Skip to main content

Full text of "Földtani közlöny"

See other formats 


ANNEX 

LIBRARY 

B 


088296 


Digitized  by  the  Internet  Archive 
in  2016 


https://archive.org/details/foldtanikozlony7119magy 


LXXI.  KÖTET 


1941. 


t=0r-FÜZ£T 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

A MAGYARHONI  FÖLDTANI  TÁRSULAT  FOLYÓIRATA 

EGYSZERSMIND 

A M.  KIR.  FÖLDTANI  INTÉZET  HIVATALOS  KÖZLÖNYE 

SZERKESZTI 

TASNÁDI  KUBACSKA  ANDRÁS 

ELSŐ  TITKÁR 

HETVENEGYEDRE  (LXXI.)  KÖTET  1941 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

(GEOLOGISCHE  MITTEILUNGEN) 

ZEITSCHRIFT  DÉR  UNGARISCHEN  GEOLOGISCHEN  GESELLSCHAFT 

ZUGLEICH 

AMTLICHES  ORGAN  DÉR  KÖNIGL.  UNGAR.  GEOLOGISCHEN  ANSTALT 

REDIGIERT  VON 

ANDRÁS  TASNÁDI  KUBACSKA 
EINUNDSIEBZ1GSTER  (LXXI.)  BÁND  1941 

BUDAPEST,  1941. 

A MAGYARHONI  FÖLDTANI  TÁRSULAT  TULAJDONA 
EIGENTUM  DÉR  UNG.  GEOLOGISCHEN  GESELLSCHAFT 
BUDAPEST,  VIII.,  MÚZEUM-KÖRŰT  14—16. 

MAGYAR  NEMZETI  MÚZEUM,  ŐSLÉNYTÁR. 


Die 


A Magyarhoni  Földtani  Társulat  titkári  hivatalának  címe : 

Budapest,  Vili.,  Múzeum-kőrút  14-16.  sz. 

Adresse  des  Sekretariates  und  dér  Redaktion  dér  UDg.  Geologischen  Gesellschaft  ist : 

Magyarhoni  Földtani  Társulat,  Budapest,  Vili.,  Múzeum-kőrút  14-16.  sz. 


TARTALOMJEGYZÉK : 

L EMLÉKBESZÉDEK: 

oldalszám 

Vitális  István:  Dr.  Rozlozsnik  Pál  emlékezete.  (1  fény- 
képpel.)   1 

Papp  Simon  dr.:  Emlékbeszéd  Bőlim  Ferenc  választmányi 

tag  felett.  (1  fényképpel.) 15 

II.  ÉRTEKEZÉSEK. 

Jugovics  Lajos  dr.:  A bénahegyi  aragonit  Nógrád  megyé- 
ben. (2  ábrával.)  22 

Méhes  Gyula  dr.:  Oligocén  ostraeodák  a Rima  és  a Torna 

vidékéről.  (7  ábrával.) 28 

III.  ISMERTETÉSEK. 

Vadász  Elemér:  Kőszénföldtani  tanulmányok  (Ismerteti 

Balogh  Kálmán.) 39 

Noszky  Jenő:  A Cserháthegység  földtani  viszonyai.  (Ismer- 
teti Haltenberger  Mihály.) 41 

Schmidt  Eligins  Róbert:  A Magyar  Kincstár  csonka- 
magyarországi  szénhidrogénkutató  mélyfúrásai.  (Ismer- 
teti Xoszky  Jenő.) 42 

Majzon  László:  A bükkszéki  mélyfúrások.  (Ismerteti 

Noszky  Jenő.)  43 

IV.  TÁRSULATI  ÜGYEK. 

Jegyzőkönyv  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1941.  január 

22-én  tartott  szaküléséről  44 

Jegyzőkönyv  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1941.  február 

12-én  tartott  szaküléséről  44 

Jegyzőkönyv  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  XCI.  közgyű- 
léséről   45 

INHALTSVERZEICHNIS  DES  SUPPLEMEXTS. 

I.  GEDEXKREDEX. 

Seite 

I.  Vitális:  Nachruf  auf  Pál  Rozlozsnik 56 

S.  Papp:  Erinnerung  an  Ferenc  Bőhm 58 

II.  ABHAXDLUNGEX. 

L.  Jugovics:  Aragonit  vöm  Bénahegy  im  Komitat  Nógrád  59 

Gy.  Méhes:  Oligozane  Ostracoden  aus  dér  Gegend  des  Rima- 
und Tarna-Flusses  62 


LXXI.  KÖTET 


1941. 


4—6.  FÜZET 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

A MAGYARHONI  FÖLDTANI  TÁRSULAT  FOLYÓIRATA 

EGYSZERSMIND 

A M.  KIR.  FÖLDTANI  INTÉZET  HIVATALOS  KÖZLÖNYE 

SZERKESZTI 

TASNÁDI  KUBACSKA  ANDRÁS 

ELSŐ  TITKÁR 

HETVENEGYEDÉ  (LXXI.)  KÖTET  1941 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

(GEOLOGISCHE  MITTEILUNGEN) 

ZEITSCHRIFT  DÉR  UNGARISCHEN  GEOLOGISCHEN  GESELLSCHAFT 

ZUGLE1CH 

AMTLICHES  ORGAN  DÉR  KÖNIGL.  UNGAR.  GEOLOGISCHEN  ANSTALT 

REDIGIERT  VON 

ANDRÁS  TASNÁDI  KUBACSKA 

■ 

EINUNDSIEBZ1GSTER  (LXXI.)  BÁND  1941 

BUDAPEST,  1941. 

A MAGYARHONI  FÖLDTANI  TÁRSULAT  TULAJDONA 
EIGENTUM  DÉR  UNG.  GEOLOGISCHEN  GESELLSCHAFT 
BUDAPEST,  VIII.,  MÚZEUM-KÖRŰT  14—16. 

MAGYAR  NEMZETI  MÚZEUM,  ŐSLÉNYTÁR. 


A Magyarhoni  Földtani  Társulat  titkári  hivatalának  címe : 

Budapest,  Vili.,  Múzeum-kőrút  14-16.  sz. 

Die  Adresse  des  Sekretariates  und  dér  Redaktion  dér  Ung.  Geologischen  Gesellschaft  ist : 

Magyarhoni  Földtani  Társulat,  Budapest,  Vili.,  Múzeum -körút  14-16.  sz. 


TARTALOMJEGYZÉK : 

I.  ÉRTEKEZÉSEK. 

oldalszám 


Kulhay  Gyula  di\:  Az  1940.  évi  november  10-i  erdélyi 

földrengés  földtani  tanulságai.  (10  képpel.) 73 

Sztrókay  Kálmán  dr.:  A mecsekhegységi  magnetit.  (5 

képpel  és  a II.  táblával.) 95 

Csiki  Gábor  dr.:  Adatok  az  erdélyi  dácitok  ismeretéhez. 

(a  III — IV.  táblával  és  térképmelléklettel.) 107 

Strausz  László  dr.:  Melanopsisok  változékonysága.  (11 

képpel.)  135 

II.  RÖVID  KÖZLEMÉNYEK. 

Balogh  Kálmán  dr.:  Geológus  diploma 146 

Bokor  György  dr.:  Adatok  Ecseg  és  Kozárd  faunájának 

ismeretéhez.  (1  táblázattal.)  148 

Visnya  Aladár:  Tóth  Mihály  152 


INHALTSVERZEICHNIS. 

I.  ABH ANDLUN GÉN. 

Seite 

Kulhay,  Gy.:  Die  geologischen  Ergebnisse  des  Erdbebens 


in  Siebenbürgen  am  10.  November  1940 155 

Sztrókay,  K.  v.:  Über  das  Vorkommen  des  Magnetits  im 

Mecsekgeblrge  (Ungarn) 159 

Csiki,  G.:  Beitráge  zűr  Kenntnis  dér  Siebenbürgischen  Dazite  161 
Strausz,  L.:  Über  die  Variabilitát  dér  Melanopsis-Artcn  163 
Kretzoi,  M.:  Auslándische  Sáugetierfossiíien  dér  Ungari- 

schen  Museen.  (1 — 4.)  170 

29  / 05.2- c 

VSAAAAA/NAAAAAA/ 


Felelős  kiadó:  Tasnádi  Kubacska  András. 


Mérnökök  Nyomdája,  Budapest.  7145. 


LXXI.  KÖTET 


1941. 


7—12.  FÜZET 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

A MAGYARHONI  FÖLDTANI  TÁRSULAT  FOLYÓIRATA 

EGYSZERSMIND 

A M.  KIR.  FÖLDTANI  INTÉZET  HIVATALOS  KÖZLÖNYE 

SZERKESZTI 

TASNÁDI  KUBACSKA  ANDRÁS 

ELSŐ  TITKÁR 

HETVENEGYEDIK  (LXXI.)  KÖTET.  1941 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

(GEOLOGISCHE  MITTEILUNGEN) 

ZEITSCHRIFT  DÉR  UNGARISCHEN  GEOLOGISCHEN  GESELLSCHAFT 

ZUGLEICH 

AMTLICHES  ORGAN  DÉR  KÖNIGL.  UNGAR.  GEOLOGISCHEN  ANSTALT 

REDIGIERT  VON 

ANDRÁS  TASNÁDI  KUBACSKA 
EINUNDSIEBZ1GSTER  (LXXI.)  BÁND.  1941 

BUDAPEST,  1941. 

A .MAGYARHONI  FÖLDTANI  TÁRSULAT  TULAJDONA 
EIGENTUM  DÉR  UNG.  GEOLOGISCHEN  GESELLSCHAFT 
BUDAPEST,  VIII.,  MÚZEUM-KŐRÚT  14-16. 

MAGYAR  NEMZETI  MÚZEUM,  ŐSLÉNYTÁR. 


A Magyarhoni  Földtani  Társulat  titkári  hivatalának  címe : 

Budapest,  Vili.,  Múzeum-kőrút  14-16.  sz. 

Die  Adresse  des  Sekretariates  und  dér  Redaktion  dér  Ung.  Geologischen  Gesellschaft  ist : 

Magyarhoni  Földtani  Társulat,  Budapest,  Vili.,  Múzeum-kőrút  14-16.  sz. 


TARTALOMJEGYZÉK: 


I.  MEGEMLÉKEZÉS: 

Tokody  László  dr.:  Waldemar  Christopher  Brögger  177 

II.  ÉRTEKEZÉSEK: 

Geszti  József:^  tömegeloszlás  oka  és  szerepe  a föld- 
kéreg arculatának  kialakulásában 181 

Bulla  Béla  dr .:  A Máramarosi  Kárpátok  perli  glaciális 

jelenségei.  (Az  V.  és  VI.  tábláival.) 195 

gr.  Teleki  Géza  dr.:  Adatok  a dunántúli  paleozoikum 

tektonikájához.  205 

Rásky  Klára  dr.:  Fossilis  Ch  ara-félék  termései  a vá- 
rosligeti II.  sz.  mélyfúrásból  és  a pécsi  ivóvízkutató 

fúrásokból.  (A  VII.  táblával.) 217 

Strausz  László  dr.:  A dunántúli  pannon  szintezése  . . 220 

Kretzoi  Miklós  dr.:  Ösemlősmaradványok  Bet  fiáról.  235 

Kretzoi  Miklós  dr.:  Szarmatakori  antilop  Sopronból. 

(A  VIII.  táblával.)  261 

I 

III.  RÖVID  KÖZLEMÉNYEK: 

Kretzoi  Miklós  dr.:  A magyar  mamut.  (M  a m m o n- 

teus  hun  g aricus  n.  sp.) 268 

Kretzoi  Miklós  dr.:  Erdélyi  Elotheriidák 270 

Kretzoi  Miklós  dr.:  Fóka-maradványok  az  érdi  szarma- 
tából.   274 

Bogseh  László  dr.:  Halmaradványok  a mezőségi  réte- 
gekből.   280 

K o 1 o s v á r y Gábor  d r. : B al  a n u s hungaricus 

n.  sp.  282 

Haltenberger  Mihály  dr.:  Budapest  földtani  térképe 

és  földtani  dojnborműve 284 

Vigh  Gyula  dr.:  Uj  melegforrás  a Margitszigeten  . . . 2^7 

Kerekes  József  dr.:  Központosították  a német  karszt- 

és  barlangkutatást.  288 


V. 


IV.  IRODALOM  ISMERTETÉSE: 

üheyselinck:  A nyughatatlan  Föld.  (Ism.  G a á 1 Ist- 
ván dr.)  289 

A Magyar  Királyi  Földtani  Intézet  Évi  Jelentései  az  1933 — 35. 

évekről.  (Ism.  Noszky  Jenő  dr.) 291 

Jávor  Alajos:  A borsodi  barnaszénmedence  településtani 

viszonyai.  (Ism.  B.  Gy.)  293 

INHALTS  VERZEICHiNIS. 

I.  ABHAXDLUNGEN. 

J.  Geszti:  Zűr  Frage  dér  Entstehung  dér  Kontinente  und 

Ozeane.  294 

B.  Bulla:  Über  periglaziale  Erscheinungen  dér  Marmaro- 

scher  Kárpátén.  (Mit  Taf.  V.  und  VI.) 294 

Gráf  G.  Teleki:  Daten  zűr  palaozoischen  Tektonik  des  Du- 
nántúl. (Transdanubien.) 295 

K.  Rásky:  Über  die  Früchte  fossiler  Chara-Arten  aus  dér 

Tiefbohrung  No.  II.  im  Stadticaldchen  von  Budapest 
und  aus  den  Bohrungen  auf  Trinkwasser  in  Pécs.  (Mit 
Taf.  VII.)  297 

L.  Strausz:  Horizontierung  des  transdanubischen  Pannon.  306 

M.  Kretzoi:  Die  unterpleistozane  Saaugetierfauna  von 

Betfia  bei  Nagyvárad 308 

M.  Kretzoi:  Neue  Antilopen-Form  aus  dem  Soproner 

Sarmat.  (Mit  Taf.  VIII.)  336 

II.  KURZE  MITTEILTJNG. 

M.  Kretzoi:  M a m m onteus  hungaricus,  ein  neues 

Waldmammut  aus  JJngarn  343 

M.  Kretzoi:  Siebenbiirgische  Elotheriiden  345 

M.  Kretzoi:  Praokkupierte  Namen  im  Saugetiersystem  349 

M.  Kretzoi:  Seehund-Beste  aus  dem  Sarmat  von  Érd  bei 

Budapest  350 

M.  Haltenberger:  Die  geologisehe  Karte  und  das  geolo- 

gische  Bélié f von  Budapest  335 

Felelős  kiadó : Tasnádi  Kubacska  András. 


Mérnökök  Nyomdája,  Budapest.  7145. 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

Bánd  LXXI.  kötet  1941  január  — március  Heft  1 — 3.  füzet. 


MEGEMLÉKEZÉS  ELHUNYT  VÁLASZTMÁNYI 
TAGJAINKRÓL. 

ROZLOZSNIK  PÁL  EMLÉKEZETE. 

(1880—1940.) 

Irta:  Dr.  Vitális  István. 

Aki  Földünk  történetével,  a Föld  szerves  lényeinek  keletkezé- 
sével, életműködésükkel  és  elmúlásukkal  foglalkozik,  jól  tudja,  hogy 
„:i  test  porból  lett  és  porrá  lesz”.  Mégis  nekünk  is,  akik  a geoló- 
gia, a paleontológia  búvárai  és  művelői  vagyunk,  nehéz  és  fájdal- 
mas beletörődnünk,  hogy  líozlozsnik  Pál  férfias,  magas  testi 
alakját  nem  láthatjuk  többé,  baráti  kezének  melegét,  jóságos  kék 
szemének  csillogását  nem  érezhetjük  már  és  nyugodt,  bölcs  szava 
is  elnémult.  Fájdalmunkat  csak  az  a tudat  enyhíti,  hogy  a sír- 
halmot,  amely  Rozlozsnik  Pál  testét  eltakarja,  olyan  virágok 
díszítik,  amelyeket  édesanyja  önzetlen  szeretete,  a gyászbaborult 
özvegy  hitvestársi  hűsége  és  a gondosan  nevelt  gyermekek  el  nem 
múló  hálaja  ültetett  és  hogy  Rozlozsnik  Pál  szelleme,  amely 
37  éven  át  a föld-,  az  őslény-  és  a teleptant  valódi  értékekkel  gaz- 
dagította, itt  marad  közöttünk  és  utódaink  között. 

Mi,  akiket  a Megboldogulthoz  a bensőséges  szeretet,  az  igaz 
barátság  és  az  őszinte  tisztelet  nemes  szálai  fűztek,  azért  gyülekez- 
tünk most  össze,  hogy  vázoljuk  Rozlozsnik  Pál  élete  folyását, 
ismertessük  sokoldalú  és  fáradhatatlan  tevékenységét,  felsorakoz- 
tassuk tudományos  és  gyakorlati  kutatásainak  változatos,  gazdag 
és  értékes  eredményeit  és  hogy  követendő  példát  állítsunk  a mos- 
tani és  a jövő  magyar  geológus  és  paleontológus  nemzedék  elé, 
hogy  az  igazi  szakember  hogyan  dolgozik  és  hogyan  érhet  el  csen- 
des, de  alapos  kitartó  munkával  az  egyén  életét  messze  túlhaladó, 
tündöklő  sikereket,  nem  a maga  hiúsága  legyezgetésére,  hanem 
szakja  és  nemzete  javára  és  dicsőségére. 

Rozlozsnik  Pál  60  évvel  ezelőtt,  1880.  december  24.-én 
született  Bindtbányán,  a hegyes-völgyes  Szepes  vármegyében.  A kö- 
zépiskolai tanfolyamot  Iglón,  a Szepesség  évszázados,  jó  hírnevű 


2 


Vitális  István  dr. 


evangélikus  főgimnáziumában  végezte,  jeles  eredménnyel.  Iglón 
vert  gyökeret  és  terebélyesedett  el  Rozlozsnik  Pá  1-ban  is  az  a 
tántoríthatatlan  hűség  a magyar  Haza  iránt,  amely  a szepesieket 
olyan  előnyösen  jellemzi. 

Az  érettségi  vizsga  letétele  után,  minthogy  bányász-családból 
származott,  Selmecbányára  ment,  s az  1899 — 1900.  tanévben  a volt 
m.  kir.  Bányászati  és  Erdészeti  Akadémiára  iratkozott  be.  Roz- 
lozsnik Pál,  mint  jelesen  érett,  az  első  tanévtől  kezdve  állami 
ösztöndíjban  részesült,  s így  anyagi  gondok  nélkül  szentelhette  ide- 
jét tanulmányainak.  Selmecbányán,  a nemes  ércbányászat  klasszi- 
kus helyén,  az  1899/1900 — 1901/1902.  tanévben  a bányászati  szakban 
képezte  ki  magát,  de  nyomban  azután  a vaskohászati  szakot  is 
elvégezte.  A bányászati  szakon  nagyon  sok  és  sokféle  tantárgyat 
adnak  elő.  Ilyen  heterogén  stúdiumokból  nem  könnyű  egyaránt 
megfelelni.  Rozlozsnik  Pál  végtelen  szorgalmára,  ritka  tehet- 
ségére, minden  iránt  fogékony  és  éles  elméjére  jellemző,  hogy  a 
bányászati  szak  42  tantárgyából  jelesen  vizsgázott  és  hogy  a bányá- 
szati szak  befejezése  után  az  1902/1903.  tanévben  a vaskohászati  sza- 
kon mind  a 12  tantárgyból  jeles  érdemjegyet  szerzett. 

Én  abban  az  időben,  amikor  Rozlozsnik  Pál  a Selmec- 
bányái főiskola  hallgatója  volt,  az  ásvány-földtani  tanszéken  az 
adjunktusi  teendőket  végeztem  és  így  tudom,  hogy  Rozlozsnik 
Pál  dr.  Böckh  Hugó  tanszékén  nemcsak  a kötelező  ásvány-,  ős- 
lénv-,  föld-  és  teleptani  előadásokat  hallgatta,  hanem  a nem  köte- 
lező stúdiumok  közül  a kőzetek  mikroszkópiumi  vizsgálati  mód- 
szereivel is  megismerkedett.  Azt  mondhatnám,  hogy  Rozlozsnik 
P á 1-lal  a mikroszkóp  mellett  ismerkedtem  meg  és  ott  kezdődött 
köztünk  az  a meleg  barátság,  amely  az  évek  során  a főiskola  falán 
túl  is  a kölcsönös  megbecsülés  alapján  egyre  bensőségesebb  lett  és 
mindvégig  harmonikus  volt. 

Ámbár  Rozlozsnik  Pál  két  szakban:  a bányászatiban 
és  a kohászatiban  egyaránt  elsőrendű  kiképzést  szerzett,  Böckh 
Hugó  magasszárnyalású  ásvány-,  kőzet-,  őslény-,  föld-  és  telep- 
tani előadásai  olyan  mély  hatást  gyakoroltak  rá,  hogy  a főiskolai 
tanfolyamok  elvégzése  után  már  1903.  év  nyarán,  még  mint  22 
éves  fiatalember,  a m.  kir.  Földtani  Intézetnél  állami  geológusi 
szolgálatba  lépett,  Böckh  J á n o s-nak,  tanítómestere  édesapjának 
igazgatósága  idejében. 

Rozlozsnik  Pál  a földtani  felvételi  és  térképezési  mód- 
szereket a Béli  hegységben,  a Király-erdőben  és  az  Erdélyrészi 
Érchegységben  Böckh  Hugó,  Szontagh  Tamás  és  Pálfy 
Mór  oldalán  gyorsan  és  alaposan  elsajátította  és  még  ugyanabban 
az  évben  az  önálló  munkát  is  megkezdte.  Ámde  a gyűjtött  anyag 
feldolgozását  el  kellett  halasztania,  minthogy  1903.  október  hó  1.-én 
3 évi  katonai  önkéntesi  kötelezettségének  teljesítése  végett  bevonult. 
Az  1905.  évben  éppen  a nyári  felvételek  idején,  augusztus  hó  19.-től 


Rozlozsnik  Pál  emlékezete 


3 


23  napra  ugyan  katonai  fegyvergyakorlatra  hívták  be,  de  azután 
az  őszi  hónapokban  megkezdte  Szontagh  Tamás  felvételi  osz- 
tályának geológustagjaként  a Bihar-hegységben  az  önálló  földtani 
kutatási  és  felvételezési  munkát  s megfigyelései  eredményét  „Ada- 
tok a Nagybihar  környékének  geológiájához”  szerény  címen  nyom- 
ban közölte. 

A Nagybihar  hegységnek  Rozlozsnik  Pál  által  tanul- 
mányozott része  főtömegében  idős  metamorf  és  paleozoos  kőzetekből 
áll,  de  ezek  fedőjében  egy-egy  kisebb  területrészen  a triász,  a liász, 
a tithon  mészkő  és  a felső  kréta  rétegek  is  előfordulnak;  a fiatalabb 
magmakőzeteket  pedig  granofir  és  mikrogránitos  liparit,  továbbá 
granodiorit  és  telérkőzetei,  kvarcos  diorit,  andezit  és  liparit  kép- 
viseli. A triász  előtti  kőzetek  kövülethiánya  a szerkezetileg  erősen 
zavart  területen  megnehezítette  a fiatal  geológus  munkáját,  aki 
így  csaknem  kizárólag  a sokféle  kőzet  mikroszkópiái  vizsgálatára 
volt  utalva.  De  hiszen  Rozlozsnik  Pál  Selmecen  éppen  ebben 
modern  kiképzést  szerzett.  Csakis  így  érthető,  hogy  Rozlozsnik 
P á 1 már  a következő  1906.  évben  „A  Nagybihar  metamorf  és  paleo- 
zoos kőzetei”  címen  monográfia-szerű  munkával  lepett  meg  bennün- 
ket. 

P e t e r s,  a Bihar  kristályos  pala-szerű  kőzeteinek  a meta- 
morfózisát kontakthatásra  vezette  vissza  és  ezt  a hatást  a perui 
kőzeteire  is  kiterjesztette.  Rozlozsnik  Pál  mikroszkópiumi  vizs- 
gálatai alapján  kimutatta,  hogy  a kataklázos  sztruktura,  a kis 
molekuláris  térfogatú  ásványok  vezetőszerepe  folytán  jelentős  ha- 
tása volt  az  oldalas  nyomásnak  is. 

Már  ebből  az  első  munkából  is  látszott,  hogy  Rozlozsnik 
P á 1 nem  éri  be  a különböző  kőzetféleségek  felsorolásával,  a kőze- 
tek ásványalkatrészeinek  mikroszkópi  leírásával,  hanem  hogy  ma- 
gasabbra tör:  a kőzetek  keletkezésének,  átalakulásának  és  az  ezek- 
nél szerepet  játszó  erőhatásoknak,  szóval  a genezisnek  a kinyomo- 
zása a célja. 

Két  év  múlva:  1908-ban  a krassószörény vármegyei  bánátitok- 
ról közölt  petrográfiai  munkájával  irányította  magára  a szak- 
emberek figyelmét.  Cotta  Be  mát  mór  1864-ben  felismerte,  hogy 
a bánáti  ércterületen  olyan  sajátos  magmakőzetek  fordulnak  elő, 
amelyek  egyrészt  a gránit,  a szienit  és  a diorit  között,  másrészt 
a kristályos-szemcsés  és  a porfiros  szövetű  kőzetek  között  foglalnak 
helyet,  de  minthogy  geológiailag  mindezek  a kőzetféleségek  egyiivé 
tartoznak,  összességükben  a bánátit  gyűjtőnévvel  foglalhatók  össze. 
Rozlozsnik  Pál  ezt  a sokféle  kőzetet  alapos  mikroszkópiái 
vizsgálatnak  vetette  alá  s a vegyi  vizsgálatok  adatait  is  feldolgozva, 
a következőket  állapította  meg:  1.  ámbár  az  ismertetett  kőzetek 
uralkodólag  plagíoklász-tartalmúak,  az  orthoklász  csak  igen  ritkán 
hiányzik  belőlük,  vagyis  éppen  az  orthoklász  jelzi  köztük  a vér- 
rokonságot;  2.  a bánátitok  vasban  mind  gazdagok  s ebben  mutat- 


4 


Vitális  István  dr. 


kozik  a vasércekkel  való  genetikai  összefüggésük;  3.  a titanit  az 
összes  tagokban  előfordul,  a titánvas  ellenben  teljesen  hiányzik. 

1908,  illetve  1911-ben  jelent  meg  egy  harmadik  kőzettani  mun- 
kája: „A  Medves-hegység  bazaltos  kőzetei”  címen.  Ebben  a munká- 
jában az  eresztvényi  kőbánya  bazaltjában  nefelines  bazanitot,  a 
somoskői  Várhegy,  a Xagysalgó  bazaltjában  pedig  bazanitoidot 
ismert  fel  és  mindkettőben  magmatikusan  rezorbeálódott  amfibolt 
is  kimutatott. 

1909.  év  őszén  id.  Lóczy  Lajos  egyetemi  tanárnak,  a Föld- 
tani Intézet  igazgatójának  kezdeményezésére  a m.  kir.  pénzügy- 
minisztérium megbízásából  Rozlozsnik  Pál  résztvett  A h 1 b u r g 
János,  porosz  kir.  geológussal  az  aranyi  dai  ércelőfordulások 
bányagazdasági  tanulmányozásában.  1910-ben  pedig  részletesen  be- 
járta ezt  a hanyatlásnak  indult  bányát.  A gyűjtött  kőzeteket  1911. 
év  tavaszán  a bécsi  egyetemen  Bee  ke  Frigyes  egyetemi  tanár, 
világhírű  petrográfus  ásvány-kőzettani  intézetében,  a telérkitöl- 
tések  anyagát  pedig  a berlini  bányászati  akadémián  Ivrusck  Pál 
tanárnak,  az  éreteleptan  kiváló  mesterének  érctani  intézetében  vizs- 
gálta meg. 

„Aranyida  bányageológiai  viszonyai”  című  monográfiája 
1912-ben  jelent  meg  s annak  a 3/4  része  az  ércelőfordulásokat  is- 
merteti, éspedig  először  általánosan,  majd  a 24  telért  külön-külön. 
Rozlozsnik  Pál  részletes  vizsgálata  szerint  Aranyida  ércelő- 
fordulásai különleges  típust  képviselnek  nemcsak  a Szepes-Gömöri 
Érchegységben,  hanem  az  egész  országban.  Az  aranyidai  ércek  a 
Szepes-Gömöri  Erchegység  többi  előfordulásaitól  először  is  alaki- 
lag térnek  el,  minthogy  nem  teleptelérek,  hanem  haránttelérek, 
amíg  ugyanis  a metamorf  kőzetek  csapásiránya  8 — 11  óra,  a teléreké 
4 — 5 óra.  Az  aranyidai  telérek  a gnájszban  helyezkednek  el,  aminek 
az  a magyarázata,  hogy  a rideg  gnájsz  sajátos  sztruktúrájánál  fogva 
szabályos  telérhasadékok  képződésére  igen  alkalmas  volt. 

Az  aranyidai  telérek  Rozlozsnik  Pál  vizsgálatai  szerint 
kétféle  típust  képviselnek.  Az  egyik  típus  az  ezüstös  telér,  amely- 
nek legjellemzőbb  érce  a jamesonit,  ebben  a sziderit  is  elé? 
jelentős;  a másik  telértípus  az  aranyos-antimonitos,  amelyben  az 
antimonit  uralkodik  s a sziderit  alárendelt.  Rozlozsnik  az  arany- 
idai telérekben,  Krusch  hatása  alatt,  az  antimouokker.  a valen- 
tinit  és  a limonit  alapján  az  oxidációs  övét  is  kimutatta;  a cemen- 
tációs  övre  pedig  abból  következtetett,  hogy  a mélyebb  szinten  az 
aranytartalom  66 — 90  grammra  dúsult  tonnánként. 

Az  akkori  viszonyok  alapján  egyébként  oda  konkludált,  hogy 
„Aranyidán  gazdaságos  aranybányászatra  nincsen  kilátás”.  Még 
akkor  ugyanis  hazánkban  a flotációs  ércelőkészítést  nem  használták. 
Rozlozsnik  Pá  1-nak  az  aranyidai  24  telérről  nyújtott,  alapos 
és  részletes  leírásai  és  bányatérképei  most,  amikor  már  Recsken, 
a Csucsomi  völgyben  és  Nagybánya  vidékén  flotálással  meglepően 


Rozlozsnik  Pál  emlékezete 


5 


jó  eredményt  értek  el  és  így  ezt  az  ércdúsítási  eljárást  Aranyidán 
is  be  lehet  vezetni,  nagyon  hasznos  szolgálatot  tehetnek. 

Az  1914.  év  második  fele,  a geológusok  fő  munkaideje  nem 
Minerva,  hanem  Mars  szolgálatába  került:  inter  arma  silent  musae. 
A július  hó  végén  megindított  mozgósítás  és  a kitört  háború  hadba 
szólította  a Földtani  Intézet  legerősebb,  fiatal  tagjait  is.  Augusztus 
hó  1.-én  Rozlozsnik  Pál,  népfelkelő  vártüzérhadnagy  is  be- 
vonult a hadsereghez.  Az  1915.  év  a véráldozatos  világháborúval 
telt  el.  Rozlozsnik  Pál,  már  mint  vártüzér-f őhadnagy,  az 
északi  és  a délnyugati  harctéren  volt  s vitézségével  a kardokkal 
díszített  ezüst  és  bronz  Signum  Laudist  érdemelte  ki.  A világháború 
harmadik  évében  id.  Lóczy  Lajos  ismételt  előterjesztésére  a 
bevonult  geológusok  közül  néhányat  a hadviselés  érdekében  bányá- 
szati és  kohászati  foglalkozáshoz  vezényeltek.  Rozlozsnik  Pált 
a magyarországi  hadi  bányakutató  parancsnoksághoz  osztották  be 
s 1916 — 1919-ben  a hadviselés  érdekeit  ott  szolgálta,  mint  tüzér- 
kapitány. Ily  minőségben  végzett  kutató  munkájának  az  eredménye- 
ként jelent  meg  1916-ban  a bihari  bauxitokról  és  1919-ben  a „Macska- 
mező”-típusú  vasmangánércekről  írt  közleménye. 

A bihari  bauxitról  megállapította,  hogy  a tengerből  ki- 
emelkedő felső  jura:  tithon-mészkő  egyenetlen  mélyedéseibe  rakódott 
le,  mint  szárazföldi  képződmény  az  alsó  kréta  elején,  a fedő  felé 
egyenes  lappal  végződve,  és  hogy  kitűnő  határt  jelöl  a felső  jura 
és  az  alsó  kréta  képződmények  között. 

A „Mac.skamező”-típusú  vasmangánérceket,  tekintettel  a há- 
borús mangánszükségletre,  igen  sok  helyen  mutatta  ki  és  mikro- 
szkópiái vizsgálatai  alapján  megállapította,  hogy  a vasmangánércek 
eredeti  kifejlődésénél  három  fázist  lehet  megkülönböztetni:  1.  a vas- 
és  mangántartalmú  karbonátos  és  kovasavas  üledékek  lerakódása; 
2.  a hatalmas  gyűrődés  okozta  intenzivus  összeráncolódás  és  3.  a 
gyűrődés  után,  attól  függetlenül  skarnszerű  kőzetekké  való  átkris- 
tályosodás. 

A Földtani  Intézet  munkája  mindkét  forradalmi  kormány 
alatt  meg  volt  bénítva  és  e szomorú  időknek  legjelentősebb  ered- 
ménye a hasznosítható  ásvány-  és  kőzetelőfordulások  törzskönyve- 
zése volt. 

Minthogy  előre  lehetett  látni,  hogy  a trianoni  békediktátum- 
mal  megcsonkított  és  ezer  sebből  vérző  maradék-ország  legfonto- 
sabb problémája  az  energia-kérdés  megoldása,  a Földtani  Intézet  a 
megmaradt  szénterületek  legrészletesebb  tanulmányozását  vette 
programúiba.  Ebből  a munkából  Rozlozsnik  Pál  is  derekasan 
kivette  a részét  s e tanulmányai  alapján  ismertette:  1.  az  ajkai,  2. 
az  esztergomvidéki,  3.  a tatabányai,  4.  a pilisvörösvári  és  5.  a buda- 
kováesi  szénelőfordulások  bányaföldtani  viszonyait. 

Ajkán,  ahol  a rétegsort  H a n t k e n állapította  meg,  B ö c k h 
János,  Koch  Antal,  id.  Lóczy  Lajos  más  véleményével 
szemben  Rozlozsnik  Pál  kimutatta,  hogy  Hantken  rétegsora 


6 


Vitális  István  dr. 


helyes,  minthogy  a globiconchás  mészkő  tényleg  önálló  réteg  és 
minthogy  tényleg  csak  egy  hippuriteses  szint  van.  Kimutatta  egy- 
ben, hogy  az  ajkai  széntelepes  üledéket  a túron  emeletbe  kell  he- 
lyezni. A magasabb  fedőt  alkotó  nummulinás  üledékeket  és  fauná- 
jukat igen  részletesen  tanulmányozta  s kimutatta,  hogy  a priabo- 
nien  felett  a budai  márgával  párhuzamosítható  üledék  is  van  s 
abban  a nummulinák  és  orthofragminák  között  átmeneti  alak:  Oper- 
culinella  opercidiniformis  Tellini  var.  hungarica  Rozi.  fordul  elő. 
Közölte  Ajka  bányaföldtani  térképét  és  bányászatának  a történetét  is. 

Az  esztergomvidéki  szénterület  nyugati  részén,  Lábatlan  és 
Bajót  között,  Rozlozsnik  Pál  már  1919-ben  felismerte  a paleo- 
cént  és  azt  a hatalmas  denudációt,  melyet  azután  1922-ban  ő,  S c h r é- 
ter  Zoltán  és  telegdi  Roth  Károly  munkatársaival  a 
művelés  alatt  álló  területeken  az  alsó  oligocén  üledékeinek  hiánya 
és  a terület  közepén  a rétegsornak  a fúi’ási  naplók  adataiból  kitűnt 
megrövidüléséből  állapíthattak  meg  és  mint  infra-,  illetve  intra- 
oligooén  denudációt  írtak  le.  A karsztvízről,  amely  ott  a szénterme- 
lésnél annyi  bajt  okoz,  azt  a véleményt  fejtették  ki,  hogy  az  részint 
a külszínről  beszivárgott  víz,  részint  a mélységből  felszálló  juvenilis 
víz,  de  nemcsak  lokális  eredetű,  hanem  nagyobb  távolságból  ide 
áramló  vízből  is  táplálkozik.  Nagyon  értékes  az  általuk  közrebocsá- 
tott, I : 7.500  méretű  bányaföldtani  térkép. 

A tatabányai  szénmedence  földtani  viszonyait  igen  részletesen 
ismertette  volt  Taeger  Henrik;  ő ismerte  fel,  hogy  a tercier 
üledékei  parti  és  medence-fáciesben  rakódtak  le.  Rozlozsnik  Pál 
a parti  üledékbe"!!*  fő  nummulinás  mészkövet,  A.  perforata-brongni- 
arti  rétegeket,  A.  striata- márgát  és  N.  böckhi-s  márgás  mészkövet 
ismert  fel.  A medence  üledékekben  9 rétegcsoportot  választott  ki 
s kimutatta,  hogy  a paleocén  széntelepes  üledék  közvetlen  fedője:  a 
A.  atacicá- s agyagmárga  felett,  a tengeri  nummulinás  üledékek 
között  két  elegyesvízi  közbetelepűlés  van.  Igen  becses  az  általa 
közrebocsátott  1 : 12.500  méretű  bányaföldtani  térkép. 

A pilisszenti  vám — pilisvörösvári  szénmedence  paleocén,  alsó 
és  középső  eocén  üledékeinek  ismertetésével  kapcsolatban  kiemeli, 
hogy  a pilisvörösvár — szentiván — nagykovácsi  medencét  északnyugat 
felől  transzgredáló  eocén  tenger  végső,  aránylag  magasabban  fekvő 
beöblösödésének  kell  tekintenünk,  amelyben  a brack  és  édesvízi  ré- 
szeké az  uralkodó  szerep.  ^ 

1934-ben  ismertette  Rozlozsnik  Pál  a Kazánszoros  mel- 
letti Újbánya  felső  karbon  szénteknőjét  is.  Kimutatta,  hogy  az  új- 
bányái szénteknőben,  szerkezeti  elmozdulások  következtében,  a me- 
rev gnájsz  kevő-  és  a porfir-fedő  között  a felső  karbon-korú  szén- 
pala és  szén  a nagyobb  nyomást  szenvedett  helyekről  a kisebb 
nyomás  alatt  álló  helyekre  nyomult  és  így  a Duna-  és  a Henrik- 
széntelepszárnyak  találkozásánál  annyira  felhalmozódott,  hogy  a 
vastagsága  kis  ‘bb  kiterjedésben  a 150  m-t  is  elérte. 


Rozlozsnik  Pál  emlékezete 


7 


A Földtani  Intézet  a szénterületek  átvizsgálása  után  a fosz- 
szdis  szénhidrogének  felkutatására  összi)ontosította  erejét.  Rioz- 
lozsnik  Pál  ebben  is  résztvett,  éspedig  1934-ben  a Mátra  északi 
oldalán  Párád,  Pecsk  és  Mátraballa  községek  között,  1935-ben  pedig 
Csornád,  Főt  és  Váchartyán  környékén.  Vizsgálata  szerint  Recsk, 
Párád  környéke  a legszebb  olajindikációs  terület,  de  az  olajindiká- 
ciók mind  gyenge  erősségűek.  A terület  erős  kiemelkedése  kedvező, 
ellenben  vetőkkel  és  andezittelérelckel  való  feldarabolódása  kedve- 
zőtlen. 

Rozlozsnik  Pál  változatos  és  gazdag  kutatómuukájának 
a fő  eredményeit  a már  vázlatosan  ismertetett  közleményeken  kívül 
1.  a nummulinákról,  2.  Dobsina.  földtani  viszonyairól,  és  3.  a Bihar- 
éi a Béli  hegység  kristályos  paláiról  és  paleozoos  képződményeiről 
írt  értékes  monográfiában  foglalta  össze. 

De  La  Harpe,  svájci  iiummulina-kutató  szerint  a magyar 
Hautken  Miksa  ismerte  fel,  hogy  az  eocén  egy-egy  rétegében 
nummulina-párok  fordulnak  elő,  amelyek  közül  az  egyik  rendszerint 
nagyobb  termetű,  a kisebb  társalaknak  meg  nagy  kezdő  kamrája 
van.  A nummulinák  tehát  két  alakúak:  dimorfok.  Később  a ki- 

sebb termetű,  nagy  kezdőkamrájú  alakot  megaloszférásnak  (forma 
A),  a nagyobb  termetű,  kis  kezdőkamrájú  alakot  mikroszférásnak 
(forma  B)  jelölték.  Élő  foraminiferák  tanulmányozásával  megálla- 
pították, hogy  a dimorfizmus  a plazma  megoszlásában  érvényesül, 
vagyis  hogy  tulajdonképpen  a mag-oszlás  a két  alakú.  A dimorfiz- 
mns  tehát  különböző  szaporodási  mód  következménye  és  így  a 
megalo-  és  mikroszférás  alak  két  generációt  képvisel.  Mindebből  az 
következik,  hogy  a nummulina-párok  egy  fajhoz  tartoznak  és  így 
egységes  névvel  kell  őket  jelölni.  így  pl.  a kisebb,  de  nagy  kezdő- 
kamrájú Nummulina  tschihatscheffi  d’Arch.  és  a nagy  termetű,  de 
kis  kezdőkamrájú  N.  conplanata  Lamarck  faji  neve  tehát  N. 
millecaput  B o u b é e lett. 

Hazánkban  minderre  Rozlozsnik  Pál  hívta  fel  a figyel- 
met . Bevezetés  a nummulinák  és  assilinák  tanulmányozásába”  és 
„Nummulinák  Magyarország  óharmadkori  rétegeiben”  című  mun- 
káival. Az  1929-ben  közrebocsátott  monográfiája  első  részében  né- 
hány nummulinán  végzett  összehasonlító  tanulmányának  az  ered- 
ményét közölte,  a második  részben  pedig  a Nowack  Ernő  által 
gyűjtött,  délalbániai  nummulinákat  ismertette  és  négy  új  nummu- 
lina-fajt  7 új  varietást  és  2 új  race-ot  írt  le. 

Dobsina  környékének  földtani  viszonyairól  1935-ben  közölt 
monográfiája  az  1913 — 14.  és  1929.  évi  tanulmányainak  az  eredmé- 
nyeit foglalta  össze,  hogy  Rakusz  Gyűl  á-nak,  a dobsinai  felső 
karbon  faunáról  írt  értékes  munkáját  földtanilag  kiegészítse.  Dob- 
sina vidékén  a Szepes — Gömöri  Érchegység  és  a Vepor-hegység 
váltja  fel  egymást.  A Vepor-takaró  főtömegét  kristályos  palákból 
álló  alaphegység  foglalja  el,  amelyre  a félig  kristályos  föderata- 
kvarcit  és  föderata-mészkő-sorozat  települ.  Rozlozsnik  Pál  a 


8 


Vitális  István  dr. 


föderata-sorozatban  régibb  paleozoikumot  sejtett.  A Szepességi  ta- 
karót extruzív  közbetelepülések  porfiroidos  és  zöldkő-övre  osztják. 
Bányászntilag  legfontosabb  a zöldkő-öv  karbonátos  sorozata,  a 
mészkő  metazomatikus  kiszorítása  révén  ugyanis  sziderit  keletke- 
zett. A zöld  palák  metamorf  diabázok  és  diabáztufitok,  az  eredeti 
szövet  azonban  a metamorfózis  folyamán  elveszett. 

A Szepességi  takaró  legfontosabb  rétegsorozata  a felső  karbon, 
amelyben  Rozlozsnik  1.  az  alapkonglomerátumot,  2.  a közbülső 
mészkő-  és  agyagmárgacsoportot  és  3.  a fedő  homokkőpala-csoportot 
választotta  ki.  A közbülső  mészkő-agyagmárga  teljes  egészében  szi- 
deritté  és  ankeritté  testesült  át.  A Gugl,  a Bányatelkek,  az  Alsó  és 
a Felső  Méheskert,  a Mihálytelek  és  a Kőhegy  vasércbányáiban  ezt 
fejtik.  Rozlozsnik  Dobsina  ércelőfordulásait  két  főcsoportra 
osztotta.  Az  első  csoportnál  a sziderit  játssza  a főszerepet,  amely  a 
régebbi  fázisban  képződött,  míg  az  alárendeltebb  szerepet  játszó 
kalkopirit  és  tetracdrit,  valamint  a Ni  és  Co  ércei  a fiatalabb  fázis- 
ban keletkeztek.  Ezeknek  az  érceknek  a képződése  Rozlozsnik 
szerint  diorit  amfibolit  tömzzsel  áll  genetikai  kapcsolatban,  az 
emanációk  azoknak  a mélységbeli  magmájából  szálltak  fel.  A máso- 
dik érce’őfordulási  típusnál  a sziderit  elmarad,  a főérc  a kalkopirit 
és  így  ez  a típus  tulajdonképpen  rézérctelér. 

Rozlozsnik  Pál  a Bihar-Béli  hegységben  kezdte  meg  föld- 
tani munkásságát  és  utolsó  három  nagy  tanulmánya  a sok  évre 
terjedő  kutatások  eredményeit  1935-ben  „Új  adatok  a Nagybiliar 
kőzeteinek  ismeretéhez”,  1936-ban  „A  Biliar-hegycsoport  tektonikai 
helyzete  a Kárpátok  rendszerében”  és  1939-ben  „A  Bihar-  és  a Béli 
hegységek  földtani  viszonyai”  című  munkáiban  foglalta  össze. 

Az  már  régen  ismeretes  volt,  hogy  a Bihar-  és  a Béli  hegység 
metamorf  kőzetei  erupciós  eredetűek.  Ez  főleg  az  amfibolitokra 
vonatkozott.  Rozlozsnik  Pál  az  első  helyen  említett  tanulmá- 
nyában, az  elemzéseket  N i g g 1 i-féle  projekció-értékekre  átszámítva, 
arra  az  eredményre  jutott  hogy  az  albitos  gnájszok  is  erupciós 
kőzetekből  keletkeztek  és  hogy  az  összetételük  erősen  elüt  az  össze- 
hasonlításul megelemzett  kontaktmetamorf  karbon-üledékek  össze- 
tételétől. A szemes  gnájszokkal  összefüggésben  álló  porfiroidszerü 
kőzetekről  meg  az  derült  ki,  hogy  azok  részben  a szemes  gnájsz 
milonitjai. 

A Bihar-  és  a Béli  hegység  szerkezeti  viszonyait  második 
tanulmányában,  a M.  Tud.  Akadémián  előterjesztett  széki  oglaló 
értekezésében  fejtette  ki  részletesen.  Régen  tektonikai  közkincs  id. 
Lóczy  Lajos-nak  az  a felfogása,  hogy  az  alpesi  hegyláncolatok 
zárt  egysége  a magyar  medence  előtt  azért  válik  két  ágra:  az  északi 
kárpáti  ívre  és  a déli  dinarida-ágra,  minthogy  a magyar  alföld 
alatt  ősi  masszívum  helyezkedik  el.  Ez  az  ősi  magyar  közbenső 
tömeg  a Velencei  és  a Pécsi  hegységen  kívül  a Bihar-hegycsoportban 
is  felszínre  került.  A Kárpátok  íve  a Radnai  havasoktól  kezdve 


Rozlozsnik  Pál  emlékezete 


9 


ugyancsak  két  ágra  szakad,  minthogy  Pávai  Vájná  Ferenc 
szerint  az  Erdélyi  medence  helyén  a variskusi  hegyképződés  idején 
„centrális  ősi  hegység”  volt.  A főága  a Keleti  és  a Délkeleti  Kárpá- 
tok vonulatát  követi  és  hatalmas  hurkot  vetve,  az  Al-Dunán  a Bal- 
kánra lep  át.  A kevésbbé  feltűnő  ág  DNy-ra,  a Gyalui  havasok  felé 
kanyarodva,  természetes  határt  von  az  Erdélyi  medence  és  a Nagy 
Alföld  között. 

A Bihar-hegycsoportban  a kegyszerkezeti  egységek  két  vezérlő 
vona'a  közül  az  egyik  az  Északkeleti  Kárpátok  vonulatával  paral- 
le',  vagyis  ÉNy — DK-i  csapásirányú,  a másik  a Déli  Kárpátok 
K — Ny-i  irányával  párhuzamos.  Az  első  vezérlő  vonal  olyan  geo- 
szinklinálist  jelöl,  amelynek  a helyzetét  a Béli-hegységben  (a  Moma- 
Kodruban)  és  a Királyerdő  — Bihari  hegységben  a mezozóos  le- 
rakódások rögzítik:  bihari  geoszinklinális;  a K — Ny-i  geoszinklinális 
helyét  viszont  Lippától  Tordáig  az  Erdélyi  Érchegység  mutatja. 

A bihari  geoszinklinálisból  keletkezett  hegyrészek  szerkezetét 
pikkelyesen  egymásra  tolt,  lenyesett  takarók  jellemzik.  A Béli  hegy- 
ségben a legfekvőbb  Nagy  arad- vonulatra  a Tárkánykai  és  a Móma- 
takaró  egységei  tolódtak  rá,  míg  a bihari  fáciesterületre  a két  feri- 
csei  takaró  borul  rá.  A rátolások  fő  fázisai:  az  oldalas  nyomás 
behatására  az  áttolódási  síkok  felszakadását  és  a takarók  rátoló- 
dását  beszédes  ábrákkal  érzékeltette. 

Az  északi  egységekre  két  permelőtti  kőzetből  állő  egység:  a 
Nagybihar  átbuktatott  redője  és  a fillites-milonitos  takaró  borul  rá. 
Az  átbukiatás,  illetve  rátolódás  középkréta  esemény,  vagyis  az 
osztrák  fázis  eredménye.  Az  Erdélyi  Érchegység  rétegsora  a gozua- 
rétegekre  gyűrődött  és  így  a kialakulása  Stíllé  láramiai  fázisához 
tartozhat.  A Nagy  Alföld  lesüllyedésével  egyidejűleg  keletkeztek 
a kőrösmenti  árkos  beszakadások  s ezek  nyomán  extruziós  működés 
következett.  A szerkezeti  árkok  utat  nyitottak  a neogén  tenger  foko- 
zatos térfoglalásának. 

1939-ben  jelent  meg  Rozlozsnik  Pál  utolsó  nagy  mun- 
kája: a Bihar-  és  a Béli-hegység  felső  karbonelőtti  és  új  paleozoos 
képződményei.  Kimutatta,  hogy  a Kodru  permelőtti,  valószínűleg 
devon  alaphegységében  az  intruziós  kőzetek  nem  alkotnak  egységes 
tömzsöt,  hanem  vékonyabb-vastagabb  aplit-gránitos  teleptelérek 
hatoltak  beléjük,  vagyis  injekciós  kőzetek.  Rámutatott  arra,  hogy 
ha  az  intruzivus  terület  felé  közeledünk,  a kontakt-hatést  először 
csak  az  andaluzit-,  gránát-  és  magnetit  idioblasztok  és  a turmalin- 
oszlopocskák  jelzik.  A nyomás  hatását  főleg  a kvarcon  észlelte, 
nemcsak  annak  hullámos  kioltódásán,  hanem  azon  is,  hogy  durva 
mozaikká  vált  szét.  A permelőtti  Kodru  feltovnyosult  kőzettömegé- 
ből azonban  csak  erősen  lekopott  tönk  maradt  vissza. 

A Nagybihar  átbuktatott  redőjében  a kristályos  pala-fácies 
korát  az  alsó  permi  alapkonglomerátumában  lelt  albitos  gnájsz- 
liömpölyök  mutatják. 


10 


Vitális  István  dr. 


A karbonban  (fekvő)  konglomerátos  és  (fedő)  agyagpala  soro- 
zatot választott  ki  s a nagybihari  átbuktatott  redőt  éppen  a karbon 
segítségével  mutatta  ki.  A krétavégi  granodioritok  feltódulása  kö- 
vetkeztében a karbon  kőzetei  kontaktmetamorfózist  szenvedtek. 

Az  alsó  perm  fekvő  transzgressziós  képződményei  a felszínen 
a iXagy arad- vonulat  északi  részében  terjedtek  el,  ami  onnan  van, 
hogy  az  alsó  perm  lokálisan  rátolódott  a felső  permre.  Az  alsó  perm 
a Kodru  alaphegységre  határozott  diszkordanciával  települt  rá,  s 
homokos  tagjában  Rozlozsnik  kvarcosporfirtufa-közbetelepiilé- 
seket  talált  s ezzel  biztos  támpontot  nyertünk  az  alsó  permi  vulká- 
nosság kezdetére.  A nyomásokozta  elváltozás  a diabázoknál  és  a 
mezospiliteknél  az  ásványalkatrészek  átalakulásával  kezdődik.  Leg- 
kevésbbé  stabil  a plagioklász,  valamivel  ellentállóbb  a dioptáz. 
Majd  az  is  kloritosodik,  vagy  elferritesedik.  A ferritesedés  folya- 
mán a titánvas  is  opak  vasérebe  megy  át,  míg  titántartalmú  leuko- 
kszén-csoportokban,  vagy  titanit  alakjában  különül  el.  Az  ásvány- 
alkatrészek ilyen  elváltozása  alapján  Rozlozsnik  Pál  hat  kőzet- 
esoportot  különböztetett  meg. 

A permi  erupció  Rozlozsnik  Pál  szerint  a kvarcos  por- 
fir  kitörésével  indult  meg.  A zöldkő-porfirit  lávafolyásának  közbe- 
iktatódása  folytán  fekvő  és  fedő  kitörési  időszak  különböztethető 
meg. 

Rozlozsnik  a permi  erupciós  kőzeteket  mind  a pacifikus 
sorozatba  vette,  mivel  nem  akadt  olyan  ásványra,  amely  az  atlanti 
provinciához  való  tartozását  valószínűsítette  volna. 

Az  elemzésekből  kiszámított  O s a n n-  és  N i g g 1 i-féle  értékek- 
ből kiderült,  hogy  az  egy  csoportba  sorozható  „si”  értékei  szűk 
határok  között  változnak  és  a különböző  csoportok  „si”  értékei  je- 
lentős ugrással  válnak  el  egymástól.  A nyomás  okozta  anyag- 
vándorlás követésére  Tráger  eljárását  használta  s arra  az  ered- 
ményre jutott,  hogy  a kovasav-tartalom  viszonylagos  állandósága 
a kodru-típusú  metamorfózis  egyik  jellemző  vonása.  Jellemző  az  is, 
hogy  a femmolekula-csoportok  vesztesége  a kovasavveszteséget 
felülmúlja.  A kőzetek  nyomásokozta  átalakulás  folytán  nemcsak 
alkáliákban,  hanem  vasban  és  magnéziában  is  szegényedtek.  A 
kodru-metamorfózis  nagy  anyagveszteséggel  járt. 

A perm  felső  részének  s a mezozoikumnak  a kőzeteit  a monog- 
ráfia többi  részében  szerette  volna  ismertetni.  A jó  Isten  azonban 

másként  rendelkezett. 

, * 

Rozlozsnik  Pál  élete  szép  és  harmonikus  volt.  Mint  ser- 
dülő ifjúba  felekezete  által  fenntartott  elemi  és  középiskolában 
plántálódott  bele  hite  és  a magyar  nemzet  iránt  való  hűsége.  Mint 
főiskolás  Selmecbányán,  a nemes  ércbányászat  klasszikus  helyén, 
a messze  földön  híres,  évszázados  bányászati  főiskolán,  mint  ösztön- 
díjas hallgató,  anyagi  gondoktól  mentesen  végezhette  a bányászati 
és  a kohászati  stúdiumokat  és  B ö c k h Hugó  széleskörű  tudásából 


Rozlozsnik  Pál  emlékezete 


11 


meríthette  geológiai  ismereteit.  Majd  már  mint  felvevő-,  térképező- 
és  bányageológus  egyrészt  Becke  Frigyes  világhírű  petro- 
grafus,  másrészt  Krusch  P á 1-nak,  a modern  ércteleptan  megterem- 
tőjének az  oldalán  dolgozhatta  fel  a hazai  föld  ásvány-,  kőzet-  és 
érc-kincseit. 

Édes  anyja  szerető  keze  évtizedeken  át  mentesítette  a család- 
alapítás  gondjai  alól  és  így,  mint  a Földtani  Intézet  geológusa,  el- 
mélyedhetett a föld-,  az  őslény-  és  teleptan  művelésében,  s szor- 
galma, képzettsége,  éles  megfigyelő  képessége  és  mély  elméje  segít- 
ségével az  ember  rövid  földi  életét  messze  túlélő  értékekkel  gazda- 
gíthatta a tudományt.  Kőzettani,  őslénytani,  rétegtani,  szerkezet- 
tani,  teleptani  munkái  olyan  szakirodalmi  alkotások,  amelyek  év- 
tizedeken át  további  kutatásokra  serkentenek.  Ámbár  Rozlozsnik 
P á 1 nagyon  szerény  volt,  bizonyára  benső  örömet  szerzett  neki  az 
a nem  keresett  elismerés,  hogy  a Magyar  Tudományos  Akadémia 
is  megkoszorúzta  azzal,  hogy  tagjai  sorába  választotta. 

Rozlozsnik  Pál  mint  ember  a kötelességteljesítés,  a szor- 
galom, a szerénység,  a jóság  mintaképe  volt.  Egyforma  buzgalom- 
mal védte  hazáját  mint  tüzértiszt  és  szolgálta  a Földtani  Intézetet 
geológusi  tisztétől  kezdve  a h.  igazgatói  kinevezéséig,  37  éven  át. 
Élete  végéig  fiúi  szeretettel  dédelgette  86  éves  édesanyját  , majd 
védő  szárnyai  alá  vette  túlkorán  elhúnyt  unokaöccsének  Rakusz 
Gyűl  á-nak  özvegyét  és  gondosan  segített  nevelni  annak  elárvult 
két  gyermekét. 

Rozlozsnik  P á 1-ban  szerető  fiú,  hűséges  férj,  gondos 
nevelőapa,  jó  barát,  puritán,  nemesszívű  ember  költözött  el  az 
árnyékvilágból  az  örök  béke  honába.  Rozlozsnik  Pál  férfias 
alakjának,  meleg  kézszorításának,  kék  szeme  csillogásának,  kedves 
beszéde  csengésének  az  emléke  megmarad  övéi,  barátai,  tisztelői 
körében.  Jóságos,  tevékeny,  munkára  serkentő  szelleme,  amely  valódi 
értékeket  termelt,  közöttünk  és  utódaink  között  örökké  élni  fog. 

ROZLOZSNIK  PÁL  SZAKIRODALMI  MUNKÁINAK  JEGYZÉKE. 

1.  Adatok  a Nagybihar  környékének  geológiájához.  Jelentés  az  1905. 

évi  felvételről.  A m.  kir.  Földt.  Int.  Évi  Jelentése  1905-ről.  Buda- 
pest, 1906  p.  104.  — Beitráge  zűr  Geologie  dér  Umgebuug  des  Nagy- 
bihar. Ibiden  p.  122. 

2.  A Nagybihar  metamorf  és  palcozoos  kőzetei.  A m.  kir.  Földt.  Int. 

Évkönyve.  XV.  k.  2.  f.  Budapest,  1906.  p.  125.  — Über  die  rneta- 
morphen  und  palaozoischen  Gesteine  des  Nagybihar.  Mitt.  a.  d. 
Jahrbuch  d.  K.  Ung.  Geol.  Anstalt.  XV.  p.  143. 

3.  A Bihar  hegység  déli  részének  geológiai  viszonyai  Nagyhalmágy 

és  Felsővidra  között.  A m.  kir  Földt.  Int.  Évi  Jelentése  1906-ról. 
Budapest,  1907.  p.  69.  — Die  geologischen  Verhaltnisse  des  süd- 
lichen  Teiles  des  Bihargebirges  zwischen  Nagyhalmágy  und  Fel- 
sővidra. Ibidem,  p.  78. 


12 


Vitális  István  dr. 


4.  Adatok  Krassó-Szörény-vármegye  bánátit  jónak  petrogr.  és  chemiai 

ismeretéhez.  (1  táblával)  A m.  kir.  Földt.  Int.  Évkönyve  XVI.  k. 
Budapest,  1908.  p.  137. 

5.  Előzetes  jelentés  a Medves  hegység  (Nógrád  vm.)  amphibolos  ne- 

plielines  basanit járói.  Földtani  Közlöny  XXXVIII.  k.  Budapest, 

1908.  p.  36.  — Vorlaufiger  Bericht  iiber  einen  Ampliibolnephelin- 
basanit  des  Medvesgebirges.  U.  o.  p.  136. 

6.  Az  óradnai  bányavidék  geológiai  viszonyai.  Jelentés  az  1907.  évi 

bányageológiai  térképezésről.  A m.  kir.  Földt.  Int.  Évi  Jelentése 
1907.-ről.  Budapest,  1909.  p.  100.  — Die  geologisehen  Verhaltnisse 
dér  Umgebung  des  Bergrevieres  von  Óradna.  Jahresbericht  d.  k. 
míg.  Geoí.  Reichsanst.  für  1907.  Budapest,  1909.  p.  113. 

7.  Az  Űjradna,  Nagyítva  és  Kosna  községek  között  elterülő  hegyvidék 

földtani  viszonyai.  A m.  kir.  Földt.  Int.  Évi  Jelentése  1908-ról. 
Budapest,  1910.  p.  118.  — Die  geologisehen  Verhaltnisse  dér  Ge- 
birgsgegend  zwischen  den  Gemeinden  Új  r adna,  Nagyítva  und 
Kosna.  Jahresb.  d.  K.  Ung.  Geol.  Anstalt  für  1908.  p.  129. 

8.  Néhány  adat  a riskulica-tomnateki  szirtes  mészkővonulat  geológi- 

ájához. A m.  kir.  Földt.  Int.  Évi  Jelentése  1909-ről.  Budapest,  1911. 
p.  45.  — Einige  Beitráge  zűr  Geologie  des  Klippen-Ivalkzuges  von 
Riskulica  und  Tomnatek.  Jahresb.  d.  K.  Ung.  Geol.  Anstalt  für 

1909.  p.  49. 

9.  Szontagh — Pálfy — Bozlozsnik:  Geológiai  jegyzetek  a Bihar-hegység- 

ből.  A m.  kir.  Földt.  Int.  Évi  Jelentése  1910-ről.  p.  79.  — Geolo- 
gische  Notizen  aus  dem  Bihargebirge.  Jahresb.  d.  K.  Ung.  Geol. 
Anstalt  für  1910.  p.  84. 

10.  A Medves  hegység  bazaltos  kőzetei.  (I.  táblával  és  3 ábrával)  Földt. 

Közi.  XBI.  k.  Budapest,  1911.  p.  257  — Beitráge  zűr  Keuntnis  dér 
Basaltgesteine  des  Medvesgebirges.  U.  o.  p.  343. 

11.  Szontagh — Pálfy  Bozlozsnik:  Adatok  a Bihar  hegység  középső  ré- 

szének földtani  ismeretéhez.  A ni.  kir.  Földt.  Int.  Évi  Jelentése 
1901-ről.  p.  99.  — Beitráge  zűr  geologisehen  Keuntnis  des  ceutra- 
len  Teiles  des  Biliargebirges.  Jahresb.  d.  K.  Ung.  Geol.  Anstalt 
für  1911.  p.  107. 

12.  A Béli  hegység  triaszkorú  és  triásznál  idősebb  rétegei.  A m.  kir. 

Földt.  Int.  Évi  Jelentése  1912-ről.  Budapest,  1913.  p.  80.  — Die 
triadischen  und  pratriadischen  Schichten  des  Gebirges  von  Bél. 
Jahresb.  d.  K.  Ung.  Geol.  Anstalt  für  1912.  p.  87. 

13.  Aranyida  bányageológiai  viszonyai.  A m.  kir  Földt.  Int.  Évkönyve 

XIX.  k.  6.  f.  Budapest,  1912.  p.  233.  (5  táblával,  3 térképmelléklet- 
tel és  21  szövegábrával).  — Die  montangeologischen  Verhaltnisse 
von  Aranyida.  Mitt.  a.  d.  Jahrb.  d.  K.  Lng.  Geol.  Anstalt  XIX, 
p,  265, 

14.  Jelentés  az  1913  nyarán  végzett  felvételekről.  A m.  kir.  Földt.  Int. 

Évi  Jelentése  1913-ról.  Budapest,  1911.  p.  221.  — Bericht  über  mei- 
ne  Aufnahmen  im  Sommer  1913.  Jahresb.  d.  K.  Ung.  Geol.  Anstalt 
für  1913.  p.  247. 


Rozlozsnik  Pál  emlékezete 


13 


15.  Földtani  jegyzetek  Dobsináról.  Jelentés  az  1913.  évben  eszközölt  bá- 

nyaföldtani  felvételről,  u.  o.  p.  373.  — Geologische  Notizen  über 
Dobschina.  Jahresb.  d.  K.  Unj?.  Geol.  Anstalt  für  1913.  Budapest 
1914.  p.  423. 

16.  Földtani  megfigyelések  a tágabb  értelemben  vett  Bihar  hegycso- 

port különböző  tagjaiban.  A in.  kir.  Földt.  Int.  Évi  Jelentése  1914- 
ről.  p.  287.  — Geologische  Beobachtungen  in  versehiedenen  Glie- 
dern  dér  im  weiteren  Sinne  genommenen  Bihar-Gebirgsgruppe. 
Jahresb.  d.  K.  Ung.  Geol.  Anstalt  für  1914.  p.  326. 

17.  Előzetes  jelentés  a bauxit  előfordulási  körülményeiről  az  északi  Bi- 

harban (Királyerdőben).  A m.  kir.  Földt.  Int.  Évi  Jelentése  1916- 
ról.  p.  450.  — Vorlaufiger  Bericht  über  die  Art  des  Auftretens 
dér  Bauxite  im  nördlichen  Bihar  (Királyerdő).  Jahresb.  d.  K. 
Ung.  Geol.  Anstalt  für  1916.  p.  506. 

18.  A , Macskámé ző" -típusú  vas-  mangánércek  elterjedése  Erdélyben.  (4 

ábrával).  Földtani  Közlöny  XLIX.  k.  Budapest,  1919.  p.  21.  — 
Über  die  Verbreitung  des  Erzlagerstattentypus  „Macskamező“  in 
Siebenbürgen.  U.  o.  p.  122. 

19.  Az  eszter  gomvidéki  szénterület  bányaföldtani  viszonyai.  2 táblával 

22  szövegközti  ábrával.  Budapest,  1922.  A m.  kir.  Földt.  Int  kiadv, 

20.  Jegyzetek  a bauxit  előfordulásairól  a Pojana-Ruszkában  és  a D-i 

Biharban.  A m.  kir.  Földt.  Int.  Évi  Jelentései  1917 — 1919-ről.  Bu- 
dapest, 1923.  p.  261.  — Notizen  über  das  Vorkommen  von  Bauxit 
im  Pojana-Ruszka  und  im  südlichen  Bihargebirge.  Jahresb.  d.  K. 
Ung.  Geol.  Anstalt  für  1917 — 1924.  p.  201. 

21.  Bevezetés  a nummulinák  és  assilinák  tanulmányozásába.  A m.  kir. 

Földt.  Int.  Évkönyve  XXVI.  k.  1.  f.  (I.  táblával  és  42  szövegközti 
ábrával).  Budapest  1924.  p.  1 — 135.  — Einleitung  in  das  Stúdium 
dér  Nummulinen  und  Assilinen.  (Mit  dér  Tafel  I.  und  43  Figuren 
im  Texte).  (30.  November  1927.)  Budapest.  1927 — 1929.  p.  1. 

22.  Nttmmulinák  Magyarország  óharmadkori  rétegeiből.  I — V.  kőnyo- 

matos táblával.  Földtani  Szemle.  I.  k.  4.  f.  Budapest.  1924.  p,  159, 

23.  Földtani  jegyzetek  az  eszter  gomvidéki  paleogén  medence  nyugati 

részéről.  A m.  kir.  Földt.  Int.  Évi  Jelentése  1920 — 1923-ról.  Buda- 
pest, 1925.  p.  50.  — Geologisehe  Notizen  über  den  westlichen  TeiI 
des  pabiogenen  Beckens  dér  Umgebung  von  Esztergom.  Jahres- 
bericht  d.  K.  Ung.  Geol.  Anstalt  für  1917—1924.  Budapest,  1934.  p.  67. 

24.  Fiihrer  in  Tatabánya.  (Mit  2 Profilén)  Fiihrer  zu  den  Studienreisen 

dér  Paleontologischen  Gesellschaft  bei  Gelegenheit  des  Paleonto- 
logentages  in  Budapest.  1928.  p.  33. 

25.  Führer  in  Ajka — Csinger völgy.  (Mit  1 Profiltafel).  Ibidem  p.  59. 

26.  Studien  über  Nummulinen.  Mit  8 Tafeln  und  3 Textfiguren.  Geolo- 

gica  Hungarica.  Series  Geologica.  Fasc.  2.  Budapestini,  1929.  p.  87. 

27.  Adatok  a Buda — Kovácsi-i  hegység  óharmadkori  rétegeinek  isme- 

retéhez. A m.  kir.  Földt,  Int.  Évi  Jelentései  az  1925 — 28.  évi  felvé- 
telekről. A m.  kir.  Földt.  Int.  Évi  Jelentései  az  1925 — 28.  évekről. 
Budapest,  1935.  p.  65.  — Német  kivonattal. 


14 


Vitális  István  dr. 


28.  Új  adatok  a Nagybihar  (Cucurbeta)  metamorf  kőzeteinek  ismere- 

téhez. Földtani  Közlöny.  65.  k.  p.  81.  — Neue  Beitrage  zűr  Kennt- 
nis  dér  metainorplien  Gesteine  dér  Umgebung  des  Nagybiliar 
(Cucurbeta).  Ibidéin  p.  81. 

29.  Dcbsina  környékének  földtani  viszonyai.  (2  térkép,  1 tábla,  17  szö- 

vegábra) Geologica  Hungarica.  Ser.  Geol.  5.  Budapestini.  1935.  p. 
1 — 42.  — Die  Geologischen  Verháltnisse  dér  Umgebung  von  Dob- 
sina.  Ibidéin  p.  1 — 118. 

30.  A Bihar-hegyesoport  tektonikai  helyzete  a Kárpátok  rendszerében. 

Mát.  és  Természettud.  Értesítő  LV.  p.  46.  — Die  tektonische  Stel- 
lung  dér  Bihargebirgsgruppe  (Mtii  Apuseni)  im  Karpatensystem. 
Math.  u.  Naturwiss.  Anzeiger.  LV.  Budapest,  p.  69. 

.31.  A Tokajhegyalja  délnyugati  részének  s a vele  dél  felől  határos  sík 
terület  földtani  viszonyai.  A m.  kir.  Földt.  Int.  Évi  Jelentései  az 
1929 — 1932.  évekről.  Budapest,  1937.  p.  329.  — Die  geologischen  Ver- 
kaltnisse  des  südwestlichen  Tokaj-Hegyalja  Gebirges  und  sei- 
nes  südlichen  Nachbargebietes. 

32.  Geológiai  tanulmányok  a Mátra  északi  oldalán  Párád,  fíecsk  és  Mát- 

raballa  községek  között.  A m.  kir.  Földt.  Int.  Évi  Jelentései  1933 
— 1935.  évekről.  II.  k.  Budapest,  1939.  p.  545.  — Geologiscbe  Stu- 
dien  am  Nordfusse  des  Mátragebirges  in  dér  Umgebung  dér  Ge- 
meinden  Párád,  Kecsk  und  Mátraderecske.  Ibidem  p.  601. 

33.  Csornád,  Fát  és  Váchartyán  környékének  földtani  viszonyai.  A m. 

kir.  Földt.  Int.  Évi  Jelentései  1933 — 1935.  évekről.  Budapest,  1939. 
p.  851.  — Die  geologischen  Verháltnisse  dér  Umgebung  von  Cso- 
rnád, Fót  und  Váchartyán.  Ibidem  p.  872. 

34.  A csingervölgyi  bányászat  múltja,  jelene  és  jövője.  A m.  kir.  Földt. 

Int.  Évi  Jelentései  1933 — 1935.  évekről.  III.  k.  Budapest,  1940.  p.  1 — 
179.  — Vergangenbeit,  Gegenwart  und  Zukunft  des  Bergbaues  im 
Csingertale.  Ibidem  p.  1231. 

35.  A Bihar-  és  Béli-hegységek  földtani  viszonyai.  I.  rész.  Alaphegység 

és  paleozoikum.  Geologica  Hungarica.  Series  Geologica.  Tomus  7. 
(5  tábla,  21  szövegközti  ábra).  Budapestini,  1939.  p.  1 — 45.  — Ge- 
ologie  des  Bihar-  und  Béler  Gebirges.  I.  Teil:  Kristallin  uud  Pa- 
láozoikum.  5 Tafeln,  21  Textfiguren.  Ibid.  p.  1—200. 


15 


I MLÉIvBESZÉD  BÖÉM  FERENC  VÁLASZTMÁNYI  TAG 

FELETT. 

Irta:  Dr.  Papp  Simon. 

Az  elmúlt  év  június  30.-án  Böhm  Ferenc  családja  és 
családom  megállapodott  abban,  hogy  ez  évben  is,  mint  a megelőző 
mhány  évben  szabadságunk  egy  részét  együtt  fogjuk  eltölteni.  Mi 
még  azmp  elutaztunk  Füzér-Radványba  és  B ö h m-ék  másnap, 
július  1.-én  elindultak  vasúton  Gyöngyösre,  ahonnan  a Mátrába,  a 
Gallya-tetőre  akartak  felmenni,  ahol  a hónap  második  felében  talál- 
koztunk volna.  Tervünk  sajnos  nem  sikerült,  mert  Böhm  Ferenc 
a gyöngyösi  vasúti  állomás  elérése  előtt  a vasúti  kocsiban,  vele 
utazó  feleségének  kimondhatatlan  fájdalmára  és  megrázkódtatására, 
59  éves  korában,  váratlanul  elhunyt.  A szíve  ölte  meg,  amely  csak 
élete  utolsó  évében  nem  működött  rendesen.  Hirtelen  elmúlásának 
híre  minden  barátját  és  ismerősét  megrendítette,  de  ői  maga  mégis 
szerencsés  volt,  mert  könnyen,  hosszú  és  fájdalmas  betegeskedés 
nélkül,  szolgálati  idejének  lejárta  előtt,  munkaerejének  teljében  tért 
örök  pihenőre. 

Tevékeny  és  sikerekben  gazdag  élete  Pécsett  kezdődött,  ahol 
18S1  január  23.-án  született,  az  ezerhétszázas  évek  második  felében 
Németországból  Magyarországba  bevándorolt  jómódú  iparos  család- 
ból. Édesatyja,  Böhm  Emánuel,  pécsi  papírk^reskedő,  olyan 
nevelést  biztosított  neki,  amely  későbben  magas  állásának  Letölté- 
sére alkalmassá  tette.  Elemi  és  középiskolai  tanulmányait  Pécsett 
végezte,  ahol  a ciszterciták  gimnáziumában  1899  június  21-én  érett- 
ségizett. A Selmecbányái  m.  kir.  bányászati  és  erdészeti  akadémián 
a hároméves  bányamérnöki  szakot  1902  július  31-én  végezte  el.  Ott 
akkoriban  Gretzmaeher  Gyula,  Cséti  Ottó,  Farbaki 
Gyula,  B ö c k h Hugó,  Hermán  Emil  és  Miksa,  Fodor 
László,  Sobó  Jenő,  Bol  e.m  a n Géza,  stb.  neves  tanárok  taní- 
tottak. 

A bányaméirnöki  akadémia  elvégzése  után  több  mint  fél  évig 
szüleinél  volt,  mert  nehezen  talált  egyéniségének  megfelelő  állást. 
1903  február  21-től  szeptember  18-ig  a Szabadalmazott  Osztrák-Ma- 
gyar Államvasút  Társaság  aninai  szénbányaüzeménél,  ugyanazon 
év  szept.  22-ike  és  dec.  22-ike  között  a Felsőmagyarországi  R.T.  Kaza- 
nesdi  Kovandbányájánál  gyakornok.  Állami  szolgálatát  1904  ápr. 
9-én  kezdi  meg  napidíjas  bányagyakornoki  minőségben  a nagybá- 
nyai m.  kir.  bányaigazgatóság  gép-  és  építészeti  hivatalában,  Szel- 
lemi Géza  főnöksége  alatt.  1904  dec.  9-én  Nagybányán  a kereszt- 
hegyi m.  kir.  bányaművezetőséghez,  Bertalan  Miklós  üzemve- 
zető-főnöksége alá  osztották  be.  1905  március  2(i-án  bányagyakor- 
nokká nevezik  ki  és  Ó-radnára  osztják  be  szolgálattéitelre,  ahol  G u z- 
man  János  bányatanácsos  a hivatalfőnök.  1905  október  11-én 


16 


Papp  Simon  dr. 


megszerzi  Selmecbányán  bányamérnöki  oklevelét.  1905  november 
1-én  tisztjelöltté  nevezik  ki. 

Nem  lévén  erős  testalkatú,  Bőhm  Ferenc  az  ércbányászat- 
tal járó  földalatti  terhes  üzemi  szolgálatot  nem  igen  bírta  és  kereste 
az  alkalmat  neki  megfelelő,  más  szolgálati  beosztás  elnyerésére. 
Ezt  elérte  1905  december  22-én,  amikor  is  az  akkori  m.  kir.  pénz- 
ügyminiszter úr  a geológiában  való  további  kiképeztetésre,  legfel- 
jebb két  évre  ideiglenesen  Buckó  Gábor  bányatisztjelölttel 
együtt  a M.  Kir.  Földtani  Intézethez  osztotta  be.  Bőhm  Ferenc 
1906  január  31-én  jelentkezett  a Földtani  Intézet  igazgatójánál, 
B ö c k h János  miniszteri  tanácsosnál.  Itt  a tervezettnél  rövidebb 
ideig,  1907  október  21-ig  maradt  és  Böckh  János  szavai  szerint 
geológiai  kiképzése  nem  lett  teljesen  keresztülvíve.  Az  1906  évi 
földtani  intézeti  felvételi  évad  első  felében  Bőhm  Ferenc  a Hu- 
nyad  megyében,  Kislialmágy  környékén  dolgozó  Eozlozsnik 
P á 1 geológushoz  volt  beosztva,  akitől  bevezetést  nyert  a felvételek 
körüli  eljárásba.  1906  augusztus  1-éu  Dr.  Böckh  Hugó  bánya- 
tanácsos,  főiskolai  tanár  mellé  osztatott  be,  aki  akkor  a Szepes-Gö- 
möri  Érchegységben  Jolsva — Nagyszabolcs  környékét  vizsgálta.  Az 
1906-os  évi  felvételi  évad  további  folyamán  pedig  önálló  reambulá- 
ciót  végzett  Csetnek  és  Henczkó  környékén.  1907-ben  Bőbm  Fe- 
renc már  nem  vehetett  részt  a részletes  földtani  felvételekben,  mert 
a m.  kir.  pénzügyminisztérium  ez  év  május  5-ikén  a I)  r.  P a p p K á- 
roly  m.  kir.  geológus  vezette  kálisókutatásokhoz  helyezte  ót.  E 
kutatási  idő  alatt,  amely  1907  július  16-tól  szeptember  21-ig  tartott, 
Bőhm  Feren c-nek  először  volt  alkalma  megismerkedni  a Mező- 
séggel. Miután  Dr.  Papp  Károly  1907  szeptember  21-én  Nagy- 
sármáson  kelt  és  i d.  L ó c z y Lajos  egyetemi  tanár  helyeslésével 
ellátott  jelentésében  kijelölte  az  első  kálisó-kutatófúrás  helyét  a Me- 
zőség közepén,  a m.  kir.  pénzügyminisztérium  Bőhm  Ferenc  m. 
kir.  bányatisztjelöltet  ismét  a nagybányai  m.  kir.  bányaigazgatóság 
fennhatósága  alá  rendelte  és  megbízta  a nagysármási  kálisókutató 
mélyfúrás  felügyeletével. 

Ez  a kinevezés  a kezdőpontja  Bőhm  Ferenc  későbbi  ma- 
gasan ívelő  pályafutásának,  amelynek  egyes  állomásai  a következők: 
1908.  február  9-én  segédmérnök,  a nagysármási  kutató-kirendeltség 
vezetője,  1911  február  15-én  bányamérnök  és  a Kolozsvárott  általa 
megszervezett  kutató-bánya  hivatal  vezetője,  1913  november  3-án 
bányafőmérnök,  1915  augusztus  28-án  bányatanácsos  ugyanott.  1916 
december  1-én  Budapestre  helyeztetett  át  a m.  kir.  pénzügyminiszté- 
riumba, a Böckh  Hugó  miniszteri  tanácsos  vezetése  alatt  meg- 
szervezett X-ik  új  főosztályba,  amelynek  tagjai  kívüle  P a p a n e k 
Ernő  miniszteri  titkár,  Papp  Simon  geológus  mérnök  és  Eoz- 
lozsnik András  bányamérnök  voltak. 

Bőhm  budapesti  állását  1917  tavaszán  foglalta  el.  1918  de- 
cember 31-én  miniszteri  tanácsos  és  egyúttal  nemcsak  a kincstári 
gáz-,  olaj-  és  kősókutatások  legfőbb  műszaki  vezetője,  hanem  az  ősz- 


Bohra  Ferenc  emlékezete 


17 


szes  többi  kincstári  bányászati  és  kohászati  ügyek  vezetője  lett,  bele- 
értve a pénzverés,  fémjelzés,  vegyelemzés,  bányászati  és  kohászati 
főiskola,  bányaiskola,  stb.  ügyeit  is.  14  évi  állami  szolgálat  után, 
87  éves  korában  érte  el  ezt  a széleskörű  tudást,  nagy  emberismere- 
tet, kivételes  szervezőtehetséget  és  nagy  felelősséget  megkövetelő  ál- 
lást. Akkoriban,  egyetemi  tanárokat  kivéve,  ritkaság  számba  ment, 
hogy  állami  tisztviselő  ilyen  fiatal  korban  ilyen  magas  állást  elér- 
jen. Feladata  nem  volt  könnyű,  mert  ebbe  az  állásba  akkor  jutott  el, 
amikor  Nagymagyarország  a vesztett  1914-1918-as  világháború  után 
kezdett  darabokra  szakadozni. 

Miután  az  1919-es  és  1920-as  években  a D r.  B ö c k h Hugó 
által  megteremtett  kutatási  osztály  tevékenysége  az  ország  széthul- 
lása következtében  nagyon  minimálisra  csökkent  és  a kilátások  na- 
gyon szomorúak  lettek  a kutatások  folytathatása  szempontjából,  az 
osztály  geológus  és  mérnök  tagjai  igyekeztek  másutt  elhelyezkedni, 
így  történt,  hogy  1920  nyarán  Bőhm  Ferenc  is  szerződést  kö- 
tött Szmolka  Nándor  bányatanácsos  és  P a p p Simon 
bányatanácsos-főgeológussal  együtt  a budapesti  Földhitelbank  R.  T. 
érdekeltségéhez  tartozó  zagrebi  „Bitumen”  olaj-  és.  gázkutató  rész- 
vénytársasággal azzal  a célzattal,  hogy  annak  legfőbb  műszaki  ta- 
nácsadója legyen  zagrebi  székhellyel.  Ezt  az  állását  azonban  nem 
foglalta  el,  mert  1921  tavaszán  a „Bitumen”  az  Anglo-Persian  Oil 
Co.  Ltd.  érdekkörébe  került,  amely  társaság  Magyarországon  meg- 
alapította a Hungárián  Oil  Syndicate-ot,  amelynek  pénzügyminisz- 
teri engedéllyel  Bőhm  Ferenc  lett  a magyarországi  vezetője  és 
az  maradt  1924  végéig,  a szindikátus  felszámolásáig.  Ezen  idő  alatt 
is  nemcsak  hogy  állandó  összeköttetésben  maradt  a m.  kir.  pénzügy- 
minisztérium bányászati  osztályával,  hanem  irányította  is  a folya- 
matban levő  kincstári  gáz-  és  olajkutatásokat. 

1925-től  kezdve  ismét  átveszi  a m.  kir.  pénzügyminisztérium- 
ban a bányászati  főosztály  vezetését,  amelynek  keretében  1935  év 
második  feléig  a kincstári  fém-  és  szénbányászat,  a földigáz  és  olaj- 
kutatás, a pénzverés,  a fémjelzés  és  fémbeváltás  és  a soproni  bá- 
nyászati és  erdészeti  főiskola  ügyeit  intézi. 

1925-ben  tagja  volt  annak  a bizottságnak,  amely  Párisban 
megállapította  az  elszakított  egykori  magyar  területeken  levő  föld- 
gázmezők, földgázkutak  és  bányák  értékét.  1926-ban  résztvett  a m. 
kir.  pénzügyminisztérium  képviseletében  a Madridban  tartott  XIV. 
geológiai  kongresszuson. 

Az  iparügyi  minisztériumnak  1935  július  1-én  történt  meg- 
szervezése után  továbbra  is  a pénzügyminisztériumban  maradt  és  az 
átadott  kincstári  bányászat  és  kutatás  helyett  a pénzverés,  fémbe- 
váltás, fémjelzés  és  főkémlőhivatal  ügyeinek  intézése  mellett  a pénz- 
ügyminisztérium összes  műszaki  ügyeit,  az  állami  javak,  az  állami 
ny.  mda,  a Wekerle  állami  munkástelep  és  Kárpátaljának  1939.  ta- 
vaszán történt  visszatérése  óta  az  aknaszlatinai  sóbányászat  ügyeit 
is  korán  bekövetkezett  haláláig  vezette.  Közben  1934  július  14-én 


18 


Papp  Simon  dr. 


miniszteri  tanácsosi  címének  megtartása  mellett  állami  kőszénbá- 
nyászati  igazgatóvá  lép  elő,  majd  1937  június  30-án  elnyeri  a mi- 
niszteri osztályfőnöki  címet. 

Életének  legkiemelkedőbb  szakasza  az  1907  és<  1918-as  évek 
közé  esik,  amikor  mint  a magyarországi  gáz  és  olajkutatások  leg- 
főbb műszaki  irányítója  szép  eredményeket  ér  el  Erdélyben  a Mező- 
ségen, a Morvamezőn,  Egbellen  és  a horvátországi  Bujevicán. 

Az  Erdélyi  Medencében  a Kissármási  2-ik  sz.  fúrás  által  1909- 
ben  feltárt  napi  800,000  m3  száraz  gázelőfordulás  magyar ázga fásá- 
val kapcsolatban  Bőhm  Ferenc  vetette  fel  először  azt  a kérdést, 
hogy  vájjon  nem  antiklinálisokkal  kell  összefüggésbe  hozni  ezt  az 
óriási  gázmennyiséget,  úgy  mint  Amerikában  teszik  azt.  Bőhm 
ezen  felfogását  1909  tavaszán  először  i d.  Lóczy  Lajos,  majd 
19<,9  őszén  B ö c k h Hugó  meg  is  erősítették,  önálló  földtani  mun- 
kálatokat Bőhm  Ferenc  maga  nem  végzett  az  Erdélyi  Meden- 
cében, de  a földtani  kutatások  kezdetén,  1909-ben  és  1910-ben,  ami- 
kor műszaki  feladatai  megengedték,  mindig  csatlakozott  a földtani 
munkálatokat  végző  B ö c k h Húg  ó hoz,  akit  a pénzügyminisztérium 
Bőhm  Ferenc  ajánlatára  bízott  meg  a további  földtani  kutatá- 
sok vezetésével. 

1909  december  23-án  a m.  kir.  pénzügyminisztériumból  megbí- 
zást kap,  hogy  Herrmann  Miksa  selmeci  főiskolai  tanár,  m.  kir. 
bányatanácsos,  V n u t s k ó Ferenc  m.  kir.  bányatanácsos  és  K a- 
tona  Lajos  mérnök  társaságában  utazzon  az  Északamerikai 
Egyesült  Államokba  és  ott  az  északamerikai  földgázelőfordulások 
bányászati  és  geológiai  viszonyait  tanulmányozza.  E megbízatásnak 
1910  május — július  hó  folyamán  tett  eleget.  Amerikai  utazásáról  írt 
jelentésében  Bőhm  Ferenc  ismerteti  az  U.  S.  A.  és  Kanada  5 
nagy  gáztermő  vidékét.  (Appalach,  Trenton-Rock,  Clinton-Roek, 
Középső  Kontinentális  régió,  Caddo-régió).  Személyesen  megláto- 
gatta West  Virginiában  és  Clarksburg  mellett,  Louisianában  a Shre- 
veport  környékén  levő  Oil  City-ben,  Alabamában  Fayette  község 
környékén  lévő  gázkutakat.  Ismerteti  I.  C.  W h i t e antiklinális  el- 
méletét, az  amerikai  földgáz  és  kőolaj  előfordulások  közötti  kapcso- 
latot. Összehasonlítja  a Mezőség  földgázelőfordulásait  az  amerikai 
földgázelőfordulásokkal,  amelyek  között  csak  korbeli  különbségeket 
talál  és  abbeli  reményének  ad  kifejezést,  hogy  Erdélyben  az  ismer- 
tek mellett  célszerűen  telepített  fúrásokkal  még  nagyobb  gázmezők 
mellett  még  a földgáz  édes  testvérét,  a kőolajat  is  meg  fogjuk  találni. 
Néhány  példában  ismerteti  az  amerikai  gázterületek  nagyságát, 
gázszolgáltató  képességét  és  élettartamát.  Ismerteti  az  amerikai 
gázfeltárásoknál  használatos  pennsylvániai  fúrókötéllel  való  fúrást, 
a béléscsövezési  és  a gázelzárási  módozatokat. 

Amerikai  tapasztalatait  itthon  felhasználta,  de  csak  olyan 
mértékben,  amilyen  mértékben  azok  a mi  magyar  viszonyainkra  al- 
kalmazhatók voltak. 


Bohm  Ferenc  emlékezete 


19 


Nagy  szerepet  játszott  Bőhm  Ferenc  az  1911.  évi  VL-ik 
törvénycikk  előkészítésében.  E törvénycikk  szabályozza  Magyaror- 
szágon a földgáz  és  földolaj  bányajogi  helyzetét. 

A „Földgáz  Kihasználásának  Tanulmányozására  Alakult  Ma- 
gyar Földgáz  Szindikátus”  részére  1913-ban  írt  jelentésében  C 1 a p p 
G.  Frederiek  neves  amerikai  petróleum-geológus  a következő  el- 
ismerő szavakkal  emlékezik  meg  az  Erdélyi  Medencében  végzett 
munkálatokról:  „Bőhm  Ferenc  úr  és  munkatársai  kitűnően  ve- 
zették a gázkutatást  mindmáig.  E mezőknek  bármely  távolabbi  föld- 
tani kutatását  Dr,  Böck  h-re,  a gázfeltárás  folytatását  Bőhm 
úrra  kellene  bízni,  tekintve,  hogy  e két  úr  vezetése  alatt  a kutatá- 
sok mindeddig  kiváló  módon  folytak”. 

Ennél  erősebb  bizonyítéka  Bőhm  Ferenc  eredményes  te- 
vékenységének az  a körülmény,  hogy  1918  végén  az  összeomlás  ide- 
jében 22  állami  fúrással  volt.  feltárva  6 gázmező,  nevezetesen  a kis- 
kapusi, báznai,  magyarsárosi,  kissármási,  mezőzáhi  és  a mezősám- 
soudi.  Ezeknek  a kutaknak  napi  teljesítőképessége  2,585.000  m3  gáz 
volt. 

Nagy  szerepe  volt  Bőhm  Feren  c-nek  az  erdélyi  gázmezők 
egy  részének  kihasználására  1916-ban  alakult  Magyar  Földgáz  Rész- 
vénytársaság megalakításában  is.  A világháború  alatt  és  után  tagja 
e vállalat  felügyelő  és  végrehajtó  bizottságának.  1931.  június  5-től 
kezdődőleg  elnökhelyettes  és  végrehajtó  bizottsági  tag  e vállalatnak 
1932.  május  22-én  történt  megszűnéséig.  Ez  a vállalat  a világháború 
alatt  a magyarsárosi,  báznai  és  mezősámsondi  gázmezőkön  még  10 
gázkutat  fúrt  le  Bőhm  Ferenc  ellenőrzése  mellett.  A Bőhm 
Ferenc  irányítása  és  ellenőrzése  alatt  mélyített  erdélyi  gázku- 
tak  évi  össztermelése  1918-ban  elérte  a 71,088.570  m3-t. 

Ugyanezen  periódus  alatt  1913 — 1918  között  72,  többnyire  sekély 
mélységű  (250  m körüli)  fúrás  készült  el  Bőhm  Ferenc  műszaki 
felügyelete  alatt  a Morvamezőn  Egbell  környékén.  Ezen  kutak  össz- 
termelése 1917-ben  10.393  tonna,  1918-ban  az  összeomlásig  8.881  tonna, 
kenőolaj  gyártására  alkalmas  nyersolaj  volt. 

1918-ban  a horvátországi  Bujevicán  Bőhm  Ferenc  legfel- 
sőbb műszaki  irányítása  alatt  fúrt  kút  éppen  az  összeomlás  előtt 
tárt  fel  360  m mélységben  napi  256.000  m3  földgázt  és  396  m mély- 
ségben összesen  10  vagon  olajat. 

A világháború  után  a Dunántúlon  a budafapusztai  és  kurdi, 
az  Alföldön  a bajai  és  a legnagyobb  részben  Böckh  Hugó  és 
Pávai  Vájná  Ferenc  által  kijelölt  hortobágyi,  vérvölgyi,  deb- 
receni, karcagi,  tiszaőrsi,  szolnoki  és  tiszabereki  mélyfúrások  is 
B ő h m Ferenc  irányítása  alatt  készültek  el.  Ezek  a kutatófúrá- 
sok nem  találtak  ugyan  olajat,  de  mégis  egyesek,  mint  a hajduszo- 
boszlói,  debreceni,  karcagi  és  szolnoki  fúrások  gázos  melegvízszol- 
gáltatásokkal nagy  hasznára  vannak  az  illető  városoknak. 

Ugyancsak  Bőhm  Ferenc  irányítása  alatt  kezdődött  el  az 
1934.  évben  az  Alföld  északi  peremén  az  1830.8  m mélységű  tardi  és 


20 


Papp  Simon  dr. 


Budapest  közelében  1935.  április  havában  a 938  m mély  őrszentmik- 
lósi  fúrás.  Ezek  egyike  sem  tárt  fel  kereskedelmi  mennyiségben  ér- 
tékesíthető szénhidrogéneket,  s egyúttal  ezek  voltak  az  utolsó  fú- 
rások, amelyeket  még  ő irányított.  Ki  kell  emelnünk  azt  a körül- 
ményt, hogy  egyes  kutak  nagy  mélységet,  2032  métert  (Hajdúszo- 
boszló II)  is  elértek,  ami  pedig  a rendelkezésre  álló,  elavult,  gyenge 
fúróberendezésekkel  kiváló  műszaki  teljesítmény  volt. 

A földgáz-  és  főidői  a j-bányászat  műszaki  munkálatainál 
Bőhm  Ferenc  természetesen  csak  a vezetést  és  ellenőrzést  vé- 
gezte, a kivitelt  kiváló  munkatársaira  bízta.  Erdélyben  az  első  fú- 
rások vállalati  fúrások  lévén,  azokat  ThumannHenrik  és  Neu- 
mayer  hallei  gépészmérnökök  vezették;  a későbbi  erdélyi  fúrások- 
nál Platz  Hu  bért  német  mérnök  — aki  később  az  argentiniai 
állami  olajmezők  feltárásánál  játszott  nagy  szerepet  — volt  a mély- 
fúrási szakember,  aki  mellett  Szmolka  Nándor,  Fal  udi  Béla, 
Rozlozsnik  András,  Mazalán  Pál  magyar  bányamérnö- 
kök és  G u z,  m a n Jenő  kohómérnök  szereztek  fúrási  és  egyéb 
üzemi  gyakorlatot.  A többi  fúrásoknál  az  említett  urakon  kívül 
Schlosser  Fülöp  német  gépészmérnök,  Kahle  Frigyes  ko- 
hómérnök, R ö s s 1 e r Jenő,  F a 1 1 e r Gusztáv  és  Kiss  István 
bányamérnökök,  továbbá  Králik  János  ésllia  Miklós 
üzemvezetők  voltak  értékes  munkatársai. 

Bőhm  Ferenc  nevéhez  fűződik  az  az  ország  szempontjából 
igen  fontossá  lett  tény,  hogy  az  European  Gas  and  Electric  Company 
1933-ban  a Dunántúlon  koncessziót  kapott  gázrés  olajkutatásra.  Fő- 
képen az  ő fáradozásainak  és  diplomatáknak  is  becsületére  váló 
ügyes  sakkhúzásainak  köszönhető,  hogy  e koncesszió  létrejöhetett. 
Itt  az  az  elgondolás  vezette,  hogy  az  ország  abban  az  esetben  is  jól 
jár,  ha  semmit  sem  talál  a vállalat,  mert  ez  köteles  legalább  350.000 
aranydollárt  kutatásokba  befektetni.  A Hungárián  Oil  Syndicate  si- 
kertelen dunántúli  kísérletei  után  más  neves  magyar  és  külföldi  ge- 
ológusokkal együtt  maga  sem  hitte,  hogy  a Dunántúlon  számottevő 
eredményeket  lehessen  elérni  és  ezért  a kincstári  olaj  és  gázkutatá- 
sok színhelyét  Böckh  Hugó  korábbi  elgondolásának  megfelelőleg 
a Nagyalföldre  helyezte  át.  Ebben  azonban  erősen  csalódott,  inért 
az  Eurogasco  és  jogutódja  a Maort  saját  új  kutatásainak  alapján 
még  Bőhm  Ferenc  életében  annyira  számottevő  eredményt  ért 
el  az  olajkutatás  és  termelés  terén,  hogy  Csonka-Magyarország  ben- 
zinszükségletét teljesen  és  a többi  olajféleségeket  tekintélyes  rész- 
ben már  fedezni  lehetett  a Dunántúlon  termelt  olajból.  Amíg  a föld- 
gáz- és  olajkutatás  a pénzügyminisztériumhoz  tartozott,  tehát  1935 
nyaráig,  Bőhm  Ferenc  volt  a m.  kir.  pénzügyminiszter  megbí- 
zott műszaki  szakértője,  aki  az  Eurogasco  kutatásait  ellenőrizte. 
Ezen  idő  alatt  Bőhm  Ferenc  nagy  érdeklődéssel  kísérte  az  Euro- 
gasco előzetes  földtani  és  geofizikai  kutatásait,  amelyek  szerző  ve- 
zetése alatt  állottak  és  az  Eurogasco  első  számú  mihályi  fúrását. 


Bőhm  Ferenc  emlékezete 


21 


amelyet  a vállalat  1935  nyarán  mint  hatalmas,  nyersolajjal  és  me- 
tánnal szennyezett  szénsavkutat  fejezett  be. 

Az  Eurogasco  és  jogutódja,  a Maort,  fényes  eredményei 
1937-ben,  tehát  akkor  következtek  be,  amikor  már  nem  tartozott  ha- 
táskörébe a magyarországi  gáz-  és  olajkutatás  és  így  ő,  aki  megelő- 
zőleg egész  életében  ebben  a munkakörben  működött,  nem  részesült 
a közvetlen  sikerben.  Ez  a körülmény  észrevehetően  bántotta  is, 
annak  dacára,  hogy  az  illetékes  iparügyi  miniszterek  — Bornem- 
isza Géza  és  Varga  József  — a budafapusztái  olajmezőn  tett 
látogatásaik  alkalmával  magukkal  vitték  őt  és  tanácsait  meghall- 
gatták. 

A gáz-  és  olajkutatással  kapcsolatos  felelősség  megosztása 
érdekében  az  1930-ban  életre  keltett  és  gróf  Teleki  Pál  elnök- 
lete alatt  1935-ig  működött  Geológiai  Tanácsadó  Bizottság  is  B ő h m 
Ferenc  kezdeményezésére  jött  létre  és  ő volt  annak  az  alelnöke 
és  ügyvezetője. 

Sokoldalú  tevékenységének  maradandó  emlékei  még  az  össze- 
omlás utáni  időkben  a Selmecbányái  bányászati  és  erdészeti  főisko- 
lának Sopronban  való  elhelyezése  és  egyetemmé  való  fejlesztésének 
előkészítése,  a pengőértékre  való  áttérés  után  a budapesti  pénzverő 
megépítése  és  üzembehelyezése,  a recski  réz  és  aranybánya  megvá- 
sárlása és  üzembehelyezése,  továbbá  a komlói  állami  liász-korú  szén- 
bányászatnak  jövedelmezővé  való  fejlesztése.  A Duna,  Dráva  és 
Mura  mentén  1933  és  1934  években  Pantó  Dezső  bányatanácsos 
által  végzett  aranymosási  kísérletek  szintén  Bőhm  Ferenc  ne- 
véhez fűződnek. 

Szakirodalmi  működését,  világos  és  értelmes  leíróképességét 
az  alábbi  közlemények  jelzik: 

1.  Reambuláció  Csetnek  és  Henczkó  között.  A M.  Kir.  Földtani 
Intézet  évi  jelentése  1906.  évről.  — 2.  Bőhm  Ferenc  in.  kir.  bányamér- 
nök jelentése  az  1910.  évben  megtett  amerikai  tanulmányútjáról.  Nagy- 
s ármás,  1910.  aug.  1.  — 3.  A kir.  kincstár  által  Nag'ysármás  és  Kissár- 
más  községek  határán  végeztetett  mélyfúrások  leírása.  (Jelentés  az  Er- 
délyi Medence  földgáz  előfordulásai  közül  eddig  végzett  kutatómunká- 
latok eredményeiről.  I.  rész).  Kiadja  a M.  Kir.  Pénzügyminisztérium. 
Budapest,  1941.  — 4.  A kissármási  gázkút  tömítése.  (A  Magyar  Mérnök- 
és  Építész-Egylet  Közlönye,  1911.  évf.  6 — 7.  sz.)  — 5.  A földgázkérdésről. 
Bányászati  és  Kohászati  Lapok.  1916.  évf.  2.  sz.  — 6.  Ásványolaj-,  föld- 
gáz- és  sóbányászat.  Technikai  Fejlődésünk  Története.  1867 — 1927.  712 — 
739.  oldal.  A Magyar  Mérnök-  és  Építész-Egylet  kiadása.  1928.  — 7.  A 
földgázkérdésről.  Földt.  Értesítő,  1937.  évf.  2.  sz.  — 8.  Ásványolaj-  és 
Földgázbányászat  Magyarországon  1935-ig.  (Á  Bányászati  és  Kohászati 
Lapok  1939.  évi  május  hó  l.-i  9.  száma). 

Legértékesebbek  ezek  közül  „A  kir.  Kincstár  által  Nagysár- 
más  és  Kissármás  községek  határain  végeztetett  mélyfúrások  lei- 


22 


Papp  Simon  ár. 


rása”  és  az  1939-ben  megjelent  „Ásványolaj-  és  Földgázbányászat 
Magyarországon  1935-ig”  című  értekezései. 

Bőhm  Ferenc  érdemeit  legmagasabb  helyen  is  elismerték 
és  ez  abban  jutott  kifejezésre,  hogy  1911  április  hó  6-án  megkapta 
a Koronás  Arany  Érdemkeresztet,  1931  augusztus  24-én  a Kor- 
mányzó Űr  Öfőméltósága  megengedte,  hogy  legfőbb  elismerése  tud- 
tál adassák  és  végül  1933  augusztus  18-án  megkapta  a II.  oszt  Ma- 
gyar Érdemkeresztet. 

Számos  bizottságnak  és  egyesületnek  volt  rendes  vagy  választ- 
mányi tagja.  A Magyarhoni  Földtani  Társulat  rendes  tagjai  közé 
1906-ban  választotta  és  1924  óta  állandó  tagja  volt  a választmány- 
nak. B ö c k h Húg  ó-nak  1931-ben  bekövetkezett  halála  után  a buda- 
pesti műegyetemen  a vegyészmérnököket  vizsgáztató  bizottságnak 
is  tagja  lett. 

Kiváló  műszaki  tudásánál  és  érzékénél  nagyobb  volt  igazga- 
tási tehetsége.  Erre  való  rátermettségét  fellehbvalói  korán  felismer- 
ték és  ezért  1907  óta  mindig  önálló  munkakörű  főnöki  állásokat 
töltött  be.  Alárendelt  munkatársai  és  fellebbvalói  előtt  tekintélye 
volt.  Kívülállókkal  udvarias,  szellemes  és  megnyerő  modorban 
érintkezett  úgy,  hogy  azok  igen  nagyra  becsülték. 

Magánéletében  sokszor  zárkózott,  máskor  nyílt,  vendégszerető, 
egyszerű  polgári  jólétet  kedvelő,  vallásos  alaptermészetű,  állatokat 
szerető  ember  volt,  aki  hacsak  módjában  állott,  mindig  segített  azo- 
kon, akik  hozzáfordultak. 

Családot  1911  május  16-án,  tehát  abban  az  időben  alapított, 
amikor  már  mérnöki  rangban  a kolozsvári  m.  kir.  kutató  bánya- 
hivatal főnöke  volt.  Ifjúkori  sikereinek  helyéhez  közeleső  helyről, 
a Kissármás  melletti  Kiscégről  nősült  és  Wachsman  Péter 
nagybirtokos  és  alsólendvai  Lendvai  Berta  leányát,  Emmát 
vette  feleségül.  E házasság  harmonikus  volt,  két  gyereke,  Zoltán 
és  Edit  született  belőle.  Családjának  jólétéért  mindent  megtett  és 
nem  rajta  múlott,  hogy  gyerekeit  nem  láthatta  még  életében  elhe- 
lyezve. 

Emlékét  családjával  együtt  Társulatunk  is  megőrzi. 


II.  ÉRTEKEZÉSEK. 

A BÉNAHEGYI  ARAGONIT  NÓGRÁD  MEGYÉBEN. 
Irta:  Dr.  Jugovics  Lajos. 


23 


Az  északmagyarországi,  Nógrád  és  Gömör  vármegyékben  el- 
terülő bazalthegyek  között  a Monossa  egyike  a nagyobb  kiterjedésű 
és  morfológiai  szempontból  is  érdekes  bazalttakaróknak.  Látszólag 
keskeny,  észak-déli  irányban,  5 km  hosszan  elnynlt,  de  csak  300 — 
800  m széles  gerinc,  mely  felépítésére  nézve  vulkáni  takaró,  illetve  an- 
nak lepusztult  maradványa.  A felszíne  átlag  460 — 520  m magas,  sík 
tei  lilét,  melynek  csak  a déli  részén  találunk  lapos,  585  m magas 
dómszerű  kiemelkedést.  Ennek  a bazalttakarónak  északi,  elkeske- 
nyedő részét  nevezik  Bénahegynek.  A takarónak  északi  végén,  — 
Fülekpüspöki  falu  felett,  — már  a világháború  előtt  jól  berendezett 
kőbányaüzem  dolgozott.  A kitermelt  bazaltanyagot  sodronypályán 
szállították  a Fülek — Rozisnyó-i  vasútvonal  csornai  állomására.  A 
cseh  megszállás  után,  1918  év  végén  a bányaüzem  megszűnt,  beren- 
dezését lebontották  és  elszállították. 

A kőbánya  a Bénahegy  északi  csücskének  keleti  oldalát  tárja 
fel,  kb.  500  m hosszúságban.  A bányafal  32 — 36  m magas  és  szép  osz- 
lopos elválású  bazaltoszlopokból  van  felépítve,  melyek  átlag  30 — 50  cm 
vastagok  és  vertikálisan,  orgonasíp  módjára  helyezkednek  egymás- 
mellé. A kőzet  friss,  sötétszürke  színű,  tömöttszövetű  bazalt,  mely- 
ben igen  sok  olivinbeágyazás  látható.  A jól  hasadó  és  kemény  kőzet 
lágy  kockakőfaragásra,  mint  zúzottkőnek  egyaránt  alkalmas. 

Ebben  a bazaltban  apró  endogén  (enclaves  homoegénes)1  és 
exogén  (enclaves  enallogénes)1  zárványok,  továbbá  posztvulkáni 
működés  által  keletkezett  ásványzárványok  találhatók  és  ez  utób- 
biak képezik  dolgozatom  tárgyát. 

Endogén  zárványok  közül  az  olivint  kell  először  említeni. 
Az  olivin  a kőzetnek  porfirosan  kivált  főelegyrésze,  melynek  1 — 3 
mm  nagy,  idiomorf  kristályai  abban  igen  sűrűn  jelennek  meg.  Talál- 
hatók azonban  a bazaltban  nagyobb,  1 — 2 cm  átmérőjű  olivin  kris- 
tályok is,  melyek  az  olivinbeágyazásokkal  sajátságra  nézve  teljesen 
megegyeznek. 

Másik  gyakoribb  endogén  zárvány  a földpát,  melynek  legöm- 
bölyödött, néha  2 — 3 cm  átmérőjű,  xenomorf  kristályai  színtelenek, 
többnyire  víztiszták.  A kétirányú  hasadás  és  a jól  kifejlődött  albit- 
ikerlemezek  rajtuk  jól  megfigyelhetők. 

A legritkább  endogén  zárvány  ebben  a bazaltban  az  augit. 
Feketeszínű,  kb.  1 cm  nagy  xenomorf  kristályszemcsékben  jelenik 


1 Lacroix  A.:  Les  enclaves  des  roches  volcaniques.  1893.  Macon. 


24 


Jugovics  Lajos 


meg.  Megemlítem,  hogy  az  augit,  mint  elegyrész  ebben  a bazaltban 
aránylag  kevés,  apró  kristályai  csak  az  alapanyagban  találhatók. 

Az  exo gén- zárványok  között  a kvarc  a leggyakoribb.  Színte- 
len, vagy  tejfehér  színű,  erősen  repedezett,  1 — 2 cm  nagyságú  szem- 
csékben jelenik  meg. 

Sokkal  nagyobb,  néha  ökölnagyságú  darabokban  találtam  a 
homokkőzárványokat,  melyek  az  áttört  oligocénkori  homokkőből 
származnak,  gyakran  réteges  szerkezetűek;  a megpörkölődött  dara- 
bokat rozsdaerek  járják  át. 

Érdekesek  azok  az  ásványkiválások,  melyek  posztvulkáni  ha- 
tásra keletkeztek  a bazalt  üregeiben:  bialit,  kaiéit,  dolomit  és  az 
aiagonit. 

A hialit  összefüggő  gyöngyszemekből  álló  réteget  alkot  és  lie- 
lyenkint  az  5 — 10  cm-es  hasadékok  falait  borítja. 


Ugyancsak  az  üregek  falait  borítja  a kalcit  színtelen,  átlátszó 
kristályos  rétege,  de  kristályformát  sohasem  árul  el.  Helyenként  a 
kalcitra  tejfehér  ásványréteg  települ,  melynek  az  üreg  felé  eső  ol- 
dalán gyakran  apró,  legömbölyödött  lapxi,  vagy  nyeregszerűen  ki- 
alakult romboéderkristályok  helyezkednek  el.  A közelebbi  vizsgálat 
lehetetlen  volt,  ellenben  megállapítható,  hogy  a víztiszta  réteg  híg 
HCl-ben  pezsgés  közben  jól  oldódik,  a tejfehér  nem.  ez  a sajátság  és 
a kristályforma  valószínűvé  teszi,  hogy  ez  utóbbi  ásvány  a dolomit. 

A legérdekesebb  és  legjobban  kifejlődött  ezen  ásványok  kö- 
zött az  aragonit,  mondhatom  a leggyakoribb  is.  Amikor  a bazalt- 
bánya még  üzemben  volt,  elég  gyakran  mutatkozott,  ma  az  elha- 


A bénahegyi  aragonit  Nógrád  megyében 


25 


gyott  bányában  csak  töredékeit  találni.  Ez  az  aragonitelőfordulás 
sohasem  volt  olyan  szép  és  tökéletes,  bátran  mondhatjuk  bőséges, 
mint  a szomszédos  korláti,  vagy  macskalyuki  bazaltbányák  pompás 
aragonitjai,  melyek  néha  15 — 20  cm-es  átmérőjű  bazaltüreg  falait 
sűrűn  borítják;  a bénahegyi  bazaltban  az  aragonit  csak  apró  ürege- 
ket tölt  ki,  de  mindenesetre  ezek  is  érdekes  és  szép  kifejlődésűek, 
így  a vizsgálatra  érdemesek. 

A bénahegyi  aragonit  a bazaltüregekben  fennőve,  vékony  tűk 
rendszertelen  tömege,  vagy  szép  sugaras  kristályhalmazok  alakjá- 
ban jelenik  meg.  A c-tengely  szerint  megnyúlt  kristályok  elég  for- 
madúsak, tű,  vagy  vésőalakúak.  A 3 — 15  mm  hosszú  és  0.8 — 2 mm 
vastag  kristályok  víztiszták  és  színtelenek. 


A megvizsgált  14  kristályon  a következő  12  formát  állapítot- 
tam meg: 


b = 010 

rj  = 0.24.1 

m = 110 

Y = 0.40.1 

k = 011 

p = 111 

x = 012 

y = 881 

e = 051 

a = 991 

e = 0.20.1 

ő - 14.14.1 

E felsorolásból  látható,  hogy  a kristályokon  főképen  az  I.  fajta 
prizmák  és  az  alappiramissal  egy  zónában  fekvő  magasabb  indexű  pi- 
ramisok találhatók.  Az  alapformák  b(010)  és  az  m(110)  mindegyik 
kristályon  jól  kifejlődött  lapokkal  jelennek  meg.  Ha  több  magasabb 


26 


Jugovics  Lajos 


indexű  I.  fajta  prizma,  illetve  piramis  található  egymás  fölött,  te- 
kintve, hogy  közöttük  a hajlásszög  igen  kicsiny,  ekkor  legömbölyö- 
dött, gyakran  rostos  kifejlődést!  lapot  alkotnak.  A megvizsgált  kris- 
tályokon sokkal  több  ilyen  magas  indexű  kristályformát  találtam, 
mint  amennyit  felsoroltam,  de  csak  a teljesen  biztos  szögértékű  és 
több  kristályon  kifejlődött  formákat  fogadtam  el.  Egyébként  jel- 
lemző ezekre  az  aragonit  kristályokra,  hogy  a fenti  formák,  de  még 
az  alacsonyabb  indexűek  is  többnyire  páratlanul,  csak  az  egyik  ten- 
gelyvégen jelennek  meg,  a másikról  hiányoznak,  vagy  helyettük  el- 
térő indexű  formák  találhatók. 

Az  I.  és  II.  ábra  kristályrajzai  ezt  a természetes,  asymetrikus 
kifejlődést  mutatják  és  jól  látható,  hogy  a kristályok  alakját  a me- 
redek I.  fajta  (brachi)  prizmák  és  a (110 — 111)  zónába  tartozó  me- 
redek piramisok  határozzák  meg.  Ugyanezek  a kristályrajzok  az 
egyes  formák  elosztását  is  mutatják,  megfigyelésem  szerint  a többi 
kristály  is  közel  hasonló  formakialakulást  árult  el. 

A legtöbb  aragonit  kristály  az  [110]  lap  szerinti  iker,  sőt 
gyakran  poliszintetikus  kifejlődésű.  A többi,  látszólag  egyszerű  kris- 
tály is  valószínűleg  iker,  csakhogy  a finom  ikerlemezek  rajtuk  nem 
észlelhetők. 

A formák  megállapítása  a következő  táblázatban  felsorolt 
szögértékek  alapján  történt,  ahol  a Kokscharo  w alapértékeiből 
számított  szögadatokat  is  feltüntettem. 


k 

b 

— 

011 

010  ..  . 

mért 

54°  06’ 

számított 

. . . 54°  13'  30" 

k 

X 

= 

011 

012  ..  . 

15° 

50' 

. . 15° 

57' 

55” 

k 

k’ 

= 

011 

Oll  ... 

71° 

32' 

. . 71° 

33’ 

k 

e 

- 

011 

051  ..  . 

38° 

46’ 

. . 38° 

42' 

30” 

k 

g 

= 

011 

0.20.1  . . 

50° 

06’ 

. . . 50° 

15' 

30" 

k 

V 

= 

011 

0.24.1  . . 

50° 

58' 

. . 50° 

54’ 

50" 

k 

Y 

= 

011 

0.40.1  . . 

52° 

16' 

. . . 52° 

14' 

16” 

X 

x' 

= 

012 

012  . . . 

39° 

34' 

. . . 39° 

37’ 

34” 

m 

m 

— 

110 

no  . . . 

63° 

34’ 

. . . 63° 

48’ 

m 

b 

= 

110 

010  ..  . 

57° 

56' 

. . . 58° 

06’ 

P 

P' 

= 

111 

ín  ... 

107° 

23' 

. . 107° 

29' 

23" 

P 

P" 

'= 

111 

in  ..  . 

50° 

25’ 

. . . 50° 

28' 

32” 

P 

k 

= 

111 

011  ... 

43° 

16' 

. . . 43° 

12’ 

15” 

P 

m 

= 

111 

110  ..  . 

36° 

03' 

. . . 36° 

15' 

19" 

P 

Y 

= 

111 

881  ..  . 

30° 

55’ 

. . 31° 

01’ 

P 

a 

= 

111 

991  ..  . 

31° 

24’ 

. . 31° 

.36’ 

P 

ő 

= 

111 

14.14  1 . . 

33° 

19' 

. . 33° 

15' 

38" 

k 

k 

= 

36° 

11' 

. . 36° 

or 

30" 

m 

b 

= 

5° 

38' 

. . 5° 

42' 

A bénahegyi  aragonit  Nógrád  megyében 


27 


Az  északmagyarországi  bazaltok  egyébként  gazdagok  kristá- 
lyodott  aragonitokban,  sőt  megállapíthatjuk,  hogy  hazánkban  ezek 
a leggazdagabbak.  A korláti  és  macskalyuki  bazaltbányák  üregei- 
ben talált  aragonit  kristályok  még  külföldi  viszonylatban  is  első- 
rendűek.  A korláti  bazaltbánya  minden  részében  megtaláljuk  az 
aragonitot,1  de  a legszebb  és  legtöbb  a IX.  számú  bányatelepről  ke- 
rül elő.  A „Medves-bazalttakaró”  északi  végébe  mélyülő  „Macska- 
lyuki-bazaltbányá”-ban  is  elsőrendű,  szép  kristály  odott  aragonit 
található.2  A legszebb  példányok  itt  az  ú.  n.  „Gizella-telep”-ről  ke- 
rültek elő,  ezt  sajnos  ma  nem  fejtik.  A bánya  többi  része  is  igen 
gazdag  aragonitban,  de  mintha  ezek  apróbbak  lennének,  sőt  a bazalt- 
üregek is  kisebbek,  melyekben  találhatók.  A Medves-i  bazalttakaró 
egyéb  részein  az  aragonit  már  ritkábban  fordul  elő  és  kifejlődésre* 
szépségre  messze  mögötte  marad  a korláti  és  macskalyuki  előfordu- 
lásoknak. Az  Eresztvényi-bányából  és  a vecseklői,  Fénykő-dülői  bá- 
nyából3 is  ismertettek  kristályodott  aragonitot,  míg  legújabban 
Fülek  körül  fekvő  valamelyik  bazaltbányából  írtak  le  aragonitot.4 
sajnos  a bánya  neve  nincs  megjelölve. 

Készült  a M.  Kir.  József  Nádor  Műszaki  és  Gazdaságtudo- 
mányi Egyetem  Gazdasággeológiai  Intézetében. 


IRODALOM.  — SCHRIFTTUM. 

1.  Liffa  A.:  Neues  Arag’onitvorkommen  in  Korlat,  Komitat 
Nográd.  Zeitsehr.  f.  Kristallographie,  Bd.  47.  1910.  S.  249 — 262.  — 2, 
Jugovics  L.:  Kristálytani  tanulmányok  magyar  ásványokon.  Anna- 
les Musei  Nationalis  Hungarici.  X.  k.  1912.  p.  301 — 308.  — 3.  Ven  dl  M.: 
Nógrádmegyei  bazaltok  aragonit  kristályairól.  Annales  Musei  Natonalis 
Hungarici.  XXV.  k.  1928.  p.  69 — 75.  — 4.  Tokody  L.:  Füleki  aragonit, 
Annales  Musei  Nationalis  Hungarici.  XXXI.  k.  1937 — 38.  p.  171 — 178. 


28 


OLIGOCÉN  OSTRACODÁK  A RIMA  ÉS  A TÁRNÁ 
VIDÉKÉRŐL.* 

Irta:  Dr.  Méhes  Gyula. 

A múlt  év  nyarán  dr.  J a s k ó Sándor  egyetemi  tanársegéd 
xir  arra  kért,  hogy  a Rima  és  a Tárná  között  levő  oligoeén  rétegek- 
ből gyűjtött  kagylósrákjait  határozzam  meg. 

Az  anyag  áttekintő  megvizsgálásakor  észrevettem,  hogy  a fa- 
jok meghatározása  nem  szorítkozhatik  semmit  sem  mondó  felsoro- 
lásra. Vannak  olyan  észrevételek,  amelyek  a kagylósrákokra  vonat- 
kozó ismereteinket  kiegészítik. 

A kagylósrák  faunát  tartalmazó  képződmény  oligoeén  ere- 
detű.* 1 Egyrészt  szívós,  kemény,  vékonypados,  márgás,  homokos 
agyag;  másrészt  széteső,  igen  laza  homokos  agyag.  A kövületek  közt 
négy  faj  van,  amelyek  mikroszkóp]  vizsgálatra  alkalmasak.  A töb- 
biek rossz  megtartásúak,  úgy,  hogy  meghatározásuk  is  nehéz. 


Afajok  leírása. 

7.  család:  Cypridae. 

1.  nem:  Pontocypris. 

Pontocypris  declivis  G.  W.  M ü 1 1. 

Pontocypris  declivis  G.  W.  Müller:  Die  Ostracoden  des 

Golfes  von  Neapel.  Berlin,  1894,  X.  tábla,  4.  ábra,  250  lap. 

Pontocypris  declivis  G.  W.  Miill.  — Zalányi  Béla  Ma- 
gyarországi miocén  ostracodák.  Különlenyomat  a Földtani  Intézet 
Évkönyvéből.  XXI.  köt.  4.  füzet,  V.  tábla,  1 — 3.  ábra,  85  lap. 

Bal  kagyló.  Hosszúsága:  0.48  mm,  magassága:  0.26  mm,  átmé- 
rője: 0.48  mm.  A hosszúság  és  a magasság  közt  levő  arány  1 : 1.80. 

Egy  jobb  és  egy  bal  kagylófél  állott  rendelkezésemre.  Mind  a 
kettő  erősen  rongált.  De  meghatározásra  még  alkalmas  volt  mind  a 
kettő.  A G.  \V.  M ü 1 1 e r-től  adott  jellegek  felismerhetők. 


* Bemutatta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1941.  évi  február  havi 
szakülésén. 

1 Jaskó  Sándor:  A Rima  és  a Tárná  közötti  oligoeén  rétegek 
és  kövületeik.  Földtani  Közlöny  1949. 


Oligocén  ostracodák  a Rima  és  a Tárná  vidékéről 


29 


A csúcsszegélyeken  széles  alappal  kezdődő,  egymástól  távol 
álló  likacscsatornák  vannak.  A bal  kagylón  három  izombenyomat  is 
megfigyelhető. 

Lelethely:  Uraj  falu,  Sajópüspöki.  A vizsgált  példányok  szá- 
ma kettő. 

Ez  a faj  eddig  ismeretes  volt,  mint  élő  a nápolyi  öbölből, 
ahol  elég  gyakori  mészszivacsok  és  posidonia  törmelék  közt.  Mint 
kövület  ismeretes  hazánk  alsó  szarmata  képződményeiben. 

II.  család:  Nesideidae. 

2.  nem:  Bythocypris. 

Bythocypris  punctatella  (Bős  q.) 

Bairdia  punctatella  B o s q.  — Bosquet:  Description  ües 

Entomostracés  fossiles  des  terrains  tertiares  de  la  Francé  et  de  la 
Belgique.  Académie  Royale  de  Belgique.  Bruxelles  1852,  I.  tábla, 
10  ábra,  26  lap. 

Bythocypris  punctella  (Bosq.).  — Méhes  Gyula:  Buda- 
pest környékének  felsőoligocén  ostracodái.  Geologica  Hungarica, 
Pars  Pál.  Budapest  1941.  I.  tábla,  5,6.7  ábra  (nyomás  alatt). 

Bal  kagyló.  Hosszúsága:  0.78  mm,  magassága:  0.42  mm,  átmé- 
rője: 0.29  mm.  A hosszúság  és  a magasság  közt  levő  arány  1 : 1.90. 

A kagyló  a jellegzetes  alakoktól  annyiban  különbözik,  hogy 
ezeken  a példányokon  a mellső  csúcsszegély  és  a hátoldali  kagyló- 
szegély találkozásánál  jól  kiemelkedő  tompa  szöglet  van.  így  a 
kagyló  legnagyobb  magassága  ebbe  az  irányba  esik. 

A kagylók  rossz  megtartásfiak.  Sem  szerkezeti,  sem  felületi 
jellegnek  semmi  nyoma.  Csak  az  izombenyomatok  vehetők  észre  az 
egyik  kagylón.  Az  izombenyomatok  körben  vannak  elhelyezkedve. 
Tompa  háromszög  alakúak. 

Lelethely:  Domonkos  (Kőalja-hegy),  Velkenye.  A vizsgált  pél- 
dányok száma  két  teljes  kagyló  és  három  darab  töredék. 

Ennek  a fajnak  hazánk  oligocén  képződményeiből  már  van 
képviselője. 


3.  nem:  Nesidea. 

Nesidea  rotundata  n.  sp. 

I.  tábla,  3.  ábra. 

Bal  kagyló.  Hosszúsága:  0.52  mm,  magassága:  0.48  mm,  átmé- 
rője: 0.36  mm.  A hossziíság  és  a magasság  közt  levő  arány  1 : 1.02. 


30 


Méhes  Gyula  dr. 


A kagyló  legnagyobb  magassága  a mellső  harmadban  van. 
Itt  a hátoldali  kagylószegély  feltűnően  kiemelkedik  és  a mellső 
esúcsszegély  felé  tompa,  a hasoldali  felé  pedig  menedékesen  elnyúló 
lejtővel  halad.  A hasoldai  kagylószegély  közepe  táján  gyengén  ívelt. 
Innen  mind  a két  esúcsszegély  felé  gyenge  öblöt  alkot.  A csúcssze- 
gélyeken a nemre  jellemző  fogak  — valószínűleg  a kagyló  rongált 
állapota  miatt  — nem  észlelhetők. 


1,  kép. 


2.  kép 


A mellső  kagylószegély  likacscsatornái  sűrűn  állnak  egymás 
mellett.  Meglehetős  vastagok.  Egyszerű  lefutásúak.  A hátulsóé  sok- 
kal ritkábban  állanak.  Egyebekben  olyanok,  mint  a mellsőé.  A has- 
oldali szegély  is  sűrűn  el  van  látva  likacscsatornákkal.  Izombenyo- 
mat  és  zárószerkezet  nem  volt  felismerhető. 

A felületen  semminemű  rajzolat  nem  látható.  Az  egyik  ki 
nem  fejlődött  példányon  nagy,  egymáshoz  közel  álló,  lapos  terecs- 
kék  helyezkednek  el. 

Felülről  való  nézetben  a kagylók  szabályos  csónakformájúak. 
Legnagyobb  átmérője  a középvonalba  esik. 

Lelethely.  Velkenye,  Uraj  falu.  A vizsgált  példányok  száma 
egy  bal  kagyló  és  két  darab  ki  nem  fejlődött  példány  kagylója. 

A nemnek  hazánk  triász,  eocén  és  öli  gócén  képződményeiből 
vannak  képviselői. 

III.  család:  Cytherldae. 

4.  nem:  Loxoconcha. 

Loxoconcha  fallax  n.  sp. 

I.  tábla,  2.  ábra. 


Bal  kagyló.  Hosszúsága:  0.55  mm,  magassága:  0.44  mm,  átmé- 
rője: 0.23  mm.  A hosszúság  és  a magasság  közt  levő  arány  1 : 1.02. 

A kagyló  majdnem  köralakú.  Mind  a két  csúcsszegélye  ma- 
gasan, tompán  kerekített.  A hátulsó  íve  valamivel  tompább,  mint 
a mellsőé.  A mellsőn  néhány  fogszerű  képlet  látható.  De  ezek  a kagy- 


Oligocén  ostracodák  a Rima  és  a Taraa  vidékéről 


31 


lórongálódás  eredményei  is  lehetnek.  A hátoldali  kagylószegély  ma- 
gas ívű,  a hasoldali  gyengén  kiemelkedő.  Az  egyes  kagylószegélyek 
é zrevétlenül  olvadnak  egymásba. 


3.  kép.  4.  kép. 


A mellső  csúcsszegély  likacscsatornás  öve  keskeny.  A likacs- 
csatornák  széles  alappal  erednek.  Szélesek  egész  lefutásukban.  Néha 
kettesével  erednek.  Likacscsatornák  a hasoldalon  is  találhatók  el- 
vétve. 

A kagyló  falazata  rossz  megtartású.  Zárószerkezet,  izombenyo- 
matok  nem  láthatók.  A felületen  rajzolat  nincs.  Csak  egyes  helye- 
ken láthatók  a letöredezett  tüskék  nyomai. 

Felülről  való  nézetben  a kagylók  nagyon  megnyúlt  tojás  ala- 
kúak. A hátsó  csúcs  tompán,  a mellső  hegyesen  kerekített.  Legna- 
gyobb átmérő  az  alsó  harmadban  van. 

Lelethely.  Domonkos,  Uraj  falu.  A vizsgált  példányok  száma 
négy  darab  töredék. 

Megjegyzés.  A kagyló  alakja  szerint  a Cytherella  nemhez  áll 
közel.  De  oda  sehogy  sem  lehet  helyezni  a csúcsszegély  szerkezete 
miatt.  Ez  leginkább  megfelel  a Loxoconcha  nemnek.  Az  is  lehetsé- 
ges, hogy  alakja,  szerkezete  miatt  esetleg  egy  új  nem  képviselője. 
Ezt  azonban  csak  nagyobb  és  vizsgálatra  alkalmasabb  anyag  alap- 
ján lehetne  eldönteni. 


5.  nem:  Cythereis. 

Cythereis  hungarica  Méhes. 

I.  tábla,  4.  ábra. 

Cythereis  hungarica  Méhes:  Adatok  Magyarország  pliocén 
ostrrcodáinak  ismeretéhez.  II.  Az  alsó  pannóniai  emelet  Darwinu- 
lidae-i  és  Cytheridae-i.  Földtani  Közlöny  XXXVIII.  köt.  Budapest, 
1907.  VIII.  t.,  7—9  á.,  562.  1. 

Cythereis  hungarica  Méhes.  — Zalányi  Béla:  Magyar- 
országi  miocén  ostracodák.  Különlenyomat  a Földtani  Intézet  Év- 
könyvéből. XXI.  köt.,  26  á.,  116  lap. 

Cythereis  hungarica  Méhes.  — Méhes  Gyula:  Budapest 
környékének  felsőoligocén  ostracodái.  Geologica  Hungarica,  Pars 
Pál.,  Budapest  1941.  IV.  tábla,  14,  15.  ábra  (nyomás  alatt). 


32 


Méhes  Gyula  dr. 


Jobb  kagyló.  Hosszúsága:  0.57 — 0.81  mm,  magassága:  0.4 — 
0.55  mm,  átmérője:  0.32  mm.  A hosszúság  és  a magasság  közt  levő 
arány  1 : 1.5. 

A kagyló  úgy  alak,  mint  szerkezet  szerint  minden  megszorítás 
nélkül  a tipussal  egyezik  meg.  A szerkezetben  nincs  különbség  akár 
a peremlemezeket,  akár  a felületi  díszítést,  akár  a zárószerkezetet 
vizsgáljuk.  A pannonból,  miocénből,  oligocénből  leírt  fajok  jellegei 
ugyanazok. 


5.  kép. 


Különösen  nagy  fontosságéinak  vélem  a zárószerkezetet.  Ezt 
a fajt  a felsőoligocénből  leírt  kagylósrák  munkámban  a fogdudoros 
zárószerkezetííek  ama  csoportjába  osztottam  be,  amelyeken  úgy  a 
mellső,  mint  a hátulsó  zárómezőn  egy-egv  fog  van.  Ez  is  azt  bizo- 
nyítja, hogy  a szerkezeti  jellegeket  a fajok  és  nemek  meghatározá- 
sában jól  fel  lehet  használni.  De  igen  jól  értékesíthetők  rendszertani 
szempontból  is.  Azért  a szerkezeti  jellegek  vizsgálására  még  nagyobb 
figyelmet  kell  fordítanunk. 

Minthogy  vizsgálataim  elejétől  kezdve  ezt  a módszert  használ- 
ták, a szerkezeti  jellegek  pontos  rajzolását  és  tüzetes  leírását  min- 
dig előnyben  részesítem  a sokkal  könnyebb,  de  kevesebb  eredményt 
elérő  fényképezéssel  szemben.  Sajnos,  ez  az  irány  mind  nagyobb  te- 
rületen hódít,  de  a fajok  felismerésére  és  azok  pontos  meghatározá- 
sára nem  ad  elég  megfoghatót. 

Lelethely.  Sajóvárkony,  Domonkos.  A vizsgált  példányok 
száma  két  példány  és  egy  töredék. 

Cytkereis  ontiquata  B a i r d. 

I.  tábla,  1.  ábra. 

Cythereis  antiquata  Baird:  The  Katural  History  of  the  Bri- 
tish Entomostraca,  London  1850.  XX.  t.,  2.  á.,  176.  lap. 

Cythere  ontiquata  (Baird)  — G.  S.  Bradv:  A Monograph 
of  the  Becent  British  Ostracoda.  London  1868.  XXX.  t.,  17.  — 20. 
á.,  417.  lap. 

Cythere  ontiquata  (Baird):  Bradyi* — Crosskey  — Ró- 
bert són:  A Monograph  of  the  Post — Tertiary  Entomostraca  of 
Scotland.  London  1874.  XII.  t.,  8 — 10.  á.,  170  lap. 


Oligocén  ostracodák  a Rima  és  a Tárná  vidékéről 


33 


Cythereis  antiquata  Baird.  — G.  W.  Müller:  Die  Ostraco- 
den  des  Golfes  von  Neapel.  Berlin  1894.  XXIX.  t.,  18.,  24.  á.,  XXXI.  t., 
1.  á..  374.  lap. 

Cythereis  antiquata  Baird.  — Méhes  Gyula:  Budapest 
környékének  felsőoligocén  ostraeodái.  Geologica  Hungarica,  Pars. 
Pál.  Budapest  1941.  V.  tábla,  7 — 10  ábra  (nyomás  alatt). 

Jobb  kagyló.  Hosszúsága:  1.8  mm,  magassága:  0.54  mm,  átmé- 
rője: 0.26  mm.  A hosszúság  és  a magasság  közt  levő  arány  1 : 2. 

Egyike  a legszebb  kagylósrákoknak.  Azzá  teszi  az  egyenlőtle- 
nül futó  kagylószegély,  amelyet  dombok,  halmok,  dudorok,  tarajok 
tesznek  változatossá.  A kagyló  alapalakja  megnyúlt  vese.  Legna- 
gyobb magassága  a mellső  harmadban,  a zárószerkezet  tájékán  van. 
Ez  okozza,  hogy  a mellső  csúcs  jóval  szélesebb,  mint  a hátulsó.  A 
mellső  csúcsszegély  sűrűn  fogazott.  A fogak  száma  17,  a liátulsón  9. 


Mind  a két  csúcsszegélyen  a peremlemez  keskeny  övű.  A li- 
kacscsatornák  elmosódottak.  Finomak,  egyesével  állanak.  A hátulsó 
csúcsszegélyen  a likacscsatornák  száma  jóval  kisebb. 

Zárószerkezet  szerint  a kagylósrákok  fogdudoros  csoportjába 
tartozik.  A jobb  kagyló  mellső  zárómezőjén  egy  erőteljesen  kifejlő- 
dött fog,  alatta  gyengébben  fejlődött  foggödör  van. 

A kagyló  falazata  rendkívül  finom,  üvegszerű.  A felület  tele 
van  nagy,  sokszögű  terecskével.  Ezek  a terecskék  a kagyló  belső 
tere  felé  félkör  alakúak.  A felületet  a terecskék  hálózatossá  teszik. 
A széllel  szabályosan,  párhuzamosan  haladnak  és  a kagyló  hosszten- 
gelye irányában  bordákká  egyesülnek.  Záróizom  — benyomatok  nem 
láthatók. 

Felülről  való  nézetben  a kagylók  zömök  csónak  alakúak.  A 
mellső  csúcs  valamivel  hegyesebb,  mint  a hátulsó.  Az  oldalvonal 
majdnem  párhuzamos  a kagylószegéllyel.  Legnagyobb  átmérője  a 
középvonalban  van. 


34 


Méhes  Gyula  dr. 


Lelethely.  Rimaszécs,  Velkenye,  Uraj  falu.  A vizsgált  példá- 
nyok száma  két  jobb  kagyló,  három  darab  töredék  és  egy  ki  nem 
fejlődött  példány. 

Megjegyzés.  Mint  recens  faj  él  a Földközi  tengerben  és  a Bis- 
cayai  öbölben,  Anglia  és  Island  partvidékén.  Mint  kövület  ismere- 
tes angliai  glaciális  és  magyarországi  oligocén  képződményekből. 

Cythereis  dentata  G.  W.  M ii  1 1.,  var.  picta  n.  var. 

I.  tábla,  7,  8.  ábra. 

Jobb  kagyló.  Hosszúsága:  1.12  mm,  magassága:  0.6  mm,  át- 
mérője: 0.54  mm.  A magasság  és  a hosszaság  közt  levő  arány  1 : 1.9. 

A típushoz  nagyon  hasonlít,  különösen  abban  az  alakjában, 
amint  azt  Zalányi  rajzolja  (1.  idézett  mű  III.  táb’la,  1 — 8.  ábra). 
Mindazonáltal  vannak  olyan  különbségek,  amelyek  a típuson  nin- 
csenek meg.  Ezért  teljes  egészében  mégsem  lehet  azzal  azonosítani. 


Ilyenek:  A likacscsatornák  sohasem  állanak  kettesével,  hár- 
masával, hanem  mindig  egyesével.  A hátulsó  zárómezőn  nincsen  fog, 
csak  egy  foggödör.  Ez  előtt  egy  jól  feltűnő  fogszerű  nyúlvány.  A 
felületen  nincsenek  hosszbordák.  De  nincsenek  a típusra  eddig  min- 
den szakbúvártól  észlelt  gödrök,  amelyek  csak  a kagyló  középső  tá- 
jékán vannak;  a mellső  és  a hátulsó  csúcsszegély  tájékán  teljesen  hi- 
ányoznak. Jelenlétüket  azért  tartom  fontosnak,  mert  mint  ősi  meg- 
szerzett jelleget  a most  élők  is  teljes  mértékben  birtokolják.  Ennek 
a változatnak  a felületén  szabálytalanul  szétszórt  nagy  holyagszerű 
képletek  vannak.  Belsejükben  finoman  szemecskézettek.  Körülbelül 
olyan  nagyok,  mint  az  izombenyomatok,  amelyek  ezen  nagyon  szé- 
pen láthatók. 

Felülről  való  nézetben  is  teljesen  különbözik.  Ez  csónakfor- 
májú  és  az  oldalvonal  egyenletesen  emelkedő  ívet  ír  le.  Az  oldal- 
vonalon a szárnyszerű  kiemelkedés  nincs  meg. 


Oligocén  ostracodák  a Rima  és  a Tárná  vidékéről 


35 


Lelethely.  Sajópüspöki.  Egy  jobb  kagylófél  és  egy  töredék 
állott  rendelkezésemre.  A kagylófél  vizsgálat  közben  megrongáló- 
dott. 

6.  nem:  Cytherura. 

Cytherura  costata  n.  sp. 

I.  tábla,  5,  6.  ábra. 

Jobb  kagyló.  Hosszúsága:  0.49  mm,  magassága:  0.22  mm,  átmé- 
rője: 0.2  mm.  A hosszúság  és  a magasság  közt  levő  arány  1 : 2.5. 

A kagyló  téglalapba  illeszthető  be.  Mellső  csúcsa  tompán,  a 
hátulsó  hegyesen  kerekített.  A hátoldali  kagylószegély  gyengén 
ívelt.  A mellső  csúcsszegéllyel  észrevétlenül  olvad  össze,  a hátulsó- 
val  jól  észrevehető  öblöt  alkot.  A hasoldali  kagylószegély  gyengén 
ívelt.  A mellső  csúcsszegély  felé  gyenge  öblöt,  a hátoldali  felé  pe- 
dig menedékes  lejtőt  alkot. 

A belső  peremlemez  széles  övű.  Szerkezet  nem  ismerhető  fel. 
Csak  egy-két  elmosódott  likacscsatorna  észlelhető.  Zárószerkezet 
sem  észlelhető.  Az  észrevehető  egymás  felett  elhelyezett  izörnbe- 
nyomat  a családra  jellemző. 

A felület  teljesen  lekoptatott.  Egyedüli  díszítés  a hosszten- 
gely irányában  alulról  felfelé  haladó  4 — 5 hosszsövény,  amelyek  a 
h '.túlsó  csúcs  felé  csavarodnak. 

Felülről  való  nézetben  a kagyló  szabályos  csónakalakú.  Az  ol- 
dalvonal hepe-hupás. 

Lelethely.  Domonkos.  Egy  jobb  példány  és  egy  töredék  állott 
rendelkezésemre. 


7.  nem:  Cytheridea. 

Cytheridea  pannoniéi  M éhes. 

Cytheridea  pannonica  Méhes:  Adatok  Magyarország  pliocén 
ostracodáinak  ismeretéhez  (németül  is).  Budapest,  Földtani  Közlöny 
XXXVII.  XI.  tábla,  553.  lap. 

Cytheridea  pannonica  Méhes.  — Zalányi  Béla:  Morpho- 
systematische  Studien  über  fossile  Muschelkrebse.  Geol.  Hungarica. 
Ser.  Pál.  Fasc.  5.,  szövegrajzok:  24,  73,  75,  77  lap. 


36 


Méhes  Gyula  dr. 


Cytheridea  pannonica  Méhes.  — Méhes  Gyula.  Budapest 
környékének  felsőoligocén  ostracodái.  Geol.  Hungarica,  Pars  Pál. 
Budapest,  1941.  VII.  tábla,  27 — 29  ábra  (nyomás  alatt). 

Jobb  kagyló.  Hosszúsága:  0.7  mm,  magassága:  0.38  mm,  átmé- 
rője: 0.15  mm.  A hosszúság  és  a magasság  közt  levő  arány  1 : 1.34. 

Egy  rossz  megtartású  példány  állott  rendelkezésemre.  Ezen 
semminemű  szerkezet  nem  volt  megfigyelhető.  De  a fajnak  olyan 
jellegzetes  alakja  van,  hogy  meghatározásra  még  így  is  alkalmas 
volt. 

Lelethely.  Rimaszécs.  Egy  rossz  példányom  volt. 

IV.  család:  Cytherellidae. 

8.  nem:  Cytherella. 

Cytherella  abyssorum  G.  O.  S a r s. 

A szinonimákra  vonatkozó  összefoglalást  lásd  Méhes  Gyula: 
Budapest  vidékének  eocén  ostracodái  c.  munkájában.  Geologica  Hun- 
garica, Ser.  Pál.  Fasc.  XII.  Budapest  1936,  45.  lap. 

'Hosszúsága:  0.88  mm,  magassága:  0.51  mm,  átmérője:  0.27  mm. 
A hossziiság  és  a magasság  közt  levő  arány  1 : 1.88. 

A rendelkezésemre  állott  és  megvizsgált  példányok  olyanok, 
mint  a típus.  Bár  rongált  példányok  voltak,  egyeseken  a nemre  jel- 
lemző jellegeket  fel  lehetett  ismerni  és  meg  lehetett  állapítani  ho- 
vatartozásukat. Egyes  példányokon  az  izombenyomatokat  is  meg 
lehetett  figyelni. 

Lelethely.  Rimaszécs,  Jene,  Velkenye.  Megvizsgáltam  öt  tel- 
jes példányt  és  néhány  töredéket. 

Cytherella  laevis  G.  S.  B r a d y. 

Cytherella  laevis  G.  S.  Brady:  Brit.  Assoc.  Report  1866.,  211. 

lap. 

Cytherella  laevis  G.  S.  Brady:  A Monograph  of  the  Recent 
Britisch  Entomostraca.  London  1868,  XXXIV.  t.,  15 — 17  ábra. 

Hosszúsága:  0.69  mm,  magassága:  0.43  mm,  átmérője:  0.52  mm. 
A hosszúság  és  a magasság  közt  levő  arány  1 : 1.07. 

A kegyló  úgy  felülről,  mint  oldalról  való  nézetben  olyan,  mint 
azt  B r a d y idézett  munkájában  leírja  és  lerajzolja.  Ezt  a fajt  G.  W. 
M ü 1 1 e r többször  idézett  munkájában  (Das  Tierreich-Ostracoda 
1912.)  a dubia  közé  sorolja.  Bár  az  én  példányaim  rossz  megtartá- 
súak,  az  azonosításra  alkalmasak. 

Lelethely.  Simonyi.  Három  darab  töredéket  vizsgáltam  meg. 


Oligocén  ostracodák  a Rima  és  a Tárná  vidékéről 


37 


Cytherella  elliptica  Mélie  s. 

Cytherella  elliptica  Méhes:  Budapest  környékének  felsőoli- 
gocén  ostracodái.  Geologica  Hungariea,  Pars  Pál.,  Budapest,  1941., 
VII.  tábla,  10 — 11.  ábra  (nyomás  alatt). 

Bal  kagyló.  Hosszúsága:  0.80  mm,  magassága:  0.55  mm.  A 
hosszúság  és  a magasság  közt  levő  arány  1 : 1.80. 

A faj  leírása  fent  idézet  munkámban  található.  Azzal  min- 
den tekintetben  megegyezik,  de  mégis  azzal  a különbséggel,  hogy 
ennek  a példánynak  a hátulsó  csúcsszegélyén  fogszerű  dudorok  nin- 
csenek. 

Lelethely.  Velkenye.  Megvizsgáltam  egy  bal  kagylót. 

Cytherella  dentlfera  M é h e s. 

Cytherella  dentlfera  Méhes:  Budapest  környékének  felsőoli- 
gccén  ostracodái.  Geologica  Hungariea,  Pars  Pál.,  Budapest  1941., 
VII.  tábla,  12—16.  ábra  (nyomás  alatt). 

Jobb  kagyló.  Hosszúsága:  0.89  mm,  magassága:  0.5  mm.  A 
hosszúság  és  a magasság  közt  levő  arány  1 : 1.8. 

A faj  leírása  megtalálható  fent  idézett  munkámban.  Mint- 
hogy nagyon  szép  és  jó  megtartású  példányok  is  állottak  rendelke- 
zésemre, az  összehasonlítás  tökéletes  volt.  Ügy  szerkezet,  mint  alak 
tekintetében  a fenti  fajjal  azonosíthatom.  A kagyló  szegélye,  rajzo- 
lata a fogaziottsággal,  a felület  rajza,  különösen  pedig  az  izombe- 
nyomatok  teljesen  egybevágtak. 

Lelethely.  Velkenye  (szőlőtető  és  téglavető),  Uraj  falu,  Sajó- 
várkony.  14  darab  ép  és  három  darab  töredék  állott  rendelkezésemre. 

1 Cytherella  arcuata  M é h e s. 

Cytherella  arcuata  Méhes:  Budapest  környékének  felsőoli- 
gocén  ostracodái.  Geologica  Hungariea,  Pars  Pál.,  Budapest  1941., 
VII.  tábla,  1 — 2.  ábra  (nyomás  alatt). 

Jobb  kagyló.  Hosszúsága:  0.74  mm,  magassága:  0.48  mm,  átmé- 
rője: 0.23  mm.  A hosszúság  és  a magasság  közt  levő  arány  1 : 1.50. 

A faj  leírása  megtalálható  fent  idézett  munkámban.  Mint- 
hogy csak  egy,  rongált  példány  állott  rendelkezésemre,  amelyen  az 
alakon  kívül  semmi  más  nem  volt  megfigyelhető,  a faj  meghatá- 
rozását egyelőre  nem  tekinthetem  kétségtelennek.  Talán  majd  me- 
rülnek fel  adatok  későbbi  gyűjtésekből,  amelyek  a kérdést  eldönt- 
hetik. 

Lelethely.  Domonkos.  Egy  darab  kőbélszerű  töredék. 

A leírt  fajok  között  három  olyan  új  van,  amelyeknek  tüzetes 
leírását  és  rajzát  nem  adom.  Még  pedig  azért,  mert  annak  eleget 


38 


Méhes  Gyula  dr. 


tettem  egy  korábban  elkészített  munkámban,  amely  éppen  ennek  a 
kisebb  tanulmányomnak  a készítése  közben  van  nyomás  alatt.  A 
kérdéses  három  új  faj:  Cytherella  elliptica,  Cytherella  dentifera, 

? Cytherella  arcuata. 

* 

* 3* 


A Rima  és  a Tárná  közötti  oligocén  rétegekből  előkerült  kagy- 
lósrákok négy  családban  foglalnak  helyet,  mint  hazai  kövesült  kagy- 
lósrákjaink általában.  A négy  családba  sorolt  fajok  száma  14.  Csa- 
ládok szerint  így  oszlanak  meg: 

/.  cs.  Cypridae. 

1.  Pontocypris  declivis  G.  W.  Mii  11. 

II.  cs.  Nesideidae. 

2.  Bythocypris  punctatella  (Bosq) 

3.  Nesidea  rotun.da.ta  n.  sp. 

III.  cs.  Cytheridae. 

4.  Loxoconcha  fállax  n.  sp. 

5.  Cythereis  hungarica  Méhes 

6.  Cythereis  antiquata  Baird 

7.  Cythereis  dentata  G.  W.  Müll.  var.  picta  n.  var. 

8.  Cytherura  costyta  n.  sp. 

9.  Cytheridea  pannonica  Méhes 

IV.  cs.  Cytherellidae. 

10.  Cytherella  ahyssorum  G.  0.  Sars 

11.  Cytherella  laevis  G.  S.  Brady 

12.  Cytherella  elliptica  Méhes 

13.  Cytherella  dentifera  Méhes 

14.  Cytherella  arcuata  Méhes 

Eziek  közül  a Pontocypris  declivis,  a Bythocypris  punctatella , 
a Cythereis  hungarica,  a Cythereis  antiquata,  a Cytheridea  panno- 
nica, a Cytherella  ahyssorum,  a Cytherella  laevis  az  irodalomból  ed- 
dig is  ismeretesek  voltak.  Hazánk  kövesült  faunájából  is. 

A Nesidea  rotundata,  a Loxoconcha  fállax,  a Cytherura  cos- 
tata,  a Cytherella  elliptica,  a Cytherella  dentifera,  a Cytherella  ar- 
cuata nemcsak  hazánk  faunájára,  de  a tudományra  nézve  is  új. 

Szorosabb  értelemben  véve  tisztán  oligocén  jellegűek:  a 

Bythocypris  punctatella  (Bosq),  Nesidea  rotundata  Méhes, 
Loxoconcha  fallax  Méhes,  Cythereis  dentata  G.  W.  Müll.  var. 
picta  Méhes,  Cytherura  costata  Méhes,  Cytherella  elliptica  Mé- 
hes, Cytherella  dentifera  Méhes,  Cytherella  arcuata  Méhes. 


39 


III.  ISMERTETÉSEK. 

Vadász  Elemér:  Kő  szén  földtani  tanulmányok.  4°,  121  oldal. 
42  mikrofotográfiával  és  egyéb  fényképpel,  6 telepszelvénysorozattal, 
1 fejlődéstörténeti  diagrammal,  1 térképvázlattal  és  3 vegyelemzési 
táblázattal.  — A m.  kir.  Földtani  Intézet  gyakorlati,  alkalmi  és  nép- 
s erű  kiadványai.  Budapest,  1940. 

Ez  a könyv  csonkaországi  kőszénfajtáink  összehasonlító  vizsgá- 
latának általános  eredményeit  foglalja  magába.  Azokat  a tapasztalatait 
és  megállapításait  foglalja  össze  benne  a szerző,  melyeket  immár  két 
évtizedes  kőszéngeológusi  munkálkodása  alatt  kőszénfajtáink  kőzet- 
alkati sajátságairól,  származási  és  keletkezési  körülményeiről  szerzett. 
Elekhez  kapcsolódva  közli  a szűkebb  működési  területének  — a Vértes- 
hegység L-i  és  D-i  előterének  — mélyén  megfúrt  mezozoos,  eocén  és 
oligocén  képződmények  leírását  és  elterjedését  s ezzel  rendkívül  becses 

— eddig  hozzáférhetetlen  — adatokat  bocsát  az  ősföldrajzi  kutatás  ren- 
delkezésére. 

Szerzőnk  egyik  főcélja  felhívni  szakembereink  figyelmét  a kő- 
szénkőzettannak külföldön  nagyranőtt,  nálunk  azonban  még  alig  mű- 
velt vizsgálati  irányaira.  Ezért  művének  bevezető  részében  az  általános 
kőszénkőzettani  ismeretek  rövid  foglalatát  nyújtja.  A kőszén  és  a kő- 
szénfajták fogalmának  tisztázása  alkalmat  ad  neki  arra,  hogy  kellő 
bírálat  és  megfontolás  után  átértékeljen  régi  kifejezéseket  vagy  helyet- 
tük jobbat  és  magyarabbat  ajánljon.  Így  pl.  a „fosszilis  szén“,  „ásvány- 
szén4  helyett  a kőszén,  a „karbonizáeió“  helyett  a kőszénülés  kifejezé- 
seket használja.  Származási  alapra  helyezkedve  elveti  a kőszenek  föld- 
tani kor  szerinti  osztályozását.  A magasabb  nyomás  és  hőmérséklet 
ala't  keletkezett  kőszeneket,  melyeknek  magasabb  kőszenesedési  foka 
karcuk  fekete  színéről,  kálilugos,  illetve  salétromsavas  főzetük  világos 
voltáról  ismerhető  fel,  a fekete  kőszenek  fogalma  alá  sorolja.  Az  ala- 
csonyabb nyomás  és  közönséges  hőmérséklet  alatt  létx-ejött,  barna  karc- 
színű,  sötét  alkáli  és  vörös  salétromsavas  főzetet  adó  kőszeneket  pedig’ 

— a ligniteket  is  beleértve  — barnakőszénnek  nevezi.  Megállapítja,  hogy 
esonkaországi  kőszeneink  közül  csupán  a pécsvidékiek  minősíthetők 
fekete  kőszénnek,  a többiek  legnagyobb  i’észe  kemény  barixakőszéix. 

A kőszén  előfordulási  módjával,  a kőszénösszlet  és  a telepösszlet 
fogalmával  s a telepeket  kíséx-ő  kőzetek  fontosságával  ismerkedünk 
xntg  ezutáxx.  A kőszénkőzettaxxi  (xxxikx’oszkópiai)  vizsgálati  módszerek 
ismertetésekor  szó  esik  e módszerek  törtéixeti  fejlődéséx’ől  is.  Majd  a 
kőszén  felületmikroszkópia ilag  megkülönböztethető  szerves  alkatrészei- 
nek — az  egynemű,  üvegfényű,  rideg,  sokszor  fa-,  periderma-  és  para- 
sejteket  tartahxxazó  vitritnek,  a többnyire  fénytelen,  tömött,  spórákból 
és  levélkutikulákból  keletkezett  duritnak  és  a selyemfényű,  szálas- 
rostos szövetű  „ősfaszénft-nek  (f vizit)  — az  ismertetése  következik. 


40 


Ismertetések 


A könyv  második  része  a magyar  kőszénfajták  kőzetalkati  saját- 
ságainak összefoglalása.  A külső  tulajdonságok  közül  a keménység,  a 
p kkelyszemesség,  az  ásványi  anyagokkal  való  szennyezettség,  a gömb- 
kőszén  és  az  ősfaszén  fellépése  a szerző  vizsgálódásainak  tárgyai. 
A felületmikroszkópiai  vizsgálatokat  illetően  megállapítja  valamennyi 
vizsgált  kőszénfajtánkban  a vitrites  anyag  túlsúlyát,  ami  barnakő- 
szeneink esetében  mindig  fás  részekből  való  keletkezettségre  vall.  Liász- 
időszaki  fekete  kőszeneink  teljesen  szerkezet  nélküliek,  ezzel  szemben 
összes  barnakőszeneink  jól  felismerhető  növényi  alkatrészeket  (fa- 
szövet, gyanta,  kitines  sklerotiumok,  spórák,  pollenok  és  ősfaszén- 
részletek)  mutatnak.  (A  könyvben  közölt  képek  túlnyomó  része  ezeket 
tünteti  fel.) 

A magyar  kőszenek  leggyakoribb  ásványos  alkatrésze  a pirit  és 
a kaiéit.  Kőszénfajtáink  hamujuk  összetétele  alapján  két  típusba 
sorolhatók:  1.  kovasavas  illetve  kaolinos-agyagos  és  2.  kaolinos-meszes 
hamufajták  csoportjába.  A hamu  és  a kőszenet  kísérő  kőzetek  ásvá- 
nyos alkatrészei  között  érdekes  összefüggések  vannak.  Pl.  liász  fekete 
kőszeneink  hamujának  kovasavas-kaolinos  ásványtartalma  az  egykori 
gránitos  partszegélyre,  a dorogi  oligocén  barnakőszén  hasonló  ásvány- 
tartalma a kísérő  kőzetek  homokos  jellegére  vezethető  vissza.  Eocén 
barnakőszeneink  mésztartalmában  a mészkőből  és  dolomitból  álló  alap- 
hegység érvényesítette  hatását. 

A harmadik  részben  azt  hangsúlyozza  szerzőnk,  hogy  a kőszén- 
telepek eltérő  fajtáinak  keletkezését  az  egyes  területek  eltérő  hegy- 
szerkezeti adottságai  szabták  meg.  Ebből  a szempontból  a magyar  kő- 
szénelőfordulások a többé-kevésbbé  tiszta  rögvidéki,  illetve  a rögvidéki 
vékonytelepes  típushoz  tartoznak.  Ennek  a teleptípus-megállapításnak 
igazolására  rövid  áttekintést  ad  kőszénelőfordulásaink  főbb  szénkőzet- 
tani és  szénföldtani  jellegeiről. 

Az  egymást  követő  földtani  időszakokban  a kőszénképződés  terü- 
lete lényegesen  eltolódott.  Az  eocénben  csak  Dunántúlra  szorítkozott, 
a miocén  elején  viszont  csak  a Nagy-Alföld  É-i  peremén  mutatkozott. 
Mintha  az  oligocénvégi  szárazulat  a Cserháttól  DNy-ra  és  a dunántúli 
részeken  csak  a burdigáliumban,  sőt  a helvétiumban  került  volna 
tenger  alá.  A pannóniai  emeletben  a szénképződést  illetően  a beltenger 
parti  és  belső  része  közti  ellentétek  jelentkeznek. 

A könyv  negyedik  része  a Vértes  ÉNy-i  és  D-i  előterében  meg- 
fúrt képződmények  ősföldrajzilag  oly  fontos  előfordulásaival  foglal- 
kozik. Különös  jelentősége  van  e szempontból  a csákvári  fúrásban 
észlelt  seisi  vörös  agyagpaláknak,  melyek  az  iszkaszentgyörgyi  cam- 
pili  rétegekkel  együtt  a Vértes  triász  sorozatának  a bakonyival  azo- 
nos voltát  bizonyítják.  A liász  képződményeken  kívül  igen  érdekes  a 
bakonyihoz  hasonló  aptium-albiumi  kréta  képződményeknek  a Vértes 
Ny-i  oldalán  megállapított  nagy  elterjedése. 

A tatabánya— móri  kőszéntelepek  fekvőjét  alkotó  eocén  képződ- 
mények szerves  maradványokban  szegény  édesvízi  agyagok,  márgák 


Ismertetések 


41 


cs  homokok,  csupán  a síkvölgyi  édesvízi  mészkő  és  márga  tartalmaz 
ehara-terméseket.  Gyakoriak  bennük  az  ásványos  kiválások  (pirít,  mar- 
kazit,  limonit,  tavi  érc,  sziderit,  ankerit).  A medence  Ny-i  felében  ész- 
lelt durva  kavics  valószínűleg  a Kisalföld  akkor  még  felszínen  levő 
kristályos  hegységrészletéből  származik. 

A Vértes  fúrásaiból  kikerült  felső  oligocén  (kattiumi)  képződ- 
mények szárazföldi-édesvízi  jellegűek,  a Gerecse-hegységben  már  fél- 
sósvizi-tengeri  üledékeket  is  találunk,  Esztergom  vidékén  pedig  még 
kifejezettebb  az  oligocén  tengeri  jellege.  A szigetként  kiálló  mezozoos 
alaphegység  K-i  és  DK-i  előtere  tehát  egészen  a nyílt  tenger  hatása 
alatt  volt,  az  É-i  oldal  ingadozó  partvonala  azonban  csak  édesvízi 
med  ncerészletet  formált.  E képződményeknek  jelentős  rctegtani  hézag- 
gal a legkülönbözőbb  idősebb  képződményekre  való  települése  meg- 
győző módon  tanúskodik  az  oligocéueleji  denudációs  periódus  mellett. 

Balogh  Kálmán. 


Noszky  Jenő:  A Cserháthegység  földtani  viszonyai.  Egy 

l:75.CO0-es  földtani  térképmelléklettel  és  20  ábrával.  283  oldal,  ebből 
179 — 268.  német  kivonat.  Budapest  1940.  A m.  kir.  Földtani  Intézet  ki- 
adása. 

A Mátra  hegység  fáradhatatlan  kutatójának  és  kitűnő  ismerő- 
jének ez  a könyve  a tudós  kutató  életmunkájának  nevezhető,  mivel 
a Cserhát  földtani  feltárását  már  1913-ban  megkezdette,  s az  irodal- 
mát 1777-ig  visszamenőleg  tanulmányozta.  Noszky  munkájából  meg- 
tudjuk, hogy  a tágabb  értelemben  vett  Cserhát  nem  egységes  hegy- 
vidék, mert  a vulkános,  szorosabb  értelemben  vett  Cserháton  kívül 
hozzátartoznak  még  a triász  és  eocén  „Dunabalparti  hegyrögök“,  vala- 
mint a „Közép-ipolyvölgyi  oligocénmedence“  is  a keleti  folytatásával, 
ahol  már  miocén  süllyedések  és  feltöltődések  vannak.  De  a szorosan 
vett  Cserhát  hegység,  ez  a 400 — 500  m magasságú,  alacsonyabb  közép- 
hegységünk  sem  egységes  felépítésű,  mert  a Középső-Cserhát  főképpen 
összetördelt  vulkános  takarókból  áll,  az  Északnyugati  vagy  Kopasz- 
Cserhát  viszont  „vulkános  takarójától  lefosztott,  leerodált  s így  a rés- 
vulkáni  csatorna  kitöltéseit  jól  feltáró4'  vulkáni  gyökérrégió.  Ismét 
más  az  ecskendi  és  püspökszilágyi  takarómaradékokból  álló  terület, 
valamint  a fót-mogyoródi  és  a rákosvölgyi  terület  vékony  vulkáni 
tufai’étegeivel  és  a Középső-Zagyva  és  a Középső-Galgavölgyi  fiatal 
med 'ncekitöltés,  ahol  a mélyben  vau  meg  az  elsüllyedt  vulkáni  takaró. 

Igen  beható  sztratigrafiai  leírás  után  kitér  Noszky  a Cserhát- 
vidék tektonikai  viszonyaira,  majd  az  exogén  erők  munkájára  és  a 
Cserhátvidék  fejlődéstörténetére.  A sztratigrafiai  részben  igen  értéke- 
sek kimerítő  faunalistái,  nemkülönben  a régi  nézetekkel  és  az  újabb 
elméletekkel  szemben  való  állásfoglalása,  mint  pl.  a helvéciai  emelet 
elterjedésére,  illetőleg  kifejlődésére  vonatkozó  megállapításai.  Sze- 
rinte itt  különbséget  kell  tennünk  a keleti,  típusos  slírfáciesű  és  a 
nyugati  és  délnyugati,  vegyes  fáciesű  helvéciai  képződményei  között. 


42 


Ismertetések 


Igen  fontos  az  exogén  erők  munkájára  is  felfigyelnünk,  mert  ez  a kö- 
zépső miocénkori  vulkános  hegység  már  erős  változáson  ment  keresz- 
tül. Az  erős  eróziós  lepusztítás  miatt  már  sem  krátert,  sem  calderát, 
sem  egyéb  vulkáni  formaelemeket  nem  találhatunk,  sőt  az  erózió  ala- 
kított ki  kúpos  hegyeket,  vagy  hegyrészleteket.  Szó  van  itt  még  a 
suvadásokról  és  deflációs  formákról  is,  bár  az  utóbbiak  a mai  nedvesebb 
kiima  miatt  ma  már  alárendeltebb  szerepet  játszanak. 

Xoszky  Cserhátja  a geográfus  számára  is  sok  értékes  anyagot 
nyújt.  A hegység  tájakra  való  tagolása  mellett  értékes  a vízrajzi,  vala- 
mint a gazdaságföldtani  viszonyainak  tárgyalása.  Figyelemreméltó 
pl.  a Zagyva  ama  epigenetikus  völgyszakaszának  leírása,  amely  a 
Cserhátot  a Mátrával  összekötő  andezittáblát  fűrészeli  át,  avagy  a 
források  ismertetése,  amelyek  között  langyosvizű  hévforrások  pl.  a 
mátraszöllősiek,  vagy  ásványízű,  mégpedig  kénhidrogénes  savanyú- 
víz: a nagybátouyi.  Az  ivóvíz  kérdését  a kutaknál  és  a mélyf árásoxnál 
méltatja  figyelemre.  A Cserhát  anorganikus  gazdasági  javai  sorában 
megismerjük  a faragható  köveket,  amelyek  közül  az  egyetlen  számba- 
vehető  iparikő  a hárshegyi  homokkő,  azután  az  lítépítési  anyagokat, 
majd  az  agyagipari  anyagokat,  a szénelőfordulásokat,  a szénhidrogé- 
neket s az  egyéb  anyagok  sorában  a nem  éppen  tiszta  bauxitmaradé- 
kokat,  a kéreg’vaskőuek  nevezett  limonitos-hematitos  tuskókat,  dara- 
bokat, valamint  a több  éven  át  tűrhető  kréta-nyersanyagot  szolgáltató 
szupataki  lajtamészkövet  és  a vácvidéki  derítőföldet  (bentonitot). 
Megállapítható  Xoszky-val,  hogy  a többszáz  méter  vastag  andezit- 
lávatakarók,  valamint  a jelentős  szénelőfordulási  lehetőségek  előnyö- 
sen határozzák  meg  a Cserhát  gazdasági  energiáját.  Az  alsó  miocén 
barnaszén  és  a középső  pannóuiai  lignit  kitermelése  a nagyobb  mély- 
ségek miatt  azonban  egyelőre  még  a jövőnek  van  fenntartva. 

Haltenberger  Mihály. 


Schmidt  E 1 i g i u s Róbert  (Fereuczi  I.,  Kulcsár  ív. 
Majzon  L.,  Sümeghy  J.,  S eh  r éter  Z.,  valamint  saját  feldolgo- 
zásai alapján):  A Magyar  Kincstár  csonkamagyarországi  szénhidrogén- 
kutató mélyf úrásai.  Magy.  kir.  Földtani  Intézet  Évkönyve  XXXI \ . 
p.  1 — 267.  Xémet  kivonattal.  Bp.  1939 

Szerzőnk  terjedelmes  kötetében  annak  a hatalmas  kutató  munká- 
nak geológiai  eredményeit  rögzíti,  illetve  tárja  a tudományos  nyilvá- 
nosság elé,  melyet  pénzügyi  kincstárunk  a háború  utáni,  két  évtized- 
ben petroleumkutatás  céljából  végzett  a Xagyalföldön,  s újabban  annak 
az  északi  peremhegységeiben  is.  Ezek  a hortobágyiak  (4  fúrás),  hajdú- 
szoboszlóiak  (3  fúrás),  debreceniek  (2  fúrás),  karcagiak  (2  fúrás),  pará- 
diak  (2  fúrás),  őrszentmiklósiak  (3  fúrás).  Továbbá  a tiszaőrsi,  tiszta- 
bereki,  tardi  és  csomádi  egy-egy  fúrás. 

