Full text of "Földtani közlöny"

See other formats

3-(o(s 

fC?5 

|/.^7 


CORNELL 
UNI VERSITY 
LIBRARY 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

A MAGYARHONI  FÖLDTANI  TÁRSULAT  FOLYÓIRATA 
EIOJUIETEHb  BEHFEPCKOrO  TEOJlOrMMECKOrO  OEIRECTBA 
BULLETIN  DE  LA  SOCIÉTÉ  GÉOLOGIQUE  DE  HONGRLE 
ZEITSCHRIFT  DÉR  UNGARISCHEN  GEOLOGISCHEN  GESELLSCHAFT 
BULLETIN  OF  THE  HUNGÁRIÁN  GEOLOGICAL  SOCIETY 

XCVII.  KÖTET  ÍVFÜZET 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY  XCVII.  kötet,  I.  füzet,  122  oldal 
Budapest,  1967.  január— március 


TARTALOM  - COflEPJKAHHE  - CONTENU 

Értekezések  — HayqHLie  CTaTbn  — Mémoires 

Dr.  Sztrókay  Kálmán:  A szilikátmeteoritok  ásványos  és  vegyi  alkatának  fejlődéses 
változásai  — Evolutionary  changes  of  tlie  mineral  and  Chemical  composition  of  a 

stony  meteorites 3 — 14 

Bállá  Zoltán:  A Dunántúl  perm  előtti  képződményeinek  szerkezetéről  — O flonep- 

MCKOH  TeKTOHHKe  3anyHaümHHbi  

Dr.  CsehNémeth  József:  Úrkút  és  Eplény  mangánterületeinek  összehasonlítása  — 15—28 

Ein  Vergleich  dér  Manganerzlagerstatten  von  Úrkút  und  Eplény 29—38 

Virágh  Káról  y— V incze  János:  A mecseki  uránérclelőhely  képződésének  sajá- 
tosságai — Specifie  features  of  the  formation  of  the  Uránium  őre  occurence,  Mecsek 

Mts,  Hungary  39  — 59 

Dr.  Szalay  Sándo  r— Dr.  Sámsoni  Zoltán:  Uránium  kioldódásának  vizsgálata 
magmás  kőzetek  zázalékából  — Investigations  on  the  leaching  of  Uránium  írom  crush- 

ed  Magmatic  Rocks 60—73 

Dr.  Kókay  József:  A Bakonv-hegység felső tortonai képződményei  — Obertortonische 

Ablagerungen  des  Bakonygebirges 74—90 

Dr.  Balkay  Bálint— Dr.  Bárdossy  György:  Eateritesedési  részfolyamat- 
vizsgálatok guineai  lateriteken  — Étude  des  processus  élémentaires  de  la  latéritisa- 
tion  sur  latérites  guinéennes 91  — no 

Hírek  — CoofímeHHfl  — Notices  iii  — 118 

Társulati  ügyek  — JJe.ia  OÜmeCTBa  — Affaires  de  la  Société  119— 122 


2,1/ 

L<^> 

7 


TARTALOM  — COflEPJKAHHE  - CONTENU 

Értekezések  - HayMHbie  CTaTbH  — Méinoires 

D r.  Báldi  Tamás:  A Hány  Zsámbéki- medence  felsőoligocén  makrofaunája  — Ober- 

oligozáne  Makrofauna  des  Beckens  von  Mány— Zsámbék  437  — 446 

Bállá  Zoltán:  A Dunántúl  perni  előtti  képződményeinek  szerkezetéről  — O /ioiicpmckoh 

TeKTOHHKe  3aayHainnHHbi 15—  28 

Bállá  Zoltán:  Az  uráuércesedés  és  a kőzetek  színe  közötti  összefüggés  vizsgálata  — IHy- 

semie  CBA3H  ypaHOBOro  opyaeHeHHB  c OKpaCKoii  BMemaioinHÜ  nopoa 127— 143 

Bállá  Zoltán:  A Magyar  Középhegység  szerkezeti  főirányairól  — O rjuiBHbix  tcktohhmcc- 

khx  HanpaBneHHBX  BeHrepcxoro  CpeaHeropa  257  — 277 

Császár  Géza:  Balinka  II.  kőszénterület  eocénjének  geokémiai  vizsgálata  — Geoche- 

mische  Untersnchung  des  Eozáns  im  Kohlengebiete  Balinka  II 194  — 210 

Dr.  Cseh  Németh  József:  Úrkút  és  Eplény  mangánterületeinek  összehasonlítása  — 

Ein  Vergleich  dér  Manganerzlagerstátten  von  Úrkút  und  Eplény 29—  38 

Csepreghyné,  dr.  Mezuerics  II  o'n  a:  Az  ipolytamóci  burdigalai  fauna  — Die 

burdigalische  Fauna  von  Ipolytarnóc 177—195 

Dr.  Dudich  Endre  jn.  — Siklósi  Jaj  osné:  A fenyőfői,  iszkaszentgyörgyi  és 
halimba-szőci  bauxit  nyomelem-geokémia  leírása  és  összehasonlítása  — Description  et 
eomparaison  géochimiques  des  éléments  rares  de  trois  gisements  de  bauxite,  en  Hon- 

grois  (Fenyőfő,  Iszkaszentgyörgy  et  Halimba  — Szőc) 144— 159 

Dr.  Dudich  Endre:  jn.  — Halász  Árpád:  Őséletnyomok  (Vestigia  invertebrato- 
ram)  a balatoufelvidéki  felsőperm  északi  területéről  — Traces  of  life  (Vestigia  inverte- 
bratorum)  in  the  Northern  Region  of  tlie  Permian  of  the  Balaton  Highlands  (Hungary)  447—  457 
Dr.  Géczy  Barnabás:  Csemyei  jura  biozónák  és  kronozónák  — Biozones  and  chrono- 

zones  in  the  Jurassic  of  Csernye,  Bakony  Mts,  Hungary 167—276 

Dr.  Kókay  J óv.  séf:  A Bakony-hegység  felsőtortonai  képződményei  — Obertortonische 

Ablagerungen  des  Bakony gebirges 74—  90 

Korpás  László  — Peregi  Zsolt  — Szendrei  Géza:  A Dunazug-hegység 
északi  részének  kőzettani  és  földtani  vizsgálata  — Petrographische  und  geologische  U11- 

tersuchungen  im  nördlichen  Teil  des  Dunazug-Gebirges 2 11  — 223 

Dr.  Miháltz  István:  A Dél- Alföld  felszínközeli  rétegeinek  földtana  — Geologie  dér 

oberfláchennahen  Schichten  des  siidlichen  Teiles  dér  Grossen  Ungarischen  Tiefebene.  . . 294  — 307 

Nagy  Béla:  A velencei-hegységi  gráuitos  kőzetek  ásvány-kőzettani,  geokémiai  vizsgálata 
- Mineralogy,  petrography  and  geochemistry  of  granitits  rocks  írom  the  Velence 

Mountains  423  — 436 

D r.  N e m e c z Ernő:  A magyar  földtan  helyzete  (elnöki  megnyitó) 249  — 256 

Dr.  Némedi  Varga  Zoltán:  A mecsek-hcgységi  andezitvulkánosság  — Andesitic 

volcanism  in  the  Mecsek  Mountains 396 — 413 

D r.  Nyíró  M.  Réka:  Az  ipolytamóci  tengeri  rétegek  Fora m in z/mz-faunája  — Fora- 

miniferen -Fauna  dér  Meeresablagerungen  von  Ipolytarnóc 177  — 295 

Dr.  Posgay  Károly:  A bauxit  térfogatsúlya  — Sur  le  poids  volumétrique  des  bauxites  424 — 422 
Sághy  György  - Vándor  Béla  — Varga  Imre:  A kisalföldi  refrakciós  mérések 
földtani  eredményei  — Über  die  geologischen  Ergebnisse  dér  auf  dér  Kleinen  Unga- 
rischen Tiefebene  durchgefiihrten  Refraktionsmessungen 260  — 266 

D r.  S t e g e n a Lajos:  A Magyar  Medence  kialakulása  — On  the  formation  of  the  Hun- 
gárián basin  278  — 285 

Dr.  Stieber  József:  A magyarországi  felsőpleisztocén  vegetáció-története  az  anthrako- 
tómiai  eredmények  (2957-ig)  tükrében  — Oberpleistozáne  Vegetationsgeschichte  Un- 

garns  im  Spiegel  anthrakotomiseher  Ergebnisse  (bis  2957) 308  — 327 

Dr.  Szalay  Sándor  — dr.  Sámsoni  Zoltán:  Uránium  kioldódásának  vizsgálata 
magmás  kőzetek  zúzalékéból  — Investigations  on  the  leacing  of  Uránium  írom  crashed 

Magmatic  Rocks 60—  73 

D r.  Sztrókay  Kálmán:  A szilikátmeteoritok  ásványos  és  vegyi  alkatának  fejlődéses 
változásai  — Evolutionary  changes  of  the  mineral  and  Chemical  composition  of  a stony 
meteorites 3—  24 


Virágh  Károly  — Vi  u c z e János:  A mecseki  uránérclelőhely  képződésének  sajá- 
tosságai — Speciíic  featurcs  of  the  formation  of  the  Uránium  őre  occureuce,  Mecsek  Mts, 

Hungary 39  — 5 9 

Dr,  Wein  György:  Délkelet-Dunántúl  hegységszerkezeti  egységeinek  összefüggései  az 
óalpi  ciklusban  — Zusammenháuge  dér  tektonischen  Einheiten  Siidost-Transdanubiens 

im  frühalpinen  Zyklus  286  — 293 

I)  r.  Wein  György:  Délkelet-Dunántúl  hegységszerkezete  — Über  die  Tektonik  Siidost- 

Transdanubiens  371  — 393 


Rövid  közlemények  — KpaTKtte  COűSmeHHB  — Notices 


H.  d r.  Deák  Margit:  A bagoly-hegyi  növéuytörmelékes  bauxit  palynológiai  vizsgálata 

— Étude  paljmologique  des  bauxites  a débris  de  Plantes  du  Mout  „Bagoly” 224  — 226 

Dr.  ac.  Greguss  Pál:  Újabb  adatok  Magyarország  fosszilis  fáinak  ismeretéhez 318  — 321 

Dr.  ac.  Greguss  Pál:  Egy  Sequoia-féle  köviilt  fa  Hidasról 465  — 466 

D r.  Méhes  Kálmán:  Új  Orbitolina  faj  a Villányi-hegységből  -=■  A new  Orbiiolina  species 

from  the  Villány  Mountains,  Hungary 323  — 325 

Dr.  Pesty  I,  á s z 1 ó:  Mikroszeparátor  homokszemcsék  és  mikrofossziliák  mikroszkópos 
elkülönítéséhez  — Mikroseparator  zűr  mikroskopischen  Absonderung  von  Sandkömem 

und  Mikrofossilien  227  — 230 

Dr.  Szentirmai  István:  Tengeri  molluszka-fauna  a szoros-pataki  alsómiocén  tarka- 
agyag-összletben  — Fauna  de  Mollusque  maríné  dans  les  argiles  bariolées  du  Miocéné 

inférieur  de  Szoros-patak 458  — 461 

D r.  Szőts  Endre:  Reyer  Eduard  (1849  — 1914),  a csúszásos  redő-elmélet  megalapítója  231  — 232 
Dr.  Szőts  Endre:  A tatabányai  „alsó  foraminiferás-molluszkumos  agyagmárga”  rétegtani 

helyzete  planktonforaminiferái  alapján 322 

V.  Z i 1 a h y Lídia:  Plankton  Foraminifera  zónák  a Dorogi-medence  eocén  rétegsorában.  . 462  — 464 


Szemle  — OÖ30p  — Revue 

Dr.  K r i v á n Pál:  A magyar  negyedkori  öld  tan  helyzete  és  feladatai 


A magyar  földtani  irodalom  jegyzéke,  1966  — Bn6jiH0rpatj)Hfl  JiHTepaTypbi  reoJiO- 
ntqeCKHX  H CMOKHblX  HayK  B BeHrplill  1966.  r.  — Répertoire  bibliographique 
des  publications  du  domaine  des  Sciences  géologiques  en  Hongrie  de  l’année  1966  331 — 349 

Hírek  — CooÖmeHHH  — Notices  111  — 118,  350 — 355,  467 — 477 

Ismertetések  — PeueH3HH  — Revue  bibliographique  233 — 244,  467 — 477 

Társulati  ügyek  — JJejia  OÖLUeCTBa  = Affaires  de  la  Société  119 — 122,  243 — 246,  356 — 368,  478 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

A MAGYARHONI  FÖLDTANI  TÁRSULAT  FOLYÓIRATA 
EKXJUIETEHb  BEHTEPCKOrO  TEOJlOrMMECKOrO  OEIUECTBA 
BULLETIN  DE  LA  SOCIÉTÉ  GÉOLOGIQUE  DE  HONGRIE 
ZEITSCHRIFT  DÉR  UNGARISCHEN  GEOLOGISCHEN  GESELLSCHAFT 
BULLETIN  OF  THE  HUNGÁRIÁN  GEOLOGICAL  SOCIETY 

XCVII.  KÖTET  1.  FÜZET 


i 


F ÖLDTANI  KÖZLÖNY  XCVLl.  kötet,  I.  füzet,  122  oldal 
Budapest,  1967.  január — március 


/ 


Digitized  by  the  Internet  Archive 
in  2016 


https://archive.org/details/foldtanikozlony9719magy 


ÉRTEKEZÉSEK 


A SZILIKÁTMETEORITOK  ÁSVÁNYOS  ÉS  VEGYI  ALKATÁNAK 
FEJLŐDÉSES  VÁLTOZÁSAI 

Dr.  SZTRÓKAY  KÁLMÁN  IMRE* 

(7  ábrával,  i táblázattal) 

Összefoglalás:  A kondritos  meteoritok  újabb  vizsgálatának  eredményeit  össze- 
gezve szerző  újólag  állást  foglal  az  i u s i t u redukció,  mint  fejlődési  folyamat  mellett. 
Az  aszteroida  képződésű  anyaghalmaz  legkezdetlegesebb  állapotát  az  I.  típusú  szenes 
kondritok  képviselik.  Ezekből  kiindulva  bemutathatok  a folyamatos  változások.  lényegé- 
ben minden  Földünkre  kerülő  meteorit  a redukálódás  bizonyos  szakaszát  jelzi.  A jelenségek 
értelmezésében  egyetért  az  eredeti  kis  anyaghalmazban  kialakult  „internális  atmoszféra” 
szükségszerűségével,  mely  mind  a szénliidrogén-polimerizáció  létrejöttét,  mind  a hidro- 
szilikátképződést,  s egyben  a további  kristályosodási  fokozatokat,  és  a fémvassá  redu- 
kálódást is  magyarázza.  A fejlődési  változások  azonban  nem  egyenletesek,  azaz  a folyamatok 
változó  intenzitással  mentek  végbe.  Az  egyik  gyors  és  erélyes  redukcióval  kialakult  termék 
a sajátos  ásványos  és  vegyi  összetételű  ensztatit-kondrit.  A fejlődés  menetét  jelző,  újonnan 
szerkesztett  diagramon  kettős  fejlődési  vonal  rajzolódik  ki.  A két  vonal  azonban  nem  pár- 
huzamos: a kiinduló  pont  felé  irányuló  összetartása  egységes  kezdeti  anyaghalmaz  mellett 
bizonyít. 

Az  utóbbi  egy-két  évtizedben  a meteoritok  vizsgálatáról  megjelent  nagyszámú 
tanulmány  javarészt  elemzési  eredményeket  tartalmaz.  A kutatáshoz  ma  már  a korszerű 
eljárások  és  műszeres  berendezések  egész  sorát  lehet  igénybe  venni,  ami  számos  új,  néha 
meglepő  megismeréshez  vezetett,  ugyanakkor  elkerülhetetlenül  együttjárt  bizonyos 
vegyi,  fizikai,  szöveti-szerkezeti  hasonlóságok,  ,, rokonságok”  kiderítésével  s ennek  nyo- 
mán tíj  csoportok  és  kategóriák  elkülönítésével. 

Az  alapvető  beosztás  természetesen  nem  változott:  a szilikát-  (aerolit-),  a szili- 
kátos  vas-  (sziderolit-)  és  vasmeteorit-  (sziderit-)  elkülönítés  továbbra  is  érvényes,  de 
jólismert  tény,  hogy  a szilikátmeteoritok  vannak  túlsúlyban,  ezen  belül  pedig  a legné- 
pesebb kategória  a kondritoké.  A Földünkre  hullott  szilárd  kozmikus  anyagnak  mintegy 
86% -a  kondrit.  Érthető  tehát,  hogy  a vizsgálatok  túlnyomó  többsége  ezzel  a csoporttal 
vagy  ebbe  a csoportba  tartozó  meteoritokkal  foglalkozik.  Ez  egyben  azt  is  jelenti,  hogy 
a Földön  kívüli  tér  elsősorban  kondritos  meteoritok  képződésének  előnyös,  s ez  indokolja 
azt  is,  hogy  az  újabb  eredmények  nyomán  felmerülő  származási  vagy  inkább  fejlődési 
kérdésekben  a figyelem  elsősorban  a kondrit-félékre  irányul. 


Közönséges  kondritok 

A kondritok  néven  ismert  kozmikus  anyag  vegyi  sajátságainak  alapvonásait 
Prior,  G.  T.  (1916)  rögzítette.  E szerint  a kondritok  átlagos  vegyi  összetétele  nagyon 
hasonló,  sőt  közelítőleg  egységes,  amiből  következik,  hogy  ellentétes  változás  alakult  ki 

* Előadta  az  Ásványtan-Geokémiai  Szakosztály  1965.  dec.  20-i  szakülésén.  Kézirat  lezárva  1966. 

nov.  15. 


1* 


4 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


a nikkelvas  (fémvas)  mennyisége  és  a vas-magnéziumásványok  Fe-tartalma  között.  Mai 
fogalmazásban  ez  azt  jelenti,  hogy  a közel  egyező  vegyi  összetételű  kondritok  közt  lénye- 
gesebb különbség  csak  a vas  oxidációs  állapotának  fokozataiból  áll  elő.  1953-ban  Urey, 
H.  C.  és  C r a i g,  H.  nagyobb  tanulmány  keretében  e szabályszerűség  érvényességét 
vizsgálta,  ezzel  egyrészt  az  említett  összefüggésre  újólag  nyomatékosan  ráirányította  a 
figyelmet,  másrészt  bizonyos  kozmokémiai  következtetésekbe  bocsátkozott,  s ez  egyben 
a meteorit-genezis  boncolgatásának  újabb  lendületet  adott.  Lényegileg  a két  szerző  át- 
vizsgálta az  akkori,  mintegy  350  vegyelemzést,  s bizonyos  elvek  alapján  kiválogatta  a 
megbízhatónak  vélt,  avagy  átszámításokkal  korrigált  94  ,,superior”  elemzést,  s ezek 
adatait  használta  fel  a kondritok  fémes  ( + szulfidos)  és  oxidált  állapotú  vastartalmúnak 
arányba  állítására.  így  a súlyszázalékban  számított  „teljes  Fe”-tartalom  megoszlása 
alapján  két  csoport  különült  el:  a magas  („High”)  és  az  alacsony  („Low")  vastartalmú 
kondritkategória.  Középértékben  a H-típusra  28,6%,  az  L-típusra  22,3%  összes-vastar- 
talom  adódott.  Fbből  kiindulva,  szerzők  megállapítása  szerint,  a két  csoport  közt  disz- 
kontinuitás áll  fenn,  amiből  két  külön  meteoriteredetre  („szülőanyagra”)  következtet- 
tek. Minthogy  a szelektált  elemzések  alapján  két  „összvas-szint”  jelentkezett,  kétségbe 
vonták  a P r i o r-szabály  általános  érvényét,  s azt  a régi  elemzések  pontatlanságaiból 
előállt  összefüggésnek  minősítették. 


Oxidált  (szilikátos  kötésül  vastartalom  í súlyszázalék I 


1.  ábra.  Az  oxidált  vastartalom  és  a fém  + szulfid-vastartalom  megoszlása  azUrey-Crai  g-féle  kivá- 
logatott 94  kondritelemzésben 

Fig.  1.  Distribution  of  oxidized  iron  and  of  the  content  of  metallic  + sulphidic  iron  in  94  analyses  of 
cliondritic  meteorites  as  selected  by  Urey  and  C r a i g 


Sztrókay:  A szilikátmeteoritok  fejlődéses  változásai 


5 


Kritikai  értékeléssel  korábban  (1961),  már  rámutattunk  arra,  hogy  a diagram 
egyes  pontjainak  jelentős  szóródása  miatt  éles  határ  nincsen  a két  (H  és  L)  csoport 
területe  között.  Figyelemre  méltó  továbbá  az  is,  hogy  ha  ábrázoljuk  az  Urey- 
C r a i g-féle  adatokat  (1.  ábra),  a pontcsoportok  súlyvonalául  közel  45°-os  egyenes  adó- 
dik, mely  azt  jelzi,  hogy  valóban  a vastartalom  két  megjelenési  formájának  korrelát 
értékeiről  van  szó. 


35  iFr 


30 


\20 


15 


10 


, 1 1 

0 Ensztat it  - kondrit 
a Olivin-bronzit  kondrit 
® Olivin-hipersztén  kondrit 
■ Olivin-pigeonit  kondrit 

• Carboniumos  kondrit 

* Am  föl  érit  kondrit 

D 

□ 

□ a 
rP  n 

°VDR 

n-cSr — 

\ 8 

X X* 
^ X 

• 

■ \ 
v ■ 

x. 

í -V 

10  15  20  25 

Oxidált  vas  tarfa  lom  (súlyszázalék] 


30 


2.  ábra.  Az  ásványos  és  vegyi  összetétel  alapján  kategorizált  kondritok  oxidált-  és  fém  -j-  szulfid-vastartal- 

inának  megoszlása  (B.  Mason  után) 

Fig.  2.  Distribution  of  the  content  of  oxidized  iron  and  of  metallic  -f  sulphidie  iron  in  chondrites  classi- 
fied  in  terms  of  Chemical  and  mineralogical  composition  (after  B.  Mason) 


A szelektált  elemzések  kapcsán  közzétett  megállapítások  számos  kutatót  foglal- 
koztattak. Közülük  R i n g w o o d,  A.  F.  (1961),  Mason,  B.  (1962)  elsősorban  a 
szórást  és  a két  típus  területének  egymásba  kapcsolódását  kívánták  kiküszöbölni  részint 
olyan  elemzések  elhagyásával,  melyek  nem  friss,  azaz  nyilvánvalóan  mállott  (oxidált) 
régebbi  leletekre  vonatkoznak,  részint  annak  a követelménynek  érvényesítésével,  hogy 
az  olivinben  és  piroxénekben  az  FeO/FeO  + MgO  aránynak  közelítőleg  meg  kell  egyeznie 
a kondritok  vegyelemzéséből  számítható  aránnyal.  A mondott  kritériumok  érvényesítésé- 
vel nemcsak  az  átfedés  szűnt  meg,  hanem  öt  különálló  mezőt  (entsztatit-,  olivin-bronzit-, 
olivin-hipersztén-,  olivin-pigeonit-  és  „szenes”**  kondrit)  különítettek  el.  Az  a finomítás- 
sal  együttjárt,  hogy  minden  vasdús  szilikátot  (hipersztént)  tartalmazó  kondrit  az  L- 
típusba  került,  az  olivin-bronzitkondritok  pedig  a felső  (II)  típusban  csoportosultak. 


**  A „szenes”  megjelölésen  karboniumos,  pontosabban  szénhidrogéntartalmú  kondrit  értendő. 


6 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


Meglepő  volt  azonban,  hogy  az  Urey  — Crai  g-féle  tanulmányban  figyelmen  kívül 
hagyott  karboniumos  kondritok  nagyrészt  a két  vonal  közé  eső  mezőben,  az  absz- 
cissza-tengely mentén  sorakoznak  (tehát  nem,  vagy  alig  tartalmaznak  fémvasat)  míg  a 
szélsőséges  fémvastartalmú  ensztatitkondritok  (nagyobb  hézag  után)  az  ordináta-tengely 
mentén  széthúzott  sávban  helyezkedtek  el  (2.  ábra). 

Mindez  nemcsak  azt  jelentette,  hogy  azonos  kritériumok  érvényesítésével  az 
ásványos-vegyi  alkat  és  összvastartalom  alapján  egymás  után  több  típus  volt  elkülönít- 
hető, hanem  az  eredeti  diagram  képe  is  lényegesen  megváltozott.  A két  párhuzamos 
egyenes  jelentősen  közelebb  került  egymáshoz,  s közöttük  újabb  — eddig  figyelmen 
kívül  hagyott  — csoport,  a karbonium-  (szénhidrogén-)  tartalmú  kondritok  csoportja 
jelent  meg,  mely  nem  illeszkedett  egyértelműen  az  Urey  — Crai  g-féle  vonalakhoz. 
Üzen  kívül  újabb  csoport,  az  amfoteritkondritok  elkülönítésére  is  sor  került,  mely  az 
olivin-hiperszténkondrit-féléknek  egyik  sajátos  változata.  Közben  W i i k,  H.  B. 
(1956)  további  elemző  feldolgozással  a karboniumos  kondritokon  belül  három  jól  el- 
különülő alcsoportot  állított  fel.  E három  típus  olyan  fokozatokat  jelentett,  ami 
ugyancsak  jól  beilleszthető  volt  a kondritok  egymásutánjába. 

Mindebből  az  a genetikai  kép  kezdett  kirajzolódni,  melynek  egyik  első  vázlata 
I959-ben  a MTA  budapesti  Geokémiai  Konferenciáján  — a kábái  meteorittal  végzett 
vizsgálatok  kapcsán  — került  bemutatásra  (1959).  A tanulmány  megjelenése  idején  és 
azt  követően  több  kutató  (Mason,  B.,  Ringwood,  A.  E.,  A n d e r s,  B., 
Urey,  H.  C.,  W o o d,  I.  A.,  M o o r e,  C.  B.,  U e v i n,  B.  S.)  foglalkozott  a kér- 
déssel, és  az  csakhamar  nemcsak  meteoritgenetikai,  hanem  kozmokémiai  kérdéssé  szé- 
lesedett. Bátran  állíthatjuk,  hogy  a ma  megjelenő  meteorit-tanulmányok  javarésze  — 
— ha  a részletek  értelmezésében  nem  is  — alapvonásában  közös  szemlélettel  értékeli  a 
gyarapodó  eredményeket.  Az  egyező  vélemények  a következőkben  összegezhetők: 

a)  Az  abszolút  kormeghatározások  és  kozmokémiai  vizsgálatok  a mellett  tanús- 
kodnak, hogy  a szilárd  meteorit-anyag  a naprendszerből  kerül  hozzánk  és  a keletkezése 
is  a naprendszerével  közös. 

b)  Az  asztronómiai  elemzések,  s a legjobb  vizuális  észlelésekből  nyert  pálya- 
megliatározások  azt  tanúsítják,  hogy  a meteoritok  az  aszteroidák  övéből  kerülnek  hoz- 
zánk. Bzt  erősítette  meg  az  első  pontos  pályameghatározás  is,  melyet  csehszlovákiai 
szakemberek  a Pribram-meteorit  hullásakor  (1959)  fotografikus  észleléssel  rögzítettek 
(C  e p 1 e c h a,  Z.,  1961). 

c)  Az  aszteroidák  a bolygóktól  jelentős  perturbációkkal  zavart  egymást  keresz- 
tező pályákon  haladva  súrlódással,  ütközésekkel  kisebb  egységre  töredeznek,  szövetük 
esetenként  breccsásodik,  az  alak  sarkos-szögletessé  válik.  Az  aszteroidáknak  újabban 
mesterséges  holdakkal  és  már  földi  távcsővel  is  észlelt  gyakori,  gyors  fényváltozásaiból 
egyértelműen  e testek  szabálytalan,  szögletes-sarkos  alakjára  lehet  következtetni. 
A statisztikusan  bekövetkező  ütközés  és  pályáról  kilökődés  következménye  a Földre, 
Marsra  való  becsapódás. 

d)  Az  ásványos  és  vegyi  sajátságokat  illetően  a fő  összetevők  (Si02,  MgO,  FeO 
és  Fe)  viszonylagos  változékonysága  lényegében  a vas  oxidációs  állapotának  változásait 
tükrözi.  így  az  FeO-tartalom  közel  nullától  (pl.  Saint  Sauveur,  0,21%)  kereken  26%-ig 
(Mokoia,  25,60%)  változik,  s a fémes  Fe  aránya  ugyanakkor  25,73%-tól  (Saint  Sauveur) 
a 0,00%-ig  (Mokoia)  csökken.  Ehhez  járul  a P r i o r-féle  korábbi  megállapítás,  hogy  a 
fémes  fázis  Ni-tartalma  fordított  viszonyban  van  a fém  mennyiségével:  minél  kevesebb 
a redukált  Fe  — Ni-összetevő  a kondritban,  annál  nagyobb  benne  a Ni  aránya.  De  ezzel 
az  a sajátság  is  együttjár,  hogy  minél  gazdagabb  Ni-ben  a kondrit  fémfázisa,  annál  több 
az  FeO  a Mg-szilikátokban.  Mindez  azonban  csak  arányeltolódásokat  jelent,  összértékre 
a közönséges  kondritokban  lényeges  változás  alig  mutatkozik. 


Sztrókay:A  szilikátmeteoritok  fejlődéses  változásai 


7 


e)  A karboniumos  kondritok  kivételével  a kondritok  ásványtani  összetétele  eléggé 
egyöntetű.  Fő  összetevők  az  olivin  és  piroxén,  melyek  együttesen  60  — 80  súlyszázalékkal 
vannak  képviselve,  a többi  elegyrész:  Ni— Fe-mennyisége  27%-ig  terjedhet,  a troilit  át- 
lagosan 6%,  az  oligoklász  v.  oligoklász-összetételű  üveg  (maskelynit)  kb.  8 — io%-ot 
tesz  ki.  Említhető  a krómit  és  járulékosan  foszfátelegyrész  is  (apatit  vagy  merrilit  alak- 
jában). Fontos  észlelés,  hogy  a két  főásvány:  az  olivin  és  piroxén  összetétele  egymásra 
vonatkoztatva  eléggé  állandó:  az  olivin  valamivel  több  Fe-t  tartalmaz,  mint  a vele 
társuló  piroxén.  Ez  megfelel  a FeO  — MgO  — Si02  három  fázisú  rendszer  egyensúly  viszo- 
nyainak. Röviden:  a különféle  kondritcsoportok  kémiai  és  ásványtani  összetétele  fel- 
tűnően egységes  sorozatba  foglalható  s mindez  amellett  tanúskodik,  hogy  a meteoritok 
anyaghalmozódása  nem  véletlenszerű  csoportosulásból  állt  elő. 

Fontos  megállapítás  tehát,  hogy  az  olivin-bronzit-  és  olivin-piroxénkondritokban 
a fő  elegyrészek  közel  a kémiai  egyensúly-állapotot  tükrözik,  s az  olivin  Fe-tartalma, 
mint  Mason,  B.  vizsgálatai  tanúsítják,  közel  állandó.  Úgy  tűnik,  hogy  az  említett 
P r i o r-féle  szabályt  lényegében  erre  az  összefüggésre  kell  érvényesnek  tekintenünk  (s 
bizonyos  határok  közt  az  egész  kondrittartomány  átlagára). 

A meteorit-sajátságokat  az  utóbbi  időben  W o o d,  I.  A.  részletesen  tanul- 
mányozta (1962)  és  átfogó  kritikai  szemléletű  feldolgozást  közölt  A n d e r s,  E.  (1963) 
is.  E tanulmányokból  egyöntetű  véleményként  csendül  ki,  hogy  a kondritos  textúra 
különböző  termális  metamorf  fokozatokon  ment  át;  ez  a kristályosság  változásaiban 
nyilvánul  meg  olyannyira,  hogy  az  erősen  metamorfizált  kondritokban  lassanként  szinte 
eltűnik  a határ  az  alapanyag  (mátrix)  és  a kristályos  kondrumok  között.  A kémiai- 
ásványtani egyöntetűség  olyan  fokozatot  érhet  el,  hogy  e kondritok  már  hasonlóvá  vál- 
nak bizonyos  földi  kőzetekhez,  különösen  akkor,  ha  a nemilló  elemek  együttesét  vizs- 
gáljuk, vagyis  ha  az  elemzés  adatait  atomszázalékra  (H20,  C,  O,  S összetevők  nélkül) 
számítjuk  át. 

A megbízhatóbb  analízisekben  szereplő  elemarányok,  beleértve  a nyomelemeket 
és  az  aktivációs  elemzési  méréseket  is,  azt  tanúsítják,  hogy  a kondrit-típusok  közt 
figyelemre  méltó  a frakcionáció,  egyes  elemcsoportok  eltávozása,  ill.  dúsúlása.  Emiek 
nagyon  jól  követhető  megnyilvánulásai  — miként  alább  bemutatjuk  — legjobban  a 
karboniumos  meteoritok  körében  észlelhetők. 

A kérdés  tehát  átvezet  ahhoz  a kondritcsoporthoz,  melyről  eddig  csak  érintőle- 
gesen volt  szó  és  amelyre  a fenti  általános  érvényű  összefüggések  nem  vonatkoznak. 


Karboniumos  kondritok 

W i i k,  H.  B.  a karboniumos  kondritokat  három  altípusra  különítette  el. 
A szenes  meteoritok  főleg  fizikai  és  ásványtani,  de  vegyi  sajátságokban  is  különböznek 
az  átlag-kondritoktól.  Az  I.  típus  összetétele  nagyon  közel  áll  az  olyan  anyaghalmazhoz, 
mely  a szilárddá  kondenzálódott  test  kezdeti  fokozatát  jelzi.  A benne  megállapított 
elemtársulás  is  közelítően  ugyanaz,  mint  amit  a „kozmikus”  anyaghalmazok  tartalmaz- 
nak. A laza  és  jelentősebb  kristályosság  nélkül  összeállt  anyagot  olyan  ősi  (primitív) 
fokozatnak  tekintjük,  melyből  a földi  bolygóanyag  is  képződhetett.  Sűrűsége  (2,2)  álta- 
lában a legkisebb,  anyaga  túlnyomóan  amorf  hidroszilikát,  melyhez  magnetittartalom 
társul.  Karbonium-  (C-)  tartalma  3,5%,  továbbá  20,1%  kötött  vizet,  szabad  ként,  sőt 
szulfátvegyületeket  is  tartalmaz.  A karbonium  röntgenamorf  s az  anyag  többi  része  sem 
kristályos.  Pl.  a csoport  egyik  típusos  példányából  (Orgueil,  Franciaorsz.,  1869)  készült 
röntgenfelvételeken  is  csak  magnetitet  jelző  vonalak  mutatkoztak.*  De  a vegyelemzés- 

* Újabban  Orcel,  J.  (1966)  budapesti  előadásán  elhangzott  közlése  szerint,  az  Orgueil  meteo- 
ri tban  elektronmikroszkóppal  is  sikerült  a magnetit  parányi  kristályait  kimutatni. 


8 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


ben  talált  22%  Si02  ellenére  semminő  szilikátásványra  valló  jelek  nem  észlelhetők  a 
röntgenképen. 

A Il-es  típusú  karboniumos  kondrit  sűrűsége  az  előbbinél  némileg  nagyobb 
(2,5  — 2,9).  Benne  szilikát-elegyrészként  szerpentin-  és  klorit-félék  mutatkoznak,  sőt 
egyes  példányok  (Boriskino,  Alais,  Mighei,  Nogoya,  Santa  Cruz)  anyagában  a röntgen- 
elemzés szerint  klorit-  vagy  szerpentin-szerkezetű  ásvány  az  uralkodó  és  már  a kondrit- 
képződés  jelei  is  mutatkoznak.  Az  átlag-karboniumtartalom  2,5%,  a H20  = 13,3%. 


3.  ábra.  A karboniumos  kondritok  súlyszázalékban  kifejtett  oxigéntartalmának  változása  a vastartalom 
függvényében  (H.  B.  W i i k adatai  alapján) 

Fig-  3-  Variation  of  the  oxygen  content  of  carbonaceous  cbondrites  in  terms  of  weight  percentages  as 
plotted  against  iron  content  (based  011  H.  B.  W i i k’s  data)  1.  Alais,  2.  Tónk,  3.  Ivuna,  4.  Orgueil  I, 
4/a.  Orgueil  II,  5.  Nogoya,  6.  Cold  Bokeveld,  7.  Mighei,  8.  Nawapali,  9.  Haripura,  10.  Boriskino, 
11.  Erakot,  12.  Murray,  13.  Santa  Cruz,  14.  A1  Rais,  13.  Renazzo,  16.  Grosnaja,  ly.  Kaba,  18.  Vigarano, 
ig.  Mokoia,  20.  Láncé,  21.  Félix,  22.  Omans 

A III.  típus  (ún.  omansit-csoport)  már  jelentős  mennyiségű  olivint,  járulékosan 
pigeonitot,  de  még  magnetitet,  s egy  kevés  réteges  hidroszilikátot  is  tartalmaz.  Eseten- 
ként kevés  fémvastartalom  is  megjelenik  és  kifejezetten  kondritos  a textúrája.  Sűrűsége 
3<4  — 3.5-  A karbonium  mennyisége  (középértékben)  0,5%. 

A karboniumos  kondritokra  az  utóbbi  időben  a kutatás  nagy  figyelmet  fordít. 
Ma  már  mindinkább  az  a meggyőző  állásfoglalás  alakult  ki,  hogy  a szenes  kondritok 
szükségszerűen  korábbi,  kezdetlegesebb  meteoritállapot  képviselői.  Az  evolúciós  folya- 
mat egyértelműen  követhető  szakaszai  nyilatkoznak  meg  bennük,  ami  úgy  értendő, 
hogy  mindegyik  alcsoport  csakúgy,  mint  az  egész  típus  is  bizonyos  átmeneti  állapotot 
rögzít.  Röviden:  a karboniumos  kondritok  sora  a legoxidáltabb  tagoktól  (I.  alcsoport) 
indulóan  a kémiai  redukció  fokozatait  álhtja  elénk.  Ennek  újabb  bizonyítékait  az  aláb- 
biakban kívánjuk  bemutatni.  Ha  W i i k,  H.  B.  értékei  felhasználásával  (1956)  az 
egyes  jellemző  elemek  súlyszázalékos  adatait  arányba  álhtjuk,  a folyamatos  változás 
képe  rajzolódik  ki. 


Sztrókay:  A szilikátmeteoritok  fejlődéses  változásai 


9 


A 3.  sz.  ábra  a vas  mennyiségének  viszonylagos  növekedését  mutatja  be  az  oxigén- 
csökkenés függvényében.  A korreláció  szinte  egyenletesnek  mondható,  miként  ezt  a 
függvény  vonal  átlós  helyzete  is  szemlélteti.  A karbonium-  és  hidrogéntartalom  ada- 
taiból szerkesztett  4.  sz.  ábra  ugyancsak  egyértelmű  változást  jelez  s a függvényvonal 
(mindkét  elem  erősen  volatil  jellegű !)  a zérus  felé  irányul. 


Karbonium  (sú/yszázalék) 


4.  ábra.  A karboniumos  kondritok  súlyszázalékos  hidrogén- 
tartalmának  változása  a C-tartalom  függvényében  (H.  B. 
W i i k adatai  alapján).  A pontok  mellé  írt  számok  ugyan- 
azok, mint  a 3.  ábrán 

Fig.  4.  Variation  of  the  weight-percentage  hydrogen  content 
of  carbonaceous  chondrites  as  plotted  against  their  C content 
(based  on  H.  B.  W i i k’s  data).  Tkenumbers  written  beside 
the  dots  being  the  same  as  in  Fig.  3. 


5.  ábra.  A karboniumos  kondritok  súly- 
százalékos C-tartalmának  változása  az 
Fe-tartalom  függvényében  (H.  B.  W i i k 
adatai  felhasználásával).  A pontok  szá- 
mozása ugyanaz,  mint  a 3.  ábrán 
Fig.  5.  Variation  of  the  weight-percentage 
C content  of  carbonaceous  chondrites  as 
plotted  against  their  Fe  content  (based  on 
H.  B.  W i i k’s  data).  The  numbering  of 
the  dots  is  the  same  as  in  Fig.  3 


Hasonlóképpen  tanulságos  a C — Fe  mennyiségének  összefüggése  is  (5.  ábra). 
Láthatóan  a karbonium  mennyisége  maximális  fémvastartalomnál  már  közel  nullára 
csökken.  Ezen  a diagramon  különösen  szembetűnő  a három  (W  i i k-féle)  karboniumos 
kondrit -típus  területének  elkülönülése.  Egyúttal  a diagram  felső  csoportja  (omansit- 
félék  0,5%-nyi  karboniumtartalommal)  mint  jó  átmenet  áll  előttünk  a közönséges  kond- 
ritok felé.  Ez  egyben  azt  is  sejteti,  hogy  a közönséges  kondritokban  is  meg  kell  lennie  a 
szénhidrogén-,  ill.  a karbonimntartalom  csekély  maradványainak. 

Az  elmondottak  mellett  szó),  hogy  a karboniumos  kondritok  nyomelemtársiüása 
is  megegyezik  a „kozmikus”  elemarányokkal,  míg  a (közönséges)  szilikát-meteoritokban 
a nyomelemtartalom  lényegesen  kisebb.  Ezenkívül  a szenes  meteor itok  csoportja  jelentős 
mennyiségű  ős  (primordiális)  nemesgázt  is  tartalmaz.  A vizsgálatok  szerint  az  ősi  gázokat 
majdnem  minden  közönséges  kondritban  is  megtaláljuk,  de  lényegesen  kisebb  mennyi- 
ségben, mint  a karboniumos  kondritokban. 

Az  elemtávozás  és  frakcionáció  kérdésével  az  utóbbi  időben  különösen  Anders.E. 


10 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


foglalkozott  (1962,  1964).  A rendelkezésre  állott  adatok  alapján  összehasonlította  a 
„kozmikus”  elemegyüttes  mennyiségeit  a szenes  meteoritokban  észlelt  gyakorisági 
értékekkel.  Az  eredmény  egy  részletét  mutatja  be  a 6.  ábra.  A diagram  különösebb  hozzá- 
fűznivalót nem  igényel:  az  értékek  kifejezett  párhuzamosságot  jeleznek. 

A primordiális  gázok  tanulmányozása  közvetlen  kapcsolatban  áll  a meteorit- 
kormeghatározás kérdésével  és  izotóp-anomáliák  vizsgálatával.  Ismeretes,  hogy  koráb- 
ban a meteoritok  hélium-  és  radiogén-elemtartalma  alapján  átlagosan  4 x io9  év  adódott. 


6.  ábra.  Néhány  (nagyrészt  illő)  elém  gyako- 
risági viszonyai  az  I — III.  karboniumos  kon- 
drittípusban  (E.  A n d e r s nyomán) 

Fig.  6.  Abundances  of  somé  (mostly  volatile) 
elements  in  the  carbonaceous  chondrite  types 
I — III  (after  E.  A n d e r s) 


A módszer  azonban  nagy  ingadozásokat  eredményezett,  mely  főleg  a változó  hélium- 
veszteséggel magyarázható.  Egyéb  módszerekkel  nyert  sorozat  vizsgálatokból  átlagban 
4,5  X io9  évnyi  időtartam  adódott.  A karboniumos  kondritok  csoportjára  az  alábbi 
táblázatban  foglaltunk  össze  néhány  közelmúltban  végzett  kormeghatározást. 


I.  táblázat  — Table  I. 


Kaboniumos 

meteorit 

K/Ar  kor 
io“  év 

nNe-tartalom 
(kozmikus 
sugárzás 
hatása) 
io*  év 

Szerzők 

Félix 

4.5 

56 

Stauffer  (1961) 

Félix 

4,i 

48 

Záhringer  (1962) 

Ráncé 

3,9 

5 

Stauffer  (1961) 

Mighei 

4,3 

Gerling  and  R i k (1955) 

Mokoia 

3,4 

4 

Stauffer  (1961) 

Murray 

2,5 

4 

Stauffer  (1961) 

Sztrókay:  A szilikátmeteoritok  fejlődéses  változásai 


11 


A K/Ar-értékek  mellett  felsorolva  látjuk  a kozmogén  21Ne-tartalomból  becsült 
adatokat.  Ezek  is  bizonyos  értelemben  követik  az  előző  értéksort,  de  természetesen 
csakis  azt  az  időt  jelzik,  amióta  a meteorit  legalább  mint  méter-nagyságrendű  test  (vagy 
töredék)  haladt  pályáján.  A 40K/40Ar-idők  a már  említett  értékeken  belül  szóródnak, 
de  nem  lépik  túl  a közönséges  meteoritokra  nyert  4,5  milliárd  évet. 

A felsorolt  sajátságok  jó  egybehangzása  azonban  még  számos  részletkérdést  hor- 
doz magában.  Ha  a karboniumos  kondritokat  a közönséges  kondritokkal  egybevetjük, 
mely  utóbbiak  kifejezetten  termikus  átváltozások  bélyegeit  hordozzák,  ellentmondásnak 
látszik,  hogy  a karboniumos  kondritok  olyan  összetevőket  (szénhidrogéneket)  tartalmaz- 
nak, melyek  300  — 350°-os  hőmérsékleten  felüli  hevítést  nem  viselhettek  el.  A kezdeti 
anyaghalmaz  in  situ  termikus  átalakulásának  problémája  azzal  is  gyarapszik,  hogy  a 
legegyszerűbb  ősi  szénhidrogén  (metán)  polimerizációja  is  végbement,  mert  e kond  Titok- 
ban a paraffin-bitumen  sorozat  számos  tagja  képviselve  van.  A metánról  tudjuk,  hogy 
600  — 650°  hőmérsékleten  szénmonoxiddá  és  hidrogénné  válik  széjjel.  Az  első  akkumu- 
lációnak tehát  olyan  szakaszokon  kellett  átmennie,  ahol  a kis  molekulájú  szénhidrogénből 
hidrogénatom  hasadhatott  le  s ezzel  a reakcióképessé  vált  gyökök  nagyobb  szénatom- 
számú szénhidrogénekké  kapcsolódtak.  Feltűnő  az  is,  hogy  a még  szénhidrogént  tartal- 
mazó ornansit-f élékben  kristályosodott  magnetit  és  ehhez  társult  Ni-magnetit-(trevorit-) 
kondrumok  jelennek  meg  (Sztrókay,  1960).  De  már  fejlett  kristályos  olivin  (és 
piroxén) -kondrumokat  is  találtunk,  ugyanakkor  még  a filloliidroszilikátok  nyomai  is 
kimutathatók  (Kvaslia,  L.  G.,  1961).  Ez  a típus  tehát  jellegzetesen  , .vegyes” 

állapotot  rögzít. 


Az  evolúció  folyamatának  vázlata 

A felvetődő  részletkérdések  és  látszólagos  ellentmondások  további  sorakoztatása 
helyett  megkíséreljük  összefoglaló  képben  bemutatni  ismereteink  mai  állása  szerint  a 
meteoritkeletkezés,  az  evolúció,  az  anyag  továbbfejlődési  fokozatait.  Az  nyilvánvaló  ma 
már,  hogy  a naprendszeren  belüli  meteorittestek  nem  haladhatták  meg  az  aszteroid 
méretet.  Ha  ez  ki  is  zárja  azt,  hogy  benne  gravitációs  differenciáció  jöhetett  létre,  bizo- 
nyos termikus  folyamatok  hőmérsékleti,  ill.  fizikai  „övességet”  hoztak  létre.  A kutatók 
egy  része  szerint  az  aszteroida  belsejében  főképpen  a rövid  felezési!  rádióaktivitás  (26A1, 
60Fe)  okozhatta  az  anyag  belső  felhevítését.  Ez  esetben  a kisbolygószerű  testben  1000 °-on 
felüli  hőmérséklet  is  kialakulhatott,  de  csakis  a test  centrális  részén, 
ugyanakkor  a felületi  hőmérséklete  jóval  0°  alatt  maradt.  Közöttük  (esetleg  km  nagyság- 
rendű)  olyan  öv  is  kialakult,  melyben  a hőmérséklet  szükségszerűen  o°—  ioo°  közé  esik. 
Vagyis  a felszín  állandóan  fagyott  rétege  alatt  olyan  öv  van,  ahol  cseppfolyós  víz  lehet 
jelen.  A fagyott  külső  kéreg  és  az  alatta  kialakult  „intemális  atmoszféra”  fontos  szerepet 
játszik  a nemesgázok  visszatartásában,  a hidroszilikátok  létrejöttében  és  megtartásában, 
s általában  az  ősi  oxidált  állapotú  összetevők  konzerválásában  a szénhidrogénekkel 
együtt,  melyek  polimerizációja  csakis  ez  övékben  jöhetett  létre.  A belső  melegebb  övék 
egyúttal  a helyben  keletkezett  klorit-  és  szerpentin-félék  kondrumokká  kristályosodását 
magyarázzák.  Mason,  B.  kísérletei  bizonyították  (1960),  hogy  klorit-  és  szerpentin- 
ből 6oo°  körüli  hőmérsékleten  dehidrálással  és  parciális  redukcióval  olivin  és  piroxén, 
valamint  parányi  vasszemcsék  képződnek.  A sokat  vitatott  kondrumképződéshez  tehát 
amorf  szerpentinszerű  szilikátanyag  vehető  fel  mátrixként.  Bennington,  K.  O. 
(1956)  szerint  termokémiailag  igazolható,  hogy  olivin  és  piroxén  a karboniumos  kond- 
ritok anyagából  aránylag  mérsékeltebb  hőmérsékleten  képződhetik:  az  olivin  és  szer- 
pentin termodinamikai  egyensúlyban  van  200°  C alatt,  s hőmérséklet  növekedéssel  az 
egyensúly  megbomlik  az  olivin  javára.  A leírt  környezetben  tehát  a szerpentin  dehid- 


12 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


rációja,  a szilárd  fázisú  anyagban  folyamatos  kondrumkeletkezés  és  a vas  redukciója 
egyértelműen  áll  előttünk.  A kép  megrajzolásához  sokban  hozzájárul  L e v i n,  B.  J. 
(1965)  okfejtése,  aki  a szilárd  és  félszilárd  fázisban  végbemenő  diffúzió  mozzanatával 
egészíti  ki  az  aszteroid-méretű  test  fejlődési  folyamatait.  Kifejti,  hogy  a diffúziós  együtt- 
ható erősen  a hőmérséklettől  függő  érték;  nagyobb  hőmérsékleten  sokkal  intenzívebb 
cserét  létesít  egyazon  időtartam  alatt.  A diffúzió  olyan  anyaghalmazban,  melynek 
centrális  része  legalább  néhány  száz  millió  évig  800  — 1000 0 C hőmérsékletű  volt,  nagyon 
hatékonnyá  vált.  így  a genetikai  kép  kiterjeszthető  a szilikátvas  (pallazit-félék)  és  az 
egynemű  vasmeteorit  képződésére  is.  Láttuk,  hogy  már  az  omansit-típusú  karboniumos 
kondritokban  is  mutatkozik  parányi  szemekben  fémvas  (Sztrókay  és  munkatársai, 
1961)  és  a Xi-nek  egy  része  oxidos  kötésben  (trevorit-alakban)  van  jelen.  Az  egyes  szemek 
képződésekor  az  új  fázis  gőznyomása  (tenziója)  csökkent  s az  érckohókban  tapasztal- 
hatókhoz hasonlóan,  a kezdeti  fémes  redukciótermékek  hálózatos  összeállással  rend- 
szerint szivacsos  formát  öltöttek.  Később  a meteorikus  test  egy  részében  (ahol  a hőmér- 
séklet elérte  a 800— 1000 °-ot)  a Fe  — Ni  agglomeráció  mind  nagyobb  egységgé  alakult 
és  elvezetett  olyan  méretű  „zárványhoz”,  amilyet  a Földre  került  vasmeteoritok  kép- 
viselnek. Ha  a diffúziós  együtthatót  nagyságrendileg  csak  io~9—  io-10  cm2/sec-nak 
vesszük  is  fel,  ez  a keletkezés  óta  eltelt  időtartam  (io9  év)  alatt  elegendő  volt  ahhoz, 
hogy  a fémes  fázis  nagyobb  tömeggé  gyűljön  össze,  s így  a y-modifikációjú  nagykris- 
tályok (oktaedrit)  képződésének  feltételei  is  előálljanak.  Az  ütközéses  töredezéssel  a vas- 
és  szilikátvas-,, zárványok”  elkülönültek  a szilikátoktól,  tehát  a sűrűségi  és  rugalmassági 
sajátságok  következtében  a szilikátrészleg  elvált  vagy  egészen  szabaddá  lett  a Fe— Ni- 
től.  A gondolatsorba  beletartozik,  hogy  a kővasmeteoritok  a leírt  evolúciós  folyamatnak 
olyan  képviselői,  melyekben  a fém-szilikát  elkülönülés  a „szivacsos”  stádiumban  meg- 
akadt. 

Végül  visszatérve  a szilikátos  csoportok  sajátságaira,  további  boncolgatást  igényelő 
megismerést  kell  még  említenünk.  Kissé  rejtélyesnek  látszik,  hogy  a leginkább  oxidált 
karboniumos  kondritok  és  a legredukáltabb  (legtöbb  fémvasat  tartalmazó)  ensztatit- 
kondritok  (lásd  2.  ábra),  tehát  a fejlődési  vonal  két  végén  elhelyezkedő  meteoritcsoport 
közel  ugyanazt  a „kozmikus”  nyomelem-társulást  tartalmazzák,  ezen  belül  mindkét  cso- 
port jelentős  mennyiségű  ősi  nemesgázt  is  tartalmaz.  Az  ensztatitkondritokról  el  kell 
mondanunk,  hogy  a meteoritok  nagyon  ritka  típusa,  eddig  alig  10—12  hullás  ismeretes 
és  n agyon  sajátságos  az  ásványi  felépítésük  is.  Kémiailag  nagyfokú  redukciót  olvashatunk 
ki  abból,  hogy  a vastartalmat  szinte  kizárólag  fémvas  és  szulfidfázis  képviseli.  A teljes 
vastartalma  35%-on  felüli  és  ugyanakkor  gyakori  benne  (mintegy  0,5%-nyi  mennyiség- 
ben) a karboniumtartalom.  Szilikátja  majdnem  tiszta  ensztatit,  az  olivin  hiányzik,  ezen- 
kívül kvarc,  tridimit,  krisztobalit,  valamint  oldhamit,  alabandin  és  daubréelit  lehetnek 
járulékos  elegyrészei.  A karboniumos  kondritokhoz  való  nagy  kémiai  hasonlóság  arra 
enged  következtetni,  hogy  ez  a ritka  kondritcsoport  nagyon  gyors  és  erélyes  redukcióval 
alakult  ki.  Bizonyítja  ezt  az  is,  hogy  kondrumai  a legtöbbször  gyengébben  fejlettek  és 
fémes-szulfidos  fázis  itatja  az  alapanyagot  át.  A fentebb  vázolt  evolúciós  folyamattal  e 
sajátos  helyzetű  csoport  kialakulása  csakis  akként  értelmezhető,  hogy  a félig  kondritos 
állapotú  anyaghalmazok  egy  részének  átalakulása  kifejezetten  egy  oldalsó  (alsóbb) 
fejlődési  pályán  ment  végbe.  Ha  atomszázalékos  számítással  (főként  a legújabb  elem- 
zések felhasználásával)  diagramot  készítünk  a 7.  ábrán  szemléltetett  kép  rajzolódik  ki. 
Ez  a kép  eltér  azUrey  — Crai  g-féle  és  a későbbi  összesítésektől  és  nemcsak  folyamatos- 
ságot jelez  a „fő”  vonalon,  hanem  rajta  az  egységes  keletkezés,  azonos  anyaghalmazból- 
indulás  is  kifejezésre  jut.  Más  szóval  két  fejlődési  pálya  rajzolódik  ki:  az  egyikközvet- 
lenül az  olivin-piroxén-  és  olivin-bronzitkondritok  mezején  halad  végig,  a másik  ugyan- 
csak a karboniumos  kondritoktól  kiindulva  az  alsó  amfotérites  és  olivin-hipersztén- 


Sztrókay:  A szilikátmeteoritok  fejlődéses  változásai 


13 


kondritokon  át  — nagyobb  hézag  után  — ugyancsak  az  ensztatitkondritok  felé 
irányul. 

Mindez  természetesen  nem  változtat  a meteoritfejlődés  alapfolyamatán,  csak  arra 
mutat  rá,  hogy  a naprendszeren  belüli  keletkezést  és  egyazon  ősi  anyaghalmazt  felté- 
telezve az  egyes  testekben  végbement  folyamatok  intenzitása  más  és  más  volt.  Ez  jól 


ff. 


1 

€ 

€ 

\ 

o\ 

o' 

0 

V 0 

A \ ° a 

0 Közönséges 

* Enszfatitk 

• Karboniumo 

kondrit 

ondrif 

kondrit 

\ 

"X8 

\ 

0 > 

„• 

\ 

•\ 

/ 

/ 

< 

Lo°/>o 

\. 

\ 

0 

K 

/ 

/ 

0 

\ 

X X 

/ 

^ 

x\ 

0 5 10  15  20  25 

Oxidált  vcPG  [ atomszázo/ék  ] 


7.  ábra.  Atomszázálékban  (illő  elemek  nélkül)  kifejezett  vas-  és  oxidos  vastartalom  megoszlása 

54  (nagyrészt  új)  elemzésben 

Fig.  7.  Relationship  between  metallic  and  oxidic  iron  contents  expressed  in  atomié  percentages 
(without  volatiles)  in  54  (mostly  new)  analyses 


levezethető  abból,  hogy  az  aszteroidák  között  különböző  nagyságrendű  tömegek  vannak, 
melyeknek  éppen  változó  tömegük  miatt  más  és  más  a belső  hőmérséklete,  következés- 
képp más  és  más  a „belső  övessége”  is.  Ez  azt  is  magában  foglalja,  hogy  a belső  diffúzió 
érvényesülése,  az  illó-elemek  megtartása,  ill.  eltávozása  s a redukció  erőssége  egyaránt 
mérettől  függő  sajátság. 

Más  szóval  a szilárd  — félszilárd  fázisú  frakcionáció  a hőmérséklet  és  időtartam 
függvényeként  nagyon  hajlékony  mechanizmust  eredményez,  ebből  következően  egy- 
séges irányú,  de  részleteiben  kisebb-nagyobb  mértékben  változó  folyamatok  alakulnak 
ki,  amit  elősegít  az  igen  jelentős  időtartam,  melyet  a naprendszer  kialakulása  óta  eltelt 
idő  nagyságrendjével  kell  mérnünk. 


14 


Földtani  Közlöny,  XCV1I.  kötet,  i.  füzet 


IRODALOM  - REFERENCES 

Anders,  E.  (1964):  Origin,  age  and  composition  of  meteorites.  Space  Se.  Rév..  3,  583.  — B en- 
ni n g t o n,  K.  O.  (1956):  Role  of  shearing  and  pressure  in  differentiation  as  illustrated  by  somé  mineral 
reactions.  Joum.  of  Geol.  64,  558.  — Bernal,  J.  D.  (1961):  The  problem  of  the  carbonaceous  meteorites. 
The  Times  Se.  Rév.  3,  3.  — C e p 1 e c h a,  Z.  (1961):  Multiple  fali  of  Pribram  meteorites  photographed. 
Bull.  Astrom.  Inst.  Czechosl.,  12,  21.  — Du  Fresne,  E.  R.  and  Anders,  E.  (1962) : On  the  reten- 
tion  of  primordial  noble  gases  in  the  Pesyanoe  meteorité.  Geochim.  et  Cosmochim.  Acta,  26,  251.  — D u 
Fresne,  E.  R.  and  Anders,.E  (1962-a):  On  the  Chemical  evolution  of  the  carbonaceous  chondrites. 
Geochim.  et  Cosmochim.  Acta,  26,  1085.  — Jl.  r.  K b a lu  a,  (1961):  HenoTopbie  HOBbie  flaHHbie  o 

crpoeHHH  xohuphtob.  MeTeopHTHKa,  20,124.  — hevin,  B.  J.  (1958):  Über  den  Urspnmg  dér 
Meteoriten.  Chem.  d.  Erde,  19,  286.  — hevin,  B.  J.  (1965):  Origin  of  meteorites.  Plánét 
Space  Se.  13,  243.  — E o v e r i n g,  I.  F.  (rg58):  A typical  parent  meteorité  body.  Geochim. 
et  Cosmochim.  Acta,  14,  174.  — Lovering,  I.  F.  (1962):  The  evolution  of  the  meteorites 
— evidence  fór  the  co-existence  of  chondritic,  achondritic  etc.  Researches  on  Meteorites,  Ed. 
C.  B.  Moore,  Wiley,  New  York,  179.  — Mason,  B.  (1960):  The  origin  of  meteorites.  Joum. 
Geophys.  Research,  65,  2965.  — Mason,  B.  (1962):  Meteorites.  Wiley,  New  York.  — Mason,  B. 
(1962):  Minerals  of  Meteorites.  Researches  on  Meteorites,  Edit.  C.  B.  Moore,  Wiley,  New  York,  145.  — 
Mason,  B.  (1963):  The  carbonaceous  chondrites.  Space  Se.,  Rév.,  1,  621.  — Mason,  B.  (1963): 
Olivine  composition  in  chondrites.  Geochim.  et  Cosmochim.  Acta,  27,  ion.  — Mason,  B.  (1966):  The 
enstatite  chondrites.  Geochim.  et  Cosmochim.  Acta,  30,  23.  — Moore,  C.  B.:  The  petrochemistry  of  the 
achondrites.  Researches  on  Meteorites,  Edit.  C B.  Moore,  Wiley,  New  York,  165.  — R i n g w o o d,  A.  E. 
(1959):  On  the  Chemical  evolution  and  densities  of  the  planets.  Geochim.  et  Cosmochim.  Acta,  15,  257.  — 
R i n g w o o d,  A.  E.  (1961):  Chemical  and  genetic  relationships  among  meteorites.  Geochim.  et  Cosmo- 
chim. Acta,  24,  159.  — R i n g w o o d,  A.  E.  (1962):  Present  status  of  the  chondritic  earth  model.  Re- 
search on  Meteorites.  Edit.  C B.  Moore,  Wiley,  New  York.  — R i n g w o o d,  A.  E.  (1966):  Chemical  evo- 
lution of  the  terrestrial  planets.  Geochim.  et  Cosmochim.  Acta,  30,  41.  — S z t r ó k a y,  K.  I.  — F ö 1 d- 
v á r i — V o g 1,  M.  and  Varsányi,  G.  (1959):  Mineralogical  and  Chemical  composition  of  the  car- 
bonaceous meteorité  írom  Kaba,  Hungary.  (Preliminary  abstract)  Geochim.  Conference  of  the  Hungárián 
Acad.  of  Se.,  1,  36.  — Sztrókay,  K.  I.  (1960):  Über  einige  Meteoritenmineralien  des  kohlenwasser- 
stoffhaltigen  Chondrites  von  Kaba,  Ungam.  N.  Jahrbuch  Abhandl.,  94,  (Festschrift  Ramdohr),  1284.  — 
Sztrókay,  K.  I.— T o 1 n a y,  V.  — F öldvári— Vogl,  M.  (1961):  Mineralogical  and  Chemical 
properties  of  the  carbonaceous  meteorité  írom  Kaba,  Hungary.  Acta  Geologica  Hung,  7,  57.  — U r e y,  H. 
B.-Craig,  H.(i953):  The  composition  of  the  stone  meteorites  and  the  origin  of  the  meteorites.  Geochim. 
et  Cosmochim.  Acta,  4,  36.  — W i i k,  H.  B.  (1956):  The  Chemical  composition  of  somé  stony  meteorites. 
Geochim.  et  Cosmochim.  Acta,  9,  279.  — W i i k,  H.  B.  (1966):  On  the  genetic  relationship  between  meteo- 
rites. Center  fór  Meteorité  Studies,  Arizona  State  Univ.  — W o o d,  J.  A.  (1963):  Physics  and  chemistry  of 
meteorites.  The  Solar  System,  Edit.  Middlehurst  and  Kuiper,  Vol.  IV,  337. 


Evolutionary  changes  of  the  mineral  and  Chemical  composition  of  a stony  meteorites 

Dr.  K.  I.  SZTRÓKAY 

Reviewing  the  latest  results  of  investigations  on  chondritic  meteorites,  the  autho- 
reasserts  the  view  tliat  in  s i t u reduction  is  an  important  factor  in  the  evolutionary 
process.  The  most  rudimentary  form  of  matter  of  asteroid  origin  is  represented  by  type  I. 
carbonaceous  chondrites.  All  stony  meteorites  that  have  fallen  upon  the  Earth  are  in  various 
stages  of  a gradual  process  of  reduction  starting  írom  the  carbonaceous  — I.  state.  As 
regards  the  interpretation  of  the  phenomena,  the  author  accepts  the  necessity  of  assum- 
ing  an  “internál  atmosphere”  which  gives  a satisfactory  explanation  fór  the  polymeriza- 
tion  of  hydrocarbons,  the  formation  of  hydrosilicates,  the  problems  of  the  degrees  of 
crystallinity  and  the  formation  of  metallic  iron.  However,  the  rates  of  change,  of  these 
processes  of  evolution  are  far  írom  constant,  the  intensities  vary  in  time;  one  product 
of  a sudden  intense  reduction  is  the  enstatite-chondrite,  of  peculiar  mineralogical  and 
Chemical  composition.  In  a növel  evolutionary  diagram  presented  here,  there  are  two 
principal  lines  of  evolution,  as  before,  bút  the  two  lines,  rather  than  being  parallel,  tend  to 
imply  the  formation  of  the  meteorites  out  of  a uniform  primordial  mass. 


A DUNÁNTÚL  PERM  ELŐTTI  KÉPZŐDMÉNYEINEK 
SZERKEZETÉRŐL 

BAIíI/A  ZOLTÁN 
(7  ábrával) 

Összefoglalás:  Dunántúlon-  perm  előtti  képződmények  a felszínen  csak  néhány  apr- 
foltban  találhatók  (i.  ábra).  Elhelyezkedésükből  és  kőzetanyagukból  kiindulva  különféle 
képpen  próbálják  rekonstruálni  a varisztid  és  idősebb  szerkezeteket.  A nagytektonikai 
vázlatok  túlnyomó  részében  azonban  nem  fordítanak  elég  figyelmet  az  alaphegységi  kibú- 
vások belső  szerkezetére. 

A szerző  megkísérelte,  az  eddig  elvégzett  helyi  tektonikai  vizsgálatok  eredményeit 
összesítve  és  tudatosan  figyelmen  kívül  hagyva  a nagytektonikai  szintéziseket,  meghatá- 
rozni a dunántúli  varisztikum  és  kristályos  alaphegység  szerkezeti  irányítottságát.  Az 
irodalom  elemzése  során  arra  a következtetésre  jutott,  hogy  a Dunántúlon  ismeretes 
három  szerkezeti  emelet  (prevarisztid,  varisztid  és  alpi)  képződményeire  más  és  más  tek- 
tonikai csapás  jellemző.  Ennek  alapján  kétségbe  vonja  a szerkezeti  irányok  feltétlen  öröklő- 
désének koncepcióját. 

Magyarország  harmadidőszak  előtti  képződményeinek  szerkezetére  jellemzőek  a 
perm-mezozóos  és  az  idősebb  összletek  KÉK  — NyDNy  csapású  pásztái.  Ennek  alapján 
gyakran  azt  a következtetést  vonják  le,  hogy  a perm  előtti  képződmények  szerkezete  is 
ugyanilyen  csapású.  Ez  a feltevés  azonban  nem  megalapozott,  mivel  a tektonikai  irányok 
nem  öröklődnek  feltétlenül  és  minden  esetben. 

Vizsgáljuk  meg  irodalmi  adatok  alapján  a dunántúli  perm  előtti 
felszíni  képződmények  irányát. 

I.  Prevarisztid  (karbonelőtti)  kristályos  alaphegység 

Mecsek-hegység 

A kristályos  alaphegység  szerkezetét  egészében  véve  tudomásunk  szerint  egyelőre 
még  nem  vizsgálták  kellő  alapossággal,  ezért  a gyakran  szórványos  részletadatokra 
vagyunk  utalva. 

Teleki  G.  szerint  a Mórágy -környéki  gránitokban  lapos  ÉÉNy-i  csapású 
antiklinálisszeríí  szerkezetek  jutathatok  ki,  amelyek  tengelyövében  a grániton  nyúlás 
jelei  láthatók.  Az  ófajui  filhtek  csapását  ugyanilyennek  tartja.  Sajnos  alapadatait  nem 
közli,  így  elég  nehéz  ítélni  következtetései  megbízhatóságáról. 

Jantsky  B.  munkái  alapján  nem  egészen  világos,  milyen  következtetésre 
jutott  szerzőjük  a metamorf  és  magmás  képződmények  csapását  illetően.  Korábbi  mun- 
kájában egyrészt  ÉÉNy-i  irányt  említ,  másrészt  a fillitek  gyakori,  de  nem  általános 
6o°-os  csapásáról  ír.  Későbbi  előadásában  a metamorf  képződményeket  lehatároló  törési 
övét  ősi  szerkezeti  elemnek  tartja,  s úgy  látszik,  ezzel  párhuzamosnak  véli  az  általa  tár- 
gyalt migmatit-öveket.  Emellett  megemlíti,  hogy  az  egyik  leggyakoribb  kőzetrésirány 
az  ÉÉK  150.  A képződmények  korát  illetően  a szerző  azon  a véleményen  van,  hogy  a 


16 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


migmatitosodás,  anatexis  és  az  aplittelérekhez  kötődő  kálimetaszomatózis  az  archaikum- 
ban  ment  végbe.  Az  ófalui  fillitsorozatot  ópaleozóos  korúnak  tekinti. 

Vadász  E.  szerint  a metamorf  alaphegység  „jellegzetes  szerkezeti  irányvonala 
ÉÉK  — DDNy”,  amit  az  aplit-  és  egyéb  telérek  jeleznek.  A gránit  kora  szerinte  új- 
paleozóos. 


i.  ábra.  A dunántúli  pemi  előtti  képződmények  felszíni  kibúvásainak  térképe.  Jelmagyarázat: 
i.  Prevarisztid  képződmények,  2.  Varisztid  képződmények 
0ua.  1.  KapTa  BbixoflOB  nonepMCKHx  oőpa30BaHníí  b 3aflyHa8mnHe.  Yojiobhuc  o6o3HaieHH)i: 
1.  XloBapaccKHe  0őpa30BaHHB,  2.  BapHCKHe  o6pa30BaHHn 

Kiss  J.  adatai  alapján  az  erdősmecskei  szulfidnyomos  erek  csapása  uralkodóan 
ÉÉK  150,  erősen  változó  egészen  6o°-ig. 

Csalogovits  I.  nagyszámú  kőzetrés-  és  telériránymérést  végzett  a gránit- 
területeken. Adataiból  ítélve  az  aplittelérek  leggyakrabban  ÉÉK-i  és  KÉK-i,  ritkábban 
ÉK-i,  jóval  ritkábban  ÉÉNy-i  és  NyÉNy-i  csapásúak.  A kőzetrésmaximumok  ugyancsak 
eléggé  változók.  Leggyakoribb  a KÉK-i,  ritkább  az  ÉÉK-i  és  NyÉNy-i  csapású  maximum. 
A szerző  szerint  a gránitra  KÉK-i  csapású  nyomottság  vagy  palásság  jellemző.  Vizs- 
gálatai alapján  Csalogovits  I.  arra  a következtetésre  jutott,  hogy  az  aplit  jóval 
fiatalabb  a többi  kristályos  kőzetnél.  Szerinte  az  utóbbiak  ópaleozóos  korúak,  míg  a 
leukokrát  telérek  a varisztid  orogenezissel  kapcsolatban  jöttek  létre.  A tektonikai  csapást 
állandónak  (KÉK)  tartja  az  ópaleozoikumtól  napjainkig  s feltételezi,  hogy  ezen  a vidéken 
húzódik  át  a Vardar-öv  ÉÉNy-i  csapású  folytatása. 


Bállá:  A Dunántúl  perrn  előtti  szerkezetéről 


17 


A felsorolt  adatok  meglehetősen  ellentmondóak.  Sajnos  még  igen  kevés  az  ismeret- 
anyagunk  a metamorf  összlet  települési  viszonyairól.  Saját  megfigyeléseink  szerint 
Erdősmecske  falu  közepe  táján  a paragneisz  palásságának  csapása  ÉÉK  20 °,  de  észak 
felé,  a diszlokációs  övhöz  közeledve  KÉK  6o°  lesz,  ez  azonban  lehet  a mezozoikum  rá- 
tolódásának  is  eredménye.  Az  alábbi  következtetéseket  főleg  Csalogovits  I. 
gazdag  mérési  anyagából  és  saját  megfigyeléseinkből  vontuk  le. 

Véleményünk  szerint  a legmeglepőbb,  hogy  az  aplittelérek  zöme  részint  ÉÉK-i, 
részint  KÉK-i  esapású.  Az  előbbi  irányt  feltehetően  a metamorf  összlet  eredeti  palás- 
ságának felel  meg,  míg  az  utóbbi  ezzel  hegyes  szöget  (kb.  40°)  zár  be.  Igen  kevéssé  való- 
színű ennek  alapján,  hogy  a két  irány  nyírásos  eredetű  töréspárt  jellemez,  ebben  az  eset- 
ben ugyanis  a palásságnak  az  egyik  szögfelezővel  kellene  egybeesnie. 

Az  ÉÉK-i  esapású  palásság  síkjába  eső  telérek  képződésére  kétféle  magyarázat 
látszik  valószínűnek. 

1.  A telérek  közvetlenül  a palásságot  létrehozó  oldalnyomás  megszűnte  után 
bekövetkező  rugahnas  ellenhatásként  jelentkező  tágulás  során  nyomultak  be,  amikor 
természetszerűleg  a legkisebb  ellenállású  síkok  mentén  jöttek  létre  hasadékok.  Ebben 
az  esetben  a regionális  metamorfózis  és  a telérek  egyazon  orogén  szakasz  termékeinek  is 
tekinthetők. 

2.  A telérek  a palásságot  létrehozó  erő  térétől  eltérő  irányú  nyomás  hatására 
keletkezett  hasadékokat  töltenek  ki,  amelyek  a kőzetekben  már  meglevő  legkisebb  ellen- 
állású síkok  mentén  keletkeztek.  Ez  esetben  a metamorfózis  és  a telérlcépződés  nem  jöhe- 
tett létre  ugyanazon  orogén  szakaszban. 

A KEK-i  esapású  telérek,  mivel  a palássághoz  viszonyítva  ferde  helyezetitek  és 
szerkezetükben  nem  mutatták  ki  az  oldalnyomás  hatását,  feltétlenül  fiatalabbak  a palá- 
sodást  létrehozó  regionális  metamorfózisnál.  Tekintve,  hogy  a különböző  esapású  telérek 
kőzetanyaga  és  kora  azonos,  az  ÉÉK-i  esapású  telérek  képződésére  vonatkozóan  a má- 
sodik magyarázatot  kell  elfogadnunk.  Minthogy  a telérek  a már  migmatitosodott  össz- 
letben  települnek,  egyetértünk  Csalogovits  I.  következtetésével,  mely  szerint 
az  alapgránitot  létrehozó  palingenezis  egy  régebbi  orogén  szakasz  kísérő  folyamata.  Ha 
helytálló  Szádeczky-Kardoss  E-  és  Jantsky  B.  feltételezése,  hogy  a 
kálimetaszomatózis  az  aplittelérekhez  kötődik,  úgy  ezt  a folyamatot  nem  igen  lehet 
közvetlen  genetikai  kapcsolatba  hozni  a migmatitosodással,  vagy  pedig  szükséges  lessz 
ez  utóbbit  két  szakaszra  bontani. 

Összegezve  tehát  megállapíthatjuk,  hogy  a mecseki  kristályos  alap- 
hegység eredeti  szerkezeti  csapása  valószínűleg  ÉÉ  K-i. 

B a 1 a t o n m e 1 1 é k 

A kristályos  alaphegység  a Balaton  északi  partján  és  a Balatontól  keletre  a 
Velencei-tóig  néhány  egymástól  elszigetelt  foltban  jelentkezik  a felszínen,  melyek  szer- 
kezeti viszonyait  különböző  részletességgel  vizsgálták. 

1.  A Velence— Pátka  közötti  keskeny  palaöv  szerkezetére  jellemző  a különböző 
elvetési  magasságú  és  irányú  törések  sokasága. 

V e n d 1 A.  és  Teleki  G.  adatai  szerint  a fillitösszlet  általában  a gránittól 
kifelé  dől,  amit  a gránitbenyomulás  következményének  tartanak. 

A palasorozat  szerkezetét  részletesebben  csak  Pátka  környékén  vizsgálták.  A 
gránit  - pala  határ  csapása  itt  Kiss  J.  és  Kaszanitzky  F.  adatai  szerint  ÉÉK 
15  — 25 °.  Két  törésrendszer  mutatható  ki:  az  idősebb  csapása  ÉÉK  és  párhuzamos  a 
kontaktussal,  a fiatalabb  iránya  ÉNy-i,  pontosabban  NyÉNy-i. 

Gokhale  N.  W.  nagyszámú  mérése  alapján  a pátkai  fillit  rétegdőlése  DNy 
220°/8o°.  A rétegsíkok  mentén  gyakoriak  a csúszási  felületek  vízszintes  karcokkal  és  sok 
törés  is  követi  ezt  az  irányt. 


2 Földtani  Közlöny 


18 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


annál  is  inkább  mivel  a gránitbenyomulás  minden  bizonnyal  erős  változást  okozott. 
Mindenesetre  figyelemre  méltó,  hogy  a részletesen  megvizsgált  pátkai  területrészen  az 
idősebb  törésrendszer  ÉÉK-i  csapású. 

2.  Szabadbattyán  és  Polgárdi  között  a Somlyó-  és  Szár-hegyen  kristályos  mészkő 
ismeretes. 

Id.  D ó c z y.  h.  szerint  a Szár-hegyen  ÉÉK  30 ° csapású  lapos  boltozat  látható, 
a Somlyó-hegyen  pedig  ÉK-i  csapású  szűk  sziklinális. 

V e n d 1 A.  a Somlyó-hegyen  KÉK-i  csapású  erősen  összenyomott  szinklinálist 
látott,  amelyet  két  ÉÉK-i  csapású  aplittelér  szel  át.  A magmabenyomulást  a gyűrődés- 
sel hozza  kapcsolatba. 

Teleki  G.  ÉÉK-i  csapású  antiklinálisokat  tételez  fel.  A mészkövet  az  alább 
tárgyalt  fillit  összletnél  idősebbnek,  devon  korúnak  tartja. 

Kiss  J . szerint  a somlyó-hegyi  kristályos  mészkő  KÉK-i  csapású  antiklinálist 
képez,  amelyet  kvarcporfír  tör  át  ÉNy-i  ér  ÉK-i  csapások  mentén.  Szerinte  a mészkő 
diszkordánsan  települ  az  alsókarbon  agyagpalaösszletre,  s így  kora  valószínűleg  felső- 
karbon. A magma  benyomulást  a gyűrődés  utánra  teszi  s ugyancsak  a velencei  gránittal 
hozza  kapcsolatba. 

Földvári  A.  adatai  alapján  a kristályos  mészkő  tektonikusán  érintkezik  az 
alsókarbon  agyagpalaösszlettel  és  egy  ÉK  — DNy  irányú  csónakszerű  szinklinálist  alkot 
rajta.  A mészkő  erőteljes,  néhol  zavaros  gyűrődéséről  ír,  amely  után  egy  következő 
szakaszban  keletkeztek  a V e n d 1 A.  által  említett  boltozatok. 

A tárgyalt  megfigyelések  alapján  a kristályos  mészkő  tektonikai  csapása  való- 
színűleg KÉK-i.  Úgy  látszik,  ÉÉK-i  csapású  tektonikai  elemek  is  előfordulnak  itt. 

3.  Úrhidán  a rosszul  feltárt  fillit  és  kvarcit  Teleki  G.  véleménye  szerint 
lapos  ÉK  — DNy  csapású  antiklinálist  és  szinklináhst  alkot. 

4.  Füle  község  mellett  a Kő-hegyen  Teleki  G.  szerint  egy  permi  homokkőből 
és  konglomerátumból  felépített  É — D (ÉÉK  — DDNy-hoz  közelítő)  irányú  antiklinális 
magjában  fillit  búvik  ki  a felszínre.  Szerkezetéről  közelebbi  adat  nem  áll  rendelkezé- 
sünkre. 

5.  Balatonfőkajár  mellett  a Somlyó-hegyen  Teleki  G.  egy  nagy  és  egy  kisebb 
ÉÉK-i  csapású  aszimmetrikus  felépítésű  antiklinálist  mutatott  ki  a fillitösszletben.  A 
Bánya-hegyen  ugyanő  kisvastagságú  lösztakaró  alatt  kutatóaknákban  két  keskeny 
antiklinálist  észlelt  a fillitben. 

6.  Alsóőrs  — Dovas  környékén  több  foltban  jelentkeznek  a fillitkibúvások,  akár- 
csak a fülei  Kő-hegyen,  itt  is  permi  homokkő  — konglomerátum  alatt.  Az  általános  szer- 
kezeti csapás  Teleki  G.  szerint  ÉÉK  — DDNy  s megegyezik  a permi  üledékekével. 

7.  Révfülöp  környékén  hasonló  fillitsorozat  ismeretes,  szerkezetükre  vonatkozó 
adatot  azonban  nem  találtunk. 

A felsorolt  megfigyelések  és  következtetések  alapján  meglehetősen  nehéz  egysé- 
ges képet  kialakítani,  azonban  az  ÉÉK-i  irányú  szerkezeti  elemeknek  a KÉK-i  csapá- 
súaktól  független  jelenléte  kétségtelen.  A fiatalabb,  mezozóos  összletekben  ÉÉK-i 
irányú  elemek  csak  a Dunántúli  Középhegység  déli  szélén  jelentkeznek,  törések  formájá- 
ban, s a hegység  belső  részeiben  nem  ismeretesek.  így,  bár  ezek  a jelek  szerint  az  alpi 
orogenezis  során  is  kiújultak,  azonban  nem  jellemzők  rá.  Ezért  Teleki  G.  nyomán 
azt  valljuk,  hogy  a kristályos  alaphegység  szerkezeteinek  csapása  ÉÉK  — DDNy.  Az 
említett  kutató  ugyan  feltételezi,  hogy  ez  az  irány  másodlagos  keletkezésű  s az  alpi  tek- 
tonikai erőtér  ÉNy  — DK  irányú  nyomóereje  hatására  bekövetkezett  elfordulással  jött 
létre  az  eredeti  közel  É — D (ÉÉNy  — DDK?)  irányból,  véleményünk  szerint  azonban  ez 
meglehetősen  erőltetett  magyarázat,  amelyre  a szerzőnek  azért  lehetett  szüksége,  mivel 
azonosítani  próbálta  az  általa  egységesnek  vélt  Aisóőrs— Velencei  paleozóos  szelvényt 


Bállá:  A Dunántúl  perm  előtti  szerkezetéről 


19 


Ezeknek  az  adatoknak  alapján  nehéz  véleményt  mondani  a fillit  eredeti  csapásáról, 
a Moravikumival  s itt  kereste  az  összekötőkapesot  az  utóbbi  és  a Rodope  között. 

A kristályos  alaphegység  ÉÉK-i  szerkezeti  főirányával  kapcsolatosan  proble- 
matikusnak tűnhet  a Polgárdi  — Szabadbattyán  közötti  mészkő  tektonikája,  valamint  a 
perm  és  a kristályos  alaphegység  szerkezeteinek  viszonya. 

1.  A kristályos  mészkő  a bányabeli  és  külszíni  mesterséges  feltárások  adatai  sze- 
rint KÉK-i  csapású  ÉÉNy  felé  átbuktatott  erősen  összenyomott  redőket  alkot.  Véle- 
ményünk szerint  azonban  az  eddigi  megfigyelések  alapján  erősen  kétséges  a kristályos 
mészkő  fillitösszletliez  tartozása.  A felszíni  kibúvásokban  a terrigén-iiledékes  eredetű 
fülitösszlet  mészkő  nélkül  települ,  ez  utóbbi  feltárásai  úgyszintén  elszigetelten  állnak. 
Ebből  kiindulva  megfontolandónak  tartjuk  egyrészt  Kiss  J.  nézeteit,  melyek  szerint 
az  említett  kristályos  mészkő  az  alsókarbon  vizéi  emeleténél  fiatalabb;  talán  célszerű 
lenne  összevetni  ezeket  a kőzeteket  a karádi  i.  sz.  mélyfúrásból  kikerült  faimás  felső- 
karbon mészkővel  és  megvizsgálni,  nem  azonosítható-e  a kettő.  Másrészt  azonban  az 
intenzív  gyűrődés  valószínűleg  e feltevés  ellen  szól,  s ennek  alapján  talán  id.  R ó c z y L. 
okfejtése  lenne  elfogadható,  mely  szerint  a kristályos  mészkő  a fillitösszletnél  idősebb. 
A kérdés  tisztázásáig  nem  látjuk  célszerűnek  a kristályos  mészkőredők  csapását  figye- 
lembe venni  a prevarisztid  alaphegység  tektonikai  vizsgálata  során. 

2.  Teleki  G.  adatai  szerint  a perm  és  a metamorf  összlet  között  diszkordancia 
van,  a szerkezetek  csapását  azonban  azonosnak  találta.  Ez  ellentmond  a jelenleg  általá- 
nosan elfogadott  nagyszerkezeti  elképzeléseknek,  amelyek  szerint  a perm  a Dunántúlon 
az  alpi  ciklus  kezdőtagja.  Kifejlődése  (kontinentális  vörös  összlet  evaporitok  nélkül) 
alapján  azonban  a perm  orogén  formációnak  minősíthető,  amely  a varisztíd  gyűrődés 
befejező  szakaszában  jött  létre.  íly  módon  átmeneti  helyzetű  s szerkezetében  esetleg 
mindkét  ciklus  bélyegei  felismerhetők  lennének  egy  részletesebb  vizsgálat  során.  Emellett, 
mivel  közvetlenül  az  alaphegységre  települ,  annak  esetleg  kiújuló  szerkezeteit  természet- 
szerűleg követi.  így  tehát  az  a körülmény,  hogy  a perm  Teleki  G.  megfigyelései 
szerint  a mezozoikumtól  idegen  szerkezetek  felépítésében  vesz  részt,  nem  lehet  akadálya 
annak,  hogy  a kristályos  alaphegység  ÉÉK-i  tektonikai  irányítottságát  elfogadjuk, 
annál  is  inkább,  mivel  az  erre  vonatkozó  adatokat  tudomásunk  szerint  újabb  részletes 
helyszíni  vizsgálatok  nem  cáfolták. 

A kristályos  alaphegység  KÉK-i  szerkezeti  csapásának  bizonyítása  során  nagy 


2.  ábra.  F üle  kömyékének  domborzati  viszonyai.  Az  alap 
szintvonalak  50  méterenként 
0u.  z2.  PejibetJ)  oxpecTHocTefi  cena  <t>ione.  OcHOBHbie  ro- 
pn30HTann  npoBeAeHbi  Bepe3  50  m 


20 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


3.  ábra.  A I^ovas  — Alsóörs  környéki  fillitkibúvások  szerkezeti  morfológiai  helyzete.  Jelmagyará- 
zat: 1.  Fillit,  2.  Feltételezett  törésvonal.  Az  alapszintvonalak  50  méterenként 
0uz.  3.  CTpyKTypHo-MoptfionorHMecKoe  nonoHceHHe  bmxohob  (jjnn/mTOB  b pafioHe  ce/i  JIoBam  n Anbuioepm 
ycnoBHbie  o6o3HaneHHa:  1.  Onnam-bi,  2.  ripennojiaraeMbie  pa3pbiBHbie  HapymeHHa.  Ochobhh 

ropH30HTann  ripoBefleHbi  nepe3  50  M 


jelentőséget  szoktak  tulajdonítani  a jelenlegi  morfológiának.  Részletesebben  megvizs- 
gálva ezt  a kérdést,  a következő  megállapításokra  juthatunk. 

r.  Balatonfőkajár  és  Füle  környékén  a paleozios  képződményekből  felépített 
magaslatok  (Somlyó-hegy,  Bánya-hegy  és  Kő-hegy)  határozott  ÉÉK  20°  csapású  vonu- 
latot alkotnak  (2.  ábra),  amelyet  feltehetően  mindkét  oldalról  törésvonal  határol. 


Bállá:  A Dunántúl  perm  előtti  szerkezetéről 


21 


2.  A Balaton  északi  partvonala  Balaton akaii  és  Alsóőrs  között  meglehetősen  egye- 
nes (a  Tihanyi-félszigetet  leszámítva)  és  KÉK-i  irányú.  Minden  valószínűség  szerint 
törést  követ.  Alsóörsnél  azonban  hirtelen  ÉÉK-i  irányt  vesz  fel,  s aligha  tekinthető 
véletlennek,  hogy  éppen  ezen  a szakaszon  búvik  a felszínre  a kristályos  alaphegység. 
Feltehetően  itt  egy  kiújuló  idősebb  törés  húzódik,  amely  a jelenlegi  morfológiában  a 
Fűzfői-öblön  túl  Várpalota  felé  szépen  követhető  (3.  ábra). 

3.  Ugyancsak  nem  tekinthető  véletlennek,  hogy  Révfülöp  és  Zánka  között  a 
partvonal  egyenes  lefutású  és  ÉÉK-i  irányú,  s pont  ezen  a szakaszon  ismét  fillit-kibúvá- 
sok  találhatók. 

így  tehát  a fillitösszlet  a jelenlegi  morfológiában  nem  KÉK-i,  hanem  ÉÉK-i 
csapású  vonulatokat  alkot.  Az  említett  geomorfológiai  meggondolások  a Teleki  G. 
által  elvégzett  szerkezeti  vizsgálatokkal  együtt  a következőképpen  értelmezhetők. 
A kristályos  alaphegységre  jellemző  ÉÉK-i  csapás  a Magyar  Középhegység  előterében 
ott  ahol  a prevarisztíd  képződmények  a felszínen  vagy  felszínközeiben  vannak,  közvet- 
lenül érzékelhető  a jelenlegi  szerkezeti  képben  és  morfológiában.  Északabbra  azonban  a 
mezozoikumban  ezek  a törések  elhalnak,  hogy  helyet  adjanak  az  e szerkezeti  emeletre 
jellemző  fiatalabb  irányoknak. 

Összegezve  megállapíthatjuk,  hogy  a balaton  melléki  prevarisz- 
tikum  jellemző  csapása  valószínűleg  ÉÉK-i. 

Soproni  hegység 

Szerkezetéről  igen  kevés  adat  áll  rendelkezésünkre. 

Vendel  M.  szerint  a kristályos  alaphegység  tektonikai  csapása  É— D és  ÉNy  — 
DK  között  változik,  a dőlésirány  főleg  K-i  és  ÉK-i.  A palásság  síkjában  gyakori  a vona- 
lasság.  A gyűrődés  a breton  szakaszban  vagy  még  régebben  ment  végbe.  A hegység 
érdekes  jellegzetessége  az  ÉÉNy-i  csapású  töréses  övékhez  kötött  magnézium-ineta- 
szomatózis,  amelynek  eredményeképpen  leuchtenbergites  leukofilht  keletkezett.  Ez  a 
folyamat  egy  fiatalabb  gyűrődési  szakaszban  mehetett  végbe,  amelynek  hatása  esetleg 
sokat  változtathatott  a hegység  szerkezeti  irányítottságán. 

Vadász  E.  említi,  hogy  a hegység  valamennyi  átalakult  kőzetén  ÉÉK  30 0 
irányú  vonalasság  észlelhető.  A palásság  síkjába  eső  vonalasság  lehet  párhuzamos  a 
redőtengellyel  és  lehet  merőleges  rá,  így  ez  az  adat  önmagában  keveset  mond.  Nehezen 
összeegyeztethető  azonban  az  állandó  ÉÉK-i  vonalasság  a Vendel  M.  által 
említett  ÉÉNy-i  csapással. 

így  tehát  a soproni  prevarisztikum  eredeti  szerkezeti  irányítottsága  nem  világos. 
A leichtenbergitesedés,  már  átalakult  kőzeteket  érintett,  ezért  az  ÉÉNy-i  csapású  szer- 
kezeti elemek  nem  feltétlenül  jellemzik  a kristályos  alaphegység  eredeti  csapását.  Lehet- 
séges, hogy  az  ÉÉK  30 0 irányú  vonalasság  az  elsődleges  redőtengelyekkel  párhuzamos, 
s igy  a prevarisztikum  tektonikai  főirányát  jelzi.  Részletesebb  vizsgálati  eredmények 
közléséig  azonban  célszerűnek  látjuk  e problémát  függőben  hagyni. 

Összegezve  megállapíthatjuk  tehát,  hogy  a dunántúli  kristályos 
alaphegység  tektonikai  főiránya  valószínűleg  ÉÉK,  amit 
elég  megalapozottsággal  tételezhetünk  fel  a mecseki  és  balatomnelléki  kibúvások  esetén 
és  előzetesen  valószínűsíthetünk  a soproni  kristályos  képződményekre. 

II.  Varisztíd  szerkezeti  emelet 

Kőszegi-hegység 

Az  epizónás  metamorf  sorozatot  zöldpala,  meszescsillámos  pala,  fillit,  kvarc- 
fillit,  kvarchomokkő  stb.  építi  fel.  Földvári  A.,  NoszkyJ,  SzebényiE.  és 
Szentes  F.  szerint  a szelvény  legalján  települő  cáki  konglomerátumban  levő  mész- 


22 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


kőtörmelék  a közeli  ausztriai  területeken  ismeretes  faunás  középsődevon  mészkővel  azonos 
s igy  az  összlet  csak  ennél  fiatalabb  lehet.  Kőzettani  analógiák  alapján  az  alpi  felső- 
karbonnal vagy  permokarbonnal  párhuzamosítható. 

A hegységben  intenzív  gyűrődés  mutatható  ki.  A redőtengelyek  csapása  160  — 
i8o°  között  változik,  dőlésük  általában  DDK-i  5 — io°  alatt.  így  tehát  a Kőszegi- 
hegységben a varisztíd  képződmények  elsődleges  szerke- 
zeti iránya  biztosan  ÉÉNy-i.  Ennek  ismeretében  a soproni  ÉÉNy-i  csapású 
leuchtenbergitesedett  övékről  is  feltételezhetjük,  hogy  azok  a varisztikumban  keletkez- 
tek, s talán  egykorúak  a vas-hegyi  szerpentinittel  és  talkummal. 

Velencei  hegység 

A gránit  kora  Jantsky  B.  szerint  vízéi  emelet  utáni.  A biotitból  kálium- 
argon  módszerrel  meghatározott  abszolút  kor  — 360  millió  év  — egyezik  Európa  más 
varisztikus  gránitjainak  korával.  Mivel  metaszomatikus  jelenségek  csak  korlátozottak, 
ezért  ez  az  adat  a kőzet  korának  vehető  és  igazolja  Jantsky  B.  következtetését. 

A gránit  települési  formája  intruzív  tömzs;  kontakthatása  gyenge,  a zárványok 
nem  olvadtak  be;  összetételét  illetően  a gránit  erősen  savanyú,  alumíniummal  túltelített, 
differenciációja  igen  gyenge;  a telérek  között  a gránitporfír  és  az  aplit  uralkodik,  pegma- 
tit-  és  melanokrát  kőzettelér  igen  kevés  van,  az  előbbi  egyszerű  ásványos  összetételű. 
Mindezen  jellegek  alapján  a velencei  gránittömzs  szubvulkáni  alakulatnak  tekinthető. 

A gránit  alsó  korhatára  erősen  módosulna,  ha  a szár-hegyi  mészkő  Kiss  J. 
feltevését  igazolva  valóban  felsőkarbonnak  bizonyulna,  mivel  a velenceiekkel  rokonított 
aplit-  vagy  kvarcporfírtelérek  szelik  át.  A gránit  felső  korhatára  — kontaktpala-  és 
turmalinos  aplittörmelék  jelenléte  alapján  a pátkai  perm  konglomerátumban  (J  a n t s k v) 
— felsőperül.  így  tehát  a gránit  kora  a felsőkarbonra  vagy  az  alsópermre  esik. 

A szubvulkáni  jelleg  alapján  az  alsóperm  kort  valószínűbbnek  tartjuk,  mivel 
Közép-Európában  erre  az  időszakra  esik  a legintenzívebb  szubszekvens  vulkanizmus, 
amelyet  Stíllé  prototípusnak  tekintett  a magmatizmus  ezen  fajtájának  elkülönítése- 
kor. Hazánkban  a mecseki  alsópermben  ismeretes  kvarcporfír.  A Jantsky  B.  által 
a velenceivel  párhuzamosított  gemerid-gránitok  kora  ugyancsak  perm  és  kőzettanilag 
rokonságban  vannak  az  itteni  perm  korú  vulkánitokkal. 

A gránit  alsóperm  kora  ugyancsak  ellentmond  az  általános  nagyszerkezeti  elkép- 
zeléseknek, melyek  szerint  a perm  és  a mezozoikum  a Dunántúlon  egységes  ciklust 
képvisel.  Mint  a balatonmelléki  prevarisztikum  tárgyalásánál  említettük,  a perm  kifejlő- 
dését és  földtörténeti  helyzetét  tekintve  típusos  orogen  formáció,  s mint  ilyen,  természet- 
szerűleg asszociál  savanyú  szárazulati  vulkánitokkal  és  szubvulkáni  gránitintruziókkal 
időben  és  térben,  bár  az  utóbbi  kapcsolat  csak  nagyobb  szerkezeti  egységeken  belül  ér- 
vényesül. A perm  és  mezozoikum  közötti  szerkezeti  viszony  részletesebb  tanulmányozása 
alaposabbá  tehetné  ismereteinket  hazánk  földtani  fejlődéstörténetéről. 

A velencei  gránittömzs  belső  szerkezetére  nézve  J a n t s ky  B.  elképzelései 
helyett  Teleki  G.  nagyszámú  mérés  alapján  levont  következtetéseit  tartjuk  elfogad- 
hatónak, annál  is  inkább,  mivel  azokat  Mészáros  M.  újabb  mérései  is  alátámasztják. 
Mivel  a jelenlegi  földtani  irodalomban  általában  Jantsky  B.  állításait  fogadták  el, 
szükségesnek  látjuk  részletesebben  megvizsgálni  a kérdést. 

A magmás  gránitintrúziók,  amelyek  közé  a Velencei-hegység  gránittömzse  is  tar- 
tozik, külső  deformációs  erőtér  által  meghatározott  szerkezeti  fejlődésében  két  szakasz 
különböztethető  meg: 

1.  A folyékony  fázis  prototektonikájára  egyéb  szerkezeti 
elemek  között  jellemző  az  intruzív  test  vonalassága  és  az  ennek  következtében  valamivel 
később  létrejövő  elválás.  Kisméretű  gránitintrúziókban  a vonalasság  általában  párhuza- 
mos a regionális  tektonikai  csapással.  Az  ún.  legjobb  elválás  adja  a leggyakoribb  síkokat. 


Bállá:  A Dunántúl  perm  előtti  szerkezetéről 


23 


melyek  függőleges  helyzetűek  és  párhuzamosak  a vonalassággal.  Az  ún.  legrosszabb  elválás 
ritka  síkokat  ad,  melyek  szintén  függőlegesek,  de  a vonalasságra  merőlegesek.  Végül  az 
ún.  rétegmenti  elválás  (padosság)  vízszintes  helyzetű  és  párhuzamos  a vonalassággal. 
2.  A szilárd  fázis  prototektonikájára  egyebek  között  egy  sor 

Iszakításos  eredetű  kőzetrés  jellemző.  Ezek  egy  részét  kőzet-  és  hidrotermális 
t e 1 é r e k töltik  ki,  melyek  85  — 90% - a általában  merőleges  a vonalas- 
ságra, azaz  a tektonikai  csapásra. 

A Velencei-hegység  esetében  a prototektonika  elemeinek  csapása  Teleki  G . 
szerint  a következő  (4.  ábra): 


vonalasság  (nyúlás)  és  legjobb  elválás 
legrosszabb  elválás  és  telérek 

- ÉÉNy  - DDK, 

- KÉK  - NyDNy. 

E í 

í 

vi 

L . 

1 

1 

1 

1 

i 

1 

í ^ 

1 

1 

1 

^ 1 
C) 

4.  ábra.  A Velencei-hegy  ségi  gránit  prototektonikai  elemeinek  csapása  Teleki  G.  (1936  — 38)  szerint 
Jelmagyarázat:  A)  A nyúlás  főiránya  rózsával  ábrázolva,  B)  Elválási  rózsa:  r.  jó  elválás,  2.  rossz 
elválás,  C)  Telérrózsa:  sötét  = gránitporfir  és  aplit,  világos  = kvarc 
0uz.  4.  ripocTHpaHHe  aneMeHTOB  npoTOTeKTOHHKH  BeneHqeücKHx  rpaHHTOB,  no  T.  T e n e k h (1936 — 38’ 
III.).  y c rí  0 b h bi  e o6o3HaneHHn:  A)  JfHHefíHOCTb,  B)  Orne/ibHOCTb:  1.  HaHjryqruan,  2.  HaHxyAuian> 

IC)  WHJibi:  TeMHoe  rpaHHT-noptjwpoB  h annnTOB,  cBemoe  KBappeBbie 

A vonalassággal  kapcsolatban  Teleki  G.  külön  megjegyzi,  hogy  „mikrosz- 
kóposán a kőzet  ugyan  irányolatlan  szemcsés  benyomást  tesz,  és  a terepen  csak  kevés 
helyen  sikerült  beméréseket  eszközölnöm”.  Ez  adhatott  alapot  Jantsky  B.  állítá- 
sának, mely  szerint  a gránitban  orientált  szerkezet  nem  figyelhető  meg.  Teleki  G. 
irányítottan  begyűjtött  kőzetmintákból  három  egymásra  merőleges  síkban  készített 
csiszolatokat,  melyekből  nagyszámú  mérés  alapján  kapott  átlagértékeket.  Az  általa  meg- 
állapított vonalasságot  és  annak  irányát  igazolják  Mészáros  M.  mérései  is.  Mivel  a 
többi  prototektonikai  elem  teljes  összhangban  van  a vonalassággal,  ezért  nyugodtan  el- 
fogadhatjuk Teleki  G.  következtetését,  mely  szerint  a Velencei-hegység 
tektonikai  csapása,  ellentétben  a jelenlegi  morfológiával, 
ÉÉNy-DDK. 

Nem  tartjuk  helytállónak  Jantsky  B.  feltevését  a gránittömzs  eredeti  ÉK  — 
DNy  irányban  elnyúlt  alakjáról.  Teleki  G.  mérései  szerint  a padosság  és  vonalasság 
helyzete  a hegység  déli  szélének  közepetáján  közel  vízszintes,  míg  innen  ÉÉNy  felé  egyre 
meredekebb  ÉÉNy-i  dőlést  vesz  fel.  ÉK -és  DNy  felé  a padosság  ugyancsak  kifelé  dől. 
Végeredményben  ez  a gránittest  többé-kevésbé  koncentrikus,  eredeti  intruzív  boltozat- 
szerkezetét bizonyítja,  a déli  szárny  utólagos  mélybesüllyedésével. 

N.  W.  G o k h a 1 e mérései  alapján  megállapítható,  hogy  a környező  fillit  kőzet- 
rései jórészt  ugyanazon  erőtérben  keletkeztek,  mint  amelyben  a gránitmagma  megszi- 
lárdult. Ugyanis,  ha  az  általa  közölt  diagram  három  fő  maximumának  elhelyezkedését 
(5.  a.  ábra)  összehasonlítjuk  az  M.  Gzovszkij  által  nagyszámú  szerkezet  tanul- 
mányozása alapján  szerkesztett  hosszanti  hajlítással  létrejövő  antiklinálisokra  jellemző 


24 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


nyírásos  kőzetrések  diagramjával  (5b.  ábra),  megállapíthatjuk,  hogy  a pátkai  fillit  szer- 
kezete is  az  ÉÉNy— DDK -csapást  igazolja. 

A mérési  adatokból  ily  módon  levonható  az  a következtetés,  hogy  a diagram 
hosszanti  nyomásra  létrejövő  antiklinális  DNy-i  szárnyára  jellemző,  ahol  a rétegdőlés 
80 0 körüli.  A kőzetrések  rétegződéshez  viszonyított  helyzete  igen  kevéssé  függ  a réteg- 
dőléstől, ezért  a sztereogram  redőtengely  körüli  elforgatásával  meghatározható  a kőzet- 
rések valószínű  települése  bármilyen  feltételezett  rétegdőlés  esetére.  így  pl.  az  említett 
antiklinálisnak  a tetején,  ahol  a rétegek  vízszintesen  települnének,  a kőzetrések  csapása 
a redőtengelyhez  viszonyítva  átlós  helyzetű  lenne  (6a.  ábra).  Ez  a tény  arra  mutat,  hogy 
a rétegterhelésből  eredő  függőleges  nyomás  a tektonikai  oldalnyomáshoz  viszonyítva 
nagy  volt,  s ezért  a legkisebb  nyomóerő  vízszintes  lett.  Ellenkező  esetben  ez  utóbbi  függő- 


5.  ábra.  A pátkai  fillitek  kőzetréseinek  eredete.  Jelmagyarázat:  A)  A fillit  sztereogramja  N.  W, 
Gokhale  nyomán,  210  mérés,  izovonalak  1,2,5,  10% ; B)  Hosszanti  nyomásra  létrejövő  antiklinális 
DNy-i  szárnyának  típusos  sztereogramja  M.  V.  Gzovszkij  nyomán;  1.  Rétegződés,  2.  Nyírásos 

kőzetrések,  3.  Az  antiklinális  tengelye 

0uz.  5.  TeHe3HC  CTpyKTypbi  (jjmuiUTOB  6jih3  c.  flaTKa,  BeneHueüCKne  ropbi.  YcjioBHbie  oő03Ha 
q e h h a:  A)  flnarpaMMa  TpeinHHOBaTocTH  ())hjtjihtob,  no  gamibiM  H.  B.  r OKxaja,  1964.  210  3aMepoB 
h30jihhhh  — qepe3  1, 2,  5,  10%  ; B)  HnarpaMMa  TpeinHHOBaTocTH,  THnn*maH  nnn  103  Kpbina  aHTHKJiHHaji- 
npoflonbHoro  H3rn6a,  no  AaHHbiM  M.  B.  FaoBCKoro;  1.  CnoncTocTb,  2.  TpemHHbi  CKajibiBaHua,  3.  Ocb 

aHTHKnn«anM 


leges  lett  volna,  ami  ebben  a helyzetben  a nyírásos  kőzetréspárnak  az  antiklinális  tenge- 
lyével való  párhuzamosságában  tükröződne  (6b.  ábra).  Ugyanebben  a vízszintes  réteg- 
dőlésre visszaforgatott  helyzetben  megállapíthatjuk,  hogy  a nyírásos  kőzetpréspár  által 
bezárt  hegyesszög  szögfelezője  vízszintes  és  egybeesik  a redőt  létrehozó  erőtér  fő  nyomó- 
irányával. Ez  arra  mutathat,  hogy  a tektonizmus  idején  a fillitösszlet  ridegen  viselkedett, 
azaz  már  metamorfizált  állapotban  volt.  Ellenkező  esetben,  vagyis  képlékeny  igénybe- 
vétel során  a nyomóerő  a képződő  nyírásos  kőzetréspár  tompaszögében  helyezkedne  el. 

Mint  láttuk,  a gránittömzs  szubvulkáni  képződési  mélysége  minden  valószínűség 
szerint  kicsi  volt,  ami  a jellegből  következik.  így  tehát  a rétegterhelés  sem  lehetett  nagy. 
A kőzetrésmaximumok  helyzetéből  kitűnik,  hogy  ehhez  viszonyítva  a tektonikai  oldal- 
nyomás még  gyengébb  volt,  ami  jó  összhangban  van  a gránit  nehezen  észrevehető  vona- 
lasságával. 

A kőzetrés-mérések  értékelése  alátámasztja  Jantsky  B.  azon  következtetését, 
hogy  a Velencei-hegység  palaburka  már  a gránitbenyomulás  előtt  regionális  metamorfó- 


Bállá:  A Dunántúl  perm  előtti  szerkezetéről 


25 


zison  ment  át.  Az  előző  szakaszban  bekövetkezett  képlékeny  deformáció  során  keletke- 
zett kőzetrések  nehezen  rögzíthetők,  akárcsak  a balatonmelléki  fillitösszletben,  ezért  a 
sztereogramban  nem  szerepelnek. 

Mecsek 

A gránit  biotitjának  abszolút  korát  kálium-argonmódszerrel  335  millió  évben  hatá- 
rozták meg,  ami  Európában  a varisztíd  orogenezisnek  felel  meg.  A hegységben  széleskö- 
rűen elterjedt  metaszomatikus  folyamatok  azonban  kétségessé  teszik  e kor  megbízható- 
ságát a gránit  egészére  nézve. 

A prevarisztíd  képződmények  tárgyalása  során  láttuk,  hogy  az  aplittelérek  egy 
jelentős  része  KÉK-i  csapású.  Jórészt  az  erősebben  gránitosodott  övben  települnek,  ahol 
az  anatexis  eredményeképpen  a kőzetek  szövete  homogenizálódott.  Mint  a Velencei- 
hegység esetében  is  láttuk,  a telérek  általában  merőlegesek  a tektonikai  csapásra,  mivel 


ű;  A rétegterhelés  nagyobb 
az  oldalnyomásnál 


az  oldalnyomásnál 


6.  ábra.  Nyírásos  eredetű  kőzetmaximumok  helyzete  hosszanti  nyomásra  létrejövő  antiklinális  tetején 
M.V.  Gzovszkij  nyomán.  Jelmagyarázat:  A)  A legkisebb  nyomó  igénybevétel  főtengelye  B) 
A közepes  nyomó  igénybevétel  főtengelye,  C)  A legnagyobb  nyomóigénybevétel  főtengelye,  Jelmagyarázat 

mintáz  5.  ábrán 

0uz.  6.  riojioweHHe  MaKCHMyMOB  TpemnH  CKanbiBaHHH  Ha  CBone  aHTHKJiHHajiH  nponojibHoro  H3i-H6a,  no 
M.  B.  r30BCKaMy.  YcnoBHbie  o6o3HaieHH«:  A)  rnaBHan  ocb  ge(j)opMaunH,  coBnagaioman 
c HanpaBneHHeM  MHHHMa/ibHoro  OKHMaiomero  Hanpn>KeHHH,  B)  TnaBHan  ocb  nefjiopMauHH,  coBnanaioman  c 
HanpaBneHHeM  npoMewyTOMHoro  c>KHMaiomero  Hanpa>KeHHH,  C)  rnaBHan  ocb  neijjopMauHH,  coBnagaioman 
c HanpaBneHHeM  MancHManbHoro  c>KHMaiomero  HanpnweHHH;  a)  BepTHKanbHan  Harpy3Ka  ot  Beca  nopon 
öonbuje  őoKOBoro  AaBneHHH,  b)  BepTHKanbHan  Harpy3Ka  ot  Beca  nopon  MeHbme  öokoboto  naBneHHn.  ripoBHe 

o6o3HaMeHHH  Kan  Ha  <))Mr.  5. 


az  oldalnyomással  párhuzamos  irányú  kőzetréseket  töltik  ki.  Ezért  a Mecsekben  is  fel- 
tételezhető a varisztíd  szerkezet  ÉÉNy— DDK  csapása. 

Az  ÉÉK  — DDNy  lefutású  aplittelérek  is  feltehetően  e korúak,  s mint  láttuk,  az 
előző  gyűrődés  során  más  erőtérben  létrejött  palásságot  vagy  egyéb  analóg  szerkezetet 
jelzik. 

így  tehát  a szerkezeti  irányok  és  az  abszolút  kormeghatározás  eredménye  alapján 
feltételezhető,  hogy  a varisztíd  orogenezis  során  a mecseki  kristályos  alaphegységben 
jelenlevő  és  újonnan  keletkezett  hasadékokba  gránitmagma  nyomult  és  aplittelérek  alak- 
jában szilárdult  meg.  Ezt  a folyamatot  valószínűleg  bizonyos  fokú  átkristályosodás,  eset- 
leg kálimetaszomatózis  kísérte,  amelynek  eredményeképpen  az  alapgránit  ásványaiból 
kálium  — argon  módszerrel  meghatározott  abszolút  kor  a varisztíd  orogenezisre  esik,  bár  a 
kőzet  valószínű  földtani  kora  kaledóniai  vagy  még  idősebb. 

Teleki  G.  vizsgálatai  arra  engednek  következtetni,  hogy  az  alaphegység  szer- 
kezetében a harántirányú  (KÉK-i)  aplittelérekeu  kívül  még  egyéb  tektonikai  elemekben 


26 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


is  föllelhető  az  ÉÉNv-i  csapású  varisztíd  erőtér  hatása  (nyúlás,  kőzetrések?).  Részletes 
helyszíni  szerkezeti  vizsgálatokkal  nagyban  elő  lehetne  segíteni  a probléma  megoldását. 
Véleményünk  szerint  a meglevő  adatok  alapján  is  leszögezhető,  hogy  a varisztíd 
tektonikai  erőtér  főiránya  a Mecsekben  valószínűleg ÉÉNy— 
DDK  volt. 

Összegezve  megállapíthatjuk,  hogy  a dunántúli  .varisztíd  szerke- 
zeti emelet  tektonikai  csapása  feltehetően  egységesen 
ÉÉ  Ny  — DDK.  A mezozóos  üledékgyűjtők  és  szerkezeteik  erre  merőlegesen  helyezkednek 
el  KEK  — NyDNy  irányban.  A dunántúli  perm  előtti  képződmények  felszíni  kibúvásainak 


t 


D 

7.  ábra.  A S t i 1 1 e-féle  fő  szerkezeti  irányok  a Dunántúlon 
7.  rnaBHbie  TeKTOHHwecKHe  HanpaBneHHH  r.  LU  t n jt  ji  e b 3aAynafímHHe.  PefÍHCKoe  (ao  BapnccKoe 
fepuHHCKoe  (BapnccKoe),  PyAnoropcKoe  (anr,nnilCKoe) 


tektonikai  elemzése  tehát  alátámasztja  H . S t i 1 1 e feltevését  arról,  hogy  a Neoid  — 
Balkáni  (Pannon-Rodopei)  boltozat  már  a varisztikumban  a Cseh-masszívum  DK-i 
folytatásaként  jelentkezett.  Ugyanígy  összhangban  van  Scheffer  V.  feltételezésével  a 
Dunántúl  — Bácskai  paleozóos  küszöbről  és  egyben  annak  korát  az  újpaleozoikumban 
rögzíti. 

Mint  láttuk,  a Dunántúl  harmadidőszak  előtti  képződményeiben  három  szerke- 
zeti irány  különböztethető  meg,  amelyek  H.  Stíllé  algonkiumi  regeneráció  előtti  ősi 
lineamentjeivel  egyeztethetők.  Ezeket  a Dunántúl  területén  rajnai  (ÉÉK)  csapású 
prevarisztíd  (kristályos  alaphegységi) , h e r c i n i (ÉÉNy)  csapású  varisz- 
tíd és  érchegységi  (KÉK)  csapású  alpi  szerkezetek  képviselik  (7.  ábra).  így 
tehát  a szerkezeti  irányoknak  kutatóink  többsége  által  elfogadott  öröklődése  ősidőktől 
fogva  napjainkig  véleményünk  szerint  nem  áll  összhangban  a perm  előtti  képződmények 
szerkezetére  vonatkozó  meglevő  tényanyaggal. 

Mivel  az  ÉK-i  szektorba  két  szerkezeti  főirány  esik,  a tektonikai  csapások  vizsgá- 
latánál és  leírásánál  elengedhetetlenül  szükségesnek  tartjuk  az  ÉÉK-i,  ÉK-i  és  KÉK-i 
irányok  megkülönböztetését.  Ezáltal  pontosabbá  és  szabatosabbá  válnak  a leírások,  ami 
nagyban  megkönnyíti  a különböző  szerkezetek  genetikai  értelmezését. 


Bállá:  A Dunántúl  perm  előtti  szerkezetéről 


27 


IRODALOM  - JlMTEPATyPA 

AwnipeS,  P.  JE  (1956):  CrpyKTypHaa  reonorHH.  H3A.  Mry.  — Bállá  Z.  (1965): 
A Kővágószőllősi  antlklinális  fejlődéstörténete.  Földt.  Közi.,  95.  kötet,  4.  füzet  — Csalogovits, 
I.  (1964):  De  la  palingenése  calédonienne  et  des  rapports  de  grande  tectonique  du  Massif  de  socle 
cristallin  du  Sud  du  Bassin  Pannonién  (Cisdanubie).  Ann.  Hist.-Nat.  Mus.  Hung.,  Pars  Min.  et  Pál., 
T.  56.  — <t>  a y n fa,  T.  (1962):  Bo3pacT  h pacnpocTpaHemie  reppuHCKOit  CHcreMbi  b EBpone  h A3hh.  Tp.  X. 
ceccHH  Kom.  no  onp.  a6c.  B03p.  reon.  (JiopMauHii.  — Földvári  A.  (r952):  A szabadbattyáni 

ólomérc- és  kövületes  karbonelőfordulás.  MTA  Műsz.  Tud.  Oszt.  Közi.,  V.  — Földvári.  A.— 
Noszky  J.-Szebényi  E.—  Szentes  F.  (1948):  Földtani  megfigyelések  a Kőszegi  hegységben 
Jel.  a Jöv.  Mélykút.  1947/48.  évi  munkálatairól.  — GokhaleN.  W.  ^964):  Kőzetszerkezeti  vizsgálaton 
a velencei-hegységi  gránitban  és  kvarcfillitbeu.  Földt.  Közi.,  94.  kötet,  2.  füzet  — F30bckhII, 
M.  B.  (1964):  IlepcneKTMBbi  TeKT0H0(J)M3HKH.  JJoku.  cob.  yq.  Ha  XXII.  ceccHH  MTK  npoÖJi.  4. 
TletJiopManHH  nopoA  h TeKTOHHKa.  — X a m h B.  E.  (1964):  06man  reoTeKTOHHKa.  Henpa.  — 

H i 1 1 s,  É.  Sh.  (1953):  Ontlines  of  Structural  Geology.  London,  Oroszul.  HJ1(  1954.  — I v a 1 s k y,  J. 
(1958):  Geologie  dér  Erzlagerstátten  dér  Zips  — Gömörer  Erzgebirge  (Tschechoslowakei).  Geologie,  7.,  1., 
Berlin.  — Jantsky  B.  (1957):  A Velencei  Uegység  földtana.  Geol.  Hung.,  Ser.  Geol.,  10.  — Jautsky 
B.  (kézirat):  A délbaranyai  kristályos  alaphegység  földtana.  (Előadás  a MÁFI  Mecseki  csoportja  beszá- 
molóülésén.) — Kasza  nitzky  F .(1959):  A pátkai  kőrakáshegyi  érckutatás  jelenlegi  állása.  Földt. 
Közi.,  89.  kötet,  2.  füzet.  — Kiss  J.  (1951):  A szabadbattyáni  Szárhegy  földtani  és  ércgenetikai  adatai. 
Földt.  Közi.  81.  kötet,  7 — 9.  füzet  — K i s s J.  (1954):  A Velencei  hegység  északi  peremének  hidrotermális 
ércesedése.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1953-ról,  I.  Budapest  — Kiss,  J.  (1962):  A hydrothermal  Enrichement  of 
Pb  — Zn  — Cu  in  the  Erdősmecske  Gránité  (Mecsek  Mountains).  Ann.  Univ.  Sci.  Bp.,  Sect.  Geol.,  V.,  ig6r.  — 
— ^_K  y 3 h e n o b,  IO.  A.  (1964):  rnaBHbie  ranbi  MarMaTHnecKHx  <j)opMaunü.  Henpa.  — E ó c z y E.  (1913) : 
A Balaton  környékének  geológiai  képződményei  és  ezeknek  vidékek  szerinti  telepedése.  A Balaton  Tud. 
Tanulni.  Eredm.  I.  kötet,  I.  rész,  I.  szakasz,  Budapest  — Obmhhhhkob,  JE  H.  h np.  (1961):  A6co- 
moTHbiü  B03pacT  HeKOTopbix  reonorHqecKHX  06pa30BaHHü  BeHrpHH.  Tp.  IX.  ceccHH  Kom.  no  onp.  a6c.  B03p. 
reo/i.  (JjopMauHíí.  — S c h e f f e r V.,  (1960):  A magyar  „közbülső  tömeg”  kérdéséhez.  Geofiz.  Közi.,  9, 
r — 2.  — SchmidtE.  R.  (1957):  Geomechanika.  Akad.  Kiadó,  Budapest,  — S i 1 1 e r,  L.  U.  de 
(1956):  Structural  Geology.  New-York  — London— Toronto.  Oroszul:  MJl,  1960.  — Stíllé,  H. 

(1947):  Uralte  Atilagen  in  dér  Tektonik  Europas.  Z.  d.  Dtsch.  Geol.  Ges.,  99.  Oroszul:  M36paHHbie  Tpy- 
Abi,  HJ1,  1964.  — Stíllé,  H.  (1950):  Dér  „subsequente”  Magmatismus.  Berlin.  Oroszul:  MaöpaHHbie 

Tpynbi,  HU,  1964.  —Stíllé,  H.  (1951):  Das  mitteleuropáischen  variszische  Grundgebirge  im  Bilde 
des  gesamteuropáischen.  Geol.  Jahrb.,  2.  Oroszul:  M36paHHbie  Tpynbi,  HJI,  1964.  — Szádeczky 
Kardoss  E.  (1961):  A Kárpáti  közbenső  tömeg  magma  mechanizmusáról.  Földt.  Int.  Évk.,  49. 
— T e 1 e k i G.  (1941):  Adatok  Felsőőrs  és  környékének  földtani  viszonyaihoz.  Földt.  Int.  Évijei., 
1936  — 38-ról  I.  — T e 1 e k i G.  (1941):  Polgárdi  és  környékének  paleozoikus  képződményei.  Földt. 
Int.  Évi  Jel.,  1936  — 38-ról,  I.  — Teleki  G.  (1942):  A velencei  gránitrög  tektonikája.  Földt.  Int. 
Évi  Jel.,  1936  — 38-ról,  III.  — Teleki  G.  (1941):  Adatok  a dunántúli  paleozoikum  tektoni- 
kájához. Földt.  Közi.,  71.  kötet,  7 — 12.  füzet.  — Vadász  E.  (1960)  Magyarország  föld- 
tana. II.  kiadás,  Akad.  kiadó,  Budapest  — Vendel,  M.  (1929):  Die  Geologie  dér  Umgebung 
von  Sopron.  I.  Teil.  Die  kristallinen  Schiefer.  Sopr.  Bány-  és  Erdőmérn.  Főisk.,  Bány.  és  Koh. 
Oszt.  Közi.,  I.  — Vendel  M.  (1933):  Előzetes  közlemény  a Keleti  Alpok  északkeleti  részében  előfor- 
duló leukofillitek  származásáról.  Földt.  Közi.,  63.  kötet,  1—6.  füzet  — Vendel,  M.  (1958):  Über  die 
Beziehungen  des  Kristallinunterbaues  Transdanubiens  und  dér  Ostalpen.  Mitt.  d.  Geol.  Ges.  in  Wien,  Bd. 
51.  — V e n d 1 A.  (1914):  A Velencei  hegység  geológiai  és  petrografiai  viszonyai.  Földt.  Int.  Évk.,  22.  — 
V e n d 1 A.  (1928) : A Somlyó-  és  Szárhegy  geológiája  és  egykori  hévforrásai.  Hidr.  Közi.,  4 — 6.,  1924  — 26. 


0 flonepMCKotí  tcktohmkc  3anyHafímnHbi 

EAJ1JIA  30J1TAH 

flonepMCKiie  oőpa30BaHim  Ha  TeppiiTopim  3aAyHaiímiiHbi  bhxoaat  b bhac  Heőonbiunx 
H30Aiip0BaHHbix  nsTeH  (<J)nr.  1.)  b cnenyiomiix  paiioHax: 

MeneKCKiie  rope  — rHeiícbi,  aMijiHÖOAHTbi,  rpaHHTbi,  KpncTaAAiiqecKiie  cjiaHifbi; 

npiiOanaTOHbe  — (Jwjiaiitm,  KBapuiiTbi,  KpiicTa JiAimecKiie  ii3BecTHHKii; 

BeneHijeíícKHe  ropbi  — rpaHHTbi; 

LUonpoHCKiie  ropbi  — rHeíiCbi,  KpiiCTanAHHecKiie  cnaHiibi,  4)H-nAHTbi; 

KecercKHe  ropbi  — (jiHAJiiiTbi,  MeTaMopcJiimecKHe  CAanijbi. 

B perHOHaabHbix  o6oőuieHHHX  no  TeKTOHiiKe  oőbniHO  ymiTbiBaeTCH  noao>KeHne  3tmx 
bhxoaob,  a Tax>Ke  CTenenb  MeTaiviopi{)H3Ma  11  BemecTBeHHbní  coctab  CAararomiix  nopoA,  ho, 
i<ai<  HaM  KaweTcq,  b HeAOCTaTOAHoii  Mepe  nptiHUMaercH  bo  BHiiMaHiie  hx  CTpyKTypa. 

Mbi  nonbiTaniiCb  npoaHaAH3iipoBaTb  AHTepaTypnbie  AaHHbie  0 CTpyKType  bhxoaob 
AonepMCKiix  nopoA  b 3aAyHanuiiiHe,  HaMepeHHO  ynycKasi  peniOHajibHbie  oőoömeHiis.  HaM 
K3>KeTCíl,  MTO,  HeCMOTpH  Ha  ASüeKO  He  nOAHyiO  H3ylieHH0CTb  B TeKTOHimeCKOM  OXHOUieHHH 


28 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


3THX  BblXOflOB,  BCe  >Ke  MO>KHO  nOnblTaTbCH  CfleJiaTb  BblBOflbl  O BepOflTHOM  nepBHHHOM  npOCTH- 
paHim  aonepMCKiix  CTpyKTyp. 

B pe3yAbTaTe  npoBeAeHHofí  pa6o™  npocTupaHue  AOBapnccKHx  h BapnccKiix  CTpyKTyp 
b pa3JiiiBHbix  BbixoAax  HaM  npeAcraBJTjieTCH  b cnenyiomeM  bhac: 

K p h c t a ji  ji  h h e c k h h ^yHAajieHT 

MeneKCKiie  ropbi.  npocTnpaHiie  cnahueEaTCCTn,  noBHAHMOMy,  KOHTponHpoBaBineíí 
MHrMaTHTH3aUHK),  CCB-HOe. 

npiiőajiaTOHbe.  3Aecb  HaömonaeTcn  HecKOAbKO  mcakhx  BbixoAOB  MeT3Mop<})HHecKHx 
CJiaHUeB  II  3(J)(})y3IIB0B  II  OAHH  II30JlMp0BaHHblfi  BbIXOA  KpiICTajlJlimeCKIIX  H3BeCTHHK0B.  no  A3H- 
HblM  CTpyKTypHblX  IICCJieAOBaHIIH,  npOCTIipaHIie  3ne.MeHT0B  TeKTOHHKHX  TOAIAH  (JlHJlJIHTOB  B 
pa3JiimHbix  BbixoAax  cjieAyiomee: 

BejieHueíiCKiie  ropbi.  B pe3yjibTaTe  BHeApemiH  rpamiTHon  warMbi  b bhac  HHTpy3HB- 
Horo  uiToi<a  naAeHiie  cnaHneB  HanpaBAeHO  BCioAy  KHapywy. 

V'pxnAa,  Hao^ioAaioTCA  CKJiaAKH  CB  npocTiipamin. 

Oiojie.  Ha  rope  Kexenb  tjmnnHTbi  bhxoaht  b napé  Heőojibiuoií  aHTHKnnHann  CCB 
npocTiipaHiifl,  caoweHHoíí  nepMCKHMH  nopoAa.Mii. 

BajiaTOH({)eKanp.  Ha  rope  LUoMnoxeAb  ycTaHOBJieHbi  ckji3akh  CCB  npocTnpaHiw, 
CAO>KeHHbie  (JlHJlJIHTaMH. 

Ajibuioépm  — JloBaui.  Oöman  HanpaBJieHHOCTb  CTpyKTyp  CCB-Han. 

PeBtJnonen.  flaHHbix  o CTpyKType  ({ihjijihtob  hct. 

Ha  ocHOBaHiin  npiiBeAeHHbix  AaHHbix  mo>kho  npennonaraTb,  hto  b npiiöajiaTOHbe  nep- 
BHHHoe  npocTiipaHne  Tonmn  $hjiahtob  öbino  CCB-hbim.  B sto.m  yöe>KAaioT  Hac  n reoMopiJiono- 
riiHecKiie  cooőpa>KeHiin.  TopKii,  cjio>KeHHbie  (JmnnirraMH,  b paiíoHe  EanaTOHiJjeKanpa  h cbiojie 
OTHemiiBO  BbiTAHyTbi  b CCB  HanpaB-ieHiin  ((fmr.  2.). 

Oöiyan  BCB  HanpaBneHHOCTb  ceBepHoro  npoőepoKwi  03epa  EanaTOH  pe3K0  Hapy- 
uiaeTcn  b panoHe  Ajibinoépui  — JloBaui,  Kan  pa3  TaM,  rAe  noABJinioTcn  BbixoAbi  (Jjhajimtob. 
npocrapaHiie  ropHbix  rpnAOM  ii  jihhhh  noöepe>KbA  3Aecb  CTaHOBirrcn  othctahbo  CCB-hum 
(i{)nr.  3),  hto  no3BOJineT  npeanonaraTb  Ha  btom  ynamce  HamiHiie  owHBneHHoro  ApeBHero 
pa3JioMa  CCB  npocTiipaHiin,  KOTopbiíí  3aTyxaer  k ceBepy  b mc3030hckhx  OTAOweHHHx  ÉaKOHb- 
ckiix  rop,  CjMeHHHCb  pa3pbiBaMH  HHoro  (BCB  n CC3)  HanpaBnemiH. 

Bo3pac™oe  nojio>KeHiie  KpiiCTanniiHecKnx  hsbccthhkob  paiiOHa  PIonrapAH  — CaöaA- 
őarrbHH  cnopHoe:  oahii  iix  cniiTaioT  ApeBHee  (Jihajihtob,  oSuhho  OTHOCiiMbix  k AeBOHy  hjih  k 
HiDKHeMy  najieo30io,  Apynie  — Mono>Ke  Hii>KHero  KapóoHa.  XlaHHbie  oö  iix  CTpyKType  npom- 
BopemiBbi,  noaTOMy  b HacTonmeM  oö3ope  ohm  He  npiiHiiMajincb  bo  BHHMaHHe. 

LLIonpoHCKiie  ropbi.  flaHHbix  Manó,  h ohh  npoTiiBopeniiBbie.  HaömoAaeTcn  AHHeiiHan 
opneHTiipoBKa  CCB  npocTnpamin,  h HMeioTcn  CBeAemin  o CC3-hoh  HanpaBneHHOCTH  CTpyx- 
Typ.  HanojKeHHbiíi  MarmieBbiií  MeTacoMaT03,  npnypoHeHHbiii  k 30H3m  pa3pbiB0B  CC3  npocra- 
paHIIA,  B03M0>KH0,  CHJIbHO  H3MCHHJI  CTpyKTypHyiO  KapTIIHy. 

BapHCCKHH  CTpyKTypHblil  3 t a >K 

KecercKiie  ropbi.  npocTiipamie  CKnaAnaTbix  CTpyKTyp  othctahbo  CC3-H0e.  Bo3mowho, 
ynoMHHyTbie  30Hbi  3Toro  npocrapaHnn  b ÖJin3Jie>Kamiix  IlIonpoHCKHX  ropax  0AH0B03pacTHbi 
HM. 

BeneHueíícKiie  ropbi.  TeKTOHiinecKan  opneHTiipoBKa  rpaHirroB,  no  AaHHbiM  AeTanb- 
Horo  H3yMeHiin  ahhcíihocth,  OTaenbHOCTii,  TpemnHOBaTocTii  ii  opneHTnpoBKn  Aaex,  CC3-Hoe. 

MeneKCKiie  ropbi.  MacTb  annuTOBbix  Aaex  HMeeT  BCB  npocTupamie.  noBHAHMOMy,  pac- 
KpbiTHe  cooTBeTCTByioinHx  TpemiiH  oőycjioBneHO  öoKOBbiM  AaBJieHiieM,  HanpaBJieHHbiM  BAOJib 
hhx.  Tan  hto  HanpaBneHHOCTb  nojin  Ae^opMaumi  cxopee  öbuia  CC3-hoíí.  AnmiTbi,  Bepomnee 
Bcero,  b03hhkah  b BapuccKoe  Bpe.Mn.  Ha  3to  yKa3biBaeT  aöconioTHbiii  B03pacT  nopoA  (335  mah. 
neT),  cooTBeTCTByiomnH  b EBpone  BapnccKOMy  oporeHe3y. 

Oőoöman  npiiBeAeHHbie  AaHHbie,  mowho  npeAnonaraTb,  hto  TeKTOHnneCKoe  npocTii- 
pamie  AOBapiiccKiix  n Bapiiccnux  o6pa30BaHiiíí  öbino  OTnHHHbiM  ot  coBpeMeHHoro  anbnuíí- 
CKoro.  Haiiőonee  BeponTHbiM  npocnipaHHeM  AOBapHCCKnx  CTpyKTyp  3aAyHaíimnHbi  mw  chh- 
Tae.M  CCB-Hoe,  a BapuccKiix  — CC3-Hoe.  3tii  HanpaBnemin  cooTBeTCTByioT  npocTHpamno 
ApeBHenuiux  nnHeaMeHTOB  EBponbi,  OTMeneHHbix  V.  LUTHnne. 


ÚRKÚT  ÉS  EPLÉNY  MANGÁNTERÜLETEINEK 
ÖSSZEHASONLÍTÁSA 

Dr.  cseh  Németh  József* 

(3  ábrával) 


Összefoglalás:  A Bakony-hegység  ipari  értékű  mangántelepei  két  területen,  Úrkúton 
és  Eplényben  vannak  bányamüveletekkel  feltárva.  A két  terület  földtani  felépítésében  sok 
azonos  vonás  mellet  eltérés  is  van.  Úrkúton  az  elsődleges  kiválások  mangánkarbonátos 
formában  történtek,  folyamatos  üledékképződéssel,  a maugánösszlet  konkordáns 
településű.  Eplényben  a kiválások  mangánoxidos  és  mangánkarbonátos  formában  történtek, 
a középső-  és  felsőliász  határon  üledékképződési  hiány  van,  a mangánösszlet  díszkor- 
dánsan  települ.  Mindkét  mangánérces  területen  képződési  szabályszerűség  ismerhető 
fel.  Az  anyag  szállítása  DK-i  irányból  történt,  a felszínen  levő  Mecsek-  és  Bakon y -hegységek 
közötti  alaphegység  lepusztuló  anyagából. 


A Bakony-hegység  jura  rétegösszlete  a középsőliásztól  kezdődően  a magasabb  jura 
tagokig  mangános  közbetelepüléseket  tartalmaz,  amelyek  közül  a felsőliászban  képződött 
mangántelepek  műrevaló  kifej lődésűek.  Ezek  a mangántelepek  a jura  vonulat  DK-i 
peremén  két  területen,  — egymástól  elég  nagy  távolságra,  — Úrkúton  és  Eplényben  van- 
nak bányaműveletekkel  feltárva.  Az  ide  telepített  üzemek  adják  hazánk  teljes  mangán- 
termelését. A két  terület  mangán  telepének,  a jura  rétegösszletének  kifejlődése,  a területek 
fejlődéstörténete,  sok  azonos  vonás  mellett  eltérő  jellegeket  is  mutat,  amelyek  főbb  voná- 
sokban az  alábbiakban  határozhatók  meg. 


A jura  kifejlődése 

A két  terület  jura  kifejlődésénél  elsősorban  figyelembe  kell  venni,  hogy  az  úrkúti 
üledékgyűjtő  terület  lényegesen  nagyobb  volt,  mint  az  eplényi,  és  ez  rányomja  a bélyegét 
a mangántelepek  kifejlődésére,  az  egyes  rétegek  kőzettani  sajátságaira,  változékonysá- 
gára és  vastagságára  is.  A jura  alsó  tagozatai,  így  elsősorban  az  alsóliászban  mindkét 
területen  nagy  vonalakban  azonosak.  Az  alsóliászban  a dachsteini  típusú 
liász  mészkővel  (hettangi  emelet)  kezdődik  a rétegsor  mindkét  területen  (max. 
150  m).  Úrkúton  a Csárda-hegyen,  Eplényben,  a lókúti  Kávás-hegyen,  a Papod-hegyek 
oldalán  a felszínen  is  gyakori.  A dachsteini  típusú  liász  mészkőre  a rliynclionellás 
tűzköves  mészkő  települt  Úrkúton  nagyobb  (max.  80  m),  Eplényben  kisebb 
(max.  50  m)  vastagságban.  Mindkét  területen  kisebb  foltokban  a felszínen  is  van.  Az 
alsóliászt  vörös,  rózsaszínű,  hierlatz  jellegű  mészkő  zárja  le, 
szeszélyesen  változó  vastagságban  (Úrkúton  max.  50  m,  Eplényben  max.  25  m).  Az 

* Előadta  a MFT  Középdunántúli  Csoportja  1964.  június  18-i  veszprémi  ülésén.  Kézirat  lezárva 
1964.  december  31. 


30 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


úrkúti  terület  keleti  peremén,  a Csárda-hegyen  a mészkő  karsztos-töbrös  felszíne  az  át- 
halmozott, bemosott  vasas  mangánérc  fekvője,  Eplényben  pedig  helyenként  a felsőliász 
mangánösszlet  közvetlen  fekvőjében  is  megtalálható. 

A középsőliásztól  kezdődően  a két  terület  kifejlődése  már  lényeges  eltéréseket 
mutat.  Úrkúton  a rétegsor  folyamatos.  A vörös,  tűzkő  vés  mészkő  (pliens- 
bachi  — domeri  emelet)  40  m vastagságú,  az  arra  települő  barna,  vörös,  lemezes, 
gumós  mészkő  15  m vastagságú.  A középsőliász  zárótagja  a zöldesszürke 
tűzköves  mészmárga,  mészkő  (max.  10  m) . A középsőliász  képződmények 
a terület  minden  részén  a felsőliász,  elsődleges  mangánösszlet  fekvőjében  találhatók, 
kisebb  vastagságingadozással.  A középsőliász  felső  szintjén  jelennek  meg  az  első  mangános 
nyomok,  mangánoxidos  bekérgezés,  helyenként  mangángumók  formájában.  Eplényben 
a középsőliászban  jelentékeny  réteghiány  figyelhető  meg.  A vörös  tűzköves 
mészkő  (max.  40  m)  és  a vörös  gumós,  krinoideás  mészkő  (max. 
20  m)  változó  vastagságban  található  a felsőliász  mangánösszlet  fekvőjében,  lenyesett, 
egyenetlen  felszínnel,  gyakran  hiányzik  is.  Helyenként  felső  rétegei  fogazott  szerkezettel 
a mangánösszlet  kőzeteibe  mennek  át.  Míg  Úrkúton  az  elsődleges  települési  helyzet  a 
mangánérctelep  és  a középsőliász  fekvő  között  mindig  folyamatos,  — Csárda-hegyet  ki- 
véve — konkordáns,  addig  Eplényben  réteghiány  mutatkozik,  a település  dísz- 
k o r d á n s. 

Úrkúton  a középsőliászra  megváltozott  üledékjelleggel,  de  folyamatos  üledék- 
képződéssel, réteghiány  nélkül,  a teljes  toarci  emeletet  kitöltő  mangánösszlet  (max. 
40  m)  és  közvetlen  fedője  települt.  Eplényben  hasonló  képet  látunk  a már  említett  disz- 
kordáns  településsel,  vékonyabb  (max.  20  m)  mangánösszlettel. 

A mangánösszletre  a továbbiakban,  mindkét  területen  újra  változott  üledékjel- 
leggel,  a folyamatos  dogger  és  maim  rétegösszlet  települt.  A magasabb  jura  sorozat  kifej- 
lődése a két  területen  eltérő.  Úrkúton  kisebb  vastagságban  alig  tagolhatóan,  Eplényben 
nagyobb  vastagságban  és  jól  tagolhatóan,  változatos  dogger  — maim  található.  Úrkúton 
a mangánösszletet  barna  ammoniteszes  márga  (max.  5 m)  fedi,  amely  fel- 
dolgozás alatt  álló  gazdag  A mmonites- faunája  alapján  (G  é c z y B.)  még  a felsőliászba 
tartozik  (toarci  emelet) . A doggerban  nagyobb  vastagságban  (max.  120  m)  faunaszegény, 
ez  ideig  részletesen  nem  tagolható,  zöldesszürke  tűzköves  mészmárga, 
mészkő  települ  teljes,  egyenletes  kifejlődéssel.  A távolabb  kutatott  területen  (Cser- 
vár) vörös,  zöldfoltos,  lemezes,  kovás  mészkő  (max.  30  m)  mutat- 
kozik, amely  kifejlődése  alapján  az  alsómalmot  képviseli. 

Eplényben  a mangánösszletre  barna,  zöldfoltos  posidóniás  mész- 
k ő települ  (max.  20  m),  amely  szintben  hasonló  mint  az  úrkúti  ammoniteszes  márga. 
Ez  alig  elválaszthatóan  barna,  vörös,  gumós  ammoniteszes  mész- 
kőbe megy  át  (max.  15  m),  és  már  a doggerba  (aaleni  emelet)  tartozik.  A szürke, 
rózsaszínű,  tűzköves  mészmárga  a dogger  középső  részét  (bajóci- 
bath  emelet)  tölti  ki  (max.  40  m).  A magasabb  doggerban  (kallovi  oxfordi  emelet),  a fe- 
hér, rózsaszínű  „kovás  márga”  (radiolarit)  települ  (max.  70  m)  és  át- 
húzódik a maim  alsó  tagozataiba  is.  A maimban  a vörös,  gumós,  ammonite- 
szes mészkő  (kimmeridgei  emelet),  (max.  10  m)  és  a titonban  fehér,  vörös 
mész  kő  mészmárga  (max.  50  m)  zárja  le  a terület  változatos  jura  rétegösszletét. 

Mint  a szelvényekből  látható  a jura  alsó  tagozataiban,  az  alsóliászban  mindkét 
területen  lényegében  azonos  kifejlődés  van.  A középsőliásztól  kezdődően  azonban  a két 
terület  kifejlődése  eltérő.  Ezek  közül  legfontosabb  az  Eplényben  tapasztalható  réteghiány 
a középsőliászban,  ebből  eredően  az  érctelep  diszkordáns  települése  az  egyenetlen  liász 
felszínre,  a mangántelepek  kifejlődése  közötti  eltérés,  a dogger,  maim  változatosabb  ki- 
fejlődése az  eplényi  területen. 


Cseh  Németh:  Úrkút  és  Eplény  mangánterületei 


31 


Kimmeridgei 


Hton 


13 

CD 


Úrkút 


Eplény 


_L°  L 


7 Pü 


DP 


~ri 


c*  tn  £3 


; " 'S  g 
Q > 


rí  W -NU 

o <n  'O  a 
a ^ ^ ö 

|||f 

• 2 ^ ^ 
w c"1  -cg 
- • *a  tfí 
iO  oo  g o 

§ 

•§*  s g 

3.$  o-t-T 

aas^ 

'Cö  10  •— 1 1 M 

•»  »cG  O 

»— « n_i  ~ ' 

2 2 ■ 
S o ;o  Sr 
5 sa  n -cs  ' 

^3  jj  5j  2 i 

.2  -o  =a  .3 

% a « > 

w *3  • O 

^3  fK  O ^ 

<j  c?  h - 
cG  • _r 

n ^ g i *a 

M - W)  ű 

M - j N 

..  N s s 

cs  a * .§ 

N JS  B * 

'C5  rH  a 

M 2 Jsu 

^ a o ^3 

03  ÖO  QD 

>>  tn  O tó 
bflüu  • 

cdg3í 

d » ^ 

a <u  _r 

_ J —N  TO 
^ ^ Öl) 

(U  . Vh 

is 

. *S  H N 


^ n ti 

r,  Ph 


tó  S 1 


’C  § , 


« a iS 


^ cö 


tip 

3 2 tn 

•2.H  o £ 

< "Ss 

• srf  ^ N 

-O  M u H 
■<3  ül  ~ 

-o  o • 

• 3 v-  ^ 
H O -<U  m 


►4  « 1 


32 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


A felsoliász  mangántelepek 


Úrkút 

A felsoliász  mangánösszlet  elsődleges  kifejlődésben  két  kőzettípus,  a sötét- 
szürke radioláriás  agyagmárga  és  a karbonátos  mangánérc 
változó  rétegeiből  épül  fel.  A belső  területeken  a középsőliászra  0,50  — 1,00  m vastagságú 
radioláriás  agyagmárga  települ,  ennek  alján  piritlencsék  helyezkednek  el,  felső  részén 
pedig  egyre  gyakrabbak  a mangánkarbonátos  sávok.  A karbonátos  mangánérc  ebből 
fejlődik  ki,  átlagosan  12  m összefüggő  vastagságban.  A főtelep  felső  rodokrozitos  padjára 
éles  határral  a radioláriás  agyagmárga  települ,  mintegy  25  m vastagságban.  Ebben  ismét- 
lődően gyakoriak  a mangánkarbonátos  sávok  és  felső  szintjén  2—4  m-es  összefüggő  réteg- 
ben a felső  mangánkarbonátos  telepet  alkotják.  A főtelepben  alul  zöld,  szürke  mangán- 
karbonátos agy  agmárgával  kezdődik  a karbonátos  mangánérc  (15  — 16%  Mn),  erre  bar- 
na, világosbarna  finomsávos  karbonátos  mangánérc  települ  (16—18%  Mn).  A telep  kö- 
zépső részén  helyezkedik  el  a fekete,  világosbarna  finomsávos  karbonátos  mangánérc 
(17—19%  Mn),  amely  barna,  világosbarna,  durvasávos  karbonátos  mangánércbe  megy 
át  (18  — 20%  M11).  A telepet  zöld,  szürke,  barna  durvasávos  karbonátos  mangánérc 
(20  — 22%  Mn)  zárja  le,  ennek  felső  30  — 40  cm-ében  szürke,  rózsaszínű  rodokrozitos 
pad  helyezkedik  el  (25  — 35%  Mn).  A karbonátos  mangántelep  alsó  kétharmadában  főleg 
finomsávos,  felső  harmadában  durvasávos  érctípusok  vannak. 

A zöld,  szürke  érctípusokban  a mangánásvány  a rodokrozit,  amely  igen  finom 
2 — 5 fi  nagyságú  szemcsékben  helyezkedik  el  a kőzetben.  A barna  érctípusokban  a 
niangánkarbonát  mellett  mangánoxid  is  van,  pontosabb  ásványi  jellegének  meghatároz- 
hatósága nélkül  (manganit?),  valószínű  diszperz  mangánoxid.  A telepben  a mangán- 
tartalom a fekvőtől  a fedő  felé  általában  egyenletesen  emelkedik  14%-ról  22%-ra.  A kar- 
bonátos ércanyagnak  maximálisan  2/3  része  de  átlagosan  csak  40%  rodokrozit.  Az  érc- 
anyag többi  elegyrészei  az  agyagásványok,  glaukonit,  goethit,  kalcit  és  pirít.  A nyomele- 
mek közül  a Co  és  Ni  mutat  kisebb  felszaporodást.  A karbonátos  mangánösszlet  a belső 
területeken  a legteljesebb  kifejlődésű  (II.,  III.  aknák,  Nyírszeg).  Itt  a főtelep  a legvas- 
tagabb, 12  m.  A peremek  felé  a mangánösszlet,  ezen  belül  a karbonátos  mangántelep 
vékonyabb  (II,  akna  D,  Lejtősakna)  5 — 6 m.  Ezeken  a területeken  jellemző  volt  a főtelep 
jelenléte.  A terület  peremein,  ott,  ahol  a főtelep  hiányzik,  a mangánösszlet  a radioláriás 
agyagmárgával  kezdődően  települ  a középsőliász  mészkőre  és  a radioláriás  agyagmárgá- 
ban  csak  a felső  mangánkarbonátos  telep  fejlődött  ki,  gyakran  azonban  csak  néhány  dm-es 
mangánkarbonátos  sáv  jelzi  ennek  a helyét. 

Ilyen  kifejlődés  van  a Csárda-hegy  peremén,  a Kövestáblán,  a Cservár  felé  eső 
területen  és  a legújabb  kutatások  alapján,  a Bocskor-hegy  D-i  területem.  Tehát  bizonyos 
réteghiány,  képződési  hiány  felsőliászban  Urkúton  is  megfigyelhető.  A hiányos  kifejlő- 
désű mangánösszlet  a főtelepes  területeken  túlterjedően  települt  a középsőhászra.  Végül 
megemlítjük,  hogy  Úrkútról  is  vannak  adatok  a felsőliász  mészkőkifejlődésre,  ami  pedig 
Eplényben  teljes  határozottsággal  mutatkozik.  Az  úrkúti  oxidos  mangánösszlet  másod- 
lagos folyamatok  során  alakult  ki.  A juravégi,  újkimmériai  hegységképző  mozgások 
során  a terület  üledékgyűjtő  jellege  megszűnt,  nagyarányú  lepusztulás  kezdődött,  amely 
a középső  és  keleti  részeken  a fedő  jura  tagokat  lepusztította,  gyakran  a felsőliász  mangán- 
összletet  is.  A helybenmaradt  felsőliász  mangánösszlet  oxidálódott,  miközben  a kísérő 
kőzetek  is  elváltoztak.  Az  oxidált  mangánösszlet  autochton  helyzetében  hasonló  elrende- 
zésű mint  a karbonátos  mangánösszlet.  A sárga  radioláriás  agyagra  különböző  színű, 
agyagközös  réteges  oxidos  mangánérc  települ,  ahol  sárga,  barna,  zöld  és  néha  fehér  anyag- 
ban helyezkednek  el  az  ércsávok.  Gyakoriak  különösen  a fekete  finomsávos  karbonátos 


Cseh  Németh:  Úrkút  és  Eplény  mangánterületei 


33 


zspfigsiaj 


zsp!igsdgzg>( 


3 Földtani  Közlöny 


34 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


mangánércből  alakult  gumós  ércek.  Az  oxidos  és  karbonátos  érc  határán  gyakran  talál- 
ható tömött,  pados  érc  is. 

Az  autochton  mangánösszlet  az  alsókrétában,  később  a felsőkrétában  és  az  alsó- 
eocénban  nagy  területeken  lepusztult,  áthalmozódott.  Az  áthalmozott  érctelepek  kezdet- 
ben csak  az  eredeti  érctelep  anyagát  tartalmazzák,  majd  fokozatos  szennyeződéssel  a 
fedő  és  később  a fekvő  kőzetanyaga  is  keveredik  hozzá. 

A Csárda-hegyen  másodlagos  helyzetű  érctelepet  találunk.  Itt  az  alsóliász  mészkő 
karsztosodott  felszínére  valószínűleg  a felsőkrétában  települt  a lepusztuló  mangántelepek 
anyagából  a vasas  mangánérc,  fedőjében  alsóeocén  kőszenes  agyagsorozattal  és  középső- 
eocén nmnmuliteszes  mészkövei. 

Az  oxidos  mangánérctelep  ásványai  a manganit,  pszilomelán  és  piroluzit.  Ezek  az 
ásványok  együttesben  vannak  jelen  az  ércanyagban,  egyik,  vagy  másik  uralkodó  szerepé- 
vel. Manganitos  felépítésűek  az  ércek  a karbonátoshoz  közvetlenül  csatlakozó  részeken, 
az  átmeneti  területeken  (II.  akna)  manganitos-piroluzitos  érceket  ettől  távolodva  (III. 
akna..  Lejtősakna)  találunk.  Pszilomelános-piroluzitos  ércek  főleg  az  áthalmozott  tele- 
pekben vannak.  Tehát  karbonátos  területtől  távolodva  mind  nagyobb  oxidációs  fokú 
ásványok  szerepelnek.  A mangánásványokon  kívül  agyagásványokat,  goethitet,  repedés- 
kitöltő kalcitot  és  kvarcot,  és  az  áthalmozott  ércekben  kovasavat  találunk  tűzkő  formá- 
jában. 

Eplény 

Eplényben  az  alsó-  és  középsőliász  egyenetlen  felszínére  települt  rá  — az  ebből 
adódó  szeszélyesen  változó  vastagságú  — a mangánösszlet,  amely  maximálisan  20  m lehet. 
A mangántelep  kifejlődése  területenként  változó.  A belső  területeken  (ÉNy-i  bányamező) 
az  érces  szintben  alul  helyezkedik  el  az  elsődlegesen  is  oxidos  formában  képződött 
mangánérc  különböző  színű  anyagok  kíséretében.  Erre  települ  a sötétszürke  radio- 
láriás  agyagmárga,  amelyben  az  úrkúti  felső  mangánkarbonátos  telep  anyagához  hasonló 
mangánkarbonátos  lencsék,  sávok  helyezkednek  el.  A belső  területtől  távolodva,  a Lókút 
felé  eső  részen  az  oxidos  kifejlődés  hiányzik,  itt  a radioláriás  agyagmárga  és  abban  ritkán, 
magánkarbonátos  rétegek  települnek  az  alsó-középsőliászra.  Az  újabb  kutatások  alapján 
a nyugati  peremen  a pelites  mangánösszletet  meddő  mészkőfácies,  mangános  mészkő 
helyettesíti. 

A középsőliász  (alsóliász)  mészkő  felső  szintjén  már  találhatók  mangánoxidos 
közbetelepülések  és  felszíni  bekérgezések.  A felsőliász  elsődleges  oxidos  (autochton)  man- 
gántelep vastagsága  a fekvő  egyenetlenségeit  követve  változó,  3 m-t  ritkán  haladja  meg. 
A telepben  fekete,  sárga,  barna  agyagban  helyezkednek  el  a mangánércgumók,  konkréciók. 
Az  ércanyag  rendszerint  gömbhéjas  felépítésű,  a belső  részein  kovás,  kalcedonos  részekkel, 
külső  részén  pedig  vasas  bekérgezéssel.  A telepben  a gumós  érceken  kívül  réteges,  lemezes 
kifejlődésű  betelepülések  is  vannak,  a telep  felső  részén  pedig  rendszerint  sárga  agyagban 
pizolitos  mangánérc  van.  Az  eplényi  ásványtársulás  hasonló  az  úrkútihoz,  manganit, 
pszilomelán,  piroluzit  ásványok  szerepelnek.  Az  alapanyag  rendszerint  finomszálas 
piroluzit,  a bekérgezés  pedig  pszilomelán.  A gumók  belsejében  kalcedoimal,  kvarccal 
együtt  fennőtt  manganit  kirstályok  is  vannak. 

Az  oxidos  mangántelep  fedőjében,  a radioláriás  agyagmárgában,  lencsésen  kiékelő- 
dően,  sárga,  szürke  finomsávos  mangánkarbonátos  agyagmárga  helyezkedik  el.  Az  oxidos 
mangántelep  felső  részén  gyakori,  hogy  a sötétszürke  agyag  — amely  sok  piritet  tartalmaz 
— fogazottan  mangánkarbonátos  lencsékbe  megy  át.  A mangánkarbonátos  agyagmárga 
Mn-tartalma  10— 14%  között  változó.  Ásványtársulása  hasonló,  mint  Úrkúton.  Az  eplényi 


Cseh  Németh:  Úrkút  és  Eplény  mangánterületei 


35 


területen  is  éreztette  hatását  a juravégi  hegységképződési  szakasz.  A terület  keleti  ré- 
szén áthalmozott  (allochton)  mangánösszlet  van.  Az  érctelep  anyagát  az  elsődleges 
telep  felaprózott  anyaga  adja,  az  eredeti  területtől  távolodva  mind  finomabb  szem- 
csékben. Az  alsóeocén  alatti  áthalmozott  összletben  gyakran  külön  kiválások  is  meg- 
figyelhetők, ilyen  pl.  a szürke  pirites  mangánkarbonát  tartalmú  agyag  is.  Az  áthalmozott 
összlet  a felső  részén  hullámos  felszínen  bauxitos  agyagba  megy  át. 

Az  úrkúti  területen  oxidos,  helyesebben  mondva,  műre  érdemes  kifejlődésben  oxi- 
dált mangántelepet  ott  találunk,  ahol  az  eredeti  fedősorozat  a már  emlitett  időszakban 
lepusztult  és  a karbonátos  mangánérctelep  oxidálódhatott.  Eplényben  elsődlegesen  talál- 
juk az  oxidos  mangántelepet  érintetlen  dogger  — maim  rétegösszlet  alatt.  (Megemlítjük, 
hogy  Úrkúton  vetők  környezetében,  kis  területekre  szorítkozva  dogger  fedő  alatt  is  talál- 
ható oxidált  teleprész.) 

Az  úrkúti  területen  az  alsókréta  lepusztítási  időszakot  újra  folyamatossá  váló 
üledékképződés  követi.  A jura  kőzeteire  éles  diszkón! aticiával  vörös,  tarka,  szárazföldi 
jellegű  agyagsorozattal  kezdődő,  majd  kőszénnyomos  agyaggal  (apti)  folytatódó,  es  rek- 
viéniás  mészkőbe  átmenő  kréta  települ,  mintegy  150  m vastagságban.  Eplény  környezeté- 
ben a magasabb  jura  tagok  jórészt  a felszínen  vannak,  a krétában  csak  az  északnyugati 
területen  találunk  kis  vastagságban  apti  agyagot. 

Az  eocén  Úrkúton  80—120  m vastagságban  fedi  a területet,  Eplényben  csak  a 
DK-i  terület  felett  található  30  — 40  m vastagságban.  Eplényben  még  a miocén  kavics 
(max.  tyo  m)  vesz  részt  a terület  felépítésében.  Azokat  a különbségeket,  amelyek  a két 
terüle  ércanyagában  mutatkoznak  további  részletes  anyagvizsgálat  után  lehet  meghatá- 
rozni. Ezek  a vizsgálatok  részben  megtörténtek  Úrkútra  vonatkozóan,  részben  a jövő  ku- 
tatás feladata.  így  részletesebb  értékelésük  is  egy  későbbi  időpontban  történhet  meg. 

Az  érctelepek  típusa,  ősföldrajzi,  anyagszármazási  problémák 

A Bakony-hegységi  mangán  telepek  tengeri  üledékes  képződ  ésűek.  A mangánérc- 
telep Úrkúton  a folyamatos  jura  rétegsorban  foglal  helyet,  Eplényben  és  más  mangánnyo 
mos  területen  hézagosság  figyelhető  meg.  A mangános  lerakódások  első  nyomai  asközépső- 
liász  végén  jelennek  meg,  vizsgálatok  szerint  biogén  leválasztással,  mangánoxidos  for- 
mában. A nagymértékű  mangánkiválás  a felsőliászban  volt,  finomrétegzettségű,  ritmikus 
kiválású  vegyi  üledékként.  A felsőliász  elsődleges  kiválás  Úrkúton  mangánkarbonátos, 
Eplényben  mangánoxidos  és  mangánkarbonátos  formában  történt.  A két  terület  közül 
az  úrkúti  medence  nyugodtabb,  nagyobb  kiterjedésű,  az  eplényi  kisebb  és  finomabban 
tagolt  üledékgyűjtő  volt.  A medencékben  a már  említett  kifejlődés  szerint  a mangános 
kőzetek  szabályszerű  területi  elrendeződésben  találhatók.  Ez  a kép  az  üledékgyűjtő 
medencék  bizonyos  mértékű  különállóságára,  a liász  kor  szigettenger  jellegére,  de  leg- 
alább is  erősen  tagolt  medencealjzatára  utal,  egyúttal  a mangános  üledékképződés  ked- 
vező ősföldrajzi  feltételeit  is  jelenti.  Mindez  nem  mond  ellene  a Bakony-hegységi  jura 
üledékföldtani  sajátságainak,  jellegének,  sőt  a hézagos  település  magyarázatát  adhatja. 
Nem  cáfolja  a liász  mangánképződés  egész  bakonyi  jurára  kiterjeszthető  lehetőségét,  de 
jelentheti  a produktív  mennyiségben  való  felhalmozódás  kedvező  feltételeit.  Ez  az  ősföld- 
rajzi kép  magyarázatot  adhat  a pelites  mangánösszletben  előforduló  szenes,  kovás  nö- 
vényi maradványok  ezideig  kellően  nem  tisztázott  eredetére  is. 

Az  ilyen  tagolt  üledékgyűjtő  területek  változó  fizikai  — kémiai  viszonyai  kedvező- 
ek voltak  a medencébe  kerülő  mangánoldatok  koncentrálásához,  kiválásához.  Ugyancsak 
kedvezőek  voltak  a viszonyok  a tengeri  élővilág  szélsőséges  alakulásához,  felvirágzásához 
és  pusztulásához,  pl.  Radiolaria,  ezzel  kapcsolatban  kovás  kőzetek  képződéséhez.  Az  így 


3* 


36 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


változó  élővilág  hatására  beálló  biokémiai  hatások  változtatták  a tengervíz  kémiai  vi- 
szonyait, és  az  hozzájárult  a finomrétegzett,  ritmusos  kiválású  mangános  kőzetképződés- 
hez, akár  évszakos,  akár  hosszabb  időszakos  vonatkozásban  is. 

A finomrétegzett  mangánösszlet  kőzeteiben  cm-ként  120  — 220  világosabb  — sötétebb 
sáv  váltakozik,  több  kőzet  anyagából  átlagosan  160  sáv.  Ha  egy  sötétebb  és  egy  világo- 


Úrkút 


Eplény 

^zirc 


4 


s 


6 


3.  ábra.  Az  úrkúti  és  eplényi  mangánülepitő  medencék  vázlata.  J elmagyarázat:  Középső-felsőliász : 
r. Triász-jura  határa  (jelenkori) ; Felsőliász:  2.  Elsődleges  oxidos  mangánérc,  3.  Teljes  kifejlődésű  karbonátos 
mangánösszlet,  4.  Vékonyabb  kifejlődésű  karbonátos  mangánösszlet,  5.  Hiányos  kifejlődésű  karbonátos 
mangánösszlet,  6.  Mészkőkifejlődés,  mangánképződési  hiány 
Abb.  3.  Skizze  dér  Mangansedimentationsbecken  von  Úrkút  und  Eplény.  Erklárungen:  Hittel-  bis 
Oberlias:  i.Trias— Jura-Grenze  (zűr  Zeit);  Oberlias:  2.  Primáres  oxydisches  Manganerz,  3.  Karbonatischer 
Mangankomplex  von  vollstándiger  Ausbildung,  4.  Karbonatischer  Mangankomplex  von  kleinerer  Machtig- 
keit,  5.  Karbonatischer  Mangankomplex  von  unvollstandiger  Ausbildung,  6.  Kalksteinfazies  mit  Fehlen 

von  Manganerz-Bildung 


sabb  sávot  egy  ritmusba  tartozónak  tekintünk,  cm-ként  80  ritmus  adódik.  A jura  őség- 
hajlati viszonyait  figyelembe  véve,  — ha  egyperiódusú  csapadékos  időszakkal  számolunk 
— egy  ritmus  egy  évet  tölthet  ki,  ami  éves  0,125  nun  üledéklerakódást  jelent.  Az  úrkúti 
40  m vastagságú  mangánösszlettel  számolva  300  — 320  ezer  év  mangántartalmú  kőzet- 
képződési időszakot  tölt  ki,  ahol  természetesen  nagyobb  periódusban  nagy  mangántar- 
talmú  és  mangánszegény  időszakqjr,  ritmusok  is  változtak.  A Bakony-hegység  egyéb  réteg- 
hiányos területein,  így  Eplényben  is  az  időszak  egy  részében  üledékhiányos,  oldódásos, 
pusztulásos  szakasz  volt.  Az  alpi  jurában  gyakoriak  a mangános  lerakódások,  amelyek 
sok  azonos  vonás  mellett  eltérő  viszonyokat  is  mutatnak.  Ezeken  az  előfordulásokon 
Cevljanovic  (Jugoszlávia),  Graubünden  (Svájc),  Mikusovce  (Csehszlovákia),  Ivammerlin- 
galni  (Németország,  Ausztria)  és  Chocholowska  (Lengyelország)  az  ércanyag  származása 
csak  részben  köthető  le  endogén  folyamatokhoz,  mint  a graubündeni  előfordulás  a Pennini- 
takaró  ofiolit  magmatizmusához  kötött,  vagy  a kammerlingalmi  rodokrozitos,  exhalaciós 
ü’edékes  mangántelep.  Több  előfordulás  anyaga  nem  köthető  vulkáni  működéshez.  A Ba- 
kony-hegység jurájában  nyoma  sincs  a vulkánosságnak,  így  a mangán  anyaga  ide  nem  is 
kapcsolható. 


Cseh  Németh:  Úrkút  és  Eplény  mangánterületei 


37 


Korábban  a mangánércet  a mezozóos  mészkövek  oldási  maradékának  tekintették 
(Földvári  A.)  A mangánérc  felsőliász  korának  tisztázása  után  (i f j . Noszky  J. 
— Vadász  E-)  a mezozoikum  általában  kiesett,  csupán  a triász  és  alsóliász  mészkövek 
jöhettek  számításba.  Mivel  az  úrkúti  területen  a jura  kifejlődése  hézagtalan,  a helyi  oldó- 
dásos  anyagszármaztatást  ki  kell  kapcsolni.  Korábban  említettük,  hogy  a jura  időszakban 
szigettenger  volt  és  mind  az  ÉNy-i,  mind  a DK-i  oldalon  szárazulat  helyezkedett  el.  A 
DK-i  előtérben  a Bakony-  és  a Mecsek-hegységek  közötti  területen  felszínen  volt  a kristá- 
lyos alaphegység  és  ennek  lepusztuló  anyaga  kerülhetett  a jura  üledékgyűjtőjébe.  Itt 
meg  kell  említeni,  hogy  a környezet  triász  sorozata  a jura  időszak  folyamán  pusztult, 
mondhatni,  már  ekkor  kialakulni  kezdett  az  a felszín,  az  a földtani  adottság,  amely  a 
későbbi  időszakokban,  az  alsókrétától  kezdődően  a távolabbi  környezet  bauxitképző- 
dését  is  lehetővé  tette.  A mangánülepítő  területekre  az  anyag  beáramlása  valószínű 
DK-i  irányból  történt,  mivel  Úrkúton  és  Fplényben  is  erre  utaló  fácieskép  van.  Ha  a 
már  említett  jura  őséghajlati  viszonyokat  is  figyelembe  vesszük  — amely  a mai  trópu- 
sihoz lehetett  hasonló  — , akkor  a mangántartalmú  üledékképződés,  anyagmobilizáció 
könnyen  érthetővé  válik. 

Szabóné  Drubina  M.  nehézásvány  vizsgálatai  a mangánképződést  meg- 
előzően a középliászban  uralkodóan  metamorf  és  bázisos  magmás  ásványtársulást 
mutattak  ki,  a távoli  környezetben  ilyen  kőzetek  pusztulására  utalva.  A mangán- 
összletben  magában  epigén  ásvány  társulás  van. 

A Bakony-hegység  reménybeli  területeinek  kutatása  a jövő  feladata.  Ez  egyre 
inkább  követelőén  veti  fel,  hogy  megismerjük  azokat  a sajátságokat,  földtani  jellegeket, 
amelyek  a mangánképződést  lehetővé  tették.  Mint  láttuk  a kért  feltárt  területen  is  más- 
más jellemzőket  ismerni  fel.  Reméljük  a később  kibontakozó  kutatások  egy  helyesebb 
értelmezés  adatait  fogják  szolgáltatni. 


IRODALOM  - 1,ITERATUR 

Cseh  Németh  J.  (1958):  Az  úrkúti  mangánérctelep  kifejlődési  típusai  Földt.  Közi.  88.  — 
Cseh  Németh  J.  (1963):  Jurakorú  mangánércelőfordulás  a Déli-Bakonyban  Kárpát-Balkán  Assz. 
Közi.  Bukarest.  — Földvári  A.  (1932):  A Bakony-hegység  mangánérctelepei  Földt.  Közi.  62.  — 
Földvári  A.  (1940):  Az  eplényi  áttolódás  a Bakony-hegységben  Földt.  Közi.  70.  — Grasselly, 
Gy.  — C seh  Németh,  J.  (1961):  Data  on  the  geology  and  mineralogy  of  the  manganese  őre  deposit  of 
Úrkút  I Acta  Min.-Petr.  Szeged.  — Kouda  J.  (1961):  A Bakony-hegység  jura  időszaki  képződményei- 
nek üledékföldtani  vizsgálata  Földt.  Int.  Évi  jel.  — Kovács,  I,.  (1956):  Manganerzausseheidung  in  den 
jurassischen  Ammonitenmeeren,  Bányáméra,  és  Földmém.  Karok  Közi.  XIX.  Sopron.  — Ifj.  Noszky 
f • (1952):  A bakonyi  mangánérc  rétegtani  helyzete  és  kutatási  kilátásai  MTA  Műsz.  Oszt.  Közi.  V.  3 f.  — 
Ifj.  Noszky  J.  (1961):  Magyarország  jura  képződményei  MÁFI  Évk.  XLJX  2.  Budapest.  — Ifj. 
Noszky  J.  — Sikabonyi  Iv.  (1953):  Karbonátos  mangánüledékek  a Bakony-hegységben  Földt. 
Közi.  83.  — S i d ó M.  — S ikabonyi  D-  (1953):  Az  úrkúti  és  eplényi  mangánércterület  mikropaleonto- 
lógiai  kiértékelése  Földt.  Közi.  83.  — Sikabonyi  I,.  (1952):  Mangánérckutatás  az  úrkúti  és  eplényi 
mangánércbányák  környékén  Földt.  Int.  Évi  jel.  Budapest  1954.  — Szabóné  Drubina  M.  (1957): 
A magyarországi  mangánércek  földtani  és  üledékásványtani  jellege  Földt.  Közi.  87.  — S z a b ó 11  é D r u- 
bina  M.  (1961):  A bakonyi  liász  mangántelepek  Földt.  Int.  Évk.  XUX  4.  Budapest  — Szabóné 
Drubina  M.  (1959):  Bakony  hegységi  jura  képződmények  kőzettani  vizsgálata  Földt.  Int.  Évi  jel. 
Budapest.  — Vadász  E.  (1952):  A bakonyi  mangánércképződés  MTA  Műsz.  Oszt.  Közi.  V.  3 f.  Budapest. 
— V i g h Gy.  — i fj.  Noszky  J.  (1936  — 38)  Előzetes  jelentés  az  úrkúti  mangánércbánya  környékén 
végzett  földtani  vizsgálatokról  Földt.  Int.  Évi  jel.  I.  köt. 


' S 


38 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


Ein  Vergleich  dér  Manganerzlagerstátten  von  Úrkút  und  Eplény 

Dr.  J.  CSEH  NÉMET 

Die  abbauwürdigen  Manganerzlagerstátten  des  Bakonygebirges  sind  in  zwei 
Vorkommen,  in  Úrkút  und  Eplény,  durch  Bergbau  aufgeschlossen.  Neben  den  vielen 
identischen  Zügen  gibt  es  auch  gewisse  Unterschiede  im  geologischen  Bau  dér  beiden 
Gebiete.  In  Úrkút  ist  dér  Jura  lückenlos  ausgebildet,  seine  höheren  Horizonté  können 
nicht  gegliedert  werden.  In  Eplény  lásst  sich  eine  Schichtlücke  beobachten,  Dogger  und 
Maim  können  feiner  gegliedert  werden. 

In  Úrkút  ist  dér  manganführende  Komplex  in  seiner  primáren  Ausbildimg  vor- 
wiegend  karbonatiseh,  die  oxydischen  Manganerzlagerstátten  stellen  aber  das  Resultat 
sekundárer  Prozesse  dar.  Das  Manganerzlager  überlagert  konkordant,  ohne  Dücke  das 
Liegende. 

In  Eplény  ist  dér  manganführende  Komplex  auch  in  ihrer  primáren  Ausbildimg  von 
oxydischem  Typus;  die  mangankarbonatische  Pazies  ist  imtergeordnet.An  dér  Mittellias/ 
Oberlias-Grenze  gibt  es  eine  Schichtlücke,  die  Manganerzlager  liegen  diskordant. 

In  den  beiden  Gebieten  existierte  im  Jura  ein  eigenartiges  Sedimentationsbecken, 
wo  die  manganführenden  Bildungen  in  einer  regelmássigen  territorialen  Anordnung 
auftreten.  Das  Faziesbild  dér  Gebiete  lásst  darauf  schliessen,  dass  die  Materialzufuhr 
vöm  SO  her  erfolgte.  Die  Mangansubstanz  scheint  aus  Abtragung  des  wáhrend  des  Juras 
zwischen  den  Gebieten  des  Bakony-  und  Mecsekgebirges  an  dér  Oberfláche  gewesenen 
kristallinen  Grimdgebirges  zu  stammen. 


A MECSEKI  URÁNÉRCLELŐHELY  KÉPZŐDÉSÉNEK  SAJÁTOSSÁGAI 


VIRÁGH  KÁROLY -VINCZE  JÁNOS* 

(6  ábrával,  3 táblázattal,  6 táblával) 

Összefoglalás:  Széleskörű  helyszíni  és  laboratóriumi  vizsgálat  eredményeit  össze- 

gezve, szerzők  áttekintő  képet  adnak  a lelőhely  ércképződéséről. 

Alaki  bélyegek  alapján  az  ércmegjelenés  ércmorfológiai  típusokba  sorolható,  ami 
egyben  a képződés  körülményeire  is  utal.  Áz  érckőzet  és  az  ércásványok  oxidáltsági  állapo- 
tának megfelelően  redukált  és  oxidált  érctípusok  különíthetők  el. 

Az  ércesedés  területi  eloszlását  illetően  kimutatható,  hogy  az  uránfelhalmozódás 
maximumai  a legváltozatosabb  redoxviszonyok  szerinti  sávokba  esnek. 

Az  ércesedés  mikromorfológiájának  tanulmányozása  eredményeképpen  sor  kerül  az 
ércásványok  paragenetikai  együttesei  és  az  ércesedés  fázisai  ismertetésére  is. 

A lelőhely  genetikájának  leírásában  ősföldrajzi,  geokémiai  és  fejlődéstörténeti 
elemzéssel  különválasztható  az  üledékképződés,  a diagenezis  első  és  második  szakasza,  s a 
katagenczis  és  hipergenezis  során  végbement  ércképző  folyamat. 

A mecseki  uránérc  lelőhely  poligén  lelőhelynek  minősül,  mivel  a földtani  fejlődés- 
történet  minden  egyes  szakaszának  megvolt  a jelentősége  a jelenlegi  érceloszlás  kialakítá- 
sában. 


Az  érctelepes  összlet  felhalmozódásai,  ősföldrajzi  viszonyai  és  geokémiai  fáciesei 

A Mecsek-hegységi  uránérc  a felsőpermi,  folyóvízi  rétegösszletbeu  található.  A me- 
cseki permi  képződményeket  az  idevonatkozó  irodalom  (Vadász  li.  1960,  Barabás 
A.  é s K i s s J.  1958)  általában  három  részre  (alsó,  középső  és  felső)  tagolja.  Az  újabb 
pollenvizsgálatok  alapján  Barabásné  (1962)  a hármas  tagolás  helyett  alsó-  és  felső- 
permi felosztást  igazol.  Utóbbi  tagolásnak  megfelelően  az  1.  ábra  szemlélteti  a felsőpermi 
rétegsor  lényegesebb  kőzettípusait,  valamint  az  érctelepes  rész  települési  helyzetét. 

Az  érctelepes  összlet  uralkodó  kőzetszíne  zöld,  zöldesszürke,  sötétebb  szürke  és 
zöldesvörös  változatokkal.  Nagy  kiterjedésben  tartalmaz  ún.  '„köztes  vörös”  és  „köztes 
szürke”  homokkőnek  nevezett  lencsés  közbetelepüléseket,  amelyek  nyelv  alakban,  vagy 
újjszerűen  a „fedő  vörös”  illetve  „fekü  szürke”  homokkővel  függnek  össze. 

A színátmenet  lehet  fokozatos,  foltos,  ritmusosan  változó  sávos,  elmosódott,  vagy  éles,  azonos 
kőzetpadon  belül  is.  A rétegösszletben  jól  osztályozott  homokkőtől  osztályzatlan  gravelitig  és  kavicsos 
homokkőig  mindenféle  változat  megtalálható.  Ásványos  összetételét  tekintve  arkózás  homokkő,  uralko- 
dóan  vörös-rózsaszínű  földpá tokkal.  A pelites  üledéket  zöld  és  sötétszürke,  gyakran  mikrorétegezett  aleuro- 
lit,  palás  agyagsávok  és  lencsék  képviselik.  A szürke,  feküösszletben,  hasonlóan  jellemző  a kőszénzsinórok, 
lencsék,  levéllenyomatok  és  kovás-karbonátos  fatörzsek  gyakorisága.  Legjellemzőbb  alluviális  kőzettípu- 
sok a sodorvonal  menti,  medri-  és  ártéri  zátonyüledékek.  Alárendeltebb  az  ártéri  tavi  és  mocsári  kifejlődés. 
A zátonyüledékben  gyakori  a keresztrétegezés  (I.  tábla,  1.)  helyenkénta  deltaüledékekhez  hasonló  meredek 
keresztrétegzettséggel  (I.  tábla,  2.)  a mocsári  üledékre  a szenes  mikrorétegzettség,  az  ártéri  tavi  üledékre  a 
finom-szalagos  mikrorétegzettség  jellemző. 

* Előadták  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  Mecseki  Csoportjának  1966.  szeptember  19-i  szaküló- 
n.  Kézirat  lezárva:  1966.  V.  7. 


40 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


i.  ábra.  A Nyugati- Mecsek  felsőperm  üledékeinek  áttekintő  szelvénye.  Barabás  A.  és  mások  (1963) 
adatai  felhasználásával  szerkesztette  Virágh  K.  és  Vincze  J.  (1965) 

F tg.  1.  General  section  across  the  Upper  Permiau  sediments  of  the  Western  Mecsek.  Plotted  by  K.  V i r á g h 
and  J.  Vincze  (1965)  using  information  by  A.  Barabás  (1963)  and  others 


Az  érces  összlet  üledékföldtani  sajátossága  a ciklusosság.  Az  alapciklusok  alapján  általában  durva- 
szemcséjű medri,  a felső  részén  finomszemcséjű  ártéri  és  tavi  üledékeket  találunk.  Gyakoriak  a letárolás 
miatti  csonkaciklusok,  melyeket  felül  ún.  „kimosási  felületek”  határolnak.  Ilyenkor  az  új  üledék  a régire 
diszkordanciával  települ. 

Az  üledékanyagot  szállító  és  lerakó  folyórendszer  működésében  az  ülepedés  és  az  erózió  időszakos 
váltakozása  szemiarid  éghajlatra  utal.  A hordalékkúpon  a folyó  számos  középszakasz  jellegű  ágra  bomlott. 
Áradáskor  a vízfolyások  egybeolvadtak,  és  az  eróziós  (kimosó)  tevékenység  volt  az  uralkodó.  Apadáskor  a 
törmelékanyag  újra  halmozódott,  majd  száraz  időszakban  a folyó  patakká  csökkent  vízfolyások  hálózatává 
változott.  Árvizes  időszakban  jelentős  mennyiségű  uszadékfa  is  szállítódott.  A száraz  időszakban  az  ártér 
nagy  területén  időszakos  tavak,  mocsarak  maradtak  vissza.  A hordalékkúpon  az  élő  vízfolyások  iránya  igen 
gyakran  változhatott,  a medence  égjük  szélétől  a másik  irányba  eltolódhatott.  A sokszorosan  ismétlődő 
eróziós  és  feltöltő  tevékenység  mellett  a feltöltés  volt  túlsúlyban  a térszín  lassú  süllyedésének  megfele- 
lően. Az  egyes  medencerészek  feltöltődésének  eltérő  ütemét  azok  süllyedésének,  vagy  átmeneti  emelkedé- 
sének mértéke  határozta  meg. 

A vörös  és  szürke  homokkőlencsék  és  kiékelődések  merőlegesek  az  ÉÉNy  — DDK  irányú  vízfolyás 
rendszerre.  Amint  a 2.  ábrából  látható,  a szürke,  zöld  homokkövek  nyugatról  keletre  ujjasán  befogazódnak 
a vörös  homokkőbe,  a befogazódások  szelvényben  nézve  lépcsőzetesen  egyre  keletebbre  ékelődnek  ki. 
Mivel  a vörös— zöld  — szürke  homokkövek  bizonyos  geokémiai  redoxállapotot  jeleznek,  joggal  nevezhetjük 
a zöld  homokkőnyelvek  lépcsőit  „fácieslépcsőknek”.  A fácieslépcsők  kiékelődésének  azonos  iránya  a 
medencealjzat  süllyedésének  asszimetrikus  voltára  utal,  melyet  Bállá  Z.  (1965)  a kristályos  alaphegység 


V i r á g h — V i n c z e : A mecseki  uránérclelőhely 


41 


stribution  of  uránium  and  points  measurement 


42 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


ősi  törésvonalaival  hoz  kapcsolatba:  ez  az  asszimetrikus  süllyedés  feltételezhetően  a folyómedrek  fokozatos 
oldalirányú  mederváltoztatását  vonta  maga  után,  asszimetrikus  terraszok  képződésével.  A földtani  szel- 
vények szerint  az  egymás  fölött  levő  szürke-,  zöld-,  vörös-redox  fáciesek  Ny  — K-i  szelvényben  valójában 
egymás  mellett  megjelenő,  egymást  helyettesítő  (heteropikus)  fáciesek,  amelyek  rétegtanilag  is  azonos 
szintet  képviselnek.  A redox  fácieslépcsők  tulajdonképpen  a fedő  vörös  összlet  alsó  részében  az  üledék- 
képződés körülményeiben  bekövetkezett  változásokat  tükrözik  vissza.  így  az  oxidációs-fok  növekedése 
az  éghajlat  melegebbé  és  szárazabbá  válásával  kapcsolatos.  Az  érces  zöld  homokkő  redox  határzónát 
jelez  a stabilan  oxidált  vörös  és  a stabilan  redukált  szürke  szinű  képződmények  között.  Az  urán  és  egyéb 
fémek  dúsulása  mindig  átmeneti  redoxövekhez  kötött,  természetesen  egyéb  tényezőktől  a lehordási 
terület  változásától  és  a felhasználás  körülményeitől  függően  változó  koncentrációval,  (i.  ábra). 


Érctípusok.  Az  ércesedés  teleptani  törvényszerűségei 

Az  ércek  m o r f o g e n e t i k a i típusai 

Az  érctestek,  mint  meghatározott  földtani  folyamatok  eredményei,  alaki  bélyege- 
ikkel a létrehozó  folyamatra  utalnak.  Ezért  ércgenetikai  vizsgálataink  egyik  része  az 
ércesedés  morfogenetikai  típusainak  megismerésére  irányult  és  a litológiai-fácieskomp- 
lexumhoz,  továbbá  a tektonikához  való  kapcsolódásának  meghatározása  képezte.  Bánya- 
földtani megfigyeléseink  alapján  a következő  hat  morfogenetikai.  típus  különíthető  el. 

a)  Rétegzés  menti  szalagos-sávos  kiválás  (3.  ábra)  1 — 15  cm  vas- 
tag, uránoxid  ásványokban  dús  magános,  vagy  többszörösen  ismétlődő  összetett 
sáv,  „réteges  érc”  (II.  tábla  1.)  többnyire  szénült  növényi  anyag  és  ércásványok  együttese 
finom  mikrorétegzéssel.  Az  ércásványok  gyakran  szemcsenagyság,  vagy  üledékciklus 
határon  találhatók.  A réteges-pados  érces  változat  a később  tárgyalandó  ,,e”  típus  felé 
mutat  átmenetet  közel  egyenletes  koncentráció  eloszlással,  kevésbé  éles  koncentráció 
határral.  Apró  vagy  középszemcsés  rnedri  és  ártéri  homokkövekben  gyakoribb. 

b)  Érces  mikrorétegzés,  hintett  ércesedéssel  (3.  b ábra  és 
II.  tábla,  2.).  Papírvékony,  1 — 2 mm.  vastag  szénült  növényi  anyagból  és  uránoxid  ásvá- 
nyok együtteséből  előállt  fekete  mikrorétegezés,  finomszemcsés,  ritkán  középszemcsés 
ártéri  homokkőben.  A mikrorétegezésű  homokkő  is  gyengén  ércesedett,  szórt  érchintéssel. 
A mikrorétegzés  a kőzet  lencsés  kiékelődésével,  vagy  a szénült  növényi  anyag  kimaradásá- 
val megszűnik.  A lencsék  nagy  szervesanyag  tartalma  jelentős  redukciós  környezeti  ha- 
tást gyakorol.  Az  oxidáltabb  fekű,  vagy  fedő  homokkőben  a szenes-mikrorétegzett  lencse 
érctartalmát  jóval  meghaladó  fémkoncentráció  is  van,  a d)  és  e)  típusnak  megfelelő  foltos 
eloszlású  ércesedéssel.  A ,,b”  típus  egyik  változata  a sötétszürke-fekete,  szerves  anyagban 
gazdag,  gyakran  mikrorétegzett  gyengébb  fémdúsulású  aleurit. 


3.  ábra.  Az  ércek  morfogenetikai  típusai  (V  i n c z e J.  1965).  Jelmagyarázat:  a)  Rétegzésmenti 
szalagos  — sávos  kiválás,  b)  Érces  mikrorétegzés  hintett  ércesedéssel,  c)  Szénült  és  kovásodott  fa  törzsekhez, 
ágdarabokhoz  kötött  ércesedés,  d)  Rétegzést  átmetsző  érccsíkok,  sávok,  gyűrűk,  „rollok”.  Konkréciókhoz 
kötött  ércesedés,  e)  Szabálytalanul,  szórt,  hintett  ércesedés,  f)  Mikrorepedések,  repedéshálózat  kitöltése, 
rétegelválási  lapok  menti  ércesedés;  1.  Látható  uránércásványok,  2 — 4.  Fémkoncentrációs  mezők  radio- 
metrikus mintázás  alapján  növekvő  sorrendben,  5.  Radiometrikus  mintázás  helye 
Fig.  3.  Morphogenetic  types  of  ores  (J.  V i n c z e 1965).  Explanation:aj  Segregation  bands  run- 
ning  along  bedding  planes,  b)  Microlamination  with  disseminated  őre  mineralization,  c)  Őre  mineraliza- 
tion  associated  with  coalified  and  silicified  logs  (wood  trunks  and  twigs),  d)  Őre  stripes,  bands,  annuli,  and 
rolls  intersectingstratification.  Mineralization  connected  with concretions,  e)  Őre  mineralization  irregularly 
disseminated,  impregnated,  f)  Őre  mineralization  filling  micro-joints,  fissures  and  joints  of  cleavage 
planes;  1.  Visible  uránium  őre  minerals,  2—4.  Metal-concentration  fields  in  the  order  of  increasing  metál 
content  as  shown  by  radiometric  sampling,  5.  Radiometric  sampling  points 


V i r á g h — V i n c z e:  A mecseki  uránérclelőhely 


43 


— 


' >>'• 

0 50  cm 


jez3  ^hhd  íqh 


44 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


c)  Szénült  és  ásványosod  ott  fatörzsekhez,  ágdarabok- 
hoz kötött  ércesedés  (3.  c.  ábra  és  III.  tábla,  1—2.).  Az  allochtou  fatörzsek  és 
ágdarabok  leginkább  medri  üledékben  találhatók,  többnyire  az  üledékszállítás  irányát 
jelezve.  Részint  teljesen  szénült,  részint  kovásodott  módon;  az  utóbbiak  is  többnyire 
szénült  kéregrésszel.  Homokkővel  kitöltött  fatörzs  maradványt  is  ismerünk.  A kovás 
fatörzsek  kérdését  korszerű  üledékképződési  földtani  megítélésben  Vadász  E.  (1963) 
tárgyalja.  A kovásodott  fatör zsdarabok  átmérője  5 — 50  cm.  A vékonyabbak  hossza 
0,2— 1,1  m,  a vastagabbak  több  méteresek.  A szénült  ágdarabok  0,2  — 2,0  m hosszrí  és 
1 — 10  cm  vastag  kőszenes  zárványok.  A fatörzsek  ércesedése  a haránt  metszetén  vizsgál- 
ható, melyet  Méhes  K.  (1957)  és  részleteiben  Selmecziné,  Antal  P.  (1966) 
tanulmányozott.  A fatörzs  belseje  meddő,  tömör  kovás  kitöltésű  körülötte  kioldási  üregek- 
kel átjárt  gazdag  szurokérces-szulfidérces  és  karbonátosodott  öv  (az  U-koncentráció  itt 
1 — 10%,  néha  nagyobb  is),  erre  gyengén  érces  szénült  kéreg  borul,  majd  ércesedett  homok- 
kő következik,  amelynek  fémkoncentrációja  a fatörzstől  távolodva  fokozatosan  csökken. 
A kőszéncsíkok  szintén  gyengén  ércesedtek,  a beágyazó  homokkőben  az  urán  eloszlása 
ugyanolyan,  mint  a fatörzsek  körül. 

^Rétegezést  átmetsző  érccsíkok,  sávok,  gyűrűk,  „r  ol- 
lók”*. Konkrécióhoz  kapcsolódó  ércesedés  (3.  d.  ábra).  Jellemző 
a határozottabb  rajzú,  vagy  szabálytalan,  kisméretű  vonalas-sávos  ércesedési  forma. 
Rétegezetlen,  vagy  gyengén  rétegezett  közép- aprószemcsés  medri- és  ártéri  zátonyhomok- 
kőben található.  A környezet  többé-kevésbé  hintetten  ércesedett. 

a Rétegzettséget  metsző  erek  1 — 2 cm  vékony  dúsan  ércesedett  fekete  uránoxiddal 
a redox  frontok  (zöld  és  szürke  színhatár)  mentén.  Az  uránoxidos  sávot  párhuzamos 
rozsdavörös  vasoxidos  sáv  kíséri  (V.  tábla,  1.). 

/3  Érces  gyűrű  (IV.  tábla  1.)  5 — 20  cm  átmérőjű,  0,5  — 2 cm  vékony  uránoxidos 
gyűrű,  néha  vasoxidos  színeződés  kíséretében.  A gyűrű  belső  udvara  hintetten  ércesedett 
forma  lehet  elipszis,  lencse,  köralakú,  vagy  teljesen  szabálytalan  is. 

y Konkréciók  körüli  ércesedés  a konkréciótól  5 — 10  cm  távolságban  a homokkő- 
ben uránoxidos  gyűrűs  kiválás,  vagy  a konkréció  körül  a távolsággal  csökkenő  mértékben 
hintett  ércesedés.  A konkréció  felületén,  a sugárirányú  repedés,  ritkán  a gyűrűs  szerkezet 
mentén  ércesedett  uránkorom  jelenik  meg.  (V.  tábla  3.). 

b Érces  „roll”  olyan  parabola,  vagy  félelipszis  alakú  uránoxidos  sáv,  amelynek 
tengelye  a rétegzettséggel  nagyjában  egyezik  tetőpontja  kissé  megnyúlt,  teltebb  a szár- 
nyakon fokozatosan  elvékonyodó  és  a szárnyak  általában  a réteghatárig  (kimosási  fel- 
ületig) terjedők.  Az  urános  oldatok  áramlási  irányával  szemben  nyitott  (IV.  tábla  2.). 

ej  Szabálytalanul  szórt,  hintett  foltos  ércesedés  (3. 
e ábra).  Jellemző  megjelenési  módja  éles  határ  nélküli,  szabálytalan  folt,  vagy  csomó 
alakú,  egyenlőtlen  uránoxid,  főleg  uránkormos  érchiutés.  Vastagság-  és  szintbeli  kiterje- 
dése rendkívül  szeszélyes.  Jellemző  a rozsdavörös-  vasoxidos  az  urántartalommal  fokozódó 
elszíneződés.  A durvább  szemnagyságú  homokkő  meder  képződésben  gyakori. 

f)  Mikrorések,  repedés  hálózat,  kitöltések,  réteglap 
menti  ércesedés  (3.  f ábra).  Kőzetrés  és  réteghézagokat  kitöltő,  vagy  bevonó 
0,5  — 2,0  mm  ásványos,  főleg  uránkorom  kiválás  többnyire  szabályos  hálózata.  Mindig 
hintett  ércesedéssel  vegyes.  Változó  méretű  és  koncentrációjú,  csoportos  vonalas  érc- 
test igazodik. 

* Angol  szóhasználatból  orosz  irodalomban  is  elterjedt  szakkifejezés.  Shaws  D.  R.  1955 
(Magyarban  „sodrott”  lehetne  a leírt  alak  és  keletkezés  szerinti  megjelölés.  Dr.  V.  E.) 


V i v á g h — V i n c z e : A mecseki  uránérclelöhely 


45 


Geokémiai  érctípusok 

\ 

Az  ércesedett  kőzet  és  az  ércásványok  oxidál tsági  állapota  alapján  az  ércek  két 
fő  típusba  sorolhatók. 

i.  Redukált  érctípus  valamennyi  nem  vörös  (fekete,  barnás  árnyalatú 
füstszürke,  zöldesszürke,  zöld)  érces  homokkő.  A vasoxidációs  fok  és  redoxpotenciál 
kisebb,  az  U4+-tartalom  és  a szurokérc  mennyisége  nagyobb,  mint  az  oxidált  érctípusban. 
A filloszilikátos  kötőanyag  átlagosan  több,  mint  a karbonátos.  Szénült  növényi  anyagban 
és  kísérő  ritka  fémekben  gazdagabb. 


Őre 

4.  ábra.  Az  uránkoncentráció  OFe-értékek  összefüggése.  N o v á k Gy.  adatai  felhasználásával  szerkesz- 
tette Vincze  J.  (1965) 

Fig.  4.  Relationship  of  the  Ope-values  of  uránium  concentration.  Plotted  by  J.  Vincze  (1965)  usin 

information  by  Gy.  N o v á k 


2.  Oxidált  érctípus  rozsdavörös  vasoxid  és  -hidroxid  foltos  „zöld”  homok- 
kő (ún.  vörös  érc).  Az  1.  típusban  felsorolt  geokémiai  jellegek  fordított  mennyiségi  elosz- 
lása jellemző.  A redoxpotenciál  és  a vasoxidációs  fok  függvényében  az  urántartalom  az 
oxidált  és  redukált  típusoknak  megfelelően  két  maxim  uniós  görbét  ad. 

Az  ,,oxidált”és  „redukált”  érctípus  megjelölés  csupán  az  ércképződést  befejező,  vagy 
utólagosan  kialakult  redox  állapotot  rögzíti,  az  érckiválás  mindkét  esetben  az  urán 
redukció j ának  eredménye . 

A jellemzett  ércmorfológiai  típusok  a — d uralkodóan  redukált  ércek,  az  e és  f 
típusok  uralkodóan  oxidált  ércek.  Az  egyes  érctípusoknak  a kőzetképződési  szakaszokkal 
való  összefüggését  és  képződésük  időbeliségét  a 6.  ábra  szemlélteti. 


46 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


Az  ércesedés  teleptani  jellegei 

Az  egyes  morfológiai  típusok  egymáshoz  kapcsolódva,  folyamatos  gyakorisággal, 
vagy  egymástól  különállóan,  meddő  közökkel  elválasztva  ipari  érctesteket  „érclencséket" 
alkotnak.  Az  érclencsék  közötti  „meddő”  kőzetben  pedig  a morfológiai  típusok  erősen 
szórtan,  elkülönülten  jelennek  meg.  Vagyis  az  „érclencséket”  a meddőtől  az  ércmorfoló- 
giai elemek  sűrűsége  és  méreti  kifejlődése  különbözteti  meg.  Nagyobb  érclencse  egyfajta 
érctípussal  ritka.  Az  érclencsék  többsége  az  ismertetett  morfogenetikai  és  geokémiai 
típusok  együttese. 

Az  azonos  ércesedési  szintben  levő  lencsék  lencsesorokat  alkotnak.  Ezek  alakja, 
irányítottsága,  elrendeződése  képződésük  földtani  körülményeit  tükrözi.  Az  érclencsék 
hossziránya  a lencsesorok  elrendeződése  a fatörzsek,  a keresztrétegzés  és  hullámfodrokkal 
jelzett  anyagszállítás  irányával,  amely  ÉNY  — DK  és  ÉK  — DNy  irányok  között  változik, 
É-ról  D-felé  szállított  hordalék  lerakódással.  Ugyanezt  állapította  meg  Szabó  J.  (1964) 
a felsőperül  különböző  összleteiben  végzett  keresztrétegezés-mérések  alapján.  A horda- 
lékanyag szállítására  merőleges  irányt  az  urános  oldatok  általános  terjedési-haladási 
irányaként  jelölhetjük  meg  az  üledékfelhalmozódás  viszonyai  között. 

Az  ércesedési  szintek  irányítottsága  hosszabb  távolságon  eltér  a színhatárokétól 
— közelítőleg  a valódi  rétegzés  irányát  követi  — a színhatárok  pedig  befogazódásos, 
vagy  e nélküli  „lépcsőket”  redox  fáciesváltozásokat  alkotva  bizonyos  távolságig  keresz- 
tezik a rétegeket,  majd  ismét  azonos  lefutásúak  a réteghatárokkal.  Az  egymás  fölötti 
érces  szintek  a szinthatárok  közelében  elvégződve  szintén  lépcsős  eltolódást  mutatnak,  s 
K-ről  Ny  felé  haladva  az  érclencsék  és  a produktív  (zöld)  fácies  rétegtanilag  egyre  maga- 
sabb szintben  jelenik  meg  (2.  ábra.). 

Az  ún.  „köztes  vörös”  és  „köztes  szürke’  'homokkövek  mint  a „fedő  vörös”  és  a 
„fekvő  szürke”  homokkövek  befogazódásai  és  lencséi  szoros  kapcsolatot  mutatnak  a terü- 
leti fémakkumulációval  bonyolult  színváltozással.  A produktív  összlet  a legnagyobb  vas- 
tagságú a köztes  vörös  képződményben.  Ahol  a „köztes  vörös”  a „fedő  vörös”  homokkőbe 
megy  át,  a vastagság  hirtelen  lecsökken,  a felső  zöld  fácies  kiékelődik  és  csak  az  alsó 
folytatódik.  Továbbhaladva,  a következő  fokozatban  a zöld  fácies  vastagsága  ríjból 
nagyobb,  először  a zöld-sziirke  befogazódással,  majd  a köztes  vörös  nyelvek  megjelenésé- 
vel. A produktív  összleten  belül  a ténylegesen  zöld  színű  rétegek  vastagsága  a vörös  kié- 
kelődése  táján  a legnagyobb,  itt  a legváltozatosabbak  a színek,  azaz  a redox  viszonyok  és 
itt  van  az  uránakkmnuláció  maximuma  is.  A fáciesfokozatok  utáni  elvékonyodott  alsó 
zöld  összlet  bizonyos  sávban  meddő,  vagy  csak  gyengén  ércesedett  (2.  ábra). 

Az  ércesedés  redoxviszonvainak  jellemzése  után  az  ércesedés  kőzettani  és  tekto- 
nikai kapcsolatának  összefoglalásával  a következő  megállapításra  jutunk. 

Az  ércesedés  nincs  meghatározott  szemcsenagysági  osztályhoz 
kötve,  a kavicsos,  durva  és  a finomszemcsés  homokkövek  egyaránt  jó  minőségű  ércek 
lehetnek,  némi  különbség  csak  az  érctípusok  szerint  figyelhető  meg:  a kavicsos,  durva 
ércekben  több  az  oxidált  típusú  érc,  a finom  és  aprószemcsés  homokkövekben  fordított 
a megoszlás.  Az  aleurit-  és  agyagfélék  közül  csak  a sötétszürke,  fekete,  szervesanyag- 
és  pirittartaknú  változatok  ércesedtek  számottevően. 

Gyakori  az  ércásványoknak  a szemcsenagysági  határon  éles  körvonalú  dúsulása. 
A leírt  ércmorfológiai  típusok  is  arra  utalnak,  hogy  az  urán  jelenlegi  eloszlása  nem  egyet- 
len meghatározott  földtani  folyamat  eredménye,  hanem  több  szakaszban  végbement 
fémanyag  szállítás  és  fölgyülemlés  összhatása. 

Az  üledékösszletet  felépítő  tágabb  értelemben  vett  folyóvízi  üledék  típu- 
sok és  az  ércesedés  között  nincs  olyan  összefüggés,  hogy  az  ércesedés  csak  egy  meghatá- 
rozott típushoz  (pl.  mederi  zátonyhoz,  vagy  ártéri  mocsárüledékhez)  lenne  kötve.  Az  a 


V i r á g h — V i n c z e:  A mecseki  uránérclelőhely 


47 


megállapítás,  hogy  összefüggés  van  a rétegzettség  és  ércesedés  eloszlása  között,  de  egyes 
litológiai  típusok  és  az  ércesedés  kapcsolata  laza,  leszűkíti  az  urán  üledékösszletbe  jutásá- 
nak idejét  és  feltételeit. 

A tektonika  és  az  ércesedés  viszonylatában  az  alapkérdés  az,  hogy  volt-e 
a tektonikának  közvetlen  meghatározó  szerepe  a)  az  urán  üledékbe  jutásában  és  b)  a je- 
lenlegi koncentráció  eloszlásában  ? A kérdés  első  felére  nemleges,  a másodikra  igenlő 
választ  adhatunk.  De  megfigyelésünk  szerint  — az  érces  szinteket  harántoló  töréses 
tektonika  az  uránkoncentráció  eloszlását  csak  lokálisan  befolyásolta.  A litoklázis  lapokat 
bevonó  uránásványosodás  mindig  csak  vékony,  legfeljebb  néhány  mm-nyi  erecskét 
jelent,  amely  erősen  összetöredezett  kőzet  esetén  ércesedett  réshálózatot  alkot,  foltos 
dúsulásokkal  és  kilúgzási  jelenségekkel. 

Bállá  Z.  (1965)  statisztikai  vizsgálatokkal  kimutatta,  hogy  helyenként  a lineáris 
fémkészletek  egyes  nagyobb  vetők  síkjához  viszonyítva  szimetrikusan  oszlanak  meg,  s a 
vetősík  ily  esetben  ércesedési  maximumot  jelez.  A vetőövek  bányabeli  tanulmányozása 
során  megállapította,  hogy  a nyitott  törések  mentén  az  oxidálódás  és  kilúgzás  a gyakoribb 
a „vetőanyaggal”  kitöltött  törések  pedig  a hipergén  áthaknozódás  dúsító  zárófrontjai. 
Az  összetörtebb  D-i  szárnyon  a töréses  tektonika  jelentősen  befolyásolja,  sőt  meghatározza 
az  ércesedés  lokális  morfológiáját,  míg  az  É-i  szárnyon  a töréses  tektonikával  kevéssé 
zavart  szakszókon  is  nagy  kiterjedésben  találunk  összefüggő  ércesedést.  A törési  síkon 
helyenként  nemcsak  a rétegezést  követő  ércmorfológiai  elemeket,  hanem  a rétegezést 
átmetsző,  pl.  gyűrűs  érckiválásokat  is  elvetik.  Bizonysága  ez  annak,  hogy  az  érckiválás 
ezeket  a tektonikai  mozgásokat  megelőzte. 


Az  ércek  ásványos  összetétele  és  az  ércesedés  mikromorfológiája 

A felsőperm  rétegcsoportonkénti  megoszlását  az  I.  táblázat  és  az  1.  ábra  szemlélteti 

I.  táblázat  — Table  I. 


Az  ásványos  összetétel  százalékos  megoszlása  rétegcsoportonként  a Nyugat-mecseki  felsőpermben 


Réteg- 

csoport 

Törmelékanyag  ásványos  összetétele 

Kötőanyag  összetétele 

Kvarc- 

föld- 

pát 

arány 

Gránit 

kyarc 

Össz- 

kvarc 

Föld- 

pát 

Kvarc- 
port ir 

Mag- 

más 

kőzet- 

törme- 

lék 

Meta- 

morf 

kőzet- 

törme- 

lék 

kar- 

bonát 

fillo- 

szili- 

kát 

összes 

pze  -8 

40,5 

80,0 

14,0 

4,5 

i,5 





19,5 

19,5 

5,7i 

Pz4 

35,5 

60,4 

24,2 

n,9 

4,4 

— 

3,9 

17,3 

21,2 

2,50 

r z 

34,o 

50,4 

29,0 

9,o 

7,2 

— 

8,4 

l6,I 

24,5 

i,75 

p 2 

27,0 

47,9 

31,7 

13,7 

6,7 

— 

7,o 

15,4 

22,4 

1,52 

Pl1 

17,0 

35d 

26,4 

19,7 

3,9 

14,9 

8 6 

13,2 

21,8 

i,33 

A kvarc  túlnyomó  része  gránit  eredetű,  néhány  százaléka  típusos  metamorf  kvarc,  kb.  egy- 
harmada  pedig  többé-kevésbé  metamorfizált  kvarc,  amely  egyaránt  lehet  gránitelegyrész  (metamorfizált- 
préseltgránit,  vagy  migmatit-gránit)  és  metamorf  kvarcitból  származó  is.  A Pf1,  P22  és  aP2a  -8  rétegcsopor- 
tokban végbement  kovásodás  eredményeként  a kvarc  jelentős  mennyiségben  megjelenik  kötőanyagként  is 
és  gyakori  a töremlékes  kvarc  továbbnövekedése  is  regenerált  kvarc,  vagy  kalcedon  alakjában. 

A földpátok  nagyobb  része  káliföldpát  (ortoklász,  pertitesedett  ortoklász,  mikroklin)  kisebb 
része  savanyú,  ritkán  középbázisos  plagioklász.  A földpátok  egy  része  üde,  másik  része  több  szakaszos  válto- 
záson ment  keresztül  (pelitesedés,  kaolinitesedés,  „szericitesedés”,  korróziós),  amely  a földpátszemcse  teljes 
felemésztésére  is  vezethet. 

Az  effuziós  kőzettörmeléket  különböző  kvarcporfir-félék  képviselik,  jellemző  felzi- 
tes  szövettel.  Makroszkóposán  és  vékonycsiszolatban  színtelenek,  vagy  vörösre  színezettek,  utólagos 
finomdiszperz  hematitesedéssel. 

Az  intruziós  és  telérkőzettörmeléket  gránit,  aplit,  mikroaplit,  írásgránit, 
gránitporfir  és  ritkán  bosztonit  képviseli. 


48 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


Metamorf  kőzettörmelék  erősen  préselt  kvarciton  kívül,  gránitgenisz,  csillámpala, 
főleg  szericitpala  és  fillit. 

A törmelékes  elegyrészek  együttesének  változásaiból  jól  nyomon  követhető  a lehordási  terület 
alakulása  a felsőpermben.  A tarka  összletben  kőzetalkotó  mennyiségű  metamorf  palatörmelék  a szürke 
összletben  már  csak  nyomokban  van  meg.  Hasonló  jellegű  a plagioklásztartalom  változása  is,  azzal  a 
különbséggel,  hogy  a plagioklász  a fedő  vöröshomokkő  összletig  fokozatosan  kimarad.  Felfelé  fokozatosan 
nő  az  összes  kvarc  mennyisége,  így  a kvarc  — földpát  arányszáma  is.  A földpáttartalom  a maximumot  a 
szürke  és  a produktív  összletben  éri  el,  és  itt  a legnagyobb  a gránitkvarc  relatív  mennyisége  is  az  összes 
kvarcon  belül,  valamint  az  intruzív  és  telérkőzettörmelékek  mennyisége  is.  Ez  az  összetételbeli  változás  úgy 
magyarázható,  hogy  először  a metamorf  palaköpeny  és  a gránit  együtt  pusztult  le  (tarka  összlet),  ezt  követte 
a telérkőzetekkel,  pegmatittal  átjárt  gránitzóna,  végül  a lehordás  csak  „tiszta”  gránitot  szolgáltatott. 
A kvarcporfir  tartalom  felfelé  általában  csökken,  de  az  egyes  összleteken  belül  mennyisége  szeszélye- 
sen változik.  A töremlékes  ásványi  összetétel  összképe  a produktív  összletben,  pegma  ti  tokkal  átjárt  nagy 
kiterjedésű  gránit-alaphegység  lehordási  területre  utal,  amihez  időszakosan  váltakozva  nagy  mennyiségű 
kvarcporfir  járult.  Valószínű,  hogy  a kvarcporfírt  mellék  vízfolyások  szállították,  amelyek  valahol  a 
medence  közelében  egyesültek  a fő  folyóval.  A mellékfolyók  tevékenységének  ingadozásával  magyarázható 
a kvarcporfir  mennyiségi  és  szemnagysági  váltakozása,  mert  hol  durva  kavicsként,  hol  pedig  a homokos 
részlegben  jelenik  meg.  - 


A kötőanyag 

Összmennyisége  legnagyobb  a produktív  összletben,  ezen  belül  az  ércben  átlagosan  valamivel 
nagyobb,  mint  a meddő  kőzetekben.  Minőségileg  az  agyagos-  hidrocsillámos  kötőanyag  uralkodó,  amihez 
rétegösszletként  változó  mennyiségű  karbonátos  és  kovás  (kvarc,  kalcedon)  kötőanyag  járul.  A vörös  színű 
kőzetekre  a hematit,  hidrohematit  is  jellemző.  Az  ércben  az  autigén  ércásványok  adják  a kötőanyag  egy 
részét.  A kovásodás  legnagyobb  a fekvő  szürke  homokkő  összletben  és  a tarka  homokkő  erősen  redukált 
kőzettípusaiban.  A legtöbb  karbonátos  kötőanyagot  viszont  a produktív  összlet  tartalmazza.  Az  ércesedett 
homokkövek  kötőanyaga,  főleg  a redukált  érctípusnál,  uralkodóan  agyagos-hidrocsillámos;  gyakori  a túl- 
nyomóan karbonátos  kötőanyagú  érc  is,  főleg  az  oxidált  ércfélékben. 

A filloszilikátos  kötőanyag  részben  agyagásványokból  (montmorillonit,  illit) 
részben  „szericitszerű”  ásványokból  áll,  amelyeket  Kiss  J.  (1960)  és  Sztrókay  K.  I.  (1960)  vizs- 
gált részletesen.  A hidrocsillámok  változó  mennyiségű,  egymást  helyettesítő  kationjai:  AP  + , Cr’  + , Fe*+, 
Mg*+,  V‘  + és  V*+,  Ni2  + . A kationhelyettesítéstől  függ,  hogy  a hidrocsillám  színtelen,  zöld,  vagy  barna 
hidrocsillámként  jelenik  meg. 

A filloszilikátos  kötőanyag  típusai:  Króm-hidrocsillám,  „mekrohivit”  (mecseki-króm-hidro- 
muszkovit,  Sztrókay  K.  I.)  élénkzöld,  sötétzöld  hidrocsillám.  Főleg  kovás  fatörzsek,  kőszéncsikok 
környékén,  repedésekben,  réteglapokon,  bevonatként  található  lokálisan. 

Finomkristályos  élénk  zöld  hidrocsillám-kötőanyag.  Leginkább  bekérgezésszerű  kifejlődés  a póru- 
sok falain,  vagy  a szurokérccel  váltakozó  ritmusos  szalagos  kiválásként  jelenik  meg.  A zöld  hidrocsillámos 
kötőanyagú  minták  krómszegények,  színezőanyaguk  a vas  és  alárendelten  a króm. 

Vanádium  hidrocsillám:  élénk  barna,  zöldes-barna.  A V-ban  dús  ércek  fő  kötőanyaga.  Optikailag 
és  genetikailag  a zöld  hidrocsillámhoz  áll  közel. 

Színtelen  (esetleg  halvány  zöld)  káli-hidromuszkovit,  a jelek  szerint  a földpát-lebontás  terméke. 

Színtelen,  szubmikroszkópos  szemcsehalmazok  és  kovás  kötőanyag  finom  szövedéke. 

Mennyiségileg  utóbbi  két  filloszilikátos  összetevő  alkotja  a hidrocsillámos  kötőanyag  túlnyomó 

részét. 

A karbonátos  kötőanyag  ásvány tanilag  két  csoportba  osztható: 

Kalcit  és  dolomit,  a karbonátkötőanyag  nagyobb  része.  Legfiatalabb  karbonát  a kalcitanyagú 
repedéskitöltés. 

Ankerit.  Fiatalabb  a kalcit  — dolomit  kötőanyagnál,  azt  kiszorítja. 

Konkréciók:  dolomit,  ankerites  dolomit.  Szerkezetüket  Kiss  J.,Gross  Á.  (1958)  külön  tanul- 
mány keretében  vizsgálta. 


Ércásványok 

A lelőhely  ércásványtani  megismerésében  Barabás  A.  és  Kiss  J.  dolgozata 
(1958)  és  K i s s J.  (1960)  uránásványtani  tanulmányai  alapvető  jelentőségűek.  Az  érce- 
sedés  uránásvánvtaui  képét  illetően  nem  nagy  változatosságot  mutató  ásványtársulás: 
ún.  uránoxidos-pirites  érctípus,  szegényes  és  ritka  másodlagos  uránásvány  együttessel. 
Kiss  J.  röntgenelemzéssel-,  optikai-  és  mikrokémiai  módszerekkel  a következő  urán- 
ásványokat határozta  meg: 

U1+  és  U6+-oxidok:  uraninit  és  uránszurokérc  változatok, 

U4+  és  U6+-szilikátok:  eoffinit,  soddyit, 

Uranil-karbonátok:  liebigit,  metaliebigit,  swartzit,  andersonit. 


V i r á g h — V i n c z e:  A mecseki  uránérclelőhely 


49 


Uranil-szulfátok:  zippeit,  uranopilit. 

Uranil-foszfátok:  autunit  (?) 

Uranil-hidroxidok:  Clarkéit,  fourmarierit  (?) 

Ércásványtani  vizsgálataink  fő  célja  az  ásványparagenezis,  az  ércásványok,  kötő- 
anyag, törmelékanyag  szöveti  összképének  tanulmányozása  volt.  Korábban  az  ezirányú 
vizsgálat  csak  néhány  megfigyelésre  szorítkozott. 

Az  uránoxidok  csoportját  az  uraninit  — szurokérc  — uránkorom  — sor  kü- 
lönböző oxidációs  fokú  tagjai  képviselik.  A legredukáltabb  változat  a kristályos  uraninit 
és  nasturán.  Utóbbi  szalagos,  vésés,  karéjos,  kiválás  a kötőanyagban,  gyakran  ritmikus 
összenövésben,  a hidrocsillámokkal,  vagy  gyűrű  alakban  pirittel  együtt  és  egyéb  szulfi- 
dokkal  a törmelékes  ásványszemcséket  kérgezi  be  (VI.  tábla).  A kiválásokat  gyakran 
uránkorom  zóna  veszi  körül.  Az  uránoxidsor  oxidáltabb  tagjai  (szurokérc  II  — IV.,  urán- 
korom) különböző  alakú  gócokat,  fészkeket  alkotnak  a kötőanyagban,  amelynek  közepén 
gyakran  pirít,  ritkábban  kalkopirit,  galenit  található. 

Az  uránkorom  főleg  a repedezett  zónák  kőzetréseiben  bevonatként,  és  az  erősen 
oxidált  ércekben  hintésekben  a fellazult  kötőanyagban  és  törmelékszemcsék  bevonataként 
hártyaszerűen  is  megjelenik.  Az  előbbieket  másodlagos,  az  utóbbiakat  maradék  urán- 
koromnak lehet  tekinteni.  A szilikátos  uránásványok  közül  a coffinit  képződése  parage- 
netikus  egységet  alkot  a hidroesillám  képződéssel.  A soddyit,  az  uránoxidok  (és  a coffinit) 
lebontási  termékeként  jelenik  meg  az  oxidációs  övben  az  uranil-karbonát  és  — szulfát 
ásványokkal  együtt,  — kis  mennyiségben.  A szulfid-ásványok  között  a leggyakoribb 
érckísérő  a p i r i t , majd  gyakorisági  sorrendben  agalenit  és  akalkopirit  kö- 
vetkezik. Egyéb  szulfidásványok  (szfalerit,  fakóérc,  markazit,  kovellin,  kalkozin)  csak 
csekély  mennyiségben  fordulnak  elő.  A pirít  vagy  uránoxidokkal  együtt  található  vagy 
önálló  piritesedett  öv  a kötőanyagban.  Gyakori  az  apró  gömbhalmazos  baktériumpirit 
kiválás.  (VI.  tábla,  6.).  A pirít  egy  része  nikkeltartalmú  (bravoit),  más  része  esetleg  Se-t 
tartalmaz.  Ásványosodott  fatörzsek  ún.  szulfidgömbös  zónájában  a pirít  markazittal 
társul,  fennőtt  gömbös  kiválásokban.  A g a 1 e n i t a piritnél  is  szorosabban  kapcsolódik 
az  U-oxidhoz.  Szabályos  kocka  alakú  kristály  a szurokérc  belsejében,  de  önállóan  is  meg- 
jelenik az  ércben,  pirít-  kalkopirit-  és  egyéb  szulf idők  társaságában.  Egy  része  szeléntar- 
talmú galenit,  vagy  claustalit.  Akalkopirit  és  kovellin  feltűnően  gyakori  az 
oxidált  típusú  ércekben  is.  A pirít  egy  része  a hipergenezis  során  részlegesen  oxidálódott, 
amit  a hematit  és  limonit  szegély  jelez. 

A nem  opak  kísérő  ásványok  a következők:  a repedések,  litoklázisok 
falán:  kaiéit,  részben  mangánokalcit,  barit,  radiobarit kérgek,  kristályos  bevonatok.  Az 
ásványosodott  fatörzsek  és  konkréciók  üregeinek  falán:  kalcit,  kvarc,  füstkvarc  kristályok; 
s a sötétszürke  pirites  szervesanyag  tartalmú  aleuriton,  agyagon:  dús  gipszkristályhalma- 
zok,  a limouitos  kiválások  szegélyén  pedig  sárga  vasszulfát  kivirágzások  képződtek. 

A leggyakoribb  paragenetikai  együttesek  és  ércesedési 
fázisok:  a)  Az  uránoxid  kiválások  közepén  finoman  hintett  szulfidok,  főleg  pirit- 
szemcsékkel,  vagy  apró  uránoxid  és  piritszemcsék  vegyes  halmaza,  b)  A törmelékanyag 
főleg  földpát  és  kvarcporfír  kiszorítása  karbonát  uránoxid  és  pirít  által  (VI.  — tábla  i.,  5.). 
A felemésztés  néha  a kvarcporfír,  vagy  földpátszemcse  teljes  ércásványos  helyettesítését 
eredményezi,  c)  A karbonát-kötőanyagot  uránoxid  és  pirít  szorítja  ki,  ritkán  a karbonát- 
kötőanyag és  uránoxid  kiválása  egyidejű,  d)  A szulfidok,  szurokérc,  coffinit,  hidrocsil- 
lám  együttesen  szalagos,  ritmikus  kiválásokat  alkot,  egyidejű  kötőanyagképződéssel 
(VI.  tábla,  3.).  e)  A szurokérc  zsugorodási  repedéseit  galenit,  kalkopirit  tölti  ki  (VI.  tábla 
4.). 

A kötőanyagásványok  közül  a szediinentogén  agyagos-szericites  kötőanyagot 
tekintjük  legidősebbnek.  Az  üledékképződéssel  egyidejű,  vagy  a diagenezis  első  szakaszá- 


Földtani  Közlöny 


50 


Nyomelemek  eloszlása  a Mecsek-hegységi 


Réteg 

összlet 

Co 

Ni 

Bi 

Ag 

Cu 

As 

Pb 

Zn 

Psz«  -• 

g/t 

38 

17 

O 

40 

ÓO 

70 

IOO 

gyak.% 

33,3 

66,6 

7,7 

2,6 

Psz* 

g/t 

46 

l6 

O 

6 

l6 

— 

84 

0 

P2z3 

gyak.% 

11, 5 

65,4 

1,2 

g/t 

54 

22 

5° 

12 

43 

20 

230 

120 

gyak.% 

39,o 

92,4 

0,8 

14,5 

6,5 

2,4 

P2z» 

g/t 

21 

1 1 

O 

8 

14 

— 

77 

IOO 

gyak.% 

46,7 

78,2 

8,6 

5,1 

P2z" 

g/t 

34 

19 

3° 

22 

200 

— 

154 

IOO 

gyak.% 

65,2 

83,8 

1 ,2 

25,3 

2,3 

Ércek 

59 

39 

5° 

13 

107 

200 

670 

140 

bán  kivált  ércásvány-társulások  később  részben  újra  oldódtak  és  áthalmozódtak.  Az  ér- 
cesedés  korai  fázisaira  a szenes  mikrorétegezéshez  kötött  és  a sötétszürke,  sok  szénült 
növényi  anyagot  tartalmazó  agyagos  aleurittal  együtt  ülepedett  finom  uránoxid  kiválások 
utalnak. 

A földpát-,  kvareporfir-  és  kvarctörmelékek  bekérgezése  és  kiszorítása  ércásványok- 
kal, továbbá  a karbonátos  kiszorítás  a diagenezis  második  szakaszában  mehetett  végbe, 
de  folytatódott  a katagenezis  szakaszában  is.  A szilikátos  törmelékes  kőzetalkotó  ásvá- 
nyok intenzív  karbonátos  felemésztése  (korrodálása)  elősegítette  a törmelékanyag  ércese- 
dését.  A karbonátos  kötőanyag  a hártyás  szerkezetű  szedimentogén  agyagásványokat 
is  helyettesíti,  annál  fiatalabb,  de  a kései  diagenetikus  és  katagén  hidrocsillámoknál  idő- 
sebb. A karbonát-uránoxid  képződés  két  változatát  különböztetjük  meg:  egyik  a kar- 
bonátos kötőanyag  kiszorítása  ércásványokkal  és  az  egyidejű  kiválás,  a másik  az  epigén 
karbonátosodás.  Az  utóbbi  megjelenési  formája  a repedéskitöltés,  melyben  először  az 
uránoxidok,  majd  a karbonát  jelenik  meg.  A kalciterek  a korábbi  ércásvány  kiválásokat 
átmetszik.  A karbonát  kötőanyag  uránoxidos  kiszorítását  a szedimentogén  agyagásványok 
uránoxidos  helyettesítése  megelőzi.  Fontos  paragenetikai  társulás  a szulfid-uránoxid- 
liidroesilláin  együttes.  A szedimentogén-  és  a földpát  borulásából  származó  heterogén 
agyagásvány-komplexum  az  uránt  és  egyéb  fémionokat  magához  kötötte,  koncentrálta. 
A liidroesillámképződés  során  a fémionok  felszabadultak,  oldatba  mentek  át,  majd  a kén- 
hidrogénes redukciós  környezetben  uránszurokérc  és  egyéb  nehézfémek  önálló  szulfid- 
ásványként  váltak  ki. 

Erősen  redukáló  közegben  az  U6+  teljes  egészében  U4+-é  redukálódott  és  a szilikátos 
környezetben  coffinitként  vált  ki,  amely  egy  későbbi  szakaszban  részben  szurokérccé  ala- 
kult át.  Erre  a jelenségre  utalnak  a szurokérc  fürészfogas-szalagos  rajzolatai,  amelyek 
feltehetően  coffinit  utáni  pszeudomorfózák.  A ritmikus  kolloidális  kiválási  szövetek  bizo- 
nyítják a szakaszos  képződést  (VI.  tábla  3.). 

Nyomelemek  eloszlása.  A felsőperm  rétegösszleteinek  átlagos  nyomelemtartalmát  fél- 
kvantitatív  színképelemzés  eredményeként  a II.  táblázatban  foglaltuk  össze.  Figyelemre  méltó  a V és  a 
szulfidképző  (Cu,  Pb,  Co,  Ni)  nehézfémek  eloszlása.  Az  érctelepes  homokkőben  és  ezen  belül  pedig  U és  V 
mellett  a Co,  Ni,  Bi,  Ag  maximumot  mutat.  Nem  tűztük  ki  célul  az  elemeloszlás  változásának  részletesebb 
vizsgálatát.  Az  elemdúsúlások  maximumai  az  iiledékfelhalmozódás  geokémiai  körülményeire  vezethetők 
vissza.  A lehordási  terület  kőzeteinek  változása  kisebb  szerepű.  Az  érc  és  a meddő  kőzet  között  a nyomelem- 
eloszlásban csak  mennyiségi  különbség  van,  ez  átlagban  egy  nagyságrendet  jelent. 

Statisztikai  vizsgálatokkal  megállapítottuk,  hogy  az  U és  V,  valamint  az  U és  Se-tartalom  között 
korrelációs  összefüggés  van.  Jellemző  az,  hogy  míg  az  Se  egyaránt  dúsul  az  oxidált  és  redukált  ércekben, 
addig  a V-tartalom  az  utóbbiakban  egy  nagyságrenddel  is  meghaladhatja  a Se-tartalmat  azonos  U-kon- 
centráció  mellett.  A V és  Se  eltérő  viselkedése  különböző  ásványi  megjelenésükre  vezethető  vissza,  ugyanis 
a V szilikátos  és  oxidos  kötésbe  a Se  szulfidokba  és  szelenidekbe  épül  be. 


V i r á g h — V i n c z e : A mecseki  uránérclelőhely 


51 


II.  táblázat  — Table  II. 


felsőpermben  (félkvantitatív  színképelemzés)* 


Ge 

Sn 

w 

Ba 

Sr 

Be 

V 

Cr 

Mu 

Ti 

Mo 

Zr 

O 

IO 

12,5 

O 

2100 

230 

O 

170 

70 

- 

2400 

O 

160 

O 

IO 

3,8 

O 

2200 

180 

6 

29,8 

I IO 

80 

2600 

O 

900 

l6 
I ,1 

18 

2,5 

730 

1,4 

2000 

150 

7 

55.3 

350 

IIO 

200 

2700 

20 

23,6 

220 

O 

IO 

2,9 

O 

2300 

IOO 

6 

47,5 

70 

50 

4300 

IO 

U,7 

520 

O 

0 

O 

1900 

200 

6 

53,5 

190 

IIO 

5000 

120 

10,0 

200 

l6 

IO 

760 

990 

120 

8 

600 

90 

220 

2500 

10 

230 

Megjegyzés:  — a „gyakorisági  %”  a színképelemzéssel  kimutatható  koncentrációk  százalékos 
arányát. .mutatja. 

Összeállította:  Virágh  K.-Vincze  J.  1965. 

* A mecseki  Ércbányászati  Váll.  Anal.  Éabor  adatai  alapján.  Kiértékelési  módszer  — Villá- 
nyi K.,  Pál  fi  E.-né,  J u li  á s z S.  (1964)  Magy.  Kém.  Folyóirat.  70  k.  511.  o. 


Az  ércképződés  folyamatai 

Jelenleg  az  uránérctermelés  alapja  az  üledékes  kőzetekben  felhalmozott  ércfélék, 
melyek  között  a szárazulati  folyóvízi  üledékekben  kialakult  uránérces  összletek  kiemelkedő 
szerepűek.  Érthető,  hogy  a kutatók  figyelme  rendkívüli  mértékben  ezen  kőzetösszletek 
felé  irányul.  A törmelékes  üledékanyag  és  az  uránérc  keletkezésének  viszonyáról  szélső- 
séges véleményekkel  találkozunk  az  irodalomban;  nemcsak  a lelőhelyek  összességét  te- 
kintve, hanem  gyakran  egy  és  ugyanazon  lelőhelyet  illetően  is.  Ez  egyrészt  a kutatók  szem- 
léleti beállítottságára,  másrészt  objektív  okokra  vezethető  vissza.  Vizsgálataink  és  a ko- 
rábbi szerzők  (Barabás  A.,  Kiss  J.,  Alföldi  L.,  Bállá  Z.)  véleményeinek 
kritikai  felülvizsgálata  alapján,  a mecseki  uránérclelőhely  képződésmenetét  az  alábbiak- 
ban vázoljuk.  Az  ősföldrajzi  viszonyok  tárgyalásánál  rámutattunk,  hogy  a produktív 
összlet  felhalmozódása  idején  szemiarid  klíma  uralkodott  a permi  üledékgyűjtő  területén. 
A szemiarid  klíma  jellemzőit  az  urán  és  kísérő  elemeinek  migrációja  szempontjából 
Perelmaii  foglalta  össze  (Evszeeva  E.  SZ.,  Perelman  A.  I.  1962).  Elfogad- 
hatjuk, hogy  a felszíni  vizek  oxidációs  közegek,  pH-juk  semlegestől  lúgosig  változik,  uránt, 
vanádiumot  és  rezet  tartalmaznak.  Ilyen  körülmények  között  az  urán  vizes  közegben 
komplex  uranilkarbonát  [U02(C03)3]4~  alakban,  nem  disszociált  U03(H20)1_  2 vegyület- 
ként,  uránhidroxid  U02(0H) +,  valamint  uránhidroxid-szól  [U02(0H)2]n  szálütódhat. 

A törmelékanyagot  szállító  folyóvíz  egy  része  a mederből  oldalirányba  és  lefelé 
szivárgott,  másik  része  az  árvizes  időszak  után  a lefűződött  holt  medrekben  és  ártéri  ta- 
vakban, mocsarakban  maradt  vissza.  Az  utóbbiakban  a finomtörmelékes  anyaggal  együtt 
finom  eloszlásban  főleg  helybenélt  növényi  anyag  rakódott  le,  melyek  bomlástermékei 
az  ottrekedt  víz  pH-ját  savanyúvá  változtatták.  így  a pangó  felszíni  vizek  urántartalma 
az  üledékképződés  során  kicsapódott,  ill.  leülepedett.  Ebben  szerepet  ját- 
szott a hatvegyértékű  urán  redukciója,  a szerves  anyagokhoz  való  adszorbció,  U-organikus 
vegyületek  képződése  az  uranilkarbonátok  elbomlása  nyomán  és  a kolloid  aggregátumok 
koagulációja  utáni  együttülepedés  adszorbens  agyagásványokkal,  kovasavval.  A sötét- 
szürke aleurolit,  agyagos  aleurolit  lencsékben  az  üledékképződés  folyamán  finoman  hin- 
tett kollomorf  szűrökére  és  vele  együtt  vanádiumoxidhidroxid  is  kivált  pirít,  bravoit, 
kalkopirit  kíséretében.  A mikroréteges  finom-  és  középszemcsés  homokkövekben  ezzel  a 


4* 


52 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


folyamattal  kezdődik  a mikroréteges  szórt  — és  sávos  szalagos  érctípus  kialakulása,  melyek 
a diagenezis  során  tovább  dúsultak. 

A folyómedertől  távolabb,  ahol  a beszivárgó  folyóvíz  oldott  oxigéntartalma  el- 
fogy, s így  az  üledék  oxidálódása  megszűnik,  oxidációs  — redukciós  frontok  jönnek  létre. 
Iigy-egy  üledékritmuson  belül  a lencsésen,  sávosan,  vagy  mikrorétegesen  felhalmozódott 
szerves  anyag  természetesen  a rétegződésnek  megfelelően  is  kialakíthatta  a redukciós 
frontokat.  A folyóból  történő,  sokszorosan  ismétlődő  vízbeáramlás  során  a folyómeder 
mentén  kialakult  redoxfrontok  közelében  mint  geokémiai  gáton  redukció  és  egyéb  urán- 
ülepítők hatására  nagy  uránkoncentráció  halmozódott  fel,  melynek  folyamatát  az  5. 
ábra  szemlélteti. 


^^7  XZZZZZZZZz^rzzzzzzzzzzzzz 


A I 2\&\  3\tt\  <[**7]  5EE3  6EE1  7EEA 

5.  ábra.  A folyóvízi  üledékképződéshez  kapcsolódó  uránérckeletkezés  elvi  vázlata  szemiarid  klímában 
Barabás  A.,  V i r á g h K.  (1964').  Jelmagyarázat:  1.  Folyómedri  és  ártéri  üledékek,  2.  Mocsári 
üledékek,  3.  Különféle  vízállások,  4.  Érclencsék,  5.  Vízáramlás  iránya,  6.  Oxidált  és  átmenetiképződmények 
határa,  7.  Átmeneti  és  redukált  képződmények  határa,  8.  Átlagos  talajvízszint 
Fig.  5.  Sketch  of  uránium  őre  deposition  in  connection  with  fluvial  sedimentation  under  semi-arid  climate- 
Plotted  by  A.  Barabás  and  K.  V i r á g h (1964).  Explanation:  1.  Paleostream  and  flood-laid 
sediments,  2.  Swamp  sediments,  3.  Various  water  levels,  4.  Őre  lenses,  5.  Stream  direction,  6.  Boundary 
between  transitional  and  reduced  sediments,  8.  Mean  ground- water  table 


Az  elmondottakat  erősíti  az  is,  ha  figyelembe  vesszük,  hogy  a folyóvízi  üledékkép 
ződés  során  többszöri  áthalmozás  történt  (G  r u n e r J.  W.  1956). 

A diagenezis  első  szakaszában  az  urán  főtömegének  leülepítésében, 
illetve  befogásában  legfontosabb  tényező  a közeg  savanyú  — redukciós  hatása.  A beteme- 
tett növényi  anyag  részleges  bomlása  során  felszabaduló  C02,  valamint  a képződő  hu- 
ininsavak  a vizes  közeget  savanyúvá  változtatják,  melynek  hatására  felbomlik  az  uranil- 
karbonátgyök,  az  uranilionok  pedig  savanyú  közegben  könnyebben  redukálódnak,  mint 
nagyobb  pH-értéknél,  s így  szilárd  fázisba  mennek  át.  Savanyú  közegben  kicsapódó  kova- 
kolloiddal az  U02(0H)2  polimerizált  ionjai  és  kolloid  aggregátumai  társulnak  és  leüleped- 
nek. A redukálódó  fészkekben  jelenlévő  Fe2+-nak  katalitikus  hatása  van  az  U redukciójá- 
ban, főleg  kénvegyületek  jelenlétében.  A diagenezis  első  szakaszában  baktériumok  által 
termelt  H2S  szintén  mint  redukálószer  játszik  szerepet  (J  ensenM.  L.  195&,  Szolnoki 
J.  — Virág  h K.  1966).  A szürke  fekvő  homokkőösszletben  felhalmozódott  sok  növé- 
nyi anyag  bomlása  kis  redoxpotenciálú  savanyú  közeget  létesített,  mely  kovásodással 
járt  együtt  és  az  urán  többé-kevésbé  egyenletesen  kötődött  meg,  illetve  kisebb  koncentrá- 
ciók jöttek  létre  a növényi  maradványok  közvetlen  közelében. 

A kőzettéválás  (diagenezis)  második  szakaszának  kez- 
detén, külszíni  hatásoktól  elzárt  alluviális  üledék  geokémiai  szempontból  sokösszetevős 
bonyolult  rendszernek  tekinthető.  Az  oxidált  zónák  hézagvizeiben  az  U részben  oldott 
állapotban  van  jelen.  A teljes  elzáródás  után  az  oldott  oxigén  további  oxidálódást  hozott 
létre,  mely  főleg  a redukcióra  kevéssé  hajlamos  üledékekben  elősegítette  a Fe(OH3)-mal 


V i r á g h — V i n c z e : A mecseki  uránérclelőhely 


53 


6.  ábra.  Ércmorfológiai  típusok  képződésének  szakaszai.  V i r á g h K.  és  V i n c z e J.  (1965) 

Fig.  6.  Phases  of  formation  of  different  morphological  types  of  ores.  Plotted  by  K.  Vi  rág  h and  J.  V i n c z e (1965). 


54 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


A Mecseki  uránérc  lelőhely  ércképződésének  és 
V i r á g h K.  és 


Földt 

Kőzetképződés  | Anyagszállítás 

szakaszai  » 

Szedimentogenezis 

ani  folyamatok 

Folyóvízi  és  időszakos  vízfolyá- 
sok által  történő  anyagszállí- 
tás; törmelék,  kolloid-  és  valódi 
oldatok  formájában 

Alluviális  (medri  és  ártéri)  üle- 
dékek képződése,  melyben  nö- 
vényi maradványok  és  kol- 
loidális szervesanyag  halmo- 
zódik fel 

A törmelékes  anyag  szállítása  a 
lehordási  területtől  több  mint 
50  km-re 

Alluviális  üledékek  felhalmozó- 
dása szemiarid  klíma  mellett. 
Az  üledékek  többszöri  áthal- 
mozódása  folyóvíz  által 

pH-  és  redoxpotenciálviszonyok 

Oxidációs  közeg,  pH  gyengén 
lúgos 

Eh  (oxidációstól  redukciósig) 
gyengén  lúgostól  gyengén 
savasig)  változékony 

Az  ércképződés  körülményeinek  jellemzése 

Urán-vegyületek  migrálásá- 
nak  és  kicsapódásának  kö- 
rülményei. 

U‘+  hidrokarbonátos  oldatok- 
ban kolloidális  és  egyéb  ásvá- 
nyi vegyületekben 

Au  U‘  + -ot  tartalmazó  oldatok 
az  üledékbe  szivárognak 

Ásványtársulások 

Új  ásványok  képződése  nem  jellemző 

Földtani  kor 

Felsőperm 

és  a Ca-,  Mg-karbonátjaival  együtt  korábban  leülepedett  urán  visszajutását  az  oldatba. 
A pórusvizek  urántartalmának  növekedéséhez  hozzájárul  az  oxidációs-redukciós  részeken 
kicsapódott  urán  egy  részének  újraoldódása  is,  melyek  összhatásaként  a pórusoldatok 
telítődtek  uránnal  és  más  változó  vegyértékű  (V,  Cr,  Cu,  stb.)  elemekkel.  Ezen  fejlődési 
szakaszban  a fő  uránülepítők  ugyanazok  a tényezők,  mint  a diagenezis  első  szakaszában 
végbemenő  folyamatoknál,  azzal  a kiegészítéssel,  hogy  a szerves  anyag  és  a H2S  mellett 
intenzív  redukáló  tényezőként  jelenik  meg  a Fe2+,  elsősorban  a semleges  és  gyengén  lúgos 


V i r ág  h — V i n c z e : A mecseki  uránérclelőhely 


55 


III.  táblázat  — Table  III. 

a kőzetképződési  szakaszok  összefoglaló  vázlata 
V iscze  J.  1965 


Diagenezis 

Katagenezis 

Hipergenezis 

Ebben  az  időszakban  folytatódik  a vastag  fedőrétegek  felhalmozódása 

A hipergén  folyamatok  kifejlő- 
dése. A pórus-  és  repedésvizek 
hatása  a hegység  további  ki- 
emelkedésével és  a tektonikai 
törések  jelenléte  miatt  aktívab- 
bá válik 

Az  első  szakaszban  az  alluviális 
üledékeket  szubaerális  körül- 
mények között  levő  felszíni 
vizek  hatásai  érik.  A második 
szakaszban  a betemetett  üle- 
déket külszíni  hatások  nem 
érik 

A kőzetek  litifikációja.  A pórus- 
vizek  intenzív  migrációja  az 
ausztriai  fázisban  megerősödik 

A rétegterhelési  nyomás  (P)  és  a 
hőmérséklet  (T)  fokozatosan 
növekszik 

A nyomás  és  hőmérséklet  foko- 
zatos növekedése 
P = 1500  — 2000  atm. 

T = 150  — 200  C° 

A P és  T fokozatos  csökkenése 
a réteg-  főleg  repedésvizek 
aktív  hidrokémiai  ráhatása 
mellett 

Nagy  oxidációs-redukciós  fron- 
tok kialakulása  főleg  a reduká't 
üledékek  rovására.  A szerves- 
anyag tőzegesedése,  szenesedése 
és  ásványosodása  (kovásodása, 
konkrécióképződés).  A máso- 
dik szakaszban 

Eh-mínusz  0,3  voltig  pH-lúgos, 
gyengén  savas 

A szervesanyag  további  szénü- 
lése a kőszén  — antracit  fázisig. 

A lúgos  és  redukciós  közegben 
karbonátos  és  érces  metaszoma- 
tozis 

Tektonikai  repedésekben  a fel- 
színhez közel  oxidációs  folya- 
matok. A lassú  vízcsere  övében 
gléjes  típusú  és  szulfátreduká- 
ló baktériumok  által  létreho- 
zott redukció. 
pH  erősen  változó 

A kémiai  és  biológiai  folyamatok 
hatására  az 

Ua+  és  V6+  redukálódik  és  ki- 
csapódik. Redukálok:  H2S, 

Fe3+  és  Corg. 

Az  aktív  pónisvizek  hatására 
(oldódás,  és  kolloidok  szétesése) 
az  urán  részlegesen  áthalmozó- 
dik és  az  alacsony  Eh-értékű 
helyeken  tovább  koncentráló- 
dik. (A  szénlencsék  szenes  fa- 
törzsek és  a diszperz  szerves- 
anyag közelében) 

A tektonikai  törésvonalak  övei- 
ben és  a repedésekben,  vala- 
mint a redoxpotenciáljukat 
megváltoztató  kőzetekben  (dif- 
fúziós úton)  az  urán  részlege- 
sen áthalmozódik 

Kollomorf  uránszurokérc  — 

szurokér  c-> 

Uránkorom  >.  t 

coffinit  — 

baktériopirit 

Fe,  Cu,  Pb,  Zn  szulfidok 
szelenidek  (klausztalit) 

karbonátok  és  regenerált  kvarc 

V3+-oxidok  — hidroxidok  (montroseit)  agyagásványok  — 
hidrocsillámok  . v 

Fe3+  -hidroxidok  — hidrogoethit  — hematit  — 

részben  maradék  uránkorom 
szoddyt 

regenerált  uránkorom 
Fe8+-hidroxid 

UO|+ -karbonátok  és  szulfátok 
(autunit) 

Ca,  Ba,  (Fe)  szulfátok  karbonát 
erek 

részben  limonit  Anaerob  kö- 
rülmények között  szulfidok  és 
uránszurokérc  keletkezik. 

Triász,  liász,  alsókréta 

Felső  krétától  napjainkig 

közegben,  zónákban.  A kőzettéválás  jellegzetes  diffúziós  formái  a karbonátkonkréciók, 
amelyek  felületén  és  a beágyazó  homokkőben  a Fe2  +-tartalmú  gócok  körül  uránoxid  csa- 
pódik ki.  Az  utóbbi  a karbonátos  kötőanyagfoltok  felületén  és  karbonátosodott  sávokkal 
párhuzamosan  is  gyakran  kiválik.  Az  irodalomból  (C.  R u f f,  F.  G.  L e s u r e 1962) 
ismertetett  diffúziós  ércmorfológiai  elemek:  „rollok”  gyűrűk,  sávok  igen  elterjedtek. 

A katagenezis  folyamatában  a kőzetek  tovább  tömörödnek. 
Sztrahov,  N.M.  értelmezése  szerint  a folyamat  fő  tényezője  az  új  hőmérsékleti  vi- 


56 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


szonyok  és  a rétegterhelésből  eredő  nyomás.  A regionális  kőzettéválás  részeként  a sókban 
dús  pórusoldatok  mozgásba  jönnek.  A kényszermozgás  folytán  a mélyebb  szintek  alulról 
felfelé  áramló  pórusoldatai  általános  redukáló  hatást  váltanak  ki,  következőleg  eltűnnek 
az  egykori  folyók  oldalirányú  szivárgó  vizei  által  létrehozott  kisebb  redukciós  frontok. 
Másrészt  az  ártéri  üledékek  rétegszerű  lencséi  az  oldatokat  oldalirányú  migrálásra  kény- 
szerítik, ami  a produktív  összletbe  benyúló  vörös  homokkőnyelvek  és  vörös  homokkő- 
lencsék végleges  kialakulását  eredményezi.  A nyomás  és  növekvő  hőmérséklet  hatására 
az  agyagsávok  átkristályosodnak,  ennek  során  a szorbciósan  kötött  fémionok  oldatba 
lépnek.  A növényi  anyag  tovább  szénül,  a feketekőszén  — antracit  fázisig,  minek  követ- 
keztében az  urán  deszorbeálódik  a felszabaduló  illők  az  uránnal  organikus  vegyületeket 
alkothatnak,  de  nincs  kizárva  az  extrakció  szerepe  sem.  Az  uránban  és  más  fémekben  gaz- 
dag agresszív  pórusoldatok  metaszomatikus  folyamatokat  hoznak  létre,  amelyek  a törme- 
lékagyag karbonátos  — szurokérces  — pirites  helyettesítésében  és  a karbonátos  kötőa- 
nyag ércásványok  által  történő  kiszorításában  nyilvánulnak  meg.  Ebben  a szakaszban 
képződött  szurokérc  és  coffinit  szoros  paragenezisben  vannak  a V-  és  Cr-tartalmú  hidro- 
csillámokkal. 

Általánosságban  megállapíthatjuk,  hogy  a korábban  létrejött  érchalmazok  átren- 
deződésével állunk  szemben.  Jelentős  mértékű  ércáthalmozódás  csak  a teljes  mértékben 
feloxidálódó  vörös  homokkőnyelvekből  és  homokkőlencsékből  jöhetett  létre.  Ebben  a fo- 
lyamatban az  uránérefelhalmozódás  egyirányú  fejlődését  látjuk  (progresszív  epigenezis). 

A hipergén  folyamatokat  területünkön  az  ausztriai  hegységképződési 
szakasztól  számíthatjuk,  amikoris  a perm — mezozóos  medence  üledékei  boltozattá  gyűrőd- 
tek  és  a helyi  erózióbázis  fölé  emelkedtek,  napjainkban  is  tartó  gyors  lepusztulással.  Az  oxi- 
dációs hatású  felszíni  vizek  az  antiklinális  magjában  lepusztult  produktív  összletből 
az  uránt  nagy  részben  tovaszállították  az  új  üledékgyűjtőbe  (miocén  — pl iocén  medence), 
kisebb  részét  a szerkezeti  törések  mentén  a mélybe  juttatták.  A felszínhez  közel  a vetők 
és  repedezett  övék  mentén  oxidálódás  ment  végbe.  Mélyebben  a vetők  és  repedezett  övék 
mentén  a vörös  homokkövek  „kizöldülnek”,  amely  jellegzetes  hidrogeokémiai  övességről 
és  a H2S  nélküli  redukcióról  tanúskodik.  A bányában  végzett  lumineszcenciás  vizsgálatok 
szerint  a felszínhez  közel  levő  produktív  összletben  a kőzet  pórusai  és  a hajszálrepedések 
telítve  vannak  állandó  migrációban  levő  Ca-Mg  uranilkarbonátok  oldataival.  A kőzetek 
repedéseiben,  vagy  réteglapokon  kedvező  redukciós  körülmények  között  az  urán  újból 
kicsapódott  uránkorom  és  alárendelten  másodlagos  uranilszulfátok  — karbonátok  alak- 
jában. Az  uránkorommal  együtt  limonit  válik  ki  (oxidált  érctípus).  Ilyen  ércek  leggyak- 
rabban a produktív  összlet  felső  részében  találhatók.  A hipergén  oxidáxió  nem  minden 
esetben  jár  együtt  az  uránásvány  teljes  feloldásával. 

