.  Andrusov  D.:  Karpathen-Miozan  und  Wiener  Becken.  (Petroleum 

XXXIV.  Nr.  27.  1938. 

2.  F e r e 11  c z i I.:  Adatok  a Buda-Kovácsi-hegység  geológiájához. 

Földt.  Közi.  LV.  1925. 

3.  Janoschek  R.:  Zűr  Geologie  des  Brennberger  Hügellandes. 

Akad.  Anzeiger  Nr.  1.  in  Wien. 

4.  K autsky  F.:  Die  boreale  u.  mediterráné  Provinz  des  europaiseben 


194 


Szalai  Tibor  dr. 


Miocans.  u ilire  Beziehungen  zu  deii  gleichalterigen  Ablagerungeu 
Amerikas.  Mitt.  dér  Geol.  Ges.  in  Wien,  XVIII.  1925. 

5.  Köbér  L.:  Dér.  Geol.  Aufbau  österreichs,  Wien.  1938. 

6.  id.  Lóczy  L.:  A Balaton  környékének  geol.  képződményei  stb.  (I. 

K.  1.  rész.  1.  szakasz.  Budapest.  1913.) 

7.  id.  Lóczy  L.:  A Balaton  környékének  geomorfológiája.  (Termószet- 

tud.  Közi.  Pótfüzetek,  1913.  XLV.  Budapest.) 

8.  Lóczy  L.:  A magyar  föld  geológiai  kialakulása  és  bányakiiicsei. 

(Búvár.  1938.) 

9.  Meznerics  I.:  Die  Schlierbildungen  des  mittelsteierischen  Be- 

okeus.  (Mitt.  des  Naturw.  Vereines  f.  Steiermark  Bd.  73.  1936.) 

10.  id.  Noszky  J.:  A Zagyvavölgy  és  környékének  geológiai  és  fej- 

lődéstörténeti vázlata.  (Ann.  Mus.  Nat.  Hung.  XX.  1923.  Budapest.) 

11.  Papp  S.;  A Magyar  Amerikai  Olajipar  R.  T.  földiolaj  és  földigáz 

kutatásai  a Dunántúlon.  (Bányászati  és  Kohászati  Lapok,  LXXII. 
9.  sz.  1939.) 

12.  Pávai  Vájná  F.:  Magyarország  hegységeinek  szerkezeti  vázlata. 

(Földt.  Közi.  LX.  1930.  Budapest.) 

13.  Seb  r éter  Z.:  A tapolcai  (Zala  m.)  ártézi  kútfiirás  földtani  ered- 

ményei (A  Balaton  környékének  geológiai  képződményei  stb. 
I.  K.  1.  rész.  1.  szakasz.  1913,  p,  600—  601,  Budapest,) 

14.  S t r a u s z I.:  Das  Mediterrán  des  Mecsekgebirges  in  Südungarn. 

(Geol.  u.  Palaeont.  Abh.  N,  F,  Bd,  15,  H,  5.  Jena.  1928.) 

15.  S transz  L.;  A Bári-hegység  mediterrán  rétegei.  (Földt.  Közi. 

LVI.  1926.  Budapest.) 

16.  Szalai  T.:  A várpalotai  középmiocén  faunája.  (Ann  Mus.  Naüoti. 

Hung.  XXIV.  Budapest.) 

17.  Szalai  T.:  Fossile  Testudo  Reste  aus  dem  Pleistozan  Máltás. 

Gedanken  über  das  sogenannte  Nordisebe  Entstebungszentrum 
dér  Tiere.  (Ann  Mus.  Nation.  Hung.  XXXI.  1937 — 38.  Budapest.) 

18.  Tel  égd  i Roth  K.:  A várpalotai  lignitterület.  (Földtani  Közi. 

LIV.  1924.  Budapest.) 

19.  Vadász  E.:  A Mecsekhegység.  (Magyar  tájak  földtani  leírása  I. 

1935.  Budapest.) 

20.  P.  Voi  testi  I.:  L’Evolution  geol.-  paléogeographiciue  de  la  „Térré 

Roumaine“  (Revista  Muzeului  Geol.  Mineralogic  al  ITniv.  din. 
Cluj.  Vol.  V.  No.  2.  1935.) 

21.  W e i n Gy.:  Szentendre  környékének  földtani  viszonyai.  (Földt. 

Közi.  LXIX.  1 — 3.  1939.  Buadepest.) 

III.  ISMERTETÉSEK. 

A természet  világa.  III.  A föld  és  a tenger. 

Szerkesztette:  dr.  M a u r i t z Bél  a. 

Nagy  8",  397  1.,  4 színes  és  20  fekete  mümelléklettel  valániint 
158  szövegközti  ké})pel.  A kir.  Magyar  Természettudományi  Társu- 


VII.  sz.  mellíklet  a Földtani  Közlöny  1940.  évi  LXX.  kötelének  7-9.  főzetéhez. 


Szálúi  Tibor  rlr:  A kAfpáti  Medence  alsó  és  középsó  miocén  kori  tengerének  vddatos  ábrázolAsa. 
JKLMAGYARAZAT.  - ZEICHRNERKI.Ani'NG. 


/ 


I l.  Ferenczi  Által  megjelölt  a Nag>'kavAcsi-PilisTörö>vArí  és  a Dorogi  medencét 

I Dunántúli  contrecoiipok  ctvAlasziö  gAt. 

2.  Id.  Lóczy  állal  rellételczctt  hegység. 

I 1.  Die  von  Ferenczi  erkannte  dns  NugykovAcsMillsvörösvArcr  Becken  vöm 

! Contrecoups  des  DunAutuls  Doroger  Bocken  trennende  Srhwelle. 

, 2.  Von  Lóczy  Sen.  vornusgesetztes  Gcbirge. 

Fúrások,  melyek  n miocént  liarAnloKAk.  ' 

Tiefbolirungen,  die  dns  Miozlin  ilhcrquerten. 


/ 


I Fúrások,  melyek  a nílocéni  nem  harAntolták.  de  uz  alaphegységel  elérték 
I Tlcfbohriingen,  die  das  Miozán  nicht  überquerten,  aber  das  Grundgebirge  erriclit  habon. 
1 A miocén  tenger  teltélelczett  hatAra 
( Die  vorausgesetzte  Qrenze  des  Mlozünmceres 

!A  miocén  tenger  liatAra. 

Die  Grenze  des  Mlozünmceres. 

IA  miocén  tenger. 

Dos  Miozönmeor. 


A fúrások  a kővetkező  mélységekben  liarántolták  n miocén  rétegeket: 
Die  TiefbohruDgen  ilberquerten  In  folgendeo  Tieten  die  Miozánschiehten ' 


Baja- 

Balatontöldvdr: 


Budupest 

Bükkszék 

Debrecen 


Halduszoboszlót 

Inke: 

LIspe: 

Miskolc: 


Pestszenterzsébet : 

Tárd: 

Tapolca; 


1316.0—  13fi9-2m  F M 
76.02-  IHl.l7m  Sz 

181.17—228.21  T 
228  21—285  59  H 
17.1—352.4  TH 
17,110—116,0  AM 
1316.8- 1347  1 Sz 

1347.1- 147205  FM 
1472,05-1532.6  AM 
1423.72—1444.1  Sz 

M46.Ü— 2J400  H 
1545  0-1764.0  Sz+T 

49.0— 62.9  Sz 
62.9-131.85  FM 

131.86-163,44  AM 
3.45 -^0.5  Sz 
40,5-1  b7.8  FM 
1 25  799.85  H 

27.0— 790  Sz 

79.0— 184.0  T 
184.U— 196.70  H 


Sz  = Snrmaticn,  T = Tortonlen,  H = Helvetien,  FM  = rolsómediterrán  (obe.'cs  Mediterrán),  AM  =*  alsó 
mediterrán  (unieres  Medilorraii). 

OsszeAlKlotta  Lóczy-Papp  „Magyarország  geológiai  térképé",  mélyfúrási  adairk.  továbbá  Andrusov  D.  és 
P.  Vollesti  I.  térképei  és  saját  felvételei  alapján  dr  Szulai  Tibor  egyetemi  ningántunár. 

Zusammcngcstelll  aus  den  Dalén  dér  .Gcologiciil  map  of  Hungary'",  dér  Tíefbobrungen,  feroer  auf  Grund 
dér  Karién  von  Ü.  Andrusov  und  I.  P.-Voitesil  und  dér  elgcnen  geologisihen  Aufnahmen  von  Dozenten  Dr.  T.  Szolul. 


U>y 


Könyv  ismortetósek. 


195 


lat  kiadása  sz.ázéves  fönnállásának  emlékóre.  Egyetemi  nyomda. 
Budapest  1931). 

Jó  ismeretterjesztő  míivet  írni  nehéz  feladat.  A gondatlanul 
vagy  hiányos  szaktudással  ö.sszeütölt  munkák  hamis  beállításai, 
tárgyi  tévedései  már  sok  tévhitet  vittek  a köztudatba,  melyek  ki- 
irtására aztán  százszor  több  idő  és  fáradság  kellett.  A képzett  és 
alapos  szakember  viszont  gyakran  rossz  előadó.  Vannak  hírhedt 
„tankönyvek”,  melyek  nehezen  átrágható  mesebeli  ká.sahcgyként 
merednek  egyik-másik  tudományág-  kapujában  az  érdeldödö  felé. 
A tényleg  jó  tanítókönyvek  az  irodalmi  stílus  követelményeihez 
igazodnak,  hogy  élvezhetők  legyenek,  világos  logikájuk  s a terje- 
delem helyes  beosztása  révén  könnyen  elsajátítható  ismereteket 
adnak. 

A fentnevezett  munka  teljesen  megfelel  feladatának,  erre  ele- 
gendő biztosíték  a szerzők  tudományos  hírneve  s a mű  kiállításának 
gazdagsága  is. 

M a u r i t z Béla:  A Föld  fclcpifcse  cs  anyaga.  A földkérget 
átalakító  erők  és  azok  tevékenységének  eredményei.  (1 — 178  o.)i  Az 
első  részben  megismerjük  a Föld  belső  szerkezetét,  a szilárd  kéreg 
kőzeteit  s a főbb  kőzetalkotó  ásványokat.  A második  rész  a föld- 
kérget átalakító  erőkkel  s a létrehozott  hegyszerkezeti  formákkal 
foglalkozik.  A legújjibb  külföldi  iiodalom  felhasználásával  össze- 
állított anyag  számos,  magyarul  eddig  még  ki  sem  nyomtatott 
részt  tartalmaz.  Különös  figyelmet  érdemelnek:  az  eruptív  tömegek 
alakjai  (25.  o.),  a magma  kikristályosodása  (39.  o.),  a differenciá- 
lódás (67.  o.),  a hegyképződési  elméletek  felsorolása  (136.  o.).  A szö- 
vegábrák egyrésze  ^1  a u r i t z professzor  volt  tanítványainak  fény- 
képfelvétele  hazai  példákról;  ezek  között  több  akad,  mely  kivitele 
s tárgya  alapján  bármely  külföldi  tankönj^  díszére  válhatna. 

A fejezet  egyedüli  hiánya,  hogy  egyes  részeket  — valószí- 
nűleg a terjedelem  korlátozásaihoz  igazodva  — röviden  tárgyal 
pld.  szénliidrogének  (109 — 110.  o.l,  exogén  erők  (170 — 180.  o.).  Szabó 
József  Geológiájának  megjelenése  óta  majdnem  hatvan  év  telt  el. 
Magyarnyelvű  korszerű  ásvány-  és  kőzettani  könyvünk  nincsen,  így 
ez  a munka  hézagpótlólag  szolgál,  különösen  ha  a szerző  a most 
elhagyott  vagy  csak  futólag  érintett  részek  hozzáfűzésével  később 
teljes  összefoglalással  fogja  gazdagítani  az  irodalmat. 

Ballenegger  Róbert:  A termőföld.  (179 — 220.  o.)  Szerző 
a talaj  szerkezetét  s a talajképződés  nagy  csoportjait  régebbi  mun- 
káiból már  ismeretes  elvek  szerint  ismerteti,  könnyen  érthető,  vil'á- 
gos  fejtegetésekben.  Kár,  hogy  nem  közli  Magyarország  áttekinthető 
talajtérképét  is. 

Koch  Sándor:  Magyarország  legjelentősebb  bányahelyei 
és  ásványelőfordulásai.  (221 — 236.  o.)  Koch  hazánk  ásványlelő- 
helyeit keletkezésük  szerint  csoportosítva  sorolja  fel  s egyenként 
sorra  veszi  főbb  ásványaikat.  A tömör  összefoglalást  a magyar 
bányászat  i’övidre  fogott  története  egészíti  ki. 


196 


Könyvismertetések. 


Kéz  Andor:  A tenger  (237 — 387.  o.).  A régebbi  korok  ten- 
gereinek romboló  és  építő  hatásával  foglalkozó  geológusnak  ismerni 
kell  a jelen  tengereit  is,  hogy  analógiák  alapján  következtethessen 
a múltra.  Mi  magyarok  sajnos  ritkán  jutva  ehhez  a lehetőséghez, 
javarészt  csak  elméleti  ismeretekre  támaszkodunk.  Ezért  hasznos 
Kéz  oceánográfiája  a földtan  és  őslénytan  művelői  számára  is. 

A tengerfenék  üledékeinek  felsorolása  (260.  o.)  fáeiestanul- 
mány okhoz  nyvijt  útmutatást;  a víz  só-  és  gáztartalmát,  hőmérsék- 
letét (268 — 297.  o.),  valamint  a tengerára mlásokat  (356 — 387.  o.)  be- 
hatóan leíró  fejezetek  termékenyítőleg  hatnak  paleo-faunisztíkiai 
fejtegetésekhez.  A világtengerek  eloszlása  (238.  o.)  s a hipszografi- 
kus  görbe  (248.  o.)  az  általános  földtan  tárgykörével  is  közös  téma. 

Jaskó  Sándor  dr. 

Geologischer  Führer  durch  dns  Tertiar-  und  Vulkanland  des 
steierischen  Beckens. 

Von  Winkler  Hermádén,  A. 

Sammlung  geologischer  Führer,  Bd.  36.  1939.  Berlin,  Born- 
traeger.  Vili.  209  oldal,  3 tábla,  28  ábra.  KM.  12. — 

A Sammlung  geologischer  Führer  sorozat  ismét  olyan  kötettel 
bővült,  amely  nálunk  is  méltán  tarthat  számot  érdeklődésre.  Hiszen 
e könyv  tárgya,  a Stájer-medence,  geológiai  kezdete  a Magyar- 
medencének s peremi  helyzetben  és  kezdeti  állapotban  mutatja  azo- 
kat a hegyszerkezeti,  üledékképződési  és  vulkánológiai  jelensége- 
ket, amelyek  a Magyar-medencét  kialakították.  AzonbTn  e mü  — a 
sorozat  hagyományaihoz  híven  — olyan  stílusban  készült,  hogy  a 
geológuson  és  geomorfológuson  kívül  a nem  szakképzett  természst- 
barát  is  haszonnal  olvashatja  és  így  a magyar  kiránduló  is,  akinek 
régóta  kedves  helye  Gleichenberg  s a töhbi,  e műben  részletezett 
vidék. 

A könyv  első  harmada  általában  ismerteti  a S ájer-medencc 
geológiáját.  A Keleti  Alpok  Grác-.vidéki  virgációjában,  az  ÉK- 
csapású  Gleinalp-Weehsel  és  a DK-csapású  Koralp  kristéilyos  vonu- 
latai közt  a miocén  elején  kezd  besüllyedni  a Stéijer  medence.  Ezt 
két  részre  osztja  a Sausal  paleozóos  küszöbje:  a kisebb,  idősebb 
Nyugatstájer-  és  a nagyobb,  fiatalabb  Kelctstájer  medencerészre. 
A süllyedés  a nyugati  medencében,  annak  is  a déli  részén  kezdődött. 
HNy-on,  a Radel  hg-ben  található  tehát  a legidősebb  üledék,  a he- 
lyenként 1000  m vastag  burdigáliaikorú  durva  vadpatak-kavics 
(Radel-kavics).  Erre  a Koralpokból  származó  fluviális  kavicsból 
és  felette  a már  helvétkorú,  limnikus  homok-,  agyag-  és  széntelc- 
pekből  álló  EibisAvaldi  rétegek  következnek.  Végül  c medencerész 
E-i  felében  és  tovább  K és  DK  felé,  meg  a Windische  Büheln-lx?n 
is,  tortonkorú  tengeri  agyagos-homokos,  grundi  fáciesü  ,.floriáni 
rétegek”,  ill.  slir,  lajtamészkő  és  kvarcdús  lajtakonglomerát  talál- 


Könyvismertetések. 


197 


hatók.  Délen  a Possruck  peremein  viszont  már  a helvéeiai  korban  is 
tentíeri  üledékek,  kövületszefíény  ílisfáciesü  márjíák  és  homokok, 
felettük  pedifí  a fíráei  paleozoikumból  .származó  mészködús  arn- 
felsi  koiifílomerátok  és  koralpi  kristályos  anyajíú  (Kreuzheríí  stb.) 
kavicsok  rakódtak  le.  — A Keletstájer  medencében  ez  idősebb  mi- 
octn  üledékeket  na{íyrész.t  fiatalabb  kéi)ződmények  takarják,  csak 
az  KK-i  peremen,  Friedberfí  és  Pinkafő  vidékén  kerülnek  felszínre 
a helvéeiai  („sinnersdorfi”)  koiiíílomerátok.  A szarmatában  a brak- 
kossá  vált  tender  l)Ny-on  visszahúzódott,  ÉK-en  előrehatolt  és  iííy 
ennek  üledékei  uralkodnak  a Keletstájer  medence  déli  felén.  A mé- 
lyebb szarmata  uralkodóan  iszapos  üledékeit  Mureck  és  (jlleiehen- 
berfí  vidékén  egy  Karinthiából  eredő  folyó  deltakavicsai  váltják 
fel.  A magasabb  szarmata  főleg  homokokból,  agyagokból  és  szenes 
betelepülésekből  áll.  ^linthogy  a süllyedés  továbbra  is  ÉK  felé  to- 
lódott, a mélyebb  i)liocén  („pannon”)  a medence  É-i  és  K-i  részén 
uralkodik.  Kifejlődése  tiilnyomóan  kavicsos,  K felé  bomokosabb, 
legkeleten,  a magyar  határ  közelében  a mélyebb  szintekben  agya- 
gos, Bécsi-mcdencebeli  fáciesre  emlékeztető.  Keleten  a finomabb 
üledékek  közt  nélu'my  ősfolyó  kavicsos  sávjai  is  elkülöníthetők: 
Kapfensteini,  Tábor  és  Ezüsthegyi  folyók,  amelyek  folytatását 
részben  a Kisalföld  déli  öblében  e sorok  írója  mutatta  ki.  A közép- 
pliocéntől  kezdve  a Stájer  medence  is  teljesen  szárazzá  vált  és  ural- 
kodóan emelkedő  irányzatú.  A legidősebb  folyóterrasz  (500 — (500  m 
magasságban  a Stradner  Kogel-en)  középoligocén-  (daciai-)  korú. 
A felsőplioeén  és  negyedkori  terraszok  pontosabb  korhatározása  ed- 
dig itt  sem  volt  lehetséges.  Ezek  már  a mai  folyók  mentén  és  tiil- 
nyomóan  egyoldahian  helyezkednek  cl,  jelölve  a folyók  oldalas  el- 
tolódását, éppúgy,  mint  a Kisalföldön.  Szerző,  mint  ismeretes,  a 
peremi  hegységek  magas  térszineit  is  aránylag  fiatalnak,  legfel- 
jebb mélyebb-pliocénkorúnak  tekinti,  sőt  a 700 — 1000  m-es  „Vor- 
stufe”-t  középpliocénnek.  — A Stájer  vulkánosság  3 féle:  a déli  ha- 
tárvidéken, a Bacher  és  Possruek  közti  gyűrődési  övben  pacifikus 
jellegű,  alsómiocén  lakkolTtos  dacitintruziók  találhatók,  Gleichen- 
berg  vidékén  középmiocén,  atlanti-pacifikus  átmeneti  jellegű  tra- 
chitos-trachiandesites  kitörések,  végül  a Keletstájer  medencében 
nagy  területen  40  ponton  elszórva  — éppúgy,  mint  a Kisalföldön  — 
kb.  legfelsöpontusi,  atlanti  tipusii  „bazaltos”  (nefelinbazanites,  ne- 
felinites)  erupciók  különböztethetők  meg. 

A könyv  további  részei  a részletesen  kidolgozott  kirándulási 
tervezeteket  tartalmazzák.  A Nyugatstájer  medencére,  főleg  ennek 
idősebb  miocénjére  5-6  nap,  a Keletstájer  vulkánosságára  és  esetleg 
egy  wechseli  tájékozódásra  szintén  5-6  napos  terv  jut.  A kirándu- 
lási tervek  változatosak,  minden  napra  esik  bőven  geológiai  rész- 
letérdekesség, földtani  áttekintés  és  természeti  szépség. 

Valóban  autentikus  mű  ez  a zsebkönvv.  A Stájer  medence 
modern  geológiai  felvétele  és  vonatkozó  bőséges  tudományos  iro- 
dalma főleg  a nálunk  is  jól  ismert  szerzőnek  25  éves  sokoldalú  és 


198 


Könyvismertetések. 


pontos  munkája.  Jelen  mű  ennek  mintegy  összefoglalását  adja  a 
legérdekesebb  pontok  kidomborításával.  Belőle  a geológus,  geomor- 
fológus  és  természetbarát  egyaránt  élvezettel  ismerheti  meg  azt  a 
széles  látókörű  szintézist,  amelybe  sikerült  a szerzőnek  logikus  ge- 
netikai egységként  egybekapcsolni  az  Alpok  keleti  végződésének 
rétegtanát,  üledékképződési  és  korrelál  lehordási  viszonyait,  morfo- 
lógiáját, hegyszerkezetét  és  vulkanológiáját.  Az  Ízlésesen  kiállított 
könyv  használhatóságát  könnyen  áttekinthető  térképek,  szelvények, 
fényképek,  betűsoros  mutatók  és  irodalmi  felsorolás  is  elősegíti. 

Szádeczky-Kardoss  Elemér. 


IV.  TÁRSULATI  ÜGYEK. 

A)  Szakülési  jegyzőkönyvek. 

5.  Jegyzőkönyv 

a Magyarhoni  Földtani  Társnlat  1940.  április  hó  17-én  tartott 
felolvasó  üléséről. 

Elnök:  Papp  Károly  egyetemi  ny.  r.  tanár.  Megjelentek: 
Baumerth  Ede,  Baumerth  Edéné,  Balogh  Györgyike,  Bartkó  Lajos 
Bernáth  Jenőné,  Bíró  N.,  Bogsch  László,  Böhm  Ferenc.  Déry  József, 
báró  Dóczy  Lajos,  Erdő  Valéria,  Farbaky  Gyuláné,  Fekete  Zoltán, 
Fekete  Zoltánná,  Gályi  István,  Görgényi  András,  Horusitzky  Ferenc, 
Horusitzky  Henrik,  Jugovics  Lajos,  Kiss  László,  Kiss  Lászlóné,  Knl- 
hay  Gyula,  Leskó  Béla,  Lukács  Nándor,  Mátyás  Lajos,  Mendele  István, 
Mikulik  Gábor,  Muraközy  Béla,  Pappné  Balogh  Margit,  Pávai  Vájná 
Feren,  Peja  Győző,  Pörgés  Richard,  Rákos  Lajos.  Reichart  Gábor, 
Reiner  József,  Rejtő  Ármin,  Scmidt  Eligius,  Schmidt  Lajos,  Szabadi 
János,  Szigethy  Miklós,  Szurovy  Géza,  Tregele  Kálmán,  Vigh  Gyula, 
Vitális  István,  Vitális  Sándor,  Vitális  Sándorné,  Vizer  Vilmos,  Zsivny 
Viktor  társulati  tagok  és  számos  vendég. 

a)  Papp  Károly  elnök  a következő  beszéddel  nyitja  meg  az 

ülést: 

„Tisztelt  Hölgyeim  és  Uraim! 

A Magyarhoni  Földtani  Társulat  fönnállásánek  90-ik  évében 
Vitális  István  dr.  egytemi  tanár  iir  őméltősága,  a magyar  bánya- 
geológusok legtiszteltebb  tudósa  hatalmas  munkával  ajándékozta  meg 
a magyar  geológusokat. 

Megírta  „Magyarország  szénelöfordidásoi“  című  nagy  munkáját 
4(K)  oldalon,  több  mint  száz  ábrával,  illetőleg  táblával  illusztrálva. 

A tudós  szerző  könyvét  szei'etettel  volt  tanítványainak  ajánlja, 
akiket  ,30  éves  tanári  pályáján  lelkesedéssel  és  eredményesen  tanított. 

A nagy  munka  felöleli  régi  hazánknak,  tehát  a Magyar  Szent 
Korona  országainak  összes  kőszén,  feketeszén,  barnaszén  és  lignit 
telepeit. 


Társulati  üsyek. 


199 


A najíy  munka  értőkét  fokozza  az  a körülmény,  lio<>y  tudós  szer- 
zöjo  a 8(M)  közséu'  határában  feltárt  széntelepek  najíy  részét  saját 
kutatásai  alapján  ismeri.  Hiszen  Óméltósáfíának  bányász  tanítványai 
szerte  réííi  hazánk  bányavidékein  működnek,  s bármelyik  bánya- 
telepre utazik,  mindenből  megtalálja  szeretett  tanítványát. 

Kme  nagy  munkából  megtudjuk,  hogy  hazánk  széntermelé.se  az 
1840-től  1940-ig  terjedő  száz  év  alatt  milyen  rohamosan  fejlődött.  Az 
1840-ik  évben  termelt  30.(M)0  tonna  szén  1869-ben  eléri  az  1 millió  tonnát, 
a millenium  évében  már  5 millió  tonnát  tesz  ki  s a világháborút  meg- 
előző 1913-ik  évben  10  millió  tonna  termeléssel  eléri  a esúesteljesít- 
ményt.  A kommunizmus  után  a Trianonban  megesonkított  ország  ter- 
melése 4 millió  tonnára  esökken. 

Hazánk  ipari  és  gazdasági  fejlődését  jellemzi  az  a tény,  hogy 
megesonkított  országunk  széntermelése  20  év  é)ta  évről  évre  növekszik, 
ez  évben  felszökik  10  millió  tonnára,  tehát  elérte  a régi  Nagymagyar- 
ország  teruudéséb 

Magyarország  széntermelését  összefoglalva  Vitális  tanár  úr 
azt  írja;  ha  az  1840 — 1940  év  között,  tehát  kereken  száz  év  alatt  kiter- 
melt ásványszén  386  millió  tonna  tömeejét  felhalmoznánk  és  a Szent 
Margit-szigeten  raktároznánk,  úgy  a széntömeg  magassága  fölülmúlná 
a i6i  méter  ma(/as  Szécbenyi-hegyet. 

De  átadom  a szót  Vitális  István  dr.  egyetemi  tanár  úr 
Öméltóságának,  aki  nagy  munkája  eredményeit  a múlt  évben  már  a 
Magyar  Tudományos  Akadémiában  is  előadta,  s most  a Magyarhoni 
Földtani  Társulat  tagjait  örvendezteti  meg  előadásával. 

Felkérem  tehát  Vitális  István  egyetemi  tanár  úr  Öméltó- 
ságát, hogy  a Szénről  szóló  előadását  megtartani  méltóztassék. 

h)  Vitális  István  dr.  ezután  megtai-tja  vetített  képekkel  élén- 
kített szabadelöadását,  amelynek  címe:  A szén.  Az  előadás  egész  ter- 
jedelmében megjelent  a „Földtani  Értesítő''  1940.  évi  V.  évfolyamának 
2-ik  számában,  a 41 — 69.  oldalakon,  17  ábrával  illusztrálva. 

6.  Jegyzőkönyv 

a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1940.  május  1-én,  az  egyetemi  ásvány- 
tani intézet  tantermében  tartott  szaküléséröl. 

Elnök:  Papp  Károly  egyetemi  ny.  r.  tanár.  Megjelentek: 

Bartkó  Lajos,  Bertalan  Károly,  Brugger  Frigyes,  Bulla  Béla,  Cholnoky 
Jenő,  Cholnoky  Jenőné,  Erdélyi  János,  Erdélyi  Fazekas  János,  Fekete 
Zoltán,  Görgényi  András,  Hegedűs  Gyula,  Horusitzky  Ferenc,  Ispaits 
Ferenc,  Jugovies  Lajos,  Kádár  László,  Kéz  Andor,  Koch  Sándor,  Lóczy 
Lajos,  íklazalán  Pál,  ifjabb  Noszky  Jenő,  Papp  Ferenc,  Pappné  Balogh 
Margit  dr..  Pávai  Vájná  Ferenc,  Pojják  Tibor,  Sclierf  Emil,  Schmidt 
Eligius,  idősebb  és  ifjabb  Schréter  Zoltán,  Sümeghy  József,  Szepes- 
házy  Kálmán,  Szabadi  János,  Szalay  Tibor,  Szurovy  Géza,  Sztrókay 
Kálmán,  Tokody  László,  Tokaji  Nagy  Béla,  Tregele  Kálmán,  Vadas 
Jolán,  Vargha  Margit,  Vitális  István,  Zsivny  Viktor  társulati  tagok. 

^-íjPapp  Károly  elnök  a következő  beszéddel  nyitja  meg  az  ülést: 

„Igen  tisztelt  Szakülés! 

Kilencvenéves  társulatunknak  ma  két  hete  örömünnepe  volt. 


200 


Társulati  ügyek. 


amikor  Vitális  István  egyetemi  tanár  úr  Öméltósága  a szén- 
telepekről tartott  előadásával  gyönyörködtette  társulatunk  tagjait. 

A mai  napon  ismét  örömünnepet  ülünk,  minthogy  C h o 1 n o k y 
Jenő  egyetemi  tanár  úr,  a Magyar  Földrajzi  Társaság  elnöke  fog 
hozzánk  szólani. 

Ifjabb  tagtársaink  közül  kevesen  tudják  azt,  hogy  a Magyarhoni 
Földtani  Társulatnak  40  esztendővel  ezelőtt  2 olyan  titkára  volt,  akik- 
nek neve  ma  már  tündöklőén  ragyog  a geológia  és  geográfia  egén, 
t.  i.  Lóczy  Lajos  és  Cholnoky  Jenő. 

Ugyanis  abban  az  évben,  amikor  a m.  k.  Földtani  Intézet  Stefánia- 
nti  palotája  elkészült,  s amikor  társulatunk  elnöke,  az  intézet  tiszteletre 
méltó  igazgatója;  Böckh  János  volt,  az  1899.  év  februári  közgyű- 
lésen Staub  Móric  és  Zi  mányi  Károly  titkárok  váratlanul 
leköszöntek.  Erre  Társulatunk  közgyűlése  a triennium  hátralevő  2 
évére  Lóczy  Lajost  és  Cholnoky  Jenőt  választotta  meg  a 
két  titkári  állásra.  így  történt,  hogy  az  1899.-ik  és  1900.  években  Böckh 
János  elnöklete  alatt  2 geográfus  titkár  Lóczy  Lajos  és  Chol- 
noky Jenő  szerkesztette  a Földtani  Közlönyt.  Ugyanerre  az  időre 
esik  az  a nevezetes  tanulmány,  amelyet  Cholnoky  Jenő  A futó- 
homok mozgásának  törvényeiről  írt,  amely  értekezés  fontosságát  leg- 
jobban bizonyítja  az  a tény,  hogy  a Földtani  Közlöny  32-ik  kötete, 
amely  ezt  az  értekezést  tartalmazza,  ma  már  teljesen  elfogyott.  Egy- 
kori főtitkárunk;  idősebb  Lóczy  Lajos  már  20  évvel  ezelőtt  az 
örökkévalóság  hazájába  költözött,  egykori  másodtitkárunk  azonban  — 
hála  legyen  az  Istennek  — teljes  jó  egészségben  és  szellemi  frisseség- 
ben közöttünk  van,  sőt  megörvendezteti  Társulatunkat  azzal,  hogy  40 
évvel  ezelőtt  fölfedezett  törvényeit  a futóhomok  mozgásáról  személye- 
sen fogja  ismertetni.  Mielőtt  Cholnoky  Jenő  tagtársunk  előadá- 
sát meghallgatnék,  bevezetésül  legyen  szabad  pár  szóval  reá  mutat- 
nom Cholnoky  Jenő  felfedezésének  fontosságára. 

Negyven  évvel  ezelőtt  a sivatagkutatók  a homokbuckákat,  bar- 
kánokat  félhold  alakú  kivágások  gyanánt,  hogy  úgy  mondjam  a bucka 
teste  nélkül  ábrázolták.  A buckák  legmagasabb  pontját  pedig  a sarló- 
szerű  kivágás  peremébe  tették. 

Amikor  Cholnoky  Jenő  a mongol  puszták  széléii  levő  bar- 
kánokat,  majd  pedig  Treitz  Péter  társaságában  a Duna — Tisza 
közén  sorakozó  homok  buckókat  megfigyelte,  észrevette,  hogy  a barkán 
testéhez  képest  a félhold-alakú  kivágás  igen  kiesiny,  továbbá  meg- 
figyelte, hogy  az  oromvonal  nem  esik  össze  a tetővonallal;  ugyanis 
a bucka  legmagasabb  tetőpontja  mindig  hátrább  van  az  oromnál, 
körülbelül  azon  a helyen,  ahol  a bucka  legszélesebb. 

Rámutatott  arra,  hogy  a sivatagi  kutatók  mindig  meredekebbre 
rajzolták  a buckákat  a valóságnál. 

Megállapította  azt,  bogy  ott,  ahol  a homok  születik,  dünéket 
találunk,  egymással  párhuzamos  sorokban.  A düjiék  tovább  haladva 
harkánokká  bomlanak  szét,  ilyenek  a Duna — Tisza  közének  homok- 
buckái. Kimutatta,  hogy  a kötöttt  homokterületeken  a szél  irányában 


Társulati  ügyek. 


201 


elnyúló  szélbarázdák  és  (/armadák  a munkaképes  szél  irányában 
feküsznek,  pl.  a N/jirsé</cn.  A buckák  alakjait  s a változó  szél  hatásait 
rendszerbe  foglalta.  Eme  nevezetes  eredményekkel  S ven- Hédin 
ázsiai  nagy  munkájában  két  fejezeten  keresztül  foglalkozott.  Felkérem 
ezekután  'C  h o 1 n o k y Jenő  egyetemi  ny.  r.  tanár  urat,  hogy  beje- 
lentett előadását  megtartani  szíveskedjék.” 

/H  C b o 1 n o k y .T  e ti  ö r.  tag  megtartja  „A  futóhomok  elterje- 
déséről” szabad  előadását,  amelyet  vetített  képekkel  élénkít.  Az  elő- 
adás a Földtani  Közlöny  következő  lí)40.  évi  10 — 12.  számában  lóg  meg- 
jelenni. 

C)  Hozzászólások; 

Dr.  Kádár  László  dr.  Cholnoky  Jenőnek  „.4  fuiéthomok 
cH erjedéséről"  tartott  alőadásához  a következő  megjegyzéseket  fűzi: 

a)  A Libi/ai  s\vat(u/  Homok-feaf/eréröl  mondottakhoz  megjegyzi, 
hogy  ma  már  a sivatagnak  ezt  a részét  teljes  egészében  ismerjük 
és  nem  csak  a szélein  végig  húzódó  homokbucka-sorokról  van  tndo- 
niásunk.  Ezen  a téren  A 1 m á s y L á s z 1 ó sivatagkutató  szerzett  her- 
vadhatatlan érdemeket.  — Téves  Cholnoky  professzornak  a Homok- 
tengernek észak-déli  irányban  húzódó,  hosszú  buckáiról  vallott  azon 
nézete,  hogy  ezek  különböző  irányú  szelek  interferentiájából  jönnek 
létre,  s bennük  a homok  semmilyen  irányban  sem  halad.  A Libyai 
sivatagot  környező  oázisoknak  évek  óta  működő,  modern  meteoroló- 
giai állomásai  vannak  és  ezek  adatai  túlnyomóan  uralkodó  északi, 
északkeleti  szélre  vallanak  (passzát  szél).  A buckák  ténylegesen  állan- 
dóan nyomulnak  is  dél  felé,  ami  különösen  a szem  elett  lévő  Abu 
Maharig  dünesor  legdélibb  barkánjain  figyelhető  meg  a Kharga- 
oázis-medencében.  Ebben  az  irányban  halad  előre  minden  .,'ibyai 
bucka”  is,*  amely  formájában  és  haladásában  sokban  hasonlít  a folyók 
zátonyaihoz. 

A libyai  futóhonioknak  ugyancsak  megvan  a maga  származási 
és  pusztulási  helye.  A homokot  a Szíva  és  Quattara  oázis  medencékből 
fújja  ki  a .szél.  Innen  végig-vándorol  a sivatag  eocén  mészkövén  és 
nubiai  homokkövén  részben  mint  bucka-homok,  részben  mint  szabad 
futóhomok.  A Szudán  füves  növényzete  ezt  a homokot  ugyanúgy 
megköti,  mint  a sivatagból  kifiijt  port,  és  a löszfelhalmozódás  mellett 
homokfelhalmozódást  is  találunk  a sztyeppén.  Ennek  beszédes  bizonyí- 
tékát az  A 1 m á s y-F  r o b e n i u s expedíció  szolgáltatta,  amely  itt 
nraehistorikus  sziklavéséseket  talált  két-három  m mélyen  homokba 
temetve. 

Az  a tény.  hogy  deflációs  medencék  peremén  ma  is  ott  fehérük 
a futóhomok,  ahol  azt  az  ókori  utazók  megfigyelték  és  leírták,  vilá- 
gosan mutatja,  hogy  a homok  úgyanúgy  képződik,  mint  évezredek 
előtt  is  képződött;  de  tévedés  azt  hinni,  hogy  a peremén  álló  bucka 
ma  is  ugyanaz,  mint  volt  az  ókorban.  Az  akkori  buckák  és  homokjuk 


* Ii.  Dr.  Kádár.  Study  of  the  Sand  Sea  in  the  Libyan  Desert. 
Geogr.  Journ.  LXXXII.  1934. 


202 


Társulati  ügyek. 


azóta  sok  száz  km-nyi  utat  megtettek,  de  a nyomukban  állandóan 
újabb  és  újabb  buckák  keletkeztek  a folyton  képződő  homokból. 

h)  A Duna — Tisza  közötti  homokbuckákra  vonatkozólag  meg- 
jegyzi, hogy  azokat  csak  kis  részben  lehet  szélbarázdák  közti  maradék- 
gerinceknek tekinteni.  A legnagyobb  részük  lybiai  tipusu  bucka,-  és 
igen  sok  közöttük  a parabola-bucka,  valamint  a többé-kevésbbé  töké- 
letlen barkán.  A tektonikai  szerkezetre  vonatkozólag  eredetileg  Kádár 
is  azt  vallotta  Cholnoky  professzorral,  hogy  az  a felszínen  nem 
érvényesülhet* *^  legiíjabb  morfológiai  tanulmányai  azonban  meggyőz- 
ték arról,  hogy  SW — NE  és  a NW — SE  irányú  törések  igen  fontos 
szerepet  játszottak  a Duna — Tisza  köze  felszínének  kialakításában.* 
’c)  A munkaképes  szél  szélrózsájának  megszerkesztésénél  fi- 
gyelemmel kell  lenni  a szél  erősségére  is,  mivel  ez  sokkal  fontosabb 
a szélirány  gyakoriságánál.  Kádár  a Budapest,  Pinsk,  Varsó  és 
Poznan  munkaképes  szeleiről  ennek  figyelembe  vételével  szerkesztette 
meg  a szélrózsát.  Különösen  jellemző  Varsó  munkaképes  .szeleinek 
szélrózsája,  amely  az  európai  monszun  váltakozó  téli  és  nyári  szeleit 
tükrözi  kb.  egyenlő,  de  ellentétes  széliránnyal  (NW  és  SE).  Ezeknek 
a váltakozó  szeleknek  eredményeképen  a lengyelországi  szélbaráz- 
dáknak nincsen  garmadája.®  Ez  egyszersmind  arra  is  utal,  hogy  a 
szélirányok  eredőjéből  nem  lehet  megszerkeszteni  az  „uralkodó  mun- 
kaképes szélirány“-t,  sem  pedig  egymást  lerontó  szélinterferentiára 
nem  lehet  következtetni  a szélrózsa  ellentett  irányi!  szeleiből,  mert 
a különböző  szelek  más-más  időben  fújnak,  s mindenik  ott  hagyja  a 
maga  munkájának  nyomát  a futóhomok-buckákon. 

Kádár  László  tagtárson  kívül  még  S c h e r f Emil  s több 
szakférfiú  is  hozzászólt  Cholnoky  Jenő  előadásához,  hangoztatva 
a futóhomok  kutatásának  fontosságát. 

Elnök  megköszönve  úgy  az  előadó,  mint  a hozzászóló  tagtárs 
urak  érdeklődését,  ülésünk  második  tárgysorozatára  tér  át. 

D)  A másik  előadást  Jugovics  Lajos  dr.  r.  tag  tartotta: 
„Az  északceleheszi  Gorontalo  (jrúnod\or\t ja“  címen. 

Az  értekezés  megjelent  jelen  füzetünk  163 — 176;  222 — 230  oldalain, 
magyar  és  német  nyelven. 

Hozzászólás  J u g o V i c s L.  dr.  előadásához: 

Lóczy  Lajos  a m.  kir.  Földtani  Intézet  igazgatója  hozzászó- 
lásában rámutatott  az  előadó  kőzettani  vizsgálatainak  jelentőségére 
abban  a vonatkozásban,  hogy  a vizsgált  kőzet  pacifikus  provinciába 
tartozását  kimutatta,  ami  a nagytektonikai  irányokkal  is  jó  össz- 


2 Kádár  L.:  Futóhomok-tanulmányok  a Duna — Tisza  közén. 
Földr.  Közi.  1935. 

Fizikai  földrajzi  megfigyelések  Újpest  környékén.  Gazdaság- 
földrajzi  gyűjtemény,  1930. 

* Tektonikus  tájelemek  az  Alföldön.  Földr.  Közi.  1939. 

® Dic  periglazialen  Binnendünen  des  Norddeutschen  und  Pol- 
nischen  Flachlandes.  Comptes  Rendesus  du  Congrős  liílernaliomal 
de  Géographie.  Amsterdam,  1938.  T.  T.  6. 


Társulati  üf>yt'k. 


203 


liaufízásbaii  van,  nu>rt  a Tiinor-Koleteelebeszi  {íeoszinklinális  paciÜKUs 
provim-iába  tartozó  maír-plutoiijaiuak  Észak-Cek*besz  toló  vonliató 
összofüírfíéscro  vet  viláfíot. 

7.  Jruyzökönjjv 

az  líMO  június  5-én  tartott  szaknlésről. 

Elnök:  Papp  Károly  eííyetenii  ny.  r.  tanár.  Mefíjelentek: 

Halofíh  Kálmán,  Boífseh  László,  Plrdélyi  Fazekas  .János,  Gedeon  Tiba- 
inér,  Görfrényi  ATidrás,  Hejjredns  Abtd,  Hefíedüs  Gyula,  Hornsitzky 
Ferenc,  Hornsitzky  Henrik,  .Jufrovics  Lajos,  Knlbay  Gyula,  Lóczy 
laijos,  Majer  István,  Majzon  László,  idősebb  és  ifjabb  Noszky  .Jenő, 
Papp  Ferenc,  Pávai  Vajmi  I"\>renc,  Scliinidt  Elifrins,  idősebb  és  ifjabb 
Schréter  Zoltán,  Süincfíhy  .József,  Szabii  Tibor,  Szebényi  laijos.  Szen- 
tes Ferenc,  Sznrovy  Géza,  Sztrókay  Iválinán,  'l'akats  Tibor,  Ti'b'iídi 
Póth  Ivároly,  Trendé  Iválmán,  Vifíh  Gyula,  Vitális  István,  Wein 
Gyöi’fíy,  Zsivny  Viktor  rendes  tajrok  és  számos  vendéfí. 

Elnök  üdvözölvén  a szép  számmal  mefíjelcnt  tagokat  és  vendé- 
geket, az  ülést  mcfíiiyitja  s felkéri  az  előadó  urakat  bejelentett  előadá- 
saik mcíi'tartására. 

1.  Földvári  Aladár  rendes  taj?  mcfítartja  előadását  több 
mafiyarázó  térkép  és  szelvény  kíséretében  a következő  címen  „Az  ep- 
léufji  (ittolódás  a Bakony  lieyyséyhen."'  Az  előadás  teljes  szövef>e  mejí- 
jelent  jelen  füzetünk  176 — 185;  231 — 232.  oldalain,  mafryar  és  német 
nyelven. 

Földvári  A 1 a d á r előadásához  többen  hozzászóltak. 

ojTelefídi  Róth  Károly  szerint  az  ismertetett  rétegsorból 
csak  abban  az  esetben  lehet  áttolódásra  következtetni,  ha  a mangán- 
ércek és  kísérő  kőzete'k  valóban  lerétakoriak.  A mangánércek  száraz- 
földi, illetve  mocsári  keletkezésén  kívül  keletkezhetnek  tengeri  lera- 
kódásokban is,  a karsztos  felszínt  ebben  az  esetben  a fekű  mészkő 
tengeralatti  kimaródásával  lehet  magyarázni.  A bauxitok  és  mangán- 
ércelí  nem  okvetlenül  egy  korban  keletkezett  képződmények.  Tehát  ha 
nem  ragaszkodunk  a mangánércek  szárazföldi  képződéséhez,  úgy  az 
ismertetett  liász  rétegsorban  a tengeri  eredetű  mangánérc  rétegek  be- 
iktatásával normális,  konkordáns  rétegsorral  állunk  szemben  és  nincs 
szükség  áttolódás  feltételezésére. 

bj  Gedeon  Tihamér  az  eplényi  mangánércfedő  jura  réte^ 
gekből  egy  ammonitest  gyűjtött,  ennek  meghatározása  elősegítheti  a 
korkérdést.  Másrészt  felhívja  a figyelmet  arra,  hogy  Vadász  Ele- 
mér a Bányászati  és  Kohászati  Lapokban  1933-ban  írt  cikkében  már 
megállapította  a bauxitok  és  mangánércek  azonos  korát. 

\ ej  L ó c z y Lajos  dr.  szerint  a tengeri  liász  rétegeknek  a 

mangánérc  felett  való  előfordulását  Laezkó  Dezsővel  és  Szentes 
Ferenccel  együtt  megállapították.  Normális  konkordáns  liász  ré- 
tegsornak tartotta  az  ércelőforduláát.  Az  érctelep  lehet  tengeri  és 
mocsári  eredetű  is.  Nem  tartja  áttolódásnak  az  eplényi  szelvényt, 
bár  a feltárást  iijabban  nem  látta.  Ha  az  áttolódás  valóban  létezik, 
úgy  rendkívül  fontosságú  ez  a megfigyelés. 


204 


Társulati  ügyek. 


(/^Szentes  Ferenc  szerint  az  eplényi  mangánércfedö  réte- 
gek feltétlenül  tektonikai  hatások  következtében  kerültek  a mai  he- 
lyükre. Hogy  ez  a tektonikai  hatás  valóban  áttolódás-e,  arra  nem  tud 
határozott  véleményt  formálni,  mivel  a mai  feltárásokat  nem  ismeri. 
Ha  ennek  a tektonikai  vonalnak  a nyomozása  csapás  mentén  sikerül, 
ágy  rendkívül  nagyjelentőségű  hegyszerkezeti  felfedezés  az  eplényi 
áttolódás.  , 

e)  ifj.  Noszky  Jenő  szerint  az  előadó  nem  hangsúlyozta  eléggé 
e fedő  rétegek  diszkordáns  rátelepülését  az  érclelepes  csoportra,  to- 
vábbá a telep  erős  kipréselődését.  Ezek  a jelenségek  a rátolódást  iga- 
zolják. Személyes  tapasztalata  szerint  itt  valóban  áttolódásról  van 
szó.  Miután  nyári  munkája  éppen  a Bakony-hegységhez  köti,  részletes 
bemérések  és  őslénytani  gyűjtések  alapján  szá,ndékozik  az  eplényi  fel- 
tárásokkal is  foglalkozni. 

f)  Földvári  előadó  válaszol  az  elhangzott  hozzászólásokra.  Sze- 
rinte az  áttolódást  igazolja,  hogy  az  érctelepes  tarka  agyagok  a fekü  és 
a fedő  felé  is  diszkordánsan  illeszkednek  a rétegsorba.  A telep  kipré- 
selődött  és  helyenkint  kaotikusán  gyűrődött  a fedő  pikkely  alatt. 
Áttolódási  breccsia  is  megfigyelhető. 

Végül  az  érctelepes  tarkaagyagok  semmiképen  nem  illeszthetők 
be  a liásztengeri  rétegek  közé,  egyrészt  a fekü  felé  való  eróziós  disz- 
kordancia,  a tarka  agyagok  kontinentális  jellege  és  tengeri  kövületek 
hiánya  miatt.  Ilyen  szárazföldi  periódus  besorozása  ellentétben  állna 
a dunántiili  tengeri  liász  rétegsor  eddig  mindenütt  megállapított  foly- 
tonosságával. Ilyen  szárazföldi  periódus  csak  a barrémienben  képzel- 
hető el.  Az  lirkuti  mangánérc  telep  fedőjében  tengeri  eredetű  felső- 
kréta rétegek  vannak,  tehát  azok  a felső  kréta  előtt  képződtek.  A tel- 
jesen azonos  tipusu  közelben  lévő  eplényi  mangánérc  telepet  más 
időben  és  más  körülmények  közt  képződöttnek  feltételezni  teljesen 
következetlen  eljárás  lenne.  Ilyen  körülmények  közt  tehát  az  eplényi 
rétegsor  másként  mint  áttolódással  nem  magyarázható  meg. 

2.  Ifjabb  Noszky  Jenő  rendes  tag:  „Adatok  a móri  Csókahcf/i/ 
északi  részének  f/eolóffiájálioz“  címen  mutatta  be  legújabb  vizsgálatait. 

3.  E r d é 1 y i Fazekas  János  , Heí/ifszerkezeH  megfigyelések 
a Bálát onfelvidtken“  című  előadásában  a következőket  mondotta,  ami- 
ket rövid,  kivonatos  ismertetésben  foglalunk  össze: 

A mikrotektonikai  felvétel  tárgyát  a balatonfclvidéki  Veszprémi- 
fennsík nyugati  fele  képezte.  Az  átkutatott,  mintegy  f,ü  km--t  kitevő 
terület  egy  egységes  ahradált  fennsík  melynek  átlagosan  320  m t.  sz 
f.  magasságát  csak  középvonalában  zavarja  meg  egy  lekoptatott,  ku- 
lisszás  elrendezésű  hegysor,  mely  átlagosan  a fennsík  nívójából  70—140 
m magassággal  emelkedik  ki. 

A terület  szerkezeti  felépítésében  enyhe  redőkbe  gyűrt  a'só, 
középső  és  felső  triász  rétegsorozat  vesz  részt,  számos  lokális  fácies 
sajátsággal.  Hegyszerkezetileg  a Veszprémi-fennsíkot  a Balaton  tó 
tengelyével  párhuzamos  orogén  jellegű  hosszanti  és  arra  harántos,  fia- 
talabb kratogén  törések,  illetve  elmozdulások  uralják,  melyek  az  emlí- 


Társulati  üíryek. 


205 


tett  enyhe  kiimnériai  boltozatokat  elvetik  és  dislokálják.  A hosszanti 
törések,  mint  a litéri  és  veszprémi  dislokációs  vonalak  áttolódásos  jel- 
leííüek,  ezért  alkalmasabb  ezeket  iöróses  áttolóddsoknak  tekinteni. 
A lejátszódott  mozfíási  folyamatok  délkeletnek  irányuló  dinári  jellefí- 
röl  tesznek  tanúbizonyságot.  A kratofíén  barántos  törések  a hosszanti 
töréses  áttolódásokat  dislokálják  és  a transzverzális  horizontális  el- 
tolódásra, valamint  az  összesajtolás  által  fellépő  kuliszás  e^ybetoló- 
dásra  lebetősépret  adnak.  A váltós  felszakadások  és  megismétlődések 
idősebbek,  mint  a transverzális  horizontális  elmozdulások,  mert  az 
előbbieket  az  utóbbiak  dislokálják. 

A terület  befryszerkezete  és  a Balatonfelvidék,  valamint  távo- 
labbi környékének  reprionális  preofizikája  között  jól  kimutatható  kap- 
csolat áll  fenn.  A Balaton  jep:én  eszközölt  torziós  inp:amérések  által 
kimutatható  törések  a balatonmenti  hepryséprben  jól  nyomozhatók.  A 
hegyszerkezetek  izostatikus  geofizikai  viszony, ai  és  balatonfelvidéki 
nivóváltozások  között  is  határozott  összefüggés  állapítható  meg. 

A légifelvételek  rendkívüli  szolgálatot  nyújtanak  a Balatonfel- 
vidék szerkezetének  nyomozásában,  firre  jó  példát  szolgáltat  a vilo- 
nyai  Sukori-hegy,  ahol  a transverzális  horizontális  eltolódások  a 
növényzet  szelektív  — kagylósmészre  való  — települése  folytán,  a 
fényképezhető  rétegfejhatárokat  és  az  azokat  elválasztó  törésvonala- 
kat jól  kijelölik. 

Hozzászólások: 

a)  Dr.  Lóczy  Lajos,  egyet.  ny.  r.  tanár,  a m.  kir.  Földtani 
Intézet  igazgatója  hozzászólásában  rámutatott  a felvétel  érdemére, 
hogy  a legkisebb  részletekbe  menő  beható  szerkezeti  kutatások  alapján 
vonja  meg  a nagytektonikai  összefüggéseket.  Kiemelte,  hogy  e téren 
hazánk  területéről  az  első  munka,  mely  szigorú  geológiai,  hegyszerke- 
zeti megvilágításban  értelmezi  az  alkalmazott  geofizika  mérési  ered- 
ményeit. Egyúttal  leszögezte  az  előadó  prioritását  abban  is,  hogy  <y 
volt  az  első,  aki  Magyarországon  földtani,  hegyszerkezeti  vonatkozás- 
ban a légifelvóteleket  alkalmazta  és  azoknak  fontos  szerepére- a ma- 
gyar föld  szerkezetének  nyomozásában  rámutatott. 

b)  Dr.  Páva  i-V  a j n a Fe  r e n c m.  kir.  főgeológus,  főbánya- 
tanácsos  hozzászólásában  megelégedéssel  állapította  meg,  hogy  az  elő- 
adó újabb  megvilágításban  beigazolta  azt,  amire  első  ízben  határozot- 
tan ő mutatott  rá,  hogy  a balatonfelvidéki  hosszanti  töréseket  áttoló- 
dásoknak  kell  tekinteni. 

8.  Jegyzőkönyv 

a Magj’arhoni  Földtani  Társulat  1940  június  12-én  délután  5 óra- 
kor a kir.  magy.  Pázmány  Péter  tudományegyetem  ásványtani  inté- 
zetének előadótermében  tartott  szaküléséről. 

Elnök:  Papp  Károly  egyetemi  ny.  r.  tanár.  Megjelentek: 

Balogh  Kálmán,  Bertalan  Károly,  Bogseh  László,  Böhm  Ferenc,  (Jhol- 
noky  Jenő,”  Erdélyi  Fazekas  János,  Fekete' Zoltán,  Földvári  Aladár, 
Gedeon  Tihamér,  Görgényi  András,  Hegedűs  Gyula,  Hojnos  Rezső, 


206 


Társulati  ügyek. 


Horusitzky  Henrik,  Jugovics  Lajos,  Kőrössy  László,  Kulhay  Gyula, 
Lindenberger  Márta,  Lóczy  Lajos,  Majer  István,  Mazalán  Pál,  Majzon 
László,  Méhes  Kálmán,  Noszky  Jenő,  Pappné  Balogh  Margit,  Papp 
Simon,  Pávai  Vájná  Ferenc,  Péja  Győző,  Rozlozsnik  Pál,  Schmidt 
Eligius,  Schréter  Zoltán,  Szalai  Tibor,  Szebényi  Lajos,  Szelényi  Tibor, 
Szentes  Ferenc,  Sztrókay  Kálmán,  gróf  Teleki  Géza,  Tregele  Kálmán, 
Ulrich  Jenő,  Vigh  Gyula,  Vigh  Gusztáv,  Wein  György  és  Zsivny 
Viktor  társulati  tagok. 

Elnök  köszöntvén  a szép  számmal  megjelent  tagokat,  az  ülést 
megnyitja  és  felkéri  góf  Teleki  Géza  dr.  rendes  tagot,  bejelen- 
tett előadásának  megtartására. 

1.  Gróf  Teleki  Géza  dr.  rendes  tag  „Adatok  a duuántúli 
'paleozoikum  tektonikájához"  című  előadásában  a következő  megfigye- 
léseit sorolja  fel: 

A Dunántúl  paleozoikus  képződményei  két  nagyobb  területegy- 
ségben tanulmányozhatók:  1)  Velencei  hegység — Polgárdi  rögök — Ba- 
latonfelvidék  peremi  és  2)  Fazekasbodai  hegység  Mecsek  perem — Me- 
csek DNy-i  része.  Mindkét  egység  magját  egy-egy  gránitrög  alkotja, 
míg  a burok  fillitekből,  agyagpalákból,  metamorf  mészkövekből  stb. 
áll,  erre  pedig  a permi  diasz  homokkő  telepszik. 

A gránitrögök,  a C 1 o o s-féle  gránittektonikai  tényezők  bemé- 
rése alapján  azt  mutatták,  hogy  mindkettő  postoi’ogenetikus  magplu- 
ton,  melyek  egy  már  gyengén  gyűrt  devon-karbon  vonulatban  törtek 
fel.  E variszkuszi,  pacifikus  kőzetü  plafonokban  a telérek  és  rossz 
elválás!  irányok  ÉK — DNy-i  csapást  mutatnak,  míg  a jó  elválás  és 
a gránit  nyúlása  erre  merőleges.  Ez  annyit  jelent,  hogy  a gránitpluto- 
nok  ÉK — DNy-i  tektonikai  nyomóerők  hatása  alatt  merevedtek  meg 
és  csapásuk,  mely  ÉÉNy — DDK-i,  a moráviai  zóna  és  a Rodope  között 
teremtik  meg  a kapcsolatot.  Csapásuk  tehát  merőleges  a középhegysé- 
gek csapására,  amit  még  az  is  alátámaszt,  hogy  sok  helyen  a paleo- 
zoikus kőzetek  alkotta  rögök  és  részek  is  É — D-i  vagy  ÉÉK — DDNj’-i 
csapást  mutatnak,  melyek  csak  másodlagosan  vannak  erősen  átgyürve. 

Kétségtelen,  hogy  a gránitok  egy  orogén  övben  törtek  fel,  még- 
pedig a variszkuszi  övben,  valószínűleg  a sudéta  fázis  utóhatásaként. 
A regionális  petrográfiai  vizsgálatok  fogják  ezen  elgondolásra  a végső 
választ  megadni. 

Hozzászólások: 

a)  Dr.  Lóczy  Lajos  választmányi  tag  gróf  Teleki  Géza 
előadásához  a következő  megjegyzéseket  fűzi: 

Örömmel  üdvözlöm  Teleki  Géza  első  előadását,  különösen 
azért,  mert  mindjárt  kezdetben  mélyeiiszáiitó  tudományos  dolgozattal 
jelent  meg  a nyilvánosság  előtt.  Paleozoikus  hegységronijaink  szerve- 
sen beletartoznak  az  ókori  Európát  felépítő  variszkuszi  hegyreud- 
szerbe.  A még  nemrégen  hangoztatott  ama  felfogás,  amely  a varisz- 
kusi  hegyszerkezeteink  kifürkészését  hiábavaló  kísérletnek  tekinti, 
ma  már  meghaladottnak  mondható.  Egykori  variszkusi  hegységeink 
paleozoikus  képződményei  bár  általában  résztve.sznek  Középhegysé- 
geink mezozoikus  korú  uralkodó  inoniklinális  csapásában,  néhol  azon- 


Társulati  üfryek. 


207 


bán  kétsóíítflenül  inefínyilvánul  bennük  az  ősi  csapás  is.  A magyar- 
földi  ópaleozoikus  képződmények  sok  tekintetben  különböznek  a Keleti 
Alpok  hasonlókorú  képződményeitől  és  inkább  a Szudeták  variszkusi 
képződményeivel  mutatnak  rokonságot,  A különbség  főként  abban 
nyilvánul  meg,  hogy  míg  Középhegységeink  ópaleozoikus  képződmé- 
nyei a Szudetákéhoz  hasonlóan  gránitintruziókat  tartalmaznak  és 
metamorfok,  addig  a Keleti  Alpok  karbónelőtti  üledékei  gyakran  kö- 
vületesek,  átalakulást  nem  szenvedtek  és  gránitintrúziók  sem  járták 
át  őket.  Maghegységeink  plutói  képződményeit  Cloos  petrografiai 
módszerei  szerint,  regionálisan  kell  tanulmányoznunk.  A gránit  line- 
áris nyúlásirányainak  és  hasadékrendszereinek  megfigyelése  az  egy- 
kori tektonikai  felépítésre  vonatkozólag  jó  felvilágosításokat  nyújthat. 
Meg  vagyok  győződve,  hogyha  modern  eszközökkel  fogunk  paleozoikus 
képződményeink  tanulmányozásához,  világot  deríthetünk  variszkusi 
begységmaradványaink  egykori  felépítésére. 

b)  Papp  Károly  elnök  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  ne- 
vében köszönti  gróf  Teleki  Géza  dr.  geológus  urat,  aki  a mai 
napon  körünkben  első  előadását  tartotta.  Fiatal  tagtársunk  a földtan 
szeretetét  családjának  hagyománya  gyanánt  örökölte.  Ugyanis  boldo- 
gult nagyatyja:  gróf  Teleki  Géza  v.  b.  t.  t.  (1849 — 1913)  tudvalevő- 
leg az  Országos  Magyar  Bányászati  és  Kohászati  Egyesületnek  az 
1892 — 1913.  évek  között  21  éven  át  Elnöke,  s a bányageológiai  kutatá- 
sok buzgó  támogatója  volt  Édesatyja  gróf  Teleki  Pál  m.  k. 
Miniszterelnök  Ür  őexcellenciája  pedig  1930 — 19,36  között  mint  a „Geo- 
lógiai Tanácsadó  Bizottsági  elnöke  számos  fontos  tanácskozást  veze- 
tett amelyek  különösen  a kutató  mélyfúrások  kijelölése  terén  adtak 
a magyar  kincstárnak  szakvéleményt.  Ilyen  példák  nyomán  fiatal 
tagtársunk  műegyetemi  bevezető  tanulmánj^ai  után  a bécsi  egyetemen 
tanult  és  tett  doktori  szigorlatot  a geológiából  1936-ban.  Bölcsészet- 
doktori  oklevelét  Pázmány  egyetemünk  1937-ben  honosította.  Bölcsészet 
doktori  értekezése  a Déli  Bakony  Litér  vidékének  tektonikájával  fog- 
lalkozik a Köbe  r-féle  takaró-elmélet  alapján. 

Alai  előadása  szervesen  kapcsolódik  bele  a dunántúli  hegyszerke- 
zettani  tanulmányok  körébe.  Gróf  Teleki  Géza  tagtársunk  mű- 
ködése szép  eredményekkel  bíztat  emez  újabb  kutatások  terén". 

2.  B a 1 0 g h Kálmán;  „A  Szilicei  fennsík  nyugati  részének 
geológiájai  című  előadásában  a Szepes — Gömöri  Érchegység  központi 
tömegét  kísérő  déli  mezozóos  vonulat  Pelsőc,  Lekenye,  Pelsőcardó, 
Hossziíszó,  Szadvárborsa  és  Kecső  községek  határába  eső,  mintegy 
35  kmMiyi  területrészen  eszközölt  földtani  megfigyeléseiről  számolt  be. 
Az  alsó  triász  seisi  és  campili  képződményeire  alsó  anisusi  sötétszürke, 
bitumenes  mészkő-  és  dolomitösszlet  települ.  Az  erre  következő  világos- 
szürke  mészkő  Szádvárborsa  közelében  középső  triász  algaflórát  tar- 
talmaz. (V.  ö.  Pia,  J.  A Szilicei  fennsík  anisusi  mésk öveinek  Dasy- 
cladacea-algái,  Tisia,  IV.  k.,  1940,  11.  o.).  Az  anisusi  emelet  felső  részét 
cukros  dolomit  és  világosszürke  mészkő  képviseli.  A ladin  emeletbe 


208 


Társulati  ügyek. 


szaruköves  és  szarukőmentes  szürke  mészkövek,  a felső  triászba  pedig 
fehér  és  — helyenként  — vörös,  tüzkögumós  mészkövek  tartoznak. 
Szádvárborsától  DNy-ra  a felső  triász  fehér  mészkőből  gazdag  bra- 
chiopoda  faunát  gyűjtött,  melyből  több  új  fajt  és  változatot  írt  le. 

A terület  fiatalabb  képződményei  pliocén  kavics,  vörös  és  barna 
agyag  és  alluvium. 

A szerkezeti  viszonyokat  a képződmények  összetorlódása  jellemzi. 
A triász  képződmények  két  tektonikai  egységet  alkotnak,  melyeket 
szabálytalan  lefutású,  nagyjából  Ny — K-i  irányú  feltolódási  vonal 
választ  el  egymástól.  E hegyszerkezeti  vonalhoz  kapcsolódnak  az  alsó 
anisusi  sötétszürke  mészkő-  és  dolomitösszlethez  kötött  pelsőcardói 
ólom-  és  cinkérctelepek  is. 

A fenti  előadás  „Adatok  Pelsőcardó  környékének  földtani  ismere- 
téhez^' címen  megjelent  a „Közlemények  a Debreceni  Tisza  István 
tudományegyetem  ásvány-  és  földtani  intézetéből“  című  folyóirat  19. 
számában  1 földtani  térképpel  és  1 kövület  táblával  1 — 33  oldalou, 
Debrecenben,  az  1940.  évben. 

Hozzászólások: 

a)  Az  előadáshoz  elsőnek  Dr.  Vígh  Gyula  szólt  hozzá.  Üdvö- 
zölte előadót  első  társulati,  szép  előadása  alkalmából.  Előadó  annak  a 
területnek  déli  szegélyén  dolgozott,  amely  a cseh  megs2:állás  alól  1938 
őszén  került  vissza.  Megfigyelései,  megállapításai  érdekesen  egészítik 
ki  azokat  a vizsgálatokat,  amelyeket  az  utóbbi  években  magyar  geoló- 
gusok a Csonkaország  északi,  szomszédos  területein  végeztek  és  meg- 
erősítik annak  pikkelyes,  redőzött  szerkezetét. 

Mikor  1915-ben  előadó  területének  északi  folytatásába  e.ső  li.  i-.. 

Gombaszögi  závozt  egy  futó  kirándulás  keretében  alkalmam  volt  meg- 

tekinteni, meglepetve  láttam  a werfeni  rétegek  itteni  kaotikus  gyüró- 
döttségét,  majd  ezt  követőleg  a keletre  fekvő  dernői  Somhegy  wetter- 
steini  mészkőből  álló  nagy  takaróját,  amely  kristályos  palától  kezdve 
a takaró  mészkő  fáciesétől  eltérő  fáciesű  triász  képződményeken  és 
júrarétegeken  fekszik.  Már  Schréternek  és  utána  Jaskónak, 
majd  újabban  Bartkónak  is  sikerült  a keletről  csatlakozó  területen 
kövületek  alapján  a triász  különböző  szintjeit  kimutatni  és  előadó 

most  ezt  a képet  lényeges  adatokkol  egészítette  ki.  Az  üledékek  a 

Keleti  és  Déli  Alpokkal,  sőt  Bosznia,  Dalmácia  és  Anatólia  végül  pe- 
dig a faunarokonság  alapján  a himaláji  transzproviiicia  képződmé- 
nyeivel mutatnak  nagy  megegyezést,  ami  a faunában  is  szépen  kife- 
jezésre jut.  Kezdő  létére  derekas  munkát  végzett,  a kövületszegény 
terület  képződményeit  elég  sikerrel  választotta  el  egymástól  a szűk 
és  teljes  áttekintést  nem  nyújtó  területen.  Nagy  örömmel  értesültem 
róla,  hogy  szépen  indult  munkáját  a nyáron  folytathatja  és  kívánom, 
hogy  sikerrel  egészíthesse  ki  imént  ismertetett  vizsgálati  adatait. 

őj  Gedeon  Tihamér  r,  tag  figyelmébe  ajánlja  előadónalc, 
hogy  a fennsík  karsztos  tüneményeire  s az  ott  található  bíJM.r//-t.ele- 
pek  felkutatására  is  terjessze  ki  vizsgálatait. 


Társulíiti  üffyek. 


209 


o)  Papp  Károly  elnök  köszönti  Balogh  Kálmán  tagtár- 
sunkat, aki  épiigy,  mint  gróf  Teleki  Géza  ugyancsak  első  előadá- 
sát tartotta  körünkben.  Balogh  Kálmán  úr  a debreceni  egyetem 
neveltje,  Ferenczi  István  és  Vígh  G y u l.a  tanár  urak  tanítvá- 
nya mindjárt  ilyen  gazdag  triász  hegységről  értekezett,  ahol  a seisi 
rétegektől  kezdve  a felső  triász  sorozatig  terjedő  vonulatot  mutatott 
he  előttünk.  Kívánatos,  hogy  a felszólaló  uraktól  hangoztatott  karsz- 
tos tünemények  és  banxit  termőhelyek  felkutatásával  kiegészítve,  ta- 
nulmányait a Sziliezei  fennsík  egész  vidékére  kiterjessze. 

Elnök  a nyári  .szünet  előtt  utolsó  szakülésünkön,  a geológiai 
kutatásokhoz  sok  sikert  kívánva,  a szakülést  berekeszti. 

li)  Választmányi  ülések. 

9.  Jegyzőkönyv 

a ^lagyarhoni  Földtani  Társulat  választmányának  1940.  május  1-éii 

tartott  üléséről. 

Elnök;  Papp  Károly  egyetemi  ny.  r.  tanár.  Megjelentek: 
Koeh  Sándor,  Pávai  Vajmi  Ferenc,  Schréter  Zoltán,  Sztrókay  Kál- 
mán, Vitális  István,  Zsivny  Viktor  választmányi  tagok,  Horusitzky 
Ferenc  elsőtitkár,  Bartkó  Lajos  másodtitkár. 

Távolmaradásukat  kimentették  Lóczy  Lajos,  Papp  Ferenc  és 
Rozlozsnik  Pál  választmányi  tagok. 

Elnök  üdvözölvén  a megjelent  választmányi  tagokat,  az  ülést 
megnyitja  s a jegyzőkönyv  hitelesítésére  felkéri  Koch  Sándor  és 
Zsivny  Viktor  választmányi  tag  urakat. 

1.  Elnök  jelenti,  hogy  az  április  3-i  választmányi  ülés  határozata 
alapján  felkérte  Li  f f a Aurél  volt  alelnök  úr  Öméltóságát,  hogy  mint 
legtöbb  szavazatot  nyert  jelölt  az  alelnöki  tisztséget  a csonka  év  tarta- 
mára elvállalni  szíveskednék.  Eme  felkérésre  Liffa  Aurél  nyug. 
földtani  intézeti  igazgató  úr  április  hó  18-án  hosszabb  levélben  vála- 
szolt Bevezetőjében  hálás  köszönettel  fogadja  Választmányunk  ama 
határozatát,  amellyel  alelnöki  tisztsége  jutalmazásául  a tiszteleti  tag- 
sággal való  kitüntetésre  ajánlotta.  Majd  arra  kéri  a Tekintetes  Vá- 
lasztmányt, hogy  a csonka  év  tartamára  a másodelnöki  tisztség  vise- 
lése alól  mentse  fel.  Ennek  vállalásával  ugyanis  úgy  tűnnék  fel, 
mintha  az  alelnöki  tisztség  viselésével  nem  tudna  betelni.  Minthogy 
az  elmúlt  17  év  alatt  elnöktársai  oldalán,  bőven  kivette  részét  a 
Társulat  vezetéséből,  úgy  érzi,  hogy  ezzel  kötelességét  teljesítette. 

A választmány  Liffa  Aurél  volt  másodelnök  lir  bokros  érde- 
meinek elismerése  mellett  tudomásul  veszi,  hogy  az  alelnöki  tisztsé- 
get a csonka  év  tartamára  nem  fogadja  el. 

2.  Elnök  jelenti,  hogy  az  alelnöki  tisztségnek  behívás  által  való 
betöltése  nem  vezetvén  eredményre,  nem  marad  más  hátra,  minthogy 
rendkívüli  közgyűlésen  válasszuk  meg  a másodelnököt.  Minthogy  az 
első  gyűlésen  előreláthatólag  nem  jelenik  meg  a tagok  ^/3-ada,  azé#t 
ezt  szaküléssel  társítjuk,  s az  utána  való  rendkívüli  közgyűlés  a tagok 


210 


Társulati  ügyek. 


számára  való  tekintet  nélkül,  megválasztja  a másodelnököt.  Javasolja, 
hogy  a két  ülés  idejét  május  22-ére  és  június  4-re  tüzzük  ki. 

Elnök  javaslatát  a Választmány  elfogadja. 

3.  Elnök  javasolja,  hogy  az  alelnöki  tisztségre  a jelölést  már 
a mai  ülésen  ejtsük  meg. 

A Választmány  egyhangúlag  elhatározza,  hogy  a másodelnöki 
tisztségre  Vitális  István  és  Schréter  Zoltán  választmányi 
tag  urakat  jelöli,  mint  akik  Társulatunk  fejlesztésében  már  eddig  is 
igen  buzgóan  működtek.  A jelenlevő  választmányi  tag  urak  a jelölést 
elvállalni  szívesek  voltak. 

4.  Elnök  jelenti,  hogy  az  Országjárás  (IV.  Párisi-u.  1.)  lapja  át- 
iratot intézett  Társulatunkhoz,  amelyben  kéri,  hogy  a geológusok  fel- 
vételeik folyamán  közöljék  a helybeli  tanítókkal  az  illető  vidék  geoló- 
giai és  hidrológiai  érdekességeit.  A Választmány  méltányolja  a kérést 
és  tagtársainak  figyelmébe  ajánlja. 

5.  A Magyar  Tudósító  (VIII.,  Erzsébet  körút  4.  sz.)  kőnyomatos 
lap  kéri  Társulatunkat,  hogy  kiadványainkat  küldjük  meg,  amelyek- 
nek közleményeit  a napilapokkal  óhajtja  közölni. 

6.  Gaál  István  nyug.  múzeumi  igazgató  lir  április  20-án 
Mátyásföldön  kelt  levelében  bejelenti,  hogy  a Földtani  Társulat  tag- 
jai sorába  visszalép,  abban  a reményben,  hogy  a nagy  múltú  társulat 
a 'jövőben  friss  lendülettel  Veti  magát  hazánk  földjének  kutatására. 
Támogatása  bizonyságául  jelenti,  hogy  legközelebb  értekezéssel  is  szol- 
gál a Földtani  Közlöny  számára. 

A Választmány  Gaál  István  kiváló  szaktársunk  visszalépését 
örömmel  tudomásul  veszi. 

7.  Üj  tagokul  jelentkeztek: 

a)  M.  k.  Ércbánya  Csúcsom,  Rozsnyó,  ajánlják  Papp  Károly 
és  Horusitzky  Ferenc. 

bj  Bertalan  Károly  tanár  (XIV.  Thököly-út  82.)  ajánlják 
Bartkó  Lajos  és  Bogsch  László. 

cjRadnóty  Egon  egyetemi  hallgató  (Zsigmond-utca  9.) 
ajánlják  Bartkó  Lajos  és  Papp  Károly. 

f/jTregele  Kálmán  egyetemi  hallgató  Pomáz,  (Kossutb-u. 
7.)  ajánlják  Bartkó  Lajos  és  Bogsch  László. 

e)  Fülöp  Géza  okleveles  vegyészmérnök,' cementgyár  Lábat- 
lan, ajánlják  Zsigmondy  Hugó  és  Horusitzky  Ferenc. 

Mind  az  öt  tagot  egyhangúlag  rendes  tagul  választják. 

8.  Elnök  jelentú  hogy  az  Alumínium  Ércbányatársulat  100  P 
segélyt  küldött  az  1940.  évre.  Az  elnökség  a segélyt  Hitler  József 
vezérigazgató  úr  Öméltóságának  megköszönte. 

9.  P á V a i-V  a j n a Ferenc  választmányi  tag  szóváteszi,  hogy 
a meghívókat  késedelmesen  kapta  meg.  Ezért  felhívja  a titkárok  fi- 
gyelmét arra,  hogy  a jövőben  a kiadványokat  és  meghívókat  ne  cso- 
portosan küldjék  az  egyes  intézetekbe,  hanem  külön  külön  minden  tag- 
nak a lakására  póstán  küldjék. 


Társulati  üiíyek. 


211 


A Választmány  P á v a i-V  a j n a Ferenc  felszólalását  helyesli, 
s a jövőben  a kiadványok  és  ineíjliívók  kézbesítését  a posta  útján, 
a tagok  lakására  rendeli  el. 

Több  tárgy  híján  Elnök  megköszönve  a megjelent  választmányi 
tagok  szíves  működését,  az  ülést  berekeszti. 

Kelt  Budapesten,  1940.  május  1-én. 

Jegyezte:  Láttam: 

Horusitzkjj  Ferenc  I^app  Károly 

elsőtitkár.  elnök. 

Hitelesítik: 

Kocit  Sándor  Zsii'ny  Viktor 
választmányi  tagok. 

10.  Jegyzőkönyv 

a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1940.  június  hó  5-én  tartott  választ- 
mányi üléséről. 

Elnök:  Papp  Károly  egyetemi  ny.  r.  tanár.  Megjelentek: 

Hcrnsitzky  Henrik,  Eóezy  Lajos,  Noszky  Jenő,  Papp  Ferenc,  Pávai 
Vájná  Ferenc,  Schréter  Zoltán,  Takáts  Tibor,  Vigh  Gyula,  Vitális  Ist- 
ván választmányi  tagok  és  Hornsitzky  Ferenc  elsőtitkár. 

Távolmaradásukat  kimentették  Papp  Simon,  a Magyar  Olaj- 
ipari K.  T.  igazgatója:  Kozlozsnik  Pál,  a m.  k.  Földtani  Intézet  al- 
igazgatója; Zsivny  Viktor,  a Nemzeti  Múzeum  igazgató.)^,  választmá- 
nyi tagok. 

1.  Elnök  üdvözölvén  a megjelent  Választmányi  tag  urakat,  az  ülést 
megnyitja,  s a jegyzőkönyv  hitelesítésére  felkéri  Hornsitzky  Hen- 
rik és  V í g h Gyula  választmányi  tag  urakat. 

2.  Elnök  jelenti,  hogy  a felolvasott  jegyzőkönyv  határozata  alap- 
ján, mai  ülésünket  május  22-én  kellett  volna  tartanunk,  azonban  köz- 
bejött egy  esemény,  amely  miatt  2 héttel  eltolódott  ülésünk. 

Ugyanis  május  hó  10-én  Vitális  István  egyetemi  tanár  úr 
Öméltósága,  akit  Választmányunk  az  alelnöki  tisztségre  jelölt,  vissza- 
lépett a jelöltségtől.  Levelében  kifejti,  hogy  az  iijabb  rendelkezések 
szerint  előadásait  Sopronban  szerdán  kell  tartania,  s így  üléseinken 
nem  vehetne  részt.  Kéri  ezért,  hogy  másodelnöki  jelölésétől  tekintsünk 
el.  Ugyancsak  Schréter  Zoltán  választmányi  tag  úr  is  visszalép  a 
jelöltségről. 

3.  Elnök  felkéri  ezekután  a mélyen  tisztelt  Választmányt,  hogy 
az  alelnöki  tisztségre  két  tagot  jelölni  szíveskedjék.  Hosszú  eszme- 
csere után,  amelyben  a Választmány  minden  tagja  részt  vett,  az  ülés 
iigy  határozott,  hogy  Páva  i-V  aj  na  Ferenc  főbányatauácsos  ás 
Bogsch  László  egyetemi  magántanár  urakat  jelöli  a tisztségre. 
Ugyanis  Páva  i-V  ajna  Ferenc  évtizedek  óta  egy'ik  legbúzgóbb 
tagja  társulatunknak,  míg  Bogsch  László  a Földtani  Közlöny  német 
nyelvű  fordításait  évek  óta  búzgón  végezi  s így  mindketten  bokros 
érdemeket  szereztek  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  felvirágoztatása 
körül. 

4.  A kir.  József  nádor  műszaki  egyetem  reclor  magnificusa  1940 
április  13-án  kelt  átiratában  arra  kérte  a Földtani  Társulat  elnökségét. 


212 


Társulati  ügyek. 


hogy  a mérnöki  továbbképző  intézet  intéző  bizottságába  egy  tagot 
küldjünk  ki.  Elnök,  utólagos  jóváhagyás  reményében,  felkérte  Pávai- 
Vajna  Ferenc  m.  k.  főbányatanácsos  vál.  tag  urat,  hogy  a meg- 
bizást  elfogadni  szíveskedjék.  Főbányatanácsos  úr  olyan  szíves  volt, 
hogy  a képviseletet  elfogadta. 

5.  Elnök  jelenti,  hogy  a Zsivny  Viktor  múzeumi  igazgató 
úrtól  kezdeményezett  gyűjtés  a finn  földtani  intézet  újjáépítésére  106 
pengő  összeget  eredményezett,  amelyet  Zsivny  igazgató  úr  a finn 
követség  útján  rendeltetési  helyére  juttatott. 

6.  Múlt  ülésünk  óta  a következő  nagyobb  adományok  érkeztek 
Társulatunkhoz : 

1.  Magyar  Bauxitbánya  K.  T.  300  P 

2.  Magnezit  Ipar  R.  T.  500  „ 

3.  Takarékpénztárak  és  Bankok  Egyesülete  300  „ 

4.  M.  k.  állami  vas,  acél  és  gépgyárak  400  „ 

A felsorolt  intézmények  mind  örömmel  küldik  adományaikat  a 
90  éves  Társulatnak,  szerencsét  kívánva  a további  működéshez.  Az  ado- 
mányokat Választmányunk  nevében  az  Elnök  meleg  szavakban  kö- 
szönte meg.  A felsorolt  összegek  nagyobbrészt  csekken  érkeztek;  a 
készpénzben  küldött  300  P adományt  Elnök  átutalta  Ascher  Kál- 
mán pénztáros  úrnak. 

7.  A pénzkezelés  ügyében  Elnök  jelenti,  hogy  titkárunk,  B a r t k ó 
Lajos  május  15-én  bevonult  mint  hadnagy  az  ugocsamegyei  Nagy- 
szöllösre,  s így  az  addig  általa  végzett  pénzkezelést  az  Elnök  maga 
vette  át  mindaddig,  amig  a másodtitkár  vissza  nem  érkezik. 

8.  Elnök  jelenti,  hogy  az  első  évnegyedben  elkészült  a Földtani 
Közlöny  70-ik  kötetének  1 — 3 füzete  és  a Földtani  Értesítő  V.-ik  év- 
folyamának 1.  füzete. 

Elnök  kéri  a választmányi  tag  urakat  méltóztassanak  őszintén 
nyilatkozni,  hogy  eme  kiadványaink  juegfelelnek-e  mélyen  tisztelt 
Választmány  kívánalmainak,  hogy  a jövő  füzetet  e szerint  állíthassuk 
össze. 

A következő  füzetben  már  nehány  ismertetés,  s a szakülési  hozzá- 
szólások sorozata  is  fog  szerepelni.  A Választmány  a jelentést  tudomá- 
sul veszi. 

9.  Üj  tagul  jelentkezett  Semptey  (Starker)  Ferenc  közép- 
iskolai tanár  (VT.  Szondy-utca  41.).  Az  ülés  11  igen  szavazattal  egy- 
hangúlag rendes  taggá  választja  Semptey  Ferenc  tanár  urat, 
Bogsch  László  és  Papp  Ferenc  ajánlatára. 

Több  tárgy  híján  Elnök  az  ülést  berekeszti. 

Kelt  Budapesten,  1940.  június  5-én. 


(. 


Jegyezte; 

Horusitzky  Ferenc 
elsőtitkár. 


Láttam: 

Dr.  Papp  Károly 
elnök. 


Hitelesítik: 

Horusitzky  Henrik  és  Viyh  Gyula. 
választmányi  tagok. 


Társulati  üfíyck. 


213 


C)  Uendkívüli  közgyűlés. 

11.  J<'(jjjzökö)ujv 

a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1940  június  12-én  tartott  rendkívüli 

közíí^y  üléséről. 

Elnök:  P a p p Károly  eííyeteini  ny.  r.  tanár.  MeKjelentek: 

llalo^h  Kálmán,  Hertalan  Károly,  Hoíjseli  László,  Cliolnoky  Jenő, 
Erdélyi  Fazekas  János,  Földvári  Aladár,  (Jedeon  Tihamér,  lleííedüs 
Gyula,  Görírényi  Aladár,  Horusitzky  Ferene,  Horusitzky  Henrik, 
Juffovies  Lajos,  Hojnos  Rezső  Kőrössy  László,  Kulhay  Gyula,  Lóczy 
Lajos,  Méhes  Kálmán,  Majzon  László,  Mazalán  Pál,  Majer  István, 
Noszky  Jenő,  I’ai)p  Simon,  Pávai  Vájná  Ferene,  Peja  Győző,  Rozlozs- 
nik  Pál,  Sehmidt  ElÍKins,  Sehrét<*r  Zoltán.,  Szalui  Tibor,  Szehenyi 
Lajos,  Szentes  Ferene,  Szelényi  'l'ihor,  Sztrókay  Kálmán,  jírót'  Teleki 
Géza,  Treífele  Kálmán,  Ulreieh  Jenő,  Víííh  Gusztáv,  Vífíh  Gyula,  Wein 
György,  Zsivny  Viktor  társulati  tajíok. 

Távolmaradásukat  kimentették  l)r.  Sehmidt  Sándor  vezériííazffató 
rendes  tair  és  I)r.  Bartkó  Lajos  másodtitkár,  aki  az  Uffoesa  meffyei 
Nagyszöllösön,  mint  tartalékos  hadnafry  hadi  szolífálatban  van. 

Elnök  üdvözölvén  a 90  éves  Magyarhoni  Földtani  Társulat  rend- 
kívüli közífyüléséi’iek  tíiírjait,  az  ülést  megnyitja,  s az  ülés  jeffyzőköny- 
vének  liitelesítésére  felkéri  Lóezy  Lajos  és  Rozlozsnik  Pál 
választmányi  taj;  urakat.  Elnök  ezután  a következőket  jelenti: 

„Mai  rendkívüli  közfryülésünk  tárgya  társulati  másodelnök  vá- 
lasztása. Uííyanis  az  1940  február  14-én  tartott  évi  közgyűlés  a másod- 
elnöki  tisztséKre  Telejfi  Rotli  Károly  egyetemi  tanár  és  iparügyi 
miniszteri  tanáesos  urat  választotta  meg,  azonban  Öméltósága  március 
7-én  másodelnöki  tisztségéről  leköszönt. 

Választmányunk  ismételten  kérte  Másodelnök  Urat  lemondásának 
visszavonására,  azonban  Öméltósága  azt  válaszolta,  hogy  lemondását 
véglegesnek  tekintsük.  Erre  Választmányunk  Liffa  Aurél  nyugal- 
mazott földtani  intézeti  igazgató  urat  kérte  föl,  mint  aki  a tisztújító 
közgyűlésen  Telegdi  Róth  Károly  után  a legtöbb  szavazatot 
nyerte  az  alelnöki  tisztségre.  Azonban  Liffa  A u\r  é 1 Öméltósága 
április  18-án  kelt  levelében  szintén  elhárította  magától  a másodelnöki 
tisztséget,  azzal  indokolva,  hogy  17  év  alatt  elnöktársai  oldalán  bőven 
kivette  részét  a Társulat  vezetéséből. 

Minthogy  tehát  ez  irányú  fáradozásunk  sikertelen  maradt,  vá- 
lasztmányunk június  5-ére,  majd  erre  8 nap  elteltével  a mai  napra 
rendkívüli  közgyűlést  hívott  össze,  hogy  a hátralevő  félév  tartamára 
másodelnököt  válasszunk. 