Az  óriási  anyagból  — mint  írja,  helyszűke  miatt  — az  üledé- 
kekből kapott,  illetve  meghatározott,  nagyértékű  tudományos  adatok 


Ismertetések 


43 


közöllietéséaek  zöméről  le  kellett  mondani.  De  ezek  a m.  kir.  Földtani 
Intézetben  — a próbákkal  együtt  — közgyűjteményi  okmányokként 
úgy.s  megőriztetnek  és  a szakemberek  részére  rendelkezésre  állanak. 
A munkában  az  útbaigazító,  illetve  főbb  eredmények:  a mélységviszo- 
nyok, geológiai  horizontmeghatórozások,  kőzettani  eredmények,  jel- 
lemzőbb kövületek,  továbbá  a fúrásnál  előkerült  egyéb,  főbb  adatok 
vannak  közérthető  módon  összeállítva.  A szakemberek  részére  az  átte- 
kintlietést  bét  szelvénytáblája  is  megkönnyíti.  így  most  már  tiszta 
képet  kaphatunk  az  annakidején  — a zavaros  napisajtó  közlemények- 
ben és  különböző  szóbeszédekben  — meglehetősen  összekavart,  illetve 
eltorzított  tényekről.  Noszky  Jenő. 

Majzon  László:  A biikkszéki  mélyfúrások.  (M.  kir.  Földtani 
Intézet  Évkönyve  XXXIV.  p.  275 — 386.  Német  kivonattal.  Bp.,  1940.) 

„1937  áprilisának  elején  Bükkszéken  tárta  fel  a fúró  csonka  ha- 
zánk első,  kitermelésre  érdemes  olajterületét44  Ezzel  vezeti  be  szerzőnk 
összefoglaló  és  áttekintést  nyújtó  munkáját,  A munkában  az  idevágó 
irodalom  és  geológiai  viszonyok  vázolása  után  részletes  áttekintését 
adja  a fontosabb  fúrásokból  kikerült,  jellegzetes  kövületmaradványok- 
nak. Ezek  — elterjedési  viszonyaik  alapján  — a bükkszéki  olajtartalmú 
rétegek  korát  kétségtelenül  rögzítik  a rupelienre.  A jelenlevő  fajokkal 
kapcsolatban  érdekes  megállapításokat  közöl  a foraminiferák  elterje- 
déséről és  egyéb  körülményeiről  is.  Nagyon  jó,  hogy  a foraminiferák- 
uál  (a  régiek  mellé  állítva)  az  új  — valljuk  meg  igazán  nem  mindig 
szerencsés  — nomenklatúrát  is  közli,  amelynek  nyakló  nélküli  alkalma- 
zása a. geológiában  kétségtelenül  rengeteg  zűrzavar  okozója  lenne.  Leg- 
alább is  az  irodalomra  vonatkozólag;  de  a közismert  és  már  szinte  a 
priorivá  lett  megállapításoknál,  illetve  fogalmaknál  is.  Vagyis  bizonyos 
józan  konzervativizmus  nagyon  kívánatos  a túlzásba  vitt  amerikaniz- 
mus ellenében.  Ugyanis  az  ő elnevezéseiket  geológusnak  igazán  nem  cél- 
szerű százszázalékig  átvenni.  Még  talán  új  formáiknál  sem,  annál  ke- 
vésbbé  a régi,  „vérré  vált1'  fajoknál.  Sőt  azt  hisszük,  hogy  a paleontoló- 
gusoknak is  célszerű  lesz,  neveik  nem  egyikénél  a — zárójelbe  tétel, 

Noszky  Jenő. 


44 


IV.  TÁRSULATI  ÜGYEK. 


JEGYZŐKÖNYV 

íi  Magyarhoni  Földtani  Társulat  1941.  január  22-éu  tartott  szaküléséről. 

Elnök:  Papp  Károly,  a földtan  egyetemi  ny.  r.  tanára. 

Előadók:  Pávai  Vájná  Ferenc  dr.:  A Kissármástól  északra 
lévő  neogén  terület  tektonikai  viszonyairól.  Scherf  Emil  dr.:  A haj- 
dani budai  hévvizek  érdekes,  ritka  alkatrésze:  a kobalt.  Majzon 

László  dr.:  Újabb  adatok  az  egri  oligocén  rétegek  faunájához  és  a 
paleogén-neogén  határkérdéshez. 

Több  hozzászólás  után  elnök  megköszönve  a szép  számmal  egybe- 
gyűlt tagoknak  és  vendégeknek  szíves  érdeklődését,  az  ülést  berekeszti. 

JEGYZŐKÖNYV 

a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1941.  február  12-én  tartott  szaküléséről. 

Elnök:  Papp  Károly  dr.,  a földtan  egyetemi  ny.  r.  tanára, 
aki  a következő  szavakkal  nyitja  meg  az  ülést:  Mélyen  tisztelt  Közgyű- 
lés! A Magyarhoni  Földtani  Társulatnak  mai  napra  hirdetett  91-ik 
közgyűlését  megnyitom.  Minthogy  azonban  a belügyminiszteri  rende- 
lettel szabályozott  határozatképesség  megállapítása  rendkívül  bonyo- 
lódott feladat  elé  állítaná  közgyűlésünket,  azért  a február  5-én  tartott 
előkészítő  választmányi  ülés  egyhangúlag  úgy  határozott,  hogy  a mai 
ülés  határozatképtelenségének  megállapítását  mellőzi.  Ennélfogva  a mai 
napra  hirdetett  közgyűlést  ugyanezen  tárgysorozattal  március  hó  5-ére 
halasztóm,  amikor  a közgyűlés  a megjelent  tagok  számára  való  tekin- 
tet nélkül  érvényes  határozatokat  hoz. 

Ezután  az  elnök  felkéri  G a á 1 István  dr.-t,  tartsa  meg  előadá- 
sát, amelyet  „A  hazai  moustérien  éghajlata  állatvilága  tükrében44  cím- 
mel hirdetett  meg.  (Megjelent  a Természettudományi  Közlöny  1941. 
május  havi  számában). 

Az  előadáshoz  hozzászólt  Bacsák  György  dr.,  aki  hangoztatta, 
hogy  az  előadó  úr  által  a moustérienről,  vagyis  inkább  a riss-würm 
iuterglaciálisról  felrajzolt  áttekinthető  táblázatot  örömmel  üdvözli, 
mint  elejtését  annak  a régebbi  téves  felfogásnak,  mely  az  interglaciá- 
list  úgy  fogta  fel,  mintha  az  egy  fokozatos  felmelegedést  jelentene, 
mely  elért  egy  kulminációt,  aztán  megint  fokozatosan  lehűlt  a’  kiima. 

A táblázatnak  arra  a rovatára  vonatkozólag,  mely  a változó  kli- 
matípusokat  röviden  a nyári  félévet  megillető  jelzővel  tünteti  ki,  kíván 
a felszólaló  két  megjegyzést  tenni. 

1.  A riss  II.  jégkorszak  igen  sok  millió  köbméter  jeget  halmozott 
fel,  melyet  aztán  a — 180.000  évtől  a — 170.200  évig  tartó  antiglaciális 
pusztított  el  forró  nyaraival  és  felhőtlen,  hideg  teleivel.  De  a forró 
nyarak  melegtöbblete  mind  ráment  a jégolvasztásra  s azzal  még  igy  is 
csak  a 9800  éves  időtartam  legvégére  készült  el.  Magyarországon  s ál- 


Társulati  ügyek 


45 


talábau  a periglaciális  övön  tehát  ezt  a 9800  éves  antiglaeiálist  nem 
szabad  a meleg  jelzővel  illetni,  hanem  a télen-nyárou  hideg-száraz  jelző 
illeti  meg,  mert  mindvégig  a nagy  magasságból  leszálló  skandináviai 
antieiklonos  szélrendszer  volt  az  uralkodó,  mely  nálunk  mint  száraz 
keleti  szél  jelentkezett  s az  évi  csapadékot  minimumra  szállította  le. 

2.  A másik  megjegyzés  a praewürm  név  alatt  szereplő  glaciálisra 
vonatkozik,  melyhez  az  előadó  úr  a jeges  jelzőt  tette.  Ez  a glaciális 
egy  nem  sikerült  kilengés  volt,  melynek  amplitúdója  a K ö p p e n-féle 
küszöbértéket  meg  sem  közelítette  s egy  igen  kellemes  hűvös  nyarú 
enyhe  telű  kiima  volt.  Az  a tévedés,  mintha  ez  a praewürm  is  jégkor- 
szak lett  volna,  Soergel  útján  került  a világirodalomba.  Soergel 
a Thüringiai-erdő  északi  lejtőjén  lefolyó  vizeknek  kavicsterraszait 
vizsgálta  s ez  alapon  talált  a riss  II.  és  wiirm  I.  terrasza  között  a kö- 
zépen még  egy  terraszt,  melyet  praewürm-nek  vagy  riss  TIL-nak  ke- 
resztelt el.  Soergel  megfigyelése  a terraszra  vonatkozólag  kétségkí- 
vül helyes  volt,  de  ez  csak  azt  bizonyítja,  hogy  a mi  légkörünk  vízcir- 
kulációja egy  olyan  finom  aktinométer,  mely  egy  ilyen  kisebb  glaciá- 
list is  ugyanúgy  jegyzett  fel  számunkra,  mint  egy  jégkorszakot.  Ez  az 
aktinométer  nem  ismeri  a K ö p p e n-féle  küszöbértéket,  innét  a téve- 
dés. Ennek  kiigazítása  az  előadó  úr  táblázatán  roppant  egyszerű,  mert 
míg  ő a praewürm  5500  évét  a megelőző  szubarktusi  típus  12.3000  évvel 
kötötte  össze  egy  kapcsolójellel,  addig  azt  inkább  a rákövetkező  67)0 
éves  gyenge  szubarktusi  kilengéssel  kellene  egy  11.200  éves  kellemes, 
hűs  nyarú,  enyhe  telű  periódussá  egyesíteni. 

Az  elnök  megköszöni  Gaál  Istvá  n-nak  értékes  előadását  és 
Dácsák  György,  valamint  Mottl  Mária  hozzászólását,  azután 
felkéri  Méhes  Gyűl  á-t,  tartsa  meg  előadását,  amelyet  „Hazai  felső- 
oligocén-kori  ostracodák“  címen  hirdetett.  (Az  előadást  egész  terjedel- 
mében lásd  a Földtani  Közlöny  1941.  évi  LXXI.  köt.  1 — 3.  számában). 

Elnök  méltatja  Méhes  Gyula  tagtárs  tudományos  munkássá- 
gát, aki  a fosszilis  kagylósrákok  jeles  szakembere,  akinek  munkássága 
eurépaszerte  ismeretes  a paleontológiái  irodalomban.  Örvendetes,  hogy 
hazánk  paleontológusai  körében  ilyen  elismert  szakférfiak  •'"annak, 
mint  Méhes  tanár  úr.  Bemutatott  módszere  a geológusoknak  is  fontos 
eredményeket  nyújt.  Előadásáért  őszinte  köszönetét  mond. 

Több  tárgy  nem  lévén,  elnök  az  ülést  bezárja. 


A MAGYARHONI  FÖLDTANI  TÁRSULAT  XCI.  KÖZGYŰLÉSE. 

A Magyarhoni  Földtani  Társulat  XCI.  rendes  közgyűlését  1941. 
március  5-én  tartotta.  Papp  Károly  egyetemi  ny.  r.  tanár,  elnök 
megnyitó  beszéde  után  Horusitzky  Henrik  tartja  emlékbeszédét 
Weszelszky  Gyula  dr.  szakosztályi  elnök  fölött.  Majd  Papp  Si- 
mon emlékezik  meg  Bőhm  Ferenc  választmányi  tagról  és  Vitá- 
lis István  Rozlozsnik  P á 1-ról,  a M.  kir.  Földtani  Intézet  aligaz- 


46 


Társulati  ügyek 


gatójáról.  (Az  emlékbeszédek  a Földtani  Közlöny  1941.  évi  LXXI.  kö- 
tetének 1 — 3,  ill.  7 — 9 számában  jelennek  meg). 

Ezután  Horusitzky  Ferenc  első  titkár  olvassa  fel  évi  jelen- 
tését. 

Melyen  tisztelt  Közgyűlés! 

Ha  itt  ma  nem  a magyar  geológusok,  hanem  az  asztrológusok  tar- 
tanák közgyűlésüket,  bizonyára  megállapíthatnák,  hogy  ez  az  év  Mars 
befolyása  alatt  állott.  Hiszen  háború,  földrengések  és  árvizek  dúltak 
kint  a világban,  s ha  befelé  tekintünk,  feszültségek  halmozódtak  fel 
a lelkekben  és  az  idegekben. 

Az  a feszültség,  mely  kint  a világban  embermilliókat  és  nemzet- 
óriásokat állított  szembe  egymással,  számunkra  nem  volt  terméketlen. 
Ebben  a világot  emésztő  lázban  született  meg  számunkra  a megnagyob- 
bodott Magyarország,  s vált  valóra  minden  magyar  geológus  két  év- 
tizedes álma,  hazatért  egy  gyönyörű  darabja  kincses  Erdélyországnak. 

A fizikában  a feszültségek  szerepe  az,  hogy  munkává  aktiválha- 
tok. Higyjük,  hogy  hasznos  munkába  foghatók  azok  a feszültségek  is, 
melyek  a lelkeket  és  idegeket  nyugtalanítják  s hogy  ezek  nemes  ver- 
sengésben, a tudomány  vetélkedő  érdekeinek  szolgálatában  versengve 
is  találhatnak  levezetést,  a ma  előttünk  álló  nagy  magyar  célok  javára. 

Az  elmúlt  esztendőben  számos  objektív  és  szubjektív  nehézség 
súlyosbította  Társulatunk  vezetésének  felelősségteljes  terhét.  Aleluö- 
künk  már  a társulati  év  elején  lemondott,  s az  alelnökkérdést  rend- 
kívüli közgyűlésen  keresztül  sem  sikerült  nyugvópontra  juttatnunk. 
A főtitkár  hosszú  hónapokon  keresztül  a betegágyhoz  kötve,  nem  ve- 
hette ki  részét  úgy  a Társulat  vezetésének  munkájában,  ahogyan  ez 
feladata  lett  volna.  A másodtitkárt  hónapokra  fegyveres  szolgálatra 
szólította  a haza,  s így  sokáig  egyedül  Elnökünk  vállaira  nehezedett 
teljes  súlya  a Társulat  vezetésének,  adminisztrálásának,  a Földtani 
Közlöny  és  a Földtani  Értesítő  szerkesztésének  egyaránt. 

Hogy  ilyen  nehéz  körülmények  között  is  érintetlenül  tudjuk  át- 
adni nagymultú  Társulatunk  értékállományát,  sőt  hogy  Társulatunk 
megizmosodásáról  számolhatok  be  anyagi  tekintetben  főtitkári  jelen- 
tésemben, az  Elnökünk  áldozatos  munkája  mellett  azoknak  a támogató 
barátainknak  köszönhető,  akik  az  eddiginél  nagyobb  mértékben  siettek 
Társulatunk  anyagi  támogatására,  vagy  újonnan  csatlakoztak  tekinté- 
lyes összegekkel  támogató  barátaink  megértő  sorához.  Köszönhetjük 
továbbá  azoknak  a tagtársainknak,  akik  új  tagok  ajánlásával  járultak 
hozzá  Társulatunk  megerősödéséhez,  és  nem  utolsó  sorban  azoknak  a 
tagtársainknak,  akik  készségesen  hozták  el  tudományos  munkásságuk 
értékes  termését  előadóasztalunkhoz,  hogy  szakiilóseinket  változatossá, 
élvezetessé  és  hallgatóságunk  számára  vonzóvá  tegyék. 

A kiosztott  mérlegből  méltóztatnak  látni,  hogy  az  esztendőt  igen 
jó  anyagi  mérleggel  sikerült  zárnunk,  hiszen  az  évet  a tavaly  előirány- 
zott 5500  P helyett  csaknem  8000  P-vel  zártuk  le  s pénztári  maradvány- 
ként még  1849.54  P vihető  át  az  1941.  esztendőre. 


Társulati  ügyek 


47 


Az  állam  részéről  a Földmívelésügyi,  az  Iparügyi  és  a Kultusz- 
minisztérium részéről  élveztünk  megértő  támogatást.  A Földmívelés- 
ügyi Minisztérium  ezévben  lényegesen  felemelt  összegű  segéllyel:  891 
P-vel  sietett  támogatásunkra,  a Földtani  Intézet  Igazgatóságának  köz- 
benjárására. Társulatunkhoz  közelálló  nagyvállalatok  közül  is  sokan 
támogatták  jelentős  segélyekkel  a Magyarhoni  Földtani  Társulatot.  Így: 
Alumínium  Ércbánya  R.T.,  Magyar  Bauxit  R.T.,  Magnezitipari  R.T., 
Takarékpénztárak  Egyesülete,  Állami  Vas-  és  Gépgyár  R.T.,  Salgótar- 
jáni Kőszénbánya  R.T.,  Magyar  Általános  Kőszénbánya  R.T.,  Rimamu- 
rány-Salgótarjáni  Kőszénbánya  R.T.,  Magyar  Amerikai  Olajipar  R.T. 

Tekintélyes  fellendülésről  számolhatok  be  taglétszámunk  megnöve- 
kedése terén  is.  Ezidén  negyedszáz  új  taggal  gyarapodott  Társulatunk, 
újabb,  értékes  munkatársakat  nyerve  a jövőre.  A következőket  üdvö- 
zölhetjük új  tagokként  körünkben:  Bertalan  Károly,  Fülöp 

Géza,  H a m p e 1 Ferenc,  Hars  á.  u y i István,  JTegedii's  Fe- 
renc, Jakóby  László,  Lineberger  Márta,  Le«kó  Béla, 
M.  kir.  Ércbánya  'Csúcsom,  Méhes  Kálmán,  Pantó  Gábor,  Po- 
p i t y László,  R a d n ó t y Egon,  R e i c h Lajos,  Semp't'e'i  F e- 
renc, Stefániái  Vilmos,  Szeesődy  József,  Szelén  yi  Ti- 
bor, Tregele  Kálmán,  Vadas  Anna,  Vargha  Sarolta, 
Vogl  Mária.  Társulatunk  újra  visszalépett  nagyrabecsiilt  tagjai: 
G a á 1 István,  T a s n á d i Kubacska  András  és  Se  h e r f Emil. 

A taglétszámnak  ebben  az  örvendetes  megnövekedésében  még  alig 
érezteti  hatását  Erdély  visszacsatolása.  A jövő  tisztikar  feladata  lesz 
Társulatunk  kapcsolatait  tudományunk  erdélyi  művelőivel  és  barátai- 
val szorosabbra  fűzni. 

Mélyen  tisztelt  Közgyűlés!  A klasszikus  mondás  szerint  a fegy- 
verek zörgése  nem  kedvez  a múzsáknak.  Miközben  körülöttünk  felfordul 
a világ,  idehaza  mégis  vállvetett  munka  folyik  a kulturális  élet  min- 
den területén  s élénk  munka  folyt  az  elmúlt  évben  a magyar  geológiá- 
ban is.  Társulatunkon  belül  és  kívül  egyaránt. 

Társulati  évünk  alatt  19  szakülést  és  egy  népszerű  előadóülést 
tartottunk,  összesen  22  szakelőadással.  Előadókként,  az  előadások  sor- 
rendjében Schmi  dt  E 1 i g i u s,  Vitéz  Len  gy  el  Endre,  S z a I a i 
Tibor,  Sik  Károly,  Kőrössy  László,  Cbolno  k.y  J é n ő, 
Jugovics  Lajos,  Földvár  yi  Aladár,  ifjabb  N'oszky  Jenő, 
Erdélyi  Fazekas  János,  Gróf  Tel  eL  i G é z a,  Balogh 
Kálmán,  J a s k ó Sándor,  Tasn  á d i Ku'b  a'cska  A n d r á s, 
Bartkó  Lajos,  Kulhay  Gyula,  Pávai  Vájná  Ferenc, 
S c h e r f Emil,  Majzon  László,  G a ál  István,  Méhes  Gyula 
szerepeltek  előadó  dobogónkon,  népszerű  előadással  pedig  Vitális 
Istvá-n  professzor  úr  volt  szíves  Társulatunkat  megtisztelni.  Az  elő- 
adások tárgykörük  szerint  a következőképpen  oszlottak  meg:  Tektoni- 
kai tárgyú  4.  Sztratigráfiai  és  leíró  geológiai  5.  Kőzettani  3.  Paleontoló- 
giái 3.  Általános  földtani  3.  Talajtani  1.  Hidrokémiai  1.  Gyakorlati 
geológiai  1.  Vegyestárgyú  1. 


48 


Társulati  ügyek 


Szűküléseinket  mindenkor  tartalmas  hozzászólások  és  viták  élén- 
kítették. 

Szaküléseink  előadásai  a Földtani  Közlönyben  látnak  és  részben 
láttak  napvilágot.  Közlönyünk  1940.  évi  évfolyama  összesen  376  oldalra 
terjed  13  táblával.  Az  utolsó  Közlöny-  és  Értesítő-  füzetek  megjelenésé- 
nek késedelmét  váratlan  nyomdatechnikai  bonyodalmak  okozták. 

Társulatunk  fáján  új  sarj  is  fakadt  az  elmúlt  társulati  évben. 
A pleisztocénkutatás  különböző  ágazataiban  dolgozó  szaktársaink,  első- 
sorban a Földtani  Intézet  szakemberei:  Mottl  Mária,  Kerekes 
József,  Seherf  Emil,  Sümeg h y József  és  Szeutes  Ferenc 
szaktársaink,  akikhez  az  Egyetemi  Földrajzi  Intézet  is  csatlakozott, 
azzal  a kéréssel  fordultak  Társulatunk  választmányához,  hogy  tegyük 
lehetővé  egy  Karszt-  és  Jégkorszakkutató  szakosztály  megalakulását  a 
Magyarhoni  Földtani  Társulat  keretében.  Választmányunk,  ha  az  ön- 
ál ó szakosztály  alakítását  korainak  tartotta  is,  készséggel  járult  hozzá 
egyelőre  egy  Karszt-  és  Jégkorszakkutató  bizottság  megalakításához  és 
a Földtani  Közlönyben  külön  rovatot  bocsátott  a bizottság  rendelke- 
zésére. Reméljük,  hogy  az  új  bizottság  hamarosan  szakosztállyá  fog 
izmosodni,  a Hidrológiai  Szakosztály  példáját  követve,  s tudományos 
életünk  eizel  egy  új,  értékes  intézménnyel  gazdagodik. 

Társulatunk  működésére  vonatkozó  beszámolómhoz  tartozik  még 
az  is,  hogy  a Finn  Földtani  Intézet  igazgatójának  kérésére  gyűjtést 
rendeztünk  a Finn  Földtaui  Intézet  elpusztult  épületének  újraépítése 
céljára.  Adományunkat  Zsivny  Viktor  igazgató  úr  volt  szíves  a 
finn  követség  útján  továbbítani. 

Ami  a Magyarhoni  Földtani  Társulatot  érintő  személyi  vonatko- 
zású eseményeket  illeti,  mindenekelőtt  fájdalmas  veszteségeinkről  kell 
megemlékeznem.  Ritkán  vágott  a halál  olyan  széles  rendet  legkiválóbb- 
jaink  között,  mint  azt  ez  évben  tette.  Elvesztettük  B ő h m Ferenc  és 
Rozlozsnik  Pál  választmányi  tagjainkat,  T i m k ó Imrét,  W e- 
szelszky  Gyulát,  a Hidrológiai  Szakosztály  volt  elnökét  s Ma- 
ré n z i őrgrófot,  a Hidrológiai  Szakosztály  egyik  alapítóját.  Sírjukra 
helyeztük  a Társulat  nevében  a kegyelet  virágait,  s emlékükről  közgyű- 
lésünkön, illetve  a Hidrológiai  Szakosztály  évzáró  ülésén  emlékbeszé- 
dek emlékeztek  meg. 

Örvendetes  események  is  bőven  regisztrálhatók.  Tagjaink  közül 
sokakat  ért  díszes  kitiiutetés,  kinevezés  és  előléptetés.  Ferenezi 
István  ny.  r.  tanárként  a szegedi  Horthy  Miklós  egyetem  föld- 
tani tanszékét  foglalhatta  el.  Ugyanott  az  ásványtani  tanszéket  Koch 
Sándor  dr.-ral  töltötte  be  Kormányzó  Urunk  bizalma.  A kolozsvári 
Ferenc  József  Tudományegyetemen  a földtani  tanszéket  Balogh 
Ernő  nyerte  el,  s ugyancsak  a kolozsvári  egyletemre  intézeti  tanárrá 
és  a gazdasággeológia  előadójává  Teleki  Géza  gróf  neveztetett  ki. 
Itt  említem  meg,  hogy  Szentpétery  Zsigmond  professzor  lír 
visszaköltözött  a Ferenc  József  Tudományegyetemmel  az  egyetem  régi 
otthonába,  Kolozsvárra.  A Földtani  Társulat  jókívánságai  kísérik  őket 
a földtani  tudományok  e fontos  őrhelyein. 


Társulati  ügyek 


49 


Örömmel  és  büszkeséggel  számolhatunk  be  azokról  a legfelsőbb 
kitüntetésekről,  melyek  társulatunk  tagjait  érték.  Vizer  Vilmos 
választmányi  tagunk  a magyar  érdemrend  középkeresztjét  kapta  meg. 
Pávai  Vájná  Peren  e választmányi  tagunk,  Mazalán  Pál  tag- 
társunk pedig  a bányaügyi  főtanácsosi  címet  nyerték  el  pályájukon 
kifejtett  érdemeik  elismeréseképpen.  Szádeczky  Kardos  Elemér- 
nek  a felsőoktatás  terén  kifejtett  érdemeiért  a Kormányzó  Ür  Ö Fő- 
méltósága az  egyetemi  c.  rendkívüli  tanári  címet  adományozta. 

Beszámolhatok  előléptetések  nagy  számáról  is. 

A m.  kir.  Földtani  Intézetben  Kárpáti  Jenő  kisérletügyi 
főigazgató  lett,  Se  hr  éter  Zoltán  a helyettes  igazgatói  teendők 
ellátásával  bízatott  meg,  Vigh  Gyula  I.  o.  főgeológus,  Sümeghy 
József  c.  I.  o.  főgeológus,  Ébényi  Gyula  tényleges  fővegyész, 
Földvári  Aladár  kisérletügyi  adjunktus,  Sik  Károly  m.  kir. 
osztálygeológus.  Csajág  hy  Gábor  in.  kir  vegyész  lett.  Bab  arc  i 
J ó z s e f-et  ugyancsak  m.  kir.  vegyésszé-,  Teöreök  Lászl  ó-t  segéd- 
vegyésszé léptették  elő.  Méhes  K á 1 m á n-t  pedig  kísérletügyi  tisztvi- 
selővé nevezték  ki.  Fogadják  mindnyájan,  így  a főtitkári  jelentésen  át 
is  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  meleg  köszöntését. 

Régi  kedves  szokás  az,  hogy  a Magyarhoni  Földtani  Társulat 
közgyűlésein  az  elsőtitkári  jelentés  nem  elégszik  meg  azzal,  hogy  a 
társulati  élet  egyes  mozzanatait  felsorolja,  hanem  körültekint  a Társu- 
laton kívül  is  a tudományos  élet  területén,  hogy  a geológiát  érdeklő 
eseményekről  a közgyűlés  közönségének  beszámoljon. 

Legjelentősebb  esemény  kétségkívül  Erdély  visszacsatolása,  mely 
a magyar  geológus  számára  pompás  munkaterületet,  nagyszerű  föld- 
tani problémák  egész  seregét,  bányáink  ásványvilágát  és  bányászko- 
dásunk fellendülését  is  jelenti.  Erdély  visszacsatolásával  Kolozsvár, 
e régi  egyetemi  város,  mely  K o c h Antalt  adta  a magyar  geológiá- 
nak, :s  visszakerült  s ezzel  Szegeden  a vendégeskedő  Ferenc  József 
Tudományegyetem  visszanyerte  régi  hajlékát.  Az  egyetemi  székhelyek 
kér  lését  új  egyetemi  törvénynek  kellett  rendezni,  melynek  keretében  a 
geológiai  tudományok  munkahelyei,  a tudományos  utánpótlásnak  for- 
rásai, örvendetesen  megbővültek.  Míg  eddig  Debrecenben  és  Szegeden 
is  összevont  tanszékek  állottak  csak  a földtan,  ásványtan  és  kőzettan 
oktatásának  rendelkezésére,  most  Szegeden  és  Kolozsvárott  is  külön 
földtani  és  külön  ásványtani  tanszéken  történhetik  tudományszakaink 
oktatása,  sőt  Kolozsváron  a gazdasággeológia  is  külön  előadót  kapott. 
Ezen  örvendetes  gyarapodás  személyi  vonatkozásairól  titkári  jelenté- 
sem más  helyén  számoltam  már  be. 

Már  az  1939.  év  végén  vezette  be  újításként  a m.  kir.  Földtani 
Intézet  igazgatósága,  Lóczy  Lajos  igazgató  rír  Öméltósága  kezde- 
ményezésére az  Intézetben  tartott  házi  szak-,  illetve  vitaüléseket.  Ezek- 
nek a szaküléseknek  nem  célja  és  nem  is  lehet  célja,  hogy  szakelőadó- 
inkat a Földtani  Társulatból  elvonja,  az  erőket  megossza  s ezzel  mint- 
egy a Társulat  versenytársaként  lépjen  fel.  Az  intézet  tagjai  felvételeik 
folyamán  gyakran  találkoznak  olyan  problémákkal,  melyeket  a felvételi 


50 


Társulati  ügyek 


munka  megkönnyítése  céljából  kívánatos  fesztelenül  megbeszélni,  mi- 
előtt ezek  a problémák  a Földtani  Társulat  nagyobb  nyilvánossága 
elé  kívánkoznának.  A szomszédos  munkaterületeken  dolgozó  geológusok 
itt  megbeszélhetik  közös  problémáikat,  megállapodhatnak  rokontémák- 
kal foglalkozó  szaktársaink  az  egységes  színkulcsok  és  rétegtani  tago- 
lások kérdésében  is.  Ha  helyesen  fejleszti  ki  az  intézeti  szakülések 
intézménye  a maga  couleur  locale-ját  és  ahhoz  hű  marad,  akkor  jelen- 
tős nyeresége  lesz  földtani  tudományos  életünknek.  E földtani  intézeti 
szaküléseken  már  eddig  is  serény  munka  folyt.  Eddig  10  szakülésen 
16  előadás  hangzott  el,  köztük  egy,  legutóbb  Heiskanen  finn  egye- 
temi tanárnak,  külföldi  vendégünknek  előadása  volt.  Az  előadások 
ezenkívül  a fiatalabb  harmadkori  üledékeknek  rétegtani  problémái  kö- 
rében, talajtani,  rendszertani  és  gyakorlati  talajtani  kérdések  körében 
mozogtak,  kiterjeszkedtek  a pleisztocén  tagolásának  kérdéseire  és  meg- 
ismertettek bennünket  az  intézet  Kárpátalján  végzett  kutatásainak  egy 
részével. 

Az  egyes  intézmények  működéséről  azon  jelentések  alapján  bá- 
torkodom beszámolni,  melyeket  az  intézmények  vezetőségei  hozzám 
juttatni  szívesek  voltak. 

A m.  Air.  Földtani  Intézet  munkásságát  az  1940.  év  folyamán  a 
visszacsatolt  országrészeken  is  megkezdte,  illetve  erőteljesen  folytatta. 

A hegyvidéki  földtani  felvételeket  részben  a m.  kir.  Földmívelés- 
ügyi  Minisztérium,  részben  a m.  kir.  Iparügyi  Minisztérium  részére 
és  költségvetésének  terhére  végeztük. 

A fősúly  most  is  a tudományos  természetű  hegyvidéki  földtani 
felvételeken  volt.  Az  alföldi  sík  vidéken  pedig  az  Intézet  talajtani 
osztálya  eszközölt  kiterjedt  talajtani  felvételeket. 

A m.  kir.  Öntözésügyi  Hivatal  megbízásából  Lóczy  Lajos 
igazgató  és  Scherf  Emil  főgeológus  folytatták  a tarackrasznai 
duzzasztómű  alapozásához  szükséges  geológiai  vizsgálatokat.  Ezenkívül 
Budapest  Székesfőváros  részére  is  teljesített  az  Intézet  karsztvízkuta- 
tásokat é$  egyéb  különleges  munkálatokat. 

Az  Intézet  geológiai  felvételeit  és  munkálatait  helyszíni  kiszállá- 
sok alapján  Lóczy  Lajos  igazgató  irányította. 

A hegyvidéki  tudományos  természetű  földtani  felvételek  során 
if j.  N o s z k y Jenő  az  Északi  Bakonyban  Zirc  és  Bakonybél  környé- 
kén a jura  képződményeket,  Majzon  László  pedig  ugyanitt  az 
idő-ebb  harmadkori  rétegcsoportokat  tanulmányozta.  J a s k ó Sándor 
külső  munkatárs  Bicske  környéki  fiatal  harmadkori  dombvidéket. 
Tömör  János  külső  munkatárs  a borsod — nógrádi  harmadkori  me- 
dence egy  részét  térképezle.  Schréter  Zoltán  a borsodi  Bükk 
hegységben  végzett  rövid  ideig  reambuláló  térképezést,  Pávai  Vájná 
Ferenc  az  alsó  Garamvölgy  harmadkori  képződményeit,  Jugovics 
Lajos  külső  munkatárs  pedig  a nógrádi— gömöri  bazaltterületet  tanul- 
mányozta. Bartkó  Lajos  és  Balogh  Kálmán  külső  munkatár- 
sak az  Északi  Kárpátok  déli  mészkővonulatában  végeztek  vizsgálatokat. 
Kéz  Andor  és  Bulla  Béla  külső  munkatársak  pedig  a felső 


Társulati  ügyek 


51 


Tiszának  és  mellékfolyóinak  párkánysíkjait  (terraszait)  tanulmá- 
nyozták. 

Nagy  súlyt  helyezett  az  Intézet  igazgatósága  az  újonnan  vissza- 
nyert országrészek  földtani  térképezésére. 

Ezeken  a területeken  az  Intézet  folytatta  a megkezdett  érc-,  kő- 
olaj-, kősó,  barnaszén,  kaolin-  és  tűzálló  agyagkutatások  érdekében  vég- 
zett vizsgálatokat  is. 

így  Földvári  Aladár  a Kassa  környékén  előforduló  vas-, 
réz-  és  antimonérc  területet.  Teleki  Géza  gróf  a jászóvidéki  anti- 
monércterületet  vizsgálta  meg.  Horusitzky  Ferenc  Kárpátalján 
Uzsok  és  Hajasd  környékén,  Wein  György  Polena  környékén  (Bereg 
megye)  a kárpáti  homokkő  területet  tanulmányozták.  Kulhay  Gyula 
a Hát-liegységben  és  a Gyil-hegységben  térképezett.  Szalai  Tibor 
Szolyva  és  Kőrösmező  vidékén  végzett  vizsgálatokat,  szintén  a kárpáti 
homokkő  területén.  Ezek  a munkálatok  a kárpátalji  reménybeli  kőolaj- 
tei’ület  földtani  megismerését  célozták. 

Szentes  Ferenc  a Huszt  és  Nagybocskó  közé  eső,  kősót  tar- 
talmazó középső  miocén  területén  végzett  földtani  vizsgálatokat. 
Szádeczky  Kardos  Elemér  a Visk  környéki  középső  miocén 
széntelepeket,  Schmidt  Eligius  pedig  az  aknaszlatinai  kösó- 
tömzs  hidrogeológiai  viszonyait  tanulmányozta. 

Az  Intézet  tudományos  földtani  felvételeit  a hazai  barlangokban 
végeztetett  ásatások  egészítették  ki.  M o 1 1 1 il  á r i a a pelsőei,  gomba- 
szögi és  aggteleki  barlangokban  ásatott,  a villányi  és  nagyharsányi 
basadékkitöltéseket  tanulmányozta;  továbbá  Nagymaros — Szob  kör- 
nyékén terrasz-  és  löszfauna  begyűjtését  eszközölte. 

A talajtani  osztály  Kreybig  Lajos  irányításával  1940-ben 
folytatta  Magyarország  átnézetes  talajismereti  felvételeit  az  Alföldön, 
n Nyírségen,  a Mátra-Userhát  vidékén  s a Dunántúlon-  a Zala  völgyében. 

Ugyancsak  folytatódtak  azok  a vizsgálatok  is,  amelyeket  a m. 
kir.  öntözésügyi  Hivatal  megbízásából  az  Intézet  szintén  Kreybig 
Lajos  irányításával  Gödöllőn,  Alattyánban  és  Tiszaderzsen  végezte- 
tett, abból  a célból,  hogy  az  öntözött  talajok  víz-  és  táplálóanyag  gaz- 
dálkodását megismerjük. 

Az  Országos  Öntözésügyi  Hivatal  megbízásából  Scherf  Emil 
elvégezte  a tervezett  tarackrasznai  duzzasztómű  alapozásához  szükséges 
földtani  előtanulmányokat.  Süimegby  József  pedig  a (tervezett 
hortobágyi,  nyírségi  és  egyéb  alföldi  tervezett  öntözőcsatorna  létesítése 
érdekében,  szintén  a fúrásokkal  egybekötött  földtani  vizsgálatokat 
eszközölt. 

A m.  kir.  Földtani  Intézet  vízügyi  osztálya  a vízzel  kacsolatos 
földtani  kérdések  tanulmányozásával  szolgáltatott  becses  adatokat. 
Az  artézi  és  fúrt  kutak  adatainak  összegyűjtése  és  térképrevétele  folya- 
matban van. 

Budapest  Székesfőváros  megbízásából  Vigh  Gyula  folytatta 
karsztbidrogeológiai  tanulmányait  a Budai  hegyek  karsztvizének  a fő- 
város vízmüvei  részére  való  felhasználása  céljából.  Ugyancsak  a Fő- 


52 


Társulati  ügyek 


város  megbízásából  Vigh  Gyula  tanulmányozta  a Gyöngyös-vidéki 
lignitterületet,  a tervezett  fővárosi  villamos  központnak  tüzelőanyaggal 
való  ellátása  céljából. 

Folytatta  az  Intézet  a kaolin-  és  tűzálló  agyagterületek  földtani 
vizsgálatát  is.  Liffa  Aurél  külső  munkatárs  Beresényifalva,  Ung- 
vár,  Radvánc,  és  Kovászó  kaolin  és  tűzálló  agyag  előfordulásait  vizs- 
gálta meg. 

Az  Intézet  vegyészeti  laboratóriuma  a geológusok  gyűjtötte  és  a 
minisztériumoktól  megvizsgálni  kívánt  ipari  nyersanyagoknak  vegyi 
vizsgálatát  állandóan  végezte.  így  elemzés  alá  kerültek  kőolaj,  érc,  földi- 
gáz és  egyéb  gázok,  különböző  vizek,  szenek,  különböző  kőzetek.  Egyebek 
között  egyes  kőzetekben  és  földigázokban  előforduló  ritka  elemeknek 
színképelemzés  útján  való  kimutatását  is  végezte  a vegyi  labora- 
tórium. 

Az  Intézet  fúrási  laboratóriumában  feldolgozták  a kincstári  fúrá- 
sok fúrási  anyagait.  így  a nagybátonyi,  bükkszéki,  mezőkövesdi,  kom- 
lói és  nyárszeredai  fúrások  anyagait.  Ezek  a vizsgálatok  alapul  szol- 
gáltak a m.  kir.  Iparügyi  Minisztérium  további  fúrásainak  kijelölésénél. 

Mind  a tisztán  tudományos,  mind  a gyakorlati  irányú  munkálatok 
kiegészítő  része  az  Intézet  múzeuma.  Ennek  továbbfejlesztése  az  elmúlt 
évben  az  épület  tatarozási  munkálatai  miatt  szünetelt. 

A m.  kir.  Földtani  Intézet  tudományos  és  gyakorlati  eredményeit 
számos  nyomtatásban  megjelent  közleményében  tette  közzé.  Nevezetesen: 
A m.  kir.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentései,  a m.  kir.  Földtani  Intézet 
Évkönyve,  Magyar  Tájak  Földtani  Leírása,  Geologica  Hungarica,  Al- 
kalmi és  Gyakorlati  irányú  kiadványok,  továbbá  talajtani  térképek 
és  magyarázók. 

Az  iparügyi  minisztérium  bányászati  osztálya,  melynek  hatáskö- 
rébe a bányászati  kutatás  és  a középfokú  bányászati  szakoktatás  is 
tartozik,  az  elmúlt  évben  működési  körét  több  irányban  kibővítette'. 

A földtani  intézet  gyakorlati  irányú  geológiai  felvételeit,  melyek 
főleg  a Felvidéken  és  Kárpátalján  mozogtak,  az  iparügyi  miniszter  az 
előterjesztett  tervek  alapján  jóváhagyta  és  anyagilag  támogatta. 

A bükkszéki  olaj  terület  szerény  termelőüzeme  továbbfolyt,  ered- 
mény nélkül  befejeződtek  a kőrösmezei  olajkutató  mélyfúrások  és  egy 
másik  mélyfúrás  vette  kezdetét  a mezőkövesdi  eltakart  horszton.  Az 
állami  ellenőrzés  alatt  működő  Magyar-Amerikai  Olajipari  R.  T.  lis- 
pei  olajmezőjén  a termelés  örvendetes  módon  tovább  emelkedett  és  egy 
új  olajmező  feltárása  kezdődött  meg  Lovászi  mellett.  A Budapestig  ter- 
vezett lispei  olajtávvezeték  Balatonszemesig  terjedő  szakasza  a napok- 
ban fejeződött  be. 

Üj  ásványolajtermelési  és  kutatási  koncesszió  adományoztatott  a 
német  Wintershall  A.  G.-nak  a Nagy  Magyar  Alföld  délkeleti  részében 
Békés,  Csanád,  Csongrád  és  Bács-Bodrog  megyékben  fekvő  területen. 
Örvendetes,  hogy  a német  vállalat  a geofizikai  munkálatokra  az  ipar- 
ügyi minisztérium  báró  Eötvös  Lóránd  geofizikai  intézetét  alkalmazta, 
amely  úgy  a koncessziós  területen,  mint  az  annak  szomszédságában 


Társulati  ügyek 


53 


fekvő  kincstári  területeken  kiterjedt  nehézségerő-méréseket  és  szeizmi- 
kus vizsgálatokat  végzett  és  biztató  hegyszerkezeti  viszonyokat  muta- 
tott ki. 

A bérbe  adott  bakonyi  és  Harsány-hegyi  állami  bauxitterületeken 
a bérlő  Magyar  Bauxitbánya  R.  T.  nagyobbszabású  beruházási  munká- 
latokat fejezett  be  és  feltárásokat  indított  meg,  valamint  a vállalat 
által  létesítendő  timföld-  és  aluminiumgyár  tervei  is  a megvalósulás 
stádiumába  léptek. 

A recski  ércbánya  termelő  üzeme  zavartalanul  folyt  és  a hazake- 
rült Felvidéken  múlt  évben  megvásárolt  csucsomi  antimon-aranybánya 
feltárási  munkái  — állandó  rendszeres  termelés  mellett  — erőteljesen 
előrehaladtak.  Az  üzem  felszerelése  és  építkezései  ennek  a cseh  meg- 
szállás alatt  lerongyolódott  bányának  külső  képét  is  teljesen  megvál- 
toztatták. Aranyida  ősi  bányászata  ismét  megnyitva,  még  a kutatás 
stádiumában  van,  ez  a kutatás  lesz  hivatva  eldönteni,  hogy  van-e  még 
ott  olyan  ércvagyon,  amely  az  líjraműveléshez  szükséges  nagyobb  be- 
ruházások alapjául  szolgálhat. 

A komlói  állami  kőszénbánya  termelése  évi  2 millió  q-ra  (a  né- 
hány év  előtti  termelésnek  csaknem  kétszeresére)  emelkedett.  Eredmé- 
nyes kutatófúrások  alapján  ma  már  legalább  150  millió  q,  tehát  olyan 
nagyságrendbe  tartozó  szénvagyon  van  kézben,  amely  a bányaterületen 
megindított  nagyszabású  beruházások  indokolt  voltát  feltétlenül  biz- 
tosítja. 

Az  erdélyi  és  keleti  országrészek  hazatérése  egész  sor  új  feladat 
elé  állította  az  állami  bányászatot  és  bányászati  kutatást.  A nagybá- 
nyai ércbányákat  és  a fernezelyi  kohót,  annak  dacára,  hogy  a románok 
kivonulása  után  sok  nehézség  mutatkozott,  megszakítás  nélkül  üzem- 
ben lehetett  tartani.  Azok  a reoi’ganizáló  és  racionalizáló  munkák, 
ame'yek  szükségesnek  mutatkoztak,  már  is  teljes  erővel  megindultak 
és  minden  ok  megvan  arra,  hogy  ennek  az  értékes  bányavidéknek  a leg- 
szebb jövőjében  bízzunk. 

Úgyszólván  napokkal  a visszacsatolása  után  már  is  megindultak 
a Mezőség  visszakerült  részein  — Papp  Simon  szakavatott  útmuta- 
tásai a’apján  — a földgázkutató  munkák;  két  mélyfúrás  van  üzemben: 
Xyárádszereda,  illetve  Vasasszentgotthárd  mellett.  A nyárádszeredai  fú- 
rás már  170 — 200  m mélységből  napi  10.000  m3  gázt  adott.  A fúrás  to- 
vábbmélyül remélt  gazdagabb  gázszintek  felé,  de  a csőközből  kitermelt 
gázt  a saját  fúróüzem  és  esetleg  a közelben  telepítendő  fúrások  üzemi 
szükségleteire  már  is  felhasználják. 

Az  iparügyi  minisztérium  az  ásványolajmonopóliumtörvény  alap- 
ján birtokába  vette  a Derna-Tataros-i  olajhomokbányászatnak  a román 
gazdálkodás  alatt  teljesen  leromlott  üzemét. 

A lelkes  erdélyi  közönség  által  halomszámra  küldött  ásványos 
anyagokra  vonatkozó  bejelentések  részletes  és  rendszeres  megvizsgá- 
lásának munkája  a tavaszi  hónapok  feladata  lesz. 

Xagybánya  visszacsatolásával  végre  kitűnő  megoldáshoz  jutott  a 
múlt  évben  a kultusz-kormánnyal  egyetértőén  ipari  középiskolává  fej- 


54 


Társulati  ügyek 


lesztett  bányászati  szakiskola  végleges  elhelyezésének  a kérdése  is. 
Nagybányán  épülőfélben  levő  állapotban  került  vissza  megfelelő  isko- 
laépület, amely  befejezése  után  interuátussal  kapcsolatos  bánya-,  kohó- 
és  mélyfxiróipari  középiskola  céljainak  pompásan  meg  fog  felelni. 

A Magyar-Amerikai  Olajipari  R.  T.  olajkutatásai  a Dunántú- 
lon ezévben  is  serényen  és  a már  megszokott  sikerrel  folytak.  Mivel  a 
Dunántúl  olajterületein  a felszínt  borító  képződmények  nincsenek  jól 
feltárva,  a Magyar- Amerikai  Olajipar  E.T.  Papp  Simon  irányításá- 
val költséget  nem  kímélve,  minden  geofizikai  eszközt  felhasznál,  torziós 
ingás,  graviméteres,  szeizmikus  és  mágnese  vizsgálatokat,  hogy  a mély- 
ben rejtőző  szerkezeteket  felderítse.  Ezidén  is  folytak  a feltárások  a 
budafapusztai  olajmezőn,  melyen  eddig  a Magyar-Amerikai  Olaj  R.T. 
már  összesen  67  fúrást  mélyesztett  le,  88.968.80  m összeteljesítménnyel.  m 
Az  olajmező  eddig  megállapított  kiterjedése  nyugat-keleti  irányban  7 
km,  észak-déli  irányban  pedig,  a legszélesebb  részen  2 km.  Az  egyes 
fúrólyukak  mélysége  1142  m és  1290  m között  váltakozik,  a legmélyebb 
fúrás,  a B.  57.  azonban  2502  m mélységig  hatolt  le,  s ez  ma  Magyaror- 
szág legmélyebb  fúrása. 

A budafapusztai  olajmezőn  csak  egyetlen  fúrás  volt,  mely  gya- 
korlatilag meddőnek  mondható,  s 4-5  kút  kivételével  valamennyiből  ma- 
gától folyik  az  olaj.  A budafapusztai  mező  1940.  év  végéig  összesen 
427.307  tonna  jóminőségű,  benzinben  gazdag  paraffinbázisií  nyersolajat 
és  137,416.132  m3  földgázt  szolgáltatott.  A legmagasabb  napi  összterme- 
lés 880  tonna  volt.  1940-ben  e mezőn  246.838  tonna  olajat  és  73,836.391  m3 
gázt  termelt. 

Üj  olaj-  és  gázmezőknek  az  érdekében  is  állandóan  folynak  a föld- 
tani és  geofizikai  kutatások.  Az  1940.  év  végén  már  elérték  a 18.000  m-t. 
A magyarszentmiklósi  mélyfúrás  2174  méter  mélységig  hatolt  le. 
Különösen  a lovászi  1.  számú  fúrás  ért  el  bíztató  eredményt, 
a zalamegyei  letenyei  járásban.  Ez  az  1566  m-es  fúrás  1044  m-től  lefelé 
12  olaj  és  gázszintet  tárt  fel,  melyek  vastagsága  2 m és  26  m között 
váltakozik,  a rétegek  még  vizsgálat  alatt  állanak. 

A Magyar-Amerikai  Olaj  R.  T.  jelenlegi  termelésével  az  erdélyi 
területekkel  is  megnövekedett  Magyarország  szükségletének  70% -át  fe- 
dezi. E tervszerűen  és  hozzáértéssel  végzett  kutatások  és  feltárások  ép- 
pen a legjobb  időben  hozták  meg  gyümölcsüket.  Romániától  1940-ben 
körülbelül  csak  38.000  tonna  olajat  vehettünk  át  és  júliustól  kezdve 
semmi  olajat  nem  kaptunk.  Ez  a dunántúli  olaj  tette  lehetővé,  hogy 
honvédségünk,  a magyar  ipar  és  automobilizmus  motorhajtó  anyagok- 
ban nem  szenvedett  érezhető  szükséget. 

Amint  ebből  a rögtönzött  felsorolásból  is  méltóztatnak  látni,  a 
magyar  geológia  fájának  gyökerei  nem  sorvadtak  el,  a fa  bőséges  és 
nemes  gyümölcsöket  terem.  Amikor  a jelenlegi  tisztikart  a tavalyi  köz- 
gyűlés e helyre  helyezte,  melyet  sohasem  keresett,  nem  tehetett  mást, 
mint  hogy  iparkodott  hűséges  kertésze  lenni  e fának,  mely  gondjaira 


Társulati  ügyek 


55 


bízatott.  Most  újra  személyi  kérdésekben  döntött  Társulatunk  közgyű- 
lése, mely  döntést  még  nem  ismerjük.  Ettől  a döntéstől  független  azon- 
ban a feladat,  mely  Társulatunk  minden  tagjára  hárul.  Kilenc  év  múlva 
üljük  nagymultú  Társulatunk  100  esztendős  évfordulóját.  Kilenc  év 
múlva  blyan  időbe  érkezünk,  mikor  Európa  romhalmazában  a kö- 
vek még  mozogni  fognak  s a népek  és  nemzetek  keresik  majd  rangso- 
rukat a népek  társaságában.  Éppen  ebben  az  időben  nem  lesz  közöm- 
bös, hogy  ide  tudjuk  hívni  ünnepelni  a világ  kultúrnemzeteinek  képvi- 
selőit, hogy  nekik  izmosán,  épen  és  egészségesen  tudjuk  bemutatni  év- 
százados Társulatunkat,  az  ősi  magyar  kultúra  egyik  reprezentáló  da- 
rabját. Az  érdekek,  melyek  ehhez  fűződnek,  túlmennek  a személyi  kér- 
déseken, sőt  túllépik  társulati  életünk  kereteit  is  és  az  egyetemes  ma- 
gyar érdekekbe  torkollanak.  Abban  a hitben,  hogy  Társulatunk  minden 
egyes  tagja  átérzi  a feladat  nagyságát,  szépségét,  de  felelősségét  is, 
zárom  titkári  jelentésemet. 

e 

0 0 

A közgyűlés  ezután  a titkári  jelentést,  valamint  a Hidrológiai 
szako-ztá’y  és  a Pénztárvizsgáló  Bizottság  jelentését  egyhangúlag  tu- 
domásul vette. 

A tisztújító  választás  eredménye  a következő  lett: 

Elnök:  Papp  Simon  dr.,  másodelnök : Sümeghy  József  dr., 
első  titkár:  Tasnádi  Kubacska  András  dr.,  másodtitkár:  Er- 

délyi János  dr.,  pénztáros:  Ascher  Kálmán.  A választmány 
újonnan  megválasztott  tagjai:  Dudich  Endréné,  Ven  dl  M á- 
r i a dr.,  Emszt  Kálmán  dr.,  Fekete  Jenő  dr.,  Ferenezi  Ist- 
ván dr.,  Koch  Sándor  dr.,  vitéz  Lengyel  Endre  dr.,  L i.f  t a 
Aurél  dr.,  L ó c z y Lajos  dr.,  N o s.  z k y Jenő  dr.,  P a n t ó 
Dezső  dr.,  Papp  Ferenc  dr.,  telegdi  R o t h Károly  dr., 
Schmidt  Eligius  Róbert  dr.,  Schréter  Zoltán  dr..  Szá- 
dé c z k y-K  a r d o s s Elemér  dr.,  Sztrókay  Kálmán  dr.,  Ta- 
káts  Tibor  dr.,  Vendl  Miklós  dr.,  V i g h G.y.u  1 a dr.,  Vitális 
István  dr..  Vitális  Sándor  dr.,  Vizer  Vilmos  dr.,  Z s i v n y 
i k t o r dr. 


56 


SUPPLEMENT 

zum 

FÖLDTANI  KÖZLÖNY 


LXXI.  Bánd  Januar— Márz  1941  1 — 3.  Heft 


I.  GEDENKREDEN. 

NACHEUF  AUF  PÁL  ROZLOZSNIK. 

1880—1940. 

Von  J.  v.  Vitális. 

Pál  Rozlozsnik  wurde  am  24.  Dezember  1880.  in  Bindt- 
bánya  (Kom.  Szepes)  geboren.  Das  Gymnasinm  besuchte  er  in  Igló. 
Dann  studierte  er  in  den  Jahren  1899—4-903  an  dér  montanistischen 
Akademie  in  Selmecbánya  (Sehemnitz),  wo  er  eine  hervorragende 
Ausbildung  erhielt.  Unter  dem  Einfluss  dér  mineralogisclien,  petro- 
graphischen,  geologisclien  nnd  lagerstáttenkundlichen  Vorlesungen 
H.  v.  Böck k’s  trat  er  in  den  Dienst  dér  kgl.  ung.  Geologiscben 
Anstalt  als  Geologe  ein. 

Das  Ergebnis  seiner  ersten  Aufnakmearbeiten  bildet  seine 
monographische  Arbeit  iiber  die  metamorpben  nnd  paláozoiscben 
Gesteine  des  Nagybihars  (1906).  Auf  Grund  dér  mikroskopischen 
TJntersuchungen  konnte  er  beweisen,  dass  in  dér  Entstehung  dér 
kristallinen  Scliiefer  des  Bihargebirges  nicbt  alléin  die  Kontakt- 
uirkungen,  sondern  auch  dér  seitliche  Druck  eine  Avicbtige  Rolle 
spielte.  lm  Jahre  1908  veröffentlicbte  er  die  Resultate  seiner  mikro- 
skopischen und  chemiscben  Untersuchungen  iiber  die  Banatite  des 
Komitates  Krassószörény.  Er  stellte  die  Verwandschaft  dieser  eigen- 
tümlichen  plagioklashaltigen  Eruptivgesteine  sowie  den  genetischen 
Zusammenhang  dér  an  Eisen  reichen  Banatite  mit  den  Eisenerzen 
des  Bánság  fest.  Kurz  nachher  befasste  er  síeli  (1908,  1911)  mit  den 
Basaltgesteinen  des  Medves-Gebirges. 

Das  Erzvorkommen  von  Aranyida  studierte  er  in  dér  Gesell- 
schaft  des  kgl.  preussiscken  Geologen  J.  Ahlburg.  In  seiner  dies- 
bezüglichen  Monographie  (1914)  betonte  er  dass  die  silber-,  gold- 
und  antimonhaltigen  Quergánge  von  Aranyida  sich  von  den  iibrigen 
lagergangáhnlichen  Erzvorkommen  des  Szepes — Gömörer  Erzge- 
birges  unterscheiden. 

Wahrend  des  Weltkrieges  studierte  er  als  Kriegsgeologe  die 
in  den  Unebenheiten  des  Tithonkalksteins  eingelagerten  unterkreta- 


Nachruf  auf  Pál  Rozlozsnik 


57 


zischen  Bauxitstöcke  des  Bihargebirges  (1916)  und  dann  die  Eisen- 
manganerze  vöm  „Macskamező-Typ”  (1919). 

Das  wichtigste  Problem  nach  dem  Kriege  Avar  die  Schürfung 
dér  Kolilenlager  im  zerstiickelten  Lande.  Bei  dieser  Arbeit  leistete 
Rozlozsnik  ebenfalls  einen  grossen  Dienst. 

a)  Er  erklarte  zuerst  die  bis  dorthin  nocb  umstrittenen  stra- 
tigraphiscben  und  Altesverbáltnisse  des  Kohlenvorkommens  von 
Ajka  (1928)  und  bescbrieb  die  Gescbichte  des  Kohlenbergbaues  im 
Csingcr-Tal  (1940). 

b)  lm  Esztergomer  Koblengebiete  erkannte  er  bereits  im  Jahre 
1919  das  Palaozán  soAvie  die  spater  (1922)  zusammen  mit  Z.  S c h r é- 
ter  und  K.  R o t h von  T e 1 e g d als  „infraoligozan”  bezeiehnete 
Denudationsperiode. 

c)  Ausfiibrlich  gliederte  er  die  tertiáren  Ablagerungen  von 
einer  Ufer-  und  Beckenfazies  im  Kohlenrevder  von  Tatabánya  (1928). 

d)  Rozlozsnik  stellte  fest,  dass  das  Kohlenbecken  von 
Pilisvörösvár — Nagykovácsi  als  eine  Endbucht  des  von  Nordwesten 
vordringenden  Eozánmeeres  betraehtet  werden  muss.  in  Avelcber  die 
brackiscben  und  SiissAA7asserschichten  die  herrscbende  Rolle  spielen 
(1935).  Damit  hanst  aueh  die  Bescbreibung  dér  geolosiscben  Ver- 
haltnisse des  oberkarbonischen  Kohlenbeckens  von  Újbánya  zu- 
sammen. 

Von  seinen  übrigen  Arbeiten  sind  bei  uns  besonders  die  Stu- 
dien  über  die  Nummulinen  (1924,  1929)  babnbrechend.  Seine  Mono- 
gra'phie  über  die  geologischen  Verhaltnisse  dér  Umgebung  von 
Dobsina  (1935)  ergiinzt  geologisch  die  über  die  Dobsinaer  ober- 
karbonische  Fauna  A7eröffentliehte  palaontologische  Arbeit  seines 
Neffen,  G y.  Rakusz. 

Am  Ende  seines  Lebens  kehrte  er  zum  Themenkreis  seiner 
erster,  mehrjahrigen  Untersuchungen  zurlick  und  fasste  in  drei 
sehr  bedeutenden  Arbeiten  die  geologischen  Verhaltnisse  des  Bihar- 
úm! Béler-Gebirges  zusammen  (1935,  1936  und  1939). 

Pál  Rozlozsnik  Avar  ein  Vorbild  dér  Pflichterfiillung,  des 
Fleisses,  dér  Bescbeidenbeit  und  dér  Güte.  Im  Kriege  kampfte  er 
als  Artillerieoffizier  tapfer  fiir  sein  Vaterland,  Avahrend  er  im  Frie- 
den  dér  geologischen  Wissenschaft  mit  seiner  grossen  Bildung  und 
Forscbung  einen  Avertvollen  Dienst  leistete.  Im  Verbande  dér  kgl. 
ung.  Geologischen  Anstalt  diente  er  37  Jahre  hindureh  und  erreichte 
hier  den  Posten  eines  Vizedirektors.  Seine  Tatigkeit  Avurde  auch 
von  dér  Ungarischen  Akademie  dér  Wissenschaften  anerkannt,  dé- 
rén Mitglied  er  A\far.  Sein  Andenken  Avird  in  unserer  Gesellschaft 
immer  in  Ehren  gehalten  Averden. 


58 


ERINNERUNG  AN  FERENC  BÖHM. 


1881—1940. 


Von  Simon  Papp. 

Ferenc  Böhm  wurde  am  23.  Január  1881.  in  Pécs  gebor?u. 
Die  Schulen  besuchte  er  daselbst  und  ging  dann  von  hier  auf  die 
montanistische  Akademie  naeh  Selmecbánya.  Nachdem  er  in  Nagy- 
bánya  und  Úradna  praktizierte,  erwarb  er  im  Jahre  1905  das  Diplom 
eiues  Bergingenieurs.  Dann  wurde  er  dér  Geologischen  Anstalt  zu- 
geteilt,  wo  er  nicht  nur  die  Aufnahmearbeiten  erlernte,  sondern 
im  Jahre  1906  auch  eine  selbstándige  Reambulation  durchführte. 
lm  darauf  folgenden  Jahre  wurde  er  mit  dér  Aufsicht  dér  auf  Rali- 
salze  abgeteuften  Tiefbohrung  von  Nagysármás  betraut.  Zwischen 
1911  und  1916  lei  te  te  er  das  montanistische  Forschungsamt  in 
Kolozsvár.  Ende  1916  kam  er  in  die  von  H.  v.  Böckh  aufgestellte 
X.  Sektion  des  kgl.  ung.  Finanzministeriums.  Im  Jahre  1918  war 
er  schon  als  Ministerialrat  dér  obertechnische  Leiter  samtlicher  iirari- 
scher  hiitten-  und  bergmánnischen  Angelegenheiten,  darunter  vor 
allém  dér  ararischen  Gas-,  Öl-  und  Steinsalzforschungen.  Nach  dem 
Weltkriege  befasste  er  sich  ausser  dér  Leitung  dér  in  Transdanubien 
durchgeführten  ITntersuchungen  des  Hungárián  Oil  Syndicate  (eine 
Unternehmung  des.  Anglo-Persian  Oil  Co.  Ltd.)  auch  mit  den  árari- 
schen  Gas-  und  ÖlforSehungen.  Nach  dér  Liquidation  dieser  Gc«e ■)- 
sehaft  stand  er  10  Jahre  hindurch  wieder  an  dér  Spitze  dér  montanis- 
lischen  Sektion  des  Finanzministeriums.  Nach  dér  Errichtung  des 
Industrieministeriums  blieb  er  noch  immer  im  Finanzministerium, 
wo  er  sich  nun  bis  zu  seincm  Tode  nicht  mehr  mit  den  montanis- 
tisclien  Angelegenheiten,  sondern  mit  dem.  Münzen,  Metalleinlösen 
und  dér  Punzierung,  sowie  mit  samtlichen  technischen  Angelegen- 
heiten des  Ministeriums  bescháftigte.  Als  Anerkennung  seiner  Ver- 
dienste  erhielt  er  zuerst  den  Ti  tel  eines  montanistischen  Direktors 
und  spater  den  eines  Sektionschefs. 

Die  grössten  Ergebnisse  seines  Lebens  hangén  mit  den  Gas- 
und  Ölforschungen  von  Siebenbürgen  (Kissármás),  vöm  Marchfeld 
(Egbell)  und  von  Kroatien  (Bujevica)  zusammen,  wo  er  auch  schon 
seine  im  Jahre  1910  in  Amerika  gewonnenen  Erfahrungen  anwen- 
den  konnte.  Böhm  war  dér  erste,  dér  darauf  hinwies,  dass  das 
Gasvorkommen  von  Kissármás  mit  einer  Antiklinalstruktur  im 
Zusammenhang  steht.  Dicse  Annahme  wurde  dann  durch  die  spá- 
teren  Untersuchungen  bestátigt. 

Die  Tiefbohrungen  im  Gebiete  Transdanubiens  und  dér  Gros- 
sen  Ungarischen  Tiefebene  wurden  nach  dem  Kriege  lángé  Jahre 
hindurch  unter  seiner  Leitung  durchgeführt.  Diese  Bohrungen. 
schlossen  zwar  kein  Öl  auf,  aber  einige  von  ihnen  liefern  gashalti- 


Aragonit  vöm  Bénahegy  im  Komitat  Nógrád 


59 


ges  Warmwasser  und  bedeuten  so  einen  wichtigen  Faktor  im  wirt- 
schaftlichen  Leben  Ungarns.  Auch  die  Konzession  für  die  Eiiropean 
Gas  and  Electric  Company  vurde  durch  ibn  erteilt,  sodass  mittel- 
bar  auch  er  an  dér  Erschliessung  dér  transdanubischen  Ölfelder 
beteiligt  war. 


II.  ABHANDLUNGEN. 

ARAGONIT  VÖM  BÉNAHEGY  IM  KOM  ITAT  NÓGRÁD. 

Von  Lajos  Jugovics. 

Eines  dér  umfangreiehsteu  und  vöm  morphologischen  Stand- 
punkt  bemerkens wertesten  Basaltdecken  ist  von  den  nordungarischen 
in  den  Gebieten  dér  Komitate  Nógrád  und  Gömör  liegenden  Basalt- 
bergen  ist  dér  Monossa  (Monorsa).  Derselbe  ist  ein  schmales,  in 
Nord-Südriehtung  sich  iiber  5 km  lángé  hinziehendes,  aber  nur 
300 — 800  m breites  Grat,  welcher  in  seinem  Aufbau  eine  vulkanisebe 
Decke,  beziehungsweise  ein  erodierter  Überrest  einer  solchen  ist. 
Die  Oberfláehe  derselben  liegt  in  dér  durchschnittliehen  Höhe  von 
400 — 520  m,  ist  fást  vollstándig  eben  und  nur  im  Siidteil  können 
wir  eine  58q,  m hohe,  flache,  domartige  Erhöhung  entdecken.  Del* 
nördliche,  schmalerwerdende  Teil  dieser  vulkanischen  Decke  wird 
Bénahegy  (Bénaberg)  genannt.  Am  Nordende  dér  Decke-,  neben  dér 
Gemeinde  „Fülekpüspöki”  wurde  schon  vor  dem  Weltkrieg  ein  gut 
eingerichteter  Steinbruch,  dér  sogenannte  „Csomaer  Basaltberg- 
werke”  betrieben.  Das  abgebrochene  Basaltmaterial  wurde  mittels 
Drahtseilbahn  an  die  Station  Csorna  dér  Bahnlinie  Fiilek-Rozsnyó 
befördert.  Anlásslicb  dér  durch  die  Tsehecben  erfolgten  Besetzung 
wurde  Ende  1918  dér  Bergwerkbetrieb  aufgelassen,  die  Einrichtung 
abmontiert  und  abtransportiert. 

Dér  Steinbruch  hat  die  Ostseite  dér  Nordendes  des  Bénaberg 
in  einer  Lángé  von  500  m aufgeschlossen,  die  Bergwerkwánde  ba- 
bén eine  Höhe  von  32 — 36  m und  sind  durch  schön  abgesonderte  Basalt- 
saulen  aufgebaut,  diese  habén  einen  durchschnittliehen  Durchmesser 
von  30 — 50  cm  und  stehen  in  wagerechter,  orgelpfeiíenartiger  Art  ne- 
beneinander.  Dér  Gestein  ist  ein  frischer,  dunkelgrauer  Basalt  von 
dichter  Struktur,  viele  Olivineinsprenglingen  sind  in  dér  Grundmasse 
aufzufinden.  Das  sich  gut  spaltende,  harte  Gestein  ist  sowohl  als 
Pflasterstein,  wie  als  auch  Bruchstein  oder  Schottermaterial  gut  ver- 
wendbar.  In  diesem  Basalt  finden  wir  endogene  (enclaves  homoe- 
génes1)  wie  auch  exogene  (enclaves  enallogénes)  Einschlüsse. 


1 Lacroix  A.:  Les  enclaves  des  roehes  volcaniques.  1893.  Macon. 


60 


L.  Jugovics 


weiters  auch  dureh  postvulkanische  Betátigung  entstandene  Mine- 
ralieneinscklüsse  von  diesen  letzteren  soll  in  diesel*  Abhandlung  ge- 
sprochen  werden. 

Von  den  endogénen  Einschlüssen  miissen  wir  den  Olivin  in 
erster  Linie  erwáhnen.  Dér  Olivin  ist  das  porphyrisch  ausgescliie- 
dene  Hauptgemengteil  des  Gesteins,  seine  1 — 3 mm  grossen,  idio- 
morphen  Ivristalle  liegen  ziemlich  dicht  beieinander.  lm  Basalt  kön- 
nen  wir  aber  auch  bedeutend  grössere  Olivinkristalle  mit  einen 
Durchmesser  von  1 — 2 cm  entdecken,  diese  habén  die  gleichen  Eigen- 
schaften  wie  die  Einsprenglinge. 

Ein  anderer  auch  oft  erscheinender  endogener  Einscliluss  ist 
dér  Feldspat,  dessen  abgrundete  2 — 3 cm  Emfang  messende  xeno- 
morphe  Krislalle  farblos  und  meist  Avasserklar  sind.  Die  Spaltung 
in  zAvei  Richtungen  und  die  gut  entwickelten  Albitzwillingslamellen 
sind  gut  zu  beobachten. 

Dér  am  seltensten  erscheinende  endogene  Einschluss  ist  im 
Basalt  dér  Angit,  welcher  in  schAvarzen,  cca  1 cm  grossen,  xeno- 
morphen  Kristallkörnern  in  Erscheinung  tritt.  Als  Gemengteil  ist 
dér  Angit  in  diesem  Basalt  verháltnissmassig  gering,  seine  kleinen 
Kristalle  sind  nur  in  dér  Grundmasse  aufzufinden. 

Von  exogenen  Einschlüssen  erseheint  dér  Qugrz  am  haufigsten 
und  zwar  in  Gestalt  von  farblosen  oder  milchweissen,  stark  gesprun- 
genen  1 — 2 cm  grossen  Körnern. 

Sandstein — Einschlüsse  fand  ich  viel  grössere,  faustgrosse 
Stücken.  Diese  stammen  aus  dem  durchbrochenen  Oligocen-Sand 
stein  und  habén  oft  eine  schichtigte  Struktur,  die  versengten  Stiicke 
sind  von  Rostádéra  durchzogen. 

Bemerkenswert  sind  jene  Mineralaussclieidungen  welche  in 
den  Höhlen  des  Basalt  infoige  postvulkanischen  Einwirkungen  ent- 
standen  sind,  diese  sind:  Hyalit,  Calcit  und  dér  Aragonit. 

Dér  Hyalit  bildet  eine  perlenartig  zusammenhangende  Schicht 
und  bedeckt  stellenAveise  die  Wande  dér  5 — 10  cm  breiten  Spalten. 

Auch  dér  Coléit  bedeckt  mit  seinen  farblosen,  durchsichtigen 
kristallischen  Schichten  die  Wande  dér  Hohlraume,  verrát  aber  nie- 
mals  eine  Kristallform.  Stellemweise  lágert  auf  dem  Calcit  eine 
milchweisse  Mineralsehicht  an  dérén  gégén  den  Hohlraum  gerich- 
telen  Seite  sich  oft  winzige,  abgerundete  oder  sattelförmig  ausge- 
bildete  Romboeder-Kristalle  sich  anordnen.  Die  erste  wasserklare 
Schicht  löst  sich  in  verdlinnter  Salzsaure  untéi*  Brauseerscheinung 
leicht,  die  milchAveisse  nicht. 

Von  den  im  Basalt  auffindbaren  Einschlüsse  ist  dér  sich  in 
Kristallform  gut  ausgebildete  Aragonit  dér  BemerkensAverteste,  die- 
sel* erseheint  als  Drusenmineral  in  dem  Hohlraumen  und  Spal- 
ten des  Basalt.  Die  Schönheit  seiner  Kristalle  und  dérén  interes- 
sante  FormentA\rickelung  machen  es  einer  ausführlicheren  Unter- 
suchung  AArert. 


Aragonit  vöm  Bénahegy  im  Komitat  Nógrád 


61 


Dér  Aragonit  des  Bénaberg  erscheint  in  dem  Basalthohlrau- 
men  angewachsen  als  systemlose  Masse  von  Nadeln  oder  in  Gestalt 
von  schönen  radialen  Kristallhaufchen. 

Die  entlang  dér  c-Achse  verzogenen  Kristalle  sind  formen- 
reich  nadel  oder  meisselförmig.  Die  3 — 15  mm  lángén  und  0.8 — 2 mm 
dicken  Kristalle  sind  wasserklar  und  farblos. 

Ari  den  gemessenen  14  Kristallen  konnten  folgende  12  Forrnen 
festgestellt  werden: 


An  den  Kristallen  herrschen  kauptsachlich  die  Prismen  ers- 
ter  Art  und  die  steilen  Bipyramiden  dér  Hauptreihe  aus  dér  Zone 
(111-110).  Die  Grundformen  b(010),  m(110)  und  p(lll)  erscheinen  an 
jedem  Kristall  mit  gut  ausgebildeten  Flachen.  Die  Grundpyramide 
p(lll)  hat  wechselnde  Grösse  und  bildet  meist  glanzende,  ebene 
Flachen.  Liegen  melirere  Prismen  erster  Art  oder  Bipyramiden  mit 
einer  höheren  Indices  übereinander,  bilden  sie  scheinbar  eine  ge- 
krümmte  Flache,  weil  die  Neigung  zu  einander  gering  ist.  An  den 
untersnchten  Kristallen  fand  ieh  mehr  Kristall  forrnen  mit  höherer 
Indexzahl,  als  ich  aufzáhlte,  habé  aber  nur  jene  dérén  Neignngs- 
winkel  sieher  bestimmt  werden  konnte  und  welche  sich  an  mekreren 
Kristallen  entwickelten,  in  meine  Tabelle  aufgenommen. 

Es  ist  bezeichnend  für  diese  Aragonitkristalle  dass  die  erwahn- 
ten  Forrnen,  aber  aucli  jene  mit  niedrigerer  Indexzahl,  meist  nur 
einseitig,  am  einen  Ende  dér  Achse  erscheinen,  am  anderen  Ende 
fehlen  sie  oder  sind  Forrnen  mit  abweickender  Indexzahl  aufzufin- 
den.  Die  Kristallfiguren,  die  auf  Seite  24 — 25  des  ungarischen  Textes 
in  Fig.  I — II.  dargestellt  sind,  zeigen  diese  natiirliche,  assymetrische- 
Entwickelung  und  ist  es  gut  sichtkar,  dass  die  Form  dér  Kristalle 
durch  die  steilen  Prismen  erster  Art  (Brachy-prismen)  und  dér  Zone 
(110 — 111)  zugekörigen  steilen  Pyramiden  bestimmt  wird.  Dieselben 
Kristallfiguren  zeigen  auch  die  Verteilung  dér  einzelnen  Forrnen, 
meiner  Beobachtung  nach  habén  auch  die  anderen  Kristalle  eine 
annahernd  gleiche  Formentwickelung. 

Die  meisten  Aragonitkristalle  sind  Zwillinge  nach  Flache 
(110)  zusammengevachsen  oder  aher  sogar  polysintketischer  Ent- 
wickelung.  Auch  die  scheinbar  einfachen  Kristalle  sind  wahrschein- 
lich  Zwillinge,  sind  aber  die  feinen  Zvillingslamellen  an  diesen 
schAver  zu  entdecken. 


b = 010 
m = 110 
k = 011 
x = 012 
e = 051 

g = 0.20.1 


rj  - 0.24.1 
Y = 0.40.1 

p = 111 

y = 881 

a = 991 


ó = 14.14.1 


62 


Gy.  Méhes 


Die  Bestimmung  dér  Formen  erfolgte  auf  Grund  dér,  auf 
Seite  26  des  ungarischen  Textes  mitgeteilten  Winkelwerte,  wobei  ieh 
aueh  die  aus  den  Grundwerten  des  Kokscharow  erreclmete  Winkel- 
werte  zum  Ausdruck  brachte. 

In  den  nordungarischen  Basalten  ist  dér  kristallisierte  Arago- 
nit  allgemein  verbreitet.  Bisher  sind  folgende  Vorkommen  bekannt 
beziehungsweise  untersueht:  Aragonite  von  den  Steinbrüchen  Kor- 
láti1.  Macskalyuk2,  Eresztvény3,  Vecseklő3  und  von  cinem  nicht  nii- 
lier  benannten  Basaltbruch  bei  Fülek4.  Die  schönsten  und  best  aus- 
gebildeten  Aragonitkristalle  sind  die  von  den  Steinbrüeben  Korláti 
und  Macskalyuk,  welche  nieht  nur  unter  den  nordungarischen  Ba- 
salten, sondern  aucli  unter  den  minerogenetisch  ahnlicben  anderen 
ungarischen  Fundorten  die  hervorragendsten  sind. 

Aus  dem  Wirtschaftsgeologischen  Institut  dér  Universitat  für 
technische  und  volkswirtschaftliche  Wissenschaften,  Budapest. 

1.  L i f f a,  A.:  Neues  Aragon it vorkommen  in  Korlat,  Komitat 
Nográd.  Zeitschrift  f.  Krist.  Bd.  47.  1910.  S.  249 — 262.  — 2.  Jugovics  L,: 
Kristallographische  Studien  an  ungarischen  Mineralien.  — Annales  Mu- 
sei  Nationalis  Hungarici.  Bd.  X.  1912.  S.  301 — 308.  — Ven  dl,  M.:  Über 
Aragonitkristalle  dér  Basalte  aus  dem  Komitat  Nográd.  — Annales 
Musei  Nationalis  Hungarici.  Bd.  XXV.  1928.  4.  Tokody,  L.:  Aragonit 
von  Fülek.  — Annales  Musei  Nationalis  Hungarici.  Bd.  XXXI.  1937 — 38. 
S.  171—178. 


OLIGCZÁXE  OSTRACODEN  AUS  DÉR  GEGEXI)  DES  RIMÁ- 
IT ND  TARNA-FLUSSES. 

Von  Gy.  Méhes. 

Herr  Universitatsassistent  Dr.  S.  J a s k ó bat  midi  im  vorigen 
Semmer,  seine  Ostracoden,  die  er  aus  den  Oligozanschicbten  dér 
Gegend  zwischen  dem  Rima-  und  Tarna-Fluss  sammelte,  zu  bestiin- 
men. 

Eine  allgemeine  Untersuchung  eles  Materials  ixberzeugte  mich 
davon,  dass  sich  die  Bestimmung  dér  Arten  nicht  auf  eine  Auf- 
zahlung  beschranken  kann.  Es  gibt  hier  solche  Tatsaclien,  die  unsere 
Kenntnisse  ülier  die  Ostracoden  ergiinzen. 

Die  ostraeodafaunaführende  Bildung  ist  oligozanen  Alters.* 
Sie  besteht  teihveise  aus  einen  harten,  dünnbankigen,  mergeligen, 


1 S.  Jaskó:  A Rima  és  Tárná  közötti  oligocénrétegek  és  kövü- 

leteik. (Die  Oligozanschiehten  und  ihre  Fossilien  zwischen  den  Rima 

und  Tárná.)  Földtani  Közlöny,  1941. 


Oligoziiae  Ostracoden  aus  dér  Geg’end  des  Rima  und  Tárná  63 


sandigen  Tón,  teilweise  aber  aus  einen  sehr  lockeren,  sandigen  Tón. 
Unter  den  Fossilien  befanden  sich  nur  vier  Arten,  die  zu  einer 
mikroskopischen  Untersuclmng  geeignet  waren,  die  übrigen  sind 
so  mangelhaft  erhalten,  dass  ancb  ihre  Bestimmung  nur  mit  ’ 
Sehwierigkeiten  durchzufiihren  Avar. 

Die  Besehreibung  dér  Arte  n.* 

I.  Familie:  Cypridae. 

1.  Gattung:  Pontocypris. 

Pontocypris  cleclivis  G.  W.  Miill. 

Linké  Sehale.  L.  0.48  mm,  H.  0.26  mm,  Durchmesser  0.48  mm. 
D.  s Verhaltnis  zAvischen  Lángé  und  Höhe  ist  Avie  1 : 1.80. 

Es  standén  mir  eine  linké  und  eine  rechte  Sehale  zűr  Ver- 
fiigunsr.  Beide  Avarén  ziemlich  schAvach  erhalten.  Dér  Erhaltuncs- 
zustand  liess  jedoch  eine  Bestimmung  noeh  zu.  Die  von  G.  W. 
Müll  er  erAvahnten  Merkmale  Avarén  genau  zu  erkennen.  An  den 
Spitzenlinien  befinden  sich  Porenkaniile,  die  eine  breite  Basis  be- 
sitzen  und  A'oneinander  ziemlich  Aveit  entfernt  stehen.  An  dér  linken 
Sehale  sind  3 Muskeleindriicke  zu  sehen. 

Fundort:  Uraj-falu,  Sa  jópüspöki.  Eahl  dér  untersuchten 

Exemplare:  zavcí. 

Diese  Art  Avar  bis  jetzt  rézén t aus  dem  Golfé  A’on  Neapel 
bekannt,  avo  sie  ziemlich  hiiufig  zAvischen  den  Detritus  von  Kalk- 
sp  ngien  und  Posidonien  A’orkommt.  Fossil  ist  sie  aus  den  unter- 
sannatischen  Bildungen  LTngarns  beschrieben  Avorden. 

II.  Familie:  Nesideidge. 

2.  Gattung:  fíythocypris. 

Bythocypris  punctatella  (B  o s q u.) 

Linké  Sehale.  L.  0.78  mm,  H.  0.42  mm,  Durchmesser  0.20  mm. 
Verhaltnis  ZAvischen  Lángé  und  Höhe:  1 : 1,90. 

Diese  Sehale  unterscheidet  sich  von  den  charakteristischen 
Formen  dadurch,  dass  hier  die  vordere  Spitzenlinie  mit  dem  dor- 
salen  Schalenrand  einen  sich  deutlich  erhebenden  stumpfen  Winkel 
bildet.  Die  grösste  Höhe  dér  Sehale  falit  alsó  in  diese  Riehtung. 

Die  Schalen  Aveisen  einen  schlechten  Erhaltungszustand  auf. 
Weder  oberflíichliche  noch  strukturelle  Merkmale  sind  zu  erken- 
nen. Es  treten  nur  die  Muskeleindriicke  an  dér  einen  Sehale  auf. 
Die  Muskeleindriicke  liegen  in  einer  Kreisform  und  Aveisen  die  Fönn 
Aron  stumpfen  Dreiecken  auf. 


Db  Synonymik  befindet  sich  im  ungarischen  Text. 


64 


Gy.  Méhes 


Fundort:  Domonkos  (Kőalja-Berg),  Velkenye,  Zahl  dér  unter- 
suchten  Exemplare:  zwei  vollstandige  Schalen  und  drei  Fragmente. 

Diese  Art  war  in  den  oligozanen  Ablagerungen  Ungarns  be- 
reits  bekannt. 


3.  Gattung:  Nesidea. 

Nesidea  rotundata  n.  sp. 

Tafel  I.  Fig.  1. 

Linké  Schale.  L.  0.52  mm,  H.  0.48  mm,  Durchmesser  0.36  mm. 
Verhaltnis  zwiechsn  Lángé  und  Hőbe:  1 : 1.02. 

Die  grösste  Hőbe  liegt  im  vorderen  Drittel.  Dér  dorsale 
Sehalenrand  erhebt  sich  hier  auffallend  und  láuft  gégén  die  vor- 
deren Spitzenlinie  stumpf  und  gégén  den  ventralen  Sehalenrand 
allmahlich  und  sanft  ab.  Dér  ventrale  Sehalenrand  weist  gégén 
die  Alitte  einen  schwachen  Bogén  auf.  Die  für  die  Gattung  charak- 
teristischen  Zahne  — wahrscheinlich  wegen  des  mangelhaften 
Erhaltungszustandes  — sind  nicht  zu  erkennen. 

Die  Porenkanale  des  vorderen  Schalenrandes  stehen  dicht 
nebeneinander.  Sie  sind  ziemlich  diek  und  weisen  einen  einfachen 
Verlauf  auf.  Am  hinteren  Sehalenrand  stehen  sie  einander  nicht 
so  nahe,  im  übrigen  aber  sind  sie  genau  so  gestaltet,  wie  die  des 
vorderen  Randes.  Auch  dér  ventrale  Sehalenrand  ist  mit  dicht- 
stehenden  Porenkaniilen  versehen.  Muskeleindrücke  und  Sehloss- 
rand  waren  nicht  zu  erkennen. 

An  dér  Oberflache  ist  keine  Skulptur  zu  sehen.  Das  eine,  noeh 
jugendliehe  Exemplar  zeigt  grosse,  einander  nahe  stehende  flaclie 
Felder. 

Von  oben  gesehen  weisen  die  Schalen  eine  regelmassige  Kahn- 
form  auf.  Dér  grösste  Durchmesser  falit  in  die  Mittellinie. 

Fundort:  Velkenye,  Urajfalu.  Zahl  dér  untersuchtep.  Exemp- 
lare: eine  linké  Klappe  und  zwei  Klappen  von  j un  gén  Exemplaren. 

Diese  Gattung  ist  in  Ungarn  aus  den  triadischen,  eozánen 
und  oligozanen  Bildungen  besehrieben  worden. 

III.  Familie:  Cytheridae. 

4.  Gattung:  Loxoconcha. 

Loxoconcha  fallax  n.  sp. 

Tafel  I.  Fig.  2. 

Linké  Schale  L.  0.55  mm,  H.  0.44  mm,  Durchmesser  0.23  mm. 
Verhaltnis  zwischen  Lángé  und  Höhe:  1 : 1.02. 

Diese  Schale  ist  fást  kreisrund.  Die  beiden  Spitzenlinien  sind 
hoch  und  stumpf  abgerundet.  Hinten  ist  die  Abrundung  etwas 
stumpfer  als  vorne.  Am  Vorderrand  sind  einige  zabnartige  Bildun- 


Oligozáne  Ostracoden  aus  dér  Gegend  des  Rima  und  Tárná  65 


gén  zu  sehen.  Sie  könneri  aber  aucli  durch  die  Verletzung  dér 
Schale  hervorgerufen  worden  sein.  Dér  dorsale  Schalenrand  zeigt 
einen  hőben  Bogén,  dér  ventrale  Schalenrand  erhebt  síeli  schwaeh. 

Die  mit  Porenkanálen  verseliene  Zone  des  vorderen  Schalen- 
randes  ist  sehmal.  Die  Basis  dér  Porenkanále  ist  breit,  die  Poren- 
kanale  sind  in  ihrem  ganzen  Verlauf  breit,  sie  entspringen  ínaneh1 
mai  zu  zweit.  Aueh  an  den  ventralen  Schalenrand  treten  stellen- 
weise  Porenkanale  auf. 

Die  Schale  ist  schlecht  erlialten  geblieben.  Dér  Schlossrand 
sowie  die  Muskel eindriicke  sind  nicht  zu  sehen.  An  dér  Oberfláche 
kann  keine  Skulptur  erkannt  werden.  Nur  an  einzelnen  Stellen 
sieht  mán  die  Spuren  von  abgebroehenen  Stacheln. 

Von  oben  gesehen  sind  die  Schalen  verlangert  eiförmig.  Die 
hintere  Ecke  ist  stumpf,  die  vordere  spitz  abgerundet.  Dér  Durch- 
messer  ist  im  untersten  Drittel  am  grössten. 

Fundort:  Domonkos,  Urajfalu.  Zahl  dér  untersuchten  Exemp- 
lare:  vier  Bruchstiieke. 

Bemerknng:  Nach  ihrer  Form  steht  die  Schale  dér  Gattung 
Cytherella  nahe.  Sie  konnte  jedoch  nicht  in  diese  Gattung  eingereiht 
werden,  da  die  Struktur  dér  Spitzenlinie  dies  nicht  zulasst.  Sie 
entspricht  vielmehr  dér  dér  Gattung  Loxoconcha.  Auf  Grund  dér 
Form  und  Struktur  diirften  diese  Schalen  eventuell  eine  neue  Gat- 
tung reprásentieren.  Diese  Frage  könnte  aber  nur  auf  Grund  eines 
grösseren  und  zűr  Untersuchung  mehr  geei.gneten  Materials  ent- 
sehieden  werden. 


5.  Gattung:  Cythereis. 

Cythereis  hungarica  Méhes. 

Tafel  I.  Fig.  4. 

Eechte  Schale.  L.  0.57 — 0.81  mm,  H.  0.4 — 0.55,  Durchmesser 
0.32  mm.  Verháltnis  zwisehen  Lángé  und  Höhe:  1 : 1.5. 

Die  Schale  stimmt  mit  dem  Typ  sowohl  dér  Form  als  aueh 
dér  Struktur  nach  völlig  überein.  Die  Schalenlamelle,  die  Skulptur 
und  dér  Schlossrand  sind  genau  so  entwickelt  wie  beim  Typ.  Die 
Merkmale  dér  aus  dem  Pannon,  Miozan  und  Oligoziin  beschriebenen 
Formen  sind  ganz,  identisch. 

Ich  schreibe  besonders  dem  Schlossrande  eine  grosse  Bedeu- 
tung  zu.  In  meiner  Arbeit  tiber  oberoligozane  Ostracoden  teile  ich 
diese  Art  in  die  Gruppé  jener  Arten  ein,  die  einen  zahnhöckerigen 
Schlossrande  besitzen  und  bei  denen  sowohl  im  vorderen  als  aueh 
im  hinteren  Schlossfelde  nur  je  ein  Zahn  vorhanden  ist.  Aueh  die- 
ser  Umstand  beweist,  dass  die  strukturellen  Merkmale  in  dér  Be- 
stimmung  dér  Gattungen  und  Arten  einen  grossen  Dienst  leisten 
können.  Die  strukturellen  Merkmale  müssen  daher  noch  mehr  be- 
achtet  Averden. 


66 


Gy.  Méhes 


Da  ieli  sclion  von  Anfang  an  diese  Metliode  angewandt  liabe, 
zog  ich  die  genaue  Zeichnung  und  ausführliche  Besclireibung  dér 
Arten  dem  leichteren,  aber  auch  weniger  Erfolg  bietenden  Foto- 
grafieren  vor.  Leider  wird  die  Fotografie  imnier  mehr  angewandt, 
oline  aber  zűr  Erkennung  und  zűr  genauen  Bestimmung  dér  Arten 
viel  beizutragen. 

Fundort:  Sajóvárkony,  Domonkos.  Zalil  dér  untersuehten 
Exemplare:  zwei  Exemplare  und  ein  Fragment. 

Cythereis  antiquata  B a i r d, 

Tafel  I.  Fig.  1. 

Beckte  Scliale.  L.  1.8  mm,  H.  0.54  mm,  Durelimesser  0.26  mm. 
Verkaltnis  zwiscken  Lángé  und  Hőké:  1 : 2. 

Diese  Art  ist  eine  dér  sckönsten  Ostracoden.  Dér  Sckalen- 
land  ist  uneben,  mit  Erkebungen  und  Kantén  verseken.  Die  Grund- 
t'orm  stellt  eine  verlangerte  Bierengestalt  dar.  Die  grosste  Iloné 
liegt  im  vorderen  Drittel,  in  dér  Xake  des  Scklossrandes.  Dadurck 
ersckeint  die  vordere  ÍSpitzenlinie  viel  breiter  als  die  liintere.  Die 
vordere  Spitzenlinie  ist  dicht  gezakut.  Die  Anzalil  dér  Zákne  be- 
tragt  vorne  17,  kinten  9. 

Die  Sckalenlamelle  bildet  an  beiden  Spitzenlinien  eine  sekmale 
Zone.  Die  Porenkaniile  sind  versckwommen,  sie  sind  fein  und  steken 
betrácktiich  kleiner. 

Die  Art  gekört  ikrem  Scklosrande  nack  in  die  Gruppé  dér 
mit  Zaknköekern  versehenen  Ostracoden.  lm  vorderen  Scklossfeld 
dér  reckten  Scliale  béfindet  sick  ein  stark  entwickelter  Zakn  und 
darunter  eine  sckwacker  entwickelte  Zakngrube. 

Die  Wandung  dér  Sckale  ist  sekr  fein,  glasartig.  Die  Ober- 
flácke  ist  von  grossen,  vieleckigen  Feldern  bedeckt.  Dem  Inneren 
dér  Sckale  zu  sind  diese  Felder  kalbkreisförmig.  Infolge  dér  Felder 
ersckeint  die  Oberflacke  netzartig.  Die  Felder  laufen  mit  dem  Bánd 
parallel  ab  und  vereinigen  sick  in  dér  Langsachse  dér  Schale  zu 
nippen.  Die  Spuren  eines  Muskelieindrückes  sind  nickt  zu  erkennen. 

Von  oben  gesehen  zeigen  die  Klappen  eine  stammige  Kakn- 
form.  Die  vordere  Ecke  ist  etwas  mekr  zugespitzt  als  die  liintere. 
Die  Seitenlinie  lauft  mit  dem  Sckalenrand  fást  parallel  ab.  Dér 
grösste  Durchmesser  liegt  in  dér  Mittellinie. 

Fundort:  Bimaszécs,  Velkenye,  Urajfalu.  Zahl  dér  untersuck- 
ten  Exemplare:  zwei  reckte  Sclialen,  drei  Fragmente  und  ein  jun- 
ges  Exemplar. 

Bemerkung:  Bezent  lebt  diese  Art  im  ^littelmeer,  in  dem 
Golfé  von  Biscaya  sowie  in  den  Bildungen  Englands  und  aus  dem 
Oligozan  Ungarns  bekannt. 


Oligozane  Ostracoden  ans  dér  Gégéiül  des  Rima  und  Tárná  67 


Cythereis  (lentata  G.  W.  M ii  1 1.,  var.  picta  n.  var. 

Tafel  I.  Fig.  7,  8. 

Rechte  Schale  L.  1,12  mm,  H.  0.6  mm,  Durchmesser  0.54  mm. 
Verháltnis  zwischen  Hölic  und  Lángé:  1 : 1.9. 

Die  Fönn  erinnert  in  grossem  Masse  an  den  Typ,  wie  er  be- 
sonders  von  Zalányi  (1.  c.  Taf.  III.  Fig.  1 — 8.)  gezcichnet  wird. 
Es  sind  jedoch  Merkmale  entwickelt,  die  am  Typ  nieht  zu  erkennen 
sind,  sodass  meine  Fönn  doch  nieht  ganz  mit  dem  Typ  vereinigt 
werden  kann. 

Solche  Merkmale  sind:  Die  Porenkanale  stehen  nie  zu  zweit 
oder  zu  dritt,  sondern  immer  alléin.  Das  hintere  Schlossfeld  besitzt 
keinen  Zahn,  nur  eine  Zahngrube.  Davor  steht  ein  deutlicli  erkenn- 
barer  zahnartiger  Fortsatz.  An  dér  Öberflácbe  sind  keine  Lángs- 
rippen  vorhanden.  Auch  die  Gruben,  die  für  den  Typ  von  jedem 
Forscher  als  charakteristische  Merkmale  angegebeu  werden,  fehlen 
hier.  Sie  sind  nur  in  dér  Mitte  dér  Schale  entwickelt,  wahrend  sie 
lm  ^nrde^en  und  hinteren  Spitzenlinie  piciit  vorhanden  sind.  Das 
Vorliandensein  dieser  Gruben  ist  deshalb  wiehtig,  weil  sie  als  er- 
wcrbene  alté  Eigenschaften  auch  für  die  rezén ten  Formen  charak- 
teristisch  sind.  Die  Varietat  besitzt  aber  an  íhrer  Oberflache  un- 
regelmássig  vertei  lte  grosse,  blasenahnliehe  Bildungen,  die  in  ihrem 
Inneren  fein  gekörnt  sind.  Sie  sind  ungefáhr  so  gross  wie  die 
Muskeleindrücke,  die  an  dieser  Varietat  sehr  deutlich  zu  erken- 
nen sind. 

Von  okén  gesehen  unterscheidet  sicli  die  Varietat  ebenfalls 
vöm  Typ.  Sie  ist  kahnförmig  und  die  Seitenlinie  beschreibt  cinen 
sich  gleichmassig  erhebenden  Bogén.  Die  Seitenlinie  weist  keine 
flügelartige  Erhebung  auf. 

Fundort:  Sa  jópüspöki.  Zűr  TTntersuchung  stand  mir  eine 
rechte  Schale  soAvie  ein  Fragment  zűr  Verfiigung.  Die  Schale  erlitt 
wahrend  dér  Untersuchung  Verletzungen. 

6.  Gattung:  Cytherura. 

Cytherura  costata  n.  sp. 

Tafel  I.  Fig.  5,  6. 

Rechte  Schale.  L.  0.49  mm,  H.  0.22  mm,  Durchmesser  0.2  mm. 
Verhaltniss  zwischen  Lángé  und  Höhe:  1 : 2.5. 

Die  Schale  kann  in  ein  Parallelogramma  eingefügt  werden. 
Die  vordere  Spitzenlinie  ist  stumpf,  die  hintere  spizt  abgerundet. 
Dér  dorsale  Rand  ist  schwacli  gebogen  und  schmilzt  mit  dér  vor- 
deren  Spitzenlinie  allmahlich  zusammen,  wahrend  er  mit  dem  hin- 
teren eine  deutlich  erkennbare  Bueht  bildet.  Dér  ventrale  Schalen- 
Rand  ist  ebenfalls  schwach  gebogen,  er  bildet  gégén  die  vordere 


68 


Gy.  Méhes 


Spitzenlinie  eine  schwache  Einbuchtung  und  gégén  die  liintere 
Spitzenlinie  einen  sanften  Abfall. 

Die  innere  Sehalenlamelle  bildet  eine  breite  Zone,  ihre  Struk- 
tur  liisst  sich  jedoeh  nicht  erkennen.  Anett  dér  Schlossrand  ist  nichl 
zn  sehen.  Die  iibereinanderliegenden  Muskeleindrücke  sind  für  die 
Familie  cbarakteristiseli.  Die  Oberfliieke  ist  abgeAvetzt.  Die  einzigen 
Elemente  dér  Skulptur  sind  die  sich  in  dér  Eichtung  dér  Langs- 
achse  hinziehenden  4 — 5 Liingskanten.  die  gégén  die  liinere  Spitze 
gedreht  sind. 

Von  oben  geselien  zeigt  die  Klappe  eine  regelmassige  Kahn- 
form.  Die  Seitenlinie  lauft  nneben  ab. 

Fundort:  Domonkos.  Zűr  Verfiigung  stand  eine  rechte  Schale 
soAvie  ein  Fragme'nt. 


7.  Gattung:  Cytheridca. 

Cytheridea  pannonion  Méhes. 

Rechte  Schale.  L.  0.7  mm,  H.  0.38  mm,  Durehmesser  0.15  mm. 
Verhaltnis  ZAvischen  Lángé  und  Höhle:  1:1,34. 

Zűr  Verfiigung  stand  mir  nur  ein  schlecht  erhaltenes  Exemp- 
lar,  fin  Avelchem  keine  Struktur  zu  erkennen  war.  Da  aber  diese 
Art  eine  áusserst  charakteristische  Gestalt  besitzt,  konnte  auch  die- 
ses  Exemplar  bestimmt  Averden. 

Fundort:  Rimaszécs.  Ein  schlecht  erhaltenes  Exemplar. 

IV.  Familie:  Cytherellidae. 

8.  Gattung:  Cytherella. 

Cytherella  abyssorum  G.  0.  Sars. 

L.  0.88  mm,  H.  0.51  mm,  Durehmesser  0.27  mm.  Verhaltnis  zaví- 
schen  Lángé  und  Hőbe:  1 : 1.88. 

Die  Exemplare,  die  mir  zu  einer  Untersuchung  zűr  Verfiigung 
standén,  stimmen  mit  derű  Typ  gut  überein.  Sie  AA'aren  ziemlich 
schlecht  erhalten,  die  charakteristischen  Merkmale  liessen  sich  je- 
doch  erkennen.  An  manchen  Exemplaren  konnten  auch  die  Muskel- 
eindrücke beobachtet  AA'erden. 

Fundort:  Rimaszécs,  Jene,  Velkenye.  Es  Avurden  5 gut  erhal- 
tene  Exemplare  soAvie  einige  Fragmente  untersucht. 

Cytherella  laevis  G.  S.  Brad  y. 

L.  0.69  mm,  H.  0.43  mm,  Durehmesser  0.52  mm.  Verhaltnis 
zAvischen  Lángé  und  Höhe:  1 : 1.07. 

Die  Schale  stimmt  soAvohl  von  oben  als  auch  A’on  dér  Seite 
betrachtet  gut  mit  dér  Beschreibung  und  Abbildung  Brad  y’s 
überein.  Die  Art  Avird  von  G.  W.  Müller  in  seiner  Arbeit  (Das 


Oligozáne  Ostracodeii  aus  dér  Gégéiül  des  Rima  uiul  I ama  69 


Tierreich-Ostracoda,  1912)  als  „dubia”  bezeiehnet.  Meine  untéi*  - 
suehten  Exemplare,  olíavohl  sie  mangclhaft  erlialten  avarén,  konnten 
gcnau  identifiziert  averden. 

Fnndort:  Simonyi.  Es  avurden  drei  Fragmente  untersucht. 

Cytherélla  elliptica  M éhes. 

Linké  Schale.  L.  0.80  mm,  H.  0.55  mm.  Verháltnis  z.avischcn 
Lángé  und  Hőbe:  1 : 1.80. 

Die  Beschreibung  dér  Art  befindet  síeli  in  meiner  im  ungari- 
schen  Text  nngegeben  Arbeit.  Die  a*orliegende  Schale  stimmt  mit 
dér  Beschreibung  gut  überein,  jedoch  mit  dem  Unterschied,  dass 
liier  an  dér  hinteren  Spitzenlinie  keine  zahnáhnliehen  Höcker  aus- 
gebildet  sind. 

Fundort:  Velkenye.  Es  avurde  eine  linké  Klappe  untersucht. 

Cytherélla  (lenti f éra  Méhe s. 

Reehte  Schale.  L.  0.S9  mm,  H.  0.5  mm.  Verháltnis  zavischen 
Lángé  und  HÖhe:  1 : 1,8. 

Die  Beschreibung  befindet  síeli  in  meiner  des  ungarischen 
Textes  angeführten  Arbeit.  Da  mii*  auch  aöllig  erbaltene  Exemplare 
zűr  Verfügung  standén,  konnte  die  Bestimmung  genau  durchgeführt 
averden.  Soavobl  dér  Struktur  als  auch  dér  Gestalt  nach  konnten 
die  Exemplare  mit  diesel*  Art  zaveifelsohne  identifiziert  aa’crden.  Die 
Überstimmung  ist  in  dér  Ausbildung  des  Randes,  des  Skulptur  und 
d r Záhne  soavie  in  dér  dér  Muskeleindriicke  ganz  amllkommen. 

Fundort:  Velkenye  (Weingarten  und  Ziegelei),  TJraj  falu, 
Sajóvárkony.  Zűr  Verfügung  standén  mii*  14  viliiig  erhaltene  Exem- 
plare soavie  3 Fragmente. 

? Cytherélla  arcuata  Méhes. 

Reehte  Selialc  L.  0.74  mm,  H.  0.48  mm,  Durclnnesser  0.23  mm. 
Verháltnis  zavischen  Lángé  und  Hőbe:  1 : 1.50. 

Die  Beschreibung  ist  in  meiner  des  ungarischen  Textes  ange- 
führten Arbeit  zu  seben.  Da  ich  nur  ein  einziges  beschádigtes 
Exemplar  erhielt,  an  dem  ausser  dér  Gestalt  die  übrigen  Merkmale 
nicht  zu  erkennen  avarén,  avar  die  Bestimmung  nieht  mit  voller 
Sichorheit  durchznfübren.  Die  zukiinftigen  Sammlungen  averden 
vielleicbt  noch  Exemplare  liefern,  auf  Grund  dérén  das  Vorkommen 
diesel*  Art  zaveifelsohne  nachgeaviesen  aarerden  kaim. 

Fundort:  Domonkos.  Zűr  Verfügung  stand  ein  steinkernáhn- 
liches  Bruchstück. 

* 

Unter  den  eraváhnten  Arten  befinden  sicli  drei  neue  Arten,  a*on 
denen  ich  aveder  eine  genaue  Beschreibung  noch  ciné  Abbildung  gab. 


70 


Gy.  Méhes 


Dieser  Umstand  ist  damit  zu  erklaren,  dass  icli  die  Besclireibung 
und  die  Abbildungen  dieser  Arten  in  einer  anderen  Arbeit  veröffent- 
liehe,  die  síeli  jetzt  im  Druck  befindet.  Die  in  Rede  stelienden  neuen 
Arten  sind  folgende:  Cytherella.  elliptica,  Cytherella  dentifera,  ? Cyt- 
herella arcuata.  (Méhes:  Budapest  környékének  felsőoligocén  ost- 
racodái.  Geologica  Hungarica,  Pars  Pál.  Budapest,  1941.  T.  I — VII. 
Es  befindet  sieh  im  Druck.) 

Die  Ostracoden,  die  aus  dem  Oligozan  des  zwischen  den  Fliis- 
sen  Rima  und  Tárná  gqlegenen  Gebietes  bekannt  geworden  sind, 
represiintieren,  wie  die  in  Engarn  gesammelten  fossilen  Ostracoden 
im  allgemeinen,  vier  Familien.  Die  Anzahl  dér  in  die  vier  Familien 
cingereihten  Arten  betriigt  14.  Sie  verteden  sich  den  Familien  nach 
folgenderweise: 

I.  Fám.  Cyprid.ae:  1.  Pantocypris  declivis  G.  W.  ISI  ü 1 1.  II.  Fám. 
Nesideidae:  Bythocypris  punctatella  (Bosqu.),  3.  Nesidea  rotun- 
data n.  sp.  III.  Fám.  Cytheridge:  4.  Loxonconcha  fallax  n.  sp.  5. 
Cythereis  hungarica  Méhes,  6.  Cythcreis  antiquata  Baird.  7. 
Cythereis  dentata  G.  W.  M ü 1 1.  var  pictn  n.  var.  8.  Cytherura  costata 
n.  sp.  S.Cytheridea  pannonion  31  éhes.  IV.  Fám.  Cytherellidae:  10. 
Cytherella  abyssorum  G.  0.  S a r s,  11.  Cytherella  laevis  G.  SBr  a d y, 
12.  Cytherella  elliptica  Méhes,  13,  Cytherella  dentifera  M éhes, 
14.  Cytherella  arcuata  Méhes. 

Von  diesen  varén  bis  jetzt  aus  dér  Literatur  folgende  Arten 
bekannt:  Bythocypris  punctatella,  Cythcreis  hungarica,  Cythereis 
bekannt:  Pontocypris  declivis,  Bythocypris  punctatella,  Cythereis 
hungarica,  Cythereisantiquata,  Cythereis  pannonion,  Cytherella  abys- 
sorum  und  Cytherella  laevis.  Sie  varén  auch  in  dér  fossilien  Fauna 
l'ngarn  bekannt. 

Nicht  alléin  für  die  fossile  Fauna  Ungarns  sondern  auch  fíir 
die  Wissenschaft  sind  folgende  Arten  neu:  Nesidea  rotundata,  Loxo- 
concha  fallax,  Cytherura  costata,  Cytherella  elliptica,  Cytherella 
dentifera  und  Cytherella  arcuata. 

Im  engeren  Sihne  genommen  iveisen  einen  rein  oligoziinen 
Charakter  folgende  Arten  auf:  Bythocypris  punctatella  (Bosqu.), 
Nesidea  rotundata  Méhes,  Loxoconcha  fallax  31  é h e s,  Cythereis 
dentata  G.  3V.  31  ii  1 1.  var  picta  31  é h e s,  Cytherura  costata  31  éhes, 
Cytherella  elliptica  31  éhes,  Cytherella  dentifera  31  é h e s und 
Cytherella  arcuata  31  éhes. 


Földtani  Közlöny.  Bánd  LXXI.  kötet  1941. 
Oligocén  ostracodák  a Rima  és  Tárná  vidékéről. 

MÉHES  GYULA : Oligozdne  Ostracoden  aus  dér  Gegend  des  Rima-  und 
Tarna-Flusses. 


Természet  után  rajzolta:  Méhes  Gy.  — Ad  nat.  dél.  Gy.  Méhes. 

Táblamagyarázat  a következő  oldalon. 


TÁBLAMAGYARÁZAT. 


TAFELERKLÁRUNG. 


1.  Cythereis  antiquata  BAIRD. 

2.  Loxoconcha  fallax  n.  sp. 

3.  Nesidea  rolundala  n.  sp. 

4.  Cythereis  hungarica  MÉHES. 

5—6.  Cytherura  cosiata  n.  sp. 

7—8.  Cythereis  dentata  G.  W.  MÜLL.,  var.  picla  n.  var. 


Felelős  kiadó : Tasnádi  Kubacska  András 


Mérnökök  Nyomdája,  Budapest.  6917. 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

Bánd  LXXI.  kötet  1941  április  — június  Heft  4—6.  füzet. 


I. 

ÉRTEKEZÉSEK. 

AZ  1940.  ÉVI  NOVEMBER  10-1  ERDÉLYI  FÖLDRENGÉS 
FÖLDTANI  TANULSÁGAI.* 

Irta:  Dr.  Kulhay  Gyula. 

1940.  november  hó  10-én,  vasárnap  hajnali  2 óra  40  perc  körül 
igen  erős  földrengés  rázta  meg  a Kárpátok  délkeleti  ívét.  A ren- 
gést még  Budapesten  is  érezték  az  emberek:  alvók  felébredtek,  csil- 
lárok kilengtek,  üveg  és  porcellántárgyak  megzörrentek;  a finom 
földrengésjelző  műszerek  pedig  még  a távoli  Stokliolmban  is  nagy, 
messzi  távolságból  jött  rengést  rögzítettek. 

Hazánkban  a Háromszéki-medencében  voltak  a legerősebb 
mozgások.  Ebben  az  időben  a Zágon — Kovászna — Bereck  közelében 
húzódó  szferosziderit  vonulatot  tanulmányoztam  s így  magam  is 
közvetlenül  átéltem  a fenti  rengést.  Ez  indított  arra,  hogy  röviden 
beszámoljak  erről  a szokatlanul  erős  földrengésről,  vázoljam  elő- 
és  utórengéseit  és  bemutassam  azokat  az  iszapvulkánokat,  melyek 
Nagyborosnyótól  délnyugatra  a rengéssel  egyidejűleg  törtek  fel. 
Mielőtt  azonban  rátérnék  a.  rengés  tárgyalására,  röviden  ismertetem 
a Háromszéki-hegység  nyugati  peremének  és  a Háromszéki-meden- 
cének  földtani  viszonyait,  különösen  kiemelve  azokat  a törésrendsze- 
reket, amelyek  alkalmasak  a rengések  kiindulására. 

A legrégibb  irodalmi  adatok  inkább  az  ásványos  vizekre  vo- 
natkoznak. Barbenius  (1.)  1791-ben  leírja  Arapatak,  Bodok,  Sep- 
siszentgyörgy,  Málnás,  Kovászna  és  Pólyán  ásványvizeit.  Később 
Folberth  Kovászna  ásványvizeit  ismerteti,  (4.)  elemzéseit  szíve- 
sen használják  fel  a későbbi  szerzők  is.  Az  osztrák  geológusok  közül 
F r.  v.  H auer,  B.  C o 1 1 a,  C.  M.  Paul,  F r.  H e r b i c h,  E.  T i- 
e t z e és  P.  Part  sch  foglalkoztak  ezzel  a területtel.  Az  elsők  kö- 
zül különösen  Hauer  t kell  kiemelnem.  Haue  r Kovászna  kör- 
nyékét behatóan  tanulmányozta.  1860-ban  leírja  a ko vásznai  real- 
gár-,  kén-  és  auripigment  (aragon)  előfordulást.  (5.  p.  85 — 86.)  A pon- 
tos lelőhelyet  a Kétvízárka-pataknak  (H  a u e r Kétrizárkának  ne- 
vezi) arra  a helyére  teszi,  ahol  a kis  Mézpatak  ömlik  bele.  Ebben 


Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1940.  dec.  4.  szakülésén. 


74 


Kulhay  Gyula  dr. 


a cikkében  a Pokolsál'  vizének  elemzését  is  közli.  (5.  p.  86.)  Érdeklő- 
dött Hauer  a szferoszideritek  iránt  is.  1861-ben  jelent  meg  tanul- 
mánya a kovásznál  vasércekkel  kapcsolatban.  (6.  p.  49.)  Tanulmá- 
nyában kitér  előbbi  ásványlelőhely  felfedezéseire  is,  majd  a vasol- 
vasztó jövedelmezőségének  lehetőségét  latolgatja.  Ugyanezen  évben 
vizsgálja  meg  B.  Cotta  is  a kovásznai  szferoszideriteket.  Szakvé- 
leményében igen  alapos  teleptani  fejtegetéseket  találunk.  Négy  kü- 
lönböző ércfajtát  választott  el:  tiszta  szferoszideritet,  agyag  vaskövet, 
csillámos  agyagvaskövet  és  fekete,  palás  agyagvaskövet  (Black- 
band).  (3.  p.  324.) 

Nagyobbszabású  földtani  képet  nyújtanak  a területről  F r.  v. 
Hauer  és  G.  Stache  közös  munkájukban.  (7.)  A 236 — 289.  olda- 
lakon találjuk. meg  a Háromszéki-hegység  nyugati  szegélyének  föld- 
tani leírását.  Fontos  kiemelnem,  hogy  a fekete-palákat  már  az 
Északi-  Kárpátok  homokkő  összletében  előforduló  .iSrnilno- palák- 
kal” azonosítják.  Herbich  Ferenc  még  részletesebb  földtani  le- 
írást közöl.  (L.  8.  p.  184.)  A Zágon — Kovászna — Bereck  közelében  hú- 
zódó szferosziderites  palaösszletet  a neocomba  teszi  a bennük  elő- 
forduló fucoideák,  a réteglapokon  található  és  általa  kréta  korállok- 
nak  vélt  csomós  kiemelkedések,  c^e  főként  azon  ammoniták  alapján, 
melyeket  a Ivopac-hegy  alatt,  a Kovászna-patak  bal  partján  a fel- 
hagyott szferosziderit  bányák  hányóján  talált.  Az  ammoniták  rossz 
állapotát  ö is  kiemeli,  mégis  sikerült  neki  egy  Hoplites  neocomiuen- 
sis  d’  0 r b.-t  meghatároznia.  Ezen  az  alapon  Herbich  az  egész 
Háromszéki-hegységet  az  alsó  krétába  helyezi.  C.  M.  Paul  és  E. 
Tietze  nagyértékű  tanulmányukban  már  felvetik  a kérdést,  hogy 
vájjon  tekinthető-e  teljes  egészében  krétának  a Herbich  által  le- 
írt rétegösszlet.  (18.  p.  193 — 194.)  A felelet  egyelőre  csak  kétkedés. 
Munkájukban  leírják,  hogy  maga  Herbich  kísérte  el  őket  a Ko- 
pac-hegy  nevezetes  ammonita  lelőhelyére,  de  kövületet  nem  találtak. 
1 18.  p.  192.)  A fucuszokra  vonatkozóan  azt  mondják,  hogy  azokat  a 
keletgaliciai  menilit  palákban  teljesen  hasonló  kifejlődésben  talál- 
juk; ezért  a Kopac-hegy  magasabb  rétegeire  azt  mondják,  hogy  azok 
leginkább  a menilit  paláknak  felelnek  meg.  (p.  194 — 193.)  P r i m i c s 
Győr  g y a Háromszéki-hegységre  vonatkozóan  elfogadja  H e r- 
bich  véleményét,  de  a fucuszokat  ő sem  tartja  megbízható  korjelző 
értékűeknek.  (19.  p.  13.) 

A Háromszéki-hegységgel  szemben  fekvő  Bodoki-hegység  leg- 
érdekesebb részével,  a futásfalvi  Pokolvölgy  környékével  foglalko- 
zik Papp  Károly.  (Lásd:  17.)  Munkája  tektonikai  és  hidrológiai 
szempontból  fontos.  A flis  képződményeket  szintén  a neocomba  he- 
lyezi. (p.  697.) 

Jellemző,  hogy  a kutatók  figyelme  ismételten  a flis  hegységre 
terelődött  s a medence  üledékeit  éppen  csak  megemlítik.  így  Hauer 
és  Stache  (7.  p.  39.)  a Sepsiszentgyörgy  és  Kézdi vásárhely  között 
elterülő  medencét  a fiatal  harmadkori  üledékekhez  sorolja.  H e r- 


SZELVE  NY  VÁZ  LAT  KOVÁSZNÁTÓL  KÉK.- RE 

°*  KULHAY  GYULA 


Az  1940.  évi  nov.  10-i  erdélyi  földrengés 


IE VÁM  TE/  És  FIATALABB 


76 


Kulhay  Gyula  dr. 


bieh  a ponlusi  emeletbe  helyezi  a medence  kitöltést  s azt  mondja, 
hogy  azokat  homokos  agyag  és  lösz  fedi.  (8.  p.  217.) 

Igen  értékes  adatokat  találunk  Bányai  János  értekezésé- 
ben mind  a flis  kőzetekre,  mind  pedig  a medence  kitöltésekre  vo- 
natkozóan. (L.  2.)  Összefoglaló  szelvényében  (p.  18.)  hálhatjuk,  hogy 
a medencétől  nyugat  felé  eldülő  és  egymásra  torlódott,  meredek  dő- 
lésű homokkövekre  transgredáltak  a harmadkor  legfiatalabb  üledé- 
kei. Ezeket  Bányai  a levantei  emeletbe  helyezi,  megjegyezvén 
azt,  hogy  a mélyebb  szintekben  talán  a pannon-poniusi  üledékek  is 
előjönnek.  Figyelemre  méltó  az  a megfigyelése  és  ezt  fényképen  is 
bemutatja,  hogy  az  Unió- s rétegekre  biotit-amfibóbjs  horzsakő  la- 
pilli  rétegecske  telepszik.  Ez  is  igazolja,  hogy  a Hargita  vulkáncso- 
portja csak  a közel  letűnt  geológiai  múltban  fejezte  be  a működését. 
Bányai  2 mélyfúrás  adatait  is  megmentette  a földtani  irodalom 
számára:  az  oroszfalusi,  39  m-es  S t e f á n-féle  fúrást  és  a kézdivá- 
sárhelyi  230  m-es  artézi  kutat. 

Ha  az  utóbbi  fúrás  szelvényét  figyelemmel  nézzük  (p.  14)  rög- 
tön látjuk,  hogy  kisebb-nagyobb  gyorsasággal  süllyedő  medencével 
van  dolgunk;  ez  azonban  sohasem  volt  nagyon  mély.  Homokos  és 
agyagos  rétegek  váltják  a szelvényben  egymást  a 163—164  m-ben 
pedig  turfa  is  van. 

Az  oláhok  közül  G.  Mac  övei  és  I.  Atanasiu  munkája 
nem  ír  sok  iáját.  (16.)  Az  idézett  munka  245-ik  oldalán  találjuk  ezt 
a területet.  Azt  írják,  hogy  a fekete  palák  a Buzeu  forrásvidékétől 
Kovásznáig  húzódnak,  itt  a pliocén  rétegek  alá  süllyednek,  majd 
Kézdivásárhelytől  északra  Kászon  mellett  jönnek  újra  elő.  Adatai- 
kat H e r b i c h-től  és  Pau  1-tól  veszik,  de  térképükön  Kovásznától 
keletre  eocént  tüntetnek  fel,  a ;Xagybaszka-patak  felső  szakaszán  pe- 
dig egy  kis  oligoeén  foltot  rajzolnak  be. 

Az  irodalmi  adatokat  kissé  részletesebben  azért  kellett  felso- 
rolnom, mert  észleleteim  eltérnek  a régebbi  szerzők,  különösen  pe- 
dig Herbich  felfogásától.  A felsorolt  szerzők  nagyrészt  megegyez- 
nek abban,  hogy  a Háromszéki-hegység  nyugati  peremét  az  alsó 
krétába  helyezik.  Bár  már  Hauer  is  észrevette,  hogy  a fekete  pa- 
lák a „Smilnó”  rétegekhez  hasonlítanak,  Paul  pedig  kimondja, 
hogy  a Kopac-hegy  magasabb  rétegei  menilit-palák,  — az  a tény, 
hogy  Herbich  ammonitákat  talált,  elnyomja  a kétkedő  hangokat. 
Magam  rögtön  láttam,  hogy  a Kovászna-patak  által  feltárt  palák 
valóban  menilit-palák.  Mikor  pedig  keresni  kezdtem  a Paul  által 
is  hiába  keresett  ammonitákat,  éppen  a Herbich  által  megadott 
helyen,  Vajnafalva  utolsó  házaival  szemközt,  a felső  gát  alatt  120 
m-re,  a Kovászna-patak  mindkét  oldalán  hallenyomatokat  találtam. 
Ezek  a lenyomatok  a szferosziderites  fekete-palák  lapjain  találhatók 
és  egyrészük  meghatározható  állapotban  van.  A lenyomatokat 
B ö h m-B  e m m Boleszláw,  lengyel  geológus  xir  volt  szíves  meg- 
határozni, amiért  neki  ezen  a helyen  is  köszönetét  mondok.  A talált 


Az  1940.  évi  nov.  10-i  erdélyi  földrengés 


77 


példányok  a következő  fajoknak  bizonyultak:  Meletta  crenata 

H e c k.,  Meletta  (Clupea)  longimana  Heek.,  Clupea  crenata  H e c k. 
Több  közelebbről  meghatározhatatlan  Meletta  sp.,  Gastronemus  sp, 
Hemirhynchus  sp.,  Nemopetryx  sp.,  Alosa  sp. 

A fenti  fajok  igen  jellemzőek  a galíciai,  bukovinai  és  moldo- 
vai öli  gócén  fekete  palákra,  a menilit-palákra.  Ezzel  beigazolást 
nyert,  hogy  a Kovásznától  keletre  eső  fekete  palák  is  valódi  öli  gó- 
cén menilit-palák. 

Fenti  megállapításomat  igazolja  a palák  rétegtani  helyzete  is. 
A menilit-palák  ugyanis  fedőjében  vannak  azoknak  a tarka  agyag- 
paláknak, amelyek  a Kovászna-patak  középső  szakaszán,  a sikló- 
pálya alsó  talpa  mögött  csillámos,  durva  homokkövektől  kísérve 
bukkannak  a felszínre.  A vörös-,  zöld-,  kékes-  és  lilás  színezetű 
agyagpala  kétségtelenül  eocénkorú,  csupán  azt  kell  eldöntenünk, 
hogy  a Koch  Antal  által  Erdély  területére  oly  jellemzőnek  tar- 
tott alsó,  vagy  felső  tarkaagyag-pala  összlettel  van  dolgunk.  (Lásd: 
15.  p.  172.  és  221.)  Tekintettel  arra,  hogy  a siklópálya  mögötti  tarka- 
agyag-palákat  menilit-palák  kísérik,  csakis  a felső  eocénbe  tehetjük 
őket.* 

A fenti  megállapításokkal  meg  kell  döntenünk  Herbich-nek 
egész  rétegtani  elgondolását.  Ezt  azonban  csak  úgy  tehetjük,  ha 
feltételezzük,  hogy  az  általa  gyűjtött  ammoniták  csak  konkréciók 
vo'tak;  ugyanis  maga  Herbich  is  azt  írja  a talált  kövületekről, 
hogy  igen  rossz  volt  a megtartásuk.  A palák  lapjain  talált  csomók 
és  kiemelkedésekről  biztosan  megállapíthatjuk,  hogy  limonit  kivá- 
lások és  nem  korállok,  a fucuszfélékről  pedig  már  Paul  is,  P r i- 
m i c s is  megmondta,  hogy  nincsen  kor  jelző  értékük. 

A Kovászna-patak  völgyében  talált  hallenyomatok  nagyobb  fi- 
gyelemre ösztönöztek  és  sikerült  a Miskei-patak  völgyében  is  meg- 
találnom a hallenyomatos  rétegeket.  Tekintettel  arra,  hogy  M a c o- 
v e i és  Athanasiu  a menilit-palákat  a Buzeu  forrásvidékétől  Ko- 
vásznáig  egyöntetűnek  találták  és  az  általuk  eocénnek  vélt  palák 
közé  a Nagybaszka-patak  felső  szakaszán  már  kis  oligocén  foltot  is 
belerajzolnak,  — nyugodtan  vehetjük  a Kovásznától  keletre  eső  fe- 
kete-palaösszletet  valódi,  oligocénkorú  menilit-palának. 


*A  Magyarhoni  Földtani  Társulatban  tartott  előadásom  után  ér- 
tesített Bányai  János,  hogy  neki  is  sikerült  a Berecki-hegységben 
Kommandó  község  mellett  ,a  Nagybaszka-patak  feltárásában  hallenyo- 
matokat találni.  Kérésemre  a gyűjtött  anyagot  a m.  kir.  Földtani  Inté- 
zetbe küldte  ahol  jelenleg  feldolgozás  alatt  állanak.  Különösen  szép 
Lepulopus  fajok  kerültek  ki  ebből  a gyűjtésből.  Bányai  János  le- 
lete is  igazolja,  hogy  a Kovásznától  keletre  elterülő  feketepalák,  oli- 
gocén menilit  palák. 


78 


Kulhay  Gyula  dr. 


Hangsúlyoznom  kell,  hogy  csak  a Kovásznától  keletre  eső 
sávra  nyilvánítom  ezt  a véleményt,  tehát  arra  a területre,  melyet 
bejártam  és  a szelvényben  ábrázolok.  A Kovásznától  nyugatra  eső 
részek  minden  bizonyo.ssággal  krétakorúak. 

Fontos  volt  számunkra  a helyes  sztratigrafiai  sorrend  a terü- 
let tektonikai  felépítése  miatt.  Csakis  a helyesen  értelmezett  réteg- 
tani  sor  vezet  helyes  tektonikai  felfogáshoz.  Az  1.  ábrán  vázlatosan 
bemutatom  a Háromszéki-hegység  nyugati  peremének  metszetét, 
ahogy  az  a dőlések  alapján  kiadódik  és  ahogyan  egyes  helyeken 
világosan  látható  is.  így  érthetővé  válik  az,  hogy  miért  volt  a föld- 


2.  kép.  Pikkelyszerűen  egymásra  torlódott  feketepalák  vastag’pados  ho- 
mokkő betelepülésekkel.  Kovásznai  Kántor-bánya,  a Fehérkő-patak  völ- 
gyében. (Szerző  felvétele.) 

rengés  a Zágon — Kovászna — Bereck  vonalon  a legerősebb.  A Három- 
széki-medence  egészen  fiatal,  pliocénkorú  besüllyedés.  A délnyugat- 
ról jövő  nyomás  nemcsak  a Bodoki-hegység  kréta  homokköveit  pré- 
selte rá  az  olig'océn  menilit-palákra,  hanem  a hegység  peremi  ré- 
szén levő  menilit-palákat  is  egymásra  pikkelyezte.  így  jött  létre  az 
a szkibasorozat,  melyet  a kovásznai  pokolsártól  a Miskei-pataknak 
a Kovászna-patakba  való  torkolatától  még  kissé  feljebb  lehet  kö- 
vetni. A képlékeny  palák  a peremen  érzékenyen  reagáltak  a nyo- 
mási a,  de  a hegység  belseje  felé  haladva  mindig  kisebb  és  kisebb 
a hatás:  a pikkelyek  átmennek  aszimmetriás  redőkbe,  majd  ezek  is 
kisimulnak  enyhébb  dőlésű,  szabályosabb  gyűrődésekbe.  A szelvény 
tehát  világosan  mutatja,  hogy  a mozgások  a Háromszéki-hegység 
peremén  voltak  a legerősebbek.  A dőlések  meredekségét,  a telepü- 
lés nagy  zavartságát  egyenes  arányúnak  kell  vennünk  a mozgások 


Az  1840.  évi  nov.  10-i  erdélyi  földrengés 


79 


nagyságával,  illetőleg  gyakoriságával.  így  már  a szelvényből  is  ki- 
adódik, hogy  a területet  ért  földrengések  a múltban  is  a peremvo- 
nalon voltak  a.  legerősebbek. 

A tapasztalat  azt  mutatja,  hogy  a földrengések  mindig  a na- 
gyobbszabású  törésvonalakból  indulnak  ki.  (Eltekintve  a ritkább  ese- 
tektől, midőn  működő  vulkánok,  vagy  földalatti  üregek  beszaka- 
dása okozza  a rengést.)  A tovahaladó  rengéseket  azután  az  újabb 
törésvonalak  kétféleképen  befolyásolhatják:  erősíthetik  és  gyengít- 
hetik. (Lásd:  20.  p.  74.)  A Háromszéki -hegység  pereme  azért  szen- 
vedett a múltban  is  olyan  sokat  a földrengésektől,  mert  törésrend- 


3.  kép.  Egymásra  torlódott  homokkő-  és  feketepala  rétegek  Vajnafalvá- 
tól  ÉK-re,  az  iparvasút  mellett.  (Szerző  felvétele). 

szere  erősítőleg  hatott  a távolabbról  kiinduló  rengésekre  is.  Ez  az 
erősítés  úgy  értendő,  hogy  a távolabbi  fészkekből  kiinduló  rengések 
a hullámvisszaverődés  és  összetevődés  folytán  éppen  a peremvonal 
mentén  gyorsultak  meg. 

A 4.  ábrán  a Délkeleti  Kárpátok  ívének  tektonikus  vonalait 
ábrázolom.  A medencék  és  kiemelkedések,  továbbá  az  uralkodó  fo- 
lyóvölgyek irányai  rendkívül  alkalmasak  a tektonikus  vonalak,  el- 
sősorban a törésrendszerek  hálózatos  összeállítására,  ez  pedig  gya- 
kori földrengéses  területen  igen  fontos,  mert  sok  számításnak  lehet 
alapja.  A módszert  D a u b r é e dolgozta  ki  először  az  észak-francia- 
országi földrengéses  területre.  (Lásd:  9.  p.  78.) 

Területünkön  3 törésirány  uralkodik.  A legfontosabb  a Har- 
gita vulkánsorozatának  a hasadéka;  ez  nagyjából  ÉNY — DK-i.  A 


80 


Kulhay  Gyula  dr. 


Háromszéki-hegység  pikkelyvonulatainak  homlokvonala  és  az  ural- 
kodó csapásirány  szintén  ebbe  az  irányba  esik.  Ez  az  irány  folyta- 
tódik Dél-Moldován  át  Dobrudzsa  felé.  Földrengéstani  szempontból 
elsőrendű  fontosságú  vonalnak  kell  tartanunk  és  nem  tévedünk,  lia 
azt  mondjuk  róla,  hogy  a Délkeleti  Kárpátok  földrengéseinek  zöme 
ebből  a vonalból  indult  ki.  A második  irány  az  előbbivel  csaknem 
pontosan  120°-os  szöget  zár  be.  Ennek  az  iránynak  különösen  az 
Olt  és  a Feketeügy  kialakulásában  volt  nagy  fontossága.  Ennek  men- 
tén süllyedtek  le  a Délkeleti  Kárpátok  belső  ívének  medencéi.  Való- 
ságos élő  törés,  mint  azt  a nagyborosnyói  iszapvulkánok  hasadék- 
rendszere  bizonyítja.  A harmadik  irány  felezi  a fenti  két  irány  által 
bezárt  tompaszöget.  Fontossága  a Déli  Kárpátokban  lép  előtérbe, 
de  a folyóvölgyek  lefutása  mindenütt  igazolja  jelenlétét. 


4.  kép.  A Délkeleti-Kárpátok  belső  ívének  feltételezett  tektonikai  irá- 
nyai a fiatal-harmadkori  vulkánosság-,  a medencék  besüllyedése  és  a 
folyóvizek  lefutása  alapján. 

Magyarországon  először  Schafarzik  Ferenc  vont  pár- 
huzamot a törésvonalak  és  a földrengések  kiindulása  között  a Dél- 
Magyarországi  földrengésekkel  kapcsolatban.  (Lásd:  20.  p.  73,74,75.) 
Az  ÉÉK — DDNy-i  irányt  hangsúlyozza  igen  fontos  tektonikus  irány- 
nak. Ezen  irány  mentén  törtek  fel  az  Aldunánál  az  Orsovát  és  Me- 
hádiát  érintő  magmatikus  kőzetek.  (L.  20.  p.  74.)  Ha  egy  pillantást 
vetünk  az  Alduna  térképére,  rögtön  láthatjuk,  hogy  a Duna  Néra- 
solymostól  a román  alföldre  való  kilépéséig,  Guruja-ig  csaknem  ma- 


Az  1940.  évi  nov.  10-i  erdélyi  földrengés 


81 


tematikai  pontossággal  illeszkedik  be  a S c h a f a r z i k-tól  oly  he- 
lyesen megadott  törésrendszerbe.  Nem  véletlen,  hogy  ezek  az  irányok 
100%-ig  fedik  a Délkeleti  Kárpátok  belső  ívének  törésrendszerét  és 
egyúttal  a középerdélyi  tektonikus  irányokat  is. 

Schaf  arzik  szerint  ezek  a törések  a magyar  alföld  meden- 
céjének folyamatos  süllyedése  folytán  álltak  elő  és  „ keletkezésük , 
valamint  későbbi  kitágulásuk  nemcsak,  Jtogy- erős  földrengéseket  oko- 
zott, hanem  nagyszerű  kitörésekre  is  nyújtott  alkalmat”. 


5.  kép  Meredeken  álló  szferosziderittel  vegyes  feketepalák  a Miskei-pa- 
tak  és  Kovászna-patak  találkozásában.  (Szerző  felvétele.) 

A Délmagyarországi  liasadékrendszerek  irányszerint  teljesen 
megegyeznek  a Délkeleti  Kárpátok  belső  ívének  hasadékrendszeré- 
vel.  Az  utóbbiak  mellett  történt  a Barcaságnak  és  a Háromszéki-me- 
dencének  a besüllyedése  a pliocéntól  kezdve.  A besüllyedés  lassan 
történt;  ezt  bizonyítja  a kézdi vásárhelyi  mélyfúrásban  lévő  turfa 
réteg. 


82 


Kulhay  Gyula  dr. 


A felsorolt  tektonikai  adottságok  érthetőbbé  teszik  azt,  hogy 
miért  volt  a múltban  is  a Délkeleti-  és  Déli  Kárpátokban  oly  gya- 
kori a földrengés. 

Ivocb  Antal  sorolja  fel  először  az  erdélyi  földrengéseket. 
(Lásd:  12.  p.  108 — 112.)  A terjedelmes  felsorolást  nem  akarom  ismé- 
telni, csupán  a fontosabbakra  mutatok  rá.  K o c h adatai  1443-ig 
mennek  vissza. 

1473.  aug.  29-én  Brassóban  jegyeztek  fel  igen  erős  földrengést. 
Több  ház  összedőlt.  A földrengés  után  5 napig  még  7 rengést  észlel- 
tek egész  Eidélyben. 

1500 — 1600-ig  36  nagyobb  földrengés  volt  Erdélyben.  Köztük 
15-öt  Brassóban  és  a Barcaságon  jegyeztek  fel,  a többit  részben 
egész;  Erdélyben,  részben  Erdélyben  és  az  egész  keleti  Balkánon. 

1600 — 1700-ig  21  földrengést  sorol  fel  Koch  Antal. 

1760 — 1800-ig  17  az  erdélyi  földrengések  száma. 

1802  október  26-án  igen  erős  földrengés  rázta  meg  Brassót  és 
környékét.  Jeitteles  így  ír  erről  a rengésről:  1802  okt.  26-án  déli 
12  óra  25  perckor  igen  erős  rengés  látogatta  meg  Erdély  déli  részét, 
melynek  hullámai  tovább  rohanva  a keleti  Európa  nagy  részén  ter- 
jedtek el.  Templom-  és  bástyatornyok  dőltek  össze.  Botfalván  50- 
nél  több  kőház  összeomlott.  Veresmartnál  a földhasadékokból  a víz 
szökőkút  módjára  tört  fel.  A Barcaságban  több  láb  széles  és  több 
öl  hosszú  íöldrepedések  támadtak.  Bukarestben  sok  ház,  köztük  a 
Sz.  Miklós  temploma  is  összeomlott.  (A  kir.  m.  Tud.  Társ.  Közlönye 
I.  K.  1860.  p.  171 — 172.  Idézés  Koch  A.  nyomán  12.  p.  110.) 

1800 — 1880-ig  16  nagyobb  rengést  említ  Koch  Antal.  Kö- 
zülük az  előbb  említett  1802.  évin  kívül  az  1838  jan.  23án  20  óra 
25  perc  30  mp-kor  jelentkező  volt  igen  erős  és  Konstantinápolyban, 
Odessában,  Jekaterinoslávban  és  Sebastopolb  m is  érezték.  Bukarest- 
ben akkor  42  ember  vesztette  életét. 

A 19-ik  század  harmadától  kezdve  már  igen  pontos  adatok  ál- 
lanak rendelkezésünkre.  Koch  Antal,  majd  Schaf  arzik  Fe- 
renc a geológus  szemével  nézik  a rengéseket  és  kutatják  azok 
okait. 

1879  okt.  10-én  16  óra  46  perckor  indult  meg  az  ó-moldovai 
földrengéssorozat  és  rajokban  lépve  föl  1880  április  13-án,  12  óra 
20  perckor  szűnt  meg.  A két  időpont  között  Schafarzik  Ferenc 
szerint  89  földrengés  jelentkezett;  köztük  17  erősebb  volt.  (Lásd:  20. 
p.  57.) 

1880  október  3-án  6 óra  18  perctől  6 óra  30  percig  tartott  a 
nagy  középerdélyi  földrengés.  Ennek  kiindulási  pontját  Koch 
Antal  a zalatna — torockó — tordai  főtörésvonalra  helyezi,  (L.  13.  p. 
148.)  okát  pedig  a délkeletről  ható  folytonos  oldalnyomásban  látja, 
(p.  147.)  A rengés  Koch  A.  szerint  több  pontból  indult  ki  egyidőben, 
vagy  még  inkább  kis  időközökben,  tehát  tektonikus  eredetű,  több 
fó:zkű  rengés  volt. 


Az  1940.  évi  nov.  10-i  erdélyi  földrengés 


83 


1883  nov.  11-én  17  óra  29  perc  30  mp-kor  Krassó — Lúgoson  volt 
kisebb  rengés.  (L.  21.  p.  55.) 

1884  március  9-én  2 óra  tájban  Brassó  és  Kézdivásárhely  kö- 
zött figyeltek  meg  egy  gyengébb  rengést.  (L.  22.  p.  121.) 

18S5  május  26-án  9 óra  45  perckor  Északerdélyben  Zsibó  kör- 
nyékén pusztított  a földrengés.  A rengés  a Máramaros  'és  Bihar 
vármegyék  közötti  hasadékrendszerből  indult  ki  és  Schaf  a r z i k 
szerint  íitkán  adódik  nálunk  olyan  eset,  hogy  a tektonikai  viszo- 


6.  kép.  A kovásznai  Pokolsár  bugyborékoló  vízfelületének  egy  részlete. 

(Szerző  felvétele.) 

nyok  és  a földrengés  közötti  összefüggés  olyan  világosan  kimutat- 
ható lett  volna,  mint  éppen  ennél  a rengésnél.  (L.  23.  p.  32.  és  43-44.) 

1885  nov.  13-án  20  óra  30  perckor  Brassó  vidékén  éreztek  kelet- 
nyugati irányban  4 elég  erős  lökést.  (L.  23.  p.  45.) 

1886  február  22-én  15  óra  30  perckor  ismét  súlyosabb  földren- 
gés látogatja  meg  a Barcaságot  és  a Háromszéki-medeneét.  Koch 
A.  ezt  a rengést  abból  a törésvonalból  származtatja,  amelyik  a 
Brassói-hegység  É-i  szegélyén  ÉNy — DK-i  irányban  húzódik  s amely 
mentén  a Barcaság  és  Háromszéki-medence  lesüllyedt.  (L.  14.  p.  8.) 

18S6  április  12-én  Nagyvárad  és  Nagyszalonta  között  rengett 
meg  a föld.  (L.  22.  p.  49.) 

1886  április  29 — £0.  között  volt  a dévai  földrengés.  A rengés 
ápr.  29-én  17  óra  40  perctől  ápr.  30.  15  óra  körüli  időpontig  hatszor, 
vagy  hétszer  ismétlődött  meg.  (L.  14.  p.  9 — 11.) 

1886  nov.  14-én  20  óra  5 — 10  perc  körül  gyenge  rengés  érte 
Temesvár  vidékét.  (L.  23.  p.  52.  és  24.  p.  301.) 


84 


Ivulhay  Gyula  dr. 


1887  július  10-én  3 óra  56  perekor  Arad  és  Temesvár  között 
erősebb  földmozgás  volt.  (L.  24.  p.  303.) 

1849  dec.  19-én  ismét  Temesvár  környéke  szenved  a földren- 
géstől. (L.  26.  p.  1.) 

Igen  szemléltetően  állította  össze  Schafarzik  az  1882 — 
1902-ig'  terjedő  időköz  földrengéseit.  Rövid  21  év  alatt  a Magyar 
Birodalomban  136  gyenge  és  28  közepesebb  és  erősebb  rengést  figyel- 
tek meg.  Ebből  szorosabban  Erdélyre  5 rengés  esik.  (L.  26.  p.  1.) 

Összegezve  az  1800 — 1900-ig  Erdélyt  ért  rengéseket,  23  közepes 
és  erősebb  rengés  érte  Erdély  területét.  Természetesen  nem  számít- 
juk be  az  egyes  nagyobb  rengések  elő  és  utórengés  ciklusát,  mert 
ezeknek  pontos  összeszámolása  úgyszólván  lehetetlen. 

1900-tól  napjainkig  csak  néhány  rengést  jegyzett  fel  az  iroda- 
lom Erdély  területén. 

Ettől  az  időtől  kezdve  a m.  kir.  Orsz.  Meterológiai  és  Föld- 
mágnességi  Intézet  veszi  át  a földrengések  tudományos  feldolgozá- 
sát. R é t h 1 y A t a 1-nak  köszönhetjük,  hogy  gondos  gyűjtését  át- 
adta az  utókornak.  (Lásd  a 17a — 17g-ig  terjedő  irodalmat.)  Réthly 
adataiból  csak  a kiemelkedő  erdélyi  és  bánáti  rengéseket  ismerte- 
tem. 

1900  jan.  29-én  2 óra  15  perckor  Vinga — Temesvár  környékén. 
(L.  17b.  p.  5.) 

1901  július  23-án  Alsótömösön,  (L.  17b.  p.  12.) 

1901  nov.  29-én  3 óra  40  perc  körül  Nagykároly — Nagybánya 
között,  (L.  17b.  .p.  13.) 

1900  jan.  29-én  2 óra  15  perckor  Vinga — Temesvár  környékén, 
(L.  17b.  p.  3.) 

és  1902  márc.  11-én  21  óra  30  perc  körül  a Barcaságon  figyeltek  meg 
jól  észlelhető  földrengést.  (L.  17b:  p.  18.) 

1903  jan.  11 — 13  között  földrengéssorozat  volt  Nagybánya  kör- 
nyékén. Az  első  lökést  11-én  14  óra  körül,  az  utolsót  13-án  10  óra 
45  perckor  figyelték  meg. 

1903  június  8-án  16  óra  2 perckor  Sepsiszentgyörgy—  Bárót — 
Agostonfalva  szenved  a földrengéstől.  (L.  17c.  p.  4.) 

1903  szept.  13-án  ismét  Sepsiszentgyörgy — Torja— Zágon  vona- 
lán lép  fel  a rengés.  (L.  17c.  p.  7 — 8.) 

1904  febr.  6-án  3 óra  49  perckor  Botfalun  és  Kovásznán  volt 
erős  rengés.  (L.  17d.  p.  7.) 

1904  ápr.  4-én  a nagy  balkáni  földrengés  hullámai  rázzák  meg 
erősebben  a Bácskától  egészen  a Háromszéki-medencéig  Délerdélyt. 
(L.  17 d.  p.  8.) 

1905  márc.  4-én  3 órakor  és  márc.  15-én  18  óra  55  perckor  ismét 
Botfalut  rázza  meg  a földrengés.  (L.  17e.  p.  6.) 

1905  ápr.  11-én  21  óra  10  perckor  Temesvárott  jelentkezik  ki- 
sebb rengés. 

1906-ban  átvette  a mikroszeizmikus  rengések  észlelését  és  fel- 
dolgozását a m.  kir.  Orsz.  Földrengési  Obszervatórium.  Ettől  kezdve 


Az  1940.  évi  nov.  10-i  erdélyi  földrengés  85 

már  a legkisebb  rezdüléseket  is  nyilván  tartják  és  nemzetközi  vi- 
szonylatban is  egységesen  számolják  ki. 

1907-ben  jan.  16-án  22  óra  2 perckor  Oraviczabánya  és  Szászka- 
bányán  lép  fel  igen  érdekes  földrengés.  Nevezetesen  mindkét  helyen 
egy  időben  azonos  erősségű  rengés  jelentkezett.  Feltűnő,  hogy  a 
két  hely  földtanilag  is  kimutatott  törésvonal  mentén  települ.  (L. 
17g.  p.  8.) 


7.  kép  Földrengés  által  megrongált  ház  Kovásznán.  (Szerző  felvétele.) 


86 


Kulhay  Gyula  dr. 


E kis  felsorolás  csak  a közepes  rengéseket  vette  tekintetbe,  de 
ebből  is  látjuk,  hogy  Erdélyben  az  1900 — 1905-ig  terjedő  időszakban 
sok  rengés  volt  és  ezután  rövid  szünet  állott  be. 

1915  október  hó  9-én  20  óra  30  perc  körül  Temes  és  Torontál 
vármegyékben  kezdődött  egy  rengési  ciklus.  Ezt  a rengést  is  sok 
utólökés  követte.  A legnagyob  utórengés  okt.  19-én  9 óra  30  perc 
tájban  következett  be  és  hatásában  még  pusztítóbb  volt  az  okt.  9-i- 
nél.  Karátsonyifalván  120  kémény  és  72  tűzfal  dőlt  le.  Az  utórengé- 
sek még  novemberben  is  tartottak.  Volt  olyan  nap,  amelyiken  6 utó- 
rengést is  éreztek.  (L.  10.  p.  733.) 

1916  január  26-án  8 óra  38  perckor  Erdély  keleti  részét  ismét 
erős  földrengés  érte.  Hoffmann  Ernő  szerint  (Lásd:  11.  p.  166.) 
a legerősebb  rengés  a Fogarasi-,  Szebeni-  és  Kudzsiri-ha vasok  határ- 
vonalán és  abban  a sávban  volt,  ahol  az  Olt-folyó  áttöri  a kristá- 
lyos-palákat. Hangsúlyozza  Hoffmann,  hogy  különösen  a törés- 
vonalak mentén  lehetett  nagy  hatást  tapasztalni.  Jellemezte  ezt  a 
rengést  is  a csoportosan  fellépő  utórengés  sorozat.  Az  első  csoport 
január  26-tól  február  3-ig,  a második  február  3-tól  8-ig,  a harmadik 
február  13-tól  11-ig,  az  utolsó  február  23-án  jelentkezett.  Egyes  he- 
lyeken nem  múlt  el  nap  rengés  nélkül.  Verestoronynál,  több  mint 
100  utólökést  figyeltek  meg.  A keletkezés  fészkére  azt  mondja  Hof- 
m a n n,  hogy  ennek  a rengésnek  nem  volt  határozott  kiindulási 
pontja;  az  izoszeiszták  olyan  szabálytalan  lefutásúnk,  hogy  több 
gócpontú  fészekre  kell  gondolnunk. 

A 20  éves  oláh  megszállás  alatt  a Kelemen-havasokban  volt 
■egy  rengésciklus  1925.  márc.  31  és  1926  jan.  10.  között.  (L.  2ja.  p.  60). 

194  0 októberében  jelentkezett  a novemberi  nagy  rengés  első 
előjele.  Okt.  22-én  7 óra  40  perc  körül  hullámzott  végig  a Három- 
széki-medencén  az  első  előrengés.  Vitéz  Bánk  y Bertalan  alez- 
redes úr  Kovásznán  a reggeli  borotválkozás  közben  érzett  két-három 
hul'ámzó  lökést;  ugyanekkor  a lámpák  is  ingásba  jöttek.  Xagybo- 
rosnyón  erősebb  volt  a rengés.  Kovács  Gábor  M.Á.V.  állomás- 
főnök  úr  elbeszélése  szerint  7 óra  40  perc  tájban  két  lökés  rázta  meg 
az  állomás  épületét  oly  erővel,  hogy  annak  mind  a két  kéménye 
ledőlt. 

A második  előrengés  csak  37  órával  előzte  meg  a főrengést. 
November  8-án  13  óra  körüli  időpontra  helyezték  ezt  a rengést  a ko- 
vásznál észlelők.  Kovács  Gábor  úr  Xagyborosnyón  13  órakor 
és- lelte,  de  hozzáfűzi,  hogy  sokkal  gyengébb  volt,  mint  a megelőző 
rengés. 

Érdekes  összehasonlítanunk  a rengést  átélt  tanúk  és  a buda- 
pesti földrengésjelző  inga  időadatait.  Az  adatokat  Simon  Béla, 
az  Or  z.  Földrengési  Obszervatórium  igazgatója  volt  szíves  rendel- 
kezésemre bocsájtani,  ezért  — kérem  — fogadja  ezen  a helyen  is 
nagy  köszönetemet.  Az  obszervatórium  pontos  adatai  szerint  az  okt. 
22-i  rengés  7 óra  38  perc  18  mp-kor,  a nov.  8-i  13  óra  2 perckor  érte 
■el  Budapestet.  Ebből  az  időből  kb.  1 mp-t  kell  levonnunk,  hogy 


Az  1940.  évi  nov.  10-i  erdélyi  földrengés 


87 


az  időt  Kovásznára  vonatkoztassuk.  Ezzel  szemben  a kovásznál  meg- 
figyelők az  okt.  22-i  rengést  7 óra  40  perc, — 7 óra  45  perc,  sokan  8 
órára  taszik,  de  előfordult,  hogy  a napban  is  tévedtek  és  okt.  17-re, 
vagy  20-ra  tették  az  első  rengés  időpontját.  Először  arra  gondoltam, 
hogy  több  előrengés  is  volt,  de  az  összes  tanúk  csak  egyről  tudtak. 
Sokkal  jobban  rögzítik  a nov.  8-i  rengést,  pedig  gyenge  volt.  Ennek 
csak  abban  látom  a helyes  magyarázatát,  hogy  a nov.  10-i  főren- 
gés oly  nagy  benyomást  tett  az  emberekben,  hogy  az  alig  két  nap- 
p 1 előbbi  kis  rengést  ehhez  kapcsolták,  viszont  az  októberit,  mert 
régen  volt,  nem  tudták  olyan  jól  rögzíteni. 

1940  november  10-én  2 óra  40  perc  után  köszöntött  be  a fő- 
rengés. A budapesti  szeizmográf  2 óra  40  perc  28  mp-kor  jelezte  a 
rengést,  de  utána  az  erős  lökés  összedöntötte  az  ingát  s az  megállt, 
ellenben  a kecskeméti  inga  közel  1 óráig  mozgásban  maradt. 

A szerencsés  véletlen  folytán  a rengést  Kovásznán  teljes  egé- 
szében észlelhettem.  Röviddel  a rengés  előtt  erősödő,  majd  halkuló, 
leginkább  a repülőgép  távoli  motorzúgásához,  vagy  a távolról  jövő 
teherautók  motorzajához  hasonló  hangtüneményre  lettem  figyelmes. 
Alig  volt  időm  találgatni,  hogy  mi  lehet  a hang,  mert  egymás  után 
gyors  lökések  érték  a házat,  szobám  hullámzó  mozgásba  jött,  az 
előbbi  hangtüneményhez  hozzájárult  a mennyezet  vasgerendáinak 
éles  nyikorgása  is.  A szomszédos  szobák  egyikében  feldőlt  a vas- 
kályha. Kívülről  a lezuhanó  kémények  és  az  összetörő  cserép  zaja 
is  növelte  a hangzavart. 

Az  órámon  2 óra  43  perc  volt  ekkor  az  idő.  Ügy  éi'zetem,  hogy 
a szoba  nyugati  sarkától  a keleti  felé  tartanak  a megismétlődő  hul- 
lámos lökések.  Be  akartam  állítani  a bánvakompaszt  a rengés  hala- 
dási irányára,  de  a hullámzás  ezt  lehetetlenné  tette.  így  csak  az 
irányt  jelöltem  meg;  ezt  az  irányt  reggel  71°-nak  találtam. 

Odakint  tökéletes  szélcsend  volt.  Mindent  tudatosan  figyeltem 
és  így  határozottan  állítom,  hogy  a fák  levelei  meg  sem  rezzentek. 
Teljesen  derült,  csillagos  volt  az  égbolt  is.  Reggel  5 óra  tájban  las- 
san elborult  az  ég,  7 órakor  néhány  hópehely  szállingózott,  1/2  8-kor 
kevés  havaseső  esett,  11 — 12  óra  között  pedig  aprószemű,  sűrű  eső 
szitált.  Azért  emelem  ki  ezt  a feltűnő  légköri  nyugalmat,  mert  a 
földrengéseket  rendesen  nagy  atmoszferiális  zavarok  szokták  kí- 
sérni. Különösen  feltűnőek  a légköri  zavarok  vulkánikus  rengések 
esetén.  Jelen  esetben  tehát  a feltűnő  nyugalom  is  bizonyítja  a ren- 
gések tektonikus  eredetét. 

Xem  szándékom  a rengések  geofizikai  feldolgozása  s így  csak 
röviden  foglalkozom  hatásaival. 

Magam  nem  láttam  a felsoroltakon  kívül  semmi  említésre 
méltót.  A kovásznai  tanúk  egy  része  azonban  fénytüneményeket  is 
látott.  Mindkét  éjjeliőr,  aki  a Pokolsár  előtti  térségen  tartózkodott, 
állítja,  hogy  az  égen  fénysugarak  vilióztak.  Magam  a jelzett  irány- 
ban szintén  láttam  a horizont  felett  szétterülő  halvány  derengést, 


Ivulhay  Gyula  dr. 

de  ezt  a röviddel  azelőtt  letűnő  V*  állasban  levő  holdnak  tulajdoní- 
tottam. 

Nagyajtai  Péter  ffy  Albert  úr  éles  sivító  hangot  hallott. 
Igen  valószínű,  hogy  ez  a hang  az  emeletes  faház  gerendáinak  rez- 
géséből adódott.  Ilyen  hangot  én  is  hallottam  még  a másnapi,  sokkal 
gj  engébb  utórengésnél  is,  de  ez  határozottan  az  épületből  eredt.  A 
rengésbe  jött  épület  még  pár  percig  hallatott  apró  zörrenéseket,  pat- 
kósokat, míg  helyre  nem  állt  a nyugalmi  helyzete. 

R á d u j úr  Sepsiszentgyörgyön  álmából  ébredt  fel  a rengésre. 
Állítása  szerint  ágya  teleszóródott  a mennyezetről  lehulló  vakolat- 
tal. 


8.  kép  Iszapkráter  Nagyborosnyó  mellett.  A fényes  kétpengős  lapocska 
az  arányokat  szemlélteti.  (Szerző  felvétele.) 

A következő  helységekben  voltak  nagy.  károk:  Sepsiszent- 

györgy — Nagyborosnyó — Zágon  a kelet — nyugati  vonalban;  Zágon — 
Papolc — Kovászna — Zabola  az  ÉÉK — DPNy-i  vonalon.  Ko vásznán 
28  ház  sérült  meg  súlyosabban,  köztük  a 7.  képen  bemutatott  emeletes 
épület  teljesen  tönkrement.  A templom  tornya  mind  a négy  oldalán 
hosszában  végigrepedt.  A kémények  úgyszólván  egytől-egyig  ledől- 
tek. Maksán  3 téglaház  is  megsérült,  ledőlt  a templom  dísztornya 


Az  1940.  évi  nov.  10-i  erdélyi  földrengés 


89 


is.  Kézdivásárhelyen  is  sok  a sérült  ház,  ledőlt  két  gyárkémény  te- 
teje. Sepsiszentgyörgyön  sok  tűzfallal  együtt  beomlott  a Mikó- 
kollégium  fizika-termének  boltozata.  A kollégium  lakhatatlanná 
vált.  (Részletesebb  felsorolást  lásd:  27.  p.  435 — 436.) 

Földtani  szempontból  legérdekesebbek  a Nagyborosnyó  mellett 
támadt  földrepedések.  Ezeket  D a n c s főjegyző  úr  szíves  értesítése 
folytán  a rengést  követő  napon  vitéz  B á n k y Bertalan  alezre- 
des úrral  együtt  tekintettük  meg. 

Nagyborosnyó  vasúti  állomásától  Ny-ra  kb.  7Ü0  m-re,  a cigány- 
kunyhók DNy-i  szélén  találtuk  az  első  repedéseket.  Az  első  repedés 
kb.  5 m hosszú,  mellette  kisebb  60  cm  hosszúságú.  Mindkét  repedé- 
sen kékeszöld  árnyalatú  szürke,  csillámos  homok  tört  fel;  ezt  azon- 
ban megérkezésünkig  már  nagyon  összetaposták  az  érdeklődők.  Nagy 
volt  azonban  az  örömöm,  amikor  v.  Bánky  B.  alezredes  úr  hívá- 
sára DNy-ra,  a nagykiterjedésű  legelő  szélére  siettem.  Itt  ugyanis 
4 — 5 iszapkúpocska  tanúskodott  a repedések  folytatásáról.  Most  már 
átkeltünk  a patakon  és  nem  kis  örömünkre  egész  sereg  szebbnél- 
szebb  iszapkráter  sorozatot  találtunk.  Egyrésziik  magánosán  állott, 
a zöme  azonban  egy  mintegy  40  m széles  övben  elhelyezhető  és  1.5 
km  hosszúságban  követhető  3 — 6 m hosszú  hasadékon  ült.  A hasa- 
dékok  egymással  közel  párhuzamosan  ÉÉK — DDNy-i  irányban  hú- 
zódtak, de  sok  repedés  volt  szabálytalan  irányú  is. 

Igen  jellemző  a repedésekre  a szabályos,  hullámos  lefutás.  Ha 
a részlethasadékokat  összeillesztenők,  csaknem  matematikai  pontos- 
ságú sinusgörbét  kapnánk.  Szerintem  ennek  okát  a hullámzó  rengés 
haladó  mozgásában  kell  keresnünk.  A földrengés  hullámai  a mély 
törésen  elhajlást  szenvedhettek,  de  a felette  levő  lazább  pliocén  üle- 
dékekben tovább  siettek,  a két  mozgás-különbség  eredője  lehet  az  oka 
a repedések  szabályos  hullámalakjának.  (Lásd  8 — 10  ábrák.)  Minden- 
esetre kívánatos  lenne,  hogy  szeizmológusok  behatóbban  foglalkoz- 
zanak ezzel  a kérdéssel,  mert  szerény  véleményem  szerint  sok  föld- 
rengéstani elem  kiszámítását  tehetik  lehetővé. 

A hasadékoknak  széles  övben  való  megjelenése  arra  enged 
következtetni,  hogy  vagy  a mélyebben  fekvő  flis  kőzetekben  támadt 
nagyobb  repedés,  illetőleg  a régi  hasadék  szétnyílt  és  a mozgást  a 
felette  levő  laza  üledékek  szórtan  vették  át,  vagy  arra  is  gon- 
dolhatunk, hogy  az  alapkőzet  kissé  felemelkedett  és  erre  a felette 
lévő  homokos,  laza  üledékek  legyezőszerűen  széthúzódtak. 

A hullámos  lefutású  repedések  tetején  ülnek  a kis  iszapkráte- 
rek. A.  kráterek  nyitottak.  A 2-es  mérő,  acélszalagot  minden  nehéz- 
ség nélkül  ledughattam.  Az  iszapvulkánok  magassága  22 — 23  cm  kö- 
zött volt,  átmérőjük  a kráternyílás  tetején  10 — 40  cm,  alapjuknál 
1 — 2 m.  (Lásd:  8 — 10  ábrák.)  A kidobott  agyag  ezeknél  is  kékes-zöl- 
des árnyalatú,  szürke,  csillámos  homok.  A homokszemek  nagysága 
nem  haladja  meg  a 0.5  mm-t,  az  ezüstösen  csillogó  muszkovit  pik- 
kelykék elérik  a 2 mm-t  is.  Az  iszap  felületén  sűrűn  elhelyezett, 
apró  lyukaCskák  látszanak.  Ezek  az  iszapból  eltávozó  gázbuborékok 


90 


Kulhay  Gyula  dr. 


nyomai.  Az  anyagot  ugyanis  C02  gázzal  telített  víz  dobta  ki.  majd 
a kráternyílásokat  a gáz  tisztára  ki  is  fújta.  Szemtanúk  szerint 
10-én  reggel  9 órakor  még  működtek  a kis  vulkánok. 

Felvetődik  az  a kérdés,  hogy  milyen  módon  keletkeztek  a fel- 
sorolt iszapvulkánok.  Erre  nézve  .legvalószínűbb  az  az  elgondolás, 
hogy  a flis  kőzetekben  jelenlévő  karbonátos  kőzetek:  mészkő,  márga, 
márgás  homokkő  részben  a hegyképző  nyomás,  részben  pedig  a mély- 
ségbe való  bepréselés  folytán  hőhatás  alá  kerülnek  és  átalakulnak. 
Az  átalakulás  egyik  felszabaduló  terméke  széndioxid  (C02).  A CO, 


9.  kép.  Ezen  az  ábrán  láthatjuk  az  iszapvulkánok  szabályos,  hullámos 
lefutását.  A sinus-görbéhez  hasonló  megjelenés  oka  egyelőre  ismeretlen. 

(Szerző  felvétele.) 

gáz  nagyrésze  a kőzetrepedéseken,  a palák  elválási  lapjain  és  a rá- 
pikkelyeződési  síkok  mentén  állandóan  eltávozik.  Ezt  tapasztaljuk 
a Háromszéki-medence  szénsavas  borvízkútjainál  és  motettáinál.  A 
medence  belseje  felé  haladva  a fiatalabb  üledékek,  köztük  agyag- 
szintek elzárják  a gáz  útját  és  az  lassan  felhalmozódik.  Földalatti 
gáztartók  jönnek  így  létre  a homokosabb  szintekben,  ahol  a C02  a 
nagy  nyomás  miatt  vízben  oldódva  van  jelen.  Amikor  a földrengés 
hatására  repedések  támadtak  a talajban,  a gnz  felszabadult  a nag> 
nyomás  alól  és  feszítőereje  robbanásszerűen  kidobta  a vizes  iszapot. 


Az  1940.  évi  nov.  10-i  erdélyi  földrengés 


91 


A kitörés  után  a nyomás  lecsökkent  és  pár  óráig  még  tiszta  gáz 
áramlott  a kürtőkön,  ez  fújta  ki  tisztára  a kráternyílásokat.  (Lásd: 
8 — 10.  ábrák.) 

Gondolhatnánk  a magmából  eredő  CO,-re  is,  de  ezt  el  kell  vet- 
nünk azért,  mert  egyrészt  a Hargita  már  elég  távol  esik  Nagybo- 
rosnyótól  és  közbe  van  iktatva  a Bodoki  hegység  flis  tömege  is, 
másrészt  abban  az  esetben,  ha  magmatikus  eredetű  lett  volna  a ki- 
törés. melegvíznek  is  kellett  volna  jönnie  és  tovább  tartott  volna 
a folyamat. 

Hasonló  jelenségek  a múltban  is  lejátszódtak  a iLáromszéki- 
medencében  és  a Barnaságon,  sőt  a régi  irodalmi  adatok  között  sok- 
kal nagyobbszabású,  geizires  tevékenységről  is  találunk  említést. 

(12.  p.  108.) 

Hogy  itt  a robbanásszerűen  kitörő  C02  dobja  ki  az  iszapot, 
bizonyítani  tudom  F.  Trusheim  legutóbb  megjelent  cikkével  is. 
(L.  28.  p.  318 — 319.)  A német  légihaderő  a Lengyelország  elleni  1939 
szept.  4-én  történt  támadása  alkalmával  Prosna  és  Warthe  között  a 
puha,  homokos  szántóföldre  egy  közepes  súlyú  bombát  dobott.  A 
bomba  mélyen  a felszín  alatt  robbant  föl  és  nemcsak  merőlegesen 
fölfelé,  a behatoló  útja  nyomán  dobta  ki  a földet,  hanem  a robbanás 
középpontjától  számítva  2,  4,  7 méterre  köralakú  repedéseket  oko- 
zott. Ezeken  a repedéseken  a nagyborosnyói  iszapvulkánokhoz  telje- 
sen hasonló  homokkráter  sorozatot  dobott  ki  a gáz  feszítő  ereje. 

Ha  összehasonlítjuk  a nov.  10-i  földrengést  a múltban  leját- 
szódó Kelet-erdélyi  földrengésekkel  az  1802.  az  1838.  és  az  1916.  évi 
rengések  hasonlók  nagyon  ehhez  a rengéshez.  Különösen  ki  kell 
emelnem  a következő  közös  bélyegeket:  a rengés  kiindulása  a Dél- 
keleti Kárpátok  külső  ívében  történt,  a belső  ív  medencéiben  is 
földhasadékok  támadtak,  igen  sok  utórengés  követte  a főrengést.  Ha 
összehasonlítjuk  az  1916.  évi  földrengés  izoszeisztáit  (L.  11.  p.  164.) 
a nov.  10-i  rengés  izoszeisztáival,  sok  megegyezést  találunk  (27.  p. 
435.)  csupán  az  utóbbi  erősebb  volt  és  így  a vonalak  távolabb  esnek 
egymástól. 

Bővelkedett  utórengésekben  a nov.  10-i  földrengés  is.  Az  első 
utórengés  11-én  4 óra  körül  jelentkezett,  de  csak  kevesen  vették  észre. 
11-én  7 óra  35  perc  33  mp-kor  (budapesti  idő)  már  sokkal  erősebb 
utórengés  jelentkezett.  Az  ablaknál  álltam,  mikor  minden  zaj  nél- 
kül két  lökés  érte  a házat.  A kb.  140  cm-es  lámpazsinór  56  cm-t 
lengett  ki.  A szoba  mennyezetében  levő  vasgerendák  éles  pattogó 
hangot  adtak. 

A bukaresti  földrengési  obszervatórium  igazgatójának,  G. 
Demetresc u-nak  közlése  szerint  nov.  10-től  nov.  24-ig  27  utóren- 
gést észleltek.  Azóta  még  sok  utórengés  jelentkezett  és  még  1941  ja- 
nuárjában is  olvashattunk  utórengésekről. 

Összefoglalva  a nov.  10-i  földrengés  földtani  tanulságait,  meg 
kell  állapítanunk,  hogy  a rengés  típusosán  tektonikai  rengés  volt. 
A Délkeleti-  Kárpátok  íve  'egyik  legfiatalabb  orogén  területünk.  Az 


92 


Kulkay  Gyula  dr. 


a földrengéssorozat,  melyet  1443  óta  jegyeznek  fel  a krónikák,  hegy- 
képző erők  hatására  jött  létre.  K o c h A.  és  Schafarzik  F.  a 
délkeletről  ható  nyomásban  látják  a rengések  okát.  A jelen  rengés- 
sorozat  több  pontról  indulhatott  ki.  Ezeket  a helyeket  ma  még  nem 
ismerjük,  mert  Romániából  nehéz  adatokat  kapnunk,  de  minden 
bizonnyal  abból  a nagy  törésből  indultak  ki,  mely  a Dobrudzsái 
masszívumot  a román  alföldtől  elválasztja  és  a Keleti  Kárpátokon 
át  a Hargita  vonalában  folytatódik.  Ez  a törésrendszer  alakította  ki 
a Duna,  a Prut  és  a Szeret  folyók  alsó  szakaszait  is. 


10.  kép  Iszapkrátersorozat  Xagyborosnyó  mellett.  A kép  igen  hasonlít 
a valóságos,  működő  vulkánok  távlati  képéhez.  (Szerző  felvétele.) 

Hazánkban  a rengés  a Háromszéki-medence  szegélyén  az  ÉÉK 
— DDNy-i  és  az  ÉXy — DK-i  törésvonalak  mentén  jelentkezett  leg- 
erősebben. A feltételezett  törésvonalakat  a rengés  nemcsak  igazolta, 
de  a Xagyborosnyón  áthaladóknak  pontos  helyét  is  meghatározta. 

Visszapillantva  az  elmúlt  századok  erdélyi  földrengéseire,  azt 
tapasztaljuk,  hogy  a Háromszéki-medeneét  és  a Barcaságot  100 
évenként  átlagosan  20  nagyobb  földrengés  látogatja  meg.  Ezek  a 


Az  1940.  évi  nov,  10-i  erdélyi  földrengés 


93 


rengések  bizonyos  szakaszokba  csoportosulva  jelentkeznek.  (L.  12. 
108 — 112.)  Ezt  a tényt  nem  szabad  semmiféle  téren  elhanyagolnunk. 
A nagyobb  építkezések  tervezői  mindig  gondoljanak  arra,  hogy  fá- 
radságos munkájukat  pillanatok  alatt  döntheti  romba  a földrengés, 
mint  azt  a bukaresti  14  emeletes  Carlton-szálló  szomorú  példája  is 
igazolja.  A pillanatok  alatt  összeomló  szálloda  romjai  alatt  több- 
száz  ember  lelte  halálát. 