Szolnoki  J.  ésVirágh  K.  (1965)  bányából  vett  mintákon  helyben  élő 
baktériumokat  mutattak  ki.  Ez  a tény  a mikrobiológiai  oxidáció  és  redukció  jelelenleg 
is  folyamatban  levő  nagy  szerepét  bizonyítja.  Mindezeket  a folyamatokat  áttekinthetően 
a III.  sz.  táblázatban  foglaltuk  össze. 

A lefogadó  kőzetek  és  az  ércek  sokirányú  beható  vizsgálati  eredménye  alapjan 
tehát  a mecseki  uránérc-területet  egészében  véve  ,,poligén”  lelőhelynek  minősíthetjük. 

* 

A szerzők  köszönetüket  fejezik  ki  Fazekas  Viának,  Selmecziné,  Antal 
P-nek,  Elscholtzné,  Subái  M.-nak  a laboratóriumi  vizsgálatokban  való  közre- 
működésükért, Horváth  I.-nak,  Kaszás  F.-nek  a bányaföldtani  dokumentációk 
során  kifejtett  munkásságukért,  továbbá  Fűzi  T.-nak  a kiváló  fotódokumentációk  el- 
készítéséért. 


V i r d g h — V i n c z e : A mecseki  uránérclelőhely 


57 


TÁBE AMAGY  ARÁZ  AT  - EXPEANATION  OF  PI.ATES 


I.  tábla  — Plate  I. 

1.  Keresztrétegzett  medri  zátonypad  (a)  gyengén  rétegzett  zátonyüledékben  (b).  A keresztrétegzett  padot 
közel  vízszín  tes  mikrorétegzésű  sötétszürke  finomszemcsés  homokkő  határol  ja  (c).  Bányafotó,  M = i : 10. 
Cross-bedded  channel  bar  (a)  in  a slightly  bedded  succession  of  channel  sediments  (b).  The  cross-bedded 
bar  is  in  contact  with  subhorizontally  microlaminated,  fine-grained,  dark-grey  sandstones  (c).  Mine- 
photograph,  scale  = i : io. 

2.  Meredek  keresztrétegzésű  medri  zátony  (a)  lenyesett  felületére  (b)  durvaszemcsés,  gravelites  rozsda- 
vörös ércesedett  homokkő  települ  (c).  Oxidált  érctípus.  A keresztrétegzett  összlet  szürke  középszemcsés 
homokkő,  bemosott  szénült  ágdarabokkal  (d).  Bányafotó,  M = i : 14 

Truncated  surface  (b)  of  a sand  bar  of  oblique  cross-bedding  (a)  overlain  by  rust-red,  coarse-grained, 
gravelitic,  ore-mineralized  sandstones  (c).  Oxidated  őre  type.  The  cross-bedded  sequence  is  a greye 
medium-grained  sandston  with  coalified  fragments  of  twigs  (d).  Mine-photograph,  scale  = 1 : 14 


II.  tábla  — Plate  II. 

1.  Szalagos-réteges  szurokérckiválás  (a)  zöldesszürke  medri  zátonyhomokkőben.  Az  ércesedés  az  egyenetlen 
kimosási  felületnél  (b)  kezdődik  és  attól  távolabb  csökken  az  intenzitása.  „Redukált”  érctípus.  Bánya- 
fotó, M = 1 : 12 

Banded-bedded  segregation  of  pitchblende  (a)  in  a greenish-grey  sandstone  bar.  Őre  mineralization  be- 
gins  at  the  rugged  surface  of  outwach  (b);  farther,  its  intensity  decreases.  „Reduced”  őre  type.  Mine- 
photograph,  scale  = 1 : 12 

2.  Ártéri  homokkősorozat.  Alul  uránoxidos  — szenes  mikrorétegzés  (a)  zöld  homokkőben,  középen  apró- 
finomszemcsés  sötétszürke  ártéri  — mocsári  gyengén  ércesedett  szenes  mikrorétegzett  homokkő  (b), 
világosszürke  dolomit-konkréciósorral  (c).  Bányafotó,  M = 1 : 12 

Flood-laid  sandstone  sequence.  At  the  bottom  (a):  uránium -oxide-bearing  and  carbonaceous  micro- 
lamination  in  green  sandstones;  in  the  centre  (b):  fine-grained,  dark-grey  sandstone,  flood-  and  swamp- 
laid,  microlaminated,  slightly  miueraüzed,  carbonaceous,  with  (c):  series  of  light-grey  dolomité  concre- 
tions.  Mine-photograph,  scale  = 1 : 12 


III.  tábla  — Plate  ül. 

1.  Teljesen  szénült  fatörzs  (a),  alatta  ágdarab  (b),  mederi  zátonyüledékben.  Környezetükben  a homokkő  igen 
erősen  ércesedett  (sötétszürke,  fekete).  Redukált  érctípus.  A fatörzs  enyhe  kimosási  felület  (c)  mentén 
található,  melyre  durva  szemcsés  homokkő  települ  (d),  rozsdavörös  „oxidált”  típusú  ércesedéssel. 
Bányafotó.  M = 1 : 7,5 

Completely  coalified  wood  trunk  (a)  underlain  by  twig  fragment  (b)  in  a channel  sandstone  bar.  Around 
the  wood  fragments  the  sandstone  is  strongly  mineralized  (dark-grey,  black).  Reduced  őre  type.  The 
wood  trunk  lies  along  a surface  of  slight  outwach  (c)  overlain  by  coarse-grained  sandstones  (d)  with  rust- 
red  őre  mineralization  of  “oxidated”  type.  Mine-photograph,  scale— 1 : 7,5 

2.  Két  kovás  fatörzs  keresztmetszete  (a) , szénült  kéreggel  (b).  Környezete  ércesedett.  A fatörzs  fölött  kimo- 
sási felület  (c),  a rátelepülő  medri  sorozat  (d)  az  üledékanyag  szemnagyságának  finomodásával  fokoza- 
tosan ártéri  képződménybe  (e)  megy  át.  Bányafotó,  M = 1 : 15 

Cross-section  of  two  silicified  wood  trunks  (a)  with  coalified  barks  (b).  In  their  environment  ore-minerali- 
zation.  Above  the  wood  a surface  of  outwash  (c),the  overlying  succession  of  channel  sediments  (d)  gradies 
intő  finer-grained,  flood-laid  sediments  (e).  Mine-photograph,  scale  =1:15 


IV.  tábla  — Plate  IV. 

1.  Közép-  és  aprószemcsés  zöld  homokkőben  a rétegzés  mentén  uránoxid-sávos  kiválások  (a),  közepén 
gyűrűs  érckiválás  (b),  belsejében  hintett  ércesedéssel  (c).  Uránkorom  bevonatú  litoklázis  felület  (d). 
Bányafotó,  M = r : 15 

Segregation  bands  of  uránium  oxide  along  bedding  planesof  médium-  to  fine-grained,  green  sandstones  (a) , 
centre:  annular  segregation  of  őre  (b)  with  disseminated  őre  inside  (c).  Yoint  pláne  mantled  by  uránium 
black  (d).  Mine-photograph,  scale  =1:15 

2.  Zöld  és  zöldesszürke  középszemcsés  homokkősorozat  (medri  zátony),  három  kimosási  felülettel  (a,,  a:,  a3). 
Az  a,  és  a 2 felület  mentén  aprókavicsos  aleurit  és  konkréciók,  az  a3  mentén  áthalmozott  fekete  aleurit 
tömb  (b)  és  kavicsok  (c),  a felső  két  kimosási  felület  között  ércroll  (d)  látható.  Bányafotó,  M = 1 : 15 
Succession  of  green  and  greenish-grey,  medium-grained  sandstones  (of  sand-bar  origin)  with  three  ero- 
sion  surfaces  (a,  ,a2,  a,).  Along  surfaces  a,  and  a2,  fine  pebbles  and  concretions  of  siltstone,  along  a3  a 
block  of  redeposited  black  siltstone  (b)  with  siltstone  pebbles  (c)  are  seen,  while  between  the  two  upper 
erosion  surfaces  an  őre  roll  (d)  is  visible.  Mine-photograph,  scale  =1:15 


58 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


V.  tábla  — Plate  V. 

1.  Gyenge  vízszintes  rétegzést  merőlegesen  átmetsző  redox  front  melynek  zonális  sorrendje:  szürke  homok- 
kő (a),  uránoxid  sáv  (b),  amelyet  vasoxidos  sáv  kísér  (c),  majd  zöld  homokkő  (d),  oxidált  típusú  hintett 
ércesedéssel.  Kőzetfelvétel,  méret  =1:3. 

Oxidation-reduction  zoning  intersecting  the  slight,  horizontal  stratification:  grey  sandstone  (a),  bánd  of 
uránium  oxide  (b),  iron  oxide  bánd  associated  with  the  former  (c),  green  sandstone  (d),  with  disseminat- 
ed  őre  of  oxidated  type.  Photograph,  scale  =1:3 

2.  Réteges-sávos  érckiválás  radiografiája.  Expozíció  5 nap.  M = 1 : r. 

Radiograph  of  bauded-bedded  segregation  of  őre.  Exposure:  5 days,  scale  = 1:1 

3.  Karbonát  konkréció  (a)  és  környezetének  (b)  ércesedése.  Radiografia.  Expozíció:  5 nap,  M = r : 2 

Őre  mineralization  of  a carbonate  concretion  (a)  and  of  its  environment  (b).  Radiograph.  Exposure: 
5 days,  scale  =1:2 

4.  Vörösbarna  árnyalatú  füstsziirke  ércesedett  homokkő,  sötétszürke  aleurit  kavicsokkal  (a).  Kőzetfelvétel, 
M = 1 : r 

Őre  mineralized  sandstone,  smoke-coloured,  with  red-brown  shades,  including  dark-grey  siltstone  pebb- 
les  (a).  Photograph,  scale  =1:1 

5.  Az  előbbi  homokkőről  készült  radiografia.  Expozíció:  5 nap,  M = 1 : 2 
Radiograph  of  the  above  mentioned  sandstone.  Exposure:  5 days,  scale  = 1:2 

VI.  tábla  — Plate  VI. 

1 . Naszturán  (világosszürke)  (a)  kiválás,  korrodált  és  átitatott  törmelékes  kőzetszemcsék  (szürke)  (b) 
körül  szalagosán.  Középen  piritgócok  (fehér).  Ércmikroszkópos  felvétel.  N - 250  X. 

Segregation  of,  pitchblende  (light-grey)  (a)  forming  stripes  around  corroded  and  impregnated  detri- 
tic  rock  particles  (grey)  (b).  Centre:  accumulations  of  pyrite  (white).  Photomicrograph,  250  X 

2.  Gyűrűs  érckiválás  részlete.  Naszturán  I.  (világosszürke  ) (a) , belsejében  kocka  szerinti  uraninit  kristályok 
(szürkésfehér)  (b).  Szegélyén  uránkorom  (sötétszürke)  (c).  Meddő  sávval  elválasztva  (d),  uránkorom, 
(sötétszürke)  (e),  benne  bravoit  kristályok  (fehér)  (f).  Ércmikroszkópos  felvétel,  N = 250 x. 

Detail  of  an  annular  őre  segregation.  Pitchblende  I.  (litgh-grey)  (a),  with  hexahedral  uraninite  crystals 
(greyishwhite)  (b)  in  its  center.  Uránium  black  (dark-grey)  (c)  at  its  bordér.  Separated  by  a barrenband 
(d),  uraninn  black  (dark-grey)  (e)  containing  bravoite  crystals  (white)  (f).  Photomicrograph,  250  X 

3.  Fonalszerű  szurokérc,  szulfidok  és  hidrocsillámok  ritmikus  kiválása.  Nagyobb  fehér  foltok:  pirít,  kalko- 
pirit  (a),  fehér  fonalak:  szurokérc,  galenit  (b).  Ércmikroszkópos  felvétel,  olajimmerzióban,  N = 150 X 
Rhythmical  segregation  of  thread-like  pitchblende,  sulphides,  and  hydromicas.  Éarger  white  mottles; 
pyrite,  chalcopyrite  (a),  white  filaments:  pitchblende,  galena  (b).  Photomicrograph  in  oil  immersion, 
150  X 

4.  Kalkopirit  (fehér)  (a)  a szurokérc  (világos  szürke)  (b)  zsugorodási  repedéseiben.  Ércmikroszkópos  felvé- 
tel, N = 200  X . 

Chalcopyrite  (white)  (a)  in  the  shrinkage  cracks  of  pitchblende  (light-grey)  (b).  Photomicrograph,  200  X 

5.  Kvarcit,  törmelékszemcse  (a)  ércesedése.  A pirít  és  uránoxid  (fekete)  korrodálják  és  részben  helyettesítik 
a törmelékszemcsét.  Áteső  fényben  -f  Nic.  N = 40  x 

Őre  mineralization  of  a detritic  grain  of  quartzite  (a).  The  grain  has  been  corroded  and  partly  replaced  by 
pyrite  and  uránium  oxide  (black).  In  transmitted  light  +Nic.  40  X 

6.  Gömbhalmazos  pirít  (a)  az  uránszurokérccel  (b)  együtt  bazális  kötőanyagot  alkot.  A szurokércben  pirít 
és  galenit  szemcsék.  Vékonycsiszolat  felvétel  1 nikollal,  ráeső  fényben.  N = 50  X 

Spheroidal  aggregats  of  pyrite  (a)  forming  a basal  cement  together  with  pitchblende  (b).  Pitchblende 
includes  pyrite  and  galena  grains.  Thin  section  photograph,  1 nic.,  incident  light,  50  X 


IRODAÉOM  — REFERENCES 

Alföldi  E-  (1958) : Jelentés  a mecseki  permi  összlet  mélyfúrásokkal  harántolt  rétegcsoportjai- 
nak részletes  anyagvizsgálatáról.  Kézirat.  Mecseki  Ércb.  Váll.  — Bállá  Z.  (1965):  A kővágószőllősi 
antiklinális  fejlődéstörténete.  Földt.  Közi.,  95.  — Barabás  A.  (1956):  Mecsek  hegységi  perm  időszaki 
képződmények.  Kandidátusi  dissz.  Kézirat.  Magy.  Tud.  Akad.  — Barabás,  A.  — Kiss,  J.  (1958): 
I,a  genése  et  le  caractere  petrographique  sedimentaire  de  l’enrichessement  de  minéral  d’uranium  dans  la 
Montagne  Mecsek.  Actes  de  la  deuxiene  Conf.  Int.  d.  Nations  Unies.  Génévé.  — — E>  a p a 6 a in,  A.  — 
B h p a r,  K-  (1966):  MexaHH3M  o6pa30BaHnn  ocanoMHbix  ypaHOBbix  pyn  Ha  npHMepe  MeneKCKoro 

MecTopo>KReHHH  (BeHrpHu).  JlHTOJiorHH  h non.  HCKonaeMbie,  Ne  2.  — Barabásné  Stuhl  Á.  (1962): 
Jelentés  a Mecsek  hegységi  permi  üledékek  palinológiai  vizsgálatáról.  Kézirat.  Mecseki  Ércb.  Váll. 
— B a t y n h h,  C.  r.  h np.  (1965):  3K3oreHHbie  3nnreHeTHBecKne  MecTopo>KReHHH  ypaHa.  ycnoBHH  o6pa30- 

BaHHH.  AT0MH3flaT  M.  JI  a H M e B,  B.  M.  (1963):  OCTaRHÜHOCTH  (JjOpMHpOBaHHH  OCaROHHblX  MeCTOpO>K- 

fleHHft  ypaHa..  06.  «r coxhmhh,  neTporpa<}>HH  h MHHepanorHH  ocanoBHbix  o6pa30BaHHfi».  M3R.  A.  H.  CCCP.  — 
E b c e e b a,  Jl.  C.  — flepeabniaH,  A.  H.  (1962):  r coxhmhh  ypaHa  b 30He rHnepreHe3a.  r ocaTOMH3RaT . 
G e c e v a,  R.  V.  (1958):  Zűr  charakteristik  des  sedimentár  — metamorphen  Typs  dér  Uranvererzung. 
Angew.  Geol.  No.  10.  — G r u n e r,  J.  W.  (1958):  Concentration  of  uránium  in  sediments  by  multiple 
migration  — acceretion.  Econ.  Geol.  No.  6.  - Jensen,  M.  E.  (1958):  Sulfur  isotopes  and  the  origin  of 
sandstone  type  uránium  deposite.  Econ.  Geol.V.  53.  No.  5.  — Kiss  J.  — Grossz  Á.  (1958):  Konkré- 
ció képződés  és  új  karbonátos  fácies  a Mecsek  hegységi  permi  pszamitos  összletben.  Földt.  Közi.,  88.  kötet 


V i r á g h — Vincié:  A mecseki  uránérclelőhely 


59 


— K i s s J.  (1960):  Az  urán  — króm  — vanádium  eloszlása  és  az  epigén  krómcsillám  szerepe  a mecseki  permi 
összletben.  Földt.  Közi.,  90.  kötet,  1.  — Kiss  J.  (1961):  A mecseki  uránérc  ásványos  alkata  és  genezise 
Kézirat.  Kand.  dissz.  — Méhes  K.  (1957):  Urántartalmú  kőszenek  genetikai  típusai.  Kézirat.  MÁFI 
könyvtára.  — H a y m o b,  r.  B.  h ap-  (1963):  YpaH  b ocaflowHbix  noponax.  OcHOBHbie  ueprbi  reoxHMun 
ypaHa.  A.  H.  CCCP.-kuff,  C.-Lesure,  F.  G.  (1962):  Diffusion  features  of uránium  — vanadium 
deposits  in  Montesuma  Canyon,  Utah.  Econ.  Geol.  V.  57.  No.  2.-  P y x h h,  Jl.  B.  (1961 ) Ochobu  jt.ito- 
jiorHH.  rocreonrexH3flaT.  — Selmecziné,  Antal  P.  (1966):  Szénült  és  ásványosodott  fatörzsek 
ércesedése  a mecseki  lelőhelyen.  Kézirat.  Mecseki  ércb.  váll.  — LU  o y,  Xf.  P.  (D.  R.  S h a w s) 
(1955):  3HaMeHHe  pyAHbix  3ane>KeB  «pojim  b reHe3nce  ypaHo  — BaHa/meBblx  MecTopowAeHHü  na  nnaTo 
Konopano.  Tpyabi  Me>KA.  KoH(j).  no  Atomh.  SHepr.  b weHeBe,  P/36  MocKBa  — Szabó  J.  (1965):  A me- 
cseki felsőpermi  és  alsószeizi  összletek  ferderétegzettségi  adatainak  földtani  értékelése.  Földt.  Közi., 
95.  kötet  — CanowHHKOB,  JE  r.  — BucejiKMHa,  M.  M.  (1962):  3K3oreHHbie  ypaHOBbie  Mel 
CTOpOWAeHHB,  CBH33HHbie  C neCTpOUBeTHOÜ  KOHTHHeHTaAbHOÜ  TOALLiefl.  Teon  pyAH.  MeCTOpO>KA.  JV°  3.  — 
C 0 n h o k h,  R.  — B h p a r,  K.  (1966):  Ponb  öaKTepnö  o o6pa30BaHnu  ypaHOBbix  MecTopo>KAeHHií  3anera- 
kjuihx  b necMaHHKax.  XfOK/iaa  Ha  IX.,  MewAyHapoAHOM  öHOAonmecKoroM  KOHrpecce.  MocKBa  — C t p a- 
x o b,  H.  M.  (1960 — -1962):  Ochobh  TeopHH  AHToreHe3a  T.  1—3.,  A.  H.  CCCP.  — Sztrókay  K.  I. 
(1960):  Ásványtani  vizsgálatok  a Mecsek  hegységi  uránérc-paragenezis  körében.  Kézirat.  Mecseki  Ércb. 
Váll.  — Vadász  E.  (1960):  Magyarország  földtana.  Akad.  Kiadó,  Budapest  — Vadász  E.  (1963): 
Magyarországi  kövesedett  famaradványok  földtani  kérdései.  Földt.  Közi.,  93.  kötet  - Vincze  J.  (1965) : 
Érclencse  típusok  meghatározása  a Mecseki  lelőhelyen  ásványkőzettani  fácies  és  ércmorfológiai  bélyegek 
alapján.  Kézirat.  Mecseki  Ércb.  Váll.  — V i r á g h K.  (1962) : A Mecseki  lelőhely  ércesedésének  regionális 
eloszlása.  Kézirat.  Mecseki  Ércb.  Váll.  — V i r á g h K.  (1966):  Mecseki  lelőhely  készleteinek  felülvizsgá- 
lata az  újabb  földtani  és  ércesedési  ismeretek  alapján.  Kézirat.  Mecseki  Ércb.  Váll. 


Specific  features  of  the  formatiou  of  the  uránium  őre  occurrence,  Mecsek  Mts,  Hungary 

K.  VIRÁGH-J  VINCZE 

Summing  up  the  results  of  detailed  field  and  laboratory  studies  the  authors  give  a 
description  of  the  formation  of  the  Mecsek  őre  occurrence. 

Depending  on  morphological  features  various  morphological  types  relating  to  the 
conditions  of  őre  deposition  can  be  distinguished.  According  to  the  oxidation  state  of 
ore-bearing  rocks  and  őre  minerals,  reduced  and  oxidated  őre  types  are  separated. 

As  regards  the  areal  distribution  of  őre  mineralization,  the  highest  aecumulations 
of  uránium  occur  in  zones  of  extremely  varied  oxidation-reduction  conditions. 

As  a result  of  investigations  intő  the  mieromorphology  of  őre  mineralization  the 
paragenetic  assemblages  of  őre  minerals  and  the  successive  stages  of  őre  mineralization 
are  discussed. 

Through  an  analysis  of  the  paleogeography,  geochemistry  and  geochronology  of  the 
occurrence  the  determination  of  the  deposition  and  the  first  and  second  stages  of  dia- 
genesis,  as  well  as  that  of  the  őre  forming  processes  brought  about  in  the  course  of  kata- 
genesis  and  hypergenesis  becomes  possible. 

The  uránium  őre  occurrence  in  the  Mecsek  Mts  may  be  qualified  as  of  polygenous 
origin  due  to  the  fact  that  each  stage  of  its  development  played  an  important  role  in  the 
present  distribution  of  őre  minerals. 


URÁNIUM  KIOLDÓDÁSÁNAK  VIZSGÁLATA  MAGMÁS  KŐZETEK 

Z ŰZ ÁLÉ KÁBÓL 

Dr.  SZALAY  SÁNDOR  — Dr.  SÁMSONI  ZOLTÁN* 

(9  ábrával,  1 táblázattal) 

Összefoglalás:  Különböző  lelőhelyekről  származó  gránit-,  andezit-,  gabbro-  és 
bazaltzúzalékok  U-tartalmának  kioldódási  viszonyait  tanulmányoztuk  laboratóriumi 
kísérleteink  során.  A gránittörmelék  U-tartalmának  vizes  kioldódása  sokkal  nagyobb  mér- 
tékű, mint  bármely  egyéb  kőzeté.  Ez  a jelenség  a gránitterületek  talajvízi  U-tartalmának 
növekedésére  vezet.  Valamennyi  vizsgált  mintára  vonatkozóan  olyan  törvényszerűséget 
figyeltünk  meg,  hogy  az  U kioldódásával  csaknem  egyidejűleg  fellép  egy  elnj-elési  hatás  is, 
melynek  következtében  a törmelékkel  érintkező  víz  U-tartalma  néhány  órán  belül  egyen- 
értéket  vesz  fel.  A megfigyelt  jelenségek  megmagyarázzák  azt  az  eddig  érthetetlen  nagy- 
fokú ingadozást,  amit  a természetben  a talajvizek  U-koncentrációja  mutat,  továbbá  az 
uránium  biolitokban  ismeretes  akkumulációjának  első  lépését. 


A szenior  szerző  korábbi  vizsgálatai  szerint  a biolitok  a természetes  vizek  uránium- 
tartalmát  UO|+kation  alakjában  vízben  oldhatatlan  humuszsavak  kationcserés  elnyelés- 
sel megkötik,  koncentrálják.  Az  U-nak  humuszsavon  történő  kationcserés  elnyelésére 
kimagaslóan  nagy  geokémiai  dúsulási  tényező  (GEF)  jellemző:  kb.  10  000:1.  Ez  a dúsítási 
tényező  magyarázza  azt  a körülményt,  hogy  a humuszsavban  gazdag  tőzegréteg  néha 
10  ooo-szer  nagyobb  U-tartalmú,  mint  a vele  érintkező  talajvíz  (cca  100  mg/t  víz) . Mint- 
hogy a humuszsav  elnyelő  képessége  rendszerint  mindig  nagy,  ezért  a dúsulás  hatékony- 
ságot kizárólag  a természetes  vizek  viszonylag  alacsony  U-koncentrációja  határozza  meg. 

Számos  kutató  alkalmazott  hidrogeokémiai  módszereket  a természetes  vizek 
U-tartalmának  meghatározására.  Az  U-tartalomnak  szélsőséges  értékek  közötti  ingadozá- 
sait geokémiai  szabályszerűségek  alapján  nehéz  értelmezni,  mert  nem  eléggé  ismert  a víz- 
ben oldott  U-tartalom  eredete,  ill.  a kőzetekből  történő  U-kioldódás  körülményei.  Ilyen 
geokémiai  tanulmányokat  végeztünk  a célból,  hogy  a természetes  vizek  U-tartalmának 
eredetére  tájékozódást  kapjunk.  Ezek  során  az  ismert  U-lelőhelyektől  távoleső  ÉK 
Magyarországnak  kb  10  000  km2  területéről  közel  1 000  természetes  vízmintát  vizsgáltunk 
meg.  Azt  tapasztaltuk,  hogy  az  értékek  0,01  mg/t-tól  100  mg/t  U-tartalom  között  változtak, 
de  szűkebb  övezeten  belül  is  számottevő  ingadozás  mutatkozott.  Az  eredmények  a szenior 
szerzőt  arról  győzték  meg,  hogy  a gyakran  nagy  U-tartalmú  vizek  ingadozásainak  okát 
a víztároló  talajrétegekben  kell  keresni,  és  nem  hozható  összefüggésbe  egy  mélyebb  talaj- 
szintben levő  esetleges  nagyobb  uránium-tartalommal.  Ha  egy  több  ezer  km2-es  nagyságú 
területet  vizsgálunk,  azon  belül  nincs  nagyobb  eltérés  a földkéregre  jellemző  4 — 5 g/t 
átlagos  U-tartalomhoz  viszonyítva. 


* Előadták  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  Ásványtan-Geokémiai  Szakcsoportjának  1966.  X.  10-i 
előadóülésén 


S z a l a y — Sámsoni:  Uránium  kioldódásának  vizsgálata 


61 


Szalay  S.  és  Scherf  E.  kísérelték  meg  először  intézetünkben  magyarázatát 
adni,  és  összefüggéseket  keresni  a víztároló  rétegek  anyaga,  fajlagos  felülete  és  szemcsé- 
zettsége, valamint  a víz  U-tartalma  között.  Úgy  látszik,  bizonyos  tekintetben  ilyen  össze- 
függés fennáll.  A nagyon  finoman  szemcsézett  üledékekből  származó  vízminták  U-tar- 
talma általában  nagy.  A szemcsézettség  hatása  úgy  látszott,  hogy  könnyen  magyarázható 
a nagy  fajlagos  felület  által  lehetővé  tett  nagyobb  kioldó  hatás  révén.  Ez  a feltételezés 
azonban  nem  nyújt  felvilágosítást  arra,  hogy  a víz  U-koneentrációja  miért  ingadozik 
hasonló  területen,  nagyjából  ugyanolyan  üledékek  és  hasonló  szemcseméret  mellett. 
(Pl.  nem  azonos  eredetű  posztglaciális  folyóvízi  hordalékok  esetében.)  Rejtett  U-koncent- 
rálódások  feltételezése  ezen  a területen  nagyon  valószínűtlennek  látszott. 

Szembe  kellett  nézni  az  U-hidrogeokémiájának  legnagyobb  nehézségével:  hogyan 
magyarázható  a természetes  vizek  széles  határok  között  változó  U-tartalma  a kőzetek- 
ből történő  U-kioldódását  szabályozó  jelenség  ismerete  nélkül. 

A vizsgálatok  célja  és  leírása 

A közölt  vizsgálataink  célja,  hogy  fényt  derítsen  arra  a természeti  törvényre, 
amely  az  U-liidrogeokémiai  vándorlásának  első  fázisát  jellemzi,  amikor  a kőzetekből  és 
üledékekből  a vízbe  oldódik. 

Az  egész  munka  során  a következő  elgondolást  tartottuk  szem  előtt : a biolitok 
U-tartalma  a természetes  vizekből  származik,  melyből  a vízben  oldhatatlan  humuszsav 
megköti.  Minthogy  a biolitokban  levő  U-mennyisége  több  nagyságrenddel  nagyobb  mint  a 
pegmatitokban,  hidroterinalitokban  dúsuló  U-mennyisége,  feltételeztük,  hogy  a biolitok 
U-tartalma  az  elsődlegesen  dúsuló  ércesedésekből  oldódás  után  a cirkáló  vizekből  szár- 
mazik. A primér  érclelőhelyekről  kioldódott  U-nak  feldúsulása  humuszsavakban  gazdag 
biolitokban  kivételes  eset,  mert  viszonylag  kevés  lelőhelyen  található,  a primér  telepekről 
származó  szerves  úton  kötött  U-mennyisége  elhanyagolható  a biolitok  teljes  U-tartahnálioz 
viszonyítva.  Jelen  kutatásaink  néhány  olyan  jellemző  kőzetfajtából  történő  kioldódási 
körülményeire  terjedtek  ki,  melyeknek  Clark  e-értéke  az  átlagot  nem  haladták  meg. 
Nem  foglalkoztunk  az  U-érces  kőzetek  (primér  U-telepek)  kioldódási  viszonyaival,  mert 
ennek  jelentősége  inkább  az  alkalmazott  ércteleptan  tárgykörébe  esik. 

A kőzetek  U-tartahnának  természetes  vizek  útján  történő  kioldódásának  tanul- 
mányozását szolgáló  laboratóriumi  modell  kísérletek  céljaihoz  a kőzetfajták  számát 
reálisan  megválasztott  határok  közé  kellett  szorítani.  A feldolgozásra  szánt  kőzetfajtákat 
a szemcseméret,  valamint  kioldó  vízminta  összetételét  céltudatosan  és  logikailag  jól 
megválasztva  kellett  úgy  korlátozni,  hogy  ez  ne  gátolja  az  általánosabb  érvényű  követ- 
keztetéseket. Eközben  nem  hagyhattunk  figyelmen  kívül  néhány  olyan  jelentős  szempon- 
tot, melyek  a cirkuláló  természetes  vizekkel  érintkező  talaj  és  porózus  kőzetrétegek  ere- 
detére vonatkoznak.  A legtöbb  üledékes  kőzet  elsősorban  magmás  kőzetek  mállási  ter- 
méke. Ebből  a munkahipotézisből  kiindulva  vizsgálatainkat  azokra  a kisszámú  legfonto- 
sabb magmás  kőzetekre  határolhattuk,  melyek  a földkéregben  a legelterjedtebbek  (gránit, 
gabbró,  andezit,  bazalt).  A mintákat  < 0,2  mm  0-ra  őröltük. 

Hasonlóképpen  lényeges  a kioldó  mintavíz  meghatározott  kémiai  összetétele, 
amelynek  közelítésben  egyeznie  kell  a természetes  vizekkel,  legalábbis  az  U-kioldódása 
szempontjából.  Közismert,  hogy  a magmás  kőzetekben  az  urán  többnyire  U4+  alakban 
van.  Az  U4  + nem  képes  vándoroni,  mert  az  oldódása  után  azonnal  kicsapódik  és  könnyen 
adszorbeálódik.  A nagyobb  mélységből,  redukciós  övből  származó  víz  rendszerint  kis 
U-tartalmú.  Jól  ismert  körülmény  továbbá,  hogy  az  U4+  könnyen  U6+-á  oxidálódik. 
A hatvegyértékű  uránium  UO|+ -kation  alakban  könnyen  oldódik  és  a talajvizekben  igen 


62 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


tág  pH  határok  között  vándorol.  Világos,  hogy  a laboratóriumi  modellkísérletekhez  az 
U-kioldódásához  oxigéndús  vízre  van  szükség.  Feltételezhető  végül,  hogy  a vízben  jelen- 
lévő anionok  is  hatást  gyakorolnak  az  UO|  + kioldódására. 

Intézetünkben  Horváth  É.  néhány  hazai  kőzetmintán  előzetes  vizsgálatokat 
végzett.  Kutatásai  azt  bizonyították,  hogy  levegő-,  ill.  oxigén-  és  széndioxidmentes 
desztillált  víz  csak  igen  kis  mennyiségű  U-t  old  ki.  Levegőztetett  és  NaHC03-tartalmú 
víz  azonban  lényegesen  jobb  oldóképességet  mutat,  2°/00  NaHC03-koncentráció  elegendő- 
nek bizonyult.  Nagyobb  NaHC03-tartalom  esetén  nem  emelkedett  lényegesen  a kioldott 
U-mennyisége.  Természetes  vizekben  2°/00-es  NaHC03  gyakori  s ilyen  nagyságrendben 
rendszerint  tartalmaznak  HC03-iont.  Ezeknek  az  adatoknak  alapján,  Horváth  É. 
eredményeinek  figyelembe  vételével,  kioldó  mintavíz  gyanánt  jól  levegőztetett  2°/00-es 
NaHC03  oldatot  (pH  = 7,5  — 8,0)  választottunk. 

A szemcseméret,  a kőzetfajta  és  a kioldási  időtartam  hatását  vizsgálva  a magyar- 
országi  gránitra,  andezitre  és  riolitra  vonatkozólag  Horváth  É.  a következő  megálla- 
pításokat tette: 

1.  A kioldódott  U-mennyisége  3 — 4 órán  belül  közel  állandó  értéket  vesz  fel.  Az 
így  kialakult  egyensúlyi  koncentráció  az  idő  növelésével  már  nem  változik. 

2.  A végső  egyensúlyi  U-kon centráció  a vizsgált  kőzetfajtától  függ.  Legnagyobb 
a gránit,  legkisebb  az  andezit  esetében. 

3.  A víz  egyensúlyi  U-koncentrációjára  a szemcseméret  csak  mérsékelt  hatást 
gyakorol.  A szemcseméret  változtatásával,  10  mm-től  < 0,2  mm-ig  vagyis  1 150  fajlagos 
felületnövelés  hatására  az  oldatba  ment  U0|+  -mennyisége  csak  1:3  arányban  növekedett 
ugyanannál  a kőzetfajtánál.  Az  U0|+ -egyensúlyi  koncentrációja  közelítőleg  arányos  a 
kőzetpor  fajlagos  felületének  logaritmusával. 

Indokoltnak  látszott  ezeket  a vizsgálatokat  kiterjeszteni  különböző  lelőhelyekről 
származó  nagyobb  számú  kőzetfajtára  is  (I.  táblázat).  Megállapítottuk,  ezeknek  összes 
U-tartalmát,  a kioldható  U-mennyiségét  két  különböző  HC1  koncentrációnál,  végül  a két 
utolsó  oszlopban  a kioldódó  egyensúlyi  U-koncentráció  értékeket  tüntettük  fel  mg/t-ban, 
ill.  a teljes  U-tartalomhoz  viszonyított  %-os  arányban. 


Kísérleti  és  analitikai  módszerek 

Az  1.  és  2.  ábrán  az  alkalmazott  egyszerű  készüléket,  valamint  a kísérleti  berendezés 
vázlatrajzát  mutatjuk  be.  A választó  tölcsérbe  500  g < 0,2  mm  szemcseméretű  kőzettör- 
meléket helyeztünk,  melyhez  1000  ml  2°/00-es  NaHC03-oldatot  adtunk.  A szükséges  leve- 
gőztetés és  egyenletes  elkeveredés  céljából  a tölcsérbe  komprimált  és  szűrt  levegőt  ára- 
moltattunk a közbeiktatott  Nutscli  palackon  át.  Megállapított  időközökben  kis  vízmin- 
tákat (25  ml)  vettünk  ki  —melyet  utána  nyomban  ugyanilyen  oldattal  pótoltunk—  és  a 
minta  U-tartalmát  meghatároztuk. 


A kőzetminta  és  a kioldó  víz  teljes  U-tartalmának  meghatározása 

i g porított  kőzetmintát  35  — 50  ml-es  térfogatú  platina  csészébe  mértünk.  Kevés 
desztillált  vízzel  nedvesítés  után  a mintához  5 ml  cc  HNOs-at,  majd  25  ml  cc  HF-et  ad- 
tunk részletekben.  A kezdeti  heves  reakció  után  (kb.  1/2  óra  múlva)  a tégelyt  forrásban 
levő  vízfürdőbe  helyeztük  és  szárazra  pároltuk.  Az  egész  eljárást  megismételtük  ugyan- 
ilyen savmennyiségekkel.  A második  szárazra  párolás  után  a mintához  5 ml  cc  HN03-at 
adtunk,  majd  ismét  szárazra  pároltuk.  Szilikát  alapanyagú  kőzeteknél  ezzel  a feltárással  a 


S z al  a y — Sámsoni:  Uránium  kioldódásának  vizsgálata 


63 


i.  ábra.  Készülék  a magmás  kőzetzúzalékok  U-tartalmának  kioldá- 
sára 

Fig.  i.  Apparátus  fór  the  leaching  of  U from  crushed  magmatic 
rocks.  A mixture  of  500  gr  rock  crushed  to  a grain  size  of  < 0,2  mm 
and  1000  ml  2°/oo  NaHCOj  solution  is  agitated  and  airated  in  the 
funnel  by  compressed  purified  air  blown  upwards  in  the  funnel 


mintának  gyakorlatilag  teljes  oldatba  vitele  érhető  el.  A (NO)3  sókat  tartalmazó  száraz 
maradékot  az  U-éteres  extrakciója  érdekében  20  ml  olyan  kisózó  oldattal  vesszük  fel, 
melynek  összetétele  a következő:  1000  g A1(N03)3.  gH20  + 500  ml  víz  + 7°  ml  cc 
HN03  (d  = 1,40).  Ezután  az  uranilnitrát-tartalmat  egymást  követően  két  ízben  40  ml 
peroxid  mentes  etiléterrel  1 perces  intenzív  összerázással  extraháltuk.  Ilyen  módon  leg- 
alább 99% -os  extrackió  érhető  el.  Az  egyesített  éteres  extraktmnokról  az  étert  ledesztillál- 
tuk, majd  a maradékot  polietilén  bepárló  csészébe  átvíve  imlia  higítású  HC1  hozzáadása 
után  szárazra  pároltuk.  Az  U-tartalom  fluorometriás  meghatározása  céljából  ezután  3,75 
ml  o,4%-o^  NaF-et  és  3,50  ml  i%-os  KNaCO,  oldatot  hozzáadva,  ismét  szárazra  pároltuk. 
A száraz  maradékot  a polietilén  csészéből  könnyűszerrel  el  lehetett  távolítani,  majd  egy 
rozsdamentes  acélból  készült  pasztilla  préssel  kb.  6 mm  átmérőjű  és  1,5  mm  vastagságú 
pasztillává  sajtoltuk.  A pasztillákat  megfelelő  kis  méretű  platina  csészékbe  helyeztük  és 
hasonlóan  előkezelt,  ismert  U-tartaknú  szabvány  minták  kíséretében  hideg  elektromos 
izzítókemencébe  tettük.  A hőmérsékletet  kb.  45  perc  alatt  650°  C-ra  növeltük  és  ezen  a hő- 
fokon 10  percig  tartottuk,  majd  a kemencét  kikapcsolva  lassan  lehűlni  hagytuk. 

A lehűlt  minták  fluoreszcenciájának  intenzitását  szabvány  minták  alapján  az  in- 
tézetünkben készített  nagyérzékenységű  elektronikus  fluoriméteren  mértük  és  értékel- 
tük ki.  A fluorométeres  mérés  3%-on  belül  reprodukálható  és  a mérési  eredményeket  ter- 
helő hiba  nem  haladja  túl  a ±i5%-ot.  Az  olvadékgyöngy  viszonylag  kis  (30%)  NaF- 
tartalma  nem  biztosítja  a maximális  érzékenységet,  de  a platina  csésze  anyagából  na- 


64 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


I.  táblázat  — Tahié  I. 


A 0,2  mm-nél  kisebb  szemcseméretű  kőzetzúzalék  minták  teljes  és  oldható  U-tartalma 


Kőzetfajta  és  eredete 

A kőzet  teljes 
U-tartalma 
mg/t 

A kőzet  oldható 
urántartalma  mg/t 

2%0-es  NaHCO, 
oldattal  beálló 
egyensúlyi  U-kon- 
centráció 

0,2  n HC1 

1 n HC1 

U mg/t 

VÍZ 

a teljes 
U- tartalom 
%-ában 

1.  Gránit  Erdősmecske 

5450 

1260 

2510 

44 

0,81 

2.  Gránit  Mórágy  

1670 

480 

690 

9 

o,54 

3.  Gránit  Velence  

5100 

— 

2000 

57 

1,12 

4.  Váto  gránit  Stockholm  

5750 

1650 

3850 

23 

0,40 

5.  Gránit  Mauthausen  

4560 

1090 

1940 

15 

0,33 

6.  Gránit  Tátra-(Lengvelo.)  

3850 

580 

780 

23 

0,60 

7.  Gránit  Hámmeenlinna  (Finno.)  . . 

2240 

840 

1770 

28 

1,25 

8.  Andezit  Mátraszentimre 

1780 

— 

180 

I,1 

0,06 

9.  Gabbro  Svédo 

2450 

560 

1450 

L5 

0,06 

10.  Gabbro  Bulgária 

37° 

90 

180 

2,8 

0,76 

11.  Andezit  Visegrád  

1980 

40 

75 

4,2 

0,21 

12.  Andezit  Dunabogdány  

1260 

45 

60 

6,0 

0,48 

13.  Bazalt  Badacsony  

1770 

117 

I90 

4,4 

0,25 

14.  Bazalt  Zalahaláp  

1440 

105 

175 

4,0 

0,28 

gyobb  hőmérsékleten  kis  mennyiségű  Pt  oldódhat.  A nehézfém  ionok  csökkentik  vagy 
kioltják  a fluoreszcencia  erősségét  és  e hatás  ( fluoreszcencia-,, killer”)  elkerülése  végett 
döntöttünk  a kisebb  olvadáspontú  gyöngy-alapanyag  összetétel  mellett. 

A vízminták  U-tartalmának  meghatározása  olymódon  történt,  hogy  néhány  perces 
ülepedés  után  bizonyos  időközökben  25  ml  oldatot  pipettáztunk  ki  az  1 . ábrán  bemutatott 
készüléken  levő  szuszpenzióból.  A még  benne  maradt  kevés  szuszpendált  finom  kőzet- 
szemcsétől centrifugálással  tisztítottuk  meg,  majd  5 ml  10%-os  HN03  hozzáadása  után 
szárazra  pároltuk.  A száraz  maradék  U-tartalmának  meghatározása  a már  ismertetett 
eljárás  szerint  történt. 

Vizsgálati  eredmények 


A 3.  ábra  szemlélteti  az  I.  táblázaton  feltüntetett  kőzetminták  <0,2  mm  szemcse- 
nagyságú őrleményeinek  2°/00-es  NaHCOs  oldattal  történt  kioldási  eredményeit  az  idő 
függvényében.  Ezen  az  ábrán  két  sajátságos  jelenség  figyelhető  meg: 

1.  A víz  U-koncentrációja  valamennyi  mintánál  néhány  órán  belül  egyensúlyi 
értéket  vesz  fel. 


2.  ábra.  Négy  munkahelyes  teljes  kísérleti  berendezés  vázlatrajza.  Jelmagyarázat:  1.  Szívató 
palackok,  2.  Választó  tölcsér  (500  gr  kőzet  + 1000  ml  2%o-os  NaHCOs  oldat),  3.  Levegő  szűrő  (porcellán 
gyűrű,  üveggyapot  töltet  olaj  cseppek  felfogására),  4.  Nyomás  kiegyenlítő  tartály,  5.  Légszivattyú 
Fig.  2.  Scheme  of  the  totál  experimental  equipment,  with  four  piacé  of  work 


S z a l a y — Sámsoni:  Uránium  kioldódásának  vizsgálata 


65 


2.  Az  egyensúlyi  értékek  az  egyes  kőzettípusok  szerint  azonos  szemcseméret  mel- 
lett lényegesen  eltérnek  egymástól.  A gránit  esetében  nagy  10  — 65  mg/t  víz,  a bazalt,  an- 
dezit és  gabbró  esetében  (8  — 14)  viszont  kisebb:  2 — 6 mg/t  értéket  találtunk.  (A  3.  és  8. 
számú  mérési  adatokat  Horváth  É.  mérési  eredményeiből  — 19,  20  — vettük  át. 


3.  ábra.  Magníás  kőzetzúzalék  kioldási  kísérleteinek  eredményei  — Abszcissza:  kioldási  idő  órákban  - 
Ordináta:  az  U-koncentrációja  a vízben  mg/t.  A görbék  számozása  megegyezik  az  1.  táblázat  számadataival 
Fig.  3.  Results  of  leaching  experiments  from  crushed  magmatic  rocks.  Abscissa:  leaching  time  in  liours. 
Ordinate:  concentration  of  U in  mg/ton  of  water.  Marked  points  denote  the  time  when  water  sample  was 
taken  from  the  funnel.  Curves  denoted  with  identical  numbers  of  rock  species  in  Table  I.  Samples  1 — 7. 
granites,  9,  10  gabbro,  8,  n,  12  andesites,  13  — 14  basalts.  Note  that  the  leachibility  of  U is  much  higher 
from  granites  than  from  auy  of  other  magmatic  rocks  and  further,  that  the  concentration  in  the  water- 
phase  attains  fór  each  sample  a fihal  equilibrium  value  in  about  3 — 5 hours 


5 Földtani  Közlöny 


66 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


Ezek  az  eredmények  egyszerű  magyarázatot  adnak  a természetes  vizek  széles 
határok  között  ingadozó  U-tartalmára.  E mérési  adatok  alapján  viszonylag  nagy  — io  — 
100  mg/t  nagyságrendű  — U-tartalmú  természetes  vizek  várhatók  olyan  területen,  ahol 
a víz  közvetlenül  gránittal  érintkezik.  Ezzel  szemben  5 mg/t-nál  kisebb  U-tartalom  vár- 
ható andezit,  bazalt  és  gabbró  kőzetekből  fakadó  vízben. 

Figyelemre  méltó  az  a körülmény,  hogy  valamennyi  vizsgált  kőzetminta  esetében 
a végső  egyensúlyi  állapot  néhány  órán  belül  beáll.  Ennek  magyarázatára  további  vizs- 
gálatok váltak  szükségessé.  Már  kezdetben  el  kellett  ejteni  minden  olyan  feltevést,  amely 


idő,  ára 


4.  ábra.  A kioldó  víz  U- koncentráció  egyensúlyára  vonatkozó  vizsgálati  eredmények  a svéd  vörös  Váto 

gránit  esetében  (4) 

Fig.  4.  Investigation  of  the  equilibrium  of  U-concentration  in  the  leaching  water.  Swedishred  Váto  gránité 
satnple  No.  4.  Abscissa:  time  in  hours,  Ordinate:  U-concentration  in  water.  After  equilibrium  concentration 
was  reached  tlie  leaching  water  was  replaced  in  four  hour  intervals  at  points  A . Note  that  new  and  new 

equilibrium  is  attained  again 


a víz  kioldó  hatásának  kimerülésén  alapul,  tekintettel  az  alkalmazott  oldat  extrém  híg 
voltára,  másfelől  pedig  a víz  HCOg"  koncentrációjához  viszonyított  elhanyagolhatóan 
kicsi  kioldott  U-tartalmára.  Elfogadható  magyarázat  lehetne  az,  hogy  a könnyen  oldódó 
U-tartalom  a kőzetszemcsék  felületéről  hamarosan  kiürül.  További  kísérletek  azonban 
arról  tanúskodtak,  hogy  ez  a feltevés  sem  indokolt.  A következő  kísérleteket  végeztük  el: 
4 órán  át  folytatott  kioldási  periódus,  azaz  az  egyensúlyi  U -koncentráció  beállása  után 
a vizet  a kőzetzúzalékról  eltávolítottuk,  majd  ugyanolyan  mennyiségű  új  vízmennyiség- 
gel töltöttük  fel.  Ezt  a kísérletet  néhány  alkalommal  megismételve  közel  ugyanolyan 
eredményeket  kaptunk.  A 4.  ábrán  a 4.  számú  svéd  vörös  Váto-gránittal  végzett  ilyen 
kísérleteink  mérési  eredményeit  mutatjuk  be.  Az  A-val  jelzett  nyíl  jelzi  a 4 órás  kioldási 
idő  letelte  után  a kioldó  vízminta  cseréjét.  Jól  látható,  hogy  újabb  és  újabb  egyensúlyi 
állapot  áll  be.  Bár  az  egyensúlyi  koncentrációban  némi  csökkenés  következik  be,  a 4.,  5. 
és  6.  kioldási  periódus  közel  azonos  kioldási  görbéi  U-tartalom  szempontjából  távolról 
sincs  kimerítve. 

Ennek  a kísérleti  megfigyelésnek  elfogadható  magyarázatát  azzal  a feltételezéssel 
adhatjuk,  hogy  esetünkben  legalább  két  folyamat  együtthatásával  kell  számolnunk: 
kioldó  hatás  és  adszorpciós  hatás.  Az  U4  + levegőztetett  víz  hatására  a kőzetszemcsék  felü- 
letén UO|+-á  oxidálódik,  majd  oldódik.  A kémiai  kinetika  keretein  belül  feltételezhető, 
hogy  modell-vizünk  alkalmazásakor  az  oldatba  kerülő  U-mennyisége  arányos  az  érint- 
kezési idővel  és  a kioldódásnak  kitett  felülettel.  Mivel  azonban  a finom  kőzetszemcsék 
felületén  számottevő  adszorpciós  kapacitás  is  hat,  ezért  ezzel  az  oldódási  folyamattal 


S z a l ay  — Sámsoni:  Uránium  kioldódásának  vizsgálata 


67 


párhuzamosan,  de  ettől  függetlenül  a finomszemcsék  felületén  megindul  egy,  az  oldódás- 
sal ellentétes  irányú  adszorpciós  folyamat  is.  A finom  szemcseméretű  üledékes  kőzetek- 
ben végbemenő  kation  adszorpciós  folyamat  jól  ismert  jelenség,  és  igen  finom  szemcse- 
nagyságú agyagásványoknak  ezt  a tulajdonságát  a gyakorlatban  ismerik  és  gyakran 
hasznosítják. 

Egy  következő  kísérletsorozatunk  meggyőzött  arról,  hogy  a vizsgált  kőzetminták 
az  UO|+  kationra  nézve  valóban  határozott  szorpciós  kapacitást  mutattak.  Mestersége- 
sen adtunk  az  i.  ábrán  bemutatott  készülékben  levő  kőzetzúzalék-modellvíz-elegyhez 
ismert  mennyiségű  uranilnitrát  oldatot.  Az  5.  — o.  ábrákon  a B-vel  jelzett  időpontban 
adtuk  a feltüntetett  mennyiségű  (mg/t  víz)  uranilnitrát  oldatot,  viszont  A-val  jelzett  idő- 
pontban vízcserét  hajtottunk  végre.  A folyamatosan  vett  további  minták  vizsgálati  ered- 
ményei arról  tanúskodtak,  hogy  nyilvánvaló  adszorpciós  effektussal  van  dolgunk,  mert 
a B-nél  mesterségesen  hozzáadott  U-tartalom  az  oldatból  fokozatosan  „eltűnt”. 

A kísérleteink  és  megfigyeléseink  alapján  nyilvánvaló,  hogy  az  U-kioldódása  kőzet- 
törmelékből  nemcsak  egyszerű  oldódási  folyamat.  Az  oldatba  jutott  U jelentékeny  része 
feltehetően  readszorpció  útján  az  ásványszemcsék  felületén  vrjból  megkötődik.  Az  UC>2+- 
kationok  az  egyes  szemcsék  felületéről  a vizes  fázisba  és  fordítva  folyamatosan  deszorbe- 


u 


idő.  óra 


5.  ábra.  Kísérleti  bizonyítékok  a kioldási  és  adszorpciós  egyensúly  kialakulására. 

Fig.  5.  Experimental  evidences  fór  development  of  the  leaching  and  adsorption  equilibrium.  Abscissa 
leaching  time  in  hours,  ordinate:  concentration  of  U in  mg/t  of  water.  The  leaching  solution  was  replaced 
at  point  indicated  by  A;  uránium  solution  was  added  intő  the  leaching  funnel,  at  point  indicated  by  B. 
Numbers  in  the  circles  at  B denote  quantity  of  U added  in  mg/t  UO/‘  cation  fór  1000  ml  of  leaching  solu- 
tion. The  added  surplus  uránium  „disappears”  gradually  from  the  leaching  solution:  it  is  quickly  adsorbed 
on  the  surface  of  the  crushed  rock  sample.  After  a few  hours  approximatively  the  same  equilibrium  con- 
centration will  set  in  again,  a = gránité,  Erdősmecske  (Mecsek  Mt.  Hungary),  b = red  váto  gránité, 

Stockholm  (Sweden) 


5 


68 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


4.  ábra.  Kísérleti  bizonyítékok  a kioldási  és  adszorpciós  egyensúly  kialakulására.  Valamennyi  jelzés  és 
paraméter  egyezik  az  5.  ábráéval,  a = gránit  Mauthausen  (Ausztria),  b = gránit  Hámmeenlinna  (Finn- 
ország) 

6Fig.  6.  Experimental  evidences  fór  development  of  the  leachiug  and  adsorption  equilibrium.  All  of  signs 
dand  parameters  are  identical  with  those  of  fig.  5 . a = gránité,  Mauthausen  (Ausztria)  b = gránité 

Hámmeenlinna  (Finlaud) 


álódnak  és  adszorbeálódnak.  Az  egyensúlyi  állapot  már  néhány  órán  belül  beáll,  (3  — 5 
óra)  és  a leírt  jelenségek  folytán  olyan  egyensúlyt  kapunk,  melyre  jellemző,  hogy  a ki- 
oldódott UC>2+-ionoknak  csak  egy  kisebb  része  található  a vízben  oldott  állapotban. 
Ilymódon  megmagyarázhatóvá  vált  — legalábbis  kvalitatíve  — hogy  a vízben  kialakuló 
egyensúlyi  koncentráció  nem  egyenesen  arányos  a kőzet  fajlagos  felületével,  ill.  nem  for- 
dítottan arányos  a szemcsemérettel,  hanem  közelítőleg  azok  logaritmusával  áll  arány- 
ban. 

Ha  a kőzetet  egyre  finomabb  szemcseméretre  aprítjuk,  annak  fajlagos  felülete 
(m2/t)  a szemcsemérettel  fordított  arányban  növekszik.  A fajlagos  felület  növekedésével 
a víz  egyensúlyi  U-koncentrációját  tehát  két  független  és  egymással  ellentétes  tényező 
határozza  meg.  Az  oldódás  sebessége  az  aktív  fajlagos  felülettel  arányosan  növekszik, 
ugyanakkor  az  adszorpciós  felület  is  nő,  így  a két  ellentétesen  ható  tényező  eredője  lesz  az 
egyensúlyi  állapot. 

Közleményünkben  eltekintünk  az  ismertetett  jelenségek  matematikai  értelmezé- 
sétől. Az  uránnak  az  idő  függvényében  történő  oldódására  és  adszorpciójára  vonatkozó 
pontos  matematikai  kezelést  azonban  lehetségesnek  tartjuk,  ésszerű  és  az  elfogadott  ké- 
miai ismeretekkel  összhangban  álló  feltevésekből  kiindulva.  Ilyen  tárgyalási  mód  esetén 


S z a l a y — Sámsoni:  Uránium  kioldódásának  vizsgálata 


69 


7.  ábra.  Kísérleti  bizonyítékok  a kioldási  és  adszorpciós  egyensúly  kialakulására.  Valamennyi  jelzés 
és  paraméter  egyezik  az  5.  ábráéval,  a = gránit  Mórágy  (Mecsek),  b = gránit  Tátra  (Lengyelország) 
Fig.  7.  Experimental  evidences  fór  development  of  the  leaching  and  adsorption  equilibrium.  All  of  signs 
and  parameters  are  identical  with  those  of  Fig.  5.  a = gránité,  Mórágy  (Mecsek  Mt.  Hungary) 

b = gránité,  Tatra  (Polaud) 


a különböző  kőzetfajtákat  különböző  numerikus  tényezők  jellemeznék,  amelyeket  kísér- 
letileg meg  lehetne  határozni.  Ilyen  matematikai  tárgyalási  mód  tudományosan  indokol- 
ható lenne,  de  a terepen  dolgozó  gyakorlati  hidrogeológus  számára  túlságosan  körülmé- 
nyes volna  a különböző  üledékek  szám-állandóinak  tényleges  meghatározása. 

Következtetések 

Megfigyeltük,  hogy  a gránittörmelék  U-tartalma  anomálisan  nagy  odhatóságot 
mutat,  egyéb  magmás  kőzetekkel  ellentétben.  A kőzetmálladékokkal  érintkező  természe- 
tes vizek  U-tartalma  inkább  indikációja  a kioldható  U-nak,  mint  egy  rejtett  nagyobb  kon- 
centrációjú telémek.  Vízminták  esetleges  helyi  anomáliája  (nagy  U-tartalnm  víz  kb.  100 


70 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


8.  ábra.  Kísérleti  bizonyítékok  a kioldási  és  adszorpciós  egyensúly  kialakulására.  Valamennyi  jelzés  és 
paraméter  egyezik  az  5.  ábráéval,  a = gabbró  (Svédország),  b = gabbró  (Bulgária) 

Fig.  8.  Experimental  evidences  fór  development  of  the  leachiug  and  adsorption  equilibrium.  All  of  signs  and 
parameters  are  identical  with  those  of  fig.  5.  a=  gabbró,  Sweden  b = gabbró,  Bulgária 


mg/t  nagyságrendben)  nagy  terjedelmű  üledékes  összleten  belül  megérthető,  ha  a közvet- 
len környezet  talajszemcséi  gránit  málladékaiból  származtak.  Ezzel  szemben,  ha  nagy 
távolságon  belül  nem  gránitos  eredetű  törmelékkel  van  dolgunk,  úgy  csak  5 mg/t-nál 
kisebb  U-tartalmú  vízre  számíthatunk.  Ilyen  hidrogeokémiai  U-anonráliák  esetében  a 
talaj -elegyrészeinek  ásványtani  vizsgálata  (üledékkorreláció)  feltehetően  megerősítené 
ezt  az  állítást. 

Megfigyeléseink  szerint  a vízzel  érintkező  kőzettörmelékben  a víz  végső  egyensúlyi 
U-koncentrációja  3 — 5 órán  belül  áll  be.  Ha  természetes  környezetből  vett  vízmintát  vizs- 
gálunk, annak  U-tartalma  csak  a víz  végső  3 — 5 óra  időtartamon  belüli  helyzetének  köz- 
vetlen környezetéről  adhat  tájékoztatást.  Ezzel  szemben  nehezen  képzelhető,  hogy  a víz 


S z a l ay  — Sámsoni:  Uránium  kioldódásának  vizsgálata 


71 


idő.  óra 

9 ábra.  Kísérleti  bizonyítékok  a kioldási  és  adszorpciós  egyensúly  kialakulására.  Valamennyi  jelzés  és  para- 
méter egyezik  az  5.  ábráéval,  a = bazalt  (Badacsony),  b = bazalt  (Zalahaláp),  c — andezit  (Dunabog- 

dány,  d = andezit  (Visegrád) 

Fig.  9.  Experimental  evidences  fór  development  of  the  leaching  and  adsorption  equilibrium.  All  of  signs  and 
parameters  are  identical  with  those  of  fig.  5 a = basalt,  Badacsony  (Hungary)  b = bazalt,  Zalahaláp 
(Hungary)  c = andezité,  Dunabogdány  (Hungary)  d — andezité,  Visegrád  (Hungary) 


távoli  vagy  mély,  U-ban  gazdag  rétegekből  több  xoo  méteren  át  porózus  (nagy  fajlagos 
felületű)  rétegeken  átvándorolva,  megőrizné  kiugróan  nagy  U-koncentrációját.  Az  5.-9. 
ábrán  feltüntetett  eredmények  jól  érzékeltetik,  hogy  egy  rendkívül  nagy  U-tartalmú  víz 
és  a kőzettörmelék  között  mi  megy  végbe.  A vízhez  adagolt  urán  néhány  órán  belül  ad- 
szorbeálódik  és  a régi  állapottal  közel  azonos  egyensúly  áll  be.  A víz  nagy  U-tartakna  tehát 
mindössze  csak  a mintavételi  hely  szűkebb  környezetének  nagyobb  oldható  U-tartalmára 
adhat  felvilágosítást. 


72 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


A kioldódott  nagyobb  U-tartalom  finomszemcsézetű  talajban  hosszabb  idő  alatt 
képes  feldúsulni  olyan  esetekben,  ha  kellő  mértékű  felületű  elpárolgással  egyidejűleg  biz- 
tosítva van  a nagy  U-tartalmú  víznek  a mélyebb  és  U-ban  gazdagabb  övből  a felület  irá- 
nyába történő  folyamatos  utánpótlása.  Az  üledékek  felszívó  képessége  az  UO2  +-ionok 
mozgását  eleinte  gátolja  és  akkumulálja,  így  csak  — legalábbis  részleges  — adszorpciós 
telítettségű  övben  vándorolhatnak.  Az  U ()\ + vándorlása  az  adszorpciós  hatás  miatt  a 
víznél  lényegesen  lassúbb,  azonban  megfelelően  hosszú  idő  múltán  megjelenik  a felszín- 
közeli  rétegekben  is.  Ilymódon  megérthetjük  a helyileg  kialakuló  nagy  U-tartalmú  aureo- 
lák  keletkezését,  melyek  végső  fokon  egy  nagy  egyensúlyi  koncentráció  létrejöttét  tük- 
rözik. 

Az  U-migrációt  a szűkebb  környezeten  túlmenően  úgy  találjuk, hogy  a természetes 
vizek  U-tartalmának  elsődleges  forrása  a gránit.  Ennek  mállási  termékéből  az  urán  sok- 
kal nagyobb  mértékben  oldódik  ki,  mint  bármely  más  magmás  kőzetből.  A biohtok  U-tar- 
talmának is  a gránit  az  eredeti  forrása. 

Az  általunk  megfigyelt  jelenségeknek  feltehetőleg  szélesebbkörű  geokémiai  jelen- 
tősége van.  Feltételezzük,  hogy  hasonló  törvényszerűségek  szabályozzák  néhány  egyéb 
fémes  elem  természetes  vizekben  való  oldódásának  és  viselkedésének  körülményeit  is. 
Ismeretes,  hogy  az  U-hoz  hasonlóan  viselkedik  néhány  más  elem  is,  a humuszsav  megköt- 
heti. Például  a biolitok  vanádium  tartalma  üledékes  módon  rendszerint  az  U-nal  dúsul, 
a humuszsav  szorpcióján  alapul.  Intézetünk  további  kutatási  programjába  iktattuk  a 
magmás  kőzetek  vanádium  és  egyéb  fémtartalma  kioldódási  viszonyainak  tanulmányo- 
zását. 


IRODALOM  - REFERENCES 

Csánky  E.  (1965):  Nagyérzékenységű  elektronikus  fluoriméter.  Mérés  és  Automatika,  13,  240 

— Chervet,  J.  — C o u 1 o m b,  R.  (1958):  Geochemieal  behaviour  of  uránium  in  the  alteration  cycle. 
Proc.  2nd  U.  N.  Int.  Conf.  on  the  Peaceful  Uses  of  Atomié  Energy  Geneva,  Vol.  2.  199  — 203.  — D e n s o n, 
N.  M.  — Z e 1 1 e r,  H.  D.  — S t e p h e n s,  J.  G.  (1955):  Water  sampling  as  a guide  in  the  search  fór  urá- 
nium deposite  and  its  use  in  evaluating  Widespreade  Volcanic  units  as  potential  source  beds  fór  uránium. 
Proc.  ist  Int.  Conf.  on  the  Peaceful  Usesod  Atomié  Energy  Geneva,  Vol.  6.  793  — 800.  — F i x,  P.  F.  (1955) : 
Geochemieal  prospecting  fór  uránium  by  sampling  ground  and  surface  waters.  Proc.  ist  Int.  Conf.  on  the 
Peaceful  Uses  of  Atomié  Energy  Geneva,  Vol.  6.  788  — 791.  — Horváth  É.  (1960):  Uránhun  tőzegen 
való  adszorpciójának  vizsgálata  urán-nyomokat  tartalmazó  természetes  vizekben.  ATOMKI  Közi.  2.  1 77  — 
183.  — Horváth  É.  (1965):  Kőzetek  urántartalmának  vizes  oldódását  befolyásoló  néhány  tényező  labo- 
ratóriumi vizsgálata  I.  ATOMKI  Közi.,  7.  85  — 94.  — Horváth  É.  (1965):  Kőzetek  urántartalmának 
vizes  oldódását  befolyásoló  néhány  tényező  laboratórium  vizsgálata  II.  ATOMKI  Közi.  7.  221—236.  — 
I 1 1 sl  e y,  C.  T.  — Bilis,  C.  W.  — P o 1 1 o c k,  J.  W.  (1958):  Somé  geochemieal  methods  of  uránium 
exploration.  Proc.  2nd  U.  N.  Int.  Conf.  on  the  Peaceful  Uses  of  Atomié  Energy  Geneva,  Vol.  2.  T26— 130.  — 
M e s z é n a Gy.  (1960) : Számítások  Bruns  sorokkal  a természetes  vizekben  található  urán-nyom  statiszti- 
kai értékeléséhez,  ATOMKI  Közi.,  2.  99  — 108.  — Sámsoni  Z.:A  fluorometriás  uránium  meghatározás 
pontosságát  és  érzékenységét  befolyásoló  tényezők  vizsgálata.  Magyar  Kémiai  Folyóirat  (megjelenés  alatt). 

— S a u k o f f,  A.  A.  (1955):  Radiohydrogeological  method  in  prospecting  fór  uránium  deposits.  Proc.  ist 
Int.  Conf.  011  the  Peaceful  Uses  of  Atomié  Energy  Geneva,  Vol.  6.  756  — 759.  — S c h e r f E.  — M e s z é n a 
Gy.  (1960):  Matematikai-statisztikai  vizsgálatok  a természetes  vizek  uránban  való  feldúsulásánakfizikai 
feltételeiről.  ATOMKI  Közi.  2.  109  — 144.  — Szalay  S.  (1952):  Hazai  kőszenek  radiológiai  vizsgálata. 
MTA  Tud.  Oszt.  Közi.,  5.  167  — 185.  — Szalay  S.  (1954):  Vizsgálatok  nagy  atomsúlyú  és  több  vegyér- 
tékű kationok  adszorpciójára  humuszkolloidokon.  MTA  Mát.  és  Fiz.  Közi.  4.  327  — 342.  — S z a 1 a y,  A. 
(1954):  The  enrichment  of  uránium  in  somé  brown  coals  in  Hungary.  Acta  Geologica  Hung.  2.  299  — 31 1.  — 
Szalay,  A.  (1957):  The  role  of  humus  in  the  geochemieal  enrichment  of  uránium  in  coal  and  other  bio- 
liths.  Acta  Physica  Hung.,  8.  25  — 36.  — Szalay,  A.  (1958):  The  significanca  of  humus  in  the  geochemieal 
enrichment  of  uránium.  Proc.  2nd  U.  N.  Intem.  Conf.  on  the  Peaceful  Uses  of  Atomié  Energy  Geneva,  Vol.  2. 
182  — 186.  — S z a 1 a y,  A.  (1964) : The  role  of  humic  acids  in  the  geochemistry  of  uránium  and  their  pos- 
sible  role  in  the  geochemistry  of  other  cations.  Chemistry  of  the  Earth’s  crust.  Proceedings  of  the  Geochemi- 
cal  Conference  held  at  the  100 ,h  anniversary  of  the  birth  of  Academician  V.  I.  Vemadsky.  NAUKA  Vol.  2. 
428  — 442.  Moscow.  — S z a 1 a y,  A.  (1964):  Cation  exchange  properties  of  humic  acids  and  their  importance 
in  the  geochemieal  enrichment  of  UOU  and  other  cations.  Geochim.  et  Cosmochim.  Acta,  28.  1605  — 1614.  — 
Szalay  S.  — S c h e r f E.  (i96o):'Az  Eperjes— Tokaji-hegység  és  előtere  vizeinek  urán-nyomtartalmá- 
ról.  ATOMKI  Közi.  2.  71  — 98.  — S z a 1 a y S.  (1961):  Vizsgálatok  Kelet-Magyarország  vizeinek  radioaktivi- 
tásáról. Acta  Univ.  Debr.  de  Eudovico  Kossuth  Nominatae,  7.  45  — 51.  —Szalay,  A.  — S z i 1 á g y i,  M.: 


S z al  a y — Sámsoni:  Uránium  kioldódásának  vizsgálata 


73 


The  association  of  vanadium  with  humic  acids,  Geochimica  et  Cosmochimica  Acta  (in  press).  — V i n e , J. 
D.  — S w a n s o n,  V.  E.—  B e 1 1,  K.  G.  (1958):  The  role  of  humic  acids  in  the  geochemistry  of  uránium. 
Proc.  2nd  U.  N.  Int.  Conf.  on  the  Peaeeful  Uses  of  Atomié  Energy  Geneva.  Vol.  2.  187  — 191. 


Investigations  on  the  leaching  of  Uránium  from  crushed  Magmatic  Rocks 

A.  SZAEAY  and  Z.  SÁMSONI 

Institute  of  Nuelear  Research  of  the  Hungárián  Academy  of  Sciences  — Debrecen 

Phenomena  governing  the  leaching  of  Uránium  from  rocks  were  investigated  on 
gránité,  andezité,  gabbro  and  basalt  samples  in  laboratory  experiments.  The  Uránium 
content  of  gránité  detritus  is  far  better  leachable  than  that  of  any  other  rocks  and  so  it 
leads  to  higher  uránium  concentrations  in  underground  waters.  Simle  laws  were  observed 
concerning  the  timedependence  of  leaching  in  which  readsorption  leads  to  a final  equi- 
librium  concentration  in  the  water  within  a few  hours  of  contact  with  the  detritus.  The 
observed  phenomena  explain  the  fluctuating  uránium  content  of  underground  waters,  the 
so  called  U-background  and  the  accumulation  of  uránium  in  biolits. 


A BAKONY- HEGYSÉG  FELSŐTORTONAI  KÉPZŐDMÉNYEI 

Dr.  KÓKAY  JÓZSEF* 

(2  ábrával,  3 táblázattal) 


összefoglalás:  A hegység  területének  négy  miocén  üledékgyűjtőjében  tárgyalja  a 
szerző  a felsőtortonai  képződményeket.  Az  alsótortonai  és  a szarmata  rétegsorok  között 
elhelyezkedő  üledékek  általában  erősen  csökkentsósvízi  eredetűek,  kisebb  mértékben  édes- 
vízi és  tengeri  betelepülésekkel.  A Paratethys  és  a Magyar  Középhegység  miocénjéhez  újabb 
adat  a megindult  rétegtani  revízió  keretében. 


Az  utóbbi  évek  jelentős  földtani  kutatásainak  eredményeként  tudjuk,  hogy  a bur- 
digalai  emelet  („nagypectenes”  rétegek,  Haller— Schlier,  Eggenburg-i  rétegek  etc.)  és  a 
szarmata  képződmények  között  négy  rétegtani  egységet  (emeletet,  vagy  alemeletet)  le- 
het megkülönböztetni.  Az  utóbbi  évek  szakirodalma  a Paratethys  területén  ezt  a négy- 
osztatú  taglalást  alkalmazza  (P  a p p 1963;  Buday  — Cicha  — Senes  1965). 
Ezzel  a taglalással  saját  tapasztalataink  is  kitűnően  egyeznek  (Somos  — Kókay 
1 960) . Ez  a négy  rétegtani  egység  alulról  felfelé  haladva  a következő : 1 . helvéti  s.  s.  ( = alsó- 
helvéti),  2.  felsőhelvéti  (kárpáti  emelet,  Laaer-Serie) , 3.  alsótortonai  (=  Lanzendorfer- 
Serie,  lagenidás  horizont),  és  a 4.  felsőtortonai  (=  tortonai  s.  s.).  Ezek  az  egységek  időt 
képviselnek,  egymástól  kifejlődésben,  ősföldrajzilag  és  faunisztikailag  jól  elkülönülnek, 
többnyire  zárt  üledékciklusok.  Igen  változatos  kifejlődésben  ismeretesek  és  olykor  két 
egység  egy  összefüggő,  nagy  üledékciklusba  is  tartozhat,  illetve  az  alattuk  levő  burdigalai, 
vagy  a fedő  szarmata  üledékekkel  is  kapcsolódhatnak.  A Paratethys  összeköttetése  a 
Földközi-tengerrel  a miocénen  belül  az  alsótortonaiban  volt  a legtökéletesebb,  amint  ez  a 
fauna  gazdagsága  és  a plankton  bősége  alapján  feltételezhető.  A miocénen  belül  a leg- 
jelentősebb földtörténeti  esemény  az  alsótortonai  emelet  végén  következett  be.  Mégpedig 
erős  földkéregmozgások,  vulkanizmus  és  a felsőtortonai  tenger  erős  transzgressziója  egé- 
szen más,  új  üledékgyűjtő  helyekre  (pl.  a Kárpátok  külső  oldalán  kialakult  elősüllyedé- 
sekbe  és  a belső  oldalon  szétkülönült  medence  részekre,  ahol  1000  — 3000  m vastag  üle- 
déksorok is  lerakodtak  ebben  az  időben,  gyakran  kősó-  és  gipsztelepekkel). 

A következőkben  megkíséreljük  bemutatni,  hogy  a felsőtortonai  korszakban  mi- 
lyen földtani  változások  mentek  végbe  a Bakony-hegység  területén.  Korszerű  rétegtant 
egyes  elszigetelt  lelőhelyekre  alapozni,  azokból  messzemenő  következtetéseket  levonni 
nem  lehet.  Ha  az  egyes  előfordulások  vertikális  és  horizontális  kapcsolatait  nem  vesszük 
figyelembe,  akkor  lehetséges,  hogy  csak  a rétegtani  zűrzavart  fokozzuk.  Olykor  a réteg- 
tani problémák  eredményesebb  tisztázására  nagyobb  területeket,  nagyobb  paleogeográfiai 
egységeket  kell  vizsgálnunk. 


Előadva  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1966.  április  6-i  szakülésén . 


K ó k a y : A Bakony -hegy ség  felsőtortonai  képződményei 


75 


Négy  jelentősebb  miocén  üledékgyűjtőt  ismerünk  a hegység  területén,  túlnyomó- 
részt  tengeri  képződményekkel  feltöltve.  Mind  a négy  területen  sok  felszíni,  és  az  utóbbi 
évek  élénk  földtani  kutatása  révén  sok  mélyfúrási  adat  áll  rendelkezésünkre.  Ez  a négy 
terület  a következő: 

Várpalotai  üledékgyűjtő,  Tapolcai  és  a Herend-márkói  neogén  öböl,  valamint  a 
Devecser-nyírádi  terület. 


Várpalota 

A miocén  transzgresszió  a helvéti  s.  s.  rétegsorral  kezdődik  (K  ó k a y 1959), 
majd  felette  a felsőhelvéti  („kárpáti”)  tenger  üledékeit  találjuk.  A fedő  alsótortonai  kép- 
ződményeket a jól  ismert  „Szabó-féle  homokbánya”  tárja  fel.  (Strausz  — Szalai 
1943;  Strausz  1954;  1955-  Kecskemétiné  Körmendy  A.  1962).  A homok- 
bányái rétegeket  alsótortonai  korúnak  nyilvánítottuk  (K  ó k a y 1 966) . 

Az  alsótortonai  üledékek  lerakódása  után  az  üledékgyűjtő  közepén  fokozatosan, 
míg  a peremeken  a stájer  orogén  mozgásokkal  kapcsolatban  gyors  regresszió  indul  meg. 
Az  orogén  kiemelkedést  követő  lepusztulás  és  szárazföldi  eredetű  kőzetanyag  felhalmozó- 
dása az  üledékgyűjtő  közepén  0,0  — 5 m vastag.  Ugyanakkor  az  E-i  peremen  a fúrási 
adatok  szerint  (1.  ábra,  I.  86.  sz.  fúrás  szelvénye)  ezek  a képződmények  jelentős  vastag- 
ságúak (legalább  50  m) . Az  orogén  szakaszt  epirogén  süllyedés  követte,  melynek  ered- 
ménye az  alsótortonai  tengernél  jelentősen  nagyobb  területet  elfoglaló  felsőtortonai  transz- 
gresszió. Az  üledékképződést  fokozatos  ehnocsarasodás  és  kőszénképződés  vezette  be, 
mintegy  60  km2  területen.  A bányaművelésben  feltárt  kőszéntelep  felépítésében  világo- 
san felismerhető,  hogy  először  erdősláp  kezdetből  fokozatosan  átment  sekély,  majd  mé- 
lyebb lápi  fáciesbe.  A telepre  néhány  deciméter  vastagságban  congeriás,  Theodoxus-  és 
Bulimus-taxtahnú  rétegek  következtek.  A lagúna  további  mélyülésével  a molluszkák  el- 
tűntek, illetve  a partszegély  felé  szorultak,  mivel  10  — 20  m-nél  nagyobb  mélység  ezeknek 
a faunaelemeknek  már  kedvezőtlen  életfeltételt  jelent  (Ehrman  n 1956). 

Ez  azt  is  jelenti  egyúttal,  hogy  a várpalotai  felsőtortonai  öböl,  vagy  lagúna  leg- 
alább 20  m-re  kimélyült.  A molluszkás  kőszénfedő  felett  8— 10  in  vastagságú  zöldes- 
szürke, mikrorétegzett,  papírvékony  lemezekkel  váltakozó  mész-  és  agyagmárgarétegees- 
kék,  halmaradványos,  leveles  elválású,  kiszáradva  könnyű,  diatomás,  palás  agyagmárga- 
sorozat  van.  Erre  átlagosan  1 m vastagságban  (a  peremeken  vastagabban)  riolittufit 
következik  az  egész  medence  területén.  A tufit  laza  homokkő  jellegű,  többnyire  osztá- 
lyozott — alul  durva,  felül  finomszemű.  Benne  olykor  1 cm  nagyságú  lapillikat  is  lehet 
találni.  Ez  nem  túlságosan  távoli  kitörési  központról  tanúskodik.  A piroklasztikum  réteg 
felett  szürke,  majd  felfelé  barnás  árnyalatú,  palás,  diatomás  agyagmárgaösszlet  folytató- 
dik. A riolittufit  alatti  képződményekből  említett  papírvékony  mészlemezkék  összetör- 
tek, kimozdítottak.  Ez  a vízmozgás  élénkülésére  utal,  az  pedig  a medence  sekélyebbé  válá- 
sával magyarázható.  Vékonyabb  riolittufitrétegecske  betelepülése  után  a kőzet  színe 
egyre  sötétebb,  és  fokozatosan  elveszíti  palás  jellegét.  Kagylós,  szegletes  törésűvé  válik  a 
felső  szakaszon.  Végül  ismét  megjelennek  a molluszkák,  bulimusos  — theodoxusos  réte- 
gek. Mindez  fokozatos  regresszióra,  illetve  feltöltődésre  utal.  A molluszkák  között  felül 
a Congeriák  már  nem  jelentkeznek,  ami  sótartalom  csökkenést  jelenthet.  Az  üledékciklus 
zárótagja  1— 2 m vastag  agyago^  kőszénréteg,  mely  éles  határ  nélkül  fejlődik  ki.  Geneti- 
kailag nagyon  ritka  típusú  ez  a telep.  Ugyanis  regresszióhoz  kapcsolódik.  Korábban  az 
összlet  bázisán  levő,  művelt  telepet  tekintették  (Vadász  1960)  regressziós  keletkezésű- 
nek, az  alsótortonai  tenger  fokozatos  feltöltődésének  eredményeként.  A korábban  el- 
mondottakból azonban  következik,  hogy  ez  az  új  transzgresszió  bevezető  tagja. 


76 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


A íelsőtortonai  üledéksorra  az  üledékgyűjtő  közepén  szárazföldi  eredetű,  kavicsos, 
zöldesszürke  és  tarkaagyag  sorozat  következik,  felfelé  típusos  szarmata  faunával  (Kókay 
1954).  A peremek  felé  a moldvai  orogén  fázis  eredményeként  kiemelkedés  és  erős  lepusztí- 
tás  jelentkezett  ugyanezen  időben  (Kókay  1956). 

Az  előbbiekben  vázolt  általános  kifejlődéstől  eltérőeket  is  ismerünk  területünkön. 
Az  északi  perem  vidékén  (November  7 Erőmű)  a íelsőtortonai  összlet  horizontálisan  hir- 
telen átvált  homokos  kifejlődésbe,  kavicsrétegekkel  átszőve.  A kőszéntelep  számos  csíkra, 
rétegecskére  szétnyílik  és  agyagossá  válik.  A fedő  homokos  sorozatban  congeriás  és  buli- 
musos  rétegek  váltakoznak  (1.  ábra,  I.  86.  sz.  fúrás  szelvénye).  Az  inotai  Öreg  Kálvária- 
hegy délkeleti  lábánál  pedig  congeriás  és  bulimusos  mészkőrétegek  bújnak  a napvilágra. 
A bántai  külfejtés  északnyugati  felében  a palás  agyagmárgasorozat  rövid  távon  belül 
átmegy  mészmárga  és  mészkőképződményekbe.  A bántai  területrész  déli  végében,  a 
vasúttól  is  délre  triász  képződményekre  congeriás  — theodoxusos  mészkő  települ. 


Várpalota  1 86  sz  fúrás 


Szig  liget  tsz  fúrás 


Ny  1 rád  Nd.  899.  sz  fúrás 


Szárazföld i agyag,  kavics 
Diatomás  palás  agyag 
Bulimusos  homok 
Dolormtkavics 
Congeriás  homok 
Dolomitkavics 
Congeriás  palás  agyag 
Congeriás  homokká 
Bulimusos  homok 
Dolom/tkavics 
Bulimusos  homok 