Választmányunk  többszörös  tanácskozás  után  úgy  határozott, 
hogy  két  jelöltet  ajánl  a Közgyűlésnek  a másodelnöki  tisztségre  és 
pedig  dr.  P á v a i-V  a j n a Ferenc  m.  kir.  főbányatanácsos  urat, 
aki  évtizedek  óta  egyik  legbúzgóbb  működő  tagja  társulatunknak,  és 
dr.  Bogseh  László  egyetemi  magántanár  árat,  aki  a Földtani 
Közlöny  értekezéseinek  német  nyevre  való  fordításával  szerzett  ér- 
demeket. 


214 


Társulati  ügyek. 


Alapszabályaink  28  "^-a  szerint  a közgyűlésen  a szavazásra  jogo- 
sait tagok  általános  szótöbbséggel  határoznak. 

Elnök  jelentése  után  szót  kér  Lóczy  Lajos,  földtani  intézeti 
igazgató,  választmányi  tag  s kifejti,  hogy  a mai  rendkívüli  közgyűlésen 
a tagok  nagy  része  nincs  jelen  és  így  a szavazatuk  nem  képviseli  az 
összesség  akaratát. 

Ezért  javasolja  a mai  közgyűlésen  az  alelnöki  választás  elhala.sz- 

tását 

Cholnoky  Jenő  r.  tag  pártolja  Lóczy  Lajos  indítványát, 
annál  is  inkább,  minthogy  a jelölések  ügye  nem  volt  kellően  elő- 
készítve. 

RozlozsnikPál  választmányi  tag  ugyancsak  hozzájárul  a 
szavazás  elhalasztásához. 

Elnök  jelenti,  minthogy  halasztási  indítvány  történt,  kötelessége 
kérdést  intézni  a közgyűlés  tagjaihoz,  hogy  kivánja-e  a Közgyűlés 
a választás  elhalasztását.  A feltett  kérdésre  35  tag  felállással  szavaz 
az  elhalasztás  mellett,  3 tag  ülve  maradt. 

Elnök  erre  határozatképpen  kimondja,  hogy  a rendkívüli  közgyű- 
lés nagy  többsége  a másodelnöki  választás  elhalasztását  kívánja.  Egyéb 
tárgy  híján  Elnök  az  ülést  berekeszti. 

Kelt  Budapesten,  1940.  jiinius  12-én. 

Jegyezte:  Láttam: 

Horusitzky  Ferenc  Dr.  Papp  Károly 

elsőtitkár.  elnök. 

Hitelesítik: 

Lóczy  Lajos  és  Rozlozsnik  Pál 
választmányi  tagok. 


SUPPLEMENT 

zum 

FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

LXX.  Bánd  Juli — September  1940  7 — 9,  Heft 


I.  ERINNEKUNÍJ  AN  DIE  A^íRSTOKBENEN  MITGLIEDER 
DES  AUSSCHÜSSES. 

ERINNERUNG  AN  FRANZ  ROHM. 

(1881—1940) 

Mit  einer  Fotoíívafie  iiuf  Tafel  V. 

Tiefersehüttert  vernahmcn  die  ungai’ischen  Bcrgleute  und 
Geologen  die  traurige  Nachricht  über  deii  am  1.  Juli  in  Gyöngyös 
erfolgten  plötzlichcn  Tód  dcs  Leiters  dér  inontanistischen  Sektion 
iiu  kgl.  ung.  Finanzininisteriuin,  F r a n z B ö h ni.  Wie  ein  tapferer 
Soldat  iin  KainpT,  starb  auch  er  im  Felde  seiner  Tiitigkeit.  Er  ver- 
schied  im  besten  Mannesalter  zu  einer  Zeit,  als  von  ihrn,  dér  als 
Nachfolger  von  A 1,  Máily  von  K i s s i'i  r m á s unter  den  schwer- 
.sten  Umstanden  die  Angelegenheiten  des  ungarischen  Bergwescns 
leitete,  noch  viel  orAvartet  Avurde. 

Die  Avichtigsteii  ^loniente  seines  Lebens  und  seiner  Tiitigkeit 
können  folgenderAveise  geschildert  Averden. 

Franz  Böhm  Avurde  iin  Jahre  1881  in  Pécs  geborcn,  aa'o  er 
auch  seine  SchuLzeit  absolvierte.  Er  Avurde  dann  Student  dér  Berg- 
akademie  in  Selmecbánya  (Schemnitz).  Flier  erAvarb  er  im  Jahre 
1905  das  Diplom  eines  Bergingenieurs.  Daraufhin  Avurde  er  als  n^m- 
ger  Bergingenieur  dér  kgl.  ung.  geologisehen  Anstalt  zugeteilt,  um 
sich  auch  in  dér  Geologie  eine  praktische  Ausbildung  zu  erAverben. 
Die  Chemiker  dér  kgl.  ung.  geologisehen  Anstalt  befassten  sich 
damals  eingehend  mit  dér  Analyse  von  siebenbürgischen  Salzquel- 
len,  um  für  die  Kalisalzforschungen  Stützpunkte  zu  liefern.  Da 
aber  die  Analysen  für  die  Forschung  nicht  sehr  AÚel  Hoffnung  bo- 
tén, empfohlen  J.  v.  B ö c k h.  Direktor  dér  geologisehen  Anstalt 
und  Prof.  L.  a\  L ó c z y d.  Ae.  dem  Aerar,  im  Gebiete  des  Sieben- 
bürgisehen  Beckens  Untersuchímgen  durchführen  zu  lassen.  Darauf- 
hin betraute  dér  Leiter  dér  montanistischen  Sektion  des  kgl.  ung. 
Finanzministeriums,  Ministerialrat  A 1.  M á 1 y,  den  Geologen  K.  v. 
P a p p das  Siebenbürgische  Beckeji  mit  Hilfe  dér  Bergingenieure 
F.  Böhm  und  E.  Buday  Amm  Gesichtspunkte  dér  Kalisalze  geo- 
logisch  zu  untersuchen  und  die  Stelle  einer  Tiefbohrung  festzu- 
setzen.  Die  dréi  jungen  Wissenschaftler  bereisten  zAvischen  dem  16. 


216 


Erinnerungen 


Juli  und  7.  September  1907  das  Siebcubürgische  Becken.  Die  Stelle 
dér  ersten  Tiefbohrung  wurde  bei  dér  Eisenbahnstation  Nagysár- 
más  im  Komitat  Kolozs  festgesetzt.  Da  auch  Prof.  v.  L ó c z y die- 
sen  Plán  billigte,  b'^gann  im  Herbst  1907  die  erste  Tiefbohrung  Sie- 
benbürgens.  Die  Bohrung  wurde  uuter  dér  Leitung  von  F.  B ö h m, 
<ler  darnals  bereits  die  ganze  Expositur  von  Nagysármás  leitete, 
von  den  Halle’schen  Maschineningenieuren  Heinrich  Thumann 
und  Hans  Neumayer  ausgeführt.  Naehdem  diese  erste  Bohrung 
erfolglos  blieb,  setzte  K.  v.  P a p p die  zweite  Bohrung  in  dér  Nahe, 
auf  dér  Wiese  „Bolygórét”  von  Kissármá.s,  an,  da  er  das  Kalisalzr 
láger  hier,  unter  dér  bittersalz-  und  sumpfgashaltigen  Quelle,  zu 
erreichen  hoffte.  Die  Arbeiten  dér  Bohrung  II  wurden  im  Novem- 
ber 1908  bereits  alléin  von  F.  B ö h m geleitet.  Aus  dieser  Bohrung 
brach  dann  aus  einer  Tiefe  von  302  m mit  einem  ausserordentlichen 
Druek  Erdgas  hervor.  Das  Gas  enthielt  fást  ausschliesslich  Methan- 
gas.  Diese  Bohrung  ist  dér  grösste  Erdgasbrunnen  Europas  gewor- 
den.  Gelegentlich  einer  Messung  dér  Gasmenge  geriet  F.  B ö h m 
einmal  in  Lebensgefahr.  Wahrend  dér  Arbeit  schlug  eine  10  m hohe 
Flamme  von  3 m Durchmesser  hoch,  er  konnte  sich  nicht  rechtzei- 
tig  in  Sicherheit  bringen  und  es  dauerte  Monate  láng,  bis  er  von 
seinen  BrandAvunden  wieder  genas. 

Im  Frühling  des  Jahres  1910  fuhr  er  in  Gesellschaft  des  Sel- 
mecbánvaer  Professors  Max  Hermann  nach  Nordamerika,  um 
in  dér  Umgebung  von  Pittsburg  die  Gasbrunnen  zu  studieren.  Als 
er  von  hier  nach  Sármás  ziu’ückkehrte,  übernahm  er  Avieder  die 
Leitung  dér  Forschungsexpositur  für  Siebenbürgen  und  leitete  A'on 
dieser  Stelle  sámtliche  Bohrungen  im  Mezöség. 

Diese  Zeit  enthielt  zugleich  auch  die  glücklichste  Periode 
seines  Lebens.  In  dér  mit  Kissármás  benachbarten  Ortschaft  Kis- 
czég  lernte  er  die  Tochter  dér  dortigen  Grundbesitzerfamilie  Emma 
Wachsmann  kennen.  Er  bat  um  ihre  Hand  und  die  Hochzeit  fand 
am  16.  Mai  1911  in  Kisczóg  statt.  Die  treue  Gattin  blieb  immer  eine 
verstándnisvolle  Begleiterin  seiner  aufsteigenden  Laufbahn. 

In  den  folgendcn  dahren  Avurde  er  dann  schnell  zum  Berg- 
oberingenieur,  Bergrat  und  Oberbergrat  befördert.  Wahrend  des 
Weltkrieges,  im  Jahre  1917,  AVurde  er  dér  montanistischen  Sektion 
dér  kgl.  ung.  Finanzministeriums  zugeteilt,  avo  er  die  techni.sche 
Abteilung  dér  Zcntraldirektion  leitete.  In  den  Jahren  1921 — 24 
Avurde  er  mit  dér  BeA\dlligung  des  Finanzministers,  auf  Grund  des 
zwicchen  dem  ungarischen  Aerar  und  dér  Anglo — Porsian  Oil  Com- 
pany  Limited  ge.schlossenen  Vertrages  mit  dér  Direktion  dieser 
Gesellschaft  betraut.  Im  Jahre  1925  nabm  er  in  Paris  als  SacliA’cr- 
stándiger  an  dér  Beratung  teil,  als  dér  Wert  dér  Berg-  und  Hütten- 
Averke  in  den  von  lingarn  abgertennten  Gebieten  geschatzt  Avurde.  Er 
wolmte  im  Jahi-e  1926  in  Begleitung  les  Bergratcs  F.  v.  P á a’ a i 
Vájná  auch  den  Sitzungen  des  in  INIadrid  abgehalteu'ii  XVI. 


K:*imu*ru:i{>en 


217 


Cleoloííon-Konfirosscs  bei.  Seit  (lem  Jahre  1925  war  cr  Loiter  dér 
montanistisclien  Sektion  im  kííl,  uiifí.  Finanzniinistoriuin.  Durch 
seine  hier  entfaltote  Tiitigkeit  koiuite  er  erreichen,  dass  die 
Sehwarzkohlenfinibe  von  Komló  wieder  zu  einem  rentablen  staatli- 
chen  Betrieb  wurde.  Auch  in  dér  Inbetriebsetzniifí  des  Goldberg- 
werkes  von  Keesk  si)ielte  er  eine  wichtiííe  Rolle.  Als  Vizeprasident 
dér  nnter  dem  Vorsitz  des  Geheimen  Rates  Gráfén  Paul  Teleki 
bestandenen  „Geolofíiscben  Prüfnnfískomission”  leistete  er  in  den 
Jahren  1930 — 193G  {xrosse  Pieuste  in  dér  Abteufuiifí  und  wissen- 
sehaftlicbcn  Rearbeitung  dér  bedeutendstcn  Ticfbohrnnfíen  iin  Ge- 
biete  dér  Grossen  Unfíarischen  Tiefebene.  Ain  14.  Juli  1934  erhielt 
er  den  Titel  eines  kgl.  niiíí.  Steinkohlonber''verksdirektors  und 
wurde  in  die  TV.  Gelialtklasse  dér  staallicdien  basenbabnon  beför- 
dert  und  ain  30.  .Tűni  1937  zum  Sektionscbef  im  kgl.  unfí.  b''inanz- 
ministerium  ernannt.  Ansser  mebreren  Anszeiebnnngnen  war  er  In- 
haber  des  Ivomtnrkreuzcs  des  Unfíarischen  Verdienstordens.  Mit 
seinem  ausserordentlichen  Fleiss  und  Fachkönnen,  seiner  Tncbtifí- 
keit  und  Liebenswürdigkeit  erreichte  alsó  F.  Rohm  alles,  Avas  ei- 
nem unííarischen  Faehmann  im  staatlichen  Dienste  zuteil  Averden 
kann. 

Die  Avichtifísten  Resultate  seiner  Avissenschaftlichen  Tiitigkeit 
sind  ansser  zjAhlreichen  FachaufsUtzen  in  zAvei  zusammenfassenden 
Arbeiten  zu  fiúdén: 

a)  Die  Rescbreibunfí  dér  in  dér  Gemarkumi  von  Nnííysármás 
und  Kissármás  durchgeführten  Tiefbohrungen.  Herausueííeben  Amm 
kgl.  ung.  Finanzministerium  im  Jahre  1911,  S.  37 — 72,  mit  Fig. 
5—14. 

b)  Erdői-  und  Erdgasbergbau  in  üngarn  bis  zum  Jahre  193.5. 
Erscln’enen  in  RáuA’ászati  és  Kohászíiti  Lapok,  Rd.  72,  S.  150 — 1S9, 
mit  Fig.  1 — 28,  Budapest  1939. 

Fr.  Röhm  Avar  seit  dem  Jahre  1906  ordentliches  und  seit 
1924  Aussehussmitglied  unserer  Gesellschaft.  Er  Avohnte  den  Sitz- 
ungen  fást  immer  bei,  zuletzt  Avar  er  auch  in  dér  am  12.  Juni  abge- 
haltenen  Fachsitzung  zugegen,  als  Dr.  Gráf  Géza  Teleki  in  dér 
Gesellschaft  seinen  ersten  Vertrag  hielt.  Umso  unei’AA’arteter  kam 
die  erschütternde  Nachricht,  dass  F.  Röhm  am  1.  Juli  in  Gyön- 
gyös plötzlich  starb.  Bei  seinem  Grabe  sind  am  4.  Juli  im  Farkas- 
réter  Friedhof  in  Buda  zahlreiche  Fachkollegen  und  hohe  Funktio- 
nare  erschienen.  Die  ITngarische  Geologische  Gesellschaft  Hess  sich 
an  dem  Begrabnis  durch  die  Herren  Ausschussmitglieder  L.  v. 
L ó c z y,  P.  R o z 1 0 z s n i k und  S t.  Vitális  vertreten,  die  auch 
den  Kranz  dér  Gesellschaft  auf  seine  Bahi-e  legten. 

Möge  dér  Allmáchtige  ihm  eAvige  Ruhe,  dér  WitAA'e  und  seinen 
Kindern,  Zoltán  und  Edith  Trost  gébén. 

Éhre  seinem  Andenken  ! 


218 


Eriiinei-ungen 


ERINNERUNG  AN  PAUL  ROZLOZSNIK. 

(1880—1940) 

— Mit  einer  Fotografie  auf  Tafel  V.  — 

Am  24.  August  1940  ist  Paul  Rozlozsnik,  Stellvertretender 
Direktor  dér  kgl.  ung.  Geologischen  Anstalt,  korrespondierendes 
Mitglied  dér  Ungarischen  Akademie  dér  Wissenschaften,  Ausschuss- 
mitglied  des  Ungarischen  Berg-  und  Hüttenmannischen  Vereinsund 
dér  Ungarischen  Geologischen  Gesellschaft  in  60.  Lebensjahre  nach 
kurzem  Leiden  plötzlich  gestorhen.  Sein  Tód  bedeutet  für  die  unga- 
rische  Wissenschaft,  insbesondere  für  die  Montangeologie  cinen  un- 
orsetzlichen  Verlust.  Für  unsere  Gesellschaft  ist  sein  Tód  ein  um- 
so  harterer  und  unerwarteter  Schlag,  da  er  unserer  letzten  Sitzung, 
dér  am  12.  Juni  1940  gehaltenen  ausserordentlichen  Generalver- 
sammlung  noch  beiwohnte,  mit  Herrn  Direktor  L ó c z y zusammen 
ciné  Aussprache  hielt,  ja  sogar  auch  das  Protokoll  beglaubigte. 

Die  wichtigsten  Momente  seines  Lebens  und  seiner  Avissen- 
schaftlichen  Tatigkeit  können  folgenderweise  zusammengefasst 
Averden. 

Paul  Rozlozsnik  entstammte  einer  altén  BergAA^erksfami- 
lie.  Er  Avurde  am  24.  Dezember  1880  in  Bindtbánya,  im  Komitat 
Zips,  geboren.  Nachdem  er  das  eAmngelische  Gymnasium  in  Igló  ab- 
sohúerte,  Avurde  er  Student  an  dér  Bergakademie  zu  SelmecbánA'a. 
Hier  AA^ar  er  dér  ei’ste  Schüler  des  im  Jahre  1901  ernannten  jungen 
Professors  Hugó  von  B ö c k h . Nach  Beendigung  seiner  Hoeh- 
schulstudien  Avurde  er  von  Johann  von  B ö c k h,  dem  damaligen 
Direktor  dér  kgl.  ung.  Geologischen  Anstalt,  zum  Geologen  dér  An- 
stalt ernannt.  Sein  Amtseid  leistete  er  am  1.  Juli  1903.  Im  Herbst 
desselben  Jahres  begann  er  bereits  seinen  militarischen  Dienst  als 
einjahriger  PreiAvilliger  dér  Artillerie.  Seine  Tatigkeit  als  Geologe 
fing  er  alsó  eigentlich  erst  im  Október  1904  an.  Als  Aufnahmegeologe, 
den  Chefgeologen  Th.  A^  Szontágh  und  M.  v.  Pálfy  zugeteilt, 
befasste  er  sich  mit  dér  geologischen  Kartierung  des  Bihar-Gebirges, 
des  Kodru-Móma  und  des  Radnaer-Gobirges.  Nachher  studierte 
Rozlozsnik  die  montangeologischen  Verhaltnisse  a’oii  Dobsina 
und  Aranyida. 

Bei  Ausbruch  des  Weltkrieges  Avurde  er  als  Leutnant  dér  Ar- 
tillerie eingezogen.  Er  Avar  teihveise  an  dér  Front,  teihveise  Avurde 
er  dem  militarischen  Berginspektorat  in  Siebenbürgen  zugeteilt. 
Als  Kriegsgeologe  untersuchtc  er  die  Aluminium-Erzlagerstatten 
des  Bihar-Gcbirges  und  leistete  mit  dicsen  Forschungen  dér  Armee 
dér  Zentralmiichte  Avertvolle  Dienste.  Am  Ende  des  Krieges  rüstete 
er  als  Hauptmann  dér  Artillerie  und  Tnhaber  mehrerer  Auszeich- 
nungen  ah.  Zu  seiiiem  Beruf  zurückgekehrt,  beschiiftigte  er  sich 
AAn'eder  mit  dér  geologischen  Aufnahme  des  zerstückelten  Laiules. 


Erinncruiiffen 


219 


Detaillierto  Studien  führte  cr  in  den  Kohleiifíebicten  von  Ajka  ini 
lkikony-Gel)irfí«.  ferner  von  Dorog,  Tokod,  Tatabánya  und  Pilis- 
vörösvár  durcb. 

Seine  erste  wissenscbaftlicbe  Studie  erscbien  iin  Jabre  1905 
im  35.  Bánd  dér  Földtani  KözJöny  unter  dein  Titel:  „T)ie  ernptiv'ge- 
steine  des  Gebietes  awiscben  den  Flüssen  Maros  und  Körös  an  dér 
(írenze  ded  Komitate  Arad  und  Hunyad.”  In  dicsér  Arbeit  sind  die 
Eesultate  dér  petrograpbiscben  üntersucbung  dér  von  K.  v.  Papp 
gesamnielten  Gesteine  veröffentlicbt.  Die  Arbeit  ist  sowobl  unga- 
rise.b  wie  aucb  deutscb  erscbienen.  Sóin  erster  Aufnabinebericbt  er- 
sebien  in  den  Jabresbericbten  dér  kgl.  ung.  Geologiscben  Anstalt 
für  1905  nnter  dem  Titol:  „Beitriige  zűr  Geologie  dér  Uingcbung 
des  Nagybibar.” 

Nacb  dicsen  ersten  Arbeiten  erscbienen  in  scbnellor  Beiben- 
folge  seine  weiteren  wissensebaftlieben  Publikationen.  Tin  Bánd  49 
dér  Földtani  Közlöny  veröffentlicbte  er  iin  Jabre  1919  unter  dem 
Titel  „Über  die  Verbreitung  des  Erzlagerstiittentypus  „Macskainezö” 
in  Transylvanien”  wieder  eine  wertvolle  Studie. 

Ausserordentlieb  wicbtig  sind  seine  ])alaontologiscben  Arbei- 
ten über  Nummulinen.  Er  war  dér  wabre  Xaebfolger  von  ^I  a x von 
TI  a n tken.  Seine  erste  i)alaontologisebe  Studie  erscbien  im  Bánd 
I Heft  4 dér  Zeitscbrift  Földtani  Szemle  (üngariscbe  Bundscbau 
für  Geologie  und  Palaontologie)  im  Jabre  1924  unter  dem  Titel 
..Nummulinák  Magyarország  óbarmadkori  rétegeiből”  (Xummuli- 
nen  aus  den  alttertiaren  Scbiebten  Ungarns).  Die  Arbeit  ist  eigent- 
lieb  eine  Erlauterung  zu  den  von  M.  v.  Hant  ken  und  Z s.  a- 
darász  binterlassenen  Tafeln.  Auf  Grund  dér  sebönen  Abbildun- 
gen  auf  Tafeln  I — V werden  die  sicb  in  den  Sammlungen  des  geo- 
logiscbon  und  palaontologiseben  Institutes  dér  Pázmány-Universi- 
tat  befindlieben  Xummulinen  auf  den  Seiten  159 — 189  besebrieben. 
Diese  Arbeit  batte  eine  so  grosso  Xacbfrage,  das  aucb  bereits  die 
2.  Auflage  fást  vergriffen  ist.  Als  Anerkennung  seiner  montangeo- 
logiscben,  petrographiscben,  geologiscben  und  palaontologiseben 
Avissenscbaftlicben  Tatigkeit  wurde  er  im  Früjabr  1927  zum  korres- 
pondierenen  ^Mitglied  dér  Ungariscben  Akademie  dér  Wissenschaften 
gewablt.  Er  wurde  von  den  ordentlicben  Mitgliedern  F.  Scbafar- 
z i k,  K.  Z i m á n y i,  B.  M a u r i t z,  ferner  von  den  korrespondieren- 
den  Mitgliedern  F.  Báron  Xopcs  a und  M.  Páilfy  empfoblen. 
Sebőn  damals  batte  Rozlozsnik  34  selbststandige  wissenscbaft- 
licbe Veröffentlicbungen.  Rozlozsnik,  dér  inzwiscben  zum  Cbef- 
geologen  ernannt  Avurde,  bielt  seinen  AntrittsAmrtrag  in  dér  am  16. 
Marz  1936  gebaltenen  Sitzung  dér  III.  Klasse  dér  Ungariscben  Akade- 
mie dér  Wissensebaften.  Xacb  seinem  Vortrag  begrüsste  ibn  im 
Xamen  dér  Akademie  Klassenprasident  K.  T a n g 1.  Dicsér  Vortrag 
ist  im  Matbematiseben  und  XaturAvissenscbaftlicben  Anzeiger  dér 
Vngariseben  Akademie  dér  Wissensebaften  Bd.  55  auf  Seite  46 — 74 


220 


Eriuneruiigen 


mit  2 Tafeln  in  Budapest  1936  unter  dem  Titel  „ Die  tektonische 
Stellung  dér  Bihar-Gebirgsgruppe,  Mtii  Apuseni,  im  Karpatben- 
system”  in  ungariscber  Spracbe  mit  einem  ausfübrlicben  deutscben 
Auszug  erscbicnen,  Diese  Arbeit  bildet  die  Krone  seiner  jabrzebnte 
lángén  Geologentátigkeit. 

Paul  Rozlozsnik  war  seit  1903  ordentlicbes  und  seit  1932 
Ausscbussmitglied  dér  Ungariscben  Geologiscben  Gesellscbaft. 

Sein  ganzes  Leben  opferte  er  dér  Wissenscbaft  und  erzielte 
sowobl  tbeoretiscbe  Avie  aueb  praktiscbe  Erfolge.  Als  Ge.ologe  be- 
tatigte  er  sicb  seit  1904  standig  als  Mitglied  dér  kgl.  ung.  Geologi- 
scben Anstalt.  Seine  Direktorén  J.  von  B ö c k h,  L.  von  Lóczy,  d. 
A.,  T.  von  Szontagb.  F.  Báron  Nopcsa,  H.  von  Böckb  und 
L.  von  Lóczy  d.  J.  scbatzten  immer  sebr  sein  grosses  Können  und 
seinen  unermüdlicben  Fleiss.  Wabrend  seiner  36  Jabre  lángén 
Dienstzeit  wurde  er  Sektionsgeologe,  dann  Cbefgeologe  und  beeu- 
dete  sein  Leben  als  stellvertretender  Direktor. 

Erst  vor  4 .Tabren  bat  er  gebeiratet,  als  er  die  Witwe  seines 
friibzeitig  verstorbenen  Neffen  Gy.  R a k u s z,  géb.  Selma  H e u t- 
s c b y zűr  Lebensgefabrtin  wáblte.  Mit  vaterlicber  Liebe  nabm  er 
ibre  beiden  Kinder  Ili  und  Gyuszi  R a k u s z bei  sicb  auf.  Durcb 
seinen  Tód  wurde  aueb  seine  Mutter,  I'rau  Witwe  Jobann  Roz- 
lozsnik in  tiefe  Trauer  versetzt.  , 

Seine  Beerdigung  fand  am  28.  August  1940  nacb  einer  Trau- 
erfeier  in  dér  Halle  dér  kgl.  ung.  Geologiscben  Anstalt  nacb  dem 
Ritus  dér  evangeliscben  Kircbe  unter  Anteilnabme  zablreicber  Kol- 
legen  und  Freunde  statt.  An  seiner  Babre  spracb  im  Namen  dér 
kgl.  ung.  Geologiscben  Anstalt  Direktor  Prof.  L.  von  Lóczy,  im 
Namen  dér  Ungariscben  Akademie  dér  Wissenscbaften  Ministerial- 
rat  Prof.  K.  Rotb  von  Telegd  und  im  Namen  dér  Ungariscben 
Geologiscben  Gesellscbaft  Prásident  Prof.  K.  von  Papp. 

Sein  Angedenken  wird  uns  allén  in  Ébren  erbalten  blciben. 


ERINNERUNG  AN  DR.  JULIUS  WESZELSZKY. 

(1872—1940) 

Mit  einer  Fotografie  unf  Tafel  VI. 

Nacb  kurzem  Leiden  starb  am  20.  Juni  1940  Oberstudienrat 
Dr.  Julius  Weszelszky,  Direktor  i.  R.  des  Radiologiscben  Insti- 
tutes  dér  Pázmány-Universitat  und  ebemaliger  Vorsitzender  dér 
Hydrologiscben  Sektion  dér  Ungariscben  Geologiscben  Gesellscbaft. 
In  den  Jabren  1934 — 1939  war  er  Vorsitzender  dér  Hydrologiscben 
Sektion  und  in  dicsem  Amt  zugleicb  aueb  Ausscbussmitglied  dér 
Ungariscben  Geologiscben  GcscUscbaft,  sodass  aueb  wir  seiner  edlcn 
Persönlicbkeit  nacbtrauern. 


EriJinerunííen 


221 


J.  Weszplszky  -wurde  am  10.  ^lai  1872  in  Szlatina,  Komi- 
tat  Verőce  (Kroatien)  geboreii.  Nachdem  er  das  Gynmasium  dér 
Zisterzienser  in  Pécs  besucht  hat,  wurde  er  Student  dér  Philosopbi- 
schen  Fakultat  dér  Budapestéi’  Universitsit.  Hier  erwarb  er  sieh 
zuerst  das  Apothekerdiplom  und  danu  das  Doktorai  dér  Philo- 
sophie.  Seine  Laufbahu  beííann  er  iiu  Cheiuiseheu  lustitut  II  dér 
Philosophischen  Fakultat  in  Budapest,  wo  er  zuerst  als  Assisteut 
und  spater  als  Adjuukt  tiitifí  war.  lm.  .Tahre  1912  wurde  er  Dozent 
dér  auorganischen  Chemie,  im  .Tahre  1916  Leiter  und  danu  im  .lahre 
1918  ernannter  Direktor  des  Radiologiscben  lustitutes  dér  T7ni- 
versitat. 

Als  Anerkennung  seiner  wissensehaftlichen  Tatigko’t  wurde 
er  am  24.  Február  1928  auf  Grund  einer  Empfehlung  von  G.  Gróh, 
H.  Horusitzky  und  E.  ’S  i g m o n d ordentliches  Mitglied  dér 
Sankt  Stefan  Akademie.  Seinen  Antrittsvortrag  hielt  er  noeh  in 
demselben  Jahre  in  dér  Dezember-Sitzung.  Seit  1921,  alsó  seit  dér 
Gründung  dér  Hydrologischen  Sektion  dér  Ungariscben  Geologi- 
schen  Gesellschaft  war  er  Aussebussmitglied  und  in  den  .Tahrcn 
1934 — 1939  Vorsitzender  dicsér  Sektion.  Als  er  dann  als  Direktor 
des  Radiologischen  lustitutes  in  Pension  ging,  erhielt  er  im  Feb- 
ruár 1939  auf  Vorsehlag  des  Kultusministers  vöm  Herrn  Reichs- 
verwescr  als  Anerkennung  seiner  im  Dienste  des  ünivcrsitatsunter- 
richtes  und  dér  wissensehaftlichen  Literatur  geleisteten  Verdienste 
den  Titel  eines  kgl.  ung.  Obcrstudienrates  und  Direktors. 

In  seiner  wissensehaftlichen  Tiitigkeit  hefasste  er  sich  haupt- 
sachlich  mit  dér  Radioaktivitat,  hesonders  mit  dér  ^lessung  der- 
.selben.  Zu  dicsem  Zweeke  konstruierte  er  auch  cinen  Apparat. 
Ausserordentlich  wichtig  sind  seine  I^ntersuchungen  üher  die 
Radioaktivitat  dér  ungariscben  IMineralwasser.  Seine  diesheziig- 
liehen  Studien  sind  grundlagend.  Seine  zahlreichen  Arheiten  erschie- 
nen  teilweise  in  ungarischen,  teilwe’se  in  auslfindischen  Fachzei- 
schriften.  Von  diesen  sollen  hier  folgende  hervorgehohen  werdeii: 

1.  Ródióaktwifns  (Radioaktivitat).  Herausgesehen  von  dér 
kgl.  ung.  Xaturwissenschaftlichen  Gesellschaft  im  Jahre  1917. 

2.  Rádium  és  atomelmélet.  (Das  Rádium  und  die  Atomtheorie). 
Herausgegehen  von  dér  Szent  István  Társulat  im  Jahre  19’25. 

3.  Vher  den  geothermischen  Gradienten.  Hidrológiai  Közlöny, 
Bd.  2.  Deutsch,  auf  Seite  105,  1922. 

4.  Cher  die  juvenilen  Wasser.  Hidrológiai  Közlöny,  Bd.  4 — G. 
Deutsch  auf  Seite  147 — 148,  1928. 

5.  Über  die  Temperaturveranderung  des  Wassers  dér  Buda- 
pester  Hungoria-Quelle.  Hidrológiai  Közlöny,  Bd.  7 — 8.  Deutsch  auf 
Seite  118—128,  1929. 

6.  Über  den  Ursprung  des  Radiumemanationsgehaltes  dér 
Thermen.  Hidrológiai  Közlöny,  Bd.  16.  Deutsch  auf  Seite  17 — 29,  1937. 


222 


Eriiinerungen 


7.  Unklare  Begriffe  in  dér  hydrologischen  und  geologischcn 
Literatur.  Hidrológiai  Közlöny,  Bd.  18.  Deutsch  aiif  Seite  509— álS, 
1938. 

Diese  letztere  Arbeit  war  seine  Prásidialeröffnungsrede,  d'e 
or  in  dér  am  26.  Januar  1938  gehaltenen  Sclilussversammlung  dér 
Hydrologischen  Sektion  vorlas. 

Nachdem  er  als  Prasident  dér  Sektion  abgedankt  líatte,  setzte 
er  seine  wissenschaftliche  Tatigkeit  in  dér  stillen  Bűbe  seincr  Budn- 
cr  Villa  bis  zu  seinem  am  20.  Juni  1940  erfolgten  Tode  fórt. 

Die  Beerdigung  fand  am  22.  Juni  1940  im  Farkasréter-Fried- 
hof  nach  dem  Ritus  dér  römisch-katholischen  Kirche  statt.  Sowohl 
die  Geologische  Gesellschaft  als  auch  dérén  Hydrologisclie  Sektion 
legte  einen  Kranz  auf  seinen  Sarg.  Die  Trauerrede  hielt  H e i n r i e h 
Horusitzky,  dér  als  Prasident  dér  Hydrologischen  Sektion  scln 
Xachfolger  ist.  In  seiner  Eede  nahm  er  von  J.  Veszelszky 
einen  rührenden  Abschied  im  Namen  dér  Ungarischen  Geologischen 
Gesellschaft,  dér  Hydrologischen  Sektion  und  dér  Sankt-Steian- 
Akademie. 

Seine  Witwe,  géb.  Jolán  Széli  sowie  seine  Söhne  Béla 
und  Dr.  L a d i s 1 a u s \V  e s z e 1 s z k y trauern  ihm  nach. 

Sempiterna  lux  luceat  ei! 


II.  ABHANDLUNGEN. 

DÉR  GRANODIORIT  VON  GORONTALO  AUF  NORDCELEBES. 

Von  Dr.  L.  Jngovics.* 

Mit  Figuren  11 — 14  auf  Seiten  164 — 173. 

Das  untersuchte  Gesteinsmaterial  wurde  von  Prof.  Dr.  L u d- 
wig  V.  Lóczy  im  Jahre  1928  gesammelt,  als  er  in  dem  zAvischen 
dem  Golf  von  Tolo  und  dem  von  Tomini  in  Ost-Celebes  liegendem 
Gebiete  von  Nord  Boengkoe  und  Bongka  ciné  Petroleum-Forschungs- 
expedition  leitete.  Lóczy  untcrnahm  zu  dicsér  Zeit  auch  in  den 
benachbarten  Gegenden  Forsehungsreisen;  so  kain  er  auch  in  die 
sich  mehrere  hundert  Kilométer  nach  NO  erstrcckende  Landzunge 
von  Nord-Celebes,  die  durchwcgs  aus  ernptiven  Gesteinen,  vie 
Gránitén,  Dioriten  und  .iungen-,  in  Minahassa  sogar  noch  rezenten 
vulkanischen  Gesteinen  aufgebaut  Avird. 

Dér  kleine  Hafen  von  Gorontalo  liegt  an  dér  Südseite  dicsér 
Landzunge,  bei  dér  Mündung  dcs  gleichnamigen  Flusscs.  Dér  über 


• Vorgetrageii  in  dér  Fachsitzung  dér  Ungarischen  Geologisebevi 
Geselllschaft  ani  1.  Mai  1940. 


Dér  Gruiiodiorit  von  Gorontalo 


223 


<lein  Hafeii  sich  plötzlich  aus  elem  Meer  erheboncle  Grat  cles  „Si^nal- 
berfíes",  250  m hoeh,  (von  (len  Einííeborenen  „Gunuiifí  Hnlapa”  ííe- 
nannt)  wird  dnreh  den  Fluss  Gorontalo  in  einer  enfíen,  ca.  1300 
in  larifíen,  steihvandiííen  Schlueht  durchbort.  Den  líafen  von 
Gorontalo  zeijít  des  l>ei{íelefíte,  von  Lóezy  staininende  Licbt- 
1)11(1,  (1.  Abb.)  anf  welcbem  anch  di(‘  Flnssinünduníí  und  dér  dai’- 
über  sich  erhebeiide  Siíínalberfí  zn  seben  sind;  den  Fundort  dér 
G(‘steine  bezeiebnet  ein  Pfeil. 

Die  {íeoloííiseben  Verbaltnisso  von  Xord-C'elebes  zeifít  nns  die 
beiíieleflte  skizzenbafte  Karte  von  Ablbiuíí  (Abl).  2.).  Wie  wir  seben, 
wird  dér  mittlere  nnd  westliche,  fírössere  Teil  dnreh  ein  iin  Meso- 
zoikum  sich  erboleenes  Granit-Granodioritmassiv  ííebildet,  welehes 
nach  Ansieht  dér  ineisten  Forscher  eine  einbeitliehe  Masse  ist, 
Kopvrberg  al)er  niinmt  an,  auf  Grnnd  seiner  in  letzter  Zeijít  vorííe- 
noinmenen  Untersnehunííen,  dass  es  sich  nm  inehrere  kleine,  von- 
einander  nnabhaiifíiííe  Lakkolithe  handelt. 

Über  das  Gesteinmaterial  dér  Xord-Celebeser  intrnsiven  ^íassen 
besitzen  wir  nnr  ganz  Inekenhafte  Beobaebtiingen.  Ansfiihrlichste 
I’^ntersnchnng  ist  jene  von  B o n w e r,  (8),  er  nntersncbte  die  Gránité 
nnd  Granodiorite,  resj).  die  Kontaktgesteine  derselben,  das  2000  m 
hőbe  ,,Bolio-Hutn”-Gebirge,  chennsche  Analysen  teilte  er  aber 
kelne  mit. 

Koperberg  (10.)  halt  den  sich  über  dem  Hafen  von  Gorontalo  er- 
hebenden  „Signalberg”  fnr  cinen  in  X\V — SO  Richtnng  verzogenen, 
schmalen,  ca.  9 km  lángén  und  im  Durchschnitt  250  m hohen  selb- 
standigen  Lnkkolith,  über  (lessen  Gestein  sebon  vor  ihm  van 
Se  bel  le  (2).  B ü e k i n g (3),  Hinne  (4)  Mitteilungen,  sowie 
knrze  Beschreibnngen  gaben;  ehemisehe  Analysen  teilten  aber  auch 
sie  keine  mit. 

Van  Sehelle  beschreibt  das  Gestein  des  Signalberges  als 
Amphibol-Granitit,  welcher  sowohl  au  Farbe,  wie  an  Korngrösse 
sehr  versehieden  sein  kann.  B ü c k i n g fand  im  hellfarbigen,  mit- 
telkörnigen  Gestein  Orthoklas,  Plagioklas,  Quarz,  Biotit,  Amphibol 
nnd  diopsidischen  Angit.  Die  im  Gesteine  auftretenden  basisehen 
nnd  .sauren  Asseheidungen  eharakterisierte  er  ebenfalls.  In  den  basi- 
schen  stellte  er  das  Vorhandensein  von  Avenig  Quarz,  Orthoklas, 
Plagioklas,  Amphibol  und  Angit  fest  und  bezeichnet  dieselben  als  von 
]\Iinette-Vogesit  (?liarakter.  Hinne  bestimmte  das  Gestein  als 
Amphibol-Biotit-Granit,  hebt  den  hohen  Plagioklasgehalt  hervor. 
Die  basisehen  Ausseheidungen  ^Slinette  und  Vogesite  sind  seiner 
Meinung  nach  von  prophyriseher  Struktur.  Koperberg  halt  das 
Gestein  auch  für  cinen  Amphibolgranitit.  Die  Erseheinung  dér 
basisehen  Ausseheidungen  kennzeichnend  erwahnt  er,  dass  diese 
nicht  nur  als  kleine  kugelige  Knoten  im  Gestein  erscheinen.  són 
dern  auch  als  grössere  Blöcke,  oder  auch  als  Gangé.  Bezüglich  ihrer 
Zusammensetzung  stellt  er  fest,  dass  sie  nur  aus  Amphibol  und  Féld- 


224 


Dr.  L.  Jugovics 


spat  bestehen,  somit  weist  er  ihren  Platz  zwischen  den  Vogesiten  und 
Spessartiten  zu. 

Die  durch  von  L ó c z y eingesammelten  Gesteinstücke  stam- 
raen  vöm  östliehen  Grat  des  Signalberges  und  sind  auf  Grund 
dér  untén  beschriebenen  optischen  Untersuchungen  und  chemischen 
Analysen  Granodiorite.  Die  erwáhnten  Forscber  ^bestimmten  zwar 
die  an  dér  Westseite  des  Signalberges  eingesammelten  Gesteinstü- 
cke als  Gránité,  gaben  aber  keine  chemischen  Analysen.  Diese  Fest- 
stellungen  widersprechen  einander  nicht,  sondern  besagen  nur,  dass 
die  Gesteine  des  Signalberges  einer  Differenzierung  unterworfen 
waren. 

Das  durch  v.  L ó c z y eingesammelte  Gestein  ist  von  hell- 
grauer  Farbe,  von  körniger  Struktur,  vollstandig  frisch  und  be- 
steht  hauptsachlich  aus  Feldspat,  Quarz,  braunlichem  Biotit  — und 
gegenüber  Biotit  zurücktretend  — grünlichschwarzem  Amphibol. 

Die  Hauptgemengteile  des  Gesteins  sind  u.  d.  M.  in  abneh- 
mender  Reihenfolge  die  folgenden:  Saurer  Plagioklas,  Quarz. 
Orthoklas,  Biotit  und  Amphibol;  Nebengemengteile  sind:  Apátit, 
Titanit  und  Rutil,  sekundár  sind  Serizit,  Kaolin  und  Chlorit.  Kenn- 
zeichnend  für  dieses  Gestein  ist,  dass  es  aus  verháltnissmassig  we- 
uigen  farbigen  Gemengteilen  besteht,  Das  Verhaltnis  dér  Haupt- 
gemengteile ist  etAva:  Plagioklas  : Orthoklas  : Biotit  : Amphibol  = 
= 46  : 25.5  : 11.5  : 11.5  : 4. 

Kristallographiscb  ist  dér  Plagioklas  besser  entAvickelt  als 
dér  Kalifeldspat.  Die  nach  M meist  tafelig  entAvickelten,  manchmal 
aber  prismatischen  Individuen  werden  3.5  mm  láng  und  1.5  mm 
breit.  Zwillinge  nach  dem  Albit-  und  dem  Albit-Karlsbader-Gesetz 
sind  die  Regei,  vereinzelt  Avarén  auch  Periklinlamellen  zu  beobach- 
ten.  Die  Kristalle  zeigen  immer  einen  Zonarbau  mit  normaler  Zonen- 
folge  und  scharfen  Abgrenzungen.  Den  An-Gehalt  des  Plagioklas 
ergaben  die  folgenden  Messungen. 


’ Köhler,  A.:  Zűr  Bestimnuing  dér  Plagioklase  in  DoppelzAvillin- 
ííen  nach  dem  Albit  und  Karlsbader-Gesetz.  — Tschcrmarks  Miner.-Petr. 
Mitteilungen  Hd.  36.  1923. 


Albit  zwillinge,  senkrecht  MP. 


Kern 


a’M.  . . .21.5°.  . . . 8°  . . . . 23°  . . . .19.5° 
An-Gehalt  38o/o . . . 25o/o . . . 40“/o . . . 35<>/o 
a’M 4.5°.  . . 7.5°.  . . 10° 


Dér  -GranodiörLt  von  (iorontalo 


225 


Dér  Kern  dér  Playloklas  ist  doher  saurer  Andesin,  welcher  durch 
Ollgoklíiszonen  umgeben  ist.  Dér  Kern  ist  von  neufíebildeten  Serizit- 
schuppen.  Kaolin  und  Kalzitkörnern  erfüllt. 

Dér  Knlifeldspot,  nur  selten  mit  Mikroklinfíitterunfí,  ist  tafe- 
li{?  oder  prismatisch,  a.  T.  xenomorph  und  sind  die  Individuen  klei- 
ner  als  die  des  Plasíioklases.  Zwillinfíe  naeh  dein  Karlsbader-Gesetz 
sind  haufiíí. 

Die  xenoniori)hen,  schwaeh  undulös  auslöschenden  Körner  von 
Qnarz  sind  von  verschiedener  Grösse  und  enthalten  verhaltnismassig 
weniííer  Einschlüsse  als  dér  Feldspat. 

Die  bis  2 mm  íirosson.  xenomorplien,  oft  gezackt  umrandeten 
Lamellen  des  Biotites  sind  moist  mit  dem  Amphibol  verwaehsen. 
Die  verbogenenen,  oft  wellig  auslöschenden  Lamellen  verraten  eine 
gewisse  kataklastische  Beanspruchung.  Dér  optiscdie  Aehsenwinkel 
ist  sehr  kiéin,  fást  0®,  die  Doi)i)elbrechung  y — a = 0.044  (r’=0.í)H(i  (i 
bei  Dicke  22.G  pl  mit  Bereck  Komptmsator  gemessen.  Pleochrois- 
mus:«i^7  gelb  u,  y=  orange  e fnach  dér  Radde’scdien  Farben- 
skala).  Eine  chloritisehe  Zersetzung  ist  bemerkbar,  besonders  ent- 
lang  dér  Spaltflacben,  oft  auch  in  grösserem  Ausmasse.  Die  lavendel- 
blaue  Interferenzfarbe  des  Chlorites  lasst  auf  Pennin  schliessen.  In 
Verbindung  mit  dér  Chloritisierung  enstand  sekundar  Epidot,  wie 
auch  etwas  INIagnetit.  Einschlüsse  von  Apatitprismen  und  Titanit- 
körnchen  sind  haufig. 

Die  prismatischen,  auch  xenomorplien  oder  korrodierten  Kris- 
talle  von  Amphibol  erreichen  manchmal  die  Ijünge  von  3 mm  und 
eine  Brcite  von  1 mm.  Zwillinge  nach  (100)  und  ein  zonarer  Aufbau 
kommen  haufig  vor.  Die  optischen  Konstanten  sind:  Auslöschung 
c;^  = 13.5®;  Pleoehroismus:  a = 9 gelb  p,  y = 13  grasgrün  i.  (Radde’- 
sche  Farbenskala). 

Chloritisehe  Zersetzung  ist  beim  Amphibol  seltener  als  beim 
Biotit;  auch  hier  ist  mit  dem  Pennin,  Magnetit  und  Epidot  sekun- 
dar enstanden.  Dér  optisch  negative  Pennin  hat  cinen  sehr  kleinen 
Achsen-winkel  und  cinen  Pleoehroismus  mit  a — blass  gelblichgrün, 
y — grün.  Als  Einschlüsse  fand  ich  im  Amphibol  Apátit  sowie  auch 
verstreut  liegende  Zirkonnadeln  vor. 

In  den  untersuchten  Granodioritstücken  sind  linsenförmige 
basische  Konkrefionen  von  3 — 4 cm  Durchmesser  zu  bemerken,  die 
sich  durch  Farbe  und  Korngrösse  scharf  vöm  Hauptgestein  abheben. 
Dicse  Ausseheidungen  sind  dunkelgrau  und  viel  feinkörniger  als 
dér  Granodiorit,  von  welchem  sie  bezüglich  dér  mineralogischen 
Zusammensetzung  abweichen;  sie  bestehen  haupsachlich  nur  aus 
Plagioklas  und  Amphibol,  die  anderen  Gemengteile,  in  abnehmen- 
der  Reihenfolge  aufgezáhlt,  sind:  Quarz,  Orthoklas.  Magnetit  und 
Apátit  kommen  nur  als  Nebengemengteile  in  Betracht.  Unter  letzt- 
teren  spielt  dér  Biotit,  dessen  Lamellen  in  dér  feinkörnigen  Masse 
eingebettet  liegen,  eine  besondere  Rolle;  sie  sind  mit  idiomorphen 


226 


Dr.  L.  Jugovics 


Plagioklasprismen  durchspickt.  Es  ist  anzuuehmen,  dass  diese  Pla- 
gioklase  bei  dér  Schlierenbildung  in  den  korrodierten,  ziirückge- 
bliebenen  Biotiten  nachtráglich  enstaiiden  sind.  Die  optischen  Eigen- 
sehaften  dieses  Biotits  sind  jenen  dér  Biotite  des  Granodiorites  ent- 
spreeHend. 

Die  Gémén gteile  dér  basischen  Schliere  weichen  von  denen 
des  Hauptgesteins  folgendermassen  ab:  Die  sehlanken,  idiomoi’phen 
Prismen  des  Plagioklases  erreiehen  eine  Höchstlánge  von  0.7  mm  und 
eine  Breite  von  0.1  mm  und  lassen  die  Fláchen  dér  Prismenzonen 
deutlich  erkennen.  Die  nach  dem  Albit,  sowie  Albit — Karlsbader- 
Gesetz  verzAvillingten  Individuen  zeigen  manchmal  auch  Periklin- 
lamellen.  Die  meisten  Zwillingskristalle  bestehen  nur  aus  zwei  In- 
dividuen und  sind  stets  zonar  gebaut,  wobei  ein  zersetzer,  mit  Neu- 
bildungen  erfüllter,  fást  undurchsichtiger  Kern  von  einer  fást  ein- 
sehlusslosen  Hülle  umgeben  wird.  Die  Kernfüllung  besteht  aus  Kao- 
lin, Epidotkörnern  und  Serizitschuppen.  Die  Zahl  dér  den  Kern 
umgebenden  Zonen  ist  verschieden,  die  Trennung  oft  scharf. 

Die  Lichtbrechung  ist  sehwacher  als  die  des  Quarzes  und  auch 
'die  des  Kanadabalsams.  Diss  entspricht  einen  An-Gehalt  von  etwa 
lO%.Dagegen  ergaben  sich  im  Kern  folgende  Messdaten: 


a’ 

r 


< to 

< í 

< s 

< lO 


Komvlexzwilling  Albit-Knrlsba- 

dergesetz  senkrecht  M^:  Albit zwill inge  senkrecht  MP. 


«’M  . 1 Indiv. 

. 17.5°  . 

11° 

a’M.  , 

. .3.5°.  , 

, . 220/0  An 

a’M  . 2 „ 

. 14.5°  . 

8° 

An-Gehalt  .... 

. 410/0  . 

300/0 

Somit  hat  dieser  eine  Zusammensetzung  die  einem  OUgoklas 
bis  sauerem  Andesin  entspricht. 

Orthoklos  und  Qnarz,  (von  geringer  Menge)  nehmen  als  Füll- 
masse  den  Platz  zwischen  den  beiden  Hauptgemengteilen  ein.  Das 
erstere  erscheint  stellenweise  auch  in  Gestalt  von  winzigen  selb- 
slándigen  Kristallen. 

Unter  den  Kristallen  des  Amphibols  dér  basischen  Schliere 
fand  ich  solche  von  0.4  mm  Lángé,  0.1  mm  Breite.  An  den  Schnit 
ten  J_  c Achse  sind  (010)  und  (llO)-Flachen  zu  erkennen.  Zwillings- 
bildung  nach  (100)  ist  haufig.  Die  Auslöschung  ey  ==  10“,  Dispersion 
= ^ V , Pleochroismus  ist  deutlich.  Teihveise  ist  dér  Amphihol 


- Köhler,  A.;  Zűr  Bestimmung  dér  Plagioklase  in  noppelzwillingen 
nach  (lem  Albit-  und  Karlsbader  Gesefz.  — Tschermarks  Min.-i>3tr. 
Mitleilungen,  36.  II.  1.  2.  1923. 


J)er  Graiiodiorit  von  (Jovcntalo 


227 


iii  C'hlorit  und  Kpidot  besoiiders  eiitlang  von  Spalt- 

rissi'ii. 

Wie  schon  erwiihnt,  Imbcn  die  Biotitlainellen  dér  Schliere 
ííleiehe  Eifíenscbaiten  wie  dér  Hiotit  des  nornialen  Gesteins;  dieso 
sind  mit  idioinorpiien  Plafíioklasprismen  dicdit  vollfíespickt. 

In  den  Sehliei'en  befinden  sicdi  aul’fallend  viol  EpUlot  in  Ge- 
stalt  von  kurzen,  xenoniorplien  Prismen  oder  pcrlenartifí  aneinander 
{lereihten  Körneiien,  sowohl  im  Ainphibol,  wie  im  Biotit,  sogar  im 
benachbarten  Plajíioklas.  Die  deiitliche  Spaltbarkeit,  dér  grosse, 
fást  90"  betragende  optiscdie  Achsenwinkel,  die  selír  starke  Disper- 
sion  Q <C.  V , dér  sehwaehe  Pleoehroisnuis  und  die  Interferenzfarben 
kennzeichnen  dieses  Mineral  eindeutig. 

Dér  bei  Verwitterung  des  Amphibols  und  Biotits  entstandcne 
rhlorit  hat  hier  auch  eine  lavendelblaue  InterferenzFarbe,  ist  daher 
Pentiin,  welcher  dureh  einen  sehr  kleinen  optiscdien  Acdisenwiidíel, 
negativen  Cbarakter  und  entschiedenen  Pleoehroisnuis  gekenn- 
zeichnet  wird. 

Sehlieslieli  ist  in  den  Schlieren  noeli  viel  Mognetit  zu  beob- 
aehten,  dessen  oktaedrische  oder  abgerundete  Körner  im  Amphibol 
und  Clorit  Einschlüsse  bilden. 

Die  Menge  des  Apatits  ist  in  den  Sehlieren  viel  grösser  als  im 
Granodiorit. 

Die  ausgewahlten  frischen  schlierenfreien  Stücke  des  Grano- 
diorites  wurden  dureh  den  Chemiker  dér  Geolog.  Landesanstalt  Ti- 
bor S z e 1 é n y i mit  folgendem  Ergebnis  analysiert. 


SiO,  .... 

69.62  % 

Niggli’sche  und 

Becke’ 

TiO,  

0.06  „ 

Projektionswerte 

AlÁ  

16.29  „ 

si 

317.1 

Fe.Oa  .... 

0.60  „ 

al 

IZA 

43.7 

FeO  

2.30  „ 

fm 

z= 

18.4 

MnO  .... 

0.10  „ 

c 

zzr 

16.3 

MgO  .... 

1.04  „ 

alk 

= 

21;5 

CaO  .... 

3.35  „ 

k 

-V- 

0.22 

NaaO  .... 

3.76  „ 

mg 

0.38 

K,0  .... 

1.66  „ 

qz 

= 

-f  131.1 

.... 

0.76  „ 

c/fm 

0.88 

.... 

0.46  „ 

Sehnitt 

V. 

BaO  .... 

— 

— 

65.2 

SrO  .... 

— 

V 

= 

60.— 

P,0,  .... 

0.09  „ 

38.8 

CO,  .... 

0.06  ,. 

100.15  % 

Spez.  GeAvieht:  2.650. 

Die  Projektionswerte  jener  Magmentypen  und  chemiseh  ver- 
wandtér  Gesteine,  welche  zum  Vergleich  herangezogen  werden  korí- 
nén, sind  in  dér  beigeschlossenen  Tabelle  I.  zusammengestellt. 


228 


Dr.  L.  Jugovics 


Vorerst  können  wir  feststellen,  dass  dieses  Gestein  als  zűr 
Alkali-Kalk-Provinz  gehörend  betrachtet  werden  kann  und  mit  dem 
Plagioklas-granitischen  Magma  dér  Niggli’schen  Magmentypen  Ver- 
wandschaft  zeigt.  Mán  könnte  infoige  des  hőben  si-Wertes  das  Ge- 
stein zu  den  typischen  Gránitén  rechnen,  dem  widerspricht  aber 
dér  auffallend  niedrige  k-Wert  und  wir  müssen  es  daher  zűr  Gruppé 
dér  si-reichen  dioritischen  Magmas  hinzuzáhlen;  dér  niedrige  k-Wert 
beweist  auch,  dass  in  diesem  Gestein  die  Kali-Mineralien  eine  unter- 
geordnetere  Rolle  als  in  dér  Gruppé  dér  Granitmagmas  spielen. 

Auch  die  Differenz  al-alk  (=r  22)  ist  bedeutend  höher  als  bei 
den  Gránitén,  es  enthalt  alsó  dér  Plagioklas  in  unserem  Gestein 
mehr  CaO.  Von  den  Alkálién  ist  übrigens  hier  Nátron  im  Über- 
gewicht.  Die  fm-  und  c-Werte  stehen  nahe  beieinander,  dies  ent- 
spricht  auch  eher  dem  Verhalten  dér  Dioritmagmen.  Endlich  weist 
auch  die  mineralogische  Zusammensetzung  auf  die  Gruppé  dér 
Dioritmagmen  hin;  dér  Kalifeldspat  tritt  gegenüber  dem  Plagiok- 
las stark  in  den  Hintergrund. 

Übrigens  bringen  die  zűr  Vergleich  herangezogen  Projektions- 
werte  dér  yosemitischen  (yosemitgranitische)  und  granodioritischen 
Magmen  die  gesehilderten  Unterschiede  gut  zum  Ausdruck, 

Von  den  Typen  dér  Diorit-Magmagruppe  zieigen  die  Projek- 
tionswerte  dér  Plagioklas-Granitischen  Magmas  eine  gute  Überein- 
stimmung  mit  den  entsprechenden  Werten  des  Gesteins  von  Goron- 
talo.  Wesentlicher  Unterschied  ist  nur  bei  den  alk-  und  mg-Werten 
zu  beobachten,  welche  niiedriger  sind  und  beim  fm-Wert,  welcher 
höher  als  dér  entsprechende  Wert  des  Typus  ist. 

Eine  vorzügliche  Übereinstimmung  ist  sowohl  bezüglich  dér 
chemischen,  wie  auch  mineralogischen  Zusammensetzung  mit  dem 
unter  Namen  Farsundit^  beschriebenen  hellen  Granodiorit  zu  be- 
obachten. Dér  wesentliche  Unterschied  besteht  darin,  dass  das  nor- 
wegische  Gestein  statt  dem  Biotit.  Hypersthen  und  Diallag  enthalt, 
weiters  ist  dér  /c-Wert  unseres  Gesteins  noch  niedriger  als  dér  des 
Farsundites.  Gute  Überstimmung  mit  dem  von  Celebes  stammen- 
den  Gestein  ist  ferner  bei  dem  aus  dem  Ober-Engadin  stammenden 
Bánátit  von  Pontresina  zu  bemerken;  bei  diesem  ist  dér  si-Wert 
niedriger,  dér  k-Wert  aber  höher,  die  anderen  ProjektionsAverte  ent- 
sprechen  einander. 

Auch  im  Konzentrations tetraéder  können  die  Verwandsehaft 
und  dér  Zusammenhang  dér  aufgezahlten  Gesteine  gut  beobachtet 
werden.  In  dér  Tetraederdarstellung  finden  Avir  nebcn  den  Niggli'- 
schen  Magma  typen  auch  die  Beckc'schen  MittelAA’erte. 

Im  Konzentrationstetraeder  können  Avir  feststellen,  da!<s  dér 
Granodiorit  von  Celebes  in  die  Alkáli-  Kalkreihe  gehört.  Dér  Pro- 


® Tröger,  E.:  Spezielle  Petrographie  dér  Kruptivgesteine.  Berlin. 
1935.  S.  .')7— 60. 


Dér  Granodiorit  von  Goroiitalo 


229 


jektionspunkt  liefít  zwisehen  (lem  Becke’schen  Gránit  iiml  dein 
Granodioritinittel.  l)ie  Projektionspiinkte  des  Poutresina-Baiiatites 
mid  (les  norwefíisehen  Farsuiidites  lieííeu  rings  um  dieselben,  wiili- 
rend  dér  Punkt  des  Plafíioklas.iíranit-Magmentyinis  sieh  seineii  liö- 
beren  ^ ( -al4-alk)  Wert  entspreehend  in  dér  Iliehtnníí  des  Punk- 
tes  (les  Granitmittels  etwas  entfernt  hat. 

Die  Projektionswerte  dér  znm  V\*rfíleich  heranííezoí>en  zwei 
Glieder  dér  Granitfíruppe:  dér  Granodiorit-  und  dér  Yoseniitfíranit- 
typus  sind  ihrem  niedrigeren,  bzw.  höheren  si-Wert  entspreehend 
in  etwas  grösseix'r  Entfernung  voni  Punkt  (les  Celebesgesteins 
aufzufinden. 

Zusamineni'assend  können  wir  auf  Grund  dér  mineralogischen 
Zusainrnensetzung  fesstellen,  dass  (hús  Gestein  des  östlicli  voin  Fluss 
Gorontalo  erhebonden  Grates  des  Signalberges,  ein  Aynphibol-IimtU- 
Granodiorit  ist.  Diese  Feststellung  wird  auch  durch  die  cheinische 
Zusaininensetzung  bestatigt. 

Auf  Grund  dér  im  Granodiorit  erscheinenden  basischen  Konk- 
retionen  entspri(!ht  es:  bezügl.  inineralogiseher  Zusaininensetzung 
(lem  Plagioklas-Amphiliol,  bei  (len  Ganggesteinen  (leni  Amphibol- 
Spessartit  (Plagioklas-Amphibol-Lamproi)hyr). 

Als  Anhang  vergleiche  ich  den  Celebeser  Granodiorit  mit 
(len  ungarlandischen  Banatiten  und  anderen  ahnlich  zusammenge- 
setzten  Gesteinen.  Dies  wird  auch  darum  von  Interessé  sein,  w'eil, 
vde  bekannt,  dér  den  Granodioriten  entspreelionde  Gesteintypus  zu- 
erst  durch  Cotta^  an  den  ungarlandischen  Gesteinen  erkannt 
Avurde,  .als  er  im  Jahre  1864  die  aus  Südungarn  (Comitat  Krassó- 
Szörf’ny)  stammenden  Gesteine  lieschrieb  und  unter  dem  Namen 
Banatlte  zusammenfasste,  diese  enthalten  neben  dem  Quarze  auch 
Orthoklas  und  Plagioklas  als  wichtige  Gemengteile.  Die  Menge 
des  Quarz  und  dér  farbigen  Gemengteile  liewegt  sich  bei  diesen  Ge- 
steinen zwisehen  ziembeh  weiten  Grenzen.  auch  die  Struktur  hat 
sich  einmal  kömig,  andersmal  porphyrisch  entAvickelt. 

Die  spiiteren  Forscher  benützten,  wde  bekannt,  zűr  Bezeich- 
nung  dér  Gesteine  ahnlicher  oder  verwandter  Zusammensetzung  die 
Namen:  Adamellit,  Monsonit,  Tonalit,  die  amerikanischen  Petrog- 
raphen  aber  den  Namen  Granodiorit,  wahrend  die  Bezeichnung  „Bá- 
nátit” als  Sammelname  im  Laufe  dér  Zeit  allmáhlich  verblichen  ist. 

Die  neuere  zusammenfassende,  moderné  petrographische-cho- 
mische  Untersuchung  dér  Banatite  aus  Südungarn  entstammen  von 
R o z 1 o z s n i k-E  m s z t.®  Nach  ihren  Festellungen  kamen  unter 


* Cotta,  B.  V.;  Erzlagerstatten  im  Bánát  und  Serbien.  Wien.  1864. 
® Rozlozsnik-Emszt:  Beitrágc  zűr  genaueren  petrographischen  und 
chemischen  Kenntniss  dér  Banatite  des  Komitates  Krasso-Szörény. 
Mitteilungen  aus  dem  Jahrb.  d.  kgl.  Ungar.  Geologischen  Reichs- 
anstalt  Bd.  XVI.  1907—1909.  p.  145—304. 


230 


Dr.  L.  Jugovics 


dem  Namon  Bánátit:  Granodiorit,  Diorite,  Gabbrodiorite  und  dérén 
Glieder  von  porphyrischer  Struktur  in  geologisch  znsammen. 

Von  diesem  Gesteinen  benutzte  ich  zum  Vergleich  nur  die  an 
Orthoklas  reiehen,  alsó  auch  den  Granodioriten  entsprechenden 
Banatittypen  von  körniger  Struktur.  Zu  diesen  sog  ich  noch  drei 
nordungarische  Gesteine,  von  ánlicher  Zusammensetzung  bei,  von 
uelehen  wir  gute  Analysen  besitzen,  diese  sind:  das  Gestein  des 
Zobor-berges,^  (Analyse  14);  dér  Granodiorit  aus  dem  südlichen 
Teil  des  Inovec-gebirges,  von  Galgóc  stammende  Granodiorit  Ana- 
lyse,' (Analyse  13);  endlich  das  wohlbekannte  Diorit  dér  Schemnit- 
zer  Gegend,®  (Analyse  15), 

Die  Tabellen  I — II.  zeigen  die  Analysen  dieser  Gesteine  und 
die  Niggli-Becke’schen  Pro.iektions\verte. 

Es  kann  festgestellt  werden,  dass  die  Banatite  mit  den  Niggli’- 
sehen  Granodioritmagmen  verwandt  sind.  Ein  wesentlicher  Unter- 
schied  zeigt  sich  nur  in  den  si-  und  /c-Werten,  diese  sind  bei  dem 
Typus  niedriger,  wahrend  sie  mit  dér  Becke’schen  Granodiorit- 
Mittel  gut  übereinstimmen. 

Von  den  noch  aufgezahlten  weiteren  Gesteinen  ist  dér  ’Gal- 
góeer-Granodiorit  mit  den  Normalgranit-Magmatipus  Niggli’s  ver- 
wandt; die  k-  und  mp-Werte  sind  niedriger,  dér  a/-Wert,  höher 
wie  bei  dem  Typus,  Dér  Zobor-berger  Quarz-Glimmer  Diorit  wird 
durch  einen  um  bedeutend  niedrigeren  si-  und  fc-Wert  und  höheren 
mp-Wert  als  dér  Normalgranit-Typus  gekennzeichnet.  Dér  Diorit 
aus  dér  Umgebung  Schemnitz-Vihnye  gehört  schon  zu  den  basischen 
Dioriten  und  nimmt  auf  Grund  seiner  Projektionswerte  den  Platz 
zwischen  dem  Niggli’schen  Normaldiorit-  und  Gabbrodiorit typus 
ein.  Gegenüber  beiden  Typus  wird  es  durch  einen  auffallend  hőben 
k-Wert  gekennzeichnet. 

Den  Zusammenhang  dér  in  dér  Tabelle  aufgeziihlten  Gesteins- 
typen  zeigt  die  Becke’sche  Tetraederprojektion  ( Abbl;  ausgenom- 
men  den  Schemnitzer  Diorit  Hegen  allé  zwischen  den  Projektions- 


Schafarzik,  F.:  Über  die  industriell  wichtigeren  Gesteine  des 
Comitates  Nyitra.  — Jahresber.  d.  kgl.  Ung.  Geolog.  Anstalt  l'iir  1898. 
p.  271—72. 

Emszt,  K.:  Berieht  aus  dem  cheniischen  Laboratórium.  — Jah- 
resber. d.  kgl.  Uug.  Geolog.  Reichaiistalt  für  1913.  p.  490. 

‘ Ferenczi,  St.:  Die  geologischeu  Verhiiltuisse  Galgóc’s  und  ilirer 
Umgebung.  Jahreber.  d.  kgl.  Uug.  Geolog.  Aust.  für  1914.  p,  213 — 14, 
Emszt,  K.:  Berichte  aus  dem  chemischeu  Laboratórium.  — Jahres- 
ber. d.  kgl.  Geolog.  Reichsaustalt  für  1914.  p.  526. 

“ Papp,  F.:  Beitrage  zűr  Keuiituiss  dér  uugarisvdieu  Diorite.  — 
Földtani  Közlöny.  Bd.  55.  1926.  p.  179. 


Dér  (ivaiiodiorit  von  (joi’ontalo 


231 


l»unkte  dér  (iránit  und  (iranodioritmittel,  wahrend  das  orwülmte, 
seineni  tíabhrodioriteharaktor  entsprechend,  sieh  in  die  Nalie  dér 
(íabbromittel  verzielit. 

Cheiniseh  liejít  von  allén  ungarlündischen  Gesteinen  das  Gal- 
ííóeer  (íesteine  (len  Celebeser-Granodiorit  ain  niiclisten. 


DIE  ÜBEHSCHIEBUNG  VON  EBLE.NY  IM  BAKONY-GEBIKGE. 

Von  Dr.  Aladár  Földvári.* 

Mit  Fifíuren  15 — 24  auf  Seiten  177 — 184. 

In  dér  Manganerzfírube  von  Eplény  wui'de  ein  Tagéban  auf- 
gesehlossen.  Darin  kain  dér  verkarstete  Oberflaehe  des  nnterlias- 
sischen  brachiopoden-  und  crinoideenführenden  Kalkstein  znrn 
V^orsehein.  Darnber  lagern  diskordant  die  manganerzfnhrenden  bnn- 
ten  Tone.  Über  diesen  erzführenden  Schiehten  folgt  sanft  einfallend 
entweder  dér  inittelliassische  eephalopodenführende  Crinoideenkalk- 
stein  odor  (ler  oberliassisehe  hornsteinfnbrende  gelbe  Kalkstein  und 
Mérgei  odor  aber  eine  ans  versehiedenen  Gesteinen  entstandene 
Brekzie  tektonisehen  Ursprnngs.  Die  Deckschichten  fallen  unter 
15” — 30"  in  nördlicher  Riehtnng  ein.  Dieselben  Verhaltnisse  sind  anch 
iin  Tiefban  zn  seben.  Hier  liisst  sieh  sogar  aneh  dér  Doggerkalkstein 
nachweisen,  dér  nioistens  konkordant  über  dem  oberliassisohen  Kalk- 
stein folgt.  An  einer  Stelle  liegt  dér  Doggerkalkstein  langs  einer 
steilen  Verwerfnng  gefaltet  über  dem  oberliassisehen  Kalkstein. 
Am  Ostende  dér  Anfschlüsse  bedeckt  dér  Doggerkalkstein  unmittel- 
bar  die  erzführenden  bnnten  Tonschichten.  Das  Manganerz  liegt  alsó 
mit  den  begleitenden  bnnten  Tonschichten  zwischen  den  nnterlias- 
sischen  Liegenschichten  nnd  den  Deckschichten  in  Form  einer 
ost-westlich  streichenden  nnd  nach  Norden  fallenden  Lagerstatte. 

Die  erzführenden  bnnten  Tonschichten  lagern  sowohl  dem 
Liegenden  als  anch  dem  Hangenden  gegenüber  diskordant.  Gégén 
ein  liassisches  Altér  des  erzführenden  bnnten  Tones  spricht  dér 
Umstand,  dass  in  dér  Schichtserie  des  Jnra  von  Transdanubien 
dér  liassische  Komplex  eine  nnunterbrochene  marine  Reihe  dar- 
stellt,  sodass  eine  terrestrische  Periode  zwischen  zwei  liassischen  Ho- 
rizontén logisch  nicht  eingeschaltet  werden  kann.  Die  in  Eplény  be- 
obachtete  eigentümliche  Schichtserie  kann  alsó  nur  mit  einer  Über- 
schiebungsstrnktur  erklart  werden.  Über  dér  nnteren  Schnppe,  die 


* Vergetragen  in  dér  Fachsitzung  dér  Ungarischen  Geologischeii 
Gesellschaft  am  5 Juni  1940. 


232 


Dr.  Aladár  Földvári 


aus  unterliassischem  Kalkstein  und.  barremischen  manganerzfüh- 
renden  bunten  Tonen  besteht,  wurde  von  Norden  nach  Síiden  die 
obere  Schuppe  geschoben.  Die  schon  von  Anfang  an  ungleiehmássig 
dicke  tonige  Schicht  ist  infoige  dér  Überschiebung  noch  mehr  aus- 
gewálzt  worden.  sodass  die  Máchtigkeit  dieser  Schicht  nur  20 — 30 
cm  betrágt.  An  manchen  Stellen  sind  die  oberen  Schichten  des  bun- 
ten Tones  chaotisch  gefaltet.  Die  unteren  Teile  dér  oberen  Schuppe 
sind  stellenweise  ganz  zerbröckelt  oder  wáhrend  dér  Bewegung 
zurüekgeblieben.  In  solchen  í állen  kamen  die  oberen  Teile  in  un- 
mittelbáre  Berührung  mit  dem  bunten  Tón.  Unter  dér  infoige  dér 
Überschiebung  zustandgekommenen  Deckschuppe  liegt  die  bereits 
erwáhnte  Brekzie.  Die  Schichtserie  dér  Deckschuppe  ist  von  untén 
nach  oben  wie  folgt:  1.  Überschiebungsbrekzie,  2.  mittelliassischer, 
cephalopoden-  tmd  crinoideenführender  roter  Kalkstein,  3.  oberlias- 
sischer  hornsteinfiihrender  Kalkstein  bezw.  Hergel  und  4.  Dogger- 
kalkstein. 

Die  Schuppe  sowie  die  Manganerzlagerstátte  selbst  enden 
lángs  einer  Verwerfung,  die  in  dér  Richtung  307 — 127®  streicht  und 
unter  58 — 62“  nach  Nordosten  einfállt.  Hier  treten  bereits  die  miozá- 
nen  Bildungen  auf. 

Vöm  paláontölogischen  Geschichtspunkte  aus  ist  das  Vor- 
kommen  von  zwei  Ichthyosaurus-Wirbeln  aus  dem  rőten  cephalo- 
poden- und  crinoideenführenden  Kalkstein  von  besonderem  Interessé. 


DAS  MIOZAN  VON  DUNÁNTÚL. 

Von  Dr.  Tibor  Szolai. 

Mit  Tafel  VII  auf  Seite  194. 

In  den  Fachsitzungen  dér  Ungarisehen  Geologischen  Anstalt 
habén  Herr  Chefgeologe  Z.  S c h r é t e r und  Herr  Sektionsgeologe 
F.  Horusitzky  über  die  untere  Abgrenzung  bezw.  Gliederung  des 
ungarlándischen  Miozáns  ausführlich  berichtet.  lm  den  folgenden 
will  ich  die  Besprechung  dér  aufgeworfenen  Frage  fortsetzen. 

In  Dunántúl  überflutete  das  Miozán-Meer  vier  unterscheidbare 
Gebite:  1.  Das  nordöstliche  oder  Várpalotáéi-  Gebiet,  2.  das  südöst- 
liche  oder  Mecseker  Gebiet,  3.  das  südwestliche  oder  Budafapusztaer 
Gebiet,  4.  das  westliche  Gebiet,  hierher  können  die  westlichon  Miozán- 
vorkommen  Ungarns  zugereehnet  werden.  Ich  crwáhne  .ietzt  schon, 
dass  ich  midi  mit  dem  Tortonien  und  Sarmatien  nicht  náher  bcfassen 
werde  und  dicse  Ablagerungen  nur  dórt  erwáhnc,  wo  die  Abgren- 
zung dér  Gebiete  es  unbodingt  nötig  maciit. 


* Vorgetragen  in  dér  Fachsitzung  dér  Ungarisehen  Geologischen 
Gesellsehaft  ain  3.  April  1940. 


Das  Miozan  von  Dunántúl 


233 


Das  nordöstilchc  Gebiet:  Dic  Untersuchung  dieses  Gebietes 
beginne  ioh  mit  dér  Bespreehuug  dér  südwestlichen  Grenze,  des 
TaiK)lcaer  Beckens.  lm  Auftrage  dér  K.  Ung.  Geol.  Anstalt  habé  ich 
die  Karte  des  Gebietes  im  Jahre  1928  reambuliert.  95  km  westlich 
von  dem  vöm  nordwestlicheii  Ausgang  dér  Gemeinde  Zalahaláp 
andcrthalb  km  entfernt  am  Wege  liegenden  18G.6  Triangulierungs 
puiikt,  habé  ich  in  dem  bei  dem  Graben  eines  Brunnnens  zuin  Vor- 
schein  gekommenon  Tón  ein  neues  Vorkomiuen  des  Helvetiens  er- 
kannt.  Von  dieser  Fundstatte  habé  ich  eine  24  Arten  bezAv.  Gattungen 
ziihlende  Makrofauua  gesammelt.  Ich  hal)e  festgestellt,  dass  das 
Muttergestein  dér  Fauna  dér  im  Liegenden  des  Leithakalksteins 
lagernde  gelbliche  ein  wenig  tonige  Sand  ist.  Diese  Ablagerung 
kann  auf  Grund  dér  Lagerungsverhaltnisse  und  dér  Makrofauna 
in  den  unteren  Teil  des  mittleren  ^[ioziins  eingereiht  werden. 
L.  Majz  on  erwies  mir  die  Gefalligkeit,  die  Foraminil'eren  zu  be- 
stimmen.  Seinen  Untersuchungen  nach  weisen  die  Foraminiferen 
auf  das  Tortonien  hin.  Diese  Mikrofauna  ist  auch  aus  dem  Torto- 
nien  von  Nógrádszakál  bekannt.  fíotalia  papHlosa  Bradp  var.  conip- 
rcssiuscula  Brady  ist  fossil  nur  in  Nógrádszakál  und  Zalahaláp  zum 
Vorschein  gekommen.  Samtliche  übrige  Arten  lebten  schon  im  Hel- 
vetien  bezw.  auch  vor  dem  Helvetien,  u.  zw.:  Miliolina  sp.;  Polysto- 
mella  crispa  /.;  Nonionia  communis  D'Orb;  Amphistegina  lessoní 
D’Orb.  In  dicsem  Fali  wurde  alsó  die  Frage  durch  die  Bestimmung 
dér  Foraminiferen  nicht  gelöst.  Ich  bestimme  daher  diese  Ablage- 
rung auf  Grund  dér  Lagerungsverhaltnisse,  dér  Paláogeographie  und 
dér  Makrofauna. 

Die  Bohrung  von  Balatonföldvár  durchquerte  nach  den  Un- 
tersuchungen von  L.  von  L ó c z y s e n.  ^.)  das  obere  und  untere 
Mediterrán.  S c h r é t e r (13.)  stsllt  fest,  dass  die  in  den  Bohrungen 
von  Tapolca  und  Balatonföldvár  aufgeklarten  Verháltnisse  einander 
iihnlich  sind.  Namentlich  sind  an  beiden  Orten  Süsswasseriignitschich- 
ten  und  eruptive  Tuffe  am  Grunde  des  Mediterrans  vorhanden,  Die 
Machtigkeit  dieses  Gliedes  betrágt  in  dér  Bohrung  von  Tapolca  12.70 
m.  Mit  dicsem  Glied  kann  die  eben  besprochene  Ablagerung  von  Zala- 
haláp identifiziert  werden.  Namentlich  zeigen  die  aus  dem  erwáhn- 
ten  Niveau  (184 — 196.70  m)  dér  Tapolcaer  Bohrung  und  aus  4.40 — 4 60 
m Tiefe  dér  Schacht  von  Zalahaláp  gawonnenen  Foraminiferen  viele 
ahnliche  Züge. 

Die  soeben  erwáhnten  Ablagerungen  dér  Balatonföldvár  Boh- 
rung betrachtet  auch  K.  Eoth  A'^on  Telegd  (18)  als  heU^etisch. 
Neuere  Angaben  sprechen  auch  für  diese  Auffassung. 

Im  folgenden  avíII  ich  die  Quarzkonglomerate  bespreehen.  Das 
Konglomerat  besteht  aus  gerolltem  Quarzschotter,  dér  mit  kieseli- 
gem  Tón  verkittet  ist.  Es  kommt  in  grösster  Menge  am  südlichen 
Anhang  des  Vendekhegy  im  Gebiete  des  Buchstaben  „S"  dér  Auf- 
schrift  A"on  Szentkút  vor.  Machtige  Blöcke  Hegen  hier  scheinbar  auf 


234 


Dr.  Tibor  Szalai 


Hauptdolomit  lagerud.  Eiiiige  habén  auderthalb  m Durchme&sei’. 
Ilire  Zahl  betrágt  beiláufig  350.  Auf  Grund  ihrer  Lage  und  dér 
Verbaltnisse  des  Fallens  des  von  ihnen  Avenig  entfernten  Leithakalk- 
steins  nehme  ich  an,  dass  diese  zAAÚsehen  den  Leithakalksteinschich- 
ten,  beziehungsAA^eise  ini  Liegenden  des  Leithakalksteins  zűr  Abla- 
gcrung  gelangt  sind. 

Kleine  haselnussgrosse  Quarzschotter  sind  aucb  aus  den  für 
Mediterrán  bestinnnten  Schicbten  dér  Balatonfökh'árer  Bohrung 
zum  Vorscbein  gekommen,  L.  v.  L o c z y s e n.  schreibt  (6.  p.  277j 
nach  Böekh,  dass  ZAvischen  Kolontár  und  DeA'ecser  Kongloinerat 
und  Schotter  samt  Leithakalkstein  an  mehreren  Stellen  vorkoninit. 
leh  denke  das  Quarzkonglomerat  von  Vendekberg  mit  diesen 
Konglomeraten  identifizieren  zu  können.  Ani  Vendekberg  habé 
ich  ein  Quarzkonglomerat  gefunden,  dessen  Bindemittel  kaikig 
ist  und  Ostrea-Scherben  entbalt.  Ich  erAAmhne  diese  Angabe,  da 
sie  bis  zu  cinem  gCAvissen  Grade  das  obermediterrane  Altér  des  be- 
sprocbenen  Konglomerates  unterstützt.  Ebenso  Avie  aucb  die  fol- 
gende  Beobaebtung:  Von  Halastópuszta  Avestlicb  etAA^a  3/4  km  ent- 
fernt  liegt  ein  Steinhaufen,  hier  habé  ich  neben  dem  Vendeker  Kon- 
glomerat  ein  A^ersehieden  gestaltetes,  A\^eniger  massiges  Quarzkong- 
lomerat gefunden.  Es  ist  reicb  an  Fossilien:  Conus  sp.,  Cerithium 
fip.,  Lucina  sp.  sind  zu  in  ihm  finden.  Nichts  spricht  gégén  das  oberme- 
diterrane Altér  des  Konglomerates.  NegatiA'e  BeAveise  führen  zu  der- 
sellien  Auffassung.  Das  Bindemittel  dér  Quarzkonglomerate  des 
Pannons  \on  dicsem  Gebiete  ist  nicht  so  fest  AAÚe  dicsér.  Icb  crAvabne 
noch,  dass  die  Bruchstücke  dieses  Konglomerates  auf  mehreren 
Punkten  des  kartierten  Gebietes  A’orkommen.  Ich  fand  seine  Spu- 
ren  in  Údöröginiszta,  im  Yisló  erdő,  in  Vislópuszta,  in  Halastópuszta, 
in  GátA^ereti  dűlő,  in  dér  Umgebung  Amn  Billegepuszta,  südlich  A'on 
Irtáspuszta. 

Nach  dér  Besprechung  des  Zalabaláper  Helvctiens  und  dér 
in  seinem  Hangenden  eingelagerten  Quarzkonglomerate,  möcbte 
ich  des  Helvctiens  Aum  Várpalota  gedenken.  Diese  Ablagernng  um- 
fasst  sandige,  kalkige  Moeresablagerungen  von  400 — 450  m Miicbtig- 
keit.  Ilir  Altér  hat  K.  IÍ  o t b v.  T e 1 e g d beslimmt  (18.),  ibre  Fauna 
babé  icb  im  Jabre  1926  besebrieben.  (10.)  Foraminiferen,  Cölente- 
raten,  Crinoideen,  Vermes,  Bryozoen,  Muscbcln,  Sebneeken,  Scapbo- 
poden,  Krebse,  Fische  sind  bier  zum  Vorscbein  gekommen.  Die  Zabl 
dér  besebriebenen  Arten  betragt  195.  Ncnestens  babé  icb.  30  Arten  be- 
stinimt  und  samt  diesen  erbob  sicb  die  Artenzabl  aus  ^ arpalota 
anf  231.  Dió  zuletzt  bestinnnten  Arten,  soaa'Íc  die  bereits  bek'^nnlen 
sind  teils  im  Besitze  dér  K.  ITng.  Geol.  Anstalt,  teils  gebören  f-i(‘ 
den  Saminlnngen  des  ITng.  Nat.  Mnseums  an.  Die  zuletzt  bestiminten 
Arten  sind  folgende: 

Nucula  nov.  sp;  Arca  lacfca;  Loripcs  deatatus  Dcfr.;  Chionc 
(CAauslncUa)  plicafo-v'nidohonctisis  nov.  sp.  Td'hia  planafa:  Corhnia 


Das  Miozaii  von  nnnáiitúl 


235 


<-<ir}ii(tt(i  L.;  Corhnld  revoluta  lirocchi;  CrnssafcHa  (Ci(issiiiella)  ci.n- 
ventric(i  Duj.  not\  var.  troH.sdanubica;  l)\enlomochilan  decit.ssaf us 
Dcfrauce:  Nassa  (Arcularta)  dujardial;  Adassa  .saliaeusis  Touniouer; 
Fis.siirclla  clj/ixaita  (irat;  A’afica  (A'evcrita)  állá  M.  de  Ser.;  Vernie- 
tus  intortu.s  Link.;  Potaniide.'i  ( Ptjjchopotaniides)  jiapareraeeiis  íiast.; 
I'irenella  hiseriida  Friedb.;  Firenella  bicineta  lir.;  Firenella  bieineta 
var.  niifralis  Eichw.;  Pirenella  moravica  Horn.;  Chenopus  pespele- 
cani  Plüt.;  P.ijrula  yeometrp  Borson;  Pyrnla  reticalata;  Pjjrula  eon- 
dita  Brong.;  Buccinani  nnitab'de  L.;  Murex  aquitaniens  (irat.;  Mar 
ginella  ni'diacea  Lk.;  Terebra  fu.scata;  Plearotonia  interrupta  Broec.; 
Bingicida  anricidata  Ménard;  Bingicida  striata  PhU.;  Euthrki  in- 
tcnneitia  Midit.  var.  niinor  Friedb.;  Tuba  bearnensi.s;  Ta/ris  (Gsnota) 
raniosa  Bast.;  Cjjthern?;  Petricola  lithophaga  Betzius. 

Dióséin  (lol)iot  schliosst  sich  aueh  das  llolvsticn  des  Szent- 
endre— Viseíírj'uler  (iebirfíes  an.  Die  von  hier  staminendcn  Arton 
Moisen  naeli  Gy.  Wein  (31.)  aiif  oine  nahe  Verwandsch'’ ft  mit  den 
Arten  des  llelvetiens  aiis  Viirpalota.  Auf  dem  nordöstlielien  Gebiete 
findeu  sich  noeh  in  dér  Umfíebuiifí  von  Herend  helvetiscbe  Ablage- 
niiifíen,  mit  Avelchen  ich  inic*h  hier  nieht  befassen  werde. 

Die  Unigebnng  von  Mecsek:  Wahrend  das  helvetiscdie  Altér 
des  tiefsten  Gliedes  des  Várpalotáéi-  ^lioziins  festgestellt  ist,  kann 
dasselbe  vöm  nntei-en  Teil  des  Meeseker  Neoííens  nicht  gesajít  wer- 
den.  Dér  untere  Teil  des  Xeofíens  im  ^leesek  ist  von  mehreren 
Verfasseru  ins  Burdisíalien  versetzt  worden. 

Nach  dér  Ansicht  von  V a d á s z (19)  kann  das  Altér  dér  Abla- 
fierung  auf  Grund  faunistischer  Beobachtungen  nicht  fixiert  Aver- 
den,  mit  Berücksichtigung  dér  Lagerungs-  und  iialaogeographischer 
Verhiiltnisse  sind  sie  aber  viclmehr  dér  helvetischen  Stufe  zuzu- 
rechnen. 

Die  Gebiete  A-om  ^fecsek  und  Várpalota  Aveichen  auch  in  fau- 
nistischer  Hinsicht  voneinander  ab.  Strausz  (15.T  bestimmte  aus 
dem  ]\recseker  HeU-etien  40  ^Íollusca-Arten.  Von  dicsen  sind  nur 
12  auch  in  Várpalota  zum  Vorschein  gekoinmen.  Gemeinsame  Ar- 
ten sind: 

Cardium  turonicum  May;  Venns  multitameUa  Lk.;  Tellina  p(o- 
riata  L.;  Corbula  carinat,a  Duj.;  Corbida  gibba  Olivi;  Natica  niill^- 
punctata  Lk.;  Turritella  vermicidaris  Br.;  Turritella  archiniedis 
Brong.;  Pyrulo  condita  Brong.;  Ancillaria  glandformis  Lk.;  Terebra 
(Acns)  hungarica  Halaváts. 