A Székelyföldön  most  nagy  tervek  várnak  megvalósításra. 
Vizi  erőművek,  gyárak  épülnek  majd;  ezeknek  tervezői  a hely  meg- 
választásánál és  a kivitelezésnél  gondoljanak  arra,  hogy  földrengé- 
ses  területtel  van  dolguk.  A japán  kormány  például  földrengési  bi- 
zottsággal dolgoztatta  ki  a középületek  tervrajzait,  hogy  az  esetle- 
ges rengéskárokat  elkerüljék. 

A tapasztalat  azt  mutatja,  — ezt  a földrengéstudomány  pon- 
tosan, számszerűen  bizonyítja  is  — hogy  a rengéskárok  a törmelékes, 
fiatal  üledékeken  a legnagyobbak  és  idősebb,  szilárd  kőzeteken  a 
legkisebbek.  Minél  kisebb  egy  kőzet  repedezettsége  és  mállottsága, 
vagy  mállási  takarója,  annál  kisebb  károkat  okoz  a földrengés.  Meg- 
lepő, hogy  pusztító  földrengések  is  épen  hagynak  egyes  épületeket. 
Ezek  az  épületek  rendesen  szilárd,  idősebb  kőzeteken  épültek.  Kívá- 
natos lenne,  hogy  éppen  az  erdélyi,  hazánk  legföldrengésesebb  terü- 
letén a nagyobb  építkezések  előtt  hallgassák  meg  a geológus  szak- 
értőt is,  mert  ezzel  sokszor  igen  nagy  későbbi  károkat  előznének 
meg. 

FELHASZNÁLT  IRODALOM: 

1.  Joseph  Barbenius:  Chemisohe  Untersuchung’  einiger 

merkwürdigen  Gesuiid-  und  Sauerbrunnen  des  Székler  Stuhls  Három- 
szék in  Siebenbürgen.  Hermannstadt.  1792.  — 2.  Bányai  János: 

Kézdivásárhely  vidéke  Háromszék  vármegyében.  Földtani  Közi.  XLVII. 
K.  p.  1 — 20.  1917.  — 2a.  Bányai  János:  Földrengések  a Kelemen- 
havasokban. Földrajzi  Közi.  LIlV.  K.  p.  60 — 61.  1926.  — 3.  B,  v.  Cotta: 
Über  die  Eisenerzlagerstatten  von  Kovászna.  Österreichisclie  Zeitschrift 
für  Berg-  und  Llüttenwesen.  IX.  B.  p.  323 — 324.  1861.  — 4.  F.  Folberth: 
Die  Mineral- und  Gasquellen  von  Kovászna.  Verhandlungen  und  Mittei- 
lungen  des  siebenbürgisehen  Vereins  für  Naturwissenschaften  zu  Her- 
mannstadt. B.  XI.  78 — 100.  1860.  — 5.  Fr.  v.  Hauer:  Realgar,  Schwefel 
und  Aragon  von  Kovászna.  Jahrbuch  dér  k.  k.  Geol.  Reichsanst.  B. 
XI  p.  85 — 86.  1860.  — 6.  F r.  v.  Hauer:  Das  Eisemverksproject  von 
Kovászna  in  Siebenbürgen.  Österreichische  Zeitschrift  für  Berg-  und 
Hüttenwesen.  B.  IX.  p.  49 — 50.  1861.  — 7.  F r.  v.  Hauer  u.  G.  S t a c h e: 
Geologie  Siehenbürgens.  Wien.  1863.  — 8.  Herbich  Ferenc:  A Szé- 
kelyföld földtani  és  őslénytani  leírása.  M.  kir.  Földtani  Intézet  Év- 
könyve. V.  K.  p.  1 — 305.  1878.  — 9.  W.  H.  Hobbs  u.  Ruska:  Erdbeben. 
Leipzig.  1910.  — 10.  Hoffmann  Ernő:  A temes-torontáli  földrengé- 
sekről. Természettudományi  Közlöny.  XLVII.  K.  p.  733.  1915.  — 11. 
Hoffmann  Ernő:  Az  1916.  januárius  26-i  erdélyi  földrengés  Tenné- 


94 


Kulhay  Gyula  dr. 


szettudományi  Közlöny.  XLVIII.  K.  p.  162 — 166.  1916.  — 12.  Koch  An- 
tal: Az  erdélyi  földrengések  összeállítása.  Orvos-természettudományi 
Értesítő.  III.  Népszerű  előadások.  II.  K.  p.  108 — 112.  1880.  ''Az  V.  evf, 
melléklete)  — - 13.  Koch  Antal:  Az  1880.  oet.  3-iki  középerdélyi  föld- 
rengés. Orvos-természettudományi  Ért.  II.  Szak.  VI.  K.  p.  1 — 155,  1881, 

— 14.  Koch  Antal:  Az  1885.  évi  erdélyi  földrengésekről.  Földtáni 
Közlöny.  XIX.  K.  p.  5 — 11.  1889.  —15.  Koch  Antal:  Az  erdélyrészi 
medence  harmadkori  képződményei.  I.  Rész.  M.  kir.  Földtani  Int.  Év- 
könyve. X.  K.  p.  56 — 358.  1S94.  — G.  Mac  övei  et  I.  Atanasiu:  La 
zone  intenie  du  flysch  daus  la  région  de  la  liaute  vallée  de  la  Prahova 
et  du  bassin  suprérieur  de  l‘01t.  Guide  des  Excursions.  Áss.  pour. 
L'Avanc.  de  la  Geol.  des  Carpates.  Bukarest.  1927.  — 17.  P a p p Károly: 
A futásfalvi  Pokolvölgy  Háromszék  vármegyében.  Földtani  Közlöny. 
XLII.  K.  p.  696 — 723.  1912.  — 17a.  Réthly  Antal:  Az  1894 — 1895  évben 
Magyarországon  észlelt  földrengések.  Budapest,  1916.  — 17b.  Réthly 
Antal:  Az  1900.  1901  és  1902,  évi  magyarországi  föhlrenegések.  M.  kir. 
Orsz.  Meteorológiai  és  Földmágnességi  Int.  Kiadványa.  — 17c.  Réthly 
Antal:  Az  1903.  évi  magyarországi  földrengések.  M.  kir.  Grsz.  Metr. 
és  Föklmg.  Int.  Évkönyvei.  XXI.  K.  IV.  rész.  1903.  — 17d.  Réthly 
Antal:  Az  1904  évi  magyarországi  földrengések.  A M.  kir.  Örsz.  Metr. 
és  Földmg.  Int.  Kiadványa,  Budapest,  1906.  — 17e.  Réthly  Antal 
1905.  évi  magyarországi  földrengések.  M.  kir.  Orsz.  Metr.  és  Fölumg. 
Int.  Kiadványa,  Budapest,  1906  — 17f.  Réthly  Antal:  Az  1906.  évi 
magyarországi  földrengések.  M.  kir.  Orsz.  Metr.  és  Földmg.  Int.  Kiad- 
ványa. Budapest,  1907.  — 17g.  Réthly  Antal:  Az  1907.  évi  magyar- 
országi  földrengések.  M.  kir.  Orsz.  Metr.  és  Földmg.  Int,  Kiadványa, 
Budapest.  1908.  — 18.  C.  M.  Paul  und  E.  Tietze:  Neue  Studien  in  dér 
Sandsteinzone  dér  Karpathen.  Jahrbuch  d.  k,  k.  Geol.  Reiclisanst.  XXIX. 
B.  p.  189—304.  1879.  — 19.  Primics  György:  A Keleti  Kárpátok 
geológiai  viszonyai.  Ért.  a Terin.  Tud.  Köréből.  XIV.  K.  p.  1 — 27.  1884. 

— 20.  Se  ha  farzik  Ferenc:  A földrengések  Délmagyarországon  és 
a szomszédos  területeken.  Földtani  Közlöny.  X.  K.  p.  53 — 75.  1880.  — 
21.  Scha  farzik  Ferenc:  A magyarországi  földrengésekről  1883- 
ban.  Földtani  Közlöny.  XIV.  K.  p.  48 — 58.  1884.  — 22.  Scha  far  zik 
Ferenc:  A magyarországi  földrengésekről  1884-ben.  Földtani  Közlöny. 
XV.  K.  p.  121—133.  1885.  — 23.  Scha  far  zik  Ferenc:  Az  1885.  és 
1886.  évi  magyarországi  földrengésekről.  Földtani  Közlöny.  XIX.  K.  p. 
29 — 52.  1889.  — - 24,  Schafarzik  Ferenc:  Az  1887.  és  1888.  évi  ma- 
gyarországi földrengésekről.  Földtani  Közlöny.  XXII.  K.  p.  301 — 317. 
1892.  — 25.  Schafarzik  Ferenc:  A vingai  földrengésről.  Földtani 
Közlöny.  XXX.  K.  p.  91 — 96.  1900,  — Schafarzik  Ferenc:  A föld- 
rengéstan mai  állásáról.  Különlenyomat  a Magy.  Földr.  Társ.  1903.  évi 
febr.  hó  II.  füzetéből.  1903.  — 27.  Simon  Béla:  Az  1940.  november  10-i 
földrengés.  Természettudományi  Közlöny.  LXXII.  K.  p.  433 — 442.  1940. 

— 28.  F.  Trusheim:  Fliegerbomben  und  Geologie.  Natúr  und  Volk. 
B.  LXX.  p.  317—321.  1940. 


95 


A MECSEKHEGYSÉGI  MAGNET1T* 

Irta:  Dr.  Sztrókay  Kálmán. 

(II.  Táblával.) 

Az  elmúlt  év  folyamán  számos  hír  számolt  be  arról,  hogy  a 
Mecsek-hegység  északi  részében  mágnesvaskő  előfordulásra  bukkan- 
tak. A hír  úgy  a nagyközönség,  mint  a szakkörök  előtt  kellő  érdek- 
lődésre tarthatott  számot,  mivel  köztudomású,  hogy  hazai  nyersvas 
szükségletünket  még  az  újabban  visszakerült  országrészek  termelé- 
sével sem  lehet  teljesen  fedezni.  Másoldalról  pedig  a mágnesvas 
a legkitűnőbb  vasipari  nyersanyagok  közé  tartozik.  Mindenképpen 
indokolt  teliát,  hogy  az  új  ásványkincs  jelentősége  megfelelő  mér- 
legelésben részesüljön,  legfőképpen  pedig  az  előfordulás  ércgeneti- 
kai szempontból  kellő  megvilágításba  kerüljön. 

Az  első  mintákat  t e 1 e g d i R ó t h Károly  iparügyi  min.  taná- 
csos volt  szíves  vizsgálatra  átengedni  s már  a kezdeti  eredmények 
arra  késztettek,  hogy  a helyszínen  saját  gyűjtést  és  bejárást  végez- 
zünk. Időközben  pedig  a Mecsek-hegység  földtanának  legelismertebb 
kutatója.  Vadász  Elemér,  rövid  közlemény  (2.)  keretében  is- 
mertette a magnetit  előjövetelt.  Az  érc  keletkezésére  vonatkozó 
véleménye  azonban  már  az  első  mintáink  vizsgálati  eredményével 
sem  állott  egészen  összhangban. 

A vasércanyag  a báránya  megyei  Magyaregregy  határában,  a 
községtől  kb.  1.5  km-nyire  NyÉNy-ra,  gyérvízű  patak  meredekfalu 
vízmosása  alj'n,  rögökben,  hömpölyökben,  egvéb  kőzetdarabok  társa- 
ságában fordul  elő.  (1.  kén.)  Az  ércdarabok  élesek-szögletesek  v.  kissé 
koptatottak:  átlagosan  fejnagyságúak.  de  akadt  köztük  egy  tekin- 
télyes, kb.  5 m3-es,  mintegy  20  t-ás  hömnöly  is.  Mintákat  vettünk 
az  ércanyagokból,  az  érces  kőzetdarabokból,  valamint  a társaságuk- 
ban lelt  egyéb  kőzetfajtákból  is. 

A terület  alapos  bejárását,  a település  viszonyainak  tanulmá- 
nyozását sajnos  az  idő  rövidsége  és  a kedvezőtlen  időjárás  nagy- 
mértékben akadályozta,  így  elsősorban  a keletkezés  körülményeinek 
tisztázását  tartottuk  fontosabb  feladatnak,  mely  egyéb  gyakorlati 
kérdésre  is  nagy  részben  válasszal  szolgálhat. 

A Mecsek-hegység  krétaidőszaki  vulkánosságának  részletei 
Vadász  összefoglaló  monográfiájából  (1.)  és  Mauritz  (3.) 
kőzettani  vizsgálataiból  ismeretesek.  A legszembetűnőbb  e vulkáni 
működés  termékeiben  a nagyfokú  bizonytalanság,  melyet  másképpen 
változatosságnak  is  nevezhetnénk.  A kőzetek  kémiai  és  ásványos 
összetétele  alapján  szerkesztette  meg  Mauritz  (4.)  a differenciá- 


* Előadta  a Magyarhoni  Földt.  Társulat  1941.  június  4-én  tartott 
szakülésén. 


96 


Sztrókay  Kálmán  dr. 


ciós  diagrammot  s kimutatta,  liogy  a kovasav  és  alkáliak  csökkené- 
sével a foyaitos  magmájú  kőzetekhez  tartozó  fonolitoktól  kiinduló- 
lag  a nozikombites,  majd  essexites  magma  termékei  is  előfordulnak, 
sőt  a bázisos  jelleg  tovább  erősödik,  a paeifikus  és  atlanti  provincia 
határára  tehető  kőzetek  és  ezen  túl  is,  már  tisztára  paeifikus  jellegű, 
erősen  bázikus  limburgitszerű  traehidoleritek  lépnek  fel.  Másszóval 
a Mecsek-liegység  területén  igen  jellegzetes  magma-differenciáció 


1 2 3 4 5 6 


p7  f y 1 ,m 

1.  kép.  A vaséreelőfordulás  helyszínrajza.  — Die  Lhngebung  des  Eiseu- 
erz-Vorkommen.  1.  Traehydolerit.  2.  Alsó  liász.  — Unterliassischer 
Schichtenkomplex.  3.  Malm-titon.  — Malm-Tithon.  4.  Helvét-torton  ten- 
geri rétegek.  — Helvetisch-tortonische  marine  Schickten.  5.  Alsó  helvét 
szárazföldi  és  édesvízi  rétegek.  — Festlándische  u.  Süsswasser-Sehichten 
(Unt.  Helvetien).  6.  Lösz.  — Löss.  7.  A vasérc  előfordulása.  — Eisen- 

erzvorkommen. 

jelenségével  kell  számolnunk,  melyet  minden  valószínűség  szerint  a 
hegység  tektonikai  viszonyai  idézhettek  elő.  Erre  gondol  már 
Vadász  is  a következőkben  (1.  p.  70) : — „Vagyis  nem  annyira  a . . . 
vízszintes  elterjedés,  mint  inkább  a függőleges  tagoltság  lehetne 
a kőzetfajták  különbözőségének  oka.  A mecseki  rétegösszlet  alap- 


A inecsekhegységi  magnetit 


97 


hegységének  néhány  ezer  méterre  tehető  vastagsága  elég  lehetőséget 
nyújt  ilyen  elkülönülésre.”  A tény  tehát  az,  hogy  a Mecsek  mezozoos 
vulkánossága  nincs  egy  főkitörési  helyhez  kötve,  hanem  megtalál- 
ható szerte  a hegységnek  úgyszólván  minden  részén,  többnyire  tek- 
tonikai vonalak  mentén,  leginkább  hosszanti  telérek  alakjában. 
A kitörés  zöme,  magja  azonban  — mint  ezt  már  V a d á s z is  említi 
— Kisújbánya — Jánosipuszta  közé,  a hegység  keleti  juraperiklináli- 
sának  közepére  teendő. 

A fentiek  előrebocsájtása  után  az  alábbiakban  annak  bizonyí- 
tása lesz  feladatunk,  hogy  a magyaregregyl  oxidos  vasérclelet  olyan 
magma-differenciációs  termék,  mely  a terület  mezozoos  erupció-soro- 
zat áriak  tagjai  közé  szervesen  beilleszkedik. 

A vasércelőfordulás  helyén  úgy  az  érces  anyagból,  mint  a 
környezetében  fellépő,  durva-laza  törmeléklejtő  kőzetanyagából  min- 
tákat gyűjtöttünk  mikroszkópi  vizsgálat  céljára. 

A kőzetminták  legnagyobb  részének  mikroszkópi  képe  töké- 
letesen megegyezik  azzal  a leírással,  melyet  Mauritz  (3.)  a bázi- 
kusabb  trachidoleritek  vizsgálatakor  észlelt.  Az  egyezés  olyannyira 
teljes,  hogy  kőzeteink  jellemzésénél  szinte  szószerint  kellene  idézni 
az  idevágó  fejezetet.  E kőzetek  külső  megjelenése  teljesen  bazaltos. 
A tömött,  majdnem  fekete  alapanyagba  kevés,  szabad  szemmel  lát- 
ható porfiros  olivin  és  augit  van  beágyazva.  Az  alapanyag  mikrosz- 
kóppal vizsgálva  kis  augitprizmákat,  kevés  bázikus  plagioklász- 
táblát,  sok  magnetitet  tartalmaz.  Ezenkívül  zavaros-sárgásra  mállott 
kőzetüveget  figyelhetünk  még  meg.  Változatosságot  az  egyes  hasonló 
minták  között  csak  abban  lehet  találni,  hogy  némelykor  porfiros 
földpátok  (labrador-bytownit)  is  társulnak  a mikroszkópos  elegy- 
részekhez, az  alapanyagban  pedig  az  ércek  mennyisége  nagyon  fel- 
szaporodik és  a jánosipusztai  (északi)  árokból  régebben  vizsgált  kő- 
zethez hasonlóan,  az  ércek  (magnetit-ilmenit)  a legszebb  növekedési 
alakzatot  árulják  el:  háromszöges-négyszöges  rácsozatban,  jégvirág- 
szerű képletben  járják-szövik  át  az  alapanyagot.  Ezeken  kívül  több 
kőzet  augitbeágyazása  homokórás  felépítésű,  a szegély  legtöbbször 
ibolyásszínű  titánaugit.  Nem  ritkán  az  olivin  szerpentinesedett,  vagy 
a szerpentin  külön  kis  szigetekként  is  fellép. 

Fontos  azt  kiemelnünk,  hogy  ezekben  a sötétszínű  kőzetekben 
általánosan  elterjedt  elegyrész  az  a zavaros-zöldes,  izotrop,  üvegszerű 
anyag,  mely  a tiszta  magnetit-érc  vékonycsiszolataiban  is  mindenütt 
előfordul,  azaz  valami  bázisos  üvegnek  tekinthető,  mely  ott  van  a 
kivált  színércek  mellett  is.  Az  érces  mintákból  készült  vékonycsiszo- 
latokban  egyébként  az  érc  mellett  az  előbbi  sárgás-zöldes  üvegen 
kívül  csak  kalcitot  lehet  megfigyelni. 

A fenti  sötét  bazaltos  kőzetek  csiszolatait  Mauritz  Béla 
szíves  engedelme  alapján  a régebbi  készítményekkel  összehasonlít- 
hattam s a teljes  egyezést  még  az  is  tökéletesítette,  hogy  azokat 
az  elegyrész-variációkat,  melyek  a Jánosi-puszta,  Márévári-völgy, 


9& 


Sztrókay  Kálmán  dr. 


Síngödör-völgy  stb.  erősebben  bázisos  kőzeteiben  jelentkeztek,  itt  is 
megfigyelhettük, 

Azonban  fontos  felemlítenünk  azt,  hogy  a vasérclelőhely  terü- 
letén, a ferderétegzésű  lejtő  anyagából  nemcsak  a fentemlített,  két- 


2.  kép.  A magmadifferenciáció  területének  vázlatos  alaprajza.  — Sche- 
matische  Darstellung  des  Gebietes  dér  magmatischen  Differentiation. 
1.  Limburgitoid-trachidolerit.  2.  Trachydolerit.  3.  Phonolit.  4.  Andesit, 
5.  Az  ércelőfordulás  helye.  — Fundort  des  Eisenerzvorkommens. 

ségteleniil  a krétavulkánosság  bazaltos  (limburgitoid-trachidolerit-) 
kőzeteit  lelhetjük  fel.  Az  érchömpölyök  társaságában  — kisebb 
mennyiségben  — egyéb  kőzetdarabok’  is  vannak.  Ezek  megtartási 
állapota  azonban  sokkalta  rosszabb,  hogysem  közelebbi  meghatáro- 


A mecsekhegységi  magnetit 


99 


zásuk  lehetséges  volna.  Annyi  bizonyos,  hogy  egészen  elütő  a gene- 
zisük, sőt  nem  is  egy,  de  legalább  kétféle  erupció  termékei.  Szövetük 
szemcsésebb,  világosabbak  és  erősén  elváltozottak.  Egyik  fajtájuk 
inkább  porfiros;  nagy,  részben  v.  egészen  átalakult  földpátokkal, 
az  alapanyagban  csak  epidot,  klorit,  pennin  és  érc  ismerhető  fel. 
Ugyancsak  porfirosabb  szövetű,  de  még  savanyúbb  az  a kőzet,  mely- 
ben nagy,  mái  lőtt  földpátok  vannak,  az  alapanyag  pedig:  földpát, 
kvarc,  kevés  érc  és  csillám.  Mikroszkópi  képe  alapján  porfirit  v. 
ortofir  lehetne,  tehát  már  a gránitmagma  terméke. 

Egy  másik  világosabb  színű  kőzet  határozottan  mélységi, 
szemcsés  megjelenésű.  De  szintén  mállott;  még  felismerhető  elegy- 
részek: földpát,  kvarc,  csillám,  apatit,  másodlagos  kaiéit  és  zoizit 
v.  epidot.  — Az  bizonyos,  hogy  ez  utóbbi  kőzetek  a fentebb  említett 
bazaltos  fajoktól  merőben  különböznek  s egészen  más  genezisből 
származtak  ide  az  érctörmelék  mellé.  Tehát  ésszerű  őket  mindjárt 
elkülöníteni  és  egyelőre  figyelmen  kívül  hagyni. 

Ha  M a u r i t z kőzettani  vizsgálatát  petrokémiai  szempontból 
végigkövetjük,  szinte  önkéntelenül  egy  klasszikus  magma-differenci- 
ációs  folyamat  képe  bontakozik  ki.  Első  idevágó  munkájában  már 
fontos  megállapításokat  tesz  (3.  p.  166),  mikor  kijelöli  az  erupeiós  cik- 
lus magját  (Jánosi-puszta — Egregyi-völgy  középtája),  melytől  távo- 
lodva a kőzetek  kémiai  jellegében  az  alkálik  mellett  a kovasav  emel- 
kedése jelentkezik.  Klasszikus  érvényű  második  dolgozatában  pedig 
(4.)  már  felállítja  a differeneiációs  diagrammot  is,  megjelölvén  ben- 
ne az  alkáli  provinciába  tartozó  kőzetek  összetételének  változását  és 
következtetésében  kifejti,  hogy  kívülről  az  erupeiós  mag  felé  haladva 
,.a  jánosii  (észak)  bazaltos  trachdolerit  már  elvesztette  a kimondoltan 
foyaitos  jellegét,  magmája  a pacifikus  normálgabbroid  és  az  atlanti 
essexit-gabroid  magma  közé  illeszkedik  be;  a legbázikusabb  máré- 
vári  limburgitoid-trachidolerit  magmája  pedig  a theralitgabbroid  cso- 
portba tartozik.  A legbázikusabb  kőzetek  az  egregyi  és  jánosii  (dél) 
limburgitoid-trachidoleritek;  magmájuk  hornblendites,  tehát  már  nem 
atlanti,  hanem  pacifikus  jellegű  . . ,”1  Azaz  a magmaelkülönülés  folya- 
matát a két  nagy  kőzetprovincia  érintkezési  területéig  sikerült  ki- 
nyomozni, ahol  már  a monomineralikus  (piroxénit,  augitit,  ércek  stb.) 
kőzeteké  a főszerep.  így  tehát  érthetők  a vizsgált  kőzetek  rendszerezé- 
sében felmerült  nehézségek,  hiszen  nyilvánvaló,  hogy  az  eruptívum 
határozott  differeneiációs  kényszer  hatása  alatt  merevedett  meg  s 
ilyenkor  a megszilárduló  kőzet  jellegét  a fizikai-kémiai  körülmények 
mozzanatainak  igen  változékony  állapota  szabja  meg. 

A magma  differenciációjának  előidézésében  a főtényezőköh 
kívül  (kémiai  összetétel,  hőmérsékletváltozás  és  lehiilési  időtartam) 
igen  nagy  jelentősége  AT^n  a geológiai  környezetnek  is.  Ismeretes, 
hogy  az  elkülönülés  leginkább  az  ú.  n.  frakciónál!  (szakaszos)  kris- 


1 L.  c.  p.  242. 


100 


Sztrókay  Kálmán  dr. 


tályosodás  által  jön  létre.  Azaz  a magma  lehűlésében  elérkezik  a 
kristályosodási  szakasz  állapota,  a folyékony  és  kristályos  fázis 
között  mindjárt  megindul  valamilyen  formában  az  elkülönülés 
mechanikai  folyamata.  A gravitációs  elkülönülés  állandóan  működik, 
a könnyebb  kristályok  emelkednek,  a nehezek  süllyednek.  De  ez  az 
elkülönülés  nem  szokott  „in  situ”  lejátszódni,  hanem  ahogy  azt  sok 
megfigyelés  és  tapasztalat  bizonyítja,  a magmatűzhely  és  a kitörés 
helye  közötti  úton  bontakozik  ki  egészében  (6.  p.  61).  Ebből  tehát 
arra  következtethetünk,  hogy  csak  azokon  az  eruptív  kőzetterülete- 
ken lehet  differenciációval  számolni,  ahol  a geológiai  körülmények 
azt  előmozdították.  ?dásszóval  a lehűlés  nem  hirtelen  következett  be 
és  — ami  ezzel  szorosan  összefügg  — a megszilárdulás  helyéig  a mag- 
mának hosszabb-rövidebb  utat  kellett  megtennie  s különféle  kőzete- 
ket harántolnia. 

Ha  elfogadjuk  a geokémiának  újabb,  általános  érvényű  fel- 
tevését, hogy  minden  kőzet  egy,  a bazaltos  törzs-  (ős-)  magma  deri- 
vátuma  s belőle  mindenfajta  kőzet  leszármaztatható  a megfelelő  dif- 
íerenciáeiós  folyamat  és  geológiai  környezethatás  révén,  akkor  úgy 
tetszik,  hogy  a fentiek  összegezése  révén  sikerült  megközelítenünk  a 
feladatunkra  adandó  választ.  Barth  szerint  (6.  p.  74)  a magma 
egyik  gyakori  lekülönülési  vázlata  „nem  orogén”  területen  ez: 
hozni t alkáli-trachit  —yfonolit.  Bár  alkáli-kőzet  keletkezése  arány- 

lag ritkán  jön  létre,  mégis  az  idevágó  diagrammok  és  helyi  körül- 
mények figyelembevételével  ez  a képlet  volna  a mecseki  mezozoos 
eruptivekre  legmegfelelőbb. 

így  tehát,  ha  a fenti  (2.  sz.  kép)  vázlatot  vesszük  szemügyre, 
melyet  M a u r i t z kőzettani  vizsgálatai  és  Vadász  térképezése 
alapján  szerkesztettünk,  a következőket  mondhatjuk.  A Mecsek-hegy- 
ség  első.  erős  diszlokációjának  idején,  az  alsókréta  időszakban  bázi- 
sos  („bazaltos”)  magma  feltörése  következett  be.  A feltörés  közép- 
pontja — miként  azt  több  szerző  is  megállapította  már  — a Jánosi- 
puszta — Kisújbánya  közé  eső  területre  helyezhető.  A bazaltos  magma 
feltörésekor  azonban  elkülönülést  előidéző  fizikai-kémiai  és  geológiai 
tényezők  játszottak  közre  s így  lehetséges  az,  hogy  a kovasavban 
gazdagabb  fonoli toktól  a legbázikusabb  kőzetekig  több  változat  és 
átmenet  keletkezhetett.  De  a differenciáció  legelső  szakaszának  ter- 
méke is  felszaporodhatott:  színére,  magnetit  alakjában.  A térképváz- 
latról tehát  kitűnik  a középtől  távolodó  bázisos  jelleg;  kitűnik  azon- 
ban az  is,  hogy  a körkörösen  elhelyezkedő  savanyúbb  tömegek  sorába 
szervesen  beilleszkedik  a komlói  andezit  erupciója.  Tehát  úgy  ez, 
mint  az  idevágó  differenciáéi ós  diagrammok  felhatalmaznak  ben- 
nünket arra,  hogy  a komlói  andezit  anyagát  is  differenciációs  ter- 
méknek tekintsük,  s bár  kissé  későbben,  a harmadkor  eleién  került 
megszilárdulási  helyére,  azonban  . . . „egy  a már  az  alsókrétában  meg- 
lévő hasadék  újraéledése  során.”2 


2 Va  d á s z,  1.  c.  p.  72.  . 


A mecsekhegységi  magnetit 


101 


A mágnesvas  ércmik roszkóp i a i vizsgálata  kapcsán  a fentebb 
elmondottakhoz  újabb  bizonyítékok  sorakoztak. 


Az  ércanyag  vizsgálata  alkalmával  a kővetkező  ércfajták  vol- 
tak megállapíthatók: 


magnetit 

hematit 

pirít 

tűvasérc 

barnavasérc 


Fe  0 . Fe.,  0, 
Fe.,  O, 

Fe  S., 

Fe.,  0;! . H.,  0 
Fe.,  03 . xH,  0 


A magnetitre  általában  jellemző  az  erősen  automorf  jelleg. 
A szemnagyság  nagyon  változó;  a legnagyobb  szemek  mérete  sem 


3.  kép.  Martitosodott  magnetit.  — Martit isierung  von  Magnetit.  2D0  : 1. 
Olajimmerzió.  — Ölimmersion. 


igen  haladja  meg  a 1/2  nnn-es  nagyságot.  A reflexiós  szín  meglehe- 
tősen változik,  leggyakoribb  azonban  az  erősebb  vagy  kissé  gyen- 
gébb rózsásbarna  színárnyalat,  mely  a szét  nem  elegyedett  Ti-tarta- 
lomnak  a jele.  Ikerlemezesség  nem  volt  megfigyelhető  s ez  a magas- 
hőmérsékletű magmadifferenciációs  eredet  mellett  bizonyít.  Jelen- 
tős azonban  a kristályok  zónás  felépítése.  A zónásság  két  eredetre 
vezethető  vissza:  1.  A növekedés  közben  a kémiai  összetétel  válto- 
zására, azaz  a Ti-tartalom,  esetleg  kevés  Mn-tai*talom  ingadozására. 
2.  Éles  zónahatárokat  hoztak  létre  a növekedési  sebességváltozások. 
Az  elsőben'  említett  zónásság  h'elyenkint  különösen  igen  finom  rajzéi 


102 


Sztrókay  Kálmán  dr. 


és  több  esetben  megfigyelhető  volt,  hogy  a kristály  termete  a nö- 
vekedés közben  megváltozott:  (110)  — ► (111).  — Etetéssel  (conc.HCl, 
2 — 3’)  lehet  e jelenséget  leginkább  feltűnővé  tenni,  amikor  egyúttal 
az  is  megfigyelhető,  hogy  a mágnesvas  kiválásában  több  generáció 
sorakozik  egymásra.  A nagyobb,  automorf  kristályok  mindig  a leg- 
későbbiek, de  belső  magjuk  legtöbbször  lukacsos,  vagy  idegen 
anyaggal  (szilikátokkal)  van  kitöltve.  (L.  tábla  3.  sz.  kép.) 

Genetikai  szempontból  igen  fontos,  hogy  semmiféle  Ti-szét- 
elegyedést  nem  lehet  megállapítani,  ami  azt  jelenti,  hogy  e magma- 
tikus  kiválás  ércanyaga  nem  mélységi  kőzet  koncentrációs  terméke, 
mert  nem  állt  módjában  a feles  Ti-iónt  kristályrácsából  kiközösíteni. 


4.  kép.  Hematit-lemezek  csoportja  a magmetit  felületén.  — Fácherförmig 
geordnete  Hematit-Lamellen  an  dér  Oberfláche  des  Magnetits.  120  : 1. 


Az  ércanyag  egyedeinek  füzérszerű  felsorakozása  viszont 
(amikor  a hézagokat-közöket  szerpentinszerű  anyag  v.  kaiéit  tölti 
ki)  szintén  azt  bizonyítja,  hogy  a magma  elsőkristályosodási  érc- 
anyagának felszaporodása  történt. 

Martit.  Majdnem  minden  magnetit-szemcsében  a martitosodás 
jelenségét  figyelhetjük  meg.  A martit  a hematit-molekula  (Fe203) 
kiválása  a magnetit  kristályokon  belül.  A martit-képződmények 
kétféle  módon  keletkezhetnek: 


A mecsekhegységi  magnetit 


103 


1.  A niagnetit  megszilárdulása  utáni  átalakulással  s ebben  az 
esetben  leginkább  a lyukak,  repedések  mentén  vékony  lemezek 
-hálózataképpen  jelentkezik.  A lemezkék  az  oktaéderlapokkal  pár- 
huzamosan helyezkednek  el  s az  érccsiszolatban  háromszögalakú 
képletek  alakjában  figyelhetők  meg.  (L.  tábla  1.  sz.  kép.) 

2.  A niagnetit  kiválásával  egyidőben  is  keletkezik  s ilyenkor 
a növekedési  zónásság  tagjai  közé  periodikusan  beilleszkedik,  avagy 
kis  szigeteket  alkot  s a kristály  magja  körül,  vagy  azon  kívül  is, 
kisebb-nagyobb  mennyiségben  felléphet.  (L.  tábla  2.  sz.  kép.) 

A magyaregrcgyi  niagnetit  vizsgálatánál  az  tapasztalható, 
hogy  a martitosodásnak  fenti,  mindkét  alakjával  számolnunk  kell. 
Sőt  ugyanegy  kristályon  belül  mindkettő  megfigyelhető,  leginkább 
akként,  hogy  a zónásan  sorakozó  hematit-lemezek  között  utólag 
keletkezett  hálózatos  martit  alakult  ki.  Ez  a jelenség  olyan  előre- 
haladott stádiumban  is  felléphet,  hogy  a magnetitkristály  teljesen 
hematittá  alakult  és  magnetit  utáni  hematit-pszeudomorfózának 
látszik.  Az  egyidőben  keletkezett  liematit-szigetek  kiválását  étetés- 
sel  még  jobban  kiemelhetjük,  amikoris  kitűnik,  hogy  a hematitot 
a magnetit  növekedési  zónái  megkerülik  s így  mintegy  beleépítik 
a magnetit-kristályba.  Általában  a martitosodás  helyenként  nagyon 
előrehaladott  fázisban  van.  (3.  kép.) 

De  a hematit  a mágnesvason  kívül  is  keletkezett,  éspedig 
helyenkint  nagyobb  mennyiségben.  Azonban  közvetlen  kapcsolatban 
marad  mindig  a magnetittel.  Legyező-kéveszerű  lemezsorokban  cso- 
portosul a magnetit  felületéhez;  avagy  a szórványosan  fellépő  mag- 
netit-kristálycsoportokat  kötik  e lemezek  szilárdító  szerkezetként 
egymáshoz.  Nem  ritkán  egyes,  másodlagosan  keletkezett,  héjgs  szer- 
kezetű mágnesvas-csoportokat  a madárfészekre  emlékeztető  képletek 
gyanánt  veszik  e lemezek  körül.  (4.  kép  és  tábla  4.  sz.  kép.) 

A pirít  igen  alárendelt  mennyiségben  fordul  elő.  Kitűnik, 
hogy  a magma-olvadékban  igen  kevés  kén  volt  jelen  s ez  a diffe- 
renciációs  folyamat  megindulása  elején,  nagy  affinitása  réven  a 
vasat  magához  vonta.  Vele  indult  meg  az  érckiválás:  egynéhány 
magnetit-kristály  magvában  parányi,  néhány  ,u  nagyságú  pirit- 
csirát  lehetett  megfigyelni.  Csupán  egy  alkalommal  sikerült  kissé 
nagyobb  mennyiségben  egy  pirit-szigetet  megfigyelni,  de  már  kris- 
tályalak nem  volt  felismerhető,  mert  repedések,  bomlástermékek 
szabdalták  keresztül.  Annyi  azonban  látható  volt,  hogy  a megmaradt 
ép  részek  elsődleges  kiválások,  mert  erős,  villogó  reflexük  elárulta, 
hogy  semmiesetre  sem  lehetnek  másodlagos  keletkezés  termékei.  — 
Egyébként  a pirít  csekélymértékű  fellépése  várható  is  volt,  mivel  a 
szulfidos  kiválások  redukáló  hatása  miatt  martit  nem  képződhetett 
volna! 

Az  átalakulási  termékek  közül  a fakószih’ke  színű,  barnás- 
vörös-gyantasárga  belső  reflexű  limonit  majdnem  minden  mintában 


104 


Sztrókay  Kálmán  dr. 


megtalálható;  mellette  az  élénkebb  belső  reflexű  tűvasérc  („Nadel- 
eisenerz”)  is  gyakori.  Ez  utóbbi  reflexiós  pleochroizmusa,  aprószem- 
csés vagy  rostos  felépítése  alapján  jól  megkülönböztethető.  A másod- 
lagos (mállás-)-termékek  a vasérc  előfordulásához  és  települési  kö- 
rülményeihez viszonyítva  csekély  mennyiségben  vannak  képviselve. 


* 


A vizsgált  ércanyag  genetikai  bélyegeit  összegezve  megálla- 
píthatjuk, hogy  erősen  bázikus  magma  elsőkristályosodási  szakaszá- 
ból összehalmozódott,  aránylag  gyorsabban  lehűlt  — nem  mélységi 
kőzethez  kötött  — oxidos  érckiválással  állunk  szemben.  Tehát  nem 
iátszik  valószínűnek  Vadász  (2.)  ama  feltevése,  hogy  a Velencei- 
hegységben  talált  vasérchez  hasonlóan  ez  ércet  a Mecsekhegység 
északi  felében  felszínen  volt  gránitos  alaphegység  kőzetének  elkülö- 
nülési termékeként  kell  kezelnünk.  Azonban  nemcsak  a fentiekben 
hangsúlyozott  jellegzetességek:  a szételegyedés  (magnetit-ilmenit) 
teljes  hiánya;  magas  Ti-tartalom;  kristálycsoportok  fűzérszerű 
több  generációban  való  felsorakozása;  a szulfidok  hiánya  stb.  bizo- 
nyít a fiatalabb,  bazaltos  törzsmagmából  való  eredet  mellett,  hanem 
az  ércanyag  körül  megfigyelhető  ugyanazon  kőzetüveg  is,  mely  a 
bázikus  trachidoleritekben  is  megtalálható.  Nem  kevésbbé  hang- 
súlyos érv  még  az  is,  hogy  ezen  az  eruptív  kőzetterületen,  ahol  a 
differenciációnak  egyik  legszebb  példáját  látjuk  felsorakozni,  el- 
eddig szinte  hiányzott  az  elsőkristályosodási  fázis  érces  terméke. 

Igaz,  hogy  a mai  lelőhelyen  lévő  miocén  törmelékanyagban 
neki  idegen,  más  magmából  származó,  világosabb  és  mélységi  erup- 
tívumhoz  tartozó  kőzeteket  is  lelhetünk,  azonban  ez  a csekély  arányú 
és  nagyon  elváltozott  megtartású  kőzetekből  álló  törmeléktársulás 
még  nem  szolgáltat  döntő  fontosságú  ellenérvet  a fenti  megálla- 
pításhoz. 

A vasérc  a mai  lelőhelyén  kb  30 — 40°  alatt  északnak  dőlő,  álta- 
lában K — íNy  csapású,  laza  agyagos  padokkal  váltakozó,  durva  tör- 
melékben található.  E törmelékes  kőzet  konkordáns  helyzetű  a hegy- 
ség gerincén  kibukkanó  meszes-márgás  helvét-torton  rétegekkel. 
Feltehető  tehát,  hogy  e miocénkori  változatos  rétegsornak  fiatalabb 
tagozatához  tartozik  s helyzetét  illetően  is  szervesen  beilleszkedik  a 
környéki  miocén  képződmények  hegyszerkezeti  elmozdulásai 
közé.  Azonban  a törmelékes  üledéksorozatnak  csak  néhány  méter 
vastagságú  részletében  lelhetők  fel  a vasércdarabok,  melyet  az  erő- 
sen bevágódó  patak  eróziója  csak  kis  területen  tárhatott  fel.  A terü- 
letnek vázlatos  szelvényben  való  ábrázolása  magyarázza  az  elmon- 
dottakat. (L.  5.  sz.  kép.) 

Vadász  megállapításával  tehát  nincsen  összhangban  (2.  p. 
201.)  a fenti  vizsgálati  eredmény,  mert  véleménye  szerint:  „A  me- 
cseki mágnesvaskő  credo' e...  az  alsó  k vét  ab'1  i vulkánossággal  alig- 


A mecsekhegységi  magnetit 


105 


ha  hozható  összefüggésbe,  mert  ennek  nagy  területen  található  ter- 
mékei, természetes  és  mesterséges  föltárásokban  semmi  erre  utaló 
nyomot  nem  mutatnak”.  A fentiek  felsorolása  után  a választ  erre 
a véleményre  meg  csak  azzal  kell  kiegészítenünk:  igaz,  hogy  a mai 
érclelet  a krét  kori  magmafeltörés  főcentrumától  légvonalban  mint- 
egy 4 — 5 km-nyire  van,  azonban  éppen  az  összefoglaló  mecseki 
monográfia  emeli  ki  a mediterrán  időszak  nagy  térszínformáló,  le- 
taroló működését  s könnyen  lehetséges,  hogy  az  érc  elsődleges  termő- 
helye egészen  lepusztult,  anyaga  a lepusztító  erőknek  esett  áldozatul. 
A lepusztulás  alkalmával  esetleg  helyben  maradt  elsődleges  érc- 
kiválási maradékot  pedig  a gazdagon  felgyülemlő  üledéksorozat 


ÉÉNy 


5.  kép.  A magyaregregyi  vasércelőfordulás  szelvénye,  a helvét-torton 
rétegek;  b magnetit-hömpölyök  feltárása.  — Profil  des  Magnetitvorkom- 
mem  ( / Helvetisch-tortonische  Sehichten;  b Aufschlüsse  dér  Erzgerölle. 

lepte  be.  Az  ilyen  bazalt-differenciációs  ércmag-előfordulás  egyéb- 
ként igen  értékes  geokémiai  jelenség  volna.  Bizonyítja  ezt,  hogy  egy 
a mecsekihez  nagyon  hasonló  érckiválási  előfordulást  az  Odenwald- 
ban,  Burg  Frankenstein  mellett  (8.  p.  187)  természetvédelmi  terület- 
nek nyilvánítottak  s mint  értékes  természeti  ritkaságot  külön  meg- 
becsülésben részesítik.  A fentemlített  kis  szállítási  távolság  is  össz- 
hangban áll  az  érces  darabok  és  a társaságukban  előforduló  trachi- 
dolerites  kőzetek  éles-szögletes  külsejével,  valamint  a nagy,  több 
t-ás  érc-rög  is  csak  csekély  távolságról  kerülhetett  oda.  Míg  a 
világosabb  színű,  szemcsés  szövetű,  egyéb  törmelékdarabok  kopta- 
tottak  és  erősen  mállottak. 

összefoglalás.  A Mecsek-hegység  északi  peremén,  Magyar- 
egregy  községtől  ÉNy-ra,  mély  vízmosásban  lelt  vasércdarabok  és 
a társaságukban  lévő  kőzettörmelékek  vizsgálata  alapján  az  mond- 
ható, hogy  a vasérc,  mely  magnetitből,  hematitból  és  barnavesérc- 
ből  áll,  a mecseki  krétakorú  bázikus  vulkáni  feltörés  első-differen 
ciációs  terméke.  Az  ércmikroszkópiai  vizsgálatok,  kőzettani  és  kőzet- 
kémiai megfontolások  egybehangzóan  ugyanezt  látszanak  bizonyí- 
tani. A vízmosás  által  feltárt  hegyoldal  északnak  dőlő  lejtőtörme- 
léke jól  hozzáilleszthető  a környék  miocén  üledéksorozatához  és 
a belőle  kikerülő  érc,  valamint  vele  „vérrokon”  kőzetdarabok  nem 
nagy  távolságról  kerültek  mai  helyükre. 


106 


Sztrókay  Kálmán  dr. 


Jóllehet  a differenciációs  ércfelszaporodás  mennyiségét  fel- 
becsülni nem  igen  lehet,  mégis  a földfelszín  egyéb,  hozzá  hasonló 
természetű  képleteiből  és  a környéki  eruptív  kőzetek  ismeretéből 
arra  következtethetünk,  hogy  ez  érc,  mint  ásványi  nyersanyag  nem 
számottevő.  E mellett  szól  az  a régi,  felhagyott,  beomlott  táró  is, 
melyet  régebben,  bizonyára  felkutatási  célból  a meredekfalú  lejtő 
oldalában,  rétegcsapás  mentén  nyitottak  volt.  Az  érc  eredeti  termő- 
helyét nem  ismerjük,  legfeljebb  sejteni  lehet  csak.  Esetleges  fel- 
kutatása csak  geofizikai  felmérések  segítségével  volna  elvégezhető. 

(Kir.  Magy.  Pázmány  Péter  Tudományegyetem  Ásvány-kőzet- 
tani Intézete,  1940.) 


IRODALOM  — LITERATUR. 


1.  V a d á s z,  E.:  A Mecsek-hegység.  Bp.  1935.  M.  kir.  Földt.  Inté- 
zet. — 2.  Vadász.  E.:  Mágnesvaskő  a Mecsek-kegységben.  Bány.  Koh. 
Lapok.  1940.  73.  p.  201.  — 3,  Mauritz  B,:  A Mecsek-hegység  eruptívus 
kőzetei.  M.  kir.  Földt.  Intézet  Évkönyve.  XXI/6.  p.  153 — 190,  — 4, 
Mauritz.  B.:  A magmatikus  differenciáció  a ditrói  és  a mecseki 
foyaitos  kőzetekben.  Magy.  tud.  Akad.  Math.  term.-tud.  Ért.  41,  p, 
241 — 252.  — 5.  Takáts,  T.:  Essexit  a Mecsek-hegységből.  M.  tud.  Akad. 
Ma/th.  terrm-tud.  Ért,  50.  p.  617 — 634.  — 6.  Bárt  h — C orrén  s — E s k o 1 a: 
Die  Entstehung  dér  Gesteine.  Berlin,  1939.  — 7.  Berg,  G.:  Vorkom- 
men  und  Geochemie  dér  mineral.  Rohstoffe.  Leipzig,  1929.  — 8.  Rosen- 
buscb,  H.:  Elemente  dér  Gesteinslehre.  Stuttgart,  1910.  — 9.  P á 1 f y, 
M.:  Mágnesvasércnyomok  a Velencei-hegységben.  Term.  tud.  Közlöny. 
55.  1925.  p.  233—235. 


107 


ADATOK  AZ  ERDÉLYI  DÁCITOK  ISMERETÉHEZ. 

Irta:  Dr.  Csíki  Gábor. 

(A  III — IV.  táblával.) 

A dácit  kőzetet  először  tanulmányozott  előfordulási  vidékéről, 
Erdély  régi  történelmi  nevéről:  „Dacia”  nevezték  el. 

Majdnem  80  éve  annak,  hogy  Hauer  és  S t a e h e alapvető 
munkájukban  először  az  ú.  n.  idősebb  „quarctrachitok”  kőzetcso- 
portját „dácit”  néven  foglalták  össze;  egyúttal  körvonalazták  a kő- 
zetcsoport fogalmát  is.  Azóta  több  idegen  és  főleg  magyar  petrográ- 
fus  foglalkozott  az  erdélyi  dácitokkal  és  sok  fontos  adattal  gazdagí- 
totta a rávonatkozó  ismeretet  és  irodalmat. 

Feladatomnak  tekintettem,  hogy  az  erdélyi  dácitokra.  vonat- 
kozó ismeretek  bővítésére  néhány  újabb  adattal  én  is  hozzájáruljak: 

N i g g 1 i szerint,  a dacitok  az  alkáli-mész-magma  csoportjába 
tartoznak;  mégpedig  a mérsékelten  savanyú  yosemititos-  normál 
granitos-dioritos  trondjemitos  kőzetosztályok  közé.  Különösen  a di- 
oritos  magmacsoport  trondjemitos  osztálya  az,  ahová  X i g g 1 i a 
legtöbb  dácitot  sorozza. 

A geológusok  közül  sokan  foglalkoztak  az  erdélyi  dácitokkal; 
részletesen  tanulmányozták:  Hauer  és  Stache,  akiktől  az  elne- 
vezés ered  (1863),  Kichthofen,  aki  már  előttük  leír  több  kőze- 
tet, melyeket  aztán  ők  dácit  néven  neveztek  el.  Tschermak  és 
Dőlte  r „quarc-andezit”  néven  írják  le  az  erdélyi  dácitokat 
(„quarzfíihrende  Andesite”).  A magyar  geológusok  közül  főleg  K o c h 
Antal,  P r i in  i c s György,  P á 1 f y Móricz,  P a p p Károly, 
Rozlozsnik  Pál,  Szádeczky  Gyula  és  Szentpétery 
Z s i g m o n d azok,  akik  geológiai  felvételeikben  említenek  és  leír- 
nak erdélyi  dácit  előfordulásokat. 

Az  erdélyi  dácitok  előfordulását  Koch  Antal  nyomán  a kö- 
vetkező módon  tekinthetjük  át: 

1.  a Vlegyásza-Bihar  hegység  északi  része:  a Vlegyászai  dá- 
citterület, 

2.  az  Erdélyi  Érchegység  déli  része:  a Csetrás  dácít-területe, 

3.  a Radnai  havasoktól  délre:  az  Órádnál  dácit-ter illet, 

4.  a Nagybánya  környéki  dácit-terület. 

Ezenkívül  vannak  még  kisebb  dácit-előfordulások,  melyek 
vagy  elszigetelt  kitörések,  vagy  az  egyes  nagyobb  dácit-területek- 
hez  kapcsolódnak.  Ilyen  pl.  az  Offenbánya-környéki  dácit-terület,  a 
Vlegyásza-Bihar-hegység  keleti  szegélyén  fellépő  telér-dácitok  terü- 
lete. Egészen  alárendelten  fordul  elő  dácit  a Kelemen-Hargita  ande- 


1C8 


Csiki  Gábor 


zit-vonulatnak  néhány  pontján.  Egyedülálló  előfordulás  a Csicsó- 
hegynek  riolitos  dácit-kitörése,  Szolnokdoboka-megyében  Rettegtél 
ÉNy-ra. 

Ezeken  a területeken  előforduló  dáeitok  szövete  a következő: 

1.  Granito-porfiros  dácit:  ebben  a porfirosan  kiváló  ásványok 
túlsúlya  miatt  az  alapanyag  teljesen  a háttérbe  szorul  és  ezáltal  a 
kőzeteknek  gránitos  külsőt  ad.  Ezek  a kőzetek  általában  szürke  szí- 
nűek zöldes  vagy  kékes  árnyalattal.  Képviselője:  a kissebesi  dácit. 

2.  Porfiros  dáeitok:  ezeknél  a kiváló  ásványok  közép-  vagy 
apróbb  szeműek  s az  alapanyag  szintén  alárendelt;  andezites  külse- 
jűek  és  ezek  a legelterjedtebbek.  Ezek  a kőzetek  sötét-szürkék,  bar- 
nák. n:ha  majdnem  feketék.  Jellegzetes  képviselők:  a kissebesi  és 
hodosfalvi  fekete  dácit  és  a Bogdán  hegység  dácitja. 

3.  Riolitos  dáeitok:  ezeknél  a tömött  porcellánszerű  vagy  sza- 
rúköves  alapanyag  túlnyomó  a gyéren  kiváló  nagy  ásványos  elegy- 
részekkel szemben.  Ezek  közül  a porcellánszerű  alapanyagú  dáeitok 
világos  szürke  színűek,  ilyen  az  oláhszentgyörgyi  dácit;  a szarúkö- 
ves  alapanyagúak  pedig  sötétszürkék  ilyen  a Vlegyásza-csúcsi  rio- 
litos dácit.  A színes  elegyrészek  szempontjából  legelterjedtebbek  az 
amfibol-dácitok  és  az  amfibol-biotit-dácitok;  míg  a biotit-dácitok 
ritkák  (Oláhszentgyörgy).  Ásvány-chémiai  szempontból  (kvarctar- 
talom szerint)  megkülönböztethetők:  1.  jellegzetes,  szószoros  értelem- 
ben vett  (típusos)  dáeitok,  ezek  közepesen  savanyúnk  és  főleg  gra- 
nito-porfirosak.  2.  riolitos  dáeitok:  ezek  savanyúbbak  és  a riolitok 
felé  való  átmenetet  képviselik.  3.  dacitoidok:  melyek  bázikus,  an- 
dezites dáeitok  és  az  andezitekhez  való  átmenetet  képviselik.  A dá- 
citok  ri  kán  üdék.  Többnyire  zöldkövesedés  felé  hajlók  vagy  teljesen 
zöldkövesedettek. 


A vlegyászai  dácitterület. 

Az  erdélyi  dácit-kitörések  legnagyobb  területe  a Vlegyásza- 
Bihar-hegység  északi  része,  a Vlegyásza  hatalmas  dácit  vonulata. 
Ez  egy  DDNy — ÉÉK  irányú,  35 — 40  km  hosszú  ékhez  hasonlít,  mely- 
nek 23  km-es  alapja  délen  van  és  észak  felé  állandóan  keskenyedve, 
Hod^sf  lvánál  éri  el  a csúcsát.  Központját  a Vlegyásza  1838  m ma- 
gas dómja  képezi.  Keletről  a Kalota-patak  szegélyezi,  délről  a Me- 
leg Szamos,  nyugatról  pedig  a Jád-patak  völgyének  vonala  hatá- 
rolják. Ez  egy  kb.  580  km2  területű  hatalmas  tömeg,  melynek  fel- 
építésében majdnem  egyedül  a dácit  és  változatai  vesznek  részt.  Az 
itteni  dáeitok  igen  változatosak,  amennyiben  mind  a három  fentebb 
említett  szöveti  módosulat  előfordul  és  pedig  úgy,  hogy  ezen  módo- 
sulatok bizonyos  szabályszerűséget  követve  vesznek  részt  a Vlegyá- 
sza tömegének  felépítésében.  Ugyanis  általában  véve  a gránito-por- 
firos  változat  a terület  legmélyebb  helyein  uralkodik,  úgymint  a 
Sebeskörös  mentén  levő  kőbányákban,  a Sebes-patak  völgyében, 
majdnem  Rekicelig,  a Drágán  völgyében  pedig  egészen  Lunkáig. 


Adatok  az  erdélyi  dácitok  ismeretéhez 


109 


Ezekről  a legmélyebb  helyekről  a Vlegyásza  központi  csúcsa  felé 
emelkedve  észre  lehet  venni,  hogy  a granito-porfiros  változat  át- 
megy a közép-porfiros  dácitba  és  uralkodó  kőzet  a Vlegyásza  töme- 
gének derekán.  Ez  a kőzet  alkotja  a Sebes-patak  jobbpartján  vonuló 
Bogdáu-hegységet  aztán  Hodosfalva,  Bogoséi,  Tranis,  Viság  és  Se- 
besváralja magaslatait.  Végül  a riolitos-módosulat,  mely  főleg  a 
legmagasabb  pontokon:  a hegytetőkön,  a Vlegyásza-  és  Verfurásu- 
csúcsokon  található. 

A Vlegyásza  dácit-területéhez  kapcsolódik  két  kisebb  dácit- 
terület  is.  Az  egyik,  mely  szorosabban  kapcsolódik  a fővonulathoz, 
a Vlegyásza-Bihar-hegység  tömegének  keleti  szegélyében  elszórtan 
és  elég  számosán  fellépő  telér-dácitok  előjövetele.  Ezek  különböző 
vastagságban  törik  át  a vonulatot  kísérő  kristályos  palák  (csillám- 
palák) övét.  A széles  telérek  szövete:  mikrogranitos-holokristályos 
porfiros,  a keskeny  teléreké  pedig  felzites,  vagy  hyalopilites.  Telér- 
dácit  fordul  elő  Pányik,  Sztolna.  Kisbánya,  Nagyoklos,  Keketo  és 
Magúra  községek  vidékén. 

A másik  kisebb  dácit-terület  az  Offenbánya-környéki.  Ez  az 
előbbi  telér-dácitok  által  kapcsolódik  szintén  a Vlegyásza  dácit-te- 
rületéhez. Ezek  szintén  a kristályos  pala  alaphegységen  törtek  át. 
Általában  kvarcban  szegény,  andezitba  hajló  amfibol-biotit-dácitok. 
A vlegyászai  dóritoktól  az  alapanyag  érdes  likacsos  szöveténél  fogva 
térnek  el  (D  ö 1 1 e r : „trachytos  quarc-andezitjei”). 

A vlegyászai  dácit-területnek  és  egész  Erdélynek  is  legismer- 
tebb dácit-előfordulása  a Sebeskörös  völgyében  Csúcsa  és  Bánffyhu- 
nyad  közt  levő  kissebesi  és  sebesvári  dácit  előjövetel.  A kissebesi  kő- 
bányák a Sebeskörös  mindkét  oldalán  levő  magaslatok  dácitját  tár- 
ják fel.  Eltekintve  néhány  kisebb  bányától,  melyek  a Körös  jobb- 
partján vannak,  a nagy  bányák  a völgy  baloldalán  levő  Magúra 
Sebesului  (761  m)  nevű  hegyoldalában  találhatók  és  elég  nagy  te- 
rületen tárják  fel  ezt  a dácit-előfordulást.  A két  legnagyobb  bánya 
a Gizella-  és  József-bánya,  melyek  összefüggnek  egymással.  Az  itt 
előforduló  dácit-módosulatok  egymáshoz  való  viszonya  a következő. 
A Gizella-bánya  legalsó  terraszának  középső  részét,  tehát  a feftárás 
magját,  a feketés-  szürke  közép-porfiros  dácit  ú.  n.  fekete  dácit  (fe- 
kete kő)  alkotja,  kb.  50  m szélességben  és  15  m magasságig;  követ- 
hető a Sebeskörös  medrén  át  a völgy  átellenes  oldalán  levő  kis  bá- 
nyáig is.  E fölött  a gránito-porfiros  dácit  kissé  zöldköves  változata 
található,  legfelül  pedig  a kékes-szürke  jellegzetesen  üde  gránito- 
porfiros  dácit;  ez  az  utóbbi  a legelterjedtebb  és  a József-bányában 
is  ezt  fejtik.  A fekete  porfiros-dácit  telérként  hatolt  bele  utólagosan 
a világosabb  gránito-porfiros  ducitokba.  A bányák  dácitja  általá- 
ban táblás-pados  elválású,  a padok  vastagsága  különböző;  0,  1 — 1 és 
2 m vastagságot  mértem,  dőlésük  meredek,  sok  helyen  a függőlegest 
közelíti  meg.  A sebesvári  dácit-bányák  már  kisebbek  és  a Körös 
jobbpartján  levő  Koasta  Fetii  hegyoldalába  vannak  vágva. 


110 


Csíki  Gábor 


A kissebesi  dácit  a tulajdonképpeni  reprezentánsa  a gránito- 
porfiros  módosulatú  dáeitoknak.  Az  egész  dácitterület  főkőzetét  al- 
kotja és  így  tömegre  is  felülmúlja  a többi  szétszórtan  fellépő  dácit- 
módosulatokat.  Másodszor,  szembetűnően  jelzi  módosulatának  pet- 
rográfiai  karakterét.  Előfordulása  főleg  a Nagysebes,  Viság,  Rögö- 
sei, Székelyo  és  Hodosfalva  községek  közti  terület.  Alárendelt  tö- 
megben fordul  elő  a fekete  porfiros  dácit;  főleg  Hodosfalva  és  Ma- 
rót-laka  közt  a Sebeskörös  mindkét  oldalán  jön  a felszínre. 

A kissebesi  bányákból  származó  és  megvizsgált  kőzetpéldá- 
nyok részben  a Gizella-,  részben  pedig  a József -bányából  kerültek 
ki,  mindkét  módosulatban. 

K issebcs — G izeü/ibánya. 

Jellegzetes  gránitos-porfiros  kissé  zöldkövesedésbe  hajló  zöldes- 
szürke kőzet.  A porfirosan  kiváló  ásvány-elegyrészekhez  képest  a 
zöldesszürke  alapanyag  eléggé  háttérbe  szorul.  Az  alapanyagban 
3 — 6 mm-nyi  halványrózsaszínű  földpátok  ismerhetők  fel.  Elég  üdék 
és  hasadási  lapjuk  fényesen  csillog  Füstszürke-ibolyás  2 — 3 mm-nyi 
kvarcszemek  vannak  egyenletesen  elszórva.  Feketén  csillogó  1 — 2 
mni-es  biotit-pikkelyek.  Zöldesfekete  4 — 5 mm-nyi  amfibol-oszlopok. 
Jól  látható  a rozsdabarna  kis  foltokként  elszórt  kalcedon.  Főleg  na- 
gyítóval láthatók  itt-ott  csillogó  apró  pirit-szemcsék. 

Mikroszkóp  alatt:  az  alapanyag  szövete  mikro-holokristályos 
porfiros;  szemnagysága  0.01 — 0.06  mm.  Az  alapanyagban  megkülön- 
böztethető: kvarc,  földpát,  magnetit,  hematit,  apatit.  Az  alapanyag- 
ban több  a kvarc  és  kevesebb  a földpát;  alakjuk  határozatlan  szem- 
csés, állotriomorf.  Iránytalanul  elszórva  magnetit  és  sokkal  ritkáb- 
ban hematit  is  található  alárendelten.  Elvétve,  apró  zömök  vagy  lé- 
ces oszlopokban  apatit  található  az  alapanyagban  és  ezenkívül  mint 
zárvány  a nagy  földpátokban  és  biotitban.  Az  alapanyag  földpátjai 
kaolinosak.  Elváltozási  termék  gyanánt  az  alapanyagban  bőségesen 
van  eloszolva  klorit  és  itt-ott  még  nagyobb,  sugarasan  rostos,  jel- 
legzetes zöldszínű  delessit-halmazok  láthatók.  A porfirosan  kiváló 
ásvány-elegyrészek  nagysága  0.5  mm  — 8 mm  közt  ingadozik.  Ezek 
a következők:  plagioklász,  kvarc,  amfibol,  biotit,  kalcedon  és  érc 
(pirit).  Nagy,  töredezett,  táblás  kifejlődésű  plagioklászolc.  amelye- 
ken az  (001),  (010)  és  (101)  lapok  különböztethetők  meg.  Általánosan 
elterjedt  iker-összenövés  az  álhit,  továbbá  elég  gyakori  a karlszbadi 
is.  Antipertitesen  ortoklász  növi  át  a plagioklászokat.  Az  ortoklász 
szabálytalan  alakú,  fénytörése  kisebb  mint  a gazdáé  és  egyes  helye- 
ken vöröses  árnyalatú,  ibolyás  színű;  nagy  nagyítás  mellett  pedig 
(800  X)  kissé  zavaros.  M (010)  lap  szerinti  kioltás  = 0°,  tehát  An31. 
Maximális  szimetrikus  kioltás  alapján:  14° — 22°:  An32-42.  Tehát 

közepesen  An37  + Ab63:  savanyúbb  andezin.  A plagioklászolc  kissé 
kaolinosak  és  alárendelten  kalcit-f  oltok  is  találhatók.  Zónás 
szerkezet  csak  alárendelten  található.  Elég  nagy  legömbölyödött. 


Adatok  az  erdélyi  dácitok  ismeretéhez 


111 


víztiszta  kvarcmetszeteket  is  látni.  Néha  korrodáltak  és  jellegzetes 
vakolat-koszorú  szegélyezi  őket.  Az  amfibol  többnyire  igen  klorito- 
sodott.  Ritkán  találni  üdébb  egyéneket,  ezeknek  csak  a szegélyén 
észlelni  kloritos  rezorpciós  koszorút,  benne  elszórtan  apró  magnetit 
szemcsék  vannak.  Az  amfibol  többnyire  teljesen  elkloritosodott  és 
ércesedett  metszetekben  látható,  melyeknek  csak  körvonalaiból  le- 
het következtetni  az  eredeti  ásványra.  Az  üde  amfibol  pleokroiz- 
musa:  a,  = sárgás  zöld,  y . = sötétebb  zöld. 

Kioltása  c:  y,  — 12°.  A biotit  üdébb,  de  benne  is  fejlett  re- 
zorpciós érckoszorút  látni,  kevés  klorittal;  belsejét  pedig  többnyire 
nagyobb  ércszemek  töltik  ki.  Kioltása  egyenes.  Pleokroizmusa:  a, 
= zöldes  sárga,  y,  — vöröses  barna. 

A bázis-lapokon  sok  rutil-tű  látható,  ezek  egyénei  egymást  kb. 
60°  alatt  metszik.  Ez  a rács  sagenit-elnevezés  alatt  ismeretes  és  szin- 
tén a kezdődő  kloritosodásra  vall.  Erre  a kőzetre  igen  jellemző  a 
másodlagos  kalcedon,  mely  sárgás  színű,  sugarasan-rostos  nagy 
halmazokban  figyelhető  meg.  Az  egyes  rostok  kioltása  egye- 
nes. A ritkásan  elszórt  pirit-szemcsék  többnyire  korrodáltak.  Tehát 
ez  a kőzet  amfibol-biotit-dácit. 

Ásványos  összetétele  térfogatszázalékban  kifejezve: 

alapanyag  = 26%, 
kvarc  = 8%, 
földpát  = 48%, 
amfibol  = 7%, 
biotit  = 6%, 
érc  = 2%, 
kalcedon  = 3%. 


Kissebes — Gizellabó.nya. 

Andezites  külsejű  közép-porfiros  feketésszürke  színű  teljesen 
üdének  látszó  kőzet,  tömött  szürkés,  feketéd  hyalopilites  alapanyag- 
gal. A porfiros  elegyrészek  uralkodnak  és  határozott  körvonalaik- 
kal tűnnek  ki;  hasadási  lapjaik  pedig  fénylenek.  A porfiros  elegy- 
részek között  a földpátok  a leggyakoribbak;  üvegesen  csillogók,  táb- 
lás kifejlődésűek  és  2 — 3 mm  nagyok.  Kvarc  egyenletesen  elhintve 
átlag  2 mm-nyi  nagyságban  fordul  elő.  Fekete  csillogáséi,  kb.  1 mm- 
es  kis  biotit-pikkelyek.  Az  amfibol  vékony  1 — 2 mm-es  oszlopokban 
látható. 

Mikroszkóp  alatt:  az  igen  finom  szemcsés  alapanyag  felzites 
szövetű,  néha  fluidalisba  is  átmegy.  Az  alapanyag  tele  van  hintve 
igen  apró  ércszemcsékkel,  amelyek  nagy  nagyítás  mellett  barnásán 
áttetsző  kis  ilmenit-pikkelveknek  bizonyulnak.  Ezek  festik  a kőzet 
alapanyagát  sötét  színűre.  Az  alapanyag  egyes  helyein  szabálytalan 
körvonalú  kis  foltok  halmaza  tűnik  szembe.  Színük  piszkos  szürke, 
amit  a bennük  egyenletesen  elosztott  igen  apró  opak  pontok  okoz- 


112 


Csiki  Gábor 


nak.  Ez  főleg  párhuzamos  nikolok  közt  látszik,  amikor  is  az  egész 
tömeg  földes  kinézésű.  Keresztezett  nikolok  közt  kioltanak,  tehát 
anizotrop  tömegek.  Ezeket  úgy  lehetne  esetleg  felfogni,  mint  az 
alapanyagban  volt  üvegnek  devitrifikációját.  Az  alapanyagnak  előbb 
jelzett  részein  nagyobb  kvarc-  és  földpát-egyének  láthatók.  Az  alap- 
anyagban ezen  kívül  elég  sok  apró  magnetit-szemcse  is  van.  Elvál- 
tozási  termék  gyanánt  klorit  és  kaiéit  figyelhető  meg  az  alapanyag- 
ban. 

A nagy  földpátok  táblásak,  üdék  és  rajtuk  az  (010),  (001),  (101) 
lapok  vannak  kifejlődve.  Főleg  a sűrű  lemezes  albit-iker-összenövést 
lehet  megfigyelni,  ezenkívül  gyakori  a karlsbadi  is.  A zónás  szerke- 
zet eléggé  elterjedt.  M (010)  lap  szerinti  kioltás  0°  = An31.  o-re 
merőleges  szimetrikus  kioltás  alapján  + 15° — 15°  = azaz  An33.  M 
(010)  szerinti  zónás  kioltás  = 4° — 7°  azaz  An34  — An3S.  Albit-karls- 
bádi  ikrek  konjugált  kioltása:  1 — 1’  = 7° 

2 — 2’  = 13°  tehát  Am0. 

Mindezek  alapján  a földpát  oligoklász-andezinnek  bizonyul.  A nagy 
víztiszta  legömbölyödött,  néha  hatszöges  metszetű  kvarckristályok, 
sokszor  korrodáltak.  Egyesen  vakolatkoszorú  is  megfigyelhető.  Az 
amfibolokat  csak  kezdődő  keskeny  kloritos  érces  koszorú  szegélyezi; 
néha  belsejükben  is  nagyobb  piritszemecskék  fordulnak  elő.  Egyes 
egyéneken  a kloritos  koszorú  sárgás-barna  pisztácitos  koszorúval 
párosul.  A c tengelyre  merőleges  metszetekben  az  (110),  (010)  és  rit- 
kábban az  (100)  lapok  is  megfigyelhetők.  Iker  összenövét  (100)  sze- 
rint található.  Kioltása  c:  y — 12° — 15°  közt  váltakozik.  Pleokroiz- 
musa:  a = sárgás-zöld,  y = barnás-zöld.  Az  egyik  amfibol  elegy- 
részben kettős  zárvány  figyelhető  meg.  A jelenség  érdekessége  az, 
hogy  az  amfibol  c tengelyével  párhuzamos  apatitban  ugyan  olyan 
orientációjú  Ce  P04-zárvány  helyezkedik  el.  Ez  utóbbi  szintén  egye- 
nesen olt  ki  és  jól  megfigyelhető  pleokroizmusa  van.  A biotit  üde, 
sok  helyen  keskeny  érckoszorú  szegélyezi.  Eitkán  a metszetek  belse- 
jét is  elég  sűrűn  ércszemcsék  töltik  ki.  A biotit  egyenesen  olt  ki, 
pleokroizmusa:  a = zöldes-sárga,  y = sötét  vöröses  barna.  Néha 
hajlott  biotitok  is  láthatók.  Az  elszórtan  található  nagyobb  pirit 
szemcsék  erősen  korrodáltak.  Itt-ott  láthatók  teljesen  kloritosodott 
ásvány-metszetek  is,  melyeknek  mérésre  alkalmas  metszete  alapján 
kitűnt,  hogy  eredetileg  piroxének  voltak.  A mért  lapszög  értékek  a 
következők:  (110)  : (110)  = 90°;  (001)  : (100)  = 75°;  (001)  : (101  = 

30°.  A klorit  gyengén  pleokroos.  A kloritos  metszetek  nagyrésze  te- 
hát piroxén,  közte  akad  azonban  amely  körvonala  alapján  inkább 
amfibolnak  mondható;  ezt  bizonyítja  az,  hogy  ritkán  félig  elklorito- 
scdott  amfibolt  is  találunk.  Az  apatit  zárványként  fordul  elő;  anya- 
ásványa a beágyazott  amfibol.  Ezenkívül  zirkon  zárványok  is  elő- 
fordulnak és  pedig  az  amfibolon  kívül  a földpátban  is.  Részben  az 
alapanyagban,  részben  az  amfibolok  körül  és  földpátokban  is,  erek- 
ber  eloszolva  vagy  foltokat  alkotva  sárgás-barna  pisztacit  látható. 
Egyes  határozott  alakú  részek  gyengén  pleokroosak.  A fentiek  alap- 


Adatok  az  erdélyi  dácitok  ismeretéhez 


113 


ján  ez  a kőzet  szintén  amfibol-biotit-dácit.  A kvarcszemek  törede- 
zettsége, a vakolat-koszorú  és  biotit  meggörbülés  alapján  arra  lehet 
következtetni,  hogy  ez  a kőzet  erősebb  dinamometamorfózist  szen- 
vedett. 

Ásványos  összetétele  térfogatszázalékban  kifejezve.  (Elemezte 
V o g 1 Mária): 

alapanyag  = 32%, 
kvarc  = 8%, 
földpát  = 39%, 
amfibol  = 10%, 
biotit  = 5%, 
érc  = 2%, 

kloritos  színes  ásvány  = 4%. 


Súly  0/0 

Osann 

Niggli 

SÍ02 

64.01 

S = 

71,94 

sí  = 254,5 

Ti02 

0.63 

A - -- 

6,00 

al  = 37,8 

Ab03 

16.14 

C = 

4,59 

fm  = 25,2 

Fe’Ch 

1,95 

F = 

6,88 

c = 15,6 

FeO 

2,34 

n = 

7,1 

alk  = 21,4 

MnO 

0,03 

sor  = 

fi 

k = 0,28 

MgO 

1,94 

k = 

1,38 

mg  = 0 46 

CaO 

3,67 

a = 

10,3 

h - 24,6 

Na20 

3,99 

c = 

7,9 

P = 0,1 

K2O 

2,38 

f = 

11,8 

ti  = 1,9 

H2O- 

0,30 

CO2  = 3,3 

H2O+ 

1,56 

c/fm  = 0,62 

P2O5 

0,07 

metszet = IV 

CO2 

0,61 

99,62 

Sűrűsége 

= 2,65.  20° 

C.  hőmérsékleten. 

Ez  a kőzet  a normál-gránit os-magma  csoportba  tartozik  és  a kvarc- 
diorit  Electric  Peak  kőzethez  hasonló. 

Kissebes — József  bánya. 

Jellegzetes  gránitos  kinézésű  gránito-porfiros  kőzet;  színe 
szürke,  teljesen  friss  törésű  felületen  pedig  kissé  kékes-szürke,  telje- 
sen üdének  látszó  kőzet.  A kékesszürke  alapanyag  háttérbe  szorul 
a nagy  porfiros  ásvány-elegyrészekhez  képest.  A beágyazások  na- 
gyobb része  földpát,  melyek  szürkés-fehér  színűek  és  3 — 8 mm  na- 
gyok, táblás  termetűek,  tompafényűek,  hasadási  lapokon  pedig  üve- 
gesen csillognak.  Már  kevésbé  sűrűn  láthatók  3 — 7 mm-es  zöldes-fe- 
kete karcsú  amfibol  oszlopok.  A 2 — 3 mm-nyi  füst-szürke  ibolyás 
zsírfényű  kvarcszemek  eléggé  egyenletesen  vannak  elszórva.  Ritká- 
san  eloszolva  kb.  1 mm-es  feketén  csillogó  biotit  lemezkék  találhatók. 


114 


Csiki  Gábor 


Itt-ott  apró,  csillogó  piritszemecskék  figyelhetők  meg,  főleg  nagyí- 
tóval. 

Mikroszkóp  alatt:  Az  alapanyag  0.02 — 0.08  mm  szemnagyságú 
jellegzetes  mikroholokristályos  porfiros  szövetű.  Az  alapanyag  alko- 
tásában résztvesznek  kvarc,  földpát,  magnetit,  pirít,  hematit,  apá- 
tit, zirkon  és  diopszid.  Az  alapanyagban  uralkodó  a kvarc  és  a föld- 
pát, körvonaluk  határozatlan  szemcsés  (allotriomorf)  alakú.  Elszór- 
tan látni  a magnetit-,  pirit-egyéneket  és  sokkal  ritkábban  a vöröses 
hematit-pikkelyeeskéket  is. 

Zirkon  erős  fény-  és  kettős-törése  és  egyenletes  kioltása  alap- 
ján ismerhető  fel.  Elvétve  néhány  diopszid  is  található,  melynek  ki- 
oltása c :y,  = 45°;  tlOO)  szerinti  iker  is  megfigyelhető.  Apró,  zömök 
oszlopos  apatit  is  jelen  van  az  alapanyagban,  és  zárványként 
a biotitban  is.  Az  alapanyag  földpátjai  kissé  kaolinosak.  Az 
alapanyagban,  elváltozási  termék  gyanánt  kevés  klorit  van  finoman 
eloszolva.  A beágyazások  0.5 — 9 mm  közt  váltakoznak.  Ezek  a követ- 
kezők: plagioklász,  kvarc,  amfibol,  biotit  és  érc  (pirít,  magnetit). 
A földpátok  nagy  töredezett  táblákban  jelennek  meg  és  rajtuk  az 
(001),  (010)  és  (101)  lapok  a leggyakoribbak.  Általánosan  elterjedt 
iker-összenövés  az  albit,  továbbá  elég  gyakori  a karlsbádi  iker-ösz- 
szenövés  is.  Antipertitesen  ortoklász  növi  át  a plagioklászokat.  Az 
ortoklász  szabálytalan  alakú,  fénytörése  kisebb  mint  a plagioklászé 
és  egyes  helyeken  vöröses  árnyalatú,  nagy  nagyítás  mellett  pedig 
(800X)  kitűnik,  hogy  kissé  kaolinosodó.  M (010)  lap  szerinti  kiol- 
tása = 0°,  tehát  An31.  M (010)  lap  szerinti  zónás-kioltás  = 0° — 8°  = 
An31-40.  Maximális  szimetrikus  kioltás  alapján  = 15° — 19°  = An3S — 
An38.  Albit-karlszbádi  ikrek  konjugált  kioltása:  1 — 1’  = 10°  : 2 — 
2"  = 17°  tehát  An35.  Tehát  a plagioklász  savanyú  andezin.  A kvarc 
Legömbölyödött  és  víztiszta;  néha  erősen  korrodált  és  jellegzetes  va- 
kolat-koszorú szegélyezi.  Az  elég  üde  zöld  amfibolt  kezdődő  rezorp- 
ciós,  érces-kloritos  koszorú  övezi;  néha  belsejükben  is  ércszemcsék- 
kel. Megfigyelhető  iker-összenövés  az  (100)  lap  szerint.  Az  amfibo- 
lok  kioltása  c:  y.  = 14".  Pleokroizmusuk:  a = halvány  zöldessárga. 
y ---  sötét  sárgás-zöld.  A biotit  szintén  elég  üde,  néhol  rezorpciós 
érckoszorú  szegélyezi.  Pleokroizmusa:  a = zöldessárga,  y = vö- 
röses barna.  A biotit  zárványai:  apatit,  magnetit.  Az  alapanyag  ér- 
cein kívül  vannak  nagyobb,  főleg  pirít  és  magnetit-szemek,  ezek 
néha  erősen  korrodáltak.  Mindezek  alapján  ez  a kőzet  amfibol-biotit- 
dácit  .A  kőzetet  Dr.  Emszt  K á 1 m á n volt  szíves  megelemezni. 

Ásványos  összetétele  térfogatszázalékban  kifejezve: 

alapanyag  — 21%, 
kvarc  = 8%, 
földpát  = 54%, 
amfibol  — 9%, 

biotit  = 6%,  " 

érc  = 2%. 


Adatok  az  erdélyi  dácitok  ismeretéhez 


115 


Súly  °/o 

Osann 

Niggli 

Si02 

64,59 

s 

= 

72,60 

sí  — 

261,1 

TÍO2 

1,28 

A 

= 

6,19 

qz  = 

131,03 

FeO 

4,13 

C 

= 

3,62 

ti  == 

3,88 

Fe2Ű3 

0,43 

F 

= 

7,78 

al  = 

35,82 

MnO 

0,06 

n 

= 

6,7 

fm  = 

26,58 

AI2O3 

15,07 

sor 

= 

fi 

c - 

14,99 

CaO 

3,46 

k 

- 

1,39 

alk  = 

22,61 

MgO 

1,84 

a 

= 

10,56 

h = 

28,6 

K2O 

2,90 

c 

= 

6,17 

P = 

0,27 

N320 

3,86 

f 

= 

13,27 

C02  = 

2,64 

P2O5 

0,15 

k = 

0,33 

H2O- 

0,21 

mg  = 

0,42 

H2O+ 

1,91 

c/ím= 

0,56 

CO2 

0,48 

Metszet  =IV 

100,37 

Sűi 

•űsége  = 

2.6UG. 

20° 

C.  hőmérsékleten. 

Ez  a kőzet  a normál-gránitos-magma  csoportba  tartozik  és  a grano- 
diorit  X.  W.  Haystack  (Montana)  kőzethez  áll  igen  közel. 


Ií issebesi  dáci t-zárvány. 

A kissebesi  kőbányák  dácitjában  találhatók  kisebb-nagyobb 
darabokban,  aprószemű,  néha  egészen  tömör  kőzetkiválások,  zárvá- 
nyok. Sckafarzik,  Szádeczky  és  főleg  K o c li  ír  le  néhány  kő- 
zetkiválást a kissebesi  dáeitban.  Ezek  nem  idegen  kőzetzárványok, 
hanem  finom  szemű  mikro-pegmatitos  dácit-ki válások,  melyek  a kö- 
zös dácit-magma  kihűlésénél  és  megmerevedésénél  kis  foltokként  el- 
térő szöveti  módosulatokban  szilárdultak  meg.  A bezáró  kőzet  a már 
leírt  kékesszürke  alapanyagú,  üde  gránito-porfiros  kissebesi  dácit.  A 
kőzet-kiválás  kissé  zöldesszürke  színű,  egészen  aprószemű  1 mm-nél 
kisebb  fehéres-szürke  földpátok  és  feketés  amfibolok  egymás  közt 
egyenletesen  elosztott  tömege. 

Mikroszkóp  alatt:  aprószemű  holokristályos  szövetet  figyelhe- 
tünk meg,  melynek  szemnagysága  0.05 — 1 mm  közt  váltakozik,  A 
zárványszövet  mozaikszerű  zöldes-szürke  színű;  fehéres  szürke  apró, 
többnyire  karcsú  földpátkristálykák  halmaza  uralkodik  benne,  me- 
lyek a dioritokhoz  hasonlóan  egymáson  keresztül-lcasul  fekszenek. 
A közöttük  levő  teret  bőségesen  töltik  ki  a sárgás-zöld  teljesen  klo- 
ritosodott  színes  ásvány-elegyrészek,  főleg  amfibol-  és  az  egészben 
bőségesen  látható  elhintve  pirít-,  magnetit-szemcsék.  A többségben 
fellépő  földpátok-  és  kloritos  amfibolokon  kívül  látható  ásványok 
még  kvarc,  diopszid,  apatit  és  pirit.  A plagioklászok  részben  meg- 
nyúlt részben  pedig  zömök  oszlopos  kifejlődésűek  és  nagyságuk  0.2 
— 1 mm  közt  váltakozik.  Albit  iker-összenövés  ritkább,  karlsbádi 


116 


Csiki  Gábor 


ikrek  is  fellépnek.  Az  M (010)  lapon  mért  kioltás  12n  = An45. 
Maximális  szimetrikus  kioltás  = 19° — 22°  = An37 — An42.  A nagy- 
mértékben kloritos  színes  elegyrészek  között  néhány  üdébb  zöld 
amfibol  is  látható,  túlnyomó  részben  azonban  erősen  kloritosodot- 
tak.  Az  üde  amfibolok  (100)  szerinti  iker-összenövése  gyakori;  kiol- 
tásuk : e : y,  = 14°. 

Pleokroizmus:  a = sárgás-zöld 
y = oliva-zöld 

A kloritos  amfibolok  amfibol  utáni  klorit-pszeudomorfozáknak  fog- 
hatók fel.  A klorit  egyenesen  olt  ki  és  alig  pleokroos.  Ezen  kívül 
bőségesen  találhatók,  teljesen  kloritos  ásványmetszetek,  melyeknek 
c-re  merőleges  metszetéből  piroxén  voltukra  lehet  következtetni; 
ugyanis  alapszög  mérések  alapján:m:m  = (110)  : (110)  =90°.  Végül 
itt-ott  nagy  zöldes-színű  kloritos  halmazok  láthatók,  melyek  nagyobb 
nagyítás  mellett  részben  rostos  delessitnek  bizonyultak.  Kvarc- 
szemek csak  gyéren  találhatók  és  0.08 — 0.15  mm  nagyok.  Itt-ott  el- 
szórva erős  fénytörés  és  kettőstörésű  kis  diopszid  kristályok  látha- 
tók, melyek  c : y,  = 38°- — 42°  alatt  oltanak  ki.  Feltűnő  ebben  a zár- 
ványban a bőségesen  fellépő  apátit,  kristálytűk  alakjában,  melynek 
vastagsága  kb.  0.01  mm,  hosszúsága  viszont  0.3 — 0.5  mm  és  mint- 
egy keresztiil-kasul  növik  a porfiros  ásvány  elegyrészeket.  Bőségesen 
vannak  elszórva  főleg  pirít-  és  kevés  magnetit-szemcsék,  túlnyo- 
móan ép  4-  vagy  6-szögű  metszetekben;  nagyságuk  0.03 — 0.1  mm.  A 
fentiek  alapján  a leírt  kőzet  kvarc-dioritos  szövetű  mikropegmati- 
tos  zárvány. 


Vlegyásza-csúcs. 

Szabad  szemmel  tekintve  apró  porfiros  barnás-szürke  kőzet. 
Barnás-szürke  színű  tömött,  kissé  szarúköves  alapanyagánál  fogva 
riolitosnak  is  mondható.  Az  alapanyag  tömege  alig  valamivel  múlja 
felül  a beágyazások  tömegét.  Porfirosan  kiválva  csak  az  1 — 3 mm-es 
szürkésfehér  földpátok  láthatók.  Az  itt-ott  feltűnő  apró  amfibol- 
lécek  szabad  szemmel  nehezen  ismerhetők  fel. 

Mikroszkóp  alatt:  az  alapanyag  pilotaxitos  szövetű,  fluidál' 
részletekkel.  Felépítésében  részt  vettek:  finom  kis  plagioklász  lé- 
cecslcék  nagy  tömege,  kisebb  mértékben  szemcsés  földpát  és  kvarc. 
Az  alapanyag  bőségesen  tele  van  hintve  finom  apró  magnetit-szem- 
esékkel  és  üveget  is  tartalmaz.  Elváltozási  termék  gyanánt  nagy- 
fokú kalcitosodás  és  finoman  eloszolva  klorit  figyelhető  meg;  ezen- 
kívül hematitos  festődés  is  látható.  A plagioklász  beágyazások  fő- 
leg táblás,  néha  megnyúlt  prizmás  termetűek.  Rajtuk  a (001),  (010) 
és  (101)  lapok  jól  megfigyelhetők.  Elterjedt  iker-összenövés  az  álhit 
és  karlszoádi,  de  találni  periklin  ikreket  is.  A zónás  szerkezet 
eléggé  elterjedt.  Az  albit-karlszbádi  ikrek  konjugált  kioltása  szerint: 


Adatok  az  erdélyi  dácitok  ismeretéhez 


117 


1:1’  = 16° 

2:2’  = 24°  tehát  An45. 

Maximális  szimetrikus  kioltása  = 22° — 30°  = An40-53. 

Periklin  törvény  szerinti  kioltás:  a : y,  = 35°  = An52.  Mindezek 
alapján  a földpát  An43-50-et  tartalmaz,  tehát  andezin-labrador.  A 
plagioklászok  kalcitosodottak.  A kvarc  nem  beágyazások  alakjában 
jelenik  meg,  hanem  az  alapanyagból  apró  kvarckristályok  halmaza 
válik  ki,  melveknek  allotriomorf  szemcséi  egymáshoz  szorosan  il- 
leszkednek, Elég  sok  amfibol  látható,  mely  már  csak  a széles  rezorp- 
ciós  érckoszorú  által  jelölt  körvonalak  után  ismerhető  fel.  Belsejü- 
ket már  teljesen  a kékszínű  pennin,  továbbá  kalcit,  kvarc  és  ércsze- 
mek töltik  ki.  A c-re  merőleges  metszetekben  látni,  hogy  (010),  (110) 
lapok  határolják,  amikhez  néha  az  (100)  is  társul.  Az  alapanyag  ér- 
cein kívül  nagyobb  pirit-szemek  is  vannak  elhintve,  néha  erősen 
korrodáltak.  Zámök  kis  apatit  oszlopok  találhatók  az  alapanyagban 
és  néha  zárványként  is.  Az  eddigiek  alapján  a leírt  kőzet  amfibol- 
dácit. 


Ásványos  összetétele  térfogatszázalékban  kifejezve: 

alapanyag  = z2%, 
kvarc  = 5%, 
földpát  = 23  %, 
amfibol  = 8%, 
érc  = 2%. 


Rögösei. 

Szabad  szemmel  sötét-szürke  színű,  elég  apró  porfiros  kőzet. 
Hasonlít  az  előbbiekben  leírt  kissebesi  fekete  dácithoz.  A sötétszürke 
tömött  alapanyag  kissé  felülmúlja  a beágyazások  tömegét.  Az  elegy- 
részek elég  aprók  és  a 2 mrn-t  ritkán  haladják  meg.  A tejfehér  színű 
földpátok  tompafényűek,  nagyszámban  lépnek  fel  és  2 mm-nyi  na- 
gyok. Még  apróbbak  és  kevesebb  számban  Láthatók  a feketés  amfi- 
bol-lécek,  továbbá  néha  a fényes  apró  biotit  pikkelyek  is,  kb.  1 
mm-es  nagyságban.  Kissé  gyéren  elszórva  1 — 2 mm-nyi  kvarcsze- 
mek láthatók.  Jellegzetesen  lép  fel  ebben  a kőzetben  sárgás-zöld  fol- 
tokban az  epidot  (pisztacit). 

Mikroszkóp  alatt:  az  igen  finom  szemcsés  alapanyag  felzites 
szövetű  és  néhol  fluidálisba  is  átmegy;  apró  ércszemcsékkel  van 
telehintve.  Felépítésében  főleg  földpát-lécek  vesznek  részt,  kisebb 
mértékben  földpát-,  kvarc-  és  nagyobb  színes  amfibol-  és  biotit-töre- 
dékek.  Ezenkívül  elég  sok  üveg  is  van  benne..  Elváltoaási  termék 
gyanánt  itt-ott  klorit  is  található.  Az  alapanyag  egyes  helyein  sza- 
bálytalan körvonalú  kis  foltok  halmaza  tűnik  szembe.  Színük  pisz- 


118 


Csíki  Gábor 


kos-szürke,  amit  a bennük  egyenletesen  eloszlott  igen  apró  opak 
pontok  okoznak.  Ez  főleg  párhuzamos  nikolok  közt  látszik,  amikor  is 
az  egész  tömeg  földes  külsejű.  Keresztezett  nikolok  közt  anizotrop  tö- 
megeknek bizonyultak.  Ezek  tehát  ügy  foghatók  fel,  mint  az  alap- 
anyag kőzetüvegének  devitrifikációja.  Ez  a kőzet  tulajdonságánál 
fogva  hasonló  a kissebesi  fekete  dácithoz. 

A táblás  földpátok  többnyire  szaggatott,  töredezett  körvona- 
lúak  és  ámbár  bomlási  termékeket  csak  kis  mértékben  tartalmaz- 
nak, általában  homályos  megjelenésűek.  Gyakori  az  álhit,  karlsz- 
bádi  iker  néha  periklin  iker-összenövések  is  vannak.  Zónás  szerkezet 
ritkán  figyelhető  meg. 

Albit-karlszbádi  ikrek  konjugált  kioltása:  1:1’  = 10° 

2:2’  = 17°  tehát  An35. 

Periklin  ikrek  kioltása:  o : y,  — 18°  = An31.  Tehát  An33  alapján  sa- 
vanyú andezin.  Eléggé  elterjedt  és  megfigyelhető  egyes  plagioklász 
egyéneken  a kvarc  mirmekitszerű  átnövése  is.  A színes  elegyrésze- 
ket véve,  azok  teljesen  elkloritosodottak  és  ércesedettek.  A többség- 
ben fellépő  amfibolok  teljesen  elkloritosodottak  és  egész  tömegüket 
kékszinű  pennin  tölti  ki,  mely  sugaras,  rostos  szerkezetű.  Ezenkívül 
kaiéit  és  ércszemek  is  láthatók  bennük.  A kisebb  mennyiségű  bio- 
titot  rezorpciós  érckoszorú  szegélyezi;  ezenkívül  helyenként  nagy- 
mérvű érces  elbomlottság  vagy  kloritosodás,  illetve  mindkettő  együtt 
figyelhető  meg.  A klorit  (pennin)  egyenesen  olt  ki  és  gyengén  pleo- 
kroos,  (a  = halványsárgás  kékes-zöld,  y = kékes-zöld).  A víztiszta 
kvarcmetszetek  többnyire  töredezett  körvonalúak,  erősen  korrodál- 
tak és  néha  vakolat-koszorú  szegélyezi  őket.  A kőzet  jellegzetessége 
az  eléggé  bőven  fellépő  epidot  (pisztacit).  Erős  fény-  és  kettőstörésű 
kristályhalmazokban  jelenik  meg  az  alapanyagban  vagy  földpátok- 
ban.  Az  egyes  egyének  egyenesen  oltanak  ki  és  gyengén  pleokroo- 
sak.  Megfigyelhető  az  (100)  lap  szerinti  iker-összenövés  és  hasadás 
is  az  (001)  és  (100)  lapok  szerint.  Zömök  kis  oszlopok  alakjában  zir- 
kon  is  található  az  alapanyagba n/  közismert  erős  fény-  és  kettőstö- 
réssel és  egyenes  kioltással.  Itt-ott  találni  másodlagosan  leukoxent 
is,  alacsony  kettőstörésű,  fénytörése  pedig  nagyobb,  mint  a balzsamé. 
Gyéren  pirit-szemcsék  is  láthatók,  melyek  korrodálva  vannak.  A 
fentiek  alapján  ez  a kőzet  amfibol-biotit-dácit. 

Ásványos  összetétele  térfogatszázalékban  kifejezve: 

alapanyag  = 53%, 
kvarc  = 7 % , 
földpát  = 25%, 
amfibol  = 6%, 
biotit  = 4%, 
érc  = 2 % , 
epidot  =3%. 


Adatok  az  erdélyi  dácitok  ismeretéhez 


119 


A Csetrás-hegység  dácitterülete. 

Erdélynek  másik  nagy  dácitterülete  az  Erdélyi  Érchegységnek 
ú.  n.  Csetrás-Karácsi  erupciós  vonulata,  amely  Nagyágnál  kezdő- 
dik és  ÉNy — DK  iránynak  tartva  a Fehér-Körös  völgyébe  is  átnyú- 
lik és  Karácsnál  végződik.  A dácitok  ezen  vonulatnak  tulajdonképen 
a zömét,  a Csetrás  vagy  Nagyág-Rudai-hegység  tömegét  alkotják. 
Dácit  fordul  elő  ezenkívül  az  ú.  n.  Zalatna-Sztanizsai  erupciós  vo- 
nulatban is,  Zalatnától  nyugatra,  a Breáza-hegyen,  mely  átmenetet 
alkot  a piroxén-andezitekbe.  Az  ezen  a területen  előforduló  dácitok  a 
következőképen  jellemezhetők:  lényegesen  elütnek  a vlegyászai  du- 
citoktól, általában  közép-porfiros  szövetitek,  főleg  öreg  porfirosba 
hajlók.  Részben  jellegzetes  porfiros  kőzetek,  részben  pedig  ezeknek 
li.  n.  trachytos  külsejű  szövet  változatai,  puha,  érdes,  likacsos  alap- 
anyaguknál fogva,  mely  változó  mennyiségben  többnyire  üveget  is 
tartalmaz.  Ezek  Dől  tér:  „trachytos  quarcandezitjei”.  Jellemző  rá- 
juk, hogy  kevés  kvarcot  tartalmaznak  és  pedig  csakis  beágyazások 
alakjában,  az  alapanyagban  nincsen  kvarc.  Általában  amfibol-dá- 
citok.  Ásványos  elegyrésze:  andezin-labrador  közt  levő  plagioklá- 
szok,  sok  amfibol,  kevesebb  biotit,  kvarc,  mindezek  porfirosan  ki- 
válva. Mikroszkóp  alatt  elég  sok  magnetit  és  augit  is  megfigyelhető. 
Némely  Nagyág-környéki  (Cukorsüveg-csúcs)  dácit  annyi  augitot 
tartalmaz,  hogy  már  piroxén-dácitnak  tekintendő.  Ennek  tulajdonít- 
ható, hogy  ezen  dácitok  SiO,  tartalma  az  átlagon  alul  marad,  azaz 
58 — 62  % ; emiatt  az  alapanyagban  sincsen  kvarc. 

E dácitok  részint  üdék,  részint  zöldkövesedettek.  Az  üde  dá- 
citok alapanyaga  szürke.  A szines  elegyrészek  sötétek,  majdnem  fe- 
kete színűek  és  az  egész  kőzet  kissé  laza  szerkezetű,  trachitos  kül- 
sejű. A zöldköves  dácitok  hasonló  ásványos  összetételűek,  szövetük 
azonban  eltérő:  tömörebbek,  keményebbek  és  zöldesszürke  színűek, 
mert  a szines  elegyrészek  zöldköves  elváltozást  szenvedtek.  Feltűnő, 
hogy  a zöldkövesedés  ellenére  e kőzeteknek  földpátjai  üdék.  E kőze- 
tek között  kevésbé  vannak  elbomolva  a trachytos  külsejűek,  üdéb- 
bek, míg  a dácitterületek  gránit-porfiros  és  közép-porfiros  kőzetei 
elbomlottabbak.  A Csetrás-hegység  dácitjai  között  még  egyéb  válto- 
zatot is  meg  lehet  különböztetni,  az  említett  ismert  szöveti  módosu- 
latokon kívül.  Az  egyes  módosulatok  egymástól  a kvarctartalom, 
az  uralkodó  szines  elegyrész,  az  alapanyag  üvegtartalma  vagy  egyes 
jellegzetesen  fellépő  járulékos  ásvány-elegyrész,  vagy  bizonyos  el- 
változás alapján  különböztethetők  meg. 

A dácitok  főleg  Nagyág  közvetlen  környékének  felépítésében 
igen  elterjedtek  és  több  nagy  vulkáni  kúp  alakjában  jelennek  meg. 
így  pl.:  Cukorsüveg,  Gurgujáta,  (1036  m)  Szekerem!),  (1022  m)  Hajtó 
(1040  m),  Szarkó,  Fraszenátá  (1067  m.  Ezektől  északra  Nagycsetrás 
(1077  m),  Moneásza  (933  m),  Buha  (974  m)  kúpok  vannak.  Herce- 
gány  mellett  a Bulzu-csúcson,  Rudabánya  mellett  pedig  a Deálu  Fe- 
tin  fordul  elő  dácit. 


120 


Csíki  Gábor 


Nagyág. 


Zöldes-szürke  színű,  öreg  porfiros  kőzet.  Ugyanolyan  színű 
alapanyaga  kissé  érdes-likacsos  és  ennélfogva  a kőzet  trachytos.  Az 
alapanyag  és  a beágyazások  kb.  egyformán  foglalnak  teret.  A be- 
ágyazások a következők:  kvarc,  földpát,  amfibol,  biotit.  Az  üvegesen 
csillogó  üde  földpátok  2 — 4 mm  nagyok.  A szürkés  színű  2 — 3 mm- 
nyi  kvarcszemek  elég  ritkán  vannak  elszórva.  Az  amfibolok  két  ge- 
nerációban jelennek  meg:  részben  bőséges,  apró  zöldesfekete  tűk 

alakjában,  részben  pedig  ugyanolyan  színű  és  tompafényű,  zömök 
oszlopokban.  Ritkán  látni  itt-ott  elég  nagy  2,  néha  3 mm-nyi  zava- 
rosfényű hatszögletű,  biotit  táblákat  is. 

Mikroszkóp  alatt:  az  alapanyag  hiálo-pilites.  Az  alapanyag- 
ban sok  földpát-lécecske  és  üveganyag  kb.  egyenlő  arányban  figyel- 
hető meg.  Ezenkívül  amfibol  lécek  biotit  lemezkék  és  elszórtan  mag- 
nedt  szemecskék  is  láthatók.  A diopszid  szabad  szemmel  nem  lát- 
ható, azonban  az  alapanyag  ásványelegyrészeinél  mindig  nagyobb 
méretekben  jelenik  meg  eléggé  számosán,  mely  jelenség  főleg  a Nagy- 
ág-vidéki dáci tokra  jellemző.  A mért  kioltási  értékek:  4ü° — 44°  közt 
váltakoznak.  Elváltozási  termékként  az  alapanyagban  itt-ott  kál- 
óit foltok  vannak.  A többségben  és  nagy  mennyiségben  fellépő  pla- 
gioklászok  táblásak,  üdék  és  néha  az  5 — 6 mm  nagyságot  is  elérik; 
legfeljebb  kissé  kaolinosodottak  és  itt-ott  kálcit  is  látható  bennük. 
Álhit  és  karlszbádi  iker-összenövés  figyelhető  meg,  alárendelten  pe- 
riklin  is  található.  Néhány  feltűnően  szép  rekurrens  zónás  szerke- 
zetű plagioklász  látható.  Egyiknél  a szokásostól  eltérően  a külső 
zóna  a bázikusabb  és  a belső  zóna  a savanyúbb;  a bázikus  szegély  ki- 
oltása = 16°  = An-l0,  a belső  mag  kioltása  = 10°  = An42.  M (010) 
lap  szerinti  kioltás  = 6°  = An3T,  M (010)  lap  szerinti  kioltás  = 12° 
= An43,  M (010)  lap  szerinti  normális  zónás  kioltás  = 6° — 19°  = 
An38-34.  Ezek  alapján  a földpát  andezin-labrador.  Gyakoriság  szem- 
pontjából a földpátok  után  a zöldes  amfibolokat  kell  említenünk, 
melyeken  az  uralkodó  forma  (110)  és  (010).  Az  amfibolok  néha  elég 
üdék  és  csak  kezdődő  rezorpciós  érckoszorú  szegélyezi  őket;  több- 
nyire azonban  erősen  el  vannak  ércesedve,  ilyenkor  érckoszorújuk 
és  magjuk  van,  vagy  finom  ércszemcsék  halmaza  gomoly-szerűen 
tölti  ki  egész  tömegüket  s így  majdnem  feketék,  átlátszatlanok.  Az 
íide  amfiboloknál  az  (100)  lap  szerinti  iker-összenövés  figyelhető 
meg;  kioltásuk:  c:  y = 12° — 14°;  pleokroizmusuk  pedig:  a = sárgás- 
zöld y = sötétzöld.  Ritkán  látható  néhány  erősen  elbomlott  nagy  bio- 
tit beágyazás  is,  rajta  pedig  helyenként  az  elbomlás  egyes  fokozatait 
jól  megfigyelhetjük.  Egy  nagy  biotit  szemcsén  baueritosodás  lát- 
szik: sűrű  érckoszorú  szegélyezi,  melyet  aztán  apró  amfibolokból 
álló  gyűrű  vesz  még  körül,  a belső  mag  pedig  teljesen  kifakult.  A 
biotit  egyenesen  olt  ki;  pleokroizmusa  erős:  a = halvány  zöldes- 
sárga, y = sötétbarna.  Az  alapanyag  ércein  kívül  elég  kevés  a na- 


Adatok  az  erdélyi  dácitok  ismeretéhez 


121 


gyobb  érc,  azaz  pirít  szemcse,  melyek  néha  korrodáltak  és  limonitos 
szegély  övezi  őket.  A fentiek  alapján  ez  egy  amfibol-biotit-dácit. 

Ásványos  összetétele  térfogatszázalékban  kifejezve.  (Elemezte 
Vogl  Mária): 


alapanyag  = 

42%, 

kvarc  = 

= 7%, 

földpát 

= 35 

%, 

amfibol 

& & 

Ö 70  9 

biotit  = 

4%, 

diopszid 

= 3 

07 

/O  9 

érc  = 1%. 

Súly  0/0 

Osann 

Niggli 

SíO-2 

57,96 

S = 

65,07 

sí  = 184,6 

TÍ02 

0,73 

A - 

4,85 

al  = 30,6 

Ah03 

16,34 

C = 

5,84 

fm  = 32,0 

Fe2Ű3 

5,10 

F = 

13,55 

c = 23,5 

FeO 

1,72 

n = 

7.7 

alk  - 13,9 

MnO 

0,05 

sor  = 

Cl 

k = 0,23 

MgO 

3,17 

k = 

1,20 

mg  = 0,47 

CaO 

6,89 

a = 

6,00 

h - 22,1 

Na20 

3,47 

c = 

7,23 

p = 0,1 

K2O 

1,56 

f = 

16,77 

ti  = 1,7 

H2O- 

0,73 

rr' 

II 

<M 

O 

O 

H2O+ 

1,35 

c/fm=  0,73 

P2O5 

0,08 

metszet  = V 

CO2 

1,12 

100,27 

Sűrűsége  = 2,33.  20° 

C.  hőmérsékleten. 

Ez  a kőzet  a kvarc-dioritos-magma  csoportba  tartozik  és  a kvarc-diorit 
Spanish  Peak  (California)  kőzethez  hasonló. 

Felső  Lunkoj. 

Apró  porfiros  zöldkövesedésbe  hajló  zöldes-szürke  színű  kőzet. 
Ugyanolyan  színű,  elég  tömött  alapanyaga  felülmúlja  a beágyazá- 
sok tömegét.  A porfiros  elegyrészek  közt  az  átlag  2 mm-nyi  tejfehér 
földpátok  igen  sűrűn  jelennek  meg.  Itt-ott  elszórva  szürkés  kvarc- 
szemek vannak.  Kevésbé  sűrűn  láthatók  barnás-zöldes  fénytelen 
amfibol-oszlopok  átlag  1 — 2 mm  nagyok;  néha  azonban  nagyobb  mé- 
retű oszlopok  is  vannak.  Ritkán  elszórva  láthatók  1 — 2 mm-nyi  za- 
varosfényű barnás  biotit  pikkelyek.  Jellegzetesen  lép  fel  ebben  a kő- 
zetben a járulékos  vérpiros  színű  gránát  1 — 2 mm-nyi  szemekben  rit- 
kásan  elhintve.  A kőzetpéldány  egyes  helyeken  táblás  elválású  és  a 
táblák  meg  is  vannak  görbülve,  ami  arra  utal,  hogy  nagy  nyomás- 
nak volt  kitéve  (hegynyomás),  annál  is  inkább,  mert  mikroszkóp 
alatt  a kvarcszemeket  vakolat-koszorú  szegélyezi. 


122 


Csiki  Gábor 


Mikroszkóp  alatt:  a finom  szemcsés  átlagosan  0.01 — 0.02  mm 
szemnagyságú  alapanyag  mikroholokristályos  szövetű  és  gyakran 
felzitesbe  hajlik.  Tömegét  apró  földpát  és  kvarc,  szabálytalan  (állot- 
riomorf)  szemeséi  alkotják.  Ritkán  elszórva  nagyobb  magnetit-szem- 
csék  is  vannak.  Elváltozási  termék  gyanánt  igen  bőségesen  van  az 
egész  kőzet  átitatva  sárgás-zöld  klorittal.  Itt-ott  a nagyobb  halmazok 
a fűzöld  színű  sugaras  rostos  delessitre  utalnak.  A plagioklász  be- 
ágyazások közül  kevés  a nagy  táblás  termetű,  többnyire  kisebb  zö- 
mök prizmás  metszetekben  jelennek  meg  és  elég  üdék,  csak  néha 
kaoliuosak.  Rajtuk  (001),  (010)  és  (101)  lapok  figyelhetők  meg.  A zó- 
nás  szerkezet  elterjedt  és  néha  szép  példányok  is  láthatók.  Ikerösz- 
szenövést  illetőleg  elterjedt  az  albit-,  karlszbádi  és  néha  periklin- 
iker  is.  Maximális  szimetrikus  kioltás  = 22° — 26°  = An38-4r>. 
M (010)  lap  szerinti  zónás  kioltás  = 0° — 10°— 18°  = An30-42-52 
tehát  andezin.  A legömbölyödött  víztiszta  kvarcmetszetek  néha  hul- 
lámos kioltásúak  és  vakolat-koszorú  szegélyezi  őket.  A színes  elegy- 
részek erősen  kloritosodottak  és  pedig  főleg  az  amfibolok.  Az  utób- 
biak teljesen  barnászöld  klorittá  alakultak  át,  melyhez  kevés  vas- 
oxidos  (limonitos)  festődés  is  járul.  Belsejükben  többnyire  ércsze- 
mek is  vannak.  Kloritjuk  egyenesen  olt  ki  és  gyengén  pleokroos.  Az 
amfibolok  c-re  merőleges  metszetekben  a (010)  és  (110)  lapokkal  ha- 
tároltak. A biotitok  már  kevésbé  kloritosodottak.  Keskeny  rezorp- 
•ciós  érckoszorú  szegélyezi  őket  és  belsejükben  is  többnyire  nagyobb 
ércszemcsék  bőven  találhatók.  Kioltásuk  egyenes.  Pleokroizmusuk: 
■a  = zöldes-sárga,  / = barnás-zöld.  Kloritjuk  szintén  egyenesen  olt 
ki  és  gyengén  pleokroos.  Néhány  zirkon  is  található,  mely  jellegze- 
tes optikai  sajátsága  alapján  könnyen  felismerhető.  Itt-ott  a biotit- 
ban  és  amfibolban  kis  zömök  apatit  oszlopok,  mint  zárványok  lát- 
hatók. Az  amfibolban  lévő  zömök  apatit  oszlopocskában  a c ten- 
gellyel párhuzamosan,  egyenes  kioltási!  és  eléggé  pleokroos  kis  „cé- 
rium-foszfátos”  zárvány  figyelhető  meg.  Hipersztén-zárvány  talál- 
ható földpátban  egyenes  kioltással  és  elég  erős  fény  és  kettőstörés- 
sel. Itt-ott  látható  főleg  az  amfibolok  körül  néhány  pirít  szemcse  is. 
A fentiek  alapján  ez  a kőzet  gránát-tartalmú  amfibol-dácit. 

Ásványos  összetétele  térfogatszázalékban  kifejezve: 
alapanyag  = 52%, 
kvarc  = 6%, 
földpát  = "0%, 
amfibol  = 7%, 
biotit  = 4%, 
érc  = 1 % . 

Az  Ú-B.adnai  dácitlerület. 

Az  erdélyi  dácit-kitörések  harmadik  területe  a Radnai  hava- 
sokban van.  E vidéken  azonban  a dácit  nem  összefüggő  szakadatlan 
tömegekben  borítja  a felületet,  hanem  egymástól  elszigetelt,  kisebb- 


Adatok  az  erdélyi  dáeitok  ismeretéhez 


123 


nagyobb  kúpok  és  telérek  csoportjából  áll.  A dácit  annak  a kitörés- 
nek egyik  terméke,  mely  a harmadkorban  kb.  DNy — ÉK  irányban 
törte  át  a Radnai  havasok  déli  része,  kristályos-pala  és  oligocén  kár- 
páti homokkő  képletét. 

Az  Ó-Radna-vidéki  dáeitok  részben  valódi  (típusos)  dáeitok, 
elég  bő  kvarctartalommal,  részben  pedig  dácitoidok,  melyeknél  csak 
mikroszkóp  alatt  látni  kevés  kvarcot;  ezek  átmenetek  az  ugyancsak 
ott  előforduló  andezitekhez.  Összefoglalóan  a szines  elegyrészek  sze- 
rint, beszélhetünk  amfibol-dácitról  és  itt  fordul  elő  a ritkább  biotit- 
dácit  is.  A szövetük  alapján  e területen  három  módosulat  különDÖz- 
tethető  meg:  1.  gránito-porfiros-,  2.  porfiros,  3.  riolitos-dácitok.  1. 
A gránito-porfiros  dáeitok  világos,  sötétszürke,  vagy  zöldes-szürke 
gránitos  kinézésű  kőzetek  és  alig  zöldkövesedésbe  hajlók.  Az  ugyan- 
olyan színű  alapanyagból  igen  nagy  méretű  ásványok  válnak  ki. 
Néha  10 — 15  mm-es  földpátok,  2 — 3 mrn-nyi  kvarcdihexaéderek,  2 — 4 
mm-es  zöldesfekete  amíibol-oszlopok,  2 — 3 mm-nyi  biotit  táblák.  Ezen 
elegyrészeknek  egyenletes  bő  kiválása  a kőzetnek  gránitos  külsőt 
ad.  Hasonlítanak  a vlegyászai  gránito-porfiros  kőzetekhez.  Általá- 
ban amfibol-biotit-dácitok.  Főképviselő  az  Ilva-völgyi  Magúra  Mika- 
kúp  és  az  Ó-Radnától  keletre  levő  Cicera-kúp  is;  előfordulnak  álta- 
lában Magura-falu  környékén.  2.  Porfiros  dáeitok:  ezek  főleg  zöld- 
kövesedett  közép-öreg  porfiros  kőzetek.  Általában  amfibol-biotit-dá- 
citok. Ide  tartozik  a Valea  Vinuluj  Ördög-szorosában  levő  telérnek 
zöldes  szürke  öreg  porfiros  dácitja,  melyben  nagy  plagioklászok, 
barnás-zöld  biotit,  amfibol  és  gyéren  elszórva  apró  kvarcszemek 
vannak.  Ezenkívül  a Valea  Vinuluj  torkolatában  kibukkanó  öreg 
porfiros  kőzet;  benne  nagy  10  mm-nyi  földpátok,  barnás-zöld  biotit' 
lemezkék  és  apró  zöldes-fekete  amfibol-prizmák,  igen  apró  kvarc- 
szemek  ritkásan.  3.  Riolitos  dáeitok:  tömött,  porcellánszerű  alap- 
anyaggal, szürkésfehértől,  hamuszürkéig  változó  színű  kőzetek.  Leg- 
jellemzőbb rájuk  az  uralkodó  alapanyagban  elég  bőven  kiváló  nagy 
szürkésszínű  automorf  kvarcdihexaéderek.  Nagy  színűket  vesztett  el- 
változott barnászöld  biotit  táblák  és  az  alapanyagtól  színre  kevéssé 
elütő  fehér  földpátok.  Ezek  az  Oláhszentgyörgy  és  Majer  közti  terü- 
leten és  a Kormaja-patak  völgyében  fordulnak  elő.  A riolitos  dácit 
egyes  helyeken  Oláhszentgyörgy  és  Majer  közt  málás  folytán  fehér 
vagy  sárgás-kékes  kaolinná  változott  át. 


Oláhszentgyörgy. 

Jellegzetes  riolitos  külsejű  kőzet.  Szürkés-fehér  tömött  por- 
cellánszerű alapanyaga  felülmúlja  az  elszórt  és  nagyméretekben  ki- 
váló ásványelegyrészeket.  Az  alapanyagból  leginkább  kitűnnek 
elég  bőven,  nagy,  néha  5 mm-nyi  szürkésszínű  kvarc  dihexaéderek. 
Az  elég  fényes,  hasadási  lapokon  csillogó  földpátok  színre  az  alap- 


124 


Csíki  Gábor 


anyagtól  alig  ütnek  el  és  2—3  mm  nagyok.  A kőzetre  igen  jellemzők 
a szórványosan  előforduló  többnyire  elváltozott  biotit  lemezek;  mé- 
retük jelentős:  átlag  2 mm  nagyok,  de  elérik  a 4 — 5 mm  nagyságot 
is.  A biotitok  elváltozottságában  fokozatok  állapíthatok  meg:  fris- 
sebb állapotban  zavaros  a fényük,  rozsda-barna  színűek,  de  vannak 
barnás-zöld  majd  sötétzöld  színűek,  sőt  teljesen  kifakultak  is.  Ez 
utóbbiak  színe  zöldes-fehér,  gyöngyház  fényük  van  s hasonlítanak 
a szeriéi  thez  avagy  a biotit  utáni  talk  pszeudomorfozához.  A kőzet- 
nek táblás  elválású  felületét  vékonyan  pirít  vonja  be. 

Mikroszkóp  alatt:  mikro-holokristályos,  felzites  szövetű,  alap- 
anyag. Benne  O.ül — 0.02  mm-nyi  földpát  szemcsék,  kevesebb,  kb. 
0.04 — 0.05  mm-nyi  földpát  lécecskék  és  nagyobb  0.04 — 0.06  mm-nyi 
kisebb  számú  kvarcszemcsék  figyelhetők  meg.  Az  alapanyag  tele  van 
bomlási  termékekkel:  sok  szericittel  és  kevesebb  kálcittal.  A táblás 
termetű  földpátok  kevésbé  üdék,  többnyire  kalcitosodottak  és  kaoli- 
nosodottak;  a rajtuk  látható  uralkodó  formák  az  (010),  (001)  és 
(101).  A gyakoribb  iker-összenövések  az  albit  és  karlszbádi,  néha 
periklin  iker-törvény  is  megfigyelhető.  A plag'ioklász  egyéneket 
antipertit-szerűen  szabálytalan  alakú  ortoklász  növi  át,  ebben  a kő- 
zetben is.  Zónás  szerkezet  ritkán  látható. 

Albit  karlszbádi  ikrek  konjugált  kioltása:  1 — 1’  = 8’ 

: 2—2’  = 15°  tehát  An32. 

Maximális  szimetrikus  kioltás  = 15° — 20°  = An,, — An38.  Tehát  An35 
alapján  savanyú  andezin.  A nagy  legömbölyödött  szélű,  néha  erő- 
sen repedezett  kvarc  -metszeteket  vakolat-koszorú  szegélyezi.  Néha 
magmatikus  korrózió  is  megfigyelhető  rajtuk  és  a korróziós  ürege- 
ket kaiéit  és  szeriéit  tölti  ki.  A biotit  teljesen  elváltozott.  Néha  tel- 
jesen elkloritosodott  és  a bázis  lap  szerinti  metszetében  rutil-tűk  fi- 
gyelhetők meg.  Többnyire  azonban  csak  részben  van  klorittá  átala- 
kulva, éspedig  úgy,  hogy  a metszetek  kerületi  része  kloritos,  belseje 
pedig  átlátszó  és  elég  erős  fény-  és  kettőstörésű.  A klorit  egyenesen 
olt  ki  és  gyengén  pleokroos.  Az  átlátszó  mag  rostos  felépítésű  és 
élénk  interferencia  színű,  a rostok  pedig  egyenesen  oltanak  ki.  Fel- 
tételezhető klorit-,  talk-  pszeudomorfoza  biotit  után  Az  alapanyag- 
ban itt-ott  apatit-prizmák  találhatók.  Érc  az  alapanyagban  csak 
igen  ritkán  látható.  A leírt  kőzet  tehát  biotit-dácit  és  az  oláhszent- 
györgyi  állomás  közelében  levő  alagút  melletti  kőbányából  került 
ki.  A kőzetet  dr.  Emszt  Kálmán  volt  szíves  megelemezni. 

Ásványos  összetétele  térfogatszázalékban  kifejezve: 

alapanyag  = 75%, 
kvarc  = 10%, 
földpát  = 8%, 
biotit  = 7%. 


Adatok  az  erdélyi  dácitok  ismeretéhez  125 


Súly  °/o 

Osann 

Niggli 

SÍ02 

71,33 

s 

= 

78,70 

si  = 368,3 

Ti02 

0,38 

A 

= 

5,70 

al  = 50,06 

FeO 

1,25 

C 

= 

4,95 

qz  = 91,32 

Fe2C>3 

0,24 

F 

= 

— 

ti  - 1,45 

MnO 

0,05 

T 

= 

2,39 

fm  = 11,09 

AI2O3 

16,48 

n 

= 

7,25 

c = 12,05 

CaO 

2,18 

sor 

= 

P 

alk  = 26,80 

MgO 

0,59 

k 

= 

1,78 

h = 25,31 

K2O 

2,25 

a 

= 

16,06 

p = 0,18 

Na20 

3,88 

c 

— 

13,94 

C02=  — 

P2O5 

0,09 

f 

= 

— 

k = 0,28 

H2O- 

0,17 

mg  = 0,41 

H'20+ 

1,30 

c/fm=  1,09 

100,19 

Metszet=VI. 

Sűrűsége  = 2,541.  20°  iC.  hőmérsékleten. 

Ez  a kőzet  a trondhjemitos-magma  csoportba  tartozik  és  a trondhjemit 
Opdal-Inset  (Norvégia)  kőzethez  áll  közel. 

Órád  na. 

Zöldes-szürke  színű,  közép-porfiros  kőzet,  mely  zöldkövese- 
désbe  hajlik.  A zöldes-szürke  alapanyag  háttérbe  szorul  a porfiros 
ásványokkal  szemben.  A beágyazások,  főleg  földpátok  és  valamivel 
kevesebb  amfibol.  A földpátok  szürkésfehér  színűek  és  2 — 4 mm  na- 
gyok. A zöldes-fekete  amfibolok  megnyúlt  oszlopokban  jelennek 
meg.  Itt-ott  apró  biotit-pikkelyek  láthatók.  ÍNéha  pirit-szemeséket  is 
meg  lehet  figyelni,  főleg  nagyító  alatt. 

Mikroszkóp  alatt:  az  alapanyag  mikro-holokristályos  szövetű; 
a szemnagyság  igen  nagy  határok  közt  ingadozik;  jól  megfigyel- 
hető fokozatos  átmeneteket  alkot  a porfirosan  kiváló  ásványokba; 
ez  főleg  a földpátokra  vonatkozik.  Az  alapanyag  szemcse-nagysága 
0.01 — 0.07  mm  közt  váltakozik.  Felépítésében  túlnyomóan  szemcsés 
és  prizmás  földpátok  vesznek  részt.  Ritkásan  0.05 — 0.07  mm  nagy- 
ságú kvarcszemek  találhatók  elszórva.  Kloritos  amfibol  és  biotit  tö- 
redékek is  láthatók.  Sűrűn  elszórva  magnetit  és  főleg  pirit-szem- 
csék  találhatók  még  az  alapanyagban,  nagyságuk  0.02 — 0.07  mm. 
Alárendelten  hematit  is  előfordul.  Zárványként  apatit-oszlopok  lát- 
hatók amfibolban  és  a nagyobb  pirit-szemecskékben.  Kioltásuk  egye- 
nes és  itt-ott  az  alapanyagban  is  jelen  vannak.  Az  alapanyag  föld- 
pátjai  kissé  kaolinosodottak  és  mint  el  változási  termék  itt-ott  kal- 
cit-foltok,  sőt  kevés  klorit  is  megfigyelhető  bennük.  A nagy  táblás- 
kifejlődésű  plagioklászok  eléggé  kaolinosodottak  és  kalcitosodottak. 
A (001),  (101)  és  (010)  lapok  fejlődtek  ki  rajtuk.  Ikerösszenövések 
főleg  az  álhit,  ritkábban  a karlsbádi  és  néha  a periklin  törvény  sze- 
rint figyelhetők  meg.  A zónás  szerkezet  elterjedt.  Szimetrikus  ki- 
oltás: + 22°  = An42.  A periklin  ikrek  szerint  mért  kioltás  a.y  = 
32°  vagyis  AnJ9.  Tehát  An4G  alapján  andezin-labradcr  összetételűéit. 


126 


Csíki  Gábor 


Az  alapanyag  kvarszemecskéin  kívül  csak  ritkán  látható  néhány  na- 
gyobb kb.  0.5  mm-es  kvarcszemecske.  Az  amfibolok  sűrűn  lépnek 
fel,  majdnem  teljesen  kloritos  és  érces  metszetekben.  Rezorpciós 
érckoszorú  szegélyezi  őket,  belsejüket  teljesen  klorit  és  kaiéit  tölti 


ki,  telehintve  ércszemecskékkel  és  leukoxén-szemecskékkel.  Csak  né- 
hol maradtak  meg  kis  foltokként  a zöld  amfibol  üde  részei.  Ezek 
kioltása  c:  y =12° — 16°.  Pleokroizmusa  erős:  a — halvány  sárgás- 
zöld, / = sötétzöld.  A c-tengelyre  merőleges  és  vele  párhuzamos 
metszetekből  kitűnik,  hogy  (010),  (110)  illetve  (001)  és  (101)  lapok 
határolják.  A klorit  egyenesen  olt  ki.  A kisebb  méretű  gyéren  lát- 
ható biotitok  szintén  kloritosodottak,  rezorpciós  érckoszorú  szegé- 
lyezi őket,  belsejük  telve  van  éreszemcsékkel.  Egyes  részein  üdék; 
itt  mért  kioltásuk  egyenes.  Pleokroizmusuk:  a = halványzöldes- 

sárga,  7 = barna.  Az  alapanyag  ércein  kívül,  van  elég  sok,  nagy, 
néha  0.5 — 0.8  mm-es  igen  erősen  korrodált  piritszemecske  is  benne. 

A leírt  kőzet  tehát  amfibol-dácitoid  és  Ó-Kadnától  északra,  az 
országút  melletti  kőbányából  való. 

Ásványos  összetétele  térfogatszázalékban  kifejezve: 


Az  oláhszentgyörgyi  biotit-dácitok  feltódulása  alkalmával  a 
mellékkőzet  helyenként  erősen  átalakult.  Ennek  folytán  kontakt 
agyagpalák  és  kontakt-breccsák  jöttek  létre.  Az  oláhszentgyörgyi 
szürkés-fehér  riolitos  biotit-dácitnak  szép  feltárása  látható  az  ottani 
vasútállomástól  ÉK-re  levő  alagút  melletti  kőbányában.  Ez  a feltá- 
rás kb.  300  m hosszú  és  kb.  30  m-es  meredek  falat  alkot.  A bánya 
délnyugati  sarkában  jellegzetes  kontaktus  látható  a dácit  és  az  eo- 
cén-oligocén  márgás  agyagos  rétegek  közt.  Annál  is  inkább  szembe- 
tűnik ez  a kontaktus,  mert  a dácit  világos  szürke  színű,  a megpör- 
költ agyag  viszont  fekete.  A kontakt  pala,  színe  közvetlenül  a dá- 
cit mellett  sötét,  majdnem  fekete  színű;  de  a kontaktustól  távo- 
lodva, világosabb  zöldes-szürke  színbe  megy  át;  az  elválási  lapok 
mentén  pedig  a vasoxid  barnaszínű  bevonata  tűnik  szembe.  Minden 
valószínűség  szerint  ez  az  agyagpala  a flishomokkő  agyag-közbe- 
településéből  származik.  A kontaktus  kausztikus  és  kémiai  átala- 
kulást eredményezett.  A kontaktus  kőzetei  kemények  és  szabályta- 
lan elválások  jellemzik.  A dácit  közvetlen  közelében  breccsiás.  A 
kontakt -breccsia  darabjai  közt  4 — 5 cm-nyi  fillit  darabok  és  kvarc- 
törmelék ismerhető  fel.  A dácit  mellett  lévő  fekete  grafitos  kontakt- 
palában mikroszkóp  alatt  felismerhető  ásványok  (szillimanit)  arra 


alapanyag  = 28  %, 
kvarc  = 3%, 
földpát  = 48%, 
amfibol  = 18%, 
érc  = 3%, 


Oláhszentgyörgyi  kontaktus. 


Adatok  az  erdélyi  dácitok  ismeretéhez 


127 


utalnak,  hogy  erőteljes  az  átalakulás,  mig  a távolabb  levő  zöldes- 
szürke agyagpalában  levő  pisztacit  alacsonyabb  hőmérséklet  mellett 
bekövetkezett  elváltozásokra  utal. 

A kevésbé  átalakult  zöldes-szürke  agyagpalában  mikroszkóp 
alatt  túlnyomóan  zöldes-szürke  finomszemű  agyagos  rész  látható 
sűrűn  telehintve  apró  0.01—0.02  mm-es  kvarcszemekkel.  Elszórtan 
elég  sok  szeriéi t-pikkoly  és  kaiéit  is  található.  Az  agyagos  részeket 
erek  járják  át,  melyek  részben  a hematittal  vegyes  vörösbarna  pisz- 
tacitból,  részben  pedig  a sugaras-rostos  sárgás-zöld  színű  delessit- 
ből  állnak. 

A kontaktushoz  közelebb  levő  erősebben  átalakult  majdnem 
feketeszínű  kontakt-agyagpala  a mikroszkóp  alatt  nézve  már  jóval 
durvább  szemcsés,  mint  a világosszínű  kontakt  agyagpala.  Uralko- 
dóan  0.06 — 0.09  mm  nagyságú  kvarcszemek  lépnek  fel;  ezek  szögle- 
tes szélűéit,  kioltásuk  hullámos,  ami  avra  utal,  hogy  nyomást  szen- 
vedtek; bennük  néha  libellás  zárványok  találhatók.  A kvarc  mellett 
gyakrabban  az  élénk  interferencia  színű  szillimanit  látható;  alakja 
megnyúlt  oszlopos;  hossza  0.°8 — 0.12  mm,  szélessége  0.01 — 0.03  mm 
közt  ingadozik;  kioltása  egyenes.  A kvarc  és  szillimanit  közti  teret 
barnás-fekete  grafitos  anyag  tölti  ki.  Ettől  van  az  egész  kőzetnek 
fekete  színe.  Itt-ott  található  néhány  plagioklász  is;  az  egyiknél  az 
albit-ikerösszenövés  lép  fel,  a szimetrikus  kioltása  + 14°  alapján 
An32,  tehát  savanyú  andezin.  A kőzetben  akad  chiastolit  is  a jelleg- 
zetes szenes  nigmentációval.  Epidot  is  található  benne  ritkán.  Szór- 
ványosan látni  ércszemcséket  (magnetit)  0.03  -0.06  mm  nagyságban 
és  alárendelten  hematit  is  előfordul.  Nagyon  ritkán  biotit-pikkely- 
kék  is  megfigyelhetők  a rájuk  jellemző  pleokroizmussal. 

A Nagybánya,  környéki  dácitterület. 

A Vihorlát — Gutin  hegység  vonulat  DK-i  részében  a Gutin- 
hegység  lábánál  elterülő  Nagybánya  és  környéki  bányaterület  dá- 
citjai  alkotják  a negyedik  kisebb  dácit-előfordulást.  A dácit  főleg 
Nagybánya,  Felsőbánya,  Kapnikbánya,  Láposbánya  és  Misztbánya 
területein  fordul  elő,  de  található  az  északnyugatnak  tartó  hegység- 
vcnulat  egyéb  pontjain  is.  E dácitteriileten  előforduló  kőzetek  ál- 
talában közép-porfiros  szövetitek,  legjellemzőbb  rájuk,  hogy  kevés 
bennük  a kvarc,  amely  néhány  beágyazott  szem  alakjában  vagy  az 
alapanyagban  látható.  Továbbá  pedig  az,  hogy  az  amfibol  mellett 
számottevően,  néha  pedig  bőven  található  augit.  Plagioklászt  bő- 
ven tartalmaznak  és  általában  kevés  biotit  van  bennük.  Andezites 
dácitok  .illetve  dácitoidok,  amennyiben  sok  piroxént  és  kevés  kvar- 
cot tartalmaznak.  Vannak  átmenetek  a területen  is  előforduló,  de 
főleg  a Gutin-hegység  tömegét  alkotó  piroxén-andezitekhez;  ezek 
viszont  gyakran  tartalmaznak  kevés  kvarcot  is.  Ebből  tisztán  kitű- 
nik az  átmenet  és  kapcsolat.  Ritkán  üde  kőzetek,  túlnyomóan  zöld 
kövesedettek.  Színük  zöldes-  sötét  vagy  világosszürke,  vagy  teljesen 


128 


Csiki  Gábor 


zöldes  színű  zöldköves  kőzetek.  Az  egyes  dácit  előfordulásokat  ille- 
tően: a nagybányai  andezites  dácitok  kvarcban  szegény  és  piroxén- 
ben  gazdag,  erősen  zöldkövesedett  kőzetek.  Nagybányán  a veres- 
vizi  bányaterület  alapját  zöldköves  andezites  dáeit  alkotja;  az 
északra  levő  Kereszthegy  (501  m)  környéke  szintén  andezites  dácit- 
ból  áll,  úgyszintén  a borpataki  völgyben  levő  bányák  nagyrésze  is. 
Felsőbányán  a Bányahegy  (729  m)  kőzete  piroxénandezit  és  riolit, 
melyet  dácit  vesz  körül.  Kapnikbánya  nagyrésze  zöldköves  dáciton 
terül  el,  mely  a Gutin  piroxén-andezitje  alól  bukkan  ki.  A kapnik- 
bányai  dácitok  a többiekkel  ellentétben  kvarcdúsabbak.  Láposbá- 
nyán  a Fővölgyben  főleg  zöldköves  dácit  van.  Misztbányán  a Petra 
Mikát  (790  m)  kissé  zöldköves  dácit  alkotja. 

Nagybanija. 

Zöldesszürke  színű,  zöldkövesedett,  apró  porfirosba  hajló  kő- 
zet. Zöldes  színű  alapanyaga,  valamivel  nagyobb  területet  foglal  el, 
mint  a beágyazások.  Feltűnő,  hogy  a nagyfokú  zöldkövesedés  elle- 
nére az  átlag  2 mm-nyi  földpátok  üvegesen  csillognak  a hasadási 
lapokon.  Sok  az  elváltozott,  fénytelen,  zöldes-fekete  amfibol,  átlag 
2 mm-nyi  megnyúlt  oszlopokban. 

Mikroszkóp  alatt:  az  alapanyag  igen  finom  szemcséjű,  felzites 
szövetű,  telehintve  finoman  ércszemcsékkel.  Vannak  benne  azonban 
foltokként  mikro-holokristályos  porfiros  szövetű  részletek  is,  úgy, 
hogy  az  alapanyag  két  különböző  szemcsenagyságú  szövetmódosu- 
latban lép  fel.  A mikro-holokristályos  részek  szemnagysága  0.03 — 
0.1  mm  közt  ingadozik;  allotriomorf  földpát  és  kvarcszemcsékből  áll. 
Vannak  nagyobb  földpátok  is.  melyek  mintegy  átmenetet  képeznek  a 
porfiros  földpátokban.  Elvétve  látható  néhány  apró  apatit-oszlo- 
pocska  is.  Alárendelten  hematit  és  leukoxén  is  van  az  alapanyag- 
ban. Mint  elváltozási  termék  sok  kaiéit  és  klorit  látható.  A porfiros 
földpátok  a mikroszkóp  alatt  már  kevésbé  üdék,  eléggé  kálcitosodot- 
tak.  A zónás  szerkezet  megfigyelhető.  Főleg  az  álhit  ikertörvény 
szerinti  összenövések  láthatók,  ritkábban  a karlszbádi  ikrek  is  fel- 
lépnek. Maximális  szimetrikus  kioltása:  = 26° — 32°  — An47 — An57. 
Tehát  egy  labrador.  Kvarc  csak  az  alapanyag  mikro-holokristályos 
részeiben  van  jelen,  néha  a 0.2  mm  nagyságot  is  elérve;  nagyobb, 
porfiros  kvarcok  nincsenek.  A szines  elegyrészek  teljesen  el  vannak 
kloritosodva  és  kaleitosodva  és  többnyire  ércszemcsék  is  vannak 
bennük.  Körvonalaikból  ítélve  részben  amfibolok,  részben  pedig  pi- 
roxének;  ugyanis  egy  c tengelyre  merőleges  kloritos  metszet  a pi- 
roxénekre  jellemzően  8 szögletű  és  az  (110)  — (110)  lapok  szöge  = 
90°.  A klorit  sugaras  rostos  kifejlődésű;  a rostok  egyenesen  oltanak 
ki  és  gyengén  pleokroosak.  Elvétve  láthatók  teljesen  ércesedett  és 
kloritosodott  biotit-lemezkék  is.  Nagyobb  erősen  korrodált  ércsze- 
mek fordulnak  elő  elszórtan,  főleg  a kloritos  ásványok  környékén. 
A fentiek  alapján  a kőzet  egy  zöldköves  piroxén-tartalmú  amfibol- 
dácit,  illetve  dácitoid. 


Adatok  az  erdélyi  'dáeitok  ismeretéhez 


129 


Ásványos  összetétele  térfogatszázalékban  kifejezve: 

alapanyag  = 58%, 
kvarc  = tí %, 
földpát  = 23%, 
kloritos  színes  ásv.  = 11%, 
érc  = 2%. 

Felsőbánya. 

Sötét-zöldes  szürke  színű  eléggé  zöldkövesedett  közép-porfiros 
kőzet.  Ugyanolyan  színű  alapanyagában  szabad  szemmel  nehezen  le- 
het megkülönböztetni  a beágyazásokat,  úgyszintén  ezeknek  és  az 
alapanyagnak  viszonya  is  nehezen  figyelhető  meg.  Szennyes-szürke 
színű,  kb.  2 — 3 mm-nyi  földpátok  láthatók.  A színes  elegyrészek  el- 
szórva fordulnak  elő  kb.  1 mm-nyi  megnyúlt  oszlopokban. 

Mikroszkóp  alatt:  az  alapanyag  pilotaxitos  szövetű,  helyen- 
ként fluidálisba  is  átmegy;  a beágyazásokkal  szemben  uralkodóan 
lép  fel.  Az  alapanyag  apró  kis  földpát  lécekből  áll  és  sűrűn  van  te- 
lehintve apró  ércszemcsékkel;  benne  kevés  üveg  is  van.  Mint  elvál- 
tozási  termék  kaiéit  és  klorit  fordul  elő.  A plagioklászokon  a (001), 
(101)  és  (010)  lapok  vannak  kifejlődve  és  feltűnően  el  vannak  kalci- 
tosodva,  főleg  a magjuk,  úgy,  hogy  egyes  plagioklász  metszetnek 
csak  a szegélye  látszik  épen,  a többi  részét  teljesen  elborította  a 
kalcit.  A kalcitot  viszont  a klorit  erősen  átitatta,  iigy,  hogy  a föld- 
pá  tokát  kloritos  kálcit-foltok  borítják.  Megfigyelhető  ikerösszenö- 
vések főleg  az  albit,  ritkábban  pedig  a karlsbádi  törvény  szerint. 

A zónás  szerkezetű  földpátok  kevéssé  elterjedtek. 

Maximális  szimetrikus  kioltása  — 26° — 30°  azaz  An48 — Anss. 

M (010)  lap  szerinti  kioltás  — 15"  = An4r.  Tehát  kb.  An52  alapján 
labrador.  Csak  elvétve  található  néhány  kvarcszemcse;  viszont  ere- 
ket. repedéseket  kitöltő  kvarc  előfordul.  A színes  elegyrészek  erősen 
kloritosodottak  és  kalcitosodottak  és  bennük  ércszemcsék  is  láthatók; 
így  csakis  körvonalaik  után  ismerhetők  fel.  Ezeknek  egy  része  amfi- 
bol;  nagyobb  részük  azonban  piroxénnek  bizonyult,  körvonalaik 
után  ítélve.  Ezenkívül  egyiknek  c tengelyre  merőleges  metszetében 
a szögmérés  alapján  az  (110)  és  (110)  lapok  által  bezárt  szög  90° 
adódott.  Ezek  általában  kevésbé  kloritosodottak  és  kalcitosodottak, 
mint  az  amfibolok.  A klorit  egyenesen  olt  ki. 

Pleokroizmusa:  a — halvány  sárgás-zöld,  y — zöld.  Ritkán  elő- 
fordul néhány  teljesen  elkloritosodott  biotit  is.  Megfigyelhető  né- 
hány feltűnő  rőtbarna  színű,  másodlagos  biotitnak  látszó  ásvány- 
metszet;  ezek  egyenesen  oltanak  ki  és  erősen  pleokroosak:  a = hal- 
vány sárga,  y = rőtbarna.  Főleg  a színes  elegyrészek  körül  elszórva 
láthatók  nagyobb  piritszemcsék,  néha  erősen  korrodáltam  A leírt 
kőzet  egy  kvarcszegény  piroxén-tartalmú  amfiból-dácit,  illetve  dá- 
citoid. 

Ásványos  összetétele  térfogatszázalékban  kifejezve: 


130 


Csíki  Gábor 


I 


alapanyag  = 59%, 
kvarc  = 2%, 
föl  (Ipát  = 27%, 

kloritos  színes  elegyrész  = 10%, 
érc  = 2%. 

Végül  őszinte  köszönetemet  fejezem  ki  Dr.  Mauritz  Béla 
egyetemi  tanár  úrnak  és  Dr.  Ven  dl  Aladár  műegyetemi  tanár 
úrnak,  akik  szívesek  voltak  munkámat  irányítani.  Köszönettel  tar- 
tozom Dr.  Z s i v n y Viktor  nemzeti  múzeumi  igazgató  úrnak  és 
Dr.  Sztrókay  Kálmán  egyetemi  adjunktus  úrnak  is. 

IRODALOM.  — LITERATUR. 

1.  A d d a Kálmán:  Geológiai  tanulmányok  Krassó  Szörény 
megyében,  Kórnya  Mehadika  és  Pervova  környékén.  Pöldt.  Int.  Évi 
jelentés.  1894.  p.  102.  — 2.  Add  a Kálmán:  Teregova  DNy-i  vidéké- 
nek, valamint  Temes-Kövesd  környékének  geológiai  viszonya.  Földt. 
Int.  Évi  jelentés.  1895.  — 3.  Balogh  E.:  A Dragan-völgy  Kecskés-  és 
Bulzur-patak  közötti  részének  geológiai  viszonyai.  Doktori  értekezés. 
1906.  — 4.  Böekh  J.:  Az  1892.  évben  Krassó  Szörény  megyében  végzett 
felvételekre  vonatkozó  geológiai  jegyzetek.  Földt.  Int.  Évi  jelentés.  1882. 
p.  70.  — 5.  S t.  Cautuniari:  Studii  geologice  si  miniere  in  regiunile 
mun/telui  Breaza  (Zlatna)  Dari  de  seama  Inst.  Geol.  Rom.  v.  9.  1921. 
p.  89 — 91.  — 6.  C.  Doelter:  Aus  dem  Siebenbürgischen  Erzgebirge. 
Jahrb.  dér  K.  K.  Geolog.  R.  Anstalt  24.  K.  1874.  — 7.  C.  Doelter: 
Die  Trachyte  (les  Siebenbürgischen  Erzgebirges.  Min.  Mitteilungen.  1874. 
— 8.  C.  Doelter:  Zűr  Kenntnis  dér  quarzführenden  Andesiten  in 
Siebenbürgen  und  Gngarn.  Min.  Mit.  1873.  — 9.  C.  Doelter:  Über 
das  Vorkoxnmen  von  Propylit  und  Andesit  in  Siebenbürgen.  Min.  Mit- 
teil.  II.  B.  1879.  p.  1.  — 10.  Gesel  1 S.:  A felsőbányái  ércterület  bánya- 
geológiai  viszonyai.  Földt. Int.  Évi  jelentése.  1891.  p.  113.  — 11.  Gesell 
S.:  A nagybányai  ércbányaterület  bányageológiai  felvételé.  Földt.  Int. 
Évi  jelentés.  1890.  p.  137.  — 12.  Gesell  S.:  A kornai  völgyben,  bucsumi 
völgyben  és  a Botes,  Korabia,  Vulkoj  begyek  körül  Alsó  Fehér  megyé- 
ben fekvő'  aranybányászat  bányageológiai  viszonyai.  Földt.  Int.  Évi 
jelentése.  1899.  p.  90.  — 13.  Gesell  S.:  Kapnikbánya  bányageológiai 
viszonyai.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1892.  — 14.  G e s e 1 1 S.:  Offenbánya 
(Torda-Aranyos  megyében)  bányageológiai  viszonyai.  I öldt.  Int.  Évi 
jelentése.  1900.  p.  120—121.  — 15.  Ghitulescu  T.  P.:  Communicare 
asupra  zaeamintelor  de  minereuri  dela  Rodna  Veche.  Dari  de  seama. 
Inst.  Geol.  Rom.  v.  18.  1929.  — 16.  Hauer-Staclie:  Geologie  Sieben- 
bürgens.  1863.  — 17.  Hauer  K.:  Untersuchungen  über  die  Feldspathe  in 
den  ungariselien- siebenbürgischen  Eruptivgesteinen.  Verhandl.  K.  K. 
Geol.  Reichsanst.  1867.  p.  118.  és  352.  — 18.  Hofmann  K.:  A Vihorlát- 
Gutin  hegység  némely  quarctartalmú  trahitjainak  plagioklász  kristá- 
lyairól. F.  K.  III.  K.  1873.  p.  80.  — 19.  Inkey  B.:  Nagyág  földtani  és 
bánvászati  viszonyai.  Budapest.  1885.  — 20.  M i r c e a Ilié:  Structure 
géologique  de  la  région  aurifére  de  Zlatna.  An.  Inst.  Geol.  vol.  XX.  p. 


Adatok  az  erdélyi  dácitok  ismeretéhez 


131 


76 — 144.  — 21.  Mircea  Ilié:  Les  éruptions  volcaniques  néogénes  de 
la  région  de  Zlatna.  Compt.  Rendus.  V.  22.  1933 — 34.  p.  60.  — 22.  Mir- 
eea  Ilié:  Recherches  geologiques  dans  les  monts  du  Trascau  et  dans 
le  Massiv  de  l‘Aries.  An.  Inst.  Geol.  vol.  XVII.  1932.  p.  331 — 461.  — 23. 
Kadic  Ottokár:  A Bega  felső  folyásában,  Facset,  Kostej  és  Kur- 
tya  környékén  elterülő  dombságnak  geológiai  viszonyai.  Földt.  Int. 
Évi  jelentése.  1903.  — 24.  Koch  A.:  Jelentés  a Gyalui  havasok  északi 
szélén  a Kalotaszegben  és  Vlegyásza-hegységben  az  1884.  évben  végzett 
földtani  részletes  felvételről.  1S84.  Földt.  Int.  Évi  jelentés.  — 25.  Koch 
A.:  Jelentés  a Kolozsvártól  délre  eső  területen  az  1886.  évben  végzett 
földtani  részletes  felvételről.  Földt.  Int.  Évi  jelentés.  1886.  — 26.  Koch 
A.:  Jelentés  Torda-Aranyos  megye  Tordától  nyugatra  eső  területének 
1887.  évben  végzett  földtani  részletes  felvételéről.  Földt.  Int.  Évi  jelen- 
tés. 1887.  — 27.  Koch  A.:  Jelentés  a kolozsvári  szegélyhegységben  és 
környékén  az  1882.  évben  végzett  földtani  részletes  felvételről.  Földt. 
Int.  Évi  jelentés.  1882.  p.  28.  — 28.  Koch  A.:  Új  adatok  a Gyalui 
havasok  földtani  szerkezetének  pontosabb  ismeretéhez.  F.  K.  24.  K. 
1894.  p.  98.  — 20.  Koch  A.:  A Czibles  és  Oláhláposbáuya  vidéke  zöld- 
kőandezitjainak  új  petrográfiai  vizsgálata.  F.  K.  X.  K.  1880.  p.  138.  — 
30.  Koch  A.:  Radna  vidéke  trachyt-családhoz  tartozó  kőzeteinek  új 
petr.  vizsgálata.  F.  K.  X.  K.  1880.  p.  177.  — 31.  Koch  A.:  Egy  Csucsa- 
vidékére  tett  földtani  kirándulás  eredménye.  Orv.  és  Termtud.  Értesítő. 
I.  K.  1879.  — 32.  Koch  A.:  A Vlegyásza  hegTtömegének  kőzettani  szer- 
kezetéről és  tektonikai  viszonyairól.  Kolozsv.  Orv.  Term.  Tud.  Társ. 
Értesítője.  1876.  — 33.  Koch  A.:  Az  Erdélyrészi  medence  harmadkori 
képződményei.  II.  Neogén  csoport.  1900.  — 34.  Koch  A. — Kii  rthy  S.: 
A Vlegyásza  és  a szomszéd  kőzetek  trachitjainak  kőzettani  és  hegy- 
szerkezettani  viszonyai.  Érd.  Múz.  Egyl.  Évkönyve.  II.  K,  8,  sz.  1878. 

— 35.  Krautner  Th.:  I)as  kristalline  Massiv  von  Radna  (Őst  Kar- 
pathen).  An.  Tust.  Geol.  vol.  XIX.  p.  151—286.  — 36.  Krautner  Th.: 
•Gátévá  date  asupra  geologiei  Muntilor  Rodnei  si  Bargaului  cu  o 
privire  critica  asupra  literaturii  geologice  a acostei  regi  un  i.  Dari  de 
spama,  Inst.  Geol.  Rom.  XII.  K.  1923 — 24.  — 37.  Krii  ütne  r Th.:  Studii 
geologice  in  Muntii  Rodnei.  Dari  de  seama,  Inst.  Geol.  Roipj.  Xii!.  K. 
1924 — 25.  — 38.  Kürthy  S.:  A Hegyes- D rócsa-Pi et rosza  hegység,  vala- 
mint Erdély  trachitcsaládbeli  kőzeteinek  tanulmányozása.  Földt.  Közi. 
VIII.  K.  1878.  i>.  283.  — 39.  J.  de  La  p páréul:  Lei-ons  de  péirographie. 
1923.  — 40.  A.  Lacroix:  Les  enclaves  des  roches  volcaniques.  1873. 

— 41.  E.  Lobon  ti  u:  Scurta  privire  generalá  asupra  geoiogiei  Tran- 
silvaniei.  Dári  de  seama.  v.  8.  1920.  p.  109 — 122.  — 42.  Löw  M.:  Bánya- 
geológiai  tanulmányok  Verespatak  környékén.  Földt.  Int.  Évi  jelen- 
tése. 1913.  p.  398 — 399.  — 43.  E.  d.  Mar  tón  ne:  Le  massif  du  Bihor 
(Roumanie).  Étude  morfologique.  Annales  de  geographie.  XXXI.  Paris. 
1921.  — 44.  Mauritz  B.:  A Mátra-hegység  eruptív  kőzetei.  Bpest.  1909. 

— 45.  P.  Niggli:  Gesteins  und  Mineralprovinzen.  — 46.  Papp  K.: 
Függelék  S’chal’fer  X.  F.  általános  geológiájához.  Budapest.  1919.  — 


132 


Csiki  Gábor 


47.  Papp  K.:  Geológiai  jegyzetek  a Fehér  Körös  völgyéből.  Földt. 
Int.  Évi  jelentése.  1905.  — 48.  Papp  K.:  Zám  vidékének  (Hunyad  m.) 
földtani  viszonyai.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1902.  — 49.  Papp  K.: 
A Fehér  Körös  völgyében  levő  barnaszén  medence.  Földt.  Int.  Évi 
jelentése.  1909.  — 50.  Papp  K.:  Gyalu  Maré  környéke  Hunyad  vár- 
megyében. Földt.  Int  Évi  jelentése.  1912.  — 51.  Papp  K.:  Petris  kör- 
nyékének geológiai  viszonyai.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1901.  — 52. 
Papp  K.:  Búcsúm  (Buc-sony)  környéke  Alsó-Fehér  megyében.  Földt. 
Int.  Évi  jelentése.  1913.  p.  238.  — 53.  Papp  K.:  A bucsesdi  vulkán 
környéke  Hunyad  vármegyében.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1917.  p.  224. 
— 54.  Pálfy  M.:  Adatok  a verespataki  Kirnik  kőzeteinek  pontosabb 
ismeretéhez.  F.  K.  35.  K.  (1905.)  — 55.  Páll'y  M.:  Magyarország 

arany-ezüst  bányáinak  geológiai  viszonyai  és  termelési  adatai.  1929.  — 
56.  Pálfy  M.:  Verespatak  és  Búcsúm  környéke.  Földt.  Int.  Évi  jelen- 
tése. 1909.  — 57.  Pálfy  M.:  Az  erupciós  kőzetek  zöldkövesedése.  Földig 
Közi.  46.  K.  (1916).  — 58.  Pálfy  M.:  Előzetes  jelentés  az  erdélyrészi 
Érc’aegység  andezitjeinek  korviszonyairól.  F.  K.  33.  K.  1903.  p.  463.  — 
59.  Pálfy  M.:  Az  erdélyrészi  Érchegység  bányáinak  földtani  viszo- 
nyai és  érctelérei.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1911.  XVIII.  K.  — 60.  Pálfy 
M.:  A Hideg  és  Meleg  Szamos  környékének  geológiai  viszonyai.  Földt. 
Int.  Évi  jelentése.  1896.  — 61.  Pálfy  M.:  Geológiai  jegyzetek  a szkeri- 
sórai  mészterületről  és  a Gyalui  havasok  dél  és  délkeleti  részéről.  Földt. 
Int.  Évi  jelentése.  1898.  p.  70.  — 62.  Pálfy  M.:  Geológiai  jegyzetek  az 
Aranyos  folyó  völgyéből.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1901.  — 63.  Pálfy 
M.:  Az  arany  előfordulási  viszonyairól  az  erdélyrészi  Érchegységben 
és  Nagybánya  környékén.  Mát.  és  Term.  Tud.  Ért.  1916.  XXXIV.  — 
64.  Pálfy  M.:  Geológiai  jegyzetek  a Fehérkörös  és  Abrudpatak  között 
levő  területről.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1902.  — 65.  Pálfy  M.:  Az 
Erdélyrészi  Érchegység  Ny-i  részének  geológiai  viszonyai.  Földt.  Int. 
Évi  jelentése.  1904.  — 66.  Pálfy  M.:  Geológiai  jegyzetek  a Fehérkörös 
völgyéből.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1903.  — 67.  Pálfy  M.:  Ilobabánya, 
Misztbánya  és  Láposbánya  geológiai  viszonyai.  Földt.  Int.  Évi  jelen- 
tése. 1916.  — 68.  Pálfy  M.:  Nagybánya,  Borpatak,  Felsőbánya  és  Kis- 
bánya  bányageológiai  viszonyai.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1915.  p.  393 — 
403.  _ 69.  Pálfy  M.:  Az  Erdélyrészi  Érchegység  középső  részének 
geológiai  viszonyai.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1905.  — 70.  Pálfy  M.: 
A Csetrás  hegység  nyugati  és  déli  része.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1906. 
p.  114.  — 71.  Pálfy  M.:  A Maros  völgyének  jobboldala  Algyógy  kör- 
nyékén. Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1907.  — 72.  Pálfy  M.:  A nagybányai 
bányaterület  geológiai  viszonya.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1914.  p. 
387 — 88.  — 73.  Pálfy  M.:  Verespatak  és  Búcsúm  környéke.  Földt,  Int. 
Évi  jelentése.  1909.  p.  118.  — 74.  Pét  hő  Gy.:  Nagyhalmágy  környéké- 
nek geológiai  viszonyai.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1894.  p.  44.  — 75.  F. 
Posepny:  Zűr  Geologie  des  Siebenbürgischen  Erzgebirges.  Jahrb.  d. 
K.  K.  Geolog.  R.  Anstalt.  18.  K.  1868.  p.  53.  — 76.  F.  P o s e p n y : Über  die 
Erzlagerslatten  von  Kisbánya  in  Siebenblirgen.  Verh.  d.  K.  K.  Geolog. 


Adatok  az  erdélyi  dáeitok  ismeretéhez 


133 


Anstalt.  1871.  p.  40.  — 77.  F.  Posepny:  Die  Eruptivgesteiné  dér  üra- 
gebuug  von  Padna.  Verh.  d.  K.  K.  Geol.  R.  Anstalt.  X\  . K.  1865.  p. 
163.  _ 78.  Popescu-Voitesti  I.:  Varsta  dacitelor  si  amfibol- 

andesitelor  din  regiunea  Rodnei  si  in  generál  din  Nordul  Basinului 
Transilvan.  Dari  de  seama.  Inst.  Geol.  Rom.  XVIII.  K.  1029 — 30.  — 
79.  Primics  Gy.:  Adatok  az  Erdélyi  Érchegység  és  a Biharhegység 
tömeges  kőzeteinek  ismeretéhez.  Orv.  és  Terin.  Tud.  Értesítő.  I.  K.  1879. 
p.  139.  — 80.  Primics  Gy.:  Jelentés  a Kolozs-Bihari  hegység  Vlegyá- 
sza  hegyvonulatának  1889.  évben  végzett  részletes  geológiai  felvételéről. 
Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1889.  — 81.  Primics  Gy.:  Vázlatos  jelentés 
a Biharhegység  északi  felében  az  1890.  évben  végzett  részletes  geológiai 
felvételről.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1890.  p.  48.  — 82.  Primics  Gy.: 
A Csetrás  hegység  geológiája  és  érctelérei.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1896. 

- 83.  Primics  6y.:  A Lápos  hegység  trachitos  kőzetei.  F.  K.  XVI. 

K.  18S6.  p.  150.  — 84.  Primics  Gy.:  A Radnai  havasok  geológiai 
viszonyai.  Math.  Termtud.  Köziem.  1885.  XXI.  K.  252.  p.  137.  — 85, 
Primics  Gy.:  A Kis  Szamos  forrásvidéki  hegység  eruptív  kőzetei. 
Orv.  és  Termtud.  Értesítő.  IV.  K.  1882.  p.  125.  — 86.  R e i n i s c li — R éri  n- 
hold:  Petrographisches  Praktikum  I — II.  K.  Berlin.  1907 — 1912 , im-  87. 
F.  Richthofen:  Studien  aus  dér  ungarisch-sieberbürgischen  Trachit- 
gebirge.  Jahrb.  d.  K.  K.  Geol.  Reichsanst.  1860.  XI.  B.  — 88.  H. 

Rosenbusch:  Mikroskopische  Physiographie.  II.  B.  Massige  Ge- 

steine.  2.  Halfte.  Ergussgesteine.  Stuttgart.  1908.  — 89.  Rosenbusch — 
VT  ü 1 f ■ n g : Mikroskopische  Physiographie  I.  B.  2.  Halfte.  Die  petro- 
graphisch  wichtigen  Mineralien  Stuttgart.  1927.  - — 90.  Rozlozsnik 
I\:  Adatuk  ° Xagy  Bihar  környékének  geológiájához.  Földt.  Int.  Évi 
jelentése.  1905.  — 91.  Rozlozsnik  P.:  A Biharhegység  déli  részének 
geológiai  viszonyai  Nagyhalmágy  és  Felsővidra  között.  Földt.  Int.  Évi 
jelentése.  1906.  p.  80.  — 92.  Rozlozsnik  P.:  Az  Üjradna,  Nagyilva 
és  Kosna  községek  között  elterülő  hegyvidék  földtani  viszonyai.  Földt. 
Int.  Évi  jelentése.  1908.  p.  118.  — 93.  Rozlozsnik  P.:  Az  óradnai 
bányavidék  geológiai  viszonyai.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1908.  p.  118. 

— 94.  Schaffer  X.  F.:  Általános  Geológia.  Budapest.  1910.  — 95, 
Schafarzik  F.:  A magyar  korona  országai  területén  levő  kőbányák. 
Budapest,  1901.  — 96.  Schafarzik  F. : Berszászka  környékén  eszközölt 
geológiai  tanulmányok.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1910.  — 97.  Schafar- 
zik F.:  A propilit-kérdésről.  F.  K.  XVI.  1886.  p.  322.  — 98.  V.  Sela- 
gian:  Eruptiunile  tertiare  din  Basinul  Transilvaniei  Dári  de  Seama. 
v.  VIII.  1920.  p.  123 — 129.  — 99.  Socolesc  u— G hit  u lese  u — G iusca: 
Études  géologiques  et  miniéres  dans  le  Quadrilateré  Aurifére  (Mont 
Apuseni)  v.  22.  1933 — 34.  p.  74.  Dari  de  Seama.  — 100.  E.  Sommaruga: 
Über  die  Zusammensetzung  dér  Dacite.  Verhandl.  d.  K.  K.  Geol.  Reichs- 
anst. XVI.  B.  p.  95.  1866.  — 101.  Szabó  J.:  Adatok  Magyar-  és  Erdély- 
ország  határhegysége  trachitképleteinek  isiríertetéséhez.  F.  K.  IV.  K. 
(1874.)  — 102.  Szádeczky  Gy.:  Adatok  a Vlegyásza-Biharhegység 
geológiájához.  F.  K.  34.  K.  (1904.)  — 103.  Szádeczky  Gy.:  Jelentés 
a Biharhegység  középső  részében  1905.  évben  végzett  földtani  felvéte- 


134 


Csíki  Gábor 


lekről.  Föleit.  Int.  Évi  jelentése.  1905.  —104.  Szádeczky  Gy.:  A Bihar- 
hegységben  és  Vlegy  ászán  1906.  évben  végzett  geológiai  reambulációm. 
Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1906.  p.  51 — 68.  — 105.  Szádeczky  Gy.:  A 
Biharhegység  középső  részének  kőzettani  és  tektonikai  viszonyairól. 
F.  K.  1907.  — 106.  Szádeczky  Gy.:  Sztolna  környékén  levő  telér- 
ardezitekről.  Érd.  Máz.  Egyl.  Terin. tud.  Értesítő.  23.  évf.  189S.  — 107. 
Szádeczky  Gy.:  A Vlegyásza  félreismert  kőzeteiről.  Orsz.  Ternié- 
széttud.  Ért.  1901.  (23.  K.)  — 108.  Szádeczky  Gy.:  A Ylegyásza-Bihar- 
kegységben  tett  földtani  kirándulás.  1902.  — 109.  Szádeczky  Gy.: 
Adagok  az  Erdélyi  Érchegység  eruptív  kőzeteinek  ismeretéhez.  F.  K. 
22.  K.  (1892.)  — 110.  Szádeczky  Gy.:  Verespatak  kőzeteiről.  F.  K. 
39.  K.  (1909.)  — 111.  Szádeczky  Gy.:  Kissebes,  Hodosfalva,  Sebesvar, 
Marotlaka,  Mogyorókereke  geológiai  viszonyairól.  Érd.  Múzeum  Ás- 
ványtárának Értesítője.  1915.  — 112.  Szentpétery  Zs.:  Erdély  erup- 
tív kőzetei.  Földtani  Szemle.  I.  K.  3.  f.  1923.  — 113.  Szentpétery 
Zs.:  Kőzettani  adatok  az  Erdélyi  Érchegységből.  Földt.  Int.  Évi  jelen- 
tése. 1915.  — 114.  Szentpétery  Zs.:  A Drócsa  és  az  Erdélyi  Érc- 
hegység erupciós  kőzeteiről.  Földt.  Int..  Évi  jelentése.  1916.  — 115. 
Szentpétery  Zs.:  Soborsin  vidékének  kőzettani  viszonyai.  Földt. 
Int.  Évi  jelentése,  p.  110.  1917.  — 116.  Schaf  arzik  F.:  Trachitjaink 
néhány  ritkább  zárványáról.  F.  K.  19.  K.  1889.  — 117.  St.  Mateescu: 
Observatiuni  geologice  si  morfologice  asupra  depresiunii  Huedinului 
din  Nordvestul  Tramisilvaniei.  Anuarul  Inst.  Geol.  Rom.  T.  XI.  1925 — 1926. 
P.  349.  — 118.  Szontagh  T.:  Meziad,  Kreszulya  környékének,  valamint 
B 'lényestül  keletre  eső  halmos  teriile1  (Bihar  megye)  geológiája.  Földt. 
Int.  Évi  jelentése.  1906.  p.  49.  — 119.  A.  Osann:  Versuch  einer  chemi- 
schen  Classification  dér  Eruptivgesteine.  II.  Ergussgesteine.  Tscher- 
mak‘s  Miner.  Mitt.  Bd.  XX.  1901.  — 120.  Tel  égd  i Roth  L.:  A Szeme- 
nik  hegység  É-i  része  Ferencfalva,  Wolfsberg  és  Weidenthal  környé- 
kén. Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1895.  — 121.  Telegdi  Roth  L.:  Az 
Erdélyrészi  Érchegység  ÉK-i  széle  Vidaly,  Nagyoklos,  Oláh  Rákos 
és  Örményes  környékén.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1895.  p.  86.  — 122. 
Telegdi  Roth  L.:  Az  Erdélyrészi  Érchegység  Aranyosmelléki  cso- 
portja, Nagyoklos,  Bélavár,  Lunka  és  Alsó  Szolcsva  környékén.  Földt. 
Int.  Évi  jelentése.  1899.  p.  70 — 72.  — 123.  Telegdi  Roth  L.:  Az  Erdély- 
részi Érchegység  Aranyos  melléki  csoportja  Torocko-Szent-György, 
Nyirmező,  Remete  és  Ponor  környékén.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1900. 
p.  77.  — 124.  Telegdi  Roth  L.:  Az  Erdélyrészi  Érchegység  K-i  része 
Felsőgáld,  Intregáld,  Czelna  és  Ompolyica  környékén.  Földt.  Int.  Évi 
jelentése.  1903.  — 125.  Telegdi  Roth  L.:  Az  Erdélyrészi  Érchegység 
K i széle  Poklos,  Borberek,  Korna  környékén  és  a csatlakozó  Maros 
balparti  dombvidék.  Földt.  Int.  Évi  jelentése.  1903.  — 126.  G.  Ts  eh  er- 
re a k:  Quarzfiihrende  Plagioklasgesteine  Sitzb.  d.  K.  Akad.  d.  Wissensch. 
LVB.  1867.  — 127.  Ven  dl  A.:  A magyarországi  riolittípusok.  Budapest. 

1926.  128.  Ven  dl  M.:  Kőzet-,  szén-  és  ércmeghatározó  módszerek. 

Sopron.  1935.  — 129.  V ölek  mer  Ottóm  ár:  Andesit  vöm  Czibles  im 
nördl.  Siebenbürgen.  Tscharmak‘s  Min.  Mitteil.  1872.  p.  261. 


135 


MELANOPSISOK  VÁLTOZÉKONYSÁGA.* 

Irta:  Strausz  László  dr. 

A pannoniai  kori  rétegek  faunájában  három  molluszka  genusz 
uralkodik:  Congeria,  Limnocar dium  és  Melanopsis.  Szintbeosztásuk- 
nál ezek  közül  főleg  az  első  kettőt  vehetjük  tekintetbe,  mert  a 
Congeriák  egyes  fajai  nem  voltak  hosszú  életűek  s így  minden 
kisebb  időegységen  belül  is  más-más  fajokat  találunk,  a Limno- 
cardiumok- nak  pedig  igen  nagy  a geográfiái  elterjedése,  nemcsak 
a ma  felszínen  feltárt  partszegélyi  üledékekben,  hanem  medencék 
belsejének  (mélyfúrásokból  ismert!  üledékeiben  is  s így  néha  tá- 
voli párhuzamosításokat  is  lehetővé  tesznek.  A Melanopsisok- nak 
előnye  a másik  két  genusszal  szemben,  hogy  rendesen  jobb  megtar- 
tásban és  nagyobb  példányszámban  találjuk  a pannóniai  képződmé- 
nyekben, mégis  a szintmeghatározásoknál  alig  jöhettek  számba  két, 
a sztratigrafus  szempontjából  rossznak  mondható , tulajdonságuk 
miatt:  mérhetetlenül  változatosak  s ezért  nehéz  és  sokszor  bizony- 
talan a meghatározásuk,  azonkívül  legtöbb  fajuk  igen  hosszú  életű. 
Ez  a két  tulajdonság  azonban  esetleg  egy  közös  okra  vezethető  visz- 
sza:  nagy  az  alkalmazkodó  képességük,  ezért  minden  külső  válto- 
zásra, behatásra  reagálnak,  de  nem  pusztulnak  el. 

A fosszilis  Melanopsis-ok  változékonysága  közismert;  tudo- 
másom szerint  három  különböző  magyarázatával  próbálkoztak  a 
paleontológusok.  Már  1872-ben  Fuehs  (1.)  egy  speciális  esetben 
részletesen  tárgyalja  s a növényeknél  ismeretes  hybridizációval  ill. 
az  embernél  előforduló  fajta-  (vagy  rassz-)  keveredésekkel  párhuza- 
mosítja  ezt  az  édesvizi  és  félsósvizi  molluszkáknál  megfigyelt  nagy 
formagazdagságot.  A Melanopsis  impressa  és  M.  vindobonensis  közti 
„basztard”-nak  tartja  a M.  martiniaria- 1,  mert 

1.  termetre,  alakra  a kettő  közt  középen  áll, 

2.  mindkettőbe  átmeneteket  képez, 

f.  nincsenek  határozott,  állandó  faji  bélyegei, 

4.  igen  hajlik  monstruozitósokra.  (Lásd  í képet.) 

Két  évvel  később  Brusina  csak  futólag  említi  (2.),  hogy 
M.  costata  (Wenz-nél  hibásan  M.  abbreviuto  cosmanni,  Pal- 
1 a r i-nál  (4.)  helyesen  M.  cosm,anni)  és  M.  bonéi  közt,  mert  a 
M.  costata  elsősorban  ott  veszi  fel  ezt  az  átmeneti  jellegű  termetet, 
ahol  vele  együtt  előfordul  az  alacsonyabb  és  kövérebb  il /.  bonéi 
is,  míg  másutt  karcsúbb  és  magasabb.  Penecke  1884-ben  (5.) 
szintén  foglalkozik  a Melanopsis- ok  variabilitásával  s ha  nem  is 

* Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1941.  jún.  4-én  tartott 
szakülésén. 