Szárazföldi  agyag 
Benfonit 

Köszenes  agyag 


Szárazföldi  agyag, 
dolomitkavics-padokkal 


Szárazföldi  agyag 


0 10  20  30  m 

1  I I I I L__J 


I 


Tengeri  molluszkás  agyag 


Molluszkás  mészkő 

Ma'ctrós  márga 

Mikrorétegezett  mészmárga 
P iren  el lás  agyag  márga 
Hydrobiás  márga 

Mikrorétegezett  mészkő 
Őst  reás  mészmárga 
Mésziszap 

Cardiumos  mészmárga 
Mikrorétegezett  mész  iszap 
Hydrobiás  mészkő 


Mikrorétegezett  mész  iszap 

Ostracodás  agyagmárga 

Mikrorétegezett  mésziszap 

Hydrobiás  -pirenellás 
mészkő 
Pecfenes  mészkő 
Hydrobiás  mészkő 

Lithothamniumos  mészkő 


0.5 


1.0 

i 


1.5 


2.0  m 

i 


~~~~ 

Éj 

V V 

— V V 

V — V — 

v — v — 

V v 

V V 

V "v 

V V 

V V 

Molluszkás  agyagmárga 
Valvatás  mészkő 

Bylhiniós  mésziszap 

Theodoxusos  mészkő 

Brotiás  mészmárga, 
mészkő  és  mésziszap 
rétegekkel 

Valvatás  mészkő 
Theodoxusos  mészkő 


Mészkő,  bylhiniós  és 
limnaeás  padokkal 


Köszenes,  bentonitos 
agyag 

Agyagos  bentonit 


l ithothamniumos  mészkő 


6 m 

- 


i.  ábra.  Jellemző  íelsőtortonai  szelvények  a Bakony-hegység  területén 
Abb.  i.  Charakteristische  Obertorton-Profile  durch  das  Bakonygebirge 


K ó k a y : A Bakony -hegy  ség  felsötortonai  képződményei 


77 


Általában  a tárgyalt  rétegsor  erős  túlterjedése  (transzgressziója)  figyelhető  meg  a 
várpalotai  területen,  olykor  az  idősebb  képződményeken  is.  A várpalotai  felsötortonai 
összlet  legnagyobb  vastagsága  csaknem  eléri  a 150  m-t  (V.  271.  sz.  fúrás).  A kőszéntelep 
vastagsága  3—  9 m-ig  váltakozik,  átlagban  5 m körül,  észak  felé  vastagabb.  A telep  tal- 
pán (a  terület  nyugati  felében)  és  közötte  riolittufit,  vagy  bentonitréteg  található,  a pere- 
mek felé  vastagodva. 

A felsötortonai  rétegsorból  a következő  molluszkafauna  került  elő:  Congeria  böckhi 
W e n z,  Unió  sp.,  Theodoxus  crenulatus  (Klein),  Bnlimus  vadászi  W e n z,  Brotia 
escheri  (Brongt.),  Gyraulus  cfr.  pavloviéi  (Brus.),  Planorbarius  (?)  sp.,  Acroloxus 
deperditus  (D  e s m.)  és  a kőszéntelepből  Planorbis  sp.,  Limnaea  sp. 

A molluszkákon  kívül  gazdag  halfauna  is  van  a rétegsorban.  K r e t z ó i M.  szó- 
beli közlése  alapján  ez  tengeri  jellegű.  Ez  azonban  az  egykori  sótartalomra  vonatkozólag 
bizonytalan  adat,  mivel  manapság  is  számos  tengeri  halfaj  behatol  az  édes,  vagy  erősen 
csökkentsósvízi  környezetbe  is.  Gyakoriak  a levéllenyomatok  is,  köztük  főleg  Cinnamo- 
wMwz-levelek.  A kőzet  Diatoma  flórája  Hajós  M.  vizsgálatai  szerint,  egyhangú,  lapos 
korongalakú  formákból  áll  és  erősen  csökkentsósvízi  környezetre  utal.  Rákosi  L. 
előzetes  vizsgálatai  szerint  rendkívül  gazdag  a kőzet  pollenanyaga. 

A kőszénfedő  palás,  diatomás  agyagmárga  üledéksora  nem  tekinthető  édesvízinek, 
mivel  1.  Hiányoznak  belőle  a jellegzetes  édesvízi  alakok  gyakori,  vagy  tömeges  előfordu  - 
lássál  (pl.  Planorbis,  Limnaea,  Physa,  Valvataí,  Amnicola  stb.  fajok).  2.  Congeriákat  sem 
manapság,  sem  pedig  a földtörténeti  múltban  nem  ismerünk  édesvízi  képződményekből. 
3.  Theodoxus-ok  a miocénben  többnyire  csökkentsósvízi  alakok.  Különösen  áll  ez  a Theo- 
doxus crenulatus  fajra.  Ugyanis  a Herend-márkói  alsótortonai  üledéksorban  (K  ó k a y 
1966)  egyes  rétegekben  tömegesen  található  és  Serpula- csövek  valamint  apró  juvenilis 
Pirenella- fajok  kísérik.  A kísérő  fauna  alapján  mezohalin  sótartalmú  környezetet  tételez- 
tem fel.  Brotia  escheri  társaságában  a herendi  kőszénösszletben  is  előfordul,  az  alsótortonai 
tenger  transzgressziójának  kezdetén.  Ezt  az  együttest  oligohalin  környezetben  élt  fau- 
nának tartottam.  Az  bizonyos,  hogy  a herendi  theodoxusos  — serpulás  rétegeknél  kisebb 
sótartalmú  környezetben  élt  a várpalotai  felsötortonai  famia.  Ugyanis  sem  Serpula,  sem 
pedig  juvenilis  Pirenellák  nem  találhatók  a Theodoxus  crenulatus-ok  társaságában.  A Theo- 
doxus-ié\ékkd\.  együtt  vagy  Congeria  böckhi  és  ritkán  Brotia  escheri,  Acroloxus  deperditus, 
valamint  apró  Gyraulus- félék  fordulnak  elő,  vagy  pedig  a Bulimus  vadászi  fajjal  jelent- 
kezik együtt.  Utóbbi  együtteshez  a sorozat  felső  részén  még  csatlakozik  ritkán  a Brotia 
escheri.  Nagyon  ritka  eset,  hogy  a Congeria  és  a Bulimus  együtt  fordul  elő,  de  sohasem 
tömegesen.  A rétegsor  felső  részén  a fokozatos  regresszió  következtében,  melyet  feltehe- 
tőleg sótartalom  csökkenés,  valamint  sekélyebbé  válás  követett,  újból  kövületdús  (buli- 
musos—theodoxusos)  rétegek  léptek  fel.  Ezek  már  Congeriákat  nem  tartalmaznak,  he- 
lyette Unió  sp.  található.  Mindezekből  az  a következtetés  vonható  le,  hogy  a bulimusos 
rétegek  kisebb  sótartalmú  vízből  ülepedtek  le,  mint  a congeriásak.  Hozzávetőleg  a con- 
geriás  képződményeket  miohalin,  míg  a bulimusos  rétegeket  oligohalin  sótartalmú  víz- 
ből leülepedettnek  tekintjük.  A herendi  kistermetű  Congeria  fajokkal  jellemzett  alsó- 
tortonai üledékek  kb.  pliohalin  sótartalmú  vízből  rakodtak  le.  Társaságukban  ugyanis 
Melanopsis-,  Hydrobia-  és  ritkán  Pirenella-,  valamint  Serpula- félék  találhatók. 

Kubovics  I.  nyomelem  vizsgálatai  alapján  a congeriás  rétegekben  gyengén 
kimutatható  a bór  jelenléte,  ami  tovább  erősíti  azon  felfogásunkat,  hogy  a rétegsor  olyan 
vízből  ülepedett  le,  ami  kis  mértékben  tengerrel  állott  összeköttetésben. 

A mecseki  lielvéti  üledéksorból  régóta  ismeretes  a Congeria  böckhi  és  Bulimus 
vadászi.  Ebből  a tényből  azonban  hiba  lenne  a várpalotai  felsötortonai  rétegsorral  való 
korazonosságra  következtetni.  Az  édes  és  csökkentsósvízi  inolluszkafajok  fajöltője  rend- 
kívül hosszú.  Ugyancsak  nem  utal  a mecseki  helvétből  ismert  mikrorétegzett  halmarad- 


78 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


vánvos  agyagmárgasorozattal  való  korazonosságra  a hasonló  lithológiai  jelleg  sem.  Ez  a 
kőzettípus  az  egész  miocénben  elterjedt  a lagunás  fáciesben  (K  ó k a y 1966). 

A tárgyalt  összlet  felsőtortonai  korbesorolásának  helyességét  bizonyítja:  1 . Az 
alsótortonai  és  a szarmata  üledéksorok  közötti  helyzete,  melyektől  jól  kimutatható  disz- 
kordanciák  határolják  le  és  így  egy  zárt  üledékciklust  képez.  2.  A hegység  földtani  fejlő- 
déstörténetének képébe  tökéletesen  beilleszthető  a tárgyalt  várpalotai  rétegsor,  ha  azt 
felsőtortonaiba  soroljuk.  3.  Faunisztikai  alapon  nem  lehet  az  összlet  felsőtortonainál  fia- 
talabb, mivel  sem  a Congeria  böckhi,  sem  a Bulimus  vadászi,  sem  pedig  a Brotia  escheri 
nem  ismeretes  magasabb  szintekből,  dacára  annak,  hogy  a szarmata  és  pannonjai  kép- 
ződményekben sok  olyan  fáciest  ismerünk,  amely  kedvező  környezet  lett  volna  az  emlí- 
tett fajoknak. 


Tapolcai-öböl 

A Tapolcai-medence  miocén  képződményeiről  mindezideig  kevés  adat  állt  rendel- 
kezésünkre. Jóformán  csak  a Balaton  monográfia  (L  ó c z y 19x3;  Schréter  1913) 
adataira  támaszkodhatunk.  Régóta  ismert  a Tapolca  környéki  szarmata,  valamint  az 
északi  peremen  a lejtamészkő  felszíni  előfordulása.  A régi  irodalmi  adatok,  vagy  teljes- 
szelvényű fúrással  mélyített  vízkutató  fúrások  bizonytalan  adatai  alapján  a felsőtortonai 
képződmények  jelenléte  és  kifejlődése  nem  állapítható  meg.  A közelmúltban  a Balaton 
partján  lemélyített  Szigliget  1.  sz.  fúrás  (1.  ábra)  teljes  egészében  harántolta  a miocén 
rétegsort  minőségileg  kifogástalan  magfúrással.*  A rendelkezésemre  álló  mintaanyag 
részletes  feldolgozása  igen  értékes  adatokat  szolgáltatott  a Tapolcai-öböl,  illetve  a Ba- 
kony-hegység  miocén  képződményeinek  ismeretéhez. 

A fúrás  alapján  a miocén  rétegsor  a következő:  Az  alsótriász  rétegösszletre  települt 
a tengeri  alsótortonai  rétegsor  54  m vastag  mészkő,  homokkő  és  márga  kifejlődésben. 
A gazdag  faxmája  alapján  kétségtelenül  azonos  korú  a várpalotai  „Szabó-féle  homokbányá”- 
val  és  a Herend-márkói,  valamint  a Devecser-nyírádi  megfelelő  tengeri  képződményekkel. 
Ezt  bizonyítják  pl.  a Várpalotáról  leírt  Gibbula  pseudaraonis  S t r.  és  a V ulgocerithium 
pseudoobliquistoma  Szál.,  a Bándon  gyakori  Turritelladertonensis  May.  (ugyancsak  a 
Turritella  subarchimedis  d’  O r b.  fajjal  együtt!),  az  alsótortonai  képződményekben 
(Várpalotán  is  !)  otthonos  Cardita  partschi  plana  S i e b.  és  a Várpalotán,  Bándon  és  a 
Devecseri-öböl  alsótortonai  rétegeiben  levő  Venerapis  basteroti  (M  a y.)  alak,  mely  utóbbi 
emiél  fiatalabb  üledékekből  nem  ismert.  A várpalotai  és  a herendi  alsótortonai  „öböl- 
fáciesű”  Foraminif era-e gyüttesekkel  rokon  mikrofaunája  szintén  korbesorolásunk  helyes- 
sége mellett  szól.  Tovább  erősíti  ezt  a Lagenida-íélék  jelenléte  is. 

Széles  M.  Ostracoda  vizsgálatai  is  az  alsótortonait  valószínűsítik  a következő 
f aimával: 


244.00  m-ből: 

Cnestocythere  lamellicosta  Triebel,  Cytheridea  acuminata  Eosquct,  Cythcridea  paracuminata  K o 1 1- 
m a n n,  Cythereis  kamata  G.  W.  M ü 1 1 e r,  Hemicytliere  convexa  B a i r d,  Hemicythere  speyeri  Brady, 
Hemicytkere  villosa  G.  O.  S a r s,  Loxoconcha  hastata  Reuss. 

254.00  — 255,00  m-ig: 

Pontocytkere  elongala  Brady,  Cnestocythere  lamellicosta  Triebel,  Leptocythere  tenera  Brady, 
Leptocythere  diffusa  G.  W.  M ü 1 1 e r,  Cytherella  sp.,  Krithe  sp.,  Loxoconcha  impressa  G.  W.  M ü 1 1 e r, 
Loxoconcha  sp.,  Cytheridea  acuminata  Bosquet,  Hemicythere  cicatricosa  Reuss,  Hemicythere  convexa 
B a i r d,  Hemicythere  sp. 


* Köszönettel  adózom  a Mecseki  Ércbánya  Vállalatnak  a rendelkezésemre  bocsájtott  fúrási 
mintákért. 


K ók  ay : A Bakony -hegy  ség  felsőlortonai  képződményei 


79 


Az  alsótortonai  tengeri  sorozatra  éles  határral  mindössze  4,2  m vastagságban, 
uralkodólag  mésziszapos,  csökkentsósvízi  rétegcsoport  következik  tengeri  betelepülések- 
kel, mely  szorosan  csatlakozik  a felette  levő  szarmata  üledéksorhoz. 

Mélységköz:  Képződmény  és  faunája: 

2 

23,50  — 223,90  m-ig  Szürke,  finomhomokos,  aleuritos,  egyenetlen  törésű,  közepesen  kemény,  molluszkás 
osztreás  mészmárga.  Arca  (Anadara)  cfr.  diluvii  h a m k.,  Arca  ( Barbatia)  barbata  h., 
Ostrea  ex  gr.  digitalina  D u b.  (gyakori),  Anomia  ephippium  rugulosostriatum  Brocc.,  Anomia 
ephippium  cfr.,  sulcatum  P o 1 i,  Lucina  sp.,  Cardium  manyense  nov.  sp.,  Venus  sp ,,Gastrana 
fragilis  h.). 

23,90  — 227,00  m-ig  M észiszap,  uralkodólag  világos  szürkésbama,  közbetelepült  mészkő,  mészmárga 
és  világosszürke  osztracodás  agyagmárgarét egekkel.  Gyakran  mikrorétegezett,  többnyire  kövület- 
mentes. 224,00  — 224,05  m-ig  a következő  faunával:  Theodoxus  sp.,  Pirenella  efr.  nodosoplicata 
(Horn.),  Terebralia  bideníala  lignitaram  (Eichw.),  Cardium  manyense  nov.  sp.  (gyakori),  — 
224,30  — 224,40  m-ig  hydrobiás  mészkő  Hydrobia  ventrosa  (M  o n t.)  fajjal. 

227,00  — 227,30  m-ig  Szürke  mészkő,  világosbarna  foltokkal  (bryozoás?),  aleuritos,  kemény,  rideg, 
szilánkos  törésű,  kövületes  (Hydrobia  ventrosa  (Mont.)  (gyakori),  Pirenella  nodosoplicata 
(Horn.)  (nem  ritka),  Terebralia  bidentata  lignitarum  (Eichw.),  Bittium  spina  (P  a r t s c h), 
Cerithium  crenatum  Brocc.  var.,  Beguina  (Glans)  aff.  ruginosa  (C  o s s m.  et  P e y r.)  juv., 
Gafrarium  (Circe)  eximium  (Horn.)  (nem  ritka). 

227,30  — 227,50  m-ig  Szürke,  homokos,  kemény,  egyenetlentörésű,  molluszkás,  pectenes  mészkő  ( Pire- 
nella nodosoplicata  (Horn.),  Murex  (Haustellum)  aff.  partschi  Horn.,  Arca  (Anadara)  cfr. 
diluvii  ha  m k.,  Flabellipecten  cfr.  besseri  (A  n d r.)  (gyakori),  Anomia  ephippium  I,.) . 

227,50  — 227,70  m-ig  Bamásszürke,  réteges  elválású,  tömör  mészkő,  sötétebb  és  világosabb  rétegekkel 
(Hydrobia  ventrosa  (M  o n t.)  (ritkán). 

A rétegcsoport  megjelenése,  lithológiai  képe  teljes  összhangban  van  más  bakonyi 
(Várpalota,  Nyírád,  Herend,  Bánd)  felsőtortonai  kifejlődésekkel,  azzal  az  eltéréssel,  hogy 
nagyobb  sótartalmú  vízre  utaló  képződményeket  is  tartalmaz.  így  tengeri  betelepülésnek 
kell  tekintenünk  az  első  és  a négyes  számú  rétegeket.  Brachyhalin  sótartalmú  vízre  utal 
a 2.  sz.  rétegben  a felső  5 cm-es  padocska,  valamint  a 3.  sz.  réteg  a faunájuk  alapján. 
A rétegcsoport  faunája  kitűnően  azonosítható  más  (Hidas,  Bicskei-öböl)  felsőtortonai 
képződményekével.  Eddigi  ismereteink  szerint  pl.  a Pirenella  nodosoplicata  (H  ö r n.) 
faj  (S  t r a u s z 1955,  B o d a 1959)  a Kárpát-medencei  területen  csak  a felsőtortonai 
üledékekben  és  a szarmata  alsó  részében  fordul  elő.  A herendi  és  a várpalotai  alsótortonai 
képződmények  Pirenella- félékben  rendkívül  gazdagok  (Strausz  1955;  Kókay  1966) . 
így  Herendről  20,  Várpalotáról  pedig  14  formát  ismerünk,  de  a Pirenella  nodosoplicata 
egyik  helyről  sem  került  elő.  Ugyanakkor  Hidason  és  a mányi  fúrások  felsőtortonai 
képződményeiben  ez  a faj  nagyon  gyakori,  természetesen  a megfelelő  csökkentsósvízi 
(főleg  agyagos)  fáciesekben.  A mányi  fúrások  felsőtortonaijából  ismert  és  itt  új  fajként 
leírt  Cardium  manyense  alak  egyes  rétegekben  szintén  gyakori.  Sem  idősebb,  sem  pedig 
fiatalabb  képződményekben  nem  találkoztunk  ezzel  az  alakkal,  dacára  annak,  hogy 
különösen  a szarmata  üledékek  Carafiwm-fajokban  bővelkednek.  A többi  faunaelem  sem 
mond  ellent  a felsőtortonaiba  sorolásnak. 

Ezt  a korbesorolást  igazolja  a rétegtani  sorrend  is,  azaz  a szarmata  és  az  alsótor- 
tonai közötti  helyzet  is.  A rétegcsoport  kis  vastagságát  tekintve,  Budapest  területén  sem 
sokkal  vastagabb  a lajtamészkő  sorozat  (Bartkó  — Kókay  1966). 

Figyelemre  méltó  még,  hogy  a tárgyalt  üledékcsoport  éles  határ  nélkül  kapcsolódik 
a fedő  szarmatához.  A szarmata  összlet  legalsó  0,8  m vastag  része  hasonló  mésziszapos, 
márgás,  mikrorétegzett  padokból  áll.  A felsőtortonainak  vett  Cardium  manyense  fajnak 
egy  változata  (minden  harmadik  borda  kiemelkedő),  valamint  Modiolus  volchynicus 
szarmata  alak  jelenik  meg  benne  a nagyobb  vertikális  elterjedésű  Pirenellákon  és  Hydro- 
biákon  kívül. 

A felsőtorton — szarmata  határt  a legfelső  tengeri  pad  tetején  vontam  meg.  Az 
alsótortonaitól  élesen  elválik  a felsőtortonai  mésziszapos  rétegsor.  Valószínűleg  eróziós 
diszkordancia  a határ  a stájer  fázis  eredményeként. 


80 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


Devecser — Nyírád 

A Nyugati- Bakony  miocén  rétegsorában  ezideig  biztosan  kimutatható  volt  az  alsó- 
tortonai  tenger  üledéksora  mészkő-,  homokkő-,  konglomerátum-  és  márgakifejlődésben 
(Lóczy  1913;  Schréter  1913;  Kovács  1952;  C s e p r e g h y— M e z n e r i c s 
1958;  Dudich  — Hőriszt  1964).  Noha  a területről  az  átfogó  részletes  faunavizsgálat 
még  nem  készült  el,  kétségtelen  ennek  a tengeri  miocén  üledéksomak  alsótortonai  kora.  Ezt 
igazolják  a következők:  1.  Ezeket  az  alsótortonai  képződményeket  a Herend-márkói 
alsótortonai  képződményeket  (K  ó k a y 1966)  helyettesítő  kifejlődésnek  tartjuk,  mivel 
a Herendi-öböl  Devecser  — Nyírád  felé  nyílott.  A herendi  makro-  és  mikrofauna  „öböl- 
fáciesű”,  míg  a Devecser  környéki  inkább  a nyílt  tengerrel  határos,  homokos,  sekély 
self  fáciesű.  Mindez  az  ősföldrajzi  képből  érthető  és  a hivatkozott  feldolgozásban, részlete- 
sen elemeztem.  2.  Az  eddigi  faunavizsgálatok  is  egyértehnűen  az  alsótortonaiba  sorolást 
igazolják.  így  pl.  a következő  alakok  tanúsítják,  hogy  ez  a tengeri  rétegsor  nem  lehet 
alsótortonainál  fiatalabb:  Chlamys  macrotis  (Sow.j,  Chlamys  tournali  (de  Serr.), 
Cardium  edule  arcella  D u j.,  Venerupis  basteroti  (M  a v e r),  Vaginella  austriaca  Kitti., 
Vaginella  depressa  D a u d.  Alsótortonainál  fiatalabb,  vagy  idősebb  korra  utaló  alak  eddig 
nem  került  elő. 

A Paratethvs  területén  a miocénen  belül  egyértelműen  alsótortonainak  tekintik 
az  lín.  „lagenidás”  Foraminifera- társulást.  Ilyen  típusú  gazdag  Foraminif era-e gyüttest 
találtam  Devecser  község  déli  végében  a „Cigánygödörben”.  Gazdag  Foraminifera  fau- 
nájában Robulus,  Nodosaria,  Dentalina,  Marginulina  stb.  fajok,  Vaginulina  legumen  (D.) 
találhatók  kitűnő  megtartásban. 

A tárgyalt  terület  másik  rétegtanilag  biztos  helyzetű  tagozata  a szarmata  üledék- 
sor. Az  utóbbi  évek  egyik  jelentős  rétegtani  eredménye  V é g h S.  (1960)  azon  felismerése, 
hogy  az  irodalomban  gyakran  emlegetett  hydrobiás  mészkő  nem  középsőmiocén,  hanem 
szarmata,  a közbetelepült  faunás  rétegek  alapján. 

A terület  felsőtortonai  kifejlődéséről  fontos  adatokat  szolgáltattak  a Nyírád  kör- 
nyéki bauxitkutató  magfúrások.*  A harántolt  rétegsorok  helyes  értelmezéséhez  jó  támaszt 
nyújtott  a Herend-bándi  miocén  részletes  megismerése  (K  ó k a y 1966),  valamint  az 
előzőekben  ismertetett  Szigliget  1.  sz.  fúrás  vizsgálata  és  a várpalotai  adatok  ismerete. 

Ezeken  kívül  rétegtani  vizsgálataimhoz  felhasználtam  a Nyírád  községtől  délnyu- 
gatra, illetve  nyugatra  levő  Nd.  764.  899,  905  és  az  Nm.  81.  sz.  fúrásokat.  Közülük  az 
Nd.  899.  számú  fúrás  (1.  ábra)  harántolt  miocén  rétegsora  összevontan  a következő 

Szarmata 

9,40  — 22,00  m-ig  Zöldesszürke,  és  szürke,  meszes,  aleuritos,  molluszkás  agyag,  kőszenes  padokká 

(Musculus  sannaticus  (G  a t.) , Cardium  vindobonense  Partsch,  Cardium  latisulcum  Jlüns  t.> 

Irus  gregarius  (G  o 1 d f.),  Mactra  sp.,  Hydrobia  ventrosa  (M  o n t.),  Hydrobia  frauenfeldi  (H  ö r n.,) 

Pireneüa  picta  mitralis  (E  i c h w.). 

22.00  — 29,00  m-ig  Világos  szürkésbarna,  többnyire  tömör,  kemény,  pados  hydrobiás  mészkő  f Hydrobia 

ventrosa  (Mont.),  Pirenella  picta  mitralis  (Eichw.)  (juv.). 

29.00  — 47,00  m-ig  Szürke  agyagmárga,  kőszenes  agyagpadokkal,  molluszkákkal  ( Hydrobia  ventrosa 

(M  ont.),  alárendelten  kisméretű  Cardium  vindobonense  Partsch  példányok  és  legalul  Modiolus 

volhynicus  (E  i c h w.). 


Felsőtortonai 

47,00  — 48,50  m-ig  Világos  szürkésbarna,  felső  részén  keményebb,  alul  lazább  és  agyagosabb  mészkő 
függőleges  gyökérnyomokkal , molluszka-lenyomatokkal  („valvatás”),  (Valvata  lndasensis  nov.  sp., 
Gyraulus  pavloviéi  (B  ru  s.) , Limnaea  sp.). 


* Köszönettel  adózom  a Bauxit  Kutató  Vállalatnak  a rendelkezésemre  bocsájtott  fúrási  mintá  kért 


Kókay:  A Bakony -hegy ség  felsötortonai  képződményei 


81 


48.50  — 53,50  m-ig  Szürkésfehér,  agyagos,  laza,  földestörésü  mésziszap,  molluszka-lenyomatokkal 

(Hydrobia  cfr.  ventrosa  (Mont.),  Bythinia  gracilis  San  db.,  Pomatias  consobrinus  May., 
Limnaea  cfr.  pachygaster  Ttomae,  Gyraulus  pavloviéi  (Bru  s.)). 

53.50  — 54,80  m-ig  Bamássziirke,  likacsos,  kemény  mészkő  (Theodoxus  crenulatus  (Kiéi  n),  Hydrobia 

ventrosa  (Mont.)). 

54.80  — 57,80  m-ig  Világosszürke  és  világos  bamásszürke  mészmárga,  mészkő  és  mésziszaprétegek- 

kel,  lazább  és  keményebb  padokkal,  molluszka-lenyomatokkal  (Theodoxus  grateloupianus  dentatus 
nov.  ssp.,  Brotia  escheri  (B  r o n g t.)). 

57.80  — 58,80  m-ig  Világos  szürkésbama,  likacsos,  egyenetlen  törésű,  közepesen  kemény,  molluszkás,  ,,val- 

vatás”  mészkő  (Valvata  hidasensis  nov.  sp.,  Gyraulus  pavloviéi  (Bru  s.),  Limnaea  cfr.  pachy- 
gaster (Thomae). 

58,80— .59,20  m-ig  Világos  szürkésbarna,  szegletes  törésű,  kemény,  molluszkás  mészkő,  függőleges 
gyökémyomokkal  (Theodoxus  crenulatus  (Klein),  Hydrobia  ventrosa  (Mont.)). 

59.20  — 65,20  m-ig  Világos  szürkésbama,  legalján  márgás,  kagylóstörésű,  kemény  mészkő,  molluszka- 

lenyomatokkal,  limueás  és  bythiniás  rétegekkel  (Hydrobia  cfr.  ventrosa  (Mont.),  Bythinia  gra- 
cilis Sandb.,  Limnaea  ( Stagnicola)  cfr.  syrtica  Peyr.,  Gyraulus  pavloviéi  (Bru  s.)). 

65.20  — 68,00  m-ig  Sötétszürke,  kőszenes,  kissé  bentonitos,  finomhomokos  agyag,  kevés  apró  kaviccsal. 
68,00  — 71,00  m-ig  Zöldesszürke,  néhol  mészkonkréciós  és  agyagos  b e n t o n i t,  helyenkint  kevés  kvarc- 
kaviccsal. 

Alsótortonai 

71,00—  Fehér  egyenetlen  törésű,  közepesen  kemény,  lithothamniumos,  molluszkás  mészkő  (Lucina, 
Venus,  Nassa,  Ostrea  sp.). 

Ezek  szerint  az  alsótortonai  tengeri  eredetű  mészkőösszletre  szárazföldi  agyag-, 
kavicsos  agyag-  és  bentonitrétegcsoport  települ.  Erre  édesvízi  és  erősen  csökkentsósvízi 
üledéksor  következik,  mely  azután  átmegy  a szarmatába.  A szarmata  és  alsótortonai 
összletek  közötti  üledéksort  részletes  vizsgálat  alapján  a felsötortonai  emeletbe  helyeztem 
a következő  indokok  alapján:  j.  A faunavizsgálatok  alapján  az  összletben  édes-  és  erő- 
sebben csökkentsósvízi  molluszkák  vannak.  Általában  az  ilyen  alakok  fajöltője  tág. 
Ennek  ellenére  az  előkerült  fajok  a szarmatánál  idősebb  kort  igazolnak.  Ugyanis  a By- 
thinia gracilis  faj  a szarmatánál  idősebb  svájci  édesvízi  molassz  sorozatban  otthonos. 
A Brotia  escheri  nálunk  a szarmatából  nem  ismert,  a megélhetésére  alkalmas  környezetek 
ellenére  sem.  A Theodoxus  crenulatus  fajnak  nagy  a fajöltője  (oligocéntől  a pannonig). 
A héj  díszítése  (a  lenyomaton  is  látszik)  teljesen  a várpalotai  felsötortonai  palás  agyag- 
márgasorozatban  levő  példányokéval  azonos,  a herendi  alsótortonai  formákéval  nem 
egyezik.  Az  előkerült  Limnaea-ía]ok.  sem  ismeretesek  a szarmata  üledékekből.  Mindezek 
a faunisztikai  érvek  együttesen  meggyőzőek.  2.  Ha  a nyirádi  rétegsor  mellé  helyezzük  a 
szigligeti  és  a várpalotai  rétegsorokat,  lehetetlen  nem  felismernünk  a rétegtani  párhuza- 
mosságot. Mindhárom  helyen  az  alsótortonai  tengeri  rétegsor  után  általában  diszkordán- 
san,  egy  uralkodólag  erősebben  csökkentsósvízi,  lagúna  jellegű  összlet  következik,  majd 
utána  a szarmata.  Együttesen  tekintve  faunájuk  határozottan  a felsőtortonaira  utal. 

A felsötortonai  rétegsor  észak  felé  haladva,  a Nyirádtól  nyugatra  levő  Nm  81.  sz. 
fúrás  bizonysága  alapján,  egyre  inkább  szárazföldi  jellegűvé  válik,  mint  a Herend-bándi 
felsőtortonaiban  (Kókay  1966).  Az  összlet  túlnyomó  része  tarkaagyag,  bentonitos 
agyag  és  kavicsos  agyag.  Az  Nd.  764.  sz.  fúrás  alapján  a szarmata  felé  a határ  itt  sem  éles, 
akárcsak  a szigligeti  fúrásban.  Míg  a felsötortonai  sorozat  túlnyomórészt  sekélyvízi 
eredetre  utaló  mésziszap  és  mészkősorozat  gyökémyomokkal,  addig  a szarmata  a foko- 
zódó transzgresszió  következtében  az  alatta  levőnél  mélyebb  vízre  utaló,  főleg  pelites 
üledékekből  áll. 

A nyirádi  felsötortonai  sorozat  faunája  alapján  édesvízi  (valvatás,  limnaeás,  by- 
thiniás rétegek),  vagy  erősen  csökkentsósvízi,  oligo-  és  miohalin.  Utóbbi  fácieseket  kép- 
viselik a T heodoxus-í'<í]ó\íkíú  jellemzett  kőzetek.  A függőleges  gyökémyomok  egészen  se- 
kélyvízi üledékeket  bizonyítanak.  A nyirádi  felsötortonai  rétegcsoport  átlagban  jelentő- 
sen kisebb  sótartalmú  vízből  ülepedett  le,  mint  a Tapolcai-öbölé.  Ezt  azzal  magyarázom, 
hogy  a tapolcai  és  nyirádi  medencéket  elválasztó  alaphegység  vonulat  abban  az  időben  is 


6 Földtani  Közlöny 


82 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


létezett  és  közöttük  a kapcsolat,  legfeljebb  csak  szűk  szorosokon  át  volt  lehetséges.  Ez 
egyúttal  arra  is  utal,  hogy  a felsőtortonai  nyílttengert  délfelé,  a Balatontól  délre  kell 
keresnünk. 


Herendi-öböl 

A Herend,  Bánd,  Márkó  és  Szentgá)  községek  területén  levő  felsőtortonai  rétegsor 
a gazdag  tengeri  faunával  jellemzett  alsótortonai  összlet  fedőjében  40  — 50  m vastag 
(K  ó k a y 1966).  Bázisát  az  egyideig  bányászott  bándi  bentonit,  valamint  kavicsrétegek 
alkotják.  A bentonit  fedőjében  mészkonkréciós  agyag,  mésziszapos  agyagrétegsor  van, 
többnyire  tömegesen  Brotia  escheri  csigákkal.  Az  összlet  eróziós  40  szögdiszkordanciával 
települ  az  alsótortonaira  a fúrási  adatok  szerkesztett  szelvénye  szerint.  Felette  szarmata 
rétegek  nem  voltak  kimutathatók.  Ezért  ez  az  alsótortonainál  fiatalabb  képződmény 
helyzetileg  felsőtortonai  vagy  szarmata  lehet.  Gyér  famiája  nem  eléggé  bizonyítja  felső- 
tortonai voltát,  ezért  feltételesen  helyeztük  ide.  Függővé  tettük  pontos  rétegtani  hova- 
tartozásának meghatározását  a Nyugati-Bakony  miocénjének  feldolgozásától. 

A Herend-márkói  bentonitfedő  „melániás”  rétegsor  a rétegtani  sorrendiség, 
kifejlődés  és  fauna  alapján  kitűnően  egyezik  a nyirádi  felsőtortonaival,  csupán  a szarmata 
fedője  hiányzik,  mely  utóbbi  valószínűleg  lepusztult.  Alul  ugyancsak  bentonit  és  ben- 
tonitos, kavicsos  agyag  rétegcsoport  van.  Herenden  hiányzik  a nyirádi  típusú  édesvízi 
mészkő.  Helyette  azok  a „melániás”  mésziszapos  képződmények  uralkodnak,  melyek 
Nyirádon  csak  egyes  rétegekben  voltak  a felsőtortonai  sorozatban.  Ezek  a „melániás” 
képződmények  mindkét  helyen  a Brotia  escheri  (B  r o n g t.)  faj  sűrű  és  finom  bordázatú, 
bekérgezett  példányait,  vagy  lenyomatait  és  az  új  alfajként  leírt  Theodoxus  grateloupianus 
dentatus  egyedeit  tartalmazzák.  Miután  nyilvánvaló  a nyirádival  való  rétegtani  szint- 
azonosság, a felsőtortonaiba  sorolom  a Herend-bándi  bentonitfedő  „melániás”  összletet. 

Egyéb  felsőtortonai  előfordulásra  vonatkozólag  a hegység  területén,  vagy  szegély- 
vidékén csak  bizony  tálán  adatok  állnak  rendelkezésre.  A Balaton  monográfiában  S c h r é- 
t e r (1913  p.  253.)  említi,  hogy  a tó  északi  partvidékén,  Akaii  és  Zánka  között  a szarmata 
mészkő  és  a fekvő  triász  dolomit  határáról  Lóczy  h.  gyűjtött  mészkődarabokat, 
melyekben  Peneroplis  sp.  és  bizonytalan  molluszka  lenyomatok  voltak.  A Peneroplis  sp. 
a szarmata  képződményekben  nem  fordul  elő,  ezért  feltételesen  a felsőmediterránba  sorol- 
ták a kőzetdarabok  korát.  A Szigliget  1 . sz.  fúrás  ismertetett  felsőtortonai  képződményei- 
nek legfelső  tengeri  rétegében  is  előfordult  Peneroplis  sp.  Általában  a Peneroplis- félék  a 
felsőtortonai  képződményekben  gyakoriak.  A Schréter  által  említett  bizonytalan 
előfordulás  problémáját,  tehát  a felsőtortonai  képződmények  jelenlétét  megfelelő  feltárá- 
sokkal lehetne  tisztázni. 

A Balaton  partvidékén  és  a Bakony  peremvidékein  számos  ártézi  kútfúrás  mélyült 
már.  Tekintve,  hogy  ezek  teljes  szelvényű  fúrások,  — magot  csak  elvétve  egyes  szakaszok- 
ból vesznek  — a pontosabb  rétegtani  szintezésre  felhasználhatatlanok. 

A fentieket  összefoglalva  a Bakony-hegység  felsőtortonai  képződményeire  jellemző, 
hogy  túlnyomórészt  erősen  csökkentsósvízi  képződményekből  állnak.  Ezeket  transz- 
gressziós  képződményeknek  tekintjük,  mivel  gyakran  túlterjednek  az  alsótortonai  kép- 
ződményeken. Tapolca  és  Nyírád  környékén  a felsőtortonai  a szarmatával  egységes  üle- 
dékciklusban van.  Ez  nemcsak  itt  van  így,  hanem  a Paratethys  más  területrészén  (pl. 
Budapest  környékén)  is.  A bakonyi  felsőtortonainak  uralkodólag  erősen  csökkentsós- 
vízi jellege  a hegységképző  mozgásokkal  hozható  összefüggésbe.  Az  alsótortonai— felső- 
tortonai határon  végbement  földkéregmozgások  a hegység  korábban  kialakult  üledék- 
gyűjtői és  a nyílttenger  közé  gátakat,  küszöböket  emeltek.  így  az  összeköttetés  a tengerrel 
korlátozódott,  ami  szükségképen  a sótartalom  csökkenését  okozta. 


K ó k a y : A Bakony-hegység  felsőtortonai  képződményei 


83 


Őslény  tani-rész 

Família:  Cardiidae , 

Genus:  Cardium,  Finné  1758 

Cardium  manyense  nov.  sp. 

I.  tábla,  1 — 5.  ábra 

Derivatio:  nominis:  Mány  község  neve  után. 

Holotypus:  Elhelyezve  a Magyar  Nemzeti  Múzeum  Őslény  tárában;  M.  66.  963  sz.  alatt. 

E o c u s typicus:  Mány  (Pest  megye),  a Mány  6.  sz.  fúrásból  215,10  — 216,90  m-ig. 

Stratum  typicum:  Felsőtortonai  agyag. 

Leírás:  Kisebb  termetű  faj.  Körvonala  nagyjából  ovális,  elöl  kerek,  mig  a hátsóperem 
felé  megnyúlt,  egyes  példányoknál  csaknem  kihegyesedő.  A teknő  külsején  levő  bordák 
a mellső  részen  félkör  keresztmetszetűek,  míg  a hátsó  részen  fokozatosan  átmennek  há- 
romszögletűbe,  melyek  egyes  péklányokon  egészen  élesek.  A mellső  részen  a bordákat 
kis  pikkelyek,  lemezkék  fedik.  A faj  egyik  fő  jellegzetessége  az,  hogy  a teknő  hátsó  felén 
minden  második  borda  alacsonyabb,  kevésbé  kiemelkedő,  gyengébben  fejlettek  mint  a 
köztes  bordák.  A bordák  száma  17  és  20  között  változik  példányonként,  leggyakrabban 
19,  mint  a holotípuson  is.  Az  előkerült  példányok  hossza  8—14  mm,  míg  a magasságuk 
6— 10  mm  között  van.  A magasság  a hosszúságnak  64  — 78%-át  teszi  ki,  leggyakrabban 
70—75%  között.  Variációs  vizsgálatra  sajnos  nem  áll  elegendő  példány  rendelkezésre. 

A holotípus  méretei:  h = 11,7  mm  m = 8,2  mm  ..m— -1— 0 = 70,1%. 

A faj  nagyon  változékony,  annak  a környezetnek  megfelelően,  amelyben  élt. 
A kíséretében  levő  faunaelemek  (Pirenella,  Terebralia,  Dorsanum,  Theodoxus,  Mohren- 
sternia,  Hydrobia,  Tapes)  alapján  ugyanis  a faj  brachyhalin  fáciesben  lehetett.  Rendes  só- 
tartalmú vízből  leülepedett  képződményekben  nagyon  ritka. 

Diff.  diagnosis:  A mányi  fajhoz  két  ismert  alak  közelít  legjobban.  Az  egyik  a 
várpalotai  és  a herendi  alsótortonai  képződményekben  otthonos  (Strausz  — Szalai 
i943;Kókay  1966)  Cardium  edule  arcella  D u j alak.  Fz  főképpen  magasabb  és 
nagyobb  termetével,  mindvégig  félkör  keresztmetszetű  és  nagyobb  számú  bordáival  kü- 
lönbözik a mányi  fajtól.  A másik  közel  álló  faj  a Cardium  praeplicatum  H i 1 b.  szarmata 
alak  (B  o d a 1959).  Ez  magasabb  termetével,  kerekebb  és  kevesebb  szánni  bordájával 
különbözik  elsősorban  a mányi  fajtól.  Kis  mértékben  ezen  is  észlelhető  az  a jelenség, 
hogy  a héj  hátsó  részén  minden  második  borda  alacsonyabb  és  gyengébben  fejlett. 

Az  új  faj  előfordul  a Mány  — Zsámbék  környéki  felsőtortonai  pelites  fáciesű  üle- 
déksorban, többnyire  agyagban,  ritkábban  márgában.  A Szigliget  1.  sz.  fúrás  felsőtorto- 
nai egyes  rétegmintáiban  szintén  gyakori. 

F a m i 1 i a:  Neritidae 

Genus:  Theodoxus,  Montfort  1810 

Subgenus:  Calvertia 

Theodoxus  (Calvertia  l)  grateloupianus  dentatus  nov.  ssp. 

II.  tábla,  1 — 2.  ábra 

Déri  va  tio  nominis:  dentatus  (latin)  = fogazott. 

Holotypus:  Elhelyezve  a Magyar  Nemzeti  Múzeum  Őslénytárában  M.  66.  964  sz.  alatt. 

Eocus  typicus:  Bánd,  bentonit-bánya. 

Stratum  typicum:  Felsőtortonai  erősen  csökkentsósvízi  agyag. 

Leírás:  A Theodoxus  grateloupianus  (F  é r.)  fajhoz  igen  közel  álló  alak.  Attól  leglé- 
nyegesebb eltérése  az,  hogy  a külső  ajak  belső  oldala  a felnőtt  példányoknál  (olykor  a 
subjuvenilis  egyedeknél  is)  többé-kevésbé  fogazott.  A héj  színezete  többnyire  sötétbarna, 
ritkábban  világosbarna,  vagy  csaknem  fehér.  Egyes  példányokon  a fajra  jellemző  sakk- 
tábla szerű  szineződés,  világosabb  és  sötétebb  foltok  is  megfigyelhetők. 

Előfordul  a Herend-bándi  felsőtortonai  „brotiás”  agyagban  (K  ó k a y 1966),  és  a 
nyírádi  felsőtortonaiban  lenyomatok  alakjában.  Ugyancsak  idesorolhatók  azok  a hidasi 
példányok,  melyek  a kőszénösszlet  felső  harmadából,  hydrobiás  agyagból  származnak. 
Utóbbiak  egyes  példányain  igen  gyengén  fejlett  az  említett  fogazottság. 

Az  ríj  alfaj  a kísérő  fauna  alapján  nem  tekinthető  édesvízi  alaknak.  Valószínűleg 
oligohalin  környezetben  élt. 

A holotípus  méretei:  szélesség  = 9,0  mm  magasság  = 6,6  mm. 


6* 


84 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


Família:  V álvatidae 

Genus:  Valvata,  O.  F.  Müller  1774 

Valvata  hidasensis  nov.  sp. 

II.  tábla,  3 — 6.  ábra 

Derivatio  nominis:  hidasensis  = Hidas  (Baranya  megye)  helység  neve  után. 

Holotypus:  Elhelyezve  a Magyar  Nemzeti  Múzeum  Őslénytárában  M.  66.  965  sz.  alatt. 

E o c u s t y p i c u s:  Hidas  (Baranya  m.) 

Stratum  typicum:  Felsőtortonai  agyagmárga  a kőszénösszlet  alsó  felében. 

Leírás:  Kicsiny,  négy  kanyarulatú,  Viviparus-íéléhie  emlékeztető  körvonalú  ház 
Az  egyes  kanyarulatok  szegletesen  domborúak,  lépcsőzetesen  következnek  egymásra. 
A varratvonalak  mélyek.  Szájnyílás  ovális,  felül  kissé  szögletes.  Az  ajak;  főleg  a belső, 
többnyire  kifelé  hajló.  A köldök  szűk.  Felszíne  sima,  azonban  gyakran  fedik  ráncok, 
varixok. 

A faj  a nyírádi  fúrások  „valvatás”  mészkő  rétegmintáiban  lenyomatok  alakjában 
gyakori.  Egyetlen  ép  példány  került  elő  közbetelepült  agyagból  (Nd.  764.  sz.  fúrás  47,20  — 
47,80  m-ig).  Hidason  az  ugyancsak  felsőtortonai  kőszénösszletben  tömegesen  található, 
amellyel  a nyírádi  alak  jól  egyezik.  A Hidasról  származó  60  példány  variációs  vizsgálatai- 
nak eredménye  — a ház  szélességének  a magassághoz  viszonyított  százalékában  — a kö- 
vetkező: 


V 

Osztály 

P 

62% 

61—63% 

3 db 

65% 

64  — 66% 

9 db 

68% 

67-69% 

26  db 

7i% 

70  — 72% 

15  db 

74% 

73-75% 

7 db 

N = 60  db 


ab 


2.  ábra.  A Valvata  hidasensis  nov.  sp.  variációs  diagramja.  Jelmagyarázat:  v = osztály  középértéke, 

p = darabszám 

Abb.  2.  Variationsdiagramm  von  Valvata  hidasensis  nov.  sp.  Erklárungen:  v = Mittelwert  dér 

Klasse,  p = Exemplarzahl 


A faj  közel  áll  a Valvata  politioanei  J e k.  (1944)  fajhoz,  azonban  annak  kanyaru- 
latai erősen  domborúak,  kevésbé  lépcsősek,  termetük  zömök  Hydrobiáéhoz  hasonlít. 
Minthogy  Nyírádról  csak  egyetlen  kisebb  termetű  ép  példány  került  elő  (a  többi  csak  le- 
nyomat) a holotípust  Hidason  tömegesen  található  kitűnő  megtartású  példányokból  je- 
löljük ki. 


K ók  ay : A Bakony -hegy  ség  felsötortonai  képződményei 


85 


Holotipus  méretei:  m = 2,2  mm  és  sz  = i,5m 


sz  • 100 
m 


68,2% 


A nviradi  héjas  példány  meretei:  m = 1,8  mm  es  sz  = 1,3  mm  — — = 72,2% 

A nyírádi  példány  méretei,  méretarányai  és  egyéb  jellegei  jól  azonosíthatók  a hidasi 
alakkal.  A magassága  1,7  mm  — 2,7  mm  között,  míg  a szélessége  1,3  — 1,8  mm  között  vál- 
tozik, átlagosan  a holotipus  körüli  méretekkel. 

A faj  társaságában  Nyírádon  és  Hidason  egyaránt  apró  Planorbis- félék  találhatók. 
Ezek  a „valvatás”  képződmények  határozottan  édesvízi  eredetűek.  A nyírádi  ép  példányt: 
Byihinia  gracilis  (opereulumok) , Gyraulus  pavloviéi,  Limnaea  sp.,  Brotia  escheri  és  Chara- 
termések  kísérik. 


Família:  Hydrobiidae 
Genus .Bythinia,  Eeach  1818 


Bythinia  gracilis  Sandberger 
II.  tábla,  8.  ábra 

1870  — 75.  Bythinia  gracilis,  Sandberger:  p.  561.  Taf.  XXVIII.  Fig.  16. 

A nyírádi  felsötortonai  rétegsornak  leginkább  az  alsó  részéből  ismerjük,  ahol  egyes 
rétegekben  tömeges,  leginkább  lenyomatok  és  kőbelek  alakjában.  A ma  is  élő  Bythinia 
tentaculata  L.  fajtól  való  megkülönböztetése  kissé  erőltetett,  lehet,  hogy  alfaji  különbség- 
nél nem  több.  A Bythinia  gracilis  valamivel  karcsúbb,  általában  a magasság  — szélesség 
aránya  55  — 60%  között  ingadozik,  míg  a Bythinia  tentaculata-nál  60  — 65%.  Természe- 
tesen átfedések  is  gyakoriak.  A Bythinia  gracilis  a középső-  és  felsőmiocén  édesvízi  és  erő- 
sen csökkentsósvízi  üledékekben  fordul  elő,  míg  a Bythinia  tentaculata  a pliocéntől  máig 
ismert. 

A Bythinia  gracilis  a svájci  édesvízi  molassz  egyes  rétegeiben  gyakori. 


Genus:  Bulimus,  Scopoli  1777 

Bulimus  vadászi  Wenz 
III.  tábla,  1 — 7.  ábra 

1931.  Bulimus  vadászi,  W e n z:  p.  118,  Taf.  X,  Fig.  2 a — c. 

Wenz  a mecseki  helvéti  üledékekből  írta  le  a fajt.  A várpalotai  felsötortonai 
képződményekben  is,  főleg  a medence  keleti  felében  gyakori.  Általában  a várpalotai  pél- 
dányok nagyobb  termetűek  a mecsekieknél.  A faj  nagyon  változékony. 

Família:  Limnaeidae 

Genus:  Limnaea,  Eamarck  1799 


Limnaea  ex  gr.  pachigaster  Thomae 
II.  tábla,  9.  ábra 

1932.  Limnaea  pachigater,  Cossmann  et  Peyrot.: 

Törne  84,  p.  245,  Pl.  15,  Fig.  13. 

Több  példány  (lenyomat)  származik  a nyírádi  felsötortonai  mészkő  és  mésziszap- 
rétegekből,  melyek  kétségtelenül  nagyon  közel  állnak  ehhez  a fajhoz  termet,  alak  szem- 
pontjából, de  házuk  sima. 


86 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


Subgenus:  Stagnicola 

Limnaea  (Stagnicola)  cfr.  syrtica  P e y r. 

II.  tábla  7.  ábra 

1932.  Limnaea  (Stagnicola)  syrtica,  Cossmann  etPeyrot:  Tome  84,  p.  249,  Pl.  XV,  fig.  3 — 4. 

A nyírádi  felsőtortonai  mészkő  és  mésziszap  sorozatban  otthonos,  általában  le- 
nyomatok alakjában,  gyakran  tömegesen.  Méret,  méretarány,  a kanyarulatok  domboru- 
lata révén  legközelebb  állnak  ehhez  a fajhoz.  Olykor  axiálisan,  a növedékvonalakkal  pár- 
huzamos erőteljes  ráncok  figyelhetők  meg  a házon.  Ezek  egyes  esetekben  belül  fejlődtek 
ki  és  a kőbeleken  lenyomatok  alakjában  láthatók. 


TÁBLAMAGYARÁZAT  - T A FELI  i R K L Á R U NG 

VII.  tábla—  Tafel  VII. 

1.  Cardium  manyense  nov.  sp.  N = 4,3  x ; Mány,  6.  sz.  fúrás,  felsőtortonai;  holotípus 
Cardium  manyense  nov.  sp.  4,3  X ; Bohrung  Mány-6,  Obertorton;  Holotypus 

2. -5.  Cardium  manyense  nov.  sp.  N = 4,3;  Mány  6.  sz.  fúrás,  felsőtortonai;  paratípus 
Cardium  manyense  nov.  sp.  4,3  X ; Bohrung  Miny-6,  Obertorton;  Paratypus 

6. -9.  Theodoxus  crenulatus  (KI  ein),  N = 6x  ; Várpalota,  Cseri  bánya,  kőszénfedő,  felsőtortonai 
Theodoxus  crenulatus  (Kiéi  n),  6 x ; Várpalota,  Cseri-Grube,  Kohlé nhangendes,  Obertorton 

VIII.  tábla— Tafel  VIII. 

1.  Theodoxus  (Calvertial)  grateloupianus  dentatus  nov.  ssp.  N = a:  4X,  b:  4,3X5  Bánd,  bentonitbánya 
fedője,  felsőtortonai;  holotípus 

Theodoxus  (Calvertial ) grateloupianus  dentatus  nov.  ssp.  Vergrösserung  = a:  4X,  b:  4,3  X ; Bánd,  Han- 
gendes  dér  Bentonit-Grube,  Obertorton;  Holotypus 

2.  Theodoxus  (Calvertia  ?)  grateloupianus  dentatus  nov.  ssp.  N = 4,3  X ; Bánd,  a bentonitbánya  fedője,  fel- 
sőtortonai; paratípus 

Theodoxus  (Calvertia? ) grateloupianus  dentatus  nov.  ssp.  4,3  x ; Bánd,  Hangendes  dér  Bentonit-Grube, 
Obertorton;  Paratypus. 

3.  Valvata  hidasensis  nov.  sp.  N = 17  x ; Nyírád,  Nd.  764.  sz.  fúrás,  felsőtortonai;  paratípus 
Valvata  hidasensis  nov.  sp.  17  X ; Nyírád;  Bohrung  Nd.  764,  Obertorton;  Paratypus 

4.,  6.  Valvata  hidasensis  nov.  sp.  N = 14  X;  Hidas,  felsőtortonai  kőszénösszlet,  paratípus 

Valvata  hidasensis  nov.  sp.  14  x ; Hidas,  obertortonischer  kohlenführender  Komplex;  Paratypus 
5.  Valvata  hidasensis  nov.  sp.  N = 14  X ; Hidas,  felsőtortonai  kőszénösszlet;  holotípus 

Valvata  hidasensis  nov.  sp.  14  X ; Hidas,  obertortonischer,  kohlenführender  Komplex;  Holotypus 

7.  Limnaea  (Stagnicola)  cfr.  syrtica  Peyr.  N = 3,6  x;  Nyírád,  Nd.  899.  sz.  fúrás,  felsőtortonai;  plasztiliu 
lenyomat 

Limnaea  (Stagnicola)  cfr.  syrtica  Peyr.  3,6  X ; Nyírád,  Bohrung  Nd.  899.  Obertorton;  Plastilin-Abdruck 

8.  Bythinia  gracilis  S a nd.  N = 4 x ; Nyirád  Nd.  899.  sz.  fúrás,  felsőtortonai;  plasztilin  lenyomat 
Bythinia  gracilis  S a n d.  4 x ; Nyírád,  Bohrung  Nd.  899,  Obertorton;  Plastilin-Abdruck 

9.  Limnaea  ex.  gr.  pachigaster  Thomae,  N = 2X;  Nyírád,  Nd.  899.  sz.  fúrás,  felsőtortonai;  plasztilin 
lenyomat 

Limnaea  ex.  gr.  pachigaster  Thomae,  2X;  Nyírád,  Bohrung  Nd.  899.  Obertorton;  Plastilin-Abdruck 

IX.  tábla  — Tafel  IX. 

i.  — 6.  Bulimus  vadászi  W e n z,  N 5 x;  Várpalota,  1.86.  sz.  fúrás,  felsőtortonai 
Bulimus  vadászi  Wenz,  5X;  Várpalota,  Bohrung  1.86.  Obertorton 


IRODALOM  - LITERATUR 

Barnabás,  K.  (1956):  A halimbai  és  nyirádi  bauxitterület  földtani  kutatása.  MÁFI  Évk. 
XLVI.  — Bartkó,  L-  — Kókay  J.  (1966):  Lajtamészkő  előfordulása  a Kerepesi  úton.  — Földt.  Közi. 
96.  köt.  — B á 1 d i,  T.  (1961):  Geobiology  of  the  middle  Miocéné  fauna  írom  Szokolya.  Ann.  Univ.  Scien- 
tiarum  Budapestiensis  de  R.  Eötvös  uominatae,  Sectio  Geol.-Tom.  IV.  — B o d a J.  (1959) : A magyaror- 
szági szarmata  emelet  és  gerinctelen  faunája.  MÁFI  Évk.  XLVII.  — B u d a y,  T.-Cicha,  J.  — 
8 e n e S,  J.  (1965):  Miozán  dér  Westkarpaten.  Geol.  Ustav.  D.  Stura,  Bratislava.  - Cechovií,  V.  et 
V a s s,  D.  (1962):  Zum  Problem  dér  stratigraphischen  Gliederung  dér  tortonischer  Schichten  in  dér  Urn- 
gebuug  von  Modry  Kamen.  Geol.  Práce,  Zp.  25  — 26.  Bratislava.  — Cossmann,  M.  et  P e y r o t,  A. 
(1932):  Conchologie  neogenique  de  l’Aquitaine.  Actes  de  la  Soc.  Linnéenne  de  Bordeaux.  Vol.  84.  — C s e p- 
regh  y-M  eznerics  I.  (1950):  A hidasi  (Baranya  m.)  tortonai  fauna.  MÁFI  Évk.  XXXIX.  — Csep- 
r e g h y-M  eznerics  I.  (1954)  A keletcserháti  helvéti  és  tortonai  fauna.  MÁFI  Évk.  XLI.  — C s e p- 
regh  y-M  eznerics,  I (1958):  Die  Fauna  von  Devecser  und  Ihr  Altér.  Aun.  Hist.  Nat.  Musei  NaL 


K ó k a y : A Bakony -hegy ség  felsőtortonai  képződményei 


87 


Hungarici.  Tóm.  E.  (Ser.  nov.  IX.)  Budapest.  — Csepregh  y-M  eznerics,  I.  (1960) : Pectinidés  du 
néogéne  de  la  Hongrie. . . Mém.  de  la  Soc.  Geol.  Francé.  Nouv.  sér.  Tome  XXXIX.  N°  92.  - D u d i c h 
E.  jr.  — Hőriszt  Gy.  1964:  Devecser  környéki  és  Kisalföld-permi  földtani  vizsgálatok.  Földt.  Közi. 
94/1.  — Ehrmann,  P.  E.  (1956):  Die  Tierwelt  Mitteleuropas.  Mollusca.  Bánd  II.  Eieferung  E.  und 
Ergánzung.  — Hámor  G.  (1964):  A K-i  Mecsek  miocén  képződményeinek  vizsgálata.  MÁFI  Évi  Jel. 
1961.  — J e k e 1 i u s,  E.  (1944):  Sarmat  und  Pont  von  Soceni.  Mem.  Inst.  Geol.  al  Romaniei.  V.  — 
Kecskemétiné  Körmendi  A.  (1962) : Üj  molluszkafajok  a várpalotai  középsőmiocénből.  Földt. 
Közi.  92/1— 2.  — K ó k a y J.  (1954):  Várpalotai  szarmata.  Földt.  Közi.  84/1 — 2.  — Kókay  J.  (1956): 
Hegységszerkezeti  mozgásviszonyok  Várpalota  környékén.  Földt.  Közi.  86/1.  — Kókay  J.  (1959): 
Adatok  a várpalotai  perspektivikus  kutatásokról.  Földt.  Közi.  89/2.  — K ó k a y J.  (1966):  A Herend- 
márkói  barnakőszén  terület  földtani  és  őslénytani  vizsgálata.  Geol.  Hung.  Ser.  Paleont.,  fasc.  36.  — 
Kovács  E-  (1962):  A Devecser  és  Nyirád  közti  harmadkori  terület  földtani  viszonyai.  MÁFI  Évi  Jel. 
1948.  — E ó c z y E.  (1913):  A Balaton  környékének  geológiája  és  morfológiája.  A mediterrán  emelet. 
A Balaton  tudományos  tanulmányozásának  eredményei.  Budapest.  — P a p p,  A.  (1963):  Die  biostrati- 
graphische  Gliederung  des  Neogens  im  Wiener  Becken.  Mitteil.  dér  Geol.  Ges.  in  Wien.  56.  Bd.  Hf.  1.  — 
Sandberger,  F.  (1870  — 75):  Die  Eand-  und  Süsswasser-Conchylien  dér  Vorwelt.  Wiesbaden.  — 
Schréter  Z.  (1913):  A mediterrán  emelet  kövületlelőhelyei,  (in  EóczyE.:  A Balaton  környékének 
geológiája  és  morfológiája.  A Balaton  tudományos  tanulmányozásának  eredményei.  Budapest.)  - Senei 
J.  (1964):  Faunenanalyse des  paratethyschen  Miozáns.  Sbornik  Geol.  Vied.  Západné  karpaty,  rád  ZK-zv.  2, 
Bratislava.  — Somos  E-  — Kókay  J.  (1960):  Földtani  megfigyelések  a mecsekhegységi  liászbau  és 
miocénben.  Földt.  Közi.  90/3.  — Strausz  E.  — S zalai  T.  (1943):  A várpalotai  felsőmediterrán  kagy- 
lók. MKFI.  Évi  Jel.  függeléke  V.  évf.  3.  fűz.  — Strausz  E-  (1954):  Várpalotai  felsőmediterráu  csigák. 
Geol.  Hung.  Ser.  Paleont.  Fasc.  25.  — StrauszE-  (1955):  Cerithium- félék  a Dunántúl  középső-miocén 
rétegeiből.  MÁFI  Évk.  XEIII-  — SzalaiT.  (1936  — 38):  Tapolca  és  környékének,  valamint  Zánka  és 
Antal-telep  között  fekvő  területnek  földtani  viszonyai.  MKFI  Évi  Jel.  — Vadász  É.  (1960):  Magyaror- 
szág földtana.  Budapest.  — Végh  S.  (1960):  A bakonyi  liydrobiás  mészkő  rétegtani  helyzete.  Földt. 
Közi.  90.  — V é g h S.  (1963):  Az  É-i  Bakony  miocén  képződményei.  MÁFI  Évi  Jel.  1959.  — W e n z,  W. 
(1931):  Süsswassermollusken  aus  den  Mediterranablagerungen  des  Mecsekgebirges  (Südwestungam). 
Archiv.  f.  Molluskenkunde;  63. 


Obertortonische  Ablagerungen  des  Bakonygebirges 

von 

J.  KÓKAY 

Nach  dér  neuen  stratigraphischen  Gliederung  wird  das  Mittelmiozán,  d.  h.  dér 
Sedimentkomplex  zwischen  den  Burdigal-Schichten,  mit  »Grossen-Pectiniden«  (Haller- 
Schliere,  Eggenburger  Schichten  usw.)  tmd  dér  sarmatischen  Stufe  in  vier  stratigra- 
phische  Einheiten  (Stufen  oder  Unterstufen)  gegliedert  (Buday  — Cicka  — Senes 
1965;  P a p p 1963;  Somos  — Kókay  1960).  Dér  vorliegende  Aufsatz  bezweckt 
den  geologischen  Werdegang  des  Obertortons  (=  Törtön  s.  str.)  im  Ráütne  des  Bakony- 
gebirges zu  kláren. 

Vier  Miozán-Vorkommen  von  Bedeutung  sind  im  Ráütne  des  Gebirges  bekannt. 
Über  allé  vier  stehen  uns  zahlreiche  Angaben  sowohl  aus  Tagesaufschlüssen  als  aueh  aus 
Tiefbohrungen  zűr  Verfügung.  Diese  vier  Vorkommen  sind  folgende: 

Várpalota.  Dieses  Gebiet  liegt  in  dér  SO-Hálfte  des  Bakonygebirges  tmd  ist 
mit  dem  bekannten  Braunkohlenbecken  identisch.  Die  miozáne  Transgression  beginnt 
mit  dér  marínén  Schiclitenfolge  des  Helvet  s.  str.  (=  Unterkelvet)  (Kókay  1959); 
darauf  folgen  die  Meeresablagertmgen  des  Oberhelvets  (»Karpatien«,  Laaer-Serie,  Heivet 
s.  1.).  Die  darüber  lagemden  untertortonischen  Meeresablagertmgen  sind  in  den  gut 
bekannten  »Szabó’schen  Sandgruben«  aufgeselilossen  (Strausz  tmd  S zalai  1943; 
Strausz  1954;  Strausz  1955;  Kecskeméti-Körmendy  1962).  Naeh 
dér  Regression  des  untertortonischen  Meeres  ( = »Lanzendorfer-Serie«,  Eageniden- 
Horizont),  nachdem  gewisse  Mengen  von  terrestrischem  Sediment  sich  angeháuft  habén, 
kam  es  wieder  zu  einer  Transgression  im  Obertorton.  Erst  bildete  sich  ein  Lignitflöz, 
worauf  sich  eine  Brackwasser-Schichtenfolge  ablagerte.  Im  unmittelbaren  Hangenden 
des  Előzés  lagerte  sich  eine  Bank  mit  Congeria,  Theodoxus  mid  Bulimus  und  damt  eine 
maximum  150  m máchtige  Diatomeen-Schichtenfolge  ab,  dérén  Formen  auf  ein  oligo-  bis 
miohalines  Wasser  hinweisen.  Mit  Vertiefung  dér  Lagune  verschwanden  die  Mollusken  int 
unmittelbaren  Hangenden  des  Lignitflözes,  bzw.  wurden  sie  náher  zum  Küstensaum  ver- 
drángt,  wo  das  seicíitere  Wasser  günstigere  Bedingungen  für  ihr  Leben  sichern  konnte. 
Gleichzeitig  mit  dér  diatomeenführenden  schieferigen  Tonfolge  kantén  im  Küstensaum 
Molluskenton,  -Sand,  -Sandstein  tmd  -Kalkstein  zűr  Ablagertmg  (Profil  dér  Bohrung  I.  86). 


88 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


Die  Bucht  von  Tapolca  keilt  síeli  in  den  SW-Teil  des  Bakony gebirges  ein.  Ein  guter 
Anhaltspunkt  zűr  modemen  Ermittlimg  des  Miozáns  dér  Tapolcaer  Bucht  wurde  durch 
die  am  Ufer  des  Plattensees  abgeteufte  Bohnmg  Szighget-i  geliefert.  Auf  Grund  dieser 
Erkmidungskembohmng  wurde  klar:  auf  dem  triadisehen  Grundgebirge  lágert  eine 
Serie  von  untertortonischen  Mérgein  und  Kalksteinen,  dérén  Fauna  und  Ausbildung  sich 
mit  den  gleichaltrigen  Bildungen  des  Bakonygebirges  gut  korrelieren  lassen.  Überdiesen 
Komplex  folgt,  mit  einer  scharfen  Grenze,  eine  nur  4,2  m máchtige,  vorwiegend  kalk- 
schlammige  Brackwasser-Schichtgruppe  mit  marínén  Einlagenmgen,  die  sich  eng  dér 
darüber  lagemden  sarmatischen  Sediröentfolge  ansehliesst.  Das  lithologische  Bild  dér 
dünnen  Sedimentfolge  ist  den  anderen  gleichaltrigen  Ausbildungen  des  Bakonygebirges 
fást  vollkoinmen  gleich.  Von  diesen  weicht  sie  nur  dadurch  ab,  dass  sie  auch  solche  Bildun- 
gen  einschhesst,  die  Anklánge  an  ein  Wasser  mit  höherem  Salzgehalt  zeigen.  Ilire  Fauna 
ist  mit  dem  Fossüinhalt  anderer  obertortonischen  Ablagerungen  mUngam  leicht  zu  identi- 
fizieren.  Xach  imseren  Erfahrungen  kommt  beispielsweise  die  Art  Pirenella  nodosoplicata 
(Horn.)  nur  in  den  obertortonischen  Ablagerungen  imd  im  unteren  Teil  des  Sarmats  vor 
(S  t r a u s z 1955;  Boda  1959;  Kókay  1966).  Die  als  neue  Art  beschriebene  Forrn 
Cardhmi  manyense,  ist  ausser  ihrem  hiesigen  Vorkommen  in  den  obertortonischen  Schich- 
ten  dér  sog.  Bicskeer  Bucht  (zwischen  dem  Budaer  und  dem  Gerecsegebirge)  háufig.  Auch 
die  übrigen  Faunenelemente  widersprechen  dér  obertortonischen  Altersbestimmung 
nicht.  In  voller  Übereinstimmung  ist  auch  die  stratigraphische  Aufeinanderfolge  mit 
dér  richtigen  Altersbestünmimg,  d.  h.  mit  dér  Lage  zwischen  dem  Sarmat  und  dem  Unter- 
torton. 

Das  Gebiet  von  Devecser  — Nyirád  ist  eine  Einbuchtung  im  westlichen 
Teil  des  Gebirges.  Auf  die  álteren  Bildrmgen  transgredierte  das  miozáne  Meer  mit  den 
untertortonischen  Ablagerungen,  dérén  Ausbildung  derjenigen  dér  Tapolcaer  Bucht 
áhnlich  ist.  Die  Makro-  und  Mikrofauna  dieser  Ablagerungen  beweist  eindeutig  das 
obertortonische  Altér  des  Komplexes.  Nach  den  Angaben  dér  im  Raume  von  Nyirád 
niedergebraehtenErkundungskembohrungen  auf  Bauxit  liegt  zwischen  dem  sarmatischen 
Komplex  imd  dem  untertortonischen  eine  Schichtgruppe  von  Süsswasser-  bis  oligohalinen 
Ablagerungen,  die  anhand  ihrer  Fauna  imd  Lithologie  ins  Obertorton  gehört.  Auf  Grund 
dér  eharakteristischen  Angaben  dér  Bohrung  Nd.  899  ist  dér  obertortonische  Komplex 
24  m máchtig  und  geht  — wie  es  in  dér  Tapolcaer  Bucht  dér  Fali  ist  — ohne  Unter- 
brechung  ins  Sarmat  hinüber.  Auf  Grund  ihrer  Farmén  kőimen  Süsswasser-Ablagenmgen 
(mit  Valvata,  Limnaea  und  Bytkinia)  und  oligohaline,  vorwiegend  kalkschlammige 
Bildungen  (mit  Theodoxus  und  Brotia)  unterschieden  werden. 

Auf  das  Miozán  dér  Herender  Bucht  wurde  in  dér  monographischen 
Bearbeitung  des  Gebietes  (Kókay  1966)  ausführlich  eingegangen.  Dabei  stellte  ich, 
mit  gewissemVorbehalt,  die  oberhalb  dér  untertortonischen  Meeresschichtenfolge  lagemde, 
40  bis  50  m máchtige  Serie  von  Bentonit  und  Kalkkonkretionen  führenden,  kalkschlam- 
migen  i>Melanien«-Schichten  [mit  Brotia  escheri  (Brogt.)]  ins  Obertorton,  wobei  ich 
die  endgültige  Stellungnahme  zu  dieser  Frage  von  dér  vorliegenden  Auswertung  des 
Westbakonyer  Miozáns  abhángig  machte.  Die  besprochene  Herender  Sehichtenfolge  lásst 
sich  anhand  ihrer  Fauna,  Lagerungsverháltnisse,  Lithologie  und  paláogeographischen 
Verbindungen  mit  dem  soeben  erwáhnten  obertortonischeh  Komplex  des  Raumes  von 
Devecser  — Nyirád  einwandfrei  parallelisieren.  Auf  diesem  Grunde  rechne  ich  die  »Mela- 
nien«-Schichtenfolge  von  Herend  — Bánd  zum  Obertorton. 

Zusanunenfassung:  Die  obertortonischen  Bildungen  des  Bakonygebirges  bestehen 
vorwiegend  aus  weitgehend  ausgesüssten  Meeresablagerungen.  Trotzdem  weisen  sie  keinen 
Regressions-Charakter  auf,  da  sie  oft  sogar  über  die  untertortonischen  Ablagerungen 
transgredieren.  In  dér  westlichen  Hálfte  des  Bakonygebirges  (Tapolca,  Devecser  — 
Nyirád)  bilden  sie  einen  gemeinsamen  Zvklus  mit  den  sarmatischen  Sedimenten.  Das  ist 
nicht  alléin  hier  dér  Fali,  sondem  auch  in  zahlreichen  anderen  Régiónén  dér  Paratethys, 
z.  B.  auch  in  dér  Umgebung  von  Budapest  (B  a r t k ó — K ó k a y 1966).  Dér  vorwiegend 
oligohaline  Charakter  dér  obertortonischen  Sedimentation  ist  auf  orogenetische  Bewe- 
gungen  zurückzuführen. 

Palaontologischer  Teil 


Família  : Cardiidae 
Genus:  Cardinm  Linné  1758 

Cardium  manyense  nov.  sp. 

Derivatio  nominis:  nach  dem  Namen  dér  Ortschaft  Mány. 


K ó k a y : A Bakony -hegy ség  felsőtortonai  képződményei 


89 


Holotypus:  Aufbewahrt  unter  Nr.  M.  66.963  in  dér  Paláontologischen  Sammlung  dcs  Ungarischen 
Nationalmuseums. 

IyOCus  typicus:  Mány  (Komitat  Pest),  Bohrung  Mány-6,  215,10  bis  216,90  m. 

Stratum  typicum:  Obertortonischer  Tón. 

Beschreibung:  Klappen  kleinwüchsig.  Umriss  beinalie  óval,  vorne  abge- 
rundet,  gégén  den  hinteren  Rand  verlángert,  bei  manchen  Exemplaren  beinahe  gespitzt. 
Die  die  Klappenoberfláche  verzierenden  Rippen  sitid  int  Vorderteil  von  halbkreisfömiigem 
Schnitt,  wáhrend  die  querschnitte  im  hinteren  Teil  graduell  in  eine  dreieckige  Form 
übergehen,  dérén  Dreieck  bei  manchen  Fonnen  vollkonimen  scharf  ausgeprágt  ist.  Itn 
Vorderteil  sind  die  Rippen  mit  kleinen  Schuppchen  bedeckt.  Eines  dér  Hauptmerkmale 
dér  Art  besteht  darin,  dass  in  dér  hinteren  Hálfte  dér  Klappe  jede  zweite  Rippe  nied- 
riger,  weniger  erhaben,  schwácher  entwickelt  ist,  als  die  Zwischenrippen.  Die  Zahl  dér 
Rippen  ro  Exemplar  variiert  zwischen  17  mid  20,  sie  betrágt  am  háufigsten  19,  wie  es 
auch  beim  Holotypus  dér  Fali  ist.  Die  Dánge  dér  angesammelten  Exemplare  ist  8 bis  14  mm, 
ihre  Höhe  6 bis  ionmi.  Die  Hölie  maeht  64  bis  78%  dér  Lángé  aus,  meistens  schwankt 
dieser  Wert  zwischen  70—75%.  Die  Zahl  dér  vorliegenden  Exemplare  ist  leider  zu  einer 
Variationsberechnung  nicht  genug.  Masse  des  Holotyps:  Lángé  = 11,7  mm,  Höhe  = 

_ Höhe  • 100 

8,2  mm,  — ==  70,1%. 

Lángé 

Die  Art  ist  sehr  variabel,  entsprechend  dem  Milieu,  in  welchem  sie  lebte.  Auf 
Grund  dér  mit  ihr  vergesellschafteten  Faima  (Pirenella,  Terebralia,  Dorsanum,  Theodoxus, 
Mohrensternia,  Hydrobia,  Tapes)  mag  námlich  die  Art  in  eiuem  brachyhalinen  Wasser 
gelebt  habén.  In  Sedimenten,  die  sicli  im  Wasser  normalen  Salzgehaltes  abgesetzt  habén, 
kommt  sie  áusserst  selten  vor. 

Dér  neuen  Art  stehen  zwei  bekannte  Formen  am  nachsten.  Die  eine  ist  Cavdium 
edule  ar cella  Duj.,  eine  in  den  imtertortonischen  Ablagerungen  von  Várpalota  und 
Herend  allgemein  verbreitete  Form  (Strausz  — Szalai  1943;  Kókay  1966).  Sie 
weicht  von  dér  Art  aus  Mány  vor  allém  durch  ihre  höhere  und  kleinere  Gestalt,  ihre  zahl- 
reicheren  Rippen  von  halbkreisförmigem  Ouersclmitt  ab.  Die  andere,  dér  neuen  Art 
nahestehende  Form  ist  Cardium  praeplicatum  H i 1 b.  sarmatischen  Alters  (B  o d a 1959). 
Sie  unterseheidet  sich  von  dér  Mányer  Art  vor  allém  durch  ihre  höhere  Gestalt,  und  die 
kleinere  Zahl  ihrer  rmidlicheren  Rippen.  I11  geringem  Masse  kaim  es  auch  bei  dieser  Form 
beobachtet  werden,  dass  im  hinteren  Teil  dér  Schale  jede  zweite  Rippe  niedriger  und 
schwácher  entwickelt  ist. 

Die  neue  Art  kommt  in  dér  pelitischen  Sedimentfolge  des  Obertortons  dér  Urnge- 
bung  Mány— Zsámbék,  meistens  in  Tonen,  seltener  in  Mérgein  vor.  In  einigen  Zwischen- 
lagerungen  im  Obertorton  dér  Bohrung  Szigliget-i  tritt  sie  ebenfalls  háufig  auf. 

F a m i 1 i a:  Neritidae 

Genus:  Theodoxus  Montfort  1810 

Subgenus:  Calvertia 

Theodoxus  (Calvertia  ? ) grateloupianus  dentatus  nov.  ssp. 

Derivatio  nominis:  dentatus  (lat.)  = gezahnt. 

Holotypus:  Aufbewahrt  unter  Nr.  M.  66.  964  in  dér  Paláontologischen  Sammlung  des  Ungarischen 
Nationalmuseums. 

tocus'  typicus:  Bánd,  Bentonit-Grube. 

Stratum  typicum:  Obertortonischer  Tón  oligohalinen  Ursprungs. 

Beschreibung:  Dér  Art  Theodoxus  grateloupianus  (F  é r.)  sehr  uaheste- 
hende  Form.  Dér  wichtigste  Unterschied  von  dieser  liegt  darin,  dass  bei  den  erwachsenen 
Exemplaren  (manchinal  auch  bei  den  subjuvenilen  Individuen)  die  iimere  Seite  dér 
Aussenlippe  mehr  oder  weniger  gekerbt  ist.  Schalenfarbe  gewöhnlich  dunkelbraun,  sel- 
tener hellbraun  bis  beinahe  weiss.  Bei  manchen  Exemplaren  lásst  sich  eine  für  die  Art 
charakteristische  schachbrettartige  Fárbung  mit  helleren  und  dunkleren  Flecken  beo- 
bachten. 

Die  neue  Unterart  kommt  im  obertortonischen  »Brotien«-Ton  von  Herend— Bánd 
(Kókay  1966)  und  im  Obertorton  von  Nyirád  in  Fönn  von  Abdrücken  vor.  Ebenfalls 
hierzu  záhle  ich  diejenigen  Hidaser  Exemplare,  die  im  Hydrobien-Ton  des  oberen  Drittels 
des  kohlenführenden  Komplexes  angetroffen  worden  sind.  Die  obenerwáhnte  Kerbung 
lásst  sich  bei  diesen  letzteren  bloss  auf  einigen  Exemplaren,  áusserst  schwach  entwickelt, 
beobachten. 


90 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


Auf  Grund  dér  Begleitfauna  kann  die  neue  Unterart  nicht  als  eme  Süsswasser- 
Form  angeseken  werden.  Sie  sclieint  in  einem  oligohalinen  Wasser  gelebt  zu  habén. 

Masse  des  Holotyps:  Breite  = 9,0  mm,  Hőbe  = 6,6  mm. 


F amilia:  Valvatidae 

Genus:  Valvata  O.  F.  M ü 1 1 e r,  1774 


Valvata  hidasensis  nov.  sp. 

Derivatio  nominis:  hidasensis  = nach  dem  Nameu  dér  Ortschaft  Hidas  (Komitat  Baranya). 
Holotypus:  Aufbewahrt  unter  Nr.  M.  66.  965  in  dér  Paláontologischen  Sammlung  des  Ungarischen 
Nationalmuseums. 

Bocus  typicus:  Hidas  (Komitat  Baranya). 

Stratum  typicum:  Obertortonischer  Tonmergel  in  dér  unteren  Hálfte  des  kohlenführenden 
Komplexes. 


Besclireibung:  Geliáuse  kiéin,  mit  einem,  an  die  Vertreter  von  Viviparus 
erinnernden  Umriss,  aus  vier  Windungen  bestekend.  Die  einzelnen  Windímgen  sind  eckig 
konvex,  stufenweise  aufeinander  folgend.  Nahtlinien  tief.  Mündung  óval,  oben  ein  bisscken 
eckig.  Lippe  — hauptsáchlich  die  innere  — meistens  auswárts  gebogen.  Nabel  eng. 
Oberfláche  glatt,  aber  oft  mit  Runzen.  Varix-Bildungen  bedeckt. 

Die  Art  tritt  in  den  »Valvaten«-Kalksteinschichten  dér  bei  Nyirád  abgeteuften 
Bolirungen  in  Form  von  Abdrüeken  háufig  auf.  Fin  einziges  vollstándiges  Fxemplar  ist 
aus  einer  zwischengelagerten  Tonschicht  zum  Vorschein  gekommen  (Bohrung  Nd.  764, 
47,20  bis  47,80  m).  Bei  Hidas  kann  sie  ebenfalls  im  obertortonischen  kohlenführenden 
Komplex  massenhaft  angetroffen  werden.  Mit  diesen  stimmt  die  Nyiráder  Form  sehr  gut 
überein.  Die  Frgebnisse  dér  Variationsanalyse  von  60  Fxemplaren  aus  Hidas  — Verhált- 
nis  dér  Geháusebreite  zűr  Gekáuseköke  in  Prozenten  ausgedrückt  — sind  wie  folgt: 


V 

Klasse 

P 

62% 

61—63% 

3 Stück 

65% 

64-66% 

9 Stück 

68% 

67-69% 

26  Stück 

7i% 

70-72% 

15  Stück 

74% 

73-75% 

7 Stück 

(Siehe  Abb.  1)  N = 60  Stück 

Die  Art  steht  Valvata  politioanei  Jekelius  (1944)  nake,  dérén  Windungen 
jedocli  stark  gewölbt,  weniger  treppenartig  sind  und  dérén  Gestalt  einer  stámmigen 
Hydrobia  áhnlich  ist.  In  Hinblick  darauf,  dass  in  Nyirád  nur  ein  einziges,  vollstándiges 
Exemplar  angetroffen  worden  ist  (die  übrigen  Funde  waren,  allé,  Abdrücke),  wird  die 
Art  zweckmássigerweise  auf  Grund  eines  aus  Hidas  stammenden  Holotyps  besckrieben. 
Denn  in  Hidas  kann  síé  in ' ausgezeichnetem  Erkaltungszustand  massenhaft  angetroffen 

werden.  Masse  des  Holotyps:  Höhe  = 2,2  mm,  Breite  = 1,5  mm,  re^)  I0°  =68,2%. 

Masse  des  Schalen-Fxemplars  aus  Nyirád:  Hőké  = 1,8  mm  und  Breite  = 1,3  mm, 
Breite  • 100 

Lángé  = 7*.*%- 

Ánhand  ihrer  Masse,  ikres  Massverkáltnisses  und  anderer  Merkmale  kann  das 
Nyiráder  Exemplar  mit  dér  Hidaser  Art  gut  identifiziert  werden.  Die  Höhe  dér  Art 
sckwankt  zwischen  1,7  und  2,7  mm,  ihre  Breite  zwischen  1,3  und  1,8  mm,  wobei  die  Masse 
sich  vorwiegend  um  diejenigen  des  Holotyps  bewegen. 

Sowolil  in  Nyirád,  als  auck  in  Hidas  sind  kleinwüchsige  Vertreter  von  Planorbis 
mit  dér  Art  vergesellschaftet.  Diese  »Valvaten«-Bildungen  sind  aller  Wahrscheinlichkeit 
nach  von  Süsswasser-Ursprung.  Das  vollstándige  Exemplar  aus  Nyirád  wird  von  Bythinia 
gracilis  (Operculi),  Gyraulus  pavloviéi,  Limnaea  sp.,  Brotia  escheri  und  CAara-Früchten 
begleitet. 


LATERITESEDÉSI  RÉSZFOLYAMAT-VIZSGÁLATOK  GUINEÁI 

LATERITEKEN 

Dr.  BAI/KAY  BÁLINT* -Dr.  BÁRDOSSY  GYÖRGY** 

|(6  ábrával,  2 táblázattal,  3 táblával) 


Összefoglalás:  A szerzők  két  guitieai  laterites  mállási  szelvény  és  több  más  szelvény 
egyes  mintáinak  részletes  anyagvizsgálata  alapján  elemzik  a laterites  mállás  részfolyamatait 
és  ezek  hatását  a különböző  kőzetekre.  Megkülönböztetik  a közvetlen  és  a közvetett  late- 
ritesedést.  Az  első  részfolyamatnál  a kiinduló  kőzet  szilikát-ásványai  közvetlenül  Al,  Fe,  Ti 
hidroxidokká  és  oxidokká  bomlanak.  A második  esetben  agyagásványok  közbeiktatásával 
megy  végbe  a laterites  mállás.  A közvetett  és  a közvetlen  lateritesedés  egymással  térben 
teljesen  összefonódhat. 

A reszilifikáció  részfolyamata  kaolinit, ’metahalloysit  és  halloysit  képződéséhez  vezet 
a talajvízből  való  kicsapódás  útján.  Egyes  ritka  esetekben  kolloid  kovasav  fészkek  képződ- 
hetnek, melyek  gélöregedés  révén  mikrokristályos  kvarccá  alakulnak.  A vaspáncél -képződés 
a vas  (kisebb  mértékben  Al,  Mn)  mobilizálódása,  a talajvíz  mozgásának  megfelelő  elvándor- 
lása, majd  kiválása  által  a kőzet  tömörülését  és  jelentős  cementálódását  eredményezi. 

A lateritesedés  során  a lehetséges  ásványtani  módosulatok  közül  elsősorban  a leg- 
kisebb szabadenergiájú  Al,  Fe,  Ti  oxidok  és  hidroxidok  keletkeznek.  A lateritesedést  ezért 
a legkisebb  szabadenergia  értékű  ásványok  irányában  ható  spontán  kémiai  folyamatként 
értelmezzük. 


A trópusi  mállási  folyamatokat  laterites,  vagy  ferrallitos  mállás  néven  foglalják 
össze;  ez  a gyűjtőnév  azonban  több  kisebb-nagyobb  fontosságú  részfolyamatot  takar. 
A málló  anyakőzet  sokféleségén  kívül  a részfolyamatok  sokféle  kapcsolódási  lehetősége  az 
oka  annak,  hogy  a trópusi  mállás  termékei  olyannyira  változatosak,  sokfélék.  A követke- 
zőkben két  guineai  laterites  mállási  szelvény  részletes  anyagvizsgálata  és  több  más  szel- 
vény egyes  mintáinak  vizsgálata  alapján  elemezzük  a trópusi  mállás  részfolyamatait  és  e 
részfolyamatok  hatását  a különféle  kőzetekre.  Vizsgálódásaink  L a c r o i x,  A.  1913-ból 
származó  klasszikus  laterit  tanulmányaiból  indulnak  ki  és  szorosan  kapcsolódnak  a mai 
lateritkutatók,  elsősorban  Miliőt,  G.,  B o n i f a s , M.,  L a j o i n i e,  J.  P.  és  M a i g- 
n i e n,  R.  munkásságához.  Minthogy  ezek  a problémakört  főként  geokémiai  oldalról 
közelítették  meg,  jelen  munkánkban  inkább  az  ásványtani  és  kőzettani  felépítés  vizsgála- 
tára helyezünk  súlyt.  Ásványtani  anyagvizsgálatunk  mennyiségi  röntgendiffraktométeres 
módszerre  épül  (B  á r d o s s y 1966),  melyhez  kiegészítésül  mikroszkópos  vékonycsi- 
szolati,  derivatográfos  és  elektronmikroszkópos  Vizsgálatok  járultak.  Az  utóbbiak  el- 
készítéséért Á r k o s i Klárának  ezúton  mondunk  hálás  köszönetét. 


* AEUTERV,  Budapest. 

**  Előadták  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  Balatonalmádiban  1966.  IX.  6-án  tartott  Vándor- 
gyűlésén. 


92 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


A szelvények  leírása 


Guinea  földtani  felépítésének  főbb  vonásaira  vonatkozólag  lásd  B a 1 k a v B . 
(1965)  dolgozatát. 

1.  Matotoi  szelvény.  A Guineái  Köztársaság  atlanti  partján,  a Conakry 
fővárost  hordozó  Kaloum-f élszigeten  mezozóos  ultrabáziton,  duniton  települ.  A vizs- 
gált anyag  a Guineában  működő  magyar  vízkutató  fúróesoport  által  1964-ben, 


5,3 


Sötét,  rozsdabarna. 
1 kemény,  üreges 


Sárga, barna,  rozsdavörös, 
? képlékeny  alapanyagú 
1~  Sötét,  rozsdabarna 
2 Sárga, barna, rozsdavörös 

képlékeny  alapanyagú 

Sárga,  vörös,  bordó, 

2 nedvesen  képlékeny, 
vasas  gumókkal 


10 


Sárgás  barna,  kevés  lágy 
vasas  gumóval 


Okkersárga 


a9y 


Sárgás 

( nedvesen  zöldes] 


1.  ábra.  A Matoto-2 . sz.  fúrás  szelvénye.  J elmagyará- 
zat : 1.  Típusos  vaspáncél,  2.  Vaspáncélosodó  lágylaterit, 
3.  Lágylaterit  a vaspáncélképződés  első  nyomaival,  4. 
Típusos  lágylaterit,  5.  Vizszint  a fúrólyukban  1964  V. 
15-én,  6.  Lágylaterit  a dunitszövet  jól  látható  nyomaival, 
7.  Ép  dunit,  repedések  mentén  mállott 
Fig.  1.  Coupe  du  sondage  Matoto-2.  hégende:  r.  Cui- 
rasse  typique,  2. Tatéri  te  tendre  en  voiede  cuirassement, 
3.  Latérite  tendre  á premiéres  traces  de  cuirassement,  4. 
Latérite  tendre  typique,  5.  Niveau  phréatique  dans  le  trou, 
le  15.  5.  1964,  6.  Latérite  tendre  á traces  bien  visibles  de 
testűre  dunitique,  7.  Dunite  fraiche,  altérée  le  long  des 
lithoclases 


fekete  foltos 


lágy  porózus 


_5 

Sárgás 

(nedvesen  zöldes) 
fekete  foltos 


lágy  porózus 


Olivzöld,  fekete,  bordó, 
nedvesen  képlékeny 

Sötétszürke,  kemény,  tömör 


2.  ábra.  Derivatográfos  felvételek.  Jelmagyarázat: 
r.  Okkersárga  porózus  laterit,  Matoto  2.  sz.  fúrás  10,0  — 
12,60  m,  2.  Kipreparált  sötétbarna  vasknokréciók,  Matoto 
2.  sz.  fúrás  4,r  — 5,3  m,  3.  Kemény  sötétbarna  vaspáncél, 
Matoto  2.  sz.  fúrás  0,0  — 2,8  m 

Fig.  2.  Courbes  thermoanalythiques  „dérivatographe”* 
Légen  de:  r.  Latérite  jaune  brunátre  trés  poreuse, 
Matoto-2.  10,0  — 12,  6 m,  2.  Nodules  ferrugineuses  brun 
foncé,  Matoto-2.  4,1  — 5,3  m,  3.  Cuirasse  dure,  ferrugi- 
neuse  brun  foncé,  Matoto-2.  0,0  — 2,8  m;  T = températu- 
re,  TG  = courbe  thermopondérale,  DTG  = courbe  termo- 
pondérale  dérivée,  DTA  = courbe  thermique  différentielle 


100  200  300  WO  500  600  700  800900  1000  C'  100  200  300  4 00  500  600  700  800  900 1000 C * 100  200  300  4 00  500  600  700800  900  1000  C 


B a l k a y — Bárdossy:  Lateritesedési  részfolyamat-vizsgálatok 


93 


mg 


i 


100  200  300  4 00  500  600  700  800  900  1000  C°  100  200  300  WO  500  600  700  800900  1000 C ° 100  200  300  WO  500  600  700  800  900 1000  C 


94 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


Balkay  B.  földtani  irányításával  mélyített  fúrásból  került  kiésFerencz  K.  szíves 
közreműködésével  került  Magyarországra.  A fúrás  folyamatos  magvétellel  készült.  A vizs- 
gálatok céljára  io  minta  állt  rendelkezésre.  Ezek  a szelvény  egészének  felépítését  jól 
tükrözik  (i.  ábra). 

A matotoi  fúrás  típusos  lateritszelvény,  ilyent  a Kaloum-f élszigetről,  a Compagnie 
Miniére  de  Conakry  francia  vasércbányatársaság  fúrásaiból  többszázat  ismerünk.  Hasonló 
vaslaterit-szelvényeket  írt  le  G a e r t n e r,  H.  R.  és  Scliellmann,  W.  (1963) 
az  indonéziai  Kalimantan-szigetéről  és  a Fülöp-szigetekről. 

A szelvény  két  folyamat  hatását  tükrözi : az  első  a dunit  szorosabb  értelemben  vett 
laterites  mállása,  mely  a topográfiai  helyzettől,  a felszínalatti  vizek  járásától  és  több  más 
tényezőtől  függően  20-220  m mélységig  hatolt  le  és  a dunitból  eltávohtottazalmnínimnon, 
vason  és  titánon  kívül,  minden  jelentősebb  vegyi  összetevőt.  Ez  a folyamat  a dunit 
eredeti  szövetének  vázát  megőrzi,  ezért  az  alkáliák  Ca,  Mg,  Si  eltávozása  jelentős  térfogat- 
súlycsökkenést eredményez,  melynek  következtében  a laterit  térfogatsúlya  esetenként  1 g 
cm-3-nél  is  kisebbé  válhat  (B  o n i f a s , M.  1959).  A kőzetanyag  rendszerint  okker- 
sárga színű,  rendkívül  porózus,  laza  megjelenésű  (X.  tábla,  1.). 

Ásványtani  vizsgálataink  szerint  a dunit  uralkodóan  szerpentienesedett  olivinből 
áll,  kevés  krómit,  krómpikotit  és  magnetit  kíséretében  (I.  táblázat).  A laterites  mállás 
első  lépéseként  a sötétszürke  kemény  dunit  lazábbá  válik  és  sárgásbarna  színt  nyer.  Az  oli- 
vin  és  szerpentin  ásványok  lebomlanak,  helyüket  nontronit,  maghemit  és  igen  rosszul 
kristályos  goetliit  foglalja  el.  Kevés  volkonskoit  (krómtartalmú  montmorillonit)  jelenlétét 
is  kimutattuk,  ami  azért  figyelemre  méltó,  mert  az  egyébként  rendkívül  ellenálló  krómit 
és  krómpikotit  lebomlását  jelzi. 

Az  e felett  következő  szakaszban,  iom  mélységig  a goethit  válik  uralkodóvá  15  — 
30%  maghemit  kíséretében.  A nontronit  kaolinittá  és  metahalloysitté  bomlik  tovább,  majd 
ez  is  eltűnik.  Kis  mennyiségben  megjelenik  a gibbsit  és  az  anatáz.  Az  elektronmikrosz- 
kópos felvételen  jól  látszanak  az  átlagosan  0,5 /x  hosszúságú,  kéveszerűen  elágazó  goethit 
és  maghemit  lécecskék  (X.  tábla,  3.). 

Az  egész  matotói  lateritszelvény  legjellegzetesebb  ásványa  a goethit,  mely  alulról 
felfelé  haladva  egyre  inkább  uralkodóvá  válik.  Feltűnt,  hogy  röntgenreflexiói  többé  ke- 
vésbé eltérnek  az  irodalomban  megadott  értékektől.  Norrish,  K.es  T a y 1 o r,  R.  M. 
(1961),  C o r r e n s,  C.  W.  és  T h i e 1,  R.  (1963),  T h i e 1,  R.  (1963)  ésSchellmann, 
W.  (1964)  ezirányrí  vizsgálatai  alapján  ezeket  az  eltolódásokat  izomorf  alumíniumbe- 
épülésként értelmezzük.  A behelyettesítést  számszerűen  is  értékelni  tudtuk  a (130), 
(iii),  (021),  (140)  reflexiók  d értékei  alapján.  A kapott  eredményeket  az  I.  táblázaton 
tüntettük  fel.  Ezekből  kitűnik,  hogy  a behelyettesítés  mértéke  a szelvényben  alulról 
felfelé  nő.  Ugrásszerű  növekedést  láthatunk  a vaspáncélképződéssel  kapcsolatosan  (a  vas- 
páncélképződés  kérdését  1.  alább).  A behelyettesítés  maximumát,  20  mól  % AlOOH-t 
a szelvény  tetején  levő  kemény  vaspáncélban  észleltük.  E nagymérvű  alumínium-beépülést 
ezidőszerint  csak  úgy  tudjuk  magyarázni,  hogy  a vaspáncélképződés  során  egyidejűleg 
csapódott  ki  az  oldatból  a mobilizált  vas  és  alumínium.  T h i e 1,  R.  (1963)  vizsgálatai 
szerint  a fokozódó  alumínium  -beépüléssel  csökken  a goethit-krisztallitok  mérete:  a tiszta 


3.  ábra.  Matoto  2.  sz.  fúrás  mintáinak  röntgendiffraktométeres  felvételei  (Co  Ka  sugárzással  i°/pefc) 
Magyarázat:  Felül:  okkersárga  porózus  laterit,  12,6—18,2  m;  középen:  barnássárga  porózus 
montmorillonit-nontronit-tartalmú  laterit,  22,3  — 23,2  m;  Alul:  kipreparált  sötétbarna  vaskonkréciók, 

2,8  — 4,1  m 

Fig.  3.  Diffractogrammes  des  échantillons  du  forage  Matoto  No.  2.  (Co  Ka  rayonnement  i°/minute). 
bégende:  En  haut:  latérite  poreuse,  jaune  brunátre,  12,6—18,2  m;  Au  milieu:  latérite  poreuse,  jaune 
brunátre  avec  montmorillonite  et  nontronite,  22,3  — 23,2  m;  En  bas:  nodules  ferrugineuses,  brun  foncé, 

2,8  — 4,1  m 


B a l k a y — Bárdossy:  Lateritesedési  részfolyamat-vizsgálatok 


95 


« 


96 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


goethit  kristályok  átlagosan  2000  A hosszúak,  13  mól  % AlOOH  tartalomnál  1000  Á, 
33%-nál  már  csak  300  A hosszúak.  A matotoi  minták  elektronmikroszkópos  felvételei  is 
ezt  mutatják  (X.  tábla,  3.,  4.).  10  mól  % AlOOH  helyettesítés  esetén  átlagosan  4000  A, 
27%  esetén  600  A hosszúak  a goethit -kristálykák. 

A derivatográfos  felvételek  tanúsága  szerint  a fokozódó  alumíniumtartalommal  a 
goethit  endoterm  csúcsa  320  C°-ról  fokozatosan  380  C°-ra  emelkedik  (2.  ábra). 

V a 1 e t o n,  J.  (1966)  indiai  (Gujarat)  lateritben  5 — 10  mól  % AlOOH-helyette- 
sítést  talált.  Hazai  bauxit  goethit-konkrécióiban  5 — 10%  helyettesítést  találtunk.  Úgy 
véljük,  hogy  itt  is  a lateritesedésre  és  bauxitképződésre  általánosan  érvényes  jelenségről 
van  szó,  amit  hazai  bauxitvizsgálatainknál  a jövőben  feltétlenül  figyelembe  kell  venni. 

A szelvény  18,2  — 22,3  m;  5.9  — 8,0  m;  0 — 2,8  m-ből  származó  mintáit  több  napon 
át  10%-os  HCl-el  forraltuk.  Az  oldási  maradék  mennyisége  a két  alsó  mintában  néhány 
tized  %-ot,  a felsőben  1,2%-ot  tett  ki.  A legalsó  minta  oldási  maradéka  krómitból  és 
krómpikotitból,  a középső  csak  krómpikotitból,  a felső  krómpikotitból  és  kvarcból  tevő- 
dik össze.  Az  így  kimutatott  krómásványok  a dunit  eredeti  krómásványtartalmának 
legfeljebb  felét,  vagy  harmadát  adhatják.  Ugyanakkor  a sósavas  kezelés  során  keletkezett 
oldat  krómtartahnú  volt,  ami  arra  utal,  hogy  a lateritesedés  során  valamilyen  sósavban 
oldható  krómoxid,  vagy  liidroxid  ásvány  keletkezhetett. 

A szelvény  néhány  jellegzetes  diffraktogramját  a 3.  ábrán  mutatjuk  be. 

A szelvényben  tükröződő  második  folyamat  a vaspáncél  (cuirasse,  vagy  ferrikrét) 
képződése,  mely  mindenütt  a lateritesen  mállott  öv  felső  mintegy  10  m vastag  övét  érinti, 
a mállott  öv  mélységétől  függetlenül.  E folyamat  során  az  alumínium  kivételével  minden 
fontosabb  elem  mobilizálódik.  A dunit  eredeti  szerkezete  is  tönkremegy,  térfogatsúly- 
növekedéssel járó  tömörülés  lép  fel.  Ezt  tovább  fokozza  a mobilizált  vasvegyületek 
kicsapódása,  mely  a vaspáncélt  többszáz,  sőt  1000  kg/cm2  nyomószilárdságú  kőzetté  ce- 
mentálja. Ezt  a nagyszilárdságú  vasércet  fejtik  a Kaloum-félsziget  külfejtéseiben,  míg  a 
mélyebb,  porózusabb  anyag  jó  vegyi  összetétele  ellenére,  kis  szilárdsága  miatt  nagyolvasz- 
tóban való  kohósításra  alkalmatlan. 

A vaspáncél  képződése  felülről  lefelé  halad  előre  és  egyre  mélyebben  hatol  a porózus 
lateritba.  A vizsgált  szelvényben  a 2,8  m-ig  terjedő  kemény  páncél  alatt  először  szabály- 
talanul elrendezett  kemény  vasas  gumók  láthatók  a puha  porózus  alapanyagban,  majd 
mélyebben  ezek  a gumók  egyre  ritkábbak,  kisebbek  és  porózusabbak  lesznek  és  10  m 
mélységben  ki  is  maradnak.  Külön  vizsgáltuk  a laza,  porózus  alapanyagot  és  a kemény 
gumókat.  Az  utóbbiakban  erősen  feldúsul  a goethit,  míg  az  alapanyagban  viszonylag 
több  gibbsitet,  böhmitet  és  hematitot  találunk.  A felső  övben  gyakori  az  5 — 10%-os 
kaolinit-  és  metahalloysit-dúsulás,  melyet  a vaspáncélképződéssel  kapcsolatos  másodlagos 
ásványképződésre  vezetünk  vissza. 

A szelvény  tetején  a porózus  lateritet  teljesen  kiszorította  a másodlagosan  mobili- 
zált vas.  Kemény,  sötétbarna  színű  likacsos  anyag  ez;  a likacsok  felszínét  bamássárga 
bevonat  borítja  (X.  tábla,  2.).  Míg  a kemény  sötétbarna  rész  túlnyomóan  goethitből  áll, 
igen  kevés  gibbsit,  böhmit,  anatáz  és  kvarc  kíséretében,  addig  a laza  bevonatokban  feltű- 
nően dúsul  a kaolinit,  a metahalloysit  és  a kvarc.  Az  utóbbiról  elképzelhető  lenne,  hogy 
a talajvízből  csapódott  ki,  hasonlóan  a B o n í f a s , M.  által  leírt  kvarckiválásokhoz. 


4.  ábra.  A kémiai  összetevők  koncentrációváltozásai  lateritszelvényben  a mélység  függvényében,  B o n i 
fás  (1959)  adatai  alapján.  Jelmagyarázat:  1.  Vaspán célképződés  öve,  2.  Vegyi  összetételváltozá. 
sok  nélküli  öv,  a kovasav  és  a mangán  illuviális  szintjeivel  (az  illuviális  szinteket  a fekete  nyilak  mutatják), 

3.  A lateritesedés  öve 

Fig.  4.  Variations  verticales  de  la  composition  chimique  dans  une  coupe  de  latérite,  d’aprés  les  données  de 
B o n i f a s (1959).  tégende:  1.  Zone  de  cuirassement,  2.  Zone  sans  changements  chimiques  essentiels, 
avec  niveaux  illuviaux  du  silice  et  du  manganése  (indiqués  pár  fléches  noires) , 3 . Zone  de  latéritisation 


B a l k a y — Bárdossy:  Lateritesedési  részfolyamat-vizsgálatok 


97 


0 20  40  60  80  100  r n 

1  1 i I I i te203 

„ „ 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10  11%  8 9 10  11  12  13 . 

i 1 1 1 1 i i i i i I i ■ ■ i i i i H2O 


7 Földtani  Közlöny 


98 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


Ennek  ellene  szól,  hogy  a kvarc  itt  nem  fészkes-konkréciós  megjelenésű,  mint  B o n i f a s 
leírásaiban,  hanem  o,  1 — 0,3  mm  nagyságú  különálló  szemcsékben  mutatkozik.  A szem- 
csék gyengén  koptatott  volta,  valamint  az,  hogy  elsősorban  a likacsok  falán  dúsulnak, 
amellett  szól,  hogy  itt  a néhány  km-re  levő  tengerpart  homokjából  a szél  útján  befújt 
finom  kvarcszemcsékről  van  szó. 

A vaspáncéképződés  során  mobilizált  elemek  kémiai  természetüktől  függően  a 
szelvény  más  és  más  részén  csapódnak  ki.  A vas  jórésze  a szelvény  legfelső  részén,  az  esős 
és  száraz  évszakok  váltakozásával  megszabott  oldattöménység-ingadozások  függvényében; 
a mangán  és  a kovasav  viszont  a lateritszelvény  mélyebb  részein  is  kiválhat.  A porózus 
lateritet  a matotoi  szelvényben  12,6—18,2  m mélységben  számos  fekete  futtatás  járja  át. 
Röntgenvizsgálataink  szerint  ezek  litioforit  (LijMúl+AlgMn^ 03s  • i4H20)  és  todorokit 
(Mn2+  BaCa)2Mn|+Mníjt"033  • 8HzO)  elegyének  bizonyultak.  B o u 1 a n d o n,  J.  és 
munkatársainak  vizsgálatai  szerint  ezek  az  ásványok  a laterites  mangánércek  jellegzetes 
ásványai  (1965).  A közelmúltban  sikerült  ezeket  az  ásványokat  a hazai  bauxit  mangándús 
konkrécióban  és  a fekvő  határán  levő  vas-  és  mangándús  kérgében  is  kimutatnunk.  Úgy 
véljük,  hogy  az  általánosan  elterjedt  oxidos  és  hidroxidos  mangánásványokkal  szemben 
ezek  a lateritesedés  és  bauxitosodás  jellegzetes,  különleges  mangánásványai. 

Jóval  ritkábbak  aBonifas,  M.  (1959)  által  „accidents  siliceux”  néven  leírt 
kovasavkiválások,  melyek  a szelvény  mélyebb  részein  valószínűleg  ugyancsak  a vaspán- 
célképződés  során  mobilizált  kovasavból  képződtek. 

A kémiai  összetétel  változásait  a szelvényben  a 4.  ábra  mutatja  a Cie  Miniére  de 
Conakry  által  meghatározott,  B o n i f a s,  M.  (1959)  dolgozatában  közölt  adatok  alapján. 
Látható,  hogy  a legtöbb  elem  koncentrációja  10  m körüli  mélységben  változik:  ez  a vas- 
páncélképződés  okozta  összetételváltozás.  A szelvény  talpán  sokkal  erőteljesebb  változás 
látható:  ez  a dunit  és  laterit  közötti  átmenet,  a voltaképpeni  lateritesedés  folyamatának 
következménye.  Az  ábrán  nyíllal  jelöltük  a fentemlített  mangán-  és  kovadúsulásokat. 

A vasvegyületek  mobilizációjuk  során  nemcsak  függőlegesen  mozoghatnak  a szel- 
vényben, hanem  oldalt  is,  a lejtőn  lefelé  szivárogva  (M  a i g n i e n,  R.  1958).  A matotoi 


Matoto  2.  sz.  fúrás 


Mélység 

m 

Kőzetleírás 

Gibbsit 

Böhmit 

Goethit 

Hematit 

Maghemit 

Anatáz 

Kvarc  j 

% 

% 

% 

% 

% 

% 

% 

0,0—  2,8 

kemény  s.  barna  rész 

7 

2 

85 





2 

4 

0,0—  2,8 

laza  bamássárga  rész  j_. 

8 

1 

35 

— 

— 

I 

22 

2,8—  4,1 

kemény  s.  barna  rész 

12 

— 

85 

— 

— 

2 

— 

2,8—  4,1 

laza  sárgásbarna  rész 

18 

3 

66 

2 

— 

2 

— 

4,1-  5,3 

rozsdabarna  kemény  PÍ 

részekkel  ^ 

vörösbama  porózus 

15 

7i 

3 



I 



5,3—  8,0 

12 

— 

58 

23 

— 

I 

0,1 

8,0—10,0 

okkersárga  húspiros  foltokkal  H 

9 

— 

70 

15 

— 

2 

— 

10,0—12,6 

okkersárga  porózus 

8 

— 

72 

— 

18 

2 

— 

12,6  — 18,2 

1 

okkersárga  porózus  fekete 
futtatással  m 

I 



58 



3° 

I 

_ 

18,2—22,3 

okkersárga  porózus 

— 

— 

57 

— 

20 

I 

— 

22,3—23,2 

sárgásbarna  szürkés  pety- 
tyekkel 

_ 

— 

34 

— 

30 

— 

— 

23,2  alatt 

dunit  sárgásbarna  mállott 

_ 



IO 



15 



— 

23,2  alatt 

dunit  szürke  kemény 

— 

2 

“ 

B alk  ay  — Bdrdossy:  Lateritesedési  részfolyamat-vizsgálatok 


99 


körzetben  ezt  igazolja  az  a megfigyelés,  hogy  a tengerpart  finom  homokját  a lateritből 
eredő  kis  források,  csurgók  laza,  rozsdavörös  homokkővé  cementálják  össze. 

A felső,  vaspáncél-övben  az  ásványos  összetétel  is  jellegzetes  változásokat  mutat. 
A goethit  egyre  uralkodóbbá  válik,  a maghemit  kimarad,  helyét  a hematit  veszi  át,  majd 
legfelül  az  is  eltűnik  (I.  táblázat).  Kissé  dúsul  a gibbsit  és  anatáz,  a szelvény  tetején  kevés 
böhmit  is  megjelenik. 

2.  Kassongoni  szelvény.  A szelvény  Bőké  városa  mellett  Kassongoni 
falucskánál  észlelhető.  Itt  vasútépítéssel  kapcsolatban  kis  kőfejtőt  nyitottak.  A kőfejtő- 
ben vízszintesen  települt,  friss  állapotban  fekete,  mállottan  sárgás-lilás-rózsaszín  gotlandi 
graptolitás  pala  alatt  szubvulkáni  dolerittestet  tártak  fel  (5.  ábra).  A dolerit  főtömege 
ép,  szürke,  kemény;  a gotlandi  palával  érintkező  része  azonban  1— 2 m vastagságban  la- 
teritesedett.  A dolerit  lateritesedése  jóval  erőteljesebb,  mint  a felette  települő  gotlandi 
pala  igen  gyenge  laterites  mállása.  Hasonló  szelvényt  láthatunk  Kassongonittól  kb.  1 km 
távolságra  a Batafon  patak  hídja  közelében  létesített  vasúti  bevágásban  is. 

A kassongoni  kőfejtő  dolerit  és  pala  rétegsorának  10  mintája  W o o d,  A.,  a Harvey 
Aluminum  Co.  geológusa  szívességéből  került  Magyarországra.  Ezeken  végeztünk  rész- 
letes anyagvizsgálatot. 

A szelvény  érdekessége,  hogy  két  rendkívül  különböző  mállékonyságú  kőzet  együt- 
tes viselkedését  mutatja.  A gotlandi  pala  szelvénye  típusosnak  mondható,  a gotlandi 
pala  elterjedési  területéről  sok  hasonlót  ismerünk.  A friss  pala  nagyrészt  szericitből-illitből, 
finom  kvarcból  álló  kőzet,  sötét  színét  szerves  anyag  és  kevés  pirít  adja.  A lateritesedés 
során  az  utóbbi  goethitté  és  hematittá  mállik;  a szericit,  illit  és  a kvarc  helyét  kaolinit 
foglalja  el.  A kőzet  megtartja  tömött  egynemű  jellegét.  A rétegzettségre  merőleges  vékony- 
csiszolatban  jól  látszanak  a hajdani  pirít  és  szervesanyag  helyére  lépett  vasásványok  és  a 
rendkívül  finomszemcsés  kaolinites-szericites-illites-kvarcos  alapanyag  (XI.  tábla,  1.). 

A szelvény  felső  két  méterében  pirofillit  található  (II.  táblázat).  Ezt  az  ásványt 
bauxitból  kis  mennyiségben  már  Jugoszláviában  Tucan  (1934),  a Szovjetunióban 
Beneszlavszkij,  Sz.  J.  (1963)  kimutatta.  Tudomásunk  szerint  lateritszelvényből 


I.  táblázat  — Tableau  I. 

ateritszelvénye 


Kaolinit 

Metahalloysit  | 

Halloysit 

Nontronit 
Mont- 
morillon  it 

Krómit 

Krómpikotit 

Szerpentin 

ásványok 

Olivin 

bithiophorit 

Todorokit 

Magnetit 

AlO  (OH) 
helyettesítés 
a goethitben 

dm 

% 

% 

% 

% 

% 

% 

% 

% 

% 

% 

_ 

_ 











2,419 

29 

-33 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

2,420 

27 

I 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

2,420 

27 

9 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

2,420 

27 

— IO 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

2,426 

22 

-6 

_ 

— 

0,2 

— 

— 

— 

— 

2,439 

II 

— 

— 

4 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

2,440 

IO 

— 

ny 

— 

— 

— ' 

— 

— 

— 

— 

2,440 

9 

— 

— 

— 

— 

I I 

— 

2,440 

IO 

— 22 



_ 

0,1 

_ 

_ 

— 

— 

2,443 

7 

— 

— 

— 

36 

~ 

2,445 

6 

•V' 

— 

— 

— 

*12 

I 

54 

3 

— 

— 

— 

— 

— 

I 

87 

9 

I 

* kevés  volkonskait  jelenléte  kimutatható 


7* 


100 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


Kassongon  i 


eddig  még  nem  volt  ismeretes.  Véleményünk  szerint  a rossz  vízáteresztő  palában  a szeriéit 
és  illit  lassú  kilúgzása  csak  a káliumot  távolította  el  és  a rétegrács  teljes  felbomlása  nélkül 
pirofillit  képződését  eredményezte. 

Az  elektronmikroszkópos  felvétel  szerint  (XI.  tábla,  2.)  az  ásványszemcsék  itt 
átlagosan  0,5  — 0,5  nagyságúak,  pelyhes  megjelenésűek,  kevés  jól  kivehető  kristálylap- 
pal. Ugyancsak  figyelemreméltó,  hogy  a szelvényben  felfelé  haladva  a gotlandi  pala  ere- 
deti titánásványát,  a rutilt  fokozatosan  anatáz  helyettesíti. 

A szelvény  felső  része  azt  mutatja,  hogy  a vaspáncélképződés  nem  mindenütt 
kísérője  a lateritesedésnek.  Sőt,  a szelvény  legfelső  félméterében  oldalirányú  kilúgzás 
és  oldateltávozás  következtében  jelentős  gibbsit-dúsulás  figyelhető  meg.  Az  újonnan 
képződött  gibbsit  a vékonycsiszolati  vizsgálat  taniúsága  szerint  az  előzőknél  jóval  nagyobb 


0 

o O 
o o 
O o 


Barnássárga 

szemcsés 

Li/ás, 

rózsaszínű, 

tömött, 

petites 

szövetű. 

rétegezett 


Okkersárga 
3 porózus 
„ pain  d'epice“ 

Sötétszürke 
t,  kemény,  tömör 
dolerit 


5.  ábra.  A kassongoni  kőfejtő  szelvénye.  J elmagyarázat:  1.  gibb- 
sitesedett  gotlandi  pala,  2.  agyagosán  lateritesedett  gotlandi  pala,  3. 
erősen  lateritesedett  dolerit  „mézeskalács”  szövettel,  4.  sötétszürke 
kemény,  üde  dolerit 

Fig.  5.  Coupe  de  la  carriére  de  Kassongoni.  tégende:  1.  Schiste  got- 
laudien  fortement  latéritisé  (gibbsitisé),  2.  Schiste  gotlandien  faible- 
ment  latéritisé,  3.  Dolérite  fortement  latéritisé, , pain  d’épices”,  4.  Dolérite 
gris  foncée  dure,  non  altérée 


B a l k a y — Bárdossy:  Lateritesedési  részfolyamat-vizsgálatok 


101 


II  táblázat  — Tableau  II. 

szelvény 


Rutil 

Kvarc 

Kaolinit 

Sudoit 

Moutmoril- 
j lonit 

’u 

<u~ 

n 

t/2 

Pirofillit 

U 

O 

TJ 

cd 

t-< 

S* 

cd 

Pigeonit 

Tremolit- 

amfibol 

„limonit” 

% 

% 

% 

% 

% 

0/ 

/o 

% 

0/ 

/o 

% 

% / 

% 

7 

2 

8 

4 

4 

_ 

1/2 

3 

46 

— 

— 

28 

6 

— 

— 

— 

— 

I 

5 

53 

— 

— 

25 

8 

— 

— 

— 

— 

I 

6 

58 

— 

— 

22 

3 

— 

— 

— 

— 

1/2 

4 

65 

— 

— 

23 

— 

— 

— 

— 

i,5 

II 

58 

T- 

— 

24 

— 

. — 

— 

— 

— 

I 

24 

30 

— 

— 

38 

— 

— 

— 

— 

— 

I 

IO 

35 

— 

— 

43 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

13 

2 

15 

<1 

— 

— 

4 

— 

I 

8 

22 

~ 

2 

í 

r 

~ 

45 

23 

6 

szemű  idiomorf  lécecskéket  és  álhatszöges  táblácskákat  alkot  (XI.  tábla,  3.).  Ilyen  felszíni 
gibbsitdúsulást  a bauxitkutatás  kezdeti  szakaszában,  majd  a későbbi  helikopteres  gyors 
áttekintő  kutatás  során  gyakran  minősítettek  és  véltek  vastag,  műrevaló  bauxittelep- 
nek.  Az  ezt  követő  fúrások  és  árkolások  azonban  ugyanott  a kassongonihoz  hasonló 
szelvényeket  tártak  fel,  melyekben  a felszin  közelében  már  agyagosán  lateritesedett, 
értéktelen  gotlandi  pala  volt  található. 

A szelvény  mélyebb  részén  a dolerit  lateritesedését  figyelhetjük  meg.  Az  üde  dolerit 
sötétszürke  kemény  kőzet,  ásványos  összetételét  a 2.  táblázat  mutatja.  Az  üde  kőzet  éles 
határral  okkersárga,  erősen  porózus,  lateritesedett  dolerittal  érintkezik.  Bár  az  eredeti 
ásványok  jórészt  elbomlottak,  a porózus  laterit,  a ,,pain  d’épices”  („püspökkenyér”, 
L a c r o i x,  1913)  megőrizte  a dolerit  jellegzetes  kőzetszövetét.  Legfontosabb  új  ásvány- 
fázis a gibbsit,  ezt  kevesebb  goethit,  maghemit,  valamint  sudoit  kíséri.  Kimutatható  volt 
továbbá  egy  D a s g u p t a,  D.  R.  és  M a i t r a,  J.  C.  (1952)  által  „limonit”  néven  leírt 
ferrihidroxid-ásvány,  mely  4,205  (10) ;2, 719  (60)  ; 2,414  (80);  2,220  (40);  1,758  (6o)-nál 
jelentkező  reflexiói  által  mind  az  irodalom  szerinti  tiszta  goethittől,  mind  az  aluminium- 
tartaknú  goethittől  biztosan  megkülönböztethető.  Feltehetően  itt  egy  másjellegű  izomorf 
helyettesítés  okozza  a reflexiók  ilyen  nagyfokú  eltolódását.  Erre  vall  a fenti  szerzők 
által  adott  vegyelemzés  is: 

Fe203:  84,44%;  Si02:  5,78%;  +H20:  10,00%;  Z = 100,22% 

Ezt  az  ásványt  egyedül  ebben  a mintában  észleltük. 

Figyelmet  érdemel  még,  hogy  a dolerit  eredeti  kvarctartahna  a „pain  d’épices”-ben 
közel  a felére  csökkent,  ami  a lateritesedésnek  ezzel  az  ellenálló  ásvánnyal  szembeni  haté- 
konyságát mutatja.  A lateritesedés  a felszínről  beszivárgó  csapadékból  származó  talajvíz 
hatására  ment  végbe,  mely  az  egyébként  vízzáró  gotlandi  pala  kőzetrésein  át  jutott  a 
doleritbe.  A szelvény  világosan  megmutatja,  hogy  a lateritesedés  a felszínnel,  a növény- 
takaróval  való  közvetlen  kapcsolat  nélkül  is  végbemegy,  és  a vizsgált  szelvényben  a got- 
landi pala  alatt,  a könnyen  lateritesedő  dolerit  felszínén  fejti  ki  legerősebb  hatását.  A do- 
leritben  elvileg  ugyan  lehetne  a gotlandi  palát  kikerülő  oldalirányú  talajvízmozgással 
számolni,  de  mivel  a környéken  tudomásmik  szerint  a dolerit  csakis  az  elmúlt  években 
létesített  mesterséges  feltárásokban  van  meg  a felszínen,  természetes  feltárása  pedig 
nincsen,  joggal  feltételezzük,  hogy  a dolerithez  hozzájutó  víz  mind  a gotlandi  palán  át 
kerül  a kőzethez. 


102 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


3.  K a s s a-s  z i g e t e.  A matotoi  szelvénytől  néhány  km-re,  Conakry  városa  előtt 
a tengerben,  Kassa  szigetén  nefelinszienit  lateritesedése  egészen  más  mállástermékeket 
szolgáltatott.  A nefelinszienit  átlagos  összetétele  B o n i f a s,  M.  (1959)  szerint,  valamint 
saját  vizsgálataink  alapján  a következő: 


ortoklász  30  — 40% 
albit  25-35% 

nefelin  15-25% 

titanit 


amf  ibol-piroxén  7 — 10% 
titanomagnetit  4 — 7 % 
ilmenit  1 — 2 % 

1-2% 


Az  üde  kőzet  világosszürke,  kemény,  kristályosszemcsés.  Felszínén  több  helyütt 
2 — 4 mm  vastag  szürkésfehér  porózus  kéreg  figyelhető  meg.  Vizsgálataink  szerint  e kéreg- 
ben a nefelinszienit  ásványai  helyébe  30  — 50%  gibbsit  lép.  Figyelemre  méltó,  hogy  e ké- 
regben agyagásványok  nem  voltak  kimutathatók.  Ezt  az  éles  határral  előrenyomuló 
lateritesedést  L,  a c r o i x,  A.  1913-ban  már  megfigyelte  a szigeten. 

A lateritszelvény  alja  sokhelyütt  2 — 5 m vastagságban  sárga  vagy  rózsaszínű, 
porózus,  likacsos,  kiváló  minőségű  lateritbauxitból  áll.  Egy  a West-Horace  külfejtésből 
vett  minta  vizsgálataink  szerint  84%  gibbsit,  7%  maghemit,  4%  goethit,  1%  anatáz, 
3%  titanomagnetit  és  1 % ilmenit  összetételűnek  bizonyult.  Az  utóbbi  két  ásvány  0,1  —2,0 
mm  nagyságú  fekete  szemcsék  formájában  a kőzetben  szabadszemmel  is  felismerhető. 
A nefelinszienitből  csupán  ezek  a rezisztit-ásványok  álltak  ellent  a lateritesedésnek.  A kő- 
zetből kiiszapolva  és  külön  feldúsítva  is  vizsgáltuk  őket.  A vizsgálat  eredménye  a tita- 
nomagnetit és  ilmenit  jelenlétét  igazolta.  Néhány  a titanomagnetit-szemcsék  hema- 
titosodását  is  észlelni  lehetett. 

A likacsos  bauxit  vékonycsiszolatán  is  felismerhető  még  a nefelinszienit  eredeti 
szövete,  a hajdani  földpátlécek  helyét  kitöltő  gibbsit,  valamint  az  apró  repedések  mentén 
koncentrálódó  vasásványok  (II.  tábla,  4.).  Az  elektronmikroszkópos  felvételek  szerint 
a gibbsit-kristálykák  viszonylag  nagyok,  gyakran  1/1-t  meghaladó  átmérőjűek,  álhatszöges- 
lemezes  megjelenésűek;  gyakoriak  a jólfejlett  egyenes  kristályélek  (XII.  tábla,  1.). 

A bauxitfekvő  térszínének  mélyebb  részein  halványlila,  fehérpettyes,  puha,  kissé 
porózus  agyagos  laterit  található.  Vizsgálataink  szerint  97%  kaolinitből  áll,  2%  hematit 
és  1%  gibbsit  kíséretében.  Itt  tehát,  a pangó  talajvízzel  átitatott  részeken  a lateritesedés 
az  előzőtől  alapvetően  eltérő  agyagos  mállásterméket  szolgáltatott.  Ezt  a kaolinos  lateri- 
tesedést is  leírta  már  Eacroix,  A.  (1913)  a Fos-szigetekről . 

A Kassa-szigeti  lateritszelvény  felső  része  sokhelyütt  kisebb-nagyobb  áthalmozott 
lateritgörgetegből  áll.  Vizsgálataink  szerint  az  egyes  görgetegek  kémiai  és  ásványos  össze- 
tételben alig  különböznek,  ami  az  áthalmozás  igen  rövid  szállítástávolságára  vall.  A szi- 
geten nagy  szállítási  távolság  nem  is  áll  rendelkezésre.  Példaképpen  három  egymás  mellett 
elhelyezkedő  lateritgörgeteg  kémiai  összetételét  mutatjuk  be*. 


ai2o3 

Fe203 

Si02 

Ti02 

+h2o 

55,6% 

8,7% 

0,5% 

1,6% 

30,9% 

55,6% 

7,4% 

3,i% 

o,7% 

30,6% 

56,3% 

8,2% 

1,1% 

1,7% 

31,2% 

Megjegyezzük,  hogy  B o n i f a s,  M.  (1959)  nem  ismerte  fel  a Kassa-szigeti  laterit- 
szelvény egy  részének  áthalmozott  voltát. 

A szelvény  tetején  itt  is  kialakult  1 — 3 m vastag  vaspáncél,  mely  B o 11  i f a s,  M. 
vizsgálatai  szerint  az  itteni  bauxiton  — a nagyobb  vastartalmú  anyakőzetek  laterit jaival 


A vegyelemzések  a Kémiai  Kutatóintézetben  készültek. 


B a l k ay  — Bárdossy:  Lateritesedési  részfolyamat-vizsgálatok 


103 


ellentétben  — túlnyomórészt  (60%)  gibbsitből  áll,  de  mellette  feldúsul  a goethit  (20%),  a 
maghemitet  pedig  hematit  váltja  fel  (10%). 

Az  áthalmozott  lateritet  néhol  több  cm  széles  sárgás-fehér  erek  járják  át.  Ezek 
vizsgálataink  szerint  kaolinit,  halloysit  és  hidrohalloysit  (endellit)  rendkívül  szoros  szer- 
kezeti elegyéből  állnak. 

A 6.  ábra  a Kassa-szigetről  vizsgált  minták  néhány  jellegzetes  diffraktogramját 
mutatja  be. 


6.  ábra.  Kassa-szigeti  minták  röntgendiffraktométeres  felvételei  (Mo  sugárzással  i/2°/perc).  Magya- 
rázat: Felül:  sárga,  likacsos,  jó  minőségű  lateritbauxit;  Középen:  halványlila kaolinos  laterit;  Alul: 
fehér  hasadékkitöltés  áthalmozott  bauxitban  (kaolinittal,  halloysittal  és  endellittel) 

Fig.  6.  Diffractogrammes  des  échantillons  de  l’Ile  de  Kassa  (Mo  Ka  rayonnement  i/2°/minute).  tégende: 
Enhaut:  bauxite latéritique,  vacuolaire,  jaune;  Au  milieu:  latérite  kaolinique,  violet  clair;  En  bas:  remplis- 
sage  de  fissure,  blanche  dans  une  bauxite  remaniée  avec  kaolinite,  halloysite  et  endellite 


104 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


4.  Coyah  — Wodidé.  Coyah  kisváros  közelében,  Wodidé  nevű  falucska 
mellett  aFerenczK.  által  részletesen  térképezett  migmatit-  és  pegmatitmezőt  doleritte- 
lér  töri  át.  A dolerit  lateritesedését  a telér  felszíni  feltárásából  származó,  Ferencz  K. 
gyűjtötte  mintán  vizsgáltuk.  Az  üde,  kemény,  sötétszürke  színű  dolerit  ásványos  össze- 
tételben nagyjából  megegyezett  a Kassongoni-i  szelvény  üde  dolerit j ével.  A lateritesedett 
dolerit  éles  határral  érintkezik  az  üde  kőzettel.  Bamássárga  színű,  porózus  anyag,  mely  a 
lateritesedés  ellenére  megőrizte  a dolerit  eredeti  szövetét  (XII.  tábla,  2.).  A lateritesedés 
itt  teljesebb,  mint  a Kassongoni-i  szelvényben.  Röntgenvizsgálataink  szerint  a laterit 
nagyrészt  (70%)  gibbsitből  áll.  A dolerit  eredeti  ásványai  a kvarc  kivételével  mind  elbom- 
lottak, sőt  a kvarc  mennyisége  is  erősen  lecsökkent  (15%).  A laterit  bamássárga  színét  10% 
goethit  és  5%  maghemit  adja.  Figyelemre  méltó,  hogy  a laterit  nem  tartalmaz  kimutat- 
ható mennyiségű  agyagásványt.  Vékonycsiszolatban  (XII.  tábla,  3.)  is  felismerhető  az  ép 
és  a teljesen  lateritesedett  dolerit  éles  határfelülete.  A kép  jobboldalán  a földpátlécecskék 
helyét  gibbsit  tölti  ki,  a vasásványok  pedig  a lécecskék  közti  alapanyagban  koncentrálód- 
nak. 

Ugyanez  a kiinduló  kőzet  tehát  a felszínen,  jobb  kilúgozási  körülmények  között 
erősebben  lateritesedett,  mint  Kassongoninál,  ahol  a fedő  gotlandi  pala  megakadályozta 
az  erőteljesebb  kilúgzást. 


Következtetések 

A vizsgált  szelvények  és  az  irodalmi  adatok  alapján  a lateritesedés  következő 
részfolyamatait  lehet  megkülönböztetni: 

1.  Közvetlen  lateritesedés.  A kiinduló  kőzet  szilikát-ásványai  köz- 
vetlenül Al,  Fe,  Ti  hidroxidokká  és  oxidokká  bomlanak.  Az  ép  kiinduló  kőzet  és  a laterit 
éles  határral  érintkezik.  A lateritesedés  során  ez  a „reakciófelület’ ' nyomul  előre.  Az  előbbi- 
ekben leírt  Kassa-szigeti  és  Coyah-Wodidé-i  szelvényeken  kívül  a brazíliai  Pocos  de  Cal- 
das-ban  (W  e b b e r 1959)  és  Sierra  Leonéban  (W  e i s s e,  G.  szóbeli  közlése)  is  hasonló 
éles  „reakciófelület”  ismerhető  fel.  Minthogy  az  üde,  ép  kőzet  rendszerint  tömött,  rossz 
vízvezető,  a reakciófelületről  a kioldódott  mállástermékek  eltávolítása  — amely  elenged- 
hetetlen feltétele  a lateritesedés  további  előrehaladásának  — szükségképpen  a felülettel 
párhuzamos,  oldalirányú  oldatmozgással  kell  történjék.  A közvetlen  lateritesedés  feltétele 
a csapadékos  klíma  és  jó  vízelvezetés  által  biztosított  erőteljes  kilúgzás,  a gyengén  lúgos 
ill.  semleges  pH,  a viszonylag  magas  Eh.  A mikroorganizmusok  szerepe  is  lényeges  lehet. 

2.  Közvetett  lateritesedés.  A kiinduló  kőzetből  agyagásványok  köz- 
beiktatásával  jönnek  létre  az  Al,  Fe,  Ti  hidroxidjai  és  oxidjai.  Ilyenkor  több  méteren  át 
fokozatos  átmenet  figyelhető  meg  az  üde  alapkőzettől  az  agyagásványt  nem  vagy  alig 
tartalmazó  lateritig.  A közvetett  lateritesedés  során  előbb  még  alkáliákat  és  alkáliföld- 
fémeket is  tartalmazó  agyagásványok  keletkeznek  (montmorillonit,  nontronit,  illit,  triók  - 
taéderes  klorit,  ill.  ezek  kevert  rácsszerkezetei).  A fokozatos  kilúgzás  ezekből  tisztán  Al-  és 
Si-tartalmú  agyagásványokat  (kaolinit,  metahalloysit,  kalloysit,  hidrohalloysit,  sudoit  és 
pirofillit)  hoz  létre.  Ezt  láttuk  a matotoi  szelvény  alsó  részén,  a kassongoni  szelvény  got- 
landi palájában,  valamint  Kassa-sziget  halványlila  agyagos  lateritjében.  Hasonló  laterit- 
szelvények  ismeretesek  Arkansas,  India,  Indonézia,  Guyana,  és  Surinam  területéről. 
W e i s s e,  G.  (1964)  szerint  ez  a lateritesedés  gyakoribb  formája. 

A lassan  tovább  ható  kilúgzás  végül  az  agyagásványokat  is  elbontja,  a kőzetből 
Al,  Fe,  Ti  hidroxidok  és  oxidok  maradnak  vissza  a kőzetben.  A kassongoni  szelvény  got- 
landi palájában  a közvetett  lateritesedés  a kőzet  rossz  vízáteresztőképessége  miatt  megre- 
kedt az  agyagosodás  stádiumában,  a legfelső  félméteres  szakasz  kivételével.  Ugyanennek 


B a l k ay  — Bárdossy:  Latevitesedési  részfolyamat-vizsgálatok 


105 


a gotlandi  palának  áthalmozott  törmeléke  Fria  térségében  kiváló  minőségű  bauxittá  la- 
teritesedett  (XII.  tábla,  4.).  A lazán  felhalmozódott  gotlandi  palatörmelék  jó  vízvezető- 
képessége ugyanazon  kiindulókőzet  sokkal  teljesebb  lateritesedését  eredményezte. 

A közvetett  lateritesedés  tehát  ott  megy  végbe,  ahol  a kilúgzás  gyengébb.  Ennek 
oka  lehet  rosszabb  vízelvezetés  (akár  a kőzetek  vagy  a laterit  rosszabb  vízvezetőképessége, 
akár  a lateritösszlet  és  a fekvőjének  kedvezőtlen  vízföldtani  konfigurációja  miatt),  a pH 
gyengén  savas  jellege,  az  alacsonyabb  Eh,  és  stagnáló,  pangó  talajvíz  a szelvény  pórusai- 
ban. 

A közvetett  és  a közvetlen  lateritesedés  térben  teljesen  összefonódhat.  Ezt  láttuk 
például  Kassa-szigetén,  ahol  egymás  közelében  tiszta  lateritbauxit  és  agyagjellegű  laterit 
található.  A kassongoni  szelvény  mállott  doleritfelszínén  a fedő  gotlandi  pala  által  le- 
lassított kilúgzás  következtében  a két  részfolyamat  nemcsak  térben  fonódott  össze,  de 
időben  is  egymással  párhuzamosan  haladt:  a földpát  részben  közvetlenül  gibbsitté,  rész- 
ben agyagásványokká  bomlott  le. 

3.  Reszilifikáció.  E kifejezést  itt  gyűjtőfogalomként  használjuk  minden 
olyan  folyamatra,  mely  a laterit  vegyi  összetételében  a kovasav-mennyiség  növekedésével 
jár.  Sokféle  ilyen  folyamat  lehetséges.  A lateritszelvény  felső  részén  fészekszerűen  agyag- 
ásványok jelenhetnek  meg  (kaolinit,  metahalloysit) . Ilyent  láthattunk  a matotoi  szelvény 
felső  részében  is.  A bauxiton  átszivárgó  talajvízből  kovasav  vált  ki  és  az  alumíniumhid- 
roxidásványokkal  agyagásványokká  egyesült.  Bár  a folyamat  mechanizmusát  részleteiben 
nem  ismerjük,  valószínű,  hogy  a gibbsit  legalábbis  pillanatszerű  oldatbamenetelen 
át  jut  el  az  agyagásványos  végtermékig. 

A Kassa-szigetéről  leírt  agyagos  repedéskitöltés  esetében  inkább  A1  és  Si  együttes 
kiválását  tételezzük  fel,  talajvízből.  Mindkét  esetben  a másodlagos  agyagásványosodás 
a pórusok  kitöltésével,  a laterit  porozitásának  erős  csökkenésével  jár.  Hasonló  folyamatot 
észelelt  B o n i f a s,  M.  is  (1959)  guineai  laterit-vizsgálatai  során.  Néhány  esetben  azt  is 
tapasztalta,  hogy  kolloid  kovasavkiválásokbólm  ikrokristályos  kvarcfészkek  keletkeztek . 
Az  ilyeneket  főként  a szelvény  mély  részén  észlelte  és  a száraz  és  esős  évszak  váltakozásával 
járó  pH-változással  magyarázta  a kovasav  kicsapódását.  Az  ilyen  tiszta,  másodlagos  kova- 
kiválások a lateritszelvényekben  igen  ritkák,  keletkezésük  körülményei  nem  teljesen 
tisztázottak. 

Végső  fokon  reszilifikációs  folyamat  a matotoi  szelvény  legfelső  részéről  leírt 
szélhordta  kvarcszemcsék  beliordása  is. 

4.  Vaspáncélképződés.  Ezt  a folyamatot  sokáig  a laterites  mállás  szerves 
részének  tartották,  mert  a vaspáncél  képződése  a legtöbb  lateriszelvényben  megfigyelhető 
volt.  M a i g n i e n,  R.  és  M i 1 1 o t,  G.  érdeme  a felismerés  (1958,  1964),  hogy  a lateri- 
tesedés és  a vaspáncélképződés  két,  térben  és  időben  egyaránt  elkülönülő  és  megkülön- 
böztethető önálló  részfolyamat.  A vaspáncélképződés  lényege  az,  hogy  részben  mikroor- 
ganizmusok, részben  a növényzet  hatására,  részben  szervetlen  úton  a laterit  vastartal- 
mának egyrésze  mobilizálódik,  oldatba  megy  és  a talajvíz  fő  mozgásirányának  megfelelően 
lefelé  vagy  oldalirányban  elvándorol.  Redoxpotenciálnövekedés  hatására  a vas  újra  ki- 
csapódik. Növénytakaró  alatt  a vaspáncél  puha  marad,  anélkül  azonban  a teljes  kiszára- 
dás során,  a goethitlécecskék  igen  kemény  szövedékké  cementálódnak  össze. 

Vizsgálataink  a fenti  megállapításokat  annyiban  egészítik  ki,  hogy  a vaspáncél- 
képződés — legalábbis  guineai  viszonylatban  — nagy  alumíniumtartalmú  goetliit  létre- 
jöttét eredményezi.  Következésképpen  a vas  mellett  némi  alumínium  mobilizálódásával 
is  számolni  kell.  A talajvízből  nyilván  együtt  vált  ki  az  ásványban  található  vas  és  alu- 
mínium. Erőteljesebb  talajvízmozgást  biztosító  domborzati  formákon  — különösen  mere- 
dek oldalú  platók  szélein  — a vas  eltávolítása  gyors  és  alapos  lehet.  Ilyen  helyeken  fehéres, 
sárgás  vasszegény  lateritbauxit  alakul  ki.  A plató  alján  ilyenkor  vasas  vizű  források  fa- 


106 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


kadnak,  melyek  kisebb-nagyobb  területen  cementálják  a laza  felszíni  képződményeket 
vagy  tömörítik  a már  kialakult  vaspáncélt.  E kedvező  domborzati  formákon  a kovasav- 
talanodás  is  gyorsabb  és  teljesebb  az  átlagosnál. 

5.  Az  A 1,  Fe  és  Ti  oxidjainak  és  hidroxidjainak  tovább- 
alakulása.  A kiinduló  kőzet  összetételétől  függően  a lateritesedés  során  laterites 
vasérc  (Matoto),  lateritbauxit  (kos-szigetek),  laterites  mangánérc  (Gabon),  laterites  nik- 
kelére (Új-Kaledónia)  jöhet  létre.  E laterites  végtermékek  általában  hidroxid-  és  oxid- 
ásványokból  állanak.  Hogy  miért  éppen  ez  vagy  az  a hidroxid  vagy  oxid  alakul  ki,  ill.  hogy 
ezek  a továbbiakban  miért  és  hogyan  alakulnak  tovább,  az  ma  még  a lateritesedés  egyik 
legkevésbé  megoldott  problémája.  Jellemző,  hogy  1964-ben  megjelent  összefoglaló  mun- 
kájában W e i s s e,  G.  a lateritbauxit  aliunínimnásványainak  magyarázatát  teljesen 
megoldatlannak  minősítette. 

Tudjuk,  hogy  a trópusi  lateritszel vények  leggyakoribb  ahimíniumásványa  a gibbsit. 
Jóval  alárendeltebb  a böhmit,  diaszpórt  pedig  csak  elvétve  találtak  eddig  (K  ö s t e r, 
H.M.  1955)- 

A lateritszelvényekben  a böhmit  általában  a felszín  közelében  jelenik  meg.  Ezt 
láttuk  matotoi  szelvényünkben.  G s e 1 1,  A.  szóbeli  közlése  szerint  a bőkéi  területen 
(Guinea)  is  hasonló  a helyzet.  B o n i f a s M.  (1959)  vizsgálatai  szerint  a Koulouba-i 
(Guinea)  lateritszelvényben  is  a felszín  közelében  dúsul  a böhmit  (max.  13%-ra).  Az 
ausztráliai  Weipa  hatalmas  bauxitterületén  ugyancsak  felfelé  nő  a böhmit  mennyisége  a 
gibbsit  rovására  (ioughnan,  F.  C.  és  B a y 1 i s s,  P.  1961).  Mindez  épp  az  ellen- 
kezője annak,  amit  a mediterrán  övezet  karsztbauxittelepeinek  szelvényeiben  tapaszta- 
lunk. 

Véleményünk  szerint  mind  e problémák  magyarázata  az  ásványok  szabadenergia- 
értékeiben keresendő.  Ismeretes,  hogy  a spontán  kémiai  folyamatok  a legkisebb  szabad- 
energia  irányában  mennek  végbe.  Sajnos,  eddig  nagyon  kevés  ásvány  szabadenergia- 
értékét számították  ki.  Az  aluminiumásványokra  is  csak  a szabadenergiával  nagyjából 
arányos  rácsenergiát  ismerjük: 


korund 

3700 

kcal/mól 

diaszpór 

2300 

kcal/mól 

böhmit 

1700 

kcal/mól 

gibbsit 

1550 

kcal/mól 

(Gladkovszkij,  A.  K.  és  Usatyinszkij,  J.  N.  1964.) 

Ezen  adatok  ismeretében  természetes,  hogy  a lateritesedés  során  először  gibbsit 
keletkezik.  Gibbsitből  böhmit  energiaközlés  révén  jöhet  létre:  ezt  a lateritszelvények  felső 
részén  a napmeleg  szolgáltathatta.  Ennek  mechanizmusát  a következőképpen  képzelhet- 
jük el:  A napsugárzás  okozta  felmelegedés  a talajban  olyan  termikus  energiaszintet  hoz 
létre,  mely  a gibbsit-böhmit  átmenet  energiaszintjével  nagyjából  megegyezik.  Mivel  az 
átmenet  energiaigénye  a szemnagyság,  rácsrendezettség  függvényében  és  az  energiaszint 
(a  helyi  felmelegedés)  függvényében  is  helyről-helyre  változik,  csak  a „kedvezményezett” 
gibbsit-szemcsék  alakulnak  át  böhmitté,  azok  is  csak  igen  lassú,  statisztikus  időreakció 
révén.  Ugyanilyen  elvű  mechanizmussal,  de  sokkal  kisebb  számban  a „legkedvez- 
ményezettebb”  böhmitszemcsék  diaszporrá  alakulhatnak  tovább,  sőt  igen  kivé- 
telesen kedvező  körülmények  között  korund  is  létrejöhet  (Beneszlavszkij, 
S z.  J.  1963).  Természetes,  hogy  a forró,  száraz  klíma  kedvez  ennek  az  át- 
alakulásnak. Ezzel  a feltevéssel  összhangban  van  az,  hogy  a Guineai-öböl  térsé- 
gében a böhmit  mennyisége  a bauxitban  a tengerparttól  való  távolsággal,  azaz 
a csapadékmennyiség  csökkenésével  és  a talaj  felmelegedésének  növekedésével 


B alk  ay  — Bárdossy:  Lateritesedési  részfolyamat-vizsgálatok 


107 


nagyjából  arányosan  nő:  a legtöbb  böhmitet  eddig  a laterites  öv  peremvidékén.  Mali 
állam  Satadougou  nevű  körzetében  találták. 

A mediterrán  karsztbauxittelepeket  ellenkező  előjelű  átalakulás,  aböhmit  gibbsitté- 
válása  jellemzi.  Itt  a mérsékelt  klímán  a talajvíz  hatására  a szabadenergia  csökkenése 
irányába  ható  spontán,  lassú  epigenetikus  átalakulással  van  dolgunk.  Természetesen 
nagyobb  rétegterheléses  nyomás,  vagy  metamorf  jellegű  hő-  és  nyomáshatás  az  átalakulást 
a nagyobb  rácsenergiájú  ásványok  felé  tolhatja  el. 

A vasásványok  vonatkozásában  feltűnt  szelvényeinkben  a maghemit  viszonylag 
nagy  mennyisége  és  általános  elterjedése.  Ez  a metastabilis  ásvány  ugyanis  egyéb  föld- 
tani képződményekből  csak  mint  ásványtani  ritkaság  ismeretes.  Maghemitet  xíjabban 
más  lateritszelvényekben  is  kimutattak,  például  Indonéziában  Kalimantan-szigetén 
(G  a e r 1 11  e r , H.  R.  és  Schellmann,  W.  1963).  Szelvényeinkben  a maghemitet 
felfelé  hematit  váltja  fel.  Itt  is  a fentemlített  szabadenergia  változás  hatására  gondolha- 
tunk: a maghemitet  a kisebb,  a hematitot  a nagyobb  szabadenergia  jellemzi.  A lateritese- 
dés  itt  is  a legkisebb  szabadenergiájú  ásványmódosulat  létrejöttének  kedvezett. 

A titánásványok  terén  azt  találtuk,  hogy  a lateritesedés  az  anatáz  létrejöttének 
kedvez.  A kassongoni  szelvényben  például  a gotlandi  pala  eredeti  rutiltartalma  jól  kö- 
vethetően alakul  át  anatázzá.  Figyelemre  méltó,  hogy  itt  is  az  ásványtanilag  jóval  rit- 
kább, kisebb  fajsúlyú  polimorf  módosulat  jön  létre,  amit  itt  is  a kisebb  szabadenergia- 
értékkel hozunk  kapcsolatba. 

Szádeczk  y — K a r d o s s F.  (1955)  a bauxitosodást  geokémiailag  az  oxigén- 
szám növekedésével,  vízfelvétellel  és  ionosabb  kötéstípus  kialakulásával  jellemezte 
(583.  oldal).  A lateritesedést  ezenfelül  a legkisebb  szabadenergiájú  ásványok  irányába 
ható  spontán  kémiai  folyamatként  értelmezzük. 

A fenti  részfolyamatok  megkülönböztetése  és  a karsztbauxitokkal  való  összeha- 
sonlítás hazai  bauxittelepeink  genezisének  megértését  is  előmozdíthatja. 


TÁBLAMAGYARÁZAT  - EXPEICATION  DES  PEANCHES 

X.  tábla  — Planche  X. 

1.  Puha,  igen  porózus  laterit.  Matoto  2.  sz.  fúrás,  10,0  — 12,5  ni  (természetes  nagyság) 

Eatérite  jaune  brunátre,  trés  poreuse,  friable.  Matoto;  forage  No.  2,  10,0  — 12,5  ni  (grandeur  natúré) 

2.  Eikaesos,  kemény  vaspáncél,  Matoto  2.  sz.  fúrás,  0,0  — 2,8  m (természetes  nagyság) 

Cuirasse  ferrugineuse,  dure,  vacuolaire,  brun  foncé.  Matoto;  forage  No.  2,  0,0  — 2,8  m (grandeur  natúré) 

3.  Goethites-magliemites  vaslaterit  elektronmikroszkópos  felvétele.  Matoto  2.  sz.  fúrás,  12,6  — 18,2  m, 
nagyítás  23  000  X 

Cristaux  de  goethite  et  de  maghémite.  Matoto;  forage  No.  2.  12,6  — 18,2  m;  microscope  électronique, 
23  000  X 

4.  Goethitdús  konkréció  elektronmikroszkópos  felvétele.  Matoto  2.  sz.  fúrás,  4,1  — 5,9  m,  nagyítás  23  000  X 
Nodule  ferrugineuse  riche  en  goethite.  Matoto;  forage  No.  2.  4,1— 5,9  m;  microscope  électronique 
23  000  X 


XI.  tábla  — Planche  XI. 

1.  Eateritesedctt  szilur  pala  vékouycsiszolati  felvétele  a rétegzettségre  merőlegesen.  Kassongoni  szelvény, 
1,0  — 1,5  m nagyítás,  50  X (nikolok  nélkül) 

Plaque  mince  du  schiste  silurien,  faiblement  latéritisé,  perpendiculaire  á la  stratificatiou.  Carriére  de 
Kassongoni,  1,0  — 1,5  m;  EN,  50  X 

2.  Eateritesedett  szilur  pala  elektronmikroszkópos  felvétele.  Kassongoni  szelvény,  0,5  — 1,0  m,  nagyítás 
x 5 000  x 

Schiste  silurien.  Carriére  de  Kassongoni,  0,5  — 1,0  m;  microscope  électronique,  15  000  x 

3.  Erősen  lateritesedett  szilur  pala  vékonycsiszolati  felvétele  a rétegzettséggel  párhuzamosan.  Kassongoni 
szelvény,  0,0  — 0,5  m,  nagyítás  50  X , nikolok  nélkül 

Plaque  mince  de  schiste  silurien  fortement  latéritisé  (gibbsitisé),  paralléle  á la  stratificatiou.  Carriére  de 
Kassongoni,  0,0  — 0,5  m;  EN,  50  X 

4.  Eateritbauxit  vékonycsiszolati  felvétele.  Kassa-sziget.  West-Horace.  Földpátléceket  kitöltő  gibbsit- 
szemcsék,  nagyitás  50  X , nikolok  nélkül 

Plaque  mince  de  bauxite  latéritique.  He  de  Kassa.  West-Horace.  Plaquettes  de  feldspathes  remplacés 
entiérement  pár  la  gibbsite.  EN,  50  x 


108 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


Xn.  tábla  — Planche  XII. 

1.  Kateritbauxit  elektronmikroszkópos  felvétele.  Kassa-sziget.  West-Horace,  nagyítás  31  000  X 
Bauxite  latéritique.  He  de  Kassa.  Chantier  West-Horace.  Grandes  plaquettes  de  gibbsite;  microseope 
électronique,  31  000  X 

2 . Ép,  üde  dolerit  és  lateritbauxit  érintkezése  (közvetlen  lateritesedés)  Covah  Wodidé  (természetes  nagyság 
Contact  entre  dolérites  non  altérée  et  entiérement  latéritisée  (exemple  de  la  latéritisation  directe). 
Covah  Wodidé  (grandeur  natúré) 

3.  Üde  dolerit  és  lateritbauxit  érintkezési  felületének  vékonycsiszolati  felvétele.  Coyah  Wodidé,  nagyítás 
50  X , nikolok  nélkül.  Alul  az  üde  dolerit,  felül  a lateritbauxit  látszik. 

Plaque  mince  du  contact  entre  dolérites  non  altérée  et  entiérement  latéritisée.  Én  bas  la  dolérite  saine, 
en  haut  les  plaquettes  de  feldspath  remplacées  pár  la  gibbsite.  Ka  páte  nőire  se  compose  de  goethite  et 
maghémite.  Coyah  Wodidé.  EN,  50  X 

4 . Kateritbauxittá  lateritesedett  áthalmozott  szilur  pala,  Fria.  (természetes  nagyság) 

Schiste  silurien,  remanié,  fortement  latéritisé.  Fria  (grandeur  natúré) 


IRODALOM  - BIBGIOGRAPHIE 

Balkay  B.  (1965):  A Guineái  Köztársaság  földtanának  alapvonalai.  Földtani  Kutatás  VIII.  2.  p_ 
73  — 77.  — Bárdossy  Gy.  (1966):  A bauxit  ásványos  összetételének  röntgendiffrakciós  vizsgálata. 
Kohászati  Kapok  8.  p.  355  — 363.  — BeHecjiaBCKHü,  C.  M.:  (1963):  MHHepanorun  6okchtob.  — 
Bouladon,  J.,  W e b e r,  F.,Veysset,  C.,Favré-  Me  rcuret,  R.  (1965):  Sur  la  situation  ^éo- 
logique  et  le  type  métallogénique  du  gisement  de  manganése  de  Moanda,  prés  Franceville  (République 
Gabonaise).  Bull.  Sérv.  Géol.  Als.  Korr.  t.  18.  fasc.  4.  p.  253  — 276.  Strasbourg.  — Bonifas,  M.  (1959): 
Contribution  á l’étude  géochimique  de  l’altération  lateritique.  Mém.  Sérv.  Cárt.  Géol.  Als.  Korr.  No.  17.  — 
Correns,  C.  W.,  T h i e 1,  R.  (1962):  Zum  System  a FeOOH  — ot  AlOOH.  Naturwissenschaften  50.  — 
Gaertner,  H.  R.,  Schellmann,  W.  (1963):  Neue  Eisenerzlagerstátten  auf  dér  Welt. 

Kateritische  Eisenerzlagerstátten.  Umschau  in  Wissenschaft  und  Technik.  Heft  3.,  p.  73  — 76. 

— fjiaaKOBCKHS,  A.  K-,  y uiaTHHCKHü,  H.  H.  (1964):  O MHHepajjbHOM  cocTaBe  raaBHethnux 
ÖOKCHTOBblX  MeCTOpOXíaeHHÜ  MHpa,  npOHCXOH<AeHHH  H H3MeHeHHH  rjlHH03eMHblX  MHHepajIOB  H ŐOKCHTOB. 
Tpygbi  ÜHCTHTyTa  reojrornH.  ypanbCKHü  Onnuan  Ak.  H.  C.  C.  C.  P.  Ho.  64.,  Tóm.  3.  n.  5 — 40.  CBepgnoBCK. 

— tacroix,  A.  (1913):  Iyes  latérites  de  laGuinée  et  les  produits  d’altération  qui  leur  sont  associés.  Nouv. 
Arch.  Mus.  No.  5.,  p.  255  — 356.  — Iv  a j o i n i e,  J.  P.,  Bonifas,  M.  (1961):  Kés  dolérites  de  Koukouré 
et  leur  altération  latéritique.  Bull.  de  B.  R.  G.  M.  No.  2.,  p.  1 —34.  - Koughnan,  F.  C.,  B a y 1 i s s, 
P.  (1961) : The  mineralogy  of  the  bauxite  deposits  near  Weipa,  Queensland.  American  Mineralogist.  Vo.46.,p. 
209^217.  — K ö s t e r,  H.  M.  (1956):  Beitráge  zűr  Kenutnis  indischer  Katerite.  Heidelberger  Beitr.  Min. 
u.  Petr.  5.,  p.  23  — 64.  — Maignien,  R.  (1958):  Ke  cuirassement  des  sols  en  Guinée.  Mém.  Sérv.  Cárt. 
Geol.  Als.  Korr.  No.  16.  — M i 1 1 ot,  G.  (1964):  Géologie  des  argiles.  Masson  et  Cie.  Paris.  — Norrish, 
K.,  Taylor,  R.  M.  (1961):  The  isomorphous  replacement  of  iron  by  alummium  in  soil  goethites.  Joum. 
Soil.  Sci.  12.,  p.  294  — 306.  — Schellmann,  W.  (1964) : Zűr Rolle  des  Aluminiums  in  Nadeleisenerz- 
Ooiden.  Neues  Jahrb.  Min.  Mh.  2.,  p.  7 — 29.  — S z á d e c z k y-K  a r d o s s E.  (1955):  Geokémia.  Akadé- 
miai Kiadó.  Budapest.  — Thiel,  R.  (1963):  Das  System  ot  Eisenhydroxid-  ot  Aluminiumhidroxid. 
Zeitschr.  auorg.  allgem.  Chemie  326.,  p.  7078.  — Valeton,  I.  (1966):  Katerale  Faziesdifferenzierung 
Katerit  — Bauxit  uud  dérén  Beziehung  zum  Paláorelief  in  Gujarat  (Indien).  Travaux  de  ICOBA  No.  2.,  p. 
50  — 82.  Zagreb.  — W e i s s e,  G.  de  (1964);  Bauxite  latéritique  et  bauxite  karstique.  Symposium  sur  les 
bauxites,  oxydes  et  hydroxydes  d’alnminum.  Zagreb,  Vol.  I.,  p.  7 — 29. 


Étude  des  processus  élémentaires  de  la  latérisation  sur  latcrites  guinéennes 

B.  BAKKAY  et  GY.  BÁRDOSSY 

Le  tenne  «altération  latéritique»  ou  «ferrallitique»  conceme  plusieurs  processus 
élémentaires  d’importances  riifférentes.  C’est  la  combination  de  la  gannne  fórt  étendue 
des  roches-mére  avec  cette  variété  de  processus  élémentaires  qui  produit  la  multitude 
extraordinaire  de  types  de  latérite  qu’on  reucontre  dans  les  pays  tropieaux. 

Les  auteurs  se  sont  proposés  d’analyser  les  processus  élémentaires  susuientionnés 
en  étudiant  les  échantillons  de  plusieurs  coupes  de  latérites  provenant  de  la  République 
de  Guinée.  Leurs  travaux  sont  basés  sur  la  théorie  de  la  latéritisation  ainsi  qu’elle  fut 
développée  surtout  pár  Miliőt,  Bonifas,  Lajoinie  et  Maignien,  théorie 
qui  a été  fondée  á són  tour  sur  les  études  classiques  de  Lacroix.  Les  méthodes  employées 
pár  les  auteurs  comprennent  l’étude  des  lames  minces,  la  dérivatographie,  la  microscopie 
électronique  (pár  K.  Á r k o s i)  et  surtout  l'analyse  miuéralogique  quantitative  pár 
diffraction  de  rayons  X (Bárdossy,  1966). 

Les  coupes  dönt  les  échantillons  furent  étudiés  sont  les  suivantes:  1.  Les  carottes 
d’un  sondage  de  Matoto  (presqu’ile  du  Kaloum),  dans  une  latérite  développée  sur  de  la 


B a l k a y — Bárdossy:  Lateritesedési  részfolyamat-vizsgálatok 


109 


dunite.  2.  Échantillons  prélevés  pár  A.  W o o d (Harvey  Aluniinum  Co.)  sur  le  front  de 
taille  d’une  petite  carriére  á Kassongoni  prés  de  Bőké.  Au-dessous  de  schistes  siluriens 
peu  latéritisés,  la  carriére  a découvert  un  corps  subvolcanique  de  dolérite,  censée  mésozoi- 
que,  roche  qui  est,  elle,  fortement  latéritisée.  3.  Échantillons  prélevés  pár  B.  B a 1 k a y 
sur  les  fronts  de  taille  de  plusieurs  ouvrages  á ciel  ouvert  á l'ile  Kassa,  Iles  de  Los,  au  large 
de  Conakry. 


Description  des  coupes 

Coupe  de  Matoto.  L’étude  de  ces  échantillons  nous  a permis  de  reeonnaitre 
des  phénoménes  qui  méritent  íme  desription  en  quelque  détail:  1.  La  présenee  d’illuvions 
manganiféres,  semblables  aux  «accidents  siliceux»  de  Bonifas,  constituées  pár  la  lithio- 
phorite  et  la  todorokite,  minéraux  manganiféres  typiques  des  gisements  de  manganése 
latéritiques.  2.  La  distribution  réguliére  des  minéraux  de  fér,  avec  mié  prépondérance  de 
maghémite  en  bas,  un  enrichissement  de  goethite  vers  le  liaut,  et  une  zone  á kématite 
qui,  située  au-dessus  de  la  zone  de  maghémite,  n’atteint  cependant  pás  la  surface.  3.  Les 
réflexions  de  goethite  aux  rayons  X différent  de  celles  mentionnées  dans  la  littérature.  11 
nous  páráit  que  eeei  est  dü  au  remplacement  isoinorphique  du  fér  pár  raluminium  dans 
la  maille  de  la  goethite.  A partir  des  différences  dans  les  équidistances  des  plans  de  maille 
— (130),  (m),  (021)  et  (140)  — nous  avons  réussi  á établir  le  degré  de  remplacement  dönt 
les  valeurs  sont  énumérées  dans  le  Tableau  I.  4.  La  formationde  quelques  oxydes  ou 
hydroxides  de  ehrome  á partir  de  la  picotite  et  chromite  renfermées  dans  la  roche-mére, 
phase  latéritique  dönt  la  natúré  exacte  ne  pút  encore  étre  précisée. 

Coupe  de  Kassongoni.  1.  La  présenee  de  pyrophyllite  dans  les  deux 
métres  supérieurs  de  la  coupe  des  schistes  siluriens,  phase  inconnue  jusqu’ici  dans  les 
fohnations  latéritiques.  Ce  phénoméne  est,  peut-étre,  dü  au  lessivage  relativement 
faible  oes  schistes  peu  pennéables,  lessivage  qui  11’a  emmené  que  le  potassium, 
sans  détruire  la  maille  fondamentale  de  sérieite-illite.  2.  La  partié  supérieure 
de  la  coupe  est  atteinte  jusqu’á  íme  profondeur  de  0,5  m,  environ  pár  un  lessivage  intense, 
trés  probablement  latéral,  qui  a produit  une  bauxite,  de  boné  qualité.  3.  Au-dessous  des 
schistes  siluriens  épais  de  4 m,  dans  la  dolérite  bauxitisée,  nous  avons  rencontré  un  miné- 
ral  analogue  á célúi  décrit  comme  «limonite»  pár  Dasgupta  et  Maitra  (1952),  minéral  qui 
contient  probablement  un  élément  autre  que  raluminium,  sous  forme  de  remplacement 
isomorplie.  4.  La  bauxitisation  de  la  dolérite  au-dessous  des  schistes  prouve  que  ce  proces- 
sus  peut  se  produire  sans  communication  directe  avec  la  surface  et  ainsi  avec  la  cou- 
verture  végétale.  II  est  á supposer  que  toutes  les  eaux,  lessivant  la  dolérite,  sont  arrivées  á 
celle-ci  á travers  les  schistes  siluriens. 

Ile  de  Kassa.  Outre  la  coupe  á bauxite  vacuolaire,  fórt  perméable,  décrite 
pár  Bonifas  (1959),  on  rencontre  aussi  un  type  de  coupe,  oú  se  trouve  une  couche  de  litho- 
marge  kaolinique  entre  la  bauxite  et  la  syénite  néphélinique.  Nous  sommes.d’avis  que  ce 
demier  type  évolue  la,  oú  la  roche-mére  est  saturée  pár  de  l’eau  stagnante.  Partout  ail- 
leurs,  oü  les  eaux  phréatiques  exercent  íme  activité  lessivante  sur  la  roche-mére,  il  y a 
bauxitisation  directe. 

La  partié  supérieure  de  la  coupe  se  compose  presque  partout  de  bauxite  remaniée, 
ayant  l’aspect  d’mi  agglomérat,  surtout  aux  fronts  de  taille  délaissés  qui  furent  bien  lavés 
pár  les  eaux  des  saisons  de  pluie.  La  latérite  remaniée  est  traversée  pár  des  veines  blanches 
se  composant  d’un  mélange  trés  intimé  de  kaolinite,  halloysite  et  endellite. 

C o y a h-W  o d i d é.  Pour  étudier  la  latéritisation  de  la  dolérite  á la  surface, 
nous  avons  examiné  un  bloc  de  dolérite  en  voie  de  latéritisation  directe  dans  la  région  de 
Coyah-Wodidé.  La  partié  latéritisée  se  compose  de  70%  de  gibbsite,  15%  de  quartz,  10% 
de  goethite  et  5%  de  maghémite.  La  latéritisation  directe  y est  bien  prouvée,  cár  la  laté. 
rite  ne  contient  plus  de  minéraux  argileux. 


Conclusions 

Nous  propres  exainination,  ainsi  que  les  enseignetne  nts  de  la  littérature  nous  ont 
ámené  á distinguer  les  processus  élémentaires  suivants  de  la  latéritisation: 

1.  Latéritisation  directe.  L’altération  avance  sous  forme  d’une 
((surface  de  réactiono  trés  nette  (Kassa,  Coyah-Wodidé).  Les  conditions  en  sont  un  les- 
sivage  intense,  sous  un  elimat  pluvieux-tropical  et  au-dessous  des  couvertures  perméables, 
un  pH  faiblement  basique  ou  neutre  et  un  Eh  relativement  élévé.  Les  microorganismes 
contribuent  aussi  á ce  processus. 


110 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


2.  Latéritisation  indirecte.  Les  oxydes  et  hydroxydes  de  Al,  Fe,  Ti 
se  forment  pár  intermédiaire  de  minéraux  argileux.  Un  passage  graduel,  épais  de  plusieurs 
métres  s’intercale  entre  la  roche-mére  non  altérée  et  la  latérite  pauvre  en  minéraux 
argileux.  Les  eonditions  y en  somit  un  lessivage  á intensití  réduite,  due  á une  moindred 
perméabilité  et  á une  pluviosité  moins  prononcée,  un  pH  légérement  acide,  un  Fii  moins 
élévé  et  la  saturation  des  roches  pár  de  l’eau  stagnante. 

3.  Resilification.  Le  terme  est  employé  ici  pour  couvrir  tous  les  phéno- 
ménes  qui  produisent  une  augmentation  du  taux  de  silice  de  la  bauxite:  nodules  minéraux 
argileux  précipités  á partir  des  eaux  pliréatiques  dans  la  partié  supérieure  de  la  coupe  de 
Matoto,  les  «accidents  siliceux»  ( B o n i f a s,  1959),  la  eo-précipitation  de  Al  et  de  Si 
dans  les  fissures  de  la  coupe  de  Kassa,  les  grains  de  quartz  éoliens  (apportés  des  sables  de 
dime),  dans  l’échantillon  supérieur  de  Matoto. 

4.  Cuirassement.  C’est  Maignien  (1958)  et  Miliőt  (1964)  qui  ont 
distingué  les  premiers  ce  pliénoméne  de  la  latéritisation  á laquelle  il  est  normalement  as- 
socié.  11  s’agit  de  la  mobilisation  en  deuxiéme  étape  du  fér,  de  sa  migration  latérale  et 
de  són  immobilisation  provoquée  surtoutpar  l’oxydation.  Exposée  au  jour.la  cuirasse  ainsi 
formée  a tendence  á s’indurer.  Au  cours  du  cuirassement,  une  partié  de  Al,  Si  et  Mn  est 
aussi  emmenée  et  precipitée  sóit  latéralement,  sóit  dans  les  parties  inférieures  de  la  coupe 
sous  forme  d’accidents  illuviaux. 

5.  Évolution  des  oxydes  et  des  hydroxydes  de  Al,  Fe 
e t T i.  D’une  facon  générale,  nous  avons  trouvé  que  les  minéraux  formés  au  cours  de  la 
latéritisation  (gibbsite,  maghémite,  anatase)  sont  caractérisés  pár  des  valeurs  basses  de 
l’énergie  libre.  C’est  sous  l’influence  de  l’augmentation  du  niveau  énergétique  du  sol 
(action  de  l’énergie  solaire)  que  ces  minéraux  se  transforment  en  d’autres  dönt  l’énergie 
libre  estplus  élevée  (bohemite,  hématite,  rutile,  etc.).  C’est  pourquoi  dans  plusieurs  coupes 
latéritiques,  en  montant  de  bas  en  haut,  on  peut  constater  une  augmentation  de  la  pro- 
portion  de  la  boehmi te  sur,  e elle  de  la  gibbsite  (Guinée;  Weipa  en  Australie) . En  conclu- 
sion,  la  latéritisation  pourrait  étre  earactérisée  comme  un  processus  géochimique,  tendant 
vers  la  formation  des  minéraux  á taux  d’énergie  libre  aussi  bas  que  possible. 


HÍREK 


Benkő  Ferenc  (1745—1816)  az  első  magyar  nyelvű  ásványtanok  szerzője 

Százötven  éves  évfordulója  van  ez  évben  Benkő  Ferenc  halálának.  Ha  más 
érdeme  nem  is  volna,  az  a tény,  hogy  ő szólaltatta  meg  elsőül  magyar  nyelven  az  ásvány- 
tan tudományát,  már  érdemesíti  arra,  hogy  az  említett  évfordulóról  megemlékezzünk. 


K Banyái  Tudomány,  és  a’ I.ipfiat  Gaz- 
daságtól értekező,  Tudós  Tirfisig'  Ne- 
mej  Tagjának 

, vVerNER  Ab  RÁBÁM  'Urnák 

’ A' 

KÖVEKNEK  És  ERTZEKNEK 

MEGESMÉRTETÖ  JEGYEI  K- 
R Ö L 

írott,  6ép.  é>  igen  hafznos,  Kónyvetskéje* 
mellyel,  Hazainak,  csr  a'  Tanuló  Ifjúságnak, 
Ichetu  Hannára  Magyarra  (biditotr.  és  a kct 
Magyar  Hatabcii  * ’s  más  idegen  Ktí  s 
* Ette  Nemekkel-,*  . a’  FcUákban  meg*, 

bővített. 


BENKŐ  FERENT2. 
R.  P- 

* Gottingába,  178a.  EÉteadöbc. 


tfjvmt.  A Reform.  XoU.  Betűivel, 


Magyar-Láposon  született  1745-ben.  Mint  kisdiák  a híres  nagyenyedi  kollégium- 
ban kezdte  tanulmányait,  majd  mint  a kollégium  egyik  legkiválóbb  tanulója,  külföldi 
útra  kapott  ösztöndíjat.  Már  enyedi  tanuló  korában  felébredt  benne  a bányászat,  ennek 
termékei,  az  ércek  és  nemérces  ásványok  iránti  érdeklődés.  Egyik  patrónusa,  Ribitzei 
Ádám,  korának  neves  bányásza,  felhívta  figyelmét  Erdély,  elsősorban  az  aranyban  olyan 
gazdag  Erdélyi-Érchegység  bányáira,  ásványaira.  Diák  korában  számos  kirándulást  tett 
a híres,  régi  bányahelyekre,  gyűjteményt  szedett  össze  és  kedvelt  darabjai,  valamint 
patrónusának  ösztönzése  Jénába,  majd  Göttingába  vitték.  Göttingában  J.  F.  G m e 1 i n 
adta  elő  a kémiát,  ki  nagy  kedvelője  és  gyűjtője  volt  az  ásványoknak,  ő szerettette  meg 
Benkő  vei  az  ásványokat  s ugyancsak  ő hívta  fel  figyelmét  W e r n e r Ábrahámnak 
munkájára  is.  Ez  a mű  olyan  nagy  hatással  volt  Benk  őre,  hogy  már  ott,  Göttingában 
elkezdte  magyarra  fordítani  s haza  jőve  — nagyszebeni  lelkész  korában  — kiadta  1784- 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


112 


ben  Kolozsvárott.  Az  első  magyar  nyelvű  ásványtani  munka  címe  „Wemer  Ábrahám 
Urnák  a köveknek  és  Értzeknek  Külső  Megesmertető  Jegyeikről  írott  szép  és  igen  hasz- 
nos Könyvetskéje,  mellyet,  Hazájának  és  a’  Tanuló  Ifjúságnak,  lehető  Hasznára  Magyarra 
fordított  és  a’  két  Magyar  Hazabéli,  ’s  más  Idegen  Kő  ’s  Értz  Nemekkel-is,  a’  Példákban 
megbővített,  Benkő  Ferentz  R.  P.  Göttingába,  1782.  Esztendőbe”. 

A mű  nem  tisztán  szolgai  fordítás,  Benkő  saját  tapasztalatai  alapján  kibőví- 
tette Werner  ásványtanát.  A kis  oktáv  formájú,  213  oldalas  munka  ajánlásában  em- 
líti, hogy  ásványtant  patrónusa,  Ribitzei  Ádám  biztatására  tanult  Göttingában 
G m e 1 i nnél  s ott  ismerte  meg  Werner  művét.  G m e 1 i nnel  folytatott  beszélgeté- 
sei, hazája  ásványairól  megjelent  idegen  nyelvű  mmikák,  saját  tapasztalatai  és  kicsiny 
ásványgyűjteménye,  valamint  az  a remény  lelkesítették  őt,  hogy  honfitársainak,  elsősor- 
ban a magyar  ifjúságnak  használ  a mű  magyarra  fordításával. 

Idézem  szavait  a bevezetésből:  „Köveknek  és  az  Értzeknek  sokféle  nemeivel  gaz- 
dag Hazánk  ajándékait  a kis  könyvetskében  én  példákba  fektettem  és  azokkal  az  Auc- 
tort  megbővítettem,  az  alább  megnevezett  tudós  írókból,  mely  ritkaságokat  más  orszá- 
gokban fennyen  mutogatnak  és  mi  otthon  nagyobb  részét  nem  ismérjük  és  ez  is  indított, 
hogy  ne  talán  hivatalomhoz  nem  illő  e Tudományra  kevés  időmet  reá  szánjam”. 

Benkő  Ferenc  adta  a magyar  ifjúság  és  a nagyközönség  kezébe  az  első  magyar 
nyelvű  ásványtant,  sok  igyekezettel,  nagy  fáradtsággal  fordítva  le  nyelvünkre  az  akkori 
idők  legkiválóbbnak  ismert  munkáját.  Mint  első  fordítónak,  meg  kellett  teremtenie  a 
magyar  ásványtani  műnyelvet,  mind  az  egyes  ásványfajokra,  mind  az  ásványok  sajátsá- 
gaira vonatkozólag.  0 vezette  be  az  irodalomba  pl.  a bányavirág,  vasvirág,  kígyókő 
(szerpentin),  porcellánföld  ma  is  használt  neveit,  de  gyártott  ma  már  nem  használatos 
elnevezéseket  is  pl.  kövérkő  (talk),  meszeskeményagyag  (márga),  mészkovats  (kalcit), 
fattyúérc  (szfalerit).  A hasadást  hasadozás-nak,  az  amorfot  formátlan-nak,  az  arany  színét 
eleven  sárgá-nak  mondja. 

Már  könyve  elején  megígéri  csekély  számú  előfizetőinek,  hogy  hamarosan  megírja 
a Magyar  Mineralógiát,  azaz  a „Természet  harmadik  Országának  és  annak  drága  és  szük- 
séges javainak  rövid  renddel  való  leírását”. 

A könyv  „Magyar  Mineralógia,  azaz  a Kövek  és  Értzek  Tudománya”  címmel 
1786-ban  jelent  meg  Kolozsvárott,  természetesen  a szerző  költségén.  Mindössze  38  ér- 
deklődő fizetett  elő  erre  a munkára,  mely  ugyancsak  kis  oktáv  formájú,  pldalszáma  181. 

„Elől  járó  beszéd”-ének  végén  így  ír:  „Ezzel  magamat,  Kő  ’s  Értzbéli  kitsiny 
Gyűjteményemnek,  egy  vagy  más  Kő  ’s  Értzbéli  Nemekkel  méltóztatandó  Szaporítását, 
kedves  Olvasóimnak  Jó  indulattyokba  és  Emlékezetekbe  alázatosan  ajánlom  és  e mellett 
a Jég-törésben  esett  hibáimnak  engedelmet  és  azoknak  szíves  megiobbításokat  bizodal- 
mason  instálván,  kívánok  e szép  Tudományt  gyakorlóknak  jó  előmenetelt,  sok  szerentsét, 
szép  kabinétot”. 

Műve  semmiben  sem  marad  el  az  akkori  külföldi  munkáktól.  Nagy  érdeme,  hogy 
magyarul  szólaltatta  meg  tudományunkat,  a magyar  lelőhelyeket  a külföldi  szerzőknél 
bővebben  sorolta  fel,  közölt  több  saját  felfedezésű  s megcáfolt  több  külföldi  szerzőtől 
helytelenül  megadott  lelőhelyet:  pl.  aValeriu  snál  közöltre  ezt  mondja  „gránátszín 
ónértz  Hazánkban  pedig  éppen  nincsen”. 

Rövid  két  év  alatt  két  magyar  nyelvű  ásványtani  munkát  jelentetett  meg  saját 
költségén.  Benkő  Ferenc  lángoló  tudományszeretetét  mi  sem  mutatja  jobban,  mint 
az  a fáradságot  és  anyagi  áldozatot  nem  kímélő  lelkes  törekvés,  hogy  annyira  kedvelt 
tudományát  hazája  fiatalságával  anyanyelvén  megismertesse  és  megszerettesse. 

Akkori  iskoláink  egyik  legkiválóbbika,  anagyenyedi,  1 790-ben  meghívta  őt  a német 
nyelv,  földrajz  és  természetrajz  tanárának.  Örömmel  fogadta  el  a meghívást,  hiszen  ezen- 
túl szóval  is  hirdethette  az  annyira  kedvelt  fiatalok  körében  szeretett  tudományát.  Első 
dolga  volt,  hogy  gyűjteményét  a Kollégiumnak  ajándékozta  s az  így  megalapozott  Ás- 
ványtani Múzeumot  egész  tanári  működése  alatt  — 26  esztendeig  — gyarapította  a 
maga  s tanításán  lelkesülő  fiatalok  gyűjtésével.  A nagyenyedi  Kollégium  ásványgyűjte- 
ményét, mely  a szabadságharc  idején  pusztult  el,  Benkő  Ferenc,  teremtette  meg.  Ez 
volt  az  egyik  legelső  nyilvános  magyarországi  ásványgyűjtemény.  Érdemei  elismeréséül 
a Jénai  Fizikai  és  Mineralogiai  Tudós  Társaság  levelező  tagjául  választotta. 

1816-ban  hunyt  el  az  első  magyar  nyelvű  ásványtanok  szerzője.  Munkái  ma  már 
nehezen  megszerezhető  ritkaságok,  örök  érdemei  előtt  hódol  ez  a róla  való  rövid  meg- 
emlékezés. 


Dr.  K o c h Sándor 


Hírek 


113 


Megemlékezés  Treitz  Péterről  születésének  100.  évfordulóján 

A Magyarhoni  Földtani  Társulat  1966  november  17-én  Szegedi  Csoportjának  ala- 
kuló ülésén  emlékezett  meg  Treitz  Péterről  a nagy  magyar  agrogeológusról,  születé- 
sének 100.  évfordulóján;  új  csoportjának  alakulását  mintegy  szimbolikusan  fűzve  a nagy 
alföldkutató  születési  centenáriumához.  Az  ünnepi  ülésen  Dr.  K r i v á n Pál  a magyar 
negyedkorföldtan  kialakulása  — fejlődése  — jelene  és  feladatai  keretébe  illesztve  mutatta 
be  Treitz  Péter  személyiségét  és  munkásságát.  Különös  hangsúlyt  kapott  ez  a mun- 
kásság a magyar  agrogeológiai  térképezés  megindulását  követő  időkben,  a kezdeti  porosz- 
szász iskola  szerinti  agrogeológiai  felvételről  áttérésben  a klhnazonális  átnézetes  országos 
felvételek  felé. 

A századfordulón  Treitz  Péter  T i m k ó Imrével  tett  romániai,  oroszországi 
tanulmányútjai  során  végleg  meggyőződött  a korábbi  porosz  — szász  felvételi  irányzat 
alkalmazhatatlanságáról.  Felismerte  a magyar  földtudományok  kelet  — nyugat  közötti 
közvetítő  szerepét,  hídszerű  jelentőségét,  így  nemzetközi  konferencia  szervezésére  tett 
lépései  (T  i m k ó Imrével,  I n k e y Béla  reaktiválásával)  eredménnyel  jártak.  A M.  All. 
Földtani  Intézet  alapításának  negyvenedik  évfordulójára  1969-ben,  id.  lóczy  Lajos 
igazgató  által  összehívott  I.  Nemzetközi  Agrogeológiai  Konferencia  törekvéseinek  teljes 
sikerét  hozta:  mind  hazai,  mind  nemzetközi  szinten  áttértek  a klhnazonális  talajtani  fel- 
vétek rendszerre,  Dokucsajev  — Szibircev  — Glinka  eredményeinek  hasz- 
nosítására. 

Treitz  Péter  a magyar  negyedkorföldtan  fejlődésének  második  szakaszában, 
az  agrogeológiai-pedológiai  irányzat  idején  értelmező  résztanulmányaival,  térképező 
munkásságával,  tudománypolitikai  helyzetfelismerő  és  iránytvevő  készségével  nagy  szol- 
gálatokat tett  a magyar  talajtannak  és  a hazai  negyedkorföldtannak  egyaránt.  Munkássá- 
gának jelentősége  napjainkra  bontakozik  ki. 


Dr.  Koch  Sándor  70  éves 

1966  augusztus  16-án  ünnepelte  a magyar  geológus  társadalom  dr.  Koch  Sándor 
Kossuth-díjas  egyetemi  tanár,  a föld-  és  ásványtani  tudományok  doktora  70.  születés- 
napját. 

Koch  Sándor  Kolozsvárott  született.  Iskoláit  Budapesten  végezte.  A Tudomány- 
egyetemen  a háborús  évkieséseket  követően  1919-ben  nyert  tanári  oklevelet  vegytan- 
természetrajz  szakon,  1920-ban  pedig  doktori  fokozatot  „summa  cum  laude”  minősítés- 
sel. 1918-tól  az  Ásványtani  Tanszék  gyakornoka,  1919— 1935  között  a Magyar  Nemzeti 
Múzeum  Ásvány-Kőzettárának  munkatársa,  később  vezetője;  1935  — 1940  között  pedig 
a Múzeum  Elnökségének  elnöki  tanácsosa.  A budapesti  Tudományegyetem  1929-ben 
magántanárává  habilitálta. 

1940-ben  nevezték  ki  egyetemi  tanárrá  a Szegedi  Tudományegyetem  Ásvány- 
Kőzettani  Intézetébe.  Azóta  folyamatosan  ott  teljesíti  szolgálatát.  Hét  tanéven  át  volt  a 
József  Attila  Tudományegyetem  Természettudományi 
Karának  dékánja. 

Munkássága  során  csaknem  kizárólagosan  a Kárpátok 
bezárta  terület  ásványaival,  ásványasszociációival,  azok 
gyűjtésével  és  feldolgozásával  foglalkozott.  Négy  új  ásvány- 
fajt írt  le  (fülöppit,  kiseellit,  csiklovait,  mátrait).  Számos 
ásvány  hazai  előfordulását  elsőül  ismertette  (whewellit, 
eulithln,  maidonit,  jóséit,  grünlingit,  kotoit,  altait).  1931- 
ben  megjelent  „Magyarország  jelentősebb  ásványelőfordu- 
lásai”  c.  művében  megalkotta  a magyarországi  ásvány- 
asszociációk első  genetikai  rendszerét.  Azóta  megjelent 
könyvei:  A drágakövek  (D  u d i c hné  V e n d 1 Máriával) 

1935;  A magyar  ásványtan  története,  1952;  Ásványtan 
(S  z t r ó k a y Kálmánnal)  1955;  Könyv  a kövekről  1957; 
és  főműve:  Magyarország  ásványai,  1966. 

1948-ban  megindította  az  egyetlen  hazai  ásvány- 
kőzettani szakfolyóiratot  az  Acta  Mineralogica-Petro- 
graphica-t,  melynek  XVIII.  évfolyama  most  van  sajtó 
alatt. 


8 Földtani  Közlöny 


114 


Hírek 


Tudományos  és  oktatói  munkájáért  1952-ben  a Magyar  Érdemérem  arany  fokoza- 
tát, 1953-ban  Kossuth-díjat,  1954-ben  a Szocialista  Kultúráért  kitüntető  jelvényt,  1962- 
ben  az  Oktatásügy  Kiváló  Dolgozója  kitüntetést,  1965-ben  pedig  a Munka  Érdemrend 
arany  fokozatát  kapta.  A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Közgyűlése  1960-ban  a Társulat 
tiszteleti  tagjává,  1966  november  17-én,  Szegedi  csoportjának  alakuló  ülésén  az  új  cso- 
port díszelnökévé  választotta.  A TIT  alapításának  125.  évfordulóján  Bugát  Pál  em- 
lékéremmel tüntette  ki. 

Ha  e szerkesztőségi  megemlékezés  és  köszöntés  K e r t a i Györgynek  Koch 
Sándor  70.  születésnapjára  írt  igaz  és  szép  soraival  nem  is  mérhető  össze  (Acta  Mineralo- 
gica-Petrographica  Tóm.  XVII.  fasc.  2.  Szeged,  1966.  69  — 71.  old.),  összevethető  azon- 
ban a szándék  és  felfogás  közösségében,  s így  Kertai  Györgynek  a kifejezés  teljessé- 
gével írt  sorait  sajátként  tekintve  köszöntjük  Koch  Sándort,  tiszteleti  tagunkat,  a 
magyar  mineralógia-minerofilia  nagy  tanárát  70.  születésnapján. 

Dr.  B o g s c h László  60  éves 

1966  szeptember  28-án  töltötte  be  60.  életévét  dr.  B o g s c h László  egyetemi 
tanár,  a föld-  és  ásványtani  tudományok  kandidátusa,  az  Eötvös  Loránd  Tudományegye- 
tem Őslénytani  Tanszékének  vezetője. 

B o g s c h László  egyetemi  tanulmányait  a buda- 
pesti Tudományegyetemen  végezte  s annak  bölcsészettudo- 
mányi karán  földtan  főtárgyból,  őslénytan-ásványtan  mel- 
léktárgyból „summa  eum  laude”  minősítéssel  megszerzett 
doktori  fokozatát  követően  (1929  május  29.),  1929  szep- 
tember i-én  az  egyetemen  helyezkedett  el,  azóta  is  folya- 
matos szolgálattétellel.  B o g s c h László  kezdetben  a dr. 
P a p p Károly  vezette  FöldtaniTanszéken,  mint  tanársegéd 
működött,  később  mint  adjunktus,  1938-ban  pedig  „A  Föld 
harmadkora”  tárgykörből  magántanári  képesítést  nyert. 

A felszabadulás  után  az  Őslénytani  Tanszéken  inté- 
zeti tanár,  majd  docens  dr.  Telegdi  Roth  Károly 
professzor  mellett.  A tanszékvezető  halálát  követően  (1955) 
pedig  mint  egyetemi  tanár  folyamatosan  vezetia  Tanszéket. 
B o g s c h László  a Bécsi  Földtani  Társulat  levelező 

tagja. 

B o g s c h László  professzort  60.  születésnapján 
tanítványai  serege  köszöntötte,  s a földtani  tudományos 
élet  teljes  átmetszete  nevében  a Magyarhoni  Földtani 
Társulat,  melynek  titkársági,  elnökségi,  szakosztályvezetői 
posztjain,  Közlönyének  szerkesztőjeként  B o g s c h László  mindenkor  a legteljesebb 
lelkiismeretességgel  és  hűséggel  állt  helyt. 


Dr.  Vendel  Miklós  70  éves 

1966.  október  10-én  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  ünnepi  ülésén  emlékezett 
meg  dr.  V e n d e 1 Miklós  akadémikus  70.  születésnapjáról.  dr.Nemecz  Ernő  méltat- 
ta az  ünnepelt  tudományos  és  oktatói  munkásságát,  kiemelve  kutatói  munkájának  szülő- 
városával, Sopronnal  való  egybef orrottságát . 

Vendel  Miklós  a Budapesti  Tudományegyetemen  1920-ban  „summa  cum  laude” 
fokozattal  szerzi  meg  doktorátusát,  majd  itt  kezdi  meg  tanársegédként,  később  adjunktus- 
ként oktatói  munkáját  dr.  Mauritz  Béla  professzor  mellett.  1923-ban  a soproni  Bánya- 
mérnöki  és  Erdőmémöki  Főiskolára  nevezik  ki  tanszékvezetőnek.  Sopronban  kezdi  meg  a 
környék  kőzeteinek  vizsgálatát  s írja  meg  nagyjelentőségű  teleptani  munkáit.  Kutatá- 
saiban a vegytan  és  optika  módszereivel  finomítja  a geológiai  megismerést:  foglalkozik  a 
kőzetek,  ércek,  szenek  meghatározási  módszereivel  s e téren  összegyűlt  gazdag  tapaszta- 
latait két  nagyszabású  és  geológusok  által  állandóan  használt  műben  teszi  közzé.  A fer- 
tőrákosilajtamészkőbentonitjával  kapcsolatos  vizsgálatai  is  fontos  eredményekhez  vezet- 
nek: törésmutatójuk  alapján  határozza  meg  az  agyagásványokat,  majd  mikroszkópi  mód- 
szerrel a barnátok  ásványos  összetételét  — utóbbit  olyan  időszakban,  amikor  Magyaror- 
szágon a röntgenanalitikai  ásvány  meghatározásához  még  nagyrész  hiányzott  a kellő 
műszerezettség. 


Hírek 


115 


Nem  kevésbé  jelentősek  azok  a teleptani  és  kőzettani 
munkái  sem,  melyek  a bányászat,  főleg  a szén-  és  ércbányá- 
szat szempontjából  úttörő,  új  felismerésekhez  vezetnek.  így 
behatóan  foglalkozik  a Nagybánya  vidéki  és  más  érclelő- 
helyek teleptanával,  majd  a fémek  feldúsulására  vonatkozó 
gazdag  ismereteit  az  elemszűrés  néven  ismertté  vált  el- 
méletében teszi  közzé.  Újabban  értékes  hidrogeológiai  mun- 
kát fejt  ki  a melegforrások  és  karsztvizek  közötti  össze- 
függések vizsgálatával. 

A Magyar  Tudományos  Akadémia  Vendel  pro- 
fesszort 1933-ban  levelező  tagjává,  1942-ben  rendes  tag- 
jává választja,  1951-ben  munkássága  elismeréséül  Kossuth- 
díjjal  tüntetik  ki.  A Szabó  József  Emlékérem  (1950),  s a 
Mikovíny  Sámuel  Emlékérem  (1966)  tulajdonosa.  1958  óta 
a Wiener  Geologische  Gesellschaft,  1966  óta  a Magyarhoni 
Földtani  Társulat  tiszteleti  tagja. 

Mint  a Tudományos  Akadémia  Geofizikai  Kutató 
Laboratóriuma  Értelmező  Csoportjának,  s a Bányászati 
Kutató  Intézet  Petrográfiai  Osztályának  vezetője  a 70 
éves  Vendel  Miklós  Magyarország  hasznosítható'  ás- 
ványkincsének megismerése  érdekében  folyó  korszerű  kutatómunkának  ma  is  egyik 
legmegbecsültebb  irányítója  és  munkatársa. 

D r.  V e n d 1 Aladár  80  éves 

D r.  V e n d 1 Aladár  80  éves  születésnapja  (1966.  november  12.)  egy  gazdag  élet- 
pálya fontos  állomása.  Benne  az  elmélyült  tudóst,  a mérnökképzés  érdemes  oktatóját, 
a példamutatóan  szilárd  jellemű  embert  egy  személyben  tisztelhetjük,  ki  méltán  foglal 
helyet  hazai  tudományos  életünk  legmegbecsültebb  személyiségei  között. 

Ez  a megbecsülés  legutóbb  a Munka  Érdemrend  arany  fokozatának  az  Országház- 
ban történt  ümiepélyes  átadásában  nyert  kifejezést,  de  nem  kevésbé  jelentős  bensőséges 
megemlékezésre  került  sor  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  novemberi  ünnepi  ülésén  is, 
hol  tisztelői  s egykori  tanítványai  ünnepelték  a kiváló  tudóst  és  tanítót. 

A geológus  V e n d 1 Aladár  élete,  munkássága,  mely  korántsem  tekinthető  le- 
zártnak, az  üledékes  kőzetek  vizsgálatától  az  eruptív  kőzeteken  át  a kristályos  palákig 
igen  széles  területet  fog  át.  Benne  nagy  szerep  jut  mind  az  ásványos  vizek  tanul- 
mányozásának — a hidrogeológiának  — mind  pedig  a geológiai  térképezés  és  az  alkalma- 
zott mérnöki  geológia  problematikájának  is. 

E munka  jelentősége,  módszereinek  úttörő,  a fejlődés  irányába  mutató  karaktere 
fokozatosan  bontakozik  ki  előttünk.  Egyre  világosabbá  válik,  hogy  a klasszikus  le- 
író jellegű  geológiai  szemlélet  alapjairól  egy  analitikusabb  igényű,  kémiai  és  ásványszer- 
kezeti felismerésektől  felfrissült,  korszerű  műszerezettségre  támaszkodó  irányba  lép  elő 
földtani  kutatásmik  az  ő vizsgálataival,  melyeket  mindenkor  széles  horizontú,  sok  szem- 
pontú figyelem,  elmélyült  pontosság  s az  eredmény  előtt 
sohasem  lankadó  türelem  jellemez. 

Már  fiatal  éveinek  homokvizsgálatai  nagyjelentő- 
ségűek:  megalapozzák  hazánkban  a külföldön  akkor- 
tájt még  alig  méltányolt  ásványtani  vizsgálati  módszert  a 
laza  üledékek  tanulmányozására.  Goethe  felisme- 
rését magáévá  téve  — mely  szerint  a geológiában  kémia 
nélkül  nincs  előbbre  jutás  — a vegytan  fegyvertárával 
felvértezve  lát  neki  V e n d 1 Aladár  az  agyag-  és  lösz  kép- 
ződmények tanulmányozásának  is,  rengeteg,  mindmáig 
alapozási  szempontból  becses  részletadatot  közölve  a 
Budapest  környéki,  a Börzsönyi  lösz  terület  ásványtani 
és  vegyi  jellemzőiről,  a kiscelli  agyagról. 

Üledékes  kőzettani  vizsgálatainál  nem  kevésbé 
jelentősek  magmás  eredetű  kőzeteken  folytatott  tanul- 
mányai sem.  Ezekben  is  előtérben  áll  a kristálytani  és 
kémiai  összefüggések  keresése:  hazai  riolit-típusokról  írt 
munkájában  többek  közt  megállapítja  a plagioklászriolit 
uralkodó  jellegét  riolitjainkban,  piroxénandezitekkel  fog- 


8* 


116 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


lalkozó  legfontosabb  dolgozata  pedig  kijelöli  az  andezit  helyét  a különböző  hazai 
eruptiv  kőzetek  kemizmusában.  Kémiai  és  optikai  jellemzők  figyelembevételével 
Vendel  Miklóssal  együtt  elsőnek  végzi  el  1920-ban  az  első  röntgendiffrakciós  ás- 
ványszerkezet-meghatározást  kolemaniton . 

Geológiai  felvételező  munkája  — mely  1911-ben  a Földtani  Intézet  megbízásából 
indult  — a világháború  és  hadifogság  ellenére  is  nagy  értékű,  ma  is  mértékadó  munkákat, 
eredményez.  Ilyen  a Velencei-hegységgel  foglalkozó  monográfiája  s a Szebeni  és  Szász- 
városi havasok  kristályos  területe  c.  opusz,  mely  1932.  évi  megjelenése  után  a Tud.  Akad. 
nagyjutalmában  részesül. 

Ugyancsak  neki  köszönhetjük  a Pest-környék  egy  részének  (Budaörs  — Pomáz  — 
Szentendre  vidékének)  korszerű  térképezését,  mely  munka  eredménye  lehetővé  tette  egy 
olyan  tudományos  igényű  kiránduló-kalauz  kiadását,  mint  a „Geológiai  kirándulások 
Budapest  környékén”  című  kézikönyv,  melyben  elődjének,  Schaf  arzik  professzor- 
nak műegyetemi  hallgatók  szakkirándulásaihoz  írt  igen  alapos  geológiai  sillabusait  sike- 
rült szélesebb  alapokra  helyezve  az  utókor  s a gyakorlati  irányú  geológiai  tanulmányok 
számára  átmenteni. 

A lösz-  és  agyag- vizsgálatok,  a víz  geológiai  szerepének,  a hidrogeológiának  prob- 
lémavilágát nyitja  meg  V e n d 1 professzor  s ebben  is  — mint  mindenben,  amihez 
hozzányúlt  — jelentősei  alkot.  Tisztázza  a szulfátos  talajvizek  keletkezésének  kérdését. 
A lágymányosi  világhírű  keserűvizek  kemizmusának  pirit-bomláson  alapuló  összefüggé- 
seit s megalkotja  a budapesti  gyógyfürdők,  források  közös  védőterületére,  a forráshoza- 
mok védelmére  irányuló  messzepillantó  javaslatát  (1944). 

V e n d 1 Aladárnak,  a kutató  geológusnak  s műegyetemi  oktatónak  munkásságá- 
ban — aki  Mauritz  — Vendl  kétkötetes  Ásványtanával,  s kétkötetes  geológiájá- 
val magisztrális  tankönyveket  adott  a tanulni  vágyók  kezébe  — tudományos  vizsgálatai- 
ban már  benn  feszül  a gyakorlati  „műszaki”  geológia  szelleme,  különösen  abban  a nagy- 
számú, nyomtatásban  meg  sem  jelent  szakvéleményben,  mely  érdemet  biztosít  számára 
egynéhány  új,  nagyértékű  budapesti  termálvíz  (Juventus,  Attila,  Széchenyi  II.)  feltárá- 
sában s nemegyszer  olyan  újítói  kezdeményezéseket  is  tartalmaz,  melyek  ma  sem  vesz- 
tettek aktualitásukból.  Ilyenek  mindenek  előtt  a szulfátos  talajvíz  beton-agresszivitását 
semlegesítő,  alapozásoknál  nagyjelentőségű  elgondolásai  s a talajcsúszások  csapadékvíz 
okait  tisztázó,  s az  eruptív  kőzetek  rangsorolására  utaló  nagyon  is  gyakorlati  irányú  fel- 
ismerései. 

Mindez  a szerteágazó,  e helyen  eredményeiben  is  csak  szemelvényesen  vázolható 
tudományos  munkásság,  a 32  éves  oktatói  munka,  a tanszékfejlesztés,  a számos  szak- 
egyesületi s egyetemi  funkció  értékelése  azonban  nem  volna  teljes  V e n d 1 Aladár  tu- 
dománytörténeti munkásságának  említése  nélkül.  Elnöki  megnyitóiban,  emlékbeszédei- 
ben, műszaki  tudománytörténeti  dolgozataiban  részletfeltáró  türelemmel  s lényegláttató 
alapossággal  állít  emléket  egy-egy  tudósnak,  mint  Lóczy  Bajosnak  vagy  Schaf  ar- 
z i k Ferencnek,  vagy  rögzíti  egy-egy  jelentős  tudományos  szervezet  biográfiáját.  Ilyen 
a Magyarhoni  Földtani  Társulat  s a Műegyetemi  Ásvány-Földtani  Tanszék  története. 

Műveiben  a nép  ügyéhez  mindig  hű  tudósnak,  a munkásegyetem  hajdani  oktató- 
jának, Vendl  Aladárnak  puritán  embersége  tiszta  fényben  áll  előttünk;  kívánjuk, 
hogy  munkájának  értéke  s érdeme  új  erőt  adjon  mind  neki,  mind  munkája  folytatóinak 
további  feladatok  megoldásához. 


Dr.  Bányai  János  80  éves 

1966  november  8-án  ünnepelte  Székelyudvarhelyen  (Odorheiu)  80.  születésnapját 
dr.  Bányai  János  tagtársunk,  akit  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1965.  december 
8-i  Évzáró  Közgyűlése  dr.  P a n t ó Gábor  választmányi  tag,  a Tiszteleti  Tagokat  Ja- 
vasoló Bizottság  elnöke  indítványára,  az  általa  vezetett  Bizottság  és  a Társulat  Választ- 
mánya egyetértése  nyomán  Díszoklevéllel  tüntetett  ki  mind  szaktudományunk,  mind  a 
társulati  együttműködés,  mind  pedig  a népek  közötti  barátság  kimunkálásának  terüle- 
tén lankadatlan  hittel  végzett  elévülhetetlen  érdemeire  tekintettel  (Földtani  Közlöny, 
96.  köt.  1 . fűz.  130.  old.).  Dr.  Bányai  János  tevékenykedése  azóta  is  töretlen.  Munkál- 
kodása maradandó  érték.  A jövőt  szolgálja. 


Hírek 


117 


Utcát  neveztek  el  Zsigmondy  Vilmosról  Budapesten 

A magyar  artézi-kútfúrás  centenáriuma  alkalmából,  az  első  eredményes  artézi-kút 
mélyítőjéről,  a fúrásteclmika  magyarországi  meghonosítójáról  és  világszintre  emelőjéről 
Zsigmondy  Vilmosról  (1821  — 1888)  Budapest  Főváros  Tanácsa  a XII.  kerületben, 
Farkasréten  utcát  nevezett  el. 

Érdekességként  jegyezzük  meg,  hogy  ilyen  határozata  már  volt  Budapest  Székes- 
főváros  Tanácsának  is  1889  július  4-i  kelettel,  de  a megvalósítás  csaknem  80  évet  késett. 
Akkor  a Gerlóczy  Károly  alpolgármester  elnöklete  alatt  ülésező  Középítési  Bizott- 
ság úgy  döntött,  hogy  „az  ártézi-kút  körüli  városligeti  térség  Zsigmondy-témek  nevez- 
tessék el,  a nemrég  elhunyt  kitűnő  bányamérnök,  Zsigmondy  Vilmos  emlékére” 
(Böckh  János:  Zsigmondy  Vilmos,  Földt.  Közi.  XX.  k.  8 — 10.  fűz.  1890.  300  — 302. 
old.). 

Úgy  tűnik,  hogy  az  1889-beli  határozat  Zsigmondy  Vilmos  működését  nagy 
műve  színterén,  a Városligetben  tanítva-hirdetően,  mélyrehatóbban  s mnemotechnikai- 
lag  köthetőbben  idézte  volna  az  emberek  emlékezetébe,  mint  ez  a most  született  Fővárosi 
Tanács  VB  határozat.  Ennek  azonban  erénye,  hogy  végrehajtást  is  nyert  s nem  nézünk 
elébe  újabb  80  esztendőnek,  mire  Zsigmondy  Vilmos  nevét  a hálás  utókor  leg- 
alább utcanévadományozással  megtisztehié. 


Kitüntetések 

Dr.  Szádeczky-Kardoss  Elemér  akadémikust,  társulatunk  tiszteleti 
tagját  1966.  szeptemberében  egyhangú  tetszésnyilvánítással  a World  Academy  of  Art 
and  Science  tagjává  választották. 

A Művelődésügyi  Miniszter  dr.  Tasnádi  Kubacska  András  választmányi 
tagunknak  a Nagy  Októberi  Szocialista  Forradalom  49.  évfordulója  alkalmából,  ered- 
ményes munkája  elismeréséül  a Szocialista  Kultúráért  kitüntetést  adományozta  (Művelő- 
désügyi Közlöny  X.  évf.  23.  szám  1966.  dec.  1.). 

A Magyar  Népköztársaság  Elnöki  Tanácsa  dr.  V e n d 1 Aladár  Kossuth-díjas 
akadémikust,  tiszteleti  tagunkat,  az  Építőipari  és  Közlekedésügyi  Műszaki  Egyetem  nyu- 
galmazott egyetemi  tanárát  80.  születésnapja  alkalmából,  élete  munkássága  elismeréséül 
a Munka  Érdemrend  arany  fokozatával  tüntette  ki  (Művelődésügyi  Közlöny  X.  évf.  24. 
szám  1966.  dec.  15.). 

A Magyar  Karszt-  és  Barlangkutató  Társaság  1966  február  27-én  tartott  közgyű- 
lése dr.  Jánossy  Dénes  tagtársunkat  a biikkhegységi  tarkői  kőfülke  feltárása  során 
végzett  ősállattani  munkásságáért  (a  pleisztocén  középső  részének  eddig  ősállattanilag 
nem  jellemzett  szakaszát  ismerte  fel  és  dolgozta  fel  európai  érdeklődés  mellett)  Kadic 
Ottokár  éremmel  tüntette  ki  (Karszt-  és  Barlangkutatás  1966.  évf.  1.  sz.). 

A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Elnöksége  és  Választmánya  az  1966.  évi  Ifjúsági 
díjakat  a velejáró  1000  — 1000.—  Forint  pénzjutalommal  Buda  György  (ETTE  Ás- 
ványtani Tanszék)  és  Rakó  vits  Zoltán  (KLTE  Ásvány-Földtani  Tanszék)  tagtár- 
sainknak ítélte.  A díjakat  dr.  N e m e c z Ernő  elnök  a Társulat  évadzáró  klubestjén, 
1966  december  14-én  nyújtotta  át. 


Tudományos  minősítések 

1966  szeptember  20-án  volt  dr.  V i d a c s Aladár  „A  középmátrai  ríj  színesérc- 
terület  kutatásának  összefoglaló  értékelése”  c.  kandidátusi  disszertációjának  zártkörű 
vitája.  1966  februárjában  elhunyt  kiváló  tagtársunk  kandidátusi  disszertációja  az  oppo- 
nensek és  a kiküldött  Bíráló  Bizottság  egyöntetű  véleménye  alapján  kimagaslóan  érde- 
mes a kandidátusi  fokozat  elnyerésére.  A bizottság  javaslatot  terjesztett  a Tudományos 
Minősítő  Bizottság  elé,  hogy  Vidacs  Aladárnak  a kandidátusi  fokozatot  poszthumusz 
odaítéljék.  A disszertáció  opponensei:  dr.  J a n t s k y Béla  ésSzékyné  Fux  Vilma 
dr.  a föld-  és  ásványtani  tudományok  kandidátusai  voltak. 

1966  december  21-én  védte  meg  dr.  Simoncsics  Pál  tagtársunk  „Nógrádi 
barnakőszenek  palinológiája”  c.  kandidátusi  disszertációját.  Az  opponensek  véleménye, 
a kialakult  vita  eredményessége,  a Bíráló  Bizottság  állásfoglalása  nyomán  a kandidátusi 
fokozat  odaítélése  tárgyában  javaslatot  terjesztettek  a Tudományos  Minősítő  Bizottság 
elé.  A disszertáció  opponensei:  dr.  Nagy  Eászlóné  a biológiai  tudományok  doktora  és 
dr.  Anclreánszky  Gábor  a biológiai  tudományok  kandidátusa  voltak. 


118 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


Elhalálozások 

1966  július  24-én  71  éves  korában,  rövid  szenvedés  után  elhunyt  dr.  Palik  Pi- 
roska volt  egyetemi  magántanár  tagtársunk,  a nemzetközileg  ismert  algológus.  Utolsó 
munkái  közül  több  a negyedkori  édesvízi  mészkőkifejlődések  algavegetációjáról  közölt 
értékes  eredményeket.  Dr.  Palik  Piroskát  az  óbudai  temetőben  helyezték  örök  nyu- 
galomra. Sírjánál  dr.  Bánhegyi  József  az  Eötvös  Eoránd  Tudományegyetem  pro- 
fesszora mondott  gyászbeszédet. 

1966  augusztus  26-án,  hosszú  szenvedés  után  80.  életévében  elhunyt  Hűnek 
Emil  ny.  technikumi  igazgató,  vegyészmérnök.  Életének  utolsó  10  évét  az  Országos  Ter- 
mészettudományi Múzeum  Ásvány-Kőzettárának  laboratóriumában  passzionátus  mun- 
kálkodással töltötte.  Nevéhez  fűződik  az  Ásvány-Kőzettár  világhírű  nemesopál  gyűjte- 
ményének regenerálása,  megmentése  a tűzkár  után,  amely  a híres  anyagot  1956  végén 
érte.  Hűnek  Emilt  Debrecenben  temették  el. 

1966  december  27-én,  66  éves  korában  hunyt  el  dr.  Scheffer  Viktor  tagtársunk 
c.  egyetemi  tanár,  a műszaki  tudományok  doktora,  az  Országos  Kőolaj  és  Gázipari  Tröszt 
főgeofizikusa,  a Magyar  Tudományos  Akadémia  Geofizikai  Bizottságának  alelnöke,  a 
regionális  geofizika,  a geofizikai  alapozottságú  nagytektonika  Európa  szerte  ismert  és 
megbecsült  képviselője.  Dr.  Scheffer  Viktort  az  Országos  Kőolaj  és  Gázipari  Tröszt, 
valamint  a Magyar  Geofizikusok  Egyesülete  saját  halottjaként  nagy  részvét  mellett 
helyezték  örök  nyugalomra  1966  december  31-én  a Farkasréti  temetőben.  Ravatalánál  a 
barátok,  a pályatársak,  a tudományos  intézmények  és  egyesületek  nevében  dr.  R e n n e r 
János  és  dr.  B a r t li  a György  mondott  gyászbeszédet. 

1966  december  23-án  hunyt  el  72  éves  korában  dr.  F a 1 1 e r Jenő  okleveles 
bányamérnök,  a Központi  Bányászati  Múzeum  (Sopron)  igazgatója,  a Hazafias  Népfront 
városi  bizottságának  elnöke.  December  29-én,  Sopron  lakosságának  nagy  részvéte  mellett 
kísérték  el  utolsó  útjára.  A Népfront  Országos  Tanácsa  részéről  Kisházi  Ödön,  az 
Elnöki  Tanács  helyettes  ehiöke  jelent  meg  a temetésen.  Földi  Lőrinc  a Hazafias  Nép- 
front városi  elnöksége.  Tamási  István  főosztályvezető  a Nehézipari  Minisztérium  és 
az  Országos  Bányászati  és  Kohászati  Egyesület,  dr.  Erdélyi  Sándor  a városi  tanács 
végrehajtó  bizottságának  elnöke,  a soproniak  nevében  vett  búcsút  Pallér  Jenőtől. 

1967  január  i-én  hunyt  el  74.  életévében  dr.  V i g li  Ferenc  tagtársunk,  oki.  bánya- 
mérnök, a műszaki  tudományok  kandidátusa,  a Bányászati  Kutató  Intézet  tudományos 
osztályvezetője.  Elhunyt  tagtársunk  a vízföldtan,  a bányavízvédelem  területén  műkö- 
dött a felszabadulás  óta.  Megelőző  munkahelye  a M.  Állami  Földtani  Intézet  volt,  ahol  a 
vízföldtani  osztályon  eredményes,  munkás  éveket  töltött.  Személyét  közmegbecsülés 
övezte.  Dr.  V i g h Ferencet  nagy  részvét  mellett  helyezték  örök  nyugalomra  1967. 
január  7-én  a Farkasréti  temetőben  a Bányászati  Kutató  Intézet  s a bányászati-földtan 
tudományos  élet  képviselőinek  jelenlétében. 


Részvétel  nemzetközi  rendezvényeken 

A Nemzetközi  Mineralógiai  Asszociáció  (International  Mine- 
ralogical  Association)  1966.  aug.  30  — szeptember  5 között  az  angliai  Cambridgeben  ren- 
dezett konferenciáján  és  szervező  ülésén  Társulatmik  képviseletében  dr.  Sztrókay 
Kálmán  vett  részt.  A találkozó  középpontjában  a szakmai  előadások,  az  új  kutatási  ered- 
mények bemutatása  és  megvitatása  állott.  Az  egyes  szakbizottságok  (kommissziók)  pedig 
a további  nemzetközi  tennivalókat  és  együttműködés  továbbfejlesztését  dolgozták  ki. 
Képviselőnk  a „kozmikus  mineralógia”  ülésein  számolt  be  a hazai  meteoritkutatás  leg- 
újabb eredményeiről,  a meteoritanyag  fejlődéses  változásainak  újabb  bizonyítékairól. 
A konferenciát  követően  a középangliai  Suffolkba  vezetett  kiránduláson  a tűzköves  alsó- 
kréta feltárások  megtekintésén  vett  részt. 

1966  október  r 1 — 15  között  ülésezett  az  UNESCO  Központi  Meteo- 
ritcsoport j a (Working  Group  on  Meteorites)  Párizsban.  Ez  volt  a harmadik  talál- 
kozó említett  testület  szervezésében,  melynek  állandó  tagjaként  Sztrókay  Kálmán 
is  résztvett.  A munkacsoport  az  UNESCO  program  keretében,  a világűr  békés  felhaszná- 
lásának témaköréhez  csatlakozóan  a nemzetközi  meteoritkutatás  megszervezésével,  a 
tapasztalatok  közvetlen  kicserélésével  s a világ  összes  meteorit-gyűjteményének  katalogi- 
zálása elősegítésével,  a kutatás  számára  szükséges  csere-  és  mintaanyag  lehetőségének 
biztosításával  foglalkozott.  Külön  tennivalókat  javasolt  a hulló  meteoritok  jelenségének 
tüzetes  megfigyelésére  és  az  újonnan  hullott  anyag  korszerűen  felszerelt  laboratóriumokba 
küldésének  szabályozására. 


TÁRSULATI  ÜGYEK 


A Magyarhoni  Földtani  Társulat  1966.  őszi — téli  ülésszakán  elhangzott  előadások 


Október  14.  Jogi  Tagdíjbizottság  ülése 
Elnök : D a n k Viktor 

Tárgy:  1966.  évi  jogi  tagdíjbefizetések  helyzete 
Résztvevők  száma:  4 
Október  zy.  Választmányi  ülés 

Elnök:  Nemecz  Ernő 

Tárgy:  1.  Elnöki  beszámoló  az  utolsó  választmányi  ülés  óta  eltelt  társulati  műkö- 
désről. 2.  Az  elnökség  jelentése  a Tisztújító  Közgyűléssel  kapcsolatban.  3.  Társu- 
lati alapszabálymódosító  javaslát.  4.  Folyó  ügyek 
Résztvevők  száma:  42 

Október  jy.  Agyagásványtani  Szakcsoport  előadóülése 
Elnök:  Székné  Fux  Vilma 

Náray  Szabó  István  — Péter  Tiboré:  Szilárd  fázisok  kvantitatív  meg- 
határozása diffraktométerrel  a kerámiaiparban 
Péter  Tiborné:  Amorf -tartalom  meghatározása  keverékekben 
Résztvevők  száma:  23 

Október  ig.  Mérnökgeológia-Építésföldtani  Szakcsoport  előadóülése 

Ehiök : P a p p Ferenc 

Juhász  József:  Kőzetfizikai  jellemzők  laza  üledékekben 
Horváth  József:  Merev  falazatokra  ható  kőzetnyomás  nem  tengely-szimmet- 
rikus terhelés  esetén 
Résztvevők  száma:  21 

Október  24.  Ásványtan-Geokémiai  Szakosztály  előadóülése 
Elnök : Sztrókay  Kálmán 

Moorbath,  S. : Stroneiumizotóp  kormeghatározó  módszer  alkalmazása  a 
kőzettani  vizsgálatokban 
Résztvevők  száma:  27 
Október  26.  Tektonikai  előadóülés 
Elnök : D a n k Viktor 

S z a 1 a i Tibor:  A Nyugati-Kárpátok  DK-i  szegélyének  tektonikája  és  a triász 
medence 

Szánt  ner  F erenc  — Szabó  Elemér:  A móri  árok  szerkezete  a bauxitkuta- 
tások  alapján 
Résztvevők  száma:  28 
Október  31.  Oktatási  Bizottság  ülése 
Elnök : Nemecz  Ernő 

Tárgy:  A Bizottság  működési  tervének  megtárgyalása  a társulati  elnökség  részvé- 
telével 

Résztvevők  száma:  11 

November  8.  Nemzetközi  Kapcsolatok  Bizottsága  ülése 
Elnök : Nemecz  Ernő 
Tárgy:  1967.  évi  külföldi  utak 
Résztvevők  száma:  6. 

November  14.  Agyagásványtani  Szakcsoport  ankétja  a Szilikátipari  Tudományos  Egyesület 
Finomkerámiai  Szakosztályával  közös  rendezésben 
Elnök : Molnár  Gyula 

Varjú  Gyula:  Tokajhegységi  finomkerámiai  ásványi  nyersanyagok  ásványkő- 
zettani és  genetikai  típusai,  valamint  azok  elnevezése 


120 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


Kiss  Lajos:  Javaslat  a Tokaj -hegységi  finomkerámiai  nyersanyagok  kereske- 
delmi típusainak  kialakítására 
Résztvevők  száma:  42 

November  14.  Őslénytani  Szakcsoport  előadóülése 
Elnök:  B á 1 d i Tamás 

G é c z y Barnabás  emlékezése  Telegdi  Roth  Károlyra 
Sai  — Halász  András:  Az  extinetio  kérdése  a modern  neuroendokrín  kutatá- 
sok tükrében 

Oravecz  János:  Őslénytani  adatok  az  upponyi  paleozoikumból 
Monostori  Miklós:  Fácies  vizsgálatok  a solymári  Várerdő-hegyen 
Résztvevők  száma:  38 
November  16.  Elnökségi  ülés 

Elnök:  N e m e c z Ernő 

Tárgy:  1.  Jelentés  az  elnökségi  bizottságok  munkájáról  2.  1967.  évi  részletes 
munkaterv 
Résztvevők  száma:  5 
November  16.  Előadóülés 

Elnök:  N e m e c z Ernő 

V e n d 1 Aladár  köszöntése  80.  születésnapja  alkalmából 

P o j j á k Tibor:  Az  Ózd  — egeresein  medence  savanyít  piroklasztikumai 
Bidló  Gábor:  Újabb  adatok  az  eruptív  kőzetek  vegyi  ellenálló  képességének 
vizsgálatához 
Résztvevők  száma:  72 

November  17.  A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Szegedi  Csoportjának  alakulóülése  — Sze- 
geden 

Elnök : Koch  Sándor 
Bank  Viktor:  Megnyitó 
Üdvözlések 

Vezetőségválasztás.  A Társulat  elnöksége  javaslatára  jelenlevők  egyhangú  tetszés- 
nyilvánítással  Koch  Sándor  tiszteleti  tagunkat  díszelnökké,  Dank  Viktor  társel- 
nököt ügyvezető  elnökké,  Mezősi  József  tagtársunkat  titkárrá  választották. 

Kriván  Pál:  Megemlékezés  Treitz  Péter  születésének  100.  évfordulóján 
M i li  á 1 1 z István:  A Dél- Alföld  felszínközeli  rétegeinek  földtana  c.  poszthumusz 
munkáját  bemutatta  M u c s i Mihály. 

Résztvevők  száma:  82 

November  28.  Ásványtan-Geokémiai  Szakosztály  előadóülése 
Elnök:  Sztrókay  Káhnán 

Sztrókay  Káhnán:  Tájékoztató  beszámoló  a Nemzetközi  Ásványtani  Asszo- 
ciáció (IMA)  ez  év  augusztusában  az  angliai  Cambridge-ben  tartott  ülésezéséről 

V i r á g li  Károly  — Szolnoky  János:  Baktériumok,  mint  a mecseki  uránérc 
keletkezésének  és  további  áthalmozódásának  tényezői 

Bondor  Lívia:  Üledékes  és  piroklasztikus  ásványok  a Dunántúl  ÉK-i  részének 
eocén  kőfejtőiből 

November  30.  Mérnökgeológia-Építésföldtani  Szakcsoport  vezetőségi  megbeszélése  a Bányá- 
szati Kutató  Intézetben 

Elnök : Papp  Ferenc 
Tárgy:  1967.  évi  munkaterv 
Résztvevők  száma:  6. 

November  30.  A Mérnökgeológia-Építésföldtani  Szakcsoport  tanulmányi  látogatása  a Bá- 
nyászati Kutató  Intézet  közetmechanikai  osztályán  és  laboratóriumában 
Vezető:  Horváth  József 
Résztvevők  száma:  24 

December  7.  Mérnökgeológia-Építésföldtani  Szakcsoport  előadóülése 
Elnök:  Papp  Ferenc 

Szilvágyi  Imre:  Kísérletek  agyagok  viselkedésének  jobb  jellemzésére 
Résztvevők  száma:  29 

December  8.  Elnökségi  ülés  Miskolcon  a Társulat  Északmagyarországi  Csoportjának  vezető- 
ségével együttesen 

Ehlök:  Nemecz  Ernő  ill.  P o j j á k Tibor 
Tárgy:  Az  1966.  évi  tevékenység,  1967.  évi  feladatok 
Résztvevők  száma:  17 


Társulati  ügyek 


121 


December  12.  Agyagásványtani  Szakcsoport  előadóülése 

Elnök:  Székyné  Fux  Vilma 

N e m e c z Ernő  — Varjú  Gyula:  Beszámoló  a CIPEA  1966.  évi  jeruzsálemi 
konf  erenciáj  áról 

Székyné  Fux  Vilma:  A CIPEA  nevezéktani  albizottság  javaslatainak  meg- 
beszélése 

Résztvevők  száma:  37 
December  14.  Választmányi  ülés 

Elnök : N e m e c z Ernő 

Tárgy:  x.  Beszámoló  az  előző  választmányi  ülés  óta  történt  társulati  működésről. 

2.  A Társulat  alapszabányának  megvitatása.  3.  1967.  évi  munkaterv.  4.  Folyó  ügyek 

Résztvevők  száma:  28 
December  14.  Évadzáró  klubest 

Elnök : N e m e c z Ernő 

N e m e c z Ernő  —Varjú  Gyula:  1966.  évi  izraeli  tanulmányút 

Ifjúsági  Díjak  kiosztása.  Az  Ifjúsági  díjakat,  1000—1000.—  Ft-ot  1966-ban 
Buda  György  és  Rakovits  Zoltán  tagtársunk  kapta. 

Résztvevők  száma:  67 

* * * 

A K r i v á n Pál  vezetése  alatt  két  tagozatban  (kezdő  és  haladó)  működő  Köz- 
ponti Geológus  Szakkör  1 966  őszén  is  folytatta  tevékenységét  csütörtök 
délutánonként  négy  órás  foglalkozásokkal. 


A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Mecseki  Csoportjának  1966  őszi — téli  ülésszakán  Pécsett 

elhangzott  előadások 


November  2.  Előadóülés 

Elnök : Barabás  Andor 

Selmeczi  Béláné:  Szénült  és  ásványosodott  fatörzsek  ércesedése  a mecseki 
uránérclelőhelyen 

Várszegi  Károly : Rézérc-nyomok  a nyugat-mecseki  szeizi  palában  és  homok- 
kőben 

Szederkényi  Tibor:  A szigetvári  vízkutató  fúrás  földtani  tapasztalatai 
Résztvevők  száma:  34 
December  15.  Klubest 

Elnök:  Barabás  Andor 

Csalogovits  István:  Földtani  kirándulás  Zágrábban  és  környékén 
1966.  évi  pályázat  eredményhirdetése 
Résztvevők  száma:  28 


A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Középdunántúli  Csoportjának  1966.  őszi  — téli  ülésszakán 

elhangzott  előadások 

Október  12.  Előadóülés  Balatonalmádiban 
Elnök:  V i z y Béla 

B u b i c s István : A balatonfelvidéki  metamorf  kőzetek  üledékföldtani  és  tekto- 
nikai sajátságai 

Szabó  Elemér:  Bauxitkészletek  elektronikus  módszerű  számítása 
Résztvevők  száma:  35 
Október  28.  Velencei-hegy  ségi  tanulmányút 

Vezetők:  Nagy  Béla  és  Félegyházi  Zsolt 
Résztvevők  száma:  43 

November  24.  Előadóülés  Veszprémben  a Középdunántúli  Szénbányászati  Trösztnél 
Elnök:  Vizy  Béla 

Kerekes  Árpád:  A termikus  vízelőrejelzési  módszer  eredményei  a padragi 
bányáknál 

V i z y Béla:  A halimbai  bauxi telőfordulás  vízföldtani  viszonyai 
P o s g a y Károly:  Bauxittérfogatsúly- vizsgálatok 
Résztvevők  száma:  24 


122 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  i.  füzet 


December  15.  Klubdélután  Balatonalmádiban 
Ülnök:  V i z y Béla 

Hámor  Géza:  Beszámoló  a Kárpát-Balkáni  Asszociáció  bulgáriai  ülésszakáról 
B árdossy  György:  Görögországi  útiélmények 
Az  1966.  évi  pályázat  eredményhirdetése 
Résztvevők  száma:  28 


A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Északmagyarországi  Csoportjának  1966.  őszi — téli  ülésszakán 

elhangzott  előadások 


November  10.  Előadóülés 

Elnök:  Kovács  Lajos 

P á 1 f y József:  A Mátra-bükkaljai  lignitkutatás  földtani  eredményei  és  a további 
kutatás  perspektívája 

Harnos  János:  Harmadidőszaki  képződmények  térbeli  helyzete  Rudabányán 
és  azok  kapcsolata  az  azonos  korú  környékbeli  kifejlődésekhez 
Résztvevők  száma:  31 
November  24.  Előadóülés 

Elnök:  Pojják  Tibor 

B e n k ő Ferenc:  Űjabb  elméletek  a magmás  telepképződésben 
P á 1 f y József  - Hursán  László:  A nagyrédei  lignit-kutatási  terület  komplex 
földtani-mélyfúrási  geofizikai  vizsgálata 
Résztvevők  száma:  32 

December  8.  Vezetőségi  ülés  a Társulat  elnökségével  együttesen 
Elnök:  Xemecz  Ernő  ill.  Pojják  Tibor 
Tárgy:  Az  1966.  évi  tevékenység,  1967.  évi  feladatok 
Résztvevők  száma:  17 
December  8.  Klubest 

Elnök:  Pojják  Tibor 

B e n k ő Ferenc:  Bányageológus-  és  mérnökgeológus-képzés  a szovjet  műegyete- 
meken 

W a 1 1 a c h e r László:  1967.  évi  munkaterv 
Jutalmak  kiosztása 
Résztvevők  száma:  34 


Koch  Sándor 


MAGYARORSZÁG 

ÁSVÁNYAI 

420  oldal  • ig8  ábra  • Kötve  7 8, — Ft 

A Magyarország  ásványairól  1882-ben  meg- 
jelent első  és  azóta  is  egyetlen  magyar 
nyelvű  kiadvány  Magyarország  ásványait 
betűrendben  sorolta  fel. 

Koch  Sándor  ennél  sokkal  többre,  Magyar- 
ország  ásványainak  teljes  feldolgozására  vál- 
lalkozott. Ennek  során  genetikai-földtani 
rendszerbe  foglalja  az  ásványelőfordulásokat, 
e rendszeren  belül  267  magyarországi  ásvány- 
lelőhelyet tárgyal,  és  ismerteti  a lelőhelyeken 
előforduló  összesen  260  ásványfaj,  ill.  válto- 
zat előfordulási  viszonyait,  kristálytani  jel- 
legzetességét, vegyi  felépítését. 

A mű  nemcsak  a gazdaságilag  jelentős  érces- 
és nemérces  ásványok  előfordulását  elemzi 
részletesen,  hanem  a csak  tudományos  szem- 
pontból értékes  lelőhelyek  eddig  előkerült 
ásványait  is. 

A szerző  a magyar  mineralógusok  régi  adós- 
ságát törleszti  művével,  amely  Magyarország 
ásványtani  ismeretének  alapjait  rakja  le. 


AKADÉMIAI 


KIADÖ • BUDAPEST 


A kiadásért  felel  az  Akadémia  Kiadó  igazgatója  Műszaki  szerkesztő:  Merkly  kászló 

A kézirat  nyomdába  érkezett:  1967.  II.  24.  — Példányszám:  1300 
Terjedelem:  10,85  (A/ 5)  iv  + 1,05  (A/5)  ív  műmelléklet 
67.63  507  — Akadémiai  Nyomda,  Budapest  — Felelős  vezető:  Bemát  György 


I.  tábla 


V i r d g h — V i ne  z e:  A mecseki  uvánérclelőhely 


II.  tábla 


V i r d g h — V i n c z e : A mecseki  uránérclelőhely 


III.  tábla 


V i r d g h — V i n c z e:  A mecseki  uránérclelőhely 


IV'.  tábla 


V i r á g h — V i n c z e : A mecseki  uránérclelőhely 


V.  tábla 


SM* 

mfr** 


2. 


'V~ 


I i r á g h — V i n c z e : A mecseki  uránér clelőhely 


VI.  tábla 


V i r dg  h — V in  c z e:  A mecseki  uránérclelőhely 


VII.  tábla 


Kókay:  A Bakony -hegy ség  felsőtovtonai  képződményei 


VIII.  tábla 


K ók  ay:  A Bakony -hegy  ség  felsőtortonai  képződményei 


IX.  tábla 


Káka  y : A Bakony -hegy ség  felsőtortonai  képződményei 


X.  tábla 


B a l k a y — B ár  do  s sy  : Lateritesedési  részfolyamat-vizsgálatok 


XI.  tábla 


B a l k a y 


Bdrdossy:  Lateritesedési  részfolyamat-vizsgálatok 


XII.  tábla 


B a l k a y — Bárdossy:  Lateritesedési  vészfolyamat-vizsgálaiok 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

A MAGYARHONI  FÖLDTANI  TÁRSULAT  FOLYÓIRATA 
EKXTUIETEHb  BEHTEPCKOrO  TEOJlOrMMECKOrO  OBIRECTBA 
BULLETIN  DE  LA  SOCIÉTÉ  GÉOLOGIQUE  DE  HONGRIE 
ZEITSCHRIFT  DÉR  UNGARISCHEN  GEOLOGISCHEN  GESELLSCHAFT 
BULLETIN  OF  THE  HUNGÁRIÁN  GEOLOGICAL  SOC1ETY 

XCVII.  KÖTET  2.  FÜZET 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY  XCVII.  kötet,  2.  füzet,  124  oldal 
Budapest,  1967.  április — június 


ÉRTEKEZÉSEK 


AZ  URÁNÉRCESEDÉS  ÉS  A KŐZETEK  SZÍNE  KÖZÖTTI 
ÖSSZEFÜGGÉS  VIZSGÁLATA 

BÁLIVÁ  ZOI/TÁN 
(io  ábrával  és  4 táblázattal) 

Összefoglalás:  A mecseki  ércmező  előzetes  kutatása  folyamán  külszínről  lemélyített 

nagyszámú  mélyfúrás  földtani  dokumentációja  alapján  lehetővé  vált  a színeloszlás  és  az 
ércesedés  összehasonlító  mennyiségi  vizsgálata.  A fúrási  rétegsorok  és  a régebben  megszer- 
kesztett izovonalas  térképek  kiértékelésére  új  módszert  dolgoztunk  ki,  mely  alkalmazásával 
függőleges  és  két  feltételezett  sávrendszerre  merőleges  vízszintes  irányban  megszerkesztet- 
tük a földtani  paraméterek  átlaggörbéit.  A diagramok  tanulmányozása  során  igazoltuk  és 
egy  sor  új  adattal  kiegészítettük  az  ércmező  felépítéséről  az  eddigi  kutatások  alapján  alkotott 
általános  képet.  A színvizsgálatok  alapján  levont  következtetések  hasznosak  lehetnek  ipari 
és  tudományos  kutatásokban. 

A ritkafém-ércesedést  tartalmazó  üledékes  kőzetek  színe  sok  lelőhelyen  jelentős 
szerepet  játszik  a keletkezési  körülmények  megállapítása  és  a földtani  kutatómunkák 
helyes  irányítása  szempontjából.  A színek  tanulmányozása  különösen  fontos  a durva- 
törmelékes vörös-tarka  összletekhez  kötődő  ritkafém-lelőhelyek  esetében.  Az  ércesedés 
itt  változékony  geokémiai  közegben  ment  végbe,  és  annak  folyamatát  főleg  a kontrasztos 
redox-viszonyok  határozták  meg,  amelyek  a kőzetek  változatos  színében  jutottak  kife- 
jezésre. Példaként  a mecseki  uránérclelőhelyek  szolgálhatnak.  Az  ércesedés  itt  felső- 
permi zöldhomokkövekhez  kötődik,  ún.  produktív  összletekhez;  ez  útóbbi  nem  réteg- 
tani  szint,  hanem  lieteropikus  fácies,  s így  a továbbiakban  azt  mint  produktív  fáciest 
említjük.  Fekvőjének  és  fedőjének  helyzetét,  vastagságát  és  felépítését  elsősorban  a 
kőzetszínek  alapján  határozzák  meg,  annál  is  inkább,  mivel  a szemcsenagyság  és  egyéb 
üledékföldtani  jellegek  alapján  a rétegsor  igen  egyhangúnak  tűnik. 

Az  ércesedés  elhelyezkedési  és  keletkezési  viszonyai  tanulmányozása  során  V i- 
r á g h K.  nagy  figyelmet  szentelt  a kőzetek  színe  és  az  ércesedés  összefüggésének  vizs- 
gálatára s kimutatta,  hogy  az  ércesedés  szoros  kapcsolatban  áll  a produktív  fácies  fel- 
építésével és  vastagságával:  a legnagyobb  lelőhelyek  ott  helyezkednek  el,  ahol  a fácies 
vastagsága  nagy  s az  ún.  „köztesvörös”  homokkő  szerepe  jelentős;  gyenge  minőségű 
érces  területeken  a fácies  összvastagsága  kicsi,  a „köztesvörös”  szerepe  pedig  jelenték- 
telen. Ezeket  az  elképzeléseket  fejlesztettük  tovább  a meglevő  adatok  mennyiségi  kiér- 
tékelésével. 

Az  ércesedés  és  a kőzetek  színe  kapcsolatának  kvantitatív  vizsgálatában  általá- 
ban két  irányzat  szokott  érvényesülni: 

1.  A makroszkópos  dokumentáció  során  szerzett  színmeghatározások  feldolgo- 
zása térképek,  szelvények,  diagramok  stb.  szerkesztésének  segítségével.  Ez  esetben  a 
leírás  szubjektív  voltát  bizonyos  mértékig  ellensúlyozza  az  adatok  nagy  száma.  E mód- 
szerrel a részletek  mellőzésével  csak  az  alapszíneket  lehet  tanulmányozni.  Előnye  az 
egyszerű  műveletek  tömeges  és  általános  alkalmazása,  ami  az  esetek  többségében  lehetővé 
teszi  a színek  térbeli  eloszlása  törvényszerűségeinek  vizsgálatát. 


1* 


128 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


2.  A színek  kvantitatív  meghatározása  fotométer  segítségével.  Ennek  során  egy- 
egy  szín  jellegének  és  az  ércesedéssel  való  kapcsolatának  egy  sor  olyan  részletét  lehet 
megállapítani,  amely  elkerülheti  a figyelmet  a vizuális  leírás  folyamán.  Az  esetek  többsé- 
gében e módszerrel  csak  egyes  kiválasztott  objektumok  tanulmányozása  lehetséges, 
minek  alapján  inkább  csak  statisztikai  vizsgálatokat  lehet  végezni.  Ez  szükségessé  teszi 
kiegészítésképpen  a makroszkópos  dokumentációt  is. 

Az  első  módszert  az  ércmezők  és  lelőhelyek  földtani  felépítésének  vizsgálata  során, 
a másodikat  pedig  az  érctestek  elhelyezkedési  viszonyai  és  belső  felépítése  tanulmányo- 
zására célszerű  alkalmazni.  A jelen  értekezés  a mecseki  ércmező  produktív  fáciesét  alkotó 
kőzetek  színváltozásait  tárgyalja. 


A produktív  fácies  kőzetei  színeloszlásának  vizsgálata 

A kőzetek  tanulmányozásának  alapjául  a külszínről  lemélyített  fúrások  anyagá- 
nak földtani  dokumentációja  szolgált. 

A produktív  fácies  kőzeteinek  színe  három  alaptípusra  bontható.  A vörös 
színt  vasoxid-hidroxid  okozza.  A zöld  színt  valószínűleg  a hidroszilikátokban 
levő  kétvegyértékű  vas  okozza.  Erre  mutat  az  a tény,  hogy  e kőzetekben  a Fe  + + +/Fe  + + 
arányos  a vörös/zöld  viszonnyal.  A K i s s J.  által  leírt  krómcsillám  szerepe  a produktív 
fácies  kőzeteiben  alárendelt.  A zöldhomokkőkifejlődéshez  különböző  -zöld,  narancs, 
drapp,  rózsaszín,  fehéres  stb.-  színű  kőzeteket  sorolnak,  amelyek  kötőanyaga  általában 
zöldes  színű,  s valamennyi;  a „feküszürke”  és  „fedő vörös”  összletek  átmenetén  található. 
A „zöld”  gyűjtőnévvel  jellemzett  kőzetek  különböző  színeit  egyelőre  nem  vizsgálták. 
Mivel  együttesen  geokémiai  vonatkozásban  határozott  helyet  foglalnak  el  az  oxidált 
és  redukált  kőzetek  határán  és  valamennyiben  lehet  érc,  mindezeket  a különböző  színű 
és  árnyalatú  kőzeteket  együtt  jellemezzük.  A szürke  színt  jórészt  a gyakran  pirit- 
tartalmú  szervesanyag  okozza.  E kőzetek  nem  ritkán  zöldes  árnyalatúak.  Ha  ilyen  eset- 
ben a földpátszemcsék  fehér  vagy  szürkés  színűek  a kőzeteket  szürkének  írják  le;  ha  a 
földpátok  között  rózsaszínűek  is  akadnak,  már  a zöld  színűekhez  sorolják. 

A vörös  színű  kőzeteket  a zöldektől  könnyű  megkülönböztetni.  A zöld  kőzeteket 
a szürkéktől  elválasztani  nehezebb,  de  kellő  gyakorlat  esetén  sikerül. 

A három  alapszínű  kőzet  a szelvényben  kiékelődő  rétegek,  lencsék  és  nyelvek 
alakjában  váltakozik.  Egy-egy  rétegszintben  ugyancsak  nagy  a színváltozékonyság. 
A vezetőszintek  hiánya  és  a nagy  fáciesbeli  véltozékonyság  miatt  a fúrási  rétegsorokat 
még  kis  távolságokon  belül  is  csak  megközelítőleg  lehet  azonosítani. 

A produktív  fácies  bonyolult  felépítése  és  a különböző  színű  alkotó  kőzetek  elosz- 
lásában mutatkozó  nagyfokú  rendszertelenség  következtében  szükségesnek  látszott 
a színelosztás  vizsgálatában  kvantitatív  módszereket  alkalmazni.  Z e n k o v,  D.  A. 
nyomán  a változékonysági  ellipszoidról  alkotott  elképzelésből  indul- 
tunk ki. 

A színeloszlás  térbeli  modelljét  ábrázolni  és  kiértékelni  igen  nehéz.  Valamely 
földtani  tényező  értékeinek  eloszlását  könnyebb  a jellemző  irányok  és  síkok  mentén 
tanulmányozni,  amilyenek  a változékonysági  ellipszoid  tengelyei  és  fő  metszetei.  Ezért 
minden  paraméter  vizsgálata  előtt  meg  kell  határozni  a megfelelő  változékonysági  ellip- 
szoid tengelyeinek  térbeli  helyzetét. 

Az  üledékösszletekben  gyakorlatilag  minden  paraméter  maximális  változékony- 
sága merőleges  a rétegződésre.  Lapos  boltozat  esetében  (pl.  a Kővágószöllősi  antiklinális) 
ez  a tengely  függőleges  helyzetűnek  vehető,  míg  a másik  kettő  vízszintesnek.  Függőleges 
irányban  a változékonyság  annyival  nagyobb  a vízszintesnél,  hogy  a rétegösszletek 


Bállá:  Az  uránércesedés  és  a kőzetek  színe 


129 


A 


B 


c 


i,  ábra.  A színeloszlás  és  az  ércesedés  függőleges  szelvényei.  Szerkesztette  B a 1 1 a Z.,  1965.  Jelmagya- 
rázat: A)  Abszolút  szín  eloszlás,  B)  Pruduktivitás,  C)  Relatív  színeloszlás;  a)  A lelőhelytől  nyugatra 
eső,  nemipari  terület,  íij  A lelőhely  nyugati  része,  c)  A lelőhely  központi  része,  d)  A lelőhely  keleti  része, 
e)A  lelőhelytől  keletre  eső,  nemipari  terület;  1.  „Köztes-szürke”  homokkő,  2.  „Zöld”  homokkő,  3.  „Köztes- 
vörös” homokkő,  4.  Produktivitás 

d>nr.  7.  XluarpaMMbi  pBeTOBoro  cocraBa  h pacnponeneHnn  opyneHemm  no  BepTm<ann.  CocTaBHn  Bánná 
3.,  1965.  YcnoBHbie  o6o3HaneHHn:  A)  A6comoTHbift  uBeTOBoft  cocTaB,  B)  riponyKTHBHocTb,  C) 
OTHOCHTenbHbiít  UBeTOBofl  cocTaB;  a)  HenpoMbiwneHHbifí  ynacTOK  k 3anany  ot  Mecropo>KfleHHB,  b)  3ananHan 
nacTb  MecTopowneHHB,  c)  UeHTpanbHan  nacTb  MecTopowAeHnn,  d)  BocTOMHan  nacTb  MecTopo>KneHnn,  e)  He- 
npoMMbimneHHbifl  ynacTOK  k BocTOKy  ot  MecTopoKneHnn ; l.«ripoMe>KyTowHbie  cepwe»  necnaHHKH,2.  «3eneHbie» 
necnaHHKH  3.  «npoMe>KyToqHbie  KpacHbie»  necnaHHKM,  4.  nponyKTHBHocTb. 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


130 


paraméter- változékonysági  modell jéiil  első  megközelítésben  forgási  ellipszoid  fogadható 
el.  A kőzetszínek  tanulmányozását  ezért  külön  kell  végezni  függőleges  irányban  és  víz- 
szintes síkban. 

A függőleges  színeloszlás  mennyiségi  vizsgálatára  kidolgoztuk  az 
ún.  összenyomott  rétegsorok  módszerét,  amelynek  lényege  a követ- 
kező: 

Egy  meghatározott  területet  jellemző  fúrások  rétegsorait  valamely  jól  követhető 
szinten  azonosítjuk.  Esetünkben  a fáciesbeli  változékonyság  miatt  eddig  nem  sikerült 
határozott  vezetőszintet  kijelölni,  s ezért  aránylag  jól  követhető  szintnek  a zöldhomokkő 
fedőjét  tekintettük,  amit  az  indokol,  hogy  az  érc  produktív  fáciesen  belüli  elhelyezkedésé- 
ben a geokémiai  tényezők  játsszák  a vezetőszerepet.  A fedőtől  lefelé  a geofizikai  fekvőig 
(1.  alább)  meghatározott  távolságonként  a fúrásdokumentációkból  kiolvastuk  a kőzetek 
színét  s az  adatokat  az  I.  táblázatban  összesítettük.  Ezt  követően  meghatároztuk,  hogy 
egy-egy  adott  szinten  hány  fúrás  tárt  fel  „köztesvörös”,  „zöld”  és  „köztesszürke”  homok- 
követ. 

Az  I.  táblázat  utolsó  négy  sorának  eredményét  képező  számokat  átírtuk  a II. 
táblázat  2 — -5.  oszlopába,  majd  elvégeztük  a 8 — 14.  oszlop  fejlécében  jelzett  művelete- 
ket. A kapott  adatok  alapján  szerkesztettük  meg  a produktív  fácies  függőleges  szín- 
szelvényeit (1.  A és  i.C  ábra). 

A vízszintes  színeloszlás  vizsgálatához  felhasználtuk  a produktív 
fácies,  a „köztesvörös”  és  a „köztesszürke”  izopachit-térképeit,  amelyek  szerkesztését 
az  alább  szabályok  szerint  végeztük: 


1.  táblázat  — TaöAuif  a 


A fúrás 
sorszáma 

•Na  CKB3WHH 


2026 

2027 

2028 


A fúrási  rétegsorok  feldolgozásának  munkalapja 
PaÖOMHH  ÖHDJIJieTeHb  OÖpaÖOTKH  KOJIOHOK  ŐypOBblX  CKBa>KHH 


Vörös 

KpacHbifi 

Zöld 

3ejieHbift 

Szürke 

cepbiíí 


A fedőtől  számított 
távolság 

PaccTOflHue  ot  kpobjih 


8 


10  11  12  13  14  15  iő  17  18 


sz 

c 

sz 

c 


sz 

c 

sz 

c 


sz 

c 


sz 

c 


3 

sz 


sz 

c 


sz  sz  sz 
c c c 


7 8 10  12  15 

43  39  30  27  20 

19  21  28  28  31 


z z 
3 3 


Összes 

Bcero 


69  68  68  67  66 


Megjegyzés:  A táblázat  rovataiban  megfelelő  kezdőbetűkkel  tüntetjük  fel  a kőzetszíneket 
n p n m e q a h h e : LIbct  nopoA  bbihochtch  cooTBeTCTByiomHMH  HaManbHbiMH  öyKBaMH  b rpa(})bi  Taö/mubc 


Bállá  : Az  uránércesedés  és  a kőzetek  színe 


131 


II.  táblázat  — TaöAuifa  II 

A fúrási  rétegsorok  feldolgozáséinak  adatösszesítője 
Cboahhö  6ioJineTeHb  oőpaöoTKH  kojtohok  őypoBbix  ckb3>khh 


H 

11 

V 

z 

SZ 

mc 

mc 

n 

V 

z 

sz 

V 

z 

SZ 

n„ 

n„ 

n„ 

n„ 

n0 

n 

n 

n 

H 

n 

k 

3 

c 

mc 

mc 

n 

K 

3 

c 

K 

3 

c 

n0 

n0 

n„ 

n0 

n0 

n 

n 

n 

I 

2 

' 3 

4 

5 

6 

7 

8 

9 

IO 

ii 

12 

13 

14 

ahol:  H = a fedőtől  mért  távolság,  n = a harántolások  száma,  v = a vörös  harántolások  száma,  z = a 
zöld  harántolások  száma,  sz  = a szürke  harántolások  száma,  mc  = a lineáris  fémvagyon,  n0  = a 
területrészen  levő  összes  fúrások  száma 

r g e : H = paccroaHHe  ot  kpobjih,  n = KonnqecTBo  nepeceieHHtí,  k = KcunmecTBO  nepeceqeHHü  KpacHbix 

nopofl,  3 = KOJiHqecTBo  nepeceqeHHü  3eneHbix  nopon,  c = KOmmecTBO  nepeceqeHHtí  cepbix  nopofl,  mc  = 
jiHHeüHbie  3anacbi,  n„  = o6mee  koahbcctbo  ckb3>khh  Ha  yqacTKe 

Megjegyzés:  A táblázat  különböző  rovatainak  adatait  a tanulmányban  szereplő  következő  diagra 
mok  szerkesztésénél  használtuk  fel: 

npHMenaHHe:  űaHHbie  Tex  hjih  HHbix  rpacj)  GbuiH  Hcnonb30BaHbi  npn  cocTaBneHHH  cnenyioniHx  AHa- 
rpaMM: 


Rovat 

Tpaifa 

A diagramm  (ábra)  sorszáma 
ÜHarpaMMa  (JSfe  cjmr.) 

függőleges  tengely 
BepTHKajibHan  ocb 

vízszintes  tengely 
ropH30HTajibHan  ocb 

I 

1 a — c 

7 

1 b 

8 — ír 

i a 

12  — 14 

1 c 

III.  táblázat  — Ta6 Altija  III 


Izovonalas  térkép  feldolgozásának  munkalapja 
PaöOHMfí  6ionAeTeHb  oGpaGoTKH  napx  b h30jihhhhx 


A kisegítő 
egyenesek 
sorszáma 

NqNq 

BcnoMoraTe/ibHbix 

npnMbix 

Az  izovonalközök 
hossza 
.,1” 

JáAHHa  0Tpe3K0B,  3aKJlK)MeHHbIX 
Me>KAy  M30JIHHHBMH 

I 5 10 

1 21 

Szorzatok 

ripOM3BeAeHHB 

1 10 

0 | 3 | 7.5  -£tnl 

— ml 

m = T 

| 

Ilii 

ahol:  1 = a kimért  szakaszok  hossza,  m = a szakaszok  átlagértékei  (a  fejléc  második  számsora,  m = a 
paraméter  átlagértéke  a kisegítő  egyenes  mentén. 

r a e : I = A-nHHa  0Tpe3K0B,  m = cpeAHee  3HaqeHne  napaMeTpa  no  OTpe3K3M  (BTopoü  paA  nn([>p,  m = cpeAHee 
3HaqeHHe  napaMeTpa  no  BcnoMoraTenbHbiM  npnMbiM 

Megjegyzés:  A fejléc  felső  számsorában  az  izovonalak  értékeit  tüntetjük  fel. 
ripHMeqaHHe  : BepxHHfi  pna  nn<t>p  OTBeqaeT  3HaqeHHHM  h30ahhhü 


132 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


1 . A vastagságokat  mindig  a fúrások  tengelye  mentén  mértük. 

2.  Az  elferdült  fúrásokban  az  adatokat  a produktív  fácies  harántolása  közepének 
vízszintes  vetületére  vonatkoztattuk. 

3.  Az  izopachitok  helyzetét  a kapott  pontok  közötti  lineáris  interpolációval 
határoztuk  meg  az  alábbi  szabályok  szerint: 

a ) közel  derékszögű  háló  esetén  csak  a téglalapok  vagy  négyzetek  oldalait  inter- 
poláltuk; 

b ) szabálytalan  háló  esetén  a lehetséges  legkisebb  oldalú  háromszögek  oldalvo- 
nalait interpoláltuk; 

c)  a hálósűrűséget  nem  vettük  tekintetbe  s az  egész  területre  egy  térképet  szer- 
kesztettünk felhasználva  minden  teljesértékű  adatot. 

4.  Ha  a fúrásban  a produktív  fáciest  szelvényben  kiszerkeszthető  és  térképen 
követhető  törés  harántolta,  a következőképpen  jártunk  el: 

a)  ha  a produktív  fácies  szelvényében  vető  volt,  az  adatokat  nem  vettük  tekin- 
tetbe; 

b)  ha  a produktív  fácies  feltolódás  miatt  ismétlődött: 

— ha  egyik  harántolás  sem  volt  teljes,  az  adatokat  nem  vettük  tekintetbe; 

— ha  csak  egy  harántolás  volt  teljes,  annak  adatait  vettük  figyelembe; 

— ha  mindkét  harántolás  teljes  volt,  a nagyobb  vastagság-adatokat  használtuk 
fel. 

5.  A kiszerkesztett  izopachit-térképeket  a produktív  fácies  fedőjének  kibúvási 
vonalával  és  a szélső  fúrásokat  összekötő  egyenes  szakaszokkal  határoltuk  le. 

így  minden  térképet  azonos  harántolások  alapján  egyforma  interpolálási  szabályok 
szerint  szerkesztettünk  meg,  ami  lehetővé  tette  azok  kvantitatív  kiértékelését. 

E térképeken  leginkább  szembetűnő  az  ércmező  nyugati  szegélyén  húzódó  nagy 
vastagság-értékekkel  jelzett  ÉÉNy  csapású  sáv.  Kevésbé  világosan  tűnnek  ki  az  erre  kb. 
harántirányú  KÉK  csapású  sávok.  A színek  sávos  eloszlása  azt  a gondolatot  kelti,  hogy 
a színváltozékonyság  a produktív  fácies  síkjában  anizotrop  jellegű.  Két  sávrendszer 
léte  arra  mutathat,  hogy  két  háromtengelyű  változékonysági  ellipszoid  áthatásával  van 
dolgunk,  melyek  hossztengelyei  egybeesnek  és  függőlegesek,  közepes  és  rövid  tengelyeik 
viszont  kb.  8o°-os  szöget  zárnak  be.  Ebből  következik,  hogy  a színeloszlást  valószínűleg 
két  egymástól  független  tényező  eredményezi,  amelyek  hatását  külön  kell  tanulmányozni. 

E célból  kidolgoztuk  az  összenyomott  átlagparaméter- 
szelvények  módszerét,  amelynek  lényege  a következő: 

A térképre  a tanulmányozott  iránnyal  párhuzamosan  egyforma  távolságra  egy 
sor  egyenest  húztunk,  amelyek  mentén  kimértük  az  izopachitokkal  lehatárolt  szakaszok 
hosszát.  Az  azonos  izovonalak  közé  eső  szakaszok  összhosszát  a III.  táblázatban  össze- 
sítettük, majd  beszoroztuk  a lehatároló  izopachitok  értékének  számtani  középértékével. 
Ha  a szakasz  mindkét  végét  ugyanaz  az  izovonal  képezte,  az  átlagvastagságot  az  adott 
és  a következő  izopachit  értékének  számtani  átlagaként  határoztuk  meg.  Ha  a lehatároló 
izovonal  az  egész  területrészen  a legnagyobb  értékű  volt,  kiszámítottuk  a rajta  belül 
eső  vastagságadatok  számtani  átlagát,  majd  a kapott  „tetőérték”  és  az  izopachit  szám- 
tani közepét  és  ez  utóbbit  fogadtuk  el  a vizsgált  szakasz  átlagvastagságának.  Az  ilymó- 
don  kapott  szorzatok  összegét  osztottuk  a szakaszok  összhosszával,  amelybe  belevettük 
azokat  is,  amelyeken  a vastagság  nullával  volt  egyenlő.  Megismételve  a műveletet  min- 
den egyes  kisegítő  egyenes  mentén  megkaptuk  az  azokra  eső  átlagvastagságokat  is 
(III.  táblázat). 

Az  egyszerre  feldolgozott  térképeken  a kisegítő  egyenesek  helyzete  azonos  volt, 
ami  lehetővé  tette  a különböző  paraméterek  összehasonlítását.  A III.  táblázat  adatait 
a IV.  táblázat  1 — 7.  oszlopában  összesítettük,  majd  elvégeztük  a 8 — 10.  oszlop  fejlécé- 


Bállá  : Az  uránér cesedés  és  a kőzetek  színe 


133 


NyDNy 


KEK 


2,  ábra.  Szín-  és  mc-görbék  az  első  sávrendszerre  merőleges  irányban.  Szerkesztette  Bállá  Z.,  1965. 
Jelmagyarázat:  1.  „Köztes-szürke”  homokkő.  2.  „Zöld”  homokkő,  3.  „Köztes-vörös”  homokkő, 
4.  Produktivitás,  5.  A kisegítő  egyenesek  teljes  hossza 
<J>uz.  2.  JjHarpaMMbi  pacnpeaeneHHa  oKpacon  nopon  n npoAyxTHBHocTH  BxpecT  npocmpaHnn  nepBoít  chc- 
TeMbi  nonocuacTocTH.  CocrraBHn  Bánná  3.,  1965.  YcnoBHue  o5o3HaieHH»:  1.  «npoMe>KyTon- 
Hbie  cepbieo  necnaHHXH,  2.  «3eneHbie»  necnaHHXH,  3.  «npoMe>xyTOHHb!e  xpacHbie»  necqaHHXH,  4.  ripoAyxTHBHOCTb 
5.  rionHan  «nn Ha  BcnoMoraTenbHbix  npnMbix 


NyÜNy 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


134 


-4- 


fin 

Lü 


' M 

. o 

; S 

\M  n 


N O '-5  ■ 

« _i5  i 


v t?  _ <u  y 

i«s§g 

&§SÍ| 

»«3-0 

s o«  oC 

_ o J a 5 
I f- 

S h u • J 
U 5 c O 00  H 

|PU  -8 

~°8S§3 

S?<°aS 

5 U ^ S <0  Sí 


• dw  w.  2^  Cí  o 

^ 3 ^ I y SCO  H H 


Bállá  : Az  uránércesedés  és  a kőzetek  színe 


135 


2\  i jezj  *m 


5-  ábra.  Színösszetételi  és  produktivitás-szelvények  a második  sávrendszerre  merőleges  irányban.  Szerkesz- 
tette Bállá  Z.,  1965.  Jelmagyarázat:  AJ  Abszolút  színösszetétel,  B)  Produktivitás,  C)  Relatív 
szmosszetétel;  1.  „Köztes  szürke”  homokkő,  2.  „Zöld”  homokkő,  3.  „Köztes- vörös”  homokkő,  4.  Produk- 
tivitás 


í’ní.  5.  jUnarpaMMbi  uBeTOBoro  cocTaBa  pyAOHocHofí  4>aunn  h ee  npoAyKTHBHocTH  BKpecT  npocTupamm 
BTopoa  cHCTeMbi  nojiocMaTocTH.  CocTaBHJi  Bánná  3.,  1965.  YcnoBHbie  o6o3HaueHHn:  A) 

AOCOniOTHblH  neTOBOÜ  C0CT3B,  B)  npOAyKTHBHOCTb,  C)  OTHOCHTenbHblÜ  UBeTOBOÜ  COCTaB ; 1.  «ripOMe>KyTOM- 
Hbie  cepbie»  necnam-iKM,  2.  <i3eneHbie»  necnaHHKH,  3.  «npoMe>KyTOMHbie  KpacHbiei)  necnaHUKH,  4.  nponyKTHBHocTb 


IV.  táblázat  — TaőAutfa  IV. 


Tzo vonalas  térképek  feldolgozásának  adatösszesítője 
CBOAHbiü  SionneTenb  oöpaöoTKH  napT  b h30ahhhhx 


A kisegítő 
egyenesek 
sorszáma 

Ei 

mc 

mpr 

inkv 

mkSz 

mz 

mkv 

mksz 

m2 

ÍÖpr 

mpr 

Öipr 

BcnOMOra- 

Te/lbHblX 

Ei 

íüh 



ItlnK 

ülne 

nt3 

npnMbix 

lllnp 

UlnK 

mnc 

11Í3 

mnp 

mnp 

ÍÖnp 

i 

2 

3 

4 

5 

6 

7 

8 

9 

IO 

a h o 1:  -i  - a kisegítő  egyenes  teljes  hossza,  mc  = a kisegítő  egyenes  átlag  mc-je,  iipr  = a produktív 
tacies  atlagvastagsaga  a kisegítő  egyenes  mentén,  fckv  = a köztesvörös  átlagvastagsága  a kisegítő 
egyenes  menten,  /iksz  = a köztesszürke  átlagvastagsága  a kisegítő  egyenes  "mentén,  kz  = a zöld 
nomokko  atlagvastagsága  a kisegítő  egyenes  mentén. 

r e no'nHaíI  h-^HHa  BcnoinoraTenbHbix  npHMbix,  mc  = cpeAHee  3HaMeHHe  mc  no  BcnOMOraTenbHbiM 
npnMbiM,  mnp  = cpeAHnn  MomuocTb  npoAyKTHBHOft  (jiauHH  no  BcnOMoraTenbHOft  npnMOfi,  mnK  = cpe- 

MouiHorTh  nnT™P°Me>KyTOl|Hb,X  KpacHbix  necnaHHKOB  no  BcnOMoraTenbiiOH  npnMoií,  mnc  = cpeana* 
iSHyPn™ZnblX  Cepb,X  neCMaHHK0B  n°  BcnoMorarenbHofl  npHMOft,  ma  = cpeamm  MomnocTb 
3eMeHbix  necqaHHKOB  no  BcnoMoraTejibHoft  npnMoíí 

Megjegyze  s:  A táblázat  különböző  rovatainak  adatait  a tanulmányban  szereplő  következő  diagramok 
szerkesztesenel  használtuk  fel: 

npn«eiaHne  : AaHHbie  Tex  hah  hhux  rpaiji  6mah  HcnoAb30BaHbi  cocTaBnenHH  CAegytouinx  AnarpaMM: 


136 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


Rovat 

rpa<}>a 

A diagram  (ábra)  sorszáma 
flHarpaMMa  (bfs  (f>Hr.) 

vízszintes 
tengely 
r0pH30HTa/Ib- 
Han  ocb 

függőleges 

tengely 

BepTHKajibHan 

OCb 

I 

2-5 

2 

2/5,  3/5 

3 

2/4,  3/4.  4/2, 5/2 

4 

4/1,  5/1 

5-  7 

2/1—3. 3/1—3. 

'4/r,  5/i 

8—10 

4/3.  5/3 

ben  jelzett  műveleteket.  Ezen  adatok  alapján  szerkesztettük  meg  a vízszintes  színelosz- 
lás görbéit  ( 2- — 5.  ábra).  Ezek  maximumai  objektíven  tükrözik  a színeloszlás  jellegeit. 
Térképen  ezeknek  a maximumoknak  nagy  vastagság-értékekkel  jellemzett  övék  felelnek 
meg. 


Az  ércesedés  térbeli  eloszlásának  vizsgálata 

Az  ércesedés  tanulmányozásának  alapjául  a külszíni  fúrások  gammakarotázs- 
adatai  szolgáltak.  Az  ércesedést  legobjektívebben  jellemző  paraméter  a lineáris  fém- 
vagyon  (mc),  vagyis  az  ércharántolások  vastagság-  és  átlagminőségadatainak  szorzata, 
amely  az  adott  harántolásban  levő  ipari  hasznosításra  alkalmas  fém  mennyiségével  ará- 
nyos. 

Az  ércesedés  változékonyságának  térbeli  modelljéül  ugyanolyan  ellipszoid  szol- 
gálhat, mint  a színek  esetében:  a hossztengely  függőleges,  a két  másik  pedig  vízszintes. 

Az  ércesedés  eloszlását  függőleges  irányban  ugyanazzal  a módszerrel 
tanulmányoztuk,  amelyet  a színek  esetében  is  alkalmaztunk,  azzal  a különbséggel,  hogy 
itt  a fedőtől  mért  minden  távolságra  az  odaeső  ércharántolások  mc-adatát  írtuk  ki,  nem 
pedig  a számukat,  és  azok  összegét  osztottuk  a területrészen  levő  fúrások  számával.  Mivel 
a vizsgált  területrészeken  a fúrási  háló  sűrűsége  egyenletes  volt,  a szerkesztett  görbék 
(i.B  ábra)  területe  arányos  a területrész  átlagos  ipari  fémvagyonával. 

Az  ércesedés  eloszlását  vízszintes  síkban  az  összes  ipari  ércharántolás 
lineáris  fémvagyonának  összegét  ábrázoló  mc-térkép  alapján  tanulmányoztuk.  E térké- 
pen ugyancsak  ÉÉNy  és  KÉK  irányú  sávok  vannak;  feldolgozását  a III.  táblázat  sze- 
rint végeztük,  s az  eredményeket  a IV.  táblázat  3.  oszlopában  összesítettük.  Ennek  alap- 
ján szerkesztettük  a fémvagyon-eloszlási  görbéket  (2/4,  3/4,  4/2,  5/2.  ábra),  amelyeken 
a maximumok  ércdús  sávoknak  felelnek  meg  (6.  ábra),  s ezek  csapásban  szaggatottak 
is  lehetnek. 


Az  ércesedés  és  a kőzetek  színe  közötti  kapcsolat 

A színszelvények  és  az  mc-görbék  összevetésével  egy  sor  szembetűnő  következ- 
tetés vonható  le  az  ércmező  felépítésével  kapcsolatban. 

Az  ércesedés  szelvénybeli  helyzete  első  megközelítésben  általában 
rendszertelennek  tűnik.  A részletes  kutatás  során  azonban  már  régebben  sikerült  kimu- 
tatni, hogy  a legdúsabb  és  legkitartóbb  érctestek  a „köztesvörös”  nyelvek  és  rétegek 
körül  helyezkednek  el  (7.  ábra).  Az  ércesedésnek  a produktív  fácies  „köztesvörös”  kép- 


Bállá  : Az  uránércesedés  és  a kőzetek  színe 


137 


ződményeivel  való  kapcsolatát  hűen  illusztrálják  a függőleges  színszel vények  és  mc-gör- 
bék  ( i . ábra) . Ezek  segítségével  meg  lehet  határozni,  hogy  a produktív  fácies  mely  szint- 
jeiben található  a legtöbb  érc,  az  esetben  is,  ha  a földtani  szelvényekből  ez  világosan  nem 
derül  ki. 


6.  ábra.  Az  érces  sávok  elhelyezkedési  vázlata.  Szerkesztette  Bállá  Z.,  1965.  J elmagyarázat: 
1.  Elsőrendű  érces  sávok,  2.  Másodrendű  érces  sávok,  3.  Harmadrendű  érces  sávok;  Megjegyzés: 
Az  érces  sávok  tengelyvonalait  a 2/4  és  3/4  ábra  maximumain  át  húztuk  meg  a produktivitás-görbékre 

merőleges  vízszintes  irányban 

0 uz.  6.  CxeMa  pacnono>KeHHH  npoayKTHBHbix  noncoB  pygHoro  nona.  CocTaBHn  Bánná  3.,  1965.  y c n o- 
BHbie  o6o3HaneHHH:  1.  nponyKTMBHbift  nőne  nepBoro  nopa/jKa,  2.  riponyKTHBHbiít  nőne  Bropor- 

nopnnKa,  3.  ripoAyKTHBHbiíí  nőne  TpeTbero  nopnAKa;  npHMenaHne:  Och  npoAyKTHBHbix  noncoB  npo- 
BeAeHw  nepea  MaKCHMyMbi  Ha  kphbmx  cjmr.  2/4  h 3/4  nepneHAHKynnpHo  k HanpaBneHmo  AHarpajwvt  npo- 

AyKTHBHOCTH 


Ipari  szempontból  nagy  jelentőségű  a produktív  fácies  fekvőjének  kérdése.  A fedő 
általában  jól  lehatárolható  mind  a kőzetek  színe,  mind  a karotázs-görbék  alapján,  az  alsó 
határ  azonban  gyakran  igen  elmosódott.  A fekvőt  elvileg  a következő  három  jelleg 
alapján  lehet  megvonni: 

1 . A zöldhomokkő  átmenete  az  uralkodó  szürkébe : földtani  fekvő. 

2.  A kőzetek  gamma-hátterének  állandósuló,  megadott  szint  alá  való  csökkenése: 
geofizikai  fekvő. 

3.  Az  érctestek  gyakoriságának  lecsökkenése  és  paramétereik  leromlása  olyan 
szintre,  mely  alatt  a művelés  nem  gazdaságos:  ipari  fekvő;  megvonása  gazdasági 
számítás  alapján  a fémvagyon  szelvénybeli  változását  mutató  diagramokból  történhet. 

A földtani  fekvőt  csak  abban  az  esetben  lehet  egyértelműen  megvonni,  ha  a fekvő- 
összlet  uralkodóan  szürke  kőzetekből  áll.  Gyakran  találunk  azonban  a fekvőben  tarka- 
homokkövet, nem  ritkán  zöld  színű  változatokkal.  Ilyenkor  általában  csak  a karotázs- 
adatokra  lehet  támaszkodni. 


138 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


7.  ábra.  A „köztes-vörös”  szinfácies  és  az  érctestek  kapcsolata.  Szerkesztette  S z i t n y a i Gy.,  1962—64 
Jelmagyarázat:  1.  Vörös  szinfácies,  2.  Zöld  szinfácies,  3.  Szürke  szinfácies,  4.  Érctest 
0ue.  7.  CB«3b  Me>K,ay  pacnpeneneHHeM  pynHbix  Tea  n ncuiO/KeHHeM  «npoMe>KyTOMHbix  KpacHbixi)  necMaHHKOB 
b pa3pe3e.  CocTaBHji  C h t h b h h flb,  1962 — 64.  YcjioBHbie  o6o3HaieHH«:  1.  nopogbi  KpacHoíí 
onpacKH,  2.  nopogbi  3eaeHoü  onpacKH,  3.  nopogbi  cepoü  OKpacKH,  4.  PyaHbie  Teaa 


A geofizikai  fekvőt  az  előzőnél  gyakrabban  lehet  elfogadhatóan  kijelölni.  A fekvő- 
összletbe  mélyített  fúrásokban  azonban  több  esetben  lehetett  tapasztalni  szürke  kőze- 
tekhez kötődő  gamma- anomáliákat,  ezért  kétes  esetekben  a fekvőt  olyan  mélyen  vonják 
meg,  ahol  már  nem  fordulnak  elő  ipari  érctestek. 

Az  ipari  fekvőt  nem  célszerű  egy-egy  fúrásban  kijelölni,  azonban  területrészen- 
ként ez  szükséges  lehet.  Elengedhetetlen  feltétele  ennek  az,  hogy  elegendő  fúrás  álljon 
rendelkezésünkre.  A készletszámítási  tömbökön  belül  ez  a követelmény  általában  telje- 
sül, úgyhogy  az  ipari  fekvőt  gyakorlatilag  mindenütt  meg  lehet  vonni. 

Az  egyik  lelőhelyen  a színösszetételi  és  mc-görbék  (1.  ábra)  összehasonlításával 
megállapítható,  hogy  a vörös,  zöld  és  szürke  színek  szelvényben  különféleképpen  visel- 
kednek és  az  ércesedésre  nem  egyformán  hatnak.  Minden  diagramon  a következő  három 
öv  jelölhető  ki: 

1.  Felső-öv:  a fedőtől  a „köztesvörös”  maximális  gyakoriságáig.  Erre  az  övre 
lefelé  mint  a szürke,  mind  a vörös  kőzetek  szerepének  növekedése  jellemző,  itt  találha- 
tók a legdúsabb  érctestek. 

2.  Középső-öv:  a „köztesvörös”  maximumától  annak  eltűnéséig.  Erre  az  övre 
a zöld  szín  állandó  mennyisége  jellemző,  amely  az  ipari  területrészeken  70%-ot  tesz  ki, 
a lelőhelytől  Ny-ra  50 — 60%-ot,  K-re  viszont  80 — 90%-ot.  Emellett  a „köztesvörös” 
szerepe  a „köztesszürke”  javára  lefelé  csökken.  Ehhez  a övhöz  kötődik  a legnagyobb 
ipari  fémvagyon. 

3.  Alsó-öv:  a „köztesvörös”  eltűnésétől  a geofizikai  fekvőig.  Ebben  az  övben  a 
zöld  szín  lefelé  egyre  gyorsabban  szürkével  lielyettesítődik.  A görbék  alsó  részén  fellépő 
erős  ingadozás  az  adatok  kis  számával  magyarázható  (i.A  ábra).  A zöld  szín  maximu- 
mai a diagramok  alsó  részein  minden  bizonnyal  statisztikus  szórással  vagy  dokumentá- 
ciós lúbákkal  magyarázhatók.  Ebben  az  övben  gyakorlatilag  nincs  ipari  érc. 

Az  ipari  fémvagyon  és  a színek  eloszlása  között  nincs  egyenes  korreláció.  Az  ér- 
cesedés  a „köztesvörössel”  áll  a legszorosabb  kapcsolatban. 


Bállá:  Az  uránércesedés  és  a kőzetek  színe 


139 


További  feladatként  jöhet  számításba  annak  kiderítése,  mi  határozza  meg  az  övék 
közötti  különbséget  és  mi  e három  öv  genetikai  értelme. 