Es  sind  die  geAvöhnlichsten  Arten  dér  heh'etischen  Stufe.  Dér 
faunistische  Unterschied  dér  beiden  Gebiete  kann  nut-  so  gedeutet 
AAerden,  dass  Avir  eine  FestlandscliAvelle  zAvischen  dcin  Bakonygebiet 
und  dem  Mecsek-Gebirge  annehmen.  Die  AiiAvesenheit  einer  SchAvelle 
nnterstützt  auch  folgender  Umstand:  Wahrend  in  Várpalota  .5  bore- 
ale  Formen  lebten  (Chenopus  alatus,  Pyrula  geometra,  Ancilla  ob- 
soleta,  Drillia  obeliscus,  Eingicula  auriculata).  AA'urde  im  jNíecsek 


236 


Dr.  Tibor  Szalai 


riur  eine  (Solecurtus  candidus)  gefunden.  Die  Arten  alsó,  die  im 
Helvetien  von  borealen  Gegenden  durch  das  Wiener  Beeken  Vár- 
palota und  von  hier  das  Mecsek  nicht  erreichen  konnten,  weil  sie 
in  ihrer  Fortschreitung  durch  die  Schwelle  gehindert  wurden.  Diese 
Ansicht  unterstüzt  auch  die  Tatsache,  dass  von  Várpalota  218 
Schnecken  und  Muschelarten  zum  Vorschein  kanien,  vöm  Mecsek 
jedoch  nur  insgesamt  40.  Es  muss  aber  bemerkt  werden,  dass  Terebra 
(Acus)  Hungariea  Halaváts  eine  besondere  Beachtung  verdient, 
da  diese  Art  nur  von  dér  Mecsekgegend  und  von  Várpalota  bekannt 
ist.  Dieser  Umstand  weist  darauf  hin,  dass  die  beiden  Lebensráume 
zu  Zeiten  miteinander  in  Verbindung  standén. 

Die  U mgehung  von  Budafapuszta:  Diesbezügliche  Daten  über- 
lieferten  die  Tiefbohrungen  dér  Magyar — Amerikai  Olajipar  A.  G. 
Die  Bohrung  Nr.  I.  durchquerte  von  1545  bis  1764  m sarmatische 
und  tortonische,  die  Bohriing  Nr.  II.  von  1523  bis  1801  m sarmati- 
sche, die  Bohrung  Nr.  VII.  von  1473.75  bis  1542.5  m Tiefe  miozáne 
Schichten. 

Wenn  auch  nach  S.  P a p p (11.  p.  233 — 234)  sarmatische  Schich- 
ten im  Inneren  dér  Budafapusztaer  Gewölbe  zugegen  sind,  weicht 
derén  Ausbildung  von  dér,  im  Mecsek  und  von  dér  nördlich  von 
dér  Avestlichen  Umgebung  vöm  Balaton  bekannten,  kalkigen,  Ceri- 
tihum  enthaltenden  Ablagerung  ab  und  ist  den  mergeligen  Schich- 
ten von  Radoboj  áhnlich.  Diese  Gogend  kann  alsó  auf  Grund  dér 
Überlegungen  von  S.  Papp  von  den  übrigen  Lebensriiumen  des 
Dunántiil  unterschieden  werden. 

Dér  westUche  Teil  des  Dunántúl:  Hieher  gehört  dér  miozáne 
Ostsaum  dér  Ostalpen.  Das  Gebiet  schliesst  sich  dem  Wiener  Becken 
an.  Zunáchst  hat  I.  M e z n e r i c s (9.)  diese  Auffassung  vertreten 
und  festgestellt,  dass  das  Helvetien  des  steierischen  Beckens  dem 
Ottnanger  Schlier  ani  náchsten  steht.  Ilire  Feststellung,  wie  wir  es 
seben  Averden,  ergibt  sich  auch  aus  den  Strukturverháltnissen. 

In  Dunántúl  steht  die  im  Helvetien  eintreffende  Transgression 
mit  áhnlichen  Verháltnissen  anderer  Gebiete  in  Zusammenhang. 
Namentlich  verbindet  die  grosse  helvetische  Transgression  das  bore- 
ale  und  mediterráné  Gebiet  (4.  p.  474)  und  es  findet  ein  Faunenaus- 
tausch  statt.  Dieser  Faunenaustausch  erklárt,  dass  das  im  Oligozán 
und  álteren  Miozán  abAveichende  Faunenbild  des  borealen  und  medi- 
terránén Gebietes  im  Helvetien  viel  áhnlicher  A\drd. 

Es  ist  offenbar,  dass  die  Verbindung  dér  Faunagebiete  die  nach 
Síiden  gerichtete  Wanderung  dér  Arten  alléin  nicht  erklárt.  Nábm- 
lich  lag  Laurasicn  lant  lí.  Staub  nach  dér  steierischen  BeAvegmig 
nördlicher  als  früher,  am  Anfang  des  Miozáns.  Die  Klimaveránde- 
rungen  spiolten  alsó  ciné  nicht  zu  unterschátzende  Rolle  in  dér 
Wanderung  dér  borealen  Forrnen.  Sie  blielKui  eigentlich  dórt,  avq  sie 
früher  lebten,  nur  Avanderte  ihr  Lebensraum  nach  Síiden. 


Das  Mioziin  von  Diiiuíntúl 


237 


Eiiio  aliiiliclie  Womlonuifí  dór  Landsoliildkrötoii  liabe  ioh  in 
oinor  Ahhaiulliiiiíí  (17.)  naoliííowiosoii.  Xun  ist  os  klar,  da»s  vorsoliio- 
iloii  orjíanisic'rto  Faunon  dór  vorscliiodonoii  FrovinzcMi  von  iilinliohou 
\ orándorunfíon  ilc'r  ánssoron  Unistándo  iilinlioli  l)otrolTou  wortloii. 

Dió  \\  andorinifíoii  orsoliworon  die  I’aralloli.sioruiifí  dór  Abla- 
ííorniifíon  jíloiolion  Altors, 

lob  liifío  nooli  hinzii,  dass  das  ilaliiinischo  Mioziin  unv  otwas 
übor  ()0  % (íattuiiíion  aufwoist,  dió  liouto  ini  Mittolmoor  lobon  (4.  p. 
Gl).  Ziir  solbon  Zoit  untoi’sohoidot  sioli  das  wosti'ranzösisobo  Miozan 
dnroh  soinon  fíorinííoron  Prozontsatz  an  heutiííou  Formon.  In  Wost- 
trankroioh  orsolioinon  zablroiobo  boroalo  Formon.  Dio.so  Formon  loh- 
len  aus  dóm  italiiinisohoii  Ilolvotien.  Ahnliohe  Vcrhallnisso  findoii 
wir  im  (íobioto  dós  DnnantnI,  wo  wir  im  llolvotion  boroale  Formon 
kanm  i'indon  und  iliro  Zalil  samt  dón  im  jiingoron  Mioziin  oisoliei- 
nondon  boroajon  Formon  nnr  11  betriifít.  Dió  l)oroalon  Fonnon  'dos  jün- 
fíoron,  Dunantnlor  Holvotions  sind  i'olíionde:  Footnnciilns  bimaonla- 
tns,  Lnoina  boroalis,  Dontalinm  badonse,  Tnrritolla  suliaiiííiilata,  Py- 
rnla  fít?omotra,  Canoollaria  varicosa.)  Znr  sell)on  Zoit  orsohoinon  im 
Dunánti'il  dió  Formon  dós  italioni.schon  Holvotions  und  dós  houtigen 
^littolmeeres  in  bodontonder  Zalil.  So  lobt  GO  % dér  Gattnnsen  und 
12  % dór  Alton  dór  Várpalotaor  Sohnoekonfanna  im  Mittolmoor. 
D\es  (leiifcf  daranf  h\n,  dass  die  hel vctiscdie  Fauna  das  Dunnát i'd 
dem  italienisclicn  Hel  rétién,  ndlier  steht  als  dón  íresifranzösischen, 
znm  Zeiehen  (lessen,  dass  hier  ndhere.  kliniatiselte  und  paldncico- 
graphische  Verbindungen  bestanden. 

Die  Vorsebiodonhoit  dér  Faunon  domonstriort  dió  Absondorung 
dór  Gebieto.  Xiin  versuoho  ich  dér  Frago  naberzutroton,  varnm  sich 
diese  Gobiote  abgosondert  habon  nnd  warnm  das  ?íiozan  im  Dunán- 
ti'il  bzw.  nordAvestliehen  Toile  des  Dunántúl  nur  im  Helvotien  er- 
scheint. 

Die  letzte  Phase  dór  im  Anversien  oinsetzondon  Bov/egung 
vorsperrt  nacli  den  Untersuehuugen  von  Feronezi  (2.)  das  Vörös- 
vár— Nagykovácsiéi'  Beoken  mittels  einer  Schwelle  vöm  Dorogéi-  Bek- 
keii.  Diese  Scliwelle  veriirsaclit  einen  bedeutendeii  Unterschied 
zAvischeii  den  Ablagsriingen  dér  am  Ende  des  Anversien  einsetzen- 
den  nenereu  Senkung.  Namentlicli  bleibt  im  wostliolien  Mittelge- 
birge  (Vértes,  Bakony)  das  Eozáumeer  vöm  Dorog — Tatabányaer 
Typ  Aveiter  erhalten  wáhrend  sich  das  Priabouionmeor  dér  Biida- 
gegend  mit  dem  Eozánineer  Siebenbürgeiis  verbindet.  Die  von  dér 
pyrenáischeii  BeAvegiing  emporgeliobene  ScliAielle  bleibt  bis  zura 
Helvetieii  uielír  oder  Aveniger  erhalten  und  A'ersperrt  so  unser  Gebiet. 
Diese  ScliAvelle  lieferte  das  Matéria!  des  Hárshegyei-  áandsteins.  Da 
diese  ScliAvelle  lángé  Zeiten  hindiirch  hestand,  ist  das  Vorkommen 
des  Hárshegyei-  Sandsteins  in  A-erschiedenen  NÍA-eaus  loicht  zu  er- 
kláren.  Das  Oligozánmeer  erobert  das  Dunántúléi-  Gebiet  und  in 
dér  zAA-eiten  Hálfte  dieser  Epoche,  zu  dér  Zeit  dér  allgemeinen  Re- 


238 


Dr.  Tibor  Szalai 


gression  hebt  sich  das  Gebiet  wiederbolt  empor  und  wird  nur  durcb 
die  synorogene  ÍSenkuug  dér  steyerisebeu  Bewegiiug  verniebtet.  Zu 
derselbeii  Zeit  setzt  die  synorogene  Senkung  auch  im  Mecsek  Ge- 
birge  €in  und  das  Miozan  erscbeint  aucb  dórt.  (19.  p.  104.) 

Das  belvetiscbe  Meer  transgrediert  in  das  Várpalotaer  Gebiet 
von  blordosten.  Die  Gntersucbungen  von  K.  lio  tb  v.  Telegd 
recbtfertigen  diese  Transgressiousricbtung.  Er  bericbtet  namlicb, 
dass  wáhrend  das  Várpalotaer  Helvetien  eme  Mácbtigkeit  von  meb- 
reren  100  m aufweist,  erreiebt  das  Helvetien  von  Tapolca-Balaton- 
földvár  nur  eine  geringe  Mácbtigkeit. 

Zűr  selben  Zeit  transgrediert  das  Miozan  in  das  Mecsekgebiet 
von  Osten.  b’ür  diese  von  üstén  fortscbreiteude  Trangression  spricht 
aucb  die  Beobacbtuug  von  L.  S t r a u s z (14.).  Nacb  S t r a u s z sind 
namlicb  die  auf  das  Mecseker  Mediterrán  bezeicbnende  Arten  aucb 
im  Krassószörényer  Gebirge  zugegen. 

An  dér  westlicben  Grenze  dér  Várpalotaer  Teilgeosynklinale 
erbebt  sicb  die  Dunántúléi'  Eebwelle.  Diese  Scbvelle  bat  L.  v. 
Lóczy  sen.  (7.)  erkannt.  Die  siidlicbe  bezw.  südöstlicbe  Grenze 
diesel'  Geosynklinale  kann  lant  dér  Untersuchiingen  von  V.  Pávai 
(12.)  bei  Balatonfőkajár,  Polgárdi,  Urbida  und  in  dér  Umgebung 
des  Velenceer-Gebirges  dem  aucb  beute  sicbtbareii  urkristalliuen 
Gebirge  entlang  gezogen  werden.  Dicsér  Geosyklinale  kann  in  nord- 
östlicber  Richtung  bis  Ungvár,  weiter  südöstlich  bis  ziim  Izatal  ge- 
folgt  werden.  Weiter  uacli  Süden  finden  wir  nacb  V oitesti  (20.)  dér 
Bibar  Gruppé  entlang  die  Spiiren  dér  Geosynklinale,  Dieses  Meer 
überschreitet  die  siidlicbe  Grenze  des  Erdélyi  Ércbegység,  dringt  in 
einerseits  von  bier,  von  Síiden,  in  das  Uugariscbe  Becken,  aiider- 
seits  gelangt  es  nacb  den  Angaben  von  A n d r u s o v (1.)  vöm  Wie- 
ner Becken  über  die  Myjavaer  Hügelii  und  über  das  mittlere  Vágtál 
in  das  Karpatenbecken.  Es  ist  alsó  klar,  dass  das  Meer  in  das  iinga- 
rische  Becken  von  zwei  Ricbíungen  transgrediert.  Es  treffen  sich 
bier  alsó  die  nördlichen,  westlicben  und  südlicben  Eaunen.  Die  grosse 
Übereinstimmung  dér  Dunántúléi'  und  italieniscben  Faunén  weist 
darauf  bin,  dass  dér  siidlicbe  Einfluss  bedeutender  war.  J.  N oszky 
(10.)  erkannte  als  erster  den  zwiscben  dem  Vepor  und  Nagy  iSIagyar 
Alföld  liegeuden  Abscbnitt  dicsér  Geosynklinale. 

Die  junge  steyeriscbe  Bewegung  spielt  in  dér  Ausbildung  dér 
tektonischen  Verháltnisse  eine  bedeutende  Kolle.  Folgende  Angaben 
unterstützten  diese  Feststellung:  das  miozáne  Qiiarzkonglomerat 
vöm  Vendebegy  sowie  die  von  L.  v.  Lóczy  sen.  (0.  p.  277)  iiiiter- 
síichten  Schotter  weisen  darauf  bin,  dass  im  Dunántúl  nacb  dem 
Eozán  sich  Gebiete  crboben.  Bald  aber  beginnt  die  Verwitterung 
derselben.  Das  Verwitterungsprodukt  liefert  das  Scbottermaterial 
dér  Konglomerate,  kieselsiiurebaltige,  warme  Quellén  ergeben  das 
Bindemittel,  den  Kieselton.  Diese  kieselsiiurebaltigen  Quellén  ent- 
sprangen  deii  Brüclien  entlang.  Es  isi  alsó  offenbar,  dass  die  Érbe- 


Das  Mioziiii  von  Duiiáiitúl 


239 


buiiíí  (los  Gebiotí's  mit  línu‘lil)il(hin{í(Mi  vovknüi)ít  wai‘.  So  folííton 
dt'r  (M)irofí('notiscb(Mi  Erliebniifí  orofííMiotiscIu'  ErsclioimimíCMi. 

Dió  Enstohuiifí  dór  Diinántúloi'  Koiiiíloinorato  l)Oííann  iiaoli 
(lom  Eoziin.  (Es  <íil)t  namlioli  (íobioto,  íío,  zwisobon  dón  Kioson  dió 
'^orollton  Briiohstiioko  vöm  Xnmmnlinokalstoin  zn  findon  sind.) 
Dió  im  Haiifíondon  dór  Szapáror  (davnlina  Szalun  onthalton- 
dcn  Sohiobton  fíolofíonon,  kohlonfiibrondon  Ablafíoruiiííon  ans 
wolohon  Antraootborinm  valdonso  szaparonso  Ébik  znm  Vor- 
soboin  kain,  ist  von  oborolifíoziinom  bozw.  nacb  dón  Untor- 
snobnmíon  von  Ellik  von  nntormioziinom  Altor.  Da  bior  das 
Koiifílomorat  t'oblt,  in  soiiiom  Daii'íondon  abor  dór  Sandstoiii,  das 
Konfílomorat  und  dió  Sobottorsobiobton  vorbandon  sind,  kaim  fost- 
fíostollt  Avordon.  dass  dió  Dildniifí  dós  Koii}ílomoratos  nnr  naob  doni 
oboron  Oliíioziin  bozw.  im  intoron  IMioziin  oinsotzto.  Es  ist  fornor 
nooli  anoli  in  dón  von  mir  niitorsnobton  Gobioton  fostznstollon,  dass 
doron  Evolntion  im  TTolvoticm  (diifísotzt  bat.  da  dioso  Koiifílomorato 
vöm  Holvotion  foblon,  im  Lo'tbakalkstoin  aboi'  vorbandon  sind. 

L.  A’.  L()ozy  són.  (G.  p.  2S7)  Arboit  Avoist  daraiiF  bin.  dass 
im  Loitbakalkstoin  bozAV.  in  dosson  Liofíondom  a íoI  avoiiíííov  Sobottor 
abgola<fort  ist.  als  anf  dór  Doobobono  dós  DakoiiA'ííobirííos.  Dió  lotzto- 
ron  Sobottor  stammon  naob  dón  Amíabon  A'on  Lciozy  ans  dóm 
Sarmation.  Es  ist  offonbar,  dass  dió  D'^iindation  am  Endo  dós  Hoh’o- 
tiens  und  zn  Bogiim  dós  Tortonions  viol  goringor  Avar  als  spiitor. 
Die  Holmiig  dós  donndiorton  (íebiotos  bogaim  alsó  nnr  \’or  doni 
Tortonion. 

B'n.s  (Ue  Hcrkuiiff  diesor  Sclwffer  hcfrifft,  stelU  L.  v.  Lóczij 
sen.  fest,  dass  ini  Mediterrán  ha  Dunántúl  ein  HocJigehirfje  stand. 
Ans  dér  .stratigraphischen  Lagerung  dér  Sehotter  folgt,  dass  die  stei- 
rische  lienvgung  dieses  Gehirge  erhob.  Das  niassenhafte,  gleich- 
zeitige  Erscheinen  dieser  Prodnktc  bestinnnt  olso  die  Emporhebung 
von  Gebieten. 

iUeine  ]\[einnng  steht  im  Einklang  mit  dér  Feststellnng  \mn 
Kőbőr  (5.).  Die  Hanptüberscliiebnngen  in  den  Ostalpen  fanclen 
naob  ilim  nahmlich  nach  dem  Hoh-etien  mid  A’or  dem  Tortonien  bzAV. 
im  Tortonien  statt.  Dér  Avestliche  Teil  des  Ungariseben  Mittelgebir- 
ges  schmiegt  sieh  den  Ostalpen  an.  Darans  folgt,  dass  die  tektoni- 
sohen  Verandernngen  dér  Xachbargebiete  auch  das  Mittelgebirge 
beeiflnssen.  Diese  Wirkungen  erAA’eisen  sieh  als  Contreeoup-Er- 
scheinímgen. 

Dass  anf  diesem  Gebiete  nach  dem  Heh'etien  sicli  bedentende 
BeAvegímgen  abspielten,  beAveisen  aueh  die  durchbohrten  miozanen 
Ablagerímgen  mit  den  demselben  Xi\’ean  angehörigen  oberflachli- 
chen  Ablagerímgen  A-erglichen.  BeispielsAveise  \"ergleichen  Avir  das 
Heh'etien  dér  Tapolcaer  Bohrnng  mit  demselben  A'on  Zalahaláp. 
Wahrend  das  Tapolcaer  Helvetien  — 59  m nnter  dér  Meeresflache 


240 


Dr.  Tibor  Szalai 


liegt,  ist  die  Hőbe  dieser  Ablagerungen  in  Zalahaláp  ca.  182.6  m 
über  dem  Meeresspiegel.  Die  Sprunghöhe  dér  indentiscdien  Ablage- 
ruugen  in  Zalahaláp  und  in  Tapolca  betragt  alsó  241  ui.  Zűr  zeit  dér 
Entstehung  ninsste  die  Hőbe  dieser  Ablagerungen  dem  IMeeresspiegel 
gegenüber  gleicb  sein.  Sie  gerieten  alsó  nach  dem  Helvetien  in  ihre 
heutige  Lage.  Beachtenswert  sind  in  dieser  Hinsicht  J a n o s c h e k’s 
(3.)  Feststellungen.  Er  erweist,  dass  im  am  Brennl)erger  Hügelgebiet 
sogar  eine  mebr  als  350  m nberragende  Sprungböhe  vorkommt.  Die 
Tektonik  dér  tortoniscben  und  .jüngeren  Scbicbten  des  Hangenden 
weicht  von  dér  Tektonik  des  Helvetiens  ab.  Es  ist  alsó  offenbar, 
dass  sich  die  erwahnte  Tektonik  des  Helvetiens  vor  dér  Bildung  dér 
tortoniscben  Ablagerungen  ausgebildet  hat. 

Offenbar  stebt  die  Evolution  dér  Dunántiiler  Gebiete  mit  den 
tebtonischen  Veranderungen  im  Zusammenhang,  sowie  aueh  die 
Tatsache,  dass  das  IMiozan  in  dicsem  Gebiete  nur  im  Helvetien  er- 
scheint. 

Dicse  Angaben  weisen  darauf  in,  dass  das  Becken  von  Dunán- 
tiil  keincAvegs  ein  bomogenes  Senkungsbecken  ist,  sondern,  wie  es 
schon  V.  P á v a i (12.)  betonte,  aus  altén  Gebirgsstreifen  und  dazwi- 
sehenliegenden  Sedimentationsgebieten  aufgebaut  ist. 

Nach  L.  V.  Lóczy  j u n.  (8.)  wecbselten  miteinander  zonal 
verordnete  Gebirgsblöcke  und  Geosynklinalen  im  Palaozoikum  und 
Mesozoikum  des  Alföld  und  des  Pannoniseben  Gebietes. 

Die  erwahnte  gestreifte  Stimktur  des  Dunántúl  stammt  alsó 
schon  vöm  Mesozoikum  bér. 

Literatur  auf  Seiten  193 — 194. 


III.  EEFERATE. 

Die  WeU  dér  N^itur.  III.  Die  Erde  und  das  Meer.  Zusammen- 
gestellt  von:  Dr.  Béla  1\I  a u r i t z.  Gross  8".  397  S.  mit  4 farbigen 
und  20  sclnvarzen  Kunstbeilagen,  158  Textfiguren.  Herausgegeben 
von  dem  Kgl.  Ung.  Naturwissenscbaftlicben  Véréin  zn  seincm 
hundertjabrigen  Jubelaum.  Budapest  1933.  (Nun  ungariseb.) 

Das  Werk  entspricbt  vollkommen  den  Forderungen  eines  gu- 
ten  popular-wissenscbaftlicben  Bucbes  durcb  seine  klare  Logik  und 
i'iclitig  zusammengewabltes  IMaterial.  Dics  wird  aucb  durcb  den  wis- 
sen.schaftlicben  Rubin  seines  Verfassers  und  durcb  die  rcicbe  Aus- 
stattung  des  Werkes  bestiitigt. 

B él  a M a u r i t z:  Dau  und  Matériái  dér  Erde.  Die  Krdfte  und 
dérén  Wirkungen  in  dér  Erdrindc.  (S.  1 — 178.)  In  dem  ersten  1 eil 
lemen  wir  den  inneren  Bau  des  Erdkörpers  kenuén,  die  Gesteine 
und  die  gesteinsbildenden  Mineralicn.  Dér  zweite  Icil  umfasst  die 


Hcferate 


241 


Bewefíimsíen  inul  die  Lafíoruntisfonnen  (Um-  Erdriiula.  Bíísondors  le- 
sonsworto  Kapitolii  sind:  dió  Gostalton  dór  Erui)tivnmsson,  dió  Dif- 
feronzionuig  dór  Majíinas,  iiouoro  Ausohmumííon  ühor  Gobirfíshil- 
duiifí  oto.  hbiiou  {írosson  Toil  dór  Al)l)ildmiííon  l)ildon  ííiit  ííeluiifíene 
Orifíinalaiirnahmon  von  klassisohon  unfíarisoiien  Bois])iolon. 

Kőbőrt  B a 1 1 e n 0 fi  0 r : Dcr  I{o<lc7i.  (S.  179 — 22').)  Dió 
Grundzüíio  dór  Bodonbildnufí  wordon  kiirz  ausoinandorfíosotzt. 

Alexa  odor  Kooh:  Die  ll'ichfi(/sfcn  Bcifjirrrksorfe  utid 
Mineralvorkoiiniissc  Un(;(inis.  (S.  221 — 2;K5.)  Dió  Minoralionrundorte 
Enfíarns  sind  naoh  ihroin  Entstohniifístyii  anffíozahlt.  Dió  wiohlifí- 
ston  Minei'alion  wordon  an  Hand  dór  Erörtorniifí  dór  oinzolnon  Borí- 
worko  bosiíi'oolion.  Das  Kapitol  wird  dnroh  die  knrzfíofasste  Go- 
soliiohto  dós  Berfíbuies  in  I’^nfíarn  orfíönzt. 

Androas  Kéz:  Dos  Mecr.  (S.  237 — 3(S7.)  Eiir  dón  Goolofíon 
und  Palaontolofíon  sind  haui)tsaoblioli  t’olfíondo  Kapitol  boinorkons- 
wort:  die  Veidoilnnfí  dér  hentifíen  iMeorossediinonte,  die  choniiscbe 
Zusanimeiisetzniifí  und  Wiinne  des  iNIeorwassers,  Gliederniifí  dér 
ozeanischen  Becken,  Gestaltniifí  dós  Meeresgrundes  etc. 

Dr.  Alexander  Jankó. 


0 


\ 


é 


I 

$ 

I 


I 


'i 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

Bánd  LXX.  kötet  1940  október  — december  Heft  10—12.  füzet. 


I.  emlií:kbp:szí:i)ek. 

Mt]GEMLBKEZÉS  BÖCKH  JÁNOS  (1840—1905))  VOLT 
ELNÖKÜNKBŐL,  SZÜLETÉSÉNEK  SZÁZ  ÉVES  FOBDULÓJ AN. 

A Magyarhoni  Földtani  Társulat  1940.  évi  novcnnher  lió  IJ.-í'ui 
tartott  ünnepi  ülésen  elmondottam 

P a p p K á r o 1 y ezidei  elnök. 

— A 25 — 27.  ábrákon  J fényképpel.  — 

Igen  tisztelt  Ünnepi  Ülés! 

Október  hó  20.-án  nuilt  száiz  esztendeje,  hogy  Böekh  János, 
az  akkor  még  különálló  Pest  városában  megpillantotta  a napvilágot. 
Ugyanis  édes  anyja  Dentseh  Vilma  pesti  leány  volt  és  1840. 
október  havában  pesti  rokonainál  tartózkodott. 

Édes  atyja  Böekh  Adalbert,  a Pozsony  vármeg.véhen 
fekvő  Somorja  rendezett  tanáesn  város  orvosa  lévén,  a fiatal  János 
gyermékkorát  Somorján  töltötte.  1850 — 1854.  között  a i)ozsonvi  kirá- 
l.vi  katolikus  főgimnázinmhan,  18.55-ben  pedig  a főreáliskoláhan 
tanult.  1856-tól  1858-ig  a kremsi  mérnökkari  iskola  növendéke  volt. 
Tornázás  közben  lábát  törve,  bnesnt  mondott  a katonai  pályának. 
Ezen  véletlen  balesetnek  köszöidietjük  tehát,  hogy  a iNIindenbató 
hazánkat  egy  nagy  geológussá  1 ajándé-kozta  meg. 

1858.  őszén  már  a Selmecbányái  Akadémián  tanult,  ahol  4 éven 
át  szeretettel  hallgatta  Pettkó  ,T  á nos  ásvány-,  föld-  és  őslénytani 
előadásait.  Selmecbányáról  a szabály.szerű  oklevéllel  távozva  1862. 
őszén  a stájerországi  Eisenerz,  majd  az  alsó  ausztriai  Beiebenau 
hengerműveinél  gyakornokoskodott.  18fí4-he)i  a- bécsi  földtani  intézet- 
hez osztottak  be.  ahol  Haidinger  Vilmos,  majd  H a u e r 
Ferenc  igazgatók  oldalán  tanult,  míg  az  egyetemen  Suess 
Ed  várd  előadásait  hallgatta.  A bécsi  geológusok  vezetésével  meg- 
ismerte Cseh-Morvaorsziíg  és  Galícia  különböző  vidékeit.  Majd 
18(56d)an  ^lagyaroi'szágra  került,  ahol  a nógrádvármegyei  Buják, 
Szirák  és  Eeseg  harmadkori  i-étegeit  taglalta,  s írta  meg  német 
nyelven  első  értekezését.  1867-ben  a Budán  működő  pénzügyminisz- 
térium elnöki  osztályába  kerül-t.  Ekkor  történt,  hogy  G o r o v e 
T s t V á n m.  kir.  földmívelés-,  ipar  és  kereskedelemügyi  miniszter  fel- 
állította a m.  kir.  földtani  intézetet,  s 1869-ben  ide  Hant  ken 
1 k s a miizeumi  őrt  igazgatóvá  nevezte  ki.  Az  új  intézet  első 
geológusai  H o f m a n n Károly,  Böekh  J ,á  n o s és  W i n k 1 e r 


246 


Papp  Károly 


Benő  voltak.  Ekkor  ismerkedett  meg  H o f m a n n Zakariás 
bányatulajdonossal,  akinek  leányát,  Antóniát  1873.  aug.  11.-én 
nőül  vette.  Esküvőjüket  geológushoz  illően  az  aradmegyei  Paidison 
tartották,  ugyanabban  a községben,  ahol  Lóczy  Lajos  szüleinek 
szőleje  volt.  Ezen  községet  később  Ópálos  néven  ismertük,  s ezen 
Arad-hegyaljai  községhez  fűződik  két  nagy  geológusunk:  Böckh 
János  és  Lóczy  Lajos  ifjúságának  legszebb  korszaka. 

Böckh  János  tudományos  működését  életrajzírója:  S z o n- 
tagh  Tamás*  két  szakaszra  osztja.  Az  első  időszak  18G8-tól  1882-ig 
terjed,  amikor  főmunkája  a Déli  Bakony  geológiai  felvétele  volt. 
A triász  taglalását  rövid  két  esztendő  alatt  elvégezte.  Ö állapította 
meg  először  a Litéri  törésvonalat,  amelyet  Litéri  hasadék  néven 
ír  le.  A Bakony  déli  részéről  írt  két  munkája- 

I.  rész  a Déli  Bakony  triász  rétegsorát  taglalja,  7 tábla  kövü- 
letrajzzal. Megjelent  a m.  kir.  Földtani  Intézet  Évkönyvének  II. 
kötetében  1872-ben; 

II.  része  a Bakony  liasz,  júra,  kréta  és  harmadkori  rétegeit 
tárgyalja,  ugyancsak  7 tábla  rajzzal,  a Földtani  Évkönyv  III.  köte- 
tében 1874-ben. 

A Bakony  felvételét  1874-ben  bevégezve,  Pécs  város  földtani 
kutatásához  fogott,  majd  1877-ben  a krassó-szörényi  hegység  fel- 
vételével foglalkozott  és  a Déli  határhegység  kristályos  paláinak 
3 csoportba  osztása  tőle  származik. 

Amikor  Hantken  Miksa  1882-ben  igazgatói  állását  az 
egyetem  őslénytani  tanári  állásával  cserélte  fel,  Ferencz  József 
Magyarország  királya  Böckh  Jánost  nevezte  ki  a földtani 
intézet  igazgatójává  1882-ben. 

Itt  kezdődik  Böckh  János  működésének  második  korszaka. 
Kezdetben,  1882 — 1892.  között  krassó-szörényi  felvételeit  folytatta, 
majd  1893-ban  megindítja  a Keleti  Kárpátok  belső  peremén  a kő- 
olajkutatások  geológiai  felvételeit.  Ezen  kutatásokat  személyesen 
nyitotta  meg  és  2 nagy  munkát  írt  vizsgálatairól. 

I.  Az  egyik  a Máramaros  vármegyei  Izavölgy  felső  szaka- 
szának geológiai  viszonyait  tárgyalja;  megjelent  a m.  kir.  Földtani 
Intézet  Évkönyvének  XI.  kötetében,  1894-ben,  79  oldalon  1 geológiai 
térképpel.  Felvételeiben  a kristályos  palák  cs  kristályos  mészkövek 
fölött  a felső  krétától  az  oligocénig  terjedő  kárpáti  homokkő  cso- 
portot 7 tagra  osztja,  s hangoztatja,  hogy  a dragoniér-szacsali 
vonalon  a nafta  és  ozokeritkutatás  ép  oly  reményteljes,  mint  a 
gáesországi  Boryslaw  kőolaj  területén.  Ezen  véleményét  a későbbi 
fúrások  igazolták. 


* S z o II  t a g h 1’ a in  á s : Nagysúri  liöckli  János  élete  és  munkál- 
kodása. (1840— 1969).  A Éöldtani  Közlöny  1940.  évi  40.-ik  kötetének  l — 28. 
ohialain  nuigyar  és  a 80 — 113.  oldalakon  német  nyelven,  arcképpel. 


Uöckli  Jciiios  cmlékozcti* 


247 


II.  Másik  munkája  a háromHzékmegjje'i  Sósnwző  {ícolóííiai 
viszonyait  tárííyalja.  MofijeUmt  a m.  kir.  Földtani  Intózct  Évkönyvé- 
nek XII.  kötetéhen  18})5-lKm,  193  oldalon.  Itt  az  alsókrétától  a felső 
oliííocénifí  terjedő  kárpáti  homokkő  es()])ortot  (i  részre  o.sztja,  amely 
taíilalás,  a fíyér  kövület  tartalom  miatt,  nehéz  feladata  a {íooló- 
ííusoknak.  Kz  a két  munka  az,  amehad  a Maííyarhoni  F'öldtani 
Táisnlat  az  1900-han  alapított  Szahó  .1  ó z s e f-emlékéremmel  első 
ízben  kitüntetett. 

B öc  k h dános  mnnká.ssáfíának  lejíhühh  krónikája  az  a 2.") 
ijíazfíatóstáifii  jelentés,  amelyhen  lS82-től  l!)()7-iíí,  tehát  2.'>  éven  át 
az  intézet  működéséről  heszj'nnol. 

A múlt  század  geolófíusai  lefínagyohhrészt  méíí  németül  beszél- 
tek efíymás  között  s gyakran  jelentéseiket  is  németül  fogalmazták. 

Hogy  mégis  olyan  szép  magyar  jelentéseket  találunk,  azt  fő- 
ké)) I’  e t h ő (t  y n 1 a hnzgóságának  köszönjük.  P e t h ő (j  y ii  1 a 
eredeti  nevén  P e t r o v i t s,  P e t ő f i S á n d o r és  T o m p a M i h á 1 y 
rokona,  magas  műveltségű,  gazdag  férfin  volt,  aki  gyönyörű  ma- 
gyar nyelven  írt.  A geológusok  kéziratait  örömest  javítgatta^  s 
gyakran  még  S e h a f a r z i k Ferenc  is  átadta  kéziratát  azzal 
a felhívással:  no  most  (i  y n 1 a,  cifrázd  ki  a jelentést!  Gyula 
bátyánk  ))edig  napokat  töltött  el  a javítgatással,  ő volt  a földtani 
intézet  íródeákja. 

Böckh  .1  á n o s igazgatói  működésének  legnagyobb  ered- 
ménye, hogy  a m.  kir.  F'öldtani  Intézetnek  új  otthont  teremtett. 
A múlt  század  utolsó  évtizedében  az  intézet  a földmívelésügyi 
minisztérium  sötét  földszinti  helyiségeiben  szorongott,  s a gyűjte- 
mények csaknem  hozzáférhetetlenek  voltak.  Böckh  János 
érdeme,  hogy  8 e m s e y Andor  áldozatkészségével,  L e c h n e r 
()  d ö n magyar  stílusában  felépült  az  intézet  Stefánia-úti  palotája, 
amely  384.000  forintba  került.  Az  iij  palotát,  az  intézet  alapításának 
30-ik  évében,  1900.  május  7.-én  Darányi  Ignác  földmívelésügyi 
miniszter  adta  át  a magyar  geológusoknak.  Az  intézet  rjészletes 
leírását  1900-ban  Darányi  Ignác  megbízásából  Böckh  János 
és  S z o n t a g h Tamás  külön  füzetben  adták  ki,  amelynek  beve- 
zető áttekintését  Böckh  János  azzal  végzi,  hogy  Linné  mon- 
dását idézi:  „A  tudományok  mecénások  nélkül  ép  oly  kevéssé  csí- 
ráztak. mint  nap  nélkül  a magszemek.” 

Századunk  hajnalán  a magyar  geológusok  felejthetetlen  ki- 
tüntetésben részesültek,  amikor  I.  Ferenc  József  királj''  Őfelsége 
1900.  május  29.-én,  kedden  délelőtt  11  órakor  személyes  látogatásával 
tisztelte  meg  az  intézetet.  A hatalmas  Birodalom  császára  és 
Magyarország  apostoli  királya  az  udvari  méltóságok,  előkelőségek 
és  miniszterek  élén  vonult  he  az  intézet  múzeumába,  ahol  Böckh 
János  igazgató  kalauzolta  a nagy  királyt.  Erre  az  alkalomra 
már  kiállították  a múzeumban  a borbolyai  ősbálnát,  amelyért  a 
bécsi  intézetek  annyira  irigyelték  azi  intézetet.  I,  Ferenc  József 
rendkívüli  érdeklődéssel  hallgatta  Böckh  János  magyarázatait, 


■248 


Papp  Károly 


olyannyira,  hogy  félórával  meghosszabbította  ott  tartózkodását, 
ami  legnagyobb  ritkaság  volt  Ferenc  József  68  éves  nralko- 
dása  alatt.  I.  Ferenc  József  Őfelségének  megérkezését  a föld- 
tani intézet  palotá.ia  elé  a 25.  ábrabeli  fénykép  mutatja,  amelyet 
Kalecsinszky  Sándor  fövegyész  készített. 


25.  álira.  T.  Ferenc  József,  Magyarország  apostoli  királya  liMKk 
május  hó  29.-én  meglátogatja  a magyar  királyi  földtani  intézet  Slefánia- 
úti  palotáját.  Az  intézet  nevében  Darányi  Ignác  földímvelésügyi 

miniszter  és  Böckh  János  intézeti  igazgató  fogadják. 

A látogatást  követő  udvari  ebéden  a nagy  király  a követke- 
zőket' mondta  Berzeviczy  Albert  valóságos  belső  tikos  taná- 
csosnak: „Gyönyörű  intézet.  Nem  úgy  értem  ezt.  mintha  csak  kí- 
vülről volna  nagyon  szép,  hanem  belső  tartalma,  gazdagsága  és 
gyűjteményeinek  becse  nagyon  megörvendeztetett  engemet.'” 

A földtani  intézet  megnyitása  után  jóval  később  nyilt  meg 
a Mezögaz'Uiiui<j\  Mvzenni,  amelyet  Öfcdsége  szintén  meglátogatott. 
A meghívottak  között  szerényen  félre  állva  ott  volt  Höckb  J á n o s, 
az  oro.sz  Szent  S/aniszlórendjel  szalagjával  és  mellette  S c b a f a r- 
zik  Ferenc  boszniai  badiérmével  díszítve.  Amikor  ("ífelsége  a 
geológusokat  mcLníillantotta,  kíséretének  nagy  bámulatára  odalépett 
a geológusokhoz.  M('gkérdezt('  az  igazgató  úrtól,  hogy  i)reparálták-e 
már  az  ősbálnát  és  S c b a f a r z i k t ó 1 I)oszniai  hadi  tette  irá.nt 


Möckh  János  einlékozoU* 


249 


í'rdi'klödött.  rfí.Víiiiis  Ölelsétío  a rendjeleket  annyira  ismerte,  hofíy 
az  első  pillantásra  tisztálan  volt  azzal,  hofíy  S e li  a l'a  rzik  a hadi 
kitüntetést  esakis  az  1S78.  évi  boszniai  liábornbaTi  szerezhette.  ,.i 

Ilyen  inafías  pártfojíá.s  más  embert  talán  elbizakodottá  tett 
volna.  Böekh  János  azonban  élete  véííéití  mefímaradt  egyszerű, 
buzgó  római  katolikus  vallású  tudósnak. 

Mindazáltal  Böekh  J ános  2(i  éves  igazgatói  működése  alatt 
sziimos  kitüntetésben  részesült.  Már  az  ezredéves  országos  kiállítás 
alkalmálK)!  Őfelsége  lS9(i.  október  10.-én  a Hl.  osztályú  vaskoromi' 
renddel  tüntette  ki.  Majd  a VII.  nemzetközi  geol.  kongre.sszus  alkal- 
mából, amelyen  mint  a Magyar  Birodalom  küldöttje  szerepelt,  az 
Orosz  Czár  Szcnfpétervárott  1899.  tavaszán  az  Orosz  csillaggal  díszí- 
tett Szent  Szaniszló  rend  //.  osztályú  jelvényéi  adományozta  szá- 
mára. Végül  1907-ben  I.  Ferenez  József  apostoli  király  a Föld- 
tani Intézet  és  a Mezőgazdasági  Múzeum  megidapítása  és  fejlesztése 
körül  szerzett  érdemei  elismeréséül  N a g y s n r i elönév  adományo- 
zásával magyar  nemessújgel  tüntette  ki,  s ezóta  a esahid  a N a g y- 
s ú r i Böekh  nevet  használja. 

A földtani  intézet  Stefánia-i'iti  palotája,  1900.  évi  felépülése 
után  csakhamar  a magyar  geológia  otthonává  vált,  ahol  úgy  a tk. 
hegyvidéki  geológiát,  mint  a sík  területeken  működő  agrogeológiát 
jeles  szakférfiak  művelték.  Azonkívül  a bányageológiában  való  ki- 
képzés eéljiból  éveidvént  2 — 2 bányamérnököt  is  beosztottak  a föld- 
tani intézethez.  Valamennyi  geológus  külön  szobát  kapott,  s e mel- 
lett a 10  szakaszra  osztott  hatalmas  nuizeumban,  amely  az  egész 
má.sodik  emeletet  elfoglalja,  minden  geológus  megkapta  működésé- 
hez a megfelelő  szakaszt.  A 20.000  kötetes  könyvtár  és  10.000  lapot 
tartalmazó  térképtár  az  I.  emeleten  szintén  rendelkezésére  állt  min- 
den intézeti  tagnak.  A föld.«zinten  szépen  berendezett  kémiai,  talaj- 
kémiai és  talajfizikai  laboratóriumok  sorakoztak,  kaloriméterekkel 
és  talaiiszapoló  készülékekkel  felszerelve.  Sőt  az  alagsorból  nyíló 
mély  aknában  két  föhlrengésmérő  műszer  is  volt,  Semsey  Andor 
adományából,  A műszereket  éveken  át  Fi  m s z t Kálmán  dr. 
m.  kir.  vegyész  kezelte. 

Az  intézet  új  otthonában  számos  külföldi  szakférfi  is  meg- 
fordult, nemcsak  a szomszédos  országokból,  hanem  az  Óceánon  tiili 
világrészekből  is.  így  1904.  február  és  március  havában  2 japán 
geológus:  K i n o s z u k e T n o u y e J a y e ^I  i s h i o hosszabb  időt 
töltött  az  intézetben.  A japán  geológusok  itt  tartózkodása  alkalmá- 
ból K a 1 e c s i n s z k y Sándor  fővegyész  az  intézet  műtermében 
lefényképezte  az  intézet  szaktudósait,  amely  képet  a 2G.  ábrán  be- 
mutatom. A kép  közepén  ül  Böekh  János  igazgató,  mellette  a 
két  japán  geológus,  és  az  idősebb  geológusok,  míg  háttérben  az 
akkor  még  fiatal  geológusok  és  bányamérnökök  sorakoznak.  A fény- 
képező K a 1 e c s i n s z k y fővegyésszel  együtt  22-en  vagyunk  a 
Icépen;  a 22  geológus  közül  ma  már  csak  hatan  élünk,  16  .szaktársunk 
immár  az  ö: ökkévalóságba  költözött. 


250 


Papp  Károly 


A Társulati  Élet  terére  térve  át,  Böckli  János  a Magyar- 
honi Földtani  Társulatnak  1867.  óta  rendes,  1871.  óta  választmányi 
tagja,  1872 — 1873-ban  mint  első  titkár  K o c h Antal  és  S a j ó- 
helyi  Frigyes  titkárokkal  együtt  szerkesztette  a Földtani 
Közlönyt.  1889-ben  Szabó  József  mellett  alelnök,  majd  Szabó 
halála  után,  1895 — 1900.  között  6 éven  át  a Társulat  elnöke  volt. 
Az  1900.  februári  közgyűlés  az  akkor  alapított  Szabó  József- 
emlékérem  első  példányát  Böckh  Jánosnak  ítélte.  Az  1901.  feb- 
ruár 6.-i  közgyűlés  tiszteleti  tagul  választja,  amikor  az  elnöki  széket 
Telegdi  Róth  Lajosnak  adta  át.  Társulatunknak  40  éven  át 
vezérlő,  munkás  tagja  volt,  aki  geológusaitól  megkövetelte,  hogy  a 
társulati  üléseket  látogassák. 


26.  ábra.  A m.  kir.  földtani  intézet  szakszemélyzete  1ÍM)4.  február  2(l.-áii 
Budapesten.  K a 1 e c s i n s z k y Sándor  felvétele.  Balról  jobbra  az 
első  sorban  ülnek;  Halnváts  Gyula,  Inkey  Béla,  ár.  Kinoszuke  Inouye, 
Böckh  János,  ár.  Jaye  Misliio,  ár.  Scha farzik  Ferenc,  Teleydi  Botli 
Lajos;  hátul  jobbról  balra:  ár.  Pálfy  Mór,  Kápolnai  Pauer  J^ikfor, 
(Ir.  Liffa  Jurái,  Beyuly  Antal,  Güll  Vilmos,  László  Gábor  dr.,  Emszl 
Kálmán  dr.,  Kadic  Ottokár  dr.,  Treitz  Péter,  Szontayh  Tamás,  Posevitz 
Tivadar,  Horusitzky  Henrik,  Timkó  Imre  és  Papp  Károly  dr.  állnak^ 

Igazgatói  állásálk)!  1908-ban  nyugdíjba  lépve,  ezt  nem  sokáig 
élte  túl,  amennyiben  1909.  május  10.-én,  69  éves  korában  elhúnyt. 
Ravatalát  az  általa  alapított  i)alo4a  előcsarnokában  a magyar  tudo- 
mányos élet  előkelőségei  vették  körül  és  május  12.-én,  vcröfemies 
tavaszi  (Udmliin  kisértük  ki  a Kerepesi-tenietőb.en-lev,őrny.ugvohelyvre. 


Möfkh  János  euilókezotc 


251 


'27.  ábra.  X a g:  y s n r i B ö e k li  János  szobra  a m.  kir.  Földtani  Intézet 
Stefánia-úti  palotájának  bástyafalán.  Készítette  Stróbl  Alajos 
szobrászművész  Kápolti  Alajos  segédkezésével,  az  1915.  évben. 
Fényképezte  Pappné  Balogh  Margit  dr.  1939.  június  28.-án. 


A ^liudenható  különös  rendelkezése  folytán,  22  év  niiilva  ugyan- 
erről a helyről  kísértük  örök-  útjára  nagynevű  fiát,  X a g y s ú r i 


vrr 


252 


Papp  Károly 


Böckh  Hugó  államtitkárt,  az  igazgatói  méltóságban  rövid  ideig 
utódját,  aki  193].  december  6.-án,  életének  delén,  57  éves  korában 
hányt  el. 

Hogy  Böckh  János  milyen  általános  tiszteletben  részesült, 
arra  jellemző  az,  hogy  amikor  az  emlékszoborra  a felhívást  kibocsá- 
tottuk,  rövid  idő  alatt  6.615  korona  gyűlt  egybe.  A szobrot  Stróbl 
Alajos  művész.  Rá  p ölti  Alajos  segédkezésével  ruszkicai 
márványból  faragta.  A szobor  az  Itáliában  szokásos  beugró  fülké- 
ben ábrázolja  Böckh  Jánost.  A szobor  képét  a 27.  ábra  mutatja. 

A szobrot  Társulatunk  1915.  június  21.-én  felajánlotta  a magynr 
királyi  földtani  intézetnek,  s Lóczy  Lajos  igazgató-ntódja  1917. 
június  6-án  ezt  az  intézet  Stefánia-úti  bástyafalán  helyezte  el. 

A szobor  leleplezésén  Böckh  János  gyermekei:  Böckh 
Hugó,  az  igazgatói  tisztségben  1929 — 31.  között  utóda,  Béla  fia 
és  özvegye  Böckh  J á n o s n é : H o f m a n n Antónia  még  részt 
vettek,  azonban  azóta  ők  is  követték  a Megboldogultat  az  örökké- 
valóságba. Gyermekei  közül  csupán  Hagerné  Böckh  Vilma 
úrnő  él,  aki  a mai  nehéz  utazási  viszonyok  között  Bécsből  távol- 
maradását  kimentette.  Ülésünkön  megjelenő  unokái  azonban  méltó 
büszkeséggel  tekintenek  vissza  nagyatyjuk  emlékére. 

Végezetül  legyen  szabad  néhány  rövid  eseményt  közölni 
Böckh  János  életéből,  minthogy  a nagy  embereket  gyakran  az 
élet  apró  eseményeiből  ítélhetjük  meg. 

Szontagh  Tamás  az  életrajzban  említi,  hogy  Böckh 
János  szabad  idejében  vadászó  kedvtelésének  élt. 

A múlt  század  nyolcvanas  éveiben  sógorával,  H o f m a n n 
Károly  főgeológussal  együtt  szülőfalumban,  Tápióftághon  vadász- 
gatott,  ahol  épen  a mi  szőlőnk  volt  a vadász-tanyájuk.  Magukkal 
hozták  a kis  Hugót  is,  aki  15.  éves  korában,  vállán  kis  puskával 
kísérte  atyját  és  nagybátyját  a vadászúton.  Nekem,  a 16  éves  gim- 
názista  fiúi'ak  imponált  a puskás  fiú,  viszont  Hugónak  az  tet- 
szett, hogy  én  Tglóról  1889-ben  gyalog  jöttem  haza. 

Tíz  év  múlva  a műegyetemen  egy  folyosón  hozott  össze  a 
sors  bennünket;  Böckh  Hugó  a inineralógus  Schmidt  Sán- 
dor mellett,  én  pedig  a geológus  Lóczy  Lajos  oldalán  voltam 
tanársegéd. 

Az  1899.  évben  Hugó  barátom  javaslatára  Böckh  igazgató 
úr  felhívott,  hogy  segédgeológus  gyanánt  folyamodjak  a földtani 
intézethez,  felvételért.  Én  alázatos  tisztelettel  elhárílottam  a meg- 
hívást, azzal  indokolva,  hogy  vizsgáimat  még  nem  tettem  le.  Amikor 
azután  1900-ban  az  új  palotába  költözött  az  intézet,  jeleivtkeztem  az 
igazgató  úrnál,  aki  harsogó  nevetéssel  fogadott,  momlván:  „No  játja 
doktor  úr,  most  kiugrasztottam  a nyulat  a bokorból.” 

Amikor  kinevezésem  megtörtént,  1900 — 1905.  között  az  igazgató 
úr  abban  a kitüntetésben  részesített,  hogy  elkíscrhette))i  Hunyad  é's 
Kiassó-Szörény  vármegyében  végzett  ellenőrző  útjára  Ha  Iává  ts 
G y n I a,  P á 1 f y M ó r és  S e h a f a r z i k F e r e n e munkaterüle- 


Ilöfkh  János  onilókezeto 


253 


tciro.  Akkortájt  mi  íieolófínsok  évi  átalányt  kaptunk,  s az  1.100  ko- 
ronából adcliíí  dolííoztunk,  ameddiíí  költséíííiel  bírtuk. 

Egyik  nyári  úton,  Hnnyad  megyében,  ebéd  közben  megszólal 
az  igazgató  úr:  „Nem  is  tudják  a kedves  kollégák,  hogy  P a pj) 
Károlyt  egy  szép  asszony  emlegette  Párádon.”  Erre  én  fülig 
eli)irultam,  de  nem  a szép  asszony  miatt,  hanem  azért,  mert  engedély 
nélkül  3 hétre  Párádra  távoztam. 

Az  igazgató  úr  azonban,  végtelen  jóságával  megnyugtatott, 
mondván,  hogy  „ nem  haj  ez,  hiszen  a geológus  bárhol  dolgozik  is. 
ez  hazánk  javát  szolgálja”. 

Az  új  intézeti  palotiVban  éveken  át  tanúja  voltam,  nagy  yeoló- 
yusaiuk  vitatkozásának.  Ugyanis  Semsey  Andor  nagy  mecéná- 
sunk számára  az  igazgató  úr  külön  szobát  rendezett  be  a földszinten. 
jMinthogy  Semsey  úr  unatkozott  a külön  szobában,  ezért  Böekh 
igazgató  úr  felküldötte  öt  az  emeletre  hozzám,  hogy  határozzuk  az 
aldunai  ammonitákat.  Minthogy  .szobám  közvetlenül  Szontagh 
Tamás  bátyánk  lako.sztálya  mellett  volt,  ahova  az  igazgató  úr 
naponkint  feljárt,  ilyenkor  hozzj'udí  is  benézett,  hogy  mennyire 
haladtunk  a szvinyieai  ammoniták  határozásával.  Igen  gyakran 
megfordult  itt  Lóezy  Lajos  egyetemi  tanár  úr  is  Laezkó  De- 
zső veszprémi  piarista  tanár  kíséretében.  Megindult  ilyenkor  a vi- 
tatkozás a bakonyi  triászról,  s a vitában  többnyire  Böekh  János 
vitte  el  a pálmát.  Bámulatos  emlékezőtehetségével,  tiszta,  világos 
ítéletével,  döi’gő,  érces  hangjával  mindannyiunkat  sarokba  szorított. 
Laezkó  Dezső  többször  megjegyezte,  hogy  „nagyszerű  előadó 
tanár  veszett  el  az  igazgató  iirban.” 

Egy  ilyen  alkalommal  történt  az  jlz  esemény  is,  amelyet  a 
Kálisókutatások  története  c.  müvem  II.  részében  meg  is  örökítettem, 
a Földtani  Közlöny  1913.  évi  43.  kötetében. 

Az  1906.  évi  mezőségi  utazásomból  visszatérve,  a szokott  helyen 
jelentettem,  hogy  Mezőszentmihálytelkén  800  méteres  fúrást  java- 
soltam. Felsoroltam,  hogy  ezzel  a fúrással  eldönthetjük  a sótömzsök 
helyzetét,  az  esetleges  kálisó-telepet,  sőt  talán  a szenet,  petróleumot 
vagy  földi  gázokat  tartalmazó  rétegekről  is  hírt  kapunk;  amiként 
ezt  a Bányászati  és  Kohászati  Lapok  1907.  évi  októberi  számában 
a Mezöség  szelvényével  illusztrálva  leírtam. 

Erre  Böekh  János  igazgató  úr  megjegyezte  „ hogy  .sós- 
vizet és  földigázt  adhat  ez  a fúrás,  de  hogy  a többi  kincset  is  meg- 
találják, azt  kétlem.  Az  Ön  által  rajzolt  szelvény  épen  arra  mutat, 
hogy  maga  sem  bízik  a sok  kincsben,  sőt  talán  psak  buzdítani  akarja 
a magas  kormányt  a fúrásra.” 

De,  — jegyeztem  meg  bátortalanul  — majd  csak  előhoz  vala- 
mit ez  a fúrás;  két  eset  lehetséges,  vagy  káli  só  lesz  ott,  vagy  pet- 
róleum. 

Erre  az  igazgató  úr  a következő  választ  adta: 


254 


Papp  Károly 


„Engedje  meg,  tisztelt  Doktor  Ür,  hogy  itt  S e m s e y és 
Szontagh  barátunk  előtt,  Lóczy  és  Laczkó  tanár  urak  jelen- 
létében kijelentsem,  hogy  még  egy  harmadik  eset  is  lehetséges  és  ez 
az,  hogy  sem  kálisó,  sem  'petróleum!” 

Boldogult  Böckh  János  látnoki  szemeinek  igaza  volt,  mert 
34  évvel  ezelőtt  tett  kijelentése  ma  is  érvényes.  Ugyanis  a Mező- 
ségen eddigelé  sem  kálisó,  sem  petróleum  nem  mutatkozott.  Ezen 
kincseket  Erdély  más  részein  kell  kutatni. 

* 

Ezekben  vázoltam  Böckh  János  volt  Elnökünknek,  a 
magyar  geológiai  kutatások  nagy  szervezőjének  életét,  munkásságát 
és  egyéniségét,  születésének  100  éves  fordulóján. 

Mi  idősebb  geológusok,  akik  még  az  ő igazgatása  alatt  kezdtük 
életpályánkat,  végtelen  hálával,  tisztelettel  és  nagyrabecsüléssel  adó- 
zunk nagy  tudósunknak  és  atyai  jóakarónknak! 

Áldott  legyen  emléke! 


SAJÓHELYI  FRIGYES  (1848—1940)  VOLT  TITKÁR  ÉS 
VÁLASZTMÁNYI  TAG  EMLÉKEZETE. 

A Magyarhoni  Földtani  Társulat  1940.  november  13.-án  tai’tott 
ünnepi  ülésén  elmondotta: 

Papp  Káról  y ezidei  elnök. 

— A 28.  ábrán  két  fényképpel.  — 

Szeptember  hó  9.-én  elhunyt  Sa jóhelyi  Frigyes  nyu- 
galmazott székesfővárosi  főreáliskolai  igazgató.  Társulatunk  legidő- 
sebb tagja,  92  éA^es  korában. 

Istenben  boldogult  tagtársunk  még  Böckh  J á n o s-sal  és 
Koch  Anta  1-lal  együtt  kezdte  pályafutását.  Hetven  esztendővel 
ezelőtt  lépett  Társulatunk  tagjainak  sorába,  és  mint  titkár,  szer- 
kesztette a Földtani  Közlöny  első  hat  kötetét. 

Életének  és  munkásságának  főbb  mozzanatait  a következők- 
ben vázolom. 

S a j ó h c 1 y i Frigyes  a pestvármegyei  Ácsa  községl)cu 
1848.  február  16.-án  született,- ágo.stai  hitvalláséi  evangélikus  család- 
ból. Főiskolai  tanulmányait  a budapesti  egyetem  bölcsészettudomá- 
nyi karán  végezte,  ahol  ásványtani  és  vegytani  pályadíjat  is  nyert. 

~ Az  1870.  év  nyarán,  segélydíjjal,  geológiai  felvételekre  küldve, 
három  hónapon  át  részt  vett  a Bakony  és  Vértes  hegység  északi 


Sajóhelyi  Frií^yes  emlékezete 


255 


részének  {íeolófíiai  térképezésében;  1870.  őszén  pedijí  az  akkor  fel- 
állított középiskolai  tanárképezde  rendes  tájijává  nevezték  ki  évi 
400  forint  ösztöndíjjal.  Az  1870 — 1871.  tanévben  a Budapest  főváiros 
által  fenntartott  IV'^.  kerületi  közséjti  föreáliskolához  a természet- 
rajz és  vejíytan  rendkívüli  tanárának  nevezték  ki,  ahonnét  az 
1871 — 72.  tanév  elején  az  akkor  felállított  Vili.  kerületi,  Zerjíe-ntcai 
reáliskolához  helyezték  át  helyettes  tanárnak,  ahol  a következő  év- 
ben rendes  tanárrá  vála.sztották  inefí.  Itt  működött  lOOő-iíí,  amikor 
ifíazjíatói  eímmel  nynjídíjba  lépett. 


28.  ábra.  Sajóhelyi  F r i {>•  y e s arcképe  52  éves  és  í)2  éves  korában. 


A földtani  kutatásokba  való  belekapesolódásáról  az  első  adatot 
H a n t k e n Miksa,  a m.  kir.  földtani  intézet  igazgatója  adja,  a 
m.  kir.  Földtani  Intézet  Évkönyve  I-  kötetének  előszaviáiban  (Pest 
1871.)  a következő  sorokban;  „1870-ben  W i n k 1 e r Benő  és  B ö c k h 
János  a melléjök  rendelt  két  gyakornokkal  a Bakonyban  és 
Vértesben  dolgoztak.  A nagyméltóságú  közoktatásügyi  minisztérium 
lészéről  földtani  kiképezteté.sök  végett  küldött  tanárjelöltek:  Sajó- 
helyi és  R i b á r a Vértesben  és  Bakonyban  folytatott  felvételek- 
ben vettek  részt.” 

A jelentésben  említett  Sajóhelyi  Frigyes  és  Ribár 
István  a l'öldtani  Társulat  tagjai  sorába  1871-ben  léptek  be. 

Társulatunkban  Sajóhelyi  Frigyes  neve  először  a. 
Földtani  Közlöny  1872.  évi  II.  évfolyama  17.  számának  címlapján 
szerepel,  ahol  a szerkesztőség  közli,  hogyha  választmány  megbízá- 
sából  a folyóiratot  Böckh  János  és  Sajóhelyi  Frigyes 
titkárok  szerkesztik. 

Majd  a Földtani  Közlöny  1873.  évi  III.  évfolyamának  4.  olda- 
lán Böckh  János  elsőtitkár  az  1873.  január  22.-én  tartott  köz- 


256 


Papp  Károly 


gyűlés  jelentésében  ezeket  írja;  „Végre  fel  kell  hoznom,  hogy  Koch 
Antal  volt  másocltitkárnak  Kolozsvárra  történt  áthelyezése  által 
ezen  állomás  betöltése  múlhatatlanul  szükségessé  válván,  a bizott- 
mány a másodtitkári  teendőknek  a jelen  közgyűlésig  való  ideigle- 
nes átvállalására  Saj  óhelyi  Frigyes  larat  kérte  meg,  ki  e 
kérésnek  készségesen  helyt  is  adott.” 

Ettől  kezdve  a Földtani  Közlöny  1873.  évi  Ill-ik,  az  1874.  évi 
IV-ik,  1875.  évi  V-ik  és  1876.  évi  Vl-ik  köteteit  mint  titkár  szerkeszti, 
Róth  Lajos  titkártársával  együtt. 

Első  közleménye  a Földtani  Közlöny  1873.  évi  III.  kötetének 
178 — 183.  oldalain  jelent  meg  „Erdély  földrajzi,  sótelcpeinek  föld- 
isméi  és  sóbányászata  művelési  viszonyainak  rövid  vázlata"  címen, 
amelyben  1873.  június  ll.-i  felolvasása  nyomán  ismerteti  a kolozs- 
vári m.  kir.  bányaigazgatóságtól  kiadott  munkának  tartalmát. 

Részletesen  közli  az  erdélyi  magyar  királyi  sóbányák 
1861 — 1872.  évi  sótermelésének  adatait. 

Második  cikke  a Földtani  Közlöny  1874.  évi  IV.  évfolyamának 
57 — 65.  oldalain  jelent  meg  „Translajtánia  talajszerkezete"  címen, 
amely  C o 1 1 a Bernét  munkája  nyomán  készült.  C o 1 1 a „Trans- 
lajtánia” név  alatt  a Kárpáitok  hegyláncától  koszoriízott  Magyar- 
ország  és  Erdély  területét  érti,  s ezen  terület  ásványi  kincseit  ismer- 
teti az  Osztrák-Magyar  Monarchia  1 : 576.000  mértékű  geológiai  tér- 
ké})e  nyomán.  Cotta  Be  mát  itt  veti  fel  először  a káliumsók 
kutatásának  kérdését.  Azt  írja,  hogy  az  Erdélyben  hiányzó  kálium- 
sókat a Tisza  medencéjében  kell  keresni.  Végső  soraiban  lelkes  han- 
gon hirdeti,  ha  a vas  és  szén  mellett  a káliumsótelepeket  is  meg- 
találnák, úgy  Translajtánia  {=  Magyarország)  egy  későbbi  tárlaton 
máskép  szerepelne,  mint  az  1873.  évi  bécsi  világtárlaton  történt. 

Harmadik  cikke  a Földtani  Közlöny  1875.  évi  V.  kötetének 
262 — 26!).  oldalain  jelent  meg:  „Jelentés  a Magyarhoni  Földtani 
Társulat  ez  évi  erdélyi  kirándulásairól",  amelyben  az  1875.  augusz- 
tus havában  Nagyág,  Déva  és  Vajdahunyad  vidékére  vezetett  tíz- 
napos kirándulást  ismertette. 

Titkári  működése  után  1877-től  1881-ig  társulatunk  választ- 
mányi tagja  volt,  de  már  1889-ben  kilépett  a tagok  sorából. 

1874-ben  egy  vegytani  tankönyvet  is  írt. 

1877-ben  a kir.  Magyar  Természettudományi  Társulat  megbí- 
'zásából  lefordította  Faraday:  The  Chemical  history  of  candle 
című  felolvasási  ciklusát,  amely  a társulat  könyvkiadó  vállalatának 
kiadványaként  jelent  meg. 

1880-ban  „Budapest  ásványos  forrásai  és  a városligeti  artézi 
kút"  című  ismertetését  írta  meg. 

Irt  továbbá  egy  Ásvány — Kőzettan  című  taiddinyvet  a buda- 
pesti középiskolai  tanulók  használatára.  1879 — 1880  között  lefordította 
Stanley  középafrikai  utazását  tárgyaló  kétkötetes  munkáját, 
amely  füzetes  vállalat  alakjában  34  füzetben  látott  napvilágot. 

Főmunkája  a Pozsonyi — Stanií)fcl-ixle  Tudományos  Zseb- 
könyvtárban jelent  meg:  Geológia  címen  2 füzetben. 


Sajóhelyi  Friffyes  emlókezeta 


257 


I.  Általáuos  rész.  Dinamikai  {íoolófíia  és  petrofíráfia  14!)  olda- 
lon (152—153.  riizot  1!)03.). 

II.  A Föld  törféinde,  sztratiíírafia  és  palaoontolófíia  102  olda- 
lon, 74  ábrával  (154 — 155  füzet  1!)04.). 

A két  kis  füzet  annak  idején  hasznos  szolgálatokat  tett  a geo- 
lógiával foglalkozó  tiinnlóknak.  Külünösen  hazánk  bányászatáról, 
hányaterineléséröl  hceses  adatokat  nynjtott.  (londosan  és  magyaro- 
san írt,  azonban  a műszavakat  következetlenül  használta.  Mert  míg 
a tufát  németesen  /«//-nak  írta,  addig  az  őslénytani  neveket  annyira 
megmagyarosította,  hogy  alig  ismerünk  reájuk,  pl.  Ammonitesz 
.'^zpiratisszimus,  Turrilitesz  kosztátusz,  Elefasz  j)rimigéninsz,  bősz, 
ursznsz  és  szusz! 

Mint  főroáliskolai  tanár,  rendkívül  eredményes  munkássiigot 
fejtett  ki  a természetrajz — vegytan  tanítása  körül.  Érdekes,  hogy  a 
Zerge-ateai,  ma  Iloránszky-uteai  föreáliskolában  állandóan  kiválá 
geológus-tanárok  működtek.  S a j ó h e 1 y i Frigyes  1871-től  l!)05-ig, 
utána  To'borffy  Béla  1905 — 1912  között,  majd  fia  Toborffy 
Zoltán  1912 — 1927.  között.  T o b o r f f y Z o 1 t á n Társulatunk 
Szabó-emlékérmének  tulajdonosa,  aki  45  éves  korában  hányt  eh 
1927-től  máig  Hojnos  Kezső  geológus  kartársimk,  mint  S a j ó- 
belyi  Frigyes  harmadik  utóda,  lépett  tanszékük  örökébe. 

M iként  B ö e k h .1  á n o s,  úgy  S a j ó helyi  Frigyes  is, 
geológushoz  illően,  a Maros  mellett  tartotta  es  küvőjét.  Erdélyi  ki- 
rándulásán ismerkedett  meg  C s i k b á n k f a 1 v i Ke  resates  Ilo- 
na úrleánnyal,  akivel  18  7G.  február  IG-án  a huiiyadvármegyei  Al- 
g y ó g y o n,  a református  templomban  kötött  házaságot.  Egyik 
násznagya  gróf  K u li  n K o c s á r d volt.  Valamennyi  gyermeke 
első  feleségétől  származik,  aki  1905-ben  hányt  el.  Második  neje 
é r a i\I  a r g i t,  szintén  református  vallású  iirinő,  akivel  1908-ban 
kötött  házasságot  Budapesten,  Bárczy  István  i)olgármester 
tanú  előtt.  Második  felesége  1925-ben  hányt  el,  s így  S a j ó h e 1 y i 
Frigyes,  mint  özvegy  ember  fejezte  be  hosszú  életét. 

Sajóhelyi  Frigyest  6 gyermeke,  számos  unokája  és 
dédunokája  gyászolja.  Gyermekei  mind  kiváló  polgárai  hazánknak, 
nagyobbrészt  már  szintén  nyugdíjas  tisztviselők.  Kor  szerint:  I s t- 
V á n nyug.  miniszteri  tanácsos,  Dezső  nyug.  székesfővárosi  pol- 
gári iskolai  tanár,  László  nyug.  m.  kjr.  sótárnok,  Ilona  férjezett 
C s i 1 1 é r y B é 1 á n é budapesti  pénzügyigazgató  neje,  Sándor 
székesfővárosi  Beszkárt  helyettes  igazgató,  A d á m szolgálatonkí- 
vüli  tengerészkapitány,  aki  jelenleg  New-Yorkban  él. 

Sajóhelyi  Frigyes  temetése  1940.  szeptember  11,-én, 
szerdán  délután  nagy  részvét  mellett  volt  az  ágostai  h.  ev.  vallás 
szertartása  szerint  a Kerepesi-temető  halottas  házából.  Temetésén  a 
Magyarhoni  Földtani  Társulatot  tanszéki  utódja:  Hojnos  Kezső 
dr.  főreáliskolai  tanár  úr  képviselte. 

Áldott  legyen  emléke! 


258 


II.  ÉRTEKEZÉSEK. 

A futóhomok  elterjedése. 

Irta  : Cholnoky  3enő  dr.* 

— A 29 — 55.  ábrával. — 

I.  A futóhomok  meghatározása. 

Eutóhomokot  látunk  sivatagokon,  pusztákon,  sőt  még  erdős 
területeken  is,  nélia  növényzettől  nem  takarva,  teljesen  szabadon, 
néha  növényzettel  íelig-meddig  megkötve,  néha  pedig  egészen 
megkötött  állapotban,  erdővel,  bozóttal  benőve,  úgy,  hogy  a szél 
már  csak  egészen  kivételes  esetekben  tudja  megbolygatni.  Futó- 
homoknak nevezhetjük  fizikai  értelemben  azt  a homokot,  ami  va- 
lóban vándorol  a szél  hatása  alatt,  de  tekinthetjük  a fogalmat 
petrografiai  fogalomnak  is.  Ebben  az  értelemben  futóhomok  az, 
amelynek  gömbölydedre  kopott  szemcséi  közt  nincs  elég  kötő- 
anyag, úgy,  hogy  a szél  meg  tudja  bolygatni.  Az  ilyen  homok 
kétségtelenül  hosszú  űtat  tett  meg,  mert  hisz  a szemcsék  csakis 
a száraz  felszínen  való  hurcoltatás  esetén  kophatnak  gömböly- 
dedre. A vízben  szállított  homok  szemcséi  nem  kopnak  gömbö- 
lyűre, mert  a deplacement,  vagyis  a víz  „felhajtó  ereje"''  (helyte- 
len kifejezés)  következtében  a szemcsék  nem  nagyon  sűrlódnak 
a vízfolyás  fenekéhez. 

Látunk  például  petrografiai  értelemben  vett  futóhomokot 
Bakonyszentlászló  táján,  a pannonhalmi  szélbarázdák  déli  nyílá- 
sában, de  úgy  befedve  erdőséggel,  hogy  nem  igen  mozoghat,  ám- 
de ahol  például  földművelés  okából  az  erdőt  kiirtották,  ott  azon- 
nal jelentkeznek  a takaratlan  futóhomok  jellemző  formái,  például 
a homokfodrok. 

Vannak  fizikai  értelemben  vett  futóbomokok,  de  olyanok, 
hogy  petrográfiai  értelembím  nem  lehet  futóhomoknak  nevezni. 
Ilyen  például  a delibláti  puszta  futóhomokjának  nagy  része.  Eb- 
ben a homokbíin  a szemcsék  csak  nagyon  kevéssé  vannak  legöm- 
bölyítve, a szemcsék  egyenlőtlen  nagyságúak  és  teméiah'k  köztük 
a por.  Különösen  feltűnő  a sok  kicsi  csillámlemezke.  Ha  a nyír- 
ségi buckákból  markolunk  ki  homokot  és  megint  eldobjuk,  tcrnyo- 
rünkhöz  nem  taj)ad  semmi,  alig  egy  két  kis  ])orszem,  d(‘  c.sillám- 
lemezke  talán  sohasem.  A delibláti  puszta  homokját  eldobva,  te- 
nyerünkön tc'kintélyes  memnyiségű  por  marad  s élénkí'ii  csillog- 
nak a csillámlemezkék.  A Libiai-sivatag  homokjában  nagyítóval 


• Előadtíi  a Magyarhoni  FöhUiini  Társulat  1940.  május  l.-éu  tar- 
tott szakülcsén. 


A t'utóhoiiiok  {'Itorjedése 


259 


is  hiába  körösünk  porszoinol,  nincs  a hoinokszonn'k  közt  soinnii  s 
olyan  ^önibölyiu'k,  mint  a sörót. 

Molyikot  iu‘vt*zziik  t(‘bát  futó)bonioknak.  Azt  liiszom,  na- 
gyon tormószotos,  ba  futóbomoknak  novozoin  azt  a bornokot, 
iunoly  valóban  „fnt“,  mozgásban  van  a szól  batásái'a,  ba  akármi- 
lyon  szomnagyságú  is  ós  potrografiailag  luati  is  novozboto  futó- 
homoknak.  I)o  fiitóbomoknak  novoztmi  azt  is,  amoly  ugyan  fizi- 
kai órtolombon  vóvo  n('m  „fut“,  do  poti’ografiai  szompontból  fu- 
tóbomoknak kiül  novozmun.  Mórt  ba  t‘z  most  nőm  is  mozog,  min- 
clon  osotro  sokáig  volt  fizikai  órtolombon  vott  futóbomok,  tobát 
azt  mondbatnám,  hogy  „fosszilis“  állapotban  van. 

II.  Á futóhomok  mozgásának  iránya. 

Fizikai  órtolombon  tobát  a valóban  mozgó  futóbomok  állan- 
•dóan  utazik  valamifólo  irányban.  Lobot,  hogy  nóba  visszafordul, 
nóba  oldalt  mozdul,  jobbra,  vagy  balra,  do  vógorodmónybon  egy 
határozott  irányban  mozdul  ol,  mórt  az  obbon  az  irányban  tör- 
tónt elmozdulása  minden  más  irányban  törtónt  mozdulatánál  te- 
tomosobb.  A szái'az  szól  mozgatja  a homokot.  Esőben  az  átázott 
homok  nőm  mozdul,  a szól  ilyenkor  nőm  bírja  legyőzni  a szom- 
csóknok  egymáshoz  való  tapadását.  A bomokmozgató  szolok  lo- 
botnok  tartósak,  do  gyengék,  mint  például  nálunk  a ritka  déli 
szól,  azután  lobotnok  igen  erősek,  do  mindig  csak  rövid  ideig  tar- 
tanak. Ilyenek  például  nálunk  a zivatarokat  megelőző,  sokszor 
csak  néhány  percig  tartó  szólrobamok.  Végül  vannak  erős  és 
tartós  száraz  szelek.  Ha  a szeleket  az  erők  összetételének  mód- 
szere szerint,  mint  komponenseket  összetesszük,  az  eredő  iránya 
és  nagysága  fogja  megmiondani,  hogy  a homok  milyen  irány- 
ban és  milyen  sebesen  fogja  helyét  véglegesen  változtatni. 

A vektor-mennyiségek  összetételének  jellemző  tüneménye, 
hogy  az  eredőre,  a rezultansra  merőleges  irányban  számított 
részlet-eredők  a rezultans  jobb  és  bal  oldalán  tökéletesen  kom- 
penzálják egymást.  A 29.  ábrán  szemléltetem  a dolgot  egy  pél- 
dával. Teg\áik  föl,  hogy  valamely  helyen  ismernők  a szél  gya- 
koriságát és  erősségét,  mondjuk  évi  összegében,  a szélrózsa  nyolc 
irányában  s tegyük  föl,  hogy  sivatagon  vagyunk  s a szél  min- 
denkor száraz,  bármilyen  irányból  fiijjon  is.  A szél  gyakorisá- 
gát és  átlagos  erősségét  nevezzük  el  a szél  munkaképességének 
s ezt  a munkaképességet  tüntessük  föl,  mint  vektorokat  az  0 
pontra  rajzolt  szélrózsában.  Ezeket  a vektorokat  a 29.  rajz  mód- 
szere szerint  összetesszük  s megkapjuk  az  R eredőt.  Ebben  az 
irányban  és  ilyen,  a vonal  hosszúságával  arányos  mértékben 
tudja  egy  év  alatt  a szél  a homokot  előremozdítani.  Ebben  az 
irányban  tehát  végleg  elmozdult  a homok.  Az  eredő  irányát 


260 


Choluoky  Jenő  dr. 


rajzoljuk  át  a szélrózsára  s húzzunk  az  0 ponton  keresztül  erre 
merőleges  vonalat.  Ha  most  az  egyes  szélmunkaképességeket 
erre  ortogonálisán  vetítjük,  megkapjuk  az  R eredőre  merőleges 
irányú  részleteredőket  s ezek  egymással  tökéletesen  egyenlő  nagy- 
ságúak, de  ellenkező  értelműek  lesznek.  A szél  tehát  egy  év 
alatt  mozdítja  ugyan  a homokot  előre  is,  hátra  is,  eltéríti  jobbra 
és  balra  is,  de  végeredményben  az  eredő  irányában  és  vele  ara- 
nyos távolságra  történik  az  elmozdulás. 

2<ia 


29.  ábra.  A szél  munkaképességének  eredője. 

Ha  valaki  például  a futóhomok  területet  nyugati  szél  ide- 
jén látja,  azt  veszi  észre,  hogy  a buckák  elvesztik  szabályos 
alakjukat,  a buckák  tetején  éles  tarajéi  „koszorú"  képződik  s 
mindenesetre  azt  jegyzi  föl,  hogy  a homok  nyugatról  keletre 
mozog.  Néhány  bét  múlva  visszatérve  ugyanide,  a koszorúkat  meg- 
fordított helyzetben  látja  s azt  állapítja  meg,  hogy  a homok  ke- 
letről nyugatra  utazik.  Ha  azonban  hosszú  ideig  tartózkodik  ott, 
tapasztalni  fogja,  hogy  az  északi  szél  sokkal  erősebb  és  tartósai)!) 
s a buckákról  eltűnnek  a koszorúk  és  felveszik  szabályos  „áram-' 
vonalas"  alakjukat  s valóban  szépen  haladnak  dél  felé.  Ez  a 
tapasztalat  nagyon  lényeges  és  fontos  és  a koszorúk  jelentőségét 


A l'utóhoinok  elterjedése* 


261 


erősen  kiemeli.  Ilyen  koszorút  látunk  a 30.  ábrán,  Tudnunk  kell, 
liofív  a koszorú  mindig  szokatlan  irányú,  vagy  efemeris  hatású 
széf  munkájával  keletkezik  s a koszorú  meredek  lejtője  azt  mu- 
tatja, hogy  a koszorú  képződése  id(*jén  meiri*felé  vándorolt  a 
homok,  de  tudnunk  kell,  hogy  ez  csak  etemeris  jelenség,  a buckák 
igazi  vándorlásának  irányában  nem  képződik  koszorú!  Az  iroda- 
lomban temérdek  tévedést  igazíthatunk  ki,  ha  ezt  figyel(*mbe 
vesszük.  Később  majd  pontos  bizonyítékát  olvashatjuk  ennek  a 
ji'lentős  megállapításnak. 


30.  ábra.  Koszorú  a homokbucka  tetején. 


A homok  tehát  vándorol  a különböző  irányú  szelek  munka- 
képességének eredője  irányában.  Látjuk,  hogy  az  egyes  buckák 
évről-évre  mekkora  utat  tesznek  meg.  És  ez  a vándorlás  így  tart 
már,  mióta  csak  följegyzések  vannak  róla.  Állandó  vándorlásról 
beszélünk  tehát,  amennyire  Földünkön  valami  állandó  lehet. 

Ml.  Á futóhomok  szülőhelye. 

Ezeknek  a buckáknak  tehát  valahonnan  jönniök  kell  és 
valahová  elmennek.  Nem  kerülik  körül  a Földet,  nem  is  mozog- 
nak bezárt  cirkulációkban,  tehát  valahol  a homoknak  születnie 
kell  és  valahol  a homoknak  el  kell  vesznie,  különben  a földfel- 
szín egy  darabján  való  állandó  vándorlást  el  nem  képzelhetjük. 

A homok  szülőhelyét  nem  mindig  könnyű  fölfedezni.  Az 
észak-német  futóhomok,  vagy  a francia  Landes  futóhomokja  a 
tengerparton  születik.  A tengervíz  mozgása  szállítja  a partok 
elé  a homokot  a lepusztuló  partok  anyagából,  vagy  a folyók  hor- 
dalékából s mint  túrzásokat  teregeti  el  a part  mentén.  Tudjuk, 
hogy  a Frische-Nehrung  és  a Kurische-Nehrung  a Balti-tenger 
partján  részben  a Visztula  deltájából,  részben  a Samland  magas 
partjainak  pusztulásából  származó  homokból  épült  föl,  mert  a 


262 


Choinoky  Jenő  clr. 


hullámok  a part  mentén  és  a sekély  öblök  elé  túrzásokat  építe- 
nek. A túrzások  homokja  apály  idején  szárazra  kerül  s a szél  ki- 
fújja belőlük  amit  bír  s hatalmas  dünnéket  épít  föl.  Ezek  egy 
darabig  vándorolnak  az  uralkodó  északnyugati  szél  szárnyain,  de 
aztán  megkötődnek.  A homok  szülőhelye  tehát  a tengerpart. 
Ugyanilyen  a francia  Landes  futóhomokja.  A Gironde-torkolatból 
északon,  az  Adour-torkolatból  délen  a hullámok  kihordják  a ho- 
mokot s hosszú,  egyenes  túrzásokat  építenek.  Ezek  majdnem 
összeérnek  Arcachonnál.  Ebből  a hatalmas  túrzásból  fújja  ki  a 
szél  a buckákat  s azok  vándorolnak  kelet  felé,  de  hamar  megkö- 
tődnek a nedves  éghajlat  alatt. 

A Nílus  deltájának  ív  alakú  partján  szintén  vannak  futó- 
homok  buckák,  de  nem  terjednek  be  messze  délre,  mert  az  ural- 
kodó, homokmozgató  szél  nem  északi  irányú,  hanem  úgy  lát- 
szik nyugati  szél,  legalább  is  a Szína i-f élsziget  északi  lapályán 
a buckák  nyugatról  keletre  vonulnak.  Az  ilyen  szél  nem  tud  ki- 
fújni a delta  homlok-túrzásából.  Ezt  az  északi  szél  teszi  meg,  de 
aztán  már  tovább  nem  uralkodhatik  a buckákon,  mert  az  eredő 
nyugatról  keletre  irányul.  Ezért  csak  keskeny  és  jelentéktelen  az 
a bucka  övezet,  amely  Alexandria  és  Port-Said  közt  a delta  hom- 
lokzatán végig  nyúlik.^ 

Az  Indus  deltájának  Karaccusi  vidékén  láttam  a delta  parti 
túrzásaiból  kifútt  homokot  a nyári  monzum  erős  szelével  mo- 
zogni északkelet  felé  s innen  származik  az  indiai  Tharr-sivatag 
kevés  futóhomokja.  A nyáron  hefújt  homok  gyakran  megázik, 
növényzet  keletkezik  rajta,  persze  csak  amolyan  félsivatagi,  de 
ez  elegendő  arra,  hogy  az  ellenkező  irányú  téli  monzum  nem  tudja 
a homokot  mind  visszakergetni. 

Hollandia,  meg  a Eries-szigetek  nagyszerű  dünnerendszert* 
szintén  a tengerparti  homokból  származik,  ez  is  kétségtelen. 

Vannak  olyan  futóhomok-területek,  amelyeknek  homokja 
kétségtelenül  valami  folyónak  a medréből  származik.  A Tui'áni- 
alf öklön  a Szir-Darja  medréhől  származik  a Kizil-kum  futó- 
homokja. Halványai)!),  fehérebb  színévíü  (>z  lény(‘ges<‘n  ('lüt  az 
Amu-Darja  nu'dréböl  származó  Kara-kum  homoksivatag  sötét(*bb 
színű  homokjától.  Mindkét  sivatagon  az  északkeleti  szél  a túl- 
nyomíúan  munkaképes,  száraz  szél,  azért  mindkét  liomokt('rül('ten 
északkeletről  délnyugat  felé  vándorolnak  a buckák. 

Könnyen  kimutatható,  hogy  az  Ordosz-homoksivatag  ho- 
mokja a Hoang-hób(úl  származik.  Kai-föng-t'unál  láttam  és  raj- 
zoltam azokat  a homokbuckákat,  amelyeket  most  fúj  ki  a szél  a 
szeszélyes  folyam  medréből.  A mederből  kifútt  homok  először 
a magasra  fc'ltöltődött  árteri't  h'])i  el  a folyómeder  déli  oldalán. 


' W.  F.  HuiiK':  Tlu*  Fíiypüaii  Wihlcrucss.  'I'lu'  (íi'ojít.  .Tnnrn. 
Vol.  LVIII.  No.  4.  1921.  okt(')b(>r,  2‘9  sth.  oMal. 


A lutóhoinok  elttTjodósc 


263 


iiztúii  átlép  az  árvíz-gátakon,  szinte  felisinerlietetlenné  téve  őket 
s végül  kiszabadul  a mentesített  terület  végteleniu'k  látszó  sík- 
ságára. Peking  és  Kai-föng-fu  között  inimbm  patak  magas  1k‘- 
gyek  közül  lép  ki  az  al tőidre  s mindegyik  temérdek  hordalékot 
szállít  a San-tung  hegyeit  elborító  lösztömegekhől.  Mind(* *gyik 
patak  partján  ott  vannak  a homokbuckák,  hol  kisebbek,  hol  na- 
gyobbak, asszerint,  hogy  a téli  inonzum  száraz  és  viharerős  szele 
hogyan  éri  a patakmedret.  Rendesen  hosszában  fúj,  t(*hát  nem  ig(‘n 
tud  sok  homokot  partra  vetni,  de  ahol  lehet,  azonnal  megteszi 
s mivel  a szél  iránya  és  a patakmcMler  ii'ánya  nem  ])ontosan  pár- 
huzamosak, tehát  mindig  képződik  kevés  futóhomok  a patak- 
medrek mellett. 

Hazánkban  a folyóból  való  eredetnek  klasszikus  szép  pél- 
dáit látjuk.  Pestvái’inegye  futóhomokjáról  kimutattam,  hogy  az  a 
Dunából  szíírmazik  s az  uralkodó  erős  és  száraz  északnyugati 
széllel  utnzott  el  a Dunától  egészen  a Tiszáig.  A legszebb  bizo- 
nyíték ugyanis  az  a tény,  liogy  a Duna  közcüéhen  levő,  első 
huekaraj  homokja  még  nem  típusos  futóhomok,  még  sok  grand 
és  por  van  lamne. 

A második  raj  Kecskemét  vidékén  húzódik  le  északról 
délre.  Ebben  már  sokkal  kisebb  a grand,  jóval  kevesebb  a por, 
a szemcsék  sokkal  jobban  le  vannak  gömbölyítve.  Végül  a har- 
.mgdik  raj  egészen  közel  .húzódik  le  a Tisza  partján  északi-ól 
délre  s ebben  már  típusos  futóbomokot  találunk.  A három  i-aj 
keletkezésének  okát  abban  a posztglaciális  klimaingadozásban  le- 
het keresni,  amelyet  a svédek  olyan  szépen  kimutattak.- 

Ugyanesak  a Dunából  származik  az  ílsztergom  vármegyei 
futóhomok  is.  A Tiszából  szintén  sok  homokot  fúj  ki  a szél. 
Ez  nagyon  finom  homok  és  a Tisza  nagyon  nedves  árterületére 
jut  ki,  tehát  azonnal  megkötődik.  Közvetlenül  a parton  halmozó- 
dik fel  a homok  s így  keletkezik  a jellemző  parti  düne  (31.  ábra). 
Nagyon  szépen  lehet  látni  a képződésüket.  Gyorsan  megkötődnek 
s a Tisza  medrének  belyzetváltozásaival  sorban,  egymás  mellett 
helyezkednek  el,  amint  azt  már  részletesen  leírtam.’’  Nem  ván- 
dorolhatnak tovább,  mert  nagyon  nedves  területre  jutottak,  az 
árvíz  elönti  a lábukat  s ezért  mindjárt  megkötődnek.  De  mint 
ái'vízmentes  magaslatok,  az  ember  alföldi  letelepülésében  neveze- 
tes szerepet  játszottak. 