136 


Strausz  László  dr. 


mondja  ki  határozottan,  érezhetőleg  hybridizációra  gondol.  Ellen- 
ben az  újabb  szerzők,  valószínűleg  a zoológusok  ellentmondásaitól 
befolyásoltatva,  rendesen  nem  okolják  meg  az  átmeneti  alakok  fel- 
léptéi, csak  futólag  megemlítik.  így  Lörenthey  (6.  p.  209)  és 
Troli  (7.  p.  61)  egyszerűen  megemlítik,  hogy  M.  bouéi  és  M.  ptjg- 
maea  átmeneteket  képeznek  egymásba;  holott  a két  faj  egyike  tel- 
jesen síma,  a másik  erősen  bordás-bütykös,  tehát  az  „átmenet”  a 
kettő  közt  nem  valami  természetes,  egyszerű  jelenség.  Toula  se 
foglal  határozottan  állást,  bár  átmeneteket  ábrázol  (17.) 

Másik  magyarázata  ilyen  átmeneteknek  Xeumayr  és  Paul 
(8.  p.  38.)  monográfiájában  szerepel;  ők  is  a M.  bouéi-pygmaea  át- 
menetekre hivatkoznak  (Fuchs  megfigyelései  nyomán)  s okául 
azt  tételezik  fel,  hogy  közös,  ősből  származhatott  le  a két,  egymástól 
annyira  eltérő  külsejű,  de  az  átmenetek  tanúsága  szerint  mégis 
rokon  faj. 


a b.  c.  d. 


1.  kép.  a:  M.  vindobonensis;  b:  és  c:  átmenetek;  d:  M.  impressa. 

A variabilitás  harmadik  okául  azt  hozzák  fel,  hogy  az  édes 
és  félig  sós  vizek  nagy  fizikai  és  kémiai  változásai  eredményezték 
a Melattopsisok  formagazdagságát.  P é r e s. szerint  (9.  p.  312 — 321) 
a marokkói  recens  MelanopsTs-ok  (pl.  M.  bedet  P 1 r y)  kisebbek, 
alacsonyabb  spii’ával  és  kisebb  bordaszámmal,  mint  a velük  fajilag 
egyező  szubfosszilis  alakok  (.  M douttei,  M.  peront, óta  Plry);  utób- 
biak azért  fejlődtek  erősebbre,  cifrábbra,  mert  akkor  még  bővebb 
és  oxigén-dúsabb  volt  a patakok  vize.  J e k e 1 i u s hangsúlyozza 
(10.  p.  91),  hogy  M.  pyrurn  ( é s M.  pterochila  elválasztása  (mint 
Szlavóniában  is)  igen  bajos,  mert  a két  faj  átmegy  egymásba;  okul 
azonban  csak  a vizek  változatosságát  mondja  (10.  p.  42 — 44). 

Jól  ismert  példája  a Melanopsis- ok  mérhetetlen  változatossá- 
gának M.  parreyssi  M ii  h 1 f.  és  rokonai  a Nagyvárad  melletti 
Püspökfürdő  melegforrásainak  vizében,  ill.  üledékeiben  (Brusina 
11.).  Ezeknél  még  zoológusok  is  gondolnak  valami  rasszkeveredés- 
félere.  Minthogy  azonban  a recens  zoológiái  anyagokban  hvbridek 
ritkák  (1.  pl.  15,  16.)  ténylegesen  nem  is  ismeretes  korlátlan  szapo- 
rodásképességű (fajok  közötti)  hybridek  létrejötte,  ezt  a jelenséget 
a paleontológia  számára  se  akarják  engedélyezni. 


Melanopsisok  változékonysága 


137. 


Nem  tagadhatjuk,  hogy  a zoológusok  tárgyi  megfigyelései 
(ill.  ilyenek  hiánya)  jobban  jöhetnek  számba  a kérdés  eldöntésénél, 
mint  paleontológusok  elmefuttatásai.  Azt  azonban  nem  mondhatjuk, 
hogy  ez  tisztán  elméleti  vita,  gyakorlati  fontosság  nélkül,  s hogy 
a paleontológus  elégedjen  meg  a tapasztalati  anyag  rögzítésével. 


Arról  tudniillik  nem  lehet  szó,  hogy  minden  példány  kövületet  le- 
írjunk és  ábrázoljunk  (sőt  elnevezzünk),  hanem  a megfigyelt  válto- 
zatos anyagból  válogatnunk,  kiemelnünk  kell.  S ez  a válogatás 
máris  állásfoglalást  jelent  a „hybridizáció  vagy  variabilitás”  kér- 
désében. Ha  az  előbbiben  hiszünk,  leírjuk  a két  szélsőséges  alakot, 

genne 
helyi . 

17 


1 6 


15 


l-t 


1-3 

13  135  l '*  145  15  1 55  magass. 

3.  kép. 


1 

1 

3 

2 

2 

í. 

* 

2 

1 

5 

6 

V 

7 

z 

• 

2 

1 

4 

2 

1 

i 

két  nevet  adunk  s jellemezzük  a keveredés  irányait.  Ha  tagadjuk  a 
keveredés  lehetőségét:  leírjuk  a középső  alakot,  egy  nevet  haszná- 
lunk s a szélső  alakokat  csak  mint  a középtől  való  eltéréseket  jelle- 
mezzük. Nézzünk  egy-két  esetet  s a zoológusoktól  ajánlott  grafikus 
ábrázolással  próbáljuk  a feladatot  szemléletessé  tenni.  A várpalotai 
felső  pannóniai  rétegekből  gyűjtöttem  M.  sturi  példányok  utolsó  és 
utolsóelőtti  kanyarulatán  megfigyelt  díszítettséget  ill.  tüskésséget 
tünteti  fel  a 2.  kép.  A tiiskésség  fokát  puszta  számokkal  jelle- 


138 


Strausz  László  dr. 


meztem,  összadva  a két  kanyarulaton  a tüskék  (csomók,  bor- 
dák) számát  s erősségük  szerint  0.5,  1,  1.5,  2-vel  szoroztam  ez  össze- 
get; természetesen  ez  az  értékelés  szubjektív  s csak  viszonylagos, 
egy-egy  megfigyelési  sorozatra  vonatkozhat.  A tüskésségre  jellemző 
számértéket  mérem  fel  a vízszintes  tengelyre,  a gyakoriságot  (pél- 
dányszámot) a függélyes  tengelyre.  Az  uralkodó  alak  jellegeinek 
megfelelő  helyet  jelzi  a görbén  az  X jel. 

Másik  szokott  ábrázolási  módon  tüntetem  fel  M.  impressa 
var.-nál  (Csót  és  Bakonyság  közt  levő  lelőhelyről)  a termet  karcsú- 
ságát az  utolsó  kanyarulat  magasságának  és  szélességének  viszony- 
számával, a vízszintes  tengelyre  mérve,  míg  a függélyes  tengelyre 
az  utolsó  kanyarulat  kereszt-gerincének  viszonylagos  helyét  ki- 
fejező számot  (az  utolsó  kanyarulat  egész  magasságához  viszo- 
nyítva) mértem  s az  egyes  kockákban  a példányszámot  tüntetem 
fel  (3.  kép).  Az  uralkodó  alak  helyét  itt  az  aláhúzott  szám 
jelzi.  E két  esetben  nem  is  vitatható,  hogy  a középső  alakokat 
kell  normálisnak,  típusnak  tekintenünk  s a tőle  eltérő  (és  pedig 


4.  kép.  M.  oxyacantha,  M.  kurdica  és  átmeneteik. 

igen  különbözően,  minden  irány  felé  eltérő)  formákat  kisebb  fontos- 
tosságú  változatoknak  tekintjük.  Természetesen  ezek  az  eltérések 
nem  mindig  ilyen  csekélyek,  hanem  nagyok  is  lehetnek,  főleg  ha 
nem  egyetlen  lelőhelyet  veszünk  tekintetbe,  hanem  egymástól  tér- 
ben, esetleg  időben  is  lényegesen  eltérő  faunákat;  de  ha  ezeknek 
külön  varietas-nevet  adunk  is,  keletkezésüknek  magyarázatához  elég 
az  egymástól  különböző  környezet  fizikai  behatásait  vagy  bizonyos 
abarráns  belső  adottságokat  feltételeznünk. 

Találunk  azonban  egészen  más  jellegű  eseteket  is.  Két  rokon 
habitusú  Melanopsis  faj  a tüskés  M.  oxyacantha  és  a tüskéket  csak 
utolsó  kanyarulatán  viselő  M.  kurdica.  Sok  lelőhelyen  együtt  szere- 
pel e két  faj  s ilyenkor  az  alakok  egy  részénél  a paleontológus  nem 
tudja  könnyen  eldönteni,  hogy  egyes  nem  tiszta  jellegű  példányokat 
melyik  fajhoz  soroljon,  mert  a M.  oxyacantha  típusánál  kevésbbé, 
a M.  kurdica  típusnál  erősebben  tüskések,  tehát  középalakok.  (4. 
kép.)  Grafikusan  feltüntetve  (5.  kép.)  a vízszintes  tengelyen  az  utolsó- 
előtti  és  az  azelőtti  kanyarulat  bütykeinek  összege,  az  igen  kis, 
gyenge  tüskéket,  vagy  csak  ráncocska  alakjában  jelentkező  bordákat 
fél  vagy  negyed  értékben  számítva;  függélyes  tengelyen  a példány- 
szám. 

Ha  az  előző  két  példában  szereplő  módon  a tulajdonságaira 
nézve  középső  alakot  írnok  le  s neveznék  el  típusul,  mely  alak  itt 
legritkább  (míg  az  előbbi  példákban  leggyakoribb  volt  a középalak 


Melanopsisok  változékonysága 


139 


a megfigyelt  példányok  közt),  akkor  legalább  is  azt  a hibát  követnők 
el,  hogy  a lényegtelent  emelnők  ki  a fontosak  közül,  az  elmosódottal 
jellemeznők  az  éles,  határozott  eseteket*  A jelen  esetben  mégis  el 
tudok  képzelni  egy  magyarázatot  a keveredés  kizárásával  is.  Mint- 
hogy a két  alak  tényleg  sokban  hasonló,  feltételezhetjük,  hogy  vari- 
etásaik  egymás  felé  is  közelednek  a tüskesség  fokát  illetően  s össze- 
téveszhetők;  a „középalakok”  részben  M.oxyacnnthák,  részben  M.kur- 
dicák,  tehát  ha  helyesen  szétválasztanék  a két  fajt,  a következő 
görbét  kapnók  (6.  kép.)  (Teljes  vonal:  M.  kurdica;  szaggatott  vonal: 


5.  kép. 


6.  kép. 


M.  oxiacantha;  pontozott  vonal:  M.  kurdica  és  M oxyacantha  vona- 
lának összetevődött  értéke  a középső  részében,  ami  az  előbbi  grafi- 
konon az  egységes  vonal  e részének  felel  meg).  Persze  a középalakok 
értékelésétől  függetlenül  a paleontológus  a két  (X  jelzésű)  szélsősé- 
ges formát  fogja  fontosabbnak  tartani  és  névvel  megjelölni. 

Következő  példánkban  azonban  már  nem  rokon-alakú,  nem 
közelálló  típusú  fajok  átmeneti  példányairól  lesz  szó.  A M.  boáéi 
és  M.  pygmaea  átmeneteit  már  említettük  (Budapestről  és  Bécs 
környékéről):  most  egy  Pápa  és  Nagygyimót  közt  a Congeria 


140 


Strausz  László  dr. 


nngula  caprae-s  szintből  gyűjtöttem  Melanopsis  bouéi-pygmaea 
anyag  díszítettségét,  bütykösségét  tüntetem  fel  a következő 
grafikonon  (vízszintes  tengelyen  az  utolsó  és  utolsóelőtti  kanya- 
rulat díszítettsége  olyan  módon  számítva,  mint  az  első  rajzon 
M.  sturi- nál;  függélyes  tengelyen  a példányszám.  A M.  pygmaea 
síma,  díszítetlen  példányainak  száma  végtelen,  erre  utal  a grafi- 
konon a oo  jel,  a görbén  persze  ez  nem  tüntethető  fel).  A két  x nem 
csak  a két  leggyakoribb,  hanem  feltétlenül  a két  legjobban  jellem- 
zett, leghatározottabb  tulajdonságú  és  sok  más  lelőhelyen  is  meg- 
ismétlődő alakot  mutatja,  ezek  helyett  nem  írhatunk  le  egy  hatá- 
rozatlan, elmosódott  középalakot,  melynek  ritkaságát  a grafikon 
egyáltalában  nem  tudja  megfelelően  kiemelni,  csali  milliomodokban 
volna  ez  megadható  egy  nagyobb  terület  sok  lelőhelyét  számítva. 
(7.  kép.) 


X 


Ha  ugyanezen  két  fajnál  a termetet  is  feltüntetnék  a bordá- 
zottság  mellett,  ilyenféle  eredmény  jönne  ki  (nem  pontos  kiszámítás, 
hanem  csak  becslés  alapján).  (S.  kép.)  (Vízszintes  tengelyen-' a tüskés- 
ség  foka  az  előbbi  módon  feltüntetve,  a függélyes  tengelyen  a termet 
jellemzésére  az  egész  héj  magasságának  és  szélességének  arány- 
száma; a kockákban  a gyakoriság  foka:  igy  ==  igen  gyakori,  gy  == 
gyakori,  r = ritka). 

Ebben  az  esetben  én  nem  látok  más  lehetőséget,  mint  a x jelű 
két  szélsőség  típusul  választása  mellett  átmeneti  alakoknak  ne- 
vezni a közbülsőket,  mert  ha  még  a M.  bouéi- nál  lehetséges  is  a faj 
határainak  bizonyos  bővítése  a kevésbbé  díszített  formák  felé,  a M. 
pygmaea  teljesen  síma  alakjával  egy  fajba  préselni  őket  lehetetlen 
s ha  a hybridizáeiót  tagadjuk  is,  akkor  se  vehetjük  be  a M.  pygmaea 
faj  jellegei  közé,  hogy  „néha  kissé  bordás  ill.  vonalkázott  felszínnek 
hol  a felső,  hol  az  alsó  kanyarulatok”,  hanem  ezt  a jelenséget 
abnormit ásnak  fogjuk  nevezni,  s ezzel  nem  magyaráztunk  meg 
semmit. 


Melanopsisok  változékonysága 


141 


De  mint  még  látni  fogjuk  a következőkben,  némelyik  Mela- 
nopsis  faj  nem  csak  egy,  hanem  több  másik  faj  felé  is  mutat  át- 
meneteket; ilí.  bonéi  pl.  a ilí.  pygmaea,  M.  confus.a,  ilí.  cossmanni  ill. 
abbreviato,  M.  oxyaccintha  felé;  ilí.  oxyacantha  a ilí.  bonéin  kívül  a 
ilí.  kurdica  felé  is.  Ilyen  komplikált  átmeneteket  csak  háromdimen- 
ziós koordináta-rendszeren  lehetne  feltüntetni  s a gyakori  alakok 


maga* 

3 

i 9SJ 

20 

X 

ijy. 

r. 

2 6 

gy 

p. 

p. 

2*. 

p. 

r. 

p. 

P. 

P. 

rr. 

2 2 

r. 

9»- 

98- 

2 

r. 

r. 

X 

■ gy 

18 

9y 

0 

10 

20 

30 

w 

50  cs 

8.  kép. 

tetraéder-csúcsokban,  vagy  esetleg  gömbfelület  szabálytalanul  el- 
szórt foltjain  helyezkednének  el,  míg  a leírandó  középalaknak  meg- 
felelő helyen  üresség  volna. 

Felsorolom  még  az  általam  utóbbi  időben  tanulmányozott 
Bakony — Balaton  környék  pannoniai  faunáiban  előforduló  Melanop- 
■sis-ok  változékonyságának  néhány  érdekesebb  esetét. 

A ilí.  bonéi  mindenütt  igen  változatos  termetű  faj;  Hand- 
mann  (12.)  jórészt  külön  fajoknak  írta  le  a ilí.  bouéi  változatait, 
Troli  (7.)  és  IVenz  (3.  p.  2671 — 2682)  majdnem  valamennyi  ilyen 
alakot  újra  bevonta  a fajba.  Magam  élesen  megkülönböztethetőnek 
tartok  legtöbb  dunántúli  lelőhelyen  két  ilí.  bonéi  változatot.  Egyik 
a zömök  vagy  közepesen  karcsú  dupla  csomó-soros  vagy  bordás 
M.  bonéi  bouéi.  (Ezzel  azonosítom  a ilí.  sturi  Fuchs  fajt  is,  mely 
hasonló  díszítésű  ill.  csak  valamivel  hegyesebbek  a tüskéi  és  nem 
karcsúbb  termetű,  mint  amilyen  a típusos  ilí.  bouéi- nek  megfelel; 
W e n z-né'l  1.  c.  p.  2835 — 36-on  tehát  helyesbítendőnek  tartom  a ilí. 
sturi  nevét  ilí.  bonéi- ra).  Másik  a karcsúbb,  nagyságban  még  jobban 
ingadozó,  de  állandóbb  arányú,  egy  bütyök-soros  ilí.  bouéi  turrita- 
affinis  (ezt  nem  követendő  névként  jelölöm  meg,  csak  a Hand- 
m a n n-féle  ábrák  és  leírásokra  hivatkozásként,  1.  Handmann 
12.  p.  32.  Pallar  y-nál  (4.)  nevük  ilí.  hispidulo  és  ilí.  subaf  finis, 
Wenz  (3)-  mindkettőt  bevonja  a ilí.  bouéi  faj  alaptípusába). 
EeháJny  olyan  lelőhely  azonban  a Dunántúlon  is  van  (pl.  Zalagalsa), 


142 


Strausz  László  dr. 


ahol  ez  a két  típus  egymásba  fokozatos  átmeneteket  mutat,  pl.  tel- 
jesen turrita  termet  mellett  nem  erős  dupla  csomósor  is  fellép. 
Az  átmenetnek  ezrt  az  esetét  szerintem  egyforma  joggal  tekinthetjük 
akár  valamiféle  rasszkeveredésnek,  akár  egyszerű  variabilitásnak. 

A M.  bonéi  fajnak  más,  érdekesebb  változatait  találtam  a Pápa 
és  Nagygyimót  közti  gazdag  lelőhelyen.  (9.  kép.)  Itt  is  előfordul  a 
M.  bouéi  dupla  csomósoros  (9.  a.)  és  a M.  bouéi  turrita-af finis  kar- 
csúbb egycsomósoros  változat,  (9.  c.  kép),  .de  rajtuk  kívül  (mind- 
kettőnél jóval  kisebb  példányszámban)  egy  termetre  a M.  bouéi- 
vel  egyező,  de  annál  kevesebb  csomót  bíró  alak,  melynél  a felső 
és  alsó  csomósor  egyes  csomói  nem  egymással  egy  vonalba  (egy- 
más alá),  hanem  egymás  közé  esnek  (fáziseltolódással).  (9.  b.) 


9.  kép.  M.  bouéi  változatok.  10.  kép.  M.  pygmaea-bouéi  átmenetek. 

Nagyvázsonyban  felső  pannon  faunában  M.  bonéi  mellett  sze- 
repel olyan,  a M.  oxyacanthá-hoz  legközelebb  álló  alak,  melynek 
felsőbb  kanyarulatai  a normálisnál  tüskésebbek.  Elképzelhető,  hogy 
ez  a M.  bouéi-ve  1 való  keveredés  következménye. 

A tapolcai  medencében,  Nemesvitánál  a M.  bouéi  felső  kanya- 
rulatai normálisan  tüskések,  az  utolsó  kanyarulaton  egyes  példá- 
nyoknál a díszítettség  csökken,  sőt  egészen  meg  is  szűnik  s M- 
pygniaea-szerü  az  utolsó  kanyarulat.  A Pápa  és  Nagygyimót  között 
levő  már  említett  lelőhelyen  a M.  bouéi  és  M.  pygmaea  közti  át- 
menetnek tekinthető  alakok  közt  (10.  kép)  olyan  is  van,  melynél  a 
felső  kanyarulatok  díszítettebbek  (b.)  (mint  Nemesvitán,  csakhogy  a 
pápaiak  aránylag  sokkal  kevésbbé  tüskések,  a M.  pygmaeá-lnoz  állnak 
közelebb,  míg  a nemesvitaiak  a M.  bouéi- hoz),  viszont  Pápán  olyanok 
is  vannak  az  átmeneti  jellegű  alakok  közt,  amelyeknél  a felső  rész 
teljesen  síma,  semmiben  se  tér  el  a típusos  M.  pygmaea-\ó\,  míg  az 
utolsó  (esetleg  utolsó  előtti)  kanyarulatban  jelentkezik  rán- 
cosság, csekély  bordázás  (a).  Persze  ezt  a jelenséget  is  kétfélekép 
magyarázhatjuk.  Aki  mindenféle  keveredés  lehetőségét  tagadja, 
a külső  körülmények  befolyását  láthatja  ezekben  a különböző  élet- 
korban fellépő  morfológiai  megváltozásokban.  Aki  a keveredés  gon- 
dolatát találja  pl auzibilisabbnak,  aszerint  a kevert  vérnek  egyik 
összetevője  lappang  a fejlődés  kezdetibb  stádiumaiban,  kiüt  a to- 
vábbi fejlődés  folyamán. 

Hasonlókép  kevéssé  segít  eldönteni  a keveredés  kérdését 
Troll-n^k  az  az  érdekes  megfigyelése  (1.  c.  p.  61.),  hogy  egyik 


Melanopsisok  változékonysága 


143 


előfordulási  helyén  mind  a M.  bonéi,  mind  a M.  pygmaea  fajból  a 
normálisnál  nagyobb  termetű  példányokat  talált.  Teljesen  hasonló 
jelenséget  állapítottam  meg  magam  is  Zalapetendnél  (Tapolcától 
ÉK-re),  az  erősen  tüskés  M.  bouéi  és  egy  síma  Melanopsis-iaj  egy- 
formán eltérnek  a megszokott,  normális  termettől,  mindkettő  na- 
gyobb, szinte  hízott  s díszítettségük  teljes  különbsége  mellett  azt 
kell  mondani,  hogy  hasonlítanak  egymásra.  (A  síma  faj  közelebb 
áll  a M.  decollata-hoz,  mint  a M.  pygmaea- hoz,  de  abnormis  termete 
miatt  egyikkel  se  azonosítható  biztosan).  Természetesen  itt  se  bizo- 
nyítható, hogy  vérkeveredés  okozza-e  az  egyforma  természetű  ab- 
normitást,  vagy  pedig  az  azonos  környezeti  hatásokra  reagált  vélet- 
lenül ennyire  egyformán  a két  egymástól  lényegesen  különböző  faj. 


a.  b.  c. 

11.  kép.  a,  b:  M.  confusa;  c:  M.  confusa-bouéi  átmenet. 

Tapolca  távolabbi  környékén  több  helyen  (Öcs  és  Zalapetend 
közt,  Badacsonyon  és  Felsőzsiden)  gyűjtöttem  a felső  pannóniai 
rétegekből  olyan  M.  entzi  példányokat,  melyeknél  a felső  kanyaru- 
latok M.  decollata- szerűen  sírnák  voltak,  míg  az  alsókon  jelentkezett 
bizonyos  (elég  kis  fokú)  bordázottság,  holott  ez  rendesen  fordítva 
van:  a típusos  M.  entzi  felső  kanyarulatai  kissé  díszítettek,  az  alsók 
simák.  Megjegyzem  még  itt,  hogy  Lörenthe  y-nek  a Balaton 
monográfiában  (13.)  némelyik  M.  entzi  néven  ábrázolt  alakját 
(II.  t.  15,  16.  ábra,  esetleg  14.  ábra  is)  átmeneti  alakoknak,  vagy 
ha  tetszik  varietásnak  tekintem,  mert  normálisnál  erősebben  bordá- 
sok, ill.  tüskések  közelednek  a M.  bouéi  vagy  M.  oxyacantha  felé). 

Érdekes  és  ritka  faj  a M.  confusa  (nov.  nőm,  előbb  M.  hun- 
garica  P 1 r y)  (non  Iíormo  s).  (11.  a,  b.  kép.)  Ennek  nem  típusos, 
hanem  a M.  bouéi- hoz  hajló  változatát  (11.  c.)  találtam  két  új  lelő- 
helyen Enying  közelében  M.  bouéi  társaságában.  Míg  a M.  confusa 
faj  típusánál  az  utolsó  kanyarulaton  nagy  (erős  lécszerű)  bordák  van- 
nak, az  én  példányaimon  ezeknek  a bordáknak  középső  darabkája 
lényegesen  meggyengült,  ezzel  szemben  felső  és  alsó  része  erősebb, 
szinte  bütyökszerűen  megduzzadt,  úgyhogy  majdnem  két  egymás 
feletti  csomó  helyettesíti  az  egységes  lécet;  ezáltal  határozottan  a 
M.  bouéi  jellegei  felé  hajlanak,  bár  feltétlenül  közelebb  állnak  — 
minden  sajátságukat  tekintetbe  véve  — a M.  confusa  fajhoz. 
Kétségkívül  emlékeztetnek  kissé  példányaim  a M.  defensa- ra 
is  (mely  Enyingen  lelőhelyemhez  közel  előfordul,  1.  Lőrén- 
t h e y,  13.  p.  42.  43),  de  sokkal  kevésbbé,  mint  a M.  bouéi- ra  Enyingi 


Strausz  László  dr. 


T4i 


átmeneti  jellegű  M.  confusa  példányaimhoz  iiagyön  hasonló,  szinte 
Velük  megegyező  ábrát  találunk  P e n c k-nél  (1.  c.  tab.  X.  fig.  12.  b.) 
M.  hastata  hybostoma  megjelöléssel,  a V iviparus  zelebori  szintből. 
Az  ábrázolt  példány  „átmeneti”  jellegét  nem  tudom  elfogadni:  1.  az 
illető  példány  spirájának  magassága  nem  a M.  hybostoma-é  és  M. 
hastata-é  közt  van  középen,  hanem  mindkettőnél  kisebb;  2.  mindkét 
említett  fajénál  nehézkesebb,  durvább  a bordázata;  3.  se  a M.  hybo- 
stama- nál,  se  a M.  hastata- nál  nincs  bütyök,  ill.  csomószerű  duzza- 
dás a bordák  alsó  részén,  míg  a 12.  b.  ábra  épen  ezt  tünteti  fel  igen 
határozottan.  Ezek  szerint  ha  középalakról  van  szó,  a két  szomszédos 
faj  nem  a Penecke  által  megjelölt  két  faj. 

Dákán  C.  unyula  caprae  szintbe  tartozó  homokban  M.  seripta 
és  M.  confusa  közli  jellegeket  mutató  alakot  találtam.  Mint- 
hogy azonban  csak  égy  példány  áll  rendelkezésemre  s itt  M. 
confusa  ezen  az  egész  környéken  ismeretlen,  M.  seripta  pedig  (bár 
a közeli  Kúpon  előfordul,  lásd  F uchs  14.  p.  544)  ritka  és  kevéssé 
ismert  jellegű  ill.  változatosságú  faj,  újabb  leletekre  van  még  szük- 
ség annak  eldöntéséhez,  hogy  ezt  a dákai  alakot  átmenetnek  tekint- 
sük-e vagy  a M.  seripta  új  varietásának,  vagy  esetleg  önálló  új 
fajnak. 

Valószínűleg  egész  egyszerű  variabilitásnak  kell  tekintenünk 
azt,  hogy  a M.  haueri  croatica  B.  U M.  haueri  markusevecensis 
Wenz)  Hegymagason  és  Zalapetenden  az  utolsó  kanyarulat  biity- 
Uössége  tekintetében  nagy  változatosságot  mutat.  Vannak  e faj  ill. 
varietas  típusának  megfelelőek,  egyeseknél  a bűtykösség  csökkent, 
másoknál  a bütykök  ritkásabban  állnak,  de  igen  nagyok;  néha  a 
M.  haueri  haueri- tői  se  választható  el  élesen.  Ezeket  a Melanopsis- 
olcat  azonban  másutt  se  találjuk  tiszta,  egymástól  határozottan  el- 
váló alakcsoportokban  s a különböző  szélsőségeknek  tekinthető . for- 
mák is  tulajdonkép  igen  közeli  rokonok. 

Ezzel  szemben  a M.  gradata  F.  (—  M.  tihanyensis  W e n z)  éle- 
sen elhatárolt,  jól  jellemezhető,  könnyen  felismerhető  híj  az  eddig 
ismert  előfordulási  helyein.  Most  én  Várpalotán  olyan  példányait 
találtam,  melyek  közül  egyesek  erősen  hajlanak  a M.  bonéi,  mások 
a M.  haueri  felé.  Ezeket  szívesebben  tekinteném  kevert,  átmeneti 
alakoknak,  mintsem  hogy  kibővítsem  és  elmosódottabbá  tegyem  a 
M.  tihanyensis  eddig  szabatosan  körvonalazott  jellegét. 

Saját  anyagaimon  kívül  megemlítem  még,  hogy  Brusina 
leírásai  alapján  keveredésnek  felfogható  átmenetek  ismeretesek  a M. 
inconstans  és  M.  visianiana  B.  közt  tB  r u s i n a 2.  p.  38.),  azután  a M. 
recurrens  N eum.  és  M.  transitans  B.  közt  (1.  c.  p.  42.  43),  valamint 
a M.  sandbergeri  N e u m.  és  M.  cossmanni  P 1 r y.  közt.  (Utóbbi  fajt 
Wenz  helytelenül  nevezi  M.  abbreviata  cossmanni-n ak,  Brusina 
szintén  hibásan  M.  costata- nak  hívja,  az  átmeneti  alak  neve  B r u s i- 
n á n á 1 M.  costata  glabra,  W enz  nomenklatúrája  szerint  M.  abbre- 
viata glabra). 


Melanopsisok  változékonysága 


145 


A zoológusok  ellenkezése  a hybridizációval  szemben  a faj- 
fogalom túlértékelésén  kívül  azzal  függ  össze,  hogy  nagyon  erősen 
tekintetbe  veszik  a tulajdonkép  elég  kisszámú  negatív  eredményű 
; megfigyelést.  Hiszen  a félsósvizi  molluszkákröl  tudomásom  szerint 
semmi  tényleges  vizsgálati  eredmény  nem  áll  a zoológusok  rendelke- 
zésére, holott  a paleontológusok  tulajdonkép  csakis  ezeknél  vitatják 
a nagyobb  arányú  keveredés  lehetőségét,  szemben  a szárazföldi  és 
tengeri  csigákkal,  amelyeknél  nem  látunk  a normális  varietás  kép- 
ződés keretébe  nem  illeszthető  jelenségeket.  Azt  se  tudhatjuk,  hogy 
a gerinces-fajok  milyen  rendszertani  fogalommal  egyenértékűek  a 
csigáknál  s hogy  félsósvizi  élet  a szaporodási  képességben  minimá- 
lis változást  nem  idézhetett-e  elő.  Végezetül  pedig  a paleontológu- 
sok azt  se  követelik  átmeneti  alakjaik  részére,  hogy  ha  azok  hyb- 
ridek,  okvetlenül  szaporodásképesek  legyenek.  Mikor  mérhetetlen 
tömegű  tiszta  fajú  példányok  mellett  néhány  átmeneti  alakot  talá- 
lunk, ezen  a téren  könnyen  megalkudhatunk.  Csak  ott  lenne  talán 
nehézség,  ahol  egy  lelőhelyen  kizárólag  középalakokat,  ill.  átmeneti, 
kevert  jellegű  alakokat  találnánk.  Ilyen  esettel  azonban  én 
nem  kerültem  szembe,  csupán  Enyingen  hiányzik  az  eddigi  leletek 
szerint  a feltételezett  két  keveredő  alapforma  közül  az  egyik,  a M. 
hungarica.  A M.  entzi  lenne  olyan  faj,  amelyet  legszívesebben  egy 
síma  és  egy  tüskés  Melanopsis  keverékének  tekintenék,  holott  gyak- 
ran (nem  a most  tárgyalt  anyagokban,  hanem  ezeknél  fiatalabb  kép- 
ződményekben) egyedüli  alak  e genuszból  az  illető  lelőhelyen.  Itt 
tehát  azt  szeretném  feltételezni,  hogy  az  eredetileg  ingadozó  keverék- 
alak idővel  önálló  fajjá  vált. 


IRODALOM  — LITERATUR. 

1.  Fuchs:  Über  den  sog.  chaotisehen  Polymorohismus  und  einige 
fossile  Melanopsis-Arten,  Verhandl.  d.  k.  k.  zoolog.  hőtan.  Gesellsch. 
Wien,  1872.  — 2.  Brusina:  Fossile  Binnenmollusken  aus  Dalmatien 
etz.  Zagreb,  1874.  — 3.  Wenz:  Fossilium  Catalogus,  Gastropoda  extra- 
marina tertiaria.  — - 4.  Pallary:  Observations  relatives  a la  nomen- 

c. lature  des  Melanopsis  fossiles.  Bull.  Soc.  d‘Hist.  Natúr,  de  1‘Afrique 
du  Nord,  t.  VII.  No.  3.  1916.  — 5.  Penecke:  Beitriige  zűr  Kenntnis 
dér  Fauna  dér  slavonischen  Paludinenschichten.  Beitriige  zűr  Paleont. 
ÖsPrr.  Ting.  Bd.  IV.  — 6.  Lőrenthey:  Die  pannonisc.he  Fauna  von 
Budapest.  Palaontographica  Bd.  48.  1902.  — 7.  Troli:  Die  pontischen 
Ablagerungen  von  Leobersdorf  und  ihre  Fauna.  Jahrb.  d.  k.  .k  geolog. 
Reichsanst.  Wien,  Bd.  57.  1907.  — 8.  Neumayr — Paul:  Die  Conge- 
rien  und  Paludinenschichten  Slavoniens  und  dérén  Fauna.  Abhandl. 

d.  k.  k.  geolog.  Reichsanst.  Wien.  Bd,  VII,  1875,  — 9,  Pér  és:  .\percú 
sur  les  variations  de  quelques  Melanopsis  marocáines.  Journ.  Concby- 
liol.  vol.  82,  1938.  — 10.  Jekelius:  Die  Molluskenfauna  dér  dázischen 
Stufe  des  Beckens  von  Brasov.  Memorile  Tnstit.  Geolog.  al  Romaniei. 


146 


Strausz  László  dr. 


vol.  II,  1932.  — • 11.  Brusina:  Eine  subtropische  Oasis  in  Ungarn, 
Naturw.  Véréin  f.  Steierm.  1902.  — 12.  II  a n d m a n n:  Die  fossile  Conchy- 
lienfauna  von  LeobersHorf.  Münster,  1887.  — 13.  Lőrén  they:  Adatok 
a balatonmelléki  pannoniai  korú  rétegek  faunájához.  Balaton  Tud. 
Tanúim.  Eredm.  I.  k.  1.  r.  Paleont.  függ.  III.  — 14.  Fuchs:  Die  Con- 
gerienschichten  von  Tihany  am  Plattensee  und  Kúp  bei  Pápa.  Jahrb. 
d.  k.  k.  Geolog.  Reichsanst.  Bd.  20,  1870.  — 15.  Rensch:  Kurze  Anwei- 
sung  für  zoologisch-systematische  Studien,  Leipzig,  1934.  — 16.  R e n s c h: 
Das  Prinzip  geographischer  Rassenkreise  und  das  Problem  dér  Art- 
bildung.  Berlin,  1929.  — 17.  Tóul  a:  Über  die  Kongerien-Melanopsis- 
Schichten  am  Ostfusse  des  Eichkogles  bei  Mödling.  Jahrbuch  dér  k.  k. 
Geolog.  Reiehsanst.  Wien,  1912. 


II. 

RÖVID  KÖZLEMÉNYEK. 

GEOLÓGUS  DIPLOMA. 
Irta:  Dr.  Balogh  Kálmán. 


A német  földtani  folyóiratok  hozzánk  eljutó  utolsó  számából 
arról  értsiiltíink,  hogy  Rust  birodalmi  miniszter  f.  évi  április  1-én 
hatálybalépő  rendelete  a földtan  oktatását  egész  Németországra 
egységes  módon  szabályozta.  E rendelet  a német  geológusok  műkö- 
dését ezentúl  képesítéshez,  oklevél  szerzéséhez  köti.  Az  akadémiai 
fokot  jelző  oklevél  a gyakorlatban  a geológuspálya  szabatos  körül- 
határolását, hivatalos  elismerését  jelenti,  s kívánatossá  teszi  a töme- 
gek előtt  is.  A megszerzéséhez  előírt  követelmények  — mivel  minden 
jelöltre  nézve  egyformák  — megszüntetik  a geológus-képzés  egy- 
oldalúságait s az  egész  birodalomra  egyöntetűen  határozzák  meg 
azt.  Ezzel  lehetővé  válik,  hogy  a jövőben  a főiskolák  tanári  kara, 
a hadsereg  és  a földtani  kutatásokat  végző  intézetek  megfelelő 
számú,  nemcsak  elméletileg  képzett,  hanem  a gyakorlati  mester- 
fogásokban is  jártas  geológushoz  jussanak,  akiknek  már  nincs  szük- 
ségük olyanszerű  utólagos  kiképzésre,  amilyenen  azelőtt  pl.  a porosz 
földtani  intézet  leendő  tagjainak  egyetemi  vagy  főiskolai  tanulmá- 
nyaik után  még  át  kellett  esniük. 

A leendő  német  geológus  tanulmányait  ezentúl  is  bármelyik 
egyetemen,  bányászati  szakkal  bíró  műszaki  főiskolán  vagy  bányá- 
szati főiskolán  végezheti,  vizsgáit  azonban  — külön  vizsgálóbizott- 


Geológus  diploma 


147 


l ság  előtt  — csak  bizonyos  meghatározott  helyeken  teheti  le.  A tanul- 
mányok első  három  féléve  az  általános  természettudományi  alap- 
vetés ideje.  A bevezető  földtani  előadásokon  kívül  kísérleti  fizikát, 
szervetlen  kémiát  és  a szerves  kémia  elemeit,  általános  növénytant, 
általános  és  rendszeres  állattant,  általános  földrajzot  (különösen 
morfológiát  és  térképtant)  kell  hallgatnia,  továbbá  megfelelő  gya- 
korlatokat végeznie,  hogy  a harmadik  félév  végén  e tárgyakból 
alapvizsgát  tehessen.  Az  alapvizsgát  követő  négy  félévet  a tulaj- 
donképeni  földtani  kiképzés  tölti  be.  Ezen  időszak  főtárgyai:  1. 
általános  és  rendszeres  ásványtan,  kőzettan  ásványhatározási  és 
mikroszkópiumi  gyakorlatokkal,  2.  általános  földtan  laboratóriumi 
és  terepgyakorlatokkal.  3.  történeti  és  regionális  földtan  különös 
tekintettel  Középeurópára,  térképezéssel,  szelvénykészítéssel  és  tanul- 
mányi kirándulásokkal  bővítve.  A három  főtárgy  mellé  a jelölt 
hajlamai  szerint  választhat  negyediket  a következő  — ugyancsak 
kötelező  — tárgyakból:  1.  teleptan,  2.  alkalmazott  földtan  (elsősor- 
ban hidrológia)  kirándulásokkal  egybekötve,  3.  talajtan,  4.  alkalma- 
zott geofizika,  5.  őslénytan  (általános  őslénytanon  kívül  a földtanilag 
fontos  állat-  és  növénycsoportok).  A negyedik  főtárgy  szabja  meg 
a jelölt  kiképzésének  irányát,  s erre  a hetedik  félév  végén  tehető 
fővizsga  alkalmával  figyelemmel  is  vannak.  Az  alapvizsgálat  szó- 
beli, a fővizsgára  azonban  a jelöltnek  záros  határidő  (kb.  három  hó- 
nap) alatt  földtani  térképpel  felszerelt,  önálló  és  eredeti  írásbeli 
értekezést  kell  készítenie  s csak  ennek  elbírálása  után  állhat  ki 
a fővizsga  szóbeli  részére.  A fővizsga  sikeres  befejezése  esetén  ok- 
levelet kap,  mely  a főiskolai  tanári,  állami  geológusi  és  hadigeoló- 
gusi  pályára  képesíti. 

Az  új  oktatástervezet  tehát  nem  bontja  meg  a geológusképzés 
eddigi  alapjait.  Továbbra  is  az  egyetemek  és  főiskolák  kezében 
hagyja  meg  a földtani  oktatást,  mivel  a rendeletben  előírt  tárgyak 
már  eddig  is  minden  német  egyetem  és  főiskola  tanrendjében  sze- 
repeltek. A hangsúly  nem  is  annyira  a tárgyak  előírásán,  mint 
inkább  az  oktatás  szellemén  van.  Ennek  felfrissítésén  pedig  a néme- 
tek már  régen  törik  a fejüket.  A „Zeitschrift  dér  Deutschen  Geolo- 
gischen  Gesellschaft”-ban  pl.  már  három  évvel  ezelőtt  tartalmas 
fejtegetések  jelentek  meg  arról,  milyennek  kell  lennie  a földtani 
oktatásnak.  A bennük  leszögezett  egészséges  gondolatok  bátran 
tekinthetők  a most  megjelent  miniszteri  rendelet  szellemi  előkészí- 
tésének, sőt  előrebocsátott,  tantervi  utasításának  is.  G.  Wagner 
szerint  pl.  a geológus  számára  a széleskörű  alapvetés  a legfontosabb. 
Óva  int  a száraz  leírásoktól  és  elméleti  fejtegetésektől.  Az  oktatás 
célja  nem  kőzet-,  réteg-  és  őslénytani  adathalmaz  közvetítése,  hanem 
földtani  gondolkodásra  való  képesítés.  A földtan  történeti  tudomány, 
tehát  ne  a sztatikus,  hanem  a dinamikus  és  történeti  elemek  ural- 
kodjanak közlésében.  Képessé  kell  tenni  a geológusjelöltet,  hogy 
helyes  megfigyeléseket  tehessen,  s megfigyeléseit  ki  is  tudja  érté- 


148 


Balogh  Kálmán  dr. 


kelni.  Gyakorlati  módon  kell  hozzászoktatni  őt  a földtanban  any- 
nyíra  nélkülözhetetlen  tér-  és  időbeli  szemlélethez.  Elsősorban  á 
hazai  tájak  keletkezéséről  kell  képet  alkotnia:  ne  részletterületek 
rétegtanával  és  hegyszerkezetévél  terheljük  tehát,  hanem  tájtörténe- 
tet tanítsunk  neki.  A földtan  sok  szomszédos  természettudomány 
területét  összefogó  kapcsolattudomány : szoktassuk  rá  a geológus- 
jelöltet, hogy  maga  is  keresse  és  felhasználja  e kapcsolatokat;  ez 
egyúttal  nagyvonalúvá  teszi  gondolkodását,  természettudományi  vi- 
lágnézetét pedig  harmonikussá.  Az  őslénytannak  sem  a rendszer- 
tani, hanem  a palaeobiológiai  oldalát  kell  hangsúlyoznunk.  Üjjá 
kell  szervezni  az  iskolai  gyűjteményeket  is:  az  általános  földtani 
jelenségeken  kívül  a keletkezés  szemléltetésének,  őslénytanból  pl.  a 
fejlődési  sorok  kiállításának  is  helyet  kell  adnunk  bennük.  A föld- 
tan mint  lalkalmazott  tudomány  mélyen  belevág  mindennapi  éle- 
tünkbe: a' geológusnak  tehát  ismernie  kell  a gyakorlati  földtan  mes- 
terfogásait is.  Mindent  összevéve:  lényeglátásra,  földtani  gondolko- 
dásra kell  megtanítani  a leendő  geológusokat  s előadásokon,  gya- 
korlatokon, vizsgákon  és  kirándulásokon  is  ennek  gyakorlására  kell 
reászorítani  őket.  Még  a vizsgakérdéseket  is  ennek  megfelelően  kell 
megfogalmazni  és  elbírálni.  Rendkívül  értékes  e szempontból,  ha  a 
jelöltek  röviden,  de  rendszeresen  beszámolnak  az  új  irodalomról: 
ennek  főcélja,  hogy  meg  tudják  mondani,  mi  a lényeges  és  az 
új  olvasmányukban?  Kirándulási  jegyzetek  és  jelentések  készítése 
ugyancsak  hathatósan  segíti  elő  ezt  a célt. 

Mindebből  azt  láthatjuk,  hogy  a németek  jelentős  lépést  tet- 
tek az  ideális  geológusképzés  felé,  melyben  a helyes  tudományos 
alapképzés  a mesterségbeli  fogások  tökéletes  elsajátításával  olvad 
ös  ze. 


ADATOK  ECSEG  ÉS  KOZÁRD  SZARMATA  FAUNÁJÁNAK 

ISMERETÉHEZ. 

Irta:  Dr.  Bokor  György. 

Az  ecseg-kozárdi  szarmata  rétegek  annak  a fiatal  rétegtakaró- 
nak részei,  mely  a Cserhát  Ék-i  és  Dk-i  oldalán  húzódik.  A rétegek 
Horusitzlcy  Ferenc  még  nem  publikált  vizsgálatai  szerint 
izoklinális  rétegsort  alkotnak,  mely  andezitből,  tortoniai  lajtamész- 
kőből,  szarmatából  és  pannonból  áll.  E fiatal  rétegek  a Bokri-hegy 
(389  m),  Bézma-hegy  (514  m)  és  Major-hegy  (445  m)  andezittufa  vo- 
nulatának lábánál  terülnek  el  és  Rózáidnál  egy  tektonikus  árokba 
öblösödnek  be,  mely  a fentemlített  vonulat  és  a Tepke-hegy  közé 
iktatódik.  A szarmata  rétegek  a Cserhát  délkeleti  peremén  egységes 


Adatok  Ecseg  és  Kozárd  faunájához 


149 


övét  alkotnak.  Tovább  haladva  északkelet  felé  csak  kisebb  foltok- 
ban bukkannak  fel  a pannon  rétegek  alól.  A lelőhelyek  lerakódásai- 
nak változó  jellege  egyenetlen  mélységviszonyokra,  az  ecsegi  kőbá- 
nya szelvényében  fellépő  fáciesváltozás  talán  kisebb  mélységvál hízá- 
sokra utal. 

Ecseg  és  Kozárd  községek  iNográd  megyében  fekszenek  Pásztó 
vasútállomástól  kb.  5 km-re  nyugatra.  Mindezeknek  a geológiai  ada- 
toknak sz.ves  rendelkezésre  bocsátásáért  Noszky  Jenő  múzeumi 
igazgató  úrnak  és  Horusitzky  Ferenc  osztálygeológus  úrnak 
hálás  köszönettel  tartozom. 

Ivozárdon  három  fontosabb  kövületlelőhely  ismeretes. 

1.  Kozárdtól  a Nagymező-puszta  felé  vezető  országút  nyugati 
árkában,  a 267.  magassági  pont  felett.  E helyütt  agyagos  homok  ta- 
lálható, me.yben  a csigák  uralkodnak.  Itt  főleg  Terebralia  duboisi 
H ö r n e s isPotamides  mitralis  Eichwald  található.  A Cerithium 
duboisi  természetszerűleg  jóval  kevésbé  gyakori,  mint  a Polam'des 
mitralis. 

2.  A Kozárd  községtől  északkeleti  irányban  fekvő  mély  árok 
o. dalában  számos  helyen  bújik  elő  a jólismert  cardiumos-cerithiu- 
mos  szarmata  homok.  Ennek  faunája  a következő:  Limnocardium 
plicatum  Eichwald.,  Limnocardium  plicatum  Eichwald  var. 
plicatofittoni  Sinzov.  töredék.  Macira  podolica  Eichwald,  Mo- 
diola  volhynica  Eichwald,  Tapes  gregaria  Partsch  Tliracia  sp., 
Barleeia  rubra  Ad.  var.  miocaenica  S a c c o,  Buccinum  duplicatum 
Sowerby,  Nerita  (Vittocliton)  picta  Ferussac,  Terebralia  du- 
boisi Hornos,  Trochus  Celinae  Andrz.,  Spirorbis  serpm.oefonnis 
E i e h w a 1 d. 

3.  A község  északi  végében  agyagos  rétegekben  fekszik  a har- 
madik szarmata  kövületlelőhely,  annak  a kis  mezei  útnak  oldalában, 
mely  az  országutat  az  előbbi  árokkal  köti  össze.  Itt  Noszky  a 
következő  faunát  gyűjtötte: 

Cardium  obsoletum  Eichwald  forma  tipica,  Cardlum  < b- 
soletum  Eichwald  var.  vindobonense  Partsch,  Donax  lucida 
Eichwald,  Macira  podolica  Eichwald,  Hydrobia  (Paludlna) 
frauenfeldi  Hörnes,  Potamides  mitralis  E i c h w a í d,  Lti  s a (Mo.'i- 
rensternia)  inflata  Andrz.,  Rissoina  aff.  moravica  Hörnes, 
Trochus  angulatus  Eichwald.- 

Amint  látható,  Kozárd  község  határában  a szarmata  igen  vál- 
tozatos faciesben  aránylag  gazdag  faunával  fejlődött  ki. 

Ecseg  község  Kozárdtól  2 km-re  délnyugati  irányban  fekszik; 
a falu  északi  végén  agyagbánya  van.  Ez  a kozárdi  úttól  nyugatra 
a modiolás  márgákat  tárja  fel,  ahol  ezek  a lösz  alól  több  méteres 
gödörben  bukkannak  elő.  Itt  a finomabb  márgát  piktortéglának  bá- 
nyásszák. 

A helység  délnyugati  végén  nagy  kőfejtők  és  árkok  gazdag 
faunát  szolgáltatnak. 


I 


150 


Bokor  György  dr. 


A helységtől  északnak  haladva,  a szőlők  mélyutaiban  ismé- 
telten cerithiumos  mészpadokon  haladunk  át.  Itt  a rétegsor  egész 
a tortonai  képződnaényekig  követhető.  Délnyugat  felé  a szarmatára 
alsó  pannon  települ,  mely  Világospusztán  gazdag  faunájú  lirceás 
homokkal  van  képviselve. 

A község  északi  részének  agyagbányájából  a következő  kövüle- 
teket sikerült  meghatározni:  Cardium  suessi  B a r b o t,  Corbula 

gibba  0 1 i v i,  Limnocardium  lithopodolicum  Dubois,  Mactra  cfr. 
podolica  Eichwald,  Modiola  sarmatica  Gatj. 

A község  délnyugati  oldaláról  került  elő  a kövületek  oroszlán- 
része.  Ezek  fajok  szerint: 

Cardium  cfr.  conjungens  P a r t s c h,  Cardium  obsoletum 
E i c h w.  var.  vindobonense  P a r t s c h,  Limnocardium  lithopodoli- 
cum Dubois,  Limnocardium  plicatum  Eichw.,  Tapes  gregaria 
Parts  eh,  Buccinum  duplicatum  Sowerby,  Nerita  (V  ittochliton) 
'picta  Eichwald,  Potamides  mitralis  Eichwald,  Potamides  mit- 
ralis Eichwald  var.  ascalarata  F r i e d b e r g,  Ocenebra  subla- 
vata  B a s t.,  Rissou  sp.,  Terebralia  duboisi  Hörnes,  Turritélla  sp., 
Spirorbis  serpulaeformis  Eichwald. 

Pontosabban  nem  ismert  lelőhelyről:  Ervilia  cfr.  pusilla 

Philippi. 

Ecseg  faunájára  vonatkozólag  Sándor  Ilona  is  közöl  fau- 
niszitikai  adatokat*  a falu  délnyugati  oldalán  fekvő  Sándorhegyről. 
Az  ő általa  közölt  fajokból  anyagomból  a következő  fajok  hiányza- 
nak: Modiola  volhynica  Eichwald,  Cardium  sublatisulcatum 

D’O  r b.,  Ervilia  podolica  E i c h w a 1 d,  Mactra  vitaliana  D’O  r b., 
Trochus  angulatus  Eichwald  (ez  Kozárdon  megvan),  Natica  he- 
licina  Brocchi,  Cerithium  rubiginosum  Eichwald,  Cerithium 
trilineatum  Philippi. 

Olyan  alakok,  melyek  anyagunkban  megvannak,  de  Sándor 
anyagából  hiányoznak:  Cardium  cfr.  conjungens  Partseh,  Limno- 
cnr dilim  lithopodolicum  Dubois,  Cardium  suessi  Barbot,  Cor- 
bula  0 1 i v i,  Donax  lucida  Eichwald,  Ervilia  cfr.  pusilla  Phi- 
lippi, Mactra  podolica  Eichwald,  Terebralia  duboisi  II  örne  s, 
Potamides  mitralis  E i c h w a 1 d var.  ascalarata  Friedberg. 

Ha  az  ecsegi  és  kozárdi  faunákat  áttekintőleg  összegezzük, 
úgy  láthatjuk,  hogy  Kozárdról  12  csiga,  11  kagyló  ás  1 féregmarad- 
vány, összesen  2-J  faj,  Ecsegről  11  kagyló,  9 csiga  és  1 feregmarad- 
vány,  összesen  21  faj  került  elő.  Utóbbi  anyagban  feltűnik  a csigák 
igen  nagy  egyedszáma. 

Ha  a faunákat  külföldi  lelőhelyekkel  hasonlítjuk  össze,  a leg- 
nagyobb számbeli  egyezést  (Kozárd  66  2/s  százalék,  Ecseg  69  száza- 
lék) a bécsi  medence  faunájával  mutat.  Ezt  a körülményt  az  ubiquis 


* A Cserhát  szarmáciai  és  pontus-pannoniai  törés  üledékei.  (Me- 
zőtúr, p.  1—43.) 


Adatok  Ecseg  és  Kozárd  szarmata  faunájához 


151 


összehasonlító  táblázat. 

Az  ecsegi  és  kozárdi  faunák  összehasonlítása  néhány  ismertebb  magyarországi  szarmata  előfordulás 

faunájával. 


Fajok; 

Sopron 

Tinnye- 

Uny 

Rákos 

D.  Cser- 
hát 

Ecseg 

Kozárd 

Barleea  rubra  Ad.  var.  miocaenice  Sacco 

- 

- 

— 

- 

— 

X f 

Buccinum  duplicatum-  S o w. 

- 

— 

X 

X 

X 

X 

Cardium  cfr.  conjungens  Partsch 

- 

- 

- 

— 

X 

— ; 

Cardium  suessi  B a r b o t 

- 

- 

- 

— 

X 

- 

Corbula  gibba  0 1. 

1 - 

- 

- 

- 

X 

- 

Corbula  gibba  0 1.  var.  pseudolevls  Sacco 

- 

— 

- 

- 

— 

X 

Donax  lucida  E i c h w. 

- 

- 

- 

— 

- 

X 

Ervilia  cfr.  pusilla  P h i 1. 

- 

- 

- 

- 

X 

- 

Bydrobia  frauenteldi  Horn. 

X 

X 

- 

- 

- 

X 

Limnocardium  obsoletum  E i c h w a 1 d forma 
typica 

- 

X 

- 

X 

- 

X 

Limnocardium  obsoletum  E i c h var. 
vindobonense  Part. 

X 

X 

- 

X 

X 

- 

Limnocardium  lithopodolicum  D u b. 

— 

— 

— 

— 

X 

- 

Limnocardium  plicatum  E i c h. 

X 

X 

X 

- 

— 

X 

Limnocardium  plicatum  E i c h.  var. 
plicatofittoni  S i n z. 

- 

' - 

- 

— 

X 

Mactra  podolica  E i c h w. 

— 

X 

X 

- 

X 

X 

Modiola  sarmatica  Gatj. 

— 

— 

— 

- 

X 

— 

Modiola  volhynica  Eichw.  var. 

X 

— 

— 

X 

- 

X 

Nerita  picta  Eichw. 

— 

- 

X 

X 

X 

- 

Occenbra  sublavata  B a s t. 

X 

X 

X 

X 

X 

- 

Potamide6  mitralis  Eichw. 

X 

X 

X 

X 

X 

X 

Potamides  mitralis  var.  ascalarata  Fried  b. 

— 

— 

- 

- 

X 

— 

Mohrensternia  (Rissoa)  inflata  A n d r z. 

— 

X 

X 

- 

- 

X 

Rissoina  aff.  moravica  Horn. 

— 

— 

- 

- 

- 

X 

Tapes  gregaria  Partsch 

X 

X 

X 

X 

X 

X 

Terebralia  duboisi  Horn. 

— 

X 

X 

- 

X 

X ( 

Thracia  sp. 

— 

- 

- 

- 

- 

- 

Trochus  angulatus  Eichw. 

— 

X 

— 

X 

- 

x ! 

Trohus  celinae  A n d r z. 

- 

X 

- 

- 

- 

X . 

152 


Bokor  György  dr. 


szarmata  alakok  nagy  túlsúlyával  magyarázhatjuk.  Jellegzetes  len- 
gyel és  orosz  alakok  ( Pötamídes  mitralis  var.  ascalarata  F r i e d b., 
IÁmnocardium  plicatum  var.  plicatofittoni  Sinz,  Modiola  snrma- 
tica  G a t j.)  előfordulása  Lengyelországgal  és  Keleteurópával  való 
közvetlen  kapcsolatra  utal.  Végül  kiemelhetjük  egyes  pannóniai 
alakok  feltűnését,  így  a Cordium  conjungens  Partseh,  a bécsi 
medence  pannonjából  ismeretes,  a Cardium  suessi  Bar  bot  fajt, 
melyet  Barbot  de  Marny  az  oroszországi  Cherson  kormányzó- 
ság szarmata  rétegeiből  írt  le,  Halaváts  G y.  Limnocardium  pse- 
ndosuessi  Halaváts  néven  a pannóniai  rétegekből  is  ismertette. 

Ezek  arra  mutatnak,  hogy  területünkön  a pannon  fauna  fo- 
kozatos kiédesedés  útján  alakult  ki  a szarmatából,  miközben  a pan- 
non vizek  a terület  kiemelkedése  folytán  délkelet  felé  húzódtak.  Az 
is  kitűnik  ezekből  az  adatokból,  egyéb  lelőhelyek  faunisztikai  ada- 
taival együtt,  hogy  a szarmata  és  pannon  faunajellegek  nem  feltét- 
lenül időbeli  különbséget,  hanem  inkább  fácies  különbséget  jeleznek. 
Ez  a körülmény  teszi  hazánkban  a miocén  és  pliocén  rétegek  elha- 
tárolását oly  bonyolulttá. 

Külön  érdekessége  faunánknak  néhány  törtön  tengeri  kö- 
vület fellépése.  Ezek  olyan  fajok  lehettek,  melyek  a sótartalom  csök- 
kenéséhez alkalmazkodtak  és  így  a kiédesedett  szarmata  tengerben 
is  megmaradhattak.  Ilyenek:  Barleeia  rubra  Ad.  var.  miocaenica 
Bacco  és  a Corbida  gibba  var.  psendolaevis  Sacco  Kozárdról. 

Készült  az  Országos  Természettudományi  Múzeum  Föld-  és 
Őslénytani  tárában. 


TÓTH  MIHÁLY. 

Irta:  Visnya  Alftclár. 

Azok  a kevesek,  akik  erősen  megközelítik  vagy  túl  is  lépik 
a 90-edik  életévet,  amit  3 emberöltőnek  lehet  számítani,  rendesen 
kisebb-nagyobb  mértékben  túlélik  önmagukat.  Különösen  áll  ez  — 
igen  ritka  kivétellel  — - a tudomány  munkásaira,  mert  az  egymás 
után  múló  évtizedek  folyamán  megváltozik  körülöttük  a problé- 
mák fontossága,  a módszerek  és  eredmények  értékelése.  Ezért  ami- 
kor haláluk  alkalmából  számot  kell  adni  a túlhosszúra  nyúlt  élet- 
pálya eredményeiről,  erre  a feladatra  az  idősebb  nemzedék  tagjai 
lesznek  az  alkalmasabbak.  Ezek  a meggondolások  késztettek  arra, 
hogy  nem  szakember  létemre  eleget  tegyek  annak  a megtisztelő 
felszólításnak,  hogy  a múlt  század  utolsó  és  a mostani  első  negyed- 
évének egy  érdemes  vidéki  geológusáról,  a nemrég  87  éves  korában, 
Nagyváradon  elhunyt  dr.  Tóth  M i h á 1 y-ról  ezen  a helyen  meg- 
emlékezzem. De  kettős  jogcímem  is  van  arra,  hogy  ezt  megtegyem. 


Tóth  Mihály 


153 


Egyrészt  1902-től  1909-ig  igen  szívélyes  kartársi  és  baráti  viszony- 
ban működtem  vele  együtt  a nagyváradi  főreáliskolánál,  másrészt 
pedig,  mielőtt  matematikusnak  indultam  volna,  igen  élénken  érdek- 
lődtem a föld-  és  őslénytan  iránt  és  öreg  napjaimra  ismét  vissza- 
kanyarodtam a természetben  való  búvárkodáshoz. 

Tóth  Mihály  1854  nov.  3-án  született  Kolozsvárott.  Elemi 
és  középiskolai  tnulmányait  az  „ev.  reformátusok  kolozsvári  fő- 
tanodá”-jában  végezte  és  1873-ban  beiratkozott  a kolozsvári  Ferenc 
József  Tudományegyetemre.  Tanárai  közül  Koch  Antal  volt  rá 
a legnagyobb  hatással,  egy  évig  tanársegédje  is  volt  és  ebben  a 
minőségben  tett  nála  doktorátust  1877-ben.  Ugyanebben  az  évben 
megszerezte  a középiskolai  tanári  oklevelet  is.  A következő  években 
elemi  iskolai  tanítói  állást  vállalt  Mocs-on,  Kolozs  megyében.  Egy 
év  múlva  azonban  már  a nagykőrösi  ref.  felső  leányiskola  igazga- 
tója. innen  került  1881-ben  Nagyváradra  a községi  polgári  iskolához 
előbb  tanítónak,  majd  1882-től  igazgatónak.  Csak  47  éves  korában 
sikerült  képesítésének  és  tudásának  megfelelő  középiskolai  tanszéket 
elnyernie.  1901.  okt.  19-én  nevezték  ki  a nagyváradi  m.  kir.  áll. 
főreáliskola  tanárának  és  itt  működött  1918  decemberéig,  a román 
megszállásig.  Minthogy  nem  volt  hajlendó  a románoknak  felesküdni, 
csnk  két  év  múlva  utaltak  ki  neki  valami  csekély  nyugdíjat.  De  a 
nehéz  viszonyok  ellenére  is  kitartott  Nagyváradon.  Még  megérte  a 
felszabadulást  is  és  1941.  február  1-én  hunyt  el. 

Ama  ritka  középiskolai  tanárok  közé  tartozott,  akiknek  szív- 
ügye volt  a geológia  tanítása.  „Ha  nem  tekintjük  is  a geológiai 
ismereteknek  gyakorlati  hasznát, . . . lehetetlen  léleknemesítő  és 
képző  hatásukat  elvitatni”  — írja  egy  1898.  június  14-én  kelt  nyomta- 
tott körlevélben,  amellyel  eredeti  kőzetanyagokból  összeállított  geo- 
lógiai reliefképeit  hozta  forgalomba,  mint  tanszereket.  Közülük 
„A  kiscelli  párkánysík  geológiai  szelvényének  mintájá”-t  Koch 
Antal  részletesen  ismertette  e Közlöny  29.  kötetének  33—37  lapjain. 
(1899.)  A tíz  ilyen  reliefképből  álló  sorozattal  az  1900.  évi  párisi 
világkiállításon  bronz  érmet  és  ezüst  közreműködési  érmet  nyert. 
Szerepelt  velük  az  1900.  évi  temesvári  országos  tanszerkiállításon 
is  és  az  1908.  évi  londoni  magyar  kiállításon. 

Nevét  leginkább  a Nagyvárad  melletti  Püspökfürdő  hévízi 
csigafaunájának  tanulmányozásával  tette  emlékezetessé.  Ö volt  az 
első,  aki  az  alább  (3.)  említett  dolgozatában  megállapította, 
hogy  a Püspökfürdőben  ma  élő  Melanopsis- ok  fokozatos  fejlődés  út- 
ján jöttek  létre  az  ott  talált  kihalt  fajokból.  Brusina  1902-ben 
a legfigyelemreméltóbb  kihalt  fajt  az  ő tiszteletére  Melanopsis  tóthi- 
nak  nevezte  el.  Kormos  Tivadar  is  ismételten  (1904  és  1905) 
felhasználta  a Tóth  által  gyűjtött  anyagot.  Maga  Tóth  az  Orsz. 
Középisk.  Tanáregyesület  1911.  évi  közgyűlésén  tartott  előadásában 
(7.)  foglalta  össze  több  mint  két  évtizedre  terjedő  kutatásainak  ered- 
ményeit, amelyeket  táblákon  fejlődési  sorozatokba  összeállított  esi- 


154 


Visnya  Aladár 


gákkal  igazolt.  Ezek  a ma  is  figyelemreméltó  táblák,  egynek  a ki- 
vételével, megvannak  a Nagyváradi  Szent-László-Gimnázium  ter- 
mészetrajzi szertárában. 

Geológiai  tárgyú  dolgozatai  a következők: 

1.  Kolozsvár  és  környékének  kőzetei  és  ásványai,  tekintettel  ipari 

alkalmazhatóságukra.  — Erdélyi  Múzeum  Egylet  Évkönyve. 
Új  folyam.  II.  köt.  2.  sz.  Kolozsvár,  1877.  (Külön  is  megjelent 
mint  tudori  értekezés,  1 — 27.  lap.) 

2.  (Nagykőrös  területének  földtani  viszonyai.  — Orvos  Természettud. 

Értesítő.  Kolozsvár,  1880.  197 — 208.  lap. 

3.  Adatok  Nagyvárad  környéke  diluviális  képződményeinek  ismere- 

téhez. — A M.  Orvosok  és  Természetvizsgálók  Nagyváradon 
tartott  XXV.  vándorgyűlésének  munkálatai.  Bpest.  1891. 
474.  lap. 

4.  A talaj  (Termőföld),  különös  tekintettel  a mezőgazdaságra.  — 

Nagyvárad,  1894 

5.  Ősemberre  vonatkozó  leletek  Nagyváradról.  — Erdélyi  Műz.  Egyl. 

Értesítője.  XX.  (1895.)  359.  lap. 

6.  Mastodon  Nagyváradról.  — Földtani  Közi.  XXV.  1895.  191 — 192. 

lap. 

7.  A nagyváradi  Püspökfürdő  „Lótusz”  virága  és  hévizi  csigái.  — 

Orsz.  Középisk.  Tanáregyl.  Közlönye.  44.  évf.  1910/11.  30—38. 
lap. 

Irt  ezenkívül  számos  tanügyi  és  állatvédelmi  cikket  és  a VKM. 
Hivatalos  közlönyében  megjelent  sok  tankönyvbírálatot.  „Adatok 
Nagykőrös  és  környéke  virányához”  címen  pedig  1890-ben  ismertette 
bárom  évi  florisztikai  kutatásainak  eredményeit.  (583  növényfaj). 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

LXXI  Bánd.  April  - Juni  1941  4 — 6.  Heft 


DIE  GEOLOGl'SCHEN  ERGEBNISSE  DES  ERDBEBENS  IN 
SIEBENBÜRGEN  AM  10.  NOVEMBER  1940. 

Von:  Gy.  Kulhay. 


Dér  südöstliche  Bogén  dér  Kárpátén  wurde  am  10.  November 
1940,  Sonntag  friih  gégén  2h  40'  von  einein  máchtigen  Erdbeben 
heimgesucht.  Dieses  Erdbeben  konnte  auch  in  Budapest  beobachtet 
werden;  die  Leute  wurden  aus  ihrem  Schlaf  geweckt,  die 
Lampen  bewegten  sich,  Glíiser  und  Porzellangegenstande  klirrten. 
Die  cmfindlichen  Seismographe  registrierten  auch  in  Stockholm 
das  weitentfernte  Erdbeben. 

lm  Gebiete  Ungarns  gingen  die  Bewegungen  am  stárksten  im 
Háromszéker-Becken  vor  sich.  Auch  die  bewohnten  Gebiete  erlitten 
hier  einen  betrachtlichen  Schaden.  Dér  Verfasser  studierte  zu  dieser 
Zeit  die  Geologie  des  Westrandes  des  Berecker-Gebirges.  So  liatte 
er  gelegenheit,  das  Erdbeben  und  seine  Nachwirkungen  zu  beobach- 
ten. 

Dér  südöstliche  Bogén  dér  Kárpátén  soivie  die  inneren  Becken 
bildeten  im  Laufe  früherer  Zeiten  wiederholt  Gegenstand  von  meh- 
reren  Studien.  Hauer  (5  und  6),  Fr.  Herbich  (8),  E.  Hoff- 
m a n n (40  und  11),  A.  Koch  (12 — 15),  M.  M a c o v e i und  1.  A t h a- 
nasi  u (16),  C.  M.  Paul  und  E.  T i e t z e (18),  Gy.  Primics  (19) 
und  E.  Schafarz  ik  (20 — 26)  studierten  Teihveise  den  geologi- 
schen  Bau  des  Gebirges,  teihveise  die  sich  hier  öfters  wiederholcnden 
Erdbeben.  Vas  den  geologischen  Aufbau  dieses  Gebietes  betrifft, 
scheint  zwischen  dér  alteren  Auffassung  und  den  jetzigen  Beobach- 
tungen  ein  Unterschied  zu  bestehen.  Dr.  G y.  Kulhay  sammelte 
in  den  schwarzen  Schiefern,  die  sich  vöm  Quellengebiet  und  dem 
Oberlauf  des  Bodza  bis  Kovászna  erstrecken  und  für  das  Három- 
széker-  (Berecker-)  Gebirge  so  charakteristisch  sind,  zahlreiche 
Fischreste.  Diese  Beste  sind  für  das  Unteroligozan  sehr  bezeichnend, 
so  dass  nach  seiner  Feststellung  das  Gebirge  von  echten  unteroligo- 
zanen  Menilitschiefern  aufgebaut  wird.  Auch  die  tektonische  Lage 
dieser  Schiefer  ist  von  besonderer  Wichtigkeit.  Infolge  des  Druekes 
rle^  sich  vöm  Baróter-  und  Bodoker-Gebirge  hinziehenden  Kreide- 
Flysches  entstand  am  Rande  eine  Schuppenstruktur.  Am  Ostrande 
des  Háromszékei-  Beckens  lassen  sich  in  etwa  N — S-lichen  Richtung 
ablaufendé  Schuppenlinien  nachweisen.  Diese  Schuppen  gehen  gégén 


156 


Gy.  v.  Kulhay 


Üstén  zuerst  in  kleinere  asymmetrische  und  dann  in  grüssere  sym- 
metrische  Faltén  iiber.  (Siehe  Figur  2.) 

Über  das  Altér  dér  Bewegungen  stehen  uns  keine  genauen 
Daten  zűr  Verfügung.  Da  aber  das  Háromszéker-  — sowie  das 
Barcaságer  — Becken  erst  am  Ende  des  Pliozáns  eingesunken  ist 
und  in  den  vöm  Schnee  bedeckten  Bergen  von  Brassó  auch  um  1 03 
m Höhe  dér  levantische  Schotter  anzutreffen  ist,  liegi  dér  Gedanke 
nahe  dass  auch  diese  Bewegungen  erst  in  jüngsten  Zeit  stattge- 
funden  babén  konnten. 

Die  Einsenkung  dér  Becken  erfolgte  entlang  jenen  Bruch- 
linien.  die  in  NNO — SSW-licher  und  in  NW — SO-licher  Richtung 
ablaufen  und  neben  den  Faltungen  eine  grosse  Rolle  in  dér  Aus- 
bildung  dér  heutigen  Morphologie  spielen.  Vöm  Gesicbtspunkte  dér 
Erdbeben  aus  sind  besonders  die  NW— SÖ-lichen  Richtungen  wich- 
tig.  Entlang  diesel*  Linie  brachen  auch  die  Spaltvulkane  des  Har- 
gita-Gebirges  empor,  die  auch  noch  gégén  das  Ende  des  Pliozáns  tatig 
ivarén.  Fig.  1.  zeigt  den  Lauf  dér  Fliisse  und  Bache  im  Bogén  dér 
südöstlichen  Kárpátén.  Nur  selten  kann  ein  so  charakteristischer 
Zusammenhang  zAvischen  den  tektonischen  Richtungen  und  dem 
morphologischen  Bild  beobachtet  werden,  Avie  in  diesem  Fali.  Dies 
ist  damit  zu  erkliiren,  dass  die  heutige  Morphologie  des  Gebietes  noch 
jung  ist,  Aveil  das  urspriingliche  Relief  von  dér  Erosion  noch  nicht 
zestört  Avurde.  Diese  Tatsache  ist  vöm  Gesichtspimkte  dér  Erdbeben 
von  sehr  grosser  Wichtigkeit,  da  die  Erdbeben  in  erster  Linie  von 
de.i  Bruchlinien  bedingt  sind. 

Das  in  Rede  stehende  Gebiet  erlitt  auch  in  dér  Vergangenheit 
sehr  oft  Erdbeben.  Daten  über  siebenbürgisclie  Erdbeben  stehen 
uns  seit  dem  Jahre  1443  zűr  Verfügung.  Aus  diesen  ist  zu  ersehen, 
dass  in  jedcm  Jahrhundert  durschnittlich  20  grösere  und  mehrere 
hundert  schwachere  Erdbeben  den  inneren  Bogén  dér  südöstlichen 
Kárpátén  heimsuchten.  Ein  charakteristisches  Merkmal  dicsér  Erd- 
beben besteht  darin,  dass  sie  von  1 — 2 scliAvacheren  Vorbeben  einge- 
1 ei tét  Werden.  Danach  folgt  das  grosse,  katastrophale  Hauptbeben, 
das  noch  von  3- — 6 Monate  hindurch  dauernden  und  allmahlich 
schwacher  werdenden  Nachbeben  begleitet  wird.  F.  Schafarzik 
und  A.  Koc  h erkliiren  diese  Tatsache  durch  den  atoii  SO  bei*  Avir- 
kenden  Seitendruck,  dér  eine  standige  Spannung  verursacht. 

Auch  das  katastrophale  Erdbeben  atoiu  10.  NoA'ember  1940  be- 
gann  mit  Vorbeben.  In  dér  Umgebung  von  Kovászna-Nagyborosnyó 
wurden  zAvei  Vorbeben  beobachtet.  Das  erste  atou  diesen  suclite  das 
Gebiet  am  22.  Október  1940  gégén  7h  40'  beim.  Bei  diesel*  Gelegen- 
lieit  ívűiden  in  Kovászna  zwei  WellenbeAvegungen  beobachtet.  Es 
Avurde  durch  sie  kein  Sehaden  verursacht.  Auch  in  Nagyborosnyó 
b ’obachtete  mán  ZAvei  Stösse,  Avodurch  ZAvei  Kamine  des  Bahnofge- 
1 iiudis  einstürzten.  Das  zAveite  Vorbeben  ging  dem  Hauptbeben  nur 


Geologische  Ergebnisse  des  Erdbebens  in  Siebenbürgen 


157 


3 7 Stunden  vor.  Es  wurde  am  8.  November  gégén  loh  bemerkt,  Scha- 
den  wurde  nicht  angerichtet.  (Das  Budapestéi-  Seismograph  regist- 
rierte  dieses  Beben  um  lóh  2'). 

Das  Hauptbeben  erfolgte  am  10.  November  naeh  2h  40'  früh. 

Durcb  einen  Zufall  konnte  ich  dieses  Beben  in  dér  Ortschaft 
Ko\  íis.'na  (Komitat  Háromszék)  in  seinem  ganzen  Verlauf  beo- 
bachten.  Zuerst  wurde  ich  auf  ein  ungewohntes  Geráusch  aufmerk- 
sam.  Mán  hatte  den  Eindruck  als  wenn  von  weitem  ein  Flugzeug 
náher  káme,  was  in  dér  náehtlichen  Stunde  recht  unwarscheinlich 
war.  leli  konnte  aber  nicht  lángé  íiber  die  Ursache  des  Geráusches 
nachdenken,  weil  das  Haus,  welches  ich  bewohnte,  hald  von  mácli- 
tigen  Stössen  erschüttert  wurde.  Ich  versuchte  mit  meinem  Kom- 
pass  die  Bichtung  dér  Bewegungen  zu  fixieren.  Es  war  jedoch  nicht 
möglich.  (Als  ich  dann  am  náchsten  Tag  die  im  Zimmer  festgestellte 
Bichtung  mass,  ergab  sich  die  Bichtung  71°.)  Ich  ging  ins  Freie  und 
beobachtete  dórt  die  Ereignisse.  Mir  fiel  die  vollkommene  Wirtdstille 
auf.  Dér  Hímmel  war  ganz  wolkenlos  und  sternenklar.  Dér  3/4 
Mond  ging  grade  unter.  Gégén  5h  früh  iiberzog  sich  dér  Hímmel  all- 
máhlich,  gégén  7h  fielen  einige  Schneeflocken,  um  1/2  8h  kam 
Schneeregen  und  zwischen  llh  und  12 h regnete  es  dann  bei  Wind- 
stille  dicht:  Diese  auffallende  atmospharische  Buhe  wird  von  mir 
dedialb  so  besonders  betont,  weil  die  Erdbeben  sonst  meistens  von 
heftigen  Gewittern  und  Blitzen  begleitet  werden.  Die  beiden  Nacht- 
wachter  die  sich  auf  dem  Markplatz  von  Kovászna  aufhielten, 
behaupteten,  Lichterscheinungen  beobachtet  zu  hahen.  In  dér  ange- 
gebenen  Bichtung  sah  auch  ich  am  Horizont  einen  blassen  Schim- 
mer  den  ich  aber  auf  den  Mond  zurückgeführt  habé. 

Grössere  Scháden  wurden  in  folgenden  Ortschaften  angerich- 
tet: Sepsiszentgyörgy,  Nagyborosnyó,  Zágon,  Papolc,  Kovászna, 
Maksa,  Kézdivásárhely,  aber  auch  in  Szováta  und  Marosvásárhely 
erhielten  die  Wánde  von  einigen  Gebáuden  Kissé. 

Die  interessantesten  Erscheinungen  fand  ich  in  Nagyborosnyó. 
Etwa  700  m SM-lich  vöm  Bahnhof  entstanden  im  tiefliegenden 
Wiesenboden  zahlreiche  Spalten,  durch  welche  das  emporsteigende 
Gas  einen  bláulichgrauen  Schlamm  ausgeworfen  hat.  Die  Spalten 
besassen  eine  Lángé  von  1 — 6 m und  eine  Breite  von  2 — 7 cm.  Allé 
diese  Erscheinungen  traten  in  einem  Gcbiet  von  40  m Breite  und 
15  km  Lángé  auf.  Die  meisten  Spalten  liefen  in  NNO — SSW-licher 
Bichtung  ab,  es  gab  aber  auch  Spalten,  die  sich  ganz  unregelmássig 
erstreckten.  Charakteristisch  war  die  Erscheinung,  dass  die  einige 
Meter  lángén  Spalten  nicht  geradlinig,  sondern  in  einer  Sinus-Kurve 
abliefen.  Die  Abbildungen  lassen  diese  charakteristische  Forrn  ge- 
nau  crkennen.  Ich  halté  es  für  wahrscheinlich,  dass  diese  Kurve 
c:ne  Interferenzerscheinung  darstellt,  die  dadurch  zustandekam,  dass 
die  Wellen  dér  Erdbeben  die  lockereren  und  hárteren  Gesteine 
nicht  gleich  getroffen  habén. 


158 


Gy.  v.  Kulhay 


Über  den  Spalten  sassen  kleine  Schlamm vulkáné.  Dér  Schlamm 
wurde  durch  das  emporsteigende  C02-Gas  ausgeworfen.  Für  den 
Rand  des  Háromszékei1 — Beckens  ist  namlick  das  Auftreten  von 
zaklreichen  Koklensaureexkalationen  eharakteristiseh.  Die  Entste- 
hung  dér  vielen  Kohlensaure  lasst  sich  auf  das  Vorhandensein  dér 
in  die  Tiefe  gepressten  Kalziumkarbonat-Gesteine  zurückführen. 
Dér  magmatische  Herd  dér  Vulkáné  des  Hargita  liegt  etwas  höher, 
dér  Oberflache  naher.  Die  karbonat-haltigen  Flyschgesteine  muss- 
ten  alsó  nur  in  eine  geringere  Tiefe  hineingepresst  werden,  um 
ikren  Kohlensaure-Gehalt  infoige  dér  Warme  zu  verlieren.  Es  kann 
dabei  auek  die  durck  die  Pressung  kervorgerufene  Warme  eine 
Rolle  spielen. 

In  dér  Ungebung  von  Nagyborosnyó  wurde  die  freige- 
wordene  Koklensáure  durch  die  jüngeren  Ablagerungen,  durck 
den  levantischen  Sand  und  Tón,  abgesperrt.  Das  in  den  locke- 
ren  sandigen  Schichten  aufgestaute  Wasser  kann  unter  dem 
gressen  Druck  eine  betríichtliche  Menge  dér  Koklensáure  ab- 
sorbieren.  Das  kohlensáurehaltige  Wasser  verteilt  sick  dann  in  den 
porosén  Sand.  Als  dann  infoige  des  Erdbebens  Spalten  entstanden, 
bracli  die  unter  bohém  Druck  stekende  Kohlensaure  empor 
und  brachte  auch  den  Schlamm  mit.  Auf  diese  Weise.  entstanden 
die  in  dér  Figur  dargestellten  Kraterformen.  Interessant  ist,  dass 
die  Bewegung  sich  auch  noch  nach  dem  Auswerfen  des  Schlammes 
fortsetzte,  weil  die  Erweiterung  dér  Spalten  auch  am  Schlamm  zu 
bemerken  ist. 

Dem  katestrophalen  Erdbeben  vöm  10.  November  1940  folgten 
noch  zahlreiche  Nachbeben.  Das  erste  Nachbeben  wurde  am  11. 
4h  früh  beobachtet.  Es  war  so  seb wacli,  dass  dadurch  nur  einige  Leu'e 
aus  dem  Schlaf  geweckt  wurden.  Viel  starker  war  das  Beben 
welehes  die  Gegend  am  11.  um  7h  35'  33"  (Budapestéi1  Zeit)  heim- 
sucbte.  Ich  stand  gerade  beim  Fenster,  als  das  Zimmer  von  zwei 
keftigen  Stössen  erschüttert  wurde.  Die  140  cm  lángé  Lampenschnur 
pendelte  .'6  cm  kin  und  her.  Das  Seismologische  Okservatorium 
von  Bukarest  zeichnete  zwischen  dem  10.  und  24.  November  27  Nach- 
beben auf.  Auch  nach  dieser  Zeit  fanden  noch  zahlreiche  Nachbeben 
statt.  Diese  Tatsache  Aveist  darauf  hin,  dass  die  Ruhe  in  den  gestör- 
ten  Erdmassen  nur  allmáhlich  hergestelt  wurde. 


159 


ÜBER  DAS  VORKOMMEN  DES  MAGNETITS  IM  MECSEK- 
GEBIRGE  (UNGARN). 

Von  K.  v.  Sztrókciy* 

(Mit  Taf.  I.) 

Auf  dem  Nordi-ande  des  Mecsek-Gebirges,  etwa  1,5  km  NW-lich 
von  dér  Ortschaft  Magyaregregy  hat  mán  im  vorigen  Jahre  in 
einem  tieíen  Wasserriss  das  Vorkommen  von  Magnetit  entdeckt. 
(Abb.  1.)  Das  Erz  wurde  durch  die  Erosion  des  Baches  aufgeschlos- 
sen  und  kommt  in  einem  geröllhaltigen  Schutt  vor. 

In  dér  Gesellschaft  dér  Erzgerölle  kommen  andere  Gesteins- 
stücke,  vorwiegend  aus  dunklem,  basischem  Gesteinmaterial  beste- 
hend  vor.  Die  Erzstiieke  sind  eckig,  scharfkantig  oder  nur  wenig 
abgerollt,  durchsehnittlich  von  Kopfgrösse. 

Bezüglich  dér  Erzbildung  konnte  das  folgende  festgestellt 
Averden:  In  dér  Kreidezeit  spielte  sich  im  Mecsek-Gebirge  eine  vul- 
kanische  Eruptionsperiode  ab,  wobei  hauptsáchlich  basische  Trachy- 
dolerite  hervorbrachen.  Vöm  Centrum  dér  Eruption  (bei  Jánosi- 
1. úszta — Egregyer  Tál)  nach  aussen,  werden  die  Gesteine  immer 
heller  und  an  Alkálién  und  Kieselsaure  reicher  (Abb.  2.).  Es  ist 
offenbar,  dass  sich  hier  eine  bedeutende  magmatische  Differentia- 
tion  abspielte  und  die  untersuchten  Eisenerze  habén  sich  in  dér 
Erstkristallisationsphase  derselben  ausgeschieden.  Dieser  Differen- 
tiationsprozess  wurde,  wie  die  diesbeziiglichen  petrographischen 
(M  a u r i t z)  und  geologischen  (V  adás  z)  Untersuchungen  bewei- 
sen,  durch  den  geologischen  Aufbau  des  Gebietes  ermöglicht.  Von 
dem  jetzt  gefundenen,  oxydisehen  Eisenerz  ausgehend,  liegt  die 
ldassische  Differentiationsreihe,  die  durch  das  limburgitische 
Trachydolerit,  Trachydolerit,  foyaitische  Essexit,  Phonolit  bis  zu 
dem  Andesit  fiihrt,  vor  uns. 

Das  Erz  befindet  sich  aber  nicht  an  seiner  Bildungsstelle. 
Nach  dér  Kreidezeit,  besonders  im  mediterránén  Altér  wirkten 
starke  Denudationskráfte  im  Gebiet  und  das  Erzmaterial  wurde  in 
das  Geröll  dér  von  dem  vermuteten  Eruptionszentrum  etwa  4 — 5 km 
Aveit  entfernten  Schuttablagerung  gefördert. 

Die  obigen  Ergebnisse  werden  auch  durch  die  Resultate  dér 
crzmikroskopischen  Untersuchung  bewiesen.  Es  konnten  folgen- 
de Erze  beobachtet  werden:  Magnetit,  Eisenglanz,  Nadeleisenerz, 
Brauneisenerz  und  Schwefelkies. 


* Vorgetragen  in  dér  Fachsitzung  dér  Ung.  Geol.  Gesellschaft 
am  4.  Juni  1941. 


160 


K.  v.  Sztrókay 


Pie  Kristalle  des  Magnetits  sind  automorph  und  es  reihen 
sich  mehrere  Generationen  aufeinander.  Dér  Farbton  dér  Reflexión 
ist  rosagiau,  meist  aber  braunrosa.  Entmischung  und  Zwillings- 
bildung  kann  mán  nicht  beobaehten.  Durch  Strukturátzung  kann 
dér  zonale  Aufbau  dér  einzelnen  Individuen  gut  nachgewiesen  wer- 
den  (Taf.  I.  Fig.  3.)-  Fást  in  jedem  Kristall  ist  eine  Martitisierung  zu 
beobaehten.  Die  Martitlamellen  lagern  sich  entweder  parallel  dér 
Oktaederflachen  des  Magnetits,  undzwar  in  einem  dreieekigen  Netz 
im  Tuneren  des  Kristalls  (Taf.  I.  Fig.  1.)  oder  reihen  sich  dem  zónáién 
Aufbau  dér  Kristalle  entsprechend  lamellar  aneinander.  Ausser- 
halb  dér  martitischen  Bildungen  kann  aber  Eisenglanz  auch  dann 
beobachtet  werden,  wenn  die  Lamellen  sich  facherförmig  auf  die 
Oberflache  dér  Magnetitkristalle  ordnen  oder  die  lückenhaft  anein- 
anderreihenden  Kristalle  verbinden.  (Abb.  4.  Taf.  I.  Fig.  4.) 

Ausserdem  konnte  mán  von  den  sekundáren  Eisenerzen  noch 
Avenig  Nadel-  und  Brauneisenerz  beobaehten. 

Stellenweise  tritt  sparlich  Schwefelkies  auf,  manchmal  als 
Keime  dér  Magnetitkristalle;  die  Menge  derselben  ist  aber  allge- 
mein  untergeordnet,  was  auch  zu  erwarten  war,  weil  sonst  wegen 
dér  reduzierenden  Wirkung  des  sulfidischen  Érzés  die  Bildung  des 
Martiis  unmöglich  gewesen  Avaré. 

Die  Menge  dér  Differentiations-Erzanreicherung  lásst  sich 
nur  schwierig  schátzen.  Aus  dér  Kenntnis  dér  „blutgeAvandteu” 
Gesteine  kann  gefolgert  Averden,  dass  das  Erz  als  Rohmaterial  un- 
bedeutend  ist.  Die  ursprüngliche  Lagerstátte  und  die  Menge  des 
aufschliessbaren  Érzés,  könnte  mán  nur  durch  geophysikalische 
Untersuchungen  nacliAveisen. 

(Mineralog.-petrographisches  Institut  dér  P.  Pázmány  Uni ver- 
sitat, Budapest,  1940.) 


161 


BEITRÁGE  ZŰR  KENNTNIS  DÉR  SIEBENBÜRGTSCHEN 

DAZITE. 

Von:  Gábor  Csíki. 

(Mit  Taf.  II— III.) 

Siebenbürgen  ist  das  klassische  Lanti  tler  Dazitgesteine;  von 
da  wurden  sie  znm  erstenmal  beschrieben,-  hier  habén  sie  ciné  bedeu- 
tende  Verbreitung.  Die  Benennung  Dazit  stammt  von  II  auer  und 
Staehe;  sie  bezeiehneten  die  sog.  filteren  Quarztrachyte  als  Dazi- 
te.  Tsehermak  und  Doelter  nannten  die  Dazite  quarzfiih- 
rende  Andesite.  Von  deu  ungarischen  Geologen  beschaftigen  sich 
mit  den  Daziten  A.  K o e h,  G y.  Primics,  M.  P á 1 f y,  K.  P a p p, 
P.  R o z 1 o z s n i k,  Gy.  S z á d e c z k y,  Z s.  Szentpétery.  A. 
Ivoeh  nnterseheidet  folgende  Dazitgebiete:  1.  Das  Dazitgebiet 

von  Vigyázó  (Vlegyásza)  im  nördlichen  Vigyázó — Bihargebirge;  2. 
Das.  Dazitgebiet  des  Csetrásgebirges  im  siidlichen  Teile  dcs  Sieben- 
bürgischen  Erzgebirgen;  3.  Das  Dazitgebiet  von  Óradna,  siidlich  von 
den  Radnaer  Alpen;  4.  Das  Dazitgebiet  von  Nagybánya  im  Gutin- 
Czibles-Gebirge.  Auser  diesen  gibt  es  noch  kleinere  Dazitvorkom- 
men,  welche  einerseits  isolierte  kleinere  Ausbriiche  sind,  andererseits 
aber  mit  den  Daziteruptionen  in  Zusammenhang  stehen.  Auf  Gr  und 
dér  Gesteinstruktur  lassen  sich  die  Dazite  in  drei  Gruppén  einteilen: 
I.  Granitoporphyrische  Dazite,  bei  welchen  die  Grundmasse  gegen- 
iiber  den  Einsprenglingen  zurüektritt,  wodurch  das  Gefiige  gross- 
körnig  wird  und  das  Gestein  granitisches  Gepragé  bekommt;  die 
Farbe  ist  meistens  grünlich  oder  blaulichgrau.  Hauptrepresentant 
ist  das  Gestein  von  Kissebes.  II.  Porphyrische  Dazite  von  andesiti- 
schem  Aussehen,  mittelklein-körniges  Gefiige,  die  Grundmasse  tritt 
zurück,  die  Farbe  ist  immer  dunkel,  und  zwar  grau,  braun,  manch- 
ma.1  fást  schwarz.  Typische  Representante  sind  die  sehwarzen  Da- 
zite von  Hodosfalva  und  Kissebes,  auserdem  die  Gesteine  des  Kalota- 
gebirges  (Bogdán-Gebirge)  östlich  von  Vigyázó.  III.  Rhyolitisehe 
Dazite  mit  reiehlicher  diehter  porzellanartiger  oder  hornsteinarti- 
ger  Grundmasse  und  spárlichen  Einsprenglingen.  Die  porzelian- 
artigen  Gesteine  sind  hellgrau,  z.  B.  dér  Dazit  von  Oláhszentgyörgy 
bei  Őradna,  die  hornsteinartigen  sind  dunkelgrau,  z..  B.  dér  Dazit 
des  Vigyázógipfels.  Auf  Grund  dér  mineralogisch-chemischer  Zu- 
sammensétzung  und  besonders  des  Kieselsauregehaltes  kann  mann 
folgende  Typen  unterscheiden.  1.  Typische  Dazite,  welche  meist 
granitopophyrische  Struktur  besitzen.  2.  Rhyolitisehe  Dazite,  wel- 
che Übergangstypen  zu  den  Rhyolithen  darstellen  3.  Dazvtoide,  d.  h. 
Übergánge  zu  den  Andesiten.  Die  Mehrzal  dér  Dazite  sind  Hornblende 
eder  Homldende-Biotitdazite,  Biotitdazite  sind  seltene  Typen,  z.  B.  vnn 


162 


G.  Csíki 


Oláhszentgyörgy.  Mineralische  Gemengteile  sind:  hexaedrisehe  oder 
abgerundete,  nft  zerbrochene  Quarzkörner  mit  Korrosionsmerkmalen; 
tafelförmige  Plagioklase  dér  Andesin-  oder  Labradorreihe  mit  Zo- 
nenbau;  Zwillinge  naeb  dem  albitkarlsbader  und  Periklingesetz: 
haufige  Kalzitisierung  und  Kaolinisierung,  manchmal  antipertiti- 
sche  Verwachsung  mit  Orthoklas.  Griinliche  Hornblende  und  brau- 
ner  Biotit  mit  Resorptionserseheinungen,  meist  ehloritisiert  und 
kalzitisiert.  Die  Pyroxene  sind  durch  Hypersthen  und  Diopsid  ver- 
treten.  In  dér  Grundmasse  ist  reichlieh  Magnetit  vovkanden;  Apátit 
und  Zirkon  bilden  Einschlüsse.  Butil  (Sagenit)-Einschlüsse  in  den 
Biotittafelchen.  Sparlich  Hamatit  und  Ilmenit;  einzelne  Granat- 
körner;  gelblicher  Chalcedon  mit  radialfaseriger  Struktur.  Sekun- 
dar  bildete  sieh  viel  Chlorit  und  zwar  gelblichgrüner  kurzfaseriger 
Belessit  und  grünliehblauer  Pennin,  nebenbei  viel  Kalkspaí,  vénig 
Pistazit  und  reichlieh  Pyrit.  Die  Grundmasse  ist  meistens  holo- 
kristallin  oder  felsitisch,  seltener  pilotaxitisch  oder  hyalopilitisch, 
stellemveise  í'luidal.  Gemengteile  dér  Grundmasse,  hauptsachlich 
Feldspate  und  zwar  allotriomorphe  Kömer  oder  feine  Leisten,  vé- 
nig Quarzkörnchen,  viel  Magneteisen,  untergeordnet  Gesteinglas; 
triibe  anisotrope  Flecken  bestehen  aus  devitrifiziertem  Glas.  Propy- 
litisierung  ist  allgemein  verbreitet.  Das  Haupteruptionsgebiet  dér 
siebenbiirgischen  Dazite  bildet  das  Vigyázó-Gebirge,  das  fást  aus- 
schliesslich  aus  Daziten  besteht  mit  einem  Flachenareal  von  580  km2, 
begrenzt  von  den  Talern  dér  Baehe  Sebeskörös,  Kalota,  Meleg- 
számos  und  Jód  im  Zentrum  mit  dem  1838  m hohen  Vigyázó-Gipfel. 
In  diesem  Gebiet  sind  allé  drei  Dazittypen  A'orhanden,  doeh  hat  die 
grösste  Verbreitung  dér  graue  granitoporphyrische  Dazit  vöm  Ivis- 
sebes  und  Sebesvár  und  zwar  auf  beiden  Efern  des  Sebeskörös.  Dér 
Dazit  dér  grossen  Steinbrüchc  von  Kissebes  ist  dér  am  meisten  ty- 
pische  Vertreter  dieser  Gruppé.  lm  Gizellasteinbrueh  vird  die 
grosse  Masse  des  granitoporphyrischen  Dazites  von  sclivarzeu  por- 
phyrischen  Dazit  durchbrochen.  lm  Dazit  dieses  Steinbruches  honi- 
mén feinkörnige  mikropegmatitische  Einschlüsse  vor,  Avelclie  keine 
fremde  Einschlüsse,  sondern  quarzílioritische  Erausscheidungen  sind. 
Granitoporphyrische  und  porphyrische  Dazite  bilden  die  unteren 
Teile  des  Vigyázó-Massivs  die  Gipfelteile  bestehen  aus  rhyoliti- 
schen  Daziten.  Am  östlichen  Rand  des  Vigyázó-Gebirges  durch- 
hrechen  AÚele  Dazitgange  das  Grundgebirge  dér  Kristallinen  Scliie- 
fer  (Kisbánya).  Das  andere  grosse  Dazitgebiet  befindet  sicli  im 
Siebenbiirgischen  Erzgebirge  und  zwar  im  siidlichen  Teil  des 
Csetrásgebirges  in  dér  Emgebung  von  Nagyág.  Kleinere  Dazitaus- 
briiehe  trifft  mán  in  dér  Xáhe  ATon  Zalatna  (Breaza  Berg)  und  in 
dér  Emgebung  von  Offenbánya.  Diese  Dazite  sind  atoii  denen  des 
Vigyázó  griindlieli  verschieden;  sie  sind  meistens  grosskörnige 
typisch  porphyrische  Gesteine,  seltener  atoii  tracliytischem  Aussehen 
mit  rauhporöser  Grundmasse,  vöm  Doelter  als  trachytische  Quarz- 


Beitragp  zűr  Kenntniss  des  Siebenbürgischeu  Dazits 


163 


andesite  benannt.  Sie  kommen  hauptsachlich  in  dér  Umgebung  von 
Offenbánya,  seltener  bei  Nagyág  vor  und  enthalten  wenig  Quarz, 
viel  Hornblende  und  ziemlich  reichlieh  Augit.  Nagyág  wird  von 
mehreren  Dazit-Kuppen  umgeben.  In  dér  Umgebung  von  Óradna 
durchbrechen  vereinzelte  Daziteruptionen  die  kristallinen  Schiefer 
dér  Radnaer  Alpen  und  den  oligozánen  karpatischen  Sandstein.  Es 
sind  teilweise  typische  Dazite,  teilweise  aber  Dazitoide,  welche  in 
die  Andesite  iibergehen.  Die  bedeutendsten  Vorkommen  sind:  dér 
granitoporphyrische  Hornblende-Dazit  im  Uvatal  (Magúra,  Mika- 
Kuppe),  dér  grünsteinartige  porphyrische  Hornblende-Dazitoid  in  dér 
Valea  Vinuluj  und  im  Bányapataktal;  rhyolitisehe  Biotitdazite  im 
Korma  j atal  ind  in  den  Steinbrüchen  von  Oláhszentgyörgy.  Im 
Dazitsteinbruch  kann  mán  den  Kontakt  des  Biotildazites  mit 
den  oligozünen  Tonschichten  beobaehten;  es  entstanden  Kontaktton- 
schiefer  und  Kontaktbreccien;  dér  Sillimanit-haltige  Schiefer  wurde 
an  dér  Grenze  schvarzgebrannt;  weiter  entfernt  enthalt  er  nur 
Pistazit. 

In  dér  Umgebung  von  Nagybánya,  Felsőbánya  und  Kapnik- 
bánya  enthalten  die  vereinzelten  Dazitausbrüehe  die  Erzgánge. 
Diese  Gesteine  sind  meist  propylizierte  augitreiche  und  quarzarme 
Hornblendedazitc,  oder  unsere  Dazitoide.  Etvas  quarzreicher  sind 
die  Dazite  von  Kapnikbánya. 

Die  volumprozentuelle  Zusammensetzung  dieser  Gesteine  be- 
findet  sick  im  ungarischen  Text. 


ÜBER  DIE  VARIABILITÁT  DÉR  MÉLÁN OPSIS- ARTEN. 

Von  Ladislaus  Strausz. 

Die  Variabilitát  dér  fossilen  Melanopsis- Arten  ist  allgemein 
bekannt;  zu  ihrer  Erklárung  wurden  meines  Wissens  von  den  Pala- 
ontologen  bisher  drei  verschiedene  Versuche  unternommen.  Schon 
1872  bespricht  Fuchs  (1.).  dieses  Thema  anlásslich  eines  speziellen 
Falles  ausführlich  und  vergleicht  den  bei  in  Süss-  und  Brackwasser 
lebenden  IMollusken  beobaehteten  grossen  Formenreiehtum  mit  dér 
bekannten  Erscheinung  dér  Hybridbildung  bei  Pflanzen,  bezw.  mit 
dér  beim  Menschen  auftretenden  Rassenkreuzung.  Er  betrachtet  in 
seinen  Ausführungen  Melanopsis  martiniana  als  einen  Bastard 
zwischen  M.  impressa  und  M.  vindóbonensis.  (Fig.  1.) 

Zwei  Jahre  spater  erwahnt  Brusina  (2.)  nur  ganz  flüchtig, 
dass  M.  costata  var.  abbreviata  (nack  Wenz.  3.  p.  2648.  M.  abbre- 
viata)  dér  Bastard  von  M.  costata  (bei  Wenz  falsehlich  als  M.  abbre- 
viata cosmanni  bezeichnet,  bei  Pallary  (4.)  richtig  als  M.  cos- 
manni)  und  M.  bouéi  sei,  da  M.  costata  diese  Übergangsgestalt  haupt- 
sachlich dórt  annimmt,  wo.  zugleich  mit  ihr  auch  die  niedrigere  und 


164 


L.  Strausz 


gedrungenere  M.  bouéi  vorkommt,  wáhrend  sie  au  anderen  Stellen 
scklanker  und  höher  ist.  lm  Gegensatz  dazu  verzichten  die  Autoren 
dér  neueren  Zeit  (wahrscheinlich  unler  dem  Einflusse  dér  gegen- 
sátzliehen  Auffassungen  dér  Zoologen),  auf  die  Begriindung  des 
Auftretens  dér  Übergangsformen  und  erwáhnen  sie  meist  nur  ganz 
kurz.  So  weisen  z.  B.  L ö r e n t h e y (p.  209.)  und  v.  Troli  (7)  nur  ein- 
faeh  darauf  Ilin,  dass  Übergangsformen  zwischen  M.  bouéi  und  M. 
pygmaea  vorhanden  sind,  obwohl  die  eine  Art  vollkommen  glatt 
ist,  die  andere  aber  stark  gerippt-skulpturiert,  weshalb  alsó  dér 
„Übergang”  zwischen  den  beiden  Arten  keine  einfache,  selbstver- 
standliche  Erscheinung  darstellt. 

Eine  andere  Erklárung  dieser  Übergangsformen  finden  wir 
in  dér  Monographie  von  Neumayr  und  Paul  (8.).  Audi  dicse 
Autoren  berufen  sich  (gestiitzt  auf  die  Beobachtungen  von  Fuch  s) 
auf  die  Übergangsformen  zwischen  M.  bouéi,  und  M.  pygmaea  und 
versuchen  ihre  Entstehung  durch  die  Annahme  zu  begründen,  dass 
die  beiden  Arten,  die  trotz  ihres  stark  abweichenden  Habitus  eben 
infoige  dér  Übergangsformen  als  verwandt  zu  betrachten  sind,  viel- 
leicht  von  einer  gemeinsamen  Ur-Form  abstammen. 

Als  dritter  Grund  für  das  Auftreten  dér  Variabilitát  bei 
den  Melanopsis- Arten  wird  angegeben,  dass  die  starken  physikali- 
schen  und  chemisehen  Veránderungen  dér  siissen  und  brackischen 
Gewasser  den  grossen  Formenreichtum  dieser  Mollusken  bedingten. 
(Pérés  (9.)  und  J ekeli  us  (10.  p.  91.  und  p.  42 — 44).) 

Ein  gut  bekanntes  Beispiel  dér  unbegrenzten  Variabilitát  dér 
Melanopsis- Arten  stellen  M.  parreyssi  M ü h 1 f.  und  ihre  Verwand- 
ten  im  Wasser,  bzw.  in  den  Ablagerungen  dér  Thermen  von  Püs- 
pökfürdő bei  Nagyvárad  dar  (Brusina  (11),  bei  welchen  auch 
von  zoologischer  Seite  an  Rassenkreuzung  gedacht  wird).  Da  aber 
in  dem  rezenten  Matériái,  das  den  Zoologen  zűr  Verfügung  steht, 
die  Zeugung  von  Hybriden  (mit  unbegrentzter  Fortpflanzungsfáhig- 
kei  ) tatsáehlich  unbekannt  ist,  ist  mán  auch  nicht  gewillt,  die  Er- 
scheinung  dér  Hybridisation  für  die  Paláontologie  zuzugestehen. 

Es  kann  wohl  kaum  hehauptet  werden,  dass  es  sich  dabei 
nur  um  eine  rein  theoretische  Streitfrage  ohne  jede  praktische  Be- 
deutung  handelt  und  dass  sich  dér  Paláontologe  damit  begniigen 
möge,  das  Erfahrungsmaterial  einfach  zu  registrieren,  zu  fixieren. 
Es  kann  námlich  nicht  die  Rede  davon  sein,  dass  wir  jedes  einzelne 
Fossil,  das  uns  in  die  Hánde  kommt,  beschreiben  und  abbilden  (ja 
vielleicht  sogar  mit  einem  eigenen  Namen  belegen),  sondern  wir 
müssen  aus  dem  untersuchten,  verschiedenartigen  Matériái  eine 
Auswahl,  eine  Auslese  treffen.  Diese  Auswahl  bedeutet  aber  schon 
„Variabilitát”.  Glauben  wir  námlich  an  die  Möglichkeit  einer  Hybridi- 
sation, dann  beschreiben  wir  die  beiden  Extrem-Formen,  benennen 
sie  und  charakterisieren  die  Kreuzungsrichtungen.  Bestreiten  wir 
aber  diese  Möglichkeit,  so  beschreiben  wir  die  mittlere  Form,  wen- 


Übor  (lie  Variabilitát  dér  Melanopsis-Arten 


165 


den  nur  für  dicse  eine  Form  cinen  eigenen  Namen  an  und  charak- 
terisieren,  bezw.  registrieren  die  Extrémén  einfach  als  Abweichun- 
gen  von  dér  mittleren  Form.  Wir  wollen  nun  anhand  einiger 
spezieller  Fiille  versuchen,  das  ganze  Problem  durch  die  von  den 
Zoologen  empfoklene,  graphische  Darstellungsweise  anschaulich  zu 
inachen.  Abb.  1.  stellt  die  auf  dér  letzten  und  vorletzten  Gehause- 
windung  dér  M.  sturi  (aus  den  pannonischen  Schiehten  von  Vár- 
] alota)  beobachtete  Verzierung,  bzw.  Bestachelung  graphiseb  dar. 
(Fig.  2.)  Dér  Grad  dér  Bestachelung  wird  durch  Zahlen  angegeben, 
die  so  errechnet  wurden,  das  sich  die  Gesamtzahl  dér  an  den  beiden 
Windungen  auftretenden  Stacheln,  Knoten  und  Rippen  je  nach  dér 
Starke  ihrer  Ausbildung  mit  0.5,  1,  1.5,  oder  2 multiplizierte;  diese 
Art  dér  Wiertung  ist  natürlich  rein  subjektiv  und  weiters  nur  von  rela- 
tiver  Bedeutung,  da  sie  sich  immer  nur  auf  eine  einzige  Beobachtungs- 
Serie  beziehen  kann.  Die  den  Grad  dér  Bestachelung  charakterisie- 
renden  Zahlenwerte  wurden  dann  auf  die  Abszisse  eines  Koordina- 
tensystems  aufgetragen,  auf  die  Ordinate  hingegen  die  Zahl  dér  In- 
dividuen  (Háufigkeit).  Dér  den  Eigenschaften  dér  dominierenden 
Form  entsprechende  Punkt  ist  in  dér  Kurve  mit*bezeichnet. 

Die  Variabilitát  dér  M.  impressa  var.  (von  einer  Fundstelle 
zwischen  Csőt  und  Bakonyság)  versuchte  ich  nach  einer  anderen 
graphischen  Darstellungsweise  wiederzugeben  (Abb.  3.).  Auf  die 
Abszisse  sind  die  Verháltniszahlen  des  Grades  dér  Schlankheit 
(Höhe/Breite)  dér  letzten  Windung  aufgetragen,  wáhrend  auf  dér 
Ordinate  die  Zahlen  stehen,  welche  die  relative  Stellung  dér  Spiral- 
rippe  dér  letzten  Windung  (im  Vergleich  zu  dér  Gesamthöhe  dér 
letzten  Windung)  ausdrücken;  in  den  einzelnen  Quadraten  stehen 
die  betreffeuden  Individuenzahlen.  Die  Stellung  dér  dominierenden 
Form  ist  in  dicsér  Abbildung  durch  die  unterstrichene  Zahl  be- 
zeichnet.  In  diesen  beiden  Fallen  ist  es  iiber  jeden  Zweifel  erhaben 
dass  die  mittlere  Form  als  Normalform,  als  Typus  aufgefasst  wer- 
den  muss  und  dass  die  von  diesem  Typus  abweichenden  (uzw.  sehr 
stark  und  nach  allén  Richtungen  abweichenden)  Formen  Varietaten 
von  geringerer  Wichtigkeit  darstellen. 

Wir  finden  aber  auch  Falié,  die  ein  ganz  anderes  Verhalten 
zeigen.  Die  stachelige  Melanopsis  oxyacantha  und  M.  kurdicci  (die 
nur  auf  ihrer  letzten  Windung  Stacheln  tragt)  sind  zwei  Arten 
mit  verwandtem  Habitus.  Sie  kommen  an  zahlreichen  Fundstellen 
gemeinsam  vor  und  in  diesen  Fallen  steht  dann  dér  Paláontologe 
bei  einem  Teil  dér  gefundenen  Arten  vor  dér  nicht  leichten  Aufgabe, 
zu  entscheiden,  zu  welcher  dér  beiden  Arten  einzelne  Individuen 
mit  nicht  rein  ausgepragten  Merkmalen  zu  stellen  sind,  da  sie  we- 
niger  Stacheln  besitzen  als  die  typische  M.  oxyacantha,  aber  mehr 
als  die  typische  M.  kurdica,  alsó  Zwischenformen  darstellen.  (Fig.  4.) 
Bei  dér  graphischen  Darstellung  erhalten  wir  nun  folgendes  Bild 
(Abb.  5.).  (Auf  dér  Abszisse  sind  die  Gesamtzahlen  dér  Knoten  auf 
dér  vorletzten  und  letzten  Windung  aufgetragen,  wobei  die  sehr 


166 


L.  Strausz 


kleinen,  schwachen  Stacheln,  oder  die  nur  als  Runzeln  sichtbaren 
Rippen  nur  im  halben  oder  viertel  Werte  gerechnet  werden,  auf 
dér  Ordinate  aber  die  Individuenzahlen.)  Wenn  wir  hier  nun  genau 
so,  wie  bei  den  beiden  ersten  Beispielen  die  Mittelform  (nach  ihren 
Eigenschaften  betrachtet)  besehreiben  und  als  Typus  bezeichnen 
würden,  die  im  vorliegenden  Falle  die  seltenste  Form  darstellt, 
dann  wúirden  wir  zumindest  den  Fehler  begehen,  dass  wir  die  unbe- 
deutende,  seltene,  verschwommene  Főim  aus  den  gut  charakterisier- 
len  wiehtigen  Formen  herausheben.  Das  vorliegende  Beispiel  kann 
aber  trotzdem  auch  auf  eine  andere  Weise  seine  Erklarung  finden 
und  nicht  nur  durch  die  Annahme  einer  stattgefundenen  Kreuzung. 
Da  tatsachlich  zahlreiche  áhnliche  Ziige  zwischen  den  beiden  Formen 
bestehen,  kann  námlich  angenommen  werden,  dass  auch  ihre 
Varietaten  in  Bezug  auf  den  Grad  ihrer  Bestachelung  einander  so 
nahe  kommen,  dass  sie  einer  Verwechslung  anheim  fallen;  diese 
„Zvischenformen”  würden  alsó  teils  zu  M.  oxyacantha,  teils  zu  M. 
kurdica  gehören.  Wenn  wir  daher  die  beiden  Arten  richtig  trennen 
könnten,  so  würden  wir  f olgendes  Bild  erhalten  (Abb.  6.) : (voll  aus- 
gezogene  Linie:  M.  kurdica ; unterbrochene  Linie:  M.  oxyacantha: 
punktierte  Linie:  dér  sich  aus  den  Linien  für  M.  kurdica  und  M. 
oxyacantha  zusammensetzende  Wert.  Dér  Palaontologe  wird  natür- 
lich  vollkommen  unabhangig  von  dér  Bewertung  dér  Zwischenfor- 
men die  beiden  (mit  * bezeichneten)  Extrem-Formen  als  wichtiger 
betiachten  und  daher  auch  benennen. 

Bei  dem  folgenden  Beispiel  soll  aber  nicht  mehr  von  Über- 
gangsformen  zwischen  verwandt-gestalteten  Arten,  alsó  zwischen 
einander  nahestehembm  Typen  die  Rede  scin.  Die  Verzierung  dér  Über- 
gangsformen  zwischen  M.  honéi  und  M.  pygmaea  zwischen  Pápa  und 
Aagygyimót  aus  den  Congeria  ungula  caprae-Schichten  wird  in 
Abb.  7.  dargestellt.  (Auf  dér  Abszisse  finden  wir  die  Skulpturelemen- 
te  dér  letzten  und  vorletzten  Windung  angegeben,  uzw.  nach  dersel- 
ben  Berechnungsiveise  wie  in  Abb.  1.  für  M.  sturi,  wáhrend  die  Ordi- 
nate die  Individuenzahlen  anzeigt.  Die  Zahl  dér  glatten,  nicht  ver- 
zierten  Exemplare  von  M.  pygmaea  ist  unendlich,  worauf  im  Graphi- 
kon  das  Zeichen  oo  hinweist,  was  aber  in  dér  Kurve  selbst  natiirlich 
nicht  zum  Ausdruck  gebracht  werden  kann.)  Die  beiden  * bezeich- 
nen alsó  nicht  nur  die  zwei  háufigsten,  sondern  unbedingt  auch  am 
bestén  charakterisierten  Formen,  die  über  sehr  gut  umrissene  Merk- 
male  verfügen  und  die  sich  auch  an  zahlreichen  anderen  Fundstel- 
len  wiederhohlen;  an  ihrer  Stelle  können  wir  unmöglich  eine  un- 
sicher  abgegrenzte,  sehr  seltene  Zwischenform  besehreiben. 

Wenn  wir  nun  bei  den  beiden  gleichen  Arten  neben  dér  Rip- 
pung  (Skulptur)  auch  die  Gestalt  in  Betracht  ziehen,  so  würden 
wir  f olgendes  Bild  erhalten  (Abb.  8.;  dieses  Graphikon  wurde  nicht 
auf  Grund  genauer  Berechnungen  angefertigt,  sondern  nur  nach 
Schátzuugen) : (Auf  dér  Abszisse  ist  dér  Grad  dér  Bestachelung  wie 


Über  die  Variabilitat  dér  Melanopsis-Arten 


167 


in  Abb.  2.  aufgetragen,  auf  dér  Ordinate  hingegen  zűr  Charakteri- 
sierung  dér  Gestalt  die  Verhaltniszahl,  die  aus  Höhe  und  Breite 
dér  vollstándigen  Schale  errechnet  wurde;  in  den  Quadraten  ist 
dér  Grad  dér  Háufigkeit  angegeben:  igy  = sehr  haufig;  gy  — haufig; 
r = selten.) 

Wie  wir  aber  in  den  folgenden  Ausführungen  noch  sehen  ver- 
dén, zeigen  manche  M el  a nops  is- Arten  Übergange  nicht  nur  zu  einer 
anderen  Art,  sondern  oft  sogar  zu  mehreren;  so  ist  z.  B.  M.  bouéi 
durch  Übergange  mit  M.  pygrnaea,  M.  confusn,  M.  cosrnanni,  bzw. 
obbreviata  und  M.  oxyacantha  verbunden,  M.  oxyacantha  aber  aus- 
ser  M.  bouéi  aueh  noch  mit  M.  kurdica.  Derart  komplizierte 
Übergange  waren  nur  mit  hilfe  von  dreidimensionalen  Koordinata- 
tensystemen  darstellbar,  in  welchen  sich  die  háufigen  Formen  auf 
Tetraederspitzen,  oder  vielleicht  auf  unregelmassig  begrenzten  Flek- 
ken einer  Kugelfláche  anordnen  würden,  wáhrend  die  den  zu  be- 
schreibenden  Zwischenformen  entsprechenden  Stellen  ieer  bleiben 
würden. 

lm  folgenden  will  ieh  noch  einige  interessantere  Falle  be- 
züglich  dér  Variabilitat  dér  Melanopsis- Arten  anführen,  die  in  dér 
Pannon-Fauna  dér  von  mir  in  dér  letzten  Zeit  untersuchten  TJmge- 
bung  des  Bakonyer-Waldes  und  des  Balaton-Sees  vorkommen. 

M.  bouéi  ist  eine  Art,  die  an  allén  ihren  Fundstellen  stark  zűr 
Bildung  von  Varietaten  neigt;  Handmann  (12.)  besclirieb  einen 
grossen  Teil  dieser  Formen  von  M.  bouéi  als  eigene  Arten,  die  aber 
spiiter  fást  allé  von  Troli  (7.)  und  Wenz  (3.  p.  2671)  wieder  in 
die  Stammform  eingezogen  würden. 

Eine  interessante  Form  von  M.  bouéi  fand  ich  an  dér  reichen 
Fundstelle  zwischen  Pápa  und  Nagygyimót.  Audi  hier  kommt  die 
Form  M.  bouéi  bouéi  mit  ihrer  doppelten  Knotenreihe  und  die 
schlankere  M.  bouéi  (hispidula,  subái  finis)  mit  nur  einer  Knoten- 
reihe vor,  doch  findet  sich  auch  noch  eine  andere  Form  (aber  in  be- 
deutend  geringerer  Individuenzahl  als  die  beiden  vorigen),  die  in 
ihrer  Gestalt  mit  dér  von  M.  bouéi  bouéi  iiberstimmt,  aber  viel  weni- 
ger  Knoten  besitzt  als  sie;  die  Knoten  dér  oberen  und  unteren  Kno- 
tenreihe stehen  ausserdem  nicht  untereinander,  sondern  abwech- 
selnd  (mit  Phasenverschiebung).  (Fig.  9.) 

In  dér  Fauna  des  oberen  Pannons  von  Nagyvázsony  kommt  ne- 
ben  M.  bouéi  eine  dér  M.  oxyacantha  sehr  nahe  stehende  Form  vor, 
dérén  oberste  Windungen  mehr  Stacheln  tragen,  als  dies  normaler- 
weise  dér  Fali  zu  sein  pflegt.  Es  ist  anzunehmen,  dass  diese  Erschei- 
nung  eine  Folge  einer  Kreuzung  mit  M.  bouéi  darstellt. 

Bei  Nemesvita,  im  Becken  von  Tapolca  sind  die  oberen  Win- 
dungen von  M.  bouéi  normál  bestachelt,  wahrend  aber  bei  einigen 
Exemplaren  dér  Grad  dér  Verzierung  dér  letzten  Windung  abnimmt, 
ja  mitunter  sogar  gánzlich  verschwindet,  wodurch  dann  die  letzte 
Windung  ein  ahnliches  Aussehen  geivinnt  wie  bei  M.  pygrnaea.  An 


168 


L.  Strausz 


dér  sclion  erwáhnten  Fundstelle  zwischen  Pápa  und  Nagygyimót 
fiúdén  sieh  unter  Formen,  die  als  Übergánge  zwischen  M.  bonéi 
und  M.  pygmaea  bezeichnet  werden  können,  auch  solclie,  bői  wel- 
olien  die  oberen  Windungen  stárker  skulpturiert  sind  (wie  in  Nemes- 
vita;  nur  besitzen  die  Exemplare  von  Pápa  verháltnismássig  viel 
weniger  Staelieln  und  stehen  náher  zu  M.  pygmaea,  wáhrend  die 
aus  Nemesvita  náber  zu  \t.  bonéi  stehen);  doch  gibt  es  in  Pápa  auch. 
Übergangsformen,  bei  welclien  dér  obere  Teil  ganz  glatt  ist  und 
sicb  in  nichts  von  dér  typischen  M.  pygmaea  unterscheidet,  wahrend 
auf  dér  letzten  (bezw.  vorletzten)  Windung  Runzeln,  schwache  Rip- 
pen  auftreten.  Diese  Erscheinung  kann  natürlich  auf  zweierlei 
Weise  erklárt  werden.  Wer  jede  Möglichkeit  einer  Kreuzung  leug- 
net,  dér  kann  in  dicsen  in  verschiedenem  Lebensalter  auttretenden 
morphologischen  Veránderungen  die  Einwirkung  áusserer  Faktorén 
seben.  Wer  aber  den  Gedanken  an  eine  Kreuzung  fiir  plausibler 
hált,  dér  kann  annehmen,  dass  cin  in  den  frühcren  Entwicklung- 
stadien  rezessiv  gebliebener  Vererbungsfaktor  im  Verlauf  dér  wei- 
teren  Entwicklung  dominant  wird. 

An  melireren  Stellen  dér  weiteren  Umgebung  von  Tapolca 
sammelte  ich  im  Oberpannon  Exemplare  von  M.  entzi,  bei 
welchen  die  oberen  Windungen  glatt  sind  so  wie  bei 
M.  decollata,  wahrend  an  den  unteren  Windungen  eine  gewisse 
(ziemlich  geringe)  Rippung  auftritt.  In  dér  Regei  liegen  bei  dieser 
Art  die  Verháltnisse  gerade  umgekehrt:  bei  dér  typischen  M.  en'Á 
sind  námlich  die  oberen  Windungen  etwas  skulpturiert,  die  unte- 
ren aber  glatt.  Ich  bemerke  an  dieser  Stelle  noch,  dass  ich  einige 
dér  von  Lörenthey  in  seiner  Balaton-Monographie  (13.)  unter 
dem  Namen  M.  entzi  abgebildeten  Formen  (Tab.  II.  Abb.  13,  10, 
vielleicht  auch  14)  für  Übergangsformen  (oder  Varietáten)  halté, 
da  sie  viel  stárker  gerippt,  bezw.  bestaclielt  sind  als  die  Normal- 
form  (sie  náhern  sieh  M.  bonéi,  oder  M.  oxyacantha). 

Eine  interessante  und  seltene  Art  ist  M.  confusa 
(rov.  nőm.),  dió  friiher  als  M.  hungarica  P 1 r y.  (non  Kormos!) 
bezeichnet  wurde.  In  dér  Náhe  von  Enying  f'and  ich  diese  Art  nicht 
in  ihrer  typischen,  sondern  in  einer  sieh  M.  bonéi  náherenden  Form 
in  Gesellschaft  dér  M.  bonéi.  Die  typische  M.  confusa  besitzt  auf 
ihrer  letzten  Windung  grosse  (starke  leistenartige)  Rippen,  wahrend 
bei  den  von  mir  gefundenen  Exemplaren  das  mittlere  Stückchen 
dieser  Rippen  wosentlich  schwácher  ausgebildet  ist;  dagegen  sind 
ihr  oberer  und  unterer  Anteil  stárker,  gleichsam  knollig  aufge- 
trieben,  so  dass  die  einheitlichen  Leisten  hier  fást  durch  zwei  über- 
einander  liegende  Knoten  vertreten  erscheinen.  (Fig.  11.)  Padurch 
erinnern  sie  ausgesprochen  an  M.  bonéi,  obwohl  sie  (bei 
Berücksichtigung  aller  ihrer  Dlerkmale)  unbedingt  dér  M.  confusa 
náher  stehen  Eine  mit  dér  M.  confusa  var.  aus  Enying  fást  iiber 
einstimmende  Abbildung  finden  wir  bei  P e n e c k e (1.  c.  Tab.  X. 


Über  die  Yariabilitát  dér  Melanopsis-Arten 


169 


Fig.  12.  b.)  unter  dér  Bezeichnung  M.  hastata  hybostoma  aus  dér 
Viviparus  zelebori- Schieht.  Dem  „Übergaugscdiarakter”  des  dórt  ab- 
gebildeten  Exemplares  kann  ieh  jedoch  nicht  beistimmen,  uzw.  aus 
folgenden  Griindeji:  1.  Die  Hőbe  dér  Spira  des  betreffenden  Exemp- 
lares  steht  nicht  in  dér  Mitte  dér  Spirahöhe  von  M.  hybostoma  und 
M.  hastata,  sondern  ist  kleiner  als  bei  beiden;  2.  Die  Rippung  des 
erwáhnten  Exemplares  ist  viel  derber  als  die  dér  M.  hybostoma 
und  dér  M.  hastata;  3.  Weder  M.  hybostoma,  noch  M.  hastata  besit- 
zen  knotige,  bzw.  knollige  Yerdickungen  am  unteren  Ende  dér 
Rippen,  wahrend  Abb.  12.  b.  gerade  dieses  Merkmal  deutlieh  hervor- 
hebt.  Wenn  es  sich  deshalb  tatsáchlich  um  eine  Übergangsform  han- 
delt,  so  können  unter  keinen. Umstanden  die  beiden  von  Penecke 
lezeichneten  Arten  als  Nachbar  (Ausgangs-)  Arten  in  Betracht 
kommen. 

M.  tihanyensis  Wenz  ist  im  Allgemeinen  eine  scharf 
abgegrenzte,  gut  charakterisierbare  und  leieht  zu  erkennende 
Art.  Jetzt  fand  ieh  aber  in  Várpalota  Exemplare  dieser  Art. 
die  zum  Teil  stark  zu  M.  bonéi,  zum  Teil  aber  zu  M.  haueri  neigen. 
Diese  Formen  möchte  ieh  nun  eher  als  Bastarde  betrachten  und 
nicht  als  Übergánge,  um  dadurch  den  bisher  scharf  umrissenen 
Art-Charakter  dér  M.  tihanyensis  nicht  zit  erweitern,  bezw.  zu 
verwischen. 

Als  allerdings  nicht  zu  meinem  ei  génén  Untersuchungs- 
material  gehörig  erwáhne  ieh  noch,  dass  auf  Grund  dér  von 
Brusina  gegebenen  Besehreibungen  Übergangsformen  bekannt 
sind,  die  als  Kreuzungsprodukte  aufgefasst  werden  können,  uzw. 
zvischen  M.  inconstans  und  M.  visianiana  B.  (Brusina  2.):  weí- 
ters  zwisehen  M.  recurrens  N e u m.  und  M.  transitans  B.  (2.  p.  42, 
43),  soAvie  zwisehen  M.  sandbergeri  Neum.  und  M.  cosmanni  Plry. 
(die  letztere  Art  nennt  Wenz  falschlich  M.  abbreviata  cosmanni 
und  Brusina  ebenfalls  unrichtigerAveise  M.  costata;  dér  Name 
dér  Übergangsform  ist  nach  Brusina  M.  costata  glabra,  nach 
dér  von  Wenz  angewendeten  Nomenklatur  M.  abbreviata  glabra). 

Dér  grosse  Widerspruch,  auf  den  in  den  Kreisen  dér  Zoolo- 
gen  die  Annahme  einer  Hybridisation  stösst,  beruht  ausser  auf  dér 
Überschiitzung  des  Artbegriffes  auch  noch  darauf,  dass  die  Zoologen 
ihren  (eigentlich  gar  nicht  zahlreichen)  negativen  Beobachtungen 
eine  ausserordentlich  grosse  Bedeutung  zumessen.  Denn  wenn  auch 
in  dér  Tat  Beobachtungsergebnisse  aus  dem  Kreise  dér  Wierbel- 
tiere  und  aus  einigen  Gruppén  dér  Wirbellosen  vorliegen,  so  ist  es 
doch  wohl  kaum  angebracht,  von  den  marínén  Mollusken  zu  be- 
haupten,  dass,  die  erwáhnten  Ergebnisse  nun  auch  bei  ihnen  voll 
und  ganz  beweiskráftig  seien.  Über  die  Mollusken  des  Brackwas- 
sers  stehen  aber  meines  Wissens  den  Zoologen  überhaupt  keine  ef- 
fektiven  Versuchsergebnisse  zűr  Verfügung,  wahrend  die  Paláonto- 
logen  ausschliesslich  nur  bei  diesen  Tieren  von  dér  Möglichkeit  ei- 


170 


L.  Strausz 


ner  Bastardierung  sprechen,  bezw.  debattieren,  im  Gegensatz  zu  den 
Land-  und  marínén  Schnecken,  bei  welchen  wir  ohnedies  keine  Er- 
seheinungen  kennen,  die  sich  nieht  in  dér  Rahmen  dér  normalen 
Variabilitat  einordnen  liessen.  Wir  können  ja  nicht  wissen  ob  nicbt 
das  Leben  im  Brackwasser  vielleicht  eine  minimale  Veranderung 
in  dér  Fortpflanzungsfahigkeit  bewirken  kann.  Und  schliesslich 
stellen  ja  die  Palaontologen  nicbt  einmal  die  Forderung,  unbedingt 
anzunelnnen,  dass  diese  Übergangsformen,  wenn  sie  sehon  Hybride 
darstellen,  aueh  fortpflatzungsfábig  sein  müssten.  Wenn  wir  unter 
unschatzbaren  Mengen  von  Exemplaren  mit  rein  ausgepragten  Art- 
merkmalen  einige  wenige  Übergangsformen  finden,  so  ist  wohl  aucb 
auf  diesem  Gebiete  ein  Ausgleich  möglich. 


AUSLÁNDISCHE  SÁU GETIERFOSSJLIEN  DÉR  UNGARISCHEN 

MUSEEN.  (1—4.) 

Von  M.  Kretzoi  (Budapest). 

Wer  einmal  Gelegenheit  hatte,  zu  seben,  was  alles  in  den 
Museen  Europas  und  Nordamerikas  an  auslándischen  Saugetier- 
oder  Reptilien-Fossilien  zusammengeschleppt  und  als  Vergleichs- 
material  oder  als  Schauobjekt  dér  wissenschaftlichen  Bearbeitung 
entzogen  berumliegt,  dér  wird  meinen  Vorschlag,  allé  diese  Materia- 
lien  in  irgendeiner  Form  zu  veröffentlichen  und  damit  den  Spezia- 
listen  wenigstens  darauf  aufmerksam  zu  machen,  wo  er  überhaupt 
das  ihn  interressierende  weit  zerstreute  Materiül  zu  suchen  hatle, 
nicht  missbilligen. 

In  diesem  Sinn  möchte  ich  das  in  Ungarn  aufbewahrte  nicht- 
ungarische  fossile  Sáugetiermaterial  in  einer  fortlaufenden  Reihe 
kurzer  Mitteilungen  bekannt  maciién. 

1.  Notoungulaten  dér  Pampasformation  im  Magyar 
Nemzeti  Muzeum  ( Geol.-Palaont . Abteil.) 

1.  Nesodon  imbricatus  maior  n.  ssp.  (Toxodontia,  Nesodontidae) 
Holotypus:  P.  V.  21,  Gesichtschádelf ragment  mit  P^M1  dext.  und  den 
Stummeln  von  I1— C dext.  und  sin.  Fundort:  „Patagonien”.  Ursprung: 
F.  Krantz.  — Massangaben:  P1 — M:1  cca  200,  P'— P4  82.9,  M1 — M' 
129.2  mm.  An  Grösse  übertrifft  das  Tier  allé  bekannte  Arten,  am 
nachsten  steht  ihm  noch  N.  imbricatus  Owen  (179 — 191,  80 — 82.5, 
104 — 119  mm)  von  dem  es  abgesehen  vöm  Grössennnterschied  durch 
kürzere  P-Reihe  (mit  dér  M-Reihe  verglichen)  und  dementsprechend 
verháltnismassig  kürzeren  Schnauzenteil  etwas  abweicht.  An  Han- 
géi weiterer  Merkmale  halté  ich  eine  subspezifische  Trennung  für 
genügend. 


Auslandische  Saugctierfossilieu 


171 


2.  Nesodon  imbricatus  Owen.  (Toxodontia,  Nesodontidae).  - 
P.  V.  43,  Unterkieferf  ragment  dér  linken  Seite  mit  P4 — M und  d?n 
Wurzeln  von  P3.  („Patagonien,  F.  Krantz,  DupL  a.  d.  Mus.  Müu- 
ehen).  Dimensionen:  M4 — M3  124,  M,  34  mm.  Das  Fundstück  stixnmt 
so  dimensionell,  wie  morphologisch  mit  dem  typischen  N.  imbricatus 
Owen  voilkommen  überein.  Dér  stark  fossilisierte,  harte  Zustand 
des  Objektes,  sowie  seine  asehgraue  Farbe  weicht  vöm  mehr  mor- 
sehen,  bráunlichen  Stück,  das  ich  als  N.  imbricatus  maior  n.  ssp. 
aufführe,  betrachtlich  ab,  so  dass  mit  cinem  verschiedenen  Altér  die- 
sel" Funde  gerechnet  iveiden  kaim. 

3.  Adinotherium  ovinum  (Owen).  ( Toxodontia , Nesodontidae). 
P.  V.  22,  Gesichtschadelf ragment  mit  P1 — M3  dext.  (M2 — M3  labial 
baschadigt)  und  P2 — M 3 sin.  („Patagonien,  Pampas;  Plioziin.  — F. 
Krantz,  Pupl.  d.  Mus.  München.)  Das  Exemplar  kann  ruhig  ab 
ein  grosses  Individuum  (P1 — M3  99.1,  P1 — P4  40.2,  M1 — M3  C0  mm) 
von  A.  ovinum  (94 — 96,  40.5 — 43.5,  51 — 59  mm)  aufgefasst  werden. 
A.  rcbustum  (Ameghino)  int  schon  zu  gross  (107,  43,  64  mm), 
ebenso  A.  karaikense  (Ameghino),  A.  nit-idum  (Ameghino) 
dagegen  idei  zu  kiéin. 

4.  Interatherium  robusium  (Ameghino)  seu.  n.  ssp.  (Typo- 
theria,  Interatheriidae).  P.  V.  23,  zerquetschter  Schadel  mit  C und 
P2 — M3  dext.  und  P3 — ^I3  sin.  Dimensionen:  P1 — M3  26,  M1 — M3  13.S 
mm.  Von  den  beim  Vergleieh  in  Betracht  kommenden  Formen  ist 
I.  extensum  (Ameghino)  zu  gross  (29.0 — 29.5,  15.0 — 15.5  mm), 
ebenso  I.  excavatum  (Ameghino).  Dazu  unterscheidet  sich  noch 
erstere  Form  dureh  viel  breiteren  Schadel,  letztere  durch  leierför- 
mige  Sehadelkammform  von  unserem  Tier  erheblieh.  Am  besten 
lásst  es  sich  noch  mit  I.  robustum  (Ameghino)  vergleichen,  des- 
sen  Dimens’onen  (28 — 29,  14.4 — 15.0  jnm)  zwar  unsei’e  übertreffen, 
doch  nicht  in  so  hohem  Mass,  dass  eir.e  taxonomische  Trennung  ge- 
rechtferti<rt  sein  würde.  Ein  Distinktivmerkmal  liegt  vielleicht  im 
sehr  klemen  C.  sup.  (Lángé:  1.7,  Breite:  11  Kronenhöhe:  1.4  mm), 
doch  fehlen  mir  die  Angaben  iiber  diese  Vei’haltnisse  beim  typischen 
7.  robustum.  Reste  eines  Tieres,  das  an  Grösse  unserem  gleichkam, 
wurden  von  W.  B.  S c o 1 1 (1)  noch  ohne  Weiteres  zu  7.  robustum 
gestellt. 

2.  Glires  und  Lagomorpha  im  Magyar  Nemzeti  Muzeum 
(Geol.-  Palaont.  Abtg.) 

1 — 2.  Neoreomys  sp.  I — II.  (Octodontidae.)  P.  V.  24,  zerquet- 
sehter  Schadel  mit  P4 — M1  dext.  und  P4 — M3  sin.  („Plioziin;  Pampas, 
Patagonien.”  F.  Krant  z,  Bonn.  ex.  Coll.  Z i 1 1 e 1) ; P.  V.  25,  Schiidel- 
fragment  mit  P4 — M3  beider  Seiten.  (Plioziin,  Pampas;  Patagonien.” 
F.  Krantz,  Bonn.  ex.  Coll.  Z i 1 1 e 1.) 

Xagerreste  aus  dér  Gruppé  Neoreomys-Pseudoneoreomys  sind 
auf  Grund  dér  Oberkieferformalen  nicht  zu  bestimmen,  da  ein  Teil 


172 


M.  Kretzoi 


dér  Arten  (pachyrhynchus,  tec.)  auf  Grund  dér  Riisselíorm  und 
lángé,  andere  Formán  auf  Grund  eines  oder  Anderen  Unterkiefer- 
merkmaLes  beschrieben  Avurden  (indivisus,  decisus,  variegatus).  Aus- 
serdem  werden  sie  nach  dér  Zahl  dér  Schmelzínseln  arn  P4  in  zwei 
Genera  zerlegt,  Avahrend  andere,  Aveit  Avichtigere  Merkmale  dér  Ober- 
kieferbezahnung  übarhaupt  nicht  berücksichtigt  werden.  Filter  sol- 
ehen  Umstanden  ist  mit  dem  Bestimmen  vereinzelter  Reste  eine 
Revision  dieser  Gruppé  abzuwarten. 

3 . Myospalax  arvicolinus  (N  ebring).  (Muridae.)  — P.  V 28. 
rechter  Fnterkieferkörper  (ohne  Symphysis  und  Fortsatzen)  mit 
P4 — M2  und  dem  Alveolarabschnitt  des  I.  Das  Objekt  wurde  neben 
vier  iveiteren  Knocbenfragmenten1 2  ATon  L.  L ó c z y sen.  bei  Quete 
in  Kansu,  am  Hoangho-Ufer  gesammelt  (2)  und  A.  Nehring  iiber- 
sandt,  dér  es  als  Siphneus  arvicolinus  in  die  Avissenschaftliehe  Lite- 
ratur  einführte  (3).  Die  grossen  Avissensehaftlielien  Expeditionen 
nach  dem  Weltkrieg  braeliten  AA’eiteres,  A’iel  kompletteres  Matériái 
au  eh  dieser  Fönn  aus  mehreren  Teilen  des  chinesischen  Quartíirs 
zutage,  so,  dass  jetzt'  schon  Scbadel,  Oberkiefergebiss,  ete.  gut  be- 
leunni sind  (4,  5). 

4.  Ochotona  (s.  1.)  sp.  ind.  — P.  V.  27,  ein  Stück  des  Ramus 
ascendens  des  lisken  Unterkiefers  und  P.  V.  28,  vorderes  Bruchstüek 
eines  linken  Unterkiefers  mit  I-Stümmel  und  Ah’eole  für  P3,  beide 
mit  Myospalax  arvicolinus  gefunden-  Das  sparliche  Matériái  stammt 
von  einem  kleinen  Ochotoninen,  dér  auf  Grund  des  A’orne  etivas 
abgerundeten  Querschnittes  am  I sieher  nicht  zu  Lagotona  (6)  zu 
stellen  ist.  Kleine  Ochotona- Reste  sind  aus  dem  chinesischen  Quar- 
tar  A’on  mehreren  Lokál  italén  angekíindigt  Avorden  (7,  S). 


3.  Raubtiere  im  Magyar  Nemzeti  Muzeum  (Geol.-Pal.  Abt.) 

1.  Nechyaenodon  semseyi 2 n.  sp.  (Hyaenodontidae).  P.  V.  29. 
beinahe  A’ollkommener  Schadel  mit  Unterkiefer.  („Miezan;  Bad 
Lands,  Dakota”.  F.  K ránt  z,  Bonn.)  Dimensionen : Condylobasale 
Lansre  des  Schadels  307,  Gesamtlange  des  Unterkiefers  268,  I1 — M2 
163.5,  P1— M2  117.6.  P1— P4  73,  M1— M2  44.3,  I— M,  cca  165,  P — M? 
132  mm.  Dér  prachtvolle  Schadel  zeigt  die  Gattungscharaktere  (grosse 
Dimensionen,  Dolichocephalie,  Proc.  glenoidalis  nach  untén  und  hin- 


1 ZAA’ei  Bruchstücke  dem  hier  zu  erAviihiicnden  kleinen  Ochotoni- 
den  zugehörig,  ein  Zahnsplitter  aa-oIiI  einem  Artiodactylen  zuzuschrei- 
ben,  wiihrend  das  A-ierte  Stück,  ebenfalls  ein  Splitter,  unbestimmbar  ist. 

2 Dem  Andenken  A ndor  Se  m s e y de  Semse’s  (1833 — 1823),  des 
grossen  Gönners  ungarischer  nat urwissenschaftlicher  Forschung,  ge- 
ívidmet. 


Ausliindische  Sáugetierfossilien 


173 


ten  ausgezogen,  M3  mit  Vertikalkante  vorne-aussen),  doch  weicht  er 
von  dér  Typusart  horridus  in  saíntlichen  Merkmalen  ab,  indem  er  in 
jeder  Hinsicht  etwas  primi tiver  erscheint.  So  bleibt  er  den  Dimen- 
sionen  des  N.  horridus  (P1 — M2 3  unter  118  mm  gegenüber  127 — 137 
mm)  ziemlich  nach,  dann  liegt  die  Glenoidalrinne  nicht  so  ti.ef  und 
auch  nicht  so  extrem  hinten,  endlich  stehen  die  vorderen  P aucb 
etwas  gedrángter.  Unter  solchen  Umstánden  scheint  mir  eine  spezi- 
fische  Trennung  von  N.  horridus  (Leidy)  für  gerechífertigt.  Ob 
diese  allgcmeine  Pn'miüvitát  dér  neuen  Art  gegenüber  elein  Geno- 
typus  auch  ein  höheres  ologisches  Altér  bedeutet,  oder  nur  als 
Kennzeichen  eines  weniger  programi  ven  Neben^'/'s  zu  deuten  ist, 
kann  an  Mangel  sicherer  Daten  iiber  1 undort  un-:  'dschicht  nicht 

entschieden  werden.  (Abb.  1.) 


Abb.  1.  Neohyaenodon  semseyi  n.  sp.,  (Holotypus)  Schadel  von  untén. 

(‘A  nat.  Gr.) 

2.  Hyaenodon  (s.  1.)  sp.  I.  — P.  V.  30,  Bruchslücxe  . reehten 

Unterkiefers  mit  P4 — M3  von  St.  Hippolyte  de  Haton,  Eu  «a  d» 
aus  oberem  Eozan  (Ludien).  (Compt.  Miner.  et  Geol.  Suisse,  ) 

Das  System  dér  europaischen  Hyaenodontinen  befindet  sich  tro  z 
Marti  n’s  Revision  (9)  noch  immer  nicht  in  brauchbarem  Zustand. 
Besonders  ist  es  schwer,  mangelhafte  Betege  zu  identifizieren,  zu- 
mal  in  den  einzelnen  Grössenkategorien  mehrere  Arten  zusammen- 
treffen  können.  Uas  ‘'mr  w --»-,r+0  Obiel't  künn  te  dimensionell 
(P4 — M3  61.2,  P4  15.1,  Mj  11.6,  14  8 M '■*  ...rab  sowie  dem 

Vorkommen  und  geologischem  Altér  nacn  bisweilen  zu  </.  requieni 
(G  e r v a i s)  gestellt  werden. 

3.  Hyaenodon  (s.  1.)  sp.  II.  — P.  V.  31.  Unterkieferf ragment 


174 


M.  Kretzoi 


dér  rechten  Seite  mit  P4  und  M,  (Mouillac,  Caylux;  L.  E g e r,  Wien) 
Dimensionen:  P4  11,  (M,  7),  M2  9.6  mm.3 

4.  Hyaenodon  (s.  1.)  sp.  III.  — P.  V.  35,  Maxillafragment  mit 
P3 — M1  von  ebendort.  Dimensionen:  P!  10.2,  P4  9.2,  M1  9.C  mm. 

5.  Metadeiniciis  cyclops  (Cope).  — ( Machairodonüdae , Dinic- 
tinae).  P.  V.  36,  defekter  Schádel,  ohne  Hinterhaupt,  mit  bis  auf 
die  C-Spitzen  vollstandigem  Gebiss  („Bad  Lands,  Dakota;  Miozán.” 
F.  Krantz.)  Dimensionen:  I — M1  71.7,  C 12.5,  P3 — M1  34.3,  P3 — P4 
30.2,  P3  12.9,  P4  17  .2  mm.  Das  Belegsiiick  stimmt  mit  M.  cyclops 
so  dimensionell,  vie  morphologisck  vollkommen  überein.  Die  Art 
selbst  ist  als  einziger  kleinwüehsiger  Reprasentant  einer  jiingeren 
Xebenlinie  des  obereozan-mitteloligozanen  Dinict  is-Stammes  auf 
zufassen  (10). 

6.  Ictitherium  (s.  1.)  sp.  indet.  (Hyaenidae,  letitheriinae).  — P. 
V.  37,  Sokadéi  ohne  Unterkiefer  aus  Samos  (Unterpliozane  Hippa- 
rion-Fauna),  Kauf  von  F.  Krantz,  Bonn.  — Da  ich  eben  mit  dem 
Bearbeiten  dér  ungarischen  Hipparion- Faunén  besckaftigt  bin, 
möchte  ich  die  Bestimmung  dieses  Objektes  nicht  niiher  rühren, 
weil  das  Problem  eine  eingehendere  Besprechung  benötigt. 

7.  Stenogale  sp.  ind.  (Mutelidac).  — P.  V.  38,  rechtes  Unter- 
kieferfragment  mit  P3 — M4  (uur  P4  intakt)  und  dér  Alveole  für  M, 
(Caylux,  L.  Eger,  Wien).  Dimensionen:  P3  5.6,  P4  6.2,  M4  8.0  mm. 
Primitive  Stenogale- Form  von  dér  Grösse  dér  S.  intermedia  (Fii- 
ból), doch  eher  noch  dér  kleineren  S.  gracilis  ahnlioh,  von  dér  sie 
aber  dureh  primitiv  gebauten  M1S  kráftige  P-Xebenhöcker  und  grös- 
sere  Gestalt  abweieht.  Die  S.  sp.  von  Kíittigen-Bifang  hatte  zwar 
dieselben  Dimensionen,  doch  ist  an  ihr  dér  schlanke,  überaus  nicht  pri- 
mitive Mj,  sowie  die  abweichende  Form  des  Fnterkieferkörpers  für 
unsere  Form  befremdend. 

8.  Gén.  et.  sp.  indet.  (nov.l)  — P.  V.  39,  rechtes  Unterkiefer- 
fragment  mit  P2 — M,  und  dér  Alveole  von  P,  (Caylux,  L.  Eger, 
Wien).  Dimensionen:  P4 — P4  22,  M4  8.6  mm.  Das  Tier  könnte  als 
idealer  Übergang  zwischen  „ Viverra ” simplicidens  und  Tejlhard 
de  Chardin’s  „Cynodon  typicus,  convergeant  a Viverra  simplici- 
dens ” aufgefasst  werden,  doch  ist  ein  solcher  Übergang  nicht  mög- 
lich,  so  wird  die  Reihe  dieser  schwer  auseinanderhaltbaren  Formen 
mit  einer  weiteren  bereichert,  dérén  niihere  Beschreibung  besser  mit 
dem  reicheren  Phosphoriten-Material  dér  kgl.  Ungar.  Geologischen 
Anstalt  zusammen  durchzuführen  ist. 

9.  Jmphicynops  platyodon  n.  g.  n.  sp.  (Canidae).  Holotypus:  P. 
V.  40,  etwas  verdrückter  Schadel  mit  Unterkiefer,  „Bad  Lands,  Da- 


3 Ein  C inf.  (P.  V.  32,  Caylux)  ist  ebiem  Hyaenodon  dieser  Grös- 
senkategorie  zuzuschreiben,  wahrend  ein  weiterer  O inf.  (P.  V.  33)  und 

ein  C snp.  (P.  Y.  34)  derselben  flerku.nft  und  Grösse  auf  ar.dere  Carni- 
voren  (Canidae?)  bezogen  werden  müssen. 


Ausliimiische  Saugetierfossilien 


175 


kota”.  (Abb.  2.)  — Dimensionen:  I1 — M3  cca  91,  P1 — M3  62.3, P — P4  44,  P‘ 
14.5,  M1 — M3  23.2,  P — Ma  68,  P — P4  38.8,  M—  M,  28.8,  M,  14.4  mm. 
Das  Tier  vereinigt  Merkmale  von  Cynodictis,  Daphaenus,  Amphi- 
cyon,  Haplocyon,  etc.  mit  Eigentümlichkeiten,  die  keinem  dér  ge- 
nannten  Gattungen  zuteilkommen.  So  besitzt  es  einen  verhaltnis- 
massig  stark  aufgebláhten  Stirnabsehnitt,  niederen  Unterkiefer  mit 
onter  M3  beginnender  Biidung  einer  „Proe,  angularis-Dupplikatur”, 
niederen,  durch  Abstande  getrennte  P,  massige,  Cynodictis- artige 


Abb.  2.  Amphicynops  platyodon  n.  g.  n.  sp„  linken  Unterkieferkörper 

von  aussen.  (Nat.  Gr.) 

Reisszahne,  Amhicyon- artige  obere  M,  einen  (nicbt  einmal  stark  redu- 
zieiten)  M3,  besonders  aber  áusserst  flache  Tuberkularzahne. 

4.  Pinnipedia  lm  Magyar  Nemzeti  Muzeum  (Gcol.-Pal.  Abtg.) 

1.  Phoca  (s.  1.)  bessarabica  Simionescu.  — P.  V.  41.  Hu- 
merus  dext.  (Kischinew,  % sarmatischer  Kaik;  Fahrenkohl,  1849). 
Das  Objekt  stimmt  mit  Phoca  (im  weiteren  Sinn)  vollkommen  iiber- 
ein  und  kann  auf  Grund  seiner  verhaltnismássig  grossen  Abmes- 
sungen  (Lángé  118,  distale  Breite  40.5  mm)  nur  mit  dér  grössten 
dér  drei  aus  Kischinew  besehreibenen  Phocinen,  P.  maeotica  Nord- 
m a n n,  P.  pontica  Eichwald  und  P.  bessarabica  Simionescu 
(11)  verglichen  werden. 

2.  Pinnipedia  indet.  — P.  V.  42,  Ilumerus  dext.  (Iving  Island, 
Bass  Strasse;  Coll.  Rotschild,  (Quartár).  Dér  grosse  Humerus  (Ge- 
samtlíinge  235,  distale  Breite  82.5  mm)  ohne  Entepiconylarforamen 
kann  entweder  Eumetopias,  oder  einer  dér  in  südaustralischen  Ge- 
wassern  auch  jetzt  lebenden  Monachinen  (Ogmorhinus,  Lobodon ) 
zugeschrieben  werden. 

(Geologisch-Palaontologische  Abteilung  des  Magyar  Nemzeti 
Muzeum,  Budapest.) 

SCHRIETTUM. 

1.  Se  ott,  W.  B.:  Rep.  Princet.  Univ.  Exp.  Patag.  VI.  I.  1909.  — 
2.  Lóczy,  L.  von:  Wiss.  Erg.  d.  Gr.  B.  Széchenyi  in  Ostasien,  3.  1899. 
— 3.  N e h r i n g.  A.:  S.-Ber.  Ges.  Naturf.  Fr.  Berlin,  1883.  — B o u 1 e M. 


176 


M.  Kretzoi 


et  P.  Teilhard  de  Cliardin:  Arch  Inst.  Pál.  Hűm.  4.  1928.  — 5. 
Teilliard  de  C h a d r i n,  P.  a.  C.  C.  Young:  Pál.  Sin.  C.  IX.  1. 
3931.  — (i.  Kretzoi,  M.:  Ann.  Mus.  Nat.  Hung.  34.  1941.  — Young,  C. 
C.:  Pál.  Sin.  C.  V.  3.  1927.  — 8.  Zdansky,  O.:  Pál,  Sin.  C.  V.  4:  1928: 
— 9.  Martin,  R.:  Rév.  Suisse  Zool.  14.  1906.  — 10.  Kretzoi,  M.: 

Xe  Congr.  intern.  Zool.  Budapest,  1927.  2.  1929.  — 11.  Simionescu.  I.: 
Ae.  Rom:  Mern.  Sect.  Sti,  III.  3.  1925. 


TAFEL  II.  TÁBLA.  Földtani  Közlöny.  Bánd  LXXI.  kötet  1941. 

A mecsekhegységi  magnetit. 

SZTRÓKAY  KÁLMÁN:  Vber  das  Vorkommen  des  Magnetits  int 

Mecsek-gcbirge. 


Fig.  1.  ábra. 

Martitosodott  magnetit ; a hematitlemezek  okta- 
éderlapok szerint  rendeződnek.  — Martitisierung 
von  Magnetit ; die  Eisenglanzlamellen  lagern 
sich  ||  (111)  zum  Magnetit.  200:  1.  Olajimmerzió. 
— Olimmersion. 


Fig.  3.  ábra. 

Zónás  felépítés  a magnetitben.  Étetve  konc. 
HC1  — Zonarer  Aufbau  des  Magnetits.  Geátzt 
mit  rauch.  HC1.  100  : 1. 


Fig.  2.  ábra. 

Zónás  martit.  — Zonare  Martitisierung  von  Mag- 
netit. 200:1  Olajimmerzió.  — Olimmersion. 


Fig.  4.  ábra. 

Hematitlemezek  fészek-formájú  elrendeződése 
a magnetitkristályok  kórül.  — Nestförmige 
Anordnung  dér  Hematitlamellen  200:1.  Olaj- 
immerzió. — Olimmersion. 


TAFEL  III.  TÁBLA. 


Földtani  Közlöny.  Bánd  LXXI.  kötet  1941. 


CSÍKI  GÁBOR: 


Adatok  az  erdélyi  dáeitok  ismeretéhez. 

Beitroye  zűr  Kenntnis  dér  siebenbürgischen  Dazite. 


Fig.  1.  ábra. 

Majdnem  függőleges  világos  gránitporfiros  dácit- 
padok  a kissebesi  Gizella  bányában. 
Beinahe  senkreehte  helle  Granitporphyr-Dazit- 
Lager  im  kissebeser  Gizella-Steinbíuch. 


Fig.  3.  ábra. 

Amphibol-biolit-dácit.  Kissebes 
(Keresztezett  nikolok  között,  2(i  x nagyítás.) 

Amphibol-Biotit-Dazit,  Kissebes. 
(Zwischeri  gekreuzten  Nikols,  Vergröss.  x 26.) 


Fig.  2.  ábra. 

A világos  gránitporfiros  és  a fekete  porfiros  dácit 
érintkezési  vonala  a kissebesi  Gizella-bányaban 
Kontaktfláche  des  hellen  Granitporphyr-  und 
schwarzen  Porphyr-Dazit  im  kissebeser  Gizella- 
Steinbruch. 


Fig.  4.  ábra. 

Oláhszentgyörgyi  fekete  kontakt  agyagpala. 
(Párhuzamos  nikolok  között,  80  x nagyítás.) 
Schwarzer  Kontakttonschiefer  von  Oláhszentgy. 
(Zwischen  parallelen  Nikols,  Vergröss.  x 80.) 


TAFEL  IV.  TÁBLA. 


Földtani  Közlöny.  Bánd  LXXI.  kötet  1911. 


CSÍKI  GÁBOR: 


Adatok  az  erdélyi  dáeitok  ismeretéhez. 

Beitrdge  znr  Kenntnis  dér  siebenbür gischen  Dazite. 


Fig.  1.  ábra. 

Amphibol-dácit.  Nagyág. 
(Keresztezett  nikolok  között,  26x  nagyítás.) 
Amphibol-Dazit.  Nagyág. 

(Zwischen  gekreuzten  Nikols,  Vergröss.  x 26.) 


Fig.  2 ábra. 

Amphibol-biotit-dácit,  Kissebes. 
(Keresztezett  nikolok  között,  26  x nagyítás.) 

Amphibol-Biotit-Dazit,  Kissebes. 
(Zwischen  gekreuzten  Nikols,  Vergröss.  x 26.) 


Fig.  4.  ábra. 

Amphibol-dácit.  Nagyág. 
(Párhuzamos  nikolok  között,  26  x nagyítás.) 

Amphibol-Dazit,  Nagyág. 

(Zwischen  parallelen  Nikols,  Vergröss.  x 26.) 


Fig.  3.  ábra. 

Biotit-dáeit.  Oláhszentgyörgy. 
(Keresztezett  nikolok  között,  26  x nagyítás.) 

Biotit-Dazit.  Oláhszentgyörgy. 
(Zwischen  gekreuzten  Nikols.  Vergröss  x 26  ) 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

Bánd  LXXI.  kötet  1941  július — december  Heft7 — 12  füzet. 


MEGEMLÉKEZÉS. 

WALDEMAR  CHRISTOPHER  BRÖGGER. 

1851—1940. 

Irta:  Dr.  Tokody  László. 

Waldemar  Chr  istopher  Brögger  1940  febru  ár  14.-én 
Baekkelaget-ben  (Oslo  mellett)  bekövetkezett  elhúuytával  az 
ásvány-,  kőzet-  és  földtani  tudomány  egyik  világszerte  ismert  mű- 
velőjét vesztette  el. 


WALDEMAR  CHRISTOPHER  BRÖGGER. 

Brögger  1851  november  10.-én  született  Oslo-ban,  régi 
könyvnyomtató  és  kiadó  családból.  Tanulmányait  Oslóban  kezdte, 
a gimnázium  elvégzése  után  1869-ben  ugyanott  folytatta  egyetemi 
tanulmányait.  Érdeklődése  az  ásvány-  és  földtan  iránt  már  korán 
megnyilatkozott.  Az  egyetemi  évek  után  a norvég  földtani  intézet- 


178 


Dr.  Tokody  László 


liez  került  (1875),  majd  az  osloi  egyetemi  ásványtani  intézetben 
dolgozott  (1876 — 1881).  Harmincéves  korában  elfoglalta  a stockholmi 
egyetem  ásvány-,  földtani  tanszékét  (1881)  és  ott  működött  lS90-ig. 
I)e  rövidesen  visszatért  az  őt  annyira  lebilincselő  osloi  területre, 
melynek  kutatását  már  régebben  megkezdte.  T h.  K j e r n 1 f utóda- 
ként az  osloi  egyetem  ásvány-,  földtani  tanszékét  töltötte  be  (1890 — 
1917).  E tanszéken  éppen  úgy,  mint  a stockholmi n,  i^en  sok  tanít- 
ványt nevelt.  1917-ben  saját  kérésére  nyugalomba  vonult,  ami  azon- 
ban nem  tétlenséget,  hanem  a megkezdett  munka  friss  és  lendületes 
folytatását  jelentette. 

Brögger  nemcsak  a tudományos  munkából  vette  ki  részét, 
hanem  a társadalmi  és  közéletben  is  élénk  tevékenységet  fejtett  ki. 
Egyetemi  hallgató  korában  vezetője  a norvég  egyetemi  hallgatók 
szövetségének,  amellyel  kapcsolatait  állandóan  megtartotta.  1896- 
ban  résztvett  a Fridtjof  Nansen  Fond,  a tudomány  fejlesztésére  é£ 
előmozdítására  alakult  szervezet  megalapításában  és  vezetője  ma- 
radt egészen  1937-ig.  1899-ben  mint  Norvégia  képviselője,  tagja  volt 
annak  a nemzetközi  küldöttségnek,  amely  az  orosz  cárnak  tiltakozó 
jegyzéket  nyújtott  át  Finnország  függetlenségének  megsértése 
miatt.  1906  és  1909  között  a storting  (norvég  képviselőház)  tagja. 
Mint  képviselő  közoktatásügyi  kérdésekkel,  főleg  a tudományos  in- 
tézetek és  az  oktatásügyi  intézmények  anyagi  támogatásának  és 
fellendítésének  kérdéseivel  foglalkozott.  E munkásságának  egyik 
fontos  ténye  az  osloi  egyetem  újjászervezése.  Az  egyetem  1906-ban 
rektorává  választotta  s e tisztséget  1911-ig  viselte. 

Tudományos  működését  mindenfelől  nagy  elismerés  kísérte. 
A norvég  tudományos  akadémia  1905  és  1935  között  elnöki  ill.  alel- 
nöki székébe  emelte.  1911-ben  megkapta  a legnagyobb  norvég  ki- 
tüntetést: a Szent  Olaf  rend  nagykeresztjét.  Rendjellel  rótta  le 
iránta  tiszteletét  Svédország,  Dánia,  Németország,  Franciaország, 
Olaszország  és  Oroszország.  A londoni  földtani  társulat  1911-ben  a 
Wollaston-érem  odaítélésével  fejezte  ki  elismerését.  A legelőkelőbb 
tudományos  intézmények  iktatták  tagjaik  sorába,  így  az  angol,  a 
francia,  a bajor,  a bécsi  és  a berlini  tudományos  akadémia.  Az  aka- 
démiákon kívül  büszkén  sorolta  tagjai  közé  sok  tudományos  társa- 
ság. — Miként  már  életében  világszerte  elismerték  nagy  érdemeit, 
azonképen  koporsójánál  hazája  ismét  kifejezte  nagy  fia  iránt  érzett 
háláját  és  hódolatát.  Temetésén  megjelent  a király,  a trónörökös,  a 
miniszterelnök,  a politikai,  tudományos  és  művészeti  élet  számos 
képviselője,  az  egyetemek  tanárai  és  diáksága. 

Brögger  mint  tudós  igen  sokoldalú  volt.  Kiterjedt  munkás- 
ságának csak  néhány  kiemelkedőbb  eredményére  mutathatunk  rá 
a jelen  alkalommal.  Eleinte  az  állat-  és  őslénytan,  majd  a sztratig- 
rafia  és  földtan  kötötte  le  érdeklődését.  Ebbe  a tárgykörbe  tartozik 
Oslo  és  környéke  paleozoikumáról  írott  és  1892-ben  megjelent  nagy 
műve:  Die  silurische  Etngen  2 und  3 im  Kristiania-Gebiet.  Ebben 
az  úttörő  munkájában  nemcsak  az  éveken  át  gyűjtött  gazdag  kövü- 


Waldemar  Christopher  Brögger 


179 


letanyag  leírását  közölte,  hanem  az  elsők  között  szállott  síkra  az 
örökléstan  törvényeinek  alkalmazásáért  az  őslénytanban,  Részletesen 
foglalkozott  az  Oslo  környéki  szilnr  rétegek  településével,  tektonikai 
viszonyaival,  a gyűrődési  folyamatokkal;  behatóan  tárgyalta  az  üle- 
dékeket áttörő  eruptív  kőzeteket  és  azok  kontakt  hatásait. 

Stockholmhan  töltött  évei  alatt  is  az  Oslofjord  és  környékén 
gyűjtött  anyag  tanulmányozásával  foglalkozott.  Ekkor  figyelme 
mindinkább  az  eruptív  kőzetek  és  a bennük  fellépő  ásványok  felé 
fordult.  Kutatta  a kőzetek  és  ásványok  származási  (genetikai)  kap- 
csolatát, a magma  keletkezésének  körülményeit  és  differenciálódá- 
sának folyamatait.  E vizsgálatok  gyümölcse:  Die  Mineralien  dér 
Eyenit-Pegmatit-Gange  dér  südnorwegischen  Augit-  und  Nephelin- 
Syenite  című,  közel  1000  oldalra  terjedő  munkája,  mely  1892-ben 
a Zeitsehr.  für  Kristallographie  16.  köteteként  jelent  meg.  E párat- 
lan munkában  az  Oslofjord  tágabb  területének  föld-  és  kőzettani 
fejlődéstörténetét,  a kőzetek  rendszeres  feldolgozását,  a szienit-  és 
riefelinszienit-pegmatittelérek  nagyszerű  ismertetését  közölte  és  ki- 
emelte az  eruptív  kőzetek  és  a bennük  előforduló  ásványok  keletke- 
zése közti  szoros  összefüggést;  majd  a részletes  részben  70  ásvány 
kristálytani,  optikai  és  kémiai  sajátságát  ismertette  és  számos  új 
ásványt  írt  le.  E munka  felépítéséhez  hasonlóan  akarta  a terület 
gránit-pegmatitteléreit  is  feldolgozni.  E nagyszabásúnak  Ígérkező 
munkából  Die  Mineralien  dér  südnorwegischen  Granitpegmatit- 
gange  címen  azonban  csak  két  rész  jelent  meg  1906  és  1922-ben;  a 
mű  befejezetlen  maradt.  Ebben  a munkájában  a geokémiai  és  kris- 
y'dy kémiai  szempontok  még  erőteljesebben  kifejezésre  jutnak,  mint 
az  előzőben. 

Az  osloi  és  délnorvégiai  terület  prekambri  képződményei 
állandóan  érdekelték.  Vizsgálatainak  eredményeit  Eruptív gesteine 
des  Kristiania gebietes  főcím  alatt  foglalta  össze.  A részletes  ismer- 
tetés helyett  beszéljenek  a munka  alcímei,  melyekből  a tartalomra 
következtethetni:  I.  Die  Gesteine  dér  Grorudittinguaitserie  (189í), 
II.  Die  Eruptionsfolge  dér  triadischen  Eruptív  gesteine  bei  Predazzo 


1 Ebben  a munkájában  a Predazzo  környékén  előforduló  szienit ek 
és  monzonitok  összehasonlító  tanulmányozása  céljából  végzett  kutatá- 
sainak eredményeit  foglalta  össze.  B r ö g g e r meleg  lelkének  ékes  bi- 
zonysága a munka  bevezetésének  mély  érzéstől  áthatott  sorai,  amikor 
leírja  a predazzoi  Nave  d‘oro  szálloda  nevezetes  emlékkönyvének  átla- 
pozását,  mely  a föld-  és  kőzettan  legnagyobbjainak  aláírását  tartal- 
mazza, akiknek  sorát  1822  szept.  30-án  II  u m bolt  Sándor  nyitotta 
meg.  — Ebben  az  emlékkönyvben  két  magyar  Is  szerepel:  Félix  An- 
tal és  Bittsánsky  Ede  bányagyakornok,  1853.  Kár,  hogy  az  emlék- 
könyvet ma  már  nem  folytatják. 

2 E munkának  egyik  legfontosabb  megállapítása,  hogy  a magma- 
kőzetekben a kaiéit  elsődleges  elegyrészként  előfordul. 


Dl*.  Tokody  László 


180 

in  Siidtyrol  ( 1895 )3  III.  Das  Gongefol ge  des  Laurdidits  (1898),  IV - 
Das  Fengebiet  in  Telemark  Xorwegen  (1921),2  V.  Dér  grosse  Hurum- 
vulkan  (1930),  VI.  Über  verschiedene  Ganggesteine  des  Oslogeb'etes 
<1932),  VII.  Die  cheviische  Zusammensetzung  dér  Eruptivgesteine 
des  Oslogebietes  (1933).3 

Oslo  környékén  végzett  részletes  tanulmányainak  eredménye 
az  a pompás  térkép,  amit  Norvégia  legnagyobb  tava,  a Mjösa-tó 
és  az  Oslofjord  közé  eső  területről  munkatársával,  későbbi  tanszéki 
utódjával,  J.  S c h e t e 1 i g-gel  együtt  készített  190(5  és  1920  között  s 
ami  1:100.000  illetve  1:250X00  méretben  jelent  meg.  E térkép 
domborművű  mását  az  osloi  egyetem  új  ásvány-,  földtani  intézetének 
múzeumában  őrzik. 

A fáradhatatlan  kutató  állandóan  dolgozott.  Utolsó  két  mun- 
kája Délnorvégia  prekambri  kőzeteire  vonatkozik:  Nodular  granites 
front  t/te  environs  of  líragerö  (1934)  és  The  South-Norwegian  htjpe- 
rites  and  their  metamorphism  (1935). 

Az  említett  magasan  kiemelkedő  összefoglaló  munkákon  kívül 
Br  ö g g e r élénk  tudományos  tevékenységét  bizonyítják  kisebb  dol- 
gozatai, melyek  nemcsak  az  ásvány-,  föld-  és  őslénytan  minden 
agára,  hanem  még  az  őstörténet  területére  is  kiterjednek. 

Brögger  eltávozott  az  élők  sorából,  de  az  emlékezetben  és 
a tudományban  tovább  él,  mert  nevét  ex-edményteljes  munkássá- 
gának páratlan  művei  mindenkor  híven  megőrzik  és  fenntartják. 


E művében  331  kőzetkémiai  elemzést  közöl  s ezzel  az  Osl'o-terület 
a világ  legjobban  tanulmányozott  kőzetprovinciája. 


181 


II. 

ÉRTEKEZÉSEK. 

A TÖMEGELOSZLÁS  OKA  ÉS  SZEREPE  A FÖLDKÉREG 
ARCULATÁNAK  LÉTREHOZÁSÁBAN.* 

Irta:  Geszti  József. 

Sorozatos  tanulmányokban  volt  alkalmam  részletesen  beszá- 
molni Földünk  belső  fizikai  állapotára  s a földkéreg  szerkezetére 
vonatkozó  vizsgálataimról,  melyek  illetékes  geofizikusok  részéről 
megfelelő  méltatásra  találtak.  Heiskanen  finn  geofizikus  leve- 
lében íöLvetette  a szakgeológusok  részéről  történő  hozzászólás  szük- 
ségét. Ez  indított  arra.  hogy  ezen  a helyen  vizsgálataimat  röviden 
összefoglaljam  s ezzel  megkönnyítsem  a geológusok  számára  a 
messzeterjedő  geofizikai  kérdésösszlet  földtani  kritikai  szemléletét. 