A vázolt  általános  jellegek  mellett  az  öt  diagram  alapján  meghatározott  irányú 
változás  is  kimutatható  a földtani  és  geofizikai  fekvő  viszonyát  illetően.  Egy-egy  terü- 
letrészen a produktív  fáeies  gamma-háttér  alapján  megállapítható  átlag  vastagságát 
az  abszolút  színeloszlás  görbéjéről  50%-nál  olvashatjuk  le,  mint  legvalószínűbb  értéket. 
A megfelelő  relatív  színeloszlási  görbén  meghatározhatjuk  a zöld  és  szürke  színű  kőzetek 


NtjDNy  KÉK 


8.  ábra.  A geofizikai  fekvő  színösszetételének  változása  az  egyik  lelőhelyen.  Szerkesztette  Bállá  Z., 
1965.  Jelölés,  mint  az  1 — 5.  ábrán.  Meg  j egyzés:a  betűk  az  1 . ábra  diagramjainak  felelnek  meg,  amelye- 
ket az  általuk  jellemzett  területrészek  központjára  vonatkoztattunk  s az  ábrán  látható  szelvény  síkjába 

merőlegesen  bevetitettiink 

<t>ue.  8.  H3MeHeHue  nBeTOBoro  cocTaBa  nponyKTUBHoű  (j|aLum  Ha  cpeAHeiw  ypoBHe  ee  reo(j)H3HHecKOíí  nosBbi 
Ha  OflHOM  H3  MecTopo>KAeHnfí.  CoCTaBHn  B a ji  jt  a 3.,  1965.  YcaoBubie  o6o3HaMeHHH:  KaK  Ha  (j)Hr.  1 ; n p h- 
MeuaHHe  : 6yi<BaMH  o6o3HaneHbi  npoeKmiH  Ha  BepTHKaabnyio  ruiocKocTb  oceíí  AHarpaMM  (jmr.  1.,  oTHe- 
ceHHbix  k ueHTpy  xapaKTepH3yeMbix  hmh  yuacTKOB 


viszonylagos  mennyiségét  ebben  a mélységben  (a  fedőtől  számítva).  Összehasonlítva 
az  öt  diagramot  láthatjuk,  hogy  a geofizikai  fekvő  átlaghelyzetének  megfelelő  szinten 
a zöld  színű  kőzetek  aránya  a produktív  fáeieseu  belül  Ny-ról  K-re  törvényszerűen  nő 
(8.  ábra). 

Az  ércesedés  területi  megoszlása,  amely  első  pillantásra  rend- 
szertelennek  tűnik,  szoros  kapcsolatban  áll  a produktív  fáeies  felépítésével  és  vastagsá- 
gával, valamint  a „köztesvörös”  homokkő  nagyobb  szerepével.  Ezenkívül  megállapítható 
a színek  és  a lineáris  fémvagyon  két  sávrendszerbe  tömörülése  (6.  ábra),  valamint,  hogy 
a maxiinum-sávok  minden  térképen  kb.  egybeesnek. 

Az  éremező  Ny-i  része  a K-itől  élesen  elválik.  A görbéken  látható  erős  maximum 
(2.  és  4.  ábra)  a Ny-i  szélen  húzódó  övnek  felel  meg.  Ezzel  ellentétben  a többi  maximum 
által  jellemzett  sáv  csapás  mentén  szaggatott.  Ennek  alapján  az  éremező  két  részre  oszt- 
ható: a Ny-i  szegélysávra  és  a belső  területre.  Az  előbbiben  az  ÉÉNy-i  irányítottság  domi- 
nál, a IvÉK-i  alárendelt.  Az  éremező  belső  területén  a helyzet  fordított. 

Az  első  sávrendszer  csapása  ÉÉNy-i.  Három  ilyen  irányú  érces  övét  lehet 
kijelölni:  a nyugati  szegélysávot,  valamint  két  belső  helyzetű  övét. 

1.  Az  ércmező  Ny-i  határa  élesen  rajzolódik  ki  az  me-értékekben  és  a „köztes- 
vörös” vastagságban  (2/3  és  2/4.  ábra).  A „köztesszürke”  átlagvastagság-görbéjén  (2/1. 
ábra)  ez  a határ  a maximumra  esik.  Az  ércmezőhöz  Ny-ról  csatlakozó  területre  jellemző 
a „köztesvörös”  csaknem  teljes  hiánya  és  a „köztesszürke”  viszonylag  állandó  mennyisége 
(50 — 55%;  4/3.  ábra).  A produktív  fáeies  vastagsága  K felé  főleg  a fekvőösszlet  rová- 
sára olymódon  nő,  hogy  a szürke  összletben  magas  gamma-hátterű  zöld  betelepülések 
jelennek  meg  (9.  ábra). 


rös  színfácies,  2.  Zöld  színfácies,  3.  Szürke  színfácies 

<t>ue.  9.  reojTonmecKHtt  pa3pe3  DKpecT  npocTHpaHHn  3anaflH0ÍÍ  KpaeBofl  nojiocbi  Ha  ceBepHOM  Kpbuie  aHTHKJTHHajiH.  CocTaBH/i  Bajina  3.,  1965. 
ycjioBHbie  o6o3HaweHMn:  1.  flopoflbi  KpacHoft  OKpacKM,  2.  riopoflbi  3ejieHofl  OHpacKH,  3.  nopoflbi  cepofl  OKpacKH 


Ballal  Az  uránércesedés  és  a kőzetek  színe 


141 


2.  Az  ércesedés  a „köztesvörös”  homokkő  kiékelődésétől  valamivel  nyugatabbra 
jelenik  meg  (2/3  és  2/4.  ábra).  A nyugati  szegélysávban  folytatódik  a produktív  fácies 
és  a „zöld”  homokkő  vastagságának  növekedése  K-i  irányban  (4/1  és  9.  ábra) . Ennek  során 
a rétegsor  középtáján  egyre  több  „zöld”  réteg  „vörösödik  ki”,  s ezzel  párhuzamosan  foko- 
zatosan tűnik  el  a „köztesszürke”.  Az  ércesedés  maximuma  kb.  egybeesik  a „zöld”  homok- 
kő legnagyobb  vastagságával  és  a „köztesvörös”  30  — 40%-os  viszonylagos  mennyisé- 
gével /2/2,  2/4,  4/2  és  4/3.  ábra/.  Az  öv  K-i  szélén  mindhárom  színű  réteg  vastagsága 
minimálisra  csökken  (2/1 — 3.  ábra).  A produktív  fácies  vastagságcsökkenésében  a fősze- 
repet itt  a „köztesvörös”  majdnem  teljes  eltűnése  játsza  a „fedővörössel”  való  egye- 
sülés következtében  (4/3  és  9.  ábra).  Ha  ezt  az  övét  a tőle  Ny-raeső  területtel  együttesen 


Cd  e 


7 2 3 4 

10.  ábra.  Vázlatos  szelvény  az  egyik  lelőhelyen  keresztül.  Szerkesztette  Bállá  Z.,  1965.  Jelmagya- 
rázat: 1.  Fedő,  2.  Rétegtani  ugrás,  3.  Geofizikai  fekvő,  4.  Földtani  fekvő.  Megjegyzés:  A betűk  az  1. 
ábra  diagramjainak  felelnek  meg,  mint  a 8.  ábrán 

0uz.  10.  CxeMaTHqecKHö  pa3pe3  wepe3  o/jho  H3  MecTopowAeHHö.  CocTaBHJi  Bánná  3.,  1965.  y m n o b- 
Hbie  o6o3HaieHHd:  1.  KpoBnn  nponyKTHBHofí  (JiauHH.  2.  CrpaTHrpaijiHqecKHfl  CKanoK.  3.  TeocJ)H3H- 
necKan  noMBa.  4.  reonornnecKan  no>ma.  n p h m e 4 a h h e : öyKBaMH  o6o3HaneHbi  npóenuHH  guarpaMM 

(})nr.  1.,  Kan  Ha  (J)nr.  8. 


vizsgáljuk,  megállapíthatjuk,  hogy  a produktív  fávies  Ny-ról  K-re  egyre  mélyebb 
rétegtani  szintbe  kerül,  s az  ércesedés  a fedő  felől  benyúló  és  Ny  felé  kiékelődő  „köztes- 
vörös” nyelv  körül  tömörül. 

3.  Az  ércmező  belső  részén  az  egyes  színek  eloszlási  görbéin,  valamint  az  érces 
összlet  vastagság-  és  produktivitás-szelvényein  két  szimmetrikus  maximum  látható, 
amelyek  egy -egy  övnek  felelnek  meg  (2.  és  4.  ábra).  A fémvagyon-eloszlási  görbe  alapján 
mindkét  öv  két-két  különböző  szélességű  rész-sávra  bontható:  külsőre  és  belsőre  az  elvá- 
lasztó minimumon  átvezethető  szimmetria-tengelyhez  viszonyítva.  Nehéz  minden  egyes 
esetben  megállapítani,  hol  nő  a produktív  fácies  vastagsága  a fekvő  vagy  a fedő  rová- 
sára, azonban  ismeretes,  hogy  a „fedő vörös”  vastagsága  Ny-ról  K-re  haladva  növekszik. 
Emellett  a produktív  fácies  fekvőjének  rétegtani  helyzete  valószínűleg  ingadozik,  bár 
egészében  véve  feltehetően  ugyanabban  az  irányban  süllyed. 

Ennek  ismeretében  a földtani  és  geofizikai  fekvő  függőleges  színeloszlási  diagra- 
mok (1.  ábra)  alapján  meghatározott  helyzetének  változását  is  értelmezhetjük  (10.  ábra). 
A geofizikai  fekvő  átlaghelyzete  ezen  a területrészen  esetleg  rétegtani  szintet  jelezhet, 
ami  igen  figyelemre  méltó  körülmény  mind  ipari,  mind  tudományos  szempontból  és  beha- 
tóbb vizsgálatot  igényel. 

Amásodik  sávrendszer  KÉK-i  csapású.  Az  idetartozó  övék  jellemzé- 
sét az  ércmező  belső  területének  diagramjai  alapján  adjuk  (3.  és  5.  ábra). 

A görbék  összevetésekor  feltűnik,  hogy  a színszelvényeken  három  maximum 
jelölhető  ki,  míg  az  ércesedésben  öt  jelentkezik.  Az  érces  fácies  legnagyobb  vastagságát 
a szegélyövekben  éri  el  (5/1.  ábra),  míg  a „köztesvörös”  relatív  szerepe  a központi  övben 


2 Földtani  Közlöny 


142 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


a legnagyobb  (5/3.  ábra).  A szegélymaximumok  szélessége  viszonylag  nagy,  belső  oldaluk 
lapos,  a külső  meredek.  A központi  öv  ezzel  szemben  keskeny  és  viszonylag  szimmetri- 
kus. A „köztesvörös”  maximumait  olyan  területrészek  választják  el  egymástól,  amelye- 
ken annak  átlagvastagsága  egyenletesen  kicsi  (3/3.  ábra).  A „zöld”  kőzetek  relatív  meny- 
nyisége  a produktív  fáciesen  belül  közel  állandó,  különösen  az  É-i  szárnyon  (60 — 70% ; 
5/3.  ábra).  A szürke  színű  kőzetek  arányának  növekedése  a vörös  színűek  csökkenését 
vonja  maga  után. 

Felkelti  a figyelmet  a maximumoknak  a központihoz  viszonyítva  szimmetrikus 
helyzete  mindegyik  görbén,  továbbá  az  a körülmény,  hogy  a központi  maximumot  leha- 
tároló minimumok  egybeesnek  az  mc-  és  színgörbéken.  Az  előbbin  és  északi  szegélyövet 
a szomszédostól  elválasztó  minimum  mintha  egy  eredetileg  egységes  és  formájában,  vala- 
mint elhelyezkedésében  a produktív  fácies  és  még  inkább  a „zöld”  homokkő  vastagsága 
északi  maximumának  megfelelő  anomáliát  bonyolítana.  A D-i  szárnyon  ugyanez  tételez- 
hető fel,  bár  a görbék  itt  változékonyabbak,  feltehetően  az  adatok  kis  száma  miatt. 

Szükséges  még  kiemelnünk,  hogy  minden  diagramon  nagyobb  abszolút  értékeket 
mutatnak  az  É-i  maximumok,  ha  azokat  a velük  szimmetrikus  D-iekhez  hasonlítjuk. 

A produktív  fácies  rétegtani  helyzetének  változásáról  FÉNy — DDK  irányban 
egyelőre  nincsenek  adataink,  bár  e görbék  alapján  azok  feltételezhetők. 


IRODALOM  — JlHTEPATyPA 

a h m e b,  B.  H.  (1956):  O MeTOAHKe  H3yMeHna  pBeTa  ocanouHbix  ropHbix  riopofl.  M3B.  AH  CCCP 
cep.  reoji.  JV«  7.  — JJ  a h q e b,  B.  M.  (1958):  3HaqeHne  KOJiHuecTBeHHoro  onpeAeneHnn  pBeTa  nopoA  npn 
H3yueHnn  ocaAouHbix  MecTopo>KAeHnft  ypaHOBbix  pyA.  H3B.  AH  CCCP,  cep.  reoji.  JV»  11.  — 

— Kiss  J.  (1960):  Az  urán  — króm  — vanádium  eloszlása  és  az  epigén  krómcsillám  szerepe  a mecseki  permi 
összletben.  Földt.  Közi.,  90.  kötet,  1.  füzet  — Nagy  E.  (1959):  A konglomerátum  alatti  vörös  rétegcso- 
port. Földt.  Int.  Jelentése  a Pécsi  Uráncérbánya  Vállalat  részére  végzett  vizsgálatokról.  Kézirat  — Vin- 
cze  J.  (1962):  Jelentés  az  Ásvány  kőzet  tani  laboratórium  1961.  évi  munkájáról.  Pécsi  Uránércbánya 
Vállalat,  Vegyi  Dúsító  Üzem.  Kézirat  — V i r á g h K.  (1959):  Zárójelentés  a Mecseki  uránérclelőhelyen 
1955  — 58-ban  elvégzett  földtani  kutatómunkákról.  Kézirat  — Virágh  K.  (1961):  Az  uránércesedés 
törvényszerűségeinek  megismerésére  irányuló  vizsgálatok.  Kézirat  — Virágh.  K (1962):  A Mecseki 
lelőhely  ércesedésének  regionális  eloszlása.  Apostol  T.,  Csák  T.,  T i 1 1 J.  és  Virágh  K.  (1962) : 
Tanulmány  a Mecseki  uránérclelőhely  mélyszíntjeinek  kutatására  és  feltárására.  II.c.  Kézirat  — Zenkov 
D.A.  (1961) : Nyersanyaglelőhelyek  kutatási  módszertana.  Oktatott  szaktárgy  a Moszkvai  Földtani  — Kutató 
Egyetemen. 


MayqeHHe  cbh3h  ypaHOBoro  opygeHeHHH  3 OKpaCKOft  BMemaromwx  nopog 

BAJ1JIA  30JTTAH 

OpygeHeHiie  b pacaviaTpuBaeMOM  pygHOM  noae  npnypoueHO  k apK030BbiM  necqaHHicaivi 
npeHMymecTBeHHO  3ejieHoro  ifBeTa,  3a;ieraK)mMM  Ha  nepexoge  tojiih  KpacHOUBeTHbix  (cBepxy) 
ti  cepopBeTHbix  (cHH3y)  nopofl  BepxHenepMCKOro  B03pacTa.  B cocTaBe  t.  h.  «npoAyKTHBHOH 
TOJimib,  HBmnomeHCH  na  caMOM  aejie  reoxwvumeCKOH  (JtanneH,  Hapnay  c 3eaeHbiMii  npHHit- 
MaroT  yuacTue  h nopogbi  KpacHon  h cepoü  OKpacoK,  t.  h.  (inpoMOKyTouHbiex. 

B xoge  npeABapiiTeabHOH  pa3BeflKH  pygHoro  nonn  CTano  B03M0>KHbiM  npoBecnt  kojih- 
MecTBeHHoe  uccjieflOBaHue  cbh3  opygeHeHHH  c OKpacKon  BMeinaiomen  tojhhh  b MacmTaőax 
pyAHoro  nojin,  Hcnonb3yH  MaccoByro  AOKyMeHTanwo  pa3BeflOHHbix  ckb3>khh.  Ha  6a3e  npea- 
CTaBJieHHH  06  3JlJlHnC011Ae  H3MeHHMB0CTH  Mbl  npHLUJIH  K BblBOfly  0 UeJieC00Ópa3H0CTH  pa3- 
AejibHoro  H3yqeHHH  pacnpefleneHMH  napaMeTpoB  cjiohctoh  tojhi;h  no  BepniKajiH  h b naane. 

rí  pH  McaiegoBaHUH  3aK0H0MepH0CTen  pacnpeAeneHim  onpacoK  h opygeHeHiiH  no  moup 
hocth  h3mh  őbuia  pa3paőoTaHa  MerojHKa  cnpeccoBaHHbix  kojiohok  őypo- 
BblX  CKBaHCHH.  Bee  K0J10HKH  Ha  H3yteHH0IW  MeCTOpO>KAeHHH  COnOCTaBJlHJlHCb  Ha  ypOBHe 
KpoBjnt  npoflyKTHBHOH  tojuhh,  3aTeM  no  (jiopivte  Taőjnm  1—2  onpeAejnuicn  ubctoboh  cocTaB 
n npogyKTUBHOCTb  Ha  xa>KAOM  paccTOHHHH  ot  KpoBJiH.  Bee  nepeceneHHH  orpaHunnBajmcb 


Bállá:  Az  uránércesedés  és  a kőzetek  színe 


143 


CHH3y  no  reo(})n3HnecKOH  noHBe,  onpeflejmeMoií  no  aaHHbiM  raMMa-KapoTawa.  Bee  KpHBbie 
OAHOTHnHbl  H KpaCHOpeHHBO  AOKa3bIBaiOT  CBA3b  OpyAeHeHHH  C cnpOMOKyTOHHblMH  KpaCHbIMHO 
neCHaHHKaMH,  xoth  oHa  He  MoweT  öbiTb  onncaHa  KaKOíí-HH6yAb  MaTeMamnecKon  (JiopMynoH. 

CpeAHee  nonoweHne  reo(j)H3HMecKOH  noMBbi  mo>kho  onpeAemiTb  no  KpuBbiM  aöconioT- 
Horo  UBeTOBoro  cocTaBa  npn  50%.  nonoweHHe  reonornnecKOH  noMBbi  ycTaHaBAHBaeTcn  no 
KpnBbiM  OTHoenTeAbHoro  UBeToro  cocTaBa  npn  100%  cepbix  necnaHHKOB.  HaKOHeu,  npoMbiin- 
AeHHan  nonBa  onpeAenneTcn  no  kphbmm  npoAyKTHBHoe™  (mc). 

npn  n3yMeHHH  3aK0H0MepH0CTeíí  pacnpeAeneHun  oi<pacoi<  h opyAeHeHHH  b nnaHe 
hamu  ObiAH  ncn0Ab30BaHbi  KapTbi  H3onaxnT  «npoAyKTHBHon  <fiauHH»,  «npoMe>KyTOHHbix  i<pac- 
Hbix»  h «npoMe>KyTOMHbix  cepbix»  necnaHHKOB,  a Taxwe  KapTa  npoAyKTHBHOcm  b h30ahhhhx 
mc  (MeTponpopeHTa),  cocTaBJieHHbie  aah  Bee  nnomaAH  pyAHoro  no  ah  b OAHHaKOBbix  KOHTypax  u 
npn  oahom  n tóm  we  MeTOAe  ahhcííhoh  HHTepnonnunii.  Ha  Bcex  xapTax  HaMenaioTCA  ABe  chc- 
TeMbi  noAOCMaTocTn:  nepBan  — CC3  HanpaBneHHH  n BTopan  — BCB  HanpaBneHHH.  JXnn 
pa3AeAbHoro  H3yMeHnn  3aK0H0MepH0CTeíi  OKpacxn  n opyAeHeHHH  no  3thm  AByM  HanpaBJieHiinM 
h3mh  öbina  pa3paöoTaHa  MeTOAiixa  npoijnuieií  cnpeccoBaHHbix  cpeAHiix 
n a p a m e t p ob.  Ha  oOpaöaTbiBaeMyio  KapTy  HaHOCHTCH  cepun  napannenbHbix  H3ynaeM0My 
HanpaBAeHHio  npnMbix,  otctohiahx  Apyr  ot  Apyra  Ha  paBHbie  paccTOAHun.  no  3thm  npnMbiM 
H3MepnioTcn  aakhm  orpe3KOB,  OTceneHHbix  h30ahhhhmh.  CyMMapHaa  AnHHa  0Tpe3K0B,  3aKnio- 
neHHbix  MewAy  OAHOHMeHeHHbiMH  h30ahhhhmh,  no  Kpa>KAon  npnMoíí  BbinucbiBaeTcn  b raönuny 
3.,  3aTeM  oöpaOaTbiBaeTCH  no  (j)opMe  Taönnu  3—4.  no  pe3ynbTaTaM  CTponTcn  KpHBbie  ubcto- 
Boro  cocTaBa  h npoAyKTHBHOCTn  (<})Hr.  2—5),  MaKCHMyMbi  Koropbix  eooTBeTCTByioT  b nnaHe 
nonocaM  noBbimeHHbix  3HaneHHH  Toro  hah  hhoto  napaMeTpa  (<})Hr.  6.). 

ConOCTaBAHH  KpHBbie  no  CHCTeMaM  nOAOCMaTOCTH,  MOWHO  OÖHapy>KHTb  MeTKyiO  CBH3b 
MewAy  pacnpeAeneHHeM  OKpacKH  nopoA  h opyACHeHneM,  KOTopan,  oah3ko.  He  noAAaeTCH 
onHcaHHio  b BHAe  MaTeMaTHnecKHx  (JiopMyn. 

noAyneHHbie  aMniipunecKHe  3aKOHOMepHOcra  MoryT  öbiTb  ycneuiHOÍí  ncnoAb30BaHbi 
npn  onpeAeneHHii  AanbHenmero  HanpaBneHHH  pa3BeAOMHbix  paöOT. 


2* 


A FENYŐFŐI,  ISZKASZENTGYÖRGYI  ÉS  HALIMBA-SZŐCI 
BAUXIT  NYOMELEM-GEOKÉMIAI  LEÍRÁSA  ÉS 
ÖSSZEHASONLÍTÁSA 

IFJ.  DR.  DUDICH  ENDRE*  és  SIKEÓSI  EAJOSNÉ 
(14.  ábrával  6 táblázattal) 

Összefoglalás:  a szerzők  1964-ben  a fenyőfői,  1965-ben  az  iszkaszentgyörgyi,  majd 
1966-ban  a halimba  — szőci  bauxitelőfordulás  jellemző  főalkotóinak,  iparilag  káros  szennye- 
zőinek és  fontosabb  nyomelemeinek  geokémiai  statisztikai  és  részben  korrelációs  vizsgálatát 
végezték  el.  (Al,  Si,’  Fe,  Ti,  Ca,  Mg,  P,  S,  V,  Ga,  Zr,  Be,  Th,  Cr,  Mn,  Sr,  Nb,  Mo,  B,  F.) 
A nagyobbszámú  (lelőhelyenként  hetvennél  több)  elemzés  alapján  vizsgálható  alkotókat 
geokémiai  csoportokba  foglalták  és  viselkedésüket  az  ionpotenciálok  segítségével  értel- 
mezték. A fenyőfői  és  iszkaszentgyörgyi  bauxitra  vonatkozólag  megvizsgálták  a szerzők 
a függőleges  eloszlási  viszonyokat  is.  Szövegben  és  táblázatokon  ismertetik  az  egyes 
előfordulások  geokémiai  sajátosságait,  közös  vonásait,  továbbá  kísérletet  tesznek  a hazai 
és  külföldi  irodalmi  adatok  egybevetésével  geokémiai  általános  következtetésekre  is. 

A Bauxitkutató  Vállalat  geológusai  1962 — 1963  folyamán  összegyűjtötték  és 
jelentésben  értékelték  a magyarországi  bauxittelepek  ritkaelem-adatait.  Az  elemzések 
nagyrészét  az  Ajkai  Timföldgyár,  a Veszprémi  Nehézvegyipari  Kutató  Intézet, 
a budapesti  és  a veszprémi  Műszaki  Egyetem,  valamint  a Fémipari  Kutató  Intézet 
laboratóriuma  készítette.  Vizsgálatszámban  és  módszertanilag  egyaránt  1955-től  kezd- 
ve egyre  nagyobb  jelentőségűvé  vált  a Fémipari  Kutató  Intézet  gondozásában 
készülő  országos  komplex  bauxitkataszter.  Ez  többek  között  nedvesanalitikai  és  szín- 
képelemzési vizsgálatokat  foglal  magában,  tervszerűen  kiválasztott,  nagyobb  tömegű, 
jellemző  típusú  bauxitot  képviselő,  részben  bányaművelésből,  nagyrészt  pedig  kutató- 
fúrásokból összeállított  keverékmintákon. 

Az  1963-as  jelentést  követően,  az  említett  jelentésben  foglalt  szempontokból  kiin- 
dulva, megkezdtük  az  egyes  bauxi telőfordulások  részletes  feldolgozását.  Az  adatokat 
újabb,  fúrásszelvényben  vett  minták  vizsgálatával  és  sugárzóanyag-meghatározásokkal 
egészítettük  ki.  (Az  utóbbiakat  a Mecseki  Ércbánya  Vállalat  kővágószőllősi  laborató- 
riuma végezte.)  A feldolgozás  sorrendjét  a Bauxitkutató  Vállalat  által  készített  földtani 
kutatási  zárójelentések  egymásutánja  szabta  meg. 

1964- ben  összesítettük  a fenyőfői  adatokat.** 

1965- ben  Siklósi  Lajosné  és  Horváth  István  vegyészmérnök  feldolgoz- 
ták az  iszkaszentgyörgyi  bauxitelőfordulás  adatait. 

1966- ban  a Bauxitkutató  Vállalat  Központi  Anyagvizsgáló  Laboratóriumában 
a műszeres  részleg  kollektívája  (Siklósi  Lajosné,  Horváth  István,  dr.  S e 1 é n y i 

* Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1966  szept.  6-án  Balatonalmádiban  tartott  Bauxit- 
öldtani  Vándorgyűlésen. 

**  Előadta  Veszprémben,  1965.  nov.  25-én  a Magyarhon  Földtani  Társulat  Középdunántúli  Csoport- 
jának előadóülésén  Siklósi  Eajosné.  Dr.  Magyarosy  István  kandidátus  társszerzőségével  sajtó 
alatt  a FÉMKUT  közleményeinek  VIII.  kötetében  (1966) 


D u d i c h — Siklósiné  : Bauxit  nyomelem-összehasonlítások 


145 


Antalné,  B üttel  Elza)  összefoglalta  a Halimba — szőci  bauxitelőfordulás  adatait. 

A feldolgozás  metodikai  alapja  dr.  B árdossy  György  statisztikai  módszere 
volt,  amelyet  a magyar  bauxit  főalkotóiról  írt  geokémiai  monográfiájában  alkalmazott. 
Munkánk  tehát  szorosan  kapcsolódik  az  övéhez.  Rajta  és  iparági  vezetőinken  kívül  dr. 
Vince  I.,  A MTA  Alkalmazott  Matematikai  Intézetek  professzora  volt  segítségünkre 
tanácsaival.  Mindnyájuknak  köszönetünket  fejezzük  ki. 


0 0,02  0,01  0,06  0,08  0.10  0,20  040  0,60  0.80  10  4,0  V.MnO, 


x.  ábra.  Gyakorisági  görbék.  Jelmagyarázat:  i.  Iszkaszentgyörgy,  2.  Fenyőfő,  3.  Halimba 
Fig.  1.  Hystogrammes.  tégende:  1.  Iszkaszentgyörgy,  2.  Fenyőfő,  3.  Halimba 


Mindhárom  előfordulásról  elkészítettük  az  alapadatok  táblázatát,  majd  azt  statisz- 
tikai táblázattá  dolgoztuk  fel  (I.  és  II.  táblázat).  Ezek  (irodalmi  összehasonlító  adatokon 
kívül)  a következőket  tartalmazzák  (az  I.  táblázat  elemi,  a II.  oxidos  formára  számolva): 
a koncentrációk  szélsőértékei  (minimum — maximum) , egyszerű  médián,  modus,  négyze- 
tes középeltérés  (szórásnégyzet),  szórás  (standard  deviáció),  relatív  %-os  eltérés,  dúsulási 
faktor.  Megszerkesztettük  a vizsgált  alkotók  koncentráció-gyakorisági  görbéit  (hisztog- 
ramjait)  és  összeggörbéit.  Az  előbbieket  közöljük,  kivéve  a kevés  adatból  szerkesztette- 
ket  (1.  ábra).  Kétalkotós  korrelációs  táblázatokat,  diagramokat  szerkesztettünk  (2.  — 12. 
ábra)  és  a jellemző  szakaszokra  kiszámítottuk  a korrelációs  együtthatót,  mint  a kapcsolat 
számszerű  jellemzőjét  (IV.  táblázat). 

A korrelációk  vizsgálata  végett  a főalkotókat  is  tekintetbe  kellett  vennünk.  így 
összesen  20  elemmel  foglalkoztunk.  Ezek  a következők:  a négy  fő  alkotó:  Al,  Si,  Fe,  Ti 
(két  litofil,  egy  szidero-  és  egy  könnyű  pegmatofil  elem) ; a négy  fő  szennyező:  Ca,  Mg,  S,  P 


146 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


(két  karbonátképhő  litofil  alkáli  földfém  és  két  szedimentofil  komplex  anionalkotó); 
hat  részletesen  vizsgált  nyomelem  (a  csökkenő  átlagkoncentrációk  sorrendjében) : V, 
Zr,  Cr,  Th,  Ga,  Be  (négy  pegmatofil,  egy  oxikalkofil,  egy  litofil),  hat  kevésbé  részlete- 
sen vizsgált  nyomelem  (hasonló  sorrendben):  Mn,  F,  Sr,  B,  Ni  Mo  (három  pegmatofil, 
két  szedimentofil,  egy  litofil). 

Ezeket  feltüntettük  az  ionpotenciáldiagramon  (14.  ábra). 


Si02%  AI200/SiO2 


2.  ábra.  Al203/Si02  korrelációs  diagram.  Jelmagyarázat:  F = Fenyőfő,  I = Iszkaszentgyörgy, 

H — Sz  = Halimba— Szőc 

Fig.  2.  Al203/Si0,  diagrammé  corrélatif.  kégende:  F = Fenyőfő,  I = Iszkaszentgyörgy,  H— Sz  =, 

Halimba  — Szőc 


TiO/X  A/203/Ti02 


Al203  % 

3.  ábra.  Al20s/Ti02  korrelációs  diagram.  Jelmagyarázat:  F = Fenyőfő,  I = Iszkaszentgyörgy, 

H — Sz  = Halimba  — Szőc 

Fig.  3.  A1 20,,/Ti02  diagrammé  corrélatif.  tégende:  F = Fenyőfő,  I = Iszkaszentgyörgy,  H — Sz  =, 

Halimba— Szőc 


Dudich  — Siklósiné  : Bauxit  nyomelem-összehasonlítások 


147 


4.  ábra.  Al,0,/Fc,0,  korrelációs  diagram.  Jelmagyarázat:  F = Fenyőfő,  I = Iszkaszentgyörgy, 

H— Sz  = Halimba  — Szőc 


Fig.  4.  A1 .03/Fe20j  diagrammé  corrélatif.  Lége  n d c:  F = Fenyőfő,  I = Iszkaszentgyörgy,  H — Sz  =, 

Halimba  — Szőc 


GQ2O3  / GO2O4 


5.  ábra.  Al203/Ga,0s  korrelációs  diagram.  Jelmagyarázat:  F = Fenyőfő,  I = Iszkaszentgyörgy, 

H — Sz  = Halimba  — Szőc 

Fig.  5.  A1  .Oj/Ga.Oj  diagrammé  corrélatif.  Légen  de:  F = Fenyőfő,  I = Iszakszentgyörgy,  H—  Sz  =, 

Halimba  — Szőc 


148 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet , 2.  füzet 


6.  ábra.  Al.Oj/V.O,  korrelációs 
diagram.  Jelmagyarázat: 
F = Fenyőfő,  I = Iszkaszent 
györgy,  H — Sz  = Halimba  — Szőc 
Fig.  6.  AUOj/VjOs  diagrammé 
corrélatif.  LéSende:  F = Fe- 
nyőfő, I = Iszkaszentgyörgy,  H 
— Sz  = Halimba— Szőc 


Thg/t 


H-Sz 


Al  2 0$  1 Th 


BeO%  Al203  /0e0 


is.  ábra.  Al.Oj/BeO  korrelációs 
diagram.  Jelmagyarázat: 
I = Iszkaszent  györgy,  H — S 
= Halimba— Szőc 
Fig.  8.  Al.Oj/BeO  diagrammé 
corrélatif.  kégende:  I = 

Iszkaszentgyörgy,  H— Sz  = Ha- 
limba—Szőc 


D u d i c h — Siklósiné  : Bauxit  nyomelem-összehasonlítások 


149 


BeO%  Ti02lBe0 


Ti  02%  Fe203/Ti02 


g.'ábra. Ti02/Be0  korrelációs  diagram. 
Jelmagyarázat:  I = Iszka- 
szentgyörgy  H — Sz  = Halimba— Szöc 
Fig.  g.  Ti02/BeO  diagrammé  corré- 
latif.  kégende:  1 = Iszkaszent- 
györgy,  H — Sz  = Halimba  — Szőc 


10.  ábra.  Fe303/Ti03  korrelációs  diagram.  Jelma- 
gyarázat: F = Fenyőfő,  I = Iszkaszentgyörgy, 
H — Sz  = Halimba  — Szőc 

Fig.  10.  Fe  203/Ti0  2 diagrammé  corrélatif.  I,  é g e n- 
d e:  F = Fenyőfő,  X = Iszkaszentgyörgy,  H — Sz  = 
Halimba  — Szőc 


Fe203jGa203 


11.  ábra.  Fe203/Ga203  korrelációs  diagram.  Jelmagya- 
rázat: F = Fenyőfő,  I = Iszkaszentgyörgy,  H — Sz  = 
Halimba  — Szőc 

Fig.  11.  Fe303/Ga203  diagrammé  corrélatif.  Hegen  de: 
F = Fenyőfő,  I = Iszakszentgyörgy,  H — Sz  = Halimba  — 
Szőc 


Ga203%  Ti02lGa203 


12.  ábra.  Ti02/Ga303  korrelációs  dia- 
gram. Jelmagyarázat:  F = 
Fenyőfő,  I = IszkaszentgyörgyH  — Sz 
= Halimba  — Szőc 

Fig.  if.  Ti02/Ga203  diagrammé  cor- 
rélatif. Hégende:  F Fenyőfő,  I 

= Iszkaszentgyörgy,  H — Sz  = 

Halimba  — Szőc 


150 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


1.  Az  elemek  gyakoris  ág  a 

A földkéregbeli  gyakoriságot  illetően  Szádeczk  y — K ardoss  E.,  a karszt- 
bauxitok  átlagára  vonatkozólag  S c h r o 1 1 , E.  adatait  vettük  alapul  (I.  táblázat). 

A dúsulást  a Markokhoz  képest  a III.  táblázat  is  tartalmazza,  a csökkenő  dúsulások 
sorrendjében.  Feltűnő,  hogy  a 16  dúsuló  elem  közül  8 pegmatofil,  3 szedimentofil;  a 4 
ritkuló  elem  közül  viszont  3 litofil. 

A karsztbauxitok  nyomelemeiről  rendelkezésünkre  álló  irodalmi  adatokhoz  képest 
,, rekord-koncentrációt”  észleltünk  a Th,  Be,  Sr,  Mn,  Mo  és  B esetében. 

A V és  Nb  általunk  észlelt  átlaga  jelentősen  meghaladja  a karsztbauxitok  átlagát, 
viszont  elmarad  (főleg  a jugoszláv  karsztbauxitokhoz  képest)  a Cr. 

A mindhárom  előfordulásnál  jelentkező  Th-dúsulás  vegyelemzési  adatait  radio- 
méteres  analízissel  ellenőriztük  (ugyancsak  a M.  É.  V.-nél).  Sugárzóanyagként  még  U, 
Ra  és  feltűnően  sok  Krad  volt  kimutatható.  Iszkaszentgyörgyön  pozitív 
eltérést  mutat  a másik  két  lelőhelyhez  képest  a Ti,  V,  Be,  Sr,  P,  F,  Nb,  Mo  és  kissé  a Zr. 
Ez  ősföldrajzilag  jól  értelmezhető  a Velencei-hegység  rutil-,  berill-,  turmalin-,  apatit-, 
fluorit-,  molibdenit-  és  cirkontartalmú  savanyú  magmás  és  telérkőzeteinek  lepusz- 
tulásából való  (részleges)  anyagszármaztatással.  A V vas-,  a Nb  titánásványokban  lehet 
rejtve.  Származását  tekintve  és  ásványtanilag  is  problematikus  a Sr-maximum,  amely 
nem  kapcsolódik  Iszkaszentgyörgyön  Ca-dúsuláshoz  (ellentétben  a Halimbán  Szőchöz 
képest  mutatkozó  helyi  meximummal). 

Vörös  I.  (1958)  az  iszkaszentgyörgyi  bauxitból  az  itt  tárgyaltakon  kívül  még 
(a  csökkenő  gyakoriság  sorrendjében)  Ni,  Cu,  Li,  Pb,  Co,  Zn,  Ge  jelenlétét  mutatta  ki. 
A Pb-tartahnat  a szabadbattyáni  ólomérc  lepusztulásával  hozta  kapcsolatba.  Szerinte 
a Ni  és  Co  bázisos  magmatitból  eredő  anyaghozzájárulásra  utal;  Ge-ot  pedig  a Si 
rejti. 

Fenyőfő  bauxitja  nagy  Mn-tartalmával  tűnik  ki.  Ez  valószínűleg  Eplény  felől 
való  anyagszállítással  magyarázható.  Érdekes,  hogy  Halimbán  Úrkút  közelsége 
ellenére  sem  észleltünk  hasonlót,  Föltehető,  hogy  a bauxitalapanyag  lerakódásakor 
Halimba  felé  Úrkút  környékéről  nem  volt  meg  az  anyagszállítás  térszíni  lehetősége. 

A viszonylag  legnagyobb  Ga-tartalom  is  Msebb  a régebbi  magyar  irodalomban 
található  átlagadatoknál.  A kitermelt  Ga-ból  egyébként  Cr  és  Mo  mellett  Ni-t,  Pb-ot  és 
Sb-ot  is  mutattak  M. 

2.  Eloszlási  típusok 

A gyakorisági  eloszlási  görbék  (1.  ábra)  több  típusba  sorolhatók. 

Szabályos  egyrnaxiniumosak : Al,  Ti,  Th,  részben  a V;  Iszkaszentgyörgy  kivételé- 
vel a Be. 

Elhúzódó  egymaximumosak : Fenyőfőt  kivéve  a Fe,  részben  a V,  és  Iszkaszent- 
györgy kivételével  a P. 

Kétmaximumosak : Cr,  Fenyőfőn  a Fe,  Ga  és  a Zr.  Iszkaszentgyörgyön  a P,  F 

és  Be. 

Több  kismaximumos  a Si,  Fenyőfő  kivételével  a Ga  és  Zr  is.  Szabálytalan  a szeny- 
nyező  Ca,  Mg  és  S eloszlása.  A triász  fekvő-dolomitból  és  az  eocén  fedő-mészkőből  szár- 
mazó szennyezésnek  megfelelően  a Ca  és  Mg  több  főmaximumos,  több  nagyságrendre 
széthúzódó.  Szelvénybeli  eloszlása  is  ennek  megfelelő.  A kén  eloszlása  Fenyőfőn,  ahol 
„kénesbauxit”  nincs,  aránylag  a legszabályosabb  a három  előfordulás  közül.  Igen  nagy 
koncentrációkat  mutat  viszont  Iszkaszentgyörgyön  és  Halimba — Cseresen  a kénes- 
bauxitban,  melynek  geokémiai  problematikájával  másutt  foglalkoztunk  (D  u d i c h E-, 
1965).  A kénesbauxit  nyomelemtársulása  külön,  még  folyamatban  levő  vizsgálatsorozat 
tárgyát  képezi. 


Geokémiai  összehasonlító  táblázat  /,  táblásat  — Tableau  I 

Tablcau  comparatif  géochimiquc 


N*(Z) 

g/t  = 

= ppm 

Karakter 

(Szádcczky) 

Ionrádiusz  A 
(Alirens) 

Ionpotcnciól 

+ 

Karsztbauxit, 

átlag 

(tnoycn)*4 

Átlag  — Moyen 

Dűsulási 
faktor  a 
klarkhoz 
képest 
Factcur 
d'cnrichisse- 

Minimum-maximum  értékek  kar&ztbauxitokra 
Minima  ct  maxima  pour  les  bauxites  karstiqucs  d'aprés 

• Minimum 

Maximum 

Fenyőfő 

Iszka- 

szentgyorgy 

Halimba  — 
Szöc 

Bcncslavskij 

Schroll 

Szádcczky 

Fenyőfő 

szentgyórgy 

Halimba  - 
Szóé 

Fenyőfő 

Iszka- 

szeutgyórgy 

Halimba  - 
Szőc 

Be  4 

. 6 

litofil 

Be*4  0,35  (0,34) 

5,88 

1,0  • 10* 

5,4  ■ io* 

1,8  - 10* 

6,4  • 10* 

1-3 

1,0  • 10*  — 1,0  IO* 

3,0  - io-'  — 1,9  • IO* 

»,8  to'  — 3,6  ■ 10* 

3,6  • 10* 

7.2  • 10 

2.9  • 10* 

3,6  • 10* 

2 2 • 10* 

B 5 

3 

szcdimcntofil 

B**  0.23  (0,20) 

15.00 

7,6  10* 

u.  é. 

7.4  ' 10* 

7.4  ’ io* 

2,4 

5,0  • IO4— 1,0  • io« 

1,0  • 10.-2.0  - 10* 

0-  3,0  - 10' 

n.  é. 

5.9  • 10* 

6,2  IO* 

n.  é. 

3,7  to* 

2,8  10* 

FF  9 

270 

szcdimcntofil 

F-  1,33 

(o,75) 

n.  é. 

11.  é. 

2,2  IO* 

~I2 

3.4  io* 

6,0  - io* 

3.3  io' 

1.5  ' io* 

5.7  io* 

6.4  io' 

Mg  12 

21,000 

litofil 

Mg*  * 0,66  (0,78) 

2.56 

8.4  • io* 

n.  é. 

11.  é. 

< 1 

6,0  ■ 10' 

6,0  • IO* 

n.  é. 

8.4  • IO* 

6,0  • io* 

n.  é. 

A1  13 

88,000 

litofil -oxifil 

Al,+  0,51  (o,£f 

5,26 

2,6  • 10* 

2.4  io* 

2,5  10* 

1,6  - IO* 

3.9  10* 

3,3  ' »o* 

Si  14 

276,000 

litofil 

Si*  ♦ 0.42  (0,39) 

-10,00 

5.1  io* 

5.1  io* 

3.5  ' io* 

< ‘ 

4.2  ■ 10* 

4.4  - to* 

1,8  • IO* 

1.3  ' «o* 

P i5 

Soo 

szcdimcntofil 

P'*  0,35 

14.29 

1.2  io> 

1.0  io* 

9,2  IO* 

*,0-2,4 

1,5  ■ ic* 

i.3  • io* 

8,7  • 10* 

3.8  • io* 

3.4  ' io* 

3.9  • io* 

S 16 

500 

szcdimcntofil 

»*  0,30  (0,34) 

0.6  • 10* 

n.  é. 

n.  é. 

~ 1 

4.0  • IO* 

8,0  • IO* 

11.  é. 

4.4  ■ 10' 

n.  é. 

Ca  20 

36  003 

litofil 

Ca*  * 0,99  (1,06) 

1,80 

2,7  • 10* 

u.  é. 

< 1 

7.*  - io* 

7,»  • to* 

n.  é. 

2.1  10* 

1.8  • io* 

n.  é. 

Ti  22 

6000 

könnyű  pcgmatofil 

Ti1*  0,76  Ti*  *o,68 

1.351  6, *5 

1.3  ' io* 

1,9  10* 

1.3  10* 

2.0 -3,2 

4.8  10* 

3,0  ■ 10* 

1,8  • IO* 

2,1  • io* 

2.0  • io* 

*.3  - io* 

V 23 

150 

könnyű  pcgmatofil 

V**  o,74  V*4  0,63  V**  0,59 

4,62;  6.34;  12,50 

2.2  lO* 

4.9  ' io* 

6.7  - IO* 

6,2  • IO* 

3-5 

3,o  ■ io*— 8,o  • 10* 

3,0  - 10'  — 8,0  • 10* 

5.6  • 10* 

7.3  • io' 

1,2  ' IO* 

1,6  • io* 

Cr  24 

200 

könnyű  pcgmatofil 

Cr*+  0,63  (0,64) 

4,7° 

6.9  10* 

2.5  io* 

2,7  10* 

3.2  • 10* 

1.3- 1,6 

l.o  ■ io'— 5,0  ■ 10* 

<3,0  - 10'— 3,2  IO* 

6.8  - 10* 

4.5  ' 10* 

6,2  - IO* 

8,0  ■ IO* 

900 

könnyű  pcgmatofil 

Mn**  0,80  Mn'»  0,66  Mn‘  ♦ 0,60 

*.*<;  4.34;  7,69 

2,7  ■ 10* 

1.4  • 10* 

1.3  • io* 

«, 5-3,i 

4.0  • 10'— 3,0  • io* 

8,8  io* 

6,3  • 10* 

5.7  ' «0* 

5.3  ' io* 

3.4  ' 10* 

9.3  • io* 

Fc  26 

51 000 

szlderofil 

Fe'4  0,74  Fc**  0,64  (0,67) 

2.41;  4.48 

l.l  10* 

i,3  10* 

1,6  • IO* 

2,3  — 2,8 

4.5  ■ IO* 

6,0  ■ 10* 

3.4  ■ 10' 

Ga  31 

*5 

osikalkofil-szulfofil 

Ga*4  0,62 

4.84 

5.3  lo* 

4.1  ■ io* 

3.6  • io* 

4,0  • 10* 

2, 5-3, 7 

8,4  • 10' 

<3,0  • 10'— 1,7  - IO* 

5.0  io'— 2,0  - 10* 

6.3  • io4 

6.3  • io* 

6.3  • «o* 

5,7  io* 

8.2  • 10* 

1.8  - 10* 

Sr  38 

400 

litofil 

Sr*4  i.i*  (1.27) 

«,57 

z.o  io* 

n.  é. 

2.7  • io*(!) 

3.4  ' io* 

<1-6,8 

—3,0  - IO* 

<1,0  • ío'-a.s  lo* 

n.  é. 

1.3  • io* 

i.7  ' «o‘ 

0.  é. 

3,5  • 10’ 

1.7  ’ «o* 

Zr  40 

200 

nehéz  pegmatofil 

Zr44  0,74  (0,87) 

4.60 

5,7  io* 

3.9  ' 10* 

3,4  ' io* 

3.4  • «o* 

1, 7-2.0 

2,0  • IO*  — 3,0  10* 

1.0  • lo*  3,2  IO* 

5.0  io’  — 9,0  IO* 

1,4  io* 

7.0  • io* 

7.0  ■ to* 

7.0  • io* 

1.8  • io' 

6,2  • 10' 

Nb  41 

10 

nehéz  pcgmatofil 

Nb*4  0,71  Nb*4  0.69 

40;  7.25 

9,2  10* 

3.5  io* 

7.7  • «o* 

4,9  ' i°' 

7.0-15.6 

~S,0  • 10' 

<1,0  • I0‘-  1,2  • IO* 

1,7  ' «o* 

7,0  • IO* 

1.7  ' «o* 

5.9  ■ io* 

Mo  42 

2 

nehéz  pcgmatofil 

Mo*4  0,70  (0,68)  Mo*4  0,62 

5,88 

1,7  • io* 

n.  é. 

3,2  10* 

1.9  ' io* 

6,0-10,6 

1.0  • io'-3,o  • 10* 

<3.0  • 10 -'-8,5  IO* 

3.0  io*  — 1,5  10* 

n.  é. 

5.3  ’ io* 

3.3  ’ *o* 

u.  é. 

6,3  - IO* 

Th  90 

8 

nehéz  pcgmatofil 

Th*4  1,02  (1,10) 

3.64 

4.5  ' *0* 

5.0  • 10* 

4,4  • 10* 

~100 

1 8,0  • 10-*— 1,3*10’ 

3.0-10* 

3.7  • 10' 

3,2  • 10* 

6,8  • io* 

6.3  ■ 10* 

6,3  • 10* 

Magyarázat:  n.  é.  nincs  értékelve 
N o t e:  n’est  pás  évalué 


D u d i c h — Siklósiné  : Bauxit  nyomelem-összehasonlítások 


151 


Statisztikai  adatok 
Données  statistiques 

a)  Fenyőfő,  b)  Iszkaszentgyörgy,  c)  Halimba 

II.  táblázat  — Tableau  II. 


Alkotó 

Com- 

ponent 

Minimum 

Min. 

Maximum 

Max. 

Max/Min 

Max/Min 

Egyszerű 

számtani 

átlag 

Moyen 

arithrn. 

Szórás- 

négyzet 

Disper- 

sion 

Közép- 

eltérés 

Stand. 

deviation 

Rel.  % 
eltérés 

Rel.  % 
dev. 

Elem- 

zés- 

szám 

Nom- 

bre 

d’ana- 

lyses 

a) 

29,8 

73,2 

2,46 

49,2 

69,7 

8,3 

n.  é. 

85 

ai2o3  % 

b) 

32, 0 

60,6 

1,83 

45,o 

29,8 

5,4 

10,8 

122 

c) 

21,2 

63,7 

3,oo 

48,1 

50,5 

7,i 

14,8 

125 

a) 

0,90 

38,7 

43,00 

ii,3 

75,i 

8,7 

n.  é. 

85 

SiO  , % 

b) 

0,95 

22,4 

23,54 

I 1,2 

19,1 

4,4 

58,0 

122 

c) 

0,30 

28,3 

76,81 

7,7 

49,8 

7,o 

91 ,6 

125 

a) 

3,80 

48,0 

12,60 

17,0 

40,0 

6,3 

n.  é. 

85 

Fe.03% 

b) 

6,38 

33,8 

5,30 

17,5 

14,2 

3,8 

20,7 

122 

c) 

8,62 

32,0 

3,7i 

23,1 

18,5 

4,3 

18,6 

125 

a) 

0,8 

3,5 

4,38 

2,15 

o,44 

0,66 

n.  é. 

85 

tío2  % 

b) 

0,5 

3,3 

6,58 

3,21 

o,37 

0,61 

25,3 

122 

c) 

0,3 

3,8 

12,67 

2,20 

0,48 

0,69 

32,8 

125 

a) 

0,04 

0,14 

3,50 

0,09 

0,003 

0,056 

n.  é. 

85 

v2o3  % 

b) 

0,01 

0,22 

22,2 

0,12 

0,003 

0,058 

51,8 

122 

c) 

0,02 

0,29 

14,5 

0,11 

0,002 

0,045 

36,2 

105 

a) 

100 

660 

6,6 

368 

n.  é. 

11.  é. 

n.  é. 

13 

Cr203  g/t 

b) 

20 

900 

45,o 

397 

n.  é. 

n.  é. 

n.  é. 

73 

o) 

20 

1300 

65,0 

475 

68208 

261 

58,5 

97 

a) 

1400 

8400 

6,0 

4290 

n.  é. 

n.  é. 

n.  é. 

23 

MnO.  g/t 

b) 

100 

53000 

530,0 

2160 

n.  é. 

n.  é. 

n.  é. 

81 

c) 

90 

14600 

162,2 

2120 

8097749 

2845 

155,5 

99 

a) 

200 

IOOO 

5,0 

550 

42910 

205 

37,0 

85 

Zr03g/t 

b) 

100 

2500 

25,0 

490 

29704 

172 

38,6 

93 

c) 

100 

890 

8,9 

466 

43269 

208 

45,2 

74 

a) 

10 

90 

9,0 

57 

381,6 

19,5 

34,0 

85 

Ga203  g/t 

b) 

10 

130 

13,0 

50 

468,0 

21,6 

55,5 

85 

c) 

10 

280 

28,0 

54 

2314,7 

48,1 

87,4 

74 

a) 

10 

80 

8,0 

15 

11.  é. 

n.  é. 

n.  é. 

85 

BeO  g/t 

b) 

6 

IOO 

16,7 

50 

467 

21,6 

74,5 

85 

c) 

2 

60 

30,0 

17,9 

115 

10,8 

62,9 

74 

a) 

30 

68 

2,27 

45 

72 

8,5 

19,4 

72 

Th  g/t 

b) 

3 7 

63 

1,70 

50 

48 

6,9 

14,4 

48 

c) 

32 

63 

1,97 

44 

61 

7,8 

18,6 

19 

pao5g/t 

a) 

340 

8800 

25,8 

2700 

159 

b) 

30 

7700 

256,6 

2440 

99 

c) 

200 

9000 

45,0 

2130 

197 

a) 

IOO 

I 1400 

1 14,0 

1500 

159 

so3  g/t 

b) 

200 

319600 

1598,8 

n.  é. 

91 

c) 

n.  é. 

n.'  é. 

n.  é. 

n.  é. 

— 

a) 

340 

1500 

4,4 

n.  é. 

13 

F g/t 

b) 

500 

5700 

11,4 

n.  é. 

55 

c) 

330 

6400 

19,4 

2160 

51 

a) 

IOO 

22860 

286,0 

3800 

159 

CaO  g/t 

b) 

IOO 

25200 

252,0 

96 

c) 

— 

— 

— 

a) 

IOO 

14200 

142,0 

1400 

159 

MgO  g/t 

b) 

IOO 

10000 

100,0 

93 

c) 

— 

— 

— 

a) 

— 

— 

— 

— 

SrO  g/t 

b) 

1500 

4100 

2,73 

3200 

47 

c) 

20 

2000 

100,0 

380 

6 

152 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


Alkotó 

Com- 

posants 

Minimum 

Min. 

Maximum 

Max. 

Max/Min 

Max/Min 

Egyszerű 

számtani 

átlag 

Moyen 

arithm. 

Szórás- 

négyzet 

Disper- 

sion 

Közép- 

eltérés 

Stand. 

deviation 

Rel.  % 
eltérés 

Rel.  % 
dev. 

Elem- 

zés 

szám 

Nom- 

bre 

d’ana- 

lyses 

a) 

_ 



_ 

_ 



B.Os  g/t 

b) 

190 

280 

1,48 

240 

42 

c) 

20 

900 

45,0 

240 

6 

a) 

5° 

170 

3,4 

100 

5 

NbtO,g/t 

b) 

200 

300 

1,5 

220 

6 

c) 

50 

600 

6,0 

140 

29 

a) 

— 

— 

— 

— 

— 

M0O3  g/t 

b) 

8 

94 

n,7 

48 

42 

c) 

5 

80 

16,0 

27,5 

6 

Magyarázat:  nincs  értékelve 

n.  é. 

N o t e:  n’est  pás  évalué 


Dúsulási  sorrend  a Clark- értékekhez  képest 
Ordre  d’enrichissements  en  relation  aux  Clark 


III.  táblázat  — T ableau  III, 


Th 

~IOO 

nehéz  pegmatofil 

Nb 

7,0—15,6 

nehéz  pegmatofil 

F 

~ 12 

szedimentofil 

Mo 

6,0—10,6 

nehéz  pegmatofil 

(Sr) 

<6,8 

litofil 

V 

3-5 

könnyű  pegmatofil 

A1 

~2,8 

litofil 

Ga 

2, 5-3, 7 

oxikalkofil 

Ti 

2,0  — 3,2 

könnyű  pegmatofil 

Fe 

2,3  — 2,8 

sziderofil 

B 

2,4 

szedimentofil 

Mn 

1, 5-3,1 

könnyű  pegmatofil 

P 

2,0  — 2,4 

szedimentofil 

Zr 

1,7  — 2,0 

nehéz  pegmatofil 

Cr 

1,3— 1,6 

könnyű  pegmatofil 

(Be) 

<1  —3,0 

litofil 

Nem 

dúsul  (ritkul) 

Ne  s’enrichissent  point 

Si 

litofil 

Mg 

litofil 

Ca 

litofil 

S 

szedimentofil 

3.  Korrelációk  (IV.  táblázat,  2 — 12.  ábra) 

Mindhárom  előfordulásnál  következetes,  erős  pozitív  kapcsolatot  találtunk  a 
következő  elemek  között:  Al/Ti,  Al/Th,  Al/Be,  Al/Ga  (legkevésbé  Halimbán),  Ti/Th,  Fe/Cr, 
Fenyőfőn  Zr/Th. 

Az  Al/Ti  kapcsolatot  már  Bárdossy  Gy.  részletesen  elemezte.  Az  erős  Al/Th 
korreláció  alapja  esetleg  alumogélen  való  Th-adszorpció  lehet.  Az  Al/Be  a hasonló  ion- 
potenciálok alapján  és  a berill  jelenlétével  jól  magyarázható.  Az  Al/Ga  kapcsolat  ion- 
rádiusz-ionpotenciál  alapon  várható  volt,  de  a vártnál  gyengébbnek  bizonyult,  különö- 
sen Halimbán.  A Ti/Th  kapcsolat  valószínűleg  közvetett  (az  Al-on  át).  A Fe/Cr  kapcso- 


D u d i c h — Siklósiné  : Bauxit  nyomelem-összehasonlítások 


153 


A fontosabb  alkotók  korrelációi 
Corrélations  des  composauts  importants 


IV.  táblázat  — Tableau  IV. 


Alkotók 

Composants 

Fenyőfő 

Iszkaszentgyörgy 

Halimba  — Szőc 

ai,o3/sío2 

— 0,912 

-0,983 

— 0,972 

Al203/Fe203 

-0,756 

-0,854 

+ 0,987  — 0,841 

ai,o3/tío2 

+0,998 

+ 0,444 

+ 0,976 

A1203/T1i 

+ 0,954 

+ 0,968 

+ o,934 

Al  0O3/GE  2O3 

+ 0,927 

+ 0,897 

+ 0,955  — 0,482 

ai2o3/v3os 

— 0,403 

-0,787 

+ 0,982-0,777 

Al2Os/BeO 

n.  é. 

+ 0,922 

+ 0,842 

Fe303/Ti03 

—0,532 

— 0,929  +0,882 

+ 0,992  — 0,613 

Fe203/V  2Os 

+0,885 

+ 0,923  —0,820 

+ o,747 

Fe203/Ga203 

+0,518—0,539 

+ 0,837  —0,440 

+ 0,870 

Fe2O3/0r2O3 

n.  é. 

+ 0,990 

+ 0,829 

TiO,/Th 

+0,915 

+ 1 ,000 

+ 0,866 

Ti02/Ga203 

—0,298 

— 0,909 

— 0,876 

tío2/v2o5 

— 0,909 

— 0,446 

+ 0,927  — 0,996 

TiOJBeO 

n.  é. 

+ 0,986 

+ 0,962 

V20s/Ga203 

-0,539 

-0,938 

— 0,822 

Ga203/Be0 

n.  é. 

+ 0,851 

— 0,580 

Ga203/Zr02 

n.  é. 

n.  é. 

+ 0,642 

Th/Zr02 

+0,864 

+0,1 18 

n.  é. 

Magyarázat:  nincs  értékelv  e 

n.  é. 

N o t e:  n’est  pás  évalu 


Az  átlagos  koncentrációk  arányai 
Proportions  des  concentrations  moyennes 

V.  táblázat  — Tableau  V. 


Alkotók 

Fenyőfő 

Iszkaszentgyörgy 

Halimba  - 

-Szőc 

ai2o3 

■tío2 

2,29 

• IO1 

: 1 

1,40 

• IO1 

I 

2,39  • IO1 

. » 

ai,o3 

: V2Ot 

5,66 

• IO2 

: 1 

3,75 

• IO2 

I 

5,90  • IO3 

: 1 

ai2o3 

GE0O3 

8,63 

• IO3 

: 1 

9,00 

• IO3 

: 1 

6,46  ■ IO3 

: 1 

ai2o3 

:Th 

1,09 

• IO4 

: 1 

9,00 

■ IO3 

: 1 

9,56  • IO3 

: 1 

ai2o3 

: BeO 

'3,28 

• IO4 

: 1 

9,00 

■ IO3 

: 1 

2,44  • 10* 

: 1 

Fe203 

: V2Os 

+95 

• IO2 

: 1 

1 ,46 

• IO2 

1 

2,47  • IO3 

: 1 

Fe203 

' Ga203 

2,98 

• IO3 

: 1 

3,50 

• IO3 

: 1 

2,70  • IO3 

: 1 

Fe203 

: Cr203 

4,62 

• IO2 

: 1 

4,41 

• IO3 

1 

4,23  • 103 

: 1 

Ti02  : 

Th 

4,78 

• IO2 

: 1 

6,42 

• IO2 

1 

4,00  • IO3 

: 1 

ai2o3 

: TiOa 

i : 

4,4  • 

10  ~2 

1 : 

7,1  • 

to  _t 

1 : 4,2  • 

IO-2 

ai2o3 

: V20, 

1 : 

1,8  ■ 

10  -3 

1 : 

2,7  • 

CO  ~3 

1 : 1,7  • 

10 _a 

ai2o3 

: Ga203 

1 : 

1,2  ■ 

10  “4 

1 : 

1,1  • 

[O  “4 

1 : i,5  • 

10  -4 

Al  0O3 

: Th 

1 : 

9,2  • 

10  - r 

1 : 

1,1  ‘ 

10  -• 

i : 1,0  • 

10  ~4 

ai2o3 

: BeO 

1 : 

3,2  • 

10 

1 : 

1,1  • 

10  ~l 

1 : 4,3  • 

10 -3 

Fe203 

: V2Os 

1 : 

5,1  • 

10  -3 

1 : 

6,9  • 

io~* 

1 : 4,1  • 

10 _3 

Fe203 

: Ga203 

1 : 

3,4  ■ 

10  “4 

1 : 

2,9  • 

10  ~4 

r : 3,7  • 

IO-4 

Fe203 

: Cr,Os 

1 : 

2,2  * 

10 _3 

1 : 

2,3  • 

10  “3 

I *.2,4  • 

10  ~3 

TiOa  : 

Th 

1 : 

2,1  * 

10 

1 : 

1,6  • 

10  “3 

I : 2,5  • 

10  ~3 

154 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


lat  valószínűleg  közvetett  (az  Al-on  át).  A Fe/Cr  kapcsolat  és  a Zr/Th  korreláció  rész- 
leges elemrejtésből  adódhat  (Th  a cirkonban),  az  utóbbi  Kiss  J.  adataival  egyezően. 

Előj  el- váltó  korrelációt  észleltünk  az  Al/Fe  és  a geokémiailag  ezek  között  „inga- 
dozó” V és  Ga,  kisebb  mértékben  a Ti  kapcsolatában.  Ez  az  Al3+ — Ga3+ — V3+ — Fe3+ — 
Ti4  + sorrendben  növekvő  ionrádiusz  alapján  (lásd  az  I.  táblázaton)  természetes  is.  Az  Al/Fe 
kapcsolat  inkább  negatív;  az  Fe/Ti  csak  kisebb  vastartalom  esetén  pozitív;  a várt  Ti — V 
kapcsolat  kevéssé  kifejezett.  A Ga  inkább  az  Al-mal,  a V inkább  a vassal  kapcsolódik, 
az  utóbbi  valószínűleg  nemcsak  elemrejtés,  hanem  vashidroxidgél  felületén  történt 
vanadát-adszorpció  következtében  is.  A vanádiumnak  a szerves  anyaggal,  porfirin- 
vegyületekben  való  kapcsolata,  amit  Gánt  vonatkozásával  G e d e o n T.  feltételezett, 
a Corg-nak  a V-hoz  képest  aránytalanul  csekély  mennyisége  miatt  nem  valószínű,  ille- 
tőleg alárendelt  jelentőségű  lehet. 

Az  indiai  lateritbauxitokból  igen  erősnek  leírt  pozitív  Ti/Ga  korrelációval  szemben 
határozott  negatív  kapcsolatot  észleltünk,  amelynél  csak  a természetes  Al/Si  anta- 
gonizmus  kifejezettebb. 

A P és  F pozitív  kapcsolata,  apatitban  való  együtt-előfordulásukra  utal,  a mikro- 
mineralógiai  vizsgálatokkal  összhangban. 

A határozott  pozitív  korrelációt  mutató  elemekre  nézve  kiszámítottuk  a három 
előfordulásra  jellemző  átlagos  koncentrációarányokat  (V.  táblázat). 

Ezek  alapján  az  A1  és  Fe  átlag  ismeretében,  bizonyos  koncentráció-intervallumon 
belül,  a Th-,  V-,  Cr-,  Ga-  és  Be-tartalom,  ill.  készlet  könnyen  kiszámítható. 

ASchroll  E.  nyomán  szerkesztett  kettős  logaritmusos  Cr/Be  diagramon 
(13.  ábra)  látható,  hogy  mindhárom  előfordulás  adatai  lényegében  aSchroll  E. 
által  definiált  karsztbauxit-mezőbe  esnek  (átlagaik  teljesen) , kissé  elnyúlva,  az  agyagos 
üledékek  felé.  Ez  esetleg  a genetikai  megfotolásoknál  is  érdekes  lehet. 


Cr  9/ttppm) 


10000 

6*9 

6::l 

4 -5 
-3 
2 - 


1000., 9 


Ultrabázitok 
© ^ 

8 1:7  / 

\ ; ;V  Laterit- 
- .3/  bauxitok  n 
?..iBázisos  \K 

^magmatitok  © 

Ő-J 

m / 

/ 

Gránit 


4-p 
-3\ 


— N Karszt -bauxitok 
Schroll  szerint 


Agyagos  üledékek 


10- - 


/ 


© Karbonátos  üledékek 


4 68 
1 1 1 1 1111  l 


40 
-Ilii 


1 2 3 5 7910  2030  50  Beg/t(ppm) 

1.).  ábra.  Cr/Be  diagram  (E.  Schroll  módszere  szerint).  Jelmagyarázat:  1.  Iszkaszentgyörgy> 

2.  Halimba  — Szőc,  3.  Fenyőfő 

Fit;.  J3-  Diagrammé  Cr/Be  (d’aprés  la  méthode  de  (E.  Schroll).  tégende:  1.  Iszkaszentgyörgy,  2_ 

Halimba  — Szőc,  3.  Fenyőfő 


v 


D u di  eh  — Siklósiné  : Bauxit  nyomelem-összehasonlítások  1 55 


4.  Függőleges  eloszlás  fúrásszelvényben  (Fenyőfő  és  Iszkaszent- 
györgy) 

A vertikális  koncentráció-változásokra  általában  érvényeseknek  találtuk  a Bár- 
dos s y G y.  által  kimutatott  szabályszerűségeket.  A középütt  dúsuló  Al-mal  párhuza- 
mossal változik  természesen  a Ti  és  a Th  is.  A Be-nak  határozott  lefelé  dúsuló  tendenci- 
ája van,  különösen  Iszkaszentgyörgyön. 

S c h r o 1 1 H.  ausztriai  (unterlaussai)  bauxitgeokémiai  szelvényéhez  hasonlóan 
Iszkaszentgyörgyön  jó  párhuzamot  mutat  egymással  a Fe/Zr.  Ezzel  szemben  Fe/Be 
együtt  változás  nem  volt  észlelhető. 

Együttváltozások  fúrásszelvényben 
Variations  paralleles  dans  les  logs  de  sondages 

VI.  táblázat  — Tableau  VI. 


I.  Fenyőfő 

abs.  % 

rel.  % 

Pozitív  korreláció 
Corrélation  positive 

Al203/Th 

61,2 

35,4 

Ti02/Th 

5G2 

32,2 

ai2o2/tío2 

50,0 

21 ,0 

Fe203/V  2Ot 

53,2 

12,5 

Al203/Ga203 

4G9 

n,3 

Negatív  korreláció  ellenére  + 

+ malgré  la  corrélation  négative 

ai2o3/v2o6 

58,1 

25,9 

tío2/v2o6 

43,5 

12,9 

V 2OJGa203 

37,i 

7,3 

Ti02/Ga203 

37,i 

14,5 

II.  Iszkaszentgyörgy 

Pozitív  korreláció 
Corrélation  positive 

ai2o3/tío2 

79,2 

59,4 

TiO  2/Th 

72,6 

59,4 

Fe203/Zr02 

66,6 

53,4 

Fe203/Ti02 

66,6 

46,8 

Fe2Oa/V  203 

72,6 

46,2 

V206/Zr02 

59,4 

39,6 

Al203/Th 

66,6 

33,3 

Th/BeO 

52,8 

39,6 

Fe203/Ga203 

52,8 

13,2 

Al203/Ga203 

46,2 

Í2,9 

Negatív  korreláció  ellenére  + 

+ malgré  la  corrélation  négative 

ai2o3/v2o3 

72,6 

46,2 

tío2/v2o. 

72,6 

46,2 

Al203/Fe203 

59,4 

19,8 

Magyarázat:  abs.  % = a függőlegesen  egymásután  következő  minták  koncentrációi  együtt  - 
növekedésének  vagy  együtt-csökkenésének  az  esetek  %-ában  kifejezett  száma;  rel.  % = az  előzőből  az 
ellentétes  értelmű  változások  %-ának  levonása  után  nyert  érték. 

N o t e:  % abs.  = pourcentage  des  cas  de  la  co-augmentation  ou  dela  co-diminution  paralléles  de 
concentrations  des  échantillons  pris  en  succession  verticale;  % rel.  = valeur  tirée  du  précédent  aprés  la 
soustraction  du  pourcentage  des  variations  inverses. 


156 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


Az  Al/Fe  Fenyőfőn  (főleg,  ha  Si  közel  állandó)  ellentétesen,  Iszkaszentgyörgyön 
inkább  együtt  változik  (VI.  táblázat).  Ez  kihat  a V és  Ga  viselkedésére  is.  Ezek  a legjobb 
párhuzamot  az  A1  + Fe  összeggel  mutatják. 

Függőleges  szelvényben  párhuzamos  koncentrációváltozás  ellenére  negatív 
korreláció  észlelhető  olyan  esetekben,  amikor  az  egyik  tag  a V vagy  a Ga,  a másik  az  A1 
vagy  a Ti.  Feltehetőleg  a V és  Ga  nem  önálló  ásványokban,  hanem  (változó  arányban) 


lonrádiusz 


14.  ábra.  Ionpotenciál -diagram  (E.  S c h r o 1 1 után) 

Fig.  14.  Ionpotential-diagramme  (d’aprés  E.  Schroll) 


főleg  Al-  és  Fe-  ásványokban  van  rejtve.  A V viselkedését  a redox-viszonyok  is  erősen 
befolyásolják.  Ennek  mérőszámaként  a vasoxidációs  fokot  (0Fe  = 2 Fe203/Fe0)  hasz- 
náltuk. Erősen  oxidatív  környezetben  a V már  vanadát-ionként  van  jelen,  s ez  könnyen 
adszorbeálódik  gél-  ill.  agyagásvány-felületeken. 

5.  T a p a s z t a 1 a t i elemcsoportositás 

Az  észlelt  eloszlások  és  kapcsolatok  alapján  a következő  sematikus  elemcsopor- 
tosítást vázolhatjuk  fel,  amelynek  három  központi  eleme  az  Al,  Fe  és  a Si: 

Be 

Ga  Cr  B 

Mo 

Nb  Ti  Al  V Fe  Si 
Th  Zr  P F 

A fel  nem  tüntetett  alkotók  (Ca,  Mg,  S,  Mn,  Sr)  eloszlása  esetleges,  a többivel 
lényegében  nincs  kapcsolatban;  ezek  „idegenek”  a bauxitban,  „bauxitoxén”  elemek. 

Munkánkat  a gánti,  majd  a nyírád-nagytárkányi  bauxitelőfordulás  hasonló  fel- 
dolgozásával szándékozunk  folytatni.  Különös  gondot  kívánunk  fordítani  a szelvény- 
beli és  térképi  koncentráció-változások  tisztázására.  Ki  kívánjuk  terjeszteni  a vizsgála- 
tokat további  alkotókra.  Ilyenek  elsősorban  a sziderofil  és  kalkofil  nehézfémek  (Co, 
Ni,  Cu,  Pb,  Zn),  valamint  az  alkálifémek  és  földalkálifémek  közül  az  eddig  elhanyagol- 
tak (Li,  Ba,  K,).  Végül  külön  vizsgáljuk  a derivatográfiai  és  röntgendiffraktometriai 
vizsgálatok  szerint  szövetileg  és  ásványtanilag  különböző  teleprészeket,  mikromineraló- 
giai  vizsgálatokkal  is.  . 


D u d i c h — Siklósiné  : Bauxit  nyomelem-összehasonlítások 


157 


IRODALOM  - BIBLIOGRAPHIE 

A d a m s,  J.  A.  S.  — R i c h a r d s o n,  K.  A.  (1957) : Thorium,  uránium  and  postassium  contents 
of  bauxites.  Bull.  Geol.  Soc.  Am.  68/12,  part  2.  — A d a m s,  J.  A.  S.  — R i c h a r d s o n,  K.  A.  (1960): 
Thorium,  uránium  and  zirconium  concetrations  ín  bauxite.  Econ.  Geol.  55.  — B á r d o s s y G y.  (1954): 
Statisztikai  módszerek  alkalmazása  a földtanban.  Földt.  Közi.  84.  — B á r d o s s y,  G y.  (1955):  New  data 
on  bauxite  occurrences  of  the  S — W Bakony  Mountains  (Hungary).  Acta  Geol.  Se.  Hung.  3.  Budapesj. 

— BárdossvGv.  (1961) : A magyar  bauxit  geokémiai  vizsgálata  I.  Budapest  — BeHecnaBCKHü 
C.  H.  — To  p’n  0 h,  M.  T.:  (1950)  <t>oc(Jjop  b öOKCHTax  CYBP.  Tpygbi  BAMM.  — EeHecjiaBCKHft' 
C . H.  (1951):  Megb  h uhhk  b SoHCHTax  CYBP.  Tpyflbi  BAMH.  — BeHecnaBCKHfi,  C.  M.  (1951); 
rannuü  h BaHannü  b öoKCHTax  CYBP.  Tpynbi  BAMH.  — EeHecnaBCKHÍi,  C.  H.:  (1957)  nepcneKTMBbi 
KOMimeKCHoro  Hcnonb30BaHHH  6okchtob.  IfBeTHbie  MeTannbi  N°  1.  — BeHecnaBCKHü,  C.  H.:(1963) 
MMHepanornn  6okchtob.  MocKBa.  — Ben  kő  I.  (1960):  Bauxitok  nyomelemeinek  spektrográf  iái  meg- 
határozása. Veszprémi  V.  Egy.  Közi.  4.  —Black,  R.  H.  (193) : Analysis  of  bauxite  exploration  sam- 
plesby  X-ray  diffraction.  Anal.  Chemistry  25. — B o p h c e h 0 k,  A.  Jl.  (1959):  PacnpeneneHHe  rannHH  b 
ropHbix  nopoaax  CoBeTcnoro  Coio3a.  reoxHMHH,  MocKBa.  — ByniKHCKHü,  r.  H.  (1963):  TmaH  b 
ocagOMHOM  npouecce.  JIht.  h non.  HCKon.,  2.  — Chowdhury,  A.N.  -Chakraborty,  S.C.  - 
Bőse,  B.  B.  (1965):  Geochemistrv  of  gallium  in  bauxite  írom  India'.  Econ.  Geol.  60.  — C s ó k á s J.  — 
Méhes  K.  (1952):  A bauxit  és  feldolgozási  termékeinek  rádioaktívítása.  Alumínium  — D u d i c h E. 
(1965):  A Nyírád  — Darvastói  kénesbauxit  geokémiai  vizsgálata.  Földt.  Közi.  95/3.  — Goldschmidt 
V.  M.  — P e t e r s,  C 1.  (1931):  Zűr  Geochemie  des  Galliums.  Nachr.  Ges.  Wiss.  Göttingen  Math.  Nath.  w’ 
KI.  III  — IV.  — G o r d o n,  M.  — M u r a t a,  J.  (1952):  Minor  elements  in  Arkansas  bauxite.  Econ. 
Geol.  47/2  — Gráf,  D.  Iy.  (1962):  Minor  element  distribution  in  sedimentary  carbonate  rocks.  Geochim. 
Cosmoehim.  Acta  26.  — KotsisT.  — Hu  bér  A.  (1956):  Néhány  ritkafémmegha  tározás  hazai  bauxi- 
tokban.  FÉMKUT  Közi.  I.  Budapest  — KotsisT.  — Huber  A.  (1936):  Bauxitvizsgálat  színképele. 
mezéssel.  FÉMKUT  Közi.  I.  Budapest  — JlaBpeHnyK,  B.  H.  — T e h n k o b,  B.  A.  (1962):  K. 
Bonpocy  o pacnejjeneHHH  rannHH  B 6oKCHTax.  TeoxHMHH,  8.,  MocKBa.  — JlaBpeHwyK,  B.  H. — 
Tchhkob,  B.  A.  (1963):  O öanaHce rannHH  B 6okcht3x.  Jdonn.  Ak.  Hayx  CCCP  t.  151/6,  MocKBa. — 
Magyarosy  I.  (1961):  Hazai  bauxitok  kataszteri  vizsgálata.  FÉMKUT  Közi.  I.  Budapest  -Magya- 
rosy  I.  — Máriássy  M.  — Üveges  J.  (1960) : Vizsgálatok  hazai  kéntartalmú  bauxitokkal.  FÉM- 
KUT Közi.  IV.  Budapest  — Matthes  F.  — Bach  F.  (1962):  Bauxitok  szervesanyagtartalmának 
hatása  a Bayer-eljárásra.  Chem.  Tech.  14.  M é h e s K.  — C s ó k á sj.  (1951) : A bauxitban  levő  rádioaktív 
elemek  meghatározásáról.  MTA.  Műsz.  Oszt.  Közi.  II.  — rí  a h a n >k  a h o b,  JL  H.  (1962):  Hho6híí 
b öoKCHTax.  TeoxHMHH  2,  MocKBa.  — P a p p,  E.  — H é j j a,  A.  — Ü v e g e s,  J.  (1956):  Extraction  du 
Ga  métallique  des  bauxites  hongroises.  Acta  Techn.  XIV.  Budapest  — P a p p E.  (1957):  Elővizsgálatok 
a cirkon  bauxitból  történő  kitermelésére.  FÉMKUT  Közi.  II.  Budapest  — Papp  E.  (1962):  Bauxitok 
ritkafém  tartalmának  kinyerési  lehetőségei  a Bayer-eljárás  folyamán.  Koh.  Lapok.  — Pavlovié,  S. 

— P r o t i c,  M.  (1964):  Variations  de  la  compostion  des  bauxites  de  Crna  Gora  en  rélation  avec  les  eon- 
ditions  de  leurs  formations.  Trav.  Sym.  Baux.  Ox.  Hydrox.  Al.  I.  Zagreb  — Pohqb,  A.  B.  — 
EaöHiuTeilH,  3.  E.  — Ty30Ba,  A.  M.  (1961):  K reoxHMHH  Hf,  Zr  h HeKOTopbix  npyrnx  ane- 
MeHTOB-rHflponH3a-roB  b rnHHax.  reoxHMHn  4,  MocKBa.  — Schroll,  E.  — Sauer,  D.  (1964):  Ein 
Beitrag  zűr  Geochimie  dér  seltenen  Elemente  in  Bauxiten.  Trav.  Symp.  Baux.  Ox.  Hydrox.  Al.  I.  Zagreb. 

— S i n h a,  R.  C.  — T i v a r i,  B.  D.  (1958  — 59):  Occurence  of  niobium  in  bauxites  and  nepheline  syen- 
ites  of  India  and  its  geochemical  and  economic  significance.  J.  Sci.  Rés.  Benares  Hindu  Univ.  9.  — 
Szádeczky  — Kardoss  E.  (1955):  Geokémia.  Budapest.  — Szebényi,  T.  (1937):  Spektral- 
analytische  Bestimmung  des  Beryllium-gehaltes  dér  Bauxite.  Mát.  Term.  tud.  Ért.  56.  Budapest 

— T e p e h t b e b a,  K.  d>.  (1959):  PeflKHe  aneMeHTbi  b GoKCHTax.  (reonorun  MecTopo>KAeHHHii  pegKnx 
sneMeHTOB,  Bbin.  6.)  — T e r t i a n,  R.  - Fagot,  C.  — J a m e y,  M.  (1964):  Analyse  quantitative 
précise  des  Bauxites  pár  la  speetrometrie  de  fluorescence  X.  Trav.  Symp.  Baux.  Ox.  Hydrox.  II.  Zagreb  — 
T r u b e 1 j a,  F.  (1964):  Kemizam  hercegovackih  boksita.  Trav.  Symp.  Baux.  Ox.  Hydrox.  Al.  II.  Zag- 
reb — Trubelja,  F.  — Sijarric  — Pleho  (1965):  Gallium  dans  les  bauxites  d’Herzégovine.  Trav. 
com.  int.  p.  1.  ét.  Baux.  ox.  hydrox.  Al.  — T u r e k i a n,  K.K.  — Wedephol,  K.  H.  (1961): 
Distribution  of  the  elements  in  somé  major  units  of  the  Earth’s  erust.  Bull.  Geol.  .Soc.  Am.  72.  — (1963): 

— T k>  p h h,  B.  A.  (1963):  TeoxHMimecKHe  ocoöeHHocTH  pacnpeneneHHn  THTaHa  b öOKCirrax  h rnHHax 
AjweHrenbAHHCKoro  GoKCHTo-pyflHoro  paöOHa  h hx  reHe3HC.  Kopa  BbiBeTpbiBaHHH,  Bbin.  6.  — 
Vörös  I.  (1958):  Iszkaszentgyörgyi  bauxitszelvények  mikromineralógiai  és  nyomelemvizsgálata.  Földt. 
Közi.  8S/1. 


3 Földtani  Közlöny 


158 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


Description  et  comparaison  géochimiques  des  éléments  rares  de  trois  gisements  de 

bauxite  en  Hongrie 

(Fenyőfő,  Iszkaszentgyörgy  et  Halimba— Szőc) 

DR.  E.  DUDICH  jr.— Mme  E-  SIKLÓSI 

Fa  géochimie  des  quatre  composants  principaux  (Al,  Si,  Fe,  Ti)  des  bauxites 
liongroises  est  traitée  dans  la  monographie  fondamentale  du  dr.  Gy.  B árdossy 
(1958  — 59).  Aprés  quelques  déterminations  préliminaires,  l’étude  systématique  des 
éléments  rares  commengait  en  1954.  C’est  surtout  l’activité  de  l’Institut  de  Recberches 
des  Métaux  Non-ferreux  qni  mérite  d’étre  mentionné.  Des  1955  on  y a élaboré  les  méthodes 
d’études  múl  til  atér  ales  (physique,  cliimique,  spéctrograpliique,  dérivatographique  et 
technologique)  des  échantillons  de  bauxite  ckoisis  soigneusement,  en  cadre  du  «cadastre 
complexe»  des  bauxites  hongroises. 

En  1962  et  1963,  les  géologues  de  l’Entreprise  pour  la  Prospection  de  Bauxite  out 
préparé  un  rapport  spécial  pour  le  Ministére  de  l’Industrie  lourde,  en  y compilant  les 
données  availables  sur  29  éléments  des  bauxites  de  Hongrie. 

C’était  le  début  d’un  travail  de  plusieurs  années. 

En  1964,  les  auteurs  ont  étudié  les  données  sur  les  éléments  de  trace  du  gisement  de 
Fenyőfő  (sous  préssé).  Une  évaluation  analogue  a été  faite  en  1965  pour  le  gisement 
d'Iszkaszentgyörgy,  et  en  1966  pour  célúi  de  Halimba  — Szőc,  pár  plusieurs  collaborateurs 
du  nouveau  Eaboratoire  Central  de  l’Entreprise  pour  la  Prospection  de  Bauxite. 

On  a adopté  la  méthode  élaborée  et  appliquée  pár  le  dr.  Gy.  Bárdossy,  en 
préparant  des  tableaux  statistiques  des  teneurs  extrémes  et  moyennes,  des  médians,  des 
modus,  des  standards  déviations  etc.  On  a établi  des  diagrammes  de  distribution  et  de 
corrélation;  on  a calculé  des  coefficients  de  corrélation. 

II  s’agit  de  20  éléments:  Al,  Si,  Fe,  Ti  (composants  principaux),  Ca,  Mg,  S,  P 
(contaminants  graves),  V,  Zr,  Cr,  Th,  Ga,  Be  (étudiés  d’une  fagon  détaillée  et  énumerés 
ici  en  ordre  des  teneurs  moyennes  diminuantes) , Mn,  F,  Sr,  B,  Nb,  Mo  (en  mérne  suc- 
cession,  dönt  on  dispose  d’un  nombre  moins  élévé  d’analyses. 

1.  Éléments  enrichis 

Relativement  aux  valeurs  «elark»,  les  éléments  suivants  sont  enrichis  (en  mesure 
décroissante) : Th,  Nb,  F,  Mo,  V,  Al,  Ga,  Ti,  Fe,  B,  Mn,  P,  Zr,  Cr,  et  seul  á Iszka- 
szentgyörgy: Be,  Sr.  En  comparaison  aux  données  de  la  littérature  sur  les  bauxites  du 
type  «karstique»,  on  a constaté  des  nouveaux  maxima  pour  Th,  Be,  Sr,  Mn,  Mo  et  B. 

Ees  teneurs  moyennes  en  V et  Nb  sont  un  peu  élévées;  celles  en  Cr,  au  contraire, 
sont  asses  petites.  Ea  présence  d’U  et  de  Ra  est  prouvée;  Krad  montre  une  concentration 
considérable. 

Les  bauxites  d’I  szkaszentgyörgy  contiennent,  en  moyen,  plus  de  Ti, 
V,  Be,  Sr,  P,  F,  Nb,  Mo,  et  Zr  que  celles  de  Fenyőfő  ef  de  Halimba— Szőc.  Ce  fait  peut 
étre  attribué  á 1 'apport  des  matiéres  détritiques  du  cristallin  granitoide  et  des  filons  de  la 
Montagne  Velence,  conformément  aux  conclusions  tirées  pár  I.  Vörös  (1958).  Cet 
auteur  mentionne  encore  plus  d’éléments  de  trace  (Ni,  Cu,  Li,  Pb,  Co,  Zn,  Ge)  déterminés 
pár  íme  méthode  spéctographique  demi-quantitative. 

Pour  la  bauxite  de  Fenyőfő,  la  teneur  élevée  en  Mn  semble  étre  un  trait 
caractéristique,  en  vertu  de  la  proximité  du  gisement  de  manganése,  á Eplény.  Parmi 
les  trois  gisements  traités,  c’est  célúi  de  Halimba  qui  est  le  plus  riche  en  Ga  et  Cr. 

2.  Types  de  distribution  statistique 

On  peut  distinguer  les  suivants  types  d’histogrammes: 

a)  régulier,  á un  seul  maximum  bien  développé:  Al,  Ti,  Th,  en  partié  V et  Be 
(sauf  Iszkaszentgyörgy); 

b ) trainé,  mais  á un  maximum  marqué:  V (en  partié),  Fe  (á  l’exception  de  Fenyőfő), 
P (sauf  Iszkaszentgyörgy); 

c)  á deux  maxima:  Cr,  á Fenyőfő  Fe,  Ga,  Zr;  á Iszkaszentgyörgy  P,  F,  Be; 

d)  á plusieurs  maxima:  Si  et  Ga,  Zr  (á  l’exception  de  Fenyőfő), 

e)  irrégulier:  Ca,  Mg,  S. 


D u d i c h — Siklósiné  : Bauxit  nyomelem-összehasonlítások 


159 


La  distribution  de  soufre  est  la  nioins  irréguliére  á Fenyőfő.  Á Iszkaszentgyörgy  et 
Halimba,  on  observe  des  maxima  extrémes  dans  le  domaine  des  concentrations  trés 
grandes,  en  conséqueuce  de  la  présence  des  bauxites  «grises»,  pyritisées,  dönt  les  problémes 
géochimiques  ont  été  traités  ailleurs  pár  l’im  des  auteurs  (E.  Dudich,  1965). 

3.  Corrélations 

On  a constaté  íme  corrélation  positive  bien  marquée,  á tous  les  trois  gisements,  des 
éléments  suivants:  Al/Ti,  Al/Th,  Al/Be,  Al/Ga  (le  moins  á Halimba),  Ti/Th,  Fe/Cr  á Fenyő- 
fő), Zr/Th  (de  celle  la  plus  accentuée  vers  les  moins). 

On  a trouvé  des  corrélations  équivoques  et  eliangeantes  entre  Al/Fe,  et  eoneernant 
la  rélation  entre  eeux-ci  et  Ti,  V,  Ga.  Ga  préfére  Al,  tandis  que  V est  plus  incliné  á suivre 
Fe,  ce  qui  correspond  aux  rapports  des  ionradius  respectifs.  La  corrélation  Ti/Ga  est  trés 
négative;  ce  n’est  que  l’antagonisme  Al/Si  qui  en  est  encore  plus  accentué. 

Pour  les  éléments,  dönt  la  corrélation  positive  est  bien  établie,  on  a calculé  des 
quotients  de  concentration,  qui  peuvent  étre  utiles  dans  le  calcul  des  réserves  en  Th,  V, 
Cr,  Ga. 

Un  coup  d’oeil  sur  le  diagrammé  logarithmique  Cr/Be  suffit  de  nous  convaincre 
que  les  bauxites  de  tous  les  trois  gisements  appartiennent,  en  effet,  au  type  «karstique»; 
tout  de  mérne,  e'les  montrent  íme  certaine  affinité  aux  sédiments  argileux,  ce  qui  mérite 
d’étre  pris  on  considération,  en  méditant  sur  leur  génése. 

4.  Distribution  verticale  dans  des  coupes 

Quant  aux  composants  principaux,  les  régularités  de  distribution  établies  pár  dr. 
Gy.  Bárdossy  se  sont  vérifiées  parfaitement.  On  a constaté  aussi  la  variation 
paralléle  de  Th  et  de  Be  á Al.  Les  concentrations  de  V et  Ga  varient  parallélement  á la 
valeur  Al  + Fe.  Pour  les  coupes  de  sondage,  á Iszkaszentgyörgy,  on  a observé  un  paral- 
lélisme  conséquent  de  Zr  á Fe  et  une  tendance  d’enrichissement  graduel  de  Be  du  haut  en  bas. 

11  y a des  éléments  dönt  la  corrélation  est  négative,  et  pourtant  ils  varient  asses 
parallélement  en  sens  vertical  (Al— V,  Ti  — Ga).  Le  comportement  de  V est,  d’ailleur.s 
fortement  influencé  pár  les  conditions  plus  au  moins  oxidatives  du  milieu. 

5.  Groupement  empirique  des  éléments  «b  a u x i t o p h i 1 e s» 

Les  résultats,  présentés  ci-haut  suggérent  mi  schéma  tripartite,  avec  Al,  Fe  et  le 
eontaminant  principal  Si  comme  centres  respectifs.  Le  voici: 

Be 

Ga  Cr  B 

Nb  Ti  Al  V Fe  Mo  Si 
Th  Zr  P F 

Ca,  Mg,  S,  Mn  et  Sr  présentent  des  distributions  tout  á fait  irréguliéres,  ils  sont 
«étrangers»,  pour  la  bauxite  «bauxitoxénes»,  donc  ils  ne  figurent  point  dans  le  schéma  donné 

* 

Les  auteurs  expriment  leur  reconnaissance  á tous  les  autorités  et  experts  qui 
étaient  á leur  aide.  Ils  espérent  continuer  ce  travail  — dönt  quelques  résultats  ils  ont  eu 
l’honneur  de  présenter  ici  — pár  l’étude  pareille  du  gisement  classique  de  Gánt  et  de 
ceux  Nyirád  — Darvastó— Nagytárkány,  en  élargissant  la  gamme  des  éléments  analysés. 


3* 


A KISALFÖLDI  REFRAKCIÓS  MÉRÉSEK  FÖLDTANI 
EREDMÉNYEI 

SÁGHY  GYÖRGY -VÁNDOR  BÉTA —VARGA  IMRE* 

(6  ábrával) 

Összefoglalás;  A cikk  ismerteti  az  Orézágos  Kőolaj-  és  Gázipari  Tröszt  Szeizmikus 
Kutatási  Üzeme  által  a Kisalföldön  végzett  refrakciós  mérések  eredményeit.  Példaképpen 
bemutat  néhány  refrakciós  szelvényt,  valamint  a mérések  alapján  készült  szerkezeti 
vázlatot.  Ismerteti  a levonható  földtani  következtetéseket,  elsősorban  az  ún.  ,,Rába- 
vonallal”  kapcsolatban,  valamint  a terület  vulkánosságára  vonatkozólag. 

Az  Országos  Kőolaj-  és  Gázipari  Tröszt  Szeizmikus  Kutatási  Üzeme  a Tröszt  Kuta- 
tási Főosztálya  előírásának  megfelelően  1960  és  1962  között  átnézetes,  hálózatos  refrakciós 
méréseket  végzett  a Kisalföld  területén.  Három  év  alatt  1 2 vonal  került  bemérésre,  közel 
600  km  szelvényhosszban.  A mérések  kiértékelése  és  értelmezése  után  1965-ben  az  Üzem  az 
eredményeket  összefoglaló  jelentésben  ismertette.  A jelentés  többek  között  három  szintvo- 
nalas térképet,  illetve  a megfelelő  határsebesség-térképeket,  két  izoceltérképet,  a dyke-ok 
vizsgálatára  vonatkozó  adatokat  tartalmazza  és  azokat  részletesen  ismerteti. 

A Kisalföld  nagy  területére  kiterjedő  refrakciós  mérések  a terület  földtani  fel- 
építéséről számos  új  adatot  szolgáltattak.  A refrakciós  mérések  eredményeit,  azok 
adatait  összefoglaló  formában  a szintvonalas  térképek  ábrázolják,  amelyeket  A,  B és 
C betűkkel  jelöltünk. 

A bemutatott  szerkzeti  vázlat  (1.  ábra)  a legmélyebben  megszerkesztett  ,,A”  jelö- 
lésű felület  szintvonalait  tünteti  fel.  Értelmezésünk  alapján  az  ábrázolt  szinthez  földtani 
szempontból  a harmadidőszaki  üledékek  medencealjzatát  rendelhetjük,  attól  azonban 
helyenként  eltérések  lehetségesek.  További  azonosításával  a későbbiekben  foglalkozunk. 

A refrakciós  mérések  alapján  helyenként  ennél  magasabban  elhelyezkedő  refrak- 
táló  réteghatárokat  is  kimutattunk  (2.,  3.,  4.,  5.,  6.  ábra).  Ezek  elterjedése  korlátozott, 
illetve  csak  olyan  helyeken  voltak  megszerkeszthetők,  ahol  a medence  mély.  Ennek  oka 
kiékelődés,  vagy  refrakciós  szempontból  történő  elvékonyodás.  A rendelkezésre  álló 
adatokat  figyelembe  véve,  ezeket  két  szintbe  lehetett  sorolni.  A mélyebb  felület  (B-szint) 
földtani  azonosítása  fúrások  hiányában  kérdéses,  feltételesen  elsősorban  paleogén  korú 
rétegekkel  azonosítható.  Elképzelhető  az  is,  hogy  nem  egy  földtani  korhoz,  hanem  egyes 
kis  területre  kiterjedő,  nagyobb  sebességű  összlethez  kötöttek,  és  bizonyos  fáciesválto- 
zásokat  is  kifejeznek.  A magasabb  C-szint  a rendelkezésünkre  álló  adatok  szerint  a 
pannoniai  emelet  egy  idősebb  rétegét  képviseli;  helyenként  azonban  a neogén  más  tag- 
jaival, a mágneses  anomáliák  területén  pedig  a miocén  vulkáni  összlet  felszínével  is 
egyezhet.  Ez  utóbbit  igazolja  a mélyítés  alatt  álló  Pásztori  1.  számú  mélyfúrás. 

* Előadták  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1966.  II.  2-án  tartott  előadó  ülésén.  Készült  az  OKGT 
Szeizmikus  Kutatási  Üzemében.  Kézirat  lezárva  1966.  októberében. 


S á g h y — Vándor  — Varga  : Kisalföldi  refrakciós  mérések 


161 


Az  A-szintről,  vagyis  a harmadidőszaki  üledékek  medencealjzatáról,  a refrakciós 
mérések  eredményeként  csaknem  az  egész  területre  szintvonalas  térképet  szerkesztettünk. 
A kutatási  területtől  Ny-ra  a Soproni-hegység  felszíni  kristályos  kőzetei,  K-re  pedig  a 
Bakony  túlnyomólag  mezozóos  tömege  ismeretes.  A refrakciós  mérések  a két  felszíni 
idős  kőzetösszlet  közötti  medence  változatos  szerkezeti  formáira  adnak  felvilágosítást. 
A refrakciós  mérések  területén  három  nagy  szerkezeti  egység  mutatható  ki. 
i.  ANy-i  oldalon  Mihályi  — Lövő  térségében  környezetéhez  viszo- 
nyítva magas  szerkezeti  helyzetű  földtani  alakulat  van,  amelyet  egy  közel 
É — D-i  irányú  mélyedés  oszt  ketté.  Ezen  a területen  a nagy  sebességű  refraktáló  réteg 
a kristályos  medencealjzattal  azonosítható.  Nincs  azonban  kizárva,  hogy  a kristályos 


I 

1 2 H=  <=}=  ^ 


J.  ábra.  Szerkezeti  vázlat  a kisalföldi  refrakciós  mérések  területéről.  Jelmagyarázat:  r.  Törések 
szelvénymenti  helye,  2.  Valószínűsíthető  törésvonal,  3.  Minimum-tengely,  4.  Maximum-tengely,  5.  Nagy- 
dőlésű, feltételesen  törésjellegű  feliiletszakasz,  6.  Az  ,,A”  szint  szintvonalai,  7.  Mélyfúrás 
Abb.  1.  Strukturelle  Skizze  des  aufgenommenen  Teiles  dér  Klemen  Ungarischen  Tiefebene  anhand  von 
Refraktionsmessungen.  Erklárung:  1.  Stelluug  von  Brüchen  lángs  des  Profils,  2.  Annehmbare  Bruch- 
linie,  3.  Minimum- Achse,  4.  Maximum- Achse,  5.  Stark  einfallender  Oberfláchen-Abschnitt  von  vermutetem 
Bruch-Charakter,  6.  Isohypsen  des  Horizontes  „A”,  7.  Tiefbohrung 


162 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


Tsz 
-lOOOm 
-2000m 
-3000m 
-iMOm 
5000  m 


£7Vy 


W/7? -7 
M-2i  M-22 


2 -- 


'nXU0 

5 6200  m/s  SE/ 


DK 


0 


Tsz 

^ -lOOOm 
-2000m 
~3000m 
-mom 
- 5000 m 


5 km 


2.  ábra.  MiR  — 1 refrakciós  szelvény.  Jelmagyarázat:  1.  Mélyfúrás,  2.  „A”  refraktáló  szint,  3.  ,,B’> 
refraktáló  szint,  4.  ,,C”  refraktáló  szint,  5.  Határsebességértékek,  6.  Vető,  feltételezett  törészóna,  7.  Diffrak. 

táló  pontok 

Abb.  2.  Refraktionsprofil  MiR— 1.  Erklárungen:  1.  Tiefbohrung,  2.  Refraktierender  Horizont  „A”, 

3.  Refraktierender  Horizont  ,,B”,  4.  Refraktierender  Horizont  „C”,  5.  Grenzgeschwindigkeitswerte,  6. 

Verwerfung,  vermutete  Bruchzone,  7.  Diffraktierende  Punkte 


aljzat  felett,  korlátozott  kiterjedésben,  paleozóos  korú,  nem  metamorfizált  üledékek  is 
előfordulnak.  Feltűnő,  hogy  a mélyben  eltemetett  Mihályi  relatív  aljzat-kiemelkedés 
gerincének  iránya  Mihályi  község  közelében  megváltozik.  A Mihályitól  D-re  levő  DNy — 
ÉK-i  csapásirány  közel  É — D-i  irányba  tér  el.  Ezt  a tényt  a mihályi  fúrások  adatai  is 
igazolják.  Az  eltérés  oka  olyan  korábbi  törés  lehet,  amely  a medencealjzat  felszínében 
éles  szintkülönbség-változással  már  nem  jelentkezik,  de  a szerkezetet  kettéosztja.  A mi- 
hályi szerkezetben  az  ábrázolt  szintben  három  különálló  kiemelkedés  van  (1.,  4.  ábra), 
ebből  a répcelaki  és  mihályi  záródása  nyilvánvaló,  a mosonszentjánosiét  terepi  okok  és 
az  országhatár  miatt  nem  lehetett  tisztázni. 


Tsz 

-lOOOm 
■2000m 
-OOOOm 
-itOOOm 
- 5003 m 


3.  ábra.  MiR  — 9 refrakciós  szelvény.  Jelmagyarázatot  lásd  a 2.  ábránál 
Abb.  3.  Refraktionsprofil  MiR  — 9.  Siehe  Erklárungen  zűr  Abb.  2. 


2.  Viszonylag  kiemelt  helyzetű  területrész  található  a K-i  rés  z-e  n 
a Bakony  előterében  is.  Itt  a medencealjzat  törések  mentén  több  lépcsőben 
lesüllyed.  A nagy  sebességű  szint  földtani  azonosítása  helyenként  kérdéses.  A határ- 
felületek mezozoikumot,  vagy  paleozoikumot  egyaránt  képviselhetnek,  az  értelmezést 
azonban  csak  helyenként  lehet  fúrási  adatokkal  igazolni.  Valószínű,  hogy  vonalaink 
K-i  végén  az  általunk  követett  szint  általában  mezozóos  korú  kőzeteknek  felel  meg. 
A feltételezett  mezozóos  területtől  Ny-ra  törésekkel  elhatárolva  olyan  rög  van,  ahol  az 
eddig  mélyített  fúrások  tanúsága  szerint  is  csak  paleozóos  metamorf  kőzetek  fordulnak 
elő.  Felettük  a mezozoikum  vagy  teljesen  hiányzik  (Vaszar),  vagy  csak  csekély  vastag- 
ságban, lepusztítási  foszlányként  feltételezhető.  A vaszari  tömbön  a mezozoikum  átlagos 
előfordulási  mélységénél  mélyebb  szerkezeti  helyzetben  hiányzik  a mezozóos  összlet, 
amely  tény  egyszerű  tektonikai  mozgásokkal  nem  magyarázható.  A refrakciós  mérési 


S á g h y — Vándor—  Varga  : Kisalföldi  refrakciós  mérések 


163 


anyag  alapján  valószínű  a kétszeri,  ellentétes  irányú  töréses  elmozdulás,  amely  azonban 
ma  még  egyértelműen  nem  bizonyítható.  A vaszari  tömb  különleges  helyzetének,  tekto- 
nikai körülményeinek  tisztázása  további  méréseket  és  mélyfúrást  igényel. 

j.  A két  relatíve  magas  helyzetű  területrész  (Mihályi,  illetve 
a Bakony  előtere)  között  mély  zóna  helyezkedik  el,  ahol  az  aljzat  helyenként 
6000  méternél  nagyobb  mélységben  várható  (6.  ábra).  A „mélyterületet”  a vaszari  töm- 
böt lezáró  K — Ny-i  irányú  törés  két  további  részre  tagolja.  A legnagyobb  mélységek  e 


MiR-9 


4.  ábra.  MiR  — 2 refrakciós  szelvény.  Jelmagyarázatot  lásd  a 2.  ábránál 
Abb.  4.  Refraktionsprofil  MiR  — 2.  Siehe  Erklárungen  zűr  Abb.  2. 


CNy 


M1R-8 


OK 


5.  ábra.  MiR  — 8 refrakciós  szelvény.  Jelmagyarázatot  lásd  a 2.  ábránál 
Abb.  5.  Refraktionsprofil  MiR  — 8.  Siehe  Erklárungen  zűr  Abb.  2. 


[NH  Tél-1  OK 


6.  ábra.  TéR  — 2 refrakciós  szelvény.  Jelmagyarázatot  lásd  a 2.  ábránál 
Abb.  6.  Refraktionsprofil  TéR  — 2.  Siehe  Erklárungen  zűr  Abb.  2. 


töréstől  É-ra  találhatók.  A mezozóos  összlet  itt  valószínűleg  hiányzik,  a vastag  neogén 
sorozat  alatt  azonban  a csehszlovák  adatokat  is  figyelembe  véve  paleogén  korú  üledékekre 
lehet  számítani.  A csöglei  (celldömölki)  gravitációs  minimum  területén  a mezozóos  összlet 
jelenléte  ismert  (Vinár  1.  sz.  fúrás).  Bár  adataink  e részen  meglehetősen  hiányosak,  való- 
színűnek látszik,  hogy  a törésvonaltól  D-re,  a medence  D-i  részén  a mezozoikum  általá- 
nos elterjedésű.  A reflexiós  mérések  arra  utalnak,  hogy  a mezozoikum  és  a fiatalabb  üle- 
dékek között  jelentős  diszkordancia  van. 


164 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


A refrakciós  mérések  alapján  kimutatott  törésvonalak  a szerkezeti  viszonyok 
megismerésében  nagyjelentőségűek.  A refrakciós  ismérvek  alapján  meghatározott  töré- 
sek nagyobb  része  a kutatott  terület  K-i  oldalán  jelentkezik,  a Ny-i  részen  csak  egy  bizony- 
talan törés  van  a lövői  szerkezeten.  Valószínű,  hogy  a nagy  szintkülönbséggel  jellemzett 
mihályi,  valamint  lövői  szerkezetek  meredek,  helyenként  40°-os  dőlésű  szárnyait  is  töré- 
sek alakították  ki,  amelyek  azonban  a hosszú  lepusztítási  idő  miatt  már  csak  meredek 
elmélyülés  formájában  vannak  jelen. 

A kutatási  terület  K-i  részén  a kimutatott  törések,  a gravitációs  és  fúrási  adato- 
kat is  figyelembe  véve,  helyenként  rendszerbe  voltak  kapcsolhatók. 

A vaszari  tömböt  É-ra  lehatároló  törés  kevésbé  megbízható  adatok  alapján  fel- 
tételesen Kenyéri  vonaláig,  tehát  a mihályi  szerkezet  K-i  oldaláig  kiterjeszthető.  Feltűnő 
jellegzetesség,  hogy  e törés  közelében  a Rába  is  megváltoztatja  addig  közel  DK — ÉNy-i 
irányú  folyását,  és  ugyancsak  K — Ny-i  csapásra  tér  át.  A vaszari  tömb  D-i  határát  csak 
Pápa  és  Nagydém  között  sikerült  meghatározni. 

A kimutatott  törések  illetve  szerkezeti  irányok  egy  része  ÉK — DNy-i,  másik  része 
viszont  határozottan  K — Ny-i  csapásirányú,  vagy  arra  merőleges.  Ez  utóbbiak  minden 
valószínűség  szerint  az  előbbinél  fiatalabb  korúak.  A két  törésrendszer  és  esetleg  még 
eddig  fel  nem  ismert  további  szerkezeti  elemek  határozzák  meg  a terület  főbb  szerkezeti 
irányait. 

Az  irodalomból  ismert,  feltételezett  ,,Rába-vonal”  — amely  a mezozoikum  elterje- 
désének Ny-i  határát  jelentené  — a korábbiakban  ismertetett  helyzetben  a refrakciós  méré- 
sek szerint,  nem  létezik.  Az  eredetileg  feltételezett  ,,Rába-vonal”  egy  törésként,  egységes, 
egyetlen  egyenessel  jellemezhető  formában  a jelzett  helyen  nem  található  meg.  Valóban 
felismerhető  a Kisalföldön  ÉK  — DNy-i  csapású  szerkezeti  irány,  ezt  azonban  a K — Ny-i 
csapású  törésrendszer  tovább  szabdalja.  A mezozoikum  elterjedésének  Ny-i  határa  a 
Kisalföld  ezen  részén  minden  valószínűség  szerint  az  eredetileg  feltételezettnél  jóval  kele- 
tebbre várható,  és  a határ  egy  részét  a vaszari  tömb  alkothatja. 

A refrakciós  mérések  nem  bizonyították  a Kisalföldön  feltételezett  rátolódás  jelen- 
létét, vagyis  azt  a elképzelést,  amely  szerint  a Kisalföld  Ny-i  felén  a kristályos  kőzetek 
a mezozóos  összletre  tolódtak. 

A Kisalföld  csehszlovákiai  részén  levő  fúrásokban  megismert  igen  vastag  harmad- 
időszaki  üledékösszlet  jelenlétét  a Duna  vonalában  ezen  a szakaszon  a mérések  alapján 
nem  szükséges  töréssel  magyarázni.  A Kisalföld  Magyarországra  eső  részén  a refrakciós 
mérések  a Dunához  legközelebb  levőTéR — 2 szelvényen  közel  6000  méteres  medence- 
aljzat-mélységet mutatnak,  így  folyamatos  átmenet  is  feltételezhető.  Szó  lehet  arról, 
hogy  a Duna  vonala  voltaképpen  a legmélyebb  medencerész  minimumvonalával  esik 
egybe. 

A refrakciós  mérések  eredményeit  a mágneses  adatokkal  összevetve  kitűnik,  hogy 
a mihályi  szerkezet  D-i  része  (Répcelaktól  D-re)  és  Kőszeg  között,  a mágneses  anomália- 
térképen jelentős  változásokat  elhatároló  vonal  állapítható  meg.  Ettől  a vonaltól  D-re 
a mágneses  anomáliák  nagyok,  és  pozitivek,  É-ra  pedig  kisértékűek  és  általában  nega- 
tívok. Az  itt  jelentkező  elválasztó  vonal  ugyancsak  K— Ny-i  csapásirányú.  Megemlít- 
jük, hogy  az  Ölbő  térségében  végzett  reflexiós  mérésekből  szerkesztett  térképen  a szint- 
vonalak lokális  jelleggel  ugyancsak  közel  Ny-i  irányú  elfordulást  mutatnak.  A mágneses 
elválasztó  vonal  a refrakciós  mérések  által  kimutatott  K — Ny-i  irányú  törés  meghosz- 
szabbításába  esik.  A két  terület  közötti  eltérés  okának  meghatározására  azonban  más 
geofizikai  vagy  fúrási  adatok  nem  állnak  rendelkezésünkre.  Az  eltérő  mágneses  jelleg 
kialakításában  földtani  változásokon  kívül  a kristályos  kőzetekbe  benyomult  magma- 
tömegek is  szerepet  játszhattak. 

A szanyi  330  y értékű  mágneses  maximum  területén  végzett  szeizmikus  mérések 


5 á g h y — Vándor  — Varga:  Kisalföldi  refrakciós  mérések 


165 


arra  utalnak,  hogy  ott  a vulkáni  működés  többször  ismétlődött.  A refrakciós  mérési 
anyag  alapján  a mágneses  maximum  peremvidékén  dyke-szerű  fiatalkorú  bazaltos  vul- 
káni intruziók  is  kimutathatók,  amely  jelenséget  már  korábban  ismertettünk.  A mág- 
neses maximum  hatójának  mélységére  vonatkozóan  végzett  számítások  3000  méternél 
mélyebben  elhelyezhedő  mágneses  tömeget  jeleznek.  Ennél  nagyobb  mélységből  is  nyer- 
tünk még  olyan  információkat,  amelyek  arra  mutatnak,  hogy  a mágneses  ható  kőzete 
a kristályos  alapkőzetnél  fiatalabb  koni.  A mélyítés  alatt  álló  Pásztori  1.  sz.  fúrásban 
megismert  miocén  vulkáni  összletet  is  figyelembe  véve  legalább  két,  de  inkább  három 
különböző  földtani  szakaszban  feltételezhető  vulkáni  működés. 

A refrakciós  mérések  által  nyert  földtani  adatok,  bár  minden  kérdésre  nem  adhat- 
tak választ,  a megismert  törésrendszerek  és  tektonikai  irányok,  a harmadidőszaki  meden- 
cealjzat mélységének  nagy  területen  történt  konkrét  meghatározása,  a terület  további 
egységekre  tagolása,  a Kisalföld  kutatásában  és  megismerésében  jelentős  előrelépést 
jelentenek,  és  alapvető  segítséget  nyújtanak  a gyakorlati  kutatások  tovább  folytatásá- 
hoz. 


IRODALOM  - 14TERATVR 

Bruckshaw,  J.  M.  — Kunaratnam,K.  (1963):  The  Interpretation  of  Magnetic  Anomalies 
due  to  Dykes.  Geophysical  Prospecting  Vol.  XI.  No.  4.  — Dr.  Facsinay  E-  — SághvGy.  (1965): 
Dyke-okkal  kapcsolatos  refraktált-diffraktált  hullámok  értelmezése.  Előadás  a V agyar  Geofizikusok  Egye- 
sülete szegedi  ankétján.  — Gamburcev,  G.  A.  (1952):  Korrelációs  refrakciós  módszer  (fordítás)  Izv. 
Ak.  Nauk.  SzSzSzR.  Moszkva.  — G u r v i c s,  1. 1.  (1960):  Szejszmicseszkaja  Razvedka.  Gosztoptyeliizdat, 
Moszkva.  — G u y,  S.  P.  jr.  (1963):  Standard  Curves  fór  Interpretation  of  Magnetic  Anomalies  over  bong 
Tabular  Bodies.  Geophysics,  V.  — Kőrössy  I,.  (1965):  Nyugatmagyarországi  medencék  rétegtani  és 
szerkezeti  felépítése.  Földtani  Közlöny.  95.  kötet,  1.  f.  - lányi  J.  (1960):  A magyar  Kisalföld  mély- 
szerkezete  geofizikai  mérések  alapján.  Geofizikai  Közlemények  4.  sz.  — Magyar  Állami  Eötvös  I.oránd 
Geofizikai  Intézet  (1957):  Jelentés  az  1956  évi  kisalföldi  refrakciós  kísérleti  mérésekről.  (Kézirat)  — Magyar 
Állami  Eötvös  I.oránd  Geofizikai  Intézet  (1958):  Jelentés  az  1957  évi  kisalföldi  refrakciós  kísérleti  mérések- 
ről (kézirat).  — OKGT  Szeizmikus  Kutatási  Üzem  (1961):  61.  sz.  jelentés  az  1960  évben  Tét  környékén 
végzett  reflexiós  és  refrakciós  szeizmikus  mérésekről  (kézirat).  — OKGT  Szeizmikus  Kutatási  Üzem 
(1964):  70/a.  sz.  jelentés  a Répcelak  — Sárvár  — Ikervár— Vasvár  kutatási  területen  1959  — 1964  években 
végzett  reflexiós  mérések  eredményeiről  (kézirat)  — OKGT  Szeizmikus  Kutatási  Üzem  (1965):  78.  sz. 
jelentés  az  1964  évben  Csorna  — Pásztori  kutatási  területen  végzett  részletező  reflexiós  mérésekről  (kézirat) 
— OKGT  Szeizmikus  Kutatási  Üzem  (1965):  84.  számú  jelentés  a kisalföldi  kutatási  területen  1960  — 62 
években  végzett  refrakciós  mérésekről  (kézirat)  — Posgay  K.  (1963):  Magyarországi  mégneses  hatók 
áttekintő  térképe  és  értelmezése.  Geofizikai  Közlemények  XI.  1 — 4.  sz.  — Rádler  B.  — Szemerédy 
Pálné  — Újfalu  sy  A.  (1961):  A korrelációs  refrakciós  mérések  hazai  alkalmazásának  néhány  elvi 
kérdése.  Magyar  Geofizika.  3 — 4.  sz.  — S á g h y G y.  (1962):  A kisalföldi  refrakciós  mérések  menetidő- 
görbéin  alapuló  sebesség  analízis.  (Kézirat,  OKGT  Szeizmikus  Kutatási  Üzem)  — S á g h y G y.  — Ú j- 
f a 1 u s y Á.  (1964):  A refraktált  hullámok  út-időgörbéin  alapuló  átlagsebesség-meghatározási  módszerek 
vizsgálata  és  alkalmazása  a kisalföldi  és  a Hajdúszoboszló  környéki  szeizmikus  kutatásoknál.  Magyar 
Geofizika  1 — 2.  sz.  — S c h e f f e r V.  (1965):  A Keleti  Alpok  határterületének  regionális  geofizikai  átte- 
kintése. Földtani  Közlöny  95.  kötet,  1.  füzet  — Vadász  E.  (1960):  Magyarország  földtana. 


Über  die  geologischen  Ergebnisse  dér  auf  dér  Kleinen  Ungarischen  Tiefebene 
durchgeführten  Refraktionsmessungen 

G.  SÁGHY-B.  VÁNDOR  — I.  VARGA 

lm  Aufsatz  wird  über  die  vöm  Seismischen  Erkundungsbetrieb  dér  WB  Erdöl- 
und  Erdgas  (Országos  Kőolaj-  és  Gázipari  Tröszt)  zwischen  1960  und  1962  in  érném 
Erkundungsnetz  durchgeführten  systematischen  Refraktionsmessungen  berichtet.  lm 
Ralimén  dieser  Übersichts-Aufnahme  wurden  wáhrend  drei  Jahren  12  Linien,  in  einer 
Profillánge  von  beinahe  600  km,  vermessen. 

Anhand  dér  Refraktionsmessungen  konnten  Isohypsenkarten  für  drei  Horizonté 
angefertigt  werden.  Dér  Horizont  »A»  liess  sich  für  die  grösste  Fláche  kartographisch 
darstellen  (Abb.  1).  Er  ist  mit  dem  tertiáren  Beckenuntergrund  identifizierbar. 


166 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


Die  beiden  anderen  Horizonté  (»B«  und  »C«)  liegen  höher  und  unifassen  nicht  das 
ganze  Erkundungsgebiet.  Wegen  Mangel  an  Bohrungen  ist  die  Identifizierung  des 
Horizontes  »B«  fraglich,  bedingnngsweise  ist  dieser  Horizont  zuni  Paláogen  zu  rechnen. 
Dér  Horizont  »C«  stellt  ein  álteres  Schichtglied  des  Pannons  dar,  im  Rarnne  dér  geo- 
magnetischen  Anomalien  dürfte  er  dér  Oberfláche  des  miozánen  vulkanischen  Komplexes 
eutsprechen. 

lm  Gebiet  dér  Kleinen  Ungarischen  Tiefebene  konnten  drei  grosstektonische 
Einlieiten  naehgewiesen  werden. 

1.  Hochzone  von  Mihályi  — Eövő,  die  durch  eine  Senke  von  N — S-Richtung  in 
zwei  Teile  gegliedert  wird. 

2.  Relativ  hohe  Zone  mit  treppenartigen  Brüchen  im  Vcrramn  des  Bakony. 
Eine  besondere  Stellung  nimmt  die  relativ  hoch  gelegene  Vaszarer  Scholle  ein,  wo  das 
Mesozoikum  schon  fehlt. 

3.  Tiefzone  zwischen  den  beiden  Hochzonen,  stellenweise  mit  6000  m Teufen  des 
Grundgebirges,  das  nördlich  vöm  die  Tiefzone  teilenden  Bruch  zu  finden  ist.  Im  nörd- 
lichen  Teil  ist  das  Vorhandensein  des  Mesozoikums  fraglich,  im  S ist  das  Mesozoikum 
aus  Bohrungen  bekannt. 

Die  auf  Grund  dér  Refraktionsmessungen  nachgewiesenen  Bruchstörungen  konn- 
ten hier  und  da  in  ein  System  gefasst  werden.  Ein  Teil  dér  Brüche  streicht  vöm  NO  nach 
SW,  ein  anderer  Teil  weist  eine  ausgeprágte  O — W-Streichung  auf.  Dieses  letztere  System 
ist  wahrscheinlick  das  jüngere. 

Die  früher  aufgenommene  »Raab-Einie«  konnte  als  eine  einheitliche,  durcli  eine 
einzige  Gerade  charakterisierbare  Bruchstörung  nicht  naehgewiesen  werden.  Die  W- 
Grenze  dér  Verbreitung  des  Mesozoikums  ist  in  diesem  Teil  dér  Kleinen  Ungarischen 
Tiefebene  östlicher  zu  erwarten,  als  es  früher  angenommen  wurde. 

Das  auf  dér  Kleinen  Ungarischen  Tiefebene  vermutete  Vorhandensein  einer 
Überschiebung  ist  durch  die  Refraktionsmessungen  nicht  bewiesen  worden. 

Es  scheint  wahrscheinlich  zu  sein,  dass  die  Dinié  dér  Donau  mit  dér  Minimum- 
Linie  des  tiefsten  Beckenteiles  zusammenfállt,  so  dass  es  nicht  notwendig  ist,  einen 
Bruch  zu  vermutén. 

Zwischen  dein  S-Teil  dér  Struktur  von  Mihályi  und  Kőszeg  ist  in  den  geomagne- 
tischen  Anomalien  eine  Scheidelinie  nachweisbar,  die  in  die  Fortsetzung  des  nachge- 
wiesenen Bruches  von  O — W-Richtung  falit.  Südlich  davon  treten,  in  dér  Regei,  grosse 
und  positive  Anomalien,  weiter  nach  N aber  kleine  und  negative  Anomalien  auf.  Zűr 
Klárimg  dér  Frage  sind  weitere  Untersuchungen  erforderlich. 

Im  Rarnne  des  geomagnetischen  Maximums  von  Szany  konnten  Dyke-artige, 
junge  Basaltintrusionen  naehgewiesen  werden.  Die  Berechnungen  bezüglich  dér  Dach- 
teufe  des  magnetischen  Agenten  ergaben  Werte  über  3000  m.  Unter  Berücksichtigung 
auch  des  miozánen  Vulkanismus  (Bohrung  Pásztori-I)  dürfte  mán  auf  vulkanische 
Tátigkeiten  in  drei  verschiedenen  geologischen  Perioden  schliessen. 


CSERNYEI  JURA  BIOZÓNÁK  ÉS  KRONOZÓNÁK 

DR.  GÉCZY  BARNABÁS* 

(3  ábrával) 

/ 

Összefoglalás:  A csemyei  toarci,  aaléni  és  bajoci  rétegek  kis  távolságokon  belül 
elvékonyodnak.  Az  elvékonyodás  nem  utólagos,  hanem  az  üledékképződés  lassú,  efemér  és 
epizodikus  voltából  fakad.  Ez  üledékképződési  jelleg,  ennek  megfelelően  a paleooceánográfiai 
keret  hosszú  időn  át  változatlan.  Az  üledék  nyílt-  és  mélytengeri,  lerakodása  valószínű 
szubmarin  árok  — esetlen  kanyon  — mélyedéséhez  kötött. 


Az  Északi — Bakonyban,  a csemyei  Tűzköves-árok  területén,  a teljes  jura  rétegsor 
nagy  Ammonites  gazdagsággal  jellemzett  toarci-,  aaléni-  és  bajóci-emeletbeli  rétegei 
az  árok  különböző  szakaszain  különböző  vastagságban  vizsgálhatók.  E rétegeltérések 
jobb  megismerése  végett  a Magyar  Állami  Földtani  Intézet  vezetőségének,  dr.  F ü 1 ö p 
J.  és  K o n d a J.  megértő  és  áldozatos  támogatásával  az  1965.  és  1966.  években  két 
feltárás  részletes  faunavizsgálatára  került  sor.  Az  első  (A)  feltárás  az  árok  alsó  szakaszán, 
az  elhagyott  kőfejtőnél,  a másik  (B)  feltárás  ettől  DNy-i  irányban  az  árok  felső  szakaszán 
tárta  fel  a liász  — dogger  rétegeket.  A két  feltárás  közötti  távolság  540  m (1.  ábra).  A gyűj- 
tést, mint  erről  több  ízben  magam  is  meggyőződhettem,  Kocsis  h.  nagy  pontosság- 
gal végezte.  Az  A feltárásnál  1,1  m2,  a B feltárásnál  1 m2  felület  cm-ről  cm-re  haladó 
lefejtésével,  rétegenként  gazdag  Ammonites  fauna  került  elő,  lehetőséget  nyújtva  a két 
feltárás  rétegsorának  minőségi  és  mennyiségi  összehasonlítására.  A fauna  feldolgozását 
a budapesti  Tudományegyetem  Őslénytani  Tanszékén  végeztem.  Az  anyagelőkészítés- 
ben G á 1 i k J.-né  ésKoblinger  J.-né  nyújtott  értékes  segítséget.  A fauna  értékelé- 
sénél felhasználtam  a korábbi,  az  árok  középső  szakaszán,  a kőfejtőtől  217  m-re  feltárt 
(I.  feltárás)  aaléni  rétegsor  vizsgálatából  adódó  eredményeket  (G  é c z y,  1966,  1967). 

Kőzetminőség  szempontjából  az  egyes  feltárások  között  kevés  az  eltérés.  A toarci-, 
aaléni,  és  bajóci-emelet  gumós  agyagos  mirgakifejlődés  az  adneti  márgának,  vagy  Aubou- 
in  (1964)  beosztását  követve  az  „ammonitico  rosso”  márgafáciesének  felel  meg.  Az  A 
feltárásban  a márga  rózsaszínű,  az  I.  feltárásban  a felsőaaléni  és  a bajóci  képződmények 
már  többnyire  sárgásszürke  színűek,  a B feltárásban  a rózsaszínű  rétegek  csak  az  alsó- 
toarci-alemeletet  jellemzik.  A feltárások  részletes  üledékföldtani  vizsgálatát  Ko  n d a J. 
végzi. 


Előadásra  került  a II.  Jura  Kollokviumon  Luxemburgban  1967.  július  havában 


168 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


A 


1.  ábra.  A toarci,  aaléni  és  bajóci  kronozcmák  elvékonyodása  a csemyei  Tűzkövesárok  területén 
Fig.  1.  Thirming  out  of  the  Toarcian,  Aalenian  and  Bajocian  cbronozones  in  the  area  of  Tűzkövesárok, 

Csemye 


RÉTEGTANT  RÉSZ 

Toarci-emelet 

1.  Harpoceras  falciferum  zóna 

A toarci  rétegek  mindkét  feltárásban  a felsődoméri  mészkő  „kemény  felszín”-ére 
üledékhézaggal  települnek.  A Dactylioceras  tenuicostatum  zónát  faunisztikai-alapon 
kimutatni  nem  sikerült.  A falciferum  zóna  az  A feltárásban  32  cm,  a B feltárásban  31  cm 
vastag.  A B feltárásból  kicsiny,  enyhén  koptatott  tűzkőtörmelék  került  elő.  A kevés  és 
rossz  megtartású  Ammonites  páldányokat  vas-  és  mangánoxidos  kéreg  borítja.  Fonto- 
sabb alakok:  Calliphylloceras  sp.  aff.  capitanii  (C  a t u 1 1 o,  1847),  Harpoceras  cf.  mul- 
gravium  (Y  o u n g et  Bírd,  1822),  Harpoceras  subexaratum  Bonarelli,  1897), 
Paltarpites  sp.,  Murleyiceras  sp. 

2.  Mercaticeras  mercati  zóna 

A zónát  mindkét  feltárásban  jellegzetesen  sötétvörös,  laza  agyagos  márga  jellemzi, 
a Hildoeerasok  nagy  gyakoriságával.  A zóna  az  A feltárásban  193  cm,  a B feltárásban 
114  cm.  Az  A feltárásban  a Mercaticeras  mercati  zóna  mindkét,  a B feltárásban  pedig 
csak  az  alsó  (Hildoceras  sublevisioni)  szubzónája  mutatható  ki. 


G é c z y : Csernyei  jura  biozónák  és  kronozónák 


169 


a)  Hildoceras  sublevisoni  szubzóna.  Vastagsága  az  A feltárás- 
ban 156  cm,  a B feltárásban  114  cm.  A faunát  a szubzóna  alkotó  faj  gyakorisága  jellemzi, 
összesen  60  példány.  Fontosabb  alakok:  Phylloceras  gajarii  P r i n z,  1904,  Calliphyllo- 
ceras  beatricis  ( Bonarealli,  1897),  Calliphylloceras  mediojurassicum  propinquum 
G é c z y,  1967,  Calliphylloceras  aveyronense  (M  e n e g h i n i,  1867 — 1881),  Lytoceras 
cf.  cereris  (Meneghini,  1868 — 1881),  Dactylioceras  sp.,  Nodicoeloceras  sp.,  Polyplectus 
sp.,  Hildoceras  sublevisoni  F u c i n i,  1919,  Hildoceras  bifrons  (B  r u g u ié  r e,  1789), 
Hildoceras  sp.  aff.  lusitanicum  (M  e i s t e r,  1913),  Mercaliceras  sp.,  Frechiella  sp. 

b)  Hildoceras  semipolitum  szubzóna.  Vastagsága  az  A feltárás- 
ban 37  cm,  a B feltárásban  nem  mutatható  ki.  E szubzónában  a Hildoceras  sublevisoni 
még  mindig  gyakori  (22  példány),  de  e mellett  a Hildoceras  semipolitum  is  megtalálható 
(3  példány),  sőt  a Phymatoceras  genus  első  képviselői  is  megjelennek  (2  példány).  Fonto- 
sabb alakok:  Phylloceras  sp.,  Calliphylloceras  beatricis  (Bonarelli,  1897),  Calliphylloce- 
ras mediojurassicum  propinquum  G é c z y,  1967.  Calliphylloceras  aveyronense  (Meneg- 
hini, 1867 — 1881),  Calliphylloceras  Virginiáé  (Bonarelli,  1897),  Trachy lytoceras  ? 
sepositum  (Meneghini,  1867 — 1881),  Dactylioceras  ? sp.,  Peronoceras  sp.,  Polyplectus 
cf.  pluricostatum  (Haas,  1913),  Hildoceras  sublevisoni  F u c i n i,  1919,  Hildoceras 
bifrons  (Bruguiére,  1789),  Mercaticeras  mercati  (H  a u e r , 1856),  Mercaticeras  umbili- 
catum  B u c k m a n,  1913,  Phymatoceras  sp. 

3.  Phymatoceras  erbaense  zóna 

Az  A feltárásban  a zóna  194  cm  összvastagságú,  sötét,  majd  világos  rózsaszínű, 
agyagos  gumós  márga.  A B feltárásban  a zóna  115  cm,  sárgásszürke  márga.  Fontosabb 
alakok:  Phylloceras  borni  P r i n z 1904,  Phylloceras  loczyi  ? P r i n z,  1904,  Calliphylloce- 
ras beatricis  (Bonarelli,  1897),  Calliphylloceras  mediojurassicum  (P  r i n z,  1904), 
Calliphylloceras  mediojurassicum  propinquum  G é c z y,  1967,  Calliphylloceras  aveyro- 
nense (Meneghini,  1867 — 1881),  Calliphylloceras  cf.  spadae  (Meneghini,  1867 — 
1881),  Ptychophylloceras  chonomphalum  (V  a c e k,  1886),  Lytoceras  sublineatum  (O  p- 
p e 1,  1862),  Lytoceras  subfrancisci  S t u r a n i,  1964 , Paroniceras  sp.,  Catacoeloceras  sp.. 
Collina  sp.,  Polyplectus  pluricostatus  (Haas,  1913),  Hildoceras  bifrons  (Bruguiére, 
1789)  egy  példány  !,  Hildoceras  semipolitum  B u c k m a n,  1913,  három  példány  !,  Pseu- 
domercaticeras  cf.  rotaries  M e r 1 a,  1933,  Brodieia  n.  sp.  aff.  alticarinata  (M  e r 1 a, 
1933),  Pseudogrammoceras  cf.  fallaciosum  (B  a y 1 e,  1878),  Pseudogrammoceras  sp.,  Phy- 
matoceras sp.  aff.  tirolense  (H  a u e r,  1856),  Phymatoceras  cf.  lilli  (Haue  r,  1856),  Phy- 
matoceras fabale  (S  i m p s o n,i855),  Phymatoceras  cf.  armatum  (M  e r 1 a,  1933),  Phyma- 
toceras cf.  pulchrum  (M  e r 1 a,  1933),  Hammatoceras  victorii  Bonarelli,  1897,  Ham- 
matoceras  insigne  simile  G é c z y,  1965,  Hammatoceras  sp.  aff.  insigne  (Z  i e t e n,  1831), 
Hammatoceras  cf.  planinsigne  merlai  G é c z y,  1967. 

4.  Dumortieria  le  vesquei  zóna 

- 

A Dumortieria,  levesquei  zóna  az  erbaense  zónától  faunisztikai  alapon,  a Dacty- 
lioceratidae  család,  a Hildoceratinae,  Grammoceratinae,  különösen  pedig  a Phymatoceratinae 
alcsalád  teljes  hiányával,  valamint  a Dumortieriinae  alcsalád  fellépésével,  élesen  elkülönít- 
hető. Fácies  tekintetében  nincsen  lényegesebb  változás:  az  A feltárásban  ;a  márga  kissé 
világosabb  és  tömöttebb,  a B feltárásban  a fácies  változatlan.  A zóna  vastagsága  az 
A feltárásban  299  cm,  a B feltárásban  120  cm.  A zónán  belül  a Dumortieria  levesquei 
és  a Pleydellia  aalensis  szubzónák  nem  határolhatok  el  élesen  egymástól.  Az  A feltárás 


170 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


alsó  122  cm  vastag  rétegszakasza  és  a B feltárás  alsó  76  cm  vastag  rétegszakasza  Pley- 
delliát  ugyan  nem  tartalmaz  és  így  e rétegeket  a Dumortieria  levesquei  (D.  meneghinii) 
szubzónába  sorolhatnánk,  azonban  a Dumortieriák  a zóna  felső  szakaszában  sem  ritkul- 
nak, hanem  a Pleydelliákkal  együtt,  gyakran  nagy  mennyiségben  egy  rétegből  gyűjt- 
hetők. Az  A feltárás  legfelső,  25  cm  vastag  rétegében  6 Pleydellia  és  16  Dumortieria  talál- 
ható. Ilyen  mennyiségi  megoszlás  mellett  a két  szubzóna  elhatárolása  indokolatlan 
lenne. 

A zóna  középső  szakaszát  az  életnyomok  gyakorisága  jellemzi:  elsősorban Cancello- 
phycus  „lege  lesi”  nyomok,  amelyek  az  A feltárásban  hat,  a B feltárásban  mindössze  egy 
réteglapon  találhatók  meg. 

Biosztratigrafiai  szempontból  feltűnő  a Tmetoceras  genus  korai  megjelenése;  a zóna 
felső  részében  mindkét  feltárásban  alárendelten  már  megtalálható.  Fontosabb  Ammoni- 
tesek  a következők:  Phylloceras  ? baconicum  Hantken  in  Prinz,  1904,  Calliphyllo- 
ceras  beatricis  (Bonarelli,  1897),  Calliphylloceras  cf.  mediojurassicum  (Prinz,  1904), 
Calliphylloceras  Virginiáé  (Bonarelli,  1897),  Calliphylloceras  altisulcatum  (Prinz, 
1904),  Calliphylloceras  spadae  (Meneghini,  1867 — 1881),  Calliphylloceras  sp.  aff. 
supraliasicum  (Pompeckj,  1893),  Holcophylloceras  ultramontanum  (Z  i 1 1 e 1,  1869)  ?, 
Ptychophylloceras  chonomphalum  (V  a c e k,  1886),  Lytoceras  humile  Prinz  1904,  Lyto- 
ceras  sublineatum  (O  p p e 1,  1862),  Lytoceras  subfrancisci  S t u r a n i,  1964,  Lytoceras 
lioelderi  G é c z y,  1967,  Lytoceras  cf.  rasile  V a c e k,  1886,  Alocolytoceras  spirorbis 
(Meneghini,  1867 — 1881),  Alocolytoceras  ophioneum  (B  e n e c k e,  1865),  Polyplectus 
cf.  pluricostatus  (Haas,  1913),  Dumortieria  cf.  dumortieri  (Thiolliére  in  Dumor- 
t i e r,  1874),  Dumortieria  dumortieri  stricta  Prinz,  1906,  Dumortieria  stefaninii  ? cf. 
raricostata,  G é c z y,  1967,  Dumortieria  sp.  aff.  stefaninii  (Ramaccioni,  1939), 
Dumortieria  meneghinii  (Z  i 1 1 e 1,  M.  S.  , in  H a u g,  1887),  Dumortieria  meneghinii 
longilobata  G é c z y,  1967,  Dumortieria  cf.  insignisimilis  (B  r a u n s,  1865),  Dumortieria 
cf.  levesquei  (D’  O r b i g n y,  1844),  Dumortieria  levesquei  n.  subsp.,  Pleydellia  aalensis 
(Z  i e t e n,  1830)  ?,  Pleydellia  aalensis  inaequicostata  G é c z v,  1967,  Pleydellia  burtonensis 
(B  u c k m a n,  1902),  Pleydellia  cf.  crinita  (B  u c k m a n,  1902),  Pleydellia  cf.  súbcompta 
(B  r a n c o,  1879),  Pleydellia  n.  sp.  aff.  laevigata  (HantkeninPrinz,  1904),  Hamma- 
toceras  allobrogense  (Dumortier,  1874),  Hammatoceras  sp.  aff.  tenuinsigne  (V  a c e k, 
1886),  Erycites  sp.  aff.  elaphus  M e r 1 a,  1933,  Erycites  fallifax  A r k e 1 1,  1957, 

Aaléni-emelet 

1.  Leioceras  opalinum  zóna 

Az  opalinum  zóna  az  A feltárásban  206,  a B feltárásban  78  cm  vastag.  Az  A fel- 
tárás legalsó,  30  cm  vastag  rétegében  még  egy  Dumortieria  és  három  Pleydellia  példány 
is  található,  de  a Leiocerasok  nagy  gyakorisága  (25  példány)  alapján  e réteg  már  az  opa- 
linum zónába  tartozik.  A B feltárás  legalsó ; 19  cm  vastag  rétegéből  egy  Pleydellia  és  egy 
Leioceras  került  elő.  A faunisztikai  eltéréssel  szemben  a felsőtoarci  és  az  alsóaaléni  kép- 
ződmények kőzetminősége  egyező.  Az  opalinum  zóna  alsó  szakaszán  a B feltárásból 
két  kicsiny,  lapos,  lekerekített  mészkőtörmelék  került  elő,  mely  kőzetminőség  alapján 
a pliensbachi  emelet  ammonitico  rosso  mészkőfáciesével  azonosítható.  Míg  Csemyén 
az  alsóaaléni  alemeletben  üledék  képződés  folyt,  minden  bizonnyal  a közeli  területen  fel- 
tételezhető a pliensbachi  rétegek  részleges  lepusztulása.  A gyűjtő  szerint  a B feltárásban 
az  Ammonitesek  a rétegekben  többnyire  ferdén,  az  A feltárásban  vízszintesen  helyez- 
kednek el.  A Praestrigites  prenuntius  az  A feltárásból  az  aaléni  legfelső,  53  cm  vastag 
rétegéből  származik.  Fontosabb  alakok:  Phylloceras  ? baconicum  Hantken  inPrinz 


171 


G é c z y : Csernyei  jura  biozónák  és  kronozónák 


1914,  Phylloceras  ? baconicum  maubeugei  G é c z y,  1967,  Calliphylloceras  Virginiáé  (Bona- 
r e 1 1 i,  1897),  Calliphylloceras  altisulcalum  P r i n z,  1904,  Cylliphylloceras  altisulcatum 
magnum  G é c z y,  1967,  Calliphylloceras  altisulcatum  quadratum  G é c z y,  1967,  Calli- 
phylloceras supraliasicum  hastaesimile  G é c z y,  1967,  Calliphylloceras  sp.  aff.  medio- 
jurassicum  (Prinz,  1904),  Calliphylloceras  spadae  (N  e g r i,  1936),  Calliphylloceras 
cf.  connectens  frechi  (Prinz,  1904 ),  Holcophylloceras  ultramontanum  (Z  i 1 1 e 1,  1869)?, 
Ptychophylloceras  chonomphalum  (V  a c e k,  1886),  Ptychophylloceras  tatricum  (Pusch, 
1837),  Lytoceras  sublineatum  (O  p p e 1,  1862),  Lytoceras  subfrancisci  S t u r a n i,  1964, 
Lytoceras  hoelderi  G é c z y,  1967,  Lytoceras  cf.  cereris  (Meneghini,  1867 — 1881), 
Lytoceras  amplum  kocsisi  G é c z y,  1967,  Lytoceras  rasile  Vacek,  1886,  Lytoceras  rubes- 
cens  (D  u m o r t i e r,  1874),  Alocolytoceras  spirorbis  (Meneghini,  1867 — 1881), 
Alocolytoceras  ophioneum  (B  e n e c k e,  1865),  Dumortieria  sp.,  Pleydellia  aalensis  (Z  i e- 
t e n,  1830)?,  Pleydellia  sp.,  Leioceras  opalinum  (R  e i n e c ke,  1818)?,  Leioceras  sp., 
• Leioceras  opaliniforme  (B  u c k m a n,  1899),  Leioceras  n.  sp.,  Leioceras  cf.  comptum 
(R  e i n e c k e,  1818),  Tmetoceras  scissum  (B  e n e c k e,  1868),  Hammatoceras  n.  sp.  aff. 
bonarellii  Parisch  et  Viale,  1906,  Hammatoceras  percus  (G  r e g o r i o,  1886),  Ham- 
matoceras (Csernyeiceras ) verpillierense  (R  oman  et  Boyl  er,  1923),  Erycites  cf.  rotun- 
diformis  M e r 1 a,  1934,  Erycites  fallifax  A r k e 1 1,  1957,  Erycites  subquadratus 

G é c z y,  1967,  Praestrigites  praenuntius  B u c k m a n,  1924. 

2.  1/ u d w i g i a murchisonae  zóna 

A murchisonae  zóna  az  A feltárásban  173  cm,  a B feltárásban  no  cm  vastag. 
A Leiocerasok  hiányával  és  a Costileiocerasok  fellépésével  a zóna  az  opalinum  zónától 
jól  elkülöníthető  és  a gazdag  fauna  alapján  ^Bvább  tagolható.  Az  A feltárásban  a zóna 
mindhárom  szubzónája  igazolható,  a B feltárásban  a középső,  murchisonae  szubzó- 
nát  kimutatni  nem  sikerült. 

a)  Costileioceras  opalinoides  szubzóna.  Az  A feltárásban  87 
cm,  a B feltárásban  64  cm  vastag.  A szubzónát  a Costileioceras  opalinoides  és  a Ludwigia 
obtusiformis  gyakorisága  jellemzi.  Fontosabb  alakok:  Phylloceras  ? baconicum  maubeugei 
G é c z y,  1967,  Phylloceras?  perplanum  Prinz,  1904,  Calliphylloceras  altisulcatum 
magnum  G é c z y,  1967,  Calliphylloceras  connectens  frechi  (Prinz,  1904),  Holcophylloce- 
ras ultramontanum  heckeri  G é c z y,  1967),  Ptychophylloceras  chonomphalum  (V  a c e k, 
1886),  Ptychophylloceras  tatricum  (Pusch,  1837),  Lytoceras  subfrancisci  Sturini, 
1964,  Lytoceras  cf.  amplum  (O  p p e 1,  1862),  Lytoceras  rasile  Vacek,  1886,  Lytoceras 
cf.  rubescens  (Dumortier,  1874),  Lytoceras  n.  sp.  aff.  irregulare  Pompeckj,  1896, 
Alocolytoceras  cf.  ophioneum  (B  e n e c k e,  1865),  Asapholytoceras  cf.  forojuliense  S p a t h, 
1927,  Costileioceras  opalinoides  costatum  (Horn,  1909),  Costileioceras  opalinoides  sub- 
laeve  (Horn,  1 909),  Costileioceras  sinon  vialli  G é c z y,  196  j .Ludwigia  obtusiformis  (B  uok- 
ra  a n,  1898),  Ludwigia  obtusiformis  cf.  brasili  (B  u c k m a n,  1899),  Ludwigia  obtusifor- 
mis cf.  subcornuta  (B  u c k m a n,  1899),  Ludwigia  subfalcata  (B  u c k m a n,  1899)?, 
Ludwigia  n.  sp.,  Tmetoceras  scissum  (B  e n e c k e,  1868),  Hammatoceras  mediterraneum 
G é c z y,  1966,  Hammatoceras  törteti  multicostatum  G é c z y,  1966,  Hammatoceras  sp. 
af.,  planinsigne  V a c e k,  1886,  Hammatoceras  ( Csernyeiceras ) verpillierense  (Román 
et  B o y 1 e r,  1923) , Erycites  fallifax  (A  r k e 1 1,  1957 ),  Erycites  fallifax excavatus  G é c z y, 
1966,  Erycites  cf.  intermedius  Hantken  in  Prinz,  1904,  Erycites  (Abbasitoides ) mo- 
destus  (Vacek,  1886). 

Ludwigia  murchisonae  szubzóna.  A murchisonae  szubzóna 
az  A feltárásban  27  cm  vastag.  Jóllehet  a Costileioceras  ? egy  példánya,  valamint  a Lud- 
wigia cf.  obtusiformis  két  példánya  a szubzóna  egyetlen  rétegébe  megtalálható,  a L.  mur- 


172 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


chisonae  rokonságába  tartozó  alakok  viszonylag  gyakoribbak  (5  példány).  Az  I.  feltárás- 
ban a murchisonae  szubzóna  vastagabb  (35  cm)  és  faunája  gazdagabb.  A B feltárásból  a 
a szubzónát  kimutatni  nem  sikerült.  Fontosabb  alakok:  Phylloceras  ? baconicum  maubeu- 
gei  G é c z y,  1967,  Phylloceras  ? perplanum  P r i n z,  1904,  Calliphylloceras  cf.  altisulca- 
tum  magnum  G é c z y,  1967,  Ptyckophylloceras  chonomphalum  (V  a c e k,  1866),  Lyto- 
ceras  subfrancisci  Sturani,  1964,  Lytoceras  rasile  V a c e k,  1886,  Alocolytoceras  ophi- 
oneum  (B  e n e c k e,  1865),  Costileioceras  sp.,  Ludwigia  cf.  obtusiformis  (B  u c k m a n, 
1898),  Ludwigia  murchisonae  (S  o v e r b y,  1829),  Ludwigia  murchisonae  perrotae  G é c z y, 
1967,  Hammatocaras  sp. 

c)  Ludwigia  bradfordensis  szubzóna.  A bradfordensis  szubzóna 
az  A feltárásban  59  cm,  a B feltárásban  46  cm.  Az  I.  feltárásban  vastagsága  45  cm.  A szub- 
zónában  a Ludwigia  bradfordensis  viszonylag  gyakori.  Fontosabb  alakok:  Phylloceras? 
baconicum  maubeugei  G é c z y,  1967,  Phylloceras  ? baconicum  loerentheyi  (P  r i n z,  1904), 
Phylloceras?  perplanum  P r i n z,  1904,  Calliphylloceras  connectens  (Z  i 1 1 e 1,  1869), 
Holcophylloceras  ultramontanum  rioulti  G é c z y,  1967,  Ptychophvlloceras  chonompha- 
lum (V  a c e k,  1886),  Ptychophylloceras  tatricum  (P  u s c h,  1837),  Lytoceras  subfrancisci 
Sturani,  1964,  Lytoceras  rasile  V a c e k,  1886,  Ludwigia  bradfordensis  (B  u c k m a n, 
1881),  Ludwigia  bradfordensis  cf.  laevigata  (B  u c k m a n,  1904),  Ludwigia  schindewolfi 
G é c z y,  1967,  Ludwigia  ambigua  (B  u c k m a n,  1887),  Ludwigia  sp.,  Hammatoceras 
sp.,  Erycites  intermedius  Hantken  in  Prinz,  1904,  Erycites  ( Abbasitoides ) sp., 
Bradfordia  gracililobata  (V  a c e k,  1886). 

3.  Graphoceras  concavum  zóna 

A zónát  az  A feltárásban  nem  sikerült  kimutatni,  a B feltárásban  22  cm,  az  I. 
feltárásban  viszont  80  cm  vastag.  A rövid  távolságon  belül  kiékelődő  concavum  zónát 
Graphocerasok  jellemzik.  Fontosabb  alakok:  Phylloceras  ? baconicum  maubeugei  G é c z y, 
1967,  Phylloceras  ? perplanum  Prinz,  1904,  Calliphylloceras  connectens  (Z  i 1 1 e 1,  1869), 
Calliphylloceras  connectens  frechi  (Prinz,  1904),  Holcophylloceras  ultramontanum  ri- 
oulti G é c z y,  1967,  Ptychophylloceras  chonomphalum  (V  a c e k,  1886),  Ptychophylloceras 
tatricum  (P  u s c h,  1837 ),  Lytoceras  subfrancisci  Sturani,  1964,  Lytoceras  rasileY  a c e k 
i886)t,  Graphocetas  cf.  magnum  (B  u c k m a n,  1902),  Graphoceras  sp.,  Hammatoceras 
flexuosum  (E 1 m i,  1963),  Hammatoceras  sp.,  Bradfordia  gracililobata  (V  a c e k,  1886) 

Bajóci-emelet 

1.  Sonninia  sowerby  zóna 

A gyér  és  egyre  fokozódó  mértékben  rossz  megtartású  faima  alapján  a bajóci- 
emelet  nehezen  határolható  el  az  aalénitől.  Mennyiségi  alap  híján  a sowerby  zónát  a 
Docidoceras  genus  megjelenésétől  számítjuk.  Az  árok  középső  szakaszán  a bajóci  réteg- 
szakasz vastagabb,  és  viszonylag  jobb  megtartású  fauna  alapján  jobban  tagolható.  Az  A 
feltárásban  221  cm,  a B feltárásban  139  cm  vastag  Mindkét  feltárásban  a sowerby  zóna 
felső,  még  Ammonitest  tartalmazó  részében  tűzkőgumók  jelennek  meg,  az  átmenet  a 
fedő  radiolaritba  fokozatosnak  tűnik.  Fontosabb  alakok:  Phylloceras  ? baconicum  Loeren- 
theyi (Prinz,  1904),  Phylloceras  ? perplanum  Prinz,  1904,  Phylloceras  sp.,  Calliphyllo- 
ceras sp.,  Ptychophylloceras  chonomphalum  (V  a c e k,  1886),  Ptychophylloceras  tatricum 
(P  u s c h,  1837),  Holcophylloceras  ultramontanum  rioulti  G é c z y,  1967,  Lytoceras  rasile 
V a c e k,  1886,  Lytoceras  sp.,  Graphoceras  ? sp.,  Ludwigella  n.  sp.  aff.  cornu  (B  u c k m a n. 


G é c z y : Csernyei  jura  biozónák  és  kronozónák 


173 


1881),  Hammatoceras  (Pseudaptetoceras ) cf.  klitnakomphalum  (V  a c e k,  1886),  Hamma- 
íoceras  diadematoides  (M  a y e r,  1871),  Hammatoceras  sp.,  Sonninia  sp.,  Bradfordia  sp. 
Docidoceras  cf.  longalvum  V a c e k,  1886,  Docidoceras  sp.,  Emileia  sp. 


Biozónák  és  kronozónák 

A fácies  egyhangúsága  ellenére  mindkét  feltárás  az  Ammonitesek  alapján  jól  tagol- 
ható. A sublaevisoni  — semipolitum  szubzónák,  a semipolitum  — erbaense  zóna,  a leves- 
quei  — opalinum  zóna,  valamint  az  opalinoides  — murchisonae  szubzónák  határán 
egy  rétegben  az  érintkező  zónák  jellemzői,  illetve  a zónajellemző  fajok  együtt  találhatók. 
A határsávokon  a biozónák  részben  fedik  egymást.  A kronozónák  elkülönítése  tehát 
bizonyos  korrekciót  igényel  az  új  zónaalkotó  faj  fellépésének  figyelembe  vételével,  vala- 
mint a korábbi  és  az  új  zónajelző  fajok  gyakorisági  viszonyainak  mérlegelésével.  A fajok 
tényleges  elterjedésére  épülő  konkrét  biozóna,  és  az  elvont  kronozóna  elkülönítése  a cser- 
nyei szelvény  alapján  is  indokolt.  Az  elkülönítés  szükségessége  az  Ammonoideák  evo- 
lúciójából fakad.  A fajok  fellépése  térben  és  időben  eltérő.  Oppel  zóna-fogalmának 
önellentmondó  volta  tudománytörténeti  alapjában  érthető.  Oppel  a katasztrófa 
elmélet  alapján  feltételezte  az  éles  zónahatárokat,  ugyanekkor  a zóna  konkrét  tartalmát 
tapasztalati  úton  ragadta  meg.  Ennek  az  ellentmondásnak  feloldása  formailag  a bio  1 óna 
és  a kronozóna  elkülönítésével,  módszertanilag  az  Ammonitestek  esetében  is  a fauna 
minőségi  és  mennyiségi  értékelésével  érhető  el. 


Mennyiségi  fauna-megoszlás 

A két  feltárás  Ammonites  faunájának  mennyiségi  összehasonlítására  térve,  az  A 
feltárás  faunája  abszolút  és  viszonylagos  értelemben  gazdagabb,  mint  a B feltárásé. 
Az  A feltárásból  2089,  a B feltárásból  814  példány  került  elő.  A gyűjtési  felület  és  a réteg- 
vastagság  figyelembe  vételével  az  A feltárás  1 m3  márgája  átlagosan  144  Ammonitest 
tartalmaz,  a B feltárásé  11  példányt.  A pelagikus  Ammonitesek  vázainak  fennmaradá- 
sára a vastagabb  üledék  kedvezőbb  lehetett.  Amennyiben  az  üledékképződés  a fauna 
fennmaradását  nem  befolyásolta  volna,  a két  feltárás  számszerűit  többé-kevésbé  egyforma 
faunát  tartalmazna.  Ammonites  valamennyi  rétegben  található.  Viszonylag  faunaszegély 
a falciferum  zóna,  az  erbaense  zóna  felső,  a levesquei  zóna  alsó,  valamint  az  opalinum  zóna 
felső  és  a sowerby  zóna  középső  szakasza.  A Ludwigia  murchisonae  zóna  szubzónáit 
nagyon  gazdag*fauna  jellemzi.  Míg  a pliensbachi  — toarci  és  az  aaléni  — bajóci  határon 
a faima  megritkul;  a toarci  — aaléni  határra  — különösen  az  A feltárásban-  a fauna  fel- 
dúsulása  jellemző.  Ebben  a feltárásban  a levesquei  zóna  legfelső,  25  cm  vastag  rétege 
170  (10  cm  vastagságra  jutó  példányszám:  68),  az  opalinum  zóna  legalsó  30  cm  vastag 
rétege  242  (10  cm  vastagságra  jutó  példányszám:  81)  Ammonitest  tartalmazott.  A B fel- 
tárásban a leggazdagabb  faunát  a bradfordensis  szubzóna  adta.  A két  feltárás  fauna- 
gyakoriságát grafikusan  szemléltetve,  a tényleges  rétegvastagság  helyett  a 10  cm-es  vas- 
tagságra átszámított  rétegenkénti  példányszám  adatokat  ábrázoltuk  (2.  ábra).  A két 
feltárás  gyakorisági  görbéje  hasonló,  ami  megerősíteni  látszik  a két  feltárás  minőségi 
tagolásának  helyességét.  A fauna  feltehetően  mélyvízi  (bathypelagikus)  elemei  így  a 
Phyllocerataceae-  és  Lytocerataceae-félék.  általában  uralkodók.  Az  A feltárás  példányai- 
nak 77  %-a,  a B feltárás  példányainak  78,5%-a  a Phylloceratacea  és  Lytocerataceae  főcsa- 
ládból került  elő.  Mindkét  főcsalád  viszonylag  ritkább  a toarci-emelet  alsó  és  középső 
szakaszában,  nagyon  gyakori  viszont  a bajóci  rétegekben  (3.  ábra). 


4 Földtani  Közlöny 


G é c z y : Csernyei  jura  biozónák  és  kronozónák 


175 


KÖVETKEZTETÉSEK 

Az  eddigi  eredményeket  értékelve  megállapítható: 

A csernyei  toarci,  aaléni  és  bajóci  rétegek  kis  távol- 
ságon belül  elvékonyodnak.  Az  alsótoarci  alemelet  falciferum  zónáját 
követően  a DNy-i  irányú  elvékonyodás  valamennyi  zónára  nézve  általános.  Az  elvékonyo- 
dás  nagy  arányú,  a vékonyabb  szubzónák  kimaradásával  és  az  egész  rétegcsoport  kis 
távolságon  belüli  vastagság-csökkenésével.  Amennyiben  az  elvékonyodás  területileg 
hasonló  mértékben  folytatódna  a B feltárástól  620  m-re  mindhárom  emelet  teljes  kima- 
radásával számolhatnánk. 

Az  elvékonyodás  nem  utólagos,  hanem  az  üledékkép- 
ződés sajátosságából  ered.  AB  feltárás  kis  rétegvastagságát  csak  az  eset- 
ben magyarázhatnánk  a bajóci  korszakot  követő  utólagos  lepusztulással,  ha  a toarci 
zónák  mindkét  feltárásban  egyforma  vastagok  lennének,  ugyanakkor  viszont  a B feltá- 
rásban a dogger  rétegek  hiányoznának.  A zavartalan  település  és  a feltárások  egyforma 
megtartású  faunája  kizárja  a B feltárásban,  az  utólagos  tektonikus  összepréselődés 
lehetőségét. 

Az  üledékképződés  lassú,  efemér  és  epizodikus.  Az  üle- 
dékképződés menete  az  üledék  mennyiségéből  ítélve  nagyon  lassú  lehetett.  H o w a r t 
(1064)  szerint  a jura  időszak  55 — 60  millió' évre  becsülhető.  A r k e 1 1 (1957)  a jurát  58 
Ammonites  zónára  tagolja,  egy  Ammonites  zónának  átlagosan  egymillió  év  felelhet  meg. 
A r k e 1 1 beosztása  alapján  a vizsgált  rétegcsoport  8 zónának,  azaz  nyolcmillió  évnek 
üledékeit  tartalmazná.  Az  A feltárásban  tehát  1 cm  vastag  márga  képződése  több,  mint 
6000  évet  igényelne,  a B feltárásban  11.000  évet ! Ez  értékek  többszörösen  meghaladják 
az  1 cm  vastagságú  mai  globigerinás  iszap  keletkezési-időértékét.  Figyelembe  véve  a 
beágyazott  Ammonitesek  több  cm  vastagságát,  az  állandó  üledékképződés  feltételezése 
teljesen  valószínűtlen  lenne.  A szubzónák  kimaradása,  az  Ammonitesek  felső  részének 
rosszabb  megtartása,  az  üledékképződés  gyakori  stagnálására,  a meg-megújuló  szubszo- 
lúciós  folyamatokra,  térben  és  időben  az  üledékképződés  efemér  és  epizodikus  voltára 
utal.  A rétegcsoport  folyamatossága  minden  bizonnyal  csak  látszólagos. 

Az  üledéképződéssel  ellentétben  a paleooceánográfiai 
keret  hosszú  időn  át  lényegében  változatlan.  Az  üledékképződés 
sajátos  módja  és  eimek  ereményeként  az  ammonitico  rosso  márgás  kifejlődése  három 
emeleten  át  többé-kevésbé  egyforma.  A fácies  egyhangúságából  a külső  környezeti  fel- 
tételek egyhangúságára  következtethetünk;  a paleooceánográfiai  keretek  hosszú  földtör- 
téneti időegységén  át  állandónak  mutatkoznak. 

A u b o u i n (1964)  szerint  az  ammonitico  rosso  mészkőfáciese  pelágikus  környe- 
zetben, tengeralati  hátságokon,  általában  a neritikumot  meghaladó  mélységben,  az  am- 
monitico rosso  márga  a hátságok  közötti  árok  oldalán,  viszonylag  nagyobb  mélységben, 
a radiolarit  pedig  az  árok  tengelyében  képződött.  Csernyén  a vizsgált  toarci,  aaléni 
és  bajóci  rétegek  fekvője  felsőszinemuri  — pliensbachi  ammonitico  rosso  mészkő,  fedője 
radiolarit.  1959-ben  a fáciesekből  hasonló  bathymetrikus  értékelés  adódott  (G  é c z y, 
1961).  A nyílt  és  mélytengeri  üledékek  kivékonyódásában  a tengerfenék  tagolt  térszíne 
is  érvényesülhet;  az  üledék  lerakodása  valószínű  a kialakuló  mélytengeri  árok  -esetleg 
kanyon-  mélyedéséhez  kötött.  Az  ároktengely  tovább  követése  mélyfúrások  eredményei- 
től várható.  Ugyanekkor  a külszíni,  kis  területen  és  viszonylag  kis  költségigénnyel  vég- 
zett részletes  összehasonlító  alapszelvény-vizsgálat  megkönnyítheti  a mélyfúrásokban 
feltárt  jura  rétegsorok  értékelését,  a mediterrán  üledékképződési  és  a paleoocenánográ- 
fiai  viszonyok  tisztázásával. 


4* 


176 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


IRODALOM  - RE FERENCES 

A r k e 1 1,  J.  W.  (1957):  Mesozoic  Ammonoidea.  inlloore:  Treatise  on  Invertebrata  Paleonto- 
logy.  X,/ 4,  Cephalopoda,  Kansas  — Aubouin,  J.  (1964):  Réflexions  sur  le  facies  „ammonitico  rosso”. 
Bull.  Soc.  géol.  Francé  7.  ser.  6.  Paris  — G é c z y,  B.  (1961):  Die  jurassische  Schichtreihe  des  Tűzköves- 
grabens  von  Bakonycsemye.  Ann.  Inst.  Geol.  Publ.  Hung.  49/2.  Budapest  — G é c z y,  B.  (1967):  Ammonoi- 
des  jurassiques  de  Csernye,  Montagne  Bakony,  Hongrie.  Part  I — II.  Geol.  Hung.  ser.  Pál.  34,  35.  Budapest, 
1966,  1967  — H o w a r t,  M.  K.  (1964):  The  Jurassic  period.  Quart.  Joum.  Geol.  Soc.  120.  Eondon 


Biozones  and  chronozones  in  the  Jurassic  of  Csernye,  Bakony  Mts,  Hungary 

DR.  B.  GÉCZY 

At  the  viliágé  of  Csernye  the  Toarcian,  Aalenian  and  Bajocian  beds  are  thinning 
out  within  a small  area.  The  thinning  out  did  nőt  occur  after  deposition  bút  seems  to  be  a 
consequence  of  the  slow  ephemeral  and  episodic  character  of  deposition.  Therefore,  the 
type  of  sedimentation  and,  accordingly,  the  paleooceanograpliic  boundaries  have  re- 
mained  imchanged  fór  a long  time.  The  sediments  are  of  an  abyssal  and  pelagian  type, 
their  deposition  took  piacé  probably  within  a submarine  graben  or  Canyon. 


AZ  IPOLYTARNÓCI  BURDIGALAI  FAUNA 

CSEPREGHYTSTÉ-Dr.  MEZNERICS  I.* 


összefoglalást  Szerző  dolgozatának  első  részében  részletesen  ismerteti  a világhírű 
lelőhely  tudománytörténeti  adatait,  elemezve  a korábbi  kutatások  során  elért  eredményeket. 
Rámutat  a korábbi  megállapítások  ellentmondásaira,  arra,  hogy  a különböző  irányú 
vizsgálatok  során  az  ipolytamóci  tengeri  és  szárazföldi  rétegek  korát  egyesek  kattinak, 
mások  akvitáninak,  ismét  mások  burdigalainak  vélték. 

A tengeri  molluszka-fauna  feldolgozása  részben  Szalai  1924-es  anyagának 
revíziójára,  részben  a szerző  újabb  gyűjtéseinek  meghatározására  és  értékelésére  terjedt  ki. 
Szalai  anyagából  33  faj,  az  új  gyűjtésekből  12  molluszka-faj  került  feldolgozásra. 
A rétegtani  értékelés  egyértelműen  azt  bizonyítja,  hogy  az  eggenburgi  rétegek  szinttájának 
megfelelő,  burdigalai  faunával  állunk  szemben.  A faunábán  a jellegzetes  alsómiocén  fajok  és 
néhány  perzisztens  forma  mellett,  egyetlen  oligocén  alak  sem  fordul  elő.  A tengeri  rétegek 
burdigalai  kora  meghatározó  jelentőségű  lehet  a fedő  szárazföldi  rétegek  korának  megítélé- 
sében is. 

Az  Ipolytamóc  közvetlen  határában  lévő  feltárás  a múlt  században  a kövesedett 
fatörzs  révén  (K  u b i n y i 1854)  vált  ismertté,  a századfordulón  pedig  a „lábnyomos 
homokkőről”  szóló  jelentéssel  (B  ö c k h J.  1900)  világhírűvé.  A század  elején  a cápa- 
fogas homokkő  (K  o c h 1903,  1904),  majd  a riolittufába  zárt  kitűnő  megtartású  növény- 
maradványok (J  ablonszky  1914)  ismertetése  még  fokozta  a lelőhely  iránti  érdek- 
lődést, ami  új  föltárásokkal  és  gyűjtésekkel  korszerű  vizsgálatokat  igényelt.  A múltbeli 
kutatások  és  a földtani  képződmények  újravizsgálata  (1950)  a terület  molluszka-fauná- 
jának  kevés  jelentőséget  tulajdonított. 


A területre  vonatkozó  eddigi  kutatási  eredmények 

Koch  A.  (1903)  közölt  tengeri  moluszkafaunát  a területről,  a lábnyomos 
homokkő  fekvőjében  lévő  durva  kvarekonglomerátnmból:  a Natica  millepuncta/a-hoz 
közel  álló  faton  kívül  a Corbula  gibba  Olivi,  Léda  nitida  Brocc.,  Nuculamayeri 
Horn.,  Cardita  scalaris  (?)  Sow,,  Diplodonta  trigonula  (?)  Brocc.  fajok,  illetve 
Dentalium,  Teliina,  Arca,  Trochus  vagy  Delphinula  nemzetségek  felsorolásával.  A kép- 
ződmény korára  vonatkozólag  Koch  A.  a Felsőesztergályról  szóló  tanulmányában 
(1904,  p.  201)  nyilatkozik,  s az  ipolytamóci  molluszka-faunát,  illetve  a cápafogas  homok- 
követ is  alsómiocénnek  minősíti. 

Id.Noszky  J.  a Cserháttól  északra  lévő  terület  részletes  térképezése  során 
(I917 — 19,  p.  49)  ősmaradványok  közelebbi  vizsgálata  nélkül  utal  a tengeri  molluszka- 
^auna  „eggenburgi  szinttájat”  képviselő  burdigalai  korára.  Később  id.  N o s z k y ugyan- 
ezt  a szintet,  valamint  a cápafogas  homokkövet  is  az  akvitáni  emeletbe  helyezte  (1923, 

* Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  Őslénytani  Szakosztályának  1966.  XII.  16-i  előadó 


ülésén. 


178 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


p.  61,  táblázat;  1924,  p.  501),  majd  pedig  „glaukonitos  homokkő  és  átmeneti  fáciesei” 
megjelöléssel  a katti  emeletbe  sorolta  (1926,  p.  307;  1928,  p.  10;  1929,  p.  4; 
1940,  p.  18). 

S z a 1 a i T.  (1924)  a területről  addig  ismert  egyetlen  molluszkás  rétegnek  a csa- 
pás-völgyi faimának  felsorolásával  id.  Noszky  1924-es  véleményét  támasztotta  alá, 
a képződményt  az  oligo-miocén  határára,  illetve  az  akvitáni  emeletbe  sorolta.  Az  Ipoly- 
tarnóc  községbe  torkolló  DKK-i  irányú  fővölgy,  a Csapás- völgy  kovás  kvarckavicsos 
homokkövéből,  illetve  a kövületes  zöldesszürke  breccsából  az  alábbi  ősmaradványokat 
sorolta  fel  (p.  102); 

Natica  (Neverita)  Josefina  Risso  var.,  Natica  millepunctata  Lmk  Pirula 
( Ficula)  clava  B a s t.  = P.  (Fulguroficus)  burdigalensis  Sow.,  Pirula  cfr.  imbricata 
San  db.,  P.  (Ficula)  cfr.  condita  Brong.,  P.  (Tudicla)  rusticula  B a s t.  var.  alte- 
spirata  Schaf  f.,  Turritella  (Protoma ) cathedralis  var.  altespirata  Schaff.,  Turritella 
sandbergeri  M a y e r,  Turritella  cfr.  tér  ebralis  h a m k.  var.  gradata  M e n k e,  T.  (Haus- 
tator ) cfr.  vermicularis  B r o c c.  var.  perlatecincta  S a c c o,  T.  sandbergeri  May.  var. 
T.  R o t h,  Chenopus  callosus  T.  R o t h,  Boltna  taurinensis  S acco  var.,  Léda  clava 
C a 1 c.,  Cyprina  rotundata  Ram.,  Diplodonta  trigonula  Bronn  var.,  Corbula  gibba 
O 1 i v i var.  curta  foc. 

S z a 1 a i faunisztikai  megállapítása  — mint  később  látni  fogjuk  — az  „akvi- 
táni” megjelöléstől  eltekintve  lényegében  ma  is  helytálló.  Hangsúlyozza,  hogy  a nagy 
példányszámban  előforduló  „Pectunculusok”  között  ,,obovatus”-t  nem  talált,  vagyis 
a faima  fiatalabb,  mint  a pestkörnyéki  „obovatusos”  homokkő. 

Id.  Noszky  J.  1924-től  kezdve  az  ipolytamóci  tengeri  képződményeknek  a 
katti  emeletbe  helyezését,  S z a 1 a i T.  megállapítása  ellenére,  azzal  magyarázta,  hogy 
az  „akvitáni”  emelet  kitöltésére  nálunk  is  kellett  megfelelő  képződményeket  találni. 
Az  emelet  keretét  a szárazföldi  rétegsorral  töltötte  ki.  Ezért  került  a tengeri  képződmény 
a kattiba,  s az  „eggenburgi”  (amin  Noszky  is  a Külső  Alpi-medence  Gaudemdorf 
— Loibersdorf  — Eggenburg  burdigalai  kifejlődését  érti)  szinttájjal  való  faunaegyezést 
a továbbiakban  már  fácieshasonlósággal  magyarázta. 

Később  a területről  a csapás-völgyi  fauna  futólagos  megtekintése  után  kifejezetten 
tengeri  makrofaunára  magam  utaltam  (1953,  p.  41),  a benne  talált  Pecten  hornensis 
D e p.  et  Rom.,  Chlamys  holgeri  Geinitz  és  Chlamys  gigans  S c h 1 o t h.  töredékek 
alapján,  s a faunát  és  az  ipolytarnóci  rétegsort  burdigalai  korúnak  minősítettem. 

Molluszka-fauna  alapján  tehát  mindeddig  tisztázatlan  kérdés,  hogy  a képződmény 
kora  katti,  „akvitani”  avagy  burdigalai-e  ? 

Minthogy  a tengeri  képződmények  szorosan  összefüggenek  a terület  egyéb  ősma- 
radványt tartalmazó  képződményeivel  (lábnyotnos  homokkő,  riolittufa)  is,  figyelembe 
kell  vermi  az  ezek  alapján  adódó  eddigi  megállapításokat  is. 

A lábnyomok,  a növénymaradványok  és  a Foraminiferák  alapján  adott  eddigi 
kormegítélés  nem  egyértelmű.  Az  ipolytarnóci  teljes  szelvény  korára  vonatkozó  felfo- 
gás is  kétféle.  Egyik  szerint  a feltárás  képződményei  két  különböző  kort  képviselnek, 
a másik  felfogás  szerint  az  egész  szelvény  egy  üledékciklus  terméke. 

A századeleji  megfigyelések  ezt  a kérdést  még  nem  érintik,  mert  azok  többnyire 
csak  egy-egy  meghatározott  képződményre  vonatkoznak.  A lábnyomos  homokkövet 
B ö c k h J.  (1900)  az  alsó-  és  felsőmediterrán  határára,  B ö c k h H.  (1909)  a felső- 
oligocénbe  helyezte;  a cápafogas  homokkövet  K o c h A.  (1904)  az  alsómediterrán  felső 
határára,  a riolittufát  G a á 1 I.  (1905)  a felsőmediterrán  alsó  részébe  helyezte,  anél- 
kül, hogy  külön  utalás  történnék  az  egész  rétegsorral  való  összefüggésre. 

A rétegegymásutánt  területi  összefüggésében  K o c h A.  (1903),  id.  N o s z k y J. 
(1917 — 19,  1928),  valamint  B a r t k ó L.  (1948)  közleményei  eléggé  eltérőek  egymástól. 


Csepreghyné  — Meznerics:  Az  ipolytarnóci  burdigalai  fauna  1 79 


s a jelen  feltártság  a pontos  megállapítást  ma  is  nehezíti.  Időbeli  elhatárolás  szempontjá- 
ból id.  N o s z k y már  első  alkalommal  (1917 — 19)  határt  vont  a tengeri  képződménye- 
ken belül,  majd  ezt  a tengeri  képződmények  és  a lábnyomos  homokkő  határára  (1924) 
teszi,  mely  felfogás  mellett  mindvégig  kitartott.  Ugyancsak  kettős  időbeli  kifejlődést 
tükröz  Schréter  Z.  (1919,  1929),  Ferenczi  I.  (1936 — 38),  Horusitzky  F. 
(1941)  és  Szentes  F.  (1943)  felfogása  is,  ha  nem  is  közvetlenül  az  ipolytarnóci  szel- 
vényen, hanem  a vele  való  párhuzamosítás  kapcsán.  Azonban  e szerzők  mindegyike  — 
id.  N o s z k y -val  ellentétben  — a szárazföldi  képződményeket  (részben  a tengerit  is, 
Schréter  1929)  a burdigalai,  míg  a tengeri  kifejlődést  az  akvitáni  emeletbe  teszi. 

Schréter  Z.  1939-es  értekezésében  a magyar  miocén  elhatárolása  és  tagla- 
lása kapcsán  (megjelent  1941-ben)  a cápafogas  homokkőtől  kezdődőleg  s a riolittufával 
bezárólag  terjedő  képződményeket  egyetlen  üledékciklusba  tartozó  összletnek  tekinti 
s a Külső  Alpi  Bécsi-medence  faimájához  való  hasonlóság  alapján  a burdigalai  emeletbe 
helyezte. 

Bartkó  L.  — mint  a terület  főgeológusa  — évtizedeken  át  foglalkozott  a sal- 
gótarjáni barnakőszén  medence  rétegtani  viszonyainak  tisztázásával.  1948-as  felvételi 
jelentésében  (megjelent  1952-ben)  és  1950-ben  a Földtani  Társulatban  tartott  előadásá- 
ban diasztrófikus  szemlélet  alapján  szintén  arra  a megállapításra  jutott,  hogy  az  ipoly- 
tamóci  rétegsor  egyetlen  üledékciklust  képvisel,  vagyis  hogy  a szárazföldi  rétegsor  a 
tengeri  képződmények  ciklustzáró  tagja  és  attól  el  nem  választható.  A cápafogas  homok- 
kőtől a riolittufáig  terjedő  sorozatot  azonban  felsőoligocén  korúnak  tekinti. 

Az  egységes  üledékciklus  ténye  ma  már  elfogadott,  máig  sem  tisztázott  azonban, 
hogy  a képződmény  kora  felsőoligocén  (=  katti)-e  mint  Bartkó  (1948,  1950,  előadás), 
Majzon  (1950),  Vadász  (1953),  ,,akvitani”-e,  mint  Kretzoni  (1950),  végül, 
hogy  burdigalai-e  mint  Schréter  (1939),  Vadász  (1953,  1960),  Csepreghyné 
(1953,  1955,  1962)  valószínűsítik. 

A lábnyomos  homokkövet  az  ősállati  nyomok  alapján  Ábel,  O.  (1928.  vándor- 
gyűlés)  helvéti  vagy  tortonai,  de  legfeljebb  burdigalai  emeletbe  sorolható  képződmény- 
nek vélte  s később  (1935,  p.  62)  burdigalai  korúnak  minősítette.  Burdigalai  korúnak 
tartja  a képződményt  T h e n i u s (1948,  p.  123)  is,  aki  szerint  azonban  az  A b e 1,  O. 
által  leírt  ,, Anchytherium ” nem  tekinthető  ilyen  fajnak,  hanem  valószínűleg  kettős 
Cervida -nyomnak.  Kretzoi  M.  szerint  (1950,  p.  260)  a lábnyomos  homokkő  kora  a 
nyomok  alapján  nem  értékelhető,  az  ,, Anchytherium”  szerinte  egymás  mellé  szorult  két 
Cervida- pata  nyoma  s így  megszűnik  a burdigalaiba  sorolás  kényszere.  A tengeri  jellegek 
alapján  a képződményt  az  akvitániba  (oligocénbe)  sorolja.  Egyébként  az  ipolytarnóci 
lábnyomok  tanulmányozásával  és  megmentésével  évtizedeken  át  foglalkozott  T a s 11  á d i- 
Kubacska  András.  Fáradozásainak  köszönhető,  hogy  az  immár  világhírű  lelet 
egy  része  a Természettudományi  Múzeumba  került,  s a helyszínen  maradt,  tökéleteseb- 
ben feltárt  részek  védetté  nyilvánítása  is  megtörtént.  Véleménye  szerint  a képződmény 
kora  miocén  (1958). 

Fór aminif éra- vizsgálaton  alapuló  kormeghatározást  eddig  a területről  Majzon 
L.  tollából  ismerünk,  aki  a területi  elterjedés  figyelmen  kívül  hagyásával,  verti- 
kálisan osztja  meg  a képződményeket.  A Fehérhegy  faunáját  felsőoligocénnek,  a Botos- 
árokét alsómiocénnek  tekinti  (1950).  Legújabb  felfogása  szerint  „akvitáni?  — burdi- 
galai” a tengeri  képződmény  kora  (1966). 

A fitopaleontológusok  (Tuzson  1901)  a kovásodott  fatörzset  illetően  csak  a 
miocén  korra  utalnak.  A riolittufába  zárt  levéllenyomatok  közelebbi  koráról  először 
Jablonszky  (1914)  nyilatkozik,  aki  a fosszilis  flórát  az  alsó-  középsőmiocénbe 
sorolta  azzal  a megszorítással,  hogy  nem  akvitani  (vagyis  nem  felsőoligocén).  A negyve- 
nes évektől  kezdődően  R á s k y K.  foglalkozott  behatóan  a riolittufa  nórájával,  s az 


180 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


1950-ben  tartott,  már  említett  előadáson  a flórát  határozottan  felsőoligocénnek  nyilvá- 
nította. Később  rövid  közleményében  (1958)  burdigalai  kort  tulajdonit  a flórának,  míg 
monografikus  feldolgozása  (1959)  ismét  a felsőoligocén  kort  említi. 

A katti  = akvitani  tézis  (Csepreghyné,  1962  és  megjegyzések,  Földtani 
Közlöny  92,  1962)  értelmében  a katti  = akvitani  = felsőoligocén  formával,  amit  a gya- 
korlat is  mindinkább  igazol,  a fenti  kérdés  egyszerűsödik.  Lényegében  ma  már  csak  ar- 
ról van  szó,  hogy  az  ipolytarnóci  üledéksor  kora  felsőoligocén-e  vagy  burdigalai  (alsó- 
miocén) ? Az  „akvitani”  kormegjelölés  csak  annyiban  jöhet  számításba,  hogy  az  ennek 
jelzett  képződmény  felsőoligocén-e  vagy  burdigalai? 

A képződmény  korának  eldöntése  reményében  újravizsgáltuk  a „Csapás- völgyi” 
faimát  és  1965-ben  tervszerűen  törekedtünk  a tengeri  fauna  lehetőleg  teljes  begyűjtésére. 


A faunarevízió  és  az  újabb  gyűjtések  eredményei 

A lelőhelyek  területi  helyzetét  jól  szemlélteti  K oc  h A.  (1903)  szelvényrajza. 

Minthogy  a Szalai  T.  által  meghatározott  csapás- völgyi  ma  is  a kérdések 
kulcsfaunája  kovás,  s faunaelemekben  leggazdagabb,  elsősorban  ennek  revízióját  végez- 
tük. Az  újabb  gyűjtések  a Csapás-völgyben,  a Botos-árokban,  a Fehér-hegyen  és  a Hólya- 
puszta  felé  eső  feltárások  mentén  történtek. 


A c s a p á s - v ö 1 g y i k ö v ü 1 e t b r e c c s a f a u n a r e v í z i ó j a 


A zöldesszürke,  igen  kemény  kövületbreccsa  és  márgás,  finomszemű  homokkő, 
kétségtelenül  vulkáni  működéssel  felszínre  törő  kovasavas  oldatokkal  átitatott  szívós 
és  kemény  kőzetanyagából  semminemű  preparálási  módszer  nem  teszi  lehetővé  az  ősma- 
radványok kiszabadítását.  így  csak  a törési  felületek  szerencsés  voltától  függ,  hogy 
mennyire  ismerhető  fel  benne  az  ősmaradvány.  Ez  annál  problematikusabb,  mert  kövü- 
letbreccsa lévén,  már  az  ősmaradvány  is  töredékes  állapotban  ágyazódott  a márgás  kötő- 
anyagba. A vastaghéjú  és  szokatlanul  kis  termetű  Glycymeris-iélék  legtöbb  esetben  épen 
maradtak.  A valószínűleg  már  elhalt  állapotban  tovasodrott  vagy  mozgatott  Glycymeris 
héjak  azonban  minden  esetben  lefelé  fordult  zárral  cementálódtak  össze,  így  egyetlen 
példány  zárszerkezete  sem  figyelhető  meg.  A viszonylag  gazdag  fajszám  mellett  — a 
Glycymeris-iéléktől  eltekintve  — a fajra  felismerhető  példány  kevés.  Pedig  a vizsgálati 
anyag  elég  tekintélyes,  kb.  150 — 160  db,  s többek  között  egy  kb.  30x40  cm  nagyságú 
kő  vületbreccsa-lap . 

A csapás-völgyi  fauna  nem  helybenélt,  hanem  összhahnozott  töredékegyüttes, 
mely  nem  képezhet  összefüggő  szintet  a területen,  hanem  valószínűleg  a cápafogas  ho- 
mokkő fedőjében  lévő  lazább-keményebb,  helyenként  aprókavicsos  és  kissé  glaukonitos 
homokkő  közbetelepült  része.  Nagyobbarányú  feltárási  munkával  a Csapás-völgyben 
valószínűleg  megtalálható,  minthogy  a patakmederben  a kövületbreccsa  darabjai  a 
patakhordalék  törmeléke  között  ma  is  gyűjthetők. 

A csapás- völgyi  kövületbreccsába  a kagyló-  és  csigahéjak  — különösen  a nagy- 
termetű fajok  — már  eredetileg  töredékes  állapotban  kerülhettek.  A korhatározás 
szempontjából  döntő  fajok  közül  pl.  a Pecten  hornensist  csak  egy  fejlett  példány  bubrész- 
lete,  a Chlamys  gigast  egy  balteknő  töredéke  jelzi.  A töredékek  gondos  tanulmányozása 
azonban  számos  faj  biztos  felismerését  tette  lehetővé. 


Csepreghyné  — Meznerics:  Az  ipoly  tar  náci  burdigalai  fauna  1 8 1 


A faunarevízió  eredményeképpen  az  alábbi  fajok  határozhatók  meg: 


Arca  fichteli  Desh. 

A 

B 

D 

E 

Glytytneris  pilosa  alakköre 
Glycymeris  cf.  fichteli  Lám. 

A 

B 

D 

E 

F 

Ostrea  cf.  fimbriata  I,. 

B 

F 

A nomia  ephippium  pergibbosa  S a c c 0 

B 

E 

Anomia  ephippium  aspera  Phil. 

B 

E 

Mytilus  haidingeri  Horn. 

A 

B 

Pedalion  ( Isogonum ) rollei  Horn. 

A 

B 

Pecten  hornensis  D e p.  et.  Ro  m. 

A 

B 

D 

E 

Pecten  holgeri  G e i n i t z 

A 

B 

Chlamys  gigas  Schloth. 

A 

B 

D 

Cardita  zelebori  percostata  S c h a f f. 

A 

B 

C 

E 

Cardita  zelebori  planata  S a c c 0 

B 

C 

E . 

Isocardia  werneri  H ö r n e s 

A 

B 

C 

Cardium  ,,edule"  var.  commune  May 

B 

F 

Laevicardium  tenuisulcatum  N y s t 

B 

D 

E 

G 

Pitaria  erycinoides  Ham. 

B 

D 

E 

Pitaria  gigas  Ham. 

B 

G 

Pitaria  polytropa  Anderson 
Ábra  alba  Wood. 

B 

E 

F 

G 

T urbo  carinatus  B r.  (operculum) 

B 

F 

Turritella  turris  rotundata  S c h a f f. 

A 

B 

C 

Turritella  vermicularis  tricincta  S c h a f f. 

A 

B 

C 

T urritella  riepeli  P a r t s c h 

A 

B 

Turritella  desmarestiana  B a s t. 

A 

B 

Aporrhais  pespelecani  Phil. 

B 

F 

Natica  burdigalensis  May. 

A 

B 

E 

Polinices  olla  De  S e r r. 

B 

G 

Euthriofusus  burdigalensis  B a s t. 

A 

B 

Euthriofusus  burdigalensis  depressa  S c h a f f. 

A 

B 

C 

E 

Pirula  condita  B r. 

B 

E 

G 

Tudicla  rusticula  alterspirata  S c h a f f. 

A 

B 

C 

E 

Xenophora  cumulans  B r 0 n g.  var. 

B 

F 

Egyéb  ősmaradványok:  Trochocyathus  sp.,  Corallophyllia  sp. 

A faunajegyzék  első  pillantásra  elárulja,  hogy  típusos  burdigalai  képződménnyel 
állunk  szemben. 

Az  ,,A”  jelzetű  fajok  kifejezetten  burdigalai  képződményekre  jellemzőek  a keleti 
és  nyugati  mediterránban  egyaránt.  Több  faj  megvan  természetesen  az  Akvitáni-medence 
„akvitanjában”  is,  de  itt  az,,akvitan”a  burdigalaitól  nem  válaszhatóéi  (Csepregh  y— 
Me  z n e r i c s,  1964).  A csapás-völgyi  fauna  33  fajából  16,  a fauna  majdnem  50%-a  tehát 
kifejezetten  burdigalai  szintjelző  faj. 

A ,,B”  jelzetű  fajok  a Külső  Alpi  Bécsi-medence  (Gaudemdorf — Loibersdorf — - 
Eggenburg)  burdigalai  képződményeivel  közösek.  A Glycymeris  pilosa  alakkörébe  tartozó 
és  közelebbről  meg  nem  határozható  fajon  kívül  minden  csapás-völgyi  molluszka-faj 
az  ausztriai  burdigalai  képződményekben  is  megtalálható. 

Még  fokozható  a Külső  Alpi  Bécsi-medencével  való  hasonlóság,  ha  figyelembe 
vesszük,  a ,,C”-vel  jelzett  6 fajt,  melyekről  legtöbb  esetben  teljes  biztonsággal  állítható, 
hogy  az  ausztriai  burdigalai  rétegekből  leírt  fajok  vagy  változatok  (S  c h a f f e r). 

A hazai  — salgótarjáni  medence  — burdigalai  képződményeivel  összehasonlítva 
a csapásvölgyi  faimát,  összesen  6 azonos  fajt  találunk  („D”  jelzetű  fajok):  Arca  fichteli 
Desh.,  Glycymeris  cf.  fichteli  Lám.,  Pecten  hornensis  D e p.  et  R o m.,  Chlamys  gigas 
Schloth.,  Laevicardium  tenuisulcatum  N y s t,  Pitaria  erycinoides  Lám.  — de  a kö- 
zös fajok  közül  4 szintjelző  burdigalai  faj  (C  s e p r e g h y — Meznerics  1953). 
Azonban  figyelembe  kell  venni,  hogy  a Salgótarján  vidéki  nagypectenes  homokkő 
közelparti  (ostreás-pectenes)  helyben  maradt  együttélt  faima,  nem  összehalmozott,  mint 
a csapásvölgyi,  mely  utóbbiban  a különböző  életközösségek  alakjai  sodródtak  együvé. 


182 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


Nagyobb  a megegyezés  az  egercsehi-ózdi  kőszénösszlet  alatti  burdigalai  faunával 
(C  s e p r e g h y — Meznerics  1959),  Bekölce — Tarnalelesz  faunájával  (14  közös 
faj,  „E”  jelzettel) : Arca  fichteli  Desh.,  Glycymeris  fichteli  Lám.,  Anomia  ephippium 
pergibbosa  S a c c o,  Anomia  ephippium  aspera  P h i 1.,  Pecten  hornensis  D e p.  et  R o m., 
Cardita  zelebori  percostata  Schaf  f.,  Cardita  zelebori  planata  S a c c o,  Laevicardium  tenui - 
sulcatum  N y s t,  Pitaria  erycinoides  Lám.,  Pitaria  polytropa  Anderson,  Natica 
burdigalensis  May.,  Euthriofusus  burdigalensis  depressa  Se  ha  ff.,  Tudicla  rusticula 
altér spirata  Schaff.,  Pirula  condita  B r.  A fácies-hasonlóság  is  igen  nagymérvű. 

,,F”-el  a burdigalaiban  fellépő,  de  fiatalabb  képződményekben  is  gyakori,  míg 
,,G”-vel  az  oligocéntől  perzisztáló  fajokat  jelöltük. 

A faunarevízió  eredményeképen  megállapítható,  hogy  kifejezetten  oligocén  (fel- 
sőoligocén)  faj  a faimában  nincs.  A faunaösszetétel  tehát  csak  a burdigalai  emeletre  jel- 
lemző s az  egri  és  törökbálinti  felsőoligocén  faunáktól  lényeges  vonásokban  eltér. 

A csapás-völgyi  fauna  breccsa- jellegénél  fogva  ökológiailag  nem  jellemezhető. 
Biofáciesek  felismerése  vagy  analizise  nehéz,  illetve  félrevezető  lenne,  mert  különböző 
élethelyű  fajok  összetömörült  együttese  ez  a kovasavval  átitatott  márgás-homokos  kötő- 
anyagú breccsa.  Mindenesetre  a Veneridae  családba  tartozó,  de  fajra  meg  nem  határozható 
töredékek  ill.  Pitaria  fajok,  a Turritellák  és  a Glycymerisek  is  azt  mutatják,  hogy  nem 
közvetlen  közel-parti,  de  viszonylag  kis  mélységig  (80 — 100  m)  élő  fajok  összessége  van 
együtt  a kövületbreccsában. 

Újabb  gyűjtések  faunája  (Csapás- völgy,  Botos-árok,  Hólya-puszta 
felé  eső  feltárások  1965). 

1.  Csapás-völgy  — patakmeder.  A csapás-völgyi  alapfaunás  kövület- 
breccsa  feltárása  jelenleg  nem  nyomozható,  de  a kovasavval  átitatott  kövületdús  márgás 
sötétzöldes  kövületbreccsa  darabjai  a Csapás- völgy  alján  húzódó  patakmeder  hordalék- 
ból ma  is  gyűjthetők.  A darabok  kőzet  és  faunisztikai  szempontból  azonosak  id.  N o s z k y 
J.  és  S z a 1 a i T.  a húszas  évek  elején  gyűjtött  anyagával.  A szórványosan  előkerülő  dara- 
bokban Pecten,  Pitaria  és  Glycymeris  töredékek  felismerhetők. 

2.  A Botos-árokrétegei  és  faunája.  A Botos-árok  a Csapás-völgy 
kis  mellékbevágása,  a „cápafogas  homokkő”  lelőhelye. 

a ) A cápafogas  homokkőből  és  közvetlen  fedőjéből  mely  világosszínű  sárga, 
néhol  vöröses  színezetű  márgás,  helyenként  aprókavicsos  és  kissé  glaukonitos  homokkő, 
az  alábbi  fajok  kerültek  napvilágra:  Léda  fragilis  Chemn.,  Arca  diluvii  L a m..  Arca 
fichteli  Desh.,  Myrtea  spinifera  Mont.,  Cardium  burdigalinum  juv..  Ábra  alba  Wo  o d., 
Thracia  eggenburgensis  Schaff.,  Pirula  geometra  Bors.,  Flabellum  sp.,  Trochocyathus 
sp. 

A fauna  nem  sok  közös  elemet  mutat  a csapás-völgyi  faunával,  ez  azonban  termé- 
szetes, mert  egyrészt  a fauna  nem  összehordott,  hanem  helybenélt  és  más  kőzet  kifejlő- 
désű.  A fauna  gyér,  főleg  kicsin  ytermetű  és  vékony  héjú,  a mélyebb  vízi,  homokos-márgás 
fácies  fajaival.  ,,Slir”-jellegű  fauna  uralkodóan  vékonyhéjú  Teliina-,  Thracia-,  Abra- 
félékkel,  kistermetű  Arca  és  Glycymeris  fajokkal.  A képződmény  burdigalai  korát  a 
Thracia  eggenburgensis  és  a Cardium  burdigalinum  bizonyítja. 

b)  A Botos-árok  oldalbevágásában,  helyzetileg  a cápafogas  homokkő  klasszikus 
lelőhelye  közelében,  illetve  ennek  fedőjében  lazább  és  keményebb,  néha  aprókavícsos 
és  kevéssé  glaukonitos  homokkő  váltakozik.  A kőzettanilag  és  a faima  tekintetében  is 
egységes  homokkőben  négy  szintből  gyűjtöttünk.  Közös  és  gyakori  faj  az  Ábra  alba 
Wood  (mely  egyébként  a csapás- völgyi  alapfaunában  is  felismerhető) . A fauna  helyben- 
élt, nem  áthalmozott;  gyűjteni  meglehetősen  nehéz,  mert  a homokkőben  levő  kevés, 
vékonyhéjú  fossziliák  törékenyek.  Meghatározhatók:  Léda  fragilis  Lám.,  Glycymeris 
pilosa  alakköre,  Diplodonta  rotundata  Mont.,  Megaxinus  bellardianus  May.  (sok), 


Csepreghyné  — Meznericsv:  Az  ipolytarnóci  burdigalai  fauna  183 


Ábra  alba  Wood,  Spisula  subtruncata  triangula  B r.,  Lutraria  sanna  E.,  Solen  marginatus 
P h i 1.  juv.,  Natica  burdigalensis  M a y.  A fauna  egyhangú,  kevés  fajszámmal,  példány- 
számban uralkodik  a Natica  burdigalensis  May.  és  a Megaxinus  bellardianus  Mont. 
Fácies  szempontjából  is  teljesen  megegyezik  a 2/a  gyűjtőhely  márgás  homokkövével. 
A faima  burdigalai  korát  a Natica  burdigalensis  May.  faj  mellett  a Solen  marginatus 
P h i 1.  faj  is  megerősíti.  Egyébként  a Lutraria  sanna  L.  az  ausztriai  és  hazai  burdigalai 
képződményeknek  is  gyakori  faja. 

Kiegészítésül  meg  kell  még  említeni,  hogy  Botos-árok  megjelöléssel  a Természet- 
tudományi  Múzeum  Föld-  és  Őslénytárában  több  olyan  leltározott  példány  van,  amit 
id.  N o s z k y J.  1925-ben  gyűjtött.  Ez  a fauna  természesen  nem  kerülhetett  közlésre 
S z a 1 a i T.  1924-es  feldolgozásánál.  A kísérő  kőzet  alapján  azonos  a fentiekben  tárgyalt 
botos-ároki  faunákkal,  s mint  a fauna  mutatja,  fáciese  is  megegyező.  A faima  összetétele 
az  alábbi:  Nucula  meyeri  Horn.,  -\-Anomia  ephippium  pergibbosa  S a c c o,  +Amussi- 
um  denudatum  R e u s s , Pitaria  erycinoides  E a m.,  -j-Azor  ,,coarctatus”  G m e 1.,  -\-Turri- 
tella  vermicularis  tricinta  S eh  a ff.,  -f  Natica  burdigalensis  May.,  Pirula  condita  B r., 
Flabellum,  cápafogak.  Az  együttes  burdigalai  korát  a + -el  jelzett  fajok  igazolják. 
Az  Azor  ,,coarctatus”  faj  érdekessége,  hogy  Gmelin  típusával  ugyan  nem  azonosítható 
teljes  mértékben,  de  annál  jobban  a külső-alpi  bécsi-medencei  példánnyal.  Az  Amussium 
denudatum  R e u s s az  előbbiekben  már  jelzett  ,,slir”-jelleget  itt  is  kihangsúlyozza;  ez  a 
faj  egyébként  a hazai  burdigalai  ,,slir”  mind  gyakrabban  jelentkező  alakja,  s elválasz- 
tandó az  Amussium  corneum  S o w.  valóban  oligocénre  jellemző  fajtól. 

3.  A Hóly  a-puszta  felé  vivő  út  menti  f e 1 1 á r á s o k.  A lábnyo- 
mos  homokkő  közvetlen  közelében,  illetve  annak  fekvőjében  levő,  az  előző  lelőhelyekhez 
hasonló  kifejlődésű  tengeri  eredetű  márgás,  néhol  agyagos  homokkőből  több  ponton 
gyűjtöttünk  faunát: 

a)  a lábnyomás  homokkő  előtti  feltárás  márgás  homokkövéből: 

b ) ugyancsak  a lábnyomos  homokkő  előtti  lépcsős  vízmosásból,  a feltárás  lazább- 
keményebb  homokkövéből; 

c ) breccsa-szerű  kovács,  márgás  képződmények  különálló  heverő  darabja  ab) 
gyűjtőhely  bejáratánál; 

d)  a lábnyomok  után,  a tanyához  legközelebb  eső  gyűjtőhelyről  az  út  menti  már- 
gás-agyagos  laza  homokkőből. 

Mielőtt  a gyűjtőhelyek  faunáját  felsorolnánk,  meg  kell  jegyezni,  hogy  ezek  a 
lelőhelyek  az  irodalomban  eddig  nem  ismertek,  illetve  erről  a területről,  a lábnyomos 
homokkő  közel-fekvőjéből  tengeri  fauna  eddig  nem  volt  ismert. 

A fenti  lelőhelyek  — a c /-vei  jelzett  kivételével  — azonos  kőzetűek,  faunisztikai- 
lag  egymástól  és  a Botos-árok  lelőhelyeinek  ősmaradványaitól  nem  választhatók  el. 
A fauna  helybenélt,  kevés  vékonyhéjú  faj  és  csekély  példányszám  jellemzi  a gyűjtőhe- 
lyeket; viszonylag  sok  magános  korall  példány  került  elő: 


3/a 

3/b 

3 /c 

3/d 

Nuculana  fragilis  Chemn, 

+ 

Miltha  suessi  Kautsky 
Myrtea  spinifera  Mont. 

+ 

+ 

Megaxinus  bellardianus  May. 

+ 

+ 

+ 

Pitaria  chinone  I,. 

+ 

+ 

A bra  alba  Wood 

+ 

+ 

Solen  marginatus  P h i 1. 
Turritella  vermicularis  trincicta 

+ 

Schaff. 

+ 

184 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


táblázat  folytatása 


3/a 

3/b 

3/c 

3/d 

Turritclla  desmarcstiana  B a s t. 

+ 

Katica  millepunctata  B r. 

+ 

Dentalium  sp. 

+ 

Coralliophyla  sp. 

+ 

Flabellum  sp. 

+ 

+ 

Trochocyathus  sp. 

+ 

Bryozoa  sp. 

+ 

+ 

Pyrgoma  cf.  „ anglicum ” S 0 w. 

+ 

A fauna-egyezés  a Botos-árokéval  nem  szorul  külön  bizonyításra,  a fácies  is  azonos 
s így  a képződmény  burdigalai  kora  nem  lehet  vitás.  Mint  érdekességet  még  meg  lehet 
jegyezni,  hogy  a Schaffer  által  leírt  és  ábrázolt  Pyrgoma  cf.  „anglicum"  S o w.  is 
megvan  a faunában. 

A 3/c  gyűjtőhely  faunája  a kovás,  márgás  képződmény  heverő  darabjaiban  fel- 
ismert fajok  azt  mutatják,  hogy  a vulkáni  működés  során  itt  is  történt  elkovásodás. 

Meg  kell  jegyezni,  hogy  a Fehér-hegyen  végzett  gyűjtés  nem  vezetett  eredményre, 
az  igen  szórványosan  talált  egy -két  Ostrea- töredék  alapján  csak  az  volt  megállapítható, 
hogy  a homokkő  tengeri  eredetű. 

Végső  következtetésképen  a faunarevízió  és  az  újonnan  gyűjtött  anyag  meghatá- 
rozása és  kiértékelése  alapján  az ‘alábbiakat  állapíthatjuk  meg: 

1.  A csapás-völgyi  molluszka-fauna  kora,  beleértve  a cápafogas  homokkövet  is 
burdigalai;  ugyancsak  burdigalai  a fáciesben  tőle  eltérő  Botos-árok  és  Hólya-puszta 
környékének  márgás  homokköve  is. 

2.  Amennyiben  a cápafogas  homokkőtől  kezdve  a riolittufáig  bezárólag  a képződ- 
mény egyetlen  üledékciklus  terméke,  akkor  a malakofaima  burdigalai  kora  determi- 
nálja az  egész  ipolytarnóci  szelvény  burdigalai  korát  is. 

IRODALOM  - I,ITERATUR 

Ábel,  O.  (1935):  Vorzeitliche  bebensspuren.  Jena,  p.  62.  — B a r t k ó b-  (1952):  A salgótarjáni 
barnakőszén-medence  ÉNy-i  részének  földtani  viszonyai,  bes  conditions  géoiogiques  de  la  partié  NO  du 
bassin  de  liouille  brune  de  Salgótarján.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1948-ról,  Budapest,  p.  101-110.  — Böckh 
H.  (1909):  Geológia.  II.  Budapest,  p.  712.  — B ö c k h J.  (1900):  Igazgatósági  Jelentés.  A Földt.  Int.  Évi 
Jel.  p.  33.  — C s e p r e g h y-M  eznerics  I.  (1953) : A salgótartjáni  kőszénfekvő  rétegek  faunája  és 
kora.  ba  fauna  et  l’ége  des  couches  du  mur  des  gisements  de  charbon  á Salgótarján.  Földt.  Közi.  83,  p. 
35  — 56.  — C s e p r e h g y-M  e z n e r i c s,  I.  (1956):  Stratigraphische  Gliederung  des  ungariscíien 
Miozáns  im  bichte  dér  neuen  Faunauntersuchungen.  Acta  Geol.  Tóm.  IV.  Fasc.  2.  p.  183  — 207.  — Csep- 
r e g h y-M  eznerics,  I.  (1959) : Die  Burdigalfauna  in  den  biegendschichten  des  Braunkohlenflözes 
von  Egercsehi  — Ózd.  Ann.  Mus.  Nat.  Hung.  51,  p.  85-103.  - Csepreghy-Meznerics,  I.  (1962): 
Das  Problem  des  „Chatt”  — Aquitansin  wissenschaftgeschichtlicber  Beleuchtung.  Ann.  Mus.  Nat.  Hung.  54. 
p.  57  — 71.  — Csepregh  y-M  eznerics,  I.  (1964):  b’analyse  de  la  fauné  de  Peyrére  (bassin  de  l’A- 
dour)  et  de  l’Aquitanien  du  Bordelais  et  du  Bazadais.  Colloque  sur  le  Paleogéne,  Bordeaux  1962.  Mém.  Búr. 
Rech.  géol.  et  min.  No.  28.  p.  455.  — Ferenczi  I.  (1942):  Újabb  adatok  az  Ipoly-medence  földtani  vi- 
szonyainak ismeretéhez.  Neuere  Beitráge  zűr  Kenntnis  dér  geologischen  Verháltnisse  des  Ipoly— Beckens. 
Földt.  Int.  Évi  Jel.  1936  — 38.  II.  p.  1035  — 1075.  — Ferenczi  I.  (1940):  Oligocén  és  miocén  üledékeink 
elhatárolásának  kérdése.  Das  Problem  dér  Abgrenzung  dér  ungarischen  oligozánen  und  miozánen  Abla- 
gerungen.  Földt.  Közi.  70.  p.  22  — 23.  — Gaál  I.  (1905):  Adatok  az  Osztroski— VTepor  andesit-tufáinak 
mediterrán  faunájához.  Földt.  Közi.  35.  p.  288  — 313.  — Horusitzky  F.  (1941):  A kárpátmedencei 
alsómiocén  földtörténeti  tagozódása  és  ősföldrajzi  kapcsolatai.  Erdgeschichtliche  Gliederung  und  paláo- 
geographische  Verbindungen  des  unteren  Miozáns  im  Karpathenbecken.  Besz.  a Földt.  Int.  Vitaüléseinek 
Műnk.  Évi  Jel.  függeléke,  p.3.  — Jablonszky,  J.  (1914):  Die  mediterráné  Flóra  von  Ipolytamóc. 
Földt.  Int.  Évkönyve  22,  p.  250  — 293.  — Koch  A.  (1903):  Tamócz  Nógrád  megyében,  mint  a kövült 
cápafogaknak  új  gazdag  lelőhelye. Taruócz  im  Komitat  Nógrád,  als  neuer  reicher  Fundort  fossiler  Haifisch- 
záhne.  Földt.  Közi.  33.  p.  139  — 167.  — Koch  A.  (1904):  Kövült  cápafogak  és  emlősmaradványok  Felső- 
Esztergályról.  Földt.  Közi.  34.  p.  190  — 201.  — K o c h A.  (1904) : Pótlék  a tamóczi  alsó  mediterrán  homokkő 
cápafaunájához.  Ergánzungen  zűr  Haifischfauna  des  untermediterranen  Sandsteines  von  Tamócz.  Földt. 
Közi.  34.  p.  202  — 203.  — Kretzoi  M.  (1950):  Az  ipolytamóczi  lábnvomos  homokkő  földtani  kora  és  az 
akvitáni  kérdés.  Földt.  Közi.  80.  p.  259  — 261.  — Kubiny  i F.  (1854):  A tamóczi  kövült  fák  és  a környező 


Csepreghyné  — Meznerics  : Az  ipolytarnóci  burdigalai  fauna  185 


kőnemek.  Vakot  J.:  Magyarország  és  Erdély  képekben.  III.  p.  61.  - Kubinyi  F.  (1843):  Nógrád  megye 
ásvány-  és  földtani  tekintetben.  M.  Orv.  és  Term.  Vánd.  gyűl.  Műnk.  III.  p.  85.  — Majzon  I,.  (1950)11 
Újabb  őslénytani  azatok  Ipolytamócról.  Földt.  Közi.  80.  p.  262  — 265.  — Majzon  B-  (1966): 
Foraminifera-vizsgálatok.  Akd.  Kiadó,  Bp.  p.  1—939.  — Noszky  J.  sen.  (1923) : A Cserháttól  északra 
lévő  terület  földtani  viszonyai.  Jel.  az  1917.  évi  részletes  geol.  felvételekről.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1917— 1919- 
ről.  Bp.  p.  48  — 60.  — Noszky  J.  sen.  (1923):  A Zagyvavölgy  és  környékének  geológiai  és  fejlődéstörté- 
neti vázlata.  Ann.  Mus.  Nat.  Hung.  20.  p.  60  — 72.  —Noszky,  J.  sen.  (1924):  Geologische  und  entwick- 
lungsgeschichtliche  Verháltnisse  des  Zagyvatales  und  seiner  Umgebung.  Centralbaltt  f.  Min.  etc.  16.  p. 
500  — 512.  — Noszky  J.  sen.  (1926):  A Magyar  Középhegység  ÉK-i  részének  oligocén-miocén  rétegei: 
I.  Az  Oligocén  — a miocéntől  való  elhatárolás  kérdése.  Die  Oligocen-Miocen  Bildungen  in  dem  N.O.  Teile 
des  ungarischen  Mittelgebirges:  I.  Oligocén  — die  Frage  dér  Abgrenzung  vöm  Miocén.  Ann.  Mus.  Nat. 
Hung.  24.  p.  288  — 330.  — Noszky  J.  sen.  (1929):  Ősföldtörténeti  emlékek  Ipolytamócon.  Természet 
3 — 4.  sz.  p.  1—8.  — Noszky,  J.  sen.  (1928):  Fiihrer  durch  das  oligo-miozáne  Gebiet  des  Salgótarjáner 
(Nógrader)  Beckens.  Bp.  p.  1 — 12.  — Noszky  J.  sen.  (1940):  A Cserhát  hegység  földtani  viszonyai. 
Magyar  Tájak  Földt.  leírása  III.  Bp.  p.  62.  — R á s k y K.  (1958):  Fosszilis  növények  a salgótarjáni  kő- 
szénfeküből.  Földt.  Közi.  88.  p.  131  — 135.  — R á s k y,  K.  (1959):  The  fossil  flóra  of  Ipolytarnóc.  Joum. 
of  Paleontology.  vol.  33.  No.  3.  — Schréter  Z.  (1919):  Salgótarján  környékének  hydrologiai  viszonyai. 
Die  hydrologischen  Verháltnisse  dér  Umgebung  von  Salgótarján.  Földt.  Közi.  49.,  Hydrologiai  Közi.  II.  1. 
— Schréter  Z.  (1929):  A borsod  — hevesi  szén-  és  lignitterületek  bányaföldtani  leírása.  Földt.  Int. 
Kiadv.  p.  1—390.  — Schréter  Z.  (1941):  A magyar  alsómiocén  elhatárolása  és  taglalása.  Abgrenzung 
und  Gliederung  des  Ungarlándischen  Untermiozán.  Besz.  a Földt.  Int.  Vitaüléseinek  Munk.-ról  1939.  Évi 
Jel.  függeléke,  p.  14  — 23.  — Schréter  Z.  (1940):  Nagybátony  környéke.  Umgebung  von  Nagybátony. 
Magyar  Tájak  Földt.  Beírása  II.  Bpest.  — Szabó  J.  (1863  — 1864):  A Pogányvárhegy  Gömörben,  mint 
bazaltkráter,  Tamóczi  köviilt  fa.  Magy.  Tud.  Akad.  Math.  és  Term.  Tud.  Közi.  III.  p.  374.  — S z a 1 a i T. 
(1925):  Az  ipolytarnóczi  aquitanien.  Földt.  Közi.  54.  p.  104.  — Szentes  F.  (1943):  Salgótarján  és  Péter- 
vására  közötti  terület.  Das  Gebiet  zwischen  Salgótarján  und  Pétervására.  Magyar  Tájak  Földt.  Beírása, 
V.  p.  14.  — T a s n á d i-K  u b a c s k a A.  (1958):  Őséletkutatás  Ipolytamócon.  Termtud.  Közi.  II. 
(BXXXIX)  évf.  4.  sz.  p.  162  — 166.  — Thenius,  E.  (1948):  Bemerkímgen  iiber  die  eigentlichen  Anchy- 
therium  und  Amphycyoniden  — Fáhrte  aus  dem  Burdigal  von  Ipolytarnóc  (Ungarn).  Sitzungsber.  d.  Österr. 
Akad.  d.  Wiss.  Math.  Naturw.  KI.  I.  Bd.  157,  H.  6 — 10,  Wien.  p.  123.  — Tuzson  J.  (1900):  A tamóczi 
kövült  fa.  Termtud.  Köziem.,  Pótfűz.  32.  p.  280.  — Vadász  E.  (1953):  Magyarország  földtana.  Akad. 
Kiadó,  Bp.  p.  393,  p.  119.  - Vadász  E.  (1960):  Magyarország  földtana.  Második  kiadás.  Akad.  Kiadó, 
Bp. 


Die  burdigalische  Fauna  von  Ipolytarnóc 


it 


Dr.  I.  CSEPREGHY-MEZNERICS 

lm  ersten  Teil  des  Aufsatzes  wird  ein  wissenseliaftlicher  Überblick  des  weltberühm- 
ten  Fundortes  gegeben  und  das  Ergebnis  früherer  Forschungsarbeiten  analysiert.  Die 
Verfasserin  weist  auf  die  Widersprüche  früherer  Sehlussfolgerungen  hin,  und  betont,  dass 
int  Laufe  dér  in  verschiedenen  Richtungen  ausgeftihrten  Untersuehungen  das  Altér  dér 
marínén  und  kontinentalen  Schichten  von  Ipolytarnóc  von  manchen  Verfassem  für 
chattisch,  von  anderen  für  aquitanisch,  von  weiteren  Verfassern  aber  für  burdigalisch 
gehalten  wurde. 

Die  Bearbeitung  dér  marinen  Mollusken-Fauna  umfasste  z.  T.  die  Revision  des 
von  S z a 1 a i 1924  bearbeiteten  Materials,  z.  T.  die  Bestimmung  und  Auswertung  neuerer 
Aufsammlungen  dér  Verfasserin.  Vöm  Matériái  Szalais  wurden  33  Arten,  aus  den  neuen 
Aufsammlungen  12  Moll  usken- Arten  bearbeitet.  Die  stratigraphische  Auswertung  dér 
Fatrna  beweist  eindeutig,  das  eine  etwa  dem  Horizont  dér  Eggenburger  Schichten  ent- 
sprechende,  burdigalische  Fauna  vorliegt.  Neben  den  eharakteristischen  untermiozánen 
Formen  und  einigen  persistenten  Arten  kommt  in  dér  Fauna  keine  einzige  für  das  Oligo- 
zán  charakteristische  Form  vor.  Das  burdigalische  Altér  dér  marinen  Ablagerungen 
dürfte  auch  für  die  Beurteilung  dér  kontinentalen  Schichten  des  Hangenden  von  ent- 
scheidender  Bedeutung  sein. 


AZ  IPOLYTARNÓCI  TENGERI  RÉTEGEK 
FORAMINIFERA-FAUNÁJA 

DR.  NYÍRÓ'  M.  RÉKA* 

(i  ábrával,  3 táblával) 

Összefoglalás:  Szerző  az  ipolytamóci  tengeri  rétegek  Foraminifera  faunáját  a burdi 
gálái  emeletbe  tartozónak  állapítja  meg,  homokos  fáciesre  utaló,  nyílt,  sekély  tenger  - 
alakokkal.  A vizsgálati  eredmények  teljesen  megegyeznek  a molluszka  faunavizsgálat 
eredményével.  A Foraminifera  faima  azonos  az  eggenburgi  és  dél-szlovákiai  burdigalai 
faunával. 

Csepreghyné,  Meznerics  Ilona  az  ipolytamóci  tengeri  molluszka  fauna 
vizsgálataival  kapcsolatosan  újabb  Foraminifera  vizsgálatokat  végeztünk.  A mintákat 
a molluszkákat  tartalmazó  rétegekből  és  azok  közvetlen  fekvő,  illetve  fedő  rétegeiből 
gyűjtöttük.  A területtel  foglalkozó  gazdag  irodalomból  csak  dr.  M a j z o n L.  (1950, 
1966)  által  közölt  Foraminifera  faunára  hivatkozunk.  A rétegsor  bővebb  ismertetése 
nélkül  csak  a Foraminiferák  rétegtani  szerepeinek  részletesebb  tárgyalásával  foglal- 
kozunk. 

Az  ipolytamóci  ,,lábnyomos  homokkő”  közvetlen  környékéről  összesen  18  réteg- 
mintát gyűjtöttünk.  Ezek  közül  az  alábbi  minták  tartalmaztak  Foraminiferákat: 

1.  Fehér-hegy  vízmosásából : sárga,  homokos  agyagmárga. 

2.  Botos-árok  mentén:  szürkés,  finomhomokos,  agyagmárga. 

3 — 4.  Csapás-árok:  „cápafogas”  homokkő  és  az  erre  települő  homokos  agyag- 
márga. 

5.  A „lábnyomos  homokkő”  előtti  lépcsős  vízmosás:  finomhomokos  agyagmárga. 

6.  A Holya-tanya  felé  vezető  út  mentén,  a természetvédelmi  területen  levő  fel- 
tárás: homokos  agyag. 

7.  A Borókás-árok:  homokos  agyagmárga. 

8.  A Holya-tanya  felé  vezető  út  mentén  a Borókás-árok  utáni  feltárás:  homokos 
agyag,  illetve  laza,  finomszemű  homokkő. 

Foraminiferákat  csak  az  agyagmárga-  és  a finomszemű,  laza,  agyagos  homokkőré- 
tegek tartalmaztak.  Vizsgálatra  2 — 3 kg  anyagot  gyűjtöttünk.  Az  erősen  homokos  kőze- 
tek első  áttekintésre  szegény  mikrofaunát  adtak,  de  széntetrakloridos  válogatással  elég 
gazdag  Foraminifera  faimát  tudtunk  kinyerni,  összesen  96  meghatározható  alakkal. 
Jellemző,  hogy  az  egyedek  igen  apró  termetűek,  0,1 — 0,5  mm  nagyságúak,  vékony  héjúak, 
de  megtartási  állapotuk  kifogástalan.  M a j z o n L.  (1950,  1966)  munkáiban  külön  is 


* Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  Őslénytani  Szakosztályának  1966.  XII.  16-i  előadó 


ülésén. 


187 


Nyírd:  Az  ipolytarnóci  tengeri  rétegek  Foraminiferái 


kiemeli  az  egyedek  apró  termetét.  A Foraminiferákon  kívül  a rétegek  gazdagok  szivacs- 
tűkben és  Spatangida-tix&k.éWo&'a.  is. 

A leggazdagabb  Foraminifera  faunát  a Holya-tanya  (8)  felé  vezető  ut  mentén, 
a Borókás-árok  utáni  feltárás  homokos  márgarétege  tartalmazza,  73  fajt.  A legszegényebb 
fauna  a (3)  „cápafogas”  homokkőből  került  elő.  Ezek  egyedileg  elég  nagy  termetűek 

Ipolytarnóc 


1.  ábra.  A foraminiferás  rétegek  lelőhelyei 
Fig.  1.  Fundorte  dér  Foraminiferenschichten 


egy  Globigerina  és  az  Elphidium  ortenburgensis  kivételével,  a Lagenidae  család  persistens 
alakjaihoz  tartoznak.  Talán  egyedül  a Marginulina  hirsuta  utal  a miocénre.  A „cápa- 
fogas” réteg  mikrofaunája  apró  halfogakban  is  gazdag. 

A többi  feltárás  Foraminifera  faunája  a Holya-tanyához  (8)  közeleső  feltárás  73 
fajt  tartalmazó  faunatársaságával  azonos,  de  kevesebb  fajt  tartalmaz.  Ezek  alapján  a 
különböző  lelőhelyekről  származó  Foraminifera  faunák  egy  és  ugyanazon  rétegösszletet 
jeleznek. 

M a j z o n L.  (1950)  a Fehér-hegyről  Rhabdammina  abyssorum- bán  gazdag  faimát 
ismertet,  melyet  az  oligocén  katti  emeletébe  sorol.  Ilyen  összetételű  faima  a vizsgált  réteg- 
mintáinkban  nem  mutatkozott,  a Fehér-hegyről  (1)  származó  mintánk  Foraminiferái 
megegyeznek  a Botos-árok  (2),  a Borókás-árok  (7)  és  a Holya-tanya  (8)  felé  vezető  út 
menti  faunatársasággal.  Ugyancsak  Máj  zonb.  (I95°)  a Botos-  és  a fehér-hegyi  árokból 
Buliminákban  gazdag  faunát  ismertet  és  külön  kiemeli  a Cassidulinák  gyakoriságát, 
melyhez  hasonló  faunatársaságot  a fedémesi  Ecser-völgy  alsómiocén  terresztrikum 
alatti  rétegeiből,  a karanessági  miocénből  és  a szilvásváradi  tortonai  rétegekből  ismer. 
A fehér-hegyi  és  botos-völgyi  árok  és  a „cápafogas”  homokkő  Foraminifera  faunáját 
alsómiocénnek  tartja  (1950,  1966).  Az  általa  közölt  alsómiocén  fauna  teljesen  meg- 
egyezik az  általunk  vizsgált  rétegek  faunájával. 

A Foraminifera  faunákban  a Cibicides,  Globigerina  és  a Nonion  nemzetség  jelent- 
kezik a legtöbb  fajjal.  A Globigerinák  egyedszámban  is  gyakoriak,  hasonlóan  a Bulimina- 
félék,  a Turrilina  andreae,  Robulus  inornatus,  Cassidulina- félék,  Hopkinsina  bononiensis 
primiformis,  valamint  az  Ammónia  beccarii  is.  Hasonló  összetételű  faunát  említ  C i c h a 
(1960)  a középső-szlovákiai  Handlovai-hegység,  valamint  a Bécsi-medencéhez  kapcsolódó 
Stefanov  és  Petrova  Vés  alsóburdigalai  rétegeiből. 

Az  Eggenburgi-medence  burdigalai  rétegeinek  Foraminifera  faunáját  Tollmann 
(1957)  dolgozta  fel,  összesen  97  fajt  ismertetett.  Ebből  53  faj  megtalálható  az  ipolytar- 
nóci tengeri  rétegek  mikrofaunájában  is.  Különösen  nagy  azonosság  mutatkozik  az  Eggen- 
burgtól  északnyugatra  levő  Stransky  téglagyár  homokos  agyagmárgarétegének  fauná- 
jával, melyet  ő a burdigalai  fekvőrétegekbe  (liegend  tégel)  sorol.  Ebből  a rétegből  közölt 
50  faj  közül  38  szerepel  faunánkban  is.  Megerősíti  a hasonlatosságot  az  is,  hogy  Toll- 
mann (1957)  az  egyedeket  igen  apró  termetűeknek  írja  le,  másrészt  a Cassidulina 


188 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


crassa  faj  gyakoriságát  külön  kiemeli,  és  egyben  megjegyzi,  hogy  a crassa  fajt  az  ob- 
longa  fajtól  - hasonlóan  a bajor  molassz  burdigalai  rétegekben  levő  fajokhoz  - elválasztani 
nem  tudta  és  ezért  az  oblonga  fajt  bevonta  a crassa  fajba.  Nálunk  ez  a két  faj  szintén 
feltűnően  gyakori  a fehér-hegyi  (1),  a botos-árki  (2)  és  a borókás-ároki  (7)  faimában,  de  a 
két  faj  jól  külöji választható.  Tollmann  kiemeli  még,  hogy  a rétegek  gazdagok  szi- 
vacstűkben és  Spatangida-tüskékhQVL. 

Közelebbről  vizsgálva  az  ipolytamóci  rétegek  Foraminiferáit  megállapíthatjuk, 
hogy  a faunaösszetétel  tengeri,  amit  a Lagenidae  család  több  fajta  is  igazol  és  a gazdag 
Globigerina  fauna  alapján  nyílttengerrel  kapcsolatban  volt.  Az  egyedek  apró  termete 
nem  a sótartalomra,  hanem  inkább  a homokos  fáciesre  utal. 

A vizsgált  mikrofaunák  paleogén  fajt  nem  tartalmaznak.  Az  Almaena  osnabru- 
gensis  faj  nálunk  a felsőoligocénben  gyakori,  de  C i c ha  (1958)  a vág-völgyi  burdigalai 
rétegekben  gyakorinak  említi.  Az  Elphidium  hiltermanni  fajt  Hagn  (in  Hagn  et 
H ö 1 z 1,  1952)  a bajor  molassz  rupéli  emeletéből  írta  le,  de  az  irodalomban  már  a burdiga- 
laiból  is  említik,  nálunk  a helvéti  emeletben  is  jelen  van. 

A rétegek  plankton  Foraminiferái  Kenawy.A.  I.  határozása  alapján  az  alsómio- 
cénre jellemzőek,  a Globigerina  ciperoensis  angustiumbilicata,  Globigerina  ciperoensis 
ciperoensis  és  a Globigerina  woodi  woodi  a franciaországi  alsómiocén  rétegek  szintjelző 
fajai. 

A vizsgált  rétegek  Foraminifera  faunájában  több  olyan  faj  van,  melyek  a középső-, 
illetve  a felsőmiocénre  jellemzőek.  így  a Hobkinsina  bononiensis  primiformis,  a Hopkinsina 
gracilis,  mely  a Bécsi-medence  helvéti  rétegeinek  szint  jelző  alakja.  Középső-,  illetve  a 
felsőmiocénből  ismeretes  még  a Cassidulinoides  bradyi  és  a Trifarina  bradyi  is. 

Több  olyan  faj  is  van,  mely  az  irodalom  szerint  a burdigalai  emeletben  jelenik 
meg  először  és  virágkorát  a középsőmiocénben  vagy  ma  éh.  Ilyenek  a Spiroplectammina 
pectinata,  Siphotextularia  concava,  Elphidium  listeri,  Loxostomum  limbatum  striatum, 
Discorbis  squamula. 

Rétegeink  gazdagok  kifejezetten  az  alsómiocénre  jellemző  fajokban  is:  Uvigerina 
parviformis,  Bolivina  fastigia,  Bulimina  tuberculata,  Cushmenella  nitida,  Cibicides  buday, 
Cibicides  prominens,  Elphidium  cribrostomum,  Nodosaria  badensis  aculeata  stb. 

A fentiekben  elmondottak  alapján  az  ipolytarnóci  tengeri  rétegek  Foramini- 
fera faunája  alsómiocén  burdigalai  korú  és  megegyezik  a dél-szlóvákiai,  valamint  az 
eggenburgi  rétegek  burdigalai  faunájával. 

Összefoglalva  az  ipolytamóci  tengeri  rétegek  Foraminifera  faimájának  vizsgá- 
lati eredményeit,  a következőket  állapíthatjuk  meg: 

1.  Az  ipolytamóci  tengeri  rétegek  alsómiocén  burdigalai  korra  jellemző  Fora- 
minifera faunát  tartalmaznak. 

2.  A Foraminifera  fauna  homokos  fáciesre  utaló,  nyílt,  sekélytengerre  jellemző. 

3.  Az  ipolytamóci  tengeri  rétegek  Foraminifera  faunavizsgálati  eredménye  tel- 
jesen megegyezik  a molluszka  faunavizsgálati  eredményekkel  (Csepreghyné,  Mez- 
n e r i c s I.). 

4.  Az  összehasonlító  vizsgálatok  alapján  a Foraminifera  fauna  az  eggenburgi, 
valamint  a dél-szlovákiai  burdigalai  rétegek  Foraminifera  faunájával  azonos. 

A 5.  Az  ipolytamóci  burdigalai  rétegek  aránylag  gazdag  és  korra  jellemző  plankton 
Foraminifera  faunája  alapján  arra  számíthatunk,  hogy  a hazai  burdigalai  rétegek  további 
mikrofauna  vizsgálataival  olyan  faunát  kaphatunk,  mellyel  a távkorrelációba  ezeket  a 
rétegeket  bekapcsolhatjuk. 

Az  alábbiakban  közöljük  Pokorny  (1958)  rendszerében  a vizsgált  rétegek 
mikrofaunáját  és  összehasonlításul  feltüntetjük  Tollmann  (1957)  által  meghatáro- 
zott, eggenburgi  rétegekben  is  szereplő  fajokat. 


Nyíró  : Az  ipolytarnóci  tengeri  rétegek  Foraminiferái 


189 


Ipolytarnóci  burdigalai  Foraminiferák 


Rhabdammina  sp. 

Haplophragmoid.es  canariensis  (d’  O r b.) 
Circus  sp. 

Cyclammina  praecancellata  V o 1 o s h. 
Textularia  abbreviata  d’O  r b. 
Spiroplectammina  deperdita  d’O  r b. 
Spiroplectammina  pectinata  (R  s s.) 
Siphotextularia  concava  (K  a r r e r) 
Triloculina  consobrina  d’O  r b. 

Nodosaria  badensis  aculeata  E g g e r 
Nodosaria  crassa  H a n t k. 

Nodosaria  exilis  N e u g. 

Nodosaria  multicostata  Neug. 

Dentalina  pauperata  d’O  r b. 

Dentalina  punctata  d’O  r b. 

Dentalina  sp. 

Robulus  cultratus  (M  o n r f.) 

Robulus  inornatus  (d’O  r b.) 

Robulus  intermedius  (d’O  r b.) 

Robulus  limbosus  (R  s s.) 

Robulus  sp. 

Marginula  hirsuta  (d’O  r b.) 

Marginula  reniformis  (d’O  r b.) 

Lagena  costata  W i 1 1 . 

Lagena  hexagone  W i 1 1. 

Lagena  striata  (d’Orb.) 

Lagena  sulcata  (W.  et  J.) 

Guttulina  probléma  d’O  r b. 

Globulina  pyrula  (Egger) 

Turrilina  andreae  Cushm. 

Bulimina  elongata  d’O  r b. 

Bulimina  inflata  S e g u. 

Bulimina  pupoides  d’O  r b. 

Bulimina  tuberculata  Egger 
Virgulina  schreibersiana  (C  z j z.) 

Reussela  spinulosa  (R  s s.) 

Entosolenia  marginata  (W.  et  J.) 

Entosolenia  obtusa  (Egger) 

Hopkinsina  bononiensis  primiformis  (P  a p p 
et  T u r n.) 

Hopkinsina  graciliformis  (P  a p p et  T u r n.) 
Uvigerina  parviformis  Papp 
Angulogerina  angulosa  (W  i 1 1.) 

Trifarina  bradyi  Cushm. 

Plectofrondicularia  diversicosta  N e u g. 
Plectofrondicularia  striata  H a n t k. 

Bolivina  dilatata  dilatata  R s s. 

Bolivina  fastigia  Cushm. 

Bolivina  plicatella  Cushm. 

Bolivina  sp. 

Loxostomum  limbatum  striatum  G e r m. 
Cassidulina  crassa  d’O  r b. 

Cassidulina  oblonga  (R  s s.) 

Cassidulinoides  bradyi  (Norman) 
Cushmanella  nitida  Talm. 

Nonion  boueanum  (d’O  r b.) 

Nonion  granosum  (d’O  r b.) 

Nonion  scaphum  (F.  et  M.) 

Nonion  soldanii  (d’O  r b.) 

Pullenia  spaeroides  d’O  r b. 

Discotbis  squamula  R s s. 

Discorbis  sp. 

Gyroidina  soldanii  (d’O  r b.) 


I - 

2 

3 

4 

5 

6 

7 

8 

9 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

egy 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

, 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

« 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

nr 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

nr 

egy 

nr 

nr 

nr 

r 

r 

egy 

egy 

r 

egy 

r 

nr 

r 

nr 

r 

r 

r 

nr 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

nr 

r 

egy 

r 

r 

nr 

egy 

egy 

egy 

gy 

gy 

egy 

nr 

egy 

gy 

r 

r 

egy 

egy 

gy 

egy 

nr 

egy 

gy 

h 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

nr 

r 

r 

nr 

r 

r 

r 

r 

r 

nr 

egy 

nr 

r 

r 

nr 

r 

r 

r 

nr 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

nr 

egy 

egy 

nr 

nr 

egy 

nr 

gy 

gy 

nr 

nr 

n r 

egy 

nr 

nr 

egy 

r 

r 

nr 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

nr 

nr 

r 

r 

nr 

nr 

egy 

r 

r 

r 

gy 

r 

nr 

r 

nr 

r 

nr 

nr 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

h 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

5 Földtani  Közlöny 


190 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


I 

2 

3 

4 

5 

6 

7 

8 

9 

Eponides  schreibersii  (d’O  r b.) 

r 

r 

r 

r 

Eponides  umbonatus  (R  s s.) 

nr 

r 

r 

r 

nr 

Cancris  auriculus  (F.  et  M.) 

r 

r 

r 

r 

r 

Cancris  sp. 

r 

r 

Hansawaia  boueana  (d’O  r b.) 

nr 

nr 

nr 

nr 

r 

nr 

nr 

gy 

Cibicides  buday  Cicha  et.  Zapl. 

r 

r 

r 

r 

r 

Cibicides  dutemplci  (d’O  r b.) 

r 

nr 

r 

egy 

Cibicides  boriiéi  Cicha  etZapl. 

r 

r 

r 

r 

r 

Cibicides  letkésensis  F r n z n. 

r 

r 

r 

r 

r 

nr 

Cibicides  lobatulus  (W.  et  J.) 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

egy 

Cibicides  prominens  (Rss.) 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

egy 

Cibicides  pseudoungerianus  (C  u s h m.) 
Cibicides  ungcrianus  (d’Orb.) 

nr 

nr 

nr 

r 

r 

nr 

nr 

nr 

nr 

r 

r 

r 

nr 

gy 

Cibicides  vortcx  (Segv.) 

r 

r 

r 

r 

r 

r 

Cibicides  sp. 

nr 

nr 

nr 

r 

r 

nr 

Almaena  osnabrugensis  (R  0 e m.) 

r 

Globigerinella  aspera  (E  h r e n b.) 

nr 

r 

r 

r 

Globigerina  ciperoensis  ciperoensis  B 0 1 1 i 
Globigerina  ciperoensis  angustiumbilicata 

nr 

r 

egy 

r 

r 

nr 

B 0 1 1 i 

r 

nr 

r 

Globigerina  globularis  R 0 e m. 

nr 

nr 

egy 

r 

r 

r 

nr 

Globigerina  praebulloides  Blow. 

n 

nr 

gy 

r 

r 

r 

nr 

h 

Globigerina  triloculinoides  P 1 u m. 

nr 

nr 

egy 

r 

r 

r 

h 

Globigerina  woodi  woodi  J e n k i n s 

nr 

nr 

egy 

r 

r 

r 

nr 

h 

Globigerina  sp. 

egy 

nr 

r 

nr 

r 

r 

r 

r 

Asterigerina  planorbis  (d’Orb.) 

r 

egy 

Elphidium  crispum  (E) 

r 

gy 

Elphidium  cryptostomum  (E  g g e r) 

r 

r 

Elphidium  hiltermanni  H a g n. 
Elphidium  listeri  (d’O  r b.) 

r 

r 

nr 

Elphidium  minutum  (R  s s.) 

r 

r 

r 

nr 

Elphidium  ortenburgense  (E  g g e r) 

r 

r 

r 

nr 

r 

r 

r 

nr 

nr 

Elphidium  rugosum  (d’O  r b.) 

r 

r 

r 

nr 

Elphidium  sp. 

nr 

r 

r 

r 

Ammónia  beccarii  (L-) 

egy 

nr 

egy 

nr 

r 

nr 

egy 

gy 

Radiolaria 

r 

r 

r 

r 

Spongia- tű 

nr 

egy 

r 

egy 

nr 

r 

nr 

egy 

Otholitus 

r 

r 

r 

Ostracoda 

r 

r 

r 

r 

r 

gy 

Spatangida-tüske 

egy 

egy 

r 

egy 

r 

r 

nr 

egy 

Hal  fog 

r 

nr 

r 

J elmagyarázat:  1.  Fehér- hegy:  márgás  homok  (1280),  2.  Botos-árok:  homokos  márga  és  laza 
homokkő  (1281,  1283),  3.  „Cápafogas”  homokkő  tipuslelőhely:  laza  homokkő  (1289),  4.  „Cápafogas” 
homokkő  fölött:  laza,  márgás,  finom  homok  (1285),  5.  Holya-tanya  felé  vezető  út  mentén  a „lábnyomos 
homokkő  völgye  előtt:  laza,  finom  homok  (1284),  6.  Holya-tanya  felé  vezető  út  mentén  a „lábnyomos” 
homokkő  előtti  lépcsős  vízmosás:  márgás,  finom  homok  (1291),  7.  Borókás-árok:  finomszemű,  márgás 
homokkő,  homokos  márga  (1287,  1290),  8.  Holya-tanyához  vezető  út  mentén,  a Borókás-árok  után:  laza, 
finomszemű,  márgás  homokkő  és  homokos  márga  (1282,  1286,  1288),  9.  T o 1 1 m a n n (1957):  eggenburgi 
burdigalai  rétegekben  is  megjelenő  fajok;  r = ritka  (1—5),  nr  = nem  ritka  (5  — 10),  egy  = elég  gyakori 
10  — 20),  gy  = gyakori  (20  — ),  h = hasonló  forma 

Megjegyzés:  A minták  a zárójelben  megadott  számok  alapján,  a Természettudományi 

Múzeum  kis-Foraminifera  gyűjteményében  találhatók  meg 

Erklárungen:  1.  Fehér-Berg:  mergeliger  Sand,  2.  Botos-Graben:  sandiger  Mergel  und 
lockerer  Sandstein,  3.  Typuslokalitát  des  „Haifischzahn-führenden  Sandsteins":  lockerer  Sandstein,  4.  Über 
dem  „Haifischzahn-führenden  Sandstein”:  lockerer,  mergeliger  Feinsand,  5.  Lángs  dér  zum  Meierhof 
Holya  führenden  Strasse,  vor  dem  Tál  des  „Fussspuren”-Sandsteins:  lockerer  Feinsand,  6.  Treppenartige 
Erosionsrinne  vor  dem  „Fussspuren”-Sandstein  lángs  dér  zum  Meierhof  Holya  führenden  Strasse:  Mergel, 
Feinsand,  7.  Borókás-Graben : feinkömiger  Mergelsandstein,  sandiger  Mergel.  8.  Lángs  dér  zum  Meierhof 
Holya  führenden  Strasse  nach  dem  Borókás-Graben:  lockerer,  feinkömiger  mergeliger  Sandstein  und 
sandiger  Mergel,  9.  Tollmann  (1957):  auch  in  den  Burdigal-Schichten  vouEggenburg  auftretende  Formen; 
r = spárlich  (1  bis  5),  nr  = nicht  selten  (5  bis  10),  egy  = ziemlich  háufig  (10  bis  20),  gy  = háufig(>  20), 
h = áhnliche  Fönn 


Nyíró:  Az  ipolytarnóci  tengeri  rétegek  Fór aminif érái 


191 


TÁBEAMAGY  ARÁZ  AT  - TAFEEERKEARUNG 

Xin.  tábla  — Tafel  Xin. 

1.  Spiroplectammina  pectinata  (Rss.)  (120  x) 

2.  Textularia  abbreviata  d'Orb.  (120  x) 

3.  Siphotextularia  cuncava  (Karrer)  (120  x ) 

4.  Plectofrondicularia  striata  Hantken  (100  x ) 

5.  Plectofrondicularia  diversicosta  N e u g.  (100  x) 

6.  Mar  gin  útin  a reniformis  (d’Orb.)  (120  x) 

7.  Nodosaria  badensis  aculeata  E g g e r (120  x ) 

8.  Nodosaria  crassa  Hantken  (150X) 

9 . Entosolenia  marginata  (W.  et  J.)  (120  x) 

10.  Cassidulinoides  bradyi  (Norman)  (150  x ) 

11 . Cassidulina  oblonga  Rss.  (120  x) 

12.  Cassidulina  crassa  d’Orb.  120  X) 

XIV.  Tábla  — Tafel  XIV. 

1 . Loxostomum  limbatum  striatum  Germ.  (120 x) 

2.  Bolivina  fastigia  C u s h m.  (120  x ) 

3.  Bulimina  tuberculata  E g g e r (120  X ) 

4 . Trifarina  bradyi  C u s h m.  (120  x) 

5.  Hobkinsina  gracilis  Papp&Turn.  (120  X ) 

6.  7.  Hobkinsina  bononiensis  primiformis  Papp&Turn.  (150 x) 

8.  Elphidium  ortenburgense  (E  g g e r)  (120  x) 

9.  Almaena  osnabrugensis  (R  o e m.)  (120  x) 

XV.  Tábla  — Tafel  XV. 

1.  Globigeria  triloculinoides  Plummer  (120X) 

2 . Globigerina  ciperoensis  ciperoensis  Bolti  (120  x) 

3 . Globigerina  praebulloides  Blow  (120 x) 

4.  5.  Globigerina  ciperoensis  angustiumbilicata  Bolli  (120  x) 

6.  Globigerina  aspera  (Ehrenb.)  120  x ) 

7.  8.  9.  Globigerina  woodi  woodi  J e n k.  (120  X) 

10.  Globigerina  globularis  R o e m.  (120  x) 

A fényképek  az  Állami  Földtani  Intézet  Mikropaleontológiai  Csoport  fotólaboratóriumában 
készültek.  Készítette:  K i s Júlia. 


IRODALOM  - UTERATUR 

Cicha,  I.  (1958):  Die  Entwicklung  dér  Mikrofauna  des  unteren  Miozáns  im  Waagtal.  Sbomik 
Ustr.  ÜST.  Geol.  XXIV  — 1957  od.  pal.  Praha  — C i e h a,  I.  (1960):  Kurze  Übersicht  dér  Entwicklung 
dér  Mikrofauna  des  unteren  und  mittleren  Miozáns  dér  alpin  — karpatischen  Becken,  Verháltnis  zum  Ober 
helvet  — „Kárpátién”.  Mittl.  d.  Geol.  Ges.  in  Wien  Bd.  52.  1959.  — H a g n,  H.  (1955):  Paleontologische- 
Untersuchungen  am  Bohrgut  dér  Bohrungen  Ortenburg  CF.  1001, 1002,  1003  in  Niederbayem.  Z.d.  Deutsch. 
Geol.  Ges.  105.  Hannover  — H a g n,  H.  et  H ö 1 z 1,  O.  (1952):  Geologisch  — paláontologische  Untersuchun- 
gen  in  dér  subalpinen  Molasse  des  östlichen  Oberbayem  zwischen  Prien  und  Sur  mit  Berücksichtigung  des 
im  Süden  anschliesenden  Helvetikums.  Geologica  Bavarica  10.,  München  — Majzon  E.  (1950):  IJjabb 
őslénytani  adatok  Ipolytamóeról.  Földt.  Közi.  LXXX.  kötet  — Majzon  E.  (1966):  Foraminifera  vizs- 
gálatok. Akadémiai  Kiadó,  Budapest  — P a p p,  A.  et  T h e n i u s,  E.  (1959):  Tertiár.  Bd.  1.  Stuttgart 
— Pokorny,  V.  (1958):  Grundzüge  dér  zoologischen  Mikropaleontologie.  Bd.  I.  Berlin  — Toll  mán  n 
A.  (1957):  Die  Mikrofauna  des  Burdigal  von  Eggenburg  (Niederösterreich).  Sitzungsber. , Abt.  I.  Bd.  166 
Heft  3 — 4.,  Wien. 


Foraminiferen-Fauna  dér  Meeresablagerungen  von  Ipolytarnóc 

DR.  M.  R.  NYÍRÓ 

lm  Zusammenhang mit den  von  I.Csepregh y-M eznerics vorg enommenen Unter- 
suchungen  an  dér  marínén  Mollusken-Fauna  von  Ipolytarnóc  führte  die  Verfasserin  neue 
Foraminiferen-Untersuchímgen  durch.  Die  Proben  wurden  den  molluskenfülirenden 
Schichten  und  ihrem  unmittelbaren  Liegenden,  bzw.  Hangenden  entnommen.  Von  dér 
Fülle  dér  über  dieses  Gebiet  veröffentliehten  Arbeiten  werden  lediglich  die  von  Dr.  L. 
Majzon  (1950,  1966)  erwáhnt  und  die  darin  beschriebene  Foraminiferen-Fauna  be- 
handelt.  Die  Verfasserin  beschránkt  sich  auf  die  eingehende  Ermittlung  dér  stratigra- 


5* 


192 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


piliseken  Rolle  dér  Foraminiferen,  ohne  auf  eme  ausführlichere  Beschreibimg  dér  Schichten- 
folge  einzugeken. 

In  dér  unmittelbaren  Umgebung  des  Ipolytarnócer  sog.  »Fussspuren-Sandsteins« 
wurden  insgesamt  18  Sckichtproben  von  8 verschiedenen  Fundpunkten  gesammelt. 
Darunter  enthielten  12  Proben  Foraminiferen. 

Foraminiferen  waren  nur  in  den  Tonmergeln  und  den  feinkörnigen,  lockeren, 
tonigen  Sandsteinen  enthalten.  Für  die  paláontologiseke  Bearbeitimg  wurde  2 — 3 Ki- 
logramm Matériái  gesammelt.  Beim  ersten  Überbkck  schienen  die  stark  sandigen  Gesteins- 
proben  eine  sehr  arme  Mikrofauna  zu  entkalten,  aber  dureh  eine  Trennung  mit  Tetrachlor- 
kohlenstoff  konnte  die  Verfasserin  eine  ziemlick  reieke  Foraminiferen-Fauna  mit  ins- 
gesamt 96  bestimmbaren  Formen  herausgewinnen.  Fs  ist  merkwürdig,  das  die  Indivi- 
duen sekr  kleinwüclisig  (0,1  bis  0,5  mm),  dünnsckalig,  aber  von  ausgezeieknetem  Erhal- 
tungszustand  sind.  Auek  in  den  Arbeiten  von  Ma  j zon  (1950, 1966)  wird  die  kleinwüchsige 
Gestalt  dér  Fxemplare  unterstricken.  Ausser  den  Foraminiferen  sind  die  Sckiekten  auek  an 
Sckwammnadeln  und  Spatangiden-Stackeln  reiek. 

Die  reiekste  Foraminiferen-Fauna  (73  Arten)  fükrt  die  sandige  Mergelsckickt  im 
Einscknitt  dér  zum  Meierliof  Holya  fükrenden  Strasse,  gleiek  nack  dem  Borokás-Graben. 
Die  ármste  Favrna  kam  vöm  »Haifischzakn-führenden  Sandstein«  zum  Vorscliein.  Die 
Individuen  sind  — mit  Ausnakme  einer  Globigerina  und  dér  Art  Elphidium  ortenbur- 
gensis  — ziemlick  grosswiieksig  imd  stellen  persistente  Vertreter  dér  Fanniié  Lagenidae 
dar.  Das  Miozán  wird  wokl  alléin  von  Marginulina  hirsuta  angedeutet.  Die  Mikrofauna  dér 
»Haif isckzalm-f ükrenden « Sckickt  ist  auek  an  kleinen  Fisckzáknen  reiek. 

Die  Foraminiferen-Fauna  dér  übrigen  Aufscklüsse  ist  dér  aus  73  Arten  bestekenden 
Faunenvergesellsekaftung  des  Aufscklusses  bei  dem  Meierhof  Holya  ánkch,  dock 
entkalten  sie  eine  kleinere  Zakl  von  Arten.  Aus  diesem  Grund  kann  angenommen  werden, 
dass  die  aus  versekiedenen  Fundpunkten  stammenden  Foraminiferen- Faunén  einem 
einzigen  Sckiclitenkomplex  entstammen. 

M a j z o n (1950)  besekrieb  vöm  Fekér-Berg  eine  an  R habdammina  abyssorum 
reieke  Fauna,  die  er  zűr  Ckatt-Stufe  des  Oligozans  recknete.  Eine  Fauna  von  gleieker 
Zusaminensetzung  konnte  in  den  von  dér  Verfasserin  untersuckten  Sckicktproben  nickt 
beobacktet  werden:  die  vöm  Fekér-Berg  stammende  Probe  stimmt  mit  den  Faunenver- 
gesellsckaftimgen  überein,  die  im  Botos-Graben,  im  Borókás-Graben  imd  bei  dér  zum 
Meierhof  Holya  fükrenden  Strasse  angetroffen  worden  sind.  Ebenfalls  M a j zon  (1950) 
besekrieb  aus  dem  Botos-Graben  und  vöm  Fehér-Berg  eine  an  Buliminen  reiche  Fauna 
und  köb  besonders  die  Háufigkeit  dér  Cassiduknen  hervor,  wobei  er  bemerkte,  er  kenne 
eine,  dieser  áhnlicke  Faunenvergesellsekaftung  aus  den  im  Ecser-Tal  bei  Fedémes  unter- 
halb  des  untermiozanen  Terrestrikums  lagernden  Schichten,  dem  Miozán  dér  Karancs- 
Gegend  und  dem  Törtön  von  Szilvásvárad.  Er  hált  die  Foraminiferen-Fauna  des  Fehér- 
Berges  und  des  Grabens  im  Botos-Tal,  sowie  des  »Haifisehzahn-führenden  Sandsteins«  für 
untermiozán  (1950,  1966).  Die  von  ihm  beschriebene  untermiozáne  Foraminiferen-Fauna 
stimmt  mit  dér  Fauna  dér  von  dér  Verfasserin  des  vorliegenden  Aufsatzes  untersuchten 
Sckiekten  vollkommen  überein. 

In  den  von  dér  Verfasserin  untersuchten  Foraminiferen-Faimen  sind  die  Gattungen 
Cibicides,  Globigerina  und  Nonion  durek  die  grösste  Zahl  von  Arten  vertreten.  Die  Glo 
bigerinen  sind  auek  an  Individuen  háufig,  dasselbegilt  auek  für  die  Buliminen,  Turrilin 
andreae,  Robulus  inornatus,  Cassidulinen,  Hopkinisina  bononiensis  primiformis,  sowie 
für  Ammónia  beccarti.  Eine  Faima  von  áhnlicher  Zusammensetzung  wird  von  Cieha 
(1960)  aus  den  unterburdigalisehen  Schichten  des  Handlova-Gebirges  in  dér  Zentralen 
Slowakei,  sowie  den  sick  dem  Wiener  Becken  anschliessenden  Fundorten  Stefanov  und 
Petrova  Vés  erwáknt. 

Die  Foraminiferen-Fauna  dér  burdigalischen  Schichten  des  Eggenburger  Beckens 
wurde  vonTo  llm  ann  (1957)  bearbeitet,  dér  insgesamt  97  Arten  besekrieb.  Davonkönnen 
53  Arten  auch  in  dér  Mikrofauna  dér  Meeresablagerungen  von  Ipoly tarnóc  angetroffen 
werden.  Besonders  gross  ist  die  Übereinstimmung  dér  Fauna  dér  sandigen  Tonmergel- 
schicliten  dér  Stransky’scken  Ziegelei,  NW  von  Eggenburg,  die  Tollmann  ins  Liegende 
des  Burdigals  (Liegend-Tegel)  stellte.  Von  den  aus  dieser  Schiekt  mitgeteilten  50  Arten 
sind  38  auch  in  unserer  Fauna  vertreten.  Die  Áhnliehkeit  wird  auch  dadurch  bekráftigt, 
dassTollmann  (1957)  die  Individuen  alskleinwüchsigbeschreibt;  andererseits  hebt  er  die 
Háufigkeit  dér  Art  Cassidulina  crassa  besonders  hervor,  zugleich  bemerkend,  dass  er  die 
Art  C.  crassa  von  C.  oblonga  nickt  trennen  konnte  (ebenso,  wie  es  bei  den  Formen  des 
Burdigals  dér  Molassen  von  Bayern  dér  Fali  war)  und  dalier  bezog  er  C.  oblonga  in  die  Art 
C.  crassa  ein.  In  Ungarn  kommen  die  beiden  Formen  ebenfalls  áusserst  háufig  in  dér 
Fauna  des  Fehér-Berges,  sowie  des  Botos-  und  Borókás-Grabens  vor,  doch  lassen  die 


Nyíró:  Az  ipolytarnóci  tengeri  rétegek  Foraminiferái 


193 


beiden  Arten  sich  voneinander  sehr  gut  trennen.  Tollmann  macht  ausserdem  darauf 
aufmerksam,  dass  die  Schiehten  an  Schwammnadeln  und  Spatangiden-Staclieln  reich  sind. 

Wenn  wir  die  Foraminiferen  dér  Ipolytarnócer  Schiehten  etwas  eingeliender 
studieren,  können  wir  feststellen,  dass  uns  eine  Fauna  von  ruariner  Zusammensetzung 
vorliegt.  Diese  Behauptung  wird  durch  mehrere  Arten  dér  Familie  Lagenidae  bewiesen. 
Die  reiehe  Globigerinen-Fauna  zeugt  ausserdem  davon,  dass  das  Gebiet  mit  dem  offenen 
Meer  in  Verbindung  stand.  Die  kleinwüchsige  Gestalt  dér  Exemplare  deutet  nieht  auf  den 
Salzgehalt,  sondern  eher  auf  eine  sandige  Pazies  hin. 

Die  untersuchten  Mikrofaimen  enthalten  keine  paláogene  Form.  Die  Art  Almaena 
osnabrugenis  tritt  in  Ungarnim  Oberoligozán  háufig  auf,  aber  C i c li  a (1958)  schreibt  von 
ikrein  liáufigen  Auftreten  auch  in  den  burdigaliselien  Schiehten  des  Waag-Tales.  Die  Art 
Elphidium  hiltermanni  ist  von  H a g n (in  Hagn  mid  Hölzl,  1952)  aus  dem  Rupel  dér 
Bayrisehen  Molassen  beschrieben  worden,  docli  wird  sie  in  dér  Literatur  auch  aus  dem 
Burdigal  erwáhnt.  In  Ungarn  ist  sie  auch  im  Helvet  vorhanden. 

Nach  dér  Bestimmung  von  A.  I.  K e 11  a w y seien  die  Plankton-Foraminiferen 
dér  in  dér  Frage  stehenden  Schiehten  für  das  Untermiozán  keimzeichnend : Globigerina 
ciperoensis  angustiumbilicata,  Globigerina  ciperoensis  und  Globigerina  woodi  stellen 
Leitfossilien  des  Untermiozáns  von  Frankreich  dar. 

In  dér  Foraminiferen-Fauna  dér  untersuchten  Schiehten  gibt  es  mehrere  Arten, 
die  für  das  mittlere,  bzw.  obere  Miozán  charakteristisch  sind.  So  stellen  Hopkinsina  bonoi- 
ensis  primi/ormis  und  Hopkinsina  gracilis  charakteristische  Deitfossilien  dér  Helvets- 
chichten  des  Wiener  Beckens  dar.  lm  Mittel-,  bzw.  Obermiozán  sind  auch  noch  Cassi- 
dulinoides  bradyi  und.  Trifavina  bvadyi  bekannt. 

Es  gibt  mehrere  Arten,  die  nach  den  Literaturangaben  erst  im  Burdigal  erscheinen 
mid  ihre  Blütezeit  im  Mittekniozán  oder  heute  erleben.  Solche  sind  Spiroplectammina 
pectinala,  Siphotextularia  concava,  Elphidium  listeri,  Loxostomum  limbatum  striatum 
Discorbis  squamula. 

Die  von  dér  Verfasserin  untersuchten  Schiehten  sind  auch  an  ausgesproelien  für 
das  Untermiozán  cliarakteristisehen  Arten  reich:  Uvigerina  parviformis , Bolivina  fastigia, 
Bulimina  tuberculata,  Cushmenella  nitida,  Cibicides  budayi,  Cibicides  prominens,  Elp- 
hidium eribrostomum,  Nodosaria  badensis  aculeata  usw. 

Auf  Grund  dér  obigen  Ausführungen  sollte  die  Foraminiferen-Fauna  dér  Meeres- 
ablagerungen  von  Ipolytarnóc  von  mitermiozánem  (burdigalischem)  Altér  sein  mid  dürfte 
dér  burdigalisehen  Fauna  dér  Süd-Slowakei,  sowie  dér  Eggenburger  Schiehten  entsprechen. 


BALINKA  II.  KŐSZÉNTERÜLET  EOCÉNJÉNEK  GEOKÉMIAI 

VIZSGÁLATA 

CSÁSZÁR  GÉZA 
(6  ábrával,  9 táblázattal) 

Összefoglalás:  a dolgozat  a Balinka  II.  területen  lemélyített  fúrásokban  a mezozóos 
aljzatra  települt  legidősebb  eocén  képződmények  nyomelem-vizsgálatainak  eredményeit 
tartalmazza.  Végigköveti  az  üledékciklus  szárazföldi,  édesvízi,  csökkent-sósvízi  és  részben 
tengeri  szakaszában  a képződmények  és  a nyomelemek  változását.  Utal  az  értékek  és  a 
dúsító  körülmények  kapcsolatára. 

Az  egyes  kőzettípusoknak  az  egyes  fúrásokra  és  a területre  vonatkozó  nyomelem- 
tartalmát az  irodalmi  adatok  megfelelő  átlagaival  összevetve,  általános  nyomelemszegény- 
ség a legjellemzőbb  bélyeg.  A szerző  az  egyéb  vizsgálati  módszerek  eredményeinek  felhasz- 
nálásával fáciesmeghatározási  és  rétegazonosítási  kísérleteket  is  végez  és  az  üledékgyűjtő 
jellegében  létrejött  változásokat  vizsgálja. 

A Balinka  II.  terület  (1.  ábra)  alapmorfológiáját  a kréta  időszaki  (elsősorban 
gozau  előtti)  és  eocénelejei  mozgások  szabták  meg.  A fiatal  harmadidőszaki  mozgások  az 
előző  mozgásirányokkal  egyezően  újraéledtek  és  feldarabolták  az  eocén  képződményeket 
(Telegdy  Roth  K.  1935,  Tömör  Thirring  J.  1935,  Vitális  I. 
1939)- 

A terület  1965-ben  készült  részletes  földtani  zárójelentésében  a szerzők  geofizikai 
szelvények  alapján  a kőszenes  összleten  belül  5 kőszénképződési  szakaszról,  s így  5 telep- 
ről is  beszélnek,  melyek  közül  a középső  telepek  a terület  D-i  részén  húzódó  ÉK — DNy-i 
csapású  vetőtől  ÉNy  felé  távolodva  elmeddülnek.  A telepek  paralikus,  főként  láperdei, 
sekélylápi,  helyenként  mélylápi  kőszénképződésre  utalnak.  Szádeczky-Kardoss 
E.  és  Petrascheck,  W.  vizsgálatai  szerint  mindhárom  telep  rögvidéki  típusú, 
nagy  S-tartalmú  jellegzetes  karsztkőszén.  Újabban  elsősorban  Kopek  G.  (1964 — 
1965)  és  társszerzőként  Kecskeméti  T.  (1964 — 1965)  szerint  az  eocén  képződmé- 
nyek három  kiemelkedési  és  ezt  követő  tengerelöntési  szakaszra  bomlanak.  A kiemelke- 
dések kora:  1.  Alsó-  és  középsőeocén  határ,  2.  a középsőeocénen  belül,  valamint  3.  a 
középső-  és  felsőeocén  határ.  A kiemelkedéseket  követő  tengeri  rétegeket  paralikus 
kőszénképződés  vezeti  be.  Az  eocén  szigettengerben  az  egyes  részmedencék  1 — 2 km  szé- 
les tengerszorosokkal  kapcsolódtak  egymáshoz. 

Vizsgálataimhoz  Kopek  G.  szelvényét  és  az  általa  e szelvény  alapján  begyűj- 
tött anyagot  használtam  fel.  Spektroszkópi  vizsgálataim  a következő  28  elemre  terjedtek 
ki:  B,  Mn,  Ge,  Pb,  Ga,  Mo,  V,  Ti,  Ag,  Zn,  Ni,  Co,  Sr,  Cr,  Ba,  Li,  Be,  Bi,  As,  P,  Sb,  Cu,  Sn, 
Zr,  TI,  In,  Cd,  W.  Közülük  egy  fúrásból  sem  volt  kimutatható  a Be,  Bi,  As,  P,  Sb,  Cd  és  W. 
A nyomelemtartalom  ábrázolásához  a rokoni  viszonyok  és  az  azonos  szélső  értékben  való 
szereplés  alapján  elempárokat  választottam  ki.  A 14  «állandó»  nyomelem  mellett  helyez- 
tem el  a fennmaradó  kisebb  gyakorisággal,  vagy  magasabb  kimutatási  határral  rendelkező 
«járulékos»  nyomelemeket.  A H betűvel  jelzett  kőszenek  esetében  a vizsgálatot  hamuból 
végeztem.  A továbbiakban  a szelvényben  alulról  fölfelé  haladva  képződménycsoporton- 
ként ismertetem  a terület  rétegsorát  és  nyomelemtartalinát  a 219.  (2.  ábra)  és  a fiatalabb 
239.  (3-  ábra)  mélyfúrás  alapján.  A többi  fúrás  eltérésére  röviden  utalok. 


Császár:  Balinka  II.  kőszénterület  eocénje 


195 


Rétegtani  leírás 

A szárazföldi  tarka  törmelékes  összletet  (494,0 — 525,1  m) 
hegylábi  törmelékre  utaló  1 — 2 cm  átmérőjű,  poliéderesen  vagy  szabálytalanul  széteső, 
szögletes,  kívül  rozsdabarna,  mállott  tűzkőtörmelék  alkotja.  A közbetelepült  ökölnyi 
nagyságú,  lekerekített  tűzkőkavicsokból  álló  réteg  kavicsainak  peremi  zónája  teljesen 
kifakult,  belső  magja  gyakran  rózsaszínű.  A fakókéreg  karbonátmentes.  Az  ép  magban 


1.  ábra.  Balinka  II.  részterületének  földtani  térképe 
(A  Balinka  II.  terület  részletes  földtani  kutatás 
zárójelentéséből).  Jelmagyarázat:  1.  Felső- 
oligocén  tarka  agyag,  2.  Felsőmiocén  laza  kavics, 
3.  Pannóniái  homok,  homokos  kavics,  4.  Pleisztocén 
lejtőtörmelék,  folyami  homokkő,  lösz,  5.  Holocén, 
6. Vető,  7.  Fúrás 

Abb.  1.  Geologische  Karte  des  Te  lgeb  etes  Bálink 
II  (aus  dem  Abschlussbericht  iiber  die  detaillierte 
geologische  Erkundung  des  Teilgebietes  Balinka  II). 
Erklárungen:  1.  Oberoligozáner  bunter  Tón, 
5.  Obermiozáner  lockerer  Schotter,  3.  Pannonischer 
Sand,  sandiger  Schotter,  4.  Pleistozáner  Gehánges- 
chutt,  fluviatiler  Sandstein,  Ivoss,  5.  Holozán,  6. 

Verwerfung,  7.  Bohrung 


Radiolariák,  szivacstű  pálcikák,  valamint  karbonátzárványok  és  repedéskitöltő  kalcit, 
a visszatérő  tűzkőtörmelékben  a kötőanyagként  szereplő  megszaporodott  agyag  mellett 
kis  számú  gombostűfej  nagyságú  vörösesszürke  szferosziderit  gömböcske  ismerhető  fel. 

A nyomeletntartalom  rendkívül  szegényes.  Teljesen  hiányzik  a Sr  és  a Ba.  Tarka 
képződményeket  tartalmaz  még  a 236.  és  217.  fúrás.  Az  előbbi  még  egy  kis  vastagságit 
levelesen  széteső  agyagos  barnakőszéntelepet  is  közbezár,  amely  kismérvű  nyomelem- 
koncentrálódást idézett  elő. 

Az  édesvízi  összletben  a 219.  fúrásban  a szürke  agyagos  aleurit  fölfelé 
egyre  világosabb  árnyalatot  ölt  és  a szferosziderit  szemcsék  kimaradnak.  Ugyanakkor  a 
Fe-karbonátnak  Mn-karbonáttal  együttes  jelenlétét  röntgendiffraktométeresen  kimuta- 


196 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


Császár  : Balinka  II.  kőszénterület  eocénje 


197 


tott  sziderit  és  rodokrozit,  valamint  a spektroszkópi  úton  nyert  Mn  és  Co  koncentráció 
igazolja. 

A 217.  fúrásban  a 236.  fúrás  kőszéntelepével  egyező  szintű  telep  alatt  az  édesvízi 
fáciest  jelzi  a szideritgumó  és  a kiugró  nyomelemtartalom  (Pb,  Ga,  V,  Zn,  Ni  és  Co) 
(4.  ábra).  A telep  hasonló  nyomelemtartalommal  rendelkezik. 

A 224.  fúrás  nagy  vastagságú,  mállott,  fakó  tűzkőtörmelékből  álló  rétege  vékony- 
csiszolatban  kevés  magmás  eredetű  kvarcszemcsét  is  tartalmaz  a nagy  mennyiségű, 
többnyire  már  lhnonitosodott  szferosziderit  gömböeske  mellett. 

A két  ÉNy-ra  eső  fúrás  anyagában  a 219.  és  224-el  szemben  durvább  szemcséjű 
üledékek  az  uralkodóak  a már  ismertetett  édesvízi  és  a csökkentsósvízi  telepek  között. 
A 217.  fúrásban  a nehézhomokkő  (30 — 40%  pirít)  és  biotitos  andezittufát  is  tartalmazó 
(glaukonitos  !)  mészhomokkő  mellett  igen  feltűnő  képződmény  a változatos  szemcse- 
nagyságú (agyagfrakció — 1,5  cm0)  alkotókból  álló  konglomerátum.  Alkotásában  a 
közepesen  lekerekített  kvarc-  és  szögletes  kvarcitkavics  mellett  „szögletes”  agyag-  és 
mállott  tűzkőtörmelék  is  résztvesz.  Ezenkívül  előkerült  még  egy  mikrorétegzett  ismeret- 
len eredetű  szürke  márgakavics  is.  A fúrás  változatos  nyomelemtartalma  a pirittel  és 
■ — a 224.  fúráshoz  hasonlóan  — a kevés  szervesanyagtartalommal  látszik  összefüggésben 
lenni. 

A 236.  fúrásból  csak  az  eddigieknél  magasabb  szintben  levő  rodokrozittartalmú 
réteg  tűnik  ki  kissé  nagyobb  Co-,  Mn-,  Ga-  és  Pb-tartalmával. 

A csökkentsósvízi  összlet  a 2 19.  fúrásban  a Sr  és  Ba  megjelenésével  a 
494,0  rn-től  aleuritos  agyaggal  veszi  kezdetét.  Már  a telepek  megjelenése  előtt  is  csak  a 
kisebb-nagyobb  ritmusokban  váltakozó  szervesanyagtartalom  (kolloid  és  növényi  törme- 
lék) jelenti  a kőzetjelleg  változását.  Ezzel  függ  össze  a Ni,  Co,  Ga,  Pb,  Li  és  Cr  mennyi- 
ségének változása.  A max.  40  cm  vastag  meddőkkel  padokra  osztott  nm  vastag  kőszén- 
telepes rétegcsoportban  fénytelen,  barnásfekete,  leveles  elválású  kőszenes  agyag,  agyagos 
kőszénrétegek  és  kis  hamutartalmú,  szilánkos  törésű,  rideg,  fényes,  fekete  színű  kőszén- 
rétegek is  megtalálhatók. 

A kőszéntelepes  rétegcsoportban  a fiatalabb  rétegek  felé  kifejezett  dúsulást  mutat 
a Mn,  Ba,  Sr,  V,  Mo,  Co.  A Se  és  TI  csak  itt,  a „járulékos”  nyomelemekben  leggazdagabb 
fúrásban  volt  kimutatható. 

Az  állati  élet  első  nyomai  a 477,9 — 480,0  m közti  meddőben  figyelhetők  meg,  de 
felismerhető  példányt  nem  tartalmaznak.  A telepcsoport  feletti  márgából  csökkentsós- 
vízi fajok  kerültek  elő:  Brachiodontes  corrugatus  (B  r o n g.),  Ampullina  perusta  (D  e f r.), 
Arca  vértesensis  S z ő t s,  Anomia  gregaria  B a y. 

A szerves  agyagból  fokozatosan  kialakuló  szürke  márgában  fölfelé  egyéb  alakok  is 
megjelennek.,  de  egy  30  cm-es  szakaszon  még  kőszénképződés  is  volt.  A többi  fúrásban  a 
telepcsoport  csupán  3 — 5 m vastag.  A nyomelemváltozás  jellege  megegyezik  a vázolt 
fúráséval.  , 

Tengeri  összletet  a 219.  fúrás  vizsgált  szakasza  nem  tartalmaz.  A fenn- 
maradó három  fúrásban  tengeri  és  csökkentsósvízi  fauna  váltogatja  egymást. 

Kopek  G.  nagyszámú  vizsgálata  alapján  az  ún.  felső  kísérőtelep  felett  megrit- 
kulnak a Miliolina- félék,  gyakoribbá  lesznek  az  Alveolina-,  korall-,  Operculina-,  Bryozoa- 
és  végül  a Nummulites- félék.  A faunamaradványok  összemosott  héjtörmeléke  helyenként 
lumasellaszerű. 

A két  ÉNy-i  fúrás  szelvényének  vizsgált  felső  része  a glaukonittól,  ill.  a biotitos 
tufittól  zöldesszürke  színt  nyer.  A tufit  hatására  a CaC03-tartalom  és  a faunaelemek 
fajszáma  csökken,  a megmaradó  alakok  pedig  kis  termetüekké  válnak. 

Nyomelemtartalomban  a 224.  fúrás  380,0  m-e  táján  két  rétegben  észlelt  nagy 
Cu,  Zn,  Pb  és  Ni  koncentrációktól  eltekintve  érdemleges  változás  nem  figyelhető  meg. 


198 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


Az  ÉK — DNy  csapásirányú  vetőtől  DK-re  levő  239.  fúrás  az  eddig  ismertetett 
képződményekkel  nem  hozható  kapcsolatba,  de  a nyomelemdúsulás  vizsgálatára  jól 
használható. 

Az  alaphegységre  max.  5 mm  0-jű  szögletes  vagy  kissé  lekerekített  mészkő- 
törmeléket (kékesszürke — triász?  — és  ismeretlen  eredetű  világos) , kevés  málott  tűz- 
követ és  parányi  szenes  lencséket  tartalmazó,  erősen  faunás  (Discocyclina  sp.,  Nummulites 
sp.  és  egyéb  vastagházú  Foraminifera,  Anomia  gregaria  B a y a n és  sünhéjtöredék) 
mészkő  települ.  A durvamészkövet  két  esetben  is  faunamentes,  mészkőtörmelékes  homok, 
illetve  agyagos  homok  váltja  fel. 

A nyomelem  szelvényében  egy  kisebb  maximum  látható.  A világosszürke  vagy 
zöldesszürke,  tömött,  szilánkos  vagy  porló  törésű  mészkő  az  egyenetlen  rétegfelületeken 
a bentonitosodott  tufitból  származó  zöld  agyagbetelepüléseket  tartalmaz.  Egykori 
élővilágát  nagy  Foraminiferák,  különböző  Mollusca- félék  és  Litliothamnium  alkotta. 
A közbetelepült  biotitos  amfibolandezittufit  agyaggá  bomlott  le. 

A mészkőösszlet  felső  része  nagy  Mn-tartalmú  A mészkő  felett  még  intenzívebb 
tufaszórásra  utalnak  a változatos  vastagságú  tufit  és  tufittartalmú  rétegek. 

A tufit  mennyiségével  fordítottan  arányos  CaC03-tartalomnak  már  kisebb  mérvű 
ingadozása  is  lemérhető  a nyomeletartalomban.  A kisebb  CaC03-tartalommal  rendre 
nagyobb  Pb,  Ga,  V,  Ti,  LÜ  Co,  Ni  (Cr)  és  B,  de  kisebb  Mn,  Sr  és  Ba  koncentráció  érté- 
kek járnak  együtt.  A Sr  és  Ba  maximális  értéke  50 — 60%  CaC03-tartalomnál  jelentkezik. 

A kőzettípusok  nyomelemtartalma 

A különböző  kőzettípusokra  vonatkozó  nyomelemtartalmak  tárgyalása  során 
az  egyes  táblázatokon  irodalmi  adatokat,  alatta  az  egyes  fúrások  átlagát  és  a területi 
átlagot  tüntetjük  fel.  A fúrások  után  zárójelbe  tett  szám  az  átlagszámításhoz  felhasznált 
minták  számát  jelenti. 

Homok,  homokkő  (I.  táblázat) 

A 217.  fúrás  anyagából  a glaukonitos  homokkő  és  a konglomerátum  anyagát  nem 
vettem  figyelembe  (II.  táblázat).  A területi  átlag  megegyezik  a nemzetközi  átlaggal 
Ti,  Ti,  Cr  és  Ni  esetében.  A többi  elem  — főként  a Ba  és  Ga  — alatta  marad  a nemzetközi 
átlagnak. 

A 236.  fúrás  a 217.  fúráshoz  viszonyított  kisebb  Li,  V,  Sr  és  Ba  tartalmával  tűnik  ki. 
Agyag  (III.  táblázat) 

Az  agyag  nyomelemtartalmának  számításánál  a 20%  CaC03-tartalmat  meg  nem 
haladó  agyag  és  kőzetliszt  frakcióba  tartozó  üledékeket  vettem  figyelembe,  ahol  a rönt- 
gendiffraktométeres  vizsgálatok  helyenként  jelentős  mennyiségű  kvarcot  mutattak  ki. 
Valószínűen  ez  a kis  területi  átlagértékek  együk  oka,  bár  a különbségek  nemcsak  ebben 
keresendők.  Ezt  mutatja  a két  diffraktométeresen  meghatározott  ásványos  összetétel 
és  a IV.  táblázaton  közölt  nyomelemtartalmuk  összevetése  is. 


Fúrás:  224  (409,6 — 413,3  m) 

Fúrás:  236  (529,4—533,2  m) 

Kvarc 

= 23% 

Kvarc 

= 39% 

Kaolinit 

= 49% 

Kaolinit 

= 21% 

Iüit 

= 13% 

Iliit  -f-  Muszkovit? 

= 19% 

Montmorillonit 

= I2% 

Montmorillonit 

= n% 

Kalcit 

= 3% 

Rodokrozit 

\0 

CT" 

II 

Dolomit 

= nyom 

Sziderit 

— 2 
— z /o 

Császár  : Balinka  II.  kőszénteriilet  eocénje 


199 


Itt  a nagyobb  kvarctartalmú  rodokrozitos-sziderites  képződmény  gazdagabb  nyom- 
elemekben. Az  édesvízi  környezetben  specifikus  nyomelemtartalom  várható  nagyobb 
értéke  leggyakrabban  elmarad. 

Általánosságban  elmondhatjuk,  hogy  a 219.,  224.  és  talán  a 236.  fúrás  a területi 
átlaghoz  viszonyított  kisebb,  a 217.  fúrás  nagyobb  nyomelemkoncentrációval  tűnik 
ki.  A 239.  fúrás  anyagának  átlagai  között  kisebb  és  nagyobb  értékek  is  megfigyelhetők. 

Márga-félék 

A Bárdoss  y-féle  rendszerben  az  agyagmárga  alsó,  ill.  mészmárga  felső  hatá- 
rát jelző  20%,  ill.  80%  CaC03  intervallumba  eső  üledékeket  fogtam  itt  ősze.  Ezekhez 
összehasonlító  irodalmi  adatok  nem  álltak  rendelkezésre. 

Az  egyes  elemek  a széles  CaCOs  intervallum  által  is  befolyásoltan,  rendkívül 
tág  határok  között  ingadoznak.  Ezért  elemenként  az  átlagértékek  fölött  feltüntettem  a 
szélső  értékeket  is  (V.  táblázat). 

Az  agyag  területi  átlagához  képest  a márga  területi  átlaga  Ba,  Sr,  Mn  és  furcsa 
módon  Mo-ben  mutatkozik  nagyobbnak.  Az  agyagokban  észleltekkel  egyezik  a Ni,  Cy  és 
a B,  kisebb  viszont  a Co,  V,  Ti,  Ga,  Pb,  Iá  és  a Zn  koncentrációja. 

Az  egyes  fúrások  átlagainak  a területi  átlaghoz  való  viszonyában  hasonló  a hely- 
zet az  agyagnál  tapasztaltakhoz. 

A fúrásokban  a CaC03-tartalommal  többnyire  együtt  változik  a Mn,  Sr  és  Ba. 
A 239.  fúrásban  ezzel  jól  észlelhetően  ellentétesen  változik  a Ti,  Ga,  Pb,  Ti  és  kisebb  ru- 
galmassággal a V,  Ni  és  Co. 

Rendkívül  feltűnő,  hogy  a 239.  fúrásban  a Sr-mal  azonos  átlagértékű  Ba  minden 
más  fúrás  anyagában  messze  elmarad  ettől  az  értéktől,  míg  a Sr  mindenütt  meghaladja 
ezt ! 

Mészkő  (VI.  táblázat) 

Csak  a 239.  fúrásból  ismert. 

A nemzetközi  átlagot  nem  éri  el  a Ti,  Ga,  Pb.  A Ba  értéke  elmarad  a márgabeli 
átlag  mögött. 

Szenes  agyag  (VII.  táblázat) 

A szervesanyag-tartalom  itt  max.  35%  a karbonáttartalomtól  függetlenül.  A 217. 
fúrás  egyes,  a hamuból  végzett  vizsgálatainak  eredményeit  a logaritmikus  értékek  meg- 
tartásával átszámítottam. 

A 219.  fúrást  a területi  átlagot  meghaladó  Ba  és  az  azt  el  nem  érő  Mn  jellemzi. 
A kőszenes  csoporton  belül  a szervesanyag-tartahnú  rétegekben  fölfelé  bizonyos  feldúsu- 
lás  látszik  Ti,  Co,  de  különösen  Sr,  Ba  és  Mn  esetében.  Az  átlagnál  nagyobb  Mn  és  kisebb 
egyéb  elem  — különösen  V és  Ti  — koncentráció  jellemzi  a 224.  fúrást. 

Kőszén  (VIII.  táblázat) 

A Sr  a területen  a nemzetközi  átlagot  messze  meghaladó  mennyiségben  van  je- 
len. Ennek  magyarázatát  főként  a mezozóos  lehordási  területen  kereshetjük.  Két  nagy- 
ságrenddel kevesebb  a Ge,  Co,  Ti,  Sn  és  Ag,  egy  nagyságrenddel  a Ga,  Mó,  Se,  Zn  és  közel 
jár  ehhez  a B is.  A Ni,  Ba,  V,  Pb,  Cr,  TI  kb.  egyezik  aKrauskop  f-féle  adatokkal,  de 
közülük  néhány  jelentősen  alatta  marad  aSzádeczk  y — K a r d o s s E.  által  pub- 


l 


Homok,  homokkő  nyomelem  tartalma  ppm-ben  I.  táblázat  — Tabelle 

Spurenelementengehalt  von  Sand  nnd  Sandstein  in  ppm 


200 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


I 1 


1 1 


| N H 

« o | 
o o 


1111 


1 1 


l s I 


10  00  0 


a - 

a ^ 
p«  n 


| í's  o 


mv o O 


1 1 1 


o 00  o 

o 00  o 

m vo  m 

N MN  N 


| o o 


o vo  vo  O 


0 ~ 

1 5 

I § 

* o 

W rri 


O vO  vO  O 


M 

S 


I I I 


O O vO  lO 


te 
P fl 

-M  (L> 
'cd  -m 

u ű 

C>  QJ 

§ a 


I O 


2 

a 

to 


o 

a 


og. 

M cd 

§ 3 

I K 

H 3 

Űp 


• • s . 
a tn  c 
'Cd  b 


3 1 

1 u 

■ in 


-ö-cü  Jj  . 'H.  ,3? 

-rt  £ -5  tC"0  C H 

n ,3  O n w m,n  X 
tfjPkW  n m H P 


Fúrás: 

Bohrung:  217. 

456,6  — 458,4  m (1)  — r6  60  250  6 6000  r,6  4 4°  100 

463,8  — 475,2  m (2)  2,5  6 60  600  25  1600  ro  6 25  25 


Agyag  nyomelemtartalma  ppm-ben  III.  táblázat  — Tabelle  III. 

Spurenelementengehalt  von  Tón  in  ppm 


Császár  : Balinka  II.  kőszénterület  eocénje 


201 


Zn 

Dm  O O O O 

■O  53  c?  | | O O O O 

ON  . , 1 1 M M M M 

11  V V V V 

O O 
»ooo 

O 

s 

S " H iiiri 

« 

o 

O í?  oooooo 

O , , Tf-  Tf  Tf  tJ-  Ti-  -f- 

M II  v V V V V 

0 

01 

Mn 

1,2  o o o o o 

1 1 .3  0 0 -i-  O 

M MM 

Cr 

O O 
O O 

0 I I .*00  0 0 0 

01  1 1 ^ N vO  ^ t*- 

0 0 
0 0 

M M 

14 

tű  O O lO  VOVO  «0  VO  VO 

'O  m Tf  0*  N M N N C* 

Pb 

OOO  O *0  O O v£>  VO 

N N N m m 

cd 

c 

C\~  O VO  O UD  O -i-iO 

M H M 

Ti 

0 OOOOOO 

1 1 0 oooooo 

1 1 oi  to  O 0 0 »o  m 

CO  M M M VO  0* 

> 

0 

8,0 

O | Cí  VO  VO  O 100  0 

CO  | M M M M 

H 0 
10 

Sr 

O-.  ^ 

1 R 1 O 2 SS-SS- 

M 0 M 

Ba 

O O 
O O 
vO  10 

III  0 0 <0  >OvO  0 

O •'4'  M CM  M T}- 
OO  M 

O O 
CO  N 

iü 

O 

O 

00  V O ^ O *0  v£>  O O 

<0  I 10  M M M M M 

O M 
<N 

O 

u 

in  >0  10  10  10 

01  I O N ci  N ci  W N 

M q 'O  VVVV  V 

Turekian- W edephol 
Krauskopf 
Szádeczky 
Fúrás: 

Bohrung: 

239-  (3) 

219.  (8) 

224.  (4) 

217-  (5) 

236.  (5) 

Területi  átlag 
Durchschnitt  je  nach 
Gebiet 

g 
a 
a a. 

<U 

a 

S a 
a ö 

Ph 

X 
cd  o 

I ■S 

«3  w 


a .s> 

o 2 

a ■§ 

■g  5 

te 

Cl  -M 


•a  be 

a g 

-2  a 

5 a 

te 

6 g 

< 5 

a 

t/i 


N 

1 

l 

O 

1 

| 

S 

0 

O 

M 

n 

V 

V 

ö 

Ml 

0 

O 

O 

A 

M 

0 

O 

U 

vo 

t)- 

O 

VO 

O 

M 

M 

.Ű 

VO 

O 

fa 

vO 

O 

O 

O 

O 

O 

H 

VO 

M 

VO 

C* 

> 

O 

VO 

Oí 

O 

VO 

c n 

vo 

N 

cd 

UO 

«o 

fa 

c< 

s 

VO 

VO 

0 

1 

0 

■ a 

a 

n 

m co 

c* 

N m 

co 

CO 

te  ■■'t- 

••  S 1 

10 

1 

.s  2 0 

b *5  dvvd  on 

M W O 

fa  fa 

>0 

Márgarétcgek  szélsőérték-  és  átlag  nyomelemtartalma  ppm-ben 
Extrémén  und  Durchschnittswerte  des  Spurenelementengehaltes  von  Mergelschielitcn  in  ppm 


202 


Földtani  Közlöny , XCVII.  kötet,  2.  füzet 


^5 
■ § 


Zn 

0 — 100 
«IOOO 

0 — 

1600 

250 

«IOO 

'abelle  VI 

O 

O CM  O 

CM  I rj-  O 

' CM  M 

■t  v 

V 

Mo 

. m O r^vO  O H 

l*w  mH  inM  O 1 

1 1 'O  W 'S  1 « 1 « 1 M M 1 

M O O O -M 

0 

£ 

1 

Tt-  in  in 

O O O O 1 

n 

O O O O cm  -g 

Tt"  tJ-  t}-  O | 

|iO\/0|*OH'01'Ou"> 