- Dr.  E.  de  Cholnoky:  Les  variatioiis  dimatiques  post-glaciaires 
fii  Hongrie.  Stockholm,  1910.  A „Postglaziale  Klimaveranderungen“  cí- 
mű kiadványban. 

* Ch.  J.:  A Tiszameder  helyváltozásai.  í’öldrajzi  Közlemények, 
1907.  .^81.  és  425.  oldal.  Nagy  térképpel. 


264 


Clioluoky  Jenő  'Ir. 


Keletkezhetik  futóliomok  úgy  is,  hogy  régibb  tengeri  ho- 
mok és  homokkörétegek  lepusztúlnak,  felaprózódnak  s a szél 
buckákba  veri  a széthullott  homokot.  Az  Akluna  szoros  völgyének 
bejárata  előtt,  Báziással  szemben,  a déli  part  hegyein  messze 
fehérlő  futóhomok  buckákat  látunk,  mint  ahogy  a havat  szokta 
a szél  a szélmentesebb  lejtőkre  és  horhókra  lerakni.  Ez  a homok 
a hegyeket  borító,  alsó  miocén  (mediterrán)  homokból  származik. 
Mzmosások  tárták  föl  s a hegytetőn  dühöngő,  viharos  kossá va- 
szél  fújta  ki  a homokot. 


31.  ábra.  Parti  düne  a Tisza  mellett. 


A legnagyszerűbb  példa  a somogyi  futóhoniok  terület.  A Kis- 
Alföld  széltarolta,  tökéletlen  síkságáról  meg  Zala  és  Somogy 
pannoniai  homokból  felépült  dombvidékéről  fújta  ki  a szél  i>zt 
a homokot  s messze  elszállította  délr(>.  Hatalmas  tönu'gekben  bo- 
rítja a homok  a somogyi  halmok  déli  harmadát. 

Az  ily(‘n  lepusztúlásból  szái’mazó  homok  mindig  azt  je- 
lenti, hogy  azok  a tengeri  rétegek  megváltozott  körülmények  közé*’ 
kerültek.  Vagy  az  éghajlat  változott  meg,  vagy  a rétegeket  i'ddig 
védelmező  burkolat  lepusztult. 

A Delibláti-puszta,  kövüh*t(“k  kétségteh'ii  bizonyítéka  szei  int,. 
])liocénkori  törmelékkúj).  Abból  az  időből  származik,  amikor  a 
mai  Dunával  szemben,  Berzászka  felől  patak  futott  le  az  Al- 
földre s az  aldunai  áttörés  még  m*m  volt  meg. 

A törm(‘lékkú])  homokját  kétségtc'lenül  már  a pliocén-kor- 
szakban  mozgatta  a.  szél,  de  a i)l(‘isztocénb('u  (*z  a mozgás  bizo- 
nyosan folytatódott,  mei’t  a lösz  lU'in  i’akódott  l•('á.  pi'dig  a szom- 
szédságban batalmas  löszh'i-akódásokat  lehet  látni.  így  a töiaiu'Iék- 
kúp  homokja  messze*  (‘Ivándorolt  északnyugat  f(*lé,  de*  aztán 
iiH'gkötődött.  I)(‘l(*pt(*  az  (*rdő,  vagy  a bozót.  A közé[)koiban,  úgy 


A futóhoinok  elterjedése 


265 


látszik  kiirtották  róla  az  erdőt  s a homok  ismét  mef^niozdult, 
ilUdőleg  a szél  megtámadta  a törmelékkúpnak  eddig  érintetlen 
rétegeit  s újra  futóhoinok  területté  tette  a puszta  nagy  részét. 
I)(‘  ez  a homok  egészen  frissen  van  kifújva  a törmelékkúpból, 
tehát  petrográfiailag  még  nem  típusos  futóhomok.  Itt  tehát  a 
védelmező  növényi  takaró  megsemmisülése  okozta  azt,  hogy  a 
régen  nyugalomhan  volt  lerakódásokat  most  a szél  meg  tudta 
bolygatni. 

Kétségtelen,  hogy  különösen  sivatagoJ<on  ttmiérdek  homok 
keletkezik  a felszíni  rétegek  lepusztúlásáhól.  Mindenfelé,  az  (*gész 
sivatagon  folyton  képzőilik  a homok,  de  mindig  csak  kis  mennyi- 
ségben s ez  is  az  állandó  szél  irányában  (dtávozik,  annélkül,  hogy 
valódi  nagy  futóhomok  területek  keletkezhetnének  belőle.  De  é]>- 
pi'ii  itt  az  érdekes  kérdés:  hova  lesz  ez  a sok  homok? 

A futóhomok  szülőhelyeit  már  megismertük,  ott,  ahol  meg 
lehet  ismerni.  \’annak  azonbán  olyan  óriási  területek,  amelyek- 
nek homokja  ismeretlen  eívdetíí,  mert  sem  tengerparttal,  sem 
folyójiarttai  nem  állanak  éritkezéshim.  Ilyen  a Libiai-sivatag, 
vagy  az  Igidi-homoksivatag. 

IV.  Á futóhomok  elveszése. 

Mielőtt  ennek  a homoknak  eredidét  megvilágíthat nók,  előbi) 
arra  a kérdésre  kell  feleletet  adnunk,  hogy  hol  vész  el  a futó- 
homok? Látjuk  állandóan  átvonulni  a homokot  jiéldául  a Turáni- 
alföldön  a Kizil-kum  sivatagban.  Állandóan  születik  a homok, 
állandóan  vándorol  északkeletről  délnyugat  felé.  D(»  hova  megy, 
hol  vész  el?  Kétségtelen,  hogy  az  Amu-I)ai'ját  eléri.  Eljut  a 
folyó  medrébe.  Ez  a homok  a folyó  hordalékát  megnöveli  ugyan, 
de  igen  jelentéktelenül,  úgy  hogy  a folyó  árvize  könnyű  szerrel 
szállítja  azt  tovább  s építi  belőle  az  Aral-tó  vizét  lassankint  ki- 
szorító deltáját. 

Amikor  meg  az  Amu-Darja  leapad,  akkor  a folyó  medré- 
ből kifújja  a szél  a homokot.  De  ez  más  homok!  Ezt  a folyam 
Pamirból  hozta  magával.  Ez  a fekete  homok  (Kara-kum)  s mész 
sze  elnyomul  délnyugat  felé  s tudjuk,  hogy  az  orosz,  transzkaspi 
vasútat  állandóan  védelmezni  kell  ellene,  mert  folyton  tolakod- 
nak előre  a buckák.  Egy-egy  vihar  után  valósággal  ki  kell  ásni 
a vasutat  a homokból,  mint  a hófúvásból.  Hova  megy  ez  a homok? 
Kétségtelenül  benyomul  az  észak  perzsiai  hegyek  völgyeibe  s (,-tt 
az  erózió  martaléka  lesz.  A hegyekben  van  csapadék,  vannak  pa- 
takok s a lejtőket  öblítő  esővíz,  meg  a patakok  vize,  különösen 
árvize  gondoskodik  a homok  elszállításáról. 

Azt  mondhatjuk  tehát,  hogy  olyan  helyen,  ahol  az  erózió 
normálisan  működik,  az  olyan  helyen  a futóhomok  megsemmisül, 
illetőleg  az  erózió  zsákmánya  lesz.  ' 


266 


Cholnoky  Jenő  dr. 


A Duna  homokja  sem  terjed  a Tiszán  túl,  mert  nem  tud 
rajta  keresztűlmenni,  hanem  belefullad  a folyóba.  A dunáutűli 
deflációs  területek  rengeteg  homokja  sem  tudott  a Dráván  tűl- 
menni.  A Dráva  északi  partján  hatalmas  tömegek  vannak  még 
felhalmozódva,  de  a déli  parton  nyoma  sincs  a futóhomoknak. 

A Duna-Tisza  közti  hátságon  nincsen  normális  erózió,  tud- 
juk, hogy  innen  patakok  nem  indulnak  se  a Dunába,  se  a Tiszába. 
Azért  itt  a homok  szabadon  futhat,  mi  sem  tartóztatja  föl,  csak 
a nedvesebb  időszak  ‘növényzete  hátráltatja.  Amint  azonban  el- 
érte a Tiszát,  megsemmisül,  illetőleg  folyami  hordalékká  alakul. 
A Tisza  balpartján  azonban  szintén  jelentkezik  futóhomok  a 
parti  dünékben,  Tiszafüred,  Tiszaroff,  Szolnok  vidékén  nagy  tö- 
megben, Kunszentmárton  mellett  a Nyárjás  homokjában.  Szeged- 
del szemben  Oroszlámosnál,  majd  Törökkanizsánál,  Törökbecsénél 
stb. 

A 

A Nyírség  homokja  északról  délre  utazott  s neki  ment  a 
Szamos  régi  völgyének,  mert  az  Ér  patak  mai  völgye  eredetileg 
a Szamosé  volt  s a homok  a Szamosban  veszett  el. 

Természetes,  hogy  elpusztűl  a futóhomok,  ha  tengerbe, 
vagy  lagúnába  fut  bele.  Az  említett  Frische-Nehrung  és  Kűri- 
sche-Nehrung  homokja  belejutott  a Frisches-Haff  illetőleg  a 
Kurisches-Haff  lagúnákba  s ott  tengeri  lerakódássá  alakult  el- 
sekélyesítve  az  amúgy  sem  mély  vizű  lagúnákat.  A Fries-szigetek 
futóhomokja  a Wattokat  töltötte  föl  sem  víz  sem  szárazföld  terü- 
letekké. 

így  tehát  a futóhomok  területek  nagy  részének  homokjáról 
tudjuk,  hogy  honnan  származik  és  hol  kallódik  el.  De  \ annak 
olyan  futóhomok-területek  s ezek  éppen  a legnagyobbnk,  ame- 
lyéknek homokjáról  nem  tudjuk  megmondani,  hogy  hol  k(detke- 
zett  és  hová  tűnik  el. 

Y.  Á nagy  sivatagi  futóhomok  területek. 

A Szaharán  három,  egymástól  jól  elkülönült  futóhomok 
terület  van.  Nyugatról  az  Igidi,  az  Atlasztól  délre  az  El  Erg, 
keleten  a Libiai-sivatag.  Arábiában  kettő  van,  az  egyik  északon 
a,  Nefud,  a másik  délen  a Dehna.  Hatalmas  nagy  a Kelet- 
l’urkesztáni-medencébím  a Takla-Makán. 

Ezeknek  a homokoknak  eredetét  nem  kereshetjük  sem  fo- 
lyókban, sem  teng(M-|)artokon.  Az  El  Erg  kisebb  részéiből  még  azt 
bihetné  valaki,  hogy  talán  az  Atlasz-hegységből  lejövő  \adik 
bordalékából  származik.  De  nagyobb  részén  ezt  egyáltalábjm 
nem  lehet  elképzelni.  A Libiai-sivatag  széle  messze  van  a Nilus- 
tói,  iiK'ssze  van  a tcmgertől,  délen  és  nyugaton  teljesen  homokmer. 
t(*s  sziklasivatagokkal  érint ki'zik. 


A rulólioinok  elterjetlc'so 


267 


Do  vándorol-!'  ('iinck  a sivataginak  lioniokja  valaniilyof 
irányban?  Ha  vándoi'olna,  akkor  már  róí>('ii  h'jnlotl  volna  a si\'a- 
tagról,  vagy  a tongorbo,  vagy  a Nilusba,  vagy  Szudánban  kalló 
(lőtt  volna  ('1,  vagy  pedig  elment  volna  nyugatra,  v(’'‘gig  a Szaba- 
rán  s az  101  b]rg  homokjával  ('gyütti'si'n,  magukkal  vitU-'k  volna 
az  Igidet  is  ('s  i'c'gc'n  a ti'ngi'rlu'n  volna  miiuU'ii  homok.  Mc'rt,  ha 
minden  évben  csak  100  métert  nyomulna  el('ir(',  például  ('‘szak  felé, 
akkor  is  a 400  km-re  l(‘v(i  tengert  4000  év  alatt  ('lérlu'tte  volna, 
d(‘  nem  mozdult  meg  egyáltalában.  A homokkíd  borított  terület 
határa  miiuU'iiütt  ott  van,  ahol  volt  a fára(')k  id(*jéb(‘n.  lOgyiptom 
vidékén'íl  vannak  a l('gr('‘gibb,  m(‘gbatározbat(')  korú  (‘mlék(‘ink, 
azért  itt  tudjuk  l(‘gliatározott;d)ban  kimutatni,  hogy  innen-onnan 
0000  eszt(‘ndeje  a liomok  határa  semmit  sem  változott. 

De  hisz  ez(‘ii  lu'in  is  U'lu't  vitatkozni.  Ha  a fut(')homokkal 
borított  terület('t  minden  oldal r(')l  bom()kment(‘s  tei'üUd  v(‘szi  körül, 
akkor  a homok  nem  vándorolhat.  Akkor  a homoknak  állandöan 
(‘Z(‘ii  a helyen  kelh'tt  maradnia  már  beláthatatlan  régi  idílk  (áta. 
Innen  a szél  a homokot  nem  viszi  el. 

A Sz;diai-a  sokkal  nagyobb  területein  \i>zont  úgy  sz(')lván 
s('inmi  liomok  sincs.  Itt-ott  (‘gy-(‘gy  szikla  szélárnyé‘káhan  m(‘g- 
húz()dik  (‘gy  ki'vés  homok,  d(‘  (áriási  l(‘rül(‘tekről  teljes(‘ii  le  van 
fújva,  najiokig  jár  a karaván  telj(*s(‘n  homokment(‘s,  kaviccsal 
('‘s  k()darahokkal  f(‘d(‘tt  szöiaiyü  pusztaságon.  A köveken  ])edig 
nu'glátszik,  hogy  liomok  futott  keresztül  rajtuk.  Le  vannak  sú- 
rolva, sarkos  kavicsokká  koptatva.  Ezt  csak  a rajtuk  keresztül 
hajszolt  homok  végezhette  el.  Az  ilyen  helyi'kn'H  tehát  h*taka- 
rítja  a szél  a homokot,  a homoksivatagokon  pedig  felhalmozza. 

Pontosan  ezt  mondhatjuk  a Nefudról  mi'g  a Dehnáról  Ará- 
biában. S h a k e s p e a r kapitány  nagyszerű  utazásának  föl  jegyzé- 
seiből tudjuk,*  hogy  a Xefud  homokja  mindig  feuüsíkon  van  s ’a 
iennsík  meivdek  lejtőjének  lábánál  erősen  d(‘fláci()s,  lefújt  f(‘L 
szín  terül  el  határtalan  messzeségekig,  a futóhomok  meg  fenn 
van  a fennsíkon,  a buckák  ott  f ehéri (‘nek  közvetlenül  a plató  pe- 
remén. 

A Takla-^fakán  sehol  sem  érintkezik  olyan  területekkel, 
ahonnan  a futóhomokot  származtatni  lehetne.  Évezredek  óta 
majdnem  pontosan  ugyanott  van  a futóbomok  határa,  amint  ezt 
a rombadölt  oázisok  elhelyezkedéséből  biztosan  lehet  következ- 
tetni. Nem  igaz.  hogy  az  oázisokat  azért  hagyták  el,  mert  a ho- 
mok betemette  őket.  Nem.  S t e i n Aurél  pontos  vizsgálatai  meg- 
mutatták, hogy  történelmi  okok  kényszerítették  a lak()kat,  hogy 
elköltözzenek.  Az  elhagyott  épületromok  közt  tennészetesen  futó- 
homok húzódott  meg,  a műveletlenül  maradt  kertekben  is  föl- 


* Douglas  Cnrridhers:  Captain  Shakespear’s  last  Jouniey.  The 
Geogr.  Journ.  LIX.  k.  ,321.  és  401.  oldalakon. 


268 


Cholnoky  Jenő  dr. 


verte  a szél  a lioraokot,  de  ez  a csekély  homok  még  nem  a Takla- 
Makán.  Itt  a t'iitóhomok-terület  határa  nem  is  mindenütt  éles, 
de  az  átmenő  övezet  keskeny,  jelentéktelen. 

Honnan  szánmazik  az  a temérdek  homok,  amelynek  óriási 
buckáit  S t e i n Aurél  fényképei  szemléletesen  mutatják  be!  (32. 
ábra.)  Ugyanilyen  rengeteg  homokról  ad  számot  H e d i n S v e n is, 
különösen  a Lop-nor  tótól  nyugatra. 

A Tarim-folyóból  nem  származhatik  ez  a homok,  mert  a 
folyó  nem  hord  annyit  s azonkívül  nagy  darabon  homokmentes, 
deflációs  térszínen  kanyarog,  középszakasz  jelleggel,  tehát  csak 
nagyon  kevés  homokot  produkálhat. 

Kétségtelen,  hogy  itt  is  azzal  az  esettel  van  dolgunk,  hogy 
a sivatagon  mindenfelé  keletkezett  homok  végleges  lerakódó  he- 
lye a Takla-Makán.  A hegyekből  lerohanó  folyók  és  patakok 
törmelékkúpján  mindig  keletkezik  homok,  mindig  tud  itt  a szél. 
ha  keveset  is,  de  valamelyest,  felkapni  és  továbbszállítani.  Külö- 
nösen azért,  mert  a Kelet-Turkesztáni-medencét  minden  oldalról 
magas  hegyek  veszik  körül  s az  ezekről  lezuhanó  száraz  és  forrO 
főn-szelek  a hegyek  lábától  mindent  eltakarítanak  s mindent  a 
medence  közepe  felé  sodornak.  A medence  közepén,  a legmaga- 
s.abb  homokbuckák  vidékén  az  egy  év  alatt  váltakozó  szelek  mun- 
kaképességének eredője  zérus!  Mozoghat  tehát  a homok  majd 
erre,  majd  amarra,  de  végeredményben  helyben  marad. 

Ugyanezt  a rendkívül  nagy  jelentőségű  következtetést  al- 
kalmaznunk kell  az  arábiai  és  a szaharai  futóbomok-területeki-e  is. 

Földünkön  sokféle  uralkodó  szélirány  van.  A passzát-szél 
állandóan  egyirányú,  a mérsékelt  égöveken  a nyugati  szél  az 
uralkodó,  de  lokális  változatossággal,  Ázsia  körül  a téli  és  nyári 
rnonzum  váltakozik  igen  szabályosan  stb.  Ebben  az  esetben  a lég- 
óceán kontinuitásának  elengedhet('tlen  követelménye',  bogy  legve- 
nek  olyan  szelek,  abol  a légáramlások  évi  eredője  0-sal  egye'nlő! 

Az  ilyen  helyeket  éppen  ott  kell  keresnünk,  ahol  a levegő 
áramlásában  határozott  vízszintes  irány  nem  szerepel.  Olyan 
helyen  tehát,  ahol  a levegő  vagy  leszáll,  vagy  fölemelkedik,  de 
túlnyomó  horizontális  mozgása  nincs.  Tudjuk,  hogy  a sivatago- 
kon lefelé  száll  a levegő,  tehát  ott  kereshetünk  ilyen  neutrális 
lu'Iyeket.  Ugyancsak  kereshetünk  ilyeneket  az  ázsiai  rnonzum 
szélrendszer  sejthető  gócpontjai  közelében.  A Tarim-medi'nce 
nagyon  is  azoTi  a lu'lyen  van,  ahol  a monzumrendszer  góc])ont- 
ját  sejthetjük,  különÖs('n  a (lobi-sivataggal  együtt. 

Ahol  nincs  ilyen  neutrális  hely,  ilyen  homokraktál-,  ott 
mindig  ('fős  ch'flációról  ti'sznek  ji'h'iitést  az  utazók.  A Takla- 
Ma.kan  mellett  ott  van  a régi  tóniedence,  agyaggal  kitöltve. 
auK'lyről  azt  hitték,  hogy  talán  az  volt  a Loi)-nor-tó  a kínai  lián 
dinasztia  iih'jén.  Kidi'iiilt,  hogy  i'z  tévedés.  Sokkal  régibb  tó- 
medenci'  ('z  és  anyagát  r-op))ant  (‘rővi'l  nu'gtámadta  a deTláció. 


A l’iitóhoniok  elterjedést* 


269 


Erről  S t (*  i n A u r é 1 is,  nu*^  H e ti  i n S v o n is  «yÖTiyörö  fény- 
képeket hozott  haza.  A szélharázdák  közt  nu'ginaradt  jardangok 
végtelen  sorozata  mutatja,  hogy  mekkora  óriási  teriih*ten  folyik  a 
defláció,  s hogy  innen  került  ki  az  a sok  homok,  ami  a Takla- 
Makán  óriás  -Iniekáit  fölépítette. 

A Nefud  es(*télx*n  S h ak  e s j)  e a i-  pontos  h‘írása  szt*i‘int  a 
deflációs  terület  a homok-raktártól  élesen  elhatái'olódik.  A dt'flációs 
t(*rületen  nemcsak  a homokot  fújta  el  a szél,  hanem  még  a ft*nn- 
síkot  felépítő  rétegeket  is  ('Ipusztította.  Mert,  hogy  a szél  erre 
mennyire  képes  azt  láttam  Amerikáhan  a Bad-lands  deflációs 
völgyt'ihen,  d(*  még  hiztosahhan  köv(*tk(*zt(‘tlH*tjiik  St(*indoid’f  ki- 
tűnő leírásából.®  Kétségteh*n,  hogy  a szél  teljes(*n  záit  medencé- 


32.  ábra.  A Takla-^lakán  pusztái. 


két  képes  kikaparni,  tehát  egész  nagy  rétegcsomókat  is  eltávo- 
lítliat.  így  történt  ez  a Nefud  mellett  is.  A liomokraktár  területén 
zérus  a szél  eredője,  mellette  pedig  közvetlenül  a szeleknek 
határozott  eredője  van,  tehát  a homok  eltávozott.  Fenn  a fenn- 
síkon is  megtámadná  a szél  a rétegeket,  ámde  úgy  járna,  mint  az 
a házbontó  vállalkozó,  aki  a lebontást  megkezdi,  de  a lebontott 
anyag  elszállításáról  nem  gondoskodik,  tehát  végre  is  nem  tud 
tovább  dolgozni  a felgyűlt  hontaléktól,  A futóhomok  felhalmo- 
zódás megvédelmezi  a rétegeket  a lepusztítástól. 


•'*  Steindorff  Georg:  Durch  die  Libysehe  Wü  sle  zűr  Amons: 
oase.  — Land.  u.  Leute,  XIX.  szám.  Vellhag-en  & Clasiag,  1904. 


270 


Cholnoky  Jenő  dr. 


Ugyanezt  a jelenséget  az  El  Erg  leírói  is  ecsetelik.  Ott  is- 
a futóhoniok  fennsíkok  tetején  van  s a futólioinokkal  borított  fel- 
színeket mindenfelé  mélyebb  térszínek  veszik  körül. 

Egészen  világos  tehát,  hogy  a sivatagi  vagy  futóhomok 
tömegek  olyan  helyen  halmozódtak  föl,  ahol  a szélirányok  és 
(TŐsségek,  tehát  a szél  munkaképességének  eredője  0.  Ez  az  oka 
annak,  hogy  ilyen  területekről  mindig  csak  kolosszális  nagy 
dünéket,  alaktalan  buckákat  írnak  le,  de  sohasem  barkánokat, 
a valóban  futó  homok  típusos  formáit.  Ahol  barkánokról  van 
szó,  ott  a homok  valóban  fut,  és  nem  halmozódik  föl. 

C h u d e a u R.,  a nyugati  Szahara  kitűnő  ismerője  hangsú- 
lyozza, hogy  a nagy  szaharai  futóhomok  területeken  a barkánok 
a legritkább  jelenségek.®  A'alóban  így  is  van.  A Takla-Makán 
homoksivatagon  szintén  nincsenek  barkánok,  legalább  is  egyik 
utazó  sem  emlékezik  meg  ilyen  képződményekről,  csak  az  elha- 
gyott pusztakertekben  és  romhelyeken  lehet  esetleg  ilyeneket 
látni,  legalább  Hédin  Sven  rettenetesen  túlzott  rajza  ilyenfélé- 
ket mutat.  A formák  pontos  leírása  hiányzik.  Ezért  C h u d e a u azt 
hiszi,  hogy  a barkán  nagyon  ritka  jelenség  lehet.  Vele  szemben 
Lencewicz  Stanislaw^  azt  vitatja,  hogy  sokfelé  vannak  bar- 
kánok, de  felsorolt  adatai  mind  olyan  homokteriiletekre  vonatkoz- 
nak, amelyeken  a futóhomok  valóban  vándorol  is.  Az  arábiai  nagy 
futóhomok-tei'ületeken  szintén  csak  óriási,  alaktalan  felhalmozó- 
dásokat látunk,  s a buckákat  a szél  majd  erre,  majd  amarra 
forgatja,  minduntalan  koszorúk  jelennek  meg  a buckák  tetején, 
de  barkánokat  nem  lehet  látni.  A mindenirányú  szél  behatását 
élénken  tanúsítják  a fuldzsok,  a vándorló  homok  területén  isme- 
retlen jelenségek. 


VI.  Futóhomok-pászták. 

A Libiai-sivatag  keleti  részén,  a Nilustól  nyugatra  igen 
erősen  letarolt  deflációs  felszín  terül  el.  Homokkő  és  mészkő 
vízszintes  rétegei  feküsznek  itt  mintegy  100 — 000  méti'r  magas- 
ságban s ezekről  a szél  mindent  elhordott,  amit  meg  tudott  mozdí- 
tani, sőt  hatalmas  deflációs  mély('déseket  kapart  ki  s ezekben 
vannak  a nevezetes  régi  oázisok:  Karge,  Dahel,  Earafiú,  Sziue, 
stb.  A rendesen  teljesen  körülzárt  mélyedések  deflációs  eredetét 
minden  kétségen  felül  Ix'bizonyították.  Különösen  Stromer  E. 


® CUndcau  fí.:  Étude  sur  les  dunes  Saharionnes.  Annales  de 
Géoírraphie,  1920.  No.  161.  ,346.  oldal. 

^ Lcncrwicz  S.:  Nőies  snr  les  harkhans  de  l’oasis  de  Ivharpra, 
Kosmos,  .Tonrn.  de  la  Soe.  l’olonaise  des  Nalnralistes  „Kopernik“.  50, 
kötet,  IV.  füzet,  192.5.,  1;1H4.  oldal. 


A íutólioinok  elterjedése 


271 


l)izonyít()tln  l)i*  (‘gószen  |)onlüsmi*'  a mély(‘(lós(‘kiiek  (Ud'lációs  (‘rc- 
d(‘lét  s ugyanezt  bizonyítják  S t e i n d o r f f tanuhnányai  is.” 

Itt  tellát  igen  nagy  tcu'ületen  liatalmas  defláció  konstatál- 
ható. A mészkő  felübdek  sokszor  majdnem  járliatatlanok  amiatt, 
hogy  a szél  munkája  a kair-mezökhöz  liasonló,  éles  tarajocskák- 
kal  bordázott  felszínt  dolgozott  ki.  Más  helyen  a h'pusztúlt  felsó 
rétegekből  a legkeményebb  darabok  maradéktakarója  halmozódott 
föl.  A gömbölyííre  kojiott,  dinnyenagyságú  kövek  takarója  szin- 
tén nehezen  jáidiató.  Az  ilyen  területet  az  arabok  „dinnye-siva- 
tagnak“  nevi'zik  („battik“).  Kendesim  ajiró  kavics,  vtigy  szögle- 
tesebb kődarabok  feküszm‘k  a földön  úgy  összetajiadva,  hogy  a 
teve  lába  alatt  nem  mozdulnak  ki.  Az  ilyen  sivatagot  nevc^zik 
ser  r Írnek. 

A szél  tehát  temérdek  anyagot  távolított  inmm  el,  homokká 
és  porrá  őrletve  a felszín  kőzeteit.  A port  a szél  egészen  kiviszi 
a sivatagról,  tudjuk,  hogy  a pornak  nincsen  maradása  a siva- 
tagokon, mert  a port  a szél  a U'vegőbe  tudja  enudni,  ti'bát  ig(>n 
messze  elhurcolhatja.  Ebből  a porból  épül  föl  a periferikus  vi- 
dékek lösz  lerakódása,  meg  ez  a })or  segít  bidölteni  a sós  tavak 
mélyedéseit  is,  azért  a sóstavak  lerakódása  túlnyomóan  agyag. 
Már  pedig  sem  a vádik  vizáradásai,  sem  a szél  k(>rgette  futó- 
homok nem  szolgáltathat  agyagot,  tehát  ez  a rengeteg  agyag  a 
szél  szárnyain  odakerült  porból  alakult  ki.  A lepusztúlás  másik  ter- 
mékét, a homokot  pedig  ott  látjuk  felhalmozva  a homok  lerakodó 
helyeken,  az  izolált  homoksivatagokban,  mint  a Líbiai,  az  El  Erg, 
az  Igidi  stb. 

A nagy  deflációs  terület  kiterjedése  van  akkora,  mint  a 
Libiai-sivatag  homokkal  befedett  területe,  tehát  a nagy  homok- 
tömeget nem  nehéz  megmagyarázni. 

A tanulmányozók  azonban  leírnak  erről  a deflációs  terület- 
ről egy  igen  különös  jelenséget.  Hosszú  keskeny  homok  pászták 
húzódnak  rajta  végig  nagyjából  észak-déli  irányban,  igen  szép, 
egyenes  vonalakban,  A legfeltűnőbb  a nagy,  úgynevezett  Ahu 
Moharik  pászta.  Ennek  szélessége  csak  5 — 6 kilométer  a legszéle- 
sebb helyen,  de  a hossza  talán  1000  kilométernél  is  nagyobb. 
Jobbra  balra  tőle  tökéletes  defláció,  egyetlen  homokszemet  sem 
lehet  találni  a kövek  közt,  itt  meg  futóhomok  buckák  sűrű  raja 
állja  útját  annak,  aki  keletről  nyugatra  akar  utazni.^®  A csodá- 


® Stromer  E.:  Ergebiiisse  dér  Forscliungsreisen  in  den  Wüsten 
Agyptens.  Közli  Leblung  Clemens.  Abh.  dér  Bayerischen  Akademie 
dér  Wiss.  XXIX.  kötet,  1.  füzet.  München,  1919. 

® Az  5.  jegyzetben  idézett  munka. 

Többen  leírták  ezt  a jelenséget.  Legrészletesebben  foglalkozik 
velük  \V.  J.  Harding  King,  különösen:  „Travels  in  the  Libyan  Desert“ 
c.  értekezésében.  The  Geogr.  Journ.  XXXIX.  kötet,  2.  szám.  1912.  febr 


272 


Choliioky  Jenő  dr. 


latosan  hosszú,  keskeny  liomoksáv  ugyanazon  a helyen  van,  ahol 
a fáraók  idejében  volt,  tehát  több  ezer  évvel  ezelőtt.  Jobbra-balra 
tőle  teljesen  deflációs  serrir  és  mészkosivatag  van,  minden  homok 
nélkül,  nagy  távolságokra,  minden  esetre  több  száz  kilométerre. 
Ugyanilyen  liomoksáv  azonban  több  is  van.  Van  egy  különösen 
innen  messze  nyugatra,  talán  még  keskenyebb  és  még  hosszabb, 
mint  az  Abu  Mobarik,  de  ezt  nem  ismerjük  olyan  jól. 

A liomoksáv  egyes  barkánokból  áll.  A barkánok  kivétel 
nélkül  mind  délfelé  irányulnak,  tehát  kétségtelenül  vándorol  a 
homok  dél  felé.  A barkánok  elég  szabályos  alakúak,  bár  különböző 
nagyságúak  és  egymástól  való  távolságuk  is  szabálytalan. 

Kétségtelen,  hogy  az  itt  járó  szelek  eredője  észak-déli 
irányú,  az  eredő  irányára  merőleges  komponensek  pedig  megsem- 
misítik egymást.  A homok  nem  származhat  máshonnan,  mint  a 
sivatag  deflációjából.  De  miért  hordja  össze  a szél  éppen  ezen  a 
a helyen  egy  ilyen  hosszú  sávba,  hogy  aztán  a legmunkaképesebb 
szél  tovabajtsa  a felgyűlt  homokot.  A homok  mindenütt  keletke- 
zik az  egész  síkságon,  a legmunkaképesebb  szél  mindenütt  hajt- 
hatná a maga  irányában.  Feltétlenül  úgy  kell  lennie  a dolognak, 
hogy  a bomoksávtól  nyugatra  a nyugati  szél,  keletre  a keleti 
szél  a legmunkaképesebb  s az  északi  szél  csak  ott  juthat  uralomra, 
ahol  a két,  ellenkező  irányú  szél  megsemmisíti  egymás  hatását. 
Az  ilyenféle  jelenséget  a fizikában  interferenciának  nevezzük. 

A Szaharán  a lefelé  szálló  légáramlások  területén  vagyunk, 
nincsen  állandó,  egyirányú  munkaképes  szél,  mint  a mérsékelt 
égöveken  a nyugati  szél,  a ])asszát  övezetben  az  északkeleti  szél, 
a monzum  vidékén  a téli  monzum  stb.  Ilyen  itt  nincs.  Hol  in- 
nen, hol  onnan  fúj  a szél,  mindenféle  irány  elképzelhető,  de  év- 
szakok szerint  és  vidékek  sz^'rint  mindenesetre  ugyanolyan  válto- 
zatosságot találunk.  Kell  lennie  olyan  vidéknek,  ahol  a nyugati 
szél  és  olyan  vidéknek,  ahol  a keleti,  vagy  az  északi  szél  a túl- 
nyomó, de  különösen  a kí'let-nyugati  irányokban  kell  ellentétes 
eiedőjű  vidékekiK'k  lenni,  mert  hisz  különben  állandóan  ('gyirá- 
nyú  szél  volna  a sivatagon  s akkor  nem  b'betne  rajta  futóbomok. 

Ha  pedig  vidékek  szerint  változik,  hogy  egyik  helyen  a 
k(‘leti,  másik  b('ly(m  a nyugati  szél  az  iiralkodó,  akkor  a kiütő 
érintkezésénél  inti'rferencia-jebmségnek  kell  mutatkoznia.  A két 
leghatalmasabb  munkaké])ességü  szél  i'gy  vonalon  egymást  meg- 
si'tnrnisíti  s a harmadik  irányban  nralkodó.  de  gyengébb  és  rit- 
kábban fúvó  szél  vi'szi  át  a hatalmat  s az  ő irányában  mozgatja 
azt  a homokot,  amit  a két  (‘rősebb  árainlás  összehordott.  Az  ilyen 
interferencia-ji'lenség  mi'gmutatkozik  például  az  ismei't  C b 1 a d n i- 
féle  kísérb'tben.  Ha  üvi'glajira  homokot  szórunk  s az  üvegla)) 


l‘}3 — 137  oldal,  térkói>i>i*l.  Továbbá;  ,.Studv  of  a Ou  io  Brit.*  Tlie  Gi*o<rr 
Journ.  I.I.  kötőt,  1.  sz.  1918.  jan.  16 — Ilii  old. 


A rutóhomok  (*lterjetléso 


273 


szólót  lu'godüvonóval  hangot  adó  rezgósbo  hozzuk,  szabályos  fi- 
gurákban helyezkedik  el  a homok,  a rezgósek  interferenciájának 
megfelelően. 

Ilyen  interferencia-jelensóget  móg  nem  írtak  b‘  máshonnan, 
de  bizonyos,  hogy  csak  azórt  nem,  mert  nem  figyeltek  rá.  S h a k e s- 
pear  aráhiai  tanulmányainak  eredmónyei  egyes  helyeken  arra 
engednek  következtetni,  hogy  ö is  észlelt  ilyenfóléket,  de  nem  for- 
dított gondot  a tanulmányozásukra.  A Lihiai-sivatag  interfe- 
nmcia-sávjait  is  móg  behatóbban  kellene  tanulmányozni  s végU'g 
heigazoltnak  csak  akkor  tekinthetjük  a dolgot,  ha  jiontos  szólada- 
taink  lesznek  a sivatagnak  erről  a rószóről.  Valóban  érdemes 
munkát  végezne  az  egyiptomi  kormány,  ha  a sivatagban  a meg- 
felelő helyeken  automatikus  szólregisztrálókat  ódlítana  föl,  mert 
állandó  megfigyelőt  ott  elhelja'zni  lehetetlenség. 

VII.  A szabadon  futó  homok  formái. 

Ha  valamely  egészen  szabad,  sík  térségen  homoklialom 
gyűlt  össze  s azt  állandóan  egyirányú  szél  támadja  meg,  a halom 
azonnal  változtatni  kezdi  alakját.  A szélnek  kitett  oldalon  mindem 
egyenetlenség  kisimul  rajta,  a széláimyékos  oldalon  pedig  az 
egyenetlenségeket  eltemeti  a másik  oldalról  hozott  homok.  Ha  a 
halom  túlságosan  magas  volt,  akkor  lealacsonyodik,  s némi  ho- 
mokot végleg  elszállít  róla  a szél.  Végül  olyan  alakot  vesz  fel  a 
halom,  amelyen  többé  a szél  nem  változtat,  legfeljebb  méreteit 
csökkenti,  mert  elvisz  róla  homokot.  ^Megtörténhetik  az  is,  hogy 
esetleg  más,  szomszédos  halomról  meg  homokot  hoz  erre  a ha- 
lomra. A szélnek  kitett  oldalról  folyton  szállít  át  homokot  a szél- 
mentes oldalán  s ott  lerakja.  Ezzel  a halom  folyton  előremozog, 
de  alakját  nem  változtatja.  Ez  az  alak  a homokhalmok  alap- 
típusa s ezt  nevezzük  barkánnnk.  Kitkán  lehet  egészen  szabályos 
alakokat  találni,  mert  a talaj  egyenetlenségei,  a szomszédos  bar- 
kánok  széleltérítő  hatása,  de  különösen  az  oldalirányú  és  szemben 
fúvó  szelek  zavaró  hatása  mindig  közbeavatkozik  s a szép,  sza- 
bályos, áramvonalas  formát  eltorzítja.  A legszebbeket  ott  talál- 
juk, ahol  igen  erősen  uralkodik  valamilyen  egyirányú  szél,  de 
homok  van  még  bőségesen,  azonban  a buckák  már  mégis  teljesen 
elváltak  egymástól. 

Hóból  való  barkánokat  a Balaton  jegén  láttam,  s egyet 
ezek  közül  pontosan  felmérve  a 33.  ábrán  mu+atok  be.  A lió- 
barkánokat  abból  az  alkalomból  tanulmányoztam,  hogy  szerencsém 
volt  boldogult  báró  Eötvös  Lóránd  egyetemi  tanár  úrnak  a 
Balaton  jegén  végzett  gravitációs  méréseiben  részt  vennem  1901 
februárius  havában. 

A teljesen  állandósult  alakú  barkán  alakját  a következő- 
képpen értelmezhetjük  elméletileg.  Világos,  hogy  a barkán  alap- 
rajza szimmetrikus  lesz  olyan  tengelyre,  amely  a szél  irányával 


274 


Cholnoky  Jenő  clr. 


párhuzamos.  Másodszor  pedig  világos,  hogy  alaprajzának  lesz 
két  érintője,  amely  a szél  irányával  párhuzamos,  mert  hisz  a 
halom  mögött  a szél  áramlás-vonalai,  amelyeket  a bucka  szétválni 
kényszerített,  ismét  egyesülnek,  tehát  kell  olyan  helynek  lennie, 
ahol  a homokszemek  terelése  nem  irányul  a tengelytől  távolító- 
lag,  hanem  ellenkezőleg,  közelítőleg.  Töréspont  nem  lehetséges, 
tehát  a tengellyel  párhuzamos  érintőnek  kell  lennie.  Az  is  önként 
következik,  hogy  a barkán  alaprajza  a szélfútta  oldalon  olyan 
lesz,  hogy  azon  töréspontok,  vissztérő  pontok,  és  inflexiós  pontok 
nem  fognak  előfordulni. 


33.  ábra.  Hóból  való  barkánok  a Balaton  .legén  1901.  februárins  havában. 

Ha  valamely  fujtatóból  egy  csomó  levegőt  nyugodt  lég- 
körbe kilökünk,  a kilökött  levegőmolekulák  folyton  csökkenő  se- 
bességgel mozognak  előre,  amig  végre  teljesen  megállnak.  A súr- 
lódás és  a levegő  összenyomása  folytán  keletkezett  ellenállás  a 
mozgást  teljesen  megszünteti.  Tudjuk,  hogy  ez  az  (>llenállás  a 
sebességtől  függ,  de  ez  az  összefüggés  még  sem  elméletileg,  S(‘m 
gyakorlatilag  nincs  tisztázva. 

A bucka  valószínű  alaprajzának  egyiu'gyedét  tünteti  föl 
a H4.  ábra.  '^regyük  föl,  hogy  az  uralkodó  szél  iránya  az  AD  irány. 
,,A“  ponton  a szél  beleütközik  a homokba  s ha  jobbra  balra  nem 
volna  levegő,  az  AB  vonal  iiányában  térne  ki.  Ez  a kitérítés 
meg  is  történik,  de  a kitérített  tömeg  lassudó  mozgással  haladna 
B f(‘lé  s Bn  lu'lyen  meg  is  állna.  Ámde  közben  a szél  egyenh'- 
t(*s  sebességű  mozgása  is  magával  ragadja,  úgy  hogy  t,  idő  múlva 
n(>m‘  B,-b('  jut,  liamnn  C,-1k^  s irlő  múlva  0-0  “ jut.. míg  végre  Cn 
lu'lyen  teljesem  felveszi  az  uralkodó  szél  irányát  s ebben  halad  to- 


A futóhoinok  eltcM’jedéso 


275 


vái)l).  Kz  a vonal  tollát  általános  órtolonibon  volt  trajoktória,  ós  jio- 
(lig  másodfokú  görbo  lösz  abban  az  osotb(*n,  ha  az  ABn  vonalon 
való  mozgásban  az  út  hossza  az  idő  nógyzotóvid  lösz  arányos.  Lobot 
tollát  ollipszis,  kivótoloson  kör,  do  nőm  lobot  parabola  ós  nőm 
lobot  liiporbola  som." 


Az  AC  n vonal  körülbolül  a szélbon  folszálló  és  olterolödö 
füstnek  a vonala.  Ha  ezzel  a vonallal,  mint  vozéi-\’onallal  függő- 
leges tengelyű  hengert  tudnánk  előállítani,  akkor  a szél  ennek  a 
hengernek  oldalán  úgy  simulna  végig,  hogy  minden  ponton  egy- 
forma nyomással  surlódnék  a felülethez,  tehát  az  áramlásban 


Kör  lehet  abban  az  esetben,  ba  az  A-tól  B -ig  megteU  út, 
mondjuk  x n f időtől  a következőleg  függ: 

.r-  = 2rat  — a-f- 

ha  r — AB  , a pedig  a szél  állandónak  vett  sebessége.  Hiperbola  csak 
akkor  lehetne,  ha  az  H-ból  B felé  tartó  mozgás  sohasem  érne  véget. 
Ez  nonszensz.  Parabola  nem  lehet,  mert  akkor  a B pontnak  a végte- 
lenben kellene  feküdnie,  ez  szintén  lehetetlen. 


276 


Chohioky  Jenő  dr. 


turbulencia  sehol  sem  keletkeznék.  Ennek  következtében  a henger 
vezérvonalának  alakja  többé  nem  változnék,  bár  a szél  minden 
helyen-  ragadna  el  homokszemeket,  tehát  a henger  mindig  fogyna 
a szél  felé  fordult  oldalon,  de  alakját  többé  nem  változtatná. 
Ezt  nevezzük  áramvonalas  alaknak  s esszerint  készülnek  ma  a 
gyorsan  mozgó  járművek  homlok  felületei. 

A C ponton  túl  a levegő  kitérülésre,  tehát  némileg  össze- 
sűrűsödésre  kényszerült  részei  a nagyobb  oldalnyomás  miatt 
kissé  összefartó  irányban,  az  AD  tengely  felé  fordulnak,  tehát  itt 
az  elragadott  homokszemek  a két  oldal  felől  az  AD  tengely  felé 
közelednek. 

Ha  a henger  még  nem  alakult  ki  kellő  formára,  akkor  az 
egyes  Ci  Cb  ...  Cn  pontokon  nem  lesz  egyforma  a súrlódás, 
nem  ragad  el  egyforma  mennyiségű  homokot  a szél,  tehát  a hen- 
ger vezérvonala  változtatja  alakját.  Csak  akkor  lesz  stabilis  az 
állapot,  illetőleg  a vezérvonal  alakja,  ha  minden  pontján  egyenlő 
a súrlódás.  Amint  ezt  elérte  a homokhenger,  többé  alakját  változ- 
tatni nem  fogja. 

Könnyű  belátni,  hogy  nehezebben  mozdítható,  durvább 
szemű  homok  esetén  az  A pontba  való  ütközés  nagyobb  sebe.^íség- 
gel  löki  ki  oldalt  a levegő  részecskéket,  tehát  hosszabb  lesz  az 
JÍB  pálya,  szélesebb  lesz  a vezérvonal.  Ha  pedig  könnyen  moz- 
dítható, finom  anyagból,  például  hóból  van  a henger,  akkoi-  a 
vezérvonala  elnyúltabb  lesz.  Ezt  mérések  igazolják.  A hó- 
barkánok  (3,3.  ábra.)  nyúltabbak,  hosszabbak,  mint  a homok-bar- 
kánok.^" 

Homokhengert  csak  képzeletben  állíthatunk  föl.  Ha  pilla- 
natnyilag sikerül  is  valami  formából  ilyent  kihelyeznünk,  az 
rögtön  összeomlik  s most  a szél  a halmaz  fölött  a függőleges 
síkben  is  kénytelen  kitérni.  A 34.  rajz  AD  vonalára  állított  függő- 
leges síkban  ugyanazt  az  okoskodást  kellene  lefolytatnunk,  amit 
a vízszintes  síkban  tettünk,  azzal  a különbséggel,  hogy  itt  a ne- 
hézségerő is  közbeavatkozik.  A függőleges  síkban  csak  fölf(>lé 
térhet  ki  a levegő,  tehát  itt  egészen  kicsiny  átmeneti  görbének 
kell  keletkeznie,  mert  töréspont  nem  lehet.  Kis  homorú  tagozattal 
kezd  tehát  fölemelkedni  a barkán  hosszmetszetének  vezérvonala, 
de  aztán  épjícn  olyan,  csak  elnyúltabb  trajektória  lesz,  mint  az 
alajn-ajz  határvonala,  mert  a nehézségerő  az  oldalirányban,  (>z 
esetben  a fölfelé  való  kitérülést  megrövidíti. 


A barkáiiokhoz  letirt  liasonlítaiii  a rolyaini  zátonyokat  (1. 
Cholnoky:  Általános  földrajz  II.  kötet,  95.  oldal)  anule  visyáznnnk 
kell,  mert  a folyóvíz  áramlásának  kitériilését  a folyómeder  alakja 
nafryon  korlátozza,  tehát  a zátony  nemesak  azért  lesz  nafryon  hosszá, 
ínért  a víznycmás  nafíyohh,  mint  a szélnyomás,  hanem  azért  is,  mert 
áramvonalainak  kitériilése  a nn'derben  korlátozva  van. 


A futóhoinok  elterjedése 


277 


A hcirkánnnk  széltől  elfordult  oldalán  elejti  a szél  a liomok- 
íízenit'ket,  azok  ott  a lehető  legineredekehb  leejtőben  bahiiozódnak 
föl.  Ennek  a lejtőnek  tdapnijza  iv  alakú  lesz,  mert  a barkán  Iá 
bánál  vízszintes  irányban  legkönnyebb  mozgatni  a bomokszeme- 
ket,  tehát  itt  gyorsabban  mozognak,  mint  azok  a szemek,  ame- 
lyeket a szélnek  emelnie  is  kell.  Leglassabban  mozog  az  a homok- 
szem, amely  éppen  a barkán  hosszmetszetének  vezérvonala  men- 
tén emelkedik  föl.  De  ha  feltesszük,  hogy  egyforma  mennyiségű 
homokot  szállít  a szél  az  időegység  alatt  a barkán  minden  árani- 
vonalas  metszetén  végig,  akkor  meg  a legmagasabb  része  mögött 
a felhalmozódó  homok  lejtője  a legmagasabb,  tehát  legtöbb  homok 
kell  hozzá,  hogy  ennek  a lejtőnek  lába  ugyanakkorával  mozdul- 
jon előre,  mint  az  alaesonyabb  lejtőké  innen  jobbra,  balra.  Eze’- 
tebát  előbbre  si(>tnek  s a felhalmozódás  lejtője  ív  alakú  lesz. 
Ilyen  tökéletes  balkán  rajzát  mutatja  a 3Ő.  ábra.  Ezt  a Mongol- 


35.  ábra.  Tökéletes  barkán  a mongol  puszták  szélén,  Lama-miao  városka 
mellett.  Szelv'ény  és  alaprajz. 

pusztán  Dolon-nor,  vagy  Lama-miao  előtt  rajzoltam,  a legfőbb 
méretek  fölmérésével.  Sajnos,  fényképeim  olyan  gyengék,  hogy 
nem  közölhetők.  Láttam  hasonló  alakokat  a Pei-ho  törmelék- 
kúpjain, de  a legszebbeket  a Delibláti  pusztán,  bár  sokkal  kiseb- 
bek, mint  a mongol-pusztaiak.  Ezeknek  egyikét  mutatja  36.  ké- 
pünk. Ez  a kép  már  külföldön  is  közismert  lett,  mert  a legtöbb 
tankönyv  átvette. 

A tökéletes  barkán  igen  nagy  ritkaság,  ez  természetes. 
De  gyakoribb  mégis,  mint  gondolnék,  mert  az  észlelők  nagyon 
helytelenül  írják  le  és  ábrázolják  a barkánokat.  A homloklejtŐt 
rendesen  igen  erősen  túlozzák,  mert  a homloklejtő  ív  alakú  alap- 


278 


Cholnoky  Jenő  clr. 


rajza  miatt  profil-képet  nem  lehet  látni  s a szembenézett  lejtőket 
minden  gyakorlatlan  szemlélő  meredekebbnek  véli  a valóságnál. 
A szabadon  felbabnozódó  homok  lejtője  nem  lehet  több  34 — 3ő'*- 
nál,  de  még  35‘*-ot  sem  mérhettem  sehol.  S o k o 1 o w,  a bomokfor- 
mák  első  komoly  tanulmányozója^  szerint  a lejtők  legfeljebb 
36 — 38“-osak  s már  ő is  rámutat  arra,  hogy  mennyire  túlozzák 
az  utazók  rendesen  ezt  a lejtőt.  Láthatjuk  ezt  a túlzást  például 
Hédin  S v e n-nek  a Takla-Makánon  tett  első  utazásáról  közölt, 
népszerű  munkájának  rajzain.  Majdnem  függőleges  falúak  a 
buckák!  Még  maga  S o k o 1 o w is  túlzott  könyvének  7.  ábráján! 


ábra.  Tökéletes  barkán  a Deliblati-pusztán. 


Mivel  a bomloklejtő  a lehető  legmeredekebb,  azért  mind- 
untalan kis  súvadások  képződnek  rajta,  kis  omlások,  típusos  ga- 
rattal és  garmadával.  Sajnos,  ezeket  csak  igen  jól  sikerűiét  fény- 
képfelvételekkel  lehet  látni,  de  olyan  finomak  az  áiaiyalati  kü- 
lönbségek, hogy  reprodukálni  nem  lehet. 

Az  ív  alakú  végződés  magyarázatából  világosan  kitűnik, 
hogy  a barkán  két  sarlóalakulag  előrenyúló  szarva  ('lméletili*g 
végtelen  hosszú.  \ alóban,  itt  a liomok  állandóan  távozik  a bar- 
kánról,  a két  előrenyúló  szarv  már  nincs  egészen  beniu'  a bíukán 
bezárulónak  indult  alaprajzában,  amint  ezt  a 3.').  ábrán  is  bitbat- 
juk.  Itt  mindig  távozik  el  homok  s ezért  a barkán  utké)zb(*n  állan- 
dóan fogy,  mi  miig  kisebb  és  kisebb  b‘sz,  d('  idi'ális  alakja  nem 
változik. 


Sokofoir:  Di(‘  Diinen,  Berlin.  18í)4.  170.  oldal. 


A riitóhoinok  eltprjedóso 


279 


Sok  ilyoiifonna  alakú  harkánt  rajzoltak  már  az  utazók, 
(1(*  majdnom  mindig  rosszul,  líondoson  a barkán  ólos  poromét 
rajzolják  logmagasahban,  holott  mindig  (mnél  hátrább,  a barkán 
alaj)rajzának  mintogy  középpontja  fölött  van  a l('gmagasabl) 


;57.  ábra.  Fo.jlödő  barkán  a Doin)láti-pus/.lán. 


38.  ábra.  Fejlődő  barkán  a Delibláti-pusztáii. 


pontja,  do  őzt  ott  a lankás  lejtők  között  észrevenni  nem  könnyű. 
Még  Johannes  Waltlier  is  elhibázta  a rajzot.*^  Ezt  a futó- 
homok  mozgásáról  szóló  első  értekezésemben  kimutattam,  a Föld- 
tani Közlöny  1902.  évi  32.  kötetében. 


Joh.  Wallhcr:  Das  Gesetz  dér  Wüsteubildung.  Berlin.  15)00. 


280 


Cholnoky  Jenő  rlr. 


A barkánok  olyan  helyen,  ahol  a homok  tenger  vagy  folyó 
partján  születik,  a dünék  szétszakadozásával  állnak  elő.  A Delib- 
láli  pusztán  a rendetlen,  nagy  dünék  tetején  képződtek  ezek  a 
szép  formák  s keletkezésüknek  mindenféle  stádiumát  lehetett 
észlelni.  37.  képünk  mutatja  a karéj  megjelenését,  a barkán  ki- 
szakadásnak egyik  első  szimptomáját.  38.  képünk  már  jobban 
kivált  s fejletteljb  alakot  mutat.  Jellemző  ezeken  az  alakokon, 
hogy  a homokfodrok  még  nincsenek  rendben.  Különösen  a 38. 
képen  lehet  látni  egymást  keresztező  fodrokat  is.  Ha  teljesen  ki- 
alakult a barkán,  akkor  a homokfodrok  teljesen  rendben,  szépen 
helyezkednek  ('1. 


39.  ábra.  Homok-nyelv  a barkán  sarlói  között. 


Amig  a barkán  teljesen  ki  nem  alakult,  megtörténik,  hogy 
a két  sarlókar  végén  a szél  öi’vénylő  mozgással  befordul  és  ho- 
mokot visz  a homloklejtő  elé  s azt  hosszú  éles  és  hegyes  nyúlvány 
alakjában  rakja  le  a homokfal  elé  (39.  ábra.).  Ez  a nyúlvány 
remek  példája  az  interferenciának.  A két,  oldalról  beforduló  szél 
itt  közömbösíti  egymást  s a homok  itt  halmozódik  föl.  A barkán 
előrenyomulása  következtében  ez  a nyúlvány  mindig  nyúlik 
előre,  de  tövét  mindig  betemeti  a homloklejtőn  lepergő  homok. 
Ilyen  fejletlen  barkánt  sokat  lehet  látni,  C o r n i s h A"  a u g h a n is 
szépeket  fotografált.^" 

A delibláti  pusztán  fényképezett  szép,  tökéletes  barkánt 
boldogult  Beluleszkó  Sándor  lelkes  tanítványom  segítségével  fel- 
mértem, úgy  hogy  pontos  szintvonalas  térképet  és  metszeteket 
készíthettünk  róla.  Ezeket  látjuk  a 40.  és  41.  ábrán.  A szabályos- 
ságot némileg  zavarja,  hogy  a barkán  nem  egészen  vízszintes 


Cornisch  Vavghan:  Oii  dcsert  sand-duiies  bordering  teh  Nile 
delta.  The.  Geoprr.  Journ.  XV.  kötet.  1 — 32  oldal,  továbbá  Scottish  Geoijr. 
Mag:.  1901.  I,  k,  6,  oldal, 


A futóhomok  elterjedése 


281 


folüloten  keletkezett,  hanem  a barkán  tengelyéin*  ken*szt  irány- 
ban lejtett  a térszín,  azért  a barkán  szimnietriasíkja  nem  függő- 
leges. lianem  az  alapsíkra  merőleges. 

Nagyon  erős  viharok  a barkánt  nagyon  gyorsan  lefogyaszt- 


40.  ábra.  A tökéletes  kis  barkán  térképe. 


41.  ábra.  A tökéletes  kis  barkán  metszetei. 


hatják,  mert  a homokot  nem  ejtik  le  a karéjban,  hanem  elragad- 
ják, mivel  a nagy  sebességű  szél  a homokszemeket  képes  a leve- 
gőbe emelni.  Ilyen  szelek  hatása  alatt  a barkán  váltján  sarló- 


282 


Cholnoky  Jenő  dr. 


nlakú  liomokhalommá  degenerálódik.  Az  ilyen  egészen  sarló  ala- 
kúak ritkaságok.  De  a leggyakoribb  barkánforma,  mondliatnám 
a barkának  90  %-a  átmeneti  alak  a tökéletes  barkán  és  a sarló 
alakú  barkán-csonk  között.  Alakjuk  is  túlnyomó  többségben  nem 
egészen  szabályos,  mert  mindenféle  irányú  oldalszél  is  alakít 
rajtuk  s csak  a fő  szélirányban  fúvó  szél  nem  túl  erős  és  igen 
tartós  működése  alakítja  őket  tökéletes  barkán  formává. 

Ha  akár  a dünére,  akár  a barkánra,  szokatlan  irányú,  ol- 
dalszél hat,  akkor  megjelenik  a koszorú.  Elkezdi  a szél  a Inicka 
oldalán  felhajtani  a homokot  s amikor  a szél  túlszökkenik  a fel- 
színen, akkor  leejti  a felhurcolt  szemeket.  Ezek  felhalmozódva, 
folytatják  a bucka  lejtőjét  (42.  ábra).  E miatt  mindig  magasabb 


és  magasabb  lesz  a koszorú  lejtője,  s mind  jobban  előre  nyomul. 
Ha  nagyon  tartós  a szél,  akkor  a koszorú  fokozatos  előrenyomu- 
lásával (43.  ábra.)  a bucka  szélfútta  lejtőjéről  mind  több  és  több 


homokot  távolít  el  a szél,  a másik  oldalról  pedig  mind  nagyobi) 
és  nagyobb  tömeg  halmozódik  fel  a koszorúban,  végre  a koszorú 
(‘gészen  átnyomul  s ezzel  a dűne,  vagy  a barkán  megfordult. 
Ilyen  es(d  ritka  lehet,  mert  nem  szokott  valamilyen  uralkodóan 
munkaké])es  széllel  keresztben,  vagy  szemben  valami  luásféh* 
irányú  szél  váratlanul  kifejlődni.  De  ha  pl  eddig  növényzetti'I 
megkötött,  alaktalan  buckát  valami  ok  növényi  takarójától  nu'g- 
foszt,  akkor  ez  a jelenség  mindenesetr(‘  döntő  szerei)ct  visz. 
Koszorúképződéssel  kezd  a bucka  dünévé  alakulni,  majd  a diiiu‘ 
szétszakadozásával  barkánokká  válni. 

A dünék  és  a barkának  alakját  nagyon  gyakran  hasonlí- 
tották huHámokboz.  Sőt  Hédin  Sven  nagy  munkájában,  a ő 
köt(*t(‘s  Cí'utral  Asiá-ban  két  fí'jezeten  ki'resztűl  vitatkozik  felfog,á- 


A t'utóhoinok  eltc*rjt‘(l<'*so 


283 


sommal,  liogy  i’zok  nőm  hullámok.*''  A fiitóliomok  mozgá.sáról  írt 
<‘lsö  tanulmányomban’*  részlotoson  kifojtottom  ugyanis,  hogy  a 
(lünók  a hullámoktól  lónyc'goscm  különhöziu'k  éppiui  a loglónyc- 
g('sol)l),  hogy  úgy  mondjam,  dofiniáló  pontban. 

Hidlámzás  ugyanis  tudományos  értolombon  rezgő,  periódu- 
sos mozgás,  hullám  pedig  ennek  a periódusos  mozgásban  levő 
közí'gnek  olyan  darabja,  anudy  az  összes,  különböző  fázisban  levő 
közegi'h'inekből  egy  t;‘lj(>s  soi-ozatot  tartalmaz.  A diinék  homok- 
jának mozgása  haladó  mozgás,  a düm'  maga  továbbhaladó  tömeg, 
amely  haladása  közlum  a szél  hatására  különös  alakká  idomul. 
.\  homokszemek  mozgásánk  van  ugyan  periódusa,  mert  a homok- 
sziMti  ft'lhalad  a düm*  lankás  hajtőjén,  aztán  a nuuH'dek  lejtőn 
lecsúszik,  megáll  s nem  mozdul  addig,  amíg  a düm‘  saját  széles- 
ségével egy(‘idő  utat  nu‘g  műn  t(dt.  hókkor  a homokszemek  újra 
kezdik  mozgásukat.  A hullámzó  fidüh't  alakját  a hullámzó  mozgá.s- 
han  résztvevő  molekidák  rezgő  mozgása  okozza,  a düne  alakját 
pedig  nem  a homokszemek  mozgásának  periódusa  szüli,  hamun 
éppen  fordítva,  a homokdüm*  alakja  okozza  a homokszemek  moz- 
gásának periódusos  voltát.  Hiányzik  tehát  a homokdűne  jcdh'gé- 
ből  a hullámzás  definiáló  tulajdonsága  s ennélfogva  a dün(“  nem 
idimtikus  a hullámmal. 

Ezt  a fejtegetésiemet  Hédin  szó  szi'iünt  idézi,  és  mégis  be 
akarja  bizonyítani,  hogy  a dünék  hullámok.  Félreérti'tte  B a s c h i n 
fejtegetését  is,*"  holott  már  értekezésének  címe  is  kifejezi,  hogy 
csak  a hullámzáshoz  hasonló  felszíni  foiniáki’ól  van  szó.  Hédin 
teljesen  a dilettáns  C o r n i s h V a u g h a n szuggesztiója  alatt  áll, 
holott  C o r n i s h fejtegetései  egészen  tudománytalanok,  csak  fény- 
képei gyönyörű  szépek  és  értékesek.  Hédin  olyan  rajzot  is  közöl, 
hogy  valami  vékonj-  lemezű  acélcsövet  összelapítva  gördítünk  az 
asztalon  tovább.  Ez  mutatná  leghűbben  a düne  mozgását.  Bajzán 
azonban  fundamentális  hiba  van,  mert  a rajz  szerint  az  asztalhoz 
nyomott  cső  molekulái  az  asztalon  visszafelé  mozognak  a nyilak 
szerint,  ez  pedig  tévedés,  Tuert  azok  a molekulák  nem  mozdulnak 
s(‘  előre,  se  hátra.  Hibás  a hasonlat  azért  is,  mert  a bengerített 
csőnek  belseje  üres,  a düne  belseje  meg  homokkal  van  kitöltve  s 
ez  a homok  nincsen  mozgásban.  Hullámzó  mozgásban  a közeg 
minden  részecskéje  egyforma  sebességű  mozgásban  van,  csak 
mindegyik  más  fázisban,  de  mozog  állandóan  minden  részecske. 
A düne  mozgásában  csak  a felszín  homokszemei  vesznek  részt. 
Mutatja  ezt  az  a tény  is,  amire  már  B a s c h i n is  rámutatott,  hogy 


Hédin  Sven:  Scieiitií'ic  Eesults  of  a Journey  iii  Central-Asia 
189? — 19fí2.  Vol.  I..  p.  410 — 440  oldalak  közt.  Stockholm,  1905. 

*'  Földtani  Közlöny,  1902.  évi  32.  köt.  6.  stb.  oldal. 

*"  0.  Basciiin:  Die  Enstehung  wellenahnliclien  Oberflachen- 

formen.  Zeitschr.  d.  Ges.  für  Erdkunde  Berlin,  B.  XXXIV.  1899.  408 — 
424.  oldal. 


284 


Choliioky  Jenő  dr. 


a hullámban  a részecskék  tovább  mozognak  akkor  is,  ha  a szél 
már  megszűnt.  A dűne  homokja  a szél  megszűntével  nem  mozdul 
meg  többé. 

A dűnék  nem  állnak  merőleges  vonalban  a szél  uralkodó 
irányára,  ha  még  közel  vannak  szülőhelyükhöz,  hanem  a tenger- 
parttal vagy  a folyóparttal  párhuzamosak  s csak  lassan  fordulnak 
el  a szél  irányára  merőleges  hosszú  sáncban,  ha  ugyan  közben 
föl  nem  bomlanak  barkánokká.  A felbomlás  szép  példáját  raj- 
zolhattam á la  vue  készült  kis  vázlaton,  a Deliblati-pusztáról. 
(44.  ábra).  A homok  itt  ugyanis  a puszta  délkeleti  negyedrészé- 


44.  ábra.  A dűne  szétbomlása. 


nek  deflációval  már  teljesen  hdarolt  területéről  származik,  tehát 
a szélre  merőlegc's  irányú  vonal  mentén  halmozódott  föl  hatal- 
mas dűnévé  s ez  bomlott  azután  részleteire.  A dűnék  mozgásá- 
val és  megkötésével  bővi4)ben  mán  kell  foglalkoznunk,  nagyon 
szép  és  részletes  leírását  adta  a német  dűnékiu'k  (1  (>  r b a r d,  elég 
legyen  az  ő könyvére  hivatkoznom."' 


19 


(icrhard:  Handbuch  des  díuitscluMi  Dümnibaues.  Boriin.  ItKiO. 


A futóhoinok  elterjedéso 


285 


Vili.  Á részben  kötött  futóhomok  mozgása  és  formái. 

Tárgyalásunk  útidig  kizárólag  olyan  lioni()kti'riilot(‘kre  vo- 
natkozik, aniolyekon  a homok  luljusun  fedetlen,  védtelen  és  így 
t'gyszerííen  tárgyalható,  mondjuk  mechanikailag  fogalmazható 
formák  keletkeznek.  Ha  azonban  a homok  mozgását  bármi  aka- 
dályozza, vagy  a laza  homok  felszínét  valami  védelmezi,  akkor 
bonyolult  formák  keletkeznek.  Alig  lehet  általános  szabályt  ftd- 
állítani,  minden  eset  más  és  más  jelenségeket  mutat. 

Elmozdíthatatlan  akadály  például  a kö,  vagy  bokor  kis  szél- 
védett helyet  okoz  s mögötte  a homok  felhalmozódik  ismert,  ho.sz- 
szan  elnyúló  halmazban,  mintha  a bokor  vagy  kö  hosszúranyúlt 
árnyéka  volna,  líégehhen  azt  hitték,  hogy  az  ilyen  lokális  véde- 
lem alatt  felhalmozódó  homokból,  ilh'töleg  homoklerakódásokhól 
h‘sznek  a dünék.  Ez  teljes  tévedés.  Az  ilyen  szélárnyék-halmazok 
soluKsem  növekednek  tovább,  maradnak  állandóan  ugyanott  és 
ugyanolyan  méretűek,  mindaddig,  aniig  az  akadály  méi'ctei  ugyan- 
azok maradnak.  ^Pömöi-ehh  akadályok  (‘lőtt  is  keletkezik  felhal- 
mozódás, de  úgy  hogy  ezt  az  akadálytól  mindig  mélyedés  vá- 
lasztja el,  mert  az  akadályhoz  való  ütközés  következtében  turbu- 
hmcia  támad  a szélben  s ez  nem  engi'di  ott  a homokot  nyuga- 
lomban maradni.  Ezek  egyszerű  ))rohlémák,  fölösh‘ges  velük  itt 
b(‘hatóhban  foglalkozni.  Jobban  megérdemelné  a behatóbb  vizs- 
gálatot a hó  felhalmozódása  akadályok  köiáil.  p]zen  a téren  tanít- 
ványaim végeztek  már  vizsgálatokat,  de  nem  (‘leget.-" 


45.  ábra.  A szélbarázcla  hosszmetszete. 


Nagy  futóhoinok  felhalmozódások  sohasem  lehetnek  olyan 
tökéletesen  megkötve,  hogy  valahol  olyan  takarás-hiány  ne  kelet- 
kezhetnék, ahol  a szél  újra  meg  tudja  támadni  a homokot.  A s(‘- 
bezhetö  helyen  a szél  a homokot  felkapja  és  felszórja  a védett 
területre,  betemetve  füvet,  bokrot  egyaránt.  Ha  a támadás  helyét 
nem  takarja  el  az  ember  mesterséges  megkötéssel,  akkor  a szél 
itt  hosszú  barázdát  fújt  ki,  úgynevezett  szélbarázdát  s a felvert 
anyagot  a barázda  végén  hányja  föl.  Ez  a garmada.  A jelenség 
hosszmetszstét  a 45.  ábra  mutatja. 


-®  Polják  Jávos:  Hóformák  és  keletkezésük.  Földr.  Közi.  XXXV. 
köte\  1937.  311.  oldal. 


286 


Choliioky  Jenő  eh-. 


A .szélbarázcla  keresztmetszeti  alakja  a meder-alak,  lehet 
olyan,  mint  a folyó  medréé,  vagy  mint  a glaciális  teknövölgy, 
mert  hisz  valójában  a szél  szinültig  kitölti  ezt  a medret  s teimé- 
szetesen  ugyanazt  az  alakot  hozza  létre,  akár  a víz,  akár  a jég, 
akár  levegő  folyik  benne.  A keresztmetszet  alakja  tehát  a pár- 
kányig homorú,  legmeredekebb  a felső  szélén,  a párkány  alatt, 
t(‘hát  ahol  a sérült  teiáilet  a sértethmnel  érintkezik.  Ott  igen 
sokszor  egészen  függőleges  falakat  találunk.  A barázda  feneke 
, széles,  lapos  fenék,  érdekes  maradék-takaró  gyűlik  össze  rajta. 
Homokkő  konki’éciók,  mészanyaggal  kötött,  kövesült  gyökér- 
darabok, csigák  (a  Delibláti  pusztán  különösen  Helix  pomacawák). 
nagyobbacska  faágak  stb.  gyűlnek  össze,  mert  ezeket  a szél  nem 
bírta  tovább  szállítani.  Nálunk  a talajvíz  is  sokszor  egészen  kö- 
zel van  már  a barázda  fenekéhez,  úgyhogy  a mélyen  leereszti'tt 
gyökerek  már  elérik.  Az  esővíz  is  megáll  bennük  és  segíti  össze- 
cementezni, megkötni  a barázda  fenekének  homokját.  Aüzfolyás 
nem  ké})zödik  bennük,  mert  a barázda  f(“nekém‘k  nincsen  (‘gy- 
irányú  esése. 


46.  ábra.  Szclbarázda  a Dolibláti-pnsztáii. 

A barázda  végén  a szél  kiliányja  a homokot  úgy,  hogy  ott 
(\jti  1(‘,  ahol  a barázdából  ki('nu‘lk(‘dő  szél  (úbagyja  a felszínt  és 
a magasba  szökk(>n.  Ugyanúgy  kaúl  éi-t(‘lnu‘znünk  a dolgot,  mint 
ahogyan  azt  a koszorúkéi)ZŐdésr(‘  vonatkozólag  ('Imondotlam. 
A garmada  t('t('jén  tehát  folytatódik  a bai’ázda  s ('gyszerrc',  éb‘s 
])ei’emmel  ku'zdődik  a gaianada  leluüő  l(‘gm('r('d('k(‘bb  (ö4“-os)  lej- 
tője*. A növériyzett(>l  el  m'in  h'pe'tt,  kiháiiyt  homok  t(*hát  minti‘gy 
patkó  alakú,  éh's  gi'rincű  halmazban  mutatkozik,  külső  b'jtője* 


A t'utóhomok  elterjedése 


287 


nuMi'dek,  kúpt'(‘lülot  ;il;ikú,  ludsö  homorú,  fokozatosan  a 

szélied  szí'inlu'n  lejtő  t(*knő. 

A legszebb,  fejlődésben  b*vő  szélbai-ázdákat  a Didibláti- 


47.  ábra.  Szélbarázda  a Delibláti-pusztán. 


48.  ábra.  Szélbarázda  a Delibláti-pusztán. 


pusztán  láttam.  46.  ábránk  olyan  szélbarázdát  mutat,  amelyen 
már  meglehetősen  megszűnt  a homok  vándorlása  és  a barázda 


288 


Choliioky  Jenő  clr. 


mélyebbre  való  deflációja,  mert  fölverte  már  a növényzet.  Belu- 
leszkó  Sándor  állt  a barázdába  mintegy  meiaéknek,  hogy  a mére- 
tekről fogalmunk  legyen.  A 47.  ábra  igen  hosszú,  talán  egy-két 
km  hosszú,  szabályos  barázdát  mutat.  Meredek  oldallejtői  fölött 
a növénytakaró  túlnyúló  párkányban  maradt  meg,  sőt  egyes  fű- 
téglák  legurultak  már  a lejtőn,  mutatva  a szél  erős  pusztító  mun- 
káját a meredek  lejtőn.  A barázda  fenekén  még  gyér  a növényzet, 
tehát  még  folyamatban  van  a pusztítás.  48.  ábránk  egy  szélbaráz- 
dának végét  mutatja,  láthatjuk  a garmada  belső  oldalát.  Itt  még 
a barázda  nagyon  kimunkálatlan,  egyenetlenségek  vannak  benni*. 
A barázda  fejlődésével  ezek  el  fognak  tűnni. 


49.  ábra.  Begyepesedett  szélbarázda  a Delibláti-puszta  Flamuiida  nevű 

részén. 


A 49.  ábra  a Delibláti-pusztát  legjobban  jelhanző  szélbaráz- 
dák  egyikét  mutatja.  Ilyen  volt  tanulmányaim  idején  a legtöbb  a 
puszta  északnyugati  felében.  A szélbarázda  mái-  tidjesiui  begyepe- 
sedett, ma  már  nincs  beniu'  defláció.  Oly  sűrűn  vannak  ezek  a 
b(‘gye})esedett  barázdák  egymás  mellett,  hogy  a köztűk  h‘vő  jar- 
dangok  (maradék  gerincek)  keskeny,  több  kilométiu-  hosszú  sán- 
cok. Ha  például  a juhok  legelés  közben  nagyon  nu'gsértik  a gyeji- 
takarót,  mert  hisz  a juh  gyökerestől  szakítja  ki  a laza  homokból 
a i'övid  fűv(‘t,  akkor  a szél  újra  kezdlu'ti  a munkáját  s megint 
új  szélbarázdát  fújhat  ki  s ezzel  a homok  megint  tovább  vándorol 
északnyugat  leié. 

A szélbarázdák  kehdki'zésének  és  gyors  fi'jlődésének  leg- 
m(‘gle])őbb  ])éldáját  láttam  Hajdusámson  nu-llett  Budaházy  föld- 
birtokos  úr  t('i-űletén.  A földbirtokos  úri  lakát  T)i'bi-(‘C(>nnel  ö<sze- 
kötő  út  ('gy  magas  jai'dangon  ki'n*sztűl  vezidí'tt.  K('lhMueth>n  volt 
a nu'gterludt  szeki'rekkel  a homokgiM-inci'n  knri'sztűl  kapaszkodni. 


A futühomok  (‘Itcrjedéso 


289 


íizórt  utat  vágatott  haló.  A nu'íígündolatlaiiul  végzett  mély  hevá- 
gáshan  a szél  megtámadta  a homokot  s mintegy  3 év  alatt  2 
kilométer  hosszú  barázdát  fújt  ki,  tönkretéve  száidóföhleket, 
gyümölcsösöket  sth.  Csodálatos,  hogy  nem  sikerült  megkötni. 
A hatalmas  barázda  végének  képét  mutatja  az  50.  ábra. 


;')().  ábra.  Szélharázda  a Biidaházy-pusztán,  Hajdiisánison  mellett 


A garmadákat  nehéz  úgy  fényképezni,  hogy  az  egész  ala- 
kulat jól  látható  legyen.  Szerencsére  sikerült  két  kis  garmadát 
(“gyniás  mellett  találnom  a kiskunhalasi  futóhomok-területen 
(51.  ábra).  Ezek  kicsiny  szélbarázdák  végén  képződtek.  Men'dek, 


öl.  ábra.  Kis  garmadák  a kiskúnbalasi  homokbuckák  között. 

egyenes  lionioklejtöjükön  a homok  nagyon  labilis,  legkisebb  érin- 
tésre szép  kis  omlások  keletkeznek  rajta.  Alakjuk  egészen  ponto- 
san ugyanaz,  mint  a nagy  garmadáké.  Nagy  garmada  homlok- 
lejtőjét  mutatja  az  52.  ábra.  Ez  is  a Delibláti-pusztáról  való. 
A garmada  innenső  lába  előtt  homok-nyidványt  látunk.  Itt  ugyan- 
is olyan  szélbarázda  nyílik  ki,  amely  már  elgyepesedett,  garma- 
dáját is  keresztül  vágta  s a garmadából  már  csak  ez  a csekély 


290. 


Cholnoky  Jenő  dr. 


maradvány  maradt  meg.  Ezt  ugyanis  mindig  táplálja  a nagy 
garmada  innenső  oldaláról  lepergő  homok. 

Végül  az  53.  ábrán  a Matkói-pusztáu  képződött  hosszú,  de 
rK'in  mély  szél  barázdának  az  eredeti  felszínre  felhányt  garmadá- 
ját mutatja.  ílzt  a formát  Németországban  is  gyakran  lehet  látni 
s a németek  egész  helytelenül  ,,Parabel-Düne‘'  névvel  illetik.  Az 
elnevezés  egész  helytelen,  mert  a garmada,  vagy  általában  bucka 
(Düne)  vezérvonala  nem  lehet  parabola.  A parabola  szárai  soba- 
sem  hajolnak  össze  párhuzamossá.  A mechanikában  nagyon  já- 
ratlan magyar  hozzászólók  ezt  a helytelen  elnevezést  meggondolás 
nélkül  vették  át,  de  ki  kell  küszöl)ölni  a mi  terminológiánkból. 
Nekünk  ('zek  garmadák  legyenek  és  mai'adjanak. 


52.  ábra.  Nagy  garmada  a Delibláton. 

Két  egymás  melh'tt  kialakult  szélbarázda  közt  nyúlik  végig 
a „maradék-gerinc“,  vagy  a Tarim-medmicélHUi  használt,  töi’ök 
er(‘d(‘tíí  kif('j(‘zés  szerint  ,,jarfJan(/'\  A sivatagban  a szélbarázdák 
csak  agyagt(u-ül('tek(‘n  ké|)ződh('tm*k,  nnu’t  csak  azok  vannak  fé- 
lig nu'gkötví',  azaz  úgy,  hogy  a szél  nem  mimh'nütt  tudja  megtá- 
madni. Homokban  tennészet('sen  a sivatagon  ilyem'k  mán  leliet- 
ség(‘S(*k.  Az  agyagsivatagok  dcd'lációja  mutatja  ti'hát  legszi'bben 
a szélbarázdák  és  jardangok  sorozatát. 

Nagysz(*ríí  ké])ek(‘t  láthatunk  (>z(‘kről  H (>  d i n S v (>  n köny- 
v('ib('n,  különösen  a már  idézett  Central-Asia  müvében,  meg 
S t i n Au  rél  munkáiban.  A Szaliarái'ól  is  láthatók  ilyiMi  kép<'k 
és  sajnos,  csak  futólagos  h'íi'ások. 


A t'utólioniok  (‘ltc*rjeclése 


291 


A mi  égli.ijhitunk  alatt  a növc‘nyz(*t  t'élifí-nuHldi^'  m(“f<küti 
a homokot,  tolult  itt  hitliatimk  jar(taní»okat  ós  szólhanizihikat. 
11a  kottö  nagyon  közi'l  kí'riil  ogyrnáshoz,  akkor  a köztük  h'vö 
janlang  szólnék  kitiüt  végét  is  megtámadja  a szél  s a sivatagi 
rormákhoíi  feltűnően  hasonlók  állnak  (dö.  Ilyimt  mutat  Ő4.  ábránk. 
A fidtárt  homoktömeg  rétegzése  a huekaképzödés  közlien,  illetőleg 
a homok  megismétlődő,  pihenőkkel  megszakított  időremozgása  köz- 
ben kéfiződik.  Kgyididg  nyugodtan  áll  a bucka,  idh'jii  a növény- 
zet, fidvide,  kötött  humusz-talaj  képződik,  aztán  mi'gint  hidemidi 
a homok,  de  a hajdani  fidszíni  réteg  felismeidiető  marad. 


.)3.  ábra.  (rannaila  a Matkói-pusztáii. 

« 

Képzeljük  el  már  most,  hogy  nagy  futóhomok  területeken 
vastag,  hasonlóan  rétegzett  homok-lerakódás  van.  Ha  ebbe  bele- 
fúrunk,  lehet,  hogy  a fúró  valamely  eltemetett  szélbarázdának 
a végéhez  ért  éppen  s ott  a homok  régi  felszínének  lejtősége  ép- 
pen az  uialkodó  szél  ellen  van  fordulva.  Ebből  igen  könnyelmű 
dolog  volna  an-a  következtetni,  hogy  abban  az  időben  más  lett 
volna  az  uralkodó  szél  iránya. 

A Duna-Tisza  közén  a homok  vándorlása  olyan  időben  volt 
igen  gyors,  amikoi'  a homok  nem  volt  növényzettel  ennyire  meg- 
kötve mint  ma.  A posztglaciális  klímaváltozások  ismeretében 
könnyű  elképzelni,  hogy  voltak  időszakok,  amikor  a homok  gyor- 
san utazott,  mert  alig  volt  megkötve,  aztán  lehetett  olyan  időszak 
amikor  jobban  megkötve,  csak  úgy  mozgott,  hogy  szélbarázdákat 
fújt  ki  a szél  s ezeknek  végén  felhalmozódott  garmadák  haladtak 


292 


Choliioky  Jenő  dr. 


(‘lőre.  Amig  az  a homok,  arnoly  ma  a Tisza  balpartján  van  fölhal- 
mozva, elutazott  a Dunától  a Tiszáig,  azalatt  többször  történhetett 
ilyen  klímaingadozás,  de  csakis  a prehisztórikus  idők  kezdetén! 
Elgondolhatjuk  tehát,  hogy  a mai  homok  formái  alatt  minden- 
féle más  formát  találhatunk  eltemetve.  Ezeket  az  eltemetett  for- 
mákat lehetetlenség  tektonikus  eredetűeknek  tartani,  hisz  látjuk 
ma  is  a homok  újabb  megmozdulása  esetén  a régibb  formák  el- 
temettetését. Á szél  irányának  megfordulását  semmi  szín  alatt 
sem  szabad  föltételeznünk,  mert  hisz  már  pl.  a Bakony-Balaton- 
felvidéken  kimutatható,  hogy  a Középhegység  északi  oldalán  le- 
rakódott eocén  rétegek  nagy  hullámverésben  képződtek,  a déli 
oldalon  pedig  csendes,  iszapos  vízben,  tehát  már  akkor  is  az 
északi  szél  volt  az  uralkodó.  Ilyen  rövid  idő  alatt,  mint  a poszt- 
glaciális és  holocén  idők,  teljes  lehetetlenség  a széliránynak  ilyen 
megváltozása,  hisz  ez  csak  úgy  lehet,  ha  a Földünkön  uralkodó 
nagy  szélrendszerek  egészen  másképpen  alakultak  volna  ki.  Ez 
h'hetetlen. 


;i4.  ábra.  Széltől  ineííbontolt  gerinc-véffzödcs,  a jardaiifr  deflációs  vck'C- 

Honiokbálványos,  Bavaiiiska  mellett  a Delibláti-piisztán. 

Régi  tengeiá  homokrétogekíd  bontott  meg  hazánkban  a 
l)liocénkori  sivatag  szele.  Tudjuk,  liogy  a somogyi  és  zalai  nu‘ri- 
dionális  völgyek  nagyszerű  szélbarázdák  s köztük  helyenkint  a 
jardangok  valóban  tanulságosak.  A kifútt  homok  ott  van  Somogy 
déli  felében.  Átköltözött  ezen  a vidéken  a Kis-Alföld  deflációjá- 
ból származó,  rengeteg  homok-mennyiség  is.  A (hd’lációnak  h*g- 
szebb  példája  a Kállai-med(>nce.  D(*  (u-ről  most  bővc'bben  mán 
szólhatok,  majd  a Balaton  részh'tes  földivíjzi  leírásában  mi*g  lóg 
jelenni. 


A l'utóliomok  (‘Itcrjodóst* 


293 


IX.  A homokfodrokról. 

Csak  (‘•’ószon  rövidíMi  szólliatok  u liomokrodrokról.  Kzckot 
is  ívndoson  ludliiinoknak  nioiulják,  holott  (V.ok  csak  a lovogö  hul- 
lámzó mozgásának  nyomai.  A h‘V(‘gö  a talajjal  való  súrlódása 
kövotkoztóhon  rtv.gö  mozgásha  jö,  s inlorhuvnciáinak  nyoma  a 
homokfodor.  Ez('k  az  intmd'oiviu'iák  a szól  ii'ányáhan  (dörc  ha- 
ladnak, őzt  ti'szi  a homok  Fodor  is,  szópon  halad  olóro,  valóban, 
mintha  hullám  volna,  mun  csoda,  liogy  azok,  akik  mechanikával 
hehatóhhan  nem  foglalkoztak,  csakugyan  hullámoknak  nevezik 
őket.  De  nem  azok,  nu'rt  a homokszemek  itt  sem  végeznek  hi'zárt, 
l)ei-iodusos  mozgást. 

Xónu'lyek  azt  hitték,  különösen  C o r n i s h,  hogy  a homok- 
fodrok növekedésével  kehükeznek  a dünék.  Sarkalatos  tévu'dés. 
A homokfodrok  és  dünék  közt  nincs  átmenet.  A homokfodrok 
méret(‘i  nu'ghatározottak.  A homoksziunek  nagyságától  és  gör- 
díthetöségétöl  függnek.  Nálunk  átlag  1 deciméter  távolság  van 
két  fodor  közt,  de  csak  sík  felületen.  Ha  a felület  nem  sík,  akkor 
vannak  olyan  helyek,  ahol  a fodrok  távolahh  vannak  egymástól, 
de  a különbség  csak  nehány  centimétert  tesz  ki. 

Néhány  sorozatot  felmértem  s arra  a várható  (‘redményiv* 
találtam,  hogy  a homokfodrok  (Egymástól  való  távolsága  a fod- 
rokra meröh'gesen  vett  térszíni  nu'tsz(*tnek,  mint  görh(>  vonalnak 
második  differenciálhányadosával  arányo.sak.  Ez  annyit  jelent, 
hogy  ott,  ahol  a térszín  fokozatosan  meredekt'hh  lesz  és  emel- 
kedik, ott  a fodrok  utolérik  egymást,  tehát  közelebb  vannak  egy- 
máshoz, ahol  pedig  a lejtő  lankásodik,  de  szintén  emelkedik,  ott 
a fodrok  távolahh  vanak  ('gymástól.  Tudnunk  kell,  hogy  a tér- 
szín hajlásszöge  a metszet  első  differenciálhányadosával  arányos, 
a hajlásszög  változását  pedig  a második  differenciálhányados 
fejezi  ki. 

Közérthetően  tehát  úgy  lehetne  mondani,  hogy  ahol  a tér- 
szín hajlásszöge  nő,  ott  minden  fodor  lassabban  halad,  mint  az 
utána  jövő,  mert  meredekebb  lejtőn  kell  felkapaszkodnia.  Ahol 
pedig  a térszín  hajlásszöge  csökken,  ott  minden  fodor  gyorsab- 
ban halad,  mint  az  utána  következő,  mert  kevesebbet  kell  emel- 
kednie. 

Eszerint  tehát  a fodroknak  határozott,  matematikailag  jól 
formázott  méretei  vannak,  vagyis  egészen  más  jelenségek,  mint  a 
dünék.  Láthatunk  néha  széles,  különösen  a maradéktakarók 
,.grand“-jáhól  alakult,  sokkal  nagyobb  távolságú  fodrokat  is,  de 
ezeknek  távolsága  szintén  szigorúan  meghatározott  s a durva, 
nagy  szemcsék  gördíthetőségével  állnak  összefüggésben. 