Wegener  mutatott  rá  arra,  hogy  alig  van  a geofizikának 
szembeötlőbb  észlelete,  mint  az  a törvényszerűség,  mely, szerint  a 
földfelület  hypsometrikus  görbéi  különösen  két  leggyakrabban  elő- 
forduló szintfelületet  tüntetnek  fel,  míg  közbeeső  magasságbeli  fe- 
lületek ritkábban  találhatók.  (1.)  Ez  a két  felszín:  A kontinensek 
felülete  és  a mélytengeri  medence  felszíne.  A földkéregnek  ezek  a 
leggyakrabban  előforduló  felületei  a kontinenseken  100  méterrel  a 
tenger  felszíne  felett  és  4.700  m mélységben  a tenger  felszíne  alatt 
találhatók.  E két  magasság  összege  4.800  m,  adja  a kontinenseknek 
a tenger  fenekétől  márt  térszíni  magasságkülönbségét.  Ez  a tényle- 
ges méret  nem  tévesztendő  össze  a csak  képzeletbeli,  számtani  mű- 
velet útján  adódó  elméleti  középmagassággal,  illetve  középmélységi 
mérettel.  A kontinensek  középmagassága  a tenger  felszíne  felett  + 
687  m,  a tengerek  középmélysége  — 3.680  méternyire  esik  a tenger 
felszínétől.  A kettő  összege,  mint  matematikai  számtényező  4.360  m, 
amely  ilyenképen  a kontinensek  reális  szintmagasságkülönbsége- 
ként nem  szerepelhet.  A földkéreg  ilyen  kát  ellentétes  arculati  meg- 
nyilvánulása a különböző  tömegek  elrendezéséből,  illetve  azok  ki- 
alakulási módjából  következik. 

Pratt  a tömegeloszlás  elvét  akként  értelmezte,  hogy  a föld- 
kéreg kezdetben  mindenütt  egyenlő  vastag  volt,  de  későbben  egyes 
helyeken  fellazult,  sűrűségét,  fajsúlyút  csökkentve  megritkult.  Itt 

* A közreadott  értekezés  a „Gerlands  Beitráge  zűr  Geophysik“ 
című  szaklap  1929 — 1930 — 1931.  évi  kiadványaiban  sorozatosan  megjelent 
idevágó  tanulmányok  kivonata.  Megmagyarázza  a kontinensek  képző- 
dését, azoknak  tömbszerű  felépítését,  a siálgömbhéj  részleges,  vagy  tel- 
jes eltűnését,  a kontinensek  tengerfenéktől  mért  térszintmagasságának 
keletkezését,  a tengerek  befolyását  ezen  térszintmagasság  alakulására. 
A kontinensek  kéregvastagságát  a siál  és  sima  anyagok  halmazállapot- 
változásával hozza  kapcsolatba  és  azt  ezeknek  az  anyagoknak  a kontrak- 
tiójával  számítja  ki. 


182 


Geszti  József 


keletkeztek  a kontinensek,  míg  az  óceánok  helyén  a földkéreg  meg- 
sűrűsödve, megnehezedve  vékonyabbá  vált.  Ennek  értelemszerű  kö- 
vetkezménye, hogy  minél  magasaiban  van  valamely  hely  a tenger 
felszíne  felett,  annál  ritkább  anyag  van  alatta  és  fordítva,  minél 
mélyebben,  annál  sűrűbb.  A magasságok  és  mélységek  tehát  egy- 
úttal fokmérői  az  anyag  sűrűségének,  de  ezen  sűrűség  beli  különb- 
ségek a „kiegyenlítődés  felületén”  kb.  120  km  mélységben  elenyész- 
nek. P r a 1 1 elmélete  szerint  a földkéreg  egy  sík  felületen  inkább 
ráfekszik,  mint  úszik  a mélységbeli  plasztikus  anyagon.  (1.  kép.) 


1.  kép. 

A sűrűbb  és  ritkább  vonalozással  az  anyag  faj. súlybeli  különbözősé- 
ge van  feltüntetve.  Ezek  szerint  minden  jelentősebb  magasságbeli 
különbség  más-más  földkéregbeli  anyag  jelenlétét  tételezné  fel,  a ma- 
gassági méretek  tehát  bizonyos  határig  a földkéreg  anyagának  jel- 
lemzői lehetnének.  Ebből  a felfogásból  szükségszerűen  következik, 
hogy  a kontinens  és  a mélytengerek  alja  más-más  anyag.  A P r a 1 1 
-féle  elmélet  hátránya,  mint  arra  különböző  geofizikusok  ismétel- 
ten rámutattak,  hogy  ilyen  módon  a hegy  gyűrődések  mentén  je- 
lentkező nehézkedési  rendellenességeket  nem  lehet  megmagyarázni. 

Ezzel  szemben  A i r y elmélete  nagyobb  felszínmagasságnál 
mélyebb  izosztatikus  kéregbemerülést  tételez  fel  a magmába,  tehát 
a különféle  magasságok  magyarázatául  nincs  szükség  különféle  ké- 
reganyagok feltételezésére.  A tengerfenék  kontinentális  anyag  is 
lehet,  kisebb  bemerüléssel.  A gyűrt  hegyláncolatok  tömegtöbbletét 
a földkéreg  alatt  megfelelő  tömeghiány  egyenlíti  ki.  (2.  kép.).  Az 
Airy-féle  izosztatikai  elmélet  szerint  azonban  a földkéreg  alatti 
tömegbetüremlés  olyan  mélységű  régiókba  kerül,  amelyekben  a hő- 
mérséklet nagyobb,  mint  a földkéreg  alján  és  így  a betüremlésnek 
szükségképen  be  kellene  olvadnia.  A földkéreg  alatti  betűrendes 
több  kilométeres  mélysége  ugyanis  többszörösen  felülmúlja  a föld- 
kéreg felszíni  gyűrődésének  magasságát.  Ha  azonban  a betüremlés 
beolvad,  akkor,  mint  már  Born  kifejtette,  (2.)  a hidrosztatikai 
egyensúly  felbomlik  cs  a hegység  környezetével  együtt  besüpped. 
Born  elismeri  ugyan  a hegységek  alatt  lévő  mélységi  tömegbetü- 


A tömegreloszlás  oka  a földkéreg:  arculatának  létrehozásában  183 


remlések  jelenlétét,  sőt  azoknak  bizonyos  mélységen  túl  való  beol- 
vadását is  lehetőnek  tartja,  azonban  a meglevő  hegységek  magas- 
sági méreteinek  megfelelő  földkéreg  alatti  tömegbet ü- 
remlések  m e g m aradás  á n a k m agya  r ázat  á t a.z  i r o- 
d a lo  m b a n megállapítható  m ódon  se  m ő,  sem  más 
n e m a d t a. 

A mechanika  elvei  és  a nehézkedési  mérések  szerint  kétség- 
telei:.  hogy  a földkéreg  hegyláncai  alatt  igen  nagy  mélységű  tömeg- 
betiiremléseknek  kell  lenni.  Ezek  beolvadása  ugyanis  a fölötte  levő 
hegyláncolatok  szükségszerű  besüllyedését  idézte  volna  elő.  Az 
i gész  kérdésösszlet  súlypontja  tehát  a beolvadás  megnemtörténésé- 
uek  magyarázata,  amit  hivatkozott  dolgozataimban  részletesen  meg- 
adtam és  az  alábbiakban  kivonatosan  ismertetek.  (3 — 5) 


W e g e n e r kifogásolta  az  A i r y-elméletnek  azt  a következ- 
ményét, hogy  a földkéreg  ugyanazon  könnyű  anyaga  a t öldfelszí- 
nen  különböző  vastagságú  térszini  formákat  öltsön,  azaz  vastag 
szárazföldi  rögöket  és  vékony  óceáni  feneket  alkosson.  Ez  a kifo- 
gás azonban  a szárazulatok  keletkezésének  alábbi  magyarázatával 
tárgytalanná  válik. 

Egyik  korábbi  dolgozatomban  (6)  bebizonyítottam,  hogy  a 
földkéreggyűrődés  csak  annak  egész,  vastagságában  történhetik. 
Felszíni  gyűrődés  izosztatikus  beállítás  mellett  lehetetlen.  A tel- 
jes kéregvastagságra  kiterjedő  gyűrődés  pedig  a kéreg  alatt  ép  úgy 
érvényesíti  hatását,  mint  felül.  A földkéreg  gyűrődésének  mechani- 
kája pedig  az  izosztázia  elvét  minden  tekintetben  igazolja.  Ennek 
szemléltetésére  képzeljünk  ugyanis  a földgömbön  keresztül  egy  köz- 
lekedő F-csövet  fektetve.  (3.  kép.)  akkor  az  A és  B csőszárakban 
lévő  anyagok  a központon  keresztülmenő  keresztmetszetben  C — C 
egymást  egyensúlyban  tartanák.  Ha  történetesen  az  A szárban  tö- 
megtöbblet lenne,  akkor  ez  a C — C keresztmetszeten  keresztül  a B 
szárba  nyomulna  át,  mindaddig,  amíg  az  egyensúlyállapot  helyre 
nem  állna.  Az  U-csövet  azonban  a Föld  bármely  helyén  alkalmaz- 
hatnék, egyensúlyt  nagyjából  mindenütt  találnánk,  mert  az  előbb 
említett  kiegyenlítődési  folyamatot  a csőszárakban  semmi  sem  aka- 
dályozná a mélyben,  akárhová  kerülne  is  az  A és  B szár,  akár 
hegytetőre  az  egyik,  akár  a tengerfenékre  a másik.  Ez  annyit  je- 
lent, hogy  a C — C keresztmetszetre  vonatkoztatva,  a két  szárban  levő 
anyagok  súlyai  egyenlők.  De  egyenlőknek  kell  lenni  már  a „ki- 


2.  kép 


184 


Geszti  József 


egyenlítő  felületinél,  tehát  120  km  mélységben,  sőt  még  előbb  is. 
ott,  ahol  lehetőség  nyílik  arra,  hogy  a nyomások  minden  irányban 
egyenlően  érvényesülhessenek.  Ez  a feltétel  azonban  főként  a fo- 
lyós vagy  legalább  is  olvadt  állapotban  lévő  anyagoknál  áll  fenn, 
mert  ilyen  közegekben  a nyomások  minden  irányban  egyenlő 
mérvben  adódnak  át  és  így  az  U-csövek  itt  elhelyezett  száraiban 
a kiegyenlítődés  bekövetkezhetik.  Nem  így  a szilárd  testeknél. 

Nyilvánvaló  tény,  hogy  a Föld  a történeti  időket  megelőző 
izzó  állapotában  nem  volt  szilárdkérgű.  Az  olvadt  tömegek  keve- 
réke helyi  eltérésektől  eltekintve,  a nehézségi  erő  behatására  sűrűség 
szerint  különült  el.  Ha  másutt  nem  is,  de  a Föld  felső  szférájában 


a különféle  sűrűségű  anyagok  koncentrikus  gömbhéjakban  helyez- 
kedtek el.  felül  a ritkábbak,  alul  a sűrűbbek.  A kéregképződést 
megelőző  időszakban  a felső  gömbhéjakban  olyan  hőmérsékletek  és 
nyomások  uralkodtak,  amelyeknek  fizikai  törvényeit  ismerjük,  bíz- 
vást állíthatjuk  tehát,  hogy  olvadt  állapotban  egymás  mellett  kü- 
lönböző sűrűségű  anyagok  egy  cs  ugyanazon  gömbhéjban  el  nem 
helyezkedhettek.  Hiszen  ilyen  esetben  a szomszédos  sűrűbb  és  rit- 
kább anyagokon  keresztül  fektetett  közlekedő  cső  száraiban  az 
egyensúlyi  állapot  felborulna.  De  akkor  miként  magyarázható,  hogy 
mai  felfogásunk  szerint  a sűrűbb  simába,  óriási  tömböket  alkotva 
a ritkább  siáiból  álló  kontinensek  mélyen  belemerülnek  és  oldalfe- 
liileteiken  szomszédosán  a sűrűbb  és  ritkább  anyagok  érintkeznek. 
Bizonyos,  hogy  olvadt  állapotban  ez  így  nem  lehetett,  mert  a ki- 
egyenlítődés sűrűbb  és  ritkább  anyagok  között  rögtön  megtörtént 
volna.  Képzeljük  el,  mi  történnék  akkor,  ha  a Föld  valamilyen  ka- 
tasztrófa folytán  a Nap  felé  zuhanna  és  a hőmérséklet  rajta  any- 
nyira  megnövekedne,  hogy  a szilárd  kéreg  ismét  megolvadna.  A 
kontinensek  könnyebb  siálanyaga  megolvadva  bizonyára  nem  ma- 
radhatna meg  mai  helyzetében,  az  ugyancsak  megolvadt  sima  mel- 
lett, hanem  föléje  kerekednék  és  ott  koncentrikus,  mindenütt 
egyenlő  vastagságú  gömbhéjat  alkotna.  Már  most  miként  lehetsé- 
ges, hogy  a fordított  folyamatnál,  a kihűlésnél  a siál  megszilár- 
dulva nem  alkot  koncentrikus  gömbhéjat,  mint  olvadt  állapotban, 
hanem  egyes  helyeken  óriási  tömböket  alkotva  a simába  behatolva, 
abban  úszik.  Tehát  mélyen  vertikális  irányban  helyezkedett  el  a 
simába.  Ennek  a rendellenes  elhelyezkedésnek  rí  kérdése  mind- 


A tömegeloszlás  oka  a földkéreg  arculatának  létrehozásában  18ő 


eddig  elkerülte  a kutatók  figyelmét , sőt  Wegener  és  G u t e n- 
berg  szerint  a siál  gömbhéja  a Csendes  Óceán  feneke  felett  telje- 
sen eltűnt,  mert  szerintük  ott  a fenék  simából  való.  (7) 

Kíséreljük  meg  tehát  annak  magyarázatát,  hogy  miként  tör- 
ténhetett a siálnak  ezen  áthelyeződése,  a siálgömbhéjnak  egyes  he- 
lyekről való  teljes  vagy  részleges  eltűnése. 

A kérget  alkotó  anyagok  olvadt  állapotban  a szilárd  halmaz- 
állapotba  való  átmenet  alkalmával  térfogatukat  csökkentik  és  ezzel 
sűrűségük  megnövekszik.  Ezt  a vizmut  és  víz  kivételével  vala- 
mennyi anyagra  mondhatjuk.  Az  anyagoknak  ilyen  tulajdonsága 
csak  igen  nagy  nyomásnál  és  hőmérsékletnél  változik  meg.  Ilyen 
nyomások  és  hőmérsékletek  csak  a földkéreg  vastagságát  megha- 
ladó mélységekben  uralkodnak,  ez  ezért  ennek  a kérdésnek  tárgyalá- 
sánál figyelmen  kívül  maradhat.  (8.) 

A födkéreg  keletkezése  szempontjából  igen  fontos  körülmény, 
hogy  a kihűlés  kristályképződéssel  jár  és  a kristályok  megnöveke- 
dett súlyuknál  fogva  nem  maradnak  meg  keletkezésük  helyén,  ha- 
nem a gravitációs  tér  osztályozó  .behatására,  a mélységbe  süllyed- 
nek. A süllyedés  addig  tart,  amíg  a keletkezett  szilárd  anyag  vele 
egyenlő  sűrűségű  olvadékba  nem  kerül.  Megjegyzendő,  hogy  a kér- 
gesedés  nem  következik  be  egyszerre  és  egy  időben  az  egész  Föld 
felületén,  hanem  ahhoz  kristálygócok  kellenek,  amelyek  környeze- 
tüket, amint  ismeretes,  megszilárdulásra  serkentik.  így  tehát  kez- 
detben nem  zárt  kristályos  kéreg  képződik,  csak  elszórt  szigetek. 

A kristály  képződés  szempontjából  igen  fontos  mozzanatok:  1. 
a szilárdulás  időrendi  sorrendje,  2.  az  időrendi  sorrendnek  a meg- 
szilárduló anyagok  kristályosodási  hőmérsékletével  való  összefüg- 
gése, 3.  a halmazállapotváltozás  folytán  létrejövő  sűrűségnövekedés 
és  ezáltal  a képződő  szilárd  anyagoknak  térbeli  elkülönülése  azon 
környezettől,  amelyben  keletkeztek,  4.  a lesüllyedés  folytán  beálló 
nyomásnövekedés  befolyása  az  olvadási  hőmérsékletre.  5.  a hőgra- 
diensnek a földkéreg  alatti  jelentékeny  csökkenése,  mert  ha  a hő- 
mérséklet a kéreg  alatt  is  a litoszférában  33 — 40  méterenkénti  1° 
C'-al  növekedne,  a Föld  középpontjában  ki).  160.000°  C hőfoknak  kel- 
lene uralkodnia. 

„ Több  anyagból  álló  kihűlő  olvadékban  az  anyagok  egymás- 
hoz való  keveredési  viszonya  rendkívüli  módon  befolyásolja  a ki- 
kristályosodás időrendi  sorrendjét,  de  bármiként  is  alakuljanak  a 
viszonyok  és  bármilyen  is  legyen  a keverék  összetétele,  az  első- 
sorban  kikülönülő  amjag  olvadási  hőmérséklete  mindig  magasabb, 
mint  a még  olvadt  állapotban  visszamaradt,  a lehűlés  későbbi  sza- 
kában megszilárduló  anyngösszleté.  Az  időrendi  sorrend  azonban, 
mivel  a keletkező  kristályok  lesüllyednek,  nemcsak  elkülönülő  tér- 
beli elhelyezkedésre  vezet,  hanem  a beolvadási  hőmérséklet  szerinti 
osztályozásra  is.  Igen  nagy  hőmérsékletn  1,  amidőn  az  olvadék  túl- 
hevített állapotban  van.  a keverék  homogén  összetételű,  a kihűlés 
folyamán-  azonban  oly  hőmérsékletek  jelentkeznek,  amelyeknél  bi- 


186 


Geszti  József 


zonyos  anyagok  kiválása  kezdődik  meg  és  ezzel  a hőmérséklet  osz- 
tályozó szerepe.  Előbb  tehát  a nehezebben,  későbben  a könnyebben 
olvadó  anyagok  fognak  a mélységben  elhelyezkedni.  A földkéreg 
(dsó  határfelülete  a beolvasztásnak  legjobban  ellenálló  anyagokból 
épül  fel,  mert  időrendi  sorrendben  ezek  szilárdultak  és  süllyedtek 
le  legelőször  és  ezek  védik  meg  a felette  lévő  későbben  lerakodott 
anyagokat. 

De  a beolvadás  ellen  véd  a mélységgel  növekedő  nyomás  is, 
mert  hiszen  a nyomás  Le  Chatelier  tétele  szerint  késlelteti  azon 
anyagok  megolvadását,  amelyek  térfogatnövekedéssel  változnak  a 
szilárd  halmazállapotból  folyóssá.  A nyomás  tehát  a térfogatnöve- 
kedés ellen  dolgozik.  A kőzetek  kivétel  nélkül  ide  tartoznak.  Az 
így  késleltett  olvadási  hőfok  eltolódása  a hőtan  alapján  a Clapey- 
v o n-C  1 a u s i u s-féle  képletből  kiszámítható.  így  a bazalt  (augit) 
olvadási  hőfoka  a következő  képletből  számítható  ki:  T = 119ó°  + 
^9.6.1G_3.p  — 4.10- 8.  p2(9)  ős  ha  a képletben  p helyébe  37  km 
mélységnek  megfelelő  10.000  atm-t  helyettesítünk,  az  olvadási  hőfok 
92°  C-al  emelkedik,  vagyis  1195°  C-ról  1285°  C-ra. 

Figyelemmel  kell  lennünk  arra  is,  hogy  folyékony  anyagok- 
ban a hőközlés  áramlás  és  vezetés  útján  történik.  A hőközlés  legeré- 
iyesebb  és  leghatékonyabb  módja  az  áramlás,  mert  ennél  a sűrűség- 
különbségek okozta  mozgási  energiák  működnek.  Folyós  anyagok- 
ban, ahol  kellő  energiával  történik  az  áramlás,  a hőkiegyenlítődés 
könnyebben  megy  végbe,  azért  a különféle  magasságokhoz  (mélysé- 
gekhez) tartozó  hőmérsékletváltozás  (hőgrádiens)  nem  oly  jelenté- 
keny mint  szilárd  testekben,  azonos  körülmények,  illetve  egyenlő 
melegmennyiségek  átadása  esetén.  Szilárd  testeknél  más  a helyzet, 
mert  ezekben  áramlás  nincs  és  tömörségüknél  fogva  bennük  csak 
hővezetésről  lehet  szó.  Szilárd  testekben  tehát  a mélység  szerinti 
hőgrádiens,  az  1 m mélységre  eső  hőváltozás  nagyobb.  Valószínű, 
hogy  a földkéreg  alatti  olvadt  anyagban  200  méterenként  csak  1° 
C-al  növekedik  a hőmérséklet,  sőt  mélyebben  még  ennél  is  jóval 
kevesebbel. 

Igen  nagy  mélységekben,  a nagy  nyomás  folytán  az  olvadt 
anyag  is  annyira  tömör,  mint  a szilárd  test.  Ilyen  nagy  mélységek- 
ben a rétegenkint  átadódó  hőközlésről  azonban  nem  tudunk  semmit. 
A mi  problémánk  csak  a földkéreg  hetüremléseinek  mélységére/ 
terjed. 

Az  előbb  felsorolt  tényezők  tehát:  a viszonylagosan  legnehe- 
zebben olvadó  anyagoknak  elsősorban  ti  aló  kiválása,  a nagy  nyo- 
másnak a beolvasztó  hőmérsékletet  növelő  hatása,  a hőgradiensnek 
a mélységgel  való  csökkenése,  mind  hozzájárulnak  a földkéreg  al- 
kati stabilitáshoz.  Ezek  a tényezők  óvják  meg  a földkéreg  alatti 
tömegbetüremléseket  a beolvadás  és  így  a hegységeket  a besiippedés 
ellen  és  ezek  teszik  lehetségessé,  hogy  a legeiéi  szőr  lesüllyedt  kris- 
tályok megmaradjanak  és  a szilárd  kéreg  felépülhessen. 


A tömegeloszlás  oka  a földkéreg  arculatának  létrehozásában  187 


A kontinensek  képződésének  mechanikája. 

A lehűlési  folyamat  előrehaladásával,  a Föld  folyékony  felszí- 
nén, azokon  a helj'eken,  amelyeknek  anyagösszetétele  erre  a legalkal- 
masabb. megjelennek  az  első  kristályosodási  gócok.  Ezek,  ha  fajsú- 
lyuk  könnyebb  lenne  az  olvadt  anyagnál,  amelyből  kiváltak,  ligy 
annak  tetején  szilárd  hőszigetelő  burkot  alkotnának  és  a Föld  lehű- 
lését akadályoznák.  Mivel  azonban  nagyobb  fajsúlyúk  folytán  le- 
süllyednek a mélységbe,  a felettük  lévő  térrész  kristályosodását  a 
már  leírt  módon,  nagyban  elősegítik.  Ez  az  utóbbi  következik  be 
a mi  esetünkben  is. 


Lássuk,  mily  mérvű  a szilikátok  megsűrűsödése  megszilár- 
dulás esetén.  Barus  1893-ban  diabáznál  (bazalt)  igen  jelentékeny 
térfogatcsökkenést  állapított  meg,  de  mivel  eljárása  nem  volt  ki- 
fogástalan (10),  azt  D a y,  Sosmann  és  Hőstettei1  (11)  1914-ben 
tökéletesítették  és  a kontrakciót  llöO0  C olvadási  hőmérsékletnél 
10.09  %-ra  helyesbítették.  Quarznál  ez  a kontrakció,  illetve  egyben 
fajsúlynövekedés  kb.  30  %,  öli  vinnél  18.3  %.  Láthatjuk  tehát, 
hogy  egész  jelentékeny  mérvű  a sűrűsödés,  illetve  fajsúlynöveke- 
dés. Kétségtelen,  hogy  azon  anyagok,  amelyek  az  olvadt  siálból 
kiválva  kristályos . állapotban  3 körüli  fajsúlyt  vettek  fel,  az  alat- 
tuk lévő  olvadt  simába  is  behatoltak,  amíg  sűrűségüknek  megfelelő 
környezetbe  kerültek. 

A hőközlés,  a hőcsökkenés  iránya  a Föld  középpontjától  a 
felszín  felé  tart  és  amint  tudjuk,  vezetés  és  főként  áramlás  írtján. 
A lesüllyedt  szilárd  alkatú  kristályok  azonban  az  áramlás  űtján 
történő  hőközlési  tényezők  befolyását  gátolják  és  ezáltal  a felettük 
lévő  térrész  hőmérsékletét  lényegesen  csökkentik.  Ennek  hason- 
mását mutatják  a Napot  elfedő  földi  felhők,  amelyek  a Föld  felett 
lévő  hőfejlesztő  központnak,  a Napnak  hősugárzási  energiáját  lefelé 
mérséklik.  A Föld  belseje  is  hőfejlesztő  központ,  itt  azonban  a hő- 
áramlás hatását  a keletkezett  és  lesüllyedt  kristályokból  képző- 
dött „kristályfelhő”  felfelé  mérsékli,  mintegy  leárnyékolja  és 
ezzel  a kristályfelhő  és  a felszín  közötti  térrészben  a hőmér- 
sékletet csökkenti.  Ebben  a leárnyékolt  térben,  amely  egy 
Mars-lakó  szemében  a Föld  izzó  felületén  sötétebb  foltnak  tűn- 


188 


Geszti  József 


nék,  a kéregképződés  erőteljes  lefolyásúvá  válik,  a felszínen 
megszilárduló  rétegek  egyre-másra  süllyednek  a mélységbe  és  ke- 
letkezésük sorrendjében  egymásra  rakódva,  az  alsó  hőszigetelő  ré- 
teg vastagságát  növelik  és  ezzel  a felfelé  áramló  hő  mozgását  csök- 
kentik. 

A vázolt  módon  a Föld  izzó  felületén  különféle  hőmérsékletű 
térrészek  keletkeztek,  a napfoltok  analógiájára.  Felfogásunk  szerint 
ez  a hőmérséklet  különbség  az  az  energiaforrás,  amely  a földkéreg- 
tagozódását  létre  hozta,  illetve  a si  ál  gömbhéjat  részlegesen,  vagy 
teljesen  megmozgatta,  áttelepítette  és  a kontinenseket  alkotta. 

Ha  ugyanis  az  olvadt  ABCD  siálrészlet  megkristályosodik  (4. 


5.  kép. 


kép.)  lesüllyed,  a GH  terhe,  annak  helye  nem  maradhatott  betöltetle- 
nül, hanem  anyaga  oldalról  AC  és  BD  felől  a még  olvadt  siál- 
réteghől  pótoltatott.  így  a szilárd  siál  mennyisége  a folyós  siál 
rovására  minden  újabb  lesüllyedés  alkalmával  növekedett,  a le- 
süllyedt anyag  pedig  a még  olvadt  si  álrétegből  pótoltatott.  Ezáltal 
a Föld  felületét  borító  olvadt  siálréteg  vastagsága  mindinkább 
csökkent,  hogy  a jövendőbeli  szárazulat  vastagságát,  de  csakis  a 
ABGH  térrészben  növelje.  Ez  az  átrétegződési  folyamat  mindaddig 
tartott,  amíg  a siáltömb  már  mélyebbre  nem  süllyedt,  felül  pedig 
az  olvadt  siállal  egyszintűé  jutott.  (5.  kép.)  így  a siáltömb  magába 
tömörítette  a Föld  egész  felszínén  elhelyezett  si  álhéjat,  vagy  an- 
nak jelentékeny  részét.  Földünk  mai  jelenségeiből  is  kitűnik,  hogy 
hőmérsékletkülönbségek  ilyen  munka  elvégzésére  képesek.  Tegyük 
fel,  hogy  a Föld  hőmérséklete  az  egyenlítő  táján  állandóan  + 35°  C, 
n sarkoknál  — 5°  C lenne.  Ez  a 4(1"  C hőmérsékletkülönbség  a tengerek 
vizét  átvinné  az  egyenlítőtől  a sarkok  felé  és  ott  hó,  illetve  jég 
alakjában  lerakná,  mindaddig,  amíg  a tengerek  utolsó  vízcseppje 
is  jégkontinensekké  felhalmozódna,  feltéve,  hogy  a felhalmozott  jég  a 
nagy  nyomás  alatt  meg  nem  olvadna.  Az  egyenlítőn  elpárolgó  víz  ép- 
úgy  pótlódnék  a még  meglevő  tengervízből,  mint  ahogyan  pótló- 
dott a mi  esetünkben  a kontinens  szilárd  anyaga  a még  olvadt 
siálból. 

A szilárd  siáltömb  a kihűlés  további  folyamán  térfogatát  és 
íry  sűrűségét  már  csak  jelentéktelenül  csökkentette,  hiszen  ez  már 


A törnegeloszlás  oka  a földkéreg  arculatának  létrehozásában  189 


átesett  a nagy  térfogatcsökkenés,  a halmazállapotváltozás,  kritikus 
helyzetén  és  így  a még  változatlan  sűrűségű  olvadt 
környezetében  jövendőbeli  szárazulat  gyanánt,  készen,  ízo- 
sztatikusan,  szintig  bemerülve  úszott.  Ha  ebben  a helyzetében  fen- 
tebbi példánkban  említett  U cső  került  volna  át  a szilárd  tömbön 
és  folyékony  környezetén,  úgy  annak  A és  B szárában  az  anyagok 
egyenlő  magasságban  állanának.  (5.  kép.)  A kihűlés  azonban  még 
folyamatban  volt,  minthogy  a szilárd  kontinensen  lévő  A szárban 
jelentékeny  változást  nem  okozhatott,  elvégezte  azt  a B szárban, 
ahol  az  olvadt  anyag  térfogatát  még  jelentékenyen  csökkenthétté, 
ott  halmazállapot  változást  idézvén  fel.  Ennek  következménye,  hogy 
az  A és  B szárban  lévő  anyag  szintje  megváltozott,  az  A szárban  az 


6.  kép. 

anyagoszlop  magasabban  állt,  mint  a B szárban,  vagyis  a száraz- 
föld látszólag  kiemelkedett.  A kiemelkedés  mérvét  az  A és  B oszlo- 
pokban lévő  anyagok  fajsúlyai  adják,  mert  ezek  befolyásolják  a C 
— C könyökben  az  egyensúlyt. 

A B szárban  lévő  anyagok  súlya  (6.  kép.)  C — C-ig,  lm  a siál- 
tömb  fajsúlya  Sikr  ahol  az  index  ikr  kristályos,  azaz  szilárd  siált  je- 
lent, mélysége  pedig  h és  a közlekedő  csőnek  az  oszlopmagasságra 
merőleges  keresztmetszete  q,  úgy  a súly  = Flkr  hq.  További  kép- 
leteinkben a keresztmetszet  q szerepelni  nem  fog,  mert  a közlekedő 
cső  két  szárát  egyenlő  keresztmetszetűnek  véve  fel,  az  egyenlet  két 
oldalán  ez  a tényező  kiesik. 

Az  A szárban  a szilárd  siálréteg  fajsúlya  Sikr>  magassága 
h,,  súlya  a fentiek  figyelembevételével  tehát  Sikr-hj. 

A sima  oszlop  fajsúlya  Sm  oszlop  magassága  h2,  súlya 
Sm.h2. 

A kontinensnek  a környezetéből  való  kezdeti  szintmagassága 
m.  (Kezdeti  szintmagasságnak  nevezzük  a kontinens  kimeredéSCt 
a környezetéből,  amidőn  a tengerek  vize  még  nem  csapódott  le, 
hanem  túlhevített  gőz  alakjában  lebegett  a Föld  felszíne  fölött.) 
Az  A és  B o&zlcpok  súlyegyenlőségi  képletei: 


190 


Geszti  József 


Slkr.h  = Slkr.hl  + Sm.  h,  1. 

de  h = m f hj  + h,  ezt  helyettesítve : 

Slkr  (m  + hj  + h2)  = Sikr-  hí  + Smh2 

vagyis  m S|kr  + hj  S)kl.  + h2  S,kr  Slkrh,  + Sm.^o 

, m-  Slkr.  2- 

h2  = ~s 

°m  öIrk 

Ebben  a képletben  két  ismeretlen  tényező  szerepel  és  pedig 
m és  h2,  vagyis  a kontinensek  kezdeti  szintmagassága  m és  bemerü- 
lési  mélysége  b2,  amidőn  még  nem  voltak  tengerek,  azaz  csak  túl- 
hevített gőz  lebegett  a Földfelszíne  felett.  Hogy  számításainkat 
tovább  fejleszthessük  szükségünk  van  a tengerek  képződésénél  kelet- 
kező földkéregterhelési  viszonyok  ismertetésére. 

A tengerek  képződése. 

Amidőn  a szárazulatok  tömbjei  a környező  kéregfelszín  bői 
kimeredtek,  a Föld  még  izzó  volt,  a tengerek  vize  túlhevitett  gőz 
alakjában  lebegett  az  egész  Föld  felszíne  felett,  amelyet  a mai  ten- 
gervíz összes  súlyát  is  meghaladó  mértékben  egyenletesen  terhelt 
meg.  A többlet  abból  adódik,  mert  akkor  a kőzetek  lekötött  és  sza- 
bad víztartalma  is  gőz  alakban  volt  jelen.  Goldschmidt, 
Washington,  Clark  a kéreg  átlagos  víztartalmát  kb.  1.15%- 
ban  adják  meg.  Minthogy  ez  többé-kevésbbé  egyenletesen  oszlik 
meg  a kéregben,  számításaimból  kikapcsolható.  Itt  ugyanis  a föld- 
kéreg egyenlőtlen  terheléseiből  származó  nyomáskülönbségeket 
óhajtjuk  meghatározni,  amelyek  akkor  keletkeztek,  amidőn  a gőz 
lecsapódott  és  a tengerek  medencéjében  víz  alakjában  gyülekezett. 

A tengerek  felülete  K rümmel  szerint  361,279.160  km2,  a 
tengerek  középmélysége  3.680  km,  ami  vízmennyiségben  1.329  mil- 
lió 945.670  km3-nek  felel  meg.  A Föld  felülete  509,950.714  km2  és 
mivel  a gőz  akkoriban  túlhevített  állapotban  az  egész  Föld  felü- 
letét beborította,  így  1 km2-re  esett  509950 °7i4°  — 2.6  km  víz- 

oszlopmagasságnak  megfelelő  vízgőznyomás,  amely  megfelel  260 
atmoszférának. 

Amíg  azelőtt  a gőznyomás  az  egész  Föld  felületét  mindenütt 
egyenletesen  elosztva  terhelte  meg,  addig  a lehűlés  folytán  a le- 
csapódott vízmennyiség  a már  előbb  ismertetett  m kezdeti  mélység- 
gel készen  álló  teknőkben  gyülekezett  és  ezzel  megbontotta  a kéregre 
nehezedő  terhelési  egyensúlyt,  mert  a szárazföld  fölött  csökken- 
tette, a medencékben  pedig  növelte  a nyomást.  (12) 

Az  összes  gőzmennyiség  lecsapódásával,  a szárazföldeken 
megszűnt  a 260  légköri  nyomás  és  csupán  a mai  légnyomás  1 atm. 
maradt  meg,  a többi259  atm.  átterelődött  a tengerek  medencéje  fölé. 
Minthogy  a tengerek  felülete  kb.  2.42-szer  akkora  mint  a kontinen- 


A tömegeloszlás  oka  a földkéreg  arculatának  létrehozásában  191 


seké,  a kontinensekről  elterelődött  259,  vagyis  kereken  260  atmosz- 
féra arányban  került  a tengerek  borította  felszínre.  így  a ten- 
germedencék  fölött,  a már  meglévő  260  atm.  nyomáshoz  további 

= 10S  atm.  adódott  hozzá,  összesen  tehát  368  atm.  nyomásnak 
megfelelően  3680  m,  ami  a tengerek  középmélységét  adja,  minthogy 
1 atmoszféra  nyomásnak  10  m vízoszlop  felel  meg. 

A gőz  lecsapódásával  és  a tengermedeneékben  víztömegek 
alakjában  történt  felgyűlésével  előállott  iij  helyzetnek  megfelelően 
(7.  kép)  a hidrosztatikai  egyensúly  feltétele  a következőképen 
alakul: 

Sjkr-  h = v + hj  Slkr  + h2  Sm  v = a vizoszlop  magasság  és  mivel  a 

víz  fajsulya  1,  az  egyenletben 
csak  v szerepel,  amely  a szó- 

h = 4800  --  hí  -)■-  h2  Itt  azért  banforgó  esetben  4700  m. 

szerepel  4800  m mert  a kontinensek  felszíne  a tenger  felszínétől  kb. 

100  m magasan  fekszik,  tehát:  4700  -(-  100  = 4800  m. 

Slkr  [4800  + h,  + h ,]  = 4700  + hj  Slkr  + h2  Sm 

4800.  Slkr  + h,  SIkr  + h2  Slkr  = 4700  + h,  Slkr  + h2  Sm 

4800.  Slkr  — 4700  3. 

4800.  Slkr  - 4700  = h2  [Sm  - SIkrj  ebből  h2  = 

®Ikr 

A fenti  3-ik  képletből  mór  kiszámíthatjuk  h.-t  a kontinensek 
simába  való  bemerülésének  mélységét  azon  esetre,  ha  a tens 
germedencéket  a víz  súlya  terheli.  A 3.  sz.  képletbe  behelyettesít- 
jük a W a s h i n g t o n-tól  származó  következő  sűrűségi  adatokat: 
A Föld  átlagos  kéregsűrűsége  2.76  = S lkr  , a Csendes  Óceán  ten- 
gerfenekét simasűrűségnek  véve  3.05  = Sm. 

Ezeket  az  értékeket  behelyettesítve  fenti  képletbe: 


h„ 


4800.  2-76  — 4700 
305  — 276 


= 29  470  m. 


Ha  a szárazföldek  kéregvastagságát  keressük,  akkor  ehhez  az  ér- 
tékhez még  a Wegener  által  megállapított  4800  méteres  szint- 
különbséget  és  a siálréteg  vastagságát  is  hozzá  kell  adni.  (7.  kép.) 
A Csendes-óceán  fenekén  Wegener  és  Gutenberg  szerint  siál- 
réteg  nincs,  tehát  hj  = o és  akkor,  de  csakis  akkor,  a szárazföld  tömb- 
vastagsága 29.474  -f-  4800  = 34.274.  Ez  a méret  igen  jól  megegyezik 
a Heis  kanén,  Schwinner  és  S a 1 o n e n által  újabban  meg- 
határozott 32 — 42km  földkéregvastagsággal,  amelyet  nevezettek 
gravimetrikus  mérések  lítján  nyertek.  (13) 

Az  előzőkből  azonban  tudjuk,  hogy  a szárazföldek  kezdeti 
szintmagasságkülönbségét  a tengermedencékben  gyülekező  tenger- 
víz súlyterhelése  megváltoztatta.  Számítsuk  ki  ennek  mértékét.  A 
tengerek  áltaL  felidézett  magassági  differenciát  megkapjuk,  ha  az 
1.  számú  egyenletbe  li  helyébe  34.274  m-t  helyettesítünk  be,  mert 
ez  a méret,  mint  a szárazföldek  vastagsága,  állandó,  amely  akkor 


192 


Geszti  József 


sem  változik  meg,  ha  a tengerek  súlybefolyását  vagylagosan  figye- 
lembe vesszük,  avagy  sem. 

Slkr.h  = Slkr  h,+  Sm  h2  Wegener  és  Gutenberg  szerint  hj  =0  tehát: 
Slkr.  h = Sm  h,  de  SIkr  = 2'76  és  h = 34274 

2-76.  34274  = 3 05  h2  Sm  = 3 05 

h.,  = — = 31014  m.  a simaba  való  bemerülés,  ha  a 

3.05  tengermedencékben  még  nincs  viz. 

Kiszámítottuk,  hogyha  a tengervíz  súlya  is  érezteti  hatását, 
a bemerülés  a simába  29.474.  A kettő  különbsége  31014  — 29474  = 
= 1540  m.  Ez  a tengervíz  súlyának  tulajdonítandó  epirogenetikus 


mozgási  magasság.  A tengerek  vízsúlya  tehát  megnöveli  a tengerek 
által  körülvett  szárazföldek  szintmagasságkülönbségét.  Ennek  ma- 
gyarázatául szolgáljon  a 8.  kép.  O edényben,  amelyben  folyadék 
van,  B zárólapot  (földkéreg)  helyezünk,  ebből  a zárólapból  C du- 
gattyú mered  ki,  szabadon  mozgathatóén.  A dugattyú  kiugrása  a 
B zárólap  felett  m,  ha  most  vizet  öntünk  B zárólapra,  akkor  a víz- 
nek a súlya  a nyilak  irányában  hat  és  felemeli  a C dugattyút  mx 
magasságra.  Persze  a B zárólap  lesüllyedt  valamelyest,  mert  a C 
dugattyú  felemelkedése  folytán  a GHEF  térrész  üresen  nem  ma- 
radhat és  ezt  is  folyadék  tölti  ki  és  ezért  ezen  térfogattal  a B lap 
lejjebb  kerül.  Az  m,  — m = gf  m a víz  beöntése,  illetve  súlya  által 
okozott  mozgási  magasság.  A tengerek  képződése  előtt,  tehát  mie- 
lőtt a gőz  lecsapódott  volna,  a kontinensek  (C  dugattyú)  kezdeti 
szintmagassága  4800  — 1540  = 3260  m volt,  ahol  4800  m a W e g e- 
n e r által  említett  szintkülönbség. 

A földtanban  ismert  epirogenetikus  mozgások  szempontjából 
fontos,  hogy  a 4800  m szintkülönbség  két  részre  tagozódik  ás  pedig 
egy  kezdeti  szintmagasságra  3260  méterre,  amely  a sima  és  siáll 
halmazállapotváltozásaival  áll  szoros  kapcsolatban  és  így  állandó 
jellegű  és  az  1540  méterre,  amelyet  a tengerek  súlya  okoz,  ez  azon- 
ban már  labilis  jellegű.  A tengervíz  ugyanis  bizonyos  hatásokra, 
amelyeket  egy  későbbi  tanulmányomban  ismertetnék,  egyik  helyről 
a másikra  vándorolhat  és  így  egyes  helyeken  a kéregfelszint  jobban, 
másokon  kevésbbé  terheli  meg  és  így  epirogenetikus  mozgásoknak 
lehet  felidézője.  Képzeljük  a 8.  képen  feltüntetett  elrendezésen, 


A tömegeloszlás  oka  a földkéreg’  arculatának  létrehozásában  193 


hogy  a vizet  lebocsátjuk,  akkor  a C dugattyú,  a mi  esetünkben  a 
szárazföld,  lesüllyed  és  a B zárólap  felemelkedik,  vagyis  rekonstru- 
álódna az  a helyzet,  illetve  kezdeti  szintkülönbség,  amely  a gőzle- 
csapódást annakidején  megelőzte.  Ez  esetben  a szárazföld  felszíne 
és  a tengerek  medenceszintje  egymáshoz  közelebb  esik.  A mozgó 
víz  epirogenetikus  mozgatási  képessége  azonban  korlátozva  van. 


8.  kép. 

mert  a szárazföldek  kezdeti  szintmagasságkülönbsége  a már  említett 
3260  m a víztől  független  és  csakis  a sima  és  siál  fajsúlykülönb- 
sége  által  van  meghatározva  és  ilyen  keretek  között  a szárazföldek 
állandóknak  mondhatók. 

Összefoglalás. 

Az  elmondottak  fizikai  iiton  magyarázzák,  hogy  az  eredetileg 
szükségszerűen  zárt  felületet  alkotó  siálgömbhéj  miként  helyező- 
dött át  termodinamikus  úton,  elszórtan  fekvő  kontinentális  töm- 
bökbe. A szárazföldek  képződése  óriási  mérvű  anyagszállítás  volt, 
amelyet  felületi  hőkülönbségek,  termodinamikus  erők,  idéztek  fel, 
.'.melyek  néhány  foknyi  hőkülönbségnél  ma  is  jelentkeznek  a meteo- 
rológiai jelenségeknél,  úgy  mint  szél,  eső,  hó.  A meteorológiában 
néhány  foknyi  hőfokkülönbség  víz — gőz — víz,  vagy  víz — gőz — hó 
halmazállapotváltozást  idéz  elő,  ami  a szárazföldek  képződésénél  és 
pedig  nagy  hőfokkülönbségnél  olvadék  — kristály  halmazállapotvál- 
tozást eredményezett.  Köznapiasan  azt  lehetne  mondani,  hogy  akko- 
riban a helyhez  kötött  nagy  hőkülönbségek  folytán  bizonyos  térré- 
szekben állandóan  kristályeső  esett,  amely  az  olvadt  anyag  mennyi- 
ségének rovására,  a képződő  szilárd  kontinensek  anyagát  szaporí- 
totta. Okfejtéseim  nemcsak  a szárazföldek  keletkezését  magyarázzák 
meg,  hanem  egyidőben  feleletet  adnak  a kontinensek  kéregvastag- 
ságának kérdésére  is.  Ebben  gyökerezik  a probléma  hordereje  és 
fontossága.  A kéregvastagságra  vonatkozó  számításaim  igen  jól 
fedik  a Heis  kanén  által  gravimetrikus  úton  meghatározott  szám- 
értéket, ezért  tartja  ő kívánatosnak,  hogy  az  itt  tárgyalt  kérdés- 
összlet  geológusok  által  jóváhagyást  nyerjen,  mert  egyébként  geo- 


194 


Geszti  József 


fizikai  szempontból  kifogná  alá  nem  esik.  Megjegyzendő,  hogy  a 
kontinenseknek  a tengerfenékből  való  kimeredése,  nyújtja  azt  a 
számítási  alapot,  amelyből  kiindulva  — a vízben  úszó  jégtábla  mód- 
ján — a bemerülési  mélységet  és  ezzel  a kéregvastagságot,  bizonyos 
megszorításokkal,  megállapíthatjuk.  A Wegene  r-féle  kimeredés- 
hez  fűződő  következtetéseket  először  az  1929 — 1930  években  megjeleni 
tanulmányaimban  (3 — 4)  vezettem  le,  1931.  évben  X á d a i (14)  e 
problémát  ugyanezen  nézőszögből  tovább  fejlesztette  és  a kéreg- 
vastagságra  előbbi  számításainkkal  jól  megegyező  eredményeket 
kapott. 

Még  ide  tartozik  annak  felemlítése,  hogy  a hőfokgrádiens 
útján  is  a fentiekhez  hasonló  eredményt  kapunk  a kéregvastagságra. 
Ha  az  1"  C hőfokemelkedésnek  megfelelően  33  m veszünk  fel,  úgy 
kb.  36  km  mélységben  a sial  anyagok  beolvadásihőmérséklete  ural- 
kodik, az  általunk  előbb  számított  34.27  km  helyett,  amely  utóbbi 
adat  csak  akkor  helyes,  ha  az  óceánokat  nem  borítja  siál  réteg. 
Ha  ilyen  is  van,  akkor  a kontinensek  kéregvastagsága  ugyanannyi- 
val növekedik. 

Fejtegetéseinknél  és  bizonyításainknál  végig  megmaradtunk 
az  Airy-féle  izosztázia  elmélete  mellett,  mert  ennek  alapján  iga- 
zolhatók az  összes  epirogenetikus  és  kéregképződési  jelenségek. 

A hődifferenciából  származó  tömegeloszlás  másik  módja  adja 
a hegyképződések  magyarázatát,  amely  problémával  azonban  más 
alkalommal  foglalkozunk  majd. 

IRODALOM. 

1.  Wegene  r:  Die  Entstehung  dér  Koiitineiite  und  Ozeane.  1929. 
IV.  kiadás.  4.  fejezet.  35.  oldal.  — 2.  Ború:  Isostasie  und  Sehveremes- 
sung.  1923.  71.  oldal.  — 3.  Geszti:  Zűr  Frage  dér  Entstehung  dér  Ivon- 
tinente  und  Ozeane.  Gerlands  Beitráge  zűr  Geophysik.  Leipzig.  1929. 
Bd.  22.  353 — 384.  oldal.  — 4.  Geszti:  Die  Entstehung  dér  Kontinente. 
1930.  Leipzig.  Gerlands  Beitráge  zűr  Geophysik.  Bd.  27.  1 — 25.  oldal.  — 
5.  Geszti:  Die  Entstehung  dér  Kontinente.  1931.  Leipzig.  Gerlands 
Beitráge  zűr  Geophysik.  Bd.  31.  1 — 39.  oldal.  — 6.  Geszti:  Zusammen- 
schub  dér  Erdrinde.  1929.  Leipzig.  Gerlands  Beitráge  zűr  Geophysik. 
Bd.  21.  54 — 55.  oldal.  — 7.  Wegener:  Die  Entstehung  dér  Kontinente 
und  Ozeane.  1929.  IV.  kiadás.  49.  oldal.  — 8.  Erdmannsdörffer: 
Grundlagen  dér  Petrographie.  1924.  30 — 31.  oldal.  — 9.  Gutenberg: 
Handbuch  dér  Geophysik.  1930.  Bánd  III.  43 — 47.  oldal.  — 10.  Barus: 
High  Temperature  Work  in  Igneous  Fusion  and  Ebullition.  U.  S.  Geol. 
Surv.,  Bull.  103.  Washington.  1893.  — 11.  Day-Sosman-Hostet- 
ter:  The  Determination  of  Mineral  and  Rocks  Densities  at  High  Tem- 
peratures.  Am.  Journ.  ScC.  4,  37.  1914.  1 — 39.  oldal.  — 12,  Gutenberg: 
Handbuch  dér  Geophysik.  Bd.  III.  Lieferung  1.  496 — 500  oldal.  Die  Ent- 
stehung dér  Meere  nach  Trabert  und  Geszti.  — 13.  Heiskanen:  Dér 
lieutige  Stand  dér  Isostasiefrage.  Gerlands  Beitráge  zűr  Geophysik.  Bd. 
36.  Heft  2/3.  1932.  177 — 205.  oldal.  — 14.  Nádai:  Plasticity,  New-York 
and  London.  1931.  324 — 327.  oldalak. 


195 


A MÁRAMAROSI  KÁRPÁTOK  PERIGLACIÁLIS 
JELENSÉGEIRŐL. 

Irta:  Dr.  Bulin  Béla. 

(V.  és  VI.  táblával.) 

1940.  év  nyarán  a M.  Kir.  Földtani  Intézet  megbízásából  ter- 
raszmorfológiai  és  pleisztocén  tektonikai  tanulmányokat  folytattam 
az  Északkeleti  Felvidéken,  a Nagyág,  a Talabor  és  a Tisza  völgyé- 
ben. Vizsgálataim  eredményei  a M.  Kir.  Földtani  Intézet  Évi  Jelen- 
téseiben hamarosan  napvilágot  fognak  látni,  sőt  a Földrajzi  Közle- 
mények 1940.  évi  utolsó  füzetében  már  meg  is.  jelentek;  a következlő 
sorokban  nem  is  terraszmorfológiai  kutatásaimról  akarok  beszá- 
molni, hanem  munkaterületemen  lépten-nyomon  jelentkező,  néhány 
periglaciális  képződményről  és  felszini  formáról  óhajtok  néhány 
szót  szólni. 

A Földrajzi  Közlemények  hasábjain  már  több  ízben  volt  alkal- 
mam a Magyar  medence  belső,  alacsonyabb  vidékeinek  több,  jel- 
lemző periglaciális  jelenségéről  és  felszínalakulatáról  megemlékezni, 
abba  a szerencsés  helyzetbe  azonban,  hogy  a medencét  övező  hegy- 
keretben  is  nyomozzam  a hideg-száraz  periglaciális  kiima  felszín- 
módosító hatásának  emlékeit,  csak  Kárpátalja  visszacsatolása  óta 
kerültem. 

Néhány  évvel  ezelőtt,  amikor  néhány  lelkes  geográfus  és  geo- 
lógus kutatónk,  előbb  inkább  csak  elméleti  meggondolások  alapján, 
de  később  mindegyre  szaporodó  tárgyi  bizonyítékok  segítségével  is 
(a  lösznek  és  a klimatikus  eredetű  terraszoknak  a kutatása,  poligo- 
nális  síktundraképződményeknek  pleisztocén  folyami  terraszmezők 
kavicsában,  talajfolyásos  jelenségeknek  impermeábilis  agyaggal,  vá- 
lyoggal borított,  enyheszögű  lejtőkön  való  kimutatása)  (1,  6)  a Ma- 
gyar medencét,  különösen  a hegykerettel  határos  részét,  de  középső 
vidékeit  is  (Dunántúli  Középhegység,  Nyugati  Dunántúl,  Északal- 
föld, Kisalföld,  Délfelvidék,  Erdélyi  medence)  a pleisztocén  eljege- 
sedések idején  az  északeurópai  belföldi  jégtakaró  területét  szegé- 
lyező európai  periglaciális  övezetbe  sorozta  és  a Magyar  medence 
pleisztocénkori  felszínrajzát  sok  új  vonással  gazdagította,  ezek  a 
kutatáseredmények  csak  egészen  szűk  körben  kerültek  méltatásra. 
Az  utóbbi  évek  folyamán  változott  a helyzet.  Ma  már  tudjuk,  hogy 
éppen  Belsőmagyarország  területéről  periglaciális  jelenségeinek  fi- 
gyelembe vétele  nélkül  megnyugtató,  minden  tekintetben  kielégítő 
felszínrajzot,  helyesebben  felszínalaktani  fejlődéstörténetet  nem  ad- 
hatunk. 

Még  sokkal  fokozottabb  mértékben  érvényes  ez  a megállapítás 
a Kárpátok  területére.  Ez  a hatalmas  lánchegység  már  csak  földrajzi 
szélessége,  tehát  az  északeurópai  eljegesedett  területekhez  való  kö- 
zelsége miatt  is,  de  másrészt  magasságviszonyai  miatt  is  olyan  terii- 


Dr.  Bulla  Béla 


1£6 


let,  amelyen  kisebb  részeket  (Magas  és  Alacsony  Tátra,  Radnai  ha- 
vasok, Kelemen  havasok,  Fogarasi  havasok,  Retyezát,  Pareng,  Sze- 
beni  havasok,  Hoverla)  glaciális  jelenségek  is  jellemeznek,  legna- 
gyob  részében  azonban  igazi  periglaciális  vidék.  Azonban  periglaci- 
ális képződményeit  és  formáit  nagyon  kevéssé  ismerjük. 

Amilyen  nagy  igyekezettel  indult  meg  Penc k nyomán  a 
múlt  század  végén  és  századunk  elején  néhány  kárpáti  hegységünk 
glaciális  jelenségeinek  kutatása  és  vitte  néha  túlzásokba,  elhamar- 
kodott szintézisekbe  is  a kutatókat,  olyan  gyorsan  alá  is  hanyatlott 
a kezdeti  munkaláz.  És  bár  ez  az  időszak  is  hozott  értékes  rész'et 
eredményeket,  sőt  olyan,  a kor  színvonalán  álló  szintéziskísérletet  is, 
mint  Parts  eh:  Die  Hohe  Tatra  zűr  Eiszeit  c.  műve,  vagy  a len- 
gyel Kárpátokról  szóló  glaciológiai  müvek,  részletkutatások  egész 
sora,  mégis  nagyon  messze  vagyunk  még,  hogy  Kárpátjaink  felszí- 
nének képéből  a pleisztocén  folyamán  ismétlődő  jégkorszakok  hatá- 
sainak és  emlékeinek  tér-  és  időbeli  kiterjedését  pontosan  kihámoz- 
hatnánk. 

A glaciális  jelenségek  érdekelték  első  sorban  a Kárpátok  mor- 
fológus  kutatóit,  magyarokat  és  külföldieket  egyaránt,  a periglaci- 
ális formáknak  és  jelenségeknek  azonban,  pedig  ez  a hegyvidék 
első  sorban  ezeknek  a klasszikus  területe,  alig  akadt  vizsgálója. 
Igaz,  hogy  ennek  általános  tudománytörténeti  oka  van.  A periglaci- 
ális jelenségek  okuyomozó  vizsgálata  és  rendszerbe  foglalása  nyuga- 
ton is  alig  három  évtizede  kezdődött  meg  és  csak  a húszas  évek 
folyamán  vett  nagyobb  lendületet. 

Ilyen  körülmények  között  a megnagyobbodott  Csonkamagyar- 
ország  morfológusainak  alig  lehet  szebb  feladata,  mint  a kárpáti 
redőkeret  felszínalaktani  tanulmányozása.  Ez  a munka  önmagában 
jelenti  a hegyvidéki  területek  periglaciális  problémáinak  a felderí- 
tését is. 

Amióta  Szádeczk y-K ardoss  Elemér  a Magyar  me- 
dence belső  területein  a pleisztocén  folyóterraszok  kavicsának  sokat 
vitatott  zsákos  elrendeződésében  jégkori  és  pedig  a dolog  természete- 
szerint  utolsó  jégkori  síktundraképződményeket  (poligonális  vázta- 
lajokat) ismert  fel  (2)  és  írt  le,  természetesnek  látszott  az  a feltevés, 
hogy  hegyvidéki  folyószakaszok  terraszkavicsmezőit  még  sokkal  na- 
gyobb mértékben  kell  jellemeznie  ennek  a periglaciális  jelenségnek, 
mert  a hegyvidéken  a periglaciális  kiima  hatásainak  is  erősebbek- 
nek kellett  lenniök  a jégkor  folyamán.  Ebben  a feltevésemben  mun- 
katerületemen nem  is  csalódtam.  A Nagyág  és  a Talabor  völgyében 
két  terrasz  kivételével  minden  más,  jól  fejlett,  ép  terraszmező  ka- 
vicsában sikerült  megtalálnom  az  utolsó  jégkorszaki  váztalajképzö- 
dés  (síktundra)  emlékeit.  A két  kivételezett  Terrasz  az  I.  sz.  alluvi- 
ális  tei’rasz,  a jelenkori  ártér  és  a II.  sz.,  vagy  pleisztocénvégi  ter- 
rasz. Ez  természetes  is.  A jelenkori  ártérnek,  mint  terrasznak  fel- 
kavicsclódása  már  az  utolsó  jégkorszak  után  történt,  kivésése  pedig 
feltételezhetően  az  óholocén  bükk-korszak  óta  van  folyamatban;  vi- 


A Máramarosi  Kárpátok  periglaciális  jelenségeiről 


197 


lágos,  hogy  tundrajelenségek  nem  jellemezhetik.  A pleisztocénvégi 
II.  sz.  terrasz  (a  Duna  völgyében  Cholnoky  után  „városi  terrasz” 
a neve)  kavicsának  eddig  ismert  feltárásai  pedig  valószínűleg  azért 
nem  mutatnak  zsákos  elrendeződést,  mert  a terrasz  felkavicsolódása 
éppen  az  utolsó  jégkorszak  folyamán  történt,  kivésése  pedig  már  a 
posztglaciális  időben.  Éppen  a terrasz  mezején  a jégkori  síktundra 
jelenségeinek  a hiánya  is  a terrasz  felkavicsolódásának  utolsó  jég- 
kori voltát,  tehát  egyben  a felkavicsolódás  éghajlati  eredetét  látszik 
igazolni. 

Azonban  az  idősebb  (IIT.  és  IV.  számú)  pleisztocén  terraszo- 
kon,  különösen,  ha  felszínüket  nem  borítja  be  vastagon  a jégkori 
vályog,  ami  pedig  gyakori  eset,  a jégkori  síktundra  emléke  sok  he- 
lyen megtalálható. 

A Nagyág  völgyében,  Herincse  alatt,  ott,  ahol  az  országút 
Lipcse  felé  elágazik,  az  országúitól  néhány  száz  méterre  a folyó  III. 
sz.  terraszát  útbevágás  tárja  fel.  A feltárás  kb.  6 m mélyen  vágja 
keresztül  a terrasz  anyagát.  A feltárást  a mellékelt  fénykép  jól  mu- 
tatja. (Lásd  V.  tábla.  1.  kép.) 

Mintha,  a terraszkavicsra  települt,  tehát  a felkavicsolódásnál 
-egy  fázissal  fiatalabb,  löszs-zerű  jégkori  agyag  és  a terrasz  galamb- 
tojás-,  tyúktojás-,  ököl-  és  gyermekíejnyi  nagyságú  kavicsa  egy- 
másbagyűrődött  volna.  A kép  balodalán,  a zsákszerűén  kidomborodó 
kavicstömeg  kavicsai  hossztengelyükkel  a mozgás  irányában  helyez- 
kedtek el,  mutatva,  hogy  a kavics  zsákos  elrendeződése  a poligoniu- 
mokban  cirkuláló  mozgás  hatására  vezethető  vissza.  A feltárás  nem 
tiszta,  hanem  átmeneti  tipust  mutat  a síktundra  és  a lejtős  tundra 
poligoniumai  között.  A kép  jobboldalán  a kavicsok  hossztengelyé- 
nek túlnyomóan  ferde  és  vízszintes  iránya,  a vályogtömegeknek  a 
kavicstömegek  közé  oldalról  való  benyomulása  a terrasz  homloklej- 
tőjén kialakult  tundrára,  egyben  jégkori  talajfolyásra  utal. 

A Nagyág  és  a Talabor  völgyében  a pleisztocén  terraszmező- 
kön  kevés  a jó  feltárás.  Leginkább  a szekérutak  bevágásaiban  lehet 
némi  tájékozódást  szerezni  a terraszanyagok  sztratigráfiájáról,  a 
kavics-  és  homokrétegek  elhelyezkedéséről  és  elrendeződéséről.  Ilyen 
vitbevágásokban  a feltárt  terraszkavics  majdnem  minden  esetben, 
gyengébben,  vagy  erősebben  zsákos  elrendeződést  mutatott,  tehát 
jégkori  tundrajelenségekre  vallott.  Az  itt  leírt  Herincse  alatti  ter- 
raszfeltárás  fosszilis  tundrajelenségei  talán  csak  a legszembetűnőb- 
bek voltak  a feltárás  frissesége  miatt  a sok  más  előfordulás  között. 

A herincsei  feltáráshoz  hasonló  zsákos  elrendeződést  mutat 
a Nagyág  IIL  sz.  terraszának  kavicsa  a völgy  jobboldalán,  a Huszt- 
ról  Monostorra  vezető  kisvasút  bevágásában,  a Csehovec-patak  völgy- 
nyílása közelében  és  ugyancsak  ennek  a kisvasúinak  a bevágásában 
Keselymező  felett. 

A tundramező  poligoniumaiban  cirkuláló  mozgás  következmé- 
nyeiként zsákos  szerkezetű  a kavicsa  a Nagyág  IV.  sz.  (ópleisztocén) 
terraszának  is.  Az  utolsó  jégkorszaki  szerkezeti  talaj  emlékei  különö- 


Dr.  Bulla  Béla 


líi  8 


sen  Herincse  mögött,  a 49  m magas  terraszt  feltáró  patakvölgy  ol- 
dalfalain tanulmányozhatók.  . 

Utolsó  jégkori  szerkezeti  talajt  jelez  a Talabor  III.  sz.  terra- 
szának  kavicsa  a Sztanovec-patak  Kövesliget  feletti  nyílásának  fel- 
tárásában, úgyszintén  a Talabor  középpleisztocénkori,  elhagyott 
völgyszakaszának  a III.  sz.  terrasz  szintjében  Kövesliget — Szeklence 
között  húzódó  terraszmezeje  is.  Ezt  a terraszmezőt  Husztsófalván  a 
templom  felé  vezető  út  bevágása  tárja  fel.  A kavics  zsákos,  de  zsá- 
kos a kavicsa  a Talabor  IT.  sz.  terraszának  is  a terraszmezőn  ke- 
resztül Darvára  vezető  új  út  bevágásának  tanúsága  szerint. 

A felsorolt  példák  a Nagyág-  és  a Talaborvölgy  különböző 
punjairól,  de  valamennyien  a Máramarosi  medence  északi  perem- 
területeiről valók.  Ez,  a Kárpátok  flisövezetéhez  támaszkodó,  északi 
medenceperem  kb.  a Herincsét  Kövesligettel  összekötő  vonaltól  délre 
csak  tektonikai  értelemben  medencerész,  alaktanilag  azonban  völ- 
gyekkel szabdalt  középhegység  és  dombvidék,  amely  dél  felé,  a Huszt 
környéki  pleisztocén  süllyedékterület  felé  fokozatosan  lealacso- 
nyodó, kiterjedt  pliocén  kavicsmezővel  végződik  el.  Tehát  átmeneti, 
közvetítő  terület  az  Alföld  és  a Felvidék  között;  rajta  az  Alföld 
síksági  táji  jellemvonásai  fokozatosan  olvadnak  bele  a hegyvidéké- 
ibe. A kétféle  alaktani  típus  jellemvonásainak  keveredése,  az  átme- 
netek sorozata  nemcsak  alaktani  tekintetben,  hanem  természetesen 
minden  más  tekintetben  is  (folyók  szakaszjellege,  vízjárása,  egyes 
területrészek  éghajlata,  növényzete  tekintetében)  megállapítható. 

így  volt  ez  a pleisztocén  jégkorszakok  folyamán  is.  A pszeu- 
doperiglaciális  Magyar  medence  jellemvonásai  az  ilyen  peremterü- 
leteken nyertek  valóban  periglaciális  bélyegeket  és  a periglaciális 
képződmények  s formák  a térszín  tagoltságának  és  magasságának 
növekedésével  csak  erős'  dtek.  A periglaciális  síktundra  emlékei  a 
Magyar  medence  belsejében  elég  gyérek  és  a dolog  természetének 
megfelelően  az  északi  medencerészekre  korlátozódnak,  az  Északkeleti 
Felvidéken,  a Máramarosi  medencében,  a felsorolt  példák  szerint, 
úgy  látszik,  a folyami  terraszmezőket  a két  legfiatalabb  terrasz  ki- 
vételével egyetemlegesen  jellemzik. 

Kiterjedt,  sík  terraszmezők  a Nagyág,  a Talabor  és  a Tisza  völ- 
gye között  tekintélyes  területet  foglalnak  el,  mivel  azonban  a terü- 
let legnagyobbrészt  mégis  csak  eléggé  élénk  reliefű  középhegység  és 
dombvidék,  amelyen  tekintélyes  területeket  borítanak  he  vizet  át 
nem  bocsátó  vályogok  és  agyagok,  természetesnek  látszott  az  a fel- 
tevés, hogy  a síktundra-jelenségeknél  sokkal  nagyobb  szerepet  játsz- 
hattak a jégkorszakok  idején  a szoliflukciós  jelenségek. 

Ennek  a tanulmánynak  a szerzője  elsőnek  igyekezett  a Magyar 
medencében  a periglaciális  szoliflukciót  bizonyíthatóan  kimutatni. 
Medenceperemi  középhegységeinkhez  támaszkodó,  harmadkori,  im- 
permeábilis  anyagokból  és  márgákból  felépített,  enyheszögű  lejtő- 
vidékek lösztelenségét  sikerült  jégkorszaki  talajfolyások  segítségével 
magyarázni  (1,  6).  Már  akkor  jeleztem,  hogy  periglaciális  területeken 


A Máramarosi  Kárpátok  periglaciális  jelenségeiről 


199 


a szoliflukció  jelentősége  vetekedik  a mérsékelt  éghajlatú  normális 
lepusztuláséi  területeken  a húzódó  törmelék  mozgásáéval,  sőt  felül 
is  múlja.  Ezt  a feltevésemet  további  megfigyelésekkel  kiegészítve 
ma  már  igazoltnak  látom. 

A Talabor  és  a iNagy'ág  vízgyűjtőterületén  és  a Talabor-Nagyág 
közti  harmadkori  medenceterületen  nemcsak  a pleisztocén  terraszo- 
kat  és  a pliocén  kavicsmezőt,  hanem  a hegyvidéki  völgyszakaszok 
zéksebb  völgymedencéinek  lejtőit  is  vastagon  elborítja  a jégkori 
vályog,  a magasabb  fekvésű  periglaciális  területeknek  ez  a jellemző 
jégkorszaki  képződménye.  A továbbiak  során  lesz  még  róla  szó,  most 
csak  annyit  jegyzünk  meg,  hogy  igen  szívós,  agyagos,  képlékeny, 
impermeábilis  kőzet  ez,  szinte  ideálisan  alkalmas,  hogy  felszínén,  ha 
lejtősen  helyezkedik  el,  a legszebb  szoliflukciós  jelenségek  alakul- 
janak ki. 

A szoliflukció  elnevezése  I.  G.  A n d e r s o n-tól  származik.  Ö 
írta  le  elsőnek  a jelenkori  szubarktikus  éghajlatú  területeknek  ezt 
a jelentős  felszínalakító  és  felszínmódosíto  jelenségét.  (3.)  Á fogal- 
mak tisztázása  céljából,  másrészt  a sík  és  lejtős  felszíneken  keletke- 
ző szerkezeti  talajok  jelenségeinek  és  a jégkorszaki  talajfolyás  je- 
lenségeinek világosabb  áttekinthetősége  céljából  tudnunk  kell,  hogy 
a szoliflukció  fogalma  alá  Anderson  értelmezése  szerint  első  sor- 
ban a lejtős  tundra  jelenségei  (szalagos  strukturtalajok,  kősávok  ki- 
alakulása, az  anyag  transzportálása  a lejtőn)  tartoznak,  későbbi  ku- 
tatások azonban  megmutatták,  hogy  szalagos  váztalajok  kialakulása 
lejtős  területeken  csak  részletjelensége  a szoliflukciónak.  Hiszen 
vannak  nagykiterjedésű  periglaciális  lejtőterületek,  amelyeken  a 
szalagosán  elhelyezkedő  kősávoknak  nyomát  sem  találjuk,  mivel  a 
lejtős  felszín  durva  törmeléknélküli,  képlékeny  agyagból,  vagy  vá- 
lyogból van  felépítve,  mégis  a felszín  képe,  az  anyag  elrendeződése 
a felszínen  és  a felszínhez  közel  világosan  utal  szoliflukciós  jelensé- 
gekre. Vályogtömegeknek  meggyűrt  rétestésztához  hasonló  elhelyez- 
kedése, kiszáradt  sárfolyások  mind  a periglaciális  szoliflukció  em- 
lékei. Világos  tehát,  hogy  a szoliflukció  nem  jelenti  minden  esetben 
egyúttal  szalagos  szerkezeti  talajok  kifejlődését  a periglaciális  terü- 
let lejtővidékein , hanem  jelenti  általában  impermeábilis,  képlékeny 
anyagokból  felépült  lejtőkön  részint  magának  a lejtő  szálban  álló 
impermeábilis  anyagának,  részint  a lej  tőtörmeléknek  a mozgását  a 
lejtő  alja  felé. 

Úgy  látszik,  még  most  is  nyitott  kérdésnek  kell  tartanunk,  hogy 
mi  az  az  erő,  amely  a síktundra  poligoniumaiban  a kőzetdarabokat 
körmozgásra,  a lejtős  tundra  szalagjaiban  pedig  spirális  vonalban 
tör'énő  mozgásra  kényszeríti  és  milyen  kapcsolatban  áll  ez  az  erő  a 
szoliflukció  tömegmozgató  és  tömegszállító  erejével.  Fontos  lenne 
ezt  tudnunk,  mert  segítségével  periglaciális  lejtőterületeken  a tö- 
megszállítás módozatait,  a szoliflukció  különböző  típusait  ismerhet- 
nénk meg  és  különíthetnénk  el. 


200 


Dr.  Bulla  Béla 


Cholnoky  elsőnek  ismerve  fel  a síktundra  poligoniumaiban 
cirkuláló  tömegmozgást  és  annak  szakaszos,  nem  állandó  voltát,  kő- 
mérsékleti  hatásra  gondol.  (4)  Szerinte  a felszini  réteg  felengedése 
és  újrafagyása  az  a hatás,  amely  a poligoniumokban  a cirkulációt 
előidézi.  Ez  a hatóerő  Cholnoky  szerint  a lejtős  tundra  szalag- 
talajaiban  is,  csak  itt,  a hőmérsékletváltozás  okozta  hatáshoz  még  a 
lejtőn  a földi  nehézségi  erő  okozta  hatás  járul.  Meg  kell  jegyeznünk, 
hogy  Cholnoky  és  H ö g b o m nyomán  a legtöbb  kutató  szintén  a 
tundra  felső  rétegének  időszakos  felengedését  és  újrafagyását  tette 
felelőssé  az  említett  jelenségek  létrehozásában,  s bár  L o w 1923-ben 
új  elmélettel,  a konvekciós  áramok  elméletével  igyekezett  a poligo- 
niumokban lezajló  kör-,  ill.  spirális  mozgást  magyarázni,  az  új  el- 
méletnek mai  napig  is  sok  ellenzője  van.  Legharcosabb  szószólója 
L o w elméletének  G r i p p,  (5)  aki  nemcsak  a poligonális  síktundra 
és  a szalagos  lejtőtundra  jelenségeit,  hanem  ezen  túl,  általában  a 
periglaciális  szoliflukeiót,  annak  minden  jelenségét  a L'ov'-féle  el- 
mélettel gondolja  megmagyarázhatónak. 

Ha  magát  a jelenséget  kétféle  módon  is  igyekszik  magyarázni 
a tudomány,  annyi  bizonyos,  hogy  a jégkorszaki,  tehát  fosszilis  ta- 
lajfolyások emlékeivel  a Talabor  és  a Nagyág  völgyében  nagyon 
gyakran  találkozik  a kutató.  Természetes,  hogy  a jégkorszaki  szoli- 
flukciós  jelenségek  fosszilis  formakincse  az  utolsó  jégkorszak  óta 
nagyon  átalakult.  Az  eredeti  formákat  nagyrészt  megszüntette,  el- 
pusztította a mérsékelt  földöv  területeire  jellemző  normális  denudá- 
ció,  a felszínt  betakarta  a húzódó  törmelék. 

A terraszmezők  síktundráának  poligontalajképződményeihez 
hasonlóan  vályogos  lejtővidéken,  különösen  a Nagyág  kismedencéi- 
ben  (ökörmezői,  zaperedili,  vucskómezői  medence)  feltételezhetünk  az 
utolsó  jégkorszak  folyamán  szalagos  váztalaj képződést  is,  hiszen  az 
ilyen,  vályoggal  borított,  enyhe  lejtővidékekre  a homokkőhegyekből 
bőven  kerülhetett  a fagy  hatására  elaprózódott  törmelékanyag, 
azonban,  ha  voltak  is  ilyen  lejtős  tundraképződmények,  ma  már 
ezeket  igen  nehéz  lenne  felismerni,  mert  a térszint  teljesen  átalakí- 
totta a posztglaeiális  idők  klímájának  hatásaként  jelentkező  nor- 
mális denudáció  és  a sok  suvadásos  jelenség.  Csak  enyhe  lejtésű, 
vályoggal  borított  terraszmezőkön,  különösen  a Nagyág  és  a Talabor 
III.  sz.  (középpleisztocén)  terraszán  figyelhető  meg  gyakorta  a fel- 
színen és  felszínhez  közel,  0.5  mélységig,  hogy  a jégkori  vályog 
és  a terraszkavics  erősen  összekeveredett  egymással;  ez  talán  utal- 
hat a jégkorszak  folyamán  a lejtős  tundra  jelenségeire,  sokkal 
inkább  azonban  az  általános  jégkori  szoliflukcióra. 

A jégkori  szoliflukció  kifejlődésének  két  alapfeltétele  volt: 
enyhelej  tőszögű  kiterjedt  területek  és  a felszint  vastagon  elborító, 
képlékeny,  impermeábilis  kőzet  jelenléte.  Ez  a nagy  vastagságban 
települt,  impermeábilis  kőzet  a Máramarosi  medencében  és  a hegy- 
vidék kis  völgy  medencéiben  is  a sárgásbarna  színű,  jégkori  vályog. 

Ezeknek  a soroknak  Írója  korábbi  löszkutatásai  alkalmával 


A Máramarosi  Kárpátok  perig:! aeiál is  jelenségeiről 


201 


-olyan  megfigyeléseket  gyűjtött,  hogy  a Magyar  medence  legjelleg- 
zetesebb periglaciális  képződménye,  a lösz,  az  Alföld  északi  perem- 
hegységeinek  területén:  a lejtőkön,  terraszokon  és  medencékben 
mindjobban  elveszíti  jellegzetes  sajátságait.  Szénsavas  mésztartalmú 
csökken,  szemcsenagysága  megkisebbedik.  Olyan  kőzet  ez,  mintha 
elvályogosodott  lösz  lenne.  Már  akkor  megkockáztattam  azt  a fel 
tevést,  (1,  6.)  hogy  ezeken  a hegyvidéki  területeken  az  Alföldnél 
nedvesebb  c's  hidegebb  klíma  hatására  a hulló  porból  nem  típuso.; 
lösznek,  hanem  vályognak,  agyagos  kőzetnek  kellett  keletkeznie. 
Ezt  a feltevésemet  Kerekes  vizsgálatai  (7)  mindenben  igazolták. 
Az  ismétlések  elkerülése  céljából  csak  röviden  említhetjük  meg, 
hogy  Kerekes  tanulmányai  szerint  a korábban  földtani  térké- 
peinken a belsőkárpáti  területeken  feltüntetett  és  a vulkáni  tufák 
mái  la  dékánok  tartott  „nyirok”  nem  más,  mint  pleisztocén  jégkori 
agyag  és  anyaga  is  ugyanaz,  mint  a löszé,  hulló  por,  csak  a dia- 
genetikus folyamatok,  amelyek  során  a hulló  por  barnássárga 
agyaggá  alakult,  voltak  mások,  mint  a löszképződés  diagenezise. 
A jégkorszaki  agyag  ( vályog ) tehát  periglaciális  képződmény. 
Nemcsak  a Délfelvidéken  található  meg,  de  igen  erőteljes  kifejlő- 
désben jelentkezik  a Máramarosi  medence  általam  tanulmányozott 
területein  is.  Megvan  az  Ung  és  a Latorca  vidékén  is  már,  hogy 
a Nagyág  és  a Talabor  völgyében,  a lejtőkön  és  a terraszokon,  de 
különösen  a Nagyág  és  a Talabor  közti  pliocén  kavicstakaró  meze- 
jén formakincsével,  nagy  kiterjedésével  jelleget  adjon  a területnek. 

A jégkorszaki  vályoglepelnek  a vastagsága  nem  egyenletes. 
Mivel  képződése,  akárcsak  a vele  egykorú  löszé,  megszakításokkal 
történt  (vastagodás,  képződés  a jégkorszakban,  lepusztulás,  véko- 
nyodás  az  interglaciálisokban),  a fiatalabb  pleisztocén  terraszokon 
csak  néhány  dm,  esetleg  1 — 2 m,  a közbülső  terraszon  vastagsága 
eléli  a 6 m-t  is,  a IV.  terraszon  a 10  m-t,  a Nagyág  és  a Talabor 
közti  pliocén  kavicstakaró  felszínén  pedig  helyenkint  20  in  vastag.  '(8) 

Jellemző  szemcsenagysága  S z u r o v y Géza  szíves  meg- 
állapítása szerint  0.003—0.005  mm;  tehát  durva  agyag.  Minden- 
esetre képlékeny,  impermeábilis  kőzet;  felszínén  a jégkori  talaj- 
folyások igen  nagy  mértékben  tudtak  kifejlődni. 

Ez  a jégkori  vályogtakaró  minden  tekintetben  megérdemelné 
a részletes  tanulmányozást.  Mechanikai,  kémiai  és  petrográfiai 
összetételének,  településviszonyainak,  részletes  formakincsének  isme- 
rete valószínűleg  sok  tekintetben  helyesbbítené  és  kiegészítené  a 
Magyar  medence  periglaciális  viszonyairól  vallott  felfogásunkat. 
Sztratigráfiai  tagolásában,  egyszersmind  kronológiai  beosztásában 
talán  fel  lehetne  használni  a vályogtömegeket  tagoló,  vörösbarna 
rétegből  vett  mintát.  Szurovy  vizsgálata  szerint  limonitos,  man- 
gános  agyagok  ezek  a vályogot  tagoló  szalagok.  Bizonyos,  hogy  régi 
felszínt  jelölnek.  Talán  egyező  korúak  hazai  löszeink  interstadiális 
és  intergla-ciális  vörösbarna  vályogzónáival.  Maguk  ezek  a vályogok 


Dr.  Bulla  Béla 


2(i2 

pedig  sok  rokon  vonást  mutatnak  a német  és  lengyel  periglaciális 
vidék  „flottlehm”-jeivel  (Lüneburger  Heide,  Baranovicsi). 

A kárpátaljai  jégkorszaki  vályogok  kortani  vizsgálatának 
azonban  nagy  nehézsége  is  van.  A térszín  ugyanis  lejtős;  rajta  a 
jégkorszakok  folyamán  nagyszerű  talajfolyásos  jelenségek  játszód- 
tak le;  a meredekebb  lejtőrészletek  vályogja  áttelepült  alacsonyabb, 
síkabb  térszínekre,  a térszíni  egyenetlenségek  elsimultak.  Az  így 
keletkezett  formakincset  G r i p p az  Északnémet-alföld  szoliflukciós 
területein  valóban  találóan  nevezte  „zerflossene  Formen”-nek.  (9) 
A jégkori  talajfolyások  működésének  nyomait  a Máramarosi  meden- 
cében sok  helyen  megtalálja  a morfológus.  Enyhe  lejtőkön  a vályog- 
tömegeknek kiszáradt  sárfolyásokhoz  hasonló  elhelyezkedése,  a 
kavicsten aszok  homloklejtőinek  aljában  a vályog  vastag  és  gyűrt 
rétestésztához  hasonló  szerkezete,  a lejtő  felső  részén  fokozatos  ki- 
vékonyodása,  egyes  kismedencékben  (pl.  az  Ökörmezői  medence  keleti 
oldalán)  a pleisztocén  folyami  terraszok  részleges  elrombolása,  a 
vályogba  mélyen  belekeveredett  folyami  kavicsnak  szétszórt  tele- 
pülése mind  a jégkori  talajfolyásnak  nagy  jelentőségéről,  nagy- 
arányú tömegáttelepítő  működéséről  tanúskodik. 

Végeredményben  tényként  mondhatjuk  ki,  hogy,  amiként  a 
mérsékelt  éghajlatú,  normális  lepusztuláséi  vidékeken  a legfontosabb 
tömegszállító  és  nivelláló  tényező  a húzódó  törmelék  mozgása,  annál 
jelentéktelenebb  volt  a szerepe  a jégkorszakokban  a hideg-száraz 
éghajlatéi  periglaciális  területeken.  Itt,  különösen  vizet  jót  nem 
bocsátó  glaciális  agyaggal  borított,  enyhe  lejtőszögű  lejtősvidékeken 
a felszín  váltakozó  felengedése  és  éjrafagyása  következtében  ki- 
alakult talajfolyás  volt  a fő  tömegszállító  és  formakiegyenlítő 
tényező. 

Általánosan  elfogadott  véleménynek  látszik,  hogy  a talaj- 
folyások a jelenkoii  szubarktikus  (periglaciális)  és  pleisztocénkori 
periglaciális  lejtőterületek  jellemzői,  azonban  meg  kell  említenem, 
hogy  ilyen  talaj  folyásszerű  jelenségek  a jégkori  vályog  felszínén, 
Máramarosban  helyenkint  ma  is  megfigyelhetők.  19(51.  évi  felvételi 
jelentésében  már  Posewitz  is  megemlékezik  a Nagyág  völgyé- 
ben, Ökörmező  és  Zaperedil  vidékén  kiterjedt  „csúszóterületek”-ről. 
(10).  Sajnos,  nem  magyarázza  meg,  mit  ért  pontosan  „csúszóterület” 
alatt.  Valószínű,  hogy  az  Ökörmezői  és  Zaperedili  medence  keleti 
lejtőjén  gyakorta  jelentkező  kisebb-nagyobb  suvadásokkal  jellem- 
zet  terület  a Posewitz-féle  „csúszóterület”.  Ezeknek  a suvad  ásóknak 
a magyarázata  nagyon  egyszerű.  Az  ei’ősen  gyűrt,  lemezes,  palás 
homokkőre  vékonyabb-vastagabb  rétegekben  települt  jégkorszaki 
vályog  felszíne  könnyen  beázik.  Az  átázott,  képlékeny,  állékony- 
ságában meggyengült  vályogtömegek  karélyos  szakadásvonalak 
mentén  me g-in eg csúsznak  a lejtőkön.  A keletkezett  suvadásolc  nagy- 
sága és  terjedelme  a vályogrétegek  vastagságától,  a lejtésviszonyok- 
tól és  a térszín  erősebb,  vagy  gyengébb  tagoltságától  függ.  Gyér 


A Máramarosi  Kárpátok  periglaciális  jelenségeiről 


20: 


völgyhálózatú,  vastag  vályoggal  borított  lejtőkön  terjedelmes  suva- 
dások  tudnak  kialakulni.  Különösen  szép  suvadások  figyelhetők 
meg  az  Ökörmezői  medence  délkeleti  felében,  a Rím  nevű  terrasz- 
félsziget  felett.  A suvadásos  lejtők  aljában  a lecsúszott  vályogtömeg 
sárfolyáshoz  (talajfolyáshoz)  hasonlóan  végződik  el.  A sárfolyások 
jelenlegi  működését  szépen  igazolják  a vályogtömegekbe  belegyűrő- 
dött  fűcsomók. 

Ez  a jelenség  azt  igazolja,  hogy  a dolog  természete  szerint 
a jégkorszaki  talajfolyások  és  a jelenkori  suvadások  mechanizmusa 
között  rokon  vonásoknak  kell  fennállaniok.  Mindkét  jelenség  imper- 
meábilis,  képlékeny,  agyagos  lejtőterületeket  jellemez,  csak  kelet- 
kezésük oka  különböző.  A talajfolyásé  az  időlegesen  fagyott  föld- 
felszín váltakozó  felengedése  és  újrafagyása  (esetleg  az  így  kelet- 
kezett konvekciós  áramok  működésbe  lépése),  a suvadásoké  az  át- 
ázott vályogtömegek  állékonyságának  meggyengülése. 

Korábban  azt  a feltevést  kockáztattam  meg  (6),  hogy  jég- 
korszaki talajfolyás  és  suvadás  egymást  valószínűleg  kizáró  forma- 
kiegyenlítő tényezők.  Ezt  a feltevést  olyanképpen  szeretném  módo- 
sítani, hogy  a mi  jelenlegi  kiimánk  uralmi  területein,  tehát  a 
Magyar  medencében,  a jelenkorban  típusos  talajfolyások  termé- 
szetesen már  nem  alakulhatnak  ki,  ellenben  a ma  egyes  vidékeinken 
(Erdélyi  medence,  Kárpátalja)  nagy  szerepet  játszó  suvadások  a 
jégkorszakokban  a csak  időlegesen  fagyott  agyagos  felszíneken  is 
jelentkezhettek  a jégkorszakok  folyamán,  első  sorban  a nyári  fél- 
évben, de  szerepük  éppen  a hideg-száraz  éghajlat  miatt  sokkal  jelen- 
téktelenebb volt  a talajfolyások  szerepénél.  A húzódó  törmelék 
mozgása  pedig  a jégkori  periglaciális  vidékeken  teljesen  szünetelt. 
A húzódó  törmelék  mozgása  helyett  szinte  kizárólagos  volt  a jég- 
korszakokban a szoliflukció  uralma. 

Ez  a feltevés  egyben  arra,  eddig  a morfológiában  kevéssé 
figyelembe  vett  problémára  is  szeretné  a figyelmet  ráirányítani, 
hogy  a lejtőkön  végbemenő  anyagszállításoknak,  a lejtőtörmelék 
mozgásának  tanulmányozásában  a különböző  típusoknak  egymástól 
való  merev  elkülönítésétől,  megkülönböztetésétől  tartózkodnunk  kell. 
A forróégövi  lejtőcsuszamlásoktól  a normális  lepusztúlású  területek 
húzódó  törmelékének  mozgásán  át,  a suvadásokon  és  hegyomlásokon 
át  a periglaciális  talajfolyásokig  és  szalagtalajok  kialakulásáig  a 
lejtőterületek  anyagi  minősége,  a lejtésviszonyok  és  a kérdéses  terü- 
let éghajlata  szerint  számos  átmeneti  forma,  az  egymásbafonódó 
típusoknak  egész  sorozata  állapítható  meg. 

Periglaciális  területek  folyóinak  mechanizmusában  a jég- 
korszaki éghajlat  által  okozott  és  bekövetkezett  változásokról  (ég- 
hajlati eredetű  szakaszjellegváltozások,  felkavicsolcdásl  már  több- 
ször megemlékeztem.  Ezt  a periglaciális  jelenséget  a Nagyág,  a 
Ta'abor  és  a Tisza  völgyének  terraszmorfológiai  tanulmányozásá- 
val kapcsolatban  a Földrajzi  Közleményekben  már  részletesen  ismer- 


204 


JJr.  Bulla  Béla 


tettem  is  (8),  most  utolsónak  munkaterületem  másik  fontos  peri- 
glaciális  jelenségéről  kell  néhány  szót  szólani:  a Máramarosi 

Kárpátok  sziklatengereiről. 

A Homokkőkárpátok  periglaciális  sziklatengerei  régóta  isme- 
retesek az  irodalomban.  Lozinski  (11)  a lengyel  Homokkő- 
kárpátok in  situ  képződött  sziklatengereit  periglaciális  blokkfácies- 
nek  nevezte  el,  annyira  jellemzik  a Kárpátok  homokkőláncait. 
A sziklatengerek  kialakításában  a legfontosabb  hatóerő  a fagy 
sziklarepesztő,  kőzetfeldaraboló  hatása.  A kőzet  hasadékaiba  beszi- 
várgó víz,  kitöltvén  a hasadékokat,  megfagy.  A víz  megfagyásával 
együttjáró  ki  erjedés  tágítja  a hasadékokat,  végül  a nyers  szikla 
darabokra  esik  széjjel. 

Periglaciális  sziklatengerek  a Magyar  medencéből  több  hely- 
ről ismeretesek  (Kiskárpátok,  Magyar  Érchegység,  Bakony,  Budai 
hegyek),  de  itt  a Máramarosi  Kárpátokban  valósággal  jelleget 
adnak  egyes  völgy  részleteknek,  lejtőterületeknek.  Munkaterületem 
legszebb  periglaciális  sziklatengerét  a homokkővonulatban  a Nagyág 
völgyének  jobboldalán,  Ökörmezőtől  délre.  Patakvölgy  (Potocsina) 
és  Vucskómező  között  tanulmányozhattam.  A hasad  ék  fagy  hatására 
is  situ  szétdarabolt,  kvarciteres  kemény  homokkő  0.3 — 1 m átmérőjű 
darabjai  hevernek  zsúfoltan,  egymásra  dobálva,  több  száz  méter 
hosszúságban,  50 — 100  m szélességben  a lejtőn,  elborítva  mohával 
és  az  erdő  aljnövényzetével.  Éppen  a növényzet  igazolja,  hogy  ma 
már  ezek  a sziklatengerek  nem  képződnek  tovább,  tehát  valóban 
periglaciális  jelenséggel  van  dolgunk.  A meztelen  periglaciális 
sziklarégiót  ma  már  birtokába  vette  a növényzet. 

Cs  k a durva,  nagy  blokkok  feküsznek  keletkezésük  helyén. 
A fagy  hatására  keletkezett  apróbb  kőzettörmeléket  a lejtőkről  a 
csapadékvizek  lehordták  a folyókba,  megnövelvén  a jégkorszakok 
idején  azok  hordalékmennyiségét,  tehát  részben  okai  lettek  a folyók 
jégkorszaki  szakaszjellegváltozásának,  a völgyfenekek  felkavicso- 
lódásának. 

Erdőterületeken  az  erdő  fái  jól  megkötik  a sziklatengerek 
kőtömbjeit.  Ilyen  helyeken  tudott  a sziklatenger  máig  is  in  situ  meg- 
maradni. Azokon  a lejtőterületeken  azonban,  amelyeken  a feldara- 
bolódott  sziklatömbök  a jégkori  vályog  felszínére  kerültek,  a töm- 
böket a talajfolyások  magukkal  cipelték  a lejtők  aljára.  Szétszórtan 
heverő,  magányos  tömbök  az  ilyen  völgylejtőkön  a Kárp  ttok  völ- 
gyeiben gyakorta  találhatók. 

A sziklatengerek  is,  akárcsak  a . korábban  ismertetett  peri- 
glaciális váztalajok,  zsákoskavicsok  és  jégkori  vályogokon  kialakult 
talaj  folyások  a legnagyobb  valószínűség  szerint  az  utolsó  jégkorszak 
idején  képződött  formaelemek  Kárpátjaink  periglaciális  övezeteben. 
Természetük  szerint  csak  kisfonnák;  hol  erősebben,  hol  gyengébben 
színezik  a magyar  Kárpátok  alaktani  képét,  mégis  fontosak,  mert 


Adatok  a dunántúli  paleozoikum  tektonikájához 


205 


a magyar  föld  geológiai  közelmúltjának  eseményeiről  adnak  a hazai 
íöUl  megismerésében  el  nem  hanyagolható  felvilágosításokat. 

IRODALOM. 

1.  Bulla  Béla:  Die  periglazialen  Bildungen  und  Oberflacheu- 
gestaltungen  des  Ungarischen  Beckens.  Földrajzi  Közlemények.  Teleki 
Pál  ünnepi  füzet.  Budapest  1939.  — 2.  Szádeczky-Kardoss  E.: 
Pleistozane  Strukturbodenbildung  in  den  ungarischen  Tiefebenen  und 
im  Wiener  Beeken.  Földtani  Közlöny  1936.  — 3.  An  dér  són,  I.  G.:  Soli- 
fluktion,  a component  of  subaerial  denudation.  Journal  of  Geology  14. 
1906.  4.  Cholnoky  Jenő:  A Spitzbergák.  Földrajzi  Közlemények 
1911.  — 5.  Gripp  K.:  Beitráge  zűr  Geologie  von  Spitzbergen.  Abhandl. 
aus  dem  Gebiet  dér  Naturwiss.  Naturwiss.  Ver.  im  Hamburg.  Bánd 
XXI.  1927.  — 6.  Bulla  B.:  Dér  pleistozane  Löss  im  Karpatenbeeken. 
Földtani  Közlöny  1937 — 1938.  — 7.  Kerekes  József:  Fosszilis  tundra- 
talaj a Blikkben.  Földrajzi  Köziem.  1938.  — 8.  Bulla  Béla:  A Nagyág, 
Talabor  és  a Tisza  terraszai.  Földr.  Köziem.  1940.  — 9.  Gripp,  K.: 
Über  fossile  Abtragungsformen  im  Diluvium  Nordwestdeutscblands. 
Zentralblatt  für  Mineralogie  1924.  — 10.  Posewitz  T.:  A Nagyág 
'.  ölgye  Berezna  és  Vucskómező  vidékén.  M.  kir.  Földt.  Intézet  évi  jelen- 
tése az  1901.  évről.  — 11.  Loziuski,  W.:  Die  periglaziale  Fazies  dér 
mecbanischen  Verwitterung.  C.  R.  Coiigr.  Géol.  Internat.  XI.  Sess. 
Stockholm  1910.  Bd.  V. 


ADATOK  A DUNÁNTÚLI  PALEOZOIKUM  TEKTONIKÁJÁHOZ* 

Irta:  Dr.  gróf  Teleki  JJéza. 

Három  évi  felvételem  során  a dunántúli  paleozoikumban  sok 
érdekes  adatot  gyüjthettem  össze  ősföldünk  keletkezési  viszonyaira 
vonatkozólag.  Kiindulópontul  két  rög  szolgált:  a Velencei-  és  a 
Fazekasboda-Mórá.gyi  hegység.  Ha  ezen  hegységekben  meglátoga- 
tunk egy  gr.ánitkőfejtőt,  mindenekelőtt  három  jelenség  köti  le 
figyelmünket: 

1.  a számtalan  sok  hasadás,  hasadák,  esetleg  telér, 

2.  a hasadások  rendszeressége,  kevés  irányban  való  rendsze- 
res elhelyezkedése, 

3.  a gránit  el  válási  síkjai,  melyek  mentén  a munkások  a kő- 
zetet fejtik  és  amelyek  sok  esetben  rejtettek,  nem  láthatók. 

Ezek  azok  a mechanikai  ismertetőjelek,  melyek  bemérésével 

* Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1940.  június  4-én  tar- 
tott szakülésén. 


206 


Dr.  gróf  Teleki  Géza 


és  megfigyelésével  sokféle  következtetést  vonhatunk  egy-egy  gránit- 
rög  kihűlés  alatti  és  kihűlés  utáni  mozzanataira.  Hasadás  és  elválás 
ugyanis  mindig  egy  bizonyos  törvényszerű  összefüggést  mutatnak 
azokkal  a jelenségekkel,  melyek  a gránit  megmerevedése  alatt  a 
reá  ható  oldalnyomások  következtében  keletkeztek.  Ez  megengedi 
nekünk,  hogy  még  ott  is,  ahol  a hegységalkató  nyomáserő  egyebek- 
kel nem  mutatható  ki,  — mint  pl.  a Velencei-hegységben,  ahol 
dinamometamorf  ásvány  nem  ismeretes  — annak  irányát  megálla- 
pítsuk. 

Nyomás-  és  mozgásirányokat  minden  esetben  legjobban  a meg- 
merevedett kőzet  primer  parallel-textúrája  szabja  meg.  A legtöbb 
irányolatlan  szemcséjű  kőzetben  is  megtalálható  a lineáris  nyúlás, 
míg  egy  horizontális  nyúlás,  palásodás  igen  ritka  jelenség.  A nyúlás 
iránya  megadja  a legkisebb  nyomás  irányát  és  ily  értelemben  egyik 
legfontosabb  gránittekitonikai  tényező. 

A második  tényező  a néha  fellelhető  palásodás,  mely  alatt 
itt  azonban  a szövedék  lapszerűségét  értjük.  Egy  további  jelenség 
a folyás. 

Legfontosabb  ismertetőjelle  a nyomásiránynak  az  elválás, 
mely  akkor  sem  hagy  cserben,  ha  nyúlás,  hasadás  vagy  telérek 
kutatása  csődöt  mondanak.  A három  elválási  sík  így  jellemezhető 
a legjobban: 

1.  Legjobb  elválás.  A nyúlás  irányában  fekszik  és  merőleges 
a nyomás  irányára. 

2.  Fekvet  vagy  primer  kőzet  pad.  A nyúlás  irányában  fekszik 
és  a megterhelés  irányára  merőleges. 

3.  Legrosszabb  elválás.  Merőleges  a nyúlásra,  tehát  az  oldal- 
nyomás irányában  fekszik. 

A következő  lépés  a hasadások  birodalmába  veziet.  Ezen  hasa- 
dások egyelőre  csak  aljban  az  esetben  foglalkoztatnak  minket, 
amennyiben  a kihűlés  alatt  vagy  közvetlenül  utána  keletkeztek. 
Elsősorban  megkülönböztetünk  itt  hosszanti  hasadékokat,  melyek  a 
nyúlás,  rost  vagy  palásodás  irányában  fekszenek  és  többnyire  zár- 
tak, azután  szélti-  vagy  kereszti rányúakat,  melyek  a legnagyobb 
nyomás  irányában,  előbbiekre  keresztirányt  futnak  és  többnyire 
kőzettelérek.  Ezeket  eddig  általában  a kőzet  vagy  magma  össze- 
húzódásával magyarázták.  Itt  azonban  arra  kell  ügyelnünk,  hogy 
egy  nyugodtan,  nyomásirány  nélkül  kihűlő  magmatömegnél  a telé- 
rek elhelyezkedése  általában  rendszertelen,  ha  pedig  minden  oldal- 
ról egyforma  nyomás  éri,  úgy  a hasadékok  becsukódnak  még  mi- 
előtt kinyílhattak  volna:  egyetlen  irány  kivételével  és  ez  a leg- 

nagyobb nyomás  iránya.  A gránit  primer  hasadékképződése  tehát 
úgy  vehető,  mint  egy  egyidejű  oldalnyomás  által  kompenzált  zsu- 
gorodási h asadás-folya  m at. 

Érdekes  jelenség,  hogy  a két  főhasadási  irány  ellentétben  áll 
az  elválás  főirányával. 


Adatok  a dunánlúli  paleozoikum  tektonikájához 


‘2117 


Ezek  mind  primér,  a gránit  tektonikájához  tartozó  hasadási 
rendszerek  és  nem  tévesztendők  össze  a későbbi  időkben  és  hegység- 
alakító nyomóerők  folytán  keletkező  litoklázisókkal,  melyeket  a 
Velencei-  és  Mórágy i hegységben  elsősorban  az  alpin  erők  hoztak 
létre. 

Előbbi  csoporttal  szorosan  összefüggenek  a hasadásokat  és 
hasadékokat  kitöltő  telérek,  melyek  nagyrészt  a legnagyobb  nyomás 
irányában  fekszenek. 

Egy  másik  jelenség  a masszívum  felből  tozódása. 

Csúszólapok  többnyire  a haránthasadékokon  és  a velük  paral- 
lel futó  hasadásokon  lelhetők  fel. 

Ezen  tényezők  és  jelenségek  vizsgálatával  és  pontos  beméré- 
sével az  összes  csak  fellelhető  kőfejtőkben  vagy  kibúvásnál  próbál- 
tam három  éven  keresztül  a Dunántúl  paleozóikus  rögeinek  tekto- 
nikáját kikutatni.  Hogy  ne  tévesszenek  meg  a fiatalabb  vetők  és 
törések,  mindig  a már  többé-kevésbbé  ismert  mezozoikus  hegysé- 
gekből indultam  ki,  majd  folytattam  a paleozoikumon  és  csak  azu- 
tán kezdtem  hozzál  a gránitrögök  tanulmányozásához  és  felvételéhez, 

Dunántúli  felvételeim  két  területegységre  terjednek  ki:  a 
Velencei-hegység,  Polgárdi-Fülei  rögök,  Balatonfelvidék  pereme  és 
a Fazekasboda-Mórágyi  hegység,  Mecsek  és  Villányi  hegység  pe- 
reme. Vegyük  előbb  sorra  a két  gránitrögöt.  Már  egy  petrográfiai 
térképen  is  előtűnik  az  az  érdekes  jellemző  vonás,  hogy  mindkét 
hegységben  a telérek  rendszeresen,  egymással  párhuzamosan,  átlag 
KÉK — NyDNy-i  irányban  helyezkednek  el.  Magában  véve  ez  még 
nem  jelent  sokat,  hiszen  amint  láttuk,  ebből  még  nem  következik 
semmi,  egymagukban  a telérek  nem  irányadók  hegységalkató  erőkre. 
Ha  azonban  meglátogatjuk  a kőfejtőket  és  elvégezzük  az  előbb  em- 
lített beméréseket,  azokat  összegezzük,  majd  a hegységekről  ily- 
módon  térképet,  azaz  statisztikát  készítünk,  a következőket  tapasz- 
taljuk. 

Mindkét  rögben  a legjobb  elválás  iránya  többé-kevésbbé,  leg- 
feljebb 25 — 30°  eltéréssel  merőleges  a telérek  csapására,  míg  a lég 
rosszabb  elválás  síkja  ezekkel  többnyire  párhuzamosan  halad.  Maga 
a fekvet  is  merőleges  a telérekre,  de  míg  ez  a Velencei-hegységben 
minden  oldalra  egyformán  lejt,  a Fazekasboda-Mórágyiban  a kőzet- 
padok dőlése  KÉK-i,  majd  átbuknak  NyDNy  felé,  hogy  így  válta- 
kozva három,  az  egész  hegységet  keresztező  gyenge  antiklinálist 
adjanak.  Ezekkel  az  antik! inálisokkal  párhuzamosan  halad  majd- 
nem kizárólag  a gránit  nyúlása,  mégpedig  lineáris  nyúlása. 
A Velencei-hegységben  maga  a nyúlás  nem  jut  kifejezésre,  a tömeg 
sokkal  homogénebb,  de  mint  latens  nyúlást  itt  is  észlelhetjük,  ha 
bár  sokkal  rendszertelenebb,  már  az  alpi  és  postalpi  összetörede- 
zettsége  miatt  is. 

Folyást  és  palásodást,  azaz  lapszerűséget  alig  észleltem,  ha- 
bár ez  utóbbi  a kontaktusnál  kis  mértékben  mindig  megvan.  Egye- 


Dr.  gróf  Teleki  Géza 


2c  8 

dűl  Fazekasbodánál  vau  nagyobb  kiterjedése  a folyásnak,  melynek 
pontos  elhelyezkedését  és  irányát  majd  csak  az  irányoltan  gyűjtött 
kőzetminták  vizsgálata  után  állapíthatjuk  meg. 

Mindkét  rög  kőzetét  számtalan  repedés,  hasadás  járja  át. 
Itt  a legnehezebb  kiigazodni,  mert  a fiatalabb  hegységalkotó  erők 
előidézte  litoklázis-rendszerek  nemcsak  hogy  sok  esetben  más  irá- 
nyúak, de  a régieket  is  felfrissítik,  felelevenítik.  Ebben  a dzsun- 
gelben azonban  nagy  segítségemre  voltak  a csúsaólapok  és  a fej- 
tésnél jól  észlelhető  elválási  síkok,  valamint  a Fazekasboda-Mórá- 
gyi  rögben  nagyszámban  előforduló  syngenetikus  kitöltésű  hasa- 
dékok.  Ez  utóbbiak  oly  hasadékok  melyek  töltelékét  erősen  igény- 
bevett, összesodort  paleozóikus  íillit,  pala.  esetleg  kvarc  képezi  és 
amelyek  falán  egy  jellemző  zöldes  árnyalatú  kéregszerű  bevonat 
látszik,  mely  valószínűleg  strigovit. 

E kitöltött  vagy  néha  nyitott  hasadékok  nagyrésze  szintén 
KÉK-NyDNy-i  irányú,  tehát  párhuzamos  a telérekkel.  Hasadékok- 
nak  kell  azonban  nyilvánítanunk  a teléreket  is,  hiszen  sok  helyen, 
főleg  a Velencei-hegységben  a gránitporfir  mentén  feltörő  aplit  is 
igen  sokszor  mutat  rovátkás  csuszamlási  felületeket.  A csuszamlási 
hasadékok  azonban  nem  tévesztendők  össze  olyan,  szintén  számosán 
előforduló  vetőkkel,  hol  a két  oldalrög  vertikális  irányban  tolódott 
el  egymástól.  Csuszamlási  rovátkák  ugyanis  majdnem  horizontá- 
lisak, 0 és  20°  között  ingadoznak.  A telérek  általános  csapása  alól 
csak  a kvarctelérek  egy  része  képez  kivételt,  amennyiben  ezek  meg- 
lehetős rendszertelenül  keresztezik  néha  a többi  telért,  vékony  erek 
formájában  is.  Ez  általában  az  oldalnyomás  gyengülését  mutatja. 

Gyenge  formájában  a felboltozódás  csak  a Velencei-hegység- 
ben mutatkozik.  A tengely7  csapása  itt  egyezik  a telérek  és  haránt- 
hasadékok  irányával,  tehát  KÉK-NyDNy-i,  nyúlás  lejtését  azon- 
ban csak  ott  tapasztaltam  kismértékben,  ahol  a kontaktus  palák 
megvannak.  Ebben  a hegységben  azonban  még  valami  egyTéb  köti 
le  figyelmünket.  A tertier  andezitfeltörésekkel  kapcsolatos  postvul- 
káni  gránitelkvarcosodás,  kaolinosodás  terében  a kvarcit  és  a még 
későbbi  vékony  barittelérek  csapásiránya  megváltozik  és  szinte  me- 
rőlegesen helyezkedik  el  a többi  telérre,  hasadási  és  elválási 
irányra.  Csapásuk  ÉÉNy-DDK-i.  Vájjon  miért!  Itt  megint  csak 
hangsúlyozhatom,  hogy  ha  eruptív  kőzettömegekben  is  kimutat- 
ható gránitelkvarcosodás,  kaolinosodás  terében  a kvarcit,  az  a még 
nem  teljesen  lejátszódott  a.lpin  nyomóerőkre  vezethető  vissza,  mely 
összes  középhegységeinkben  nagymértékben-  érvényesül  és  létre- 
hozza a számtalan  sok  haránttörést.  Egy  orogén  övben  fekvő  me- 
dence itt  tehát  oldalnyomás  alatt  áll,  mely  nyomásirány  a cseh 
masszívum  felé  mutat  és  melyre  merőlegesen  helyezkednek  el  a 
mezozoikus  áttolódások  és  a hosszvetők  rendszere,  valamint  a leg- 
fiatalabb leszakadások,  mint  pl.  a Balaton  és  a Velencei-hegység 
leszakadási  vonala.  Ezek  a telérek  tehát  azt  bizonyítják,  hogy  az 
alapfeltevés  nagyjából  helyes,  a két  gránitrög  egy  oly  paleozoikus 


Adatok  a dunántúli  paleozoikum  tektonikájához 


209 


nyomás  alatt  merevedett  meg,  mely  az  alpin  irányokra  merőleges 
volt. 

E jelenségekből  is  nyilvánvalóvá  válik,  hogy  — ha  C 1 o o s 
fejtegetéseinek  igazat  adunk  — e két  gránitrög  KÉKANJyDNy-i 
nyomóerők  hatása  közben  merevedett  meg.  A Velencei-hegységben 
a nyomás  mindenesetre  lényegesen  kisebb  volt,  mint  a Fazekasboda- 
Mórágyi-ban,  mert  minden  előbb  említett  jellegzetesség,  minden 
egyes  tényező  gyengébb  és  valamivel  rendszertelenebb  összefüggést 
mutat,  telérek,  basadékok,  elválás  mind  valamivel  rendszernélkü- 
libb,  kúszáltabb. 

A Velencei-hegység  tehát  egy  nyugodtabb  településű  antikli- 
nálpluton,  ami  azonban  nem  jelenti  azt,  hogy  tektonikailag  nyo- 
másmentesen merevedett  meg. 

A Fazekasboda-Mórágyi  hegység  ezzel  szemben  erősebb  hegy- 
ségalkotó erőknek  lehetett  kitéve,  amit  nagymértékben  mutat  a há- 
rom ÉÉNy-DDK-i  antiklinális  és  az  is,  hogy  e hegység  valószí- 
nűleg két  kisebb  rögből  áll,  miután  a fazekasbodai  felének  főtöme- 
gét alkotó  ortoklas-oligoklas-biotit-gránit,  a benne  előforduló,  néha 
6 — 7cm  nagyságú  tökéletes  karlsbadi  ikrekkel  és  a sok  gneisz-szerű 
zárvánnyal  lényeges  eltérést  mutat  a Mórágy  és  Apáti  környékén 
fellelhető,  tömöttebb,  világosabb  gránittól.  Telérek,  hasadékok,  el- 
válás ezeket  csak  alátámasztja.  Nem  lehetetlen  azonban,  hogy  a 
mórágyi  rész  egy  mélyebb,  jobban  denudált  része  a gránittörrzsnek. 
Ezt  csak  a petrografiai  vizsgálat  fogja  megállapítani  tudni,  mint 
ahogy  a különböző  telérek  kitöltését,  a zárványok  anyagát,  vala- 
mint a helyenként  előforduló  gneiszesedést  is  csak  a vizsgálatok 
fogják  felfedni. 

Egy  azonban  bizonyos.  A velencei  és  fazekasboda-mórágyi  rö- 
gök különböző  hegységalkotó  erőkre  engednek  következtetni,  kü- 
lönböző kőzetek  törtek  fel  a mélyből,  esetleg  különböző  időben  is. 

Ezekután  térjünk  át  az  e rögöket  körülvevő  paleozoikus  kép- 
ződményekre és  azok  tektonikájára.  Itt  talán  még  szembeötlőbb  a 
különbség,  mint  magukban  a rögökben.  Egységes  mindkét  egység- 
ben csak  az,  hogy  a kontaktmetamorfózis  egyik  helyen  sem  volt 
nagyméretű,  a rögökhöz  mérten  vertikális  irányban  átható.  Ez  any- 
nyit  jelent,  hogy  a magmák  már  erősen  lehűltek  és  erősen  nyúlós 
állapotban  törhettek  fel. 

Maguk  a kőzetek  lényeges  eltérést  mutatnak.  Ha  ugyanis  a 
Velencei-hegységből  a gránitból  kiindulva  a Balatonfelvidékig  sé- 
tálunk, a következő  szelvényt  készíthetjük.  Mindjárt  a gránit  kon- 
taktusként megjelennek  a csomós  palák,  melyek  Vendl  Aladár 
megállapítása  szerint  mészben  szegény,  bázisos  agyagpalák  lehet- 
tek. A kőzet  elég  egynemű,  fillitesedésnek  nincs  nyoma  és  sokszor 
fordul  elő  a gránit  zárványaként.  Csak  egyetlen  helyről  ismerek 
egy  kőzetet,  Pákozd  mellett  találtam,  mint  zárványt  a gránitban, 
mely  eredetileg  egy  homokkő  lehetett  és  esetleg  idősebb,  mint  az 
agyagpala.  Menjünk  most  azonban  tovább  Polgárdi  felé,  ahol  Sza- 


210 


Dr.  gróf  Teleki  Géza 


badbattyántól  Polgárdi-ig  egyszerre  egy  tömött,  kékesfehér,  kissé 
szürkés  mészkő  jelenik  meg,  melynek  koráról  semmi  pozitívat  nem 
tudunk.  E mészkő  csapása  és  a henne  kikutatott,  három  helyen 
harántvetők  által  elvetett  antiklmális  ÉÉIv-DDNy-i  irányú.  Nem 
messze  e kis  rögtől,  a Somlyóhegyen  egy  igen  érdekes  kőzetcsoport- 
tal találkozunk.  Sericitpalák,  fillit,  sericites  kvarcitpalák,  vékony, 
hófehér  kvarcerek  váltják  itt  fel  egymást.  E kőzetek  habár  nem  is 
azonosságot,  de  sok  hasonlóságot  mutatnak  fel  a balatonpartiakkal, 
ahol  az  Almádi-Alsóőrs-Paloznak  vonalon  bukkannak  fel.  de  sekun- 
der  módon,  sokkal  erősebben,  néha  flisszerűen  gyüredezve,  át- 
gyűrve. Jellegzetessége  ez  utóbbi  területnek  az  is,  hogy  több  he- 
lyen, mint  pl.  a Nagykőorrnál,  előfordul  kisebb  kiterjedésű  kvare- 
porfir  és  fekete-fehéren  erezett  kovakő,  mely  utóbbi  valószínűleg 
kovásodott  mészkő.  E kőzetekre  települ  rá  mindenütt  a permi  kon- 
glomerát  és  vörös  homokkő.  Mindkét  kőzetcsoport  csapása  majdnem 
mindenütt  ÉÉK-DDNy-i,  sőt  néhol  É-D-i  is,  mint  pl.  Fülénél  és 
Almádi  mellett  a Káptalanerdőnél,  csakhogy  ez  utóbbi  helyen 
egyes  kisebb  rögök  az  alpesi  nyomás  hatása  alatt  kibillentek,  el- 
tolódtak irányukból. 

Eredmény  tehát  egy  regionális  profil,  mely  eredetileg  a fia- 
talabb üledékek  lerakódása  előtt  így  nézhetett  ki:  gránit,  agyag 
pala,  mészkő,  fillit,  konglomerát,  homokkő.  Biztos  korú  ezekből, 
csak  a két  utóbbi  ezekről  tudjuk,  hogy  perm  korabeli  szárazföldi 
lerakódások.  Feltételezem  azonban,  hogy  a fillit  karbon  a mészkő 
és  esetleg  az  agyagpala  is  devon.  És  ebben  az  esetben  a regionális 
összefüggés  a moráviai  zóna  felé  húzható  meg,  ahol  ugyanilv  korú, 
hasonló  kőzetprofil  ismeretes,  avval  a különbséggel,  hogy  a perm 
kívül,  a gránit  felőli  oldalon  helyezkedik  el.  Ez  annyit  jelent,  hogy 
e csoport  összefüggött  volna  a variscidált  kialakulásával,  csak  lé- 
nyegesen kisebb  nyomóerők  hatása  alatt. 

Evvel  szemben,  a Fazekasboda-Mórágyi  gránitrögből  kiin- 
dulva É felé,  Ófalu  előtt  először  metamorf  agyagpalákat,  zöld  palái- 
kat, kipréselt,  kihengerelt  kvarc  és  mészkőereket  és  fillitet,  Lovász- 
hetény  mellett  pedig  egy  gneiszszerű  kőzetet  találunk.  Majd  Pécs- 
től, ahol  szintén  kibukkan  a gránit,  Ny  felé,  szürkészöld,  durva- 
szemű homokkövek,  homokos  agyagpalák  növényi  maradványokkal 
kerülnek  sorra,  melyet  Vadász  Elemér  a perm  alsó  tagozatá- 
nak tart  és  melynek  vörös,  palás,  agyagos-homokköves  felső  része 
szép  egyenletesen  megy  át  a középső  tagozat  konglomerátumaiba. 
Miután  e konglomerát  kvarcporfir-darabokat  is  tartalmaz,  a gyü- 
rüfüi  kvarcporfir-feltörések  a felső  karbonba  vagy  legalsó  permbe 
helyezendők,  amit  az  Almádi-Alsóőrs-i  kvarcporfir-feltörések  is  iga- 
zolnának. Felső  tagozatként  a Mecsek  ezen  részén  a jakabhegyi  vö- 
rös homokkő  jelenik  meg,  agyagos-palás  közbetelepülésekkel,  mely 
éppúgy,  mint  a balatoni  permhomokkő,  száraföldi  periódusra  en- 
ged következtetni. 

Érdekes  azonban,  hogy  míg  az  ófalui  paleoizoikus  palák  cső- 


Adatok  a dunántúli  paleozoikum  tektonikájához 


211 


.portja  ugyanolyan,  tehát  ÉÉNy-DDIv-i,  csapást  mutat,  mint  a 
fazekasboda-mórágyi  gránitrög  és  ezek  csak  a Mecsek  feltolódása 
következtében  vannak  sekunder  rnódou  átgyűrve  és  rágyűrve  a grá- 
nitra, a felületes  nézőnek  ílymódon  ÉK-DNy-i  csapást  odavará- 
zsolva, addig  a Jakabhegy-Gyürüfü-i  perm  már  csak  a mezozoikus 
csapásirányt  adja.  A paleozoikus  palák  a gránitra  való  rágyűrése 
Ófalutól  D-re  oly  erős,  hogy  egyes  esetekben  átbuktatott  kis  anti- 
klinálisok  és  redők  keletkeztek.  Ezek  sokhelyütt  elmossák  a régi 
tektonikai  arányokat,  melyek  amúgy  is  burkot  képeztek  a gránit 
mag  körül. 

Úgy  a Bakony  a Balatonhegységgel,  mint  a Mecsek  ÉK- 
DNy-i  csapású  hegyvonulatok  és  a paleozoikus  egységekre  DK-i 
irányban  tolódtak  rá.  Érdekes  itt  megemlíteni,  hogy  a Szabar- 
Kéméndi  juramészkő,  tehát  D-re  a fazekasbodai  hegységtől,  szintén 
ÉNy  felé  dől,  tehát  DK  felé  tolódott.  Nem  úgy  a Villányi-hegység, 
melynek  feltolódása  a paleozoikumra  É,  illetőleg  ÉK  felé  történt. 
Ez  annyit  jelent,  hogy  míg  a Bakony  és  a Mecsek  feltolódása  a 
magyar  medencére  és  annak  rögeire  a visszaható  alpin,  vagy  eset- 
leg ódinári  erők  következményeképen  alakult  ki,  a Villányi-hegység 
feltolódása  ugyanígy  a dinári  visszaható  erők  eredményekép  ma- 
gyarázható. Ezt  a csapásirányok  és  a törésrendszerek  is  nagyban 
•alátámasztják. 

Próbáljuk  tehát  röviden  rekapitulálni  adatainkat  és  állítsuk 
össze  ebből  regionális  következtetéseinket. 

Megismerkedtünk  tehát  elsősorban  két  gránitröggel,  melyek- 
nek tektonikája  azt  mutatja,  hogy  KÉK-NvDNy-i  nyomás  alatt 
merevedtek  meg  és  ÉÉNy-DDK-i  csapásúak.  Variszkusi  jellegükre 
vall  nagyságuk,  miután  a középső  pluton  nagyságcsoportba  tartoz- 
nak. Geológiai  helyzetük  a magplutonok  sorába  utalja  őket,  külső 
kérgük  konkordánsan  települ  rájuk,  minekfolytán  inkább  antikü- 
nálplutonok.  A környező  paleozoikus  kőzet  már  előzőleg  is  gyűrve 
lehetett,  de  valószínű  egy,  a feltöréssel  koncentrikus  hullámosodig 
is.  Teljes  profil  sajnos  sehol  sem  adódott,  de  a meglevő  jelek  in- 
kább arra  mutatnak,  hogy  mindkettő  tektonikai  helyzete  szerint 
postorogenetikus  magpluton.  A gránit  egy  gyűrthegységben  fel- 
nyomult savanyú,  pacifikus  alkálim  észgránit,  amit  biztosan  csak  a 
Velencei-hegységről  tudunk  eddig;  ez  már  kizárja  preorogenetikus 
voltát.  Tehát  vagy  syn-  vagy  postorogenetikusak  lehetnek.  Utóbbi 
mellett  szólnak  elsősorban  a telérek,  melyek  a még  le  nem  hűlt 
gránitban  nyomulnak  fel,  másodsorban  a kontaktmetamorfózis 
gyengesége,  mely  a palákat  merőlegesen  kellett,  hogy  áttörje.  Kü- 
lönben is  a savanyú  magma  mindig  kevesebb  hőt  szolgáltat.  A kon- 
taktus palákkal  érintkező  részek  porfiros  volta  a gyors  lehűlés  ered- 
ménye. 

Ahhoz,  hogy  e plutonok  egy  orogén  övben  merevedtek  meg, 
az  is  hozzájárul,  hogy  itt  pacifikus  kőzetekkel  van  dolgunk.  Ugyan- 
csak erre'  jellemző,  hogy  a paleozoikus  kőzetek,  habár  gyengén  re- 


21  2 


Dr.  Rásky  Klára 


előzőitek,  szintén  nagyjából  É-D-i  csapást  mutatnak,  mely  csak  he- 
lyenként van  sekunder  módqn  átgyűrve.  Az  összes  paleozoikum 
csapás-  és  nyomásirány  tehát  arra  utal,  hogy  e két  hegységet  ia  va- 
riszkusi  láncolatba  helyezhetjük,  mintegy  összekötő  kapocsként  a 
moráviai  zóna  és  a Rhodopa  között.  Merőlegesen  erre  az  irányra 
helyezkedik  el  az  alpin  hegyláncolat,  mely  sokhelyütt  keresztbe 
törte  a paleozói  vonulatokat,  ezzel  akalmat  adva  a magyar  me- 
dence rögeinek,  hogy  postalpin,  tektonikailag  dilatációs  mozgások 
által  jellemzett  korokban  letöredezzenek,  lesüllyedjenek. 

Xem  mint  végleges  megállapítást,  de  mint  gondolatot,  a du- 
nántúli paleozoikum  fejlődéstörténetére  vonatkozólag  szabadjon 
végezetül  még  a következőket  vázolnom.  Az  agyagpalacsoportot  al- 
sódevon korúnak  tartom,  mely  a breton  fázis  alatt  esetleg  hullá- 
mosán gyüredezett.  Felsődevon  és  alsókarbonba  helyezem  a pol- 
gárdii  mészkövet  és  a fillitesoportot.  Ezeket  a sudéta  fázis  erői 
minden  esetre  meggyűrték  és  e gyűrődési  periódus  utolsó  fázisa- 
ként törtek  valószínűleg  fel  a kései  oi’ogenetikus  gránitplutonok. 
Xem  lehetetlen  azonban,  hogy  gránit  feltörése  egy  későbbi,  astu- 
riai,  vagy  saliai  fázis  eredménye,  sőt  még  avval  is  kell  számolnunk, 
hogy  a két  rög  magmája  különböző  időkben  tört  fel.  A felső  kar- 
bonba tartozna  eszerint  a fi  Hit  egy  része  és  a kvarcporfirit-f  eltűré- 
sek, majd  erre  a részben  erősen  denudált  felszínre  települt  a permi 
konglomerát  és  homokkő.  Remélem,  hogy  a petrográfiai  vizsgála- 
ok  és  azok  regionális  összehasonlítása  több  világosságot  fognak 
még  deríteni  ősföldünk  történetére  és  kialakulására. 


FOSS IL IS  CHARA-FÉLÉK  TERMÉSEI  A VÁROSLIGETI  II.. 

SZÁMÚ  MÉLYFÚRÁSBÓL  ÉS  A PÉCSI  IVÓ  VÍZKUTATÓ 

FÚRÁSOKBÓL. 

Irta:  Dr.  Rásky  Klára. 

(A  VII.  táblával.) 

A Charophyták  terméseit  több,  mint  egy  évszázada  ismerték 
a geológusok  és  mégis  igen  sok  időnek  kellett  eltelnie,  amíg  valódi 
mivoltukra  rájöttek.  Az  első  leírásokban  még  Molluscáknak  és- 
Foraminiferáknak  tartották  őket.  L email  (8)  volt  az  első,  aki 
1812-ben  felismerte  valódi  Charophyta  mivoltukat.  Azóta  sok  hely- 
ről és  a legkülönbözőbb  geológiai  korokból  kerültek  elő  fossilis 
Charophyta  oogoniumok.  Legrégibb  maradványaik  devon-időszaki 
rétegekből  kerültek  napvilágra.  Magyarországról  eddig  csak  néhány 
idetartozó  adatot  említ  az  irodalom. 

A Chara-iélék  termésének,  az  oogoniumnak  főrésze  a legtöbb- 
ször tojásdad  alakú  tömlő  vagy  zsák,  amelyet  a spirálisan  csava- 


Fossilis  chara-félék  termései 


213 


rodott  hengeralakú  kéregsejtek,  az  ú.  n.  spirálsejtek  vesznek  körül. 
A tömlő  felső  részén  van  a coronula,  mely  a Charáknál  mindig  öt 
sejtből  álló  szerv  s már  a fejlődés  igen  korai  szakában  haránt  septa 
választja  el  a spirálsejtek  csúcsától.  A tömlő  alsó  részén  van  a 
szársejt,  amellyel  az  oogonium  valamikor  az  ágacskán  függött. 
Az  oogonium  középső  üregét  az  oospóra  foglalja  el.  Ennek 
megvastagodott  külső  falán  spirális  barázdák  láthatók,  melyek  a 
borító  kéregsejtek  varrataival  összeillenek. 

A ma  élő  fajok  oogoniumainak  spirálsejtjei  majdnem  mindig 
felvesznek  a vízből  CaCCk-t,  ellenben  a coronula  és  a.  szársejt  soha- 
sem. Ezért  nem  találtak  megkövesedett  állapotban  sem  coronulát, 
sem  szársejtet. 

A recens  Charophyták  termésének  meghatározásánál  a coro- 
nula nyújtja  a fő  jellemvonást.  A coronula  a fossilis  fajo- 
kon mindig  hiányzik  s így  meghatározásuk  közben  csak  a ter- 
més alakjára,  nagyságára  és  a spirálcsavarulatok  számára  szorít- 
kozhatunk. Felületes  szemléletre  ez  majdnem  lehetetlennek  látszik, 
ha  azonban  az  ember  kissé  belemélyed  az  apró  termések  tanulmá- 
nyozásába, akkor  rövidebb  vagy  hosszabb  idő  alatt  olyan  gyakor- 
latra tehet  szert,  amelynek  alapján  azonnal  észreveszi  a termések 
közötti  különbséget  és  biztosan  külön  tudja  választani  őket  egy- 
mástól. 

A fossilis  CTíaru-oogoniumok  spirálsejtjei  balfelé  csava- 
rodnak, tehát  ellenkező  irányban,  mint  az  óramutató  járása.  A csa- 
varodás foka  nagymértékben  változó,  de  a csavarulatok  száma 
ugyanazon  a fajon  belül  mindig  állandó  s a kövült  fajok  megkülön- 
böztetésekor nagyon  fontos. 

A termés  alján  levő  nyílás  — a szársejt  leválási  helye  — 
szintén  változó  alakú,  s elég  jellemző  az  egyes  fajokra. 

A Charophyta  maradványok  majdnem  kizárólag  édes  és  fól- 
sósvízi  üledékekből  kerülnek  elő.  Újabban  Peck  (12)  a Sycidiaceae 
és  Trochiliscaceae  családokat  tengeri  eredetitekként  említi. 

A városligeti  II.  számú  mélyfúrás  Charophyta  termései. 

A budapesti  Széchenyi  fürdő  keleti  szöglete  közelében  1936. 
május  8-án  mélyesztették  a II.  számú  fúrást.  1938.  március  16-án 
1256.10  m talpmélységet  értek  el.  A 417.88 — 418.10  m-ig  és  a 428.40— 
428.70  m-ig  talált  édesvízi  alsó  miocén  rétegekből,  valamint  a 
455.90 — 456.10  m-ig  átfúrt  kattien  rétegből  találta  Majzon  (9)  isza- 
polási  munkálatai  közben  azokat  a Charophyta  terméseket,  amelye- 
ket az  alábbiakban  ismertetek:  (A  kövületek  a m.  kir.  Földtani  Inté- 
zet tulajdonában  vannak.) 

Chara  sadleri  U n g. 

(VII.  tábla.  1,  1 a.  kép.) 

Leírás:  Tojásdad  alakok.  Hosszúságuk  0.52 — 0.60  mm  között, 
szélességük  0.45- — 0.50  mm  között  váltakozik.  A spirálsejtek  esava- 


214 


Dr.  Rásky  Klára 


rulatainak  száma  7—8.  A spirálcsavarulatok  konkávak  s a csava- 
rulatok  érintkezésénél  erősen*  kiálló  perem  van,  amelyen  kettős- 
vonal jelzi  a spirálcsavarnlatok  varratát.  Az  apex  minden  példány- 
ról hiányzik,  illetve  letörött.  A hasison  a szársejt  leválási  helyén 
jól  látszik  az  ötszögű,  nyílás,  amely  körül  a spirásejtek  taraja  még- 
jobban  kiemelkedik. 

Lelőhely  és  kor:  Budapest,  városligeti  II.  sz.  mélyfúrás.  Alsd 
miocén  édesvízi  és  kattien  rétegek,  417.88 — 418.10  m.  428.40 — 428.70' 
m és  455.90 — 456.10  m mélységekből. 

Megjegyzés:  Mindössze  7 többé-kevésbé  törött  példány  állott 
rendelkezésemre.  Némelyik  töredéket  mérni  sem  lehetett.  Azonban 
a Charn  sacUeri  (19,  Taf.  II.  fig.  7 — 9.)  spirálsejtjeire  annyira  jel- 
lemző élesen  kiálló  taraj  minden  kétséget  kizárva  bizonyítja  a faj 
azonosságát.  Az  oogoniumról  több  helyen  letöredezett  kéregrészek 
alatt  jól  látszik  az  oospóra  megvastagodott  külső  fala,  amelynek 
spirális  barázdái  a spirálsejtek  varrataival  összeillenek.  Némely 
példányon  a spirálbordák  köze  is  kitöltődött  kőzetanyaggal  s így 
a bordák  éles  taraja  nem  olyan  szembeszökő. 

Az  oogonium  hasonlít  némikép  a Ch.  strobilocarpa  R e i d és 
Groves-re  (13,  Pl.  V.  fig.  7 — 8.),  azonban  utóbbi  méreteire  is  na- 
gyobb, a spirálcsavarulatuk  száma  is  több.  Hasonlít  még  D o 1 1 f u s és 
Fritel  munkájában  ábrázolt  (1,  p.  257.  fig.  19.)  Ch.  brongniarti 
Brau  n-faj  első  képéhez  is,  bár  a méretek  és  a spirálos  avarulatok 
száma  itt  sem  egyezik.  D o 1 1 f u s és  Fritel  leírása  erről  a faj- 
ról egyébként  majdnem  semmiben  sem  egyezik  A.  Bra  u n (18,  p. 
35.)  eredeti  leírásával. 

A Ch.  sodleri- 1 Unger  elsőízben  Magyarországról  Sopron 
környékről,  Brennbérgből  kapta.  Azóta  most  került  elő  másodízben,. 

Chara  filarszkyi  n.  sp. 

(VII.  tábla  3,  3a.  kép.) 

Leírás:  Zömök,  hengeres,  majdnem  gömbalakú  forma.  Hosszat 
0.55  mm,  szélessége:  0.50  mm.  Az  oogoniumon  oldalnézetben  8 spirál- 
esavarulat  látszik.  A spirálcsavarnlatok  bordái  aránylag  szélesek, 
domborúak  és  az  egyes  csavarulatok  bordáinak  közepén  még  egy 
gyengén  látható  kis  árok  húzódik  végig.  A spirálsejtek  bordáinak 
felülete  nem  egészen  sima.  Az  apex  törött.  A basalis  részen  a szár 
leválási  helyén  nagy  nyílás  van,  melyet  a spirálcsavarnlatok  ki- 
szélesedve fognak  közre  s a nyílás  majdnem  kereknek  látszik. 

Lelőhely  és  kor:  Budapest,  városligeti  II.  sz.  mélyfúrás,  a 

455.90 — 456.10  m mélység  kattien  rétegéből. 

Megjegyzés:  A spirálsejtek  csavarulatai  helyenként  itt  is  le- 
pattantak és  alattuk  jól  látszanak  az  oospóra  külső  barázdái.  Ezt  a 
fajt  jól  külön  lehet  választani  az  eddig  ismert  fossilis  fajoktól, 
mert  a spirálbordákon  végigvonuló  sekély  árok  egészen  jellegzetes^ 
és  a kéreg  kialakulását  ilyen  formában  máshol  eddig  nem  észlelték. 
Egyetlen  törött  példányt  kaptam  ebből  a fajból. 


Fossilis  ehara-félék  termései 


215 


Chara  sp. 

(VII.  tábla  4.  kép.) 

Leírás:  Hosszúkás,  hengeres  alakok.  A törött  darabok  hosszú- 
sága 0.54— 0.5Ü  mm,  szélességük  0.35  mm.  A megolvasható  spirál- 
csavarulatok  száma  6 — 7.  Valószínű,  hogy  az  apexxel  együtt  még 
legalább  egy-két  csavarulat  is  letörött.  A spirálsejtek  bordái  igen 
szélesek,  laposak.  A spirálbordákon  a sejtek  érintkezésénél  kettős 
vonal  látszik.  A példányok  erősen  összenyomottaik. 

Lelőhely  és  kor:  Budapest,  városligeti  II.  sz.  mélyfúrás; 

423.40 — 42?. 70  in.  mélvségböl,  alsó  miocén,  édesvízi  rétegből. 

Megjegyzés:  Mindössze  két  törött  példány  állt  rendelkezé- 
semre, melyekről  rósz  megtartásuk  miatt  pontosabb  leírást  nem 
adhatok  s faji  meghatározásuk  is  lehetetlen. 

Aclistochara  staabi  n.  sp. 

(VII.  tábla  2,  2 a,  2 b.  kép.) 

Leírás-.  Hengeres,  tojásdad  alak.  Hosszúsága  0.55  mm,  széles- 
sége 0.49  mm.  A spirálcsavarulatok  száma  7.  A spirálcsavarulatok 
szélesek,  bordáik  gyenge,  de  egyenletes  tarajban  emelkednek  ki. 
Az  apex  lapos.  A basalis  részen,  a szár  leválási  helyén  kis  nyílás 
nyoma  látszik,  amelynek  a lefutó  bordák  nekiszaladnak  és  szorosan 
közrefogják. 

Lelőhely  és  kor:  Budapest,  városligeti  II.  sz.  mélyfúrás; 

42S.4C — 423.70  m.  mélységből,  alsó  miocén,  édesvízi  rétegből. 

Megjegyzés:  Az  egyetlen  példány  hasonlít  az  Aclistochara 
bransoni  P e c k-hez  (11,  Pl.  14,  fig.  8 — 11.),  azonban  a spirális  bor- 
dák nem  olyan  kifejezettek  és  a eelluláris  barázdák  sem  látszanak 
olyan  mélyeknek,  mint  a Peck  képein  ábrázoltakon.  Az  apex 
a mi  példányunkon  is  jellemző,  az  oogonium  lapos  tetővel  fejeződik 
be,  nagy  nyílást  zárva  körül  és  így  az  Aclistocliarákhoz  kell  sorol- 
nunk. A határozott  megegyezést  az  Aclistocharákkal  a basalis  nyí- 
lás körül  kialakult  spirálbordák  elhelyezkedése  is  mutatja  (11,  Pl. 
14,  fig.  11.).  A teljes  oogonium  az  Aclistochara  bransoni  Peck  és 
Aclistochara  jonesi  Peck  (11,  PL  14.  fig.  12 — 15.)  között  állónak 
látszik.  Vonatkozásba  lehetne  hozni  még  a Chara  bernoullii  II  n g e r- 
rel  is  (6,  Taf.  IV.  fig.  6.),  de  ott  a csavarulatok  száma  sokkal  na- 
gyobb és  az  oogoniumok  is  nagyobbak.  Egyébként  Peck  azon  a 
véleményen  van,  hogy  a Chara  bernoullii  is  több  más  fajjal  együtt 
az  Aclistochara- k közé  tartozik. 

A budapesti  városligeti  II.  sz.  mélyfúrásból  tehát  a következő 
Charophyta  fajok  kerültek  elő: 

Chara  saclleri  Inger, 

Chara  filarszkyi  n.  sp. 

Chara  sp. 

Aclistochara  staubi  n.  sp. 


216 


Dr.  Rásky  Klára 


A pécsi  mélyfúrás  Charophyta  termései. 

F e r e n c z i István  1938-ban  Pécsett  ivóvíz  keresése  céljá- 
ból fúrást  végeztetett  s 394.20 — 395.70  m mélységből,  majd  a 443.30 — 
443.60  m mélységből  Charophyta  oogoniumok  kerültek  elő.  A M.  kir. 
Földtani  Intézet  feldolgozásra  átengedte  őket. 

Az  aránylag  kevés  vizsgálati  anyag  nem  olyan  jó  megtartású, 
mint  egyébként  a Charophyta  oogoniumoknál  várható.  Ezért  meg- 
határozásuk is  több  nehézséget  okozott.  Mindössze  két  faj  termé- 
sére akadtam,  szármaradványok  nélkül. 

Chara  inconspicua  A 1.  B r. 

(VII.  tábla.  5.  kép.) 

Leírás:  Gömbölyded,  kicsiny  példány.  Hossza  0.45  mm,  széles- 
sége 0.40  mm.  Oldalnézetben  10  spirálcsavarnlat  látszik  az  oogoniu- 
mon.  A spirálcsavarulatok  szépen  domborulva  simulnak  egymáshoz. 
Domborulataik  simák.  Az  apex  egyik  fele  letörött,  de  másik  részén 
jól  látszik,  hogy  a spirálsejtek  a csúcsból  indulnak  ki,  anélkül,  hogy 
nyílás  látszanék  közöttük.  A hasis  szintén  törött,  de  a csavarulatok 
közvetlenül  a szársejt  leválási  helyéig  követhetők.  A szársejt  helye 
már  nem  vehető  ki. 

Lelőhely  és  kor:  Pécs,  szarmata  réteg  394.29 — 395.70  m mély- 
ségből. 

Megjegyzés:  Egy  törött  példány  és  egy  oospóra  állott  rendel- 
kezésemre. 

Az  oospóra  egyik  részén  még  látszik  a spirálsejt  egy-Ket  csa- 
varulatának  töredéke.  Ez  a példány  valamivel  még  kisebb  lehetett. 

Fajunk  nagyságra  a Chara  granulifera  H e e r-liez,  ill.  Peck 
szerint  Aclistochara- hoz  (11,  p.  87.)  áll  közel,  de  ezeken  a csava- 
rulatok száma  csak  7 — 8,  azonkívül  az  oogonium  alakja  is  teljesebb 
gömb.  A nagyságbeli  méretek  és  a csavarulatok  száma  úgylátszik 
megegyezik  a Tolypella  headonensis  Reid  és  Gr  öve  s (13,  pl.  6, 
fig.  2 — 3.)  fajjal  is,  csak  a spirálcsavarulatok  szépen  kiemelkedő 
domborúságával  tér  el  attól.  A Tolypella- n ugyanis  a csavarulatok 
lconkávak. 

Kosmogyra  cf.  superba  Stache. 

(VII.  tábla  6.  kép.) 

Leírás:  Oldalról  erősen  összenyomott  és  törött  példány,  de 
jól  elképzelhető  az  eredeti  gömb  alakja.  Hossza  0.50  mm  (ez  a méret 
nem  reális,  mert  a példány  törött),  szélessége  0.60  mm.  Oldalnézet- 
ben 10 — 11  spirálosa varulatot  lehet  megolvasni,  melyek  finom,  de 
azért  élesen  elváló  varratvonalakkal  vannak  egymástól  elválasztva. 
A spirálcsavarulatokut  sűrűn  egymásmelleit  álló,  gyöugyszemecs 
kékhez  hasonló  tuberculumok  díszítik.  A díszített  spirálcsavarulatok 
között  kissé  bemélyednek  a varratvonalak.  Az  apexen  a coronula 
helyét  nem  lehet  látni.  A hasis  letörött. 

Lelőhely:  Pécs,  szarmata  réteg  443.40 — 443.60  m mélységből. 


Fossilis  charra-félék  termései 


217 


Megjegyzés:  Mindössze  egy  törött,  összenyomott  példány  és 
két  töredékdarab  állt  rendelkezésemre. 

Ez  a faj  S t a c h e Kosmogyra  superba- jához  (15,  p.  134,  Taf. 
IV.  fig.  2.  a,  b.)  kétségtelenül  nagyon  közel  áll.  A mi  példányunkon 
mindössze  a esavarulatok  száma  eggyel  több  és  méretei  valamivel 
kisebbek,  mint  a S t a c h e által  adott  méretek.  Bár  a nagyságbeli 
különbségnek  egy  fajon  belül  nem  szabad  nagy  szerepet  játszania, 
mert  ha  egyebekben  tökéletes  a megegyezés,  akkor  nyugodtan  azo-- 
nosltható  a leíírt  faj.  a Chara- félék  egy  valamivel  kisebb  vagy  na- 
gyobb méretű  példányával.  Különösen  a fosszilis  Characeaeknál 
szerzett  tapasztalataim  alapján  mondhatom  ezt.  Csak  a esavarulatok 
száma  és  a példány  törött  volta  tartott  vissza  attól,  hogy  a K. 
superba-y al  határozottan  azonosíthassam  a pécsi  fajt. 

Mióta  S t a e h e (15)  felállította  a Kosmogyreae  családot  azok- 
nak a Charophyta  terméseknek  a számára,  melyeknek  a spirálsejt- 
jein  még  díszítések  is  vannak,  azóta  sok  vita  folyt  le  a díszítések 
körül.  Az  élő  fajok  között  egy  sincs,  amelyen  ilyen  díszítésekkel  ta- 
lálkoznánk s így  kéltségbevonták,  hogy  ezek  a díszítő  elemek  egyál- 
talában a termés  hozzátartozó  részei.  A legtöbben  csak  félbeszakí- 
tott kérgesedésnek  tartották.  D.  J.  Scourfield  (14,  p.  170)  vizs- 
gálatai azután  a Chara  vasiformis  Reid  és  Groves  esetében  ki- 
derítették, hogy  a spirálsejteken  a tuberculumok  és  egyéb  kidudoro- 
dások  szerves  anyagból  állanak  és  így  nem  lehetnek  kizárólagosan 
az  elmeszesedés  következményei.  Mindezt  azután  Reid  es  Groves 
(13,  p.  185.)  vizsgálatai  megerősítették,  mert  ők  is  organikus  erede- 
tűnek találták  a kiemelkedések  anyagát. 

Nekem  is  volt  alkalmam  nagyobb  Kosmogyra  anyagot  feldol- 
gozni, amidőn  igen  nagyszámú,  díszített  oogoniumot  vizsgálhattam 
meg.  A spirálsejtek  díszítései  és  kiemelkedései  annyira  egyenlete- 
sen voltak  eloszolva  és  olyan  nagy  a szabályszerűség,  hogy  teljesen 
kizártnak  tartom  azt,  hogy  azok  csak  a külső  kérgesedés  folyomá- 
nyai lennének.  Sőt  egyes  jó  megtartású  példányokon  olyan  jól  lát- 
szanak a díszítő  tuberculumok,  hogy  méltán  kell  hitelt  adnunk 
Stache  szép  rajzainak  is  (15,  Taf.  IV,  fig.  2.). 

Egyébként  Magyarországról  nem  a most  leírt  Kosmogyra  sp. 
az  első,  1913-ban  Tu  zson  (17,  p.  210,  Taf.  13.  fig.  1.)  írt  le  és  ábrá- 
zolt egy  Charophyta  termést,  amelynek  az  oogoniuma  díszített  volt 
s akkor  ő a Characeites  verrucosa  nevet  adta  neki.  Ez  a példány 
az  Esztergom  melletti  Strázsa-hegyről,  az  eocénből  került  elő.  P i a 
(7)  rendszertani  átcsoportosítása  folytán  ez  a díszített  faj  is  — he- 
lyesen — a Kosmogyra  genusba  került. 

Következtetés. 

Az  élő  Charophyta  nemek  és  fajok  földrajzi  elterjedése  igen 
nagy  (2,  3)  és  ott,  ahol  megjelennek,  minden  más  növényt  kiszorí- 
tanak a helyükből.  A fossilis  leletekről  szóló  híradások  is  mind  gya- 


218 


Dr.  Rásky  Klára 


koribbak  a legtávolabbi  földrészekről,  ami  határozott  bizonyítéka, 
annak,  hogy  a földtörténeti  időszakokban  is  nagy  és  széleskörű  volt 
az  elterjedésük.  A devontól  ismeretes  és  igen  specializált  Cha rophyta 
oogoniumok  idők  folyamán  majdnem  változatlanul  megtartották  for- 
májukat és  úgylátszik  igen  határozott  típusú  vegetációt  képviselnek. 
Az  elmondottakon  kívül  nagy  fejlődéstörténeti  múltjuk  is  azt  bizo- 
nyítja, hogy  a Charophyták  határozott  és  önálló  csoportot  képvi- 
selnek. 

A geológusok  és  sztratigrafusok  eddig  majd  mindig  a C/j apa- 
félék  szint-  és  korjelző  értékét  keresték.  Pedig  a Charophytákból 
nem  következtethetünk  ilyesmire  határozott  bizonysággal.  A Chara 
sadleri  TI  n g.  (19,  p.  9.)  például  Breunbergben  a középső  miocénből 
került  elő,  viszont  Majzon  (9,  p.  47.)  a városligeti  II.  sz.  mélyfú- 
rás 417.88 — 418.10  m és  428.40 — 428.70  m mély  rétegeit  már  alsó  mocén- 
nek  veszi,  ahonnét  a Chara  sadleri  ismét  előkerült.  Ugyanezt  a 428.70 
m-ig  terjedő  réteget  Vend]  Aladár  (20.  p.  277.)  még  a középső 
miocén  alsó  részének  tartja.  Hasonló  véleményen  van  id.  Noszky 
Jenő  is  (22.  p.  72.).  Ezeket  a felfogásbeli  különbségeket  a Chara 
sadleri  előfordulása  ezekben  a rétegekben  nem  tudja  eloszlatni. 

A Chara  sadleri  kattieni  előfordulását  azonban  szárazföldinek 
kell  tartani,  mert  a tengeri  Charophyta  előfordulások  egészen  mások 
(12).  Itt  csak  egyetlen  magyarázatunk  lehet,  a termések  vagy  a 
hináros  öbölből  mosódtak  be  a tengerbe,  vagy  pedig  folyó  hordalék- 
kal kerültek  oda. 

Nagyobb  eltérés  látszik  már  a Chara  inconspicua  U n g.  és 
méginkább  a Kosmogyra  superba  Stache  előfordulásainál.  A Cha- 
ra inconspicua  a felső  miocénből  volt  ismeretes  s most  a pécsi  fúrás- 
nál a szarmatából  került  elő.  A Kosmogyra  superba- 1 a paleocénből 
írták  le  és  most  M a j z o n adatai  szerint  az  is  pécsi  szarmatából 
került  elénk. 

Tehát  mindezekből  világosan  kitűnik,  hogy  a fossilis  Charo- 
phyták szint-  és  korjelző  értékére  csak  további  alapos  vizsgálatuk 
adhat  majd  határozott  választ. 

Készült  a Magyar  Nemzeti  Muzeum  Föld-  és  Őslénytárában. 


IRODALOM. 

1.  D o 1 1 f u s e t F r i t e 1:  Oatalogue  raisonné  des  Characées 
fossiles  du  Basin  de  Paris.  — Bull.  de  la  Soc.  Géol.  de  Franca  4 Série. 
Törne  19.  pag.  243.  fig.  1—23.  Paris.  1919.  — 2.  Filarszky  N,:  A 
Chara-félék  monográfiája  a hazánkban  eddig  megfigyelt  fajainak  és 
formáinak  elösorolásával.  — Magy,  Tud.  Akad.  Math.  lenn.  Értesítő. 
LII.  p.  439.  Budapest,  1934.  — (Monographie  dér  Oharaceen  mit  Auf- 
záhlung  dér  bisher  in  Ungarn  beobacliteten  Arten  und  1‘  ormon. 
Mattiéin  u.  Naturw.  Anzeiger  d.  Ung.  Akademie  dér  Wissenschaften. 


Fossilis  chara-félék  termései 


21  a 


Bel.  LII.  p.  470.  Budapest,  1934.)  — 3.  Filarszky  N.:  A Chara-félék 
különös  tekintettel  a magyarországi  fajokra.  — Magy.  Természettud.. 
Társulat  Kiadványa.  Budapest.  1893.  (Die  Charaeeen  mit  besonderer 
Riicksicht  auf  die  in  Ungarn  beobaehteten  Arten.  Tat'.  I — V.  Budapest, 
1893.)  — 4.  Groves,  J.:  Charopyta.  — Foss.  Caty  II.  Plantae.  XXX. 
Berlin,  1933.  — 5,  Groves,  J.  a.  B u 1 1 o c k-W  e b s t e r : The  British 
Charophyta.  Vol.  I — II.  London,  1924.  — Heer,  O.:  Die  tertiare  Flóra 
dér  Schweiz.  Bd.  I.  p.  23.  Taf.  IV.  Wintherthur,  1855.  — 7.  H i r m e r, 
M.:  Hamdbueh  dér  Paláobotanik.  Bd.  I.  München  und  Berlin,  1927.  — 8. 
Leman,  S.:  Note  sur  la  Gyrogonite.  — Nouv.  Bull.  Sci.  Soc.  Philom., 
III.  pp.  208 — 210.  Paris,  1812.  — 9.  M a j z o n,  L.  és  Teleki,  G.:  A 
városligeti  II.  számú  mélyfúrás.  — Hidrológiai  Közlöny,  Budapesti 
kötet.  1940.  XX.  p.  47.  Budapest,  1941.  — (Die  Tiefbohrung  Nr.  II.  im 
Stad'waldchen.  Zeitschr.  f.  Hydrologie.  Bánd  Budapest,  1940.  XX.  p. 
62.  Budapest,  1941.)—  10.  Peek,  E.  R.:  A new  family  of  Charophyta  from 
the  lower  cretaceous  of  Texas.  — Journ.  of  Paleontology,  Vol.  12.  No. 
2.  pp.  173 — 176.  Pl.  28  fig.  1.  March  1938,  w.  loc.  — 11.  P e c k,  E.  R. 
Morrison  Charophyta  from  Wyoming.  — Journ.  of  Paleontology,  Vol. 
11.  No.  2.  pp.  83 — 90.  Pl.  14.  March.  1937,  Amerika.  — 12.  P e c k,  E.  R.: 
The  North  American  Trochiliscids,  Paleozoic  Charophyta,  — Journ,  of 
Paleontology,  Vol.  8.  No.  2.  pp.  83—119.  Pl.  9—13.  June  1934. 
- 13.  Reid,  C.  a.  Groves,  J. : The  Charophyta  of  the  Lower  Headon 
Beds  of  Hordle  Cliffs.  — Quarterly  Journal  of  the  Geol.  Society  of 
London.  Vol.  77.  p.  175.  P1.  IV — VI.  London,  1921.  — 14.  fide  Reid,  E.  M.  a. 
Chandler,  M.  E.  J.:  The  Bembridge  Flóra.  — British  Museum.  p. 
165.  Pl.  XII.  London,  1926.  — 15.  Stache,  G.:  Die  liburnische  Stufe  und 
dérén  Grenz-Horizonte.  — Abh.  d.  k.  k.  Geol.  Reichsanst.  Bd.  XIII. 
Heft.  1.  Taf.  I a),  III — IV.  Wien,  1889.  — 16.  Stache,  G.:  Die  Liburni- 
sche Stufe.  — Verh.  d.  k.  k.  Geol.  Reichsanst.  Nr.  12.  p.  195.  Wien,  1880. 
— 17.  Tűz  són,  J.:  Adatok  Magyarország  fossilis  flórájához.  (Addi- 
tamenta  ad  florami  fossilem  Hungáriáé  III.)  — Földt,  Int.  Évk.  XXI.  8. 
Taf.  XIII.  fig.  1 — 3.  Budapest,  1913.  — (Beitrage  zűr  fossilen  Flóra 
Lngarns.  — Mitteil.  aus  d.  Jahrb.  d,  Kgl.  Ung.  Geol.  Anst.  Bd.  XXI, 
Heft  8.  Taf.  XIII.  fig.  1—3.  Budapest,  1913.)  — 18,  Unger,  F.:  Genera 
et  species  plantarum  fossilium.  p.  31.  Vindobonae,  1850.  — 19.  Unger, 
F.:  Iconogr.  Plantarum  Fossilium.  p.  9,  Taf.  II.  fig.  7—9.  Wien,  1852.  — 
20.  ^ endl.  A.:  A városligeti  új  artézi  kút.  Terin.  Tud.  Közlöny,  70.  köt* 
p.  275.  Budapest,  1938.  — 21.  Zsigmondy,  V.:  A városligeti  ártézi 
kút  Budapesten,  p.  66,  72—73.  Budapest,  1878.  — 22.  Noszky,  J.:  A 
Cserhát-hegység  földtani  viszonyai.  Magy.  kir.  Földtani  Int.  kiadása. 
Budapest,  1940.  — (Das  Cserhát-Gebirge.  Königl.  Ung.  Geol.  Anstalt. 
Budapest,  1940.) 


220 


A DUNÁNTÚLI  PANNON  SZINTEZÉSE. 

Irta:  Dr.  Strausz  László. 


Az  Eurogasco  és  Maort  szolgálatában  1933.  óta  tanulmányo- 
zom a Dunántúl  fiatal  harmadkon  képződményeit  s 12,00U  km*  te- 
rületet térképeztem  földtanilag  1 : 75,000-es  lapokra,  Győrtől  Mohá- 
csig és  Szigetvárig,  a Dunántúl  középső  és  DK  részén.  Elsősorban 
a pannon  rétegek  vizsgálata  volt  feladatom,  ezekből  150  új  lelőhely- 
ről gyűjtöttem  és  határoztam  meg  faunát. 

1.  A pannon  szintezésének  történetéről. 

A magyarországi  pannon  képződmények  részletes  korbeosz- 
tása, szintezése  nehéz  s eddigelé  nem  teljesen  megoldott  feladat.  A 
szintezés  nehézségének  okai  közül  hármat  emelek  ki.  Első  ok  az, 
hogy  a jól  ismert  s helyesen  szintezett  DNy-európai  fiatal  harmad- 
kori  képződményektől  fáeiesre  nagyon  eltérnek  s így  velük  közvet- 
lenül nem  párhuzamosíthatók.  Másik  ok  pannon  képződményeink 
legnagyobb  részének  nyugodt,  alig  kimozdult  települése;  ennek 
következtében  csak  kivételesen  találunk  rétegsorokat,  közvetlenül 
megfigyelhető  egymásratelepiilésekben  (ami  az  egymásutániságot 
egyszerűen  eldöntené).  Harmadik,  hogy  a.  pannon  molluszkák  mér- 
hetetlen variabilitást  mutatnak  s ezért  meghatározásaink  gyakran 
bizonytalanok. 

Mikor  kb.  70  éve  F u c h s T h.  a magyarországi  első  fontom 
sabb  pannon  lelőhelyeket  leírta,  még  nemigen  próbálták  emeletekbe 
osztani  ezeket  a rétegeket,  de  feltűnőnek  tartották,  hogy  jóformán 
minden  új  lelőhely  egészen  új  faunát,  legalább  is  új  fajokat  töme- 
gesen ad  — ellentétben  a tengeri  képződményekkel,  amelyekben  a 
fajok  többsége  nagy  elterjedésű.  Ez  persze  téves  látszat  volt.  Amint 
a pannon  faunák  ismertebbé  váltak,  egyre  kisebbnek  tűnt  az  egyes 
területrészek  pannonjának  egymásközti  eltérése,  — ezt  igyekszem 
sok  esetben  bizonyítani  jelen  dolgozatomban  is.  A magyar  kutatók 
közül  főleg  a múlt  század  első  tizedében  Halaváts  és  Lőre  n- 
they  számos  pannon  fauna  feldolgozása  közben  még  elég  sok  új 
fajt  is  leírtak,  főleg  azonban  rétegsorokba,  egymás  feletti  szintekbe 
osztották  e képződményeket.  Csakhogy  e szintek  kérdésében  nem- 
csak egymással,  de  saját  pár  év  előtti  felfogásukkal  se  voltak  soha 
összhangban  (43). 

Lörenthey  balatoni  monográfiájának  (1)  évét  (1905)  je- 
lölhetjük meg  azon  időpontként,  amikor  a legtöbb  pannon  szintben 
hittek,  sőt  Lörenthe  y maga  azt  is  állította,  hogy  e számos  szint- 


* Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1941.  ápr.  2-i  szak- 


ülésén. 


A dunántúli  pannon  szintezése 


221 


nek  jól  jellemzett,  egymástól  lényegesen  eltérő  faunája  van.  Ekkor 
a pannon  alsó  részébe  sorolták  a Congeria  banytica,  a C.  zsigmon- 
dyi  és  a Lyrcaeá- k szintjét,  Hálává  ts  szerint  a C.  ungula  ofip- 
rae- s rétegeket  és  a kupi  faunát  is;  ezek  sorrendjét,  egymáshoz  való 
viszonyát  azonban  a legkülönbözőbben  fogták  fel.  A felső  pannonba 
vették  ekkor  (ide  számítva  Halaváts  középső  pannonját  is)  a C. 
balatonién,  C.  rhomboidea,  Limnocardium  vutskitsi  és  Unió  wetz- 
leri  szintjeit,  Lörenthey  még  ezek  alá  vette  a felső-pannón  leg- 
alsó szintjeként  a C.  ungula  eaprae- 1;  a C.  rhomboidea  és  L.  vuts- 
kitsi szintejeit  azonban  többé-kevésbbé  egykorúnak  tartották. 

Vitális  I.  1908-ban  (2,  3)  vitatni  kezdte  a C.  rhomboidea- 
szintbe  sorolt  balatonvidéki  képződmények  faunisztikai  önállóságát,, 
s L ö r e n t h e y-vel  folytatott  hosszú  vitában  bebizonyította,  hogy 
a Balaton  környékén  csak  az  Unió  wetzleri-s  rétegek  találhatók  né- 
hol a C.  balatonion  szintjének  fedőjében.  Ettől  kezdve  mondhatni 
minden  új  adat  csökkentette  az  egyes  vidékek  és  egyes  szintek 
pannon  faunáinak  régebben  feltételezett  nagy  különbségeit.  Mint- 
hogy a vízszintes  vagy  igen  kevéssé  kibillent  helyzetű  pannon  ré- 
tegek egymásra  települését  a felszinen  legtöbbször  nem  lehet  meg- 
figyelni, a mélyfúrásoktól  várhattuk  a pannon  sztratigrafia  legfon- 
tosabb kulcs-adatait.  1935-ig  azonban  ezek  a könnyűnek  Ígérkező 
megoldások  elmaradtak.  Sümegh  y 1927-ben  (4)  hangsúlyozza 
ugyan,  hogy  a fúrási  adatok  Vitális  álláspontját  támogatják,  de 
faunáit  nem  tartja  kielégítőnek  még  a C.  balatonién - és  C.  rhombo- 
idey-szi ntek  egykorúságának  eldöntésére  se.  A fúrások  helyett  azon- 
ban szerencsés  felszíni  leletek  — véleményem  szerint  — ,a  pannon 
középső  és  felső  részének  legtöbb  vitás  kérdését  megoldották. 
Ugyanis  1933-ban  Nyárádnál  (Pápától  Ny)  gazdag  új  lelőhelyen 
tömegesen  találtam  együtt  a Congeria  balatonién  fajt  a C.  rhombo- 
ideá- nak  egyik  Keletmagyarországon  is  meglévő  változatával;  Pá- 
pától K-re  Romándig  a Melanopsis  impressa  tömeges  felléptével 
jellemzett  (ú.  n.  Lyrcaeá- s)  rétegeket  a Congeria  ungula  caprae-s 
rétegek  felett,  ill.  egymással  összeolvadva  találtam;  1934-ben  pedig 
a somogymegyei  Köttsétől  D-re  kövületdús  vékony  rétegből  a rhom- 
boidea-s  faunatípus  több  jellemző  faját  együtt  gyűjtöttem  a töme- 
gesen fellépő  C.  balato nica- val  és  Limnocardium  vutskitsi-vel.  Rö- 
vid összefoglalásban  1935-ben  ismertette  eredményeimet  P a p p S (5) ; 
Szádeczky  K.  E.  1938-ban  és  Sümeghy  1939-ben  (7)  megjelent 
könyvei  megállapításaimat  átvették,  ill.  megerősítették.  Jekelius 
E.  1936-ban  a C.  rhomboidea-  és  C.  balatonica-szintek  egykorúságát 
saját  leletek  nélkül,  az  ismert  irodalmi  adatok  alapján  próbálta  bi- 
zonyítani, természetesen  nem  ismerve  (az  őt  kevéssé  megelőző)  meg- 
állapításaimat (8.  p.  265 — 307) 

Az  említett  1938-34  évi  leleteim  a dunántúli  pannon  szinte- 
zésének legsúlyossab  problémáit  döntötték  el,  további  6 évi  kuta- 
saim is  ezekkel  az  első  eredményekkel  egybehangzó  adatokra  vezet- 


222 


Dr.  Strausz  László 


tek.  1935.  óta  a mélyfúrások  által  nyújtott  adatok  száma  is  erősen 
szaporodott  s főleg  a pannon  legalsó  részeire  vonatkozó  ismeretein- 
ket bővítették  S ü m e g h y (7),  Strausz  (9). 

2.  A dunántúli  pannon  faunatípusok. 

Vegyük  most  sorra  ÉNy-ról  DK  felé  az  általam  tanulmányo- 
zott pannon  képződményeket;  ez  a térbeli  sorrend  nagyjából  egybe- 
esik azzal  az  időbeli  sorrenddel,  ahogy  a szintezés  tárgyalandó  kér- 
dései megoldódtak. 

a)  Congeria  ungula  caprae-s  rétegek. 

Pápa  környékén  igen  sok  új  lelőhelyről  (homok  és  agyagos 
homokrétegekből)  gyűjtött  faunáim  összefoglaló  jegyzékét  adja  a kö- 
vületek táblázatának  2.  csoportja.  Csak  saját  gyűjtésű,  magam  által 
meghatározott  faunákat  írtam  le  és  foglaltam  ezekbe  a tábláza- 
tokba, túlnyomó  részt  teljesen  ríj,  ezelőtt  ismeretlen  lelőhelyekről; 
csak  igen  kevés  olyan  lelőhely  szerepel  faunalistáimban,  melyet 
már  előbb  is  ismertek,  de  nekem  a faunát  sikerült  számottevően 
bővítenem.  E képződmények  legelterjedtebb  faja  a Dreissensia  auri- 
cularis,  következők  a Congeria  ungula  caprae,  Limtiocardium  pens- 
lii  variocostatum  és  Melanopsis  impressa.  A vezéralakok  közül  az 
utolsót  lehet  felhozni  alsó  pannon  kor  mellett,  az  első  kettőt  a felső- 
pannón  mellett.  Hogy  nem  két  egymás  feletti  külön  színt  összekeve- 
réséről van  itt  szó,  arra  egyik  legfontosabb  adat,  mint  már  emlí- 
tettem, hogy  Bomándon  a Congeria  ungula  caprae-ya\  tömött  réteg 
felett  következik  a Melanopsis  impressa-s  réteg,  más  lelőhelyeimen 
teljesen  együtt  vannak  e fajok.  A felsorolt  39  faj  közül  11  hiány- 
zik az  általam  feldolgozott  többi  faunatípusból  és  a Balaton-monog- 
ráfiában  leírt  faunákból,  3 faj  egyaránt  elterjedt  az  alsó  és  felső 
pannonban,  20  kimondottan  felső-pannón  jellegű  s csak  4 olyan 
van,  amelyik  a C.  ungula  caprae-s  rétegeken  kívül  a felső-pannón 
típusos  részeiben  hiányzik,  az  alsó-pannónban  ellenben  megvan;  az 
uralkodó  fajnak,  Dreissensia  auricularis- nak  még  a genusza  is  hi- 
ányzik az  eddigi  felfogás  szerint  az  alsó-pannónból. 

Ez  a szint,  ill.  faunatípus  a Dunántúl  középső  részein  igen 
nagy  elterjedésű,  az  általam  vizsgált  területen  megvan  Veszprém- 
varsánytól  Kúpig  szinte  megszakítós  nélkül,  de  ahol  nincs  is  meg 
most  már  szálban,  pleisztocén  kavicsban  megtaláljuk  vastaghéjű 
nagy  vezéralakjainak  (C.  ungula  caprae,  L.  penslii  var.)  lekoptatott 
töredékeit  (1.  Strausz:  Das  Pannon  dér  Umgebung  von  Pápa, 
1934.  p.  8 — 9.,  jelentés  a Földt.  Intézetnek  és  a minisztériumi  bányá- 
szati ü.  o.-nak).  Hasonló  adat  szerepel  S z á d e c zk  y-nél  is  1938-ban 
(6.  p.  129).  Megvan  azután  a C.  ungula  caprae  szint  saját  vizsgála- 
taim szerint  a Somlóhegy  D-i  oldalán,  Tüskevártól  Hosztótig,  Öcs- 
től a Csobáncon  és  Szentgyörgyhegyen  át  Balatongyörökig,  Szá- 
deczky  (6.  p.  120 — 126)  adatai  szerint  Veszprémvarsánytól  még 


A dunántúli  pannón  szintezése 


223 


messze  K-re  is.  Tüskevártól  Ny-ra  a C.  un  gúla  capme  hiányzik  a 
faunából,  öcstől  Meszesgyörökig  pedig  (sőt  a Somlóhegyen  is)  leg- 
több lelőhelyen  a C.  ungula  caprae  igen  szegény  faunákban 
található,  míg  a szomszédos  gazdagabb  faunákban  a L'nnno- 
cardium  penslii  var.  és  Melanopsis  impressa  mellől  hiány- 
zik a C.  ungula  caprae.  Ez  talán  a tárgyalt  szint  egysége  ellen  nem 
hozható  fel,  de  az  ellen  igen,  hogy  e szintet  C.  ungula  caprae- szint- 
nek nevezem.  Elkerülhetnék  ezt  azzal,  ha  Dreissensia  auricularis 
szintnek  neveznők,  mert  e faj  jóformán  minden  lelőhelyen  megvan, 
sőt  tömegesen,  csakhogy  szerepel  e faj  a C.  balatonica-szintben  is. 

b)  Congeria  partschi-s  rétegek. 