0 0 0 ' Ti"  '■**1 

M M VO  V/  S*, 

m \s 

pq 

O O 

CM  | | | M 

CO 

M11 

11  *n  0 

00  0 

CO  Tf 

Mn 

0 000 

00000 
O >0  0 »n  vo 

m 0 N O w O N O M 0 O 

1 «n  i vo  1 O 1 O | \n  m 

1 N 1 Ml  Tj-  1 M 1 CM  CM 

m 0 O >0  O 

CM  tJ-  t}-  CM  VO 

Cr 

m in  cm  vo 

M 

Cr 

60 

40 

40- 

60 

60 

4-40 

16 
16  — 

IOO 

40 

4- 

IOO 

40 

40 

3 

O-. 

0 

m cm  O 

1 M M 

CM 

H 

1 m m m I cm  O ^ 2.  *o  1 cm  O vo 

O O cm  cm  cm  C m o cm  O •-<  *-< 

M ^ M M M g 

Cu 

Pb 

0 ° 0 

OV  H M ~ 

1 1 M 

m m 

Pb 

v « 1 1 a c 

« £ o V V g -S 

v | 2 

Ga 

Tt-  CO  Tt-  M 

Ga 

O ’O  *n  vO  O ^ 

T ^1  mi  5i  ^ ^ s £ 

L i « N " -a  * 

Ti 

O O 

II  O *n 

II  Tf  CM 

V 

V 

V 

Ti 

<250— 

2500 

600 

160—250 

160 

0—250 

160 

0— 

IOOOO 

1600 
0 — 
6000 
600 

600 

íyomelemla 
tengehalt  ve 

> 

20 

2 — 20 
IO 
6 

K* 

2 ^ * 1 n.-  M =0  O 

| VO  1 "2  , T}-^gC|vOvO  ^ B 

1 MU2  W ' V V H M i $ £ 

^ CM  ° ° £ O 

U 

c n 

400—800 

400—800 

400 

Ix 

(/) 

100  — 600 

400 

400— 

1000 
600 
40- 
1600 
600 
250  — 

1000 

600 

250  — 600 
600 
600 

1 

Spurei 

Ba 

20  — 200 
100  — 200 
IOO 

Ba 

§ 

0 0*0  0 

M 0 1 i Tt-  vo  01  OVO  «■>  O 

0 1 1 | CM  | O | CM  C 

m O »o  vo 

CM  CM  •-< 

Ni 

O 

O V O O 

CM  | M M 

CO 

Ni 

4-25 

10 

4 — 16 
6? 

4 — 60 

IO 

4-40 

16 

4-25 

10 

10 

Co 

M_  CM 

Ó | CM  M 

CM  V 

O* 

Co 

«n 

^ O - 

, Ml  , W Ml  MN  M M 

1 ^ 1 > — ' I N/ 

0 O O \S  0 

Turekian — Wedephol 
Krauskopf 

Szádeczky 

Fúrás: 

Bohrung: 

239-  (13) 

Cu 

0 — 
1000 
100 

«<IOO 

tt 

biet 

Fúrás: 

Bohrung: 

239  (h) 
219  (4) 

224  (10) 

217  (20) 

236  (1 1) 

Területi 

átlag 

Durchschni 
je  nach  Ge 

Szenes  agyag  nyomelemtartalma  ppm-beu 
Spurenelementengehalt  von  Tón  mit  Braunkohle  in  ppm 


Császár  : Balinka  II.  kőszénterület  eocénje 


203 


Zn 

< < LOO 
«IOO 
«IOO 
«IOO 

«IOO 

Mo 

O fV.  VO 

W W O M 

« 

O O m m 

T Ol  N N 

V V 

Mn 

IOO 

6oo 

6o 

160 

250 

Cr 

OOOO  O 

O ■'T  vO  vO  vO 

* 

O «n  O v>  O 

Pb 

O ’tO'ű  O 

Ga 

0^-0^  vO 

H 

2500 

600 

1600 

4000 

1600 

> 

0 O «nvű  10 

Tt-  M 01  W N 

Sr 

1000 

600 

250 

600 

600 

cd 

« 

250 

60 

40 

60 

100 

% 

O »o  0 VO  O 

N t H rí- 

Co 

u->vo  0 >0  0 

M M M cT  w* 

Ge 

0 00  0 

^ | r$-  rí*  ■'í* 

V-'  1 X/'  N/ 

N/  N/  X/ 

Fúrás: 

Bohrung: 

<v 

3 

<L* 

U 

a 

a 

Ci  rí-  tX  O . .£L 

M C*  M co  CŰ 
N N N N S+j 

3 ü 
|-S 

H 0 

a 

a 

a 

_ a 
a 

.o  u 

• tű 

a < 

a c 
S - 

•S  M 

Cd  3 

s 2 

B « 

cd  3 

a ° 


>>  bfl 

a a 


W *3 


3 

a 

C/3 


Se 

ÓO  ? 
ÓO 

IOO 

Sn 

l6  — 
200 
200 

10 

<IO 

H 

M M h'  M 1 M 

V 

bű 

< 

•O  rf  rj- 

| N 0"  1 1 1 O 

« V 

a 

N 

001 

001 

001 

001 

002 
OOOI 
— OOI 

Mo 

1 O 1 0 »n  *2  0 >0  vo 

OOOONNmc*  M 

O N ro  N 

H 

600 

ÓO 

40 

40 

400 

IOO 

a 

s 

60 

60 

IOO 

1000 

250 

Cr 

IOO  — 

400 

IOO 

60 

IOO 

60 

IOO 

3 

II  0000  0 

II  VO  ■'tf-  M M rí- 

Pb 

I 0 VO  0 VO  VO  vO 

1 O O M 

U“)  10  M 

Ga 

01 

Sz 

01 

9 

9 

OOI 
£ 001 

Ti 

| I -vO  O O O O O 

1 1 0^  0 0 0 0 0 

iO  fOtO  >0  10  <0  10 

M"  ^ H ci  N ti  C* 

> 

IOO  — 

1000 

900 

250 

10 

25 

IOO 

IOO 

Sr 

80- 

170 

1000 

250 

1600 

2500 

1000 

Ba 

1 0 . 

1 0 1 O »o  O O O 

O Ov  0 nű  10  m 

0 tJ-  N W 

co 

Ni 

50- 

800 

700 

60 

40 

60 

IOO 

60 

Co 

O O rí-  U->  rí-  to  rí- 

° ° M « 

Zr 

IOO  — 

500 

1000 

<1000 

Ge 

1 0 

i J.O  0 1 1 0 0 

0 'O  0 n-  1 1 O -Í- 

^ v 

Krauskopf 

Szádeczky 

Fúrás: 

219  (8) 

236  (3) 

224  (1) 

217  (2) 

Területi  átlag: 
Durehschnit  je 
nach  Gebiet 

204 


Földtant  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


g.  2 

a pq 


N 

=3  ü 

■*  ■§ 
CS  X 

S § 

"3  cs 

1 ” 
a § 
ü > 
aj 

G =3 

o 2 
u te 

r H G 
r-  cj 


3 

C, 

í/3 


3 

O m mo  10 

O M fi  H d 

Ba 

1 OOO  0 

1 O W 0 

H d'  ' - 

Cr 

! 

O O «o  O >0 

O T f)  H d 

M 

Sr 

OOO  0 

O «n  ui  m 

d d d 

Se 

10  • 

i,6? 

? 

Co 

O VO  O Th  W 

m o~  0" 

Ni 

»o  mvo  >0  in 

Ov  N m fi  Cl 

Zn 

° £>  1 £ ^ 

bJD 

< 

r 

O,1 

? 

0,06  ? 

? 

Ti 

600 

1000 

600 

600 

> 

O O O m m 

eO  vO  m d d 

Ga  Mo 

vo 

d O 0"  Vű  0 

M 

m 

O fivű  T Tj- 

CO 

Pb 

m 

O cí  0 h m 

d d 

O 

O 

0-. 

d M vo  "<J- 

§ 

pq 

1 vo  m O O 

1 »H  d O rí- 

O vo  vo  0 *n 

O ►«  M d 

Vinogradov 
üledékes  átl. 
Fúrás: 

Bohrung: 

219  (8) 

236  (3) 

217  (2) 
Területi  átlag 
Durchschnitt  je 

Császár:  Balinka  1 1.  kőszénterület  eocénje 


205 


Ilkáit  adatoknak.  A 219.  fúrás  az  egyetlen,  melynek  kőszenéből  Sn-ot  és  Tl-ot  sikerült 
kimutatni.  Ugyanitt  a Mn  nem  éri  el  a területi  átlagot.  A hamutartalom  csökkenésével 
a változást  egyáltalán  nem  mutató  Pb,  Ga,  B és  a Ge  kivételével  minden  elem  — főként  a 
V,  Mo,  Zn,  TI,  Se  és  Ni  — dúsulni  látszik. 

A 2x7.  fúrás  mintáiban  a területi  átlagot  meghaladó  mennyiségben  szereplő  Ge, 
Sr,  Ga,  Mn  és  B,  Ag  közül  erősen  megközelíti  a nemzetközi  átlagot  a Ge,  B és  Ag.  Nyom- 
elemekben szegény  a 224.  (Ba,  V,  ki,  B)  és  a 236.  fúrás  (Ba,  V,  B,  Mo  és  Sr),  bár  a Sr  még 
így  is  a nemzetközi  átlag  fölött  van. 

A IX.  táblázaton  a kőszén  g/t-ra  átszámított  értékek  mellé  Vinogradov  üle- 
dékes átlaga  van  feltüntetve.  Csupán  a Ge  és  a Mo  területi  átlagkoncentrációja  haladja 
meg  az  üledékes  átlagot,  a többi  elem  alatta  marad.  A 236.  fúrás  anyagának  szegényes 
nyomelemtartalma  ezáltal  még  szembetűnőbb. 

T u f i t 

Csak  a 239.  fúrásban  jelentkezik  önállóan.  Átlag  nyomelemtartalma  ppm-ben: 
Co  1,6,  Ni  6,  Ba  25,  Sr  100,  V 10,  Ti  2500,  Ga  10,  Pb  6,'Li  40,  Cr  4,  Mn  400,  B40.  A tufit- 
rétegekben  fölfelé  kis  mértékben  nő  a Cr,  csökken  a ki  és  Ga  mennyisége. 

Elemek  koncentrálódása 

Az  elemek  koncentrálódását  meghatározó  tényezők  megállapítását  nehezítették 
a kőzetek  százalékos  ásványos  összetételének  megállapítása  során  felmerült  nehézségek. 
Ezenkívül  az  egyes  ásványok  színkép  vizsgálatát  sem  sikerült  szennyezésmentesen  végezni. 

Az  adszorpció  szerepének  tisztázására  a 219.  fúrás  anyagából  nagy  szám- 
ban készített  röntgendiffraktogramokon  5 — 150  között  u.  n.  diffúz  gyűrű  figyelhető  meg. 
A diffúz  gyűrűt  lényegében  a mállott  és  félig  mállott  tűzkő  hozza  létre,  de  kis  mértékben 
amorf  agyagásványoknak  is  szerepük  van.  A kvarc  mellett  csak  amorf  és  egyéb  gyengén 
kristályos  agyagásványokat  tartalmazó  üledékek  nyomelemtartalma  rendkívül  szegé- 
nyes és  egyhangú.  Közülük  a szelvényben  biztosan  csak  a Li,  Cr  és  részben  a Ti  kapcsoló- 
dik agyagásványokhoz. 

Montmorillonit  típusú  agyagásványok  csupán  a 239.  fúrásból  kerültek  elő  számot- 
tevő mennyiségben  (364,2 — 364,5  m),  ahol  a tufitra  visszavezethető  montmorillonit  = 
= 76%.  Nyomelemei  közül  a Ti  4000,  a Ga  16  és  a Co  4 ppm-je  méltó  említésre. 

A 354-7 — 388,1  m közötti  mészkő  kb.  5%-os  HCl-val  nyert  oldási  maradékában 
a kvarc  = 40%-,  a montmorillonit  = 50%-,  a kaolinit  = 7%-ban  vesz  részt.  Nyom- 
elemtartalma ppm-ben:  B 160,  Mn  400,  Pb  2,5,  Ga  16,  V 100,  Ti  6000,  Zn  160,  Ni  40,  Co  2,5, 
Sr  25,  Cr  16,  Ba  25,  Iá  25.  Közülük  az  agyagok  nemzetközi  átlagát  a B és  a Ti  meghaladja 
a V,  Ni,  Zn,  Ga,  Mn  egyezik  vele. 

Az  előbbi  montmorillonitos  rétegre  jellemző  Ti,  Ga  és  Co  értékek  nagyságrendileg 
a mészkő  oldási  maradékára  is  jellemzők.  A többi  elem  esetében  észlelt  különbségek  oka 
valószínűen  a HCl-es  kezelésben  — ami  a kötésviszonyokra  utal  — és  a szállítás  és  leüle- 
pedés körülményeinek  eltérő  voltában  keresendő. 

A mészkő  eredeti  nyomelemtartalma:  B 10,  Mnióoo,  Cu  40,  Pb  25,  Ga  0,4,  M06, 
Zn  160,  Ti  400,  V 16,  Ni  2,5,  Li  60,  Ba  100,  Cr  250,  Sr  600,  Co  1,6.  Az  oldási  maradék- 
ban koncentrálódott  a B,  Ga,  Zn  (?),  Ti,  Ni,  V és  Co.  Elsősorban  karbonáthoz  vagy  gyenge 
szorptív  kötéssel  az  agyaghoz  kötődik  a Sr,  Ba,  Mn,  Cr,  Li,  sőt  a Pb  is. 

Az  édesvízi  és  csökkentsósvízi  üledékek  kaolinitjéhez  képest  itt  a nyomelemek 
sokkal  nagyobb  gazdagságban  jelennek  meg.  DTA  felvételek  alapján  is  igyekeztem 
nyomonkö vetni  az  ásványos  összetétel  változását. 


6 Földtani  Közlöny 


206 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


A 219.  fúrásban  az  agyagtartalom  változásával  az  elemliáztartásban  nem  jár 
együtt  észrevehető  változás.  A 217.  fúrás  tarkágyagában  a dúsítást  a sziderit  mellett 
a kaolinit  idézheti  elő,  ahol  is  az  agyagok  nemzetközi  átlagával  kb.  egyező  a Ga,  V,  Zn, 
Co,  Li,  valamint  a Ni  és  Ti.  Az  Pb  felette  magas,  60  ppm-es  értéke  a szárazföldi-limnikus 
jelleggel  magyarázható. 

Biogén  hatás.  Vinogradov  véleménye  szerint  a növények  Zn-et,  Mn-t,  Li-ot, 
Cu-ot  és  Sn-t  halmoznak  fel. 

Földváriné  Vogl  M.  a kőszenet  alkotó  növények  nyomelemei  közül  élet- 
folyamattal  dúsítottnak  csak  a Co-ot,  Ni-t  és  Mo-t  tekinti. 

A szervesanyagtartalommal  való  összefüggés  tisztázása  céljából  négy  elemre  (Co, 
Ni,  Ga,  Pb)  szerkesztett  hamutartalom  % -nyomelem  ppm  diagramból  a szintbeli  és 
területi  eltérés  miatt  összefüggés  nem  olvasható  ki. 

A szénkőzettani  elegyrészek  és  nyomelemek  kapcsolatának  kiderítésére  készí- 
tett vékonycsiszolatok  az  elegyrészek  bizonytalanul  meghatározható  volta  miatt  még 
minőségi  összefüggések  kiderítésére  is  csak  korlátozott  mértékben  voltak  alkalmasak. 

A 219.  fúrásban  a vékonycsiszolatok  alapján  meghatározott  max.  7%-ot  elérő 
pirittartalommal  látszik  összefüggésben  lenni  a kőszéntelep  különböző  padjai  között 
meglévő  nyomelemtartalombeli  különbség. 

A szelvény  alapján  a kőszénben  (szerves  és  szervetlen  alkotók  együtt)  diisuló 
elemek  a Ge,  Co,  Ni,  helyenként  a V,  Ti,  Mo  és  Zn  kisebb  mértékben  a Ga,  Pb,  sőt  a B, 
Li,  Cr  is.  Csak  a kőszénből  mutatható  ki  az  Su,  TI,  Se.  Az  Ag  elvétve  egyebütt  is  megje- 
lenik. 

A szénkőzettanilag  változatosabb  217.  fúrás  anyagában  is  főalkotó  a huminit,  de 
például  kb.  10%  bitumniit  tartalmával  ugrik  ki  a 444,5 — 445,0  m-ben  települt  pad. 
A fúrásból  előkerült  még  nagy  spóra-vagy  pollen-  és  kutiuittartaknú  kőszén,  valamint 
levélszén  is.  Ez  utóbbi  minőségben  és  mennyiségben  is  eltérő  nyomelem  koncentráló- 
dást mutat.  A legkisebb  (9%)  hamu  és  kis  pirittartalmú  kőszénben  az  Ag  és  Ge  mellett 
az  Sr,  Ba,  Ga,  B és  Mn  mutat  kiemelkedő  koncentrálódást. 

A terület  hamu  g/t-ban  mért  értékei  Ti,  Ga,  és  Pb  esetében  azonosak,  a többi  elem 
esetében  nagyobb  az  agyag  területi  átlagánál.  A kőszén  g/t  értékek  közül  a Ni,  Sr,  Ba, 
Mo,  V nagyobbak,  a Li,  Cr,  B és  talán  a Co,  Ga  azonosak,  a Ti,  Pb,  Mn  értékek  pedig 
kisebbek  az  agyagénál. 

Akémiai  kicsapódás  útján  történő  dúsuláshoz  reduktív  közegben  létre- 
jött szulfid-félék  vezettek.  Esetünkben  .-felismerhető  mennyiségben  csak  Fe-szulfiddal 
(pirít,  markazit) . 

A 224.  fúrás  általam  vizsgált  felső  részében  az  egyik  rétegből  400  ppm  Zn,  100  ppm 
Cu  és  4 ppm  Co,  a másikból  1600  ppm  Zn,  1000  ppm  Cu,  60  ppm  Ni  és  16  ppm  Pb  hatá- 
roztatott  meg.  Ennek  létrejöttéhez  a lehetőséget  a nagy  számban  jelenlevő  apró  Nummuli- 
tesekben  a szerves  anyag  bomlása  során  előállított  reduktív  közeg  teremthette  meg. 
Ezek  a Nummulitesek  a kitöltő  amorf  (gélszerű)  szulf időktől  sötétszürke  színűek.  Lehet- 
séges, hogy  itt  a pirít  mellett  a Zn  és  Cu  önálló  szulfidjai  is  megjelennek  ! 

Az  elem  helyettesítésre  a diffraktométeresen  ellenőrzött  összetételű 
pirítben  és  szideritben  talált  elemeket  említeném.  A 2x7.  fúrás  homokkövéből  előkerült 
pirít  jelentős  mennyiségű  kvarcot,  kevés  kaolinitet  és  finom  szálas,  tűs,  fehér  szulfát- 
kristálykákat  (főként  szomolnokit)  tartalmaz.  Nyomelemtartalma  ppm-ben:  Ni  40,  Ba?, 
Sr  400,  Ti  2500,  Pb,  40,  Li  10,  Cr  160,  Mn  160,  Mo  6,  Zn  160,  Cu  25.  Az  irodalmi  adatok- 
kal egyezően  (Szádeczk  y — K a r d o s s E.,  Földváriné  Vogl  M.)  a Ni,  Pb 
és  Zn  mennyisége  jelentős  a piritben.  Feltűnő  a Co  hiánya.  A Sr  egy  része  a szulfátos 
kapcsolatban  valószínűsíthető.  A többi  elem  viszonylag  nagy  koncentrációja  főleg  az 
agyaghoz  kapcsolódik. 


Csdszárv  Balinka  1 1 . kőszénterület  eocénje 


207 


A vizsgált  sziderit  kevéske  lepidokrokitot  is  tartalmaz. 


Nyomelemtartalma  ppm-ben: 
Co  Ni  Ba  Sr  V 

Ti  Ga 

Pb 

Li 

Cr 

Mn 

B Mo 

Zn 

Cu 

Kraus- 

25 

60  ? 100  160 

1000  16 

250 

40 

100 

250 

1000  6 

160 

25 

kopf 

300 

Ln 

O 

O 

22 

100 

20 

Vinogradov  üledékátlagához  viszonyított  dúsulás  csak  a Pb  (24X)  B (iox) 
és  a Zn  (zx)  esetében  figyelhető  meg.  Azonban  a terület  szegényes  nyomelemtartalmát 
figyelembe  véve  a Co,  Ni,  V,  Cr  is  dúsultnak  tekinthető. 

A 236.  fúrásból  előkerült  kevés  agyaggal  szennyezett  aragonit  anyagír  parányi 
molluszka  héjtörmelékek  nyomelemtartalma: 

Co  Ni  Ba  Sr  V Ti  Ga  Pb  Li  Cr  Mn  B Mo  Z11  Cu 

1,6  2,5  160  1600  40  400  0,6  16  40  16  100  40  6 160  40 

Ezzel  a vizsgálattal  az  aragonitként  megmaradt  kagylóhéjak  és  a nyomelemek 
milyensége  és  mennyisége  közti  viszonyra  kívántam  fényt  deríteni.  Elsődleges  stabi- 
lizáló elem  lehet  az  átlagnál  nagyobb  értékkel  szereplő  Sr  és  Ba,  amelyek  önálló  karbo- 
nátjai is  rombos  rendszerben  kristályosodnak.  Nem  ilyen  világos  az  összefüggés  a V ki- 
sebb mérvű  koncentrálódásával. 

Torlatszerű  nyomelemdús  u lássál  nem  találkoztam,  de  a levá- 
lasztott nehézásványokból  készített  spektroszkópi  felvétel  eredményét  itt  közlöm. 


Co 

Ni 

Ba 

Sr 

V 

Ti 

Ga 

Pb 

Li 

16 

60 

1000 

1000 

100 

10  000 

25 

400 

25 

Cr 

Mn 

B 

Mo 

Zn 

Cu 

Ag 

Sn 

Se 

2500 

6000 

1000 

6 

600 

600 

25 

16 

400 

A Ti-nak  elsősorban  törmelékesen  történő  dúsulására  utal  az  észlelt  nagy  Ti  kon- 
centráció. Ezt  igazolja  továbbá  a két  nagy  homoktartalmú  fúrás  szelvényéből  leolvas- 
ható, a többi  fúráshoz  viszonyított  nagy  érték  is. 

Összegezve  tehát,  az  egyes  dúsító  képződmények  és  azok  dúsított  elemei:  kaoli- 
nit: Ti  (Cr),  Ti;  montmorillonit : B,  Ga,  Ti,  Ni,  Zn,  V és  Co;  mészkő  (mészmárga):  Sr,  Ba, 
Mn;  kőszén  (szervesanyag):  Ge,  Mo,  Co,  Ni,  V,  Ti,  Pb,  Zn,  Ga,  Sn,  TI,  Se,  B sőt  Li,  Sr  és 
néha  a Mn  is;  pirít:  Ni,  Pb,  Zn  (Co,  Cu?);  sziderit:  Pb,  B,  Zn,  Co,  Ni,  V,  Cr;  torlat:  T, 
B?,  Mn?  Cr?,  Se? 


Üledékképződési  viszonyok 

A szintvonalas  alaphegység  térképről  (5.  ábra)  egy  ÉK— DNy-i  tengelyű,  ma  ÉK-re 
dőlő  aljzatú,  É és  ÉK  felé  kiszélesedő  harmadidőszaki  üledékgyűjtő  körvonalai  rajzolód- 
nak ki,  ahol  a két -két  egymással  ellentétes  szárnyon  levő  fúrásokban  az  alaphegységi 
képződmény  azonos  tengerszint  feletti  magasságban  fekszik. 

Az  egyes  képződmények  határvonalai  az  alaphegység  szintvonalaira  közelítőleg 
merőlegesen  futnak  és  ÉK-felé  fokozatosan  távolodnak  egymástól. 

A teknő  azonos  szárnyán  levő  fúrások  azonos  szintű  képződményei  között  jelen- 
leg kb.  70  (219 — 224  m)  illetve  140  (217 — 236  m)  (6.  ábra)  méteres  szintkülönbség  van 


6* 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


208 


5.  ábra.  Balinka  II.  részterületének  alaphegység- 
térképe  (H  orvát  h I.  nyomán).  J elmagyárá- 
z a t : 1.  Felsőtriász  dachsteini  mészkő,  2.  Jura 
mészkő,  márga,  radiolarit,  3.  Alsóapti  krinoideás 
mészkő,  4.  Felsőapti  tarka  agyag,  5.  Albai  rek- 
viéniás  mészkő,  6.  Cenomán  turriliteses  márga,  7. 
Alaphegységi  szintvonal,  8.  Vető,  9.  Fúrás  és  az 
alaphegység  tszf.-i  magassága 
Abb.  5.  Grundgebirgskarte  des  Teilgebietes  Ba~ 
linkall.  (nach  I.  Horváth).  Erklárungen: 
1.  Obertriadischer  Dachsteinkalk,  2.  Jurassischer 
Kalkstein,  Mergel,  Radiolarit,  3.  Unteraptischer 
Crinoideenkalk,  4.  Oberaptiseher  bunter  Tón,  5. 
Albischer  Requienienkalk,  6.  Cenomanischer  Tur- 
rilitenmergel,  7.  Isohypse  des  Grundgebirges,  8. 
Verwerfung,  9.  Meereshöhe  dér  Bohrlochmiindung 
und  des  Grundgebirges 


DDNy 

Ba  217  [órás 


6.  ábra.  A vizsgált  eocén  képződmények  fácies-szelvénye.  Jelmagyarázat:  1.  Tengeri  fácies, 
2.  Csökkentsósvízi  fácies,  3.  Édesvízi  fácies,  4.  Szárazföldi  fácies,  5.  Felsőkréta  turriliteses  márga, 

6.  Feltételezett  vető 

Abb.  6.  Faziesprofil  dér  untersuchten  Eozán-Bildungen.  Erklárungen:  1.  Meeresfazies,  2.  Brack- 
wasserfazies,  3.  Süsswasserfazies,  5.  Oberkretazischer  Turrilitenmergel,  6.  Vermutete  Verwerfung 


Császár:  Balinka  II.  kőszénterület  eocénje 


209 


annaV  ellenére,  hogy  mindkét  esetben  éppen  a két  ÉK-ibb  fúrásban  figyelhető  meg  a leg- 
kifejezettebben  és  legnagyobb  vastagságban  a szárazföldi  összlet  és  ugyanitt  van  a lim- 
nikus  és  paralikus  kőszéntelepek  közötti  rétegcsoportban  a nyomelemek  alapján  bizto- 
san elkülöníthető  rodokrozitos,  sziderites  fácies.  Már  a paralikus  kőszéntelep  képződéséig 
is  észrevehető  különbség  tapasztalható  az  üledékképződés  menetében  a két  ÉK-i  és  DNy-i 
fúrás  között.  Mindezek  alapján  nyilvánvaló,  hogy  az  eocén  kezdetén  még  kb.  egyszintű 
(vagy  ellentétes  morfológiájú)  medence  ÉK-i  része  intenzívebben  süllyedni  kezdett, 
aminek  eredményeként  létrejött  a medencealjzat  mai  morfológiája.  Ez  a süllyedés  azon- 
ban valószínűen  csak  törések  útján  hozhatott  létre  140  m-es  szintbeli  eltérést.  A lépcsős 
vetődési  rendszer  kis  vetőinek  iránya  az  alaphegység  szintvonalaival  és  egyben  a terület 
ÉK-i  részén  húzódó  ÉNy-DK-i  irányú  nagyvető  lefutásával  egyezően  valószínűsíthető, 
ami  pontosan  egyezik  az  egész  Bakonyra  jellemző  harántvetők  csapásával.  Az  alaphegy - 
ségtérképen  a 217.  és  219.  fúrások  közötti  szintvonalak  lefutásán  látszik,  hogy  törések 
a szintvonalakat  a 219.  fúráshoz  közel  eső  részen  már  nem  zavarták  meg.  Ennek  magyará- 
zata abban  keresendő,  hogy  kis  törések  beletorkolltak  a kissé  eltérő,  az  ÉK — DNy-i 
csapású  vetőben  kiékülő  haránt  vetőbe.  Ez  megfelel  a térkép  szintvonalgörbületének  is. 

Az  ÉK — DNy-i  csapásirányú  vető  egyezik  a kőszéntelepek  elterjedésének,  s 
egyúttal  a lápnak  természetes  határával.  Ezt  valószínűsíti  a diszlokációt  követő  üledék- 
képződés jellege,  ahol  az  anyag  a vetőtől  DK-re  eső,  ma  is  magasabb  szintben  levő 
mezozóos  képződmények  anyagával  azonos.  Ez  a DK-i  terület  a kőszénképződés  idején 
kiemelt  helyzetben  volt,  s itt  üledékképződés  biztosan  kimutatható  módon  csak  a felső- 
eocénben folyt. 

A lápperemi  elvékonyodás  a DK-i  perem  mentén  aHorváthl.  által  szerkesz- 
tett alaphegységtérképen  csak  helyenként  figyelhető  meg.  Ennek  oka  valószínűen  az  üle- 
dékképződés idején  is  élő,  mozgásban  levő  vetőben  keresendő. 

A jura  tűzkő  és  radiolarit  vastagsági  viszonyai  alapján  az  üledékképződés  kez- 
deti szakaszában  a szállítás  iránya  ÉNy-i  lehetett.  Az  ingresszió  pedig  a szárazföldi 
összlet  megléte  és  vastagsága  alapján  a Ny-i  és  DNy-i  irányból  valószínűsíthető.  A lim- 
nikus  összleten  belül  a parttól  távolabbi  két  fúrásban  homokkő,  sőt  a 217.  fúrásban 
konglomerátum  is  települ.  Ezek  a képződmények  a partmenti  két  fúrás  anyagából  nem 
kerültek  elő,  tehát  a részmedence  viszonylatában  a lehordási  terület  s így  az  üledékszál- 
lítás iránya  is  megváltozott.  A konglomerátum  anyagában  levő  szögletes,  mállott  tűzkő 
és  agyagtörmelék  föltétlenül  közeli  lepusztulásra,  ill.  helyi  áthalmozásra  utal.  Az  anyag- 
szállítás  ÉNy  és  DNy  közötti  irányból  történhetett. 

A megváltozott  lehordási  területre  ad  némi  felvilágosítást  a 217.  fúrás  két  réte- 
géből is  elvégzett  nehézásványos  vizsgálat,  melynek  eredménye  csökkenő  gyakorisági 
sorrendben:  epidot,  turmalin  (metamorf  és  pegmatitos),  gránát,  disztén,  mállott  amfibol, 
biotit,  klorit,  cirkon  és  kloritoid.  Az  opak  ásványok:  magnetit,  limonit  és  pirít  vagy  mar- 
kazitgömböcskék.  Szembetűnő  a metamorf  ásványok  dominanciája.  Az  üledékképződés 
oszcillatív  jellege  már  a legalsó  rétegekben  kiütközik.  Ezt  jelzi  előbb  a „tarka  agyag” 
kétszeri,  aztán  a szervesanyagtartalmú  rétegek  gyakori  visszatérte,  végül  a CaC03-tarta- 
lom  váltakozása  és  a különböző  faunaelemek  keveredése. 

Az  eocén  vulkanizmus  legkorábbi  adata  a 217.  fúrás  édesvízi  és  paralikus  kőszene 
közötti  rétegben  észlelt  biotitos  andezittufit. 


210 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


IRODALOM  - UTERATUR 

Balinka  II.  akna  összefoglaló  földtani  jelentése  1965.  Összeállította:  a Várpalotai  Üzemvezetőség 
Szilágyi  A.  — Földvári  né  VoglM.  (1958):  A ritkaelem  dúsulások  felismerésének  alapelvei. 
Budapest.  Kézirat.  — Földváriné  Vogl  M.  (1965):  Rétegazonosítás  nyomelemvizsgálatok  alapján. 
Mérnöki  Továbbképző  Intézet  kiadványa.  Budapest.  — Kopek  G.  (1964):  Kifejlődési  különbségek  okai  a 
Délnyugati  és  Északkeleti  Bakony  eocén  képződményeiben.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  az  1961.  évről,  pp.  295  — 306. 
— Kopek  G.  — Kecském  éti  T.  (1964) : A bakonyi  eocén  kőszéntelepek  keletkezési  körülményeiről. 
Földt.  Közi.  94.  pp.  340  — 348.  — Kopek  G.  — Kecskeméti  T.  (1965):  A felsőlutéci  transzgresszió 
az  Északkeleti  — Bakonyban.  Földt.  Közi.  95.  pp.  320  — 327.  - Krauskopf,  B.  (1955):  Sedimentary 
deposits  of  rare  metals.  Economic  geology.  Fiflieth  Anniversary  Volume  1905  — 1955.  Part  1.  — Oehl- 
sch  legel  (1961.):  Geochemische  Untersuchungen  an  nordhessischen  tertiáren  Braunkohlen.  Neues 
Jahrb.  fiir  Mineralogie  Abh.  Bánd  101.  Heft.  1.  — O 1 1 e,  M.  TT.  (1953):  Spurelemente in  einigen  deutschen 
Steinkohlen.  Chetnie  dér  Erde,  Zeitschrift  fiir  chem.  Mineralogie,  Petrographie,  Bodenkunde  und  Geochemi. 
Bd  16.  H.  3.  — Szádeczky  — Kardoss  E.  (1955):  Geokémia.  Budapest.  — Szádeczky— 
Karfloss  E.  (1952):  Szénkőzettan.  Budapest.  — T e 1 e g d i Roth  K.  (1935):  Adatok  a Déli  Vértes 
és  az  Északi  Bakony  földtani  viszonyaihoz.  MAFI  Évi  Jel.  1925—28.  pp.  115  — 126.  — Tömör  T.  J.  (1935) 
Az  Északi  Bakony  eocén  képződményeinek  sztratigráfiája  és  tektonikája,  Földt.  Közi.  65.  pp.  2 — 15.  — 
Vadász  E.  (1955):  Elemző  földtan.  Budapest.  — Vitális  I.  (1939):  Magyarország  szénelőfordulásai. 
Sopron. 

Geochemische  Untersuchung  des  Eozáns  im  Kohlengebiete  Balinka  II 

G.  CSÁSZÁR 

Dér  Gegenstand  des  vorliegenden  Aufsatzes  ist  eine  geochemische  Untersuchung 
dér  auf  mesozoischem  Untergrund  lagernden  früheozánen  Ablagerungen  im  Teilgebiet 
Balinka  II.  des  tertiáren  tíedimentationsbeckens  des  nordöstlichen  Bakonygebirges.  Als 
Grundlage  dér  Untersuchungen  dienten  5 Tiefbohrungen,  in  denen  in  einer  Máchtigkeit 
von  50  bis  70  m Ablagerungen  verschiedener  Fazies  — von  marin  bis  kontinental  — 
zu  finden  sind.  In  dér  Scliichtenfolge  überwiegeu  anfánglich  die  verwitterten  Trüm- 
mer  mesozoischer  Bildungen,  vor  allém  jurassicher  Hornsteine,  die  SO-lich  von  dér 
NO  — SW  gerichteten  grosseu  Verwerfung  auch  gegenwártig  zutage  treten  oder  in  dér 
Náhe  dér  Tagesoberfláche  lagern.  In  den  dér  soeben  erwáhnten  Verwerfung  naheliegenden 
Bolirungen  kommen  in  dér  Scliichtenfolge  die  tonigen,  in  den  weiter  entfernt  abgeteuften 
beiden  Bolirmigen  aber  eher  die  sandígen  Bildungen  zűr  Dominanz,  was  zugleich  von 
einem  Wechsel  dér  Richtung  des  Sedimeuttransports  zeugt.  Es  können  drei  grössere 
Abschnitte  von  Anháufmig  organischer  Substanzen  beobachtet  werden.  Von  diesen  sind 
in  den  im  iimeren  Raum  abgeteuften  Bohrungen  zwei  Abschnitte,  in  den  áusseren  Bohrun- 
gen  aber  nur  ein  Abschnitt  kohlenführend.  Über  den  kolilenfülirenden  Schichten  lagern 
zunáchst  Brackwasser-  und  dann  maríné  Mergel.  Die  Schichtfolge  dér  SO  von  dér  NO  — 
SW  gerichteten  Verwerfung  abgeteuften  einzigen  Bohrung  beginnt  mit  Brackwasser- 
schichten,  welchen  Kalksteinschichten  mit  Tuffitlagen,  dann  Mergelschichten  folgen. 
Das  Matériái  dieser  Bohrung  ist  jünger  als  jenes  dér  vorigen  vier  Bohrungen,  nach 
G.  Kopek  ist  es  obereozán. 

Ausser  den  spektroskopischen  Untersuchungen,  dérén  Ergebnisse  den  Hauptkem 
des  vorliegenden  Aufsatzes  lieferten,  benützte  Verfasser  auch  durch  andere  Methoden 
(Röntgendiffraktometrie,  CaCOa-,  Kalzit-Dolomit  — Verháltnis-Bestiimmmg,  paláonto- 
logische  Arbeit,  petrographische  Untersuchung  von  Diimischliffeu  und  kohlenpetrogra- 
phische  Untersuchungen)  erzielte  Ergebnisse.  Anhand  dieser  Augaben  versuchte  er  Grund- 
faziestypen  abzusondern  tmd  dadurch  eine  Schichteuidentifikation  durchzuführen. 

Von  den  kontinentalen  Ablagenmgen  bis  zu  den  Brackwasserbildtmgen  lásst  sich 
eine  allgemeine  Anreicherung  an  Spurenelementen  beobaehten.  Innerhalb  dieser  allgemei- 
neu  Erscheintmg  zeiclmen  sich  vor  allém  die  kohlenfiilirenden  Schichten  mit  ihrem 
áusserst  hohen  Spurenelement-Gehalt  aus,  doch  koinmt  gewissermassen  auch  ein  Unter- 
sehied  an  Spurenelementführung  zwischen  den  limnischen  und  den  paralischen  Kolilenzmn 
Ausdruck.  Mit  dem  hohen  CaC03— Gehalt  dér  Meeresablagertmgen  ist  gewöhnlich  eine 
gewisse  Verarnumg  an  Spurenelementen  verbunden.  Von  dieser  Regei  stellen  aber  Sr,  Mn 
und  Ba  eine  Ausnahme  dar. 

Im  Aufsatz  werden  die  Spurenelement-Gehalte  dér  einzelnen  Gesteinstypen  mit 
den  internationalen  Durclischnittswerten  verglichen.  Dabei  strebt  Verfasser  an,  eine 
Erklármig  dér  Konzentrierung  von  Spurenelementen  zu  gébén.  Daran  anschliessend  teilt  er 
die  Ergebnisse  von  einigen  speziellen  spektroskopischen  Untersuchmigen  (Pyrit,  Aragonit, 
Siderit,  Lösímgsrückstand  von  Kalkstein,  Schwermineralfraktion)  mit. 

Auf  Grund  dér  Konfiguration  des  Sedimentationsbeckens  macht  er  auf  Brüche 
von  kleinem  Ausmass  aufmerksam,  die  auf  dér  Karte  nicht  angegeben  sind.  Das  erste 
Auf  treten  des  eozánen  Vulkanismus  wird  zwischen  den  limnischen  und  den  paralischen 
Kohlenscliichten  angegeben. 


Co Ba V tfn®>  Ca Li (Sn  ®l  Un 


B)  Járulékos  anyagok:  t.  agyag,  2.  homok,  3.  kavics,  4.  lufit;  C)  Szcrvcsanyag-tartalom:  1.  kevés  szervesanyag  (kőszcncs  agyag);  O)  Kőzet- 
típusok: 1.  kriuoidcás  mészkő,  2.  homokos  mészkő,  3.  homok,  homokkő,  4.  k <5  szénien  esés  márgás  mészkő,  5.  mészkő,  6.  lufit,  7.  agyag,  8. 
agyagmárga,  9.  márga,  10.  mészmárga 

Abb.  3.  Gcologlschcs  Profil  dér  Bohrung  Balinka  — 239  mit  Angabcn  über  den  Kalzit-  und  Spurenclcmcnten-Gehalt.  Erklflrungen:  A)  Fazies: 
».  Brackwosscr.  2.  marin;  B)  Akzcssorische  Matcrlalien:  i-Ton,  2.  Sand,  3.  Schotter,  4,  Tuffit;  CJGehall  an  organischen  Substanzen:  1.  wcnig 
ITon  milBraunkohle);  Gcsteinstypen : 1.  Crinoideenkalkstein,  2. sandiger  Kalkstc-in,  3.  Sand,  Sandstein,  4.  Mcrgclkalk  mit  Kohlcmlínsen,  5.  Kalkstcin, 
6.  Tuffit,  7.  Tón,  8.  Tonmergcl,  9.  Mc-rgel,  10.  Knlkmergcl 


\ DUNAZÚG- HEGYSÉG  ÉSZAKI  RÉSZÉNEK  KŐZETTANI  ÉS 
FÖLDTANI  VIZSGÁLATA 

KORPÁS  EÁSZEÓ  - PEREGI  ZSOET  - SZENDREI  GÉZA 
(4  ábrával,  2 táblázattal) 


Összefoglalást  Szerzők  a Dunazúg-hegység  É-i  részéről  közölnek  kőzettani  és  föld- 
tani adatokat.  A dolgozat  központi  részét  a vulkáni  összlet  vizsgálata  alkotja.  Rögzítették 
az  egyes  vulkánitok  elterjedését,  egymáshoz  való  viszonyát,  a vulkáni  kitörések  sorrendjét. 
Értékelték  a vulkáni  kőzetek  kémiai  elemzéseinek  eredményeit,  ásványos  összetételét, 
szövetét,  valamint  a lezajlott  metavulkáni  átalakulási  folyamatokat.  A vulkanizmus  jellegét 
vizsgálva  megállapították  a kezdeti  szakaszokban  a szubvulkáni  képződmények  gyakoribb 
voltát,  illetve  a zárószakaszban  a rétegvulkáni  képződmények  túlsúlyát.  A befejező  tekto- 
nikai részben  a területen  is  kimutatták  a Dunazúg- hegységre  jellemző  ÉNy  — DK,  illetve 
ÉK  — DNy  irányú  töréseket. 

Földtani  felépítés 

Triász:nóri  emelet 

A dachsteini  mészkő  tömött,  kagylós  törésű,  sárgásfehér,  helyenként  vöröses 
színű  kőzet.  Erősen  töredezett,  uralkodó  litoklázis  irányai:  130° — i8o°/50° — 8o°,  2550 — 
275°/Ó5° — 750,  néha  karsztosodott.  A mészkő  összefügg  D-felé  a Dera-patak  dachsteini 
mészkövével,  illetve  ÉNy-felé  a Pilis-hegység  hasonló  kőzetkifejlődésével. 

Oligocén  : rupéli  emelet  / 

Sötétszürke  agyag,  agyagmárga  található  a területen  lemélyített  Pilismarót 
III.  fúrás  83 — 437  méterközében. 

Katti  emelet 

Mmd  a felszíni,  mind  a felszínalatti  üledékek  egyveretűek.  Szürke,  szürkészöld, 
sárga,  limonitfoltos,  változó  keménységű,  meszes,  kötött,  vagy  laza,  közép-,  finomszemű, 
helyenként  durva  homok,  agyag  betelepülésekkel.  Fő  ásványos  alkotórészei:  kvarc, 
muszkovit,  mellette  biotit,  kalcit,  ritkán  földpát  és  gránát.  Agyagásványai  főleg  mont- 
morillonit,  kevesebb  kaolinit  és  illit.  A karbonáttartalom  szélső  értékben  1 — 12%  között 
változik.  Szemcseeloszlási  vizsgálatok  alapján  partszegélyi  üledék.  Az  agyagrétegek 
általában  sötétszürke,  zöld,  olykor  fekete  színűek,  gyakran  töredezettek,  zsírfényű 
csúszási  lapokkal,  helyenként  mészkéreggel.  Keménysége  változó.  Néha  egészen  tömött, 
máshol  puha,  laza. 

Az  üledék  gazdag  mikrofaunát,  néha  igen  szegényes  makrofaunát  tartalmaz. 
A Malom-patak  völgy  felsőoligocén  üledékéből  a következő  makrofauna  elemek  kerül- 
tek elő:  Angulus  nysti  D e s h.,  Panopea  menardi  D e s h.,  Cardium  sp.,  Anomia  sp.,  G/y- 


212 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


cymeris  latiradiata  S a n d b.  (B  á 1 d i T.  meghatározása).  A 41x2.  sz.  fúrásban  végzett 
mikrofauna  vizsgálatok  alapján  a következő,  meglehetősen  általános  elterjedésű  alako- 
kat lehetett  meghatározni:  Rotalia  beccarii  I,  a m.,  Bolivina  punctata  d’  O r b Nonion 
commune  d’O  r b.,  Nonion  granosa  d’O  r b.,  Nonion  soldanii  d’O  r b.,  Globigerina  bulloides 
ham.,  Uvigerina  pygmea  d’Orb.,  Quinqueloculina  triangularis  d’O  r b.,  Anomalina 
granosa  Hantk.,  Eponides  umbonatns  R e u. 

Gyakoriak  a szivacstük,  Echinoidea- tüskék  és  Ostracodák.  A felsorolt  faunaegyüt- 
tes az  üledék  felsőoligocén  korát  bizonyítja. 


1.  ábra.  A terület  földtani  térképe.  Térképezték:  Korpás  L,-  — Peregi  Zs.  — Szendrei  G. 
J elmagyarázat:  Triász:  1.  Dachsteini  mészkő;  Oligocén:  2.  Homokos  agyag,  3.  Homok;  Helvét  i- 
tortonai:  4.  Gránátos  biotitos  dácit,  5.  Amfibolandezit  (a)  biotitos  amfibolandezit,  b)  hiperszténes  amfi- 
bolandezit,  c)  szubvulkáni  hiperszténes  amfibolandezit,  d)  hiperszténes  amfibol  telérandezit),  6.  Amfibol- 
andezit-agglomerátum  (a)  hiperszténes  amfibolandezit-agglomerátum,  b)  amfibolandezit-agglomerátum), 
7.  Amfibolos  pirocénandezit,  8.  Amfibolos  piroxénandezit-agglomerátum;  Pleisztocén:  9.  Nyirok,  10. 

Kösz;  Holocén:  11.  Kavics,  12.  Homok  és  ártéri  öntés,  13.  Fúrás. 

Abb.  1.  Geologische  Karte  des  Dunazug-Gebirges.  Aufgenommen  von  L.  Korpás  — Zs.  Peregi— 
G.  Szendrei.  Erklárungen:  Trias:  1.  Dachsteinkalkstein;  Oligozán:  2.  Sandiger  Tón,  3.  Sand; 
Helvet-Torton:  4.  Granatführender  Biotitdazit,  5.  Amphibolandesit  (aj  biotitführender  Amphibolandesit, 
b)  hypersthenführender  Amphibolandesit,  c)  subvulkanischer  hypersthenführender  Amphibolandesit, 
d)  hypersthenführender  intrusiver  Amphibolandesit),  6.  Amphibolandesit- Agglomerat  (a)  hypersthen- 
führender  Amphibolandesit- Agglomerat,  b)  Amphibolandesit- Agglomerat),  7.  Amphibolführender  Pyroxen- 
andesit,  8.  Amphibolführender  Pyroxenandesit- Agglomerat;  Pleistozan:  9.  hösslehm,  10.  Köss;  Holozán: 
xi.  Schotter,  12.  Sand  und  Schwemmsediment,  13.  Bohrung 


Korpás 


Peregi  — Szendrei  : A Dunazúg-hegység  északi  része  213 


Miocén:  helvéti  emelet 

Andezittufa.  A pilismaróti  Malom-patak  völgyében  a felsőoligocén  üledékre 
mintegy  20 — 30  cm  vastag  savanyú  andezittufa  települ.  Ásványos  összetétele:  földpát, 
kvarc,  gránát,  muszkovit,  biotit,  kalcit,  limonit. 

Gránátos,  biotiotos  dácit  és  változatai.  Szürke,  sárga, 
vörös  színű,  kemény,  litoklázisokkal  átjárt,  táblás  elválású  kőzet.  A plagioklász  labrado- 
rit.  A plagioklász  gyakran  agyagos,  a színes  ásványok  opacitos  elváltozást  szenvedtek. 
Szövete  hialo-pilotaxitos,  olykor  folyásos.  Változatai:  leukodácit,  oxidácit,  sávos  dácit. 
A Szőke-forrás  völgyének  oxidáeitja  néha  teljesen  kifakult,  leukodácittá  alakult.  A pilis- 
szentléleki  tető  sávos  biotit  dácit  ja  vörös  és  fekete  sávokból  áll.  A fekete  sávok  tömöreb- 
bek, a vörös  sávok  porózusabbak,  limonitban  gazdagok,  gyakoriak  az  agyagásványok 
és  kevesebb  a kőzetüveg,  mint  a fekete  sávokban.  Folyásos  szövetű.  A földpátlécek  ori- 
entált elhelyezkedésűek  és  a porfiros  elegyrészeket  körbefollyák. 

Biotitos  amfibolortoandezit  és  változatai.  Vörösesszürke, 
zöldesszürke,  tömör  kőzet.  Az  alapanyag  apró  plagioklász  és  amfibol  kristályokból  áll. 
A földpátok  összetétele:  Ab14An56 — Ab37An63  között  változik.  Másodlagos  keletkezésű 
ásványai:  montmorillonit,  szericit  és  kalcit.  Opak  ásványai  főleg  magnetit  és  limonit. 
Szövete  pilotaxitos,  illetve  mikroholokristályos  porfiros.  Változatai:  a biotitos  amfibol- 
oxiandezit  vörös,  vörösbama  színű,  mállott  felületű,  kemény,  kissé  üveges  kőzet.  A föld- 
pátok agyagásványosan,  a színes  ásványok  opacitosan  változtak  el.  A biotit  kristályok- 
nál a Correns  — Rimsait  s-féle  lebontódási  sor  valamennyi  átmenete  megfigyel- 
hető. A biotitos  amfibolkarboandezit  vörösbarna  színű,  erősen  mállott  kőzet.  Töredezett, 
repedezett  felületén  limonitos,  illetve  kalcit  kiválások,  kérgek  láthatók. 

Tortonai  emelet 

Hiperszténes  amfibolortoandezit,  amfibolandezit  és 
változatai.  Üde  állapotban  szürke  színű  kőzet.  Az  alapanyag  gyakran  agyagosán 
elváltozott.  Általában  plagioklászból,  színes  elegyrészekből  és  a szub vulkáni  kőzet- 
típusnál olykor  kevés  kvarcból  áll.  A földpátok  összetétele:  Ab20An80— Ab30An70  között. 
A szubvulkáni  kőzetek  mikroholokristályos  porfiros,  a felszíni  lávakőzetek  hialo-pilota- 
xitos szövetűek.  Változatai:  szubvulkáni  hiperszténes  amfibolandezit,  hiperszténes  amfi- 
boloxiandezit,  amfiboloxiandezit  és  hiperszténes  amfibolkarboandezit.  Szubvulkáni 
hiperszténes  amfibolandezitet  tártak  fel  a duna-medri  4x11  sz,  és  4113  sz.  fúrások.  A felső- 
oligocén rétegekbe  nyomult  szubvulkáni  testnek  csupán  egy  részét  harántolták  a fúrások. 
Eredeti  kiterjedése  (a  fúrásoktól  D — Dk-re)  valószínűleg  nagyobb  lehetett  a jelenlegi- 
nél. Ennek  igazolására  végeztük  el  a 4112  sz.  fúrás  szubvulkáni  hiperszténes  amfibolan- 
dezitjéből  és  a visegrádi  országút  rnelletti  felhagyott  kőfejtő  hiperszténes  amfibolande- 
zjtjéből  származó  kőzetminták  összehasonlító  vizsgálatát  (I.  táblázat). 

Plagioklász  összetétel  a két  kőzetfajtában  azonos:  Ab30An70 — Ab16Ang4.  Opak  ásvá- 
nyaik pirít  és  limonit.  Szövetük  mikroholokristályos  porfiros. 


A spektroszkópiai  vizsgálatok  összehasonlító  adatai 
g/t-ban 


B 

Mn 

Cu 

Pb 

Ga 

Sn 

V 

Ti 

Cd 

Ag 

Zn 

Ni 

Co 

Sr 

Cr 

Ba 

4111/66,5  m 

I 

580 

2500 

400 

0,2 

,200 

2 

IOOO  — 
IOOOO 

2 

o.4 

1300 

0,2 

0,1 

400 

o,1 

280 

Kőfejtő 

1,6 

800 

2500 

600 

0,2 

300 

3 

1000  — 
IOOOO 

4 

o,5 

1300 

0,2 

0,1 

500 

0,1 

500 

A vulkánitok  átlagos  ásványos  összetétele  százalékban 
Durchschnittliche  Zusammensetzung  dér  Vulkanite  in  °/ 


214 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


tű'CÖ  'CÖ 

< > 


I I 


co  n m 

11^1 
OO  co 


n-  o 

M CO 

III?? 

o o 


I ^ I 


p. 

: 


VO  od  OO 


I I I 


I I Ilii 


I Ilii 


I I I I Ilii 


'O  cd  ^ 5 

Ő -0  % 

N + n 


, S'  « 
5” 

gdJiO  1 

O N _1_  »0 

O tn  < 


II  m | 
o o -o 


tű 

< 


4$  (fi 
— V 

Sá  44 


I I 


1 1 Ilii 


i2.2  43 


I I vg  I 
o o o 


0 2 

3 3 


K 44  n 
CJ  _ o 

rÖÍ ’Ö 
E j-i  cö 


O O o ’ 


N 

.*4;  v 
'O 


0 a 
,&8 


VO  „ 

O cö 


O £ 


~ •“ 


'cö 


te 

tű  'Cö  'J5 
'■NO 

tű  n 


cö  .£- 


B o 

*5: '■4  -cö 

CíS4) 
c?  cö  SS 


4á  O 
tű  .a 
tű£ 

B a £ 

5.-  CÖ 


ű CÖ  CÖ  O O 

•S'3  s fi 

X x cö  Cö 

0000 

U 'rí  U U 


N.H  N a 
. -fi  tű  47 

N ^ ^ CÖ 

in  % í-  ^ o 

• .2-  U.2-  2 

fia  sia  § 

4 > Q 


cd  cd 

I 

o o 


ÖT3  2 
C S ~ 
fi 

OO  a- 


4fi  .^45  X ;ű 


tű  cö 
tű  S 
CÖ  3 


tű  .*4 
00*2  o 
Cö  £ ~ 

< a 


“ a-i  »-r 


B B 
< < 


Korpás  — Peregi  — Szendrei  : A Dimazúg-hegység  északi  része  215 


A spektroszkópiai  vizsgálati  adatok  a két  kőzet  azonosságát  valószínűsítik.  Ugyan 
csak  emellett  szól  a 4096,  4095,  262,  4113  és  216  sz.  fúrások  kőzetanyagának  ásvá- 
nyos összetétele  is.  A hiperszténes  amfiboloxiandezit  és  amfiboloxiandezit  színe  az 
elbontottságtól  függően  feketétől  a vörösig  változik.  A színes  elegyrészek  legnagyobb 
része  opacitosodott,  limonitosodott.  A földpátok  agyagosodtak. 

A hiperszténes  amfibolortoandezit  szubvulkáni  nívóban  erősen  karbonátosodott 
hipo  vulkánit  ja  a hiperszténes  karboandezit.  Elterjedése  csekély,  mivel  a 4112  és  a 4113 
fúrások  szubvulkáni  hiperszténes  amfibolandezitjének  legfelső,  közvetlenül  az  üledékkel 
érintkező  szintjében  mutatkozik.  Vastagsága  maximálisan  50 — 100  cm.  Az  alapanyag 
erősen  kalcitosodott.  A fenokristályok  mintegy  kalcitba  „ágyazódtak”.  Fő  elegyrészei: 
plagioklász,  zöld-  és  barnaamfibol,  kalcit  spektroszkópiai  vizsgálati.  Kevés  elváltozott  hi- 
persztén,  alárendelten  agyagásványok  mutatkoznak.  Opak  ásványai  főleg  pirít  és  limonit. 

Hiperszténes  amfibolandezit-agglomerátum.  A terület 
legelterjedtebb  képződménye.  Az  agglomerátum  bombákból  és  kötőanyagból  áll.  A bom- 
bák leggyakrabban  ököl-,  emberfejnagyságúak,  de  óriási  tömbökben  is  előfordulnak. 
Anyaguk  lúperszténes  amfibolandezit,  amfibolandezit  és  ezek  változatai.  A kötőanyag 
főleg  tufa,  agyagosodott  tufa,  illetve  láva.  Az  agglomerátumrétegek  között  változó  vas- 
tagságú tufabetelepülések  találhatók.  Főleg  amfibol-  és  piroxénaudezittufa  változatok. 

Az  összehasonlításból  (I.  táblázat)  kitűnik,  hogy  a dunabalparti  hiperszténes 
amfibolandezit-agglomerátumra  hiperszténben  gazdagabb  és  amfibolban  szegényebb 
bombák  a jellemzőek.  A dunabalparti  agglomerátumra  jellemző  kőzettípusok  vannak 
a Dunazúg-hegység  agglomerátumában  is,  de  ezek  a bombák  az  idősebb  agglomerátum- 
rétegekben  mutatkoznak. 

Amfibolandezit-agglomerátum.  Az  amfibolandezit-agglomerátum 
takarószerűen  helyezkedik  el  a hiperszténes  amfibolandezit-agglomerátum  felett.  A bom- 
bák anyaga  amfiboloxiandezit  és  amfibolandezit.  A színes,  porfiros  elegyrészek  zöld- 
amfibol  és  oxiamfibol,  alárendelten  hipersztén.  Porfiros  plagioklászainak  átlagos  összeté- 
tele: Ab29An72.  Az  alapanyag  magnetitből,  amfibolból,  földpátból,  kőzetüvegből  és  agyag- 
ásványból áll.  Szövete  az  átmeneti  görbetípushoz  áll  közel. 

Hiperszténes  amfibolos  telérandezit.  Átlagos  ásványos  össze- 
tételét az  I.  táblázat  mutatja.  Á jelentősebb  mértékű  endometamagmás  folyamatok 
során  a kőzet  oxiváltozatai  keletkeztek. 

Pszeudoagglomerátum.  A kihűlési  padosság  és  a litoklázisok  a lávakő- 
zetek kockaalakú  elválását  eredményezték.  Ebből  fokozott  kémiai  bomlás  hozta  létre  a 
pszeudoagglomerátumot.  Egyes  darabok  teljesen  elbomlottak,  mások  ujjasán  szabály- 
talan alakot  öltve  épségben  maradtak  és  beágyazásokként  helyezkedtek  el  az  elbontott 
kőzetanyagban.  A lávapadok  között  leggyakoribbak  ezek  a pszeudoagglomerátum  típu- 
sok. Néha  egyetlen  darabon  is  megfigyelhető  a különböző  mértékű  oxidáltság  az  egyes 
fokozatok  közötti  átmenettel. 

Amfibolos  piroxénortoandezit.  Friss  állapotban  szürke,  barnás- 
szürke színű  kőzet.  Gyakran  elváltozott,  színe  ilyenkor  sárgás,  vörösbarna,  szürkés- 
fekete. Alárendelten  diopszidot  és  augitot  is  tartalmaz.  A földpát  összetétele  Ab23An75 — 
— Ab15An8S  között  változik.  Szövete  mikroliolokristályos  porfiros. 

Amfibolos  piroxénandezit-agglomerátum  és  tufa.  A tu- 
fás  kötőanyagban  mogyoró-,  dió-,  ököl-  és  tömbnagyságú  uralkodóan  piroxénhidroan- 
dezit  és  amfibolos  piroxénhidroandezit  bombák  figyelhetők  meg.  Szöveti  görbéje  a megfe- 
lelő lávához  hasonló,  de  a kisebb  szemcsenagyságok  felé  eltolódott,  ami  a hidroandezi- 
tesedéssel  magyarázható.  Az  alárendeltebben  megfigyelhető  amfibolos  ortoandezit  bom- 
bák fő  elegyrészei  limonitos  amfibol,  magnetit  és  agyagosodott  földpát.  Az  alapanyaguk 
öldpátlécekből,  amfiboloszlopokból,  magnetitből  és  agyagásványokból  áll. 


216 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


Kémiai  elemzések  II.  táblázat  — Tabelle  II. 

Chemische  Analysen 


Siö2 

TiO. 

ai2o3 

Fe203 

FeO 

CaO 

MgO 

MnO 

Gránátos  biotitleukodacit 
Pilisszentkereszt 
Gránátos  biotitleukodacit 

68,6; 

— 

14,4c 

— 

4,ii 

2, IC 

0,8c 

— 

Régi  Kálvária-hegy 
Gránátos  biotit 

66,02 

o,i£ 

17,64 

1,78 

o,95 

0,9C 

0,2C 

0,25 

Szőke-forrás 
Hiperszténes  biotitdacit 

65,38 

0,04 

17,81 

2,82 

0,04 

2,21 

o,33 

0,04 

Peres-hegy 
Gránátos  biotitdacit 

66,74 

0,28 

15,88 

2,33 

1,50 

3,77 

o,57 

0,42 

Csikóvár 

Biolitos  amfibolandezit 

62,79 

0,28 

18,88 

1,84 

1,68 

4,63 

o,34 

0,07 

Apátkúti-völgy 
Biotitos  amfibolandezit 

56,8 

0,6 

17,7 

5,8 

1,2 

8,7 

2,7 

0,1 

Apátkúti-völgy 
Biotitos  amfibolandezit 

55,7 

— 

22,2 

6,7 

— 

6,3 

i,5 

0,7 

Apátkúti-völgy 
Biotit  amfibolandezit 

52,5 

0,6 

18,7 

4,7 

1,2 

7,8 

3,i 

0,1 

Ördögbánya 

Vörös  hipersztén  amfibolandezit 

55,75 

— 

22,19 

6,71 

— 

1,47 

6,27 

0,77 

Kesztölc 

Hiperszténes  amfibolandezit 
Pilissztkereszt 

56,22 

0,68 

19, !7 

6,51 

0,27 

6,22 

3,77 

0,11 

Dobogókői  gerinc 
Hiperszténes  amfibolandezit 
Pilissztkereszt 

56,41 

0,60 

19,78 

5,65 

2,12 

4,83 

1,67 

0,50 

Kanyargós-patak 
Hiperszténes  oxiandezit 

55,54 

0,50 

19,90 

4,69 

2,31 

5,25 

3,16 

0,49 

Kanyargós- patak 
Hiperszténes  amfibolandezit 

58,37 

0,49 

17,08 

7,32 

0,47 

5,82 

2,95 

0,72 

Pálbükkalja 

Amfibolandezit 

57,97 

0,77 

17,66 

2,75 

3,32 

6,03 

3,27 

0,14 

Prédikálószék 

Hiperszténes  amfibolandezit 

52,39 

, 1,01 

21,44 

5,18 

1,26 

7,21 

i,33 

0,25 

Mátyás  kőfejtő 
Hiperszténes  amfibolandezit 

59,o 

0,7 

17,5 

2,6 

2,8 

2,6 

2,7 

0,1 

Nagykeserűs 

Hiperszténes  amfibolandezit-pseu- 
doaggl. 

55,o 

0,83 

17,29 

1,42 

5,04 

7,72 

3,oo 

0,11 

Pilissztkereszt 
Hiperszt.  amf.  and.-aggl. 

56,71 

0,55 

I9,9i 

5,57 

2,30 

5,33 

2,11 

0,46 

Pilisszentkereszt  — Dobogókő 
Amf  ibolandezit-aggl . 

56,41 

0,60 

19,78 

5,65 

2,12 

4,83 

1,67 

0,50 

Lukács-árka 
Amf  ibolandezit-aggl . 

56,02 

— 

21,33 

4,68 

2,10 

7,49 

2,47 

0,05 

Vadálló  kövek 
Hiperszt.  amf.  and.-aggl. 

53,69 

— 

22,53 

3,72 

1,87 

7,43 

0,78 

- 

Szentmihály-hegy 

Andezittufa 

53,5 

0,8 

20,1 

4,9 

1,7 

7,9 

3,5 

0,1 

Dobogókő 

Diops.  hiperszt.  and. 

66,43 

0,29 

18,01 

1,82 

1,90 

4,71 

0,90 

0,06 

Rám-hegy 

Piroxénandezit 

57,77 

1,04 

17,63 

2,75 

3,66 

6,06 

3,15 

0,14 

Prépost-hegy 
Hiperszt.  diops.  and. 

5G96 

— 

21,36 

5,05 

1,35 

8,06 

2,67 

0,09 

Prépost  hegy  — Dömös 
Piroxénandezit 

52,87 

0,93 

17,72 

3,73 

00 

CM 

8,77 

3,53 

0,09 

Dömörkapu 

Piroxénandezit 

53,77 

0,91 

17,29 

3,69 

4,56 

8,23 

» >07 

0,14 

Gyopár-forrás 
Piroxénes  oxiandezit 

56,45 

0,73 

18,28 

4,96 

2,57 

6,86 

1,09 

0,10 

Malompatak-völgy 
Hiperszt.  diopsidandezit 

52,69 

22,03 

4,83 

1,18 

8,15 

2,12 

0,09 

Dömös 

Amf.  hiperszt.  andezit 

52,9 

0,9 

1 7,7 

3,7 

2,8 

8,8 

3,5 

O,1 

Pálbükktető 

57,85 

0,79 

17,06 

3,90 

3,05 

5,68 

3,38 

0,10 

Korpás— Peregi  — Szendrei  : A Dunazúg-hegység  északi  része  2 1 7 


P-.Os 

Na.O 

k2o 

H,0- 

h2o  + 

coa 

Izzítási 

veszteség 

Gliihverlust 

Összesen 

Zusam- 

men 

Elemző 

Analysiert  von 

- 

1,42 

4,77 

— 

• 4,35 

- 

- 

100,67 

Somaranga 

0,32 

3,59 

3,05 

1,88 

2,99 

- 

99,84 

Zelenka  T. 

- 

3,05 

3,72 

2,48 

2,44 

4,92 

100,78 

Peregi  Zs. 

0,32 

3,78 

2,12 

0,40 

1,72 

- 

- 

99,13 

Zelenka  T. 

0,31 

3,56 

2,78 

0,89 

1,74 

- 

- 

99,98 

Sűrű  J.  BaO  0,10  Cl  0,01 
ZrOj  0,02  S 0,06 

0,1 

i,7 

2,3 

1,2 

1,5 

0,1 

— 

100,5 

Sűrű  J. 

- 

3,8 

2,0 

- 

- 

- 

- 

99,3 

Lengyel  E. 

- 

2,6 

2,9 

4,2 

- 

- 

- 

98,4 

Korpás  L. 

- 

3,75 

2,01 

- 

- 

- 

- 

98,92 

Lengyel  E. 

- 

2,96 

1,66 

0,01 

1,65 

- 

- 

99,ii 

Guzy  K-né 

- 

2,39 

1,49 

2,18 

2,78 

- 

- 

100,40 

Zelenka  T. 

- 

2,67 

2,91 

0,93 

2,73 

- 

- 

100,08 

Zelenka  T. 

- 

2,76 

1,81 

1,02 

0,35 

■ - 

- 

99,36 

Zelenka  T. 

0,1 7 

2,28 

2,03 

1,56 

1,82 

0,72 

- 

100,49 

Emszt  K. 

- 

3,05 

3,47 

1,71 

- 

- 

- 

98,44 

Peregi  Zs. 

0,1 

2,8 

3,0 

1,7 

1,3 

0,1 

- 

100,6 

Sűrű  J. 

0,16 

3,16 

3,26 

1,42 

2,0  7 

0,19 

- 

100,67 

Takáts  T. 

- 

2,66 

1,65 

2,54 

1,40 

- 

- 

101,19 

Zelenka  T. 

- 

2,39 

1,49 

2,l8 

2,78 

- 

- 

100,40 

Zelenka  T. 

. - 

2,87 

2,04 

0,65 

- 

- 

99,70 

Szendrei  G. 

- 

3,02 

3,32 

0,83 

- 

- 

- 

97,19 

Peregi  Zs. 

— 

3,i 

2,5 

i,4 

- 

- 

- 

99,7 

Korpás  L- 

0,12 

1,38 

0,93 

1,02 

1,10 

■*- 

- 

99,10 

Jugovics  L-ZrO  0,17 

SzO  0,1 1 BaO  1,05 

0,04 

2,79 

2,00 

1,76 

0,88 

0,24 

— 

99,91 

Emszt  M. 

- 

3,68 

2,10 

0,68 

0,67 

- 

G35 

97,67 

Szendrei  G. 

- 

2,95 

2,72 

1,97 

1,81 

0,21 

- 

100,32 

Takács  T. 

0,21 

4,04 

2,56 

0,48 

0,75 

- 

- 

100,93 

SrO  0,12  BaO  0,10 
Takács  T.  Cl  0,01 

0,25 

3,8o 

1,86 

1,89 

0,86 

— 

— 

100,00 

SrO  0,12  BaO  0,08  Cl  0,07 
Takács  T.  S 0,07 

3,04 

1,78 

1,38 

0,65 

- 

2,03 

97,94 

Szendrei  G. 

0,2 

2,9 

2,7 

2,0 

1,8 

0,2  I 

- 

100,2 

Sűrű  J. 

0,23 

2,60 

1,84 

1,67 

1,95 

- 

- 

100,10 

Serényi  E. 

218 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


Kőzettani  — geokémiai  értékelés 

1.  Kémiai  elemzések 

A következőkben  közöljük  a Dunazúg-hegység  egyes  vulkáni  kőzeteiről  készített 
kémiai  elemzések  összesítő  táblázatát.  (II.  táblázat). 

A kémiai  elemzések  alapján  a Dunazúg-hegység  egységes  vulkáni  fejlődéstörténe- 
tében az  idősebb  vulkáni  képződményektől  a fiatalabb  vulkánitok  felé  fokozatos  bázisoso- 
dás  figyelhető  meg.  Ez  egyben  területi  elkülönültséget  is  jelent,  mivel  a hegység  D-i 
részén  savanyúbbak  az  egyes  amfibolandezitképződmények  és  gyakoribb  a dácit,  amíg 
a hegység  É-i  részén  a bázisosabb  amfibol-  és  piroxénandezittípusok  mutatkoznak.  Szem- 
beötlő, hogy  mind  a dácit-,  mind  az  andezitkőzetek  bázisosabbak  a D a 1 y-féle  átlag- 
értékeknél. Feltűnő  továbbá,  hogy  a hegység  É-i  részén  a vulkáni  kőzetek  Ca-tartalma 
magasabb,  mint  a hegység  D-i  részén.  Ez  a jelenség  egyrészt  az  É-i  rész  andezittípusainak 
bázisosabb  összetételével,  másrészt  az  É-i  területek  erősebb  tektonizáltságával  és  utó- 
vulkáni működéssel  magyarázható.  Az  É-i  területek  lávaképződményei  erősebben  össze- 
töredezettek,  mint  a D-i  területek  vulkáni  kőzetei.  Ugyanez  a jelenség  az  egyes  vulkáni 
ciklusokon  belül  is  megfigyelhető.  (É-i  és  D-i  része  dáitja  és  agglomerátumai.)  Említésre 
méltó,  hogy  a hegység  középső  részén  található  kőzettípusok  K-tartalma,  függetlenül  a 
kőzet  típusától  és  a kitörés  módjától,  nagyobb  a D a 1 y-féle,  illetve  a környezet  más  kőze- 
teinek K„0  értékénél  (kb.  1.5%-al).  Ez  is  valószínűleg  a hegység  központi  résziek  erős 
tektonikai  igénybevételével  és  utóvulkáni  hatásokkal  kapcsolatos. 

2.  Nyomelemzések 

A nyomelemeloszlás  vizsgálata  során  kiderült,  hogy  a lebontott  elváltozott  vulkáni 
kőzetek  Cu,  Ni,  Mii  koncentrációja  az  ép  vulkánitokhoz  képest  csökken.  A területen 
levő  szubvulkáni  andeziteknél  a kalkofil  elemek  mennyisége  általában  egy  nagyságrend- 
del nagyobb  a hasonló  típusú  lávakőzetek  kalkofil  elemtartahnánál  (Cu,  Zn,  Ag,  Sn). 
Ez  a jelenség  a szubvulkáni  helyzettel  magyarázható. 

3.  Ásványos  összetétel,  szövet,  kristályossági  fok 

Az  egyes  kőzetek  ásványos  összetételét  vizsgálva  a következő  megállapítások  adód- 
nak (I.  táblázat) : Az  egyes  kőzetfajták  leggyakoribb  színes  ásványa  az  amfibol,  amely 
az  összes  képződményeken  megtalálható.  Az  amfibol  mennyisége  az  amfibolandezitlá- 
váktól  az  amfibolandezit-agglomerátum  képződmények  felé  nő,  az  amfibolos  piroxén- 
andezitképződményekben  pedig  az  amfibol  mennyisége  csökken.  Leggyakoribb  piroxén 
a hipersztén.  A hipersztén  mennyisége  a fiatal  vulkánitokban  ugrásszerűen  megnő.  Az 
Az  egyes  szakaszokban  az  idősebb  vulkáni  képződmények  hiperszténben  gazdagabbak, 
amfibolban  szegényebbek,  mint  az  ugyanezen  szakasz  fiatalabb  vulkáni tjaiban. 

Az  egyes  vulkáni  ciklusokban  az  idősebb  vulkánitok  porfiros  földpátjai  savanyúb- 
bak a fiatalabb  vulkánitok  földpátjainál.  Az  egyes  kőzetek  kristályosodási  fokát  és  szö- 
vetét vizsgálva  megállapítható,  hogy  az  egész  vulkáni  ciklusban  a fiatalabb  vulkánitok 
kristályosabbak,  mint  az  idősebb  vulkáni  képződmények.  A kristályossági  fok  megíté- 
lését a kőzetüveg  átkristályosodási  folyamatai  megnehezítik.  (A  kiértékelésnél  az  átkris- 
tályosodott szferolitos  üveget  is  az  üvegmennyiségbe  számoltuk.)  Az  egyes  kőzettípu- 
sokon belül  a szövetben  jelentős  különbség  csupán  a szubvulkáni  és  a lávakőzetek  szö- 
vetei között  mutatkozik.  A hiperszténes  amfibolandezit  típusaiban  a szubvulkáni  kőzet 
szövete  mikrobolokristályos  porfiros,  míg  ezzel  szemben  a lávakőzeteké  pilotaxitos. 


Korpás  — Peregi  — Szendrei:  A Dunaziig-hegység  északi  része  2 1 9 


A legfiatalabb,  ambibolos  piroxénandezit-lávakőzetek  szövete  szintén  mikroholokris- 
tályos.  * 

4.  Vulkáni  átalakulási  folyamatok 

Hipovulkanitok.  Biztosan  kimutatható  hipovulkanitok  csak  a Duna 
medrében  (4112,  4113  fúrások)  figyelhetők  meg.  A felsőoligocén  üledékbe  nyomult  szub- 
vulkáni  hiperszténes  amfibolandezit  legfelső,  az  üledékkel  közvetlenül  érintkező  szintje 
szenvedett  karboandezites,  hipomagmás  átalakulást,  kis  elterjedésben,  mintegy  50 — 100 
cm  vastagságban.  A karbonátosodást  a hiperszténes  amfibolandezit  láva  idézte  elő, 
amely  az  üledékbe  benyomulva,  kontakt  hatásával  mobilizálta  annak  CO,-tartahnát 
és  ez  az  üledék  legalsó  és  a szubvulkáni  test  legfelső  szintjeiben  CaC03;  alakjában  kiválva 
eredményezte  a karboandezit  kialakulását. 

Endometavulkanitok.  Az  endometavulkanitok  elterjedése  a telérvul- 
kanitokhoz  kapcsolódik,  törések  mentén  találhatók.  Az  átalakulási  folyamatok  során  az 
amfibol  opacitosodott,  a földpát  agyagásványosodott  és  koncentrikus  héjazottságú 
kvarcbekérgezés  is  megfigyelhető.  A repedések  mentén  felszálló  oldaltokból  helyenként 
önálló  kvarctelérek  képződtek.  A hidrotermális  hatás  erőssége  szerbit  liidro-,  leuko-, 
oxi-  és  opacitos,  lbnonitos  típusok  jöhettek  létre.  Előfordulás:  Magas-hegy,  Len-hegy, 
Akasztó-hegy,  Sózórét,  Prédikálószék  K-i  előtere. 

Exometavulkanitok.  Exometavulkáni  alakulások  a terület  erősen  össze- 
tört képződményeiben  figyelhetők  meg,  néhány  mm  — cm-es  rétegekben.  A kőzetek 
opacitos,  lbnonitos  és  agyagásványos  elváltozásnak.  Ezt  az  átalakulási  folyamatot 
felszíni  hatások  idézték  elő.  Ilyen  exometavulkáni  átalakulás  révén  keletkezett  a gráná- 
tos biotit-oxidáeit  (Szőke-forrás,  Öregvágás)  és  az  oxiamfibolanclezit  (Cukorsüveg,  Nagy 
Disznó-hegy,  Prédikálószék,  Keserű-gerinc).  Az  exometavulkanitokhoz  sorolható  a psze- 
udoagglomerátum  is. 

Földtani  fejlődésmenet 

A terület  legidősebb  képződménye  a felsőtriász  11  ó r i emeletébe  tartozó  dacli- 
steini  mészkő.  A triásznál  fiatalabb  és  a középsőoligocénnél  idősebb  üledékek  a vizsgált 
területen  nem  ismeretesek.  A középsőoligocén  szürke  agyag,  agyagmárga  kőzetei  csak  a 
Pilismarót  III.  sz.  fúrásban  találhatók. 

A felsőoligocén  törmelékes  összlet  nemcsak  mélyfúrásban,  hanem  fel- 
szbien  is  ismeretes  partszegélyi  üledékek  formájában.  A fúrási  szelvényekből  megismert 
nagy  vastagságú  felsőoligocén  az  ídedékképződéssel  lépést  tartó  tengerfenék  süllyedésre 
utal.  A helyenként  agyagosabb  és  durvahomokosabb  betelepülések  kisebb  mértékű  ten- 
gerfenék ingadozásra  vezethetők  vissza. 

A h elvéti  emelet  tengeri  üledékei  a felszínen  nem  mutatkoznak.  A területen 
a vulkáni  működés  első  nyomai  a Malom-patak  völgyében  figyelhetők  meg.  Itt  szórt  vul- 
káni törmelékanyag,  andezittufa  települ  a felsőoligocén  üledékre.  A vulkáni  működést 
a terület  erőteljes  kiemelkedése  előzhette  meg,  illetve  ez  a kiemelkedés  esetleg  a vulkáni 
működéssel  egyidejűleg  történhetett.  Ennek  eredményeként  a terület  szárazulattá  vált. 
A vulkáni  törmelékanyag-szórást  a terület  É-i  és  D-i  részén  gránátos,  biotitos  dácit  fel- 
törések követték.  Ugyancsak  a helvéti  emeletbe  sorolható  az  Apátkúti-völgy  biotitos 
amfibolandezitje  is. 

A vulkanizmus  atortonai  emeletben  folytatódott  a megelőző  kitörések  anya- 
gánál bázisosabb  összetételű  andezitekkel.  A kitörési  sorrend  a települési  viszonyok  alap- 
ján a következő  volt:  hiperszténes  amfibolandezit,  hiperszténes  amfibolandezit-agglo- 


220 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


merátum,  amfibolandezit-agglomerátum.  Az  amfibolandezit-agglomerátumot  amfibo- 
los  piroxénandezit-lávaömlések  és  tufaszórások  követték.  Ezek  a kőzetféleségek  főleg 
a vizsgált  terület  É-i  részén  figyelhetők  meg. 

A vulkáni  működés  kezdeti  szakaszában  igen  gyakoriak  a szubvulkáni  kifejlődé- 
sek, szemben  a vulkáni  működést  lezáró  fázisok  rétegvulkáni  jellegével.  A szubvulkáni 
kifejlődések  leggyakrabban  dácitok,  alárendeltebben  biotitos  amfibolandezitek  (Viseg- 
rád  II.  sz.,  fúrás),  illetve  hiperszténes  amfibolandezitek  (4112.,  4113.  sz.  fúrások). 

Szubvulkáni  testet  tártak  fel  a Duna  medrében  a 4112  és  a 4113.  sz.  fúrások.  A fel- 
sőoligocén  rétegekbe  nyomult  szubvulkáni  test  helyzetét  az  2.  ábra  mutatja. 


2.  ábra.  Hegyestető  — Apátkúti-völgy  földtani  szelvénye.  Jelmagyarázat:  Oligocén:  1.  Homok, 
Tortonai:  2.  Amíibolandezit  (a)  hiperszténes  amfibolandezit,  b)  szubvulkáni  hiperszténes  amfibolandezit)  - 

3.  Hiperszténes  amfibolandezit-agglomerátum,;  Pleisztocén:  4.  bősz,  5.  Törés,  6.  Feltételezett  törés,  7; 

Fúrás 

Abb.  2.  Geologisches  Profil  durch  Hegyestető  — Apátkút-Tal.  Erklárungen:  Oligozán:  1.  Sand> 
Törtön:  2.  Amphibolandesit  (a)  hypersthenführender  Amphibolandesit,  b)  subvulkanischer  hyperstheni 
führender  Amphibolandesit),  3.  Hypersthenführender  Amphibolandesit- Agglomerat;  Pleistozán:  4.  köss- 
5.  Bruch,  6.  Vermuteter  Bruch,  7.  Bohrung 


A szubvulkáni  test  eredeti  kiterjedése  (a  fúrásoktól  D — DK-re)  nagyobb  lehetett 
a jelenleginél.  A szubvulkáni  test  a láva  benyomulása  után  a tektonikai  mozgások  hatá- 
sára törések  mentén  feldarabolódhatott  és  egyes  részei  (ahol  a felsőoligocén  kifejlődések 
még  épségben  maradtak)  lesüllyedhettek,  más  D — DK-i  részei  magasabb  térszíni  hely- 
zetbe kerülhettek.  Mivel  a terület  a középsőmiocén  alsó  részétől  (eltekintve  a lajtamészkő 
kifejlődésektől)  máig  terjedően  szárazulat  volt,  így  a szubvulkáni  test  magasabban 
fekvő  részei  a fedő  felsőoligocén  rétegekkel  együtt  az  erózió  hatására  lepusztulhattak  és 
így  alakulhatott  ki  jelenlegi  helyzete. 


Prédikólósrék 


3.  ábra.  Földtani  szelvény  az  Ágas-hegyen  és  Rám-hegyen  keresztül.  Jelmagyarázat:  1.  Amfibo- 
andezit  (a)  hiperszténes  amfiboloxiándezit,  b ) amfibolandezit,  c)  amfiboloxiándezit,  d)  hiperszténes 
amfibolandezit),  2.  Amfibolandezit  -agglomerátum,  3.  Törés,  4.  Szerkezet,  5.  Padossági  irányok 
Abb  3.  Geologisches  Profil  durch  Ágas-Berg  und  Rám-Berg.  Erklárungen:  1.  Amphibolandesit  (a) 
hypersthenführender  Amphiboloxyandesit,  b)  Amphibolandesit,  c)  Amphiboloxyandesit,  d)  hypersthen- 
führender Amphibolandesit),  2.  Amphibolandesit- Agglomerat,  3.  Bruch,  4.  Struktur,  5.  Richtungen  dér 

bankartigen  Absonderungen 


Korpás  — Peregi  — Szendrei:  A Dunazi'ig-hegység  északi  része  221 


A tortonai  emeletbeli  paroxizmust  követő  beszakadásos  vulkáni  szerkezetalakulás 
a Dunazúg-hegységben  is  megfigyelhető.  Kisebb  méretű  beszakadásos  szerkezetet  sike- 
rült kimutatni  az  Ágas-hegy  és  a Prédikálószék  között  . A szerkezet  kimutatása  lávapa- 
dossági  mérések  alapján  történt.  A beszakadásos  szerkezetet  a 3.  ábra  tünteti  fel. 

Ezt  a szerkezetalakulást  kisebb  méreténél  fogva  (Kubovics  I.  1962  számítási 
módszerét  felhasználva)  nem  a magmakamra  beszakadása,  hanem  az  üledékes  kőzetek 
rétegtömörülése  okozta.  A Prédikálószék  esetében  a beszakadás  csak  a vulkán  K — ÉK-i 
szárnyára  terjedt  ki,  míg  a másik  oldal  a helyén  maradt.  Az  elválási  padosság  az  Ágas- 
hegytől egészen  a Prédikálószékig  20 — 30°-os  DNy-i  dőlésből  függőlegesre  áll,  sőt  kissé 
át  is  billen  az  ellenkező  irányba. 

Ugyanakkor  a Prédikálószék  Ny-i  lejtőjén  lényegében  a mai  felszínnel  csaknem 
egyező  dőléseket  kapunk.  Szádeczky — Kardoss  E.  (1953)  utalt  arra,  hogy  az 
ilyen  beszakadásos  szerkezetek  nagymértékű  szubvulkáni  átalakulás  alapjait  képezik. 
Ez  megfigyelhető  az  itteni  kaldera  területén  is.  Nagymértékű pszeudoagglomerátumosodás 
és  metavulkáni  átalakulás  mutatkozik. 

A vulkanizmus  befejeződését  a területen  kívül  a vulkáni  kőzetekre  települt  part- 
szegélyi,  alsó  részében  homokot  és  szórt  vulkáni  törmelékanyagot  tartalmazó  lajtamészkő 
jelzi.  A felsőtortonai  tenger  visszahúzódása  után  képződött  tengeri  üledék  a területen 
nem  figyelhető  meg.  Ezután  a vulkáni  és  üledékes  kőzetek  lepusztulása  játszódott  le. 

Tektonikai  folyamatok 

A Dunazúg-hegységet  a Pilis-hegységtől  ÉNy-DK-i  irányú  törés  választja  e*- 
E törés  mentén  az  üledékösszlet  a mélybe  zökkent.  A Pilis-hegységben  a Feketekő  és  a 
Kis-Szoplak-hegyen  dachsteini  mészkő  a felszínen  vau,  a Dunazúg-hegyégben  a Pilis- 
marót III.  sz.  fúrásban  ez  a mészkő  507  m-es  mélységben  található.  Ez  a jelenlegi  felszín- 
hez képest  700  m-es  lezökkenést  jelent.  A Dunazúg-hegységben  a felsőtriász  mészkő 
felett  a Pilismarót  III.  sz.  fúrás  8 — 437  méterközében  középső-  és  felsőoligocén  üledéket 
harántoltak.  Ezt  az  oligocén  összletet  ÉNy — DK-i  irány  mentén  lakkolitok  sora  járta 
át.  A lakkolitokról  az  oligocén  üledék  lepusztult,  de  így  is  felismerhetők  jellegzetes 
alakjukról.  A Duna  medrében  feltárt  szubvulkáni  hiperszténes  amfibolandezit  erősen  ösz- 
szetöredezett  kőzet  és  a rajta  lévő  oligocén  üledékkel  a mélybe  zökkent.  A tortonai 
paraxizmus  agglomerátumának  elhelyezkedése  ÉNy — DK-i  törésvonal  menti  vonula- 
tokban történt.  Hasonló  az  agglomerátumot  követő  telérvulkánosság.  helyzete  is.  Kevésbé 


4.  ábra.  Dobogókő  — Keserű-gerinc  földtani  szelvénye.  Jelmagyarázat:  1.  Amfibolandezit  (a)  amfi_ 
boloxiandezit,  b)  hiperszténes  amfiboloxiandezit,  c)  hiperszténes  amfibolos  telérandezit,  d)  amfibolan. 

dezit),  2.  Amfibolandezit-agglomerátum,  3.  Törés,  4.  Feltételezett  törés 
Abb.  4.  Geologisches  Profil  durch  Dobogókő  — Keserűs-Grat.  Erklárungen:  1.  Amphibolandesi t 
(a)  Amphiboloxyandesit,  b)  hypersthenführender  intrusiver  Amphibolandesit,  d)  Amphibolandesit) , 2. 
Amphibolandesit-Agglomerat,  3.  Bruch,  4.  Vermuteter  Bruch 


7 Földtani  Közlöny 


222 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


jelentősnek  látszik  az  ÉK — DNy-i  törésirány,  amelyet  mély  völgyek  (Rám-szakadék, 
Lukács-árok)  jeleznek.  A dobogókői  és  rám-hegyi  amfibolandezit-agglomerátumban  el- 
lenkező irányú  dőlések  észlelhetők.  Ez  a tény  a dobogókői  agglomerátum  DNy-i  irányú 
visszazökkenésével  értelmezhető.  Ezzel  a visszazökkenéssel  hozható  kapcsolatba  a Magas 
Len-hegyi  liiperszténes  amfibolos  telérandezit-feltörés.  Ezt  szemlélteti  a 4.  ábra. 

Az  egyes  kőzettípusokban  előforduló  zárványok  az  aljzat  felépítéséről  adnak  fel- 
világosítást (Lengyel  E.  1951).  A terület  andezitjeiben  metamorf  kőzetzárványok 
mutatkoznak.  A Császár-patak  völgyében  az  amfibolos  piroxénandezitben  kordieritgne- 
isz-zárványok  találhatók,  amelyek  a vulkáni  képződmények  agyagos  fekvő  üledékeinek 
kontaktmetamorfózisa  révén  keletkeztek.  A Császár-völgyi  amfibolandezitből  a mélyebb 
kristályos  aljzatra  utaló  kvarccsillámpalazárvány  került  elő. 


IRODALOM  - LITERATUR 

B a 1 k a y B.  (1959):  Adatok  Magyarország  neozóos  magmatektonikájához  Geokémiai  Konferen- 
cia. - Hermann  M.  (1953):  A magmás  kőzetek  szövetének  mennyiségi  értelmezéséről  Földt.  K.  83.  k. 

— Kubovics  I.  (1962):  A vulkáni  hegységek  beszakpdásos  szerkezete  Földt.  Közi.  92  .k.  — L e n g y e 1 
E.  (1923):  Adatok  az  Apátkú ti- völgy  andezites  kőzeteinek  ismeretéhez  Acta  Chem.  Min.  et  Physic  Szeged. 

— Lengyel,  E.  (1925):  Andesittypen  aus  dér  Szentendre— Visegráder  Berggruppe.  Tschermacks  Min.  u. 
petr.  Mitt.  Wien.  — Lengyel  E.  (1926):  Petrogeuetikai  megfigyelések  Pilisszentlászló  környéki  andzite- 
ken.  Földt.  Közi.  56.  k.  — Lengyel  E.  (1951):  Dunazúg  hegységi  andezitek  zárványai  és  magmatekto- 
nikai jelentőségük.  Földt.  Közi.  81.  k.  — Lengyel  E.  (1951):  A Dunazúg  hegység  petrogeuetikai  vi- 
szonyai. MÁFI  kéziratos  jelentés.  — Lengyel  E.  (1951):  A Dunazúg  hegység  andezit  területének  fel- 
építése. MÁFI  Évi  Jelentés.  - Pan  tó  G.  — Mi  k ó L.  (1964):  A nagybörzsönyi  ércesedés.  MÁFI  Év- 
könyv 41.  k.  — S z a 1 a i E.  (1963):  Visegrád  és  környékének  kőzetföldtaui  leírása.  Szakdolgozat  F.LTE. 
—Szádeczky  — KardossE.  (1959) : A magmás  kőzetek  új  rendszerének  elvi  alapjai.  MTA.  VI. 
oszt.  Közi.  — Szádeczky  — Kardoss  E.  (1941):  Vorláufiges  über  den  Kristallinitátsgrad  dér 
Eruptivgesteine  und  seine  Bcziehungen  zűr  Erzverteilung.  Mitt.  d.  Berg-  und  Hüttenm.  Abt.  Sopron  42.  k 

— Szádeczky  — Kardoss  E.  (1953):  A vulkáni  hegységek  kutatásának  néhány  alapkérdéséről. 
Földt.  Közi.  83.  k.  — Szádeczky  — Kardoss  E.  (1953):  Geokémia.  Budapest.  — Széky  F 
(I9.55  — 56) : A-  Pilismarót  III.  sz.  fúrás.  MÁFI  Évi  Jelentés.  — Széky  F.  (1958):  Visegrád  II.  sz.  fúrás 
MAFI  Adattár.  — Sziics,  M.  {1935):  Die  petrographischen  VerhzJ  tnisse  dér  Umgebung  von  Dömös 
Acta  Chem.  Min.  et  Physic  IV.  Szeged.  — S z ii  c s M.  (1937):  Adatok  Pilismarót  környékének  kőzettan 
ismeretéhez.  Földt.  Közi.  67.  k.  — Takáts  T.  (1928):  Adatok  a Szentedre— Visegrád  hegységcsopor 
andezitjének  ismeretéhez.  Doktori  értekezés.  Budapest.  — Vadász  E.  (1960):  Magyarország  földtana 
Budapest.  — V e b d e 1 M.  (1959):  A kőzetmeghatározás  módszertana.  Budapest.  — Zelenka  T.  (1960) 
Kőzettani  és  földtani  megfigyelések  a Dunazúg  hegység  DNy-i  részén.  Földt.  Közi.  90.  k.— 


Petrographische  und  geologische  Untersuchungen  im  nördlichen  Teil  des 

Dunazúg-Cebirges 

L.  KORPÁS,  ZS.  PEREGI  und  G.  SZENDREI 

In  dér  Arbeit  wird  über  die  int  nördlichen  Teil  des  Dunazug-Gebirges  durchge- 
führten  petrographisch-geologisehen  Untersuchungen  berichtet.  Die  dabei  erzielten 
Ergebnisse  über  den  vulkanisehen  Komplex  liegen  im  Kern  des  Aufsatzes.  lm  Laufe  dieser 
Untersuchungen  wurde  sowoltl  die  Verbreitung  dér  einzelnen  Bildungen,  als  aueh  ihr 
Verháltnis  zueinander  festgestellt. 

Im  behandelten  Gebiet  lásst  sich  eiu  Übergewieht  dér  Vulkanite  beobacliten; 
untergeordnet  treteu  norischer  Daclisteiukalkstein,  bzw.  mittel-  und  oberoligozáne, 
klastische  Sedhnente  auf.  Auf  Grtmd  dér  Untersuchung  dér  verschiedeneu  Vulkanite 
wurde  folgende  Ausbruclisreilienfolge  bestimmt: 

Helvet  — Andesittuff 

— granatfülirender  Biotitdazit 

— biotitführender  Amphibolandesit 

Törtön  — hypersthenführender  Amphibolandesit 

— hypersthenführender  Amphibolandesit-Agglomerat 

— amphibolführender  Pyroxenandesit 

— amphibolführender  Pyroxenandesit- Agglomerat  tmd  -Tuff 


Korpás  — Peregi  — Szendrei:  A Dunazúg-hegység  északi  része 


223 


Bei  dér  Auswertung  dér  chemischen  Analysen  stellte  síeli  lieraus,  dass  innerhalb 
dér  einzelnen  vulkanischen  Pliasen  eine  Zunahme  dér  Basizitát  zu  beobachten  ist.  Diese 
l'atsache  bedeutet  gleiclizeitig,  eine  ráumliehe  Absonderung.  In  den  tektoniseh  sehr 
stark  in  Ansprueh  genommenen  Gebieten  erhöht  sich  die  Menge  von  Kálium-  und  Kal- 
ciumkarbonat.  Dér  Gehalt  an  chalkophilen  Spurenelementen  dér  subvulkanischen 
Gesteinstypen  ist  ca.  mn  eine  Grössenordnung  höher  als  es  bei  den  Lavagesteinen  dér 
Fali  ist.  Bei  manchen  Gesteinstypen  konnten  méta-  und  hypovulkanische  Vorgánge 
festgestellt  werden.  Dementsprecliend  sind  verschiedene  Oxy-,  Karbo-  und  Hydroge- 
steinsabarten  entstanden. 

Den  Ablauf  des  Vulkanismus  mitersuehend,  habén  die  Verfasser  festgestellt,  dass 
die  subvulkanisehen  Bildungen  in  den  Anfangsphasen  öfter  auftraten,  bzw.  dass  in  dér 
Abschlussphase  die  stratovulkanisehen  Bildungen  zmn  Übergewicht  gelangten.  lm 
zentralen  Raum  des  Gebirges  habén  die  Verfasser  eine  Finsturzstruktur  nachgewiesen. 
lm  abschliessenden  Kapitel  über  den  Tektonismus  beriehten  die  Verfasser  darüber,  dass 
sie  auch  das  Vorliandensein  des  für  das  Dunazug-Gebirge  eharakteristischen  Systems  von 
Bruehstörungen  und  Strukturen  von  NW-SO,  bzw.  NO-SW  Riehtmig  bewiesen  habén. 


7* 


RÖVID  KÖZLEMÉNYEK 


A BAGOLY- HEGYI  NÖVÉNYTÖRMELÉKES  BAUXIT 
PALYNOLÓGIAI  VIZSGÁLATA 

H.  DR.  DEÁK  MARGIT 
(3  táblázattal) 


Összefoglalás:  Szerző  a gánti  Bagoly-hegy  külfejtésében  dr.  Kiss  J.  által  tanul- 
mányozott „kőszenes”  bauxitszel  vény  palynológiai  vizsgálatáról  számot  adva  ismerteti  az 
ott  talált  sporomorphákat,  s ezek  alapján  valószinűsiti  a képződmény  korát. 

A gánti  Bagoly-hegy  bauxit  külfejtésének  sötétbarna,  növényi  törmelékben 
gazdag  bauxitlencséjéből  dr.  K i s s J.  hat  mintát  bocsájtott  rendelkezésemre  paly- 
nologiai  vizsgálat  céljából.  E vizsgálat  célja  volt  a napirenden  levő  bauxit-keletkezési 
idő  tisztázása.  A minták  közül  a középsőeocén  fás  bamakőszenes  agyag  kormeghatáro- 
zás szempontjából  fontos  összehasonlításul  szolgálna,  de  növényi  törmeléken  kívül  más 
mikroszkopos  szerves  maradványt  nem  tartalmaz.  A sárgásvörös  és  fehér  bauxit  3,  3a 
jelű  mintáiban  18  db  Inaperturopollenites  magnus  (R.  Pót)  Th.  & P f.,  4 db  Monocol- 
popollenites  (indet.  K D S),  és  2 db  Tetracolporopollenites  obscurusT  h.  & P f.  ismerhető  fel. 
A világosszürke  bauxit  (4a  minta)  csak  növényi  törmeléket  tartalmaz.  A növényi 
törmelékes  sötétbarna  (barnásszürke)  bauxit  (4,  4b,  5 jelű  minták)  spóra-pollen  együtte- 
sét az  I.  táblázat  tartalmazza. 

Eddigi  ismereteink  szerint  a felsorolt  fajok  közül  öt  csak  az  eocénből  ismert  (II. 
táblázat) . 

A Triatriopollenites  vadosus  P f.  Magyarországon  a halimbai  bauxit  felső  részéből 
és  a felette  települő  alsóeocén  szürke  agyagból  került  elő.  A Polypodiaceoisporites  vitiosus 
Krutzsch  csak  Geiseltalból,  a lutéci  emeletből  ismert;  Magyarországon  dr.  Ked- 
ves M.  ismertetett  hasonló  alakot  a dorogi-medence  „spamakuini”  rétegeiből  (III. 
táblázat).  A Triatriopollenites  excelsus  subsp.  minor  P f.  a dorogi  középső-  és  felsőeocén- 
ből is  előkerült. 

A flóra  többi  alakja  a paleogéntől  a plioeén-holoeénig  hazai  viszonylatban  is  köz- 
ismert, igy  kormeghatározásra  nem  alkalmas. 

A bauxittal  kapcsolatos  palvnológiai  vizsgálatok  során  ismertük  fel  Magyaror- 
szágon a Sporites  circulus  W o 1 f f,  a Triatriopollenites  vadosus  P f.  és  az  Interpollis  supp- 
lingensis  (Pf.)  Krutzsch  alakokat,  melyeknek  egy-egy  példánya  a vizsgálati 
anyagban  is  fellelhető. 

Mint  a fentiekből  kitűnik,  a spórák  és  pollenek  alapján  az  üledékképződés  kora 
pontosan  nem  állapítható  meg.  A virágpor  együttes  azonban  sok  tekintetben  hasonló 
a halimbaihoz,  valószínűleg  alsóeocén,  bár  a Polypodiaceoisporites  vitiosus  Krutzsch 
alapján  a középsőeocén  sem  kizárt. 


Kézirat  lezárva  1963.  III.  hó. 


H.  D e á k : A bagoly-hegyi  bauxit  palynológiai  vizsgálata 


225 


A vizsgált  minták  spóráinak  és  pollenéinek  botanikai  rokonsága  és  százalékos  megoszlása 
Affinité  botauique  et  répartition  (en  pourcentages)  des  spores  et  des  pollens 
des  échautillons  examinés 

I.  táblázat  — Tableau  I. 


Fajok 

Botanikai 

spóra-pollen  tartalom 
%-ban 

rokonság 

4 

4b 

5 

Leiotr iletes  sp. 

cf.  Fygodium 

2,3 

0,5 

i,7 

Leiotriletes  dorogensis  subsp.  triplanoid 

? 

— 

— 

o,5 

Polypodiaceoisporites  vitiosus 

Polypodiaceae 

63,0 

56,8 

19,5 

Reticuloidsporites  secundus 

,, 

— 

— 

i,7 

Vcrrucatosporites  alicnus 
Inaperturopollenites  magnus 

Pseudotsuga 

o,5 

5,o 

I,1 

v.  Farix 

6,3 

8,4 

16,8 

Monocolpopollenites  (indet.  KDS) 

Magnólia 

IO,I 

14,0 

17,9 

Fenyőpollen  (Pinus  sylvestris  typus) 

1,7 

2,8 

3,3 

Triatriopollenites  excelsus  subsp.  minor 
Triatriopollenites  coryphaeus  subsp. 

Myricaceae 

8,0 

i,7 

12,2 

microcoryphaeus 

F.ngelhardtia 

1,1 

2,8 

8,3 

Triatriopollenites  vadosus 

? 

— 

— 

0,5 

Interpollis  supplingensis 

7 

— 

— 

0,5 

Polyvestibulopollenites  verus 

Alnus 

— 

, — 

0,5 

T ricolpopollenites  microhenrici 

Quercus 

I,í 

0,5 

3,3 

Tricolporopollenites  pscudocingulum 

Rhus 

— 

-t“ 

0,5 

Tricolporopollenites  cingulum  subsp.  pusillus 

Castanea 

4,6 

5,6 

11,6 

Tetracolporopollenites  obscurus 

Sapotaceae 

1,1 

1,1 

— 

Sporites  circulus 

? 

— 

o,5 

— 

Gombaspóra 

+ 

— 

+ 

összesen 

99,8% 

99,7% 

99,9% 

A bagoly-hegyi  „bamakőszenes”  bauxitlencse  spóráinak  és  pollenéinek  fajöltője 
Répartition  stratigraphique  des  spores  et  des  pollens  de  la  lentibe  de  bauxite 
„lignitifére”  du  mont  „Bagoly” 


II.  táblázat  — Tableau  II. 


Eocén 

Öli- 

Fajok 

1 

A | 

K 

F 

gócén 

1 

Leiotriletes  dorogensis  subsp.  triplanoid 
Monocolpopollenites  (indet.  KDS) 

Interpollis  supplingensis 
Polypodiaceoisporites  vitiosus 
T riatiopollenites  vadosus 
Triatriopollenites  excelsus  subsp.  minor 
Leiotriletes  sp. 

Reticuloidsporites  secundus 
V errucatosporites  alienus 
Inaperturopollenites  magnus 
Fenyőpollen  ( Pinus  sylvestris  typus) 
Triatriopollenites  coryphaeus  subsp.  microcoryphaeus 
Polyvestibulopollenites  verus 
T ricolpopollenites  microhenrici 
T ricolporopollenites  pseudocingulum 
Tricolporopollenites  cingulum  subsp.  pusillus 
T etracolporopollenites  obscurus 
Sporites  circulus 

226 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


A bagoly-hegyi  „barnakőszenes”  bauxitlencse  spóráinak 
és  pollenéinek  összehasonlítása  térben  és  időben  más  magyarországi  lelőhelyek  anyagával 
Répartition  paléogéographique  et  stratigraphique  des  spores  et  pollens 
de  la  lentibe  de  bauxite  „lignitifére”  du  mont  „Bagoly”  pár  rapport  á d’autres  gisements 

fossiliféres  en  Hongrie 


III.  táblázat  — Tableau  III. 


Fajok 

Nagysáp  30.  fú- 
rás. Kedves 
M.  1961.  A- 
eocén 

Tatabánya. 
Kedves  M. 
1962.  A-eocén 

Bagoly-hegy. 
Deák  M. 

1963. 

Halimba. 
Deák  M. 
1960. 

Dorog  (Borókás) 
Krivánné. 
1961.  K-eocén 

> 

Gombaspóra 

+ 

+ 

+ 

+ 

4- 

Tricolporopollenites  cingulum  subsp. 

pusillus 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

Triatriopollenites  coryphaeus  subsp. 

microcoryphaeus 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

Polyvestibulopollenites  verus 

+ 

+ 

+ 

T ricolporopollenites  pseudocingulum 

+ 

+ 

+ 

+ 

T etracolporopollenites  obseurus 

+ 

+ 

+ 

Leiotriletes  sp. 

+ 

+ 

+ 

Inaperturopollenites  magnus 

+ 

+ 

+ 

Monocolpopollenites  (indet.  KDS) 

+ 

+ 

Leiotriletes  dorogensis  subsp.  triplanoid 

+ 

+ 

Verrucatosporites  alienus 

+ 

+ 

+ 

Triatriopollenites  excelsus  subsp.  minor 

+ 

+ 

+ 

T ricolpopollenites  microhenrici 

+ 

+ 

+ 

Fenyőpollen 

+ 

+ 

+ 

T riatriopollenites  vadosus 

+ 

+ 

lnterpollis  supplingensis 

+ 

+ 

Sporites  circulus 

+ 

+ 

Polypodiaceoisporites  vitiosus 

+ 

Rcticulidsporites  secundns 

+ 

IRODALOM  - BIBIJOGRAPHIK 

H.  Deák  M.  (1957):  A magyarországi  bauxit  pollenvizsgálata.  Földt.  Közi.  87.  — H.  Deák  M. 
(1960):  A Bakony-hegység  bauxittelepeinek  palynologiai  vizsgálata.  Földt.  Közi.  90.  — Kedves.  M. 
(1960  — 61):  Études  palynologiques  dans  le  bassin  de  Dorog.  2,3.  - Kedves.  M.  (1961):  Zűr  palynolo- 
gischen  Kenntnis  des  unteren  Eozáns  von  Halimba.  Acta  Botanica.  N.  S.  7.  — Kedves,  M.  (1962): 
Études  palynologiques  de  quelques  échantillons  du  bassin  de  Tatabánya.  Pollen  et  Spores.  4.  — Kiss  J. 
— Vörös,  I.  (1965):  La  bauxite  lignitifére  du  mont  Bagolyhegy  (Gánt)  et  le  mécanisme  de  la  sédimenta- 
tion  de  la  bauxit.  Annales.  Univ.  Se.  Budapestinensis  R.  Eötvös.  Ser.  Geol.  8.  — Krivánné,  Hutter 
E.  (1961):  A dorogi  borókási-inedencerész  középsőeocén  bamakőszénösszletének  palynologiai  rétegtana. 
Földt.  Közi.  91.  — Krutzsch,  W.  (1961):  Beitrag  zűr  Sporenpaláontologie  dér  práoberoligozánen 
kontinenialen  und  marínén  Tertiárablagerungen  Brandenburgs.  Bericlite  dér  Geol.  Ges.  4. 


Étude  palynologique  des  bauxites  á débris  de  Plantes  du  mont  „Bagoly’" 

M.  DEÁK 

Dans  cette  communication  sur  l’étude  sporo-pollinique  de  bauxite  «lignitifére» 
(décrite  pár  dr.  J.  Kiss  en  1965)  dans  l’exploitation  á ciel  ouvert  du  mont  ((Ba- 
goly)), prés  de  Gánt,  l’auteur  donne  une  deseription  des  sporomorphes  y rencontrés  et, 
sur  la  base  de  ces  fossiles.  elle  tire  des  conelusions  sur  l’áge  possible  de  la  formation. 


MIKROSZEPARÁTOR  HOMOKSZEMCSÉK  ÉS 
MIKROFOSSZlLIÁK  MIKROSZKÓPOS  ELKÜLÖNÍTÉSÉHEZ 


PESTY  LÁSZLÓ* 


(6  ábrával) 

Összefoglalás:  A mikroszkopikus  homokszemcsék  és  mikrofosszíliák  binokuláris 
mikroszkóp  alatti  válogatása  még  a jól  felszerelt  laboratóriumokban  is  nagyon  primitív, 
minek  következtében  éppen  az  érdekes  szemcsék  és  fosszíliák  nem  egyszer  elvesznek.  A pre- 
parálás ezen  nehézségét  a leírt  készülék  megbízható  mechanizmusával  kiküszöböli.  A készü- 
lék két  részből  áll:  egy  gombnyomásra  működő  vibrációs  szivattyúból,  amelyet  hajlékony 
műanyagcső  köt  össze  a tulajdonképeni  mikroszepará torral.  Ez  egy  töltőtoll  méretű  rúd, 
amelynek  kúpos  elejére  injekciós  tű  erősíthető.  A tovább  vizsgálandó  szemcse  kiemelése  úgy 
történik,  hogy  a tárgyasztalon  kiválasztott  egyetlen  szemcsét  az  injekciós  tűvel  megközelítve 
a szivattyút  működésbe  hozzuk.  A szemcse  a tűn  keresztül  a mikroszeparátorban  elhelyezett 
könnyen  eltávolítható  vékony  fedőlemezre  jut.  Későbbi  vizsgálat  esetén  a szemcsét  erről 
Franke-cellába  söpörhetjük,  azonnali  preparátum  készítésnél  a szemcsét  hordozó  üveglemez 
a preparátum  fedőlemeze  lesz.  A készülékkel  természetesen  egyszerre  akár  több  száz  szemcse 
is  összeválogatható. 


Mikroszkópos  homokszemcsék  és  mikrofosszíliák  binokuláris  mikroszkóp  alatt 
végzett  válogatásának  szokásos  módja  szerint  a további  vizsgálatra  kiszemelt  tárgyat 
tűvel,  csipesszel  fapálcával  a többi  szemcsétől  elkülönítjük,  majd  azt  egy  másik  tárgy- 
lemezre vagy  Franke-cellába  átvisszük.  A módszer  előnyös  rendkívül  egyszerűsége  mel- 
lett, mindig  megvan  a lehetősége,  hogy  az  áthelyezésnél  éppen  az  érdekessége  miatt 
kiemelt  szemcse  vagy  mikrofosszília  elvész,  vagy  megsérül. 

Fzt  szem  előtt  tartva,  olyan  készüléket  szerkesztettünk,  amivel  egyrészt  teljes 
biztonsággal  végezhető  a kívánt  szemcse  vagy  mikrofosszília  elkülönítése,  másrészt  a 
mikroszkópos  munka  mechanikus  részét  leegyszerűsítve  azt  jelentősen  meggyorsítja.** 

A műszer  leírása 

A készülék  (i.  ábra)  két  részből  áll: 

i.  vibrációs  szivattyú,  2.  mikroszeparátor.  A két  részt  mintegy  r m hosszúságú  rugalmas 
műanyagcső  köti  össze. 

A vibrációsszivattyú  (2.,  3.  ábra)  működtetését  220  V-kapcsolású  elektromágnes 
(a)  biztosítja.  A keletkezett  mágneses  tér,  a fölé  helyzeti  lágyvaslapot  (c)  másodpercen- 
ként ötvenszer  behúzza,  illetve  egy  rugó  (d)  hatására  ugyanannyiszor  elengedi.  A lágy- 
vaslap másik  végére  függőleges  helyzetű  csavar  van  (b)  erősítve,  amely  a hengeralakú 

* Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  Ásványtan-Geokémiai  Szakcsoportjának  1966.  január 
31. -i  előadóülésén 

**  Itt  köszönöm  meg  Molnár  Józsefnek,  az  ELTE  Ásványtani  Tanszék  műszerészének,  hogy  a 
műszer  megszerkesztését  gyakorlati  ötletekkel  elősegítette  és  azt  kiválóan  elkészítette. 


228 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


szivattyútest  fedőlapján  egy  fémlemezek  (1)  közé  helyezett  gumimembránt  (m)  tart 

rezgésben. 

A szivattyútest  (3.  ábra)  egyszerű  henger,  amelynek  alap-  és  fedőlapjában  2 mm 
mély  centrikusán  elhelyezett  henger  alakú  rész  mélyül  (A  és  B tér) . 


1.  ábra.  Mikroszeparátor 
Fig.  1.  Mikroseparator 


A hengeren  a 3.  ábrán  jelzett  (fh),  (ig)  és  (jk)  furatok  haladnak  keresztül.  A h é s 
g furatvégződéseket  kis  gumiszelep  zárja.  A henger  alsó  lapját  is  gumilemez  (é)  zárja 
el  légmentesen  a külső  légtértől. 

Anükor  az  elektromágnes  a lágyvaslapot  behúzza,  a gumimembránt  tartó  csavar 
lesüllyed  és  így  az  A térben  a külső  légtérnél  nagyobb  nyomás  keletkezik.  Ez  a (h)  szele- 
pet zárja  és  a levegő  a (ig)  furaton  át  az  A térből  a B térbe  távozik.  A következő  fázisnál 


2.  ábra.  Vibrációs  szivattyú  elvi  vázlata 
Fig.  2.  Prinzipielles  Schema  dér  Vibrationspumpe 


3.  ábra.  Vibrációs  szivattyú  szivattyúteste 
Fig.  3.  Pumpengeháuse  dér  Vibrationspumpe 


229 


P e s t y : Mikroseparátor 


az  elektromágnes  elengedi  a lágy  vaslemezt,  amely  a végére  kapcsolt  rugó  hatására  fel- 
emelkedik és  a gumimembránt  is  felemeli.  Az  A térben  fellépő  nyomáscsökkenés  követ- 
keztében a (g)  szelep  zár  és  a levegő  az  (fii)  furaton  át  kívülről  az  A térbe  áramlik.  Az  első 
ütemmel  egyező  3-ik  ütemben  az  elektromágnes  hatására  a gumimembrán  ismét  lefelé 
mozog  és  a 2-ik  ütemben  az  A térbe  kívülről  beszívott  levegő  a B térbe  távozik,  kinyomva 
onnan  az  első  fázisnál  bekerült  levegőt. 

Folyamatos  működtetésnél  tehát  a (f)  nyíláson  beszívott  levegő  a (j)  nyíláson 
távozik.  A készülék  gombnyomásra  (e)  pillanatszerűen  indul.  Elkészítéséhez  az  ötletet  az 
akváriumok  levegő-ellátásához  alkalmazott  hasonló  rendszerű  kis  szivattyúk  adták. 

ö P 

s 
sz 
■t 


4.  ábra.  Mikroszeparátor  első  részének  metszete 
Fig.  4.  Schnitt  des  Vorderteiles  des  Mikroseparators 


A 3.  ábrán  (f)-el  jelzett  nyílást  rugahnas  műanyag  csővel  kötöttük  össze  a mikro- 
szeparátor hátsó  végével. 

A mikroszeparátor  első  részét  (4.  ábra)  a Pravaz-fecskendők  rendszerének  meg- 
felelően kónuszosán  képeztük  ki  (ő).  Erre  húzható  rá  egy  tetszés  szerinti  kaliberű  injek- 
ciós tű  (ó),  negatív-kónuszos  (ö)  végére.  A tűt  úgy  alakítottuk  át,  hogy  a negatív  kónuszba 
betoltuk  a tű  hátsó  végét  (r),  így  az,  amikor  a tűt  a mikroszeparátor  testtel  összeillesztjük, 
annak  első  részébe  beny7úlik. 

A hengeralakú  test  első  végébe  egy  ferde  furattal  (sz)  ellátott  tömör  fémhengert  (s) 
helyeztünk  és  a henger  elülső  alaplapját  hossztengelyére  45°-ban  álló  polírozott  síkfelü- 
lettel (q)  levágtuk.  A testbe  behelyezett  henger  a mikroszeparátor  hasznos  elülső  légterét 
légmentesen  elválasztja  a hátsó  légtértől. 

A ferdén  levágott  tömör  fémhenger  alatt  a mikroszeparátor  test  nyitott  és  a nyí- 
lásra egy  kb.  15  mm  0 körkeresztmetszetű  üvegedény  (ű)  illeszthető,  amelyet  az  üveg- 
edény és  a fémtest  közé  elhelyezett  gumigyűrű  (u)  légmentesen  rögzít.  Az  üvegedényben 
elhelyezett  spirál  rugó  (ü)  az  edény  leemelésekor  belső  kaliberének  megfelelő  fém  asz- 
talkát (u)  emel  ki,  amelyen  egy  hasonló  méretű  fedőlemez  korong  (v)  van. 

A mikroszeparátor  test  hosszában  vezetett  fémcsövön  (t)  — illetve  az  ahhoz  csat- 
lakozó hajlékony  műanyagcsövön  — keresztül  a mikroszeparátor  3.  ábrán  vázolt  része  a 
vibrációs  szivattyúval  áll  összeköttetésben. 

Szeparálási  eljárás 

A jobbkézben  tartott  mikroszeparátor  végére  erősített  injekciós  tűvel  a vizsgált 
szemcsék  kényelmesen  mozgathatók.  Amennyiben  egy  szemcsét  szeparálandónak  ítélünk, 
a tűt  a szemcsére  ráhelyezzük  (5.  ábra)  és  balkezünkkel  megnyomjuk  a vibrációs  szivattyú 
gombját.  A képződő  vákuum  a szemcsét  a tűn  keresztül  a mikroszeparátor  test  elülső 


230 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


részébe  szívja,  de  az  tehetetlensége  következtében  nem  követi  a testben  a levegőáramlás 
irányát  és  a testben  elhelyezett  henger  ferde  (q)  lapjába  ütközik,  majd  onnan  visszaverődve 
az  üvegedényben  (ü)  elhelyezett  fedőlemez  korongra  (v)  hull.  Ez  az  eljárás  tetszés  sze- 
rinti szemcseszámig  megismételhető. 


5.  ábra.  Homokszemcse  kiemelése 
Fig.  5.  Sandkom-Trennung 


6.  ábra.  Szemcse-preparátum  készítése 
Fig.  6.  Herstellung  von  Kompráparaten 


A további  vizsgálatra  kiemelt  szemcséket  a készülékből  úgy  távolítjuk  el,  hogy  a 
mikroszeparátor  aljára  elhelyezett  üvegedényt  lehúzzuk.  A benne  levő  spirál  rugó  a 
fedőlemez  korongot  az  edény  pereme  fölé  emeli.  Amennyiben  a kiemelt  szemcséket  később 
kívánjuk  megvizsgálni,  azokat  a fedőlemez  korongról  könnyen  egy  Franke-cellába  juttat- 
hatjuk. Ha  viszont  azonnal  preparátumot  kívánunk  belőle  készíteni,  úgy  járunk  el  (6. 
ábra),  hogy  a tárgylemezre  egy  csepp  beágyazó  folyadékot  ejtünk,  majd  a tárgylemezt 
megforditjuk,  úgy  hogy  a függő  folyadékcsepp  (w)  az  alsó  felén  legyen.  A cseppet  az  üveg- 
edényből a rugó  hatására  kiemelkedő  fedőlemez  koronghoz  érintve  a folyadék  felületi 
feszültsége  oda  tapasztja  a fedőlemezt  a tárgylemezhez  és  a vizsgálandó  szemcsék  folya- 
dékba ágyazva  a két  üveglemez  közé  kerülnek.  A tárgylemezt  ezek  után  eredeti  helyze- 
tébe visszafordítva  a szokásos  elrendezésű  mikroszkópos  preparátumot  kapjuk.  Amennyi- 
ben tartós  homok-preparátumot  kívánunk  készíteni,  az  utóbbi  eljárást  ugyanígy  kanada- 
balzsam  cseppel  végezzük. 


Mikroseparator  zűr  mikroskopischen  Absonderung  von  Sandkörnern  und 

Mikrofossilien 

I„  PESTY 

Die  Trennung  mikroskopischer  Sandkörner  imd  Mikrofossilien  imter  dem  bi- 
nokularen  Mikroskop  erfolgt  sogar  in  gut  ausgerüsteten  Laboratorien  auf  eine  sehr 
primitive  Weise.  Infolgedessen  gehen  oft  gerade  die  interessantesten  Kömer  und  Fossilien 
verloren.  Diese  Schwierigkeiten  dér  Práparierung  werden  beim  vorliegenden  Gerát 
- dank  seinem  zuverlássíichen  Mechanismus  — beseitigt.  Das  Gerát  besteht  aus  zwei 
Teilen:  1.  eine  Vibrationspumpe,  die  durch  Drücken  auf  einen  Knopf  in  Betrieb  gesetzt 
wird  und  durch  eine  flexible  Kunststoffröhre  mit  dem  eigentlichen  2.  Mikroseparator  ver- 
bunden  ist.  Dér  Mikroseparator  selbst  ist  ein  füllfedergrosses  Stábchen,  an  dessen 
konische  Spitze  eine  Injektionsnadel  angesetzt  werden  kann.  Das  Herausheben  des 
weiter  zu  untersuehenden  Kornes  erfolgt  so  dass  die  Injektionsnadel  dem  auf  dem  Objekt- 
tráger  ausgewáhlten  Kom  angenáhert  und  die  Pumpe  durch  Druck  in  Bewegung  gesetzt 
wird.  Durch  die  Nadel  gelangt  das  Kom  auf  das  im  Mikroseparator  befindliehe  dünne 
Deckglas,  das  von  dórt  leicht  entfernt  werden  kann.  Bei  spáterer  Untersuchung  kann  das 
Korn  vöm  Deckglas  in  eine  Franke-Zelle  hereingelegt  werden . Bei  dér  Herstellung  eines 
Práparates  — gleich  nach  dér  Trennung  des  Kornes  — wird  die  das  Korn  tragende 
Glasplatte  als  Deckglas  des  Práparates  gebraucht.  Selbstverstándlich,  können  mit  dem 
Gerát  gleichzeitig  sogar  mehrere  hundert  Kömer  separiert  werden. 


REYER  EDUARD  (1849-1914),  A CSÚSZÁSOS  REDŐ-ELMÉLET 

MEGALAPÍTÓJA 

DR.  SZÓ'TS  ENDRE 

Miként  W.  Hammer  megjegyezte  megemlékezésében  (Zűr  Erinnerung  an 
Eduard  Reyer.  — Verliandl.  d.  k.  k.  R.-A.  1915.,  pp.  99 — 105)  Reyer  Eduard 
halála  észrevétlenül  múlt  el. 

Sajnos  nemcsak  az  ember  tűnt  el  így,  hanem  munkássága  is.  A későbbi  munkák- 
ban hegységképződési  elméletét  alig  említik.  És  ezekben  az  igen  ritka  esetekben  is  alig 
említik  nevét  és  közleményeit. 

Azonban  mai  időnkben,  amikor  — elsősorban  a grenoblei  iskola  tagjainak  az 
1930-as  évektől  kezdődően  végrehajtott  kutatásainak  és  módszereinek  köszönhetően 
— a hegységképződést  geomeehanikai  szempontból  sokkal  valószerűbben  magyarázzuk, 
mint  a — „takaróredőket”  okozó  „nagy  oldalnyomások”  partizánjai,  rehabilitálnunk 
kell  Reyer  Eduard-ot,  az  elfelejtett  tudóst. 

Kis  terjedelmű  cikkemnek  nem  lehet  célja  Reyer  Eduard  teljes  munkásságának 
bemutatása  és  értékelése.  Ezt  a feladatot  nálam  illetékesebb  kutatókra  hagyom  és  csupán 
a figyelmet  kívánom  felhívni. 

Természettani  és  vegytani  ismeretei  réyén,  Reyer  Eduard  a hegységképződés 
magyarázatában  helyesebb  eredményre  jutott,  mint  elődei  vagy  kortársai.  Mindig  okozati 
összefüggéseket  keresett  a természeti  jelenségek  között  és  megfigyeléseit  nagyméretű 
laboratóriumi  kísérletekkel  egészítette  ki. 

Reyer  Eduard  élesen  tagadta  a „zsugorodási  elméletet”.  Szerinte  a teljes  föld- 
kéreg redőzött  lenne,  ha  ez  az  elmélet  helyes.  Azonban  a hegységek  bizonyos  zónákra 
szorítkoznak  és  ezeken  a redőzött  zónákon  kívül  nagy  kiterjedésű  dilatációs  szerkezetű 
területek  vannak. 

Geomeehanikai  magyarázatot  adott  a két  különböző  típusú  szerkezet  egyidejű 
jelenlétének  lehetőségére. 

Reyer  Eduard  a „Gleitfaltung”  — csúszásos  redő  — nevet  adta  elméletének. 
Szerinte  a medencék  nagy  vastagságú  üledéksorozatai  már  eredetileg  is,  többé-kevésbé, 
ferde  lejtőn  rakódtak  le. 

Az  első  fázisban  a földkéreg  belső  hőmérsékletének  emelkedése  következtében  az 
emerzió  okozza  az  üledékes  sorozatok  megemelkedését.  Reyer  Eduard  vízzel  többé- 
kevésbé  telített  csúszási  felületeket  feltételez.  A második  fázisban  a nehézkedés  lesz  a 
mozgató  erő.  Ennek  folyományaként  az  üledékek  többé-kevésbé  ferde  csúszási  felületen  a 
mélyedések  felé  csúsznak  és  redőkbe  torlódnak  össze.  Ha  a betemetett  felületen  akadályok 
vannak  (az  erózió  működése  következtében),  a redők  igen  szabálytalanok  lesznek  és  áttoló- 
dások  keletkeznek.  Ha  több  csúszási  felület  van,  akkor  több  áttolódást  találunk. 

Azonban  ő „intruzív  áttolódásokról’ ’ is  szól,  mint  pl.  a Mont-Blanc  esetében  is. 


232 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


Ilyen  áttolódások  mutatkoznak  a hegységek  központi  kristályos  láncai  körül.  Ilyen  ese- 
tekben az  „oldalnyomás”  helyi  mozgató  erőnek  elfogadható. 

Szerinte  a természeti  jelenségek  magyarázatában  az  a fő  hiba,  hogy  csak  egy 
tényezővel  számolunk,  míg  valójában  több  tényező  működik  egy  időben  és  különböző 
erősségben. 

Természetesen  Reyer  Eduard  munkásságát  nem  értékelhetjük  ki  mai  geo- 
fizikai és  geomechanikai  ismereteink  alapján.  Azonban  az  vitathatatlan,  hogy  a maga 
idejében  új  gondolataival,  geomechanikai  magyarázataival  és  kísérleteivel  Reyer 
Eduard  forradalmár  volt.  És  hegységképződési  elméletének  lényege  — a „csúszásos 
redő”  gondolata  - — mindig  érvényes  marad  és  megegyező  a legújabb  magyarázatokkal. 

Reyer  Eduard  főbb  munkái: 

Beitrag  zűr  Physik  dér  Eruptionen  und  dér  Eruptiv-Gesteine.  — Wien,  1877.  pp. 

1—225. 

Die  Bewegnng  im  Festen.  — Jahrb.  d.  k.  k.  geol.  R.-A.  XXX.  1880.  pp.  543 — 556. 

Neptunisch  oder  Plutonisch.  — Ibid.  XXXII.  1882.  pp.  331—334. 

Theoretisehe  Geologie.  - — Stuttgart,  1888.  pp.  1 — 868. 

Geologische  und  geograpliische  Experimente.  Heft.  I — IV.  - — Eeipzig,  1892 — 1894. 

Geologische  Prinzipienfragen.  — Eeipzig,  1907.  pp.  1 — 202. 


ISMERTETÉSEK 


K ü p p e r,  H.,  Geologie  von  Wien.  — 194.  old.  20  táblázat,  16  fényképtábla,  19  melléklet  és 
Janoschek,  U.  és  S t r a d n e r,  H.  közreműködésével  T h e n i u s,  E.-től 
összeállított  8 ősmaradvány-táblával.  — Bécs  (Brúder  Hollinek)  és  Berlin  (Gebrüder 
Borntraeger)  1965. 

A földtan  egykori  nagyjainak  megbecsülését  — motto  helyett  — S u e s s E.  szob- 
rának képe  jelképezi  az  előszó  előtt.  Az  előszó  az  űrrepülés  korának  geológusához  méltó:  az 
űrkutatás  jövője  elsősorban  mégis  csak  attól  függ,  mennyire  tudja  megismerni  és  céljait 
szolgálatába  állítani  az  ember  a kiindulás  földi  alapját. 

Az  előszót  az  alig  5 oldal  terjedelmű  angol  nyelvű  összefoglalás  követi. 

Bevezetés:  A földtan  exakt  tudomány,  nem  szabad  geopoésist  vagy  georhapsodiát 
írni.  Táblázatban  közli  Ausztria  földtani  egységeit,  amelyekből  a Cseh-masszívum,  a 
molassz-öv,  valamint  az  Alpok  központi  öve  és  a Déli- Alpok  képződményei  Bécs  területén 
belül  nem  fordulnak  elő.  Itt  a Belsőalpi  Bécsi-medence  üledékei  79%-ban,  a homokkőöv 
20%-ban  és  a Mészkő- Alpok  i%-ban  vesznek  részt  a terület  felszíni  fölépítésében. 

1672-től  időrendi  sorrendben  közli  1884-ig  azon  rajzok  és  városképek  sorát,  ame- 
lyek az  egykori,  máig  is  híres  feltárásokat  örökítik  meg.  Ugyanígy  rövid,  de  alapos  átte- 
kintést ad  azokról  a földtani  megfigyelésekről  és  tanulmányokról,  amelyek  Bécs  város 
területével  foglalkoztak.  Ezen  kutatások  alapján  illeszti  be  Bécs  területét  Közép-Európa 
földtani  szerkezetébe,  majd  rövid  fejezetben  ismerteti  Bécs  és  közvetlen  környékének 
földtani  fölépítését  s itt  már  utal  a kőolajkutatás  szolgáltatta  korszerű  adatokra  is. 

E bevezető  fejezetek  után,  az  első  részben  a földkéreg  mint  alépítmény  kerül  tár- 
gyalásra. A Mészkő- Alpok,  a flis-öv  és  szirtek  tárgyalását  mindenkor  pontos  uevezéktani 
fölsorolás  vezeti  be;  a földtani  képződmények  és  a kőzetek  általános  megnevezése  mellett 
mindig  kitér  a hegységszerkezeti  egységekkel  kapcsolatos  nevezéktanra  is.  Küppe  rnek 
ez  a módszere  és  következetes  eljárása  világosan  mutatja,  mennyire  fontosnak  tartja  a 
megnevezések  egyöntetűségét  és  félreérthetetlenségét.  A kőzettani  egységek  jellemzésére 
megadja  vegyi  összetételüket,  legfontosabb  ásványi  összetevőiket  és  a kőzeteknek  az 
ősmaradványokon  alapuló  viszonylagos  földtörténeti  korát.  A flissel  kapcsolatosan  rész- 
letesen elemzi  a vízáramlás  okozta  jeleket.  Hosszabb  fejezet  foglalkozik  a harmadidőszaki 
tenger  parti  és  medenceüledékeinek  ismertetésével  is.  Ezek  túlnyomóan  homokból,  agyag- 
ból és  márgából  állanak,  helyenként  homokkő-  és  kavicsközbetelepülésekkel.  Megálla- 
pítja a különböző  korszakok  tengerpartvonalának  mai  átlagos  magasságát,  rövid  jellem- 
zést ad  ősmaradványtartalmukrói  és  ismerteti  a nehézásványok  spektrumának  változását 
is  a felső  kréta  és  eocén  flistől  kezdve  a helvéti  emeleten  át  a pleisztocénig.  A morfológiai 
jellegeket  és  a tektonikai  viszonyokat  is  rövid  összefoglalásban  adja. 

Részletes  tárgyalás  ismerteti  a pleisztocén  löszt  és  a teraszkavicsokat.  A részletes 
tárgyalást  indokolja,  hogy  az  építkezések  alkalmával  ezek  az  üledékek  jelentős  szerepet 
játszanak.  A pleisztocén  üledékek  tárgyalása  után  rövid  utalást  olvashatunk  a földtörténeti 
jelenről  is.  A könyv  e részének  utolsó  fejezete  a telérkőzetekkel,  tufákkal,  földrengésekkel 
és  meteorithullásokkal  foglalkozik.  Egy  kis  pikrit-föltárást  Bécs  XIV.  kerületében  ter- 
mészetvédelmi tárgynak  jelöltek  ki. 

A könyv  második  része  a településföldtannal  foglalkozik  s kétségtelenül  úttörő 
jellegű  nagyvárosok  földtani  viszonyainak  vázolásában.  Olvastára  méltán  sóhajt  fel 
a magyar  olvasó:  bárcsak  Budapest  településföldtanát  is  ilyen  korszerűen  írták  volna 
már  meg  ! 

E fejezet  első  tényezőjeként  a víz  szerepel.  Az  1850,  1900  és  1950  körüli  évek  víz- 
mennyiség  és  -minőség  követelményeinek  összhasonlítása  után  ismerteti  a további  .meg- 
felelő vízellátás  lehetőségeinek  3 föltételét:  1.  a mészkő-  és  dolomittömegekben  áramló 
víz  mozgásának  pontos  ismeretét,  2.  a Bécsi-medence  D-i  részében  levő  mitterndorfi 
süllyedés  pleisztocén  kavicstömegében  tárolt  víz  részletes  feltárását  és  3.  a vízfolyások 


234 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


hidrológiájának  tisztázását.  A továbbiakban  a szerző  a víznyerés  jelenlegi  kérdéseit 
tisztázza,  egyebek  között  rövid,  de  világos  áttekintést  adva  a forrásterületek  földtani 
fölépítéséről  és  a hévforrásokról  is.  E fejezet  további  értékét  számos  táblázat  emeli. 

Második  tényezőként  az  építőanyagokkal  és  az  alapozási  lehetőségekkel,  harma- 
dikként pedig  a Bécs  környéki  településre  ugyancsak  fontos  hatást  gyakorló  kőolaj- 
előfordulással foglalkozik.  (Közli  a Bécsi-medencében  folytatott  kőolajkutatás  rövid 
történetét  is.) 

A következő  rész  Bécs  földtani  helyismeretét  adja,  szelvények,  feltárások  ismerte- 
tésével. Azt  is  megtudjuk,  hogy  a város  területén  folyó  építkezési  munkákkal  történő 
feltárásokat  állandóan  messzemenően  figyelemmel  kísérik  és  regisztrálják,  amint  erről 
az  olvasót  a fényképek  is  meggyőzik.  Mint  minden  részben,  ebben  is  érvényesül  a tudo- 
mánytörténeti szemlélet.  így  a szerző  bevezetőül  két  W o 1 f H.-tól  szerkesztett  1865- 
ből  származó  szelvényt  is  ismertet,  majd  a mai  állapotot  s kerületenként  tárgyalja  a 
terület  földtani  fölépítését.  Áttekintésül  a Leopoldsbergről  nyíló  kilátást  ismerteti. 
Szerző  bemutatja  Bécs  város  1 150  000  méretarányú  földtani  térképét  is,  amelyet  részle- 
teiben még  kiegészítendőnek  tart  s közöl  egy  szelvényt  (Kőrössy  ésScheffer 
adatainak  felhasználásával  a Cseh  masszívumtól  Győrön  át  Dunaújvárosig. 

Meg  kell  emlékeznünk  a szerző  utószaváról  is,  amelyben  rámutat  a könyve  s a ré- 
gebbi, ugyanezen  tárgyat  ismertető  munkák  közti  különbségre.  Az  előző  munkákhoz 
viszonyítva  abban  a helyzetben  volt,  hogy  szorgos  fúrástevékenység  s az  így  nyert 
őslénytani,  főleg  mikropaleontológiai  eredményeket  is  felhasználhatta  s így  tényanyag- 
ban többet  nyújthatott. 

A szöveg  értékét  emeli  a sok  fénykép,  rajz  és  a 19  melléklet  is.  Kiegészítésül  a Bécs 
területével  foglalkozó  irodalom  jegyzékét  is  kapjuk,  valamint  Tkeni  us  Ériek 
összeállításában  8 ősmaradvány  táblát. 

K ü p p e r könyve,  bár  mint  ő maga  is  hangsúlyozza,  csak  rövid  foglalat,  világos 
és  áttekinthető  szerkezetével,  kitűnő  rajzaival  szelvényeivel,  tárgyalásmódjának  kor- 
szerűségével, új  szempontjainak  sokaságával,  úgy  érezzük,  példája  annak,  hogyan  le- 
het és  kell  nagyvárosról  szintetikus  földtani  képet  rajzolni. 

B o g s c h L. 


A Magyar  Tudományos  Akadémia  Föld-  és  Bányászati  Tudományok  Osztályának  Közlemé- 
nyei. Budapest,  1966. 

Örömmel  vesszük  az  .Akadémia  múlt  évben  alakult,  nagyrahivatott  új  osztálya 
közleményeinek  I.  kötet,  1—2.  számának  megjelenését.  Régóta  várt  jogos  kívánalmunk 
és  hiányunk  teljesedik  ezzel,  a tartalma  szerint  sokat  ígérő,  folyóirattal.  Szádeczky— 
K a r d o s s Elemér  akadémikus,  osztálytitkár  és  a szerkesztő  bizottság  teljes  egészé- 
ben képviseli  az  Osztály  sokoldalúságát  és  egyénenként  is  biztosítéka  a tudományos  szín- 
vonalnak. 

A füzet  tartalmából  kiemeljük  Szádeczky  — Kardoss  Elemér:  A magyar- 
országi  földtani  kutatások  újabb  eredményei  és  távlatai  a nemzetközi  fejlődés  tükrében. 
Szádeczky  — Kardoss  Elemér:  Elgondolások  a kárpáti  medencerendszer  mély- 
szerkezeti és  magmatektonikai  vizsgálatához.  P a n t ó Gábor:  A plutoi  és  vulkáni 
kőzetképződés  határkérdései.  T árczy  — Hornoch  Antal:  Az  invardrótmérések 
pontosságának  fokozása  és  ennek  szerepe  korunk  geodéziájában.  H a z a y István: 
A magyar  geodéziai  vetületek  és  jövő  kérdéseik.  B a r t a György,:  A Föld  erőtereinek 
országos  mérései  hazánkban  B é 1 1 Béla:  Meteorológiai  kutatások  Magyarországon 
a Nemzetközi  Nyugodt  Nap  Évében.  X a m b ó János:  A bányászati  tervezések  tudo- 
mányos alapjairól.  Pécsi  Márton:  Új  tematikus  földrajzi  térképek.  Fülöp  József: 
Időszerű  földtudomány-szervezési  feladatok  c.  közleményeket.  Ezek  magukban  véve  is 
kifejezik  az  új  Osztály  megindult  létét,  tartalmát  s a vele  kapcsolatos  szervezési  és  tudo- 
mányos feladatokat.  A munkaegyüttes  továbbfejlesztését,  nevelő-serkentő  hatását  biza- 
lommal várjuk,  hisszük,  reméljük,  sőt  tudjuk. 

v.  e. 

Wells,  A.  K.  — K i r k a 1 d y,  I.  F.:  Outline  of  Historical  Geology  (A  történeti  földtan 
alapvonalai).  Tli.  Murby  et  Co.,  London,  1965. 

Ez  a nálunk  kevéssé  ismert  1937-ben  megjelent  könyv,  többszörös  javítás  és  újra- 
nyomás után  ezúttal  társszerzővel  átdolgozott  alakban  jutott  hozzánk.  Címe  szerint  a 
történeti  földtan  vázlata  volna,  azonban  csak  az  angliai  szigetország  földtörténetére  szó- 


Ismertetések 


235 


rítkozik,  a legújabb,  legkorszerűbb  módszerekkel  és  eszközökkel  végrehajtott  földtani 
megismerések  tömör  összefoglalásával.  Ebben  a tekintetben  kétségtelenül  legtökélete- 
sebb szemléltetése  a szigetvilág  földtani  fölépítésének,  az  egymásra  következő  földtani 
időszakok  leíró  ismertetésében.  Irodalmában  is  kizárólag  angol  alapmunkákat  említ, 
ami  érthetően  alátámasztja  a tartalmi  lényeget,  de  távolról  sem  igazolja  a könyv  „tör- 
téneti földtan”  címét.  Ebben  a tekintetben  ugyanezen  kiadónál  1923-ban  megjelent  L. 
Dudley  Stamp  ,,An  introduction  to  stratigraphy  (British  Isles”)  szembeötlőbben  meg- 
jelöli a könyv  tartalmát. 

Mindez  nem  von  le  semmit  a könyv  tartalmi  értékéből,  sem  tankönyv  vagy  kézi- 
könyv jellegéből,  valamint  Anglián  kívüli  országokban  is  példamutató  használhatóságá- 
ból. A 21  fejezetre  tagolt  földtörténet  bevezetőjében  a földkéreg  összetételének  s London 
földjére  vonatkoztatott  néhány  adatát,  s a földtani  korszakok  sorrendjét,  a szerves  élet- 
tel jelzett  600  millió  éves  időtartambeosztással  és  a kaledóni  — varisztid  — alpi  hegység- 
képződési szakaszok  kéregmozgalmi  szakaszaival  szemlélteti.  Különösen  tanulságos 
az  egyes  fejezetekben  részletesen  tágyalt  korok  egységes  szemléltetése  üledékképződéses 
kifejlődések  szerinti  ősföldrajzi  kapcsolatukban.  Kőzetanyag,  szerves  élet,  életövek, 
faunaövek,  település  és  szerkezetalakulási  mozzanatok  elemzésével  és  területenkénti  elosz- 
lásban mutatkozó  eltérésekkel.  Az  egyes  korszakok  jellegzetes  kifejlődéseinek  sorrend- 
jében és  beosztásában  tudvalevőleg  Anglia  vezető  szerepet  visz.  A tájékozódást  nagyon 
megkönnyítik  a jól  megválasztott  rajzok,  szelvények,  térképvázlatok  (133  ábra),  amelyek 
a szép  kiállítású  könyvet  szemléltetéssé  teszik.  Figyelmet  érdemel  az  átdolgozott,  bőví- 
tett kiadásban  a fúrásokkal  megismert  mélyszerkezeti  és  tengerfenéki  adatok,  valamint 
a radiológiai  időtartartam-számítások  fölhasználása.  Magyarország  rétegtanáról  ilyen 
természetű  könvv  kiadása  oktatási  reformunk  érdekében  is  esedékes  és  kívánatos  volna. 

Dr.  V.  E. 


Faune9  et  f'lores  préhistorique  de  l’Europe  Occidentale  (Nyugat  — Európa  prehisztorikus 

faunája  és  flórája).  R.  Eavocat  szerkesztésében;  szerzők:  M.  H.  Alimén  (álta- 
lános bevezető),  J.  Sauvage  (pollenvizsgálat),  M.  — F.  Bonifay,  J.  B o u c h u d, 

M.  Brunet,  J.  C h a 1 i n e,  I3.  G a s c,  E.  G e n e t— V a r c i n,  F.  P r a t (metodikai, 
nomenklatúrái  és  faunisztikai  rész).  — Megjelent  mint  az  Atlas  de  Préhistoire  III.  kötete, 

N.  Boubée  et  Cie  kiadásában,  Párizs,  1966,  486  oldal. 

A sírleletekben  állati  csontanyagot  feltáró  régész,  az  alkalmilag  gerinces  őslény- 
tani leletre  bukkanó  geológus,  de  az  olyan  egyetemi  hallgató  és  amatőr  számára  is,  aki 
gerinces  paleontológia  iránt  közelebbről  érdeklődik,  mindig  problémát  jelentett  az, 
hogy  nem  jelent  meg  eddig  egy  olyan  kézikönyv,  mely  gyors  tájékozódást  nyújt  ebben 
a témakörben  és  mely  alkalmas  arra,  hogy  legalább  rendszertani  csoportra  azonosíthas- 
son valamely  gerinces  maradványt . Az  ezzel  a témakörrel  kapcsolatban  eddig  megjelent 
munkák  vagy  már  csak  tudománytörténeti  értékűek,  vagy  könyvészeti  ritkaságok  (C  u- 
v i e r,  1825;  B 1 a i n v i 1 1 e,  1839—1864;  Flower,  1876,  H u e,  1907),  vagy  pedig 
nem  adnak  teljes  képet  (mint  az  egyébként  bizonyos  csoportok  meghatározására  igen 
jól  használható  munkák:  V.  G r o m o v a atlasza,  1950;  vagy  C o r n w a 1 1:  Bones  fór 
the  archaeologist,  1956;  (II.  kiadás  1960).  Örömmel  kell  üdvözölnünk  tehát  az  első  ilyen 
kezdeményezést,  mely  egy  szerencsésen  összeválogatott  francia  munkaközösség  tollából 
kikerülve,  igyekszik  ezt  a problémát,  — legalábbis  a pleisztocén  gerincesekre  vonatko- 
zólag, — megoldani. 

A munka  két  fő  részre  oszlik: 

A bevezető  fejezetekben  kerülnek  tárgyalásra  a pleisztocén  relatív  kronológiája 
gerinces  őslénytani  és  növénytani  alapon,  valamint  az  abszolút  kormeghatározás  prob- 
lémái. Ugyanitt  szerepelnek  a gerinces  fauna  és  a flóra  (elsősorban  pollen)  gyűjtésének 
és  vizsgálatának  módszerei  is.  Különösen  hasznos  e fejezetnek  az  a része,  mely  lexikon- 
szerűen tárgyalja  az  anatómiai  megjelölések  magyarázatát,  s ugyanott  meghatározó 
kulcsot  is  találunk  a három  fő  rendszertani  csoport  (ragadozók,  páros-  és  páratlanujjú 
patások)  egyes  csontjainak  meghatározására. 

A második  rész  a faunaelemek  csonttani  leírása:  ez  15  fejezetből  áll,  melyek  közül 
az  első  az  emberi  csont-anatómiát  a legapróbb  részletességgel  tárgyalja.  Számunkra 
sajnálatos,  hogy  az  anatómiai  részlet-megjelölések  legtöbbje  az  eredeti  latin  franciás 
átírásában  szerepel. 

A következő  1 2 fejezet  az  európai  felsőpleisztocénben  eddig  előfordult  összes  emlős- 
nemzetségeket, — a legtöbb  esetben  a fajokat  is,  — tárgyalja,  anatómiailag  az  összes 
vázrészekre  kiterjedőleg,  kivéve  a csigolyákat  (melyek  a fosszilis  anyagban  amúgyis 


236 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


alárendelt  szerepet  játszanak),  de  beleértve  a koponyát,  fogazatot,  agancsokat,  szarvakat 
is.  Különösen  fontosak  a lábközépcsontokra  és  ujjpercekre  vonatkozó  részletes  analí- 
zisek, hiszen  a fogakon  kívül  ezek  a leggyakoribb  fosszíliák.  Minden  eddigi  hasonló  céllal 
készült  művel  szemben  itt  különösen  figyelmet  érdemel  az,  hogy  a kisemlős-anyagot 
igen  behatóan  tárgyalja,  ezeken  belül  külön  kiemelve  a denevéreket.  Végül  a teljességre 
való  törekvés  legfőbb  kifejezője  az  utolsó  három  fejezet,  mely  a madarak,  hüllők  és  két- 
éltűek csontjainak  felismerését  célozza. 

Valamennyi  fejezetet  kitűnő  ábraanyag  kísér,  gyakran  a faji  jellegzetességek  meg- 
jelölésével, magán  az  ábrán.  A jó  tusábrákat  anatómiai  egységenként  részletesen  alak- 
tani leírás  kíséri,  sok  helyen  határozó  kulcsokkal. 

Amennyiben  új  kiadásra  kerülne  sor,  a munka  bevezető  részében  szereplő  fauna- 
táblázatok revíziója  volna  kívánatos.  Ugyancsak  még  használhatóbbá  tenné  a munkát, 
ha  a fejezetek  a nemzetközileg  kialakult  rendszertani  sorrendben  tárgyalnák  az  egyes 
gerinces  csoportok  oszteológiáját. 

dr.  Jánossy  Dénes 


H a h q e b,  B.  H.  — Jlan nHCKan,  T.  A.:  MecropowaeHHH  pagHoanTHBHOro  cbipi>H. 

(Rádióaktív  nyersanyagok  lelőhelyei.)  Moszkva,  1965.  I-Í3A.  „Heapa”. 

A könyvet  geológusképzéssel  foglalkozó  felsőoktatási  intézmények  hallgatói 
számára  adták  ki  tankönyvként,  azonban  nagy  érdeklődésre  tarthat  számot  a radio- 
aktív ásványi  nyersanyagok  kutatásával  foglalkozó  geológusok  széles  körében. 

A bevezető  részben  a rádioaktív  elemek  geokémiájának  főbb  kérdéseit  tárgyal- 
ják, valamint  a szokásos  ásványtani  csoportosításban  ismertetik  a legelterjedtebb  urán- 
és  tóriumásványokat.  A szerzők  nagy  figyelmet  fordítanak  a rádióaktív  nyersanyagok 
különböző  lelőhelyei  képződési  körülményeinek  tárgyalására.  A könyv  felöleli  a leg- 
újabb irodalmi  anyagot,  melyet  sikeresen  válogattak  össze  az  áttekinthetően  kritikus 
szemlélettel  rendszereztek.  A könyv  szerzői  az  összes  eddig  megjelent  összefoglaló  urán- 
teleptani  munkák  között  egyedülállóan  legnagyobb  súlyt  az  üledékes  uránlelőhelyek 
ismertetésére  fordították,  amelyekre  jelenlegi  adatok  szerint  az  ipari  készletek  és  a ter- 
melés nagyobb  hányada  esik.  Ezzel  a munka  előnyösen  különbözik  az  összes  eddig  meg- 
jelent kézikönyvtől. 

A szerzők  az  üledékes  uránlelőhelyek  új  rendszerezését  adják,  ami  véleményünk 
szerint  helyesen  a genetikai  alapelveket  helyezik  előtérbe  a lelőhelyek  felosztásánál. 
Meggyőzően  érvelnek  az  egyes  szélsőséges,  az  U-felhalmozódást  egy  szemszögből  felfogó 
szerzők  csoportosításával  szemben.  A különböző  lelőhelytípusok  ismertetésénél  a szerzők 
kiemelik  a szakaszosságot  az  érctelepek  képző  lésében  és  azt  szoros  kacsolatban  vizs- 
gálják a befogadó  kőzetek  összetételével  és  fejlődéstörténetével.  Az  üledékes  urán- 
lelőhelyek szakaszos  (stadiális)  képződésének  szemlélete  tcijbb  fontos  gondolatébresztő 
elemet  tartalmaz. 

A lelőhelyeket  tárgyaló  fejezetekben  — az  ismert  alapvető  munkákban  közölte- 
ken  túlmenően  — új  adatokat  dolgoztak  fel  az  uránnak  és  szerves  maradványoknak 
üledékes  kőzetek  diagenetikus  és  epigenetikus  fejlődési  szakaszábkan  végbemenő  kapcso 
latáról.  A szerzők  ezen  fejezetekben  felhasználták  saját  vizsgálatait,  eredményét,  így  vilá- 
gítják meg  pl.  a karbonátos  kőzetekben  előforduló  U-lelőhelyeke 

A könyv  jelentősége  kétségkívül  megnőtt  volna,  ha  a legfőbb  üldékes  lelőhelyek- 
leírásánál  részletesebben  tárgyalták  volna  a befogadó  kőzetek  összetételét  és  geokémiá- 
ját, valamint  ezek  részletesebb  kapcsolatát  a lelőhelyek  felépítésével  és  ásványos  össze- 
tételével. / 

A munkában  közölt  szemléltető  ábrákat,  rajzokat,  szerencsésen  válogatták  össze 
és  az  oldalszám-terjedelemhez  viszonyítva  megfelel  a célnak.  A fényképek  nyomdatech- 
nikai kiállítása  kívánni  valót  hagy  maga  után. 

A szerzők  nagyon  röviden  foglalkoznak  a metallogén  korok  és  provinciák  kérdé- 
sével. Ez  a probléma  ezidőszerint  sokoldalról  vitatott,  úgyhogy  az  irodalmi  adatok 
rövid  tényszerű  ismertetése  a könyv  célját  kielégíti.  A könyv  értékét  növeli  a fejezetek 
logikus  gondolatmenete  és  a könnyen  olvasható  stílus. 

A döntő  többségben  üledékes  kőzetekből  felépített  Magyarország  nyersanyagkin- 
cseinek kutatásával  foglalkozó  geológusok  számára  a könyvijén  ismertetett  tényadatok 
és  elméleti  következtetések  jelentőséggel  bírnak  mmt  az  uránkutatásra  érdemes  területek 
fontossági  besorolásánál,  mind  tudományos  szempontból. 

Sajnálatos,  hogy  a kis  példányszám  miatt  a könyv  beszerzése  nehézségekbe  üt- 
közik. Virá  gh  Károly 


Ismertetések 


237 


C i t a,  M.  B.:  Micropaleontologia.  3.  ed.,  Milano,  La  Goliardica,  1965.  pp.  458. 

Értékes  kézikönyvvel  gyarapodott  a mikropaleontológia  irodalma.  A neve 
foraminiferakutató,  Cita  asszony  a Milánói  Egyetemen  tartott  mikropaleontológia 
előadásainak  könyvvé  fejlesztett  formáját  adja  kezünkbe  a kiadó. 

A rövid  bevezető  és  történeti  áttekintés  (1  — 18.  old.)  után  a 3 részre  tagolt  könyv 
19  — 65  oldalig  terjedő  első  részében  a mikropaleontológiai  vizsgálatok  módszerét,  vagy 
ahogy  az  alcím  jelzi,  gyakorlatát  (pratica)  adja.  Itt  kapnak  helyet  a minták  laborató- 
riumi vizsgálatának  manuális  eljárásai  (különböző  orientációjú  vékonycsiszolatok  ké- 
szítése, iszapolás,  a Conodonták,  Chitinozoák,  Nannofossziliák,  spórák  és  pollenek  spe- 
ciális preparálása),  továbbá  a minták  dokumentálásának  módjai.  Ehhez  kapcsolódva 
közli  a Milánói  Égyetemen  használatos  a gyűjtemény  áttekinthetőségét  és  kezelését 
megkönnyítő  kartonok  és  nyilvántartási  lapok  mintáit.  A továbbiakban  hasznos  tanácso- 
kat ad  a mikroszkópizáláshoz  és  a mikrofosszíliák  ábrázolásához  (mikrofoto,  valódi 
rajz,  rajzoló  készülékkel  és  vetítéssel  történő  rajz)  feltüntetve  mindegyik  előnyét  és 
hátrányát.  Végül  ismerteti  a statisztikus  módszert,  továbbá  a mikrofosszíliák  számszerű 
eloszlásának  különböző  ábrázolási  módját  (kör,  — derékszögű  — , négyzetes  — , szórá- 
sos  — , oszlopos  — és  háromdimenziós  diagramok). 

A második  rész  a könyv  légtér jedelemsebb  része  (67  — 408.  old.).  Ebben  a mikro- 
paleontológia  tárgyi  anyagát  adó  növényi  és  állati  mikrofosszíliákat  ismerteti  rendszer- 
tani szempontból. 

Ennek  keretében  70  oldalnyi  terjedelemben  három  csoportra  bontva  tárgyalja 
a mikropaleontológiai  kézikönyvekben  általában  mellőzött  növényi  mikroszervezeteket. 
Az  első  csoportba  Protophyta  gyűjtőnév  alatt  szerepelnek  a Coccolithophoridák,  Sili- 
coflagellaták,  Dinoflagellaták,  Histrichosphaeridák  és  Diatomák.  A második  csoportban 
a mészalgákat  tárgyalja  a Corallinaceae  (itt  esik  szó  többek  közt  a fontos  Lithothamnium 
és  Lithophyllum  nemzetségekről),  Solenoporaceae,  Codiaceae,  Dasycladaceae  (a  nálunk  sem 
ritka  Mizziák  és  Diploporák  ismertetésével)  és  Schizophyceae  csoportok  sorrendjében. 
A harmadik  fejezetet  a „nem  mikroszkópos  növények  részeinek”,  túlnyomórészt  a spórák 
és  pollenek,  alárendelten  a Carophyták  oogonimnai  ismertetésének  szenteli. 

Az  állati  mikrofosszíliák  tárgyalását  a nagyobb  szervezetek  mikroszkopikus  részei- 
nek és  töredékeinek  ismertetésével  kezdi.  Itt  ír  a szivacstűkről,  az  Anthozoák  szklerit- 
jeiről,  az  Annelidák  seriéiről,  a Crustaeeák  dennoszkleritjeiről,  kopro-  és  gastrolitjairól,  a 
tüskésbőrűek  lemezeiről,  karizeiről,  tüskéiről,  szkleritjeiről,  a puhatestűek  háztöredékei- 
ről, a Bryozoák  teleprészeiről,  a halak  fogairól,  pikkelyeiről  és  otolitjairól,  végül  a Conodon- 
tákról. 

Ezután  a mikroszervezetek  paleontológiáját  adja.  Ennek  keretében  az  egyes  cso- 
portokat jelentőségüknek  megfelelő  terjedelemben  ismerteti.  Jó  áttekintést  ad  az  Ostra- 
codákról  (kitűnő  ábraanyag  a morfológiájukról),  a Radiolariákról  és  a Tintinnidákról. 
Mindegyik  csoportnál  ismerteti  az  alaktani  tudnivalókat,  biológiájukat,  ökológiájukat, 
rétegtani  elterjedésüket  és  végül  osztályozásukat. 

Legnagyobb  teret  a Foraminiferáknak  biztosít.  170  oldalon  történő  tárgyalásukat 
az  alaktani  jellegek  (általános  szervezeti  felépítés,  a ház  morfológiája,  a kamrák  alakja, 
száma  és  helyzete,  aperturák,  járulékos  jellegek)  ismertetésével  kezdi,  majd  biológiájuk 
ismertetésénél  sorra  veszi  az  egyes  élet  jelenségeket  (e  fejezetben  a dimorfizmussal  kap- 
csolatban kiemeli  Hantkennek  a jelenség  felfedezése  körüli  érdemeit). 

Ezután  a Foraminiferák  osztályozása  következik,  melyet  a korábbi  szerzők  rend- 
szertani vizsgálatainak  rövid  áttekintésével  kezd.  A továbbiakban  a kitinesházú,  az  agg- 
lutinált és  a mészházú  (imperforált  és  perforált)  Foraminiferák  sorrendjében  44  család 
nemzetségeit  ismerteti.  Ezen  belül  egyes  jelentősebb  családokat  hangsúlyozottabban 
tárgyal.  így  nagyobb  teret  szentel  a plankton  Foraminiferáknak.  (Globigerinidae,  Glo- 
borotaliidae,  Globotruncanidae  és  Hantkeninidae ) , továbbá  a paleogénben  oly  fontos  sze- 
repet játszó  Nummulitidae  család  tagjainak  és  az  Ovbitoid-tvpus,xí  Foraminiferáknak. 

Az  egyes  nemzetségek  ismertetésénél  a rövid,  tömör  szöveget  310  vonalas,  a jelle- 
geket világosan  kiemelő  szövegközti  rajz  egészíti  ki.  Az  adatok  mindenhol  a legfrisseb- 
bek, ami  szerzőnek  a mikropaleontológia  fejlődésével  lépésttartó  törekvését  és  igényét 
tükrözi  s ugyanakkor  hű  képet  ad  a legújabb  evolúciós,  morfogenetikai  és  rétegtani 
szemléletű  kutatási  irányzatok  kibontakozásáról. 

Rendszere  korszerű  s nagy  vonásaiban  egyezik  az  általában  elfogadott  osztályo- 
zásokkal. Beosztása  ugyan  nem  mentes  a taxonómiai  kérdésekben  szokásos  és  természe- 
tes szubjektivitástól,  mégis  mivel  nagyobb  átsorolások  nem  bontják  meg  az  általában 
elfogadott  kategóriák  kereteit,  ezért  rendszertanát  kiegyensúlyozottnak  is  látjuk. 

Az  osztályozást  egy  rövid  ökológiai  áttekintés,  majd  a Foraminiferák  rétegtani 


8 Földtani  Közlöny 


238 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


jelentőségét  időszakonkint  ismertető  fejezet  követi.  A leíró  részt  az  „incertae  sedis” 
mikrofosszíliák  ( Pithonella , Chitinozoa,  stb.)  ismertetésével  zárja. 

A harmadik,  viszonylag  rövid  (411  — 466.  old.)  rész  a rétegtani  mikropaleontológia 
címet  viseli.  Ebben  az  olasz  mikrofauna  földtörténeti  koronkénti  vázlatos  áttekintését 
adja.  Annak  ellenére,  hogy  itt  ábraanyag  nem  segíti  az  olasz  mikrofauna  közelebbi  meg- 
ismerését, mégis  hasznos  a könyvnek  e része,  mert  némi  tájékoztatást  kapunk  belőle 
az  olaszországi  mikrofaunáról  s miután  ezt  az  egyes  specialisták,  illetve  sztratigráfusok 
munkásságához  kapcsolja,  megismerhetjük  az  egyes  csoportokkal  foglalkozó  kutatókat  is. 

Válogatott  irodalom  (27  cím),  főleg  kézikönyvek  egészítik  ki  a szépkiállítású  könyv" 
gazdag  tartalmát. 

Kecskeméti  Tibor 


H o f k e r sen.,  J.:  Maestrichtian,  Dánián  and  Paleocene  Foraminifera.  (Maestrichti,  dániai 
és  paleocén  Foraminiferák)  Palaeontographica.  Supplement-Band  10.  1966.,  pp.  1—375. 
Pl.  1 — 86.,  T.  1—69. 

Szerző  a tőle  megszokott  részletességgel  ismerteti  a dél-limburgi  maestrichti 
emelet  típusának,  az  alatta  fekvő  gulpeu  mészkőnek,  a felette  fekvő  meszes  paleocén 
rétegeknek,  a dániai  emelet  típusos  előfordulásainak,  valamint  az  azok  felett  fekvő 
glaukonitos  homoknak,  agyagrétegeknek  Foraminiferáit,  xo  ooo-nél  több  kőzetminta 
iszapolási  maradéka  alapján. 

Mindegyik  előfordulásból  kikerült  fajokról  ad  elterjedési  táblázatokat,  leírást  vagy 
megjegyzést,  és  azokat  legtöbbször  ábrázolja  is,  vonalas  rajzokban,  a nagyszámú  tábla- 
mellékleteken. 

Ezeket  részletesen  ismertetni  lehetetlenség.  Ki  kell  térnem  azonban  id.  H o f k e r 
biosztratigráfiai  eredményeire. 

Jól  ismert,  hogy  a szerzők  véleménye  megoszlik  a dániai  emelet  rétegtani  helyze- 
téről. Egyesek  a kréta  végére  sorolják,  mások  viszont  a harmadidőszak  legaljára.  A piánk  - 
ton-Foraminiferákkal  foglalkozó  kutatók  többnyire  az  utóbbi  vélemény  mellett  állnak. 

Id.  Hofker  aDurnon  t-féle  eredeti  maestrichti  emeletre  a ,,Dano-Maestrick- 
tiau”  megnevezést  alkalmazza  1.  táblázatán,  amelyen  a jellemzőbb  Foraminifera-íajők 
rétegtani  elterjedését  is  ábrázolja,  az  általa  felállított  zónák  szerint. 

Érdekes,  hogy  id.  Hofker  a D u m o n t-féle  maestrichti  emelet  típusából 
alig  említ  jellemző  krétavégi  planktonforaminiferát.  Ellenben  a jellemző  krétavégi  ben- 
tosz  F oram i n ifera -fajok  — Siderolites-,  Orbitoides-,  stb.-  fajok  — szerinte  csaknem  a 
legfelsőbb  szintekig  gyakoriak.  Valójában  azonban  az  a helyzet,  hogy  a jellemző  kréta- 
végi planktonforamina-fajok  — így  Globotruncana-ía]dk  is  — megvannak  szintén  a leg- 
felsőbb szintekig,  azonban  a rendkívül  gyakori  és  nagytermetű  bentosz-fajok  mellett 
érthetően  igen  ritkák.  Ugyanilyen  elterjedést  és  megoszlást  találtam  Akvitániában  és  a 
Pireneusokban  is  a típusos  maestrichti  emelettel  teljesen  azonos  fáciesű  és  rétegtani 
helyzetű  krétavégi  képződményekben. 

Viszont  id.  Hofker  típusos  Globoconnsa  danbjergensis  (B  r ö n n.)-t  említ  a tí- 
pusos maestrichti  emeletből.  Azonban  P.  Brönnimannak  az  — 1962.  évi  szep- 
tember havi  bordeauxi  paleogén  kollokviumon  elhangzott  — hozzászólása  szerint  ennek 
az  általa  felállított  fajnak  a maestrichti  emelet  szintjeiben  csak  bizonyos  elődei  vannak 
meg.  A típusos  alak  szerinte  csak  a harmadidőszakba  sorolható  dániai  emeletben  lép  föl. 

Megjegyzendő  az  is,  hogy  id.  Hofker  sajnos  nem  vette  észre  az  Albert-csatoma 
klasszikus  szelvényében  a vetőt.  Itt  ugyanis  a típusos  maestrichti  emeletre  dániai  réte- 
gek települnek,  majd  a vetőn  túl  ismét  a típusos  maestrichti  emelet  jelentkezik.  így  itt 
Hofker  téves  értelmezése  szerint  dániai  rétegek  települnének  a típusos  maestrichti 
emeletbe  ! 

Sajnos  nem  meggyőzőek  id.  H o f k e r vonalas  rajzai  sem  egyes  igen  fontos  plank- 
ton Forrminifera-ía]dkxó\.  így  pl.  a Globorotalia  — nála  Globigerina  — pseudobulloi- 
des  (Plum  m.)  inkább  egy  krétavégi  Globigerina-iajhoz  hasonlít.  A „Tuffeau  de  Ciply”- 
ből  említett  és  ábrázolt  Globorotalia  pseudomenardii  Bolli  ifj.  Loeblich  szerint 
sem  plankton -Foraminifera,  úgyszintén  a ,, Globorotalia”  praetuberculifera  Hofker  sem. 

Id.  Hofker  Globobigerina  primitiva  F i n 1 a y,  Gl.  cf.  hornibrooki  Brönn.,  Gl. 
turgida  F i n 1 a y és  Globorotalia  angulata  (W  hite)  fajokat  említ  a típusos  maestrichti 
emelet  ,,L”  zónájából  tipikus  krétavégi  bentosz  — Foraminifera-iajók  társaságában. 
Ezek  a fajok  azonban  minden  kétséget  kizáróan  világszerte  harmadidőszaki  képződ- 
ményekben fordulnak  elő  ! Id.  Hofker  rajzai  itt  sem  meggyőzőek. 


Ismertetések 


239 


Említett  kétségeket  keltő,  de  szükséges,  megjegyzések  ellenére  is  id.  H o f k e r 
részletes  leírásai  és  főleg  helyszínrajzai  mindig  biztos  tájékozódást  fognak  nyújtani 
azok  számára,  akik  a maestrichti  és  dániai  emeletek  biosztratigráfiai  kérdéseivel  akarnak 
foglalkozni. 

S z ő t s E. 


BnxOBep,  H.  A.:  MuHepajibHbie  pecypcw  KanHTajiHMecKHX  cTpaH.  (A  tőkés  államok  ásvá- 
nyi nyersanyag-készletei)  Moszkva,  1963.  I.  rész:  Fűtő  és  energetikai  anyagok,  fekete  és 
színesfémek,  p.  1 — 112.,  32  táblázattal,  9 ábrával. 

II.  rész:  Nemesfémek,  ritkaföldek  és  szórt  elemek 

III.  rész:  Nemérces  nyersanyagok,  p.  1 — 112,  24  táblázattal  4 ábrával. 

A tőkés  államok  ásványi  nyersanyagairól  a Szovjetunió  Földtani  Minisztériumának 
Összszövetségi  Fond  ja  (ezt  legjobban  Központi  Földtani  Adat-,  helyesebben  Jelentéstár- 
nak nevezhetnénk)  újabb  három  részes  összeállítást  készített,  mivel  az  1959-ben  készí- 
tett összeálhtás  óra  lényeges  változások  történtek. 

Az  összeállítás  alapjául  a tőkés  országok  folyóirataiban,  monográfiáiban  és  kézi- 
könyveiben közreadott  adatok  szolgáltak.  Ebből  következik,  hogy  az  egyes  ásványi 
nyersanyagfajták  ismertetése  nem  teljesen  egyenletes,  aszerint,  hogy  mennyi  anyag 
állt  rendelkezésre.  Tovább  nehezíti  az  adatok  összehasonlíthatóságát,  az  ásványi  nyers- 
anyagfajták sajátosságain  túlmenően  is,  hogy  a tőkés  országok  készletszámítási  elvei 
korántsem  egységesek  így  mint  a szerkesztő  is  megjegyzi,  az  adatok  csak  Tájékoztató 
jellegűek,  s inkább  az  egyes  országoknak  a világ  termelésében  vagy  készleteiben  való 
részarányát  fejezik  ki. 

Az  ismertetés  ásványi  nyersanyagok  szerint  történik,  a táblázatokban  általában 
I959— 1960.,  helyenként  1957  — 59,  vagy  1958  — 59.  évi  adatok  alapján.  A szövegben 
azonban  1962.  évi  adatokra  is  történik  hivatkozás.  Az  egyes  pontok  elején  röviden  fog- 
lalkoznak a legutóbbi  3 — 4 év  alatt  a termelésben  és  a készletben  történt  fontosabb 
változásokkal  (mennyiség,  ill.  az  arányok  eltolódása).  A szerzők  az  egyes  ásványi  nyers- 
anyagoknál tájékoztatnak  a termelés  és  a készletek  országok  szerinti  alakulásáról,  azaz 
a készlet  leterheléséről  is,  ismertetik  a fontosabb  országokban  folytatott  kutatások 
volumenével  és  eredményeivel,  sőt  az  újabban  felfedezett  fontosabb  előfordulások  rövid 
jellemzését  is  adják.  Az  ércekre  nézve  közük  a legfontosabb  minőségi  mutatókat  is, 
a szilárd  ásványi  nyersanyagokra  nézve  pedig  az  export-import  adatokat. 

B e n k ő Ferenc 


Andreánszky,  G.:  On  the  Upper  Oligocene  Flóra  of  Hungary.  Analysis  of  the  Sile  a 
the  Wind  Brickyard  Eger.  (Magyarország  felsőoügocén  flórájáról.  A Wind-téglagyári 
lelőhely  elemzése.)  Studia  Biologica  Hungarica.  Akadémiai  Kiadó,  Budapest,  1966. 

A 151  oldal  terjedelmű  munka  az  egri  volt  Wind-féle  téglagyár  felsőoügocén  fló- 
rájához szolgáltat  újabb  adatokat  és  igyekszik  azt  minden  tekintetben  elemezni.  A műhöz 
99  ábra,  3 táblázat  és  rövid  irodalomjegyzék  tartozik. 

A bevezetőben  szerző  megjegyzi,  hogy  tanulmánya  főképpen  a Wind-gyári  alsó 
és  középső  rétegeket  öleli  fel,  a felső  leggazdagabb  és  legváltozatosabb  rétegekre  kevésbé 
terjed  ki. 

Az  Eger  környéki  harmadidőszaki  flóraegyüttesek  sora  a gazdag  kisegedi  alsó- 
oligocén  flórával  kezdődik.  Erre  bizonyos  köztes  kapcsolatokkal  következnek  a Wind- 
gyári  rétegek.  Ezek  pontos  kora  vitatott  kérdés.  Szerző  sem  kíván  erre  végleges  választ 
adni  a teljes  anyag  feldolgozásáig.  Azonban  az,  hogy  a főképpen  örökzöld  nagy  hőigényű 
,,poltava”-elemek  még  túlsúlyban  vannak  a kisebb  hőigényű  lombhullató  „turgáji'  '-ele- 
mekkel szemben,  a flóra  helyét  a paleogén  végére,  tehát  a felsőoligocénbe  helyezi. 

A Wind-gyári  agyagbányában  növényzet  alapján  jól  elkülönülnek  az  alsó  (X2), 
középső  (W2)  és  az  ú.  n.  felső  rétegek.  Ezek  felett  diszkordáns  településsel  meddő  riolittufa 
következik.  A rioüttufa  rétegek  délebbre,  Tihamér  és  Andornaktállya  meüett  szép  hel- 
véti flórát  tartalmaznak.  Eger  távolabbi  környékén  számos  igen  gazdag  szarmata  korú 
növénymaradványos  réteg  ismeretes. 

A Wind-gyári  flórára  vonatkozóan  ez  az  első  részletesebb  összefoglaló  tanulmány. 
Az  eddigi  közlemények  kiragadott  fajokról  szólnak  és  2 zsúrló-,  5 párfány-,  4 fenyő-, 
43  kétszikű-  és  3 egyszikű  növényfajt  sorolnak  fel. 

A 16-ik  oldaltól  a 105-ik  oldalig  az  új  adatok  felsorolását,  melyekkel  a Wind- 
gyárbó  ismertté  vált  fajok  száma  123-ra  emelkedett.  Ebben  az  eddig  kellőképpen  nem 


8* 


240 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


értékelt  hüvelyesek  nem  szerepelnek.  A mellékelt  II.  táblázat  minden  fajhoz  megadja 
a ma  élő  rokon  alakot,  annak  elterjedését,  a fosszilis  faj  életformáját  és  azt  a vegetáció- 
típust, amelyben  élt.  Külön  részletes  feldolgozást  nyert  a tölgy  alakköre,  melyet  szerző 
E.  Kovács  Évával  együtt  végzett.  A felsorolt  fajok  közt  5 új. 

A rendszertani  felsorolás  után  szerző  részletesen  elemzi  a Wind-gyári  flórát  és 
vegetációt.  Először  is  megállapítja,  hogy  kétféle  növénytársaságról  van  szó,  az  egyik 
csoport  változatlanul  megvan  a szelvény  minden  rétegében,  a másik  csoport  csak  egy, 
vagy  két  rétegre  jellemző.  Ezek  a különbségek  teszik  lehetővé  a rétegek  flórájának  elvá- 
lasztását és  a flórafejlődés  körvonalazását.  A legalsó  rétegekben  a délkelet  ázsiai  rokonságú 
fajok  túlsúlya  mellett  még  elég  nagy  a déli  félgömbbel  való  rokonság  (kapcsolat  Kiseged- 
del),  ez  a felső  rétegekben  teljesen  lecsökken.  Az  alsó  és  középső  rétegek  túlnyomóan 
szubtrópusi  rokonsága  a felső  rétegekben  elveszti  vezető  szerepét  és  előtérbe  valódi  tró- 
pusi és  a mérsékeltövi  elemek  kerülnek. 

A flórában  bekövetkezett  változás  együttjár  a vegetáció  megváltozásával.  Az  alsó 
rétegekre  jellemző  szubtrópusi  színezetű  Castanopsis —Lauraceae  erdőt  a középső  réte- 
gekben lombhullatókkal  (gyertyán)  vegyes  erdő  váltja  fel.  A délafrikai  típusú  száraz- 
erdőnek nyomai  is  eltűnnek.  A felső  rétegekben  egy  sokszintű,  trópusi  színezetű  erdő 
lép  fel,  ahol  nagyszámban  elegyednek  a kis  hőigényű  lombhullató  fanemek  (juhar,  szil, 
éger,  stb).  A tengerparti  sós  mangrove  cserjés  együttes,  mely  a kisegedi  flórában  még 
díszlett,  a Wind-gyári  flórában  nem  volt  kialakulva.  A vízfolyásokat  az  alsó  és  középső 
rétegekben  trópusi  színezetű  galériaerdő  szegélyezte  és  ezt  a felső  rétegekben  elég  hirte- 
lenül  a lombhullató,  mérsékeltövi  ligeterdő  váltja  fel.  A mocsarakat  Myrica- cserjés 
borította. 

A három  rétegcsoport  flórájában  és  vegetációjában  mutatkozó  különbségeket  a 
III.  táblázat  (116.  oldal)  tünteti  fel. 

Az  alsó  és  középső  rétegek  tovább  már  nem  tagolhatok.  A felső  rétegekben  ég- 
hajlat-szárazodás  áll  be,  aminek  folytán  a mezofil  erdő  helyébe  pálmaszavanna  lép. 

A 118.  oldalon  kezdődő  flóraelemzés  felsorolja  a gyakoribb  családokat  és  nemzet- 
ségeket. Ezeket  ,,poltava”  — és  ,,turgáji”-elemekre  osztjuk.  Megállapítható,  hogy  az 
előbbi  elemcsoport  az  egész  együttesnek  több  mint  50% -át  teszi  ki. 

Az  éghajlat  megítélése  főképpen  a nagy  szerepet  játszó  trópusi  elemek  (Symplo- 
cos,  pálmák)  hő-  és  nedvességigénye  alapján  nyert  körvonalazást.  Eszerint  az  évi  átlagos 
hőmérséklet  20  — 210  C lehetett,  io°  C-nál  nagyobb,  a legszélsőségesebb  és  legszárazabb 
periódusban  150  C-t  meghaladó  évi  átlagos  ingadozással.  Az  évi  csapadék  1500  mm  körüli, 
a felső  rétegek  nedves  periódusában  ennél  valamivel  nagyobb,  a száraz  időszakban  lénye- 
gesen kevesebb.  Akkor,  az  egyébként  egyenletes  esőeloszlással  szemben  határozottan 
száraz  évszak  alakult  ki.  A növényzet  a sok  hidegtűrő  elem  beözönlése  alapján  tekintve 
sohasem  volt  típusosán  trópusi,  az  éghajlat  sem  volt  soha  egész  éven  át  olyan  nagy  hő- 
mérsékletű, illetve  olyan  nedves,  mint  a trópusi  esőerdők  éghajlata.  Mindez  azt  bizonyít- 
ja, hogy  területünk  akkor  is  a trópusi  fölött,  a mainak  nagyjából  megfelelő  szélességi  fokon 
volt. 

A növénytakaró  arculata  a következőképpen  körvonalazható.  Az  alsó  és  középső 
rétegekben  a Castanopsis— Lauraceae  erdő  uralkodott  egységes  középmagas  lombkorona- 
szinttel,  amiből  csak  a fenyők  (Sequoia)  és  a Quercus  gigantum  emelkedtek  ki.  A cser- 
jeszint gyér  volt.  A topografiailag  erdőtlen  helyeken  déli  típusú,  vagy  keletázsiai  rokon- 
ságú szárazcserjés  nőtt.  A vízfolyások  mellett  galériaerdő  élt  sok  liánnal.  A felső  rétegek 
nedves  periódusában  trópusi  színezetű,  többszintű,  nem  egységes  magasságú  erdő  állt, 
amelynek  legjellemzőbb  nemzetsége  a Symplocos.  A gyepszint  igen  gazdag  páfrányos 
volt.  A fényviszonyok  az  erdő  belsejében  is  kedvezők  lehettek.  A vízfolyások  partján 
lombhullató  ligeterdő  emelkedett  Acer  trilobatum  vezérfanemmel. 

A flórafejlődés  a kisegedi  alsóoligocén  flórától  a Wind-gyári  alsó  rétegek  flórájáig 
fokozatos.  A két  gazdag  lelőhely  rétegei  konkordáns  telepiilésűek.  A közéjük  iktatódó 
középsőoligocénnek  tekinthető  rétegek  a Vécsey -völgyben,  Noszvaj  — Nagyimányon 

és  Noszvaj  — Hercegoldalon  növénylenyomatokat  tartalmaznak.  Ezek  flórája  roppant 
szegényes,  így  külön  középsőoligocén  flóra  még  nem  körvonalazható.  Annyi  megállapít- 
ható, hogy  átmenetet  jelez  a két  gazdag  lelőhely  közt.  Több,  az  alsóoligocénre  jellemző 
maradvány-típus  (Dryophyllum,  a négyosztatú  csésze)  itt  mutatkozik  utoljára. 

Az  éghajlat  fejlődésében  a mérsékelten  meleg  és  inkább  száraz  kisegedi  éghajlaton 
a Wind-gyári  alsó  rétegekben  hasonló  hőmérsékletű,  de  valamivel  nedvesebb  éghajlat 
következik.  A középső  rétegekben  csekély  lehűlés  észlelhető.  A felső  rétegek  éghajlata 
lényegesen  melegebb  és  a nedves  periódusban  nedvesebb,  a száraz  periódusban  azonban 
hasonlóan  meleg,  de  a kisegedinél  is  szárazabb  volt. 

A hasonló  korúnak  tekintett  egyéb  flórák  közül  a Wind-gyári  csak  a közvetlen 


Ismertetések 


241 


közeli  (Andornaktállya)  felsőoligocén  flórával  mutat  egyezést.  Egyes  felsőoligocénnek 
mondott  külföldi  flórák  (Rótt,  Pirskenberg)  és  a Wind-gyári  flóra  közt  a különbség  olyan 
lényeges,  hogy  az  egykorúságban  kételkednünk  kell. 

Szerzői  ismertetés 

Strausz  László:  Dudari  eocéu  csigák.  — Geologica  Hungarica,  Ser.  Pál.,  33,  pp 
200,  I-XXIV.  tábla,  1966. 

Jelentős  művel  gyarapodott  a hazai  paleomalakológiai  irodalom.  A Magyar  Állami 
Földtani  Intézet  által  1953-ban  indított  „Magyarország  eocén  puhatestűi”  c.  sorozat 
folytatásának  is  tekinthető  munka,  a nagyon  gazdag  és  jómegtartású  dudari  eocén 
molluszkák  közül  a Gastropodák  feldolgozását  adja. 

Rövid  előszó  után  a lelőhely  topográfiájával,  a terület  földtani  felépítésével  és  a 
legfontosabb  kutatástörténeti  adatokkal  ismertet  meg  bennünket  a szerző. 

A munka  legterjedelmesebb  fejezete  (7  — 77.  oldal)  a rendszertani  rész.  Itt  elöl- 
járóban szerző  nevezéktani  elveit  hangsúlyozza,  mely  szerint  ,,a  név  nem  cél,  hanem  esz- 
köz”; károsnak  tartja  az  olyan  nevek  elvetését,  melyeket  hosszú  időn  át  egyértelműen 
használtak;  végül  helytelennek  tartja  a kétnevű  nomenklatúra  szigorú  használatát  s elő- 
nyösebbnek véli  a hármas  vagy  négyes  nevezéktant. 

Ezután  a csigafajok  rendszertani  ismertetése  következik,  melyben  173  alak  le- 
írását találjuk.  Ezek  közül  31  új  faj,  10  pedig  új  alfaj  (ezek  felsorolását  itt  mellőzzük); 
18  alak  csak  nemzetségre  volt  meghatározható,  melyek  közül  2 esetleg  új  fajnak  lehet  a 
maradványa. 

Az  egyes  fajok  ismertetésénél  nem  ad  teljes  szinonimlistát.  A leírások  során  közli 
a rendelkezésre  álló  példányok  számát,  azok  méreteit,  majd  az  alaktani  bélyegek  rendsze- 
res ismertetése  és  a rokon  alakoktól  való  eltérés  rögzítése  következik.  Nagyon  jól  egészíti 
ki  a leírást  a K 1 i n d a E.  ésadr.  Pellérdy  E.-né  munkáját  dicsérő  130  kitűnő 
fénykép.  Néhány  fontos  és  jellegzetes  fajról  az  alaki  jellemzőket  jobban  kiemelő  rajzot 
is  mellékel. 

A rendszertani  rész  után  a faima  rétegenkénti  eloszlását  mutatja  be  egy  nagyon 
szemléletes  táblázatban.  Ebben  összefoglalóan  szerepel  az  előkerülés  fáeiesét  is  jelző 
3 képződmény  (csökkentsósvízi  agyag,  nummuliteszes-molluszkumos  homokkő,  mollusz- 
kumos  és  nummuliteszes  márga),  a gyakoriság  [számértékkel  illetve  gy  (gyakori)  és  i.  gy. 
(igen  gyakori)  jelzéssel  jelölve]  és  az  elterjedés.  Itt  Dudarról,  Gántról,  továbbá  más  ma- 
gyarországi lelőhelyekről  ismert  kis  vagy  közepes  és  nagy  elterjedésű  fajokat  különböztet 
meg.  Majd  egy  külön  táblázatban  összehasonlítja  dudari  Gastropoda- faunát  a Párisi- 
medence és  Olaszország  hasonló  faunájával. 

Ezután  szerző  a fauna  korát  taglalja.  Vitába  száll  S z ő t s E.  (1956)  véleményé- 
vel, mely  szerint  a fauna  alsóeocén  kori  illetve  a londoni  emeletbe  tartozik.  Á faima  rész- 
letes számszerű  elemzése  alapján  megállapítja,  hogy  a dudari  csigafauna  a Párizsi-meden- 
ceivel összehasonlítva  33:1  arányban  középsőeocént  jelez  az  alsóeocénnel  szemben,  s 
az  olaszországi  faunából  100  összehasonlításra  felhasználható  alak  közül  48  található 
meg  s ezek  kivétel  nélkül  középsőeocén  koriak  (p.  82). 

Az  egyéb  faunaelemeket  is  figyelembe  véve  a rétegtani  következtetéseinél  megálla- 
pítja, hogy  a „csigafauna  jellege”  megerősíti  a Nummulitesek  alapján  indikált  rétegtani 
értékelést.  Összefoglalólag  arra  a következtetésre  jut,  „hogy  a dudari  nummuliteszes 
homokkő,  valamint  a molluszkumos  és  nummuliteszes  márga  csigafaunája  kétségtele- 
nül lutéciai  kori,  a csökkentsósvízi  agyag  szegényebb  faunája  pedig  legalább  is  valószínű- 
síti a lutéciai  kort”  (p.  84). 

A dolgozat  utolsó  fejezete  a fauna  ökológiai  értékelésével  foglalkozik.  Először  a 
nummuliteszes  homokkő  faunájának  ökológiai  viszonyait  veti  vizsgálat  alá  s részletes 
elemzés  alapján  azt  a neritikus  régió  belső  zónáiban,  alig-csökkent,  vagy  kevéssé  ingadozó 
sótartalmú,  de  a teljesen  normális  (3,5%)  sótartalmat  csak  megközelítő  közegben  keletke- 
zettnek veszi. 

A molluszkumos  és  nummuliteszes  márga  faunájának  ökológiai  elemzése  pedig  már 
kiegyensúlyozottabb  és  magasabb  sótartalmú  tengervíz  uralmára  utal. 

Sótartalom-vizsgálata  eredményét  egy  táblázatban  summázza,  melyben  egymás 
mellé  állítja-' a Dudaron,  Gánton  és  a Dorogi-medencében  egyaránt  előforduló  fajok  öko- 
lógiai adatait. 

Végezetül  néhány  faj  (11)  normálisnál  nagyobb  méreteit  vizsgálva  a gerontizmus 
gyakoriságára  utal,  melyet  a helyi,  különösen  kedvező  életkörülményekből  eredeztet. 

Az  egyes  rendszertani  kategóriák  regisztere  és  bőséges  irodalom  (72  munka) 
egészíti  ki  a monográfiát.  Kecskemétiné,  Körmendy  Anna 


242 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


Zdenka  Rheáková:  Fossile  Diatomeen  dér  südbömischen  Beckenablagerungen.  — 

Rozpravv.  Ústredníko  ústavu  geologického:  Svazek  32.  Praha  1965,  96  oldal,  50  szö- 
vegközti ábra,  20  tábla.  Cseh  és  orosznyelvű  összefoglalással. 

Regionális  növénytani  munka,  mely  a dél-csehországi  Tfebon-i  és  Budéjovice-i 
medencék  harmadidőszaki  üledékeinek  a Diatoma- flóra  alapján  történt  értékelése.  Eredmé- 
nyei nemcsak  földtani  és  rétegtani  szempontból  értékesek,  hanem  egyúttal  az  üledékek 
képződéséhez  és  az  ősföldrajzi  körülmények  tisztázásához  is  értékes  adatokat  szolgáltatnak. 
A medencealjzat  kristályos  pala  és  gránit,  melyre  túlnyomórészt  Diatoma- meddő 
k 1 i k o v i (alsószenon) , majd  erre  a kisebb  vastagságú  és  kiterjedésű  1 i p n i c e i (ohgocén  ?) 
rétegsor  települ.  A következő  rétegtani  egység  a miocén  z 1 i v i rétegösszlet,  melynek 
a lepusztulástól  megkímélt  maradványai  mindkét  medencében  fellelhetők.  Aránylag 
kevés,  rosszmegtartású  .Dm/onza-maradványt  tartalmaznak.  Erre  települ  a dél-csehor- 
szági medenceüledékek  legvastagabb  tercier  rétegösszlete  a mydlovary  rétegösszlet. 
Ebben  a fosszilis  kovaalgák  főként  a lignites  üledékek  agyaglencséiben  és  a rétegösszlet 
fedőjében  uralkodnak.  Utóbbiakban  helyenként  diatomaföld  telepeket  alkotnak.  E hatal- 
mas rétegösszlet  kora  a paleobotanikai  és  paleozoológiai  vizsgálatok  alapján  miocén,  a 
Diatoma- flóra  alapján  alsótorton. 

E medencék  peremi  részein,  főként  a treboni  medence  peremén  képződtek  a har- 
madidőszak legfiatalabb  (pliocén)  1 e d e n i c e-i  rétegei.  Ennek  kaolinos  agyagrétegei 
a fekvő  mydlovari  rétegösszlet  Diaíoma-páncéljainak  áthahnozott  töredékeit  és  néhány 
autochton  édesvízi  Dia/onm-maradványt  tartalmaznak. 

A rendszertani  fejezet  a két  medence  miocén  és  pliocén  üledékeinek  Diatoma- 
maradványait  (173  fajt  és  varietást)  részletesen  értékeli,  rövid  szinonimikát,  leírást,  helyi 
és  regionális  elterjedést  is  adva. 

Legjelentősebb  a fosszilis  Diatomák  ökológiai  elemzése.  A szerző  rámutat  arra, 
hogy  a vizsgált  kovaalga  fajok  legnagyobb  része  még  ma  is  él,  sőt  a földtani  idők  során 
ökológiai  valenciájuk  sem  változott.  A vizsgált  algamaradványok  60,45%-a  édesvízi, 
oligohalob.  Ezeknek  54,68%-a  közömbös  és  csak  5,77%-a  halofil.  Az  euhalob  Diatomák 
6,35  %-át  olyan  mezohalob  formák  képviselik,  melyek  ma  is  olyan  területen  élnek,  ahol 
a tengeri  sós  és  a partmenti  édesvizek  keverednek.  A többi  meghatározott  forma  kihalt. 
Ezeket  Pantocsek  J.  Dél-Szlovákia  és  Magyarország  tercier,  tengeri,  de  főként  csök- 
kentsósvízi  előfordulásaiból  írta  le. 

A Szerző  a Diatoma-maradvánvegyüttes  ökológiai  karaktere  alapján  a dél-cseh- 
országi medencéket  kitöltő  miocén  rétegösszleten  belül  három  diatomás  üledéktípust 
különböztetetett  meg,  úgymint  édes-,  édes  — csökkentsós-  és  csökkentsósvízi  üledéket. 

E három  üledéktípus  váltakozásának  legjellemzőbb  kifejlődését  a mydlovary 
rétegek  vertikális  szelvényében  vizsgálta.  Megállapította,  hogy  a dél-csehországi  diato- 
más rétegek  üledékképződése  folyamán  a miocénben  lényeges  fáciesváltozás  következett 
be,  melyet  az  alp-kárpáti  orogén  mozgások  során  benyomuló  sósvíz  ingressziós  hozzáfolyá- 
sával  magyaráz.  Tengeri  üledék  azonban  e területen  nem  képződhetett,  mert  az  ingredált 
sósviz  keveredett  a folyók  édesvizével  és  ezért  a sókoncentráció  a io%0-et  sohasem  lép- 
hette túl. 


Dr.  Hajós  Márta 


TÁRSULATI  ÜGYEK 


A Magyarhoni  Földtani  Társulat  1967.  téli  ülésszakán  elhangzott  előadások 

Január  n.  Bizottsági  ülés  a Gazdaság  földtani  Szakosztály  alakulásával  kapcsolatban 
Ülnök : N e m e c z Ernő 
Résztvevők  száma:  n 

Január  n.  Gazdaságföldtani  ankét.  A Gazdaságföldtani  Szakosztály  megalakulása 
Előadó  és  vitavezető:  Varjú  Gyula 

Az  ankét  tárgya:  A földtani  kutatások  gazdasági  értékelése  — Geológusok  anyagi 
érdekeltsége  az  új  gazdasági  mechanizmusban. 

Résztvevők  száma:  76 

Január  16.  Őslénytani  Szakcsoport  klubdélutánja 
Elnök:  Báldi  Tamás 

J á n o s s y Dénes—  B enkőné  Czabalay  Lenke:  Beszámoló  francia- 

országi  tanulmányutakról. 

Résztvevők  száma:  21 

Január  23.  Ásványtan-Geokémiai  Szakcsoport  előadóülése 
Elnök:  Sztrókay  Kálmán 

J ubász  Árpád:  A Duna— Tisza  köze  metamorf  és  mélységi  magmás  képződ- 
ményei 

Márton  Péter  — S z a 1 a y Emőke:  Bazaltok  paleomágneses  vizsgálata 
Résztvevők  száma:  22 

Január  30.  Agyagásványtani  Szakcsoport  előadóülése 
Elnök : N e m e c z Ernő 

Gilde  Ferencné  — S z á n t ó Ferenc:  Kaobnszuszpenziók  ülepedési  és  Teoló- 

giai sajátságairól 

Résztvevők  száma:  27 
Február  1.  Klubest 

Elnök : Rónai  András 

J a n t s k y Béla:  Beszámoló  a mongoliai  expedíció  munkájáról. 

Jaskó  Sándor:  A geomorfológiai  megfigyelések  szerepe  a mongóliai  átnéze- 
tes  földtani  térképezésnél 

Résztvevők  száma:  64 

Február  8.  Mérnökgeológia-Építésföldtani  Szakcsoport  vezetőségi  ülése 
Elnök:  P a p p Ferenc 
Résztvevők  száma:  7 

Február  8.  Mérnökgeológis-Épitésföldtani  Szakcsoport  előadóülése 

Elnök : P a p p Ferenc 

Kertész  Pál : Mérnökgeológiai  tapasztalatok  P'ranciaországban 
Résztvevők  száma : 3 x 
Február  11.  Elnökségi  ülés 

Elnök:  N e m e c z Ernő 

Napirend:  A Magyar  Állami  Földtani  Intézettel  való  együttműködés;  Kiadványok 
Résztvevők  száma:  6 
Február  13.  Választmányi  ülés 
Elnök : N e m e c z Ernő 

Napirend:  A március  15.-Í  Közgyűlés  előkészítése 
Résztvevők  száma:  34 

Február  13.  Agyagásványtani  Szakcsoport  előadóülése 
Elnök : Székyné  Fux  Vilma 
Bárdossy  György : Görögország  bauxittelepei 
Résztvevők  száma:  24 


244 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


Február  22.  Gazdaságföldtani  Szakosztály  előadóülése 
Elnök:  Varjú  Gy. 

Bárdossy  György:  Görögország  bauxittelepei 
Varga  Gyula:  Geológiai  tapasztalatok  Törökországban 

Ez  alkalommal  alakult  meg  a Szakosztály  „Közelkeleti  munkacsoportja”  10  fővel 
Résztvevők  száma  39 

Február  27.  Ásványtan-Geokémiai  Szakcsoport  előadóülése 
Elnök:  Sztrókay  Kálmán 

Ó d o r László : Geokémiai  vizsgálatok  a Dorogi  medence  alsóeoeén  kőszénösszle- 

tében 

Vető  István:  A felsőapti  munieriás  agyagösszlet  geokémia  vizsgálata 
Résztvevők  száma:  25 

Március  1.  Mérnökgeológia-Epítésföldtani  Szakcsoport  előadóülése 
Eblök:  P a p p Ferenc 

Kecskés  Tibor:  A szombathelyi  dombcsúszás 
Résztvevők  száma:  22 
Március  2.  Alapszabálymódosító  Bizottság  ülése 
Elnök : M a j z o n László 
Résztvevők  száma : 3 

Március  6.  Őslénytani  Szakcsoport  vezetőségi  ülése  - 

Elnök:  G é c z y Barnabás 

Napirend:  A Paleökológiai  Kollokvium  napirendje 
Résztvevők  száma:  9 

Március  6.  Őslénytani  Szakcsoport  előadóülése 
Elnök:  G é c z y Barnabás 

J á n o s s y Dénes:  Komplex  vizsgálatok  az  upponyi  kőfülke  rétegsorán 
K r o 1 o p p Endre:  Az  upponyi  kőfülke  pleisztocén  csigaf aunája 
Horváth  Amia:  Üledékképződési  és  ősélettani  megfigyelések  a Mecsek -hegy- 
ség alsókréta  rétegeiben 

Szentirmai  István:  Molluszka-fauna  a szoros-pataki  alsómiocén  szárazföldi 
összletben 

Résztvevők  száma:  25 

Március  6.  Agyagásványtani  Szakcsoport  előadóülése 
Elnök:  Székyné  Fux  Vilma 

N e m e c z Ernő— V a r j ú Gyula:  A flint-clay  és  bauxitképződés  kapcsolata 

a Pilisben  (Egy  bauxitképződési  modell) 

Résztvevők  száma : 1 7 

Március  13.  Gazdaságföldtani  Szakosztály  előadóülése 
Elnök : Varjú  Gyula 

Benkő  Ferenc:  A kutatások  földtani  hatékonysága  és  gazdasági  eredményei 
Vörös  István : A Koreai  NDK  gazdaságföldtani  viszonyai 
Résztvevők  száma:  27 

A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Mecseki  Csoportjának  1967.  téli  ülésszak  án 

elhangzott  előadások 

Január  26.  Előadóülés 

Elnök : Barabás  Andor 

V i n c z e János— F a z e k a s Via:  Az  uránércesedés  ásványtani  és  p arageneti- 
kai kérdései 

Vincze  János  — H o r v á t h István  — Opauszky  István:  Szulfidos 

ásványtársulások  genetikájára  irányuló  izotópos  vizsgálatok 
Résztvevők  száma  30. 

Február  17.  Vezetőségi  ülés 

Elnök : Barabás  Andor 

Napirend:  A március  23  -i  Gazdaságföldtani  Ankét.  1967.  II.  félévi  munkaterv 
Résztvevők  száma:  8 
Március  23.  Gazdaságföldtani  Ankét. 

Elnök : Barabás  Andor 

Bodrogi  Frigyes:  Lencsés  településű  ércesedés  optimális  kutatási -háló  sűrűsége 
Varjú  Gyula : A földtani  kutatások  gazdaságosságával  összefüggő  időszerű 
problémák.  A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Gazdaságföldtani  Szakosztályának  feladatai 
Résztvevők  száma:  34 


Társulati  ügyek 


245 


A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Középdunántúli  Csoportjának  1967.  téli  ülésszakán 

elhangzott  előadások 

Február  23.  Előadóülés 

Elnök:  V i z y Béla 
C s ó t i Tamás:  A dudari  vízelzárás 

Komlóssy  György:  Barnakőszén-  és  bentonitindikációk  az  iszkaszentgyörgy i 
Rák-hegy  környékén 

Résztvevők  száma:  23 
Március  30.  Vezetőségi  ülés  (Balatonalmádi) 

Elnök : V i z y Béla 

Napirend:  A május  havi  ankét  és  beszámoló  ülés  előkészítése;  Taglétszám;  A szep- 
temberi mecseki  kirándulás  szervezési  kérdései;  Egyéb  ügyek 
Résztvevők  száma:  8 
Március  30.  Klubdélután. 

Elnök:  V i z y Béla 

Kecskés  Tibor  — R a n d w e g Erika  beszámolója  a VASITERV  Mérnök- 
geológia— Talajmechanikai  csoportjának  munkájáról 
Résztvevők  száma:  28 


A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Északmagyarországi  Csoportjának  1967.  téli 
ülésszakán  elhangzott  előadások 


Január  12.  Klubdélután 

Elnök:  Pojják  Tibor 

G y u 1 a y Zoltán:  A Freibergi  Akadémia  múltja  és  jelene,  különös  tekintettel 
a földtanra  és  bányászatra 

Résztvevők  száma:  14 
Február  9.  Vezetőségi  ülés 

Elnök:  Pojják  Tibor 

Napirend:  Bejelentések;  Angol  nyelvtanfolyam;  Titkár-kérdés;  A Politikai  Bizott- 
ság 1966.  II.  i.-i  határozatának  megvitatása 
Résztvevők  száma:  11 
Február  9.  Előadóülés 

Elnök:  Pojják  Tibor 

J u h á s z András  — Z e n t a i Tibor:  Magfúrásokkal  harántolt  széntelepek 
utólagos  ellenőrző  vizsgálata 

Tóth  József  —Balázs  Zoltán:  A Bódva-Sajó  és  Mák -patak  közötti  terület  hel- 
vétinél  fiatalabb  rétegeinek  vizsgálata 

Mátyás  Ernő:  Nembauxitos  alumínium  nyersanyagok 
Résztvevők  száma:  35 
Február  23.  Ifjúsági  klubdélután 
Elnök:  Kovács  Lajos 

Szabó  Imre  — S z a 1 a y Árpád:  Élménybeszámoló  az  1966.  évi  NDK  tanul- 
mányúiról 

Bán  Miklós:  Beszámoló  a jugoszláviai  tanulmányúiról 
Résztvevők  száma:  26 
Március  9.  Előadóülés 

Elnök:  Pojják  Tibor 

P á 1 f y József:  Dolomitkutatás  a Miskolc  — ómassai  Nyavalyás-hegyen 
Molnár  Pál  — Elek  Izabella : Építőiari  nyersanyagkutatás  Északmagyar- 
Országon 

Résztvevők:  száma  46 
Március  23.  Előadóülés 

Elnök : Pojják  Tibor 
Alliquander  Ödön : A Mohole-terv 
Résztvevők  száma:  34 


246 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  2.  füzet 


A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Szegedi  Csoportjának  1967.  téli  ülésszakán 

elhangzott  előadások 


Február  3.  Előadóülés 

Elnök : K o c h Sándor 

Árvái  József:  A szegedi  hévízhasznosítás  eredményei  és  tervei 
D a n k Viktor:  A délalföldi  szénhidrogénkutatás  1967  évi  terve 
Résztvevők  száma:  47 

Március  31.  Benkő  Ferenc  emlékülés  halálának  130.  fordulója  alkalmából 
Elnök:  K o c h Sándor 

K o c h Sándor:  Megemlékezés  Benkő  Ferencről,  az  első  magyar  nyelvű  ásványtan 
szerzőjéről 

C s i k y Gábor:  Megemlékezés  Benkő  Ferenc  kultúrtörténeti  munkásságáról 
Molnár  Béla:  Pliocén  és  pleisztocén  lehordási  területváltozások  az  Alföldön 
Tanács  János:  Mátra-alji  felsőpaimon  homokok  vizsgálata 
Résztvevők  száma:  43 


Koch  Sándor 


MAGYARORSZÁG 

ÁSVÁNYAI 

420  oldal  • ig8  ábra  • Kötve  j8, — Ft 


A Magyarország  ásványairól  1882-ben  meg- 
jelent első  és  azóta  is  egyetlen  magyar 
nyelvű  kiadvány  Magyarország  ásványait 
betűrendben  sorolta  fel. 

Koch  Sándor  ennél  sokkal  többre,  Magyar- 
ország  ásványainak  teljes  feldolgozására  vál- 
lalkozott. Ennek  során  genetikai-földtani 
rendszerbe  foglalja  az  ásványelőforduláso- 
kat, e rendszeren  belül  267  magyarországi 
ásványlelőhelyeket  tárgyal,  és  ismerteti  a 
lelőhelyeken  előforduló  összesen  260  ásvány- 
faj, ill.  változat  előfordulási  viszonyait, 
kristálytani  jellegzetességét,  vegyi  felépíté- 
sét. 

A mű  nemcsak  a gazdaságilag  jelentős 
érces-  és  nemérces  ásványok  előfordulását 
elemz.i  részletesen,  hanem  a csak  tudomá- 
nyos szempontból  értékes  lelőhelyek  eddig 
előkerült  ásványait  is. 

A szerző  a magyar  mineralógusok  régi  adós- 
ságát törleszti  művével,  amely  Magyarország 
ásványtani  ismeretének  alapjait  rakja  le. 


AKADÉMIAI  KIADÓ  * BUDAPEST 


♦ 


A ödísért  lett*  « Akadémiai  Kiadó  igazgatója  Műszaki 

A kézirat  nyomdába  érkezett:  1967.  IV.  «.  - Példányszám:  I3oo  - Terjedelem  

' 67.63782  Akadémiai  Nyomda,  Budapest  - Felelős  vezető:  Bemát  György 


XIII.  tábla  Tafel  XIII 


X y ír  ő : Az  ipoly  tárnod  tengeri  rétegek  Foraminiferái 


% 


XIV.  tábla  Tafel  XIV. 


-V  V ír  ő : Az  ipolytarnóci  tengeri  rétegek  Foraminiferdi 


XV.  tábla  - Tafel  XV, 


Nyíró:  Az  ipolytarnóci  tengeri  rétegek  Fomminiferái 


ÉRTEKEZÉSEK 


A MAGYAR  FÖLDTAN  HELYZETE 

(Elnöki  megnyitó) 

DR.  NEMECZ  ERNŐ* 


Tisztelt  Közgyűlés ! 

Társulatunk  tisztikara  egy  évvel  ezelőtt  vette  át  a Társulat  vezetését.  Bár  egy 
év  nem  hosszú  idő  az  alapitástól  eltelt  119  esztendőhöz  viszonyítva,  a fejlődés  rohanó 
tempója  azonban  súlyt  ad  minden  egyes  évnek  és  szükségessé  teszi,  hogy  a magyar 
geológusok  legszélesebb  körű  nyilvánossága,  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  Közgyűlése 
előtt  felvessük  azokat  a gondolatokat,  melyek  tudományszakunk  általános  és  hazai 
helyzetfelméréséből  adódnak. 

Ha  most  a várható  fejlődés  körvonalait  kívánjuk  felvázolni,  abból  a célból,  hogy 
a jövő  feladataira  a geológus-társadalmat  és  ezen  belül  egyenként  saját  magunkat  is 
felkészítsük,  röviden  át  kell  tekinteni  a közelmúltban  kialakult  fejlődési  tendenciákat  s 
ezek  tükrében  vizsgálni  a földtan  hazai  helyzetének  alakulását. 

A földtani  kutatómunka  — ezen  most  elsősorban  a publikációkban  jelentkező 
tudományos  tevékenységet  értve  — a második  világháború  óta  a többi  természettudo- 
mányhoz hasonlóan  erőteljes  fejlődésnek  indult.  Ha  fejlődése  talán  nem  is  annyira  rob- 
banásszerű és  látványos,  mint  pl.  a kémiáé,  melynek  tárgykörében  jelenleg  évente  ne- 
gyedmillió publikáció  lát  napvilágot,  mégis  oly  rendkívüli  terjedelmet  képvisel,  hogy 
érdemi  áttekintés  egyetlen  ember  számára  lehetetlen.  Ha  e nehézségek  ellenére  is  a geoló- 
giai tudományok  fejlődésében  valami  általános  érvényűt  akarunk  kiemelni,  azt  hiszem 
elsősorban  a nagyfokú  specializálódást  és  az  egzaktságra  való  törekvés  erősödő  tenden- 
ciáját kell  mindenek  előtt  említenem. 

Ami  a specializálódást,  a geológiai  tudományok  differenciálódását  illeti,  ez  termé- 
szetes folyománya  az  óriási  adat-termelő  tevékenységnek,  karöltve  a műszeres  észlelések 
sokféleségével,  melyeknek  nemcsak  kivitelezése  hanem  az  adatok  földtani  értelmezése 
is  nagyfokú  specializálódást  kíván  meg  a geológustól. 

Ez  a folyamat  az  ásvány-kőzettantól  az  őslénytanon  át  a rétegtanig  a földtani 
tudományágak  sorának  a század  elején  kialakult  kereteit  névlegesen  ha  talán  még  nem 
rombolta  szét,  valójában  azonban  ezek  annyira  átalakultak,  tematikus  és  módszertani 
tekintetben,  továbbá  az  alaptudományokkal  való  egyre  nagyobb  átfedés  következtében, 
hogy  e tudományok  eredeti  definíciója  és  célkitűzése  is  bizony talamiá,  sőt  mondhatni 
némely  vonatkozásban  a válság  jeleit  mutatóvá  vált. 

Sajátságos  helyzet  állt  elő:  a geológia  mely  szemléletmódjánál  fogva  mindig  szin- 
tézisre hajló  tudomány  volt  — és  ne  feledjük  manapság  különösképen  az  összefüggések 
megállapításának  a szintézisnek  korát  éljük  — egyre  inkább  kénytelen  elmerülni  a rész- 
letek, méghozzá  a nagyon  fontos  részletek  áradatában,  egyre  kevesebb  reményével  a 
a nagy  szintézis  megalkotásának. 

Kétségtelen  tendencia:  az  emberi  nem  fennmaradását  sőt  haladását  egyre  inkább 
értelmi  képességének  felhasználásával  igyekszik  biztosítani,  ami  viszont  ahhoz  az  ellen- 

* Elhangzott  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1967.  III.  hó  16-án  tartott  Közgyűlésén. 


1 Földtani  Ködöny 


250 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


mondáshoz  kezd  vezetni,  hogy  minél  inkább  növekszik  a tudományos  tevékenység, 
annál  nehezebbé  válik  az  eredmények  megismerése  és  felhasználása.  Az  „elsajátított 
tudománynak”  Wiegne r Jenő  terminológiájával  élve,  vagyis  az  „élőtudománynak” 
terjedelmét  az  egyes  embert  tekintve  megvannak  a maga  határai,  és  a publikált  ismeret- 
anyag  már  régen  túlhaladta  az  emberi  agy  ismeretfelvevő-teljesítőképességének  felső 
határát. 

A megoldás  keresése  egyre  nyomasztóbb  teherként  nehezedik  a tudományos 
akadémiák,  társulatok,  általában  a tudomány-szervezés  felelős  vezetőire,  akik  a mai 
helyzetből  való  továbbjutásra  általában  két  lehetőséget  jelölnek  meg. 

1.  A jelenlegi  információs  rendszer  reformját,  és 

2.  a specialisták  együttműködését  a tudományos  kérdések  megoldásában. 

Az  elsővel  kapcsolatban  csak  utalásszerűén  említem,  hogy  ezalatt  főképpen  a 
publikációs  fegyelem  továbbfejlesztését  és  megszilárdítását  értik,  a tartalom  megtartása 
mellett  a publikációk  terjedelmének  drasztikus  csökkentésével,  az  előzetes  szelekcióval 
és  az  ún.  progresszív  szintézis  elvének  alkalmazásával  a közlemények  szerkezeti  felépí- 
tésében. Azt  hisszük,  hogy  eme  elvek  némelyike  máris  aktuálissá  vált  és  alkalmazása  a 
hazai  publikációs  tevékenységre  ésszerű  kihasználását  biztosítaná  publikációs  lehető- 
ségeinknek. A Földtani  Közlönyt  a jövőben  ilyen  szerkesztési  elvek  alkalmazásával 
kívánjuk  tovább  fejleszteni. 

A másik  lehetőség,  ti.  a különböző  szakemberek  együttműködése,  amely  termé- 
szetesen meghaladja  az  egyszerű  vizsgálati  adatszolgáltatás  nívóját  és  valódi  együtt- 
gondolkodást tételez  fel,  az  ún.  „kollektív  intelligencia”  még  nincs  megfelelően  és  minden 
vonatkozásban  kiaknázva. 

Bár  ennek  a módszernek  is  megvannak  a határai,  kétségtelen,  hogy  még  sok 
eredményt  fog  hozni  annál  is  inkább,  minthogy  jellegénél  fogva  kézenfekvővé  teszi  a 
dialektikus  gondolkodásmód  alkotó  alkalmazását. 

Terjedésének  egyik  jele,  hogy  évről-évre  növekszik  a két  vagy  több  név  alatt 
megjelenő  publikációk  száma  s ha  ezeknek  még  nem  is  mindegyike  „a  kollektív  intel- 
ligencia” megnyilvánulása,  de  szimptcmatikusan  is  jelzi,  hogy  a felmerülő  tudományos 
problémák  megoldása  egyre  inkább  meghaladja  egy  ember  teljesítőképességét. 

A fejlődés  másik  jellegzetessége,  mint  említettem,  a geológiai  tudományok  egzakt- 
ságának fokozódása.  Ez  egyidejűleg  következménye  az  erre  való  tudatos  törekvésnek 
és  annak,  hogy  a megfigyelési  adatokat  szolgáltató  tudományágak  önmagukban  is 
főleg  a nagyműszerek  nyomában  terjedő  kutatási  módszerek  tekintetében,  egyre  egzak- 
tabbá válnak. 

A nagy  szintézisek  problematikái  egyre  kevesebb  figyelmet  kapnak  világszerte 
a két -három  évtizeddel  ezelőttihez  képest,  mert  kirajzolódtak  a megoldás  útjában  álló 
nehézségek  és  az  erők  most  elsősorban  az  egyes  földtani  részfolyamatokra,  viszont  azok 
minél  egzaktabb  feltárására  összpontosulnak. 

Egyre  jobban  tért  hódít  az  a gondolkodási  módszer,  hogy  az  adott  földtani  prob- 
lémára előbb  egy  tisztán  elvi  modellt  vagy  modelleket  konstruálunk,  melyek  az  ismert 
földtani,  fizikai,  kémiai  stb.  alapelveken  logikailag  ellentmondásmentesen  épülnek  fel, 
majd  az  ebből  levezethető  folyamat -modelleket  a legszigorúbb  kritikai  ellenőrzés  mel- 
lett összevetjük  a megfigyelt  tényekkel  (az  ún.  response-modell). 

Ha  pl.  egy  gránittest  eredetét  akarjuk  tisztázni,  az  elvi  modellek  melyekre  a fo- 
lyamat-modellek  épülnek,  a következők  lehetnek: 

1 . A gránit  egyszeri  magmaintrúzió  terméke 

2.  A gránit  többszöri  intrúzió  eredménye 

3.  A gránit  metaszediment  gránitosodás  útján  jött  létre. 


N e m e c z:  A magyar  földtan  helyzete 


251 


Ezek  mindegyikéből  levezethető  folyamat-modellek  konzekvenciái  egyúttal  a 
modell  ellenőrzésének  kritériumait  is  megadják.  Példánkban  mindhárom  koncepcionális 
modellhez  tartozó  folyamat-modellek  sajátos  nehézásványeloszláshoz  vezetnek,  melyet 
ha  az  eléggé  pontosan  és  a statisztikai  bizonyitás  elveinek  betartásával  megállapított 
tényleges  nehézásványeloszlással  összehasonlítunk,  dönthetünk  a helyi  viszonyokra  ér- 
vényes modell  felől. 

Most  talán  ellenvethetné  valaki,  hogy  hiszen  a geológiai  gondolkodás  eddig  is  a 
fentiekhez  hasonló  módszert  követett:  a tények  és  valamiféle  elgondolás  egyeztetéséből 
vezette  le  a konkrét  folyamatról  kialakított  felfogását. 

Valójában  az  általam  vázolt  és  tudatosan  alkalmazott  módszer  több  tekintetben 
előrehaladást  jelent  a megelőzőhöz  képest.  Míg  korábban  — rendszerint  a véletlen  által 
elénk  tárt  adatok  és  észlelések  — többé-kevésbé  szubjektív  megítélése  és  válogatása 
alapján  ezek  értelmezésére  pusztán  kvalitatív  hipotézist  állítottunk  fel,  a inodell-mód- 
szer  szigorúan  megköveteli  a folyamat-modellek  kidolgozása  során  a minőségi  sajátságo- 
kon túl  a mennyiségi  paraméterek  figyelembevételét,  az  elégséges  ok  elvének  tiszteletben 
tartását.  A módszer  eleve  abból  indul  ki,  hogy  eljárása  csupán  a tényleges  földtani  folya- 
mat megközelítése  olyan  modellek  segítségével,  melyek  egyre  több  mennyiségi  kritérium- 
mal vonhatók  az  ellenőrzés  körébe. 

Ezért  az  olyan  modellnek  melynek  adekvát  mennyiségi  ellenőrzési  kritériuma 
nincs,  akár  a modell  természetéből  folyóan,  akár  a természeti  észlelés  lehetetlensége 
miatt,  értelme  nincsen. 

E módszer  azonban  mely  az  észlelt  adatok  és  az  elvi  modell  egyeztetésen  alapul, 
számot  vet  a folyamat-modellből  következő  de  egyelőre  nem  ismeretes  tényekkel  is 
azáltal,  hogy  alternatív  lehetőségeket  hagy  nyitva  a további  kutatás  és  fejlesztés  szá- 
mára. 

így  válik  e módszer  a továbbfejlődés  zálogává  abban  az  értelemben,  hogy  lehe- 
tővé tészi  a geológiában  — a természettudományok  általános  törekvéséhez  kapcso- 
lódva — a kvalitatív  és  szubjektív  ítélet  behelyettesítését  egyre  inkább  kvantitatívvá 
váló  objektív  döntésekkel. 


Tisztelt  Közgyűlés  ! 

A földtani  tudományok  általános  fejlődésére  vetett  rövid  pillantás  után  fordítsuk 
figyelmünket  a hazai  viszonyokra  és  vizsgáljuk  meg,  hogy  tudományunk  helyzete,  ári- 
nak művelési  lehetősége,  a földtani  igazgatási  szervek  tevékenysége  miképpen  alakult 
a közelmúltban  és  milyen  tendenciák  vannak  kibontakozóban  a jövőt  illetően. 

A földtani  kutatómunka  tudományos  színvonaláról  elöljáróban  megállapíthatjuk 
annak  állandó  és  biztos  alapokon  nyugvó  fejlődését.  Nálunk  ennek  egyik  fontos  össze- 
tevője és  előmozdítója  a korábban  korszerűtlen  anyagvizsgálat  színvonalának  rohamos 
növekedése. 

Hála  annak  a tudománypolitikai  vezetésnek,  mely  felismerte  a műszerekben 
való  lemaradottság  veszélyét  és  súlyos  következményeit,  azt  bámulatos  gyorsasággal 
igyekezett  felszámolni  s ma  ott  tartunk,  hogy  csaknem  minden  jelentősebb  földtani 
kutatási  csomópontunk  rendelkezik  korszerű  diffrakciós  berendezéssel  (számszerint  7 
kutatóhely  9 készülékkel),  három  röntgen- és  négy  kvarcspektrográffal,  6 derivatográffal 
és  DTA  berendezésekkel,  a radiokémiái  kutatás  eszközeivel.  Ha  a műszerbirtokláson  túl- 
menően ideszámítjuk  a kutatóink  által  könnyen  elérhető  egyéb  műszereket,  elektron- 
mikroszkópokat,  infravörös-  és  tömegspektrográfot,  elektronikus  számológépek  hasz- 
nálatának lehetőségét,  akkor  meg  kell  állapítanunk,  hogy  számszerűen  és  korszerűség  te- 


1* 


252 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


kintetében  egyaránt  impozáns  műszerpark  áll  111a  a földtani  tudományok  művelőinek 
rendelkezésére  az  anyagvizsgálatok  korszerű  elvégzésére.  Úgy  látjuk,  hogy  a műszerpark 
e rohamos  fejlődése  máris  előnyösen  érezteti  hatását  a földtani  kutatás  színvonalában. 
A fejlesztést  azonban  e téren  továbbra  is  szorgalmaznunk  kell  annak  a világviszonylatban 
is  érvényes  megállapításnak  az  ismeretében,  hogy  egy  műszerállomány  szinten-tartásá- 
hoz  évente  az  állomány  értékének  legalább  10%-t  kitevő  fejlesztésre  van  szükség. 

Az  Snyagvizsgálat  korszerűvé  válása  a földtani  szintézist  is  egyre  inkább  kvanti- 
tatívvá teszi  mely  téren  sajátságos  de  érthető  módon  a nyersanyagok  földtani  kutatása 
jár  elől.  A nagyfokú  megkutatottság,  az  anyagvizsgálati  adatok  rendszerint  igen  nagy 
száma  szinte  kényszerűen  vetette  fel  a földtani  folyamatok  kvantitatív  elemzésének  szük- 
ségességét. 

A tudományos  színvonal  általános  emelkedéséhez  szorosan  kapcsolódik  az  egye- 
temi oktatás  fejlődése  is,  amely  a jó  szakember-utánpótlás  legfontosabb  biztosítéka.  Két 
felsőfokú  oktatási  intézményünkben  a Budapesti  Eötvös  Eoránd  Tudományegyetemen 
és  a Miskolci  Nehézipari  Műszaki  Egyetemen  összesen  243  geológus  és  geofizikus  hallgató 
végzi  tanulmányait.  A tudományegyetemi  képzés  tanterve  is  nagy  fejlődést  mutat,  s 
igyekszik  a rohanó  élet  által  felvetett  igények  kielégítésére.  Ezt  mutatja  a tanszékek  szá- 
mának növekedése,  új  tárgyak,  köztük  a szinte  önálló  szektorrá  fejlődött  geofizika,  az 
alkalmazott  földtani  tanszék  sokoldaú  tevékenysége,  az  önállósult  ásványtani  tanszék, 
a geokémiai  tanszékkel  együtt  mind  az  utolsó  másfél  évtized  vagy  még  rövidebb  idő 
vívmánya,  és  alapja  a korszerű  geológusképzésnek.  A hallgatóság  felkészültsége  ennél- 
fogva évről-évre  növekszik  és  jó  földtani  szemléletet  elsajátítva  lép  ki  a gyakorlati 
életbe.  Természetesen  a fejlődés  nem  állhat  meg  az  oktatás  terén  sem,  az  egyetem  máris 
foglalkozik  a továbbfejlesztés  olyan  változatával,  mely  a képzés  során  némi  szakosítást 
is  lehetővé  tenne.  Ilyen  szakágazat  lehetne  pl.  a mineralógiai-műszeres,  őslénytani- 
rétegtanos,  általános  földtani-tektonikai-földtani  térképezési  szakágazat,  de  a szak- 
ágazatok kérdésében  még  nincs  véglegesen  kialakult  álláspont,  mint  ahogyan  szintén  a 
közeljövő  feladata  a szakgeológus-képzés  rendszerének  kidolgozása  is.  Örömmel  vesszük 
tudomásul,  hogy  a budapesti  Műszaki  Egyetem  Ásványtan-földtani  Tanszékéhez  kap- 
csolódóan szakmérnöki  képzés  alakult  ki  mely  az  általános  mérnökök  geológiai  irányú 
továbbképzését  tűzte  céljául  méghozzá  az  érdekelt  mérnökök  kezdeményezése  alapján. 

A Művelődésügyi  Minisztérium  mint  a felsőoktatási  intézmények  főhatósága  az 
utóbbi  években  sok  megértéssel  támogatta  a tudományszak  fejlődését.  A már  említett 
tanszékek  számának  növekedése,  a műszerezettség  fejlesztése,  továbbá  az  az  el  nem  ha- 
nyagolható körülmény,  hogy  szaktársaink  talán  számarányukat  meghaladó  mértékben 
vehettek  részt  külföldi  konferenciákon,  tanulmányútakon,  ami  ugyancsak  a színvonal- 
emelkedés egyik  összetevője,  mind  a minisztérium  szakavatott  vezetésének  köszönhető. 
A szerzők  áldozatos  munkáján  kívül  a minisztérium  tervszerű  fejlesztési  programjának 
része  a növekvő  számú  földtani  tárgyú  egyetemi  tankönyvek  megjelentetése  is.  Azt 
hiányolhatjuk  csupán  hogy  a minisztériumban  más  szaktudományokhoz  hasonlóan 
mncs  földtani  szakbizottság  és  talán  ennek  következménye  az  a sajnálatos  helyzet  is, 
hogy  két  egyetemi  földtani  tanszék,  köztük  az  ország  első  földtani  tanszéke  huzamos 
idő  óta  betöltetlen. 

Amilyen  jelentős  tudományos  színvonalemelkedést  állapíthatunk  meg  az  utolsó 
évek  földtani  munkáiban,  ugyanúgy  örvendetes  módon  adhatunk  számot  a földtani 
irányító  és  igazgatási  szerveink  tekintélyének  és  befolyásának  növekedéséről  is. 

A Magyar  Tudományos  Akadémián,  mely  a tudományos  kutatás  legfelsőbb 
irányítója,  átszervezés  útján  hívták  életre  a X.,  Föld-  és  Bányászati  Tudományok  Osz- 
tályát, s így  a földtani  tudomány  kilépve  a nagy  és  heterogén  Műszaki  Osztályban  el- 
foglalt kisebbségi  helyzetéből,  a rokon  bányászati  tudományokkal  együttműködve 


N e m e c z:  A magyar  földtan  helyzete 


253 


önálló  és  jelentős  eszközökkel  — köztük  a közeljövőben  erősen  továbbfejlődő  geokémiai 
kutatóintézettel  — rendelkező  osztállyá  alakult  át.  Ez  a körülmény  máris  lehetővé  tette 
a levelező  tagok  korábban  hosszú  időn  át  stagnáló  számának  növelését,  ami  önmagában 
is  hozzájárult  a földtani  tudományok  súlyának  növekedéséhez  s ezen  belül  a geológiai 
tudomány  érdekének  hathatósabb  képviseletéhez  az  ország  legmagasabb  tudományos 
szervezetében. 

Jelentős  eredmény  volt  szaktudományunk  szervezeti,  gazdasági  és  társadalmi 
beilleszkedése  szempontjából  a volt  Földtani  Főigazgatóság  Központi  Földtani  Hiva- 
tallá történt  átszervezése  s egyszersmind  hatáskörének  kibővítése.  Az  új  Hivatal  meg- 
alakulása után  azonnal  nagy  energiával  fogott  hozzá  a gyakorlati  földtani  feladatok  el- 
látásához. Rövid  idő  alatt  sikerült  elérni,  hogy  a korábbi  adminisztratív  irányítás  helyét 
a földtani  kutatás  szakmai  irányítása  váltsa  fel,  melynek  ellátására  tekintélyes  szakem- 
bereket lúvott  meg  a Hivatal  osztályainak  élére.  A földtani  kutatások  szervezése  és  nép- 
gazdasági  szinten  való  összefogása,  az  eredmények  nyilvántartása,  a .gazdaságosság 
szempontjának  érvényesítése,  a népgazdaság  felhasználó  ágazataival  való  szoros  és  érdemi 
együttműködés  mind  megannyi  nagyszabású  feladat  melynek  jó  megoldása  megbecsülést 
vivott  ki  a Hivatalnak  és  ezáltal  az  egész  geológus  társadalomnak.  A Hivatal  állandó 
érintkezése  a népgazdaság  legfelsőbb  irányító  szerveivel,  ezek  képviselőiben  is  a földtani 
kutatás  nagy  fontosságáról  való  meggyőződést  érlelte  meg  és  ezzel  összefüggésben  maguk 
is  hangoztatják  a kutatások  kiterjesztésének  szükségességét.  Valóban  az  egymást  kö- 
vető ötéves  tervek  a földtani  kutatás  rendkívüli  dinamikus  fejlődését  mutatják  s egyúttal 
nagy  népgazdasági  értékek  feltáráshoz  vezetnek. 

A további  kutatás  nyugodt  légkörben  folytatását  biztosítják  azok  a fontos  kor- 
mányhatározatok, melyek  kimondják,  hogy  a földtani  kutatások  komplexitásuk  és 
kockázatos  voltuk  miatt  az  új  gazdasági  mechanizmusban  is  vállalatoktól  független 
állami  feladatként  kezelendők  s így  finanszírozásukat  is  az  állami  költségvetés  terhére 
kell  megoldani.  Minthogy  e kutatási  feladatok  a szakminisztériumok  tevékenységi  körében 
jelentkeznek,  a szakvezetés  és  országos  koordináció  a Központi  Földtani  Hivatal  fela- 
data, mely  ezt  a felelősségteljes  munkát  a Földtani  Tanács  segítségével  végzi. 

Már  érintettem  az  új  gazdasági  mechanizmus  kérdését,  azonban  olyan  vonatko- 
zásban, amely  azt  a benyomást  kelthette,  hogy  a földtani  kutatásban,  vagyis  a geológusok 
munkájában  ennek  nem  lesz  különösebb  szerepe,  mivel  a kutatási  kockázatvállalás  és 
anyagi  ráfordítás  továbbra  is  állami  feladat  marad.  Valójában  a helyzet  bonyolultabb, 
mert  ha  a földtani  kutatás  sajátossága  indokolttá  is  teszi  a központi  kockázatvállalást, 
ez  nem  mond  ellent  az  új  mechanizmus  ama  fő  követelményének,  hogy  a földtani  kuta- 
tásban, sőt  általánosabban  fogalmazva,  az  ország  ásványi  nyersanyagokkal  való  ellátá- 
sában, a tervezéstől  a kivitelezésig,  a gazdaságosság  elve  legyen  uralkodó  szempont. 
Arra  kell  tehát  törekednünk,  hogy  a produktivitás  mellett  nagyobb  figyelmet  szentel- 
jünk a rentabilitásnak  is  és  mi  geológusok  egyre  növekvő  részt  vállaljunk  a nemzeti  jö- 
vedelem előteremtésében. 

A gazdasági  irányítás  új  rendszere  tehát  igen  nagy  követelményeket  támaszt  a 
földtani  kutatással  szemben,  és  ezeknek  csak  a feladatokra  való  céltudatos  felkészüléssel 
tehetünk  eleget.  Társulatunk  felismerve  ezt  a helyzetet  ez  év  januárjában  megalakította 
a Gazdaságföldtani  Szakosztályt,  melynek  célja  a földtani  kutatás  gazdasági  kérdéseinek 
tudományos  és  gyakorlati  vizsgálata,  kutatása  és  az  e téren  elért  eredmények  publikálása. 

Az  új  szakosztály  alapítása  kedvező  fogadtatásra  talált  mind  a tagok,  mind  Tár- 
sulatunk felügyeleti  szervei  részéről  is.  Eredményes  tevékenységéhez  minden  segítséget 
megadunk,  mert  megítélésünk  szerint  hozzájárul  a geológusok  által  létrehozott  népgaz- 
dasági értékek  felfokozásához  és  ezen  keresztül  természetesen  a geológusok  anyagi  és 
erkölcsi  megbecsülésének  növekedéséhez. 


254 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


Az  új  gazdasági  mechanizmus  hatása  a földtani  kutatásban  máris  érezteti  hatását, 
sőt  bizonyos  mértékig  meg  is  fordíthatom  a tételt:  a földtani  kutatás  régi  szemlélete  s az 
emiatt  kiesett  kutatási  eredmények  hozták  magukkal  azt  a helyzetet,  hogy  most  a meg- 
szokottól eltérően,  látszólag  rendkívül  gyors  intézkedésekre  volt  szükség  az  ország 
energiamérlegének  javítására. 

Nem  számoltunk  ugyanis  eléggé  és  idejekorán  azzal  a ténnyel,  hogy  az  ország 
saját  szénhidrogén-nyersanyagbázisának  növekedése,  valamint  az  import  lehetősége 
előbb-utóbb  megingatja  a kőszénbányászat  ama  gazdaságtalan  üzemeinek  létalapját, 
melyek  a bánni  áron  történő  nyersanyag-előteremtés  szemléletének  voltak  szülöttei. 
A kőszén  jelentősége  azonban  nem  szűnik  meg,  sőt  még  jó  időre  fontos  és  meghatározott 
szerepet  fog  játszani  az  energiaellátásban.  De  hogy  ezt  a szerepet  valóban  betölthesse, 
szükség  van  a szénmezők  gazdasági  újraértékelésére,  sőt  minden  bizonnyal  a gazdaságos- 
sági  tekintetben  reményteljes  területeken  intenzív  földtani  kutatásra  is.  Éppen  ennek  a 
kutatásnak  hiánya  okozta  most  a vártnál  hirtelenebb  átcsoportosítást. 

Itt  kell  áttérnem  a másik  energiahordozó  ásványi  nyersanyagnak,  a szénhidrogén 
földtani  kutatásának  utóbbi  években  mutatkozó  örvendetes  sikereire.  Az  Országos  Kő- 
olaj és  Gázipari  Tröszt  geológusainak  és  geofizikusainak  kutató  munkája  jelentős  kő- 
olaj, méginkább  földgáz-lelőhelyeket  tárt  fel  az  Alföld  középső  és  déli  részén  melynek 
következtében  a kutatások  súlypontja  az  Alföldre  tevődött  át. 

E kutatási  eredmények  különösen  földgáz  szempontjából  jóval  nagyobb  jelentő- 
ségűek gazdasági  tekintetben  mint  az  első  délnyugat-dunántúli  előfordulások  voltak. 
A fejlődést  mi  sem  mutatja  jobban,  mint  az,  hogy  az  ehm'ilt  tíz  év  alatt  feltárt  földgáz- 
készletünk  14-szeresére  növekedett,  de  az  utolsó  év  eredménye  csaknem  annyi  szénhid- 
rogénvagyon  növekedéséhez  vezetett  mint  amennyit  kezdettől  fogva  1966-ig  bezárólag 
sikerült  feltárni. 

És  itt  nemcsak  az  ásványvagyon  növekedéséről,  hanem  egyúttal  gazdaságos  nö- 
veléséről van  szó.  Az  elmúlt  érdizedben  széuhidrogénkutatásra  fordított  6 milliárd  forint 
kutatási  ráfordítás  minden  költség  levonásával  számítva  30  milliárd  forint  potenciális 
értéket  hozott  népgazdaságunknak.  Ha  ehhez  hozzátesszük  azt  is  hogy  mindezt  a ráfordí- 
tást egy  rendkívül  gyorsan  megtérítő  gazdasági  ágban  értük  el,  hogy  szénhidrogének  mint 
energiahordozók  és  mint  vegyipari  alapanyagok  egyaránt  nélkülözhetetlen  korszerű 
nyersanyagok,  úgy  azt  az  eredményt  igen  nagyra  kell  becsülnünk.  Ehhez  járul  még  az  a 
kedvezőnek  mondható  földrajzi  elhelyezkedés  is,  melynek  révén  nyersanyaghoz,  az  ipar- 
alapítás és  fejlesztés  bázisához  jutottak  hazánk  olyan  vidékei,  melyek  eddig  az  ipartele- 
pítés minden  feltételét  nélkülözték. 

Az  Alföld  ipara  a legfontosabb  nyersanyaghoz  és  energiához  jutott,  távvezeték 
köti  össze  máris  Miskolc,  Debrecen,  Szeged,  Szolnok,  Ózd,  Kazincbarcika,  Tiszaszeder- 
kény,  Eger,  és  Budapest  iparát  és  részben  a magánfogyasztókat  geológusaink  által  fel- 
tárt gázmezőkkel  és  ha  a dél-alföldi  nagyszerű  iparfejlesztési  terveket  is  számításba 
vesszük,  büszkeséggel  töltheti  el  a magyar  geológusokat  az  a tudat,  hogy  e páratlan  ipari 
és  gazdasági  valamint  ennek  nyomában  járó  társadalmi  fejlődésnek  alapját  a földtani 
tudományok  sikeres  alkalmazása  vetette  meg. 

Az  iparági  földtani  kutatások  más  nyersanyagvonatkozásban  — bár  a szénhid- 
rogénkutatáshoz viszonyítva  szerényebb  — de  az  adott  ipar  szempontjából  szintén  érté- 
kes eredményekre  vezetnek.  A bauxit,  vasérc,  mangánérc,  vegyes  ásványi  nyersanyagok 
készletei  a kutatás  következtében  a termelés  ellenére  is  növekedtek.  E nyersanyagokkal 
kapcsolatban  is  az  a feladat,  hogy  a gazdaságosság,  méghozzá  nemcsak  a termelésben, 
hanem  ipari  felhasználhatóságban  is  emelkedjék,  ami  azt  kívánja  a kutatástól,  hogy  vá- 
lasztékot nyújtson  a különböző  minőségeket  igénylő  ipar  számára. 

Az  alkalmazott  földtani  kutatás  e szép  sikereiben  benne  vaunak  a M.  All.  Föld- 


N e m e c z:  A magyar  földtan  helyzete 


255 


tani  Intézet  helyes  feladat-értelmezéssel  kitűzött  és  megvalósított  alapkutatási  program- 
jának eredményei  is.  Az  Intézet  céltudatos  munkával  végzi  és  oldja  meg  azokat  a föld- 
tani alapfeladatokat,  készíti  el  a különböző  szempontú  földtani  térképeket,  melyek  tu- 
dományos értékükön  túl  az  alkalmazott  kutatás  kiinduló  pontja  is. 

E nagymultú  Intézet  két  év  múlva  éri  meg  alapításának  ioo.  évfordulóját,  amely- 
ről nemcsak  az  Intézet,  hanem  az  egész  geológus  társadalom  méltóképpen  kíván  meg- 
emlékezni. Különösen  kedves  feladatának  tekinti  Társulatunk,  hogy  e szaktudományunk 
érdekkörén  túlnövő  általános  magyar  művelődéstörténeti  jelentőségű  évforduló,  melyhez 
az  első  magyar  tudományos  kutatóintézet  alapítása  fűződik,  minél  fényesebben  ünnepel- 
hessük. Tesszük  ezt  annál  is  inkább,  mivel  Társulatunk  maga  is  közreműködött  az  In- 
tézet létrehozásában,  ahogyan  arról  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  munkálatai  III. 
kötetéből  értesülünk. 

Az  1868.  február  12-én  tartott  szakülésen  a következő  történt:  ,,A  titkár  felolvasa 
G o r o v e István  miniszter  őnagyméltóságának  a Társulathoz  intézett  átiratát,  melyben 
hangsúlyozza  az  ország  részletes  földtani  ismeretének  nagy  fontosságát,  nemcsak  a tudo- 
mány érdekében,  hanem  különösen  közgazdászati  szempontból  is,  kötelességének  vallja 
a földtani  felvételek  lehető  előmozdítását  avégre,  hogy  az  ország  mielőbb  az  eljövendő 
tudományos  eredményeknek  értékíthetőségében  részesülhessen.  Ez  alkalommal  őnagy- 
méltósága  egyszersmind  átküldé  a hazai  kormány  által  az  1867.  év  folyamán  kiküldött 
és  a bécsi  cs.  kir.  földtani  intézet  bizottságával  együttműködött  W i n k 1 e r Benő  és 
Fezei  Sándor  urak  jelentéseit  oly  megkereséssel:  miszerint  a Társulat  ezek  felett  szak- 
véleményét  fejezvén  ki,  egyszersmind  a földtani  nyomozások  érdekében  létesítendők 
iránt  viszonyainknak  megfelelő  javaslatot  nyújtson  be.  ” És  egy  évvel  később  1869.  február 
27-i  szakülésről  készült  értesítésben  már  azt  olvassuk,  hogy  Kubinyi  Ferenc 
elnök  „örömmel  üdvözli  az  önálló  Földtani  Intézet  felállítását  a magyar  kormány  részé- 
ről és  azon  erős  meggyőződésének  ad  kifejezést,  miszerint  egy  magyar  földtani  intézet 
felállítása  buzdítólag  fog  hatni  számos  szakértőkre,  kik  a Társulat  tagjai  közé  lépvén 
alkalmuk  leend  szakavatottságukat  bebizonyítani,  a magyar  minisztériumnak  pedig 
szakértőket  a felállítandó  intézetnél  alkalmazni.” 

Amint  tehát  az  egykorú  jegyzőkönyvekből  kitűnik,  az  Intézet  Társulatunk  ja- 
vaslatai szerint  alakult  meg,  most  pedig  egy  évszázad  elteltével  ismét  Társulatunkban 
tömörülő  mai  geológus  nemzedék  állít  majd  emléket  elődeink  nagyszerű  kezdeményezé- 
sének. 

A tervek  szerint  a centenáriumi  ünnepségek  eseményei  1969.  szeptemberében 
három  fő  rendezvényben  zajlanak:  Az  Akadémia  rendezésében  lebonyolításra  kerülő 
Kárpát-Balkán  Asszociáció  ülése,  Társulatunk  rendezésében  a neogén  nemzetközi  ré- 
tegtani  és  az  Áll.  Földtani  Intézet  rendezésében  sorrakerülő  földtani  intézetek  első  nem- 
zetközi konferenciája  teszi  számunkra  emlékezetessé  földtani  intézetünk  centenáriumát. 

Ezekhez  előzetes  és  konferencia  utáni  kirándulások,  az  Intézet  működését  bemu- 
tató kiállítás  csatlakozik,  melynek  jó  megrendezése  a fő  rendezvényekkel  együtt  a meg- 
felelő szervezésen  túl  tagságunktól  sok  munkát,  ötletes  közreműködést  fog  megkívánni, 
amit  azonban  mindannyian  a magyar  földtani  tudomány  nagy  múltjának  szóló  tisztelet- 
tel és  örömmel  fogunk  elvégezni. 

Végül  röviden  fel  kell  említenem  hogy  folynak  az  előkészületek  az  1968.  évi  prágai 
nemzetközi  geológiai  kongresszusra,  melynek  magyarországi  kirándulási  útvonalai  is 
lesznek.  Itt  a magyar  geológusok  feladata  kettős:  lehetőleg  minél  nagyobb  számban 
való  részvétel  a prágai  üléseken,  különös  tekintettel  a kongresszus  közelségére  s aminek 
érdekében  Társulatunk  a különböző  kiküldő  szerveknél  máris  eljárt  és  a jövőben  is  ha- 
sonlóan fog  közreműködni.  Másfelől  mindnyájunk  és  a magyar  geológia  közös  érdeke, 
hogy  a kongresszussal  kapcsolatban  Magyarországra  vezető  kirándulások  mind  szakmai 


256 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


mind  — ha  szabad  ezt  a kifejezést  használnom  — turisztikai  szempontból  sikeresek  le- 
gyenek. Hazánk  ügyes  közreműködése  a kongresszuson  megalapozhatja  a következő  és 
számunkra  kétségtelenül  fontosabb  centenáriumi  év  sikerét  is. 

Tisztelt  Közgyűlés  ! 

Megnyitó  beszédem  végéhez  érkeztem,  ezúttal  szándékosan  nem  térve  ki  Társu- 
latunk belső  életének,  munkálkodásának,  terveinek  kérdéseire.  Úgy  vélem  ugyanis, 
hogy  egy  év  még  nem  elegendő  ahhoz,  hogy  az  új  vagy  most  kibontakozóban  levő  kezde- 
ményezésekről már  kellő  megállapodottsággal  szólhatnék.  Működésünk  fontosabb  ese- 
ményeiről a főtitkár  ad  majd  rövid  tájékoztatás.  Annyit  azonban  jelentenem  kell  a 
Közgyűlésnek,  hogy  Társulatunk  elnöksége  a legszorosabban  támaszkodva  a választ- 
mány munkájára,  a körülmények  adta  lehetőségek  szerint  igyekszik  a társulat  tevékeny- 
ségét, annak  tartalmi  és  szervezeti  vonatkozásaiban  egyaránt,  olyan  irányban  fejleszteni, 
hogy  Társulatunk  megfelelhessen  a reá  háruló  egyre  bonyolultabb  feladatoknak. 

Az  elnökség  annak  az  okmánynak  alapján  áll  és  dolgozik,  melyet  közvetlenül 
liivatalba  lépése  után  a választmány  mint  a Társulat  következő  három  évre  szóló  műkö- 
désének elveit  és  programját  jóváhagyta.  Ez  az  okmány  lényegében  a társulati  tudomá- 
nyos élet  demokratizálódását,  hatékonyságának  növelését,  a színvonal  emelkedését,  a 
földtani  tudományok  és  művelői  érdekeinek  szolgálatát  tűzte  ki  feladatul  számunkra. 
Ebben  a szellemben  működtünk  az  elmúlt  esztendőben  és  ott  voltunk  mindenütt  ahol 
közreműködésünket  igényelték  és  úgy  ítéltük,'  hogy  jelenlétünkkel  hathatósan  szolgál- 
juk társulati  tagságunk,  az  egész  magyar  geológus  társadalom  szakmai  és  emberi  ér- 
dekeit. 

A geológia  helyzetéről  adott  jelentésemben  foglalt  gondolatok  jegyében  nyitom 
meg  Társulatunk  ezévi  rendes  közgyűlését  abban  a biztos  tudatban,  hogy  a közgyűlés 
sikerrel  oldja  meg  Társulatunk  továbbfejlesztésének  érdekét  szolgáló  feladatokat ! 


A MAGYAR  KÖZÉPHEGYSÉG  SZERKEZETI  FŐIRÁNYAIRÓL 

BAEEA  ZOI/TÁN 
(16  ábrával) 


összefoglalás:  A helyi  szerkezeti  vizsgálatok  elemzésével  a szerző  megelőzően 
kimutatta,  hogy  a Dunántúlon  ismert  három  szerkezeti  emelet  képződményeire  más  és  más 
tektonikai  csapás  jellemző,  amelyek  egyeznek  a H.  S t i 1 1 e által  egész  Európára  valószí- 
nűsített ősi  törésirányokkal.  Ebben  a tanulmányban  ezeknek  a szerkezeti  irányoknak  a 
szerepét  tárgyalja  a Magyar  Középhegység  mezo-kainozóos  képződményeiben. 

Az  ÉÉNy-i  főirány  éftelmezésében  a szerző  csatlakozik  Scheffer  V.  elgondold 
saihoz  az  Elba  — Krajstida  mélytörés  magyarországi  szakaszát  illetően,  és  igyekszik  ennek 
létezését  további  földtani  és  ősföldrajzi  adatokkal  alátámasztani. 

Az  ÉÉK-i  főirány  önállósága  és  jelentősége  világosan  lemérhető  az  Északi  Közép 
hegység  földtani  felépítésében.  E területet  hat  párhuzamos  rajnai  (ÉÉK)  csapású  pásztára 
oszthatjuk,  amelyeket  alaphegységi  törések  választanak  el  egymástól.  A Dunántúli  Közép- 
hegység  felépítésében  ez  az  irány  gyengébben  jelentkezik,  azonban  határozottan  kimutat- 
ható az  eocén  és  pannóniai  vulkáni  képződmények  elrendeződése  alapján,  és  felismerhető  a 
bakonyi  mezozóos  tábla  szélein  és  feldarabolódott  részein.  Ennek  valószínű  magyarázatát 
a prevarisztid  töréseknek  harmadidőszaki  kiújulásában  látjuk.  Ez  a megújulás  erőteljes 
vul kanizmusban  és  nagyvastagságú  törmelékösszletek  képződésében  jelentkezik. 


I.  Dunántúl 

Magyarország  területén  a hegységvonulatok  és  a regionális  geofizikai  anomáliák 
lefutása  átlagosan  6o°  körül  van.  Ezt  a jelenlegi  képet  az  elmúlt  földtörténeti  korokra 
extrapolálva,  kutatóink  arra  a következtetésre  jutottak,  hogy  ez  az  ún.  „középhegységi” 
irány  jellemzi  az  ország  területén  ismeretes  legrégibb  képződményeket,  s mechanikai 
megfontolások  alapján  az  erre  merőleges  csapású  szerkezeti  irányt  fiatalabbnak,  másodla- 
gosnak tekintik. 

Akad  azonban  ettől  eltérő  vélemény  is.  T e 1 e k i G.  és  Scheffer  V . a pa- 
leozóos  szerkezetekre  az  ÉÉNy-i  irányt  tartja  jellemzőnek.  S z a 1 a i T . és  úgy  látszik 
ifj.  L ó c z y L.  is  a varisztida  képződmények  tektonikájában  vezető  szerepet  tulajdonít 
az  ÉÉK-i  csapásnak. 

A helyi  szerkezeti  vizsgálatok  eredményeiből  kitűnik,  hogy  a Dunántúlon  isme- 
retes három  szerkezeti  emelet  képződményeire  más  és  más  tektonikai  csapás  jellemző: 

kristályos  alaphegység  — ÉÉK  (rajnai), 

varisztid  emelet  — ÉÉNy  (hercini)  és 

alpi  emelet  — KÉK  (érchegységi) . 

A hazai  földtani  irodalomban  használatos  helyi  elnevezéseket  — salgótarjáni, 
cserháti,  damói,  hernádi  stb.  csapások  — nem  tartjuk  létjogosultaknak,  akárcsak  a 
„középhegységi”  jelzőt  (tektonikai  értelemben),  mivel  ezek  megegyeznek  a H.  Stíllé- 
től  egész  Európára  kimutatott  ősi  törésirányokkal.  Használatuk  azt  a téves  benyomást 
keltheti,  hogy  mindezek  a szerkezeti  irányok  csak  véletlenszerű  helyi  különlegességek  s 
mélyebb  földtani  értelmük  nincs. 


258 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  j.  füzet 


Szükségesnek  tartunk  ezzel  kapcsolatban  tisztázni  egy  látszólag  mellékesnek 
tűnő  kérdést.  Mint  láttuk,  az  ÉK-i  szektorba  két  szerkezeti  főirány  esik.  Különböző 
félreértések  elkerülése  végett  célszerűnek  látjuk  a „középhegységi”  csapást  nem  ÉK-inek, 
hanem  KÉK-inek  minősíteni,  annál  is  inkább,  mivel  a 6o°  valóban  ez  utóbbihoz  áll 
közelebb:  pontosan  ÉK  = 450,  pontosan  KÉK  = 450  + (90°  — 450)  : 2 = 67°  30'. 

Vizsgáljuk  meg  a három  szerkezeti  főirány  szerepét  a Magyar  Középhegység  kü- 
lönböző korú  képződményeiben. 

1.  Az  alpi  szerkezeti  emelet  uralkodó  KÉK-i  főirányát  a Balaton — 
Tokaj  mélytörés  határozza  meg.  Ennek  létezése  általánosan  elismert,  s így  ezzel  kap- 
csolatban csak  néhány  szempontra  hívjuk  fel  a figyelmet. 

A mélytörés  követéséhez  elsősorban  a negyedkor  előtti  képződmények  jelenlegi 
felszíni  elterjedése  és  a mai  domborzat  ad  objektív  támpontot.  Ha  ezeket  a kritériumokat 
következetesen  alkalmazzuk,  a törésvonalat  a Balaton  és  Velencei-tó  között  levő  pa- 
leozóos  rögöktől  délre,  a tokaji  Nagy-hegytől  pedig  északra  kell  feltételeznünk,  s így  csak- 
nem nyílegyenes  lefutású  vonalat  kapunk  a Balaton  és  a Velencei-tó  középvonalán,  a 
Tétényi-fennsík  déli  szélén  és  a Bükkalján  át  egészen  a Bodrog- völgyéig.  E mélytörés 
keletkezési  ideje  ismeretlen,  legutóbb  a pannon  utáni  mozgások  során  újult  ki.  Általában 
azt  tartják,  hogy  ez  a magyar  föld  legidősebb  szerkezeti  eleme.  Bár  nem  látjuk  kizártnak 
a feltételezést,  véleményünk  szerint  csak  az  bizonyítható,  hogy  a törés  már  a permben 
létezett . A kristályos  alaphegység  mecseki  és  balatonmelléki  kibúvásaiban  egy  és  ugyanaz 
az  ÉÉK-i  csapás  észlelhető,  tehát  semmi  okunk  feltételezni,  hogy  a Balaton- vonal  a 
prevarisztikus  időkben  éles  határként  jelentkezett  volna  közöttük.  Az  Alpokra  vonat- 
kozó adatokból  ítélve  a törés  igen  régi  keletkezésű,  ebből  azonban  nem  következik,  hogy 
az  teljes  hosszában  minden  időszakban  aktív  volt.  Az  említett  kibúvások  kőzetösszleté- 
ben  mutatkozó  különbségek  100  km-es  nagyságrendű  távolságokkal  elválasztott  apró 
foltok  esetén  nem  lehetnek  döntőek,  mivel  ÉÉK-i  irányú  sávos  elrendeződés  esetén  is 
képviselhetnek  a baranyai  és  balatonmelléki  rögök  különböző,  jónéhányszor  10  km 
szélességű  szerkezetkifejlődési  öveket.  Véleményünk  szerint  a Balaton — Tokaj  mély  tör  és, 
bár  keletkezhetett  a prekambriumban  is,  a prevarisztid  — feltehetően  kaledóni  — sza- 
kaszban nem  volt  aktív. 

2.  A hazai  varisztid  képződmények  ÉÉNy-i  csapását  valószínűleg 
az  Elba — Krajstida  mélytörés  határozza  meg,  amelynek  magyarországi  szakas/át 
S c h e f f e r V.  mutatta  ki.  Mivel  ez  a kutató  főleg  a neogén  medenceüledékek  vast  ig- 
ságviszonyaira  támaszkodott,  szükségesnek  tartjuk  e mélytörés  létezését  egyéb  földtani 
tényekkel  is  alátámasztani. 

Hazánk  területén  felszíni  képződményekben  az  említett  mélytörést  Scheffer 
V.  a pilisvörösvári  árkon  vezette  át.  S z e n t e s F.  , V a d á s z E.  által  közölt  ős- 
földrajzi térképvázlatain  világosan  látható,  hogy  ezen  a vidéken  húzódott  a tenger 
partvonala  az  alsóeocéntől  a tortonai  emeletig  (a  felsőeocén  kivételével).  Ennek  viszony- 
lag állandó  helyzete  több  földtörténeti  kor  folyamán  (a  jelen  esetben  kb.  50  millió  éven  át) 
gyakran  vezethető  vissza  alaphegységi  törés  jelenlétére,  különösen  akkor,  ha,  mint  a 
tárgyalt  esetben,  a tenger  és  a szárazföld  helyet  cserél  (a  felsőeocén  után),  a köztük  levő 
határ  helyzete  azonban  nagy  vonalakban  változatlan  marad  (1 — 9.  ábra). 

Földtani  térképeken  szembeszökően  éles  határt  láthatunk  ugyanezen  a vidéken 
a Dunántúli  Középhegység  mezozóos  képződményeit  itt  váltják  fel  hirtelen  a neogén 
vulkáni  összletek,  amelyek  az  Északi  Középhegység  jelentős  részét  építik  fel.  Az  előbbi 
területre  jellemző  szerkezetek  KÉK-i  (hosszanti)  és  ÉÉXy-i  (harántos)  esapásúak,  míg 
az  útóbbi  vidéken  a harmadidőszaki  szerkezetek  többsége  ÉÉNy-i  és  ÉÉK-i  irányú. 
Az  elválasztó  határvonal  a Pomáz  — esztergomi  árkon  át  húzódik  az  előbbitől  mind- 
össze néhány  lun-re,  s így  ugyanazon  mélytörés  jelenlétével  magyarázható. 


Bállá:  A Magyar  Középhegység  szerkezeti  főirányai 


259 


i.  ábra.  Az  alsóeocén  ősföldrajzi-paleotektonikai  vázlata  (Szentes  F.  ésScheffer  V.  nyomán) 
Jelmagyarázat:  i.  Tenger,  2.  Szárazföld,  3.  Elba  — Krajstida  mély  törés,  4.  Balaton— Tokaj  tnély- 

törés 

Puc.  1 . naneoreorpatjiHwecKaa  h najieoTeKTommecKan  cxeMa  HH>KHero  aoneHa  (no  gaHHi.iM  <t>.  C e h t e rá  a h 
B.  L1J  e (J)  cf>  e p a).  JÍereHga:  1.  Mope,  2.  Cyma,  3.  rnyómmbiít  pa3noM  «jjib6a-KpaHCTHAbi»,  4.  rnyŐHH- 

Hbifi  paonoM  <(BanaTOH-ToKafii> 


2.  ábra.  A középsőeocén  ősföldrajzi-paleotektonikai  vázlata  (Szentes  F.  ésScheffer  V.  nyo- 
mán). Jelmagyarázat:  mint  az  1.  ábrán 

Puc.  2.  naneoreorpa(()HMecKO-naneoTeKTommecKan  cxeMa  cpeAHero  3onena  (no  jaHHbiM  <t>.  CeHTema  h 
B.  LL1  e iji  (Ji  e p a).  JlereHaa:  cm.  pnc.  1 


260 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


3.  ábra.  A felsőeocén  ősföldrajzi  — paleotektonikai  vázlata  (Szentes  F.  ésScheffer  V.  nyomán). 
J elmagyarázat:  mint  az  1 . ábrán 

Puc.  3.  najieoreorpa<})HMecKO-naneoTeKTOHHMecKan  cxeMa  BepxHero  aoqeria  (no  naHHuM  <J>.  C e h t e m a h 
B.  ILI  e <j)  ({>  e p a).  JlereHja:  cm.  pnc.  1 


4.  ábra.  Az  alsóoligoeén  ősföldrajzi  — paleotektonikai  vázlata  (Szentes  F.  ésScheffer  V.  nyomán). 

Jelmagyarázat:  mint  az  1.  ábrán 

Puc.  4.  naneoreorpaijjHwecKO-najreoTeKTOHHMecKan  cxeMa  HHWHero  ojwroueHa  (no  naiiHbiM  <!>.  C e h t e in  a m 

B.  LU  e c{>  4>  e p a).  Pl  e r e h g a:  cm.  puc.  1 


Bállá:  A Magyar  Középhegység  szerkezeti  főirányai 


261 


5.  ábra.  A középsőoligocén  ősföldrajzi  — paleotektonikai  vázlata  (Szentes  F.  ésScheffer  V.  nyo- 
mán) . Jelmagyarázat:  mint  az  1 . ábrán 

Puc.  5.  naneoreorpa(J)H4ecKO-naaeoTeKTOHHMecKan  cxeMa  cpegHero  onnroueHa  (no  gaHHbiM  <I>.  CeHTema  h 
B.  IJJ  e (p  (J)  e p a).  Jl  e r e h g a:  cm.  pnc.  1 


6.  ábra.  A felsőoligoecn  ősföldrajzi— paleotektonikai  vázlata  (Szentes  F.  ésScheffer  V.  nyomán). 

Jelmagyarázat:  mint  az  1.  ábrán 

Puc.  6.  naneoreorpa(J)HnecKO-naaeoTeKTOHHqecKaH  cxeMa  BepxHero  onnroneHa  (no  gaHHbiM  <t>.  CeHTema  h 

B.  L1I  e (j>  <j)  e p a).  e r e h g a:  cm.  pnc.  1 


262 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


7.  ábra.  A burdigalai  emelet  ősföldrajzi  — paleotektonikai  vázlata  (Szentes  F.  ésScheffer  V. 
nyomán).  J elmagyarázat:  mint  az  1.  ábrán 

Puc.  7 . najTeoreorpatjiHMecKO-naaeoTeKTOHHMecKan  cxeMa  őypAHranbCKoro  apyca  (no  naHHbiM  O.  CeHTem  a 
h B LLI  e ej)  (j>  e p a).  JlereHja:  cm.  pnc.  1 


8.  ábra.  A helvéti  emelet  ősföldrajzi  — paleotektonikai  vázlata  (Szentes  F.  és  S c h e f f e r V.  nyomán). 

Jelmagyarázat:  mint  az  k.  ábrán 

Pyc.  8.  naneoreorpacjíHMecKO-naneoTeKTOHHMecKaa  cxeMa  reá  BeTCKoro  rpyca  (no  flAHHbiM  <t>.  CeHTema.H 
B.  Hl  e c{>  (]i  e p a).  J1  e r e h a a:  cm.  pwc.  1 


Ballal  A Magyar  Középhegység  szerkezeti  főirányai 


263 


9.  ábra.  A tortonai  emelet  ősföldrajzi—  paleotektonikai  vázlata  (Szentes  F.ésSclieffer  V.  nyomán). 

Jelmagyarázat:  mint  az  i.  ábrán 

Puc.  9.  najieoreorpa(()nqecKO-naneoTeKTOHHMecKaH  cxeMa  -ropTOHCKoro  npyca  (no  AanHbiM  O.  CeHTeuia  n 
B.  Hl  e (ji  (ji  e p a).  dereHua:  cm.  pnc.  1 

Az  elmondottak  és  irodalmi  adatok  alapján  megkísérelhetjük  e mélytörés  fejlő- 
déstörténetét rekonstruálni.  A paleozoikumra  vonatkozóan  a magyarországi  szakaszról 
semmi  bizonyosat  nem  állíthatunk,  azonban  ismeretes,  hogy  a mélytörés  északi  folytatása 
választja  el  az  asszinti  korú  Cseh-masszívumot  a Szudéták  kaledoni  — varisztid  szer- 
kezetétől. Ennek  alapján  feltételezhető,  hogy  a mélytörés  a prekambriumban  — Stíllé 
szerint  az  algonkium  előtt — keletkezett.  Mivel  a Gerecse  — Buda  vidéki  típusú  triász 
több  mint  30  km-rel  a pomázi  árkon  túl  Csővár  környékén  még  a felszínen  ismert,  joggal 
valószínűsíthetjük  a tárgyalt  mélytörés  időleges  elhalását  a mezozoikum  folyamán. 
Az  alsóeocénben  megint  aktivizálódás  rögzíthető,  amely  a pannon  medenceúledékek  vas- 
tagságának változása  alapján  esetleges  megszakításokkal  a pliocén  végéig  tartott. 
A mai  domborzati  viszonyokból  ítélve  a Magyar  Középhegység  területén  a negyedkor 
folyamán  a mélytörés  menti  mozgások  ismét  szüneteltek.  A mozgások  iránya  változó 
volt:  az  alsó-  és  középsőeocénben  a Dunántúli  Középhegység  területe  süllyedt  az  alsó- 
oligocéntól  a tortonai  emeletig  pedig  az  Északi  Középhegységé,  amint  ez  az  említett 
ősföldrajzi  térképvázlatokból  kiderül  (1 — 9.  ábra).  így  egészében  véve  megállapíthatjuk, 
hogy  a mélytörés  időszakosan  hol  újjáéledt,  hol  elhalt,  s a mozgások  iránya  változó  volt. 

Meg  kell  jegyeznünk,  hogy  a Balaton  — Tokaj  mélytöréstől  délre  eső  területen  a 
tárgyalt  mélytörés  menti  mozgások  iránya  több  esetben  a vázlatokkal  ellentétes  volt 
(pl.  a helvéti  és  a tortonai  emelet  folyamán  a Dunántúlon).  Ez  arra  mutat,  hogy  tulaj- 
donképpen törések  közé  zárt  tömbök  mozgásával  állunk  itt  szemben,  amelynek  során 
különböző  időkben  különböző  törés-szakaszok  újultak  ki  vagy  haltak  el,  s egy-egy  törés 
különböző  részein  az  egyidejű  mozgások  iránya  ellentétes  is  lehetett.  E kérdés  vizsgálata 
túlmegy  tanulmányunk  tárgykörén,  s így  végezetül  csak  azt  kívánjuk  kiemelni  hogy  az 
Elba — Krajstida  mélytörés  léte  ékesszólóan  bizonyítja:  az  ÉÉXy-i  főirány  hazánk 
szerkezetében  nem  tekinthető  másodlagosnak. 

3.  A kristályos  alap  hegység  ÉÉK-i  szeikezeti  főirányának  szerepe 
Magyarország  tektonikájában  igen  alárendeltnek  tűnhet  az  összefoglaló  munkák  több- 


264 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


Bállá:  A Magyar  Középhegység  szerkezeti  főirányai 


265 


sége  alapján,  bár  a Dunántúli  Középhegység  és  még  inkább  az  Északi  Középhegység 
számos  területrészének  felépítését  tanulmányozó  kutatók  közül  sokan  mutattak  ki  rajnai 
csapású  szerkezeteket.  Tanulmányunk  további  részében  főleg  az  ÉÉK-i  irányú  töréseket 
és  fejlődéstörténeti  szerepüket  tárgyaljuk. 


II.  Északi  Középhegység 

Az  Északi  Középhegység  KÉK-i  morfológiai  csapását  a Balaton  — to- 
kaji mélytörés  határozza  meg.  Mivel  a vonulat  heterogén  elemeket  egyesít  magában, 
kétségesnek  tűnik  a KÉK-i  irány  elsődlegessége  és  feltételezhető,  hogy  az  említett  mély- 
törés ezen  a szakaszon  viszonylag  fiatal  képződmény,  amely  azonban  keletkezhetett  egy 
hosszabb  időre  elhalt  idősebb  szerkezeti  elemből  is.  Ugyanerre  utal  az  a körülmény,  hogy 
itt  főleg  ÉÉK-i  és  ÉÉNy-i  csapású  töréseket  látunk,  a KÉK-i  irányúak  igen  kis  száma 
mellett. 

A földtani  térképekből  kiderül,  hogy  az  Északi  Középhegység  vonulata  ÉÉK-i 
irányú  sávokból  áll,  amelyek  határain  törések  tételezhetők  fel.  Mivel  az  egyes  pászták 
felépítésében  jelentkező  különbségek  egyes  esetekben  már  a felsőpaleozoikumban  ki- 
mutathatók, megalapozottnak  látjuk  S z a 1 a i T.  feltételezését,  mely  szerint  e terület 
kristályos  alaphegységére  ÉÉK-i  irányú  törések  jellemzőek  a Dunántúlra  vonatkozó 
adatokkal  összhangban. 

A mellékelt  vázlatos  földtani  térképen  (xo.  ábra)  feltüntettük  azokat  a töréseket, 
amelyek  véleményünk  szerint  a kristályos  alaphegységben  húzódnak  és  a harmadidő- 
szaki szerkezeti  mozgások  során  feléledtek.  Szükségesnek  tartunk  megindokolni  minden 
egyes  törést,  hogy  ezáltal  világos  legyen,  milyen  meggondolások  alapján  és  miért  éppen 
az  adott  helyen  tételezzük  fel  jelenlétét. 

i.  Dunaharaszti  — Szécsény  törés.  Északi  felén  id.  Noszky  J.  térképezett 
egy  200  m-es  vetőt,  amely  az  andezit  teléres  és  lávaáras  megjelenési  formáit,  valamint 
oligocén  és  miocén  képződményeket  választ  el  egymástól  a felszínen.  Déli  részén  tudo- 
másunk szerint  vetőt  nem  térképeztek,  azonban  a mellékelt  térképen  (io.  ábra)  jól 
látható,  hogy  az  általunk  feltételezett  alaphegységi  törés  képződményhatárokban  vi- 
lágosan jelentkezik.  S z a 1 a i T.  nyomán  ez  a törés  jelölhető  meg  a Dunántúli  Közép- 
hegység  mezozoikumának  K-i  határául,  s rajta  túl  már  a kristályos  alaphegységre  települ 
a kainozoikum. 

2.  Aszód  ■ — Kisterenye  törés.  Középső  szakaszán  id.  N o s z k y J.  300 — 800  m-es 
vetőt  térképezett  amelyet  a Cserhát  és  a Mátra  földtani  határának  tartott.  Északi  foly- 
tatására esik  a nógrádi  bazaltvulkánok  zöme,  déli  szakasza  határolja  le  keletről  a pest- 
környéki  pannóniai  képződményeket.  Mivel  a Cserhát  és  a Mátra  genetikailag  egységesnek 
tekinthető,  e törés  kiújulása  valószínűleg  csak  az  andezitvulkanizmus  utáni  időre 
tehető . 


10.  ábra.  Az  Északi  Középhegység  egyszerűsített  földtani  térképe  az  alaphegységi  törések  feltüntetésével. 
Magyarország  1 : 300  ooo-es  földtani  térképe  alapján  szerkesztette  Bállá  Z.  (1966).  Jelmagyará- 
zat:!. Antropogén  képződmények,  2.  Pannonvégi  bazaltok,  3.  Szarmata  és  pannóniai  üledékek,  4.  Miocén 
vulkáni  képződmények,  alsó-  és  középsőmiocén  üledékek,  5.  Paleogén  képződmények,  6.  Paleogénnél 
idősebb  képződmények,  7.  Térképezett  törések,  8.  Feltételezett  törések  a kristályos  alaphegységben  (a 
körökkel  feltüntetett  sorszámok  a szövegrészi  számozásnak  felelnek  meg) 

Puc.  70.  ypoineimaa  reojiornqecKan  xapTa  CenepHoro  Haropbn  c yxa3aHHeM  pa3noMOB  (jmmaMeHTa.  CocTaBneHa 
3.  B a ji  ji  o K (1966)  Ha  ocHOBaHHH  reojiorHMecKOü  KapTbi  Macmraöa  1 : 300  000  BeiirepcKOH  Hapojmoit 
PecnyöjiHKH.  J1  e r e h a a:  1.  AHTponoreHHbie  o6pa30BaHnn,  2.  no3gHenaHHOHCKne  6a3anbTbt,  3.  CapiviaT- 
CKHe  h naHHOHCKne  OT/iowceHHH,  4.  MHoqeHOBbie  BynbKaHHTbi,  HH>KHe-  h cpeflHfMHOueHOBbie  OTjion<eHHH,  5. 
rianeoreHOBbie  onioweHHfi,  6.  JJona.aeoreHOBbie  oraojKeHHa,  7.  yxaaaHUbie  Ha  xapTe  pa3JioMbi,  8.  ripennono- 
weHHbie  pa3B0Mbi  b KpHCTajinnHecKOM  (JiyHAaiweHTe  (yKa3aHHbie  BHyTpw  xpywKOB  nopanKOBbie  HOMepa  co- 
OTBeTCTByioT  Hy.wepauHH  b TexcTOBoit  Macin  cTaTbH) 


2 Földtani  Közlöny 


266 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


Bállá:  A Magyar  Középhegység  szerkezeti  főirányai 


267 


3.  Darnó-vonal.  Középső  szakaszán  jól  követhető  törés  ismeretes.  Ez  választhatja 
el  a kainozcikum  fekvőjében  a Cserhát  — Mátra  kristályos  alaphegységét  a Bükk  felső- 
paleozóos-mezozóos  képződményeitől.  Déli  folytatására  esik  a Mátra  K-i  kiszögelése. 
Itt  ez  a vonal  határolja  le  Ny-ról  a prekainozóos  összletek  felszíni  kibúvásait  és  éles  ha- 
tárként jelentkezik  az  oligoeén  és  miocén  elterjedésében  is. 

4.  Miskolci  törés.  Vetőt  vagy  feltolódást  tudomásunk  szerint  nem  térképeztek 
még  rövid  szakaszán  sem.  Ez  a vonal  határolja  le  K-ről  a prekainozóos  képződmények 
felszíni  elterjedési  területét.  Bizonyos  kétségeket  okozhat  a Bükk  K-i  szegélyének  mor- 
fológiája. Feltételezhetően  egy  EÉNy-i  esapású  törés  bonyolítja  a képet,  ami  az  általá- 
nos helyzeten  nem  változtat. 

5.  Hernád-vonal.  Általánosan  ismert  törésnek  tekinthető,  lefutását,  sőt  csapását 
azonban  nem  határozzák  meg  egyértelműen.  Véleményünk  szerint  az  egyetlen  biztosan 
alkalmazható  kritérium  jelen  esetben  a vulkáni  képződmények  hirtelen  eltűnése  Ny  felé. 

Minden  valószinűség  szerint  az  előbbiekkel  párhuzamos  alaphegységi  törés  ha- 
tárolja le  K-ről  is  a Tokaj  — Eperjesi  vulkáni  vonulatot,  ennek  követéséhez  azonban 
Szlovákia  és  Kárpátukrajna  területének  földtani  viszonyait  is  meg  kellene  vizsgálnunk, 