Egészen  más  a víz  alatt  keletkezett  fodrok  dolga.  Itt  a 
vízmélység  döntő  tényező  a fodrok  távolságában,  de  azonkívül 
minden  hullám-féleség  más  fodrokat  idéz  elő.  Apró  locsolás,  ki- 
csiny hullámok  esetén  kicsiny  fodrok,  nagy  hullámzás  esetén  nagy 


294 


Choliioky  Jenő  dr.  • 


fodrok  keletkeznek  s a dolog  nagyon  bonyolult  (1.  a Balaton 
bidrográfiája  c.  könyvemben). 

Hazánkban  ma  nagyon  nehéz  olyan  szabadon  futó  homok- 
területeket találni,  ahol  a fodrok  méretének  és  előrehaladásuk 
sebességének  még  pontosabb  tanulmányozását  lehetne  végezni, 
liégebben  nem  figyeltem  erre  az  aprólékos  dologra,  mint  ameny- 
nyire  megérdemelné,  azért  nem  tudok  egészen  kifogástalan  szám- 
adatokkal szolgálni.  Csak  az  55.  ábrán  mutatok  be  egy  összehason- 


55.  ábra.  Homok-fodrok  és  lejtő  diagrammá  ja.  Az  egész  szelvény  hosz- 
sza  25  méter.  A teljesen  kihúzott  vonal  a hajlásszög  változásának  gör- 
béje. A pontozott  vonal  a homokfodrok  távolságának  a középértéktől 

való  eltérését  mutatja. 

lítást  a homokfodrok  távolsága  és  a térszinmetszet  második  diffe- 
renciálhányadosa közt.  Az  összhangzás  kétségtelen,  de  a mérés 
pontatlansága  miatt  még  nem  egészen  szép.  Pontosabl)an,  gondo- 
sabban kell  mérni.  Amikor  a közölt  adatokat  mértem,  még  nem 
gondoltam,  hogy  ilyen  szigorú  matematikai  formába  lehet  önteni 
a dolgot,  azért  méréseim  nem  elég  pontosak.  Ajánlom  fiatal  tanít- 
ványaimnak, hogyha  ilyen  hosszú  sorozat  homokfodoi-  kerül  sze- 
mük elé,  ilyen  gondos,  milliméterekre  figyelő  mérésekkel  gazdagít- 
sák ezt  a szép  tudományt. 


A EIMA  ÉS  TÁRNÁ  KÖZÉNEK  OLl GÓCÉN  RÉTEGEI  ÉS 

KÖVÜLETEI. 

Irta:  Dr.  Jankó  Sándor.* 

Az  56.  ábrával  és  a Vili — XIII.  táblákkal. 

Heves,  Borsod,  Gömör  és  Nógrád  megyék  határainak  össze- 
szögelésén,  a Taima  forrásaitól  a Rimáig  terjedő  vidék  mostanáig 
úgyszólván  teljesen  ismeretlen  volt  geológiailag.  P a u 1 C'.  M.  1866. 


* Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1940.  november  12.-i 
szakülésén. 


A Hinia  és  Tanm  közének  olÍKoeén  rétcjíi'i 


295 


évi  felvételi  .jelentése  (33  nlőV  valamint  térképe  alluviimiot,  dilii- 
viumot  valamint  „mariner  Saud  und  TegeV'-i  különít  szét  csupán. 
A későbbi  áttekintő  térképek  részben  olifíoeén.  részben  miocén  kép- 
ződmén.veket  tüntetnek  fel  vidékünkről,  vázlatosan  nu^ííjelölt  k<’P' 
ződmén.vhatárokkal  (413,  70  311).  Soha  farzik  192l)-ban  a Va.jda- 
vár  homokkövéből  Cardiutu  cfr.  burd\(j(dnm  L a m„  Szt.  Domonkos- 
ról Pleurouectia  comitatn  S c h 1 o t h.  előfordulását  említi,  mind- 
kettőt tévesen  miocénnek  vélve  9.1(1).  1929-ben  Seb  r éter  és 

Vadász  a borsodi  szénmedenee  monoíírafiákban  közölnek  elszórt 
adatokat  a nyuííaton  kibukkanó  fekükőzetekről.  (^r-íll — 12,87402 — 403). 

(Csatlakozva  a szoniszédos  vidékekről  szóló  beható  tanulmá- 
nyokhoz, ezen  földtani  szemi)ontból  mé{í  tanulmányozatlan  vidék 
oli}.U)eén  rétefítanához  óha.itok  néhány  adatot  nyú.jtani. 

Területünkön  azi  oligoeén  rétcfíek  három  csoportba  oszthatók: 
foraminiferás  a}iyníí,  homokos  ajíyaíí  Peeten  corneum  var.  denu- 
data-val  és  durvaszemü  íílaukonitos  homokkő.  Felettük  diszkordán- 
san  miocén  terresztrikus  kavics,  tarka  agyag  és  riolittufa  települ. 

Cs'dlámos  szürke  ugyag  forauiiuiferákkal  (Felső  rupellen). 

Az  oligocén  legmélyebb  előbukkanó  tag.ját  sötétszürke,  a réteg- 
lapok mentén  fakó  i)alakék,  mállottan  khakibarna  agyag  képviseli. 
Iszai)olási  maradékában  kvareszemek  nincsenek,  csak  kevés  muszko- 
vit  található. 

Uraj  nyugati  szélén  gyengén  mangános,  másutt  gipsz  nyomok 
találhatók.  Dinnyénél  nagyobb  limonitos  konkréciói  gyakran  hever- 
nek kimállva  a felszínen.  A fekszínre  bukkanó  rétegösszlet  után 
számított  vastagsága  300  m. 

Makrofaunája  gyér,  mindössze  két  helyről  került  elő  néhány 
rossz  megtartású  kövület.  A holyoki  Pál-völgy  keleti  le.itőjén 
262.8 zl-tól  DDNy-ra  (10.  sz.  lelőhely)-  Nuetda  greppini  Desh.  és 
Anisoeordia  quadraugula  Koen.;  Szt.  Simon  Rigómáj-tető  285.8  á- 
től  délre  (11.  sz.  lelőhely)  pontosabban  meg  nem  határozható  eehi- 
noidea  töredékekenMdvül  ProtuUtes  n.  gén.  segmentata  n.  sp.  került 
elő.  N.  greppini  az  elszászi  és  mainzi  k.  oligocénben,  A.  quadrangula 
az  é.  német  a.  oligocénben  fordul  elő.  Féregmaradványunkhoz  hasonló 
formákat  R o v e r e t o az  olasz  eocénből  írt  le. 

Foraniiniferák  A’izsgálatához  öt  helyről  iszapoltam  ki  mintát: 
Hódoscsépány,  Szcállás-tetö  275.0  J-tól  250  m-re  Xy-ra  levő  vízmosás- 
ból. (8.  sz.  lelőhely.) 

Uraj  délnyugati  szélén,  egyik  házudvar  partbevágása.  (12. 
sz.  lelőhely.) 


^ A zárójelbe  tett  kurzív  számok  az  idézett  mű  sorszámát,  a kö- 
zönséges számok  az  idézet  oldalszámát  jelölik. 

^ A rétegek  elterjedése,  valamint  a sorszámmal  jelölt  kövület- 
lelöhelyek  a Vili.  táblán  vannak  feltüntetve. 


296 


Jaskó  Sándor  dr. 


Velkenyei  Mogyorós-ío  230 és  206 -f  közötti  völgy  keleti  lej- 
tőjéről. (18.  sz.  lelőhely.) 

Velkenye.  Elől  járó-hegy  és  Lipogya  közötti  völgy  kútjánál. 
(19.  sz.  lelőhely.) 

Susa  ÉNy-i  szélén,  a tüzoltószertár  mögötti  parthevágáshól. 
(20.  sz.  lelőhely.) 

A kiiszapolt  foramiiiiferák  javarészben  megegyeznek  a ledől 
képező  homokos  agyag  foraminiferáival.  Felsorolásukat  ezért  össze- 
foglalva közlöm.  (Lásd  a csatolt  XI.  táblázat  8,  12,  18  19  és  20  sz. 
rovatait.) 

flonwkos  agyag  (slírP  Pecten  (Entolinni)  corneum  Sou\ 
var.  denudata  Rss.-el.  (Felső  rupélien—AIsó  kattien.) 

A foraminiferás  agyag  fedőjében  megjelenő  rétegek  anyaga 
ütésre  hitumen-szagú,  kékesszürke  vagy  khakibarna,  vékonyan  jól 
rétegzett  homokos  agyag.  Két  típusa  van.  Az  első  kemény,  szívós 
anyagú,  vékonypados,  homokos,  márgás  agyag.  Ez  területünk  déli 
részén.  Váraszó,  Lelesz,  Domonkos,  Hangony  és  Borsodszentgyörgy 
határában  található.  A második  típus  levelesen  széteső,  igen  laza 
homokos  agyag,  mely  északon  és  északkeleten  Arló,  Bolyok,  Haianae, 
Sajóvárkony  és  Simonyi  környékén  jelenik  meg.  A két  kifejlődés 
fokozatos  átmenettel  összekötött  heteropikus  lerakódás.  Az  első  tipus 
meredek  vízmosásoktól  szaggatott  lejtőin  lépten-nyomon  jó  réteg- 
lapokat kapunk,  a második  típus  enyhe  lejtőin  általában  2 — 3 m-ig 
málllottak,  csúszottak  a rétegek.  Az  első  kifejlődés  könnyebben  elha- 
tárolható lefelé,  míg  a második  lassú,  fokozatos  ;itmenettel  kapcso- 
lódik a feküt  képező  foraminiferás  agyaghoz.  Ilyen  módon  terüle- 
tünk északi  felében  a két  képződmény  réteghatára  csak  nagyon 
vázlatosan  jelölhető  meg  a térképen. 

Érdekes,  hogy  a Feledtől  Kimszécsig  tartó  folyó-terrasz 
lépcsőn  kibúvó,  homokos  agyagrétegek  ismét  keményebb,  pados  ki- 
fejlődésűok. 

A rétegsor  vastagsága  250  m.  Ügy  makró-,  mint  mikrofaunája 
elég  bő.  A gyűjtött  kövületek  és  kiiszapolt  kőzetminták  a következő 
helyekről  s zá  rm  a znak : 

1.  Kemény,  pados,  h o m okos  a g y a g m á r g a. 

Szt.  Domonkos  ÉNy-i  végén  a kovácsműhely  mögötti  partho- 
vágás.  (1,  sz.  lelőhely,)^ 

Szt.  Dornorjkos,  Vízmosás  a Kőalja-hegy  keleti  lejtőjén.  Csak 
iszapolási  minta.  (2.  sz,  lelőhely.) 


A „slir“  elnevezési  a geológiai  kortól  függetlenül  fácies  illeg- 
je I öl ésk ént  li aszn ól  om. 

* .\hol  iszapolási  minta  nincs  külön  felemlítve,  ott  csak  makro- 
faiinát  gyűjtöttem. 


A Rima  és  Tárná  közének  oliBOcén  réteg(“i 


297 


Szt.  Domonkos.  Anyaggödör  Tipászó-taiiyáiiál.  Iszapolási 
minta  is.  (3.  sz.  lelőhely.) 

dárdáiiháza.  Árok  a Köves-hegy  északkeleti  lejtőjén  (4.  sz.) 

Arló  északi  szélén  vályogvető  gödör  (5.  sz.) 

Arlótól  0.5  kin-re  északra  a Lop-hegy  lejtőjén.  Iszapolási  minta 
is.  (().  sz.) 

Hangony.  A domaházi  út  Ix'vágása  Tartalóea-tanyától  nyu- 
gatra. (7.  sz.) 

Sajóvárkony.  Készülő  útbevágás  a Kőalja-hegy  é'szakkeleti 
tövében.  Isziipolt  minta  is.  (9.  sz.)  Erről  a helyről  azért  került  elő 
jóval  töhh  kövület,  mint  a többiről,  mert  itt  nagytömegű  mállatlan 
kőzetanyag  lett  kifejtve  ntépíttskor. 

2.  Levelesen  széteső  homokos  agya  g. 

Sajóvárkony.  A Szöllő-tető  és  Piskor-fő  köztitti  völgy  keleti 
lejtője;  a limaszéesi  térképlap  legszélén  fekszik.  (13.  sz.) 

Sajópüspöki.  Szöllő-tető  223 -(>-tól  ÉílNy-ra.  (Iszajiolási  minta 
is.  14.  sz.) 

Velkenye  déli  szélén,  211  -f  nyugati  lejtőjéről.  (Ki.  sz.) 

Velkenyétől  0.8  km-re  DNy-ra,  téglavető  gödör.  (IszaiH)lt 
minta  is.  17.  sz.) 

Kirnasiécs.  Nándor-psz.-tól  keletre  lövő  második  vízmosás. 
(21.  szám.) 

.lene  északkeleti  szélén  házudvar  partbevágása.  (Iszap  minta 
is.  22.  S7.) 

.lene.  Útbevágás  a szt.  simoni  út  nyergétől  északra.  (Csak 
i'zapolt  minta.  23.  sz.) 

.lene.  Cikóházi-tanya  (azelőtt  Szöllő-puszta)  északnyugati 
szélén.  (24.  sz.)  ; 

Hármáétól  1 km-re  délre,  a Dona-tető  déli  lejtőjén.  (25.  sz.) 

Hármáétól  1.5  km-re  nyugatra  a Hadarieka  ÉNy-i  lejtőjén. 
(20.  szám.) 

Simonyitól  1.5  km-re  ÉK-re  a Rima  északi  terraszlépesojén. 
(I'^zap  minta  is.  27.  sz.) 

Rimaszées.  Agyaggödör  a temetőtől  ÉNy-ra.  (Csak  iszapolási 
minta.  28.  sz.) 

Agyaggödör  Rimaszées  keleti  végén.  (Csak  iszap  minta.  29.  sz.) 

A makrofauna  felsorolását  a X.  tábla,  a mikrofaunáét  a XI. 
tábla  nyújtja. 

Cjjcloseris  perezi  H a i m e^  mostanáig  esak  az  eocénből  volt 
ismeretes;  az  oligoeénben  csak  egy  kétes  előfordulását  említi  az  iro- 
dalom. (Xa^i-series.)  A fauna  egyik  leggyakoribb  alakját  apró  kis 
csövecskék  képezik,  amelyeket  Protulites  segmentata  néven  írok  le 
az  őslénytani  részben.  Bár  kevés  helyről,  de  nagy  egvedszámban 
kerültek  elő  Léda  gracilis  és  Lucina  schloenbachi;  utóbbi  az  észak- 
német felsőoligocén  jellegzetes  alakja.  Igen  gyakoriak  a Tellhiák. 


'•  K ü h n 0 t h m a r tanár  úr  szíves  meghatározása. 


298 


Jaskó  Sándor  dr. 


Majdnem  valamennyi  feltárásban  sok  Nucula  és  Teliina  alakhoz 
hasonló,  rossz  megtartású  köbéi  taláilható,  közülük  alig  lehetett  néhá- 
nyat pontosabban  meghatározni.  A legtöbb  lelőhelyen  nagyszámban 
gyűjthető  Pecten  (Entolium)  corneum  Sow.  var.  denudata  R e u s s. 
Ez  a sima  héjú  kagyló  messze  földön  elterjedése  és  gyakorisága 
révén  mintegy  „vezérkövülete”  a palócföldi  oligoeén  slírnek.  A ré- 
gebbi irodalomban  Pecten  denudatus  (Böckh),  Entolium  oblongum 
(Kutassy)  stb.  nÓA^en  említik.  Megvan  az  ostmarki  miocén  slírben 
is,  de  csak  a felső  oligocénben  jelenik  meg.  A foraminiferás  agya- 
gokban már  nem  található.  Általában  feltűnő,  hogy  úgy  egyed-, 
mint  fajs'zám  tekintetében  faunánk  túlnyomó  részét  kagylók  képezik. 

Faunánk  jellfegzetes  slírfá'cieseit  mutatja  az  említett  síma 
Pectenen  kívül  a vékonyhéjú  kis  Léda,  Teliina.  Nucula,  Lucina 
kagylók  gyakorisága,  Brissopsis  ottnangensis  és  a Flabellum  elő- 
fordulása. Harmincöt  meghatározott  fajból  az  eocénben  és  alsó  oli- 
goeénben  8 — 8 fordul  elő,  a közép  oligocénben  17,  a felső  oligocénben 
16  faj  lett  említve  (egy-egy  kérdőjeles  előfordulás  bizonytalant : a 
miooénbeu  pedig  hat  található  meg  közülük.  Ezek  alapján  a Peeien 
(Entolmm)  corneum  var.  denudata-val  jeUemzeft  homokoft  agyago- 
kat a középső  és  felső  oligoeén  határán  lerakíklott  slírnek  k<^ll  te- 
kintenünk. 

A magyarországi  oligoeén  slírről  kevés  adatunk  vau.  Elterje- 
d'sét  Noszky  ismertette  behatóan  (48):  hasonló  kövület  jegyzéket 
Kutassy  Királdról  (40  254),  Horusitzky  az  ipolymedeue ’böl 
ismertetett  (32  775). 

Aránylag  kevés  fajunk  fordul  elő  a Budapest  vidéki  felső 
oligocénben,  ahonnan  a slírfáciest|  nem  igen  ismertették  eddig. 
A különbséget  legjobban  jellemzi,  hogy  a pestkörnyékeu  igen  elter- 
jedt Pectuncidus  obovatus  a kelet-palócföldi  oligocénben  teljesen 
hiányzik;  leggyakoribb  kövületünk,  Pecten  (Entolium)  corneum  var. 
denudata  viszont  a pestkörnyéki  oligocénben  nem  találbató. 

A külföldi  előfordulásokat  tekintve  több  faj  azonos  a bajor 
molaszszal  és  az  ’elsziászi  stampiennel,  legnagyobb  megegyezést  azon- 
ban az  északnémet  középoligocén  korit  lerakódásokkal  találunk. 
Néhány  kövületünk  megtalálható  a párisi  eocénben,  a Avieliczkai 
sóformációban  (k.  miocén)  s az  osztrák  miocén  slírben  is. 

A mikrofauna  felsorolását  tckiutA'e  (XI.  tábla)  feltűnik  a 
Miliolinák  teljes  biánya,  ugyancsak  biáuyzik  a f.  eocén,  k.  oligoeénre 
jellegzetes  Clavuling  Szabói  is.  Ügylátszik  utóbbi  faj  a f.  oligocén- 
ben már  csak  ritkaságként  fordul  elő.  (2/ 741.  2Ó1G9).  Megvan  A'iszont 
a Nonionina  comnmnis,  mely  a Becsk,  Bükkszjék  AŰdéki  alsó  rupeli- 
enben  biáuyzik.  (4.5294) 

Ilyen  módon  i'étegsorunk  foraminifera-faunáj  i a inélyeltb  aksó 
rupélien  agyagokétól  folisuu'rhetőon  eltér.  Sajnos,  egyelőre  nem 
sikerült  lényeges  különbségeket  kiinntatni  a rni)eli('n  foraminiferás 
agyag  és  a f.  rupélien-a.  kattien  P.  corn.  var.  doiud^afa-H  bomokos 
agyag  l'oraminiferái  között.  Sajóvárkouy,  ^"elkenye  és  Jene  hatá- 


A Kima  és  Tariia  közének  oligocén  rétegei 


299 


ráhól  töbl)  agyagmintát  kiiszapoltani,  liogy  ezek  alapján  az  itt  foko- 
zatos átmenetté  elmosódó  réteghatárt  jjontosahhan  kijelölhessük. 
Mint  a táblázat  mutatja,  a meghatározott  fajok  ugyanazok  s egyed- 
szániuk  sem  eltérő  a két  képződményben. 

A legtöbb  helyen  tömegesen  fordultak  elő;”  Crisfcllária  (líobu- 
lina)  ef.  nioninfn  Truncahdhia  propiiKiun,  Hcteropela  (li(fcniplci  és 
No»io)ihia  unihUicnfuli'i.  Az  utóbbi  három  bükkszéken  is  rendkívül 
gyakori  ('■iá  343).  léiig  gyakori  volt  két  új  alak  is:  Nodosaria  (I)en- 
talina)  niajzoni  és  Textulnr'w  cnrhwtn  var.  mncronafa.  A legtöbb 
foramini ferából  azonban  esak  2 — 3 darab  került  elő.  Általában  a 
fajok  száma  nagy  az  egyedszámhoz  képest.  A töredékes  Nodosnriák 
javarésze  nem  volt  pontosan  meghatározbató.  Ezeket  kihagytam  a 
felsorolásból.  Az  összes  ki  iszapolt  foramini  fera  fajokíiak  körülbelül 
barmadrésze  maradt  meghatározatlan.  T’^tóbbiak  további  behatóbb 
tanulmányozása  talán  később  lebetővé  fogja  tenni  a rétegsor  rész- 
letesebb szétkülönítését.  A meghatározott  (50  (régi)  faj  közül  meg- 
található Bükkszéken  (45)  41,  Kecskén  (23,  2H,  70.)  3S,  a pestvidiki 
kattienben  (20.  44)  .38,  a budai  kiseelli  agyagban  (28)  34,  a tardi  kis- 
eelli  agyagban  (43)  33,  a budai  márgában  (28)  1.3  faj.  A külföldi 
oligocénben  közös:  az  é.  német  szei)táriás  agyagban  (0,  60,  61)  37, 
az  é.  német  alsó  oligocénben  (22)  12,  az  elszász-lotharingiai  stampi- 
enben  (2,  3.  5,  30,  47)  2,3  faj.  Valószinüleg  a megegyező  fáeies  miatt 
nagy  a basonlóság  az  ostmarki  miocén  sUrrel  (76,  62,  67)  33  faj,  és 
a wieliezkai  sóformáeióval  (63)  18  faj. 

Kereszt  rétegzett,  durvaszemií  homokkő  (Felső  kattlen). 

A Pecten  (Entolium)  cor)ieum  var.  deundntn-H  homokos  agyag 
mindenütt  jól  elkülöníthető  fedőjétől.  Ez  durvaszemií,  galaukonitos 
liomokkő,  mely  ellenálló  anyagával  legtöbb  helyen  meredek,  szik- 
lás hegyoldalakat  alkot.  Összvastagsága  eléri  az.  ,3 — (500  m-t  is.  A glau- 
konitos  homokkőnek  több  típusát  különíthetjük  el; 

A)  Bázisát  durvaszemű,  babszemnyi,  fényes,  tarka  kvarcit 
kavicsokat  tartalmazó,  erősen  keresztrétegzett,  barnás  vagy  glauko- 
nittól  zöldes  homokkő  alkotja.  Az  álrétegződésnek  megfelelően  sűrű 
sorokban  alma-dinnye  nagyságú  konkréciók  sorakoznak  egymás 
után.  Elég  gyakoriak  Pecten,  Ostrea,  Lamna  és  Bryozoa  ? marad- 
ván vök  apróra  zúzódott  darabkái. 

B)  A magasabb  szintekben  kifogy  a kövülettöredék  és  a kavics 
s vékonypados,  nedvesen  kékesszürke,  szárazon  khakibarna,  konk- 
réciókban  szegényebb  homokkő  következik.  Ez  már  nem  annyira 
keresztrétegzett.  Helyenként  szenesedett  növénymaradványokat  tar- 
talmazó tarka  agyagcsíkok  jelennek  meg  benne.  Az  agyag  közé  zárt 
homokkőpadok  bitumen  szagúak. 


® A fajok  felsorolásánál  a régebbi,  B r a d y-féle  nomenklatúrát 
használom. 


300 


Jaskó  Sándor  dr. 


C)  A glankonitos  homokkő  legfelső  rétege  laza,  agyagos  homok- 
hói, illetve  homokkőből  áll,  mely  helyenként  bőven  tartalmaz  nagy 
Ostreákat,  Balannsokat,  stb. 

Váraszó,  Tarnalelesz,  Borsodnádasd,  Borsodszentgyörgy,  Han- 
gony  és  Darnya  között  elterülő,  kb.  18  km.  átmérőjű  sziklás  hegység, 
500  m-eii  felülemelkedő  csúcsokkal,  teljesen  glankonitos  homokkőből 
épült  fel.  Elkülönítve  tőle,  Arlótól  Sajóvárkonyig  másik,  lényegesen 
kisebb  homokkő  vonalat  hiizódik. 


56.  ábra.  A hangonyi  Nagykő  (339.1/1)  déli  oldala  F.-kattiai  durva- 
szemű homokkő.  A kiinállott  konkréciók  az  álrétegződés  sorait  jelzik. 
— Eig.  56.  Die  Südseite  des  Nagykő  (369.1  /I)  von  Hangony.  Oberkatti- 
scher  Grobsandstein,  kreuzgeschichtet,  mit  ausgewitterten  Konkretionen. 

Az  egyes  típinsok  elterjedése  a következő:  az  „A”  típus  min- 
denütt a begyvidék  szegélyén  található,  vagy  ott,  ahol  a fekühöz 
közeledünk.  A „B”  fácies  leginkább  a hegyvidék  centrumában  fordul 
elő:  Dobornyafő,  Vajdavár,  Szarvaskő.  Dávidtanya  és  Asztagvölgy 
körül.  A legmagasabb  szint  területüidvön  csak  egy  helyen  menekült 
meg  a lepusztulástól,  a Domonkos — Borsodnádasdi  orsziágútnal,  a 
Nagyberek-erdőbcn.  Az  országút  bevágásából,  a Tarna-forrástól  dél- 
keletre meredek  völgy  keleti  lejtőjén  (30.  sz.  lelőhely)  a mellékelt 
táblázaton  feltüntetcdt  faunát  gyűjtöttem.  (XII.  tábla.) 


A Rima  és  Tárná  közének  oli>>oeén  rétegei 


301 


A felsorolt  fajok  tipikus  strandfáeiesre  vallanak,  Naííy  Ostrca 
töredékeken  kívül  jó  ineíítartásii  liolanusok,  valamint  vaskos  héjú 
<<i{íák,  utóbbiak  javarészt  esak  díszítéses  kőbelekbeu,  találhatók. 

A mefíhatározható  fajok  kis  sziáma  miatt  esak  feltételesen  tart- 
hatjuk ezt  a lerakódást  f.  olifíocén  korúnak.  A Budapest  környéki 
ha.sonló  üledékekben  Turritetla  qua(lric(waHcul(tta  a f.  olijíoeén,  Turr. 
sandbergeri  és  P,ijrula  cotiditn  úfíy  a juiocén,  mint  az  oliííoeén  róte- 
íiekben  is  előfordul.  Utóbbit  B o }í  s e h a kiscelli  afíyagból  is  említi. 
l'ritoniian  haerlngense  és  Cossidarii  echhtata  az  idcisebb  oligoeén 
rétegek  alakjai. 

A keresztrétegzett  homokkőből  nem  sikerült  mikrofaunát 
kiiszai)olni. 

A Ithna  és  T,arna  közötti  oligocén  összehasoidítása  a szomszéd  terü- 
letek rétegsoraival. 

Mint  a bevezetésben  említettem,  a Rima  és  Tárná  közötti  vidék 
eddigi  földtani  iro<lalma  meglehetősen  szegényes.  Ezzel  ellentétben 
bő  monográfiák  foglalkoznak  a szomszédos  szénterületekkel,  leírva 
a telepek  feküjét  képező  eocén  rétegeket  is.  (74,  87.) 

Részletesebben  tárgyalják  a területünktől  délre  cső  oiigocéii 
rétegeket  a m.  kir.  Földtani  intézet  1934 — 37  évekről  szóló  (70,  75,  81) 
valamint  Majzon  (45),  Lóczy  (41)  és  Roth  (83)  bükkszéki  olaj- 
mezőkről  szóló  cikkei.  A magyar  középhegység  északkeleti  részének 
oligocén-  s miocén  rétegeit  id.  Noszky  Jenő  áttekintő  munkájá- 
ban már  1930-ban  behatóan  ismertette  (48).  Területünktől  nyugatra 
eső  I' illek,  Várgede  vidékét  Schwartz  tanulmányozta  az  utóbbi 
években  (77,  78). 

A legtöbb  szerző  megegyezően  tóxgyalja  ezt  a nagy  területen 
aránylag  változatlanul  kifejlődött  rétegsort.  Bár  megegyeznek  a ré- 
tegek egymáshoz  viszonyított  sorrendjében,  de  — különösen  a régibb 
munkák  — sokat  vitatták  az  egyes  tagok  geológiai  korát.  A mellé- 
kelt XIII,  táblázatban  az  egyes  vidékek  rétegsorai  az  őket  leíró  szer- 
zők ríjabb  felfogása  szerint  vannak  feltüntetve. 

A területemen  napvilágra  bukkanó  foraminiferás  agyagrétegek 
csupán  felső  rész>ét  alkotják  az  ú.  n.  kiscelli  agyag-komplexusnak. 
Erre  utal  a Nouionina  communis  jelenléte,  a Clavulina  szabói  s a 
Miliolinák  hiánya.  A bükkszéki  fúrások  által  harántolt,  Miliolinák- 
ban  s Globigerinákban  rendkívül  gazdag,  s kőolajtartalmú  eruptív- 
tufákkal váltakozó  mélyebb  szintek  a Rima  és  Tárná  között  sehol 
sem  észlelhetők  a felszínen. 

A Pecten  corneum  var.  denudatas  homokos  agyagrétegek  telje- 
sen megegyeznek  Ferenczy  és  Horusitzky  által  az  Ipoly- 
medeneéből  ismertetett  alsó  stampien  slírrel. 


302 


Jaskó  Sándor  dr. 


További  félreértések  elkerülése  végett  rá  kell  mutatnunk  két 
körülményre.  Az  egyik  az,  hogy  az  oligocén  homokos  agyagban 
helyenként  elszórva  szenesedett  növénymaradványok  találhatók. 
Ezekben  a néphit  a salgótarjáni  és  sajóvölgyi  széntelepek  folytatásá- 
nak nyomait  véli  láthatni.  Megelőző,  beható  vizsgálat  nélkül  olykor 
még  a szakembereket  is  megtévesztette  a miocén  szénfedő  s az  oligo- 
eén  slír  közötti  felületes  petrográfiai  hasonlóság.  (10,  72.)  Ilyen 
módon  területünkön  is  számos,  eredménytelen  szénkutaüis  történt. 

A másik  tévedésre  okot  adható  körülmény  az,  hogy  egyes  föld- 
tani munkák  a miocén  szénfedő  felső  részét  „apoka”  néven  ismertetik. 
Az  „apoka”  vagy  „hapoka”  elterjedt  palóc  tájszó,  olyan  vidékeken 
is,  ahol  miocén  rétegek  egyáltalán  nem  fordulnak  elő.  Népies  kifeje- 
zés az  építőkőnek  alkalmatlan,  laza,  könnyen  szétmálló  kőzetfajtákra. 
Természetesen  mindenütt  olyan  geológiai  korii  képződményt  értenek 
alatta,  mely  a falu  határában  épen  előfordul.  Az  apoka  szó  fogalmá- 
nak tág  s bizonytalan  voltára  marid.  Noszky  is  rámutatott  ('•Í8  30.Ő1. 

A keresztrétegzett,  cipós,  glaukonitos  homokkő  igen  jellegzetes 
alkata  révén  jól  azonosítható  a szomszéd  vidékek  megfelelő  kéuződ- 
ményeivel.  Ezen  rétegkoplexusban,  kivéve  legfelső  részét,  teljesen 
hiányoznak  a meghatározható  kövületek.  A legfelső  kövületes  részek 
azonban  a hegymozgások  s a lepusztúlások  következtében  egymástól 
elszigetelt  távoli  foltokat  alkotnak,  fáciesük  s néha  talán  koruk  is 
eltérő.  Valószínűleg  ezek  okozzák,  hogy  a vélemények  megoszlottak 
e rétegsor  koráról. 

Területemen  a homokkő  legfelső,  kövületdús  szintjei  majdnem 
mindenütt  lepusztúltak,  részben  még  a miocén  eleji  denudáció.  rész- 
ben a fiatalabb  völgyrendszerek  hevágódása  következtében.  Egyetlen 
egy  helyen  akadtam  kövületekre  (TIT.  kövülettáblázal),  ezek  azonban 
felső  oligoeénre  vallanak. 

A glaukonitos  homokkő  alsó  részének  oligocén  korát  bizo- 
nyítja az  a körülmény  is,  hogy  a homokkő  fokozatos  átmenettel 
kapcsolódik  a feküjét  képező  stampien  slírhez.  A kepződményhatárt 
számtalan  esetben  keresztezhetjük  meredek  vízmosásokban  jól  fi'l- 
tárva,  anélkül,  hogy  eróziós  vagy  tektonikai  diszkordanciáuak  leg- 
csekélyebb nyomaira  akadnánk.  Az  árok  alsó  végén  még  Pecten. 
Telliua  stb.  tartalmú,  homokos  agyagot  találunk;  felfelé  menví'  az 
agyag  fokozatosan  kimarad,  a homokszemek  megszia])orodnak  s dur- 
vábl;ak  lesznek,  mindiidvább  megjelennek  a bomokkő  cipók  s végűi 
az  aprókavicsos,  durva  homok  litorális  kövületdarával  keveredik 
össze.  Az  eltérő  típusokat  kh.  20 — 25  m vastag  átmeneti  rétegsor 
köti  össze.  Ezt  a fokozatos  átmenetet  már  másutt  is  ismertetik  az 
irodalomban  ( 70.5.57,  87  027,  27  7121. 

Tfj.  Lóczy  Lajos  paleogeográfiai  térképe  egy  oligocén 
tengervályut  tüntet  fel  a magyar  masszívumtól  északra  (41).  Mint 
a mellékelt  összehasonlító  táblázat  mutatja,  kb.  1.50  km-es  távol- 
ságon, a Cserháttól  a Pükkig  valóban  megegyezett  az  üledékkep- 


Kic  I’oHnilif'iirntiílortt'  ilír  Vi-i'hi'rituii(.'  Oluiozimscliiclili'ii  /w  i 
<)(‘n  ]‘'lni>ncii  Hinm  iiiid  Taniii.  Aii(m‘noiiiiii<'ii  von  Dr.  .1  n s k n 
im  .Iiihn-  I - Mm/iiir.  Ti‘rri>slnsc!iri'  S<-liutli‘r  iiml  llaiuljívlnldun- 
ucn.  J = Saiiit-itoin  mii  Kr<'iiz»vhicliliiiiu.  ;<  Siiiiilij;<'i-  Tón  mit  l’ivl<  n 
i'nriii'iim  viir.  ili'iiiiilnlu,  4 = (rninor  Tini,  otclli'nwi’isi-  mii  (ilinmivr 
5 = Fossilir'nfuiiilni'l. 


A Rima  ós  Tárná  közének  olitjocén  rétegei 


305 


zödés.  A Rima  és  Tárná  közötti  oUfíoeéii  rétcfísor  is  teljesen  bele- 
illik ebbe  az  általános  keretbe.  Ezen  olifíocénkorn  barnmclreiuln 
üledékííyiijtö-inedence  fejlődéstörténeté  má  többen  ismertették 
(S7  443,  81  ^27)).  Itt  tehát  csak  arra  utalok,  hogy  a Rima  és  Tárná 
között  vé,<ízett  földtani  inefífifíyelcsek  lijabb  adatokkal  támasztják 
alá  a már  kialakult  felfofíást.  F e r e n e z i és  Mornsitzky  a 
mafíyar  közéi)-  felső-olifíocént  (a  franciákhoz  hasonlóan)  stampien 
néven  fofílnlják  össze.  Teriiletiink  iiledéksora  iifíy  közetanyaííát, 
mint  kövületeit  tekintve,  szintén  fokozatos  átmenettel  vezet  az  alsó- 
rnpelientől  a felső  kattienifí  s ífíy  a stampien  szó  alkalmazása  itt 
is  jogosait. 


A lihiiától  északra  levő  slir  kora. 

Fülek  és  \"árgede  vidékét  R.  S c h w a r t z,  ])rágai  geológus 
tanulmányozta  1DÖ7.  és  1938  években  (77,  78).  Keveset  tudunk  azon- 
ban még  a Rimától  északra  levő  vidék  geológiájáról.  Szabadjon  itt 
néhány  rövid  adatot  hozzáfűznöm  e vidék  ismeretéhez. 

Röckb  Hugó  1898-ban  Csízről  a következő  kövületeket  is- 
merteti (10):  PsefKlanniftshiw  obloiifjum  P b i 1.,  Pliohidohijin  sp.  cf. 
Fuchsi  S c b a f f ..  cf  i'oficana  P o n z i.  Luc'nia  sp.,  TeUnui  sj).,  Ficuln 
coiidifa  Rrong.,  Afurin  afurt  B a s t..  Scliiznster  Lnuhci  Tloern., 
Lonnw  sp.  Ezek  alapján  a lerakódást  az  ottnangi  slírrel  egykoninak 
véli.  (Helvéciái  emelet.) 

Megvizsgálta  a m.  kir.  Földtani  Intézet  múzeumában  őrzött, 
Böckh-féle  csízi  kövületeket,  a következő  megjegyzéseket  tehetjük. 
Phohidompa  i'aficoiia  S p o n z i,  var.  fuchsi  S c b a f f.  és  Pip  ida 
(Ficnla)  coudifn  B r o n g.,  a kiscelli  agyagban  is  megvannak  ('.5Ö  (>3, 
8 2~i).  Böckh  által  Pseiida)}iussiu))i  oblouguuiuak  leírt  kövületek  a 
f.  oligocénben  is  előforduló  Pcctcii  (Entolium)  corueinn  S o w.  var. 
dcnudata  Renss  fajjal  azonosak.  A Schiznster  Laubci  H o e r n. 
néven  ismertetett  acbinodermaták  „galandjai”  (fasciole)  az  amlni- 
lakrális  mezők  körül  nem  jól  Iáhatók,  de  a héj  kerekded  körvonala 
inkáid)  az  oligocénben  gyakori  Schiznster  Lorioli  Pávay  fajra 
utal.  A Nautilns  töredékeken  nem  lehet  biztosan  felismerni  az 
Atnria  aturi  bélyegeit. 

Mint  látjuk,  a felsorolt  néhány  kövület  revideálás  után  csupán 
a slír  fáciest  bizonyítja,  de  nem  jelöli  meg  a lerakódás  pontos  korát. 
A szomszédos  szénvidék  miocén  slírjének  gyakoribb  kövületei  közül 
egyetlen  sem  azonos  velük.  Ezzel  szemben  a petrográfiai  jelleg,  a 
kövületek  megtartása  s a fauna  összetétele  is  arra  utal,  hogy  a 
csízi  slír  az  előzőkben  ismertetett,  Peeten  corneum  var.  denudata-val 
jellemzett  közép-felső  oligocén  rétegekkel  azonos. 

1930-ban  Tasnádi  Kubacska  András  gyűjtött  kövüle- 
teket ezen  a vidéken,  melyeket  nekem  feldolgozásra  átengedett: 

1.  Lökösháza.  Flabellum  n.  sp.,  Schiznster  sp.,  Protnlites  n. 
gcn.  segmenlntn  n.  sp.,  Astnrte  bosqueti  N y s t..  Teliina  budensis 


304 


Jaskó  Sándor  dr. 


Hof  m.,  Lima  sp.,  Fusus  brevicauda  P h i 1.  A kiiszaixilt  mikrofauna 
felsorolását  lásd  a IV.  táblázat  31.  sz.  lelőhely  rovatában. 

2.  Szutor  falu.  Pecten  (Entolium)  corneum  S o w.  var.  denn 
data  R e u s s. 

3.  Bátka — Tamási-út  bevágásából:  Cycloseris  perezi  Haime. 
Flohellum  n.  sp. 

Tasnádi  Kubaeska  András,  idősebb  X o s t k y Jenő 
és  Vadász  Elemér  társaságában  tett  kirándulásainkon 
az  elmúlt  nyáron  közösen  meggyőződhettünk  róla,  hogy  az  oligocén 
lerakódások  megszakítás  nélkül  követhetők  egész  Rimaszombat  és 
Tornaalja  vidékéig.  Ezek  alapján  leszögezhetjük,  hogy  a Rimától 
északra  levő  slír  a régebbi  felfogástól  eltérően  nem  miocén,  hanem 
felső  oligocén  korú. 


Őslénytani  rész. 


A stampiai  homokos  agyagból  nagyobbrészt  csak  gyenge  meg- 
tartású lenyomatok  és  kőbelek  kerültek  elő,  mégis,  mivel  a hazai 
irodalomban  hiányzik  hasonló  anyag  paleontológia!  feldolgozása, 
érdemesnek  látszik  legalább  a néhány  épebb  s fontosabb  alak  le- 
írása. Remélhető,  hogy  a szomszédos  vidékek  mesterséges  feltárá- 
saiból (hegyszerkezet  kutató  aknák)  gazdagabb  s jobb  megtartású 
kövület  anyag  fogja  tudásunkat  még  gyarapítani.  A foraminiferák 
közül  csakis  azokat  ismertetem,  melyek  aránylag  kevésbé  ismert, 
vagy  új  fajok  s mégis  nagy  egyedszámban  fordulnak  elő  a kiisza- 
polt  mintákban.  Az  északmagyarországi  oligocén  foraminiferák  mo- 
nografikus leírását  elsősorban  a bükkszéki  fúrásokból  kikerült  s 
már  behatóan  feldolgozott  (45)  anyag  alapján  remélhetjük. 


7.  Felső  rupeliai  csillámos  szürke  aggag.  * 
Nodosaria  (Dentalina)  majzoni  n.  sp. 

(IX.  tábla,  21.  22.  ábra.) 

Ez  a faj  igen  gyakori,  teljesen  ép  példány  mégsem  került  elő 
belőle.  Hasonlít  a Nodosaria  (Dent.)  consobri  néi-vix,  de  annak  kezdő- 
kamrája kisebb  s lefelé  elcsúcsosodik,  A Nőd.  consobrina  leírásában 
úgy  Hant  ken  72825),  mint  Orbigny  75249)  kiemelik,  hogy  a 
kamrák  a kezdőkamrától  távolodva  mindinkább  hosszabbodnak. 
Haütken  egyik  ábráján  (III.  tábla  10.  ábra)  azonban  a kamrák 
hossza  szabálytalanul  váltakozik.  Ugyanez  látható  fajunk  legtöbb 
egyedén  is.  Példányaink  részben  egyenes  botalakúak  (21.  ábra),  rész- 
ben enyhén  görbültek  (22.  ábra). 


A Rima  és  Tanúi  közének  oliirocéii  réíenei 


305 


Tcxfuh'ii  ia  cnr'niata  d’ 0 r b //.  vnr.  >inicr<))Kit(i. 

(IX.  tábla.  23.  24.  2.').  ábra.) 

A típusos  Text.  eariuata-nál  ííyakrabbaii  található  eiiiiek  eííy 
varietása.  Kz  a íoalaktól  abban  tér  el,  bofíy  a ház  közepén,  a rövi- 
debb  szimmetria  teiifíely  irányában  ejíy  tompa  él  húzódik;  a két 
oldallel  közepén  pedig  egy-egy  bemélyedés  1‘iit  végig.  így  tehát  a 
héj  nem  olyan  laposan  ívelő,  mint  Hant  ken  (28)  (VII.  tábhi  8. 
ábra)  és  Orbigny  (52)  (XIV.  tábla  32—34.  ábra)  rajzai  a törzs- 
alakot reltnntetik,  hanem  szögletes.  Különbség  az  is,  hogy  varietá- 
snnk  pajzsformája  szélesebb.  Még  leginkább  B r a d y recens  példá- 
nyaihoz (12.  pl.  XLII.  fig.  lő — Ki.)  hasonló,  különösen,  lia  a héj 
szájnyilás  felül  befíizöttségét  tekintjük. 

~Atiisocni(rm  ( qna'lraugnla  K o e n. 

(IX.  tábla,  17.  ábra.) 

^Koenen:  Das  Tiorddentsche  nnter-Oligozan  p.  11!)().  Tál.  LXXIX. 

fig.  4-5. 

^lindössze  egyetlen  köbéi  került  elő  belőle,  melynek  formája 
teljesen  megegyezik  Koenen  i;;’ hiány  jvai,  nagyol  Iga  azon- 
ban majdnem  kétszeres.  Hossza  5 mm.,  magassága  4 mm.  Lelőhely; 
Bolyok,  Pál- völgye. 


II.  Alffó  kaftioi  homokos  agijag. 

Cycloseris  perezi  H a i m e. 

(IX.  tábla,  5.  (}.  7.  ábra.) 

1874.  Renss:  Die  fossile  Anthozoen  v.  S.  (liovani  Harione.  p.  KJ. 
Taf.  XLl.  fig.  1. 

1886.  Dnnean:  Sind  fossil  Corals.  p.  79.  Pl.  XVI.  f.  7 — 8. 

1925.  Félix:  Antlioztoa  eocenica  et  oligocenica. 

Majdnem  szabályos  köralakú,  lapos  korong.  Alsó  oldala  sza- 
bálytalanul domborodik,  felső  lapja  enyhén  domború,  közepén  sekély 
bemélyedéssel.  Nagyszámú  septális  lemezei  eltérő  hosszúak  és  vas- 
tagok, radiális  helyzetüknek  megfelelően  kifelé  szaporodnak.  A sep- 
tumok  felületét  apró,  tüskeszerű  kiemelkedések  fedik.  Nagyító  alatt 
kivehető,  hogy  a váz  mészanyaga  — hasonlóan  többi  kövületeinkhez 
— részben  már  feloldódott.  (7.  ábra.)  Előfordul  Sajóvárkonyon  (13. 
sz.  lelőhely;  egy  másik  példányt  T a s n á d i-K  u b a c s k a gyűjtött 
a Bakti-Tamási  országéit  bevágásából. 


' Csak  a meghatározáshoz  ténylegesen  felhasznált  irodalom  fel- 
sorolása. 


306 


Jaskó  Sándor  dr. 


Brissopsis  ottnangensis  Horn. 

(IX.  tábla,  19.  20.  ábra.) 

Hörnes:  Die  Fauna  des  Schliers  von  Ottnang.  p.  :5S9.  Taf.  XV. 

f.  2—7. 

Sajóvárkónyi’ól,  a Köal,ia-liegy  keleti  tövéből  számos  össze- 
lapult köbéi  került  elő,  ezek  mind  kisebbek  az  ottnangiak  átlagáuiál. 
Legnagyobb  példányom  4 mm  magas,  23  mm  hosszéi  s 18  mm  széles. 
A subanalis  fascicola  elmosódott,  a felső  oldalon  azonban  jól  kive- 
hetők a petaloid  amhnlakrumok.  A sajóvárkonyi  Brissopsisokat 
összehasonlítva  az  ottnangról  származó  eredeti  példányok  apróbb- 
jaival,  köztük  teljes  megegyezést  látunk. 

ProfuUtes  n.  gén.  segment'ita  n.  sp. 

(IX.  tábla,  8.  9.  10.  ábra.) 

A keletpalócföldi  oligocén  rétegekben  igen  gyakran  találunk 
néha  tömegesen  összehalmozódva,  összenyomott  s összetöredezett 
kis,  fehér,  hossznkás  testecskéket.  Szabálytalanul  ide-oda  hajlado- 
zók, kb.  1.5  mm  átraérőjüek.  Felületén  változó  távolságban  sekély 
befűződések  vannak.  A talált  darabok  közül  a leghosszabb  60  mm 
volt.  A réteglap  mentén  laposra  nyomott  példányok  hosszéiban 
mindkét  oldalon  egy-egy  bemélyedés  fut,  így  a keresztmetszet  pis- 
kóta alakot  mutat.  Eitkán  előfordul,  hogy  a kövület  keresztben  fek- 
szik a rétegződés  irányára,  ilyenkor  keresztmetszete  köralakú.  Bel- 
sejében csatorna  fut,  ez  azonban  legtöbbször  csak  nagvítóval  látható. 
Fehéres  színe  után  anyagát  első  pillantásra  kalcinmkai’bonátnak 
tarthatnánk,  de  sósavval  megcseppentve  pezsgést  nem  látunk. 

Meixner  Henrik,  a bécsi  Naturhistorisches  Museum 
aszisztens'ének  szíves  közlése  szerint  kövületünk  anyaga  kb.  O.OOl 
mm  nagyságú  lemezkékböl  áll,  melyek  fénytörése  anisolajnál 
(n  1,55)  csak  kévéssé’  magasabb.  Tehát  valószínűleg  mállott 
csillám,  vagy  valami  kaolinitszerű  ásvány  alkotja. 

Ilyen  módon  valószínű,  hogy  csak  valami  köhél  szerű  kitöl- 
téssel van  dolgunk,  míg  az  ezt  eredetileg  körülvevő,  csőszerű  héj 
anyaga  — hasonlóan,  mint  többi  kövületünk  javarészénél  — utólag 
feloldódott.  A maradvány  leginkább  valami  serpulidára  utal  (26,  28). 
Megegyező  alakú  és  nagyságú  csöveket  T?.  o v e r e t o ismertetett 
Protulo  vicenti  néven  az  eocénből  (69.  p.  48.  T.  IV.  fig.  23  a — b): 
a pliocén  P.  issali  valamivel  nagyobb  példányainknál. 

Ez  a különös  maradvány  gyakoriságánál  és  nagy  elterjedt- 
ségénél fogva  a palóc  oligocén  egyik  „vezérkövületé”-nek  vehető. 
Eredetét  s rendszertani  helyzetét  nem  ismerjük  egész  biztosan. 

NncuUnfi  ova’is  Wood. 

(IX.  tábl.  16.  fig.) 

1860.  Beüss:  Die  marinen  Tertiarsehichten  Böhmens.  p.  244.  Taf. 
IV.  Fig.  4. 


A Kima  és  Tárná  közének  oliffocén  rétejíei 


307 


Ferdén  tojásdad,  gyeufíéu  domborodó,  keresztben  meííiiyúlt 
forma.  Záros  pereme  egészen  rövid,  az  oldalperem  elöl  közel  diM’ék- 
szögben,  hátul  tompaszögben  találkozik  vele.  A teknő  elülső  része 
lapos,  hátsó  része  magasabb;  a búb  mögött  lefelé  elsimuló  barázda 
látható. 

Egyetlen  kis  kőbél  került  elő  belőle  Velkenye  déli  széléről 
(lő.  sz.  lelőhely),  ez  4 mm  hosszú  s 5 mm  magas. 

Xitcula  pUigera  S a n d b. 

(IX.  tábla,  l.ő.  ábra.) 

18()3.  Sa  n d be  r sí  e r:  Die  C'onehylien  des  Mainzer-Tertiüi’bi'ckens.  p. 
342.  Taf.  XXVm.  fig.  9 a— c. 

Enyhén  domborodó,  tompa  háromszögletű  teknőjét  finom  bor- 
dák díszítik,  A növedi kvonalak  alig  vehetők  ki;  búbja  előreálló,  lu- 
nulája  csak  gyengén  különül  el  a héj  többi  ré.szétől.  Az  ábrázolt 
példány  12  mm  hosszii  s 10  mm  magas.  Előfordul  Ariétól  északra, 
az  és  (i.  sz.  kövület  lelőhelyen. 

Lrda  (Xucuhnw)  (jrncilis  D e s h. 

(TX.  tábla,  13.  ábra.) 

I 

18(50.  Deshayos:  Animaux  sans  vert.  p.  381.  pl.  LXIV.  f.  24 — 2(5. 
189(5.  K i s s 1 i n g:  Die  Fauna  des  ^litt.  Ólig.  im  Berner-Jura.  S. 
62.  Taf.  Vn.  Fig.  20. 

1936.  Gillet  et  Théobald:  Les  sables  marins  de  l’oligocéne 
du  haut-Rhin.  p.  41.  Pl.  III.  f.  4. 

Számos  példányban  került  elő.  de  a héj  nagy  vékonysága 
miatt,  egyetlen  teknőt  sem  sikerült  teljes  épségben  kiszabadítanom. 
Elöl  lekerekített,  hátul  tompa  csúcsba  keskenyedik.  Felületét  sűrűn 
sorakozó  finom  növedékvonalak  borítják.  Legnagyobb  példányom 
hossza  10  mm.  magassága  6 mm.  Előfordul  Ariétól  északra  (5.  sz. 
lelőhely)  és  a harmaci  Hadarickán  (26.  sz.) 

Lucino  schloenhachi  K o e n. 

(IX.  tábla,  18.  ábra.) 

18í>7.  Koenen:  Dis  maríné  .ISIittel-Oligocán  Xorddeutschlands.  S. 
247.  Taf.  XXVIII.  fig.  9 a— h. 

Kerekded  teknöje  gyengén  domborodó.  A búb  mögül  enyhe 
mélyedés  vonul  a hátsó  perem  aljára;  elől  jól  kivehető  a lunula. 
Felületét  igen  finom,  sűrűn  álló  koncentrikus  növedékvonalak 
fedik.  Hossza  7.5,  magassága  7 mm.  Előfordul:  Sajóvárkony,  Kő- 
alja-hegyen.  (9,  sz.  lelőhely.) 


308 


Jaskó  Sándor  dr. 


Tcllina  nystii  D e s h. 

(IX.  tábla,  4.  ábra.) 

1860.  Deshayes:  Animaux  sans  vert.  1.  p.  336.  pl.  XXV.  f.  5 — 6. 
1896.  Kissling:  Die  Fauna  des  Mitt.-Olig.  im  Berner-Jura.  S.  31. 

. Taf.  IV.  Fig.  28—30. 

1899.  Böckh:  Nagymaros  környékének  földt.  viszonyai.  27.  old. 
IX.  tábla.  2 a — c ábra. 

1936.  Gillet  et  Théobald:  Les  sables  marins  de  l’oligocéne  du 
Hant-Rhin.  p.  53.  pl.  III.  f.  10. 

Felületét  finom  koncentrikus  növekedési  vonalak  díszítik. 
Alsó  pereme  elöl  íveltebb,  mint  hátul.  A tompa  búbtól  jól  kivehető 
redő  fut  hátrafelé,  elöl  lekerekített.  A sajóvái'konyi  Köalja-hegyről 
több  darab  került  elő,  ezek  közül  a legnagyobb  22  mm  hosszii  s 14 
mm  magas.  Előfordul  a sajóvárkonyi  Kőalja-hegyen.  (9.  sz.  lelőhely.) 

Ciispidaria  (Neaera)  noszkyi  n.  sp. 

(IX.  tábla,  12.  ábra.) 

A teknő  elöl  enyhén  domború  s elliptikus.  Búbja  csak  keveset 
görbül  hátrafelé.  Felületét  ritkásan  álló  növedékvonalak  díszítik. 
Hátsó  része  síma.  erősen  elkeskenyedve  hossziira  nyúlt.  A két  részt 
a búbtól  lefelé  tartó  barázda  különíti  szét.  Példányunkhcz  közel 
álí  G i 1 1 e t e t Théobald  C.  praecuspidata-ja,  de  ennek  búbja 
magasabb  s hátulja  rövidebb.  Még  inkább  hasonlít  hozzá  a C.  sul- 
cata  Noszky,  non  H o f m.  fádOOj,  példányunknak  azonban  hátsó 
nyúlványa  keskenyebb  s alsó  pereme  erősebben  ívelt.  Egyetlen  kö- 
l)él  került  ki  belőle  a harmaci  K’s-pu&ztától  északra,  a Dona-tetőn 
levő  25.  sz.  lelőhelyről.  Magassága  5 mm,  hossza  10  mm. 

Corhida  subpisum  d’  0 r b. 

(IX.  tábla.  14.  ábr.’.) 

18(54.  Corbula  subpisiformis.  Sandberger:  Dle  Conch.  d.  IMainzer- 
Tertitárbeckens.  S.  288.  Taf.  XXII.  Fig.  14  a — c. 

1936.  Corbula  subpisum.  G i 1 1 e t e t Théobald:  Les  sables  marins 
de  roligocéne  p.  58.  pl.  I.  f.  15. 

Ez  az  oligoeén  alak  erősen  hasonlí^  a miocénben  gvakori  C. 
gibbára,  gyakran  össze  is  cserélik  őket.  A C.  giliba  azonban  magasabb 
s bal  teknője  kevésbbé  domború.  Egyetlen  töredezett  jobb  teknő  ke- 
i’iilt  elő  belőle  az  Arló  északi  szélén  levő  agyaggödörből.  (5.  sz.  lelő- 
hely.) Ennek  magassága  7 mm. 

PcdcH  (Entolhim)  corneuni  Sow.  var.  denudatn  Re  üss. 

(IX.  tábla  1.,  2,  3.  ábra.) 

lt(57.  Pecten  denudatus.  Re  üss:  Die  Fossile  Fauna  dér  Steiusalz- 
ablagerunge'n  von  Wieliczka.  S.  K59.  Taf.  \DI.  IGg.  1. 


A Rima  ós  Tarmi  közének  olifíoeén  rétegei 


309 


1S97.  S a c c*  o-B  e ] 1 a r (1  i:  1 inolluschi  dci  terreni  tcrziarii  dől  Pie- 
inonte.  XXIV.  51—52.  Táv.  XIV.  f.  30— 

POS.  Psoudamussiuni  oblongum  Phil.  Böekh:  Adatok  a Pocten 
denudatus  és  a Pleuronoctia  coniitatus  kérdéséhez,  j).  3.53.  V. 
tábla.  1 — 4.  ábra,  VI.  tábla  1 — 3 ábra. 

1907.  Aniussium  conieuni  Sow.  var.  denudata.  Rss.  Pííolini:  Mo- 
nográfia dei  Pettinidi  neofjenici.  Vol.  XTII.  p.  233.  Tab.  Fi*'. 
1922.  Entoliuni  corneuni  Sow.  var.  denudata  Rss.  Tepiinor;  La- 
melHbranchiata  tertiaria.  p.  90. 

192(5.  Pocten  (Entoliuni)  corneuni  Sow.  var.  denudata  I.  rész.  X o s z- 
ky:  A ni.  középbe,  oligocén-miocén  réteeei.  p.  .301. 

192S.  Aniussiuiu  (Pseudarnussiuin)  corneuni  Sow.  var.  denudata. 
Reuss.  Kautsky:  Die  biostratieraphische  Bcdeutune  dér 
Pectiniden.  p.  254. 

Ez  a kövület  a palóc  olieocén  slír-szinte  „vezérkövület-nek 
vehető,  leeeyukoribb  alakja,  mégis  meglehetősen  tisztázatlan  volt 
mostanáig  rendszertani  helyzete. 

B ö c k h Hugó  a palócföldi  oligocén  slírt  fiatalabb  korúnak 
tartva  a /*.  (lnni(lafus-{  a Psetrianiussiiuti  ohlongutn-miú  akarta  ösz- 
szevonni.  A PscudcnHitssliivi  nblongum  (újabban  Entoliuni  oblonguni 
R.  Phil.)  csak  a közép  miocénben  jelenik  meg,  míg  a Pecten  demi- 
(lafus  (újabban  Pecten  (Entoliuni)  corneuni  Soav.  var.  denudata 
R 0 u s s)  már  a felső  oligocénben  is  megvan. 

Noszky  192G-ban  rámutatott  a stratigráfiai  tévedésre  (48) 
s megemlíti,  hogy  ezen  gyakori  síma  Pecten  „legnagyobb  valószínű- 
ség szerint  Pecten  (Entoliuni)  corneuni  var.  denudata  fajjal  lesz 
azonos”.  X o s z k j’  ezen  feltevését  a következő  adatokkal  támaszt- 
hatom alá: 

A két  faj  között  valóban  nagy  hasonlóság  áll  fenn,  de  míg 
a mi  fajunk  a Pecten  (Ént.)  corneum  var.  denudata  majdnem  tel- 
jesen köralakú,  legfeljebb  egyes  példányok  kicsit  asszimetrikusak, 
addig  a Pseudamussium  oblonguni  a búbtól  az  alsó  peremhez  húz- 
ható szimmetria  vonal  irányában  hosszúkásra  megnyiilt.  A Pect. 
denud.  var.  corn.  belseje  síma,  legfeljebb  lupe  alatt  láthatunk  rajta 
finom,  radiális  csíkozást,  addig  az  Entolium  oblongum  sugaras  dí- 
szítése erősebben  fejlett. 

Saját  példányaim,  valamint  a külföldi  ábrák  nem  egyeznek 
Böekh  rajzaival,  mert  utóbbiak  úgy  a radiális  bordázatot,  mint 
a héj  domborodását  erősebbnek  tüntetik  fel  s így  a két  említett 
faj  sajátságait  egyesítő  példányokat  ábrázolnak.  Böekh  origináli- 
sainak egy  részében  tényleg  jól  látszik  a csíkozás. 

Összehasonlítva  oligocén  kövületeimet  a bécsi  Xaturhistori- 
síhes  Museum  gyűjteményének  miocén  slírből  származó  példányai- 
val. köztük  Reuss  ottnangi  originálisával,  a különbség  mindössze 
az,  hogy  példányaim  átlagban  valamivel  nagyobbak  s gyakoribb 
köztük  az  asszimetrikus  változat. 


310 


Jaskó  Sándor  dr. 


Előfordul:  Szt.  Domonkos  (1.  sz.),  Tipászó-tanya  (3.  sz.),  Tarta- 
lóca-tanya  (7.  sz.),  Köalja-hegy  (9.  sz.),  Sajópüspöki  (13.  sz.),  Vel- 
kenye  (14,  17.  sz.),  Nádor-piiszta  (21.  sz.),  Jene  (22.  sz.)  és  Harmac 
(26.  sz.  lelőhely.).  T a s n á d i-K  u b a c s k a Szutoi-ból,  Böekh  Csíz- 
ről gyűjtött  belőle. 

A cjlnukonitos  homokkő  kövületei. 

Valamennyi  a Borsodnádasd-Domonkosi  országút  bevágásából 
származik  (30.  sz.  lelőhely.) 

Cossidario  echinata  v.  K o e n. 

(IX.  tábla,  29.  ábra.) 

1867.  Cassidaria  ecbinopora  L.  Koene^n:  Mollusken  Fauna  des 
Norddeutschen  Tertiárgebirges.  S.  147.  Taf.  XTI.  Fig.  4 a — b. 
1889.  Cassidaria  echinata  Koen.  Koenen;  Das  Xorddeutsche  ünter- 
Oligocán.  S.  255.  Taf.  XXII.  Fig.  9 — 10. 

Háza  zömök,  tompa  csúcsban  végződő.  A hozzá  hasonló  C. 
íchinoporától  megkülönbözteti,  hogy  kezdő  kanyarulatai  alacsonyab- 
bak és  kisebbek.  Utolsó  kanyarulatának  díszítése  sűrű  csíkoklwl  áll, 
melyek  között  három  kiemelkedőbb  párkány  fut  végig,  mindegyiken 
10 — 12  dudorodiással.  Legnagyobb  példányom  töredéke  32  mm  magas. 

Turritello  qiiadricannUcuh'ita  San  d. 

(IX.  tábla,  30.  ábra.) 

1897.  Proto  quadricanaliculata  Sandb.  Wolf:  Südbayr.  Oligocaen- 
molasse.  S.  268.  Taf.  XXI.  Fig.  25—26. 

1899.  Turritella  quadricanaliculata  Sandb.  Böekh:  Nagymaros 

környékének  földt.  visz.  30.  old.  IX.  tábla,  25 — 26.  ábra. 

1933.  Turritella  quaricanaliculata  Sandb.  Majzon:  Leányfalu.  46. 
old.  1.  tábl.  13.  ábr. 

A kanyarulatokon  négy  hosszanti  borda  vonul  végig,  melyek 
párosával  közelebb  állnak  egymáshoz,  így  középen  szélesebb  vályú 
keletkezik.  A varratvonal  bemélyedése  kicsit  mélyebh  a bordaközök- 
m'l.  Egyetlen  töredék  került  elő  belőle,  ennek  felületén  a finom 
recézettség  nem  látszik. 

' Példányom  teljesen  megegyezik  Wolf  és  Böekh  ábráival, 
de  némi  eltérést  mutat  Majzon  értekezésében  közölt  rajztól.  Ez 
utóbbit  talán  nevezett  faj  egyik  varictásának  kellene  tekintenünk. 

lidlanns  cfr.  eoHcavus  Broun. 

(IX.  tábla,  31.  ábra.) 

1910.  Alessandri:  Die  Cirripedier  des  Miocüns  von  Eggenburg. 
S.  121.  Taf.  XLVm.  Fig.  2—8. 


A Rínia  és  Tárná  közéiu'k  ()lit>océn  rét(*í>(*i 


311 


Számos  jó  meíítartású  példány  került  elő.  Sajnos  a l•ends/.er- 
tíini  bélyetíként  oly  fontos  fedöleniezeket  sehol  sem  sikerüli  meíí- 
találni.  A kiilalak  után  ítélve,  példányaink  valószíníílefí  ehhez  az 
oli^oeéntöl  iilioeéniíí  elterjedt  s fíyakori  fajhoz  tartoznak. 

Chinnitioiiiiuii  sclicuchzcri  H i*  (*  r. 

(IX.  táhla,  2().  áhra.) 

IS")!),  lleer:  Flóra  tertiaria  Helvetiae.  Rd.  II.  S.  S,').  Taf.  X(T. 
Fi  fi.  4—24. 

1!)21.  l^otonié:  Lehrl  neli  d.  Paliiohotanik.  S.  373.  Fifí.  2Í)7.  Taf. 
XCII..  Taf.  XCIII.  fifí.  1—5. 

1!13<S.  Kransel;  Die  tertiiire  Flóra  dér  llydrohienkalke  von  ^lainz- 
Kastel.  S.  5S.  Taf.  7.  Fifí.  5— (i.  Textahh.  Ki. 

Efíyetlen  levéltöredék  került  elő  ehhől  az  olifíoeénhen  s mio- 
eénhen  elterjcalt  fajhői.  A jellemző  háromern  és  épszéln  levélről  a C'. 
fíennsz  könnyen  felismerhető.  A levél  kiesi,  keskeny  és  mefínyult 
s ifíy  a valódi  seheuzeid,,  vafíy  laneeolatum  formakörhöz  taidozik. 
E két  faj  elkülönítése  nagyon  nehéz  s így  az  njahh  irodalomhan 
ezt  a két  formát  össze  is  vonták  s a sehenehzeri  névvel  jelölik.  A leg- 
töl)h  Cinnamomum  faj  az  eoeéntöl  a plioeénig  el  van  terj(‘dve  és 
így  korhatározó  fontossága  nincs. 

Pijnila  (Ficuin)  condita  Erőn  g. 

(IX.  táhla,  27.  28.  áhra.) 

1854.  Pyrnla  reticnlata  Lám.  var.  a)  canalieulata.  Beyrich;  Die 
Coneh.  d.  norddentschen  Tertiargehirges.  p.  778.  Taf.  XV.  fig. 

18(i4.  P.  reticnlata  Lám.  Speyer:  Casseler  Tertiar-Bildnngen.  i>. 
185.  Taf.  XXXIII.  f.  12—14. 

1897.  Ficnin  condita  Brong.  Wolf:  Südhayerisciien  Oligocaenmo- 
lasse.  p.  275.  Taf.  XXXVI.  fig.  10. 

1915.  Pyriila  "condita  Brong.  T.  Roth:  Oheroligozane  Fauna  aus 
Ilngarn.  p.  29.  Taf.  IV.  f.  9. 

1929.  Picula  condita  Brong.  Bogsch:  Kiscelli  agyag.  25.  old.'' 

Töhh  kis  példányt  gyűjtöttem  belőle;  a 28.  ábra  eredetije  29 
mm  magas,  de  vannak  töredékek  nagyobbakból  is.  A 27.  ábra  pél- 
dányán kiugró  párkányok  távolsága  3 — 5 mm.  Köztük  3 — 3 finomabh 
vonal  fut,  a középső  erősebben  fejlett;  a keresztcsíkozással  derék- 
szögű hálózatot  alkotnak.  Példányaink,  úgy  mint  Roth  egiá  kövü- 
letei B e y r i c h var  a)  canaliculata-val  megegyezöek. 

* 

Befejezésül  őszinte  hálával  kell  megemlékeznem  T r a u t h F. 
wieni  múzeumi  igazgató  és  P a p p Károly  egy.  tanár  úr  támoga- 
tásáért, kik  munkám  készítését  figyelemmel  kísérték  s lehetővé  tet- 
ték, hogy  dolgozatomat  a Pázmány  Egyetem  Földtani  Intézetében 
s a bécsi  Természettudományi  Múzeumban  elkészíthessem. 


312 


Jaskó  Sándor  dr. 


Hálámat  kell  kifejeznem  továbbá  id.  iN  o s z k y J.  múzeumi 
igazgató  és  Vadász  Elemér  geológus  uraknak,  kik  kövületeim 
gyűjtésekor  a terepen  felkerestek  s értékes  tanácsokkal  láttak  el. 
A bécsi  múzeumban  főleg  Pia,  K ü h n tanár  urak  s S i e b e r geo- 
lógus űr  volt  segítségemre  a kövületek  feldolgozásiánál.  M e i x n e r 
múzeumi  assistens  úr  egyik  kövületem  ásványanyagát  vizsgálta 
meg,  T a s n á d i-K  u b.a  c s k a András  múzeumi  őr  úr  gyűjtött 
kövületanyagát  engedte  át  feldolgozásra.  Fogadják  mindazok,  kik 
dolgozatom  megírásában  segédkeztek  eziiton  is  kifejezett  hálás  kö- 
szönetemet. 

IRODALOM— SCHRIFTTUM. 

1.  Alessandri  G.;  Die  Cirripedier  des  Miocans  von  Eggenlmrtr. 

(Sehaffer;  Eggeiiburg.)  Abhandlungen  dér  k.  k.  Geol.  R.  Anst.  Rd. 
XXII.  H.  1.  1910. 

2.  Andreae;  Eiii  Beit, rag  zűr  Kemitniss  des  Elsasser  Tertiars.  (Abli. 

zűr.  geol.  Spezialkarte  von  Elsass-Lothringen.  Strassburg,  1884.) 
ö.  Andreae:  Die  Foraminiferen  des  Mitteloligocáns  dér  Umgegend 
von  Lobsann  und  Pecbelbronn  im  Uiiter-Elsass.  (Mitteil.  d.  Geol. 
Landesanst.  von  Elsass-Lothringen.  Bd.  IV.  1898.) 

4.  A n d r e a c — Kari  Justus:  Beitráge  zűr  KeTintniss  dér  fossileii 

Flóra  Siebenbürgens  und  des  Banates.  (Abh.  d.  k.  k.  Geol.  R.  Anst. 
Bd.  II.  1855.) 

5.  Barbie  r Reynold:  Étude  niicropaleontologique  des  lerraiiis 

stampiens  du  district  Ohlungen.  (Bassin  de  Pechelbronn.)  Bulletin 
du  service  de  la  carte  géologique  d’Alsace  et  de  Lorraine.  1938. 
Tome  5.) 

(í.  B e 1 1 a r d i-S  a c c o:  I inollusehi  dei  Terreni  terziarii  dél  Piemonte 
e delin  Liguria.  1872 — 1904. 

7.  Beyrieh:  Die  Conehylien  des  norddeutscben  l'ertiargebiriri' >. 

(Zeitischrift  d.  deutschen  geol.  Gesellschaft.  Bd.  V.  H.  2— :5,  Bd. 
VI.  H.  4.,  Bd.  VIII.  H.  1.  1853—56.) 

8.  Bogsch  László:  Adatok  a kiseelli  agyag  újlaki  és  pasaréti  fel- 

tárásainak isnieretébez.  Budapest  1929. 

9.  Bor  nem  a un:  Die  niikroskopische  Fauna  des  Septarientbones  von 

Hernisdorf  bei  Berlin.  (Zeitscbrift  d.  deutseb.  geol.  Ges.  Bd.  VII. 
1855.  p.  307.) 

10.  Böckh  Hugó:  'Adatok  a Pecten  denudatus  és  a PUnuiorectia  coini- 

tatus  kérdéséhez.  (Földt.  Közi.  XX Vili.  1898.  p.  353.) 

11.  Böckh  Hugó:  Nagymaros  környékének  földtani  viszonyai.  (M. 

kir.  Földt.  Int.  Évk.  XIII.  köt.  1899.) 

12.  B r a d y B.  íL:  Report  on  tbe  Foraminifera  dredged  by  H.  M.  S. 

Challenger,  during  the  years  1873 — 1876.  Edinburgh  1884. 


A Rima  és  Tárná  közénok  oliíjocén  réti*{>:i‘i 


313 


13.  C u s h m a n A.  J.  and  Yoshiaki  Ozawa:  A monofíraph  ol‘  tho 

1’oraminift‘ral  t'ainily  Polyniorphinidae,  reciMit  and  fossil.  (Proccio- 
dintrs  of  tlie  U.  S.  National  Mnsouin.  Vol.  77.  Washiiiírton  1931.) 

14.  C u s h in  a n A.  d.  and  Ponton  M.  Gcrald:  Tlu*  foraininifera  of 

the  nppor,  iniddle  and  part  of  the  lower  iniopone  of  Florida. 

(Florida  State  Geolofjieal  Snrvey.  Hull.  9.  1932.  Tallahassee.) 
lő.  C u s h in  a n A.  J.;  A preliininary  report  on  the  foraininifera  of 

Tennessee.  (State  of  Tennessee,  dep.  of  edne.,  division  of  írt'oloíry. 
Bull.  41.  1931.) 

Ití.  Deshayes:  .\niinaux  sans  vertéhres  du  bassin  de  Paris.  IHtiO. 

17.  Drejrer:  Die  Gastropoden  von  Hariiifr  bei  Kirebbiebl  in  Tirol. 

(Annáién  des  k.  k.  Natnrliist.  Hofnuisennis.  Bd.  VII.  1892.) 

18  n n n e a n M.  P.:  Sind  fossil  Corals  and  .\leyonaria.  Paleontoloífica 
Indiea.  Ser.  VII.  and  XH".  Vol.  1.  1886. 

19.  F c I i X •!.:  .\ntbozoa  eoeeniea  et  olifrocenica.  Fossilium  eataloffiis. 

Pars.  28.  192ő. 

20.  Ferenezi  I.,  Kulcsár  K.  és  Majzon  L.:  Újabb  adat  Budapest 

földtani  felépítéséhez.  (Földt.  Közi.  1939.  LXIX.  köt.  p.  166.) 

21.  í'' e r e n e z i I.:  Adatok  az  Ipoly-medence  Sósbartyán-Karancssáír, 

illetve  Balassafryarmat  körüli  részének  földtani  ismeretéhez. 
(M.  k.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1933—35.  734.  old.) 

22.  Franké  D.  A.:  Die  Foraininiferen  des  norddeutscben  Unter- 

Olifroeiins.  (.\bbbandlunfren  und  Beriehte  ans  dein  Naturw.  Vér- 
éin in  Mafideburír.  Bd.  IV.  1925 — 27.) 

23.  F r a n z e n a u Afrost;  Ilevesineíryei  aíryaffok.  (Terinészetrajzi 

Füzetek  XIX.  köt.  1896.  p.  93 — 97.) 

24.  G a á 1 I.:  .\z  egriekkel  azonos  bannadkori  puhatestűek  Balassa- 

fryarinaton  és  az  olijroeén  kénlés.  (Ann.  Mus.  Xat.  Ilun.s;.  31.  Pars. 
min.  f>eol.  paleolit.  1938.) 

25.  G illet  S.  et  N.  Tbeobald:  Les  sables  marins  de  rOligocéne  du 

Haut-Rliin.  Bull.  d.  Sérv.  d.  1.  Carte  géol.  d’Alsace  et  de  Lorraine. 
III.  1).  37 — 76.  Strassbourgr,  1936. 

26.  Götz  G.:  Bau  und  Biologie  fossiler  Serpuliden.  Neues  Jahrbucb 

für  Min.  Geol.  und  Pál.  Beilage  Bánd  66.  Abt.  B.  1931. 

27.  Gümbel  W.  C.:  Beitrage  zűr  Foraniiuiferenfauna  des  nordalpinen 

Eoeiingebilde.  (Abh.  d.  k.  Bayer.  Akad.  d.  Wiss.  München  1868, 
II.  CL.  Bd.  X.  Abt.  II.) 

28.  II  a n t ken  INI.:  A Clavulina  Szabói  rétegek  faunája.  Földt.  Int. 

Évk.  III.  köt.  1875.) 

29.  Heer  0.:  Die  tertiare  Flóra  dér  Sebweiz.  Bd.  I-III.  1859.  Winterthur. 

3!l.  II  e r r m a n n A.;  Beitrag  zűr  Kenntniss  des  Vorkommens  von  Fora- 
minifereii  im  Tertiar  des  Unter-Elsass.  (Mitteil.  d.  Geol.  Landes- 
aiistalt  von  Elsass-Xjctlu’iugön.  Bd.  IV.  1898.) 


314 


Jaskó  Sándor  dr. 


31.  H o r u s i t z k y F.:  A budapestkörnyéki  dunabalparti  doinbvidók 

földtani  képződményei.  (A  m.  k.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1933 — 35.  941.  o.) 

32.  H o 1- u s i t z k y F.;  Felső  oligoeén  és  alsó  miocén  korú  faunák  az 

Ipoly  medencéből.  (Földt.  Int.  Évi  Jel.  1933 — 35.  775  o.) 

33.  H ö !•  n e s II.;  Die  Fauna  tles  Schliers  von  Ottnang.  (Jahrbucb  d. 

k.  k.  geol.  R.  Anst.  Bd.  XXV.  1875.  p,  333.) 

34.  K a u t s k y F.:  Die  biostratigraphische  Bedeutung  dér  Pectinidcn 

des  niederösterreichischen  Mioziins.  Annáién  d.  XaturhistoriscluMi 
jNluseums  in  Wien.  Bd.  XLII.  1928.  S.  245. 

35.  Kissi  ing:  Die  Fauna  des  Mitteloligozans  im  Bemer  Jura.  (Abh. 

d.  schweiz.  pal.  Gesellschaft  Vol.  XXII.  1896.) 

36.  Kliihn  II.:  Die  Fossilien  des  Tertiárs  zwischen  Lauch  und  Foclit. 

l.  Foraminifera.  (Mitteil.  d.  Nat.  Ver.  in  Colinar.  N.  Folge,  Bd, 
XIII— XIV.  Colmar  1917.) 

37.  Koenen:  Das  norddeutsche  Unteroligozan  und  seine  iSlolluskeii- 

fanna.  Abhandl.  z.  geol.  Specialkarte  v.  Preussen.  Bd.  X.  Lii'f, 
1—7,  1894, 

38.  Koenen:  Beitrag  zűr  Kenntniss  dér  Mollusken-Fauna  des  nonl- 

deutschen  Tertiárgebirges.  Paleontographica  Bd.  XVI.  1867. 

39.  Koenen:  Das  marine  Mitteloligozan  Norddeutschlands.  (Paleon- 

tographica XVI.  1868.) 

40.  Kutas  sy  Endre;  A borsodmegyei  Királd  barnaszén  medencé.ie. 

(Földt.  Szemle  Bd.  I.  253.  o.  1928.) 

41.  Lóczy  La.ios:  A bükkszéki  ásványolaj  feltárása  és  az  Alföld 

északi  peremhegységeiben  folyó,  kincstári  geológiai  kutatások. 
(Ásványolaj  1937.) 

42.  Majzon  László:  Leányfalu  és  környéke  harmadkori  üledékeinek 

geológiai  és  paleontológiái  leírása.  Budapest  1933. 

43.  M a j z 0 n László:  Fúrólaboratóriumi  foraminifera  vizsgálatok. 

(Földt.  Int.  Évi  Jel.  1933 — 35.  1023.  old.) 

44.  Majzon  László:  Budapestkörnyéki  kattiai  rétegek  foramini- 

ferái.  (Földt.  Int.  Évi  Jel.  1933 — 35.  1047.  o.) 

45.  Majzon  László:  A bükkszéki  mélyfúrások.  (Földt.  Int.  Évk. 

XXXIV.  köt.  1940.  p,  275.) 

46.  Mart  y P.  et  Vergne  M.;  Florule  stampienne  de  Dalletl  (Puy 

de  Döme).  (Bull.  Soc.  Geol.  de  Francé.  5 sér.  4.  1934.) 

47.  Meyer  L.:  Étude  slratigraphique  du  terrain  oligocéne  de  la  llaute- 

Alsace  et  du  Territoire  de  Belfort.  (Bull.  du  service  de  la  carte 
géol.  d’Alsaee  et  de  Lorraine.  Tóm.  I,  1920 — 27.  Strassbourg  1928.) 

48.  íd.  Noszky  J.:  A Magyar  Középhegy.ség  ÉK-i  részének  oligocén- 

miocén  rétegei.  1.  Az  oligoeén  a miocéntől  való  elhatárolásának 
kérdése.  (Ann.  Mus.  Nat.  Hung.  XXIV.  Köt.  1926.) 


A Rima  és  'I’ania  közének  olifioeéii  i'étet'ci 


315 


49.  1(1.  N ()  s z k y .1.;  .leUmtés  az  1!M)8.  évben  (lömör.  Heves  és  Néííréd 
várni (•}>:.%•  éb(‘ii  (‘szközölt  részletes  t'öldt.  Ikdvételnil.  (.\  in.  k.  Földt. 
Int.  Évi  .lel.  líM)H-r(')l.  Budapest  19t)9.) 
átl.  N ()  s z k y .1.:  A kiseelli  af>yaf>:  molluszka  rannája.  Annales  Mus. 
Nat.  lluiifiariei.  1939.  l’ars.  i\lin.  Geol.  Pal. 

Nyst:  Deseriiition  des  (^niuilles  et  des  l’olypiers  fossiles  des  ter- 
rains  tertiaires  de  la  Belí>i(iue.  1843. 

.VJ.  Orbifí  iiy:  Foraininil'éres  fossiles  du  Bassin  tertaire  de  Vimiiie.  184(5. 
.')3.  Paul  C.  M.:  Das  Tertiiirfíebiet  nördlieli  von  Mátra  in  Norduiiffarn. 
(.lahrl).  (1.  k.  k.  freol.  R.  Anst.  18(5i5.  Wien.) 

.‘)4.  Pa  ne  a ]M.;  Die  fossile  Fauna  und  F'lora  aus  deiii  Olifi'oziiii  von 
Suslauesti-^Museel  in  Runianien.  (Annarul  Institutului  Geoloí>ie 
al  Roiuanei.  Vol.  XVI.  1931.  Bueuresti  1933.) 

P o t o u i é II.:  Lehrbueli  dér  Pelüobotanik.  Berlin.  1921. 

.■;ü.  P r o t e s e u:  Contribulnlui  la  stndiul  faunéi  de  foramiuiferi  terti- 
are  din  Románia.  t.Xuuarul  Institutului  Geol.  al  Románéi.  IX. 
191,').  1920.  liuearest  1922.) 

57.  Rbezak  Die  Foramiuifereufauua  des  N('o}>enformatiou  dér 

ruif>ebunf>:  von  Miibriseh-Ostrau.  (Verbandl.  des  nat.  Vereiiu'S 
in  Brünii.  Bd.  XXIV.  188,")) 

58.  Reuss:  Die  fossile  .\ntliozoen  d(‘r  Sebiclitíiruiiiie  von  S.  Giovaiii 

Ilarioue.  Deuk.sebr.  d.  Akad.  d.  Wiss.  Bd.  XXXIII,  1874. 

59.  Reu.ss:  Beitrüse  zűr  Keuutuiss  dér  terliiiren  Foramiiiifereu-Fauua. 

III.  Die  Foramiuifereii  des  Septarieutboiies  von  Offeubacb.  (Sit- 
zuufrsberiebte  d.  k.  .\kad.  d.  Wiss.  Bd.  XLVIII.  1863.) 

öt).  Reuss  A.  E.:  Uebev  die  fossileu  ForamiuifexTu  und  Entomostraeeu 
dér  Sejitarieutboue  dér  Fmí>ef>eud  von  Berlin.  (Zeitschi’.  d.  Deutseh. 
seol.  Ges.  Bd.  III.  1851.) 

61.  R e u s s A.  E.:  Die  Foramiuifereii,  Autbozoen  und  Bryozoeii  des 

deutsebeii  Septarieutboiies.  (Deiikscbr.  d.  k.  Akad.  d.  Wiss.  1866. 
Bd.  XXV.) 

62.  Reuss  A.  E.:  Foramiiiifereu  von  Ottiiaiig-.  (Verli.  d.  k.  k.  geol, 

R,  Alist,  1864.  p.  20.) 

63.  Reuss  A.  E.;  Die  fossile  Fauna  dér  Steiiisalzablageruiigeii  von 

Wieliczka  iii  Galicieii.  (Sitzűiigsberichte  d.  k.  Akad.  d.  Wiss.  Bd. 
LV.  1867,  p.  166.) 

64.  Reuss  A.  E.:  Die  mariueu  Tertiarsehichteii  Böhmeus  und  ihre  Ver- 

steiueruiigeii.  (Sitzungsberielite  XXXIX.  p.  207.  1860.) 

65.  R e u s s A.  E.  Zűr  Fauna  des  deutscbeii  Oberoligozaiis.  (Sitzuiigs- 

berichte  d.  k.  Akad.  d.  Wiss.  Bd.  L.  1864.) 

66.  R e u s s A.  E.:  Die  Fossileu  Foramiuifereii,  Autbozoen  und  Bryo- 

zoeii  von  Oderburg-  iii  Steiermark.  1864. 


316 


Jaskó  Sándor  dr. 


67.  Rhezak:  Die  Foraininiferenfauna  dér  Neogenformatioii  dér  Um- 
{?  hang  von  Máhr.-Ostrau.  (Verhandl.  d.  nat.  Ver.  in.  Brüim. 
Bd,  XXIV.  1885.) 

€8.  R i c li  t e r R.:  Die  fossilen  Fahrten  und  Bauten  dér  Würmer. 
(Faleontologische  Zeitschrift.  Bd.  IX.  1928.  p.  193.) 

69.  Ro  verető:  Studi  monografici  sugli  Anellidi  fossiíi.  I.  Terziario. 

(Faleontographica  Italica  X.  1904.) 

70.  R o z 1 o z s n i k P.:  Geológiai  tanulmányok  a Mátra  északi  oldalán 

Párád,  Recsk  és  Mátraballa  községek  között.  (Földt.  Int.  Évi  Jel. 
193’— 35.  p.  545.) 

71.  S a n d b e r g e r:  Die  Conchylien  des  Mainzer  Tertiarbeckens.  1863. 

72.  S c h a f a r z i k F.:  Adatok  a mátrántúli  barnaszénterület  geológiai 

aJíotásáboz.  (Szent.  Istv.  Akad.  mennyis.-term.  oszt.  felolvasásai. 
I.  köt.  4.  sz.  1920.) 

73.  Seb  1 őse  r:  Revision  dér  Unteroligozaiifauna  van  Hüring  und  Ront 

im  Winkel.  (Neues  Jahrb.  für  Min.  Geol.  und  Pál.  Beik  Bd.  XLVII. 
1923.) 

74.  S c li  r é t e r Z.:  A borsod-hevesi  szén  és  lignitterületek  bányaföldtaui 

leírása.  (M.  kir.  Földt.  Int.  Kiadv.  Bpest  1929.) 

75.  Seb  rét  er  Z.:  Bükkszék  környékének  földtani  viszonyai.  Jelentés 

az  1936 — 37.  évi  földtani  felvételekről.  (Kézii*at.) 

76.  Schubert  J.  R.  Die  Ergebnisse  dér  mikroskopiscben  Untersucliuiig 

dér  bei  dér  ararisehen  Tiefbohrung  zu  Wels  durcbteufteu  Scbieli- 
ten.  (Jahrb.  d.  k.  k.  geol.  R.  Anst.  Bd.  Lili.  1903.  p.  385.) 

77.  Schwartz  R.:  Prispevek  ku  geologii  okoli  Filakova.  Vestnik.  stát. 

geol.  üst.  CSR.  13.  1937. 

78.  Schwartz  R.:  Nástin  geologickyeh  poméru  v Hodéjove-kúpelieh. 

Vestniku  Stát.  geologického  ustavu.  XIV.  1939. 

79.  Speyer:  Die  Oheroligozanen  Tertiargebilde  und  dérén  Fauna  in 

Lippe  Detmond.  (Paleontographica  XVI.) 

80.  Speyer:  Conchylien  dér  Casseler  Tertiiirbildungen.  (Paleontograp- 

hica Bd.  IX.,  XVI.,  XIX.  1862-1871.) 

81.  Szentes  F.:  Jelentés  az  1934—35.  évben  a Mátra  északi  oldalán 

végzett  földtani  felvételekről.  (Földt.  Int.  Évi  Jel.  1932 — 35.  p.  621.) 

•k  ^ 

82.  Te  lég  di  Roth  K.:  A kincstári  ásványola.i-  és  földigázkutatás  es 

termelés  1935-től,  a mai  állapot  és  a .iövő  kilátások.  Bányászati 
és  Kohászati  Lapok.  LXXII.  évf.  9.  sz.  189.  old.  1939. 

83.  4’ cl  égd  i Roth  K.:  Felső  oligocéu  fauna  Magyarcrszágból.  (Geo- 

logica  Hungarica  1.  Bd.  H.  1.  1914.) 