A F u c h s-féle  kupi  faunában  Congeria  czjzeki  és  partschi  is 
szerepelnek,  e fajokat  én  sehol  se  találtam  a C.  ungula  caprae- s 
faunákban.  Ma  a kupi  lelőhely  rossz  állapotban  van,  csak  néhol  a 
felszínen  a homokos  anyagból  kimosottan  heverő  pédányokat  talál- 
tam, főleg  Melanopsis-okat.  Ellenben  a Pápakovácsiba  vezető  út  ele- 
jén, közel  Kúp  ÉK  széléhez  fel  van  tárva  az  a szürkés  pannón 
agyag,  melyet  F u c h s is  jelöl  szelvényén  a kövületdús  homok  alatt. 
Fuchs  szerint  ebben  csak  két  kövületpéldány  akadt,  egy  Limno- 
cardium  penslii  és  egy  Congeria  partschi,  Kocli  A.  szerint  azonban 
(11)  C.  partschi  és  C.  czjzeki  gyakoribb,  L.  penslii  ritkább  ebben  az 
agyagban.  Most  én  bőven  gyűjthettem  belőle  a C.  partschi-t  és  C. 
czjzeki-t  is,  tehát  azt  a két  fajt,  amelyet  olyan  idegennek  találtam 
a Fuch  s-féle  kupi  faunában  s amelyek  miatt  ezt  a faunát  nem 
tudtam  régebben  azonosítani  az  általam  gyűjtött  közeli  faunákkal; 
a két  Congeria  mellett  más  alakot  nem  találtam,  a L.  penslii- 1 
se.  Minthogy  Fuchs  egy-egy  példányt  említ  csak  a tárgyalt  fa- 
jokból. feltételezem,  hogy  az  alsó  agyag  faunájából  keveredett  az  az 
egy  C.  partschi  és  C.  czjzeki  a homokéba  (tehát  a típusos  kupi  fau- 
nába) s ha  ezeket  kihagyjuk  belőle,  akkor  már  ez  is  teljesen  egyez- 
tethető a környéki  számos  C.  ungula  caprae-s  faunámmal.  A Kúp- 
tól É-ra  emelkedő  dombok  túlsó  lejtőjén  Pápakovácsiban  is  jól  fel 
van  tárva  ugyanez  az  agyag,  de  itt  már  faunája  gazdagabb,  az 
előbbi  fajokhoz  csatlakozik  (a  krassószörényi  alsó-pannónra  igen  jel- 
lemző) Limnaea  velutina,  Congeria  zsigmondyi  és  Limnocardium 
pseudosuessi  is.  Kevéssé  tér  el  a pápakovácsi  alsó-pannóntól  a ta- 
polcaiéi téglagyár  agyagrétegeinek  faunája,  V alenciennesia  reussi- 
vei.  E lelőhelyet  közben  leírta  Jaskó  (12)  1935-ben.  Kövületszegény 
pannón  agyagokat  találtam  még  Bakonygyirót  és  Bakonyszent- 
lászlónál  C.  czjzeki-xe  1,  a devecseri  téglagyár  agyaggödrében  sok 
összenyomott,  meghatározhatatlan  Limnocardium  mellett  C.  czjzeki 
és  Melanopsis  impressa-x al,  valamint  az  ismert  felső-pannón  ala- 
koktól igen  eltérő,  de  rossz  megtartásuk  miatt  meg  nem  határoz- 
ható Limnocardium- okát  gyűjtöttem  TTzsa  majornál  is  a téglevető- 
gödörben,  (innen  Vitális  ismertetett  alsó-pannón  jellegű  faunát) 
(2.  p.  37).  A most  felsorolt  lelőhelyekről  a kövülettábla  I.  oszlopa- 


224 


Dr,  Strausz  László 


bán  feltüntetett  fajokat  határoztam  meg,  ezek  feltétlenül  bizonyít- 
ják az  alsó-pannón  kort.  Csak  a Velenciennesia  reussi- 1 sorolják 
fel  másutt  a felső-pannónból  is,  a Dunántúlon  azonban  e genusz 
egyetlen  példánya  se  fordul  elő  a típusos  felső-pannón  (C.  balatoni- 
cás)  rétegekben,  magam  azonban  még  a C.  ungula  caprae-s  rétegek- 
ben se  találtam. 

A C.  partschi- s és  C.  ungula  caprae-s  rétegek  két  egymás  fe- 
letti szintként  szerepelnek  S z á de  c z k y-nél  is  (6.  p.  53),  azonban 
az  általa  felsorolt  faunákban  néha  mindkét  faj  megvan.  Ugyanitt 
(p.  48  és  p.  128)  említi  Szádeczky,  hogy  az  általa  nem  tanulmá- 
nyozott Pápa,  Kúp  és  Dáka  környékén  együtt  fordulnak  elő  C.  un- 
gula caprae  és  Melanopsis  impressa.  Hozzá  kell  tennem,  hogy  1935- 
ig  a Kisalföldről  csak  egyetlen  lelőhely  volt  ismeretes,  ahol  bizto- 
san együtt  szerepel  ez  az  általában  két  különböző  szint  vezéralakjá- 
nak tekintett  faj:  a F u c h s-féle  kupi  faunában,  melynek  egysé- 

ges volta  és  sztratigrafiai  használhatósága  elég  kétesnek  látszott. 
Se  Dákán  (13),  se  Pápától  K-re  nem  volt  ismeretes  a jelzett  két  faj 
együttes  előfordulása  ezen  a vidéken,  csak  még  egy-két  igen  kétes 
előfordulás  a Balatonmelléken.  L óc  zy  (14.  p.  376)  Kapolcs  mellől 
tünteti  fel  egy  faunalistában  e két  fajt,  de  jelzi,  hogy  több  egymás  fe- 
letti szintből  gyűjtötte  a faunát.  Vitális  is  Kapolcs  mellett  említi 
együtt  e két  fajt,  egyik  helyen  saját,  másik  helyen  B öckh  J.  gyűj- 
téséből, ezenkívül  pedig  egyetlen  példány  kétesen  meghatározható 
impressát  gyűjtött  Tihanyban  a C.  ungula  caprae-s  rétegekből 
(16.  p.  13  és  33),  (2),  de  nagyobb  elterjedésben  és  egyedszámban  nem 
mutatták  ki  együtt  a két  fajt.  Ennyire  szórványos  és  részben 
bizonytalan  adatból  senki  se  következtetett  (s  nem  is  következtet- 
hetett) arra,  hogy  a kisalföldi  M.  impressá- s rétegek  egykorúak  a 
C.  ungula  caprae-szi n t tel , hanem  a Lyrcaeá- s ill.  a M.  impressa-s 
szintet  jellemző  alsó-pannónnak  tekintették,  a C.  ungula  caprae- 
szinttől  teljesen  elválasztva  s nála  mélyebb  helyzetben,  míg  Papp 
Simon  (5.  p.  6,  7)  publikálta  említett  adataimat. 

c)  A nyárádi  felső-pannón  fauna. 

Pápától  Ny-ra  Nyárádon  szabálytalanul  rétegzett  szürke 
homokban  érdekes,  egyedekben  mérhetetlen  gazdag  faunát  talál- 
tam (tábl.  3.  oszlop).  E fauna  feltűnően  eltér  a C.  ungula  caprae 
szint  faunáitól,  közös  fajok  csak  a Limnocardium  steindachneri, 
Planorbis  cornu  (és  grandis),  Helix  doderleini  és  H.  neumayri,  el- 
lenben a C.  ungula  caprae-s  rétegekből  teljesen  hiányzanak  a Viv\- 
parusok,  a Congeria  balatonica  és  rhonxboidea,  Valvata  öcsensis  — 
ezek  igen  jellemzők  a felső-pannón  felsőbb  részére,  ide  kell  tehát 
sorolni  a nyárádi  faunát  is.  Csak  a Clausilia  leobersdorfensis  utalna 
alsó-pannónra,  de  ez  szárazföldi  alak,  márpedig  a szárazföldi  fauna- 
elemek a taviaknái,  helyesebben  félsósvízieknél  sokkal  gyengébb 
korjelzőnek  bizonyulnak,  hosszabb  életűek  voltak,  sőt  a szárazföldi 
jellegű  faunák  szórványos  volta  miatt  is  hiányosak  az  elterjedésükre 


A danán  Vili  pannon  szintezése 


225 


vonatkozó  adataink.  Ez  a Clausilia  tehát  egyedül  nem  jöhet  számba 
annyi  más  faunaelem  felső-pannón  jellegével  szemben.  Ez  az  első 
lelet,  mely  szerint  a C.  balatonicás  rétegek  megvannak  a Kis- 
A1  földön. 

d)  Felső-pannón  Tapolca  környéken. 

A Tapolcai  medencében  és  Öcstől  D-re  néhány  helyen  a Con- 
geria  ringnia  caprae- szint  felett  közvetlen  látható  rátelepülésben, 
több  helyen  legalább  is  igen  valószínű  fedő-helyzetben  következnek 
a Congeria  balatonicá-s  és  C.  triangularis- os  rétegek,  valamint  az 
ezzel  egykorú  öcsi  édesvízi  meszes  rétegek  (az  utóbbi  korára  vonat- 
kozóan 1.  Soós,  15).  Az  édesvízi  meszek  faunáját  illetően  nem 
jutottam  lényeges  új  adatokhoz,  azonban  a C.  triangularis-os  réte- 
gekben szép  új  faunákat  leltem  a Badacsonyon,  Szentgyörgyhegyen, 
Szigligeten,  gyengébbeket  a tapolcai  medence  Ny-i  szegélyén  (tábl. 
4).  Ezeket  a képződményeket  feltétlenül  el  kell  választanunk  a 
C.  ringnia  caprae- szinttől,  mert  hiányzik  bennük  a C.  ungula  cap- 
raes  rétegek  mind  a négy  vezéralakja  (a  Dreissensia  auricularis- 
uak  legalább  is  a nagytermetű  példányai),  ellenben  igen  gyakoriak 
a Viv\parus-ók',  közös  alakok  a két  szintben  a korra  egyáltalán  nem 
jellemző  Melanopsis  bouéi,  Limnocardium  secans  és  apertum  mellett 
csak  az  Unió  atavus  és  a mikrofauna  2 vagy  3 csigája. 

A Tapolcai  medencétől  ÉNy-ra  két  helyen  fordulnak  elő  olyan 
rétegek,  melyek  a pannon  emelet  felsőbb  részeinek  szintezése  ill. 
elhatárolása  tekintetében  jelentőséggel  bírhatnak:  Felsőzsidon  és  a 
sümegprágai  Sarvaly  hegy  bazaltbányájában.  Fclsőzsidtól  ÉK-re 
V i t á 1 i s C.  balatonicás  réteg  közvetlen  fedőjében  talált  Unió  wetz- 
leri- s bazaltkavicsos  homokot,  6 fajból  álló  jellemző  faunával  (2.  p. 
136.).  E feltárás  még  ugyanabban  az  évben  elromlott  (1.  Lóczy 
megjegyzése  u.  ott),  hasonló  jellegű  feltárást  nekem  se  sikerült 
találnom.  A Sarvalyon  bazalt  által  felemelt  és  megégetett  pannon 
homokrétegben  Vitális  I.  (2.  p.  39.)  tüskés  Melanopsisok,  Neri- 
tina,  Congeria  cfr.  balatonica  iuv.  alapján  a C.  balatonica- szintet 
ismerte  fel,  ugyanebből  én  most  az  Unió  wetzleri  gyönyörű,  szinte 
márványossá  égetett  példányát  gyűjtöttem  s a bányamunkások 
tanúsították,  hogy  ez  az  alak  itt  tömegesen  lép  fel.  E két  adat  egy- 
mással kissé  ellentétben  van  s mondhatjuk  kiegyenlíti  egymást, 
úgyhogy  a balatonicás  és  wetzleri- s rétegek  egymáshoz  való  viszo- 
nyát itt  se  lehet  tisztázni. 

e)  Congeria  balatonicás  rétegek  Várpalota  körül. 

Több  új  lelőhelyről  gyűjtöttem  kövületeket  Várpalota  kör- 
nyékén (Csór,  Xádasladány,  Peremarton,  Berhida).  E faunák  a 
balatonvidéki  C.  balatonicás  rétegekétől  nem  térnek  el  lényegesen 
s kétségkívül  ugyanazon  szintbe  sorolandók  (tábl.  5.)  Egy  helyen 
azonban,  Csőrtől  Ny-ra  ugyanilyen  jellegű  balatonicás  faunában 


226 


Dr.  Strausz  László 


Congeria  un  gúla  caprae-t  is  találtam,  jelentős  példányszámban. 
Minthogy  azonban  a pápákörnyéki  C.  un  gúla  caprae-s  faunák  egyet- 
len más  jellemző  alakja  se  fordul  itt  elő,  véleményem  szerint  ezt 
a faunát  nem  vonhatjuk  ki  a C.  balatonion  szintből.  Hasonló  elő- 
fordulás a közeli  vidékről  már  régen  ismeretes  volt:  Vitális  I. 
Tihanyban  és  Fűzfőn  szintén  jellemző  balatonicás  faunába  keve- 
redve találta  a C.  ungula  caprae-t.  (16.)  Sümeghy  Tihanyon  ez- 
zel ellentétben  azt  figyelte  meg,  hogy  a balatonicás  rétegek  alatt 
jól  elválva  települ  a C.  ungula  caprae-x al  tömött  réteg  s benne 
semmi  más  kövület  nincsen. 

f)  Congeria  balatonicás  rétegek  Fűzfőtől  Balatonvilágosig. 

A Balaton  K-i  szélén  Fűzfő  és  Siófok  közt  a Hal  a váts  ál- 
tal leírt  (17.  p.  11 — 18)  lelőhelyek  mellett  néhány  új  faunát  találtam, 
így  a fűzfői  vasúti  állomás  közelében  lévő  homokbányában,  Ivenese 
DK-i  szélén  új  nagy  homokgödörben,  a kenesei  kath.  templom  mel- 
lett kövületdús,  szinte  lumachella-szerű  homokos  agyagban,  Balaton- 
akarattyánál,  Aliga  és  Világos  közt  a magaspartban  sok  tüskés 
Melanopsis- szál,  végül  Ganiásza  csárda  alatt  a magaspart  félmagas- 
ságában arasznyi  lumachella-szerű  C.  balatonion- réteget  figyeltem 
meg.  Ezeknek  faunája  (tábl.  6)  alig  tér  el  a Hala  v á t s által  ismer- 
tetett faunáktól  s kétségkívül  a C.  balatonién- szintbe  tartozik. 

g)  Limnocardium  vutskitsi-s  faunák. 

A pannon  képződmények  szintezésében  csodálatos  módon  leg- 
kevesebb vitát  az  rí.  n.  Limnocardiutn  (Prosodacna)  vutskitsi-s  réte- 
gek elhelyezése  okozott,  holott  ez  az  egyetlen  pannon  szint,  amely- 
nek más  pannon  képződményekhez  való  viszonyát,  települését,  egyet- 
len egy  feltárás  se  mutatja.  E szintet  mondhatni  egyhangúan  a 
Balatonicá-s  rétegeknél  fiatalabbnak  minősítették,  egyedül  Vitális 
veti  fel  (18),  hogy  V iviparus-ai  alapján  kétesnek  látszik  a túri,  tahi 
és  köttsei  pannonnak  a C.  rhornboidea- szintbe  tartozása.  Magam 
1934-ben  határozottan  megállapítottam  a balatonicá-s  és  vufskitsi-s 
rétegek  egykorúságát  (1.  bevezetés),  ezt  az  álláspontomat  Siimegh  y 
könyve  1939-ben  megerősítette  (7.,  főleg  p.  76.  140).  A vutskitsi-s 
faunák  számos  új  lelőhelyére  akadtam,  főleg  Enying,  Köttse,  Tab, 
Karód  (1.  tábl.  7),  valamint  Kurd.  Pincehely  környékén  és  a Mecsek 
ÉNy-i  előhegységében  (tábl.  8).  Természetesen  nincsenek  bevéve  a 
táblázatba  a Lörentbey  által  leírt  tabi  és  kurdi  faunák.  Főleg 
a Balatontól  DK-re  sikerült  e fácies  kimutatott  elterjedését  lénye- 
gesen növelnem  s egészen  közel  vinnem  a C.  balatonicá-s  rétegek 
előfordulásaihoz,  de  DNy-on  (Kaposvártól  DK-re)  is  tágítottam  a 
L.  vutskitsi-s  rétegek  területét. 

h )  Pannán  képződmények  a Mecsektől  DK-re. 

Kern  foglalkozom  részletesen  a Mecsek  hegységben  és  tőle 
DK-re  levő  pannon  képződményekkel,  mert  innen  való  saját  adataim 


A dunán.úli  pannon  szintezése 


997 


igen  szórványosak.  Két  egymástól  erősen  eltérő  üledék  bír  itt  na- 
gyobb jelentőséggel.  Egyik  a fehér,  ill.  világos  márga  és  agyag 
(Pécstől  Szabarig),  másik  jellemző  képződmény  a C.  rhomboideá-s 
homok  és  agyag  (főleg  Árpád,  Szászvár,  Xagymányok,  Szekszárd 
környékén).  Utóbbiakat  Lőrén  they  részletes  leírásából  ismerjük, 
az  előbbieket  S ü m e g h y könyve  ismerteti  (7.  pv  99 — 102).  Csak  a 
Bhomboideá-s  rétegek  ismert  elterjedését  sikerült  növelnem,  ameny- 
nyiben  a Fazekasbodai  hegység  K-i  lejtőjén  is  találtam  kövületes 
előfordulásokat,  Bátaszék  közelében.  A fehér  márgák  és  a C.  rhombo- 
ideá-s rétegek  közti  Melanopsis- os  szint  kérdése  nem  tekinthető 
tisztázottnak. 

3.  A tárgyalt  középdunántúli  pannon  faunák  beosztása. 

Az  általam  gyűjtött  és  feldolgozott  középdunántúli  pannon 
faunák  tehát  három  egymás  feletti  szint  elkülönítését  teszik  lehetővé, 
ezek:  a Congeria  partschi,  a C.  ungula  caprne  és  a C.  balatonién 

szintjei. 

Valószínű  azonban,  hogy  ez  a három  szint  nem  tölti  ki  az 
egész  pannont,  hanem  a legalsó  szintet  azok  a Congeria  banaticá-s, 
Limnocardium  lenzi- s márgák  képezik,  melyeket  a mélyfúrásokból 
jól  ismerünk  (Sümeghy  7.,  és  Strausz  9.)  s megvannak 
Tinnyén  is,  a jól  ismert  C.  subglobosá- s rétegek  feküjében  (21). 
Xégy  szint  lenne  ezek  szerint  a pannonban  (felülről  lefelé): 

Congeria  balatonién-  (és  C.  rhomboidea-,  L.  vatskitsi-) 
C.  ungula  caprne-, 

C.  partschi-, 

C.  banatica- szint. 

Átevezhetjük  a felső  két  szintet  felső  pannonnak,  az  alsó  kettőt 
alsó  pannonnak,  de  az  egyszerű  szint-megnevezés  kevesebb  félre- 
értésre vezethet. 

A tárgyalt  képződményeken  kívül  vannak  még  olyanok,  me- 
lyek esetleg  a pannonba  sorolhatók,  de  a fenti  szintekkel  nem  pár- 
huzamosíthatók.  Ilyenek  az  Unió  wetzleri-s  rétegek  vagy  azok  egy 
része.  A típusos  Wetzleri-s  rétegeknél,  főleg  a Felső-Zala  és  Rába 
mentén,  Sümeghy  szerint  (22.)  több  adat  szól  a levantei,  mint  a 
pannon  kor  mellett,  azonban  egy  újabb  adatnak  számba  kell  vennünk 
az  Unió  wetzleri  vezéralaknak  tömeges  előfordulását  a sarvalyi 
pannonban  (C.  balatonién  szintben).  Xem  típusos,  igen  szegény,  vagy 
kizárólag  Unió  wetzleri-t  kísérő  fauna  nélkül  tartalmazó,  vagy 
i'nio  wetzleri-t  nem  is  tartalmazó,  de  a Viviparus- ok  révén  vele 
kapcsolatba  hozható  faunák  találhatók  Pápa  és  Győr  közt  (Vaszar 
környékén  és  Tarján  pusztánál  saját  gyűjtéseim.  Pannonhalmán 
V i d G.  (23),  Győrszabadhegven  Sümeghy  (7),  Szádeczky  (6) 
és  saját  megfigyelésem  szerint).  Ezeket  én  legszívesebben 
a Balatonicá- s rétegek  helyi  kifejlődésének  venném. 

A C.  bánátién- s szint  alatt  S ii  m eghy  (főleg  fúrások  anya- 
gából) még.  egy  kis  vastagságú,  különböző  kőzettani  kifejlődésű  ta- 


228 


Pr.  Strausz  László 


got  is  feltételezett.  Ennek  faunájáról  igen  keveset  tudunk,  de  a fenti 
néggyel  egyenrangú  szint  nem  lehet  együnk  véleménye  szerint  se  (34). 

Szó  esett  néha  a típusos  pannon  képződmények  alatt  szarmata  - 
pannón  átmeneti  rétegekről  is.  Ezek  legtöbbje  igen  kétes.  Mezue- 
rics  I.  munkájából  tudjuk  (21),  hogy  Tinnyén  nincs  szarmata- 
pannon  átmenet,*  megállapításait  J e k e 1 i u s is  átveszi  (8.  p.  257 — 
276).  Lürenthey  1903-ban  (24)  röviden  ismertette  az  Aradi 
Viktor  által  gyűjtött  szóesáni  faunát,  mely  meglepően  egyezne 
a tinnyeivel  s azonkívül  határozott  szarmata  alakokat  is  tartal- 
mazna. Ez  azonban  kétségkívül  egy  gyűjtési  tévedésen  alapuló 
faunaösszekeverés  volt  s bizonyára  ezért  is  maradt  el  a Lö  r eli- 
tbe y által  Ígért  részletes  feldolgozás.  Szócsánban  helyszíni  meg- 
figyeléseket végzett  Je  keli  us  s megállapította,  hogy  az  Aradi- 
Lörenthe y-féle  szelvény  helytelen  (8.  p.  277 — 279).  A szóesáni 
fauna  tehát  az  irodalomból  törlendő.  Megemlíthetem,  hogy  ilyen 
átmeneti  faunákat  jelenleg  Bécs  és  Sopron  környékén  tarthatunk 
valószínűnek,  V e n d 1 M.  és  Vitális  nyomán.  (25.  26,  27) 

Visszatérve  az  általam  használt  pannon  szintezésre,  valószí- 
nűnek tartom,  hogy  e négynél  több  szintre  nincs  szükség,  illetve 
nemigen  lehet  olyan  nagyobb  sztratigráfiai  egység  a hazai  pannon- 
ban, Üia  a levantikumot  nem  számítjuk  hozzá),  melyet  ebbe  a ke- 
retbe ne  lehetne  beilleszteni.  Ellenben  nehezen  megoldható  kérdés 
az,  hogy  vájjon  nem  tölti-e  ki  ezen  szintek  egyike  néha  egy  másik 
szint  helyét  is.  A DK-dunántúli  Rhomboideá- s rétegek  alatt  sehol 
se  találunk  C.  ungula  caprae-s  rétegeket.  Szádeczky  említi  (6. 
p.  49),  hogy  a pécsi  Melanopsis  martinianá-s  réteg  (melynek  sztra- 
tigrafiai  helyzete  nem  teljesen  tisztázott,  de  nyilván  a C.  banatica 
és  C.  rhomboide a szint  közé  esik)  talán  a C.  ungula  caprae-s  rétegek- 
kel párhuzamos! tható ; sajnos  kielégítő  faunisztikai  bizonyítékunk 
erre  nincsen.  S ü m e g h y szerint  a L.  vutskitsi- rétegek  a medence 
közepén  az  egész  felső-pannón  időszakot  kitöltötték.  (7.  p.  140). 
J e k e 1 i u s-nak  azt  az  állítását  azonban,  hogy  C.  ungula  caprae- 
szint  nincs,  e fajt  tartalmazó  padok  csak  egészen  keskeny  parti 
sávban  fordulnak  elő  a C.  balatonicá-s  szintben  (8.  p.  287 — 288),  ala- 
posan sikerült  megcáfolnom.  Ellenben  beosztásom  alsó-pannón  ré- 
szében a két  szint  egymás  fölötti  volta  már  kétesebb.  S ü m e g h y 
felfogása  szerint  a medencék  belsejében  a banaticás  rétegek  elfog- 
lalják az  egesz  alsó-pannónt,  magam  a medence-peremekre  vonat- 
kozóan vetettem  fel  annak  lehetőségét,  hogy  ott  a C.  partschi-s  (ill. 
C.  crnithcpsis- os)  rétegek  elfoglalhatják  az  alsóbb  C.  banatica- s ré- 
tegek helyét  is  (34). 

Más  hazai  területek  áLtalam  közvetlenül  nem  ismert  anya- 
gára vonatkozó  irodalmi  adatokat  nem  akarok  bővebben  idézni, 
mégis  említenem  kell  pár  adatot,  ami  beosztásommal  erős  ellentét- 
ben van.  A budapesti  C.  ungula  caprae-s  rétegekben  szinte  vezér- 
kövületként  említik  a C.  partschi- 1 Lürenthey  (29)  és  főleg  az  ő 
nyomán  Földvári  (30).  Földvári  faunái  azonban  nem  bizo- 


A duuánúli  pannon  szintezése 


2-29 


nyitják  a C.  partschi  és  C.  ungula  caprae  közös  szintbe  tartozását  s 
Lörenthe  y-nek  se  sok  adata  erősíti  meg  azt,  hogy  ténylegesen 
ugyanazon  szintben  szerepelne  (főleg,  hogy  nagyobb  számban  és 
típusos  példányokban)  a C.  partschi  a C.  ungula  caprae-v al.  Mégis 
e kevés  példa  is  megingathatja  a C.  partschi- szint  általános  érvényé- 
be vetett  hitet.  Másik  hasonló  adat  egyik  általam  szint  jelzőnek  tartott 
faj  más  szintben  való  előfordulásáról:  Sopronban  a Limnocardium 
soproniense,  amely  csak  helyi  változata  lehet  a L.  penslii  variocos- 
tatum- nak,  az  alsó-pannón  felső  szintjeiben  fordul  elő  elég  nagy 
számban  — tehát  mélyebben,  mint  Pápa  környékén. 

Vitális  I.  és  Pávai  Vájná  F.  szerint  Erdélyben  az  is 
előfordul,  hogy  a C.  banaticá- s rétegek  vannak  az  ií.  n.  Lgrcaea- s 
rétegek  felett.  (Beszámoló  a M.  k.  Földt.  Int.  vitaüléseinek  munká- 
latairól, 1940.  4-ik  sz.  ü.) 

Ezek  a lehetőségek  persze  nem  cáfolnák  meg  a fent  ajánlott 
beosztás  helyességét,  de  érvényét  korlátoznák  a Dunántúlra. 

4.  A pannon  emelet  helye  az  európai  neogénben. 

A magyarországi  pannon  rétegeknek  külföldi  képződmények- 
kel való  párhuzamosítása  közismerten  nehéz  feladat.  Magam  részé- 
ről leginkább  elfogadhatónak  tartom  K r e j c i-G  r a f szintezését 
(19.  p.  300 — 339),  azzal  a megjegyzéssel,  hogy  (főleg  Schréter  nyo- 
mán) esetleg  a meotikum,  vagy  legalább  az  alsó-pannón  alsó  része 
még  a miocénbe  tartozhat,  ill.  az  alsó-pannón  alsó  része  az  orosz 
felső  szarmatával  egykorú  lehet. 

Gillet  szintezési  kísérlete  (31)  a magyar  pannont  illetően 
tele  van  tévedésekkel,  ezeknek  részletes  cáfolata  igen  egyszerű  lenne, 
de  nem  vág  dolgozatom  keretébe. 

F r i e d 1 szerint  (20)  „pannon”  néven  csak  a meotikum  ér- 
tendő s felette  következik  a szőkébb  értelemben  vett  pontusi  emelet. 
Ezt  a nomenklatúrát  vette  át  Szádeczky  is  (6.  p.  46).  A pannon 
név  ilyen  értelmezése  nem  helytálló  a prioritás  tekintetében,  hiszen 
t e 1 e g d i R ó t h L.  belefoglalta  a pontusinak  (és  levanteinek)  meg- 
felelő fiatalabb  képződményeket;  de  nem  fogadható  el  gyakorlati 
szempontból  se,  mert  igen  megkönnyítené  a félreértéseket  az  új  és 
régi  nomenklatúra  szöges  ellentétei  folytán.  Célszerűbb  ha  csak 
a pannon  nevet  használjuk,  alsó  pannont  a román-orosz  meotikum 
(s  esetleg  felsőbb  szarmata),  felső  pannont  a pontusi  s.  str.  helyett; 
prioritás  szerint  a levantikumot  is  a pannon  névbe  kellene  foglal- 
nunk, de  ilyen  értelemben  a pannon  név  nem  is  került  közhaszná- 
latba, csupán  a Ny-i  Dunántúl  1 : 144.000-es  földtani  térképén  alkal- 
mazták. 

F r i e d 1 idézett  munkájában  azt  a hibát  is  elköveti,  hogy  a 
bécsi  paludinás  homokokat  leszorítja  a meotikumba,  mert  felettük 
dacien  (Laaerbergschotter)  diszkordánsan  települ  s szerinte  ennek 
a diszkordanciának  kell  kitöltenie  a pontusi  időszakot.  Krejci- 
G r a f (19.  p.  307)  korrigálja  Friedl  tévedését  s a felső  (1.  és  2.) 


530 


Dr.  Strausz  László 


szinteket  (a  paludinás  homokot  és  a C.  aff.  balatonica-s  rétegeket) 
a pontusi  emeletbe  teszi;  így  aztán  végül  is  helyessé  válik  ezekre  a 
felső-pannon  név  alkalmazása,  de  nem  mint  a meotikummal,  hanem 
mint  a szőkébb  értelemben  vett  politikummal  egyidejű  képződmé- 
nyekre. Helytelennek  kell  tartanunk  azonban  a felső-pannón  név 
alkalmazását  a C.  partschi- s rétegekre,  amint  ezt  Szádeczky 
óhajtotta  bevezetni. 

G a á 1 I.  beosztása  (32,  331  a felső-pannón  fölé  helyezi  a meo- 
tikumot  s afölé  a politikumot,  tehát  két  emelettel  (ill.  alemelettel) 
mélyebbre  szorítja  a hazai  Congeriá- s rétegeket,  mint  ahova  azok 
legtöbb  magyar  geológus  és  Krejci-Graf  nézete  szerint  tartoznak. 
Kielégítő  faunisztikai  bizonyítékai  azonban  nincsenek. 


5.  A megvizsgált  új  faunák  összefoglaló  jegyzéke. 

1.  Congeriá  partschi-szint. 


Limnocardium  conjungens 
P a r t s c h 

Limnocardium  aff.  secans 
Puchs 

Limnocardium  pseudosuessi 
Hala  v. 

Pisidium  sp.  (priscum  ?) 
Congeriá  czjzeki  Hör  n. 


Congeriá  partschi  Horn. 
Congeriá  partschi  var. 

Congeriá  zsigmondyi  Hala  v. 
Melanopsis  impressa  K r. 
Melanopsis  pygmaea  Partschi 
Melanopsis  bouéi  F é r. 

Limneus  velutinus  D e s h. 

V alenciennesia  reussi  N e u m. 


2.  C.  ungula  caprye-szint. 


Unió  atavus  Partsch 
Limnocardium  apertum  Dl  ü. 
Limnocardium  secans  Fuchs 
Limnocardium  aff.  pannonicum 
L ö r. 

Limnocardium  penslii  Fuchs 
Limnocardium  penslii  vario- 
ccstatum  Vitális 
Limnocardium  priscae  Strausz 
Limnocardium  banaticum 
Fuchs 

Limnocardium  hantkeni  Fuchs 
Limnocardium  cfr.  balatonicum 
Lörenthey 

Lim nocardi um  stein dachneri 
B r u s. 

L i m n ocard i u m sch ré téri 
Strausz 

Pisidium  krambergeri  Brus. 
Dreissensia  auricularis  Fuchs 


Dreissensiomya  schröckingeri 
Fuchs  var. 

Congeriá  ungula  caprae  M ü. 
Congeriá  batuti  Brus. 

Neritina  crescens  Fuchs 
Valvata  (aff.  piscinalis) 
Aphanotylus  kupensis  Fuchs 
Aphanotylus  adeorboides  Fuch  s 
Amnicola  margaritula  Fuchs 
Micromélanxa  aff.  bielzi  Brus. 
Prososthenia  radmanesti  F u c h s 
Goniochilus  glandulinus  S t o 1. 
Goniochilus  banaticus  Brus. 
Melanopsis  impressa  Kr. 
Melanopsis  mnrtiniana  var. 
Melanopsis  kupensis  F uchs 
Melanopsis  scripta  Fuchs  var.. 
Melanopsis  pygmaea  Partsch 
Melanopsis  bouéi  F ér. 
Melanopsis  haueri  H a n d m. 


A duiiáii  Vili  pannon  szintezése 


231 


Mel a nops is  ma rktise recens i s 
W e n z 

Melanopsis  banovaci  Brus, 
Planorbis  cornu  B r o n g. 
Planorbis  radmanesti  Fuchs 
Segmentina  stenomphalus  B r u s. 


Carychium  sandbergeri  Hndm. 
Helicigona  gaáli  Soós 
Tacheocampylaea  doderleini 
B r u s. 

Cepaea  neumayri  B r u s. 


3.  C.  balatonicás 

Limnocardium  majeri  Horn. 
Linmocar dium  secans  Fuchs 
Lint  noca rdium  sleind ach neri 
B r u s. 

Limnccardium  aff.  trifkov  ci 
B r u s. 

Pisi  dium  sp. 

Pisidiurn  krambergeri  Brus. 
Congeria  balatonica  Partsc  h 
Congeria  neumayri  A n d r. 
Congeria  siimeghyi  Strausz 
Congeria  rhomboiden  var. 
Xeritina  radmanesti  Fuchs 
Val  vata  simplex  F u c h s 

4.  C.  balatonicás  fan 

Unió  atavus  Partsch 
Limnccardium  secans  Fuchs 
Limnccardium  decorum  Fuch 
Limnocardium  trifkovici  Brus 
Limnocardium  aff.  auingeri 
Fuchs 

Drcissensia  dobrei  B r u s. 
Dreissensia  auricularis  simplex 
Fuchs 

Congeria  triangularis  Partsc 
Congeria  balatonica  Partsc  h 
Xeritina  radmanesti  Fuchs 
Valvyta  simplex  Fuchs  var. 


fauna  N y árúidon. 

V ivipar us  sadleri  Partsch 
tíulimus  sp. 

Melanopsis  sp. 

Melanopsis  entzi  B r u s. 
Melanopsis  bonéi  F é r. 
Melanopsis  vitálist  Strausz 
Planorbis  cornu  mantelli  Dunk. 
Planorbis  grandis  Hala  v. 
Helicigona  gaáli  Soós 
T acheocampylaea  doderleini 
B r u s. 

Cepaea  neumayri  B r u s. 

T riptychia  sp. 

nák  Tapolca  környékén: 
Aphanotylus  sp. 

Viviparus  cyrtomaphorus  Brus. 
s Viviparus  sadleri  Partsch 
Viviparus  lóczyi  H a 1 a v. 
Hydrobia  syrmica  Neu m. 
Amnicola  margaritula  Fuchs 
Melanopsis  caryotg  B r u s. 
Melanopsis  decollata  S t o 1. 
Melanopsis  entzi  Brus. 
h Melanopsis  bonéi  F é r. 
Melanopsis  sturi  Fuchs 
Planorbis  sp. 


5.  C.  balatonicás  faunák  Várpalota  környékén: 


Unió  atavus  Partsch 
Limnocardium  apertum  Mü. 
Limnocardium  secans  Fuchs 
Limnocardium  ponticum  Hala  v 
Limnocardium  decorum  Fuchs 
Pisidiurn  (aff.  amnicum) 
Dreissensia  dobrei  B r u s. 


Dreissensia  auricularis  simplex 
Fuchs 

Congeria  ungula  caprae  Mü. 
Congeria  triangularis  Partsch 
Congeria  balatonica  Partsch 
Congeria  neumayri  And. 
Congeria  dactylus  Brus. 


232 


Dr.  Strausz  László 


Neritina  raclmanesti  Fuclis 
Válvata  helicoides  S t o 1. 
Viviparus  cyrtomaphorus  Brus, 
Viviparus  sadleri  P a r t s c li 
Viviparus  lóczyi  Hala  v. 
Viviparus  sp. 

Hydrobia  syrmica  N e u in. 
Micromelania  sp. 

6.  C.  balatonicás  faunák  Fű 

Unió  atavus  P a r t s c h 
Limnocardium  apertum  I\I  ii. 
Limnocardium  secans  Puchs 
et  var. 

Limnocardium  ponticum  Halav 
Limnocardium  decorum  F u c h s 
Pisidium  (aff.  amnicum) 
Dreissensia  dobrei  B r u s. 
Dreissensia  auricularis  simplex 
F u e h s 

Congeria  triangularis  Partsch 
Congeria  neumayri  Andr. 
Neritina  radmanesti  Fuchs 
V alva  fa  balteata  B r u s. 
Viviparus  cyrtomaphorus  Brus, 

7.  L.  vutskitsis  faunák  En\ 

Unió  atavus  Partsch 
Limnocardium  secans  Fuchs 
Limnocardium  scabriusculum 
Fuchs 

L i m n ocardi um  ochetophoru m 
B r u s. 

Li m n oca rd i um  rogen h oferi 
B r u s. 

Limn cca rd i u m hun gar icu m 
B r u s. 

Limnocardium  schmidti  Horn. 
Li mnoca rd i u m banaticum 
Fuchs 

Limnocardium  vutskitsi  Brus. 
Limnocardium  auingeri  Fuchs 
Pisidium  (aff.  amnicum ) 
Dreissensia  dobrei  B r u s. 
Dreissensia  serbica  B r u s. 
Dreissensia  aff.  minima  Lör. 


Melanopsis  caryota  Brus.. 
Melanopsis  petrovici  B r u s. 
Melanopsis  decollata  S t o 1. 
Melanopsis  entei  Brus. 
Melanopsis  bouéi  F é r. 
Melanopsis  sturi  Fuchs 
Melanopsis  oxyacantha  B r u s. 
Planorbis  sp. 

fő,  Kenese,  Alig, a környékén: 

Viviparus  sadleri  P a r t s c h 
Hydrobia  syrmica  X e u m. 
Bulimus  sp. 

M icromel an ia  sp. 

Pyrgula  incisa  Fuchs 
Melanopsis  petrovici  B r u s. 
Melanopsis  cylindr ica  S t o 1. 
Melanopsis  decollata  S t o 1. 
Melanopsis  bouéi  F é r. 
Melanopsis  sturi  Fuchs 
Melanopsis  oxyacantha  B r u s. 
Melanopsis  defensa  F u c h s 
Melanopsis  tihanyensis  Wenz 
Planorbis  tenuis  Fuchs 
Planorbis  variáns  F ucli  s. 

ing,  Tab,  Köttse  környékén: 

Dreissensia  auricularis  simplex 
F u c li  s 

Dreissensiomya  sch  röcki n geri 
F uchs 

Congeria  triangularis  Partsch 
Congeria  triangularis  var. 
Congeria  balatonica  Partsch 
Congeria  aff.  batuti  Brus. 
Congeria  neumayri  A n d. 
Congeria  dactylus  B r u s. 
Neritina  radmanesti  Fuchs 
Neritina  millepunctata  B r u s. 
Neritina  acuticarinata  ecarinat.a 
B r u s. 

Valvata  simplex  Fuchs 
Valvata  bicincta  Fuchs 
Valvata  variábilis  Fuchs 
Valvata  gradata  Fuchs 
Aphanotylus  adeorboides  Fuchs 


A dunántúli  pannon  szintezése 


233 


Viviparus  kurdensis  Lör. 
Viviparus  gracilis  Lör. 
Viviparus  balatonicus  Xeum. 
Viviparus  sp. 

Hydrobia  syrmica  Neu  m. 
Amnicola  margaritula  F u c h s 
Pseudamnicola  aff.  pagoda 
Neu  m. 

Micromelania  fuchsiana  B r u s. 
Micromelania  laevis  F u c*  h s- 
Micromel'inia  cfr.  monilifera 
B r u s. 

Pyrgula  incisa  Fuehs 
Pyrgula  töröki  Lör. 
Prososthenia  radmanesti  Fuehs 


Prososthen  ia  sepuleh  ralis 
Pár  tsch 

Goniochilus  banaticus  Brus. 
Melanopsis  petrovici  Brus. 
Melanopsis  cylindrica  Stol. 
Melanopsis  decollata  S 1 o 1. 
Melanopsis  efr.  bonéi  Fér. 
Melanopsis  sturi  F u c h s 
Melanopsis  kurdién  Brus. 
Melanopsis  oxyacantha  Brus. 
Melanopsis  confusa  S t r a u s z 
Melanopsis  tihanyensis  Wenz 
Planorbis  variáns  F u c*  h s 
Planorbis  radmanesti  S t o 1. 
Planorbis  rhytidophorus  Brus. 
Planorbis  lörentheyi  Brus. 
Planorbis  sulekianus  B r u s. 


8.  L.  vutskitsis  faunák  Pincehelynél  és  a Mecsek  É-i  részén: 


Unió  atavus  Pár  tsch 
Anodonta  sp. 

Limnocardium  szabói  Lör.  var. 
L i m n oea  rd  i u m och  etoph  o ru  m 
B r u s. 

Limnocardium  pelzelni  B r u s. 
Limnocardium  vutskitsi  Bru». 
Limnocardium  auingeri  Fuehs 
Pisidium  (aff.  amnicum) 
Dreissensia  dobrei  B r u s. 
Dreissensia  serbica  B r u s. 
Dreissensia  minima  Lör. 

D re  issen  s iomya  sch  rock  i n geri 
Fuehs 

Congeria  triangularis  P a r t s c h 
Congeria  batuti  Brus. 

Neritima  radmanesti  Fuehs 
Valvata  sp. 

Aphanotylus  kupensis  Fuehs 


Uiriparius  kurdensis  Lör. 
Viviparus  gracilis  Lör. 
Viviparus  ambiguus  Neu  nu 
Viviparus  aff.  sadleri  P a r t s c h 
Viviparus  aff.  balatonicus 
N e u m. 

Amnicola  margaritula  Fuehs 
Pseudamnicola  aff.  pagoda 
Neu  m. 

Bulimus  sp. 

Micromelania  lóczyi  Lör. 
Pyrgula  hungarica  Lör. 

Pyrgula  töröki  Lör,- 
Goniochilus  banaticus  Brus. 
Goniochilus  coronatus  Brus. 
Melanopsis  decollata  S t o 1. 
Melanopsis  kurdica  Brus. 
Melanopsis  oxyacantha  Brus. 


IRODALOM  — LITER  ATUR. 

1.  Lörenthey:  Adatok  a balatonmelléki  pannóniai  korú  réte- 
sek faunájához  és  sztratigráfiai  helyzetéhez.  (A  Balaton  tudom, 
tanúim,  eredni.  I.  k.  I.  r.  Pál.  függ.)  Beitrage  zűr  Fauna 
und  stratigraphischen  Lage  dér  pannon  ischen  Schichten  in  dér 
Umgebung  des  Balatonsees.  (Resultate  dér  wissensch.  Erfor- 
schung  deS  Balatonsees.  Bd.  I.  Teil.  I.  Pál.  Anh.  TV.  Heft  3,)  — 2. 


234 


Di*.  Strausz  László 


Vitális  I.:  A balatonvidéki  bazaltok.  (A  Balaton  tudom,  tanúim, 
eredni.  I.  k.  1.  r.  Ásv.  kőzett,  függ.  Die  Basalte  dér  Balatongegend, 
Resuitate  dér  wissensch.  Erforschung  des  Balatonsees.  (1908 
und  1911.)  — 3.  Vitális  I.  A tihanyi  Fehérpart  pliocén  korú  réteg- 
sora és  faunája.  Bie  pliocane  Schichtenreihe  des  Fehérpart  bei  Tihany 
und  dérén  Fauna.  Földt,  Közi.  Bd.  XXXVIII.  1908.  — 4.  Sümegit y: 
Pannóniái  korú  fauna  az  Alföldről.  Földt.  Közi.  57.  k,  1927,.  (Panuonische 
Fauna  aus  dem  Alföld)  — 5.  Papp  Simon:  Az  Eurogasco  dunán- 
túli petróleum  és  gázkutatásainak  ismertetése.  Ásványolaj  V.  1935. 

7.  Szádeczky  K.  E.:  Geologie  dér  rumfungarlandischen  kleinen 
Tiefebene.  Mitteil.  dér  berg.  und  hüttenmann.  Abt.  K.  LT.  P.  Josef  Uni- 
vers.  Bd.  X.  2.  1938.  — 7.  Sümeghy:  A Győri  medence,  a Dunántúl 
és  az  Alföld  pannóniai  üledékeinek  összefoglaló  ismertetése.  Földt.  Int. 
Évkönyve  32.  k.  2.  fűz.  1939.  — 8.  Jekelius  E.:  Die  Parallelisierung 
dér  pliozanen  Ablagerungen  Südosteuropas.  Anuarul  Inst.  Geol.  al 
Romaniei  XVII.  (1932).  1936,  p.  265 — 307).  — 9.  Strausz:  Die  panno- 
nische  Molluskenfauna  dér  Tiefbohrung  von  Magyarszentmiklós.  Ann. 
Mus.  Xat.  Hung.  1940.  — 10.  Fuchs:  Beitrage  zűr  Kenntnis  fossiler 
Binnenfaunen  IV.  und  V.  Die  Fauna  dér  Oongerienschichten  von 
Tihany  am  Plattensee  und  Kúp  bei  Pápa  in  Ungarn.  Jahrb.  d.  k. 
k.  geolog.  Reiehsanstalt,  Bd.  20,  1870.  — 11.  Koch  A.: 

A Congeria  képlet  a Bakonynak  nyugati  szélén,  Pápateszér  ől  Polányig. 
Földt.  Közi.  II.  1872.  — 12.  Jaskó:  A pápai  Bakony  földtani  leírása, 
1935.  — 13.  Horusitzky  H.:  A bábolnai  állami  ménesbirtok  geológiai 
viszonyai.  M.  k.  Földt.  Int.  Évk.  XIII.  k.  1901.  p.  178.  — 14.  Lóczy: 
A Balaton  környékének  geológiai  képződményei.  A Balaton  tud.  tanúim, 
eredm.  I.  köt.  1.  rész,  1913.  p.  376.  Die  geologischen  Formationen  dér 
Balatongegend.  Resuitate  dér  wissensch.  Erforschung  des  Balatonsees. 

15.  Soós:  Az  öcsi  felső  pontusi  mollusca-fauna.  Állattani  Közi. 

XXXI.  1934.  The  upper  pontié  molluscan  fauna  of  Öcs.  — 16.  Vitális: 
A balatonvidéki  kecskekörmök  és  lelőhelyeik.  A Balaton  tud.  tanulni, 
eredm.  Pál  függ.  IV.  4.  Die  Ziegenk’aueu  dér  Balatongegend  und  ihre 
Fundorte.  1911.  — 17.  Halaváts:  A balatoumelléki  pontusi  korú 

rétegek  faunája.  A Balaton  tud.  tanúim,  eredm.  Pál.  függ.  IV.  2. 
1903  Die  Fauna  dér  pontischen  Schichten  in  dér  Umgebung 
des  Balatonsees.  Resuitate  dér  wiss.  Erforschung  des  Balatonsees. 

— 18.  Vitális:  A peremartoni  Somlódomb  pliocénkorú  rétegsora  és 
faunája.  Földt.  Közi.  1912.  — 19.  Krejci-Graf:  Parallelisierung  des 
südosteuropáischen  Plioeans.  Geol.  Rundschau,  Bd.  23,  1932.  p.  300 — 339. 

— 20.  Friedl:  Über  die  Gliederung  dér  pannonischen  Sedimente  des 
Wiener  Beckens,  Mitteil.  d.  Geol.  Gesellsch.  Wien,  1931.  — 21.  Mezue- 
rics:  Az  Fnv-Tinnye  vidéki  fiatal  harmadkori  üledékek  földtani  és 
őslénytani  viszonyai.  Bölcs.  dokt.  értek.  1930.  — 22.  Sümeghy:  Föld- 
tani megfigyelések  a Zala-Rába  közé  eső  területről.  Földt.  Közi.  1923. 
Geologische  Beobachtungen  über  das  Gebiet  zwischen  dér  Rába  und 
Zala.  Földt.  Közi.  Lili.  1923.  — 23.  Vid  G.  Pannonhalma  földtani  vi- 
szonyai. Földt.  Közi.  1918.  Die  geologischen  Verhaltnisse  von  Pannon- 


Ösemlősmaradványok  Bet  fiáról 


235 


halma.  — 24.  Lörenthey:  A szarmata  és  panuóniai  képződményeket 
áthidaló  rétegeknek  egy  classicus  lelethelye  Magyarországon,  Földi 
Közi.  35.  k.  — 25.  Vendl  M.:  Sopron  környékének  geológiája.  Erdé- 
szeti kíséri.  1930.  — 26,  Friedl:  Dér  Steinbergdom  bei  ZistersdorJ 
und  sein  ölfeld.  Mitteil.  d.  Geol.  Gesellschaft.  Wien,  Bd.  29.  (1936)  1937. 
— 27.  Vitális:  A soproni  Virágvölgy  fossilis  Bagliviái  és  kortársaik. 
Math.  Terin.  Tud.  Értesítő  56.  1937.  — 28.  Lörenthey:  Die  pannoni- 
sehe  Fauna  von  Budapest.  Palaeontographica  Bd.  48,  190 — 192.  — 29. 
Lörenthey:  Budapest  panuóniai  és  levantei-korú  rétegei  és  ezek  fau- 
nája. Über  die  pannonischen  und  levantischen  Schichten  von  Budapest 
und  dérén  Fauna.  Math.  és  Terin.  tud.  Ért.  XXIV.  — 30.  F ö 1 d- 
vári:  Pannónkori  mozgások  a budai  hegységben  és  a felső-pannón 
tó  partvonala  Budapest  környékén.  Földi  Közi.  1931.  — 31.  Gillet: 
Essai  de  synclironisme  du  Miocéné  supérieur  et  du  Pliocene  dans 
1‘Europe  eentrale  et  orientale.  Bull.  Soc.  Geolog.  et  Francé,  ser.  V. 
vol.  3,  1933.  — 32.  Gaál:  Mi  a „pannón“  s mi  a „pontusi“  ? Bányá-i 
szati  és  Kohászati  lapok,  1938.  — 33.  Gaál:  A Föld  és  az  élet  története. 
A természet  világa.  IV.  1940.  — 34.  Strausz:  Hozzászólás  a panuóniai 
rétegek  szintezéséhez.  Beszámoló  a Földi  Int.  vitaüléseiről,  Évi  Jelen- 
tés 1940. 


ÖSEMLŐSMARADVÁNYOK  BETFIÁRŐL. 

Irta:  Dr.  Kretzoi  Miklós. 

Nagyvárad  szívétől  kb.  9 km-re  DK-re  emelkedik  a Somlyó- 
hegy,  melynek  requieniás  mészkő  (1,  2)  tömegébe  a déli,  Betfia 
falura  néző  lejtőn  barlangok  hatolnak  be,  illetve  csak  hatoltak,  mert 
a kőbányászat  az  idők  folyamán  egy  zsomboly  (3)  kivételével  vala- 
mennyit lehordta.  Csak  a hajdani  barlangok  fenekét  kitöltő  vörös 
agyag-üledék  maradt  ott  szálban.  Ez  a barlangi  vörös  agyag  helyen- 
kint  igen  gazdag  csontmaradványokban.  Néhai  Tóth  Mihályt 
dr.-é  az  érdem,  hogy  ez  a hihetetlenül  gazdag  őslénytani  kincs  nem 
veszett  kárba;  az  ő ösztönzésére  kereste  fel  a lelőhelyeket  Kormos 
Tivadar  1904-ben,  majd  ezt  követően  még  jó  egynéhányszor,  míg 
10  év  múlva  az  általa  „Piispökfürdői  Somlyóhegy”  néven  ismertetett 
lelőhelyek  kimerültét  nem  jelezte.  A lelőhelyek  legkeletebbikén,  a 
Kormo  s-féle  V.  sz.  lelőhelyen  ez  év  szeptemberében  Tasnádi 
Kubacska  András  dr.,  a Magyar  Nemzeti  Múzeum  Őslény- 
tára  vezetőjének  megbízásából  alkalmam  volt  hét  napig  gyűjteni. 
E gyűjtés  faunisztikai  eredményéről  alábbiakban  számolok  be. 

1.  A kutatás  története. 

Mint  már  említettem,  Tóth  Mihály  dr.  volt  az  első,  aki 
a somlyóhegyi  csontleletekre  felhívta  a figyelmet.  Ösztönzésére 
Ko  rmos  Tivadar  dr.,  aki  a püspökfürdői  thermális  csigafau- 


236 


Dr.  Kretzoi  Mik'ós 


nát  tanulmányozta,  1904-ben  felkereste  a csontlelőhelyeket  is  és  a 
csigafaunát  tárgyaló  dolgozatában  futólag  említést  is  tesz  erről, 
megjegyezve,  hogy  „a  mészkő  repedéseit  kitöltő  porhanyó  meszes- 
agyagban  apró  rágcsálók  (egér,  poezok)  csontmaradványainak  ez- 
reit” gyűtötte  (4.  400).  A lelőhely  közvetlen  közelében  fekvő  törme- 
lékkúp pedig  „nagyobb  emlősök  csontjait  tartalmazza.  Itt  többek 
között  nyúl,  szarvas,  őz  és  medve  csontok  mellett  egy  hód  (Castor 
f'iber  LJ  alsó  utolsó  moláris  fogát  (1.  II.  tábla,  8a-b  ábra)”  találta, 
míg  a breccia  fölötti  agyagból  a Chondrula  tridens  M ii  1 1„  TorquVla 
variábilis  I)rp„  Clausilia  rugicollis  Z g 1 r.,  Pomatias  sp.,  Tachey. 
vindobonensis  Fér.,  Patula  rotunda  Műd.  és  Gonostoma  di- 
■odontfi  M ii  li  1 f.  előfordulását  jelzi. 

1910  őszén  Kormos  újra  meglátogatta  a lelőhelyet.  Három- 
napos gyűjtésének  eredményeképen  a már  fölsorolt  kis  csigafaunán 
kívül  alábbi  gerincesek  elfordulását  említi  meg  (5.  740):  Rhinolo- 
phus  ferrum  equinum  Schreber,  Sorex  araneus  L„  S.  alpinus 
Schinz,  Neomys  fissidens  (Pét.)  Korm.,  Talpa  europaea  L,,  Ur- 
sus  arctos  L„  Ursiis  spelyeus  E osen  m„  Meles  taxus  Boddaert, 
Putorius  ( Arctogale)  ermineus  L„  Canis  familiáris  palustris  B ii  t i m. 
(ez  a határozás  K.  Maska-tól  származik),  Vulpes  vulpes  L„  Felis 
catus  L„  Castor  fiber  L„  Myoxus  glis  L.,  Muscardinus  avellanarius 
L„  Mus  sylvaticus  L„  Mas  musculus  L.,  Cricetus  cricetus  L.,  Crice- 
tulus  phaeus  P a 1 1 a s,  Evotomys  hercynicus  M e h 1 i s,  Arvicola 
terrestris  (L.)  Savi,  Ochotona  (sp.?),  Lepus  europaeus  P a 1 1 a s, 
Megaceros  giganteus  Blumenb.,  Linnria  sp.,  Turdus  iliacus  L., 
Turdus  musicus  L„  Menün  merula  L , Tetrao  urogallus  L.  (a  mada- 
rakat IV.  Caoek  határozta  meg),  Anguis  fragilis  L„  meghatároz- 
hatatlan kígyó,  Rana  méhelyi  Bőik  a y. 

A fauna  korát  akkor  még  Kormos  a Beremendia  (., Neo- 
mys”) fissidens  ellenére  is  teljesen  félreismerte  (Canis  familiáris 
palustris!)  és  azt  .,  a pleisztocén  időszak  legvégére”  helyezte.  Sze- 
rinte „ez  a kor  már  egybeesik  N ehring  „mókus”  korával,  vagyis 
a posztglaciális  erdők  fellépésével.”  (5.  742).  Ezt  a véleményt  még  a 
következő  évben  is  hangoztatta,  miközben  a fiatalabb  brassói  for- 
tyogóhegyi faunát  minden  további  nélkül  hajlandó  volt  preglaciá- 
lisnak  minősíteni  (6.60). 

A püspökfürdőihez  hasonló,  ú.  n.  preglaciális  faunáink  régi 
voltának  felismerését  Éhik  Gyula  dr.-nak  köszönjük,  aki  a bras- 
sói Fortyogóhegy  faunájának  kapcsán  (7)  foglal  állást  ebben  a kér- 
désben. 

Éliik  brassói  faunája,  a saját  vizsgálatai  a Villányi  hegy- 
ség preglaciális  faunáin  (8),  főleg  azonban  dr.  T ó t h Mi  h á 1 y 
Machairodontida-lelete  a Somlyóhegyről,  melyet  Koch  Antal 
Machairodus  latidens- nek  határozott  (9.  225),  arra  késztették  Kor- 
ín o s-t,  hogy  előbb  1912-ben,  majd  1913-ban  ismét  (ekkor  már  É h i k 
társaságában)  több  napon  át  gyűjtsön  ezen  a lelőhelyen.  Az  eddig 
begyűjtött  anyagról  Kormos  egy  összefoglaló  jelentése  (10)  és  két 


Ösemlősmaradványok  Betf iáról 


237 


részletmunkája  (9,  11),  valamint  Capek  palaeornithológiai  (12), 
Bolkay  palaeoherpetológ'iai  munkája  (13)  és  INI  é li  e 1 y Fibrina- 
monográfiája  (14)  számolnak  be. 

Az  egyes  kövület-előfordulásokat  Kormos  (10)  két  csoportra 
osztja:  a hegy  DNy-i  pereméhez  közel  fekszik  4 lelőhely,  melyek  az 
alattuk  nyíló  ördöglyukkal  együtt  minden  valószínűség  szerint  egy- 
azon lehordott  barlang  maradványai.  Ezek  közül  az  I.  lelőhely  azo- 
nos az  1904-es  gyűjtés  breccia-oszlopával,  a II.  pedig  a mikrofaunás 
lelőhellyel;  III.  és  IV.  lelőhely  a II.  közvetlen  közelében  fekszik, 
attól  jobbra-balra.  Ezektől  teljesen  elkülönítve,  jó  100  m-re  K felé 
fekszik  Kormos  V.  sz.  lelőhelye,  innen  gyűjtötte  Tóth  Mi  h á ! v 
1912-ben  a már  említett  Machairodontida-anyagot.  Végül  az  I-  -IV. 
és  V.  lelőhelyek  közt  középen,  de  jóval  lejjebb  fekszik  egy  sokkal 
jelentéktelenebb  lelőhely,  a VI.  sz. 

Az  I.  lelőhely,  mely  az  eddigi  ásatásokkal  nagyjából  ki  is  me- 
rült, Kormos  szerint  a következő  alakokat  szolgáltatta:  Ursus 
spelacus  kosén  m.,  Cricetus  cricetus  L.,  Lepus  sp.,  Castor  fiber  L., 
Capreolus  capreolus  L.,  Megacerós  giganteus  Blumb.  és  Bős  v.  Bi- 
son  sp. 

A II.  lelőhely,  melyet  teljesen  lebontottak,  adja  a legváltoza- 
tosabb faunát,  a tulajdonképeni  főfaunát.  Ez  a szinte  kizárólagosan 
mikrofonná  ugyancsak  Kormos  határozása  szerint  alábbi  fajo- 
kat tartalmazza:  fMacacus  sp.,  Rhinolophus  fér  rum,  equinum  Schreb., 
Myotis  bechsteinii  Le  isi.,  Eptesicus  n.  sp.,  Miniopterus  schreibersii 
(Na  t terei*),  Erinaceus  sp.,  Sorex  (araneus  L.?),  Sorex  (alpinus 
S c h i n z Ij,  Sorex  sp.,  Neomys  fissidens  (P  e t.)  K o r m o s,  Gálemys 
semseyi  Korín.  Talpa  europaea  L.,  Ursus  (arvernensis  Croizet 
et  Joliért?),  Mustéin  sp.,  Vulpes  (ex  aff.  corsac  Pali  a s),  Sciurus 
vulgáris  L„  Castor  vagy  Trogontherium,  Myoxus  glis  L.,  Muscard, >- 
nus  avellanarius  L.,  Mus  musculus  L.,  Apodemus  sylvaticus  L.,  Cri- 
cetus cricetus  L.,  Cricetulus  sp.,  Microtus  u.  sp.,  Pliomys  episcopalis 
Méh.,  M icrotomys  pusillus  Méh.,  Spalax  sp.,  Óryctolagus  cunicu- 
lus  L„  Cervus  sp.,  Capreolus  capreolus  L.,  Madarak,  Ophisaurus  in- 
termed  ius  Bolkay,  Anguis  fragilis  L.,  Lacerta  viridis  Laur., 
Tropidonotus  natrix  L.,  Tropidonotus  tesselatus  Laur.,  Pelobates 
sp..  Bufo  vulgáris  Laur.,  Bufo  viridis  Laur..  Bana  esculenta  L„ 
halmaradványok,  Chondrida  tridens  Müll.  Növények:  Celtis  és 

Prunus. 

A TIT.  lelőhely  világosbarna  agyagjából  (a  IT.  sz.-tól  jobbra) 
Talpa  europaea  L.,  Galemys  semseyi  Kormos,  Mustéin  (sp.?),  Mus 
(sp.?),  Cricetus  (sp.  ),  Microtus  (sp.?),  Lepus  v.  Óryctolagus- 1,  ma- 
dár-, béka-,  kígyó-,  hal  maradványokat,  az  1905-ben  felsoroltakon  kí- 
vül még  a (?)  Umax  (sp.?),  Campylaea  bánátivá  Rssra.  és  Modi- 
c.ella  avenacea  Brug.  csigafajokat  (Pomatias  sp.  törölve!)  és  Cel- 
fis-magokat  említ  Kormos. 

A TI.  sz.  lelőhely  közvetlen  szomszédságában  fekszik  balról  a 
IV.  sz.,  melynek  barna  mészkonkréciós  agyagjából  Kormos  a kö- 


238 


Dr.  Kretzoi  Mik’ós 


vetkezőket  sorolja  fel:  Neomys  fissidens  (Pét.)  Korín.,  Ursus 

(arctos  L.?),  Meles  meles  L.,  Canis  (sp.?),  Vulpes  vulpes  L„  Mustéin 
ermine a L.,  Felis  silvestris  Schreb.  (—catas  L.j,  Leopardus  par- 
dus  L.,  Felis  (leo  L.?),  Cricetus  cricetus  L.,  Sciurus  vulgáris  L .,  Le- 
pus  (europaeus  Pali.?),  Ochotona  (sp?)  és  (?)  Meguceros  gigan- 
teus  B 1 u m b. 

Az  itt  felsorolt  négy  lelőhelytől  topográfiáikig  is  elkülönülő  V. 
sz.  lelőhely  faunája  Kormos  határozása  alapján:  Ursus  (ieningeri 
R e i c h.?),  Ursus  arvernensis  Croizet  et  Jobert,  Canis  ne- 
schersensis  Croizet  et  Jobert,  Vulpes  (ex  aff.  corsac  L.),  Me- 
les atavus  Komi.,  Putorius  praeglacialis  Komi.,  Guln  schlosseri 
Komi.,  Ilyaena  (sp.?),  Machaerodus  latidens  Owen.  Cricetus  cri- 
cetus L.,  Oryctolagus  cunicidus  L.,  Cervus  (sp.?).  Bős  (Leptobos?) 
sp.  ind.,  Fthinoceros  (etruscus  Fale.?). 

A VI.  lelőhely  néhány  pocok,  hörcsög,  kígyó  és  békacsonton 
kívül  semmit  nem  nyújtott,  így  a többi  gazdag  fauna  mellett  el  is 
hanyagolható. 

A püspökfürdői  madár-anyagot  C a p e k ismertette  (15)  rövid 
előzetes  jelentésben. 

Az  ezt  követő  években  K o r m o s még  kétszer  (1916-ban  és 
1917-ben)  gyűjtött  a Somlyóhegyen,  azóta  szüneteltek  a gyűjtési 
munkák.  Sőt  több,  mint  egy  évtizedig  a Somlyóhegy  tudományos 
irodalma  is  csak  két  munkával  bővült,  melyek  azonban  csak  a fauna 
egy-egy  alakját  tárgyalják.  Ezek  br.  Fejérváry  Pliobatrachus - 
dolgozata  (16)  és  br.  Fejérváryné  Op/iisawnís-monografiája 
(17). 

Az  1929.  évtől  kezdve  gyors  ütemben  jelennek  meg  a dolgoza- 
tok, melyek  vagy  kimondottan  ennek  a faunának  egyik-másik  cso- 
portjával foglalkoznak,  vagy  pedig  más  kérdések  tárgyalásánál 
részletesen  térnek  ki  a Somlyóhegy  egyes  alakjaira. 

Itt  elsősorban  Kormos  1930-as  és  1937-es  összefoglalásaira 
hívem  fel  a figyelmet  (18,  19),  úgyszintén  Soós-nak  a csigafaunát 
ismertető  dolgozatára  (19a).  A részletmunkák  közül  Kormos 
gyors-diagnozisai  (20),  főleg  pedig  Schaub  monografikus  mun- 
kái a Cricetinákról  (21)  és  Murin  ókról  (22),  Schreude  r Desma- 
nina-monografiája  (23),  azután  Kormos  revíziója  a magyar  pre- 
glaciális  rókákról  (24),  farkasokról  (25),  macskákról  (26),  menyét- 
félékről  (27),  nyulakról  (28)  és  a püspökfürdői  fauna  pocokmaradvá- 
nyairól (29),  Schaub  megjegyzései  a magyar  preglaciális  antilo- 
pokról (30)  és  Szúnyog  h y kritikája  a Bőik  a y-féle  preglaciális 
és  régibb  kigy  ó-fa  jókról  (31),  végül  Kormos  cikke  a püspökfür- 
dői Desmana- ról  (32),  Schreude  r-é  a Trogontherium- ról  (33), 
Schaub  Sicisí.a-dolgozata  (34),  Lambrecht  Francolinus  capeki- 
leírása  a kézikönyvében  (35)  és  e sorok  írójának  Epimachairodus 
hungaricus- adata  (36)  említhetők. 

Mindeme  vizsgálatok  alapján  az  elsősorban  Kormos  II.  sz. 
lelőhelyére  támaszkodó  Ny-i  lelőhelycsoport  (I — IV.  sz.  lelőhelyek) 


Ösemlősmaradványok  Betfiáról  23Í) 

faunája  a kővetkező  fajokból  tevődik  össze:  Desmana  t hennái  is 

K o r ni  o s,  „Galemys”  semseyi  K o r m o s,  Talpa  fossilis  P e t é n y i, 
„Talpa”  episcopalis  Kormos,  „Talpa”  minői’  Freudenberg, 
Sorcx  margaritodon  Kormos,  Sorex  minutus  Linné,  Sorex  run- 
tonensis  Hinton,  Petényin  hungarica  Kormos,  Beremendia 
fissidens  (Petényi),  Erinaceus  sp.  ind.,  Rhinolophus  aff.  ferrum- 
equinum  Sebre  bér.  Plecotus  crassidens  Kormos,  Plecotus 
auritus  (Linné),  Eptesicus  praeglacialis  Kormos,  Barhastella 
aff.  barhastella  (S  c h r e b e r),  Miniopterus  schreibersii  (Kulil), 
Myotis  baranensis  Kormos,  Myotis  steiningeri  Kormos,  Myo- 
tis  aff.  emarginatus  (G  e o f f r o y),  Myotis  schaubi  Kormos,  Myo- 
tis aff.  daubentonii  (Kuhl),  Ochotona  sp.  ind.,  Hypolagus  brachy- 
gnathus  (Kormos),  Lepus  sp.  ind.,  Sciurus  sp.  ind.,  CiteUus  primi- 
genius  Kormos,  Trogontherium  cuvieri  (Fischer),  Glis  anti- 
quus  Kormos,  Muscardinus  dacicus  Kormos,  Sicista  praelori- 
gcr  K o r m o s,  Spalax  sp.  ind.,  Cricetus  cricetus  praeglacialis 
Schanb,  Cricetus  cricetus  nanus  Schanb,  Cricetus  cricetus  ma- 
jor (Woldrich),  Apodemus  sylvaticus  (Linné),  Pliomys  epi- 
scopalis Méhely,  Mimomys  pliocaenicus  (Major),  Mimomys  pu- 
sillus  Méhely,  Mimomys  intermedius  (Newton),  Clethrionomys 
sp.  ind.,  Lagurus  pannonicus  Kormos,  Pitymys  arvaloides  Hin- 
ton, Allophaiomys  pliocaenicus  Kormos,  Allophaiomys  laguroi- 
des  Kormos,  Hystrix  sp.  ind.,  Leó  sp.  ind.,  Canis  mosbachensis 
S o e r g e 1,  Canis  olivolanus  strandi  Kormos,  Cynalopex  praecor- 
sac  (Kormos),  Alopcx  praeglacialis  Kormos,  „Helarctos  arver- 
nensis  C r o i z e t et  Jober  t”,  Mustela  palerminea  (Petén  y i), 
Pannonictis  pUocaenica  Kormos,  „Rhinoceros”  etruscus  Fal- 
con e r,  Megaceros  cf.  dupuisi  (Stehlin),  „Busa”  sp.  ind.,  Bovidae 
g.  et  sp.  ind.,  Chaulelasmus  streperus  (Linné),  Querquedula  quer- 
quedula  (Linné),  Spatula  clypeata  (Linné),  Circus  sp.  ind.,  Fal- 
co  peregrinus  T h u n s t.,  Cerchneis  tinnunculus  Linné,  Perdix 
perdix  (L  i n n é),  Francolinus  capeki  L a m b r e c h t.  Tetrao  uro- 
gallus  L i n n é,  Crex  erex  (L  i n n é),  Tetrax  tetrax  (L  i n n é),  Athéné 
noctula  (S  c o p o 1 i),  Glaucidium  peregrinum  (L  i n n é),  Caprimulgus 
europaeus  Linné,  Dendrocopus  major  Linné,  Dendrocopus  m.c 
dius  Linné,  Yinx  lorquilla  Linné,  Chelidon  rusticg  Linné, 
Hirundo  urbica  Linné,  Sylvia  communis  Linné,  Turdus  viscivo- 
rus  L i n n é,  Turdus  musicus  L i n n é,  Turdus  merül  a L i n n é,  Tur- 
dus iliacus  Linné,  Pratincola  rubieola  (Linné),  Lanius  minor 
G m e 1 i n,  Garrulus  glandarius  (Linné),  Pyrrhocorax  pyrrhoco- 
rax  (Linné),  Passer  montnnus  Linné,  Fringilla  coelebs  Linné, 
Coccothraustes  coccothrausies  (Linné),  Parus  major  Linné,  Pó- 
rus palustris  Linné,  P,arus  lugubris  T e m m i n c k,  Aegithalus  cau- 
datus  (Linné).  Certhia  familiáris  Linné,  Motacilla  álba  Lin- 
né, Alauda  arvensis  Linné,  Ophisaurus  pannonicus  Kormos. 
Anguis  fragilis  Linné,  Lacerta  viridis  Lanrenti,  Natrix  nat- 
rix  (Linné),  Natrix  tesselatus  (Laurenti),  Bana  esculenta 


240 


I)r.  Kretzoi  Miklós 


Linné,  Bufo  bufo  (Linné),  Bufo  viridis  Laurenti,  Pliobatra- 
chus  lánghae  Fejérváry,  Pelobates  sp.  ind.,  Pisces  ind.,  Chon- 
drulfi  tridens  var.  eximia  E m.,  Laciniaria  vetusta  var.  striolata 
Bielz,  Goniodiscus  ruderatus  Stud.,  Soósia  diodonta  Fér.,  Heli- 
cigona  (Drobacia)  banatica  E m.,  Hélicigonu  episcopalis  S o ó s. 

A felsorolásból  természetesen  hiányzanak  a Kormos-féle  V. 
sz.  lelőhely  alakjai. 

Ez  év  nyarán  Püspökfürdőn  járt  Kőszegről  dr.  Visnya 
A 1 a d á r múzeumigazgató  úr,  aki  a Somlyőhegyet  is  meglátogatta. 
Itteni  kis  gyűjtését  a Magyar  Nemzeti  Múzeum  Őslénytárának  en- 
gedte át,  jelezve,  hogy  a Somlyóhegyen  még  van  rendszeres  ása- 
tásra érdemes  anyag.  Mindkettőért  fogadja  köszönetünket. 

Ugyancsak  ez  tv  nyarán  az  Öslénytár  megbízásából  futólag 
érintette  a lelőhelyet  dr.  Gaál  István  ny.  múz.  igazgató  úr  is. 
Gyűjtése  a Tár  tulajdona. 

Végül  szept.  közepén,  szintén  a Tár  megbízásából,  a Somlvó- 
hegy  kövületgyűjtésre  legalkalmasabb  lelőhelyét,  a Kor  m o s-féle 
V.  sz.  lelőhelyet  (melyről  Visnya  dr.,  illetve  Gaál  dr.  gyűj- 
tése származik)  teljesen  fel'ásattam. 

2.  A lelőhely. 

A lelőhelyről  magáról  nincs  sok  mondanivalóm.  1914-es  jelen- 
tésében Kormos  ezeket  írja  róla:  „A  lelőhelyek  ezen  első  csoport- 
jától (vagyis  az  I — IV.  sz.  lelőhelyektől)  kissé  tovább,  mintegy  80 — 
100  méterre  délkelet  felé  van  a 2.  ábrán  látható  hajdani  barlang- 
iireg-kitöltés,  melynek  javarészét  az  1913.  évben  szintén  kizsákmá- 
nyoltuk. Körülbelül  2 m vastag,  mészkőrögös  vörös  agyag  ez,  kü- 
lönböző vastagságú  mállóit  mészkőtörmelékes  és  humuszos  fedőré- 
teggel, mely  mintegy  10  m hosszúságban  lejtősen  a krétamészkőre 
támaszkodik.  A vörös  agyag,  mely  csontokat  tartalmazott,  alul  zöl- 
desszürke, mésztől  keményre  itatott  meddő  agyagba  megy  át,  mely 
alatt  már  a krétamészkő  következik.  A csontos  vörös  agyag  szintén 
tartalmaz  kisebb-nagyobb  szögletes  mészkődarabokat  s benne  több 
vékonyka  mészborsós  réteg  látható.”  (10.  503). 

Én  magam,  nem  kis  örömömre,  K o r m o s ásatásai,  az  azóta 
eltelt  csaknem  30  év,  meg  a sok-sok  ide  is  kiránduló  kívácsi  fürdő- 
vendég kotorászási  ellenére  is  a fürdővendégek  számára  eladható 
„emléktárgyakat”  gyűjtő  falubeliekről  nem  is  szólva,  majdnem 
ugyanabban  az  állapotban  találtam  a lelőhelyet,  mint  azt  Kormos 
idézett  ábrája  (hihetőleg  az  általa  történt  ásatás  előtti  állapotában) 
mutatja. 

A Kor  m o s-féle  rétegsorhoz  még  csak  azt  szeretném  hozzá- 
fűzni, hogy  az  alsó,  sárgás  zöldesszürke  réteg  teljesen  meddőnek  bi- 
zonyult, viszont  a reátelepült  vörös  agyag  kétfelé  oszlik.  Alsó  ré- 
sze, melyben  a K o r m o s által  említett  mészkonkréeiós  csíkok  fek- 
szenek, mészkőtörmeléket  jóformán  nem  tartalmaz.  Ebben  a plasz- 


Ösenilősmaradványok  Betfiáról 


241 


tikus  agyagban  mangánosodás  is  lép  föl.  Az  innen  kikerült  csontok 
üde  megtart ásúak,  törési  felületeik  nem  koptatottak.  Innen  került 
ki  jóformán  az  egész  „nyút-fauna”  és  a mikrofauna-elemek.  Ezzel 
szemben  a vörös  agyag  fölső  része  (különösen  felül)  telistele  van 
mészkőtörmelékkel,  benne  mikrofauna-elemek  egyáltalában  nincse- 
nek, szinte  csak  nagy  állatok  erősen  összetört,  erősen  korrodált  fe- 
lületű csontjait  adta.  A csontok  törési  felületei  'észrevehetően  kop- 
tatottak. Ezenfelüli  míg  a plasztikus  agyagban  elég  gyakori  volt  az 
összetartozó  vázrészek  összefüggő  előfordulása,  addig  a mészkőtör- 
melékes agyagban  ezt  soha  nem  tapasztaltam,  jeléül  annak,  hogy 
előbbiben  összefüggő  hullarészek  ágyazódtak  be,  míg  az  utóbbiba 
már  csak  a szabadban,  az  atmoszferiliák  hatása  alatt  széthullott 
maradványok  szétszórt  töredékei  jutottak  el.  Ezt  a feltűnő  jelensé- 
get csak  azzal  tudom  magyarázni,  hogy  a kezdetben  ép  barlang  te- 
teje (legalább  is  részben)  beszakadt  és  az  addig  rókák  és  esetleg 
más  ragadozók  lakta  üregbe  a kőtörmelékkel  együtt  másodlagosan 
kerültek  be  a csontok.  A csontok  még  itt  is  aránylag  gyakori  elő- 
fordulása csak  azzal  volna  magyarázható  hogy  ezek  egy  másik  bar- 
langból, vagy  barlangszakaszból  mosattak  be  ide. 

Itt  kell  még  megemlítenem,  hogy  az  egész  agyagkomplexumot 
időközben  igen  tetemes  nyomás  érhette,  melynek  nyomait  az  össze- 
lapított, a mészkőtörmelék  közé  a szó  szoros  értelmében  bepréselt 
csontok,  számos  kifényesedett  csúszási  felület,  stb.  mutatják. 

Végül  még  az  elnevezés  kérdésére  kell  kitérnem:  tekintettel 

arra,  hogy  egyrészt  a többi  4 — 5 Kormos-féle  lelőhelytől  topográ- 
fiaiing is  eltérő,  a továbbiak  tanúsága  szerint  faunisztikailag  ama- 
zokkal (illetve  elsősorban  az  itt  legfontosabb  II.  sz.  !el')h*4y  ál’.ai- 
társaságával)  közelebbi  kapcsolatba  nem  hozható  előfordulással  ál- 
lunk szemben,  legcélszerűbbnek  tartom  a Ivor  m o s-féle  V.  sz. 
(Machairodus  latidens-e s)  lelőhely  néven  ismert  faunalelőhelyet  ön- 
álló névvel  illetni.  Tekintettel  arra,  hogy  (akárcsak  a Somlyóhegy 
többi  csontlelőhelye!)  az  előfordulás  Betfia  község  határában  fek- 
szik, megkülönböztetésül  a Püspökfürdő  néven  tárgyalandó  lelőhely- 
csoporttól betfiai  lelőhely  néven  lehetne  róla  a jövőben  megemlé- 
kezni. 

Zavart  ez  már  csak  azért  sem  okoz,  mert  Püspökfürdőről 
szólva  úgyis  szinte  kizárólag  a mikrofaunás  II.  sz.  lelőhelyet  ér- 
tette mindenki. 

3.  A fauna  leírása. 

Betfiáról  Kormos  1914-ben  (10.  504)  mikor  utoljára  említi 
külön  ezt  a faunát,  14  emlősfajt  sorol  fel.  (1.  a történeti  részben,  p.  238.) 
Idei  gyűjtésemben  valamennyi  Kormos-féle  alakot  megtaláltam: 
a kétféle  medvét,  farkast,  pusztai  rókát,  borzot,  görényt,  Gulo- 1,  hi- 
énát, Machairodontidát,  hörcsögöt,  nyulat,  szarvas-  és  tulok-félét  és 
a ., Rhinoceros ” etruscus-t.  De  ezeken  kívül  még  további  29  alakot 


:42 


Dr.  Kretzoi  Miklós 


sikerült  a faunából  kimutatnom,  úgy,  hogy  az  ma  már  nem  keve- 
sebb, mint  43  fajból  tevődik  össze,  melyek  rövid  ismertetését  aláb- 
biakban adom. 

1.  Erinaceus  sp.  ind.  — Ezt  a fajt  egyedül  egy  felkarcsont 
alsó  része  képviseli  gyűjtésemben.  Kormos  szerint  (37.  1)  Bere- 
menden  a kistermetű  E.  lechei  Kormos  élt.  Villány,  Csarnóta, 
Püspökfürdő,  Brassó,  Hunclsheini  és  a délnémet  alsójégkori  lelőhe- 
lyek sünleletei  viszont  fajilag  nem  voltak  meghatározhatók.  Kivé- 
telt csak  Sackdillingen  képez,  melynek  nagytermetű  alakja  önálló 
fajnak  bizonyult:  E.  praeglacialis  Brunner  (38.  311).  Hogy  a bet- 
fiai  lelet  fenti  alakok  melyikével  hozható  kapcsolatba,  az  anyag  hi- 
ányos volta  miatt  nem  dönthető  el. 

2.  Sorex  margaritodon  Kormos.  — Ennek  az  eddig  csak 
Püspökfürdőről  (20.  240)  és  Nagyharsán yhegyről  (10.  319)  ismert 
cickánynak  egy  szép  jobboldali  állkapcsa  került  elő  Betfián.  A fog- 
sor hosszából  (8.8  mm)  ítélve  az  állat  jól  beleillik  a faj  variációs 
szélességébe  (a  püspökfürdői  anyag  fogsorhosszai  7.7  és  9.0  mm  közt 
ingadoznak). 

3.  Felis  (s.  I.)  sp.  ind.  — Egy  másik  újjperc  egy  kistermetű 
macskafaj  előfordulására  enged  következtetni  a faunában.  A kis- 
macskák az  alsónegyedkori  üledékekben  közismerten  ritkák;  azon  a 
néhány  helyen  is,  ahol  egyáltalában  előfordulnak,  oly  hiányos  és 
töredékes  anyag  képviseli  őket,  hogy  rendszertanukról  úgyszólván 
semmit  sem  tudunk.  Általában  csak  annyit  tudunk  megállapítani, 
hogy  ebben  az  időben  Kelet-  és  Középeurópában  egy  kistermetű  (a 
mai  vadmacskánál  jóval  kisebb)  és  egy  nagyobb,  méretre  inkább  a 
csauszra,  mint  a vadmacskára  utaló  csoport  élhetett.  Az  első  cso- 
portot, melyhez  méretei  alapján  a betfiai  leletet  is  sorolhatjuk,  a 
Felis  lunensis  Martelli  alakkörének  (39)  mondhatjuk,  míg  a na- 
gyobb méretű  csoportról,  melybe  általánosságban  a villányi  (26). 
gombaszögi  (40.  106)  és  hundsheimi  (41.  196.  200)  macskalelet,  a 
Stránská  skála  Felis  catus  mag  na- ja  (42)  és  az  untertürkheimi  mész- 
tufa „Chaus”- a (43.  443)  sorolandó,  még  ennyi  sem  mondható.  Sőt 
ennél  a csoportnál  még  az  is  kérdéses,  hogy  itt  valóban  egy,  vagy 
esetleg  mégis  két  alakkal  van  dolgunk  (Felis  és  Chaus). 

4.  Leó  gombaszög ensis  Kretzoi.  Preglaciálisaink  kistermetű 
oroszlánfaját  (40.  100)  Betfián  csak  néhány  töredék  (egy  P4,  egy  hi- 
ányos szemfog  és  néhány  végtagcsont-töredék)  képviseli. 

5.  Epimachairodus  hungaricus  Kretzoi.  — Tóth  Mihály 
gazdag  lelete  alapján  előbb  Koch  Antal  és  Kormos  (9.  203) 
Machairodus  latidens  Owen  előfordulását  jelezte  Betfiáról,  majd 
1929-ben  az  újonnan  felállított  Epimachairodus  nemzetség  egy  ön- 
álló faját  (hungaricus)  alapítottam  erre  az  anyagra.  Betfián  kívül 
eddig  csak  Gombaszögről  sikerült  a fajt  biztosan  kimutatni  (40. 
110),  végtagcsontok  alapján  még  valószínű  az  előfordulás  a villányi 
és  csarnótai  faunában  126).  Az  új  gyűjtésből  csak  néhány  ujjperc 
tartozik  ehhez  az  alakhoz,  mely  fajilag  a Machairodus  moravicus 


Ösemlősmaradványok  Betf iáról 


243 


AV  o 1 d r i ch-hoz  és  Epimachairodus  boulei  K r e t z o i-hoz  áll  leg- 
közelebb, különösen  előbbihez,  melytől  alig  különbözik,  míg  utóbbi 
határozottan  magasabb  fejlettségi  fokot  ért  el. 

6.  Crocuta  sp.  ind.  — Hiénamaradványokat  Magyarország 
régibb  negyedkori  üledékeiből  eddig  csak  két  helyről  ismerünk: 
Süttőről  (44.  165)  és  Gombaszögről  (40.  121,  45.  129).  Előbbin  egy 
Crocuta-f aj,  utóbbin  e mellett  még  a hatalmas  Pachy crocuta  robusta 
progres&a  K r e t z o i élt.  A Villányi  hegység  és  Püspökfürdő  gazdag  ' 
leleteiben  nyoma  sincs  hiénának.  Betf  iáról  Kormos  (10.  504)  említ 
egy  Hyaena  (sp.  ?)-t,  erről  az  adatról  azonban  későbbi  felsorolásai- 
ban sohasem  emlékezik  meg  (18,  19);  nyilván  más  állathoz  tartozó- 
nak bizonyult  a revízió  folyamán.  Az  én  gyűjtésemből  egyetlen 
sírült  ujjperc  került  ki.  Ennek  alapján  ugyan  biztosan  megálla- 
pítható, hogy  hiénától  származik,  mely  méretei  alapján  nem  lehetett 
Pachycrocuta,  de  hogy  a kisebb  termetű  hiénák  közül  melyikhez 
sorozandó,  azt  lehetetlen  eldönteni.  Tekintettel  azonban  arra,  hogy 
a villafranchium  hiénáinak  ( Pliocrocuta,  Pliohyaena)  előfordulása 
itt  már  igen  valószínűtlen,  a saintprestium  és  mosbackium  Hyaena- 
fajai  pedig  az  eddigi  jelekből  ítélve  éppúgy  nem  jutottak  el  Magyar- 
országra,  mint  kortársaik  közül  a Hesperoloxodon  és  Hippopotamus, 
nem  marad  más  választásunk,  mint  a Gombaszögről  biztosan  meg- 
határozott Crocuta  alakkörébe  utalni  ezt  a leletet. 

7.  Martes  cf.  intermedia  Heller.  — A rendelkezésemre  álló 
anyag  (egy  alsó  jobboldali  szemfog  és  egy  proximális  ulnatöredék) 
csak  arra  elég,  hogy  a Martes  nem  jelenlétét  kimutassam  a fauná- 
ból, annak  eldöntésére  azonban  már  távolról  sem  elég,  hogy  lele- 
tünk azonosítható-e  fajilag  Heller  sackdillingeni  Martes  inter- 
media- jával  (45.  65),  vagy  sem? 

8.  Mustela  palerminea  (Petényi).  — Ennek  a faunánk  ko- 
rának megítélése  szempontjából  fontos  alaknak  (47,  27)  egy  ép  jobb- 
oldali és  három  sérült  baloldali  állkapcsát,  egy  bal  alsó  Mj-ét,  ezen- 
kívül több  végtagcsontját  gyűjtöttem  Betfián.  A magyar  saint- 
prestium és  mosbachium  hermelinjére  eddig  három  fajnevünk  van: 
M.  palerminea  (Petényi).  M.  praeglacialis  (Kormos)  és  M. 
strandi  Kormos.  Utóbbi  két  alakot  Kormos  egy-egy  betfiai  (9. 
215),  illetve  brassói  (27.  153)  állkapocstöredékre  alapította.  Ha  a 
magyarországi  leletek  Mj-hosszát  grafikusan  ábrázoljuk,  a gyakori- 
sági görbe  lefutása  alapján  a M.  palerminea  és  praeglacialis  egy- 
mástól el  nem  választható:  a praeglacialis  a görbe  felső  végét  éppoly 
természetes  lefutásban  adja,  mint  a villányi  kis  állkapcsok  a görbe 
alsó  végződését.  Ezzel  szemben  a brassói  M.  strandi  a sorozatba 
semmiképen  nem  illik  bele.  Az  egyes  lelőhelyek  alakjainak  ponto- 
sabb helyét  keresve  a grafikonban,  azt  láthatjuk,  hogy  a villányi 
állatok  a görbe  első  fele  felé  tolódtak  el,  míg  a betfiai  leletek  a 
grafikon  második  felében  helyezkednek  el.  Gombaszög  és  Nagy- 
harsányhegy  inkább  a közép  táján  járnak,  mindazonáltal  sokkal 
közelebb  a betfiai  átlaghoz.  Külföldi  előfordulások  közül  Sackdillin- 


244 


Dr.  Kretzoi  Mik’ós 


gént  kell  itt  megemlítenem,  melynek  hermelinje  méreteiben  a gra- 
fikon második  fele  felé  hajlik  el.  Ennek  az  adatnak  az  ad  jelentő- 
séget, hogy  a grafikon  elejére  kerülő  Villány  a faunisztikai  adatok 
egybehangzó  tanúsága  szerint  korra  a legidősebb,  míg  a grafikon 
második  felébe  a geológiailag  jóval  fiatalabb  lelőhelyek  hermelinje 
nyúlik  át,  a geológiailag  kétségkívül  valamennyinél  sokkal  fiata- 
labb Brassó  hermelinje  pedig  teljesen  kívül  esik  már  a palerminea- 
praeglacicdis-iajkeTeten,  mely  utóbbi  tekintetében  mindenesetre 


1.  kép.  A magyar  Mustcin  palerminea-praeglacialis-strandi-alaitkör  alsó 
fogsorának  hosszméreteiből  nyert  variációs  görbe;  a M.  praeglaciohs 
adatai  teljesen  beolvadnak  a M.  parlerminea  variációs  görbéjébe,  viszont 
a M.  strandi  adata  a jobb  szé’en  élesen  kiugrik.  Fönt  az  egyenes  tonto- 
sabb  lelőhelyek  fogsor-méreteinek  variációs  határai  láthatók. 


meg  kell  várnunk,  míg  sokkal  nagyobb  anyag  alapján  ellenőr iz 
hetjiik  adataink  állandóságát.  Addig  az  sem  dönthető  el,  hogy  idő- 
vel nem  kell-e  r kistermetű  villányi  alakot,  mint  a palerminea  fai 
törzsalakját  a fiatalabb  lelőhelyek  átlagban  nagyobb  méretű  al- 
fajától (prae glaciális)  mégis  elválasztani. 

9.  Putorius  cf.  stromeri  Kormos.  — A rendelkezésemre  álló 
fogatlan  állkapocstest  csak  arra  elég,  hogy  ennek  alakjából,  a fog- 
medrek elhelyezéséből,  főleg  pedig  az  M,  jellegzetes  elhelyezéséből 
minden  kétséget  kizáróan  kimutathassam  egy  görényfaj  jelenlétét 
a faunában.  Az  Mx  alveoláris  hossza  (7.5  mm)  jól  vág  a villányi 
saintprestiumból  ismert  Putorius  stromeri  Kormos  fajéval  (7.4 
mm),  úgyszintén  a mandibulatest  általános  habitusa. 


Ősemlősmaradványok  Hot  fi  árúi 


245 


10.  Gulo  schlosseri  Kormos.  — Ezt  a fajt  Kormos  betfiai 
anyag  alapján  állította  fel  (9.  206).  Az  én  anyagom:  két  jobboldali 
Mj  (fog  hossza  20.5  és  18.8  mm),  egy  baloldali  P3  (10.9  mm),  egy 
fölső  és  egy  alsó  jobboldali  szemfog,  úgyszintén  néhány  végtag- 
csont, jól  beleillik  a Kormos  megadta  keretbe. 

11.  Pannonictis  pliocaenica  Kormos.  — Ennek  a fajnak  a 
jelenlétét  a faunában  egy  elöl  sérült  P4  tanúsítja. 

12.  Meles  meles  prae glaciális  Kormos.  — Ezt  az  alakot  is 
betfiai  anyag  alapján  írta  le  Kormos  (9.  220).  Nekem  csak  néhány 
metapodiumát  sikerült  gyűjteni.  Érdekes,  hogy  úgy  ez  a faj,  mint 
a Gulo  is,  Betfián  kívül  Magyarországon  csak  Gombaszögről  került 
elő,  míg  a Villányi  hegység  lelőhelyeiről  teljesen  hiányzik.  Ezzel 
szemben  Morvaország,  Dél-  és  Középnémetország,  sőt  Délanglia  saint- 
prestiumában,  illetve  mosbachiumában  hol  az  egyik,  hol  a másik 
faj  bukkan  fel,  jeléül  annak,  hogy  mindkettő  inkább  északabbra 
fordult  elő. 

13.  Canis  viosbachensis  Soergel.  — A régibb  jégkorszak  kis 
farkasának  egy  bal  M,-e  (hossza  23.7,  szélessége  8.8  mm),  két  további 
M,-töredéke,  egy  bal  alsó  szemfoga,  két  alsó  metszőfoga  és  néhány 
végtagcsontja  került  ki  az  lij  ásatás  folyamán. 

14.  Canis  sp.  ind.  (1  gigas  Kre  t zoi).  — Az  előbb  említett 
farkas  mellett  Betf iáról  még  egy  második  farkas-féle  is  került  elő; 
sajnos,  igen  hiányos  lelet  alakjában.  A kérdéses  darab  egy  felső 
jobboldali  első  utózápfog  belső,  linguális  fele.  Bár  a lelet  maga 
oly  hiányos,  hogy  belőle  messzemenő  következtetéseket  levonni  meg- 
lehetősen veszélyes  volna,  egyet  minden  kétséget  kizáró  módon  bizo- 
nyít: Betfián  ebben  az  időben  élt  egy  hatalmas  (a  barlangi  farkas 
méreteivel  vetekedő  nagyságú)  farkasféle.  Régi  jégkori  óriásfarkas- 
előfordulással  már  többször  találkoztunk.  Első  helyen  kell  említenem 
dél  Campana  valdarnoi  Canis  falconeri-jét,  mint  a csoport  egyet- 
len jó  megtartású  leletét  (48.  220).  A továbbiakban  Schirmeisen 
is  említ  a normálisnál  jóval  nagyobb  farkas-maradványokat  a 
Stránská  skála-ból  (42.  17),  Kormos  pedig  egy  óriásméretű  Canis 
sp.  M2-jét  írja  le  ia  Nagyharsányhegyről  (25.  22).  Végül  itt-  kell  meg- 
emlékeznem egy  gombaszögi  állkapocsleletről  két  foggal,  melyet 
Canis  gigas  néven  önálló  fajként  írtam  le  (40.  128).  Később  azonban 
saját  anyagomban  és  a m.  kir.  Földtani  Intézetben  alkalmam  volt 
megismerni  az  általam  egy  felső  zápfog  alapján  felállított,  szintén 
nagy  méretű  Xenocyon  lycaonoides  alsó  állkapcsát,  különösen  pedig 
annak  a Canis  gigászétól  semmiben  sem  elütő  előzápfog-alkatát,  ami- 
nek az  lett  a következménye,  hogy  a Canis  gigas-t  egyszerűen  a 
Xenocyon- hoz  vontam  be  (45.  113).  A betfiai  MMelet  alapján  azon- 
ban megint  igen  valószínűnek  látszik,  hogy  ezidőtájt  tényleg  élt 
Középeurópában  egy  nagyméretű  farkasfaj,  melyet  Canis  gigas 
K r e t z o i néven  különböztethetnénk  meg  a régibb  C.  falconeri 
Major  -tói  és  fiatalabb  C.  spelaens  G o 1 d f u s s-tól.  Mindenesetre 
érdekes,  hogy  a lelet  Botfiát  megint  Gombaszöggel,  Nagyharsány- 


246 


Dr.  Kretzoi  Mik’ós 


heggyel,  a Stránská  skálával  hozza  közelebbi  vonatkozásba,  míg 
távolabbi  kapcsolatokat  egyrészt  a valdarnoi  fiatal  villafranchium 
felé,  másrészt  a tulaj donképeni  glaciális  faunák  felé  sejttet. 

15.  Alopex  sp.  ind.  — A betfiai  róka-anyagban  többek  között 
találtam  egy  fogatlan  állkapocs-töredéket,  egy  bal  P4-et,  egy  jobb 
Pi-et,  stb.,  melyek  alakjuk  és  főleg  méreteik  alapján  az  eddig  ismert 
„preglaciális”  rókák  közt  csak  ebbe  a csoportba  sorolhatók.  További 
következtetéseket  azonban  az  anyag  töredékes  volta  nem  enged  meg. 
Ide  kell  tartoznia  az  ugyanitt  talált  jómegtartású  rókakoprolitnak  is. 

16.  Cynylopex  praecorsac  (K  o r m o s).  — A másik  betfiai 

rókafajhoz  a következő  leleteket  sorolom:  egy  fogas  állkapocs- 

töredék,  néhány  szemfog,  valamint  különböző  végtagcsontok.  Ezek 
minden  tekintetben  jól  egyeznek  Kormos  Vulpes  praecorsac- jával 
(24.  178),  pontosabban  annak  nagyobb  méretű  nagyharsányhegyi  és 
csarnótai  példányaival. 

17.  Ursus  sp.  ind.  — Az  a néhány  töredékes  végtagcsont,  me- 
lyeket méreteik  alapján  ide  sorolok,  távolról  sem  elég  arra,  hogy 
ezt  a nagyobb  medvét  fajilag  meghatározzam,  annál  is  inkább,  mert 
a régibb  jégkorszaki  medvék  közelebbi  meghatározásánál  8 — 10  név 
közt  kell  választanunk,  melyek  közt  azonban  faji  különbségeket  ta- 
lálni igen  nehezen,  vagy  egyáltalán  nem  tudunk. 

18.  Ursus  (?  Plionarctos)  stehlini  Kretzoi.  — Néhány  feltű- 
nően kisméretű*  végtagcsontot  ehhez  a végleges  rendszertani  helyét 
illetően  még  kérdéses  alakhoz  (45.  125)  kellett  sorolnom. 

19.  Sciurus  sp.  ind.  — Ami  a mókusmaradványokat  illeti, 
kénytelen  voltam  néhány  metszőfoggal  megelégedni,  melyek  ugyan 
kétséget  kizáró  módon  tanúsítják  a nem  jelenlétét,  fajhatározásra 
azonban,  akárcsak  a többi  egyidős  lelet  elszórt  mókusleletei,  teljes- 
séggel alkalmatlanok. 

20.  Citellus  primigenius  Kormos.  — Ehhez  a fajhoz  Betfiáról 
8,  jórészt  töredékes  állkapcsot,  két  különálló  zápfogat,  valamint 
néhány  végtagcsont-töredéket  sorolhatunk.  Az  egyetlen  észrevehető 
különbség  a nagyharsányhegyi  tipus-példánnval  szemben  az,  hogy  a 
betfiai  állatok  valamivel  kisebbek.  Egyébként  még  itt  kell  említenem, 
hogy  a nagy  farkas  problémájának  párhuzamaképen  a nagyharsány- 
hegyi-betfiai  Citellus  primigenius  Kormos  méreteit  tekintve  (37. 
314)  hajszálnyira  egyezik  az  angol  glaciális  (Ightam  fissure,  stb.) 
Spermophilus  erythi ogenoides  F a 1 c o n e r-ével  (49.  422).  És  hajszál- 
nyira ugyanez  az  eset  ismétlődik  meg  a hörcsögöknél  is!  Hogy  ezt 
a nagy  ürgét  a Colobotis- hoz  kell-e  sorolnunk,  vagy  meghagyhatjuk 
a Citellus- nál,  sok  tekintetben  attól  is  függ.  hogy  milyen  kapcsolat- 
ban áll  a mi  alakunk  az  angolországi  glaciálisok  alakjával,  amit 
viszont  egyelőre  aligha  tudnánk  eldönteni. 

21.  Spalax  n.  sp.  — Földikutya-maradványok  a magyar  „pre- 
glaciális”-ban  elég  gyakoriak,  ezek  azonban  eddig  egyetlen  eset  ki- 
vételével (Püspökfürdő)  a Prospalax- tói  eredtek.  Kormos  plispök- 
flidrői  lelete  (18,  19)  után  most  a betfiai  lelőhelyen  is  sikerült  nem 


2 

1 

30 

9 

8 

7 

6 

5 

4 

3 

2 

1 

20 

9 

8 

7 

6 

5 

4 

3 

2 

1 

10 

9 

8 

7 

6 

5 

4 

? 

2 

1 

O 


2 

1 

50 

9 

8 

7 

6 

5 

4 

5 

2 

1 

1D 

9 

8 

7 

6 

5 

4 

3 

2 

1 

10 

9 

8 

7 

6 

5 

4 

3 

2 

O 


2 kép.  A magyarországi  alsó-jégkorszak i lelőhelyek  és  néhány  külföldi 
lelőhely  hörcsögeinek  az  alsó  zápfogak  hosszúság-adatából  nyert  variá- 
ciós görbéje,  lelőhelyek  szerint  külön  tartva. 


Öseinlősmaradványok  Bet  fiáról 


247 


Prospalax- tol  származó  földikutya-maradványokat  kimutatnom.  Búr 
a maradványok  igen  szegényesek  (egy  alsó  metszőfog  és  3 ulna),  a 
metszőfog  külső  zománcfelületén  a borda  hiánya  kétséget  kizáró  mó- 
don eldönti,  hogy  itt  egy  valódi  SpaZax-fajjal  állunk  szemben  (a 
szóba  jöhető  alakok  közül  a Nannospalax- fajoknál  még  2 — 3 hossz- 
borda fut  végig  a fog  külső  felületén,  míg  a Spalax- nál  elvétve  egy, 
de  általában  teljesen  hiányzik  ez  a zománcborda),  mely  azonban  kis 
méretei  miatt  (metszőfog  keresztmetszete  2.7  mm,  míg  a legkisebb 
élő  Spalax- ok  felnőtt  példányaié  3 mm  fölött  van)  egyik  ismert 
fajjal  sem  azonosítható.  Az  egyetlen  Spalacida,  mely  itt  úgy  is  mint 
Spalax,  úgy  is  mint  nagyjából  azonos  méretű  állat,  szóba  jöhetne, 
Simionescu  „ PUospalflix ” macoveii-e  (50.  21),  ez  azonban  oly  idő- 
beli távolságban  van  a mi  alakunktól,  hogy  faji  egyeztetésre  gon- 
dolni sem  szabad.  Ezért  leghelyesebbnek  tartom,  hiányossága  miatt 
külön  faji  név  nélkül,  mint  önálló  alakot  megkülönböztetni. 

22.  Cricetus  sp.  ind.  — A hörcsögök  fogmorfológiájának  egy- 
hangúsága arra  kényszeríti  a kutatót,  hogy  ebben  a változatos  tár- 
saságban más  vizsgálati  módszer  után  nézzen.  A hörcsög-leletek 
rendszerint  nagy  tömege  és  a különböző  rendszertani  egységek  nagy 
méretbeli  különbsége  miatt  önként  adódik  a statisztikai  módszer. 
Ezt  Schaub  alkalmazta  a régibb  negyedkori  magyar  hörcsög- 
anyag  szétválasztásánál  (21).  Vizsgálati  módszerének  azonban  volt 
így  hibája:  tekintet  nélkül  a lelőhely  pontosabb  geológiai  korára, 
együtt  kezelte  az  egész  anyagot.  Ez,  különösen  a kisebb  és  leg- 
nagyobb hörcsögöknél  indokolatlan  általánosításokra  vezetett.1  A 
minket  itt  elsősorban  érdeklő  óriásalakokat  viszont  kiugró  méretű 
brassói  példányok  alapján  azonosította  Woldrieh  (51.  31)  felső- 

1 A nagy  hörcsögök  analógiája,  a D e p é r e t-törvény,  a faunisz- 
tikai  és  evvel  teljes  összhangban  a sztratigrafiai  adatok  is  mind 
amellett  szólnak  (és  a morfológiai  adatok,  amennyiben  megfigyelhetők, 
ís  megerősítik),  hogy  a Scliau  b-féle  D és  E kategóriákon  belül  az 
Allocricetus  bwrsae-csoportból  először  is  kihasítsuk  a kistermetű  bras- 
sói alakot,  azután  a szintén  brassói  ..Allocricetus  é/p/ci”-példányokat. 
mint  oda  nem  tartozókat  eddigi  csoportjuktól  elválasztva  az  A.  bursae- 
csoport  nagyméretű  végalakjaként  kezeljük  (A.  auctas  n.  ssp.),  ugyan- 
ekkor azonban  az  A.  éhiki-t  (természetesen  a villányi  típus-koponya 
alapján)  mint  külön  nem  képviselőjét,  Rhinocricetus  (n.  g.)  éhiki 
(Schaub)  néven  könyveljük  el.  Ebben  az  esetben  az  Allocricetus 
bursae  Schaub-hoz  tartoznának  Beremend,  Villány,  Betfia,  Püspök- 
fürdő, Gombaszög,  (esetleg  a Stránská  skála)  és  Nagyharsányhegy 
4.8 — 5.6  mim  fogsorhosszú  alakjai.  A nem  másik,  progresszív  faját 
(alfaját)  képviselné  az  5.6 — 6.0  mm  bosszú  fogsorú  brassói  A.  auctus 
n.  ssp.  A kisebb  alakok  közül  valószínűleg  egy  külön  csoportba  soro- 
andók  Beremend  és  Nagyharsányhesy  4.5  mm  körüli  fogsorú  kis 
hörcsögei  és  az  ezeket  méretre  felülmúló  sackdillingeni  alak.  Végül 
teljesen  problematikus  a Stránská  skála  és  Brassó  kis  hörcsöge 
(a  nagyharsányhegyi  legkisebb  állatot  már  Schaub  is  külön  kezelte). 


£48 


Dr.  Kretzoi  Mik'ós 


diluviális  C.  cricetus  major- jával.  Ha  lelőhelyenkint  vizsgáljuk  meg 
az  anyagot,  azt  látjuk,  hogy  a teljes  anyag  statisztikája  alapján 
felállított  keret  itt  sem  felel  meg,  amennyiben  az  egyetlen  Nagy- 
harsányhegy  kivételével  az  összes  fiatalabb  „preglaeiális”  lelőhely 
nagy  „normál”-hörcsöge  mellett  fellép  egy  ú.  n.  óriásalak,  mely 
azonban  Betfián  és  Püspökfürdőn  még  csak  8.8  mm  körüli  fogsor- 
méretű.  Saekdillingennél,  Gombaszögnél  már  9 — 9.9  mm  közt  mozog, 
a Stránská  skálán  10  mm-es  átlagú,  Brassó  fiatal  faunájában  pedig 
éppenséggel  10.5  mm  körül  jár.  Tekintettel  azonban  arra,  hogy 
az  óriásalak  fokozatos  nagyságnövekedésével  lépést  tart  a normál- 
alak  növekedése  is,  a legkisebb  óriásalakok  (Betfia,  Püspökfürdő, 
i észben  még  Sackdillingen)  beleesnek  a legnagyobb  normálalakok 
(Stránská  skála)  variációs  görbéjébe,  ami  megint  téves  általánosí- 
tásokra ad  alkalmat.  Bárhogy  is  álljon  azonban  ez  a kérdés,  a nor- 
málalakot kísérő  óriásalak  problémája  úgy  rendszertani,  mint  állat- 
szociológiai szempontból  továbbra  is  fennáll.  Hogy  pedig  egyszerűen 


3.  kép.  A Pitymys  hintoni  n.  sp.  betfiai  (1)  Sackdillingen-i  (2)  Stránská 
skálái  (3)  és  Podumci-i  (4)  Miének  rágófelülete  összehasonlítva  négy 
angliai  P.  gregaloides  Hinton-éval  (5 — 8).  (Nagyítás  mérete  kissé 

változó!) 

individuális  variációval,  szexuáldimorfizmussal,  vagy  ökológiai 
mutánsokkal  a kérdés  nem  oldható  meg,  azt  a legjobban  bizonyítja 
az  a tény,  hogy  míg  egyrészt  ez  a jellegzetes,  aszimetrikus,  kettős 
kulminációjú  méret-görbe  a fiatal  diluviumból  sem  hiányzik 
(Schaub  21.  7.  f.  1.),  addig  Nagyharsányban  az  óriásalak  hiány- 
zik, míg  Gombaszög  és  Brassóban  a normálalaknak  már  nvoma 
sincs.  Ügy  hiszem,  ilyen  körülmények  közt  leghelyesebb,  ha  egyelőre 
az  óriásalakot  lelőhelyenkint  rendszertanilag  is  elválasztjuk  a nor- 
málalaktól. 

23.  Cricetus  cricetus  praeglacialis  Schaub.  — A uyulak 
mellett  ez  a hörcsög  a fauna  leggyakoribb  alakja  (jóval  több.  mint 


Ösemlősinaradványok  Betf  iáról 


*249 


ICO  különböző  maradvány),  mely  semmiben  sem  tér  el  a S c li  a u b- 
féle  püspökfürdői  típus-anyagtól. 

24.  Allocricetus  bursae  Schaub.  — A fajt  Betfiáról  egy 
felső  és  egy  alsó  fogsor  képviseli,  töredékes  állkapocsban. 

23.  Pitymys  hintoni  n.  sp.  — Holotypus:  bal  állkapocstöredék 
az  M, — ,-vel.  (11.  kép.)  Végignézve  a középeurópai  Pitymys  gregalni- 
des-leleteken,  azt  láthatjuk,  hogy  ezek  kivétel  nélkül  tetemesen  eltér- 
nek Hinton  angliai  példányaitól  (52.  127.  f.  (14).  Ezzel  szemben  egy 
más  közt  messzemenő  egyezést  mutatnak,  mint  azt  a képen  egy- 
egy  betfiai,  sackdillingeni  (53^  275.  f.  25 — 26),  siránská  skálái 
(54.  151).  f.  1b)  és  dalmáeiai  (Podumci)  állat  (55.  f.  2b)  Miének  rágó- 
frlül.st-rajz'in  láthatjuk.  Nagyjából  egyező  nagyság  mellett  a közép 
európai  alak  M,-ének  frontális  sisakprizmája  rövid  háromszögalakú, 
konvex  labiális  és  alig  konkáv  linguális  peremmel,  tehát  éles  ellen- 


4.  kép.  A betfiai  Mimomys  cf.  intermedius  (Newton)  Ml-e  (1)  össze- 
hasonlítva egy  gorkumi  (hollandiai)  példány  (2)  valamint  egy  Bramer- 
ton-i  (angliai)  M.  pliocaenicus  (Forsyth  Major)  (3)  és  egy  Arvicoln 
amphibius  (Linné)  M1-ének  (4)  rágófelületével.  (Eltérő  nagyítások!) 

tétben  áll  a gregaloides-éve  1,  melyen  az  elülső  rész  erősen  megnyúlt, 
linguális  pereme  erősen  beöblösödő  és  a labiális  is  inkább  be-,  mint 
kifelé  hajlik,  vagyis  a sisakprizma  hátsó  felén  egy  új  prizmapár 
van  kialakulóban.  A másik  idetartozó  fajjal,  a P.  arvaloides  H i n- 
t o n-nal  (52.  127.  f.  64)  meg  éppenséggel  semmi  kapcsolata  sincsen, 
miután  ez  a P.  gregaloides- nél  tapasztalható  prizmapár-le választást 
lényegében  már  véghez  is  vitte,  ebben  a tekintetben  tehát  nagyjá- 
ból a P.  subterraneus- stádiumba  jutott.  Ellenben  meg  kell  emlé- 
keznem a délspanyol  P.  ibericus  Gerbe  csoportról  (52.  55.  f.  28), 
mely  még  primitívebb,  mint  a mi  alakunk,  melyhez  különben  igen 
hasonlít. 

26.  Clethrionomys  sp.  ind.  — Egy  öreg  gyökeresfogú  pocok 
töredékes  állkapcsa  a fogak  rágófelülete  alapján  ebbe  a nembe  tar- 
tozik, szabatosai)!)  meghatározásra  azonban  a lelet  nem  alkalmas. 

27.  Mimomys  cf.  intermedius  (Newton)  — Két  fiatal  M1 
esetében  igen  nehéz  eldönteni,  vájjon  egy  közepes  Mimomys- fajjal, 
vagy  már  Arrieola-x al  van  dolgunk.  Úgy  a fogak  alakja,  mint  a 


Dr.  Kretzoi  JNlik’ós 


250* 

fauna  sztratigrafiai  jellege  alapján  a kérdéses  fogakat,  fenntar- 
tással bár,  de  ide  sorolom.  (4.  kép.) 

28.  Microtomys  (?)  aff.  cantianus  Hinton.  — A fauna  har- 
madik gyökeresfogú  pocokfajához  egy  hiányos  jobboldali  állkapocs 
sorolandó,  az  M,  2-vel.  Méretei  tekintetében  a M.  reidi-newtoni-pusil- 
ÍMS-körbe  illik  bele  a legjobban.  Felépítése  azonban,  bár  az  elég 
tágan  kezelt  M.  pusillus-i  aj  keretek  közé  még  elég  jól  beszorítható 
volna,  a méretre  valamivel  nagyobb  angliai  M.  cantianus  Hinton- 
éval  is  igen  jól  egyezik.  Amennyiben  a magyarországi  alakok 
reviziójánál  esetleg  idővel  kiderül,  hogy  a M.  petényii-reidi  és  M. 
pusillus  fajok  átcsoportosítandók,*a  pusillus- ba  sorozott.  Mimomys- 
redő  nélküli  példányok  pedig  nem  életkor-stádiumai  a Mimomys- 
redővel  rendelkező  fajnak,  úgy  a betfiai  példány  szintén  elválasz- 
tandó volna  a P.  pusillus-tól  és  a többi  M.-redő  nélküli  alakkal 
együtt  egy  a M.  cantianus-hozi  közelálló,  önálló  fajba  volna 
sorolandó.  (5.  kép.) 


5.  kép.  A betfiai  Microtomys  aff.  cantianus  Hinton  (1),  greenhithei 
(angliai)  M.  cantianus  Hinton  (2),  püspökfürdői  (3)  és  Stránská  ská- 
la-i  (4)  M.  pusillus  Méhely  Miének  rágófelülete.  (Különböző  nagyítás- 
ban!) 

29.  Pliogalus  tóthi  n.  sp.  — Az  1200-at  meghaladó  nyulmarad- 
ványok  három  alak  közt  oszlanak  meg:  75  % -uk  egy  valódi  Lepus- 
alakhoz  tartozik,  22  % esik  egy  az  előbbihez  hasonló  nagyságú,  de 
zömök  alakra,  melyet  Kormos  Lepus  majd  Hypolagus  braehy- 
gnathus  néven  ír  le  (IS,  46,  28,  69),  míg  a visszamaradó  3%  egy  kis 
nyulfajtól  ered,  melyet  a következőkben  jellemezhetünk:  az  üregi 
nyuléval  egyező  méretű  állat,  típusos  Arehaeolagina  P3-al,  mely 
a Hypolagus- tói  főleg  a fog  elülső  részének  fejlettsége  és  az  egészen 
jelentéktelen  elülső-külső  beöblösödés  révén  üt  el,  eltekintve  a kisebb 
méretektől  és  karcsúbb  termettől.  Mindezek  a tulajdonságok  a bere- 
mer.di,  villányi  és  csarnótai  Pliolagus- ra  utalnak,  avval  az  egy  igen 
lényeges  különbséggel,  hogy  Kormos  a Pliolagus  beremendensis- 
ben  egy  az  Alilepus-sznl  közelebbi  rokonságban  álló  valódi  Palaeo- 
laginát  írt  le!  Miután  a Pliolagus-V rágófelületének  és  ellenolda- 
lának Kormos  által  ismertetett  lényeges  eltérését  felettébb  gya- 


Ösemlősmaradványok  Betf iáról 


nusnak  találtam,  megvizsgáltam  a Kormos-féle  eredeti  anyagot 
is.  Mint  a 6.  képen  láthatjuk,  Kormos  Pliolagus  beremendensis-e 
egyáltalában  nem  Palaeolagina:  a Kormos  ábráján  feltüntetett 
Palaeolagina-szinklinális  a fog  linguális  oldalán  a valóságban  nin- 
csen; a fog  ebben  a tekintetben  típusos  Archaeolagina!  Mint  ilyen  a 
mi  alakunkkal  a legközvetlenebb  kapcsolatban  áll,  a két  alak  közt 
mindössze  annyi  különbséget  tudok  fogazat  alapján  kimutatni,  hogy 
a batfiai  állatok  kb.  egy  negyeddel  nagyobbak,  mint  a geológiailag 
öregebb  villányi  hegységbeliek.  Tekintettel  arra,  hogy  ez  a nagy- 
ságkülönbség  elég  tetemes  és  állandónak  is  látszik,  azonkívül  geo 
legiailag  sem  egykorú  állatokat  választ  el  egymástól,  indokoltnak 
találom  a betfiai  alak  faji  (vagy  alfaji)  elkülönítését. 


6.  kép.  1 — 2.  Pliolagus  tóthi  n.  sp.,  P3  rágófelülete  és  ellenoldala.  3.  Pli- 
olagus beremendensis  (Kormos),  a m.  kir.  Földtani  Intézetben  őrzött 
egyik  originális  P:;  rágófelülete.  4 — 7.  a P.  beremendensis  P3  rágófelü- 
letének (5 — 7)  és  ellenoldalának  Kormos-féle  hibás  rajzai  (1 — 3 Na- 
gyítása azonos,  4 — 7-é  kisebb,  egymásközt  azonban  valószínűleg  azonos). 

30.  Lagotheri  unt  brachygnathum  (Kormos).2  — A másik  és 
sokkal  gyakoribb  betfiai  Archaeolagina,  mint  már  fentebb  említet- 
tem, Kormos  Hypolagus  brachygnathus-a.  A betfiai  anyag  úgy 
alakra,  mint  méretek  tekintetében  jól  egyezik  a többi  magyar  lelő- 
hely idevágó  leleteivel.  Valamennyire  jellemző  az  elöl  redukálódó, 


'Kormos  a magyar,  illetve  európai  alsónegyedkor  Arehaeo- 
lagina-nyulait  a H ypolag as-nembe  sorolta,  melyet  Pice  északameri- 
kai  miocén  és  alsópliocén  alakok  számára  állított  fel  (57,  58).  Függet- 
lenül attól,  hogy  ez  az  összekapcsolás  lielyes-e  vagy  nem,  arra  hívom 
fel  a ügyeimet,  hogy  a rövid,  zömök,  széles  koponyája  nyulak  számára 
Perrier-hegységi  anyag  alapján  C r o i z e t már  egy  évszázaddal  ezelőtt 
állított  fel  önálló  nemzetséget,  a Lagothérium- ot.  Ezért  a' prioritás 
értelmében  az  európai  alsónegyedkor  Hypolagus-á t föltétlenül  a Lago- 
therium  nemzetségnév  alatt  kell  szerepeltetnünk,  ami  természetesen 
égj  előre  nem  kell  hogy  az  északamerikai  öregebb  Hypolagus- okát  is 


érintse. 


252 


Dr.  Kretzoi  Miklós 


egyébként  Archaeolagina-szabású  P3,  erős  elülső-külső  bevágással, 
a széles,  rövid  metszőfogak,  rövid  állkapocs  és  általában  zömöké bb 
alkat.  Kivételes  jelentőségre  tesz  szert  az  állat  a faunában  a valódi 
Lepns-leletekkel  szembeni  gyakorisági  arányával;  míg  Villány, 
Beremend,  Csarnóta  a csak  elvétve  felbukkanó  Pliogalus  mellett  ki 
zárólag  csak  Hypolagus- 1 szolgáltatott,  addig  Püspökfürdő  fauná- 
jában a domináns  Hypolagus  mellett  ritkaságképen  már  fellép  a 
Lepus  is,  Betfián  a nyulfauna  75%-át  kitevő  Lcpus  mellett  a Hypo- 


7.  kép.  Lagotherium  brachygnathum  (K  o r m o s).  Be.  fiai  példányok  P3- 
a rágófelületének  (lj  3)  és  ellenoldalának  (2)  rajza  összehasonlítva 
egy  villányi  primitív  jellegeket  mutató  példány  rágófelület-rajzával. 

(Azonos  nagyítás!) 

Lepws-maradványokat  találunk  és  Hypolagus  már  csak  elvétve 
kerül  ki,  végül  Brassó  faunájában  miár  hírmondó  sem  maradt  a 
Hypolagus-höh  a fauna  kizárólagos  nyula  a Lepus!  Még  fokozza 
e sor  jelentőségét,  hogy  a Lepus  nem  itt  jelenik  meg  és  terjed  el 
fokozatosan,  hiszen,  mint  tudjuk,  valódi  Lepus-m  áradván  vök  már 
a villafranchiumból  sem  ismeretlenek  Európából. 

31.  Lepus  sp.  ind.  — Annak  ellenére,  hogy  ehhez  az  állathoz 
tartozik  az  egész  anyag  túlnyomó  többsége,  faji  meghatározása 
mégsem  sikerült.  Ennek  okát  abban  kell  keresnünk,  hogy 
egyrészt  olyan  recens  összehasonlító  anyagot  kíván  ez  a kérdés, 
amilyet  Európában  csak  egy-két  gyűjtemény  mondhat  magáénak, 
másrészt  Franciaországból  több  hasonlókorú  nyulat  írtak  le  jó  egy 
évszázaddal  ezelőtt,  melyek  valamelyike  azonos  lehet  a mi  állatunk- 
kal, megfelelő  leírás  és  ábra  hiányában  azonban  csak  az  eredeti 
anyagok  összehasonlítása  vezetne  eredményűé,  ami  egyelőre  szin- 
tén kilátástalan. 

32.  Opsiceros  etruscus  ssp.  — Néhány  fogtöredék  és  végtag- 
esonttöredék  a zápfogak  alacsonysága  alapján  biztosan  ettől  a faj- 
tól származik. 

33.  Equus  (fAllohippus)  sp.  ind.  — Egv  erős  metapodium 
disztális  töredéke  alapján  ugyan  kétségtelen,  hogv  Betfián  nagy- 
termetű lófaj  élt,  pontosabb  meghatározást  azonban  ennek  alapján 
nem  érhetünk  el. 

34.  Capreolus  sp.  ind.  — Egy  astragalus  képviseli  egyedül  az 
őzet  a faunában.  A magyarországi  C.  capreolus-ét  valamivel  meg- 


Öseinlősmaradványok  Bet  fiáról 


253 

haladó  méretei  miatt  alighanem  ugyanavval  az  alakkal  állunk  itt 
szemben,  melyet  a gombaszögi  faunából  ismertettem  (40.  94). 

35 . Alces  cf.  latifrons  (Johnston).  — Egy  nagytermetű, 
karcsú  végtagú  kérődző  néhány  maradványa  (2  phalanx,  stb.)  csak- 
is jávorszarvastól  eredhet. 

30.  Megaceros  cf.  dupuisi  (Stehlin).  — Ezt  a fajt  is  csak 
néhány  fogtöredék  és  végtagcsonttöredék  képviseli  a faunában. 

37.  Bison  schoetensacki  F r e udenbe  r g.  — Tekintettel  arra, 
hogy  .eddigi  ismereteink  szerint  hasonlókorú  faunákban  a Bős  nem- 
zetség nagyobb  képviselőivel  nem  kell  számolni,  azt  a néhány  fog- 
töredéket, és  végtagcsont-darabot,  melyek  egy  nagytermetű,  zömök 
Bovidára  utalunk,  de  a B.  priscus-alakkörhöz  kicsit  gyengék,  min- 
den további  nélkül  ide  (41.  SÍ)  sorolhatjuk. 

38.  Anas  boschas  Linné, 

39.  Perdix  sp.  ind., 

40.  Tetraonidarum  g.  ind.  n.  sp., 

41.  Phosianus  sp.  ind., 

42.  Otis  lambrechti  n.  sp.  — Az  itt  felsorolt  öt  madárfaj  le- 
írását máshelyütt  közlöm. 

43.  Ophidia  ind.  — Egy  közelebbről  meghatározatlan  kígyó- 
csigolya. 


4.  Paleoszociológiai  megfigyelések. 

Amilyen  egyszerű  aránylag  a nyílt  lelőhelyek  (főleg  tenger- 
fenék) bio-  és  thanatocoenotilkája,  olyan  komplikált  ez  a barlangi 
faunják  esetében.  Először  is  a két  csoport  szinte  egyáltalában  nem 
választható  el  egymástól,  másrészt  pedig  ,a  thanatoeoenozisok  elsőd- 
leges és  másodlagos  csoportjai  komplikálják.  Végül  pedig,  ami  a 
legfontosabb,  a barlangi  thanatoeoenozisok  jelentősége  egészen  más, 
mint  a nyílt  lelőhelyeké,  fosszilis  gerincesfaunáink  esetében  pedig, 
őszintén  szólva,  a bioeoenozisok  nem  is  igen  érdeklik  a kutatót. 
Itt  sokkal  inkább  az  érdekel  minket,  hogyan  lehetne  adatainkból 
a barlangokon  kívüli  nyílt  terület  coenotikai  képét  rekonstruálni. 

Fentiek  figyelembe  vételével  a következő  coenotikai  barlangi 
típusokat  állapíthatjuk  meg,  melyeknél  az  ökológiai,  bio-  és  thana- 
tocoenotikai  szempontok  lehetőség  szerint  egyformán  érvényesülnek: 

1.  Medve- faunák.  Rendszerint  tág  barlangok,  melyekben  a 
csontleleteknek  helyenkint  a 100%-ot  megközelítő,  txilnyomó  többsége 
barlangi  medvéktől  ered.  Ilyen  tiszta  barlangimedve-faunákban  csak 
elvétve  fordul  elő  néhány  nagy  kérődző  csontja.  A barlangi  medve 
anyagban  igen  sok  a fiatal,  nem  ritka  az  újszülött,  sőt  embryo  sem. 
Általában  többé-kevésbé  összetartozó  vázrészek  nincsenek  túlságosan 
szétszórva.  (Nem  ritkán,  különösen  komplikáltabb,  kürtővel  is  ren- 
delkező barlangok  esetében,  nagyobb  ragadozó-madár  egy-két  csontja 
is  előkerül, ' valamivel  gyakoribbak  a denevércsontok. 


254 


Dr.  Kretzoi  Miklós 


2.  Nagy  ragadozó-  (oroszlán-,  hiéna-,  farkas-)  faunák,  minden 
elképzelhető  átmenettel  a típusos  medve-faunák  felé.  Nagyjából 
ugyanolyan  típusú,  a külvilág  felé  éppúgy  jól  védett  barlangok. 
Százalékosan  aránylag  nem  tiíl  sok  ragadozó-csont  mellett  domi- 
nálnak a faunában  a nagy  növényevők,  szarvasok,  tulkok,  lovak 
csontjai,  kevés  nagy  vastagbőrű  maradvánnyal,  mind  erősen  szét- 
szórtan. 

2a.  ősember-faunák.  Előbbiektől  fauna-összetételben  semmiben 
sem  különböznek,  a különbséget  az  a többlet  adja,  amit  az  ember 
maga  hozott  be  (elvétve  embercsont,  kőeszközök,  tűzhely-nyomok, 
stb.),  a csontmaradványok  erősen  összetörve.  Mindhárom  típus  fau- 
nája erősen  erdei  jellegű. 

3.  Kis  ragadozó-faunák  (gulo-,  borz-,  róka).  Kis,  vagy  kis  nyí- 
lással rendelkező,  szintén  jól  védett  barlangok.  Aránylag  kevés  kis 
ragadozó-csont  mellett  dominálnak  a nyíllak,  hörcsögök,  esetleg 
nem  ritkák  a földön  élő  madarak.  Teljesen  hiányoznak  a nagy 
patások,  de  nincs  mikrofaunája  sem  számottevő,  éppígy  ragadozó 
madarai.  A faunában  dominál  a steppei  elem,  az  erdei  alakok  hatá- 
rozottan kisebb  számban  lépnek  fel.  Elvétve  berpetofauna. 

4.  Ragadozó  madár-faunák.  Nyílt,  messzire  látszó  barlangok, 
kőfülkék,  beugró  párkányok.  Kizárólagos  mikrofaunák.  minden 
körülmények  közt  erősen  képviselt  pusztai  elemmel,  igen  sok  madár- 
csonttal. Mesofauna  (nyúl,  stb.)  alig,  makrofauna  egyáltalában  nem 
fordul  elő.  Reptilia-  és  Amphibia-anyag  nem  ritka. 

5.  Kígyó-faunák.  Szűk,  vízszintes,  vagy  ferde  repedések  faunái. 
Dominánsan  berpetofauna,  kevesebb  emlős-mikrofauna-elemmel.  Mint 
a medve-fauna  esetében,  nem  túlnyomórészt  táplálék-állatok  marad- 
ványai, hanem  itt  elhullott  állatoké;  ezért,  akárcsak  ott,  összetartozó 
vázrészek  sokszor  együtt. 

6.  Szakadék-faunák.  Míg  az  előbbi  5 típus  egyben  képviselt 
bio-  és  thanatocoenozist,  ez  kizárólagos  thanatocoenozis.  Zsombolyok, 
kürtők,  töbrök,  stb.  behullott  állatmaradványainak  thanatocoenozisa. 
Dominánsan  erdei  nagyobb  növényevők,  emellett  herpetofauna- 
elemek  teszik  ki  ezt  a fauna-típust,  melyből  hiányoznak  a madarak, 
de  ritka  benne  a mikro-mammalia-anyag,  a steppei  elem.  Aránylag 
fajszegény  faunák,  sok  összefüggő  vázrésszel.  Ez  és  a herpetofauna 
különbözteti  meg  a 2.  fauna-típustól,  valamint  a ragadozók  nagy 
% -száma. 

Csak  mellékesen  jegyzem  meg,  hogy  fenti  csoportosításból  ért- 
hetővé válik,  hogy  miért  oly  extrémen  steppeiek  pl.  a posztglaciális 
faunáink  (kizárólag  csak  a 4.  típusba  tartozó  faunákat  helyeztünk 
oda),  vagy  miért  oly  szembeszökő  a glaciálisok  erdei  jellege  (1 — 3. 
típus). 

Áttérve  a betfiai  faunára,  azonnal  megállapíthatjuk,  hogy 
míg  fölső  része  másodlagos  (?)  lelőhelye  miatt  coenotikai  vizsgáló- 
dásokra alkalmatlan,  addig  az  alsó,  plasztikus  agyag  faunája  a kis 
ragadozó-,  nevezetesen  a róka-fauna  egyik  legtípusosnbb  példája. 


Ösem  lősma  rúd  vány  ok  Betf  iáról 


255 


Makrofauna  teljes  hiánya,  nyulak  hihetetlen  nagy  száma,  mellet- 
tük a hörcsög  gyakorisága,  valódi  mikrofauna  ritkasága,  csak  föl- 
dön járkáló  madarak  előfordulása,  stb.  mind  megannyi  jellemzője 
a kis-ragadozó-biotopnak.  Hogy  tényleg  róka-biotop  volt  ez  a bar- 
lang, mutatja  az  itt  talált  róka-koprolit  is. 

Bár  nem  tartozik  a szoros  értelemben  vett  tárgyamhoz,  de 
itt  említem  meg.  hogy  a püspökfürdői  locus  classicus  (Kormos- 
féle  II.  sz.  lelőhely)  a legtípusosabb  ragadozó-madár-faunák  egyike. 
Először  is  teljességgel  hiányzik  belőle  a makrofauna.  Azután  a gyér 
mesofauna  mellett  szinte  100  %-os  többségben  vau  a mikrofauna. 
rtóbbiban  megint  csak  a ragadozó  madarak  táplálékának  maradvá- 
nya lehet  a cickányok  és  más  rovarevők  mellett  a töméntelen  pocok- 
maradvány. Emellett  szól  a kígyó-,  gyík-  és  békamaradványok  gya- 
korisága, éppúgy,  mint  a rengeteg  jól  repülő  madár  jelenléte  is 
a faunában.  Ez  magyarázza  részben  a fauna  igen  határozottan 
pusztai  jellegét  is.  Viszont  a sok  erdei  madár  élénken  bizonyítja, 
hogy  a fauna  steppei  jellege  csak  táplálék-gyűjtési  kényszer-szelek- 
ció (a  ragadozó  madár  a földön  járkáló  emlős-mikrofaunáhól  az  er- 
dei elemhez  csak  a legritkább  esetben  jut  hozzá,  míg  a nyílt  steppén 
könnyen  észreveszi.  Ezzel  szemben  az  erdei  madár  is  észrevehetővé 
válik  a ragadozó  madár  számára,  amint  felrepül). 

Végül  még  egy  következtetés,  melyet  az  eddigiekből  önként 
adódónak  kell  tekintenünk:  a Betf  iái  barlang  aránylag  szűk  be- 

járati!, jelentéktelenebb  barlang  lehetett,  mely  később  föntről  egy 
kürtő-beszakadás  révén  esetleg  egy  magasabb  szintben  fekvő  bar- 
langgal került  összeköttetésbe  (és  ennek  üledéke  mosódott  át  rész- 
ben), míg  a Kormos-féle  II.  sz.  lelőhelyet  bízvást  nevezhetjük 
Püspök  f ü rdő  i kő  fii  Iké  nek. 

5.  A fauna  kora. 

Egy  lerakódás  faunájának  korát  ott,  ahol  rétegtani  támpont- 
jaink egyáltalában  nincsenek  (tehát  pl.  barlangi  faunák  esetében) 
két  módszer  segítségével  szoktuk  megállapítani:  1.  megállapítjuk, 
hogy  más,  különböző  korú  faunák  alakjai  közül  melyek  hiányoznak 
még  (esetleg  haltak  már  ki,  amit  csak  a végén  tudunk  eldönteni) 
illetve  hány  közös  alakjuk  van,  2.  az  összehasonlításnál  felhasznált 
faunákkal  közös  fajok  fejlettségi  fokát  vizsgáljuk  meg  az  egyes 
faunákban. 

Az  első  módszer  a könnyebb  és  gyakrabban,  sőt  szinte  kizáró- 
lag alkalmazott,  viszont  a legfogyatékosabb  is;  végeredményben 
soha  sem  tudhatjuk,  hogy  egy  faj  tényleg  már  kihullt,  vagy  csak 
ökológiai,  vagy  egyéb  okokból  hiányzik  ebből,  vagy  abból  a fauná- 
ból. Egyanez  áll  új  alakok  megjelenésére  is. 

A második  módszer  egyetlen  komoly  hibája,  hogy  statisztikai 
kiértékelésre  felhasználható  nagy  anyagot  kíván,  ami  ritkán  áll 
rendelkezésünkre.  Amellett  még  (miután  az  evolúció  időben  törté- 


Dl*.  Kretzoi  őlik'ós 


256 


nik)  csak  azok  az  alakok  használhatók  fel  ennél  a vizsgálati  mód- 
szernél, melyeknél  az  egyes  generációk  igen  gyorsan  váltják  egy- 
mást, tehát  mikrofauna-elemek,  míg  a 10 — 20-szor  oly  lassú  geue- 
rációviáltású  nagy  állatoknál  ugyanolyan  ütemű  evolúció  magától 
érthetődöen  10 — 20-szor  oly  hosszú  időt  vesz  igényibe!  Hogy  itt  csak- 
is egy  zártabb  földrajzi  egység,  illetve  klimaöv  alakjai  hasonlítha- 
ók  össze,  nyilván  nem  szorul  bővebb  magyarázatra. 

A betfiai  anyagon  a statisztikus  módszert  a nyulaknál,  hör- 
csögöknél és  — bizonyos  óvatossággal  — a hermelineknél  is  alkal- 
mazhatjuk. A nyniak  esetében  ugyan  nem  annyira  faj-evolució  nyo- 
mozható ki,  mint  az  egyik  alak  fokozatos  eltűnése  és  a másik  egyen- 
letes térhódítása.  A chronológiai  eredmény  azonban  ugyanaz. 

A magyar  saintprestium-mosbachium  nynlai  a Pliolngus,  La- 
gotherium  és  Lepus  nemek  közt  oszlanak  meg.  Ha  azonban  ezek  el- 
terjedését vizsgáljuk  meg  az  egyes  faunákban,  alábbi  eredményre 
jutunk: 


Lelőhely 

Pliolagus 

Lagotlierium 

Lepus 

Beremend 

Villány 

kevés 

szinte  mind 

nincs 

Csarnóta 

„ 

,, 

Püspökfürdő 

>> 

dominánsan 

ritka 

Betfia 

3°  o (nagyobb  faj) 

nvulak  22  °/o-a 

nyulak  75  %-a 

Nagyharsányhegy 

nincs 

2 o/o-a 

„ 98  o/o-a 

Brassó 

nincs 

nincs 

100  o/o 

Ezt  a sort  a külföldi  adatokkal  is  összehasonlíthatjuk;  a lelő- 
helyek korbeli  összefüggését  éppoly  tisztán  adja  az  egybevetés, 
mint  ahogy  a hazai  lelőhelyek  eddig  ismert  sztratigráfiai  egymás- 
utánját is  teljes  mértékben  megerősíti  ez  a táblázat.  Csak  az  kár, 
hogy  Gombaszög  faunája  nyulak  érthetetlen  hiányában  az  összeha- 
sonlításba nem  vehető  be. 

Talán  még  tanulságosabb  a hörcsögök  méret-grafikonja.  Te- 
kintettel arra,  hogy  a hazai  lelőhelyek  kis  hörcsögei  (Cricetulus, 
Cricetiscus,  Allocricetus,  Bliinocricetus)  még  sok  tekintetben  tiszr 
t zatlanok,  ezeket  az  összehasonlításnál  nem  használom  fel;  így  az 
összevetés  egyedül  a Cricetus  nem  alakjaira  szorítkozik.  Ezek  3, 
méretre  jól  elkülöníthető  alakban  jelennek  meg  az  egyes  faunákban, 
ú.  m.  egy  törpe  (C.  cricetus  nanus  Sclian  b),  egy  normál  (C.  c.  prae- 
glaeialis  S c h a u b)  és  egy  óriásalakban  (C.  c.  runionensis  N e w- 
ton -major  Woldrich).  Ha  ezek  méretadatait  összehasonlítjuk, 
azt  tapasztaljuk,  hogy  az  egyes  alakok  méret-határai  csak  az  egyes 
faunákon  belül  tarthatók  fenn,  különböző  faunák  összehasonlításá- 
nál úgy  elmosódhatnak,  hogy  pl.  a legnagyobb  stránsíká  skálái  tör- 
pealak majdnem  eléri  a legkisebb  püspökfürdői  és  betfiai  óriás ala- 


Ösemlősmarailványok  Bet  fiáról 


257 


kok  méreteit.  Mindezek  alábbi  táblázatban  csoportosíthatók  fogsor- 
méretük  szerint: 


Lelőhely 

Törpe : 

Normál : 

Óriási : 

Beremend 

9 

Villány 

— 

9 

— 

Püspökfürdő 

6 4-7-0 

7'6-8'2 

8-6-9-0 

Betfia 

? 72 

7-S-8-4 

8-8-9-0 

Nagyharsányhegy 

— 

7-6-S-6 

9 

Gombaszög 

— 

9 

9-6 

(Sackdillingen) 

— 

8-4-9  0 

9-4-10-7 

Üundsheim 

— 

9 

9-5-100 

Stránská  skála 

7-5-8  0 

8 6-9-0 

10  körül 

Brassó 

— 

? 

10‘5  körül 

De  nem  csak  az  itt  közölt  fokozatos  méret-nagyobbodás,  ha- 
nem az  egyes  alakok  gyakorisága  is  fontos  adatokat  szolgáltat,  mint 
azt  az  itt  következő  táblázatból  láthatjuk  (teljes  fogsorú  alsó  állkap- 
csok száma) : 


Lelőhely 

Törpe : 

Normál  ; 

Óriási : 

Beremend 

ritka 

Villány 

— 

— 

Püspökfürdő 

122 

43 

5 

Betfia 

? (1) 

34 

3 

Nagyharsányhegy 

86 

— 

Gombaszög 

— 

? (végt.) 

4 

Brassó 

? (végt.) 

5 

A külföldi  lelőhelyek  közül  a Stránská  skála  Püspökfürdőre 
emlékeztet  (28-8-7),  míg  Sackdilling  esetében  miár  a brassói  stádium 
felé  közeledik  az  arány  (0-9-11).  Bár  utóbbi  adatok  az  anyag  arány- 
iagos  kicsisége  miatt  önmagukban  nem  megbízhatók,  más  adatok- 
kal való  egyezésük  alapján  értékük  erősen  megnövekedik.  Egyéb- 
ként a két  utóbbi  táblázat  a Nagy  harsány  hegy  (óriásalak  hiánya1?) 
és  Stránská  skála  (törpe  alak  gyakorisága)  körüli  kisebb  zavarok- 
tól eltekintve  hajszálnyira  ugyanazt  a végső  sorrendet  adja,  mint 
a nyulak  gyakoriság-statisztikája. 

Végül  még  itt  kell  megemlékeznem  a hermelinek  méret-ada- 
taiból levonható  sztratigráfiai  adatokra.  Bár  az  anyag  mindenütt 
oly  kevés  volt,  hogy  komoly  statisztikai  átlagokat  sehol  sem  kap- 
tam, egyet  mégis  teljes  biztonsággal  meg  tudok  állapítani:  a vil- 
lányi állatok  átlaga  jóval  kisebb,  mint  az  ebben  a tekintetben  egy- 
más közt  alig  különböző  betfiai,  nagyharsányhegyi  és  gombaszögí 
anyagé.  Általában  azt  lehet  mondani,  hogy  utóbbi  lelőhelyek  leg- 
kisebb állatai  a villányiak  középértékét  érik  el.  A brassói  anyag  vi- 


258 


Dr.  Kretzoi  Miklós 


szont,  akárcsak  a hörcsögök  esetében,  messze  a többi  fölött  áll  nagy- 
ság tekintetében.  Az  itt  nyert  három  csoportra  tagolódás  megint 
csak  teljes  összhangban  áll  a nyulak  és  hörcsögök  esetében  tapasz- 
taltakkal. 

Áttérve  a faunisztikai  adatokra,  azokkal  fentiek  után  röviden 
végezhetek.  A rovarevők  közt  a Sorex  margaritodon  püspökfürdői 
és  nagyharsányhegyi  előfordulása  közé  most  időben  jól  illeszkedik 
be  a betfiai  lelet. 

A ragadozók  közül  az  Epimachairodus- nak,  amennyiben  Kor- 
mos villányi  és  csarnótai  hiányos  leletei  tényleg  ide  sorolhatók, 
nincs  különösebb  rétegtani  jelentősége.  Viszont  nem  érdektelen, 
hogy  míg  Beremend,  Villány,  Csarnóta,  Püspökfürdő,  Nagyharsány- 
hegy  hiéna-leletet  (legalább  is  eddig)  nem  adott,  Betfián  megjele- 
nik egy  ? Crocuta- faj,  hogy  a gombaszögi  faunában  ennek  kíséreté- 
ben fellépjen  az  óriáshiéna  (Pachy crocuta)  is.  Nagyfontosságú  a 
borz  és  főleg  a Gulo  itteni  első  fellépése,  mindkettő  Gombaszögön. 
Hundsheimben,  Stránská  skálán,  «tb.  keresztül  kizárólag  csak  fiata- 
labb faunákban  fordul  elő.  Ugyanez  az  eset  az  óriásfarkassal,  míg  a 
Pannonictis,  éppen  ellenkezőleg,  Betfián  lép  fel  (eddigi  adataink 
szerint)  utoljára. 

A rágcsálók  közül  ki  kell  itt  emelni  a Colobotis- nagyságú  ürge 
fellépését,  mely  meglepő  egyezést  mutat  a fiatal  diluviiális  angliai 
C.  erythrogenohles- szel.  A hörcsögökről  fentebb  részletesebben  meg- 
emlékezvén, a pockokkal  kapcsolatban  megjegyzem,  hogy  a fauna 
egyetlen  gyökértelenfogú  pocokfaja,  a Pitymys  hintoni  Betfián  kí- 
vül csupa  fiatalabb  tipusú  faunából  (Sackdillingen,  Stránská  skála, 
Podumci,  stb.)  került  ki.  * Mimömys- fajai,  bár  rendszertani  helyük 
még  bizonytalan,  kétségkívül  a Mhnomys-Microtomys- csoport  fiata- 
labb alakjai  közül  valók. 

A nyulakat  fentebb  már  tárgyaltam,  itt  csak  azt  kell  még 
kiemelnem,  hogy  a fauna  primitív  kis  nyula,  a Pliolflgus,  az  öre- 
gebb faunákhoz  csatlakozik,  de  már  nem  az  ottani  fajt  találjuk  Bet- 
fián, hanem  annak  egy  nagyobb  termetű  leszármazottját,  míg  Nagy- 
harsányhegy,  Gombaszög  és  a többi,  jóval  fiatalabb  fauna  egyiké- 
ben sem  találjuk  meg  ezt  a nemet. 

A patásállatok  oly  hiányosan  fordulnak  elő  a faunában,  hogy 
finomabb  szintezésre  nem  használhatók.  Nagy  vonásokban  csak  any- 
nyit  állapíthatunk  meg,  hogy  a Cypreolus,  Alces , Megaceros,  nagy 
Bison  együttes  előfordulása  Betfiát  határozottan  a fiatalabb  fauna- 
típusba emeli,  éles  ellentétben  a régibb  faunatípus  kérődzőivel  (kis 
Cervina,  kis  Bovina,  Hemitragus,  Procamptoceras,  Gazéllospira) 
nem  is  beszélve  a villafranchium  még  régibb  típusairól,  mint  a 
Pliotragus  n.  nőm.  (=  Depéretia  Schaub  1923  nec  Teppner 
1921)  és  mások. 

összegezve  az  eddig  elmondottakat  megállapíthatjuk,  hogy: 

1.  a betfiai  „Machairodus”-os . lelőhely  faunája,  bár  aránylag 


Ösemlősmaradványok  Betf iáról 


259 


még  a püspökfürdői  „Macacus”-o&  (II.  sz.  lelőhely)  faunához  áll  leg- 
közelebb, ennél  mégis  határozottan  fiatalabb. 

2.  Az  általam  legutóbb  cromericum  néven  (58.  kortáblá- 
zat a 80.  lap  után)  összefoglalt  földtörténeti  és  élettörténeti  perió- 
dus (saintprestium-mosbaehium)  a magyarországi  faunisztikai  ada- 
tok szerint  há  rom  szintre  tagolható,  ú.  m.  alsó  saintprestiumra 
v.  villányii!  m-ra  (Beremend,  Villány,  Csarnóta),  felső  saint- 
prestiumra v.  b i h a r i u m-ra  (Püspökfürdő,  Betfia,  Nagyharsány- 
hegy,  Gombaszög)  és  mosbachiu  m-ra  (Brassó).3 

3.  A cromericum  háromf  ázisos  faunafejlődése 
(alul  primitiv  kis  alakok,  középen  kihalnak  a primitiv  alakok,  fönt 
óriásalakok  dominálnak)  a legmesszebb  menően  támogat- 
ja a fentebb  említett  dolgozatomban  részletesebben  kifejtett  élet- 
fejlődési hullámok  és  földtörténeti  ciklusok  köz- 
t i megbonthatatlan  összefüggést. 

6.  Általános  fajfejlődéstani  megfigyelések. 

A betfiai  anyag  .egyes  részeinek  statisztikai  vizsgálata  az  előző 
fejezetben  kifejtett  rétegtani  adatokon  kívül  egy  ennél  sokkal  na- 
gyobb horderejű  következtetéshez  vezet  általános  törzsfejlődési 
szempontból.  Ha  ugyanis  tekintetbe  vesszük,  hogy  pl.  hörcsögök 
esetében  a legkülönbözőbb  faunisztikai  adatokkal  alátámasztott 
sztratigráfiai  egymásutánjukkal  a legpontosabban  egyező  sorrend- 
ben emelkedik  az  egyes  faunák  hörcsögeinek  testméret-átlaga  (1.  2. 
kép),  nehéz  volna  nem  észrevenni,  hogy  itt  a fajon  belüli  fejlődés- 
nek egy  időben  a sztratigráfiai  adatokkal  alátámasztott,  méreteiben 
pedig  a szó  szoros  értelmében  lemérhetően  bebizonyítható  esetével 
állunk  szemben.  Ilyenarányú  vizsgálatokat  Brink  mann  végzett 
(62)  Ammoniteseken,  gerincesekről  azonban  eddigelé  még  nem  szol- 
gáltattak ilyen  adatokat  (az  ormányosokon,  stb.  végzett  vizsgálatok 
variáció-statisztikai,  vagy  táj  faj-elkülönülési  adatokat  szolgáltat- 
tak, illetve  nem  időben  és  rendszer tanilag  zárt  körrel  dolgoztak).  Az 
adatok  használhatóságát  nagyban  emeli,  hogy  egy  egységes  bioto- 
pon belüli  (Nagyalföld  peremei)  az  anyaguk  és  időben  is  zárt  sztra- 
tigráfiai egymásutánt  képviselnek. 

Ha  meggondoljuk,  hogy  ez  az  allometrikus  fajfejlődés  átme- 
net nélkül  kezdődött  a villafranchium  után  és  éppúgy  megszakadt 


3 A „cromerian“  hármas  tagolását  a magyar  fauna-adatok  alap- 
ján, bár  Hint  on  beosztásából  kiindulva  (52.  126 — 127),  Kormos  haj- 
totta végre  nálunk  először.  Beosztásának  egy  sarkalatos  hibáját,  hogy 
t.  i.  az  egész  valdarnoi-perrieri  villafranchiumot  belesüllyesztette  a 
Villány — Beremend — Csarnatóval'  jellemzett  ,,alsó  cromerian“-ba,  1938- 
ban  igyekeztem  helyesbíteni  (40).  Ezt  a javított  Hintő  n-K  ormos- 
féle  szintezést  találjuk  M o 1 1 1 (60,  61)  és  e sorok  írójának  (59.  táblázat) 
legutóbb  megjelent  korbeosztásában. 


260 


Dr.  Kretzoi  Mik'ós 


a mosbachium  végével,4  be  kell  ismernünk,  hogy  ez  egyben  döntő 
bizonyíték  amellett  is,  hogy  minden  egyes  kisebb  vagy  nagyobb 
földtörténeti  ciklus  magával  vonja  a kisebb  vagy  nagyobb  életfej- 
lődési hullámok  lefolyását,  melyek  a ciklus  végével  lezárulnak:  az 
új  ciklus  új,  még  primitív  élővilágot  vonultat  fel,  mely  a ciklus  vé- 
géig lefutja  a maga  evolúciós  útját,  illetve  annyit,  amennyit  a föld- 
történeti  ciklus  mint  millieu-faktorok  egymásutánja  belőle  kicsikar 
és  a ciklus  végével  túlspecializálódván  helyet  ad  az  lij  ciklus  pri- 
mitív bioszférájának.  Vagyis  az  általam  legutóbb  (59)  kicsit  rész- 
letesebben vázolt  háromfázisos  földtörténeti  ciklusok  és  életfejlő- 
dési hullámok  párhuzamosságának  elgondolása  érdekes  adatot  nyer 
ezáltal. 

(Készült  a Magyar  Nemzeti  Múzeum  Föld-  és  Őslénytárában.) 

IRODALOM. 

1.  Szontagh:  Nagyváradnak  és  környékének  geológiai  leírása. 
1890.  — 2.  Tóth:  Adatok  Nagyvárad  környéke  diluviális  képződménye- 
inek ismeretéhez.  1891.  — 3.  Ardos:  Lukács  Ödön-barlang,  stb.  1913.  — 
4.  Kormo  s:  Földt.  Közi.  35. 1905. — 5.  Kor  m o s:  Földt.  Közi.  41. 1.911., — 
6.  Kormos:  M.  kir.  Földt.  Int.  Évk.  20.  1912.  — 7.  Ellik:  Földt. 
Közi,  43.  1913.  — 8.  Kormos:  M.  kir.  Földt.  Int.  1916.  Évi  Jel.  1917. 

— 9.  Kormos:  M.  kir.  Földt.  Int.  Évk.  22.  1914.  — 10.  Kormos:  M. 
kir.  Földt.  Int.  1913.  Évi  Jel.  1914.  — 11.  Kormos:  Ann  Mus.  Naf, 
Hungar.  11.  1913.  — -12  Lambrecht:  Aquila.  19.  1912.  — 13. B o 1 k a y: 
M.  kir.  Földt.  Int.  Évk.  21.  1913.  — 14.  Méhely:  Fibrinae  Hungáriáé. 
1914.  — 15.  Capek:  Barlangkut.  1917.  — 16.  Fej  ér  vár  y:  Földt. Közi. 
47.  1917.  — 17.  Fejérvár y — Lángh:  Palaeont.  Hung.  1.  1923.  — 18. 
Kormos:  Állatt.  Közi.  27.  1930.  — 19.  Kormos:  Fólia  Zool.  et  Rydr. 
Festschr.  E.  Strand.  3,  1937.  — 19a.  Soós:  Állatt.  Közi.  29.  1932.  — 
20.  Kormos:  Ann.  Mus.  Nat.  Hungar.  27.  1930.  — 21.  Schaub:  Abh. 
Schweiz.  Pál.  Ges,  49.  1930.  — 22.  Schaub:  Abh.  Schw.  Pál.  Ges.  61. 
1938.  — 23.  Schreuder:  Arch.  néerl.  Zool.  4.  1940.  — 24.  Kormos: 
Fólia  Zool.  et  Hydr.  4.  1932.  — 25,  Kormos:  Föl.  Zool.  et  Hydr.  5.  1933. 

— 26.  Kormos:  Föl.  Zool.  et  Hydr.  4.  1932.  — 27.  Kormos:  Föl. 
Zool.  et  Hydr.  5.  1933.  — 28.  Kormos:  Állatt.  Közi.  31.  1934.  — 23. 
Kormos:  N.  Jb.  f.  Min.  etc.  B.  Bd.  69.  1932.  — 30.  Schaub:  Ecl. 
geol.  Helvet.  25.  1932.  — 31.  Szuny  oghy:  Acta  Zool.  13.  1932.  — 32. 
Kormos:  Ann.  Mus.  Nat,  Hmgar.  27.  1930.  — 33.  Schreuder:  Ann. 
Mus.  Nat.  Hungar.  29.  1935.  — -4.  Schaub:  Ecl.  Geol.  Helvet.  23.  1930. 


4 A cromericum  alsó  részének  faunája  éppúgy  a felső  villa- 
franchium  (Valdarno,  stb.)  magas  fejlettségű,  nagy  méretű  alakjaival 
semmiképpen  nem  összefüggő,  kis,  primitiv  alakokból  áll,  mint  ahogy 
a mosbachium  óriásalakos  faunáinak  a nyomát  eredmény  nélkül  keres- 
nénk a reá  következő  chelléum  primitiv,  kis  állatokból  álló  fauna- 
Hgyütteseiben  (Süttő). 


Szarmatakori  antilop  Sopronból 


261 


— 35.  Lambrecht:  Handb,  Palaeornith.  2.  1933.  — 36.  Kretzoi: 

Xe  Congr.  intern,  de  Zool.  1927.  Budapest.  1929.  — 37.  Kormos:  Földt. 
Közi.  64.  1934.  — 38.  BrunnertN.  Jb,  f.  Min.  etc.  Beil.  Bd.  71.  B.  1933. 

— 39.  Martelli:  Boll.  Soc.  Geol.  Ital.  25.  1906.  — 40.  Kretzoi:  Ami. 
Mus.  Xat.  Hungar.  31.  1938.  — 41.  Freudenberg:  Geol.  u.  Palaeont. 
Abh.  N.  F.  12.  1914.  — 42.  Schirmeien:  Verh.  Natúrt'.  Ver.  Brünn. 
60.  1926.  — 43.  Helbing:  Ecl.  geol.  Helvet.  27.  1934.  — 44.  Kormos: 
Állati.  Közi.  22.  1925.  — 45.  Kretzoi:  Ann.  Mus.  Nat.  Hungar.  34. 
1941.  — 46.  Heller:  Cbl.  f.  min.  etc.  B.  1933.  — 47.  Petényi:  Hátra- 
hagyott munkái.  1864.  — 48.  dél  Campana:  Palaeont.  Ital.  19.  1913. 

— 49.  Newton:  Quart.  Journ.  55.  1899.  — 50.  Simionescu:  Ac.  Rom. 
Publ.  Fond.  V.  Ad.  9.  1930.  — 51.  Woldrich:  S.  Bér.  Ak.  Wiss.  Wien. 
82/2.  1880.  — 52.  H intőn:  Monograph  of  Voles  and  Lemmings.  1.  1926. 

— 53.  Heller:  N.  Jb.  f.  Min.  etc.  Beil.  Bd.  63.  1930.  — 54.  K o r m o s 
Verh.  Natúrt.  Ver.  Brünn.  64.  1933.  — 55.  Kormos:  Palaeobiol.  4. 
1931.  — 56.  Schreuder:  Verh.  kon.  Ak.  Wet.  Amsterd.  30.  1933. 

— 57.  Bice:  Univ.  Calif.  Publ.  Bull.  Dept.  Geol.  Sci.  10.  1917.  — 58. 
Dice:  Journ.  Mamm.  10.  1929.  — 59.  Kretzoi:  Ann.  Mus.  Nat.  Hungar. 
34.  1941.,  — 60.  Mottl:  M.  kir.  Földt.  Int.  Évk.  32.  1938.  — 61.  Mottl: 
M.  kir.  Fokit.  Int.  Vitaül.  Műnk.  1941/2.  1941  — 62.  Br  in  km  ann: 
Verh.  V.  int.  Kongr.  Vererb.  1928. 

SZARMATAKORI  ANTILOP  SOPRONBÓL. 

Irta:  Dr.  Kretzoi  Miklós. 

(A  VIII.  táblával.) 

A Hipparion- faunák  fellépése  (chersonium!)  előtti  antilop-le- 
letek (1)  igen  ritkák.  Ha  eltekintünk  a bizonytalan  afrikai  miocén 
alakoktól  (cf.  Eotragus  stbj,  akkor  a következő  alakokat  sorolhatjuk 
ide:  az  európai  helvet-torton  Eotragus  (=  Eocerus  Schlosser 
nec  S h a r p) -csoport  tagjait  és  torton-szarmata  Protragocerus- 1,  az 
indiai  törtön  (vagy  már  szarmata)  Sivoreas-t,  Sivaceros- 1,  Strepsi- 
portax- ot,  Helicoportax- ot,  az  európai  szarmata  Miotragocerus-kX  (2) 
és  „Tragocerus”  latifrons-k t (3)  és  esetleg  az  indiai  Pgchyportax  és 
Selenoportax  egyes  leleteit.  Ez  ad  különös  jelentőséget  az  alábbiak- 
ban ismertetendő  soproni  antilop-leletnek. 

A Magyar  Nemzeti  Múzeum  Föld-  és  Öslénytára  ez  év  tava- 
szán dr.  G a 1 1 u s Sándor  múz.  őr  úr  szíves  közvetítése  révén  egy 
jó  megtartású  Deinotherium- fog  birtokába  jutott,  mely  a Sopron 
közelében  fekvő  Boór-féle  homokbányából  származik.  Múlt  hó 
folyamán  ugyancsak  Gallus  dr.  révén  újabb  lelethez  jutottunk 
ebből  a feltárásból,  melyben  egy  eddig  új  Tragocerina-i ajt  ismer- 
tem feh  Mindkét  lelet  típusos  szarmata  durva  homokból  származik. 
Leírásukat  a következőkben  adhatom. 


262 


Dr.  Kretzoi  Miklós 


1.  Dystychoceras  pannoniae  n.  g.  n.  sp. 

Holotypus:  Mindkét  szarvcsap  a koponyatető  kis  részé- 
vel (M.  Nemzeti  Mnzeum  Föld-  és  Őslény  tárában). 

Lelőhelye:  Sopron.  B o ó r-féle  homokbánya. 

Geológiai  kora:  Alsó-középső  szarmata  (ukrainium). 

Leírása:  A koponyatető  megmaradt  része  mélyen,  gödrösen 
skulpturált,  mint  egyik-másik  primitív  Tragocerinánál  (Tragopor- 
tax,  Graecoryx,  Miotragocerus,  némelyik  „Tragocerus” -faj),  a 
szarvcsapok  közti  részen  viszont  az  ismert  ősibb  Tragocerináktól  el- 
térően kiemelkedő  keresztgátat  alkot,  emögött  pedig  kétoldalt,  a 
szarvcsapok  tövében  egy-egy  behorpadási, 

A szarvcsapok  egymástól  távol  állanak  és  igen  sajátságos  ala- 
kúak. Alul  vastagok,  a jelekből  ítélve  elől  erősen  kihúzott  tarajat 


1.  kép.  Dystychoceras  pannoniae  n.  g.  n.  sp.  szarvesap-keresztmetsze.e 
alul  (1),  közvetlenül  a meg  örés  fölött  (2)  és  a csúcs  közelében  (3). 


alkotnak,  gyengén,  10 — 12°  alatt  széttartók.  Valamivel  a teljes 
hosszúság  harmada  fölött  törésszerűén  majdnem  párhuzamosakká 
válnak,  igen  hirtelen  elvékonyodnak  (miáltal  a hirtelen  elvékonyo- 
dás  alatt  duzzadtnak  látszanak),  elülső  tarajuk  eltűnik,  keresztmet- 
szetük majdnem  köralakúvá  válik,  (1.  kép.)  mely  a felső  harmadban 
majdnem  a keresztoválisba  megy  át.  Felső  kétharmadában  a szam- 
csapok  elvékonyodása  igen  lassú  és  fokozatos.  A szarvcsapok  vala- 
mivel a félhosszukon  tiíl  egyenletesen  hátrahajlók,  csak  innen  föl- 
felé mutatnak  kisebb  mértékű  hátrahajlást. 

Méretek:  A szarvcsapok  terpesztése  (kívül  merve)  alul  122 
mm,  a megtörésnél  50  mm,  a megmaradt  rész  tetején  146  mm.  A 


Szarmatákon  antilop  Sopronból 


263 


szarvesapok  keresztmetszetének  hossz-  és  szélességi  mérete  alul 
kb.  50  és  34  mm,  a megtörés  alatt  közvetlenül  1 és  29  mm,  a meg- 
maradt rész  csúcsán  20  és  21  mm.  A törés  magassága  a keresztgát 
fölött  kb.  80  mm,  a szarvcsapok  megmaradt  részének  hossza  ugyan- 
innen számítva  kb.  150  mm,  a szarvcsapok  rekonstruált  hossza  pe- 
dig valamivel  meghaladhatta  a 200  mm-t. 

Összehasonlítás:  Ha  eltekintünk  a még  nem  elég  határo- 
zottan differenciálódott  Eotragus-Protragocerus-csopovtiól,  a Trago- 
corinák  itt  tekintetbe  jövő  alakjai  a Miotragocerus,  Helicoportax, 
Strepsiportax,  Pachyportax , Tragoportnx,  Sivaceros,  Graecory  és  Tra- 
gocerus  nemek  között  oszlanak  meg.  Ezodv  közül  a legközelebbi  összeha- 
sonlításnál a Miotragocerus , Strepsiportax,  Sivaceros,  Graecoryx,  a 
Tragocerus-körke  sorolt  alakok  közül  pedig  a T.  amaltheus- hoz  so*- 
rolt  rövid,  lapított  szarvú  alak,  a T.  laiifrons  és  esetleg  a T.  leske - 
witschi  (4)  jöhetnek  számításba,  míg  a Helicoportax  igen  széles, 
amellett  lapos  homloka  és  vékony,  hosszú,  de  egyenletesen  vékonyodó 
szarvcsapjai  révén  erősen  elüt  a mi  alakunktól,  a Tragoportax  pe- 
dig rövid,  vaskos,  de  egyenletesen  vékonyodó  szarvcsapok,  valamint 
keskenyebb  homlok  miatt  esik  ki  az  összehasonlításnál. 

A Miotragocerus  abban  egyezik  a mi  alakunkkal,  hogy  mind- 
kettőnél a szarvcsap  alsó  felében  az  elülső  perem  erősen  megnyújtja 
a keresztmetszet  hosszát,  viszont  ezzel  szemben  az  arc-  és  agykopo- 
nya hajlásszöge,  a fejtető  egész  kialakulása,  a homlokszélesség,  a 
szarvcsapok  hossza  és  arányai  stb.  mind  élesen  különböznek  a két 
alaknál. 

Ugyanez  mondható  el  a Strepsiportax- ról.  azzal  a különbség- 
gel, hogy  itt  még  a szarvcsapok  sajátságos  kiugró  pereme  sincs  meg: 
a szarvcsapok  itt  egyenletesen  keskenyednek. 

A rövid,  lapított  szarvcsapú  „amaltheus” -alak  csak  abban  az 
egyben  emlékeztet  a mi  állatunkra,  hogy  a szarvcsapon  elől  megvan 
a kiugró  él,  viszont  fölfelé  még  ez  is  egyenletesebben  tűnik  el,  min- 
den egyéb  jellemvonása  pedig  éppenséggel  élesen  elüt  a soproni  ál- 
latétól. A T.  lotifrons  rövid,  csavart,  egymástól  igen  távol  álló 
szarvcsapjai,  lapos  homloka  és  eltérő  koponyateteje  miatt  szintén 
nem  áll  kapcsolatban  a soproni  Tragocerinával.  Végül  a T.  leske- 
witschi  szarvcsapjai  túl  rövidek,  túlságosan  egyenletesen  vékonyo- 
dók, akárcsak  a M iotragocerus  núl,  nagyon  hátrahajlók. 

A Graecoryx  valenciennesi  homlokszélessége  emlékeztet  a sop 
róni  alakra,  viszont  minden  másban  határozottan  eltér  tőle  (szarv- 
csapok alakja,  rövidsége,  koponyatető  síma  kifejlődése,  stb.). 

A legtöbb  hasonlóságot  a mi  alakunkkal  a Sivaceros  mutatja, 
amennyiben  kizárólag  ennél  a csoportnál  találkozunk  a soproni 
alakra  oly  jellemző  szarvcsap-kifejlődéssel,  bár  éppen  csak  annyira, 
hogy  a hasonlatosság  megállapítható  legyen.  Viszont  a szarvcsap 
jellegének  ez  a hirtelen  megváltozása  a Sivaceros- nál  annak  hegye 
közelében  következik  be,  a soproni  alakon  viszont  még  a közép  alatt, 
eltekintve  attól,  hogy  a Sivaceros- on  legcsekélyebb  nyoma  sincs  a 


264 


Pr.  Kretzoi  Miklós 


.szarvcsap  duzzadásszerű  megerősödésének  és  tengely-eltérésének  a 
megvókonyodás  helye  alatt.  Végül  a Sivaceros  szarvcsapjai  egyenes 
lefutásúak,  hosszabbak,  mint  a soproni  állaté,  .a  felső  részen  is  hosz- 
szúkás  keresztmetszettel. 

Mindent  egybevetve  tehát  megálapíthatjuk,  hogy  a soproni 
Tragocerina,  bár  sok  tekintetben  közeledik  a Sivaceros  gradiens 
P i 1 g r i m-bez,  jellegzetes  szarvcsap-alkotása  révén,  önálló  helyet 
igényel  a rendszerben. 

Rekonstrukció:  Bár  egy  meglehetősen  átlagos  Bosela- 
pbina  rekonstrukciója  semmiképen  sem  nevezhető  jelentősebb  őslény- 
tani problémának,  Tragoeerinánk  különleges  szarvcsap-alkotása 
mégsem  hagyható  szó  nélkül. 

Mint  tudjuk,  a tüllökszarvúak  szarvának  díszítését,  bütyközé- 
sét,  stb.  sohasem  kíséri  megfelelő  morfológiai  változás  a szarvcsa- 
pon; egyetlen  kivételtől,  a szarvak  dugóhúzószerű  csavarodásával 
járó  csavarmenetes  éltől  eltekintve,  amit  részben  a szarvascsapon  is 
követhetünk,  a szarvcsap  minden  körülmények  közt  aránylag  síma 
marad,  felszíne  tehát  a tülök  felszínének  kialakulásától  független. 

Éppen  ezért  a szarvcsap  olyan  hirtelen  alak-változásának, 
mint  azt  a mi  esetünkben  láthatjuk,  a szarv  külső  formájában  is 
igen  határozott  alakban  kell  mutatkoznia.  Szerencsére  van  is  erre 
analógiánk:  az  Antilocapra  esetében.  Sőt,  ennél  a mai  nap  is  élő 
antilopnál  sokkal  kisebb  a szarvcsap  elvékonyodásúban  mutatkozó 
ugrásszerű  változás,  mint  a soproni  fosszilia  esetében.  Az  a tény, 
hogy  az  utóbbin  a szarvcsap  alsó,  erősen  megnyúlt  keresztmetszetű 
része  elölről  nézve  fönt  erősen  megtörik,  a törésben  pedig  a külső 
felület  duzzadt  meg  erősebben,  míg  a belsőn  ennek  csak  kevés 
nyoma  van  (miért  is  hátulról  úgy  a megtörés,  mint  a duzzadás  alig 
látszik),  azt  mutatja,  hogy  a szarvcsapnak  a megtörésben  látható 
elülső-külső  duzzanatán,  mint  párnán  egy  elülső  ág  ül  és  a szarv- 
csap  alsó,  közös  részének  folytatásában  halad  előre-kifelé,  míg  a 
szarvcsapon  ülő  főág  kissé  befelé  törik  meg,  illetve  hajlik  át  (tehát 
éppen  fordítottja  az  Antilocapra  esetének).  Ez  a villásszarvúság  az 
egyetlen  magyarázat,  mely  a Dystychoceras  jellegzetes  szarvcsap- 
alakulását  logikailag  indokolttá  tehetné. 

Hogy  más  Tragocerinánál  is  számolhatunk-e  ilyen  villás- 
szarvúsággal,  vagy  sem,  egyelőre  nehéz  volna  eldönteni.  Én  azt  hi- 
szem, hogy  pl.  a Miotragocerus,  vagy  éppenséggel  a laposszarvú 
„ T . anialtheíis”-a\ak  esetében  nem  kell  ilyen  megoldást  keresnünk. 
Ezzel  szemben  egyik-másik  a Sivaceros- hoz  sorolt  alaknál  (pl.  1.  Pl. 
4.  f.  5)  könnyen  lehetségesnek  tartom  az  Antilocapra-szevü  szarv- 
formát. 