ami  jelenleg  nem  célunk. 

így  tehát  az  Északi  Középhegység  területén  öt  alaphegységi  törést  tételezhetünk 
fel,  amelynek  csapása  közel  azcnos  (íajnai).  Ezek  a törések  hat  ÉÉK-i  esapású  pásztára 
osztják  a vonulatot. 

Az  egyes  törések  és  pászták  történetének  elemzéséhez  egyelőre  nem  áll  elegendő 
adat  rendelkezésünkre.  Az  idősebb  képződmények  az  eocénig  bezárólag  igen  gyéren 
ismeretesek  a felszínen,  ezekre  vonatkozó  adatokat  főleg  mélyfúrásokból  kaphatnánk. 
Az  oligoeén  és  alsómiocén  kori  fejlődés  elemzéséhez  rendkívül  nagy  segítséget  nyújthat- 
nának a kőzetkifejlődési  térképek.  A középsőmiocénben  a Darnó-vonal  és  a Miskolci 
törés  közé  zárt  Bükki  pászta  kivált  a többi  közül,  amit  az  andezitláva  csaknem  teljes 
hiánya  igazol.  A vulkáni  működés  alatt  az  egyéb  pászták  között  is  voltak  különbségek, 
amit  a fő  vulkáni  összlet  korának  és  összetételének  változása  bizonyít  KÉK-i  irányban, 
így  a rajnai  esapású  alaphegységi  törések  feléledése  legkésőbb  a középsőmiocénre  tehető. 

Az  andezitvulkánokat  régebben  a Kárpát-medencék  besüllyedésével  kapcsolatban 
létrejött  szegélytörésekhez  kötött  hasaclékvulkánoknak  minősítették.  Szádeczky- 
Kardoss  E.  három  nagy  centrális  vulkánrendszert  valószínűsít,  amelyekre  beszaka- 
dásos  szerkezet  és  sugaras  törésrendszer  jellemző. 

A Dunazúg  — Börzsöny  és  a Tokaj  — Eperjes  hegycsoportok  vulkáni  központja 
egyelőre  ismeretlen.  A Mátra  nagy  kalderájának  központja  Szádeczky  — Kar- 
dos s E.,  VidacsA.  és  Varrók  K.  vizsgálatai  szerint  a gyögyösoroszi  ércmező 
déli  szélére  esik.  Kubovics  I.  az  üledékes  alépítményben  is  khnutatta  a megfelelő 
szinklinális  szerkezetet  s néhány  mellékcsatornát  említ  a főkrátertől  Ny-ra  és  K-re. 
A vulkáni  képződmények  vázlatos  térképén  (11.  ábra)  láthatjuk,  hogy  a Mátra  köz- 
ponti krátere  a Ny-i  Cserhát  legsűrűbb  telérrajának  DK-i  folytatására  esik.  így  feltéte- 
lezhető, hogy  az  andezitkitörés  centrumai  egy  NyÉNy-i,  a rajnai  irányra  merőleges 
esapású  alaphegységi  törés  mentén  sorakoznak. 


11.  ábra.  Az  Északi  Középhegység  vulkáni  képződményeinek  egyszerűsített  térképe  az  alaphegységi 
törések  feltüntetésével.  Magyarország  r : 300  ooo-es  földtani  térképe  alapján  szerkesztette  Bállá  Z. 
(1966).  Jelmagyarázat:  1.  Bazalt,  2.  Andezit,  3.  Andezittufa,  4.  Riolit,  5.  Riolittufa,  6.  Térképezett 
törések,  7.  Feltételezett  törések  a kristályos  alaphegységben 

Puc.  1 7.  ynpomeHHan  KapTa  ByjiKaHirroB  CeBepHoro  Haropbii  c yKa3aHneM  pa3Jt0M0B  (JiymiaMeHTa.  CocTaBjie- 
na  3.  B a n n 0 ü (1966)  na  ocHOBaHHH  reonornqecKoíí  Kaprai  BenrepcKoií  HapoflHOÜ  PecnyÖJiHKH  MacniTaöa 
1 : 300  000.  Jlerenna:  1.  Ea3ajibT,  2.  AHfle3HT,  3.  AHAe3HTOBbiű  Ty<{),  4.  Phojtht,  5.  Pno/iHTOBbiií  Tyíj),  6. 
YKa3aHHbie  Ha  KapTe  pa3/ioMbi,  7.  npejmojio>KeHHbie  pa3JiOMbi  b KpHCTaanHqecKOM  tjiyHgaMeme 


2* 


268 


Földtani  Közlöny,  XCV1I.  kötet,  j.  füzet 


A nógrádi  pannonvégi  bazaltok  főtömege  az  Aszód  — Kisterenye  ÉÉK-i  irányú 
töréshez  kötődik,  az  egyes  kitörési  központok  azonban  a felszínközeli  ÉÉNy-i  csapású 
törések  mentén  helyezkednek  el. 

Délen  a rajnai  irányú  töréseket  és  pásztákat  a Balaton  — Tokaj  mélytörés  mint- 
egy elvágja,  azonban  nem  világos,  mikor  jött  létre  ez  a jelenlegi  helyzet.  Az  említett 
sávok  folytatása  az  Alföld  medencealjzatában  esetleg  meglehet. 

Feltűnő,  hogy  az  ÉÉK-i  irányú  alaphegységi  törések  É-felé  általában  egyre  rosz- 
szabbul  követhetők.  Ezzel  párhuzamosan  határozott  tendenciaként  jelentkezik  az 
érehegységi  és  még  inkább  a liercini  csapású  szerkezetek  szerepének  növekedése  ugyan- 
ebben az  irányban.  Helyenként,  pl.  a Cserhát  É-i  szélén  a változás  egészen  hirtelenül 
következik  be,  máshol  folyamatos  átmenetekkel,  azonban  a tendencia  mindenütt  érvénye- 
sül. Feltehetően  egy  érehegységi  (KÉK)  csapású  alaphegységi  törés  húzódik  errefelé  az 
országhatár  környékén.  Lefutásának  pontosabb  megállapításához  azonban  szükséges 
lenne  a szomszédos  Szlovákia  földtani  felépítésének  elemzése,  amit  jelen  munkánk  kere- 
tében nem  tűztünk  célul. 


ül.  Magmatitok 

A Dunántúli  Középhegység  szerkezetével  foglalkozó  összefoglaló 
munkák  csak  hosszanti  és  haránttöréseket  tárgyalnak,  a Yáli-ároktól  K-re  eső  területen 
pedig  É — D-i  és  K — Ny-i  irányúakat  is.  A rajnai  csapás  teljesen  mellőzöttnek  látszik, 
pedig  a balatonmelléki  fillit  ÉÉK-i  szerkezeti  iránya  alapján  várható  lenne  megjelenése. 

Az  Északi  Középhegység  felépítésének  rövid  elemzése  során  kitűnt,  hogy  a rajnai 
csapás  erőteljesen  jelentkezik  a harmadidőszaki  üledékes  és  vulkáni  összletekben. 
A Dunántúli  Középhegység  területén  a paleogén  és  neogén  üledékek  viszonylag  kis  el- 
terjedésűek,  s a középső  részen  csak  foltokban  mutatkoznak.  így  szerkezetüket  igen 
erősen  befolyásolja  a mezozóos  képződmények  tektonikája,  amelyben  az  ÉÉXv  és  KÉK-i 
irány  az  uralkodó.  Ezért  először  a vulkáni  képződmények  elrendeződését  vizsgáljuk 
meg,  mivel  erre  a felszínközeli  összletek  szerkezete  feltehetően  kisebb  befolyást  gya- 
korol. 

Az  eocén  vulkáni  tevékenység  egyik  központja  a Velencei-hegység  K-i  felében 
volt,  ez  Dunántúl  az  eocén  lávakőzetek  egyetlen  felszínközeiben  tanulmányozható  elő- 
fordulása. S z a 1 a i T . feltételezi,  hogy  ez  a centrum  a hahóti  fúrásokban  megállapí- 
tott lávaképződményekkel  és  a recski  Lahóca  kőzeteivel  együtt  ún.  „paleogén  vulkáni 
láncot  "képez.  A mátrai  előforduláson  Szádeczky  — Kardoss  E.,  A idacs  A. 
és  Varrók  K.  újabb  vizsgálatai  kétségessé  tették  az  andezit  eocén  korát.  Emellett 
a Lahóca  kb.  20  km-re  van  a Balaton  — Tokaj  mélytöréstől,  amely  mentén  S z a 1 a i 
T . feltételezi  e „vulkáni  láncot”.  A két  másik  egymástól  kb.  150  km-re  levő  elszigetelt 
folt  véleményünk  szerint  nem  elegendő  egy  ilyen  „lánc”  megállapításához.  S z é k v n é 
F u x V.  és  Barabás  A.  adataiból  ítélve  az  eocén  tufakőzetek  elterjedése  a Du- 
nántúlon gyakorlatilag  egybeesik  a velük  egykorú  üledékek  előfordulási  sávjával,  s így 
nem  bizonyít  semmit  a vulkanizmust  meghatározó  törésvonalak  helyzetével  kapcso- 
latban. 

A mágneses  mérések  határozott  ÉÉK-i  csapású  maximumsávot  mutattak  ki 
Seregélyestől  Velencén  át  Yálig  terjedően  (12.  ábra),  amelyet  minden  bizonnyal  a fel- 
színen is  ismeretes  andezit  okoz.  Az  említett  sáv  részletesebben  tanulmányozott  velencei 
szakaszán  belül  az  egyes  maximumok  ÉÉNy-i  és  KÉK-i  csapású  vonalak  mentén  he- 
lyezkednek el  (13.  ábra).  A környék  földtani  felépítésének  ismeretében  a mágneses  mé- 
rések eredményeit  a következőképpen  értelmezhetjük  azon  túlmenően,  hogy  a maximu- 
mokat andezittömegek  okozzák: 


Bállá:  A Magyar  Középhegység  szerkezeti  főirányai 


269 


1.  A Seregélyes  és  yál  közötti  ÉÉK-i  irányú  mágneses  maximum  valószínűleg  a 
kristályos  alaphegységben  jelenlevő  rajnai  csapású  törést  jelez.  Ez  lehetett  a fő  magma- 
vezető hasadék,  amelyen  a nagy  mélységből  felfelé  mozgó  olvadék  felszínközeibe  jutott. 

2.  A Velence  környéki  ÉÉNy-i  és  KÉK-i  maximumsorok  a varisztid  szerkezeti 
emelethez  tartozó  gránit  hercini  és  ércliegységi  csapású  töréseihez  kötődnek.  Ezek  men- 
tén történtek  a lávakitörések,  mivel  a felszínközeli  kőzetekben  ezek  voltak  a legkisebb 
ellenállású  övék. 

így  tehát  a nógrádi  bazalt  vulkánokhoz  hasonlóan  azt  látjuk,  hogy  az  egymás 
fölött  elhelyezkedő  eltérő  szerkezeti  felépítésű  összletekben  eltérő  irányú  törések  mentén 
mozog  felfelé  a magma.  A mélyebb  helyzetű,  felszínen  törés  formájában  nem  jelentkező 
fő  magmavezető  hasadék  mindkét  esetben  rajnai  (EÉK)  csapású  és  valószínűleg  a 
kristályos  alaphegység  tektonikai  eleme. 

0 


12.  ábra.  A Seregélyes-Velencei  mágneses  anomália  tér- 
képe. Vasad  y — Kovács  Ferenc  nyomán,  a mag- 
mavezető törés  feltüntetésével  szerkesztette  Bállá 
Z.  (1966).  Jelölések:  az  izoanomál-vonalak  o-tól  kezdve 
xoo  mgal-onként  vannak  feltüntetve,  a sűrűbb  jelölés 
magasabb  értékeket  jelent 
Puc.  12.  KapTa  reoMarnHTHbix  H30aHOMa/i.  Coct3bhji  — 
no  aaHHbiM  d>.  B a lu  a a h-K  o b a m — 3.  Bánná  (1966) 
c yKa3aHnein  pa3JT0M0B,  nocny>KHBnjHx  rroflBonaiuHMH 
KananaMH  Manvrj;  jlerenna:  H3oaHOMajibi  yKa3aHbi  nepe3 
100  Mran  HanHHan  co  3naMeHHa  O ; crymemie  3naK0B  0603- 
HawaeT  éonbmne  Bejmm-iHbi 

Felvetődhet  az  a kérdés,  uüként  lehetséges  egyidejű  mozgás  az  egymás  fölött 
települő  képződmények  különböző  irányú  törései  mentén.  Feltételezésünk  szerint  a 
felső  szintek  hercini  — ércliegységi  csapású  szerkezetének  képződési  idejére,  az  alap- 
hegység rajnai  és  erre  merőleges  irányú  törései  elhaltak.  Későbbi  kiújulásuk  során  a 
felső  összletekben  csak  akkor  jöhettek  létre  ilyen  irányú  törések,  ha  az  elmozdulás  függő- 
leges összetevője  olyan  nagy  volt  a fedőképződmények  vastagságához  és  képlékenységé- 
hez  viszonyítva,  hogy  azok  már  nem  tudtak  csak  „saját”  töréseik  feléledésével  és  esetleg 
hajlítással  reagálni,  ifivel  a magmabenyomuláshoz  elegendő  a liasadékok  vízszintes 
szétnyílása,  nem  szükségszerű,  hogy  az  illető  törések  nagyobb  vastagságú  fedőösszlet 
jelenléte  esetén  a felszínen  követhetők  legyenek. 

A Balaton  környéki  bazalt  vulkán  ok,  mint  ismeretes,  har- 
madidőszaki üledékekkel  kitöltött  tektonikai  árkok  belsejében  és  peremén  helyezkednek 
el.  Az  elrendeződésüket  tanulmányozó  kutatók  többsége  rámutatott  törésekkel  való 


0 


270 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


kapcsolatukra,  de  ezt  különbözőképpen  értékelték.  Míg  az  első  kutatók  (B  ö c k h J . , 
Hofmann  K.ésA.Sigmund)  konkrét  vulkánsorok  alatt  tételeztek  fel  törése- 
ket, a későbbiek  (Vitális  I.,id.  Lóczy  L.ésFerenczi  I.)  ezt  a gondolatot 
elvetették  és  csak  általános  fejtegetésekbe  bocsájtkoztak. 


13.  ábra.  A Velencei-hegység  mágneses  anomália  térképe.  Vasad  y — K o v á c s Ferenc  nyomán,  a kitö 
rési  helyeket  meghatározó  törések  feltüntetésével  szerkesztette  Bállá  Z.  (iq66).  Jelölések:  az  izoanomál- 
vonalak  o-tól  kezdve  100  mgal-onkcnt  vannak  feltüntetve,  a sűrűbb  jelölés  magasabb  értékeket  jelent 
Puc.  13.  KapTa  reoMarHHTHbix  n3oaHOMan  rop  Beaemre.  CocTaBHJi  — - no  aaHHbiM  O.  B a ni  a jx  h-K  o b a m — 
3.  Eanjia  (1966)  c yKa3aHneM  pa3Ji0M0B,  KOHTponnpyiomnx  qeHTpbi  H39ep>KeHnfi.  /lereHaa:  n3oaHOMa;ibi 
yKa3aHbi  qepe3  100  Mran  Hammaa  co  3HaweHna  O ; crymeHHe  3H3kob  0Ö03HaqaeT  6onbinHe  BeanqHHbi 

Véleményünk  szerint  a vulkánok  törésekkel  való  kapcsolatának  nem  lehet  az  a 
kritériuma,  hogy  térképeztek-e  az  adott  helyen  törést  vagy  nem.  Ellenkezőleg,  a vulkán- 
sorok alatt  mindig  joggal  tételezhetünk  fel  töréseket  az  alaphegységben.  Mivel  azonban 
ez  utóbbit  a bazalthegyek  vidékén  nagyvastagságú  pemi  — mezozóos  és  az  esetek  több- 
ségében még  harmadidőszaki  üledékek  is  borítják,  várható,  hogy  e törések  lefutását 
viszonylag  széles  sávok  jelzik,  amelyeken  belül  az  egyes  vulkánok  elhelyezkedése  lehet 
látszólag  rendszertelen  is. 

Ezen  meggondolások  alapján  megkíséreljük  értékelni  a dunántúli  pannonvégi 
vulkánok  elhelyezkedését.  A vidék  első  kutatói  által  kimutatott  vulkánsorokból  indu- 
lunk ki,  csökkentve  azok  számát.  Szerintünk  a bazalthegyek  elrendeződése  alapján 
három  alaphegységi  törés  valószínűsíthető  (14.  ábra). 

j.  Ha  a Balaton  környéki  hazatok  előfordulási  területét  gondolatban  domború 
vonallal  lehatároljuk,  figyelmen  kívül  hagyva  a Tátika-csoport,  Tihany  és  a déli  part 
különálló  képződményeit,  egy  ÉÉK-i  irányban  nyújtott  tojásdad  idomot  kapunk.  Ennek 


Bállá:  A Magyar  Középhegység  szerkezeti  főirányai 


271 


kb.  a hossztengelye  mentén  a bazaltelőfordulások  határozottan  sűrűsödnek,  úgyhogy  ez 
a vonal  feltételezhetően  törést  jelez,  amelynek  létezésére  már  Hofmann  K . rámuta- 
tott, ezt  tartva  az  erupciós  centrum  DK-i  határának.  Kiemelte,  hogy  „szokatlan  irányú 
rézsútos  vonal”  ez;  „kell,  hogy  itt  egy  különösen  mély  régi  vetődés  hassa  át  az  alap- 
hegységet”, amelynek  „az  uralkodó  ép  négyszöges  (derékszögű)  hasadási  rendszertől 
eltérő  iránya  külön  eredetre  utal”. 

Ha  e törésvonallal  párhuzamosan  húzott  vonalak  mentén  kimérjük  és  össze- 
adjuk a láva-  és  tufaképződményekre  eső  szakaszok  hosszát,  a kapott  adatok  alapján 
megszerkeszthetjük  a törésre  merőleges  kőzeteloszlási  szelvényt  (15.  ábra).  E görbe 
meglepően  szabályos  és  erősen  részarány  tálán.  Fő  maximumai  egymástól  3 — 4 km-re 


14.  ábra.  A dunántúli  bazaltvulkáni  képződmények  térképe.  Másolat  Magyarország  1 : 300  ooo-es  földtani 
térképéről,  a magmavezető  törések  feltüntetésével  szerkesztette  Bállá  Z.  (1966).  A törések  körökben 
feltüntetett  sorszámai  a szövegrészi  számozásnak  felelnek  meg.  J elmagyarázat:  1.  Bazalt,  2.  Bazalt- 
tufa 

Puc.  74.  KapTa  npoayKTOB  6a3anbTOBoro  BynKaHH3J\ia  3anyHafícKoro  Kpa«.  Korúm  reononmecKOft  KapTbi 
MacuiTaöa  1 : 300  000  BemepcKofi  Haponnoft  Pecny6nnt<M,  c yKa3aHneM  pa3n0M0B,  nocjTywHBuiHx  noABonn- 
uihmh  KaHanaMH  MarMbi.  CocTaBim  3.  Bánná  (1966).  yi<a3aHHbie  BHyTprr  kpvwkob  nopagKOBbie  HOMepa 
pa3n0M0B  cooTBeTCTByroT  HyjuepauHH  B TeKCTonofí  nacTH  HaCTonmefi  CTaTHn.  JlereHfla:  1.  Ba3anbT,  2. 

Ba3anbT0Bbie  Tyrjrbi 


272 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


esnek.  Alakja  tökéletesen  alátámasztja  Hofmann  K.  idézett  véleményét.  A mellé- 
kelt térképen  (14.  ábra)  csak  a legnagyobb  értékű  maximum  tengelyvonalában  húzódó 
törést  tüntettük  fel,  azonban  valószínűleg  a többi  is  egy-egy  alaphegységi  törést  jelez, 
amelyek  a fő  magmavezető  hasadékot  kísérhetik. 

2.  A Tátika-csoportot  az  előbbi  módszerrel  körülhatárolva  megállapíthatjuk,  hogy 
az  idom  hossztengelye  merőleges  fentebb  tárgyalt  vonalra. 

ö 

O 

0 


15.  ábra.  Kőzeteloszlási  szelvény  a Badacsony  — Kab-hegy  vonalra  merőleges  irányban.  Jelmagyar  á. 
z a t:  r.  Bazalt,  2.  Bazalttufa,  3.  A Badacsony  — Kab-hegy  vonal  helyzete.  Szerkesztette  Bállá  Z.  (1966) 
Puc.  75.  ripocfiHJib,  H3oőpa>Kaioinnií  pacnpeneneHne  ropHbix  nopog  b pa3pe3e,  nepneHgHKyaapHOM  /ihhhh 
EanaqoHb-Kaűxeab.  JlereHga:  1.  Ea3ajibT,  2.  Ea3anbT0Bbie  Tycjibi,  3.  nojiOHcemie  jihhmh  EagaMOHb- 

KaGxeab.  CocTaBHJi:  3.  E a ;i  n a (1966) 


3.  Végül  a Rába-völgy  bazaltelőfordulásai,  a Ság-hegy,  a Somló-  és  Kab-hegy 
szintén  az  előbbivel  párhuzamos  sort  alkot,  amint  azt  mindhárom  kutató  kimutatta. 

Igv  tehát  a dunántúli  bazaltvulkánok  elrendeződését  egy  rajnai  (ÉÉK)  és  két 
erre  merőleges  (XvÉXv)  csapású  törés  határozza  meg,  amelyek  a kristályos  alaphegység 
szerkezeteihez  tartozhatnak  (14.  ábra).  Ezek  mellett  sok  különböző  irányi!  kisebb  je- 
lentőségű vulkánsor  is  kimutatható  az  említett  kutatók  véleménye  szerint,  azonban 
ezek  csak  másodrendű  szerepűek. 

A vulkánok  elhelyezkedésén  kívül  a fentiekben  valószínűsített  alaphegységi 
törések  létezése  mellett  szólnak  az  alábbi  jelenségek  is: 

1.  A Badacsony — Kab-hegy  törés  ÉK-i  folytatására  két  közel  azonos  irányú 
térképezett  törés  esik,  s további  lefutása  az  Északi-  és  Déli-Bakony  közé  benyúló  Zirci- 
öböl középvonalában  tételezhető  fel  (16.  ábra). 


Bállá:  A Magyar  Középhegység  szerkezeti  főirányai 


273 


2.  A Tátika-csoport  alatt  feltételezett  törésvonal  a Keszthelyi-hegység  és  a Sümeg- 
környéki  mezozoikum  közti  tektonikai  árkon  fut  végig,  párhuzamosan  annak  valószinű 
szegély  töréseivel . 

3.  A Sitkei-dombokat  a Kab-heggyel  összekötő  törés  DK-i  folytatására  esik  a 
balatonfüredi  térképezett  törés,  valamint  a Sió  meglehetősen  egyenes,  KDK  irányú 
vonala. 

így  mind  a három  feltételezett  magmavezető  törés  nyomvonalában  látunk  olyan 
földtani  — geomorfológiai  elemeket,  amelyek  folytatódásukra  utalnak.  Emellett  rajnai 
és  erre  merőleges  irányú  egyéb  földtani  — geomorfológiai  elemek  is  kimutathatók, 
amelyek  esetleg  további  kiújult  alaphegységi  töréseket  jelezhetnek. 


16.  ábra.  Prevarisztid  szerkezeti  elemek  tükröződése  az  alpi  képződmények  tektonikájában  a Balaton 
távolabbi  környékén.  J e lm  agyarázat:  1.  Mezozoikum,  2.  Perui,  3.  Paleozoikum  ( ?),  4.  Térképezett 
törések,  5.  Réteghatár,  6.  Bazalttakaró  alatt  feltételezett  réteghatár,  7.  Feltételezett  magmavezető  törések 
(a  14.  ábráról  átmásolva),  8.  Földtani-geomorfológiai  jellegek  alapján  feltételezhető  alaphegységi  törések 
(körökben 'fel  tűn  tetett  sorszámaik  a szövegrészi  számozásnak  felelnek  meg).  Magyarország  1 : 300  000 
méretarányú  földtani  térképe  alapján  szerkesztette  Bállá  Z.  (1966) 

Puc.  16.  OTpa>uenne  noBapHCCKHx  CTpyKTypHbix  aneivieHTOB  b TrKTOHHKe  anbmiiícKHx  06pa30BaHnft  b Gongé 
mnpoKOM  paftone  03.  Eana-ron.  Ji  ere  Ha  a:  1.  Ale303of),  2.  riepMb,  3.  najieo30fi  (?)  4.  M306pa>KeHHbie  Ha 
napTe  pa3JiOMbi,  5.  rpamma  CTpaTHrpacjjHqecKaa,  6.  npeanonoweHHaa  rpamma  noa  6a3anbTOBbiM  noxpoBOM, 

7.  npegnoa o>«enHbte  pa3JiOMbi,  nocnyrKHBmue  noaBOanmHiviH  KaHaaaMii  MarMbi  (Komin,  CHHTaa  c pwc.  14), 

8.  Pa3Ji0Mb!  b (JjyHaaMeHTe,  npeanono>KeHHbie  Ka  ochobbhhh  reonorrmecKHx  11  reoMop(])o;iorHqecKHx  npn3Ha- 
kob  (yKa3aHHbie  BnyrpH  KpywKOB  HOMepa  pa3JiowoB  cooTBeTCTByioT  HyMepannii  b TeKCTOBofi  q acm).  CocTaBim 
3.  Barna  (1966)  Ha  ocHOBaHHH  reojiornqecKoft  Kapm  MacmTa6a  1 : 300  000  BeHiepcKoíí  Hapoanoíl 

Pecny6nHKH 


274 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


4.  A Pápa  környéki  mezozoikum  DNy-i  szegélye  mentén  az  Északi-Bakonyba 
Herendig  lenyúló  öböl  tengelyvonala  az  előbbiekkel  párhuzamos,  KDK-i  irányú.  DK-i 
folytatásába  esik  a Balaton  egyenes vonalú  K-i  magaspartja. 

5.  A litéri  törés  legmarkánsabb  szakasza  ÉÉK-i  csapású. 

6.  Ezzel  párhuzamos  a Bálát  onf  el  vidék  K-i  határán  és  a Várpalota  — Fehérvár- 
csurgó közötti  tektonikai  árok  középvonalán  át  vezethető  egyenes  vonal. 

7.  Ugyanilyen  ÉÉK-i  irányú  a Balatonfőkajár  — Füle  környéki  paleozóos  rögsor 
lefutása  is. 

8.  Azonos  irányú  a Révfülöp  környéki  perm  K-i  határvonala. 

9.  A Déli-Bakony  és  a Balatoniéi  vidék  közé  benyúló  Tapolca  — Nagyvázsonyi- 
öböl mezozóos  rögsoraiban  ugyancsak  megfigyelhető  az  ÉÉK-i  irányítottság. 

10.  ÉÉK-i  csapású  törést  térképeztek  Xyirád  és  Haliinba  vidékén. 

11.  XyÉNy-i  csapású  a Keszthelyi-hegység  tektonikai  horsztja. 

Amint  látjuk,  a Balaton  távolabbi  környékén  a rajnai  és  erre  merőleges  irány 
határozottan  jelentkezik  a bazaltvulkánok  elrendeződésében  és  egyéb  földtani  — geo- 
morfológiai elemekben.  Jellemző  módon  a nagyobb  kiterjedésű  mezozóos  táblák  belsejé- 
ben ez  az  irányítottság  elhal,  a szegélyeken  és  az  erőteljesen  feldarabolódott  részeken 
azonban  felismerhető  (16.  ábra).  Ennek  valószínű  magyarázatát  a tárgyalt  irányú  töré- 
seknek a mezozoikum  folyamán  bekövetkezett  időleges  elhalásában  látjuk.  Feltehetően 
speciális  vizsgálatokkal  több  részletkérdésre  sikerülne  választ  kapnunk. 


IV.  Összefoglalás 

Az  elmondottak  alapján  a következőképpen  vázolhatjuk  a Magyar  Középhegység 
szerkezeti  főirányainak  fejlődéstörténetét: 

1.  A prevarisztíd  szerkezet  uralkodó  irányítottsága  rajnai  (ÉÉK).  Több  jelentős 
alaphegységi  törés  mutatható  ki  mind  a Dunántúlon,  mind  az  Északi  Középhegységben, 
azonban  szerepük  a metamorf  képződmények  tektonikájában  egyelőre  nem  rekons- 
truálható. 

2.  A varisztíd  szerkezeti  emeletben  mutatható  ki  először  a hercini  (ÉÉNy)  irá- 
nyítottság. Ilyen  csapású  törések  közül  egyelőre  csak  az  Elba  — Krajstida  mélytörés 
ismeretes.  Északi  szakaszának  hatása  már  a Szudéták  kaledonidáinak  elrendeződésében 
jelentkezik,  ezért  nem  tartjuk  kizártnak,  hogy  az  egész  mélytörés  ennél  idősebb.  Mivel 
a hazai  feltehetően  alsópaleozóos  korú  metamorf  képződményekben  a hercini  irány  ed- 
dig nem  volt  kimutatható,  az  említett  mélytörés  Magyarország  területére  eső  részén 
a kaledóniai  szakaszban  valószínűleg  nem  voltak  mozgások.  A rajnai  (ÉÉK)  irány  a 
dunántúli  varisztidákban  nem  jelentkezik,  az  Északi  Középhegységben  azonban  a Damó- 
vonal  meuti  törés  a felsőpaleozoikumban  is  aktív  volt.  Uymódon  lehetségesnek  tartjuk, 
hogy  a Magyar  Középhegység  Elba — Krajstida  mélytörés  által  elválasztott  területein 
ebben  az  időben  egyebek  között  különbségek  mutatkoztak  az  uralkodó  törésirányokban. 

3.  Az  alpi  szerkezeti  emelet  két  kisebb  egységre  osztható:  az  óalpi  (mezozoikum) 
és  újalpi  (kain  >zoikuin)  alemeletre. 

a ) Az  óalpi  szerkezet  üledékes  képződményei  a Dunántúlon  érchegységi  (KÉK) 
csapású  vályút  töltenek  ki.  Az  ausztriai  — larámi  fázisban  keletkezett  törések  túlnyomó 
része  hosszanti  és  harántirányú.  A Dunántúli  Középhegységet  részekre  tagoló  árkok 
(Móri  és  Yáli)  a Pilisvörösvárihoz  hasonlóan  keletkezhettek  kiújuló  hercini  csapású  varisz- 
tíd törések  mentén  is.  Hasonló  korú  rajnai  vagy  arra  merőleges  irányú  szerkezetek  je- 
lenlétére e vonulaton  belül  nincs  adatunk.  Az  Északi  Középhegység  területén  ezt  a me- 
zozóos üledékgyűjtőt  valószínűleg  az  ÉÉK-i  csapású  Dunaharaszti — Szécsény  törés 


Bállá:  A Magyar  Középhegység  szerkezeti  főirányai 


275 


határolta  le,  s a vele  párhuzamos  Damó-vonal  és  feltehetően  a Miskolci  törés  is  a me- 
zozoikum folyamán  aktív  volt.  így  tehát  a Magyar  Középhegység  két  része  között 
ebben  az  időben  is  mutatkozott  különbség  az  uralkodó  törésirányokat  illetően. 

b ) Az  új  alpi  szerkezeti  emelet  üledékei  Szentes  F.  ősföldrajzi  térképváz- 
lataiból ítélve  a Dunántúlon  a felsőoligoeénig,  az  Elba — Krajstida  mélytöréstől  K-re 
pedig  a szarmatáig  bezárólag  KÉK-i  csapáséi  vályúkat  töltenek  ki,  később  ez  az  irányí- 
tottság a Magyar  Középhegység  kiemelkedésében  jelentkezik.  A harmadidőszaki  moz- 
gások során  kiújulnak  a rajnai  (ÉÉK)  irányú  és  erre  merőleges  prevarisztíd  törések, 
ezekhez  kapcsolódik  a vulkáni  tevékenység.  Mindkét  jelenség  jóval  erőteljesebben  je- 
lentkezik az  Északi  Középhegység  területén,  ahol,  mint  láttuk,  az  előző  — varisztíd  és 
óalpi  — időkben  is  kimutatható  e törések  hatása. 

Egészében  véve  a szerkezeti  mozgások  kiújulása  (a  Dunántúli  Középhegységben) 
vagy  felerősödése  (az  Északi  Középhegységben)  a kristályos  alaphegység  rajnai  és  erre 
merőleges  irányú  törései  mentén,  valamint  az  ezzel  minden  bizonnyal  kapcsolatban  álló 
harmadidőszaki  vulkanizmus  erőteljes  aktivizációra  mutat,  ami  a mezozoikumra  jel- 
lemző karbonátos  összleteket  felváltó  paleogéu-neogén  törmelékösszletek  képződésében 
is  kifejezésre  jutott. 


V.  Módszertani  alapok 

Befejezésül  célszerűnek  találjuk  felsorolni,  milyen  fontosabb  kritériumokat  lá- 
tunk alkalmazhatónak  alaphegységi  törések  követésénél. 

i.  Jelentősebb  kitartó  felszíni  töréses  övék,  árkok. 

3.  Vulkán-  vagy  intrúzió-sorok. 

3.  Felszíni  fiatal  képződményekben  jelentkező  regionális  flexurák  (pl.  képződ- 
mény-eltűnés egy  vonal  mentén  felszíni  törés  nélkül.) 

4.  A szerkezeti  kép  (pl.  uralkodó  irányítottság)  éles  változása  egy  vonal  mentén. 

5.  A szerkezeti  fejlődéstörténet  megváltozása  (tükröződhet  pl.  a szerkezeti  eme- 
letek vagy  kisebb  egységek  megjelenésében — eltűnésében,  esetleg  korhatáraik  megvál- 
tozásában). 

6.  Egyes  nagyobb  rétegtani  egységek  kifejlődésének  és  vastagságának  éles  vál- 
tozása, különösen,  ha  e fáciesváltozási  öv  helyzete  több  földtörténeti  egységen  át  közel 
állandó  marad,  függetlenül  a kifejlődések  jellegétől. 

7.  Geomorfológia. 

Egy-egy  konkrét  alaphegységi  törés  megbízható  kimutatása  és  nyomozása  általá- 
ban csak  többféle  kritérium  együttes  alkalmazásával  történhet,  s amint  láttuk,  egy  és 
ugyanazon  törésvonal  különböző  szakaszai  nemritkán  különböző  kritériumok  segítségé- 
vel követhetők. 

Az  alaphegységi  törések  helyzetének  tisztázása  igen  fontos  feladat  az  ország 
tektonikai  tanulmányozása  során,  mivel  legalábbis  a permtől  kezdve,  de  feltehetően 
régebben  is,  ezek  határozták  meg  az  egyes  területek  szerkezeti  fejlődését  és  gyakran 
szolgáltak  különböző  egységek  határául.  A magyar  föld  tanulmányozása  során  igen  nagy 
— az  ősföldrajzi  elemzéssel  egyenrangú  — szerepet  kellene  kapniok  a paleotektonikai 
vizsgálatoknak . 


276 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


IRODALOM  — J1HTEPATYPA 

Balkay  B.  (1959):  Adatok  Magyarország  neozóos  magmatektonikájához.  Geokémiai  Konfe- 
rencia. — Balkay,  B.  (1960):  The  Tectonics  of  the  cenozoic  Volcanism  in  Hungary.  Ann.  Univ.  Sci.  Bp., 
Sectio  geol.,  III.  — Bállá  Z.  (1967):  A Dunántúl  perm  előtti  képződményeinek  szerkezetéről.  Földt. 
Közi.  97,  1.  — B 5 c k h J.  (1875):  A Bakony  déli  részének  földtani  viszonyai,  II.  rész.  Földt.  Int.  Évk., 
III.  — Ferenczi  I.  (1924):  Geomorfológiai  tanulmányok  a Kis  Magyar  Alföld  déli  öblében.  Földt. 
Közi.  54.  — Jautsky  B.(i957):A  Velencei  hegység  földtana.  Geol.  Hung.,  ser.  geol.,  10.  — Jaskó  S. 
(1946):  A Daruó-vonal.  Földt.  Int.  Vitaülés,  8.  — Jugovics  E-  (1948):  Adatok  a Tátika  — Prága  — Sar- 
valy  hegyek  vulkanológiai  felépítéséhez.  Föld.  Közi.  78.  — Hofmaun  K.  (1875):  A déli  Bakony  bazalt- 
kőzetei. Földt.  Int.  Évk.  III.  — Kubovics  I.  (1962):  A vulkáni  hegységek  beszakadásos  szerkezete. 
Földt.  Közi.  92.  3.  — kengyel  E.  (1951):  A Dunazúg-hegységi  andezitek  zárványai  és  magmatektonikai 
jelentőségük.  Földt.  Közi.  81.4  — 6.  — E i f f a A.— V i g h Gy.  (1937):  Adatok  a Börzsöny-hegység  bánya- 
geológiai viszonyaihoz.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1929  — 32-ről.  — id.  k ó c z y I,.  (1913):  A Balaton  környékének 
geológiai  képződményei  és  ezeknek  vidékek  szerinti  telepedése.  A Balaton  tudományos  tanulmányozásá- 
nak eredményei.  I.  köt.  I.  rész.,  I.  szakasz.  Bp.  — ifj.  k ó c z y,  L.  (1940):  Die  Rolle  dér  paláozoischen  und 
mesozoischen  Orogenbewegungen  im  Aufbau  des  innerkarpatischen  Beckensystems.  Zeitschr.  d.  Búig. 
Geol.  Ges.,  XI.  Sofia.  — köw  M.  (1923):  Ércelőfordulások  a Mátrában.  Földt.  Közi.  55,  1 — 12.  — id. 
Noszky  J.  (1927):  A Mátra-hegység  geomorfológiai  viszonyai.  Karcag.  — id.  X o s z k y J.  (1940): 
A Cserhát-hegység  földtani  viszonyai.  Magyar  tájak  földtani  leírása.  III.  — P a n t ó G.  (1949):  A nagy- 
börzsönyi érceíőfordulás.  Földt.  Közi.  79.  9—12.  — P a n t ó G.  (1951) : A recski  I,ahóca  felépítése  és  érce. 
Földt.  Közi.  81.  4 — 6.  — P a 11  t ó G.  — S z é ky  n é F u x V.  (1959):  A tokaji  hegység  harmadkori  vulkáni 
tevékenysége.  Geokémiai  Konferencia.  — Rozlozsnik,  P.  (1937):  Die  geologischeu  Verháltnisse  des 
SW-lichen  Tokaj -Hegyalja-Gebirges  und  seinen  südlichen  Nachbargebietes.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1929  — 32- 
ről.  — Scheffer  V.  (1960):  A magyar  „közbülső  tömeg”  kérdéséhez.  Geofiz.  Közi.  9.  1— 2.  — Scherf 
E.  — Székyné  Fux  V.  (1959):  A telkibányai  érces  terület.  Geokémiai  Konferencia.  — Schmidt 
E.  R.  (1957):  Geomechanika.  Bp.  — Schmidt  E.  R.  {1961):  Geomechanikai  szempontok  a magyar 
mezozóos  kratoszinklinálisok  kialakulásához  és  főbb  hegységszerkezeti  vonalaik  értelmezéséhez.  Földt. 
Int.  Évk.  49.  3.  — Sigmund,  A (1940):  Ein  neues  Vorkommen  von  Basalttuf  in  dér  Oststeiermark. 
Tschermak’s  min.  et  petr.  Mitt.,  neue  Folge,  XXIII.  — S t i 1 1 e,  H.  (1949):  Uralte  Anlagen  in  derTektonik 
Europas.  Z.  d.  Deutsch.  Geol.  Ges.,  99.  Berlin.  — Stíllé,  H.  (1950):  Die  kaledonische  Faltung  Mittel- 
europas  im  Bilde  dér  gesamteuropáischen.  Z.  d.  Deutsch.  Geol.  Ges.,  100,  Berlin.  — Stíllé,  H.  (1951): 
Das  mitteleuropáische  variszische  Grundgebirge  im  Bilde  dér  gesamteuropáischen.  Geol.  Jahrb.,  Heft  2.  - 
S z a 1 a i T.  (1937):  Paleogén  vulkáni  lánc  a inag5'ar  közbülső  tömeg  ,,o”  vonala  mentén.  Bány.  és  Koh. 
I.apok,  70.  — S z a 1 a i T.  (1956):  A Dunakönyök  és  Xaszál  vidékének  tektonikai  vázlata.  Geofiz.  Közi. 
5.  4.  — S z a 1 a i,  T.  (1960):  Die  Rolle  dér  práalpinen  Bauelemente  zwischen  den  Ostalpen  und  West- 
karpaten.  Geofiz.  Közi.  9.  4.  — S z a 1 a i T.  (1962):  A Cserhát-Mátra  gravitációs  anomáliának  tektonikai 
értelmezése  és  kristályos  kőzeteinek  helyzete  a Nyugati  Kárpátok  rendszerében.  Magyar  Geofizika  3.  1—2. 
— Szádeczk  y-K  ardcss  E.  (1959):  A Kárpáti  közbenső  tömeg  magmás  mechanizmusáról.  Geoké- 
miai Konferencia.  — Szádeczky-Kardoss  E.-Vidacs  A.— Varrók  K.  (1959):  A Mátra- 
hegység  neogén  vulkanizmusa.  Geokémiai  Konferencia,  — Szentes,  F.  (1964):  Tectonique  de  l’Europe. 
Hongrie.  Ed.  „Nauka”  Ed.  „Nedra”  Moscou  — Székyné  Fux  V.  (1957) : Adatok  a dunántúli  medence 
harmadkori  vulkánosságához.  Földt.  Közi.  87.  1.  — Székyné  Fux  V.  — Barabás  A.  (1953) : A du- 
nántúli felsőeocén  vulkánosság.  Földt.  Közi.  83.  7 — 9.  — T e 1 e k i G.  (1941):  Adatok  a dunántúli  paleozoi- 
kum tektonikájához.  Földt.  Közi.  71.7  — 12.  — Vadász  E.  (1954) : Magyarország  földtani  nagyszerkezeti 
vázlata.  MTA  Műsz.  Tud.  Oszt.  Közi.,  1 — 3.  —Vadász  E.  (1960):  Magyarország  földtana.  II.  kiadás. 
Bp.  — Vasad  y-K  o v á c s F.  (1962):  Földtani  és  geofizikai  kutatások  a Velencei  hegységben.  Geofiz. 
Közi.,  11.  — V i t á 1 i s I.  (1911):  A balatonvidéki  bazaltok.  A Balaton  tudományos  tanulmányozásának 
eredményei.  I.  köt.,  I.  rész.  Geológiai,  petrográfiai,  mineralógiai  és  ásványkémiai  függelék.  II.  Bp. 


0 maBHbix  TeKTOHHMeciaix  HanpaBjieHMHX  BeHrepcKoro  CpeflHeropbH 

3.  EAJIJIA 

npoaHajiii3iipoBaB  pé3yjib'raTbi  no.neBbix  TeKTOHiiueCKiix  HaSaioaeHiiií,  aBTop  Hacrroa- 
meii  CTaTbH  npniiieji  k BbiBoay,  mto  b ripenejiax  3aayHancKoro  Kpaa  AJia  ii3BecTHbix  Táv  Tpex 
CTpyKTypHbix  apycoB  xapaKTepHbi  pa3JiimHbie  TeKTOHi meCKiie  npocTiipaHiia,  coBnanaiomiie 
c npocTiipamiHMH  npeBHiix  pa3Ji0M0B,  npennojio>KeHi!bix  LLI  t m ji  ji  e mia  Bceíi  EBponbi.  B Ha- 
CToameíí  paőoTe  pacc.uaTpiiBaeTca  pojib  aTiixTeKTOHimecKiix  HanpaBJieHinl  b Me30KaíiH030ÍíCKiix 
OTJiojKeHHax  BeHrepcKoro  CpeAHeropba. 

no  Bonpocy  TOJiKOBamia  CC3-ro  rnaBHoro  HanpaBJieHiia  aBTop  pa3AejiaeT  iiAen  B. 
LLJ  e e p a 0 BeiirepcKo.w  yaacTKe  rjiyöiiHHoro  pa3Jio.ua  «3Aböa-KpaiiCTHAbi»  11  erapaeTca 
oóocHOBaTb  cymecTBOBamie  3Toro  myőiiHHoro  pa3pbiBHoro  HapyweHiia  AonoJiHiiTeJibHbi.wH 
reojioriiMecKUMii  n najieoreorpacJmMecKiiMii  aaHHbiMii. 

Ca.MOCToaTeabHOCTb  CCB-ro  niaBHoro  HanpaBJieHiia  h 3HaMeHiie  erő  bctko  0Tpa>KaeTca 
reojiorimecKii.M  CTpoeHiieM  CeBepHoro  Haropba.  yno.uaHyTbiií  panoH  motkho  noApa3AejiHTb  Ha 


Bállá:  A Magyar  Középhegység  szerkezeti  főirányai 


277 


mecTb  napajuiejibHbix  30H  peíÍHCKOro  (CCB)  npocTtipaniifl,  KOTopbie  pa3aejiHK)TCH  Meway 
co6oh  pa3aoMaMH  (J)yHaaMeHTa.  B CTpoeHHH  3aayHancKoro  CpeaHeropba  aaHHoe  HanpaBJieHHe 
CKa3biBaeTCíi  cjiaöee,  ho  Bee  we  mo>kho  erő  ycTaHOBiiTb  Ha  ochob3hhh  pacnpeaejieHiin  h pa3- 
MeiueHHH  ByjiKaHHBecKiix  o6pa30BaHiiíi  aoueHa  h naHHOHa,  m ono3HaBaTb  no  Kpanw  EaKOHb- 
ckoíi  Me3030HCK0Íí  njiHTbi  ii  b pa30ŐmeHHbix  MacTíix  ee.  Beponmoe  oSajHCHemie  aaHHoro 
ÍIBJieHHfl  3BTOp  BHflHT  B B0306H0BJieHHII  flOBapHCCKHX  pa3JI0M0B  B TpeTIBIHOe  BpeMfl.  3tO 
B0306H0BJieiiiie  CKa3bmaeTCH  b Bnae  HHTeHCHBHoro  Byai<aHH3Ma  11  HaKoruiemiH  MomHbix  oGjio- 

MOLUHblX  TOjIIH;. 


A MAGYAR  MEDENCE  KIALAKULÁSA 

DR.  STEGENA  RAJOS* 


(7  ábrával  és  1 táblázattal) 

Összefoglalás:  a Magyar- medence  területén  az  átlagosnál  8 — 10  km-el  vékonyabb  a 

töldkéreg.  A világ  több  helyén  végzett  szeizmikus  mérés  szerint  ez  a jelenség  általános:  a 
siillyedékek  alatt  a földkéreg  vékony.  Ez  arra  utal,  hogy  a földkéreg  kivékonyodása  és  a 
lesüllyedés  genetikus  kapcsolatban  állnak;  a kéreg  kivékonyodása  okozza  a süllyedést. 

A Magyar-medence  területén  a földkéreg  8 — 10  km-es  kivékonyodása  az  izosztatikus 
számítás  szerint  kb.  1 km-es  süllyedést  okozott.  Ehhez  járult  a lerakodott  kb.  2,5  km-es 
(felsőkréta-pannon-pleisztocén)  üledék  újabb,  ~ 1,5  km-es  süllyedést  létrehozó  hatása. 

Ez  az  egyszerű  mechanizmus  kvantitatív  magyarázatát  adja  a Magyar-medence 
kialakulásának. 

A földkéreg  elvékonyodásáuak  módja  és  oka  további  vizsgálatokat  igényel. 

A Magyar  - medence  úgy  alakult  ki,  hogy  a prepannon 
időktől  kezdve  a jelenkorig  a földkéreg  8 — iokm-el  elvé- 
konyodott. Az  elvékonyodás  miatt  a kéreg  lesüllyedt, 
mintegy  1 km-el.  A süllyedékbe  rakódott  üledékek  tovább 
süllyesztették  a kérget,  újabb  1.5  km-el. 

E tétel  bizonyítása  az  alábbi: 

1.  A Magyar-medence  területén  a földkéreg  8 — iokm-el 
vékonyabb  az  átlagnál.  Magyarországon  a földkérget  a felső  köpenytől 
elválasztó  Moho-felszín  átlag  23 — 26  km  mélységben  van,  núg  a kontinentális  „normál” 
kéreg  33  km,  (Press,  1961)  az  orosz  táblára  vonatkozó  normálkéreg  35  km  vastag 
(Subbotin  et  al.  1965). 

A hazai  vékony  földkéregre  vonatkozóan  megfelelően  nagy  mennyiségű,  és  minő- 
ségű reflexiós  és  refrakciós  szeizmikus  mérés  áll  rendelkezésre  (1.  ábra)  (Gálfi- 
Stegena  1957,  Stegena  1964,  Mituch-Posgay  1965,  Mit  u eh  1966). 
A csatlakozó  külföldi  mérések  is  megfelelő  egyezést  mutatnak.  ( M i t u c h 1967. 
Sollogub  V.  B.  1967,  valamint  Prosen  D.,  Pec  K.  és  Hrdlicka  J. 
szóbeli  közlései.) 

2.  A Magyar-medence  területén  a felső  köpeny  valami- 
vel kisebb  sűrűségű  mint  az  átlagos.  Ez  a földkéreg  vastagság, 
és  a gravitációs  anomáliák  összetevéséből  levonható  tanulság,  amely  jelen  fejtegetésünk 
szempontjából  nem  központi  jelentőségű,  de  a kéregkivékonyodás  folyamatának  vizsgá- 
latánál az  lesz. 

Magyarországon  a laza  (harmadidőszaki)  üledékek  hatásától  mentesített  Bouguer- 
anomália  átlag  +35  mgal  (Renner  — Stegena  1966).  Ezzel  szemben  a kéreg 
8 — 10  km-es  kivékonyodása,  és  a köpeny  Zló  = 0,4 — 0,5  g/cm3-el  nagyobb  sűrűsége 
(Press  1961,  Subbotin  et  al.  1965)  miatt  + 130-P200  mgal  anomáliát  kellene 
kapnunk.  A különbség  célszerűen  úgy  magyarázható,  ha  feltesszük,  hogy  a köpeny 
20 — 30  km  vastag  felső  része  0,1  cgs-el  kisebb  sűrűségű  az  átlagosnál. 


* A Magyar  Geofizikusok  Egyesülete  1967.  febr.  23-i  előadóülésén  elhangzott  előadás. 


S t e g e n a:  A Magyar-medence  kialakulása 


279 


i.  ábra.  A Moho-felület  mélysége  Magyarországon,  kilométerben.  G á 1 f i,  Mituch,  Posgay  és 

S t e g e n a mérései  alapján. 

F ig.  i.  Depth  of  tlie  Moho  beneath  Hungary  in  km.  Based  on  the  results  by  G á 1 f i,  Mituch,  Posgay 

and  S t e g e n a 

i 

3.  A Magyar-medence  kérge  a (pannon)  süllyedéssel 
egyidejűleg,  vagy  azt  valamivel  megelőzve  vékonyodott  el. 

A kéreg  vékonysága  még  nem  feltétlenül  jelent  elvékonyodást,  és  főleg  nem  a 
süllyedéssel  kapcsolt  elvékonyodást.  Ezt  külön  kell  bizonyítani. 

E fontos  tétel  bizonyítását  az  adja,  hogy  szerte  a világon  több  helyen  végzett 
szeizmikus  mérések  megmutatták,  hogy  asitllyedékek  alatt  a kéreg 
általában  vékony.  Részletezve  : 


2.  ábra.  Kéregszerkezet  a Great  Valley  (USA)  süllyedék  területén.  (E  a t o n,  1963) 

F ig.  2.  The  structure  of  the  earth’s  crust  over  the  area  of  the  Great  Valley  subsidence,  USA  (E  a t 011, 

1963) 


280 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


A nyugati  USA-ban  levő,  hazánkhoz  hasonló  területű  és  korú  süllyedek,  a Great 
Valley  területén  a kéreg  ~ 20  km  vastag  (Eaton,  1963)  (2.  ábra).  A környező  hegy- 
ségek (Coastal  Rangé  és  Sierra  Nevada)  kérge  30 — 50  km-es  ( H e a 1 y 1963,  Pakiser- 
Steinhart  1964). 


Balti  pajzs 


Orosz  tábla 
100 


UOOkm 


\ t 7.2  V V 

^Td  1 1 1 n 1 1 1 1 1 1 11 1 ifi  1 1 1 1 1 1 1 1 1 ,j, 

8.1 


Í.Tien-Shan 


D.  Tien  -Shan 


Türkmén  tábla 

0 700  km 


r eo  • 


E.  Pamir 


1 5 5 

s.s 

V 6.4  -6.7  v v 

^iniiimnmiTTTnrm 

s.o 

8.U  . 

?o 

U) 

60 

km 


0 


Magyar  medence 

0 300  km 


í.i 


Fekete-tenger 

0 tfOOkm 


V~77  v66 
vm  1 n 1 1 11  in  rí 


S.P-S.i 


^rrnYiniTTiniirf 


70 
- k0 
km 


1 I v v I 7 It"” 1 


3.  ábra.  Táblák  és  pajzsok  (a),  alpi  hegyek  (b)  és  süllyedékek  (c)  tipikus  kéregszerkezete,  a és  b K ős- 
in i n s k a y a — R isnitsenko  (1964)  nyomán.  Jelmagyarázat:  1.  Bazalt,  2.  Moho 
Fig.  3.  Typical  crustal  structures  of  platforms  and  shields  (a),  alpine  mountains  (b),  and  depressions  (e); 
(a)  and  (b)  after  Kosmiuskay  a — R isnitsenko  (1964).  tegend:  1.  Basalt,  2.  Moho 


A Basin  and  Rangé  provinciában  (USA,  Sierra  Nevada  és  Rocky  Mountains 
között)  a medencék  vékony,  a kiemelkedések  vastag  kérgűek  (Thompson-Tal- 
w a n i 1964). 

A Pó-síkság  süllyedéke  környezetéhez  képest  kivékonyodó  kéreggel  bír  (C  a r - 
rozzo-Morelli  1965,  Di  Filippo-Peronaci  1961).  A Fekete-tenger 
kérge  szintén  vékony  (3.  ábra)  (Subbotin  et  al.  1965,  Kosminskaya-Ris- 
11  i t s e n k o 1964). 

Az  ukrán  táblán  fektetett  kéregkutató  szelvény  (4.  ábra)  (Sollogub  etal. 


t 

D 


4.  ábra.  Kéregkutató  szeizmikus  szelvény  a Fekete-tenger  és  a Voronyezs  masszívum  között  (Sollogub 
et  al.,  1966).  J elmagyarázat:  1.  Üledék,  2.  Gránit,  3.  Bazalt,  4.  Moho 
Fig.  4.  Seismic  upper  mantle  profile  between  the  Black  Sea  and  the  Voronesh  Mf  ssif  (S  o 1 1 u g u b et  al., 
1966).  I,  e g e n d:  1.  Sediment,  2.  Gránité,  3.  Basalt,  4.  Moho 


S t e g e n a:  A Magyar-medence  kialakulása 


281 


1966)  hatszorosan  (három  süllyedék  vékony  kéreggel,  és  három  pajzs  vastag  kéreggel) 
bizonyítja  tételünket. 

A Tien — Shan  és  Pamir  területén  szintén  azt  találták,  hogy  a hegységek  vastag, 
a medencék  vékony  kéreggel  rendelkeznek  (Krestnikov-N  ersesov  1962, 
Khain  1964).  De  nemcsak  a süllyedékek  bírnak  tipikus  kéregszerkezettel,  hanem  a 
táblák  és  hegységek  is.  Ezek  jellemzőit  az  I.  táblázat  tartalmazza.  A kéregkutatások 
jelenlegi  fejlettsége  mellett  mintegy  6 alosztályt  lehet  felállítani  (Stegena  1966a): 
ősi  táblák-pajzsok,  fiatalabb  (epiherzin)  táblák,  paleozóos  hegységek,  alpi  hegységek, 
fiatalabb  süllyedékek  vékony  kéreggel,  és  végül  egyetlen  fiatal  süllyedék,  a Ferghana 
medence  — vastag  kéreggel.  Ez  utóbbi  egyetlen  kivétel,  a maga  speciális,  rendkívül 
erősen  és  fiatalon  tektonizált,  az  Alai-Pamir  hatahnas  hegyeivel  körülvett  viszonyaival 
nem  veszélyezteti  a tétel  általános  érvényességét:  a süllyedékek  szerte  a 
világon  vékony  vagy  igen  vékony  kéreggel  rendelkeznek. 
Ez  logikusan  maga  után  vonja  a következő  tételt:  a süllyedés  és  a kéreg- 
kivékonyodás  együtt  jön  létre,  szingenetikus.  Továbbá  való- 
színűsíti azt  az  álhtást,  hogy  a süllyedés  elindítója  a kéreg  kivé-* 
konyodása. 

4.  A prepannon  felszín  a 8 — iokm-es  kéregelvékonyo- 
dás  miatt  «>  1 km-el  lesüllyedt. 

A normál  átlagos  felsőköpeny  0,4 — 0,5  g/em3-el  sűrűbb,  mint  a kéreg  (Press 
1961,  S u b b o t i n et  al.  1965).  Ez  jól  megalapozott  érték,  levezethető  a kontinensek 
átlag-magasságából  is  (5.  ábra).  Ha  a tengervizet  és  az  óceánfenék  bazaltját  megfelő 
vastagságú  köpenyanyaggal  helyettesítjük,  akkor  a kontinensek  ~ 5 km-el  emelkednek 
a köpenyanyag  fölé.  Az  úszás  feltételéből  következik,  hogy 

a2  h2  = ai  (hi  + h2> 

Behelyettesítve  a kontinens  átlagos  hj  -f-  h,  33  km  kéregvastagságát,  ax  — 
= 2,8  g/cm3  sűrűségét,  és  hx  = 5 km  értékét,  kapjuk,  hogy 

Aa  — a2  — Oy  — 0,5  g/cm3 

tenger 
a A 

üledék  2.b 


ffi=3.3 


0>  c ; d) 

5.  ábra.  Kéregszerkezetek  izosztatikus  egyensúlyban.  Jelmagyarázat:  a)  Átlagos,  „normál”  kéreg; 
b)  Azonos,  a tengeri  szerkezet  átszámolva  köpeny-anyaggá;  c)  Alul  10  km-rel  elvékonyodott  kéreg,  a 
felszín  1,5  km-rel  süllyed;  d)  A vékony  kéregre  felül  2 km  kéreganyag  rakódott,  a régi  kéregfelszín  ismét 

1,7  km-t  süllyed 

Fig-  5-  Crustal  structures  in  isostatic  equilibrium.  kegend:  a j Average,  „normál”  crust;  b ) Idem, 
maríné  structure  converted  intő  mantle  matériái;  c)  Crust  thinning  by  10  km  in  thickness  at  its  base, 
surface  subsided  by  1,5  km;  d)  The  thinned  crust  is  overlain  by  2 km  of  mantle  matériái,  the  former  surface 

has  subsided  by  an  additional  1,7  km 


ff, =2.8 


C 

C 


0 2=3.3 


c 

CE> 

» 


^=2.8 


3 Földtani  Közlöny 


282 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


Most  gondolatban  vegyünk  el  a kontinens  vastagságából  alulról  1 km-t  (5.  ábra). 
Egyensúly  esetén  ismét  érvényes  az  előbbi  képlet,  és  cr.,  = 3,3  0^  = 2,8  lii  = h.2  = 32 
értékeket  behelyettesítve  kapjuk,  hogy  ht  = 4,85.  Vagyis  az  eredeti  felszín  1 km-es 
kéregelvékonyodáskor  ~ 0,15  km-t  süllyed.  8 — 10  km-es  kéregkivékonyodáshoz  tehát 
1,2 — 1,5  km  süllyedés  tartozik.  Mivel  a felső  köpeny  nálunk  valamivel  hígabb,  az  ala- 
csonyabb értéknél  kisebb,  ~ 1 km  süllyedés  a legvalószínűbb  érték. 

5.  A kéregéi  vékonvodás  miatti  süllyedékbe  rakódott 

~ 2,5  km  üledék  újabb  ~ 1,5  km  kéregsüllyedést  hozott 

létre. 

Ha  az  előző  gondolatkísérletet  úgy  végezzük,  hogy  nem  alul  elveszünk,  hanem  felül 
hozzáteszünk  1 km  kéreganyagot  (5.  ábra),  akkor  az  új  egyensúlyra  hj  = 5,15  km-t 
kapunk,  azaz  a régi  felszín  4,15  km-nél  lesz,  tehát  a kiinduló  5 km-hez  képest  0,85  km-t 
süllyedt.  A lerakodott  ~ 2,5  km  laza  üledék  ~ 1,8  km  kéreganyagnak  felel  meg,  ez 
tehát  az  izosztatikus  egyensúlyig  1,8.  0,85  ^ 1,5  km  süllyedést  eredményez. 

Ezzel  knnduló  tételünk  bizonyítást  nyert. 

6.  Hogyan  és  miért  történt  a kéregkivékonyodás.  Fen- 
tiek a Magyar-medence  süllyedésének  mechanizmusára  adnak  kvantitatív  választ,  de 
nem  érintik  a kéregkivékonyodás  mikéntjét  és  okát.  E „végső”  kérdések  egzakt  tárgya- 
lására még  nincs  elegendő  ismeretanyagmik. 

Röviden  ezt  mondhatjuk: 

A kéreg  átalakulására  két  fő  elmélet-csoport  van.  Az  egyik  szerint  a Moho- 
felület  nem  kémiai  természetű,  hanem  fázisfelület,  amely  felett  bazalt, 
alatta  eklogit  fázis  van.  A két  kőzet  azonos  kémiai  összetételű,  és  a Mohónál  érvényes 
p,  T-nél  (~  10  kbar  és  500 °)  bazalt  — > eklogit  fázisátmenet  következik  be  (6.  ábra).  A 
p,  T változására  ez  a felszín  lefele  vagy  felfele  vándorol  (Fermor  1914,  Wyllie 
1963,  Yoder-Tilley  1961). 

C»  B A 


6.  ábra.  A bazalt-eklogit  fázisátmeneti 
görbe  (W  vilié  1963  nyomán) 

Fig.  6.  Curve  of  phase  change  of  the 
basalt-edogite  (after  W y 1 1 i e,  1963) 


7.  ábra.  Felmelegedés  a bazalt-eklogit 
elmélet  szerint  emelkedést  hoz  létre 
Fig.  7.  Heating  produces  uplift  as 
suggested  by  the  basalt-eclogite  theory 


400  800  1200 

Hőmérséklet,  ‘C 


S t e g e n a : A Magyar -medence  kialakulása 


283 


A földkéreg  vastagsága  (H),  vertikális  átlagsebessége  (V)  és  az  M-réteg  határsebessége 

(Pn)  a Föld  egyes  területein 


I.  táblázat  — Table  I. 


H (km) 

V (km/s) 

Pn  (km/s) 

I.  TÁBLÁK  ÉS  PAJZSOK 

a)  Ősi  táblák  és  pajzsok 
Balti-pajzs  (titvinenko  et al. 

1962)  

36-40 

6,6 

8,1 

Orosz-tábla  (G  0 d i n et  al.  1959)  .... 

36-40 

6,4  — 6,8 

8,2 

Finnország  (Vesanen  1965)  

35 

6,4 

8,4 

Arkansas  (VV  0 0 1 a r d 1965,  P aki- 
se r-S  t e i n h a r t 1964)  

43 

6, 4-6, 5 

8,1  — 8,2 

Interior  Plains,  USA  (Stuart  et  al. 
1964,  P a k i s e r— S t e i n h a r t 

1964)  

40-50 

6, 1-6, 8 

8, 0-8, 5 

Keewenaw,  Wisconsin  (Steinhart  — 
Meyer  1961) 

36-42 

6,3 -6,4 

8,1 

Alberta,  Canada  (R  i c h a r d s — W a 1- 

ker  1959)  

43 

6,6 

8,2 

Yilgam,  Australia  (Bulién  1965)  .. 

32-39 

6,0  (?) 

8,2 

b)  Fiatalabb  t e k t 0 n i k a i 1 a g 
aktivált  táblák 
Coastal  Plains,  USA  (Stuart  et  al. 
1964,  P a k i s e r — S teinhart 
1964,  Cram  1961,  Tatéi  et  al. 
1954) 

30-40 

5, 8-6, 5 

8,1  —8,2 

Német  herzinicum  (Germán  Research 
Group  1064,  C 1 0 s s 1965)  

~3° 

6,1— 6,3 

8,2 

Tiirkmén-tábla  (Kosmi  nskay  a — 
Risnitsenko  1964)  

30-35 

6,5 

8,2 

II.  OROGÉN  kiemelkedések 

a)  Paleozóos  hegységek 

Appalachian  Highlands  (Stuart  et 
al.  1964,  Pakiser-Steinhart 

1964)  

33-39 

6,0  — 6,7 

8,1  —8,2 

Rheiuische  Schiefgebirge  (Germán  Re- 
search Gruop  1964,  C 1 0 s s 1965)  .... 

~3o 

6,1 

8,2 

Schwarzwald  (Germán  Research  Group 
1964,  Closs  1965)  

~28 

6,4  (?) 

8,2 

NuraTau  Bukhara  (Kosminskaya- 
Risnitsenko  1964)  

~40 

6,2  — 6,3 

8,2 

b)  A 1 p i d á k 

Alpok  (Closs  1965,  Peterschmidt 
et  al.  1964,  F u c h s et  al.  1963) 

~55 

6,2  — 6,4 

8,1  — 8,2 

Kárpátok  (Sollogub  1966) 

~55 

(7,1  Ivrea?) 

Dinaridák  (Prosen  1966)  

~55 

— 

_ 

Rocky  Mountains  (Stuart  et  al. 
1964,  Pakiser-Steinhart 
1964,  Pa  kiser  1965)  

~5° 

~6,5 

7, 9-8, 2 

Sierra  Nevada  (Eaton  1963)  

~50 

6,2  — 6,4 

7,9— 8,0 

Tien-Shan,  Pamiro-Alai  (Kosmin- 
s k a y a — R i s n i t s e n k 0 1964, 
Kosmi  nskaya  1958)  

50  — 70 

6,0  — 6,i 

8,0 

Kopet-Dag  (G  0 d i n et  al.  1962) 

~55 

3* 


284 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


H (km) 

V (km/s) 

Pn  (km/s) 

III.  MEDENCÉK  ÉS TÁBEÁS 
SÜEEYEDÉKEK 

a)  Vékony  kéreggel 

Great-Valley,  USA  (Stuart  et  al. 
1964,  Pakiser-Steinhart 
1964,  Eaton  1963)  

20 

6,0  — 6,1 

7,9 

Magyar-medence  (Stegena  1964, 

M i t u c h — P 0 s g a y 1965, 

M i t u c h 1966)  

20—27 

6,0  — 6,1 

8,1 

Pó-síkság  (D  i F i 1 i p p 0 — P eronaci 
1961)  

~35 

5,7 

8,2 

Fekete-tenger  (Kosminskay  a — 
Risnitsenko  1964)  

23  — 36 

5,6-61,1 

00 

1 

00 

4** 

Dnyeper-árok  (S  0 1 1 0 g u b et  al.  1966) 

38 

6,4  (?) 

8,2 

b)  Vastag  földkéreggel 

Ferghana- medence  (Kosminskaya- 
Risnitsenko  1964)  

53 

6,2 

8,3 

A másik  elmélet-csoport  szerint  a Moho-felület  kémiai  jellegű, 
felette  bazalt,  alatta  ultrabázit  (periodotit)  van.  A kéreg  anyagvándorlással  (magmaáram- 
lás) alakul  át. 

Tételezzük  fel,  hogy  a két  elmélet  közül  az  egyik  igaz.  (Ez  nem  biztos  feltételezés, 
mindkét  elmélet  ellenvéleményeket  váltott  ki)  (Stegena,  1966  b).  Ekkor 

könnyen  dönthetünk: ugyanis  a bazalt-eklogit  átmeneti  öv  magasabb  hőmérséklet 
esetén  lejebb  húzódik  (7.  ábra),  így  eklogit  bazalttá  alakul,  ennek  kisebb  a sűrűsége,  így 
a terület  emelkedik.  Ha  tehát  nálunk  kisebb  a hőáram  — ennek  eldöntésére  még  sok  to- 
vábbi hőáram-mérést  tartok  szükségesnek  — akkor  a bazalt-eklogit  elméletet  elvethet- 
jük. (A  jelenlegi  felszíni  hőáram  a tízmillió  év  előtti  (pannonkori)  Moho-hőáramot  tük- 
rözi; ennyi  idő  kell  míg  felér  a hő.) 

Ha  a bazalt-eklogit  elméletet  elvetjük,  mint  a Magyar-medence  kéregki  vékonyo- 
dási  mechanizmusát,  marad  a ,, magmaáramlás”.  Szimpatikusnak  tűnő  feltevés,  hogy  a 
prepáimon  időkben  a magmaáramlás  felszálló  ága  hazánk  alatt  volt;  a kéreg  alatt  víz- 
szintesre forduló  ág  magával  ragadta  a kéreganyag  egy  részét  talán  a szelektív  migráció 
formájában,  Szádeczky-Kardoss  Elemér  elmélete  szerint  — és  a leszálló 
ág  tetején  — a későbbi  Kárpátok  alatt  — lerakta. 

Mindenekelőtt  azonban  sok  hőáram-mérést  kellene  végezni. 


IRODALOM  - REFERENCES 

Bulién,  K.  E.  (1965):  Crustal  thickness  in  Australia.  Annales  of  the  ÍGY.  XXX.  — Carrozo, 
M.  T.,  M o r e 1 1 i,  C.  (1965):  Model  Earth  calculations  and  correlations  with  Moho  depths.  Boll.  di  Geo- 
fisica.  28.  — C 1 o s s,  H.  (1965):  Results  of  explosion  seismic  studies  in  the  Alps  and  in  the  Germán  Federal 
Republic.  The  Upper  Mantle  Symposium,  New  Delhi  — C r a m,  I.  H.  (1961):  Crustal  structure  refraction 
survey  in  South  Texas.  Geophysics  — D i-F  i 1 i p p o-P  eronaci  (1961):  Structura  della  crosta  terrestre 
nelle  Pre  Alpi  Eombardo-Venete  quale  risulta  dallo  stúdió  dél  terremoto  dél  Garda  dél  19.  2.  1960.  Ann. 
peofisica,  4.  — E a t o n,  J.  P.  (1963) : Crustal  structure  from  San  Francisco,  California,  to  Eureka,  Nevada, 
from  S2ismic  refraction  measurements.  Journ.  of  Geophys.  Rés.,  20.  — F e r m o r,  E-  E-  (1914):  The  rela- 
tionship  of  isostasy,  earthquakes,  and  volcanicity  to  the  Earth’s  infraplutonic  shell.  Geol.  Magazin  51.  — 
Fuchs,  K.  et  al.  (1963):  Krustenstruktur  dér  Westalpen.  Gerlands  Beitráge  z.  Geophysik,  3.  — G á 1 f i, 
J.,Stegena,  E.  (1957):  Tiefenreflexionsversuche  in  Ungarn  zum  Stúdium  dér  kontinentalen  Aufbauung. 
Geol.  Rundschau,  1.  — Germán  Research  Group  fór  Explosion  Seismology,  (1964):  Crustal  structure  in 
Western  Germany.  Zeitschr.  f.  Geophysik,  5.  — G o d i n,  Y.  N.  et  al.  (1959):  Progress  in  geophysical 
methods  fór  prospecting  fór  oil  and  gas  in  the  USSR.  World  Petrol  Congr.  5Ü1.  New  York.  — G o d i n,  Y. 


S t e g e n a : A Magyar-medence  kialakulása 


285 


N.  et  al.  (1962):  Osobennosti  strojenija  zemnoi  kori  zapada  Srednej  Azia.  Doki.  ANSSSR.  4.  — Khain, 
V.  J.  (1964):  Evolucija  zemnoj  kori  i vozmosnije  forrni  jeje  svjázi  s processami  v verchnej  mantii.  Sovjets- 
kaja  Geológia  6.  — Krestnikov,  V.  N.,  Nersesov,  I.  E-  (1962):  Tektonicseszkoje  strojenije 
Pamira  i Tien-Sana.  Sovjetskaja  Geológia  11.  — Kosminskaya,  I.  P.,  Risnitsenko,  Y.  V. 
(1964):  Seismic  studies  of  theEarth’s  crust  in  Eurasia.  in  Research  in  Geophysics,  2.  — Kosminskaya, 
I.  P.  (1958) : Strojennije  zemnoi  kori  po  sesmicseszkim  dauniim.  Bull.  M.  6.  — VA  Isp.  Prirodi,  Otd.  Geologi, 
4.  — Ritvinenko,  I.  V.,  Nekrasova,  K.  A.  (1962):  Osobennosti  glubinnogo  seismicseszkogo 
zondirovanija  na  Baltijskom  shite.  in  G.  S.  Z.  zemnoj  kori  v SSSR,  Moszkva.  — Mituch  E.,  P o s g a y 
K.  (1965):  A hazai  szeizmikus  kéregkutatás  fejlődése  és  eddigi  eredménye.  Földtani  Kutatás,  2.  —Mituch 
E.  (1966):  A magyarországi  kéregkutatás  folytonos  harántszelvényezéssel  kapott  eredményei.  Geofizikai 
Közlemények,  XV.  1 —4.  — Mituch  E.  (1967):  A földkéregkutatás  legújabb  eredményei  Magyarorszá- 
gon. Geofizikai  Közlemények,  XVI.  1—2.  — P a k i s e r,  h.  C.,  Steinhart,  J.  S.  (1964):  Explosion 
seismology  in  the  Western  Hemisphere.  in  Research  in  Geophysics,  2.  — P a k i s e r,  E.  C.  (1965):  The 
basalt-eclogite  transformation  and  crustal  structure  in  the  Western  United  States.  U.  S.  Geol.  Surv.  Rés. 
525.  B.  — Peterschmidt,  E.,  M e n z e 1,  H.,  F u c h s,  K.  (1964):  Seismische  Messungen  in  Alpen. 
Zeitschr.  f.  Geophysik,  1.  — Press,  F.  (1961 ):  TheEarth’s  crust  and  uppermantle.  Science,  133  (3463)-  — 
P r o s e n,  D.  (1966):  Előadás  a szeizmikus  kéregkutatás  munkaülésén.  Budapest.  — Renner  J., 
Stegena  E.  (1966):  Magyarország  mélyszerkezetének  gravitációs  vizsgálata.  Geofizikai  Közlemények, 
XIV.  i —4.  — R i c h a r d s,  T.  C.,  W a 1 k e r,  D.  J.  (1959):  Measurement  of  the  thickaess  of  the  Earth’s 
crust  in  the  Albertan  Plains  of  Western  Canada.  Geophysics.  — Sollogub,  V.  B.,  Pa  v lenkova, 
N.  I.,  T s e k u n o v,  A.  V.,  H i 1 i n s k i j,  E-  A.  (1966):  Glubinnoje  strojenine  zemnoj  kori  vdolj  meridio 
nalnogo  peresetsenja  Csemoje  More  Voronyezskij  Massziv.  Geofizicseszkij  Zbomik,  ANUSSR,  15.  — Sol- 
logub, V.  8.  i dr.  (1967):  Sztrojenije  zemnoj  kori  ....  Szovjetszkaja  Geológia,  6.  - Stegena,  E- 
(1964):  The  structure  of  the  Earth’s  crust  in  Hungary.  Acta  Geologica  1—4.  — Stegena,  E-  (1966/a): 
II  principio  dell’attualismo  e la  superficie  Moho.  Boll.  di  Geofisica  VIII.  31.  — S t e g e n a,  L.  (1966/b):  On 
the  possibility  of  diffusion  at  the  M discontinuity.  Boll.  di  Geofisica  VIII.  32.  — Steinhart,  J.  S., 
M e y e r,  R.  P.  (1961):  Explosion  studies  of  Continental  structure.  Washington.  — Stuart,  D.  Y., 
Roller,  J.  0.,  Jackson  W.  H.,  M a n g a n,  G.  B.  (1964):  Seismic  propagation  paths,  régiónál 
traveltimes  and  crustal  structure  in  the  Western  United  States,  Geophysics.  — S u b b o t i n,  S.  I., 
Naumchik,  G.  E-,  Rakhimova,  I.  Sh.  (1965):  Influences  of  upper  mantle  processes  on  the  struc- 
ture of  the  Earth’s  crust.  Tectonophysics,  2 (2/3).  — Szádeczk  y-K  a r d o s s E.:  A föld  szerkezete  és 
fejlődése.  Budapest,  s.  a.  — Szénás  Gy.  (1965):  A geofizikai  térképezés  földtani  alapjai  Magyarországon. 
EEGI  Évkönyv  II.  sz.  — T a t e 1,  H.E.,Tuve,  M.  A.,  H a r t,  P.,  (1954):  Crustal  structure  írom  seismic 
explosions.  Joum.  of  Geophys.  Rés.  — Thompson,  G.  A.,  Talwani,  M.  (1964):  Geology  of  the 
crust  and  mantle.  Science,  3651.  — Vesanen,  E.  (1965):  Seismic  crustal  studies  in  Finland.  Annals  of 
the  ÍGY,  XXX.  — W y 1 1 i e,  P.  J.  (1963):  The  natúré  of  the  Mohorovicic  discontinuity,  a comprorrise. 
Joum.  of  Geophys.  Rés.  15.  — W o o 1 a r d,  G.  P.  (1965):  The  Unites  States  program  of  seismic  crv stal 
studies  during  ÍGY.  Annals  of  the  ÍGY  XXX.  — Y o d e r,  H.  S.,  T i 1 1 e y,  C.  G.  (1961):  Origin  of  basalt 
magma:  an  experimental  study  of  natural  and  synthetic  rock  Systems.  Joum.  of  Petr.  3. 


On  the  formádon  of  the  Hungárián  hasin 

DR.  E.  STEGENA 

Over  the  area  of  the  Hungárián  hasin  the  earth’s  crust  is  thinner  by  8 to  10  km 
than  the  average.  As  shown  by  seismic  records  from  other  parts  of  the  world  this  seems 
to  be  a generál  phenomenon  i.  e.  beneath  depressions  the  earth’s  crust  is  relatively  thin. 
This  suggests  that  there  is  a genetic  interconnection  between  the  thinning  of  the  earth’s 
crust  and  subsidences  and  these  latter  are  produced  by  the  thinning  of  the  crust. 

In  the  Hungárián  basin  the  thinning  of  the  earth’s  crust  resulted  as  shown  by 
isostatic  calculations  in  a sinking  of  about  1 km.  This  was  increased  by  an  additional 
subsidence  of  1.5  km  due  to  the  effect  of  a sediment  layer  (Upper  Cretaceous  — Panno- 
nian — - Pleistocene)  of  about  2.5  km  thickness. 

This  simple  mechanism  provides  a quantitative  explanation  of  the  formation  of  the 
Hungárián  basin. 

The  mode  and  cause  of  the  thinning  of  the  earth’s  crust  still  require  additional 
investigations. 


DÉLKELET-DUNÁNTÚL  HEGYSÉGSZERKEZETI  EGYSÉGEINEK 
ÖSSZEFÜGGÉSEI  AZ  ÓALPI  CIKLUSBAN 

DR.  WEIN  GYÖRGY* 

(2  ábrával) 

Összefoglalás:  A mecseki-  és  villányi  üledékgyűjtő  vályúk  perm  — mezozóos 

rétegsorának  eltérő  kifejlődése  arra  utal,  hogy  azoknak  szerkezetföldtani  fejlődésmenete  az 
óalpi  ciklus  alatt  összefüggött.  Míg  a mecseki  geoszinklinálisban  a felsőtriász  — alsójára  alatt 
csaknem  4000  m vastag  üledéksor  képződött  a mórágyi  kristályos  vonulat  és  a villányi 
mezozóos  öv  szárazulat  volt.  Ezután  a kiegyenlítődés  időszaka  következett  és  mindkét 
területen  sekély-nyílttengeri  viszonyok  uralkodtak  a berriázi  emeletig.  Az  egyensúlyi 
helyzet  a valaugini  emelet  folyamán  újra  megbomlott.  A mecseki  geoszinldinális  erőteljesen 
süllyed  és  bázisos-alkáli  vulkáni  működésnek  válik  színterévé.  A mórágyi  és  villányi  terüle- 
ten ugyanekkor  iiledékképződés  — a bauxittól  eltekintve  — nem  történik.  Az  alsókréta 
további  folyamán  a barrémi  emelettől  kezdődően  az  egyensúlyi  helyzet  újra  helyreáll. 
A cenomán  korszakban  a mecseki  geoszinklinálisból  ismert  globotrucanás  márgák  jelen- 
léte — a villányi  övben  azok  hiánya  — újabb  hegységszerkezeti  hatásra  (ausztriai  fázis) 
utal,  mely  a két  hegységszerkezeti  egység  közt  az  egyensúlyi  állapotot  megbontotta.  A fen- 
tiekben vázolt  összefüggések  alapján  úgy  gondoljuk  indokolt  a mecseki  és  mórágyi-villányi 
szerkezetek  közti  összefüggést  olyan  formán  magyarázni,  hogy  azok  a kipattanó  szerkezeti 
mozgások  által  egyensúlyi  helyzetükből  kibillentve  ismételten  igyekeztek  azt  újból  helyre- 
állítani. 


A Délkelet-Dunántúl  minden  bizonnyal  már  a prekambrimni  időkben  kialakult 
ősi  szerkezeti  egységhez  tartozik,  melyet  ÉNy-on  az  igali  paleozóos  vályú,  DNy-on  pe- 
dig a Belső-Dinaridák  öve  határol.  Az  ősi  masszívum  K-felé  az  Alföldön  át  a Bihar-liegy- 
ségig  és  D-en  a Rhodope  irányában  húzódik.  A tágabb  értelemben  vett  Balaton  vonalá- 
val ( S z a 1 a y T . 1958)  párhuzamos  zágráb-kulcsi  és  a Száva  vonala  mentén,  ősi  szer- 
kezeti vonalak  (,,lineament”-ek)  tételezhetők  fel.  A zágráb — kulcsi  szerkezeti  vonallal 
párhuzamosan,  valószínűleg  már  a kaledonid,  de  biztosan  észlelve  a varisztikus  moz- 
gások alatt,  DNy — ÉK-i  irányt!  törésvonalak  mentén  olyan  szerkezeti  egységek  alakul- 
tak ki,  melyek  az  alpi  ciklus  alatt  üledékgyűjtő  vályúk,  illetve  küszöbökként  szerepel- 
tek (1.  ábra).  Ezek  északról  dél  felé  a következők  voltak: 

1.  kaposfő— mágócsi  kristályos  vonulat, 

2.  mecseki  mezozóos  geoszinklinális, 

3.  mórágyi  kristályos  vonulat, 

4.  villányi  mezozóos  vályú, 

5.  DK-i  kristályos  hát. 

A továbbiakban  a 2.,  3.  és  4.  szerkezeti  egységeknek  egymáshoz  való  viszonyáról 
lesz  szó  a mezozoikum  alatt  lejátszódott  óalpi  ciklus  alatt. 

A karbon  végén  az  igen  erős  idős  és  középső  varisztikus  mozgások  után,  teljes 
kiemelkedés  és  konszolidáció  következett,  melyet  a perm  időszakban  induló  alpi  ciklus 
kezdeti  geoszinklinális  stádiuma  váltott  fel. 

A perm  időszak  elején  a mecseki  és  villányi  üledékgyűjtő  medencék  egyformán 
süllyednek  és  a köztük  elhelyezkedő  mórágyi  küszöb  kiemelkedik.  Ez  utóbbiban  alsóperm 


* Kézirat  lezárva  1966.  március  5. 


IV  e i n:  Délkelet-Dunántúl  hegységszerkezete 


287 


üledékeket  az  eddigi  fúrások  nem  is  tártak  fel.  A három  szerkezeti  egység  viselkedése  — 
úgy  véljük  — jelzi,  hogy  a két  kialakuló  félben  levő  vályú  süllyedését  a köztük  lévő  kü- 
szöb emelkedése  igyekszik  egyensúlyban  tartani. 

Az  alsópermben  a mecseki  vályúban  2000  m,  a villányi  teknőben  is  valószínűleg 
hasonló  vastagságú  üledékösszlet  arról  tanúskodik,  hogy  bennük  ment  végbe  a leggyor- 
sabb és  legnagyobb  mérvű  süllyedés.  Talán  ehhez  a mélyreható,  és  már  a megelőző 
varisztikus  mozgások  alatt  keletkezett  törések  mentén  meginduló,  süllyedő  mozgáshoz 
köthetjük,  valószínűleg  már  a felsőkarbonban  kezdődő,  több  ütemű,  szubszekveus 
kvarcporfir  vulkanizmust,  melynek  kavicsanyaga  az  egész  perui  rétegsor  jellegzetessége. 

A felsőpermben  a két  vályú  tovább  süllyed  (Mecsekben  1100  m.,  Villányi-hegy- 
ségben 800  m.)  már  a köztük  lévő  küszöb  kristályos  kőzetein  is,  habár  vékonyabb  ki- 
fejlődésben, megtaláljuk  a felsőperül  rétegeket.  Ez  a süllyedő  folyamat  az  alsó-  és  kö- 
zépsőtriászban mindhárom  szerkezeti  egységben  egyöntetűvé  válik.  Mind  a mecseki, 
mind  a villányi-teknőben  hasonló  kifej  lődésű  és  egyforma  vastag  (Mecsekben  1100  m, 
Villányi-hegységben  1270  m)  alsó — középsőtriász  rétegsor  keletkezik.  A köztük  levő 


1.  ábra.  Délkelet-Dunántúl  szerkezeti  vázlata.  Jelmagyarázat:  1.  „Dineament”  jellegű  szerkezeti 
vonalak,  2.  Főbb  szerkezeti  vonalak.  Szerkesztette:  dr.  Wein  Gy.  (1965) 

Fig.  1.  Strukturelle  Skizze  des  südöstlichen  Teiles  Transdanubiens.  Erklarung:  1.  Strukturelle  Dinien, 
von  „Dineament” — Charakter  2.  Haupt-strukturelle  I.inien.  Kntworfen  von  Gy.  Wein  (1965) 


288 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


terület  triász  rétegsor  vastagságáról  közvetlen  adatunk  nincs.  A két  üledékgyűjtő  terület 
hasonló  kifejlődésű  nyílttengeri  karbonátos  rétegsora  és  a felsőtriász  — alsóliász  korú 
középsőtriász  anyagú  konglomerátum  rétegek  a mecseki  vályú  déli  peremén  arra  utal- 
nak, hogy  itt  is  meg  kellett  lenni  az  alsó — középsőtriász  tengerben  az  összeköttetésnek, 
ill.  üledékképződésnek.  Tehát  az  alsópermben  megbomlott  egyensúlyi  állapot  a felsőperül 
és  alsó-  és  középsőtriász  folyamán  újra  helyreállva,  mindhárom  szerkezeti  egység  terü- 
letén nyílt — sekély  tengeri  üledéksort  eredményezett. 

Az  egyensúlyi  állapot  újabb  erőteljes  megbomlására  utal  a mecseki  vályúnak  fel- 
sőtriászban kezdődő  és  még  inkább  az  alsójurától  a kallóvi  emeletig  tartó  rohamos 
süllyedése.  Ezt  az  erőteljes  süllyedést  a mórágyi  küszöb  és  villányi  vályú  egyöntetű 
emelkedéssel  látszik  egyensúlyozni,  ami  mindkét  terület  szárazzá  válásában  nyilvánult 
meg.  A lepusztulási  időszak,  az  előző  korokban  keletkezett  rétegeket  részben  eltávolí- 
totta. A gyorsan  süllyedő  mecseki  geoszinklinális  orogén  jellegű  üledékgyűjtőjé  ezután 
már  erősen  elüt  a villányi  területtől.  Ebben  az  időszakban  itt  mintegy  4000  m üledék- 
összlet  keletkezett. 

A középsőj urától  (bath)  kezdődően  újból  helyreállt  az  egyensúlyi  állapot  a két 
terület  között.  A mórágyi  küszöb  a tenger  színe  alá  kerül  és  a villányi  teknőben  is  a 
mecsekihez  hasonló  kifejlődésű  karbonátos  sekély  de  nyílttengeri  felsődogger— maim 
(Mecsek  300  m,  Villányi-hegység  360  m)  üledéksor  keletkezik. 

A mecseki  geoszinklinális  fejlődésére  jellemző  még  az,  hogy  abban  az  üledékkép- 
ződés üteme  nem  egyforma,  hanem  annak  déli  részén  az  erőteljesebb.  A gyorsütemű 
felsőtriász — dogger  süllyedési  időszak  alatt  orogén  jellegű  „foltosmárga”  képződményei- 
vel tért  el  a Magyar  Középhegységben  ismert  karbonátos  kifejlődésektől.  Nyilván- 
valóan ez  a jellegzetes  detritogén,  gyors  üledékképződésre  valló  rétegsor  a mecseki 
geoszinklinális  elütő  szerkezeti  kialakulásával  van  összefüggésben.  A különbséget  első- 
sorban az  erőteljesebb  süllyedés  okozza,  melyet  oszcillációk  zavarnak,  de  azok  teljes 
kiemelkedést  és  ezzel  együttjáró  lepusztulást  nem  hoztak  létre.  így  az  állandó  süllyedés 
következtében  ide  irányuló,  zömében  lepusztulási  termékekből  álló  perin — triász  — jura 
üledéksor  8400  m vastagságot  ért  el. 

A mórágyi  vonulaton  csak  helyenként  képződött  vékony  felsőperm  és  hézagos 
mezozóos  rétegsor.  A villányi  vályúban  pedig  a hézagos  és  maximálisan  csak  3900  m 
összvastagságú  perm — triász — jura,  — a triásztól  már  karbonátos  — rétegsort  ismerünk. 

Ez  annyit  jelent,  hogy  a villányi  területhez  képest  a mecseki  vályú  több  mint 
mégegyszer  olyan  gyorsan  süllyedt  és  így  a bemie  létrejött  kőzettömegek  mégegyszer 
olyan  nagy  mélységre  kerültek,  aminek  következtében  a kéreg  itt  is  elvékonyodott. 

A juravégi  kiegyenlítődési  időszakot  a valangini  emeletben  meginduló  gyors- 
ütemű süllyedés  váltja  fel  a mecseki  vályúban,  ahol  700  m vastag,  főleg  vulkanikus  réteg- 
sor keletkezett.  A mórágyi  vonulat  és  villányi  öv  ezzel  szemben  kiemelkedik  és  néhány 
teléren  kívül  a vulkanizmust  más  nem  jelzi. 

Ebben  az  aktív  időszakban  talál  utat  a mélyen  lesüllyedt  mecseki  geoszinkliná- 
lisba  a bázisos — alkáli  magmatizmus,  főleg  tengeralatti  és  szub vulkáni  tevékenysége. 
Nem  véletlen  az,  hogy  az  iniciális  vulkanizmus,  melynek  atlanti  jellege  már  kratogén 
(platform)  aljzatra  utal,  a mecseki  vályúban,  nem  pedig  egyéb  szerkezeti  egységben 
jutott  a felszínre.  Úgy  gondoljuk  ennek  oka  elsősorban  az,  hogy  a mecseki  geoszinkli- 
nális  erőteljesebb  szerkezeti  vonalak  mentén  és  a felgyülemlő  vastag  orogén  üledéksor 
terhe  alatt,  nagyobb  mértékben  süllyedt,  és  így  olyan  magas  hőfokú  övbe  jutott,  ami 
már  lehetővé  tette  a bázisos  magmák  benyomiüását.  Ugyanezt  nem  mondhatjuk  el  a 
villányi  övről,  ahol  a lesüllyedés  mértéke  jóval  kisebb  volt  és  így  az  iniciális  magmatekto- 
nikai folyamat  nem  indulhatot  meg.  A mecseki  geoszinklinális  erőteljes  süllyedése  és  a 
vele  összefüggő  iniciális,  alsókréta  korú  vulkanizmus  olyan  jellegzetes  szerkezeti  össze 


W e i n:  Délkelet- Dunántúl  hegységszerkezete 


289 


függés,  amit  a hasonló  bázisos  — alkáli  vulkánitok  nyomozásánál  és  szerkezeti  értelmezésé- 
nél a Nagy -Alföldön  is  figyelembe  kell  venni. 

A mecseki  geoszinklinálisnak  ezt  a sajátosságát  ki  kell  emelnünk  a küszöbök, 
vagy  a lassabban  süllyedő  kratogén  jellegű  vályúk  hézagos  rétegsorával  és  az  iniciális 
vulkánitok  hiányával  szemben. 

A valangini — hauterivi,  esetleg  barrémi  emeletekben  is  tartó  süllyedés  a mecseki 
geoszinklinálisnak  északi  részén  erőteljesebb  volt.  Ez  a jura  üledékképződés  súlypontjá- 
val szemben,  annak  északra  való  vándorlását  jelzi,  és  a továbbiakban  összefüggésbe 
hozható  az  ausztriai  mozgások  alatt  kialakult  ÉNy-i  vergenciával. 

Ekkor  pattant  ki  az  ausztriai  hegységképződési  fázis,  mely  a mecseki  geoszinkli- 
nális  perm  — mezozóos  üledéksorát  erőteljesen  összegyűrte,  a Villányi-hegység  zömmel 
karbonátos  üledéksorát  pedig  pikkelyes  szerkezetbe  rendezte  és  végül  mindkét  szerkezeti 
egység  kiemelkedését  eredményezte. 

Az  alsókréta  felső  részén  az  eddigi  vizsgálatok  eredményei  alapján  a mecseki 
vályú  teljesen  kiemelkedett  és  a cenomán  emelet  idejéig  újabb  üledékképződés  itt  nem 
történt.  Ezzel  szemben  a villányi  öv  süllyedt  le  még  pedig  délen  már  a barrémi,  északon 
az  apti-  és  albai  emeletben. 

A Villányi-hegységben  az  alsókréta  transzgresszió  a jurával  szemben  délről  észak 
felé  haladt  előre,  amit  Méhes  K.  . (1964)  mutatott  ki  részletes  Orbitolina  vizsgála- 
tainak segítségével.  A mezozóos  üledékképződés  folyamán  ekkor  jelentkezett  utoljára 
világosan  a két  üledékgyűjtő  terület  közti  „izosztatikus”  jellegű  mozgásokban  is  jelent- 
kező összefüggés,  ami  a mezozóos  szerkezeti  egységek  kialakulására,  rétegsorára  és  szer- 
kezeti jellegére  irányító  hatást  gyakorolt. 

A mecseki  geoszinklinális  északi  részén  a cenomán  rétegek  globotruncanás  márga 
kifejlődésű  előfordulása  (Sidó  M.  1961,  Wein  Gy.  1965)  arra  utal,  hogy  itt  a 
felsőkréta  elején  a vályú  északi  részén  még  egyszer  kialakult  egy  süllyedő  zóna.  Az  ed- 
digi megfigyelések  szerint  a felsőkréta  kor  alatt  a mórágyi  övben  és  a villányi  üledék- 
gyűjtő medencében  az  üledékképződés  szünetelt,  mely  megfigyelés,  habár  az  adatok  nem 
kielégítőek,  mégis  arra  utal,  hogy  a mecseki  vályú  süllyedő  mozgása  alatt  itt  emelkedett, 
illetve  nem  süllyedt  a terület. 

Az  ellentétesen  mozgó  egymással  egyensúlyi  helyzetre  törekvő  szerkezeti  egysé- 
gek közt  fennálló  törvényszerű  összefüggéseket  az  egyes  övék  rétegsorai  tükrözik  vissza. 
A szerkezetek  mozgásában  jelentkező  összefüggések  megmagyarázzák  azt,  hogy  amikor 
a mecseki  geoszinklinális  területén  az  alsóliász  kőszéntelepes  összlet  és  felette  a vastag 
foltosmárga  kifejlődésű  középsőliász  — középsődogger  rétegsor  nagy  vastagságban  kelet- 
kezett, a mórágyi  küszöbön  és  villányi  vályúban  az  üledékképződés  szünetelt.  Érthetővé 
teszik  a trachidolerit  vulkanizmus  mecseki  vályúhoz  kötöttségét  és  azt  is,  hogy  a bar- 
rémi transzgresszió  miért  délről  nyomult  előre  a Villányi-hegységben. 

Az  egymás  mellett  elhelyezkedő  szerkezeti  egységek  függőleges  mozgásainak  tör- 
vényszerűsége arra  utal,  hogy  miután  a nyugalmi  helyzetet  a hegységszerkezeti  erők 
megbolygatták,  azok  mindig  újból  egyensúlyi  helyzetre  törekedtek. 

Amikor  a mecseki  geoszinklinálisban  erőteljes  süllyedés  volt,  akkor  a mórágyi  és 
villányi  övékben  emelkedést  észlelünk.  A szelektív  süllyedés  fázisa  után  a kiegyenlítődés 
időszaka  következik,  melyben  mindhárom  szerkezeti  egységben  helyreáll  az  eredeti  egyen- 
súlyi helyzet.  Majd  az  egyensúlyi  helyzet  megbomlik,  újból  megindul  a mecseki  geoszink- 
linális süllyedése,  hogy  azt  újabb  kiegyenlítődési  időszak  kövesse. 

Délkelet-Dunántúl  mezozóos  szerkezetének  kialakulásából  még  egy  igen  fontos 
következtetést  vonhatunk  le,  mégpedig  azt,  hogy  a mecseki  geoszinklinális  mégegyszer 
olyan  gyorsan  süllyedt,  mint  a villányi  vályú.  Ennek  tulajdoníthatjuk  azt,  hogy  benne 
alakult  ki  az  iniciális  jellegű  alkáli  vulkanizmus.  A vastag  foltosmárga  fáciessel  és  ini 


290 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


ciális  trachidolerit  vulkanizmussal  jellemzett  mecseki  geoszinklinális  olyan  jellegzetes 
orogén  tulajdonságokkal  bíró  szerkezeti  öv,  melyet  Kiskőrösön  át  Szolnokig,  sőt  tovább 
is  követhetünk.  Ez  a mezozoikumban  elvékonyodott,  mozgékony  kéregövet  képvisel. 


Kaposfó-Mágocsi 
kristályos  vonulat 


Mecseki 
geoszm- 
khnáhs 
K, 


Mórágy 1 

kristályos  Villányi 
vonulat  mezozóasöv  Orogén 

p9  | f vonal 


cenoman 


Barrémi- 
Aph-Albai  ^000 


Volongini- 

Hauterm 


nJ/  (Ausztriai  fázis] 


Í^T3-l2-l2a>bi 
*f>P, 

K,b-Ap?^\  1100) 


Bath-Kallovi-  0 
Bet  sójura  - 5000 

Berné zi  mo 

Felsőtriász  - 
Alsójára  - 
Aateni-Bajóci  10000 

Alsó- és  0 

Középsőt riász  5000I 


Felsőperm 


T2bMcl-J,k,bef300 ) -*r,  TzbbchJ , ¥350 m) 


\ A mecseki  vályú  í-i  óve  süllyed. 
Gyűrődés- pikkelyezödés. 

. V A Mecsekben  viszonylagos  a nyugalom, 

~IKfb+ap*ab  1260  m)  \ kiegyenlítődés  az  apti  emeletben, 

\ a Villányi  öv  süllyed. 

V Hilszi  szakasz 
\ Süllyedés  (Újkimmériai  fázis] 

A mecseki  vályú  erőteljesen  süllyed. 
Mórágy 1 öv  emelkedik,  iniciális 
vulkamzmus.  Enyhe  gyűrődés. 


Atsóperm 


Viszonylagos  nyugalom. 
Kiegyenlítődés. 

(Ókimmériai  fázis.) 

A mecseki  vályú  erőteljesen  süllyed. 
A mórágy 1 és  villányi  óvek 
egyöntetűen  emelkednek 

Viszonylagos  nyugatom. 
Kiegyenlítődés 


Pfalzi  fázis,  süllyedés  gyengül. 

Pfalzi  elő  fázis,  erős  süllyedés  a 
varisztikus  mozgások  alatt  preformáll 
szerkezeti  vonalak  mentén. 


7 EZ 3 2[>T\  3[W\  *[~H  í[Z3  fiE5Z]  7E3  őE3  sE3 

2.  ábra.  A mecseki  geoszinklinális  — morágyi  kristályos  vonulat  — villányi  mezozóos  öv  a perm —mezozoikum 
alatt.  Jelmagyarázat:  1.  Paleozóos  — prekambri  kristályos  kőzetek,  •.  Homokkő-konglomerátum, 

3.  Kvarcporfír,  4.  Aleurit-agyagpala,  5.  Mészkő-dolomit,  6.  Bázisos  alkáli  vulkánitok,  7.  Foltosmárga 
kifejlődés,  8.  Kompresszív  szakaszok,  9.  Kiegyeulitődéses  szakaszok.  Szerkesztette  Wein  Gy.  (1965) 

Abb.  2.  Mecseker  Geosynklinale  — Mórágyer  kristalliner  Gebirgszug— Villányer  mesozoisehe  Zone  im  Perm 
und  Mesozoikum.  Erklárungen:  1.  Paláozoisch  — prákambrische  kristalline  Gesteine,  2.  Sandstein- 
Konglomerat,  3.  Quarzporphyr,  j.  Schluffstein-Tonsehiefer,  5.  Kalksteiu-Dolomit,  6.  Basische  Alkalivul- 
kanite,  7.  Fleckenmergel-Ausbildung,  8.  Kompressive  (Druckstörungs-)  Abschnitte,  9.  Ausgleichungs- 
absclinitte.  Entworfen  von  Gy.  Wein  (1965' 


mely  DNy— ÉK-i  irányban  húzódik  Magyarországon  át.  Ugyanígy  a sekély,  de  nyílt- 
tengeri, hiányos  karbonátos  jelegű  üledéksorral  jellemzehető,  kratogéan  típusú  villányi 
vályú  fácies  területe  is  követhető  az  Alföld  déli  részén  át  ( K e r t a i Gy.  1961).  A me- 
zozóos fáciesövek,  melyeknek  DNy — ÉK-i  pásztás  kifejlődésére  más  többen  reámutattak 
(id.  Lóczy  L-,  Vadász  E.,  Schmidt  E.  R.)  olyan  szerkezeti  okokra 
vezethetők  vissza,  melyeknek  kialakulása  a praekambrimni  időkbe  nyúlik  vissza.  Az 
újraéledő  tektonika  az  erőhatásoknak  megfelelően  mindig  a kisebb  ellenállású  prefor- 


W e i n:  Délkelet-Dundntúl  hegységszerkezete 


291 


máit  vonalakat  és  gyenge  kéregrészeket  választotta  erőfeleslegének  levezetésére.  Az 
óalpi  ciklus  alatt  a mecseki  geoszinklinális  fejlődése  híven  tükrözi  a mozgékony  orogén 
övekre  jellemző  fejlődésmenetet,  míg  a Szalatnak  — Mágócsi,  Mórágy^ és  Villányi  övék 
a merevebb,  kratogén  kéregrészt  képviselik. 

A fentiekben  vázolt  jelenségeket,  folyamatosan  felgyülemlő  tangenciális  erőha- 
tásokra létrejövő  süllyedő  üledékgyűjtő  övék  és  emelkedő  előterek  fejlődésmenete  során 
figyelhetjük  meg  a kezdettől  a végső  kifejlődésig. 

A mi  esetünkben  DK — ÉNy-i  irányban  jelentkező  nyomás  hatására  az  aránylag 
merevebben  viselkedő  kristályos  kőzetekből  felépített  küszöbök  közt  — kisebb  mérték- 
ben a villányi  vályú  — elsősorban  a mecseki  geoszinklinális  mozgékonyabb  zónája,  rö- 
vid kiemelkedés  illetve  gyűrődési  folyamat  után  besüllyedtek.  Ugyanakkor  a geomecha- 
nikai  törvényszerűségeknek  értelmében  az  előterek  felemelkedtek. 

Az  orogén  fázisok  a felgyülemlő  tangenciális  erők  „kipattanását”  jelzik,  melyet 
az  újabb  akkumulációig  nyugalmi  időszak  követ.  Az  orogén  fázisok  az  előterek  kiemel- 
kedését és  az  üledékgyűjtők  erőteljes  süllyedését  eredményezik,  míg  a következő  orogén 
fázisig  tartó  nyugalmi  időszak  alatt  az  egyensúlyi  helyzet  helyreáll,  a tenger  elsekélyül 
de  elönti  a szárazulatokat  is.  A saali  és  ókimmériai  orogén  fázisok,  miután  az  összenyomás 
mértéke  még  kicsi  volt,  csak  vertikális  elmozdulásokat  eredményeztek,  de  az  újkimmériai 
fázisnál  a tangenciális  erők  már  gyűrődéseket  is  létrehoztak.  Az  erőteljesen  süllyedő 
mecseki  geoszinklinális  területén  a több  mint  8000  m vastag  üledékősszletbe  az  el- 
vékonyodctt  kérgen  át  iniciális  vulkanizmus  magmája  is  benyomult.  A kiegyenlítődés 
ezután  az  albai  emelet  végéig  tartott  és  ezt  követte  a ciklust  bezáró  igen  erős  ausztriai 
I . fázis,  mely  az  egész  mecseki  geoszinklinális  rétegsorát  meggyűrte  és  cenomán  üledék- 
gyűjtő vályút  hozott  létre.  A villányi  övben  pedig  pikkelyes  feltolódásokat  eredménye- 
zett. Ezzel  az  óalpi  ciklus  a Délkelet-Dunántúlon  befejeződik,  illetve  annak  nyomait 
üledékképződés  híján  tovább  már  nem  követhetjük. 

A fentiekben  ismertetett  folyamat  beleillik  az  Alp — Kárpátok  kialakulás  történe- 
tébe és  további  bizonyítékokat  szolgáltat  a „lineament  tektoniká”-hoz  és  mezozóos 
pásztásan  kifejlődött,  elütő  rétegsorú  szerkezeteink  kialakulástörténetének  ismereté- 
hez. 


IRODALOM  - RITERATUR 

Bendefy  I,.  (1965):  A Magyar-medence  mélyszerkezetének  balkáni,  dinári  és  kelet-alpi  vonat- 
kozásai. Földrajzi  Ért.  Budapest  (nyomdában)  — B e n £ e v,  E.  (1936):  Beitrag  zűr  Frage  dér  tekto- 
nischen  Verbindung  zwischen  den  Karpathen  und  den  Balkánidén.  Geologica  Balkanica  II.  pars  2.  Sofia  — 
Egyed  E.  (1957):  Kéregmozgások  okai  és  a magyarországi  kéregmozgások.  Geof.  Közi.  VI.  1—2.  — 
G á 1 f i,  I.  — S tegena,  E.  (1960) : Deep  reflections  and  crustal  structure  in  the  Hungárián  basin.  Ann. 
Univ.  Se.  Bb.  de  R.  Eötvös  nőm.  S.  Geol.  I.  III.  1959,  Budapest  — K e r t a i Gy.  (1961):  A mezozoikum 
kőolajföldtani  jelentősége.  F.  I.  Évk.  XRIX.  4.  — K o b e r,  Iv-  (1952):  Eeitlinien  derTektonik  Jugoslaviens. 
Serb.  Akad.  Wiss.  Sonderausgabe,  Bd.  189.  Beograd.  — K o s s in  a t,  F.  (1924):  Die  Beziehungen  des 
Südosteuropáischen  Gebirgsbaues  zűr  Alpentektonik.  Geol.  Rundschau  15.  — Körössy  E-  (1963): 
Magyarország  medenceterületeinek  összehasonlító  földtani  szerkezete.  F.  K.  93.  pp.  153  — 172..  — Eóczy, 
E.  jun.  (1940):  Die  Rolle  dér  paláozoischen  und  mesozoischen  Orogén  Bewegungeu  im  Aufbau  des  inner- 
karpatischen  Beckensystems.  Cboru.  Zeitschr.  d.  Búig.  XI.  Sofia.  — Eóczy  E.  id.  (1918):  Magyarország 
földtani  szerkezete.  Magy.  Földr.  Társaság,  Bp.  — M a r i n o v i c,  D.  (1959):  Eine  Übersicht  dér  Geologi- 
schen  Vcrháltnisse  in  den  siidöstlichen  Teilen  des  Pannonischen  Beckens.  1 1 1 .eme  Congres  des  Geologues  de 
Jugoslave.  I.  Budva.  — Méhes,  K.  (1964):  The  Foraminiferal  Genus  Orbitolina  írom  Hungary.  Acta 
Geol.  8.  1 —4.  pp.  265  — 281.  — Petkovic,  K.  (1963):  Ea  carte  tectonique  de  la  R.  F.  P.  de  Jougoslavie. 
Bull.  cl.  d.  sci.  math.  et  nat.  N..S.  9.  32.  Beograd.  — P e t e r s,  K.  F.  (1863):  Bemerkungen  iiber  die 
Bedeutung  dér  Balkan-Halbinsel  kis  Festland  in  dér  Riasperiode.  Sitz.  d.  IC.  Ak.  d.  Wiss.  Mát.  Nat.  Cl.  48. 
pp.  418  — 426.  Wien.  — Prinz  Gy.  (1958):  Az  országdomborzat  földszármazástani  magyarázata  a „Tisia” 
emelet  tükrében.  Földr.  Közi.  6.  3.  pp.  213  — 225. Bp.  — Rakusz  Gy.  — S trausz  R-  (i953) : A Villányi- 
hegység földtana.  F.  I.  Évk.  41.  2.  pp.  3— 27.  — Renner,  J.-Stegena,  R.  (1965):  Gravity  researcli 
of  the  deep  structure  of  Hungary.  Ann.  Univ.  Sci.  Budapestinensis  de  R.  Eötvös  nőm.  Sectio  Geol.  T.  VIII. 
PP-  r53  — 159-  — Scheffer  V.  — Kán  tás  K.  (1949):  A Dunántúl  regionális  geofizikája.  F.  K.  79.  pp. 


292 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  j.  füzet 


327  — 356.  — Schmidt  E.  R.  (1961):  Geomechanikai  szempontok  a magyar  mezozoos  kratoszinklinális 
kialakulásához  és  főbb  hegyszerkezeti  vonásaik  értelmezéséhez.  F.  I.  Évk.  49.  3.  pp.  747  — 758.  Bp.  — 
S i d ó M.  (1961):  A Vékényi- völgy  felsőkréta  rétegeinek  mikropaleontológiai  vizsgálata.  F.  I.  Évk.  49.  3. 
pp.  649  — 656.  — S i k o s e k,  B.  (1958):  Tektonik  dér  Jugoslavischen  Südalpen.  Recueil  des  Trav.  de 
l’Ist.  de  Geol.  „Jovan  Rujovic”  10.  p.  259.  Beograd.  — S o n d e r,  R.  A.  (1956):  Mechanik  dér  Erde 
Stuttgart.  — Stegena,  R.  (1964):  The  structure  of  the  Earth’s  crust  in  Hungary.  Acta  Geol.  T.  VIII. 
F.  1—4.  pp.  413  — 431.  — Szádeczky-Kardoss,  E.  (1964):  Grosstektonische  Betrachtungen  über 
Magmatektonik  und  Magmamechanismus  des  innerkarpatischen  Vulkanismus.  Acta  Geol.  1—4.  8.  pp. 
433—453-  Bp.  — S z a 1 a i,  T.  (1958):  Geotektonische  Synthese  dér  Kárpátén.  Geof.  Közi.  7.  2.  pp.  112  — 
145.  — Szepesházy  IC.  (1962):  Mélyföldtani  adatok  a Nagykőrös  — Kecskeméti  területről.  F.  K.  92. 1. 
Bp.  — Szénás  Gy.  és  munkatársai  (1964):  A Mecsek-  és  a Villányi-hegység  geofizikai  kutatásainak 
eredményei.  Geof.  Int.  Évk.  I.  k.  Bp.  — Szentes  F.  (1961):  Magyarország  hegységszerkezeti  térképe. 
F.  I.  Évi  Jel.  1957  — 58-ról.  pp.  7 — 12.  — V a d á s z E.  (1935):  A Mecsekhegység.  Budapest.  —Vadász 
E.  (1954):  Magyarország  földtani  nagyszerkezeti  vázlata.  M.  T.  A.  Műsz.  Tud.  Oszt.  Közi.  14.  1 — 3.  pp. 
217  — 248.  — Wegmann,  E.  (1955):  Rebende  Tektonik.  Geol.  Rundschau  43. 1.  Stuttgart.  - Wein  Gy. 
(1960):  Karbon  kőszén  kutatásának  kilátásai  Magyarországon.  B.  R.  93.  pp.  604  — 607.  — Wein  Gy. 
(1961):  Szerkezetalakulás  mozzanatai  és  jeli  ege  a Keleti  Mecsekben.  F.  I.  Évk.  49/3  pp.  759  — 768.  — Wein 
Gy.  (1964):  Az  R — 34  — XIII.  Pécs  jelűi  : 200  000  lap  földtani  magyarázója.  Föld.  Int.  kiadvány. 
— Wein  Gy.  (1965):  Az  „Északi  Pikkelj'”  (Mecsek  hegység)  földtani  felépítése.  F.  I.  Évi  Jel. 
1963.  — Winkle  r— H e r m a d e n,  A.  (1923):  Über  den  Bau  dér  östlichen  Südalpen.  Mitt.  Geol.  Ges. 
16.  Wien. 


Zusammenhánge  dér  tektonischen  Einheiten  Südost-Transdanubiens  im  altalpidischen  Zyklus 

GY.  WEIN 


Die  Grundlinien  dér  Tektonik  Südost-Transdanubiens  begannen  aller  Wahrschein- 
iichkeit  naeh  bereits  in  den  prákambrischen  Zeiten  sich  zu  entwickeln.  Wáhrend  dér 
kaledcnischen  — und  noch  ausgeprágter  dér  variszisehen  — Orogenese  entwickelten  sich 
jene  SW — NO  gerichteten  Strukturlinien,  lángs  welcher  auch  die  mesozoisehen  Sedimen- 
taticnsbecken  des  Mecsek-  und  Viliányer  Gebirges  entstanden  sind.  Die  untersehiedliche 
Schichtenfolge  dér  Sedimentaticnsbeeken  zeugt  davon,  dass  wáhrend  des  altalpidischen 
Zyklus  die  Bevvegungen  dér  parallelen  mesozoisehen  Strukturen  miteinander  auf  ent- 
gegengesetzte  Weise  zusammenhingen. 

Wáhrend  des  unteren  Perms  sanken  die  Sedimentationsbeeken  des  heutigen 
Mecsek-  und  Viliányer  Gebirges  auf  die  gleiche  Weise  ein.  Die  dazwischen  befindliche 
Mórágyer  Sch welle  erhob  sich.  lm  Oberpertn  wurde  das  Einsinken  in  allén  drei  Struktur- 
einheiten  gleichmássig.  Dieser  Ausgleichungsvorgang  dauerte  bis  zűr  Obertrias  tmd  hatte 
sowohl  im  Raume  dér  Mecseker,  als  auch  in  dem  dér  Viliányer  Struktur  — tmd  wahr- 
scheinlich  sogar  im  Gebiete  dér  Mórágyer  Schwelle  — die  Ablagenmg  einer  einheitlichen 
pelagischen  Seichtmeeressedhnentserie  zűr  Folge. 

Das  Gleichgewicht  wurde  wáhrend  dér  Obertrias  gestört  (altkimmerische  Bewe- 
gungen).  Mit  ihren  intensiven  Einsinken  sonderte  sich  die  Mecseker  Geosynklinale  vöm 
Mórágyer  kristallinen  Gebirgszug  und  von  dér  Viliányer  mesozoisehen  Zone  ab.  In  dér 
Mecseker  Geosynklinale  lagerte  von  dér  Obertrias  an  bis  zum  Bajoth  ein  ca.  4000  m 
máchtiger  Komplex  von  obertriadisch  — unterliassischen  Sedimenten  orogener  Natúr  und 
Grestener  Fazies,  sowie  von  Lias-Dogger-Ablagerungen  von  Fleckenmergelfazies  ab. 
Zűr  gleichen  Zeit  fand  in  den  Mórágyer  und  Viliányer  Gebieten  keine  Sedimentation 
statt . Die  beiden  Gebiete  wiesen  alsó  entgegengesetzte  Bewegrmgstendenzen  auf.  Danach, 
in  dér  Oberjura-Berrias-Periode,  stellte  sich  das  Gleichgewicht  wieder  her.  Dér  Raum 
des  Mecsek-  und  des  Viliányer  Gebirges  wurde  gleiehförmig  zum  Schauplatz  pelagischer 
Seichtmeeressedimentation.  Sowohl  im  Mecsek-,  als  auch  im  Viliányer  Gebirge  kam  eine 
gleichmássig  máchtige  karbonatische  Sedimentfolge  áhnlicher  Fazies  zustande. 

Wáhrend  des  Valendis  kam  es  wieder  zu  einer  Störung  des  Gleichgewichtes.  Die 
Mecseker  Geosynklinale  sank  sehr  intensiv  ein  und  wurde  zum  Schauplatz  von  basisch- 
alkalischem  Vulkanismus  (jungkimmerische  Bewegungen).  Zu  dieser  Zeit  kam  es  zu  einer 
Hebung  des  Viliányer  Sedimentationsbeckens  und  nur  in  seltenen  Fállen  trifft  mán  auf 
die  Spuren  von  Trachydol érit -Vulkanismus.  Vöm  Barréme  an  ging  in  den  beiden  Struktur- 
einheiten  Sedimentation  vor  sich.  Die  untersehiedliche  Ausbildung  weist  darauf  Ilin, 
dass  die  Mórágyer  Schwelle  in  dieser  Zeit  — wenigstens  z.  T.  — hoch  gehoben  war.  Die 
allmáhliche  Wiederherstellung  des  im  oberen  Teil  dér  Unterkreide  gestörten  Gleichge- 
wichtes zwischen  den  beiden  tektonischen  Einheiten  kann  alsó  wahrgenommen  werden. 


Wein:  Délkelet-Dunántúl  hegységszerkezete 


293 


Das  Vorkommen  dér  globotruncanenführenden  Schichten  dér  Cenoman-Stufe  in 
dér  Oberkreide  ist  uns  im  Raume  dér  Mecseker  Geosynklinale  bekannt,  in  dér  Villányer 
mesozoischen  Zone  hat  jedoch  die  Sediinentation  mit  dem  Alb  aufgehört.  Wenn  auch 
ganz  undeutlich,  wird  das  Gleichgewicht  zwischen  den  beiden  Sedimentationsmulden 
auch  hier  gestört  (austrische  Phase).  Nach  dieser  Zeit  wurde  die  ganze  Fláche  Südost- 
Transdanubiens  trockengelegt,  und  zwar  auf  solche  Weise,  dass  mán  das  weitere  Spiel 
dér  Zusammenhánge  und  Verbindungen  zwischen  den  Struktureinheiten  nicht  mehr 
verfolgen  kann. 

Die  Gesetzmássigkeit  dér  vertikalen  Bewegungen  dér  nebeneinander  gelegenen 
mesozoischen  Strukturen  zeugt  davon,  dass  nachdem  das  Gleichgewicht  zwischen  ihnen 
durch  die  tektonischen  Kráfte  und  Spannungen  gestört  worden  war  und  somit  sich  ent- 
gegengesetzt  bewegende  Zonen  entstanden  waren,  diese  Zonen  immer  und  erneut  zűr 
Wiederherstellung  des  Gleichgewichtes  tendierten. 

Von  den  Gesetzmássigkeiten  dér  Entstehung  dér  mesozoischen  Strukturen  Südost- 
Transdanubiens  lásst  sich  noeh  ein  sehr  wichtiger  Schluss  ziehen,  und  zwar  dér,  dass  die 
Mecseker  Geosynklinale  doppelt  so  schnell  einsank,  als  die  Villányer  Mulde.  Diesem 
Umstand  ist  es  zuzuschreiben,  dass  in  dieser  sehr  tief  reichenden,  labilen  Zone  die  Pro- 
dukte  des  unterkretazischen  initialen  Vulkanismus  emporbrachen,  was  eine  sehr  charak- 
teristische  Beschaffenheit  dér  sich  in  NO-Richtung  auch  im  Raume  dér  Grossen  Ungari- 
schen  Tiefebene  fortsetzenden  Geosynklinale  darstellt. 


A DÉL-ALFÖLD  FELSZÍNKÖZELI  RÉTEGEINEK  FÖLDTANA 

t DR.  MIHÁLTZ  ISTVÁN* 

(g  ábrával) 

(Összeállította:  Dr.  Muesi  Mihály) 

Összefoglalás:  Az  Alföld  eolikus  származású  üledékei  az  éghajlatváltozások  szerint 
alakultak  ki  és  kifejlődésük  alapján  rétegtanilag  szintezhetők.  Megmaradásukra  a lassúbb 
ütemben  süllyedő  területeken  (pl.  a Duna— Tisza  köze)  és  szakaszokban  (a  pleisztocén 
egyes  fázisai  és  vége)  volt  lehetőség. 

Az  intenzívebb  süllyedésű  folyóvízi  feltöltés  alatti  területeken  az  üledékképződés 
ismétlődő  kéregmozgásoktól  és  az  éghajlatváltozásoktól  függően  ciklusos.  Az  egyes  ritmuso- 
kon belül  a jelleg  mindig  a durvától  a finomabb  felé  halad;  az  elválasztásuk  kifejlődés  alap- 
ján lehetséges.  A folyóvízi  üledékek  fáciesváltozásai  a pleisztocén  klímaszakasz-változásaival 
nem  minden  esetben  egyeztethetők. 

A Magyar-medence  a negyedkor  tartama  alatt  ciklusosán  süllyedt  és  vastag 
fluviális  és  eolikus  eredetű  üledéksorral  töltődött  fel.  (Magyarország  területén  eljegese- 
dés nem  volt,  a tőlünk  északra  levő,  jéggel  borított  területek  azonban  klimatikus  befo- 
lyást gyakoroltak  pleisztocénbeli  lerakódásaink  képződésére.  Az  ismételten  periglaciális 
helyzetbe  került  Alföld  legfontosabb  éghajlatjelző  képződménye  a lösz.  Az  eljegesedési 
szakaszokat  az  eolikus  üledékek  közül  a löszrétegek  képviselik.  Elvben  a legfelső  lösz- 
réteget kell  a pleisztocén  utolsó  képződményének  tartanunk. 

A vizsgált  terület  a Duna  — Tisza  közének  déli,  nagyobbik  felére  és  a Tiszántúl 
Körösöktől  délre  eső  részére  terjed  ki;  a negyedkori  rétegek  kifejlődése,  részletes  üledék- 
földtani vizsgálata  és  a felszín  alapján  a következő  nagyobb  egységekre  osztjuk:  i. 
Duna-völgy,  2.  Duna  — Tisza  közi  Hátság,  3.  Tisza-völgy,  4.  Délkelet-Tiszántúl. 

A Dél-Alföld  szerkezeti  és  földtani  fejlődésmenetét  a negyedkorban  az  1.  ábra 
szemlélteti.  A 4. -el  jelölt  eolikus  üledékeket  anyagi  különbözőségük  alapján  két  irány- 
ból származtatjuk.  A futóhomok  a Duna-völgyből  nyugati  irányú  szelektől  görgetve 
került  a Hátság  területére  az  inter-szakaszok  szárazabb  fázisaiban  (Kriván  P.),a 
löszt  pedig  a glaciálisok  idején  keleti  irányú  légáramlások  lebegve  szállították.  Ezeknek 
az  üledékeknek  megmaradását  a Hátság  pleisztocénbeh  környezetéhez  képest  lassúbb 
ütemű  süllyedése  biztosította  (relatíve  kiemelt  helyzetben  volt).  A többi,  erősebben 
süllyedő  területen  az  intenzív  folyóvízi  f eltöltés  nagy  mennyiségű  anyagához  képest 


J.  ábra.  A negyedkor  földtörténeti  ritmusai  a Duna— Tisza  közén  és  a Del -Tisza- völgyben.  Jelmagya- 
rázat: 1.  Pliocén  (pannóniai),  2.  Pliocén  (levantei)  rétegek,  3.  Pleisztocén  folyóvízi,  4.  Pleisztocén  eolikus 
származású  üledékek,  5.  Pleisztocén  lösz  a Tisza-völgyben  és  a Tiszántúlon,  6.  Holocén  folyóvízi  rétegek, 

7.  Holocén  futóhomok  rétegek 

Abb.  1.  Erdgeschichtliche  Rhythmen  des  Quarters  im  Donau  — Theiss-Zwischenstromland  und  im  Süd- 
Theiss-Tal.  Erklarungen:  1.  Pliozán  (Pannon),  2.  Pliozan  (levantinische  Ablagerungen),  3.  Ple'.sto- 
záne  fluviatile  Sedimente,  4.  Pleistozane  aolische  Sedimente,  5.  Pleistozaner  L<>ss  im  Theiss-Tall  und  in 
dér  Trans-Theiss-Gegend,  6.  Holozáue  fluviatile  Schichten,  7.  Holozáne  Flugsandschichten 


* Előadva  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1966.  febr.  9-i  ülésén.  Készült  a József  Attila  Tudomány 
egyetem  Földtani  Intézetében  1950  — 1963. 


M i h ál  t z:  A Dél-Alföld,  felszínközeli  rétegei 


295 


Holocén 


^EZl 


7 ÍZŰ 


296 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


az  eolikus  származású  rész  elenyésző.  A pleisztocén  egyes  szakaszaiban  és  a végén 
lelassult  a Tiszántúl  süllyedése  is,  így  a felső  és  néhány  folyóvízi  származású 
anyaggal  eltemetett  löszréteg  (számuk  még  véglegesen  nem  tisztázott)  itt  is  megvan. 

1.  Duna-völgy 


20 — 30  km  széles  tektonikus-eróziós  mélyedés.  Délen  éles  határral  különül  el 
mind  a nyugati,  mind  a keleti  oldalon.  Észak  felé  a keleti  határ  a felszínen  elmosódik 


z.  ábra.  A Dél-Alföld  térképe  a szerző  vezetésével  kitűzött  fúrásvonalak  feltüntetésével 
A bb.  2.  Karte  des  südlichen  Teiles  dér  Grossen  Ungarischen  Tiefebene  mit  Anführung  dér  unter  dér  Leitung 

des  Verfassers  durchgefiihrten  Bohrungen 


Miháltz:  A Dél-Alföld  felszínközeli  rétegei 


297 


A rétegsor  alul  durva,  felfelé  egyre  finomodó  folyóvízi  lerakódásokból  áll.  Fúrási  adatok 
alapján  a felszíntől  20 — 30  m mélységben  kavicsos  durva  homok,  fedőjében  aleurit 
réteg  van,  a pollentartalom  inter-szakaszban  való  lerakódást  bizonyít  (3.  ábra). 


NAPínon  arbor  pollen) 

I 91 


vor/o 

407% 

Cyp ■ 

7% 

Cram. 

21 A % 

varia 

72% 

Cyp. 

74  % 

Gram. 

26% 

varia * 

92% 

Cyp. 

7% 

Gram. 

Quercus 

Tilia-Ulmus 

Juglans 

Pinus 

Pinus  cembra 

Picea 

Alnus 

Sa/ix 

Betula 

Varia 

Cyperaceae 

Gramineae 


3.  ábra.  A 239/1950  sz.  Duna- völgyi  fúrás  rétegsora  és  pollenspektrúma.  Jelmagyarázat:  1.  Agyag, 
2-  Aleurit,  3.  Igen  finom  homok,  4.  Aprószemű  homok,  5.  Középszemű  homok,  6.  Durvaszemű  homok, 
7.  Erősen  és  kissé  humuszos  rétegek,  8.  Növénymaradványok 
Abb.  3.  Schichtenfolge  und  Pollenspektrum  dér  im  Donau-Tal  abgeteuften  Bohrang  239/1950.  Erklárun- 
g e n:  1.  Tón,  2.  Aleurit,  3.  Sehr  feiner  Sand,  4.  Kleinkörniger  Sand,  5.  Mittelkömiger  Sand,  6.  Grobkömiger 
Sand,  7.  Mehr  oder  weniger  humöse  Schichten,  8.  Pflanzenreste 


4 Földtani  Közlöny 


298 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  j.  füzet 


(-001- 


M i h ál  t z:  A Dél- Alföld  felszlnközeli  rétegei 


299 


E fölött  mintegy  1 5 m vastagságban  középszemű  homokot  találunk  több  fúrásban 
jellegzetesen  glaciális  pollenképpel.  Ebben  10 — 12  m mély  medrek  vágódtak  be  és  alul 
aprószemű,  majd  finomszemű  homokkal  töltődtek  fel.  A régi  medrek  legfelső  rétegei 
aleurit  („iszap”)  szenmagyságúak,  amely  1 — 2 m vastagságban  a felszínt  is  beteríti. 
A medrek  anyaga  holocén  korú.  A Duna-völgy  az  utolsó  jeges  szakasz  alatt  lassabban 
süllyedt,  ez  a süllyedés  csak  a pleisztocén  legvégén  szűnt  meg,  a holocén  medrek  az  utolsó 
stadiális.  würmi3  lerakódásaiba  már  belevágódtak. 

A terület  határát  adó  meredek  perein  a felszín  alatt  is  folytatódik.  Kiképződésé- 
nek megmagyarázására  nem  elégséges  a Duna  eróziója,  tektonikusán  predesztinált. 

A Duna-völgy  legnagyobb  részét  erősen  meszes  öntésiszap  borítja.  Porlékony 
volta  következtében  hasonlít  a löszhöz,  de  számos  helyről  vett  minta  szemcseösszetéte- 
lében sehol  sem  ugrik  ki  a löszre  jellemző  frakció,  mindig  az  aleurit  részleg  szerepel 
uralkodó  mennyiségben;  a sósavban  oldódó  rész  30 — 70%  között  van,  vízátbocsátó- 
képessége csak  io-7 — io— 8 cm/sec.  Csiga-faunájában  folyóvízi  fajok  szerepelnek.  Az  ön- 
tésiszap két  szintre  tagolódik.  Helyenként  pl.  Hajós  község  környékén  szigetszerűen 
futóhomok  dombokat  vesz  körül,  ezek  felhalmozódása  az  óholocén  tartamára  esik.  Ahol 
futóhomok  települ  közbe  — pl.  Gyón  környékén  — az  öntésiszap  két  részre  tagolódik. 
A mélyedések,  elhagyott  medrek  feltöltődésének  végső  szakaszát  tőzegképződés  jelzi, 
legjelentősebb  Kecel  és  Szabadszállás  környékén. 


2.  A Duna  — Tisza  közi  Hátság 

A Duna-völgy  fölé  mintegy  30  m-re,  a Tisza  alluviuma  fölé  majdnem  40  m-re 
kiemelkedő,  változatos  felszínű  terület.  Korábbi  felfogások  (TreitzP  . , Bulla  B., 
S ü m e g h y J . ) a Hátságot  a Duna  pleisztocén  törmelékkúpjának  tekintették. 

A szerző  és  vezetésével  munkatársai  több  évtizedig  tanulmányozták  a Duna  — 
Tisza  köze  felszínközeli  és  mélyebben  fekvő  üledékeit.  A legkülönbözőbb  részletes  vizs- 
gálatokkal azt  állapította  meg,  hogy  a Dunához  és  a Tiszához  közel  eső  alacsonyabb 
területek  kivételével  a felszínközeiben  az  egész  Duna  — Tisza  közi  Hátságon  folyóvízi 
lerakódások  egyáltalán  nincsenek.  A terület  eolikus  származású  üledékekből  (futóhomok, 
lösz  és  ezek  elváltozásából  keletkezett  anyagokból)  van  felépítve. 

Az  egész  területen  keresztül  haladva  két  szelvényben  tártuk  fel  a képződménye- 
ket 10  — 30  m mélységig,  1941 — 42-ben  Dunaharaszti,  Gyón,  Kecskemét,  Tiszakécske; 
1950-ben  Baja,  Kiskunhalas,  Pusztaszer,  Csanytelek,  Szentes  vonalban  (4.  ábra).j  Rész- 


4.  ábra.  Harántszelvény  a Hátság  déli  részén.  Szerkesztette:  M i h á 1 t z I.  és  M o 1 d v a y X,.;  Molnár 
B.  koptatottsági  adataival  kiegészítve.  Jelmagyarázat:/)^  Homokkoptatottság:  1.  Átlátszó,  fényes 
szilánkos  fonna,  2.  Áttetsző  kissé  szilánkos  forma,  az  élek  gyengén  tompítottak,  3.  Kissé  matt,  az  élek 
erősen  tompítottak,  az  eredeti  formára  még  következtetni  lehet,  4.  Matt,  gömb  vagy  tojásdad  alak,  az 
eredeti  formára  nem  lehet  következtetni;  B)  1.  Felsőpliocén  (pannótiiai),  2.  Felsőpliocén  (levantei),  dunai 
lehordási  területről  származó  rétegek,  3.  Pleisztocén  tiszai  lehordási  területről  származó  folyóvízi  rétegek, 
4.  Pleisztocén  hulló  por,  5.  Lösszerű,  valószínűleg  áthalmozott  anyag  (helyileg),  6.  Futóhomok,  7.  Humu- 
szos rétegek,  eltemetett  talajrétegek,  8.  Folyóvízi  eredetű  agyag,  9.  Aleurit,  10.  Finom-  és  aprószemű  homok 
11.  Középszemű  homok,  12.  Durvaszemű  homok 

Abb.  4.  Querprofil  durch  den  südlichen  Teil  des  Hátság.  Zusammengestellt  von  I.  Mihál  tz  und  I,. 
Moldvay;  ergánzt  mit  den  Abrollungsangaben  von  B.  Molnár,  E r k 1 á r un  gén:  A)  Sandabrol- 
lung:  1.  Durchsiehtige,  glanzende,  splittrige  Fönn,  2.  Durchscheinende,  etwas  splittrige  Form,  die  Kantén 
leicht  abgestumpft,  3.  Ein  wenig  matt,  die  Kantén  stark  abgestumpft,  die  ursprüngliche  Form  noch 
vorstellbar,  4.  Matté,  kugelförmige  oder  ovale  Gestalt,  die  ursprüngliche  Fönn  nicht  mehr  vorstellbar; 
B)  1.  Oberpliozán  (Pannon),  2.  Öberpliozáu  (levantinische, Schichten)  aus  Donau-Abtragungsgebieten 
stammend,  3.  Pleistozáne  fluviatile  Schichten,  die  aus  Theiss-Abtragungsgebieten  stammen,  4.  Pleistozáner 
aolischer  Staub,  5.  Gössartiges,  wahrscheinlich  (lokál)  umgeháuftes  Matériái,  6.  Flugsand,  7.  Humöse 
Schichten,  verschiittete  Bodenschichten,  8.  Fluviatiler  Tón,  9.  Aleurit,  10.  Feiner  und  kleinkörniger  Sand, 
11.  Mittelkörniger  Sand,  12.  Grobkörniger  Sand 


4* 


300 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


letesen  feldolgoztuk  ezenkívül  több,  30 — 40  m-es  fúrás  anyagát  Kecskemét  és  Kiskun- 
félegyháza környékéről,  egy  közel  80  m-es  kutatófúrást  létesítettünk  Felsőszentivánnál, 
amelyet  a legnagyobb  részletességgel  vizsgáltunk  meg,  nagyszámú  ártézi  kútfúrás  alap- 
ján Molnár  B . állapította  meg  az  eolikus  származású  rétegek  összes  vastagságát. 

A vizsgálatok  eredményeként  a Duna  — Tisza  közi  eolikus  rétegek  anyagának 
származása  és  keletkezése  a következőkkel  bizonyítható: 

1.  Több  mint  100  km  hosszúságú  szelvényekben  az  egységes  anyagú  rétegek 
települési  módja  azt  mutatja,  hogy  e rétegek  nagy  vízszintes  ki- 
tér j e d é s ű ek  , egyenesek  50  — 80  km  távolságon  át  folytatódnak.  Ilyen  te- 
lepülés folyóvízi  lerakódásokban  nincs,  azok  mindig  kisebb 
kiterjedésű  lencsékben  ékelődnek  ki,  egységes  anyagú  réteg  csak  nagy  kiterjedésű  hor- 
dalékszállító közegből  rakódhat  le,  ilyen  a levegő. 

2.  A rétegek  anyagában  sem  a durvább  (kavics),  sem  a leg- 
finomabb szemű  (agyag)  törmeléke  s — üledékek  nem  szerepel- 
nek. 

3.  A finomszemű  eolikus  lerakódások  szemcseösszetételében  min- 
dig a löszre  jellemző  0,02  — 0,06  mm  szemcseátmérő  az  ural- 
kodó. A különböző,  egészen  80  m-ig  terjedő  mélységekből  vett  löszminták  szemcse- 
összetételi görbéi  egymástól  alig  különböztethetők  meg.  Az  elváltozott  löszmintákban 
az  aleurit  — agyag-frakció  valamivel  nagyobb  a vegetáció  okozta  utólagos  elváltozás 
miatt,  a lösz-frakció  azonban  ezekben  is  jelentős. 

4.  Az  üledékek  színe  sokáig  megtévesztette  a kutatókat  Ezeket  a réte- 
geket színük  miatt  folyóvízi  származásúaknak  tételezték  fel,  nem  vizsgálva  a szemcse- 
összetételt és  a szemcsealakot.  így  keletkezett  a Duna — Tisza  közi  „kék  agyag”  és  „kék 
homok”  fogalma.  Szerző  több  példában  kimutatta,  hogy  ahol  egy  sárgás  színű  löszréteg 
a rárakódott  üledékek  alatt  mélyebben  folytatódik,  ott  először  alsó  részében,  majd  ha 
az  állandó  talajvízszint  alá  kerül,  fokozatosan  kékesszürke  színt  vesz  fel.  Ilyen  kékes- 
szürke színű  gyakran  a tiszta  szárazföldi  faunát  tartalmazó  lösz  is. 

5.  A homok  szemcsealakját  jelenlegi  folyóvízi  lerakódások,  valamint 
a jelenben  is  mozgó  futóhomok  nagyszámú  mintáján  tanulmányoztuk.  Mindkét  féleség 
tartalmaz  különböző  koptatottsági  fokokat  mutató  szemcséket.  A származást  csak  az 
egyes  szemcsealak-típusok  százalékos  megoszlása  mutatja  meg.  Ilyen  módon  ismeretlen 
származású  (földtani  múltbeli)  homokról  megállapítható  annak  folyóvízi,  illetőleg  szél- 
hordta  származása.  Ezen  az  alapon  a Dnna  — Tisza  köz  középső,  magasabb  részében 
minden  homokréteg,  valamint  a löszrétegekből  kimosott  homokrészleg  is  eolikus  eredetű. 

6.  A rétegek  puhatestű  faunája  legbiztosabban  mutatja,  hogy  az 
üledék  száraz,  vagy  nedves  térszínen,  időszakos  vagy  állandó  állóvízben,  illetőleg  folyó- 
vízben vagy  folyóvízi  kiöntésből  rakódott-e  le.  A Duna  — Tisza  közén  létesített,  több 
mint  100  fúrásból  kikerült  csiga-maradványokat  Horváth  A.  dolgozta  fel.  Azokból 
a rétegekből,  amelyeket  M i h á 1 1 z kifejlődés  alapján  eolikus  származásúaknak  álla- 
pított meg,  csak  szárazföldi  ubiquista,  ligetlakó  és  állóvízi  fajokat  határozott.  Több  ezer, 
üledékkifejlődés  alapján  eolikus  eredetűnek  határozott  mintából  sehol  egyetlen  folyó- 
vízi faj  sem  került  elő.  (A  meghatározott  egyedek  száma  300  000  fölött  volt.)  Ezzel 
szemben  a Duna-völgyből,  valamint  a Hátság  tisza-völgyi  alacsonyabb  területének 
mélyebben  fekvő  üledékeiben,  amelyeket  M i h ál  t z üledékföldtani  alapon  folyóvízi 
származásúaknak  minősített,  Horváth  A.  mindannyiszor  megtalálta  a folyóvízi 
puhatestűeket  is. 

7.  A Hátság  területének  ÉNy  — DK-i  irányban  egymáshoz  kapcsolódó  mélyedései, 
kisebb  tavai  „a  törmelékkúp  elmélet”  szerint  az  egykori  Duna-ágak  maradványai. 
Ez  esetben  a mélyedések  nyomvonalában  folyóvízi  homoknak  kellene  lennie,  illetőleg  itt 


Miháltz:  A Dél-Alföld  felszínközeli  rétegei 


301 


több  éles  szemcsét  kellene  tartalmaznia,  mint  a közbeeső  hátak  területén.  Több  kereszt- 
szelvény  sűrűn  telepített  fúrásanyagának  szemcsealak-vizsgálatából  kiderült,  hogy  ilyen 
összefüggés  nincs,  a mélyedésekben  sehol  sincs  kisebb  koptatottságú  homok. 

8.  A felsőszentiváni  80  m-es  kutatófúrás  üledékkifejlődési-,  puhatestű  fauna-  és 
pollenvizsgálataiból  — egy  közeli  és  egyidejűleg  készült  ártézi  fúrás  adataival  kiegé- 
szítve — megállapítható  volt,  hogy  az  eolikus  képződmények  vastagsága  itt  124  m. 
A felsőszentiváni  rétegsor  valószínűleg  az  egész  pleisztocént  magában  foglalja. 

9.  A mai  felszínre  jellemző  ÉNy — DK-i  irányú  mélyedések  a futóhomok  mozgatása 
szempontjából  aktív,  a nyári  félévben  működő  ÉNy-i  irányú  szél  munkájának  ered- 
ményei. Lefutásuk  közel  párhuzamos.  Ezek  a mélyedések  sok  esetben  már  az  inter- 
szakaszokban  is  megvoltak,  alakulataik  a mai  felszínre  át  öröklődhettek.  A Duna — Tisza 
közi  futóhomok  ásványos  összetétele  dunai  kifúvási  területre  utal.  Nehézásvány- vizsgá- 
latok lapján  Szabó  P . a Duna-  és  Tisza-vízvidékének  elkülönülését  a pleisztocén 
— pliocén  határra  tette,  eredményeit  később  Molnár  B . jelentős  mértékben  ki- 
egészítette és  megerősítette. 

A holocént  a folyóvölgyek  közelében  bevágódás,  eróziós  folyamat  vezeti  be. 
A Hátság  területén  az  óholocénben  nagy  futóhomok  mozgás  volt.  Több  helyen  kimutat- 
tuk, hogy  a lösz  felszíne  denudált,  erre  futóhomok  települt.  Ez  a denudáció  korban 
azonos  a Duna-  és  a Tisza-völgy  pleisztocén  utáni  bevágódásával,  a fenyő-nyír-fázisba 
tehetjük,  míg  a futóhomok  képződését  és  mozgását  elsősorban  a meleg-száraz  mogyoró- 
fázisra. 

Az  óholocén  futóhomok  ÉNy  — DK-i  irányú  deflációs  mélyedéseiben  a későbbiek 
során  karbonátkiválás  történt.  Települési  viszonyaikról,  keletkezési  módjukról  és  kor- 
besorolásul  ról  Miháltz,  Kriván  és  Mucsi  közöltek  adatokat.  Megállapí- 
tásaik szerint  a futóhomok  egyenetlen  felszínére  mészkő,  majd  éles  határral  mésziszap, 
végül  egy  erősen  humuszos  rétegtag,  leggyakrabban  több-kevesebb  aprószemű  homokot 
tartalmazó  osztályozatlan  kőzetliszt  települ.  A karbonátanyag  a környező,  magasabb 
fekvésű  területről  származik,  a talajvíz  oldatban  szállította  a mélyedésekbe,  a kiválás 
elsősorban  a növényzet  C02  elvonó  hatásának,  a bepárolódásnak  és  a szódatartalomnak 
tudható  be.  A vegyi  összetétel  nem  mutat  vidékenkénti  szabályosságot.  A puhatestű 
fauna  arra  mutat,  hogy  a tavak  egy  része  már  a würmi-szakaszban  is  megvolt,  ezért 
ezeknek  az  eredetét  nem  a holocén  mogyoró-szakaszától  kell  számítanunk,  azonban 
jelentősebb  mészkiválás  itt  is  csak  a tölgy-fázisban  lehetett.  A fedő,  humuszos  rétegtag 
lerakódását  a pollen-  és  molluszkakép  szerint  a bükkrre  tesszük.  Az  újból  kontinentá- 
lisabb  bükk?-ben  a futóhomok  helyenként  ismét  mozgásba  jött  és  esetenként  befedte  a 
karbonátos  mélyedéseket. 


3.  Tisza-völgy 

Tisza-völgyön  a folyó  által  a holocén  elején  kierodált  mélyedést  értjük,  melyet  a 
folyó  üledékeivel  feltöltött.  A terület  a pleisztocén  utokó  szakaszáig  süllyedt  és  ezért  el- 
sősorban folyóvízi  üledékek  töltötték  fel.  A Jugoszláv  határtól  É-ra  lassan  szűkülő 
tölcsérhez  hasonlítható  a terület,  szélessége  D-en  30  km,  Tiszakécskénél  már  alig  több 
mint  5 km. 

A felszín  üledékei  alapján  pleisztocén  lösz,  és  holocén  alluviális  térszín  különít- 
hető el.  A Hátság  futóhomokja  a völgy  felé  haladva  még  a pleisztocén  térszínen  rátelepül 
a würmb  löszre.  A mélyen  fekvő  részeken  a lösz  gyakran  szikesedett,  sokszor  az  árvízi 
kiöntésekből  származó  rétiagyag  és  aleurit  fedi.  A löszréteg  3 — 5 m va>tag  és  változó 
összetételű,  DNy-felé  lazább  és  homokosabb,  ÉK-felé  tömöttebb,  aleuritos.  Az  egész 
löszkomplexus  alsó  része  finomabb  szemcseösszetételű.  A löszkomplexus  fekvőjében 


302 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


folyóvízi  rétegsor  mutatkozik,  fedőjében  agyag.  Ez  az  agyag  a Tisza-völgy  első  agyag- 
szintje  (Hidrológiai  Közlöny,  1966.  2.  sz.).  Szeged  környékén  a Hátság  felől  10 — 15  m 
mélységben  egy  nagyobb  kiterjedésű  vízvezető  homokréteg  húzódik  a völgy  felé.  Ez  a 
réteg  az  agyag  kiékelődése  miatt  a folyótól  10 — 15  km  távolságban  közvetlenül  érintkezik 
a löszréteggel,  így  a talajvíz  mozgásra  ad  lehetőséget.  60  m tszf.  magasságban  a második 
kőzetlizt-agyagszint  jelentkezik,  ez  sem  összefüggő,  a folyóvölgy  felé  azonban  határo- 
zott lejtése  van. 


5.  ábra.  Tisza-völgyi  keresztszelvény  Algyönél.  Jelmagyarázat:  1.  Holocén  — pleisztocén  határ, 
2.  Agyag,  agyagos  aleurit,  3.  Aleurit,  4.  Aleuritos  finomszemű  homok,  5.  Aprószemű  homok,  6.  Középszemű 
homok,  7.  Kösz,  8.  Erősen  és  kissé  humuszos  rétegek,  9.  Növénymaradványok 
Abb.  5.  Querprofil  des  Theiss-Tales  bei  Algyő.  Erklárungen:  1.  Ilolozán  — Pleistozafí-Grenze,  2.  Tón, 
toniger  Aleurit,  3.  Aleurit,  4.  Aleuritführender  feinkömiger  Sand,  5.  Kleinkömiger  Sand,  6.  Mittelkömiger 
Sand,  7.  Eöss,  8.  Mehr  oder  weniger  humöse  Schichten,  9.  Pflanzenreste 


A Tisza-völgy  a pleisztocén  folyamán  annak  legfelső  szakaszáig  állandó  süllyedés- 
ben volt,  ennek  megfelelő  intenzív  folyóvízi  feltöltéssel.  A süllyedő  területeken  a folyó- 
vizek medrük  helyét  állandóan  változtatták,  lerakódásaik  törmelékkúp  jellegűek  voltak. 

A Tisza  holocén  elejére  tett  bevágódása  Szeged  déli  részénél  kb.  20  m-ig,  Algyönél 
kb.  15  m-ig,  tovább  északra  10  — 15  m mélységig  távolította  el  a rétegeket.  A kierodált 
felszínre  alul  durva,  laza,  felfelé  egyre  finomodó,  folyóvízi  homokrétegek,  majd  aleurit, 
agyagos  rétegek,  végül  rétiagyag  települt  (4.  — 5.  ábra).  Ez  a rétegsor  alulról  felfelé 
fokozatosan  finomodó  szemcseösszetételű,  visszatükrözi  a folyóvíz  szállítóerejének  ál- 
landó csökkenését,  egyetlen  felhalmozódási  ciklusnak  tekinthető,  mindezt  vékony 
lepelként  borítja  a legfiatalabb  öntésiszap,  amely  már  nem  tartozik  a rétiagyaggal  záródó 
felhalmozódási  ciklusba  és  a folyószabályozással  megváltoztatott  körülmények  követ- 
keztében rakódott  le.  Az  agyagos  zárótag  esetenként  hiányozhat.  A legfiatalabb  öntés- 


M ih  ál  t z:  A Dél- Alföld  felszinközeli  rétegei 


303 


iszap  folyóközeiben  homokosabb  kifejlődésű.  A kötöttebb  anyagú  rétegek,  az  agyagszin- 
tek felszínén,  több  helyen  kimutatható  letarolódást  jeleznek. 

A holocénban  lerakodott  üledékek  pollenanalízise  szerint  a fenyő-nyír  és  mogyoró- 
fázisban üledékhézag  jelentkezik.  A feltöltődés  a biikk-fázistól  a jelenig  folyamatos. 

A Tisza-völgy  területén  1957 — 58-ban  két,  500  m-es  kutatófúrás  létesült  Makó 
és  Szentes  környékén. 

A makói  fúrás  puhatestű  anyagából  következtetve  Bartha  F az  545  m-es  rétegsort  pleisztocén 
korúnak  veszi.  Üledékföldtani  és  poilenelemzés  alapján  azonban  anyagunk  részletes  rétegtani  felbontást 
nem  tesz  lehetővé.  A fúrás  összevont  rétegsora  a következő:  0,0  — 0,5  m lösz  és  löszös  homok.  0,5  — 29  m 
folyóvízi  homok.  29  — 32  m felső  részében  elváltozott  lösz.  32  — 166,2  m csak  fenyőpollent  tartalmazó 
rétegek  (valószínűleg  glaciálisok  üledékei)  váltakoznak  vegyes  összetételű  spektrumokkal  (Tilia,  Abies, 
Fagus,  Carpinus , Quercus,  Picea,  Betula),  amelyek  inter-szakaszba  sorolhatók.  166,2  — 338  m a rétegsor 
harmadidőszaki  fajokban  igen  gazdag.  Molnár  B.  a nehézásvány-összetételben  173  m-nél  talált  válto- 
zást. E fölött  a homokok  összetétele  Tisza-vízvidéki,  alatta  dunai. 338  — 406  m a pollenkép  kiértékelésre  nem 
alkalmas.  406  m-től  végig  harmadidőszaki,  meleg  éghajlatot  jelző  és  a pleisztocénben  is  szereplő  meleg- 
kedvelő  lombosfák  találhatók  a Pinus  és  Picea  mellett. 

Szentesnél  5 m ig  elváltozott  felszínű  löszanyagból  glaciális  pollenképet  kaptunk.  5 — 81  m öblítéses 
mintavétel  miatt  pollenvizsgálatot  nem  lehetett  végezni.  Tisza-vízvidéki,  folyóvízi  homokrétegek  közé  kb. 
30  m vastag,  dunai  lehordási  területről  származó  ásványos  összetételű  futóhomok  települ.  81  — 92  m között 
felül  humuszos,  vastag  lösz,  tiszta  fenyőpollennel.  92  — 100  m között  a gyér  pollentartalomban  Pinus  mellett 
a Quercus,  Tilia,  Ulmus  jelenléte  alapján  interglaciális.  100  — 102  m futóhomok,  majd  106  m-ig  lösz,  újból 
csak  Pinus- tartalommal.  106  — 113  m pollenben  szegény,  humuszos  aleurit  és  agyagrétegek,  alsó  részében 
Tilia  is  van  a Pinus  mellett.  113  — 151  m között  folyóvízi  fel  töltés,  több  humuszos,  karbonátmentes  szinttel, 
ami  bő  csapadékú  éghajlatra  utal;  a spektrumban  Abies,  Fagus,  Quercus  és  Tilia  is  szerepel.  155  — 221  m 
változó  kifejlődésű  rétegsorban  glaciális  és  inter-jellegű  pollenkép  követi  egymást,  163  — 167  m között  még 
egy  futóhomok-betelepiiléssel.  221  m-től  lefelé  az  idősebb  negyedkorban  nem  szereplő  spóraformák  is 
vannak.  Bemosottságuk  elképzelhető. 


A két  fúrás  alapján  megállapítható,  hogy  a negyedkori  rétegek  vastagsága  Ma- 
kónál legalább  160  m,  Szentesnél  pedig  legalább  200  m.  A biztosan  pleisztocénnek  hatá- 
rozott üledékekben  ismételten  előfordulnak  mélybe  süllyedt,  folyóvízi  anyagokkal  el- 
temetett lösz  és  futóhomok  rétegek.  A flórakép  alapján  megállapított  változástól  lefelé 
a homokrétegek  kizárólag  folyóvízi  származásúak,  valószínűleg  dunai  eredettel.  A kötött 
anyagú  üledékek  az  említett  határ  alatt  uralkodólag  aleurit  finomságúak,  karbonáttar- 
talmuk  rendszerint  magas,  így  a folyóvízi  kiöntéstől  származó  finomabb  üledékektől 
feltűnően  elütnek.  Márgás  jellegük  és  vastagságuk  alapján  nagy  kiterjedésű,  hosszú 
élettartamú  állóvizek  lerakódásai  lehetnek. 


4.  Tiszántúl 

A tágabb  értelemben  vett  Tisza- völgytől  az  elhatárolás  bizonytalan,  a felszín 
enyhén  lejt  a Tisza  felé. 

A felszint  lösz,  vagy  folyóvizi  üledéksor  borítja.  Az  utóbbin  belül  két  további 
típus  választható  el  a fekvő  alapján:  ez  lehet  pleisztocén  lösz,  vagy  folyóvölgyek,  holt- 
ágak feltöltése.  A lösz  legtöbbször  nedvestérszíni  (infúziós),  esetenként  mocsári.  A le- 
folyástalanabb, mélyebb  síksági  igen  gyakran  szikesedett.  Orosházától  É-ra,  ÉK-re  nagy 
foltokban  száraz  térszíni  lösz  is  van.  A lösz  vastagsága  2 — 3 m,  ritkán  4 m.  A talajvíz 
szintje  legtöbbször  a fekvő  rétegekben  van.  A folyóvízi  feltöltésű,  süllyedő  területek  réteg- 
sora letarolási  és  felhalmozódási  ciklusok  váltakozása  eredményeként  anyagi  minőségben 
is  a ciklusoknak  megfelelően  változást  mutat.  A ritmusosan  süllyedő  medence  feltöltődését 
és  a peremi  terület  letarolódás-menetét  a 6.  ábrán  mutatjuk  be. 

A letarolási  területeken  az  alsó  szakaszú  völgy  kialakulásakor  egy  eróziós 
ciklus  befeződött.  Ennek  megfelelően  a felhalmozódási  területen  finomszemű 
üledékek  rakódtak  le  és  zárul  egy  felhalmozódási  ciklus.  A viszonylagosan 
mélyebb  helyzetű  síkságra  nagy  eséssel  kilépő  folyók  az  ismétlődő  ciklusok  kezdeti  stá- 


304 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


6.  ábra.  A ) felső-,  D ) közép-,  C ) alsó  folyószakaszhoz  tartozó  feltöltés,  D ) viszonj-lagos  süllyedés  eredménye- 
ként az  új  felhalmozódási  ciklus  kezdete 

Abb.  6.  A)  Dem  oberen,  B)  mittleren,  C)  unteren  Flusslauf  angehörende  Aufschüttung,  D)  Anfang  des 
neuen  Zyklus  dér  Anháufung  infoige  eines  relativen  Einsinkens 


diumában  durva  törmeléket  raknak  le,  amelyek  a rétegsorokban  az  elhatárolást  lehetővé 
teszik. 

A letarolási  területen  az  új  eróziós  ciklus  kezdetét  az  új  völgyfenék  fölött  meg- 
jelenő, folyóvízi  hordalékkal  borított  régi  völgysík,  terasz  mutatja.  Foumarier 


7.  ábra.  A letarolási  terület  teraszainak,  illetve  erózióciklusainak  megfelelő  felhalmozódási  ciklusok  a fel- 

töltött  medencében 

Abb.  7.  Den  Terrassen  des  Abtragungsgebietes,  bzw.  seinen  Erosionszyklen  entsprechende  Anháufungs. 

zyklen  im  aufgeschütteten  Becken 


305 


Miháltz:  A Dél- Alföld  felszínközeli  rétegei 


2.  sz  fúrás  3.  sz  fúrás 

Afm 


8.  ábra.  Holocénban  feltöltött  holtág.  Jelmagyarázat  az  5.  ábránál 
Abb.  8.  Toter  Arm,  im  Holozán  aufgefüllt.  Siehe  Erklárung  zűr  Abb.  5. 


(II.  k.  1321.  o.)  szintén  a teraszok  hordalékanyagának  felfelé  való  finomodását  írja  le  és 
ábrázolja.  Egy  terasz  feltöltési  anyaga  kicsiben  ugyanolyan,  mint  a medence  egy  leta- 
rolási  ciklusa. 

Az  új  lerakodási  ciklushoz  tartozó  üledéksor  bázisán  kisebb-nagyobb  bevágódási, 
eróziós  felület  jelentkezhet.  Ez  természetes  következménye  a durva  hordalékot  szállító 
folyóvíz  nagyobb  munkaképességének,  amely  a feltöltődés  stádiumában  levő  területen 
is  képes  bizonyos  mérvű  eróziós  működésre.  A ciklus  későbbi  szakaszában  az  egyre 


9.  ábra.  A Tiszántúl  parti-dünés  területeinek  típusszelvénye.  Jelmagyarázat:  1.  Agyag-  és 
aleuritrétegek,  2.  Változó  összetételű  folyóvízi  homokrétegek,  3.  Fiatal  meder  homokkitöltése,  4.  Fo- 
lyóvízi lerakódásból  kifújt  parti-diine  homok,  5.  Alcuritos  lösz,  6.  Fiuomszemíí  homokos  lösz,  7.  koszos 
homok,  8.  Holocén  agyagos  feltöltés,  9.  Jelenlegi  vízfolyás 
Abb.  9.  Typenprofil  dér  Uferdiinengebiete  dér  Trans-Theiss-Gegend.  Erklárungen:  1.  Tón-  und 

Aleuritschichten,  2.  Fluviatile  Sandschiehten  variierender  Zusammensetzung,  3.  Sandfüllung  eines  jun- 
gen  Flussbettes,  4.  Uferdiinensand  von  fluviatilen  Ablagerungen  ausgeblasen,  5.  Aleuritführender  köss, 
6.  Feinsandigcr  köss,  7.  kössiger  Sand,  9.  Holozánc  tonige  Auffüllung,  9.  Gegenwártiger  Wasserlauf 


306 


Földtani  Közlönyú  XCVII.  kötet,  3.  füze 


finomabb  szemű  rétegek  már  megszakítatlan,  párhuzamos,  vagy  lencsés  településben 
következnek  egymás  fölött.  (A  folyóvölgyek  közvetlen  környéke  természetesen  ki- 
vétel.) 

A teraszok  anyagának  összefüggését  a medence  ciklusaival  a 7.  ábrán  szemlél- 
tetjük. Az  alapgondolatot  természetből  vett  rétegsorok,  szelvények  tanulmányozása 
adta. 

A Tiszántúlon  a folyóvízi  származású  üledékekben  M i h á 1 1 z a rendelkezésére 
álló  mélységig  öt  ciklust  különböztet  meg,  ezek  a pollenadatok  szerint  rissinél  nem 
idősebbek. 

A holocén  rétegek  (már  a Tisza-völgyénél  láttuk)  egy  üledékciklust  képviselnek. 
A legteljesebb  kifejlődést  a folyóvölgyek  közelében  találjuk,  a legtöbbször  egykori 
holtágak  feltöltéseként. 

Külön  kell  szólnunk  a Szentes  — Nagyszénás  — Kondoros  — Mezőberény,  délen 
pedig  Hódmezővásárhely  — Orosháza  — Békéscsaba  városok  által  határolt  területről. 
A lösz  fekvője  itt  homok,  két  vonulatban  a felszínre  is  bukkan.  A települési  helyzetet 
a 9.  sz.  ábra  adja. 


IRODALOM  - RITERATUR 

B a c s á k Gy.  (1942) : A skandináv  eljegesedés  hatása  a periglaciális  övön.  Meteorológiai  és  Földmágnesség 
Intézet  kiadványai.  — B a c s á k,  Gy.  (1955):  Pliozán-  und  Pleistozánzeitalter  im  Richt  dér  Himmels- 
inechanik.  Acta  Geol.  Tóm.  III.  — Bartha  F.  (1959):  A makói  és  gyulai  vízkutató  fúrások  puhatestúi- 
nek  őslénytani  vizsgálata.  M.  Áll.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  — Bulla  B.  (1938):  Pleisztocén  lösz  a Kárpát- 
medencében.  Földt.  Közi.  RXVI1I.  kötet.  — Bulla  B.  (1935):  Az  Alföld  felszínének  kialakulása.  Alföldi 
Kongresszus.  Budapest.  Cailleux,  A.:  Rés  action  eoliennes  periglaciaires.  Mem.  Soc.  Geol.  Francé, 
N.  Ser.,  t.  21.  — Cailleux,  A.  (1961):  Application  á geographie  des  methods  d’étude  des  sables  et  des 
galets.  Rio  de  Janeiro,  Brasil.  — C h o ín  o k y J.:  A folyóvölgyekről.  M.  Tud.  Akad.  Oszt.  Közi.  XRII.  — 
Dávid,  P.  (1961):  A study  of  roundness  of  wind-blown  sand  írom  Hungary  and  the  Canadian  Great 
Plaius.  Dept.  of  Geol.  McGill  Univ.  Montreal  Dissertatio.  — Fink,  J.  (1962):  Die  Gliederung  des  Jung- 
pleistozáns  in  Österreich.  Mitteil.  d Geol.  Ges.  in  Wien  B.  54.  — Fourmarier,  P.  (1950):  Principes  de 
geologie.  Masson  et  Comp.  Paris—  Halaváts  Gy.  (1895):  Az  Alföld  Duna— Tisza  közötti  részének  földtani 
viszonyai.  M.  K.  Földt.  Int.  Évkönyve  IX.  köt.  — Horváth  A.  — A n t a 1 f i S.  (1954):  Malakológiai 
tanulmány  a Duna— Tisza-köz  déli  részének  felső  pleisztocén  rétegeiről.  Annál.  Bioi.  Hung.  2.  k.  Szeged.  — 
Horváth  A.  (1954):  Az  alföldi  lápok  puhatestűiről  és  az  Alföld  változásairól.  Állattani  Közi.  44.  Szeged. 
— Horváth  A.  (1954):  A paksi  pleisztocén  üledékek  csigái  és  értékelésük.  Állatt.  Közi.  44.  k.  Szeged.  — 
Horváth,  A.  (r9Ó2  — rgós):  Mollusca-periods  in  the  sediments  of  the  Hungárián  Pleistocene.  Acta 
Bioi.  Tóm.  VIII.  IX.  X.  XI.  Szeged.  — J a s k ó S.  (r947):  Repusztulás  és  üledékfelhalmozódás  Magyaror- 
szágon a kainozoikumban.  Földt.  Közi.  RXXVII.  Budapest.  — K r e t z o i,  M.  ( 1953) : Quaternary 
Geology  and  the  Vertebrate  Fauna.  Acta  Geol.  Tóm.  II.  fasc.  1 —2.  — K r i v á n P.  (1953):  A pleisztocén 
földtörténeti  ritmusai.  Az  új  szintézis.  Acta  Geol.  Tóm.  II.  - Kriván  P.  ( 1955) : A középeurópai  pleisz- 
tocén éghajlati  tagolódása  és  a paksi  alapszelvény.  M.  Áll.  Földt.  Int.  Évkönyve  43.  k.  3.  fűz.  — Ráng  S. 
(1960) : A Délkelet- Alföld  felszíne.  Közi.  a SzegediTudományegyeteinFöldr.  Int.-éből,  Szeged.  — Miháltz 
I.  — Faragó  M.  (1947):  A Duna— Tisza-közi  édesvízi  mészképződmények.  Alföldi  Tudományos  Int. 
Évkönyve.  Szeged.  — Miháltz  I.  (1947):  A Duna— Tisza  csatorna  geológiai  viszonyainak  tanulmányo- 
zása. Földmiv.  Miniszt.  Kiadv.  — Miháltz.  I.  (1952):  A homokszemnagyság  helyszíni  meghatározása. 
Földt.  Közi.  82.  köt.  — Miháltz,  I.  (1953):  Ra  divisions  de  sediments  Quaternaire  de  l’Alföld.  Acta 
Geol.  II.  — M i h á 1 t z I.  (1954):  A Duna— Tisza  köze  déli  részének  földtani  felvétele.  M.  Áll.  Földt.  Int. 
Évi  Jel.  — Miháltz  I.  — Ú ngár  T.  (1954):  Folyóvízi  és  szélfújta  homok  megkülönböztetése.  Földt. 
Közi.  84.  köt.  — Miháltz,  I.  (1955):  Erosionszyklen-Anháufungszyklen.  Acta  Min.-Petr.  Szeged.  — 
Miháltz  I.  — Mucsi  M.  (1964):  A kiskunhalasi  Kunfehértó  hidrogeológiája.  Ilidr.  Közlöny  44.  k. 
ro.  sz.  Budapest.  — Miháltz,  I.  (1965) : Geology  of  the  near-surface  layers  of  the  Great  Plaius  of  Souther 
Hungary.  Acta  Geol.  IX.  — Miháltz  I.  (1966):  A Tisza-völgy  déli  részének  vízföldtana.  Hidrológiai 
Közlöny,  Budapest.  — M o 1 d v a y,  R.  (1961):  On  the  laws  govemiug  sedimen tation  from  eolian  suspen- 
sions.  Acta  Min.-Petr.  Szeged,  XIV.  — M olnár  B.  (1961) : Á Duna— Tisza  közi  eolikus  rétegek  felszíni  és 
felszínalatti  kiterjedése.  Földt.  Közlöny  91.  k.  — Molnár  B.  (1963):  A délalföldi  pliocén  és  pleisztocén 
üledékek  tagolódása  nehézásvány-összetétel  alapján.  Földt.  Közi.  93.  köt.  — Mucsi  M.  (1963):  Finom- 
rétcgtani  vizsgálatok  kiskunsági  édesvízi  karbonátképződményekben.  Földt.  Közi.  93.  — Mucsi  M. 
(1965):  A soltvadkerti  Petőfi-tó  földtani  viszonyai.  Földt.  Közlöny  95.  köt.  2.  sz.  — Pá  v a y -V  a j n a F. 
(1951):  Az  alföldi  Dunamellék  rétegtana  és/n  egységszerkezete.  M.  Áll.  Földt.  Int.  Évi  jel.  — P é c s i M. 
(1959) : A magyarországi  Duna-völgy  kialakulása  és  felszínalkata.  Budapest.  Akadémiai  Kiadó.  — S c h e r f 
E.  (1928):  Alföldünk  pleisztocén  és  holocén  rétegeinek  geológiai  és  morfológiai  viszonyai  és  ezeknek  össze- 
függése a talaj  alakulással,  különösen  a sziklatalajképződéssel.  M.  K.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1925  — 28-ról.  — 


Miháltz:  A Dél-Alföld  felszínközeli  rétegei 


307 


S c h e r f,  E.  (1936):  Versuch  einer  Einteilung  des  ungarischen  Pleistozáns  auf  moderner  polyglazialisti- 
scher  Grundlage.  Verhandl.  d III.  Intemat.  Quarterkonferenz  Wien.  — Soergel,  W.  (1937):  Die  Verei- 
sungskurve.  Borntraeger  Berlin.  — Sümeghy  J.  (1944):  A Tiszántúl.  M.  Áll.  Földt.  Int.  Kiadványa 
Budapest.  — Sümeghy  J.  (1950):  A Duna— Tisza  közének  földtani  vázlata.  M.  Áll.  Földt.  Intézet  Évi 
Jel.  — Szabó  P.  (1955):  A Duna— Tisza  közi  felső  pleisztocén  homokrétegek  származása  ásványos  össze- 
tétel alapján.  Földt.  Közi.  85.  k.  — Szabó  P.  (1956):  A Szeged  városi  fürdői  mélyfúrás  homokréte- 
geinek vizsgálata.  Előadás  a M.  Földt.  Társ.-ban.  Budapest  — S z a f e r,  W.  (1953):  Pleistocene  Stratig- 
raphy  of  Poland  froin  the  floristical  point  of  view.Ann.de  la  Soc.  Geol.  de  Pologne  Vol.  92.  Krakow.  — 
Szónoki  M.  (1963):  A szegedi  téglagyári  löszszelvény  finomrétegtani  felbontása.  Földt.  Közi.  93.  köt. 
— Van  dér  V 1 e r k-F  lorschiitz  (1953):  The  paleontological  base  of  the  subdivision  of  the  pleis- 
toceue  in  the  Netherland.  Verhand.  d.  Kon.  Ne.  Acad.  v.  Wet  . .,  Afd.  Naturkunde,  Deel,  XX.  No.  2. 
Amsterdam.  — Zólyomi  B.  (1953):  Magyarország  növénytakarójának  fejlődéstörténete  az  utolsó  jég- 
korszaktól. Acta  Bioi.  Tóm.  IV.  Budapest. 


Geologie  dér  oberfláchennahen  Schichten  des  südlichen  Teiles  dér  Grossen  Ungarischen  Tiefebene 

I.  MIHÁETZ 

Wáhrend  des  Ouartárs  sank  das  Gebiet  dér  Grossen  Ungarischen  Tiefebene  rhyt- 
miseh  ab  und  wurde  mit  einem  máchtigen  fluviatilen  und  áolisclien  Sedimentkompíex 
aufgefüllt.  Die  wiehtigste  Klimaiudikator-Bildung  dér  Grossen  Ungarischen  Tiefebene, 
die  wiederholt  in  periglaziale  Lage  geraten  ist,  stellt  dér  Löss  dar.  lm  Prinzip  hált  Ver- 
fasser  die  oberste  Lössschiclit  für  die  letzte  Ablagerung  des  Pleistozáns. 

Die  tektonisehe  und  geologische  Entwicklungsgeschichte  des  südlichen  Teiles  dér 
Tiefebene  im  Ouartár  wird  durcli  Abbildung  1 veranschaulicht.  Die  mit  ,,4”  bezeiclmeten 
áolischen  Sedimente  werden  bezüglich  ihres  Ursprungs  je  nach  den  Unterschieden  in 
dér  stoffliclien  Zusammensetzung  beurteilt:  dér  P'lugsand  wurde  aus  dem  Donau-Tal 
durch  westliche  Winde  gerollt  ins  Gebiet  des  Donau — Theiss-Zwisclienstromlandes  einge- 
führt,  und  zwar  in  den  trockeneren  Phasen  dér  Inter-Perioden  (P.  K r i v á u);  dér  Löss 
wurde  jedoch  in  den  Glazialen  durch  östlicli  gerichtete  Luftströmungen  transportiert. 
Die  Erhaltung  dieser  Sedimente  wurde  durch  die  relativ  holté  Lage  des  Donau — Theiss- 
Zwischenstromlandes,  bzw.  durch  das  verliáltnismássig  laugsame  Einsinken  dieser  Gegend 
ihrer  Umgebung  gegenüber  sichergestellt . Dér  geologische  Bau  des  Gebietes  wird  durch 
die  Abbildung  1 veranschaulicht. 

lm  grösseren  Teil  des  Quartárs  sank  das  Theiss-Tal  und  die  Trans-Theiss-Gegend 
intensiver  ein.  Hier  ist  dér  Anteil  dér  áolischen  Sedimente  im  Verháltnis  zu  dér  grossen 
Menge  dér  von  intensiver  fluviatiler  Aufschüttung  stammenden  Sedimente  verschwin- 
dend  gering.  I11  mauchen  Phasen  des  Pleistozáns  und  an  seiuem  Ende  wurde  auch  das 
Einsinken  dér  Trans-Theiss-Gegend  langsamer,  so  dass  die  obere  Lössschicht  und  einige, 
weitere,  die  mit  fluviatilem  Matériái  verschütteten  sind,  auch  hier  angetroffen  werden 
kőimen. 


A MAGYARORSZÁGI  FELSŐPLEISZTOCÉN  VEGETÁCIÓ-TÖRTÉNETE 
AZ  ANT H R A KOTÓMI AI  EREDMÉNYEK  (1957-IG)  TÜKRÉBEN 

DR.  STIEBER  JÓZSEF* 

(5  ábrával,  2 táblázattal) 


Összefoglalás:  Szerző  a magyarországi  felsőpleisztocén  vegetáció-történetet  tár- 
gyalja az  1957-ig  megjelent  valamennyi  irodalom,  és  az  addig  végzett  saját  anthrakotómiai 
kutatások  alapján.  A vegetáció-történetet  elsősorban  az  anthrakotómiai  eredmények  pre- 
zentálják. Az  új  anthrakotómiai  metodika  ugyanis  lehetővé  tette  nagyobb  mennyiségű 
faszén  megvizsgálását,  s ezáltal  statisztikai  következtetéseket  is  lehetett  tenni.  Ötvenkét 
lelőhelyről  csaknem  5000  faszéndarab,  ezenkívül  más  növénymaradványok  alapján  a rissi- 
würmi  interglaciális  végén  a mainál  melegebb  és  csapadékosabb  klímára  következtet. 
Szerinte  a hideg  kontinentális  tűlevelű  erdővegetáció  a würmi  szakasz  folyamán  négyszer 
tért  vissza,  s ez  a Milankovitch-Bacsák-Kriván  kronológiai  rendszer 
segítségével  időzíthető.  A würmi  szakasz  alatt  reliktumként  a tölgy  és  a juhar  valószínűleg 
mindig  megmaradt.  A nyír  nem  lehetett  nagy  elterjedtségű.  Fentieken  kívül  szerző  több 
vegetáció-történeti,  tudományos  módszertani,  klimatológiai  következtetést  és  megállapí- 
tást tesz. 


A magyarországi  anthrakotómiai  kutatás  kezdetén  az  akkor  föltárt  pilisszántói 
kőfülke  (Budapesttől  északnyugatra)  alsóbb  rétegeit  Kormos  T . (1915),  az  ősemberi 
eszközök  és  a esontmaradványok  alapján  a inagdaleni  kor**  elejére,  illetve  közvetlenül  a 
szolutréi  kor  végére  helyezte,  s monoglaeialista  lévén,  nagyon  meglepődött  azon,  hogy  a 
legalsó  szintből,  a sziklafenékről,  nagyon  sok  barlangi  medve  esonttársaságából  H o 1 - 
lendonner  F.  (Kormos,  1915)  hőigényes  lombosfa-fajok  faszénmaradványait 
mutatta  ki.  Megnyugtatóbb  adatot  szolgáltatott  Hollendonner  az  ugyancsak 
monoglaeialista  Hillebrand  J.  -nek,  mert  a bajóti  (Komárom  és  Esztergom  kö- 
zött) szolutréi  rétegekből  a Pinus  silvestris- csoport  maradványait  mutatta  ki  (Hol- 
lendonner, 1926),  és  megjegyezte,  hogy  azok  a Pinus  silvestris  és  Pinus  montana 
részei  is  lehetnek.  A monoglaeialista  felfogás  értelmében  ugyanis  mind  a szolutréi, 
mind  a magdaleni  (legalább  is  annak  eleje)  a főglaciálisba  tartozik,  és  ez  időben  hideg- 
kedvelő fa-fajoknak  kellett  élniök  Magyarországon.  Ennek  következtében  a pilisszántói 
egész  rétegösszletet  a magdaleni  I-ből  a magdaleni  III-ba  helyezték  (Fleissig  — 
Kormos,  1934,  Hillebrand,  .1935,  P-  17-)-  Ez  esetben  az  antlirakotómia, 
mint  elsőrendű  segédtudomány  szerepel  a quartertudományi  komplexben.  Ugyan- 
akkor azonban  az  előbb  említett  monoglaeialista  szemléletek  (a  szolutréi  és  mag- 
daleni időrendi  helyzete)  segédtudományként  szerepeltek  az  antlirakotómia  számára, 
miközben  az  antlirakotómia  leplezetten  önállósult,  illetőleg  anthrakotómiai  kom- 
plex-szó alakult.  Valószínű,  hogy  ennek  eredményeként  jöttek  létre  a ságvári 
(Balatontól  délre)  Pinus  montana  és  Pinus  rotundata,  a dunaföldvári  (Budapesttől  délre, 
70  km)  Pinus  rotundata,  továbbá  a bánliidai  Szelim-barlangi  és  Szeleta-barlangi  (Miskolc) 


* Ez  a dolgozat  a szerző  hasonló  című,  megjelenendő  monográfiájának  kivonata.  (Az  1957  utáni 
vonatkozó  eredményekről  későbbi  dolgozatban  kíván  beszámolni.)  Előadva  a Magyarhoni  Földtani  Tár- 
sulat Őslénytani  Szakosztályának  1967.  május  8-i  ülésén. 

**  Az  azóta  történt  számos  régészeti  kutatás  tisztázta,  hogy  Magyarországon  e kornak  időrendileg 
többé  kevésbé  megfelelő  úu.  keleti  gravetti  kultúra  volt  elterjedve.  A régebbi  hazai  terminológiának  meg- 
felelően azonban  itt  és  a továbbiakban  is  a „magdaleni”  kifejezést  használom.  Stieber  József 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


1.  ábra.  Sorozatvizsgálat  céljából  Amaranthus  caudatus  magba  ágyazott  faszenek 
Abb.  1.  Holzkohlen,  in  Amaranthus  caudatus  — Kern  eingebettet  für  Serienanalysen 


2.  ábra.  Az  Amaranthus  caudatus  magba  ágyazott  faszenek  az  Ortholux-Panopak  mikroszkóp  asztalán 
Abb.  2.  In  Amaranthus  caudatus -K.ern  eingebettete  Holzkohlen  anf  dem  Ortholux-Panopak- Mikroskopen- 

tisch 


$ t i e b e r:  A magyarországi  felsőpleisztocén  vegetáció-történet  . . . 


3.  ábra. Taxus  sp.  radiális  hossztörés-feliilet  mikroszkópi  képe  sötét  látóterű  felül  világítással.  Nagyítás: 

395  X 

Abb.  3.  Mikroskopisches  Bild  einer  radialen  I/ángsbruch-Fláehe  in  Taxus  sp.  mit  Auflicht  im  dunklen  Seh- 

feld.  Vergrösserung:  395  x 


4.  ábra.  Taxus  sp.,  ugyanaz  a részlet,  mint  a 3.  ábrán,  Beck-féle  felülvilágítással.  Nagyítás:  403  x 
Abb.  4.  Taxus  sp.,  dasselbe  Detail,  wie  in  Abb.  3.,  mit  Beck’schen  Auflicht.  Vergrösserung  403  X 


Plciosztocén 

Riss 

Moustcricn 

Aur 

go- 

Mngdnlcnien 

Mezőül 

Kauci 

A. 

Középső 

“ 

Középső 

F. 

“"P*5 

- 

— 

Szakasz 

Pctiode 

ir 

1 

B 

| 

022HW 

IffH 

í"sl 

#s 

ff 

| 

| 

lííí  { 

|WMH  r 

i!  I 
1°  * 
* 
fe 

1 

111 

III 

ti 

1 

Ilii 

1 

8 

I Ilii 

§'  % B S F 

ifi 
1 II 
"fi 
íf 

Illííf  ff 

ói???  1 

tv* 

B B 

5 

Ifi 

Pl> 

IS 

Lelőhely 
F undort 

»5II 

8 8 

l 

í“«l| 

P 

£ 

iIeI 
4 1B 

P 

& 

<sg: 

s2£ 

I 

Ilii 
t | 

I |H| 

IS 

lí 

k 

Pl!  iiii 

1-  £■ 

1 

1 

a 

i 

a 

II 

r 

8 

Feltáró  neve  és  a 
feltárás  éve 
Name  des  Auf- 
schlicssers  Jalír  <lcr 
crschlicssung 

SfSIS 

Sf'gPÖ 
£ 8 S “ 0. 

fi  1 
-t.l! 

H 

I 

£ 

| 

| 

g g a a a 

fii  ii- 

ff  §■§■§• 
ii.BIS 

cr-SSS 
Z Z 

m 

III 

Ili 

1 

£ l i 
s|| 

a 

1 

g 

’£  g k a 

*I|I 

II 

fglIII 
Ilim 
i: " i i i § 

r.  fi  fi  fi  fi 
fi 

I|í 
1® 
fi 1 

0 c g a a a a a 

■ 

in  Sq  &.6C.C.  fi. 

gggg  g 

8 fi  fi  fi  fi 

a 

i 

5 

Ifí 

f. 

f g 
1 

Feldolgozó  neve  és  az 
első  publikáció  éve 
Name  dcs  Bearbciters 
Jalír  der  ersten 
Verőffcntlichung 

- 

+ 

Ccltis 

- 

+ 

Cotinus 

+ 

Corylus 

+ 

Cornus 

+ + 

Carpinus 

0, 

+ 

+ 

+ 

+ 

Acer 

u. 

+ 

+ 

+ 

Ulmus 

- 

+ 

Ulmus  vagy  Ccltis 

V- 

+ + 

+ 

Tilia 

+ 

+ 

+ 

Fraxinus 

Fraxiuus  v. 

+ 

Juglans 

+ 

Sorbus  tormlnalis 

- 

+ 

Sorbus  v.  Prunus 

- 

+ 

Sorbus  v.  Cratacgus 

- 

+ 

Sorbus  tömi.  v.  auc. 

w 

+ 

+ 

+ 

Sorbus  aucuparia 

+ 

Tims 

0. 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

Qucrcus 

M 

+ 

Salix 

- 

+ 

+ 

Alnus 

- 

+ 

Bctula 

+ 

+ 

Lombosfa  Laubbaum 

» 

+ 

+ 

Fenyőfa  Nudclhulz 

Taxus 

+ 

+ 

+ 

Juniperua 

M 

+ 

Juuipcnis  v.  Ablcs 

+ + 

Ablcs 

+ 

Pinus 

n 

++ 

+ + 

+ 

+ 

+ + + 

+ 

+ + 

Pinus  silvcstris 

0. 

+ 

+ 

+ 

Picca 

„ 

+ 

Larix-Picca 

0 

+ 

+ 

+ + 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

Larix 

Pinus  cf.  peucc 

+ 

+ 

+ 

+ 

Pinus  cembra 

+ 

1 + 

+ + + 

palaeomontaua 

+ 

+ 

+ 

+ + 

Pinus  montana 

-w 

* - « -o. 

« - - 

- 

- O.UMM 

« 

- 

| 

“ 

s 

1 = 

1 * 

8 

* 

*1 

; 

I 


Az  1955-ig  közölt  magyarországi  anthrakotomiai  eredmények 
Bis  1955  veröffentlidite  anthrakotomiscke  Ergebnisse  über  das  ungarische  Pleistozán 


S t i eb  e r:  A magyarországi  felsőpleisztocén  vegetáció-történet  . . . 


309 


Pinus  montana  adatok.  A felsorolt  adatok  egyikénél  sincs  anatómiailag  alátámasztva  a 
Pinus  montana  — rotundata  eredmény.  Eddigi  anatómiai  vizsgálataim  alapján  és  mai 
ismereteink  szerint  a Pinus  montana-t  a Pinus  silvestris-től  anatómiailag  megkülön- 
böztetni ma  élő  anyagon  sem  lehet.  Ezt  Hollendonner  is  elismerte  a felsorolt 
adatoknál  korábbi  keletű  munkájában  (1913).  Ennélfogva  kézenfekvő,  hogy  az  anthra- 
kotómia  önállósulásáról  (főtudománnyá  válásáról)  van  szó.  Miután  a felsorolt  adatoknál 
erről  nincs  említés,  azért  az  anthrakotómia  leplezett  önállósulásáról  beszélünk.  Ugyan- 
csak ennek  a folyamatnak  tudhatok  be,  de  már  nem  a monoglacialista  szemlélet,  hanem 
egy  föltételezett  polyglacialista  keretváz  eredményeként  a Szelim-barlangi  Pinus  ro- 
tundata adatok,  továbbá  a Gaál  I.  ésMottl  M.  között  annakidején  fölmerült 
hosszadalmas  és  igen  éleshangú  Sorbus  aucuparia  — Sorbus  torminalis  vita  (Gaál  , 
1941,  Mottl  , 1942).  Míg  ugyanis  a Sorbus  aucuparia  az  északi  70°  szélességig  meg- 
található, az  Alpokban  pedig  2200  — 2300  m magasságig  hatol,  addig  a Sorbus  torminalis 
csak  Közér>-  és  Dél-európában  és  a Középhegységben  él  (Rubner,  1953). 

Az  antlirakotómiát  azonban,  önállósulása  után  ugyanazzal  a kérdéssel  kapcsolat- 
ban újból  segédtudományként  használták  föl.  Erről  tanúskodik  többek  közt  H i 1 1 e - 
brand  következő  beismerése:  „Unser  Magdalenien  lásst  sich  iibrigens  einstweilen  nur 
auf  Grund  dér  faunistischen  und  floristischen  Ergebnissen  in  zwei  Stufen  einteilen:  in 
eine  Untere  mit  Höhlenbár  und  vorherrschender  Pinus  montana,  und  in  eine  Obere, 
ohne  Höhlenbár  und  mit  gemiscliten  Laub-  und  Nadelbaumwálderu.  In  typologischer 
Hinsicht  sind  die  Kulturen  bei  den  Schichten  von  einheitlichem  Cliarakter”  (Hil- 
1 e b r a n d , 1935,  p.  32.).  Hillebrand  azonban  nem  említi  azt,  hogy  Pilisszántón 
nem  csak  a középső,  de  az  alsó  rétegekből  is  ugyanazok  a lombosfák  kerültek  elő,  és 
mindkét  rétegben  sok  a Hillebrand  által  megkövetelt  barlangi  medvecsont. 
Hasonló  a helyzet  a Gaál  I.-féle  Szelim-barlangi  Pinus  montana-vál  kapcsolatban. 
Ilymódon  kialakul  a circulus  vitiosus,  vagy  a logikai  lánc  visszatérése.  Ezek  után 
mindjárt  érthetővé  válik,  hogy  miért  kellett  az  anthrakotómia  önállósulásának  leplezett- 
nek lennie,  és  hogy  miért  hangsúlyozta  ki  éppen  Hillebrand  és  Gaál  első- 
rendű segédtudomány  szerepét  (Hillebrand,  1935,  Gaál  1936). 

A magyarországi  anthrakotómiai  kutatás  hosszú  múltra  tekint  vissza.  Már  a múlt 
században  jelentőséget  nyertek  a faszenek  az  ősember  magyarországi  jelenlétének  bizo- 
nyításával kapcsolatban  (Roth,  1881).  Bronzkori  faszeneket  már  ekkor  vizsgált, 
utólag  meg  nem  állapítható  módszerrel  Deininger  magyaróvári  tanár  (1891), 
Később  1915-ben  Hollendonner  P . kezdte  meg  a kutatásokat  (Kormos, 
1915)  és  új,  sellakos  módszerével  (Hollendonner,  1923)  magas  fokra  fejlesztette 
az  antlirakotómiát.  Csaknem  kizárólag  az  ő munkássága  tette  lehetővé,  hogy  1935-ben 
bekövetkezett  halálakor  az  addig  alig  ismert  magyarországi  felsőpleisztocén  vegetáció- 
történet fontosabb  szakaszaiba  már  mélyebb  bepillantást  nyerjünk.  1935  után  G r e g u s s 
P.  (1936)  és  Sárkány  S.  (1937)  folytatták  a kutatást.  Utóbbi  saját  beágyazásos 
technikát  (kollolith-paraffin)  dolgozott  ki  (Sárkány  — Stieber,  1950)  és  áttért 
a mikrotomos  sorozatmetszésre.  Később  többek  közt  Szalai  I.,  Stieber  J.  és 
Simoncsics  P.  tevékenykedtek  eredményesen  az  anthrakotómiai  vizsgálatokban 
(Szalai,  1949,  Stieber,  1952,  Simoncsics  1955).  1955-ig  8 kutató  20  felső- 
pleisztocén lelőhelyről  kereken  400  db  faszenet  vizsgált  meg.  Az  eredményeket  az  I.  táblá- 
zaton szemléltetem.  Magam  Popovici  (1032)  és  F i e t z (1933)  nyomán  új,  nagytel- 
jesítményű metodikát  dolgoztam  ki,  melynek  lényege  az,  hogy  sztereomikroszkópos  elő- 
vizsgálat után  opaknúkroszkópos  részletes  vizsgálat  következik,  majd  szükség  esetén 
egyes  példányokból  metszetek  készülnek  rendes  mikroszkópos  vizsgálathoz.  E célra  a 
Zeiss  féle  SM  XX  sztereomikroszkópot  és  a Leitz  f.  Ortholux  mikroszkópot  használtam 
Panopak  feltéttel.  A munkát  nagyon  megrövidítő  új  eljárásként  a faszenek  orientációjá- 


310 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


hoz  apró  magvakat  (pl.  Amaranthus  candatus)  használtam  (1.,  2.  ábra).  Az  opak  mik- 
roszkópos vizsgálat  használhatóságát  a 3.,  4.  ábra  mutatja.  A beágyazásos  technikán  is 
lényeges  javításokat  eszközöltem  (Sárkány  — Stieber  1952).  Metszés  előtt 
ugyanis  a felületen  Schweizer-féle  lezáró  oldattal  (Schweizer,  1942)  filmbevonatot 
létesítünk,  mely  lehetővé  teszi  kifogástalan  preparátumok  készítését. 

Az  így  létrejött  vizsgálati  módszer  a feldolgozást  rendkívüli  mértékben  meg- 
gyorsította és  a vizsgálatot  biztosabbá  tette.  E rendszer  birtokában  lehetett  vállalkozni 
arra  a nem  kis  feladatra,  hogy  a Magyarországon  rendelkezésre  álló  felsőpleisztocén  korú 
faszenek  legnagyobb  részét  feldolgozzam.  Munkám  során  40  felsőpleisztocén  lelőhelyről 
kereken  4500  darab  faszenet  vagy  famaradványt  dolgoztam  föl,  amely  az  eddigieknek 
több  mint  tizenegyszerese. 

Fontos  vizsgálati  kérdés  volt  a Larix  és  Picea  xylotómiai  szétválasztása.  100  év 
vonatkozó  irodalmának  és  saját  részletes  quantitatív  mikroszkópi  vizsgálataimnak  alap- 
ján arra  az  eredményre  jutottam,  hogy  a Larix  és  Picea  fája,  különösen  kisméretű  fa- 
széndarabok formájában  mikroszkóposán  nem  különböztethető  meg  egymástól.  Emiatt 
minden  esetben  a Larix  — Picea  kettősnevet  használom,  és  csak  más  körülmények  segít- 
ségével alkalmazok  egyes  esetekben  megkülönböztetést.  Ugyanilyen  problematikus  a 
Pinus  silvestris  és  P.  montana  elválasztása,  ezért  mind  a saját,  mind  a régebbi  adatokra 
a Pinus  silvestris  csoport  megjelölést  használom. 

Vizsgálataim  eredményeképpen  a magyarországi  felsőpleisztocénből  32  fás  ka- 
tegória jelenlétét  állapítottam  meg.  Közülök  13  olyan  kategória  van,  amely  eddig 
e korból  nem  volt  ismeretes.  Ezek  a következők:  Prunus  cf.  mahaleb,  Prunus  cf. 
spinosa,  Prunus  cf.  avium,  Staphylaea  sp.,  Evonymus  sp.,  cf.  Rosa  sp.,  Fagus  cf.  sil- 
vatica,  Carpinus  cf.  betulus,  Acer  cf.  tatricum,  Rhamnus  cf.  catharticus,  Ribes  sp.,  Quer- 
cus  cerris,  Populus  sp.  A régebbi  adatok  közül  viszont  itt  4 kategória  (Pirus,  Alnus, 
Betula,  Pinus  peuce ) hiányzik. 

Régebbi  antlirakotómiai  eredmények  revízióját  is  megkíséreltem.  Közülük  a 
Hollendonner-  és  Sárkán  y-féle  preparátumok  rendelkezésemre  álltak. 
A Subalvuk-barlangból  való  és  Hollendonner  által  Cotinus- nak  határozott  pre- 
parátumok véleményem  szerint  nem  azok,  hanem  a Rhamnus  sp.  maradványai.  A többi 
határozások  revízió  alapján  elfogadhatók,  kivéve  a Larix,  Picea,  Pinus  montana,  Pinus 
rotundata,  Pinus  silvestris  adatokat,  amelyek  helyett,  az  előbbiekben  kifejtett  okok  miatt 
a Larix  — Picea,  illetve  a Pinus  silvestris  csoport  elnevezéseket  használom.  Nem  érthetek 
egyet  azonban  Greguss  P.  1940-ben  tett  kritikájának  zömével,  mely  e határozások 
nagy  részét  tévesnek,  vagy  kétségesnek  minősíti. 

A régebbi  és  a saját  újabb  adatokat  összegezve  megállapíthatjuk,  hogy  Magyar- 
ország  felsőpleisztocénjéből  1957-ben  51  lelőhelyről  ismeretesek  flóraadatok,  csaknem 
5 000  db  faszén  és  kis  részben  famaradvány  alapján.  E lelőhelyek  egy  részén  más  növényi 
maradvány  (pollen,  levél,  stb.)  is  előkerült.  Ezenkívül  kb.  7 lelőhelyről  csak  moha  és 
levélmaradvány  ismert.  A lelőhelyeket  a mellékelt  térképen  tüntetem  fel  (5.  ábra). 

Az  antlirakotómiai  adatok  egybevetése  és  a vonatkozó  magyar  és  külföldi  szak- 
irodalommal  való  összehasonlítása  után  Magyarország  felsőpleisztocén  korú  vegetáció- 
történetére vonatkozóan  is  következtetéseket  teszek.  Magyarország  vegetáció-történe- 
tének szintézisével  természetesen  régebbi  szerzők  is  foglalkoztak.  Közülük  ki  kell  emel- 
nünk Hillebrand  összeállítását  (1935)  és  Z ó 1 y o m i B . régebbi  (1936)  szinté- 
zisét, azonkívül  utalok  Zólyomi  B.  legújabb  részletes  szintézisére  (1953)-  Az 
említett  szerzők  a relatív  kronológiára  a Fenek  — Brückner  — Eberl  — 
S o e r g e 1 — féle  geológiai  rendszert,  az  abszolút  kronológiára  pedig  a Milán- 
kovitcli  M.-Bacsák  Gy.  — féle  csillagászati  rendszert  használták  föl, 
(Milankovitch,  1941,  B picsák,  1955).  Legújabban  a Milankovitch- 


Stieber:  A magyarországi  felsőpleisztocén  vegetáció-történet  . . . 


311 


B a c s á k -féle  kronológiát  F 1 o h n H . kutatásai  nyomán  Kriván  P . fejlesz- 
tette tovább  (1955).  Ezt  az  újabb  rendszert  használtam  föl  adataim  abszolút  krono- 
lógiai helyzetének  meghatározására. 

A fentebb  elmondottakat  figyelembe  véve  a magyarországi  felsőpleisztocén  kor 
vegetáció-történetét  röviden  az  alábbiakban  foglalhatjuk  össze  (II.  táblázat). 


5.  ábra.  Felsőpleisztocén  növénymaradványok  lelőhelyei  Magyarországon  1957-ig.  Jelmagyarázat: 
A ) Régebben  más  szerzőktől  vizsgált  és  szerző  által  feldolgozott  anyagok:  1 . Solymári  barlang,  2.  Subalyuk- 
barlang,  3.  Kambrecht  Kálmán-barlang,  4.  Istállóskői-barlang,  5.  Szeleta-barlang,  6.  Diósgyőri  Tapolca- 
Barlang,  7.  Ságvári  lösz,  8.  Dunaföldvári  lösz,  9.  Siittői  lösz,  10.  Pilisszántói  kőfiilke;  B)  Csak  szerző  által 
feldolgozott  anyagok:  11.  Villányi  lösz,  12.  Tatai  lösz,  13.  Kecskésgallyai-barlang,  14.  Gugger-hegyi  lösz, 
15.  Bivak-barlang,  16.  Kiskevélyi  Mackó-barlang,  17.  Biidöspest-barlang,  18.  Balla-Barlang,  19.  Balla- 
völgyi  sziklaüreg,  20.  Basaharci  lösz,  21.  Zebegényi  lösz,  22.  Szob  — Ipoly-parti  lösz,  23.  Pilisszántó  (ld.: 
10),  2-( . Berva- völgyi -barlang,  25.  Peskő-barlang,  26.  Perpác-barlang,  27.  Petényi-barlang,  28.  Róth  Samu- 
barlaug,  29.  Arnóckői  beszakadt  barlang,  30.  Dömösi  löszpart,  31.  Budakalászi  lösz,  32.  Zalaegerszegi 
lösz,  33.  Százhalombattai  lösz,  34.  Mözsi  lösz-fúrás,  35.  Tiszalöki  fúrás,  36.  Kunszentmiklós,  37.  Szeged- 
Fodortelep,  38.  Kiskunfélegyháza,  39.  Kitrás-major,  40.  Szeged- Anna-kút;  C)  Csak  más  szerzők  által 
vizsgált  anyagok:  41.  Szelim-barlang,  42.  Mélyvölgyi  kőfiilke,  43.  Jankovich-barlang,  44.  Kecskemét, 
45.  Kiskunfélegyháza,  46.  Szeged-Öthalom,  47.  Balatonlovas,  48.  Balatontó  (Szigliget),  49.  Tiszaug,  50. 
Szeged  Botanikus-kert,  51.  Tiszapalkonva,  52.  Újfalu;  D)  Famaradványokat  nem  tartalmazó  lelőhelyek: 
53.  Mezőberény,  54.  Vértesszöllős,  55.  Tímár  és  Szabolcs,  56.  Háromfa,  57.  Budapest  (Thököly-út),  58. 

Kecskemét,  59.  Pécel 

Abb.  5.  Fundorte  von  oberpleistozánen  Pflanzenresten  in  Ungam  bis  1957.  Erklarungen:  A)  Früher 
von  anderen  Verfassern  untersuchte  und  bearbeitete  Materialien:  1.  Solymárer  Höhle,  2.  Subalyuk-Höhle, 
3.  I/ambrecht  Kálmán-Höhle,  4.  Istállóskőer  Höhle,  5.  Szeleta-IIöhle,  6.  Tapolca-Höhle  bei  Diósgyőr,  7. 
Ságvárer  Köss,  8.  D unaf oldva rer  Köss,  9.  Süttőer  Köss,  10.  Felsnische  von  Pilisszántó;  B)  Nur  vöm  Verfasser 
des  vorliegenden  Aufsatzes  bearbeitete  Funde:  11.  Villányer  Köss,  12.  Tataer  Köss,  13.  Kecskésgallyaer 
Höhle,  14.  Köss  vöm  Guggerberg,  15.  Bivak-Höhle,  16.  Mackó-Höhle  von  Kiskevély,  17.  Biidöspest-Höhle, 
18.  Balla-Höhle,  19.  Felsnische  von  Ballavölgy,  20.  Basaharcer  Köss,  21.  Zebegényer  Köss,  22.  Köss  vöm 
Ipoly  — Ufer  bei  Szob,  23.  Pilisszántó  (siehe:  10),  24.  Höhle  vöm  Berva-Tal,  25.  Peskő-Höhle,  26.  Perpác- 
Ilöhle,  27.  Petényi-Höhle,  28.  Róth  Samu-Höhle,  29.  Eingestiirzte  Höhle  von  Amóckő,  30.  Dömöser 
Kössufer,  31.  Budakalászer  Köss,  32.  Zalaegerszeger  Köss,  33.  Szászhalombattaer  Köss,  34.  Kössbohrung 
bei  Mözs,  35.  Bohrung  von  Tiszalök,  36.  Kunszentmiklós,  37.  Szeged-Fodortelep.  38.  Kiskunfélegyháza, 
39.  Kiírás- Meierhof,  40.  Anna-Brunnen  in  Szeged;  C)  Nur  von  anderen  Verfassern  analysierte  Funde: 
41.  Szelim-Höhle,  42.  Felsnische  vöm  Mély-Tal,  43.  Jankovich-Höhle,  44.  Kecskemét,  45.  Kiskunfélegy- 
háza, 46.  Szeged-Öthalom,  47.  Balatonlovas,  48.  Balatontó  (Szigliget),  49.  Tiszaug,  50.  Szeged,  Botanischer 
Garten,  51.  Tiszapalkonva,  52.  Újfalu;  D)  Fundorte  ohne  Holzreste:  53.  Mezőberény,  54.  Vértesszöllős,  55. 

Tímár  und  Szabolcs,  56.  Háromfa,  57.  Budapest  (Thököly  Strasse),  58.  Kecskemét,  59.  Pécel 


312 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


A rissi x — rissi,  interstadiálisban,  vagy  magában  a rissi  szakaszban  már  kiterjedt 
tűlevelű  erdők  éltek,  melyekben  a Pinus  silvestris  és  a Larix  — Picea  uralkodott,  mellettük 
időnként  Taxus  fordult  elő.  Valószínű,  hogy  a rissi  szakaszban  a.  Pinus  cembra  is  megvolt 
már  Magyarországon. 

A rissi  szakaszt  követő  50  — 60000  éves  rissi-würmi  interglaciális  vegetáció-törté- 
netének legnagyobb  részéről  semmit  sem  tudunk.  Az  itt-ott  előkerült  Celtis  australis  ma- 
radványok arra  utalnak,  hogy  e kor  egyes  szakaszaiban  a mainál  melegebb  klíma  lehe- 
tett. 

Az  interglaciális  végén  (II.  táblázat,  i/a)  a mainál  határozottan  melegebb  klíma 
volt,  s ez  elsősorban  enyhébb  télben  mutatkozott.  A csapadék  mennyisége  valószínűleg  a 
maival  egyezett.  Ez  időben  Magyarországot  nagy  kiterjedésű  többszintű  lombos  vegyes 
erdők  borították,  melyekben  sok  fa-faj,  így  Quercus,  Carpinus,  Acer,  Fraxinus,  Celtis 
australis,  Populus,  stb.  fajok  éltek.  A déli  lejtőkön  Quercus  pubescensből,  Fraxinus  ornus- 
ból  és  Celtis  australisbol  álló  vegetáció  tenyészett.  Noha  konkrét  adatunk  nincs  rá, 
mégis  feltételezhetjük  az  Acer  monspessulanum  jelenlétét  is  (a  Celtis  alapján)  és  bár 
eddig  semmi  nyoma  nem  került  elő,  N e m e j c biztos  szlovákiai  adata  alapján 
(1928)  a Cotinus  coggygria-ét  is.  Mind  itt,  mind  pedig  az  egyéb  termőhelyek 
lombos  vegyes  eredeiben  gazdag  cserjeszint  alakult  ki,  Cornus,  Corylus,  Crataegus, 
Prunus  spinosa,  Rhamnus,  stb  fajokkal.  Feltételezésem  szerint  ezen  idő  alatt  az 
Alföldön  helyenként  klimatikus  sztyeppek  (puszta)  voltak,  sőt  a futóhomok- 
képződés lehetősége  is  fennállt.  Ezen  időszakasz  második  felében  az  évi  csapadék 
mennyisége  erősen  megnőtt,  és  a mainál  lényegesen  több  volt,  a hőmérséklet  külö- 
nösebb változása  nélkül.  A téli  félévben  azonban  legalább  2 — 3 hónapig  hideg  vegetációs 
szünetnek  kellett  lennie.  Ebben  az  időben  az  erdők  igen  nagy  területen  terjedtek  el,  a 
száraz  sztyepp-puszta  vidék  minimálisra  csökkent,  esetleg  meg  is  szűnt,  az  elmocsaraso- 
dott  területek  pedig  kiterjedtek  (ez  utóbbi  tétel  egyelőre  csak  feltételezés,  mert  a rissi- 
würmi-végi  mocsárvilágnak  eddig  semmi  nyomát  nem  találtuk  meg).  Ugyanekkor  meg- 
jelentek a Fagus  és  az  Abies,  mint  jelzői  a klíma  határozottan  óceánikusabb  voltának; 
továbbá  a magasabb  hegyek  és  északi  lejtőkön  a Picea,  az  alacsonyabb  hegyeken  és  a 
déli  lejtőkön  a Pinus  silvestris,  valószínűleg  sem  a Picea,  sem  a Pinus  silvestris  hazai  el- 
terjedési területén  nem  hiányoztak  a lombosfák.  Ez  a klíma  kb.  megfelel  a Köppen- 
féle  Cfa  típusnak,  és  a Trewartha  -féle  mediterrán,  vagy  száraz  nyarú  szubtró- 
pusi éghajlatnak  (Trewartha,  1937). 

Az  előbbihez  közvetlenül  csatlakozó  időszakban  (II.  táblázat,  i/b.)  az  éghajlat 
kontinentálisabbá  és  a mainál  hűvösebbé  vált,  de  a csapadék  mennyisége  nem  volt  ki- 
sebb a mainál.  A napfényes  napok  száma  a mostaninál  kevesebb  lehetett.  A fenyőerdők 
erősen  kiterjedtek,  s a lomboserdők  visszaszorultak.  Előbbiek  közt  a Picea  jutott  uralomra, 
a Pinus  silvestris  viszont  kevesebb  lett,  de  valószínű,  hogy  fenyveseink  között  kis  szám- 
ban a Larix  is  megjelenhetett  az  időszak  vége  felé.  Előfordult,  még  a Fagus  és  Taxus  is, 
a hegyvidéken  az  alsóbb  erdőzónában.  Ugyanitt  és  a síkságon  Quercus  robur-.Tilia  cor- 
data-  és  Ulmus  campestris-e rdők  lehettek.  A magasabb  hegyekben  és  a síkságokon  a 
Pinus  montana  is  jelen  lehetett.  A vegetáció  szünet  periódusa  4 — 5 hónapra  növekedett. 
A Celtis  australis  a többi  termofil  elemekkel  (Cotinus,  Quercus  pubescens,  Acer  monspessu- 
lanum stb.)  együtt  kipusztult. 

Az  éghajlati  tényezők  további  változása  során  hideg  kontinentális  klíma  jött 
létre  (II.  tábl.  2.),  mely  a würmi1  eljegesedés  maximumával  esett  egybe  (Bacsák 
szerint  117  000 — 100  400;  időtartam  16  600  év).  Ezzel  kezdődik  a tulajdonképpeni  wünni 
szakasz  vegetáció-története,  mely  kereken  100  000  éven  át  tartott,  s melynek  során  a 
hideg  kontinentális,  szubartikus  jellegű  klíma  négyszer  tért  vissza:  először  az  említett 
időpontban,  másodszor  (II.  táblázat,  4.),  a szolaris  wümiij — wünni,  interstadiális 


A wiirm  vegetáció-szakaszai  az  anthrakotómiai  eredmények  tükrében 
Vegetationsperioden  dér  W ürm-Vereisung  in  Ungarn  im  Spiegel  dér  antlirakotomischen  Ergebnisse  bis  1957 


- _ II.  táblásat  — Tabelle  II 

A vegetáció-szakasz 
sorszáma  és  a 
hozzátartozó  lelő- 
helyeknek az  5.  ábrán 
feltüntetett  száma 
Lauíende  Nummcr 
dér  Vegetations- 
pcriodc  und  dic  dér 
cntsprcchcnden 
Fundorte  wic  in 
Abb.  5 

.2 

£ 

<3 

j Prunus  mabalcb 

a 

I 

a 

| 

| 

j 

«3 
= c 
E 

<3 

j 

5 

g 

I 

3 

I 

3 

& 

<3 

3 

a 

£ 

3 

3 

< 

I 

3 

| 

j 

8 

2 

1 

a 

.a 

H 

1 

I 

I 

3 

1 

1 

i 

b 

1 

1 

a 

| 

i 

1 

s 

3 

1 

I 

! 

8 

s 

■< 

i 

1 

& 

I 

Í 

1 

I 

? 

1 

g 

! 

g 

1 

1 

1 

í 

1 

8 

8.  6.  7.  8.  9.  20.  ax. 

22.  24.  26.  28.  30. 
46. 

6.  5.  6.  16.  43. 

5.  4.  5.  28.  47. 

4-  4-  45. 

3.  2.  3.  4.  12.  29. 

45- 

a.  a.  3.  4. 

i/ó  a.  3. 

x/«  a.  3.  13. 

»3 

8 

- 

■ 

• 

■ 

3 

1 

16 

6 

6 

• 

• 

3 

3 

3 

• 

53 

>5 

9 

+ 

3 

1 

5 

+ 

+ 

3 

*5 

37 

7 

8 

3 

+ 

♦ 

* 

658 

5 

104 
* 3 

25 

81 

69 

6 

+ 

' 

331 

54 

64 

ö3 

367 

57 

+ 

95 

*95 

69 

*3 

97 

46 

97 

60 

215 

300 

824 

208 

1x13 

*50 

60 

284 

313 

4<>3 

*33 

Összesen:  3831 


S t i eb  e r:  A magyarországi  felsöpleisztocén  vegetáció-történet  . . . 


313 


nagy  szubtrópusi  kilengésének  végén  és  a rákövetkező  antiglaciális  elején  (88  200 — •' 
80  800;  időtartam:  7 400  év),  harmadszor  (II.  táblázat,  6)  a würmi2  stadiális  „maxi- 
muma” idején  ( = a W2  szolaris  glaciális  eljegesedett  része,  és  a következő  szolaris  szub- 
arktikus  időszak:  72  700  — 57  200;  időtartam:  15  500  év),  negyedszer  (II.  táblázat,  8) 
pedig  a szolaris  würmi3  glaciális  és  a rákövetkező  szubarktikus  időben  (26  900  — 16  300; 
időtartam:  10  600  év). 

Miután  a négy  szakasz  vegetációja  és  következésképpen  éghajlata  hasonló  lehe- 
tett, azért  mind  a négyet  együtt  is  tárgyalhatjuk.  A klíma  rendkívül  hideg  és  kontinen- 
tális volt,  a vegetációs  időszak  mindössze  3 — 4 hónap,  a csapadék  csekély,  a hegyvidé- 
ken is  max.  500  mm  Ennek  következtében  a napfényes  napok  száma  megnövekedett 
és  a mainál  sokkal  több  volt.  A júliusi  középhőmérséklet  -f-io°  C-on  felül  a januári 
—10 150  C-on  alul  lehetett,  az  évi  középhőmérsékletet  o°-nál  alacsonyabbnak  tételez- 

hetjük fel.  A magassági  erdőhatár  elérte  a legmagasabb  hegyek  csúcsát.  A hegyeket  tű- 
levelű erdők  borították,  Pinus  cembra  dominanciával.  Az  alacsonyabb  hegyvidéken  és  a 
síkságok  vagy  dombvidékek  nagy  részén  is  Pinus  cembra  élt,  azonkívül  sok  Larix  és 
Pinus  silvestris  is.  A Picea  és  valószínűleg  a Pinus  montana  is,  meglehetősen  háttérbe 
szorulhattak,  s csak  topográfiailag  kedvezőbb  kis  helyeken  (vízfolyásos  helyek,  északi 
völgyek)  élhettek  meg.  Ez  a hideg  kontinentális  fényigényes  fák  időszaka.  Noha  a lom- 
boserdők országos  viszonylatban  eltűntek,  még  sem  gondolhatunk  a lombosfák  teljes 
hiányára,  mert  feltételezésünk  és  adataink  szerint  a Quercus  robur  és  az  Acer  sp.  (talán 
Acer  platanoides ),  és  esetleg  Sorbus  sp.  mint  reliktumok  éltek  kedvezőbb  helyeken,  sőt  az 
első  esetben  (II.  táblázat,  2)  még  -Fagws-adatunk  is  van  (középhegységi  vagy  domb- 
vidéki völgyekben,  talán  a Piceával  együtt?  annak  védelme  alatt?).  Ez  mindenesetre 
arra  figyelmeztet,  hogy  nem  szabad  ezt  a klímát  minden  további  nélkül  azonosítani  a 
mai  Szibériában  uralkodó  szubarktikus  klímával,  mert  attól  olyan  klimatikus  eltérések 
állhatták  fönn,  amelyeket  ma  még  nem  ismerünk.  Mindazonáltal  ez  a klíma  az  Észak  - 
Szibériában  ma  uralkodó  kontinentális  klímához  állt  legközelebb,  és  többé-kevésbbé 
megfelel  a Koppén  -féle  Dfc-típusnak  ésaTrewartha  -féle  szubarktikus  éghajlat- 
nak (Trewartha,  1937).  Az  erdők  elsősorban  a hegyvidékeken  voltak  (többé- 
kevésbbé  zárt  erdők)  és  részben  a dombvidékeken  és  a síkságokon  is.  A dombvidék 
és  a síkság  nagy  része  fátlan,  hideg  kontinentális  sztyepp,  tundra  vagy  növényzet  nél- 
küli löszpuszta  volt,  állandó  jellegzetes  löszképződéssel.  A löszpusztáknak  és  az  erdő- 
területeknek csak  a területi  aránya  volt  többé-kevésbbé  állandó,  de  a területhatárok  vál- 
toztak, s a fás  növényzet  és  a fátlan  löszpuszták  állandó  harca  következett  be.  Egyes 
területeken  az  erdő  sok  évtizeden  át  uralkodott,  míg  egy  erősebb  löszhullás  elpusztította, 
másutt  meg  löszterületek  újra  fásodtak. 

A Magyarországgal  szomszédos  területeken  a különböző  szerzők  nemcsak  feltéte- 
lezik, hanem  (főként  az  anthrakotómusok)  nagyon  sok  konkrét  adattal  be  is  bizonyították, 
hogy  a glaciális  szakaszok  alatt  ott  fás  növényzet  és  erdő  élt.  Ugyanekkor  Közép-  és 
Nyugat-Európa  jégmentes  területein  legnagyobbrészt  fátlan  tundra  volt,  Dryas  vege- 
tációval. A sok  kutatás  eredménye  közül  az  a közös  megállapítás  emelkedik  ki,  hogy  a 
Pinus  silvestris  ezen  időszak  alatt  általánosan  elterjedt  volt.  Kiterjedt  a Cseh  — Morva 
medencére,  a Kárpátok  teljes  vonulatára,  ezen  belül  Erdélyre  is,  továbbá  a Volhiniai  — 
Podoliai-hátságra.  Hasonló  elterjedésű  volt,  de  alárendeltebb  szereppel  a Picea,  és  való- 
színűleg ugyanezen  a területen  nagy  szerepet  játszott  a Pinus  cembra  is.  Ezeken  kívül 
Podóliában  az  Abies  (Abies  sibirica  ? ) élt,  Erdélyben,  Szlovákiában  és  Csehországban 
még  lombosfák  is  (főképpen  Quercus ).  A magyarországi  vegetációról  fentebb  már  szól- 
tunk, s itt  csak  megemlítjük,  hogy  a felsorolt  kutatások  és  eredmények  nagyon  jól  alá- 
támasztják az  erre  vonatkozó  összes  megállapításainkat.  Ezt  bizonyítják  a magyaror- 
szági löszleletek  (Süttő,  Százhalombatta,  Dunaföldvár,  Ságvár  stb.)  is.  E löszleletek 


5 Földtani  Közlöny 


314 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


ugyanis  sokszor  több  szintben  helyezkedtek  el  a löszben  az  eltemetett  talajrétegek  kö- 
zött. 

A négy  hideg  kontinentális  szubarktikus  klímaszakasz  vegetációjában  mai  is- 
mereteink szerint  némi  különbséget  mutathatunk  ki.  így  az  első  (II.  táblázat,  2.)  és 
második  (II.  táblázat,  4.)  szakaszra  jellemző  a Bükk-hegység  déli  részén  a Pinus  cembra, 
északi  részén  a Larix  — Picea  (valószínűleg  a Larix ) uralma.  Ugyanakkor  a reliktumként 
jelentkező  lombosfák  között  egészen  kis  százalékban  a Fagus  is  előfordul  (ez  valószínűleg 
a szakasz  elejéről  származhat).  A harmadik  (II.  táblázat,  6.)  szakaszra  eléggé  jellemző 
a Larix  — Picea  dominanciája.  A negyedik  (II.  táblázat,  8.)  szakasz  vegetáció-földrajzát 
az  előzőkhöz  képest  valamivel  jobban  ismerjük,  mert  több  helyről  állnak  adatok  rendel- 
kezésre. Ebben  az  időben  Magyarország  északi  részén,  a hegyvidéken  a Larix  — Picea,  az 
Alföldön  és  Dunántúlon  a Pinus  silvestris  és  Pinus  cembra  lehetett  az  uralkodó.  Magyar- 
ország  déli  határán  Abies  is  (Abies  sibirica?)  volt.  Hangsúlyozni  kell  azonban,  hogy 
(az  Abies- tői  eltekintve)  minden  kimutatott  kategória  mindenütt  megtalálható  volt. 
Salix  sp.  a második  és  a negyedik  szakaszból  volt  kimutatható,  valószínű  azonban, 
hogy  mind  a négy  szakaszban  megvolt.  Az  elmondott  különbségek  a nyert  anthrakotómiai 
adatokon  alapulnak,  de  nem  biztos,  hogy  azok  valódi  különbségeknek  számítanak. 

A négy  hideg  kontinentális  szakasz  közé  három  enyhébb  klímaszakasz  (II.  táb- 
lázat, 3.,  5.,  7.)  tartozik,  melyek  lombosfákkal  jellemzettek.  Mind  a háromban  azonban 
bebizonyosodott  a tűlevelűek  állandó  jelenléte.  A tűlevelűek  közül  az  első  (II.  táblázat,  3.) 
szakaszban  a Larix  — Picea,  a másik  kettőben  a Pinus  silvestris  az  uralkodó.  Jellemző 
még  az  első  szakaszra  a Fagus  jelentős  szerepe  Abies- szel  és  Taxus-ssü]  e kategóriák  a 
többiből  hiányoznak  (csak  a Taxus  tűnik  fel  a harmadik  szakaszban).  Ez  a jelenség  az 
első  szakasz  határozott  oceánikusabb  jellegére  utal  a Larix  — Picea-viü  együtt,  mely 
kategória-párból  ezen  az  alapon  a Picea -r a következtethetünk,  s így  a Picea  erdők  ebben 
a szakaszban  nagyon  elterjedtek  lehettek,  valószínűleg  a hegyvidéken,  s alattuk  volt 
található  egy  jól  kifejlett  Fagus  — Abies-öv,  mely  alatt  a Quercus-öv  következett.  En- 
nek a fázisnak  a vegetációs  képe  nagyon  hasonlított  a maihoz,  azzal  a különbséggel,  hogy 
a magassági  övezethatárok  a mainál  néhány  száz  méterrel  lejjebb  húzódtak.  A lombosfák 
közül  kiemeljük  még  a Carpinus- 1 és  Fraxinus- 1,  a cserjék  közül  a Cornus-t,  Staphylaea-t 
és  Prunus  cf.  spinosa- 1.  Ezidőben  az  Alföldön  és  részben  a hegyvidéken  is  kiterjedt  láp- 
vidék lehetett,  jól  fejlett  mohaszinttel.  A mohák  közül  a Scorpidium  scorpioides  és  a 
Drepanocladus  exannulatus  valószínűleg  más  mohákkal  együtt  hatahnas  területeket 
borított. 

A második  szakaszból  (II.  táblázat,  5.)  a Fagus  és  Abies  már  hiányzott,  a fenyők 
között  is  már  a Pinus  silvestris  volt  az  uralkodó.  A klíma  az  előzőnél  kontinentálisabb 
volt.  A Carpinus  itt  is  megvolt,  azonkívül  Quercus,  Acer  és  Fraxinus  is  szerepeltek,  a 
cserjeszintben  Cornus  és  Prunus. 

A harmadik  szakaszt  (II.  táblázat,  7.)  a Quercus,  Carpinus,  Fraxinus  és  Acer 
fajokon  kívül  a Corylus  és  a Prunus-iélék.  jelenléte  jellemzi.  Ez  utóbbi  szakasz  vegetációs 
képét  a következőkben  vázolhatjuk.  A hegyvidék  magasabb  részein  Pinus  silvestris  és 
Larix  — - Picea- ból  álló  lieliofil  tűlevelű  kontinentális  tajga  uralkodott.  A déli  karbonátos 
lejtőkön  és  az  alacsonyabb  hegy-  és  dombvidéken  viszont  gyér  záródású  lombos  és  tű- 
levelű vegyes  erdők  tenyésztek,  melyeket  kiterjedt  ritkás  bozótosok  szakítottak  meg. 
A dombvidék  nagy  részén  és  az  Alföldön  klimatikus  sztyepp  uralkodott.  A mocsár-  és 
lápvidék  teljesen  megszűnt,  vagy  minimális  területekre  korlátozódott.  A három  sza- 
kasz közül  ez  volt  a leginkább  csapadékszegény  és  talán  a legkontinentálisabb,  a hőmér- 
séklet azonban  nem  volt  túl  alacsony. 

Ha  a kimutatott  würmi  vegetáció-történeti  szakaszainkat  összehasonlítjuk 
Milankovitch  (p  =45°-ra  számított  nyári  sugárzásgörbéjének  wünni-re  eső  ré- 


Slieber:  A magyarországi  felsőpleisztocén  vegetáció-történet  . . . 


315 


szével  (Milankovitch,  1941,  p.  608),  akkor  azt  tapasztaljuk,  hogy  a négy  hideg 
kontinentális  szakasznak  a görbe  négy  mélypontja  (würmi1(  würmi!  — würmi2,  würmi2, 
würmi  3),  a három  közbeeső  szakasznak  pedig  a három  tetőzési  pontja  (wiinni]  utáni, 
würxni2  előtti,  és  würmi2  — würmi3)  felel  meg.  Ez  a tagolódás  99  = i5°-nál  még  jobban 
élesedik,  cp  = 75°-nál  azonban  elmosódik.  Az  összehasonlításra  azért  használtam  az  eredeti 
Milankovitch  -féle  görbéket,  és  nem  a Bacsák  - és  Kriván  -féléket,  mert 
vegetáció-történeti  szempontból  sokkai  célszerűbb  a 0 pontként  nem  a „diluviális  átlag”- 
ot  (mint  az  Bacsák  és  Kriván  tették),  hanem  (Milankovitch  nyomán) 
az  i8oo-ss  állapotot  választani. 

Az  utóbbi  szakasz  különben  számításom  szerint  a szoláris  würmi  2 — würmi3 
időszakra  esik.  Ezt  a megállapításomat  a külföldi,  hasonló  jellegű  eredmények  is  megerő- 
sítik. Ezzel  kapcsolatban  tévesnek  kell  minősítenem  H i 1 1 e b r a n d felfogását,  amely 
szerint  a „Magdalenien”  kor  hármas  tagozódása  Pinus  montana  vegetációval  kezdődik  és 
lombosfa  vegetációval  végződik.  Ez  a megállapítás  ugyanis  az  előzőkben  már  helyte- 
lennek nyilvánított  bizonyítási  eljárás  és  az  anthrakotómia  önállósulásának  a következ- 
ménye. Ha  a már  említett  pilisszántói  adatkomplexhez  hozzávesszük  azt,  hogy  a basa- 
harci Larix  — Picea  faszénanyag  talajzónájából  teljesen  hiányzott  a rénszarvascsont, 
míg  a fölötte  és  alatta  levő  löszrétegekben  gyakori  volt;  a Peskő-barlang  (Egertől  északra) 
magdaleni-korú  tűlevelű  vegetációja  barlangi  medvecsontmentes  rétegből  került  elő, 
továbbá  figyelembe  vesszük  a Balla-barlangi  (Egertől  északra)  rénszarvas-lombosfa 
együttest,  akkor  ezen  adatkomplexusok  együttes  elemzése  és  annak  aHillebrand- 
féle  véleménnyel  való  egybevetése  határozottan  az  említett  felfogás  ellen  szól. 

Az  elmondottakból  következik,  hogy  Magyarországon  a würmi  szakaszban  ál- 
landóan élt  erdő.  A hideg  kontinentális  szubarktikus  szakaszokban  azonban  a lombos 
erdők  kipusztultak,  csak  a Quercus  cf.  robur,  és  az  Acer  cf.  platonoides  és  esetleg  a Sorbus 
sp.  maradhattak  meg  reliktumként.  A ma  Magyarországon  nem  élő  termofil  fák  a würmi 
szakasz  elején  pusztultak  ki.  A többi  termofil  fa  a würmi  szakasz  enyhébb  részeiben 
esetenként  visszatérhetett,  s azután  újra  kipusztult.  Jégkori  reliktumnak  tekinthetők 
ma  egyes  tűlevelű  erdők,  jégkor  előttinek  (rissi-würmi-korúnak)  csak  a Quercus  és  Acer, 
ezeknek  mai  elterjedése  azonban  nem  reliktum-jellegű. 

A felsőpleisztocén  lezárását  jelenti  a würmi  utáni  későglaciális  kor  vegetáció- 
története  és  a pcsztglaciális  vegetáció-történet  kezdete.  E szakasz  részletesebb  tárgyalá- 
sára és  ekmzéséie  nézve  utalunk  Zólyomi  munkájára  (1953).  Itt  csak  megemlítjük, 
hegy  anthraketemiai  adataink  alapján  feltételezzük,  hogy  a későglaeiális  végén,  ill.  a 
preboreálisban  bekövetkezett  lomboserdő-invázió  először  a hegyvidéki  és  síksági  feny- 
vesek közé  ékelődött,  innen  kiterjedve,  a fontosabb  erdőalkotó  fenyők  legnagyobb  ré- 
szét a hegyekben  fölfelé  szorította,  ahol  először  a Pinus  cembra  (konkurrencia-képességét 
nem  csak  a lombos,  hanem  a többi  fenyőfával  szemben  is  elvesztvén)  pusztult  ki,  majd  a 
Larix  és  a Pinus  silvestris,  s ezeket  követte  végülis  a Picea.  Az  alacsonyabb  dombvidék- 
ről az  amúgy  is  kevés  Larix  — Picea  hamar  kipusztulhatott,  s ezt  követte  talán  a Pinus 
cembra.  A Pinus  cembra  alföldi  kihalásának  oka  nem  annyira  a konkurrenciában,  hanem 
inkább  klimatikus  tényezőkben  keresendő.  Legtovább  tartotta  magát  a tág  ökológiai 
igényű  Pinus  silvestris,  melynek  Magyarországon  ma  is  meglévő  állományai  jégkori 
reliktumnak  tekinthetők. 

A legmodernebb  osztrák,  cseh,  német,  lengyel,  szovjet  és  román  kutatások  és 
megállapítások,  és  a saját  eredményeim  összehasonlítása  és  egybevetése  alapján  feltételez- 
hetjük, hógy  Magyarország  vegetációja  a felsőpleisztocén  folyamán  több  ízben  közvet- 
lenül növényföldrajzi  kapcsolatba  került  a nyugat -szibériai  vegetációval  északkeleti 
irányban,  a középorosz  területen  és  Podolián  keresztül.  E kapcsolat  képviselői  a Larix  — 
Picea,  Pinus  cembra  és  talán  a Pinus  silvestris  is.  Amennyiben  ez  a kapcsolat  megszakadt. 


5* 


316 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


akkor  a Kárpátok,  ill.  a Magyar  Középhegység  és  Erdély  a szibériai  eredetű  fás  vegetáció 
hatalmas  refugiumaiként,  illetve  exklávéiként  szerepeltek.  A fás  vegetációnak  a Kauká- 
zussal való  közvetlen  kapcsolata  a würmi  szakasz  folyamán  már  nehezebben  képzelhető 
el,  mert  a közbenlevő  területet  eléggé  állandó  jellegű  kontinentális  sztyepp  foglalta  el. 
Ilyen  kapcsolat  esetleg  a rissi-würmi  interglaciális  végén  (II.  táblázat,  x/b.)  következett 
be,  de  korántsem  olyan  kifejlődésben,  mint  a szibériai.  A termofil  vegetáció  (Celtis, 
Cotinns,  stb.)  Magyarországra  a klímaváltozások  alkalmával  közvetlenül  délről,  vagy 
délkeletről,  a Balkánról  vándorolt  be,  s az  újbóli  változások  esetén  Magyarországon 
kipusztult,  s ez  az  egyes  fajok  areájának  jelentős  összeszűk ülését  eredményezte  a Bal- 
kánon, annyival  is  inkább,  mert  a Balkán  magasabb  hegységeit  egyrészt  saját  tűlevelű 
vegetációja,  másrészt  a kontinentális  tűlevelű  vegetáció  borította,  mely  utóbbi  az  előbbi- 
vel keveredett.  Az  óceáni  elemek  ( Fagus,  Abies,  Carpinus ) főleg  ugyancsak  a Balkánról, 
annak  hegységeiből  áramlottak  be  a würmi  szakasz  folyamán,  a rissi-würmi  interglaciális 
végén  azonban  valószínűleg  közvetlen  kapcsolat  alakulhatott  ki  az  atlanti  vidékkel, 
az  Alpok  északi  előhegységei  mentén.  A kontinentálisabb  klímajellegű  lombosfák  (Quer- 
cus,  Acer,  Tilia  cordata,  Ulmns  campestris)  areájának  központja  a würmi  szakasz  alatt 
sokszor  Magyarország  lehetett,  s innen  áramlottak  egyrészt  északra,  a hatalmas  lengyel 
és  középorosz  területek  felé,  másrészt  a hideg  kontinentális  klímaszakaszok  alatt  Magyar- 
országtól  délre  húzódtak,  egyesek  azonban  ez  időkben  is  refugiumként  megmaradtak. 


IRODALOM  — RITERATUR 


Bacsák,  Gy.  (1955):  Pliozán-  und  Pleistozánzeitalter  im  I,ieht  dér  Himmelsmechanik.  Acta 
Geol.  3/4.  p.  305  — 343.  — Deininger  E.  (1891):  Adatok  kultúrnövényeink  történetéhez.  A lengyeli 
őskori  telep  növény  marad  ványai.  A keszthelyi  m.  kir.  gazd.  tanint.  1891-i  évkönyve.  Nagykanizsa.  — 
F i e t z,  A.  (1933):  Práhistorische  Pflanzenreste  aus  dér  Umgebung  von  Máhrisch-Neustadt.  Beitr.  z. 
Bioi.  d.  Pflauzeu.  21,  p.  2x1.  — Fleissig,  J.  — Kormos  T.  (1934):  Die  áltesten  Menschenspuren  in 
Ungarn.  Dolgozatok  a M.  Kir.  Ferenc  J.  Tud.  Egy.  Arch.  Iut. -bői.  9 — 10.  p.  24  — 29.  — Gaál  1.(1936): 
Hollendonner  Ferenc  emlékezete.  Barlangvilág  6/1  —2.  Klnv.  p.  1-10,  - Gaál,  I.  (1941):  Das  Kiima  des 
ungarischen  Mousterien  im  .Spiegel  seiner  Fauna.  Ann.  Hist.  Nat.  Mus.  Nat.  Hung.  34.,  pars.  Mineral.  p. 
31  — 55.  — Greguss  P.  (1936):  Az  első  alföldi  paleolit-lelet  faszén  maradványai.  Dolgozatok  a M.  Kir. 
Ferenc  J.  Tud.  Egy.  Arch.  Int. -bői.  r2/i  — 2,  Klny.  p.1-19.  -.Greguss  P.  (1940):  Kritikai  megjegyzé- 
sek a magyarországi  prehisztorikus  faszenek  meghatározásaira.  Bot.  Közi.  37.  p.  189  — 195.  — Hille- 
b ra  n d j.  (1935):  Die  áltere  Steinzeit  Ungarns.  Arch.  Hung.  17.  p.  7 — 4X.  — Hollendonner  F. 
(x9i3):  A fenyőfélék  fájának  összehasonlító  szövettana.  Budapest.  — Hollendonner,  F.  (1923): 
Einbettung  von  Holzkohle  in  Schellack.  Mikrokosmos  16/7,  p.  126.  — Hollendonner  F.  (1926): 
A magyarországi  praehistorikus  fák  és  faszenek  mikroszkópos  vizsgálata.  Math.  Term.  tud.  Ért.  42.  p. 
204  — 207.  — H ollendonner  F.  (1938):  A fosszilis  faszenek  vizsgálata.  In:  Bartucz,  etc.:  A cserépfalui 
Mussolini-barlang  (Subalyuk).  Geol.  Hung.  Ser.  Palaeont.  14.  — K.  ríván,  P.  (1955):  Die  klimatische 
Gliederung  des  mitteleuropáischen  Pleistozáns.  Acta.  Geol.  3/4  p.  357  — 382.  — Milankovitch,  M. 
(1941):  Kanon  dér  Erdbestrahlung.  Belgrad.  — M o 1 1 1,  M.  (1942):  Einige  Betrachtungen  iiber  das  Kiima 
des  Ungarischen  Mousterien  im  Spiegel  seiner  Fauna.  Ann.  Hist.  Nat.  Mus.  Nat.  Hung.,  35.  Pars.  Miller., 
p.  1 19— 129.  — N e m e j c,  F.  (1928):  Palaeobotanical  investigation  in  the  travertinc  -complex  around 
the  viliágé  of  Lucky  near  Ruzoinberok  in  Slovakia.  B.  Intemat.  Ac.  Sci.  Bohémé.  Klny.  1 — 19.  — Popo- 
v i c i,  R.  (1932):  Untersuchung  Práhistorischer  Nadelholzkohlen  Nord-Bessarabiens.  B.  Fac.  Stiint. 
Cernauti.  5/2,  p.  260  — 266.  — Roth  S.  (1881):  Az  Ó-Ruzsini  barlangok,  Term.  Tud.  Közi.  13,  p.  49  — 65.  — 
Rubner  K.  (1953):  Die  Pflanzengeographischen  Grundlagen  des  Waldbaues.  Berlin.  — Sárkány  S. 
(1937):  Új  módszer  anthrakotomiai  vizsgálatokhoz.  Bot.  Közi.  34.  p.  150  — 153.  — S á r k á n y S.  — S t i e- 
ber  J.  (1950):  A Szelim-barlang  újabb  faszénmaradványainak  anthrakotomiai  vizsgálata.  Bp.  Tud.  Egy. 
Bioi.  Int.  Évk.  1.  p.  32  — 37.  — .Sárkány,  S.  — S t i e b e r,  J.  (1952):  Anthrakotomische  Untersuchung 
dér  bei  Tószeg  ausgegrabenen  Holzkohlenreste.  Acta  Arch.  Acad.  Sci.  Hung.  2/1  — 3,  p.  125  — 136.  — 
Schweizer,  G.  (1942):  Universal-Schnellfarbemethode  fúr  Kern-  und  Chromosomenuntersuchungen 
bei  Pflanze  und  Tier.  Jena.  — Simoncsics,  P.  (1955):  Investigation  of  charcoal  remains  of  the 
pataeolitic  limait  pine  of  Balatonlovas.  Acta  Arch.  5.  p.  293  — 295.  — LU-Hiep,  Pl.  (1952):  A iTpaKOTOMH- 
aecKHe  h KcmiorovumecKue  nccjieuoBaHna.  Ann.  Hist.  Nat.  Mus.  Nat.  Hung.  S.  N.  2.  p.  261  — 278.  —Szá- 
lai I.  (1949):  A tiszapalkonyai  interglaciális  famaradványok  xvlotomiája.  Borbásia.  9/3  — 5.  p.  3 — 9-  — 
Trewartha,  G.  T.  (1937):  An  inlroduction  to  weather  and  climate.  N.  Y.  — London.  — Zólyomi 
B.  (1936):  Történeti  növényföldrajzi  kutatások,  in:  Gombocz  E.:  A magyar  botanika  története.  Bp.  p. 
609  — 627.  — Zólyomi,  B.  (1953):  Entwicklunsgeschichte  dér  Vegetation  Ungarns  seit  dem  letzten 
Interglazial.  Acta  Bioi.  Acad.  Sci.  Hung.  4/3  — 4,  p.  367  — 430. 


S t i e b e r : A magyarországi  felsöpleisztocén  vegetáció-történet  . . . 


317 


Oberpleistozane  Vegetationsgeschichte  Ungarns  im  Spiegel  anthrakotomischer  Ergebnisse 

(bis  1957) 

J.  STIEBER 

Verfasser  hat  die  oberpleistozane  Vegetationsgeschichte  Ungarns  einsehliesslich 
bis  1957  monographisch  bearbeitet.  Die  meisten  einschlagigen  Literaturangaben  sind 
anthrakotomische  Ergebnisse.  Zwischen  1915  und  1955  untersuchten  8 Verfasser  rund 
400  Holzkohlen  aus  22  Fundorten.  Dér  Verfasser  des  vorliegenden  Aufsatzes  untersuchte, 
mit  einer  neuen,  kombinierten  Stereo-Opak  Mikroskopen-Methode,  aus  mehreren 
Fundorten  mehr  als  4000  Holzkohlen,  so  dass  bis  1957  die  Bestinnnungen  von  beinahe 
5000  Holzkohlen  aus  52  Fundorten  bekannt  geworden  sind.  Verfasser  revidierte  einer- 
seits  die  altén  Angaben,  andererseits  befasst  er  sich  kritisch  — bei  dér  Auswertung  dér 
erzielten  Ergebnisse  — - mit  dér  Rolle  dér  Anthrakotomie  als  einer  Haupt-,  bzw.  Hilfs- 
disziplin.  Allé  vorhegenden,  brauchbaren  Angaben  in  Betracht  ziehend  und  mit  den  aus- 
lándischen  Ergebnissen  vergleichend,  weist  er  in  Ungarn  vier  kalte,  kontinentale  Wald- 
perioden  wáhrend  dér  Würm-Vereisung  nach.  In  diesen  Perioden  gediehen  zwar  Wálder 
auf  dem  Territórium  Ungarns,  doch  tnuss  es  auch  ausgedehnte  Steppen  gegeben  habén. 
Charakteristiseh  ist  das  Vorkommen  von  Pinus  cembra.  Zwischen  diese  Perioden  schalteten 
sich  drei  milde  Perioden  ein.  Für  jede  von  ihnen  war  das  Vorhandensein  von  Laubbáu- 
men  — für  die  erste  auch  das  von  Fagns  — kennzeichnend.  In  den  kalten  Phasen  waren 
als  Relikte  auch  Quercus  cf.  robur  und  Acer  cf.  platanoides  vorhanden.  Für  allé  Perioden 
ist  das  stándige  Vorhandensein  von  Pinus  silvestris  charakteristiseh.  Verfasser  befasst 
sich  auch  mit  den  Fragen  dér  Area-Veránderungen. 


RÖVID  KÖZLEMÉNYEK 


ÚJABB  ADATOK  MAGYARORSZÁG  FOSSZILIS  FÁINAK 
ISMERETÉHEZ 

DR.  AC.  GREGUSS  PÁR 
(4  táblával) 

1.  Ébenfa  (Diospyros)  maradványok 

(Ipolytarnóc  helvét,  Érd — Törökbálint  helvét  emelet) 

A nagy  gazdagságú  ipolytamóci  ősnövényzet  első  adatait  Staub  ÁI.ésTuzson 
J.  közölték,  majd  Jablonszky  J.  ismertette  az  addigi  flóra  gyűjtés  anyagát. 
R á s k y Klára  kovásodott  famaradvány  gyűjtését  Greguss  P.  dolgozta  fel  1954- 
ben.  Ezekből  a lenyomat-  és  törzsvizsgálatokból  kitűnt,  hogy  Ipolytarnóc  környékén 
a miocénben  babér-,  Magnólia-,  pálma-,  Sequoia-,  Pinus-,  Carpinus-,  Keteleeria-  és 
talán  Abies-ié\€k  is  éltek.  Az  akkori  leletek  alapján  Jablonszky  és  Greguss 
arra  az  eredményre  jutottak,  hogy  ,,az  Ipolytamócon  napfényre  került  megkövesedett 
flóra  az  oligocénnál  fiatalabb,  de  a felsőmiocénnél  idősebb  erdőből  származhat,  amely 
erdőségek  a dúsnedvességű  talajon  kívül  mérsékelt  esőmennyiségre  és  szubtrópusi  ten- 
gerparti éghajlatra  engednek  következtetni”.  A legújabb  időben  Tasnádi-Kubacs- 
k a A.  Ipolytamócon  a lábnyomok  fölötti  hegyoldalon  újabb  fatörzsmaradványra  buk- 
kant, amit  külső  látszatra  Pimts  tarnociensis-hez  hasonló  fenyő-féléknek  véltek.  A pon- 
tosabb xylotómiai  vizsgálatokból  kiderült,  hogy  ez  a darab  lombosfa  és  az  Ebenaceae 
család  Diospyros  nemzetségbe  tartozik. 

Xylotómiai  leírás.  Keresztcsiszolat.  Az  évgyűrűhatár  tel- 
jesen elmosódott,  alig  észrevehető.  A sugárirányban  haladó,  általában  1,  ritkán  2 rétegű 
bélsugarak  között  a vastagfalú  farostok  évgyűrűmezőit  az  évgyűrűhatárral  párhuzamosan 
haladó  parenchima-szalagok  szakítják  meg  (XVI.  tábla,  2.  ábra).  A parenchima-szalagok 
6 — 12  farost  távolságra  következnek  egymás  után.  Ilyen  keresztmetszeti  szerkezet  alap- 
ján bizonyos  mértékben  a Pterocaryakra  is  lehetne  gondolni.  Ez  a keresztmetszeti  szer- 
kezet a Földtani  Közlöny  86.  kötetében  a 86 — 88  oldalon  említett  ésHofmann  E. 
által  az  ausztriai  Rombachból  leírt,  valamint  a heves  megyei  Darnó-hegyen  gyűjtött  és 
Greguss  által  meghatározott  Ebenoxylon  knollii- hez  is  hasonlít  (XVI.  tábla,  3.  ábra). 

Az  ipolytamóci  kövület  vizsgálata  közben  Vadász  Elemér  megküldötte  vizs- 
gálatra B á 1 d i Tamás  Törökbálint  határában  út  bevágásból  gyűjtött  kosávodott  fa- 
anyag csiszolatait.  Ennek  a kövült  fadarabnak  keresztmetszeti  szerkezete  (XVI.  tábla,  4. 
ábra)  nemcsak  az  ipolytamóci,  hanem  Kiss  János  Darnó-hegven  gyűjtött  mintáinak 
keresztmetszeti  szerkezetéhez,  valamint  az  élő  Diospyros  ebenaster- bői  készített  kereszt- 
metszethez  is  hasonlít.  A 4 keresztmetszeti  szerkezeti  kép  között,  lényeges  különbség 
alig  van,  így  az  első  pillantásra  azonos  fajból  származók  is  lehetnének  (XVI.  tábla). 

Tangenciális  szerkezet.  Az  ipolytamóci  darab  tangenciális  csiszolatán 
a bélsugarak  majdnem  kivétel  nélkül  egvrétegűek,  mint  a ma  élő  Diospyros  ebenaster- 
ben.  Mindkettőben  az  egyrétegű  bélsugarak  magassága  változó,  némelyik  bélsugár  30 — ■ 
40  sejtnyi  magas  is  lehet,  kétrétegű  részlegek  csak  a legmagasabb  bélsugarak  közepe  tá- 
ján vannak  (XVII.  tábla,  1.  ábra).  Ez  a bélsugár  szerkezet  azonban  lényegesen  különbözik 


Greguss:  Újabb  adatok  fosszilis  fák  ismeretéhez 


319 


a damó-hegyi  Ebenoxylon  knollii- tói,  amennyiben  ennek  bélsugarai  általában  2 rétegűek 
és  legfeljebb  25 — 30  sejt  magasságúak  (XVII.  tábla,  3.  ábra).  Az  élő  Diospyros  ebena- 
ster,  a damóhegyi  és  ipolytamóei  kövületek  megegyeznek  abban,  hogy  parenchyma-sejt- 
jeikben  nagyon  sok  a kalciumoxalát  kristály,  különböznek  azonban  a ma  élő  Diospyros 
lotus-tól,  amelyben  kalciumoxalát  kristályok  nincsenek.  Az  ipolytamóei  kövület  (XVII. 
tábla,  2)  lényegesen  különbözik  a damó-hegyi  kövülettől  (XVII.  tábla,  3),  de  hasonlít 
az  élő  Diospyros  ebenaster-re  (XVII.  tábla,  1).  Mindkettő  kétségtelenül  az  Ebenaceae 
családba  tartozik. 

Az  ipolytamóei  lelet  rögzített  alsóhelvéti  kora  egyezik  a B á 1 d i Tamás  gyűj- 
téséből előkerült  törökbálinti  kövületével,  amelynek  keresztmetszeti  szerkezete  az  élő 
Diospyros  ebenaster  és  az  ipolytamóei  kövülethez  hasonló  (XVI.  tábla,  4.  ábra). 

A törökbálinti  lelet  azonban  tangenciális  szerkezetben  lényegesen  különbözik 
mind  az  élő  Diospyros  ebenaster,  mind  az  ipolytamóei  (XVII.  tábla,  2)  és  a damó-hegyi 
lelettől  (XVII.  tábla  3)  amennyiben  bélsugarai  általában  2 — 3,  néhol  4 sejt  szélességűek 
és  a 3 — 4 sejtréteg  széles  bélsugarak,  igen  jellemző  módon,  végeiken  6 — 8 sejt  magas- 
ságban egyrétegűre  keskenyednek  (XVII.  tábla  4.  ábra).  Ezek  szerint  a 4 hasonló 
keresztmetszeti  szerkezet  4 egymástól  határozottan  eltérő  fajt  képviselhet. 

Föltehető,  hogy  az  ipolytamóei  kövület  közelebb  áll  a Kráusel  által  leírt 
eltérő  korú  Ebenoxylon  egypticum-hoz,  vagy  az  Ebenoxylon  ebenoides  (S  c h e n k)  Edu- 
a r d alakhoz,  sőt  az  azonos  korú  Baranya  megyei  Ófaluról  Staub  álatal  Diospyros 
parasidica  E t g.  -nak  meghatározott  alakhoz.  Összehasonlító  anyag  hiányában  ezt 
eldönteni  nem  lehetett.  A törökbálinti  kövület  Diospyros  jellegét  bizonyítja  határozott 
heterogén  bélsugár  szerkezete,  ami  a Diospyros-iéXéket  általában  jellemzi. 

Összefoglalásként  megállapítható,  hogy  a damó-hegyi,  az  ipolytamóei  és  török- 
bálinti, valamint  a ma  élő  Diospyros  ebenaster  megegyeznek  abban,  hogy  keresztmetszeti 
szerkezetük  nagyjában  hasonló,  valamennyiben  gyakoriak  a kalciumoxalát  kristályok, 
bélsugárszerkezetük  heterogén;  finomabb  tangenciális  bélsugárszerkezetben  azonban 
lényegesen  különbözők,  annyiban,  hogy  egyedül  az  ipolytamóei  kövület  bélsugár  szer- 
kezete hasonló,  talán  teljesen  azonos  is,  a ma  élő  Diospyros  ebenaster-re\.  Ezek  alapján 
az  ipolytamóei  kövületet  Diospyroxylon  ef.  ebenaster  néven  kívánjuk  megjelölni,  míg  a 
törökbálinti  leletet,  elegendő  anyag  hiányában,  egyelőre  Diospyroxylon  sp.  néven  lehet 
megkülönböztetni. 

Az  eddig  előkerült  Ebenaceae  családba  tartozó  többféle  Diospyros  alak  azt  bizo- 
nyítja, hogy  Magyarország  területén  a miocénben  és  oligocénben  az  ébenfa-félék  elterjed- 
tek voltak  a Dunántúli  Középhegység  előterében,  és  az  Északkeleti  Középhegység  nógrád 
—hevesi  területén,  valamint  Baranyában  is,  ahol  lenyomatok  és  törzsdarabok  talál- 
hatók. Megtartásuk,  a hosszanti  elemek,  így  az  edények,  farostok,  faparenehimasejtek 
finomabb  szerkezetének  vizsgálatára  alig  alkalmas.  Staub  által  leírt  Diospyros  az 
akvitáni,  az  Eger,  Bánhorváti,  Mád,  Erdőbénye,  Mikófalva,  Buják,  Ipolytarnóc,  Török- 
bálint leletei  a helvéti  emeletből,  a damó-hegyi,  oligocén  térszínen  heverő  darabok  való- 
színűleg helvéti  rétegek  lepusztulásából  maradtak  vissza.  Ezek  alapján  a Diospyros  nem- 
zetség az  oligocéntől  kezdve  a szarmata  emeletig  bezárólag  itt  elterjedt  volt,  ami  az  egyéb 
növényzet  figyelembe  vételével  mérsékelt  szubtrópusi  éghajlatra  utal. 

2.  Ámbrafa-maradvány  Sámsonházáról 

( Liquidambaroxylon  cf.  styraciflua ) 

A vizsgált  kövület  B a r t k ó Lajos  gyűjtéséből  származik.  Szinte  üvegszemen 
átkovásodott  és  néhol  annyira  dezorganizált,  hogy  egyes  részleteket  nehezen  lehet  meg- 
különböztetni, ill.  vizsgálni.  A keresztmetszeti  csiszolat  a Liquidambar  jellegzetes  képét 


320 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


jól  mutatja.  Az  évgyűrűhatárok  teljesen  elmosódottak  és  néhány  kissé  ellaposodott 
farostréteggel  jelzettek.  Szórt  likacsú  fa,  az  évgyűrűkben  az  edények  jellegzetesen  magá- 
ncsak,  keresztmetszeteik  általában  6 — 8 szögletűek.  Az  edények  közeit  vastagfalú  fa- 
rost kötegek  töltik  ki,  közöttük  kevés,  vékonyfalú  parenehimasejt  (XIX.  tábla,  1.  ábra) 
van.  A bélsugarak  1 — 2 sejtréteg  szélesek,  3 sejtrétegre  szélesedő  bélsugár  igen  ritka  és 
ezek  az  évgyűrűhatáron  kissé  kiszélesednek  (XIX.  tábla,  1.  ábra).  A magas  bélsugarak 
mellett  igen  jellegzetes  és  gyakori  az  edények  létrás  perforációja  (XIX.  tábla,  3.  ábra). 
A létrafokok  száma  20 — 40.  Nem  csak  a keresztmetszeti,  de  a sugárszerkezet  is  a ma 
élő  Liquidambar  styracifluahoz  hasonló.  A perforációk  a szomszédos  edényekben  elég 
gyakran  hasonló  magasságban  jelennek  meg.  A hosszanti  farostok  fala  vastag,  üregük 
igen  keskeny,  majdnem  hasítékszerű.  A belső  bélsugársejtek  vízszintesen  megnyúlt,  a 
széleken  inkább  álló  téglalapok. 

A tangenciális  metszeten  a bélsugarak  x — 2 sejtréteg  szélesek  magasságuk  35 — 
40  sejtig  terjed,  ez  utóbbiak  elég  gyakran  két  egymás  feletti  bélsugár  egybeolvadásával 
keletkeztek  (XIX.  tábla,  2.  ábra).  A bélsugársejtek  keresztmetszete  általában  köralakú, 
a szögletsejtek  magasabbak  mint  szélesek,  tehát  egyes  bélsugarak  heterogén  szerkezetű- 
ek. A parenchymasejtek  vékonyfalúak.  Kövületünk  legjobban  hasonlít  a ma  élő  Liqui- 
dambar styraciflua  L.-hez,  ezért  Liquidambaroxylon  cf.  styraciflua  néven  jelölhető. 

A Liquidambar- félék  a harmadidőszakban  egész  Európa  területén  elterjedtek, 
ma  már  csak  Kis-Azsiában,  Közép- Amerikában  és  Kínában  él  egy-egy  faj.  Magyaror- 
szág területén  a harmadidőszakban  több  Liquidambar  faj  élhetett.  Andreánszky 
G.  a termések  és  levéllenyomatok  alapján  a szarmata  emeletből  a Liquidambar  europea 
A.  B r.,  a L.  ternata  A n d r.  et  Novák.al.  pseudopretensa  A n d r.  és  a L.  speciosum 
Félix  fajokat  határozta  meg  (Buják,  Erdőbénye,  Bánhorváti,  Sály,  Felsőtárkány) 
ezeken  kívül  törzsdarabok  vannak  Széesény,  Nógrádszakál,  Szarvaskő,  Nagyvisnyó, 
Kárász  helvét  emeleti  lelőhelyekről.  Leírásuk  Greguss  P.:  Magyarország  fosszilis 
lombosfái  monográfiában  jelenik  meg. 

3.  Szilfa-maradvány  Mátraverebélyről 

(Ulmoxylon  sp.  tortonai  emelet) 

A mátraverebélyi  Őr-hegy  nyugati  vízmosásos  részén,  B a r t k ó L.  (1966) 
tortonai  andezittufa  gyűjtéséből  való  rossz  megtartású  anyagból  készült  csiszolatok 
részletesebb  vizsgálatra  nem  használhatók.  A keresztmetszetein,  de  főként  a tangenciális 
metszeten  lehetett  néhol  legföljebb  Ulmaceae  családba  tartozást  megállapítani.  Ezek 
közül  számításba  jöhetnek  elsősorban  az  Ulmus-,  Celtis-,  a Zelkova-,  továbbá  a Planera-, 
Pteroceltis-  és  a Barbeia- félék.  A kérdéses  nemzetségek  közül  a jelen  esetben  elsősorban 
az  Ulmus-félék.  vehetők  tekintetbe,  mivel  az  évgyűrűhatárokon  a nagyüregű  edények 
gyűrűalakban  rendeződtek,  nagyságuk  a kései  pászta  felé  a széles  bélsugarak  között 
állandóan  kisebbedik.  Az  évgyűrűmezőkben  a szűkebb  üregű  edények,  tracheidák  és 
parcn'hima-sejtek  kisebb-nagyobb  gócokba  tömörülnek.  Sajnos  a nagyfokxí  összenyomó- 
dás következtében  a sejtek  és  nagysága  nagyon  deformálódott,  csupán  a tagenciális 
esi:  z xlaton  látható  bélsugarak  szélességéből  és  szerkezetéből  lehet  elsősorban  Ulmus- 
félére  következtetni.  Határozott  homogén  bélsugara  szerint  nem  lehet  sem  Celtis,  sem 
Zelkova.  A bélsugarak  szélessége  3 — 8 sejt,  magassága  10 — 70  sejt  között  változik.  A bél- 
sugarak között  farostnyalábok  és  faparenchimasejtek  haladnak,  ami  elsősorban  ugyan- 
csak Ulmusra  mutat  (XIX.  tábla,  4.  ábra).  Minthogy  a finomabb  részleteket  a fa  üveg- 
szerűsége és  összenyomottsága  miatt  nem  lehet  megállapítani,  egyszerűen  Ulmoxylon 
sp.-nek  jelölhetjük.  Habitusában  az  élők  közül  az  Ulmus  glabra- hoz  hasonlít  inkább, 
nem  lehetetlen,  hogy  azzal  teljesen  azonos  is. 


Greguss:  Újabb  adatok  fosszilis  fák  ismeretéhez 


321 


Sámsonházáról  előkerült  már  egy  Ulmoxylon  glabroides  néven  új  fajként  szerző 
által  leírt  alak:  leírása  jelenleg  kéziratban  a nyomdában  várja  megjelenését.  Azt  a pél- 
dányt, valamint  a mátraverebélyit  is  B a r t k ó Bajos  gyűjtötte  1957-ben  szarmata 
tufából,  a most  vizsgált  mátraverebélyi  a tortonai  emeletből  való.  Úgy  látszik,  hogy  ez 
az  Ulmus-féleség  mind  a tortonai,  mind  a szarmata  emeletben  eléggé  el  volt  terjedve, 
bár  ez  a következtetés  földtanilag  is  véglegesen  csak  akkor  igazolható,  ha  mindkettő 
elsődleges  helybenélt  volta  megállapítást  nyer. 


XVI.  tábla 

1.  Diospyros  ebenaster  (élő) 

2.  Diospyroxylon  cf.  ebenaster  (Ipolytarnóc,  miocén) 

3.  Ebenoxyton  knollii  (Damó-hegy,  oligocén) 

4.  Diospyroxylon  sp.  (Érd — Törökbálint,  helvéti  emelet) 

XVII.  tábla 

1.  Diospyros  ebenaster  (élő) 

2.  Diospyroxlon  cf.  ebenaster  (Ipolytarnóc,  miocén) 

3.  Ebenoxyton  knollii  (Damó-hegy,  oligocén) 

4.  Diospyroxylon  sp.  (Érd — Törökbálint,  helvéti  emelet) 

XVIII.  tábla 

1.  Diospyros  ebenaster  (élő) 

2.  Diospyroxylon  cf.  ebenaster  (Ipolytarnóc,  miocén) 

3.  Diospyroxylon  cf.  ebenaster  (Ipolytarnóc,  miocén) 

4.  Ebenoxylon  knollii  (Damó-hegy,  oligocén) 

XIX.  tábla 

1. — 3.  l.iquidambaroxylon  cf.  styraciflna  (Sámsonháza,  helvéti  emelet) 
4.  Ubnoxylon  sp.  (Mátraverebély,  helvéti  emelet) 


A TATABÁNYAI  „ALSÓ  FORAMINIFERÁS— MOLLUSZKUMOS 
AGYAGMÁRGA”  RÉTEGTANI  HELYZETE  PLÁN KTONFO R AMINIFE RÁI 

ALAPJÁN 

DR.  SZŐTS  ENDRE 

A Tatabányai-medence  „alsó  foraminiferás — molluszkumos  agyagmárgá”-jának 
— - valamint  az  Esztergomi-medence  és  a Budai-hegység  azonos  képződményének  — 
rétegtani  helyét  Rozlozsnik,  Schréter  és  Telegdi  — Roth  (1922), 
Rozlozsnik  (1928)  és  szerző  (1956)  is  az  yprési  emelet  (vagy  „londoni  emelet”) 
felsőbb  részében  jelölte  meg.  Erre  „bizonyítékot”  a Nummulites  subplanulatus  H a n t k. 
et  M a d.,  N.  globulus  J o 1 y et  L e y m.,  Assijina  placentula  (D  e s h.)  és  A . granulosa 
D ’ A r c h.  előfordulása  szolgáltatott. 

Legújabban  azonban  egy  — • a tatabányai  márgafejtőből  származó  — kőzetpéldány- 
ban a következő  planktonforaminifera  fajokat  találtam  igen  kevés  egyedszámban: 

Globigerina  cf.  boweri  B o 1 1 i,  Gl.  linaperta  F i n 1 a y alakköre,  ,, Pseudohasti - 
gerina”  micra  (Col  e),  Hantkenina  longispina  (L  i e b.),  Globigerapsis  higginsi  (B  o 1 1 i), 
Gl.  index  (Finlay),  Globorotalia  crassaformis  S u b b.  non  G a 1 1 o w.  et  Wissl., 
Gl.  pseudotopilensis  (S  u b b.)  alakköre,  Gl.  triplex  (S  u b b.)  alakköre,  Gl.  ef.  centrális 
Cushm.  et  B e r m. 

A Globigerapsis-iajők,  Hantkenina  longispina  (L  i e b.)  és  a Globorotalia  cf.  cen- 
trális Cushm.  et  Berm.  fellépte  minden  kétséget  kizáróan  yprési  emelet  utáni,  alsó- 
lutéciai  rétegtani  helyzetet  bizonyít. 

Mindenesetre  fölmerülhet  még  az  a lehetőség  is,  miszerint  az  agyagmárga  lerakó- 
dása még  az  yprési  emelet  folyamán  megindult.  Nem  valószínűsíti  azonban  ezt  a — bár 
nem  típusos  — Globorotalia  cf.  centrális  Cushm.  et  B e r m.  fellépte.  Ez  a faj  ugyanis 
a lutéciai  emelet  alsó  részének  felsőbb  szintjeiben  jelenik  meg  általában.  A kérdés  vég- 
leges eldöntése  céljából  az  „alsó  foraminiferás — molluszkumos  agyagmárga”  teljes  szel- 
vényének részletes  planktonforaminifera  vizsgálata  szükséges. 

Ezenkívül  fent  említett  nagy  Foraminifera-ía.]dk  újravizsgálatát  is  végre  kell 
hajtani.  A Nummulites  subplanulatus  H a n t k.  et  Ma  d.  biztos  lutéciai  emeletbeli 
előfordulására  már  Kopek,  Kecskeméti  és  Dudichjr.  (1965)  is  rámutatott. 

(A  vizsgált  fauna  a Természettudományi  Múzeum  Föld-  és  Őslénytáráuak  mikro- 
paleontológiai  gyűjteményében  1302.  sz.  alatt  nyert  elhelyezést.) 


IRODALOM  - EITTÉRATURE 

Kopek,  G.  — K ecskeméti,  T.  und  Dudich  E.  Jr.  (1965):  Stratigraphische  Probleme  des 
Eozans  im  Trausdanubischen  Mittelgebirge  Ungams.  Acta  Geol.  IX.  — Rozlozsnik,  P.  (1928): 
Führer  in  Tatabánya.  In:  Fiihrer  z.  d.  Studienreisen  Pál.  Ges.  Budapest.  — Rozlozsnik  P.  — S c h r é- 
ter  Z.  ésTelegdi-RóthK.  (1922):  Az  esztergomvidéki  szénteriilet  bányafoldtani  viszonyai.  Buda- 
pest. - Szöts  E.  (1956):  Magyarország  eocén  (paleogén)  képződményei.  — 1/ Eocéné  (Paléogéne)  de  la 
Hongrie.  Geol.  Hung.,  Ser.  Geol.  9. 


ŰJ  ORBITOLINA  FAJ  A VILLÁNYI- HEGYSÉGBŐL 

DR.  MÉHES  KÁLMÁN 
(i  táblával) 

A Villányi-hegység  déli  előterében,  Beremend  községnél  alapfúrás  tárta  fel  a 
középsőkréta  pachyodontás  mészkőösszletet.  Ebből  a rétegsorból  a 0,00 — 225,00  m kö- 
zött került  elő  a Palorbitolina  lenticularis  (B  1 u m e 11  b a c li)  és  egy  új  Orbitolina  sp., 
amelyet  első  lelőhelye  után  Orbitolina  beremendensis  n.  sp.-nek  neveztem  el.  A felszínen 
feltárt  szakasszal  együtt  mintegy  245  méter  vastagságú  orbitolinás — pachyodontás  kép- 
ződmény alsó  részén,  az  alsóapti  tagozatban  az  Orbitolina  beremendensis  együtt  talál- 
ható a Palorbitolina  lenticularis  fajjal.  Az  apti  emelet  felső  részében  és  az  albai  legalján 
az  Orbitolina  beremendensis  már  csak  egyedül  fordul  elő.  A képződményre  az  Orbitolinák 
és  Pachyodonták  mellett  gazdag  Kisforaminifera  fauna  jellemző. 

Az  Orbitolinák  a kőzetből  nem  voltak  kiszabadíthatok.  Meghatározásuk  vékony- 
csiszolatból,  belső  szerkezeti  elemeik  vizsgálata  alapján  történt. 

Az  Orbitolina  beremendensis-t  előző  dolgozataimban  az  Orbitolina  minuta  Doug- 
1 a s s fajjal  azonosítottam.  A Douglass  által  küldött  összehasonlító  anyag  vizs- 
gálatából azonban  kitűnt,  hogy  az  új  faj  nem  azonos  az  Orbitolina  minuta-vál.  Közel  áll 
az  Orbitolina  discoidea  libanica  Henson  fajhoz  is,  de  embrionális  apparátusuk  eltérő 
méretei  miatt  azzal  sem  azonosítható.  Ezért  új  fajként  való  leírása  indokolt. 

Az  Orbitolina  beremendensis-t  a Palorbitolina  lenticularis- szál  együtt  a Beremend- 
től  északra  eső  harsány-hegyi  alsókréta  képződményekben  is  megtaláljuk.  A tenkes- 
hegyi  és  a kistótfalusi  feltárásokban  már  csak  az  Orbitolina  beremendensis  fordul  elő, 
amiből  arra  következtethetünk,  hogy  ezeken  a helyeken  az  orbitolinás-pachyodontás 
mészkőnek  magasabb  szintjei  fejlődtek  ki. 

Az  írj  faj  őslénytani  leírása 

O r d o:  Foraminifera  d’Orbigny  1846 

Família:  Orbitolinidae  Martin  1890 
Genus:  Orbitolina  d’O  r b i g n v 1850 


Orbitolina  beremendensis  n.  sp. 

(XX.  tábla) 

H o 1 o t y p u s:  I.  tábla  1.  ábra.  Magyar  Állami  Földtani  Intézet  Múzeuma,  Budapest  K 6212. 
Derivatio  nominis:  Beremend  község  (Baranya  m.,  Magyarország)  után,  ahol  a fajt  első 
ízben  találtuk. 

tocus  typicus:  Kistapolca,  a község  keleti  szélén  kibukkanó  bitumenes  mészkő. 
Stratum  typicum:  Apti  agyagos  mészkő,  (tömött,  világosszürke  és  sötétszürke  bitumenes), 
amelyben  jellegzetes  és  gyakori  az  Orbitolina. 


Diagnosis:  D/H  = 1,4 — 2,2.  Az  embrionális  apparátusban  a cella-válaszlapok 
száma  10 — 16. 

Külső  jellegzetességek:  Magasan  kúpos-konkáv  alak.  A makroszférás 
generáció  átmérőjének  szélső  értékei,  3,0 — 6,5  mm,  magassága  2,00 — 2,35  mm  között 


324 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


van.  A csúcs  a legtöbb  példánynál  legömbölyített.  A háti  rész  többé-kevésbé  sima,  a hasi 
rész  a legtöbb  példánynál  a radiális  válaszlapok  széles  bordázatával  diszített. 

Belső  jellegzetességek:  az  embrionális  apparátus  a ház  csúcsában,  a 
tengelyhez  viszonyítva  szimmetrikusan  helyezkedik  el.  A makroszférás  proloculus  köze- 
pes átmérője  0,14  mm  (a  hozzá  legközelebb  álló  Orbitolina  discoidea  libanica  H e n s o n 
fajé  0,04 — 0,11  mm).  Az  embrionális  apparátus  közepes  átmérője  0,3  mm.  Az  embrionális 
apparátus  3 része  (a  proloculus,  a deuteroconch  és  az  epiembrionális  kamrák)  jól  meg- 
figyelhető. A marginális  kamrákat  függőleges  és  vízszintes  válaszlapok  négyszögletes 
cellákra  osztják.  A marginális  kamrák  elsődleges  válaszlapjai  viszonylag  hosszúak,  minek 
következtében  a peremi  kamrák  fala  a központi  rész  felé  összetartó,  alakjuk  meglehetősen 
megnyúlt.  A radiális  öv  viszonylag  keskeny.  A zegzugos  lefutású  főválaszfalak  beöb- 
lösödéseiben  helyenként  jól  kivehetők  a pórusok.  A főválaszfalak  a központi  részben 
összefutva,  majd  ismét  szétágazva  hálós  szerkezetet  alkotnak.  A központi  rész  viszonylag 
tönnelékmentes.  A mikroszférás  alak  kezdőkamrái  betekeredettek. 

Differential  diagnosis:  az  Orbitolina  beremendensis  n.  sp.  mind  külső 
v méretét,  mind  belső  szerkezetét  tekintve  eltér  az  Orbitolina  discoidea  libanica  Henson 
és  az  Orbitolina  minnta  Douglass  fajtól  is. 

Rétegtani  helyzete:  az  Orbitolina  beremendensis  n.  sp.  a Villányi- 

hegység apti  rétegeinek  alsó  részén  együttesen  található  a Palorbitolina  lenticularis 
(Blumenbach)  fajjal,  amely  már  a felsőbarrémi  emelet  végén  megjelenik.  Az  apti 
tagozat  magasabb  szintjeiben  az  Orbitolina  beremendensis  felváltja  a Palorbitolina  lenti- 
cularis-t.  Az  Orbitolina  beremendensis  n.  sp.  a Villányi-hegységben  az  albai  legalján  is 
megtalálható. 

Eltérj  edés:  eddig  csak  a villányi-hegységi  lelőhelyekről  (Tenkes-hegy,  Kistót- 
falu,  Harsány-hegy,  Kistapolca  és  Beremend)  ismeretes. 


TÁBI,  AMAGYARÁZAT  - EXPRANATION  OF  PRATE 

XX.  tábla  - Plate  XX. 

1.  Orbitolina  beremendensis  n.  sp.  axiális  metszete  az  embrionális  apparátussal.  Kistapolca,  feltárás  a 
község  K-i  szélén  25  x Holotypus  (Vide:  Fiilöp  J.  1966.  XVI.  tábla,  8.  ábra.) 

2.  Orbitolina  beremendensis  n.  sp.  Axiális  metszet  az  embrionális  apparátussal  Beremend.  Cementgyári 
nagy  kőfejtő.  25  X . (Vide:  Fiilöp  J.  1966,  XVIII.  tábla,  9.  ábra.) 

3.  Orbitolina  beremendensis  n.  sp.  közel  axiális  metszete  az  embrionális  apparátussal  Kistótfalú,  Róka- 
hegyi feltárás  68  x . 

4.  Orbitolina  beremendensis  n.  sp.  ferde  metszete.  Kistapolca  68  X . 

5.  Orbitolina  beremendensis  n.  sp.  horizontális  metszete.  Harsány-hegy  Ny-i  3.  sz.  kutatóárok.  25  X. 


ÍROD ATOM  - RKFERENCES 

Douglass,  R.  C.  (1960):  The  Foraminiferal  Genus  Orbitolina  in  North  America.  Geol.  Survey 
Prof.  Paper  333,  1 — 52,  Pl.  1 - 14.  — E 1 1 i s,  B.  F.  et  M e s s i n a,  A.  R.  (1940):  Catalogue  of  Foramini- 
fera.  — F ü 1 ö p J.  (1966):  A Villányi-hegység  krétaidőszaki  képződményei.  Geol.  Hungarica.  Ser.  Geol.  15. 
1 — i3r.  I — XVIII.  tábla.  — Henson,  F.  R.  S.  (1948) : Earger  imperforate  foraminifera  in  South  Western 
Asia.  Br.  Mus.  Nat.  Hist.  — Méhes,  K.  (1964) : The  Foraminiferal  Genus  Orbitolina  írom  Hungary. 
Acta  Geologica  8,  1 — 4,  265  — 281 . I — V.  tábla.  — M é h e s K.  (1965):  Magyarországi  Orbitolina  vizsgálatok. 
M.  Áll.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  az  1963.  évről:  95  — 106,  angol  — orosz  resumé  VIII — XIII.  tábla.  — Méhes,  K. 
(1965):  Beitrag  zűr  stratigraphischen  Verbreitung  dér  Gattung  Orbitolina.  N.  Jb.  Geol.  Paláont.  Mii.  6. 
346  — 350.  Stuttgart  mit  3 Tabellen  im  Text. 


A new  Orbitolina  species  from  the  Villány  Mountains,  Hungary 

DR.  K.  MÉHES 

In  the  Southern  foreland  of  the  Villány  Mountains,  at  Beremend,  the  Middle 
Cretaceous  Pachyodonta  limestone  sequence  has  been  exposed  by  a stratigraphic  key 
drilling.  From  this  sequence  (depth  interval  from  0.00  m to  225.00  m)  somé  speeimens 
of  Palorbitolina  lenticularis  (Blumenbac  h)  and  a new  Orbitolina  species,  named 
after  its  first  locality  Orbitolina  beremendensis  n.  sp.  were  found.  In  the  lower  part,  i.  e. 


Méhes:  Új  Orbitolina  faj 


325 


in  the  Lower  Aptian  member  of  the  Orbitolina  and  Pachyodonta  bearing  formation, 
attaining  together  witli  the  surface  exposed  portion  a totál  of  245  m thickness  Orbitolina 
beremendensis  is  associated  with  Palorbitolina  lenticularis.  In  the  upper  member  of  the 
Aptian  and  the  lowermost  of  the  Albian,  Orbitolina  beremendensis  occurs  alone.  The 
formation  is  characterized,  along  with  the  representatives  of  Orbitolina  and  Pachyodonta, 
by  an  abundant  fauna  of  smaller  foraininifera. 

The  Orbitolina  tests  could  nőt  be  recovered  from  the  rock,  consequently  so  their 
determination  had  to  be  based  on  the  study  of  their  internál  structure  in  thin  sections. 

In  his  earlier  papers  the  author  identified  Orbitolina  beremendensis  with  Orbitolina 
minnta  D o u g 1 a s s.  In  studying  the  matériái  received  from  D o u g 1 a s s fór  compa- 
rison,  he  found,  however,  that  the  new  species  was  nőt  idantical  with  Orbitolina  minnta. 
It  is  closely  related  to  Orbitolina  discoidea  libanica  Henson,  bút  cannot  be  identified 
with  this  latter  either,  owing  to  rlifferences  in  the  size  of  their  embryonic  apparátus.  It  is 
therefore  quite  reasonable  to  describe  it  as  a new  species. 

Orbitolina  beremendensis  associated  with  Palorbitolina  lenticularis  can  alsó  be  found 
in  the  Tower  Cretaceous  of  Mt.  Harsány,  north  of  Beremend.  In  the  exposures  on  Mt. 
Tenkes  and  at  Kistótfalu,  however,  it  occurs  already  alone,  a fact  suggesting  that  strati- 
grapliically  higher  horizons  of  Orbitolina  and  Pachyodonta  bearing  limestones  liave  deve- 
loped  there. 

Paleontological  description  of  the  new  species 

O r d e r Foraminifera  d’Orbigny  1846 

Family  Orbitolinidae  Martin  1890 

Genus  Orbitolina  d’  O r b i g n y 1850 

Orbitolina  beremendensis  n.  sp. 

(Plate  XX) 

Holotypus:  Plate  I,  Fig.  1.  Museum  of  the  Hungárián  Geological  Iustitute,  Budapest,  K 6212. 

Derivatio  nominis:  after  the  viliágé  Beremend,  Baranya  Couuty,  Hungary,  where  the 
species  was  first  found. 

hoc  us  typicus:  Kistapolca,  bituminous  limestones  cropping  out  at  the  east  berder  of  the 

viliágé. 

Stratum  typicum:  Aptian  clayey  limestone  (compact,  light  grey  and  dark  grey,  bitumi- 
nous), in  which  Orbitolina  is  characteristie  and  frequent. 

D i a g n o s i s:  D/H  = 1.42  to  2.2.  Number  of  the  plates  dividing  the  cellules  in  the  embryonic 
apparátus  varies  between  10  and  16. 

External  characteristie  s:  Test  high,  conicoconcave.  Diameter  of  megalospheric 
generation  ranging  from  3.0  to  6.5,  height  from  2.00  to  2.35  mm.  Apex  rounded  in  most  of  the  speci- 
mens.  Dorsal  surface  more  or  less  smooth,  ventral  surface  ornamented  in  most  specimens  by  the  radial 
partitions  representing  broad  ridges. 

Internál  characteristics:  The  embryonic  apparátus  is  apical  and  symmetrical 
relative  to  the  axis  of  the  test.  The  mean  diameter  of  the  megalospheric  proloculus  is  0.14  mm  (that  of 
the  closest  relative,  Orbitolina  discoidea  libanica  Henson,  0.04  — 0.11  mm).  Mean  diameter  of  the 
embryonic  apparátus  0.3  mm.  All  3 parts  of  the  embryonic  apparátus  (proloculus,  deuteroconch,  and 