84.  T e p p n e r W.:  Lamellibranchiata  tertiaria.  Anisomyaria  II.  (Fos- 

silium  Catalogus  Pars  15.  Berlin  1922.) 

85.  Terquem  M.:  Les  foraminiféres  de  IVoeéne  des  environs  de  Paris. 

(Mém.  Soc.  Géol.  de  Francé  Sér.  III.  Tóm.  2.  Paris  1882.) 


Földtani  Közlöny  Bánd  LXX.  kötet,  Heft  10-12  füzet.  Tafel  IX.  tábla, 


Ad.  nat.  dél,  dr.  J a s k ó. 


Dr.  Jaskó  Sándor:  A Rima  és  Tárná  közötti  oligocén  kövületek. 
Dr.  Alexander  Jaskó:  Die  Fossilien  dér  Oligozanschichten  zwischen 
den  Flüssen  Rima  und  Tárná. 


t 

A 


t 


\ Rima  és  'rarna  közének  olií*océii  rétftíoi 


317 


St).  Vadász  E.:  A borsodi  széiiinodeiice  bányaföldtani  viszonyai.  (Földt. 
Int.  Kiadv.  lipost,  1929.) 

87.  Uírolini:  Monofírafia  dei  Pettinidi  neoíjenici  d(dla  Sardeí;na.  Pa- 
k'onloírrapbioa  Italica.  Vol.  XIII.  1907. 

8H.  Wolff:  Dió  Fauna  dór  siidbayorisohon  Olinoziininolasso!  (Paloon- 
to>rrai)bica  Hd.  XLIII.  1897.) 

A IX.  TARLA  MAGYARAZATA.  — TAFELERKLARUNO. 

1.  Pooton  (Entoliuin)  oornouni  Sow.  var.  donudata  Rss.  .Jobb  teknő 
külső  oldal.  Roolite  Ivlappo  von  ausson.  IX.  — 2.  Pocton  (Entoliuin; 
oornouni  Sow.  var  donudata  Rss.  Bal  toknő  belső  oldal.  Linké  Klappo 
von  innen.  IX.  — 3.  Poeteu  (Entoliuin)  oornouni  Sow.  var.  donudata 
Rss.  Fiatal  iié  dány  bal  teknő.  .luvonilos  Exoinplar,  linké  Klappo.  IX.  — 
4.  Teliina  nystii  Dosli.  IX.  — .'í.  Cyolosoris  perezi  llaiino.  Folülnózot. 
Von  obon.  IX.  — 6.  Cyolosoris  porezi  Haimo.  Kereszt  metszet.  Quer- 
sehnitt.  IX.  — 7.  Cyolosoris  perezi  Haiine.  Septalis  lemezek,  feUilné- 
ztdben.  Septen  von  obon,  eine  Partié.  7X.  — 8 — 9.  Protulites  n.  fíon.  seir- 
mentata  n.  sp.  Keresztmetszet.  Quersohnitt.  .'iX.  — 10.  Protulites  n.  í?eu. 
sementata  n.  sp.  Oldalnézet.  Von  dér  Seite.  .őX.  — 11.  Protulites  n. 
íren.  sefrmentata  n.  sp.  Töiiioíres  előfordulása  t'fry  rétoííUipon.  Masson- 
liaftos  Vorkommeu  auf  einer  Sohiehtfliiobe.  IX.  — 12.  Cuspidaria 
(Nearea)  noszky  n.  sp.  2X.  — 13.  Léda  (Niieulana)  frraoilis  Desh.  2X.  — 
14.  Corbula  ofr.  subpisum  d‘Orb.  Jobb  teknő.  Reohte  Klappo.  2X.  — 
lő.  Nuoula  pilifrera  Sandb.  2X.  — 16.  Nuoulina  ovális  Wood.  4X.  — 
17.  .\nisooardia  (luadranfrula  v.  Koen.  2X-  — Eooina  scbloenbaebi 
A’.  Koen.  2X.  — 19 — 20.  Hrissopsis  ottuauírensis  Hoern.  IX.  — 21 — 22. 
Nodosaria  (Dentalina)  ma.izoni  n.  sp.  20X.  — 23 — 25.  Textularia  oarinata 
d‘Orb  n.  var.  schréteri.  30X.  — 26.  Cinnamomum  soheulizeri  Heer.  IX. 
— 27.  Pyru'a  (Fioula)  oondita  Bronfr.  Diszítés  részlet.  Ein  Teil  dér 
Skulptur.  2X.  — 28.  Pyrula  (Fieula)  oondita  Broiiff.  IX.  — 29.  Cassida- 
ria  fohinata  Koen.  IX.  — 30.  Turritella  quadrioanalioulata  Sandb.  IX.  — 
31.  Balanus  efr.  oonoavus  Bronn.  IX. 


FAJT)- VÁLFAJOK  ZÜZÓTCÖVEI  ASVAXY-KÖZETTA.XI 
SZE^I  PONTBÓL. 

Irta:  Dr.  vitéz  Lengyel  Endre.* 

— Az  57 — 58.  ák rákkal.  — 

A M.  kir.  Madártani  Intézet  fajd-A’álfajok  izmosgyomortar- 
talinait  küldötte  meg  a szegedi  Ásvány-  és  földtani  Intézetnek, 
ásvány-kőzettani  megvizsgálás'  , céljából.  A zúzókövek  vizsgálatával 

* Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1940.  március  hó 
6.-án  tartott  szakülésén. 


318 


Lengyel  Endre  dr. 


Dr,  S z e n t p é t e r y Z s i g m o n d egy.  tanár  úr  engem  bízott  meg 
és  következőkben  vizsgálataim  eredményeit  és  ezekkel  összefüggő 
következtetéseimet  közlöm. 

Isineretes,  hogy  olyan  madarak,  melyek  kemény  táplálékot 
(magvakat,  cellulózadns  növényi  részeket,  kitinvázú  rovarokat  stl).) 
fogyasztanak,  a fizikai  emésztés  elősegítésére  különböző  méretű  és 
fajtá.iú  ásvány-  és  kőzetdarabkákat  vesznek  igénybe.  Izmos  gyom- 
rukat sárgás  vagy  szürkés,  könnyen,  lefejthető,  szarúnemü  kéreg 
béleli,  melynek  vastagsága  a táplálék  minőségével,  a madar  mére- 
tével s a gyomorfal  vastagságával  egyenes  arányban  áll.  A fejlett 
gyomorizomzat  őrlő,  daráló  működését  lényegesen  felfokozza  a 
szarukéreggel  érintkező  kövecskék  mechanikai  dörzsölő  szerepe. 

A Tetraonidák  túlnyomórészben  kemény,  cellulózagazdag  táp- 
lálékkal élnek  s ennek  megfelelőleg  izmosgyomrnk  igen  bonyolult 
felépítésű.  A zúzókövek  jelentősége  e madárfajnál  különösen  szemlxi- 
tűnö.  Általában  magas  hegyvidék  lakója  s ezért  ennek  jellegzetes 
táplálék-biotop  keretei  közül  szerzi  meg  eleségét.  Ennek  minőségét 
az  évszakok  ritmikus  ingadozása  is  lényegesen  befolyásolja  s emiatt 
átmenetileg  — bizonyos  évszakokban  — szükségszerű  táplálkozást 
kell  folytatnia.  E mozzanatnál  a zúzókövecskék  felvétele  fokozottabb 
jelentőséget  nyer  s fizikailag  ellentállóbb  táplálékminőséggel  ará- 
nyosan nő  a zúzókövek  mennyisége. 

A madárvilágban  szereplő  zúzókövek  élettani  jelentőségével 
és  mennyiségével  több  kutató  (1 — 8)  foglalkozik,  de  a ziizókövek 
ásvány -kőzett  a ni,  tüzetesebb  vizsgálatára  nem  találunk  adatokat. 

Az  Erdélyl)en  élő  Bányai  J á n o s tanár  iir  gyűjtéséből  szár- 
mazó Hargitai  süketfajdok  zúzóköanyaga  annyira  érdekesnek  tűnt 
fel,  hogy  átfogóbb  vizsgálatok  céljából  minél  több  s lehetőleg  külön- 
böző helyeken  és  évszakokban  gyűjtött  anyag  szíves  megküldését 
kértem  és  kaptam  meg  a Madártani  Intézettől,  amiért  ez  alkalom- 
mal is  leghálásabb  köszönetéül  fejezem  ki. 

* 


Összesen  155,  különböző  fajdválfajhoz  tartozó  gyomortartalom 
állott  rendelkezésemre,  még  pedig: 

Tetrao  nrogallus  L.  (süketfajd)  ...  74  drb. 

Tetrastes  b.  bonasia  L.  (császármadár)  53  „ 

Lyi'urus  t.  tetrix  L.  (nyírfajd)  ....  2(1  ,, 

Lagoi)us  lagopus  L.  (hófajd) 2 „ 

A vizsgálati  anyag  túlnyomó  része  Nagymagyaroi'szág  ma- 
gasabi)  begyvidékéi’ől  származik,  de  több  külföldi  (Németország, 
Bulgáiia,  Oroszország  stb.)  hegységből  ered.  (14  izmosgyomortarta- 
lond)an  nem  volt  zúzókő,  !)l-ben  pedig  igen  váltakozó  mennyiségl)en. 


Fajdválfiijok  /.iizókövri  ásvány-kőzettani  szeinpontix')! 


Száinsz(MÍnti  nu'ííoszlásnk  a következő: 


Züzókö- 
szám ; 

10-100 

lOO-l.'íO 

150-200 

200-250 

250-300 

300-350 

350-400 

>400 

Izmos- 
gyomor  : 

27 

11 

7 

5 

8 

15 

8 

í ^ 

()  ra.i(lííy()inorl)an  10  alatt  van  a köveeskék  száma.  Kz  az  ala- 
csony érték  inimlen  valószínííséjí  szerint  annak  következményi', 
hofíy  a ííyííjtök  egy  része  főként  a növényi  vajíy  állati  táplálók- 
reliktnmok  meiíőrzését  tartotta  szem  előtt  s az  esetleíí  efíyiitt  elő- 
forduló znzóköveket  szándékosan  nem  vette  fifíyelemhe  vajíy  távo- 
lította el.  l}íy  mafíyarázható  talán,  liofíy  a sokszoi-  csak  kizárólag 
növényi  maradványokat  (mogyoi-ó,  boróka,  fenyőgaly,  rügy  sth.) 
vagy  csak  ugyanazon  ízeltlábn  (Otiorhynehns)  kitinpáneéljait 
őrizték  meg  a gyomortartalomból. 

Megkíséreltem  annak  megállapítását,  hogy  adódik-e  valami- 
lyen összefüggés  az  évszakok  (hónapok)  és  a znzókőtartalom  között? 
Annyi  kétségtelen,  hogy  a ziizókőmennyiség  változik  a madárfaj 
.s  azon  belül  az  évszakok  szerint.  Nem  volt  ziizókötartalom  a két 
Lagopns  lagopus  gyomortartalmában.  A koresfajdnál  (Tetrao  nro- 
gallns  X Lyrnrns  tetrix  medins)  izmosgyomrában  2.Ő9  köveeskét 
találtam.  A többi  3 fajdválfajuál  a zi'izókövek  megoszlása  a követ- 
kező középértéket  adta: 


Tetrao  urogallns 
Lyrnrns  tetrix 
Tetrastes  bonasia 


44  gyomorban  12.714  drb.  középérték  289 
14  1.96:3  „ „ 140 

•24  „ 1.634  „ „ 68 


Amint  látható  a Tetrao  urogallns  izmosgyomrábau  talált 
zúzókövek  átlagos  mennyisége  több,  mint  négyszerese  a Tetrastes 
bonasia  kövecsszámának  és  több,  mint  kétszerese  a Lyrnrns  tetrix- 
ének.  A korcsfajd  zúzóköszáma  a kereszteződő  felek  értékei  között 
foglal  helyet,  de  közelebb  áll  a Tetrao  nrogallnséhoz.  A szemcse- 
méret  is  jóval  nagj'obb.  Megállapítható  továbbá,  hogy  a hím  egyé- 
neknél rendszerint  több  és  dnrvábbszemű  a zúzókő,  mint  a nős- 
tényeknél. 

A legtöbb  fajdot  április-niájnsban  lőtték  a valószínűleg  fent- 
álló  vadászati  rendelkezések  értelmében.  Sorrendben  következnek  az 
őszi  hónapok  (szepteniber-október-november),  majd  a koratavasziak 
(febrnár-márcins).  Tanulságos  áttekintést  nyújt  az  alábbi  táblázat, 
melyen  hónapok  szerint  csoportosítottam  a zúzókövek  számszerinti 
megoszlását: 


320 


Lengryel  Endre  dr. 


Hónap; 

Zúzó 

k ö V 

e k száma 

J 

1 103 

1Ü0-.50 

150  200 

200-250 

250-300 

300-350 

350-400 

>400 

I. 

1 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

1 

1 

— 

II. 

1 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

III. 

5 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

5 

— 

— 

IV. 

7 

3 

2 

— 

6 

12 

2 

2 

7 

5 

22 

V. 

8 

3 

2 

3 

1 

2 

4 

2 

8 

8 

9 

VI. 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

VII. 

— 

— 

— 

- 

— 

— 

— 

— V 

— 

— 

— 

VIII. 

1 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

1 

IX. 

1 

1 

2 

— 

— 

-- 

— 

— 

1 

3 

X. 

4 

1 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

4 

1 

1 

XI. 

3 

1 

1 

1 

1 

1 

1 

— 

3 

XII. 

2 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

2 

1 1 

Összesen 

33 

11 

7 

5 

1 ^ 

15 

8 

4 

33 

23 

35 

Ha  1— lOÜ-ig  kevésnek,  100 — 250-ig  közepesnek,  250 — 500-ig  sok- 
nak minősítjük  a kövecskék  számát,  akkor  91  gyomortartalom  közül 
33-ban  kevés,  23-ban  közepes,  35-ben  sok  a zúzókö.  Első  csoportba 
kerülnek  főként  a császármadár,  másodikba  a nyírfajd,  harmadikba 
a süketfajd  és  az  említett  korcsfajd  egyénei. 

Megállapítható  továbbá,  hogy  nemcsak  a gyomorkövek  meny- 
nyisége,  hanem  mérete  is  váltakozik  a válfajok  szerint;  viszonylag 
legnagyobb  a süketfajdoknál,  ahol  15  mm-es  znzóköméret  is  gyak- 
ran előfordul.  Átlagos  méret; 

Császármadárnál  3 — 8 mm 

Nyii'fajdoknál  3 — 10  „ 

Süketfajdoknál  3 — 15  „ 

A kisebb  átmcretűek  mindig  gömbölyűre  kopottak,  a nagy 
szemcsék  sza))álytalan  alakúak  és  érdes  felületnek. 

Bár  a znzókö-mennyiségre  vonatkozó  évszámonkénti  adatok 
töl)bé-kevésbbé  hiányosak,  annyi  mégis  megállapítható,  hogy  leg- 
több a zűzókő  a téli  és  főként  a tavaszi  hónapokban  (április-május). 
Amikor  a magasabb  hegyrégiókban  még  nincs  zöld,  zsenge  növényi 
és  új  állati  táplálék  s e madárfajok  mag,  szem,  gally,  rügy  tehát 
cellulózadús  lái)anyagok  felvételére  kényszerülnek.  A nyári  hóna- 
pokban észrevehetöleg  lecsökken  a zúzókőszám,  mert  mindennemű 
táplálék  bőven  található  s megemésztésük  sem  kíván  túlerős  zúzókvi 
igénybevételt.  Ősz  beálltával  főként  magtermésre  támaszkodik  a 
táplálkozás,  ami  iijra  fokozódó  őrlő  berendezkedést  s gyomorkolel- 
vételt  tesz  szükségessé. 


Fajdválfa.jok  zúzókövt'i  ásvány-kőzottaiii  szíMiipoiitból 


321 


Észrovétek'im  sz(M-int  az  esztendő  két  föperiódusra  bontható 
a znzókö-niennyiséfí  szempontjából:  ejíy  téd-tavaszi  zúzókőííazdatíal)b 
s eííy  nyár-koraőszi  köveesszeííényebb  időszakra.  Az  elhatárolás,  a 
kliinaviszonyok  szeszélyes  imíadozúsának  inejífelelően,  ternu'szetsze- 
riílefí  nem  lehet  éles  és  szigorú  s az  egyes  fajtákon  belül  az  életkor 
is  lényeges  szerepet  játszik. 

Kétségtelen,  hogy  e madaraknak  tavasszal-ősszel  alkalmi,  té- 
len szükségszel n tájilálkozást  kell  folytatniok.  Ügy,  hogy  a maga- 
sabb hegyrégióklmn  csak  a nyár  képezi  a fő,  könnyű  és  bőséges  táp- 
lálkozási idényt. 

A Tetraonidák  általában  minden  időszakban  eellulózadnsan 
táplálkoznak,  zúzóköveeskédire  tehát  mindig  szükségük  van.  Táplá- 
lékuk gyakran  kevert  és  változatos.  Nyáron  néha  túlnyomólag 
rovarokból  áll.  T b a i s z,'  C s i k y,-  július-augusztus  hónapokban 
megvizsgált  madárgyomrokban  285  eset  közül  177-ben  uralkodólag 
rovarféléket  tabilt.  Nőtte’  szerint  egy  megfigyelt  Lagopus  lago- 
pus  eleinte  rovarokat  evett,  de  csakhamar  áttért  cellulózadús  növé- 
nyi eledelre.  Zúzókövecskék  jelenléte  éjipen  a kevert  táplálkozáséi 
madaraknál  szembetűnő.  K ö r i n* *  szerint  Corvus  cornixnál  275  eset- 
ből lí)7-ben.  dacobis’*  megállapította,  hogy  állati  táplálkozás  mel- 
lett kevesebb,  növényinél  viszont  több  a zúzókő.  Így  a Corvus  cor- 
nixnál április-szeptember  félévében,  állati  tiipl'áléki  kíséretében  7 
százalék,  növényi  kíséretében  13  százalék  zúzókövet  talált.  Corvus 
frugileusnál  ugyanezen  félévben  19  és  30  százalékot,  az  október- 
márciusi félévben  pedig  33  és  39  százalékot.  Egész  évre  megállapí- 
tott ziizókőtartaloin  vegyes  táplálkozásnál  első  esetben  15  és  24  szá- 
zalék, utóbbinál  21  és  35  százalék. 

Érdekes  megfigyelnünk  a zúzókövecskék  és  növényi  tápanyag 
ingadozását,  B a r r o w s és  Seb  w art  z“  vizsgálatai  szerint,  a Cor- 
vus brachyrbyucliosnál : 


növ.  tápl. 

ziizókő 

% 

% 

október  hóban 

67.4 

13.8 

december  „ 

74.3 

13.6 

február  „ 

71.0 

19.0 

április 

31.2 

6.7 

június 

29.5 

3.9 

Fenti  összehasonlításból  kiviláglik,  hogy  a téli  és  koratavaszi 
hónapokban  lényegesen  több  a zúzókö,  mint  a nyáriakban. 


’ Groebbels,  F.:  Dér  Vogel,  I.  Berlin  1932.  p.  273. 
’ Ibidem,  p.  273. 

’ Ibidem,  p.  273. 

* Ibidem,  p.  521. 

Ibidem,  p.  522. 

’ Ibidem,  p.  522. 


322 


Lengyel  Endre  dr. 


A Tetraonidák  körében  hasonló  inegállai)ítás  tehető  bár  két- 
ségtelenül fontos  szerei)et  játszanak  a magasságviszonyok  is.  Ugyan- 
is minél  magasabb  régiókban  él  a madár,  annál  későbben  találja 
meg  a vegetáció  kifejlődésével  párhuzamosan  haladó  bőséges  és 
vállozatos  növényi  tápanyagokat. 

Grafikus  áblázolásban  a következő  kép  bontakozik  ki  44  Tet- 
rao  udogallus  közepes  ziizókősizámának  hónapokszerinti  megoszlá- 
diából ; 


XE  I I i¥Y^viimiixxLxiir 


57.  ábra.  A hónapok  szerinti  zúzókö-középértékek  grafikonja. 

Az  év  egyes  hónapjaiban  a ziizókövek  közepes  értékét  véve 
nlapul,  a grafikonban  kettős  csiicsú  görbe  jön  létre,  egy  nagy  tava- 
szi csúcsponttal,  mely  kisebb  hegymagasságban  a téli  hónapoknak 
felel  meg.  Majd  nyári  c.sökkenés  következik  s utána  kisebb  őszi 
emelkedés,  mely  után  a kismérvű  téli  csökkenés  már  a gyöngébb 
táplálkozási  viszonyok  és  halkabb  életritmus  kifejezője.  A kulminá- 
ciós  pontok  valójában  előbb  következnek  be,  de  1000 — 2000  m ma- 
gasságban, az  évszakok  késése  következtében,  a kettős  csúcsú  görbe 
jobbra  tolódik  el. 

Minden  valószínűsé,g  amellett  szól.  hogy  az  izmosgyomorban 
minden  évszakban  szükség  van  zúzókövekre,  de  ezek  mennyisége  az 
évszakoktól  függő  .szűkösebb  vagy  bőségesebb  táplálkozási  lehetősé- 
geknek és  minőségnek  megfelelőleg  időszakonként  változik. 

A zúzókövek  ásván fj-közettam  jellemzése. 

A zúzókövek  nagysága  szoros  összefüggésben  áll  a fajdvál- 
fajjal  és  a nemmel.  Bizonyos,  de  szabályszerűen  ismétlődő  maximu- 
mon túl  nem  emelkedik.  A hím  egyéneknél  viszonylagosan  több  a 
nagy  szemcse.  Fajta  szerint  bizonyos  átlagméret  felel  meg  az  izmos- 
gyomor  céljaira. 


Fa.j(lvál fújok  zúzókövoi  ásváiiy-közottuiii  sz(Miii)oiitl)ól 


323 


A zúzóköví'k  a fíyoinorba  jutva  niofíkozdik  öi  lö,  poi'lasztó  szo- 
repükot  s a lu'jutás  i)illanatától  kozidvo  lassú,  d(‘  mefíkdietösoii 
ofíytMdotos  koi)ásnak  vannak  kitéve,  A esiszolúdást  az  izinosííyoinor 
ritimisos  összehúzódása  révén,  a szomszédos,  nn'ííközelítöleíí  egyező 
kc'inényséfín  szemesékkel  való  állandó  és  kölesönös  érintkezés  okozza. 
Lefíömhölyödésiik,  tekintve  az  ásvány-  és  közetdarahkák  nafíy  ke- 
ményséííét,  esak  aránylafí  lassan  következik  he. 

Az  izmossíyomrokhan  efíyidejíiley  található  zúzókövek  kiilön- 
hözö  szemnafíysájía  s eltérő  leesiszoltsáfía  a mellett  szól,  hojíy  a 
felvett  köveesk.'k  hosszú  ideijí  vesztejíelnek  s maradnak  metí  üzem- 
kfcpes  állapotban.  E feltevést  támofíatja  az  a tény  is,  hofíy  a zúzó- 
kövek esaknem  mindiíí  ellentálló,  indifferens  kvareváltozatok. 
Olyan  ásványszemesék  tehát,  amelyek  mé'íí  a hetíyképzö  kőzetek 
elpusztúlásánál  is  az  utolsó  mohikánok  szerei)ét  játszák.  Az  izmos- 
jíyomrok  mnködésénak  időnkénti  szünetelése  va^y  esökkenő  kont- 
rakeiója  pedifí  inéit  továldi  nyújtja  fentmaradásnkat  s biztosítja 
fizikai  szcreiiüket. 

A zúzókövek  minőséfíi  meiíhatározása  a következő  eredményt 
adta:  A szemesék  túlnyomó  része  kvareváltozat.  Méfí  pedijí  }íya- 
korisáili  sorrendben:  krarc,  forróskvarcit,  likaesos  hidrokrorcif, 

jászpisz-  és  opál  fajták,  ritkán  rétegzett  acháf,  tejfehér  kalcedoH  és 
tázkö.  Egy-két  esetben  áttetsző  hialif  is  előfordult  gyöngyszerííen 
legömbölyödött  szemcsékben.  Egyéb  ásványok  közül  leggyakoribb 
a szintén  nagykeménységn  földpáf,  ritkább  az  apnfit  és  cirkon,  hal- 
ványsárga topáz  és  ré>zsaszínű  gránát. 

Kőzetek  közül:  gránit,  gnájsz,  csillánipala,  különböző  andezit, 
zöldköves  andezit  (niadarasi  Hargita),  vörös  és  szürke  homokkő 
(Beszterce-Borgó,  ^[áraniaros  és  Háromszék),  és  kvarcit  fordul  elő. 
A kisebb  keniénységűek  és  lazább  szerkezetnek  (csillámpala,  gnájsz, 
zöldkőandezit)  teljesen  legönibölyödöttek. 

Három  fajdválfajnál  a fontosabb  ásványok  és  kőzetek  súly- 
szerinti megoszlásából  a következő  %-os  eredmények  adódtak: 


Kvarc 

Kvarcit 

lászpisz 

OoáI 

Hyilrolr. 

tcliál 

Gránit  ' Kr.  pala 

Horn.  kV. 

indezil 

Nyírfajd 

Benedekfalva 

92 

6 

— 

— 

— 

— 

2 

Császármadár 

Tátraháza 

79 

4 

— 

— 

— 

— 

13 

2 

2 

Süketfajd 

Máramaros 

64 

12 

2 

05 

7 

0.5 

7 

1 

4 

2 

Süketfajd 

Háromszék 

75 

4 

— 

3 

— 

1 

16 

1 

A táblázatból  kiolvasható,  hogy  a Tetraoiiidák  zúzókövei 
közül  legfontosabb  szerepet  a gránitos  kőzetek  kvarca  (64 — 92%) 
játszik,  majd  sorrendben  következik  a homokkövek  durvábbszemn, 
szürke  kvarca  (16%)  azután  a kristályospalák  kvarcitja  (12%), 


324 


Lengyel  Endre  dr. 


majd  jól  felismerhető  gránitdarabkák,  melyeken  a kvarc  mellett 
a földpát  és  néha  csillám  is  együtt  van.  Kisebb  arányban  vesznek 
részt  a hidrokvarcit-  és  jászpiszváltozatok,  andezitfélék,  különböző 
kristályospaladarabok,  opálfajták  és  ritkán  achátszerü  csíkozott 
kovaásványok. 

Közepes  értékre  átszámítva  a fontosabb  ásvány-  és  kőzetfaj- 
tákat, csökkenő  sorrendben  a köv^etkező  értékeket  nyerjük: 


gránit- 

kvarc 

homokkő- 

kvarc 

gránit 

kvaroit 
kvarcit  [ 

jászpisz 

andezit 

O/o 

77.4 

6 

5 

6.5  25 

1 

0.5 

0.75 

kristályospala 

opál 

achát 

1.3 

0.1 

0.1 

A zúzókövek  kőzettani  vizsgálata  tehát  azt  mutatja,  hogy  a 
fajdok  mechanikai  segédeszközül  igénybe  vett  zúzókövecskéi  csak- 
nem teljesen  Si02-diís  ásvány-  és  k'ózetváltozatok,  melyek  kemény- 
ségüknél fogva,  a fizikai  és  vegyi  behat ásokk'tl  szemben  a legellent- 
állóbbak  s a fizikai  emésztés  céljaira  a legmegfelelőbbek.  Sötét- 
színű,  kevésbbé  indifferens,  femikus  ásvány  még  véletlenül  sem 
található  a zúzókövek  között. 

Valószínűnek  kell  tartanunk,  hogy  másfajta,  kisebb  ellent- 
állásii  ásvány-  és  kőzetanyag  is  jut  időnként  a fajdok  izmosgyom- 
rába, de  ezek  részben  kis  keménységűek  s vegyi  ellenállóképességük- 
nél, részben  lazább  szerkezetüknél  fogva  nem  maradhatnak  meg 
hosszabb  ideig.  Fel  kell  tételeznünk,  hogy  esetenként  külsőleg  kvarc- 
hoz hasonló  karbonátok  s más  bonilékony  ásványok  felvétele  is 
megtörténik,  ezek  azonban  a gyomornedvek,  savak  hatásának  csak 
igen  rövid  ideig  bírnak  ellentállni  s mihamar  oldatba  mennek  át. 
Ezért  HCl-dal  pezsgő  karbonát-ásvány  nem  található  a zúzókövek 
között. 

A fajdgyomrokban  szereplő  fontosabb  ásvány-  és  kőzetanya- 
gok fizikai  ellentá'lló  képességének  megállapítására  kopási  kísérle- 
teket is  végeztem.  Megközelítőleg  egyformán  érdes  felületű,  szabály- 
talan ásvány-  illetőleg  kőzetdarabkákat  választottam  ki  s korund- 
korongon  addig  csiszoltam,  amíg  alakjuk  gömbölyded  s felületük, 
a zúzókövekbez  hasonlóan,  sírna  lett.  Az  elektromos  erővel  hajtott 
koi-ong  forgásszámának  s az  ásvány  és  kőzet  keménységének  vi.szo- 
nyából  a kopás  mértéke  állapítható  irreg,  a következő  képlet  alapján: 


ahol  s a kopást,  / a forgásszámot,  k a keménységet  jelenti. 


Fiijclvi'ilfa jók  /iizókíiviM  ásvány-kőzettani  szeinponíból 


325 


Osszetc'tt  közetek  k(MUi  nyséjíéiiek  inetíállapításánál  a lényofít’s 
ásváuynlkatrészek  keinényséfíéből  adódó  közói)értcket  vidtein  tekin- 
tetbe. A koriind-koronjí  l'()r}íásszámút  a foifíási  időin')!  száinítottain  ki. 


keménység 

korong-forgásszám 

-í 

kvarc 

7 

879.12 

126 

kvareit 

7 

835.83 

119 

hidrokvarcit 

6-7 

772.56 

115 

jászpisz 

t) 

702.63 

117 

opál 

6 

t84  71 

114 

gránit 

5.3 

672.66 

125 

andezit 

5 

422.91 

85 

andezit 

5 

422.91 

84 

gnájsz 

4.5 

319.66 

71 

A nyert  ko))ási  értékek  teljes  ősszhanjízásban  állnak  a znzó- 
kövek  ineííasz,kó])ikus  vizsiíálatának  erulményeivel.  Leglassabban 
kopik  a tiszta  kvare,  majd  a kvareszeinesékböl  álló  kvareit  és  hidro- 
kvareit,  továbbá  a jászi)isz,  opál  és  tíránit.  (tsszetételénél  és  főként 
szerkezeténél  fofíva  kevésbbé  áll  ellent  a riolit,  andezit  és  fínajsz. 
Méfí  jíyorsabb  a kőzet  koi)ása,  ha  az  elváltozott,  inallott  volt.  Lzért 
tapasztalható,  hogy  egyes  kőzetfajtákból  álló  znzókövek  következe- 
tesen teljesen  legönibölyödőttek.  A kőzetszerkezet  sem  hagyhaté) 
figyelmen  kívül  a znzókő  fonnajellegének  elbírálásánál.  A likaesos, 
l)orózns.  lemezes,  i)alás  szerkezetű  kőzetdarabkák  jóval  gyorsabban 
kopnak.  Kivételt  képez,  megfigyeléseim  szerint,  a kovaanyagból  álló 
hidro-  és  forráskvarcit,  amely  likaesossága  mellett  is  i'endkívni 
ellenálló  s mint  legideálisabb  zéizókőanyag,  hosszá  ideig  játssza 
őrlő  szerepét  az  izmosgyomorban. 

A kőzettani  vizsgálatok  kielégítő  feleletet  adtak  arra  a kér- 
ílésre  is,  hogy  honnan  erednek  tulajdonképen  a zúzókövek.  Mert 
nem  véletlen,  hogy  milyen  ásvány-  illetőleg  közetfajtából  áll  a 
kövecskék  túlnyomó  része.  Minden  nagyobb  kőzettani  egység,  min- 
den magasabb  hegység  tartalmazza  kétségkívül  mindazokat  az 
ásvány-  és  k'jzetanyagokat,  melyekre  a fajdoknak  az  emésztés  elő- 
segítése céljából  szükségük  van.  Kvarcdús  ásvány-  és  közetváltozat 
a legtöbb  magashegységben  előfordul,  amivel  a Tetraonidák  ziizó- 
kcszükségletüket  fedezhetik;  a közelebbi  vizsgálatokból  azonban  az 
is  kiderül,  hogy  az  egyes,  egyoldalúlag  felépített  hegységek  kőzet- 
tani  alkotása  feltétlenül  rányomja  a maga  jellemző  bélyegét  a zúzó- 
kőtartalomra. A gránitterületen  élő  fajdok  izmosgyomra  csupa  víz- 
tiszta, kékes-  vagy  lilásfehér  kvarckristályokat,  gyakran  gránit- 
darát  tartamaz  tiálnyomó  többségben.  Krist.  palákból  álló  ősrégi 
hegységekben  szürke,  tejfehér,  sárgásfehér  kvareit,  kvarcitpala,  alá- 
rendelten gnájsz,  csillámpalaváltozat  a zúzókövek  anyaga.  Fiatalabb 
riolit-andezit  területen  a kvarcon  kívül  sok  hidrckvarcit,  opál  és 
jászpiszdarabka  is  bejut  a .fajdfélék  zúzájába.  A kárpáti  homokkő- 


326 


Lengyel  Endre  dr. 


hegyláncok  területén  sok  szürkésfehér  kvarcszem  üti  rá  a zúzókötar- 
talomra  a maga  egyéni  bélyegét. 

így  feltűnő  sok  szürkésfehér  zúzókövet  tartalmaz  a Benedek- 
fhlva-i  Lyrnrus  tetrix  izmosgyomra.  A vasmegyei  Czák  Bonasia 
hcnasia  válfajaiban  igen  sok,  ugyanazon  földtani  területről  szár- 
mazó, tejfehér  kvarc-kavics  található.  A csernovitzi  Tetrao  honasia 
izmosgyomrában  sok  2—6  mm-es  szürke,  felismerhetőleg  homokkő- 
kvarc fordul  elő.  A tátraházi  Tetrao  bonasianál  sok  gránitból  ere- 
dő kvarcszem  található,  melyhez  néha  a gránit  földpátja  és  biotitja 
is  tapad.  Az  Erdőbényéről  származó  Tetrao  urogallus  izmosgyomrá- 
bjn  sok  a tejfehér  és  téglavörös,  ritkán  májbarna  jászpisz  és  opál- 
darabka. A lándzséri  (Sopronvm.)  példányokban  sok  a zöldesfehér 
krisályospalakavics,  melynek  színeződését  zöldesszürke  klorit  vagy 
sárgászöld  epidot  okozza.  A Szent  Ivánhegy-i  Tetrao  urogallus  iz- 
mosgyomra csupa  szürke,  szögletes  homokkőkvarcot  tartalmaz. 
iXagyszeben  környékéről  származóban  feltűnő  sok  fehér,  gyöngy- 
szerű kvarcitzúzókövecske  található.  A liptóújvári  zúzókövek  a te- 
rület változatos  felépítésének  megfelelőleg,  eltérő  színűek  és  erede- 
tűek: szürke  homokkőkvarcok,  fehér  kvarcitok,  vöröslőbarua  jász- 
piszdarabkák.  Az  iglóiak  sárgásfehérek  s a fogzománchoz  hason- 
lóan kopottak.  A besztercebányai  zúzókövek  fénytelen,  szürke 
kvarcszemek.  Sok  közöttük  a homokkődarabka. 

A zúzókövek  minősége  s az  élettani  keretül  szolgáló  hegységek 
kőzettani  felépítése  között  kétségtelen  kapcsolat  ismerhető  fel.  Nagy 
és  egyhangú  kő  zetterületeken  jellegzetes  egyoldalúság  jelentkezik  a 
zúzókövekben  is.  Bonyolult  szerkezetű  és  felépítésű  vidékeken  a 
zúzókövek  kevertsége  állapítható  meg.  E tény  szoros  összefüggésben 
áll  a zúzókövek  számára  alkalmas  kavicsanyag  momentán  adottsá- 
gával. 

Zúzókövek  gyűjtésére,  fajdok  általi  felszedésére  legalkalma- 
sabbak a magas  hegyvidékek  patak-  és  folyómedrei,  melyek  a leg- 
változatosabb összetételben  tartalmazzák  mindazon  kőzetek  törme- 
lékanyagát, mely  erózió  kapcsán  a környező  lejtőkről  a medrekb? 
jutott.  Hóolvadáskor,  valamint  tavaszi  és  őszi  esőzések  alkalmával 
megmozdul  a meglazult  törmelék  a csapadékvizek  erőteljes  sodrá- 
ban s a patakmederben  halmozódik  össze.  Nyári  magas  légnyomás 
idején  a medrek  nagyrésze  kiszárad,  vízmennyisége  lényegesen  le- 
csökken s mint  terített  asztal  készen  várja  a fajdok  kőzetéhségéi. 
Kavicsok  felvételei,  bár  minden  évadban  feltehető,  bőséges  utánpót- 
lásuk legvalószínűbben  nyár  végén  c‘s  ősz  folyamán  k'pzelhető  el. 
nőkor  a növényzet  lassú  pusztulásával  a keménybéjú  magvak,  ter- 
mések fogyasztására  kerül  sor.  Majd  ez  is  megcsökken  s e madár- 
fajtáiidv  tél  végén,  tavasszal  ág-,  gally-,  rügytáplálékra  vannak 
utalva,  ami  főkozottabb  zúzókőfelvételt  igényel.  A táplálékanyag 
ilyértelmű  kicserélődését,  párhuzamos  hozzáilleszkedésben,  a zúzó- 
kő mennyiségi  ingadozása  követi,  hogy  kiváló  iniTiősége  és  számbeli 
aránya  révén  megfeleljen  annak  az  élettani  szerepnek,  melyre  a 
madarak  izmosgyomrában  hivatott. 


Fajtlvál rajok  /-úzókövei  ásvány-kőzett aiii  szeiiii><»iitt)ól 


327 


liioló(/i(i  i t(i)i  ulsá(/()k. 

A zúzókövek  élettani  vizs<'álata  azt  mutatja,  liofíy  olyan  ás- 
ványok illetőletí  kőzet  fajták  kerülnek  össze  a fajdok  izmosííyomra- 
lian,  im'lyek  túlfíyors  elkopás  veszélye  nélkül,  hosszú  ideiéi  véííez- 
lietik  daráló,  őrlő  tevékenyséfíüket.  A köveeskék  sajátos  eííyüttese 
azt  a feltevést  is  alátámasztja,  liof^-  nem  véletlen  sodoi-ja  össze 
egymás  mellé,  hanem  bizonyos  ösztönös,  atavisztikns  kivaloííatasi 
hajlam  irányítja  a fajdokat  az  ásvány-  és  közetválozatok  felvételé- 
néi.  A madár  ösztönszernle^  megérzi,  hogy  a színtelen,  fehér, 
szürke,  üvi'gszeríí  köveeskék  szolgáltatnak  ideális  anyagot  izmos- 
gyomra fizikai  emésztömnködésének  elősegítésére.  Ezért  a legkeme- 
nyel.h,  érdesfelületn,  (hidrokvareit,  horzsakő  esetélu-n  likaesos.  de 
szintén  ellentálló)  ásvány-  és  kőzetanyagot  részesítik  előnyhen  a 
])ulri,  könnyen  málló,  szétesésre  hajlamos  kaviesváltozatokkal  szem- 
hen. 

A probléma  tehát  eredetileg  kettősnek  tűnhetik  fel:  1.  Vagy 
a Tetraonidák  ragaszkodnak  ösztönszerüleg  a világos  árnyalatú, 
üvegkülsejü  kovaásványfélékhez  valamint  a kemény,  SiO,-dús  kő- 
zettörmelékhez^ melyeket  a inagasahh  hegyrégiókhan  könnyen  s 
úgyszólván  mindenhol  megtalálhatnak.  2.  Vagy  másfajta,  vegyileg 
gyorsabban  elhomló  ásvány-  és  kőzetanyagot  is  felvesznek,  melyek 
azonban,  mint  kevésbé  ellentállók,  aránylag  rövid  üzemmunka  után 
felőrlődnek  s eltűnnek,  vagy  feloldódnak  a gyomornedvek  hatása 
alatt.  Karbonátok  a savas  környezetben  természetszerűleg  nem  ma- 
radhatnak meg.  Csak  szilikátok  képesek  daeolni  a vegyi  és  fizikai 
tényezőkkel  szemben  s ezek  között  is  a legindifferensehh  kovaásva- 
nyok  s legsavanyúhh  kőzettörmelékek. 

Közelebbi  vizsgálatok  inkább  az  első  feltevés  helyességét  iga- 
zolják: az  ösztönszerű  kiválogatás  valószínűségét. 

Nem  áll  meg  tehát  az  a feltevés,  hogy  a fajdoknak  messzi, 
idegen  vidékekre  kellene  időnként  elvándorolniok,  hogy  az  izmos- 
gyomor üzemhentartásához  szükséges  ásvány-  illetőleg  kőzetanyagot 
megszerezzék.  jMinden  magasabb  hegység  patakmedreiben  megta- 
lálhatók a szükséges  méretű  kovasavdús  kavicsok.  Egyes  nagyobb 
területegységeknek  tagadhatatlanul  meg  van  a maga  jellemző,  néha 
nagy  felületekre  kiterjedő  kozetanyaga,  mely  ráüli  bélyegét  a gyo- 
inorkövek  minőségére.  Homokkővonulatok  mentén  (ÉK-i,  K-i  Kár- 
l»átok)  szürke  kvarckavicsok  vannak  télisúlyban.  (Tránithegységben 
(Tátra)  a gránit  jellegzetes  kvarca  ismerhető  fel.  A zúzókövek  kő- 
zettani egyoldahisága  joggal  keltheti  azt  a látszatot,  hogy  fajdok 
speciális  vidékeket  vagy  éppen  szűkhatáréi  helyeket  keresnek  fel 
gyomorkőszükségletük  kielégítésére.  Ha  ez  a feltevés  helyes  lenne, 
a Tetraonidák  élete  csak  bizonyos  hegységekhez  kapcsolódhatna. 
E helyhezkötöttség  idők  folyamán  feltétlenül  szembetűnővé  vált 
volna.  A tapasztalat  ezzel  szemben  azt  mutatja,  hogy  a fajdok  min- 
den viszonylag  magasabb  hegységben  otthonosak  s a zúzókövek  egy- 
oldalúsága csak  ott  válik  kifejezetté,  ahol  nagyobb  területen  azonos 


328 


Lengyel  Endre  dr. 


kőzettípus  játszik  uralkodó  szerepet,  mely  rákényszeríti  egyhangú- 
ságát a zúzckő-együttesre. 

A vizsgálatok  kapcsán  arra  a kérdésre  is  feleletet  adhatunk, 
hogy  mikor  és  hogyan  történik  az  elkoptatott  zúzókőanyag  kicseré- 
lődése. A szemcsemérethől  ugyanis  megállapítást  nyert,  hogy  egyet- 
len fájd  izmosgyomrában  sem  található  1 — 2 mm-nél  kisebb  zúzókő, 
holott  a gyomor  őrlő  mechanizmusa  a kavicsokat  a legteljesebb  el- 
kopásig fel  tudná  használni.  Az  a tény,  hogy  parányi,  legömbölyö- 
dött kövecskéket  nem,  vagy  csak  elvétve  találunk,  amellett  a felte- 
vés mellett  szól.  hogy  kilépésüket  az  izmosgyomor,  automatikusan 
szabályozza.  A legfinomabb  szemcsék  számára  az  xlt  valószínideg 
mindig  nyitva  áll  s a bélrendszeren  át  az  ürülék  távozásakor  a sza- 
badba jut.  A méret  kicsinységénél  fogva  már  őrlő  szerepet  alig  ját- 
szó kövecskék  részletekben  és  folyamatosan  távolodnak  el  és  ugyan- 
ilyen arányban  történik  időnkénti,  alkalmas  utánpótlásuk. 

A futóhomok  kvarcszemcséi  évezredek  alatt  koptak  le  kei’ckre 
és  csökkentek  mm-es  szemcseméret  alá.  A sarkos  kavicsok  felületét 
is  földtörténeti  időszakok  csiszoló  mechanizmusa  súrolja  simára, 
szögletesre.  A koptatás!  folyamat  természetesen  nem  állandó  s a 
különböző  irányú,  időszakos  szelek  erejétől  s gyakoriságától  függ. 
Ha  a madarak  izmosgyomrának  működését,  kisebb  nagyobb  me'g- 
szakításokkal,  pihenő  intei*A’allumokkal,  folytonosnak  is  képzeljük 
el,  a szilikátkövecskék  élettartama  igy  is  igen  hosszúra  tehető. 
Xem  valószínű  tehát  az  a feltevés,  hogy  a ziizókövek  csak  hóna- 
pokig maradnak  meg  az  izmosgyomorban.  Helyesebb  az  az  elgon- 
dolás, hogy  a naponként  kikerülő  szemcsék,  parányi  elkopott  zúzé)- 
kövecskék  pótlására  a madár  időnként  1 — 2 szem  nagyobb,  durva 
szemcsét  szed  fel.  Ösztönszerű  belső  kényszer  hatása  alatt  cselek- 
szik, különösen  mikor  gyűjtésre  alkalmas  hegységfelületeken,  dur- 
vahomokos-kavicsos,  sz.úralz  patakmedrek  mentén  fordul  meg  nap- 
közi bolyongása  közben.  Ügyszólván  játszva  gyűjti  össze,  amint  azt 
tyúkfajtáinknál  is  láthatjuk. 

R e y szintén  megállapította,  hogy  az  izmosgyomorhan  a na- 
gyobbszemű  kavicsok  és  kövecskék  túlnyomó  többségben  vannak  a 
finom  homokkal  szeml)en: 

homok  kövecs  . kő 

Lyrurus  tctrixnél  0.02  1.17  98.81  % 

Tetrao  urogallusnál  0.00  0.08  99.92% 

Öt,  Nagymagyai'ország  különböző  hegységéből  szárnmzó  Tet- 
i’ao  urogallus  izmosgyomrának  zúzókövei,  súlyszerinti  megoszlás 
alapján,  a következő  %-os  eredményeket  adta; 


kő  (5-14  mm) 

kövecs  (2-5  mm) 

homok  (2  mm) 

bándzsér 

88.4(5 

11.42 

0.12 

Görgény 

82.84 

17.07 

0.09 

Fogaras 

90.57 

9 07 

0.34 

Litóújvár 

79.52 

19.41 

1.07 

Tátralomnic 

96.10 

3.07 

0.02 

.Mind  Ilik 

esetben  túlnyomó  többségben 

szerepelnek  az 

Fajdválfiijok  /.úzókövci  ásváiiy-kdzcttaiii  sziMiipoiitból 


329 


t 

mm  iiafíy.si'iiíú  zúzókövek;  változó,  de  ahiesony  %-os  mminyisófíóon 
a 2 — .)  mm  méred ü kövocskék  s Ioíí töl)l)Hzöv  1 % alá  vsökken  a 2 mm- 
nJ  kisid)  homok  értéke. 

F számszerű  adatokból  is  kiviláfílik,  hofíy  a Tetraonidák  iz- 
musfíyomra  a zúzókóvekre  nézve  bizonyos  osztályozó,  szortírozó  ké- 
pi'sséfífíel  bír;  a kisméretű,  erősen  leesökkent  jelentőséfíű  bomok- 
szemekre  a fizikai  emésztés  szempontjából  már  nines  többé  szükséííe. 
Fz(d<  az  összedarált  táplálékkal  efíyűtt  továbbjutnak.  Viszont  az  is 
valószínű,  boííy  a gyomornak  metí  van  az  a képesséííe  is,  mellyel 
a tái)lálék  minöséfíébez  valamint  az  utánpótlás  lebetöségeibez  ké- 
pest a zúzóköveked  bizonyos  időre  visszatai  tani,  eltávozásukat  meíí- 
akadályozni  tm.lja. 

Key  fíyöiiííykísérbdekkel  kapesolatban  me{íálla])ította,  boííy 
ííalambnál  a lenyelt  tíyöngyszemek  esak  12  nap  után  jelentek  mefí 
az  ürülékben.  Majd  naponként  (5 — 8 darab,  véííül  a 28.  najjon  43  dib. 
eííyszerre  távozott  el  a esőiün  át.  Ty úkííyomorban  viszont  méfí  egy 
év  után  is  bent  maradtak  a gyöngyszemek.  G r o e b b e 1 s libákon 
és  kacsákon  végzett  megfigyeléseket  s arra  a megállapításra  jutott, 
hogy  szemes  tápláléknál  a kaviesszemcsék  felvétele  és  kiürítése  dú- 
sabb  volt,  mint  burgonyás  étkezé'snél.  Tehát  a zúzókövek  forgalma 
az  eledel  keménységével  fokozódik.  A legkeményebb  tá])lálékot  fo- 
gyasztó madaraknál  a legtöbb  zúzókö  található  az  izmosgyomorban. 

A zúzókövek  kicserélődésének  méuljára  és  azok  foi-rnajellegére 
nézve  egyik  Tetiao  urogallus  (Hargita,  Madarasi-csúcs)  zúzókö- 
mennyisége  t ir  tlénk  bű  képet.  E célból  a zúzóköveket  nagyság  és 
forma  szerint  csoportosítottam.  A fényképen  jól  látluitó,  hogy  a 


.58.  ábra.  Zúzókövek  egy  süketfajdkakas  izmosgyomrából.  Hargita, 
é^Iadarasi-csúes.  1934.  május  havában  lőtte  Soó  Gáspár,  377  darab. 
Természetes  Tiagyságban,  kopás  szerint  3 csoportba  osztva. 


330 


Lengyel  Endre  dr. 


legkisebb  méretű  kövecskék  erősen  legömbölyödöttek,  gyöngyszem 
rűek.  Feltehetőleg  ezek  vettek  részt  leghosszabb  idő  óta  az  izmos- 
gyomor  működésében  s ezek  kerülnek  ki  sorrendben  leghamarabb  a 
szervezetből.  A középső  csoport  jóval  nagyobb  létszámú,  csak  félig 
legömbölyödött  s nagyobb  átméretű.  A harmadik  csoport  a legdur- 
vább szemű;  szögletes,  tehát  a legfrissebb  anyag,  melyre  még  hosz- 
szú  szerep  vár. 

A közelebbi  vizsgálatok  amellett  a feltevés  mellett  szólnak, 
hogy  a Tetraonidák  nem  egyszerre,  hirtelen  cserélik  ki  zúzókö vei- 
ket, hanem  folytatólagosan.  Az  1 mm  alatti  szemcsék  jutnak  ki  leg- 
hamarabb  az  ürülék  eltávozásának  sodrában.  A madár  ösztönszerű- 
leg  érzi,  különösen  ősszel  és  télen,  mikoi-  magteraiés  vagy  csak  cel- 
lulózadús  táplálék  áll  rendelkezésére,  a bőségesebb  zúzókőutánpót- 
lás szükségét  és  akkor  ott  szednek  fel  iij  kavicsanyagot,  ahol  meg- 
felelő méretű  és  fajtájú  felvételre  készen  áll.  Kemény  táplálék  vagy 
fokozott  ütemű  táplálkozás  bőségesebb  zúzókőanyagot  igényel,  mert 
segítségükkel  a tápanyagok  kihasználása  tökéletesebb.  Valószínűleg 
nem  létszükséglet  a madaraknál  a zúzókövek  jelenléte,  kísérletek 
tanúsága  szerint  nélkülük  is  meg  tudnak  élni,  de  szerepük  az  emész^ 
tés  fizikai  lebonyolításánál  határozottan  előnyös.  Igénybevételüknél 
a madarakat  ősi,  öröklődő,  atavisztikus  hajlam  vezeti. 

A fajdüknak  a szükséges  ásvány-  és  kőzetanyagért  nem  kell 
tehát  messzire  vándorolnik,  az  izmosgyomor  életműködéséhez  meg- 
kívánt durvább  szemű,  kovasavdi'is,  ellentálló  kavicsváltozatokat  a 
magasabb  hegyrégiók  kőzettörmelékében  mindenhol  megtalálják. 
Ott,  ahol  éltük  lepereg  s ahova  talán  részben  emiatt  is  ősi,  oikoló- 
giai  viszonyok  kényszerítik. 

# 

Leghálásabb  köszönetén!  fejezem  ki  ez  alkalommal  is  1)  r. 
Szcntpétery  Zsi  gmond  egy.  tanár  úrnak,  hogy  a vizsgála- 
tokhoz szükséges  eszközöket  rendelkezésemre  bocsátani  szíves  volt. 

IRODALOM. 

1.  G r o e l)  b e 1 s,  F:  Dér  Vogel  1.  Berlin,  1932. 

2.  Jacobi,  A.:  Die  Aufnahme  von  Steinen  durcli  Vogel.  Arbeiteii  aus 

d.  Bioi.  Aht.  f.  Laiid-u.  Fortwirtschaft  ani  Kaiserl.  Gesundheits- 
ainte.  I.  líHtfl.  p.  223. 

3.  N a u ni  a n 11,  .T.:  Naturgescliichte  dér  Vögel  M itteleuropas.  lleraiisg. 

V.  Cári  R.  Hemiicke,  XII.  Gera-Uiileriiihaus  (o.  J.) 

4.  R ö r i g,  G.;  Magén  uiitersuchmigen  land-u.  forstwirlscliaftlicli  wieli- 

tiger  Vögel.  Bioi.  .Mit.  f.  Land-u.  F.  ani  Kaiserl.  Gesuiidheits- 
anite,  Berlin  I,  1900.  p.  1-H. 

f).  S t r e s e m a n n,  E.;  Aves  in  Kükenthal-Kriinibach:  Handb.  d.  Zool. 
VII.  1927—34. 

0.  V a s vári  M.;  Bukók  és  Búvárok.  Halászat.  ;13.  1932.  p.  10 — 13. 

7.  V a s V á r i,  M.;  Die  Bedentuiig  d.  Magensteine  (Gastrolitliel  bei  deii 
Seetanclierii.  Intern.  Ornitliol.  Congress,  Oxford,  1934.  p.  730  743. 
H.  11  e s s e-1)  o r I e i n : Tierhan  u.  Tierlehen.  ,Iéna,  193á,  ji,  3S.á. 


331 


KOlJDlEHITTAirrAL.MÚ  ZÁRVÁNY  A RlLlSMARüTl 
A M FI  BOLANDEZITBEN.* 

Irlii:  Szűcs  Mária.* 

Az  59 — 03.  ábrával 

Harniadkori  kiöinlési  közatoink  sok  bolyon  nu'fílohotöson  ííaz- 
dafíük  zárványokban.  Fzok  a zárványok  rószbon  eudogcack,  rószl)on 
(’.vogcnck,  vajíy  L a c i- o i x (1)  torininolófíiája  értcdinóbon  homogc- 
nck,  vagy  cnalogcnek. 

A Dnnazng-ln'gysóg  különböző  andozittípnsainak  vizsgálata 
során  isinótolton  bukkantam  zárványokra,  ainolyok  ogyikét-inásikát 
korábbi  értokozósoimbon  (2,  2)  már  volt  alkalmam  ismoitolni.  Figyo- 
lemreméltóbb  loletok  közé  tartozik  az  a zárvány  i.s,  amoly  Bilis- 
marót környékénok  kőzettani  folvttolozóso  közbon  korült  közömbe. 
Egy  tormcszotos  andezit  foltáráslK)!,  mintegy  4t) — 45  cm.  hossznságú 
és  kb.  25  cnn.  széles,  lonosoalakn,  kékosszürko  zárványt  találtam. 
\’izsgálataim  során  ez  a zárvány  koialiorit  tartalmának  bizonyult. 
A vizsgálat  során  leszűrt  eredményekről  a következőkben  számolba- 
tok  be. 

• 

Kordierit-tartalmú  zárványt  hazai  irodalmuidí  több  helyről 
említ.  V o g e 1 s a n g (4)  a Karanes  hegyvidékről,  Ív  o e h A utal  (fí) 
a Visegrádi-hegységből,  S z o n t a g h Tamás  (7)  a zólyommegyei 
Bolana  augitandezit.iéből  ír  le  kordieritet.  S e li  a t a r z i k (H)  Bilis^ 
maróton,  a dévai  amí'ibolandezitbcn  és  a sátoraljai  Kopaszka-hegyen, 
Szádeczky  (!))  a szobi  Ság-hegy  andezitjében  találta  meg  ásvá- 
nyuidvat.  Bjabbnn  Baj)])  Ferene  (10,  11)  a börzsönyi  andezit, 
.Tugovies.a  dunántúli  Ság-hegy  lurzaltjainak  kőzettani  vizsgálata 
közben  akadt  kordieritre. 

A pilismaróti  előfordulás  a Dunazúg-begységben  nem  egye- 
dülálló jelenség.  Már  K o c li  Antal  (fi)  említést  tesz  a Szentendie 
és  Izbék  határában  elterülő  Kapitány-hegy  „labradoramfibolaugit- 
traehit”-jában  talált  dió  és  gyermekököl  nagyságii  kordieritgnájsz- 
zárványról.  Scha  farzik  (8)  pedig  ugyancsak  Bilismarót  környé- 
kén talált  1/2  mogyoró  nagyságú,  kékesszürke,  kordierites  zárványt. 

A kordierit-zárványt  bezáró  kőzet  ibolyásszürke,  meglehető- 
sen elváltozott  amfibolandezit.  Megoszkopos  alkatrészei  1 — 4 mm.-es 
szürkésfehér  földpátok  és  1 — 7 mm-es  amfibolok.  Az  amfibol  hosszú, 
oszlopos  kristályai  nagyfokú  elváltozás  miatt,  rozsdabarna  színűek. 
Mikroszkóp  alatt  az  alapanyag  s a porfirosan  kivált  elegyrészek 
aránya  46  százalék  alapanyag,  38  százalék  plagioklász,  6 százalék 
amfibol,  3 százalék  piroxén,  6 százalék  érc  és  1 százalék  másodlagos 
termék.  Jz  alapanyag  szerkezete  hipokristályos  hialopilites.  A mikro- 


* Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1940.  december  4.-i 
szakülésén. 


332 


Szűcs  ^lária 


litok  nagy  része  földpát,  de  közöttük  sok  trcesedett  és  kloritosodott- 
jórészt  tűszerű  ainfibol-  és  lécalakii  piroxénmikrolitot  is  találunk. 
Feltűnően  sok  a magnetit  szemcse. 

A porfiros  föhipátok  legtöblmyire  (010)  szerint  táblás  leine 
^ek,  töredezettek,  elválozottak.  Optikai  meghatározások  során  An--- 

összetételű  labradoroknok  bizonyultak.  Rajtuk  az  albit-  és 
karlsbadi  ikertörvény  jól  felismerhető.  A nagyobb  kristályok  zónás 
felépítésűek.  Sok  bennük  az  üvegzárváuy.  Elválozásnk  — főleg  sze 
ric-itesedés  — a kristályok  belsejében  nagyfokú.  Üde  omfibol  marad- 
vány csupán  ércesedett  keretben,  vöröses  vagy  barna  színű  foszlá- 
nyokban figyelhető  meg.  Fajta  szerint  barna  amfibolok,  ng  . <^ — 
— 12 — 14".  Gyakran  megfigyelhető  részleges,  néha  teljes  reszorpció- 
jnk.  Eredményeként  széles  magnetit  szemcsekeret  övezi  az  egyes 
kristályokat.  A legtöbb  kristály  teljesen  rezorbeálódott,  helyén  a 


59.  ábra.  Titánaugit-lemez  kordieritdús  környezetben,  sok  titaiiit  zár- 

vánnyal. 11.  Nic.  60X. 

60.  ábra  Kristályváz-szerű  titanit,  peremein  ilmenittel.  11.  Nic.  56X. 

magnetit  szivacsszerű  laza  kristályhalmazait  és  közöttük  piroxén- 
szemcséket  találunk.  A nagyobb  egyének  belsejét  a magnetiten  kívül 
erős  fénytörésű  ei)idot-szemcsék  töltik  ki. 

A záriHuijj  .színe  nem  egyöntetű;  kékesszürkén  és  világosbarnán 
sávozott.  A réteges  sávok  mérete  1 — 12  mm.  Az  egyes  világosabb 
kékesszürke  sávok  a megejtett  vizsgálatok  során  kordieritben  gazda- 
gabbnak bizonyultak.  A rétegesség  kristályos  palák  és  gnájszok 
pai-allel-i)alás  szerkezetére  emlékeztet.  Az  enyhén  hajlott  sávok  jel- 
lemző egymástól  eltérő  színét  különböző,  túlsúlyra  jutott  ásványok 
okozzák.  A kordieritben  gazdag  sávok  szürkék,  kékesszürkék,  míg 
a különböző  fajtájú  i)iroxénekben  gazdagok  bárunk,  vörösesbarnák, 
a limonitosok  viszont  rozsdavörös(*k. 


Kordieriltarlalnui  zárványok 


333 


A közét  textúrája  i)alás  leiitikiiláris,  helyenként  finoman  redő- 
zött. A kisehh-naíí.vohl),  hosszan  kiékelödö  lapos,  lonesealakn  h(*te- 
lepiilések  mérete  2 — 8 cm.  A sziirkésfehér  rétegekhen  egyenlőtlen 
eloszlásban  natíyohb,  szabad  szemmel  is  jól  látható,  helyeidíint  1/2 
em-es  ííesztenyebarna  piroxén  kristályok  foíílalnak  helyet.  Ezek 
következetesen  a viláííos  sávokat  kísérik.  A zárványban  helyenkint 
.'-zahálytalai  nl  leMömhölyödött,  tnlnyomólaíí  viláfíosbarna  és  felí  r 
szemesékböl  álló  részek  fordulnak  elő,  amelyekben  a rétejíessé'í 
kevésbbé  észlelhető;  az  átmérőjük  olykor  az  5~G  em-t  is  eléri.  A zár- 
ványnak ez  a szabad  szemmel  is  mefífifíyelhető  eííyenlőtleniil  válta- 
kozó ásványos  összetétele  és  szemnaííys.iíía,  valamint  szöveti  kiilön- 
bözőséfíe  teszi  érthetővé,  hofíy  könnyen  esik  szét  szabálytalan  <lara- 
bokra. 

Vékonyesiszolatának  mtkroHzkójü  vizsfíálata  során  szerkezete 
általában  ííranoblasztosnak  bizonyult.  De  előfordult  néhol  tipikusan 
szarúkő  szerkezetrészlet  is,  amelyet  az  apró  alkatrészek  ö.sszeszövő- 
dcse  és  egyidejű  elsötétedése  jellemez.  A titánaiigitos  részek  a kris- 
tályok nagyobb  mérete  miatt  i)orfiroblasztosak,  a szillimanit  meg- 
jelenése viszont  fibrol)lasztos  szerkezetet  okoz.  Igen  szép  példányo- 
kat találunk  a poikiloblasztos  szerkezetre  is,  ahol  részben  a föld- 
pátok  femikns  alkatrészeket,  részben  az  augitok  kordieritet,  vagy 
földpátot  tartalmaznak  zárványként. 

Uralkodó  alkatrésze  a plagioklász.  Alárendelten  ortoklász  és 
Hiikrolin  is  előfordul.  A mikrolin-ráes  elmosódott  szélű  lemezekből 
áll  s pertites  összenövés  — ortoklászban  az  albit  szételegyedése  — 
legtöbbször  nem  terjed  ki  az  egész  földiiátegyénre.  A plagioklász 
mérete  0.0-1 — 0.10  mm.  között  ingadozik.  Színtelen,  üde,  többnyire 
apró,  idiüinorf,  ]\[  (010)  szerint  megnyúlt  táblákban  jelenik  meg. 
De  a zömök,  négyszögletes  lemezek  sem  ritkák.  Jellemző  a finom, 
vékony  léeekböl  álló  poliszintétikus  albitikerlemezesség,  alárendel- 
tei)!) a karlsbadi-  és  periklin-ikerkéi)ződés.  Egy-két  egyénen  a sava- 
nyú magot  bázikusabb  zónák  burkolják. 

Belső  részüket  szinte  a meghatározhatatlanságig  kicsiny  zár- 
ványok tömege  tölti  ki.  Egyesekben  magnetit,  idiomorf,  apatit- 
tűket  és  trihitszerű  képződményeket  lehetett  felismerni.  A földpátok 
közelebbi  meghatározása  folyamán  a következő  értékeket  kaptam: 


Albit-  és  karlsbadi  ikrek: 

M 1 metszet: 

1.  M:  a' 

38.4°  1 

69  •'  .1 

An  tartalomnak 

Mi  « : 

2.  M : re' 

22.9°  i 

felel  meg. 

Ml  ,,  : 

1.  M : «' 

18.9°  > 

' 59  o/o 

Ml  „ : 

2.  M : a' 

31.9°  1 

M és  P-re  i metszet,  M : ;=33°=63  o/o 

Tehát  bázikusabb  59 — 69%  An.  tartalmú  labrador-bytoivnif  féle- 
ség. (12) 


.334 


Szűcs  ]\lária 


A zárvány  másik  fontos  színtelen  ásványa,  a kordierit,  már 
alárendeltebb  mennyiségű  s csak  bizonyos  sávokhoz  kapcsolódik. 
Alakja  rövid  oszlop  a (ÜOl)-re  merőleges  metszetekben  négyszögü, 
i'itkán  hatszögű.  Általában  izoinetrikus  és  legömbölyödött.  A kris- 
tályok elhelyezkedése  változatos.  Néha  egyesével,  egyenletesen  szét- 
szórva, de  gyakrabban  csojjortokba  verődve  jelennek  meg.  Szemcséi 
a földpátokmál  valamivel  kisebbek.  Jellemzésükre  kiemelhetjük, 
hogy  színtelenek  ts  teljesen  üdék.  Egy-két  bázis  lappal  párhuzamos 
metszetben  a (110)  szerinti  hármas  ikerképzödés  által  létrejött  ma- 
gasabb szimetriát  mutató  hatszögű  keresztmetszet  ismerhető  fel. 
Az  ilyen  egymással  szemben-fekvő  ikeregyén-részek  egyszerre  söté- 
tednek el.  Fénytörése  erősebb  mint  az  üvegalapanyagé,  kb.  a kvarcé- 


61.  ábra.  Eészlet  a kordieritcs  zárvátiijból.  I.  zóna;  Uralkodó’.ag  orto- 
klászból,  kevés  titánitból  áll.  Az  apró  titanit  szemcsékhez  szillimanil- 
kévék  kapcsolódnak.  II.  zóna:  Kordierit  dús  és  plagioklász  dús,  nagy 
tiánaugit  és  titanit  kristályokkal.  Pilisniaróti  andezit.  11  Nic.  .16X. 


hoz  hasonló.  Pleocbroizmus  néha  gyengén  észlelhető.  Oi)tikai  karak- 
tere negatív.  Optikai  tengelyszöget  nem  sikerült  mérni.  Ásványunk- 
ba idomorf  ércszemcsék,  apalit-tűk,  zöldesbarna,  négyszögalakú 
pikotit,  valamint  üveg-  és  gázzárványok  települtek.  A nagyobb  kiás- 
tályok  belsejében  néha  parallel  nikollal  igen  szép  rózsaszínű.  ai)ro 
(().0t)4_0.0(17p),  a kordieritnél  valamivel  kisebb  fénytörésű,  izometri- 
kus  tábla,  vagy  négyszögalakú  zárvány  fordul  elő. 

A i)iroxén  mint  iUátunujtt  és  mint  közöiisrgcs  niu/if  fordul  elő. 

A fifánaiifiit  mérete  változó,  maximális:in  0.4(5  mm.  Alakja 
sohasem  idiomorf,  többnyire  megnyúlt  oszlopos  é‘s  a (100)  szerint 


Kordierittuilalim'i  zárványok 


33& 


táblás.  b]löfor(lulása  csak  bizonyos  rétoííekboz  kapcsolódik,  másból 
teljesem  hiányzik.  A Lemezek  hosszirányában  kitűnő  hasadási  vona- 
lak láthatók.  Színe  zöldessáríía,  helyenként,  ahol  elváltozása  elöre- 
halailottahh,  élénksárfía.  IMeochroizmnsa  {íyenjíe  : i'g  sártía, 

u„i  = barnás,  iip  _ zöldessárfía.  Optikailají  pozitív,  iig  :e  54 — ti2". 
Fénytöré.se  erős.  A molekula  ellM)inlása  íolytán  a naeíyohh  kristá- 
lyok vörösharna  vashidroxides  keretet  kai)iiak.  A kisebb  kristályok 
limonitosodása  mifíyohh  foka.  lejítöbhször  kiterjed  az  ejíész  egyénre. 
.\zoid)an  elváltozatlan  részek,  különösen  a kristályok  belsejében, 
mindig  rellelbetök. 

A kezönsrfjes  i'iuíi'it  megjelenése  az  előbbihez  basoidó.  Zárvány- 
ként földpátot,  magnetitet,  titanitot,  ritkábban  apatitot  t irtalmaz. 

A fltduit  O.OI5-A).2()  mm-es  szemesenagysággal  legtöbbször  a 
titánaugittal  összenőve  1‘ordnl  elő.  E megjelenésből  arra  következtet- 
hetünk, hogy  genetikai  összefűgtíés  áll  fenn  közöttük.  \ titántai'- 
talmat  a valamivel  előbb  kiváló  titánaugit  használta  fel  ké])zödésé- 
bez.  Zái  ványunkban  a titanit  ritkán  található  önálló  kiástályokban, 
U'Jítöbbször  szibálytalan  alaké,  legömbölyödött  szemcsék  balmazá- 


63. 


62.  ábra.  Titáangit-kristályok  kordierit  zárványokkal.  11  Nic.  56X. 

64.  ábra.  Titanit  és  iliiienit  együttes  megjelenésben.  11  Nic.  80X. 

hói  áll.  Néhol  a szemcsék  szöllöfürthöz  hasonló  alakban  tömörülnek 
egymás  mellé.  Optikai  orientációjuk  azonban  megegyező  s így  a 
/ képződmény  kristálycsoportnak  tekinthető.  A jellegzetes  levíl- 
boritékalak  ritka.  Egyesekben  a (1101  szerinti  hasadási  vonalak  fel- 
ismerhetők. Színe  világos  kávébarna,  fénytörése  igen  erős.  Pleochro- 
izmusa  változó.  Nagyobb  kristályoknál  erős.  Az  iig  — élénk  cse- 
resznyepiros, az  Tni  = sárgásvörös,  az  np  = egész  halvány  rózsa- 
szín. Kettőstörési  színe  magas,  jellegzetes  irizáló.  Ug  ; c ^ 52".  Jóré- 
szűk  átalakult  titánvasérccé  és  titánvascsillámmá.  Néhol  keztjüiujj- 


336 


Szűcs  Mária 


szerűen  nyúlik  a titanit  az  ilmenit  közé,  máshol  meg  a titanit  bel- 
sejét pszeudomorfózaszerűen  tölti  ki  az  ilmenit.  Genetikai  összre- 
rüggésük  tehát  kétségtelen. 

SzillímanH.  Finom  rostokban,  legtöbbször  a korclieritet  átszőve 
fordul  elő.  A zárványban  levő  repedések  peremén  hosszú,  a c ten- 
gely irányában  erősen  megnyúlt  kristályokat,  vagy  még  inkábl) 
kéveszel nen  összefonodo  halmazokat  alkot.  Finom  tűi  minden  orien- 
táció nélkül  átszövik  a többi  ásványalkatrészeket.  Jellemző  tulaj- 
donságai: fénytörése  erős  és  kettőstörése  magas.  Színe  halvány 
Bárgásrózsaszín.  Megnyúlási  iránya  egybeesik  az  n -vei- Optikailag 
pozitív.  Zárványként  üveg-  és  gázlibellák,  érc  fordul  benne  elő,  sok- 
szor az  oldaléllel  párhuzamos  elrendeződésben. 

Helyenként  0.08 — 0.12  mm  nagyságú  gránát  is  vau,  vöröses- 
sárga színű  legömbölyödött  dodekaéderes  alakban.  Egyeseket  kelifit- 
szerü  keret  szegélyezi.  Általában  sűrűn  járják  át  a repedési  vona- 
lak. Zárványként  ércet,  földpátot,  piroxént,  üveget,  szillimanitot 
tartalmaz. 

A kvarc  igen  alárendelt  szerepet  játszik,  a kristályosodáskor 
fönnmaradó  helyeket  tölti  ki.  Ennek  következtében  alakja  legöm- 
bölyödött, néhol  szabálytalan  határvonalú.  Zárványban  szegény. 

A kvarccal  kapcsolatosan  tridhnit  is  megfigyelhető.  Apró, 
színtelen,  hatszögalakii,  alacsony  fénytörésű  lemezkéket  alkot.  A kő- 
zet apró  üregeit,  réseit  tölti  ki  a jellegzetes  „tetőcserép”  elrendezés- 
ben. Zárványt  nem  tartalmaz. 

Magnetit  apró  szemcsékben,  szemcse-csoportokban,  néha  na- 
gyobb szabálytalan  kristályegyénekben  gyakori.  Káeső  fényben  nagy 
részüket  rozsdavörös  bomlási  szegély  övezi. 

Az  Umenit  többnyire  toliszerű  kristály  vázákban,  vagy  önálló 
vékony  lemezkékben,  lécekben  jelenik  meg.  Többnyire  hamuszürke 
loukoxénes  bomlási  termék  kíséri. 

Az  ilmeniten  kívül  titánvoscsillám  (12)  is  megfigyelhető. 
Színe  a nagyobb  egyéneken  gesztenyebarna.  Jobbára  trichiteket  és 
keskeny  lemezkéket  alkot;  ahol  nagyobb  mennyiségben  lép  fel,  olt 
a lemezcsoportok  át  nem  látszóak. 

Apafit  finom  hosszú  tűkben,  vagy  zömök  szemcsékben,  főleg 
zárványként;  zirkon  inkéibb  kristálytöredékekbeu  fordul  elő. 

Egyes  zónákban  az  alkotói-észeket  sárgászöld,  helyenként  bar- 
nás egynemű  izotrop,  üvegállowáiig  köti  össze. 

A kőzetzárváiiyt  itt-ott  apró  erek  .járják  át.  ezeket  s a parányi 
üregeket  zöldessárga,  éléidí  fénytörésű,  finom,  olykor  sugarasan  ros- 
tos klorit-tűk  halmaza  tölti  ki. 


A fentiekben  vázolt  vizsgálatok  alapján  a következő  megálla- 
pítások vonhatók  le: 


Kord  ii'r  i 1 1 a rt  al  in  ú zá  rvá  ny  ok 


337 


A zárvány  rito^os  szorkczote  az  ofiykori  üledék  összetételbeli 
külöubözöséjiére  vezethető  vissza.  \'annak  kordieritben  fíazdatí  és 
kordieritben  szegény  saivok.  Az  előbbiekben  több  volt  az  agyag,  az 
utóbbiakban  viszont  a inésztartaloni  volt  a nagyobb.  Ezért  ott  bősé- 
ges kordierit,  itt  bázisos  plagioklász  képződött  tnlnyoinórészben. 

A valószínű  kiválási  sorrend  megállapítható:  a)  üde  és  limo- 
uitosodott  inagnetit.  aiiatit,  spinelli;  bt  titánaiigit;  c)  titanit;  d)  ilme- 
nit  és  litánva.sesilláni;  e)  plagioklászföldpát  * kordierit:  D ortok- 
lász;  g)  a kurdieritet  és  a földpátot  is  átszövő  szilliinanit;  h)  végül 
a kvare.  <■ 

A kvare  esekély  szerepe  bizonyítja,  hogy  a kőzetzárvány  kova- 
sav.szegény  volt,  tehát  nem  lehetett  homokkő,  vagy  homok. 

A zárvány  ásványos  összetétele  arra  vall,  hogy  ez  esetben 
meszes  agyag  volt  a zárvány  anyakőzete. 

Az  a tény,  hogy  több  magyarországi  hegységben  előfordul 
kordierittartalnui  zárvány,  a mellett  .szól,  hogy  az  andezit  magma 
felnyomnlása  közben  többször  kiiiálkozott  azonos  alkalom  idegen 
k (ize tan y a g f e 1 vé t e 1 é re. 

Tannlmányom  végén  hálás  köszönetét  mondok  dr.  S z e n t p é- 
tery  Zi  gmond  egyetemi  ny.  r.  tanár  i'irnak  azért  a szíves.ségért, 
hogy  vizsgálataimban  támogatni  mélt(')ztatott. 

Készült:  a Szegedi  Ferenc  József  Tudomány  Egyetem  Asvány- 
és  Földtani  Intézetében  és  a Bécsi  Egyetem  Asvájiy-Kíizettani  In- 
tézetében, 1940.  január  hóban. 


* 


IRODALOM— SCHRIFTTUM. 

1.  A.  Lacroix:  Les  enelaves  des  roches  volcaniques.  1893.  Macon. 

2.  S z n c s iNIária:  Adatok  Pilismarót  környékének  kőzettani  isme- 

retéhez, Földtani  Közlöny,  LXVII.  kötet,  279 — 288.  1. 

3.  Szűcs  i\Iária:  Die  petrographische  Verháltiiisse  dér  LTmgebung 

von  Römös,  Acta.  chem.  min.  physie.,  tóm.  IV.  fasc.  3.  pag,  157 — 170, 

4.  Zirkel  F.:  Die  Krystalliten  von  Hermann  Vogelsang,  Bonn.  1875., 

153—158.  1. 

.5.  Szabó  József:  A gránit  és  cordierit  szereplése  a magyarországi 
trachitokban,  ért.  a term.  tud.  köréből.  (M.  Tud.  Akadémia),  IX. 
köt.  23.  sz.,  Budapest,  1879. 

G.  Koch  Antal:  A dunai  trachytcsoport  jobbparti  részének  földtani 
leírása,  Budapest,  1877„  77 — 79.  1. 

7.  Szoiitagh  Tamás:  Zólyom  megye  kőzeteinek  petrográfiai  ismer- 
tetése, Földtani  Közlöny,  XV.  köt.  99 — 120.  1. 


338 


Bartkó  Lajos  dr. 


9.  S z á cl  e c z k y Gyula:  A szobi  Sághhegy  andezitjéról  cis  kc'izetzár- 
ványairól,  P^öldtaiii  Közlöny,  XXV.  köt.,  161 — 164.  1. 

8.  S c h a f a r z i k I"erenc:  Trachytjaink  ritkább  zárványáról.  Föld 
tani  Közlöny,  XIX.  köt.  406 — 411  1. 

10.  Papp  P"erenc:  A börzsönyi  hegység  andesit  és  dacit  kontaktusai. 

Földtani  Közlöny,  LXII.  köt.  122 — 129.  1. 

11.  Papp  Ferenc:  A börzsönyi  hegység  enrptív  kőzetei.  A M.  Tud. 

Akadémia  inath.  és  természettnd.  értesítője  XLIX.  köt.  431 — 464.  1. 

12.  Jugovics  Lajos:  Cordierit  tartalmú  zárványok  a sághcgyi  ba- 

zaltban. A M.  Tud.  Akadémia  math.  és  természettnd.  értesítője, 
LI.  köt.  472 — 493.  1. 

13.  Manritz  Béla — H.  P’’.  ood:  A Tátika-csoport  bazaltos  kőzetei. 

A M.  Tud.  Akadémia  math.  es  természettudományi  értesítője  LV. 
köt.  75—103.  1. 


III.  ISMERTETÉSEK. 

A FÖLD  ÉS  AZ  ÉLP:T  TÖRTÉNETE 
Irta:  Gnál  István  dr. 

Budapest,  1940.  A Királyi  Magyar  Természettudományi  Tár- 
sulat százéves  fennállásának  emlékére  kiadott  „A  Természet 
világ.a“  című  könyvsorozat  IV.  kötete.  Terjedelme  392  oldal, 

5 színes,  18  fekete  műmelléklcttel  és  208  szövcgközötli  képpel. 

Gaál  tanár  ár  munkájúnak  célja,  a Társulat  cclkil üzéséuek 
megfelelően,  a földtani,  őslénytani  és  a többi  rokon  tudományok 
eredményeinek  néi)szernsítése.  Ennek  a célnak  a szerző  teljesen 
megfelelt,  sőt  a szakemberek  is  igaz  örömmel  és  élvezettel  forgat- 
ják a minden  dícsérelet  megérdemlő  könyvet. 

Az  ismertetést  tnbajdonképpcm  már  a taidalomjegyzéken  kcd- 
lene  elkezdenem,  mert  ez  a majd  400  oldalas  mű  vázlata.  Plbből 
a vázlatból  is  kitűnik,  hogy  az  öt  nagy  rész  összekötő  kapcsa  a f(>j- 
lődéstan  nagy  gondolatvilága. 

Az  első  rész  cínu“:  Az  izzón  fénylő  csillagtól  az  első  haktéiáu- 
mig.  A P'’öld  keletkezést' nek  elméleteit  egyszerűen,  világosan  mondja 
el.  Kimnt.atja,  hogy  ma  még  sok  olyan  kőzetet  tartunk  hajnalkorú- 
nak', melyc'k  minden  bizonnyal  fiatalabbak.  Plrdekesen  fejtegeti  az 
ősi  szárazföldekkel  és  az  ősi  óceánokkal  kapcsolatban,  a Wegener- 
féle  elméletet  — rámutat  a különben  igen  tets'zetős  elmélet  hibáim. 

A Pkild  vizeiiu'k  hajnalkori  benépesülésével  foglalkozik  a 
második  rész.  .Jelenkori  megfigyeltísek  nyomán,  előreboc.sújtva  az 
aktnalizmns  elméletét,  kimutatja,  hogy  a legmelegebb  vízben  is  el- 
lietlek  már  moszatok.  Pkdvetődik  a kérdés,  honnan  kerültek  a P öleire 


Oaál  István  dr.;  A Föld  ás  a/  Fiat  törtámdí* 


339 


;iz  (dsö  sznrvcznU'k  ? Továl)l)iaUl)an  a baktériumok  fontos  szoropéröl 
olvasunk  és  érdokos  két  kópptd  mutatja  Ix*  a réctnis  és  fosszilis 
uitroííén-fíyártó  baktériumokat.  Az  (dsö  élölény(d<  a „szárazföldi 
víz”-ben,  vafíyis  a fíojzindvbtm,  az  ásványos-,  va«y  cwjtb'fí  bév- 
források-táplálta  pocsolyákban  jelentek  mefí.  Életmüködésükböz 
nem  is  annyira  a nai)fény,  mint  inkább  a nudefí  f(dtétidezé'se  fonios. 

(i  a á 1 véleménye  szerint  sziikséfíes,  bisy  mi  töidémdem-tndo- 
mányi'é)!  van  sz(),  bofíy  a Föld  ejíyes  réte}íeinek  korát  ne  csak  tér- 
belilejí,  liaíKMn  idölndilen  is  löjízítsiik.  A feltételezett  102  km.  össz- 
vasta'.ísájín  ülcdcksoi-  (' 1 a r k e-méivscit  alai)ul  vévi*  (1  m üledék 
kéi)zödésélu*z  7 ezer  év  sziikséfíes)  mintefíy  700  millió  év  alatt  kelet- 
k('z(dt.  A különféle  tetszetős,  d(>  mifíyon  labilis  (dméletek  után  az 
urán-órát  mutatja  b(>  mint  a b'fíniefíbízbatóbbat.  Eszerint  lőOO-  1300 
millió  évvel  ezelőtt  jelent  mefí  az  első  élőlény  a Földön. 

A bajnalkor  kezdetét  az  élet  szempontjából  két  fokozatra, 
n.  m.:  a)  baktériumos  és  b)  moszatos  fokozatra  osztja.  Az  állat- 
viláfí  akkoi'  indul  fejlödé'snek,  mikoi-  már  aráuylafí  fejbdt  növéiiy- 
vilifíot  találunk.  Szervezetek  fejlődésére  nézve  mifíyon  fontos  a 
lu'fíykéii/.ödés,  hiszen  az  i'zzel  kaiicsolatos  iiarteltolódások,  valamint 
éfíhajlatváltozások,  a lefífoutosabb  „élettér”-változásl  vonják  maiink 
után.  Az  Ampferer  és  1)  u 1 1 o u heiíykéiizödési  elmébdélu*/  ua- 
fíyoii  ha.sonló  H a a r m a u n -elméletet  a szerzőtől  mefíszokott  viláfíos 
stílusban  olvashatjuk.  Szinte  aláhúzva  kiemeli  azt  az  állandóan 
szemelőtt  tartandó  tényt,  bofíy  a változások  a természetben,  ífíy  a 
befíykéiiződés  is.  az  ember  életéhez  képest  rendkívül  lassú  folya- 
matok. A bajnalkori  elje.fíesedések  nyomai  bizonyítják,  hofíy  a lefí- 
réfíibl)  földtörténeti  korokban  is  számolnunk  kell  az  éiíbajlati  övek- 
k(d,  valamint  az  évszakok  változásával.  Az  általános  melefí  felté- 
telezése minden  esetben  téves  felfofíás.  A Föld  minden  korszakában 
A’oltak  hóval  fedett  területek,  a liósai)kák  nafíysáíía  azonban  változ- 
hatott, hiszen  a sarkok  vándorlásit  ma  már  pontos  mérések  bizo- 
nyítják. 

A könyv  harmadik  része  az  ókori  Föld  történetét  fofílalja 
mafíiba.  Kéte'ítani  tárfíyalásainál  mindéfí  mefíemlékezik  a hazai 
viszonyokról.  Paleohiolófíiai  mefífifíyeléseivel  felélénkíti  az  esetlefí 
lankadó  figyelmet.  Ezek  a fejezetek  kiváló  értékei  a könyvnek. 
Kimutatja,  hogy  az  lij  típusok  megjelenése  nem  mindég  esik  egybe 
a hegyképzö  erők  működésével,  íJéldául  a gerincesek  megjelenésének 
idej(d)en  aránylag  nyugalom  volt.  A karbon-korszak  rovarjaival 
pedig,  világosan  cáfolja  azt  a felfogást,  amely  szerint  az  lij  típusok 
mindég  kis  termetnek.  Fejlődéstani  elmélkedései  igen  nagy  iroda- 
lom ismeretre  utalnak.  A fejezet  végén  az  egy  oldalas  összefoglalás 
elősegíti  az  összesürített  anyag  áttekintését. 

A sárkánygyíkok  uralmának  kora  c.  negyedik  rész  tárgyalja 
a mezozoikumot.  Az  általános  ismertetés  után  nagyon  is  gyorsan 
rátér  a gerincesekre,  érezni,  hogy  ezekkel  szívesebben  foglalkozik 
a szerző,  mint  az  alacsonyabb  rendűek  csoportjával.  Hazánk  mező- 


340 


Bartkó  Lajos  dr. 


zoikimxának  valamivel  részletesebb  tárgyalása,  egy-egy  szelvény  a 
Magyar  Középhegységből,  vagy  a Kudabányai  hegység  inetaszomati- 
kus  vasérctelei)eiről,  továbbá  a Budai  hegység  világhírű  nori  fau- 
nájának ismertetése,  egy  jura-  és  egy  kréta-korú  kövülettáhla  nem 
ártott  volna  a könyv  népszerűségének.  Legfeljebb  az  Újkori  fejezet, 
az  V.  rész  lett  volna  néhány  oldallal  rövidebb.  jMagyarország  két 
nyersanyag-büszkesége,  a bauxit  és  a földolaj  is  helyett  kapott  a 
negyedik  részben,  tekintetbe  véve  a legújabb  kutatások  eredményeit 
és  adatait. 

Rejtélyes-e  az  ősfajok  kihalása?  veti  fel  a kérdést  a mezo- 
zoos  rész  végén.  Mindenekelőtt  helytelennek  tartja  a „hirtelen”  ki- 
])usztúlás  gondolatát,  hiszen  a felsőkréta  időszak  is  legaláhb  1(1 — lő 
millió  évet  foglal  magába!  A kipusztulás  a külső  és  belső  fajpusz- 
tító tényezőkre  vezethető  vissza.  A fejezeten  meglátszik,  hogy  ez  a 
kérdés  régóta  foglalkoztatta  a szerzőt.  Tökéletes  alapossággal 
írta  meg  ideváigó  gondolatait. 

Az  ötödik  rész  a leghosszabb,  ez  majdnem  a könyv  felére  ter- 
jed. Címe;  Az  ősi  jellegű  emlősöktől  a mai  emberfajokig.  Kellő 
indokolással  és  bizonyítékokkal  alátámasztott,  közismert  új  korbe- 
osztása a következő: 


Kor 

Korszak 

Földtani 

elnevezés 

Rétegtani 

Idő- 

taifam 

Idő- 

távolság 

Hegy- 

képződési 

.Jellemző 

millió  években 

natoá 

paii- 

allu- 

vium 

0.02 

Eliege- 

Mai  emberfajok 

Végső 

szakasz 

sedések 

Neogén 

tocén 

dilu- 

1.0 

Ösemberfajok 

vium 

Pithecanth- 

pliocén 

■1 

5 

re 

3* 

roDUS 

O 

Középső 

szakasz 

Mesogén 

miocén 

U 

— N 

.S  1 ? 