A Tragocerinák  reviziója.  Pilgrim-nek  az  indiai 
kihalt  Bovidákról  írt  munkái  (1,  5,  6)  a rendszerben  bizonyos  arány- 
talanságokat eredményeztek:  az  indiai  alakok  számos  nemre  tagolva 
helyezkednek  el  a rendszerben,  míg  az  európai  alakok  átcsoportosí- 


Szarmatakor'!  aulilop  Sopronból 


265 


2.  kép.  — Austroportax  n.  g.  latifrons  (S  i C k e n b e r g),  2.  Miotiagocerus  monacensis  S t r 0 m e r,  3. 
//Tragocents,/  leskewitschi  Borissiak,  4 — 4b.  T ragocerus  ensicornis  D.  sp.,  5 — 5b.  Tragocerus  ama/- 
thea  (R  0 t h et  W a g n e r),  7 — 7a.  T ragocerus  curvicornis  Andree,  8 — 8a.  H ragocerus  punjabicus  P i 1- 
g r i m,  9 — 9a.  Pontoportax  n.  g.  browni  (P  i 1 g r i m),  10.  Pontoportax  rugosifrons  (S  C h 1 O s S e r), 
11 — 11a.  Gazelloportax  andreei  n.  g.  n.  sp.,  12 — 12a.  Gazelloportax  gallicus  n.  sp..  13 — 13a.  Indptragus 
pilgrimi  n.  g.  n.  sp.,  14—  14a.  Pikermícerus  gaudryi  D.  g.  n.  sp. 


266 


I)r.  Kretzoi  Miklós 


tása  szinte  teljesen  elmaradt.  Alábbiakban  a Tragocerina  csoport 
alakjait  szeretném  egész  röviden  átrendezni. 

Előre  kell  bocsátanom,  hogy  a leírt  Tragocerina-fajok  jelentős 
hányadát  fogak  alapján  írták  le.  Ezek  a szarvcsap-  és  koponyalele- 
tekre felépített  rendszer  számára  egyelőre  csak  tehertételt  jelente- 
nek. Ezeken  kívül  néhány  primitív  faj  (pl.  Tragocerus  leskeivitschi 
B o r i s s i a k és  T.  csákvárensis  Kretzoi)  egyik  nembe  sem  sorol- 
ható minden  további  nélkül,  viszont  valamennyit  önálló  nemzetiségi 
rangra  emelni  egyelőre  nem  volna  tanácsos,  mert  evvel  a rendszert 
túlságosan  felapróznánk.  A fennmaradó  alakok  koponyaalkat  és 
szarvcsoportok  alapján  következőképen  csoportosíthatók: 

Pachyportax  Pilgrim  (5.  766.  1.  194.  Heterogén  csoport: 
dhokpathanensis  Pilgrim,  latidens  (Lydekker),  nagrii 
Pilgrim.  Szarmata,  pliocén. 

Strepsiporiax  Pilgrim  (5.  756.  1.  190).  S.  gluten  Pilgrim, 
chinjiensis  Pilgrim.  Törtön  (vagy  alsó  szarmata). 

Austroportax  n.  g.  (Holot.:  Tragocerus  latifrons  Sicken- 

berg).  Előbbitől,  melyhez  legközelebb  áll,  meghajolt  koponyaten- 
gelye és  rövid,  zömök  szarvcsapjai  révén  élesen  elüt.  Csak  a tipus- 
faj.  Alsó-közép-szarmata. 

Tragoportáx  Pilgrim  (5.  770,  1.  224).  T.  salmontanus  Pilg- 
rim, aiyengari  Pilgrim,  isiami  Pilgrim.  Pannon. 

Tragocerus  Gaudry.  (Holot.:  Capra  amalthea  Ttoth  et 

Wagner).  Erősen  meghajolt  koponyatengely,  kis  orbiták,  arány- 
lag karcsú,  hosszú  szarvcsapok.  T.  amalthea  (Tt  o t h et  Wagner), 
punjabicus  Pilgrim,  curvicornis  Andrée,  recticornis  Andrée, 
ensicornis  n.  sp.  (7.  Taf.  10.  f.  1,  7),  samius  n.  ssp.  (7.  Taf.  10.  f.  4,  6). 
Pannon. 

Pontoportax  n.  g.  (Holot.:  Tragocerus  parvidens  Schlos- 
s e r).  Koponyatengely  szinte  egyáltalában  nem  hajlott,  karcsú,  liosz- 
szú  szarvak,  rendszerint  nagy  orbiták.  T.  parvidens  (Schlosser), 
rugosrifrons  (Schlosser),  browni  (Pilgrim),  ffrolovi  (Pav- 
lov). Pannon. 

Gazelloportax  n.  g.  (Holot.:  G.  gallicus  n.  sp.).  A Tragocerus- 
szal  és  Pontoportax- szál  összehasonlítva  homlok  széles,  szarvcsapok 
távol  állók,  inkább  lekerekített  tojásdad  keresztmetszettel,  nem  hosz- 
szúak,  koponyatető  igen  erősen  gödörkézett.  G.  gallicus  n.  sp.  (Ho- 
lot.: S.  Pl.  12.  f.  18),  szarvcsapak  keresztmetszete  elől  is  lekerekített. 
G.  andreei  n.  sp.  (Holot.:  7.  Taf.  11.  f.  8),  szarvascsapok  valamivel  kö- 
zelebb egymáshoz,  elöl  gyengén  kihegyesedő  keresztmetszettel. 
Chersoninm  és  pannon. 

Graecoryx  Pilgrim  (6.  54).  G.  valenciennesi  (Gaudry). 
Bohlin  szerint  fiatal  Tragocerus  (9).  G.  esterházyi  n.  sp.  Pannon. 

Sivaceros  Pilgrim  (5.  792,  1.  241).  S.  gradiens  Pilgrim, 
vedicus  Pilgrim,  sp.  Pilgrim  (kivéve:  1.  Pl.  4 f.  5.).  Törtön, 
pannon. 


Szarmatakori  antilop  Sopronból 


267 


Dystychoceras  n.  g.  (Holot,:  pannoniae  n.  sp.).  Csak  a holoty- 
pus.  Szarmata. 

Indotragus  n.  g.  (Holot.:  I.  pilgrimi  n.  sp.).  Szarvcsap  erősen 
lapított,  rövid,  oldalról  nézve  az  elülső  kiálló  perem  fölfele  sarok- 
ban végződik,  innen  egyenes  vonal  mentén  csapott  a profilvonal.  A 
keresztmetszet  elől-hátul  kihegyesedő.  Csak  a holotypus-faj.  (1.  Pl. 
4.  f.  5).  Szarmata? 

Miotragocerus  Stromer  (2.  36).  M.  monacensis  Stromer. 
Szarmata. 

Pikermicerus  n.  g.  (Holot.:  P.  gauclryi  n.  sp.).  Koponyatengeliy 
erősen  hajlott,  szarvcsapok  elöl  majdnem  találkoznak  a középvonal- 
ban, oldalt  erősen  lapítottak,  aránylag  rövidek,  felső  harmadukban 
hirtelen  elvékonyodnak.  Csak  holotypus-faj  (Gaudry:  lü.  Pl.  4° 
f.  1.)  Pannon. 

Az  Eotragus-Prott'agocerus-csopoYt  rendszertani  helye  még 
kétes.  Éppígy  egyelőre  még  korai  az  egyes  csoportok  egymásközti 
kapcsolatainak  és  leszármazásának  kérdését  erőltetni.  Ehhez  még 
sok  adatra  van  szükségünk,  mert  a fogazat  hihetetlen  mértékű  uni- 
formizálódása  következtében  a Bovidák  rendszertani  és  származás- 
tani  kérdései  csak  a koponya  és  szarvak  ismerete  alapján  boncolha- 
tok, már  pedig  általában  ritka  esetben  jutunk  ilyen  bőséges  anyag 
birtokába  egy-egy  alaktól. 


2.  Deinotherium  giganteum  K a u p. 

A homokbánya  másik  lelete  egy  jó  megtartású  bal  felső  utolsó 
előzápfog.  Méretei  (hossza  73  mm,  szélessége  78  mm)  alapján  telje- 
sen beleesik  a D.  giganteum  variációs  körébe,  mellyel  alakra  is  jól 
megegyezik.  Tekintettel  arra,  hogy  helvétnél  fiatalabb  üledékekből 
egyrészt  nem  ismerünk  D.  levius- 1,  mellyel  kisebb  anyag  alapján 
még  igen  könnyen  összetéveszthető,  másrészt  viszont  a fajt  a helvét- 
től  kezdve  a pontikum  végéig  ismerik,  a fajhatározásban  aligha  van 
okunk  kételkedni. 

* 

* * 

Tekintettel  arra,  hogy  az  itt  talált  antilop  új  típust  képvisel, 
korhatározásra  nem  használható.  Viszont  az  itteni  Deinotherium- 
lelet,  mint  ismeretes,  nagy  vertikális  elterjedése  miatt,  megint  csak 
nem  szint  jelző.  így  a lelőhely  korának  megállapításánál  nem  tehe- 
tünk egyebet,  mint  hogy  elfogadjuk  a sztratigráfiai-malakológiai 
kor megállapítást,  mely  az  egész  homokos  sorozatot  a régibb  szarma- 
ta, tehát  a „Cerithiumos  meszek”  szintjébe  helyezi,  tehát  körülbelül 
a teljesen  azonos  sztratigráfiai  és  petrográfiai  viszonyok  közt  talált 
oberhollabrunni  és  ezzel  egykorúnak  mondható  müncheni  Flinz- 
fauna-korába.  Mindenesetre  érdekes  véletlen,  hogy  mindhárom  lelő- 
helyről előkerült  egy-egy  (Oberhollabrunnból  két)  primitív  antilop, 


268 


Dr.  Kretzoi  Miklós 


valamennyi  Tragocerina,  mind  a három  lelőhelyen  a nagy  Deino- 
therium  kíséretében. 

(Készült  a Magyar  Nemzeti  Múzeum  Földtani  és  Őslénytani 
tárában.) 

IRODALOM. 

1.  Pilgrim:  Pál.  Indica.  (N.  S.)  26/1.  1938.— 2 Stromer: 

Abh.  Ray.  Akad.  Wiss.  32/1.  1928.- — 3.  Sickehberg:  Palaeobiol.  2. 

1929. — 4.  Borissiak:  Mérc.  Com.  Géol.  (N.  S.)  87.  1914. — 5.  P i 1 g r i m 
and  Hopwood:  Oatal.  Pont.  Bövid.  Eur.  19:8. — 7.  Andree:  Palae- 
ontogr.  67.  1923. — 8.  I)e  pér  el:  Arc'  Mus.  Lyon.  4.  1887. — 9.  Bohlin: 
Nov.  Act.  reg.  Soc.  Sci.  LTpsala.  (4)  9.  1935. — 10.  Gaudry:  Anim.  foss. 
et  Géol.  Attique.  1865. 


III. 

RÖVID  KÖZLEMÉNYEK. 

A MAGYAR  MAMMUT. 

(Mammonteus  hungaricus  n.  sp.) 

Irta:  Kretzoi  Miklós  dr. 

A Magyar  Nemzeti  Muzeurn  Föld-  és  Öslénytára  új  kiállítási 
termének  összeállításával  kapcsolatban  felmerült  a terv:  nem  lehet- 
ne-e a Tár  nagyszámú  de  csupán  egyes  leletekből  álló  mammutanya- 
gából  egy  egész  csontvázat  a kiállítás  számára  összeállítani?  Ebből 
a célból  a két  legismertebb  középeurópai  mammut lelet,  a bornai  és 
steinheimi  csontváz  alapján  kiszámítottam  az  egyes  végtagcsontok 
méretarányát  (a  combcsonthoz,  mint  100-hoz  viszonyítva),  hogy  en- 
nek alapján  igyekezzem  egy  résziemben  arányos  csontvázat  ösz- 
szeállítani.  A várt  eredmény  elmaradt;  igen  sok  csontja  hiányzott 
volna  az  így  összekombinált  állatnak.  Ellenben  egy  általam  már 
több,  mint  egy  évtizede  hangoztatott  eredménye  mégis  volt  ennek 
a munkának:  kiderült,  hogy  a magyarországi  mammut  fajilag  nem 
azonos  a középeurópai  mammuttal,  a Mammonteus  primigenius 
(Blumenbacb)-al!  Ennek  a tudományra  új  fajnak  a rövid  leírá- 
sát alábbiakban  adhatom: 

Mammonteus  hungaricus  n.  sp. 

Holotypus:  Pécsi  (pécsbányatelepi)  lelet,  a pécsi  múze- 

umban. 

Paratypus:  Zalaegerszegi  lelet,  a m.  kir.  Földtani  Inté- 
zetben. 

Földtörténeti  kor  a:  fiatalabb  diluvium. 

Jellemzés:  A középeurópai  M.  primigenius  (Blumen- 


A magyar  mammut 


269 


bach)-nál,  a szibériai  M.  beresovkius  (Hay)-nél,  úgyszintén  a M. 
fraasi  (D  i e t r i c h)-nél  is  határozottan  rövidebb  lábú  alak.  A hátsó 
lábakhoz  v iszonyítva  sokkal  rövidebb  mellső  végtagjai  voltak. 

Összehasonlítás:  Az  előzőkben  adott  rövid  faj-jellemzés 
alapja  az  itt  következő  méretarány-táblázat.  A táblázatban  össze- 
hasonlítottam a pécsi  és  zalaegerszegi  leletek  legfontosabb  meglévő 
végtagcsontjainak  a combcsonthoz  viszonyított  százalékos  méretét 
az  élő  indiai  elefánt  (Elephas  maximus  Linné),  a két  legnevezete- 
sebb középeurópai  mammut-lelet,  a steinheimi  (Mammonteus  fraasi) 
és  bornai  (M.  primigenms)  mammutlelettel,  a berezovkai  állattalfil/. 
beresovkius),  valamint  a mamnnitokkal  legközelebbi  kapcsolatban 
álló  őselefántcsoport,  a Parelephas  („Elephas  trogontherii”-csopoTt) 
egy  tagjával  (P.  floridanus)  és  végül  egy  rendszertani  tekintetben 
már  távolabb  álló  alakkal,  a Hesperoloxodon  antiquus  (Falconer) 
egy  leletével.  Az  összehasolítás  a következő  adatokat  eredményezi 
(a  combcsonthoz  viszonyított  arányszámokban): 


M.  hungaricus 

Elephas 

maxi- 

mus 

M. 

fraasi 

M.primi- 

genius 

M.bere-\  Pare- 
sovkius  lephas 

Hespe- 
roloxo- 
don an- 
tiquus 

Pécs 

Zala- 

egerszeg 

Steinheim 

Borna 

flori- 
Berezovka  danus 

Scapula 

(D) 

73 

73 

77 

76 

(76) 

— 

Humerus 

82 

84 

85 

90 

91 

91  93 

93 

Radius 

63 

60 

67 

66 

- 

— 

Fémár 

100 

100 

100 

100 

100 

100  100 

100 

Tibia 

53 

56 

58 

58 

59 

— 57 

— 

A táblázathoz  magyarázatképen  a következőket  szeretném 
hozzáfűzni. 

Az  indiai  elefánt,  ellentétben  a steppelakó  afrikai  elefánttal 
és  rokonaival,  úgyszintén  a valódi  mnmmutokkal,  elől  gyengébb  al- 
kotású,  vállmagassága  aránylag  sokkal  kisebb,  mint  amazoké.  Ezt 
tükrözi  vissza  a rövidebb  lapocka  és  felkarcsont.  De  ebben  a tekin- 
tetben a magyar  mammntok  messze  túltesznek  még  az  indiai  ele- 
fánton is;  egész  vállövük  még  sokkal  rövidebb,  ami  még  kisebb  váll- 
magasságot, tehát  még  gyengébben  felépített  mellső  testrészt  sejt- 
tet.  Mindebből  szinte  teljes  bizonyossággal  arra  következtethetünk, 
hogy  a magyar  mammut  nem  volt  a füves  puszták  lakója,  mint  a 
valódi  mammntok,  vagy  azok  rokonai,  ma  pedig  sok  tekintetben  az 
afrikai  elefántok,  hanem  erdei  életmódot  folytatott. 

A táblázat  másik  fontos  tanulsága,  hogy  a magyar  mamut  al- 
kar- és  lábszár-csontja  észrevehetően  rövidebb  volt,  mint  az  összes, 
az  összehasonlításnál  szereplő  elefánté.  Ez  viszont  azt  jelenti,  hogy 
állatunk  aránylag  erősen  kurtalábú  is  volt,  ami  szintén  a nyirko- 
sabb, mocsaras  erdőket  lakó  állatok  jellemvonása. 

Mindent  egybevetve  tehát  megállapíthatjuk,  hogy  a magyar- 


270 


Dr.  Kretzoi  Miklós 


országi  mammut  középeurópai  magasvá'llú,  hosszúlábú,  pusztai  ro- 
konával szemben  kurtalábú,  kis  vált  magasságú,  erdei  állat  volt. 
Ebben  a tekintetben  közelebb  áll  a mai  indiai  elefánthoz.  Hogy  en- 
nek ellenére  is  a mammutok  rokonsági  körébe  vagyunk  kénytelenek 
■ezt  az  érdekes  új  fajt  sorolni,  annak  oka  abban  rejlik,  hogy  kopo- 


1.  kép.  Mammonteus  Intngaricus  n.  sp.,  nőstény  állat  koponyája  a Ti- 
szából, a Magyar  Nemzeti  Múzeum  Őslény  tárában. 

nya-alkata  (1.  kép.)  és  fogazata  a leghatározottabb  mammut- jellege- 
ket mutatja.  így  tehát  a végtag-  és  testarányokban  mutatkozó  elté- 
rések ellenére  is  mammutnak,  csakhogy  erdei  mammutnak  kell  ezt 
a magyar  ősorrmányost  tekintenünk. 

(Készült  a Magyar  Nemzeti  Muzeum  Földtani-  és  Őslénytani 
tárában.) 


ERDÉLYI  ELOTHERIIDÁK. 

Irta:  Kretzoi  Miklós  dr. 

Az  Elotlieriidák  főképen  Északamerikára  jellemző  csoportjá- 
nak fajai  az  óvilágban  csak  elszórtan  jelentkeznek.  Ha  eltekintünk 


Erdélyi  Elő  heriidák 


271 


a család  még  kétes  belsőázsiai  (1)  és  éppoly  kétes  indiai  (21)  előfor- 
dulásától, nem  is  marad  más  hátra,  mint  néhány  nyugateurópai 
(franciaországi,  német  és  angliai)  lelet,  valamint  a már  régen  is- 
mert bánffy hunyadi  maradványok  (3.549),  melyeket  a m.  kir.  Föld- 
tani Intézet  Múzeuma  őriiz.  Ugyancsak  a Földtani  Intézetbe  került 
egy  második  Listriodon  splendens  néven  (3.549)  elkönyvelt  Elothe- 
riida-lelet  a délerdélyi  Meri  sorról,  szarmatának  tartott  rétegből. 
Ezt  a két  erdélyi  leletet  Lóczy  Lajos  igazgató  úr  szíves  előzé- 
kenysége folytán  alkalmam  volt  megvizsgálni  és  megállapítani, 
hogy  egyikük  (a  bánffyhunyadi)  az  Elotlierium  mcignum-ronzoni- 
alakkörrel  áll  legközelebbi  kapcsolatban,  a másik  (a  merisori)  azon- 
ban az  óvilágiaktól  eltérő,  inkább  amerikai  alakokkal  összehasonlít- 
ható típust  képvisel. 

1.  Elotherium  hungaricum  n.  sp. 

Holotypus:  F.  I.  Ob/59,  ba'l  felső  állkapocstöredékek  az 
M*-el  és  M2  linguális  töredékével. 

További  anyag:  eltekintve  néhány  végtagcsonttól,  a .m. 


1.  kép.  Elotherium,  hungaricum  n.  sp.,  bal  M1  és  M2  töredéke  Bánfíy- 

hunyadról. 

kir.  Földtani  Intézet  légvédelmi  pincéjében,  ládában  elcsomogolva 
fekszik,  tehát  egyelőre  hozzáférhetetlen. 

Lelőhely:  Bánff yhunyad,  Kolozs  vm. 

Geológiai  kora:  oligocén. 


1 Véleményem  szerint  a Hemimastodon  crepiisculi  (P  i 1 g'  r i m), 
amennyiben  tényleg  nem  orrmányos,  aminek  Pilgrim  leírta 

(2),  akkor  aligha  lesz  Suida,  mintj  azt  Osborn  (5.  p.  271)  hitte,  hanem 
esetleg  inkább  Eiotheriida. 


Dr  Kre.tzoi  Miklós 


979 


Diagnózis:  Eltekintve  a jelentéktelen  (10%-os)  nagyság- 
különbségtől,  az  Elotherhim  magnum- tói  főleg  a felső  zápfogak  kes- 
kenységébén  tér  el.  Esetleg  a fogkoronák  magasságában  is  van  elté- 
rés, amennyiben  az  E.  magnum  kifejezettebben  brachyodont  ("?). 

A generikus  összehasonlításnál  az  amerikai  alakok  nem  jöhet- 
nek tekintetbe,  mert  ezek  felső  zápfogai  mind  jóval  szélesebbek, 
mint  hosszúak.  Az  egyetlen,  még  aránylag  elég  közel  eső  csoport,  az 
Archaeotherium  viszont  sokkal  brachyodontabb.  így  csakis  az  Elo- 
therium  maga  jöhet  itt  tekintetbe. 

A kis  Elotherium  ronzonii  (Aymard)  a magnum- nál  is  ki- 
sebb méretei,  főleg  pedig  avval  szemben  brachyodontabb  fogazata 
miatt  már  eleve  kikapcsolható. 

Az  Elotherium  magnum  (Aymard)  felső  zápfogainak  F i 1- 
h o 1-adta  (4.205)  méreteit  összehasonlítva  a bánffyhunyadi  állat 
fogméreteivel,  főleg  pedig  az  egyes  fogak  hosszúság-szélesség-ará- 
nyait  vetve  egybe,  a következőket  tapasztalhatjuk: 


Faj 

M1 

M2 

hossz. 

széless. 

arány 

hossz. 

széless. 

arány 

Elotherium  hungaricum  n.  sp. 

34  34 

100 

(39) 

(38) 

97 

Elotherium  magnum  (Aymard) 

30 

32 

107 

35 

36 

103 

Archaeotherium  clavus  (Marsh) 

24-3 

24-7 

102 

Archaeotherium  darbgi  Troxell 

24-0 

253 

1 06 

Archaeotherium  marshi  Troxell 

293 

32-3 

110 

Megachoerus  zggomaticus  Troxell 

40-0 

425 

106 

Megac-hoerus  latidens  Troxell 

42-2 

45-0 

107 

Choerodon  caninus  Troxell 

360 

430 

119 

Dinohyus  hollandi  (Peterson) 

42-0 

44-0 

105 

45  0 

48-0 

107 

Az  E.  hungaricum  méreteiben  jóval  meghaladja  az  ismert  Ar- 
chaeotherium-ía.jokai,  fölötte  áll  az  Elotherium-oknak  és  eléri,  illetve 
megközelíti  a Choerodon  és  Megachoreus  méreteit  (6),  tehát  csak  a 
miocén  óriásalakok  (6,  7,  8)  mögött  marad  el  tetemesebben.  A záp- 
fogak hosszúság-szélesség-arányát  tekintve  azonban  valamennyitől 
határozottan  eltér,  de  legjobban  éppen  a vele  egy  méretcsoportba 
sorolható  amerikai  alakoktól. 

2.  Elodon  transsilvanicus  n.  g.,  n.  sp. 

Holotypns:  F.  I.  Ob/21,  bal  alsó  ntózápfog  (M,  vagy  MJ, 
gyűjtötte  dr.  Hofm  a n u K á r o 1 y,  1869. 

Lelőhely:  Merisor-lCrivádia,  Gyalu  Mendru,  konglomerál- 


ból. 


Erdélyi  Eloheriidák 


273 


Földtani  kora:  Hof  m a n n a Hátszegi  medence  és  az 

ebbe  nyíló  Petrosz-Merisori  medence  konglomerát-kavics-homok- 
sorozatát  az  aquitánba  helyezi  (9).  Nopcsa,  valószínűleg  Suess 
és  Ivó  eh  téves  Listriodon  splendens- adata  (10,  11;  ez  a lelet  az  itt 
tárgyalt  Elotheriida!)  alapján  a felső  mediterránba  sorozza  ezek  jó 
részét,  mintán  közülük  előzőleg  a .jszentpéterfálvi  rétegek”-et  a ben- 
nük előforduló  dinosauriusok  alapján  a danienbe  helyezte  (12),  később 
azonban  az  egész  komplexumot  a felső  krétába  tette  (13).  G a á 1 ki- 
mutatta, hogy  a Petrosz-Merisori  medence  konglomerátjai  a közbe- 
települt köviiletes  rétegek  alapján  a zsilvölgyi  szénmedence  rétegei- 
vel azonos  korúak,  tehát  szerinte  az  aquitánba  helyezendők  (14). 


2.  kép.  Elodon  transsilvanicus  n.  g.  n.  sp.  (1)  és  Elotherium  magnum 
(A  y m a r d)  (2)  bal  M2-je  felülről  és  kívülről. 

Amennyiben  a konglomerátok  tényleg  egykorúak  a zsilvölgyi  sze- 
nekkel, koruk  az  ottani  Anthracotherium  magmiím-előfordulások 
alapján  biztos  felső  oligocén. 

Jellemzés:  Az  Elotherium  magnum-mnl  szemben  valami- 
vel kisebb,  sokkal  hypselodontabb  és  annak  erősen  bunodont  zápfo- 
gaival  szemben  határozottan  lophodont  irányban  haladó  Elotheriida. 

A fog  méretei:  hossza  29  mm,  szélessége  elől  22,  hátul  21.3  mm. 
A hosszúság-szélességi  arány  76  (a  megfelelő  számok  az  E.  magnum 
esetéiben  az  M,-re  32,  22,  69,  az  M.,-nél  30,  2-1,  80). 

Méretei  alapján  a merisori  állat  kisebb  volt,  mint  a tipikus 
E.  magnum,  tehát  az  E.  ronzonii  méretei  körül  járhatott.  Viszont  ez 
utóbbi,  mint  Aymard  a fajleírásában  kiemeli  (15.22):  „une  hauteur 
proportionnetlement  moindre  de  la  couronne”  alapján  szóba  sem  jö- 
het az  összehasonlításnál,  hiszen  a mi  alakunk  a magnum- mai  szem- 
ben is  határozottan  hypselodont,  nem  is  beszélve  a mindkét  leírt 


274 


Dr.  Kre.tzoi  Miklós 


Elother iwm-fajjal  szemben  igen  szembeszökő  lophodontabb  fogfel- 
építésről. Az  amerikai  alakok  egyike-másika  ugyan  a hypsodontabb 
fogazat  révén  mntat  némi  közeledést  a merisori  Elotheriidához,  de 
határozott  bnnodont  jellegeik  alapján  ezek  sem  hozhatók  vele  köze- 
lebbi genetikai  vonatkozásba. 

Mindezek  alapján  a merisori  Elotheriidát  a család  egy  izolált 
európai  oldalágának  tekintem,  mely  az  Elotherium- mai  szemben 
lophodont  és  hypsodont  zápfogai  és  kisebb  méretei  alapján  attól  jól 
elválasztható,  külön  fejlődési  utat  futott  meg  és  amazt  túlélve  elérte 
fi  felső  oligoeént  és  csak  a nagy  Anthracotherium- okkal  pusztult  ki. 
Ezt  az  önálló  oldalágat  Elodon  néven  különválasztom  az  óvilági 
Elotherium -tói. 

(Készült  a Magyar  Nemzeti  Múzeum  Földtani-  és  Őslénytani 
tárában.) 

IRODALOM: 

1.  Ma  thew  and  Granger:  Amer.  Mus.  Xovit.  97.  1923.  — 2. 
Filgrim:  Palaeont.  Indica.  X.  S.  4/2.  1911.  — 3.  Koch:  M.  Orvos- 
Terin..  Váudorgy.  Műnk.  30.  1900.  — 4.  Filhol:  Ami.  Sci.  Géol.  12. 
1882.  — 5.  0 s b o r n:  Proboscidea.  1.  1936.  — 6.  Troxel:  Amer.  Journ. 
Sci.  (4)  50.  1920.  — 7.  Marsh:  Amer.  Journ.  Sci.  (3)  46,  1893.  — 8. 
Peter són:  Mem.  Carneg.  Mus.  4.  1909.  — 9.  H o f m a n n:  M.  Fbldt. 

Társ.  Műnk.  5.  1870 10.  S u e s s:  Verh.  k.  k.  Geol.  Reichsanst.  1870.  — 

11.  Koch  M.  Orv.  Terin.  Váudorgy.  Műnk.  25.  1889.  — 12,  X o p c s a : 
Földt.  Közi.  39.  1899.  — 13.  Xopesa:  Bány.  Koh.  Lapok,  1903.  — 14. 
Gaál:  Ami.  Mus.  Xat.  Hungar.  9.  1911.  — 15.  Aymard:  Ami.  Sci. 
Agr.  etc.  du  Puy.  12.  1847. 

FÓKA-MARADVÁNYOK  AZ  ÉRDI  SZARMATÁBÓL. 

Irta:  Kretzoi  Miklós  dr. 

Az  irodalomból  csak  Károm  magyarországi  fóka-lelet  vált  is- 
meretessé. Az  elsőt,  amely  holicsi  szarmata  mészből  származik,  egv 
jó  évszázaddal  ezelőtt  említette  Cuvier  (1.  456),  Blain  vilié  pe- 
dig mint  Phoca  viennensis  antiqua-t  (2.  42,  G.  Phoca,  Pl.  10) 
ismertette.  Ugyanezt  jó  másfél  évtizedre  rá'Brühl  írta  le  részle- 
tesebben (3)  és  át  is  keresztelte  Ph.  holitschensis  névre.  Ezen  a né- 
ven ismeri  a későbbi  szakirodalom.  A második,  hiányos  leletet  (két 
fog  és  egy  ujjperc),  melyet  Dévényújfalu  tortonjából  gyűjtöttek, 
Pia  és  Sickenberg  említenek  (4).  A harmadik  lelet,  egy  fogat- 
lan állkapocstest,  ugyancsak  Dévényújfaluról,  Miophocci  vetusta 
Zapfe  néven  került  az  irodalomba  (5.  275).  Még  meg  kell  jegyez- 
nem, hogy  a második  és  harmadik  lelet  valószínűleg  összetartozik 
(5.  274).  Negyediknek  csatlakozik  a sorhoz  az  a fóka-lelet,  melyet 
Érdről,  szarmata  mészből  Bittér  Ferenc  ajándékaként  szer- 


Fóka-maradványok  az  érdi  szarmatából 


27.') 


■zett  meg  a Magyar  (Nemzeti  Múzeum  Föld-  és  Öslénytára  számára 
Hess  Károly,  az  Ásvány-  és  Kőzettár  altisztje. 

Praepusa  pannonica  n.  g.  n.  sp. 

Holotipus:  Bal  állkapocstest  az  M1-el.  (1.  kép  1 — -2.). 

Pár  a típus  ok:  Bal  tibia  proximális  és  disztális  vége  és 

ugyancsak  bal  fibula  disztális  vége. 

Lelőhely:  Érd,  Postás-telep,  Bittér  Ferenc  telkén  kutatás 
közben  feltárt  Cerithium- mészből,  6 m mélységből. 

Mérete  k:  Ix — Mx  alveoláris  hossza  35.5,  P* — Mj-é  31.5, 

Mj  hossza  7,  szélessége  2.7  mm,  az  állkapocs  magassága  az  Mt  mö- 
gött 9 mm,  tibia  proximális  izületi  felületének  szélessége  35  mm, 
disztális  vége  17  mm. 

Geológiai  kora:  Alsó-középső  szarmatikum  (ukrainikum, 
lásd  8). 

A lelet  rendszertani  helyének  meghatározása  a szerencsés  áll- 
kapocs-lelet és  ztápfog  segítségével  minden  különösebb  nehézség  nél- 


1.  kép.  Praepusa  pannonica  n.  g.  n.  sp.„  bal  állkapocstest  az  M1-el  felül- 
és  oldalnézetben  (kb.  természetes  nagyság). 

leül  megtörténhet,  viszont  annál  nehezebb  az  összehasonlítás  a csu- 
pán végtagcsontok  alapján  leírt  és  rendszertani  szempontból  még 
jórészt  tisztázatlan  fosszilis  fóka-nemek  egész,  sorával. 

Az  állkapocs  igen  vékony,  karcsú  alkotása  és  jellegzetes  áll- 
függeléke,  a P,-től  eltekintve  igen  határozottan  kétgyökerű  záp- 
fogak,  nemkülönben  az  egyetlen  megmaradt  fog,  az  egész  fel- 
építése minden  kétséget  kizáró  módon  eldöntik,  hogy  itt 
a Phocidae  család,  de  azon  túlmenően:  a Phocinae  alcsalád  egy 
típusos  képviselőjével  van  dolgunk. 

A valódi  fóka-formákon  belül  keresve  leletünk  helyét,  elő- 
ször is  ki  kell  rekesztenünk  a borjúfókákat,  — vagyis  a Phoca 
nemet  — mert  ezek  nem  csak  vaskosabb  állkapcsuk,  főleg  pedig 
igen  vastag  fogaik  révén,  hanem  az  állkapocs  alsó  peremvonalának 
lefutásában  is  eltérnek.  Ugyanilyen  meggondolások  alapján  ki  kell 
az  összehasonlításból  zárnunk  az  Erignathus,  Histriophoca,  vala- 
mint a Pagophoca  nem  képviselőit,  nem  is  beszélve  a még  határo- 
zottabban eltérő  Halichoerus- ról.  így  szűkítve  a kört  eljutottunk  a 
Pusa  nembe  tartozó  alakokig.  Akárcsak  a mi  leletünket,  ezeket  is 


276 


Dr.  Kretzoi  Miklós 


a kis  alak,  vékony,  karcsú  állkapocs,  vékony,  amellett  kúpokból  fel- 
épített. zápfogak  és  a gyengébb  szemfog  jellemzik.  Mindezekben  oly 
messzemenően  egyeznek,  hogy  az  érdi  alak  és  a ma  élő  Pusa-fajok 
közt  a genetilms  kapcsolat  nehezen  volna  letagadható.  De  azért  itt 
is  találunk  eltéréseket.  Először  is  a fosszilis  állkapocs  alkata  a re- 
censeknél is  gyengébb.  Szemfogai  szintén  tetemesen  gyengébbek,, 
viszont  zápfogai  aránylag  nagyobbak,  bár  karcsúbbak.  Végül  míg  a 
Pwsa- fajokon  a hátrafelé  eltolódott  állszöglet-nyúlvány  az  állkapocs 
alsó  peremén  az  M!  mögött  helyezkedik  el,  addig  a fosszilis  alakon 
ez  még  csak  a P3  hátsó  gyökere  alá  ért,  az  állkapocs  alsó  peremvo- 
nala pedig  a Pusa  esetében  kidomborodó,  a fosszilis  alaknál  viszont 
igen  határozottan  homorú  lefutású.  Röviden:  az  érdi  fosszilis  fóka 
az  élő  nemek  közül  a Pwsa-val  áll  egyedül  közeli  rokonságban,  ettől 
azonban  mégis  a primitívebb  fejlettségi  fokra  utaló  különbségek, 
egész  sora  választja  el. 


2.  kép.  Praepusa  pannonica  n.  g.  n.  sp.  (1)  és  ,,Phoca“  vindobonensis- 
Tóul  a (2),  bal  tibia  proximális  izületi  felü'ete.  (term.  nagys.) 

A fosszilis  alakok  közül  minden  körülmények  közt  figyelmen 
kívül  hagyhatjuk  a primitív  Sempntoridae  alakkört.  az  Odobenidá- 
kat  és  Otariidá- kát,  valamint  a Monachhiá  k és  Cy stopkor iná-k  ro- 
konsági körébe  sorolható  kihalt  alakokat,  mint  a dévónvúj falusi 
Miophoca,  valamint  a Pristiphoca,  Monotherium,  Pnlaeophoca  és 
Mesotaria  nemeket.  A többi  Phocidától  erősen  eltérő  csontváz-al- 
kata alapján  még  kikapcsolhatjuk  a Prophoca  nemet  is.  A csak  vég- 
tagcsontok alapján  felállított  nemek  közül  a Gryphoca  állítólag  a 
Halichoerus- szál,  a Platyphoca  az  Erignathus- szál,  a Collophoca  pe- 
dig a Pagophoea  nemmel  áll  közelebbi  kapcsolatban.  A Phocanella 
nemnek  viszont  a Pusa  volna  a legközelebbi  rokona,  így  tehát  min- 
ket is  közelebbről  érint.  Végül  közelebbi  vizsgálat  tárgyává  teen- 
dők a Phoca  gyűjtőnév  alatt  felsorolt  miocén-pliocén  Paratethys- 


Fóka-maradványok  az  érdi  szarmatából 


277 


alakok,  mint  a Ph.  viennensis-holitschensis,  vindobonensis,  pontica, 
maeotica,  bessarabica  és  esetleg  a mediterrán  alakok  egyike-másika ; 
természetesen  valamennyi  csak  a faji  hovatartozás  szempontjából. 
Igen  megnehezíti  az  összehasonlítást,  hogy  az  itt  felsorolt  fajok  ki- 
vétel nélkül  csak  végtagcsontokra  alapítottak  (még  hozzá  néha  kis 
számú  és  nem  jellemző  csontokra). 

A Phoca  viennensis  Blain  vilié  (=  holitschensis  B r ü h 1), 
éppúgy,  mint  a vele  esetleg  azonos  Ph.  vindobonensis  Tóul  a na- 
gyobb, mint  a mi  alakunk,  amellett  még  a vindobonensis  tibiája  és 
fibulája  alapján  (6.  Taf.  10.  f.  5b.  4c.)  morfológiailag  is  élesen  el- 
tér tőle  (2.  kép).  A Monotherium  maeoticum  (Nordmann),  de  még 
inkább  a Ph.  bessarabica  Simionescu  sokkal  nagyobb  méretei 
miatt  nem  hozható  vele  közelebbi  vonatkozásba. 


8 

1 2 

3.  kép.  1.  Monachopsis  n.  g.  pontica  (Eichwald)  és  2.  PontopJioca 
simionescn'y  n.  g.  n.  sp.  femurja. 

Végül  még  a Ph.  pontica  Eichwald  néven  említett  marad- 
ványokról kell  megemlékeznem,  valamint  a Phocanella  nemről. 
Utóbbi,  sajnos,  közelebbről  nem  hasonlítható  össze  a mi  alakunkkal, 
mindazonáltal  a femur  alakja  egyáltalában  nem  utal  a Pusa  rokon- 
ságára, így  a mienkkel  se  igen  hozható  kapcsolatba,  annál  is  inkább, 
mert  sok  tekintetben  még  a mai  Pusa-nál  is  specializáltabbnak  lát- 
szik. Ami  végül  a Ph.  pontica-t  illeti,  itt  különbséget  kell  tenni  az 
E i c h w a 1 d-féle  alak  és  a Simionescu  által  (7,  8)  ehhez  a faj- 
hoz sorolt  maradványok  közt.  Előbbit  ugyanis  jól  fejlett  proximá- 
lis  femurrász,  valamint  a disztális  rész  ektális  torziója  jellemzi  a 
test  közepétől  kezdve,  úgyszintén  a caput  visszahajlása  a disztális 


278 


Dr.  Kre.tzoi  Miklós 


i 1 ánj  bíi.  Ehhez  jön  még  a Monachinák- ra,  sőt  Otariidák- ra  jellemző' 
hatalmas  deltoidális  taraj  a felkarcsonton.  Mindez  kizárja  az  össze- 
hasonlítást  egy  Pusa- szerű  valódi  Phociná-v al,  de  egyben  azt  is. 
megél  demli,  hogy  a többi  alaktól  határozottabban  elkülönítsük,  mi- 
ért is  számára  a Monachopsis  n.  g.  nevet  ajánlom.  (3.  kép  11). 

Sim  ion  esen  „Phoca  pontica”- lelete  viszont  a femnr  alap- 
ján szinte  az  ellentétje  az  előbbinek:  az  ismert  legzömökebb  és  leg- 
rövidebb fókafemur,  a valószínűtlenségig  gyenge  proximális  rész- 
szel, ezzel  szemben  hihetetlenül  széles  és  erős  disztális  véggel,  a 
Monachopsis  ponticus- szál  szemben  erősen  fölfelé  irányuló  caput  fe- 
lnő ris-szal.  Mindez  egybevetve  éppen  elég  ok  arra,  hogy  ezt  az  ala- 
kot ne  csak  a „Ph.”  pontica- tói,  de  az  összes  ismert  fókaféléktől  éle- 
sen elkülönítsük.  Ezt  az  alakot  Pontophoca  simionescui  n.  g.  n.  sp. 
(Holotypus:  bal  femnr  a kisinevi  szarma tikumból;  7.  pl.  I.  f.  2.)  né- 
ven rögzítem  az  irodalomban  (3.  kép  2.). 


4.  kép.  A Pusa- csoport  alakjainak  elterjedése:  kereszt  jelzi  a Praepusa 
lelőhelyét,  a fekete  foltok  a Pasa-fajok  kontinentális  tavi  előfordulá- 
sait (1.  Kaspi,  2.  Arai.  3.  Bajkál,  4.  Oron  tó,  5.  Kuku-nor),  a nyilak 
pedig  a Pusa  hispida  nyílttengeri  elterjedését  jelzik.  A pontozott  terü- 
let a Paratethys  egykori  kiterjedését  mutatja. 

Összegezve  az  eddig  elmondottakat,  azt  láttuk,  hogy  az  érdi 
fóka-leletnek,  a rendszerben  élesen  körülhatárolható  helyet  tudunk 
kijelölni,  miért  is  tanácsos  önálló  névvel  megjelölni,  tekintet  nélkül 
arra,  hogy  esetleg  idővel  kiderülhet,  hogy  valamely  rosszul  jellem- 
zett és  ma  még  felismerhetetlen,  de  régebben  felállított  és  idővel 
esetleg  nagyobb  anyaggal  bővülve  jobban  jellemezhető  rendszertani 
egységgel  kell  fajilag  azonosítanunk. 


Fóka-maradványok  az  érdi  szarmatából 


279 


Az  érdi  fóka- lelettel  kapcsolatban  egy  ősföldrajzi  és  egy  szár- 
mazásiam kérdés  merül  fel  az  eddig  ismertnél  is  határozottabb  for- 
mában: 

Mint  ismeretes,  a Pasa-fajok  ma  a Kaspi-,  Arai-,  Bajkál-  és 
Oron-tóban,  Kukn-norban,  az  arktikus  tengerekben  és  valószínűleg 
utóbiakból  bevándorolva  a Ladoga-tóban  élnek,  míg  a Phoca-  és 
Pagophoca- fajok  az  Arktisz  egymással  összefüggő  tengereire  szo- 
rítkoznak. Viszont  a miocén  végén  a Pasa-  és  Phoca-á g alakjai 
együtt  éltek  az  akkori  Tethys  és  Paratethys  partjain.  A továbbiak- 
ban azután  azt  látjuk,  hogy  a Phoca- csoport  tagjai  Európa  medi- 
terrán és  atlanti  partjai  mentén  a felső  miocén  óta  minden  időben 
éltek.  Ezzel  szemben  a Pasa- csoport  fajai  (az  eddigi  jelek  alapján) 
a jégkorszakig  a Rhone-Északsvájci-Bécsi-Magyar-Pontusi-Káspi- 
Aral-Belsőázsiai-Keletázsiai  medencék  — később  beltavakra  szakadt 
és  legnagyobbrészt  feltöltődött  — „Földközi  tengeriében  (Parate- 
thys) fordultak  elő,  illetve  annak  maradék- tavaiban  (Káspi,  Arai, 
Bajkál,  Oron,  Kuku-nor),  míg  legkeletibb  tagjuk  (hihetőleg  a jég- 
korszak végén)  kijutott  az  arktikus  tengerekbe.  (4.  kép). 

Ez  egyrészt  jól  igazolná  a nagy  Paratethys-tenger  kiterjedé- 
sét, másrészt  megmagyarázná  a Phoca-Pagophoca  és  Pasa  közti 
morfológiai  eltéréseket  is:  a miocén  vége  óta  az  atlantikumban  fo- 
kozatosan arktikus  életmódhoz  alkalmazkodott  előbbi  csoport  na- 
gyobb méretű,  erőteljes  alkatú,  zömök,  minden  tekintetben  tökéle- 
tesen a hideg  klímához  specializálódott  alakjaival  szemben  a Pasa- 
fajok  megmaradtak  mérsékelt  égövi,  kistermetű,  karcsú,  könnyű- 
testű, könnyűcsontozatú  állatoknak,  a sarkvidéki  övbe  eljutott  kép- 
viselőjük (Pasa  hispida)  alig  nagyobb  és  erőteljesebb  alkatú,  mint 
a beltavak  eredeti  életterében  megmaradt  mérsékeltövi  példányok. 
Hogy  ebben  a számukra  még  aránylag  új  élettérben  oly  jól  elhe- 
lyezkedtek, annak  szinte  egyesegyedül  a fókák  hihetetlenül  nagy- 
fokú eurythermiája  a magyarázata. 

(Készült  a Magyar  Nemzeti  Muzeum  Föld-  és  Öslénytárában.) 


IRODALOM. 

1.  Cuvier:  Oss.  Foss.  te  ed.  7.  1825.  — 2.  Blain  vilié:  Ostéogr. 
Caruass.  1842.  — 3.  B rühl:  Miit.  zool.  Inst.  Univ.  Pest.  1869.  — 4.  P i a 
und  Sick  enberg:  Katal.  d.  Sáuget.  Juugtert.  Österr.  1934.  — 5. 
Zapfe:  Verh.  Zool.  Bot.  Ges.  Wien.  86 — 87.  1937.  — 6.  Tóul  a:  Beitr. 
z.  Pál.  Östr. — Ung.  11.  1897.  — 7.  Simionescu:  Aead.  Román.  Mem. 
Sect.  Sti.  (3)  3.  1925. 


280 


HALMARADVÁNYOK  A MEZÖSÉGI  RÉTEGEKBŐL. 
Irta:  Bogsch  László  dr. 


Az  Északerdély  hazatérésével  fölmerült  és  megoldásra  váró 
kérdések  között  egyik  legfontosabb  a trianoni  Magyarország  vasúti 
hálózatának  összekapcsolása  a székely  körvasút  hazakerült  részével. 
A székely  körvasúiból  ugyanis  csak  a Ny  árúd  tő — Marosvásárhely— 
Déda — Sepsiszentgyörgy — Kökös  közötti  rész  tért  vissza.  Ennek  a 
hazatért  vonalrésznek  sehol  sem  volt  kapcsolata  a trianoni  ország 
vasútvonalaival.  Már  pedig  bizonyára  fölösleges  a rendes  vasúti 
összeköttetés  fontosságát  hangsúlyozni. 

A hazatérés  után  tehát  nyomban  megindultak  azok  a munká- 
latok, amelyeknek  célja  a rendes  nyomtávú  vasúti  összeköttetés 
megteremtése  volt.  A tervezett  és  azóta  már  építés  alatt  álló  vonal 
a Dés  és  Beszterce  közötti  vasútvonalból  Szeretfalvánál  ágazik  ki 
s a Sajó  völgyében  halad  általában  DK  felé.  Bilak,  Seriing,  Berlád, 
Nagysajó,  és  Kissajó  községek  mellett  jut  el  a Sajó  forrásvidékéig. 
Innen  az  ú.  n.  „kis  alagút”-on  keresztül  halad  át  a vízválasztó  má- 
sik oldalára,  majd  Monorfalva  és  a vele  teljesen  összeépült  Gledény 
mellett  továbbmenve,  eléri  az  ú.  n.  „nagy  alagút”-at.  Innen  Alsó- 
répa, Monosfalu  és  Maroskövesd  községek  környékén  jut  el  a Ma- 
ros völgyébe  és  Dédánál  eléri  a székely  körvasútat.  A zegész  terület 
fölépítésében  legnagyobb  szerepet  a miocénkori  mezöségi  rétegek 
játsszák.  Az  alagutak  s a csúszásra  nagyon  hajlamos,  a suvadások- 
ról  hírhedt  mezöségi  rétegek  a legmagasabb  fokú  műszaki  tudást 
igénylik  ennek  a vasúti  vonalnak  az  építésénél. 

A Szeretfalva  és  Déda  közötti  vasútépítés  indította  a m,  kir. 
Földtani  Intézet  igazgatóságát  arra  a gondolatra,  hogy  az  idei 
nyári  fölvételek  során  e sorok  íróját  külső  munkatársi  minőségben 
a szóbanforgó  terület  ősmaradványainak  begyűjtésével  megbízza. 
Koch  Antal  erdélyi  monográfiája  nyomán  köztudomású,  hogy 
a mezőségi  rétegek  alig-alig  szolgáltattak  kövületeket,  az  erdélyi 
medence  ezen  ÉK-i  részéből  meg  úgyszólván  egyáltalában  nem  vol- 
tak ismeretesek  fossziliák  a mezőségi  rétegekből.  Föltehető  volt, 
hogy  a nagyarányú  földmunkák  kapcsán,  amikor  ilyen  óriási  tömegű 
földet  mozgatnak  meg,  nagyobb  mennyiségű  kövület  fog  napszínre 
kerülni.  Sajnos,  a nyári  felvételi  idő  alatt  ez  a föltevés  még  nem 
igazolódott  be.  Bár  a vasútépítés  kapcsán  a fedő  alluviális  és  dilu- 
viális  rétegek  alatt  csaknem  mindenütt  elérték  a kékesszínű,  palás, 
agyagos-márgás  mezőségi  rétegeket  s az  alagutak  is  mindvégig  a 
mezőségi  rétegekben  haladnak,  kövületnek  mégsem  volt  semmi 
nyoma.  A nyár  végéig  végzett  vasútépítési  munkálatok  alatt,  be- 
mondás szerint,  mindössze  a „nagy  alagút”-ból  került  elő  egy  hal 
farkának  a lenyomata. 

Annál  örvendetesebb  fordulat  állott  be  azután  október  és 
november  havában.  Október  hóban  ugyanis  Gledény  mellett  a köz- 


Halmaradványok  a mezőségi  rétegekből 


'281 


;séget  körülölelő  nagy  kanyar  nyugati  szárában  több  halnak  a le- 
nyomata került  elő.  Az  építés  vezetője,  Pieri  Cézár  MÁV.  mű- 
szaki főtanácsos  lekötelező  szívességgel  azonnal  értesítette  e sorok 
íróját,  mint  aki  nyáron  át  a Földtani  Intézet  részéről  a Szeretfalva 
és  Déda  között  épülő  vasút  föltárásaiban  előforduló  kövületek  gyűj- 
tésével megbízatott,  a Földtani  Intézet  igazgatósága  pedig  módot 
talált  arra,  hogy  a talált  maradványok  hazaszállíttassanak  és  a 
lelőhely  újabb  részletes  vizsgálat  alá  vétessék.  Október  folyamán 
tehát  ríjra  fölkereshettem  a gledényi  hallelőhelyet.  Épen  ottlétem- 
kor a kubikusok  ríjra  azt  a réteget  ásták  le,  amely  a halmaradvá- 
nyokat tartalmazta,  úgyhogy  magamnak  is  több  példányt  sikerült 
ez  alkalommal  még  begyiijtenem. 

A gledényi  nagy  kanyar  nyugati  szárában  levő  mezőségi  ré- 
tegek lemezes,  palás,  kékesszínű  agyagos-márgás  rétegekből  állanak. 
Fzen  a helyen  a mezőségi  rétegekben  vékony  homokzsinórok  nem  for- 
dulnak elő.  Mintegy  4.5  ru-rel  a felszín  alatt  van  az  a réteg,  amely- 
ből a halmaradványok  előkerültek.  Egyetlen  egy  réteglapon  voltak 
csak  ezek  a halmaradványok  találhatók.  A lelőhelytől  néhány  lépés- 
sel tovább  észak  felé  már  meredek  dőlésű  vetősík  látható,  amelynek 
mentén  a mezőségi  rétegeknek  ez  a rétege  már  nagyobb  mélységre 
került,  úgyhogy  a hallenyomatos  réteg  itt  már  nem  volt  követhető. 

November  havában  aztán  a „nagy  alagút”-ból  kerültek  elő 
halmaradványok.  Itt  is  ugyanaz  a kékes,  palás,  agyagos-márgás 
üledék  rejtette  magában  a maradványokat.  E helyről  3 példány 
került  elő.  Ezek  közül  az  egyik  a hal  pozitiv  és  negativ  lenyomatát 
-őrzi  s meglehetősen  gyönge  megtartású.  A másik  kettő  pompás  meg- 
tartású hallenyomat.  Begyűjteni  csak  ez  utóbbi  kettőt  volt  mó- 
domban. 

Koch  Antal  a mezőségi  rétegekből  néhány  növény  marad- 
ványon kívül  mindössze  43  Foraminifera-,  1 Echinodermata,  1 Bryo- 
zoa-,  20  Moílusca-  és  17  Ostracoda-faj  mellett  csak  4 gerinces  ma- 
radványt említ  erdélyi  monográfiájában.  A négy  gerinces  marad- 
vány közül  kettő  a cetek  sorába  tartozik,  a harmadik  halmaradvány 
ngyan,  de  a dacittufákból  került  elő,  a negyedik  maradvány  pedig 
egy  Meletta-szerü  halnak  rossz  megtartású  lenyomata,  mely  Maros- 
vásárhely  egyik  téglagyárának  kékesszínű  agyagmárgájából  került 
elő.  Ezen  a négy  maradványon  kívül  Koch  csak  az  agyagmárga 
iszapolási  maradványában  talált  kisebb  halpikkelyeket,  otolithokat 
és  néhány  csonttöredéket  Marosvásárhely,  Nyárádszentbenedek  és 
Magyarlapád  környékéről. 

A gledényi  föltárásból  és  a „nagy  alagút”-ból  előkerült  hal- 
maradványoknak, ha  sztratigráfiai  szempontból  talán  sok  újat  nem 
is  árulnak  el,  mégis  rendkívüli  jelentősége  van  a mezőségi  rétegek 
őslénytani  viszonyainak  szempontjából.  Kétségtelen,  hogy  e hal- 
maradványok szakszerű  földolgozása  nagy  mértékben  fogja  előbbre- 
vinni ismereteinket  az  eddig  csaknem  teljesen  kövületmentesnek 


282 


Dr.  Kolosváry  Gábor 


tartott  mezcségi  rétegek  őslénytani  viszonyait’  illetőleg.  Azután 
megvan  most  már  a remény  arra  is,  hogy  a további  munka  folya- 
mán talán  megint  lijabb  maradványok  fordulnak  még  elő. 

Őszinte  köszönet  illeti  meg  mind  a MÁV,  minci  pedig  a válla- 
latok azon  vezetőit  és  mérnökeit,  akik  az  előkerült  maradványokat 
féltő  gondossággal  vették  őrizetükbe  és  utaim  alkalmával  szíves 
támogatásukkal  tüntettek  ki.  De  a legmelegebb  hála  és  legbensőbb 
köszönet  az  építésvezető  Pieri  Cézár  műszaki  főtanácsos  urat 
illeti,  aki  óriási  elfoglaltsága  mellett  is  kellő  figyelmet  szentelt  az 
előkerült  fossziliáknak,  rendkívül  lekötelező  szívességgel  értesített 
azok  megtalálásáról  és  gyüjtőutaim  alkalmával  mindenkor  a leg- 
messzebbmenő jóindulattal  részesített  pártfogásában,  amivel  mun- 
kámat nagyon  nagy  mértékben  könnyítette  meg. 


BALANUS  HUNGARICUS  iN.  SP. 

írta:  Kolosváry  Gábor  dr. 

Két  érdekes  fosszilis  Bah  mis -leletről  számolok  be.  Első  ada- 
tom a Bálán us  improvisus  Darwin  nevű  fajra  vonatkozik,  melyet 
Streda  Rezső  gyűjteményében  találtam.  A példányok  a Pacsirta 
hegy  kavicsbányájából  kerültek  elő,  Ostrea- héjon  ültek,  oligocén- 
mioeén  időszaki  rétegekből  valók.  A lelet  azt  bizonyítja,  hogy  ez  a 
ma  is  élő  ts  brakvizeket  kedvelő  faj  már  a harmadkorban  élt  és 
rnár  akkor  meg  volt  rajta  a redukált  rádiuszok  jellegzetes  bélyege. 
Előfordulása  a magyar  fosszilis  faunában  ríj. 

A második  adatom  egy  új  fosszilis  Balanus- faj  kimutatása.  Az 
új  faj  példányai  szintén  a budafoki  oligocén-miocén  rétegekből  kerül- 
tek elő,  ugyancsak  a Pacsirta-hegy  kavicsbányájából.  Streda  Re- 
zső gyűjteményében  9101  1.  sz.  alatt  őriztetnek.  A példányok  a Mega- 
balanus  alnembe  tartoznak,  mert  rádiuszuk  is  perforált.  A latin 
nyelvű  összehasonlító  táblázatból  az  összes  Megabal  mi  as-alakokkal 
hasonlítom  össze  az  új  fajt,  miből  különállása  synoptikusan  is  be- 
igazolódik. A diagnózisokat  D a r w i n nyomán  bocsátom  közire. 
Parietes,  radii  et  basis  poris  perforati.  Sub- 

jjenus;  M EGA  DALA  NTJ  S 

C'olor  testae  a rosea  ad  atropurpuream  vari- 
an te,  saepe  longitudinaliter  costata  et  virgata. 

Orificúim  plerumque  integro,  interdum  den- 

tato.  Foss.  in  Európa B.  tintinnabulum 

Testű  globoso  conica,  saepe  in  axe  rostro- 
carinali  elongata,  pallide-rosea,  laevi,  cdmo- 
dum  crassa:  tubis  parietalibus  prope  margi- 
nem basalem,  cylindricis  et  minim1  s .'  . B.  ajax 
Lamina  parietum  interiora  normalia  . ...  B.  Campbélli 


Ba'anus  hungaricus  n.  sp. 


283 


Testa  fusco-purpurea,  parietum  lamina  interi- 

ora  cancellata  B.  vinaceus 

Parietalia  pallide-rosea;  radiis  aliquanto  in- 
tensioribus  B.  decorus 


1.,  B.  hungaricus  n.  sp.  — 2.,  Radius  hossz-me  szét:  s — törmelék, 
a = csúcs,  r = Radius  az  üregekkel.  — 3.,  Héjlemez  a Radiussal:  r = 
Radius,  p=  pórus,  (üreg),  P.=  pórus  (bázis  üreg).  — 4.,  Carinolate- 
rale  — 6.,  A basis:  P ==  pórus,  R = bordák.  — 7.,  Basis  alulról: 
T = tubus  R = bordák,  S = bordaközti  sövény. 


Testa  colore  lucide-roseo,  umbrata  et  saepe  lon- 


gitudinaliter  virgata  B.  capensis 

Parietalia  nonrobusta,  fragilia  B.  algicola 


Testa  einerea,  pallide-caeruleo  aut  atro-caeru- 
leo,  aut  albo  tincta  


B.  nigrescens 


284 


Dr.  Haltenberger  Mihály 


Testa  palüde  rosea,  sordida;  orificio  hexago- 

nali,  testa  saepe  multo  ma.gna B.  psittacus 

Testa  obscure  rosea  interdum  purpurascente; 

orifico  dentato  b.  tulipiformis 


Testa  obscure  pallida,  longitudinaliter  striata, 
prope  marginem  basalem  plerumque  lobata; 

Orificium  ovale  et  magnum.  Foss.  in.  Hungáriái?,  hungaricus  n.  sp. 

Az  új  faj  kétségtelenül  a Balanus  tintinnabulum- hoz  áll  a 
legközelebb,  S t r e d a gyűjteményében  így  is  volt  meghatározva. 
Nincs  kizárva,  hogy  ennek  ősibb  formája,  bár  a harmadkori  Balamis 
tintinnabulum- nak  tipikus  formáit  is  ismerjük. 

Az  új  fosszilis  faj  tüzetesebb  leírása  a következő: 

A külső  alak  normális  (lásd  az  1.  szs.  képet).  Magassága  4 
mm,  szélessége  5 mm.  De  vannak  kisebb  példányok  is.  A carina, 
carinolateralis  és  a rostrolateralis  lemez  lebenyes  basalis  végződés- 
sel. Leglebenyesebb  a rostrum.  Három  fő  lebenyt  különböztetünk 
meg  rajta.  Valamennyi  külső  héjlemezen  függőleges  hosszcsíkok 
futnak  végig  a bázistól  a lemezcsúcsig.  A rostrumon  10,  a carino- 
lateralián  1,  a carinán  4 és  a rostrolateraüán  szintén  4 ilyen  csík 
fut.  A rádiuszok  csiicsa  kissé  lejtős,  gyengén  harántcsíkolt  (lásd  az  1. 
képen).  A külső  héjlemezek  belsejében  tekintélyes  nagyságú  üres 
tubusok  futnak  le  (3.  és  6.  kép).  Ezzel  ellentétben  a radiusok  pórusai 
igen  kicsinyek  (2.  és  3.  kép)  ’s  rendszerint  lumenük  kalcifikálódott, 
úgyhogy  nem  üresek.  A külső  héjlemezek  belső  felülete  normális, 
azaz  csupasz,  de  a rostrum  belső  felszíne  erősen  bordázott,  hason- 
lóan a Pecfen-kagylók  héjának  bordázatához  (6.  kép).  A rádiuszok 
szabad  végének  szélei  irregularisan  bordázottak  (5.  kép),  az  alák 
rendesek  (4.  kép).  A basis  falában  a tubusokat  egyszerű  sövények 
választják  el  egymástól  (7.  kép),  a basis— tubusok  négyszögletűek, 
míg  a héjlemezek  tubusai  köralakú  keresztmetszetűek.  Az  orificium 
viszonylagosan  nagy  és  ovális,  de  vannak  hexagonális  alakúak  is. 
Az  orificium  nem  fogas,  a héj  színezete  már  nem  megállapítható, 
foszilis  állapotban  palaszürkés  valamennyi  héj.  Mcgtelepedési  hely: 
Pecten  sp. 

Az  operkuláris  lemezek  nem  voltak  kipreparálhatók,  mert  a 
héj  belső  üregét  vastag  homokkitöltődés  tömte  el,  s ennek  kipisz- 
kálása  után  sem  került  elő  egyik  operkuláris  lamella  sem. 


BUDAPEST  FÖLDTANT  TÉRKÉPE  ÉS  FÖLDTANI 
DOMBORMŰVÉ. 

Irta:  Haltenberger  Mihály  dr. 

A Fővárosi  Pedagógiai  Szeminárium  Budapest  1 ikóhelyisme- 
reti  gyűjteményének  anyagából  újszerűségénél  fogva  különösen  fi- 
gyelemreméltó a földtani  demonstrációs  anyag  s ezek  közül  is  fő- 
képpen a főváros  földtani  térképe  és  földtani  domborműve.  Mind- 


Budapest  földtani  térképe  és  földtani  domborművé 


2 


•> 


kettő  Strömpl  Gábor  adatai  alapján  készült.  A technikai  kivi- 
tel Lengyel  F e r e n c szemináriumi  gyakorló  elemi  iskolai  tanító, 
a lakóhelyismereti  gyűjtemény  tanársegédének  érdeme. 

A földtani  térkép  fekete  papiroson  tempera  festékekkel  ké- 
szült. Az  egyezményes  földtani  színekkel  jeleztük  a kőzetek  korát, 
különböző  szignatúrával  pedig  a kőzeteket.  így  a triász  kőzetek 
mind  lilaszínnek,  más  szignatúra  felel  meg  azonban  a dolomitnak  és 
más  a dachtsein  mészkőnek.  A dolomitot  (19)  összevisszaságban  elhe- 
lyezett lila  vonalkák  elevenítik  meg,  érzékeltetve  a dolomit  repedezett- 
ségét,  míg  a dachstein  mészkövet  (18)  a mészkövekre  jellemző  pados 


BUDAPEST  FÖLDTANI  TÉRKÉPÉ 


1 tón  AűftC.  MOCSátPÖLD  7 ÉDESVÍZI  MÉSZKŐ 

?,  raywwroMÉK  (öntístaiaj)  a kavics 

3DUNA-KAVICS  9 AOAC.KAVKS.HOMOK 

k KÖTŐIT  f UTÓHOMOK  10  DURVA  MÉSZKŐ 

5 LŐSZ  ES  LE/TŐT ÖRMELÍK  LAJTA  MÉSZKŐ 

6MÉ5ZTUPÁ  (POIUUÖMÉJZKÓ)  t2AQAC,HOMOK,H-KO,l(ONu 
CWOMOK,  KAVICS 
V ' • -WKISCEILI  AGYAG 

>N.  «UXRSHKY1  WOMOKKO 

A tf  BUDAI  M/ÉBGA 

tfwtioz,  HAÍCA.  HUH.  MÉSZKŐ 
« dachstein  mészkő  ■ 

A ^DOLOMIT 


} LECÚJA&D  KOR 


1,  kép. 

szerkezet  szignatúrájával  tüntettük  fel,  természetesen  a triász  kor- 
nak megfelelő  lila  színben.  A mészköveknek  a korát  tehát  a szín- 
kulcs alapján  roppant  könnyű  leolvasni.  így  a pleisztocén  mésztufa 
(6),  a pliocén  levantei  édesvízi  mészkő  (7),  a miocén  durva  mészkő 
v.  szarmata  mészkő  (10),  a szintén  miocén  lajtamészkő  (11),  az  eocén 
nummulinás  mészkő  (17),  mind  a mészkövek  szignatúrájában  jelen- 
nek meg  ezen  az  lij  — elgondolásom  szerint  készült  — földtani  tér- 
képen, esetleg  még  a nummulinák  rajzával  (17),  avagy  a lajtamész- 
kőnél  (11)  a szarmata  mészkőtől  (10)  való  megkülönböztetésül,  mivel 
a kőbányában  egymásmelleit  fordulnak  elő,  egy  L betű  beírásával. 
A mészkövek  különböző  korát  a lila  szín  (triász),  a drap  szín  (pleisz- 
tocén), illetőleg  a különféle  sárga  színek  árulják  el.  Az  agyagot  kis 


28G 


Dr.  H a len  berber  Mihály 


vízszintes  vonalkákkal  (pl.  1.  réti  agyag,  14.  kiscelli  agyag),  a budai 
márgát  (16)  párhuzamos  ferde  vonalakkal,  a homokot  pontozva  (pl. 
4.  kötött  futóhomok,  15.  hárshegyi  homokkő),  a löszt  (5)  szintén  pon- 
tozva, a kavicsot  nagyobb  szemekkel  (pl.  8.  pliocén  kavics),  az  agya- 
got, kavicsot,  homokot  ezek  kombinált  szignatúrá javai  (pl.  9)  s az 
öntéstalajt  (2)  Szürkés  színfolttal  jelöltük.  (Lásd  1.  képet.) 

Ennek  az  újrendszerű  földtani  térképnek  előnye  tehát,  hogy 
egyszerre  tájékoztat  Budapest  kőzeteiről  s azok  koráról  is.  Ezt  az 
elvet  vittem  keresztül  a gyűjtemény  földtani  szelvényeinek,  tömb- 
szelvényeinek rajzánál  is,  sőt  a kőzetgyüjtemény  dobozainak  elülső 
részén  is  láthatjuk  a megfelelő  geológiai  színt  s mellette  a kőzet 
nevét. 


2.  kép.* 


A Budapest  lakóhelyismereti  gyűjtemény  másik  érdekes  taní- 
tási eszköze  a főváros  földtani  domborművé.  Ez  nem  a földtani  tér- 
képnek három  dimenziós  megelevenítése,  hanem  teljesen  sajátos  el- 
gondolás eredménye.  Strömpl  elgondolása  alapján,  de  Lengyel 
teljesen  egyéni  kivitelében  megszólal  itt  fővárosunk  geológiai 
múltja.  A különböző  kőzetek  finom  törmelékét  ragasztottuk  reá  a 
domborműre,  s ügyeltünk  arra,  hogy  a kőzetek  geológiai  határai  is 
feltűnjenek,  lásd  pl.  a Duna-kavics  (3)  és  az  öntéstalaj  (2),  vala- 
mint a kötött  futóhomok  (4)  és  az  öntéstalaj  (2)  közötti  határokat 
a pesti  oldalon,  avagy  a kiscelli  agyag  (14),  budai  márga  (16)  és 
a különböző  mészkövek  (pl.  6,  7),  illetőleg  a dolomit  (19)  közötti  ha- 


A jelmagyarázat  azonos  az  1.  kép  jelmagyarázatával. 


Uj  meleg'forrás  a Margitszigeten 


287 


tárokat  a budai  oldalon.  Plasztikusan  domborodik  ki  egyébként  a 
budai  oldalon  a kiscelli  agyag,  a budai  márga  és  a mészkövek  s a 
•dolomit  szinttája.  A még  mélyebb  budai  márga  tengeréből  a mész- 
kövek és  a dolomit  már  mint  szigetek  emelkednek  ki,  a kiscelli 
agyag  tengere  viszont  már  csak  a Svábhegycsoportot  a Hármasha- 
tárhegy-csoporttól  elválasztó  Ördögárok  völgyébe  nyúlik  be  s hullá- 
maival csak  a hegységek  lábát  nyaldossa.  Igen  szépen  láthatjuk  a 
domborművön  a különböző  mészköveket  is,  a fehér  szín  féleségei  jól 
érzékeltetik  ezt.  A tétényi  és  kőbányai  mészkőelőfordulás  élénk  fe- 
hér színével  már  első  rátekintésre  jól  látható.  Jól  mutathatjuk  be 
fővárosunk  területén  a lösznek  és  a kötött  futóhomoknak  a szerepét 
is,  mégpedig  annak  kihangsúlyozásával,  hogy  a lösz  a budai  oldalra, 
a kötött  futóhomok  pedig  a pesti  oldalra  jellemző.  Még  a Duna  sík- 
jának nagy  kavics-térszíne  (3)  a pesti  oldalon  s az  öntéstalaja  (2) 
a budai  oldal  északi  és  déli  részén,  ahol  a hegyvidék  már  vissza- 
húzódik a Dunától,  azok  a megfigyelnivalók,  amelyek  fővárosunk 
földtörténeti  múltjának  szemléletekor  különösképen  szembeötlenek. 
(Lásd  2.  képet.) 

ÚJ  MELEGFORRÁS  A MARGITSZIGETEN. 

Irtó:  Vigh  Gyula  dr. 

A Fővárosi  Közmunkák  Tanácsa  az  1940.  év  tavaszán  a Bánya- 
hatósiág  engedélye  alapján  a Margitsziget  északi  részén,  a gazdasági 
udvarban  új  mélyfúrást  kezdettj,  hogy  — különösen  a Palatínus  part- 
fürdője részére  — megfelelő  mennyiségű  melegvizet  tárjon  föl. 

A folyamatban  lévő  fúrás  igen  sok  érdekes  földtani  adatot  szol- 
gáltatott eddig,  melyek  egy  része  ugyan  még  tisztázásra  vár.  Mégis, 
éppen  érdekessége  miatt,  érdemesnek  tartom  az  eddigi  észlelések  rövid 
ismertetését. 

A fúró  94 — 96  m között,  a rupéli  agyagból  már  szürke,  budai 
márgába  jutott.  Csaknem  azonos  mélységben,  mint  az  a Zsigmon- 
dy  Yil  in  o s által  fúrt  1.  számú  kútnál  történt.  A márgának  1(14.5 — 
106  m között  — április  27-én  — megütött  repedéséből  10 — 12.000  perdi- 
terre  becsült,  42.5  C°-nak  mért  hévvíz  tört  föl.  Magassági  emelkedése 
a föld  felszínétől  mérve  5.53  m volt.  A budai  márga  igen  vékony  lehet, 
mert  126.4  m-ből  már  felső-eocénkori,  kevés  briozoát  tartalmazó  litho- 
thamniumos  mészkövet  hozott  föl  az  iszapszelence.  110  és  126  m kö- 
zött ugyanis  a nagytömegű  melegvíz  visszaszorítása  céljából  alkalma- 
zott! sűrű,  iszapos  öblítővíz  miatt  nem  kaptak  fúrási  mintát  és  sem  a 
briozoás  márga  jelenlétét,  sem  pedig  e képződmények  határát  nem 
lehet  pontosan  meg'állapítani. 

A hasadékokkal  igen  sűrűn  átjárt,  szinte  átszőtt  felsőeocén  litho- 
thamniumos  mészkő  kb.  200  m-ig  tart.  Azontnl  fehér  dachsteinmész- 
kő  van  még  270  m körül  is,  amely  mélységben  a fúró  e sorok  írásakor 
halad.  A dachsteinmészkő  erősen  alg'ás,  hidrozoás  és  viszonylag  sok 


288 


Új  meleg-forrás  a Margitszigeten 


foraminiferát  is  tartalmaz.  E jellege  alapján  elüt  a Budai-hegység 
megszokott  dachsüeinmészkövétől  és  inkább  a Duna  balparti  rögök 
mészkövéhez  hasonlít,  azaz  idősebb  képű. 

Igen  érdekes  a dachsteinmészkőnek  a fúrásban  való  jelenléte, 
mivel  a környezetben  a felszínen  csak  dolomitot  ismerünk.  Ez  kétség- 
telenül a terület  bonyolult  hegyszerkezetének  bizonysága,  amire  már 
különben  a rákostoroki  kutatófúrások  adataiból  is  következtetni  le- 
hetett. 

Másik  érdekes  jelenség  az,  hogy  a budai  márgában  101.5 — 106  m 
közö  t észlelt  és  igen  nagy  mennyiségű  vizet  szo’gáltató  repedés  ki- 
vételével az  összes  repedésből  nagymetvnyiségű  kvarchcmok  tört  elő 
a melegvízzel  együtt. 

A homok  ásványösszetétele  igen  hasonló  ahhoz  a felsőoligocén, 
kattiai  szenes,  csillámos  homokhoz,  amit  a Rákospatak  torkolatának 
vonalában  mélyített  kutatófúrásokban  feltártak. 

A margitszigeti  III.  számú  fúrásban  betóduló  homok  tehát  nagy 
valószínűséggel  az  agyagos  homokot  átjáró  repedéseken,  vízjáratokon 
át  jut  a fúrásban  feltárt  eocén  mészkő  repedéseibe  akár  úgy,  hogy  ol- 
dalról a régi  Fürdő-sziget  vízjárataival  gondoljuk  összefüggésben  ál- 
lónak, akár  pedig  úgy,  hogy’  a.  dachsteinmészkövet  pikkelyesen  kissé 
rá  oltnak  tételezzük  föl  a felsőoligocén  kattiai  agyagos  homokra.  Ez 
utóbbi  elgondolás  azonban  kevésbbé  valószínű,  mert  a környező  nagy- 
száméi próbafúrások  (az  Árpád-híd  kutatófúrásai)  kiscelli  agyagot 
tártak  föl  éppen  a Margitsziget  északi  csúcsánál.  A fúrás  repedéseiből 
előtörő  homok  sok  foraminiferát  tartalmaz.  Minthogy  azonban  ezek 
mind  a kiscelli  agyagra  jellemző  fajok,  viszont  a nagymennyiségű 
feltörő  vizet  éppen  a kiscelli  agyagból  készített  sűrű  iszappal  szorítot- 
ták vissza,  közelfekvő  a gondolat,  hogy  a foraminiferák  is  ebből  az 
iszapból  kerültek  a homokba,  minthogy  a repedések  az  iszapos  vize' 
elnyelték. 

Érdekes  jelenség  a melegvíz  hőfokának  a mélység  felé  való 
csökkenése  is,  amit  azonban  egyelőre  igen  nagy  óvatossággal  és  fönn 
tartással  kell  fogadni,  mert  származhatik  ez  a 2 — 3°  különbség  a he 
mérők  eltérő  voltától  és  mérési  hibából  is. 

Az  említettek  olyan  jelenségek,  amelyek  kívánatossá  teszik,  bőgj 
a mélyfúrás  technikai  kivitele  a legnagyobb  gonddal,  körültekintéssel 
végeztessék  és  annak  haladását  állandóan  figyelemmel  kísérjük. 

KÖZPONTOSÍTOTTÁK  a NÉMET  KARSZT-  ÉS  BARLANG- 

KUTATÁST. 

Többesztendős,  gondos  előkészítés  után  létrehozták  a német 
birodalmi  karszt-  és  barlangkutatás  ügyviteli  központját,  a „Beichs- 
bund  fiír  Karst-  und  Höhlenforschung”-o\.  Áz  összes  erőket  össze- 
fogó új  szerv  célja,  a kutatók  és  egyesületek  irányítása  és  anyagi 
támogatása  által  a.  barlangok  világának  minél  szélesebb  körben 
való  megismertetése  és  megkedveltetése,  a tudományos  barlangtan 


Irodalom  ismertetése 


289 


művelése,  a Imvlangkitöltések  védelme,  a barlangok  eredeti  szépsé- 
gének megőrzése,  végül  új  barlangvidékek  feltárása.  Beolvasztották 
ebbe  a szervezetbe  a „Bund  Deutschev  Höhlen-  und  Sehauberg- 
A\erke”-t  is.  1941.  évi  május  11-én,  Salzburgban  megtartott  alapító- 
ülésükön  Tratz  professzort,  a salzburgi  modern  természettudomá- 
nyi múzeumnak,  a híres  „Haus  dér  Xatúr”-nak  az  igazgatóját  vá- 
lasztották meg  a központ  vezetőjévé,  akinek  a múzeumában  már 
évek  óta  fennáll  egy  szép  és  tanulságos  barlangtani  osztály  is.  Ezt 
a jövőben  komoly  barlangmúzeummá  fejlesztik  ki.  A központ  elnöke 
von  Czoernig  lovag,  központja  pedig  Salzburg,  a tudományos 
barlangkutatás  bölcsője  lett. 

Kizárólag  a tudományos  kutatás  céljával  hívták  életre,  sőt, 
B randi  professzor  vezetésével  már  meg  is  kezdte  működését  a 
, Fcrschungsstcitte  fiit'  Karst-  und  Höhlenforschung”  is,  München 
(22,  Widenmayerstrasse  35.)  székhellyel.  Ez  az  Összes  kultúrintézmé- 
nyekre támaszkodva,  a tanácsadás  mellett  a barlangtudomány  fej- 
lesztését, a birodalmi  barlangkataszter  felállítását  és  a barlangtani 
bibliográfia  összegyűjtését  hivatott  elvégezni.  A salzburgi  központ- 
tal közösen  meginduló  folyóiratukat,  a „ Karst - und  Höhlenkunde”-t 
is  ők  szerkesztik.  Kerekes. 


IV. 

IRODALOM  ISMERTETÉSE. 

Gheyselinck  R.:  J nyughatatlan  Föld.  8n:  4 — 298  old.;  64  táb- 
lával és  59  szövegraj  zz.al.  Fordította  Bogsch  László;  a fordítást 
átnézte  Zsivny  Viktor.  (Terin. -tud.  Társulat  kiad.)  Budapest,  1941. 

Külföldi  folyóiratok  ismertetései  révén  általában  jó  híre  kelt 
Gheyselinck  könyvének.  Sokan  azt  is  bíztató  jelnek  vélik,  hogyha 
egy  munkát  idegfen  nyelvre  lefordítanak;  s ebben  az  esetben  talán  a 
holland  Gheyselinck  német  fordításának  bizonyos  sikere  is  volt 
a németül  olvasók  nagy  táborában.  Mindezt  azért  említem,  mert  ezek 
a mozzanatok  némi  magyarázatául  szolgálhatnak  annak,  hogy  a Ter- 
mészettudományi Társulat  Gheyselinc  k könyvének  magyarra  for- 
dítására vállalkozott. 

Az  immár  100  éves  fényes  múltra  visszatekintő  Társulat  tagjai- 
nak és  kiadványai  olvasóinak  azonban  mindenesetre  szemet  szúrhat  az, 
hogy  a legutóbbi  két  esztendő  alatt  két  nagy  terjedelmű,  jórészt  ugyan- 
azt a tárgykört  felölelő  művet  ajánlott  föl.  S ebben  nem  a két  könyv 
tárgyának  azonossága  a leginkább  feltűnő.  Mert  hiszen  azonos  tárgy 
mellett  a földolgozás,  a kivitel  némileg  eltérő  lehet,  s így  (a  több 
oldalról  való  megvilágítás  elvét  tartva  szem  előtt)  bizonyos  esetben 
célszerű  és  hasznos  — ha  nem  olcsó  is  — az  azonos  tárgyi)  kiadványok 
halmozása.  Ám  ezúttal  kissé  bonyolultabb  probléma  előtt  állunk. 

A kiadónak  ez  a feltűnő  készsége  rögtön  rejtélyessé,  sőt  valóság- 
gal érthetetlenné  válik,  mihelyt  kiderül,  hogy  az  azonos  tárgyú  és 


290 


Irodalom  ismertetése 


azonos  célú  kiadvány  földolgozását  illetően  nem  egy  esetben  elég  éles 
elvi  ellentétben  áll  egymással.  Tisztán  tudományos  kiadványok  esetében 
természetesen  ennek  semmi  káros  következménye  nincs.  — Sőt  az  eset- 
leg meginduló  vita  nagy  hasznára  válik  a tudomány  érdekeinek;  s 
éppen  ezért  egyenesen  kívánatos  a kérdések  minél  több  oldalról  tör- 
ténő megvilágítása. 

De  egészen  más  természetű  bonyodalom  származik  abból,  ha  föl- 
fogásbeli ellentétességek  a népszerűsítő  irodalom  termékeiben  ütköznek 
ki;  s kivált,  liogyh  aalapvetp  tétéig  jutnak  ellentétes  megvilágításba. 
Mert  hiszen  arra  kell  gondolnunk,  hogy  azt  az  olvasó',  aki  a két  könyv 
kétféle  fölfogását  önállóan  nem  tudja  vagy  nem  akax-ja  elbírálni,  csak 
zavarba  hozza,  s a tudományos  haladás  mai  színvonalát  illetően  téve- 
sen tájékoztatja. 

Hogy  Gheyselinck  aránylag  keveset  foglalkozik  az  Élők 
Világával,  mindenesetre  elfogadható  lehet.  Hiszen  könyve  címével  is 
inkább  bolygónknak,  mint  égi  testnek  élettörténetét  ígéri.  Ám  a földi 
élet  eredetének  történetét  mégsem  akarja  egészen  agyonhallgatni. 
Pedig  — jobban  tette  volna.  Mert  teljes  tájékozatlanságára  vall,  arait 
erről  a következő  sorokban  mond;  ,,Az  élet  eredetéről  mit  sem  tu- 
dunk.,.. Az  a föltevés,  hogy  az  élet  a parton  vagy  édesvízben,  vagy 
pedig  a forróvízben  ke’etkezett,  egyaránt  alaptalan  (!?)...  Nincs  egyet- 
len olyan  megfogható  tény  sem,  amely  ennek  a rejtvénynek  megfejté- 
sébe segítségünkre  lenne,  nem  ismerünk  semmi  olyan  eredményt, 
amelyre  a tudományos  kutatás  támaszkodhanék.  (!)  Itt  csak  a hitben 
való  megnyugvás  segít.“  (?!) 

Ezekkel  a minden  teológusnak  becsületére  váló,  de  a Föld  tör- 
ténetével foglalkozó  írótól  nagyon  különösen  hangzó  és  a tudományos 
kutatások  eredményével  össze  nem  egyeztethető  kijelentésekkel  szem- 
ben minden  vita  mellőzésével  egyszerűen  könyvem  II.  fejezetére  utalok, 
amelyben  teljes  13  oldalon  tárgya'om  a földi  élet  keletkezésének  kér- 
dését. És  — természetesen  — minden  tekintetben  más  eredményre  jutok, 
mint  jutott  Gheyselinck. 

De  nem  más  a helyzet  a fajok  kihalása  kérdésének  megvilágítása 
esetében  sem.  Gheyselinck  erről  mindössze  annyit  mond,  hogy 
egyes  fajok  uralomra  jutása,  illetőleg  kihalása  legtöbbnyire  összefügg 
a szárazulatok  és  tengerek  eloszlásának  változásával  is.  S még  csak 
azt  teszi  hozzá,  liog’y  máig  is  sok  rejtély  maradt  megfejtetlenül,.  Ezzel 
szemben  hivatkoznom  kell  könyvem  „Rejtélyes-e  a fajok  kihalása?” 
címet  viselő,  12  oldalra  terjedő  fejezetére. 

A pólusok,,  tengerek,  sivatagok  vándorlásának  bizonyítékairól 
alig  egy-két  szó.  ejt  Gheyselinck,  s így  ezeknek  a jelenségek- 
nek nagy  jelentősékét  sem  emeli  ki.  Mindezzel  szemben  csak  a ritmust 
hangsúlyozza,  még  pedig  sokszor  nagyon  kirívó  és  a valóságnak  nem 
megfelelő  beállításban. 

Helyszűkére  való  tekintettel  azonban  még  csupán  egyetlen  kirí- 
vóan ellentétes  színezetű  pontra  óhajtok  rámutatni,  s ez:  Gheyse- 


Irodalom  ismertetése 


291 


1 inek  \Y  e g en  e r-imádata.  A hirkedt  elméletről  ugyanis  így  ír 
Gheyselinck:  A földség'ek . . . „szétszakadásának  és  egymástól  való 
eltávolodásának  történetiét  Wegener  ragyogó  összefoglalásban  19  V*- 
ben  írta  meg.  Művében  rendkívül  sok  bizonyítékot  (?)  sorol  föl.  Ezeket 
Miesteri  (!)  bírálattal  mindama  tudományokból  vette,  amelynek  a Föld- 
del, az  élette  és  az  éghajlattal  foglalkoznak.  Ezenkívül  példátlan  töké- 
letességgel (!?)  hozta  összhangba  a Föld  forgását  és  a sarkok  vándor- 
látás  a kontinensek  úszásával  és  ebben  az  úszásban  olyan  biztos  tör- 
vényszerűséget fedezet;,  fel,  amelyeket  azóta  a sarkoktól  való  mene- 
külés és  nyugat  felé  való  úszás  elnevezések  örökítenek  meg  és  szem- 
léltetnek.“ 

És  így  tovább..  Valahányszor  alkalma  nyílik  Wegener  nevé- 
nek említésére,  ezt  mindig  szuperlatívuszok  kíséretében  teszi. 

Ezzel  szemben  meg  kell  állapítanom,  hogy  a „Föld  és  az  élet 
története44  18 — 23.  oldalain  a W e g-  e n e r-elmélet  teljesen  tárgyilagos 
bírálata  egészen  más  színben  mutatja  be  ezt  az  úszási  csodabogarat. 

További  részletezések  mellőzésével  az  eddig  elmondottak  alapján 
is  megállapíthatónak  vélem,  hogy  „A  nyughatatlan  föld“  szerzője  a 
föld-  és  ősé1  e ttan  sarkalatos  tételeiben  nem  eléggé  mélyedt  el,  több 
fontos  problémának  nem  járt  kellően  utána.  Ebből  pedig  az  következik, 
hogy  kétségtelenül  meglévő  sok  jó  tulajdonsága  ellenére  Gheyselinck 
munkája  nem  olyan  „st,andard-mű“,  amelyet  a Természettudományi 
Társulat  kiadvány-sorozata  „a  tempo“  nem  nélkülözhe  ett  volna.  A két 
könyvnek  időbeli  szoros  egymásmellé  állítása  tehát  nem  mondható 
szerencsés  ötletnek. 

Vagy  az  egyiknek,  vagy  a másiknak  megjelentetését  más  időre 
kellett  volna  halasztani. 

A fordítás  sokszor  hálátlan  munkáját  Bogsch  László  ki- 
fogástalan gondossággal  végezte. 

fíadl  István  dr. 

A Magyar  Királyi  Földtani  Intézet  Évi  Jelentései  az  1933  —35. 
évekről.  (A  M.  kir.  Iparügyi  Minisztérium  támogatásával  kiadja  a 
M.  kii\  Földmívelésügyi  Minisztérium  fennhatósága  alatt  álló  M.  kir. 
Földtani  Intézet.  Budapest,  1939 — 40.  Stádium  nyomda,  p.  1 — 1972.,  szíá- 
mos  képpel,  illetve  szelvény-  és  térképvázlat-melléklettel.  4.  részben,.) 

Hatalmas  kötetben  jelent  meg’  FöMtani  Intézetünk  beszámolója 
az  intézet  állapotáról,  fejlődéséről  és  a fenti  három  év  alatt  végzett 
külső  felvételi,  stb.  munkásságáról.  Ehhez  járul  még  néhány  elmaradt 
régebb,  illetve  antedatált  jelentés.  A közlemények  német  fordításban 
is  megvannak  éspedig  a legtöbbnél  teljes  terjedelmükben. 

A munka  I.  részének  elején  (I — XV.  1.)  az  intézet  személyzetét 
tünteti  fel  az  1935.  évi  január  1-i  állapotnak  megfelelően.  Itt  emlékszik 
meg  továbbá  elhúnyt,  kdépett  illetve  nyugalomba  vonult  geológusai- 
ról is. 

Azután  jön  az  igazgatói  beköszöntő  (p,  1—38,  ill. -németül  p.  38— 


292 


Irodalom  ismertetése 


80.),  majd  a háromévi  ciklus  igazgatói  jelentései  (p.  81—400.),  amelyek- 
ben a szokásos  állagi,  fejlődési,  stb.  közleményeken  kívül  nóvumként 
igen  részletes  ismertetéseket  találunk  az  egyes  kutatók,  illetve  kuta- 
tások irodalmi  eredményeiről  is,  amelyek  azután  a folytatólagos  köte- 
tekben látnak  teljes  terjedelmükben  napvilágot.  Befejezi  az  I.  részletet 
a kormányzathoz  anakidején  felterjesztett,  két  igazgatói  memorandum 
szövegbe:  1.  A csonkaországi  só-  és  szénhidrogénkutatások  irányelvei-  és 
célkitűzéseiről  és  2.  A bányageológiai  kutatások  fellendítése  ügyében 
(p.  401—484.). 

A következő  II.  és  III.  rész  a bányageológiai  kutatások  néven 
összefoglalt  felvételi-  és  egyéb  munkák  eredményeinek  részletesebb- 
összevontabb  leírását  tartalmazza  az  egyes  szerzők  (S  ti  m e g h y I.,. 
Strausz  L.,  Szentes  F.,  Schmidt  E , R o zl  o z s n i k P.,  Pávai- 
Vájná  F„  Horusitz  k y F„  M a j z o n L.  és  L i f f a A.)  tollából 
(p.  481 — 1330.).  Az  idevágó  értekezések  alkotják  tehát  a munka  zömét, 
amelyekben  a hazai  szénhidrogéntermelő-terüle  cink  felkutatására  irá- 
nyuló munkákon  kívül  szén-  és  agyagkutatási  beszámolók  is  vannak. 
Ezek  a leírások  a normális  felvételi,  észlelési  lehetőségeken  kívül  a 
sok  fúrás,  aknázás  alapján  nyert  köviileti  stb.  adatok,  valamint  az 
anyag  tudományos  feldolgozása  révén  számos  új  adatot  vezetnek  be 
geológiai  irodalmunkba,  ül.  a magyar  föld  megismerésébe.  Azonkívül 
természetesen  egyéni  szerzői  felfogásokat  is,  ame’yek  sok  érdekes  és 
termékenyítő  vitára  fognak  alkalmat  adni;  mint  ahogy  már  adtak  is 
magában  a munkában.  E cikkekből  látnivaló,  hogy  abban  az  időben 
a.  szénhidrogénkiúatások  zöme  már  az  Alföldről  az  északi  peremen 
levő  hegy-,  illetve  dombvidék  területére,  az  oMgoeén  medencekitölté- 
sekre tolódott  el. 

A IV.  rész  az  ú.  n„  geológiai  ( — földművelési  tárca  terhére  vég- 
zett — ) részletes  geológiai,  hydrológiai,  stb,  felvéte’eket,  gyűjtéseket 
L i f f a.,  V i g h,  Horusitziy,  N o s i k y.  Vitális,  M a j z o n, 
Kutassy,  Ferenczi,  Schréter,  Sümeg  h y,  Kreybi  g és  az. 
agrogeológiai  felvételek  leírásait  (K  r e y b i g\  K ö p e c z i-N  a g.y)  és 
egyéb  jelentéseket  (S  c h m i d t,  M o 1 1 1,  C s a j á g h y és  ív  a d i c) 
tartalmazza  (p.  1331 — 1972.).. 

Természetesen  az  előző  csoport  is  tartahnaz  a normális  térképező,, 
illetve  speciális  bányaügyi  kutatási  eredményeken  kívül  számos  hydro- 
lógiai, paleon  ológiai  és  általános  geológiai  vonatkozást;  valamint  az 
idevágó  részek  is  kiterjeszkednek  helyenként  a praktikus  vonatkozá- 
sokra. 

A testes  kötet,  amely  sajnos  anyagi,  nyomdai,  stb.  nehézségek 
miatt  csak  erősen  megkésve  jelenhetett  meg,  nagyjelentőségű  geológiai 
irodalmunkban;  de  még  termékenyítőbb  lehetett  volna  természetesen, 
ha  idejében  jelenik  meg.  Csak  az  ára  — 145  pengő  — túl  magasan 
megszabott.  Félni  lehet,  hogy  ez  a szélesebb  körökben  való  elterjedését 
s így  kulturális  hatását  erősen  akadályozni  fogja. 

Noszky  Jenő  dr. 


Irodalom  ismertetése 


293 


Jávor  Alajos:  A borsodi  barntciszénmedence  településtani 

viszonyai.  (Dis.  Sopron.  1941) 

Szerző  a borsodi  szénmedencét  tagoló  vetőrendszerek  leírásával, 
genezisével  és  mechanikájával  foglalkozik.  Megállapítja,  hogy  a vető- 
rendszerek a sarmata-kor  után  alakultak  ki  a terület  miocénvégi  re- 
akciójaként. Irányuk  uralkodólag  ÉÉK — SSW  (hoszanti  vető),  mecha- 
nikailag az  É — D irányú  nyomás  hatására  kialakult  „főderékfeszült- 
ség'i  síkok“.  Jelien^')  a harántvetők  alárendelt,  szerepe,  a vetők  változó 
magassága,  megfordulása,  másokkal  való  helyettesítése.  A vetődéses 
tektonika  sasbérceket  és  árkokat  formált  ki,  előbbiekről  a rétegsorozat 
különböző  mértékben  pusztult  le.  Ezenkívül  szerzőnk  a széntelepes  ré- 
tegsorozat, a széntelepek  kifejlődésbeli  váltakozásának  és  fejlődési  cik- 
lusainak érdekes  képét,  nyújtja.  Kár,  hogy  a felhasznál  mechanikai 
fgoalmak  felhasználása  a fizikailag  nem  annyira  képzett  geológus  ol- 
vasó számára  nem  elég  világos. 


B.  Gy. 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

LXXI.  Bánd.  Dűli — Dezember  1941.  7-12.  HefP 


I.  ABHANDLUNGEN. 

ZŰR  FRAGE  DÉR  EXTSTEHUNG  DÉR  KONTINENTE  UND 

OZEANE.  • 

Von:  J.  Geszti. 

Vorliegende  Studie  ist  eine  Zusamnienfassung  meiner  in  „Ger- 
lands  Beitráge  zűr  Geophysik”  in  den  Jakren  1929 — 1930 — 1931  er- 
sckienenen  einschlágigen  Arbeiten.  Die  hier  entfaltete  Theorie  er- 
klart  die  Entstehung  dér  Kontinente,  den  blockartigen  Aufbau  der- 
selben,  die  teilweise,  oder  vollkommene  Umlagerung  dér  früber  ku- 
gelzentriscb  gelegenen  Sialschmelze,  die  Entstebung  dér  kontinen- 
talen  Sprunghöbe  gegenüber  des  Tiefseebodens,  den  Einfluss  dér 
Meere  auf  diese  Sprunghöhe.  Die  Krustendieke  dér  Kontinente  wird 
durch  das  Mass  dér  Kontraktion  bei  Ánderung  des  Aggregatzu- 
standes  dér  sialiseben  und  simatischen  Massen  bestimnit. 


ÜBER  PER1GLAZIALE  ERSCHETNUNGEN  DÉR 
MARMAROSCHER  KÁRPÁTÉN. 

(Auszug.) 

Von:  B.  Bulla. 

Anlásslieh  pleistozaner  stratigraphischer  und  terrassenmor- 
phologiscber  Untersucbnngen,  die  Verfasser  im  Auftrage  dér 
Kgl.  Ung.  Geol.  Anstalt  im  Sommer  1940  in  den  Atarmaroscher  Kár- 
pátén und  in  dem  oberen  Tbeissbecken  ausgeführt  hat,  wird  in  die- 
sem  Aufsatz  kurz  íiber  einige  periglaziale  Erscbeinungen  des  be- 
treffenden  Gebietes  berichtet. 

Die  Tallandschaften  dér  Fiüsse  Nagyág,  Talabor  und  Tbeiss, 
sowie  dér  mit  pliozánem  Scbotter  bedeckte  nördlicbe  Rand  des 
Marmaroseher  Beckens,  waren  im  Laufe  dér  Eiszeiten  typische  pe- 
riglaziale Gebiete. 

Verfasser  bescbrcibt  die  Polygonböden  dér  letzten  Eiszeit  auf 
den  alt-  und  mittelpleistozánen  Terrassenoberfláehen  im  Nagyág- 
und Talabortal.  Es  folgt  dann  im  Rahmen  kritiseher  Bemerkungen, 
die  sicli  im  allgemeinen  auf  die  periglaziale  Transportierung  des 
Gebángesehuttes  beziehen.  eine  Schilderung  dér  periglazialen  Soli- 
flnktion  an  den  mit  Glaziallehm  bedeekten  Tonbángen  des  Alarma- 
roscher  Beckens.  Verfasser  weist  darauf  hin,  dass  in  diesem  Gebiet 


Daten  zűr  paliiozoischen  Tektouik  des  Dunántúl 


295 


zűr  letzten  Eiszeit  die  grösste  und  bestándig  arbeitende  formaus- 
gleichende  und  oberfláchennivellierende  Kraftewirkung  die  peri- 
glaziale  Solifluktion  darstellte.  Diese  Solifluktion  wurde  durch 
Frostbodenerscheinungen  und  das  Vorkommen  mjiehtiger  Glazial- 
lehmmassen  an  den  Gehangen  hervorgerufen. 

Auch  dér  mit  dem  Löss  des  Alföld  und  Transdanubiens 
gleichaltrige  Glaziallehm  (Korngrösse  durchschnittlich  0.0<)3 — 0.005 
mm)  Avird  als  eine  typische  periglaziale  Bildung  betrachtet.  Wie 
dér  Löss,  stammt  auch  diesel'  Glaziallehm  aus  dem  abgefallenen 
Staub  dér  Eiszeiten,  nur  Avarén  die  diagenetischen  Vorgange  infoige 
dér  höheren  Lage  und  des  feuchteren  und  kálteren  Eiszeitklimas 
des  Beckenrandes  anderer  Natúr. 

Es  Averden  auch  die  Veranderungen  im  Mechanismus  dér 
Fliisse  Nagyág,  Talabor  und  Theiss,  besonders  die  Aufschotterung 
dér  letzten  pleistozánen  Terrasse  (No  II.)  dem  periglazialen  Kiima 
zugeschreiben. 

Endlich  gibt  Verfasser  die  kurze  Sehilderung  eines  periglazi- 
alen Bloekmeergebietes  im  oberen  Nagyágtal  zAvisehen  PatakA’ölgy 
und  Vucskómező. 


DATEN  ZŰR  PALÁOZOISCHEN  TEKTONIK  DES  DUNÁNTÚTJ 

(TRANSDANUBIEN). 

Von:  Gráf  Géza  Teleki. 

Wáhrend  meiuer  tektonischen  Aufnahmen  in  den  palaozo- 
isehen  Gebieten  Transdanubiens  hatte  ich  auch  Gelegenheit,  an  den 
zAvei  Granitkörpern:  Velence-Gebirge  und  Gebirge  von  Fazekas- 
boda-Mórágy,  die  Granittektonik  atou  Cloos  auszufiihren.  Bei  An- 
AA’endung  dieser  ATethcde  ergaben  sich  folgende  Verhiiltnisse  in  den 
ZAvei  Schollen: 

In  beiden  Aveisen  die  Gangé  (bes.  Granitporphyre  und  Aplite), 
Teilbarkeit,  Kliifte,  Fiiessen,  primare  Paralleltextur  und  Har- 
nisehe  auf  eine  Erstarrung  dér  Granitmasse  unter  Seitendruck  hin. 
Dieser  Seitendruck  Avar  einst  ONOAYS'W-licher  Richtung.  Unter- 
stützt  Avird  diese  Annahme  im  Velence-Gebirge  noch  durch  die 
Quarzit-  und  Barytgánse  NiNW-SSO-lieher  Richtung,  die  mit  den 
Andesiteruptionen  des  Tertiar  in  Verbindung  stehen,  alsó  auf  al- 
pidische  Orogen-  oder  Druckkrafte  hinAveisen.  Im  Fazekasboda- 
!Mórágy-Gebirge  A’erlaufen  dagegen  die  drei  schAvachen  Antiklinab 
AA’ellungen  in  NNW-SSO-licher  Richtung  AA'ie  es  aus  dér  horizontalen 
Teilbarkeit  oder  dem  ..Láger”  erkenntlich  Avird. 

Es  handelt  sich  hier  alsó  um  zAArei  Granitkörper  mit  NN5V- 
SSO-lichem  Streichen,  erstarrt  unter  ONO-WSW-lichem  Dru'ck. 
Ilire  Grösse  Aveist  auf  variscischen  Charakter  hin,  da  sie  zűr  mitt- 
leren  Pluton-Grössenklasse  gehören.  Vöm  geologischen  Gesichts- 


296 


Gr.  Géza  Teleki 


punkte  aus  sind  sie  Kernplutone,  da  sie  im  Zentrum  einer  geolo- 
gischen  Eiuheit  liegen.  Anf  Grund  des  auflagernden  Nebengesteins 
sind  sie  dagegen  Anti klinalplutone.  Die  sie  umgürtenden  palaozo- 
ischen  Gesteine  Avarén  aller  Wahrscheinlichkeit  nacli  schon  atoi*  dér 
Intrusion  Avenig  gefaltet,  doch  ist  auch  eine  mit  dem  Aufbrucli 
gleichzeitige,  sehAvache,  konzentrisehe  Wellung  ATorhanden.  So  ist 
anzunebmen,  dass  beide  Granitkörper  ihrer  tektonisehen  Lag'e 
nach  postorogenetisehe  Kernplutone  sind.  Dér  Gránit  ist  in  beiden 
Fallen  ein  in  Faltungsgebirge  intrudierter  saurer  Alkalikalkgranit 
dér  pazifischen  Sippe  (sichergestellt  ist  dies  nur  im  Yelenee-Ge- 
birge),  Avas  die  praorogenetische  Abstammung  sehon  ausschliesst. 
Für  die  postorgenetische  Herkunft  spreclien  die  Gangé,  die  in  den 
nocli  niekt  erstarrten  Gránit  eindrangen,  soAvie  die  seliAvaehe  Kon- 
taktmetamorphose,  die  jedoch  auch  anf  das  Avenig  Warme  fiihrende 
saure  Magma  zuriickgefükrt  Averden  kann. 

Dass  diese  Kérné  in  einer  Zone  scliAvaeher  Orogenese  auf- 
drangen,  Avird  durch  die  Zugehörigkeit  zűr  pazifischen  Sippe,  so- 
Avie  auch  dadurch  bestatigt,  dass  die  sie  umgebenden  und  auch 
régiónál  untersuchten  paláozoischen  Zíige  ein  naliezu  N-S-lich.es 
Streichen  aufAveisen.  Dies  Aviirde  heissen,  dass  das  transdanubische 
Palaozoikum  zum  System  dér  Varisziden  gehört,  u.  zav.  als  Verbin- 
dungsg'lied  zAvischen  dér  moraAÚselien  Zone  (anf  Grund  dér  Gleich- 
heit  dér  Gesteinsserien)  und  dér  Rhodope. 

Palaozoische  Ablagerungen,  Avie  aucli  die  Gránité  Avurden 
spáter  durch  alpine  Krafte  zérstiickelt,  A’ei’AVorfen.  Einzelne  Teile 
sanken  in  die  Tiefe,  andere  blieben  lioch  im  orogenetischen  Raume 
dér  Alpideu. 

Nicht  als  endgültiges  Ergebnis,  doch  als  einen  Gedanken  zűr 
Ausbildungsgescliichte  kann  ich  folgendes  beitragen:  Den  Ton- 

schieferkomplex  von  Transdanubien  halté  ich  für  Unterdevon,  in 
Mrellen  gelegt  zűr  Zeit  dér  bretonischen  Phase.  OberdeATonisch-un- 
terkarbonisch  könnten  dann  dér  Kalkstein  von  Polgárdi  und  dér 
Phyllitkomplex  sein.  Diese  Avurden  von  dér  sudetischen  Plmse 
sicher  gefaltet,  Avobei  als  Ausklang  diesel*  Faltung  die  Gránité  auf- 
brachen.  Jedoch  ist  nicht  ansgeschlossen,  dass  diese  einer  spateren, 
eAr.  dér  asturischen  Phase  angeliören.  In  das  obere  Karbon  gehört 
dann  ein  Teil  dér  Pliyllite  und  die  Quarzporphyrit-Aufbriiche  von 
Alsóörs- Almádi.  Diesem  ganzen  Komplex  lagern  mit  starker  Dis- 
kordanz  dér  Permsandstein,  soAvie  die  triadischen  Reihen  auf. 


297 


ÜBER  DIE  FRÜCHTE  FOSSILER  CHARA-ARTEN  AUS  DÉR 
TIEFBOHRUXG  Xr.  II  IM  STADTWÁLDCHEX  VGX  BUDA- 
PEST UXD  AUS  DEX  BOHRUXGEX  AUF  TRIXKWASSER  IX 

PÉCS. 

Von  Kiara  Rásky. 

(Mit  Tafcl  VII.) 

Die  Früchte  dér  Charopliyien  Avarén  den  Geologen  schon  lan- 
ger  als  ein  Jahrhundert  bekannt  und  trotzdem  musste  erst  eine 
sehr  grosse  Zeitspanne  verstreiclien,  bis  ihre  Avahre  ,Xatur  erkannt 
wurde.  In  den  ersten  Besehreibungen  werden  sie  noch  für  Mollusken 
und  Foraminiferen  gehalten  und  erst  Lema  n (8)  erkannte  sie  1812 
als  fossile  Charophyten- Oogonien.  Seitdem  Avurden  nun  diese  Oogo- 
nien  an  zahlreichen  Stellen  und  aus  verschiedensten  gedogischen 
Horizontén  gefunden.  Ihre  altesten  Überreste  gelangten  aus  den 
Schichten  des  Devon-Zeitalters  zum  Vorsehein.  Aus  Ungarn  wer- 
den in  dér  Literatur  nur  einige  wenige  Angaben  tiber  Charophvten- 
Früchte  erwalmt. 

Den  Hauptbestandteil  dér  Früchte,  oder  Oogonien  dér  Chnra- 
Arten  stellt  ein  meist  eiförmiger  Schlauch  oder  Sack  dar,  Avelcher 
A’on  den  spirálig  gedrehten,  zylinderförmigen  Rindenzellen,  den  so- 
gen.  Spiralzellen  umgeben  ist.  Am  oberen  Teil  des  Schlauches  be- 
findet  sich  die  Coronula,  ein  bei  den  Chara- Arten  immer  aus  5 Zei- 
ten zusammengesetzes  Organ,  das  schon  in  einern  sehr  frühen  Ent- 
wicklungsstadium  durch  ein  quergestelltes  Septum  A’on  dér  Spitze 
dér  Spiralzellen  abget-rennt  wird.  Am  unteren  Teil  des  Schlauches 
liegt  die  Stengelzelle,  mit  dérén  Hilfe  das  Oogonium  an  seinem 
Ástchen  befestigt  war.  Die  mittelstandige  Höhlung  des  Oogoniums 
Avird  Aron  dér  Oospore  eingenommen.  An  dér  A’erdiekten  AussenAvand 
dieser  Oospore  sind  spiralige  Furchen  zu  sehen,  die  den  Xahten  dér 
sie  umliiillenden  Rindenzellen  entsprechen. 

Die  Spiralzellen  dér  Oogonien  nehmen  bei  den  rezenten  Cha- 
ra-Arten  fást  immer  Calciumkarbonat  auf,  die  Zellen  dér  Coronula 
und  ^die  Stengelzelle  aber  nie.  Deshalb  AA  urden  bisher  AA’eder  Coro- 
nulae,  noch  Stengelzellen  fossil  gefunden. 

Bei  dér  Bestimmung  dér  Früchte  dér  rezenten  Charophyten 
bildet  nun  gerade  die  Coronula  das  Avichtigste  Merkmal.  Da  sie 
aber  den  fossilen  Arten  immer  fehlt,  kann  sich  die  Bestimmung 
nur  auf  die  Gestalt  und  Grösse  dér  Frucht,  sOAA'ie  auf  die  Zahl  dér 
Spiralumgange,  Spiralwindungen  beschranken,  Avas  bei  oberflach- 
licher  Betrachtung  fást  als  ein  Ding  dér  Unmöglichkeit  erscheint. 
Vertieft  mán  sich  aber  etAA-as  in  das  Stúdium  dieser  klemen  Früch- 
te, so  kaim  nach  kürzerer,  oder  langerer  Zeit  eine  derartige  Übung 
erlangt  werden,  dass  mán  die  ETuterscliiede  zAA'ischen  den  einzelnen 
Friichten  sofort  AA’ahrnimmt  und  sie  ohn°  AA_eiteres  siclier  A'oneinan- 
dor  zu  trennen  A'ermag. 


298 


Kiara  Kásky 


Die  Spiralzellen  dér  Oogonien  erseheinen  bei  den  fossilien 
Chara- Arten  nach  links  gedreht,  alsó  entgegengesetzt  dem  Uhrzei- 
gergang.  Dér  Grad  dér  Drehung  kann  sehr  verschieden  sein,  doch 
ist  die  Zalil  dér  Windungen  selbst  innerhalb  einer  Art  immer  kon- 
stant  und  daher  zűr  Bestimmung  dér  fossileu  Arten  wichtig. 

Die  auf  dér  Unterseite  dér  Früchte  befindliche  Öffnung,  d. 
h.  die  Stelle,  an  welcher  sic-b  die  Stengelzelle  abgelöst  hat,  zeigt 
ebenfalls  eine  sehr  veranderliche  Form  und  ist  für  die  einzelnen 
Arten  ziemlich  charakteristiseh. 

Die  Überreste  dér  Charophyten  konimen  fást  ausschliesslich 
in  den  Ablagerungen  von  Süss-  und  Brackwassern  vor.  Neuestens 
erwáhnt  aber  Peek  (12),  dass  die  beiden  Familien  Sycidioceae  und 
Ti  cch'discaceae  als  aus  dem  Meere  stammende  Pflanzen  zu  betrach- 
ten  sind. 

Die  Charophyten- Früchte  aus  dér  Tiefhohrung  Nr.  Ii  im  Stadt- 
waldchen  von  Budapest. 

In  dér  Nahe  dér  Ostecke  des  Széebenyi-Bades  in  Budapest 
wurde  am  8.  Mai  1936  die  Tiefhohrung  Nr.  II  in  Angriff  genommen, 
die  am  16.  Maiz  1938  eine  Sohlentiefe  von  1256.10  m erreichte.  In 
den  zwischen  417.88 — 418.10  m und  zvisehen  428.40 — 428.70  m gefunde- 
nen  SiissAvasserschichten  des  unteren  Miozán,  sowie  in  den  zwischen 
455.90 — 456.10  m angebohrten  Kattien-Schiehten  fand  mm  Majzon 
wahrend  seiner  Schlammungsarbeiten  die  im  Folg'enden  zu  bespre- 
ehenden  Charophyten- Früchte.  (Die  Versteinerungen  befinden  sich 
im  Besitze  dér  Kgl.  TJngar.  Geolog.  Anstalt.) 

Chara  sadleri  LT  n g. 

(Taf.  VII,  Abb.  1,  la.) 

Beschreibung:  Die  Früchte  sind  eiförmig,  ihre  Bange 

schwankt  zwischen  0.52 — 0.60  mm,  ihre  Breite  zwischen  0.45 — 0.50 
mm.  Die  Windungszahl  dér  Spiralzellen  betragt  7 — S.  Die  Spiral- 
windungen  selbst  sind  konkav  und  dórt,  wo  sich  die  Windungen 
beriihren,  befindet  sich  eine  stnrk  vorragende  Kanté;  die  auf  dieser 
Kanté  (Kamm)  zu  sehende  Doppellinie  bezeiclmet  die  Verbinduugs- 
naht  dér  Spiralwindungen.  Bei  allén  Exemplaren  felilt  dér  Apex, 
bezw.  ist  abgebrochen.  Die  Ablösungstelle  dér  Stengelzelle  ist  an 
dér  Basis  als  eine  fiinfeckige  Öffnung  gut  zu  sehen,  um  die  herum 
dér  Kamm  dér  Spiralzellen  noch  starker  vorspringt. 

Fnndstelle  und  Altér:  Budapest;  Tiefhohrung  Nr.  II  im  Stadt- 
waldchen.  SüssAvasserschichten  des  unteren  Miozan,  bezw.  Kattien- 
Schichten  aus  den  Tiefen  A’on  417.88 — 41S.10  m und  428.40 — 428.70  m, 
bezA\\  455.90 — 456.10  m. 

Anmerkung:  Insgesamt  standén  7 mehr-  Aveniger  zerbrochene 
Exemplare  zűr  Verfiigung,  \Ton  AA’elchen  einige  nicht  einmal  gemes- 


Über  tlio  Früchte  fossiler  Chara-Arten 


299 


sen  werden  konnten.  Dér  fiir  die  Spiralzellen  von  Chara  sadleri 
(19,  Taf.  II,  fig.  7 — 9)  áusserst  eharakteristische,  scharf  vorsprin- 
gende  Kamm  spricht  aber  zweifelsohne  für  die  Indentitát  mit  die- 
sel* Art.  Untéi*  den  an  mehreren  Stellen  vöm  Oogonium  abgebroche- 
nen  Eindenteilen  ist  die  verdickte  Aussenwand  dér  Oospore  sehr 
gut  zu  selien,  dérén  spirálig  verlaufende  Furchen  den  Nahtien  dér 
Spiralzellen  entsprechen.  An  einigen  'Exemplaren  ist  aber  aucli 
dér  Zwischenranm  zwischen  den  Spiralrippen  von  Gesteinsmaterial 
erfüllt,  so  dass  dadurch  dér  seharfe  Rippenkamm  nicht  so  auffallend 
erselieint. 

Das  Oogoninm  ist  bis  zu  einem  gewissen  Grade  dem  von  Ch. 
strobdocarga  Reid  und  Gr  o vés  ahnlich  (13,  Pl.  V,  fig.  7 — 8),  doch 
sind  auch  die  Ausmasse  diesel*  Art  grösser  und  die  Zahl  dér  Spir'al- 
windungen  erselieint  vermehrt.  Eine  gewisse  Áhnlichkeit  kann  aber 
auch  mit  dér  1.  Abbildung  dér  in  dér  Arbeit  von  D o 1 1 f u s und 
Fritel  dargestellten  Art,  Ch.  brongniarti  B r a u n (1,  p.  257,  fig  19) 
festgestellt  werden,  obwohl  aucli  liier  die  Ausmasse  dér  Frucht  und. 
die  Zahl  dér  Spiralwindungen  nicht  übereinstimmen.  Die  von 
D o 1 1 f u s und  Fritel  gegebene  Beschreibung  diesel*  Art  stimmt 
iibrigens  in  fást  keinem  einzigen  Punkte  mit  dér  Originalbeschrei- 
bung  von  A.  Braun  (18,  p.  35)  überein. 

Die  ersten  Exemplare  von  Ch.  sadleri  erhielt  Unger  (19)  im 
Jahre  1850  aus  Ungarn  und  zwar  aus  Brennberg  in  dér  Umgebung 
von  Sopron.  Die  jetzt  hier  beschriebenen  Exemplare  von  Chara 
sadleri  vertreten  alsó  das  ziveite  ungarische  Vorkommen  dér  Art. 

Chara  filarszkyi  n.  sp. 

(Taf.  VII,  Abb.  3,  3a) 

Beschreibung : Die  Frucht  ist  gedrungen,  zylindrisch,  fást  ku- 
gelförmig.  Lángé:  0.55  mm,  Breite:  0.50  mm.  In  dér  Seitenansicht 
zeigt  das  Oogonium  8 Spiralwindungen.  Die  Rippen  diesel*  Windun- 
gen  sind  verhaltnismassig  breit,  gewölbt  und  in  dér  Mitte  dér  Rip- 
pen  dér  einzelmen  Windungen  zielit  eine  kleine,  schwach  sichtbare 
Rinne.  Die  Oberfláche  dér  Rippen  dér  Spiralzellen  ist  nicht  voll- 
konrmen  glatt.  Apex  abgebrochen.  An  elér  Basis  finden  wir  an  dér 
Ablösungsstelle  des  Stengels  eine  grosse  Öffnung,  die  von  den  ver- 
breiterten  Spiralwindungen  umgeben  wird;  diese  Öffnung  erscheint 
fást  kreisrund. 

Fundstelle  and  Altér:  Wie  oben;  Kattien-Schichte  aus  einer 
Tiefe  von  455.90 — 456.10  m.  . 

Anmerkung:  Auch  hier  sind  dis  Windungen  dér  Spiralzellen 
stellenweise  abgebrochen,  so  dass  untéi*  ihnen  die  Fnrchen  an  dér 
Aussenseite  dér  Oospore  gut  zu  sehen  sind.  Die  neue  Art  ist  von 
allén  bisher  bekannt  gewordenen  fossilen  Ch  ara- Arten  gut  zu  un- 
terscheiden,  da  die  den  Spiralrippen  entlang  ziehende  seichte  Rinne' 


300 


Kiara  Rásky 


fül-  sie  seln*  charakteristisch  ist  und  da  eine  derartige  Ausbildung 
dér  Rinde  bisker  nocdi  bei  keiner  Art  beobachtet  wurde.Ein  einziges 
zerbrochenes  Exemplar  dieser  Art  stand  mir  zűr  Verfügung. 

Chara  sp. 

(Taf.  VII,  Abb.  4.) 

Beschreibung : Lánglichis,  zyliuderförmige  Friichte.  Lángé  dér 
Bruchstücke:  0.54 — 0.50  mru,  Breite:  0.35  mm.  Die  feststelibare  Zalil 
dér  Spirahvindungen  betragt  (5 — 7.  Es~  ist  aber  wahrscheinlich,  dass 
gemeinsam  mit  dem  Apex  auch  noch  wenigsten  1 — 2 V indungen 
abgebroehen  sind.  Die  Eippeu  dér  Spiralz, ellen  sind  ziemlich  breit 
und  auf  ihnen  ist  an  den  Berührungstellen  dér  Zelleu  eine  Doppel- 
linie  zu  seben.  Die  Friichte  sind  stark  zusammengedrückt. 

Fundstelle  und  Altér:  Wie  oben.  Süsswasserschi  eliten  des  un- 
téren Miozan,  aus  einer  Tiefe  von  428.40 — 428.70  m. 

Anmerkung:  Insgesamt  standén  mir  zwei  zerbrochene  Stiieke 
zűr  Verfügung,  von  welchen  wegen  ilires  schlechten  Erhaltungszu- 
standes  keine  genauere  Beschreibung  gegeben  werden  kann  und 
dérén  Bestimmung  ebenfalls  unmöglich  ist. 

Aclistochara  staubi  n.  sp. 

(Taf.  VII,  Abb.  2,  2a,  2b.) 

Beschreibung : Zylindriseke,  eiförmige  Fruclit.  Liinge:  0.55 
mm,  Breite:  0.49  mm.  Zahl  dér  Spirahvindungen  7 — 8.  Die  Spi ral- 
ié indungen  sind  breit  und  ilire  Rippen  erlieben  sicli  in  einem 
schwachen,  aber  gleichförmigen  Kamm.  Dér  Apex  ist  flach.  An  dér 
Basis  ist  die  Ablösungstelle  des  Stengels  als  Spur  einer  klemen 
Öffnung  zu  seben,  gégén  ivei  ebe  die  Langsrippen  hinzieben  und  sie 
eng  umgeben. 

Fundstelle  und  Altér:  Wie  oben.  Süsswassersckichten  des  un- 
teren  Miozan,  aus  einer  Tiefe  von  428.40 — 428.70  m. 

Anmerkung:  Das  einzige  vorliegende  Exemplar  ist  Aclisto- 
chara bransoni  Peck  ábnlicb  (11,  Pl.  14,  fig.  8 — 11),  docli  sind  die 
Spiralrippen  niclit  so  stark  ausgepragt  und  auch  die  Zellfurclien 
erscbeinen  nicbt  so  tief,  wie  bei  den  von  Peck  abgebildeten  Exem- 
plaren.  Dér  Apex  des  Oogoniums  endet  in  einem  flachen  Dach,  ivel- 
ches  eine  grosse  Öffnung  umscbliesst,  weshalb  die  Frucht  zu  Aclis- 
tochara gestellt  werden  muss.  Die  grösste  Übereinstimmung  mit  den 
Aclistochara- Arten  ergibt  sich  aber  aus  dér  Anordnung  dér  um  die 
obere  Öffnung  bérűm  ausgebildeten  Spiralrippen  (11,  Pl.  14,  fig.  9.). 
Das  ganze  Oogonium  scbeint  zwischen  den  Arten  Aclistochara  bran- 
soni Peck  und  Aclistochara  jonesi  Peck  (11,  Pl.  14,  fig.  12 — 15)  zu 
stehen.  Die  neue  Art  könnte  aber  auch  noch  mit  Chara  bernoullii 
Enger  verglichen  werden  (6,  Taf.  IV,  fig  6),  docli  ist  bei  dieser 


Cher  clie  Früchte  fossiler  Chara-Arten 


301 


Alt  clie  Zahl  dér  Windungen  grösser  und  aueh  die  Ausmasse  dér 
Oogcnien  selbst  sind  bedeutender.  lm  Übrigen  ist  Peck  dér 
Ansicht,  dass  Chara  bernoullii  gemeinsam  mit  mehreren  anderen 
Arten  in  die  Gattung  Aclistochara  gehört. 

Aus  dér  Tiefbohrung  Xr.  II  im  Stadtwáldchen  von  Budapest 
kamen  alsó  folgende  Charophyten- Arten  zum  Vorschoin: 

Chara  sadleri  Unge  r. 

Chara  filarszkyi  n.  sp. 

Chara  sp. 

Aclistochara  staubi  n.  sp. 

Die  Charophyten-Früchte  aus  dér  Tiefbohrung  in  Pécs. 

Bei  dér  auf  Suche  nach  Trinkwasser  im  Jahre  1938  von 
István  Ferenczi  angelegten  Bohvung  kamen  aus  einer  Tiefe 
von  394.22 — 395.70  m und  443.40 — 443.60  m Charophyten- Oogonien 
zum  Vorschein,  die  mii'  von  dér  Kgl.  Ungar.  Geolog.  Anstalt  zűr 
Bearbeitung  überlassen  wurden. 

Dos  verháltnismássig  geringe  L’ntersuehungsmater ial  zeigt 
cinen  viel  schlechteren  Erhaltungszustand,  als  es  im  Allgemeinen  bei 
Charophyten- Oogonien  dér  Fali  zu  sein  pflegt,  weslialb  aueh  die 
Bestimmung  grössere  Schwierigkeiten  verursachte.  Es  wurden  die 
Fitiehte  von  insgesamt  2 Arten  gefunden,  uzw.  ohne  Stengelresten. 

Chara  inconspicua  Al.  B r. 

(Taf.  VII,  Abb.  5.) 

Beschreibung : Kugelföimige  kleine  Frucht.  Lángé:  0.45  mm, 
Breite:  0.40  mm.  In  dér  Seitenansicht  sind  12  Spiralwindungen  zu 
sehen,  welehe  sich  regelmássig  vorwölbend  eng  aneinander  sehmie- 
gen.  Die  Yorwölbungen  sind  glatt.  Die  eine  Hálfte  des  Apex  ist 
abgebrcchen,  doch  lásst  dér  erhalten  gebliebene  Teil  noch  sehr  gut 
erkennen,  dass  die  Spiralzellen  ihren  Ursprung  ganz  an  dér  Spitze- 
nehmen.  Eie  Basis  ist  ebenfalls  besehádigt;  die  Windungen  lassen 
sieh  aber  bis  unmittelbar  zűr  Ablösungsstelle  dér  Stengelzelle  ver- 
folgen,  die  selbst  nicht  mehr  naehzuweisen  ist. 

Fundstelle  und  Altér:  Pécs;  sarmatische  Sehiehte,  aus  einer 
Tiefe  von  394.20 — 395.70  m. 

Anmerkung : Zűr  Verfügung  standén  eine  zerbrochene  Frucht 
und  eine  Oospore. 

An  derű  einen  Teil  dér  Oospore  sind  noch  die  Beste  von  1 — 2 
Windungen  zu  sehen.  Diese  Frucht  scheint  etwas  kleiner  gewesen 
zu  sein. 

Seiner  Grösse  nach  könnte  das  vorliegende  Exemplar  zu  Chara 
granulifera  Heer,  bezw.  nach  Peck  zu  Aclistochara  (11,  p.  87) 
gehören,  doch  betrágt  bei  cliesen  die  Zahl  dér  Windungen  7 — 8 und 


Kiara  Rásky 


302 

ausserdem  náhert  sieh  die  Gestalt  ihrer  Oogonien  mehr  einer  voll- 
kommenen  Kugel.  Xach  seinen  Grössenausmassen  und  seiner  "Win- 
dungszalil  selieint  das  Exemplar  aueli  nocli  mit  Tolypella  heaclonen- 
sis  Reid  und  Gr  öve  s (13,  Pl.  6,  fig.  2 — 3)  übereinzustimmen, 
nur  weicht  es  von  dieser  Art  durch  die  regelmassige  Vorwölbung 
seiner  Spirahvindungen  ab.  Bei  Tolypella  sind  die  Windungen 
konkav. 


Kosmogyra  cf.  superba  S t a c h e 
(Taf.  VII,  Abb.  G.) 

Beschreibuug:  Ein  seitlicli  stark  zusammengedriiektes  und 
beschadigtes  Exemplar,  doch  kann  mán  sieb  seine  urspriingliche  ku- 
gelige  Gestalt  gut  vorstellen.  Lángé:  0.50  mm  (soweit  erbalten), 
Breite:  0.60  mm.  In  dér  Seitenansicbt  lassen  sich  10 — 11  Spiral- 
windungen  feststellen,  die  durch  feine,  sich  aber  scharf  abhebende 
Xahtlinien  voneinander  getrennt  sind.  Die  Spirahvindungen  sind 
mit  dicht  nebeneinander  stehenden,  perlenartigen  Tuberkeln  ver- 
ziert.  Die  Xahtlinien  erscheinen  zwischen  diesen  verzierten  Spiral- 
windungen  etwas  eingesenkt.  Am  Apex  ist  die  Stelle  dér  Coronula 
nicht  zu  sehen.  Basis  ebenfalls  abgebroehen. 

Funrlstelle  inul  Altér:  Pécs,  Sarmatische  Schichte,  aus  einer 
Tiefe  vou  443.40 — 443.60  m. 

Anmerkung:  Zűr  Untersuchung  lagen  insgesamt  ein  zusam- 
mengedrücktes  und  zerbroehenes  Exemplar,  sowie  zwei  Bruchstücke 
vor. 

Diese  Art  steht  zweifellos  dér  von  S t a c h e besehriebenen 
Kosmogyra  superba  (15,  Taf.  IV.  fig.  2 a,  b)  selír  nahe.  Das  vor- 
liegende  Exemplar  besitzt  nur  um  eine  Spirahvindung  mehr  und 
seine  Ausmasse  sind  etwas  kleiner,  als  sie  von  Stache  angegeben 
werden.  Grössenunterschieden  darf  aber  innerhalb  einer  Art  keine 
allzu  grosse  Rolle  zugemessen  werden,  da  die  kiér  besckriebene 
Art  miiig  mit  einem  kleineren,  oder  grösseren  Exemplar  einer  Clici- 
rophyten- Art  identifiziert  werden  kann,  wenn  allé  anderen  Merk- 
male  übereinstimmen,  was  auf  Grund  meiner  eigenen  Erfahrungen 
speziell  fül*  die  fossilen  Charophyten  festzustellen  ist.  Xur  die  Zahl 
dér  Spirahvindungen  und  dér  sclileclite  Erhaltungszustand  des  vor- 
liegenden  Exemplares  aus  Pécs  liielten  mich  davon  ab,  es  entscliieden 
als  sichere  K.  superba  zu  bestimmen. 

Seitdem  Stache  (15)  die  Familie  Kosmogyreae  für  jene 
C/mrop/í^/fen-Friichte  aufgestellt  hat,  dérén  Spiralzellen  íiuch  noch 
^"erzierungen  zeigen,  wurde  viel  über  die  Xatur  dieser  Verzierungn 
gestritten.  Da  es  nun  keine  rezente  Art  mit  derartigen  Verzierungen 
gibt,  Avurde  beziveifelt,  dass  diese  Verzierungselemente  iiberhaupt 
Bestandteile  dér  Frucht  seien.  Die  meisten  Forsclier  liielten  sie  nui 
für  eine  unterbrochene  Rindenbildung.  Erst  die  Entersuehungen 
von  D.  J.  Seourfield  (14,  p.  170)  an  Chara  vasiformis  Reid  und 


Über  die  Früehte  fossiler  Chara-Arten 


303 


Groves  bvachten  Aufsehluss  darüber,  dass  die  Tuberkeln  und  an- 
deren  Erhebungen  dér  Spiralzelleu  aus  organischen  Substanzen 
bestehen  und  deshalb  nicht  ausschliesslich  Verkalkungsprodukte 
darstellen  können.  Diese  Ergebnisse  wurde  n dann  auch  durch  die 
Untersuchungen  von  Eeid  und  Groves  (13,  p.  185)  bestatigt,  die 
-ebenfalls  den  organischen  Ursprung  dieser  Erhebungen  nachwiesen. 

Auch  ich  selbst  hatte  Gelegenheit,  ein  grösseres  Kogmogyra- 
Material  zu  bearbeiten,  wobei  ich  zahlreiche  verzierte  Oogonien 
untersuehen  konnte.  Die  Verzierungen  und  Erhebungen  dér  Spiral- 
zellen  waren  derart  gleichmassig  verteilt  und  so  regelmássig  aus- 
gebiklet,  dass  ich  es  für  ausgeschlossen  halté,  dass  es  sich  dabei  nur 
um  Vorgange  dér  ausseren  Rindenbildung  handeln  solle.  An  einigen 
gut  erhaltenen  Exemplaren  sind  die  verzierenden  Tuberkeln  sogar 
so  schön  zu  sehen,  dass  wir  den  ausgezeichneten  Darstellungen 
S t a c b é s (15,  Taf.  IV,  fig,  2)  ruhig  Glauben  schenken  können. 

Übrigens  ist  die  liier  beschriebene  Kosmogyra- Art  nicht  die 
erste  dieser  Gattung  aus  Ungarn,  da  Tűz  són  (17,  p.  210,  Taf.  13, 
fig.  1)  im  Jahre  1913  eine  Charophyten- Frucht  beschrieben  und  auch 
abgebildet  hat,  die  Verzierungen  aufweist.  Tuzson  benannte  seine 
Art  Choraceites  verrucosa.  Die  Type  stammte  vöm  Strázsa-Berg 
bei  Esztergom,  wo  sie  in  Eozan-Schichten  gefunden  wurde.  Bei  sei- 
ner  systematischen  Umgruppierung  verwies  dann  Pia  (7)  auch 
diese  verzierte  Art,  uzw.  mit  voller  Bereclitigung,  in  die  Gattung 
Kosmogyra. 


Sch  1 ussfol  gerun  gén . 

Die  geographische  Verbeitung  dér  rezenten  Charophyten- Gat- 
tungen  und  Arten  ist  sehr  ausgedehnt  (2,  3)  und  dórt,  wo  Charophyten 
auftreten,  verdrangen  sie  allé  anderen  Pflanzen.  Die  Nachrichten 
über  fossile  Funde  werden  ebenfalls  immer  haufiger,  uzw.  aus  den 
entlegensten  Erdteilen,  was  ein  sehlagender  Beweis  dafür  ist,  dass 
die  Charoyhyten  auch  schon  in  den  geologischen  Zeitaltern  eine 
grosse  und  ausgedehnte  Verbreitung  besassen.  Die  seit  dem  Devon 
bekannten  und  sehr  stark  spezialisierten  Charophyten- Oogonien  be- 
liielten  im  Verlaufe  dér  Zeit  ikre  Form  fást  unverándert  bei  und 
vertreten  scheinbar  eine  Vegetation  von  sehr  gut  begrenztem  Typus. 
Ausser  den  obigen  Ausfíihrungen  spricht  auch  die  grosse  ent- 
wicklungsgeschichtliche  Vergangenheit  dér  Charophyten  dafür,  dass 
sie  eine  scharf  umrissene  und  selbstandige  Pflanzengruppe  dar- 
stellen. 

Die  Geologen  und  Stratigraphen  suchten  bisher  fást  immer 
den  Vert  aufzudecken,  den  die  Chara- Arten  als  Schichten-  und 
Zeitalter-Indikatoren  darstellen.  Eine  solche  Eigenschaft  lfisst  sich 
aber  bei  den  Charophyten  nicht  mit  absoluter  Sickerkeit  nachweisen. 
So  wurde  z.  B.  Chara  sadleri  U n g.  (19,  p.  9)  am  Brennberg  im 
anittleren  ^liozan  gefunden,  wahrend  Majzon  (9.  p.  47)  die  bei  dér 


Kiara  Rásky 


30 ) 

Tiefbohrung  Xr.  II  in  Tiefen  von  417.88 — 118.10  m und  428.40 — 428.70 
ni  ersehlossenen  Schichten,  aus  welchen  Charo  sadleri  zum  zveiten- 
niale  zum  Vörsehein  kam,  sclion  dem  unteren  Miozan  zusclireibt. 
Dieselbe  sich  bis  in  eine  Tiefe  von  428.70  m erstreckende  Schiclite 
halt  aber  A 1 a d á r V e n d 1 (20,  p.  277)  noch  fiir  den  unteren  Anteil  des 
mittleren  Mioizan,  velclier  Ansicht  sicli  aueh  J.  Xoszky  sen. 
anscliliesst  (21,  p.  72.).  Diese  Unterschiede  in  den  Auffassungeu 
können  alsó  durch  das  Vorkommen  von  Chara  sadleri  in  diesen 
Schichten  nicht  beseitigt  werden. 

Das  Vorkommen  von  Chara  sadleri  im  Kattien  rnuss  aber.  als 
ein  Festlandsvorkommen  betrachtet  verdeu,  dn  die  marínén  Cha- 
rophyten-Y orkommen  ein  ganz  anderes  Bikl  ergeben  (12).  Hier  bleibt 
nur  die  eine  Erklarung  iibrig,  dass  uamlich  die  Früchte  entweder 
aus  einer  mit  Wasserpflanzen  bestandenen  Bueht  ins  Meer  ge- 
sclnvemmt  worden  varén,  oder  durch  Flusstransport  dorthin  gelang- 
ten. 

Grössere  Unterschiede  ergeben  sich  aber  bei  den  Vorkommen 
von  Chara  inconspicua  U n g.  und  noch  mehr  bei  denen  von  Kos - 
mogyra  superba  Stache.  Ch.  inconspicua  war  bisher  aus  dem  obe- 
ren  Miczan  bekannt  und  kam  nun  anlasslich  dér  Bohrung  iu  Pécs 
aus  dem  Sarmat  zum  Vorschein.  Kosmogyra  superba  wurde  dage- 
gen  aus  dem  Paleoziiu  beschrieben  und  nun  ebenfalls  im  Sarmat 
(nach  Majzon)  von  Pécs  gefunden. 

Aus  allén  diesen  Tatsachen  geht  alsó  ganz  klar  liervor,  dass 
dér  Wert  dér  fossilen  Charophyten  als  stratigraphischer  Indikáto- 
rén noch  durch  weitere,  eingehende  Untersuchungen  heweisen  wer- 
den rnuss. 

(National-Museum,  Geol.-Palaont.  Abt.,  Budapest.) 


SCHRIFTTÜM. 


1.  Dolli  us  et  Fritel:  Catalogue  raisonné  des  Characées 
fossiles  du  Basin  de  Paris.  — Bull.  de  la  Soc.  Géol.  de  Francé.  4 Série. 
Törne  19.  pag.  243.  fig.  1 — 23.  Paris.  1919.  — 2.  Filarszky  X,.:  A 
Chara-félék  monográfiája  a hazánkban  eddig  megfigyelt  fajainak  és 
formáinak  elösorolásával.  — Magy.  Tud.  Akad.  Math.  Terin.  Értesítő. 
LII.,  p.  4ő9.  Budapest,  1934.  — (Mouographie  dér  Characeen  mit  Auf- 
zahlung  dér  bisher  in  Ungarn  beobachteten  Arten  und  Formen.  — 
Mathem.  u.  Naturw.  Anzeiger  d.  Ung.  Akademie  dér  Wissenschaften. 
Bd.  LII.  p.  470.  Budapest,  1934.)  — 3.  Filarszky  N.:  A Chara-félék 
különös  tekintettel  a magyarországi  fajokra.  — Magy.  Természettud. 
Társulat  Kiadványa.  Budapest.  1893.  (Die  Characeen  mit  besonderer 
Rücksicht  auf  die  in  Ungarn  beobachteten  Arten.  Taf.  I — V.  Budapest,. 


Über  die  Fiiichte  i'ossiler  Chara-Artjen 


305 


1893.)  — 4.  Groves,  J.:  Charopyta.  — Foss.  Caf.  II.  Plantae.  XXX. 
Berlin,  1933.  — 5..  Groves,  J.  a.  B u 1 1 o c k-W  e b s t e r:  The  British 
Charophyta.  Vol.  I — II.  London,  1924  — Heer,  O.:  Die  tertiare  Flóra 
dér  Schweiz.  Bd.  I.  p.  23.  Taf.  IV.  Wintherthur,  1835.  — 7.  H i r m e r, 
M.:  Handbuch  dér  Paláobotanik.  Bd.  I.  München  und  Berlin,  1927.  — 8. 
Leman,  S.:  Xote  sur  la  Gyrogonite.  — Xouv.  Bull.  Sci.  Soc.  Philom, 
III.  pp.  208 — 210.  Paris,  1812.  — 9.  Majzon,  L.  és  Teleki,  G.:  A 
városligeti  II.  számú  mélyfúrás.  — Hidrológiai  Közlöny,  Budapesti 
kötet.  1940.  XX.  p.  47.  Budapest,  1941.  — (Die  Tiefbohrung  Nr.  II.  im 
Stad  waldchen.  Zeitschr.  f.  Hydrologie.  Bánd  Budapest,  1940.  XX.  p. 
62.  Budapest,  1941.)—  10.  P e e k,  E.  R.:  A new  family  of  Charophyta  from 
the  lower  cretaceous  of  Texas.  — Journ.  of  Paleontology,  Vol.  12.  No. 
2.  pp.  173—176.  Pl.  28  fig.  1.  March  1938,  w.  loc.  — 11.  Peck,  E.  R. 
Morrison  Charophyta  from  Wyoming.  — Journ.  of  Paleontology,  Vol. 
11.  No.  2.  pp.  83 — 90.  Pl.  14.  March,  1937,  w.  loc.  — 12.  Peck,  E.  R.: 
The  Xorth  American  Trochiliscids,  Paleozoic  Charophyta.  — Journ,  of 
Paleontology,  Vol.  8.  No.  2.  pp.  83—119.  PL  9—13.  June  1934. 

— 13.  R e i d,  C.  a.  Groves,  J.:  The  Charophyta  of  the  Lower  Headon 
Beds  of  Hordle  Cliffs.  — Quarterly  Journal  of  the  Geol.  Soeiety  of 
London.  Vol.  77.  p.  175.  Pl.  IV — VI.  London,  1921  — 14.  fide  R e i d,  E.  M.  a. 
Chandler,  M.  E.  J.:  The  Bembridge  Flóra.  — British  Museum.  p. 
165.  Pl.  XII.  London,  1926.  — 15.  S t a c h e,  G.:  Die  liburnische  Stufe  und 
dérén  Grenz-Horizonte.  — Abh.  d.  k.  k.  Geol.  Reichsanst.  Bd.  XIII. 
Hef  . 1.  Taf.  I.  a),  III— IV.  Wien,  1889.  — 16.  Stache,  G.:  Die  Liburni- 
sche Stufe.  — Verh.  d.  k.  k.  Geol.  Reichsanst.  Nr.  12  p.  195.  Wien,  1880,. 

— 17.  Tűz  són,  J.:  Adatok  Magyarország  fossilis  flórájához.  (Addi- 
tamenta  ad  flórám  fossilem  Hungáriáé  III.)  — Föld"..  Int.  Évk.  XXI.  8. 
Taf.  XIII.  fig.  1 — 3.  Budapest,  1913.  — (Beitrage  zűr  fossilen  Flóra 
L ngarns.  — Mitteil.  aus  d.  Jahrb.  d,  Kgl.  Ung.  Geol.  Anst.  Bd.  XXL 
Heft  8.  Taf.  XIII.  fig.  1—3.  Budapest,  1913.)  — 18,  Unger,  F.:  Genera 
et  species  plantarum  fossilium.  p.  31.  Vindobonae,  1830.  — 19.  Unger, 
F.:  Iconogr.  Plantarum  Fossilium.  p.  9,  Taf.  II.  fig.  7—9.  Wien,  1852.  — 
2ö.  Vend  1,  A.:  A városligeti  új  artézi  kút.  Terin.  Tud.  Közlöny,  70.  köt' 
p.  275.  Budapest,  1938.  — 21.  Zsigmondy,  V.:  A városligeti  ártézi 
kút  Budapesten,  p.  66,  72—73.  Budapest,  1878.  — 22.  Noszky,  J.:  A 
Cserhát-hegység  földtani  viszonyai.  Magy.  kir.  Földtani  In',  kiadása. 
Budapest,  1940.  — (Das  Cserhát-Gebirge.  Königl.  Ung.  Geol.  Anstalt. 
Budapest,  1940.) 


306 


HORIZOXTIERFXG  DES  TRAXSDAXUBISCHEX  PAXXOXS. 

^ on  L.  Strausz. 

lm  Auftrage  dér  Finnen  Eurogasco  und  Maort  kartierte  ieh 
seit  1933  ein  Xeogengebiet  von  12.000  km2  in  Transdanubien  und 
eutdeckte  dabei  ungefahr  150  neue  Pannonfaunen.  An  Hand  die- 
ses  reieben  Materials  versuche  icli  eine  Horizontierung  des  trans- 
dannbischen  Pannons;  auf  eine  allgeniingültige  Horizontierung  des 
Pannons  muss  ieli  aber  verzichten,-  weil  die  kriíische  TTinarbeitung 
einiger  in  stratigraphischer  Hinsiebt  schr  wichtiger  Pannongebiete 
ausserhalb  Transdanubiens  nocb  aussteht. 

In  dem  beríihmten  Aufsehluss  von  Kúp  (siidlieh  von  Pápa) 
beobachtete  Koeli  (11.)  fossilarmen  Tón  im  Liegenden  des  fossilrei- 
chen  Congeria  ungulo  caprae-Sandes;  ein  Horizontunterscliied 
zwisehen  diesen  beiden  konkordanten  Schichten  wurde  bishcr  nieht 
vorausgesetzt.  Mir  gelang  es  aber,  die  Forsetzung  dicsér  Liegend- 
schichten  vei  tér,  so  aucii  bei  Pápakovácsi,  zu  verfolgen  und  ent- 
scheidende  Untcrpannon-Arten  daraus  zu  saruméin.  (Zusamnrenge- 
fasste  Faunenliste  von  9 gleichartigen  Fundstatten  s.  Kolumne  L). 
Die  Fossilarmut  (13  Arten)  dieser  Bildungen  und  ikre  Áhnliehkeit 
mit  den  Ccngeria  zsipnmm/pi-Schichten  im  SO.  Ungarns  stellt  sie 
in  auffallenden  Gegensatz  zu  dem  Reichtum  (43  Arten,  in  beinabe 
inimer  riesigen  Individuenzahlen)  und  zu  dem  unbestreitbaren 
Oberpannonebarakter  dér  Congeria  ungala  caprae-  und  Melanopsis 
hnpressa-  Schichten;  die  Grenze  zwisehen  unterem  und  oberem  Pan- 
non kann  nur  zwisehen  diesen  beiden  Horizontén  gezogen  werden. 
Die  Congeria  nngula  caprae- Schichten  sind  an  dér  SO-Seite  dér 
klemen  ungarischen  Tiefebene  und  im  Becken  von  Tapolca  bis  zum 
Balaton-See  sehr  verbreitet;  Faunenliste  s.  Kolumne  2.  — Die  Con- 
geria nngula  coproe-Scliichten  enthalten  drei  Arten,  die  sovohl 
lm  Hnterpannou,  als  auch  im  Oberpannon  unserer  Gegend  vorkom- 
men,  21  ausgesprochene  Oberpannonarten,  15  Arten,  die  in  anderen 
Horizontén  (hier  und  im  Folgenden  werden  immer  nur  die  von  mir 
gesammelten  und  in  den  Vorstehenden  Faunenlisten  aufgezálilten 
Arten  in  Betracht  gezogen)  felilen,  im  Unterpannon  aber  vorhanden 
sind.  Sowchl  diese  Faunencharaktere,  als  auch  die  Lagerung 
zwisehen  unterpannonischen  Partsch i-Zsig mondyi -Schichten  und 
oberpannonischen  Congeria  balatonica-triangularis- Schichten,  wei- 
sen  dieser  Schichtengruppe  ihre  Stellung  im  unteren  Teil  des  Ober- 
pannous  an.  Für  die  Congeria  nngula  caprae-führenden  Schich- 
ten ist  diese  Feststellung  keine  Xeuigkeit,  aber  umsomehr  für  die 
mit  ilmen  verschmelzenden  Melanopsis  impressn-Schichten  dér  Um- 
gebung  von  Románd,  Pápa  und  Tüskevár.  Jekelius  bezweifelt  die 
Selbstandigkeit  eines  C.  nngula  caprae- Horizontes,  dér  seiner  Mei- 
nung  nach  bloss  einer  schmalen  Randzone  dér  Balaton ica- Schichten 


Horizontierung  des  Transdanubischen  Pannons 


307 


cntspreehen  sollte  (S.p.  2S(,  288);  diese  Annahme  wird  aber  durch  die 
von  mii'  gefundenen  reichen  Faunén  und  durch  die  beAAieseue  gi  ős- 
sé Verbreitung  dér  C.  un  gúla  caprae-Sehichten  widerlegt.  Siimeghy 
parallelisi  erte  die  C.  un  gúla  caprae-Sehichten  mit  dem  Balatonica- 
u nd  Rhomboidea- Horizont;  etwas  tiefer  in  das  untere  Oberpannon 
stellte  er  die  Faunén  von  Kúp  und  Radmanest;  jetzt  ninimt  er  aber 
diesbeziiglich  schon  meine  Einteilung  an  (nacb  einer  mündliehen 
Mitteilung). 

In  dér  kleinen  ungarisehen  Tiefebene  Avaron  bisher  Congeria 
balatonica- Sehichten  nicbt  bekánnt;  ide  fand  sie  nun  bei  Xyárád 
(in  dér  Umgebung  von  Pápa)  in  einer  reichen  I undstátte  (Kolumne 
8.).  Sehr  interessant  ist  hier  das  háufige  Vorkommen  dér  Conge- 
ria rhomboidea  var.,  jener  Varietat,  die  nach  Siimeghy  auch  in  Ost- 
ungarn  haufig  ist. 

lm  Becken  von  Tapolca  und  südlich  von  Öcs  liegen  die  Con- 
geria balatonica- Sohichten  und  die  mit  ihnen  gleiehaltrigen  Süss- 
Avasserkalke  iiber  den  Congeria  ungula  caprae-Sehichten.  Xeue  Fau- 
nén sammelte  ich  hauptsachlich  auf  dem  Badacsony-  und  Szigliget- 
Berge  (Kol,  4.).  Die  C.  balatonica- Schieliten  dér  Umgebung  von 
Várpalota  (Kol.  5.)  und  Kenese  (Kol.  6.)  im  XO  des  Balaton  Sees 
habén  ebenfalls  viel  neues  Matériái  geliefert.  Diese  Bildungen  müs- 
sen  vöm  C.  ungula  caprae-Horizont  unbedingt  abgesondert  Averden, 
denn  es  fehlen  darin  die  Leitformen  dér  C.  ungula  caprae-Schich- 
ten  und  aus  Arten,  die  dem  Unterpannon  und  den  C.  ungula 
caprae-Sehichten  gemeinsam  sind,  dagegen  erscheinen  hier  aber  die 
ViAŰparen. 

ZAvischen  dem  Balaton-See  und  dem  Mecsek-Gebirge  ist  nur 
ein  einziger  Horizont  des  Pannons  mit  dér  Leitform  Prosodacna 
Vutskitsi  aufgeschlossen. 

Die  Gleichaltrigkeit  dieses  Horizontes  mit  den  C.  balatonica- 
Schichten  habé  ich  palaontologiscli  im  Jahre  1934  durch  einen  rei- 
chen neuen  Fund  beAA'eisen  (5).  Die  a*ou  mir  gefundenen  Vutskitsi- 
Faunen  dér  Umgebung  von  Enying,  Köttse  und  Tab  sind  in  dér 
Kolumne  7,  die  atoii  Kurd  und  Pincehely  sind  in  dér  Kolumne 
8.  zusammengefasst. 

Die  Rhomboidea-  und  FMÍsAu'fsi-Schichten  wurden  neuerdings 
immer  als  miteinander  gleichaltrige  Bildungen  aufgefasst  (1,  17), 
Avcfür  ich  ebenfalls  einige  neue  faunistische  Angaben  erbrachte. 
Auch  die  vXyáráder  Fauna  spricht  fii r die  Gleichaltrigkeit  dér  Bá- 
lát onica-  und  Rhomboidea- Sehichten.  So  scheint  es  ausgesclilossen 
zu  sein,  dass  die  Rhomboidea  -und  Vutskitsi- Sehichten  einen  jünge- 
ren  Oberpannonhorizont  A’ertreten,  als  dér  Balatonica -Horizont;  die 
aa  ohlbekannten  und  in  Mittel-  und  SO-Transdanubien  an  dér  Ober- 
flache  aufgeschlossenen  Rhomboidea-,  Vutskitsi-  und  Balatonica- 


* Literatur  s.  im.  ungarisehen  Text. 


308 


M.  Kretzoi 


Schiehten  müssen  als  drei  verschiedene  Fazies  (dies  mehr  in  paliio- 
géographischem  als  im  bathymetrischem  Sinne  verstanden)  dessel- 
ben  Horizontes  aufgefasst  werden. 

Die  Congeria  partschi- Schiehten  von  Pápakovácsi  usw.  ver- 
treten  nur  die  obersten  Teile  des  Unterpannons.  Die  tieferen  Unter- 
pannonschichten  werden  sowohl  im  Beckeninneren  (s.  die  Bolirun- 
gen  dér  Maort,  7,9),  als  auch  an  einigen  St ellen  ausserbalb  des  Bek- 
kens  (s.  Meznerics,  21.)  von  den  Congeria  banatica- Schiehten  darge- 
stellt;  in  dér  Beckenfazies  füllen  diese  vielleieht  auch  den  Oberteil 
des  Unterpannons  aus  (s.  Siimeghy  7.). 

So  ergiht  sich  alsó  in  Transdanubien  folgende  Horizontierung 
des  Pannons: 

1.  Congeria  banatica-Horizont,  2.  C.  partschi-,  3.  C.  ungula 
caprae-,  4.  C.  balatonica-  (und  C.  rhomboideH,  L.  vutskitsi-)  Horizont. 

DIE  UNTERPLEISTOZÁiNE  SÁUGETI ER  F AUN  A VON  BETFIA 


BEI  NAGYVÁRAD. 

Von  M.  Kretzoi  (Budapest.) 

INHALT: 

1.  Die  Erforschung  dér  Fundstellen  am  Somlyóhegy  _ _ — 308 

2.  Dér  Fuiulort  Betfia  — — — — — — — - — — — — 310 

3.  Die  Fauna — — — — — — — — — — — — — — — 311 

4.  Betrachtungen  zűr  Paliiosozio’ogie  dér  Hölilenfaunen  — — — 325 

5.  Das  geologische  Altér  dér  Fauna  — — — — — — — — 329 

G.  Beobachtungen  zűr  allgemeinen  Evolution  — — — — — — 333 

7.  Schrifttum  — — — — — — — — — — — — — — — 334 


1.  Die  Erforschung  dér  Fundstellen  am  Somlóhegy. 

9 km  südöstlieli  von  Nagyvárad  erhebt  sich  dér  aus  Requie- 
nienkalk  (1,  2)  aufgebáute  Somlyóberg,  dessen  Südahhang  oberhalb 
des  Dorfes  Betfia  von  mehreren  Höhlen  durehsetzt  war,  die  aber 
im  Laufe  dér  Zeit  durch  Steinhrucharheit  his  auf  einen  Schacht  (3> 
zerstört  wurdien.  Nur  die  rőten  Höhlenlehmahlagerungen  diesel* 
Höhlen  sind  als  wirtschaftlich  unnützes  Matériái  unheriihrt  zurück- 
gcbliebcn.  Diese  Ablagerungen  sind  reich  an  Wirbeltierresten.  vor 
allém  an  Resten  dér  Mikrofauna.  Die  Kenntnis  diesel*  Fundorte  ver- 
danken  wir  Weil.  Dr.  M.  Tóth  (Nagyvárad),  dér  sie  1994  T.  Kor- 
mos bekannt  machte.  K o r m o s heutete  das  reiche  Matériái  his  auf 
eine,  von  den  ührigen  ahseits  liegende  Fundstelle  (Nr.  V.)  im  O. 
vollkommen  aus.  Die  Fundorte  gelangten  als  Püspökfiirdő,  Fundort 
Nr.  I — VI.  in  die  Literatur  und  fanden  in  mehreren  Berichten  von 
Kormos  (4,  5,  9,  17,  18)  sowie  in  Einzelbeschreibungen  und  Mono- 
graphien  verschiedener  Autoren  (G-8,  10-16,  19-35)  eine  mehr- 
weniger  eingeheiule  Würdigung. 

Aus  diesen  Arbeiten  ergiht  sich  für  Fundstelle  Nr.  II.  und 
die  mit  ihr  wahrseheinlich  eng  verhundenen  Fundorte  I,  III,  IV 


Die  unterpleistozane  Saugetierfauna  von  Bett'ia 


309 


folgende  Faunenliste:  Desmana  thermalis  Kormos,  „ Galemys ” 

semseyi  Kormos,  Talpa  fossilis  Petényi,  „Talpa”  episcopalis 
Kormos,  „Talpa”  minor  Freudenberg,  Sorex  margaritodon 
Kormos,  Sorex  minutus  Linné,  Sorex  runtonensis  H intőn, 
Petényin  hungarica  Kormos,  Beremendia  fissidens  (Petényi), 
Erinaceus  sp.  ind.,  Rhinolophus  ,aff.  ferrumequinum  Schreber, 
Plecotus  crassidens  Kormos,  Plecotus  auritus  (Linné),  Eptesicas 
praeglacialis  Kormos,  Barbastella  aff.  barbastella  (Schreber), 
Miniopteras  schreibcrsii  (Kuhl),  Myotis  baranensis  Kormos, 
Myotis  steiningeri  Kormos,  Myotis  aff.  emarginatus  (G  e o f f r o y), 
Myotis  schaubi  Kormos,  Myotis  aff.  daubentonii  (Kuhl),  Ocho- 
tona  sp.  ind.,  Hypolagus  brachygnathus  (K  o r m o s),  Lepas  sp.  ind.. 
Sciurus  sp.  ind.,  Citellus  primigenius  Kormos,  Trogontherium 
cuvieri  (Fischer),  GUs  antiquus  Kormos,  Muscardinus  dacicus 
Kormos,  Sicista  praeloriger  Kormos,  Spalax  sp.  ind.,  Cricetus 
prae glaciális  Sch  aub,  Cricetus  cricetus  nanus  S c h a u b,  Cricetus 
cricetus  major  (W  o 1 d r i c h),  Apodemus  sylvaticus  (L  i n n é), 
Pliomys  episcopalis  M óhely,  Mimomys  pliocaenicus  (Major), 
M imomys  pusillus  M éhei  y,  Mimomys  intermedius  (N  e w t o n), 
Clethrionomys  sp.  ind.,  Lagurus  pannonicus  Kormos,  Pitymys 
■arvaloides  H intőn,  Allophaiomys  pliocaenicus  Kormos,  Al- 
lophaiomys  laguroides  Kor  mos,  Hystrix  sp.  ind.,  Leó  sp.  ind., 
Canis  mosbachensis  Soergel,  Canis  olivolanus  strandi  Kormos, 
Cynalopex  praecorsac  (Kormos),  Alopex  praeglacialis  Kormos, 
„ Hel'arctos ” arvernensis  Croizet  et  Jobert,  Mustela  palerminea 
(Petényi),  Pannonictis  pliocaenica  Kormos,  „Bhinoceros”  et- 
ruscus  Falc  oner,  Megaceros  cf.  dupuisi  (Stehlin),  „Busa”  sp. 
ind.,  Bovidae  g.  et  sp.  ind.,  Chaulelasmus  streperus  (L  i n n é),  Querque. 
dula  querquedula  (Linné).  Spatula  clypeata  (Linné),  Circus  sp. 
ind.,  Falco  peregrinus  T h u n s t.,  Cerchneis  tinnunculus  Linné,  Per- 
dix  perdix  (L  i n n é),  Fmncolinus  capeki  Lamb  r e c h t,  Tetrao  uro- 
gallus  Linné,  Crex  crex  (L  i n n é),  Tetrax  tetmx  (L  i n n é)„  Athéné 
noctula  (S  c o p o 1 i),  Glaucidium  peregrinum  (L  i n n é),  Caprimulgm 
europaeus  Linné,  Dendrocopus  major  Linné,  Dendrocopus  me- 
dius  Linné,  Yinx  torquilla  Linné,  Chelidon  rustica  Linné  Hi- 
rundo  urbica  Linné,  Sylvia  communis  Linné,  Turdus  viscivorus 
Linné,  Turdus  musicus  Linné,  Turdus  merida  Linné,  Turdus 
iliacus  Linné,  Pratincola  rubicola  (Linné),  Lanius  minor  Gme- 
lin,  Garrulus  gjandarius  (Linné),  Pyrrhocorax  pyrrhocorax  (Lin- 
né), Passer  montanus  Linné,  Fringilla  coelebs  Linné,  Cocco- 
thraustes  coccothraustes  (Linné),  Parus  major  Linné,  Pórus  pa- 
lustris  Linné,  Parus  lugubris  Te  m minek,  Aegithalus  caudatus 

Von  Lók.  Nr.  V,  die  von  den  übrigen  Fnndstellen  etwa  101) 
m entfernt  liegt,  konnte  K o r m o s ohne  vollstandiges  Abtragen  dér 
fcssilienf ükrenden  Schicht  folgende  14  Arten  anführen  (9.) : 
Ursus  ( deningeri  Roic  h.f),  Ursus  arvernen.  s'uC  roizet  e t Jobert, 


510 


M.  Kretzoi 


(Linné),  Certhia  familiáris  Linné,  MotaciU\a  alba  Linné,  Alá u- 
da  arvensis  Linné,  Ophisaurus  pannonicus  Kormos,  Anguis 
fragilis  Linné,  Lacerta  viridis  Laurenti,  Xatrix  natrixA Lin- 
né), Natrix  tesselatus  (Laurenti),  Rana  esculenta  Linné,  Bufo 
bufo  (L  i n n é),  Bufo  viridis  L a u rent  i,  PUobatrachus  lánghae 
F ejér  vár  y,  Pelobates  sp.  huh,  Pisces  ind. 

Vulpes  (ex  aff.  corsac  L.),  Meles  atavus  Korm.,  Putorius  praeg}a- 
cialis  Korín.,  Gulo  schlosseri  Komi,.  Hyaena  (sp.?),  Machaerodus 
latulens  Owen,  Cricetus  cricetus  L.,  Oryctolagus  cuniculus  L,,  Csr- 
i us  (sp.?).  Bős  (Leptobos?)  sp.  ind.,  Rhinoceros  etruscus  Falc. 

Mitte  September  diesen  Jahres  hatte  ieh  nun  Gelegenheit, 
die  Fundorte  am  Somlyóhegy  in  Gesellschaft  meines  Freundes,  A. 
Tasnádi  K u b a c s k a,  Leiter  dér  Geologischen  und  Paláontolo- 
gischen  Abteilung  am  Magyar  Nemzeti  Múzeum  zu  besuchen  und 
die  einzige  noeli  Erfolg  versprechende  Fundstelle,  Lók.  V von 
K o r m o s im  Auftrag  des  genannten  Musenms  vollstándig  auszu- 
beuten. 

2.  Dér  Fundort. 

Über  den  Fundort  schreibt  Kormos  in  seincm  Bericht  von 
1914:  „Etwas  weiter  von  diesen  Fundstellen”  d.  h.  von  Fundstellen 
Xr.  I — IV.  „ea  80 — 100  m südöstlich  finden  wir  die,  auf  Fig.  2.  sicht- 
bare  einstige  Höhlenausfüllung,  welehe  im  Jahr  1913  ebenfalls  aus- 
gebeutet  wurde.  Dieselbe  ist  eine  etwa  2 m máchtige  mit  Kreidekalk- 
Schutt  vermengte  rote  Lehmschieht.  welehe  in  einer  Lángé  vem  10 
m auf  die  ziemlich  steile  Oberfláehe  des  Kreidalkes  lágert  und  von 
einer  Humus-Schicht  bedeckt  wird,  welehe  voll  mit  verwitterten 
Kalkstein-Scbutt  ist.  Dér  rote  Lehm  — auf  Fig.  2.  mit  III.  bezeich- 
net  — welcher  viele  Knochenreste  enthált,  gelit  untén  in  einem  griin- 
liehgrauen,  von  Kalklösungen  imprágnierten,  sterilen  Tón  über,  un- 
ter  welchen  schon  dér  Kreidekalk  folg't.  Dér  knochenführende  rote 
Lehm  ist  aueh  mit  Kalkstein-Bröckeln  gemengt  und  von  diinneren 
sekundáren  Kalkkonkretionen-Schichten  unterlirochen.”  (9.565) 

Als  ich  Mitte  September  d.  J.  dicse  Fundstelle  aufsuclite, 
fand  ieh  sie  zu  meiner  nicht  geringen  Überraschung,  trotz  „Ausbeu- 
tung”  seitens  K o r m o s und  Herumwühlen  dér  Kurortgáste,  sowie 
dér  Dorfeinwohner  (die  durch  Verkaufen  dieser  Fossilien  als  An- 
denken  aueh  etwas  Geld  verdienten),  in  annáhernd  demselben  Zu- 
stand,  Avie  auf  Kormos’  erwáhnten  Abbildung! 

Die  von  Kormos  gegebene  Schiehtenfolge  möchte  ich  mit 
folgenden  Daten  ergánzen:  wáhrend  sieh  dér  untere  gelblich-grün- 
lichgraue  Komplex  tatsáchlieh  als  steril  erwies,  muss  dér  iiberla- 
gernde  rote  Lehm  stratigraphiseh  in  zwei  Teile  zerlegt  werden.  Dér 
untere  Teil,  in  dem  diejenigen  Kalkknollen-Schichten  liegen,  enthált 
überhaupt  keine  Kalkstein-Bröckel.  Dagegen  ist  die  manganische 
Inkrustierung  ziemlich  stark.  Die  Knochenreste  dieser  plastischen 
Lehmschieht  sind  sehr  gut  erhalten,  frisch,  ihre  Bruchfláchen  nicht 


Die  untevpleistozáue  Saugetierfauna  von  Betfia 


311 


abgerollt.  Von  hier  stammt  sozusagen  die  ganze  „Hasen-Fauna” 
und  das  Hikrofaunen-Element. 

Demgegeniiber  ist  dér  rote  Lelun  im  oberen  Teil  (besonders 
ganz  oben)  voll  mit  kleineren  und  grösseren  Kalksteinbröckjeln, 
dér  rote  Lehm  tritt  sehr  zurück.  Mikrofonná  felilt  vollstaiulig,  diese 
Schicht  lieferte  nur  stark  zerbrochene,  an  den  Oberflachen  stark 
korrodirte  Knoehen  grosser  Ticre.  Die  Bruchfláehen  dér  Knochen 
sind  staik  abgrollt.  Ausserdem  Avarén  im  plastischen  Lelim  die  zu- 
sammenhangende  Skeletelemente  nicht  selten,  was  im  Kalksteinfüh- 
renden  Lehm  nie  dér  Fali  war,  als  Zeichen  dafiir,  dass  im  ersteren 
zusammenhangende  Kadaver-Teile  eingebettet  Avurden,  wahrend  im 
letzteren  nur  vielfach  zerbrochene,  durch  die  Atmosferilien  ange- 
griffene  Knoehenfragmente  gelangten.  Diese  auffallige  Erseheinung 
kann  nur  durch  die  Annahme  erklart  Averden,  dass  die  Höhlendecke 
naeh  dem  Ablagern  des  plastischen  Lehmes  (Avenigstens  zum  Teil) 
cingestiirzt  ist.  Durch  diese  obere  Öffnung  gelangten  clann  die  Tvalk- 
steinschutt-Mass.en  und  mit  ihuen  die  Knoehcnbruchstiicke  in  die 
Höhle.  Die  relatív  grosse  Zahl  dicsér  Knochenreste  Kpricht  dafiir, 
dass  sie  evtl.  aus  biner  höher  gelegenen  Höhle  auf  diese  sekundare 
Fundstelle  gelangten. 

Hier  muss  noch  erwahnt  werden,  dass  dér  Lehmkomplex 
cinem  sehr  betráchtlichen  Schichtendruck  unterworfen  Hóin  konnte, 
was  die  ausnahmslos  zerquetschten  Langknochen  dér  Hasén,  oder 
die  zwisehen  die  Liicken  dér  Kalksteinstiicke  wörtlich  eingepressten 
Ivnochen  grosser  Tiere,  ebenso  wiq  die  überall  auftretenden  Harni- 
sche  beweisen. 

Endlich  muss  noch  die  Frage  dér  Namen-Gebnng  kurz  ge- 
streift  werden.  Da  wir  hier  eine  von  deu  seitens  K o r m o s ange- 
íührten  4-5  Aveiteren  Fundstellen  auch  topographisch  gut  gesonderte, 
ausserdem  aber  von  denen  (besonders  von  dér  wiehtigsten  Fundstelle: 
Lók.  II.  bei  Kor  m o s)  auch  faunistisch  scharf  getrennte  Fund- 
stelle ATor  uns  habén,  glaube  ich  richtig  zu  verfahren,  wenn  ich 
Kormos’Lck.  V.  (Fundstelle  mit  „Mcichairodus  latidens”)  von 
den  übrigen,  von  K o r m o s als  Fundort  Püspökfürdő,  Lók.  I — IV. 
bezeichneten  als  Fundort  Betfia  unterscheide  (es  liegt,  ebenso  wie 
die  übrigen,  am  N-Ende  des  Dorfes  Betfia  am  S-Abhang  des  Somlyó- 
berges).  LTnter  dér  Bezeichhung  Püspökfürdő  lauft  natürlich  auch 
weiterhin  die  klassische  Mikrofaunen-Fundstelle  Lók.  II.;  die  Lók. 
I und  III — IV.  können  dabei  ruhig  vernachlassigt  Averden. 

3.  Die  Fauna. 

Kormos  berichtet  aus  Betfia  (bei  ihm  Püspökfürdő,  Fundort 
Xr.  V)  über  das  Vorkommen  von  14  Arten.  In  meiner  Aufsamm- 
lung  sind  allé  Arten  dér  K o r m o s’sc-hen  Publikation  A-ert rétén: 
zAvei  Barenformen,  Wolf,  Steppenfuchs,  Dachs,  Iltis,  Vielfrass,  Hy- 
ane,  Machairodontide,  Hamster,  Hasé,  Cervide,  BoA’ide  und  „Rhino- 
ccro. s”  etriiscus.  Ausserdem  konnte  ich  aber  noch  AA’eitere  29  Fonnen 


312 


M.  Kretzoi 


nachweisen,  so  dass  nun  die  Gesamtfauna  nicht  weniger  als  43  Ar- 
ién aufweist,  die  nachstehend  kurz  gesehildert  werden  sollen. 