epiembryonic  chambers)  can  be  readily  distinguished.  The  marginal  chimbers  are  subdivided  by  verti- 
cal  and  horizontal  primary  plates  to  form  rectangular  cellules.  The  primary  plates  of  the  marginal  cham- 
bers are  comparatively  long  so  that  the  marginal  chambers  have  walls  convergiug  toward  the  centre  and 
they  are  of  a rather  elongated  form.  The  radial  zone  is  comparatively  uarrow.  In  the  embayments  of  the 
zigzagging  main  partitions  somé  of  the  apertural  pores  are  quite  distinct.  The  main  partitions  conver- 
ging  in  the  Central  complex,  re-radiate  and  result  in  a network-like  pattern.  The  Central  complex  is  com- 
paratively free  from  detrital  matériái.  The  initial  chambers  of  the  megalospheric  generation  are  coiled. 

Comparison  and  remarks:  Orbitolina  beremendensis  n.  sp.  differs  from  Orbitolina  disco- 
idea libanica  Henson  and  Orbitolina  minuta  D o u g 1 a s s in  both  external  size  and  internál  structure. 

Stratigraphic  positiou:  I11  the  lower  member  of  the  Aptian  deposits  of  the  Villány 
Mountains,  South  Hungary,  Orbitolina  beremendensis  n.  sp.  is  found  in  a comtnon  population  with  the 
species  Palorbitolina  lenticularis  (Blumenbach)  that  appears  as  at  the  end  of  the  Upper  Barrcmian 
time.  At  the  higher  horizons  of  the  Aptian  Palorbitolina  lenticularis  is  replaced  by  0.  beremendensis.  The 
species  Orbitolina  beremendensis  n.  sp.  can  alsó  be  found  at  the  lowermost  Albian  of  the  Villány  Moun- 
tains. 

Distribution:  So  far  0.  beremendensis  has  been  known  from  the  Villány  Mountains  only 
(Mt.  Tenkes,  Kistótfalu,  Mt.  Harsány,  Kistapolca,  and  Beremend). 


SZEMLE 


A MAGYAR  NEGYEDKORFÖLDTAN  HELYZETE  ÉS  FELADATAI 

DR.  KRIVÁN  PÁL,* 

1.  A magyar  negyedkori öldtan  kialakulása  Szabó  József 
aktualista  i r á n y v e t é s é b ő 1 

A Szabó  József  által  európai  vérkeringésre  kapcsolt  hazai  földtudomány  mű- 
ködési elvéből  önként  értődő  első  hajtása  a magyar  negyedkorföldtani  kutatás  megindu- 
lása volt  a negyedkori  felszíni  képződmények,  főként  a talajváltozatok  tanulmányozásá- 
val. A múlt  század  derekán  hirtelen  fejlődésbe  szökkent  magyar  földtudomány  az  aktua- 
lizmus  első  fogalmazású,  Szabó  Józsefhez  kötött,  sajátosan  magyar  áramlatában  min- 
denben és  az  országhatárok  között  mindenütt,  a ma  működő  földtani  erők  kézjegyét 
kereste.  Szemlélődésének  és  vizsgálódásainak  tárgyát  előbb  a termőtalajokban,  később 
a talajképződéssel  vonatkozásba  hozható  idősebb  képződményekben  (talajreliktumok, 
nyirokváltozatok)  s az  évtizedeken  át  kérdőjeles  származású  löszben  találta  meg.  El- 
jutva eközben,  a hasznosi  durvatörmelékes  lejtősorozat  keletkezési  értelmezése  során, 
még  a glaciális  üledékképződés  lehetőségének  felvetéséig  is  (S  z a b ó J.:  Egy  morána- 
képződmény  a Mátrában.  Földt.  Közi.  2.  köt.  1872.). 

A magyar  negyedkorföldtan  fejlődési  iránya  tehát  — az  egyetemes  magyar  föld- 
tanéval együtt  — évtizedeken  át  Szabó  József  működési  irányvetéséhez  igazodott. 
Annyira,  hogy  a negyedkorföldtan  területén  a múlt  század  utolsó  negyedéig  elért  ered- 
mények összegezésekor  a Szab  ó-életmű  kivételes  helyzetét  azzal  jellemezhetnők, 
hogy  önmagában  volt  foglalata  és  kitöltője  a hazai  negyedkorföldtani  kutatások  összes- 
ségének. 

A magyar  negyedkorföldtan  első  negyedszázadának  ilyen  azonosulása  Szabó 
egyedüli  aktualizmusában  kereshető.  Szemlélete  az  irányzat  reproduktív  vonásait  tel- 
jességgel nélkülözve  (de  nem  hiányolva  !),  kivételes  kutatói  tudatossággal  párosulva 
a magyarországi  negyedkori  földtani  jelenségek  első  átnézetét  eredményezte  sokszor  olyan, 
korát  messze  előző  éleslátással,  hogy  pl.  a fiatal  szerkezeti  mozgások  felismerését,  azok 
szerepének  kinyilvánítását  a folyóvízi  terasz-  és  medenceképződmények  létesülésében 
(Egy  eontineutalis  emelkedés-  és  süllyedésről  Európa  délkeleti  részén.  M.  Tud.  Akad. 
Évk.  10.  köt.  6 db  Pest,  1862.)  tudományunk  Pávai-Vajna  Ferenc  viharos  vita- 
indításaiból kiindulólag,  Szabó  József  megoldásait  teljesen  feledve,  csaknem  évszáza- 
dos késéssel  tehette  magáévá. 

Az  utóbbi  felismerés  birtokában  válik  meg  a Szab  ó-kutatás  a kegyeleti  jelleg- 
től. Ha  éleslátásától,  ítéleteinek  biztonságától  el  is  tekintenők  [amiben  ő annyira  hatá- 
rozott volt,  hogy'  belsőkontinentális  kiemelkedésről  és  süllyedésről  szóló  munkáját  az 
aktualizmus  L y e 1 1 -adta  nyelvén  az  angol  irodalomban  (Geol.  Memoirs.  vol.  19.  part 

2.  1862.)  is  közölte;  helyét  e gesztusból  kivehetően  L y e 1 1 mellett  jelölve  meg;  jelen- 
tőségében adekválva  a Pozzuoli  melletti  mozgáselemzést  a saját  tapasztalatai  során  le- 
szűrt, összemérhetetlenül  nehezebb  példa  mozgáselemzésével]  maga  Szabó  József 
ad  útbaigazítást  arra,  hogy  műve  inkább  használjon,  semmint  prioritás-kérdést  fakasz- 

* Elhangzott  a Magyar  Tudományos  Akadémia  Földtani  Bizottságának  1966.  XII.  19-i  ülésén. 


K r i v á n : A magyar  negyedkorföldtan  helyzete 


327 


szón,  visszamaradnak  ugyanis  a jól  észlelt  megfigyelési  tények,  a rögzített  vizsgálati 
adatok  és  módok  a magyar  földtudomány  fejlesztésének  igényével,  saját  ítéletektől 
tudatosan  mentesítve,  dokumentumképpen. 

II.  A magyar  negyedkorföldtan  agrogeológiai  irányzatának 
kialakulása  Szabó  József  nyomán 

Szabó  József  negyedkorföldtani  munkássága  célkitűzés  szerinti  uegyedkor- 
földtanná  azonban  csak  az  utódok  kezén  vált.  Az  átvezető  kapocs  I n k e y Béla,  S z a - 
b ó tanítványa  és  barátja  volt.  Először  a richthofeni  löszképződés  recenziójával  (Földt. 
Közi.  8.  évf.  i — 2.  sz.  1878.)  végzett  korszakos  jelentőségű  munkát,  később  Szabó 
Józsefnek  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1886.  évi  Közgyűlésén  tett  javaslata  meg- 
valósításakor, Böckh  Jánostól  1890-ben  kapott  megbízatása  alkalmából:  a M.  Kir. 
Földtani  Intézet  Agrogeológiai  Osztályának  megszervezésével  (1891),  a munkatársak  — 
sorrendben  — T r e i t z Péter,  Horusitzky  Henrik,  G ü 1 1 Vilmos,  T i m k ó 
Imre  kiválasztásával.  Jóllehet  az  agrogeológiai  irányzat  a figyelmet  a legfiatalabb  kép- 
ződményekre, a termőtalajokra,  elterjedésükre  (térképezésükre  ) és  keletkezésük  ma- 
gyarázatára fordította,  ez  az  irányzat  szolgálta  mégis  — hosszú  időn  át  — a legeredmé- 
nyesebben negyedkori  képződményeink  megismerését,  mivel  a porosz  — szász  talajtani 
iskola  meghatározó  jelentőséget  tulajdonított  a ,,C”  szinteknek,  a kőzetaljzatnak.  E te- 
kintetben tehát  a térképező  agrc geológusnak  a magyarországi  negyedkor  minden  kőzet- 
kifejlődésével, mint  kőzetaljzattal  az  egyre  tökéletesedő  pedológiai  anyagvizsgálat  szint- 
jén — akarva-nemakarva  - — foglalkoznia  kellett. 

Az  aljzat  s a rajta  keletkezett  talajnem  szoros,  meghatározó  jelentőségű  kapcso- 
latának porosz-szász  rendszer  szerinti  álláspontja  — magától  értődőén  — részletes  talaj- 
tani felvételt  ír  elő.  I n k e y Béla  és  osztálya  1897-re  azonban  világosan  látta,  hogy  a 
termőtalaj  nem  egyszerű  derivátuma  a kőzetaljzatnak.  Abból  kizárólagos  biztonsággal 
csak  egyes  esetekben  vezethető  le.  Memorandumban  javasolta  tehát  a talajképző  ténye- 
zők felismerése,  viszonyának  mérlegelése  érdekében  a részletes  agrogeológiai  térképezés 
felfüggesztését  s az  átnézetes  agrogeológiai  térképezés  megindítását.  Memorandumával 
az  akkori  igazgatás  nem  értett  egyet.  így  a földművelésügyi  minisztérium  nem  járult 
hozzá  a javaslathoz,  I n k e y Béla  pedig  megbízását  visszaadta. 

Az  agrogeológiai  felvétel  a porosz — szász  részletes  felvételi  rendszer  szerint  haladt 
tovább  mindaddig,  míg  l'reitz  P.  és  Timkól.  a román  s az  orosz  pedológiai 
tanulmányok  megismerése,  helyszíni  tanulmányokkal  való  kiegészítése  során  az  idő- 
közben E ó c z y Fajos  igazgatása  alá  került  Földtani  Intézetben,  1908-ban  Inkey 
Béla  újraműködését  el  nem  érte. 

1909-ben  korszakos  változás  állt  elő.  A Földtani  Intézet  fennállásának  40.  évfor- 
dulóján Inkey  B.,  Treit  z P.  és  Timkó  I.  megalapozó  munkásságának  ered- 
ményeként Magyarországon  szerveződött  meg  az  I.  Nemzetközi  Agrogeológiai  Konfe- 
rencia, amely  a Dokucsajev  — Szibirce  v- — Glinlca  - féle  klimazonális 
talajképződési  magyarázat,  nyomában  pedig  a klimazonális  átnézetes  talajtérképek 
szerkesztésének  igényével  és  határozatával  jelentkezett.  Ezzel  a magyar  agrogeológia 
— híd  kelet  és  nyugat  között  — korszakos  nemzetközi  szintű  feladatot  oldott  meg  jele- 
nünkig kiható  folyamatos  megbecsültetéssel. 

Az  eredmény,  amit  az  1909-ben  összehívott  I.  Nemzetközi  Agrogeológiai  Kon- 
ferencia elért,  elvileg  függetlenné  — agrogeológiából  pedológiává  — tette  a termő- 
talaj származásával,  elterjedésével,  javításával  foglalkozó  tudományt.  Az  Agrogeológiai 
Osztály  azonban  gyakorlatilag,  szervezetileg  egészen  a második  világháborút  követő 
időkig  a Földtani  Intézethez  tartozott,  helyileg  épületében  működött. 


328  Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


Negyedkorföldtani  ismereteink  bővülésében  ez  az  együvézártság  feltétlenül  ered- 
ményes volt,  lia  a negyedkori  kőzetkifejlődések  genetikájára  vonatkozó  ismeretek  bő- 
vülését akár  a törmelékes  üledékek  beható  megismerésének  szintjén  tekintjük.  A tör- 
melékes üledékek  és  elváltozásaik  vizsgálatában  u.  i.  a pedológus  szükségképpen  több 
közelítéssel  járt  a laza  törmelékekkel  és  mállással  foglalkozó  geológus,  s a negyedkor- 
geológus  lassan  kialakuló  típusa  előtt.  A Földtani  Intézetbeli  együttműködés,  s a második 
világháború  alatti  Yitaülések  során  ez  a pedológus  ismeretelőrefutás  eredményes  és  egy- 
mást képző  vitákban  kiegyenlítődött  és  főként  a kémikus  szemléletű  geológusok  munka- 
eredményeiben jelentkezett,  illetve  csapódott  le.  Az  átvezetést  a pedológus  irányzatból 
a negyedkorföldtanhoz  személy  szerint  és  elsősorban  S c h e r f Emil  munkássága  jelen- 
tette (INOUA,  1936). 

Amint  a kőzetaljzat  talajderiváló  hatásának  felfogása  megszűnt,  alakult  ki  mint- 
egy az  aljzatmegismerés  továbbvitele  érdekében  a laza,  törmelékes  üledékek  kőzettani 
vizsgálatának  irányzata  Y e n d 1 A.  mikromineralógiai  homokvizsgálataival  (Földt. 
Közi.  43.  köt.  1913).  Ugyanő  és  munkatársai:  Földvári  A.  és  Takáts  T.  végez- 
ték az  első,  üledékkőzettani  célzatú  anyagvizsgálatokat  a középhegységi  Dunamellék  s 
a budai -hegység  löszkifejlődésein.  Időközben  Lengyel  Endre  a Szegedi  Tudomány- 
egyetemen  az  alföldi  homokképződmények  mikromineralógiai  vizsgálatát  végzi  (1930). 

Az  agrogeológiai-pedológiai  irányzatból  három  ágazat  hasadt  le:  1 . üledékkőzet- 
tani ágazat  (csatlakozólag  és  hiánypótlólag  a porosz — szász  iskola  működésének  megszű- 
nése nyomán)  : ásványos  összetétel  makro-,  mikro-  később  szubmikromódszerekkel. 
Szemcseösszetételi  vizsgálat.  Szemcsealaktani  vizsgálat.  2.  Műszaki  földtani  — építés- 
földtani  ágazat.  3.  Őséghajlati  — üledékföldtani  ágazat  (vonatkozásban  a klímazonális 
talajképződési  szemlélettel  a század  elején  P e n c k-B  rückner  nyomán  kialakult  poli- 
glaciális  szemlélettel,  vagyis  a jegesek  kialakulásának  éghajlati  szemléletével,  az  eljege- 
sedési  szakaszok  éghajlati  tagolásával.  Az  agrogeológiai-pedológiai  térképezés  helyét 
a negyedkorföldtani  térképezés  vette  át  Vitális  Sándor  intézkedésére  1950-ben 
a Sümeghy  József  és  M i h á 1 1 z István  vezette,  M.  All.  Földtani  Intézet-i  térképező 
csoportok,  később  a Rónai  A.  vezetésével  működő  .Síkvidéki  Osztály  tevékenységével. 

III.  A magyar  negvedkorföldtan  mai  irányzatának  kiala- 
kulása, helyzete  és  feladatai 

Ha  a monoglaciális  diluvium  felfogásából  a poliglaciális  pleisztocén  tagolás  te- 
rületére feltűnően  lassan  terelődő  negyedkort agolási  szemlélet  fejlődését  vesszük,  a maga 
külön  útjait,  rétegtani  tagolási  gondjait  lényegileg  önmagában  oldozó  biosztratigráfiai 
vizsgálatokra  terelődik  a figyelem.  Az  igény,  hogy  a korkérdéseket  ezen  éghajlati 
felosztású  földtörténeti  korban  a rétegek  ősállattani  tartalmának  éghajlati  jelen- 
tése kifejtésével  végezzük  elsősorban  el  s a tisztázott  ökológiák  oldaláról  próbáljuk 
a rétegbesorolást,  később  a felbontást  elvégezni  (a  klimatológiai  vonatkozások  kikere- 
sésével — ahová  a negyedkorföldtani  következtetések  is  rendre  kifutnak)  csak  a leg- 
utóbbi időkben,  Kretzoi  M.,  Jánossy  D.,  Horváth  A.,  Krolopp 
E.,  M u c s i M.,  Wagner  M.  és  mások  munkássága  nyomán  kezd  megnyugtató 
eredményességgel  teljesülni. 

Korábban  szolgálhatott  volna  módszertani  például  — ma  már  e feladatát  be  is 
tölti  — a hazánkban  K i n t z 1 e r,  később  Zólyomi  B . bevezette  negyedkori  paly- 
nológiai  rétegtan,  amely  egycsapásra  elért  sikereit  annak  köszönhette,  hogy  eredményei 
közvetlenül  az  éghajlati  besorolást,  a pleisztocén — holocén  részletező  tagolását  segítet- 
ték csakúgy,  mint  az  antrakotómiai  s a malakológiai  vizsgálatok  a statisztikus  ökológiai 
értékelések  bevezetése  óta. 


K r i v á n:  A magyar  negyedkorföldtan  helyzete 


329 


A palynológiai  rétegtan  területén  kapott  tanulság  adott  komoly  figyelmet  folyó- 
vízi medencefeltöltéseink  felépülési  szabályosságának  s továbbmenőleg : a benne  rejlő  ős- 
lénytani anyag  rétegtani-ökológiai  felhasználhatóságát  illetően.  Miháltz  I.  ésM. 
Faragó  M.  medencebeli  palynológiai  vizsgálatai  során  feltűnt  u.  i.,  hogy  az  alföldi, 
folyóvízi  feltöltésű  pleisztocén  palynológiailag  sajátosan  egyveretű  s nem  mutatja  azt  az 
eljegesedési  bontást,  amit  eolikus  sorozataink,  édesvízi  mészkőösszleteink  tanulmányo- 
zása, bel-  és  külföldi  alapszelvények  nyomán  várni  lehetett  tőle.  Nagy  Lászlónéval 
végzett  vizsgálataink  adtak  magyarázatot  a jelenségre,  kimutatva,  hogy  a Nagyalföld 
feltöltésében  a folyamatosság  helyett  a szakaszossággal  kell  számolnunk  s e szakaszosság 
az  interhelyzetek  elején  lökésszerűen  ismétlődő  nagyszabású  feltöltésekben  (esetenként 
io  m-es  nagyságrend)  nyilvánul  meg  a peremi  területek  eljegesedéskori  és  azok  fekvő 
tagozatainak  többszáz  kilométeres  áthalmozódásával,  beleértve  azok  flóra-  és  fauna- 
együttesét is  (K  ríván  P.  - — Nagy  Lné:  Harmadidőszaki  és  negyedkori  spóra-pollen 
bemosást  tartalmazó  palynológiai  spektrumok  felbontása  a lehordási  terület  megismeré- 
sére és  a rétegtani  felhasználás  érdekében.  Földt.  Közi.  93.  köt.  1.  fűz.  1963). 

Előzőkből  következik,  hogy  negyedkori,  folyóvízi  feltöltésű  medencéink  réteg- 
összleteinek  felbontásában  1.  jelentős  rétegtani  hiányokkal  kell  számolnunk  azonos 
paleoklimatológiai  kifejlődésű  (interhelyzetű)  üledéksorok  egymásratelepülése  folytán, 
2.  az  őslénytani  tartalom  áthalmozódásának  lehetőségét  mindenkor  figyelembe  kell  ven- 
nünk, 3.  mivel  a kapott  interhelyzetű  egymásra  sorozott  lerakódások  kőzettani  kifejlő- 
dése megegyezik  a pleisztocén  előtt  medencealakulattá  vált,  folyóvízi  feltöltésű  üledék- 
sorok kőzettani  kifejlődésével,  a negyedkor  alsó  határának  megvonása  a medencékben 
sem  ősmaradványok,  sem  kőzettani  alapon  eddigi  eljárásokkal  el  nem  érhető. 

* 

Mivel  a pleisztocén  alsó  határának  megvonása  elvileg  semmi  problémát  nem  vet  fel, 
hiszen  az  első  jeges  klímaforradalomtól  az  első  günzi  jegestől  számítjuk  annak  kezdetét, 
a pleisztocén  alsó  határát  pl.  nagyalföldi  medencénkben  kőzettani  kifejlődés  hasonló- 
ságára hivatkozva  sem  tologathatjuk  egyre  nagyobb  összletvastagságokig  — ehelyett 
fúrásainkban  települési  vizsgálódásokat  kell  végeznünk  s értelemszerűen  az  első  talaj- 
f agynyomtól  kell  számolnunk  a pleisztocén  kezdetét.  S hogy  ez  elérhető,  épp  az  általmik 
kidolgozott  s a kisalföldi,  felsődunai  duzzasztómű  fúrási  anyagvizsgálatán  és  azóta  az 
ország  több  helyén  végzett  fúrási  anyagvizsgálataink  bizonyították.  Az  érdekelt  víz- 
ügyi hatóságok  többek  közt  éppen  ezek  alapján  rendelték  el  a Szigetközben,  árvízvédelmi 
okokból,  a települési  helyzetében  biztosan  rögzíthető  krioturbációs  településváltozások, 
mint  fakadóvíz,  buzgárkiváltó  települési  jelenségek  felmérését. 

1.  A magyar  medencék  pleisztocén  tagolása  tehát  Cailleux,  A.  által  is  be- 
mutatott módszerünk  tanulsága  szerint  elvégezhető.  Ehhez  elsősorban  településészlelési 
vizsgálatokat  kell  végeznünk.  Mivel  a települészavargások  észlelése  kezünkben  van,  mel- 
lőzhetjük a körülményes  és  kimerítően  tanulságos  nehézásvány,  kavieskoptatottsági 
vizsgálatok  javarészét. 

2.  A negyedkori  medencealjzat  felületének  és  szinkron  rétegei  településének  meg- 
ismerése a szénhidrogén  kutatásnak  épp  a termelésre  megnyitott  területek  alacsony  szén- 
számú szénhidrogénkészletének  migrációja,  átfej tődése  folytán  a pleisztocén  előtti  és 
pleisztocén  víztároló  emeletek  és  helyzetük  ismeretét  megkívánja  a vízföldtani  készletek 
máris  jelentkező  szennyeződése  elkerülése  végett. 

Ennek  érdekében  javaslom  az  Országos  Kőolaj  és  Gázipari  Tröszt  keretében 
negyedkori  kutatócsoport  felállítását,  amelynek  személyi  feltételei  máris  adottak  (M  u - 
esi  M.,  Dóczi  A.). 


6 Földtani  Közlöny 


330 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


Javaslom  továbbá  e csoport  munkájául  az  Országos  Vízkutató  és  Fúróvállalat 
fúrásaiból  levont  negyedkori  határ  megállapítás  korrigálását,  egyrészt  a rétegsorok  hozzá- 
férhető anyagából,  másrészt  a fúrómesteri  jelentésekből,  továbbá  a karotázs  vizsgálatok, 
vízminta-elemzések  értékeléséből. 

Javaslom  a Magyar  Állami  Földtani  Intézet  negyedkori  munkaegyüttesével  való 
fokozott  együttműködést  s az  intézet  távlati  kutató  fúrásai  rétegsorának  települési 
átvizsgálását  (Szentes,  Makó,  Jászladány  stb.),  valamint  a jövőben  mélyítendő  fúrások 
együtt-áttekintését,  főként  a településmegismerési  kardinális  szempontok  érdekében. 

Záradékul  javaslom  az  Országos  Kőolaj-  és  Gázipari  Tröszt  s a Vízügyi  Főigazga- 
tóság határterület-egyeztetési  és  együttműködési  megbeszéléseinek  megindítását  a ne- 
gyedkori s a negyedkor  előtti,  folyóvízi  eredetű  víztároló  rendszerek  megismerésének, 
termelésének  és  védelmének  kiemelt  fontosságú  kérdéseiben. 

* 

Előzőkben  a negyedkorban  süllyedő,  folyóvízi  feltöltésű  medenceterületek  prob- 
lematikáját tekintettük  át.  Záradékként  a negyedkorban  emelkedő  vagy  stagnáló,  az 
eolikus  üledék  rátöltéssel  a mindenkori  erózióbázis  szintje  fölé  emelkedő  területek  fela- 
datait tekintve  át  megmarad: 

1.  az  eljegesedéskori  löszszelvények  legteljesebb  rétegsorainak,  illetve  réteg- 
csoportjainak részletes  üledékföldtani  feldolgozása,  az  átmenetek,  a határszakaszok 
részletes  mikrorétegtani  feldolgozásával  (végzi  M.  Áll.  Földtani  Int.,  ELTE  Földtani 
Tanszék,  JATE  Földtani  Tanszék,  Orsz.  Kőolaj-  és  Gázipari  Tröszt  negyedkori  munka- 
csoportja), 

2.  az  interszakaszok  üledékföldtani,  finomrétegtani  felbontása  az  interkelyzetű 
édesvízi  mészkő  s a közbetelepült  eolikus  képződmények  felhasználásával,  figyelembe 
véve  a helyi  erózióbázis  feletti  településből  adódó  sorrendezést  (végzi:  M.  Áll.  Földtani 
Intézet,  ELTE  Földtani  Tanszék), 

3.  az  ősemberi  kultúrákat  tartalmazó  barlangi  és  síkvidéki  szelvények  rétegtaui 
elhelyezésének  megállapítása  (végzi:  M.  Áll.  Földtani  Intíézet,  ELTE  Földtani  Tanszék, 
JATE  Földtani  Tanszék)  az  ásatást  végző  múzeumok  osztályaival  együttműködve, 
valamint 

4.  a negyedkorföldtani  vizsgálatok  használhatóvá  tétele  műszaki-építésföldtani 
szempontból,  mint  elsőszámú  alkalmazott  földtani  főfeladat. 

Az  eredmények  elérésének  határidőit  a szükséglet  jelöli  csakúgy,  mint  Budapest 
1:10  000  földtani  térképe  negyedkorföldtani  változatának  megalkotását,  amely  a gya- 
korlat szempontjainak  legmesszebbmenő  figyelembevételével  nyerheti  értékelését. 


A MAGYAR  FÖLDTANI  IRODALOM  JEGYZÉKE,  1966 


REPERTOIRE  BIBLIOGRAPHIQUE  DES  PUBLICATIONS  DU  DOMAINE 
DES  SCIENCES  GÉOGRAPHIQUES  EN  HONGRIE,  1966 

EHEJlHOrPAOHJJ  JlMTEPATyTbl  rEOJlOrHMECKHX  H CME>KHbIX 
HAYK  B BEHrPHM  1966.  T. 

A jegyzék  összeállításánál  a következő  folyóiratokat  és  kiadványokat 

vettük  figyelembe; 

1.  Acta  Botanica  Academiae  Scientiarum  Hungaricae 

2.  Acta  Chimica  Academiae  Scientiarum  Hungaricae 

3.  Acta  Geologica  Academiae  Scientiarum  Hungaricae 

4.  Acta  Universitatis  Szegediensis,  Acta  Biologica,  Nova  series,  Szeged 

5.  Acta  Universitatis  Szegediensis,  Acta  Mineralogica-Petrographica,  Szeged 

6.  A Magyar  Állami  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966 

7.  A Magyar  Tudományos  Akadémia  Dunántúli  Tudományos  Intézete,  Értekezések 

8.  Annales  Universitatis  Scientiarum  Budapestinensis  de  Rolando  Eötvös  nőm.,  Sectio  geologica 

— .Annales  de  l’Institut  Géologique  de  Hongrie  lásd  A Magyar  Állami  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése 

9.  Annales  Historico-Naturales  Musei  Nationalis  Hungarici,  Pars  Mineralogica  & Palaeontologica 

— A Természettudományi  Múzeum  Évkönyve  lásd  Annales  Historico-Naturales  Musei . . 

10.  Atlas,  Amsterdam 

11.  Advancing  Frontiers  of  Plánt  Sciences,  Eger 

12.  Bányászati  Lapok 

13.  Beszámoló  a Vízgazdálkodási  Tudományos  Kutató  Intézet  1964.  évi  munkájáról 

14.  Bollettino  di  Geofisica  Teorica  ed  Applicata,  Trieste 

15.  Botanikai  Közlemények 

16.  Comptes  rendus  de  la  Société  Géologique  de  Francé,  Páris 

17. VIe  Congres  des  Géologues  de  Yugoslavie,  Skopje 

18.  Dobó  István  Vármúzeum  Évkönyve,  Eger 

19.  Föld  és  Ég 

20.  Földrajzi  Értesítő 

21.  Földtani  Közlöny 

22.  Földtani  Kutatás 

23.  Geofizikai  Közlemények 

24.  Geologica  Hungarica,  Series  Palaeontologica 

25.  Hidrológiai  Közlöny 

26.  Hidrológiai  Tájékoztató 

27.  Idegenforgalom 

28.  Kohászati  Lapok 

29.  Magyar  Geofizika 

30.  Magyar  Tudomány 

3 1 . Mérnökgeológiai  Szemle 

32.  Mérnöki  Továbbképző  Intézet  előadássorozata 

33.  Őslénytani  Viták 

34.  Pollen  et  Spores,  Páris 

33.  Proceedings,  IXth  International  Congress  fór  Microbiology,  Moszkva 

36.  Proceedings  of  the  3rd  Session,  International  Union  of  Geological  Sciences,  Commission  on  Stratigraphy, 
Committee  011  Mediterranean  Neogene  Stratigraphy,  Bern,  1964 

37.  CőopHHK  noK/ianoB  4-oü  Me>KAynapoflnoíí  HayMHOá  KoHtjjepei  uhh 

38.  Studia  Biologica  Hungarica  Academiae  Scientiarum  Hungaricae 

39.  Természettudományi  Közlöny 

40.  The  Palaeobotanist,  Locknow,  India 

41. Travaux  du  Comité  International  pour  l’étude  des  bauxites  etc.,  Zagreb 

42.  Vertebrata  Hungarica  Musei  Nationalis  Hungarici 

43.  Vízügyi  Közlemények 

44.  Vízgazdálkodási  Tudományos  Kutató  Intézet  kiadványai 

45.  Vortráge  dér  Jahresversammlung  dér  Paláontologischen  Gesellschaft,  Miinster 

46.  Zeitschrift  dér  Deutschen  Geologischen  Gesellschaft,  Hannover 


6* 


332 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


Ádám  L.:  A Tolnai-dombság  deráziós  völgyei  — Les  vallées  de  dérasion  du  pays  de 
collines  de  Tolna.  Földrajzi  Értesítő,  XV,  1966,  449—472,  21  ábra,  1 táblázat, 
fr.  R 

Adorján  Anna  Mária  lásd  Kedves  M. 

A k e 1 1 a J.  lásd  Siddhanta  S.  K. 

Alföldi  L.  et  al.:  Magyarország  hévízkút jai.  A Vízgazdálkodási  Tudományos  Kutató 
Intézet  kiadványa,  Budapest,  1965,  1 — 420,  3 melléklet,  4 táblázat,  I — V.  táblá- 
zat, 24  ábra 

Alföldi  L.:  Hévízfeltárási  lehetőségek  a Kisalföld  középső  részén  — Thermalwasser- 
erschhessungsmöglichkeiten  im  mittleren  Teil  dér  Kisalföld  — Bo3mo>khocth 
floöbiMH  TepMajibHbix  boa  Ha  cpeAHefi  Macra  Manói!  BeHrepcKoií  Hii3MeHH0CTH. 
Hidrológiai  Közlöny,  46,  1966,  1 — 13,  13  ábra,  or.  ném.  R 
Alföldi  L.:  Mélyfúrású  kutak  vizsgálata  és  a vizsgálatok  tapasztalatainak  felhaszná- 
lása a vízgazdálkodásban.  Vízügyi  Közlemények,  1965,  42 — 54,  7 ábra 
Alföldi  L. — G á 1 f i J. : A tiszakécskei  geotermikus  mérések  módszertani  kérdései. 
Beszámoló  a vízgazdálkodási  Tudományos  Intézet  1964.  évi  munkájáról.  Az 
Országos  Vízügyi  Főigazgatóság  kiadványa,  1966,  214 — 227,  8 ábra 
Andreánszky  G.:  On  the  Upper  Oligocene  flóra  of  Hungary.  Studia  Biologica 
Hungarica,  5,  1966,  1 — 151,  99  ábra 

Andreánszky  G. : Ergánzungen  zűr  Kenntnis  dér  sarmatischen  Flóra  Ungarns  IV. 
Annales  Hist.-Nat.  Musei  Nationalis  Hungarici,  LVIII,  1966,  141 — 159,  2 tábla, 
12  ábra 

Andreánszky  G. : Növényfajok,  fajcsoportok  és  nemzetségek  élettartama  a hazai 
harmadidőszakban.  Dobó  István  Vármúzeum  Évkönyve,  Eger,  1966 
B á 1 d i T. : Az  egri  felsőoligocén  rétegsor  és  molluszka-fauna  újravizsgálata  — Revision 
of  the  Upper  Oligocene  Molluscan  fauna  of  Eger  (N-Hungary).  Földtani  Közlöny, 
96,  1966,  171 — 194,  2 ábra,  2 táblázat,  ang.  R 
B á 1 d i T. : Die  oberoligozáne  Molluskenfauna  von  Eger  und  die  Neuuntersuchung 
dér  Schichtfolge.  Annales  Hist.-Nat.  Musei  Nationalis  Hungarici,  LVIII,  1966, 
69 — 101,  4 tábla,  2 táblázat 

BalkayB.:  A magyar  bauxittelepek  megismerésének  története  és  földtani  sajátságai  — 
Geschichte  dér  Entdeckung  und  geologische  Eigenheiten  dér  ungarischen  Bauxit- 
lagerstátten  — History  of  the  discovery  of  the  Hungárián  bauxite  deposits  and 
their  geological  properties  — Hctophh  no3HamiH  MecTOpo>KAeHHfl  őokchtob  h 
reoJiornnecKHe  ocoSchhocth  nocneAHHx.  Bányászati  Lapok,  99,  1966,  599 — 603, 
1 ábra,  or.  ném.  ang.  R 

Balkay  B.:  Kenya  földtani  viszonyai,  ásványi  nyersanyagai,  bányászata.  Földtani 
kutatás,  IX,  1966,  3.  sz.,  55 — 60,  2 ábra 
Balogh  K.  lásd  BartkóL. 

Barabás  A.:  A földtani  kutatás  fogalmának  és  fázisainak  kérdései.  Földtani  Kutatás, 

IX,  1966,  3.  sz.,  49—54 
Barbácsi  A.  lásd  Nagy  B. 

Bárdossy  Gy.:  Bibliographie  concemant  les  bauxites  (1950—1964).  Travaux  du 
Comité  International  pour  l’étude  des  bauxites,  des  oxydes  et  des  hydroxydes 
d’aluminium.  Zagreb,  1966,  No  4,  1 — 51 

Bárdossy  Gy. : A bauxit  ásványos  összetételének  röntgendiffrakciós  vizsgálata. 
Kohászati  Lapok,  8,  1966,  355 — 363. 

Bárdossy  Gy. — C sajághyG. : Geochemical  data  on  the  Mesozoic  of  Hungary  — 
r eoxHMHBecKHe  AaHHbie  no  mc303o:íckhm  oöpa30BaHHHM  BeHrpnu.  Acta  Geologica, 

X,  1966,  11 7 — 131,  3 ábra,  1 táblázat,  or.  R 

Bárdossy  Gy. : Les  minéraux  hydrosilicatés  (argileux)  de  la  bauxite  — Hydrosilicate 
(clay)  minerals  of  bauxite  — rjniHHCTbie  Mimepajibi  őokchtob.  Acta  Geologica, 
X,  1966,  233 — 248,  9 ábra,  ang.  or.  R 

BarnabásK.:  Az  indiai  bauxit.  Földtani  Kutatás,  IX,  1966,  1.  sz.,  61 — 71,  11  ábra 
Barnabás  K. — B a r t k ó L-— C seh  Németh  J. — H e g e d ű s Gy. — J a n t s k y 
B . — K e r t a i Gy.— K ó k a i J.— M i k ó L.—  M orvai  G.-Va r j u Gy  — 
V i d a c s A. : Ásványtelepeink  földtana.  Nyersanyag-lelőhelyeink.  Műszaki 

Könyvkiadó,  Budapest,  1966,  1— 315 

B a r t a Gy. : Néhány  új  adat  a Föld  mágneses  tere  és  nívófelülete  torzultságának  össze- 
függéséről — Further  cóntributions  to  the  correlation  of  the  distortion  of  the 
geomagnetic  field  to  that  of  the  level  surface  — HexoTopbie  AonojiHUTeJibHbie 
CBeACHun  0 CBH3H  MarHMTHoro  nonn  3eMJin  c HCKaweHHOCTbio  ee  3KBiinoTeHiuiaJib- 
hoü  noBepxHOCTii.  Geofizikai  Közlemények,  XIV,  1966,  67 — 72,  3 ábra,  or.  ang.  R 


A magyar  földtani  irodalom  jegyzéke  ig66 


333 


B a r t h a F. : Examen  biostratigraphique  des  couches  pannoniennes  de  la  montagne 
Mecsek  — Biostratigraphic  investigation  of  the  Pannonian  deposits  of  the  Mecsek 
mountains  — EnocTpaTHrpa^HMecKoe  M3yMeHiie  naHHOHCKHx  OTngoeHHH  rop  MeMeK. 
Acta  Geologica,  X,  1966,  159 — 194,  7 tábla,  5 ábra,  1 melléklet,  ang.  or.  R 
B a r t k ó E. — E áng  S. — S z ű c s E. — B a 1 o g h K.  Magyarázó  Magyarország 
200  ooo-es  földtani  térképsorozatához.  M-34 — XXXII.  Salgótarján.  A MÁFI 
kiadványa,  Budapest,  1966,  1 — 155,  23  ábra,  16  táblázat,  irodalomjegyzék 
Bartkó  E. — Kókay  J. : Eajtaxnészkő  előfordulás  a Kerepesi  úton  — Eeithakalk- 
steinvorkommen  in  Budapest  (Kerepeser  Strasse).  Földtani  Közlöny,  96,  1966, 
301 — 305,  1 ábra  ném.  R 
Bartkó  L.  lásd  Barnabás  K. 

B a u e r J. — K o p e c k y L.  (Prága) : Mineralogy  of  the  weathering  profile  of  a volcanic 
breccia  in  the  Őeské  Stredohori  Mts.  Acta  Univ.  Szegediensis,  Acta  Mineralogica- 
Petrographica,  XVII,  1966,  Szeged,  77—87,  7 tábla,  1 ábra 
B.  Beke  Mária:  A hazai  nannoplankton  vizsgálatok.  Őslénytani  Viták,  6.  sz.,  1966, 
31 — 35,  soksz. 

BendefyE. : Contributions  to  the  knowledge  of  the  crustal  stracture  of  the  Hungárián 
basin  — /faHHbie  k no3H3HHio  BHyTpenHcro  crpoemifl  BeHrepcKoro  őacceiÍHa.  Acta 
Geologica,  X,  1966,  337 — 356,  16  ábra,  or.  R 
B e n k ő F. : Földtani  térkép-  és  szelvényszerkesztés  (Gyakorlati  rész) . Egyetemi  jegy- 
zet. Tankönyvkiadó,  Budapest,  1966,  1 — 226 
B e n k ő F. : Alkalmazott  földtani  példatár  és  földtani  dokumentáció  (Alkalmazott  föld- 
tani gyakorlat).  Tankönyvkiadó,  Budapest,  1966,  1 — 201 
Bilik  I.:  A Mecsek  hegységi  alsókréta  vulkánitok  nevezéktani  kérdései  — Problems 
of  nomenclature  of  Lower  Cretaceous  volcanites  in  the  Mecsek  Mts  — 
K Bonpocy  HOMeiiKJiaTypbi  HH»<HeMejioBbix  ByjiKaHiiTOB  rop  MeneK.  A M.  Áll.  Föld- 
tani Intézet  Évi  jelentése  az  1964.  évről,  1966,  59 — 74,  7 ábra,  ang.  or.  R 
Bisztricsány  E. — K i s s Z. : Dispersion  of  surface-waves  Crossing  areas  of  various 
crustal  thickness.  Annales  Univ.  Se.  Budapestinensis,  Sectio  geologica,  IX,  1965, 
Budapest,  1966,  9 — 11,  2 ábra 

Bodrogi  Ilona:  Szénkőzettani  vizsgálatok  a Zsámbék  1.  sz.  fúrásból.  Földtani  Kuta- 
tás, IX,  1966,  3.  sz.,  17 — 18 

Bodzay  I.:  Dél-Zala  középsőmiocén-szannata  képződményei  — Middle-Miocene— 
Sarmatian  formations  of  South-Zala  (SW-Hungary).  Földtani  Közlöny,  96,  1966, 
207 — 212,  3 ábra,  ang.  R 

Bogsch  L.:  Élnöki  megnyitó.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  122 — 130 
B o g s c h E. : Beszámoló  görög-  és  németországi  őslénytani  tanulmányutakról.  Őslény- 
tani Viták,  7.  sz.,  1966,  10 — 20,  soksz. 

BogschE.:  Geo-sciences  or  geonomy  ? Atlas,  Amsterdam,  1966,  2,  No  3,  34 
Bogsch  L.:  Biosztratigráfiai  kérdések  szerepe  a geológiában.  A Mérnöki  Továbbképző 
Intézet  ejőadássorozatából  4434.  sz.,  Budapest,  1966,  1 — 50,  3 táblázat,  7 ábra 
Bogsch  L. : Újabb  kutatási  irányok  és  vizsgálati  módszerek  az  őslénytanban  s azok 
biosztratigráfiai  jelentősége.  A Mérnöki  Továbbképző  Intézet  előadássorozatából 
4445.  sz.,  Budapest,  1966,  1 — -27 

Bogsch  L.:  Budapest  barlangváros.  Idegenforgalom,  5,  Budapest,  1966,  32 
BohnP.:  Az  1965.  évi  távlati  földtani  kutatás  eredményei.  Földtani  Kutatás,  IX,  1966, 
2.  sz.,  7 — 10 

B o h n P. : A sümegi  kréta  korú  teknőslelet  — Senonemvs  sümegensis  nov.  gén.  nov. 
sp.  — Ein  neuer  Schildkrötenfund  aus  Ungarn.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  in — 
118,  2 ábra,  1 tábla,  ném.  R 

Bohn  P. — B.  Havas  Margi  t — E é n á r d T. : P'luoreszceneiás  vizsgálatok  a föld- 
tanban — Fluoreszenz-Untersuchungen  in  dér  Geologie.  Földtani  Közlöny,  96, 
1966,  460 — 468,  4 ábra,  1 táblázat,  2 tábla,  ném.  R 
Bőn  a J. — R.  Szentai  Márta:  A mátraaljai  lignitkutató  fúrások  palynológiai 
eredményei  — Palynologische  Ergebnisse  dér  Erkundungsbohrungen  auf  Eignit 
im  Mátraalja.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  421 — 426,  2 ábra,  1 táblázat,  ném.  R 
Bóna  J. — K.  Sümegi  Katalin:  Mikropaleontológiai  vizsgálatok  a Tekeres  1.  sz. 
földtani  alapfúrás  miocén  képződményein  — Mikropaláontologische  Untersu- 
chungen  an  deu  Miozánbildungen  dér  geologischen  Basisbohrung  Tekeres- 1 — 
MiiKponajieoHTOJionnieCKHe  uccjieaoBamiH  Ha  MiioneHOBO.u  MaTepiiajie  reoJionmecKott 
onopHoií  CKBawHHbi  TeKepein  Na  1.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  jelentése  az 
1964.  évről,  1966,  113 — 137,  6 tábla,  5 ábra,  1 melléklet,  ném.  or.  R 
B o n d o r Eívia:  Sedimentáre  und  pyroklastische  Mineralien  aus  den  eozánen  Schichten 


334 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


NO-Transdanubiens.  Annales  Hist.-Nat.  Musei  Nationalis  Hungarici,  LVIII, 
1966,  45 — 67,  5 ábra,  3 táblázat 

BöckerT.:  A bányászat  hatása  Mátraszentimre  vízellátottságára.  Földtani  Kutatás, 
IX,  1966,  1.  sz.,  38 — 42,  1 ábra 

B ö k ö n y i S. — J á n o s s y D. : Szubfosszilis  vadmadárleletek  Magyarországon.  Ver- 
tebrata  Hungarica,  Budapest,  1965,  101— 116 
Bubics  I.:  Szénült  fakavicsok  a DNY-bakonyi  alsóeocénből  — OöyrjieHHbie  apeaec- 
Hbie  raabKH  113  HiDKHero  aoueHa  b ropu  BaKOHb.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  469 — 
472,  3 ábra,  or.  R 

Buda  Gy. : Statistische  Verteilung  und  qualitative  Kennzeichnung  dér  Feldspate  im 
Andesit-Lakkolit  des  Csódi-Berges.  Annales  Univ.  Se.  Budapestinensis,  Sectio 
geologica,  IX,  1965,  Budapest,  1966,  123 — 131,  10  ábra 
Cailleux  A.  (Páris):  Morphoscopie  de  quelques  sables  de  Hongrie  — Gr  a in  mor- 
phological  analysis  of  somé  Hungárián  sand  deposits  — Mopt})OCKOni-m  HeKOTopbix 
neCKOB  BeHrpiiH.  Acta  Geologica,  X,  1966,  1 — 12,  2 táblázat,  ang.  or.  R 
Cornides  I. — K i s s J. — S z e r e d a i L.-  A Középső-mátrai  érctelér  képződési 
hőmérséklete  az  180-izotóp  relatív  gyakorisága  alapján  — - Teinpératures  de  for- 
mation  d’un  fiion  de  minérai  dans  la  Mátra  centrale  d’aprés  la  fréquence  relative 
de  l’isotope  180.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  43 — 50,  3 ábra,  fr.  R 
Csajághy  G.  lásd  Bárdossy  Gy. 

Cseh  Németh  J.— G rasselly  Gy. : Data  on  the  geology  and  mineralogy  of  the 
manganese  őre  deposit  of  Úrkút  ÍI.  Acta  Univ.  Szegediensis,  Acta  Mineralogica- 
Petrographica,  XVII,  Szeged,  1966,  89 — -114,  42  ábra 
Cseh  Németh  J.  lásd  Barnabás  K. 

Csepreghyné  lásd  Cs.  Meznerics  Hona 

Csíky  G.:  Megemlékezés  Hofmann  Károlyról,  halálának  75.  évfordulóján.  Földtani 
Közlöny,  96,  1966,  243 — 245 

CsíkvG.:  A demjéni  kőolajkutatás  tíz  éve  — Zehn  Jahre  Erdölforschung  in  Demjén  — 
Ten  years  of  oil  prospecting  in  Demjén  — 10  neT  npoii3BOAHTCH  pa3BeAi<a  Ha 
Hecjrrb  b MecTHOCTH  HeMÜeH.  Bányászati  Lapok,  99,  1966,  776 — 782,  2 ábra,  or. 
ném  ang.  R 

C s i 1 1 a g P. : Vizsgálatok  a fúrási  sűrűség  szükséges  és  gazdaságos  mértékének  meghatá- 
rozására. Földtani  Kutatás,  IX,  1966,  1.  sz.,  46—53,  6 ábra 
B.  Czabalay  Lenke:  Les  horizontes  á Hippurites  des  Monts  du  Bakony.  VIe  Con- 
grés  des  Géologues  de  Yugoslavie,  Skopje,  1966,  1 — 14 
B.  Czabalay  Lenke:  Liste  raisonnée  des  types  et  exemplaires  figurés  de  Rudistes 
fixés  pár  la  valve  gauclie,  conservés  dans  la  collection  de  Paléontologie  de  l’école 
des  Mines  de  Paris  (Résumé).  Comptes  rendus  de  la  Société  Géologique  de  Francé, 
No  4,  1966,  Páris,  162 — 163 

D a n k V. : Kőolaj-  és  földgázkutatásunk  1965.  évi  eredményei,  1966.  évi  tervei.  Földtani 
Kutatás,  IX,  1966,  2.  sz.,  1 — 7,  3 ábra 

D a n k V. — B á n .Á . : Az  algyői  kőolaj  és  földgázelőfordulás  földtani  viszonyai  és  termel- 
tetésének elvei.  Földtani  Kutatás,  IX,  1966.  évi  különszáin,  1 — 25,  13  ábra,  1 
táblázat 

D a n k V. : A Szeged  környéki  szénhidrogénkutatások  helyzete  és  perspektívái.  Magyar 
Geofizika,  VII,  1966,  61 — 80,  8 ábra 

D a n k V. : Szeged  környéki  szénhidrogén  kutatások  — Schürfung  auf  Kohlenwasser- 
stoff  in  dér  Umgebung  von  Szeged  — Hydrocarbon  prospecting  in  the  area  of 
Szeged  - — PaaBeuKH  Ha  ymeBOflopoAM  b OKpywHOCTH  ropo.ra  Cere.r.  Bányászati 
Lapok,  99,  1966,  122  — 132,  7 ábra,  or.  ném.  ang.  R 
Darányi  F. : Adatok  a Bakony  hegység  szerkezetéhez  — Angaben  zűr  Tektonik  des 
Bakony-Gebirges.  Földtani  Közíöny,  96,  1966,  280 — 291,  8 ábra,  ném.  R 
Darányik'.:  A Bakony  hegység  karszthidrológiai  kérdései  a bányászati  tapasztalatok 
alapján  — Karsthydrologische  Fragen  des  Bakony-Gebirges  auf  Grund  von  Berg- 
bau-Erfahrungen.  Hidrológiai  Közlöny,  46,  1966,  211 — -219,  5 táblízat,  ném.  R 
Deák  I. — K arácsonyiS.:  Nyersanyagkutatás  a tervezett  Baranya  megyei  Cement- 
és  Mészműhöz.  Földtani  Kutatás,  IX,  1966,  3.  sz.,  31 — 35,  4 ábra 
Dimitrescu  R.  (Bucuresti):  Beitráge  zűr  Kenntnis  dér  magmatisch-tektonischen 
Verháltnisse  im  karpatiseh-balkanischen  Raum.  Acta  Geologica,  X,  1966,  357 — 
360,  1 térkép 

P.  Don  át  Éva:  On  the  relationships  between  lattice  stracture  and  „zeolite  water” 
in  gmelinite,  heulandite  and  scolecite.  Acta  Univ.  Szegediensis,  Acta  Mineralogiea- 
Petrographica,  XVII,  Szeged,  1966,  143 — 158,  13  ábra,  4 táblázat 


A magyar  földtani  irodalom  jegyzéke  1966 


335 


P.'Donát  Éva — Simó  B.:  ^onoJiHHTejibHbie  HCCJieflOBaHHH  no  M3yHeHHio  cooTHOine- 
hhh  CTpyKTypbi  11  B0fl0CBH3H0CTii  ({nuuiHnCHTOB  ii  roHHapfliiTOB.  Annales  Univ.  Se. 
Budapestinensis,  vSectio  geologiea,  IX,  1965,  Budapest,  1966,  109 — 121,  7 ábra, 
2 táblázat 

D u d i c li  E.  jr.  lásd  Kop  ek  G. 

Egyed  E.:  Internál  constitution  of  tlie  moon  in  the  light  of  the  dynamic  earth  model. 

Annales  Univ.  Se.  Budapestinensis,  Sectio  geologiea,  IX,  1965,  Budapest,  1966,  3 — 5 
E ni  s z t M.  lásd  Somogyi  Aranka 

E r d e y-G  r ú z T. : A természettudományok  hazai  fejlődésének  fő  vonásai.  Magyar 
Tudomány,  1966,  145 — 148 
E r k e 1 A.  lásd  Szilárd  J. 

M.  Faragó  Mária:  A soltvadkerti  Petőfi-tó  rétegeinek  kronológiája  palinológiai  vizs- 
gálatok alapján.  Őslénytani  Viták,  6.  sz.,  1966,  59 — 63,  soksz. 

M.  Faragó  Mária:  Palynological  study  of  lower  Pannonian  strata  in  the  region  of 

Görömböly.  Acta  Univ.  Szegediensis,  Acta  Mineralogica-Petrographica,  XVII, 
Szeged,  1966,  181 — 183,  1 ábra 

S.  Farkas  Erzsébet:  Csoluok — Ebszőny  környéki  eocén  képződmények  üledékkőzet- 
tani vizsgálata  — ■ Sedimentpetrographische  Untersuchung  dér  Eozánbildungen 
um  Csolnok  und  Ebszőny  — OcaflOMHO-neTporpatjiiiMecKoe,  HCCJieflOBaHue  OTJioweHHH 
paüoHa  cc.  MojibHOK-SőceHb.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  év- 
ről, 1966,  321—328,  3 ábra,  ném.  or.  R 

N.  Fazekas  Gabriella:  Die  mineralogische  Untersuchung  des  obertriadisehen  klasti- 

sehen  Komplexes  des  Meesekgebirges.  Annales  Hist.-Nat.  Musei  Nationalis 
Hungarici,  Pars  Mineralogica  et  Palaeontologica,  EVIII,  1966,  n — 31,  8 tábla, 
7 ábra 

N.  Fazekas  Gabriella:  Mineralisationsvorgánge  in  den  Bergeschiehten  des  unter- 
liassischen  Kohlenkomplexes  des  Mecsek-Gebirges.  Annales  Hist.-Nat.  Muse 
Nationalis  Hungarici,  Pars  Mineralogica-  et  Palaeontologica,  EVIII,  1966,  33 — 43, 
4 tábla 

F e j é r L.:  Szabó  Pál  Zoltán  emlékezete.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  271 — 274,  i-ábra 
Forgó  E. — M o 1 d v a y L. — S tefanovits  P. — W e i n Gy. : Magyarázó  Magyar- 
ország  200  ooo-es  földtani  térképsorozatához.  E-34 — XIIÍ.  Pécs.  Á MÁFI  kiadv., 
Budapest,  1966,  1 — 196,  35  ábra,  12  táblázat,  irodalomjegyzék 
Földi  M.:  A hidasi  terület  földtani  felépítése  — Geologischer  Bau  des  Gebietes  von 
Hidas  (Mecsekgebirge)  — reononmecKoe  crpoeHHe  paiíoHa  c.  Xiiaaui  (ropbi  Menete) 
A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  93 — m,  4 ábra, 
ném.  or.  R 

Földváriné  Vogl  Mária:  Relations  between  the  structural  and  dielectric  proper- 
ties  of  minerals  — B3aiiM0CBM3b  Me>i<ay  cxpyKTypHbiMH  11  aii3JieKipimeCKii.\ui 
CBotícTBaivui  MiiHepajiOB.  Acta  Geologiea,  X,  1966,  143 — 157,  14  ábra,  or.  R 
FranyóF,:  A Sajó — Hernád  hordalékkúpja  a negyedkori  földtani  események  tükrében 
— Dér  Schwámmfácher  dér  Fiüsse  Sajó  und  Hernád  im  Spiegel  dér  geologischen 
Ereignisse  des  Quartárs.  Földrajzi  Értesítő,  XV,  1966,  153 — 178,  25  ábra,  ném.  R 
Fiilöp  J.:  Gazdasági  szempontból  legjelentősebb  hegységeink  és  medencéink  átfogó, 
sokoldalú  és  részletes  földtani  vizsgálata  — L’étude  géologique  coinpréhensive, 
coinplexe  et  détaillée  des  bassins  et  montagnes  aux  plus  grands  potentiels  écono- 
miques  de  la  Hongrie  — KoivuuieKCHoe  n aeTaabHoe  H3yneHiie  Ba>i<HeHuiiix  c 
SKOHOMiinecKoii  tomkii  3peHHH  rop  h öaccefiHOB  Hauien  poflHHbi.  A M.  Áll.  Földtani 
Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  9 — 14,  fr.  or.  R 
F ül  ö p J.:  A XXII.  Nemzetközi  Éöldtani  Kongresszusról.  Földtani  Kutatás,  IX,  1966, 
1.  sz.,  71—72 

G á 1 f i J.  lásd  Alföldi  E. 

Géczy  B.:  Ammonoides  jurassiques  de  Csernye,  Montagne  Bakony,  Hongrie,  Part  I. 
(Hammatoceratidae)  — lOpcKHe  awMOHOHflbi  H3  c.  MepHe  (ropbi  EaKOHb,  BeHrpim). 
MacTb  1.  (Hammatoceratidae).  Geologiea  Hmigarica,  Series  palaeontologica,  fasc. 
34,  1966,  1 — 275,  44  tábla,  126  ábra,  or.  R 
Géczy  B.:  Le  probléme  de  la  limité  Eias  /Dogger  en  Hongrie  — O11  the  problem  of 
the  Eiassic/  Dogger  boundary  in  Hungary  - — K Bonpocy  rpammbi  Me>Kfly  JIoicom  h 
ÉorrepoM  b BeHrpiiH.  Acta  Geologiea,  X.^  1966,  195 — 202,  ang.  or.  R 
Géczy  B. : Upper  Eiassic  Dactylioceratids  of  Úrkút  — IlpeacTaBHTejiH  Dactylioceratidae 
M3BepxHeaeHC0Biix  OTJiOHíeHHHYpKyTa.  Acta  Geologiea,  X,  1966,  427 — 443,  2 tábla, 
or.  R 

Géczy  B . A Holcophylloceras  ultramontanum  Zittel  fajfejlődésmenete  — Sur  l’évo- 


336 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


lution  spéeifique  de  l’espéce  Holcophylloceras  ultramontanum  Zittel.  Földtani 
Közlöny,  96,  1966,  473 — 475,  1 ábra,  fr.  R 

Géczy  B.:  Pathologische  jurassische  Ammoniten  aus  dem  Bakony-Gebirge.  Annales 
Üniv.  Se.  Budapestinensis,  Sectio  geologica,  IX,  1965,  Budapest,  1966,  31 — 40, 
3 tábla 

Géczy  B.:  Die  Evolution  des  Holcophylloceras  ultramontanum  ( Ammonoidea) . Zu- 
sammenfassimg  dér  Vortráge  dér  Jahresversammlung  dér  Paláontologischen 
Gesellschaft,  Münster,  1966,  13 — 14,  1 ábra,  soksz. 

Géczy  B.:  Mediterrán  jura  fáeiesvizsgálatok.  A Magyar  Áll.  Földtani  Intézet  kiadványa, 
Budapest,  1966,  1 — 15,  1 tábla,  soksz. 

Géczy  B.:  Ammoniták,  ősi  tengerek  korjelző  lábasfejűi.  Föld  és  Ég,  1966,  1.  sz.,  150 — 
151,  3 ábra 

N.  G e 1 1 a i Ágnes:  A Dorogi-medence  oligocén  rétegösszletének  foraminifera  szintjei  — 
Die  Foraminiferenliorizonte  im  Oligozánkomplex  des  Beckens  von  Dorog  — 
(bopa.viiiHinfepoBbie,  ropií30HTbi  oAnroueHOBoii  toihaií  ÉoporcKoro  SacceiÍHa.  A M.  Áll. 
Földtani  Intézet  Évi  Jelentese  az  1964.  évről,  1966,  361 — 366,  1 táblázat,  ném. 
or.  R 

G i d a i L : A paleocén  és  eocén  képződmények  vastagsági  és  kifejlődési  viszonyai  a Do- 
rogi-medence északi  és  középső  területén  — Máchtigkeit  und  Fazies  dér  Paláozán- 
und  Eozánbildmigen  im  nördlichen  und  mittleren  Teil  des  Doroger  Beckens  — 
Moiühoctm  11  ycjiOBim  pa3BiiTim  najieoueHOBbix  h aoueHOBbix  OTjiowemiH  b ceBepHofi 
h neuTpa.nbHoii  iacT>tx  EoporcKoro  űaccefina.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi 
Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  3x5 — 320,  6 ábra,  ném.  or.  R 
Gidai  L. — S i p o s s Z.:  Adatok  az  „iníraoligocén”  denudáeió  hatásának  ismeretéhez 
a dorogi  területen  — Über  die  Wirkung  dér  „infraoligozánen”  Denudation  im 
Doroger  Gebiet.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  317 — 319,  1 ábra,  ném.  R 
G ó c z á n F.  lásd  Nagy  Lászlóné 

G o k li  a 1 e N.  W. : A Yelencei-hegységi  gránit  kvantitatív  ásványtani  vizsgálata  — 
Ouantitative  mineralogical  study  of  the  granites  of  the  Velence  hills.  Földtani 
Közlöny,  96,  1966,  51 — 60,  10  ábra,  2 táblázat,  ang.  R 
G o k li  a 1 e N.  W. : An  areal,  quantitative,  Chemical  study  of  the  granites  of  the  Velence 
hills,  Hungary.  Annales  Univ.  Se.  Budapestinensis,  Sectio  geologica,  IX,  1965, 
Budapest,  1966,  69 — 86,  10  térkép,  3 táblázat,  3 diagram 
Gondozó  Gv. : Rétegvíz  elleni  védelem  az  Oroszlányi  Szénbányák  pusztavámi  bánya- 
üzemében — Schutz  gégén  Schichtquellen  im  Bergwerk  von  Pusztavám  — Pro- 
tection  írom  bed-water  in  the  Pusztavám  colliery  — - 3amiiTa  npcmiB  n.nacTOBbix 
boa  b inaxTe  nycTaBaMCKoro  yronbHoro  npeanpmnrifl  Opoc.iHHb.  Bányászati  Lapok, 
99,  1966,  372 — 378,  5 ábra,  or.  ném.  ang.  R 
Gömöry  I.:  A Conodonta- vizsgálatok  hazai  eredményei.  Őslénytani  Viták,  6.  sz., 
1966,  36 — 42,  soksz. 

Grasselly  Gy. : Ásványi  nyersanyagok.  Egységes  jegyzet.  Tankönyvkiadó,  1966, 

1—235 

Grasselly  Gy.  lásd  Cseh  Németh  J. 

Greguss  P.:  Megjegyzések  a permi  rétegek  bizonytalan  életnyomalakulataihoz  — - 
A propos  des  traces  fossiles  incertaines  de  l’activité  anitnale  dans  les  terrains 
permiens.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  240 — 242,  3 ábra,  fr.  R 
G r o h o 1 y T. : Adatok  a Nagyalföld  geofizikai  kutatási  eredményeiből.  Magyar  Geo- 
fizika, VII,  1966,  81 — 92,  11  ábra 

Gr  ossz  Á.:  A hidasi  barnakőszén  összlet  nyomelemeinek  eloszlása  — Pacnpeaejiemie 
paccejuiHbix  ajieivieHTOB  őypoyrjieHOCHoii  tojuiih  MecTopo>KAeHiifl  XiiAaui.  Földtani 
Közlöny,  96,  1966,  436 — 440,  or.  R 

Gyarmati  P.:  A Tállya  15.  sz.  alapfúrás  földtani  eredményei  — Geological  results 
of  kev  boring  Tállya-15  — reononmecKiie  pe3ynbTaTbi  iiayAeHim  onopHoií  őypoBon 
CKBa>KiiHbi  Taa;ibu  Ne.  15.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  év- 
ről, 1966,  443 — 473,  4 ábra,  7 tábla,  1 melléklet,  ang.  or.  R 
Haázl.  — Molnár  K.:  Földmágneses  mérések  Zengővárkony  környékén  — 

O reoMarmiTHbix  paőcrrax,  npoBeAeHHbix  b paftoHe  3eHreBapi<0Hb  — Erdmagnetische 
Messungen  in  dér  Umgebimg  von  Zengővárkony.  Geofizikai  Közlemények,  XV, 
1966,  77 — 82,  1 ábra,  2 táblázat,  or.  ném.  R 
Cs.  Hajdú  Ilona:  Az  üllési  mélyfúrások  által  feltárt  képződmények  — Die  Ablagerungs- 
reihe  dér  Tiefbohrungen  von  Üllés  — PIopoAbi,  BCKpiiTbie  rayőoKUM  öypemieM  b 
paüoHe  c.  lOAAeui  (B.  BeHrepcKaa  Hn3MeHH0CTb).  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi 
Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  545 — 558,  4 ábra,  1 táblázat,  ném.  or.  R 


WWW  ww  « Wffi 


A magyar  földtani  irodalom  jegyzéke  1966 


337 


Hajós  Márta:  A mecseki  miocén  diatomaföld  rétegek  mikroplanktonja  — - Das  Mikro  - 
plankton  dér  Kieselgurschichten  im  Miozán  des  Mecsekgebirges  — MiiKpoiuiaiiK- 
toh  MiioueHOBbix  flHaTOMiiTOB  rop  Ménén.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése 
az  1964.  évről,  1966,  139 — 171,  5 tábla,  26  ábra,  ném.  or.  R 

Hajós  Márta:  Kovaalgák  vizsgálatainak  eredményei,  problematikája  és  jövője.  Ős- 
lénytani Viták,  6.  sz.,  1966,  67—74,  soksz. 

Hámor  G.:  Újabb  adatok  a Mecsek  hegység  szerkezetföldtani  felépítéséhez  — Neue 
Beitráge  zűr  tektonischen  Kenntnis  des  Mecsekgebirges^  — HoBbie  gaHHbie  __  i< 
no3HaHUK)  TeKTOHHMecKoro  CTpoemiH  rop  Ménén.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi 
Jelentése  az  1964.  évről,  1966.  193 — 208,  6 ábra,  ném.  or.  R 

Hámor  G.:  Das  Miozán  des  Mecsek-Gebirges  (SW-Ungam).  International  Union  of 
Geological  Sciences,  Connnission  on  Stratigraphy.  Coinmittee  on  Mediterranean 
Neogene  Stratigraphy.  Proceedings  of  the  3rd  Session  in  Bem,  1964.  1966,  8 — 13 

Hámor  N. — M o 1 n á r K. — R umpler  J. — V arga  I. : A nagyalföldi  reflexiós- 
szeizmikus mérések  eredményei  és  problémái  a földtani  felépítés  tükrében.  Magyar 
Geofizika,  VII,  1966,  93 — 105,  9 ábra 

B.  Havas  Margit:  Fluoreszenz-Untersuchímgen  an  miozánen  Gastropoden.  Annales 
Univ.  Se.  Budapestinensis,  Sectio  geologica,  IX,  1965,  Budapest,  1966,  53 — 67, 
4 ábra,  4 tábla 

Havas  Margit  lásd  Bohn  P. 
egedűs  Gy.  lásd  Barnabás  K. 

egyi  Istvánná:  Cementipari  nyersanyagok  mintavétele  és  laboratóriumi  vizsgálatá- 
nak előkészítése.  Földtani  Kutatás,  IX,  1966,  3.  sz.,  44 — 45,  1 ábra 
egy  i-P  a k ó J.  lásd  Vitális  Gy. 

e t é n y i R.:  A mecseki  középsőliász  tagolása  — Über  die  Gliederung  des  Mittellias. 
im  Mecsek  — - PacnjieHeHHe  cpegHeaeüacoBbix  OTJiojKeHHH  rop  Ménén.  A M.  Áll. 
F'öldtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  23—29,  ném.  or.  R 
itarov  N.  I.  (Moszkva):  Boga  b rjiyöiiHHbix  npoyeccax  — The  water  in  the  deep 
processes.  Acta  Geologica,  X,  1966,  285—298,  9 ábra,  ang.  R 
o b o t J.  lásd  S z i 1 á r d J. 

orváth  Anna:  Új  kagylócsoport  a Kárpát-medence  krétaidőszaki  képződményeiből 
— Eine  neue  Muschelgruppe  aus  den  Kreidebildung  des  Karpatenbeckens.  Föld- 
tani Közlöny,  96,  1966,  105— 1 10,  1 ábra,  2 tábla,  ném.  R 

Horváth  Anna:  Mollusca  periods  in  the  sediments  of  the  Hungárián  Pleistocene  V. 
The  middle  part  of  the  middle  arid  period  in  the  boring  of  Felsőszentiván.  Acta 
Univ.  Szegediensis,  Acta  Biologica,  Nova  series,  XII,  Szeged,  1966,  149 — 158, 
1 táblázat 

Honig  Gy.:  A mecseki  alsóliász  gömbkőszén  keletkezésének  kérdése  — Zűr  Frage  dér 
Éntstehung  dér  uuterliassischen  Kugelkohle  im  Mecsekgebirge.  Földtani  Közlöny, 
96,  1966,  320 — 321,  ném.  R 

Hőriszt  Gy.:  A bauxitbányászat  vízügyi  helyzete.  Hidrológiai  Tájékoztató,  1966, 
77 — 78.  5 ábra 

Jámbor  Á.:  Megfigyelések  a Ny-mecseki  triászban  — Observations  in  the  Triassic 
of  the  Western  Mecsek  Mts  — Haő/nogenim  b Tpuace  3ariagnoro  Menena  (KD- 
Bem  pmi).  A M.  Áll.  P'öldtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  15 — 21,  1 
ábra,  ang.  or.  R 

J á n o s s y D.  lásd  B ö k ö n y i S. 

J á n o s s y D. : Fossile  Vogelfauna  aus  den  Mousterien-Schichten  dér  Curata-Höhle, 
(Rumánien).  Vertebrata  Hungarica,  Budapest,  1966,  7.,  1965,  85 — -99. 

Jautsky  B.  lásd  Barnabás  K. 

J a s k ó S. : A pliocén  lignitek  települése  és  kutatási  lehetőségei  — Lagerung  und  Scliiirf- 
möglichkeiten  von  Pliozán-Eigniteu  — Occurrence  and  possib  ilities  of  prospecting 
of  the  Pliocene  series  — MecTopowgemiH  11  bo3mo>khoctii  pa3Begi<H  rumoneHOBbix 
JiurmiTOB. Bányászati  kapok,  99,  1966,  315 — 325,  3 ábra,  4 táblázat,  or.  ném. 
ang.  R 

J a s k ó S. : A Középdunai-pliocén  medence  lignittelepeinek  térbeli  elterjedése  és  réteg- 
tani  szintezése.  Földtani  Kutatás,  IX,  1966,  1'.  sz.,  3 — 9,  3 ábra 

Jósa  E. : A pilismaróti  öblözet  mérnökgeofizikai  vizsgálata.  Földtani  Kutatás,  IX,  1966, 
1.  sz.,  34 — 38,  4 ábra 

Juhász  Á.:  A Diósgvőr-tapolcai  vízkutatás  eredményei.  Hidrológiai  Tájékoztató, 
1966,  96 — 99,  3 ábra,  1 táblázat 

Juhász  A. : A borsodi  medence  miocénkorú  szénelőfordulásának  bányászati  vonatko- 
zásai — Bergbauliche  Beziehungen  des  Kohlenvorkommens  dér  Miozánperiode 


MM  MM 


338 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


im  Borsoder  Becken  — Mining  aspects  of  the  Miocéné  coal  deposits  of  the  Borsod 
basin  — YrojibHbie  MecropoxKfleHiifl  MiioueHOBoro  Béna  BopinoacKoro  yrojibHoro 
őacceiÍHa  c tohkh  3peHHg  nx  ropHoií  pa3pa6oTKH.  Bányászati  Lapok,  99,  1966, 
585 — 593,  8 ábra,  or.  ném.  ang.  R 

Juhász  A. : A keletborsodi  helvéti  bamakőszéntelepek  minőségének  vizsgálata.  Föld- 
tani Kutatás,  IX,  1966,  1.  sz.,  9 — 18,  8 ábra 
Juhász  A.  : Szerkezeti  megfigyelések  a keletborsodi  barnakőszénmedence  üledéksorá- 
ban.  Földtani  Kutatás,  IX,  1966,  3.  sz.,  13 — 16,  4 ábra 
Juhász  A. : Kapcsolat  a Tisza- völgyi  és  a Duna — Tisza  közi  paleogén  üledékgyűjtők 
között  — Eine  Verbindung  zwischen  den  Paláogensenken  zwischen  Donau  und 
Tlieiss  und  jenseits  dér  Theiss  — O cbh3h  Me>KAy  najieoreHOBbi.Mii  _ ocaaoMHbiMH 
öacceHHaMH  gojmHbi  Tuccbi  n Me>Kay  penbH  É VHafl  n Thcch.  A M.  All.  Földtani 
Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  535 — 543,  ném.  or.  R 
Juhász  A.: — K ő h á t i A.:  Mezozóos  rétegek  a Kisalföld  medencealjzatában  — 
Mesozoische  Schichten  im  Beckenuntergrund  dér  Kleinen  Ungarisehen  Tiefebene. 
Földtani  Közlöny,  96,  1966,  66 — -74,  2 ábra,  ném.  R 
Juhász  A.:  Szánk  és  környékének  harmadidőszaknál  idősebb  földtani  képződmé- 
u nyei  — Vortertiáre  geologische  Bildungen  von  Szánk  und  Umgebung.  Földtani 
Közlöny,  96,  1966,  427 — 435,  2 ábra,  5 táblázat,  ném.  R 
Juhász  I. : A Rakaca-völgyi  víztároló  hőmérsékleti  viszonyai.  Hidrológiai  Tájékoztató, 
1966,  100 — 106,  7 ábra 

Juhász  J.:  A mémökgeológia  feladata  és  a geológusmémök-képzés.  Mérnökgeológiai 
Szemle,  1966,  1 — 12 

Juhász  J.:  A mérnökgeológiai  térképezés  módszere.  Mérnökgeológiai  Szemle,  1966, 
1—15 

Juhász  J. : A különböző  célú  létesítmények  mérnökgeológiai  vizsgálata.  A Mérnöki 
Továbbképző  Intézet  előadássorozatából  4509.  sz.,  1966,  1 — -120 
Juhász  M.  lásd  Kedves  M. 

Kádár  L.:  Az  eolikus  felszíni  formák  természetes  rendszere  — Natural  System  of 
eolian  landforms.  Földrajzi  Értesítő,  XV,  1966,  413 — 448,  37  ábra,  ang.  R 
arácsonyi  S.  lásd  Deák  I. 

ecskeméti  T. : A nagy-Foraminifera-kutatás  helyzete  és  feladatai  Magyarországon. 

Őslénytani  Viták,  6.  sz.,  1966,  1 — 7,  soksz. 
ecskeméti  T.  lásd  Kopek  G. 

ed  vés  M.:  Contributions  sporo-polliniques  á la  connaissances  paléobotanique  des 
couches  fossiliféres  de  la  mamiére  de  Tatabánya.  Acta  Botanica,  12,  Budapest, 
1966,  55— S8 

Kedves  M.:  Palynológiai  adatok  a solymári  eocén  kori  bamakőszenes  rétegekből  — 
Palynological  data  conceming  the  Éocene  brown  coal  complex  of  Solymár  (Buda- 
Pilis  mountain)  — CnopoBO-nbuibiteBbie  qaHHbie  aoneHOBbix  yrneHOCHbix  otjioxkchhh 
pafiOHa  c.  UIoHMgp.  A M.  All.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966, 
339 — 347.  1 tábla,  ang.  or.  R 

Kedves  M. — B o h o n y E. : Observations  sur  quelques  pollens  de  Palmiers  prove- 
nant  des  couches  tertiaires  de  Hongrie.  Pollen  et  Spores,  Paris,  8,  1966,  141 — 147, 
1 diagram,  1 táblázat 

Kedves  M. — E n d r é d i L. — S z e 1 e y Z. : Problemes  palynologiques  concemant 
le  remaniement  des  sédiments  paléo-  et  mésozoiques  dans  des  bassins  du  Pannonién 
supérieur  de  Hongrie.  Pollen  et  Spores,  Páris,  8,  1966,  315 — 336,  8 tábla,  4 táblázat 
Kedves  M. — Adorján  Anna  Mária:  Pollens  fossiles  de  la  famille  des  Onagra- 
ceae  des  couches  paléogénes  de  la  Hongrie.  Acta  Univ.  Szegediensis,  Acta  Biolo- 
gica.  Nova  series,  XII,  Szeged,  1966,  37—48,  2 tábla,  6 ábra 
Kedves  M. — K olosváry  G. : Eozán-Korallen  und  fazies-ökologisch-biostratigra- 
phisch  bemerkenswerte  Sporomorphen  aus  detn  Bakony-Gebirge  betrachtet. 
Acta  Univ.  Szegediensis,  Acta  Biologica,  Nova  series,  XII,  Szeged,  1966,  49—53 
Kedves  M. — B ohony  E. : Kurzer  Überblick  über  die  palynologischen  Ergebnisse 
aus  dem  Praequartár  Ungarns  mit  besonderer  Berücksichtigung  dér  stratigraphi- 
schen  Stellung  des  Urkuter  Manganerzes.  Acta  Univ.  Szegediensis,  Acta  Mineralo- 
gica-Petrographica,  XVII,  Szeged,  1966,  115 — 122,  x melléklet 
Kedves  M. — J uhász  M.:  Spore-pollen  data  of  the  Éocene  brown  coal  layers  írom 
the  Bükk  mountain  (Hungary).  Advaneing  frontiers  of  Plánt  Sciences,  Eger, 
1966,  17,  103 — 107 

Kedves  M. — K erepeczky  J. : Variation-statistical  examinations  on  Eocéné 
trilete  spores.  Advaneing  frontiers  of  Plánt  Sciences,  Eger,  1966,  17,  108 — 114 


A magyar  földtani  irodalom  jegyzéke  iq66 


339 


B.  Kelemen  Olga — B.  Varrók  Kornélia — R e m é n y i Gy.:  A Tihanyi  Obszer- 
vatórium kornyékén  végzett  földtani,  földmágneses  és  gravitációs  vizsgálat  — 

0 reojioruaecKHX,  reoMarmiTHbix  h rpaBHMeTpuuecKHx  paőcnrax,  npoBeAeHHbix  b paiioHe 
TnxaHbCKOro  no.'iyo  TpoBa  — Geologische,  geoinagnetische  und  gravimetrische 
Untersuchungen  in  dér  Umgebung  des  Observatoriums  von  Tihany.  Geofizikai 
Közlemények,  XV,  1966,  83—93,  6 ábra,  or.  ném.  R 
Kerepeczky  J.  lásd  K e b v e s M. 

K e r t a i Gy.:  A tokaj hegyaljai  Vándorgyűlés  elnöki  megnyitója  1965.  június  19.  Sáros- 
patak. A kutatás  komplexitásáról  és  a paleogeológiai  térképek  kérdéséről.  Föld- 
tani Közlöny,  96,  1966,  135 — 139 
K e r t a i Gy.  lásd  Barnabás  K. 

Kertész  P.  lásd  P a p p F. 

Sz.  K i 1 é n y i Éva — R á k ó c z y I. : Módszertani  szeizmikus  mérések  a Nagyalföldön  — - 
O HObbix  pe3yjibTdTax  cei.civiopa3BeAOUHbix  paőOT,  npoBeaeHHbix  Ha  TeppuTopim  B. 
BenrepcKOu  Hh3Mchhocth  — Recent  progress  in  the  seismic  exploration  of  the  Great 
Hungárián  Piain  Geofizikai  Közlemények,  XV,  1966,  41 — 56,  10  ábra,  or.  ang.  R 
Király  E. — L i s z t F.-né — N e m e s i L. — S zabadváry  L.:  A komplex  geo- 
elektromos  mélyszerkezeti  kutatás  lehetőségei  az  Alföldön  (Szolnok)  — 
Bo3mo>khocth  nBiiMeHeHHH  KOMnjieKCHoro  3JieKTpopa3BeaoMHoro  Mei-ofla  aah  H3- 
yqeHHH  rnyőnHHoro  erpocHim  HaTeppirropnH  BenrepcKOn  Hn3MeHH0CTH  (r.  CojibHOK) 
The  aspects  of  investigating  deep  struetures  of  the  Hungárián  Piain  (Szolnok)  by 
a complex  geoelectric  method.  Geofizikai  Közlemények,  XV,  1966,  25 — 39,  7 ábra, 
or.  ang.  R 

Király  E.  lásd  Szilárd  J. 

Kiss  J.:  Constitution  minéralogique,  propriétés  et  probléines  de  genése  du  gisement 
uranifére  de  la  montagne  Mecsek  (I.).  Annales  Univ.  Se.  Budapestineusis,  Sectio 
geologica,  IX,  1965,  Budapest,  1966,  139 — 188,  2 ábra,  7 tábla,  16  táblázat 
Kiss  J.  lásd  Cornides  I. 

Kiss  Z.  lásd  Bisztricsány  E. 

Knauer  J.:  A Lombardia  kérdés  — • Sur  le  problémes  du  genre  Lombardia.  Földtani 
Közlöny,  96,  1966,  195 — 199,  fr.  R 

Knauer  J.:  Hézagos  albai  rétegsor  Balinkán  — Une  série  incompléte  de  l’Albien  á 
Balinka  (Montagne  Bakony)  — IlpepbiBiiCTaH  ajibOcKan  Toaiya  b c.  EanuHKa 
(1  opbi  EaKOHb)  — A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966, 
221—231,  2 tábla,  3 ábra,  fr.  or.  R 

J.  K n e s s Mária:  A Szentendre  2.  sz.  mélyfúrás  földtani  eredményei  — - Die  geologischen 
Ergebnisse  dér  Tiefbohrung  Szentendre  2.  — reojipnmeciciie  pe3yjibTaTbi  ii3y4eHHH 
rnyőoKOH  öypoBoii  ci<Ba>KHHbi  CemuHApe  j\°.  2.  A M.  All.  Földtaui  Intézet  Évi  Jelen- 
tése az  1964.  évről,  1955,  367 — 375,  2 ábra,  1 melléklet,  1 táblázat,  ném.  or.  R 
KochS,:  Magyarország  ásványai.  Akadémiai  Kiadó,  Budapest,  1966,  1 — 419,  3 térkép 
K ó k a i J. — A ugusztinj.:  A Görgeteg — Babóesa-i  szénhidrogéntelepek  földtani  és 
termelési  viszonyainak  vizsgálata  — Untersuchung  dér  geologischen  und  Produk- 
tionsverliáltnisse  dér  Kohlenwasserstoff-Lagerstátten  von  Görgeteg — Babócsa  — 
Examination  of  the  geologic  and  production  relations  in  the  Görgeteg — Babócsa 
hydroearbon  reservoirs  — AnanH3  reononiHecKnx  h 3KcnnyaTaniiOHHbix  ycjioBiiii 
3ajie>KH  ra3a  repreTer-Eaöoua.  Bányászati  Lapok,  99,  1966,  555 — 562,  5 ábra,  4 
táblázat,  or.  ném.  ang.  R 

Kókay  J.:  A Herend — markói  barnakőszénterület  földtani  és  őslénytani  vizsgálata  — 
Geologische  und  Paláontologische  Untersuehung  des  Braunkohlengebietes  von 
Herend — Márkó  (Bakonygebirge,  Ungarn)  — reoJiornuecKoe  h naneoHTonor- 
HecKoe  H3yueHne  őypoyro/ibHoro  őacceima  XepeHfl-MapKO  (ropbi  Eai<OHb,  BeHrpim). 
Geologica  Huugariea,  Series  palaeontologica,  fasc.  36,  1966,  1 — 147,  15  tábla, 
7 ábra,  ném.  or.  R 
Kókay  J.  lásd  Barnabás  K. 

Kókay  J.  lásd  B artkó'L. 

KolosváryG.:  New  fossil  Sealpellids  from  the  USSR.  Acta  Univ.  Szegediensis,  Acta 
Biologica,  Nova  series,  XII,  Szeged,  1966,  129 — 133,  7 ábra 
Kolosváry  G.:  Eozán-Korallen  aus  Tiefbohrungen  bei  Balinka,  Mór  und  Olaszfalu. 
Acta  Univ.  Szegediensis,  Acta  Biologica,  Nova  series,  XII,  Szeged,  1966,  135 — 
142,  5 ábra 

Kolosváry  G. : Konstitutionsstudien  über  Balanus  improvisus  Darwin.  Acta  Univ. 
Szegediensis,  Acta  Biologica,  Nova  series,  XII,  Szeged,  1966,  143 — 148,  1 mellék- 
let, 2 ábra 


WWW 


340 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  j.  füzet 


Kolos  váry  G.  lásd  Kedves  M. 

J.  Komlódi  Magda:  Adatok  az  Alföld  negyedkori  klíma-  és  vegetációtörténetéhez  — 
Ouatemary  elimatie  ehanges  and  vegetational  history  of  the  Great  Hungárián 
Piain  I.  Botanikai  Közlemények,  53,  1966,  191 — 201,  5 ábra,  ang.  R 

J.  Komlódi  Magda:  Études  palynologiques  des  eouches  de  la  demiére  époque  glaciaire 
(Brorup,  pleniglaciaire  de  la  Grande  Plaine  Hongroise).  Pollen  et  Spores,  8,  1966, 
479 — 496,  2 diagram,  3 táblázat 

Komlóssy  Gy. : A bauxitpiritesedés  kérdése  — On  the  problem  of  the  pyritization 
of  bauxite.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  220 — 226,  4 ábra,  ang.  R 
Kopek  G. — K ecskeméti  T. — D u d i c h E.  jr. : A Dunántúli  Középhegység 
eocénjének  rétegtani  kérdései  — Stratigraphische  Probleme  des  Eozáns  im  trans- 
danubisehen  Mittelgebirge  — CrpaTHrpa  jjimecKiie  Bonpocbi  Sousaa  3aayHaiícKoro 
CpeflHeropbH.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  249 — 
264,  1 melléklet,  ném.  or.  R 
Kopecky  L.  lásd  B a u e r J. 

K o r i m K.:  The  connate  waters  of  the  Hungárián  Neogene  — ÍPiacTOBbi  Boabi  HeoreHa 
BeHrpHH.  Acta  Geologica,  X,  1966,  407 — 426,  2 ábra,  1 táblázat,  or.  R 
Korim  K.:  A pannóniai  rétegek  víztároló-  és  vízadóképességét  meghatározó  földtani 
tényezők  — Die  Wasserspeicherungsfáhigkeit  und  Ergiebigkeit  dér  pannonischen 
Schichten  bestimmenden  geologischen  Faktorén  — - reojionmecKiie  (JjaKTopu, 
onpeaejiínomne  aKKy.nyjiHpyiomyio  11  BoaooTgaiomyio  cnocoőHOCTb  naHHOHCKiix  cjioeB. 
Hidrológiai  Közlönv,  46,  1966,  322 — 331,  3 ábra,  or.  ném.  R 
K o r i m K.  lásd  Alföldi  L. 

KováchÁ.:  An  isotopic  study  of  common  lead  ores  from  Hungary  — H30ToriHbiH  aHa- 
jih3  oőbiKHOBeHHoro  CBiiHua  CBbiHpoBbix  pyg  BeHrpiin.  Acta  Geologica,  X,  1966, 
303 — 317,  4 táblázat,  or.  R 

K ő h á t i A.;  A Kehida — zalaudvamoki  terület  mélyföldtani  viszonyai  — Tiefengeolo- 
gie  des  Gebietes  von  Kehida — Zalaudvamok.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  200 — 
206,  2 ábra,  1 táblázat,  ném.  R 
K ő h á t i A.  lásd  J u h á s z Á. 

K.  Körmendy  Anna:  A Dorog  környéki  eocén  biofácies-vizsgálata  — L’étude  des 
biofaciés  de  l’Eocéne  aux  environs  de  Dorog  — HccjieaoBamm  ŐHOCJtauHH  aopeH- 
OBbix  OT:io>Ke}inn  b npegejiax  floporcicoro  őacceiÍHa.  A M.  All.  Földtani  Intézet 
Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  329 — 337,  4 ábra,  fr.  or.  R 

Kőrö  sy  L. : Geologischer  Bau  dér  Ungarischen  Becken.  Zeitschrift  dér  Deutschen 
Gseoíogisehen  Gesellschaft,  Hannover,  116,  1966,  292 — 307,  2 ábra 
K ő r ö s s y L.:  Geológia  II.  Kőolajbányász  mérnökhallgatók  számára.  Tankönyvkiadó, 
1966,  1 — 340,  123  ábra 
ő r ö s s y L.  lásd  Alföldi  L. 
ő r ö s s y D.  lásd  R ó n a i A. 

ő v á r y J. : A mikrobiofáciesek  és  azok  ősmaradványainak  vékonycsiszolati  vizsgálata. 
Őslénytani  Viták,  6.  sz.,  1966,  19 — 30,  soksz. 

\ KrivánP.:  A würmi  szakasz  kezdetének  és  záródásának  paleoklimatológiai  felbontásá- 
ról. Őslénytani  Viták,  6.  sz.,  1966,  64 — 66,  soksz. 

Krolopp  E.:  A Mecsek  hegység  környéki  lösz-képződmények  biosztratigráfiai  vizs- 
gálata — Biostratigraphische  Untersuchung  dér  Lössbiídungen  in  dér  Umgebung 
des  Meesekgebirges  — EnctCTpaTiirpa({)imecKoe  ii3y4eHne  jieccoBbix  oőpa30BaHiiH  b 
paiíone  rop  Mc'ick.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966, 
173 — 191,  12  ábra,  4 táblázat,  ném.  or.  R 

KubovicsL:  A kálimetaszomatózis  szerepe  a Ny-mátrai  kőzetképződésben  — 
Po.ib  KajnieBoro  MeTaco.\iaT03a  b neTporeHe3e  3 -oh  MaTpbi.  Földtani  Közlöny,  96, 
1966,  13 — 26,  4 tábla,  6 ábra,  or.  R 

I.  L a c z ó Ilona:  A dorogi  paleogén  bamaszéntelepek  szénkőzettani  vizsgálatának  gya- 
korlati vonatkozásai  — Praktische  Bezüge  dér  steinkohlenpetrographischen 
Untersuchung  dér  paláogenen  Braunkohlenflötze  von  Dorog  — Pratical  aspects 
of  coal-petrographie  tests  on  the  brown  coal  deposits  of  the  Palaeogene  period 
in  Dorog  — FIpaKTiRecKiie  OTHomeHHB  neTporpatjBmecKiix  HCcaegOBaHiiií  naaeor- 
eHHbix  öypbix  yrjieü  őaccenHa  Jlopor.  Bányászati  Lapok,  99,  1966,  161 — 164,  1 
ábra,  or.  ném.  ang.  R 

K.  L a k y Hona:  Magyarországi  szarmata  Foraminiferák  — Sarmatische  Foraminiferen 
Uiígams  — Oopa.MHHH(j)epbi  capvaTCKoro  npyca  b BeHrpHH.  — A M.  All.  Földtani 
Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  475 — 493,  4 tábla,  ném.  or.  R 


A magyar  földtani  irodalom  jegyzéke  1966 


341 


LángS.:  Damay-Domyay  Béla  emlékezete.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  275 — 277,  1 
ábra  _ 

L á n g S. : Északbakonyi  Dudar,  Bakonyszent király  közötti  területek  barnakőszén  elő- 
fordulási lehetőségének  vizsgálata.  Földtani  Kutatás,  IX,  1966,  2.  sz.  11 — 17, 
5 ábra 

Láng  S.  lásd  B a r t k ó L. 

Lányi  J. — S z a 1 a y I.:  A Bódva-Hemádközben  (Cserehát)  végzett  szeizmikus  kuta- 
tások problémái  és  néhány  eredménye.  Geofizikai  Közlemények,  XV,  1966,  125 — 
131,  4 ábra 

Lányi  J.  lásd  Szilárd  J. 

Lénárd  T.  lásd  B o h n P. 

Lendvai  K.:  A bólyi  medence  — Eohckhh  őacceÜH  — The  Boly  basin.  Geofizikai 
Közlemények,  XV,  1966,  69 — 76,  4 ábra,  or.  ang.  R 

Majzon  L.:  Fór  aminif  éra- vizsgálat  ok.  Akadémiai  Kiadó,  Budapest,  1966,  1 — -939. 
57  ábra,  118  tábla 

Marková  Magda  lásd  V a s s Dionyz 

Marosi  S. : Kovárványrétegek  és  periglaciális  jelenségek  összefüggésének  kérdései 
a belső-somogyi  futóhomokban  — Zusammenhánge  dér  ,,Kovárvány”-Schichten 
mit  den  perigíazialen  Erscheinungen  im  Flugsand  des  Inner-Somogy.  Földrajzi 
Értesítő,  XV,  1966,  27 — 40,  14  ábra,  ném.  R 

V.  M á t h é Klára:  Beidellitesedés  és  biotitosodás  tufára  települt  andezitben  Mátrafüred 
környékén  — Beidellitisierung  und  Biotitisierung  eines  über  Tuffen  liegenden 
Andesits  in  dér  Umgebung  von  Mátrafüred  — EeHae.nmmi3anii>i  h 6noTimi3amifl 
b aHge3HTax,  3ajieraiomiix  Ha  Tyijiax  b paüoHe  r.  MaTpaijjiopeg  (ropbi  MaTpa).  A M. 
Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  423 — 432,  4 ábra, 
3 táblázat,  ném.  or.  R 

Mátyás  E.:A  rátkai  felsőszarmata  édesvízi  medence  földtani  és  teleptani  viszonyai  — 
Geologische  und  lagerstáttenkundliche  Verháltnisse  des  obersarmatischen  limni- 
schen  Beckens  von  Rátka  (Nordungam,  Tokajgebirge).  Földtani  Közlöny,  96, 
1966,  27 — 42,  7 ábra,  ném.  R 

Mátyás  E.:  A Mád  környéki  felsőszarmata  vulkáni  utóműködés.  Földtani  Kutatás 
IX,  1966,  2.  sz.,  17 — 27,  6 ábra 

M éhe_s  K. : Mikropaleontológiai  vizsgálatok  a Magyar  Állami  Földtani  Intézetben. 
Őslénytani  Viták,  6.  sz.,  1966,  8 — 14,  soksz. 

MéhesK.:  Egysejtű  óriások.  Természettudományi  Közlöny,  1966,  X (97),  5.  sz.,  224 — 
225,  3 ábra 

Mészáros  N.  (Cluj — Kolosvár) — D u d i c h E.  jr. : Esquisse  comparative  de  la  paral* 
lélisation  stratigraphique  et  de  l’évolution  paléogéographique  de  l’Éocéne  de 
l’Europe  centrale  et  sud-orientale  — Essay  on  the  stratigraphic  correlation  and 
paleogeographic  development  of  the  Eocéné  in  Central  and  Southeastem  Europe  — 
OnepK  0 CTpaTHrpafjnmecKOH  Koppejummi  h naaeoreorpaijjimecKO.w  pa3Bimni  aoneHa 
CpeaHeü  11  HDB-oh  EBporibi.  Acta  Geologica,  X,  1966,  203 — 231,  6 ábra,  7 táblá- 
zat, ang.  or.  R 

Cs.  Meznerics  Ilona:  Les  mollusques  des  sédiments  miocénes  marins  de  la  montagne 
de  Tokaj  (NE-Hongrie) . Annales  Hist.-Nat.  Musei  Nationalis  Hungarici,  LVIII, 
1966,  103 — 129,  2 ábra,  3 tábla 

Cs.  Meznerics  Ilona:  Die  stratigraphische  Lage  des  Aquitans  seit  dér  Neogen- 
Tagung  in  Wien,  1959.  (Reflexionen  zűr  These  Chatt-Aquitan;  Beweise  dér  These 
auf  Grund  dér  neuesten  bioehronologischen  Forschungen  in  Ungam).  Proceedings 
of  the  3rd  Session  in  Bem,  8 — 13  June  1964.  International  Union  of  Geological 
Sciences.  Commission  on  Stratigraphy,  Committee  on  Mediterranean  Neogene 
Stratigraphy.  Leiden,  1966,  206 — 21 1 

M e z ő s i J. : Data  on  the  epigene  alteration  of  andesites.  Acta  Univ.  Szegediensis,  Acta 
Mineralogica-Petrographica,  XVII,  Szeged,  1966,  123 — 130,  8 ábra,  3 táblázat 

Miháltz  I.:  A Tisza-völgy  déli  részének  vízföldtana  — Hydrogeologie  des  südlichen 
Tisza-Tales.  Hidrológiai  Közlöny,  46,  1966,  74 — 90,  8 ábra,  ném.  R 

M i h á 1 1 z I. : Az  Alföld  déli  részének  földtani  és  vízföldtani  viszonyai.  Hidrológiai  Tájé- 
koztató, Budapest,  1966,  107 — 119,  10  ábra 

M i k ó L.  lásd  Barnabás  K. 

M i t u c h Erzsébet : A magyarországi  kéregkutatás  folytonos  harántszelvényezéssel 
kapott  eredményei  — Pe3yjibTaTbi  paőoT  no  nccjieaoBaHino  3e.MHon  Kopw  b BeHrpnti 
npii  noMoigH  cencMimecKoro  NieTojxa  — Recent  progress  in  the  seismic  deep  sóim- 


342 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


ding  of  Hungary  using  continuous  broadside  shooting  systern.  Geofizikai  Közle- 
mények, XV,  1966,  15 — 24,  7 ábra,  or.  ang.  R 
M o 1 d v a y L. : A negyedkori  szerkezetalakulás  kérdései  a Mécsé khegységben  és  a magyar 
középhegységekben  — Probleme  dér  quartárzeitlichen  tektonischen  Entwicklung 
im  Mecsekgebirge  und  im  ungarisehen  Mittelgebirge  — Bonpocbi  qeTBepTimHOro 
TeKToreHe3a  b ropax  Meaen  11  BeHrepcKiix  CpegHeropbHX.  A M.  Áll.  Földtani  In- 
tézet Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  209 — 220,  5 ábra,  1 melléklet,  ném.  or.  R 
Moldvay  L.  lásd  Forgó  F. 

M o 1 d v a y L.  lásd  R ó n a i A. 

MolnárB.:  Lithological  and  geological  study  of  the  Pliocene  formations  in  the  Danube — 
Tisza  interstream  region.  Part  I.  Acta  Univ.  Szegediensis,  Acta  Mineralogica- 
Petrographica,  XVII,  Szeged,  1966,  131 — 142,  9 ábra,  2 táblázat 
MolnárB.:  A Hajdúság  pleisztocén  eolikus  üledéksora  — Pleistozáne  áolische  Schicht- 
folge  des  Hajdúság  (Grosse  Ungarische  Tiefebene).  Földtani  Közlöny,  96,  1966, 
306 — 316,  2 ábra,  2 táblázat,  ném.  R 

Molnár  B.:  Plioeén  és  pleisztocén  lehordási  területváltozások  az  Alföldön  — Verán- 
derungen  dér  Abtragungsgebiete  auf  dér  Grossen  Ungarisehen  Tiefebene  wáhrend 
des  Pliozáns  und  Pleistozáns.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  403 — 413,  6 ábra, 
ném. ' R 

Molnár  B. — M ucsiM.:  A kardoskúti  Fehértó  vízföldtani  viszonyai  — Hydrogeologi- 
sche  Verháltnisse  des  Fehértó  bei  Kardoskút.  Hidrológiai  Közlöny,  46,  1966, 
413 — 420,  9 ábra,  ném.  R 
M o 1 n á r K.  lásd  HámorX. 

Morvái  G.  lásd  Barnabás  K. 

M ucsi  M.:  A soltvadkerti  Petőfi-tó  földtani  viszonyai  II  — Die  geologisehen  Verhált- 
nisse des  Petőfi-Sees  von  Soltvadkert  II.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  453 — 459, 

2 ábra,  ném.  R 

M u c s i M.  lásd  Molnár  B. 

Nagy  Bél  a — B arbácsi  A. : A mátraszentimrei  hidrotermális  ércesedés  ásvány  - 
paragenetikai  vizsgálata  — - Untersuchung  dér  Mineralparagenese  dér  hydro- 
thermalen  Vererzung  von  Mátraszentimre  — IlayBCHne  uiiHepaubHoro  napareHe3a 
rnapprep.Ma.ibHoro  opygeHeHiiH  b paüoHe  c.  MaTpaceHTii.Mpe.  A M.  All.  Földtani  Inté- 
zet Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  403 — 421,  5 tábla,  ném.  or.  R 
Nagy  Géza:  A Dorog — Esztergom  vidéki  paleogén  terület  szerkezeti  helyzete  — Struc- 
tural  position  of  the  Paleogene  region  around  Dorog  and  Esztergom  — 
O CTpyKTypHO.M  rrojio>KeHiiu  najieoreHOBoii  ruiomaan  b paiíoHe  rr.  iJopor  u ScreproM 
A M.  All.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  301 — 314,  1 ábra, 
ang.  or.  R 

Nagy  István:  A mikrofácies  vizsgálatok  szerepe  a mecseki  felsőjura  tagolásában  — 
Les  résultats  d’études  de  microfaciés  en  vue  d’une  subdivision  du  Jurassique 
supérieur  des  montagnes  Mecsek  — Pe3yjibTaTbi  MHKpo^aunaJibHbix  HCC.neflOBaHiiH 
b pacM.ieHeHuii  BepxHen  iopbi  rop  MeneK.  A M.  All.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése 
az  1964.  évről,  1966,  53 — 57,  1 ábra,  fr.  or.  R 
Nagy  István:  A Stomiosphaera  és  a Cadosina  nemzetség  rétegtani  szerepe  a mecseki 
felsőjurában  — Sur  le  róle  stratigraphique  des  genres  Stomiosphaera  et  Cadosina 
dans  le  Jurassique  supérieur  de  la  montagne  Mecsek.  Földtani  Közlöny,  96,  1966, 
86 — 104,  3 ábra,  1 tábla,  4 táblázat,  fr.  R 

Nagy  Lászlóné  (N  agy  Eszter) : Investigations  intő  the  Neogenic  microplankton  of 
Hungary.  The  Paíeobotanist,  Lueknow,  15,  1966,  38 — 46 
Nagy  Lászlóné — R ákosiL.:  A Bánd  2.  és  Bánd  3.  sz.  fúrások  összehasonlító  palynoló- 
giai  vizsgálata  — Comparative  pollen  analvtic  study  of  the  borings  Bánd  2 and 
Bánd  3 — CpaBHure.ibHoe  najiHHO.nonmecKoe  ii3yHeHiie  CKBa>KiiH  EaHg  N°.  2 11  EaHg 
Ne.  3.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  265 — 283, 

3 tábla,  3 ábra,  ang.  or.  R 

Nagy  Lászlóné — G óc  z á n F. — R ákosiL.:  A palynológiai  kutatások  jelenlegi  hely- 
zete és  jövője.  Őslénytani  Viták,  6.  sz.,  1966,  48 — 58  (Nagy  Lászlóné  hozzászólásá- 
val), soksz. 

Nyíró  M.  Réka:  Foraminiféres  du  grés  burdigalien  des  gisements  du  mur  du  eharbon 
de  Salgótarján  (Eperjestelep).  Annales  Hist.-Nat.  Musei  Nationalis  Hungarici, 
LVIII,  1966,  131 — 139,  1 tábla 

Nyíró  M.  Réka:  Foraminifera-vizsgálatok  a salgótarjáni  eperjestelepi  kőszénfekü 
burdigalai  homokkőből.  Őslénytani  Viták,  7.  sz.,  196b,  5 — 9,  soksz. 

Nyír  ő M.  Réka:  A Természettudományi  Múzeum  Föld-  és  Oslénytárának  kis-Foramini- 


A magyar  földtani  irodalom  jegyzéke  iq66 


343 


fera  gyűjteménye.  Őslénytani  Viták,  6.  sz.,  1966,  15 — 18,  soksz. 

Óra  ve  ez  J. — Puskás  J.:  Középhegységi  bauxitfekvő  vizsgálatok  — Studies  in 
tlie  infra-bauxite  rocks  of  the  Transdanubian  mountains.  Földtani  Közlöny,  96, 
1966,  61 — 65,  2 ábra,  ang.  R 

O z o r a y Gy. : A mérnökgeológiai  térképezés  helyzete  és  kérdései  az  Alföldön  — Present 
state  and  problems  of  engineering-geological  mapping  in  the  Great  Hungárián 
Piain  — HbiHeuiHee  nojiowemie  11  Bonpocbi  HHweHepHO-reoJionmeCKoro  KapnipoBa- 
hhh  B.  BeHrepcKOH  Hii3MenH0CTn.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az 
1964..  évről,  1966,  513 — 523,  5 ábra,  ang.  or.  R 
Pálfalvy  I.:  Mangrovepáfrány  a Solymári-medencéből — -Fin  Mangrovefam  aus  dem 
Becken  von  Solymár  (Buda — Pilisgebirge)  — FlariopoTHHK-MaHrpoBe  113  LLIoh- 
MapcKoro  őacceÜHa  (ropbi  Byaa-rhiJiHin).  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelen- 
tése az  1964.  évről,  1966,  349 — 353,  1 tábla,  néni.  or.  R 
Pálfalvy  I.:  Stenochlaena- maradvány  a tatabányai  eocénből  — Kin  Rest  von  Steno- 
ehlaena  aus  dem  Kozán  von  Tatabánya  — HcKonaeMbűt  oct3tok  Stenochlaena 
H3  aopeHOBbix  OTJioiKeHHÜ  paiíona  r.  TaTaöaHbn.  A M.  Áll.  P'öldtani  Intézet  Évi 
Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  355 — 359,  2 ábra,  néni.  or.  R 
Pantó  G. : Szabó  József  Hegyalján.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  140 — 142 
P a n t ó G. : A Tokaji — Szalánei-hegység  és  a Zempléni  dombvidék  földtani  megismerésé- 
ről — Recent  development  in  the  geological  recognitiou  of  the  Tokaj — Szalánc 
Mts.  and  Zemplén  liills.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  143 — 154,  2 ábra,  ang.  R 
PantóG.:  A Tokaji-hegység  földtani  vizsgálatának  1964.  évi  eredményei  — ■ Geological- 
volcanological  study  of  the  Tokaj-Mts.  — reoJionmeCKoe-ByjibKaHOJioniMeCKOe 
H3ynenne  ToKaiícKHX  rop.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről, 
1966,  439 — 442,  1 melléklet,  ang.  or.  R 

Pantó  Gy.:  Électron-probe  röntgen-sugár  mikroanalízis  és  alkalmazása  az  anyagvizs- 
gálatban — Mikroanalyse  durch  Röntgenstrahlung  und  Anwendung  bei  Material- 
prüfung  — X-ray  mieroanalysis  and  its  application  at  matériái  testing  — 
MiiKpoaHaan3  pemreHOBCKiiivm  ayaa/vui  n erő  npiiMeHemie  npii  iicnbiTamm  MaTepiiajioB. 
Bányászati  Tápok,  99,  1966,  828 — 832,  6 ábra,  or.  néni.  ang.  R 
P a p p F. — K e r t é s z P. : Geológia  mérnökhallgatók  számára.  Tankönyvkiadó,  Buda- 
pest, 1966,  1 — 400,  187  ábra,  20  tábla,  17  táblázat 
P a p p J.  lásd  Sebestyén  K. 

P a p p Sz.  lásd  Alföldi  T. 

Pécsi  M.:  Landscape  seulpture  by  Pleistocene  cryogenetic  processes  in  Hungary  — 
CxyjibnTypHbiH  penbeij),  C03aaHHbiii  njieiicTOueHOBbi.Mii  KpnoreHenmeCKiiMii  npo- 
neccaMii  b BeHrpnn  Acta  Geologica,  X,  1966,  4 ábra,  1 táblázat,  or.  R 
I.  Perlaki  Elvira:  Pumice  and  scoria:  their  notion,  eriteria,  structure  and  genesis  — 
neM3a  h LuaaK.  Acta  Geologica,  X,  1966,  13 — 29,  5 ábra,  2 táblázat,  3 tábla,  or.  R 
I.  Perlaki  Elvira:  Tokaji-liegységi  riolittufák  alkalmazási  kőzet  jellegei  — - Aspects 
of  application  of  rhyolitic  tuffs  from  the  Tokaj  Mts.  Földtani  Közlöny,  96,  1966, 
155 — -170,  3 ábra,  4 tábla,  4 táblázat,  ang.  R 
Pesty  L.:  Természetes  szilikagél  a Mátra  hegységből  — - Natural  silica  gél  from  the 
Mátra  Mts.,  Hungary.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  234 — 236,  1 ábra,  1 táblázat, 
ang.  R 

Pesty  T.:  Eljárás  0,1  nnn-es  szemcsék  fajsvily-meghatározására  — Method  fór  deter- 
mining  the  specific  gravity  of  grains  of  0,1  mm  size.  Földtani  Közlöny,  96,  1966, 
237 — 239,  1 ábra,  ang.  R 

Pesty  T. : Eljárás  ásványszemcsék  törésmutatójának  pontos  meghatározására  — Ein 
Verfahren  zűr  genaueu  Bestimmung  dér  Brechungszahl  von  Mineralkörnern. 
Földtani  Közlöny,  96,  1966,  476 — 477,  ném.  R 
Sz.  Pintér  Anna — Szabó  G.:  Gravimétermérések  magassági  korrelációja  — 

nonpaBKii  3a  BiicoTy  npn  rpaBUMerpimeCKiix  paöoTax  — Die  Höhenkorrektion 
dér  Gravimeter-Messungen.  Geofizikai  Közlemények,  XV,  1966,  159 — 179,  13 
ábra,  or.  ném.  R 

Pók  a Teréz — Simó  B.:  A mellékkőzet  szerepe  a Nagybátony  környéki  szubvulkáni 
képződmények  kialakulásában  — Über  die  Rolle  des  Nebengesteins  im  Werde- 
gang  dér  subvulkanisehen  Bildungen  dér  Uingebung  von  Nagybátony.  Földtani 
Közlöny,  96,  1966,  441 — 452,  7 ábra,  ném.  R 
Pollhammer  Manóné — T renka  Sándorné : Gravitációs  mélységszámítás  Igái 
környékén  — Bbmucjiemie  rjiyőiiH  no  rpaBHMeTpimecKiiM  aaHHbiM  b pafioHe  c.  HraH 
Depth  detemiination  from  gravity  data  in  the  area  of  Igái.  Geofizikai  Közlemé- 
nyek. XV,  1966,  133 — 147,  8 ábra,  6 táblázat,  or.  ang.  R 


344 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


Povondra  P. — S lánsky  E.  (Prága) : Über  das  Vorkommen  von  Gorceixit  im  argil- 
lisierten  Phonolith  von  Nordwestböhmen.  Acta  Univ.  Szegediensis,  Acta  Minera- 
logica-Petrographica,  XVII,  Szeged,  1966,  159- — 165,  2 ábra,  2 táblázat 
Puskás  J.  lásd  Oravecz  J. 

R á d 1 e r B. — S zemerédy  Pálné:  Elméleti  refrakciós  modellek.  Magyar  Geofizika, 
VII,  1966,  106 — 109,  3 ábra 

R a d ó c z Gy. : A borsodi-medence  helvét  összletének  bamakőszénprognózisa  — Braun- 
kohlenprognose  für  die  Helvetschichten  im  Borsoder  Braunkohlenbecken  — 
IlporH03  öypoyrojibHbix  3anacoB  rejibBeTCKOH  tojtiah  öopiuoACKoro  őacceÜHa. 
A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  495 — 501,  1 mellék- 
let, ném.  or.  R 

Radwansky  A. — S zulczewskiM.:  Jurassic  Stromatolites  of  the  Villány  moun- 
tains  (Southern  Hungary).  Annales  Univ,  Se.  Budapestinensis,  Sectio  geologica, 
IX,  1965,  Budapest,  1966,  87—107,  5 ábra,  6 tábla 
Rákóczy  I.  lásd  Sz.  K i 1 é n y i Éva 

Rákosit.:  A Szentendre  2 .sz.  fúrás  palynológiai  vizsgálata  — Pollen  Analysis  of  the 
sedimentary  record  of  boring  Szentendre  2r  — H3yqenHe  cnogOBO-nbiJibueBoro 
cneKTpa  CKBa>KHHbi  CenTOHApe  Ne.  2.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az 
1964.  évről,  1966,  377 — 387,  2 tábla,  1 ábra,  ang.  or.  R 
Rákosi  L.  lásd  Nagy  Lászlóné 

R á s k y Klára:  Somé  plánt  remains  írom  the  Tertiary  of  Hungary.  The  Paleobotanist, 
Lucknow,  1966,  14,  264 — 268,  3 tábla 

RásonyiL.  :A  nemzetközi  földtani  szervezetek  és  ezekben  való  részvételünk.  Földtani 
Kutatás,  IX,  1966,  x.  sz.,  73 — 74 
Reményi  Gy.  lásd  B.  Kelemen  Olga 

Renner  J.:  A magyar  geofizika  története  Eötvös  Loránd  halálától  a felszabadulásig. 
Magyar  Geofizika,  VII,  1966,  1 — 16 

Renner  J. — S tegenak:  Magyarország  mélyszerkezetének  gravitációs  vizsgálata  — 
H3yaeHHe  myŐHHHoro  CTpoemifl  BeHrpHH  rpaBHMeTpimecKHM  MeTogOM  — Gravi- 
metrische  Untersuchung  dér  Tiefstruktur  von  Ungam.  Geofizikai  Közle- 
mények, XIV,  1966,  103 — 114,  8 ábra,  or.  ném.  R 
RischákG. : A Velencei-hegység  kőzettípusainak  röntgen-spektrográfiai  vizsgálata  — 
X-ray  spectrograpliy  of  the  rock  types  occurring  in  the  Velence  mountains 
PeHTreHO-cneKTporpai))HMecKoe  u3yMeHne  thixob  nopoa  rop  BeaeHue.  — A M. 
Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  285 — 292,  2 ábra, 
ang.  or.  R 

Rónai  A.:  A negyedkorkutatás  eredményei  Észak-Amerikában  a denveri  INOUA 
kongresszus  tükrében.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  329 — 339 
R ó n a i A.:  Földtani  és  geofizikai  térképezés  Szolnok  környékén  — Geologisch-geophy- 
sikalische  Kartierung  in  dér  Umgebung  von  Szolnok  — T eoaornaeCKoe  h reo- 
<})H3HHecKoe  KapnipoBamie  b paiíoHe  r.  CojibHOK.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi 
Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  503 — 511,  1 melléklet,  ném.  or.  R 
Rónai  A.— M o 1 d v a y E.— K ő r ö s s y L. — S tefanovits  P. — B o c z á n B. : 
Magyarázó  Magyarország  200  ooo-es  földtani  térképsorozatához.  L-34  Debrecen. 
A MÁFI  kiadványa,  Budapest,  1966,  1 — 116,  46  ábra,  7 táblázat,  irodalomjegyzék 
RumplerJ.  lásd  HámorN, 

Sámsoni  Z. : Néhány  magyarországi  galenit  és  szfalerit  nyomelem  vizsgálata  — 
Analysis  of  trace  elements  in  somé  galena  and  sphalerite  samples  from  Hungary. 
Földtani  Közlöny,  96,  1966,  387 — 402,  10  ábra,  9 táblázat,  ang.  R 
S c h m i d t E.  R. : Vízföldtani  és  hegységszerkezeti  összefüggések  — Relationship  be- 
tween  hydrogeology  and  orogenic  structure  — 3aBnciiM0CTH  Me>KAy  rnaporeojiorn- 
MecKHMii  h reoTeKTOHimecKHMH  ycjiOBHHMH.  Hidrológiai  Közlöny,  46,  1966,  207 — 
210,  7 ábra,  or.  ang.  R 

SchmidtE.  R.:A  dunaújvárosi  1964.  évi  partomlás  — Le  grand  éboulement  du  banc 
du  Danube  prés  de  Dunaújváros  en  Hongrie.  — KpynHbiM  onoji3eHb  1964  r. 
okojio  r.  JHynayiÍBapoin  b BeHrpHH.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az 
1964.  évről,  1966,  579 — 584,  3 ábra,  1 melléklet,  fr.  or.  R 
Sebestyén  K. — P a p p J. : Szolnok  környéki  mélyfúrások  geofizikai  szelvényeinek 
korrelációja  vízkészletbecslés  céljából  — O Koppejinunn  reo(j)H3HHecKMX  pa3pe30B 
CKBa>KHH,  npoőypeHHbix  b paiíoHe  r.  CojibHOK,  A-nfl  ouemcn  3anacoB  boám  — Corre- 
lation  of  geophysical  well-logs  fór  water-reserve  estimation.  Geofizikai  Köz- 
lemények, XV,  1966,  57 — 67,  8 ábra,  1 táblázat,  or.  ang.  R 
S i d d h a n t a S.  K.  (India) — J.  Á k e 1 1 a (Göttingen) : The  origin  of  myrmekites  in 


ö a a 


A magyar  földtani  irodalom  jegyzéke  1966 


345 


liomeblende-plagioelase  gneisses  and  in  the  associated  pegmatites  — O npo- 
HCX0>KfleHHH  MHpMeKHTOB.  Acta  Geologica,  X,  1966,  31 — 52,  10  ábra,  1 táblázat, 
°r.  R 

S i d ó Mária : A zengővárkonyi  liász-dogger  szelvény  mikropaleontológiai  vizsgálata  — 
Mikropaláontologische  Untersuehungen  am  Lias-Dogger- Profil  von  Zengővár- 
kony  — MiiKponajieoHTOJiorHHecKoe  H3yaeHiie  pa3pe3a  JiencoBbix  h AorrepcKiix 
OTJioweHUH  b c.  3eHreBapK0Hb  (ropbi  MeaeK).  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi 
Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  31 — 51,  7 tábla,  1 táblázat,  ném.  or.  R 
S i d ó Mária:  A bakonyi  eenomán  rétegek  Foraminifera- vizsgálata  — Stúdium  dér 
eenomanischen  Ablagerungen  des  Bakonygebirges  anhand  von  Foraminiferen  — - 
M3yaeHHe  (JjopaMUHinJtep  ceHOMaHCKMX  oTJioweHUH  rop  BaKOHb.  A M.  Áll.  Földtani 
Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  233 — 247,  2 tábla,  r ábra,  nátn.  or.  R 
S i d ó Mária:  Foraminiferás  albai  képződmények  a Villányi-hegységben.  Őslénytani 
Viták,  7.  sz.,  1966,  3 — 4,  soksz. 

R.  S í k Stefánia — T o 1 n a y Vera:  Adatok  a hazai  fluor  előfordulások  geokémiájához  — 
Contributions  to  the  geochemistry  of  the  fluorine  in  Hungary  — K reoxHMHH 
npoflBJieHHH  (})Topa  b BmrpuH.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az 
10^4.  évről,  1966,  589—598,  6 ábra,  2 táblázat,  ang.  or.  R 
ó B.  lásd  P.  D o n á t Éva 
ó B . lásd  P ó k a Teréz 

o n L. : A pleisztocén  rétegvizek  nyomásviszonyai  az  Alföldön  — Les  conditions 
de  pression  des  nappes  d’eau  souterraines  pleistocénes  de  la  Grande  Plaine  — - 
y cjiobmh  Hanopa  njiacTOBbix  boa  nneHcroueHa  b AnbijiejibAe.  Földrajzi  Értesítő,  XV, 
1966,  281 — 296,  8 ábra,  or.  fr.  R 
S i p o s s Z.  lásd  Gidai  L. 

Slánsky  E.  lásd  Povondra  P. 

G.  Somogyi  Aranka — E m s z t M. : Az  alumínium,  kalcium  és  magnézium  térfogatos 
meghatározása  kőzetekben  — Volumetric  analysis  of  alumínium,  calcium  and 
magnesium  in  rocks  — OnpeAeneHue  amoMUHun,  KanbUHH  u Martam  b nopogax 
no  o6"beMHOMy  Becy.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről, 
1966,  585 — 588,  1 táblázat,  ang.  or.  R 

Somos  L. : Kismélységű  szénbányászat  földtani  lehetőségei  a Mecsek-hegységben. 

Földtani  Kutatás,  IX,  1966,  1.  sz.,  30 — 33,  4 ábra 
S o ó s L. : New  methods  of  coal  petrograpliy  in  coal  cliemistry  and  coal  technology.  — 
Über  neue  quantitative  kohlenpetrograpliische  Metlioden  auf  dem  Gebiet  dér 
Kohlenchemie  und  Kohlenteclmologie  — ■ HoBbie  KoaimeCTBeimbie  mctoah  neT- 
porpatj)mi  ynnsi  b oónacTii  xh.mhh  h TexHonormi  yma.  Acta  Chimica,  47,  1966, 
67 — 81,  6 ábra,  ném.  or.  R 

SoósL:  Die  Kennzahlen  dér  Braunkohlen-Gemengteile  — Parameters  of  lignité  mace- 
rals  — KapaKTepucTMKii  MauepaaoB  öyporo  yraa.  — - I.  Resinit,  II.  Kutinit,  III. 
Phlobaphenit.  Acta  Geologica,  X,  1966,  53 — 68,  ang.  or.  R 
Stefanovits  P.  lásd  Forgó  L. 

Stefanovits  P.  lásd  Rónai  A. 

Stegena  L. : Migration  und  Geothermik  im  Ungarischen  Becken.  — C6opHHK  aok- 
jiagOB  4-oü  Me>KAyHapoAHon  Haymoii  Komjtepennmi,  Prága,  1966,  115 — 122 
Stegena  L.:  Metodi  sismici  per  le  ricerche  della  crosta  terrestre.  Bollettino  di  Geo- 
fisica  Teorica  ed  Applicada,  Trieste,  1966,  VIII,  31,  219 — 231 
Stegena  L. : II  principio  delPattualismo  e la  superficie  Moho.  Bollettino  di  Geofisica 
Teorica  ed  Ápplicada,  Trieste,  1966,  VIII,  31,  232 — 239 
Stegena  L.  lásd  R e n n e r J. 

Strausz  L.:  Die  Miozán-mediterranen  Gastropoden  Ungarns.  Akadémiai  Kiadó, 
Budapest,  1966,  1 — 693,  221  ábra,  79  tábla 
Strausz  L.:  Dudari  eocén  csigák  — Die  Eozángastropoden  von  Dudar  in  Ungarn  — 
SopeHOBbie  racTponoAbi  mecTOHaxo>KAeHun  Éynap  b Bempim.  Geologica  Hun- 
garica,  Series  palaeontologica,  fasc.  33,  1 — 199,  1966,  24  tábla,  21  ábra,  ném. 
or.  R 

K.  Sümegi  Katalin  lásd  B ó n a J. 

Szabadváry  L.:  A Vértes-hegység  peremén  (Mány — Zsámbék  környékén)  végzett 
geoelektromos  kutatás  tapasztalatai.  F'öldtani  Kutatás,  IX,  1966,  3.  sz.,  18—20, 
1 ábra 

Szádeczk  y-K  a r d o s s E. : Die  Berechnung  dér  mineralischen  Zusammensetzimg 
magmatischer  und  niehtmagmatischer  Gesteine  aus  dér  ehemischen  Analyse  — - 
On  the  calculation  of  the  mineral  composition  of  igneous  and  non-igneous  rocks 


7 Földtani  Közlöny 


t/3^d 


346 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


out  of  the  Chemical  analysis  — HoflCMeT  MUHepajiormecicoro  cocTaBa  Maraani- 
MecKiix  n He MarManmecKHx  nopoA  no  aaHHbiM  xhmhhcckhx  aHajni30B.  Acta  Geolo- 
gica,  X,  1966,  69 — 103,  6 ábra,  ang.  or.  R 

Szádeczk  y-K  ardoss  É. : Development  of  the  ideas  about  the  inter-relation  of 
volatiles,  magma  and  the  crust  of  the  earth  — Pa3BHTHe  iipeü  0 B3anM0CBH3H  Me- 
>KAy  AeTymiMH,  MarMOH  h 3eMH0Ü  Kopott.  Acta  Geologica,  X,  1966,  249 — 262 

Szádeczk  y-K  a r d o s s E. : On  the  migration  of  volatiles  and  the  Chemical  changes 
at  igneous  contacts  — O MnrpapHH  AeTymix  n 0 xiiMHMecKnx  H3.ueHeHnax  b npm 
KOHTaKTOBbix  ynacTKax  MaruaTimecKiix  Tea.  Acta  Geologica,  X,  1966,  263 — 283, 
5 ábra,  or.  R 

Szádeczk  y-K  a r d o s s E. : Magmacliemismus,  Magmatektonik  und  Unterströmun- 
.gen  im  Karpatenbeckensystem  — Magmatectonics,  chemistry  of  inagmatism  and 
deep  currents  in  Carpathian  basin  system  — Mar.MaTMMecKiiii  MexaHM3M,  Marivia- 
TeKTOHiiKa  h noAKopKOBbie  TeneHHA  b cncTeMe  KapnaTCKiix  öacceÜHOB.  Acta  Geolo- 
gica, X,  1966,  371 — 395,  8 ábra,  ang.  or.  R 

S z a 1 a i I.  lásd  S z i 1 á r d J. 

S zalai  T. : Bem-Böhm  Boleszláv  emlékezete.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  278 — 279, 
1 ábra 

S z a 1 a i T. : Aufbau  und  Tektonik  des  Ostalpin-  und  Karpatenblockes  — Structure 
of  the  East  Alpine  and  Carpathian  blocks  — CrpoeHiie  h TeKTOHiiKa  B-aJibniiii- 
ckiix  h KapnaTCKHX  öaokob.  Acta  Geologica,  X,  1966,  361 — 369,  2 ábra,  ang.  or.  R 

S.  S z a 1 a y Karola  lásd  Tolnay  Vera 

Székyné  Fux  Vilma:  Ércesedést  kísérő  agyagásványosodás  mélységi  övei  a Tokaji- 
hegységben — TAyÖHHHbie  30Hbi  tahhuctoh  MiniepajiH3aunn,  conpoBOWAaiomeii 
opyAeHeHHe  b paiione  ToKancKHx  rop  — Zones  profondes  de  la  minéralisation 
argileuse  associée  la  métallisation  de  la  Montagne  de  Tokaj.  Földtani  Közlöny, 
96,  1966,  3—12,  8 ábra,  or.  fr.  R 

Széles  Margit:  Őslénytani  adatok  az  alsó-  és  felsőpannon  alemeletek  elhatárolásához  — 
PalÉioniologische  Beitráge  zűr  Abgrenzung  des  Unter-  und  Oberpannons  — - 
naneoHTOAoriiMecKiie  AaHHbie  k pasrpammeHino  hidkhc-  n BepxHenaHHOHCKnx 
noA'bnpycoB.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  559 — • 
568,  4 ábra,  1 táblázat,  ném.  or.  R 
. Szentai  Mária  lásd  B ó n a J. 

zentirmai  I.:  A kőszénképződés  és  az  ősföldrajzi  helyzet  vizsgálata  Nagybátony 
környékén  — Kohlenbildung  in  dér  Umgebung  von  Nagybátony  im  Spiegel  dér 
Paláogeograpliie.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  75 — 85,  3 ábra,  ném.  R 

Szepesházy  K.:  A Kecskemét — Szolnok  közötti,  kréta  időszaki  vulkáni  terület 
kőzetei  — Rocks  of  the  Cretaceousvolcanicareabetween  Kecskemét  and  Szolnok — 
riopoAbi  norpeőeHHOH  nAomaA.i  pa3BimiH  ueAOBoro  ByaKaHH3.ua  b pafioHe  Me>KAy  rr. 
KeMKeMeT  h CoabHOK.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről, 
1966,  525 — 534,  1 ábra,  2 táblázat,  ang.  or.  R 

S z e r e d a i É.  lásd  Cornides  I. 

Szilárd  J.:  A Balaton-árok  külső-somogyi  peremének  lejtőformái  — - Gehánge  am 
Ausser-Somogyer  Rande  des  Balaton-Grabens.  Földrajzi  Értesítő,  XV,  1966,  9 — 
25,  15  ábra,  néni.  R 

Szilárd  J. — E r k e 1 A. — H obot  J. — K irály  E. — L á n y i J. — S zalai  I. : 
Komplex  geofizikai  kutatások  a Csereháton  — KouruieKCHaa  reo(j)H3HuecKan 
Cbe.MK'a  paiioHa  MepexaT  - Komplex-geophysischen  Erkundung  im  Cserehát-Gebietes . 
Geofizikai  Közlemények,  XV,  1966,  107 — 109,  1 ábra,  or.  ném.  R 

Szilárd  J.:  Gravitációs  mérések  a Cserehát  területén.  Geofizikai  Közlemények,  XV, 
1966,  in — 114,  2 ábra 

>S  z o 1 n o k i J.:  Role  of  the  sulphate-reducing  bacteria  in  the  formation  of  secondary 
sulphide  őre  deposits  — O pojin  cyjib^aTBOccTaHOBAiiBaiomnx  őai<Tepnn  b tjiop- 
MJipoBamm  MecTOpoiKAeniiH  BTopmiHbix  cyAb({)iiAHbix  pyA-  Acta  Geologica,  X,  1966, 
319 — 324,  2 ábra,  or.  R 

Szolnoki  J.— V irághK.:  Role  of  bacteria  in  the  formation  of  sedimentary  uránium 
őre  deposited  in  sandstone.  Proceediugs,  IX.  International  Congress  fór  Micro- 
biology,  Moszkva,  1966 

Szőke  Amália  (Bueuresti) : Petrofabric  analysis  of  magmatic  rocks  in  the  area  of  the 
Carpathian  Tertiary  volcanism  (Rumania)  — MiiKpocTpyKTypHbiií  aHaAM3  Mar- 
MaTHMecKiix  nopoA  b oŐAacTn  KapnaTCKoro  TpeTimHoro  b y a Ka  h H3ua  (PyMbiHH). 
Acta  Geologica,  X,  1966,  105 — 115,  5 ábra,  or.  R 


A magyar  földtani  irodalom  jegyzéke  1966 


347 


Szörényi  Erzsébet:  Laticlypus  giganteus  n.  gén.  n.  sp.  (Echinoidea)  des  assises  jurassi- 
ques  de  la  montagne  Bakony  — Laticlypus  giganteus  n.  gén.  n.  sp.  (Echinoidea) 
írom  the  Jurassique  of  the  Bakony  mountains  — O HaxoflKe  Laticlypus  giganteus 
n.  gén.  11.  sp.  (Echinoidea)  b ropcKHX  OTJiojKemmx  rop  EaKOHb.  Acta  Geologica, 
X.  1966,  445 — 452,  5 ábra,  ang.  or.  R 
Szpiriev  B.  lásd  Alföldi  L. 

Szulczewski  M.  lásd  Radwansky  A. 

Szűcs  L.  lásd  B a r t k ó L. 

K.  Tamás  Zsuzsa:  Geofizikai  vizsgálatok  vasérckutató  fúrásokban  — reoJ)ii3ii'ieCKiie 
MCcaeflOBamifl  ckb3>kuh,  öypflmnxcfl  Ha  >xejie3Hbie  pyabi  — Geophysical  well  logg- 
ing  in  iron  őre  exploratory  drillings.  Geofizikai  Közlemények,  XV,  1966,  205 — 
214,  8 ábra,  2 táblázat,  or.  ang.  R 

Tasnádi  Kubacska  A. : Gyűjtés  hegyen- völgy  ön.  Móra  Ferenc  Kiadó,  Budapest, 
1966,  1 — 180,  54  ábra,  2 tábla 

T o 1 n a y Vera — S.  Szalay  Karola:  Tanulmány  a kőzetek  szervesszén  tartalmának 
meghatározásáról  (káliumbikromátos  módszer)  — Investigations  intő  the  deter- 
mination  of  the  organic  carbon  content  of  rocks  (potassium  bichromate  method)  — - 
06  onpeaeJieHiiii  coflcpwaHiifl  opraHiiaecKoro  yrjm  b ropHbix  nopoaax  (Me-roa  6iixpo- 
MaTa  K3JIHH).  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  599 — 
602,  1 táblázat,  ang.  or.  R 
T o 1 n a y Vera  lásd  S í k Stefánia 

T ö r ö k Z.  (Cluj— Kolosvár) : Age  of  the  volcanic  phase  of  the  Muntii,  Calimani,  Transsyl- 
vania — O B03pocTe  ByjiKaHii3Ma  rop  KejniMaH  b PyMbiHHH.  Acta  Geologica,  X, 
1966,  299 — 302,  or.  R 

B.  T r i z n y a i Mária:  Neutronaktiválásos  analízis  alkalmazása  mangántartalmú  kőze- 
tek vizsgálatánál  — IdpiiMeHeHMe  HehrpoHHoro  aKTimamiOHHoro  aHaan3a  ajih 
H3yMeHHH  MapraHUOEbix  nopog  — The  application  of  neutron  activation  analysis 
fór  the  investigation  of  rocks  of  manganese  content.  Geofizikai  Közlemények, 
XV,  1966,  181 — 194,  4.  ábra,  1 táblázat,  or.  ang.  R 
U n g á r T. : Talaj  repedések  keletkezésének  laboratóriumi  tanulmányozása.  Hidrológiai 
Tájékoztató,  1966,  62 — 65,  5 ábra,  3 táblázat 
Ungár  T.:  Adatok  Szeged  talaj  víz  viszonyainak  ismeretéhez.  Földtani  Kutatás,  IX, 
1966,  2.  sz.,  28 — 32,  4 ábra,  2 táblázat 

Urbancsek  J.:  A Nagykunság,  Jászság  és  Tiszazug,  valamint  a környező  területek 
vizföldtani  adottságai  — Hydrogeologische  Umstánde  in  den  Gegenden  Nagy- 
kunság, Jászság,  Tiszazug  und  in  ihrer  Umgebung  — T imporeoaonmeCKiie  yc.io- 
BMH  panoHOB  HaabKyHinara,  ílcnara  11  Tnca3yra,  a TaK>Ke  CMe>KHbix  c iihmh  oöJiacTefl 
(E.  BeHrepciOH  Hii3MeHH0CTb).  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964. 
évről,  1966,  569 — 578,  6 ábra,  ném.  or.  R 

Urbancsek  J.:  Szeged  város  vízföldtana  és  mélységi  vízkészlete.  Hidrológiai  Tájé- 
koztató, 1966,  121 — 126,  2 táblázat 

Urbancsek  J.  szerk.:  Magyarország  mélyfúrású  kútjainak  katasztere,  III.  köt. 
1962-től  1965-ig  létesített  kutakról.  Az  Országos  Vízügyi  Főhatóság  kiadványa, 
Budapest,  1966,  1 — 268,  1 táblázat,  térképek 
Urbancsek  J.  lásd  Alföldi  L. 

Vadász  E.:  A bauxitképződés  újabb  dialektikus  szemlélete  — - Nouvel  aspect  dialee- 
tique  de  la  formation  de  bauxite.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  227 — 230,  2 ábra, 
fr.  R 

Vadász  E.:  A Vörös-tenger  geofizikai  vizsgálatának  földtani  tanulságai.  Földtani 
Közlöny,  96,  1966,  231 — 233,  2 ábra 

Vadász  E.:  Bazaltföldtani  történeti  jegyzetek.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  322 — 328, 
6 ábra 

VadászE.:  Földtani  emlékek,  hasznos  tanulságok.  Földtani  Kutatás,  IX,  1966,  1.  sz., 
59—61 

VadászE.:  Notes  sur  la  géologie  du  basalte.  Annales  Univ.  Se.  Budapestinensis,  Séctio 
geologica,  IX,  1965,  Budapest,  1966,  133 — 138,  3 ábra 
Vámos  R. : Mikrobiológiai  folyamatok  szerepe  a növényi  maradványok  kovásodásá- 
ban  — Über  die  Rolle  dér  mikrobiologischen  Vorgánge  in  dér  Verkieselung  von 
Pflanzenresten.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  213 — 219,  5 ábra,  ném.  R 
Varga  Gy.:  Dr.  Vidacs  Aladár  emlékezete.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  267 — 270,  1 
ábra 

Varga  Gy. : A Mátra-hegység  fejlődéstörténetének  vázlata  — - Outline  history  of  the 
evolution  of  the  Mátra  mountains  — Oaepi<  HCTopim  reojiornnecKoro  pa3BiiTiui  rop 


'7* 


348 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


MaTpa.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése1  az  1964.  évről,  1966,  389 — 402, 

1 ábra,  ang.  or.  R 

V a r g a I.  lásd  HámorN. 

Varjú  Gy.:  Rátkai  traszelőfordulás  földtani  viszonyai.  Földtani  Kutatás,  IX,  1966, 
3.  sz.,  21—30,  13  ábra 

Varjú  Gy. : A földtani  kutatás  produktivitása,  rentabilitása  és  hatékonysága.  Földtani 
Kutatás,  IX,  1966,  i.  sz.,  54 — 59 
Varjú  Gy.  lásd  Barnabás  K. 

B.  V a r r ó k Kornélia:  A wolfram  előfordulása  a Velencei-hegységben  — Occurrence  of 
tungsten  in  the  Velence  mcmntains  — IlpoatiJieniia  bo/i Lupává  b ropax  Be.ieHue. 
A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  293 — 299,  1 táblázat, 
ang.  or.  R 

B.  V a r r ó k Kornélia  lásd  B.  Kelemen  Olga 

V a s s D. — M a r k o v á Magda:  Megjegyzések  a dél-szlovákiai  és  észak-magvarországi 

tortonai  képződmények  alsó  határának  megvonásához.  — Zűr  unteren  Grenze  des 
Törtön  s.  1.  in  dér  Südslovakei  und  Nordungam.  Földtani  Közlöny,  96,  1966,  414 — - 
420,  1 ábra,  ném.  R 

Vecsernyés  Gy. : A csehországi  Barrandium  ordoviciumi  vasérctelepei.  Földtani 
Kutatás,  IX,  1966,  1.  sz.,  19 — 30,  5 ábra,  1 táblázat 
Vecsernyés  Gy. : A fehérvárcsurgói  felső  pannon  kvarehomokösszlet  kialakulása 
és  ősföldrajzi  jelentősége.  Földtani  Kutatás,  IX,  1966,  3.  sz.,  1 — 9,  5 ábra,  3 táblá- 
zat 

Végh  S.:  Vízkutatás  a niearói  hegyek  között  (Cuba).  Hidrológiai  Tájékoztató,  1966, 
126 — 128,  7 ábra 

V e n d 1 Alma:  A Szentendrei  hegység  forrásai.  Hidrológiai  Tájékoztató,  1966,  83 — 89, 

2 ábra 

Vermes  J. : Vízföldtani  és  hidrológiai  vizsgálatok  a fehérvárcsurgói  üveghomok  elő- 
fordulás területén.  Földtani  Kutatás,  IX,  1966,  3.  sz.,  10 — 12,  4 ábra 
Viczián  I.:  Tenger  alatti  kitörési  és  kőzetlebontási  jelenségek  a Kisbattyán  1.  sz.  fúrás 
alsókréta  diabáz  összletében  — Submarine  Ausbruch-  und  Gesteinzersetzungs- 
erscheinungen  im  unterkretazischen  Diabaskomplex  dér  Bohrung  Kisbattyán 
Nr  1 — HBJieHHH  noflBOAHbix  H3Bep>KeHi[H  h pa3/io>KeHHfl  ropHbix  nopoA  b flnaőa- 
30BOH  TOJime  CKBa>KHHbi  KnuiőaTTbaHJV°  1 (ropbi  MeieK).  A M.  All.  Földtani  Intézet 
Évi  Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  75 — 92,  6 ábra,  2 táblázat,  ném.  or.  R 
Vidacs  A.:  Jelentés  a Recsk  térségében  folyó  színesérckutatások  helyzetéről  — Be- 
riclit  über  die  Tagé  dér  Schwennetallforschung  im  Raume  von  Recsk  — Otmct  0 
nojio>KeHiin  pa3BegKH  UBeTHbix  pyg  b paiiOHe  c.  PenK.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi 
Jelentése  az  1964.  évről,  1966,  433 — 437,  2 ábra,  ném.  or.  R 
Vidacs  A.  lásd  Barnabás  K. 

Vitális  Gy.:  Cementipari  nyersanyagok  földtani  kutatásának  kérdései.  Földtani  Kuta- 
tás, IX,  1966,  3.  sz.,  36 — 43,  12  ábra,  1 táblázat 
Vitális  Gy. : Adatok  a DNy-i  Bükk  vízföldtanához  — Zűr  Hydrogeologie  des  süd- 
westlichen  Teiles  des  Biíkk-Gebirges  — JJaHHue  k riuporeoaonmecKOMy  pe>KHMy 
iokhoh  qacTii  ropbi  Eiokk.  Hidrológiai  Közlöny,  46,  1966,  255 — 260,  8 ábra,  or.  R 
Vitális  Gy.- — H egy  i-P  a k ó J. : Data  on  the  geological  and  ruineralogical  knowledge 
of  L,ower  Pannonian  strata  in  the  Miskolc-Görömböly  area.  Acta  Univ.  Szegedien- 
sis,  Acta  Mineralogica-Petrographica,  XVII,  "Szeged,  1966,  167 — 180,  14  ábra, 
2 táblázat 

V ö r ö s I.:  A Kab-kegyi  terület  vulkanológiai  és  hegységszerkezeti  viszonyai  — Volcano- 

logical  and  structural  relations  of  the  K ab  hegy  area.  Földtani  Közlöny,  96,  1966, 
292 — 300,  7 ábra,  ang.  R 

Wagner  Mária:  Auswertung  dér  pleistozánen  Schneckenfauna  von  Dunaszekcső. 
Annales  Univ.  Se.  Budapestinensis,  Sectio  geologica,  IX,  1965,  Budapest,  1966, 
41—52,  2 ábra,  1 táblázat 

W e i n Gy. : Élőmélységek  szerepe  a Mecsek-hegységi  pikkelyes  szerkezetek  kialakulásá- 
nál. Magyar  Geofizika,  VII,  1966,  55 — 60,  1 ábra 
Wei  n Gy. : Pécs  hegységszerkezeti  képe.  A Magyar  Tudományos  Akadémia  Dunántúli 
Tudományos  Intézete,  Pécs,  Értekezések  1964 — 65,  1966,  7 — 16,  2 szelvény,  1 
térkép 

W e i n Gy.  lásd  Forgói. 

Z e n t a i P. : Geokémiai  adatfeldolgozás  és  térképszerkesztés  módszerei  és  alkalmazása  — 
Methods  of  evaluation  and  mapping  of  geochemical  data  and  their  application  — 
MeTOAHKa  oöpaöoTKH  reoxn.\umeCKnx  gaHHbix  h coc-raBaemiH  reoxiiMimecKiix  KapT  h 


A magyar  földtani  irodalom  jegyzéke  1966 


349 


npHMeHeHHe  paHHoii  .weTOgMKH.  A M.  Áll.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  az  1964. 
évről,  1966,  603 — 608,  3 ábra,  1 táblázat,  ang.  or.  R 
Zólyomi  B.:  A pollenstatisztikai  vizsgálatok  újabb  módszerei  és  lehetőségei.  Őslény- 
tani Viták,  1966,  6.  sz.,  43 — 47,  soksz. 

Z y k a V.  (Kutna  Gora,  ÍSSR):  BicJiag  b Teopmo  bjthhhuíi  reoxHMHHecKoií  cpegbi  Ha 

B03HHKH0BeHiie  3a6oJieBaHiiii,  rjiaBHbiM  oőpa30M  paKOBbix  — Contribution  to  the 
concept  of  the  geoeheruieal  influence  on  the  diseases,  especially  on  the  cancer.  Acta 
Geologica,  X,  1966,  325 — 335,  2 ábra,  ang.  R 

Összeállította:  Kilényi  Istvánná 


HÍREK 


A Magyar  Hidrológiai  Társaság  50  éves ! 

A Magyar  Hidrológiai  Társaság  1917.  június  16-án  alakult  meg  a Magyarhoni 
Földtani  Társulat  Hidrológiai  Szakosztályaként.  Az  önállóan  működő  Szakosztály  egyik 
feladata  a hidrológiának  és  a vele  összefüggő  rokontudományoknak  a művelése,  terjesz- 
tése volt,  a másik  feladata  pedig  az,  hogy  a tudományos  kutatások  eredményeit  a gya- 
korlati élet  számára  megközelíthetővé  tegye.  A Szakosztály  célja  megvalósítása  érdekében 
folyóiratot  indított,  előadásokat  tartott  és  szakmunkákat  adott  ki.  A folyóirat  1921-től 
mint  Hidrológiai  Közlöny  jelenik  meg. 

A hidrológiai  tudományok  fejlődése,  továbbá  a vízgazdálkodási  kérdések  jelentő- 
ségének növekedése  a Szakosztály  munkáját  fokozatosan  szélesítette.  1949  óta  új  elneve- 
zéssel, mint  Magyar  Hidrológiai  Társaság  fejt  ki  széleskörű  tudományos  tevékenységet. 
Amíg  a hazai  igényeknek  megfelelően  a korábbi  időszakban  elsődlegesen  az  ivóvízellátás, 
hidrogeológiai  és  limnológia  kérdéseivel  foglalkozott  a Társaság  elméleti  és  gyakorlati 
síkon,  a későbbiekben  e szakterület  bővült,  és  helyet  kaptak  a mezőgazdasági  vízhaszno- 
sítás, vízerőhasznosítás,  vízépítési  műtárgyak  és  más,  az  ország  fejlődéséhez  szorosan 
kapcsolódó  gyakorlati  kérdések  tudományos  megvitatása.  A Társaság  ma  már  8 szak- 
osztály keretében  fejt  ki  tevékenységet,  és  működése  a budapesti  szakosztályokon  kívül 
kiterjedt  14  vidéki  csoportra  is. 

Amíg  a taglétszám  1917-ben,  az  induláskor  45  fő  volt,  ma  már  a Társaság  taglét- 
száma kereken  2000  fő  és  tagjai  sorában  liidrogeológusok,  limnológusok,  vízépítő  mérnö- 
kök, vegyészek,  orvosok,  közgazdászok,  biológusok,  energetikusok,  mezőgazdasági  mér- 
nökök, bányamérnökök,  geográfusok,  meteorológusok  vaunak. 

A Társaság  folyóirata  mellett  Hidrológiai  Tájékoztató  címen  időszakos  kiadványt 
jelentet  meg,  emellett  a szimpóziumok,  konferenciák,  kongresszusok,  ankétok  anyagát 
külön  kiadványban  teszi  közzé.  A Társaság  mintegy  100  külföldi  folyóirattal  tart  fenn 
lapcserét.  13  ország  19  tudósa,  szakembere  Társaságunk  Tiszteleti  tagja. 

Az  ünnepi  közgyűlésen  (1967.  május  2.),  melyet  dr.  V i t á 1 i s Sándor  a Társaság 
elnöke  nyitott  meg  az  anyaegyesüíet  részéről,  Dr.  Nemecz  Ernő  elnök  mondott  kö- 
szöntő szavakat: 

A Magyarhoni  Földtani  Társulat  1917.  február  17-iki  67.  Közgyűlése  a Társulat 
elnökségének  és  választmányának  egyöntetű  javaslata  nyomán  korszakos  jelentőségű 
határozatot  hozott.  Dr.  P a p p Károly,  akkori  főtitkár  előterjesztése  nyomán  egyhangú- 
lag elhatározta  a Hidrológiai  Szakosztály  létesítését  definiálva  a hidrológiát  mint  tudo- 
mányt, s megjelölve  feladatát  a következőképpen:  ,,A  szóbanforgó  Hidrológiai  Szakosz- 
tály egyik  feladata  lesz  a hidrológiának,  mint  tudománynak  ápolása,  a másik  feladata 
pedig  az,  hogy  a tudományos  kutatások  eredményeit  a gyakorlati  élet  számára  meg- 
közelíthetővé tegye.” 

Amidőn  a csak  alapítását  tekintve  öreg  Társulatunk  — a MTESZ  doyenje  — nevé- 
ben köszönthetem  az  50  éves  jubileum  alkalmából  az  azóta  Hidrológiai  Társulattá  lett 
egykori  Hidrológiai  Szakosztályt  — az  öröm  és  a megilletődöttség  motiválódik  a jelen 
elnökség  és  választmány  ünneplő  jókívánságai  közé,  hiszen  az  akkor  69  éves  Magyarhoni 
Földtani  Társulat,  amely  termékenységében  egymásután  bocsájtotta  útjára  a pedológu- 
sokat,  a geodétákat,  geofizikusokat,  a geotudományok  és  határterületeinek  azóta  egye- 
sületekké, vagy  egyesületi  szakosztályokká  lett  testületéit,  azon  az  1917.  februári  köz- 
gyűlésen nemcsak  megalapította,  hanem  évületlen  programmal  is  ellátta  M a r e n z i 
Ferenc  és  Bogdán  fy  Ödön  zseniális  előretekintése  folytán  az  új,  azóta  az  anyaegye- 
sületet is  túlnőtt  szakosztályát. 

A Magyarhoni  Földtani  Társulat  és  keblén  nevelődött  Szakosztálya,  majd  az  önálló 
Magyar  Hidrológusok  Egyesülete  között  a viszony  minden  időben  bensőséges  és  teljes 


Hírek 


351 


volt.  Munkaterületi  összekötöttségük,  az  átfedődések  a rivalizálásnak  még  a nyomát  sem 
vetették  fel.  A virágzás  és  töretlen  fejlődés  kívánságával,  az  együttműködés  és  egymást 
segítés  őszülte  óhajával,  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  műiden  tagja  nevében  kiáltjuk, 
hogy  „Vivat,  erescat,  floreat”,  „Éljen,  erősödjék,  és  virágozzék  a magyar  hidrológusok 
egyesülete  a bízvást  elkövetkező  centenáriumig!”. 


Dr.  Sztrókay  Kálmán  Imre  60  éves 

1967.  április  16-án  töltötte  be  dr.  Sztrókay  Kálmán  tanszékvezető  egyetem 
tanár  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  Ásványtan-Geokémiai  Szakosztályának  elnöke 
60.  életévét. 

Dr.  Sztrókay  Kálmán  Imre  Zalacsányban  született,  középiskoláit  Sopronban 
végezte.  1925-től  1930-ig  a budapesti  tudományegyetemen  természetrajz-vegytan-földrajz 
szaktárgyakat  hallgatott  és  1930-ban  jeles  minősítésű  oklevelet  szerzett.  Egyetemi 


doktori  oklevelét  ugyancsak  a budapesti  egyetemen  1932-ben  szerezte  meg  ásvány- 
kőzettan— földtan — vegytan  tárgyakból  „summa  cum  laude”  minősítéssel.  Tanulmányai 
befejezése  óta  a budapesti  tudományegyetem  oktatója.  Oktatói  és  kutatói  működését 
1930-ban  az  akkori  Ásvány-Kőzettani  Intézet  tanársegédeként  kezdte,  majd  adjunktussá 
lépett  elő.  1941-ben  egyetemi  magántanári  képesítést  szerzett.  A felszabadulást  követően 
1946-ban  egyetemi  intézeti  tanári  kinevezésben  részesült,  1953  júliusában  az  EDTE 
Természettudományi  Karán  az  ásványtan  tanszékvezető  tanára. 

Tudományos  munkássága  az  ásvány-földtani  tudományok  számos  ágára  kiterjed. 
Kezdetben  üledékes  kőzettani  vizsgálatokkal  és  vulkáni  tufák  tanulmányozásával  fog- 
lalkozott. Külföldi  ösztöndíjas  évei  és  tanulmányútjai  után  több  kárpátövezeti  ércképző- 
dés genetikai,  éremikroszkópi  és  bányageológiai  vizsgálata  foglalkoztatta.  E közben 
kristályalaktani,  szerkezettani  és  lelőhely  paragenetikai  tanulmányokat  végzett.  Kiemel- 
kedő vizsgálatai  és  megállapításai  voltak  a meteoritkutatás  terén,  különösen  a meteoritok 
evolúciós  változásainak  felismerésében.  Az  ipari  kutatás  területén  a hazai  ércdúsítás, 
üveg,  kerámia,  magnéziumkinyerés,  a metallurgia  nyersanyagai  és  a késztermékek  vizs- 
gálata körében  is  több  lényeges  elméleti  és  gyakorlati  kérdést  oldott  meg.  Nevéhez  fűző- 
dik az  Ásványhatározó  c.  segédkönyvünk  átdolgozása  (1949),  valamint  az  tijabb  magyar 
egyetemi  tankönyv  rendszeres  részének  megírása  (1955).  Ez  utóbbinak  kétkötetes  bőví- 
tett, átdolgozott  kiadása  közeljövőben  jelenik  meg.  Több,  az  oktatást  szolgáló  egyetemi 
jegyzetet  adott  ki.  Időszerű  témákról  számos  ismeretterjesztő  közleménye  jelent  meg. 

Felszabadulásunk  után  több  alkalommal  járt  külföldön,  szocialista  és  tőkés  orszá- 
gokban egyaránt  és  szakmai  szimpóziumokon,  konferenciákon,  nemzetközi  kongresszuso- 
kon vett  részt,  előadásokat  tartott. 


352 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


Hazai  és  külföldi  folyóiratokban  közölt  értekezéseinek,  közleményeinek  száma 
meghaladja  a 100-at. 

A Tudományos  Minősítő  Bizottság  1958-ban  a föld-  és  ásványtani  tudományok 
doktora  fokozatban  részesítette.  A felsőoktatás  kiváló  dolgozója  (1959).  Kormányzatunk 
eddigi  oktató-kutató  munkáját  az  1967.  évi  Pedagógus  Napon  a Munka  Érdemrend  arany 
fokozatával  jutalmazta. 

A Magyarhoni  Földtani  Társulatban  1931  óta  titkári,  alelnöki,  társelnöki  és  elnöki 
tisztet  töltött  be.  Társulatunk  Választmányának  több  mint  két  évtizede  tagja.  Tagja  a 
Magyar  Tudományos  Akadémia  Geokémiai  Bizottságának  és  több  hazai  szakbizottságnak 
és  testületnek.  Az  International  Mineralogical  Assoeiation  szervezetében  a Mineral 
Data  Comission  tagja,  az  International  Comission  of  Meteorites  tagja,  az  UNESCO 
Working  Group  on  Meteorites  állandó  magyar  delegáltja  és  tagja  a Nemzetközi  Krisztái - 
lografiai  Unió  magyar  nemzeti  bizottságának.  Jelenleg  az  Eötvös  E.  Tud.  Egyetem 
tudományos  rekt őrhely ettese. 

Sztrókay  Kálmánt  az  évforduló  alkalmával  a magyar  földtani  tudományosság 
képviselői  és  ennek  legátfogóbb  testületé  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  legszebb 
jókívánságaival  kereste  fel. 


Dr.  Tulogdi  János  75  éves 

Dr.  Tulogdi  János  a kolozsvári  Bólyai-Babes  Tudományegyetem  természeti 
földrajz  ágazatának  nyugalmazott  professzora,  Társulatunk  egyik  legrégibb  tagja  (1911), 
1966.  október  12-én  töltötte  be  75.  életévét.  T u 1 o g d y János  működése  a Kolozsvári 
Tudományegyetemhez  fűződik.  Szádeczk  y-K  ardoss  Gyula  tanítványa;  egyetemi 
doktori  fokozatát  a budapesti  Tudományegyetemen  földtudományi  szaktárgyakból  sze- 
rezte meg  1925-ben  P a p p Károly  professzornál.  1943-ban  a kolozsvári  Tudományegye- 
tem magántanára,  1945 — 1959  között  Földrajzi  Tanszékének  vezetőtanára. 

T u 1 o g d y János  kiváló  pedagógus  és  tudós  geográfus  születési  évfordulójáról 
Társulatunk  1967.  évi  közgyűlésén  K r i v á n Pál  főtitkár  emlékezett  meg. 


Kitüntetések 

A Helsinki  Műszaki  Egyetem  aulájában  díszdoktorrá  avatták  dr.  S z é c h y 
Károlyt  a Budapesti  Műszaki  Egyetem  professzorát,  tagtársunkat  (Népszabadság,  1966. 
szeptember  21.). 

A Deutsche  Gesellsehaft  für  Geologisehe  Wissenschaften  1967.  május  17 — 19. 
között  Freibergben,  Szászországban  tartott  és  Ábrahám  Gottlob  Werner  a „geológia 
atyja”  halálának  150.  évfordulója  alkalmából,  valamint  a Bányásznappal  egybekötött 
14.  évi  Közgyűlésén  dr.  S c h m i d t Eligius  Róbert  egyetemi  m.  tanárt  ,,a  geomechanika, 
a teleptan  és  a hidrogeológia  terén  elért  és  hazája  határain  messze  túl  ismertté  vált  tudo- 
mányos érdemeinek  méltánylásaképp  — amelyek  a magyar  geológusok  és  az  NDK  geoló- 
gusai közötti  tudományos  kapcsolatok  elmélyüléséhez  vezettek  — ” május  18-án  egy- 
hangúlag tiszteleti  tagjául  választotta.  Az  erről  szóló  okmányt  a Freibergi  bányászati 
Akadémia  Ásvány-  és  Teleptani  Intézetében  tartott  ünnepélyes  fogadáson,  számos  bél- 
és külföldi  notabilitás  jelenlétében  a Társulat  elnöke  Prof.  Dr.  habil.  H.  J.  R ö s 1 e r 
adta  át. 

A Magyar  Népköztársaság  Elnöki  Tanácsa  60.  születésnapja  alkalmából  eredmé- 
nyes munkássága  elismeréséül  dr.  Székessy  Vilmosnak,  a Természettudományi 
Múzeum  főigazgatójának  a Munka  Érdemrend  arany  fokozatát  adományozta  (Művelődés- 
ügyi  Közi.  XI.  évf.  8.  sz.  1967.  máj.  2.). 

A Magyar  Népköztársaság  Elnöki  Tanácsa  80.  születésnapja  alkalmából  Á d á m 
Manónak  a Központi  Tudományos  Szakkörök,  köztük  a Központi  Geológus  Szakkör 
életrelü vó j ának  a budapesti  VIII.  Zrínyi  Hona  gimnázium  ny.  igazgatójának  oktató- 
nevelő munkája  elismeréséül  a Munka  Érdemrend  ezüst  fokozatát  adományozta  (Művelő- 
désügyi Közlöny  XI.  évf.  8.  sz.  1967.  máj.  2.). 

A Magyar  Népköztársaság  Elnöki  Tanácsa  hazánk  felszabadulásának  22.  évfordu- 
lója alkalmából  eredményes  munkájuk  elismeréséül  dr.  Sztrókay  Kálmán  Imre 
tanszékvezető  egyetemi  tanárnak,  az  Eötvös  Loránd  Tudományegyetem  tudományos 
rektorhelyettesének,  Ásványtan-Geokémiai  Szakosztályunk  elnökének;  dr.  Gebhardt 


Hírek 


353 


Antalnak,  a pécsi  Janus  Pannonius  Múzeum  Tennészettudományi  Osztálya  vezetőjének 
a Munka  Érdemrend  arany  fokozatát,  dr.  S z i 1 a s A.  Pálnak,  a Miskolci  Nehézipari 
Műszaki  Egyetem  tanszékvezető  egyetemi  tanárának  a Munka  Érdemrend  ezüst  fokoza- 
tát adományozta  (Művelődésügyi  Közlöny  XI.  évf.  8.  sz.  1967.  máj.  2.). 

A Magyar  Népköztársaság  Elnöki  Tanácsa  hazánk  felszabadulásának  22.  évfordu- 
lója alkalmából  érdemes  és  eredményes  munkásságuk  elismeréseképpen  Budai  László- 
nak az  Országos  Vízügyi  Főigazgatóság  Vízkutató  és  Fúró  Vállalata  igazgatójának,  tag- 
társunknak a Munka  Érdemrend  arany  fokozatát;  Müller  Pálnak  az  Áll.  Eötvös 
Loránd  Geofizikai  Intézet  igazgatójának,  tagtársunknak  a Munka  Érdemrend  ezüst 
fokozatát;  dr.  Nagy  Elemér  és  Mátyás  Ernő  választmányi  tagoknak,  valamint 
Köteles  Károly  tagtársunknak  a Munka  Érdemrend  bronzfokozatát  adományozta.  — • 
A Központi  Földtani  Hivatal  elnöke  ugyanezen  alkalomból  Dr.  Nagy  Lászlóné  választ- 
mányi tagot,  valamint  B o h n Péter  és  Gidai  László  tagtársunkat  a Földtani  Kutatás 
Kiváló  Dolgozója  címmel  tüntette  ki. 

A Magyar  Népköztársaság  Elnöki  Tanácsa  1967.  április  i-én  Dr.  Kriván  Pál 
főtitkárnak  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  vezetőtestületében  végzett  15  éves  érdemes 
és  eredményes  munkássága  elismeréséül  a Munka  Érdemrend  ezüst  fokozatát  adományozta. 
A kitüntetést  Dr.  Kiss  Árpád  miniszter  a MTESZ  elnöke  nyújtotta  át. 

1967.  május  2-án  a Magyar  Hidrológiai  Társaság  50.  éves  Jubileumi  Közgyűlése 
első  napján  a Magyar  Népköztársaság  Elnöki  Tanácsa  Dr.  Vitális  Sándor  választ- 
mányi tagunkat,  a Társaság  elnökét  érdemes  és  eredményes  munkássága  elismeréséül 
a Munka  Érdemrend  arany  fokozatával  tüntette  ki,  Elek  Zoltán  főtitkárnak  pedig  a 
Munka  Érdemrend  ezüst  fokozatát  adományozta.  A kitüntetéseket  Dr.  Kiss  Árpád 
miniszter  a MTESZ  elnöke  nyújtotta  át.  — Ugyanezen  alkalomból  kiosztották  a Társa- 
ság emlékérmeit  és  emléklapjait.  Tagtársaink  közül  Dr.  S a 1 a m i n Pál  kapta  meg  a 
Schafarzik  Ferenc  Emlékérmet,  dr.  K o r i m Kálmán  a Zsigmondy  Vilmos 
emléklapot;  az  ifjúság  számára  létesített  Vásárhelyi  Pál  Emléklap  öt  kiadott  pél- 
dánya közül  egy  szintén  társulati  tagunké,  Dr.  M o 1 n á r Béláé  lett.  — A Vízgazdálko- 
dás Kiváló  Dolgozója  címben  tagjaink  közül  Dr.  Ö 1 1 ő s Géza  és  Dr.  Vitális  György 
részesült.  — A Bogdánfy  Ödön  pályázat  II.  díját  Gulyás  István  tagtársunk  nyerte  el 
„Kaposvár  vízföldtana”  c.  pályamunkájával. 

A Magyar  Tudományos  Akadémia  az  1967.  évi  Nagyhéteu  (1967.  május  2 — 5.) 
Groholy  Tivadar  tagtársunkat  az  Országos  Kőolaj-  és  Gázipari  Tröszt  Szeizmikus 
Üzem  főmérnökét  és  munkatársát  Varga  Imre  főgeológust  a Szeged  környéki  szeizmi- 
kus mérések  korszerű  kivitelezéséért  és  értelmezéséért,  mely  tevékenységük  elsősorban 
biztosította  a terület  szénhidrogénföldtani  értékelését,  s konkrét  gazdasági  eredmények- 
kel is  igazoltan  bizonyítja  tudományos  működésük  eredményességét  a Magyar  Tudomá- 
nyos Akadémia  megosztott  díjával  jutalmazták. 

A Magyar  Tudományos  Akadémia  1967.  május  5-én  tartott  CXXVII.  Közgyűlése, 
tagtársaink  közül  Dr.  F ü 1 ö p József  választmányi  tagot  levelező  tagjává.  S z a f e r, 
W.  lengyel  palynológust  pedig  tiszteleti  tagjává  választotta  (Akadémiai  Közlöny  XVI. 
évf.  8.  sz.  1967.  máj.  26.). 


Tudományos  minősítések 

1967.  május  30-án  volt  Gidai  László  „A  Dorogi -medence  eocén  képződményei'  ’ 
c.  kandidátusi  értekezésének  megvédése.  A Bíráló  bizottság  az  opponensi  vélemények  és  az 
eredményes  vita  alapján  Gidai  László  értekezését  a kandidátusi  fokozat  elnyerésére 
alkalmasnak  nyilvánította,  s oly  értelmű  javaslatot  terjesztett  a Tudományos  Minősítő 
Bizottság  elé  elfogadásra.  Aspiránsvezető  Dr.  Vitális  Sándor  egyetemi  tanár,  a föld- 
és  ásványtani  tudományok  doktora  volt.  Opponensek:  Dr.  Horusitzky  Ferenc 
a föld-  és  ásványtani  tudományok  doktora  és  Dr.  Sólyom  Ferenc  a föld-  és  ásványtani 
tudományok  kandidátusa  voltak. 

1967.  június  12-én  rendezték  meg  Konda  József  „A  Bakony-hegység  júraidő- 
szaki  képződményeinek  üledékföldtani  vizsgálata”  c.  kandidátusi  értekezése  nyilvános 
vitáját.  A Bíráló  bizottság  az  opponensek  véleménye  s az  eredményes  vita  alapján 
a kandidátusi  fokozat  odaítélése  érdekében  javaslatot  terjesztett  a Tudományos  Minősítő 
Bizottság  elé.  K o n d a József  aspiránsvezetője  Dr.  Fülöp  József  a föld-  és  ásvány- 
tani tudományok  doktora  volt.  Opponensek:  Dr.  Géczy  Barnabás  a föld-  és  ásvány- 
tani tudományok  doktora  és  Dr.  Kovács  Lajos  a föld-  és  ásványtani  tudományok 
kandidátusa. 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  fűz 


354 


Dr.  Schmidt  Eligius  Róbert  előadásai  az  NDK-ban 

A hallei  Martin  Luther  Egyetem  meghívására  1967.  április  17-én  és  18-án  Dr. 
Schmidt  Eligius  Róbert  nagysikerű  előadásokat  tartott  az  egyetem,  a meghívott 
NDK  geológusok  és  hidrogeológusok  széleskörű  érdeklődése  mellett.  Előadás-témái: 
Az  Alföld-kutatás  újabb  eredményei  különös  figyelemmel  a termikus  és  egyéb  energia- 
hordozókra;  A 100  éves  hidrogeológiai  kutatások  Magyarországon;  Budapest  fürdőváros. 


Hans  Stíllé 

(1876—1966) 

1966.  december  26-án  hunyt  el  Hannoverben  Hans  Stíllé  német  geológus 
professzor  a földtani  tudományok  világhírű  tudósa,  röviddel  azután,  hogy  90.  életévét 
betöltötte. 

Hans  Stíllé  Hannoverben  született  1876.  október  8-án.  Egyetemi  tanulmányait 
Göttingában  végezte  és  azok  elvégzése  után  az  akkori  Porosz  Állami  Földtani  Intézetbe 
került,  ahol  térképező  munkát  végzett.  Külső  terepi  munkálatainak  kiindulópontja, 
illetve  főtere  Szászország,  Közép-  és  Észak-Németország  germano-típusú  diszlokált 
területe  volt.  19x3-ban  a göttingai  egyetem  földtani  intézetének  igazgató  tanára  lett. 
A göttingai  évek  döntő  jelentőségűek  voltak  H.  Stíllé  tudományos  munkásságára. 
Ekkor  fogalmazza  meg  világraszóló  mondanivalóját,  életművét. 

Számos  hazai  és  külföldi  előtanulmány  késztette  arra  a döntő  jelentőségű  lépésre, 
hogy  a geotektonikának  részleteiben  felismert  tér-  és  idő-problémáit  általános  érvényű 
törvényszerűségbe  oldva  fel,  a kéregmozgások  mechanizmusának  térbeli  és  időbeli  össze- 
függéseit ma  már  klasszikusnak. mondható  elméletté  formálja.  Ez  a történeti  összehason- 
lító regionális  földtani  szemlélet  útján  szerzett  felismerés  egy  nagy  szintézisbe  foglalva 
1924-ben  jelent  meg  „Grundfragen  dér  vergleichenden  Tektonik”  címen  és  klasszikussá 
vált  főművét  képezi. 

1932-ben  meghívják  a berlini  Tudományegyetemre  tanárnak,  egy  évvel  később 
pedig  a berlini  Porosz  Tudományos  Akadémia  tagjául  választja  meg.  Itt  sokáig,  mint 
a matematikai-fizikai  osztály  titkára  működik,  a világhírű  M.  Piánk  mellett.  1945-ben 
a Német  Tudományos  Akadémia  elnöke.  Létrehozza  annak  geotektonikai  intézetét,  mely- 
nek vezetője  volt  1951-ig,  nyugdíjba  vonulásáig. 

H.  Stíllé  munkásságának  „Sturm  und  Drang”  korszaka  nagyjából  a földtani 
tudományok  két  nagy  korszaka  közötti  átmeneti  időszakra  esik  a századforduló  után, 
amikor  a múlt  század  klasszikus,  leíró  korszakát  a XX.  század  napjainkban  kiteljesedő 
dinamikus  földtani  szemlélete  váltotta  fel. 

A kőolajföldtan  szintén  sokat  nyert  H.  S t i 1 1 e általános  jellegű  és  alapvető  meg- 
állapításaiból. Ezáltal  a német  kőolajgeológiának  és  kutatásnak  fontos  impulzust  és 
tudományos  alapot  adott  abban  az  időben,  amikor  hazájában  megkezdődött  a rendszeres 
szénhidrogénkutatás. 

A Német  Földtani  Társaság  pronúnens  tagjának  már  életében  maradandó  emléket 
állított  azzal,  hogy  100  éves  fennállása  alkalmával,  1949-ben  nevét  a H.  Stíllé  érem 
alapításával,  mint  legmagasabb  tudományos  kitüntetéssel  örökítette  meg.  Számos  Akadé- 
mia tagja,  több  Egyetem  tiszteletbeli  doktora,  sok  Földtani  Társulat  tiszteleti  tagja  és 
számos  tudományos  kitüntetés  birtokosa. 

Egy  nagy  tudósra  emlékezünk,  munkásságát,  életművét  igyekeztünk  méltatni, 
aki  a geológia  elméleti  fejlődésére  mélyrehatóan  és  maradandóan  hatással  volt.  H. 
Stíllé  személyében  csak  kevesekhez  hasonlíthatóan  egyesül  a térképező  geológus  ki- 
tűnő megfigyelő  képessége  az  egyes  tények  általánosan  érvényes  fejlődés-törvénnyé  való 
szintetizálásának  zseniális  készsége,  de  a nemes  emberi  jóság  xigyszintén  humanitás  is, 
mely  őt  a tudóson  túlmenően  geológus-nemzedékek  nagy  tanítómesterévé  tette. 

C s í k y Gábor 


Hírek 


355 


Kari  Friedl 

(1898  — 1966) 

1966.  december  29-én  68  éves  korában  hunyt  el  Kari  Friedl  a legnagyobb  osztrák 
olajgeológus,  az  osztrák  kőolajbányászat  és  termelés  úttörője  és  megteremtője. 

Az  egyetem  elvégzése  után  1922-ben  egy  egész  életre  bekapcsolódott  a kőolaj- 
kutatásba. Különböző  olajtársaságoknál  dolgozott,  főleg  Galíciában,  ezenkívül  Romániá- 
ban, Jugoszláviában  és  Csehszlovákiában.  1929-ben  azonban  visszatér  Bécsbe  és  gazdag 
tapasztalatait  hazája  szolgálatába  állítva,  kedvenc  területének,  a Bécsi-medencének  a kő- 
olajföldtani felmérését  végzi,  ahol  rövidesen  megkezdte  a szénhidrogénkutatásokat,  az  ő 
kezdeményezésére  1931-ben  megalakult  osztrák  kőolaj  vállalat  az  EPG.  Az  általa  irányí- 
tott kutatásokat  siker  koronázta:  1934-ben  Zistersdorf  mellett  felfedezik  Ausztria  első 
ipari  jelentőségű  kőolajelőfordulását.  Ezzel  Ausztria  kőolajipara  fejlődésnek  indul  és  ezt 
elsősorban  Kari  Friedl  -nek  köszönheti. 

A háború  után  folytatja  a kutatásokat  irányító  tevékenységét.  Egymás  után  tár- 
ják fel  az  osztrák  olajmezőket  a Bécsi-medencében,  1949-ben  Matzent  a legnagyobb  elő- 
fordulást. Ennek  köszönheti  Ausztria  1955  évi  3 670  000  tonnás  kőolaj  csúcstermelését. 
1955-ben  az  államszerződés  megkötése  után  létrejött  Osztrák  Kőolajvállalat  (ÖMV) 
igazgatója  lett,  majd  főgeológusa,  egészen  1963-ig,  nyugdíjba  vonulásáig. 

A kőolajkutatás  úttörője  volt  és  megteremtette  az  alapot  ahhoz,  hogy  hazájában 
egy  új  iparág  elindulhasson  a fejlődés  útján.  Ez  volt  életműve.  Az  osztrák  geológus  tár- 
sadalom és  a nemzetközi  kőolaj  világ  egyik  kiemelkedő  egyéniségét  vesztette  el. 


C s í k y Gábor 


TÁRSULATI  ÜGYEK 


1967.  március  15.  Közgyűlés 

Napirend: 

1.  Elnöki  megnyitó 

2.  Főtitkári  beszámoló 

3.  Előterjesztés  a társulati  Alapszabály  módosítására 

4.  Indítványok 

5.  Zárszó 

* 

1.  D a n k Viktor  társelnök  megnyitja  a Társulat  1967.  évi  Rendes  Közgyűlését; 
j egy  zőköny vhitelesítőnek  felkéri 

Csajághy  Gábor  és 

Sztrókay  Kálmán  választmányi  tagokat,  majd  N e m e c z Ernő  elnököt  kéri 
fel  megnyitójának*  megtartására. 

2.  Dank  Viktor  társelnök  az  elnöki  megnyitót  követően  felkéri  K r i v á n Pált 
a főtitkári  beszámoló  megtartására. 


Tisztelt  Elnök  Úr  ! 

Tisztelt  Közgyűlés ! 

Tisztújításunkat  követő  első  Rendes  Közgyűlésünkön  a nagymúltú  testület  hagyo- 
mányaihoz híven  jelentem,  hogy  a vezetésünkre  bízott  Társulat  fejlődése  fennállásának 
118/119  évében  kedvezően  alakult.  A MTESZ  és  a magyar  földtan  állami  szervezetei  adta 
külső  körülmények  és  igények,  az  egyképpen  igényfakasztotta  belső,  tehát  társulati 
indítványok  szerencsés  egymásratalálása,  valamint  korábbi  vezetőségeink  alapozó  és 
fejlődési  irányt  megfontoltan  alakító  működésének  gyümölcsözése  a jelen  vezetőség  alatt 
máris  fehnérésre-méltatásra  érdemes  értékes  eredményeket  hozott. 

Évek  előkészítő  munkája  nyomán  alakult  meg  1966.  november  17-én,  Treitz 
Péter  születésének  centenáriumán  a Társulat  .Szegedi  csoportja,  Dank  Viktor  társelnök 
szervezésével,  Koch  Sándor  professzor,  tiszteleti  tag  vezetése  mellett;  szinte  Pallas 
Athénéként  pattant  ki  Varjú  Gyula  kiváló  helyzetfelismerése  nyomán  s működik 
máris  — 1967.  január  11-e  óta  ,,in  floribus”  — a Társulat  Gazdaságföldtani  Szakosztálya, 
olyan  serkentő  hatásfokkal,  hogy  az  Északmagyarországi  Csoport  az  indítvány  meg- 
valósulása nyomán  — elsőként  vidéki  csoportjaink  közül  — helyi  szakcsoportot  létesített 
gazdaságföldtani  munkaterülettel . 

Meglevő  központi  szakcsoportjaink,  újjászervezett  vidéki  csoportjaink  fejlődése, 
megizmosodása  olymérvű,  hogy  jelenlegi  vezetőségünk  működése  első  esztendejében  már 
kezdettől  fogva  megmutatkozott  a szakcsoportok,  vidéki  csoportok  magasabb  szervezési 
formába  történő  átminősítésének  igénye,  majd  követelménye,  hogy  szakcsoportjaink 
mint  szakosztályok,  vidéki  csoportjaink  mint  területi  osztályok  oly  mértékben  váljanak 
szuverénné,  hogy  belépésüket  szakuk  nemzetközi  szervezetéire  formai  akadály  ne  gátol- 
hassa. A nemzetközi  hivatalos  kapcsolatlétesítés,  pl.  az  Ásványtan-Geokémiai  .Szak- 
csoport belépése  a Nemzetközi  Ásványtani  Asszociációba  a szakcsoport  fejlődésének, 
rajta  keresztül  a vonatkozó  magyarországi  szakágazat  fejlődésének  tágas  lehetőséget, 
messzevezető  utat  nyit. 


Nemecz  Ernő  elnöki  megnyitója  ugyanezen  füzet  elején  található. 


357 


Társulati  ügyek 


Közgyűlésünk  jóváhagyására  érett  meg  tehát  vezetőtestületünknek  s a szakcsoporti, 
vidéki  csoporti  vezetőségeknek  az  az  előterjesztése,  hogy  névsorrendben  az  Agyagásvány- 
tani, Ásványtan-Geokémiai,  Építésföldtan-Mérnökgeológiai,  Gazdaságföldtani,  Őslény- 
tani Szakcsoportokat  szakosztályokká,  a vidéki  csoportokat  pedig  a MTESZ  szóhaszná- 
1 atot  is  figyelembe  véve,  a Társulat  területi  osztályaivá  minősítse.  Kérjük  ehhez  a tisztelt 
Közgyűlés  hozzájárulását  (tetszésnyilvánítás). 

Bár  itt  van  kezemben  az  eltelt  működési  év  statisztikája  — egy-egy  részletet 
szükséges  képest  kiemelek  majd  belőle  — e statisztika  önmagában  sokszor  eltakarja 
a lényeget.  így  a Társulat  központi  rendezvényeinek,  a központi  szaküléseknek  a gyenge 
minősítését  nem  menti  a sokévi  átlaglátogatottság  stabilitása,  az  ismétlődő  félszáz  részt- 
vevő megjelenése,  ha  az  ülések  tartalmilag  elszürkültek  a társulati  működés  szakosodása, 
a témák  avatott  szakosztályok  elé  kerülése  következtében.  A Társulat  központi  szak- 
ülései a szakcsoport-alakulások  és  felfejlődések,  virágzások  intenzitás-növekedésével 
együtt  szürkültek  el,  a központi  ülések  tárgysorozatára  rendszerint  a szakcsoportokhoz 
már  be  nem  osztható  anyagokat  — a maradékot  — kellett  kitűznünk.  A tektonikai — 
általános  földtani  szakágazat  előadáshozama  pl.  megfelelő  szakcsoport  híján  — a témák 
súlyától  függetlenül  — a központi  előadóülések  terhére  maradt  vissza. 

Ezen  a helyzeten  segít  az  elnökségi-választmányi  viták  sora  határozatával. 

A Társulat  központi  rendezvényei  a jövőben,  még  szakülés  szinten  is  kiemelt 
programúak,  főként  azonban  nagyrendezvények  (ankét,  vitaülés,  kollokvium,  szimpó- 
zium, vándorgyűlések)  legyenek,  anélkül  hogy  vezetőségünk  félne  a „horror  vacui”-tól, 
tehát  a mindenliavi  egyszeri  rendezvény  megszervezésének  kötelezettségétől. 

Az  általános  földtani-tektonikai  témakörről  való  gondoskodásunkat  jól  jellemzi 
törekvésünk  az  őszi  tektonikai  nap,  ill.  napok  megrendezésével,  amely  otthont,  szak- 
osztályi működési  formát  ad  a szerkezetföldtani  szakágazat  művelőinek. 

Vándorgyűléseink,  tanulmányutaink  a velük  kapcsolatos  külföldi  szakmai  barát- 
ság, együttműködés-építés  jó  utakat  jár.  E nagyrendezvények  látogatottsága,  közkedvelt- 
sége mindenkor  kiemelt.  Szeretnék  remélni,  hogy-  az  előttünk  álló,  a Magyar  Tudományos 
Akadémia  Földtani  Bizottságától  javasolt  és  veíe  együtt  szervezett  Észak-magyarországi 
négynapos  vándorgyűlés  ezév  június  elején  öregbíti  s erősíti  jó  véleményünket. 

Elnökségünk  kezdettől  fogva  a társulati  élet  pulzusán  tartotta  kezét.  Ha  valahol 
hiányokat,  nehézségeket  észlelt,  ülését  a megfelelő  területrész  székhelyére  szervezte,  de 
ugyanígy  tett  a haladó  irányzatok  segítésére,  az  egészséges  fejlődés  biztosítására,  a ma- 
gyar földtan  műhelyeinek  látogatásakor  is,  többek  között  a Központi  Földtani  Hivatalba, 
az  Országos  Kőolaj-  és  Gázipari  Trösztbe  s nem  utolsósorban  a M.  Áll.  Földtani  Intézetbe 
szervezett  kibővített  elnökségi  üléseivel. 

A M.  Áll.  Földtani  Intézet  vezetőségével  folyamatosan  meglevő  együttműködés 
elnökünk  által  imént  felvázoltan  ezúttal  a magyar  és  a nemzetközi  földtan  nagy  alkal- 
mát, a M.  Áll.  Földtani  Intézet  centenáriumát  szolgálja  a jelen  és  a közvetlen  jövő  egyik 
kiemelt  feladataként.  Ugyanezen  célon  munkálkodunk,  de  előbb  az  1968-ban  reánk 
nehezedő  Prágai  XXIII.  Nemzetközi  Geológus  Kongresszusra  gondolunk  angol  nyelvtan- 
folyamaink  1967  januárjában  történt  beindításával  Budapesten  s a területi  osztályoknál. 

Munkánk,  eredményeink,  a magyar  földtan  tevékenységének  azonban  ismertté 
kell  válnia,  fel  kell  szívódnia  — helyét  megtalálva  — - társadalmunk  tudatába.  Ezt  szol- 
gáljuk legjobb  tudásunkkal  a TIT  rendezvényein  és  kiadványaiban,  az  1966  májusi 
„Földtani  héttel'’  a Kossuth  Klubban;  még  nem  kielégítően  és  megfelelő  súlyozásban 
a rádióban  és  televízióban,  de  már  előremutatóan  a MTI  közleményeiben  és  a magyar 
sajtó  hasábjain,  ahol  — és  engedje  meg  a t.  Közgyűlés  hogy  most,  neveket  említve  — 
emeljem  ki  az  MTI  szaktudósítójának  dr.  Török  Zoltánnak  s a Magyar  Nemzet  szak- 
írójának dr.  B a u e r Jenőnek  a nevét  kiváló  munkájukért  köszönetünket  nyilvánítva. 

Tisztelt  Közgyűlés  ! 

Jelentem  a Közgyűlésnek,  hogy  a Társulat  jelenlegi  taglétszáma  1034  fő  a követ- 
kező tagolódás  szerint 


budapesti  rendes  tagok  száma 
vidéki  rendes  tagok  száma 


358 


3U5 


belföldi  tiszteleti  tagok  száma 
külföldi  tiszteleti  tagok  száma 
ifjúsági  tagok  száma 


16 

118 

218 


9 


regisztrált  tagok  száma 


Összesen 


1034 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


358 


A tagdíjfizetési  morál  kb.  68%-os. 

Költségvetésünk  bevétele  1966-ban  az  1965.  évi  maradvánnyal  együtt  180  000. — , 
kiadása  ebben  az  évben  185  000. — forint  volt.  Az  1967.  évi  bevételtervezet  216  000. — 
forint. 

Visszatérve  taglétszámunkra,  annak  stabilitását-kiegésziilését -növekedését  említve 
ugyanekkor  jelentem  a t.  Közgyűlésnek,  hogy  e taglétszám  számszerű  veszteségeket  is 
takar,  jóllehet  a létszámnövekedés  progresszivitása  mögött  a külső  szemlélő  nem  látna 
lűány osságokat.  Eltávozott  közülünk  a tagok  0,5% -a,  de  ez  a fél  százalék  olyan  neveket 
takar,  mint  Palik  Piroskáé,  Hűnek  Emilé,  Pallér  Jenőé,  Scheffer  Viktoré, 
V i g h Ferencé. 

Most  rájuk  emlékezünk. 

1966.  július  24-én  71  éves  korában  rövid  szenvedés  után  elhunyt  dr. . P a 1 i k 
Piroska  volt  egyetemi  magántanár  tagtársunk,  a nemzetközileg  ismert  algológus.  Utolsó 
munkái  közül  több  a negyedkori  édesvízi  mészkőkifejlődések  algavegetációjáról  közölt 
értékes  eredményeket.  Dr.  Palik  Piroskát  az  óbudai  temetőben  helyezték  örök  nyuga- 
lomra. Sírjánál  dr.  Bánhegyi  József  az  Eötvös  Loránd  Tudományegyetem  profesz- 
szora  mondott  gyászbeszédet. 


1966.  augusztus  26-án,  hosszú  szenvedés  után  80.  életévében  elhunyt  Hűnek 
Enni  ny.  technikumi  igazgató,  vegyészmérnök.  Életének  utolsó  10  évét  az  Országos 
Természettudományi  Múzeum  Ásvány-Kőzettárának  laboratóriumiban  passzionátus 
munkálkodással  töltötte.  Nevéhez  fűződik  az  Ásvány-Kőzett  ár  világhírű  nemesopál 
gyűjteményének  regenerálása,  megmentése  a tűzkár  után,  amely  a híres  anyagot  1956 
végén  érte.  Hűnek  Emilt  Debrecenben  temették  el. 

1966.  december  27-én  66  éves  korában  hunyt  el  dr.  S.c  h e f f e r Viktor  tagtársunk 
c.  egyetemi  tanár,  a műszaki  tudományok  doktora,  az  Országos  Kőolaj  és  Gázipari 
Tröszt  főgeofizikusa,  a Magyar  Tudományos  Akadémia  Geofizikai  Bizottságának  alel- 
nöke,  a regionális  geofizika,  a geofizikai  alapozottságú  nagytektonika  Európa-szerte 
ismert  és  megbecsült  képviselője.  Dr.  Scheffer  Viktort  az  Országos  Kőolaj  és  Gáz- 
ipari Tröszt,  valamint  a Magyar  Geofizikusok  Egyesülete  saját  halottjaként  nagy  részvét 
mellett  helyezték  örök  nyugalomra  1966.  december  31-én  a Farkasréti  temetőben.  Rava- 
talánál a barátok,  a pályatársak,  a tudományos  intézmények  és  egyesületek  nevében  dr. 
Renner  János  és  dr.  B artha  György  mondott  gyászbeszédet. 


1966.  december  23-án  hunyt  el  72  éves  korában  dr.  F a 1 1 e r Jenő  okleveles  bánya- 
mérnök, a Központi  Bányászati  Múzeum  (Sopron)  igazgatója,  a Hazafias  Népfront 
városi  bizottságának  elnöke.  December  29-éii,  Sopron  lakosságának  nagy  részvéte  mellett 
kísérték  el  utolsó  útjára.  A Népfront  Országos  Tanácsa  részéről  Kisházi  Ödön,  az 
Elnöki  Tanács  helyettes  elnöke  jelent  meg  a temetésen.  Földi  Lőrinc  a Hazafias  Nép- 
front városi  elnöksége,  Tamási  István  főosztályvezető  a Nehézipari  Minisztérium  és  az 
Országos  Bányászati  és  Kohászati  Egyesület,  dr.  Erdélyi  Sándor  a városi  tanács 
végrehajtó  bizottságának  elnöke,  a soproniak  nevében  vett  búcsút  F a 1 1 e r Jenőtől. 


1967.  január  i-én  hunyt  el  74.  életévében  dr.  Vigh  Ferenc  tagtársunk,  oki. 
bányamérnök,  a műszaki  tudományok  kandidátusa,  a Bányászati  Kutató  Intézet  tudo- 
mányos osztályvezetője.  Elhunyt  tagtársunk  a vízföldtan,  a bánvavízvédelem  területén 
működött  a felszabadulás  óta.  Megelőző  munkahelye  a M.  Állami  Földtani  Intézet  volt, 
ahol  a vízföldtani  osztályon  eredményes  munkás  éveket  töltött.  Személyét  közmegbecsü- 
lés övezte.  Dr.  V i g h Ferencet  nagy  részvét  mellett  helyezték  örök  nyugalomra  1967. 
január  7-én  a Farkasréti  temetőben  a Bányászati  Kutató  Intézet  s a bányászati-földtani 
tudományos  élet  képviselőinek  jelenlétében. 

Emléküket  megőrizzük,  eredményeiket  — erőfeszítéseiket  haladásunk  oszlopa 
példázza.  Nem  éltek  hiába. 


Társulati  ügyek 


359 


Tisztelt  Közgyűlés  ! 

Az  élet  oldaláról  szép  ünnepek  tekintenek  felénk.  1966.  május  3-án  köszöntöttük 
a 85  éves  M a u r i t z Béla  professzort,  tiszteleti  tagunkat;  1966.  augusztus  16-án  a 70 
éves  K o eh  Sándor  professzort  tiszteleti  tagunkat;  1966.  szeptember  28-án  az  Őslénytani 
Szakcsoport  volt  elnökét,  a 60  éves  Bogscli  László  professzort;  1966.  október  8-áu, 
70  éves  születésnapján  Vendel  Miklós  akadémikust,  tiszteleti  tagunkat,  1966.  október 
8-án  a 75  éves  T u 1 o g d i Jánost,  geológus  és  geográfus  nemzedékek  erdélyi  tanító- 
mesterét;  1966.  november  8-án  a 80  éves  Bányai  Jánost,  az  erdélyi  geológusok  doyen- 
jét; 1966.  november  18-án  pedig  Vendl  Aladár  akadémikust,  tiszteleti  tagunkat,  80. 
születésnapja  alkalmából.  S végül,  bár  nem  kerek  a dátum,  hadd  jelentsem,  hogy  tiszte- 
leti tagunk,  doyenünk,  B a c s á k György  1966.  június  5-én  egészséges  alkotókészségben 
lépte  át  a 96.  születésnapot  is. 

Kísérje  mindannyiunk  jókívánsága  életüket,  értékes  munkásságukat. 

Tisztelt  Közgyűlés  ! 

Az  elmúlt  működési  évben  társulati  tagjainkat  számos,  sokszor  igen  magasfokú 
kitüntetés  érte.  Engedjék  meg,  hogy  áttekintést  adjak:  (Arra  tekintettel,  hogy  a kitün- 
tetéseket a Földtani  Közlöny  „Hírek”  rovatának  hasábjain  folyamatosan  közöljük,  a fő- 
titkári beszámoló  e részét  a Tisztújító  Közgyűlés  óta  megjelent  Földtani  Közlönyökre 
utalással  mellőzzük.  Szerk.) 

Tisztelt  Közgyűlés  ! 

Bizonyos  értelemben  jó,  ha  egy  főtitkári  beszámoló  hosszú,  de  csak  akkor,  ha  van 
mit,  érdemeset  összegeznie.  Amidőn  az  időt  nézve,  úgy  látom,  hogy  az  nagyon  előre- 
haladt, meg  kell  mondanom,  hogy  érezni  — nem  érzékelhettem,  mivel  Társulatunk  élete 
örömünkre  még  ennyi  ráfordítás  alatt  sem  tekinthető  át.  Remélve,  hogy  virágzásban 
„in  floribus”  maradunk,  kérem  a tisztelt  Közgyűlést,  hogy  főtitkári  beszámolómat  el- 
fogadni szíveskedjék.  Jó  szerencsét ! 

D a n k Viktor  megköszönve  a főtitkári  beszámolót,  szavazásra  teszi  fel  a beszá- 
moló elfogadását. 

A közgyűlés  a főtitkári  beszámolót  egyhangúlag  elfogadta. 

3.  D a n k Viktor  társelnök  felkéri  Kriván  Pál  főtitkárt  az  Alapszabály  módo- 
sítási javaslat  előterjesztésére. 

A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Alapszabálya 


i-  § 


A társulat  neve:  Magyarhoni  Földtani  Társulat 
BenrepCKoe  reojiortmecKoe  OömecTBo 
Société  Geologique  de  Hangrie 
Ungarische  Geologische  Gesellschaft 
Geological  Society  of  Hungary 

A Magyarhoni  Földtani  Társulat  a Műszaki  és  Természettudományi  Egyesületek  Szövetségének 
(MTESZ)  tagja. 

Alapítási  éve:  1848. 

Székhelye:  Budapest 
Működési  területe:  Magyarország 
Hivatalos  nyelve:  magyar 

Pecsétje  köriratban:  Magyarhoni  Földtani  Társulat  — a MTESZ  tagja  - Menteet  malleo  - 1848. 


2.  § 

A Társulat  célja: 

A Magyarhoni  Földtani  Társulat  (továbbiakban  Társulat)  a földtan  és  rokontudományai  művelésé- 
vel foglalkozó  szakemberek  egybefogása. 

A földtani  tudományok  művelése,  terjesztése,  az  érdekeltek  tudományos  és  gyakorlati  tovább- 
képzése. 

A tagok  kezdeményezéseinek,  javaslatainak  megvitatása,  esetleg  továbbítása  a MTESZ  Vezetősé- 
gén keresztül  a kormányzati  szervekhez. 


360 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  j.  füzet 


3-  § 

A Társulat  tevékenysége: 

1 . .Szakelőadások,  vitaülések,  klubesték,  ankétok,  tanulmányutak,  vándorgyűlések  és  kongresz- 
szusok  tartása;  szakosztályok,  területi  osztályok,  szakcsoportok  és  munkabizottságok  szervezése. 

2.  Pályázatokat  hirdet  és  ezekre  jutalmakat  tűz  ki. 

3.  Együttműködik  a földtani  és  a földtannal  kapcsolatos  feladatok  megoldásában  a hazai  társa- 
dalmi és  állami  szervekkel. 

4.  Elősegíti,  megszervezi  a külföldi  országok  vonatkozó  társadalmi  szerveivel  való  szakmai  együtt- 
működést. 

5 Adott  alkalmakkor  részt  vesz  a Társulat  elnöksége,  vagy  az  elnökség  által  kiküldött  munkabizott- 
ság útján  a tudományos  és  gyakorlati  feladatok  és  javaslatok  előkészítésében  és  megvitatásában  a maga- 
sabbszintű  tudományos  és  a gyakorlati  földtani  szervezetekben. 

6.  Szakmai  és  szakmai-oktatási  kérdésekben  véleményt  nyilvánít. 

7.  A földtani  és  a földtani  rokontudományok  művelése  terén  elért  kimagasló  eredmények  jutalma- 
zására kitüntetéseket  adományoz  (Szabó  József  Emlékérem,  Hantken  Miksa  Emlékérem,  Vendl  Mária 
Emlékalapítvány-dij)  megfelelő  ügyrend  szerint. 

1 8.  A Társulat  életében  végzett  önfeláldozó  tevékenységért,  három  évenként  Tisztújító  Közgyűlésén 

kiosztja  a Társulat  Emlékgyűrűjét. 

9.  Biztosítja  a Földtani  Közlöny  és  egyéb  szakmai  külön  kiadványok  megjelentetését. 

4-  § 

Társulati  tagok,  azok  jogai  és  kötelességei: 

A Társulat  tagja  az  lehet,  aki  földtani  szakmai  ismeretét  bővíteni,  szakterületének  fejlődését  a 
Társulat  által  előmozdítani  kívánja. 

a)  Rendes  tag  lehet  minden  magyar  állampolgár.  Felvételét  a Társulat  Választmányától  kérheti. 
A felvételhez  két  rendes  tag  ajánlása  szükséges.  Visszautasítás  esetén  a Közgyűléshez  lehet  fellebbezni. 

b)  Eevelező  tag  választását  a Társulat  Választmányának  javaslatára  a Közgyűlés  hagyja  jóvá. 
Eevelező  tagul  külföldi  állampolgár  is  választható. 

c)  Tiszteleti  tag:  A Társulat  Közgyűlése  a Választmány  javaslatára  olyan  hazai  vagy  külföldi 
szakembert,  aki  a földtan  vagy  rokontudományai  művelésében,  vagy  a Társulat  szolgálatában  kiváló 
érdemeket  szerzett,  tiszteleti  tagul  választhat. 

d)  Ifjúsági  tag:  aki  valamely  egyetem  vagy  középiskola  nappali  tagozatának  rendes  hallgatója. 
Felvételét  jelentkezésre  két  rendes  tag  ajánlása  alapján  a Társulat  Választmánya  végzi. 

e)  Jogi  személy  tag:  az  az  intézmény,  vállalat,  amely  a földtani  tudományok  fejlesztése  érdekében 
anyagi  hozzájárulásával  támogatja  a Társulatot. 

1.  A tagok  jogai 

aj  A Társulat  reudes  tagja  a Társulat  rendezvényein  részt  vehet,  felszólalhat,  bírálhatja  a Társulat 
munkáját  a Vezetőség  tevékenységét;  szakosztályok,  területi  osztályok,  szakcsoportok  tagja  lehet, 
munkabizottságokban  dolgozhat.  Részt  vehet  a Társulat  Közgyűlésén;  szavazati  joga  vau  és  bármely  tár- 
sulati tisztségre  választható.  Igénybe  veheti  a Társulat  által  nyújtott  kedvezményeket  (hazai  és  külföldi 
tanulmányutak,  vándorgyűlések,  kiadványokra  kedvezményes  előfizetés  stb.). 

b)  A levelező  tag:  részt  vesz  a Társulat  szakmai  munkájában,  a Társulat  kiadványait  tisztelet- 
példányként kapja.  Közgyűlésen  a külföldi  levelező  tagnak  szavazati  joga  nincsen. 

c)  A Társulat  belföldi  tiszteleti  tagját  megilletik  mindazok  a jogok,  amelyek  a rendes  tagot,  de 
tagdíjat  nem  fizet,  a Földtani  Közlönyt  tiszteletpéldányként  kapja  és  a Társulat  Választmányának  örökös 
tagja.  Külföldi  tiszteleti  tag  részt  vesz  a Társulat  szakmai  munkájában,  tagdíjat  nem  fizet,  a Földtani 
Közlönyt  tiszteletpéldánykéut  kapja,  Közgyűlésen  részt  vehet  tanácskozási  joggal. 

d)  A Társulat  ifjúsági  tagja  részt  vehet  hozzászólási  joggal  a rendezvényeken,  megkapja  a Társulat 
kiadványait.  Közgyűlésen  részt  vehet  szavazati  jog  nélkül. 

e)  A jogi  személyek  (intézmények,  vállalatok):  a Társulat  rendezvényeire  meghívót  kapnak,  meg- 
kapják a Társulat  kiadványait  tiszteletpéldányként,  szakmai  kérdésekben  a Társulat  segítségét  kérhetik. 

2.  A tagok  kötelességei 

Minden  tag  köteles  a Társulat  Alapszabályát  és  a Közgyűlés  által  jóváhagyott  határozatokat  betar- 
tani. Köteles  elvégezni  a Társulatban  vállalt  munkáját.  A rendes  és  ifjúsági  tag  fizeti  a Közgyűlés  által 
megállapított  tagdijat. 


5-  § 


A társulati  tagság  megszűnik: 

a)  Bejelentett  kilépés  után, 

b)  a tag  fegyelmi  határozattal  történő  kizárásával, 

c)  a tagdíjfizetés  2 évi  elmulasztása  esetén. 

Kilépéskor,  kizáráskor,  a tagság  megszűntével  a tagsági  jogok  megszűnnek. 

Fegyelmi  eljárás  indítandó  az  ellen,  aki  a Magyar  Népköztársaság  törvényeit  megsérti,  a Társulat 
Alapszabályát  nem  tartja  be,  vagy  a hozott  határozatokat  megszegi.  A fegyelmi  eljárást  a Társulat  Fegyelmi 
Bizottsága  folytatja  le,  annak  javaslatát  az  elnökség  hagyja  jóvá.  A kizárási  határozat  kézhezvételétől 
számított  2 héten  belül  fellebbezni  lehet  a Társulat  Választmányához,  de  a kézbesített  fegyelmi  határozat 
a Választmány  döntéséig  érvényben  marad.  A Választmány  határozata  ellen  nem  halasztható  hatállyal 


Társulati  ügyek 


361 


panasszal  lehet  élni  a Közgyűléshez.  A kizárás  okának  megszűnése  után  a kizárt  tag  újból  kérheti  felvételét 
a Társulat  tagjainak  sorába. 

Abban  az  esetben,  ha  a rendes  tag  2 éven  át  tagdíjat  nem  fizetett,  a Társulat  titkársága  köteles 
két  alkalommal  felszólítani  a tagot  tagdíj  kötelezettsége  teljesítésére,  egyúttal  közölni  vele,  hogy  nemfizetés 
esetén  az  Alapszabály  értelmében  tagsága  megszűnik. 

6.  § 

A Társulat  szervezete,  szerveinek  feladatai 

A Társulat  szervei: 

A Társulat  Közgyűlése, 
a Társulat  Választmánya, 
a Társulat  elnöksége, 

a Társulat  elnöksége  mellé  kiküldött  bizottságok, 
a Földtani  Közlöny  Szerkesztő  Bizottsága, 
a Társulat  Fegyelmi  Bizottsága, 

A Társulat  szerveinek  feladatai: 

A Társulat  szervei  határozatokat  egyszerű  szótöbbséggel  hoznak.  A Társulat  elnökségének  hatá- 
rozatai a választmány  jóváhagyása  után,  a Közgyűlés  kivételével,  az  összes  szervre  kötelezőek. 

a)  A Társulat  Közgyűlése  a Társulat  legfőbb  szerve  és  a tagok  összességének  képviselete.  Rendes 
Közgyűlést  évenként,  a naptári  év  első  felében  kell  tartani.  A Rendes  Közgyűlést  a Társulat  elnöksége  a 
Választmány  határozatára  hívja  össze. 

Rendkívüli  Közgyűlést  kell  összehívni,  ha  a Választmány  egyszerű  többsége  vagy  a MTESZ 
országos  vezetősége  kívánja.  A Rendkívüli  Közgyűlést  a Társulat  elnöksége  a kérelem  írásos  benyújtásától 
számított  30  napon  belül  hívja  össze. 

Tisztújító  Közgyűlést  három  évenként  kell  ugyancsak  a Társulat  elnökségének  a Választmány 
jóváhagyásával  összehívni. 

Határozatképes  valamennyi  Közgyűlés,  ha  azokon  a rendes  tagoknak  legalább  a fele  jelen  van. 
Ha  a szabályszerűen  összehívott  Közgyűlés  nem  határozatképes,  a 30  napon  belül  ugyanazon  tárgysorozat- 
tal összehívott  Közgyűlés  a megjelentek  számára  tekintet  nélkül,  határozatképes. 

A Tisztújító  Közgyűlésen  az  elnökség  beszámol  az  elmúlt  időszak  társulati  tevékenységéről  és 
kijelöli  a Társulat  előtt  álló  feladatokat.  A Tisztújító  Közgyűlés  titkos  szavazással  megválasztja  a Társulat 
elnökségét,  Választmányát  és  tiszteleti  elnököt  is  választhat.  A MTF.SZ-szel  egyetértésben  megállapítja  a 
tagdíjakat.  Jóváhagyja  a szakosztályok,  területi  osztályok,  szakcsoportok  jelentését  és  vezetőségválasz- 
tását. Módosíthatja  a Társulat  Alapszabályát,  átadja  a Társulat  kitüntetéseit  és  jutalmait. 

A Közgyűléseken  minden  tagnak  joga  van  részt  venni,  felszólalni,  de  szavazati  joga  csak  a belföldi 
tiszteleti  és  a rendes  tagnak  van,  utóbbinak  abban  az  esetben,  ha  tagdíj  befizetési  kötelezettségének  meg- 
előzően eleget  tesz.  Szavazni  csak  személyesen  lehet. 

A Közgyűlések  határozataikat  egyszerű  szótöbbséggel  hozzák,  alapszabálymódosítás  esetén  kéthar- 
mad szótöbbség  szükséges. 

A Közgyűlést  a Társulat  elnöke,  társelnöke,  vagy  szükség  esetén  az  elnökség  valamelyik  tagja 
vezeti.  A Közgyűlésről  jegyzőkönyvet  kell  készíteni.  Aláírja  a Közgyűlés  elnöke  és  á Közgyűlés  jelenlevő 
tagjai  közül  előre  felkért,  a Közgyűlés  által  jóváhagyott  két  hitelesítő  tag. 

b)  A Társulat  Választmánya.  A Társulat  Választmánya  a tiszteleti  elnökből,  a tiszteleti  tagok- 
ból (kivéve  az  idegen  állampolgárokat)  az  elnökség  tagjaiból,  a Tisztújító  Közgyűlés  által  megválasztott 
35  választmányi  tagból,  a szakosztályok,  a területi  osztályok,  a szakcsoportok  elnökeiből  és  titkáraiból 
áll,  valamint  a rokon  szakegyesületek  elnökeiből  kölcsönösségi  alapon. 

A Tisztújító  Közgyűlés  által  megválasztott  4 póttag  közül  szükség  esetén  a szavazatok  száma 
szerint  soron  következő  hivandó  be. 

A Választmányt  az  elnökség  hívja  egybe  a szükséghez  képest,  de  lehetőleg  minden  naptári  negyed- 
évben legalább  egyszer. 

Rendkívüli  választmányi  ülés  hívandó  össze,  ha  a választmányi  tagok  egyharmada  ezt  írásban  kéri. 
A választmányi  ülésen  a Társulat  elnöke  vagy  egyik  társelnöke  elnököl. 

A Választmány  a Közgyűlések  közötti  időben  segíti  és  támogatja  az  elnökség  munkáját.  Határoza- 
tát nyílt  szavazással  és  szótöbbséggel  hozza.  Megvitatja  a Társulat  munkatervét,  az  évközben  megüresedett 
tisztségeket  a két  Közgyűlés  között  megbízással  betölti.  Joga  van  szakosztályokat,  területi  osztályokat  és 
szakcsoportokat  alakítani,  külön  véleményező  bizottságokat  kiküldeni,  bizottsági  tagokat  kijelölni,  a 
tiszteleti  tagság,  a külföldiek  tagsága,  az  egyes  szakcsoportok  és  társulati  bizottságok  előterjesztéseiben 
határozatot  hozni,  a Társulat  emlékérmeit  odaítélni,  pályadíjakat  és  jutalmakat  adományozni. 

c)  ATársulat  tiszteleti  elnöke.  Amennyiben  az  elnökség  és  a Választmány  szükségesnek  tartja, 
javasolhatja  a Közgyűlésnek  kimagasló  érdemeket  szerzett  tagjai  közül  tiszteleti  elnök  megválasztását. 

d.)  A Társulat  elnöksége:  elnök,  két  társelnök,  főtitkár,  titkár.  A Társulat  elnökségét  a Választmány 
javaslatára  a Tisztújító  Közgyűlés  választja  meg.  Az  elnökség  a Választmánnyal  egyetértésben  szervezi, 
irányítja  és  ellenőrzi  a Társulat  ügyeit.  Az  Alapszabály  és  a közgyűlési,  választmányi  határozatok  irány- 
elveinek megfelelően  biztosítja  a Társulat  különböző  szakosztályainak,  területi  osztályainak,  szakcsoport- 
jainak és  munkabizottságainak  működését,  kiépíti  a kapcsolatot  és  biztosítja  az  együttműködést  más 
tudományos  és  társadalmi  egyesületekkel.  Fenntartja  a Társulat  közvetlen  kapcsolatát  a MTESZ-szel. 

A Társulat  elnöke,  vagy  a két  társelnök  egyike  elnököl  a Közgyűléseken,  a választmányi  üléseken, 
a Társulat  szakülésein.  Képviselik  a Társulatot  belföldi  tudományos  és  társadalmi  kapcsolatokból  követ- 
kező reprezentatív  összejöveteleken,  kongresszusokon  és  szakmai  megbeszéléseken.  Akadályoztatásuk 
esetén  az  elnökség  által  kiküldött  választmányi  tag  képviseli  a Társulatot. 


8 Földtani  Közlöny 


362 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


Szükség  esetén  az  elnöknek  jogában  áll  intézkedéseket  hozni  a szakosztályok,  a területi  osztályok, 
a szakcsoportok,  a munkabizottságok  munkáját  illetően  a Választmány  utólagos  tudomásulvételével. 

A Társulat  főtitkára  a titkár  bevonásával  végzi  a Társulat  összes  igazgatási  ügyeit.  Elkészíti  a 
Társulat  munkatervét,  költségvetési  előirányzatát,  az  évzáró  jelentést.  Szervezi  az  előadásokat,  vitaesteket, 
klubnapokat,  tanulmány  utakat,  vándorgyűléseket.  Jogosult  az  elnök  tudtával  a Társulatot  külső  szemé- 
lyek és  hatóságok  felé  képviselni.  A Társulat  titkára  a főtitkár  helyettese. 

e)  A Társulat  Elnöksége  mellé  kiküldött  bizottságok  a Társulat  munkáját  saját  területükön  elő- 
segítik, ellenőrzik,  határozati  javaslatokat  tesznek,  és  beszámolnak  az  elnökségnek. 

Üléseiket  a szükséghez  képest  tartják. 

f)  A Társulat  Közlönyének  Szerkesztő  Bizottsága  kiadásra  előkészíti  a Földtani  Közlönyt. 

Felelős  szerkesztője  a Társulat  mindenkori  elnöke,  aki  egyben  a Közlöny  Szerkesztő  Bizottságának  is 
elnöke. 

g)  A Társulat  Fegyelmi  Bizottsága  3 tagból  áll.  A fegyelmi  ügyek  lefolytatására  esetről-esetre 
a Választmány  küldi  ki.  Tagjait  saját  soraiból  a Választmány  jelöli  ki. 

h)  A Társulat  titkárságának  függetlenített  munkatársa  látja  el  a MTESZ  és  a társulati  vezetőszer- 
vek határozatainak  végrehajtását.  Szervező  és  adminisztratív  munkát  végez.  Munkájáért  a Társulat  elnök- 
ségének, végső  fokon  a MTESZ  főtitkárának  felelős. 


7.  § 

A Társulat  szakosztályai,  területi  osztályai,  szakcsoportjai. 

A Társulat  elnöksége  a Választmány  hozzájárulásával  szakosztályok,  területi  osztályok,  szak- 
csoportok alakulását  engedélyezheti. 

A szakosztályok,  szakcsoportok  programjukat  önállóan  állítják  össze,  szaküléseket,  klubestéket 
tartanak,  kisebb  tanulmányutakat  rendezhetnek.  Felmerülő  kiadásaikat  a szakosztályok,  területi  osztá- 
lyok, szakcsoportok  vezetősége  által  a Társulathoz  előre  benyújtott  és  a Társulat  Elnöksége  által  jóvá- 
hagyott költségvetés  alapján  a Társulat  fedezi.  A szakosztályok,  a területi  osztályok,  a szakcsoportok  évi 
költségigényét  a Választmány  jóváhagyásával  a Társulat  évi  költségvetésébe  fel  kell  venni. 

A szakosztály,  területi  osztály,  szakcsoport  vezetőségét  (elnök,  titkár,  4 — 10  vezetőségi  tag)  a tagok 
szótöbbséges  szavazattal  választják  meg,  s jóváhagyásra  a Társulat  Választmánya  elé  terjesztik. 

8.  § 

A Társulat  kiadványai 

A Társulat  hivatalos  lapja  a Földtani  Közlöny.  Felelős  szerkesztője  a Társulat  mindenkori  elnöke. 
Szerkesztő  Bizottságát  a Társulat  választmánya  jelöli  ki.  Technikai  szerkesztését  a Választmány  által 
jóváhagyott  technikai  szerkesztő  végzi,  aki  a választmányi  üléseken  tanácskozási  joggal  részt  vehet. 

Egyéb  kiadványok: 

A Földtani  Közlöny  kiadásán  kívül  a Társulat  egyéb  kiadványait  a megfelelő  szakosztály,  területi 
osztály,  szakcsoport  vezetősége  szerkeszti. 


9-  § 

A Társulat  gazdasági,  pénzügyi  és  jogi  helyzete 

A Társulat  bevétele  a társulati  tagok  által  fizetett  tagdíjból  és  esetleges  egyéb  jövedelmekből  áll 
(jogi  tagdíjak  stb.). 

A Társulat  előzetes  költségvetés  alapján  működik. 

A Társulat  felett  a felügyeletet  a Magyar  Tudományos  Akadémia  elnöke  — a Szövetség  útján  — 
gyakorolja. 


Az  alapszabály-módosítás  vitájában  sorrend  szerint  Hegedűs  Gyula,  Kriván 
Pál,  Nagy  Béla,  Kriván  Pál,  Lukács  Jenő,  Viczián  István,  Kriván  Pál,  Vető  István, 
Bolin  Péter,  Varga  Gyula,  Bihari  Dániel,  Konda  József,  Horusitzky  Ferenc,  Dank  Viktor, 
Vető  István,  Morvái  Gusztáv,  Ság  László,  Morvái  Gusztáv,  Kubovics  Imre,  Horusitzky 
Ferenc,  Hegedűs  Gyula,  Földvári  Aladár,  Horváth  István,  Barabás  Andor,  Dank  Viktor 
szólalt  fel. 

Dank  Viktor  a vita  lezárásakor  szavazás  nyomán  megállapítja,  hogy  a Közgyűlés 
elfogadta  azt  a javaslatot,  amely  szerint  a Tisztújító  Közgyűlésen,  a választás  alkalmával 
a tömegszervezeteknél  szokásos  módszer  szerinti  szavazást  követik.  Fzt  követően  az 
Alapszabály  egészét  is  elfogadta  a Közgyűlés. 

Dank  Viktor  társelnök  zárszavával  ért  véget  a Társulat  1967.  évi  rendes  köz- 
gyűlése. 

* * * 

A Közgyűlést  megelőzően  F ü 1 ö p József  a M.  Áll.  Földtani  Intézet  igazgatója 
beszámolt  az  Intézet  1966.  évi  munkájáról  és  1967.  évi  feladatairól,  majd  megnyitotta 
az  Intézet  új  térképeiből  és  kiadványaiból  összeállított  kiállítást. 

Résztvevők  száma:  223. 


Társulati  ügyek 


363 


1967.  tavaszi  ülésszakon  elhangzott  előadások 

Március  20.  Ásványtan-Geokémiai  Szakosztály  előadóülése 
Elnök : Sztrókay  Kálmán 

Pécsiné  Donáth  Éva:  Az  infravörös  spektroszkópia  alkalmazása  a zeolit- 
kutatásban 

Nagy  Béla:  A magmás  kőzetek  ásványainak  nyomelemvizsgálata 
Résztvevők  száma : 24 

Március  2g.  Mérnökgeológia-Epítésföldtani  Szakosztály  előadóülése 
Elnök:  P a p p Ferenc 

K r i v á n Pál:  Szerkezetföldtani  változások  a negyedkorban.  Jelentőségük  a mér- 
nök- és  építésföldtani  gyakorlatban 

K ó k a y József:  Hegységképződési  elméletek  Várpalota  környéki  adatok  alapján 
Az  előadásokat  követő  vitákban:  Bendefy  L.,  Erdélyi  M.,  Kókay  J.,  Kriván  P., 
Papp  F.,  Szebényi  L.,  Wein  Gy.  vett  részt 
Résztvevők  száma:  37 

Április  10.  Agyagásványtani  Szakosztály  előadóülése 
Elnök:  Székyné  Fux  Vilma 

N e m e c z Ernő — V a r j u Gyula:  Expandáló  (2:1)  agyagásványok  változatai  és 
azok  genetikája  a Tokaj -hegységi  előfordulásokban 
Vita:  Varjú  Gy.,  Juhász  J. 

Résztvevők  száma:  21 
Április  15.  Elnökségi  ülés 

Elnök:  Nemecz  Ernő 

Tárgy:  1.  A Földtani  Közlöny  szerkesztési  elveinek  megtárgyalása.  2.  Az  1967. 
évi  Rendes  Közgyűlés  értékelése.  3.  Folyó  ügyek 
Résztvevők  száma:  5 

Április  17 — 18.  Paleoökológiai  Kollokvium  az  Őslénytani  Szakosztály  rendezésében 
Elnök:  G é c z y Barnabás 

Senes  Jan:  Az  aktualizmus  elvének  alapkövetelménye  és  a recens  fáciesek  kuta- 
tásának néhány  módszere  és  eredménye 

Vita:  Knauer  J.,  Müller  P.,  Góczán  F.,  Konda  J.,  Nagy  L.-né,  Báldi  T.,  Mucsi  M., 
Nagy  I.  Z.,  Géczy  B. 

Báldi  Tamás:  A magyarországi  felsőoligocén  paleocönozisokról  és  ősföldrajzi 
jelentőségükről 

Vita:  Senes  J.,  Knauer  J.,  Szeredai  L-,  Horváth  I.,  Géczy  B. 

Nagy  Eászlóné : A palynológiai  alapon  való  paleoökológiai  adatszolgáltatás  né- 
hány problémájáról 

Vita:  Góczán  F.,  Géczy  B. 

Oroszné  Hajós  Márta:  Kovás  egysejtűek  paleoökológiai  vizsgálatának  föld- 
tani jelentősége 

Vita:  Krolopp  E.,  Vértes  L.,  Rónai  A.,  Géczy  B. 

Kókay  József:  Sótartalomra  vonatkozó  őskömyezettani  vizsgálatok  a bakonyi 
középsőmiocén  ceritliiumos  faunákon 

Vita:  Báldi  T.,  Nyírő  R.,  Géczy  B. 

Krolopp  Endre : Pleisztocén  molluszka-faunák  paleoökológiai  vizsgálata 
Vita:  Jánossy  D.,  Vértes  L.,  Mucsi  M.,  Bihari  D.,  Rónai  A.,  Müller  P.,  Géczy  B. 
O r a v e c z János:  Felsőtriász. fáciesek  a Dunántúli  Középhegységben 
Vita:  Báldi  T.,  Fülöp  J.,  Mészáros  M.,  Brezsnyánszky  K.,  Géczy  B. 

Konda  József:  Biofácies  problémák  a Középhegységi  jurában 
Vita:  Oravecz  J.,  Géczy  B. 

Benkőné  Czabalay  Lenke:  A Rudisták  paleoökológiája 
Vita:  Knauer  J.,  Horváthné  Deák  M.,  Oravecz  J.,  Géczy  B. 

Kopek  Gábor:  Eocén  biofáciesek 

Vita:  Vitálisné  Zilahy  L.,  Dudich  E.,  Szőts  E.,  Jámbor  Á.-né,  Mészáros  M.,  Boda 
J.,  Matyók  I.,  Szabó  I.,  Knauer  J.,  Géczy  B. 

Kecskeméti  Tibor:  Paleoökológiai  vizsgálatok  Nuinmuliteseken 
Vita:  Jámbor  Á.-né,  Kopek  G.,  Oravecz  J.,  Szőts  E.,  Nagy  G.,  Géczy  B. 
Monostori  Miklós:  Paleoökológiai  mikrofácies-vizsgálatok 
Vita:  Dudich  E.,  Jánossy  D.,  Géczy  B. 

Résztvevők  száma:  82 

Április  ig.  Gazdaság  földtani  Szakosztály  előadóülése 

Elnök : Varjú  Gyula 


8* 


364 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


R á s o n y i László:  Törökország  földtani  viszonyai,  ásványi  nyersanyagkincsei, 
a földtani  kutatások  szervezete  — és  — Libanon  földtani  felépítése,  ásványi  nyersanyagai, 
eddigi  kutatások 

Vita:  Szatmári  P.,  Oswald  Gy.,  Varjú  Gy. 

Résztvevők  száma : 1 8 

Április  24.  Mérnökgeológia-Építésföldtani  Szakosztály  vezetőségi  ülése 
Elnök:  Papp  Ferenc 

Napirend:  Tájékoztató  a Szakosztály  munkájáról 
Résztvevők  száma : 7 

Április  24.  Ásványtan-Geokémiai  Szakosztály  előadóülése 
Elnök : Sztrókay  Kálmán 

P ó k a Teréz — S i m ó Béla:  Előzetes  jelentés  a Cserhát  magmás  kőzetfácieseinek 
vizsgálatáról 

Buda  György:  Mohora-herencsényi  andezit-telérek  kőzettani  vizsgálata 
Vita:  Sztrókay  K.,  Pantó  G.,  Árkai  P.,  Kubovics  I.,  Póka  T. 

Résztvevők  száma:  24 

Április  26.  Mérnökgeológia-Építésföldtani  Szakosztály  Műszaki-Kőzettani  Ankétja 
Elnök:  J u h á s z József 

Falu  János:  A földtani  kutatás  helyzete  és  feladata  a hazai  kő-  és  kavicsiparban 
Papp  Ferenc — S zabó  Attila:  Hazai  díszítőkőzeteink  és  azok  felhasználható- 
ságával kapcsolatos  kérdések 

Kosa  Péter:  Zúzott  kövek  és  zúzott  kavicsok  minősítésére  szolgáló  újabb  eljárá- 
sok (bemutatta:  Kertész  Pál) 

Gálos  Miklós — K ü r t i István:  Tapasztalatok  összeálló  kőzetek  alakváltozás- 
mérésével kapcsolatban 

Vita:  Varjú  Gy.,  Reznák  L.,  Falu  J.,  Jugovics  L.,  Papp  F.,  Szabó  E.,  Szabó  A., 
Kürti  I.,  Gálos  M.,  juhász  J. 

Résztvevők  száma:  64 

Május  8.  Földtani  Közlöny  Szerkesztőbizottságának  illése 
Elnök : N e m e c z Ernő 

Napirend:  1.  A Földtani  Közlöny  szerkesztési  alapelvei;  2.  A Földtani  Közlöny 
1967.  3.  számának  szerkesztése 
Résztvevők  száma:  8 

Május  8.  Őslénytani  Szakosztály  előadóülése 
Elnök : j á n o s s y Dénes 

Lengyel  Imre — V értés  László:  Fehérjemeghatározási  kísérlet  pleisztocén- 
gerinces anyagon 

Stieber  József:  A magyarországi  felsőpleisztocén  vegetáció-története  az  anthra- 
kotómiai  eredmények  tükrében 
Létszám:  19 

Május  8.  Agyagásványtani  Szakosztály  előadóülése 
Elnök:  Székyné  Fux  Vilma 

J u h á s z Zoltán : A bentonitok  őrlésekor  végbemenő  kristályszerkezeti  és  felületi 
változások 

Vita:  Sztrókay  K.,  Szántó  F.,  Náray-Szabó  I.,  Péter  Tiborné,  Székyné  Fux  V. 
Résztvevők  száma:  16 

Május  10.  Gazdaságföldtani  Szakosztály  Ankétja 
Vitavezető ; Varjú  Gyula 

Tóth  Miklós:  Ásványi  nyersanyagkészletek  műre  valóságának  megítélése 
F a 1 1 e r Gusztáv:  A műrevalóság  megítélésével  kapcsolatos  gyakorlat  néhány 
problémája 

A résztvevők  aktív  hozzászólásokban  vitatták  meg  az  újrendszerű  műrevalóság 
elvi  kérdéseit  és  problématikáját.  Az  idő  előrehaladottságára  tekintettel  Somos 
László,  C s i 1 1 i n g László  és  B e k e Imre  előadására  az  Ankét  folytatásaként  június- 
ban kerül  sor 

A résztvevők  száma:  47 
Május  13.  Szénhidrogénföldtani  Kollokvium 
Elnök:  Dank  Viktor 
L ő r i n c z Imre:  Megnyitó 

Dank  Viktor:  A hazai  szénlii lrogénkutatások  eredményei  és  feladatai 
Szalánczy  György:  Az  egységes  olajipari  földtani  szervezet  kutatási  és  terme- 
lési feladatai 


t 


Társulati  ügyek 


365 


K ö r ö s s y László:  A magyarországi  kőolaj-  és  földgáztelepek  eloszlásának  tör- 
vényszerűségei 

Kom  j áti  János:  A nagymélységre  hatoló  fúrások  jelenlegi  helyzete  és  perspek- 
tívái 

C s í k y Gábor:  Az  észak-magyarországi  paleogén  medence  kőolajkutatásának 
lehetőségei 

C z e g 1 é d i István:  A karotázs-vizsgálati  módszerek  szerepe,  fejlődése  a kőolaj- 
földtani kutatásokban 

Varga  Imre : A komplex  geofizikai  előkutatások  eredményei  és  feladatai 
Kővári  József:  Mikropaleontológiai  vizsgálatok  a hazai  kőolajkutatásban 
Széles  Margit:  A magyarországi  pliocén  tagolása  a legújabb  kőolajfúrási  ada- 
tok szerint 

Vándorfi  Róbert:  Az  alföldi  szénhidrogénkutatás  legújabb  eredményei 
Somfai  Attila:  Az  algyői  kutatási  terület  műszaki-földtani  problémái 
Bállá  Kálmán— C salogovits  István : A földtani  anyagfeldolgozás  helyzete 
és  feladatai  az  alföldi  fúrási  üzemnél 

Fábián  Béla:  Az  Eger  környéki  kutatások  legújabb  eredményei 
Kurucz  Béla:  A békési  kutatások  legújabb  eredményei 

Dedinszky  János:  A nagylengyeli  mészkőtároló  kőzettani  vizsgálata  és  annak 
gyakorlati  vonatkozásai 

B o d z a y István : A Dunántúl  nyugati  részének  neogén  képződményei 
Molnár  János:  Az  inkei  magas  rögvonulat  és  a mezőcsokonyai  mélyzóna  szén- 
hidrogénföldtani viszonyai 

Németh  Gusztáv:  A szanki  szénhidrogénkutatások  legújabb  eredményei 
Résztvevők  száma:  132 

Május  15 — 21.  II.  Földtani  Hét.  A Tudományos  I smeretterjesztő  Társulat  Budapesti  Szer- 
vezetével közös  rendezésben.  Kossuth-klub . 

Május  15.  A II.  Földtani  Hét  megnyitása 
Elnök : N e m e c z Ernő 

K r i v á n Pál  „Természeti  kisplasztikák”  címmel  előadást  tartott,  majd  be- 
mutatta a kiállítást 
Május  16. 

Elnök : K r i v á n Pál 

B o n d o r Lívia  „Drágakövek”  címmel  tartott  előadást,  majd  bemutatta  a Ter- 
mészettudományi Múzeum  Ásvány-Kőzettára  „Színes  ásványok”  c.  kiállítását 
Május  iy.  délelőtt  9 óra  30 

Vitavezető:  Földvári  Aladár 

A földtani  oktatás  helyzete  a középiskolákban  és  a földtudományi  ismeretterjesz- 
tés problémái  (Ankét) 

A nagy  aktivitású  vitában  Juhász  Árpád,  Juhász  József,  Kaszap  András,  Koch 
Sándor,  Kriván  Pál,  Majzon  László,  Morvái  Gusztáv,  Mérő  József,  Ravasz  Csaba,  Szamos 
Géza,  Tóth  Aurél  és  Zsebeházi  Ferenc  vett  részt 
Résztvevők  száma:  32 
Május  iy.  18  órakor 

Elnök:  Kriván  Pál 

Juhász  Árpád:  Geológus  szemmel  a Balkánon  át 
Május  18. 

Elnök : Kriván  Pál 

Ravasz  Csaba:  A Földön  kívüli  élet  tanúi 
Május  19. 

Elnök:  Kriván  Pál 

Láng  Gábor — G y ö r k e Olivér:  Négy  év  a Szaharában 
Május  20. 

Elnök : C s a t h ó István 

Kriván  Pál:  Két  város  a mediterrán  vulkánok  alján 
Május  21  de.  11  órakor 

Kriván  Pál  bezárta  a II.  Földtani  Hetet,  majd  „Róma  kövei”  címmel  tartott 
előadást 

Résztvevők,  kiállítási  látogatók  száma  megfelelt,  sőt  meghaladta  a várakozást. 
A „természeti  kisplasztikák”  c.  kiállítást  a nagy  érdeklődésre  tekintettel  10  nappal  pro- 
longálni kellett. 

Május  29.  Gazdaságföldtani  Szakosztály  ,,Gépi  adattárolás  és  adatfeldolgozás  a földtani  kuta- 


366 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


fásban"  c.  ankétja  a Magyar  Geofizikusok  Egyesülete  Automatizálási  Bizottságával  közös 
rendezésben 

Vitavezető:  Varjú  Gyula 

Szebényi  Lajos:  A földtani  adatfeldolgozás  meggyorsításának  lehetőségei, 
különös  tekintettel  a gépi  adatfeldolgozásra 

Barabás  Andor — G e 1 1 e r t Ferenc : Matematikai  módszerek  és  gépi  adat- 
feldolgozás  a földtani  kutatásban 

ReményiK.  András:  Munkafolyamatok  egységesítése  az  ipari  földtanban 
O 1 1 1 i k Péter:  Földtani  adatok  gépi  adatfeldolgozásának  hazai  lehetőségei: 
minőségi  és  mennyiségi  igények 

Juhász  Zoltán:  A statisztikus  számítások  jelentősége  az  ásványbányászati 
nyersanyagok  földtani  kutatása  során 

Földváriné  Vogl  Mária — D o m o k o s Miklósné:  Az  országos  ritkafém- 
adattár  tárolási  és  adatvisszakeresési  rendszere 

S á g h y György — -V  a r g a Ede : A geofizikai  munkák  gépesítése  az  OKGT  Kő- 
olajipari Szeizmikus  Kutatási  üzemben 

K o c h György:  Szeizmikus  adatok  digitális  feldolgozása 

Czeglédi  István:  Karotázs- adatok  gépi  feldolgozása  földtani  feladatok  meg- 
oldására 

Bárdossy  Györgyné:  Elektronikus  számológépek  alkalmazása  a lignitkutatás 
eredményeinek  feldolgozásában 

Fuchs  Péter:  Gépi  adatfeldolgozás  lignitkülfejtések  készletszámításában 
Máriái  Pál : A külfejtéssel  kapcsolatos  termelés-szervezési  feladatok  megoldása 
műszaki-matematikai  módszerekkel  különös  tekintettel  a nagytömegű  geológiai  adat- 
feldolgozás  módszereire  és  kapcsolataira 

A résztvevők  aktív  hozzászólásokban  vitatták  meg  a földtani  kutatás  gépi  adat- 
tárolási  és  adatfeldolgozási  kérdéseit.  Javaslatuk  szerint  a Magyarhoni  Földtani  Társulat 
kérje  fel  a Központi  Földtani  Hivatalt,  hogy  1968-ban  szervezzen  tanfolyamot  és  dolgoz- 
tassa ki  előbb  iparáganként,  majd  országos  összesítésben  az  adattárolási  egységes  for- 
mákat. 

Résztvevők  száma:  135 
Május  2Q.  Őslénytani  Szakosztály  klubdélutánja 
* Elnök:  B o d a Jenő 

Kerkmann  Klaus  (Wehnar) : Fazielle  Probleme  dér  oberpermischen  Riffe 
in  Thüringen 

Résztvevők  száma:  15 

Június  5.  Ásványtan-Geokémiai  Szakosztály  előadóülése 
Elnök : Sztrókay  Kálmán 

Csalogovits  Imre:  A Be,  Ge  és  Zr  eloszlása  a mecseki  alsóliász  kőszénben 
Vita:  Gedeon  T.,  Elsholtz  L.,  Kubovics  I.,  Dudich  E.,  Viczián  I.,  Csalogovits  I. 
K 1 e b Béla:  A dél-mecseki  pannóniai  képződmények  ásvány-kőzettani  és  üledék- 
földtani vizsgálata 

Vita:  Vető  I.,  Sztrókay  K.,  Kubovics  I.,  Dudich  E.,  Kieb  B. 

Résztvevők  száma:  19 


A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Déldunántúli  Területi  Szakosztályának  1967.  tavaszi  ülésszakán 

Pécsett  elhangzott  előadások 

Március  23.  Gazdaságföldtani  Ankét 
Vitavezető:  Varjú  Gyula 
Résztvevők  száma:  51 
Április  13.  Előadóülés 

Elnök:  Barabás  Andor 

Szűcs  István:  A kutatás  hatékonyságának  vizsgálata  és  a szénvagyongazdál- 
kodás a Béta  bányaüzemben 

Kovács  István:  Kossuth-III  és  az  Anna-akna  földtani  viszonyai  (II.  rész) 
R ó n a k i László:  A Tettye-forrás  vízgyűjtőterülete  és  vízföldtani  viszonyai 
Résztvevők  száma:  32 

Április  25 — 26.  Beszámoló  ülés  közös  rendezésben  a M.  Áll.  Földtani  Intézettel 
Elnök:  Barabás  Andor 


Társulati  ügyek 


367 


Ülésrend:  Április  25-én  a Mecsek-hegységben  folyamatban  levő  földtani  kutatá- 
sok áttekintése.  Április  26-án  a vonatkozó  földtani  térképek  bemutatása 
Előadások:  április  25.  14  órakor 

H e t é n y i Rudolf:  A keleti  Mecsek  részletes  földtani  térképeinek  bemutatása 
Felkért  hozzászólók:  Bimbó  Mihály,  Kiss  József,  Mául  Ernő,  Szűcs  István 
Kaszás  Ferenc— Szabó  József—' V á r s z e g i Károly:  A nyugati  Mecsek 
részletes  földtani  térképeinek  bemutatása 

Felkért  hozzászólók:  Jámbor  Áron,  Nagy  Elemér 

Nagy  Elemér:  A mecseki  feketekőszén  áttekintő  prognózis  térképe 
Felkért  hozzászólók:  Fejér  Leontin,  Pálfy  József 
Április  26.  8.30  , 

Barabás  Andor— F e j é r Leontin— H e t e n y 1 Rudolf— V iragh  Károly: 
A Mecsek-hegység  földtani  kutatásának  1966.  évi  eredményei  és  a további  kutatások 
irányelvei.  Az  előadásokat  kiterjedt,  élénk  vita  követte. 


A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Középdunántúli  Területi  Szakosztályának  1967.  tavaszi 

ülésszakán  elhangzott  előadások 

Március  30.  Klubdélután  (Balatonalmádi) 

A klubdélután  keretében  a VASITERV  Mémökgeológia-Talajmechanikai  Csoport- 
jánál dolgozó  Kecskés  Tibor  és  Randweg  Erika  ismertették  munkásságukat 
Résztvevők  száma:  19 

Május  11.  Beszámoló  ülés  a M.  Állami  Földtani  Intézettel  közös  rendezésben  (Veszprém) 
Elnök:  V i z y Béla 
Témák: 

Távlati  földtani  kutatások 

K o n d a József  (M.  Áll.  Földtani  Intézet) 

Kőszén 

Makrai  László  (Középduuántúli  Szénbányászati  Tröszt) 

Bauxit 

Szantner  Ferenc  (Bauxitkutató  Vállalat) 

Mangán  és  vegyesásvány 

Cseh  Németh  József  (Országos  Érc  és  Ásványbányászati  Vállalat) 
Építőipari  nyersanyagok 

Falu  János  (Építésügyi  Minisztérium) 

Karsztvíz 

H ő r i s z t György  (Bauxitkutató  Vállalat) 

Az  ankét  témái  aktív  vitát  váltottak  ki 
Résztvevők  száma:  68 


A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Északmagyarországi  Területi  Szakosztálya  1967  tavaszi 
ülésszakán  Miskolcon  elhangzott  előadások 

Március  23.  Előadóülés  az  Országos  Magyar  Bányász-Kohász  Egyesület  Borsodi  és  Egyetemi 
Csoportjával  közös  rendezésben 
Elnök:  Csókás  János 

Alliquander  Ödön : A Mohole-terv  ismertetése  vetített  képek  kíséretében 
Résztvevők  száma:  37 

Április  12.  Kibővített  vezetőségi  ülés  a Társulat  elnökségének  részvételével 
Elnök:  D a n k Viktor 

Napirend:  Szervezési  problémák  a területi  szakosztály  munkájában.  Munkatervi 

viták 

Résztvevők  száma:  11 
Április  13.  Előadóülés 

Elnök:  P o j j á k Tibor 

Juhász  András:  Nyomelemvizsgálatok  eredményei  a kelet-borsodi  helvét 
kőszéntelepekből 

H e r n y á k Gábor:  A nyomelem  vizsgálat  ok  állása  Rudabányán 
Résztvevők  száma:  32 


368 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  3.  füzet 


Április  27.  Előadóülés 

Elnök:  Kovács  Lajos 

Hegedűs  Károly:  Az  Ózd-egercsehi  szénmedence  újabb  földtani  kutatásának 
eredményei,  bányászati  és  gazdasági  kihatásai 

Varró  Tibor:  Az  Ózd  vidéki  Szénbányászati  Tröszt  bányaüzemeiben  fennálló 
hidrogeológiai  és  bányavízvédehni  problémák 

J akucs  Sándor:  A bányavízvédelem  gazdasági  kihatásai  az  Ózdvidéki  Szén- 
bányászati  Trösztnél 

Résztvevők  száma:  28 

Május  8.  Hidrogeológiai  konferencia  a Magyar  Hidrológiai  Társaság  Borsodi  Csoportjával 
közös  rendezésben  (,, Borsodi  Műszaki  Hetek”  1967.  május  2 — 20.) 

Elnök:  Kovács  Lajos 

S z i n y e i István : A Kelet-borsodi  szénmedence  helvéti  üledékeiben  tárolt  víz- 
készlet és  a kitermelt  vízmennyiség 

G o d a Lajos — M é s z á r o s Zoltán — S z ű c s István — T ó t h József — T ó t h 
Lajos:  Vízutánpótlási  lehetőségek  a medence  peremén 

Borbély  Sándor — J u h á s z András:  Vízutánpótlási  lehetőségek  a medence 
belső  részében 

Tóth  Lajos:  Aktív  vízvédelem  (előzetes  víztelenítés)  a borsodi  medencében 
G o d a Lajos — S z i k s z a i Gyula — H u r s á n László:  Miskolc  Tanácsház  téri 
vízkutató  fúrás  földtani,  tektonikai  és  hidrogeológiai  eredményei 

Borbély  Sándor — J u h á s z András:  Termálvízkutatási  lehetőségek  Borsodban 
S a a d Ferenc : Termálvizek  hasznosítási  lehetősége  gyógyászati  szempontból 
Szlaboczky  Pál:  Miskolc  termálvizes  helyzete 


A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Szegedi  Területi  Szakosztályának  1967.  tavaszi  ülésszakán 

Szegeden  elhangzott  előadások 

Március  31.  Előadóülés  és  ennek  keretében  megemlékezés  Benkő  Ferenc  halálának  150.  év- 
fordulójáról 

Koch  Sándor:  Megemlékezés  Benkő  Ferencről  az  első  magyar  nyelvű  ásványtan 
szerzőjéről 

C s í k y Gábor:  Megemlékezés  Benkő  Ferenc  kultúrtörténeti  munkásságáról 
Molnár  Béla:  Pliocén  és  pleisztocén  lehordási  területváltozások  az  Alföldön 
Tanács  János:  Mátra-alji  felsőpannon  homokok  vizsgálata 
Résztvevők  száma:  29 
Május  12.  Klubest 

J a k u c s László:  Beszámoló  olaszországi  tanulinányútról  (színes  diapozitívekkel) 
Résztvevők  száma:  42 


A kiadásért  felelős  az  Akadémia  Kiadó  igazgatója  Műszaki  szerkesztő:  Merkly  László 

A kézirat  nyomdába  érkezett:  1967.  VI.  15.  — Példányszám:  1300 

Terjedelem:  10,5  (A/5)ív  + I,i  (A/5)  10  melléklet  _ 


67.64005  Akadémiai  Nyomda,  Budapest  — Felelős  vezető:  Bernát  György 


XVI.  tábla 


Gr  eguss:  Újabb  adatok  fosszilis  fák  ismeretéhez 


XVII.  tábla 


XVIII.  tábla 


Gr  eguss:  Újabb  adatok  fosszilis  fák  ismeretéhez 


XIX.  tábla 


XX.  tábla 


M é h e s:  Új  Orbitolina  faj 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

A MAGYARHONI  FÖLDTANI  TÁRSULAT  FOLYÓIRATA 
EKXJUIETEHb  BEHTEPCKOrO  TEOJlOrMMECKOrO  OELIJECTBA 
BULLETIN  DE  LA  SOCIÉTÉ  GÉOLOGIQUE  DE  HONGREE 
ZEITSCHRIFT  DÉR  UNGARISCHEN  GEOLOGISCHEN  GESELLSCHAFT 
BULLETIN  OF  THE  HUNGÁRIÁN  GEOLOGICAL  SOCIETY 

XCVn.  KÖTET  4.  FÜZET 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY  XCVII.  kötet,  4.  füzet,  110  oldal 
Budapest,  1967.  október — december 


ÉRTEKEZÉSEK 


DÉLKELET- DUNÁNTÚL  HEGYSÉGSZERKEZETE 

Dr.  WEIN  GYÖRGY* 

(15  ábrával) 

Összefoglalást  A Délkelet-Dunántúl  hegységszerkezetével  foglalkozó  összefoglaló 
munka  igyekszik  a homályba  vesző  prekambriumi  — ópaleozóos  időktől  napjainkig  a terület 
hegységszerkezeti  fejlődésmenetét  ismertetni.  A szerkezeti  építmények  egymás  felett  ki- 
alakult összletei  megszabják  a tárgyalás  menetét.  Ezen  belül  a hegységképződési  fázisok 
időrendje  és  jellege  az  amire  különösen  nagy  súlyt  fektetett  a szerző.  Végül  a terület  egységes 
elbírásaidhoz  a neogén  medencealjzat  rekonstrukcióját  is  mellékeljük,  ahol  igyekszünk  a 
felszíni  szerkezetföldtani  eredményeket  felhasználni. 

Bevezetés 

Az  újabb  bányászati  és  mélyfúrási  feltárások  valamint  a földtani  szemlélet  fejlő- 
dése szükségessé  tették,  hogy  a Mecsek-  és  Villányi-hegység  legkiválóbb  kutatóinak, 
így  P e t e r s K.,  Hofmann  K.,  Böckh  J.,  Vadász  E.  és  R a k u s z G y. — 
S t r a u s z L.  munkáját  kiegészítve,  összefoglaló  képet  nyújtsunk  a Délkelet-Dunántúl 
hegységszerkezetéről . 

A terület  rétegtani  és  őslénytani  ismertetésére  csak  olyan  mértékben  térünk  ki, 
amennyiben  arra  a hegységszerkezeti  problémák  megismerésénél  szükség  van.  A mellékelt 
fejlődésmeneti  táblázat  mind  a mecseki,  mind  a villányi  fáeiesteriiletek  rétegsorát 
ismerteti.  Ezenkívül  hivatkozom  a Magyar  Állami  Földtani  Intézet  által  kiadott,  az 
E-34-XIII.  Pécs  jelű  200  ooo-es  lap  földtani  magyarázójára,  melyben  1964-ig  a területre 
vonatkozó  földtani  ismeretek  részletes  ismertetését  nyújtjuk  teljes  irodalmi  listával. 

Délkelet-Dunántúl  helyzete  a Kárpát  medencében 

Az  osztrák,  jugoszláv,  valamint  a magyar  geológusok,  általában  megegyeznek 
abban,  hogy  Délkelet-Dunántúl  a Magyar  Közbenső  Tömeg  internídjéhez  tartozik, 
melynek  keleti  folytatását  a Rhodope-masszívumban  látják  [id.  Lóczy  L.  (1918), 
ifj.  Lóczy  L.  (1940),  Köbér  L.  (1952),  Szentes  F.  (1949),  S z a 1 a y T.  (1958, 
1963),  Vadász  E.  (1955),  Petkovic  K.  (1958,  1963),  C i r i c D.  (1953,  1960 — 63), 
Cizarc  A.  (1951),  Sikosek  B.  (1958),  Simic  V.  (1953),  Wein  G y.  (1967)]. 

A véleménykülönbséget  elsősorban  az  ckozza,  hogy  a Dráva — Száva  közti  terü- 
letet a jugoszláv  geológusok  szívesen  kapcsolják  a Dinaridáklioz. 

Úgy  gondoljuk  ennek  a kérdésnek  eldöntéséhez  a következőkben  járulhatunk 

hozzá. 

Szerintünk  nyugaton  a Zágráb — Kulcs  és  Száva  mentén  rögzíthető  ősi  „linea 
ment”  jellegű  szerkezeti  vonalak  határolják  a Magyar  Közbenső  Tömeg  ezen  legősibb, 

* Kézirat  lezárva  1965  március  hó. 


1* 


372 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


valószínűleg  már  a prekambrium  végén  kialakult  szerkezeti  egységét.  A paleozoikum 
folyamán,  elsősorban  a variszkuszi  mozgások  alatt  DNy — ÉK-i  csapású  szerkezetek 
keletkeztek,  melyek  a terület  mezozóos  fejlődésének  irányát  is  megszabták. 

A Dráva — Száva  közti  szigethegységek  kristályos  kőzetei  és  mezozoikuma  mai 
ismereteink  szerint,  arra  utalnak,  hogy  itt  is  a délkelet-dunántúlihoz  hasonlóan  jöttek 
létre  a paleozóos  és  mezozóos  szerkezetek. 

Mindkét  területen  a neogén  szétdarabolódás  hozta  létre  azokat  a fiatal  ÉNy — 
DK-i  és  az  idős  DNy — ÉK-i  irányok  feléledéséből  származó  szerkezeti  vonalakat,  melyek 
mentén  azok  a fiatal  medencék  (Dráva-árok,  Száva-árok)  jöttek  létre,  melyek  a két 
terület  közti  éles  szerkezeti  határt  adják. 

A dinári  irányt  az  ősi  ÉNy — DK-i  irányú  Száva-vonal  rögzíti,  amely  egyúttal 
a Dinári  geoszinklinális  északi  határát  is  jelzi.  A Száva  vonalától  északra  prekambriumi 
és  paleozóos  korú  kristályos  kőzetaljzaton  települő  K — Ny-i  csapású  mezozoikumot 
ismerünk.  Ez  a mezozoikum  kifejlődésével  és  kratogén  tektonikájával  is  elüt  a Dinaridák- 
tól  de  ugyanakkor  jól  viszonylik  a dél-baranyai  hasonló  kifejlődésekhez.  Reméljük, 
hogy  a Dráva — Száva  közti  szigethegységek  újravizsgálata  ezeket  a kérdéseket  tisztázza 
és  világosan  fogjuk  látni  Délkelet-Dunántúl  és  a Dráva — Száva  közti  terület  kapcsolatait. 


1.  ábra.  Délkelet-Dunántúl  nagyszerkezeti  vázlata.  Szerkesztette:  dr.  W e i n Gy.  (1965).  Jelmagya- 
rázat: 1.  Harmadrendű  feltolódási  vonalak,  2.  Harmadrendű  vetők,  3.  Másodrendű  szerkezeti  vonalak, 
4.  Elsőrendű  szerkezed  vonalak  (,,lin famentek”) 

Abb.  1.  Grosstektonische  Skizze  Südost-Transdanubiens.  Entworfen  von  dr.  Gy.  W e i n (1965).  E r- 
klárungen:  r.  Aufschiebungslinien  dritter  Ordnung,  2.  Verwerfungen  dritter  Ordnung,  3.  Struktur- 
linien  zweiter  Ordnung,  4.  Strukturlinien  erster  Ordnung  („Eineaments”) 


**  g 


W cin:  Délkelet-Dunántúl  hegységszerkezete 


373 


A Délkelet-Dunántúlon  a paleozóo  s — m ezozóos  hegységszer- 
kezeti mozgások  végeredményben  hat  nagy  DNy — ÉK-i  irá- 
nyú szerkezeti  egységet  hoztak  létre,  amelyeket  a fiatal  harmadidő- 
szaki mozgások  szétdaraboltak  (i.  ábra).  Ezek  északról  délfelé  a következők: 

1.  „Igali  paleozóos”  vályú, 

2.  Kaposfő — Mágocsi  kristályos  vonulat, 

3.  Mecseki  mezozóos  geoszinklinális, 

4.  Mórágyi  kristályos  vonulat, 

5.  Villányi  mezozóos  öv, 

6.  Délkeleti  kristályos  vonulat. 

A fenti  szerkezeti  egységeket  a Duna — Tisza  közén  a neogén  rétegek  alatt  mély- 
fúrási adatok  és  geofizikai  mérések  eredményei  alapján,  tovább  lehet  követni  és  való- 


2.  ábra.  Prekambriumi  szerpen tinit  valószínű  csapásiránnyal.  Szerkesztette:  dr.  W e i n Gy.  (1965). 

Jelmagyarázat:  1.  Szerpentinit 

Abb.  2.  Prákambrischer  Serpentinit  mit  wahrscheinlichem  Streichen.  Entworfen  von  dr.  Gy.  Wein 

(1965).  Erklárung:  1.  Serpentinit 


színűleg  folytatódnak  a Bihar-  és  Bánáti-hegységek  felé.  Délkelé  t-D  u n á n t ú 1 
felszínrebukkanó  szigethegységei  láncszemek,  melyek  a 
agyar  Közbenső  Tömeg  nyugati  és  keleti  része  közt  a 
ipcsolatot  megteremtik  és  a neogénnel  fedett  fiatal 
süllyed  ékeink  aljzatkutatásához  támpontokat  szolgál- 
tatnak. 


374 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


Prekanibriumi  hegységképződés  nyomai 

A Délkelet-Dunántúl  aljzatának  legidősebb  képződményeit  az  érc  és  kőszén- 
kutató mélyfúrások  tárták  fel.  Ezek  a kata-  és  mezozónás  kristályos  kőzetek  a felszí- 
nen nem  láthatók.  Előzetes  jelentések  szerint  azok  közt  megtaláljuk  az  egykori 
lepusztulási  termékekből  alakult  muszkovit  gneiszt,  biotitcsillámpalát,  muszkovit- 
csillámpalát,  gránátos — diszténes  biotitcsillámpalát  és  gránátos  gneiszt,  a bázisos  vulká- 
nitokra utaló  amfibolitot,  amfibolpalát,  szerpentint  és  amfibolgneiszt,  a savanyú  mag- 
más tevékenységre  egyedül  egy  gránitgneisz  utal  (I,  é d e c z i E.  1960,  Barabás  A. 
1964,  Jámbor  Á.  1962,  Csalagovits  I.  1964). 

Feltételezhetően  már  a következő  szerkezeti  építményhez,  a kambrium — ordo- 
vicium  időszakaiba  kell  sorolnunk  azokat  az  egyveretű,  egyelőre  még  feldolgozásra  váró 
„epigneisznek”  vett  kőzeteket,  melyek  a mórágvi  gránit  migmatitköpenyében  és  magá- 
ban a gránitban  zárványként  figyelhetők  meg.  Az  epigneisz  az  előzetes  vizsgálatok  szerint 
enyhe  regionális  metamorfózison,  majd  migmatitosodáson  átesett,  eredetileg  földpátdús- 
homokos  kőzet  volt.  A karbonátmentes,  lepusztulási  termékekből  felépült  kőzet  arra 
enged  következtetni,  hogy  keletkezését  megelőzőleg  ez  a terület  hegységképződési 
fázissal  kapcsolatban  kiemelkedett. 

A prekambriumi  kristályos  kőzetek  és  az  „epigneiszösszlet”  keletkezése  közti 
időben  tételezzük  fel  az  algomai — asszinti  hegységképződési  fázist,  csatlakozva  S c h w i n- 
ner  R.  (1951),  F 1 ü g e 1 H.  (1963),  Krausz  E.  (1951),  kelet-alpi  megállapításaihoz. 
A fúrási  adatok  és  mágneses  mérések  alapján  NyÉNy- — KDK  irányúnak  mondható 
Görcsöny  környéki  szerpentin  vonulat  esetleg  ennek  a prekambriumi  kristályos  összlet- 
nek  csapásirányát  képviselheti  (2.  ábra).  Ez  az  irány  a későbbi  DNy — ÉK-i  csapás- 
irányt ferdén  metszi  és  a Keleti-Alpokban  prekambriumi  korúnak  vett  csapásirányokhoz 
jól  kapcsolódik  (Schwinner  R.  1951). 

Okaledóniai  (?)  hegységképződési  időszak 

Erről  a homályba  vesző  időszakról,  mely  a kambriumot  és  ordoviciumot  kép- 
viseli, tulajdonképpen  semmi  biztosat  sem  tudunk  és  csak  feltételesen  helyezzük  ide 
az  előző  fejezetben  említett  „epigneisz”  összletet. 

A Szalatnak  3 sz.  fúrás  a kövületekkel  bizonyított  szilur  rétegsor  alatt  (O  r a- 
vecz  J.  1964),  mely-  gránitkonglomerátmnot  is  tartalmaz,  mállási  övvel  fedett  nagy- 
szemű gránitot  tárt  fel  (szalatnaki  típusú  gránit,  Jantsky  B.  1964,  előzetes  jelentése 
alapján).  A szalatnaki  gránit  a mórágyi  szül  tektonikus  gránittal  szemben  kálimetaszoma- 
tózis  nyomait  nem  mutatja.  Ezek  alapján  úgy  gondoljuk,  hogy  indokolt  egy  szilur  és 
prekambrium  közti  gránitról  beszélnünk  (3.  ábra).  Hogy  ez  a gránit  még  az  asszinti 
fázishoz,  vagy  már  a kaledóniai  hegységképződéshez  kapcsolódik,  egyelőre  nem  dönthet- 
jük el.  Mindenesetre  az,  hogy  a szilur  rétegsor  diszkordánsan  te- 
lepül egy  idősebb  gránitra,  azt  látszik  bizonyítani,  hogy 
a takóni  fázisban  a térszín  a tenger  színe  fölé  emelkedett. 
A vertikális  mozgáson  és  a feltételesen  ide  sorolt  gránitmagmatizmuson  kívül,  egyéb 
jelét  nem  figyelhetjük  meg  ennek  a hazánkban  mindezideig  még  ki  nem  mutatott  hegység- 
képződési szakasznak. 

Újkaledóniai  (?)  mozgások 

A Szalatnak  3 sz.  fúrás  által  feltárt  300  m vastag  grafitos  pala  közbetelepülésekkel 
váltakozó,  erősen  gyűrt,  fekete  kvarcitos  agyagpala  rétegsor,  szilur  korú,  kivéve  talán 
a gránitkonglomerátum  alatti  tarka  agyagpala  és  mélyebb  — eddig  még  meg  nem  hatá- 


W e in:  Délkelet-Dunántitl  hegységszerkezete 


375 


0 10  km 

1 ....—  .Ti 


1 


+ + + 
+ + 


3.  ábra.  Ókaledóniai  (?)  gránit-magmatizmus  nyomai.  Szerkesztette:  dr.  W e.i  n Gy.  (1965). 
Jelmagyarázat:  1.  Gránit 

Abb.  3.  Spuren  des  altkaledonischen  (?)  Granit-Magmatismus.  Entworfen  von  dr.  Gy.  W e i n (1965). 

Erklárung:  r . Gránit 


rozott  vulkanikus  kőzettelérekkel  átjárt  — fekete  kvarcitos  palarétegeket.  OraveczJ. 
(1964)  innen  és  a Győré  1 sz.  fúrás  hasonló  rétegeiből  Graptoliteseket  és  Hystrichosphaeri- 
dákat  ismertetett.  Tehát  itt  kétségtelenül  szilur  korú,  sekélytengeri,  de  elég  gyors  ütem- 
ben lerakodott  rétegösszlet  keletkezett.  A fúrás  adatai  szerint  néhány  diabáz  (?)  telér 
is  átjárja  a rétegsort. 

A mórágyi  kristályos  öv  északi  szegélyén,  a variszkuszi  mozgások  hatására  kelet- 
kezett szerkezeti  vonalak  mentén,  a migmatitköpeny  kőzetei  közé  ékelődik  a fillit- 
amfibolitösszlet.  Ennek  az  összletnek  kőzetei:  fillit,  mészfillit,  metamorf  homokkő,  finom 
konglomerátum,  kristályos  mészkő  és  dolomit,  amfibolit.  Kifejlődésük  szerint  a szalatnaki 
szilumál  karbonátosabbak.  Oravecz  J.  (szóbeü  közlés)  Chitinozoa  maradványokat 
talált  bennük,  melyek  a kambriumi  ól  a devonig  éltek.  Habár  ezek  alapján  a rétegsor 
kora  nem  állapítható  meg,  mégis  arra  gondolunk  a kelet-alpi  és  balatonfelvidéki  szilur — 
devon  rétegsorok  kőzettani  kifejlődése  alapján,  hogy  ez  a karbonátosabb  epimetamorf 
sorozat  már  a devont  képviseli  területünkön  (Gaertner,  H.  R.  1931,  1934;  F 1 ü g e 1, 
H.  1964;  C 1 a r,  F. — F r i t s c h,  W. — M eixner,  H. — P i 1 g e r,  A.  és  Scliönen- 
b e r g,  R.  1963;  T o 1 1 in  a n n,  A.  1963;  Oravecz  J.  1964).  Ha  feltételezzük 
a két  előfordulás  rétegsorának  ilyen  értelmű  kapcsolatát, 
úgy  előttünk  áll  egy  folyamatos  szilu  r — d evon  üledékkép- 
ződési ciklus,  melyre  iniciális  jellegű  diabáz  ( ?)  vulkanizmus  és  amfibolit  is  jel- 
lemző. A hosszantartó  geoszinklinális  időszakot  követte  az  igen  nagy  jelentőségű  varisz- 


376 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


kuszi  kegységképződési  szakasz,  melynek  nyomait  Délkelet- Dunántúl  röghegységeiben 
már  világosan  rekonstruálhatjuk. 

A kaledóniai  hegységképződési  szakaszoknak  kell  tulajdonítanunk  az  Igali  paleo- 
zóos  vályú  kifejlődését  az  ősi  Zágráb — Kulcsi  főtörésvonal  mentén  (W  e i n G y.  1960, 
1966,  1967).  Lehet,  hogy  már  a Mecsek-  és  Villányi-hegység  területén  is  kezdtek  kiala- 
kulni a variszkuszi  időkre  jellemző  DNy — ÉK-i  szerkezetek,  de  erre  vonatkozólag  meg- 
figyelések még  nem  állnak  rendelkezésre. 


Variszkuszi  hegységképződési  ciklus  (idős  és  középső  variszkuszi  mozgások) 

A Mecsek-liegységben  és  a villányi  fáciesterületen,  az  alsókarbon  rétegsor  marad- 
ványai eddig  nem  kerültek  elő.  Feltételezzük,  hogy  az  Igali  paleozóos  vályú  területén, 
a neogén  rétegsor  alatt  fúrásokkal  feltárt  mészkő-  és  dolomitrétegek  képviselnék  a Steini- 
Alpok  és  Száva-redők  paleozoikumának  északkeleti  folytatását  a szabadbattyáni  paleo- 
zoikumon át  a Bükk -hegységig  (W  e i n G y.  1960).  Növénymaradványokkal  igazolt 
felsőkarbon  fekete  szericitpalát  és  arkózás  homokkövet  a Meesek-hegység  alsóhelvéti 
kavicsaiból  és  a Téseny  2.  sz.  fúrásból  ismerjük  (S  o o s I. — -J  á m b o r Á.  1960,  W é- 
b e r B.  1964,  Baranyi  I.- — J á m b o r Á.  1962).  Az  alig  átalakult  és  nyugodt  tele- 
pülésű arkózás  kőzetek  arra  utalnak,  hogy  azok  már  a nagyarányú  gránitosodási  folyamat 
utáni  kiemelkedést  követő  lepusztulási  időszak  termékei. 


4 


4.  ábra.  Variszkuszi  hegységszerkezeti  vonalak  és  a gránit-magmatizmus.  Szerkesztette:  dr.  W e i 11  Gy. 
(1965).  Jelmagyarázat:  1.  Gránit  (mórágyi  tipus),  2.  Redőtengely,  3.  Törésvonal,  4.  Feltolódási 

vonal 

Abb.  4.  Variszische  tektonische  Tinién  und  Granit-Magmatismus.  Entworfen  von  dr.  Gy.  \V  e i n (1965). 
Erklárungen:  r.  Gránit  ( Mórágy er  Typusl,  2.  Faltenachse,  3.  Bruchlinie,  4.  Aufschiebungslinie 


W e i n : Délkelet-Dunántúl  hegységszerkezete 


377 


A mecseki  nagyarányú  szintektonikus  gránitosodási 
folyamat  korát  illetően  eltérőek  a vélemények.  Jantsky 
B.— B a r a b á s A.  (1964)  szerint  az  prekambriumi  korú.  Csalagovits  I.  (1964) 
a folyamatot  kettéválasztja.  Az  idősebb  nagyszemű  gránitot  és  migmatitot  kaledóniai 
(szilur)  korinak  veszi,  míg  az  aprószemű  fiatalabb  ,,mikroaplogránit”-ot  és  aplitot  her- 
cininek  (karbonnak)  tartja.  Baranyi  I.,  Jámbor  Á.  (1962),  Vadász  E.  (1935) 
és  Jantsky  B.  (1953)  régebbi  felfogásához  csatlakozva,  karbonba  helyezik  a folya- 
matot. A szalatnaki  gránitot  még  egyikük  sem  említi,  illetve  különíti  el. 

A rendelkezésre  álló  adatok  alapján  úgy  gondoljuk,  hogy  a Délkelet-Dunántúl 
gránitosodási  folyamatai  között  meg  kell  különböztetnünk  a már  is- 
mertetett kambrium — ordoviciumi  (?),  szalatnaki  típust  és 
egy  felsőkarbon  előtti,  valószínűleg  a szudeta  és  asztu- 
riai  fázisokhoz  kapcsolódó  mórágyi  típusú  migmás  gráni- 
tosodást  (4.  ábra).  Ez  utóbbi  variszkuszi  hegységképződéssel  kapcsolatos  korára 
vonatkozólag  az  alábbi  bizonyítékokat  hozhatjuk  fel. 

1.  A fillit-amfibolit  öv  kőzeteiben  kontakt  ásványokat  találtak  (Oravecz  J. 
szóbeli  közlése  és  Jantsky  B. — B a r a b á s A.  1964).  Részünkről  kálimetaszomató- 
zisra  utaló  pegmatit  eret  figyeltünk  meg  ugyanabban  a rétegsorban.  Tehát  a mórágyi 
gránitosodás  a fillit  összlet  keletkezése,  valószínűleg  a devon  után  ment  végbe. 

2.  Átalakulatlan,  arkózás  homokkő  zárványt  találtunk  a nagyszemű  mikroklin- 
gránitban,  a mórágyi  vasútállomásnál  (W  e i n G y.  1966)  és  egy  mélyfúrásban  (J  a n t s k y 
B.  szóbeli  közlése).  Ez  is  azt  bizonyítja,  hogy  a nagy  prekambriumi  és  ópaleozóos  regio- 
nális metamorfózis  után  ment  végbe  a gránitosodás. 

3.  A gránit  és  migmatit,  kivéve  az  alárendelt  jelentőségű  diaftorézist  és  kataklázo- 
sodást,  regionális  metamorfózist  nem  szenvedett. 

4.  A felsőkarbonban,  majd  főleg  a permben  a kristályospala-gránithegységből 
származó  lepusztulási  anyag  óriási  méretű  felhalmozódása  is  azt  bizonyítja,  hogy  a le- 
pusztulást erőteljes  hegységszerkezeti  mozgások  előzték  meg,  amihez  kézenfekvő  a gráni- 
tosodás szintektonikus  folyamatát  kapcsolnunk. 

5.  A szalatnaki  típusú  gránit  nem  azonos  a mecsekivel  (Barabás  A.  1964). 

6.  Végül  néhány  abszolút  konneghatározás  is  karbon  időszakra  utal  (O  v csí- 
ny i k o v,  L.  N. — P a n o v a,  M.  V.  et  S a n g a r j e j e v,  F.  L.  1960).  E szerint  a mórágyi 
típusú  nagyszemű  gránit  280 — 335,  a finomszemű  pedig  285  millió  éves. 

A valószínűleg  szudetai  fázissal  kapcsolatos  szintektonikus  gránitosodás  a mórágyi 
DNy — ÉK-i  csapású  meredek  boltozat  mentén  hatolt  előre,  a fedő  kristályos  kőzetekbe. 
A középső  rész  porfiroblasztos  gránittá  és  granodiorittá  alakult,  melyet  két  oldalról 
agmatitos — anatektites  öv  kísér.  Az  északi  szegélyen  széles  migmatitsáv  is  kifejlődött. 
A kálimetaszomatózisnak  ilyen  megnyilvánulását  felszíni  feltárásokban  és  fúrásokban 
Szekszárdi  ól  a Mecsek  nyugati  végéig  követhetjük. 

A szintektonikus  gránitosodást  erőteljes  pikkelyeződés  követte,  melynek  ered- 
ményeképpen, DNy — ÉK-i  törésvonalak  mentén  a fillit-amfibolitösszlet  kőzetei  a migma- 
tit öv  kőzetei  közé  ékelődtek.  Ezt  Ófalunál  a mórágyi  kristályos  öv  északi  részén  figyel- 
hetjük meg  két  egymással  párhuzamos  pikkely  formájában.  A pikkelyes  szerkezet  — a 
beékelt  fillit-amfibolitösszlettel  együtt  — DNy-i  irányban  a Pécs  7 sz.  fúráson  át  követ- 
hető. Ugyancsak  ennek  az  ÉNy — DK-i  irányban  ható  DK-i  vergenciájú  mozgásnak 
tulajdoníthatjuk  a migmatit  övben  észlelt  diaftorézist,  valamint  a gránittest  DNy — ÉK-i 
csapású  és  ÉNy-ra  dőlő  övékben  elrendeződött  kataklázosodását  is.  Ezt  a folyamatot 
követte  a finomszemű  gránit-,  aplit-  és  kerzantit-telérek  törések  és  kataklázos  zónák 
mentén  történő  benyomulása.  Ezek  már  nem  kataklázosodtak  és  a gránitosodás  aszturiai 
mozgásokhoz  kapcsolódó  utófázisaként  foghatók  fel. 


378 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


A felsőkarbon  rétegsor  már  a kiemelkedett  kristályos  kőzetek  lepusztulási  termé- 
keiből épült  fel.  Abból,  hogy  a felsőkarbon  rétegek  a Téseny  2.  sz.  fúrás  szerint,  valószí- 
nűleg keskeny  sávban  szerkezeti  vonalak  közt  helyezkednek  el,  arra  következtetünk, 
hogy  az  idősebb  variszkuszi  mozgásoknak  (aszturiai  fázis?)  tulajdonított  pikkelyeződést 
létrehozó  mozgások  még  a felsőkarbon — alsóperm  közti  időben  is  folytatódtak. 

Ezt  a bizonytalanul  jelentkező  mozzanatot  követte  a variszkuszi  mozgások  saali 
fázisa.  Az  ezzel  kapcsolatos  igen  nagyarányú  kiemelkedés  hatalmas  lepusztulási 
folyamatot  indított  el,  mely  a csaknem  kizárólag  detritogén  anyagú  penn  rétegsor 
lerakodásához  vezetett. 

Ezzel  a variszkuszi  hegységképződési  időszak  idős  és  középső,  legaktívabb  sza- 
kasza lezárult.  Létrejöttek  a szintektonikus  gránitok  és  a velük  kapcsolatos  anatektit — 
inigmatit  zónák.  Létrejöttek  azok  a DNy — ÉK-i  irányú  törésrendszerek,  amelyek  Dél- 
kelet-Dunántúl  mezozóos  szerkezetalakulását  is  megszabták.  Végül  az  egész 
építmény  felemelkedett,  konszolidálódott  és  a felsőkar- 
bon, de  méginkább  a perm  alatt  lepusztult. 


Perm — mezozóos  óalpi  ciklus 

A teljes  kiemelkedést  a mecseki  geoszinklinális  és  villányi  üledékgyűjtő  teknő 
kialakulása  követte.  A mecseki  perm  rétegsor  vizsgálata  szerint  a kiterjedt  szárazulat, 
ahonnan  a több  ezer  méteres  lepusztulási  tennék  származik,  az  alsópermben  DNy-ra, 
a felsőpennben  ÉNy-ra  volt.  A folyóvizek  az  alsóperm  idején  a mecseki  és  villányi 
üledékgyűjtőbe  hasonló  kifejlődésű  és  mintegy  2000  m vastagsági!  rétegsort  raktak  le. 
A mágócsi  és  a mórágyi  kristályos  öv  csak  a felsőperin  során  süllyedt  meg  és  ekkor 
terült  szét  rajtuk  a folyami  hordalékok  tömege. 

A DNy — ÉK-i  törésvonalak  mentén  a mezozóos  szerke- 
zetek elkülönült  fejlődése  megindul  és  az  óalpi  ciklus 
alatt  a mecseki  és  villányi  fáciesterületek'elütő  kifejlő- 
déséhez vezetett. 

Fiatal  variszkuszi  mozgások  a perm  időszak  alatt 

Az  alsópermben  a saali  fázishoz  kapcsolódó  szubszekvens  vulkauizmus  termékeit 
tanulmányozhatjuk.  A vulkáni  működés  egy  korai  — esetleg  még  felsőkarbon  — porfirit 
és  alsóperm  kvarcporfir  kőzetet  eredményezett  (5.  ábra).  Az  alsóperm  rétegsor  diszkor- 
dánsan,  durva  konglomerátummal  települ  a gránitra,  majd  mindkét  fáciesterületen 
sekélytengeri  üledéksorba  megy  át  (S  o m o g y i J.  1964). 

A felsőperm  az  üledékanyag  eldurvulásával  jelentkezik.  A pfalzi  előfázis  emelkedő 
mozgásának  hatására  a reliefenergia  megnövekedett,  az  ÉNy-felől  lefutó  folyóvizek 
osztályozatlan  konglomerátumot  és  arkózás  homokkövet  raktak  le.  A felsőperm  felső 
szakaszát  a pfalzi  fázis  újabb  emelkedő  mozgása  zavarja  meg.  Durva  konglomerátum- 
réteg jelzi  a lepusztulás  mértékének  növekedését.  Ezután  a felsőperm  felső  szakaszának 
keresztrétegezett  vörös  homokkőösszlete  jelzi,  hogy  a folyóvizek  felső  szakaszúból  alsó 
szakaszúvá  váltak.  A süllyedő  partot  ezután  a triász  tenger  hullámai  öntik  el. 

A perm  folyamán  legfeljebb  függőleges  mozgásokra  következtethetünk,  a durvább 
és  finomabb  lepusztulási  termékek  váltakozásából.  A lepusztulással  egyidőben,  az  óalpi 
ciklusra  jellemző  pásztásan  kialakult  szerkezetek  mentén,  az  üledékfelhalmozódás 
időszaka  indul  meg. 


W e i n : Délkelet -Dunántúl  hegységszerkezete 


379 


5.  ábra.  Perm-mezozóos  fő  szerkezeti  vonalak  és  a kvarcporfir  vulkánosság.  Szerkesztette:  dr.  Wein 
Gy.  (1965).  Jelmagyarázat:  1.  Kvarcporfir,  2.  Törésvonal.  (A  vékony  vonalak  az  előző  fázisok 

szerkezeti  vonalait  jelzik.) 

Abb.  5.  Permisch-mesozoische  Hauptstrukturlinien  und  Quarzporphyr-Vulkanismus.  Entworfen  von  Dr. 
Gy.  Wein  {1965).  Erklárungen:  r.  Quarzporphyr,  2.  Bruchlinie.  (Die  dünnen  I.inien  bezeichnen 
die  Stmkturlinien  dér  vorangeliemlen  Phasen.) 