■D  > 

nányotoi 
lak,  több 
ovak 

Ember- 

szabású 

ösmaj- 

mok 

•P 

oligocén 

16 

35 

^ ^ bc 

r iS 

£ 

X a 
O N 

ős- 

inajmok 

Kezdő 

szakasz 

eocén 

20 

<4  t3 
O , 

O 

C 

Paleogén 

paleocén 

10 

05 

"E  — ^ 
JS  ^ 

^ C4  - 

Gyűjtő 

típusú 

ösemlö- 

sók 

c 

3 

:z 

Részletesen  ismerteti  az  Alpok  keletkezésének  elméleteit,  fő- 
ké])pen  Argand  és  donny  nyomán.  A következő  oldalakon  a 
takaróredő-elmélet  túlzásai  ellen  emel  szót,  szerinte  ez  az  (dmélet 
c%sak  „magyarázat-kísérlet”.  Különböző  fáciesek  egymás  mellett  vah) 
jelentkezése,  a tenger  fenekén  történt  suvadásokkal  magyarázható. 
Mhluiz  a gondolatkörhöz  csatlakozik  azután  az  ötödik  fejezet:  a 
Magyar  Föld  újkoid  történetének  vázlata,  só-,  szén-  és  érctelepeink. 
valamint  petróleumnak  ismertetésével.  Ügyesen  írja  le  C u v i c*  r 
korreh'K'ió  törvényét,  az  avatatlan  olvasó  előtt  is  egyszerre  viláío-; 
lesz  ennek  a nagy  felfedezésnek  jelentősége. 

A írliocén  és  „jrantocén”  gerinceseinek  ismertetése  következik, 
majd  a sokat  ócsúrolt  családfákat  veszi  védelméhí'.  (i  a á 1 a saját 
beosztása  szei'inti  neogént  tökéletesen  ismeri.  Röviden,  egy  ilyim 


(luál  István  (Ír.;  A Föld  (3s  az  Élet  törtcÍMU'te 


341 


isinertint's  keretéluMi  im^'^  vázolni  slmu  lehet  azt  a sok  {íondolatot, 
melyekről  a kővetkező  rejezetekhen  olvasunk, 

A (lilnvinniban  a s/árazröhlek  nafíyjáhól  már  a mai  alaknak. 
Több  kutató  vélomén>’'ével  szemben,  G a á 1 az  őskaribúval,  illető- 
h'íí  eJinek  utchlaival  bizonyítja,  hofíy  a földtörténet  záró  .szakaszá- 
ban EnróiJa  már  nem  állott  kapesolatban  Kanadával.  Mert,  miért 
fejlődött  a Raiifíifer  aretieiis  fo.ssilis  az  európai  Kaip^ifer  taraudus- 
sá  és  az  ősi  tipushoz  közolebbálló  Kangifor  arctieus-sá,  ha  az  ö.ssze- 
füíí^és  a két  kontinens  között  meg  lett  volna. 

I\észlet(*s  leírást  kapunk  az  ősember-kutatásról,  és  több  olyan 
adatot  találunk,  melynek  hiányát  a magyar  irodalomban  sokan 
érezték.  Tiuhunányos  köreinkben  valószínűleg  nagy  feltűnést  kelt 
az  ..embPrfájok”'  fogalmának  kiterjesztése. 

Az  ötödik  rúsz  utolsó  14.  fejezetének  címe:  A világ  folyása. 
Az  első  sorokban  elfogulatlanul  bírálja  saját  munkáját,  majd  a 
földtan  tudományos  fejlődését  tárja  az  olvasó  elé,  végül  nagyon 
ügyes  összefoglalással  átfut  az  egész  könyv  lényeges  tartalmán, 
llefejezésül  megemlíti,  hogy  élet  a világtér  más  pontján  nemcsak 
valószínűleg,  hanem  egészen  biztosan  volt  és  van.  További  ered- 
ményes kutatás  párlinzamban  áll  a teehnika  fejlődésével. 

0 s b o r n szerint,  kire  különben  sokszor  hivatkozik  a szerző, 
a legtöbb  kutató  egyoldalú;  az  azonban  kétségtelen,  hogy  G a á 1-ra 
ez  a megállapítás  nem  vonatkozhat.  Bakterológiai,  ő.sélettani,  em- 
bertani, barlangtani  valamint  földtani  stb.  fejtegetései  úgy  ebben 
a könyvében,  mint  eddigi  munkáiban  nagy  olvasottságát,  áttekintő- 
és  megfigyelőképességét  bizonyítják. 

Még  1911-ben  a Természettudományi  Társulat  kiadta  ugyan- 
esuk  F'öld  és  az  élet  története  címen  Walther  Johannes  értékes 
munkájának  fordítását.  Irodalmunkban  csak  ez  a munka  előzte  meg 
G a á 1 könyvét.  Ha  némi  hasonlóság  tapasztalható  is  a két  mű  között, 
ennek  oka  csak  a közös  tárgy  feldolgozása;  figyelmes  olvasás  min- 
denkit meggyőzhet  G a á 1 munkájának  önállóságáa-ól. 

Befejezésül  meg  kell  még  említenem  a szép  képeket  és  ábrá- 
kat, melyek  a könyvet  élénkítik.  Ezek  egyaránt  a szerző  és  a Társu- 
lat ízlését  dicsérik. 

Bartkó  Lajos  dr. 

LEBEX  UEK  VORZEIT.  EIXFÜHRUXG  IX  DIE  VER- 
STEIXERUXGSKUXDE. 

Irta;  Hennig  E.  dr. 

Kiadta:  J.  F.  Lehmann  München — Berlin.  1938.  Terjedelme 
144  oldal,  35  ábrával. 

Rendkívül  ügyesen  összeállított  népszerű  sztratigrafiai  pale- 
ontológia. 

A nagytudású  tübingeni  professzor  ez  alkalommal  is  kiváh> 
módon  oldotta  meg  azt  a nehéz  feladatot,  mely  minden  ilyenfajta 


342 


Társulati  ügyek 


munka  elé  tornyosul.  Kövid,  általános  áttekintés  után  megismer- 
teti olvasóival  Németország  legnevezetesebb  kövületlelöhelyeit  réteg- 
tani  sorrendben.  Alsó-Szilézia  kövületes  alsókambriumából  indul  ki. 
Szép  képekkel  ólénkíive  leírását  végighalad  a mezozoikumon  és  kai- 
nozoikumon  egészen  a neandervölgyi  emberig. 

A következő  75  oldal  a legszükségesebb  őslénytani  ismereteket 
foglalja  magába.  Részletesen  ismerteti  a kihalt  növények  és  gerinc- 
telenek morfológiáját  és  nagyvonalú  rendszertanát,  nem  feledkezve 
meg  az  ősélettanról  sem.  A gerinces  állatokkal  aránylag  gyorsan 
végezve  az  ősember-kutatásra  tér  át.  Végül  áttekintő  táblázatot 
közöl  a jégkorszakról. 

Azt  hiszem,  hogy  a magyar  könyvkiadók  som  járnának  rosz- 
szul  hasonló  könyv  kiadásával,  msrt  nem  egy  alkalommal  tapasz- 
taljuk, hogy  hazánkban  is  nagy  az  érdeklődés  a régnnilt  idők  növé- 
nyei és  állatai  iránt.  Hennig  megmutatta,  hogy  nemcsak  a gerin- 
cesekkel lehet  a nagyközönség  érdeklődését  felkelteni  az  őslénytan 
iránt,  hanem  a sokkal  gyakoribb  alacsonyabbrendűeket  is  lehet  ér- 
dekesen ismertetni.  Különösen  akkor  tarthat  érdeklődésre  számot 
az  ilyen  könyv,  ha  ez,  az  olvasó  hazájának  viszonyait  tartja 
szem  előtt. 

Bartkó  Lajos  dr. 

IV.  TÁRSULATI  ÜGYEK. 

J)  Ünnepi  ülés. 

12.  Jegyzőkönyv  a Magyarhoni  Földtani  Társulatnak  1940  no- 
vember 13-án,  szerdán  délután  5 órakor  az  egyetemi  ásványtani  in- 
tézet tantermében  tartott  ünnepi  üléséről. 

Elnök:  Papp  Károly  egyetemi  ny.  r.  tanár.  Megjelentek: 
Balogh  Kálmán,  Bartha  Ferenc,  Bartkó  Lajos,  Bogseh  László, 
Emszt  Kálmán,  Fekete  Zoltán,  Gedeon  Tihamér,  Ilampel  Ferenc, 
Hegedűs  Gyula,  Horusitzky  Henrik,  Jaskó  Sándor,  Jugovics  I^ajos, 
Lineberger  Márta,  Lóczy  Lajos,  Major  István,  IMajzon  László,  ISÍé- 
hes  Kálmán,  Meznerics  Ilona,  Mottl  Mária,  Noszky  Jenő,  ifj.  Noszky 
Jenő,  Pantó  Gábor,  Papp  Ferenc,  Pa])])  Károlyné,  Pékár  Dezső,  Po- 
sewitz  Guido,  Ráskay  Klára,  Reich  Lajos,  Schmidt  Lajos,  Sik  Ká- 
roly, Szebényi  Lajos,  Szentes  Ferenc,  Takáts  Tibor,  Tasuádi  Ku- 
bacska  Andi'ás,  Tokody  László,  Vadas  Anna,  Vizer  Vilmos  társulati 
tagok;  özv.  Böckh  Hugóné,  Poich  Lórándné  Böckh  Ella,  ifj.  Poicb 
Lóránd,  ifj.  Böckh  dánosné,  ifj.  Böckh  János,  Böckh  Lászlóné, 
br.  Fejérváry  Gézáné,  dr.  Fekete  Zoltánné,  Koch  Ferencné,  Koch 
Sándorné,  telegdi  Róth  Margit,  dr,  Schafaizik  Ferencné,  Szilágyi 
Mai'git  és  Vadas  Lajosné,  mint  vendégek. 

1.  Elnök  hoszámol  Csonka  hazánk  fokozatos  bőrüléséről.  \'á- 
zolja  az  1940  augusztus  30-án  hozott  bécsi  döntőbírósági  ítéletet, 
amelynek  folytán  Kelet  Magyarország  és  a Székelyföld  43.732  km' 
területe,  2,395.000  lakossal  keiül t vissza  hozzánk.  Az  c'gész  terüle- 


'IVirsulati  iiyyi'k 


343 


l('t  a mafíyar  lia(ls(>r(*{í  lí)4()  szei)t.  4,  szopt.  K5  között  nictíszállotta : 
i'uíy.  liojíy  llortliy  Miklós.  Maííyin-orszáfí  römóltósáííi'i  Konnány/Aja 
1940  sz(‘i>t(’inl)(‘r  lá-óii.  vasniap  dólolött  a magyar  liadscroíí  (‘Umi  1)c- 
voimlt  K(iI()7sv  in-a.  ahol  őt  nróf  Teleki  Tál  m.  kir.  M iidsztcvídnök 
lojíadta.  Majd  j('l(Miti.  liojíy  a Mafíyar  Földrajzi  Társas.-'m  1;M()  ok- 
lóhor  ‘2.')-i  idósón  a Nafíy  Fi  drosza  'iöO')  in  ormát  Horthy-osúcsra 
változtatta,  s indítványozza,  houy  a Mafíyarlioni  Földtani  Társu- 
lat a Poi)  Inni  1940  ni  inajías  hátát  a Miniszlí'rclnök  Úr  tisztcdctán* 
Tilí’ki  Pót  (iroiiiiKili  m*V(*zz(*.  Isnn'rtidi  ezután  Kelet  Majíyarorszaií 
és  a Széktdyl’öld  leíílontosahh  ásványi  kincseit  és  pedifí  a)  Najíy- 
hánya  vidékúiek  arany,  ezüstös,  óloin-éreeit.  h)  az  izaszalesali  és 
sóisinezői  kőolaj  teleix't  és  e)  az  erdjlyi  Mezősejí  löldifíaz-t(*l(*p('i. 

Ünnepi  lu'szédének  ez  a része  megjelent  a I'öldtani  Krtesítő 
1940.  évi  9-  4.  számának  ntols(')  oldalain  22  ábrával. 

Beszéde  további  folyamán  a következőket  mondotta: 

Aliííbofíy  bevonult  a maííyar  badsere^í  Kolozsvárra,  a ma- 
fías  kormány  visszaállította  a ni.  kir.  Ferenc  .Ii'izsid  tndomany-efíyi*- 
lemet.  s :;z  összes  faknltá.sokra  kinevezte  a tanárokat. 

A fxeolófíiai  szakot  érintő  kinevezé.sek  a következőkép;'”  «z(')l- 
nak:  A m.  kir.  vallás  és  közoktatásütíyi  miniszter  Ur  ői'xídlenciá- 
jának  előterjesztésére  Kormányzó  Úr  Ofőméltósáiía  1940  október 
19-én  az  ősi  székhelyre  liazatért  koloszvári  in.  k.  Ferenc  dózsef  tn- 
domány-eííyetem  iiiafeiiKitikai  és  teniié’szettudoiiiéiniji  kaiáii  az  ás- 
ványtani tanszéken  dr.  Szentpétery  Z s i fi  m o n d ny.  r.  tanárt 
mefíerősítette.  míg  a földtani  tanszékre  dr.  B a 1 o g b E r n ő kolozs- 
vári középiskolai  tanárt  ny.  rendes  tanárrá  kinevazte.  A rokon  tan- 
székek során  ugyancsak  Kolozsvárott  dr.  P r i n z (1  y u 1 a pécsi  in. 
k.  Erzsébet  tndoinány  egyetemi  ny.  r.  tanárt  az  általános  és  fizikai 
földrajzi  tanszékre  ugyancsak  ny.  r.  tanárrá  kinevezte.  A m.  kir. 
Vallás  és  Közoktatásügyi  ^Miniszter  Úr  azonkívül  Kolozsvárott  Er- 
déljji  Tudom  áll  fjos  Intézetet  létesített  és  tagjai  közé  széki  gróf  T e- 
leki  Géza  doktort  intézeti  tanárrá  kinevezte. 

Végül  a Kormányzó  Ür  a rokoiiszakbeli  kartársaink  sorából 
Bartucz  Lajos  egyetemi  magántanárt  a budapesti  néprajzi 
múzeum  igazgatóját  a szegedi  m.  k.  Horthy  Miklós  tudomány  egye- 
tem matematikai  és  természettudományi  karán  az  embertani  tan- 
székre nyilvános  rendes  tanárnak,  míg  M alán  Mihály  buda- 
jiesti  egyetemi  adjunktust  és  magántanárt  a m.  k.  kolozsvári  Ferenc 
József  tudományegyetem  matematikai  és  természettudományi  ka- 
rán az  embertani  tanszékre  nyilvános  rendkívüli  tanárnak  kinevezte. 

Továbbá  ugyanezen  kelettel  Kormányzó  Ür  Öfőméltósága  a 
szegedi  ni.  kir.  Horthy  Miklós  tudomány-egyetem  matematikai  és 
természettudományi  karán  az  ásványtani  tanszékre  dr.  K o c b 
Sándor  elnöki  tanácsosi  címmel  felruházott  I.  osztályú  inag>  ar 
Nemzeti  múzeumi  őrt,  míg  a földtani  tanszékre  dr.  F e r e n c z i 
István  debreceni  ny.  rk.  tanárt  nyilvános  rendes  taui.rokká  ki- 


344 


Társulati  ügyek 


nevezte.  Kinevezett  niineralógus,  geológus,  geográfus  és  antropoló- 
gus kaiTársaink  munkálkodásához  Társulatunk  legjobb  kívánságait 
küldjük!  Ilymódon  két  egyetemünkön  megvalósult  Társulatunknak 
azon  régóta  óhajtott  kívánsága,  hogy  az  ásványtan  a földtantól  el- 
különíttessék. 

Sajnos  a debreceni  és  pécsi  egyetemen  egyelőre  szünetel  a 
földtan  tanítása,  reméljük  azonban,  hogy  idővel  ezen  egyetemek  is 
megkapják  tanáraikat. 

II.  Ünnepi  ülésünk  második  pontja  elhunyt  választmányi  tag- 
jaink bejelentése. 

Az  elmúlt  nyár  folyamán  négy  kiváló  tagtársunk  költözött  el 
az  örök  hazába. 

Június  hó  12-én  tartott  utolsó  ülésünkön  még  körünkben  tisz- 
telhettük Böhm  Ferenc  és  Rozlozsnik  Pál  kartársainkat,  s ime  rö- 
vid idő  mfilva  mindketten  örökre  eltávoztak  körünkből. 

1.  Böhm  Férne,  a m.  k.  pénzügyminisztérium  bányászati 
ügyosztályának  főnöke,  jiilius  hó  1.-én,  59  éves  korában  Gyöngyösre 
tett  hivatalos  utazása  közben  váratlanul  elhunyt.  Jvilius  4-én  tör- 
ténő temetésén  Társulatunk  küldöttségében  L ó e z y Lajos  és 
Vitális  István  választmányi  tag  urakkal  együtt  még  B o z- 
lozsnik  Pál  kartársunk  is  részt  vett. 

2.  S ime  augusztus  24.-én  Rozlozsnik  P á 1,  á m.  k.  föld- 
tani intézet  helyettes  igazgatója  is  itthagyott  bennünket.  A munkás- 
sága tetőpontján  álló  60  éves  tudós  geológust  a m.  kir.  földtani  inté- 
zet előcsarnokából  kísértük  utolsó  útjára.  Ravatala  felett  a búcsú- 
beszédet Lóczy  Lajos  intézet  igazgató  és  Telegdi  Rótb 
Károly  miniszteri  tanácsos  urak,  valamint  a Földtani  Társulat 
elnöke  tartották. 

3.  Még  előbb,  június  hó  20.-án  húnyt  el  We  szelsz  ky 
Gyula  tanár,  az  egyetemi  radiológiai  intézet  igazgatója  6S  éves 
korában,  aki  mint  a Hidrológiai  Szakosztálynak  5 éven  át  elnöke, 
szintén  válaszmányi  tagjaink  sorába  tartozott.  Temetésén  Társula- 
tunkat Horusitzky  Henrik  szakosztályi  elnök  i'ir  képvisel ic, 
aki  megható  beszédben  vett  búcsút  boldogult  Kartársunktól. 

Mind  a három  elhúnyt  tagtársunk  ravatalára  koszorúi  helyez- 
tünk, özvegyeikhez,  részvétiratot  intéztünk,  s Közlönyünk  7-  9.  fü- 
zetében, a 157 — 163'.  illetőleg  215 — 222.  oldalakon  röviden  életrajzukat 
is  közöltük,  arcképpel  magyar  és  német  nyelven. 

4.  Szeptember  hó  9.-én  elhúnyt  Sajóhelyi  Frigyes  nyu- 
galmazott székesfővárosi  főreáliskolai  igazgató,  92  éves  korában. 
Társulatunk  legidősebb  tagja,  egykoron  titkára  és  választói  tnyi 
tagja  volt. 

A pestvármegyei  Ácsán,  1848  február  16.-án  született.  4'  igja- 
ink  sorába  1871-ben  lépett  be  és  1872-től  1876-ig  Böckh  3 á n o s s a 1 
és  Kocb  Antallal  együtt,  mint  titkár  szerkesztette  a Föhltani 
Közlöny  TI— VI.  köteteit.  1877-től  1881-ig  választmányi  tag  volt,  de 
már  1889-ben  kiléiiett  a tagok  sorából.  Pkuníive:  Geológia  2 füzeiben 


Társulati  üfíyt'k 


345 


I 


a Stainpl'pl-fók*  Tiuloinúnyos  Zsebkönyvtái'  (152 — 155.  sz.)  kiadásban 
1905 — 19()4-b('u  Pozsonyban  jelent  nioíí.  1905-ben  i(/nz(/(ifói  cínnnel 
nj/it(/(líjba  lépett.  Benne  Sajóhelyi  István  nyufí.  miniszteri  lanáítsos. 
Sa  jóhelyi  Sándor  Beszkárt  ifíazfíató  és  C s i 1 1 é r y Béla 
miniszteri  osztályfőnök  neje,  atyjukat  gyászolják.  Temeté.sén  Tár- 
sulatunkat Hojnos  Rezső  dr.  tagtársiink  a V’^örösmarty  Mihály 
gimnáziumban  4-ik  tanszéki  utódja  képviselte.  S a j ó b e 1 y i F r i- 
g y e s életrajzát  Közlönyünk  jelen  számának  254 — 257  oldalain  is- 
mertetjük. Elhúnyt  választmányi  tagjaink  fölött  érzett  részvétünk- 
nek és  tiszteletünknek  feirdíássixl  adjunk  kifejezést. 

Adjon  nekik  a iSíindenbató  Isten  örök  nyugodalmat,  s az  örök 
világosság  fényeskedjék  a túlvilágon  nekik! 

III.  Ezzel  elérkeztünk  tárpjjsorozatunk  3-ik  pontjához: 

Megendékezés  Böckh  János  volt  elnökünkről,  születésének 
100  éves  fordidója  alkalmálxól. 

Böekb  János  született  1840  október  20-án,  meghalt  1909  május 
10-én,  tehát  október  20-án  volt  születésének  száz  éves  fordulója. 

A megemlékezést  teljes  egészében  Közlönyünk  jelen  számá- 
nak 245 — 254.  oldalain  magyarul  és  a 350 — 3.59.  oldalakon  német 
nyelvű  kivonatban  közöltük.  Az  ünnepi  ülés  végeztével  az  Elnök 
köszönetét  mond  a széj)  számmal  megjelent  tagoknak  és  vendégek- 
nek. akiknek  sorában  özvegy  dr.  Böckh  Huyóné,  Poirh  Lóránáné 
Böekb  Ella,  ifjii  Poleh  Lóránd,  ifjabb  Böckh  János,  ifjabb  Böckh 
Jánosné,  Böckh  Lásztőné,  dr.  Héhelt  Ede.  dr.  Héhettné  Iloffmann 
Vilma,  mint  a Böekh-család  képviselői  jelentek  meg. 

B)  Szakiitések. 

13.  Jcfijjzőkönyv  az  1940  november  13-án  tartott  szakülésről. 

Elnök:  Papp  Károly  a földtan  egyetemi  ny.  r.  tanára, 
^legjelentek  ugyanazok,  mint  a közvetlen  előtte  tartott  ünnepi  ülé- 
sen. 

Elnök  az  ünnepi  ülés  xitán  10  perc  miilva  megnyitja  a szak- 
ülést, s felkéri  az  előadókat  előadásaik  megtartására. 

1.  Jaskó  Sándor  megtartja  a Rima  és  Tárná  közének  oti- 
gocén  rétegei  és  kövületei  c.  előadását,  amely  Közlönyünk  jelen 
füzetének  294 — 317  cldalain  jelent  meg  az  56.  ábrával  és  a VITT — 
XIII.  táblákkal  illusztrálva. 

Hezzászólás. 

Az  elhangzott  előadáshoz  M a j z o n László  dr.  a következő- 
ket mondotta: 

Mindenekelőtt  a „foraminiferás”  jelző  alkalmazása  a kattiai- 
korú  rétegeknél  könnyen  tévedésekre  vezethet.  Ugyanis  ezek  az  üle- 
dékek nem  olyan  gazdagok  foraminiferákban,  hogy  mint  foramini- 
ferás rétegekről  beszéljünk  róluk.  A faunalisták  több  lelőhelyről 
származó  faunácskái  esetleg  adhatnak  50 — 60  fajból  álló  jegyzéket, 
de  ez  még  messze  elmarad  az  igazi  foraminifera-gazdag  üledékek 


346 


Társulati  ügyek 


mögött,  amelyeknél  egy  mintából  ennél  jóval  nagyobb  szánni  fauna 
is  előkerül  és  sokszor  az  iszapolási  maradék  jelentékeny  részét  ké- 
pezik ezek  az  apró  szervezetek  héjai.  A foraminiferás  agyagok  vagy 
agyagmórgák  alatt  rendszerint  rupéliai  „kiscelli  agyag”  típusú 
lerakódásokat  értünk  s ezért  tartja  kiküszöbölendőnek  e megjelö- 
lést. 

Ezenkívül  a Miliolinák  nem  játszanak  lényeges  szerepet  a ra- 
péliai  üledékek  faunájában,  különösen  annak  Clavulina  szabói 
Hantk.  fajjal  jellemzett  szintájában.  A Miliolinák  helyett  inkább 
más  génuszok  volnának  alkalmasak  a megemlítésre,  pl.  Bolívlna  (B. 
nobilis  Hantk.,  B.  semistriata  Hantk.,  B.  reticulata  Hantk.),  Pleu- 
rostomella  (P.  alternans  Schwag.,  P.  acuta  Hantk.),  Planularia  (P. 
nummulitica  Gümb.,  P.  kubinyii  Hantk.)  vagy  a Vulvnlina  (V. 
pectinata  Hantk.,  V.  subflabelliformis  Hantk.),  melyeknek  fajai 
igen  jól  jellemző  alakjai  ezen  rétegződéseknek. 

A Rima-Tarna  területével  D-ről  határos  Bükkszék-környéki 
részek  szemléltető  és  összehasonlító  táblázatához  is  ő fűz  megjegy- 
zéseket, mivel  dr.  S c h fé  t e r Z.  h.  igazgató  iir  a környék  térképező 
geológusa,  sajnos  nincs  jelen.  A táblázat  S c h ré  t e r felvételei,  illetve 
a kincstári  mélyfúrások  révén  feltárt  s Majzon  által  ismertetett 
rétegsorozatot  tünteti  fel.  Ebben  a mangános  réteg  külön  szerepel, 
pedig  ez  a rupéliai  agyagmárgában  csak  betelepülést  képez,  amint 
ez  jól  látható  a bükkszéki  iskola  mögött  és  az  utcán,  ezenkívül  a 
templomdomb  K-i  oldalán,  a fi'irótelepen  a lenyesett  részeken.  Hi- 
ányzik a táblázatból  a bükkszéki  fúrásokkal  feltárt  u.  n.  foramini- 
feramentes  s már  kőzettanilag  is  inegkülönböztethető  sötétszürke 
vagy  barnásszürke  agyag,  mely  eddig  a rupélien  alsó  szintjébe  so- 
roztatotl.  Kívánatosnak  tartja  a táblázatban  való  megemlítését,  mi- 
vel egyrészt  Bükkszéken  140 — 160  m vastagságú,  szóval  tekintélyes 
kifejlőclésű,  másrészt  minden  oligocén  rétegsorozatot  harántoló 
mélyfúrásunkban  megtalálható,  így  a Vái'osliget  11.  sz.  fúrislól 
kezdve  Örszentmiklóson  keresztül,  Tardon,  Szajlán  át  Bükkszékig. 
A Tai-di  I.  sz.  fúrásban  ez  igen  tetemes,  386  ni  vastagságú  volt 
s Se  hr  éter  Z.  dr.  ennek  alsó  részét  a budai  márga  aequivalen- 
sének  számítja. 

Megkérdezi  az  előadót,  hogy  az  iszapolások  egyenlő  kvantumú 
kőzctanyagból  történtek-e!  Mivel  a l'auna-táblázatbcm  szereplő  j<4 
zések  (gyakori,  ritka)  csak  így  közelíthetik  meg  a természi'lb(*n  is 
létezett  valóságot. 

Az  előadó  .1  a s k ó S á n d o r válasza: 

Megjegyzi,  hogy  a „fácies  jelöléseket  nem  lehet  egyetlen  korra 
korlátozni,  tehát  foramini feiás  agyag  elnevezéssel  illetludünk  riipéli- 
ennél  fiatalabb  vagy  idősebb  rétegi'ket  is.  Igaz,  hogy  ('gyes  lelohe- 
ly('kről  fí'lsoreli  fajok  száma  csekély  — ez  azonban  nem  mindig  vo- 
natkozik az  egyedsz  imra  is,  s talána  részben  kiisz:;i)olí  minta  kis 
mén  inis'.’g  ének  követ  kiizménye. 


Társulati  ünyek 


347 


A Miliolinák  olörordiirásáimk  illotvo  hiányának  szint. i(*lzü 
szeroi)ót  az  oliííocén  aííya'j;I)an  épon  M a ,j  z o n említi  a hükliszéki 
inélylTirásokról  írt  dolfíozatáhan.  Fell'oííásának  ineííváltozásá l inos- 
tanáiíí  sehol  nem  i)nhlikálta.  S c h r é t e r táA’ollétét  előadó  szintén 
sa.jnálja.  annál  is  inkáhh,  mert  személyesen  is  mefíhívta,  ahhan  a re- 
ményben, hogy  értékes  reriexiókkal  fog  a tárgyhoz  .járnlni. 

A mangános  agyagréteg  a felszíni  térképezésnél  kilomélere- 
ken  át  .iól  követhető,  összefüggő  vezérszintet  képez  Bükkszék,  Sza.j- 
la,  Keesk  sth.  határában,  tehát  alkalmas  a vastag  egyöntetű  léteg- 
komi)lexnshan  tájékozódásra.  Az  összehasoidüó  táblázatban  a fora- 
miniferamentes  alsó  réteget  nem  lehetett  eg.vségesen  kitüntetni, 
mert  ezeket  eddig  esnpán  a hozzászóló  ájtal  felsorolt  mély fni'ások- 
han  mutatták  ki;  a többi  vidék  felvételező  geológusa  nem  irja  h* 
külön  kiemelve. 

Az  iszai)olások  nagyjából  egyenlő  kvantnmú  ()..) — ().(!  kg.  súlyn 
ag.vagmintál'.ól  történtek.” 

2.  T a s n á (1  i Knhaeska  András  dr.:  ,.A  Mag.var  Xem- 
zeti  ^hizeum  áj  őslénytári  kiállítási”  eímü  előadásiban  hevc'zető 
g.vanánt  elmondja,  hogy  a .Magyar  Xemzidi  Múzeum  új  őslén.vtani 
kiállítását  dr.  Koeh  Sándor  a föld-  és  őslén.vtani  tár  volt  igaz- 
gatója készítette  el.  Az  ő nu'gértő,  niodeni  szellemű  gondolkodásá- 
nak eredménye,  hogy  ez  a kiállítás  ma  .Ma,gyaroi\s/;ig  (‘gyik  leg- 
nepszerühhen  rendezett  földtaiu  és  őslénytani  lát ványo.ssága.  .V  eél 
elérésében  sokan  segítették.  A Mag.var  Általános  Kőszénh  in.va  K.T., 
a Riniamnrán.vi  Salgótarjáni  \’asmíivek,  a Salgótarjáni  Kő.szénhá- 
n.va  H.T.,  a Xag.vhátony-l’jlaki  Téglagyár,  a Magyar  Anu'rilvai 
Olajipar  K.T.,  az  Alnminiumére  H.T.,  az  Ipari  Munkaszervező  In- 
tézet és  még  sokan  má.sok.  Sokat  köszönhet  az  új  kiállitás  a Mag.var 
Tudomán.vos  Akadémiának.  Azt  mondhatnám,  valósággal  társadal- 
mi megmozdulás  tette  lehetővé,  hogy  a földtani  és  őslénytani  anya- 
got megszerezzük,  iireparáljuk  és  tudományosan  feldolgozzuk. 

Az  iij  kiállítást  egész  sereg  ősállatrekonstrnkeió  díszíti,  ^':l- 
lamenn.vi  magyarföldi  ősállatot  mutat  he  a ira.gykö'/.önségnek.  Tér- 
képek, viasz-  és  gipszmodellek,  fénykéi)ok,  a ma.  élő  állatok  alko- 
holos vagy  száraz  preparátuma  magyarázza  a látnivalókat.  A te- 
remben négy  nagy  szi'krén.v  van.  .Minden  e.gyes  szekrény  eg.v-egy 
különálló  időszakot  ismertet  a földtörténeti  újkorból.  Xem  a hdő- 
lielyek  tömegére  fektettük  a súlyt,  hanem  egy-eg.v  földtanilag  ösz- 
szefüggő,  nagyobb  területegységei:  ragadtunk  ki  és  ezen  mint  i)éldán 
szemléltettük  az  illető  időszakban  hekövetkezett  földtörténeti  ese- 
ményeket. Az  első  szekrény  a tenger  és  a szárazföld  küzdelmét 
tárja  elbuk  az  eocenben,  a mai  Tatabánya  vidékén,  a tenger  és  a 
szárazföld  küzdelmének  eredménye  a szén.  A következő  szekrényben 
az  oligocén  tenger  életét  látjuk,  a harmadikban  a tengerpart  éhdét 
a salgótarjáni  szénmedence  vidékén.  Az  utolsó  szekrény  két  rész- 
ből áll.  Először  a magyarországi  pannon  mélyebb  részéből  nap- 
világra került  fúrásmagok  kövületeit  szemlélhetjük.  Azután  a Tu- 


348 


Társulati  ügyek 


ráni-tó  eltűnését  követő  szárazföld  meleg  éghajlatot  kedvelő  állat- 
világának maradványait  látjuk.  Ez  az  állattársaság  a Vilányi-liegy- 
ségben  és  a Rozsnyó-melléki  Gombaszögön  élt,  közvetlenül  a nagy 
eljegesedések  időszaka  előtt. 

Ha  ezt  az  új  szellemben  rendezett  őslénytani  gyűjteményt 
megtekintjük,  meggyőződhetünk  arról,  hogy  a múzeumi  kiállítás 
nevelő  intézmény  és  annyit  ér,  amennyit  a jelennek  nyiájtani  tud.,, 

A vetített  képekkel  élénkített  lendületes  előadásért  elnök  kö- 
szönetét fejezi  ki,  megjegyezve,  hogy  az  új  őslénytárunk  bár  kevés 
hellyel  rendelkezik,  az  amerikai  miizeumok  nagyvonalú  munkáját 
juttatja  a szemlélő  eszébe. 

Elnök  megköszönve  a szép  számmal  egybegyűlt  tagoknak  és 
vendégeknek  szíves  érdeklődését,  több  tárgy  híján  az  ülést  bere- 
keszti. 

Kelt  1940  november  13-án.  Jegyezte  Bartkó  Lajos  titkár. 

Í4.  Jegyzőkönyv  az  19¥).  december  4.-i  szakillésröl. 

Elnök  P a p p K á r o 1 y a Pázmány  egyetemen  a földtan  ta- 
nára. Megjelentek:  Balogh  Kálmán,  Bogsch  László,  Fekete  Zoltán, 
Gedeon  Tihamér,  Göbel  Ervin,  Görgényi  András,  Hampel  Ferenc, 
Horusitzky  Henrik,  Jaskó  Sándor,  Jugovics  Lajos,  Kerekes  János, 
Kőrössy  László,  Kulhay  Gyula,  Láng  Sándor,  Lineberger  ^lárta, 
Lóczy  Lajos,  Majer  István,  Majzon  László,  Mazalán  Pál,  ^léhes 
Kálmán,  Mottl  Mária,  Papp  Simon,  Pávai  Vájná  Ferenc.  Reich 
Lajos,  Scherf  Emil,  Schréter  Zoltán,  Noszky  Jenő  Sempter  Ferenc, 
Simon  Béla,Streda  Rezső,  Sztrókay  Kálmán,  Szurovy  Géza,  Szűcs 
Mária,  Takáts  Tibor,  Tasnádi  Kubacska  Andor,  Tregele  Kálmán, 
Vajk  Raul.  Vigh  Gyula,  Vitális  Sándor,  Wein  György  és  Zsivny 
Viktor  társulati  tagok,  továbbá  Fekete  Zoltánné,  Harsány!  István, 
Hegedűs  Gyula,  Pálosy  János,  Pálosy  Erzsébet,  Vadas  Anna,  ven- 
dégek. 

Elnök  megnyitva  az  ülést  felkéri  az  előadókat  felolvasásuk 
megtartására. 

1.  Szűcs  Mária  dr.:  Kordierit  tartalnui  kőzetzárvány  a pi- 
lismaróti  andezitben.  Megjelent  Közlönyünk  jelen  füzetének  331  — 
338.  oldalain. 

2.  Bartkó  Lajos  dr. : A Pelsőci  fennsík  földtani  viszonyai. 

Előadó  nyári  felvételeinek  eredményét  foglalta  össze  az  elő- 
adásban. A morfológiai  részben  Cholnoky  J e n ő-vel  ellcntctben 
megállapította,  hogy  a Rozsnyói  jNIedence  törések  mentén  sülyedt  a 
mélységbe,  vagyis  nem  karsztkueszta.  A Sajó  völgy  és  Csetneki  pa- 
tak völgye  töréssel  preformált  eróziós  völgy,  nem  pedig  barlang  be- 
szakadásának eredménye.  A karsztos  felszínen  a dolinák  a rétegha- 
tárok mentén,  vag.v  pedig  törések  és  felpikkelyeződések  mentén 
jelentkeznek  ingyohb  számban.  Áttérve  a rété  gtani  viszonyuk  is- 
mertetésére, kimutatja,  hogy  az  alsó  seisi  márgától  kezdve  a nori 
emeletig  bezáiólag  fol.vtatólagos  üledékkéi)ződéssel  van  dolgunk. 


Tí'irsulaü  iifíyok 


349 


ÉpiM'ii  ezért  a fáeies  viszonyok  is  lassan  változnak  — következés- 
képen  nem  niimliíí  lehet  éLesen  elhatárolni  az  egyes  emeleteket. 
Tipikus  délali)esi  alsó  triászra  északal])esi  .jellegíí  középső  és  felső 
triász  következik,  tehát  az  aniznsi  emelettől  kezdve  a paleogeogra- 
fiai  viszonyok  lényeges  változásával  kell  számolnunk.  Hasznosít- 
ható anyagok  közül  a tiszta  mészkövet,  Özörény  községben  feltárt 
ólom-cink  ércet  és  plioeénkori  tűzálló  agyagot  említette  meg.  A ha- 
talmas karsztos  területen  hanxit  csak  nyomokban  található.  Tekto- 
nikai szempontból  a Nagyhegy  két  részre  tagolódik.  Az  É-i,  alsó 
és  középső  triász  rétegekből  álló  .szinklinális  roncsára.  D-ről  irá- 
nyuló erőhatásra  a felső  triász  rétegek  felpikkelyeződnek,  reáto- 
lódnak a szinklinális  l)-i  részére.  Merev  mészkőben  n leírt  pikkelye- 
ződés  közben  és  ntána,  több  É-l)-i  és  K-Ny-i  irányi'i  hasadás  kelet- 
kezik, a feltorlódott  kőzet  így  valóságos  romhalmazzá  vált.  Ifj.  Ló- 
czy  Lajos  1914-ben  az  Lszaknyngati  Kái-pátok  vizsgálata  közben  ki- 
mutatta, hogy  alpesi  értelemben  vett  takaróredőkkel  a hegyszerke- 
zet nem  oldható  meg.  Ö az  összegyűrt  és  egymásra  tolódott  réte- 
geket a Cseh  masszivnm  és  a Kárpátok  belső  magvát  képező  gránit 
és  egyéb  kristályos  kőzetek  képezte  masszivnm  között  elterülő  me- 
dencéből származtatja.  Legnté)bbi  tektonikai  dolgozatában  a szó- 
banforgó  rétegeket  parantoehton  helyzetűeknek  tartja;  ez  a felfogás 
felel  meg  a legjobban  a bemutatott  területre  vonatkozóan  is.  Össze- 
foglaló általános  eredmények  szempontjából,  az  előadó  fontosnak 
tartja  Deinő  és  a Szádellői  völgy  között,  a Szilicei  Fennsík  É-i 
részének  és  az  ettől  különvált,  az  alaphegység  közvetlen  közelében 
levő  mezozoé)s  rétegek  tanulmányozását,  mert  itt  több  tektonikai 
kérdés  is  megoldást  találhat. 

r.  Kulhay  Gyula:  A háromszéki  földrengés  földtani  je- 
lenségei. Az  utóbbi  vetített  képekkel  tartott  előadás  meglepő  pontos 
adataival,  s a vidék  tektonikai  viszonyaival  egyező  rengések  fel- 
derítésével általános  figyelemben  részesült,  s fölidézte  bennünk  a 
régebbi  földrengési  bizottság  működését. 

Elnök  köszönetét  mondva  az  előadóknak  tartalmas  előadása- 
ikért, az  ülést  berekeszti. 

Kelt  Budapesten,  1940  dee.  4-én.  Jegyezte  Bartkó  Lajos  titkár. 

C)  Választmányi  ülések. 

15.  Jegyzőkönyv  az  1940  november  13-án  tartott  választmányi 
ülésről. 

Elnök:  Papp  Károly.  Megjelentek:  Lóczy  Lajos,  Maiu’itz 
Béla,  Noszky  Jenő,  Papp  Ferenc,  Sztrókay  Kálmán.  Takáts  Tibor 
választmányi  tagok  és  Bartkó  Lajos  titkár.  Távolmaradásukat  ki- 
mentették :Horusitzky  Ferenc  elsötitkár,  Horusitzky  Henrik,  Papp 
Simon,  Schréter  Zoltán  és  Vigh  Gyula  választmányi  tagok. 

Elnök  az  ülést  megnyitja  s a jegyzőkönyv  hitelesítésére  fel- 
kéri Lóczy  Lajos  és  (Koszky  Jenő  vál.  tag  urakat. 


350 


Társulati  ügyek 


I.  Elnök  jelenti,  hogy  utolsó  ülésünk  áfa,  amely  június  hó  5-én 
volt,  a következő  választmányi  tagjaink  hánytak  el: 

1.  Június  20.-án  Weszelszky  Gyula,  a Hidrológiai  Szak- 
osztály elnöke,  68  éves  korában, 

2.  Július  1.-én  Böhm  Ferenc,  a bányászati  ügyosztály 
főnöke,  59  éves  korában, 

8.  Aug.  24.-én  Rozlozsnik  Pál,  m.  k.  földtani  intézet  he- 
lyettes igazgatója,  60  éves  korában, 

4.  Sze])lember  9.-én  Sajóbelyi  Frigyes,  nyng.  fői’eál- 
iskolai  igazgató,  92  éves  korában. 

Elnök  az  ünnepi  ülésen,  mind  a négy  választmányi  tagunk- 
ról megemlékezett.  Most  indítványozza,  hogy  mind  a négy  választ- 
mányi tagnak  emlékét  jegyzőkönyvben  örökítsük  meg.  A választ- 
mány a javaslatot  elfogadja. 

II.  Elnök  már  az  ünnepi  ülésen  jelentette,  hogy  a Magyar 
Nemzet  c.  napilap  1940  szept.  28-i  számában  egy  lelkes  magyar  tu- 
rista felvetette  a gondolatot,  hogy  a máramaros  vármegyei  Nagy 
Pietrosza  2305  m orma  Horthy-csúcs  és  a Pop  1 van  1940  m háta 
Teleki  Pál-ovom  nevet  viselje.  A Horthy-csúcs  elnevezést  a Magyar 
Földrajzi  Társaság  1940  okt.  25-i  ülésén  elhatározta.  A Teleki  Pál- 
orom  elnevezést  most  választmányunk  elé  terjeszti.  Lóczy  Lajos  v. 
tag  az  indítványt  helyesli,  mert  gróf  Teleki  Pál  iigy  is,  mint  föld- 
ra.jztudós,  úgy  is  mint  államférfi  hervadhatatlan  érdemeket  szerzett 
csonka  hazánk  fokozatos  megnagyol)bodása  körül..  A választmány 
egyhangúlag  helyesli  a javaslatot,  s ez  ügyben  átír  a M.  Földrajzi 
Társasá g elnöké. nek. 

III.  Ugyancsak  az  ünnepi  ülésen  az  Elnök  már  előterjesztette, 
hogy  az  ősi  székhelyére  hazatért  kolozsvári  ni.  k.  Ferenc  Jéjzsef  tu- 
domány egyetem  matematikai  és  természettudományi  karán  Kor- 
mányzó lir  1940.  október  19.-én  az  ásványtani  tanszékre'  dr.  Szent- 
péteri  Z s i g in  o n (1  n,\'.  r.  tanárt  ugyanez. 'ii  minőségben  meg- 
erősítetle  és  dr.  Balogh  Ernő  kolozsvári  közéiiiskolai  tanárt,  a 
földtani  tanszékre  nyilvános  rendes  tanárrá,  míg  a lokon  tanszékek 
során  dr.  I’ r i n z Gyula  jiécsi  m.  kir.  Erzséliot  tudomány-egye- 
temi ny.  r.  tanárt  az  általános  és  fizikai  földrajzi  tanszékre  ny.  r. 
tanárrá  kineve'zte. 

Az  újonnan  létesített  Erdélyi  Tudományos  Intézet  létszámá- 
ban a m.  k.  Vailás  ás  Közoktatáisügyi  Minisztc'r  Ur  gróf  széki 
T (*  I o k i Géza  doklort  intéizeti  tanárrá  kini'vezte,  s a gazdasági 
g('ológiai  előadásával  nu'gbízta. 

A szegedi  in.  k.  Horthy  .Miklós  tudomány-egyetemen  az  ás- 
ványtani taii'^zékri'  dr.  Kocli  Sándor  elnöki  tanácsosi  eímim'l  fel- 
rnliázot.t  I.  o-ztályú  iirigyai'  m’inzeti  inúzi'umi  őrt  nxilvános  rendes 
tanárrá  é's  a földlani  tanszéki!'  dr.  K e r (' n e i István  (h'bri'ci'iii 
ny.  rk.  tan  irt  n.vilvános  rendes  tanárrá  kinevezti'. 

lázen  kinevezési'kkel  a m.  k.  Vallás  é's  Közoktatásügyi  Minisz- 
t('r  Úr  t('ljesít('tt('  régi  kívánságunkat,  hogy  az  ásványtan  a föld- 


Társulati  üfjyok 


351 


tantól  külön  választassék.  Sajnos,  lioííy  a (lel)roeeni  és  pécsi  tan- 
székek betöltésére,  a karok  inefíszüntetése  miatt  a közel  jövőben 
alifília  kerül  sor.  , 

Az  ülés  a felsorolt  kartársakat  választmányunk  nevében  kö- 
szönti. 

Ezzel  kapcsolatban  elnök  méíí  ejíy  örvendetes  eseményről  szá- 
mol be.  rfíyanis  a királyi  József  Xádoi-  műszaki  és  fíazdasáfítudo- 
mányi  efí.vetem  az  1940— tanévre  dr.  \' e n'd  1 Aladár  ny.  r. 
tanár  urat  líector  .Mafínificusává  választotta.  Kívánja,  bofíy  mafías 
méltósájíát  minél  iía:iyobb  sikerrel  töltse  be.  A választmány  VA' n d 1 
A 1 a d á r volt  elnök  urat  eííybanfíúlají  köszönti. 

1\'.  a \idéki  eüyetí'ini  kinevezcsekkel  kapcsolatban  Lóczy 
Lajos  váli'szt mányi  tají  fölemlíti,  hoííy  Társulatunk  elnökséfíe  ez- 
előtt efíy  hónappal  a m.  k.  földtani  Intézet  ifíazííatósá síával  ejí.vütte- 
sen  javaslatot  készített  a tanszékek  elválasztása  és  szapoiítása  üjíyé- 
ben.  A liirtelenül  történt  kinevezések  miatt  azonban  a javaslat  fel- 
t e r j esz t ésé ve  l elkéstünk. 

Ez  alkalomból  újból  haiifísnlyozza.  boííy  a már  részben  mcfí- 
történt  tanszék  szétválasztásokon  kívül  szükséfíes  leend  méíí  az  ős- 
Icnytani  tanszék  és  a líeofizikai  tanszék  mielőbbi  visszaállítása  il- 
letőleg újból  való  szervezése. 

A gerinctelen  állatokkal  foglalkozó  ösl('iiijt(tni  tanszék  felállí- 
tása és  betöltése  legsikeresebben  a budapesti  Pázmány  Péter  tudo- 
mány-egyetem bölcsészettudományi  karán  történhetik,  ahol  az  ős- 
lénytani múzeum  gazdag  anyagával  amúgy  is  megvan,  s az  őslény- 
tan tanítása  itt  megbízás  útján,  állandóan  folyik. 

A gerinces  ösléngek  tanszéke  pedig  Kolozsvárott  volna  fel- 
állítható. 

Azonkívíil  a geofizikai  tanszék  felállítása  a Pázmány-egyetem 
bölcsészettudományi  karának  a feladata,  minthogy  innét  indultak 
ki  báró  Eötvös  Lóránd  alapvető  vizsgálatai,  s minthogy  a földtani 

L ó ( z L j o s Í!;dítványát  a választmány  egyhangúlag 
helyeli. 

y.  A folyó  ügyek  sorából  elnök  jelenti,  hogy  Hóman  Bá- 
li ii  t m.  k.  vallás  és  közoktatásügyi  ^Miniszter  Úr  Öexellenciája  1940. 
szeptember  lO-tn  magához  kérette  a INIagyar  Tudományos  Akadé- 
mia, a Szent  István  Akadémia  és  a Tudományos  Társulatok  Szö- 
vetségének képviselőit. 

Az  értekezleten  G a j z á g ó L á s z ! ó vk.  követ,  mint  a Szövet- 
ség elnöke,  X"  é m e t h G y u 1 a egyel. mi  tanár,  mini  a Szövetség  al- 
eluöke,  Kib.'di  Varga  Sándor  c.  rk.  tanár,  az  Akadémia  fő- 
titkári hivatalának  vezetője  és  Papp  Károly,  mint  a Szent 
István  Akadémia  főtitkára  vettek  részt.  A Miniszter  Úr  azt  kérte, 
hoge  5 nagyobb  erdélyi  könyvtái’nak  ajánljuk  fel  ajándék  gyanánt 
az  I.  világháboná  óta  megjelent  kiadván vainkat.  A földtani  társulati 
elnöktől  i'Jlda  adás  céljf’ból  a társulati  kiadványokat  is  kérte. 


352 


Társulati  üg:yek 


Ezért  a Földtani  Közlöny  20  utolsó  kötetét  és  a Földtani  Ér- 
tesítő 4 kötetét  5 — 5 példányban  felajánlotta,  s már  el  is  küldötte 
október  1-én  Pasteiner  Iván  úrnak,  az  Erdélyi  Osztály  Esterházy- 
utca  30.  sz.  helyiségébe. 

A választmány  az  elnök  intézkedéseit  utólag  jóváhagyta. 

VI.  Elnök  jelenti,  hogy  az  1940  március  hó  6-án  tartott  vá- 
lasztmányi ülés  határozata  alapján  felkérte  Telegdi  Róth  Ká- 
roly úr  Öméltóságát,  hogy  Vendl  Aladár  volt  elnök  iir  tiszteleti 
taggá  való  ajánlására  a méltató  beadványt  elkészíteni  szíveskedjék. 
Telegdi  R ó t h Károly  úr  1940  október  9-én  kelt  levelében  eme 
tisztséget  nagy  elfoglaltságára  való  hivatkozással  elhárította  ma- 
gától. Erre  felkérte  Papp  Ferenc  választmányi  tag  urat,  aki 
azonban,  minthogy  hivatali  főnökének  ajánlásáról  van  szó,  szin- 
tén kitért  a megbízatás  alól.  Ezek  után  Bogsch  László  egye- 
temi magántanár  urat  kérte  fel,  aki  az  ajánlást  október  28-án  l)c 
is  adta.  Ezzel  kapcsolatban  Mauritz  Béla  tiszteleti  tag  Öméltó- 
ságát is  felkérte,  hoigy  Liffa  Aurél  volt  alelnÖk  úr  tiszteleti 
taggá  való  ajánl  'sát  szíveskedjék  elkészíteni.  Minthogy  M a ii  r i t z 
tanár  úr  Liffa  Aurél  kívánságára  az  ajánlást  elhárította  magá- 
tól, azért  Jugovics  Lajos  főiskolai  tanár  úr,  rendes  tagot  kérte 
meg,  aki  október  20.-i  kelettel  a jelentést  el  is  készítette. 

Ilymódon  úgy  Vendl  Álad  á r,  mint  L i f fa  A űréi  volt 
elnök  uralmak  tiszteleti  tagul  való  ajánlása,  az  alapszabályaink 
13.  §-a  szerint  esedékes  november  1.-ig  beérkezett. 

A választmány  hosszabb  eszmecsere  után  úgy  határoz,  hogy 
az  elnök  útján  megkérdezi  Vendl  A 1 a d á r és  L i f f a A u r é 1 
volt  elnök  urakat:  vájjon  a tiszteleti  tagságot  elfogadni  bnjlan- 
dók-e. 

VII.  Elynök  jelenti,  hogy  1940.  nov.  12.-i  kelettel  a magyar  kir. 
Fö'dtani  Int'zet  tagjaitól  Mottl  Mária,  Szentes  F <*  r e n c, 
]\í  a j z o n László,  Szálai  T i b o r és  Kerekes  J ó z s e f alá- 
írásával beadvány  érkezett,  amelyet  Vigh  Gyula  választm  imyi 
tag  úr  ellenjegyzect  és  Jugovics  Lajos  főiskolai  tanár  úr  sze- 
méi vesen  adott  át.  A beadvány  Kfvs^t  és  Jvgkorkutntó  Szakosztály 
felál  1 ítás  i t javasolja. 

Elnök  kifejti,  hogy  a javasolt  Szakosztály  megalakításának 
elvi  akadályai  nincs,  minthogy  Ala))szabályaink  4.  és  30.  §-ai  alap- 
ján a Társulat  közgyűlése  fiókegyesületeket  és  szakosztályokat  ala- 
kíthat. Jelen  esetben  annyival  könnyebb  a megoldás,  niinthogy  a ter- 
vezett szakosztály  a megszűnt  Barlangkutató  Szakosztály  helyébe 
léphet. 

Indítványozza,  hogy  a beadványt  jelentés  végett  adjuk  át  egy 
bizottságnak,  amelynek  t'>gjaiul  javasolja  Lóczy  Lajos,  Sebre- 
ter  Zoltán,  S ü ni  e g h y József  és  Vigh  Gyula  választ- 
mányi tag  urakat. 

A választmány  az  előadványt  nevezett  A’álasztmányi  tag  urak- 
hoz utalja  jelentéstétel  céljából. 


i'ársulali  iiííyi'k 


353 


Vili.  Elnök  jelenti,  liofíy  GO  éves  tafísáfíuk  alkalmából  kö- 
szöntöttük; 

Kossneh  János  gyáros  urat  és 

Kilián  Frigyes  Cég  könyvkereskedését. 

A választmány  a bejelentett  üdvözléseket  örömmel  tmlomásnl 

veszi. 

Új  tagoknl  jelentkeztek:  1.  Stefániái  V i 1 m o s bánya- 
igazgató  Scniosk'ő,  bndajjesti  eíme:  llée.vi-nt  4.  szám,  Moktár.  2. 
Hampel  Ferenc  m.  kir.  százados,  XI 1.,  Terncséni-út  .ál).  3.  V a- 
d a s A n n a (íyöngyös,  Köznzótelei).  Ajánlják:  .1  u g o v i e s L a j o s 
r.  tag  és  Noszky  ,1  e n ö vál.  tag,  Kásky  Klára  és  Bárt  kő 
L a j o s. 

A választmány  mindhármat  rendes  tagul  választja. 

X.  Elnök  jelenti,  hogy  1940  június  27-é»  a hudapesti  Vili. 
kerületi  Elüljáróság  számvizsíTálója  pénztár  vizsgálatot  tartott, 
amelyen  Elnök  és  Aseher  pénztáros  iir  beterjesztette  a főkönyvet, 
s ezt  a számvizsgáló  némi  formai  helyesbítéssel  rendben  találta. 

XT.  Elnök  jelenti,  hogy  1940  jiinius  .ő-i  vál.  ülésüidv  óta  a kö- 
vetkező nagyobb  adományok  érkeztek:  ^T.  k.  liiarügyi  Minisztérium 
2(M)  P,  Salgótarjáni  Kőszénhánya  R.T.  200  P,  Magyar  Általános 
Kőszénbánya  R.T.  300  T’,  Rimamurány  Salgótarjáni  ICőszénhánya 
R.T.  200  P. 

A választmány  az  adományokért  nevezett  inCzményeknek 
köszönetét  mond. 

Egyéb  tárgy  híján,  elnök  köszönetét  mondva  a megjelent  vá- 
lasztmányi tag  uraknak  Imzgó  működésükért,  az  ülést  hezárja. 

Kelt  Budapesten,  1940  novemher  13-án. 

Jegyezte:  Láttam: 

Dr.  B a r t k ó Lajos  Hitelesítik : Pap  j)  K á r o 1 y 

titkár.  Lóczy  Lajos  és  elnök. 

Xoszky  Jenő 
választmányi  tagok. 

16.  Jegyzőkönyv 

a Magyarhoni  Földtani  Társulat  választmányának  1940  december 
hó  4-én  tartott  üléséről. 

nára.  Megjelentek:  H o r u s i t z k y Henrik,  Lóczy  Lajos, 
M a u r i t z Béla,  P a p p Ferenc,  P a p p Simon,  Pávai 
Vájná  Ferenc,  Schréter  Zoltán,  Sztrókay  Kál.m/á.n, 
Takáts  Tibor,  Vendl  Aladár,  Vigh  Gyula  választmányi 
tagok,  Bartkó  Lajos  titkár. 

Elnök  üdvözölve  a \lálasztmányt.  az  ülést  megnyitja  és  a 
jegyzőkönyv  hitelesítésére  felkéri  Pávai  Vájná  Ferenc  és 
Schréter  Zoltá  választmányi  tag  urakat. 

I.  Elnök  jelenti,  hogj^  választmányi  tagjaink  közül  a legutóbbi 
időkben  ketten  magas  kitüntetésben  részesültek. 


354 


Társulati  iig'yek 


Még  a iívcir  folyamán  a m.  k.  Miniszterelnök  Ür  előterjeszté- 
sére Kormányzó  Ür  Öföméltósága  Vizer  Vilmos,  m.  k.  bánya- 
ügyi  főtanácsos,  társulati  bányaigazgató  úrnak  a hazai  bányászat 
fejlesztése  körül  szerzett  érdemei  elismeréséül  a iSIagyar  Érdemrend 
középkeresztjét  adományozta. 

Vizer  i 1 m o s urat  30  évvel  ezelőtt,  még  mint  a Magyar 
Általános  Kőszcnbánya  Tirsulat  főmérnökét.  13  a n e r Gyula  tag 
ajánlatára  az  1910.  dee.  T.-i  ülés  választotta  rendes  tagjaink  sorába, 
s ezóta  Öméltósága  legszorgalmasabb  tagjaink  közé  tartozik. 

A másik  kitüntetés  Pávai  V’’ a j n a Ferenc  dr.  főbánya- 
tanáesos,  fögeológns  urat  érte,  akinek  november  hó  23-ik  napján 
Kormányzó  llr  Öföméltósága  a m.  k.  bányaügyi  főtanácsosi  címet 
adományozta. 

Pávai  Vájná  Ferenc  urat,  még  tanárjelölt  korában 
Kormos  Tivadar  r.  tag  ajái?latára  az  lílOá.  dec.  l.-i  választ- 
mányi ülés  választotta  rendes  tagjaink  sorába,  az  1910.  évtől  kez- 
dődő hatállyal.  Munkássága  Társulatunk  köréből  indult  ki  és  30  év 
alatt  a magyar  geológiának  úgy  elméleti,  mint  gyakorlati  ágában 
nagy  eredményeket  ért  el,  amelyek  minden  magyar  geológust  büsz- 
keséggel töltenek  el. 

Elnök  mindkét  választmányi  tagunkat,  30  éves  gazdag  mun- 
kásságának méltatásával,  már  a szakülésen  köszöntötte,  s most  új- 
ból legjobb  kívánságait  fejezi  ki. 

Dr.  Pávai  Vájná  Ferenc  úgy  a maga,  mint  z e r 
Vilmos  nevében  köszönetét  mojid  a Választmánynak  az  üdvöz- 
lésért, s Ígéri,  hogy  a jövőben  is  minden  erejével  a társulat  fej- 
lesztését szívén  fogja  viselni. 

II.  Elnök  jelenti,  hogy  a november  13-i  választmányi  ülés 
határozata  alapján  kérdést  intézett  Dr.  V e n d 1 A 1 a d á r és  L i f f a 
Aurél  dr.  volt  (dnök  urakhoz,  vájjon  a választmány  megytegyc-e, 
az  alapszabályok  13.  pontja  alapján  az  előterjesztést  a közgyűlésnek 
a tiszteleti  taggá  való  választásra. 

A jelenlevő  Vendl  Aladár  választmányi  tag  úr  kijelenti, 
hogy  a társulat  több  tekintélyes  tagja  ellene  van  annak,  hogy  ez  idő 
szerint  tisztedeti  tagul  való  választásra  ajánlják;  azért  kéri,  hogy  az 
előterjesztést  a választmány  ne  tegye  meg. 

L ó c z y L a j o s és  P á v a i a j n a F e r e n c választmányi 
tagok  hangoztatják,  hogy  a jelenlegi  elnök  működését  éppen  azzal 
kezdte,  hogy  mindkét  nagyérdemű  elődjét  a Társ\ilat  legmagasabb 
kitüntetésével,  a tiszteleti  tagsággal  kívánta  jutalmazni.  Mindketten 
kéidk  Vendl  Aladár  ural,  hogy  Társulatunk  eme  legmagasabb 
kitüntetését  fogadja  el.  Vendl  Aladár  választmányi  tag  haíá- 
i'ozotlan  kijelenti,  hogy  ez  idő  szerint  nem  óhajtja,  hogy  most  a 
választmány  (dőterjeszlést  , tegyen  a közgyűlésiünk.  tiszt(*leti  taggá 
való  m ( ' g V á I a s z t á s á I r a . 


355 


Tí'irsulati  üfjyok 


.M  n u r i t z B ó 1 a tisztcloti  laíí  kijelenti,  lioííy  luíyaiu'zi'n  ok- 

I. ól  L i r t' a Aurél  volt  másodolnök  som  lia.jlaiidó  ozidőszoriiit  a 
tisztch-ti  laíísáfíot  oiroííadni. 

Töldu'k  hozzászólása  után  Huök  kimondja,  Iuíjív  n volt  (dnök 
nrak  tisztcdoti  tasísáfía  fölött,  — saját  kívánsáfínk  alapján  — napi- 
vondro  tériiuk. 

III.  KInök  kéri,  liojíy  három  (dhúnyt  választmányi  ta'ínnk  fö- 
lött az  omlékhoszéd  tartására  vállalkozó  ta^  arakat  már  a mai  iilé- 
son  jolöljiik  ki.  A választmány  olhatározza,  hofíy  B ö h m F o r (*  n c 
fölött  Bapj)  Simon,  Kozlozsnik  Pál  fölött  Bóo/y  Lajos 
és  \V  o s z o I s z k y (í  y n 1 a fölött  II  o r s i t z k y II  ('  n r i k választ- 
mányi tafíok  tartják  az  omlékT)oszédot. 

IV.  Elnök  jelenti,  hogy  a Maííyar  Amorikai  Olajipari  lí.T. 
őOI)  ])enfíőt  adományozott  társulatnak  támoííatására. 

A választmány  a nomoslelkn  támogatásért  hálás  köszönotot 
mond  a uovi'zott  társulat  jolonlévö  igazgatójának:  Papj)  Simon 
<lr.  ár  Öméltóságának. 

V.  Elnök  jelenti,  hogy  áj  tagokul  joloutkoztok: 

1.  Dr.  Popity  László,  oki.  középiskolai  tanár,  Nagykála  (Post- 
nn,).  Ajánlják;  Dr.  Miháltz  István  és  I)r.  ^I(*zösi  dózsof  og.votomi 
tanársogédok,  r.  tagok. 

2.  Roich  Lajos  oki.  tanár,  Budapost,  II.,  Toldy  Forono-n.()4. 
Ajánlják:  dr.  Bartkó  Lajos  és  dr.  Bagseh  László  r.  tagok. 

3.  Harsányi  István  hányakntató.  Bndapost,  V.  Folka-u.  ö.  I. 
Ajánlják:  Dr.  Jugovics  Lajos  és  Dr.  Szontos  Feronc  r.  tagok. 

4.  Dr.  Vogl  Mária  m.  k.  kísérletügyi  gyakornok,  Rákospalota, 
Bein-n.  21.  Ajánlják:  Dr.  Bartkó  Lajos  és  Dr.  Majzon  László  r t.-ok. 

5.  Linebergor  ^lárta  m.  k.  földtani  intézeti  könyvtári  tiszt- 
viselő, Budapest,  Vili.,  Aggteleki-u.  8.  III.  1(5.  Ajánlják;  Majzon 
László  és  Papp  Károly  r.  tagok. 

6.  Hegedűs  Ferenc  egyetemi  hallgató,  Budapest,  Vili.,  Eszter- 
házy-n.  3.  Ajánlják:  Bartkó  Lajos  és  Szalai  Tibor  r.  tagok. 

7.  Varga  Sarolta  vegyész,  Budapest,  ^'L,  Podnriniezky-u.  1. 

II.  20.  Ajánlják:  Bartkó  Lajos  és  Mottl  Mária  r.  tagok. 

.8.  Dr.  Szelényi  Tibor  vegyészfőmérnök,  Budapest,  XIV.,  Ste- 
fánia-út  14.  Ajánlják:  Lóezy  Lajos  és  Papp  Károly  r.  tagok. 

’A  választmány  titkos  szavazással  mind  a 8 tagot  egyhangúlag 
rendes  tagul  választja. 

Elnök  megköszönve  a választmányi  tag  nrak  szíves  érdeklő- 
dését és  buzgalmát,  több  tárgy  híján  az  ülést  berekeszti. 

Kelt  Budapesten,  1940  december  4-én. 

Jegyezte:  Láttam: 

Dr.  Bartkó  L a j o s Hitelesítik:  P a p p K á r o 1 y 

titkár.  Seb  rátér  Zoltán  elnök. 

Dr.  Pávai  a j n a F e r e n e 
választmányi  tagok. 


SUPPLEMENT 

zum 

FÖLDTANI  KÖZLÖNY 


LXX.  Bánd  Október—  Dezember  1940  10—12.  Heft 


I.  ERINNERUNGEN. 

I.  ERINNERITNG  AN  DEN  EHEMALIGEiN  PRASIUENTEX 
DÉR  UNGARISCHEN  GEOLOGISCHEN  GESELLSCHAFT 
JOHANN  BÜCKH  VON  NAGYSÜR  (1840—11)0!)) 

ANLASSLICH  SEINES  100.  GEBURTSTAGES. 

Voifíeti’nííeii  in  dér  am  13.  November  1940  gehaltenen  Fesisilzuiijí 
dér  Ungarischen  Geologischen  Gesellschaft  vöm  dies.i;ihrigen  Prii- 

sidenten 

Prof.  Dr.  Kari  von  Papp. 

Mit  3 Potografien  in  den  Fignren  25 — 27  auf  Seiten  248 — 254. 

Sehr  geehrte  Festsitzung! 

Am  26.  Október  war  es  100  Jabre  bér,  dass  Johann  Böc*kh  in 
dér  damals  noch  selbstándigen  Stadt  Pest  das  Licht  dér  Wolt  er- 
blickte.  Seine  Mutter,  Vilma  Deutsch,  hatte  früher  ihren  Wohnsitz 
in  Pest  nnd  weilte  im  Október  des  Jahres  1840  gerade  bei  ihren 
Verwandten  in  Pest. 

Dér  Vater  von  Johann  Böckh,  Adalbert  Böckb,  war  dér  Pliy- 
sikus  dér  Stadt  Sonioria  im  Komitat  Pozsony,  sodass  Johann 
Böckb  seine  Kindheit  in  dicsér  Stadt  verbracbte.  In  den  Jahren 
1850 — 1854  besnchte  er  das  königliehe  katbolisebe  Obergymnasium  in 
Pozsony  (Pressburg)und  im  Jahre  1855  die  Oberrealschule  daselbst. 
Von  1856  bis  1858  stndierte  er  an  dér  techniscben  Militarakademic 
in  Krems.  Da  er  aber  hier  cinen  Beinbruch  erlitt,  nahm  ey  von 
dér  mililariselien  Laufbabn  seiuen  Abschied.  Durcb  dicsen  Zu- 
fall  ist  er  dann  einer  von  nnseren  grössten  Geologen  geworden. 

Im  Herbst  des  Jahres  1858  stndierte  er  herei ts  an  dér  Berg- 
akademie  in  Selmecbánya,  wo  er  4 Jahre  hindurch  besondors  die 
mineralogiscben,  geologisclien  und  paláontologischen  Vorlesnngen 
von  Prof.  Johann  Pettkó  mit  grosser  Vorliebe  besnchte.  Nachdem  er 
in  Selmecbánya  sein  Diplom  erworben  hatte,  praktiziertc  er  im 
Herbst  1862  in  Eisenerz  (Steiermark)  und  spütcr  bei  den  Walzwerkcn 
in  R(uchenau  (Niederösterreicb).  Im  dahrc  1864  wnrde  er  dér  k.  k. 
geol.  Reichsanstalt  in  Wien  zngeteilt,  wo  er  unter  den  Direktorén 
W.  Haidingcr  und  E.  v.  Hauer  arbeitete.  Er  wohnte  auch  den  Vor- 


Eriniu'runf>:  an  J.  v.  Böckh  (1840 — 1!H)S)) 


357 


Icsuiiycn  von  Prof.  E.  Suoss  bei.  Untcr  Loituiifí  dov  \V  ioiu?r  (loo- 
lofíen  Icrntc  er  clie  veVsohiedenen  (íobiete  Böhinens,  Mahrons  nnd 
Galizieus  kenuén.  Iin  dalire  18(5()  kain  er  naeh  Uiiííarn  znrüek.  Hier 
studierte  er  znerst  die  tertiiiren  Ablafíeruiiííen  von  Buják,  Szirák 
uiui  Eesefí  (Kom.  Nófírád).  Über  dieses  Gebiet  sehriel)  er  seine  erste 
Veröffentliebnng  nnd  zwar  in  deutscher  Spraelie.  lm  dahre  1H()7 
wnrde  er  dér  Priisidialsektion  des  Bndaer  Finanzministerinms  zii- 
{íeteilt.  In  dieser  Zeit  wnrde  vöm  Ackerban-,  Industrie-  nnd  Han- 
delsniinister  I.  (íorove  die  k}il.  nnfí.  {íeolofíisebe  Anstalt  fíeí?riindet. 
Dér  erste  Direktor  dér  Anstalt  wnrde  im  Jabre  ISGl)  ^lax  Hantken 
von  Prudnik.  Die  ersten  Geolofíen  dér  Anstalt  waren  K.  llormann, 
d.  Böckh  nnd  B.  Winkler.  Zn  dieser  Zeit  Icrnte  d.  Böekli  die  Tocdi- 
ter  des  Berfíwerkbesitzcrs  Z.  Hofmann,  Antónia,  keimen  nnd  hat 
sie  dann  in  Panlis  am  11.  Aiiíínst  1873  líeheiratet. 

Die  wissensehafliehe  Tiitifíkeit  von  d.  Böckh  wnrde  von  sei- 
nem  Biofíraphen,  Th.  v.  Szontagli,  in  zwei  Absehnitte  fíeteilt.  Dér 
erste  danertc  von  18G8  bis  1882.  In  dieser  Zeit  nahm  er  das  Gebiet 
des  südlielien  Bakonygebirfíe.s  fíeolofíiseh  anf.  Er  war  dér  erste,  dér 
anf  die  Brnehlinie  von  Litér  liinwies.  ÍHier  den  südlielien  TeiI  des 
Bakony  schrieb  er  zwei  Árliciten,  von  denen  die  erste  (Die  ííeologi- 
schen  Verhaltnisse  des  südlielien  Theiles  des  Bakony,  1.  Theil,  er- 
sehieiien  im  Bd.  2 des  dahrbuehes  d.  kgl.  nníí.  íícol.  Anstalt,  1872) 
die  triadische  Sehiebtserie  des  südlielien  Bakony  nnd  die  zweite 
(Die  geolofíisehcn  Verhaltnisse  des  südliehes  Theiles  des  Bakony, 
II.  Theil.  ersehieiien  im  Bd.  3 des  Jahrbnehes,  1874)  die  lia.ssisehen 
jurassischen,  kretazischen  und  tertiaren  Sehiehten  des  Bakony  bc- 
handelt. 

Nachdcm  er  die  íicologische  Aufnahme  des  Bakony  beendet 
hatte,  studierte  er  zuerst  die  Geologie  dér  Umgebung  von  Pécs  und 
begann  im  Jabre  1877  die  Aufnahme  des  Krassó-Szörényer-Gobirges. 
Die  kristallinen  Schiefer  des  Gebietes  wurden  von  ihm  in  dreí 
Gruppén  geteilt. 

Als  ^I.  V.  Hantken  im  Jahre  1882  Professor  dér  Palaontolo- 
gie  wurde,  ist  J.  Böckh  von  Franz  Josef,  König  von  Ungani,  zuin 
Direktor  dér  geologischen  Anstalt  ernannt  worden. 

Daniit  begann  die  zweite  Periode  seiner  Tatigkeit.  Am  An- 
fang,  zwisehen  den  Jahren  1882 — 1892,  setzte  er  seine  Aufnahmear- 
beiten  im  Krassó-Szörényer-Gebirge  fórt,  um  dann  im  Jahre  1893  die 
ülforsehungen  am  inneren  Raude  dér  Östkarpaten  anzufangen.  Dic- 
se Forschungen  wurden  von  ihm  persönlich  cingeleitet.  Über  seine 
ITnterschuehungen  veröffentlichte  er  zwei  grosse  Arbeiten. 

Die  erste  (Daten  zűr  Kenntniss  dér  geologischen  Verhaltnisse 
im  oberen  Absehnitte  des  Iza-Thales,  mit  besonderer  Berücksichti- 
gung  dér  dortigen  Petroleum  führenden  Ablagerungen,  erschienen 
im  Bd.  II.  Jahrbuches  1894)  behandelt  die  geologischen  Verhaltnisse 
des  oberen  Abschiiittes  vöm  Iza-Tale  (Kom.  Máramaros).  Dér  Komp- 
lex des  Karpatensandsteins  wird  von  ihm  in  7 Glieder  geteilt.  Böckh 


358 


Prof.  L)r.  Kari  von  Papp 


betont,  dass  die  Forschungen  iin  Absehiiitt  zwiscdien  Dragoinér  nnd 
Szaesal  ebenso  aussiehtvoll  sind  wie  im  Petroleumgebiet  von  Borys- 
law  in  Galizien.  Seine  Annabme  Avurde  dnrch  die  spatcren  Bohrun- 
gen  bestátigt, 

Die  andere  Arbeit  (Die  geologisclien  Verhaltnissc  von  Gó.s- 
niezö  nnd  Umgebnng  im  Comitate  Háromszék  mit  besonderer  Be- 
rücksichtignng  dér  dortigen  Petroleum  führenden  Ablagernngen, 
erschienen  im  Bd.  12  des  Jahrbuches  1895)  behandelt  die  geologi- 
schen  Verháltnisse  A'on  Sósmezö  (Kom.  Háromszék).  Hier  Avnrde 
die  Serie  des  Karpatensandsteins  in  6 Glieder  geteilt.  Diese  beiden 
Arbeiten  erhielten  im  Jahre  1900  die  erste  Szabó-Medaille  dér  TJn- 
garischen  Geologisclien  Gesellschaft. 

Über  die  Tátigkeit  A on  J.  Böckh  gébén  nns  die  25  Direktions- 
berichte  A'on  1882  bis  1907  ein  treues  Bild.  Das  Aviehtigste  Ereignis 
Aváhrend  seiner  Direktorentátigkeit  Avar  das  Anscliaffen  eines  neu- 
en  Heimes  für  die  geologisclien  Anstalt.  J.  Böckh  ist  es  zu  A’erdankeii, 
dass  dnrch  die  materielle  Unterstntznng  Amn  A.  Semsey  im  Jahre 
1900  das  schöne  Palais  dér  Anstalt  anfgebant  Averden  konníe.  Das 
im  nngarischen  Stil  gebante  neue  Heim  Avurde  den  iingarischen  Geo- 
logen  Amm  Ackerbanmister  I.  Darányi  am  7.  Mai  1900  übergeben. 
Einige  Wochen  spáter  besichtigte  anch  Kaiser  nnd  König  Franz 
Josef  das  schöne  Palais  und  sprach  seine  höchste  Ankerkennung 
aus.  Ein  Bild  von  dicsem  hohen  Besuch  zeigt  nns  Fig.  25. 

ObAvohl  J.  Böckh  ein  ausserordentlieh  bescheidener  Mami 
Avar,  erhielt  er  in  den  26  Jahren,  AvUhrend  er  als  Direktor  dér  An- 
stalt Avirkte,  zahlreichehohe  Auszeichnnngen.  Er  Avar  Inhaber  des 
Eisernen  Kronenordens  III.  Klasse  soAvie  dér  Insignien  dér  II. 
Klasse  des  rnssischen  Sankt  Sava-Ordens.  Im  Jelire  1907  erhielt  er 
A'om  König  Franz  Josef  znr  Anerkennnng  seiner  Verdienste  in  dc'r 
Errichtung  nnd  EntAvicklung  dér  geologisclien  Anstalt  nnd  des 
landAvirtschaftlichen  Mnsenms  den  nngarischen  Adél  mit  deni  Prii- 
dikat  „Nagysnri”. 

(Nachdem  das  Palais  dér  Anstalt  im  Jahre  1900  anfgebant 
Avnrde,  ist  es  zn  eineiii  richtigen  Heim  dér  nngarischen  Geologie 
gcAvorden.  Das  reichlich  ansgestattete  Institnt  besass  einc  grosse 
Bibliothek  nnd  Kartensanimlnng,  ein  imposaiites  Mnsenm.  zahl- 
reiche  Arbcitszimmer,  chemische,  agrocheniische  nnd  agrophysische 
I^aboratorien,  ja  sogar  anch  zAvei  Seismograiihe. 

Zalilreiche  anslándische  Forscher  besnchten  das  Institnt,  nn- 
ter  anderen  im  Jahre  1904  die  .japanischen  Geologen  Kínosuké  Ino- 
nye  nnd  Saye  Mishio.  Anliisslich  ihres  Besnches  Avnrde  die  in  Fig. 
26  abgebildcte  Anfnahme  geniacht. 

Wclcher  allgenieinen  Verehrnng  sich  J.  Böckli  erfrenle,  zeigt 
anch  d(‘r  ITmstand,  dass  die  nngariscluMi  Geologen  sein  Denkmal 
binncn  einer  sehr  knrzen  Zeit  errichten  liessen.  Das  Denkmal  Avnr- 
d(‘  von  (lem  lieriilnnten  Bildliain'r  A.  Strolil  nitier  llilft'  von 


EriniK'runfir  au  F.  Sajólu'lyi  (1848—1940) 


359 


l{ál)olti  ausííoluhrt.  Es  zeifít  -I.  Höekh’s  Fifínr  in  oiiicr  Nische,  din 
an  dór  Hastoi  dór  Anstalt  aurííostollt  wiirdo  (Fiíí.  27). 

Anlasslioh  dór  Enthülluiiíí  do.s  l)oid<inals  (*rsohionon  sóim* 
Witwe  und  Kindor.  Sein  Sohn,  Iliifío  v.  Höokh,  war  in  dón  Jaliron 
15)2!) — 31  sóin  NaohTolfíor  als  Diroktor  dór  (joolo}íisoli(*n  Anslalt. 
\'on  seinon  Kindorn  lol)t  nur  nooh  Eran  Vilma  Hoííor  in  Wion. 

.loliann  von  Böokh  war  óin  ííros.sor  düííor,  or  liohto  dió  i’roi(* 
Natúr  und  vorbraohto  so  viol  Zoit  draussou,  wi(*  (*s  niöjílioh  wai'. 
Als  juuííor  Mami  befíloitoto  iliu  auoli  sóin  Sohn  Iliifío  oft. 

Eiuo  absohit  iniritam*  Natúr,  unoudliolu*  (lüto  und  sobr  viol 
A'(*rstiiuduis  für  dió  Schwiioliou  audoror  cliaraktorisiortou  ibn.  Er 
zoiohuoto  sifh  durcb  lofíisoho  Bowoisriibruufí,  óin  aussorflowöhnli- 
ohos  (íodiiolitnis  und  klaro  Ertoilo  bosondors  aus  und  konnto  ganz 
íírossartijí  dobattiorón.  Soino  ]\Ioinnn{í,  bosondors  übor  dió  Trias  des 
Bakony,  worübor  or  ani  Anfaiifí  dós  .lahrluindorts  mit  v.  Semsoy 
1).  Laozkó  und  L.  v.  Lóozy  d.  Ao.  zahlroicbo  Bosprocbnnfíi'n  riihrto 
war  immor  von  jírösstor  Wiobtiííkoit  und  Bodouluníí.  1).  Laozkó 
1 omorkto  öftors;  „Eiu  orstklassifíor  BroTossor  ist  im  Horni  Dirok- 
tor vorloron”. 

Allo  (loolofíou,  dió  ihro  Lanrbahn  noob  uulor  s(*im*i‘  Loituiifí 
lu*<íannou,  donkou  daukorfüllt,  mit  Ehrrnrobt  und  Ho<*bsohützuníí 
an  soino  odle  l'orsöiiliohkoit,  an  dou  horvori’afíoudou  Forsolior  und 
Ehro  soinom  Andoukou! 


EHINNERENG  AN  F.  SAJÓIT  ELVI  (1848-15)40),  EHEMALl- 
GEE  SEKRETAR  UND  EINSTIGES  AUSSCHUSSMITGLIEI) 
UNSERER  GESELI.SCHAFT. 

Von 

Prof.  Dr.  Kari  von  Papp. 

^lit  2 Fotografion  in  Figur  28  auf  Soite  255. 

Am  9.  September  1940  starb  Frigyes  (Friedrich)  Sa.ióhelyi 
Oborrealschuldirektor  i.  P.,  das  altoste  Mitglied  iiusoror  Gosollschaft 
in  seiiiem  92.  Lobeusjahro. 

Soino  Laufbalm  bogann  er  iioch  mit  Johaun  Böckh  und  Au- 
tón Kocli.  Vor  70  Jaliren  wurde  er  zum  Mitglied  unserer  Gesell- 
schaft  und  redigierte  als  Sekretar  die  ersteu  6 Baiide  dér  Földtani 
Közlöny. 

Die  wichtigsten  Momente  seines  Lebens  sowie  seiner  Tatig- 
keit  möchte  ich  nun  im  folgenden  zusammenfassen. 

I’'rigyes  Sajóhelyi  ist  am  16.  Február  184N  in  dér  Ortscliaft 
Ácsa  (Komitat  Pest)  geboren.  Seine  Hochschulstudien  absolvierte 
or  an  dér  pliilosoíphischen  Fakultat  dér  Budapestéi'  Universitát. 
Mit  seineu  mineralogischen  und  chemischen  Arbeiten  erhielt  er 


360 


Prof.  Dr.  Kari  von  Papp 


aucli  Preise.  lm  Sonimer  des  Jahres  1870  wurde  er  mit  geologischen 
Aufnahmearbeiten  betraut.  Drei  Monate  verbracbte  er  mit  dér  Kar- 
tierung  des  nördlicben  Teiles  vöm  Bakony  und  V értés.  lm  Herbst 
desselben  Jabres  wurde  er  Professor  für  Naturkunde  und  Chemie 
in  einer  Budapester  Oberrealschule.  lm  Scbuljabr  1871 — 1872  kain 
er  zűr  bauptstadtischer  Oberrealschule  in  dér  damaligen  Zerge-utca, 
wo  er  im  nachsten  Jahr  schon  zum  ordentliehen  Professor  gewahlt 
wurde.  Hier  wirkte  er  dann  bis  zum  Jahre  1905,  als  er  mit  dem 
Titel  eines  Direktors  pensieniert  wurde. 

Die  erste  Angabe  über  seine  geologische  Tátigkeit  liefert  ISI. 
V.  Hantken,  Direktor  dér  kgl.  ung.  geologischen  Anstalt,  im  Vor- 
wort  des  Bd.  1 des  Jahrbucbes  dér  Anstalt  (Pest  1871),  wo  er 
schreibt,  dass  im  Jahre  1870  B.  Winkler  und  J.  Böekh  mit  den  ih- 
nen  zugeteilten  Lehramtskandidaten  Sajóhelyi  und  Kybár  im  Vér- 
tes und  Bakony  geologische  Aufnahmen  durchführten. 

F.  Sajóhelyi  sowie  J.  Rybár  traten  im  Jahre  1871  in  die  Bei- 
be dér  Mitglieder  dér  Ungarischen  Geologischen  Gesellsebaft. 

Dér  Name  von  F.  Sajóhelyi  kommt  zuerst  auf  dér  Titelseite 
des  Heftes  17,  Jahrgang  II.  aus  dem  Jahre  1872  dér  Földtani  Köz- 
löny vor,  wo  die  Redaktion  mitteilt,  dass  auf  Grund  des  Auftra- 
ges  vöm  Ausschuss  die  Zeitschrift  von  den  Sekretaren  J.  Böekh 
und  F.  Sajóhelyi  redigiert  wird. 

Im  Bd.  3 dér  Földtani  Közlöny  (1873)  schreibt  J.  Böekh  in 
seinem  Sekretariatshericht.  dass  infoige  des  Umstandes,  dass  A. 
Koch  naeh  Kolozsvár  versetzt  wurde,  dér  Posten  des  zweiten  Sek- 
retars  mit  Sajóhelyi  hesetzt  Avurde. 

Von  dicsem  Zeitpunkt  an  redigiert  Sajóhelyi  in  Gesellsebaft 
von  L.  V.  Roth  die  Bánde  3 — 6 in  den  Jahren  1873 — 1876  dér  Föld- 
tani Közlöny. 

Seine  erste  Mitteilung  erschien  im  Jahre  1873  im  Bd.  3 dér 
Földtani  Közlöny,  in  Avelcher  er  sich  mit  den  geographischeu  Ver- 
háltnissen  Siebenbürgens  soAvie  den  dortigen  Salzlagerstiitten  und 
dér  Produktion  dér  Salzgruben  befasst.  Die  Angaben  über  die  Pro- 
duktion  dér  kgl.  ung.  Salzgruben  in  den  Jahren  1861 — 1872  AA’erden 
ausführlich  mitgeteilt. 

Im  Bd.  4 (1874)  erschien  sein  zAveiter  Aufsatz  unter  dem  Ti- 
tel: Geologie  Transleytliaiiiens,  Avelche  Arbeit  nach  B.  Gotta  ge- 
schreiben  wurde.  Cotta  versteht  unter  dem  Namen  Transleythanien 
das  von  dem  Kranz  dér  Kárpátén  umgerenzte  Ungarn.  Auf  Grund 
dér  im  Massstabe  1 : 576.000  A^erfertigten  geologischen  Karte  dér 
Österreich-Ungarischen-Monarchie  Averden  hier  die  mineralischen 
Bodenschiltze  des  Laiides  bekannt  gegeben.  B.  Cotta  Avirft  hier  zu- 
orst  die  Frage  dér  Forschung  auf  Kalisalze  auf  und  meint,  dass 
die  in  Siebenbürgen  fehlenden  Kalisalze  im  Becken  dér  Theiss  zu 
sucheii  sind. 

Die  dritte  Arbeit  Sajóhelyi’s  erschien  im  Bd.  5 dér  Földtani 
Közlöny  (1875),  cin  Bericht  über  eine  nach  Si(d>enbürgen  geführte 
Fxpedition  dér  Ungarischen  Geologischen  Gesellsebaft. 


Dió  Vorbroituiiír  dós  Fluíísandos 


361 


Nachdom  er  als  Sekretiir  demissionierto,  war  er  in  dón  Jali- 
ron  1S77 — 1881  Anssohnssinitfílied  des  Closollschaft.  Aber  ini  Jahro 
1889  Irat  or  scdiou  ans  dér  Gcsollsohaft  ans. 

Tm  Jahro  1874  sehrieb  er  ein  Lohrbiieh  dér  Chcinio. 

Iin  Anftrafío  dér  kfíl.  niifí.  Naturwissensehafliehen  (íesell- 
schaft  übersetzte  er  Faraday’s  Bucii:  The  Chemical  history  of 

candle. 

lm  Jahre  1880  jjah  er  eine  Beschroilnuifí  üher  die  ^lineraD 
tinellen  von  Budapest  und  den  artesischen  Brunnen  im  Stadtwald- 
chen  heraus. 

Für  die  Schüler  dér  Budapestéi’  ^littelschule  schrieh  er  ein 
Lehrbuch  dér  Mineralofíie  und  Petrofíraphie. 

In  den  Jahren  1879 — 1880  übersetzte  er  Staiiley’s  Bucii  üher 
seine  zentralafrikanische  Reise. 