1.  Erinaceus  sp.  ind.  — Diese  Form  ist  in  meiner  Aufsamru- 
lung  bloss  dnreh  das  distale  Bruchstück  eines  Humerus  vertreten. 
Kormos  besclirieb  (3.1)  von  Beremend  eine  kleinwüchsige  Art,  E. 
lechei,  wáhrend  die  Igelreste  von  Villány,  Csarnóta,  Püspökfürdő, 
Brassó,  Hundsheim,  ebenso  wie  diejenigen  dér  süddeutsehen  Fund- 
stellen,  artlich  nicht  bestimmt  werden  konnten.  Eine  Ausnahme 
bildet  die  grosswiichsige  Form  dér  Saekdillinger  Höhle,  die  eine 
besondere  Art,  E.  praeglacialis  Brunner,  zu  vertreten  scbeint 
(37.311).  Welcher  von  diesen  Arten  die  Form  aus  Betfia  zugeschreiben 
werden  könnte,  ist  anf  Grund  eines  so  dürftigen  Restes  nicht  zu  ent- 
scheiden. 

2.  Sorex  margaritodon  Kormos.  — Von  dieser  bisher  nur 
von  Püspökfürdő  und  vöm  Xagyharsányhegy  bekannten  Art  liegt 
mir  aus  Betfia  ein  schöner  Unterkiefer  ATor.  Aus  dér  Lángé  dér 
Zahnreihe  (8.8  m)  zu  schliessen,  passt  das  Tier  gut  in  die  Varia- 
tionsbreite  dér  Art  (die  Zahnreilienlánge  dér  Exemplare  von  Püs- 
pökfürdő sehwankt  zwischen  7.7  und  9.0  mm). 

3.  Felis  (s.  1.)  sp.  ind.  — Aus  einer  schwachen  Phal.  II.  kann 
auf  das  Vorkommen  einer  kleinen  Katzenart  in  dér  Fauna  geschlos- 
sen  werdei#  Kleinkatzenreste  sind  im  Altpleistozan  belcanntlich 
recht  selten;  sogar  an  den  Stellen,  an  welchen  sie  vertreten  sind, 
ist  das  vorhandene  Matériái  so  kümmerlieh,  dass  über  ihre  sys- 
tematisehe  Stellung  so  gut  wie  nichts  ermittelt  werden  kann.  Ganz 
allgemein  können  wir  nur  soviel  feststellen,  dass  in  dieser  Zeit  in 
Mitteleuropa  eine  dér  Wildkatze  an  Grösse  nachstehende  und  eine 
zweite,  aus  den  Dimensionen  gesclilossen  mehr  auf  Chans,  als  auf 
Felis  verweisende  Gruppé  gelebt  habén  mag.  Die  erste  Gruppé,  dér 
auch  dér  Befund  von  Betfia  zugeschrieben  werden  kann,  könnte  als 
Formenkreis  dér  Felis  lunensis  Mar  teli  i (38)  bezeiehnet  werden, 
wáhrend  die  zweite,  in  welcher  im  Allgemeinen  die  Katzen-Funde  von 
Villány  (25),  Gombaszög  (39.106)  und  Hundsheim  (40.196,200),  die  Fe- 
lis catus  magna  dér  Stránská  skála  (41),  sowie  dér  „Chous”  des  L’n- 
tertürkheimer  Traventins  (42.443)  zusammengefasst  wei-den  dürften, 
nicht  einmal  so  weit  lokalisiert  werden  kann.  Übrigens  ist  auch  das 
unsicher,  oh  hier  nur  mit  einer,  oder  evtl.  mit  zwei  Gruppén  (Felis 
und  Chnus)  zu  rechnen  ist. 

4.  Leó  gombaszögensis  Kretzoi.  — Dér  kleinwüchsige 
Löwe  unseres  Altpleistozáns  ist  bei  Betfia  bloss  dureh  wenige 
Fragmente  (P4,  ein  defekter  Ecltzahn,  sowie  einige  Bruchstücke  von 
Extremitatenknochen)  vertreten. 

5.  Epimachairodus  hungoricus  Kretzoi.  — Die  Art  wurde 
zuerst  auf  Grund  des  ausgiebigen  Materiales,  das  M.  Tóth  sammel- 
te,  von  A.  Koch  und  T.  Kormos  (8.)  als  Machairodus  lat  idén  s 
Owcn  bezeiehnet,  wáhrend  ich  sie  1929  (35)  als  Typus  einer  beson- 
deren  Gattung  beschrieb.  Ausser  in  Betfia  könnte  die  Art  bisher 


Die  unterpleistozane  Saugetierfauna  von  Betfia 


313 


nur  noeh  in  Gombaszög  sicher  nachgewiesen  werden  (39.110),  wenn 
auch  Funde  verschiedener  Extremitatenknochen  das  Vorkommen 
diesel*  Fönn  aneh  bei  Villány  und  Csarnóta  wahrseheinlich  machen 
(25).  In  dér  nenen  Aufsammlung  ist  die  Art  nur  durch  einige  Pha- 
langen  vertreten.  Taxonomisch  steht  sie  „Machairodus”  moravicus 
Woldrich  und  Epimachairodus  boulei  Kretzoi  am  nachsten, 
besonders  dér  ersten  Art,  von  weleher  sie  noeh  nicht  einwandfrei 
unterschieden  werden  kann,  wahrend  E.  boulei  eine  entschieden 
liöhere  Entwicklungsstufe  vertritt. 

6.  Crocuta  sp.  ind.  — Hyánenreste  sind  aus  dem  ungarischen 
Altpleistozan  nur  von  zwei  Fundstellen  bekannt  geworden,  uzw. 
von  Siittő  (43.165)  und  Gombaszög  (39.121,  44.129).  Die  erste  Fundstelle 
lieferte  eine  kleine  Crocuta- Art,  die  zweite  ausserdem  noeh  die  gewal- 
tige  Pachycrocuta  robusta  progressa  Kretzoi.  Die  reichen  Fund- 
stellen  des  Villányéi*  Gebirges  und  Püspökfürdő  enthalten  keine 
Hyanen-Iíeste.  Einmal  (9.504)  erwahnt  Kormos  von  Betfia  eine 
Hgaena  (sp.f),  doch  kehrt  diese  Angabe  in  keiner  dér  spateren  Auf- 
ziililungen  des  genannten  Autors  (17,  18.)  wieder,  so  dass  wir  an- 
nehmen  können,  dass  diese  Bestimmung  bei  dér  Kevision  als  fehler- 
haft  gestriehen  werden  musste.  Mir  liegt  von  Betfia  eine  beschadig- 
te  Phal.  I.  vor,  die  wohl  zűr  Feststellung  ausreicht,  dass  es  sieli 
um  eine  Hyane  handelt,  die  auf  Grund  dér  Massangaben  nicht 
Pachycrocuta  sein  kann,  aber  nicht  zur  Entscheidung,  weleher  d?r 
kleineren  Hyanen  das  Objekt  zugewiesen  werden  könnte.  Da  aber 
einerseits  mit  dem  Auftreten  dér  villafranchischen  Formen  (Pliocro. 
cuta,  Pliohyaena)  in  diesel*  Fauna  nicht  mehr  gerechnet  werden  kann, 
andererseits  aber  die  Hyaena- Formen  des  Saintprestiiim-Mosbachi- 
um  wahrseheinlich  ebenso  nicht  in  den  Ivarpatenbecken  eingedrun- 
gen  sind  wie  untéi*  ihren  Zeitgenossen  Hesperoloxodon  und  Hippo- 
potamus,  so  bleibt  nichts  anderes  übrig,  als  die  Hyane  von  Betfia 
dem  Formenkreis  dér  von  Gombaszög  sicher  nachgewiesenén  Cro- 
cuta zuzuweisen. 

7.  Martes  cf.  intermedia  H e 1 1 e r.  — Das  mir  von  diesier  Form 
vorliegende  Matériái  (ein  rechter  unterer  Eckzahn  und  ein  proxi- 
males  Ulnafragment)  reicht  nur  zur  Bestimmung  dér  Gattung  Ilin, 
genügt  aber  nicht  zur  Feststellung,  ob  das  Tier  von  Betfia  mit  M. 
intermedia  Heller  aus  Sackdillingen  (45.65)  identifiziert  werden 
kann,  oder  nicht. 

8.  Mustela  palerminea  (P  e t é n y i),  — Von  dieser  auch  ehronolo- 
gisch  wichtigen  Art  (46,27)  kennte  icli  bei  Betfia  einen  intaktén  íecli- 
ten,  sowie  drei  beschadigte  linké  Unterkiefer,  einen  linken  M,  und 
mehrere  Gliedmassenknochen  sammeln. . Die  Hermeline  des  unga- 
rischen Saintprestium-Mosbachium  werden  untéi*  drei  Artnamen,  M. 
palerminea  (P  e té  n y i),  M.  praeglacialis  (K  o r m c sl  und  M.  strandi 
K o r m o s angeführt,  von  welchen  die  beiden  letzteren  Formen  auf  je 
ein  Enterkieferstück  von  Betfia  (8.215)  und  Brassó  (26.153)  hasiért 
sind.  Fassen  wir  die  ]M,-Lange  dér  ungarischen  Funde  in  einem 


314 


M.  Kretzoi 


Frequenzgraphikon  zusammen  (Abb.  1),  so  ergibt  sich  zunáchst  clie 
Tatsache,  dass  .1/.  m lerminea  und  M.  praeglacialis  auf  Grund  die- 
sel- Variationskurve  nic-lit  auseinander  gehalten  iveiden  können;  die 
zu  praeglacialis  stellbaren  Individuen  gében  ein  obeuso  natiirliches 
Atkiingen  des  Variationspolygons  oben,  wie  dies  untén  durch  Hei- 
ne Exemplare  von  Villány  geschieht.  Dagegen  passt  aber  das  M. 
strandi- Exemplar  ven  Brassó  keinesivegs  in  diese  Reihe.  Vas  die 
Variationsbreite  dér  Tiere  dér  einzelneu  Fundorte  betrifft,  so  kann 


Abb.  1 Aus  dér  unteren  Zahnreihenlánge  dér  ung-arischen  Funde  dér 
Mustéin  polerminea-praeglacialis-sirandi  — Gruppé  gewonnenes  \ ari- 
ationspolygon ; die  Massangaben  von  M.  praeglacialis  fiiessen  mit  de- 
nen  von  M.  palerminea  zusammen,  wáhrend  diejenigen  von  M.  strandi 
isoliert  stelien.  Oben  sind  die  Variationsbreiten  dér  Zahnreihenlángen 
einiger  wichtiger  Fundorte  Ungarns  angegeben. 

kurz  festgestellt  werden,  dass  die  Exemplare  von  Villány  gégén  die 
untere  Hálfte  des  Variationspolygons  verseimben  sind,  wáhrend 
diejenigen  von  Betfia  die  obere  Hálfte  einnehinen.  Die  Tiere  ion 
Gombaszög  und  vöm  Nagyhars ányhegy  lieg'en  zwar  m elír  in  dér  Mit- 
te  des  Graphikons,  doeh  mehr  nach  oben  zu  tendierend.  Von  auslán- 
dischen  Fundorten  kann  z.  B.  aus  Sackdillingen  ganz  dasselbe  fest- 
gestellt werden.  Dér  Vert  dieser  Tatsacken  liegt  in  dem  Umstand, 
dass  Villány  mit  Tieren  in  dér  unteren  Dimensionsháfte  des  Gra- 
phikons aueh  faunistisch  das  entsehieden  álteste  Vorkommen  dar- 
stellt,  wáhrend  die  übrigen  mit  Tieren  aus  dér  oberen  Hálfte  des 
Variatonspolygons  die  auch  faunistisch  jüngeren  Fundstellen  sind, 
wogegen  Brassó,  das  geologiscli  jiingste  orkommen  ein  Tier  lie- 


Die  unterpleistozane  Sáugetierfauna  von  Betfia 


315 


ferte,  das  ganz  ausserhalb  dér  Variationskurve  dér  M.  palenninea- 
prae glaciális- Gruppé  zu  stehen  seheint,  wenn  auch  die  Stichhaltig- 
keit  dieser  Angabe  erst  noeh  an  grösserem  Matériái  bestátigt  wer- 
den  muss.  Vorderhand  kann  aber  aueh  die  Frage  nieht  entseliie- 
den  werden,  ob  die  kleinen  Exemplare  dér  altén  Fauna  von  Villány 
als  Stammform  (palerminea)  von  dér  grösseren  und  jiingeren 
Lokál form  von  Betfia,  Xagyharsányhegy,  usw.  ( praeglacialis ) ge- 
triennt  werden  miissen,  oder  nieht. 

9.  Putorius  cf.  stromeri  Kormos.  — Das  mir  vor  Hegen  de 
Matériái,  ein  zahnloser  Unterkieferkörper,  genügt  bloss  dazu,  aus 
dér  allgemeinen  Form  des  Unterkieferkörpers,  und  dér  Verteilung 
dér  Alveolen,  besonders  aber  aus  dér  sehr  bezeichnenden  Stellung 
dér  M,-Alveole  sicher  feststellen  zu  können,  dass  in  dér  Fauna  eine 
Iltisart  sicher  vertreten  ist.  Die  Alveolarlange  des  Mt  (7.5  mm) 
stimmt  mit  dem  entsprechenden  Masse  (7.4  mm)  dér  als  P.  stromeri 
K o r m o s aus  Villány  beschriebenen  Form  ebenso  volkommen 
überein,  wie  auch  dér  Gesamthabitus  des  Unterkiefers  selbst. 

10.  Gulo  schlosseri  Kormos.  — Die  Art  wurde  seinerzeit 
von  Kormos  auf  Grund  von  Exemplaren  aus  Betfia  aufgestellt 
(8.2C6).  Das  von  mir  gefundene  Materiül : zwei  rechte  M,  (Zahnlánge 
20.5  und  18.8  mm),  ein  P3  dér  linken  Seite  (10.9  mm),  ein  oberer  und 
eíu  unterer  rechter  Canin,  sowie  einige  Extremitátenknochen,  lásst 
sieh  sehr  gut  in  den  Ralimén  dér  K o r ni  o s’schen  Art  einfügen. 

11.  Pannonictis  pliocaenica  Kormos.  — Diese  Art  wird  in 
dér  Fauna  durch  einen  vorne  beschádigte  P4  vertreten. 

12.  il leles  meles  praeglacialis  Kormos.  — Die  Form  wurde 
von  Kormos  auf  ein  kleines  TTnterkieferfragment  aus  Betfia  be- 
griindet  (8.220).  Mir  gelang  es  nur  einige  Metapodien  zu  sammeln.  Es 
ist  sehr  bezeichnend,  dass  diese  Form,  ebenso  wie  Gulo,  ausser  von 
Betfia  nur  noch  von  Gombaszög  bekannt  ist,  wáhrend  beide  aus 
dem  Villányéi’  Gebirge  vollkommen  fehlen.  Da gégén  tauchen  sie  in 
verschiedenen  Faunén  des  mahrischen,  síid-  und  mitteldeutschen,  ja 
sngar  siidenglischen  Saintprestiums  und  Mosbachiums  nieht  selten 
auf,  woraus  auf  ein  entschieden  nördliches  Verbreitungsgebiet  die- 
sel- Tiere  geschlossen  werden  darf. 

13.  Qanis  mosbacliensis  Soergel.  — Vöm  kleinen  Wolf  des 
alteren  Pleistozán  förderten  die  neuen  Aufsammlungen  einen  lin- 
ken M,  (Lángé  23.7  mm,  Breite  8.8  mm),  zwei  weitere,  fragmentáre 
M„  einen  linken  unteren  Canin,  zwei  untere  Schneidezáhne,  sowie 
einige  Extremitátenknochen  zutage. 

14.  Canis  sp.  ind.  (?  gigas  Kretzoi).  Ausser  dér  oben  er- 
wáhnten  Fomi  ergab  Betfia  noch  eine  weitere  Art,  leider  aber  nur 
in  einem  sehr  mangelhaften  Matéria!.  Das  in  Rede  stehende  Objekt 
ist  die  innere,  linguale  Hálfte  eines  rechten  Mr  Wenn  auch  das  vor- 
handene  [Matériái  zu  iveitgehenden  Schliissen  viel  zu  dürftig  ist, 
so  kann  doch  unbestreitbar  soviel  festgestellt  werden,  dass  in  die- 
ser  Zeit  bei  Betfia  eine  an  Grösse  dem  Höhlenwolf  nieht  nachste- 


316 


M.  Kretzoi 


hende  Canis- Art  lebte.  Allerdings  ist  dieses  Vorkommen  nieht  das 
erste  im  unteren  Pleistozan.  An  erster  Stelle  sei  als  einziges  wohler- 
lialtenes  Fundstück,  das  zu  dieser  Gruppé  gestellt  werden  kann, 
Campana’s  valdarniseher  Canis  falconeri  erwahnt  (47.220).  Dann 
folgt  Schirmeise n’s  Angabe  über  einen  Wolf  dér  Stránská  ská- 
la, dér  an  Grösse  die  Xormalform  betrachtlich  übertrifft  (41.17),  wáh- 
rend  Kormos  über  einen  auffallend  grossen  M2  einer  Ormis-Form 
vöm  Nagyharsányberg  berichtet  (24.22).  Sehliesslieh  muss  ic-h  noch  ei- 
nes  sehr  starken  Fnlerkieí’erstüekes  mit  zwei  Zahnen  aus  Gomba- 
szög gedenken,  das  ich  als  den  Vertreter  einer  besonderen  Art  un- 
téi' dem  Namen  Canis  gigas  beschrieb  (39.128).  Spater  hatte  icb  aber 
Gelegenheit,  auch  den  Unterkiefer  des  von  mir  als  Xenocyon  lycao- 
noides  beschriebenen,  ebenfalls  sehr  grossen  Caniden  lycaoninen  Ge- 
práges  kennen  zu  lemen  (die  Objekte  befinden  sich  z.  T.  in  mei- 
nem  Matériái  von  Gombaszög,  z.  T.  aber  in  dem  durch  die  kgl. 
Ungarische  Geolcgisehe  Anstalt  von  derselben  Lokalitat  ervoi'benen 
Matériái).  Die  P-Form  dieser  lycaoninen  Caniden-Art  stimmt  mit 
dér  von  Canis  gigas  so  veitgehend  überein,  dass  ich  mich  ge- 
zwungen  fühlte,  beide  Formen  (dér  Zeilenprioritat  entspreehend) 
unter  dem  Namen  Xenocyon  gigas  (Kretzoi)  zusammenzufas- 
sen  (44.113).  Dér  Fund  des  M,  von  Betfia  virít  natürlich  wieder  alles 
über  den  Haufen:  dieser  Zalm  kann  námlich  auf  keinen  Fali  mit 
Xenocyon  in  Beziehung  gebracht  werden,  so  dass  wir  wieder  mit 
dér  Mögliehkeit  eines  mit  Xenocyon  Jycaonoides  dimensionel  gleicli 
starken,  wenn  nieht  diesen  sogar  übertreffenden  und  mit  ihm  im 
Bauplan  dér  unteren  P parallel  entvickelten,  grossen  Canis  aus 
dér  Verwandtsehaft  des  C.  falconeri  dél  Cam  p a n a rechnen 
miissen.  Diese  Form  des  mi ttaleur&paischen  Altpleistozáns  könnten 
Avir  evtl.  unter  dem  Namen  C.  gigas  Kretzoi  vöm  alteren  C.  fal- 
coneri dél  C ampa  na  und  vöm  .iüngeren  C.  spelaeus  G old  fuss 
unterscheiden.  Interessant  ist  es  allerdings,  dass  dieser  Fund  Betfia 
wieder  mit  Gombaszög,  Nagyharsányhegy  und  Stránská  skála  in 
nahere  Beziehung  bringt,  wahrend  fernere  Beziehungen  einerseits 
zum  Villafranchium  dér  Valdarno-Faunen,  andererseits  zu  den  ech- 
ten  diluvialen  Glazialfaunen  hestehen. 

15.  AJopex  sp.  ind.  — lm  Matériái  von  Betfia  faiul  ich  u.  a. 
ein  zahnloses  Unterkieferfragment,  einen  linken  P4,  einen  rechten 
Pj,  usw.,  die  auf  Grund  ihrer  Form  und  besonders  ihrer  Dimensi- 
onen  nur  mit  dieser  Gruppé  verglichen  werden  können.  Weitere 
Folgerungen  gestattet  aber  das  ziemlich  dürftige  Matéria!  nieht. 

1G.  Cynalopex  praecorsac  (Kormos).  — Dér  zweiten  Fuchs- 
art  von  Betfia  können  ein  bezahntes  Unterkieferstück,  einige  Eek- 
zahne,  sowie  versehiedene  Extremitatenknoehen  zugewiesen  werden. 
Diese  stimmen  allé  sehr  gut  mit  Kormos'  Vulpes  praecorsac, 
oder  noeh  hesser  mit  den  von  Nagyharsányhegy  und  Csarnóta  be- 
kannten  grösseren  Exemplaren  dieser  Art  (23.178)  überein. 

17.  Ursus  sp.  ind.  — Einige  fragmentare  Gliedmassenknoehen, 


Die  unterpleistoziine  Saugetierfauna  von  Betfia 


31T 


die  ich  auf  Grund  ihrer  verhaltnismassig  grossen  Dimensionen  zu 
dieser  Gattung  zahle,  geniigen  bei  weitem  nicht  dazu,  diese 
giosse  Bárenform  spezifisch  sicher  zu  bestimmen,  umsomehr,  ais 
wir  bei  dér  Bestimmung  einer  altpleistoziinen  echten  Bárenform 
unter  nicht  weniger  als  8 — 10  Arten  zu  wahlen  habén,  uuter  ivei- 
ében Artdifferenzen  sehr  schiver,  meist  aber  überhaupt  nicht  naeh- 
zuweisen  sind. 

18.  Ursus  (?  Plionarctos)  stehlini  Kretzoi.  — Einige  auf- 
fallend  kleine  Extremitatenknochen  möchte  ich  dieser  Form  zu- 
schreiben,  dérén  systematische  Stellung  aber  einstweilen  noch 
nicht  als  geklárt  angesehen  werden  kann. 

19.  Sciurus  sp.  ind.  — Was  die  Eielihörnchenreste  anbelangt, 
so  musste  ich  mich  mit  einigen  Schneidezahnen  zut'riedenstelien, 
die  zivar  das  Auftreten  dér  Gattung  unzweifelhaft  beiA-eisen,  zűr 
Bestimmung  dér  Art  dagegen  genau  so  Avenig  geeignet  sind  wie 
die  übrigen  A'ereinzelten  Sciu ms-Funde  gleichaltriger  Faunén. 

20.  Citejlus  primigenius  Kormos.  — Zu  dieser  Art  gehören 
acht  z.  T.  fragmantare  L nterkiefer,  zAi’ei  lose  Backenzahne,  soAvie 
einige  Extremitatenknochen  aus  Betfia.  Dér  einzige  Unterschied  ge- 
geniiber  dem  Typus  vöm  Nagyharsányhegy  (36.315)  besteht  in  den 
etAvas  geringeren  Dimensionen.  An.  dieser  Stelle  muss  ich  noch  erAváh- 
nen,  dass  die  Zieselform  von  Betfia— Nagyharsányhegy  als  überrasch- 
ende  Parallelé  zum  Proliiéin  des  grossen  A olfes  (C.  falconeri-gigas- 
spelaeus)  mit  Spermoplúlus  erythrogenoides  F aleoner  (48.422)  des 
onglischen  Glazials  (Ightham  fissure  usav.)  an  Grösse  genau  überein- 
stimmt.  (Dasselbe  Bild  Averden  wir  ütrigens  auch  im  Fali  dér  Hams- 
ter  finden!)  Ob  dieser  grosse  Ziesel  zu  Coloboiis  gestellt,  oder 
besser  bei  Cilellus  gelassen  Averden  muss,  kann  vorderhand 
nicht  entschieden  werden,  umsomehr,  als  wir  nicht  imstande  sind, 
zu  entscheiden,  inAA’ieAveit  unsere  Praslazialform  mit  dem  englischen 
diluA’ialen  S.  erythrogenoides  in  Beziehung  gebracht  Averden  kann. 

21.  Spolax  )i.  sp.  — Spalaeinen-Beste  sind  im  ungarischen  Pra- 
glazial  nicht  selten,  doc-h  stammen  sie  mit  einer  einzigen  Ausname 
(Püspökfürdő)  A’on  Prcspalnx.  Xacli  dem  Kormos’schen  Fund  ATon 
Püspökfürdő  (17,18)  gelang  es  mir  hier  ein  Aveiteres  Spalacinen-Vor- 
kommen  nachzuAveisen,  das  nicht  auf  Prospalax  bezogen  Averden 
darf.  Wenn  auch  das  A’orliegende  Matériái  recht  diirftig  ist  (ein  un- 
terer  Schneidezahn  und  drei  Flnae),  kann  auf  Grund  des  A-ollkom- 
menen  Fehlens  longitudinaler  Schmelzleisten  an  dér  Aussenflache 
des  Schneidezahnes  entschieden  Averden,  dass  in  diesem  Fali  eine 
echte  Spolax- Form  ATorliegt,  (a’oii  den  in  Betracht  kommenden  For- 
men  tragt  Nannospalax  noch  2 — 3 Schmelzleisten,  Avahrend  Spolax 
nur  ATereinzelt  eine  Schmelzleiste,  meist  aber  keine  besitzt)  die  aber 
infolge  dér  sehr  klemen  Dimensionen  (Breite  des  I-Querschnittes 
2.7  mm,  gegeníiber  3 mm  als  MinimalAvert  für  die  kleinsten  bekann- 
ten  Spolax- Arten)  mit  keiner  dér  bereits  bekannten  Arten  identi- 
fiziert  Averden  kann.  Dér  einzige  Spalacide,  dér  einstAveilen  in  Be- 


M.  Kretzoi 


318 

traelit  gezogen  werden  könnte  — einerseits  als  ein  Glied  dér  ech- 
ten  tS'pcdo.v  Gruppé,  andererseits  aber  als  annáhernd  gleich  grcvsse 
Form  — ist  S i m i o n e s c u’s  „Pliospalax”  macoveii  (49.21),  doch  ist 
dér  Zeitabstand  gegeniiber  uuserer  Form  so  enorm  (Plaisaneium  ge- 
genüber  Saintprestium!),  dass  an  eine  spezifische  Identitat  gar 
nicht  gedacht  werden  darf.  Von  einer  Benennung  diesel*  Form  muss 
aber  vorlaufig  abgesehen  werden,  bis  ausgiebigeres  Matériái  eine 
ausführlichere  Diagnose  ermöglieht. 

22.  Cricetxis  sp.  ind.  — Die  an  Wiederkáuer  erinnernde,  hocli- 
gradige  Einförmigkeit  des  Hamstergebisses  zwang  die  Forscher  an- 
stelle  dér  bewáhrten  Methode  dér  Zahnmorphologie  eine  andere 
Methode  zu  suchen.  Infolge  dér  meist  grossen  Individuenzahl  dér 
Flamster  in  den  Faunén,  sowie  dér  nicht  geringen  Grössenunter- 
schiede  zwischen  den  verschiedenen  Cricetinen-Gruppen  empfielt 
sich  hier  vorerst  die  statistische  Auswertungsmethode.  Sie  diente 
Sehaub  als  Grundinge  zűr  Bearbeitung  des  ungarisehen  altpleis- 
tozanen  Hamstermateriales  (20).  Doeli  schlich  sich  in  seine  übrigens 
ausgezeichnete  Methede  ein  Fehler  ein:  er  behandelíe  namlich  das 
ganze  ungarische  Matériái,  ohne  Riicksicht  auf  AbAveichungen  im 
geologisehen  Altér,  Avas  zu  störenden  Generalisationen  führte,  AAras  be- 
sonders  für  die  kleinen1  und  grössten  Formen  gilt.  So  indentifiz.ierte 
er  die  uns  hier  in  erster  Reihe  interessierende  Gruppé  dér  Riésen- 


JDie  Analogie  dér  grossen  Hamster,  das  Gaudry-Depéret- 
B e r g m a n n‘sche  Gesetz,  die  faunistischen  (und  mif  letzteren  in 
bestem  Einklang  die  stra  igraphisehen  Angaben)  und  morphologi- 
sehen  Daten  bestii  igen,  insoferne  überhaupt  feststellbar,  die  An- 
nahme,  dass  wir  innerhalb  dér  S e h a b ‘ schen  Kategorien  D und  E 
die  kleinen  Tiere  A*on  Brassó  \Ton  dér  Allocricetus  b?/rsoc-Gruppe  ab- 
spalten,  die  grossen  Allocricetus  é/dAd-Exemplare  A’on  Bi*assó  als  nicht 
dorthin  geliörige  vöm  A.  éhiki- Typus  abtrennen  und  als  Endglied  dér 
Allocricetus  iwrsae-Linie  behandeln  (A.  auctus  n.  sp.),  gleichzeitig 
aber  deu  langschnauzigen  typischen  A.  éhiki  (auf  den  Typus-Schíidel 
von  Villány  hasiért)  a]s  Vertreter  einer  besonderen  Gattung  (Tthino- 
cricetus  n.  g.)  betraeh  en  miissen.  In  diesem  Fali  kőimen  zu  Allocrice- 
tus bursáe  Sehaub  die  Tiere  aus  Beremend,  Villány,  Betfia,  Püs- 
pökfürdő.  Gombaszög  und  Xagyliarsányhegy  (eA’tl.  auch  dér  Stránská 
skála)  gestellt  werden,  die  eine  Backenzalmreihe  von  4.8 — 5.8  mm 
Lángé  aufweisen.  Die  zAveite,  Progressive  Art  (Unterart)  dér  Gattung, 
A.  auctus  n.  sp.  wird  durch  Exemplare  aus  Brassó,  mit  einer  Zahn- 
reihe  von  5.8 — 6.0  mm  Lángé  ATertreten.  Unter  den  kleinsten  Tieren 
smd  die  mit  ungef.  4.5  mm  lángén  Zahnreihen  aus  Beremend  und 
Nagyharsányhegy  und  die  sie  an  Grösse  etwas  übertreffenden  Tiere 
von  Sackdillingen  A'ielleicht  getrennt  zu  hal  en,  ebenso  wie  auch  die 
kleinsten  Belege  von  Brassó  und  Stránská  skála  (die  kleinste  Ivatego- 
rie  vöm  Nagyharsányhegy  erfuhr  sehon  durch  Sehaub  eine  separate 
Behandlung). 


2 

1 

30 

9 

fi 

? 

6 

5 

4 

3 

2 

1 

20 

9 

8 

7 

6 

5 

4 

3 

2 

1 

10 

9 

8 

7 

6 

5 

4 

? 

2 

1 

O 


2 

1 

30 

9 

8 

7 

6 

5 

4 

3 

2 

1 

20 

9 

8 

? 

6 

5 

4 

3 

2 

1 

10 

9 

8 

7 

6 

5 

4 

3 

2 

1 


Abb.  2.  Varialionskurve  dér  Unlerkieferbackenzahnreihenldngen 
dér  ungarischen  und  einigcr  ausldndischer  altpleislozüner  Hnm- 
sler,  nach  Fundorten  getrennt  dargestelll. 


Die  unterpleistozane  Saugetierfauna  von  Betfia 


319 


hamster  auf  Grund  eines  Exemplares  aus  Brassó  mit  extremen  Aus- 
massen  mit  Woldr  ieh’s Cricetus  cricetus  major  (50)  aus  dem  jun- 
gen  Höhlendiluviivm.  Unterziehen  Avir  das  Matériái  einer  Re vision, 
bei  weleher  die  Tiere  verschiedener  Fundorte  und  Horizonté  ausein- 
ander  gehalten  werden,  so  sehen  wir,  dass  die  Rahmen,  die  auf 
Grund  einer  statistischen  Zusammenfassung  des  Gesamtmateriales 
erzielt  Avurden,  aucli  in  diesem  Fali  unbrauchbar  sind.  \\  ir  können 
námlieh  feststellen,  dass,  abgesehen  vöm  Xagyharsányhegy  samt- 
liche  Fundorte,  die  die  Xormalform  aufAveisen,  neben  dieser  auch 
die  Riesenform  enthalten,  nur  ist  sie  bei  Betfia  und  Püspökfürdő 
noeli  recht  kiéin  (Lángé  dér  Backenzahnreihe  ungef.  8.8  mm),  er- 
reieht  in  Gombaszög  und  Sackdillingen  eine  Zahnreihenlánge  A'on 
0.0  — 9.8  mm  und  schliesslieh  in  dér  Fauna  von  Stránská  ská-^ 
la  und  Brassó  mit  einem  DurehsehnittsAvert  \ron  10,  bezAv.  10.5  mm 
das  Maximum.  Dabei  erfolgt  parallel  mit  dér  Grössenzunahme  dér 
Riesenform  auch  ein  schrittAA^eises  GrösserAverden  dér  Xormalform, 
Avas  zűr  Folge  habén  muss,  dass  die  ldeinsten  und  primitrvsten 
Riesentiere  (Betfia  und  Püspökfürdő,  ja  sogar  z.  T.  auch  Sackdil- 
lingen) in  die  Variationsbreite  dér  grössten  Xormalformen  (Stránská 
skála)  fallen,  Avas  natürlich  Avieder  zu  statistischen  Fehlsehlüssen 
fiihren  kann.  AVie  es  aber  auch  mit  dieser  Frage  stehen  mag,  das 
taxonomische  und  bicsoziologische  Problem  einer  die  Xormalform 
tegleitenden  Riesenform  bleibt  immerhin  no  eh  zűr  BeantAvortung 
iibrig.  Hass  die  Frage  nicht  einfach  durch  Individualvariation,  Sexu- 
aldimorphismus,  oder  ökologische  Varianten  gelöst  Averden  kann, 
beweist  dér  Fmstand,  dass  die  Riesenform  am  Xagyharsányhegy, 
die  Xormalform  dagegen  in  Gombaszög  und  Brassó  fehlt,  Aváhrend 
die  asymmetrische  Doppelkulmination  des  Variationspolygons  auch 
bei  den  Formen  des  Jungdiluviums  bekannt  ist  (20.7,  f.  1.).  Unter 
solchen  Umstanden  halté  ich  fiir  ratsam,  die  Riesenform  A’on  dér 
Xormalform  dér  einzelnen  Fundorte  getrennt  zu  haltén.  In  Betfia 
ist  sie  durch  drei  Unterkiefer  vertreten. 

23.  Cricetus  cricetus  praeglacialis  S c h a u b.  — Xeben  den 
Hasén  ist  die  Xormalform  des  Hamsters  das  háufigste  Glied  dér 
Fauna  (iiber  100  verschiedene  Reste).  Sie  stimmt  vmllkommen  mit  dem 
S c h a u b’schen  Typus-Material  atou  Xagyharsányhegy  überein. 

24.  Allocricetus  bursae  Schaub.-  Die  Art  ist  in  Betfia  durch 
eine  obere  und  untere  Zahnreihe  mit  Kieferfragment  vertreten. 

25.  Pitymys  hintoni  n.  sp.  — Holotypus : Linkes  IJnterkie- 

ferfragment  mit  Mj — 2.  Vergleichen  Avir  die  Pitymys  gregalo'des- Fun- 
de  Mitteleuropas  untereinander,  so  sehen  Avir,  dass  sie  von  den  engli- 
schen  Originalen  Hinton’s  (51)  grundsatzlich  abAA’eichen.  Dagegen 
stimmen  sie  untereinander  Aveitgehend  überein,  Avie  uns  ein  Vergleich 
des  Kanflachenbildes  des  Mx  mit  dieser  Art  identifizierter  Tiere  aus 
Betfia,  Sackdillingen  (52).  Stránská  skálá  (53)  und  Podumci  (54) 
in  Dalmatien  beAveist.  (Abb.  3.)  Bei  ungefáhr  gleichen  Abmessungen 


320 


M.  Kretzoi 


besitzt  dér  Mj  dér  mitteleuropáischen  Form  eine  kurz-dreieckige 
Frontalhelm-Gestalt  mit  einer  konvexen  Labial-  und  einer  nur  ange- 
dentet-konkaven  Linguahvand,  steht  alsó  in  scharfem  Gegensatz 
zn  P.  gregaloides  mit  seinem  stark  in  die  Lángé  gezogenen  Frcn- 
talhelm,  dér  starken  Einbuchtung  dér  vorderen  Lingnal-  und  eher 
konkaven;  als  konvexen  Labialwand  (die  Vorstnfe  zűr  Abschnü- 
rung  des  hinteren  Frontalhelm-Abschnittes).  Mit  dér  zweiten  alt- 


Abb.  3.  Ivaufláchenbild  des  AI1  von  Pitymys  liintoni  n.  sp.  von  Bettin 
(1),  Sackdillingen  (2).  Stránská  skála  (3)  und  Podumci  (4),  verglichen 
mit  demjenigen  von  vier  engdisehen  Exemplaren  des  P.  gregalöides 

Hintő  n (5—8). 

quartaren  Pitymys- Art,  P.  arvaloides  H i n t o n (51)  zeigt  unsere  Form 
noch  Aveniger  Gemeinsames,  da  an  dieser  Form  u.  a.  die  bei  P. 
gregaloides  nur  angedeutete  Abschniirung  eines  Aveiteren  Prismen- 
paares  vöm  hinteren  Abschnitt  des  Frontalhelmes  sehon  Amll- 
stándig  durchgefiihrt  is.  Daniit  erreiehte  die  Art  in  dieser  Hinsicht 
praktiseh  die  EntAvicklungshöhe  dér  P.  subterraneus- Gruppé.  Hier 
muss  ich  noch  eine  südspanische  Form  erAvahnen,  uzav.  P.  ibericus 
Gerb  e,  die  noch  primitiA’ere  Ziige  anÍAveist  (51)  als  unsere  Form,  mit 
dér  sie'  übrigens  sehr  nahe  \rerAvandt  zu  sein  scheint.  In  dér  idealis- 
tisch-morphologischen,  aber  keinesfaills  kasuistisch-phylogenetischen 
EntAvicklungsreihe  des  Vorderabschnittes  des  Mj  nimmt  alsó  die 
rezente  südspanische  P.  ibericus- Gruppé  die  niedrigste  Stufe  ein; 
auf  sie  folgt  die  ebenfalls  primitive  mitteleuropásche  Altpleistozan- 
form,  Avahrend  P.  gregaloides  (aus  England)  in  dér  Mitte  und  P.  ar- 
valoides, soAvie  die  rezente  P.  subterraneus- Gruppé  am  höclisten 
steht. 

26.  Clethrionomys  sp.  ind.  — Ein  defekter  Unterkiefer  eines 
altén  Avurzelzahnigen  Microtinen  ist  auf  Grund  des  Kauflachenbil- 
des  dér  M zu  dieser  Gattung  zu  stellen,  doch  sind  die  sehr  stark  ab- 
cekauten  Zahne  zu  einer  naheren  Bestimmung  nicht  brauchbar. 


Die  untérpleistozane  Sjiugetierfauna  von  Betfia 


321 


27.  Mimomys?  sp.  ind.  — Bei  zwei  jiuigen  M1  ist  es  schwer 
zn  entscheiden,  ob  wir  es  dabei  mit  einer  mittelgrossen  Mimomys- 
Art,  oder  bereits  schon  mit  Arvicola  zu  tűn  habén.  Auf  die  allge- 
meine  Fönn  dér  Zíilme,  sowie  auf  die  stratigraphische  Lage  des 
Fundortes  gestiitzt  entscheide  ich  mich  mit  Vorbekalt  für  Mi- 
momys. (Abb.  4.) 


Ab'o.  4.  Kauflachenbild  des  M1  von  Mimomys  cf.  intermedius  (New- 
ton) aus  Betfia  (1),  verglichen  mit  solchen  des  M.  plioccienicus 
(Forsyth  Major)  von  Gorkum,  Holland  (2)  und  Bramerton,  Eng' 

Iáiul  (3),  sowie  Arvicola  amphibius  (Linné),  rezent  (4). 

2S.  Microtomys  (?)  aff.  cantianus  Hinton.  — Die  dritte 
wurzelzahnige  Vviihlmaus  dér  Fauna  ist  dureh  einen  defekten  rech- 
ten  Unterkiefer  mit  — 2 vertreten.  Seiner  Grösse  nach  passt  das 

Tiar  in  die  Grössenstufe  von  M.  reidi-newtoni-pusillus.  Morpholo- 
gisch  stimmt  es  aber  (wenn  aueh  noch  unter  Umstanden  in  den 


Abb.  5.  Kauflachenbild  des  M,  von  Microtomys  aff.  cantianus  (H  i n- 
t o n)  aus  Betfia  (1),  M.  cantianus  (Hinton)  von  Greenhithe,  England 
(2),  sowie  M.  pusillus  Méhely  von  Püspökfürdő  (3)  und  Stránská 

skála  (4). 

sehr  weit  gefassten  Eahmen  des  M.  pusillus  einsteííbar)  am  besten 
mit  dem  etAvas  grösseren  M.  cantianus  des  siidenglisehen  filteren 
Pleistozan  überein.  Wiirde  es  sich  nun  anlásslieh  einer  zukünftigen 
Re\dsion  dér  ungarischen  Formen  herausstellen  dass  die  Arten  M. 
petényii-reidi  und  pusillus  umgruppiert  werden  müssen  und  das? 


322 


M.  Kretzoi 


die  zu  M.  pusillus  gestellten  Tiere  ohne  Mirnomys- Falté  nicht  Ju- 
gendstadien  dér  mit  einer  solchen  Falté  versehenen  Form  darstel- 
len,  so  müsste  aueli  das  Tier  aus  Betfia  als  eine  von  M.  pusillus 
getrennte  und  M.  cantianus  am  nachsten  stehende,  aber  kleinere, 
besondere  Art  betrachtet  werden. 

29.  Pliolagus  tóthi  n.  ssp.  — Die.  stattiiche  Anzahl  von  mebv 
als  1200  Hasenresten  aus  Betfia  lásst  sicli  auf  drei  Formen  ver- 
tellen: 75%  gehören  einem  eehten  Lepus  an,  veitere  22%  können 
einer  gleich  grossen,  aber  viel  niassiver  gebauten  Form  zugeschrieben 
veiden,  die  Kormos  als  Lepus,  spáter  Hypolagus  brachygnathus 
bezerchnete,  wahrend  die  restlichen  3%  auf  eine  kleine,  sehlanke 
Form  von  Kaninchengrösse  zu  bezdehen  sind.  Letztere  ist  lcurz,  vie 
folgt,  zu  kennzeichnen : Leporide  von  Kaninchengrösse,  mit  typisch 
aíeháolagin  gebautem  P3,  welcher  sicli  von  dem  P8  eines  Hypola- 
gus  durch  den  stárker  ausgebildeten  Vorderabschnitt,  die  selrr 
schvache  vordere-aussere  Einbuchtung  unterscheidet,  sowie  aus- 


Afcb.  6.  1 — 2.  Pliolagus  tótlii  n.  sp.,  Kauflachen-  und  Röhrenbild  des 
P3.  3.  P.  beremc ndensis  (Kormos),  Kauflachénbild  eines  dér  Kor- 
ín o s‘s  eh  en  OrigináMen  (kgl.  ungar.  Geol.  Alist.),  4 — 7.  P.  beremendensis 
(Kormos),  Kauflachenbilder  (5—7)  und  Röhrenbild  (4)  des  P,.  feh- 
lerhafte  Zeichnungen  aus  Kormos. 

serdem  durch  die  betrachtliche  Grössendiff^renz  und  den  schlan- 
ken  Bau.  Allé  diese  Eigenschaften  weisen  auf  den  Pliolagus  von 
Beremeod,  Villány  und  Csarnóta  hin,  mit  dem  cinen  sehr  wichti- 
gen  Umerscbied,  dass  Kormos  seinen  Pliolagus  bernien  densis  als 
einen  mit  Alilepus  nahe  vervandten  Palaeolaginen  beschreib  (27.73). 
Doch  fand  ich  den  Umstand,  dass  Pliolagus  neben  einem  vollkom- 
men  paláolaginen  Kauflachénbild  des  P3  ein  typisch  archáolagines 
Röhrenbild  desselben  Zahnes  aufweist  (beide  an  demselben  Objekt 
beobachtet),  für  ausserst  verdáchtig  und  unterzog  das  Kormos’ 
sebe  Original-Material  einer  Revision.  Das  Ergebnis  var  die  Fest- 
stellung,  dass  sicli  einerseits  das  Kauflachénbild  und  das  Röhren- 
bild des  Pliolagus  beremen dcnsis-V:i  untereinander  nicht  vesent- 
1 i eh  untersclieiden  und  dass  andererseits  Pliolagus  ein  typisch 
irchaolagines  Kauflachénbild  zeigt.  Das  von  Kormos  beschrie- 


Dió  unterpleistozáne  Sáugetierfauna  von  Betfia 


323 


l ene  und  abgebildete  paláolagine  Kaufláchenbild  von  PUolagus 
beruht  auf  einem  sehweren  Beobachtungs-  und  Ulustrationsfehler! 
Die  von  Kormos  betonte  linguale  Palaeolaginen-Synclinale  exis- 
tiert  iiberhaupt  nicht;  dér  betreffende  Zahn  ist  typisch  archáolagin 
gebaut!  Demnach  steht  PUolagus  bereuiendensis  in  náchster  Ver- 
wandtschaft  mit  unserer  Form.  Dér  einzige  Unterschied  den  ich 
zAvischen  den  beiden  Formen  feststellen  kann,  ist  die  um  ein  Vier- 
tel  betráchtliehere  Őrössé  dér  Form  aus  Betfia,  gegeniiber  dér  geo- 
lcgiseh  filteren  Stammform  aus  dem  Saintprestium  des  Villanyer 
Gebirges,  Da  dieser  Unterschied  einerseits  genug  gross  ist,  ande- 
rerseits  aber  aueh  bestandig  zu  sein  scheint  und  nocli  dazu  zAvei 
Typen  unterseheidet,  die  auch  geologisch  g'etrennt  werden  können, 
so  halté  ich  fiir  die  Tiere  von  Betfia  die  Aufstellung  einer  besonde- 
ren  Lokál  art  a Is  begründet. 

30.  Logot herium 1 brachygnathum  (Kormos).  — Dér  zAveite, 
bedeutend  haufigere  Arehaeolagine  dér  Fauna  ist,  Avie  schon  oben 
erAvahnt,  Hypolagus  brachygnathus  Kormos.  Das  Matériái  stimmt 
mit  den  typischen  Vertretern  dér  Art  aus  Villány,  soAvie  aus  anderen 
ungarischen  Fundorten  soAVohl  dimensionell,  als  auch  morpholo- 
gisch  gut  überein.  Charakteristische  Merkmale  sind:  archáolagin  ge- 
bauter  P,  mit  (im  Vergleich  zu  PUolagus)  in  Reduktion  befindlichem 
Vorderteil,  tiefem  Einschnitt  ATorne-aussen,  Aveiters  kurze  und  breite 
Schneidezáhne,  kurzer  Unterkiefer  und  Schnauzenteil,  soaví©  im 
Allgemeinen  massivcr  Bau.  Zűr  besonderen  Wichtigkeit  fiir  die 
Fauna  gelangt  diese  Form  durch  ihre  Háufigkeit:  wahrend  in  dér 
Fauna  Aron  Villány,  Beremend  und  Csarnóta  neben  A'ereinzelten 
PUolagus- Funden  nur  diese  Form  vorkommt,  und  zAvar  massenliaft, 
so  tr itt  bei  Piisökfürdő  neben  dem  dominant  Arertretenen  „ Hypola - 
gus  ' véréi nzelt  auch  Lepus  auf,  um  schiiesslich  in  Betfia  schon 75% 
dér  Lagomorphen  (gegeniiber  22%  Hypolagus)  zu  betragen;  dieses 
Verháltnis  verschiebt  sich  dann  am  Nagyharsányhegy  auf  98%  Le- 
pus gegeniiber  schAvach  2%  Hypolagus,  Avahrend  in  dér  Fauna 


' Kormos  stellte  die  Archaeolaginen  des  ungarischen,  b?zv,. 
europáischen  Altpleistozáns  zűr  Gattung’  Hypolagus,  tlie  I)  i c e fiir  mi- 
ozáne  und  unterpliozane  nordamerikanische  Ártér,  aufgestellt  ha  té 
(57,58).  Unabhángig-  davon,  oh  diese  Kombination  richtig  ist,  oder  nicht, 
muss  ich  die  Aufmerksamkeit  auf  den  Lmstand  lénkén,  dass  schon 
seit  einem  Jahrhundert  fiir  altquartáre  Leporiden  mit  kurzora,  mas- 
sivem,  breitem  Schádel  ein  Name  vorliegt,  uzav.  Lagotherium  C r o i- 
zet  und  Jobert,  begründet  auf  Tiere  aus  dem  Villafranchium  des 
Perrier-Gebirges.  Demgemáss  gebührt  die  Prioritá  dieser  Bezeichnung, 
Avenigsteus  was  die  Formen  des  europáischen  Altpleistozáns  anbelangt. 
Imvieweit  die  als  Hypolagus  bekannten  Formen  Nordamerikas,  beson- 
ders  die  geologisch  álteren  als  Hypolagus  vöm  paláarktischen  Lagothe- 
rium getrennt  gehalten  werden  können,  ist  eine  weitere  Frage, 


324 


M.  Kretzoi 


ven  Brassó  Hypolagus  sehon  vollkommen  felüt  (dér  einzige  liier 
vertretene  Leporide  ist  Lepus).  Dér  stratigraphische  Wert  diesel- 
Reihe  wird  nock  dureh  den  Umstand  betrachtlich  erhöht,  dass  Le- 
pus íiicht  im  Saintprestiuin  zuerst  erscheint  und  dann  schrittweise 
Bódén  ergreift  (echte  Lepus- Beste  sind  bereits  aus  dem  Villafranchi- 
um  Europas  bekannt!). 

SÍ.  Lepus  sp.  ind.  — Obwohl  die  iiberwiegende  Mehrzahl  dér 
Fossilien  zu  dieser  Form  gehört,  konnte  sie  dennoch  nicht 
spezifisch  bestimmt  werden;  eine  Bestimmung  dieser  Form  wü  de 
vor  allém  ein  so  grosses  rezentes  Vergleichsmaterial  erfordern,. 


Abb.  7.  Lagotherinm  brachy gnathum  (K  o r m o s).  Kauflachenbild  (1,. 
3)  und  Röhrenbild  (2)  des  P3  von  Betfia,  verg’Mehen  mit  einem  solchen 

von  Villány  (4). 

wie  es  wohl  kaum  in  einer  Sammlung  Europas  zu  finden  ist  und  aus- 
serdem  wurden  vor  etwa  einem  Jahrhundert  in  Frankreich  meh- 
rere  geologiseb  annahernd  gleichaltrige  Leporiden  besehrieben  und 
spezifisch  benannt,  die  jedoch  so  gut  wie  überhaupt  nicbt  zu'  iden- 
tifizieren  sind;  deshalb  ware  ein  Vergleich  mit  den  in  versichiedenen 
französisehen  Museen  aufbewahrten  Typen  unbedingt  notwendig,. 
was  aber  vorderhand  so  ziemlich  ausgeschlossen  erscheint. 

32.  Opsiceros  etruscus  ssp.  — Einige  Zahnf ragmente  und 
Bruehstücke  von  Gliedmassenknochen  können  auf  Grund  dér 
brachyodonten  Backenzáhne  sicher  auf  diese  Art  bezogen  werden. 

33.  Equus  (fAllohippus)  sp.  ind.  — Auf  Grund  eines  distalen 
Metapodium-Fragmentes  ist  zwar  sicher  zm  behaupten,  dass  in 
Betfia  ein  grosses  Pferd  vorkam,  doch  muss  vöm  Versucli  einer 
weiteren  Bestimmung  an  Mangel  von  Záhnen  abgesehen  werden. 

34.  Capreolus  sp.  ind.  — Das  Reh  ist  in  dér  Fauna  von  Bet- 
fia nur  dureh  einen  Astragalus  vertreten.  Nach  den  G.  capreolus 
übertreffenden  Dimensionen  zu  schliessen,  ist  hier  mit  dem  Auftre- 
ten  derselben  Form  zu  recknen,  die  icb  bereits  von  Gombasizög 
andeutete  (39.94). 

35.  Alces  cf.  latifrons  (Johnston).  — Einige  Extremitaten- 
knochen  (Phalangen,  usw.)  einer  grossen,  schlanken  Wiederkáuer- 
form  können  nur  auf  diese  Form  bezogen  werden. 

36.  Megaceros  cf.  dupuisi  Stehlin.  — Diese  Form  ist  eben- 
falls  nur  dureh  einige  Zahnfragmente  und  Bruehstücke  von  Extre- 


Die  unterpleistozáne  Saugetierfauna  von  Betfia 


325 


mitatenknochen  vertreten,  was  natürlich  eine  eingehendere  Würdi- 
gung  dér  Form,  soAvie  einen  Vergleich  mit  M.  mosbachensis  (Soer- 
g e 1)  vereitelt. 

37.  fíison  schcetensacki  Freudenberg.  — Da  nach  unseren 
heutigen  Kenntnissen  in  Faunén  altquartáren  Alters  mit  einem 
Leptobos  und  Bubalus  an  Grösse  übertreffenden  weiteren  Bovinen 
nieht  gerechnet  werden  kann,  müssen  die  díirftigen  Zahnfrag- 
mente  und  Extremitátenknochen-Bruchstücke  eines  grossen,  mas- 
sigen  Bovinen,  die  aber  an  Ausmassen  dem  Formenkreis  des  Bison 
cesaris  betrachtlich  nachstehen,  ohne  weiteres  auf  die  Freude  n- 

e r g’  sche  Form  (40.81)  bezogen  werden. 

38.  An*as  boschas  Linné, 

39.  Perel ix  s p.  ind., 

40.  Tetraonidarum  g.  ind.,  n.  sp., 

41.  Phasianus  sp.  ind., 

42.  Otis  lennbrechti  n.  sp.  — Einem  mannlichen  Eupodotis 
arabs  an  Grösse  gleiehkommende  Form  mit  etwas  flacherem  und 
kürzerem  Tarsometatarsus  als  bei  0.  tarda. 

Die  eingehendere  Besprechung  dér  hier  angeführten  fiinf 
Vogelarten  erfolgt  spáter  an  einer  anderen  Stelle. 

43.  Ophielia  ind.  — Ein  nicht  naher  bestimmter  Sehlangen- 
wirbel. 

4.  Paláosoziologische  Beobachtungen. 

Wie  einfach  unter  Umstanden  die  Bio-  und  Thanatocoenotik 
dér  offenen  Fundorte,  besonders  die  des  Meeresbodens  sein  kann,  so 
verv  iekelt  liegen  die  Verhaltnisse  bei  Höhlenfaunen.  Einerseits 
sind  hier  die  Kategorien  Bio-  und  Thanatocoenose  überhaupt  nicht 
gut  auseinanderzuhalten  und  andererseits  werden  sie  auch  noch 
durch  primine  und  sekundare  Thanatocoenosen  weiter  kompliziert. 
Schliesslich  liegt  aber,  Avas  dabei  das  wichtigste  ist,  dér  Schwerpunkt 
dér  Höhlen-Thanatocoenosen  ganzi  Avoanders,  als  dér  dér  offenen 
Fundorte;  im  Falle  dér  fossilen  Wirbeltierfaunen  dér  Höhlen  interes- 
siert  uns,  offen  gesagt,  die  Biozcenose  nur  sehr  massig:  sie  besitzt 
fiir  uns  nur  insoferne  einen  Wert,  als  sie  zűr  Rekonstruktion  dér 
Biocoenose  dér  Aussemvelt  Daten  liefern  kann;  primare  Bedeutung 
für  Saugetiere  zeigen  Höhlenbiotope  nur  in  ausserst  seltenen 
Fallen  (Höhlenbar,  usaaO.  Da  aber  die  Thanatocoenosen  dér  Höhlen- 
biotope in  dér  Zusammensetzung  ihrer  Faunengemeinschaften  A'on 
ccenotischen  Faktorén  dér  umgebenden  Gebiete  primar  bedingt 
sind,  so  können  sie  umgekehrt  zűr  Kenntnis  dér  Biocoenose  dér 
raheren  und  Aveiteren  Umgebung  dér  Höhle  auch  Daten  \ron  grund- 
legender  Wichtigkeit  liefern. 

Die  coenotische  Gruppierung  dér,  Höhlenbiotope  ist  für  uns 
deshalb  besonders  Avichtig,  Aveil  AA'ir  nur  durch  sie  zűr  Rekonstruk- 
tion dér  AussenAveltbiotope  schreiten  können.  Auf  Grund  dieser  Be- 


326 


M.  Kretzoi 


trachtungen  versuche  ich  nun  im  nachstehenden,  die  coepotischen 
Typen  dér  fossilen  Höhlenfaunen  Mitteleuropas  festzustellen,  bei 
welehen  die  ökologischen,  bio-  und  thanatocoenotischen  Faktorén  in 
ihren  komplizierten  Wechselwirkungen  möglielist  berücksiehtigt 
■werden  sollen.  Es  können  vorderhand  folgende  Faunentypen  unter- 
schieden  werden : 

1.  B fi  r e n-F  a u n e n.  Meist  geraumige  Höhlen  mit  stellen- 
weise  bis  zu  100%  dér  Ivnochenreste  aus  Höhlenbáren  bestehendem 
wirbaltierpalaontoloigischem  Matériái.  In  solchen  mehr-weniger 
aussehliesslichen  Höhlenbárenfaunen  kommen  vereinzelt  auch  Kno- 
chen  grosser  Wiederkáuer  vor.  Zablreiche  dér  Höhlenbarenknochen 
stammen  von  jungen  Tieren;  Xeonaten  und  Embryonen  sind  eben- 
falls  nicht  selten.  lm  Allgemeinen  erscheinen  die  zusammengehöri- 
gen  Skeletelemente  nicht  allzusebr  zerstreut  und  mitunter  sind 
auch  vollstándige  Skelete  vorhanden.  Manchmal,  besonders  in  komp- 
lizierten, mit  einem  Kamin  versehenen  Höhlen  können  auch  einige 
Knochen  grosser  Baubvögel,  háufiger  aber  solche  von  Fledermau- 
sen  gefunden  werden. 

2.  Grossraubtie r-(Löwen-Hyánen-Wolf-)  Faunén,  mit 
allén  möglichen  Übergangen  zu  den  Höhlenbar-Faunen.  Derselbe 
Höblentypus,  gégén  die  Aussenwelt  ebenso  durch  seine  Lage  und 
durch  Wald  geschiitzt.  Xeben  prozentmássig  nieht  allzuvielen  Raub- 
tierresten  íiberwiegen  die  Knochen  grosser  Pflanzenfresser,  Hir- 
sehe,  Kinder,  Pferde,  und  daneben  auch  Dickhauter;  alles  findet  sich 
aber  nur  in  nicht  zusammenhangenden  Einzelknochen  und  stark  zer- 
sti’eut  vor. 

2a.  Urmensch-Orossraubtier-Faunen.  Diese  unter- 
scheiden  sich  von  den  Grossraubtierfaunen  in  dér  Zusammenstellung 
dér  Faunen-Elemente  überhaupt  nicht;  dér  einzige  Unterschied 
besteht  nur  darin  dass  durch  den  Menschen  verschiedene  Gegen- 
stande  in  die  Höhle  hineingebracht  werden  (vereinzelte  Menschen- 
knochen,  meist  Herd-Spuren,  massenhaft  Werkzeuge  und  dérén 
Überreste).  Die  Knochen  nicht  nur  zerstreut,  sondern  auch  zer- 
brochen. 

Allé  drei  Typen  zeigen  eine  charakteristische  Waldfauna, 
doch  gesellen  sich  auch  Tiere  dér  Steppe  hinzu.  Was  hier  ökolo- 
gisc-h  erörtert  werden  muss,  ist  vorerst  die  unglaubliche  Menge  dér 
Höhlenbáren,  unter  Umstánden  auch  die  von  aiuleren  Grossraub- 
tieren  in  den  pleistozánen  Höhlenablagerungen.  Das  ist  besonders 
merkwiirdig,  wenn  wir  diese  Anháufungen  mit  den  spárlichen  Vor- 
kommen  holozáner  Raubtierreste,  besonders  dér  des  Bárén,  ver- 
gleic-hen.  Doch  liegt  die  Erklárung  nahe:  wir  dürfen  námüch  nur 
nicht  Arergessen,  dass  im  Diluvium  die  Wálder  hauptsáchlich  aus 
X’adelholz  bestanden,  alsó  aus  Bálimén,  die  kein  Unterholz  besitzen. 
Im  Diluvialwald  fehlten  die ‘gewohnten  Schlupfwinkel  dér  Raubtiere, 
insbesondere  die  dér  Grossraubtiere,  die  sich  deshalb  in  grosser 


Die  unterpleistozane  Saugetierfauna  von  Betfia 


327 

Anzalil  in  die  Höhlen  zurückzogen.  Das  typische,  ausgestorbene 
Bild  des  Nadehvaldes  pragt  sieh  aueh  im  Fehlen  dér  Meso-  und 
Mikrofaunen-Elemente  aus  diesem  Biotop  aus  (liier  ist  die  Ursaehe 
des  Fehlens  von  SchwarzAvild  nnd  Rehen  in  nnserem  Höhlendilu- 
vium  zn  snchen). 

3.  Kleinraubtier-  (Gulo-Dachs-Fuchs)  Faunén.  Klein? 
odor  Avenigstens  mit  einem  klemen  Eingang  A*ersehens  Höhlen, 
ebenfalls  gut  geschützt.  Xeben  Avenig  Knochen  kleinerer  Raubtiere 
iiberAviegen  Hasenknochen,  begleitet  von  Hamsterresten;  nicht  sel- 
ten  sind  auch  Knochen  A-an  Vögeln,  die  ein  mehr  bodengebun- 
denes  Leken  fiihren.  Grosse  Hnftiere  fehlen  ganzlich,  Mikrofauna 
sparlieh,  Raubvögel  nur  dureh  Znfallsfunde  vertreten.  Yereinzelt 
anch  Herpetofauna. 

Diesel*  Fannentypns  ist  im  Pleistoziin  ans  Waldraubtieren 
nnd  SteppebeAvohnern  als  Beutetieren  zusammengesetzt.  Im  Holo- 
ziin  stammen  die  Reutetiere  gleiehmassig  aus  dem  Wald  nnd  aus 
dér  Steppe;  ein  glanzender  BeAveis  für  die  cbige  Annahme  vöm  Xa- 
dehvald  olme  Unterholz!  Die  khmeren  Raubtiere  sind  im  Diluvium 
gezAvungen,  infoige  des  Fehlens  an  Beutetieren  im  Wiald  ihr  Jagd- 
gebiet  auf  das  offene  Gelande  zn  A*erleg?n,  wahrend  im  Holozan 
die  Walder  Unterholz  besitzen  und  demzufolge  auch  Meso-  und  IMik- 
rofauna  fiihren;  daher  Averden  sich  die  kleineren  Raubtiere  soAvohl 
ven  Wald-  als  auch  von  Steppentieren  ernahren  können. 

4.  Rautvoge  1-F  aune  n.  Offene,  Aveit  sichtbare  Höhlen, 
Xischen,  usav.  Mikrofauna  dominiert,  sehr  zahlreiche  Vogelknochen, 
Mesofauna  < Hasén,  usav.)  tritt  stark  zuriiek,  Makncfauna  fehlt  ganz- 
lich. Reptilien-  und  Amphihien  nicht  selten.  Die  Fauna  fiihrt  stark 
ausgepragten  Steppencharakter. 

Wahrend  die  drei  erst.en  Faunantypen  A*on  den  „Xehringia- 
nern”,  die  auch  heute  noch  überAviegen  (nur  AvircU  es  keiner  von  ih- 
nen  zugestehen!)  als  glaziale  Faunén  bezeiclmet  Averden,  betrachten 
sie  die  beiden  letzteren  Typen  ansnahmslos  als  Postglazialfannen. 
V.  árum  die  Kleinraubtierfaunen  des  Diluvium  Steppencharakter 
führten,  habé  ich  bereits  oben  gestreift;  für  das  extreme  „Steppen- 
bictop”  dér  Raubvogelfaunen  kann  aber  genau  so  die  Unhaltbar- 
keit  dieser* Annahme  beAviesen  AArerden: 

Was  die  Mikromammalier  betrifft,  so  gebe  ich  gerne  zu,  dass 
sie  ausnahmslos  typische  SteppenbeAvolmer  sind.  Doch  darf  nicht 
Arergessen  Averden,  dass  in  einer  Tiergesellschaft,  in  Avelcher  die  ty- 
pischen  Waldfaunen  keine  waldbeAvohnende  pflanzenfressends  M?so- 
und  Mikromammalisr-Elemente  aufweisen  können.  elles  noch  viel 
Aveniger  von  dér  Steppenlandschaft  gefordert  Averden  kann!  Ande- 
rerseits  muss  ich  aber  noch  nachdrücklichst  betonén,  dass  Raub- 
vögel beinahe  nur  Bcdentiere  des  offenen  Gelandes  erbeuten  können, 
Aváhreud  das  Waldelement  meist  ihrer  Aufmerksamkeit,  uzav.  aus 
kicht  begreiflichen  Gründen,  entgeht.  Dass  die  Waldsáugetiere  Avirk- 
lich  aus  diesen  Gründen  in  dér  Beuteliste  dér  Raubvögel  fehlen. 


328 


M.  Kretzoi 


ist  leicht  zu  beweisen:  Waldvögel,  die  gezAvungen  sind,  aueh  iiber 
den  AVald  aufzufliegen  und  liaufig  offenes  Gelande  zu  überfliegen, 
sind  in  den  extremsten  Steppenfaunen  ebenso  gut  vertreten  als 
Steppenvögel! 

5.  S c h 1 a n g e n-F  aune  n.  Faunén  enger,  waagerechter, 
oder  schrager  Spalten.  Überwiegendes  Element  ist  die  Herpetofauna, 
begleitet  von  Sauger-Mikrofauna.  Wie  im  Fali  dér  Baren-Faunen, 
nicht  überwiegénd  Beutetiere,  sondern  Reste  meist  liier  verendeter 
Tiere,  daher  zusammenhangende  Skelete  nicbt  selten. 

6.  Scliaeht-Faunen.  Wáhrend  die  bisherigen  Typen 
gleichzeitig  Bio-  und  Thanatoeoenosen  vertreten,  sind  die  Scliaclit- 
faunen  ausschliesslieh  Thanatoeoenosen  in  Sehachte,  Schlueh- 
ten,  Kamine  usw.  gerstürzter  und  hier  verendeter  Tiere.  Das  dominie- 
rende  Element  bilden  die  grösseren  Pflanzenfresser  des  Waldes, 
doch  beteiligen  sieh  an  dieser  Coenose  auch  die  Raubtiere  in  einem 
recht  betraehtlichen  Prozentsatz.  Bezeiehnend  Yiir  diesen  Tvpus  ist 
das  vollkommene  Fehlen  von  Vogelresten,  genau  so  Avie  die  Selten- 
heit  dér  Mikro-Elemente,  Avie  überliaupt  dér  Steppenformen.  Voín 
Typus  dér  Gr ossraubtier faunén  ist  diese  Gemeinschaft  dureh  die 
st'ark  vertretene  Herpetofauna,  den  grossen  Prozentsatz  an  Raub- 
tieren  (vergliehen  mit  den  grossen  Pflanzenfressern),  besonders 
aber  dureh.  das  haufige  Auftreten  zusammenhangender  Skeletele- 
mente  zu  unterscheiden. 

Dureh  diese  Faunen-Typen  hoffe  icli  einigennassen  bewiesen 
zu  habén,  dass  die  Grundingen  dér  bisherigen  ökologischen  Gliede- 
rung  des  DUuviums  in  beliebig  angenommene  Glazial-  und  Inter-. 
sovie  Postglazialhcrizonte  falsch  sind.  Die  einzelnen  Formen  dieser 
Faunén  miissen  in  ernster  wissenschaftlicher  Kleinarbeit  eine  naeh 
dér  anderen  in  Bezug  auf  ihre  phyletischen  Zusammenhange,  die 
Entwieklungshöhe  und  die  taxonomisclien  Beziehungen  untersucht 
AVer  den  und  nur  dann  werden  wir  diese  Fragen  wirklich  lösen  kön- 
nen!  Bis  dahin  ist  aber  jede  ökologisehe  Chronologie  íiberfliissig 
und  verfehlt:  die  maríné  Stratigraphie  kann  uns  am  besten  bervei- 
sen,  Avie  oft  síeli  auf  einzelne  oekologisehe  Faunentypen  begriindete 
Horizonté  als  vielfach  nur  parallelé  Facies  herausstellten.  Ökologie 
soll  vorerst  nur  als  autonomes  Stúdium  und  als  Grundlage  dér 
Paliiosoziologie  betrieben  Averden! 

Was  die  Fauna  atoii  Betfia  anbelangt,  so  kann  hier  festgestellt 
Averden,  dass  Aváhrend  die  Makrofauna  dér  oberen,  umgelagertzn 
(?)  Schiehte  zu  coenotischen  Betrachtungen  nicht  geeignet  ist,  die 
Fauna  dér  unteren,  plastischeu  Lehmschiehte  ein  ausserst  typisches 
Beispiel  dér  Kleinraubtier-,  Aornehmlich  dér  Fuehsfaunen  darstellí. 
Vollkommenes  Fehlen  dér  Makrofauna,  unglaubliche  Menge  an  Ha- 
scnresten,  daneben  Háufigkeit  dér  Hamster,  Seltenheit  dér  Mikro- 
mammalier  und  Fehlen  dér  Yögel  mit  Ausnahme  dér  bodenbeAvoh- 
nenden  Formen,  usw.  sprechen  allé  für  die  Zuordnung  zum  Typus 


Die  unterpleistozane  Saugetierfauna  von  Betfia 


3:9 


-dér  Kteinraubtier-Faunen.-  Dass  die  Höhle  wirklieh  als  ein  Fuchs- 
Biotop  betraehtet  werden  kann,  beweist  ausserdem  aueh  noch  das 
Auffinden  eines  Fuchs-Koprolites  in  dér  Fauna. 

Ich  möchte  hier  noch  erwahnen,  dass  die  klassische  Fundstelle 
von  Püspökfürdő  (Lók.  Xr.  II.)  eine  dér  bezeiclmendsten  Raubvo?el- 
Faunen  darstellt.  Vor  allém  fehlt  die  Makrofauna  ganzlich  und 
aueh  die  Mesofauna  ist  nur  sehr  schwach  vertreten.  In  dér  Mikro- 
fauna  kann  die  Unmenge  verschiedener  Wiihlmáuse  neben  zahl- 
reichen  Resten  von  Spitzmausen  und  anderen  Insektenfressern  nur 
als  Überrest  von  Gewöll-Anhaufungen  dér  eiust  hier  gehausten 
Raubvögel  betraehtet  werden.  Für  eine  Anhaufung  durch  Raub- 
vögel  sprieht  ausserdem  aueh  noch  das  nicht  seltene  Herpeto-Ele- 
msnt  dér  Fauna  sowie  aueh  die  Haufigkeit  gut  fliegender  Vögel. 
Xatürlieh  sind  die  Mikromammalier  entsehiedene  Steppenbewohner, 
wahrend  unter  den  Vögeln  das  Waldelement  sehr  stark  vertreten 
ist,  als  ein  Beweis  dafür,  dass  dér  ausgepragte  Steppen-Charakter 
dér  Fauna  nichst  anderes  war,  als  eine  Zwangs-Selektion  (dér  Raub- 
vogel  erblickt  das  Beutetier  im  offenen  Gelande  leieht,  wahrend 
waldbewohnende  Bodentiere  von  ihm  nur  selten  erblickt  und  aueh 
erbeutet  werden.  Dagegen  werden  Wald  vögel  sofort  für  den  Raub- 
vogel  sichtbar,  Avenn  sie  auffliegen!  Deshalb  die  Haufigkeit  dér 
Waldvögel  gegeniiber  dér  Seltenheit  dér  Waldsaugetiere  in  solchen 
Faunén.) 

Sehliesslich  soll  noch  eine  weitere  Folgerung  gezogen  werden, 
die  aus  den  A’orstehenden  zwangslaufig  abgeleitet  werden  kann: 
dér  Fundort  Betfia  dürfte  eine  schmale,  kleinere  Höhle  mit  kleinem 
Eingang  gewesen  sein,  die  spater  vielleieht  durch  einen  Kamin- 
Einsturz  mit  einer  höher  gelegenen  Höhle  in  Verbindung  geraten 
ist,  wahrend  Lók.  II.  von  Püspökfürdő  als  typisehe  Felsnische  be- 
traehtet werden  kann. 

5.  Das  geologische  Altér  dér  Fauna. 

Die  Altersbestimmung  eines  Fundes,  dér  nicht  stratigraphisch 
lokalisiert  werden  kann  (alsó  z.  B.  die  eines  Höhlenfundes)  erfolgt 
normalerweise  auf  zwei  Wegen:  entweder  durch  die  faunistische 
Methode;  oder  durch  die  taxonomisch-phyletische  Methode  (Ver- 
gleich  dér  Exemplare,  oder  Populationen  ein  und  derselben  Főim 
in  verschiedenen  Faunén).  Die  erste  Methode  ist  beden tend  leichter 
anzuwenden,  aber  viel  unsicherer;  sie  Avird  allerdings  am  haufigsten 
herangezogen.  Die  zAveite  ist  um-ergleichlich  exakter,  doch  ist  bei 
ihr  ein  ziemlich  grosses  Matériái  erforderlich,  das  statistisch  aus- 
gewertet  werden  muss.  Dabei  können  praktisch  nur  Formen  ver- 
Avendung  finden,  bei  Avelchen  dér  GenerationsAvechsel  rasch  ablauft, 
alsó  nur  Glieder  dér  Mikrofauna,  Avahrend  grosse  Tiere,  bei  Avelchen 
«ine  Generation  10 — 20-mal  so  AŰel  Zeit  zu  ihrer  Entfaltung  benő- 


M.  Kretzoi 


530 

tigt,  auch  clie  Ereignisse  dér  Evolution  wenigstens  10 — 20-mal  so 
lángé  Zeit  in  Ansprueh  nelimen.  Dass  bei  diesen  Untersuchungen  nur 
Glieder  einer  geschlessenen  gepgraphischen  Einlieit  und  einer 
engumgrentzten  klimatischen  Zone  lierangezogen  werden  kőimen,  be- 
darf  k einer  weiteren  Erörterung. 

Am  M .teiial  von  Betfia  kann  die  statistische  Methode  an  den 
Hasén,  den  Hamstern  und  mit  einer  gewissen  Vorsieht,  auch  bei 
den  Hermelin-Formeu  in  Anwendung  gebracht  werden.  Bei  den  Ha- 
senformen  von  Betfia  kann  zwar  in  erster  Linie  nicht  die  spezi- 
iische  Evolution,  sondern  nur  das  schrittweise  Abklingen  einer 
Fönn,  bzgleitet  vöm  schrittweisen  Aufsteig  dér  anderen  Fönn  bis 
zűr  B minanz  beobachtet  werden,  doch  ist  das  chronologisehe  Er- 
gebnis  dasselbe. 

DL  Verbreitung  dér  Gattungen  Pliologus,  Lagotherium  und 
Lep us  zeigt  im  .ungarischen  Saintprestium-Mosbaehium  folgende 
Etappen: 


Fundort : 

Pliolagus 

Lagotherium 

Lepus 

Beremend 

selten 

fást  1 GO  °,  o 

— 

Villány 

selten 

fást  1 00  0 o 

— 

Csarnóta 

selten 

fást  100  o.o 

— 

Püspökfürdő 

O 

dominant 

selten 

Betfia 

3 o/o 

22  o0 

75 0 o 

Xagyharsányhegy 

— 

2 0 o 

98  o/o 

Brassó 

— 

— 

100  o/o 

Biese  Reihenfolge  kann  auch  mit  auslandischen  Funden  ver- 
glichen  werden ; die  durch  andere  Methoden  festgestellte  zeitliche 
Aufeinanderfolge  dér  Faunén  kann  unzweideutig  ermittelt  werden. 
Es  ist  nur  zu  bedauern,  dass  Gombaszög  aus  Mangel  an  bestimmba- 
ren  Leporiden-Resten  nicht  in  dicse  Reihenfolge  eingeschaltet  wer- 
den kann. 

Ein  nccli  lehrreicheres  Bild  bietet  das  Grössen-Graphikon  dér 
Hamster-Formen.  Die  klemen  Hainsterfcrmen  des  ungarischen  Alt- 
p'eistozans  ( Cricetulus , Rhinocricetus , AUocricetus)  ziehe  ieli  hier 
nicht  in  Betracht,  da  sie  vöm  systematischen  Gesichtspunkt  noch 
vielfach  ungeklárt  sind.  Die  zum  Vergleich  vorliegenden  Forrnen 
dér  Gattung  Cricetus  vert  rétén  drei  getrennte  Dinien:  eine  Zwerg- 
form  (C.  c.  nanus  Schaut),  eine  Normalform  (C.  c.  praeglacialis 
Sehaub)  und  eine  Riesenform  (C.  c.  runtonensis  Newton -major 
Woldrich).  Eine  Zusammenstellung  dér  drei  Formen-Linien  mit 
den  flir  die  verschiedenen  Faunén  und  Altersstufen  charakteristi- 
schen  Grössen  ergibt  nachfolgende  Tabelle: 


Die  unterpleistozáne  Saugetierfauna  von  Betfia 


331 


Fundort : 

Zwergform 

Normalform 

Riesenform 

Beremend 

— 

9 

— 

Villány 

— 

9 

— 

Püspökfürdő 

6-4— 72 

00 

1 

00 

r- 

8-8— 4-2 

Betfia 

? 12 

7-8— S-4 

88— bO 

Nagyharsányhegy 

— 

7"6 — 8"6 

9 

Gombaszög 

— 

9 

9-6 

Huudsheim 

— 

? 

9-5—10-0 

Stránská  skála 

7-5—80 

8-6— 9-0 

um  10-0 

Brassó 

— 

9 

um  10-5 

Aber  uicht  nur  die  schrittweise  Grössen-Zunahme, . sonclern 
auch  die  relatíve  Haufigkeit  dér  einzelnen  Linien  in  den  verschie- 
denen  Faunén  ist  einer  naheren  Betraehtung  Aviirdig: 


Fundort  : 

Zwergform 

Normalform 

Riesenform 

Beremend 

— 

9 

— 

Villány 

— 

9 

— 

Püspökfürdő 

122 

43 

5 

Betfia 

9 

34 

3 

Nagy  harsány  hegy 

— 

86 

9 

Gombaszög 

— 

9 

4 

Brassó 

— 

9 

5 

Ven  auslandischen  Fundorten  erinnert  die  Stránská  skála 
(28-8-7)  einigermassen  au  Püspökfürdő,  Avahrend  sich  Sackdillingen 
(0-9-11)  dem  Stádium  von  Brassó  náhert.  Abgesehen  von  lokálén 
Störungen  (Fehlen  dér  Riesenform  am  Xagyharsányhegy  und  Vor- 
handensein  einer  Zwergform  in  dér  Stránská  skála)  finden  wir 
auch  beim  Hamster  genau  dieselbe  Reihenfolge,  die  auch  durch  die 
Hasén  glánzend  bestatigt  werden  kann. 

Sehliesslich  müssen  noch  die  Angaben  in  Betracht  gezogen  wer- 
den, die  sich  aus  dér  Grössen-Variation  dér  Hermeline  ergeben. 
Wenn  auch  das  Matériái  durchgehend  zu  dürftig  war,  um  daraus 
sichere  statistische  Schlüsse  ziehen  zu  können,  so  kann  trotzdem 
festgestellt  werden,  dass  die  Tiere  ven  Villány  im  Durchschnitt 
bedeutend  kleiner  Avarén,  als  die  beinahe  gleich  grossen  Tiere  von 
Betfia,  Xagyharsányhegy  und  Gombaszög,  über  die  zusammenfas- 
send  festgestellt  Averden  kann,  dass  ihre  kleinsten  Exemplare  dem 
Mittelwert  dér  Tiere  von  Villány  gleichkomman.  Dagegen  steht  die 
Bisesenform  von  Brassó  (Avie  auch  dér  dortige  Riesenhamster)  A*on 


33-2 


M.  Kretzoi 


<len  iibrigen  isoliert.  Die  hier  gewonnenen  Grössenstufeu  entspre- 
chen  ebenfalís  genau  den  Stufen,  die  beim  Vergleich  dér  Hasen- 
nnd  Hamster-Formen  festgestellt  werden  konnten. 

ti  bér  die  faunistischen  Daten  bleibt  nach  diesen  Ausführungen 
nicht  viel  zu  sagen  übrig.  lm  Falle  von  Sorex  margaritodon  Kor- 
mos überbrückt  das  Vorkommen  bei  Betfia  die  zieitliche  Lücke  zwi- 
schen  den  beiden  bis  jetzt  bekannten  Funden  dér  Art  in  Püspök- 
fürdő und  am  Nagyharsányhegy. 

Unter  den  Raubtieren  ist  Epimachairodus  hungaricus,  falls 
einige  Reste,  die  Kormos  von  diesel'  Form  aus  Villány  und  Csar- 
nóta  anführt,  wirklich  hieher  gestellt  werden  können,  keine  be- 
sondere  stratigraphische  Rolle  zuzuselireiben.  Dagegen  ist  es  sehr 
bezeichnend,  dass  wahrend  die  alteren  Fundorte  (Beremend,  Villány,  „ 
Csarnóta),  ja  sogar  von  den  entsehieden  jüngeren  aueh  Püspökfürdő 
und  Nagyharsányhegy  noch  keine  Hyanen-Form  aufweisen,  in  Bet- 
fia eine  Crocuta- Form  erscheint,  in  Gombaszög  aber  daneben  noch 
eine  weitere  (die  Riesenform  Pachycrocuta).  Wichtig  ist  das  erste 
Auftreten  von  Gulo  und  Meles  in  Betfia;  die  weiteren  Funde  dieser 
Formen  führen  uns  iiber  Gombaszög,  Hundsheim  und  Stránská 
skála  zu  betráchtlich  jüngeren  Faunén.  Ungefáhr  dasselbe  gilt  fűi- 
den Riesenwolf,  wahrend  Pannonictis  nach  unseren  heutigen  Kennt- 
nissen  in  Betfia  zuletz  auftritt. 

Unter  den  Nagern  ist  besonders  das  Auftreten  einer  Ziesel- 
form  aus  dér  Gattung  Colobotis  hervorzuheben.  Die  Form  scheint 
mit  C.  erytlirogenohles  des  englischen  Jungdiluvium  verbunden  zu 
sein.  Die  Hamster-Formen  fanden  oben  eine  eingehendere  Behand- 
lung;  unter  den  Wühlmausen  kommt  die  einzige  Fönn  mit  wur- 
zellosen  Backenzálinen  (Pitymys  hinteni)  ausser  in  Betfia  nur  an 
etwas  jüngeren  Fundorten  vor  (Sackdillingen,  Stránská  skála,  Po- 
dumci);  die  Mimomys- Arten  seheinen  mit  jüngeren  Gliedern  dér 
Mirnomys-Microtomys-Gruppe  gleichgestellt  werden  zu  können. 

lm  Bezug  auf  die  Hasén  sei  hier  nur  soviel  festgestellt,  dass 
die  primitive,  kleine  Hasenform  dér  Fauna,  dér  Pliolagus,  sich  den 
iilteren  Faunén  anschliesst,  wenn  auch  nicht  in  dér  von  dieser  Gat- 
tung bekannt  gewordenen  Art,  sondern  in  einer  weiter  entwickelten 
Lokalform,  wáhrend  noch  jüngere  Fundorte,  wie  Nagyharsányhegy, 
Gombaszög  usw.  keine  Pliolagus- Formen  mehr  besitzen. 

Die  Huftiere  sind  so  spárlich  vertreten,  dass  sie  zűr  Horizon- 
tierung  nicht  zu  verwenden  sind.  Doch  kann  ina  AUgemeinen  festge- 
stellt werden,  dass  ein  gemeinsames  Vorkommen  von  Capreolus, 
Ahes,  Megaceros,  sowie  einer  Bi són- Art  dér  Fauna  ein  en*sehieden 
moderneres  Gepráge  verleiht,  als  die  alteren  Faunén  mit  Formen 
wie  kleiner  Cervide,  ebenfalís  kleiner  Bovine,  Hemitragus  und  Pro- 
camptoceras,  gar  nicht  zu  sprechen  von  noch  altertümlicheren  Typen, 
wie  PHotragus  n.  nőm.  (=  Depéretia  S c h a u b nec  Te  p p n e r). 

Zusammenfassend  kann  kurz  festgestellt  werden: 


Die  uiiterpleistozáne  Saugetier  fauna  von  Betfia 


333 


1.  Die  Fauna  des  „Machalrodus”- Fundortes  von  Betfia  ist 
zwar  mit  dem  „M,acacu -s”-Fundort  (Lók.  Xr.  II)  von  Püspökfürdő 
am  besten  zu  vergleiehen.  erscheint  jedoch  entsehieden  jünger. 

2 Die  von  mir  vor  kurzem  (5S.  Geol.  Zeittafel  nach  S.  80)  als 
Cromericum  zusammengefasste  érd-  und  lebensgeschichtliehe  Phase 
(Saintprestium-Mosbachium)  ist  auf  Grund  des  ungarischen  Tat- 
sachenmaterials  in  drei  Unterstufen  zu  zerlegen,  in  ein  unteres  Saint- 
prestium,  oder  Vilányium  (Beremend,  Villány,  Csarnóta),  in  ein 
oberes  Saintprestium,  oder  Biharium  (Püspökfürdő,  Betfia,  Xagy- 
haisányhegy,  Gombaszög)  und  in  ein  Mosbaohiuvn  (Brassó).1 

3.  Die  immer  klarer  hervortretende  dreistufige  Faunenent- 
wicklung  des  Cromericum  (untén  primitive,  kiéin?  Formen,  in  dér 
Mitte  sterben  die  primitíven  Typen  aus,  oben  dominieren  Riesen- 
fcrmen)  liefert  einen  schlagendan  Beweis  fiir  die  Riehtigkeit  dér 
von  mir  im  oben  zitierten  Aufsatz  eingehender  erör tértén  Paralleli- 
tat lebensgeschichtlicher  Wellen  und  erdgeschichtlicher  Cyklen.  (58). 

6.  Beobachtungen  zűr  allgemeinen  Evolution. 

Die  an  einigen  Formen  dér  Fauna  durchgeführten  statisti- 
schen  Untersuehungen  führten  ausser  den  oben  besprochenen  chro- 
nologi seben  Ergebnissen  auch  noeh  zu  einem  Ergebnis,  das  sich  auf 
die  allgemeine  Phylogenie  bezieht.  Ziehen  wir  in  Betracht,  dass  z. 
B.  im  Fali  des  Hamsters  eine  durch  das  in  jeder  Hinsicht  gesicherte 
stratigraphische  Xacheinander  dér  einzalnen  Faunén  zeitlich  und 
Raumlich  lokalisierte,  allometrisehe  Grössenentwicklung  vorliegt,  so 
müssen  wir  auch  feststellen,  dass  dies  dér  erste  Fali  ist,  bei  welchem 
dér  an  Ammoniten  bereits  von  Brin  k m a n n (61)  erzielte  Xachweis 
einer  nicht  theoretiseh-idealistisch-wahrscheinlichen,  sondern  einer 
ad  oculos  demonstrierten  Evolution  an  Wirbeltieren  erbracht  w ér- 
dén konnte  (ahnliche  Untersuehungen  an  Proboscidiern,  Xashörnern, 
usw.  hatten  entweder  eine  abweichende  Zielsetzung,  oder  in 
főig?  dér  Xichtlokalisiertheit  dér  Funde  nur  einen  idealitistisch- 
morphogenetischen  Wert). 

Wir  müssen  ausserdem  auch  noeh  bedenken,  dass  diese  allo- 
metrische  Evolution  sowohl  hier,  als  auch  — aus  analógén  Fal’en 


1 Eme  Dreueilung  des  Cromerium  (in  ein  unteres,  mittleres  und 
oberes  C.)  unternahm  in  Ungarn,  auf  Hinton  (51.  126 — 127)  fussend, 
zusrst  Kormos  (17.).  Den  grundsátzlichsten  Fehler  dieser  Eiu.ei- 
’ung,  dass  er  námlich  das  ganze  Villafranchium  mit  dem  vüel  jünge- 
ren  unteren  Cromerium  von  Beremeud-Villány-Csarnóta  chro- 
nolcgisch  gleichstellte,  trachtete  ich  193S  zu  korrigieren  (39).  Diese 
korrigierte  Hintő  n-K  o r m o s‘sche  Einteilung  wurde  übrigens 
auch  in  den  unlángst  publizierten  Zeittafeln  von  H o ti  (59,  60)  und  von 
Verf.  (58.  Geol.  Zeittafel)  weitergeführt. 


334 


M.  Kretzoi 


zu  schliessen  — iiberall  in  dér  Geschiehte  dér  Organismenwelt 
etappenweise  ablauft,  alsó  dass  im  vorliegenden  Falle  .iede  dieser 
parallelen  Entwicklúngen  nach  deni  Yillafranchium  einsetzt  nnd 
spátestens  mit  dem  ansgebenden  Mosbachium  endet.1  Das  bedeutet 
aber,  dass  jede  erdgeschiehtliche  Epoehe,  Pliase,  usw.,  je  nach  Dauer 
nnd  Intensitat  dér  in  ihr  waltenden  Faktoren-Ánderungen  die  Evo- 
lulion  einer  entsprechend  niedrig'en  oder  hőben  taxonomiscben  Ein- 
heit  beivorruft,  die  mit  dem  Ende  dieser  geologisehen  Phase  ab- 
l rieht  nnd  noimalerveise  nicht  in  die  Primitivphase  dér  nachsten 
geologisehen  Epoehe  übergeht.  Die  anseheinend  unnnterbroehene 
Weiterführnng  dér  Evolntion  wird  durch  eine  die  Evolution  dér 
auslösehenden  Fönn  nicht  ühersehrittene,  alsó  dieser  gegeniiber 
primitive  Fönn,  die  ans  Nachbargebieten  (die  von  dér  Millieu-Án- 
derung  des  in  Re  de  stehenden  Gebietes  getroffen  werden  durften!) 
einströmt,  gesiehert.  Diese  Theorie  dér  dreietappigen  Evolutions- 
wellen,  sowie  die  dér  neokataklismatisehen  Evolntionswellen  iiber- 
hanpt  (5S)  erfahrt  dnreh  die  hier  besprochene  Eigentümlichkeit  dér 
Entwicklungsprozesse  eine  ansdriiekliehe  Bestatigung. 

(Geologische  und  Palaontologische  Abteilung  des  Magyar 
Nemzeti  Múzeum.) 


7.  Schrifttum. 

1.  Szoutagh:  Nagyváradnak  és  környékének  geológiai  leírása. 
18í>0.  — 2.  T ó t h:  Adatok  Nagyvárad  környéke  diluviális  képződményei- 
nek ismeretéhez.  1891.  — 3.  Ardos:  Lukács  Ödön-barlang  usw.  1913.  — 
4 Kormos:  Földt.  Közi.  35.  1905.  — 5.  Kormos:  Föld.  Közi.  41. 
1911.  — 6.  Kormos:  Mitt.  Jahrb.  k.  Ungar.  Geol.  R.-Anst.  20,  1912.  - 

7.  Kormos:  Jahrb.  k.  Ungar.  Geo1.  R.-A.  f.  1916.  1917.  — 8.  Kormos: 
Mitt.  Jahrb.  k.  Ungar.  Geol.  R.-Anst.  22.  1914.  — 9.  Kormos:  Jahrb. 
k.  Ungar.  Geol.  R.-Anst.  f.  1913.  1914.  — 10.  Kormos:  Ann.  Mas.  Nat. 
Hungar.  11  1913.  — 11.  L a m brecht:  Aquila.  19.  1912.  — 12.  B o 1 k a y: 
Mitt.  Jahrb.  k.  Ungar.  Geol.  R.-Anst.  21.  1913.  — 13.  Méhely:  Ann. 
Mus.  Nat.  Hung.  12.  1914.  — 14.  Capek:  Barlangiad.  5.  1917,  — 16. 
F e j é r v ár  y:  Földt.  Közi.  47.  1917.  — 16.  F e j é r v á r y — L á n g h: 


1Die  Fauna  des  unteren  Cromericum  besteht  ebenso  aus  verháltnis- 
unissig  kleinen  und  primitíven  Formen,  die  nichts  mit  den  grossen, 
boehspezialisierten  Formen  des  ansgebenden  Yillafranchium  géméin- 
sam  habén,  wie  die  Fauna  des  ausgehenden  Cromericum  aus  gross- 
wüchsigen,  spezialisierten  Endtypen  dér  cromerischen  Entwicklung 
bestehen,  die  nicht  in  die  Fauna  des  darauffolgenden  Chelléum  über- 
gehen.  usw.  Natürlich  muss  ich  nachdrücklicli  betonén,  dass  sicli  dies 
nur  auf  die  charakteristische  Mehrzahl  dér  Typen,  nicht  aber  auf  die 
Gesamtfauna  bis  auf  die  letzten  Formen  beziehen  muss. 


Die  unterpleistozane  Saugetierfauna  von  Betfia 


335 


Palaeont.  Hang.  1.  1923.  — 17.  Kormos:  Álíatt.  Közi.  27.  1930.  — 18. 
Kormos:  Fólia  Zooh  et  Hydr.  Festschr.  E.  Strand.  3.  1937.  — 18a. 

Soós:  Allatt.  Közi.  29.  1932.  19.  Kormos:  Ann.  Mus.  Xat.  Hungar. 

27.  1930.  — 20.  Schaub:  Abh.  Schweiz.  Pál.  Ges.  49.  1930.  — 21. 

Sehaub:  Abh.  Schw.  Pál.  Ges.  61.  1938.  — 22.  Schreuder:  Arch 
ncerl.  Zool.  4.  1940.  — 23.  Kormos:  Fólia  Zool.  et  Hydr.  4.  1932,  — 
24.  Kormos:  Föl.  Zool.  et  Hydr.  5.  1933.  — 25.  Kormos:  Föl.  Zoo'. 
it  Hydr.  4.  1932.  — 26.  K o r m o n:  Föl.  Zool.  et  Hydr.  5.  1933.  — 27.  K o r- 
mos:  Allatt.  Közi.  31.  1934.  — 28.  Kormos:  X.- Jb.  f.  Min.  etc.  B.  Bd. 
69.  1932.  — 29.  Schaub:  Eel.  geol.  Helvet  25.  1932  — 30.  Szunyó  g h y : 
Acta  Zool.  13.  1932.  — 31.  Kormos:  Ami.  Mus.  Xat.,  Hungar.  27.  1930, 
32.  Schreuder:  Ann.  Mus.  Xat.  Hungar.  29.  1935.  — 33.  Schaub: 
Fel.  Geol.  Helvet.  23.  1930.  — 34.  Lambrecht:  Handb.  Palaeornith. 
2 1933.  — 35,  Kretzo  i:  Xe  Congr.  in  ern.  de  Zool.  1927.  Budapest.  1929. 

— 33.  Kormos:  Föleit.  Közi.  64.  1934.  — 37.  Brunner:  X.  Jb.  f.  Min. 
ete.  Beil.  Bd.  71.  1933.  — 38.  Marté-!  li:  Boll.  Soe.  Geol.  Ital.  25.  1906. 

— 39.  Kretzo  i:  Ann.  Mus.  Xat.  Hungar,  31,  1938.  — 40.  Freuden- 
herg:  Geol.  u.  Palaeont.  Abh.  X.  F.  12.  1914.  — 41  Schi  rmeisen: 
Verli.  Naturf.  ^ er.  Brünn.  60.  1926  — 42.  Helbing:  Eel.  geol.  Hel- 
vet. 27.  1934.  — 43.  Kormos:  Allatt.  Közi.  22.  1925.  — 44  Ivretzoi: 
Ann.  Mus.  Xa  . Hungar.  34.  1941  — 45.  Heller:  Obi.  f.  Min.  ete.  B. 
1933.  — 46.  Petényi:  Hátrahagyott  munkái.  1864.  — 47.  dél  C a m- 
pana:  Palaeont.  Ital.  19.  1913.  — 48,  Newton:  Quart.  Journ.  55.  1899. 

— 49.  Simionescu:  Ac.  Kom.  Publ.  Fond.  V.  Ad.  9.  1930.  — Wold- 
rich:  S,  — Bér.  Ak.  Wiss.  Wien.  82/2.  1889.  — 51.  H in  tón:  Monog- 
raph  of  Voles  and  Lemmings.  1.  1926.  _ 52.  Heller:  X.  Jb.  f.  Min. 
etc  Beil.  Bd.  63.  1930  — 53.  Kormos:  Yerh.  Xaturf.  Ver.  Brünn.  64. 
1933.  — 54.  Kormos:  Palaeobiol.  4.  1931.  — 55,  Schreuder:  Yerh. 
kon.  Ak,  Wet  Amsterd.  30.  1933.  _ 56.  Dice:  Kniv.  Calif.  Publ.  Bull. 
Dep  . Geol.  Sci.  10.  1917.  — 57.  Dice:  Journ.  Mamin.  10.  1929.  — 58. 
Kretzo  i:  Ann.  Mus.  Xat.  Hungar.  34.  1941.-—  59.  Mottl  M.:  Ann. 
Inst.  r.  hung.  Geol.  32.  1938.  — 60.  Mottl:  M.  kir.  Fö’dt.  Int.  Vitaül. 
Műnk.  1941/2.  1941.  — 61.  Brink  m ann:  Yerh.  Y.  int.  Kongr  Yererb 
1928. 


336 


NEUE  ANTILOPEN-FORM  AUS  DEM  SQPROXER  SARMAT. 

Von  M.  Kretzoi. 

(Mit  Tafel  VIII.) 

Vor  dem  ersten  Auftreten  dér  Hipparion-Fauuen  auf  euro- 
páischem  Bódén  im  Chersoninm  Avarén  Antilopén  áusserst  selten. 
Sehen  wir  von  zweifelhaften  afrikanischen  Funden  (cf.  Eotrogus, 
usw.)  ab,  so  können  Ectragus  (=  Eocerus  Schlosser  nec 
Sharp)  aus  Helvet-Torton,  Protragocerus  aus  Torton-Sarmat, 
bzw.  Miotragocerus  und  „Tragocerus”  latifrons  aus  Sarrnaf  aus 
Európa  und  Sivoreas,  Sivaceros,  Strepslportax,  Helicoportax,  sowie 
z.  T.  Pnchyportax  und  Selenoportax  aus  dem  Obermiozan  aus  In- 
dien  genannt  Avefden.  Durch  diesen  Umstand  gevinnt  aueh  unser 
Antilopen-Fund  aus  dem  westungarischen  Sarmat  vúel  an  Wichtig- 
keit. 

lm  Friihjahr  diesen  Jahres  erhielt  die  Geologisch-  Palaonto- 
logische  Abteilung  des  Magyar  Nemzeti  Múzeum  durch  Vermitt- 
lung  des  Herrn  Archaologen  Sándor  G a 1 1 u s,  Ivustos  am  Ma- 
gyar Nemzeti  Múzeum,  einen  oberen  Molaren  von  Deinotherium 
aus  typisch  sarmatischem  Grobsand  dér  B o ó r’schen  Sandgrube 
im  SO  von  Sopron.  Mitte  September  überreichte  uns  Herr  Gallus 
einen  Aveiteren  Fund  aus  derselben  Sandgrube:  die  zusammenge- 
hörigen  Hornznpfen  einer  Antilopé,  die  eine  neuen  Form  vertritt. 
Nachfolgend  gebe  ich  die  kurze  Schilderung  dér  Funde. 

1.  Dystychoceras  pannoniae  n.  g.  n.  sp. 

Holotypus:  Beide  Hornzapfen  mit  Teilen  des  Schadel- 
daehes  (Geologisch-Palaoutologische  Abteilung  des  Dlagyar  Nem- 
zeti Múzeum). 

F u ndort:  Sopron,  B o ó r’sche  Sandgrube. 

Geologisches  Altér:  Unteres-mittleres  Sarmat  (Ukrai- 
nium). 

Besehreibung:  Dér  Schádeldaeh  ist,  Avie  bei  mehreren 
primitíven  Tragoeerinen  (Trp goporta x,  Graecoryx,  Miotragocerus , 
einige  „Tragocerus'' -Arten)  grubig  und  tief  skulpturiert,  Avahrend 
die  Stirnflache  ZAvisehen  den  Hornzapfen  im  Gegensatz  zu  den  be- 
kannten  iilteren  Tragocerhien  sieh  zu  einer  QuerAvulst  aufAVÖlbt. 
Hinter  dieser  AufAVÖlbung  liegt  beiderseits,  an  dér  Hinter-Innen- 
ecke  des  Hornzapfens  eine  Eintiefung. 

Die  Hornzapfen  stehen  atoh  einander  ziemlieh  Aveit  entfernt 
und  sind  sehr  merkAvürdig  gebaut.  Untén  sind  sie  dielc,  aus  den 
erhaltenen  Resten  zu  schliessen  ATorne  durch  einen  herATorspringen- 
den  Kamm  gekennzeichnet,  in  ihrem  Verlauf  nacli  oben  schAvach,. 
(unter  10 — 12°)  dUergierend.  EtAvas  unter  einem  Drittel  ihrer  Gre- 


Neue  Antilophen-Form  aus  dem  Sopronéi*  Sarmat 


337 


samtlange  verden  sie  durch  eine  Einknickung  parallel  und  be- 
kcmmen  eine  sehr  sehlanke  Fönn  (infoige  dieser  plötzlichen  Ab- 
nahme  an  Dicke  erseheinen  die  Hornzapfen  knapp  unter  dieser 
Einknickung  wie  angeselnvollen),  dér  Vorderkamm  versehwindet 
und  die  Querschnittform  dér  Hornzapfen  wird  ruudoval  (Abb.  1.), 
im  oberen  Drittel  derselben  beinahe  queroval.  Die  Verjüngung  dér 
Hornzapfen  tritt  im  oberen  Drittel  dér  Gesamtlange  sehr  langsam 


Abb.  1.  Dystychoceras  pannoniae  n.  g*.  n.  sp.,  Querschnittformeu  des 
Hornzapfens  an  dér  Basis  (1),  oberhalb  dér  Knickung*  (2)  und  nabe  dér 

Spitze  (3). 

ein.  Bis  iiber  die  Halfte  sind  die  Hornzapfen  schwach  naeb  binten 
geneigt,  von  da  erseheinen  sie  mehr  zurückgebogen. 

Dimens ionén:  Die  Spanmveite  dér  Hornzapfen  betragt 
(aussen  gemessen)  untén  122,  in  dér  Knickung  150,  am  obersten 
mcssbaren  Punkt  dér  Hornzapfen  (ungef.  ein  Drittel  unter  dér 
Spitze)  146  mm.  Dér  Langs-  und  Querdurchmesser  des  Querschnit- 
tes  betragt  oberhalb  dér  Basis  eca  50  und  34  mm,  knapp  unter  dér 
Knickung  ? und  29  mm,  am  höchsten  messbaren  Punkt  20  und  21 
mm.  Die  Knickung  erfolgt  ungef.  S0  mm  iiber  dem  Frontal-Quer- 
damrn,  die  Lángé  des  erhaltenen  Teiles  dér  Hornzapfen  ebenfalls 
vöm  Querdamm  gemessen  150  mm,  wahrend  die  rekonstruierte  Ge- 
samtlange  dér  Hornzapfen  200  mm  überschritten  habén  kann. 

Vergleiche:  Lassen  wir  die  nicht  genug  scharf.  diffe- 

renzierten  Formen  dér  Gruppé  Eotragus  Protragocerus  ausser 
Acht,  so  bleiben  uns  als  sichere  Tragocerinen  die  Gattungen 
Miotragocerus,  Iieliccportax,  Strepsiportax,  Pachyportox,  Trago- 
portax,  Sivoceros,  Graecoryx  und  selbst  Trogocerus  übrig.  Von  die- 
sen  koromén  beim  naheren^  Vergleich  Miotragocerus,  Strepsiportax, 
Sivaceros,  Graecoryx,  von  den  zu  Tragocerus  gestellten  Formen 


338 


M.  Ivretzoi 


die  unter  T.  amailtheus  laufende  Rasse  mit  kurzen,  flachen  Horn- 
zapfen,  T.  tatifrons  und  evtl.  T.  leskewitscki  (4)  in  Betracht,  wah- 
rend  Helicoportax  végén  breiter,  flacher  Stirnpartie,  lángén 
schlanken,  gleichmassig  nach  oben  zu  verjiingten  Hornzapfen 
nielit  weiter  beriicksichtigt  werden  karin,  ebenso  wie  Trogoportax 
infoige  kurzer,  dicker,  aber  gleichmassig  zugespitzter  Form  dér 
Hornzapfen  ausfiillt. 

Mit  Miotragocerus  teilt  unsere  Form  die  dureh  das  starke 
Hervortreten  dér  Vorderkante  verlangerte  Querschnitt  form 
dér  Hornzapfen,  wahrend  sich  beide  Formen  in  Bezug  auf  Knilt- 
kung  dér  Schiidelachse,  allgemeine  Form  des  Schadeldaches, 
Stirnbreite,  Lángé  und  Proportionen  dér  Hornzapfen,  usw.  ziem- 
lich  versehieden  verhalten. 

Dasselbe  gilt  für  Strepsiportax,  mit  dem  Unterschied,  dass 
liier  sogar  die  charakteristische  Vorderkante  dér  Hornzapfen  fehlt, 
ausserdem  ist  die  Verjiingung  de  Hornzapfen  nach  oben  gleichmas- 
sig. 

Die  amaltheus-~Rasse  mit  kurzen,  flachen  Hornzapfen  erin- 
neit  nur  an  unsere  Form,  soweit  die  scharf  hervortretende  Vorder- 
kante'auch  hier  zu  beobachten  ist;  doch  verschwindet  sie  bei  dicsér 
Form  viel  gleichmassiger.  In  allén  übrigen  Merkmalen  weichen 
sie  von  einander  hetrachtlich  ab.  Tragocerus  latifrons  kann  infoige 
zu  weitem  Abstand  und  Torsion  dér  Hornzapfen,  flacher  Stirn  und 
»bweichend  gebautem  Schíideldach  ebenfalls  nicht  naher  be- 
rücksichtigt werden.  Endlich  besitzt  Tragocerus  leskeivitschi  zu 
kurze,  zu  gleichmassig  verjüngte  Hornzapfen,  die,  wie  bei  Miotra- 
gocerus, stark  nach  hinten  geneigt  sind. 

Graecoryx  valenciennesi  erinnert  in  dér  Schadelbreite  an 
unsere  Form,  doch  weieht  er  in  allén  übrigen  Merkmalen  (Form 
und  Kiirze  dér  Hornzapfen,  flacher  Schíideldach,  usw.)  entschie- 
«ien  ab. 

Die  grösste  Áhnlichkeit  mit  unserer  Form  zeigt  Sivaceros, 
insoferne  die  eingentümliche  Ausbildung  dér  Hornzapfen  unserer 
T’orm  nur  hier  wiederzuíinden  ist,  wenn  auch  nur  angedeutet. 
Allerdings  ist  die  plötzliche  Verjiingung  dér  Hornzapfen  bei  Siva- 
ceros nur  ganz  hoch  (im  oberen  Drittel  dér  Gesamtlange)  eingetre- 
ten.  wahrend  dies  bei  dér  ungarischen  Form  im  unteren  Drittel 
zu  beobachten  ist.  Ausserdem  fehlt  bei  Sivaceros  so  die  Anschwel- 
lung,  wie  die  Ivnickung  des  Hornzapfens,  die  bei  dér  soproner 
Form  Hand  in  Hand  mit  dér  plötzlichen  Verjiingung  des  Horn- 
zapfens auftreten.  Endlich  besitzt  Sivaceros  bedeutend  llingere, 
gerade  Hornzapfen,  mit  auch  im  oberen  Teil  ovalem  Querschnitt. 

Alles  zusammenfassend  können  wir  feststellen.  dass  dem  Tra- 
gocerinen  von  Sopron,  wenn  auch  einige  Anklange  zu  Sivaceros  gra- 
diens Pilgrim  bestehen,  infoige  eigenartiger  Hornzapfen- Ausbil- 
dung im  System  eine  gesonderte  Stelle  gebiihrt. 

Rekonst  ruktion:  Wenn  auch  die  Rekonstruktion  einer 


Neue  Antilophen-Form  aus  elem  Sopronéi-  Sarmat 


339 


durchschnittlichen  Boselaphinen-Form  ziemlich  einfaeh  ist,  kann 
die  eigentiimliche  Hornzapfen-Fonn  einiger  Tragoeerinen  nieht 
oline  Bemerkung  gelassen  werden. 

Wie  bekannt.  wird  die  Ringelung,  oder  in  beliebiger  anderer 
Fomi  eintretende  Gliederung  dér  Hürner  bei  den  Wiederkauern, 
abgesehen  vöm  einzigen  Fali  dér  Torsion,  wo  die  Kantén  natürlich 
aucli  am  Hornzapfen  dieselbe  Torsion  erleiden,  am  Hornzapfen  nieht 
einmal  angedentet.  Die  Hornzapfen-Oberflache  bleibt  immer  glatt, 
sie  ist  von  allén  Komplikationen  dér  Hornoberflache  vollkommen 
unabhángig  gestaltet. 

Eben  deswegen  wiire  eine  so  auffállige  Ánderung,  wie  im 
Ablauf  dér  Hornzapfen  des  Soproner  Tieres,  ohne  jeglichen  Folgen 
fiir  die  aussere  Gestalt  dér  Höruer  ganz  unmöglich.  Glücklicher- 
veise  liegt  mis  in  Antilocapra  ein  ziemlich  genauer  Parallelfall  vor. 
Ja  sogar  muss  festgestellt  werden,  dass  die  Gestaltánderung  im  Ab- 
lauf  des  Antilocapra- Hornzapfens  bedeutend  geringer  ist  als  bei  un- 
serem  Tier.  Aus  dem  Umstand,  dass  dér  untere,  dicke  Abschnitt  des 
Hornzapfens  oben  einwarts  geknickt  ist  und  in  dér  Knickung 
von  vorne  Geseben  die  Aussenflanke  wie  an.geschwollen  aussieht, 
a\ áhíend  au^  dér  Innenfláche  von  dieser  Anschwellung  wenig  zűr 
Siclit  kom mt  (deshalb  ist  von  hinten  weder  die  Knickung,  noch  die 
Anschwellung  deutlich  zu  sehen),  kann  darauf  geschlossen  werden, 
dass  an  dieser  vorderen-ausseren  Anschwellung,  als  auf  einem  Pols- 
ter  ein  Antilocapra- artiger  Xebenast  dér  Hornscheide  gesessen  ha- 
bén muss,  dér  in  dér  Richtung  des  unteren  Hornznpfen-Abschnittes 
liegt,  alsó  nach  oben-aussen  gerichtst  ist,  wahrend  dér  Hornzapfen 
mit  dem  Hauptast  dér  Hornscheide  nach  hinten-oben  (beinahe  hin- 
ten-innen)  geneigt  erscheint,  im  Gegensatz  zu  Antilocapra,  wo  be- 
kanntlich  dér  Xebenast  einwarts  geneigt  ist,  wahrend  sich  dér 
Hauptstamm  mehr  nach  aussen  richtet.  Eine  solche  Ausbildung  dér 
Hörner  würde  auch  eine  logische  Erklarung  dér  merkwürdigen 
Hornzapfenform  von  Dystychoceras  gébén  können. 

Inwieweit  auch  bei  weiteren  Tragoeerinen  mit  einer  solchen 
antiloc-aprinen  Gabelung  dér  Hörner  zu  rechnen  sei,  i'  vorderhand 
sehver  zu  entscheiden.  Ich  glaube  bei  Miotragocerus,  oder  noch 
inéin-  beim  flachhörnigen  „ Tragocerus  amaltheus”  von  dér  Mög- 
liehkeit  einer  solchen  Lösung  ruhig  absehen  zu  dürfen.  Dagegen 
ist  bei  einigen  zu  Sivaceros  gestellten  Formen  (z.  B.  1.  Pl.  IV.  fig. 
o.)  ein  Gablergehörn  sehr  leicht  möglich. 

Re  vision  dér  Tragoeerinen:  Durch  die  umfassende 
Re  Vision  dér  fossilen  Bovidae  seitens  Pilgrim  (1,5,6)  entstanden 
jm  isteni  dieser  Gruppé  an  einigen  Stellen  auffallende  Ungleich- 
heiten:  wahrend  die  indischen  Formen  eine  weitgehende  Aufteilung 
in  verschiedene  Genera  erfuhren.  bleiben  die  europaischen  Formen 
■emahe  ausnahmslos  in  ihrem  altén,  noch  von  Gaudry  stammen- 
den  Ralimén  bestehen.  In  nachfolgenden  versuche  ich  diese  Um- 


340 


M.  Kretzoi 


\bb  2.  — 1.  Austroportax  n.  g.  Utifrons  (S  i c k e n b e r g),  2.  .Wio!ra3ocerus  monacensisS  t r o m e r,  3. 
^Trwcerus"  leskeMi  B Orl.  ^ » K;  ^b-  ensícorn, 


the*.  iR  oth  et  W a ff  n e r).  7— 7a.  Tra  pocerus  curvtcornis  a n a r e e,  ~ ~~  — o 

grím.  9— 9a.  Pontoportax  n.  g.  6rowm  (Pilgrim),  10  Pontoportax  ru3osifrons  (Sch  l °8Sej)-- 
11— 11a.  Gazelloportax  andreei  B g.  n.  sp.,  12— 12a.  Gazelloportax  yalltczs  n.  sp..  13  13a.  Indotrasus 

pilsrimi  n.  g.  n.  sp.,  14— 14a.  Pikermicerus  saudryi  n.  g.  n.  sp. 


Xeue  Antilopen-Form  aus  dem  Sopronéi-  Sarmat 


341 


gruppierung  aueh  auf  das  europáische  Tragocerinen-Material  aus- 
zubreiten. 

Vorausgehend  muss  ich  bemerken,  dass  ein  nicht  unwesent- 
lieher  Teil  dér  Tragocerinen  auf  die  Bezahnung  begründet  wurde, 
weshalb  sicb  diese  Formen,  ebenso  Avie  ein'ige  nocb  nicht  genügend 
bekannte,  generaliesierte  Primitivformen  (z.  B.  Tragocerus  leske- 
witschi  Borissiak,  oder  T.  csákvárensis  Kretzoi),  noch  nicht 
in  das  auf  Merkinale  des  Schádels  und  des  Gehörns  begriindete  Sys- 
tem einfügen  lassen.  Die  übrigen  Formen  dürften  nachfolgend 
gruppiert  werden: 

Pachyportax  Pilgrim  (5.  766,  1.  194).  Keine  einheitliche 
Gruppé.  P.  dhokpathanensis  Pilgrim,  latklen  s (Ly  dekker), 
nagrii  Pilgrim.  Sarmaticum  bis  Plioztin. 

Strepsiportax  Pilgrim  (5.  756,  1.  190).  S.  gluten  Pilgrim, 
chinjiensis  Pilgrim.  Tortonium  oder  unteres  Sarmat. 

Austroportax  n.  g.  (Holot.:  Tragocerus  latifrons  Sicken- 
b e r g).  Von  Strepsiportax,  dem  es  am  nachsten  steht,  unterscheidet 
es  sich  scharf  durch  geknickte  Schadelachse  und  kurze,  massige 
Hornzapfen.  Nur  die  Typusart.  Unteres-mittleres  Sarmat. 

Tragoportax  Pilgrim  (5.  770,  1.  2*24).  T.  salmontanus  Pil- 
grim, T.  aiyengari  Pilgrim,  T.  isiami  Pilgrim.  Pannon. 

Tragocerus  Gaudry  (Holot.:  Capra  amalthea  Roth  et 

Wagner).  Schadelachse  stark  geknickt,  Orbitae  kiéin,  verhaltnis- 
massig  lángé,  schlanke  Hornzapfen.  T.  amalthea  (Roth  et  Wag- 
n e r),  punjabicus  Pilgrim,  curvicornis  Andree,  recticornis 
Andree,  ensicornis  n.  ssp.  (Holot.:  7.  Taf.  10.  f.  1.  7),  samius  n.  ssp. 
(Holot.:  7.  Taf.  10.  f.  4,  6).  Pannon. 

Pontoportax  n.  g.  (Holot.:  Tragocerus  parvidens  Sch  1 ős- 
sé r).  Schadelachse  beinahe  gar  nicht  geknickt,  lángé,  schlanke 
Hornzapfen,  grosse  Orbitae.  T.  parvidens  (Schlosser),  rugosi- 
frons  (Schlosser),  brcncni  (Pilgrim),  ? frolovi  (Pavlov). 
Pannon. 

Gazelloportax  n.  g.  (Holot.:  gallicus  n.  sp.).  Mit  Tragocerus 
und  Pontoportax  verglichen  Stirn  breit,  Hornzapfen  demge- 
mass  in  grösserem  Abstand,  nicht  stark  verlangert,  im  Querschnitt 
mehr  rundoval,  Schadeldach  kraftig  skulpturiert.  G.  gallicus  n.  sp. 
(Holot.:  8.  Pl.  1*2.  f.  18),  Querschnitt  dér  Hornzapfen  uach  vorne  ab- 
gerundet,  G.  andreei  n.  sp.  (Holot.:  7.  Taf.  11.  f.  8),  Hornzapfen 
einander  etwas  naher  gerückt.  im  Querschnitt  vorne  etwas  zuge- 
spitzt.  Chersonium  bzAv.  Pannonium. 

Graecoryx  Pilgrim  (6.  54).  G.  valenciennesi  (Gaudry), 
nach  B o h 1 i n (9)  junger  Tragocerus,  G.  esterházyi  n.  sp.  (Hippa- 
rionfauna  von  Csákvár)  mit  schwachem  Gehörn,  gewölbtem  Seha- 
deldaeh.  Chersonium  und  Pannon. 

Sivaceros  Pilgrim  (5.  792.  1.  241).  S.  gradiens  Pilgrim, 
vedicus  Pilgrim  und  sp.  Pilgrim  (ohne  1;  Pl.  4.  f.  5).  Törtön? 
mnd  Pannon. 


342 


M.  Kretzoi 


Dystychoceras  n.  g.  (Holot.:  D.  pannoniae  n.  sp.).  Nur  Typus- 
art.  Sarmatium. 

Lndotrogus  n.  g.  (Holot.:  I.  pilgrimi  n.  sp.).  Hornzapfen  lcurz, 
abgeflacht,  Yoiderrand  im  Profil  scharf  abgeschlagen,  Quersehnitt 
vorne-liinten  zugespitzt.  Nur  Typusart.  (Holot.:  1.  Pl.  4.  f.  5).  Sar- 
matf 

Mictragocerus  Stromer  (2.  36).  M.  monacensis  Stromer. 
Sarmatium. 

Pikermicerus  n.  g.  (Holot.:  P.  gaudryi  n.  sp.).  Schádelachse 
staik  geknickt,  Hornzapfen  stossen  vorne  beinahe  zusammen,  sind 
seitlich  stark  zusainmengedrückt,  verhaltnigmássig  kurz,  verjiin- 
gen  síeli  im  oberen  Drittel  sehr  rasch.  Nur  Typus-Art  (Holot.:  10. 
Pl.  49.  f.  1).  Pannon. 

Über  die  systematisehe  Stellung  dér  Gruppé  Eotragus-Pro- 
tragocerus  kaim  derzeit  noch  uieht  viel  gesagt  werden.  Ebenso  rei- 
chen  unsere  Ken  ntn  isse  nieht  zűr  Diskussion  dér  gegenseitigen  ver- 
wandtschaftlichen  Beziehungen  dér  hier  behandelten  Gattungen 
aus. 


2.  Deinotherium  giganteum  Kaup. 

Dér  zwfeite  Fund  dér  B o ó r’schen  Sandgrube  ist  dér  beieits 
sehon  erwahnte  obere  Pramolar.  Auf  Grund  seiner  Abmessungen 
(Lángé  dér  Znhnkrone  73,  Breite  78  mm)  passt  er  sehr  gut  in  die 
Variationsbreite  von  D.  giganteum.  Da  einerseits  D.  levius,  mit 
dem  es  noch  verglichen  werden  könnte,  aus  nach-helvetischen  Ab- 
lagerungen  noch  nicht  n aehgewiesen  werden  konnte,  andsrerseits 
D.  giganteum  vöm  Törtön  an  bis  zum  Ende  des  Pannon  reicht,  ist 
an  diesel*  Bestimmung  wolil  nicht  zu  zweifeln. 


* 


fi: 


Die  hier  beschriebene  Antilopen-Form  kann  als  neuer  Tvpus 
zűr  Altersbestimmung  dér  Fundschicht  nicht  in  Verwendung  ge- 
bracht  werden.  Dér  Deinotherium- Fund  kann  zum  H&rizont-Bestim- 
men  wegen  seiner  zu  grossen  vertikalen  Ausbreitung  ebenfalls  nicht 
gebraucht  werden.  Filter  solchen  Umstanden  bleibt  uns  nichts  wei- 
ter  iibrig,  als  dass  wir  die  gesicherte  malakologiseh-stratigraphi- 
sehe  Altersbestimmung  dicsér  Grobsand-Serie  als  ins  Horizont  dér 
sog.  Cerithien-Kalke  (unteres-mittleres  Sarmat)  gehörig  annelimen. 
Daniit  riiekt  unser  Fundort  in  das  Horizont  dér  Fauna  von  Holla- 
brunn  (3)  und  dér  Flinz-Sande  von  München  (2).  Allerdings  kann 
als  interessanter  Zufall  erwahnt  werden,  dass  allé  drei  Faunén  je 
eine  (Oberhollabrunn  dérén  zwei)  primitive  Tragocerinen-Form  in 
Begleitung  von  Deinotherium  giganteum  lieferte. 

(Geol.  und  Palaont.  Abt.  des  Magyar  Nemzeti  Muzeum.) 


Mammontes  hungaricus,  ein  neues 


Waldmammut  aus  ITngarn  343 


SCHRIFTTUM. 

1.  Pilgrim:  Pál.  Indica.  (N.  S.)  26.  1.  1938.  - 2.  Stromer: 
Abh.  Bay.  Akad.  Wiss.  32/1.  1928.  - 3.  Sickenberg:  Palaeobiol.  2. 
p;9j)  _ 4 Borissiak:  Mém.  Com.  Géol.  (N.  S.)  87.  1914.  — 5.PÍ1- 
iv  r i m : Bull.  Amer.  Mus.  N.  H.  72/7.  1937.  - 6.  Pilgrim:  and  Hop- 
wood:  Catal.  Pont.  Bovid.  Eur.  1928.  - 7.  Andree:  Palaeontogr.  67. 
1926  - 8.  De  péret:  Arch.  Mus.  Lyon.  4.  1887.  - 9.  B obi  in:  Nov 
Act.  reg.  Sót*.  Sei.  Upsala.  (4)  9.  1935.  — 10.  Gaudry:  Amm.  foss,  et 
Géol.  Attique.  1865. 


II.  KURZE  MITTEILUNGEN. 

V \MMONTEUS  HUNGARICUS,  EIN  NEUES  WALDMAMMUT 

AUS  UNGARiN. 

Von  M.  Kretzoi  (Budapest). 

Anlasslich  einer  Siehtung  des  in  dér  Geologisch-Palaontolo- 
logischen  Abteilung  des  Magyar  Nemzeti  Múzeum  befindlichen 
Mammut-Materiales  musste  ich  auch  die  Gliedmassen-Proportionen 
des  betrcffenden  Materiales  einem  Stúdium  unterziehen.  Bei  dicsei 
Gelegenheit  ergab  es  sich,  dass  die  Extrém itaten-Propoi  tionen  dér 
ungarischen  Tiere  von  denen  des  tibrigen  Mitteleuropas  und  anch 
Sibiriens  so  grundsátzlich  abweichen,  dass  eine  spezifische  Abtren- 
nung  durehführt  werden  rnuss.  Die  Merkmale  dér  neuen  Fönn  sol- 
len  in  nachfolgenden  Zeilen  kurz  geschildert  werden. 

Mammonteus  hungaricus  n.  sp. 

Holotypus:  Unvollstandiges  Skelet  von  Pécs  (Südnngarn), 
im  stadt.  Museum  zu  Pécs. 

Parat  ypus:  Detto  von  Zalaegerszeg  (Südwestungarn),  in 
elér  kgl.  Ung.  Geol.  Anstalt. 

Geologisches  Altér:  J üngeres  Dilnvium. 

Artdiagnose:  Auffallend  kurzfiissige  Mammutart,  mit 

nicht  nur  den  iibrigen  M cimmonteus-Y ormon,  sondern  auch  dem  in- 
dischen  Elefántén  gegenüber  geidnger  Sehulterhöhe,  übrigens  von 
g icsse r Gestalt,  normalen  Mammut-M'érkmalen  am  Schadel  und  im 
cdontologíschen  Bau. 

Vergleiche:  Stellen  wir  die  auf  das  Femur  bezogene  Ver. 
haltniszahlen  dér  wichtigeren  zűr  Verfiigung  stehenden  Extremi- 
tiiten  dér  ungarischen  Mammutfunde  denen  vöm  Bornaer,  Stcinliei- 
mer,  Eeresowkaer  Mammut,  vöm  indischen  Elefántén  von  einem 
Parelephas  und  einem  Hesperoloxodon  gegenüber,  so  ergibt  sich 
felgendes: 


344 


M.  Kretzoi 


M.  hungaricus 

Pécs  Z- eger’ 
recs  szeg 

Elephas 

maxi- 

mus 

M. 

frassi 

Stein- 

heim 

M. 

prímig. 

Borna 

M. 

beresov. 

Bere- 

sowka 

Pare- 

leph. 

flo- 

ridan. 

Hespe- 

rol.an- 

tiquus 

Scapula 

(71) 

70 

73 

77 

75 

— 

(76) 

— 

Humerus 

83 

84 

85 

90 

91 

91 

93 

93 

Radius 

63 

— 

69 

67 

67 

— 

— 

— 

Femur 

100 

100 

100 

100 

100 

100 

100 

100 

Tibia 

53 

56 

58 

58 

59 

— 

57 

— 

Aus  dieser  Tabelle  aeht  es  ziemlich  klar  hervor,  dass  beim 
indischen  Elephanten  (im  Gegenteil  zum  steppenbevohnenden  af- 
rikanisehen  Elephanten  und  vervandten,  ebenso  wie  zu  den  echten 
Mammut-Formen),  vorne  schvaelier  gebaut  war,  was  die  relatív 


Abb.  1.  Mammonteus  hungaricus  n.  sp.,  Sckadel  eines  weiblielien  Tieres 

aus  dér  Tlieiss. 

geringe  Widerristhöhe  beweist,  vas  aus  dér  Ivürze  des  Humerus 
uud  dér  Scapula  hervorgelit.  In  dieser  Hinsicht  übertrifft  die  un* 
garische  Form  sogar  den  indischen  Elephanten:  die  vorderen  Glied- 
massen  sind  durchgeliend  kiirzer,  vas  fiir  noch  geringere  ielati\e 


Siebenbürg'ische  E’otheriiden 


345 


Widerristhöhe,  alsó  noch  schwácher  gebauten  Vorderkörper  spricht 
(schwache  Scapula).  Aus  diesen  AlerkmaLen  geht  es  unzweideutig 
bervor,  dass  unser  Tier,  in  Gegensatz  zum  typisehen  Mammut  und 
seinen  Verwandten,  oder  z.  T.  dem  afrikanischen  Elephantcn,  kein 
Steppentier  ivar,  sondern  ein  ivaldbeivohnendes  Leben  geführt  ha- 
bén konnte. 

Eine  zweite  wichtige  Tatsac-he,  die  aus  dér  Tabelle  hervor- 
geht,  ist  die  bedeutende  Kürze  von  Tibia  und  Radius  beim  ungari- 
sehen  Tier,  ein  Merkmal,  das  bei  keinem  zum  Vergleich  herangezo- 
genen  so  scharf  hervortritt.  Diese  relatíve  Kürze  des  distalen  Ab- 
sehnittes  dér  Extremitaten,  ebenso  wie  die  daraus  folgende  Kurz- 
beinigkeit  spechen  wieder  für  Tiere,  die  das  sumpfig-ivaldige  Mil- 
lieu  bevorzugten. 

Alles  zusammenfassend  kann  festgestellt  werden,  dass  unser 
Mammut  in  Gegensatz  zu  einem  hoehschulterigen,  langbeinigen, 
steppenbevohnenden  mitteleuropaischen  Verwandten  ein  k rzbeini- 
ges  Waldtier  war  mit  verhaltnismassig  peringer  Widerristhöhe.  In 
dleser  Hinsicht  steht  es  dem  indischen  Elephnníen  noeh  naher  als 
diesem.  Dass  ich  das  Tier  trotz  dem  in  die  njihere  Verwandtschaft 
des  Mammut  stelle,  ist  durch  den  Umstand,  dass  es  im  Schadelbau 
(Abb.  1)  soAvie  im  Gebiss  typische  Mammonteus- Merkmale  aufweist, 
zu  erklíiren.  Demnach  muss  diese  Fönn  trotz  den  Abweichungen  in 
den  Körper-  und  Gliedmassen-Proportioneu  als  eine  Mammuíform 
angesehen  werden.  doch  als  typisches  Waldmammut. 

(Geologisehe  und  Palaontologische  Abteilung  des  Magyar 
Xemzeti  Muzeum.) 


SIEBEXBÜRGISCHE  ELOTHERIIDEX. 


Von  M.  Kretzoi. 

Altweltliehe  Elotheriiden-Funde  sind  ziemlich  selten.  Abge- 
•sehen  von  unsicheren  Funden  aus  Innerasien  (M  a 1 1 h e w et 
Granger,  1)  und  Indien  (Bugtitherium.  2;  Hemimastodonf,  3 — 4) 
kennen  wir  nur  einige  westeuropaische  (französiche,  deutsehe  und 
englisehe)  ^ orkommen.  sowie  die  Reste  von  Bánffyhunyad  (Kom. 
Kolozs)  in  Siebenbiirgen  (5.  549),  die  in  dér  kgl.  Ungarischen  Geo- 
logischen  Anstalt  aufbewahrt  sind.  Diesen  und  eineu  weiteren, 
ebenfalls  aus  Siebenbiirgen,  von  Merisor  (Kom.  Hunyad)  stammen- 
den  Fund,  ebenfalls  in  dér  Geologischen  Anstalt.  dér  in  dér  Litera- 
tur  als  Listriodon  splendens  figuriert  (5.  549),  möchte  ieh  in  diesem 
Aufsatz  kurz  bekannt  machen. 


346 


M.  Kretzoi 


1.  Elotherium  hungaricum  n.  sp. 

Hölotypus:  F.  I.  Ob./59,  Maxii  lafragment  dér  linken  Seite- 
mit  M1  und  Fragment  des  INF. 

Weiteres  Matériái:  Abgesehen  von  einigen  Extremi- 
tatenknoehen  verpackt  im  Luftscliutzraum  dér  Geologischen  Anstalt, 
daher  nieht  zugánglich. 

Fun  dórt:  Bánffyhunyad,  Kom.  Kolozs. 

Geologisches  Altér:  Oligoziin. 

Difi  gnose:  Abgesehen  von  geringer  Grössendiferenz  (un- 
ser  Exemplar  ist  10  % stárker)  unterscheidet  sich  dicse  Form  von 


Abb.  1.  Elotherium  hungaricum  n.  sp.,  Oberkieferbruelistiick  nrit  M1 — 

M-  von  Bánffyhunyad. 

E.  magnum  besonders  dureh  die  geringere  Breite  dér  Baekenzalme, 
sorvie  vielleicht  dureh  die  Hőbe  dér  Zahnkronen,  die  beim  E.  mag- 
it mn  mehr  brachyodont  zu  sein  scheinen. 

Beim  Vergleich  kőimen  amerikanisehe  Formai  nieht  heran- 
gezogen  werden,  weil  diese  ausser  Archaeoth  rium,  dessen  brachy- 
odonter  Zahnbau  aber  jeden  Vergleich  sofort  ausschliesst,  Backen- 
zahne  besitzen,  die  im  Querschnitt  immer  deutlieh  breiter  als  láng 
sind.  So  1 leibt  uns  nur  Elotherium  iibriu. 

Elotherium  ronzonii  (Aymard)  fal It  ohne  weiteres  aus,  da 
es  ncch  kleiner  ist  als  E.  magnum  und  entschieden  mehr  brachy- 
odont. 

Vergleichen  v i r die  Dimensionen  des  Elotheriidcn  von 
Bánffyhunyad  mit  solchen  von  Elotherium  magnum  (Aymard) 
und  anderen  Elotheriidcn,  so  ergibt  sich,  besonders  auf  Grund  dér 
\ erhiiltniszahl  Lange-Breite  des  betreffenden  Zahnes,  folgcndes 
Résül  tat: 


Siehenbürgische  Elöl her üdén 


347 


Art 

M1 

M2 

Lángé 

Breite 

Verh. 

Lángé 

Breite 

Verh. 

Elotherium  hungaricum  n.  sp, 

34 

34 

100 

(39) 

(38) 

97 

Elotherium  magnum  (Aymard) 

30 

32 

107 

35 

36 

103 

Archaeotherium  clavus  (Marsh) 

243 

247 

102 

Archaeotherium  darbyi  (Troxell) 

24-0 

25-3 

106 

Archaeotherium  marshi  (Troxell) 

293 

32-3 

110 

Meguchoeru<  zygomnticus  Troxell 

40-0 

42-5 

106 

Megachoerus  latidens  Troxell 

422 

450 

107 

Choerodon  caninus  Troxell 

31.0 

430 

119 

Dinohyus  hollandi  (Peterson) 

42  0 

44-0 

105 

450 

48-0 

107 

Elotherium  hungaricum  übertrifft  in  seinen  Dimensionen 
sámtliche  Archaeotherium- Ayten,  ebenso  wie  die  sicberen  Elotheri- 
íím-Pcmen  und  erreicht  mehr-weniger  die  Gi’össe  von  Choerodon 
und  Megachoerus  (7),  wird  alsó  nur  von  den  miozanen  Riesenfor- 
men  Amerikas  (7 — 9)  bedeutender  übertroffen.  In  den  Proportio- 
nen  dér  Backenzáhne  vveieht  es  aber  von  sámtlichen  bekannten 
Elotheriiden  seharf  ab,  am  meisten  eben  ven  denen.  die  ihm  di- 
mensionell  am  nachsten  stehen. 

2.  Elodon  transsilvanicus  n.  g.  n.  sp. 

Holotypus:  F.  I.  Ob./21.  oder  M2  sin. 

Fun  dórt:  Merisor-Krivádia,  Gyalu  Mendru,  Kom.  Hunyad, 
aus  Konglomerat. 

Geologisehes  Altér:  Umstritten  (10 — lő),  höchstwahr- 
scheinlieh  oberes  Oligozán  (ÁquivTalent  dér  Zsiltaler  Lignité  mit 
Anthracotherium  magnum). 

Diagnose:  Gegenüber  Elotherium  magnum  kleinere  Elo- 
theriidenform  mit  entschieden  hypsodonten  und  mehr  lophodonten 
Backenzahnen. 

Dimensionen:  Lángé  des  Zahne  29  mm,  Breite  vorne 

22,  hinten  21,6  mm.  Die  Verhaltniszahl  Lánge-Breite  betrágt  76  ge- 
genüber 69  bei  M,  (bei  einer  Lángé  von  32  und  Breite  von  22  mm 
und  80  bei  M,  (Lángé  30,  Breite  24  mm)  von  Elotherium  magnum. 

Auf  Grund  dér  Dimensionen  war  unser  Tier  etvvas  kleiner  als 
Elotherium  magnum,  konnte  alsó  annáhernd  die  Grösse  von  Elo- 
therium ronzonii  besessen  habén.  Doeh  besitz/t  diese  Form,  wie  auch 
Aymard  betont  (16.22):  „une  hauteur  proportionellement  moindre 
de  la  couronne”  (gegenüber  E.  magnum),  vvogegen  unsere  Form 
auch  E.  magnum  in  dieser  Hinsicht  an  Zahnkronenhöhe  entschie- 
den übertrifft,  geschvveige  dem,  dass  sie  im  mehr  lophodonten 
Bauplan  dér  Backenzáhne  von  beiden  Arten  gut  abweicht.  Ameri- 


348 


M.  Kretzoi 


kanische  Formen  gibt  es  zwar,  die  durch  ihre  Zalmkronenhöhe  an 
unsere  Form  von  Merisor  erinnern,  doek  sind  diese  ausnahmslos 
deutlick  bunodont. 

Auf  Grund  dieser  Merkmale  glaube  ich  im  Elotheriiden  von 
Merisor  einen  isolierten  Seitenzveig  dér  europaischen  Elotherii- 
den diesen  gegenüberzustellen,  die  eine  dem  Elotherium  nieht  ganz 
parallelé  Entwicklung  durchgemaeht  und  diesen  überlebt  zu  liaben 
scheint,  indem  er  nur  an  dér  Wende  Oligozan-Miozan,  gemeinsam 


Abb.  2.  Obenansicht  und  labiale  Seitenansicht  des  M,  von  Elodon  trans- 
silvanicus  n.  g.  n.  sp.  von  Merisor  (1)  und  Elotherium  magnum  (Ay- 

m a r d)  von  Ronzon  (2). 

mit  Anthracotherium  magnum  ausgestorben  war.  Diese  liypselo- 
donte,  kleine  Elotheriidenform  des  europaischen  Oberoligozans  mit 
lophcdonter  Tendena  unterscheide  ich  von  Elotherium  als  Elodon 
n.  g. 

(Geologische  und  Palaontologische  Abteilung  des  Magyar 
Nemzeti  Muzeum.) 

SOHRIFTTUM: 

1.  Matthew  and  Granger:  Amier.  Mus.  Novit.  97.  1923. — 2. 

Pilgrim:  Rec.  Geol.  Surv.  India.  37.  1908.— 3.  Pilgrim:  Palaeont. 
Indica.  N.  S.  4/2.  1911. — 4 Osborn:  Proboscidea.  1.  1936. — 5.  Koch: 
M.  Orvos-Term.  Vándorgy.  Műnk.  30.  1900.. — 4.  Fii  hol:  Ann.  Sci.  Géol. 
12.  1882, — 6.  Troxel'. : Amer.  Journ.  Sci.  (4  ) 50.  1920.  — 7.  Marsh: 
Amer.  Journ.  Sci.  (3)  46. 1893. — 8.  Peterson:  Mem.  Carneg.  Mus.  4. 1909. 
—9.  Hof  maiin:  Magy.  Földt.  Társ.  Műnk.  5.  1870. — 10.  Suess:  Verh. 
k.  k.  Geol.  Reíchsanst.  1870. — 11.  Koch:  M.  Orv.-Term.  Vándorgy. 
Műnk.  25.  1889. — 12.  Nopcsa:  Földt.  Közi.  39.  1899. — 13.  Nopcsa: 
Bány.  Ivoh.  Lapok.  1903. — 14.  Gaál:  Ann.  Mus.  Nat.  Hungar.  9.  x91L 
—15.  Aymard:  Ann.  Sci.  Agr.  ctc.  du  Puy.  12.  1847. 


PRÁOKKUPIERTE  NAMEX  IM  SÁE GETIERSYSTEM. 
Von  M.  K r e t z o i. 


349 


Xachstehend  schlage  ich  für  sechs  mit  bereits  schon  vergrif- 
fenen  Xamen  bezeichnete  Sáugetiergattungen  neue  Gattungsna- 
men  vor. 


1.  Depéretia  S c h a u b nec  Teppne  r. 

1923  gab  Sehaub  (Ecl.  geol.  Helvet.  18.287)  die  ausführlicte 
Beschreibung  einer  Antilopen-Form  aus  Senéze,  die  er  mit  Anti- 
lopé arclea  Depéret  (ex  Cervus  ardeus  Croizet  MS.)  identi- 
fízieren  konnte,  doch  als  Vertreter  einer  separaten  Gattung,  die  er 
Depéretia  nannte.  Da  aber  dieser  Gattungsname  schon  für  eine  Pe- 
ctiniden-Gruppe  in  Verwendung  gebracht  worden  ist  (Teppner: 
Foss.  Cat.  Anim.  15.  259.  1921.),  schlage  ich  vor,  diese  Antilopen- 
Gattung  Pliotragus  n.  nőm.  (Holot.:  Antilopé  arclea  Depéret 

ex  Croizet)  zu  nemien. 

2.  Neocricetodon  Schanb  nec  Kr  etzoi. 

Eine  Aveiíere.  mit  einem  bereits  schon  vergriffenen  Gattungs- 
namen  belegte  S c h a u b’sche  Gatung  ist  Neocricetodon,  die  er  — 
nachdem  mein  Neocricetodon  schaubi  von  Csákvár  (Mitt.  ii.  Höh- 
len-  u.  Karstf.  2930.)  seiner  Anfmerksamkeit  entwichen  zu  sein 
scheint  — im  Jahre  1934(Abh.  schweiz.  Pál.  Ges.  54.  26.)  auf  Crice- 
tulus  grangeri  Young  basierte.  Für  diese  Gattung  bringa  ich  den 
Xamen  Epicricetodon  n.  nőm.  in  Vorschlag. 

3.  Isodactylus  dal  Piaz  nec  Gray. 

Dal  Piaz  unterschied  1927  (Atti  r.  Acad.  sci.  Torino.  62.40.) 
den  Kreis  Anthmcotherium  bumbachense  Stehlin  von  dér  ent- 
schieden  anisodactylen  Stamgruppe  (A.  magnum-Gvuppe)  als  be- 
sondere  Untergattung  unter  dem  Xamen  Isodactylus,  welche  Be- 
nennung  aber  schon  für  ein  Reptil  vorbehalten  ist:  Isodactylus 
Gray  1845  (Catal.  Lizards  Brit  Mus.  259.).  Ich  schlage  für  diese 
Gruppé  die  Bezeichnung  Pachychoerops  n.  nőm.  (Holot.:  Anthra- 
cotherium  bumbachense  Stehlin)  vor. 

4.  Lagopsis  Schlosser  nec  Rafinesque. 

Schlosser  gründete  auf  Lagomys  oeningensis  líeyer 
die  Gattung  Lagopsis  (Palaeontogr.  31.  10.  1884.),  doch  bediente 
sich  Rafinesque  bereits  schon  1815  (Analyse  de  la  Natúré,  add. 
219.)  dieser  Benennung  für  eine  nicht  identifizierhare  rezente  La- 
gomorphen-Form,  was  uns  dazu  zwingt,die  Schlosse  r’sche  Be- 


350 


M.  Kretzoi 


nennung  als  invalid  fallen  zu  lassen.  Für  diese  Oehotoniden-Gattung 
schlage  ieh  den  Xamen  Opsolagus  n.  nőm.  (Holot.:  Logomys  oenin- 
gen is  Meye  r)  vor. 

5.  Depéretio  S h i k a m a nec  Teppner. 

Eine  dér  Eeihe  nach  sehon  dritte  Yerwendung  des  Xamens 
Depéretio  ist  bei  Shikama  (Proc.  Imp.  Acad.  Tokyo.  12.292)  zu 
íinden.  dér  ihn  1926  zűr  Bezeielmung  einer  auf  Cervus  pra?nipponi- 
eus  Shikama  begriindeten  Untergattung  von  Cervus  aufgestellt 
hat.  An  Stelle  des  zweifach  (Teppner  1921,  Schaub  1923)  pra- 
okkupierten  Xamens  Depéretio  bringe  ieh  Xipponicervus  n.  nőm. 
(Holot.:  Cervus  praenippotiicus  Shikama)  in  Vorschlag. 

6.  Pliocervus  Hilzheimer  nec  Alexejew. 

Hilzheimer  begründete  1922  (Centr.  f.  Min.  etc.  743)  auf 
die  Art  Cervus  matheroni  Gervais  die  neue  Gattung  Pliocervus: 
doch  fasste  Khomenko  einige  Jahre  früher  (Ann  Geol.  Min. 
Kuss.  lő.  1913)  die  Gruppé  Cervavitus-Cervocerus-Douiacerus  in 
die  neu  aufgestelle  Unterfamilie  Pliocervinae  zusammen,  weshalb 
mir  dér  Hilzheime  r’sehe  Gattungsname  praokkupiert  zu  sein 
sc-heint.  Statt  Pliocervus  Hilzheimer  schlage  ieh  Ctenocerus  n. 
nőm.  vor. 

(Geologische  und  Palaontologische  Abteilung  des  Magyar 
Xemzeti  Muzeum.) 


SEEHUND-RESTE  APS  DEM  SARMAT  VOX  ÉRD  BEI 

BUDAPEST. 

Von  M.  Kretzoi  (Budapest). 

Aus  Ungarn  sind  bis  jetzt  bloss  drei  Pinnipedier-Fuude  be- 
kannt  worden.  Dér  erste,  den  sehon  Cu  vier  vor  mehr  als  einem 
Jahrhundert  erwahnt  hat  (1.  456),  wurde  von  Blaiuville  als 
* Phoca  viennensis  antiqua  kurz  beschrieben  und  abgebildet  (2.  42. 
G.  Phoco,  Pl.  10.),  etAvas  spater  von  Brühl  in  seiner  AÚel  einge- 
henderen  Beschreibung  als  Phoca  holitschensis  behandelt  (3).  Un- 
ter  diesem  letzteren  Xamen  ist  er  auch  in  die  Fachliteratur  ein- 
gedrungen. 

Den  zAveiten,  sehr  darftigen  Fund,  zAvei  Zahne  und  ein  Pha- 
langen-Knochen  aus  dem  Törtön  von  Dévényujfalu.  finden  Avir  bei 
P i a und  Sickenberg  erwahnt  (4). 

Dér  dritte  Fund.  ein  zahnloser  Unterkieferkörper  ebenfalls 
aus  dem  Törtön  von  Dévényujfalu,  Avurde  A’on  Zapfe  als  Mio- 


Seehund-Reste  aus  dem  Sarmat  von  Érd 


351 


phoca  vetusta  beschrieben  (5.  275).  Allerdings  muss  ieh  hier  bemer- 
ken,  dass  dér  zweite  und  dritte  Fund  höehstwarscheinlich  verei- 
nigt  werden  dürfen  (5.  274). 

Als  vierter  gesellt  síeli  in  dicse  Keibe  dér  Fund  vpn  Érd, 
dér  durch  Vermittlung  des  Laboranten  dér  Mineralogischen  und 
Petrographischen  Abteilung,  Kari  Hess,  als  Geschenk  des 
Herrn  Franz  Bittér  in  die  Sammlung  dér  Geologisehen  und 
Palaontologisehen  Abteilung  des  Magyar  Xemzeti  Muzeum  gt- 
langte. 


Praepusa  pannonica  n.  g.  n.  sp. 

Holotypus:  Unterkie.ferkörper  dér  linken  Seite  mit  M,. 
Paratypen:  Proximales  und  distales  Ende  dér  linken 

Tibia  und  distales  Ende  dér  linken  Fibula. 

F un  dórt:  Érd  bei  Budapest,  aus  Cerithien-Ka\k  aus  6 m 
Tiefe,  am  Grund  von  Franz  Bittér. 

Geologisches  Altér:  unteres-mittleres  Sarmatium 

(Ukrainium). 

Dimensionen:  Alveolare  Lángé  dér  Zahnreike,  I, — M, 
35.5  mm;  P-Mj,  Lángé  31.5  mm;  M„  Lan^e  7,  Breite  2.7  mm,  Höhe 
des  Unterkieferkörpers  hinter  dem  Molaren  9 mm;  proximale  Ge- 
lenkflaehe  dér  Tibia,  Breite  35  mm;  dasselbe  am  distalen  Ende  17 

mm. 

^ ~::i3  i 


Seite  von  oben  (1)  und  (2)  von  aussen.  (Xat.  Gr.) 

Wenn  auch  die  systematisehe  Stellung  des  Tieres  auf  Grund 
des  Unterkiefers  und  Molaren  oline  Weiteres  ermittelt  werden 
kann,  siessen  wir  beim  Vorgleich  mit  dér  an  Zahl  sehr  betrácht- 
li ehen  Gruppé  verwandter  Formen,  die  z.  T.  auf  Extremitaten- 
knoehen  begriindet  wurden,  z.  T.  aber  ohnedies  schon  ziemlich  un- 
sicher  sind,  was  ihren  taxoncmischen  Wert  betrifft,  auf  betraeht- 
iiehe  Schwierigkeiten. 

Dér  auffallend  schlanke  Bán  des  Unterkiefers,  die  charak- 
teristische  nach  untén  abgezogene  Ventralecke  an  diesem,  die  sehr 
deutliche  Zweiwurzeligkeit  dér  P — M-Reihe  (ausser  P„  dér  ein- 
wurzelig  ist),  ebenso  wie  dér  ganze  Aufbau  des  Molaren  lassen  kei- 


352 


M.  Kretzoi 


nen  Zweifel  iibrig,  dass  wir  mit  einem  echteu  Phociden  zu  tun  ha- 
bén. 

Unter  den  Plioeinen  können  wir  selbst  Phoca  auf  Grund  ei- 
nes  massiven  Unterkiefers  und  abweichender  unteren  Profillinie 
desselben,  ebenso  wie  des  massiven  Zahnbaues  sofort  ausseliliessen. 
Aus  demselben  Grund  können  auch  Erignathus,  Histriophoca,  oder 
Pagoplicca,  ebenso  wie  Halichoerus  niclit  náher  berüeksiehtigt 
werden.  So  gelangen  wir  endlich  zu  Pusa.  Ebenso,  wie  unser  Fos- 
sil,  sind  aucb  die  Arten  diesel-  Gattung  dureli  kleine  Abmessungen, 
scblanken  Unterkiefer,  schlanke,  aus  mehreren  Höckern  zusam- 
mengesetzte  Backenzahne  und  schwache  Ausbildung  dér  Eekzahne 
ebarakterisiert.  In  all  diesen  Merkmalen  steben  einander  die  Pusa- 
Arten  und  das  Fossil  von  Érd  so  nahe,  dass  eine  genetische  Ver- 
bindung  zwischen  ihnen  nicht  in  Abrede  gebracht  werden  kann. 
Doch  gibt  es  aueh  hier  einige  Unterschiede.  Erstens  ist  dér  Unter- 
kiefer bei  dér  fcssilen  Fönn  noch  scblanker  als  bei  den  lebenden 
Formen,  dann  ivarén  die  C beim  Fossil  betrachtlich  kleiner.  die 
Backenzahne  dagegen  primitiver,  langer,  aber  scblanker.  Endlich 
reicht  dér  beim  re^enten  Pwsa-Kreis  hinter  M,  liegende  Postmen- 
tallaiipen  bei  unserer  Form  nur  bis  untéi-  die  bintere  Wurzel  von 
Ps,  dazu  zeigt  noch  die  untere  Profillinie  des  Unterkieferkörpers 
bei  Pusa  eine  etwas  konvexe  Linie,  wahrend  sie  beim  Fossil  cinen 
entschieden  konkaven  Ablauf  zeigt.  Kurz  gesagt:  dér  fossile  See- 
liund  von  Érd  stebt  zwar  alléin  mit  Pusa  in  niiberer  Verwandt- 
schaft.  doch  unterscheidet  er  sicb  aucb  von  dicsei-  Gattung  durch 
eine  Reihe,  meist  auf  eine  tiefere  Entwicklungsböbe  verweisender 
Merkmale  sebr  deutlick. 

Unter  den  fossilen  Formen  können  die  primitiven  Semanto- 
riden,  die  Odobeniden  und  Otariiden,  ebenso  wie  die  zu  den  Mona- 
chinen  oder  Cystophorinen  gestellten  Genera  des  Tertiars  (6),  wie 
Miophoca  von  Dévény  újfalu,  dann  Pristiphoca,  Monotherium,  Pg- 
laeophoca,  Mesotaria  usw.  ausser  Aelit  gelasseii  werden.  Dasselbe 
gilt  für  Prophoca  mit  aberrantem  Skeletbau.  Von  den  auf  Glied- 
massenknochen  basierten  Gattungen  steht  Gryplioca  angeblich  mit 
Halichoerus,  Platyphoca  mit  Erignathus,  endlich  Callophoca  mit 
Pagophoca  in  engerer  Beziehung.  Phocanella  soll  mit  Pusa  ver- 
wandt  sein,  demnacb  muss  es  auch  uns  interessieren. 

Endlich  müssen  auch  die  unter  dem  Sammelnamen  Phoca 
zusammengefassten  Formen  dér  miozanen  und  pliozanen  Para- 
tethys,  ívie  Ph.  viennensis-holitschensis,  vindoboncnsis,  pontica, 
maeotica,  bessarabica  naher  untersucht  werden,  sowie  eine  oder 
andere  dér  mediterránén  Arten,  natürlich  allé  nur  in  Bezug  auf 
spezifische  Tdentitat,  da  sie  auf  den  Umfang  dér  Gattung  Phoca 
nicht  von  Belang  sein  können.  Dér  Vergleich  wird  durch  den  lm- 
stand,  dass  diese  Arten  ausnahmslos  auf  Gliedmassenknochen  (dazu 
nocli  auf  nicht  allzusehr  bezeichnende)  begriindet  worden  sind, 
ausser  or  den  ti  icli  ersch  wert. 


Seehund-Reste  aus  (lem  Sarmat  von  Érd 


353 


Phoca  viennensis  Blainville  (=  holitschensis  B rü h 1) 
ist  ebenso  wie  die  wahrscheinlich  mit  ihr  identische  Ph.  vinclobo- 
uensis  T o u 1 a (7)  grösser  als  imsere  Art,  ausserdem  weicht  Ph. 
vindobonensis  im  Bau  dér  Tibia  (vgl.  Abb.  2.)  und  Fibula  auch 
morphologisch  deutlieh  ab.  Monotherlum  maeoticum  (Nordmann) 
uud  besonders  „Phoca"  bessambica  Simioneseu  können  schon 
infoige  dér  viel  zn  grossen  Abmessungen  schwerlich  in  Betracht 
kommen. 

Endlich  miisseu  noch  Phocanella  und  Phoca  pontica 
E i e h w a 1 d naher  untersucht  werden.  Erstere  ist  zwar  mit  unse- 
rer  Form  nieht  direkt  zu  vergleiehen,  doch  ériemért  dér  Bau  des 
Femur  tiberhaupt  nieht  an  Pusa,  ausserdem  ist  dieser  Knoehe  bei 
Phocanella  auch  viel  höher  speziaüsiert  als  bei  einer  rezenten  Pasa- 
Árt. 


Abb.  2.  Praepusa  pannonién  n.  g.  n.  sp.  (1)  und  „ Phoca “ vindobonensis 
Tóul  a (2),  proximale  Gelenkfláche  (ler  linken  Tibia  (Nat.  Gr.). 

Was  nun  Phoca  pontica  betrifft,  muss  hier  zwischen  dem 
E i e h w a 1 d’sehen  Typus-Material  und  dem  seitens  Simioneseu 
zu  dieser  Form  gestellten  Resten  (8.8)  unterschieden  werden.  Die  typi- 
•sehe  „Phoca”  pontica  ist  nhmlich  durch  starken  proximalen 
Abschnitt  des  Femur,  sowie  eine  auffallende  Ektaltorsion  dér 
(listaién  Femurhalfte,  begleitet  von  einer  starken  Abbiegung  des 
Caput  femoris  in  die  distale  Richtung  (vgl.  Abb.  3.)  gekenzeichnet. 
Dazu  kommt  noch  die  für  ^lonaehiuen,  ja  Otariiden  bezeichnende 
máehtige  Ausbildung  des  Deltoidalkammes  am  Humerus.  Diese  Merk- 
male  gestatten  keinen  Vergleich  mit  einem  Pasa-artigen  Phocinen,  ja 
sic  verdienen  infoige  ihrer  isolierten  Stellung  eine  mehr  gesonderte 
Behandlung  im  System,  weshalb  ich  vorschlage,  diese  Form  als 
Monachopsis  n.  g.  zu  bezeiehnen. 


354 


M.  Kretzoi 


Eine  grundverschiedene  Form  des  Femur  ist  dagegen  bei 
dem  von  Simi  oneseu  zu  Phoca  pontico  gestellten  Tier  zu 
beobacliten:  es  handelt  siclx  hier  uni  den  verhaltnismassig  kürze- 
sten  und  massivsten  Pinnipedíer-Femur,  mit  unglaublich  schwa- 
eliem  Proximalteil,  dagegen  ausserordentlich  breitem  Distalende, 
sowie  im  Gegensatz  zu  Monachopsis  pontica  proximahvárts  (d.  b. 
nach  oben)  gerichtetem  Caput  femoirs  (Abb.  3.).  Das  sind  allé 
Merkmale,  die  nieht  nur  dazu  genügen,  diese  Form  spezifiscb  von 
Monachopsis  pontica  zu  trennen,  sondern  aueb  dazu  reiehlicb  ge- 
nügend  sind,  das  vir  sie  als  Vertreter  einer  selbstandigen  Gattung 
betrackten  sollen.  Deskalb  scblage  ieh  vor,  diese  Form  Pontophoca 
simionescui  n.  g.  n.  sp.  zu  nennenlHolotypus:  linkes  Femur  aus  dem 
Sarmatieum  von  Kisehinev;  7.  pl.  I.  f.  2.). 


Abb.  3.  Femur  von  Monachopsis  n.  g.  pontica  (Eichvald)  (1)  und 
Pontophoca  simionescui  n.  g.  n.  sp.  (2). 

Nach  all  diesen  können  wir  annehmen,  dass  dem  Fossil  von 
Érd  im  System  eine  gut  umrissene  Stelle  gesichert  verden  kann, 
weshalb  ick  es  zum  Typus  einer  besonderen  Gattung  erhebe.  Das 
sehliesst  natitrlich  die  Möglichkeit  einer  spateren  Identifikation 
mit  einer  dér  bereits  sclion  bekannten,  aber  auf  diirftiges  Matériái 
begriindeten  Art  evtl.  aus  dér  Gruppé  dér  zu  Phoca  als  Sammel- 
gattung  gestellten  Formen  überhaupt  nieht  aus.  In  diesem  Fali 
müsste  die  hier  gegebene  Artbénennung  zugunsten  dér  alteren  fal- 
len gelassen  werden. 

In  Verbindung  mit  Praepusa  taucht  aueh  ein  altos  Problem 
dér  Palaogeographie  in  einer  neuen  Motivieruug  auf: 


Seehund-Reste  aus  dem  Sarmat  von  Érd 


355 


W ie  bekannt,  leben  die  Arten  dér  Gattung  Puso  in  unseren 
Tagén  erstens  in  den  grossen  asiatischen  Binnenseen  Kasipi,  Arai, 
Baikal,  Oron,  Ivukn-nor,  dann  in  den  arktischen  Meeren  und  wahr- 
scheinlich  von  hier  eingewandert  im  Ladoga-  und  Saima-See,  wahrend 
die  Arten  dér  Gattungen  Phoca  und  Pagophoca  nur  die  zusam- 
menhangenden  arktischen  Meere  bewohnen.  Dagegen  bcvölkerten 
die  Glieder  dér  Pusa-  und  Phoca- Linie  im  oberen  Miozan  gemein- 
sam  die  Gewasser  dér  demaligen  Tethys  und  Paratethys.  Spáter 
können  wir  die  P/íoco- Gruppé  an  den  Uferzonen,  dér  Tethys  und 
Atlantikum  überall  und  jederzeit  auffinden,  wahrend  sich  die  For- 


Abb.  4.  Geographische  Verbreitung  dér  Pasa-Gruppé:  durch  ein  Kreuz 
wird  dér  Fundort  von  Praepusa  angedeutet,  durch  schwarze  Flecke  das 
Vorkommen  dér  Paso-Arten  in  den  Binnenseen  Innerasiens  (1.  Kaspi, 
Arai,  3.  Baikal,  4.  Oron,  5.  Kuku-nor),  wahrend  die  Pfeile  die  marine 
Ausbreitung  dér  P.  hispida  angeben.  Die  punktierte  Flache  zeig*t  die 
mutmassliche  Ausbreitung  dér  einstigen  Paratethys. 

mén  dér  Linie  Praepusa-Pusa  auf  die  Paratethys  (Abb.  4.) 
nach  dérén  Zersplitterung  auf  Binnenseen  in  die  grossen  inner- 
asiiatischen  Seen  (Kaspi,  Baikal,  Arai,  Oron,  Kuku-nor)  znríickzo- 
gen  und  (möglicherwiese  im  Postglazial)  durch  ihre  östlichsten- 
nordöstlichsten  Populationen  in  die  arktisehe  Meereszone  aussti’öm- 
"ten. 

Dies  würde  einerseits  die  einstige  Ausbreitung  dér  Para- 
tethys schön  zuriickgeben,  andererseits  auch  die  morphologischen 
1 nterschiede  zwischen  den  Linien  Phoca-Pagophoco  und  Pvaepusa- 
Pusa  gut  erklaren:  gegeniiber  den  vöm  Miozan  an  in  den  arkti- 
schen Meeren  sich  weitgehend  zum  Leben  im  eisigen  Wasser 
spezialisierten,  grossen,  rnassiv  gebauten  Formen  dér  Gruppé 


356 


M.  Haltenberger 


Phoca-P agophoca  blieben  die  Vertreter  dér  Linie  Praepusa-Pusa 
ímch  Aveiterhin  die  kleinen,  schlanken  Formen  mit  leichten  Kno- 
ehen,  die  sie  als  BeAvohner  dér  gemássigten  Zonen  ursprünglich 
Avarén.  Dass  von  dieser  Gruppé  die  morphologisch  beinahe  iiber- 
baupt  nieht  zum  Leben  in  arktischen  GeAvassern  angepasste  Nord- 
Avestform  sich  doch  verhaltnismássig  so  rasch  nud  auf  ein  so 
grosse  Gebiet  ausbreiten  konnte,  ist  allererst  mit  dér  ganz  enor- 
men  Eurythermie  dér  Pinnipedier  zu  erklaren. 

(Geol.  und  Palaont.  Abt.  des  Magyar  Nemzeti  Muzeum.) 


SCHRIFTTUM. 

1.  CuA’ier:  üss.  Foss.  4e  ed.  7.  1825.  — 2.  Blainville:  Ostéogr. 
Carnass.  1842.  — 3.  Brühl:  Mitt.  zool.  Inst.  Uniw  Pest.  1860.  — 4.  P i a 
und  Sickenberg:  Katal.  d.  Sauget.  d.  Jungtert.  Österr.  1934.  — 5. 
Kellogg:  UniA’.  Calif.  Publ.  Bull.  Dept.  Geol.  Sci.  13.  1922.  — 6. 
Zapfe:  Verh.  Zool.  Bot.  Ges.  Wien.  86 — 87.  1937.  — 7.  Tóul  a:  Beitr. 
Pál.  Östr.  Ung.  11.  — 8.  Simionescu:  Ac.  Román.,  Mem.  Sect.  Sti. 
(3)  3.  1925. 


DIE  GEOLOGISCHE  KARTE  UND  DAS  GEOLOGISCHE 
RELIEF  VON  BUDAPEST. 

Von  M.  Haltenberger. 

Von  dem  Matériái  dér  Sammlung  des  Hauptstadtischen  Páda- 
gogischen  Seminars  für  Wobnortskunde  von  Budapest  verdient  das 
geologisehe  Anschauungsmaterial  und  aucli  hier  vor  allém  die  geo- 
logische  Karte  und  das  geologisehe  Relief  dér  Hauptstadt  besondere 
Beachtung.  Beide  Avurden  auf  Grund  dér  Angaben  D r.  Gábriel 
Strömpls  hergestellt.  Die  technische  Ausführung  ist  das  Ver- 
dienst  des  Lehrers  an  dér  Űbungs-Elementarschule  des  Seminars 
und  Assistenten  dér  Sammlung  für  Wohnortskunde  Franz  Len- 
gyel. 

Die  geologisehe  Karte  Avurde  auf  schAvarzem  Papier  mit  Tem- 
perafarben  ausgeführt.  Das  geologisehe  Altér  dér  Gesteine  Avurde 
dureh  die  Farben  des  internat.  Farbenschlüssets,  die  Gesteinsorten 
selbst  dureh  eine  besondere  Schraffierung  zum  Andruck  gebracht. 

Das  andere  interessante  Lehrmittel  dér  Sammlung  für  Wohn- 
ortskunde von  Budapest  ist  das  geologisehe  Relief  dér  Hauptstadt. 
Es  ist  dies  nieht  die  dreidimensionale  Belebung  dér  geologischen 
Karte,  sondern  das  Ergebnis  eines  ganz  eigenen  Gedankgangs.  Auf 
Grund  des  Planes  von  S t r ö m p 1,  aber  in  dér  völlig  individuellen 
Ausführung  von  Lengyel  spricht  hier  die  geologisehe  Vergangen- 
heit  unserer  Hauptstadt  zu  uns. 


TAFEL  V.  TÁBLA.  Földtani  Közlöny.  Bánd  LXX1.  kötet.  Ibii. 

BELLA  BÉLA:  A Máramarosi  Kárpátok  periglaciális  jelenségeiről. 

Über  periglaziale  Erscheinungen  dér  Marmaroscher 
Kárpátén. 


Abb.  I kép.  A Nagyág  közép-pleisztocén  (III.  sz.)  terraszának  zsákos  kavicsa.  — Sackige  Schotter  dér 
mittel-pleistozánen  (dritten)  Terrasse  des  Nagyág. 


Abb.  2.  kép.  Völgyképződés  a jégkori  vályog  felszínén,  a pliocén  terraszon.  — Talbildung  auf  eiszeit- 
licher  Lehm-Oberflache  auf  dér  pliozanen  Terrasse. 


TAFEL  VI.  TÁBLA.  Földtani  Közlöny.  Bánd  LXXI.  kötet.  1941. 

BULLA  BÉLA:  A Máramarosi  Kárpátok  periglaciális  jelenségeiről. 

Über  periglaziale  Erscheinungen  der  Marmaroscher 
Kárpátén. 


Abb.  3.  kép.  Suvadások  a szoliflukciós  lejtőn  az  ökörmezői  medencében,  Ökörmező  felett.  — Gleitun- 
gen  am  Solifluktions-Abhang  im  ökörmezőer  Becsen,  oberhalb  Ökörmező. 


Abb.  4.  kép.  Növényzettel  borított  periglaciális  sziklatenger  a Nagyág  völgyében.  — Von  Vegetation 
bedecktes  periglaziales  Felsenmeer  im  Nagyágtai. 


Tafel  VII.  Tábla. 


Táblamagyarázat,  — Tafelcrklarung. 

Fig.  1.  kép.  Chara  sadlcri  Ung.  — Átrajzolt  fénykép  Oldalnézet.  Na 
gyítás  62  X-  — Photo,  retouchiert.  Seitenansicht.  Vergrösse- 
rung  X 62. 

Fig.  1.  a)  kép.  Ugyanaz.  — Dasgleiche.  — Alulnézet.  — Von  untén. 

Fig.  2.  kép.  Aclistochara  staubi  n.  sp.  — Holotypus.  — Átrajzolt  fény- 

kép. Oldalnézet.  Nagyítás  55  X-  — Holotype.  Photo,  retouchiert. 
Seitenansicht.  Vergrösserung  X 55. 

Fig..  2.  a)  kép.  Ugyanaz.  — Dasgleiche.  — Alulnézet.  — Von  untén. 

Fig.  2.  b)  kép.  Ugyanaz.  — Dasgleiche.  — FeMi lnézet.  — Von  oben. 

Fig.  3.  kép.  Chara  filarszkyi  n.  sp.  — Holotypus.  — A rajzolt  fénykép. 
Oldalnézet.  Nagyítás  55  X-  — Holotype.  Photo,  retouchiert.  Seiten- 
ansicht. Vergrösserung  X 55. 

Fig.  3.  a)  kép.  Ugyanaz.  — Dasgleiche.  — Alulnézet.  — Von  untén. 

Fig.  4.  kép.  Chara  sp.  — Rajz.  Oldalnézet.  Nagyítás  66  X-  — Zeichnung, 
Seitenansicht.  Vergrösserung  X 66. 

Fig.  5.  kép.  Chara  inconsjncua  A 1.  B r.  — Rajz.  Oldalnézet.  Nagyítás 
62  X-  — Zeichnung.  Seitenansich  . Vergrösserung  X 62. 

Fig.  6.  kép.  Kosmogyra  cf.  superba  S t a c h e.  — Rajz.  Oldalnézet. 
Nagyítás  53  X-  (A  példány  u ólag  összetörött.)  — Zeichnung. 
Seitenansicht.  Vergrösserung  X 53.  (Das  Exemplar  ist  wahrend 
dér  Reproduktion  zerbrochen.) 


TAFEL  YIT.  TÁBLA.  Földtani  Közlöny.  Bánd  LXX1.  kötet.  mi. 
RÁSKY  KLÁRA:  Fossilis  chara-félék  termései. 

Cher  die  Friichte  fossiler  Chara-Arten. 


Phot.  Dr.  habil.  K.  Sztrókay,  ad  nat.  dél  L.  Andor. 


5' 


• * 


. 


TAFEL  VITT.  TÁBLA.  Földtani  Közlöny.  Bánd  LXXI.  kötet  1941. 
KRETZOI  MIKLÓS:  Szarmatakori  antilop  Sopronból. 

* Neue  Antilopén-  Form  aus  dem  Soproner  Samuit. 


Dystych oceras  pannon  iae. 

Sj  írzjiipj'x  elills'í  él  ollilnésetbsn.  — Hornzapfen,  Vorder-  und  Seitenansicht.