Seine  wichtigste  Ariiéit  erschien  in  2 Banden  dér  Staiupfel’- 
sehen  „Tudományos  Zsehkönyvtár”  in  Pozsony  unter  dem  Titel: 
Geologie.  Dér  erste  Teil  (1903)  liefasst  sich  mit  dér  allííemeinen 
Ooolofíie,  dér  zweite  (1904)  mit  dér  Stratiííraphie. 

Seinerzeit  waren  diese  beiden  Bande  von  wirklicb  {írossem 
Nutzen.  Besonders  üher  den  Boriiban  ITufíarns  sind  darin  zablreicbe 
Avichtige  Angabcn  zii  fiúdén.  lm  palaontologischen  Teil  werden 
aber  samtlicbe  Namen  nacb  dér  ungariscben  Ortograpbie  gescbrei- 
ben,  sodass  sie  oft  kaum  wiederzuerkennen  sind. 

Als  Lebrer  übte  er  eine  ausserordentlicb  Avirksamo  Tütigkeit 
ans.  Es  ist  bemerkenswert,  dass  in  dér  Kealscbule,  avo  er  iinter- 
richtete,  auch  seine  Nachfolger  immer  Geologen  Avarén.  Sein  erster 
Kachfolger  Avar  B.  Toborffy  (1905 — 1912),  dann  dessen  Sobn  Z. 
Toborffy  (1912 — 1927),  Inbaber  dér  Szabó-^Iedaille  unserer  Gesell- 
schaft  und  seit  1927  unser  Mitglied  R.  Hojnos. 

F.  Sajóhelyi  Avird  a'oii  seinen  (i  Kindern  soAvie  zablreicben 
Enkeln  und  Urenkeln  betrauert.  Sein  Begriibnis  fand  nacb  evange- 
lisebem  Ritus  am  11.  September  1940  im  Kerepesei-  Friedhof  statt. 
In  Vertretung  unserer  Gesellschaft  erschien  bei  dér  Beerdigung 
sein  Nachfolger  R.  Ho.inos. 

Sein  Andenken  Avird  in  Ébren  gehalten! 

II.  ABHANDLUNGEN. 

DIE  VERBREITUNG  DES  FLUGSAXDES. 

Von 

Prof.  Eugen  v.  Cholnoky* 

Mit  Figuren  29 — 55  auf  Seiten  260 — 294. 

/.  Bestimmung  des  Begriffes  votti  Flugsond. 

Dér  Flugsand  ist  meistens  ganz  ungebunden,  mancbmal  durcb 
eine  Pflanzendecke  teihveise  oder  aber  sogar  ganz  gebunden.  Vöm 

* Vorgetragen  in  dér  Fachsitzung  elér  Ungariscben  Geologischen 
Gesellschaft  am  1.  Mai.  1940. 


362 


Prof.  Eugen  von  Cholnoky 


physikalisehen  Gesiehtsptinkte  aus  ist  jener  Sand  als  Flugsaiid 
zu  bezeichnen,  welclier  infolge  dér  Wirkuug  des  Wiiides  wandern 
kann.  Vöm  petrographischen  Gesichtspunkte  aus  ist  jeder  Sand  als 
riugsand  zu  betrachen,  dér  abgerundete  Körner  besitzt,  die  nielit  zu- 
sammenzementiert  sind,  sodass  die  einzelnen  Körner  dureh  den 
Wind  transportiert  werden  können.  Manche  Sandarten  sind  nur 
vöm  physikalisehen  Gesichtspunkte  aus  als  Flugsand  bezeichnen. 
So  sind  z.  B.  im  Flugsand  dér  Puszta  von  Deliblát  die  Sandkörner 
nur  ein  wenig  abgerundet,  sie  sind  vön  verschiedener  Grösse  und 
zwischen  ihnen  liegt  viel  Staub. 

iii''Als  Flugsand  ist  alsó  jene  Sandart  zu  bezeichnen,  die  sich  in- 
folge dér  Wirkung  des  Windes  wirklich  bewegt,  auch  wenn  sie 
vonIö<  petrographischen  Gesichtspunkte  aus  betrachtet  nicht  die 
Merkmale  des  Flugsandes  aufweist.  Als  Flugsand  ist  aber  auch  .ie- 
ner  Sátnd  zu  bezeichnen,  Avelcher  sich  zwar  nicht  bewegt,  aber  vöm 
petrographischen  Gesichtspunkte  aus  dem  Begriff  Flugsand  ent- 
spricht.  Dieser  Sand  war  namlieh  lángé  Zeit  hindurch  auch  im 
physikalisehen  Sinne  Flugsand  und  befindet  sich  als  solcher  jetzt 
im  „fossilen”  Zustand. 

II.  Die  Bewegungsrichtung  des  Flugsandes. 

Vöm  physikalisehen  Gesichtspunkte  aus  betrachtet  bewegt 
sich  alsó  dér  Flugsand  standig,  da  er  dureh  den  trockenen  Wind 
bewegt  Avird.  Wenn  die  verschiedenen  Windriehtungen  als  Teil- 
krafte  zusammeiiAvirken,  hangt  die  BeAvegung  des  Sandes  soAvie  die 
GescliAvindigkeit  dér  BeAA^egung  von  dér  Kesultante  ab. 

Eine  charakteristische  Erscheinung  bei  dér  Zusammenstel- 
lung  von  vektorialen  Grössen  ist,  dass  die  Teilre.sultaten  dér  Rich- 
tung  senkrecht  zu  dér  Resultante.  einander  an  dér  rechten  und 
linken  Seite  dér  Resultante  vollkommen  kompensieren.  Dics  Avird 
in  Abb.  29  veranschaulicht.  Wenn  in  eincr  Wüste,  avo  dér  Wind 
irnmer  trocken  ist,  die  Haufigkeit  und  Starke  des  Windes  bekannt 
Aváre,  könnte  mán  die  Arbeitsfahigkeit  des  Windes  (Haufigkeit 
und  durchschnittliche  Starke  des  Windes)  als  A'ekloriale  Grösse 
auftragen.  Wenn  die  Vektoron  nach  dieser  Methode  zusammenge- 
stcllt  Averden,  Avie  das  in  Abb.  la  gezeigt  Avird,  so  erhalten  Avir  die 
Resultante  R.  Sie  zeigt  die  Richtung  und  die  .iührliche  Wandernng 
des  Sandes.  Hurch  den  Wind  Avird  alsó  dér  Sand  im  Laufe  des  Jah- 
res  nach  vorne  und  hinten,  nach  rechts  und  links  bcAvegt,  letzen 
Endes  aber  erfolgt  die  BoAvegung  doch  in  dér  Richtung  der  Resul- 
tante und  zwar  in  einer  ])roportionellen  Entfernung. 

Wenn  .iemand  das  Flugsandgebiet  zűr  Zeit  der  WestAvinde 
sieht,  so  wird  ihm  auffallen,  dass  die  Sandhaufen  ihre  rcgelmiis- 
sige  Gestalt  verloren  habon  und  am  Sebeitől  der  Haufen  „Kriinzx'” 
ontstandon  sind.  Er  Avird  dann  bohaupton,  dass  dór  Sard  von  Wes- 
ten  nach  Osten  Avandert.  Einige  Wochon  spiiter,  beim  OstAvind. 
könnte  mán  annehmen,  da  die  Kriinze  scitdom  sebon  das  Si)iogel- 
bild  angenommen  habon,  dass  der  Sand  sich  von  Osten  nach  Wes- 


Dió  Vorlm'ilunf>'  dós  FluKsaiulos 


3(i3 


tón  howofít.  Wonn  maii  alior  soino  Hooliaolituiiííon  lan.m*  Zoit  liin- 
(lurcdi  fortsotzt,  so  sieht  mán,  dass  lotzton  Emlős  dov  Nonhviml 
vorhorrscht,  die  „Kriinzo”  wiodor  vorscdnvnnden  siml,  dió  Ilauron 
iliro  rofíolmiissi^o  Gostalt  wiedor  aufííonommon  halion  und  sió  sioh 
tatsiiolilich  naoh  Siidon  fortbowogon.  Dioso  Erralmiim  isi  solír 
wicditifí  und  wosentlioli  und  woist  anl‘  dió  Bodonlniifí  dór  Krii’nzo 
Ilin.  Ein  solohor  Kranz  ist  in  Abh.  30  zii  sehon.  Mán  iiuiss  zűr 
Konntnis  nohnion,  dass  dió  Kriinzo  in  dór  wirkliolion  Hiohtuiifí  dór 
Wandornns  nieht  ontstolion,  sió  sind  immor  mir  ophomoro  Ersolioi- 
nniiííon. 


Hl.  Die  Gehurts.<it(itte  (les  Fluf/smules. 

Dió  (lolnirtsstiittos  dós  Fliigsandos  liisst  sioh  nioht  immor  lo- 
ioht  orkonnon.  Mán  woiss  {ít'nan,  dass  <lor  Sand  in  Norddontsohland 
odor  in  (Ion  Landos  ani  Moorosnfor  ontslhot.  Ehonfalls  ans  doni 
Moor  staninit  dór  Sand  dór  Diinon  in  dór  Uniííohumí  dós  Xils  und 
Tndiis  sowio  dór  von  Holland  und  dón  Eriosisohon  Insoln. 

Es  fíibt  abor  vielo  Fhifísandfíobioto,  wo  dór  Sand  ans  doni 
Rotto  dór  Fiüsse  staninit.  Bosondors  in  Asien  sind  violo  solobo  Go- 
bieto  bekannt.  In  Uiiííarn  sind  klassisoho  Beispiolo  für  dioson  Fali 
vorhandon.  Ich  konnto  boweisen,  dass  dór  Fluíísand  ini  Koniitate 
Pest  dór  Doiiau  entstaninit  und  durch  vorlierrsohondon  starkon 
1111(1  troekonon  Xoiahvestwind  bis  znr  Tisza  fíol’ördort  wnrde.  Don 
bostou  Beweis  dafür  liefort  dió  Tatasacho,  dass  dór  Sand  dér  Han- 
ton in  dér  Xiihe  dér  Donau  nocli  kein  typischor  Fliifísand  ist.  Ty- 
piselier  ist  sehon  dér  Sand  dér  Haiifen  in  dér  Fniííobniiíí  von 
Kecskemét,  wiihrend  die  Haiifen  dér  dritten  Gruppé  sehon  in  dér 
Xiihe  dér  Tisza  Hegen  und  eínen  ganz  typischon  Fhigsand  besitzen. 
Die  Ursache  dér  Entstehnng  dér  drei  Gruppén  liisst  sich  aiif  die 
postglazialen  Kliniaveriinderungen  ziiriickfiiliren,  die  von  den 
Selnveden  so  klar  nacligewieson  werden  konnten. 

Auch  dér  Fliigsand  im  Koniitat  Esztergom  entstammt  dér 
Donan.  Aiis  dér  Tisza  Avird  durch  den  Wind  ebenfalls  viel  Sand 
lierau.sgeAveht.  Dieser  Sand  ist  sehr  fein.  Er  wird  aber  bald  gebun- 
deii,  weil  er  auf  das  nasse  Inundationsgebiet  golangt,  von  wo  ihn 
dér  Wind  nicht  mehr  fortbewegen  kann.  Dér  Sand  wird  didit  ani 
Ufer  angeháuft,  wie  dies  in  Abb.  31  zii  seben  ist. 

Flugsand  kann  auch  durch  die  Abtraguug  von  jeinst  im  Meer 
abgelagertem  Sand  und  Sandstein  entstehen.  An  dér  Alduna  bei 
Báziás  eutsteht  dér  Flugsand  ans  dem  mediterránén  Sand. 

Das  Fhigsandgebiet  im  Koniitat  Somogy  liefert  dafür  auch 
ein  schönes  Beispiel.  Dér  Wind  Avehte  hier  das  Matéria!  des  Flug- 
sandes  aus  dem  pannonisehen  Sand  aus. 

Die  Puszta  von  Deliblát  ist,  wie  dies  durch  die  Fossilien  zwei- 
felsohne  bestiitigt  werden  kann,  ein  plioziiner  Schiittkegel.  Dér 
Sand  dieses  Schuttkegels  wurde  bereits  im  Pliozan  durch  den  Wind 
bewegt,  die  Bewegung  setzte  sich  im  Pleistozan  in  eineni  noch  grös- 


64 


Prof.  Eugen  von  Cholnoky 


seren  Masse  fórt,  da  hier  kein  Löss  zűr  Ablagerung  gelangte.  So 
wanderte  dér  Sand  des  Schuttkegels  Aveit  nach  Nordwesten  und 
Avurde  dann  durch  die  Pflanzendecke  gebunden.  lm  Mittelalter  hat 
nian  hier  die  Wálder  ausgerodet,  infolgedessen  sind  Avieder  neue 
Oebiete  zum  Flugsandgebiet  geAvorden.  Es  Avurden  neue  Sandmas- 
sen  ausgeAA^eht.  In  dér  A’erháltnissmassig  kurzen  Zeit  ist  aber  dér 
Sand  noch  kein  typischer  Flugsand  geAvorden. 

In  den  Wüsten  entstehen  zAvei felsőimé  betriichtliche  Sand- 
massen  durch  die  Abtragung  dér  Oberflache.  Sand  kommt  in  dér 
Wüste  stets  zustande,  immer  aber  nur  in  kleinen  Mengen,  sodas.s 
oft  überhaupt  keine  grossen  Flugsandgebiete  sich  ausbilden. 

In  Adélén  Gebieten,  so  in  dér  Libyschen-  oder  in  dér  Igid- 
Wüste,  ist  dér  Ursprung  des  Sandes  unbekannt. 

7F.  Das  Verschwinden  des  Flugsandes. 

Sehr  interessant  ist  die  Frage,  avo  dér  Flugsand  verscliAvin- 
det.  Eine  bedeutende  Menge  des  Flugsandes  Avird  zum  Opfer  dér 
normál  Avirkenden  Erosion,  viel  Sand  verscliAvindet  in  den  Flussen, 
Oft  sieht  mán  den  Fali,  dass  dér  Flugsand  im  Meer  A^erschAvindet. 

Asiatische  Wüsten,  ungarische  Fiüsse  und  das  Ufer  dér  deut- 
schen  Meere  liefern  dafür  schöne  Beispiele. 

V.  l)ie  grossen  Flugsandgebiete  dér  Wüsten. 

In  vielen  Fallen  konnte  noch  nicht  festgestellt  Averden,  avo 
dér  Flugsand  entsteht  und  verscliAvindet.  Gerade  die  grössten 
Flugsandgebiete  dér  Wüsten  liefern  diesbezüglich  noch  ungelöste 
Probleme.  Wie  grosse  Sandmassen  sich  anhaufen  kőimen,  zeigt  uns 
die  in  Abb.  32  gezeigte  Aufnahme  von  A.  Stein.  Diese  Aufnahme 
zeigt  die  Sandhaufen  dér  Takla-Makan- Wüste.  In  dér  JNIitte  des 
Beckens,  im  Gebiet  dér  höchsten  Sandhaufen,  ist  die  Rcsultante  dér 
Arbeitsfáhigkeit  dér  Winde  Avahrend  des  Jahres  gleich  iXull.  Dér 
Sand  kann  sich  alsó  mai  hin,  mai  her  bcAvegen,  letzten  Endes 
bleibt  er  aber  immer  an  derselben  Stelle. 

Dieselbe  Fcststellung  bezieht  sich  au  eh  auf  A’iele  aiulere 
Flugsandgebiete. 

Auf  dér  Erde  gibt  es  mehrere  vorherrschende  Windrichtun- 
gen.  Dér  Passat-Wind  hat  einc  stiindige  Bichtung,  in  dér  gemassig- 
ten  Zone  herrschen  die  WestAvinde  mit  einer  lokálén  AbAvechslung, 
um  Asien  Avechselt  dér  Wintermousun  mit  dem  Sommcrmonsun  ab 
und  ZAvar  mit  einer  grossen  Regelmassigkeit.  Im  dicsem  Falié  ist 
es  einc  unerlassliche  Fordei’ung  dér  Kontinuitiit  des  Lufl'ozeans, 
dass  die  .iahrliehe  Resultanc  dér  Luftströmungen  gleich  Null  s:’i. 

Solche  Stcllcn  gibt  es  gerade  doi't,  avo  in  dér  Strömung  dér 
Luft  keine  festeti  hoiázontalen  Richtungon  festzustelleu  sind.  Wie 
bekaimt  ist,  stiömt  die  Luft  in  den  Wüsten  von  oben  nach  untén. 
Neutrale  Stellen  kőimen  alsó  Amr  allém  in  diesen  Gebieten  A'orhan- 
d(*ii  sóin.  Wo  kíünc  solchen  neutralen  Stellen,  alsó  Sandlager,  exis- 
tiei'cii,  gebt  immer  eine  Deflation  grőssereii  Masses  vor  sich. 


Dió  Vorbreitunfí  dós  Fluf>saiulos 


365 


Es  ist  alsó  klar,  wie  diós  aueh  die  Heispiolo  bcwoisoii.  dass 
die  grossen  Mcngcn  des  Wiistensandos  odor  Flufísaiidos  síeli  dórt 
anhiiiifton,  so  dió  líosultanto  dór  Arboitsfahigkoit  dós  Windes  {íloich 
Jsaill  ist.  Darum  werdon  von  dicsőn  (lebicton  iininor  mir  schr  fíros- 
sc  Diinen  und  formlosc  Sandhaufen,  nic  abor  Barchanc,  dió  wirk- 
lieh  typisehon  Forinon  dós  Flugsandos,  bosolirioben.  Wo  llarehano 
vorhandon  sind,  dórt  bewoíít  sieh  dór  Sand  und  hauft  sicli  nielit  an. 

Chudeau  woist  darauf  hin,  dass  in  dón  {írosson  Fliuísandgobio- 
ton  dór  Sahara  die  Barehano  nur  sohr  solton  zu  sohon  sind.  Diosolbo 
Boliauptnnfí  fíilt  aucli  fiir  andere  fírosson  Flufísandííobioto. 

VI.  FUkjsü n (Istreifev . 

lm  östlicbon  Toil  dér  Liby.sobon  Wiisto  liofít  oino  starke  ab- 
{íotraííone  Doflationsflaebe.  Von  dióséin  Góbiét  boriebton  die  For- 
scher  eine  ausserordentlieb  inorkAviirdifíe  Frscboinniiíí.  Lángé, 
sobmalo  Sandstroifon  stroekon  sioli  hior  aus,  die  im  grosson  und 
ganzon  in  nord-südlicbor  Biobtung  ablaufon,  moistons  in  geraden 
Linion.  Am  auffallendsten  von  ihnen  ist  dér  grosso  Abii-^fobarik- 
Streifon,  dessen  Breite  böebtens'nur  5 — 6 km  ausmaebt,  Avahrond 
soino  Liinge  mehr  als  KKK)  km  betriigt.  Reebts  und  links  von  ibni 
faiul  eine  vollkommene  Deflation  statt.  Dieser  eigenartige  Sand- 
stroifen  liegt  aucb  beute  an  dorselben  Stelle,  wo  er  zűr  Zeit  dér 
Pharaone  sTch  befand.  Dér  Sandstreifen  bestebt  aus  oinzelnen  Bar- 
cbanoii,  die  allé  ohne  Ausnabme  naeb  Síiden  gericbtet  sind.  Diese 
Tatsacbe  Aveist  zAveifelsobne  darauf  hin,  dass  dér  Sand  naeb  Síi- 
den Avandert.  Die  Barebane  sind  A'on  ziemlich  regelmassiger  Ge- 
stalt,  obAA'obl  versebieden  gross  und  aueb  dér  Abstand  zAviseben 
den  einzelnen  Barehanen  ist  rocbt  vorsehieden. 

ZAveifelsobne  besitzt  die  Resultante  dér  hiesigen  Winde  eine 
nord-siidlicbe  Riehtung,  Avahrend  die  auf  diese  Bicbtung  senkrecbt 
Avirkenden  Komponenten  einander  gegenseitig  verniobten.  Dér  Sand 
kann  bier  nur  dnrch  die  Deflation  dór  Wíiste  entstoben. 

Die  Ersebeinung  ist  min  folgenderAveise  zu  orklai’eii.  Westlieb 
A’om  Sandstreifen  sind  die  WestAvinde,  östliob  Aon  ibni  die  Ost- 
Avinde  am  arbeitsfahigsten,  sodass  dér  NordAvind  an  jenen  Stellen 
vorherrsehen  kann,  aa’o  die  Wirkung  dór  zAvei  in  entgegengesetzer 
Eichtnng  Avirkenden  Winde  parallisiert  Avird.  Das  ist  alsó  die  Er- 
scheinung,  die  in  dér  Physik  als  Interferenz  bekannt  ist. 

Áhnliche  Interferenzerscheinungen  sind  bis  jetzt  A'on  ande- 
ren  Gebieten  noch  nieht  besebreiben  Avorden.  Wenn  die  iigyptische 
Eegierung  hier  automatische  Wind-Registrierapparatc  aufstellen 
Aviirde,  Avürde  sie  dér  Wiessenschaft  Avirklich  grosse  Dienste  leisten. 

VII.  Die  Formen  des  sich  frei  beuegenden  Sandes. 

Die  Form  des  an  einer  ganz  freien  und  flachen  Stelle  ange- 
hauften  Sandhaufens  Avechselt  leiebt,  sobald  dér  Sandhaufen  A"om 
Wind  angegriffen  wird.  An  dér  dem  Wind  ausgesetzen  Seite  A\’er- 
den  allé  Unebenheiten  A’erebnet.  An  dér  anderen  Seite  Averdeii  die 


365 


Prof.  Eugen  von  Cholnoky 


Unebenheiten  durch  den  Sand,  den  dér  Wind  hingetrageu  hat, 
ausgeglichen.  War  dér  Sandhaufen  zu  hoch,  so  verliert  er  von  seiuer 
Höhe.  Eine  kleinere  Menge  des  Sandes  wird  von  ihm  durch  den 
Wind  endgültig  ahgetragen,  Znm  Sehlnss  erlialt  dér  Sandhaufen 
eine  Form,  die  voni  Wind  nicht  mehr  heeinfhrsst  Avird.  Es  Averden 
höehstens  die  Masse  noch  A^erandert,  indem  ein  AA'enig  Sand  durch 
den  Wind  endgültig  Aveitergetragen  Avird.  EA’entuell  hringt  dér 
Wind  A’on  cinem  anderen  Haufen  Avicder  Sand  hierher.  Von  dér 
Luvseite  Avird  dér  Sand  allmahlich  auf  die  Leeseite  liinühergeAveh  t. 
EadiTrch  hcAvegt  sich  dér  Sandhaufen  standig  A'orAvarts,  A'erandert 
.iedoch  seine  Form  nicht.  Dicse  Form  stellt  den  Grundtyp  dér  Sand- 
haufen dar.  Sie  Avird  als  Barehan  hezcichnet.  Die  ganz  regelmiissi- 
gen  Formen  sind  natürlich  sehr  selten. 

Aus  dem  Schnee  zusammengeAvechte  Barcliane  konnte  ich  am 
Eis  des  Balaton  heohachten.  Einen  A'on  diesen  zeigt  Ahh.  33. 

Die  Gestalt  eines  Barchans  von  standiger  Form  kann  theore- 
tisch  folgenderAveise  gedeutet  Averden.  Es  ist  klar,  dass  dér  Grund- 
riss  des  Barchans  zu  einer  Achse  symmetrisch  sein  Avird,  die  paral- 
lel mit  dér  Windrichtung  ahlauft.  Ausserdem  niuss  dér  Grundriss 
ZAvei  mit  dér  Windrichtung  parallelé  Tangenten  hesitzen.  An  dér 
Luvseite  sind  natürlich  keine  Brechungspunkte  und  Inflexions- 
punkte  verhanden. 

Ein  Viertel  Amm  Avahrscheinlichen  Grundriss  des  Sandhaufens 
Avird  in  Ahh.  34  gezeigt.  Wenn  die  Richtung  des  A'orherrsehanden 
Windes  AD  ist  und  ini  Punkte  A dér  Wind  den  Sand  erreicht. 
Avürde  dér  Sandkorn.  Avenn  keine  Li;ft  \mrhanden  Avare,  in  dér  Rich- 
tung AB  sich  hcAA^egen.  Infolge  dér  Strömung  des  Windes  erreicht 
aher  die  Masse  nach  einer  tj  Zeit  nicht  den  Punkt  B,,  sondern  C',, 
iiacli  2t,  Zeit  den  Punkt  und  lendlieh  im  C Piiidct  iiimmt  sie 
AÚillig  die  Richtung  des  vorherrschenden  Winden  auf  und  hcAvegt 
sich  in  dicsér  Richtung  Aveiter. 

An  dér  Leeseite  des  Barchans  liisst  dér  Wind  die  Sandkör- 
ner  fallen,  die  dórt  dann  eine  möglichst  steile  Böschung  hűden, 
dérén  Grundriss  eine  Bogenform  aufAA'cist,  da  die  Sandkörner  am 
Fusse  des  Barchans  am  leichtesten  zu  hoAvegen  sind,  sodass  sie 
hier  am  schnellsten  \mrAvartskoinmen.  Die  ührigen  Sandkörner 
müssen  vöm  Wind  auch  gohohen  Averden.  Am  langsamsten  hcAvegt 
sich  .iener  Sandkorn,  dér  gerade  an  dér  Leillinie  des  Liingsschnittes 
des  Barchans  liegt. 

Das  Bild  eines  Aollkommenen  Bai’chans  zegt  uns  Ahh.  3Ő. 
Solche  vollkommenen  Barcliane  sind  in  dér  Natúr  nur  als  Selten- 
lieiten  zu  sehen.  Ahnlichc  Barcliane  koinmen  auch  in  dér  Puszta 
Aum  Delihlát  A’or  (Ahh.  3(1). 

Die  Böschung  des  Sandhaufens  hetragt  höehstens  34 — 3.')". 
nach  SokoloAV  höehstens  3(i — 38'’.  Auch  er  Aveist  schon  darauf  Ilin. 
Avie  sehr  dieser  Wert  hei  den  Forschern  ühertriehcn  Avird. 


Dió  V(‘rhrcitiin<>:  (les  Fluíísaiules 


367 


l)ii‘  boidc'u  sidu'llönnifít'ii  TcmUí  dós  líarohans  sind  thooro- 
tisch  uiioudlioli  laiifí.  An  diosoii  Stollon  wird  vojii  Barchan  tatsiich- 
lich  standifí  Satui  weggowolit.  Inrolfíodessou  iiiiumt  die  (Jrösso  dós 
Barehaiis  stamlifT  ab,  obne  abor  djiboi  sohio  idetilo  Fönn  zu  vorli- 
oron. 

An  jenen  Stellen,  \vo  dór  Sand  íini  Meeres-  odor  Flussnfor 
znstandekoinint,  ontstohen  die  Biirehane  diireb  die  Zerííliodttrunji 
dér  Diinen.  Die  versehiedetien  Entwiekhiníísíírade  sind  in  dér  l*nsz- 
ta  von  Deliblát  dentlieh  zu  erkennen,  wie  es  aueb  in  den  Abbildnn- 
jíen  37  und  38  zu  seben  ist.  Wenn  dér  Barehan  seine  vollkoininene 
Fönn  noeh  niehí  erreielit  hat,  koinint  inaneliinal  zwiselien  den  bei- 
den Sieheln  als  Intorferenzerseheinnn};  eine  Sandznmíe  (Abl).38) 
zuin  ^'orsebein.  Einige  Barehane  dér  Fnsztii  von  Deliltlát  habé  ieb 
geiniu  anrgenoninien  und  gezeielinet  (Abb.  40  und  41). 

Infolge  (les  stiindigen  selír  lieftigen  Windes  werden  die  Biir- 
eluine  zu  wahrhaftig  siehelfönnigen  Siindluinfen. 

Wenn  anf  den  Barehan  oder  die  Dűne  ein  Wind  von  seltener 
Windrielitung  wirkt,  erseheint  dér  Kninz.  Die  Entstehuiig  des 
Kranzes  wird  in  Abb.  42  gezeigt.  Wirkt  dieser  Wind  sebr  lángé, 
diinn  niinmt  dér  Barehan  oder  die  Diine  eine  entgegengesetzte 
Fönn  íin.  (Abb.  43).  Dér  Sandhanfen  wird  unter  Kranzltildung  zu 
einer  Diine  und  die  Zergliederung  dér  Dűne  l'iihrt  dann  zűr  Bil- 
dung  dér  Barehane. 

Die  Dünen  stehen  nieht  senkreeht  zűr  Windriehtung.  wenn 
sie  dér  GeburtssUitte  des  Sandes  noeh  luihe  Hegen,  sondern  paral- 
lel mit  (lem  Ufer  des  iNIeeres  oder  des  Flusses  und  drehen  si(*h  nur 
íillmachlieh  senkreeht  zu  dér  Windriehtung,  wenn  sie  inzwisehen 
nieht  in  Barehane  zergliedert  Averdeii,  wie  dies  in  Al)b.  44  von  dér 
Puszta  von  Deliblát  gezeigt  Avird. 

VIII.  Die  Beieegung  und  die  Fornien  des  feilieeise 
gehundenen  Flugsandes. 

Bis  jetzt  Avurden  nur  solehe  Gebiete  besjtroehen,  avo  dér  Sand 
sich  ganz.  frei  beAvegen  kann.  Hier  entstanden  Tnormen,  die  meeha- 
iiiseh  zu  deuten  AAaren.  Wenn  altér  dér  Wind  in  seiner  BeAvegung 
gehindert  Avird,  dann  entstehen  sehr  komjtliziertc  Formen. 

Hiiiter  einem  Stein  oder  Strauch  háuft  sich  dér  Sand  an. 
Früher  iialmi  mau  an,  dass  aus  dieseu  Haufen  Dünen  entstehen. 
Das  ist  aber  nieht  dér  Fali.  Diese  Sandhaufen  nehmen  namlich  an 
Grösse  nieht  zu.  Sie  bleiben  immer  an  derselben  Stelle  und  beAve- 
gen  sich  nieht. 

Die  grossen  Flugsandanhaui  ungeu  kőimen  nie  so  vollkommen 
gebunden  sein,  um  Amm  Winde  an  manehen  Stellen  doch  nieht  an- 
gegriffen  Averden  zu  könuen.  Von  diesen  Stellen  nimmt  dér  Wind 
den  Sand  mit  und  lágert  ihn  dann  an  Avindgeschützten  Stellen  ab. 
So  entstehen  mit  dér  Zeit  Windfurehen.  Dér  ausgeAvehte  Sand  Avird 


368 


Prof.  Eugen  von  Cholnoky 


am  Ende  de'r  Windfurchen  wieder  abgelagert.  So  kommeii  die  Gav- 
üiaden  zu  standé.  Diese  Erschienimg  wiid  im  Langsprofil  in  Abb. 
45  gezeigt. 

Dér  Qiierschnittt  dér  Windfurche  zeigt  dasselbe  Bild  wie  ein 
F'lussbett. 

Am  Ende  dér  Windfurche  wird  dér  Sand  durcb  den  Wind 
berausgeweht  und  dórt,  wo  dér  Wind  die  Oberfláche  verlasst  und 
sich  in  die  Hőbe  erhebt,  wieder  abgelagert.  Das  ist  derselbe  Vor- 
gang,  Avie  bei  dér  Bildung  dér  Kranze.  Am  Scheitel  des  Garmadas 
setzt  sich  alsó  die  Windfurche  fórt  und  die  möglichst  steile  (34") 
Büschung  des  Garmadas  beginnt  dann  mit  einer  scharfen  Kanté. 

Die  schönsten  Windfurchen,  die  verschiedene  Entwicklungs- 
grade  aufweisen,  sind  ebenfalls  in  dér  Puszta  von  Deliblát  zu  sehen, 
wie  dies  in  den  Abb.  46,  47  und  48  zu  sehen  ist. 

Viele  Windfurchen  sind  vöm  Gras  in  dér  Puszta  von  Deliblát 
bereits  granz  bcwachsen.  Diesen  Fali  zeigt  uns  Abb.  49.  Hier  findet 
keine  Deflation  mehr  statt.  Die  vöm  Gras  bewachsenen  Windfur- 
chen Hegen  so  dicht  nebeneinander.  dass  die  zwischen  ihnen  ablau- 
fenden  „Jardangs”  schmale,  mehrere  Kilométer  lángé  Schanzen 
bilden. 

Das  interessanteste  Beispiel  dér  Windfurchen  lieferete  das 
Gut  des  Grundbesitzers  Budaházy  bei  Hajdusámson.  Hier  führte 
cin  Weg  über  einen  hohen  Jardang.  Um  dicse  Unannehmlichkeit 
zu  beseitegen,  wurde  in  den  Jardang  ein  Weg  eingeschnitten.  lm 
Einschnitt  konnte  dér  Wind  den  Sand  augreifeii,  infolgendessen 
cntstand  in  3 Jahren  eine  2 km  lángé  Windfurche,  die  mán  nicht 
mehr  binden  konnte.  Das  Ende  dicsér  máchtigen  Eurehc  ist  in 
Abb.  22  zu  sehen. 

Die  Garmaden  sind  meistens  sehr  schwer  in  ihrer  ganzen 
Grösse  zu  fotografieren.  Unter  den  Sandhaufcn  von  Kiskunhalas 
fand  ich  .iedoch  zwei  kleinere  Garmaden,  die  in  Abb.  51  gezeigt 
worden  und  die  über  die  Garmaden  im  Ganzen  ein  gutes  Bild  gébén. 

In  Abb.  52  ist  die  Stirnböschung  eines  grossen  Garmadas  zu 
sehen.  Abb.  53  zeigt  den  Garmada  einer  lángén,  jedoch  nicht  tiefen 
Windfurche  in  dér  Matkói-Puszta.  Diese  Fönn  ist  auch  in  Deutsch- 
land  oft  beschrieben  Avorden  und  zwar  unter  dem  Namen  Parabel- 
Düne.  Diese  Bezcichnung  ist  ganz  unrichtig,  da  die  Leitlinie  des 
Garmadas  oder  dér  Düne  keine  Parabel  sein  kann. 

Unter  dem  ungarischen  Kiima  Avird  dér  Flugsand  teihveise 
durch  die  Pflanzendeckc  gcbunden,  sodass  hier  „Jardangs”  und 
Windfurchen  zustande  kommen  können.  Wenn  zwei  Windfurchen 
einander  sehr  nahe  Hegen,  wird  das  dem  Wind  ausgesetzte  Ende 
<les  zwischen  ihnen  liegendcn  Jardangs  vöm  Wind  angegriffen, 
Avodurch  solche  Formen  entstehen  können,  die  sonst  uur  aus  den 
Wüsten  bekannt  sind.  Einen.  solchen  Fali  zeigt  die  Abb.  54.  Die 
Schichtung  des  aufgescblossenen  Sandes  kommt  wiibrend  dér  Bil- 
dung des  Sandbaufens  zustande. 


Die  Verhreituiifí  des  Flujísandes 


369 


IX.  Über  Windkrausen. 

Die  Windkrausen  werden  nieistens  als  Wellen  betraehtet.  ob- 
wolil  sie  nnr  infolfíe  Wellenbeweííun^  dér  Luft  enslehen.  In  Wahr- 
heit  sind  sie  als  Interferenzerscheinunííen  zu  betrachten. 

Manche,  darnnter  auch  Cornish,  nahinen  an,  dass  durch  das 
Anwachsen  dér  Sandkransen  die  Dünen  entstanden.  Zwischen  den 
Kransen  und  den  Dünen  ííibt  es  aber  keinen  Überfíanfí.  Die  Masse 
dér  Sandkransen  sind  bestiinnit,  sie  liantíen  von  dér  (Irösse  und  Be- 
weíínniísfahiííkeit  dér  Sandkörner  ab. 

Die  Entfernnnfí  zwisehen  den  Kransen  ist  mit  dein  zweiten 
Differentialquotienten  des  auf  die  Kransen  senkreeht  stehenden 
Flaelienquersehnittes  projjortional.  Wo  alsó  das  Terrain  sieh  erhebt, 
ist  die  Entfernnnfí  kleiner. 

Die  Sandkransen  besitzen  alsó  bestiminte,  inatheinatisch  tíe- 
nau  formulierte  Masse.  Infolííondessen  stellen  sie  andere  Ersebei- 
nungen  dar  als  die  Dünen. 

Abb.  55  zeigt  cinen  Veríílich  zwi.schen  dér  Entfernung  dér 
Sandkransen  und  dem  zweiten  Differentialquotieneu  des  Terrain- 
schnittes.  Die  Übereinstiinniung  lasst  sieh  hier  deutlich  erkennen, 
obwohl  sie  noch  nicht  ganz  genau  ist,  da  die  ^Mcssungen  seinerzeit 
noeh  nicht  mit  dér  nötigen  Gcnauigkeit  durchgeführt  werden  koun- 
ten, 

DIE  VERSTEINERUNGEN  DÉR  OLIGOZAXSCHICHTEN  ZWI- 
SCHEN.DEX  FLÜSSEX  RIMA  UXI)  TARXA  (XORDEXGARX.) 

Von:  Dr.  Alexander  Jaskó.* 

^lit  Figur  56  auf  Seite  300  und  mit  Tafeln  Vili — XIII. 

Das  zwischen  den  Flüssen  Rima  und  Tárná  liegende  Gebiet 
(siehe  Taf.  VIII.)  war  bisher  geologisch  ziemlich  unerforscht.  In  den 
Arbeiten  von  Paul  (33),  B ö c k h (10),  und  S c h a f a r z i k (72)  fin- 
den  wir  kurze  Iliiiweisúngen  über  die  Ablagerungen,  welche  sie 
für  Miozan  hi elten. 

Xach  Bearbeitung  seiner  im  letzten  Jahr  gosammelten  Ver- 
steinerungen  kain  dér  Verfasser  darauf,  dass  sie  dem  Oligozan  an- 
gehören.  Dies  wurde  auch  durch  eine  kvitische  Bearbeitung  des 
Materials  B ö c k h’s  bestátigt.  So  lásst  sieh  die  Schichtserie  gut  pa- 
rallelisieren  mit  den  Oligozanablagerungen  dér  benachbarten  Gebie- 
te.  (Siehe  Tabelle  Xr.  XIII.)  Von  untén  naeh  oben  können  wir  die 
Schichten  folgenderweise  einteilen: 

1.  Grauer  Tón  mit  Avenig  Museovit.  Makrofauna  sparlich: 
Xueula  cf.  greppini  Desh.,  Anisocardia  quadrangula  Koen.  etc. 
Maehtigkeit:  300  m. 

* Vorgetragen  in  dér  Fachsitzung  dér  Ung.  Geol.  Ges.  am 
13.  Xov.  1940. 


370 


Dr.  AlexaiuL-r  Jaskó 


2.  Glinmierig-sandiger  Tón  nnd  harter,  sandigev  Tonmergel. 
Maclitigkeit  27)0  m.  Die  Faima  weist  auf  eine  Sclilierfazies  liiii: 
Peeten  (Eiitolium)  corneum  Sow.  var.  denudata  Ess.,  Léda  (Xucu- 
lana)  gracilis  Desli.,  Lucina  schloeubachi  Koen.,  Brissopsis  (Bris- 
s'nia)  otlnangeiisis  Hoern.  etc.  (Siehe  Tabella  Nr.  X.)  Die  IMikro- 
l'auua  ist  in  den  beiden  Sebiebten  ziemlieb  nbereinstiininend.  Anf- 
fallend  ist,  dass  die  Arten  Miliolina  nnd  Claviilina  szabói  vollkoin- 
nien  feblen,  vogegen  Xodosaria,  Cristellaria,  Trnneatnlina,  Xoni- 
onina  biinfig  sind.  (Siebe  Tabella  Xr.  XI.) 

3.  Grobkörniger,  konkretionenfübrender  Sandstein  mit  Kvenz- 
scbicbtnng.  Fossilien  sind  nur  an  seltenen  Stellán  zu  finden:  Ostrea 
sp.,  Peeten  sp.,  Balanus  cF.  eoncavns  Bronn,  Turritella  quadricana- 
liculata  Sandb.,  etc.  (Siebe  Tabella  Nr.  1.)  Sie  weisen  dcntlicb  auF 
eine  Strandfazies  bin.  Maclitigkeit:  600  ni. 

Die  Scbicbtserie  ist  diskordant,  mit  allmiiblicben  Übergiin- 
gen.  Dies  dentet  auf  einen  einheitlicben  Sedimentations-Zykliis 
(Stampien),  dér  im  obersten  Oligoziin  mit  einer  Kegression  endet. 
Nacb  dér  saviseben  Orogenpbase  beginnt  das  Mioziin  mit  diskordant 
iiberlagerndem  terrestrisebem  Sebotter,  bnntem  Tone  und  Ebyolitb- 
tnff. 


Pal'ionfologischer  Teü. 

í.  Glimmeriger  graner  Tón  des  oheren  Tínpcls. 

Noclosorio  (Dentalina)  mgjzoni  n.  sp. 

(Tafel  IX.  Fig.  21—22.) 

Obwobl  dicse  Art  sebr  banfig  vorkommt,  ívnrdc  docb  kein 
cinziges,  vollkommen  erbaltenes  Exemplar  gefiindcn.  Die  Art  eriu- 
uert  an  Nodosaria  (Dcnt.)  consobrina,  bei  dér  jedocb  die  Anfaiigs- 
kammer  kleincr  und  nacb  untén  spitz  ist.  In  dór  Bcscbrcibnng  von 
Nodosaria  consobrina  wird  sowobl  von  H a n t k c n (28,25)  wie  ancb 
von  D’O  r 1)  i g n y ('.52,49)  bervorgehoben,  dass  die  einzelnen  Kam- 
mern  iimso  liinger  werden,  desto  mebr  cnífernt  sie  von  der  Anfangs- 
kammer  Hegen.  In  einer  Fignr  von  Hantken  (Tafcl  III,  Fig.  10.5 
wecbselt  die  Liinge  der  einzelnen  Kammern  nnregelmjissig.  Dicseibe 
Ersebeimmg  tritt  aiicb  bei  den  meisten  Individnen  nnserí'r  Art  auf. 
Sie  sind  meistens  gerade^  stabförmig  (Fig.  21.)  oder  sanft  gebogen, 
(Fig.  22.). 

Tcxtul'tria  carinata  D'Orb  n.  var.  nnicronata. 

(Tafel  IX.  Fig.  23,  24,  2.5.) 

Hiinfiger  als  der  Typ  tritt  im  Matéria!  eine  Varietiit  von 
Textubiria  carinata  anf.  Die  Varietiit  nntersebeidet  sicb  von  d(*r 
Haniitform  dadnreb,  dass  in  der  Mittc  ibres  Gebiiuses,  in  dei-  Eicb- 
Inng  der  kiirzeren  Symmetrieacbsc  eine  stnmpfe  Kanté  al)Iiiuft.  In 
der  Mittc  der  beiden  Seitenteile  liinft  .je  eine  Vcrtiefnng.  Die  Sebale 
ist  alsó  nicbt  so  flacb  gebogen,  ívie  bei  der  Stammform  in  den 


Dils  Olifíozan zwiscluMi  (lein  Hiina  nml  'rania 


371 


Fijíiuvn  von  H a n 1 k e n (2S,  "l'.ilel  \'ll,  Fijí.  S)  und  von  d'O  r 1)  i íí  n y 
(a'i,  Tafel  Xl\',  32 — 34),  somlern  eekijí.  Kin  rnlerstdiied  lie- 

stelit  aueh  d irin,  dass  die  Scdiildl'orni  nnseri'r  Varietiit  breiter  isi 
als  bei  dér  St.uninrorin.  Die  Varieliit  slidit  inxdi  v(>rbiiltnisiniissití 
(len  rezenteii  Kxeinplaren  von  Brady  (12  p.  XlBl,  k’iíí.  lő  Ki) 
ain  niielisten,  besonders,  wenn  die  Einselinürunjí  nni  di(‘  Mnnd- 
ön'nniifí  lu'traidilel  wird. 

2.  Untcrkattischer  sandifjer  Tón. 

(\ijclosoris  iK’iczi  Uninic. 

(Synonyinik  iin  nnjíarisehen  Text.) 

(Tafel  IX.  Fiíí.  ő,  (i.  7.1 

Das  Gehause  bildet  eino  fást  fíanz  re.iíelinassiíí  kreisförini^íe 
flaehe  Sebeibe.  Die  nntere  Seite  ist  nnrofíelinassifí,  die  obere  Seite 
sanft  fíeboííen,  in  dér  Mitte  liept  eine  seichte  Vertiefnnjí.  Die  zabl- 
reichen  septalen  Laniellen  Aveisen  soAVohl  in  dér  Liinjíe  als  aueh  in 
(ler  Dieke  verschicdene  Masse  auf  und  verineliren  sieh  ilirer  radi- 
alen  Lafíe  entspreehend  naeli  anssen.  Die  Septen  werden  von  klei- 
nen,  dorniihnliehen  Eidiebnnííen  bedeekt.  Fnter  dér  Lupe  ist  zn 
erkennen,  dass  — Avie  dies  aueh  bei  den  übriííen  Fossilien  'in  ^lale- 
rial  oft  dér  Fali  ist  — das  Kalkinaterial  des  Skelettes  teilweise  b(>- 
reits  aufíi'elöst  wnrcle  (Fijí.  7b  Yorkommen:  Sa.i(')várkony  (Fundort 
Xr.  13).  Ein  zweitc's  Exeinplar  wnrde  A'on  T a s n á d i-K  u b a e s k a 
im  Einschnitt  dér  Landstrasse  ZAvisehen  Bakti — Tamási  <íesininielt. 

Protidites  «.  (/en.  seijnientota  «.  ftp. 

(Tafel  IX.  Fiíí.  8 — 10.  5X  A'críírössert, 

Fig.  11  in  Orifíinalgrösse.) 

lm  OligO'zan  des  Palóc-üebietes  sind  oft  kleine  Aveisse,  laug- 
liehe  Körper  zu  fiúdén,  die  manchmal  in  einer  grösscren  Meiige 
angeliauft  sind.  Sie  sind  meisteus  zerdrückt  und  zerbroclien,  a’Ou 
eiuer  unregelmassigeii  Gestalt.  Dér  Durchmesser  betragt  meistens 
etAva  1.5  mm.  An  ihrer  Oberfláche  sieht  mán  in  A^erschiedener  Ent- 
fernung  seichte  Einschnürungen.  Das  langste  Stück  misst  60  mm. 
An  beiden  Seiten  dér  dér  Schiehtflache  entlang  flachgedrüekten 
Exemplare  líiuft  je  eine  Furche  ab,  sodass  dér  Quersehnitt  eine  Bis- 
cuitform  auÍAveist  (Fig.  9).  Seltener  ist  dér  Fali,  dass  das  Exemplar 
seukrecht  zűr  Schichtung  liegt,  sodass  dér  Quersehnitt  kreisförmig 
ist  (Fig.  8).  lm  Inneren  ist  ein  Kánál  A’orhanden,  dér  aber  meistens 
nur  unter  dér  Lupe  zu  erkennen  ist.  Das  Matéria!  erscheint  auf  den 
ersten  Blick  als  Kalziumkarbonat,  da  es  eine  AA^eisse  Farbe  aufAveist. 
Herr  H.  Meixner,  Assistent  am  Wiener  iXatiudiistorischen  Mu- 
seum,  untersuchte  das  Matéria!  dér  Fossilien  und  teilte  mir  freund- 
lieh  mit,  dass  es  aus  kleicen  Schüppehen  besteht,  die  eine  Grosso 
A'on  etAva  0.001  mm  besitzen.  Die  Lichtbrechung  ist  kaum  grösser 
als  beim  Anisöl  (n  1,55).  Daraus  ist  zu  schliessen,  dass  das  Mate- 


372 


l)r.  Alexander  Jaskó 


rial  aus  abgebautem  Glimmer  oder  einem  Kaolinit  abnlicheu  IVIine- 
ral  besteht. 

Aus  diesem  Grund  ist  es  anzunehmen,  dass  Avir  es  hier  uur 
mit  einer  steinkernahnlichen  Ausfüllung  zu  tun  habén,  wáhrend 
das  Matéria!  aufgelöst  wurde.  Die  Struktur  dieser  Reste  erinnert 
am  meisten  an  eine  Serpuliden-Art  (26,  68).  Röhren  von  ahnlicher 
Gestalt  und  Grösse  Avurden  von  RoA^ereto  aus  deni  Eozan  unter 
dem  Namen  Protula  vincenti  angeführt  (69,  p.  48.  T.  IV  Fig.  23 
a — h).  Die  aus  dem  Pliozan  beschriebene  Art  P.  isseli  ist  etAvas 
grösser  als  unsere  Exemplare. 

Da  diese  eigentümliclien  Reste  haufig  und  AA^eitA-erbi’eitet  A'or- 
kommen,  können  sie  als  „Leitfossilien”  des  Oligozáns  ini  Palóc- 
Gebiet  betrachtet  Averden.  Ursprung  und  systematisehe  Stellung 
dér  Reste  Avar  jedoch  noch  nicht  mit  voller  Sicherheit  festzustellen. 

CuspicJaria  (Neaerea)  noszkyi  n.  sp. 

(Tafel  IX.  Fig.  12,  2X  A'ergrössert.) 

Die  Sehale  ist  vorne  gcAvölbt  und  elliptisch.  Dér  Wirbel  biegt 
sieh  nur  ein  Avenig  naeh  hinten.  Die  Sehale  AAÚrd  von  A^oneinander  A\’ei- 
ter  entfernt  stehenden  ZuAvachslinien  skulpturiert.  Dér  hintere  Teil 
ist  glatt  und  schmal  verlaiigert.  Die  beiden  Schalenpartien  AA’erden 
Amneinander  durch  eine  A^om  Wirbel  auslaufende  Furehe  getrennt. 
Nahe  steht  unserem  Exemplar  die  Art  C.  praecuspidata  von  Gillet 
undThcobald,  bei  Avelcher  jedoch  dér  Wirbel  höher  und  dér  Hin- 
terteil  kürzer  ist.  Noch  náher  steht  ihm  C.  sulcata  Noszky  non 
Ilofm.  (50,  p,  66.)An  meinein  Stück  ist  aber  dér  A^erlangerte  Hinterteil 
schmaler  und  dér  Unterrand  mehr  gebogen.  Von  dieser  Art  liegt 
uns  nur  ein  Steinkern  vor,  dér  nördlich  dér  Kis-puszta  A'on  Harmac, 
A"om  Fundort  25.  am  Dona-tető  gesainmelt  Avurde.  Die  Ilöhe  betriigt 
5 mm,  die  Lángé  11  mm. 

Pecten  (Entolmm)  corneum  Sou\  var  denudata  Peuss. 

(Tafel  IX.  Fig.  1,  2,  3 nat.  Gr.) 

(Synonyraik  irn  ungarischen  Text.) 

Diese  Fönn  spielt  im  Oligozan  des  Palóc-Gcbietcs  sozusagcn 
die  Rolle  eines  Leitfossils.  Ilire  systematisehe  Stelle  A\'ar  jedoch 
bis  jetzt  ziemlich  unklar. 

Hugó  v.  D ö c k h,  dér  dem  oligozanen  Schlier  im  Palóc-Gebiet 
ein  jüng,cres  Altér  zuschrieb,  Avollte  Pecten  denudatus  und  Psendamus- 
sium  obiongum  zusarninenzichen.  Pseudamussium  oblonguin  (in  neue- 
rer  Zeit  als  Entolium  obiongum  R.  Phil.  bekannt)  erschoint  orst  im 
Mittelmiozan,  Aviihrend  Pecten  denudatus  (in  neuerer  Zeit  Pecten 
(Entolium)  ctirneum  Soav.  A’ar.  denudata  Reuss)  bereits  im  Ober- 
oligo/an  auftritt. 


J)ns  Oligozüii  zwisdicMi  (lem  Kiina  und  Túrna 


373 


Noszky  wies  iiu  Jalire  1920  auf  dicsen  slratiKnaphiscIicn 
Jrrtuni  hin  ( iS)  und  crwahntc,  dass  dicse  haufiíí  vorkoininende  IVe- 
tiui-Art  mit  íírösstcr  Wahrsclieinlichkeit  mit  l’ccten  tEntolium)  c:n- 
ncum  var.  dcnndata  identisch  ist.  Dicse  Annahme  von  N o s /.  k y 
kaim  (Inrch  1‘oliícmlc  Daten  iintcrstützt  wcrdcn. 

Die  Ahnlichkeit  zwisclicn  dicsen  beiden  Arten  ist  tatsaehlieh 
sehr  gross.  Wiihrend  aber  l’eeten  U'bitolinm)  eornenm  var.  demulata 
l'ast  giinzlich  kreisrund  ist  und  böelistens  nur  einzelne  K-xemplare 
cin  wenig  asymmetriseli  erselieinen,  ist  l’seudamussium  oblongnm 
entlang  einer  Symmetiúaebse.  die  vöm  Wirbel  naeli  untén  abliiuft. 
verlangert.  Innen  ist  I’eeten  deniid.  var.  corn.  glatt,  liöelistens  unter 
dér  Lupe  erselieinen  feine  radiale  Streilen.  Demgegeniiber  weist 
Kntolium  oblongnm  eine  kraftiger  entwiekelte  Skulptur  auf. 

Weder  nieine  Kxemplare  noeh  die  Abbildungen  auslandiseher 
Keste  stimmeli  mit  den  Figuron  von  B ö e k h iiberein,  da  an  letzte- 
ren  sowolil  die  radiale  Berippnng  wie  aiieh  die  Wölbung  dér  Seliab* 
kriiftiger  ersclieint,  weshalb  sie  eigentlieli  F'ormen  darstellen,  in 
(lenen  die  Merkmale  dér  beiden  Arten  vereint  sind.  (Das  Innere 
von  einzelnen  Fxemplaren  des  B ö e k h’selien  ^laterials  lásst  die  Strcú- 
fen  tatsaehlieb  genau  erkennen.) 

Ein  Vergleich  meiner  oligozanen  Fossilien  mit  den  korínén 
des  miozaneii  Sehliers,  darunter  den  Originalen  von  Renss  aus 
AV  i e 1 i c k a,  im  Wiener  Natnrhistorischen  Museum,  fübrte  zu  dem 
Kesnltat,  dass  die  Formen  von  beiden  Fundorten  sehr  gnt  überein- 
stiinmen.  Dér  Untersebied  besteht  nur  darin,  dass  meine  Exemplare 
etwas  grösser  sind  und  unter  ihnen  die  asyrninetrisehen  Formen 
hauiiger  vorkommen. 

Vorkoinmen:  Szt.-Domonkos  (Nr.  1),  Tipászó-tanya  (Xr.  3), 
Tartalóca-tanya  (Nr.  7),  Köalja-Berg  von  Sajóvárkony  (Nr.  9),  im 
Tale  zwisehen  Szöllötetö  und  Piskor-fő  (Nr.  13),  Velkenye  (Nr.  14, 
17),  Nándor-pnszta  (Nr.  21),  Jene  (Nr.  22)  und  Harmac  (Nr.  26). 
T a s n á d i-K  u b a c s k a saminelte  diese  Art  in  Szutor,  Böckb  in 
Csíz  ein. 

DIE  MAGENSTEINE  DÉR  TETRAONIDEN  A^OM  MINERO- 
PETROGRAPHISCHEN  STANDPUNKT. 

Mit  57 — 58  Figuren  auf  Seiten  322 — 329. 

Von:  Dr.  E.  Lengyel. 

Ausziig.  Dér  Autor  gibt  die  Ergebnisse  dér  Untersuchung 
des  Muskelmagens  von  150  Exemplaren  dér  Tetraoniden  in  Bezug 
auf  ihre  Magensteine  kund.  Die  Anzahl  dér  Magensteine  andert 
sich  je  nach  Art  und  Geschlecht.  Bei  maskulinen  Exemplaren  sind 


1940. 


Vorgertagen  in  dér  Fachsitzung  dér  Ung.  Geol.  Ges.  ani  6.  Marz. 


374 


Dr.  E.  Lengyel 


I 

sic  {íewöhnlieh  zahlrcicher  uud  grösser.  Dér  DurchschnittsAvert  bei 
Tetrao  urogallus  289,  bei  Lyrurus  tetrix  140,  bei  Tetrastes  bonasia 
()8  Stücke.  Die  Grösse  dér  Gastrolitlien  schwankt  zwisehen  2 — 15  luin. 
Die  ííröberen  Körner  sirid  eckig,  die  kleinen  habén  sicb  perlenartig 
al)gei'undet. 

Dér  Verí'asser  schafit  eine  taljellarische  Ül)ersihet  dér  V(>r- 
leilnng  dér  Magensteine  naeh  Zahl  nnd  Jahreszeit.  Demnach  sind 
zwei  verschiedeue  Hauptperodien  zu  uuterscheiden:  die  Winterpe- 
liode,  die  reieh  an  Magenslein  uud  die  Sommer-Herbstperiode,  die 
uiagensteimuiu  zu  ueuneu  ist.  Die  Greuze  scliAvankt  je  nach  Ge- 
schlecht  und  Altér.  Wahrend  .sich  die  Vögel  iin  Früh.ialír  gelegeut- 
lieh  uahreu,  uehmen  sie  im  Winter  uotgedruugeu,  was  sie  fiúdén. 

Dér  Autor  stellt  fest,  dass  es  ein  gewisses  Durchsehuittsmass 
und  Zahl  dér  Gastrolithen  gibt,  die  dér  luuskulöse  INlageu  dér  Vö- 
gel  uicht  überschreitet.  Er  spricht  dauu  ilber  deu  Meehaiiisiuus 
dér  Abuützuug  uud  über  die  Miueralieii,  die  dicsen  Prozoss  beför- 
deiu.  Dér  grösste  Teil  dér  Magensteine  bestcht  aus  Quarzvarietaten 
uiivl  ihrei'  Haufigkeit  nach  aueiuandergereilit  aus:  Qiwr:>,  Qiiarzil, 
H ijdroquarzit,  Jaspis,  Opal  uud  Achat.  Seltenere  Miueralieii:  Fídds- 
p'it,  Apafit,  Topas  uud  Gránát.  Von  deu  Gesteiueu  koiumen  haupt- 
sachlich:  Gránit,  Gneis,  KristalliniscJie  Schiefer,  Sfandsfsinyiuw.tix- 
teii,  verschiedeue  Andesittypen  uud  Bhyolithiuti'n  vor. 

Selbst  Aveuii  aueh  ausser  deu  Silikaten  audere  .Miuerale  iui 
Muskeliuagen  vorhanden  waren,  wurdeii  dicse  schuell  abgeuützt, 
abgeruudet  oder  uiiter  dem  Einfluss  dér  Mageusiiure  aiifgelöst. 

Audi  Abuützuiigsversuche  machte  dér  Verfas.ser  uuler  Aii- 
weiidung  dér  elektrischeu  Korund-Scheibe.  Das  Verhalluis  zwisehen 
dér  Rotationszabl  (r)  dér  Sebeibe  und  dér  Miueralhiirte  (h)  ergibt 
(hm  Index  dér  Abuützuug: 

r 

17 

Dér  Autor  sehliesst  feriier  aus  deu  Mageusteineu  auT  das  G(> 
birge,  das  als  Sauiiuluugsort  in  Betraebt  kouiuit.  Die  monoton  áuf- 
gí'bauteu  Gebirge  drüeken  ihre  Cbarakteristik  deui  Gastrolitbin- 
balt  aus.  Bei  Crauitgebirgeu  koiuiueu  regeluuissig  ebarakterist i- 
sdie  Granitípiarze,  bei  Saudsteingebirgím  nur  rotc'r  oder  grauer 
Saiidsteimpiarz  in  Frage.  dedes  líocbgebirge  ;ils  aiu'b  Jede* 
Flussbett  ist  sofcrii  es  viel  Gesteiusiuaterial  euthült,  zűr  Aufuahiue 
von  Magensteiueu  geeiguet.  Wenu  aueh  dereii  Aufuahuie  zu  .jeder 
rialireszeit  luöglieli  ist,  so  gesehiebt  sie  wabrsebeiulieb  lueist  iui 
Sounuer  odei-  Jlerbst.  Wenu  die  Verw(‘sung  dér  Vc'getatiou  eiu- 
tritt,  so  kounneu  harte  Saunm,  iui  Winter  Aste  und  Kuospeu  an 
die.  Beibe. 

Zuiu  Sebluss  des  Vortrags  kouumm  biolopische  Folgeruugen: 
1.  Die  uiiuero-petrograpbiselien  Futei'suebungeu  zeigen,  dass 
in  deu  •Muskeliuagen  dér  Tetraoiiiden  indifferentes  Gesteiusiiiaterial 
gelangl.  das  lanqe  Zeit  liiiidiireh  seiiie  Mabltiitigkeit  verrieblc'l. 


Dió  Mafíoiistoiiio  d(‘r  'I’t'li-aoiiuloii 


375 


*2.  l)i('  Ma^oiistoim*  siiul  iiiclit  l’rmlukto  dós  ^^ulalls,  sondorn 
ihro  ZusainincMisotzumí  wird  von  atavistisolion  Instinktcn  {íeleitot 
hói  dór  Auswahl  dór  (lostoino.  Dór  VoííoI  fülilt  instinktiv  dió  hol- 
lón, {ílasartifíon,  widorstandsriihijíon  Dostonisköniohon,  hanptsaoti- 
lioli  dió  Silikato. 

3.  Dió  V'öííol  wandorn  nioht  in  l'orno,  l'roindo  (lojiondon  (last- 
rolillion  anl'znnohinon,  donn  jodos  Baohhott  onlhjilt  kiosolsanrohal- 
( i}ío  (iostointriiininor. 

4.  Ans  (lom  Korninass  dór  Gastrolithon  ist  l'í'stznstollon,  dass 
iin  Mnskolniafíon  koino  kloinoron  Mmíolsloino  als  1-2  mm  vorliamhm 
sind.  Iliron  Anstritt  romolt  dió  Maííonrnnskolositiit  antomatiscli. 
Dór  Wo{í  l'iir  die  foinslon  Körnor  ist  immor  offon  und  dioso  ontfer- 
non  sieli  naoh  und  naoh.  In  domsolhon  VorhUltnis  ííosohiohl  dió 
zoitwoisiíío  Ersatzanfnahmo.  Dór  Mnskolmaííon  dór  Totraonidon  hat 
niimlioh  dió  Fiihiííkoit  dió  Gastrolithon  zu  sortioron.  Dió  kloimm 
Körnohon  líolaufíon  mit  dór  Nahrnuíí  woitor  und  kommon  mit  dóm 
Xahrnnfísrost  horans. 

Dió  Vögol  s|)üron  alsó  instinktiv  dió  Ersatznotwondiííkoit  <h'r 
MafíPiií'toino  und  sió  rindon  immor  im  {írobkörnifíon  Trümmor  dós 
ITooIifíobirgos  das  harto,  widerstandsfahifío  Gostonmatorial. 

5.  Dió  Gastrolithon  bleibon  anssorordontlieh  laiiíío  Zoit  im 
Mnskolmaííon,  bis  sió  znr  Grosso  von  2 mm  vormindort  sind  und 
ihnon  dió  ^'oííelmaííontiitifíkoit  dón  Abfíaiiíí  síostattot. 

rORDlEKrrETXSCHLÜSSE  T^r  AMPHIBOL-AXDESTT  AT^S  DEH 
GEGEXD  VON  PTLISiSlARÓT. 

^’on : í)r.  Mnrin  Szíics* 

Mit  h iíínron  ő9 — 63  anf  Soiton  332 — 33á. 

Cordieriteinsohlüsso  sind  bishor  schon  ans  vorsehiodonon  Toi- 
len  Eugarns,  selbst  auoh  aus  dór  Gegend  Von  Pilismarót  (im  sog. 
DonaiiAvinkol-Gobirgel  bekannt.  Unser  Fnnd  abor  ein  linsorlormi- 
gor,  blaiílichgrauor  Einschlussblook  von  otwa  45 — 50  om  Lango  und 
nngofabr  von  25  om  Broite,  zeigto  sioh  für  cingohondore  Untor- 
snchungen  bosondors  gooignot.  Das  ('inschliossondo  Gesíein  ist  cin 
veilchengrauer  ziemlicb  \"erandorter  Amphibolandesit,  dér  sich  ans 
Bestandteilen  znsaniinensetzt : 46%  Grundmasse,  38%  Plagioklas, 

6 % Amphibol,  3 % P\  roxen,  6 % Erz  und  1 % Vorwittornngspro- 
dnkte. 

Dór  Einschlnss  („Cordeirtgncis")  selbst  zoigt  ciné  IMischí'ar- 
bung,  bestehend  ans  blaulichgranen  und  hellbraunen  Streifen,  deren 
Breite  zwischen  1 — 12  mm  sehwankt.  Dicse  Farbonverschiedenheit 
wird  von  den  vorhcrrschenden  IMineralion  in  den  einzelncn  Streifen 
bostimmt.  Die  cordioritreichen  Streifen  sind  grau,  bzw.  blanliehgran 


* Vorgetragen  in  dér  Faelisitzung  dér  Fngarischoii  Geologisehoii 
Gesellschaft  am  4.  Dez.  1940. 


376 


Dr.  Maria  Szűcs:  Cordieriteiiischlüssc 


gefarbt,  die  pyroxenreicheii  braun  bis  rötlichbrauu,  die  limouit- 
reichen  rostbraun. 

Die  mikroskopische  Untersuebung  ergibt  ein  sehr  abweehsluiig- 
reiches  Bild.  Die  Struktur  ist  im  Allgemeinen  als  eiue  granoblasti- 
sche  zu  bezeichnen;  es  kommeii  .iedoch  auch  andere  Strukturgattuii- 
gen  vor,  z.  B.  typische  Hornsteinstruktur,  porphyroblastische  Strn- 
ktur  (bei  deu  an  Titanaugit  reichen  Partién)  fibroblastische  Stru- 
ktur  (bei  deii  sillimanitreichen  Partién),.  Mán  findot  aueh  sehr  schö- 
ne  Beispiele  für  die  Siebenstruktur,  wo  entweder  femische  Bestand- 
teile  von  Feldspaten  oder  Cordierit  mid  Feldspat  von  Angiten  einge- 
sehlossen  werden. 

Unter  den  versehiedenen  Mineralien  des  Einschlusses  ist  dér 
Plagioklas  dér  bedentendste  Gemengteil.  Orthoklas  und  Mikrolin 
kommen  nur  in  kleinen  Mengen  vor.  Weitere  Bestandteile  sind: 
Cordierit,  Titanaugit,  Angit,  Sillimanit,  Quarz,  Trydimit,  Gránát, 
Magnetit,  Ilmenit,  Titaneisenglimmer,  Apátit  und  Zirkon. 

Die  eingehende  Untersuhcuhng  des  Einschlusses  lasst  folgemle 
allgemeinei’e  Schlüsse  zu: 

Die  schichtenartige  Struktur  des  Einschlusses  ist  auf  di(‘ 
Fnterschiede  in  dér  Zusammensetzung  des  ursprünglichen  Sedi- 
ments  zurückführen. 

Die  Bildungfolge  dér  Gemengteile  ist,  wie  folgt:  Magnetit, 
Apátit,  Spinell,  Titanaugit,  Titanit,  Ilmenit  und  Titaneisenglimmer, 
Plagioklas  und  Cordierit,  Orthoklas,  Sillimanit,  Quarz. 

Die  untergeordnete  Rolle  des  Quarzes  ist  ein  Beweis  dafür, 
dass  dér  Gcsteineinschluss  kieselsaurearm  war;  es  konnte  daher 
weder  ein  Sandstein,  noch  ein  Sand  vorgelegen  habén. 

Die  im  Einschluss  vor, kommen  den  Mineralien  iveisen  darauf 
hin,  dass  das  Ausgangsmaterial  des  Einschlüsses  im  vorliegenden 
Falle  ein  kalkhaltiger  Tón  war. 

Die  Tatsache,  dasá  Cordieriteinschlüsse  in  versehiedenen  Ge- 
birgen  Ungarns  vorkommen,  zeigt,  dass  wahrend  des  Aufdringens 
des  Andesitmagmas  öfters  fremde  Gesteinsubstanzeu  aufgenommen 
worden  sind. 


Földlani  Közlöny.  Bánd  LXX.  kölet.  Heft  10-12.  füzet.  Tatéi  X.  tábla 
Jaskö-  A Rima  és  Tárná  közötti  oligocén.  Das  Oligoziin  zwisciien  dcm  Kima  und  Taroa. 

A glaukonltos  homokkő  kövületei  a Domonkos-BorsodDádasdl  országút  bevágásából.  Dic  Fossillen  des  glaukonílhaltlgen 
Sandsteins  aus  dem  Einschnilte  dcr  Landstraese  Domonkos-Borsodiiádasd. 


•9  S 
1 ® 

B 

i 

A tál  neve: 

Eocén  EozHd  I 

5 

o 5 

i. 

o , 

Miocén  Miozün  i 

Kiscelli  Kisceller  Ton)0„j  , 

«Pyag  / kürnvéko 

= i 
l| 
E ^ 

c * 

6 

1 

Oslmarki  miocén  MiozánerSchlier 
slír  von  Ostmark 

1 

° a 
1*  1 

1 

í i 

fi 

“ a 
'S  .a 

I 

1. 

l’lantac; 

Cinnemomum  scheuclizeri  Heer. 

+ 

+ 

+ 

+ 

■i- 

+ 

4 

2. 

Lamelllbranchlata : 
Cardium  vlocenti  Cosm. 

+ 

3. 

Ostrea  sp. 

4 

4 

Gastropoda : 
Solarlum  sp. 

+ . 

— 

— 

5. 

Turritella  quadricanallculata  Sandb.  i 

+ 

+ 

— 

+ 

+ 

6. 

sandbergeri  Mayer 

1 

+ 

— 

+ 

7. 

Cassidaria  ctr.  cchinata  Koen. 

+ 

? 

8. 

Caesldaria  sp.  I 

V. 

Trilonium  baeringense  Drcger 

+ 

10. 

Fusus  burdigalenais  Búst. 

+ 

- 

II. 

Pynilu  (Picula)  condlta  Brong. 

•? 

? 

+ 

+ 

? + 

+ 

+ 

4- 

4- 

12. 

Trochus  sp  ? 1 

13. 

Cnistacea 

Balanus  cfr,  concavus  Broun  | 

+ 

+ 

Földtani  Közlöny.  Bánd  LXX.  kötet.  Heft  10-12.  füzet  Tafel  XI.  tábla. 

Jaskó : A Rima  és  Tárná  közötti  ollgocén.  Das  Oligozön  zwlschen  dem  Rima  und  Tama. 

Pecten  corneum  Sow.  var.  donudata  Rss.-el  jellemzett  homokos  agyag  makrofaunája. 

Dle  Makrofaiina  dea  durcb  Pecten  corneum  Sow.  var.  denudata  Reusa.  charakterisierten  sandlgen  Tones. 


1 

s 

A fuj  neve : 
Art  t 

i 

X 

lg 

j|| 

i| 

1‘^S 

1 

1 

o 

iKiráldi  f.  ollgocén  Oberolígozün  von  Kirátd  1 

Ipoly-medence  Ipoly-Becken  1 

t 

í 

1 

1 

1 

1 

1 

1 

0 

1 

1 

I 

E.  német  ollgocén  Norddeutsches  Oligozán  I 

Kövületleldhelyek  a Rima  és  Tárná  közötti  vidéken. 
Fossilienfundorte  lm  Geblet  zwlschen  dem  Rima 
und  Tárná. 

< 

5 c 

o 

1. 8z.  lelőhely.  Pundort. 

■ 

R! 

s 

l. 

Coelenterata; 

Cycloseris  perez!  Haime 

.. 

2. 

Echíuoidea* 
Schizaster  sp. 

- 

3. 

Brissopsis  (Brissoma)  cír.  otlnangensis 
Hoeme.s. 

4 

Vermes: 

ProtuHtes  n.  geu.  segmanlala  n sp. 

5. 

Lamellibrancblata : 
Nucula  cfr.  comta  Goldf 

+ 

6. 

.,  . greppinl  Desh. 

? 

4 

X 

7. 

. piljgera  Sandb. 

+ 

+ 

V 

X 

8. 

Nucullna  ovális  Wood. 

+ 

+ 

- 

- 

9 

Léda  perovalis  Koen. 

4- 

X 

10. 

Léda  (Nuculana)  gracilis  Desb. 

+ 

4 

4 

+ 

+ 

X 

4 

X 

n. 

Léda  (Lembulus)  uiiticeplicata  t.  Kolh. 

4 

-r 

4 

12. 

Crassatella  bronnii  Merian 

4- 

+ 

+ 

+ 

+ 

13. 

Spaniodou  nitidus  Ras. 

4- 

X 

14. 

? ScintUla  ambigiia  Desh. 

4 

15. 

löT 

Diplodonta  remilata  Lamk. 

+ 

X 

Cryptodon  unicarinatus  Nysi. 

+ 

4- 

4- 

17. 

Lucina  gracilis  Nyst. 

+ 

? 

+ 

+ 

4 

18. 

. schloenbachi  Koen. 

4- 

4 

4 

19 

Phacoides  dauzenbergl  Cossm. 

+ 

X 

20. 

Cardium  sluderi  Mayer. 

+ 

4 

X 

21. 

Laevicardium  cir.  seobinula  Mértan. 

+ 

+ 

+ 

X 

4 

22. 

Venus  kickxii  Nyst. 

t 

T 

23. 

Cyllierea  delatn  v.  Koen. 

+ 

t 

X 

X 

24. 

Donax  cfr.  fuucardi  Desh. 

X 

25. 

Tellína  nystü  Desh. 

-1- 

+ 

+ 

4- 

4 

4 

+ 

4 

2Ö. 

cfr.  praeposlera  Koen. 

-1- 

-1- 

4 

+ 

X 

27. 

. . (ransversa  Desh. 

4 

28 

..  (Maeoma)  clliptica  Brocli  vnr 
ottnangensis  Horn. 

■> 

29. 

Teliina  (Acrophagia)  faba  Saod 

■. 

4 

4- 

. 

30. 

31. 

..  (ElliptotelHna)  tellinella  Lamk. 

+ 

f 

Psamobia  sandbergcri  Desh. 

+ 

4 

4 

32. 

Lutrarla  sp.  V 

4 

4- 

33. 

Plioladomya  sp. 

+ 

34. 

Aiiulina  sp. 

35. 

3'hracia  nysti  Koen. 

+ 

+ 

+ 

4 

36. 

Cuspiduria  sp. 

* 

37. 

Corhula  str.  subpHum  d'Darb. 

-1- 

4- 

? 

? 

2 

4 

+ 

4 

4- 

X 

38 

Lima  sp. 

4 

39. 

Pecten  (Cntoliumj  corneum  Sow.  var. 
demidata  Ueuss. 

+ 

4- 

4 

Scaphupoda : 

Uentallum  ? cfr.  sandbergl  Bos(| 

+ 

4- 

+ 

+ 

4,. 

Oastropoda : 

Troclius  trochlcaris  Snndb 

42. 

Cyciostrema  elalum  Koen. 

+ 

+ 

4 

43. 

Cassis  sp.  ? 

4 

44. 

Fusus  sp. 

X 

45. 

Bulla  sp. 

4 

8 

8 

17 

16 

6 

4 

6 

6 

2 

7 

3 

e|  7|l0|l4 

I í 


FOIdlanl  Közlöny.  Bnnd  I,XX.  kötet.  Hcft  10-12.  ftizet.  Tafel  XII.  löbla. 

•Inakö  A Rima  és  Tárná  közötti  ollgocén.  — Dús  Oligozun  zwischen  tlcm  Rima  und  Túrna. 

A Rima  és  Tartm  közötti  oliKucén  mikro(aunA]a.  !)lc  ollRozane  Mikrofauna  zwischen  dem  Rima  und  Tárná 
Erkltírung  : Magyarázut:  * = gyakori,  huniig  | - közepes  mennyiség,  miisslg  htiullg.  r = ritka,  sciten. 


Sorszám:  Laulende  Niimmer  j| 

Art : 

A fal  neve: 

I 

E 

1 

« 

■I 

1 

1 

1 

I 

1 

S 

1 

1 

,3 

'ü. 

1-4 

1 

1 Üstmarki  sifr  Schlier  von  Oslruark  11 

1 

Fundorlc  lm 
Küvilletle 

(íruuer  Tón 
Szürke  agyag 

Gebict  zwischen  (len  Rlmu  und  Tárná 
FlUsaen. 

öliclyck  a Rimu  és  Tárná  közében. 

Sandiger  Tón  (Schlier) 
Homokos  agyag  (slfr) 

1 

s 

!S 

Sí 

f3 

t. 

Cornusnira  nolvglra  Ras. 

f 

) 

+ 

+ 

r 

< 

4 

2. 

HnnloDliragmium  acutidorsatum  Hanlk. 

+ 

r 

3. 

latidorsntum  Born. 

+ 

+ 

+ 

p 

r 

4 

4. 

Textniarla  oarinnta  d'Orb. 

+ 

r 

+ 

+ 

-1- 

* 

+ 

+ 

5. 

d’Orb  n.  var. 

mucronata 

t 

r 

r 

r 

r 

r 

+ 

' 

6. 

Clavulina  commnnis  d'Orb. 

r 

4 

* 

7. 

Virgulina  scbrcibersiaiia  Czi. 

P 

P 

+ 

+ 

4 

t 

*■ 

8. 

10. 

Bolivina  bcvrlchl  Rss 

r 

r 

+ 

1 

* 

+ 

4 

„ punciata  d'Orb. 

r 

+ 

+ 

+ 

+ 

Cassidulina  clr.  laevigala  d'Orb. 

P 

II. 

Lacena  atl.  acuticosla  Rss. 

+ 

12. 

„ sulcata  W.  J. 

P 

4 

P 

* 

r 

r 

13. 

Nodosarla  lateiugata  GUmb. 

+ 1 

+ 

r 

14. 

alt.  Dvrula  d'Orb. 

- 

t 

r 

• 

IS. 

„ aft.  vertebrslis  Bal-scli. 

r 

16. 

.,  tnentalina)  communis  d'Orb. 

4 

r 

17. 

H í _ 1 consobrina  d'Orb. 

4 

r 

4 

' 

18. 

» ( 1 exllis  Neueeb. 

P 

+ 

4 

t 

4 

r 

■ 

r 

+ 

19. 

. ( . ) Dtebeia  Rss. 

r 

20. 

( ..  ) acuta  d'Orb 

* 

-1- 

P 

+ 

r 

21. 

M t i cfr  soluta  Rss 

-1- 

+ 

4 

22. 

..  t ..  I maizoni  n.  sd. 

4 

r 

4 

23. 

Flabellina  alf.  lonesi  Karr. 

24. 

Marglnullna  behml  Rsa 

+ 

. 

4 

-t- 

P 

4 

4- 

+ 

ZS. 

. vlabra  d'Orb 

+ 

4 

+ 

4 

26. 

Vagloulíaa  lineáris  Monti. 

••7 

Cristollaria  arcuata  d'Orb. 

P 

4 

, 

+ 

4 

I 

r 

28. 

arliculata  Rss 

4 

4 

+ 

29 

. íRobulInal  calcar  d'Orb. 

-1- 

+ 

p 

P 

P 

4 

30 

R f ..  1 denauDerata  Rss. 

+ 

P 

P 

4 

p 

r 

r 

4 

4 

4 

r 

4- 

31 

> ( . I incomnta  Rss. 

P 

+ 

4 

r 

.32 

I ..  1 clr.  ioornata  Gümb. 

-t- 

-1- 

j. 

4 

r 

r 

P 

4' 

4 

4 

4 

.3.3 

..  { - I clr.  cultrsta  Monti. 

+ 

4 

4 

. 

1 

h 

4 

r 

34 

. ( • I navarroensis  PlUm 

4 

3.S. 

( . 1 rsdiata  Bronn. 

. 

r 

.30 

. ( ..  1 clr.  rotulata  Lám. 

+ 

-1- 

+ 

4 

P 

4 

37. 

..  ( . 1 vortex  F.  M. 

4 

P 

4 

r 

r 

r 

38. 

GuttuHnu  austrlaca  d'Orb. 

+ 

r 

P 

4 

.39, 

Pol-vmorphina  clr.  thouini  d'Orb. 

P 

P 

r 

40. 

Uvigarlna  pygmaea  d'Orb. 

. 

+ 

. 

. 

. 

+ 

f 

4 

4 

r 

«. 

Globlgcrioa  butloides  d'Orb 

. 

4 

4 

4 

+ 

r 

-t 

r 

+ 

4 

r 

„ . d'Orb.  var. 

triloba  Rss. 

* 

• 

+ 

- 

4 

t 

*■ 

43 

Pullenla  sphaeroldes  d’Orb. 

-f 

-t- 

r 

4 

+ 

4 

4 

4 

r 

4- 

4 

r 

r 

r 

+ 

r 

r 

44. 

II  quingucloba  Rss. 

-t- 

4 

r 

+ 

+ 

+ 

4 

+ 

r 

r 

r 

"p 

4S. 

Sphaeroidina  bulloides  d'Orb. 

4 

4 

r 

r 

40. 

Dlscorbina  rosacca  d'Orb 

r 

-t- 

p 

? 

r 

r 

47 

TniDcatuIiua  coatata  Hanlk. 

+ 

+ 

-h 

+ 

-f 

4 

+ 

+ 

4 

48. 

. cl.  criptomphala  Rss. 

-1 

+ 

t 

-t- 

-i- 

r 

r 

49- 

. elongata  d'Orb. 

r 

50. 

..  osnabruggcnsis  Rss. 

-1- 

-1- 

■1 

r 

■t 

+ 

4 

+ 

51. 

..  propinqua  Rss. 

• 

+ 

+ 

. 

-t 

+ 

+ 

• 

+ 

4 

4 

4- 

+ 

+ 

4- 

i 

r 

52, 

„ tenella  Itss. 

r 

53. 

. ungoriana  d'Orb. 

+ 

+ 

4- 

-1- 

• 

• 

-1- 

-1- 

1- 

+ 

r 

54. 

I.  wnellerstorli  Schwag 

+ 

+ 

-1- 

r 

55. 

Heterolepa  duiemplei  d'Orb. 

+ 

+ 

+ 

4 

4 

4 

4 

4 

4 

4 

4 

+ 

4 

+ 

4 

4- 

56. 

Anonmllna  cl.  coronata  ilon. 

r 

57. 

PulvlnuUna  cl.  orblcularis  Terq. 

r 

58. 

Rotalla  soldanll  d'Orb. 

+ 

• 

4 

4- 

T 

r 

r 

r 

P 

r 

r 

r 

59. 

Nonionina  communis  d'Orb. 

+ 

+ 

r 

r 

60. 

n umblUcatula  Montagu 

-1- 

-1 

+ 

4 

r 

• 

+ 

+ 

+ 

r 

r 

4 

4 

4- 

+ 

4 

-4- 

-4 

61. 

Folystomella  crlspa  Linn. 

r 

r 

r 

r 

+ 

+ 

r 

+ 

r 

62 

„ macotla  F.  M. 

+ 

+ 

4 

+ 

r 

41 

38 

33 

15 

33 

.39 

36 

12 

25 

33 

18 

6 

15 

15 

7 

9 

14 

11 

5 

14 

16 

17 

24 

8 

14 

8 

5 

16 

17 

Ostracodák 

I 

+ 

r 

4 

+ 

t 

r 

+ 

+ 

-4 

Spongla  tOk 

r 

r 

4 

r 

r 

Fchinoidea  tüskék 

+ 

r 

+ 

+ 

r 

+ 

+ 

4 

r 

Bryozoa  sp 

r 

r 

Földtani  Közlöny.  Bánd  LXX.  kötet.  He(t  10-12.  tüzet.  Tatéi  Xtll.  Ib.  tábla 
Jaekó  S. ; A Rima  éa  Tárná  közötti  oligocén.  DIe  OllgozánachlBcbteo  zwiachen  dem  Rima  und  Tárná. 
Die  Schichtserien  dea  oberungaríachen  OUgozöntroges. 


Altér 

Has  Geblet  zwischcn 
(lem  Rima  und  Tárná. 
(Jaskö  1940.) 

Ipoly-Becken,  Cserhát. 
(Ferenczi-Horusitzky 
1935) 

Mátrn-Gebirge. 
(Noszky  1927.) 

Unigebung  von  Bükk- 
szék. (Schréter  1937, 
Majzon  1939.) 

Kohlengebiet  in 
den  Komitaten 
Borsod  und  Heves. 
(Vadász  1929.) 

SUdscIte  des  Bükk- 
gebirges. 
(Schréter  1934.) 

Untermediterran.  í 

KotilenfiUireude  Sdiiclit- 
serie. 

Hhyollthlufl.  terrealri- 
scher  bunter  Tón  und 
Schotter. 

KohlenfUlirende  Schichiserle. 
Ostreen  und  Ano-  Rliyolllbutr, 
mién  tuhrender  , terrestrtsclier 
Sand  und  sandt*  . bunter  Tón 
ger  Tón.  und  Schotter. 

KoblentUlirende 
Schichtserle. 
Rhyolithtulí,  ter- 
reatrisclier,  bunter 
Tón,  Schotter. 

Kohlenlübrendc 
Schlchtserie 
Kliyolithtutt,  ter- 
restrlscher,  bunter 
Tón,  Schotter 

Kohlentührende 
Schlchtserie. 
Rhyolithtutr.  tér- 
restrischer.  bunter 
Tón  und  Schotter. 

Rhyolitlltutf,  ter- 
restrischer,  bunter 
Tón  und  Schotter 

Dlakordanz. 

Diekordanz  ? 

IMskordanz. 

Diskordanz. 

Diskordanz 

Diskordanz. 

Oberollgozün. 

Kreuzgeachtcliteler 
Grobsandelein  mit  Kon- 
kretlonen.  600  m mücli- 
tíR- 

Cyrenen'Sandstein  mit  Kohlén- 
spuren. 

Kreuzgescbichtcter  Grobsandstein 
mit  Konkretluncii. 

Ostreen  und  Ano- 
mienlührender  Sand 
und  Konglomerat 
Kreuzgeschichtet  mit 
Konkrelionen. 

. 

Kreuzgcschichteter 
Grobsaiid  und  Sand- 

Kreiizgeschicliteter 

Grobsandstein, 

Sand. 

Sand  und  sandiger 
Tón. 

Mcrgeliger  Sandatein 
und  sandlger  Tón 
(Schlier)  mit  Pederi 
corncuin  var.  denudiita. 
250  m müchtig. 

Sandiger  Tón  (Schlier)  mit 
Pecten  corneum  var.  denudatn. 

Schlierúhnii- 
Cher  sandiger 

/" 

sicin. 

Mergeliger  Sandstein 
Grauer.  tonlger 
Sand  mit  Pecten 
corneum  vnr.  denudata. 

-.---'Sandiger. 

schicferíger 

Tón. 

Milleloligozöii 

Foraminileren-Ton.  dér 
an  Makrotauna  arm  tat. 
Milioliden  sowie  Cla- 
vullna  szabói  lehlen. 

300  m miichtig. 

Fornmintferen-Ton.  arm  an  .Mak- 
rotauna, ClavuUnu  szabói 
tehll.  Erdgasspuren. 

Foramlniloren- 
(Kisceller)  Tón 
mit  Cluvulina  szabói 
und  Parvamussium 
broniii,  mit  zwi- 
scbenlagerten  Ande- 
sittuírsciilchten. 
Olspuren. 

1 

a 

S 

Blúulichgrauer  Ton- 
mergel  ohne  MiiioHnen. 
Mnnganhaltiger  Tón. 

Foraminileren-Ton  mit 
MilioHuen,  Clavulina 
szabói  und  Parvamus.«l- 
um  bronni  und  mit 
zwischengeingerten 
olhaliigen  Andesitturt- 
schicbten 

Foraminileren-Ton, 
240  m miichlig. 

Foraminiteren-Ton  mit 
manganhaltigen 
~ Schicbten  und  mit 
*5  Clavulina  szabói  und 
g Pnrvamussium  bronni. 
g Sandstein  und  Konglo- 
g merat.  Erdpeclispuren. 

Diskordanz  ’’ 

ünterollgozöii. 

Sandstein  und  Konglomerat. 

Nummulitenkalkstelii. 
Sandstein,  Biolit- 
ADipliibolandesU. 
(Eoziin  ?) 

Lltliothamnieukalkslein. 
40  m maclUig. 

Lilholbamolen  und 
Nummulinen-Kalkslein. 
(Eozün '’) 

Toninergel.  Kulkmer- 
gcl,  kleseliger 
Schleler. 

Földtani  Kö7.1úny.  Bnnü  LXX.  kötet.  Helt  10-12.  Telel  XIII.  la.  tábla 
Jaskó:  A Rima  és  Tárná  közötti  oligocén.  Dae  Oligozilo  zwiacheQ  dem  Rima  und  Tárná. 


V, 


<,Y' 

I • ^1. 


* * 

•J 


^4  y 

- í> 


# " 


V 

w. 


>■ 


♦ ^ '*■  •