T r i á s z — j úra  geoszinkliaális  időszak 

Az  alsó-  és  középsőtriászban  a mecseki,  és  a villányi  fáciesterületen  hasonló  ki- 
íejlődésű  üledéksor  keletkezett  és,  habár  sem  a mágocsi,  sem  a mórágyi  kristályos  övék- 
ben nincs  ez  a rétegsor  feltárva,  feltételezzük  azoknak  legalábbis  részbeni  tengerrel 
borítottságát. 

A szeizi  és  kampili  rétegsor  tarka  pala,  finom  homokkő  és  gipsz  lerakódásai, 
sekély  partmenti  képződésre  utalnak.  Az  anizusi  emeletben  a tenger  kiterjed:  nyílt- 
sekélytengeri  karbonátos  üledékekkel  képviseli  ezt  a tlialattokratikus  időszakot.  A ladini 
emeletben  mindkét  fáciesterületen  regressziós  üledéksor  fejlődött  ki,  mely  a mecseki 
fáciesterületen  a felsőtriászban  folyamatosan  terrigén  rétegsorban  folytatódik,  míg  a 
villányi  területen  teljes  kiemelkedés  következett  be,  amit  csak  az  aaleni  transzgresszió 
szakít  meg.  Ezt  a felsőtriászban  jelentkező  függőleges  mozgást  az  ókimmériai  fázissal 
azonosítjuk. 

A mecseki  geoszinklinális  ekkor  kezdi  meg  külön  éle- 
tét, mely  elsősorban  a gyorsabb  süllyedésben,  erőteljes 
vulkanizmusban,  tehát  a tektonikus  erők  mélyreható, 
erőteljesebb  megnyilvánulásában  jelentkezett. 

A mecseki  gyorsan  süllyedő  geoszinklinálisban  a felsőtriásztól  kezdve,  vastag, 
durva  arkózás  homokkőrétegek  rakódtak  le.  Számos  oszcilláció  közben  az  alsóliászban 
ezer  méteres  kőszéntelepes  összlet  keletkezik.  A lepusztulás  a közeli,  valószínűleg  észak- 


380 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


nyugaton  elhelyezkedő  szárazulatról  szállítja  a törmelékanyagot,  a most  már  élesen 
kirajzolódó,  DNy — ÉK-i  irányú  törésvonalak  közt  gyorsan  süllyedő  mecseki  üledék- 
gyűjtő vályúba.  A kőszéntelepes  összletet  finom  homokkővel  váltakozó  foitosmárga- 
rétegsor  követi,  jelezve  a tenger  mélyülését  és  a partvonal  távolodását.  A foltosmárga- 
kifejlődés  a felsőszinemuri  alemelettől  a bath  emeletig  tartott. 

A tenger  ekkor  éri  el  legnagyobb  mélységét.  A bath  vörösgumós  márga  és  a kallovi 
kovás — radioláriás  mészkő  képviselik  a mecseki  fáciesterület  batiális  mélységben  kelet- 
kezett júra  rétegsorát.  A törmelékszállítás  üteme  már  lelassult  és  a süllyedés  mértékével 
nem  tudott  lépést  tartani. 

Az  oxfordi  emeletben  már  megindul  a regresszió,  ami  a maim  folyamán  tovább 
tart  és  a berriázi  alemelet  végén,  helyenként  teljes  kiemelkedésre  vezetett.  A nyílt- 
sekélytengeri  Üledéksort  az  alsókréta  trachidolerit  vulkánosság  termékei  váltják  fel. 

A mecseki  geoszinklinális  déli  része  az  északihoz 
viszonyítva  gyorsabban  süllyedt.  Délen  5000  m,  északon  pedig  csak 
2000  m vastag  triász — júra  rétegsor  keletkezett.  Az  eltérő  sebességű  süllyedés  a felső- 
triásztól a bajóci  emeletig  tartó  időre  esett.  A felsődoggerben  és  maimban  már  egyen- 
letessé vált  az  üledékképződés  az  egész  üledékgyűjtő  területén. 

A triász — júra  rétegsorból  kizárólag  az  alsóliász  kőszéntelepes  összletből  ismerünk, 
egyelőre  még  behatóbban  meg  nem  vizsgált,  bosztonittufitot. 

A villányi  üledékgyűjtőben  északról  nyomulhatott  előre  a dogger  transzgresszió. 
Az  aaleni  korú  vörös  krinoideás  mészkő,  mely  a Mecsekben  is  a parti  fáciest  képviseli, 
Monyoródon  a középsőtriász  mészkőre  települ.  A Villányi-hegységben  a bath — kallovi 
litorális  ammoniteszes  lumasella  padok  lerakódása  után,  a maim  egyöntetű  vastagpados 
mészkőösszletével  pelágikus  viszonyokra  utal.  A titon  rétegsor  lerakódását  követően 
a villányi  terület  szárazulattá  vált.  Berriázi  rétegeket  eddig  mégnem  sikerült  kimutatni. 

Alsókréta  kori  mozgások  (újkimmériai  fázis)  és  tra- 
chidolerit vulkánosság 

A hosszantartó  üledékképződési  időszakot,  a berriázi 
alemelet  után,  a már  tangenciális  hatásra  utaló,  gyűrődé- 
seket és  töréseket  létrehozó  újkimmériai  fázis  szakí- 
totta meg. 

Komlón  és  Vasason  a bányavágatokkal  feltárt  területen  olyan  töréseket  sikerült 
megfigyelni,  melyek  a trachidolerit  vulkánosságot  megelőzték,  a láva  azokba  nyomult  be. 
Megfigyelhető  az  is,  hogy  ezek  a törések  K — Ny,  illetve  DNy — ÉK-i  irányúak  voltak, 
vagyis  a kialakuló  gyűrődések  csapásirányával  megegyeztek. 

Ennek  a hegységképződési  fázisnak  terhére  kell  írnunk  a Mecsek-hegység  kezdeti 
gyűrődéseit,  melyek  a K — Ny-i  csapású  kővágószöllősi,  hosszúhetényi  és  a DNy— ÉK-i 
irányú  márévári  antiklinális  kialakítását  már  elindították.  Ezekhez  a mozgá- 
sokhoz nagyarányú  iniciális  bázisos  alkáli  vulkánosság 
is  kapcsolódik.  Ez  főleg  tengeralatti  és  már  a berriázi  alemeletben  megkezdte 
működését.  Legerőteljesebb  a középsővalangini  tagozatban  volt,  de  még  az  hauterivi 
emeletben  is  mutatkozik  néhány  lávapad  és  bentonitosodott  tufaréteg.  A trachidolerit 
vulkánosság  bázisos  limburgitoid  trachidolerittel  indul,  majd  mindig  savanyúbbá  válnak 
termékei.  A Kisújbánvai-medencében  kifejlődött  vulkánit összlet  legfiatalabb  tagja 
fonolitoid  trachidolerit.  Szubvulkáni  formái  igen  elterjedtek  és  változatos  kifej lődésűek, 
főleg  teleptelér  típusúak  (M  a u r i t z B.  1912 — 13,  Csalagovits  I.  1962,  Szé- 
kyné,  Fux  V.  1952).  A kitörés  centruma  a Mecsek-hegység  északi  részén,  Magyar- 
egregy  környékén  volt,  ahol  mintegy  600  m vastag  rétegsora  ismeretes  (W  e i n G y. 


W e i n:  Délkelet- Dunántúl  hegységszerkezete 


381 


1962  a).  A mórágyi  övben  is  ismerünk  néhány  trachidolerit-  és  bosztonittelért  (6.  ábra). 
A Villányi-hegységben  a trachidolerit  vulkánosságnak  már  csak  elvétve  találjuk  nyomait. 

Ha  figyelembe  vesszük,  hogy  a mecseki  geoszinklinálisban  a permtől  a valangini 
emeletig  kereken  8000  m,  míg  a villányi  teknőben  4000  m üledékösszlet  gyűlt  össze, 
magyarázatot  kapunk  arra,  hogy  miért  a mecseki  üledékgyííjtő  területéhez  kapcsolódik 
az  iniciális  vulkánosság.  A mélyreható  mozgékonyabb  szerkezeti 
vonalak  mentén  mélyebbre  süllyedt  geoszinklinálisban 
keletkezhettek  elsősorban  olyan  utak,  melyek  mentén  a 
bázisos  magma  a felszínre  törhetett. 

A valangini  trachidoleritösszlet  magasabb  részén  batiális  mélységekre  utaló 
cephalopodás  márga  jelzi,  hogy  a trachidoleritvulkánosságot  erőteljes  süllyedés  követte. 
Majd  az  hauterivi  emeletben  a terület  felemelkedett:  durva  litorális  konglomerátum- 
homokkő rétegsora  kizárólag  a trachidoleritösszlet  lepusztulási  termékeiből  áll.  Ezt  a 
mozgást  a hillszi  szakasznak  tulajdoníthatjuk  és  talán  ezzel  van  összefüggésben  a trachido- 
lerit vulkánosság  utolsó  gyenge  fellángolása  is. 

A Mecsek-hegységben  a barrémi  és  esetleg  még  az  apti  emeletet  regressziós-sekély  - 
tengeri  képződmények  képviselik. 

A villányi  fácies  területen  az  alsókrétában  a barrémi  emelet  közepéig  szárazulat 
volt  bauxitképződéssel.  A barrémi  tagozat  közepétől  az  albai  emelet  végéig  nyílt-sekély- 
tengeri  mészkő-,  márgás  mészkő  rétegsor  keletkezett.  A kréta  tenger  délről  észak  felé 
nyomult  előre  úgy,  hogy  a Villányi-hegység  északi  részében  már  csak  az  albai  emelet 
orbitolinás  agyagos  mészkő  rétegsora  fejlődött  ki  (Méhes  K.  1964). 


6.  ábra.  Alsókréta  (újkimmériai  fázis)  hegységszerkezeti  formák  és  a bázisos  alkáli  vulkánosság.  Szer- 
kesztette: dr.  W e i n Gy.  (1965).  Jelmagyarázat:  1.  Trachidolerit,  2.  Fonolit,  3.  Bosztonit,  4. 

Redőtengely.  (A  vékony  vonalak  az  előző  fázisok  szerkezeti  vonalait  jelzik.) 

Abb.  6.  Unterkretazische  (jungkimmerische  Phase)  tektonische  Formen  und  basischer  Alkáli vulkanismus. 
Fntworfen  von  Dr.  Gy.  W e i n (1965).  Erklárungen:  1.  Trachydolerit,  2.  Phonolith,  3.  Bostonit, 
4.  Faltenachse.  (Die  dünnen  Dinien  bezeichnen  die  Strukturlinien  früherer  Phasen.) 


382 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


A villányi  típusú  karbonátos  kifejlődést!  magasabb  alsókréta  és  cenománi  globo- 
truncanás  márga  jelenléte  a legújabb  szigetvári  fúrásban  arról  tanúskodik,  hogy  a délről 
előrenyomuló  apti — albai  transzgresszió  a mórágyi  küszöböt  is  elöntötte  és  a cenománi 
tenger,  melynek  képződményeit  eddig  csak  az  Északi-Mecsekből  ismertük,  jóval  nagyobb 
kiterjedésű  volt,  mint  azt  feltételeztük. 

Az  alsókréta  végével  mind  a Mecsek-hegységben,  mind  a Villányiban  igen  erős 
hegységképződés  indult  meg,  mely  mindkét  fáciesterületen  teljes  kiemelkedésre  vezetett . 

Alsókréta  utáni  erőteljes  hegységképződés  (ausztriai  fázis) 

A variszkuszi  mozgások  után  az  ausztriai  orogenezis 
volt  a legerősebb  hegységképződési  fázis,  mely  a Délkelé  t- 
Dunántúl  szerkezeteit  érte  (Vadász  E.  1935,  Wein  G y.  1961) . 
A mozgás  valószínűleg  két  ütemben  zajlott  le.  Erre  utal  az  „Északi  Pikkely”  szerkezeti 
egységben  fennmaradt  cenománi  konglomerátum  és  vörös  globotruncanás  márga.  A glo- 
botruncanás  márga  fekvőjében  települő  konglomerátum  arról  tanúskodik,  hogy  már  a 
cenomán  előtt  erős  kiemelkedéssel  kell  számolnunk.  A cenománi  rétegek  gyűrtsége  viszont 
az  ezt  követő  mozgásokat  igazolja  (W  e i n G y.  1965a). 


7.  ábra.  Alsókréta  utáni  (ausztriai)  fázis  hegységszerkezeti  formái.  Szerkesztette:  dr.  Wein  Gy.  (1965). 
Jelmagyarázat:  1.  Redőtengely,  2.  Törésvonal,  3.  Feltolódási  vonal.  (A  vékony  vonalak  az  előző 

fázisok  szerkezeti  vonalait  jelzik.) 

Abb.  7.  Strukturformen  dér  nach-unterkretazischen  (austriscben)  Phase.  Kntworfen  von  Dr.  Gy.  Wei  11 
(1965' . Erklárungen:  1.  Faltenaehse,  2.  Bruchlinie,  3.  Aufschiebungslinie.  (Die  dünnen  Dinien  be- 
zeichnen  die  Strukturlinien  früherer  Phasen.) 


W e i n : Délkelet-Dunántúl  hegységszerkezete 


383 


Az  ausztriai  mozgások  erős  gyűrődésben  és  pikkelyeződésben  nyilvánultak  meg, 
amit  elsősorban  hosszanti  irányú  törésrendszerek  kísértek  (7.  ábra).  Ekkor  alakultak  ki 
a Mecsek-hegység  „töréses  gyűrt”  szerkezete  (Vadász  E.  1935)  és  a Villányi-hegység 
pikkelyei  (R  a k u s z G y.,  Strausz  R.  1953). 

Az  újkimmériai  fázis  alatt  kialakult  kezdeti  gyűrődések  tovább  fejlődtek.  Az 
összepréselődés  olyan  fokúvá  vált,  hogy  átbuktatott,  elszakadt,  egymásrapikkelyeződött 
redők  keletkeztek.  A pikkelyes  feltolódásokat  rendszerint  velük  párhuzamos,  a feltolódás 
irányával  ellentétes  szárnyon  keletkezett  vetővonalak  kísérik.  Mind  a feltoló- 
dások, mind  a vetők  több  száz,  sőt  ezer  méteres  elmozdu- 
lásokat hoztak  létre.  Csapásuk  általában  DNy — ÉK-i  és  a Nyugati-Mecsekben 
is  ferdén  metszi  az  újkimmériai  K — Ny-i  redőzés  irányát. 

A Mecsek-hegység  ben  a vergencia  kétoldalas,  habár  a 
pikkelyek  túlnyomóan  ÉNy-i  irányban  torlódtak  fel.  A Villányi-hegységben  csak  ÉNy-i 
vergenciákat  figyelhetünk  meg  a felszínen.  De  a bereinendi  mélyfúrás  adatai  és  a felszí- 
nen mérhető  ÉNy-i  dőlések  arra  utalnak,  hogy  itt  már  DK-i  vergenciával  kell  számol- 
nunk. A vergenciák  kialakításánál  a merev  kristályos  övék  hatása  kétségtelennek  látszik. 
A plasztikus  gyűrt  formák  keletkezése  a Mecsek-hegységben  azzal  magyarázható,  hogy 
itt  az  ausztriai  fázis  nagy  vastagságú  (9000  m)  és  mélybesüllyedt,  ennek  következtében 
plasztikusan  viselkedő  rétegsort  érintett.  A villányi  fáciesterület  rétegsora  ennél  jóval 
vékonyabb,  4200  m volt  és  főleg  merev  kőzetekből  állván,  pikkel yeződésekkel  reagált  a 
tangenciális  nyomásra. 

Az  ausztriai  mozgások  alatt  kialakult  „töréses-gyűrt”  szerkezet  lényegileg  a későbbi 
hegységszerkezeti  mozgások  alatt  sem  változott.  Azok  elsősorban  töréses  szerkezeteket 
hoztak  létre,  melyek  a konszolidált,  elsősorban  gyűrt  szerkezetet  már  nem  formálták  át. 

Izosztatikus  összefüggések  a mezozóos  szerkezetek  közt 

Ha  figyelennnel  kísérjük  a mecseki  és  villányi  üledékgyűjtő  teknők  fejlődésmene- 
tét, azt  tapasztaljuk,  hogy  az  orogén  fázisok  által  megbolygatott 
egyensúlyi  helyzetet  mindig  a kiegyenlítődés  időszaka 
követte. 

Ha  a mecseki  geoszinklinálisban  erőteljes  süllyedés  volt,  a mórágyi  és  villányi 
övékben  emelkedést  észlelünk.  A szelektív  süllyedés  fázisa  után  a 
kiegyenlítődés  következik,  ez  alatt  mindhárom  szerkezeti 
egységben  helyreáll  az  eredeti  egyensúlyi  helyzet.  Majd 
ez  az  egyensúly  újból  megbomlik,  a mecseki  geoszinkliná- 
lis  erőteljesen  süllyed,  és  ezt  újabb  kiegyenlítődés  követi. 
Ezekre  az  összefüggésekre  talán  a legjobb  magyarázatot  az  óalpi  ciklus  fejlődési  mecha- 
nizmusa nyújthatja  (W  e i n G y.  1967).  Ennek  értelmében  a DK — ÉNy-i  irányban 
jelentkező  nyomás  hatására  a merevebben  viselkedő  kristályos  kőzetekből  felépült 
küszöbök  felemelkednek,  míg  a mozgékony  övék,  így  elsősorban  a mecseki  geoszinkli- 
nális  besüllyed  (8.  ábra). 

Az  orogén  fázisok  a felgyülemlett  tangenciális  erők  „kipattanását”  jelzik,  majd  az 
újabb  akkumulációig  nyugalmi  időszak  következik.  Az  orogén-  fázisok  a merev  övék  ki- 
emelkedését és  egyidejűleg  a mozgékonyabb  üledékgyűjtők  lesüllyedését  eredményezik. 
A következő  orogén  fázisig  tartó  nyugalmi  időszak  alatt  a megbolygatott  egyensúlyi 
helyzet  igyekszik  újból  helyreállni. 

A saali  és  ókimmériai  orogén  fázis,  miután  az  összenyomás  mértéke  még  kicsi  volt, 
csak  vertikális  elmozdulást  eredményezett,  ezek  után  a kiegyenlítődés  időszaka  követ- 
kezett. Az  újkimmériai  fázisnál  a tangenciális  erők  már  gyűrődéseket  is  létrehoztak. 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzei 


384 


Kaposfó-Mógocsi 
kristályos  vonulat 
m 

— - 0 

Cenomán  5000 
10000 

Barrémi  - 
Apti  -Albai 

10000 

Valangini-  m 
Hauterivi 

1UU 

Bath-Kallovi-  0 
relsójura  - 5000 

Bernázi  1000i 7 : 

Felsőt  nász  - 
Alsójára  - 
Aa  lem -Bajóci  10000 

Alsó-és  0 

Kőzépsötriász  50OO 


Felsöperm 

Alsóperm 


Mecseki  Morágyi 

kristályos  Villányi 
vonulat  mezozáosóv  Orogén 

P,  f f vonal 


^ II  (Ausztriai  fázis.) 

A mecseki  vályú  É-ióve  süllyed 
I Gyűrődés  - pikkelyeződés 
A Mecsekben  viszonylagos  a nyugalom, 
kiegyenlítődés  az  apti  emeletben, 
a Villányi  óv  süllyed 

Hilszi  szakasz 
Süllyedés  (Újkimmérioi  fázis) 

A mecseki  vályú  erőteljesen  süllyed. 
Mórágy 1 öv  emelkedik,  iniciális 
vulkamzmus.  Enyhe  gyűrődés. 

Viszonylagos  nyugalom 
Kiegyenlilódés 

(Ókimmériai  fázis.) 

A mecseki  vályú  erőteljesen  süllyed. 

A mórágy  1 és  villányi  óvek 
egyöntetűen  emelkednek 

Viszonylagos  nyugalom 
Kiegyenlilódés 


Pfalzi  fázis,  süllyedés  gyengül. 

Pfalzi  elő  fázis,  erős  süllyedés  a 
variszfikus  mozgások  alatt  preformált 
szerkezeti  vonalak  mentén. 


1 


0 C3  ® ® ® 7f 


81 


8.  ábra.  A mecseki  geoszinklinális  — mórágyi  kristályos  vonulat  — Villánya  mezozóos  öv  a penn  — mezo- 
zoikum alatt.  Jelmagyarázat:  1.  Paleozóos  — prekambriumi  kristályos  kőzetek,  2.  Homokkő- 

konglomerátum,  3.  Kvarcporfír,  4.  Aleurit-agyagpala,  5.  Mészkő-dolomit,  6.  Bázisos  alkáli  vulkánitok,  7. 
Foltosmárga  kifejlődés,  8.  Kompresszív  szakaszok,  9.  Kiegyenlítődéses  szakaszok.  Szerkesztette:  dr. 

Wein  Gy.  (1965) 

Abb.  8.  Mecseker  Geosynklinale  — Mórágyer  kristalliner  Gebirgszug  — Villányer  mesozoische  Zone  im 
Perm  und  Mesozoikum.  Erklárungen:  1.  Palaozoisch  — prákambrische  kristalline  Gesteine,  2. 

Sandstein  — Konglomerat,  3.  Quarzporphyr,  4.  Schluffstein-Tonschiefer,  5.  Kalkstein-Dolomit,  6.  Basische 
Alkalivulkanite,  7.  Fleckenmergel-Ausbildung,  8.  Kompressive  (Druckstörungs-)  Abschnitte,  9.  Ausglei- 
clumgsabsclmitte.  Kntworfen  von  Gy.  Wein  (1965) 


Az  erőteljesen  süllyedő  mecseki  geoszinklinális  területén  a több  mint  8000  m vastag 
üledékösszletben  az  el  vékonyodott  kérgen  át  az  iniciális  vulkánosság  magmája  is  be- 
nyomult. A kiegyenlítődés  ezután  az  albai  emelet  végéig  tartott.  Ezt  követte  a legerősebb 
ausztriai  fázis,  mely  az  egész  mecseki  geoszinklinálist  meggyűrte,  cenomán  vályút  hozott 
létre  és  a Villányi-hegységet  is  felpikkelyezte. 

Felsőkréta — paleogén  szárazföldi  időszak 

A csaknem  70  millió  évig  tartó  szárazföldi  periódus, 
mely  az  ausztriai  fázist  a Délkelet-Dunántúl  egész  terü- 
letén követte,  hatalmas  lepusztulást  okozott.  Ennek  eredménye- 


[Vein  : Délkelet -Dunántúl  hegységszerkezete 


385 


képpen  a miocén  rétegsor  erősen  tönkösödött  térszínre  települt.  A hosszú  szárazföldi  idő- 
szakról területünkön  szerkezetföldtani  adatunk  nincsen.  Csak  annyit  állapíthatunk  meg, 
hogy  a helvéti  üledékképződés  előtt  ÉNy — DK-i  irányú  törésvonalak  keletkeztek,  de 
hogy  ezek  még  az  ausztriai  fázissal  vagy  valamelyik  későbbivel  voltak  kapcsolatban, 
nem  dönthetjük  el. 

Az  óalpi  ciklus,  mely  a Mecsek  és  Villány  szerkezetalakulásában  döntő  fontosságú, 
lezárult.  A mezozóos  tektonikai  emelet  konszolidálódott  és  azt  az  új  stílusú  új  alpi  ciklus 
neogén  fázisai  kapcsolják  be  a fiatal  szerkezetalakulás  menetébe. 


Neogén — újalpi  ciklus 

A neogén  tektonika  nyomán  ÉNy— DK-i  és  sok  esetben  a régi  vonalak  feléledésével 
DNy — ÉK-i  törésvonalak  mentén,  feldarabolódott  a Délkelet-Dunántúl  egész  területe. 
Az  így  létrejött  szerkezetek,  habár  sokszor  a régi  mezozóos  alépítmény  irányait  tükrözik, 
elsősorban  abban  különböznek  attól,  hogy  sok  töréssel  felszabdalt  sakktáblaszerű  szer- 
kezetet alkotnak.  A sakktábla  egyes  kockái  egymástól  függetlenül  mozogtak  és  ennek 
megfelelően  alakultak  ki  bennük  a változó  vastagságú  és  kifej lődésű  neogén  rétegsorok. 

A mezozóos  pásztás  alépítmény  hatását  talán  a Mecsek-hegység  északi  részén  ki- 
fejlődött Ny— K-i  és  a déli  oldalán  húzódó  DNy — ÉK-i  irányú  miocén  süllyedék  tükrözi 
legjobban.  Mindkettőt  ÉNy — DK-i  irányú  vetővonalak  részmedencékre  tagolják. 

A pliocénben  a szerkezetalakulás  jellege  megváltozik.  Igen  erős  kompresszív 
hatásra,  pikkelyes  szerkezetek  keletkeznek,  melyek  a Mecsek-hegység  déli  és  északi  sze- 
gélye mentén  kialakult  elősüllyedékek  mentén  torlódnak  fel. 

Helvéti  (steier)  feldara  bolódási  időszak 

A steier  mozgások  két  fázisra  bonthatók.  A steier  előfázisok  alatt 
öttek  létre  azok  a törések  mentén  besüllyedő  medencék, 
melyek  az  alsó  h elvéti  szakaszban  először  durva  száraz- 
földi, majd  tengeri  üledékanyaggal  töltődtek  fel.  Az  alsó- 
helvéti  folyók  délről  észak  felé  szállították  durva  törmelékanyagukat  (Jámbor  Á. — 
Szabó  J.  1961)  és  elsősorban  a Mecsek  északi  szegélye  mentén  Ny — K-i  irányban  ki- 
alakult süllyedéket  töltötték  fel.  Ugyanebben  a süllyedékben  tört  fel  a szekszárdi  fúrás- 
ban észlelt  szubszekvens  jellegű  riolit  és  a Nagymányok  12.  sz.  fúrásban,  valamint  Kom- 
lón a felszínen  megfigyelhető  andezit  is.  A riolittufa  és  tufitrétegek  az  egész  rétegsorra 
jellemzők.  A felsőhelvéti  üledéksor  a partvonalak  mentén,  kifejezett  települési  díszkor  - 
danciával,  csökkentsósvizű  és  tengeri  rétegekkel  jelzi  a helvéti  tenger  transzgresszióját. 
A helvéti  emeletet  rövid  ideig  tartó  regresszió  zárja  le.  Erre  a felsőhelvéti  növénymarad- 
ványos,  homokos,  kavicsos  rétegsorra  gazdag  sósvízi  Foraminifera  faunával  jellemezhető 
alsótortonai  agyagmárga  rétegsor  települ  (Koreczné  Laky  I.  1962),  melynek 
litorális  fáciese  durva  konglomerátum-homokkő  kifejlődésű  (budafai  homokkő).  A tenger 
erőteljes  térhódítását  és  a miocén  üledékgyűjtő  medencék  továbbmélyiilését  a steier  fő- 
fázis első  szakaszához  kapcsoljuk. 

A steier  főfázis  második  szakasza,  az  egész  Mecsek  területén  jól  észlelhető  diszkor- 
danciával  jelentkezik  (Hámor  G.  1964).  A kavicsos— homokos  „lajtamészkő”  és 
konglomerátum  a tenger  újabb  előnyomulását  jelzi.  Egyébként  mind  a parti  kifejlődé- 
sekben, mind  a medencefáciesekben,  a fúrási  szelvényekben  is  a tortonai  korszakban, 
melyre  a steier  főfázis  esik,  négy  oszcillációt  különböztethetünk  meg.  A vulkáni  működés 
a tortonai  emeletben  csökken,  amit  vékony  finomszemcsés  dácittufa  és  tufit  közbetele- 
pülések jeleznek  (9.  ábra). 


2 Földtani  Közlöny 


386 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


9.  ábra.  Miocén  kor  alatt  (steier— attikai  fázis)  létrejött  hegységszerkezeti  formák  és  a riolit— andezit 
vulkánosság.  Szerkesztette:  dr.  Wein  Gy.  (1965).  Jelmagyarázat:  1.  Andezit,  2.  Riolit,  3.  Törés- 
vonal. (A  vékony  vonalak  az  előző  fázisok  szerkezeti  vonalait  jelzik.) 

Abb.  9.  Miozáne  (steirische  — attische  Phase)  tektonische  Formen  und  Rhyolith  — Andesit-Vulkanismus. 
Entworfen  von  Dr.  Gy.  Wein  (1965).  Erklárungen:  1.  Andesit,  2.  Rhyolith,  3.  Bruchlinien.  (Die 
dünnen  Dinien  bezeichnen  die  Strukturlinien  früherer  Phasen.) 

Felsőmiocén  (attikai  fázis),  kezdeti  gyűrődések 

A steier  fázisok  alatt  dilatációs  jellegű  töréses  szer- 
kezet fejlődött  ki  szubszekvens  vulkanizmussal.  A szarma- 
tában már  kompresszív  hatások  is  megnyilvánulnak.  A 
szarmata  helyenként,  így  Pécs  környékén  diszkordánsan  települ  durvamészkő  rétegeivel 
apaleozóosés  mezozóos  kőzetekre.  A Hidas  53.  sz.  fúrásban  pedig  az  alsópannóniai,  nyu- 
godt településű  rétegek  alatt  gyüredezett  szarmata  agyagmárga  figyelhető  meg.  Ennek 
alapján  feltételezhető,  hogy  az  „Északi  Pikkely”  szerkezeti  egysége 
már  ebben  az  időben  kezdett  kiemelkedni  és  a tőle  délre 
kialakult  miocén  süllyedékre  feltolódni.  A Mecsekpölöske — Kis- 
battyán  vonalán  húzódó  DNy — ÉK-i  irányú  redő  keletkezése  is  ekkorra  tehető. 

Intrapannon  [szlavóniai  (rhodáni)  fázis]  intenzív  komp- 
resszív időszaka 

A variszkuszi,  ausztriai  kompresszív  jellegű  fázisok  után  a harmadik  igen 
erős  pikkelyeződésben  jelentkező  fázis  a pannonban  ját- 
szódott le.  * 

A regressziós  szarmata  korszakot  durva  konglomerátummal  rögzíthető  alsópan- 
nóniai transzgresszió  követte.  A medencék  tovább  mélyültek  és  a Mecsek-hegység  déli 


W e i n : Délkelet-Dunántúl  hegységszerkezete 


387 


előterében,  Mohácstól — Németboly  irányában  húzódó  süllyedékeken  kívül,  az  ÉNy — DK-i 
törések  mentén  Bátaszéktől  keletre  kialakult  fiatal  lezökkenés  és  a Dráva-árok  fontos, 
területünkre  is  áthúzódó  süllyedéke  jött  létre  (L,  e n d v a i K.  1962).  Az  alsópannon 
süllyedést  követte  az  az  erőteljes  mozgás,  mely  a Mecsek -hegység  északi  szegélyén  dél 
felé,  a miocén  elősüllyedékre  pikkelyezte  fel  az  „Északi  Pikkely”  szerkezeti  egység 
mezozóos  rétegsorát  (W  e i n G y.  1965a) . A pikkelyeződés  1000  m - e s el- 
mozdulást hozott  létre  (10.  ábra).  A Mecsek -hegység  déli  részén  ugyancsak 
dél  felé  történt  a mezozóos  rétegsor  feltorlódása  az  alsópannon  rétegsorra.  (Vadász  E. 
1935,  Ferenczy  I.  1937,  Wein  G y.  1965b).  A Mecsek -hegység  északi  és  déli 
peremén  kialakult  fiatal  harmadidőszaki  pikkelyeződési  övékén  kívül  a legújabb  szeiz- 
mikus mérések  (Lendvai  K.)  1962)  arra  utalnak,  hogy  a mohácsi  pannóniai  siillye- 
dék  felé  mind  északról,  mind  délről  pikkelyes  feltolódások  jöttek  létre.  A pikkely  övék- 
től eltekintve  a Délkelet-Dunántúl  egyéb  területein  az  alsópannóniai  tagozatban  to- 
vábbra is  függőleges  irányú,  szelektív  rögtektonika  érvényesült.  Ehhez  az  inten- 
zívfázishoz kapcsolhatjuk  a finálisbári  bazalt  vulkán  osságot 
is  (Viczián  I.  1956). 

Posztpannon  (keletkaukázusi  fázis)  pikkelyes 
szerkezetek  keletkezése 

Az  incrapannon  pikkelyeződést  a felsőpannon  diszkordánsan  települő  kavicsos- 
homokos  üledéksora  zárja  le.  A felsőpannonban  az  üledékképződés  egyenletesebben 


10.  ábra.  Intrapannóniai  (szlavóniai  (rhodáni)  fázis)  mozgások  alatt  létrejött  szerkezetek  és  a bazalt  vul- 
kánosság. Szerkesztette:  dr.  Wein  Gy.  (1965).  Jelmagyarázat:  1.  Bazalt,  2.  Redőtengely,  3. 

Feltolódási  vonal.  (A  vékony  vonalak  az  előző  fázisok  szerkezeti  vonalait  jelzik.) 

Abb.  10.  Wáhrend  dér  intrapannonischen  (slawonische  (rhodanische)  Phase)  Bewegungen  entstandene 
Strukturen  und  dér  Basaltvulkanismus.  Entworfen  von  Dr.  Gy.  W e i n (1965).  Erklárungen: 
x.  Basalt,  2.  Faltenachse,  3.  Aufschiebungslinie.  (Die  dünnen  I,inien  bezeichnen  die  Strukturlinien  früherer 

Phasen. ) 


2* 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


388 


11.  ábra.  Posztpannóniai  (kelet-kaukázusi  fázis)  mozgások  alatt  létrejött  szerkezetek.  Szerkesztette:  dr. 
Wein  Gy.  (1965).  Jelmagyarázat:  1.  Feltolódási  vonal.  (A  vékony  vonalak  az  előző  fázisok 

szerkezeti  vonalait  jelzik.) 

Abb.  11.  Postpannonische  (ostkaukasische)  Strukturformen.  Entworfen  von  Dr.  Gy.  Wein  (1965). 
Erklárungen:  1.  Aufschiebungslinie.  (Die  dünnen  I.inien  bezeiehnen  die  Strukturlinien  fniherer 

Phasen.) 

ment  végbe  és  a Mecsek-hegység  északi  előterében  is  több,  mint  600  m-es  rétegsort  ho- 
zott létre.  A Mecsek-hegység  déli  előterében  lassúbb  ütemű  volt  a süllyedés.  A felső- 
pannont  újabb  pikkelyképződésben  megnyilvánuló  kompresszív— fázis  zárja  le.  A z 
„Északi  Pikkely”  szerkezeti  egysége  most  már  a tőle  északra 
kialakult  felsőpannóniai  elősüllyedék  felé  torlódik  fel  több 
mint  egy  km  távolságra  (Wein  Gy.  1964b).  Délen  pedig,  mivel  itt  az 
elősüllyedék  továbbra  is  a Mecsek  mezozóos  tömegétől  délre  alakult  ki,  dél  fele  történt 
az  erőteljes  pikkelyeződés.  A pikkely  vonalakkal  párhuzamosan,  ennél  a fázisnál,  és  az 
intrapannóniainál  is,  a fellépő  tömeghiány  következtében  a lankás  szárnyi  oldalon  hosz- 
szanti  vetővonalak  mentén  beszakadások  jöttek  létre.  A pikkelyeződést  napjainkig  tar- 
tó teljes  kiemelkedés  követte.  Eltekintve  a már  említett  alsópannonban  kialakult  pik- 
kely övéktől,  melyek  mentén  a felsőpannonban  is  keletkeztek  pikkelyes  feltolódások, 

íz.  ábra.  Vázlat  a Mecsek-hegység  pikkelyes  szerkezeteinek  kialakulás-történetéről.  Szerkesztette:  dr. 
Wein  Gy.  (1964).  Jelmagyarázat:  1.  Prekambriumi  — paleozoikumi  rétegek,  2.  Triász  rétegek, 

3.  Jura  rétegek.  4.  Kréta  rétegek,  5.  Miocén  rétegek,  6.  Alsó-  és  felsőpannóniai  rétegek,  7.  Elősüllyedékek, 
8.  Az  erőhatás  iránya.  (Vastag  vonal  nyíllal  az  abban  a fázisban  keletkezett  szerkezeti  vonalakat  tünteti  fel. ) 
I.  Alsókréta  üledékgyüjtő,  II.  Ausztriai  — szubhercini  fázis,  III.  Miocén  iiledékgyüjtő,  IV.  Szlavó- 
niai (rhodáni)  fázis,  V.  Pliocén  üledékgyüjtő,  VI.  Kelet-kaukázusi  fázis 

Abb.  12.  Skizze  dér  Entwicklungsgeschichte  dér  Schuppenstrukturen  des  Mecsekgebirges.  Entworfen  von 
Dr.  Gy.  Wein  (1965).  Erklárungen:  1.  Prákambrisch  — paláozoische  Schichten,  2.  Trias,  3.  Jura, 

4.  Kreide,  5.  Miozán,  6.  Unter-  und  Oberpannon,  7.  Vorsenken,  8.  Richtung  dér  Beanspruchung.  Mit  fett 
gezeichnetem  Pfeil  sind  die  in  dér  betreffenden  Phase  enstandenen  Strukturlinien  bezeichnet. 

I.  Unterkretazisches  Sedimentationsbecken,  II.  Austriche  — subherzinische  Phase,  III,  Miozánes 
Sedimentationsbecken,  IV.  Slawonische  (rhodanische)  Phase,  V.  Pliozánes  Sedimentationsbecken,  VI. 
Ostkaukasische  Phase 


W e i n : Délkelet-Dunántúl  hegységszerkezete 


389 


D 

VI. 


V. 


Mecseki  mezozoos  L 

Mórágyi  kristályos  vonulat  üledekgyújlö  medence  Kaposfó-Mágócsi 


390 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


a terület  többi  részén  függőleges  mozgások  figyelhetők  meg.  Az  alsópannóniaihoz  ké- 
pest a felsőpannóniai  beltó  térhódítása  egyenletesebben  ment  végbe,  a süllyedő  és  emel- 
kedő rögszerkezetekben  keletkezett  felsőpannóniai  üledéksorok  lényegesen  kisebb  vas- 
tagsági különbségeket  mntatnak,  és  a süllyedés  mértéke  is  kisebb  volt. 

A pannóniai  pikkelyeződések  vergenciáinak  kialakulásából  azt  a törvényszerűséget 
vonhatjuk  le,  hogy  a feltorlódás  mindig  a nagyobb  kitérés  lehe- 
tőséget biztosító  elősüllyedékek  felé  történt.  Kétoldalas  szer- 
kezet a Mecsek-hegységben  csak  az  ausztriai  fázis  alatt  jött  létre,  amikor  az  üledékgyűjtő, 
vastag  mezozóos  rétegsora  még  plasztikusan  viselkedett.  A plasztikusabb  harmadidő- 
szaki rétegekkel  körülvett  merev,  mezozóos  szerkezetek  mindig  a könnyebb  kitérés 
iránya  felé  mozogtak  és  így  vagy  egyoldalas  vagy  pszeudo-kétoldalas  szerkezetek  kelet- 
keztek (W  e i n G y.  1964)  (12.  ábra). 

Pleisztocén  mozgások 

A felsőpannan  után  az  egész  terület  kiemelkedett.  A függőleges  kiemelkedésen 
kívül  a levantei  emelet  során,  törések  mentén  a Villányi-hegységben  É — D-i  irányú 
vízszintes  elmozdulásokat  is  észleltek  (Kretzoi  M.  1956).  A pleisztocén  folyamán 
ugyanitt  K — Ny-i  irányú  hasadékok  keletkeztek,  melyeket  a szicíliai  emeletet  képviselő 
„villányi”  gerinces  faima  maradványai  töltöttek  ki.  Ezután  iijból  É — D-i  irányú  nyílt 
törések  jöttek  létre,  melyekből  „bihari”  kori  gerinces  faunát  írt  le  Kretzoi  M. 
Ezután  a pleisztocén  felső  részében  a würmi  lösz  borítja  be  a területet,  amit  ezután  az 
erózió  a mai  térszínné  alakított.  A pleisztocén  folyamán  a Mecsek-hegység  és  a Villányi- 
szigethegység is  emelkednek.  Ezt  a felsőpannóniai  rétegek  mai  400  m körüli  magassága 
és  a felsőrendű  szintezési  pontok  tízévi  nívóváltozása  jelzi  (Mold  vay  L.  1964,  1965; 
Bendefy  E . 1959,  1964). 

A felsőpannon  elősüllyedékek  tovább  élnek  és  egyes  megfigyelések  arra  utalnak, 
hogy  a pikkelyes  szerkezetek  is  abban  az  irányban  mozognak  (Szabó  P.  Z.  1955; 
M o 1 d v a y L.  1965;  Wein  G y.  1961).  A pleisztocén  mozgások  a medenceüledékek- 
ben elsősorban  törések  mentén  látszanak  megnyilvánulni.  Ezenkívül  K — Ny-i,  a 
Mecsek-  és  Villányi-hegységhez  idomuló  enyhe  „redők”  is  keletkeztek  (Pávai- 
Vájná  F.  1943). 

A pliocén  mozgások  tendenciája  továbbra  is  megfigyelhető  a Mecsek-hegység 
központi  területének  emelkedésében  és  a tovább  vándorló  elősüllyedékek  felé  történő  el- 
mozdulások formájában.  A neotektonikának  ez  a megjelenési  for- 
mája a vertikálisan  mozgó  rögtektonika  képét  mutatja, 
ahol  a vízszintes  mozgások  (tovább  élő  feltolódások), 
másodlagosak,  a függőleges  elmozdulásoknak  következ- 
ményei. 

Ezek  a mozgások  a történelmi  időkben  a pécsi  síkság  süllyedésében  (Szabó 
P.  Z.  1955)  és  napjainkban  is,  a bányavágatok  fiatal  feltolódások  mentén  történő  de- 
formálódásában  (W  e i n G y.  1961)  és  a fixpontok  változásában  (Bendefy  L.  1959. 
1964)  nyilvánulnak  meg.  Tehát  a harmadidőszakban  kialakult  szerkezetföldtani  mozgások 
ma  is  élnek  és  tovább  formálják  Délkelet-Dunántúl  arculatát. 


iS 


j is  Villinp-htgj'5^  fejlődésmenete.  Szerkesztette  dr.  Wein  Gy.  (1965J.  Jelmagyarázat:  1.  Ülepedés!  és  szogdiszfcordancla,  2 Fádesdiszkordancia,  3.  Törmelékszállítás  iránya,  4. 
v*íi5  neg>'S^képzödési  fázis.  5.  Gyengébb  hcgységkepződésl  fázis,  6.  Bizonytalan  Uegységképzőiési  fázis;  Fácicsdiagrnmmnál:  7.  Vulkáni  rétegsor,  8.  Szárazföldi  eredetű  durvatúnnelékes  üledékek.  9.  Parrt- 
közen  „loltosmárga  és  ,,sur  kifejlőd  ésű  orogéu  fádcsek,  ro.  Bitóról  is  konglomerátum  és  mészkő,  11.  Nytlttengcri  karbonátos  üledékek,  íz.  Batlálls  radioláriás-kovás  mészkűkifejlödés,  13.  Regressziós  homo 

kos-agyagos  kifejlődés 

/J‘  ^^cWungsablauf  dér  Tektogcnese  des  Mecsek-  und  Vllláuyer  Gcbirges.  Entworfen  von  Gy.  Wein  (1965).  Erklárungen:  1.  Sedimcntaüons-  und  Winkcldiskordanz,  2.  Faziesdiskordanz,  3. 

“ i.  Schwácherc  tcktonisclie  Phase,  6.  üngewiíse  tcktonische  Phasc;  Beim  Foziesdiagramm:  7.  Vulkanischer  Komplex,  S.TcrTigene  grobklaslis<±c 

jené  Fazics,  10.  Küstennahcs  Konglomerat  und  Káliméin,  rí.  Pelaglschc  karbonatischc  Scdimente,  12.  Bathyale,  

ki  cselige  KalkstcinausbUdiing,  13.  Sandlg-tonige  P ’ 


' 4-  ábra.  Délkelcl-Dunáulúl  tektonikai  térképe.  Szerkesztett! 

Alsó  Pannóniái  rétegek,  5.  Szarnia  ta-torlouai  rétegek,  6.  Hclvi 
Triász  rétegek.  14.  Penn  rétegek,  15.  Felsőperen  rétegek,  16.  Alsópcrm  rétegek, 
r 2.  Karbon  durvaszemű  mikrokliu  gránit  (mórágy!  típusúi, 

• -*■  »>--■  ' ' '6  dólése,  28.  Gránit  préselt  szerkezetének 


Ir.  W e i n Gy.  (1965).  J cl  mag  yará-zat  r.  FelsŐpannóniai  rétegek  és  azoknak  határvonala,  2.  Miocén  határvonal  j,  Pannónia!  bazalt, 
andezit,  7.  Hclvéti  riolit,  8.  Hclvéti  rétegek,').  Volánéiul  trachldolerit-,  fonoUlösszlet,  10.  Mc/.ozóos  rétegek,  n.  Kréta  rétegek,  12.  Jura  rétegek,  1. 

Alsópcrm  kvarcporfir,  18.  Felsökarbon  retezek,  19.  Gránltos  kőzetek  általában,  20.  Karbon  aprószemú  gránit,  21.  Karbon  ana 
'on(?|  íillit-amfibolit  csoport.  24.  Kambriuin-ordovicium  (?)  gránit  (szalatnaki  tipusíi),  25,  Prekambriumi  (?)  csillám  pala- 
Szclvényirúny,  31.  Kelet-kaukázusi  redőtengely.  32.  Kelet -kaukázusi 


. Mélyfúró 


tekUt-migmatit 

gneisz-amfiboUt-szerpentíu,  26.  Prekambriumi  szcrpcnl 

vctővonal,  33.  Kelet-kaukázusi  fellolódási  vonal,  34.  Szlavóniai  (rhodánl)  redőtengely,  35.  Szlavóniai,  (rhodánl)  fellolódási  vonal,  36.  Attikai  vctővouaí' -,7  El  nem  különíthető  harmadidőszaki 
Stcicr  vctővonal,  39.  Ausztriai  redőtengely,  40.  Ausztriai  vctővonal,  41.  Ausztriai  fellolódási  vonal,  42. Újkimmériai  redőtengely,  43.  Varia* tikus,  időnként  újraéledő,  fontos,  másodrendű,  szerkezeti  vonalak 
44.  Varisztlkus  vctővonal,  45.  Középső  és  idős  varisztikus  fellolódási  vonal,  46.  Középső  és  idős  variszlikus  redőtengely 
Fig.  lg.  Tektoulsche  Kartc  Südost-Transdanubiens.  Entworfen  von  Dr.  Gy.  Wein  (*965).  Erklárungen:  1.  Oberi>onnon-Schíchtcn  und  derén  Grenzlinien,  2.  Miozán  Grcnzlinicn,  3.  Pannon-Basalt,  4.  Unter 
pannon-Schichtcn,  5.  Sarmnt-Torton  - Schichtcn,  6.  Helvetische  Andcsitcn,  7.  Helvctische  Rhyolithen,  8.  Helvetische  Schichtcn.  9.  Valanginische  Trachvdolcrit  , Phonolll-Scrie,  10.  Mesozoische  Schlchten,  ír 
Kreidc,  12.  Jura,  13.  Trios,  14.  Penn,  15.  Oberpe-rm,  16.  Unterperm,  17.  Uutcrpcnnlscher  Quarzporphyr.18.  Oberkarbonische  Schiclitcn,  19.  Granitgestelni  ím  allgcmclncn,  20.  Karboniseher,  feinkömiger  Gránit 
2t.  Karboniseher  Anatektit-Migmatit,  22.  Karboniseher,  grobkómiger  Mikroklin-Granit  (Mórágyer  Tip.l.23.  Dcvonische  (?)  Phyllit-Amphibolit  Seric  ->4  Kambrium-Ordovizium  (Jl  Gránit  (Szalatnakcr  Tip.l 
25.  Prükambnum  (?)  Glimmcrschicfer-Gncis-Amphlbolil-Serpciitin,  a6.  Prftkambrium  Serpenün,  27.  Faltén  dér  Uncation,  28.  Faltén  dér  Struktur  dcs  gepressten  Granits,  29.  Tiefbohrung,  30.  Profil- Richtung 
31.  Ostkaulmsischc  Faltenachse,  32.  Ostkaukasischc  Verwerfungslinie,  33.  Ostkaukaslsche  Aufschublinie,  34.  Slavoulschc  (rhodanlschc)  Faltenachse,  35.  Slavonische  1 rhodanlschc]  Aufschubhnie,  36.  Attischc  Ver 
werfun^hnm,  37.  Tertiáre  Venverfungslinic^  38.  Stcicrischc  Verwerfungslinie,  39.  Austrische  Faltcnachsc.40.  Austrische  Verwerfungslinie,  41.  Austrischc  AufschubUuie,  42.  jungkimmerische  Faltenachse,  43 
1 : w.1.1.1-  — J.—  — ' ■ - VarlSZischeVcrwcrfungsllnie,  45.  Mit  tel-  und  altvariszisrho  ■\ufschuhlini,‘.  |ó  MiHi-1-  und  nltvarUricchc  Fallrnaelise 


Variszísche,  zeitweise  neubelcblc,  wichtlge,  sekundAre  tektoníschc  l 


Xj.  ábra.  Délkelet-dunántúli  földtani  szelvények.  Szerkesztette  dr  \v  e i u Cv  fmfisi  r i- 1 m „ n < . ..  , 

homokkő,  H marni,  dolomit.  ,3.  KomplU  lmSm  Sk“  , « I - 

kouypados  mészkő,  16.  Felső  dolomit  (14-16.  csak  11  viUáuyl  övezetben], 


1.  vöros  homokkő,  é-s  konglomerátum  li  11  felsópenn).  12.  Szcizi  u.il. 

zz^ssss  aga!^..».  *** 


imiiwi,  • rcUO  UOmOKKO.  - ,. 

---'  zóldcssziirkc,  foltos,  leveles  márga,  26.  Középsőiül*  által 
hr^^‘£‘’'“ÍZ5u  K,,,,U1U<?,S  mcszKO],  2«.  iiojoa  loltos  mdszmrtrga,  vörös  is  szürke  kriuoldcas  mészkő)  20  nií 


mínyek  általában,  ?6.  Berriázi  szürke márgrts  mészkő,  37.  Bosztonit  38.  Trachidolerit  láva  t.iöT'm.V.ir^^Ó .»>•  rc»o|ura-ocma*i  Kepze 


•áturn.  foraminiferds  agyagmftrga,  barnakőszén,  dnclttufit.  u.  Középsőmiocén  képződményeiében  , <k7w  * * ^\ikonfílon 

,,,  „ , i».  Asjag,  homok,  kongtomordtum  (M-So  fcMpmmóniaí  ' ko”s“,nc,,,t"”'  »•  »“• 

!bl /.?'  u60 JfSMChc  Profilé  Sudost-Transdanubicus,  Eutworfcn  von  Dr.  W c i n Gy  (io6s)  Erkl»mn«on-  , 

tssssaasstMsssi 

Beckensftndsteln  Serié,  zz.  Dcckensandstein irDccS^^<z?^t  Ohen^nLm?^  8 Samls,c,n*  «-  Strinkohlcnflőzcn  Gruppé,  Deekenmerg. 

bach  und  Domér-Stufc,  zj.  Grimgrauer,  flcckiger  PUttcnrucrec  d«  T^rrimi zö  MüVeM L ' ,F‘n  RCr.  J,ergd'  Crinoidccnkalkstein,  Sandstcln  dér  Pllen 

f 


W ei  n:  Délkelet-Dunántúl  hegységszerkezete 


391 


IRODALOM  - EITERATUR 

Aksin,  V.-Karamata,  S.  (1954):  Petrologische  Charakteristik  dér  kristallinen  Gesteine 
<ler  pannonischen  Masse,  aufgeschlossen  in  dér  Tiefbohrung  „Becej”  3.  (Bácska).  Bull.  du  Sérv.  Geol.  et 
Geophysique  de  la  R.  P.  deSerbie.  Beograd,  11.  pp.  243  — 251.  — Balka  yB-  Balogh  K.  — Imreh 
E. — Kilén  yi  T.  (1956):  A Pécs-komlói  feketekőszénvonulat  (Mecsek  hegység)  szerkezeti  vázlata. 
Főldt.  Int.  Évi  Jel.  1954.  évről,  pp.  n — 21.  — Barabás,  A.  — Kiss,  J.  (1958):  The  Genesis  and  Sedi- 
mentary  Petrographic  Character  of  the  Hurichment  of  Uránium  Őre  in  Mecsek  Mountain.  Act.  2.  Confér. 
International.  Génévé,  2.  pp.  388  — 395.  — Baranyi  I. -Jámbor  Á.  (1963):  Komplex  geofizikai 
kutatások  és  geológiai  vizsgálatok  eredményeinek  felhasználása  a DK-Dunántúl  területén  az  alaphegység 
kutatásában.  Magyar  Geofizika,  3.  3 — 4.  Budapest.  — Bárt  ha  F.  (1964):  Mecsek-hegység  és  tágabb 
környéke  pannon  üledékeinek  biosztratigráfiai  vizsgálata.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1961.  évről,  pp.  175  — 181.  — 
Bee  k-M  anagetta,  P.  — Braunmüller,  E.  (1960):  Geologische  Übersichtskarte  dér  Republik 
Österreich.  1 : 1,000.000.  Wien.  Geol.  Bundesanstalt  — Bendefy,  K.  (1959):  Niveauánderungen  im 
Panm  von  Transdanubien  auf  Grund  zeitgemásser  Feineinwáugungen.  Acta  Techn.  23.  1 — 3.  — B e n- 
defy,  E.  (1964):  Geotectonic  and  Cristal  Structure  Conditions  of  Hungary  as  Recorded  by  Repeated 
Precision  Eevelings.  A.  G.  8.  1 — 4.  pp.  395  — 411.  — B ö c k h J.  (1876) : Pécs  városa  környékének  földtani 
és  vizi  viszonyai.  Földt.  Int.  Évk.  4.  pp.  129  — 287.  — B u r r i,  C.  — Niggli,  P.  (1954):  Die  jungeu 

Eruptivgesteine  des  mediterránén  Orogens.  I.  Zürich.  — £ i r i c,  B.-Gaertner,  H.  R.  (1964):  Zűr 
Frage  dér  varistischen  Faltung  in  Jugoslawien.  Geol.  Jb.  81.  1 — 10.  Hannover  — £ i ric,  B.  (1960—63): 
Ee  developpmeut  des  Dinarides  Jougoslaves  pendant  le  cycle  Alpine.  Extráit  du  Eivre  á la  Mem.  Prof. 
P.  Fallot  T.  II.  Paris  — £ i r i é,  B.  (1953):  Prilog  resenju  probléma  „Severne  prelazne  zone”.  Vesnik 
Zav.  za  geol.  i geof.  istrazivauja  10.  p.  56.  Beograd  — C 1 a r,  F.  — F r i t s c h,  W.  — M e i x n e r,  H.— 
P i 1 g e r,  A.  und  Schönenberg,  R.  (1963):  Die  geologische  Neuaufnahme  des  Saualpeu-Kristallins 
(Karatén).  VI.  Carinthia  II.  153  Jg.  (73  Jg.),  pp.  23  — 51.  Klagenfurt  — Cornelius,  H.  P.  (1949): 
Die  Herkunft  dér  Magmen  nach  Stíllé  vöm  Standpunkt  dér  Alpengeologen.  Sitzber.  Őst.  Ak.  d.  Wiss.  I. 
158.  7 — 8.  Wien  — Crnkovic,  B.  (1963):  Petrografija  i petrogeneza  magmatita  sjeverue  strane  Med- 
vednice.  Geoloski  Vjesnik  16.  Zagreb  — Csalagovits,  I.  (1962):  Das  chemische  System  dér  Trachy- 
dolerite.  Acta  Geol.  6.  3 — 4.  pp.  285  — 305.  — Csalagovits,  I.  (1964):  De  la  palingenese  caledonienne 
et  des  raports  de  grand  tectonique  du  Massif  de  soele  cristalliu  du  Sud  du  Bassin  Pannonién  (Cisdanubie). 
Ann.  Hist.-Nat.  Musei  Nat.  Hung.  Pars  Min.  et  Pál.  56.  Budapest,  pp.  31  — 57.  — Csík  y G.  (1963): 
A Duna— Tisza  köze  mélyszerkezeti  és  ősföldrajzi  viszonyai  a szénhidrogén  kutatások  tükrében.  Föld- 
rajzi Közi.  pp.  19  — 35.  — Erdélyi  M.  (1961  — 62):  Külső  Somogy  vízföldtana.  Hidr.  Közi.  1961.  41. 
6.  pp.  445  — 458.,  1962.  42.  1.  pp.  56  — 64.  — Facsinay  E-  — Szilárd  J.  (1956) : A magyar  országos 
gravitációs  alaphálózat.  Geof.  Közi.  5.  2.  pp.  3 — 49.  — Ferenczy  I.  (1937):  Adatok  a pécskörayéki 
harmadkori  medencerész  földtani  viszonyainak  ismeretéhez.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1929  — 32.  évről,  pp. 
365-  408.  — F 1 ü g e 1,  H.  (1964):  Das  Paláozoikum  in  Österreich.  Mitt.  d.  Geol.  Ges.  in  Wien,  Bd.  56. 
pp.  401  — 443.  — F ö 1 d v á r y,  A.  (1952):  The  geochemistry  of  radioactive  substances  in  the  Mecsek 
Mountains.  Acta  Geol.  I.  — Gaertner,  H.  R.  (1931):  Geologie  dér  zentralkamischen  Alpen.  Denk- 
schrifí  d.  Ak.  d.  Wiss.  Matli.  Nat.  Cl.  102.  Wien  — G a e r t n e r,  H.  R.  (1934):  Die  Eingliederung  des  ost- 
alpinen  Paláozoikums.  Z.  Deutsch.  Geol.  Ges.  — G á 1 f i,  I.— Stegena,  E.  (1960):  Deep  reflectious 
and  crustal  structure  in  the  Hungárián  hasin.  Ann.  Univ.  Se.  Bp.  di  R.  Eötvös  nomniatae.  S.  Geol.  I.  8. 
1959,  Budapest  — Golub,  Lj.  (1957) : Bazalt-andezit  kod  Popovca,  u Baranji.  Geol.  Vjesnik  10.  1956. 
Zagreb,  pp.  in  — 122.  — H á m o r,  G.  (1964):  A mecseki  miocén  ősföldrajzi  kapcsolatai.  Földt.  Int.  Évi 
Jel.  1962.  évről,  pp.  19  — 20.  — Imreh  E.  (1956):  A mecseki  felső-triász  homokkő  felső  részének  kőzet- 
tani vizsgálata.  Földt.  Int.  Évk.  45.  pp.  53  — 67.  — J a g a c i c,  T.  (1963):  Stratigrafski,  paleogeografski 
i tektonski  odnosi  Istocncnog  Slavonije.  Geol.  Vjesnik,  Zagreb,  15.  2.  p.  341.  1961.  — Janoschek,  R. 
(1964):  Das  Tertiár  in  Österreich.  Mitt.  d.  Geol.  Ges.  in  Wien,  56.  — JantskyB.  (1953):  A mecseki 
kristályos  alaphegység  földtani  viszonyai.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1950.  évről,  pp.  65  — 70.  — JantskyB. 
(1964):  Kirándulásvezető:  Paleozoikum.  Magyar— Jugoszláv  geológus  találkozó.  Pécs  — Jámbor  Á. 
(1962):  Téseny  1.  sz.  fúrás  földtani  eredményei.  Földt.  Közi.  92.  pp.  458  — 459.  — Jámbor  Á.— S z a b ó 
J.  (1961):  Mecsek-hegységi  miocén  kavicsvizsgálatok  földtani  eredményei.  Földt.  Közi.  gr.  pp.  316  — 324.  — 
K a s z a p A.  (1963):  A Dél-baranyai  mezozóos  szigetrögök.  Földt.  Közi.  93.  pp.  440  — 450.  — K e r t a i 
G y.  (1957):  A magyarországi  medencék  és  a kőolajtelepek  szerkezete  a kőolajkutatás  eredményei  alapján. 
Földt.  Közi.  87.  pp.  383  — 394.  — Kieslinger,  A.  (1935):  Geologie  und  Petrographie  des  Bachem. 
Verh.  d.  Geol.  B.  A.  Wien  — Köbér,  I,.  (1952):  Eeitlinien  dér  Tektonik  Jugoslaviens.  Serb.  Akad.  Wiss. 
Sonderausgabe.  Bd.  189.  Beograd  — Koch,  F.  (1934):  Zűr  Geologie  dér  Psunj  und  Fruska  Gora  Gebirge. 
Jb.  k.  Ung.  Geol.  Anst.  1917  — 24.  pp.  293  — 305.  Budapest  — Koreczné,  Eakyl.  (1964):  A K-i 
Mecsek  miocén  Foraminifera  faunájának  vizsgálata.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1961.  évről,  I.  rész,  pp.  143  — 
151.  — Kormost  (1916):  A Villányi-hegység  preglaciális  képződményei  és  azok  faunája.  Földt.  Int. 
Évi  Jel.  pp.  399  — 415.  — Kossmat,  F.  (1924):  Die  Beziehungen  des  Südosteuropáischen  Gebirgsbaues 
zűr  Alpentektonik.  Geol.  Rundsch.  15.  Berlin  — Kossmat,  F.  (1937):  Die  ophiolitischen  Magmagürtel 
in  den  Kettengebirgen  des  mediterránén  Systems.  Sitzber.  preuss.  Akad.  d.  Wiss.  phys.  mát.  KI.  pp. 
308  — 325.  Berlin  — Kovács  E-  (1954):  Vasas,  Ilosszúhetény,  Pécsvárad  közti  terület  földtani  leírása. 
Földt.  Int.  Évi  Jel.  1953.  évről,  1.  pp.  197  — 207.  — Kovács,  L.  (1955) : Die  mesozoische  Paláogeographie 
Transdanubiens.  Bányamémöki  és  földmérőmérnöki  karok  közleményei.  Műszaki  Egyetemi  Karok, 
XVIII.  k.  Sopron  — Kőrössy  L-  (1963):  Magyarország  medenceterületeinek  összehasonlító  földtani 
szerkezete.  Földt.  Közi.  93.  pp.  153  — 172.  — Kraus,  E.  (1951):  Die  Baugeschichte  dér  Alpen.  I — II. 
Teil.  Berlin  — K r e t z o i,  M.  (1955):  Adatok  a Magyar-medence  negyedkori  tektonikájához.  Hidr.  Közi. 
35.  p.  44.  Budapest  — KretzoiM.  (1956):  A Villányi  hegység  alsó-pleisztocén  gerinces  faimái.  Geol. 
Hung.  Ser.  Pál.  Fasc.  27.  pp.  1 — 264.  — Lendvai  K.  (1962):  Geofizikai  módszerek  alkalmazásának 
eredményei  és  perspektívái  a szénkutatásban.  Magyar  Geofizika  III.  évf.  3 — 4.  - I,  ó c z y E.  i f j-  (1912)  : 


392 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


A villányi  és  Báni-hegység  geológiai  viszonyai.  Földt.  Közi.  42.  pp.  672  — 695.  — I,  ó c z y I,.  i f j.  (1913) : 

A Báni-hegység  (Baranya  vm.)  geológiai  viszonyai.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  pp.  353  — 360.  — Lóczy  L,. 
if  j.  (1925):  A Dunántúl  hegyszerkezetéről.  Földt.  Közi.  55.  pp.  57  — 63.  — E ó c z y,  X,.  i f j.  (1940): 
Die  Rolle  dér  paláozoischen  und  mesozoischen  Orogen-B  e wegungen  im  Aufbau  des  iunerkarpatischcn 
Beckensysterus.  Cbom.  Zeitschr.  d.  Búig.  XI.  Sofia  — Ró  e z y I,.  id.  (1918):  Magyarország  földtani 
szerkezete.  A magyar  szentkorona  országainak  földrajzi  társadalommtudományi  és  közgazdasági  leírása. 
Magyar  Földrajzi  Társaság,  Budapest  — E ó c z y,  L,.  i d.  (1924):  Geologische  Studien  im  westlichen  Ser- 
bien.  (Berlin  und  Eeipzig)  — Magyarázó  Magyarország  1 : 300.000-es  földtani  térképéhez.  (Balogh 
K.-Horusitzky  F.-Kretzoi  M.— Noszky  J.  — Rónai  A.— Szentes  F.,  1958.). 
Földt.  Int.  Kiadv.  — Magyarország  és  vele  határos  területek  földtani  térképe.  DK-i  lap,  1 : 500.000. 

M.  Kir.  Földt.  Int.  (1914),  Budapest  — Marié,  L,.  (1958):  Granitski  pluton  istok  severoi  stocno  od  Zag- 
reba.  Zbomik  radova  Geol.  Ist.  ,,J.  Zujovic”  10.  Beograd,  p.  16.  - Marino  vic,  D.  (195  9):  Eine  Über- 
sicht  dér  geologisehen  Verháltnisse  in  den  siidöstlichen  Teilen  des  Pannonischen  Beckens.  III. érne  Congrés 
de  Geologues  de  Jugoslavie.  I.  Budva  — MauritzB.  (1912  — 13):  A Mecsek-heg  ység  eruptivus  kőzetei. 
Földt.  Int.  Évk.  21.  pp.  1 51  — 190.  — M e t z,  K.  (1951):  Die  stratigraphische  und  tek  tonische  Baugeschichte 
dér  steierischen  Grauwackenzone.  Mitt.  d.  Geol.  Ges.  in  Wien.  44.  — M e t z,  K.  (1952):  Die  Frage  dér 
Vergleichbarkeit  von  nordeuropáischen  und  alpinen  „Grundgebirge”.  Neues  Jb.  Geol.  Pál.  Mh.  6.  Stutt- 
gart. p.  253.  — Meznerics,  I.  (1959):  Das  maríné  Neogen  Ungarns  in  seinen  Beziehungen  zum  Wiener 
Becken.  Mitt.  d.  Geol.  Ges.  in  Wien.  52.  — M é h e s,  K.  (1964):  The  Foraminiferal  Genus  Orbitolina  írom 
Hungary.  A.cta  Geol.  8.  1—4.  pp.  265  — 281.  — M i k i n c i c,  V.  (1953):  Carte  Geologique  de  la  R.  F.  P. 
de  Yougoslavie  1 : 500.000.  Beograd  — Mojsisovics,  E.  (1880):  West-Bosnien  und  Türkisch-Croatien. 
Jahrb.  d.  k.  k.  Geol.  R.  A.  30.  2.  pp.  167— r75.  — M o 1 d v a y E.  (1964):  Adatok  a Mecsek  és  peremvidéke 
negyedkori  szerkezeti  viszonyainak  vizsgálatához.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1962.  évről,  pp.  105  — 109.  Buda- 
pest — Moldvay  L.  (1965a):  A negyedkori  szerkezetalakulás  jellege  a Mecsek  hegységben.  Földt. 
Int.  Évi  Jel.  1964.  évről  — Moldvay,  L-  (1965b):  The  manifestations  of  quatemary  tectogenesis  in 
the  mountains  of  Hungary.  Acta  Geol.  9.  pp.  49  — 55.  — Nagy  E.  (1961):  A mecseki  triász  áttekintése. 
Földt.  Int.  Évk.  49.  pp.  295  — 303.  — Nagy  E.  (1964):  A mecseki  felső-triász  kérdés  jelenlegi  állása. 
Földt.  Int.  Évi  Jel.  1962.  évről,  pp.  13  — 16.  — Némedi  Varga  Z.  (1963):  Hegységszerkezeti  vizs- 
gálatok a kövestetői  fonolit-területeken.  Földt.  Közi.  93.  pp.  37  — 53.  — N é m e t h E.  (1964):  A Nyugat- 
Mecsekhegység  képződményeinek  hidrogeológiai  értékelése.  Pécs  Műszaki  Szemle  9.  3.  — Nikolic, 

D.  — K a m e n c i,  R.  (1962) : Geological  and  petrographical  composition  of  the  Neogene  base  in  Vojvodina. 
Referata  V.  Savetovjana  geologa.  F.  N.  R.  Jugoslavije.  Beograd  — Noszky  J.  i f j.  (1948):  A Komló- 
környéki  kőszénterület  földtani  viszonyai.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  pp.  65  — 74.  — Noszky  J.  ifj.  (1953).:  I 
Mecsek  hegység  ÉK-i  szegélyének  földtani  vázlata.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1950.  évről,  pp.  145  — 151.  — O r a- 
v e c z J.  (1964):  Szilur  képződmények  Magyarországon.  Földt.  Közi.  94.  pp.  3 — 9.  — Ovcsinyikov, 

E.  N.-Panova,  M.  V.  — S a n g a r j e j e v,  F.  E-  (1961):  Abszoljutnüj  vozraszt  nekotorich  geologi- 
cseszkih  obrazovanij  Vengrii.  Trudü  devjatoj  szesszii  komisszii  po  opredeleniju  abszoljutnogo  vozraszta 
geologicseszkich  formacij  1960.  Izd.  Ak.  Nauk.  SzSzSzR.  Eeniugrad  — Papp  F.  — Reichert  R. 
(1929):  A Mórágy-vidéki  gránitok.  Földt.  Közi.  59.  pp.  35  — 41.  — Papp  S.  (1939):  Magyar  Amerikai 
Olajipari  Részvénytársaság  földiolaj  és  földgázkutatásai  a Dunántúlon.  Bányászati  Lapok  77.  pp.  200  — 
241.  — Pálfalvy  I.  (1964):  A Mecsekhegység  helvét-torton  flórája.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1961.  évről 
pp.  r85  — 191.  — Pávai  V.  F.  (1943):  A Dunántúl  hegyszerkezete.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1943.  évről 
függ.  Beszámoló  a Földt.  Int.  Vitaülésének  munkálatairól  5.  5.  pp.  213  — 223.  — Petkovic,  K.  (1958a):  ■ 
Neue  Erkenntnisse  über  den  Bau  dér  Dmariden.  Sonderabdruck  d.  Geol.  B.  A.  I.  101.  Wien  — Petko- 
vic, K.  (1958b):  Tektonischer  Bau  dér  Dinariden  Jugoslawiens.  Wien,  1957.  Jahrb.  Geol.  B.  A.  101.  1.  — 
Petkovic,  K.  (1963):  Ea  Carte  tectonique  de  la  R.  F.  P.  de  Jougoslavie.  Bull.  cl.  d.  sci.  math.  et  nat. 

N.  S.  9.  32.  Beograd  — P e t e rs,  K.  F.  (1862):  Über  den  Eias  von  Fünfkirchen.  Sitz.  d.  k.  Ak.  d.  Wiss. 
Wien,  Math.  Nat.  K.  46.  pp.  241  — 293.  — P e t e r s,  K.  F.  (1863):  Bemerkungen  über  die  Bedeutung  dér  1 
Balkan-Halbinsel  als  Festland  in  dér  Eias-Periode.  Sitz.  d.  k.  Ak.  d.  Wiss.  Wien,  Math.  Nat.  Cl.  48.  pp. 
418  — 426.  — Petraschek,  W.  E.  (1953):  Magmatismus  und  Metallogenese  in  Südosteuropa.  Geol.  1 
Rundschau  Bd.  42.  Stuttgart  — P i 1 g e r,  A.  (1951):  Die  tektonischen  Probleme  des  initialen  Magmatis- 
mus. Geol.  Jahrb.  f.  d.  Jahr  1949.  65.  Hannover  — PolaiGy.  (1963):  A komlói  alsó-liász  kőszénösszlet  | 
bányaföldtani  viszonyai.  Földt.  Közi.  93.  pp.  3 — 12.  — P o m p e c k j,  F.  F.  (1897):  Bemerkungen  über 
die  Verbreitung  des  Eias  im  Ostmediterranen  Jura  Gebiete.  Z.  Deutsch.  Geol.  Ges.  44.  p.  762.  — Pos- 
g a y K.  (1962):  A magyarországi  mágneses  hatók  áttekintő  térképe  és  értelmezése.  Geof.  Közi.  11.  x — 4. 
pp.  78  — 100.  — PrinzGy.  (1958) : Az  országdomborzat  földszármazástani  magyarázata  a „Tisia”  elmélet 
tükrében.  Földr.  Közi.  6.  3.  pp.  213  — 225.  — Rakusz  G y.  — S trauszE.  (1953):  A Villányi  hegység 
földtana.  Földt.  Int.  Évk.  41.  2.  pp.  3 — 27.  — R e h,  H.  (1963):  Über  einige  neuere  Ergebnisse  dér  Aus-  j 
wertung  physikalischer  Altersbestimmuugen.  Geologie,  Jahrg.  12.  5.  pp.  537  — 555.  Berlin  — Renncr,  ) 
J.  — S t e g e u a,  E.  (1965):  Gravity  research  of  the  deep  strueture  of  Hungary7.  Ann.Univ.  Sci.  Budapes- 
tinensis  de  Rolando  Eötvös  nőm.  Sec.  Geol.  T.  VIII.  pp.  153  — 159.  — Réthly  A.  (1952):  A Kárpát- 
medencék földrengései.  Budapest  — R ó n a i,  A.  (1956):  A magyar  medencék  talajvize  az  országos  talaj- 
víztérképező munka  eredményei.  1950  — 55.  Földt.  Int.  Évk.  46.  1.  — Róth  S.  (1876):  A fazekasboda- 
mórágyi  hegylánc  (Baranya-megye)  eruptív  kőzetei.  Földt.  Int.  Évk.  pp.  103  — 128.  — Schaffer,  F. 
(1951):  (Geologie  von  Österreich)  Dér  Grundzug  des  Baues  von  Österreich.  Wien  — SchefferV.  ( r 952 ) : j 
Az  izosztatikus  anomáliák  és  a hegységképződési  vergenciák  összefüggése.  Műsz.  Tud.  Oszt.  Közi.  7.'  4. 
Budapest  — Scheffer  V.  — Kán  tás  K.  (1949):  A Dunántúl  regionális  geofizikája.  Földt.  Közi. 
79.  pp.  327  — 356.  — Schmidt,  E.  R.  (1952):  Tektonischer  Bau  und  geomechanische  Erklarung  zűr 
Entstehung  dér  ungarischen  Mittel-  und  Inselgebirge.  Acta  Geol.  1.  pp.  167  — 203.  — Schwáb  M. 
(1963):  Győré  1.  távlati  kutatófúrás.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1960.  évről,  pp.  323  — 335.  — Schwinner, 
R.  (1936) : Zűr  Gliederung  dér  phyllitisehen  Serien  dér  Ostalpen.  Verh.  d.  Geol.  B.  A.  5.  Wien  — Schwin- 
ner, R.  (1940):  Zűr  Geschichte  dér  Ostalpen-Tektonik.  Zeitschr.  d.  Deutsch.  Geol.  Ges.  92.  — S c h w in- 


W e i n : Délkelet-Dunántúl  hegységszerkezete 


393 


n e r,  R.  (1951):  Die  Zentralzone  dér  Ostalpen  (Geologie  von  Österreich:  Schaffer,  F.  X.)  — S i d ó M. 
(1961):  A Vékényi-völgy  felső-kréta  rétegeinek  mikropaleontológiai  vizsgálata.  Földt.  Int.  Évk.  49.  3.  pp. 
649  — 656.  — Simon  B.  (1939):  A Magyar  medence  földrengés  térképe.  Földt.  Közi.  69.  pp.  199  — 200. 

— Simic,  V.  (1953):  Magmatismus  und  Metallogenese  jugoslavischer  granitischer  Gesteine  und  die  mit 
ihnen  verbundenen  Wolframvererzung.  Bull.  du.  Sérv.  Geol.  et  Geophys.  de  la  R.  P.  de  Serbie.  10.  Beograd 

— Síkosé  k,  B.  (1958):  Tektonik  dér  jugoslawischen  Südalpen.  Recueil  des  Trav.  de  l’Ist.  de  Geol. 
„Jovan  Zujovic”  10.  p.  259.  Beograd  — Somos  b.-Kókay  J.  (1960):  Földtani  megfigyelések  a 
mecsekhegységi  liászban  és  miocénben.  Földt.  Közi.  90.  pp.  331  — 345.  — Somogyi  I.  (1964):  A mecseki 
alsó  perm  összlet  felső  része  hullámbarázdáinak  földtani  értékelése.  Földt.  Közi.  94.  — Soós  I.  — J á m- 
bor  A.  (1960):  Növénymaradváuyos  felsőkarbon  kavicsok  a Mecsek-hegység  helvéti  kavicsösszletéből. 
Földt.  Közi.  90.  pp.  456  — 458.  - Staub,  R.  (1951):  Über  die  Beziehungen  zwischen  Alpen  und  Appen- 
uinen  und  die  Gestaltung  dér  alpinen  Eeitlinien  Europas.  Eclogae  Geol.  Helv.  Basel.  44.  1.  — S t e g e n a, 
E-  (1964):  The  Structure  of  the  Earth’s  crust  in  Hungary.  Acta  Geol.  T.  VIII.  F.  1—4.  pp.  413  — 431. 

S t i 1 1 e,  H.  (1953) : Dér  geotektonische  Werdegang  dér  Kárpátén.  Beihefte  2.  Geol.  Jahrb.  8.  — Strausz 
E-  (1942):  Adatok  a dunántúli  neogén  tektonikájához.  Földt.  Közi.  72.  pp.  40  — 52.  — Sümeghy  J. 
(1945):  Földtani  adatok  Baranya  vármegye  déli  részéből.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1941  — 42.  évről,  pp.  137  — 
148-  —Szabó  J.  (1964):  A mecseki  felső  perm  és  alsó  szeizi  összletben  mért  ferde  rétegzettségi  adatok 
földtani  értékelése.  Földt.  Közi.  94.  — Szabó  P.  Z.  (1955):  A fiatal  kéregmozgások  geomorfológiai  és 
népgazdasági  jelentősége  Déldunántúlon.  Dunántúli  Tud.  Gyűjt.  4.  Pécs  — S z a b ó,  P.  Z.  (1961):  Über 
den  Verkarstungsprozess  in  zwei  ungarischen  Inselgebirgen.  Geograf.  Berichte  20.  21.  3 — 4.  Berlin 
Szádeczk  y-K  ardossE.  (1956):  A dél-mecseki  liász  kőszén  származása  az  új  kollektív  vizsgálatok 
tükrében.  Földt.  Int.  Évk.  45.  1.  pp.  315  — 355.  — S z a 1 a i,  T.  (1958):  Geotektonische  Synthese  dér  Kár- 
pátén. Geof.  Közi.  7.  2.  pp.  1 12  — 145.  — Szalai,  T.  (1964):  Epirogenc  Bewegungen  des  pannonischen 
Intemids  und  seiner  Kordilleren.  Acta  Geol.  8.  1— 4.  pp.  357  — 363.  — Szepesházy,  K.  (1962):  Mély- 
földtani adatok  a Nagykőrös  — Kecskeméti  területről.  Földt.  Közi.  92.  1.  — S z é k y n é,  F u x,  V.  (1952): 
Die  Rolle  dér  magmatischen  Gesteine  im  Steinkohlenkomplex  von  Komló.  Acta  Geol.  1.  pp.  269  — 294.  — 
Szénás,  G y.  (1961):  Case  History  of  a Complex  Geophysical  Prospecting  over  a highly-disturbed 
Structure  (The  Mecsek  Mountains).  Acta  Techn.  37.  1 — 2.  pp.  47  — 89.  —Szénás  G y.  és  munkatársai 
(1964):  A Mecsek-  és  a Villányi-hegység  geofizikai  kutatásának  eredményei.  M.  Áll.  Eötvös  Eoránd  Geo- 
fizikai Int.  Évk.  I.  k.  Budapest  — Szentes  F.  (1949):  Kárpáti  hegyrendszer  helyzete  az  alpesi  orogén- 
ben.  Földt.  Közi.  79.  pp.  89  — 92.  — Szentes  F.  (1961):  Magyarország  hegységszerkezeti  térképe. 
Földt.  Int.  Évi  Jel.  1957  — 58.  évről,  pp.  7 — 12.  — Teichmiiller,  R.  (1928):  Zűr  Frage  des  Alters  dér 
tektonischen  Bewegungen  in  den  südlichen  Kalkalpen.  Zeitschr.  d.  Deutsch.  Geol.  Gcs.  81.  — T e 1 e g d i 
Roth  K.  (1929):  Magyarország  geológiája.  Budapest  — Toll  mán  n,  A.  (1963):  Tabelle  des  Paláo- 
zoikums  dér  Ostalpen.  Mitt.  Geol.  Ges.  Bergbaustud.  13.  Bd.  pp.  213  — 228.  —Tömör  J.  (1958):  A ma- 
gyarországi olajkutatás  új  eredményei  és  lehetőségei.  Bány.  Eap.  91.  pp.  714  — 724.  — Vadász  E. 
(i935):  A Mecsekhegység.  Magyar  Tájak  Földtani  Eeírása  1.  Budapest  — Vadász  E.  (1954):  Magyar- 
ország  földtani  nagyszerkezeti  vázlata.  M.  T.  A.  Műsz.  Tud.  Oszt.  Közi.  14.  1—3.  pp.  217—248.  — V a- 
dász  E.  (1960):  Magyarország  földtana.  2.  kiadás,  Budapest  — Vadász,  E.  (1961):  Répartition  daus 
l’espace  et  dans  le  temps  et  tectonique  magmatique  du  magmatisme  en  Hongrie.  Acta  Geol.  7.  1—2.  pp. 
129  — 158.  — V a j k R.  (1943):  Adatok  a Dunántúl  tektonikájához  a geofizikai  mérések  alapján.  Földt. 
Közi.  73.  pp.  17  — 38.  — Vendel,  M.  (1960):  Über  die  Beziehungen  des  Kristallinenunterbaues  Trans- 
danubiens  und  dér  Ostalpen.  Mitt.  d.  Geol.  Ges.  51.  1958.  Wien  — V é g h S.  (1959):  A keleti  Mecsek- 
hegység helvéti  képződményeinek  üledékföldtana.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1955  — 56.  évről,  pp.  405  — 416. 

— Vetters,  H.  (1937a):  Geologischc  Übersichtskarte  dér  Republik  Österreich  (1  : 500.000)  mit  Er- 
leuterungen.  Wien  — V e 1 1 e r s,  H.  (1937b):  Erleuterungen  dér  geologischen  Übersichtskarte  von  Öster- 
reich. Wien  — Vicziánl.  (T965):  A baranyai  bazalt.  Földt.  Közi.  95.  — V í g h G y.  0942):  A földtan 
szerepe  a városok  vízellátásában.  Hidr.  Közi.  22.  pp.  145  - 176.  — W e g m a n n,  E.  (1955) : Eebende  Tek- 
tonik. Geol.  Rundschau  43.  Bd.  H.  1.  Stuttgart  — WeinGy.  (1952):  A komlói  báuyaföldtani  kutatások 
legújabb  eredményei.  Földt.  Közi.  82.  pp.  337  — 347.  — WeinGy.  (4960):  Karbon  kőszén  kutatásának 
kilátásai  Magyarországon.  Bány.  Eap.  93.  pp.  604-607.  — Wein  G y.  (1961):  A szerkezetalakulás 
mozzanatai  és  jellegei  a Keleti  Mecsekben.  Földt.  Int.  Évk.  49/3.  pp.  759  — 768.  — Wein,  Gy.  (1964): 
The  Vergency-Direeting  Role  of  the  Fore-Deeps  in  the  Mountains  of  Hungary.  Acta  Geol.  8.  1 — 4.  pp. 
347  — 355-  Budapest  — WeinGy.  (1965a):  Az  „Északi  Pikkely”  (Mecsek-hegység)  földtani  felépítése. 
Földt.  Int.  Évi  Jel.  1964.  évről  — Wein  G y.  (4965b):  Pécs  hegységszerkezeti  képe.  Dunántúli  Tud. 
Gyűjt.  Pécs  — WeinGy.  (1966):  E-34  XIII.  Pécs.  r : 200.000  lap  magyarázó.  Budapest  — Wein 
G y.  (4967):  Délkelet-Dunántúl  hegységszerkezeti  egységeinek  összefüggései  az  óalpi  ciklusban.  Földt. 
Közi.  97.  — W é b e r B.  (4964):  Újabb  növénymaradványos  felsőkarbon  a Ny-i  Mecsek  helvéti  rétegeiből. 
Földt.  Közi.  94.  pp.  379  — 381-  — W i n k 1 e r-H  e r m a d e n,  A.  (4923):  Über  den  Bau  dér  östlichen  Süd- 
alpen. Mitt.  Geol.  Ges.  16.  Wien  — W i n k 1 e r-H  e r m a d e n,  A.  (1936):  Neuere  Forschungsergebnisse 
iiber  Schichtfolge  und  Bau  dér  Östlichen  Siidalpen.  Geol.  Rundschau  27.  Stuttgart  — W i n k 1 e r-H  e r- 
mad  en,  A.  (1957):  Geologisches  Kráftespiel  und  Eandformung.  Wien 


394 


Földtani  Közlöny,  XCVI1.  kötet,  4.  füzet 


ÍJber  die  Tektonik  Südost-Transdanubiens 

Dr.  GY.  WEIN 

Die  tektonisclie  Eage  Südost-Transdanubiens  wurde  wahrscheinlich  dureh  die  in 
den  prákambrisck-altpaláozoischen  Zeiten  entstandenen  Strukturlinien  Zagreb  — Kulcs 
und  Sau  bestimnit.  Diese  Bruchstörungen  waren  von  »Lmeament«-Charakter.  Die  spá- 
teren  variszisch-mesozoischen  Richtungen  schlossen  sick  dér  SW — NO  gerichteten  Haupt- 
strukturlinie  Zagreb — Kulcs  an,  wáhrend  die  tertiáre  Zerstückelung  vor  allém  in  NW — 
SO-Riclitung  vor  sich  giug.  lm  Raume  Südost-Transdanubiens  lassen  sich  6 SW — NO 
geriehtete  parallel  entwickelte  tektonische  Einheiten  unterscheiden,  die  wáhrend  dér 
variszischen  und  altalpidischen  Bewegungen  zustandegekommen  sind.  In  dér  Reihen- 
folge  vöm  N nach  S sind  diese  wie  folgt:  1.  Igaler  paláozoische  Mulde.  2.  Kaposfő — 
Mágocser  kristalliner  Zug.  3.  Mecseker  mesozoische  Geosynklinale.  4.  Mórágyer  kristal- 
liner  Zug.  5.  Mesozoische  Zone  von  Villány.  6.  Südöstlicher  kristalliner  Zug. 

Die  áltesteu  vermutlieh  dem  prákambrisclien  tektonischen  Bau  angehörenden 
und  kata-mesozonalen  kristallinen  Gesteine  sind  im  vorliegenden  Raum  ausseliliesslich 
dureh  Tiefbohrungen  erschlossen  worden.  Den  vorláufigen  Ergebnisberichten  ist  zu  ent- 
nehinen,  dass  ausser  den  metamorphisierten  Paragesteinen  (Muskovitgneis,  Glimmer- 
schiefer  usw.)  Amphibolite,  Serpentine  und  an  einer  Stelle  auch  Granitgneise  erschlossen 
worden  sind.  Die  áltesten  Vertreter  des  Altpaláozoikums  sind  vielleicht  diejenigen  »Epi- 
gneise«,  die  den  migmatitisierten  Mantel  dér  variszischen  Gránité  von  »mórágyer 
Typus«  bilden.  Über  den  máchtigen,  von  karbonatfreien  Abtragungsprodukten  aufge- 
bauten  Komplex  stellen  wir  die  in  dér  Bohrung  Szalatnak-3  erschlossenen  graptoliten- 
fiihrenden  Silurschichten,  die  diskordant  auf  dem  altén  Gránit  (Szalatnaker  Gránit)  la- 
gern  und  dureh  bunte  Tone  und  Granitkonglomerate  vertreten  sind.  Die  Schiehtfolge 
des  Devoiis  ist  vermutlieh  dureh  jene  Phyllite,  Kalkphyllite,  kristallinen  Kalksteine 
und  Dolomité,  sowie  Amphibolite  vertreten,  (Phyllit-Amphibolit-Komplex),  die  lángs 
dér  Strukturlinien  in  den  Migmatitmantel  von  Mórágy  eingekeilt  sind.  Die  bisher  in 
vielen  Hiusichten  ungeklárte  Schiehtfolge  des  Altpaláozoikums  lásst  darauf  schliessen, 
dass  nach  den  Spuren  dér  assyntischen  Pliase  infoige  dér  diskordanten  Tagerung  des 
Silvus,  auch  mit  dem  Vorhandensein  dér  takonischen  Bewegungen  zu  recimen 
sei.  Das  Altér  des  Szalatnaker  Granits  ist  vorderhand  uugewiss.  Er  dürfte  wohl  prákarn- 
brisch  oder  aber  kambrisch-ordovizisch  sein. 

Das  náchste  wichtigste  Ereignis  des  paláozoischen  Werdeganges  rmseres  Gebietes 
war  die  an  die  variszischen  Bewegungen  gebundene  syntektonische  Granitisierung 
(Mórágyer  Gránit).  Die  Wirkung  dér  Granitisierung  kaim  sogar  am  — bedingungsweise 
für  devoniscli  gehaltenen  — Phyllit-Amphibolit-Komplex  beobachtet  werden.  Ausserdem 
hat  mán  im  Gránit  auch  solche  Sandsteineinschlüsse  gefunden,  die  nicht  metamorphi- 
siert  wareu,  alsó  jünger  als  Silur-Devon  zu  betrachten  sind.  Auch  die  Ergebnisse  dér  abso- 
luten  geologischen  Altersbestiinmungen  (280  bis  335  Millionen  Jahre)  deuten  darauf, 
dass  die  Gránité  nach  dér  Ablagerung  dér  silurisch-devonischen  ( ?)  Schiehtfolge,  aber 
nocli  vor  dér  Entstehung  dér  Oberkarbon-,  bzw.  Perm-Schichtfolge  in  den  Hangend- 
komplex  eingedrungen  sind.  Dieser  Prozess  dürfte  dér  sudetischen  Phase  zuge- 
schrieben  werden.  Das  spátere  Eindringen  von  Aplograniten  und  die  Aufschuppung  süd- 
licher  Vergenz  fandeu  schon  im  Oberkarbon  statt. 

Im  permisch-mesozoischen  altalpidischen  Zyklus  ging  die  Sedimentation 
in  dér  lángs  právariszischer,  SW — NO-gerichteter  Strukturlinien  entstandenen  Mecseker 
Geosynklinale  und  in  dér  Villányer  Mulde  auf  versehiedene  Weise  vor  sich.  In  dér  Mecse- 
ker Geosynklinale  war  die  Ablagerungsgeschwindigkeit  doppelt  so  gross,  demzufolge  ist 
dórt  die  obertriadische  und  Eias-Dogger-Schichtfolge  dureh  die  Grestener  Fazies,  bzw. 
dureh  Fleckenmergel  vertreten.  In  dér  Unterkreide  fand  im  Gebiet  ein  initialer,  basischer 
Alkalivulkanismus  statt.  Demgegenüber  zeugt  das  Villányer  Mesozoikum  eine  liicken- 
liafte  und  karbonatische,  pelagische  Seichtwasser-Ausbildung.  Die  unterschiedliche  Aus- 
bildung  dér  Schichtfolgen  dér  beiden  Struktureinheiten  lásst  darauf  schliessen,  dass  nach 
dem  Einsatz  dér  tektonischen  Bewegungen  die  beiden  immer  eine  Tendenz  zum  isostati- 
schen  Gleicligewichtszustand  gezeigt  habén  müssen.  Im  altalpidischen  Zyklus,  wálirend 
dér  Perm-Trias-Jura-Perioden,  sciieinen  nur  vertikale  Bewegungen  stattgefunden  zu 
habén.  Nach  dem  Berrias  kam  es  infoige  dér  jungkimmerischen  Phase  zu  einer 
schwaelien  Faltung  und  zu  basischem  Alkalivulkanismus.  Die  li  i 1 1 s e r Phase  kam  in 
einer  Hebung  zum  Ausdruck.  Die  austrischen  Bewegungen,  die  sehr  intensiv 
waren  und  sich  in  zwei  Phasen  vor  und  nach  dem  Cenoman  abspielten,  habén  die  ganze 
permiseh-mesozoische  Schiehtfolge  gefaltet.  Ausser  den  Faltungen  können  im  Mecsek- 


W e i n : Délkelet-Dunántúl  hegységszerkezete 


395 


Gebirge  auch  Aufschuppungen  in  zwei  verscliiedenen  Richtungen  beobachtet  werden. 
Angesiehts  seiner  starren  karbonatischen  Gesteine  hat  das  Villányer  Gebirge  lediglich 
Aufschuppungen  erlitten.  Nach  Angaben  dér  Bohrung  bei  Beremend  erfolgte  die  Auf- 
schuppung  auch  hier  in  zwei  verscliiedenen  Richtungen. 

Wáhrend  dér  Oberkreide  und  des  Paláogens  war  das  ganze  Gebiet  ein  Festland.  Ausser 
dér  intensiven  Abtragung  entstanden  auch  Brüclie  in  dieser  Periode.  Das  nhozáne  Meer 
ingredierte  in  die  lángs  dér  neuen,  NW — SO  und  NO — SW  gerichteten  Strukturlinien 
eingesunkenen  Teilbecken.  Die  neogene  Tektonik  wird  durch  disjunktive  Störungen  ge- 
kennzeichnet,  die  die  variszisch-mesozoischen,  zónáién  Strukturen  in  Schollen  zergliedert 
habén. 

Die  inesozoischen  tektonisclien  Hauptrichtungen  wurden  im  Daufe  dér  neogenen 
Tektogenese  vielfach  rejuveniert,  bzw.  ihnen  entlang  entstanden  neue  Bruehlinien. 

Wáhrend  des  Helvets  und  Tortons  habén  die  Bewegungen  dér  steirischen 
Phasen  hauptsáchlich  NW — SO  und  NO — SW  gerichtete  Verwerfungssysteme  ausgebildet. 
Gleiclizeitig  damit  lásst  sich  auch  Andesit-  und  Rhyolithvulkanismus  beobachten  (Boh- 
rungen  bei  Komló  und  Szekszárd).  Nach  dem  Sarmat,  wáhrend  dér  slawonischen 
(rhodanischen)  Phase  (Intrapannon)  kam  es  zu  sehr  starken  kompressiven  Bean- 
spruchungen,  welchen  vor  allém  dér  Raum  des  Mecsek-Gebirges  unterworfen  wrar.  In 
dieser  Periode  wurde  die  sog.  Nördliche  Schuppe  und  die  Zone  dér  Südrandsehuppen  zu- 
standegebracht.  Beide  Strukturen  wurden  gégén  die  südlich  von  ihnen  entstandene  neo- 
gene Vorsenke  aufgestaucht.  In  dér  nach  dem  Oberpannon  eingesetzten  o s t k a u ha- 
sis c h e n Phase  wurde  aber  die  Nördliche  Schuppe  iiber  die  nördlich  von  ihr  entstan- 
dene, oberpamionische  Senke  gesclioben.  Die  Südrandsehuppen  bewegten  sich  auch 
weiterhin  gégén  die  südlich  von  ihnen  entstandene  Senke.  Die  Rolle  dér  Vorsenken  in 
dér  Vergenzlenkung  hat  im  Raume  des  Mecsek-Gebirges  die  Festlegung  von  Gesetz- 
mássigkeiten  ermöglieht. 

Nach  dem  Oberpannon  wurde  das  ganze  Gebiet  gehoben  und  trockengelegt.  Die  Ten- 
denz  dér  pliozánen  tektonisclien  Bewegungen  kann  auch  weiterhin  in  dér  Hebung  des 
zentralen  Raumes  des  Mecsek  Gebirges  und  in  Fönn  von  Verschiebungen  gégén  die 
weiterwandernden  Senken  beobachtet  werden.  Diese  Fönn  dér  Neotektonik  zeigt  das 
Bild  einer  sich  in  vertikalen  Bewegungen  áussernden  Schollentektonik,  in  dér  die  Hori- 
zontalverschiebungen  sekundár  und  die  Folgen  dér  vertikalen  Dislokationén  sind. 


A MECSEK- HEGYSÉGI  ANDEZITVULKÁNOSSÁG 


DK.  XKMIÍDI  VARGA  ZOI/TÁN 
(9  ábrával) 

Összefoglalás:  A szerző  a mecsek-hegységi  andezitkérdést  elsősorban  a kutatófúrások  segít- 
ségével vizsgálta.  Az  andezitet  harántolt  fúrások  földtani  és  geofizikai  vizsgálatának  ered- 
ményeit a rétegtani  és  szerkezeti  adatokkal  összevetve,  az  andezitvulkánosság  miocént  meg- 
előző korát  állapítja  meg.  Ezzel  igazolja  Vadász  E.  akadémikusnak  azt  a korábbi 
(1957)  feltevését,  hogy  a mecsek-hegységi  vulkánosság  a magyarországi  felsőeocén  vulkáni 
működéssel  párhuzamosítható. 

Történeti  áttekintés 

A komlói  feketekőszén-területen  elterülő  andezitet  először  Hofmann  K.  vizs- 
gálta. Részletes  kőzettani  ismertetése  Mauritz  B.-től  származik  (1913),  aki  szerint 
az  itt  található  vulkáni  kőzet  granodioritos  magma  terméke:  amfibolandezit.  A szürke 
üde  kőzet  vörösbama,  sárgásbarna,  sárga,  sárgásszürke,  világosszürkévé  változását  vul- 
káni utóhatásoknak  tulajdonítja. 

Vadász  E.  (1935)  a Mecsekhegység  c.  monográfiában  röviden  ismertette  az 
andezitelőfordulást.  Kiemelte,  hogy  az  andezit  csapása  a kövestetői  fonolittal  megegyezik, 
annak  mintegy  folytatása.  A eongeriás  homokkővel  megfigyelt  kapcsolata  miatt  az  alsó- 
helvéti  üledékképződéssel  egyidejű  kitörését  valószínűsítette. 

N o s z k y J.  (1948)  a komlói  feketekőszén-terület  földtani  térképezése  kapcsán 
foglalkozott  az  andezit  kitörési  idejével,  s azt  a tortonai  emelet  kezdetére  tette. 

Korábban  Rozlozsnik  P.,  majd  Noszky  J.  is  említést  tesz  andezit- 
tufáról. T o k o d y L.  (1955)  az  üde  szürke  és  a mállott  lilásvörös  andezit  mellett 
agglomerátumos  andezittufarétegeket  írt  le.  Ugyancsak  ő ismertette  az  andezit  hasa- 
dékait  kitöltő  agyagszerű  ásványos  anyagot,  melyet  bentonitnak  talált  és  azt  az  andezit- 
tufából, a vulkáni  üveg  hidrotermális  átalakulásából  származtatta. 

Az  andezit  részletes  kőzettani  vizsgálatával  Hermann  M.  (1957)  foglalkozott. 
Megállapította,  hogy  az  andezitnek  — felszíni  minták  alapján  — semmiféle  szórt  tör- 
melékanyaga nincs,  a különböző  szerzők  által  említett  tufa,  agglomerátumos  tufa,  agglo- 
merátum különlegesen  elváltozott  andezitnek  bizonyult. 

Szádeczky-Kardoss  E.  (1958)  az  andezit  barnásvörös  változatát 
lhnonitos  oxivulkanitnak  minősítette.  Hermann  M.,  Balogh  K.  megfigyelésére 
hivatkozva,  miszerint  az  andezit  a felette  települő  halpikkelyes  agyagot  kontakt  palává 
alakította,  a kitörés  idejét  a halpikkelyes  agyag  képződését  követő  időszakra  tette. 

Vadász  E.  (1957)  az  újabb  feltárások  adatai  alapján  kimutatta,  hogy  az  an- 
dezit az  alsóhelvéti  eongeriás  homokkő  előtt  keletkezett.  Valószínűsítette  az  andezit- 
vulkánosság helvét  előtti  korát  és  a feltűnő  kőzettani  és  vulkanológiai  analógiák  alapján 
a magyarországi  felsőeocén  vulkáni  működéssel  való  párhuzamosítás  lehetőségére  utalt. 


Némedi  Varga:  Mecsek-hegységi  andezitvulkánosság 


397 


Vető  I.  (1962)  újabb  kőzettani  és  vulkanológiai  megfigyeléseket  közöl  a terü- 
letről. 

Hámor  G.  (1964)  az  andezitlávát  posztorogén  vulkáni  működés  termékének, 
a congeriás  összletnél  fiatalabb,  a halpikkelyes  agyagmárga  rétegek  közé  települtnek 
fogja  fel. 


^ Zobak  pcszto 


K- 125 


Diaqonó/is  *-121  K-U6 

légakna  * K.5i 

k'  CC  ^2 

K-37  mK~66 

\ •<-38 
K-35 


K- 122 


"Sétasro  Sétala  K-65  • ' 

K-M  I,  , . * 

K~°3*  , . -K-160 

K-62  K- 47  *K-6  7 

K-8V  . 

K-Í2  . 

K-U 


i . ábra.  A komlói  feketekőszén-terület  kutatófúrásainak  áttekintő  térképe.  Magyarázat:  i.  Az 

andezittakaró  elterjedési  határa,  2.  Az  andezittelér  feltételezett  határa,  3.  A földtani  szelvény  vonala. 
Fig.  1.  Outline  map  of  the  Komló  coal  hasin,  showing  points  of  exploratory  drilling.  í,  e g e n d:  1.  Rangé 
of  the  andesite  sheet,  2.  Hypothetical  boundary  of  the  andesite  dyke,  3.  Geological  section  liue 


A komlói  feketekőszén  kutatására  mélyitett  kutatófúrások  lényegileg  a komló 
andezitterületet  is  megkutatták  (i.  ábra). 

Az  andezittömeget  az  1920-as  évek  vége,  a Z-2  és  Z-3  fúrások  lemélyülése  óta  35 
kutatófúrás  és  két  akna  (III-as  szállító  és  légakna)  tárta  fel.  Három  fúrás  kivételével 
(K-25,  K-147  és  K-164)  valamennyi  átfúrta  az  andezitet.  A fúrások  döntő  többsége  (31 
db)  az  andezitszakaszon  teljes  szelvénnyel,  s mindössze  egy  fúrás  (K-129)  mélyült  állandó 
magfúrással.  A további  három  fúrás  közül  kettő  az  andezittest  felső  (K-147,  K-164), 
egy  pedig  (K-146)  az  alsó  szakaszát  tárta  fel  maggal.  20  fúrásban  geofizikai  karottázs- 
vizsgálatokat  is  végeztek,  de  a kiértékelés  az  esetek  többségében  nem  történt  meg. 


398 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


A telérandezit  a K-x,  majd  K-29  sz.  kutatófúrások  leírásaiból  és  az  Anna-aknai 
előfordulásból  vált  ismertté.  A Zobák-aknák  mélyítésénél,  valamint  a bánvabeli  vágatok- 
ban is  észlelték.  Magfúrással  1958-ban  a K-126  sz.  kutatófúrás,  majd  1960-ban  a K-132  sz. 
fúrás  harántolta  át.  A korábban  teljes  szelvénnyel  mélyült  fúrásokban  trachidoleritnek 
leírt  andezitet  a jellemző  geofizikai  viselkedés  alapján  utólag  is  sikerült  kimutatnunk. 

Az  Észak -Mecsekből,  Mázáról  Mauritz  B.  (1958)  a helvéti  vulkánosságba 
sorolható  andezit — riolit  csoportba  tartozó  oligoklázitot  ismertetett.  1961-ben  a Nagy- 
mányok-12  sz.  szerkezetkutató  fúrás  alsóhelvéti  terresztrikus  összlet  alatt  felsőtriász 
rétegeken  települt  andezitet  harántolt. 


A komlói  andezit  földtani  helyzete 

Az  andezit  felszín  alatti  elterjedése,  amely  a földmágneses  mérések  és  a fúrási 
adatok  alapján  jól  kijelölhető,  részben  módosítja  a felszíni  megfigyelésekből  levont  meg- 
állapításokat. Az  andezit  két  legnagyobb  kiterjedési  iránya  az  ÉNy — DK  és  az  ÉK — 
DNy.  Hossza  ÉNy — DK-i  irányban  2,9  km,  szélessége  ÉK — DXy-i  irányban  2,8  km 
Területe  4,1  km:. 


2.  ábra.  A komlói  andezit  vastagságvonalas  térképe.  Szerkesztette:  Némedi  Varga  Z.  (1963). 
Magyarázat:  1.  Az  andezit  kiékelődési  vonala,  2.  Szerkesztett  vastagságvonal,  3.  Feltételezett  vas- 
tagságvonal, 4.  Szerkezeti  vonal,  5.  Kutatófúrás 

Fig.  2.  Isopach  map  of  the  Komló  andesite.  Plotted  byZ.  Némedi  Varga  (1963).  tegend:  1. 
Line  of  pinching-out  of  andesite,  2.  Plotted  contour,  3.  Hypothetical  contour,  4.  Fault,  5.  Exploratory 

drilling 


N é m e d i Varga:  Mecsek-hegységi  andezitvulkánosság 


399 


Az  andezitet  legnagyobb  vastagságban  (281  m)  és  legmélyebb  helyzetben  ( + 6,50 
m)  a kiirtó  közelében  települt  K-57  sz.  fúrás  harántolta.  Az  andezit  alsó  határa  leg- 
magasabb térszíni  helyzetben  ( + 314,40  m)  a K-124  sz.  iszapoló  fúrásban  jelentkezett. 
Az  andezit  miocén  üledékekkel  fedett  legmélyebb  pontja  a terület  északi  részén  (K-146; 
+ 181,72  m),  míg  fúrással  megütött,  lösszel  fedett  legmagasabb  pontja  ( + 391,83  m)  a 
terület  déli  részén  (K-21)  található. 

A kimutatott  egyetlen  kitörési  központ  a fejtőtől  délre,  mintegy  250  m-re  talál- 
ható. A központ  felé  haladva  az  andezittakaró  vastagsága  egyre  növekszik  (2.  ábra),  az 
andezit  fekvőfelülete  fokozatosan,  majd  hirtelen  meredekké  válik  (3.  ábra). 

Az  andezittömeg  régi  meghatározásokkal  ellentétben  felsőtriász — alsó-  és  középső- 
liász  képződményeken  települ. 

A terület  déli  részén  felsőtriász  (K-21)  és  alsóliász  kőszéntelepes  összleten  (Z-2,, 
Z-3,  K-22,  K-24,  K-31,  K-57,  K-75,  K-76,  K-77,  K-80,  K-89,  K-96),  az  Anna-aknától 
délre,  földtani  térkép  alapján,  úgyszintén  kőszéntelepes  összleten,  a Kossuth -aknától  K-re 
az  alsóliász  felsőszinemuri  fedőképződmények  alsó  tagozatán  (fedőhomokkő  csoport, 
K-108),  a terület  középső  részén  az  alsóliász  fedőrétegsor  középső  tagozatán  (fedőmárga 
csoport  K-11,  K-71,  K-74,  K-78,  K-99,  K-100),  majd  az  északi  részen  a fedő  felső  tago- 

Anna  szó  Ilit ó akna 


3-  ábra.  A komlói  andezit  feküfelületének  szintvonalas  térképe.  Szerkesztette:  Némedi  Varga  Z. 
(1963).  Magyarázat:  1.  Az  andezit  kiékelődési  vonala,  2.  Szerkesztett  szintvonal,  3.  Feltételezett 
szintvonal,  4.  Szerkezeti  vonal,  5.  Kutatófúrás 

Fig.  3.  Map  of  footwall  contours  of  the  Komló  andesite,  Southwest  Hungary.  Plotted  by  Z.  N é m e d i 
Varga  (1963).  tegend:  1.  I,ine  of  pinching-out  of  andesite,  2.  Plotted  contour,  3.  Hypothetical 

contour,  4.  Fault,  5.  Exploratory  drilling 


400 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


zatán  (foltos  mészmárga  csoport  K-23,  K-26,  K-27,  K-73,  K-112,  -K115,  K-I37,  K-146), 
végül  mindössze  egy  fúrásban  (K-129)  középsőliász  pliensbachi  rétegeken  volt  az  andezit 
megállapítható. 

Az  andezit  alatt  a mezozóos  rétegsornál  fiatalabb  üledék  nincs. 

Hofmann  K.  által  megfigyelt  riolittufa  tektonikusán  került  az  andezit  mellé 
annak  látszatát  keltve,  hogy  az  andezitnál  idősebb  képződmény.  A congeriás  összletről 
már  Vadász  E.  (1957)  megállapította,  hogy  a korábbi  megfigyelésekkel  ellentétben 
az  andezitnál  fiatalabb  üledék.  A H e r m a n n M.  (1957)  által  leírt  helyen  nem  pörkölt 
halpikkelyes  agyagmárgát,  hanem  az  andezit  felett  érintkezéses  hatásra  utaló  alsóüász 
fedőmárga  törmeléket  találtam.  Itt  jegyzem  meg,  hogy  mind  N o s z k y J.  kéziratos 
térképén  (M  = 1 : 10  000;  1948),  mind  Balogh  K.  ésVégh  S.  szintén  kéziratos 
térképén  (M  = 1 : 5000;  1955)  a Kossuth-aknától  délre,  a K-3/a  sz.  fúrástól  DK-re,  70 
m-re  bejelölt  alsóliász  fedőmárga  folt  nem  szálbanálló  a felszínen.  Itt  a K-3/a  sz.  fúrás 
115,00  m-ben  érte  el  a liász  fedőrétegsort.  Az  andezit  és  a mezozóos  alaphegység  érint- 
kezési felületét  átharántoló  31  fúrás  és  két  akna  közül,  bár  a fúrások  egy  kivételével  teljes 
szelvénnyel  mélyültek,  mindössze  5 fúrás  esetében  valószínűsítettek  az  andezit  alatt 
neogén  üledéket  az  elbontott  andezit  és  az  elváltozott  liász  kőzetek  félreismerése  miatt. 

Ezek  az  andezit  alatti  miocén  üledékes  kőzetek  geofizikai  karottázsvizsgálatok 
alapján  (a  K-77  sz.  fúrás  esetében  bányabeli  adatokkal  alátámasztva)  agyagosodott 
andezitnek,  elváltozott  felsőtriász,  liász  kőszéntelepes  összletnek,  kőszéntelepes  fedő- 
összletnek  bizonyultak.  A fentieket  igazolják  a bányabeli  megfigyelések  is,  ahol  vágattal, 
vagy  bányabeli  fúrással  a kőszéntelepes  összlet  és  az  andezit  határát  feltárták,  miocén 
üledéket  sehol  sem  észleltek.  (III-as  aknai  adatok  Somos  L.,  Béta-aknai  adatok,  a 
szerző  megfigyelései  és  Szűcs  I.  szóbeli  közlései.) 

Néhány  fúrásban  a feltörést  megelőző  őstérszín  szárazföldi  igen  vékony  rétege 
megmaradhatott.  Ilyen  lehet  a teljes  szelvénnyel  mélyült  K-115  sz.  fúrás  pollen  adata  is, 
az  andezit  és  az  alaphegység  határából  vett  egyetlen  0,80  m-es  magmintából,  ami  után-  í 
hullásból  is  szennyeződhetett. 

Egy  fúrás  tájékoztat  a feltörés  előtti  térszíni  képződményekről.  A K-129  sz.  fúrás- 
nál állandó  magfúrással,  162  m-ben  települő  világosszürke,  kifehéredett  andezit  és  166 
m-ben  kezdődő  meredek  dőlésű  középsőliász  meszes  homokkő — márga  rétegsor  között, 
zöld  agyagos  kötőanyagba  ágyazottan  25  és  50  cm  átmérőjű  fonolit,  xo  és  20  cm  átmérőjű 
középsőliász  meszes  homokkő  görgetegekből  hozott  ki  magot  a fúró.  \ 

Az  andezit  feküszintvonalas  térkép  (3.  ábra)  és  harántirányú  földtani  szelvény 
(6.  ábra)  alapján  a fonolit  és  meszes  homokkő  görgetegek  jelenléte  egyértelmű  magya- 
rázatot nyer,  miszerint  a komlói  kőszénterületnek  ezen  a részén  az  andezit  lávaömlést 
megelőzően  ÉK — DNy  csapású  völgy  húzódott,  melynek  kialakulását  a terület  szerke- 
zeti helyzete  határozta  meg.  Ezt  a völgyet  töltötte  ki  túlterjedően  a feltörő  andezitláva. 

Az  andezitláva  tehát  szárazföldre  ömlött  ki.  A vulkáni  anyag  és  a mezozóos  aljzat 
kölcsönhatása  a geofizikai  mérések  alapján  megállapítható.  A szárazföldi  lávaömlés 
andezit  anyaga  hosszú  szárazföldi  időszak  alatt  jelentősen  lepusztulhatott,  ezért  az 
eredeti  elterjedési  terület  nem  állapítható  meg.  A jelentős  lepusztulást  mutatja  az  ande- 
zittakaró letarolt  felszíne  is. 

Az  eredetileg  nagyobb  területet  borító,  esetleg  más  elterjedési  alakú  andezit 
lényegileg  a helvéti  üledékképződés  megindulásáig  kialakult  takaróformát  mutatja, 
mivel  csak  a terület  ÉNy-i  részén  (Kossuth-akna,  Anna-akna)  pusztult  le  róla  a helvéti 
takaró  úgy,  hogy  az  andezitfekvő  is  felszínre  került,  s így  az  andezitlepel  lepusztulása, 
területének  további  csökkenése,  lehetségessé  vált. 

A lepusztulás  nüatt  az  andezittömeg  csaknem  teljesen  belesimul  az  alaphegységbe 
(lásd  földtani  szelvények). 


Némedi  Varga:  Mecsek-hegységi  andezitvulkánosság 


401 


4.  ábra.  Földtani  szelvény  a komlói  andezitterületen  keresztül.  Szerkesztette:  Dr.  Némedi  Varga  Z. 
(1967).  Magyarázat:  1.  Felsőtriász,  raeti  emelet,  2.  Alsóliász,  hettangi— alsószinemuri  emelet  (kő- 
széntelepes csoport),  3.  Alsóliász,  felsőszinemuri  emelet,  alsó  tagozat  (fedőhomokkő  csoport),  4.  Alsóliász, 
felsőszinemuri  emelet,  középső  tagozat  (fedőmárga  csoport),  5.  Alsóliász,  felsőszinemuri  emelet,  felső 
tagozat  (foltos  mészmárga  csoport),  6.  Középsőliász,  pliensbachi  emelet,  7.  Andezit  (felsőcocén),  8. 
Középsőmiocén,  helvéti  emelet,  9.  Szerkezeti  vonal 

b'ig.  4.  Geological  section  across  the  andesite  area  of  Komló.  Plotted  by  Z.  Némedi  Varga  (1967). 
Pegend:  1.  Upper  Triassic,  Rhaetian  stage,  2.  Power  Piassic,  Hettangian  — Power  Sinemurian  stage 
(coal-bearing  formation),  3.  Power  Piassic,  Upper  Sinemurian  stage,  lower  member  (hanging  sandstone 
sequence)  4.  Power  Piassic,  Upper  Sinemurian  stage,  middle  member  (hanging  mari  sequence),  5.  Power 
piassic,  Upper  Sinemurian  stage,  upper  member  (mottled  calcareous  maris),  6.  Middle  piassic,  Pliens- 
bachian  stage,  7.  Andesite  (Upper  Eocéné),  8.  Middle  Miocéné,  Helvetian  stage,  9.  Fault 


Az  andezit  földtani  helyzetét  jól  bizonyítja  a helvéti  üledéksor  is. 

A Ny-ról,  DNy-ról  érkező  helvéti  transzgressziót  Hámor  G.  által  felsőhelvétbe 
sorolt  congeriás  összlet  vezeti  be,  melyet  legszebben  a III-as  légaknától  460  in-re  Ny-ra 
települt  K-162  sz.  kutatófúrás  tárt  fel.  A 15  m vastag  összletben  a congeriás  szintet 
165,40 — 166,40  m között  zöld,  zöldesszürke  congeriás  márga  képviseli.  A congeriás  szint 
alatt  az  alábbi  rétegsor  települt: 

166,40—169,80  m zöldesszürkc,  mészeres  és  foltos,  halmaradványos  agyagmárga, 

169,80—171,60  m szürke,  agyagos,  uszadékfás,  pirittel  és  kovával  cementált  konglomerátumos 
homok, 

171,60  — 173,20  m szürke,  puha,  halpikkelyes,  halmaradványos  agyagmárga, 

173,20—175,00  m zöld,  agyagos  homok, 

175,00  m-  tői  erősen  tektonizált,  bontott,  meredek,  majd  élére  állított  alsóliász  kőszén- 
telepes összlet  következett. 

A Kossuth-aknától  850  m-re  DK-re,  a felhagyott  homokszállító  vasút  mentén 
mintegy  100  m-es  szakaszon,  a vasúti  bevágástól,  Kossuth-aknát  a III-as  aknával  össze- 
kötő műútig  terjedő  domboldalon  — minden  bizonnyal  az  andezitre  települten  — bon- 
tott andezit  darabokat  tartalmazó  congeriás  meszes  homokkőrétegek  bukkannak  elő  a 
vékony  lösz  és  talajtakaró  alól. 

Délebbre  az  iparvasút  III-as  akna  előtti  kanyarjában,  a K-24  sz.  fúrástól  ÉÉNY-ra, 
280  m-re  egy  fél  négyzetméternyi  feltárásban  bontott  andezitdarabokat  tartalmazó 


3 Földtani  Közlöny 


402  Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


9 8' 

DNY  232°  \ ^5°  225°\36°  216°\60°  ÉK 

— - - — H — — 


III- as  szállító  K-80  K-76  K-26  K-129 


5.  ábra.  Földtani  szelvény  a komlói  andezitterületen  keresztül.  Szerkesztette:  Dr.  Némedi  Varga  Z- 
(1967).  Magyarázat:  1.  Felsőtriász,  raeti  emelet,  2.  Alsóliász,  hettangi  — alsószinemuri  emelet  (kő- 
széntelepes csoport),  3.  Alsóliász,  felsőszinemuri  emelet,  alsó  tagozat  (fedőhomokkő  csoport),  4.  Alsóliász, 
felsőszinemuri  emelet,  középső  tagozat  (fedőmárga  csoport),  5.  Alsóliász,  felsőszinemuri  emelet,  felső  tago- 
zat (foltos  mészmárga  csoport),  6.  Középsőliász,  pliensbachi  emelet,  7.  Andezit  (felsőeocén),  8.  Középső- 
miocén, helvéti  emelet,  9.  Szerkezeti  vonal 

Fig.  5.  Geological  section  across  the  audesite  area  of  Komló.  Plotted  byZ.  Némedi  Varga  (1967). 
Le  gén  d:  1.  Upper  Triassic,  Rhaetian  stage,  2.  Lower  Liassic,  Hettangian-Lower  Sinemurian  stage, 
lower  member  (hanging  sandstone  sequence),  4.  Lower  Liassic,  Upper  Sinemurian  stage,  middle  member 
(hanging  mari  sequence),  5.  Lower  Liassic,  Upper  Sinemurian  stage,  upper  member  (mottled  calcareous 
maris),  6.  Middle  Liassic,  Pliensbachian  stage,  7.  Andesite  (Upper  Eocéné),  Middle  Miocéné,  Helvetian 

stage,  9.  Fault 


c C' 


ÍNY 

300°  128 ° 

308°  09°  132° 
— 

DK 

K-30 

K-108 

K-115  K-71  K-2S 

K-76  K-89 

K-32 

6.  ábra.  Földtani  szelvény  a komlói  andezitterületen  keresztül.  Szerkesztette:  Dr.  Némedi  Varga  Z. 
(1967).  Magyarázat:  1.  Felsőtriász,  raeti  emelet,  2.  Alsóliász,  hettangi  — alsószinemuri  emelet  (kő- 
széntelepes csoport),  3.  Alsóliász,  felsőszinemuri  emelet,  alsó  tagozat  (fedőhomokkő  csoport),  4.  Alsóliász, 
felsőszinemuri  emelet,  középső  tagozat  (fedőmárga  csoport),  5.  Andezit  (felsőeocén),  6.  Középsőmiocén, 

helvéti  emelet,  7.  Szerkezeti  vonal 

Fig.  6.  Geological  section  across  the  andesite  area  of  Komló.  Plotted  by  Z.  Némedi  Varga  (1967.) 
L e g e n d:  1.  Upper  Triassic,  Rhaetian  stage,  2.  Lower  Liassic,  Hettangian-Lower  Sinemurian  stage,  2. 
Lower  Liassic,  Hettangian-Lower  Sinemurian  stage  (coal-bearing  formation),  3.  Lower  Liassic,  Upper 
Sinemurian  stage,  lowTer  member  (hanging  mari  sequence),  4.  Lower  Liassic,  Upper  Sinemurian  stage, 
middle  member  (hanging  mari  sequence),  5.  Andesite  (Upper  Eocéné),  6.  Middle  Miocéné,  Helvetian  stage, 

7.  Fault 


N é m e d i Varga:  Mecsek-hegységi  andezitvulkánosság  403 


zöldessziirke  halfogás,  növényi  törmelékes,  kavicsos  laza  homokkő  települ  a congeriás 
összlet  tagjaként. 

Itt  említjük  meg,  hogy  az  andezit  fő  tömegében  bontott,  kavicsképződésre  nem 
alkalmas,  a rátelepülő  congeriás  homokkőben  és  kavicsos  homokban  az  andezitnek  i — 2 
cm  nagyságú  erősen  bontott,  szögletes  darabjai  figyelhetők  meg. 

A K-147  sz.  fúrásban  az  andezitre  települő  barnakőszéntelep  fölött  nagyon  közel 
ről  szállított,  erősen  bontott,  bentonitosodott  andezittörmelék  volt. 

A helvéti  üledékképződést  bevezető  congeriás  összletből  pedig  a koptatott  ande- 
zitkavicsok éppen  úgy  hiányoznak,  mint  a környező  alaphegység  kavicsképződésre 
alkalmas  kőzetei. 

Az  andezitnél  fiatalabb  „budafai”  összletből  a kvarcporfir-,  maim  mészkőkavicsok 
mellől  hiányzik  az  andezit,  mert  akkor  már  nem  volt  felszínen. 

A Kossuth-aknától  950  m-re  DK-re,  a felhagyott  tömedékhomok  szállító  vasút 
bevágásában  ismeretes  egy  ÉK— DNy-i  csapású  vető,  amelynek  mentén  az  andezit, 
mélyebbre  zökkent,  s így  a feltárásban  az  andezitet  fedő  halpikkelyes  agyagmárga 
jelentkezik. 

ÉK-felé  haladva  az  andezitre  és  a liász  alaphegységre  is  — a K-147  sz-  fúrás  kör- 
nyékén 0,40  m vastag  bamakőszéntelep  közbeiktatásával  — - közvetlenül  halpikkelyes 
agyagmárgaösszlet  települ  (K-147,  76  m;  K-137,  80  m;  K-146,  56  m)  melyet  a K-162  sz. 
fúrás  tárt  fel  legnagyobb  vastagságban  (160  m). 

A magasabb  térszínt  jelentő  K-104,  K-109,  K-101  és  a K-143  sz.  fúrásokban  hal- 
pikkelyes agyagmárgaösszlet  szintén  közvetlenül  települ  a mezozóos  alaphegységen. 
A K-143  sz.  kutatófúrás  63,50  méterében  a io°  dőlésű  szürke,  helyenként  tufás,  ritkán 
tufasávos,  mészlemezes,  halpikkelyes,  elszórtan  növénylenyomatos,  puha  agyagmárga 
közvetlenül  települ  az  alsóliász  fedőmárga  55°-os  dőlésű  rétegeire.  A fúrás  54,00 — 55,00 
méterközben  világosszürke,  laza,  biotitos  dácittufát  is  harántolt. 

A halpikkelyes  agyagmárgára  települő  „budafai”  összlet  legnagyobb  vastagságban 
a K-146  sz.  fúrásból  ismeretes  (8.  ábra),  ahol  az  andezit  feletti  55  m vastag  halpikkelyes 
agyagmárgaösszletre  10  m kavicsos  homokkő  és  55  m vastag  kavicskonglomerátum  tele- 
pül, mely  a K-112  sz.  fúrástól  délre  a Szénárok  északi  oldalán  felszínre  is  kerül.  A K-97 
és  K-93.  sz.  fúrások  közötti  homokbánya  ennek  az  összletnek  egy  homokos  alsó  szintjét 
'tárja  fel. 


Az  andezittömeg  geofizikai  viszonyai 

Az  andezit  geofizikai  jellege  elüt  a fekvőjét  adó  jura  időszaki  és  a rátelepülő  helvéti  üledékes  kör- 
zetektől. A felső  határ  elmosódó,  az  alsó  az  érintkezési  felület  jellegzetességei  miatt  szembetűnő.  A fúró- 
lyukakban végzett  karottázsvizsgálati  szelvények  alapján  az  andezittömeg  és  a fekvőkőzetek  kölcsönhatása, 
a vulkáni  utóműködésként  létrejött,  valamint  a szárazföldi  időszak  alatt,  majd  azt  követő  időben  végbe- 
ment elváltozások  bizonyos  szabályszerűsége  mutatható  ki. 

Az  andezittel  fedett  alaphegység  felső  szakaszát  a karottázsvizsgálatok  általában  10  — 20,  ritkán 
30  (K-76),  50  (K-100)  méteres  sávban  bontottnak  mutatják.  Ha  az  andezitláva  a középsőliász  homokköves 
rétegeire  (K-129),  vagy  a kőszéntelepes  összlet  homokköves  szakaszára  (K-96)  folyt  rá,  akkor  az  elbontás 
nagyon  kicsi  vagy  egyáltalán  nem  is  mutatkozik.  Ilyen  mérvű  elbontás  az  üledékes  neogén  képződmények- 
kel fedett  alaphegységrészeknél  nem  jelentkezik,  éppen  ezért  az  elsősorban  az  andezitmagma  és  mellék- 
kőzetek egymásrahatásának  következménye.  Az  elbontott  szakaszt  magfúrással  eddig  nem  tárták  fel.  Az 
elbontást  a látszólagos  fajlagos  ellenállásgörbék  csökkent  értékei  (7  — 8.  ábra)  jelzik.  Alapgörbéknek  a 
potenciálszondával  készült  felvételeket  vettük,  s a közölt  értékek  is  azokra  vonatkoznak. 

Az  elbontott  fekvőkőzet  és  a rátelepült  magmás  tömeg  közötti  határt  (7.  ábra)  a kontaktus  jelző 
további  ellenállás  csökkenésen  kívül  a természetes  radioaktivitás  bekövetkező  változása  is  jelzi,  mely  a 
bontottságra  nem  olyan  érzékeny,  mint  a fajlagos  ellenállás,  s a bontott  és  nem  bontott  alaphegységnél 
is  gyakorlatilag  azonos  értékkel  jelentkezik. 

A kontaktuson  az  andezit  teljésen  elagyagosodott  világosszürke,  zöldesszürke,  zöld  színűvé  válto- 
zott, s ez  jellegzetes  geofizikai  viselkedésben  jelentkezik.  A nagymértékű  elváltozás  2 — 4 m-es  szakaszon 
általában  5 — 10  ohm  (ritkán  10  — 25  ohm)  látszólagos  fajlagos  ellenállású  (potenciál  szondaelrendezés)  a 
környezetétől  határozottan  elütő  alacsony,  az  agyagszintet  megközelítő  értékkel  jelentkezik.  Kz  a kontakt - 


3* 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


404 


B2.32A0.zeM  Bi5  AosM  B2.25A0.7sM  B10.0A1.0M  M2.02Ao.2sM 


a 


7.  ábra.  Részlet  a K-76.  sz.  kutatófúrás  földtani  és  geofizikai  szelvényéből.  Magyarázat:  r.  Alsóliász, 
hettangi  — alsószinemuri  emelet  (kőszéntelepes  csoport),  2.  Andezit,  felsőeocén. 

Fig.  7.  Detail  of  the  geological  and  geophysical  logs  of  exploratory  drilling  K-76.  legend:  1.  Lower 
Éiassie,  Hettangian-Eower  Sinemurian  stage  (coalbearing  fonnation),  2.  Andesite,  Upper  Eocéné 


N é m e d i Varga:  Mecsek-kegységi  andezitvulkánossá ± 


405 


SP  B2.02Ao.2eM  M2.32A0.2sB 
20 mV  0 50  100  Qm  50  100 Qm 


Radioaktív  ($) 
imp/min 


2 


X X 

: x 


3 


X~  x 


O.  O • 0*1 


8.  ábra.  Részlet  a K-146.  sz.  kutatófúrás  földtani  és  geofizikai  szelvényéből.  Magyarázat:  1.  Alsó- 
liász,  felsőszinemuri  emelet,  felső  tagozat  (foltos  mészmárga  csoport),  2.  Andezit,  felsőeocén,  3.  Halpikkelyes 
agyagtnárga,  felsőhelvéti,  4.  „Budafai”  összlet,  felsőhelvéti. 

Víg.  8.  Detail  of  the  geological  and  geophysical  logs  of  exploratory  drilling  K-146.  Hege  nd:  1.  I.ower 
Üassic,  Upper  Sinemurian  stage,  upper  member  (mottled  calcareous  maris),  2.  Andesite,  Upper  Eocéné,  3. 
Fish-scale-bearing  clayey  maris,  Upper  Helvetlan,  4.  “Budafa”  formation,  Upper  Helvetian 


406 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


zóna  minden  esetben  egyértelműen  kijelölhető.  A természetes  potenciál  és  a természetes  radioaktivitás 
görbéken  ilyen  határozottan  nem  jelentkezik,  de  az  SP  görbe  kisebb  pozitív  anomáliája  (K-137)  és  a gamma- 
sugár görbe  átmeneti  jellege,  az  alaphegység  alacsony  radioaktivitási  szintje  és  az  andezit  mindig  magasabb 
értékei  között  (K-146)  jó  közelítéssel  úgyszintén  lehetővé  teszik  a kontaktus  kijelölését. 

A karottázsgörbék  alapján,  a kőzetelváltozással  igazoltan  az  andezit  — az  érintkezési  szegélyen 
kívül  — három  főbb  szintre  bontható.  Ezeken  belül  jelentkező  változások  értelmezésére  és  az  azt  létrehozó 
hatások  (a  lávaömléskor,  majd  a megmerevedéskor  bekövetkező  inhomogenitás,  vulkáni  utóműködés  sza- 
bálytalanságai, tektonikai  igénybevétel  stb.)  összetettsége  miatt  nincs  mód. 

I.  szint:  Kőzettanilag  vörös,  téglavörös,  lilásvörös,  lilásbama,  világosszürke,  szürke,  zöldes- 
szürke, jellegzetesen  amfiboltűs,  bontott  agglomerátumszerű,  kalcitos,  pirites,  bentonitos  kitöltésű  repedés- 
hálózattal átszőtt  kőzet.  A fúrásokban  változatos  színű,  bontott  andezitnek  írták  le,  deide  tartoznak  néhány 
fúrásban  (Z-3,  K-23,  K-115)  és  a Béta-akna  I.  szintjéről  agglomerátumnak,  agglomerátumos  tufának  leírt 
kőzetek  is. 

A szint  vastagsága  látszólagos  fajlagos  ellenállás  alapján  átlagosan  30  m-nek  adódott.  A szélső 
értékek  néhány  méter  és  50  méter  (K-99)  között  vannak. 

A fajlagos  ellenállás  leggyakoribb  értékei  30  — 60  ohm  közé  esnek.  Ismeretesek  ennél  nagyobb 
ellenállásértékek  (K-r 29),  melyek  viszonylagosan  mégis  jól  jelzik  a felette  következő  szinttől  lényegesen 
elütő  fizikai  tulajdonságait.  Néhány  fúrás  esetében  még  ez  a szint  is  felosztható  egy  alsó  kisebb  ellenállású 
bontottabb  és  egy  felső  nagyobb  ellenállású  kevésbé  bontott  szakaszra  (K-r29)  (9.  ábra). 

II.  szint:  Szürke,  sötétszürke,  viszonylag  üde  kőzet,  de  az  amfiboltűk  az  esetek  többségében 
itt  is  szembetűnőek.  A repedéseket  kalcit,  pirít  és  a vulkáni  utóhatás  más  termékei  töltik  ki.  Vastagsága, 
mivel  az  andezittömeg  középső  legvastagabb  szintjét  képviseli  erősen  változik,  40  — 50  métertől  200  méterig. 
A már  említett  K-23  sz.  fúrás  ebben  indult,  s ró, 20  rn-ben  már  ki  is  jutott  belőle.  A szint  felső  része  itt  le- 
pusztult. 

Az  andezittömeg  legmagasabb  fajlagos  elektromos  ellenállással  (100  — 200  ohm,  ritkán  200  ohm 
felett)  jelentkező  szakasza,  az  alsó  és  felső  szinttel  megegyező  természetes  radioaktív  gammaértékkel,  s a 
márgás-mészmárgás  aljzattól  eltérő,  de  az  andezittesten  belül  elhatárolásra  nem  alkalmas  természetes 
potenciálgörbékkel  (K-146). 

III.  szint:  Felszínről  a legjobban  ismert  és  vizsgált  szint.  Szürke,  világosszürke,  zöldesszürke, 
lilásvörös,  vörösesbarna,  sárga,  rózsaszínű  (K-129),  bontott  vagy  kissé  bontott,  kalcitos,  pirites,  limonitos, 
bentonitos,  zöld  opálos  erekkel  átszőtt  kőzet.  Vastagsága  átlagosan  30  m,  de  több  felszíni  feltárásban  már 
lepusztult,  s így  a középső  szint  kőzetei  kerültek  felszínre. 

Geofizikai  viselkedése  hasonló  az  I.  szinthez,  30  — 50  ohm  közötti  fajlagos  elektromos  ellenállással, 
s felfelé  fokozatos  ellenállás  csökkenéssel,  azaz  elbontottsággal.  Ez  az  ellenállás  csökkenés  olyan  mérvű 
lehet,  hogy  a rátelepült  kőzetektől  alig  tér  el.  A 8.  ábrán  (K-146)  ezt  látjuk,  de  az  andezit  felső  határa  a 
természetes  gammasugár  görbe  alapján  így  is  egyértelműen  kijelölhető. 

A gyakorlatilag  függőleges  repedések  mentén  ható  aszcendens  és  deszcendens  folyamatok  miatt  az 
andezit  nemcsak  hidrotermális,  hanem  főleg  deszcendens  jelentős  változásaival  kell  számolni.  Ezt  bizonyítja, 
hogy  az  ÉNy— DK-i  irányú  néhány  méteres  bontott  andezit-öv  áttörése  után,  ismét  fejtésre  alkalmas,  ép 
andezitet  kaptak. 

A vulkáni  működés  végén  felszálló  oldatok,  amelyek  az  andezithasadékokban  bentonit  keletkezésé- 
hez vezettek,  a mellékkőzetekben  kisebb  fokú  elváltozást  idéztek  elő.  A K-143.  sz.  fúrásban  az  alsóliász 
rétegsor  86,80—126,00  méter  közötti  szakaszán  a sötétszürke  fedőmárga,  a litoklázisok  és  5 — 10  cm-es 
tektonikailag  erősebben  igénybevett  szakaszok  mentén  foltosán  világosszürkévé  változott,  s a repedéseket 
pirít  és  kalcit  töltötte  ki. 


Szerkezeti  viszonyok 

Az  andezit  felnyomulását,  majd  későbbi  szerkezeti  viselkedését  a mezozóos  alap- 
hegység kéregszerkezeti  viszonyai  alapvetően  meghatározzák.  Az  andezitelőfordulás 
helyszinileg  a Kossuth-,  Anna-  és  Zobák-aknákban  feltárt  ún.  mézestetői  antiklinális 
déli  szárnyán,  a fonolitbizmalittal  áttört  kövestetői  antiklinális  északi  szárnyán,  valamint 
fő  tömegében  a két  redő  közötti  szinklinális  területén  található.  Ez  utóbbi  szinklinálist 
a III-akna  és  újabban  ÉK-i  folytatásában  a Zobák-akna  tárja  fel,  éppen  ezért  nevez- 
hetnénk III-akna — Zobák-aknai  szinklinálisnak. 

Az  andezitterület  É-i  részén,  az  andezit  fekvőterületére  vonatkoztatva  a K-73  és 
K-108,  a K-23  és  K-115,  a K-137  és  a K-79  sz.  kutatófúrások  között  húzódik  az  ÉK — 
DNy-i  csapáséi,  D-i  fővető.  A D-i  részen  húzódik  a korábban  (1963)  a K-133  sz.  fúrás 
alapján  kimutatott  zobákpusztai  nagyvető,  melyet  a III-akna  és  Béta-akna  közötti 
törésvonal  jelez,  s amely  a III-aknai  kőszéntelepes  összlethez  hasonló  dőlésviszony  okkal, 
a Béta-aknai  kőszéntelepes  csoportot  délebbre  vetette.  A D-i  fővetővel  párhuzamos, 
annál  feltehetően  meredekebb  vető,  fúrások  segítségével  is  (K-133,  K-129,  K-109)  nyo- 
mozható. Béta-akna  felsőbb  szintjein  (II.  és  III.  szint)  a Ny-i  bányamező  vágatai  vagy 


N é m e d i Varga:  Mecsek-hegységi  andezitvulkánosság 


407 


az  andezit  fekvőfelületét,  vagy  a nagy  vetőt  kísérő  járulékos  vetőket  érték  el, 
mielőtt  a vetőn  átjutottak  volna.  A mélyebb  szinteken  majd  lehetővé  válik  a 
nagyvető  elvetési  magasságának  meghatározása  is.  A K-133  és  K-129  sz.  fúrásokból 
számítva  200  m-t  meghaladó  elvetési  magasság  adódik.  Az  andezit  legmélyebb  helyzetű. 
ÉK— DNy-i  csapású  tömege  a fenti  két  nagyvető  között  a szinklinális  területén  helyez- 
kedik el.  Ha  figyelembe  vesszük,  hogy  az  andezit  a D-i  fővetőtől  ÉNy-ra,  a miocén 
utáni  lepusztulás  figyelembevétele  mellett  is  magas  szinten  helyezkedik  el,  akkor  az 
andezit  fekvőfelületének  szintvonalas  térképe  és  a vastagságvonalas  térkép  alapján  meg- 
állapítható, hogy  az  andezittömeg  fő  kiterjedési  iránya  nem  ÉNy — DK-i,  hanem  ÉK — 


PS  B2.32A0.2sM  M2.32A0.260 
50  mV  50100  150  50  100  150 


9.  ábra.  Részlet  a K-129.  sz.  kutatófúrás  földtani  és  geofizikai  szelvényéről.  Magyarázat:  1.  Középsö- 
liász,  plieusbachi  emelet,  2.  Andezit,  felsőeocén 

Fig.  9.  Detail  of  the  geological  and  geophysical  logs  of  exploratory  drilling  K-129.  fegend:  1.  Middle 
L,ias,  Pliensbachian  stage,  2.  Andesite,  Upper  Eocéné 


408  Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


DNy-i.  Ez  összhangban  van  azzal,  hogy  a mezozóos  rétegsor  fő  szerkezeti  iránya  is  az 
ÉK — DNy.  Az  andezitfeltörést  megelőzően  a mezozóos  mozgásokban  létrejött  haránt- 
irányú törések  közül  legjelentősebb  az  az  ÉNy — DK-i  csapású  hasadék,  amelybe  a fonolit 
nyomult  be. 

Az  elmondottakból  és  az  andezit  elterjedéséből  arra  következtetünk,  hogy  a grano- 1 
dioritos  magma  ÉNy — DK-i  és  erre  merőleges  ÉK— -DNy-i  esapásirányú  szerkezeti  vona- 1 
lak  metszésének  tájékán  nyomult  a felszínre. 

Arra  nincs  adatmik,  hogy  a D-i  fővető  és  a Béta-aknai  határvető  a fiatal  (neogén)  I 
mozgásokban  újraéledt  volna,  de  éppen  az  É-i  feltolódás  adata  — amelybe  az  andezittelér 
benyomult  (Anna-akna,  Zobák-akna)  — bizonyítja,  hogy  a kréta  időszaki  kompressziót 
követő  szárazföldi  időszak  alatt  mind  a hosszanti,  mind  a haránttörések  mentén  tágulásos ■ 
mozgások  történtek. 

Az  andezitet  ért  törések  közül  legjelentősebbek  az  ÉNy — DK-i  irányúak.  Az 
ÉNy — DK-i  csapású,  a kőbánya  ÉK-i  oldala  mellett  lefutó,  az  andezitet  ért  vető  a terü- 
letet két  részre  osztja.  Az  ÉK  hajlású  vetősík  mentén  az  andezit  nem  dőlésirányban  (ÉK),  I 
hanem  a dőlésiránnyal  szöget  bezárva  (K-felé)  mozdult  el,  DK-felé  mutató  horizontális 
mozgási  tényezővel.  Feltehetően  kisebb  rotációs  mozgás  is  lehetett.  Az  el  vetődés  nagysága 
50 — 70  m-nek  adódik.  A vetőt  felszínen  a kőbányába  vezető,  majd  egészen  a Béta-aknáig 
nyomozható  völgy  jelzi. 

A vetőtől  ÉK -re  az  andezit  mélyebbre  zökkent,  s általában  nagyobb  vastagságú 
miocén  üledékösszlet  borítja.  Ezen  a területrészen  az  andezit  csak  néhány  kisebb  foltban 
került  a felszínre  (K-100  és  K-26  sz.  fúrások  környéke).  Máshol  100  m-nél  is  vastagabb  a 
fedőrétegsor  (K-99,  105  m;  K-146,  137,5  m)-  A vető  DNy-i  oldalán  az  andezitet  általában 
vékony  pleisztocén — holocén  képződmények  fedik.  Nagyobb  vastagságot  az  andezittest 
szélein  és  a kőbányától  délre  elterülő  részletben  ér  el  a neogén  rétegsor  (K-71,  31,30  m; 
K-74,  36,30  m;  K-57,  43,80  m;  K-75,  116,00  m;  K-96,  98,30  m és  K-147,  92, 20  m). 

E valószínűleg  újraéledt,  vető  mentén  alakiüt  ki  ÉNy-i  folytatásban  a Komlóra 
vezető  műút  és  az  andezitzúzalékot  szállító  kisvasút  völgye. 

A mezozóos  alaphegység  jelentős  harántirányú  (ÉNy — DK)  100  méteres  elvetési 
magasságot  meghaladó  vetője  mutatható  ki  a K-27  és  K-97,  valamint  a K-100  és  K-26 
sz.  fúrások  között  (5 — 6.  ábra),  melyet  a K-143,  K-101,  K-45  és  K-125  sz.  fúrások  is  ész- 
leltek. A fonolitbizmalittal  rögzített  töréses  övhöz  tartozó  vetővonal,  bár  a D-i  fővetőt 
és  Béta-aknai  határvetőt  elveti,  a fiatalabb  mozgásokban  már  nem  vett  részt. 

A felhagyott  hirdi  tömedékszállító  vasút  mellett  andezitet  fedő  congeriás  meszes 
homokkő  és  a rétegnek  a K-162  sz.  fúrásban  észlelt  szintje  között  240  m a szintkülönb- 
ség. Ennek  egy  része  az  andezitelőfordulást  DNy-i  oldalán  lezáró,  morfológiaüag 
is  kimutatható  ÉÉNy — DDK-i  csapású  harántvetőnek  tulajdonítható.  A DDNy-i 
hajlású  vetősík  mentén  100  méter  körüli  elvetési  magasság  valószínűsíthető. 

ÉÉK — DDNy-i  irányban  egyetlen  jelentősebb  szerkezeti  vonalat  lehetett  ki- 
mutatni a K-137  sz.  fúrástól  északra,  amely  a K-155,  K-33  és  K-97  sz-  fúrások  közötti 
andezitrög  fennmaradását  eredményezte. 

Érdekes,  hogy  a D-i  fővető  éppen  ezen  a területrészen  húzódik.  Esetleg  a D-i  fő- 
vető újraéledéseit  jelző  szerkezeti  vonal  lehet. 

Az  andezittömegben  mérhetők  mind  a kihűlési  repedések,  mind  a tektonikai  igény- 
bevételt  jelző  kőzetrendszerek.  Ez  utóbbiak  a jellegzetesebbek  és  az  uralkodók. 

Az  andezit  kőzetrésrendszerében  is  két  főirányt  lehet  kijelölni,  az  égjük  az  ÉNy — 
DK-i,  a másik  ÉK — DNy-i.  Ezek  jól  tanulmányozhatók  a bányafeltárásokban  is.  A két 
irány  közül  jelentősebb  az  ÉNy — DK-i,  tehát  a kőfejtő  tengelyével  párhuzamos.  E repe- 
dések mentén  az  andezit  elváltozást  mutat,  amelyet  az  andezit  színe  is  jelez,  másrészt 
ezeket  tölti  kia  Tokody  L.  által  leírt  bentonit.  Figyelemre  méltó,  hogy  az  ÉNy — 


N é ni  e d i Varga : Mecsek-hegységi  andezitvulkánosság 


409 


DK-i  sávokban  lefutó  bontott  andezitrészek,  amelyek  fejtésre  nem  alkalmasak,  általában 
nem  vastagok,  tehát  ha  a fejtés  ezeken  áthalad  ismét  jobb  minőségű,  kevésbé  bontott, 
vagy  éppen  üde  kőzetet  kap. 

A harántirányú  repedésrendszerek  a kőszénbányászatban  sem  közömbösek.  Az 
andezit  alatti  III-aknai  bányaművelések  hatásai  a vártnál  hamarabb  jelentkeztek  a 
felszínen,  ahol  a Béta-aknára  vezető  út  III-aknai  leágazása  előtt  megfigyelhető  volt  egy 
ÉNy — DK-i  csapású  0,50  m-re  szétnyíló  — a műútat  is  elmetsző  — függőleges  diaklá- 
zis.  A III-aknánál  jelentkező  mozgások  is  ezekhez  a szerkezeti  irányokhoz  kapcsolódnak. 
Mindezek  bizonyítják,  hogy  az  andezittömeg  védőpillér  számításnál  nem  vehető  egységes, 
csak  együttmozgó  tömegnek. 


A komlói  andezittelér 

Az  andezittelér  alakját  feltehetően  először  az  Anna-aknai  bányászati  műveletek 
során  ismerték  meg.  A K-i  sz.  kutatófúrás  1930-ban  készült  földtani  szelvényén  280 — 
322  m között  szürke  és  zöld  amfibolandezit  megnevezés  szerepel.  A K-29  sz.  kutatófúrás 
(1952)  leírásából  úgyszintén  ismeretes  szürke  és  zöldesszürke,  mállott  andezit.  Később  a 
Zobák-aknák  mélyítésénél  (Szállító-akna:  562,00 — 600,00  m,  Légakna:  545,00 — 578,00 
m)  a fedőrétegsorban,  teleptelérként  vált  ismertté.  Feltárta  az  I.  és  II.  szinti  fedőirány  - 
vágat  és  az  1.  sz.  fekvőkeresztvágat  I.,  II.  szint.  A K-126  és  a K-132  sz.  fúrások  magfúrás- 
sal harántolták  a kőszénösszlet  felső  részében. 

Jellegzetes  kőzetfizikai  paraméterei  (természetes  potenciál,  látszólagos  fajlagos 
ellenállás,  természetes  radioaktivitás)  alapján  az  andezittelér  a fúrási  karottázsszel vé- 
nyeken egyértelműen  felismerhető.  Mindezek  figyelembevételével  a K-83,  K-85,  K-92 
és  K-102  sz.  teljes  szelvénnyel  mélyült  fúrásokban  az  andezittelért  egyértelműen  lehetett 
kimutatni.  A furadékmintákban  tracliidoleritnek  leírt  andezit  felismerését  a geofizikai 
jellegek  mellett  segíti  a rózsaszínű,  kékesszürke  (K-49)  és  lilás  színeződés  (K-28  stb.), 
ami  a további  fúrásokban  segíti  az  andezittelér  jelenlétének  fölismerését. 

Az  andezittelér  a K-i,  K-29  és  K-126  sz.  fúrásokban  a kőszénösszlet  felső  telep- 
csoportjában a fedő  közelében  helyezkedik  el.  Az  egyre  mélyebben  nyomozható  kőszén- 
telepes csoportban  a telér  fokozatosan  mélyebb  szintre  kerül,  s a K-132  sz.  fúrásban  már 
a VII.  telep  fekvőjében  található.  Ettől  függetlenül  a fúrási  és  a bányabeli  adatok  alap- 
ján a telér  lényegileg  teleptelérként  viselkedik. 

Zobák-akna  II.  szinti  fedőirány  vágatában  a telér  miután  eléri  az  É-i  feltolódást, 
azon  áthatol,  s az  íj-i  feltolódáson  túl  szintén  teleptelér  jellegűen,  de  a fedőrétegsorban 
(fedőhomokkő  csoport)  folytatódik. 

Csapásirányban  (kb.  NyÉNy — KDK)  0,6  km  dőlésirányban  (kb.  ÉÉK)  1,5  km 
távolságon  követhető  a 10 — 15°  dőlésű  andezittelér.  A csapásirányban  fokozatosan  el- 
vékonyodó telért  ÉNy-on  a K-161  és  K-142,  DK-en  pedig  a K-155  és  K-137  sz.  fúrások 
már  nem  harántolták.  ÉK-felé  haladva  is  megfigyelhető  az  andezittelér  elvékonyo- 
dása  (K-85,  42  m:  Zobák  Szállító-akna  32  m;  K-132,  19  m). 

Az  Anna-aknai  és  Zobák-aknai  adatok  alapján  az  andezittelér  — apofizaszerííen  — 
benyomult  az  É-i  feltolódásba  is. 

Az  andezittelér,  követve  az  alsóliász  gyűrt  formáit  ÉÉK-felé  egyre  mélyebben 
található.  Az  andezittakaróval  eddig  a kapcsolatát  nem  sikerült  kimutatni.  Eddigi  meg- 
figyelések szerűit  a kapcsolatot  csak  nagyobb  mélységben  és  a területtől  ÉÉK-i  irányban 
valószínűsíthetjük.  Tehát  a granodioritos  magmakamra  a területtől  minden  bizonnyal 
É-ra,  ÉK-re  lehet. 

A szürke,  világosszürke  andezittelért  kőzettanilag  Vető  I.  (1962)  vizsgálta  és  a 
felszínhez  hasonlónak  találta.  A telér  és  a mellékkőzetek  kölcsönhatásaként  a K-126  sz. 


410 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


fúrásban  a 23,50  m vastagságú  sötétszürke,  üde  andezitet  a felső  részen  1,30  m,  az  alsón 
0,20  m világosszürke,  bontott  andezit  szegélyezi,  de  az  egész  telérre  nézve  — makroszkó- 
posán megfigyelve  — nincs  akkora  visszahatás,  mint  adiabáztelérek  esetében.  Az  andezitet 
kísérő  kontaktzóna  jelentősebb,  mint  a diabázteléreknél,  jellemző  a jelentős  pirít  és  kal- 
citkiválás  is  (K-132). 


Észak-mecseki  andezit-előfordulások 

Máza  és  Váralja  közötti  területről  Mauritz  B.  (1957)  dácithoz  és  andezithez 
közelálló  oligoklázitnak  núnősített  kőzetet  ismertetett,  melyet  szálbanállóan  eddig  nem 
találtak  meg.  Vadász  ív  (1960)  az  eddig  ismeretlen  kőzetet  a lielvéti  vulkánosságba 
sorolhatónak  tartja. 

Máza-Vár alj  ától  DK-re  1961-ben  a Nagymányok-12  sz.  szerkezetkutató  mélyfúrás 
a vékony  pleisztocén  takaró  alatt  194,20  m-ig  alsóhelvéti  tarka  agyagos — kavicsos  össz- 
letet,  majd  alatta  194,20 — 337,50  m között  a felsőtriász  20 — 30°-os  dőlésű  homokkő — 
aleurit  összletére  települve  andezitlávát  harántolt.  A fúrás  550,00  m-ben  meredek  dőlésű, 
a felsőtriász  alsó  részébe  sorolható  rétegsorban  állt  le. 

A 143,30  m vastagságban  magfúrással  feltárt  andezit  Ravasz  Cs.  szerint  a 
komlói  andezittel  majdnem  teljesen  megegyező  „mikroholokristályos  porfiros  szövetű, 
hiperszténes  amfibolandezit”  a komlóihoz  hasonló  másodlagos  elváltozásokkal. 

A komlói  andezitnél  kimutatott  geofizikai  jellegek  és  az  azt  okozó  kőzetelválto- 
zások itt  is  megtalálhatók. 

A felsőtriász  alaphegységnél  nagyobb  látszólagos  fajlagos  ellenállású  és  viszony- 
lagosan alacsonyabb  természetes  radioaktivitással  jelentkező  andezit  alsó  10  métere 
fehéresszürke,  erősen  összetöredezett,  kalcitosodott  agglomerátum  jellegű  volt.  Felfelé 
haladva  sötétszürke,  szürke,  vörösesbarna,  ismét  szürke,  vörösesbarna  szakaszok  követ- 
keztek a tektonikai  igénybevétel  és  az  utóvulkánosság  jeleivel  (bentonitosodás,  pirít-  és 
kalcitkiválás) . A felső  8 méter  agglomerátumszerű,  tarkaszínű,  erősen  bontott  andezit 
volt,  a fedő  helvéti  üledékekbe  fokozatosan  átvezető  nagyon  alacsony  fajlagos  látszólagos 
ellenállással,  amely  az  üledékképződést  megelőző,  jelentős  felszíni  mállási  (agyagosodási) 
folyamatot  jelzi. 

A Mecsek-hegység  fő  szerkezeti  alakulását  és  a jelentős  lepusztulást  követő,  vala- 
mint a helvéti  üledékképződést  megelőző  vulkánosság  felszínalatti  elterjedéséről  a föld- 
mágneses térkép  tájékoztat,  de  a vastag  miocén  fedő  (kb.  200  m),  miatt  a mágneses  ano- 
máliát adó  andezit  pontosan  nem  határolható  le.  Fz  a magyarázata  annak,  hogy  a V-8 
sz.  fúrás  bár  az  anomália  területén  mélyült,  andezitet  nem  harántolt. 

A környezetébe  lepusztulás  folytán  belesimuló  1,0 — 1,5  km2-re  kiterjedő  andezit- 
tömeg kitörési  középpontja  a N111-12  sz.  fúrástól  DDK-re,  a +200  gammás  értéket  meg- 
haladó maximum  tájékán  lehet. 

A N111-12  sz.  fiírás  andezitje,  része  egy  ÉK — DNy  irányban  húzódó  vulkáni  sornak, 
amelynek  további  tagjai  ÉK-i  irányban  (Öcsény,  Bogyiszló,  Mözs)  még  bizonyításra  vár- 
nak. 


Az  andezitvulkánosság  kora  és  távolabbi  kapcsolatai 

A komlói  andezitet  a közelmúltig  a nűocén  vulkánosságnak  a magyarországi  mio- 
cén vulkáni  vonulattól  távoleső,  különálló  megjelenésének  tartották. 

A kitörés  idejét  a miocén  üledékekhez  megállapított,  vagy  feltételezett  helyzete 
alapján  rögzítették. 

Az  andezittelér  felismerése,  a mázai  oligoklázit  és  a Nm-12  sz.  fúrás  andezitje 
újabb  adatokat  jelentettek  a vulkáni  működés  ismeretéhez. 


N é m e d i Varga:  Mecsek-hegységi  andezitvulkánosság 


411 


A komlói  andezit  behatóbb  vizsgálata  és  a többi  andezittel  való  kapcsolata  alapján 
megállapítható,  hogy  a mecseki  andezitvulkánosság  a neogén  üledékképző- 
dést megelőző,  a kréta  időszaki  hegységképződést,  majd 
szárazulattá  válást  követő  szárazföldi  időszak  alatt  tör- 
tént. 

Vadász  E.  mutatott  rá  először  (1957),  hogy  a felsőkrétát  és  a paleogént  magá- 
ban foglaló  hosszú  időszakból,  a komlói  — most  már  mondhatjuk  mecseki  — vulkánosság 
párjaként,  a feltűnő  kőzettani  és  vulkanológiai  analógiák  alapján,  a felsőeocén  andezit- 
vulkánosság vehető  tekintetbe. 

A középső-  és  felsőeocén  andezitvulkánosság  egyik  alapvonásaként  az  élesen 
körülhatárolt  kriptovulkános  megmerevedést  többnyire  a felszínre  való  feltörés  nélkül, 
az  egész  andezittömeget  átjáró  elbontást  és  bentonitképződést  (Velencei-hegység,  Lahóca 
a Mátrában)  emelte  ki.  Úgyszintén  megemlítette,  hogy  a komlói  andezit  Si02-tartalma 
a velencei-hegységi  amfibolandezitéhez  hasonló  és  azt,  hogy  a komlói  andezittel  kapcso- 
latban hiányzó  tufa  a velencei-hegységi  andezittufa  aránytalan  településére  emlékeztet. 

Magmatektonikailag  Vadász  E.  akadémikus  a komlói  andezitet  a hahóti 
amfibólandezithez  hasonlónak  valószínűsítette. 

A mecseki  andezitvulkánosság  eddig  kimutatott  tagjai  a hegység  csapásirányában 
helyezkednek  el,  mely  nagy  vonalakban  párhuzamos  a magyarországi  jelenleg  ismert 
felsőeocén  vulkánosság  vonulatával.  Magmatektonikailag  a hegységszerkezet 
jellemző  törésvonalaihoz  kapcsolódó,  részben  mélyben  megrekedt,  részben  elkülönülten 
felszínre  tört  vulkáni  egyedek  egy  nagyobb  területre  kiterjedő,  jelentős  vulkánosság 
peremi  megjelenései. 

A vulkánosság  központja  elsősorban  az  andezittelér  helyzete  alapján  a Mecsek  - 
hegységtől  északra  lehetett. 

A mecsek-hegységi  földmágneses  térképen  a diabáz  és  andezittömegek  hasonló 
pozitív  anomáliával  jelennek  meg,  s így  a kőzetminőség  meghatározása  egyértelműen 
nem  lehetséges. 

A Mecsek -hegységtől  északra  található  kurdi  mágneses  maximum  csapásiránya 
ÉK — DNy,  megegyezik  a felsőeocén  vulkánosság  csapásirányával,  ezzel  szemben  ha  a 
mecseki  diabázvulkánosság  kiterjedéseit  vizsgáljuk,  arra  ilyen  határozott  irányok  nem 
mutathatók  ki  a lényegileg  centrális  elrendeződés  miatt. 

Szekszárdi  ól  délkeletre  az  Alsónána — Öcsény — Bogyiszló  földmágneses  maximum 
sorra  szintén  a^  ÉK — DNy-i  lefutás  jellemző.  Bár  az  alsónánai  maximumnál  az  Alsó- 
nána-i  sz.  fúrás  szerint  a mágneses  ható  az  amfibolit,  mégis  a többi  maximum  esetében 
elsősorban  andezit  jelenlétét  valószínűsítjük. 

A dunántúli  kréta  időszaki  diabázvulkánossággal  szemben  — az  eddig  elmondottak 
alapján  — a felsőeocén  andezites  vulkáni  működéssel  sokkal  nagyobb  területen  számol- 
hatunk, s éppen  ezért  a Velencei-hegység  és  a Mecsek-hegység  közötti  terület  mágneses 
anomáliái  elsősorban  andezitnek,  s csak  alárendelten  diabáznak  (trahidoleritnek)  vagy 
a paleozóos  alaphegység  nagyobb  mágneses  szuszceptibilitású  kőzeteinek  tulajdoníthatók. 

Ugyanez  mondható  a Dunántúli  Középhegység  és  a Mecsek-hegység  közötti 
területre  is  (Csalagovits  Imre  szóbeli  közlése  szerint) . 


412 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


v 


IRODALOM  - REFERENCES 

A Mecsek-  és  Villányi  hegység  geofizikai  kutatásának  eredményei.  MÁEEGI  Évk.  I.  1964.  — H á- 
mor  G.  (1964):  A K-i  Mecsek  miocén  képződményeinek  vizsgálata.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1961-ről.  — 
Hámor  G.  (1964):  A mecseki  miocén  ősföldrajzi  kapcsolatai.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1962-ről.  — Hámor 
G.  — Jámbor  A.  (1964):  A K-i  és  Ny-i  Mecsek  miocén  képződményeinek  párhuzamosítási  lehetőségei. 
Földt.  Közi.  94.  — H e r m a n n M.  (1957):  A komlói  andezitterület  újabb  vizsgálata.  Annales  Hist.  Nat. 
Mus.  Nat.  Hung.  VIII.  — Mauritz  B.  (1913):  A Mecsek-hegység  eruptivus  kőzetei.  M.  k.  Földt.  Int. 
Évk.  XXX.  — Mauritz  B.  (1958):  Két  újabb  vulkáni  kőzettípus  a Mecsek-hegységből.  Földt.  Közi. 
88.  — Némedi  Varga  Z.  (1963):  A komlói  andezit  földtani  és  hegységszerkezeti  viszonyai.  Kézirat. 

— Némedi  Varga  Z.  (rg66) : A mecseki  feketekőszénkutató  fúrások  karottázsvizsgálatainak  földtani 
eredményei.  Kézirat.  — Noszky  J.  (1952):  A komló-környéki  kőszénterület  földtani  viszonyai.  Földt. 
Int.  Évi  Jel.  1948-ról.  — Scheffer  V.  — Kánt  ás  K.  (1949):  A Dunántúl  regionális  geofizikája. 
Földt.  Közi.  79.  — Szádeczk  y-K  a r d o s s E.  (1958):  A vulkáni  hegységek  kutatásának  néhány 
alapkérdéséről.  Földt.  Közi.  88.  — Szék  y né  Fus  V.  (1957):  Adatok  a Dunántúli  medence  harmad- 
kon vulkánosságához.  Földt.  Közi.  87.  — Tokody  E-  (1955):  Komlói  andezittufa.  Földt.  Közi.  85. 

— Tokod  y E-  (1955):  Komlói  bentonit.  Földt.  Közi.  85.  — Vadász  E.  (1935):  A Mecsek-hegység. 
Magyar  Tájak  Földtani  leírása.  I.  - Vadász,  E.  (1959):  Die  Frage  des  Komlóer  Amphibolandesits 
Ann.  Univ.  Se.  Budapest  — Vadász  E.  (1960):  Magyarország  földtana.  Akadémiai  Kiadó  — Vetői 
(1962) : A komlói  amfibolandezit  földtani  viszonyai.  Szakdolgozat 


Andesitic  volcanism  in  tke  Mecsek  Mountains 

DR.  Z.  NÉMEDI  VARGA 

The  andesite  problein  of  the  Mecsek  Mountains  has  been  studied  in  the  first  piacé  | 
by  using  exploratory  drilling. 

The  andesite  sheet,  covering  an  area  of  4.1  km2  in  the  Komló  coal  basin,  is  2.9 
kmlong  (NW  — SE)  and  2.8  km  broad  (NE  — SW).  On  information  from  31  coalexplora-  , 
tory  drill-holes  and  two  shafts  and  from  surface  observations,  an  isopach  map  and  a foot-  M 
wall  contour  map  of  the  andesite  body,  and  three  geological  sections  have  been  drafted. 
Revaluation  of  data  of  earlier  exploratory  drilling,  well  logs,  and  underground  obser-  I 
vations  in  mines  have  shed  new  light  on  the  geologic  and  tectonic  setting  of  the  andesite 
body.  The  author  came  to  the  conclusion  that  no  pre-andesite  sedimentation  had  taken  I 
piacé  in  the  area  during  Neogene  time.  The  Helvetian  begins  here  with  the  congeria-  || 
bearing  sequence,  immediately  overlying  the  markedly  eroded  surface  of  the  andesite.  | 
The  intra-Helvetian  age  of  the  andesite  eruption  was  supposed  011  the  basis  of  erroneous 
deseriptions  of  Helvetian  sediments  in  the  footwall  of  andesite  sheet,  in  5 old  drill-holes. 
The  error  of  these  deseriptions  was  due  to  the  misidentification  of  alt  ered,  clay  mineralized 
andesitic  products  and  altered  Liassie  rocks  at  the  contact  between  the  andesite  body  and 
the  faulted  Mesozoic  basement.  The  direct  contact  of  andesite  with  a Mesozoic  footwall 
has  been  shown  by  changes  in  geophysieal  parameters.  Consequently,  andesite  eruption 
took  piacé  in  the  pre-Helvetian  Continental  period.  The  most  frequent  orientations  of 
faults  and  lithoclases  of  the  andesite  are  northwest-southeast  and  northeast -Southwest. 

The  coal  mines  of  Komló  (shafts  Anna  and  Zobák)  and  a number  of  exploratory 
drill-holes  have  revealed  a 20-  to  30-m-thick  andesite  dyke  penetrated  intő  the  Lower 
Liassie  coal  formation.  The  dyke  is  petrographieally  identical  with  the  andesite  sheet, 
bút  their  relationship  is  still  unknown.  Gradually  thinning  along  the  strike,  the  dyke  is 
traceable  fór  0.6  km  in  this  direction  (approximately  WNW  — ESE)  and  fór  1.5  km  along 
the  dip  (approximately  10 — 150  NNE).  Judging  by  the  dyke,  the  magmatic  chamber 
may  have  been  to  the  north  or  northeast. 

The  exploratory^  drilling  Nm-12  sunk  soutlieast  of  Máza — Váralja,  North  Mecsek,  ► 
South  Hungary,  crossed,  in  the  interval  of  194.20  to  337.50  m,  an  andesite  body  petro-  , 
graphically  similar  to  the  Komló  andesite.  It  underlies  a Lower  Helvetian  sequence 
of  variegated  clayrs  and  gravels  and  rests  on  Upper  Triassic  deposits.  Infonnation  on  its 
subsurface  rangé  has  been  represented  on  a geomagnetic  map. 

E.  Vadász  (1957)  was  the  first  in  pointing  out  that  it  is  the  Upper  Eocéné  an- 
desitic volcanism  that  might  be  considered  as  a counterpart  of  the  Komló-or,now  we 
can  say,  Mecsek-volcanism,  as  shown  by  striking  analogies  in  petrography  and  volcanologic 
pattern.  Later  (1960)  E.  V a d á s z accepted  the  intra-Helvetian  age  of  the  andesitic 
volcanism  of  Komló.  In  the  present  paper  E.  V a d á s z’s  hypothesis  of  parallelism 
between  the  Komló  andesite  and  the  Upper  Eocéné  volcanism  of  Hungary  is 
corroborated. 


N é m e d i Varga  : Mecsek-hegységi  andezitvulkánosság 


413 


The  explored  memhers  of  the  Mecsek  andesitic  volcanism  are  situated  along  the 
strikeline  which  is  roughly  parallel  to  that  of  the  known  Upper  Eocéné  volcanism.  Mag- 
matectonically,  the  partly  subvolcanic,  partly  extrusive  igneous  rocks  confined  to  the  cha- 
racteristic  faults  of  the  Mecsek  Mts  are  the  marginal  manifestations  of  a large-scale, 
extensive  volcanism. 

The  author’s  investigations  suggest  that  the  geomagnetic  anomalies  of  the  area 
between  the  Velence  and  Mecsek  Mountains  are  due  in  the  first  piacé,  to  andesite  bodies, 
a hypothesis  confirmed  by  recent  results  of  deep  drillings. 


A BAUXIT  TÉRFOGATSÚLYA 


DR.  POSGAY  KÁROLY* 

( 9 ábrával) 

Összefoglalás:  Szerző  2036  drb  bauxit- térfogatsúly  adatot  vizsgált  a bauxit  fő 
vegyi  alkotórészeivel,  valamint  a bányanedvesség  és  karsztvízszinttel  való  összefüggések 
kutatása  céljából.  A vizsgálati  eredmények  alapján  megállapítható,  hogy  a vastartalommal 
a térfogatsúly  egyenes  arányban  változik.  A nedvességtartalom  a karsztvizszint  alatt  — 
mint  az  várható  is  — nagyobb  néhány  százalékkal.  A térfogatsúly  átlaga  a földtani  szelvény- 
ben a mélység  felé  kissé  csökken.  A térfogatsúly  és  izzítási  veszteség  között  összefüggés  nem 
mutatható  ki,  hiszen  utóbbi  az  allitos  elegyrészek  mono-,  vagy  trihidrátos  megjelenésétől 
függ. 

A bauxit  térfogatsúly  értéke  egy-egy  előfordulás  készletszámításának  egyik  alap- 
tényezője, ezért  átlagos  értékének  meghatározására  fokozott  figyelmet  kell  fordítani 

A térfogatsúly  megállapítása  magmintákon  történik.  A térfogatsúly  vizsgálathoz 
a mintákat  az  előfordulás  kutató  fúrásaiból  vesszük  és  később,  a bányaművelés  megkez- 
dése után  a vizsgálatok  anyagát  a bányából  származó  mintákkal  kiegészítjük.  A mintákat 
tartalmazó  fúrások  kijelölésénél  figyelemmel  vagyunk  arra,  hogy  a fúrások  az  előfordulás 
minden  részét  felöleljék  és  annak  jellegzetes  bauxitját  tartalmazzák.  A mintákat  1 m-es 
mélységközönként  vesszük,  hogy  ezáltal  összességükben  az  egész  bauxittest  térfogat- 
súlyát  képmsei j ék.  A 6 — 10  cm  hosszú  mintákat  csiszolt  porüvegbe  vagy  műanyag 
edénybe  helyezzük,  oldott  páráimnál  légmentesen  lezárjuk,  hogy  a vizsgálatok  meg- 
ejtéséig  a minták  a nedvességtartalmukat  megőrizzék.  A bányákból  többnyire  50  X 50  X 40 
cm-es  mintákat  és  ezeken  kívül  a különböző  szintekről  vágatonként  több  kb.  10x5x10 
cm  méretű  kismintát  emelünk  ki. 

A vizsgálatok  alapján  a térfogatsúly  értékeket  a vállalat  vegyi  laboratóriumában 
határozzuk  meg.  A vegyi  laboratóriumban  a vizsgálatokat  a minták  állapotától  és  nagy- 
ságától függően  Szekér  Z.  vegyészmérnök  által  tökéletesített  hidrosztatikai  mód- 
szerrel vagy  Mohr-Westphal-mérlegen  végezzük.  A vizsgálatok  a bauxit  nedves  és  száraz 
térfogatsúly  értékének,  valamint  a nedvességtartalmának  megállapítására  terjednek  ki. 
Nagyméretű  minták  nedves  térfogatsúlyának  meghatározása  a helyszínen,  a bányában 
történik,  míg  a kismintáké  a vegyi  laboratóriumban;  a száraz  térfogatsúly  és  a bánya- 
nedvességtartalom vizsgálata  mindkét  mintán  a vegyi  laborban  folyik. 

Jelen  dolgozat  anyagához  az  1963  óta  minden  évben  rendszeresen,  tervszerűen 
végzett  mintavételek  és  ezeknek  térfogatsúly  vizsgálatai  szolgáltatták  az  adatokat. 
1963  óta  a különböző  előfordulásokból  és  a művelés  alatt  álló  bányákból  1966.  november 
elejéig  2036  db  mintán  végeztünk  térfogatsúly  vizsgálatot . A vizsgálatok  nagy  mennyi- 
ségét a térfogatsúly  értékének  megbízhatósága  követeli.  A vizsgálatok  eredményei  igazol- 


Előadta  a MFT  Közép-dunántúli  Csoportjának  1966.  november  24-i  ülésén,  Veszprémben. 


P o s g a y : A bauxit  térfogatsúlya 


415 


ják  a nagyszámú  vizsgálat  szükségességét,  mert  a leggondosabb  mintavétel,  mintaelő- 
készítés és  pontos  vizsgálat  mellett  is  az  eredmények  rendkívül  nagymértékben  szórnak. 
A szórás  nemcsak  egy  előforduláson  belül,  hanem  a fúrással  harántolt  bauxittesten 
belül  is  mutatkozik. 

A térfogatsúly  értékek  feltűnő  nagy  szórása  több  okra  vezethető  vissza.  Ismeretes, 
hogy  a bauxit  vegyi  és  ásványos  összetétele  50  cm-enként  vett  fúrásmagokban  is  változik. 
A szórás  az  érc  geológiai,  kémiai  és  fizikai  sajátságaiból  eredhet.  A nehezebb  vagy  köny- 
nyebb  fajsúlyú  alkotórészek  %-os  aránya  nagyban  befolyásolja  a térfogatsúlyt.  A szórás 
oka  a nagyon  változó  nedvességtartalommal  is  összefügghet. 


% 


1.  ábra.  Fenyőfői  bauxitminták  száraz  térfogatsúly  értéke  és  Fe203-tartalmának  összefüggése 
Fig.  1.  Corrélation  entre  le  poids  volumétrique  sec  des  échautillons  de  bauxite  de  Fenyőfő  et  leur  teneur 

en  Fe2Oa 


A különféle  mértékű  szórások  okának  felderítése  végett  összefüggéseket  kerestünk 
a térfogatsúly  értékek  és  az  érc  főalkotórészei,  a nedvességtartalom,  a bauxittest  mélysége 
és  a minősége  között.  A kutatásokat  mind  a fúrómagok,  mind  a bányából  származó 
minták  anyagára  kiterjesztettük.  A kérdés  tanulmányozására  különféle  szempontok 
szerint  összeállított  diagramokat  készítettünk,  amelyeknek  egyrészét  kiértékelésükkel 
együtt  bemutatjuk. 

Ha  a főbb  alkotórészek  közül  a bauxit  vastartalmának  ingadozását  figyeljük, 
észlelhetjük,  hogy  a vastartalom  mennyisége  mutatja  a bauxittesten  belül  a legnagyobb 
hullámzást. 

Az  1.  ábrán  a fenyőfői  bauxitelőfordulás  száraz  térfogatsúly  és  Fe203  értékeinek 
statisztikus  eloszlását  és  azoknak  függvénykapcsolatát  mutatjuk  be  fúrásból  származó 
296  minta  alapján. 

A diagramból  egyes  esetekre  nem  vonhatunk  le  semmiféle  általános  érvényű 
szabályosságot,  mert  a vastartalom  erősen  változó  mennyiséget  mutat,  még  ugyanolyan 
térfogatsúlyú  bauxitokban  is.  Tömegében  azonban  szembetűnő,  hogy  a vastartalom 
növekedésével  a térfogatsúly  növekedése  egyenes  arányban  áll.  (5% -ónként  összevont 
értékközök  átlagával  számolva.) 

A fenyőfői  bauxit  térfogatsúlya  és  a vastartalom  közötti  összefüggést  a hiszto- 
gramon  is  észlelhetjük  (2.  ábra). 

Ha  összehasonlítjuk  a bauxit  nedves  térfogatsúlyértékét  az  ipari  minőséggel 
(3.  ábra),  úgy  azt  tapasztalhatjuk,  hogy  az  egyes  bauxitminták  minősége  és  térfogatsúlya 
között  összefüggés  nincsen.  Ugyanoly  minőségű  bauxitok  más-más  térfogatsúllyal  bírnak. 

A mélység  felé  a nedves  térfogatsúly  értéke  a bauxit  ipari  minőségétől  függetlenül 
csökken. 


416 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


P o s g a y : A banxit  térfogatsúlya 


417 


22,0 

21,0 

20,0 

19.0 

18.0 
a 

•g>  no 

QJ 

1 16.0 

X 

-8  15,0 

N 

N 

" 74.0 

13.0 

12.0 
no 
10,0 
9,0 


• • • •*  

. • • • • qibbsites 

^ ' - ^ átlag  ’ 


• . s • • 


böhmites  átlag 

— — o 


7,50  ?,00  2,10  2,20  2,30 

Nedves  térfogatsúly,  g/cm 3 


2A0 


4-  ábra.  Nedves  térfogatsúly  és  izzítási  veszteség  összefüggése  (Fenyőfő) 

/'iff.  4.  Corrélation  entre  le  poids  volumétrique  huinide  et  la  perte  d’ignition  (Fenyőfő) 


Q c> 

CTj  Qi 

Csí  (XT 


CX. 

csr  csr 


Nedves  térfogatsúly,  g /cm3 


5.  ábra.  Nedves  térfogatsúly,  nedvességtartalom  és  izzítási  veszteség  összefüggése  (Fenyőfő) 
f ig.  5.  Corrélation  entre  le  poids  volumétrique  humide,  l’humidité  et  la  perte  d’ignition  (Fenyőfő) 


4 Földtan  Közlöny 


418 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


Diagramot  készítettünk  a fenyőfői  bauxitelőfordulás  nedves  térfogatsúly  és  az 
izzítási  veszteség  értékeinek  statisztikus  eloszlásáról  és  ezeknek  függvénykapcsolatáról 
132  minta  alapján  (4.  ábra). 

A diagramból  kitűnik,  hogy  az  izzítási  veszteség  mértékét  a nedves  térfogatsúly 
nem  befolyásolja,  de  nem  is  befolyásolhatja,  mert  az  a bauxit  mono-  vagy  trihidrátos 
összetételének  függvénye,  mint  azt  az  5.  ábra  is  igazolja. 

Vizsgálat  tárgyává  tettük  a száraz  és  nedves  térfogatsúly-értékek  változását,  a 
bauxittesten  belül.  A vizsgálatokat  mind  a bauxitbányák  bauxittestére,  mind  a kutató- 
fúrások által  harántolt  bauxittestre  kiterjesztettük.  A megvizsgált  bányák  és  fúrások 
egyöntetűen  jelzik,  hogy  a térfogatsúly-értékek  átlaga  a bauxittesten  belüli  kisebb- 
nagyobb  szórások  ellenére  a mélység  felé  csökkenést  mutat  (6.,  7.  ábra).  A csökkenő 
tendencia  különösen  a száraz  térfogatsúly  esetében  szembeötlő. 

A kutatófúrások  közül  a már  előbb  tárgyalt  3.  ábrát  említjük,  amelynek  48,3  m 
vastag  bauxittestében  minden  minőségű  bauxit  szerepel.  Jól  kivehető  az  egyes  minő- 
ségeken belül  is  az  egyenetlen,  szabálytalan  szórás,  továbbá,  hogy  a karsztvízszint  felett 
a nedves  térfogatsúly  értékek  általában  magasabbak,  mint  a karsztvízszint  alatt.  Ebben 
a fúrásban  — mint  említettük  — a mélység  felé  a nedves  térfogatsúly  fokozatosan  csökken. 

Vizsgáltuk  a nedves  térfogatsúly  és  a nedvességtartalom  kapcsolatát. 

Önkéntelenül  felvetődhet  az  a kérdés,  hogy  a karsztvízszintnek  van-e  valamilyen 
hatása  a bauxit  nedvességtartalmára,  azaz  a karsztvíznívó  alatt  magasabb-e  a bauxit 
nedvességtartalma,  mint  a karsztvízszint  felett? 

A kérdés  tanulmányozására  célszerűnek  látszott  oly  előfordulás  kiválasztása, 
ahol  bányaművelés  még  nem  folyik,  a karsztvíznívó  bánya-vízszivattyúzás,  depresszió 
hatása  alatt  nem  áll,  ahol  a karsztvízszint  még  érintetlen,  természetes  helyzetében  talál- 
ható. Ennek  a követelménynek  a fenyőfői  bauxitelőfordulás  területe  felel  meg,  mely 
bányaművelés  alatt  még  nem  áll,  a közelében  sincsen  bányaművelés. 

A fenyőfői  előfordulás  terepdomborzata  általában  +168 — 175  m tszf.  közt  észlel- 
hető, a karsztvízszint  általában  85 — 92  m mélységben  várható.  142  mintát  vizsgáltunk 
meg. 


Fúrás 

száma 

Bányanedvességtartalom  szélső  értékei  a 
karsztvízszint 

Bányanedves  térf.súly  szélső  értékei  a 
karsztvízszint 

felett 

térségében 

alatt 

felett 

térségében 

alatt 

Ffo-819 

Ffő-818 

Ffo-882 

13,40  — 25,00 
11,28  — 23,56 

12.40  — 20,52 

16.40  — 25,20 
18,28  — 21,16 

12,80  — 25,88 
12,80  — 21,90 

i,94-2,4i 
2,03  — 2,36 

2,08  — 2,27 
1,90—2,27 
2,10  — 2,66 

1,88—2,12 

1,70-2,31 

A feltüntetett  adatok  szerint  a Ffő-819  sz.  fúrás  bauxittestét  a karsztvízszint 
teljes  egészében  átszelte,  — míg  a Ffő-818  sz.  fúrásban  a bauxittest  lenyúlt  a karsztvíz 
térségébe  is  — a Ffő-882  sz.  fúrásban  pedig  a bauxittest  a karsztvíz  térségében  kezdődik 
és  a karsztvíznívó  alatt  fejeződik  be.  Az  egyedi  adatok  azt  látszanak  igazolni,  hogy  a 
bányanedvesség-tartalom  %-a  ugyanolyan  alacsony  és  magas  mennyiségben  szerepel 
a karsztvíznívó  felett,  mint  alatt  és  magában  a karsztvíz  térségében  is  előadódnak 
ugyanolyan  értékek. 

A fenyőfői,  iszkaszentgyörgyi  bauxitelőfordulásokról  vett  minták  bányanedvesség- 
tartalmára vonatkozó  szélső  értékeit  vázoltuk  fel  a 8.  ábrán. 

Az  egyes  eseteket  figyelve,  a fúrások,  bányaminták  nedvességtartalma  különböző 
szórásokat  mutat;  a szélső  értékek  is  különbözők.  A karsztvíznívó  alatt  ugyanoly  nedves- 


+ 150 


P o s g ay : A bauxit  térfogatsúlya 


419 


Cd 

esi' 


B« 

csr  EH 
o 
O) 


£ *C3 


cd 


i n £ 
<u  v 


.t;  vo  ^ 

i't? 

cd  L 

.Q 

'O  cd 

Ov  rt 

>>  W 3 

Efg  'H 


fl.S  :0 

U m N 
N«» 

!2  (S  -9 

a2 

S;g 

ti-0  x 

<l> 

'S  ^ 

rt:82 

O J-. 

o a-" 

ja  iS  -w 

M :3  “o 
%*  N 
Ctí 


<U  "ö  ö 
'ö  M o 

m 3 <J 

<v  cd  p< 

•+J  <U  NLI 

II  ’ 


cd 


in 


'5  'cd 


in 
d cd 
^ W> 
-o  n 


.Q  • 

d <y 
in 


83  ! 

“ 0)  ° 

s-s  s 

-fii 

'V  bD> 
& :0  in 

5 >,jy 

> d vo 
in  <u  'O 

S 8 I 

O cd  m 
P <M  vo 

3A- 


ín  cd 
• 

.*?  s 

'Cd 

ja 


Cd  *Cj 
c\j  < 


Cd 


- 


1 


J L 


1 


+ + 

juizsDfíupq  J zsi 


■f  -f 


CT) 

VO 

+ 


CD 

VO 

+ 


%%  & 


•r*  ;0  vu 

B 

'V  on  (n 


•o  8-9 

• O I 


4 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


420 


ségt  art  alom  %-kal  találkozunk,  mint  a karsztvíznívó  felett.  Az  egyes  esetekből  össze- 
függést felfedezni  nem  tudunk. 

Az  egyes  előfordulásokat  egymástól  elkülönítve  tömegükben  mást  jeleznek. 
Az  átlagokat  kiszámítva  a vázlatból  kitűnik,  hogy  mindegyik  előfordulás  nedvesség- 
tartalmának átlaga  a karsztvízszint  alatt  több,  mint  a karsztvízszint  felett.  Amely  terü- 
leten bányaművelés  még  nem  folyik,  a vízszivattyúk  még  nem  működnek,  ott  a különbség 
nem  nagy. 

Ezt  a megállapítást  jelzi  a 9.  ábra  hisztogramja  is,  amelyet  a fenyőfői  bauxitelő- 
fordulás  143  mintája  nedvességtartalmának  gyakorisági  eloszlásáról  állítottunk  össze, 


8.  ábra.  A nedvességtartalom  összefüggése  a karsztvízszinthez  való  helyzettel.  J elmagyarázat: 
r.  Nedvességtartalom  értékei  és  átlaga  fúrásban  a karsztvízszint  felett.  2.  Nedvességtartalom  értékei  és 
átlaga  fúrásban  a karsztvízszint  alatt,  3.  Nedvességtartalom  bányában  a karsztvízszint  felett,  4.  Ned- 
vességtartalom bányában  a karsztvízszint  alatt,  5.  Előfordulás  átlagos  nedvességtartalma  a karsztvíz- 
szint felett,  6.  Előfordulás  átlagos  nedvességtartalma  a karsztvíz  alatt 
Fig.  8.  Ee  rapport  de  l’humidité  et  de  la  nappe  aquifére  karstique.  bégende:  x.  Valeurs  d’humidité  et 
leur  moyenne  arithmétique  dans  des  sondages,  audessus  de  la  nappe  aquifére  karstique,  2.  Valeurs  d’humi- 
dité et  leur  moyenne  arithmétique  dans  des  sondages,  au-dessous  du  niveau  d’eau  karstique,  3.  Valeurs 
d’humidité  dans  la  mine,  au-dessus  de  la  nappe  aquifére  karstique,  4.  Valeurs  d’humidité  dans  la  mine,  au- 
dessous  du  niveau  d’eau  karstique,  5.  Iíumidité  moyenne  du  gisement  de  bauxite  au-dessus  de  la  nappe 
aquifére  karstique,  6.  Iíumidité  moyenne  du  gisement  de  bauxite  au-dessous  du  niveau  d’eau  karstique 


P o s g a y : A bauxit  térfogatsúlya 


421 


mind  a karsztvízszint  felett,  mind  a karsztvízszint  térségében,  mind  a karsztvízszint 
alatt  mutatkozó  százalékokat  ábrázolva.  A gyakorisági  görbe  a karsztvíznívó  felett 
18,1%,  a karsztvíznívó  térségében  18,5%,  a karsztvízszint  alatt  19,5%  kulminációt 
jelez,  azaz  kereken  1,5% -kai  magasabb  a bauxit  nedvességtartalom  a karsztvízszint 
alatti  bauxittestben,  mint  a karsztvízszint  felett. 

A fenyőfői  bauxitelőfordulás  a természetes,  valóságos  állapotot  szemlélteti. 
Az  adatok  szerint  a bauxit  bányanedvesség  tartalmának  átlaga  a karsztvizszint  alatt 


Nedvesség,  % 


9.  ábra.  A bányanedvesség  mennyiségi  eloszlása  a karsztvízszinthez  viszonyítva  (Fenyőfő).  Jelmag  ya- 
rázat:  1.  Karsztvízszint  felett,  2.  Karsztvízszint  térségében,  3.  Karsztvízszint  alatt 
Fig.  9.  Répartition  quantitative  de  l’humidité  dans  la  mine  pár  rapport  á la  nappe  aquifére  karstique 
(Fenyőfő).  R é g e n d e:  1.  Audessus  de  la  nappe  aquifére.  2.  Dans  la  nappe  aquifére.  4.  Au-dessous  de- 

la  nappe  aquifére 


kis  %-kal  nagyobb,  mint  a karsztvízszint  felett.  Ingadozás,  szórás  mindkét  esetben  jól 
mutatkozik. 

A bauxit  térfogatsúly  átlagértékének  meghatározásához  a mintavételt,  kezelést, 
mérést  gondosan,  alaposan  kell  elvégezni. 

A bauxit  ásványtani,  vegyi  összetétele,  fizikai  sajátságai  és  ennek  következtében 
a térfogatsúly  értékei  is  állandóan  változnak,  szórnak.  A szórás  okának  felderítése  céljából 
kiindulásul  tekinthettük  azt  a kérdést,  milyen  összefüggés  létezik  a bauxit  térfogatsúlya 
és  a bauxit  egyes  főalkotói  között;  ugyanily  szempontból  tettük  vizsgálat  tárgyává  a 
bauxit  nedvességtartalmát. 

2036  db  térfogatsúly  mérési  eredmény  állt  rendelkezésünkre.  Diagramjaink 
tanúsága  szerint  egyes  bauxitminták  fő  alkotórészei  és  a térfogatsúlyok,  valamint  a bánya- 
nedvességtartalom között  összefüggés,  szabályszerű  kapcsolat  csak  kellően  nagyszámú 
adat  értékelése  esetén  található. 

A bauxittesten  belül  a vastartalom  mennyisége  mutatja  a legnagyobb  hullámzást; 
a vastartalom  növekedésével  a térfogatsúly  növekedése  szabályos  egyenes  vonalban 
követhető. 

Az  izzítási  veszteség  értékeinek  szórása  kisebb:  változása  nem  a térfogatsúllyal 
kapcsolatos,  hanem  a bauxit  gibbsites,  vagy  böhmites  jellegével. 

A nedves  térfogatsúly  és  a nedvességtartalom  kapcsolatának  átlaga,  az  erősen 
elütő  értékeket  mellőzve,  tömegben  szabályos,  egyenes  vonalat  jelez. 

A bányanedvességtartalom  és  a karsztvizszint  közötti  kapcsolat  vizsgálatánál 


422 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


szintén  nagy  szórások  mutatkoznak:  általában  a bányanedvességtartalom  átlaga  a 
karsztvíznívó  alatt  néhány  %-kal  több,  mint  a karsztvízszint  felett. 

A térfogatsúlynak  a bauxittest  szelvényében  való  változása  szintén  nagy  szórást 
elez,  azonban  a térfogatsúly  értékek  átlaga  a bauxit  minőségétől  függetlenül  a mélység 
elé  általában  csökken. 


Sur  le  poids  volumétrique  des  bauxites 

DR.  K.  POSGAY 

L'auteur  a évalué  2036  données  sur  le  poids  volumétrique  des  bauxites  afin  de 
révéler  leurs  corrélations  avec  les  components  chimiques  principaux  de  la  bauxite,  avec 
rhumidité  de  mine  et  la  nappe  aquifére  karstique.  Les  résultats  obtenus  pár  1’auteur 
permettent  de  tirer  la  conclusion  que  le  poids  volumétrique  des  bauxites  varié  en  fonction 
directe  de  la  teneur  en  fér.  Au-dessous  de  la  nappe  aquifére  karstique,  l’kumidité  de  mine 
est  plus  grand  de  quelques  pour-cent  qu’elle  ne  Test  au-dessus  de  ce  niveau,  ce  qui  est 
bien  natúréi.  La  valeur  moyenne  du  poids  volumétrique  diminue  un  peu  avec  la  profon- 
deur,  dans  la  coupe  géologique.  Aucun  rapport  ne  peut  étre  démontré  entre  le  poids 
volumétrique  et  la  perte  d’ignition  des  bauxites,  cár  celle-ci  dépend  de  la  présence  des 
components  allitiques  sóit  sous  forme  inonohydratique,  sóit  sous  forme  trihydratique. 


A VELENCEI- HEGY  SÉGI  GRÁNITOS  KŐZETEK 
ÁSVÁNY- KŐZETTANI,  GEOKÉMIAI  VIZSGÁLATA 

NAGY  BÉL,A* 

(i  ábrával,  12  táblázattal) 

Összefoglalást  A velencei-hegységi  üde  gránitos  kőzetek  ásvány-kőzettani,  geoké 
miai  vizsgálatát  a M.Á.F.I.  geokémiai  osztálya  által  1964-ben  megkezdett  geokémiai  munka 
részfeladataként  végeztük  el. 

Megismertük  a kőzetváltozatok  minőségi  és  mennyiségi  ásványos  összetételét. 
Meghatároztuk  a kőzetek  és  a kőzetalkotó  ásványok  átlagos  nyomelemkoncentrációit, 
majd  az  adatok  összefoglalásaként  monominerális  mérlegeket  számoltunk.  Ezekkel  a kőzet- 
változatokban vizsgált  28  nyomelem  eloszlási  viszonyait  tanulmányoztuk. 

Bevezetés 

A Velencei-hegység  áttekintő  geokémiai  vizsgálatát  a M.  A.  F.  I.  geokémiai  osztálya 
1964-ben  kezdte  meg.  A terület  átfogó  geokémiai  vizsgálata  Bojtos  né  Varrók 
Kornélia  feladata  volt,  a munkákhoz  kapcsolódó  ásvány -kőzettani  vizsgálatokat,  továbbá 
a kőzettípusok  monominerális  frakcióinak  nyomelem- vizsgálatát  a szerző  végezte. 
Munkánk  során  ugyanis  fontosnak  tartottuk,  hogy  a fő  kőzetalkotó-  és  a járulékos 
ásványok  kőzettani-geokémiai  vizsgálatán  felül  a kőzetek  ásványfrakcióinak  nyomelem 
koncentrációit  is  meghatározzuk,  és  ezáltal  tisztázzuk  a ritkaelemek  dúsulási  lehetőségeit. 
A velencei-hegységi  üde  gránitos  kőzetek  részletes  ásvány-kőzettani  vizsgálatával 

V e n d 1 A.  (1912,  1914),  V e n d 1 M.  (1923),  Jantsky  B.  (1950,  1957),  G o k h a 1 e, 
N.  W.  (1965,  1966),  geokémiai  vizsgálatukkal  Földvári  A.  (1947),  Kubovics  I. 
(1960)  és  Rischák  G.  (1965)  foglalkozott. 

A velencei-hegységi  gránitos  kőzetek  közül  a közismert  biotitos  gránitot,  a 

V e n d 1 A.  (1914)  által  elkülönített  két  gránitporfir  változatot,  ajantsky  B.  (1957) 
által  a székesfehérvári  aplitbányából  ismertetett  telérgránitot,  a gyakori  biotitos  aplitot, 
a Nagy  B.  (1967)  által  pegmatit  kísérőnek  leírt  mikrogránitot,  és  a székesfehérvári 
aplitbányában  feltárt  kerzantitot  vizsgáltuk. 

Ásvány-kőzettani  vizsgálatok 

Gránit 

A velencei-hegységi  gránit  öregszemű  kőzet;  friss  törési  felületén  rózsaszínű, 
sárga,  vagy  víztiszta  ortoklász-,  fehér  vagy  zöldesszürke  plagioklász-,  barnásfekete  biotit- 
és  szürke  színű  kvarckristályok  ismerhetők  fel. 


* Előadva  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  Ásványtani-Geokémiai  Szakcsoport  1967.  III.  20-i 
előadóülésén 


424 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


Optikai  vizsgálatokkal  fentieken  kívül  magnetit,  cirkon,  epidot,  ortit,  apatit, 
pirít,  ritkábban  galenit,  molibdenit  és  fluorit  mutatható  ki. 

Főásványok.  Azortoklász  rendszerint  rózsaszínű  vagy  halványsárga, 
ritkábban  színtelen.  Az  ásványszemcsék  többsége  idiomorf,  méretük  nagy,  gyakran 
a 2 cm-t  is  elérik.  Szövetük  pertites,  mikropertites. 

Az  ásványt  több  lelőhely  üde  gránitjából  dúsítottuk,  majd  anyagukról  röntgen- 
diffraktograrumokat  készítettünk.  Ezeken  az  ortoklász  mellett  minden  esetben  az  ala- 
csony hőmérsékletű  albit  d(hkl)  értékei  is  jelentkeztek.  Az  albit  jelenlétét  ezenkívül  az 
ortoklászkristályokból  készült  teljes  kémiai  elemzésekkel  is  igazoltuk  (I.  táblázat). 

A Velencei-hegységi  üde  gránit  ortoklászának  vegyi  összetétele 
Chemical  analyses  of  orthoclases  of  fresli  gránité  samples  írom  the  Velence  Mountains 

I.  táblázat  — Table  /. 


I. 

% 

2. 

% 

3- 

% 

4- 

% 

SiOj 

65,75 

65,74 

65,85 

67,43 

TiO. 

— 

0,01 

— 

Ah03 

18,56 

18,80 

18,70 

17,80 

Fe,Oa 

0,19 

0,11 

0,17 

0,1 7 

FeO 

0,21 

0,05 

0,12 

0,10 

M11O 

— 

— 

0,01 

— 

MgO 

— 

nyom 

nyom 

nyom 

CaO 

1,30 

0,29 

0,70 

0,39 

BaO 

0,10 

— 

0,09 

— 

NaaO 

3,44 

3,49 

• 3,08 

3,08 

K;0 

9,68 

11, 11 

11,23 

10,76 

-h2o 

0,10 

0,16 

0,16 

0,03 

+ HaO 

0,35 

0,31 

0,27 

0,53 

co2 

— 

— 

— 

— 

p2o6 

0,01 

— 

— 

— 

Összesen : 

99,69 

100,07 

100,38 

100,29 

1.  Pákozd  Ny-i  széle,  Murvafejtő,  üde  gránitból.  Elemzők:  Nemes  E--né  és  Guzy  K.-né 
1966;  2.  Sukoró.  Temető  melletti  murvafejtő.  Üde  gránitból.  Elemző:  Csajághy  G.  1966;  3.  Meleg- 
hegy DNy-i  oldala.  Bombatölcsér.  Üde  gránitból.  Elemző:  Csajághy  G.  1966;  4.  Gécsi-hegy.  Enyedi 
kőfejtő.  Üde  gránitból.  Elemző:  Csajághy  G.  1966. 

A kémiai  elemzésekből  számolt  ásványos  összetétel  szerint  a velencei-hegységi 
gránit  ortoklászkristályaiban  átlagosan  a 62,34%  KALSiö3  mellett  32,33%  plagioklász 
(Ab  90%  — An  10%  összetételű  albit)  és  5,33%  kvarc  van. 

Az  ortoklászkristályok  optikai  vizsgálatánál  az  utómagmás  hatások  gyenge 
nyomaként  gyakran  epidotosodást  és  szericitesedést  mutattunk  ki.  Az  ásványban  zár- 
ványként, mikroszkóp  alatt  kvarcot,  plagioklászt,  biotitot  és  cirkont  figyeltünk  meg. 

A plagioklász  fehér,  néha  szürkés-zöldes  színű.  Egyedei  az  1 cm-es  nagy- 
ságot is  elérik.  Alakjuk  táblás.  Leginkább  albit,  ill.  karlsbadi,  ritkábban  periklin  törvény 
szerint  ikresedett.  Összetételét  V e n d 1 A.  (1914)  oligoklásznak  határozta  meg.  Meg- 
határozását röntgendiffrakciós  vizsgálatokkal  és  kémiai  elemzésekkel  (II.  táblázat)  is 
igazoltuk. 

A kémiai  elemzések,  aK,0  értékek  elhagyásával  75%  Ab  és  25%  An  összetételű 
bázisosabb  jellegű  oligoklászra  utalnak.  Az  átlagosan  másfél  %-nál  nagyobb  K,0- 
tartalom  itt  valószínűleg  szubmikroszkópos  antipertitesedés  eredménye. 

A kvarc  alakja  többnyire  xenomorf.  Színe  makroszkóposán  piszkosszürke, 
vékonycsiszolatban  színtelen.  Gyakoriak  a zárványos  szemcsék,  amelyekben  apró  folya- 
dék zárványsorok  láthatók.  A szemcsék  erősen  repedezettek,  és  gyakran  unduláló  ki- 


N agy:  Velencei-hegy  ségi  gránitos  közetek 


425 


oltásúak.  Vendl  A.  (1914)  szerint  ezek  a telérkőzetek  benyomulásával  kapcsolatos 
mozgások  és  a későbbi  tektonikai  mozgások  hatását  tükrözik. 

A Velencei-hegységi  gránit  plagioklász  kristályainak  vegyi  összetétele 
Chemical  analyses  of  plagioclases  írom  gránité 

II.  táblázat  — Table  II. 


I. 

% 

2. 

% 

Si02 

62,92 

62,60 

TiOs 

— 

— 

A1202 

21,91 

22,50 

Fe»03 

0,21 

0,26 

FeO 

0,51 

0,13 

MnO 

0,09 

0,01 

MgO 

— 

— 

CaO 

4,39 

4,55 

Na20 

7,32 

7,51 

k2o 

1,67 

1,38 

-H.O 

0,13 

0,19 

4-HjO 

0,94 

1,02 

co2 

— 

— 

p2o6 

0.03 

— 

Összesen : 

100,03 

100,15 

1.  Pákozd  Ny-i  oldala.  Murvafejtő.  Üde  gránitból.  Elemzők:  Nemes  I,.-né  és  Guzy  K.-né 
1966;  2.  Meleg-hegy  DNy-i  oldala.  Bombatölcsér.  Üde  gránitból.  Elemző:  Csajághy  G.  1966. 


Az  üde  b i o t i t barnás-fekete  színű.  A kristályok  mérete  néha  0,5  cm  nagyságot 
is  elér.  Pleokroizmusa  erős:  a = halványsárga,  = sötétbarna,  y = sötétbarna.  Tengely- 
szöge 0°  körüli,  optikailag  negatív. 

Az  ásvány  kémiai  összetétele  területenként  változó.  Négy  különböző  lelőhelyről 
származó  szemcséinek  vegyi  összetételét  a III.  táblázat  szemlélteti. 

A Velencei-hegységi  üde  gránit  biotitjának  vegyi  összetétele 
Chemical  analyses  of  biotites  of  fresh  gránité  samples  írom  the  Velence  Mountains 

III.  táblázat  — Table  III. 


• 

I. 

% 

2. 

% 

3- 

0/ 

/o 

4- 

% 

SiOt 

33,24 

34,44 

37,06 

34,86 

Ti02 

3,02 

3,05 

3,40 

3,40 

ai2o„ 

15,60 

12,94 

II,  16 

13,39 

Fe203 

3,54 

4,66 

6,38 

FeO 

25,61 

24,54 

24,14 

26,98 

MnO 

0,71 

0,75 

0,50 

o,73 

MgO 

5,79 

4,23 

5,06 

5,23 

CaO 

1,63 

3,67 

4,20 

3,io 

Na20 

0,28 

0,31 

0,81 

0,91 

k2o 

3,84 

5,03 

3,38 

4,16 

-H,0 

0,40 

0,22 

0,86 

0,31 

+h2o 

5,86 

5,00 

6,62 

6,65 

co2 

— 

— 

_ 

P2Os 

0,70 

0,60 

0,62 

o,55 

Összesen: 

100,22 

100,04 

100,19 

100,27 

1.  Lelőhely  ismeretlen.  G o k h a 1 e,  N.  W.  gyűjtése.  Gránitból.  Elemzők:  Nemes  b.-ué 
és  Guzy  K.-né  1966;  2.  Pákozd  Ny-i  széle.  Murvafejtő.  Üde  gránitból.  Elemzők:  Nemes  I,, -né 
és  G u z y K.-né  1966;  3.  Sági  major.  Üde  gránitból.  Elemző:  Csajághy  G.  1966;  4.  Meleg-hegy 
DNy-i  oldala.  Bombatölcsér.  Üde  gránitból.  Elemző:  Csajághy  G.  1966. 


426 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


A jelentős  FeO-tartalom,  és  az  optikai  sajátságok  lepidomelános  összetételre 
vitainak. 

Járulékos  ásványok.  A magnetit  a leggyakoribb  járulékos  ásvány, 
mely  a biotit  zárványaként  (idiomorf  szemcsék  vagy  opacitos  szegély)  figyelhető  meg. 
Az  a p a t i t zárványként  vékony,  színtelen  tűk  alakjában  biotitban,  a c i r k o n biotit- 
ban,  földpátban  és  egészen  ritkán  kvarcban  fordul  elő. 

Az  o r t i t a velencei-hegységi  gránit  legjellemzőbb  járulékos  ásványa.  Általában 
a biotit  zárványaként  figyeltük  meg,  de  előfordul  a földpátokban  is.  Az  ásványt  a kőzet 
őrleményéből  broinoformos  leválasztás  után  mágneses  szeparátorral  dúsítottuk,  majd 
a dúsítmányból  mikroszkóp  alatt  kézzel  válogattuk  (x.  ábra).  Pontos  meghatározásához 
röntgendiffrakciós  vizsgálatokat  és  kvantitatív  nyomelem-vizsgálatokat  használtunk  fel. 

Az  e p i d o t halvány-  vagy  sötétzöld,  a ,,b”  tengely  szerint  megnyúlt  kristályok 
vagy  kristályhalmazok  alakjában  figyelhető  meg.  Vizsgálataink  alapján  az  ásvány 
jelenlétét  nem  tekintjük  kizárólag  utómagmás  hatások  eredményének,  ugyanis  néhány 
2 — 3 mm  nagyságú  idiomorf  kristályt  ortit  társaságában  biotit  és  a földpátok  zárványa- 
ként is  megfigyeltük,  ellentétben  a kétségtelenül  másodlagos  keletkezésű  és  többségben 
levő  sugaras,  rostos  kifejlődésű  változatokkal,  amelyek  mindig  a biotit-  és  földpátszem- 
csék  szegélyein  helyezkednek  el. 

A f 1 u o r i t halványlila  kristálykáit  több  üde  gránitmintában  figyeltük  meg 
(Meleg-hegy  DNy-i  oldala,  Pákozd  Ny-i  oldala).  Az  ásványt  a gránittal  kapcsolatban 
először  V e n d 1 A.  (1914)  miarolitos  üregekből  (Sukoró,  Olaszkőfejtő)  említi.  Jantsky 
B.  (1957)  ezt  a hegységben  lezajlott  pneumatolitos  folyamatok  eredményének  tekintette. 
Vizsgálataink  szerint  azonban  a fluorit  a gránit  járulékos  ásványaként  is  előfordul. 

Apirit  ésgalenit  előfordulását  elsődleges  ásványként  a gránit  főásványai- 
ban: ortoklászban  és  plagioklászban  zárványként  figyeltük  meg.  Az  ércásványok  közül 
említésre  méltó  a molibdenit  megjelenése,  amit  néhány  gránitminta  nehézásvány 
frakciójának  nem-mágneses  szeparátumában  figyeltünk  meg. 


Telérkőzetek 

A gránitporfir,  aplit,  telérgránit,  mikrogránit,  kerzantit  ásványkőzettani  vizsgá- 
latának eredményeit  összefoglalva  tárgyaljuk.  Először  — a gránithoz  hasonlóan  — itt  is 
a kőzetek  minőségi  ásványos  összetételét  határoztuk  meg.  Ennek  eredményéit  az  át- 
tekintés megkönnyítésére  a IV.  táblázatban  foglaltuk  össze: 

A gránit  ásványos  összetételéhez  viszonyítva  a telérkőzetekben  az  amfibol,  a tur- 
malin  és  a piroxén  megjelenése  ad  különbséget. 

Azamfibolta  szürke  színű  gránitporfir  porfiros  elegyrészei  közt  figyeltük  meg, 
mennyisége  a kőzettelérek  széle  felé  nő.  Az  ásvány  többnyire  kloritosodott,  szemcséinek 
nagysága  általában  3 — -5  mm  közt  változik. 

A turmalin  megjelenése  az  aplitban  és  a székesfehérvári  aplitbánya  telér- 
gránitjában  közismert.  Általában  a biotit  helyét  foglalja  el. 

A piroxén  (diopszid)  a székesfehérvári  aplitbánya  kerzantit jának  főásványa. 

Az  egyes  kőzetváltozatok  minőségi  ásványtani  összetételének  vizsgálata  után 
meghatároztuk  ezek  átlagos  százalékos  ásványos  összetételét  is.  A százalékos  ásvány- 
összetétel kimérését  Eltinor  pontszámlálóval  végeztük.  Egy -egy  lelőhely  anyagából 
a gránit  esetében  átlag  6 db,  a telérkőzetek  esetében  átlag  2 db  csiszolatot  vizsgáltunk. 
Ezekből  csiszolatonként  4000 — 4500  pontot  határoztunk  meg,  az  eredményekből  tér- 
fogat-, és  súlyszázalékos  összetételt  számoltunk,  majd  ezekből  átlagokat  képeztünk 
(V.  táblázat). 


i.  ábra.  Ortit  kristályok  gránitból  2ox-os  nagyítás  (Foto:  Pellérdyné) 
Fig.  i.  Orthite  crystals  írom  gránité,  20X  (Foto:  Pellérdyné) 


Nagy:  Velencei-hegy  ségi  gránitos  kőzetek 


427 


A Velencei-hegységi  gránit  és  a telérkőzetek  ásványai 
Comprehensive  tabulation  of  the  mineral  components  of  gránité  and  dvkes  of  the  Velence  Mountains 

IV.  táblázat  — Table  IV. 


Ásványok 

Gránit 

Gránitporfír 

Aplit 

Telér- 

gránit 

Mikro- 

gránit 

Kerzantit 

vörös 

szürke 

Ortoklász 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

Plagioklászok  

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

Kvarc 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

Biotit 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

-f 

Amfibol  

— 

— 

+ 

— 

— 

— 

— 

Piroxén  

— 

— 

— 

— 

— 

— 

+ 

Magnetit  

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

Cirkon  

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

Apátit  f . 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

Epidot  

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

— 

Ortit 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

Turmalin  

— 

— 

— 

+ 

+ 

— 

— 

Gránát 

— 

+ 

— 

— 

— 

— 

— 

Pirit  

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

— 

— 

Galenit 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

— 

— 

Fluorit 

+ 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Molibdenit 

+ 

— 

- 

- 

- 

- 

- 

Az  V.  táblázat  gránitra  vonatkozó  adatai  közül  a káliföldpát  és  a plagioklászok 
egymáshoz  viszonyított  arányában  jelentős  eltérés  van  Gokhale,  N.  W.  (1966)  koráb- 
ban közölt  értékeitől.  Az  eltérés  oka,  hogy  fenti  szerző  által  maximális  mennyiségnek 
megadott  6,5%  plagioklász  mennyiség  indokolatlanul  kevés,  ez  a kőzet  átlagos  3,5% 
Na,0  tartalmának  i%-át  sem  köti  le. 


A Velencei-hegységi  üde  kőzetek  átlagos  ásványos  összetétele  (súlyszázalékban) 
Average  mineralogical  composition  of  fresh  rocks  írom  the  Velence  Mountains 
(in  weight  percentages) 


V.  táblázat  — Table  V. 


Ásványok 

Gránit 

Gránitporfír 

Aplit 

Telér- 

gránit 

Mikro- 

gránit 

Kerzantit 

vörös 

szürke 

Min  táskám 

22 

17 

8 

9 

7 

IO 

2 

Ortoklász 

35,00 

33,00 

36,40 

34,90 

32,90 

11,00 

Plagioklász  

22,50 

24,00 

57)00 

25,50 

25,18 

25,40 

37,85 

Kvarc 

33,00 

27,00 

28,50 

36,00 

35,9° 

34,78 

4,19 

Biotit 

7,50 

13,00 

8,90 

i,97 

3,85 

6,65 

22,63 

Magnetit  

1,00 

1,50 

1,15 

0,0  7 

0,10 

0,16 

7,05 

Epidot  

0,70 

1,20 

— 

0,02 

— 

— 

Cirkon  

0,20 

0,23 

0,26 

0,02 

0,02 

0,08 

0,02 

Ortit 

0,10 

0,07 

0,07 

0,02 

0,05 

0,03 

0,02 

Amfibol  

— 

— 

4,12 

— 





Piroxén  

- 

- 

- 

— 

— 

17,24 

Összesen 

100,00 

100,00 

100,00 

100,00 

100,00 

100,00 

100,00 

A súlyszázalék  számításánál  J o n e s,  M P és  F 1 e m i n g,  M.  G.  (1965)  fajsúlyadatait  hasz- 
náltuk fel  (Fs.:  kvarc  2,7;  földpátok  2,7;  biotit  2,9;  maguetit  5,2;  epidot  2,3;  ortit  3,6;  cirkon  4,7;  amfibol 
3,7;  pirosén  3,3}. 


428 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


Geokémiai  vizsgálatok 

Geokémiai  vizsgálataink  alapozásához  rendszeres  anyaggyűjtést  indítottunk, 
mintát  véve  a hegység  területén  mélyült  kutatófúrások  (Velence  2 sz.  f.,  Sukoró  1.  sz.  f., 
és  a Velence  3.  sz.  f.)(  és  az  ismert  nagyobb  feltárások  — kőfejtők,  kutató  tárók,  bányák, 
árkolások  stb.  — által  feltárt  üde  kőzetekből. 

A mélyfúrások  anyagából  1 — 2 kg,  a felszínről,  illetve  a bányászati  feltárásokból 
5 — 10  kg  anyagot  vizsgáltunk.  E minták  átlagából  porminták,  területenként  vékony- 
csiszolatok  és  monominerális  frakciók  készültek. 

A monominerális  frakciók  készítésénél  a főásványokat  a kőzetek  zúzalékából 
mikroszkóp  alatt  válogattuk,  a járulékos  ásványokat  viszont  a kőzetanyag  0,2 — 0,1 
mm-es  szemcsenagyságú  finom  őrleményből,  bromoformos  leválasztás  után  elektro- 
mágneses szeparátorral  (0,8  A-es  áramerősségnél  20°-os  hosszirányú  és  25°-os  oldalirányú 
dőlésnél)  dúsítottuk.  Ilyen  körülmények  között  a biotit  teljes  mennyisége  elkülönült 
a kevésbé  mágnesezhető  epidot,  ortit,  cirkon  és  apatit  ásványoktól.  Ebből  a frakcióból 
a vizsgálni  kívánt  ásványokat  mikroszkóp  alatt  kézzel  válogattuk. 

A kőzetek  és  a monominerális  frakciók  pormintáiból  a M.  Á.  F.  I.  színképlabora- 
tóriumában Z e n t a i P.  irányításával  tájékoztató  és  mennyiségi  színképelemzések 
készültek.  A tájékoztató  színképelemzések  az  Ag,  B,  Ba,  Co,  Cr,  Cu,  Ga,  14,  Mn,  Mo, 
Ni,  Pb,  Sn,  Sr,  Ti,  TI,  V,  Zn  elemekre,  a mennyiségi  színképelemzések  a ritka  alkáliákra 
(Li,  Cs,  Rb),  a pegmatofil  elemekre  (Zr,  Y,  Se,  Ce,  La,  Nb,  Be)  és  a F mennyiségére  szol- 
gáltattak adatokat. 

Az  optikai  színképelemzések  mellett  a M.  Á.  F.  I.  röntgenlaboratóriumában 
Rischák  G.  vezetésével  számos  röntgenszínképelemzés  is  készült  Ba,  Rb,  Ni,  Sr, 
Zr,  Ce,  La,  Y és  Zn  elemekre. 

A színképelemző  laboratóriumokból  a fenti  vizsgálati  módszerek  eredményeként 
a kőzetmintákra  közel  10  000,  a monominerális  frakciókra  vonatkozóan  12  000  nyomelem 
adatot  kaptunk.  Ebből  a 22  000  adatból  28  elemre  kőzetenként  és  a kőzetváltozatokban 
ásványonként  átlagokat  számoltunk.  A kőzetváltozatok  nyomelemeiből  számolt  átlago- 
kat a VI.  táblázatban  foglaltuk  össze: 

A VI.  táblázat  adataiból  különösen  a bázisosabb  jellegű  telérkőzetek  nyomelem 
koncentrációi  érdemelnek  figyelmet:  a gránitporfír  változatok  ritkafémtartakna  — a 
gránithoz  viszonyítva  — többszörösen  dúsul:  a Zr  tartalom  hat-,  a Ce  három-,  a La  és 
az  Y kétszeres  dúsulást  mutat.  A kerzantit  esetében  viszont  csak  a Ce  dúsulása  jelentős 
(mennyisége  12-szer  több,  mint  a gránitban).  A savanyú  telérkőzetek  nyomelemkoncent- 
rációi közül  csak  a Rb  dúsulása  érdemel  figyelmet,  itt  a Rb  a K-tartalom  növekedésével 
arányosan  dúsul. 

A kőzetváltozatokra,  és  a kőzetváltozatok  ásványaira  vonatkozó  nyomelem- 
átlagokból, a kőzetek  ásványszázalékos  összetételének  ismeretében  monominerális 
mérlegeket  számoltunk  (VII — XII.  táblázat). 

Ezekben  feltüntettük  az  ásványok  nyomelem  átlagait  g/t-ban;  a kőzet  ásványai- 
ban lekötött  nyomelem  mennyiségeket  a kőzet  összes  nyomelemtartalmának  százaléká- 
ban, és  minden  esetben  elemenként  összegeztük  a vizsgált  ásványokban  lekötött  nyom- 
elemtartalmat is.  Azoknál  az  elemeknél,  ahol  a vizsgált  ásványok  a kőzet  összes  nyom- 
elemtartalmának  legalább  90% -át  lekötik,  a monominerális  mérlegeink  — az  elemzési 
hibák  (10 — 15%)  figyelembevételével  — pontosnak  mondhatók.  A 15%-nál  nagyobb 
eltéréseknél  viszont  a hiányos  anyagvizsgálatok  és  az  egyes  elemek  viszonylag  magas 
kimutatási  határai  okoznak  hibát. 

A monominerális  mérlegek  felállításával  a vizsgált  nyomelemek  ásványok  szerinti 
eloszlását  tanulmányoztuk.  Elemenként  megállapítottuk  az  egyes  kőzetváltozatok  fő 


Nagy : Velencei-hegységi  grdnitos  kőzetek 


429 


koncentrátorásványait.  Példaként  itt  a gránitot  mutatjuk  be,  ahol  a fő  koncentrátor- 
ásványok a VII.  táblázat  adatai  alapján  a következők: 

az  ortoklászban  a Rb  74%-a,  a Ba  72%-a,  a TI  58%-a,  a B 54%-a,  a Ni  47%-a,  a Cs 
44%-a  és  a Ga  44% -a, 

a plagioklászban:  a Sr  70%-a,  a Co  42%-a,  a Be  39%-a  és  a Cu  30%-a, 
a biotitban:  a V 93%-a,  a Mn  62%-a,  a Pb  45%-a,  a Se  45%-a,  a Ce  38%-a,  a Li  38%-a, 
a Zn  35% -a,  a Cr  32% -a  és  a Mo,  Sn,  Ag,  Nb,  P nagy  része, 

a magnetitban:  az  Y 44%-a,  és  a cirkonban  a La  51%-a,  és  a Zr  többsége  dúsul. 


Velencei-hegységi  üde  gránitos  kőzetek  nyomelem  tartalom  átlaga  (g/t) 

Average  values  of  trace  elements  in  fresh  granitic  rocks  írom  the  Velence  Mountains 

VI.  táblázat  — Table  VI. 


Gránit 

Gránitporfír 

Aplit 

Telér- 

gránit 

Mikro- 

gránit 

Kerzantit 

vörös 

szürke 

Minta 

145 

45 

3° 

65 

20 

40 

8 

Be 

15 

15,3 

IO 

9 

15 

27,5 

15 

bi 

ÓO 

60 

62 

72 

60 

7o 

120 

Rb 

280* 

300* 

260* 

514* 

570* 

600* 

30* 

Cs 

12 

12 

10 

<IO 

<IO 

20 

— 

Sr 

80 

46 

100 

35 

12 

17 

550 

Ba 

300 

235 

200 

340 

40 

88 

1275 

Ni 

6 

6* 

<1 

5 

5 

<4 

60 

Co 

2,7 

1,6 

I 

<1,6 

<1,6 

<6 

12,5 

Pb 

20 

18,5 

22 

10 

13 

20 

40 

Zn 

55* 

65* 

250* 

38 

38* 

45* 

145* 

Ga 

IO 

15 

7,5 

10 

10 

II 

17,5 

Sn 

<2,5 

<2,5 

<2,5 

<2,5 

<2,5 

<2,5 

<2,3 

Ag 

<0,6 

<0,6 

<0,6 

<0,6 

<0,6 

<0,6 

<0,6 

Cu 

12 

11 

8 

4,5 

<2,5 

20 

30 

TI 

1,2 

*>2 

0,4 

0,8 

0,6 

I 

0,4 

Mn 

550 

275 

655 

80 

80 

300 

1900 

V 

8 

12 

32 

<2,5 

<2,5 

15 

140 

Cr 

4,25 

6,5 

8 

3 

<1 

2 

soo 

Se 

16,5 

l6 

20 

2,5 

<60 

<5 

ÓO 

Ti 

1560 

3950 

2000 

850 

400 

600 

4000 

Zr 

190 

1460 

1150 

20* 

50 

56 

575 

Nb 

2,7 

<7* 

<7* 

<7* 

<7* 

<7* 

18* 

Y 

50 

80 

120 

60 

52 

40 

— 

Mo 

<4 

<4 

<4 

<4 

<4 

<4 

<4 

Ce 

97,5 

270 

334 

86 

110 

90 

1200 

ba 

85 

200 

85 

<50 

<50 

<50 

<50 

B 

IÓ 

IO 

18 

25 

25 

20 

l6 

F 

<300 

<300 

<300 

<300 

<300 

333 

— 

A *-gal  jelzett  értékek  röntgenvákuum-spektrográffal  készült  vizsgálatok  eredményei. 


A telérkőzetek  fő  koncentrátorásványai  (VIII — XII.  táblázat)  néhány  elem  kivé- 
telével a gránitéval  megegyeznek. 

Az  eltérések  főleg  a biotitszegény  változatok  esetében  szembetűnők,  itt  ugyanis 
a biotitra  jellemző  nyomelemek  az  ásvány  kis  mennyisége  miatt  más  ásványokban 
koncentrálódnak.  Pl.:  az  Mn  az  aplit  és  a telérgránit  földpátjában,  az  Y az  aplit  és  a 
mikrogránit  ortitjában  (ytrioortit) , a Ce  a vörös  színű  gránitporfír,  az  aplit  és  a mikro- 
gránit  ortitjában  dúsul. 

Az  ásványokban  történt  dúsulások  közül  különösen  a járulékos  ásványok  nyom- 
elemkoncentrációi érdemelnek  figyelmet,  mert  ezek  hordozzák  a ritkaföldfémek  és  a cir- 


A Velcncei-hegységi  gránit  nyomelemeinek  ásványokra  vonatkoztatott  eloszlása 
Distributiou  of  trace  elements  as  referred  to  the  mineral  eomponents  of  gránité 
írom  the  Velence  Mountains 

VII.  táblázat  - Table  VII . 


1 

Orto- 
klász 
35,o  % 

Plagio- 

klász 

22,5  % 

Kvarc 

33,o  % 

Biotit 

7,5  % 

Magnetit 
1,0  % 

Epidot 
o,7  % 

Ortit 
0,1  % 

Cirkon 

0,2  % 

Gránit 
100,0  % 

Minta- 

sz. 

80 

35 

40 

50 

3 

3 

6 

I 

145 

Be  g/t 

8,5 

26 

<2,5 

40 

54 

78 

288 

542 

1 5 

% 

19,80 

39,oo 

— 

20,0 

3,6 

3>7 

2,0 

8,0 

9 6,1 

U g/t 

40 

+o 

30 

300 

IO 

60 

— 

— 

60 

% 

23,3 

15,0 

16,75 

37,5 

0,16 

0,7 

— 

— 

93,44 

Sr  g/t 

58* 

98 

<IO 

39 

10 

— 

IO 

— 

80 

% 

21,87 

69,75 

— 

3,75 

0,31 

— 

0,01 

— 

95,69 

Rb  g/t 

725* 

217* 

20* 

230* 

— 

— 

— 

— 

280* 

% 

73,57 

16,78 

2,85 

6,07 

— 

— 

— 

— 

99,27 

Cs  g/t 

15 

15 

- <5 

45 

— 

— 

— 

— 

12 

% 

+3,75 

28,08 

— 

28,08 

— 

— 

— 

— 

99,91 

Ba  g/t 

644 

256 

<40 

175 

600 

— 

— 

— 

300 

% 

72,33 

19,33 

— 

4,33 

2,0 

— 

— 

— 

97,99 

Ni  g/t 

8* 

7* 

<2 

IO 

60 

25 

10* 

~ 

6 

% 

46,66 

26,33 

— 

12,5 

10,0 

3,0 

0,17 

~ 

98,66 

Co  g/t 

2 

5 

<2 

II 

10 

— 

— 

— 

2,7 

% 

26,02 

41,85 

— 

30,74 

o,n 

— 

— 

— 

98,72 

Pb  g/t 

12 

IO 

<2,5 

160 

60 

25 

10* 

— 

20 

% 

21,0 

11,25 

— 

45,0 

3,o 

0,9 

0,05 

— 

81,20 

Zn  g/t 

32* 

45* 

15* 

255 

I OOO 

— 

— 

— 

55* 

% 

20,0 

18,18 

9,09 

34,54 

18,18 

— 

— 

— 

99,99 

Gag/t 

13 

12 

<1,6 

30 

l6 

IOO 

— 

— 

10,0 

% 

+5,5 

22,5 

— 

22,5 

1,6 

7,0 

— 

— 

99,1 

Sn  g/t 

<2,5 

<2,5 

<2,5 

20 

— 

— 

— 

— 

<2,5 

/o 

Ag  g/t 

<0,6 

<0,6 

<0,6 

I 

- 

- 

- 

- 

<0,6 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Cu  g/t 

10 

l6 

10 

IÓ 

— 

— 

— 

— 

12 

% 

29,16 

30, 0 

27,91 

10,0 

— 

— 

— 

— 

97,07 

TI  g/t 
% ' 

2 

2 

<0,4 

0,4 

— 

— 

— 

— 

*>2 

58,33 

37,5 

— 

2,5 

— 

— 

— 

— 

98,33 

Mn  g/t 

30 

250 

40 

4500 

10  000 

4000 

— 

— 

550 

% 

r»,9° 

10,22 

2,44 

6i,45 

18,20 

5,10 

— 

— 

99,31 

V g/t 
% 

<6 

< 6 

<6 

IOO 

4° 

16 

— 

— 

8 

— 

— 

— 

93,75 

5,0 

1,25 

— 

— 

100,0 

Cr  g/t 

% 

3 

3 

<1 

18 

60 

60 

— 

— 

4,25 

24,72 

16,0 

— 

3G76 

14, Í2 

10,0 

— 

— 

96,60 

Se  g/t 
% 

<5 

<5 

<5 

IOO 

% — 

— 

168 

1 600 

16,5 

— 

— 

45,45 

— 

-H- 

1,0 

20,0 

66,45 

Ti  g/t 

% 

<IOO 

200 

<IOO 

18500 

I OOO 

— 

— 

— 

1560 

— 

2,88 

— 

88,91 

6,41 

— 

— 

98,20 

Zr  g/t 

18* 

23* 

<7* 

270 

9 500 

3 300 

sok 

190 

/o 

Nb  g/t 

<10* 

<10* 

<10* 

25 

- 

- 

- 

- 

2,7 

% 

Y g/t 
% 

10* 

10* 

* 

40 

2 200 

1510 

2 685 

2 600 

50 

7,o 

4,5 

— 

6,0 

44,0 

20,11 

5,35 

10,4 

97,36 

Mo  g/t 

<4 

<4 

<4 

5 

— 

— 

— 

— 

<4 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Ce  g/t 

0/ 

<IOO 

<IOO 

<IOO 

490 

6 150 

— 

30  OOO 

9 800 

97,5 

_ 

— 

— 

37,69 

6,31 

— 

30,76 

20,1 

94,86 

léi  g/t 

O/ 

<50 

<50 

<50 

<50 

400 

380 

34  660 

43  000 

85 

— 

— 

4,7i 

3,29 

40,78 

50,59 

99,37 

B g/t 
% 

25 

25 

<IO 

20 

— 

— 

— 

— 

l6 

54,06 

36,56 

— 

9,4 

— 

— 

— 

— 

100,0 

F g/t 

<300 

<300 

<300 

2600 

— 

— 

— 

<300 

% 

— 

1 - 

— 

— 

I ~ 

I 

Megjegyzés:  g/t-val  a kőzetekben  és  az  ásványokban  előforduló  nyomelemek  átlagos 
mennyiségét,  %-kal  a kőzetek  nyomelem  tartalmának  ásványok  szerinti  részesedését  fejeztük  ki 

Remarks:  the  g/t  values  express  the  average  amounts  of  trace  elements  in  the  rocks  and 
minerals,  the  % values  indicate  the  percentage  ratio  of  each  mineral  with  reference  to  the  totál  trac« 
element  content  of  the  rocks 


A vörös  színű  gránitporfir  nyomelemeinek  ásványokra  vonatkoztatott  eloszlása 
Distribution  of  trace  elements  as  referred  to  the  mineral  components  of  red  gránité  porphyry, 

Velence  Mountains 


VIII.  táblázat  — Table  VIII. 


Orto- 
klász 
33.o  % 

Plagio- 
klász 
24,0  % 

Kvarc 
27,o  % 

Biotit 
13,0  % 

Magnetit 
i,5  % 

Epidot 
1,2  % 

Ortit 

0,07  % 

Cirkon 

0,23  % 

Kőzet 

100,005% 

Minta- 

szám 

15 

7 

IO 

IO 

I 

I 

I 

I 

45 

Be  g/t 

5,3 

43 

<2,5 

3 

13 

150 

790 

IOO 

15,3 

% 

ii,43 

67,45 

— 

2,54 

i,3i 

11,76 

3,59 

1,50 

99,58 

Iyí  g/t 

25 

40 

IO 

250 

— 

— 

— 

— 

60 

% 

13,75 

20,00 

4,50 

54,i6 

~ 

— 

— 

— 

92,41 

Sr  g/t 

40 

130 

— 

IO 

— 

— 

— 

— 

46 

% 

28,7 

67,82 

— 

2,82 

— 

— 

— 

— 

99,34 

Rb  g/t 

670* 

283* 

— 

20* 

• — 

— 

— 

— 

300* 

% 

Cs  g/t 

74,o 

22,66 

— 

0,86 

— 

— 

— 

— 

97,52 

— * 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

12 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Ba  g/t 

560* 

150* 

— 

l6 

— 

— 

- 

— 

235 

% 

78,97 

15,38 

— 

0,90 

— 

— 

— 

— 

95,25 

Ni  g/t 

7* 

7* 

<1,6* 

12* 

— 

— 

— 

— 

6* 

% 

33,o 

24,0 

— 

22,3 

— 

— 

— 

— 

79,30 

Co  g/t 

<1,6 

<1,6 

<1,6 

4 

— 

— 

— 

— 

1,6 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Pb  g/t 

18 

12 

1,6 

60 

— 

— 

— 

. — 

18,5 

% 

29,52 

13,89 

8,0 

41,05 

— 

— 

— / 

— 

92,91 

Zn  g/t 

30* 

40* 

<10* 

350 

— 

— 

— 

— 

65* 

% 

r5,23 

14,76 

— 

69,73 

— 

— 

— 

— 

99,72 

Ga  g/t 

10 

10 

— 

20 

— 

— 

— ' 

— 

15 

% 

22,0 

15,0 

— 

17,33 

— 

— 

— 

— 

54,33 

Sn  g/t 

<2,5 

<2,5 

<2,5 

1,3 

— 

— 

— 

— 

<2,5 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Agg/t 

<0,6 

<0,6 

<0,6 

<0,6 

- 

- 

- 

- 

<0,6 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Cu  g/t 

IO 

10 

6 

25 

— 

— 

— 

— 

II 

% 

TI  g/t 

33,o 

21,81 

14,54 

29,54 

— 

— 

— 

— 

98,89 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 ,2 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 



Mn  g/t 

60 

80 

15 

1750 

— 

— 

— 

— 

275 

% 

7,2 

6,98 

1 47 

82,72 

— 

— 

— 

— 

98,37 

V g/t 

13 

10 

<?2,5 

40 

— 

— 

— 

— 

12 

% 

35,75 

20,0 

43,33 

— 

— 

— 

— 

99.08 

Cr  g/t 

6 

6 

< T 

20 

— 

— 

— 

6,5 

% 

30,46 

22,15 

— 

40,0 

— 

— 

— 

— 

92,61 

Se  g/t 

<60 

<60 

< 60 

<60 

— 

— 

— 

5400 

16,0 

% 

— 

“ 

— 

— 

— 

— 

— 

77,62 

77,62 

Ti  g/t 

333 

IOO 

< 80 

28200 

— 

— 

— 

— 

3950 

% 

Zr  g/t 

2,78 

0,6 

— 

92,81 

— 

— 

— 

— 

96,19 

22 

5 

7 

975 

3500 

4400 

26400 

520000 

1460 

% 

0,5 

0,08 

0,13 

8,68 

3,6o 

3,6i 

1,26 

81,91 

99,77 

Nb  g/t 

~ 

— 

7 

— 

— 

— 

— 

<7 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Y g/t 

9,5* 

10* 

— 

60 

154 

2800 

12300 

8300 

80 

% 

3,91 

3 

— 

9,76 

2,84 

42,0 

10,76 

23,86 

96,16 

Mo  g/t 
°/> 

<4 

<4 

<4 

<4 

— 

— 

— 

<4 

Ce  g/t 

<130 

<130 

<130 

l8 

2600 

5600 

140000 

26000 

270 

% 

ka  g/t 

— 

— 

— 

0,86 

14,44 

24,88 

36,^9 

22,96 

99,43 

<50 

<50 

<50 

— 

IOOO 

4400 

97000 

27000 

200 

% 

B g/t 

— 

— 

— 

~ 

7,50 

26,40 

33,95 

31,05 

08,90 

25 

<10 

<IO 

IO 

— 

— 

— 

— - 

IO 

% 

F g/t 

82,50 

— 

— 

13,0 

— 

— 

— 

— 

95,5 

<300 

<300 

— 

<300 

~ 

— 

— 

— 

<300 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

• — 

— 

— 

Megjegyzés:  g/t-val  a kőzetekben  és  az  ásványokban  előforduló  nyomelemek  átlagos  meny- 
nyiségét,  %-kal  a kőzetek  nyomelem  tartalmának  ásványok  szerinti  részesedését  fejeztük  ki. 

R e m a r k s:  the  g/t  values  express  the  average  amounts  of  trace  elements  in  the  rocks  and 
minerals,  the  % values  indicate  the  percentage  ratio  of  each  mineral  with  reference  to  the  totál  trace 
element  content  of  the  rocks. 


A szürke  színű  gránitporfir  nyomelemeinek  ásványokra  vonatkoztatott  eloszlása 
Distribution  of  trace  elements  as  referred  to  the  mineral  compouents 
of  grey  gránité  porphyry,  Velence  Mountains 

IX.  táblázat  — Table  IX. 


Földpát 

57,o  % 

Kvarc 

28,57  % 

Amfibol 
4,12  % 

Biotit 

8,9  % 

Magnetit 
iá5  % 

Cirkon 
0,26  % 

Ortit 
0,07  % 

Kőzet 

Minta- 

szám 

14 

9 

5 

IO 

I 

I 

I 

30 

Be 

g/t 

8 



18 

15 

<2,5 

1 10 

4200 

IO 

% 

45,6o 

— 

7,4° 

13,30 

— 

2,8 

29,40 

98,50 

Iá 

g/t 

5° 

25 

80 

120 

— 

— 

— 

62 

% 

54,98 

n,50 

5,3i 

17,22 

— 

— 

— 

89,01 

Sr 

g/t 

165 

<40 

IOO 

20 

— 

— 

— 

IOO 

% 

94á5 

— 

4,12 

1,78 

— 

— 

— 

99,95 

Rb 

g/t 

440* 

20* 

— 

20* 

— 

— 

— 

260* 

% 

96,42 

2,19 

— 

0,68 

— 

— 

— 

99,29 

Cs 

g/t 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

IO 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Ba 

g/t 

34° 

<l6 

l6 

60 

— 

— 

200 

% 

96,90 

— 

o,33 

2,67 

— 

— 

— 

99,90 

Ni 

g/t 

<1 

<1 

5 

4 

— 

— 

— 

<1 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

Co 

g/t 

<6 

<6 

7 

7 

— 

— 

— 

I 

% 

— 

— 

28,0 

62,0 

— 

— 

— 

90,0 

Pb 

g/t 

% 

8 

4 

80 

115 

— 

— 

— 

22 

20,26 

5,06 

14,62 

45,51 

— 

— 

— 

85,42 

Zn 

g/t 

250* 

10* 

950* 

725* 

— 

250* 

% 

57,o 

1,14 

15,65 

25,81 

— 

99,60 

Ga 

g/t 

IO 

<1,6 

12 

l6 

— 

— 

— 

7,5 

% 

76,0 

— 

5,33 

18,66 

— 

— 

— 

99,99 

Sn 

g/t 

<2,5 

<2,5 

7 

5 

— 

— 

<2,5 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Ag 

g/t 

<0,6 

<0,6 

2,2 

<0,6 

— 

— 

— 

<0,6 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Cu 

g/t 

10 

4 

8 

5 

— 

— 

— 

8 

% 

74,02 

14,80 

4,28 

5,84 

— 

— 

— 

98,94 

TI 

g/t 

0,6 

<0,4 

0,4 

0,4 

— 

— 

— 

0,4 

% 

85,0 

5,o 

10,0 

— 

— 

— 

100,0 

Mn 

g/t 

575 

60 

2500 

1300 

— 

— 

— 

655 

% 

50,07 

2,59 

15,73 

17,71 

— 

— 

— 

86, to 

V 

g/t 

10 

4 

50 

58 

— 

— 

— 

32 

% 

17,81 

3,57 

6,43 

16,12 

— 

— 

— 

43,93 

Cr 

g/t 

1 

<1 

20 

16 

— 

— 

— 

8 

% 

6,95 

— 

10,0 

17,27 

— 

— 

— 

34,22 

Se 

g/t 

— 

— 

46 

63 

<5 

4000 

670 

20 

% 

— 

— 

9,50 

28,05 

— 

52,0 

2,35 

91,90 

Ti 

g/t 

283 

160 

6000 

16333 

— 

— 

— 

2000 

% 

8,05 

2,28 

12,35 

72,68 

— 

— 

— 

95,36 

Zr 

g/t 

170 

45 

2100 

2200 

2300 

280000 

3500 

1x50 

% 

8,34 

I,II 

7,52 

17,02 

2,30 

63,30 

0,21 

99,80 

Nb 

g/t 

<7* 

<7* 

7* 

7* 

<7* 

— 

<7* 

<7* 

Y 

% 

g/t 

% 

10 



7 

15 

7 

38000 

I4OOO 

120 

4,75 

— 

0,24 

I,II 

— 

82,33 

8,17 

96,60 

Mo 

g/t 

<4 

— 

15 

l6 

— 

— 

— 

<4 

% 

1 - 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Ce 

g/t 

<130 

<T3o 

<130 

24OO 

<130 

16200 

I OOOOO 

334 

% 

— 

— 

63,95 

— 

12,62 

20,95 

97,52 

Iá 

g/t 

<50 

<50 

<50 

<50 

<50 

13500 

70000 

85 

•/. 

— 

— 

— 

— 

— 

41,29 

57,64 

98,93 

F 

g/t 

% 

30 

— 

16 

— 

— 

— 

— 

18 

B 

95,0 

— 

3,66 

— 

— 

— 

— 

98,66 

g/t 

<3°° 

— 

<300 

<300 

— 

— 

— 

<300 

7o 

g/t 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Bi 

— 

— 

8 

2,5 

— 

~ 

<l6 

0/ 

/o 

— 

— 

— 

— 

— 

Megjegyzés:  g/t-val  a kőzetekben  és  az  ásványokban  előforduló  nyomelemek  átlagos  meny- 
nviségét,  %-kal  a kőzetek  nyomelemtartalmának  ásványok  szerinti  részesedését  fejeztük  ki. 

Remarks:  the  g/t  values  express  the  average  amounts  of  trace  elements  in  the  rocks  and 
minerals,  the  % values  indicate  the  percentage  ratio  of  each  mineral  with  reference  to  the  totál  trace 
element  content  of  the  rocks. 


Az  apiit  nyomelemtartalmának  ásványokra  vonatkoztatott  eloszlása 
Distribution  of  trace  elements  per  mineral  in  aplite 

X.  táblázat  — Table  X. 


Orto- 
klász 
36,4  % 

Plagio- 
klász 
25,5  °/o 

Kvarc 
36,0  % 

Biotit 
i,97  % 

Epidot 

0,02  % 

Magnetit 

0,07  % 

Cirkon 

0,02  % 

Ortit 

0,02  % 

Kőzet 

Minta- 

szám 

20 

8 

6 

IO 

I 

I 

65 

Be  g/t 

<2,5 

20 

<2,5 

145 

3° 

_ 

_ 

3400 

9 

% 

— 

58,28 

— 

32,57 

0,01 

— 

— 

M 

Ví 

00 

98,64 

Li  g/t 

IOO 

60 

20 

IOO 

60 

— 

— 

— 

72 

% 

50,55 

21,25 

10,0 

2,73 

0,01 

— 

— 

— 

84,54 

Sr  g/t 

60 

40 

<10 

IO 

— 

— 

— 

— 

35 

% 

62,40 

29,14 

— 

0,57 

— 

— 

— 

— 

92,11 

Rbg/t 

950* 

610* 

10* 

340* 

— 

— 

— 

— 

514* 

% 

67,2; 

30,49 

0,70 

1,3° 

™ * 

— 

— 

— 

99,76 

Cs  g/t 

— 

- 

— 

— 

— 

— 

— 

IO 

/o 

Ka  g/t 

800* 

100* 

<40 

160 

<40 

. — 

— 

— 

340 

% 

85,64 

7,50 

— 

o,93 

— 

— 

— 

— 

94,07 

Ni  g/t 

6* 

6* 

<2 

7* 

25 

— 

— 

— 

5* 

% 

4 3,6o 

30,60 

— 

2,80 

0,01 

— 

— 

— 

77,oi 

Co  g/t 
0/ 

<2,5 

<2,5 

<2,5 

2,5 

<2,5 

— 

— 

— 

<1,6 

/o 

Pb  g/t 

IO 

6 

4 

40 

25 

— 

— 

— 

10 

% 

36,4 

12,8 

14,4 

7,8 

0,01 

— 

— 

— 

71,41 

Zn  g/t 

46* 

55* 

<20* 

190* 

<20* 

— 

— 

— 

38* 

% 

45,o 

37,7i 

— 

10,05 

— 

— 

— 

— 

92,76 

Ga  g/t 

13 

l6 

<2,5 

l6 

>100 

— 

— 

— 

10 

% 

47,33 

40,80 

— 

3,20 

— 

— 

— 

— 

91,33 

Sn  g/t 
0/ 

<2,5 

<2,5 

<2,5 

II 

<2,5 

— 

— 

— 

<2,5 

/o 

Agg/t 

<0,6 

1 

<0,6 

<0,6 

< 0,6 

<0,6 

- 

- 

- 

<0,6 

/o 

Cu  g/t 

0/ 

f 

<2,5 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

4,5 

/o 

TI  g/t 

1,2 

0,4 

<0,4 

2,5 

<0,4 

— 

— 

— 

0,8 

% 

56,25 

12,50 

— 

6,25 

— 

— 

— 

— 

75,0 

Mn  g/t 

190 

<60 

<60 

50 

4000 

— 

— 

— 

80 

% 

86,45 

\ 

— 

12,31 

1,0 

— 

— 

— 

99,76 

V g/t 
0/ 

<6 

<6 

<6 

60 

16 

— 

— 

— 

<2,5 

/o 

Cr  g/t 

3 

5 

<1,6 

25 

60 

_ 

_ 



3 

% 

36,33 

42,66 

— 

16,66 

0,01 

— 

— 

— 

95,66 

Se  g/t 

<5 

<5 

<5 

60 

— 

— 

— 

2800 

2,5 

% 

— 

— 

47,20 

— 

— 

— 

22,40 

69,60 

Ti  g/t 
0/ 

<IOO 

160 

<100 

7000 

— 

— 

— 

— 

850 

Zr  g/t 

7* 

17* 

<7* 

7000 

— 

— 

— 

20000 

20* 

0/ 

/o 

— 

— 

25,60 

— 

— 

— 

20,0 

45,60 

Nb  g/t 
0/ 

<7* 

<7* 

<7* 

1200 

— 

— 

— 

— 

<7* 

/o 

Y g/t 

22 

<15 

<15 

260 

<15 

_ 

_ 

14300 

60 

% 

13,35 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

47,67 

61,02 

Mo  g/t 

% 

<2,5 

<2,5 

<2,5 

l6 

~ 

— 

— 

— 

<2,5 

Ce  g/t 

<130 

<130 

<130 

3100 

<130 

— 

— 

50000 

86 

% 

— 

— 

— 

71,01 

— 

— 

— 

11,62 

82,63 

La  g/t 

% 

<50 

<50 

<50 

<50 

<50 

— 

— 

34000 

<50 

B g/t 

°L 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

25 

/o 

F g/t 

- 

- 

- 

— 

— 

— 

— 

- 

<300 

% 

— 

- 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Megjegyzés:  g/t-vel  a kőzetekben  és  az  ásványokban  előforduló  nyomelemek  átlagos 
mennyiségét,  %-kal  a kőzetek  nyomelemtartalmának  ásványok  szerinti  részesedését  fejeztük  ki. 

R e m a r k : tlie  g/t  values  express  the  average  amounts  of  trace  elements  in  the  rocks  and 
minerals,  the  °/0  values  indieate  the  percentage  ratio  of  each  mineral  with  reference  to  the  totál  trace 
element  content  of  the  rocks. 


5 Földtani  Közlöny 


A telérgránit  nyomelemtartalmának  ásványokra  vonatkoztatott  eloszlása 
Distribution  of  trace  elements  per  mineral  in  gránité  dykes 

XI.  táblázat  — Tablc  XI. 


Orto- 
klász 
34.9  % 

Plagio- 
klász 
25,18  % 

Kvarc 
35,9  % 

Biotit 
3,85  % 

Turmalin 

~i% 

Magnetit 
0,1  % 

Cirkon 
0,02  % 

Ortit 
0,05  % 

Kőzet 
100,0  % 

Minta- 

szám 

IO 

5 

5 

5 

3 

I 

20 

Be  g/t 

6 

43 

<2,5 

19 

_ 

_ 

_ 

1900 

15 

% 

14,02 

72,68 

— 

4,89 

— 

— 

— 

6,51 

98,1c 

iá  g/t 

50 

50 

l6 

500 

>IOO 

— 

— 

— 

60 

% 

29,08 

20,98 

9,56 

32,08 

— 

— 

— 

— 

91,7c 

Sr  g/t 

28 

IO 

<IO 

< IO 

— 

— 

— 

— 

12 

% 

78,16 

20,08 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

98,24 

Rb  g/t 

950* 

510* 

210* 

900* 

20* 

— 

— 

"7  , 

570* 

°/o 

58,1 

22.53 

13,23 

• 6,9 

— 

— 

— 

— 

99,95 

Cs  g/t 

<10 

<10 

<IO 

<IO 

— 

— 

— 

<IO 

/o 

Ba  g/t 

80 

40 

<IO 

40 

25 

— 

— 

— 

40 

% 

69,80 

25,17 

— 

3,85 

— 

— 

— 

— 

98,8a 

Ni  g/t 

7* 

7* 

nyom* 

6* 

6* 

— 

— 

— 

5« 

% 

48,80 

35,20 

— 

4,60 

— 

— 

— 

— 

88 ,6C 

Co  g/t 

<1,6 

<1,6 

<1,6 

<1,6 

<1,6 

— 

— 

<1 ,6 

/o 

Pb  g/t 

1 1 

16 

6 

70 

25 

— 

— 

— 

13 

% 

29.53 

31,0 

16,53 

20,69 

— 

— 

— 

— 

97,7= 

Zn  g/t 

35* 

22* 

22* 

330* 

— 

— 

— 

— 

38* 

% 

31,74 

14,39 

20,49 

32,99 

— 

— 

— 

— 

99, 6j 

Ga  g/t 

16 

10 

<2 

32 

10 

— 

— 

— 

IO 

% 

55,80 

25,20 

— 

13,20 

— 

— 

— 

— 

94, 2C 

Sn  g/t 

<2,5 

<2,5 

<2,5 

300 

160 

— 

— 

— 

<2,5 

/o 

Ag  g/t 

<0,6 

<0,6 

<0,6 

<0,6 

<0,6 

- 

- 

- 

<0,6 

/o 

Cu  g/t 

2,5 

<2,5 

<2,5 

— 

- 

- 

- 

- 

<2,5 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

TI  g/t 

1,4 

<0,4 

<0,4 

2,5 

<0,4 

— 

— 

— 

0,6 

% 

81,66 

— 

— 

r6,6o 

— 

— 

— 

— 

98, 2( 

Mn  g/t 

50 

200 

<40 

2800 

250 

— 

— 

— 

80 

% 

21,81 

60,95 

— 

13,47 

— 

— 

— 

— 

96,2 

V g/t 

<2,5 

<2,5 

<2,5 

13 

<2,5 

— 

<1 

/o 

Cr  g/t 

<1 

<1 

<1 

IO 

<1 

- 

- 

- 

<1 

/o 

Se  g/t 

<60 

<60 

<60 

<60 

100 

- 

- 

<60 

/o 

Ti  g/t 

50 

<5° 

<50 

> 4000 

250 

- 

- 

- 

400 

/o 

Zr  g/t 

18* 

7* 

10,5* 

920* 

15* 

— 

* - 

3400 

50* 

% 

12,60 

3,52 

7,54 

70,8* 

— . 

— 

— 

3,5 

98 

Nb  g/t 

<7* 

<7* 

<7* 

32* 

<7* 

— 

<7* 

/o 

Y g/t 

28* 

40* 

<10* 

310 

14* 

— 

— 

4700 

52 

% 

18,78 

19,38 

— 

22,96 

— 

— 

— 

4,5i 

65,6 

Mo  g/t 

<2,5 

<2,5 

<2,5 

<2,5 

<2,5 

<2,5 

/o 

Ce  g/t 

<130 

<130 

• <130 

<130 

- 

- 

- 

6500 

IIO 

/o 

I<a  g/t 

<5° 

<50 

<5° 

<50 

- 

- 

- 

4300 

<50 

/o 

B g/t 

<16 

<16 

<16 

350 

> 1000 

— 

- 

- 

25 

% 





— 

53,88 

— 

— 

— 

— 

53,8 

F g/t 

— 

— 

— 

— 

- 

— 

— 

<300 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

T 

— 

Megjegyzés:  g/t-val  a kőzetekben  és  az  ásványokban  előforduló  nyomelemek  átlagos 
mennyiségét,  %-kal  a kőzetek  nyomelemtartalmának  ásványok  szerinti  részesedését  fejeztük  ki. 

Reinarks:  the  g/t  values  express  the  average  amounts  of  trace  elements  in  the  rocks  and 
minerals,  the  % values  indicate  the  percentage  ratio  of  each  mineral  with  reference  to  the  totál  trace 
element  content  of  the  roeks. 


A mikrogránit  uyomelemtartalmának  ásványokra  vonatkoztatott  eloszlása 
Distribution  of  trace  elements  per  mineral  in  micrograuite 

XII.  táblázat  — Table  XII. 


Orto- 

klász 

32,9  % 

Plagio- 
klász 
25,4  % 

Kvarc 
34,78  % 

Biotit 

6,65  % 

Cirkon 

0,02  % 

Magnetit 
o,i7  % 

Ortit 

0,08  % 

Kőzet 
roo,o  % 

Minta- 

l6 

szám 

8 

8 

8 

I 

40 

Be  g/t 

6 

70 

| 

98 



_ 

_ 

27,5 

% 

7,l6 

64,65 

— 

23,71 

— 

— 

— 

95,52 

IÁ  g/t 

l6 

16 

— 

> 250 

— 

— 

— 

70 

% 

7,4i 

5,80 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Sr  g/t 

IO 

25 

— 

100 

— 

— 

— 

17 

% 

18,82 

37,35 

— 

39,12 

— 

— 

— 

95,29 

Rb  g/t 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

600* 

% 

' 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Cs  g/t 

— 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

20 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Ba  g/t 

2 50 

— 

- 

100 

— 

— 

— 

88 

% 

91,64 

— 

— 

7,56 

— 

— 

— 

QQ,20 

Ni  g/t 

<4 

<4 

— 

6 

— 

— 

— 

<4 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Co  g/t 

<6 

<6 

- 

6 

- 

- 

- 

<6 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Pb  g/t 

20 

8 

- 

160 

— 

— 

— 

20 

% 

32,78 

10, 5J 

— 

55,12 

— 

— 

— 

98,41 

Zn  g/t 

55* 

— 

300* 

— 

— 

— 

45* 

% 

— 

31,04 

— 

44,33 

— 

— 

— 

75,37 

Ga  g/t 

16 

l6 

— 

20 

— 

— 

— 

II 

% 

Sn  g/t 

4 7,81 

36, 9f 

— 

12,09 

— 

— 

— 

96, 8r 

<2,5 

<2,5 

' — 

35 

— 

— 

— 

<2,5 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Ag  g/t 

<0,6 

<0,6 

- 

6 

- 

- 

— 

<0,6 

% 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

Cu  g/t 

20 

40 

- 

16 

— 

— 

— 

20 

% 

32,9 

50,8 

— 

5,03 

— 

— 

— 

88,73 

TI  g/t 

2,5 

<0,4 

— 

3 

— 

— 

— 

I 

% 

82,0 

— 

— 

8,0 

— 

— 

— 

90,0 

Mn  g/t 

25 

200 

— 

2500 

— 

— 

— 

300 

% 

2,74 

16,93 

— 

55,42 

— 

— 

— 

75,09 

V g/t 

< IO 

<10 

— 

200 

— 

— 

— 

15 

% 

— 

— 

— 

88,66 

— 

_ 

88,66 

Cr  g/t 

<1,6 

<1,6 

— 

28 

— 

— 

2 

% 

Se  g/t 

— 

— 

— 

93,o 



— 

— 

93,0 

<5 

<5 

— 

48 

— 

— 



<5 

O/ 

/0 

Ti  g/t 

100 

— 

— 

6000 

_ 

_ 

_ 

600 

% 

Zr  g/t 

% 

5.48 

— 

— 

66,5 

— 

— 

— 

71,98 

< ro* 

17* 

— 

> 3000 

— 

- 

56 

Nb  g/t 

% 

<7* 

<7* 

- 

12,5 

- 

- 

- 

<7* 

v g/t 

< ro* 

< ro* 

— 

210 

— 

_ 

26000 

40 

% 

Mo  g/t 
°L 

— 

— 

— 

34,9 

— 

— 

52,0 

86,9 

<2,5 

<2,5 

— 

IO 

— 

- 

<2,5 

Ce  g/t 

<130 

<130 

— 

300 

— 

— 

58000 

90 

% 

— 

— 

— 

22,16 

— 

— 

5i,55 

73, 7r 

JU  g/t 
% 

<50 

<50 

— 

<50 

— 

' — 

54000 

<5° 

B g/t 

25 

25 

— 

25 





I 

20 

% 

41,15 

3i,75 

— 

8,30 

— 

— 



8t,2o 

P g/t 

— 

- 

- 

— 

- 

- 

333 

0 

— 

— 

— 

— 

— 

Megjegyzés:  g/t-val  a kőzetekben  és  az  ásványokban  előforduló  nvomelemek  átlagos 
mennyiségét,  %-kal  a kőzetek  nyomelemtartalmának  ásványok  szerinti  részesedését  fejeztük  ki. 

R e m a r k s:  the  g/t  values  express  the  average  amouuts  of  trace  elements  in  the  rocks  and 
minerals,  the  % values  indicate  the  percentage  ratio  of  each  mineral  with  reference  to  the  totál  trace 
element  content  of  the  rocks. 


5* 


436 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


konium  többségét.  Pl.:  a gránit  esetében  az  Y 80%-át,  a Ce  57%-át,  a La  99%-át,  és  a 
Zr  nagy  részét,  a vörös  színű  gránitporfímál  ugyanezek  az  ásványok  az  Y 80%-át,  a Ce 
99%-át,  a La  99%-át  és  a Zr  90%-át  koncentrálják. 

A fentieket  összegezve  elmondhatjuk,  hogy  a velencei-liegységi  gránitban  a szórt- 
elemek (Be,  Li,  Sr,  Rb,  Cs,  Ba,  Ni,  Co,  Ga,  TI,  V,  Se,  Nb,  B,  F)  alapvető  tömege  izomorf 
elegyrészként  a főásványokban  fordul  elő.  A járulékos  elemek  (Zr,  Ce,  La,  Y)  többnyire 
önálló  (járulékos)  ásványokat  (ortit,  cirkon)  alkotva,  vagy  a főásványokba  izomorf 
módon  beépülve  fordulnak  elő,  épp  úgy,  mint  az  érces  elemek  nagy  része:  (Pb,  Zn, 
Cu,  Ag,  Sn,  Mo,  Ni,  Co,  Cr)  melyek  közül  a Pb,  Zn,  Cu  és  a Mo  mikroszkópos  méretű 
pirít,  kalkopirit,  szfalerit,  galenit  és  molibdenit  szemcsés  alakjában  is  előfordul. 


IRODALOM  - REFERENCES 

Földvári  A.  (1947):  A molibdén  velencei -hegységi  előfordulásának  teleptani  viszonyai. 
M.  Á.  F.  I.  Évi  Jel.  Beszámoló  a vitaülésekről  9.  — Gokhale.N.  W.  (1965):  A Velencei-hegység  gránit 
és  metamorf  kőzeteinek  ásványtani,  kőzettani  és  kőzetszerkezeti  vizsgálata.  Kandidátusi  értekezés.  Kéz- 
irat. — Gokhale,  N.  W.  (1966):  A Velencei-hegy  ségi  gránit  kvantitatív  ásványtani  vizsgálata.  Földt. 
Közi.  XCVI.  51  — 60.  — Jantsky  B.  (1950):  A Velencei-hegység  kőzettani  viszonyai.  M.  Á.  F.  I.  Évi 
Jelentése  az  1950.  évről.  — Jantsky  B.  (1957):  A Velencei-hegység  földtana.  Geol.  Hung.  Ser.  Geolo- 
gica  10.  — J o n e s,  M.  P.  — F 1 e m i n g,  M.  G.  (1965):  Identification  of  mineral  grains.  Elsevir  Publishing 
Company.  London.  — Kubovicsl.  (1960):  A Velencei-hegység  utómagmás  képződményeinek  nyom- 
elemvizsgálata. Földt.  Közi.  XC.  273.  — Nagy  B.  (1967):  A sukorói  turmalinos  pegmatitelőfordulás 
ásványkőzettani-geokémiai  vizsgálata.  M.  Á.  F.  I.  Évi  Jelentése  1965-ről.  — Rischák  G.  (1965): 
A Velencei-hegység  magmás  kőzettípusainak  geokémiai  vizsgálata.  M.  Á.  F.  I.  Évi  jelentése  1963-tól.  — 
Vendl  A.  (1912):  Jelentés  a Velencei-hegységben  végzett  részletes  földtani  vizsgálatokról.  M.  kir. 
Földt.  Int.  Évi  jelentése  1911-ről.  —Vendl  A.  (1914):  A Velencei-hegység  geológiai  és  petrográfiai  vi- 
szonyai. M.  kir.  Földt.  Int.  Évkönyve  XXII.  1.  — V e n d 1 A.  (1923):  Újabb  adatok  a Velencei-hegység 
kőzeteinek  ismeretéhez.  Annales  Mus.  Nat.  Hung.  XX.  81. 


Mineralogy,  petrography  and  geochemistry  of  granitic  rocks 
from  the  Velence  Mountains 

B.  NAGY 

Regular  geochemical  research  of  the  Velence  Mountains,  Transdanubia,  Hungary, 
has  been  inaugurated  at  the  Geochemical  Laboratory  of  the  Hungárián  Geological  In- 
stitute  in  1964.  The  present  paper  contains  somé  part-results  of  this  research  programme — 
mineralogical,  petrographical,  and  geochemical  analyses  of  fresh  rocks. 

Investigations  carried  out  in  the  Velence  Mountains  inelude  thorough  examination 
of  the  mineralogy  and  petrography  of  granitic  rocks  (gránité,  gránité  porphyry,  rnicro- 
granite,  aplite,  intrusive  gránité,  kersantite).  The  qualitative  and  quantitative  minera- 
logical composition  of  each  rock  variety  was  determined  and  the  results  presented  in 
Tables  IV  and  V.  Deternünation  of  the  quantity  of  accessory  minerals  are  most  essential 
from  the  point  of  view  of  geochemical  investigations. 

Geochemical  investigations  have  nőt  been  eonfined  to  the  deternünation  of  the 
average  concentrations  of  trace  elements  in  the  rocks,  as  the  assessment  of  those  bound  in 
the  minerals  of  the  rocks  has  alsó  been  beid  fór  iruportant.  Therefore,  several  monomineral 
fractions  were  prepared  fór  each  rock  variety  completed  by  the  spectral  analysis  of  each 
monomineral-fraction.  The  results — nearly  22,000  data  — have  been  used  fór  the  eal- 
culation  of  the  average  concentrations  of  28  elements  in  the  rocks.  These  in  tűm  have  been 
used  fór  the  setting-up  of  monomineral  balances  (Tables  VII — XII). They  inelude  various 
informations  such  as  the  average  trace  element  contents  of  the  minerals  in  g/t;  the  percent- 
age  ratio  of  each  trace  element  bound  in  all  minerals  of  the  rock  with  reference  to  the 
totál  trace  element  content  of  the  rock;  and  the  concentrations  of  the  individual  elements 
in  each  of  the  analysed  minerals.  On  the  basis  of  the  above  monomineral  balances  the 
distribution  of  the  analysed  trace  elements  per  mineral  has  been  studied.  It  can  be  con- 
cluded  that  in  the  studied  rocks  of  the  Velence  Mountains  Rb,  Ba,  Cs,  Ni,  Ti,  Ga,  and  Be 
are  inainly  concentrated  in  orthoclase;  Be,  Sr,  Co,  and  Cu  in  plagioclases;  Pb,  Zn,  Mn,  V, 
Cr,  Li,  Se,  Ce,  Mo,  Sn,  Ag,  and  F in  biotite:  Y in  magnetite;  and  La  and  Zr  in  zircon. 


A MÁNY  — ZSÁMBÉKI-MEDENCE  FELSŐOLIGOCÉN  MAKROFAUNÁJA 

DR.  BÁI,DI  TAMÁS* 

(3  ábrával,  1 táblázattal) 

Összefoglalás:  A közelmúlt  barnakőszénkutatásai  jó  alkalmat  adtak  az  itteni  oligo- 
cén  tanulmányozására.  29  mélyfúrás  több  mint  510  mintájából  került  ki  a 87  fajból  álló 
makrofauna  (I.  táblázat).  A molluszkák  fajöltői  és  a más  faunákkal  való  összehasonlítás 
alapján  bebizonyosodott,  hogy  a medence  alul  és  felül  egyaránt  éles  diszkordanciával  hatá- 
rolt oligocén  összlete  teljes  egészében  a felsőoligocénba  tartozik.  A medence  keleti  részén  a 
felsőoligocén  összlet  a molluszka  fauna  alapján  tagolható,  éspedig  alulról  felfelé  a következő 
szüitekre:  legalsó  polymesodás  szint,  diplodontás  szint,  anguluszos  szint,  incomparabiliszes 
szint.  K szintek  csak  lokális  jelentőségűek.  A paleocönózisok  eloszlásából  arra  következ- 
tethetünk, hogy  a tengeri  rétegek  összvastagsága  kelet  felé  haladva  a csökkentsósvízi, 
cyrénás  rétegek  rovására  jelentősen  megnő,  a medence  tehát  ebben  az  irányban  nyitott  volt. 
A medence  nyugati  részén  az  édes-  és  csökkentsósvízi,  valamint  a tengeri  rétegek  szabály- 
talan, tendencia  nélküli  váltakozása  figyelhető  meg.  Ezzel  szemben  keleten  a fáciesek  egy- 
másra következése  lassú  transzgresszióról  tanúskodik:  csökkentsósvízi  és  édesvízi  üledé- 
kekkel induló,  felfelé  tengeri  betelepülésekkel  gyarapodó,  majd  légiéiül  a legmélyebb  és  leg- 
parttávolibb  tengeri  környezetet  jelző  rétegsorral. 

Bevezetés 

A Mány — Zsámbéki-medencében  (1.  ábra)  a közelmúltban  végzett  barnakőszén- 
kutatások jó  alkalmat  adtak  az  itteni  oligocén  tanulmányozására  is.  I?  tanulmányokat 
földtani  vonatkozásban  S i p o s s Zoltán  végzi,  míg  a makrofauna  feldolgozása  rám 
hárult.  A malakológiai  feldolgozás  eredményekkel  kecsegtetett,  mivel  az  oligocén  összlet 
makrofaunában  ezen  a területen  is  viszonylag  gazdagnak  mondható.  29  mélyfúrás  több 
mint  510  mintájából  vizsgáltam,  nem  egyszer  viszonylag  jó  megtartású,  összesen  87 
fajból  álló  makrofaunát. 

Az  egyes  mélyfúrások  számozásánál  az  OPKFV  által  bevezetett  tervpontszámo- 
zást  (t.p.sz.)  használtam.  Ezt  fontos  hangsúlyoznom,  mivel  egyes  korábban  mélyült 
fúrások  számát  a tervpontszám-rendszer  keretében  megváltoztatták  (így  korábbi  közle- 
ményemben használt  számokat  is:  Báldi  1965).  Bővebb  tájékoztatás  kedvéért  az 
egységes  „Mány”  megjelölés  helyett  a fúrás  tervpontszáma  elé  azt  a helységnevet  írtam, 
melynek  közelében  mélyült  a fúrás.  A molluszkaanyag  legnagyobb  része  a Természet- 
tudományi  Múzeum  Föld-  és  Őslénytárában,  a Vt  49,  Gy  50,  Tk  51  és  Tk  52  fúrások 
anyaga  az  EL/Tíi  Földtani  Tanszékének  gyűjteményében  került  elhelyezésre. 

Adataink  összesítésénél  súlyozottan  vettük  figyelembe  a makrofaunában  gazdag 
fúrásokat.  Négy  olyan  szelvény  állt  rendelkezésünkre,  melyben  a rétegsor  több  mint 
59%-a  tartalmazott  makrofaunát,  és  további  hétben  ez  az  arány  30 — 50%  közötti  volt. 

Az  oligocén  összlet  vastagsága  a vizsgálati  területen  100 — 500  m közötti,  átlagosan 
200 — 300  m,  diszkordánsan  települ  oligocén  előtti  képződményekre  (triász,  eocén),  és 
fedőjében  ugyancsak  diszkordáns  helyzetben  található  a miocén  (felsőtortonai,  alsó- 
szarmata, vagy  egy  50 — 100  m vastag,  valószínű  középsőmiocén  korú  terresztrikus  összlet), 

Előadta  a MFT  Őslénytani  Szakosztályának  1967  november  13. -i  előadóülésén 


438 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


1.  ábra.  A Hány  — Zsámbéki-medence  "térképvázlata  a mélyfúrások  helyzetének  feltüntetésével.  A fúrások 
mellé  rajzolt  oszlopok  nem  szelvények,  hanem  a különböző  fácieseknek  a kövületes  rétegek  összvastag- 
ságához  viszonyított  gyakoriságát  szemléltetik  az  egyes  fúrásokban.  Az  oszlopok  melletti  százalékszámok 
azt  jelentik,  hogy  a csökkentsósvizi  (cyrénás)  fácies  a kövületes  rétegek  összvastagságának  hány  százalékát 
alkotják.  Az  izohipszák  a közelítően  azonos  összvastagságban  kifejlődött  cyrénás  rétegekkel  jellemzett 
helyeket  kötik  össze.  Jelmagyarázat:  1.  Édesvízi  (lagunáris),  2.  Csökkentsósvizi-  (lagunáris  és 
litorális),  3.  Sekélytengeri-  (sekélyszublitorális) , 4.  Középsőszublitorális  fácies,  5.  Általunk  nem  vizsgált 
fúrás,  6.  Fúrás,  feldolgozott  oligocén  makrofaunával 
Abb.  1.  Kartenskizze  des  Beckens  von  Mány  — Zsámbék  mit  L,age  dér  Tiefbohrungen.  Die  neben  den  Boh- 
rungen  gezeichneten  Kolonnen  sind  k e i n e Profile,  sondem  zeigen  die  Háufigkeit  dér  verschiedenen 
Fazies  im  Verháltnis  zűr  Gesamtmáchtigkeit  dér  fossilfiihrenden  Schicht  in  den  einzelnen  Bohrungen. 
Die  neben  den  Kolonnen  angegebenen  Prozentsatze  zeigen,  wieviel  Prozente  die  Brackwasser  (cyrenen- 
fiihrenden) -Fazies  innerhalb  dér  Gesamtmáchtigkeit  dér  fossilführenden  Schichten  ausmacht.  Die  Isohypsen 
verbinden  Stellen  miteinander,  die  durch  in  annáhemd  gleicher  Máchtigkeit  ausgebildete  cyrenenfiihrende 
Schichten  gekennzeichnet  sind.  Erklárungen:  1.  Süsswasser  (lagunáre-),  2.  Brackwasser  (lagunáre 
bis  litorale)-,  3.  Seichtwasser  (seichtsublitorale)-,  4.  Mittelsublitorale  Fazies,  5.  Vöm  Verfasser  tiicht  unter- 
suchte  Bohrungen,  6.  Bohrung  mit  bearbeiteter  oligozaner  Makrofauna 


Bálái:  A Mány — Zsámbéki-medence 


439 


vagy  a pleisztocén.  A vastagság  változékonyságának  okát  elsősorban  oligocén  utáni 
denudációban  látjuk,  melynek  hatása  az  oligocén  legfelső  rétegeinek  sárga  színében, 
liinonitosodásában  is  megmutatkozik,  bár  az  epirogenetikus  süllyedés  egyenetlenségei 
is  jelentős  szerepet  játszhattak  (a  Zs  23  fúrás  összezsugorodó  szintjei).  Az  üledékanyag 


0 
20 
10 
60 
80 
100 
120 
% 0 
160 
180 
200 
220 
2U0 
260 
280 
300 
320 
040 
360 
380 

m 

m- 

440- 
4 60- 
Í80- 
500- 
520 
540-1 


CS5  M.8  M9  GY12  GY35  rÖPíi  ZSA3  75.23  ZS 4?  TK2 4 TK51  TK.52  SZ.31  MH.362 * 4 5  50.12 


M 


! 1 


Y\  p 


w 


fii 

i 

ÍP,’ 

pji 

a 


I . ' 


Q CZ]  4í 


2.  ábra.  Az  oligocén  makrofaunában  leggazdagabb  fúrások  szelvénye  a felszínhez  viszonyított  mélység 
adatokkal.  A szelvény  csak  a makrofauna  alapján  kimutatott  fácieseket  tünteti  fel.  Az  x jel  olyan  mély 
ségközt  jelöl,  melyből  a felsőoligocénnél  nem  idősebb  molluszkafaj  került  elő.  A P,,  P2,  stb.  poíymesodá 

(cyrénás)  szinteket  jelöl.  Kiegészítésül  tüntettük  fel  a Solymár  72  fúrás  szelvényét  (So  72).  További  jel 
magyarázat:  1.  Édesvízi  (lagunáris),  2.  Csökkentsósvízi  (lagunáris  és  litorális),  3.  Sekély  tenger 
(sekélyszublitorális),  4.  Középsőszublitorális  fácies,  5.  Meghatározható  makrofaunát  nem  tartalmazó 
vágj-  rendelkezésünkre  nem  álló  mélységköz  ill.  minta,  6.  Incomparabiliszes  szint  alsó  határa,  7.  Diplodontás 
szint  felső  határa,  8.  Diplodontás  szint  alsó  határa 

Abb.  2.  Profile  dér  an  oligozáner  Makrofauna  reichsten  Bohnmgen  mit  Tiefenangaben,  bezogen  auf  die 
Tagesoberfláche.  Das  Profil  zeigt  nur  die  anhand  dér  Makrofauna  nachgewiesenen  Fazies.  Das  Zeichen  x 
bezeichnet  das  Tiefenintervall,  in  dem  keine  vor-oberoligozánen  Molluskenarten  zu  finden  waren.  Pn  P2 
usw.  bezeichnen  Polymesoden  (,,cyrenenführende”)-Horizonte.  Als  Krgárizung  hat  Verfasser  auch  das 
Profil  dér  Bohrung  Solymár-72  (So  72)  angegeben.  Erklárungen:  1.  Süsswasser  (lagunáre)-,  2. 
Brackwasser  (lagunáre  bis  subli toraié)-,  3.  Seichtwasser  (seichtsublitorale)-,  4.  Mittelsublitorale  Fazies, 

5.  Tiefenintervalle  bzw.  Proben,  aus  denen  keine  bestimmbare  Makrofauna  vorliegt,  6.  Untere  Grenze  des 
Incomparabilis-Horizontes,  7.  Obere  Grenze  des  Diplodonten-Horizontes,  8.  Untere  Grenze  des  Diplo- 

donten-Horizontes 


440  Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


uralkodóan  aleuritos,  laza  finom  homokkő,  agyagos  aleurit,  aleuritos  agyag,  ritkábbat] 
agyag,  durva  homokkő  esetleg  kavicsokkal  és  keményebb  meszes  homokkő,  mely  utóbbi 
B o d a J.  szóbeli  közlése  szerint  főleg  a felsőoligocén  legalsó  rétegeire  jellemző,  ami  a 
többnyire  karbonátos  eocén — triász  aljzat  mellett  érthető  is  (de  semmi  esetre  sem  rupéli 
kort  jelző!).  Növény  lenyomatok  (Cinnamomum ) , szenesedett  növényi  nyomok,  kőszén- 
zsinórok előfordulása  már  régóta  ismeretes  (Vitális  I.  1948,  Vadász  E.  1961).  1 

A rétegsor  kronosztratigráfiai  helyzete 

A Mány — Zsámbéki-medence,  valamint  a szorosan  csatlakozó  Nagyegyházai- 
medence  korábbi  tanulmányozói:  Liffa,  Taeger,  Telegd  i-R  oth,  Vadász, 
Vitális  I.,  Jaskó,  Sólyom,  Landesz  egyetértettek  abban,  hogy  a terület  | 
oligocénje  csupán  a felsőoligocént  képviseli,  és  az  észak-német  katti  emelettel  párhuza-  , 
mosítható.  Ezt  a megállapításukat  egy  korábbi  dolgozatomban  (B  á 1 d i 1965)  alátámasz-  | 
tottam,  azonban  akkor  még  nem  láttam  kizártnak  azt  a lehetőséget,  hogy  a rupéli  kiscelli  J 
agyag  parti  fáciesei  is  képviseltek  a rétegsor  mélyebb  részében. 

Azóta  a sok  újabb  anyag  alapján  kétségtelenné  vált,  hogy  a Mány— Zsámbéki-  j 
medence  oligocénje  teljes  egészében  a felsőoligocénbe  tartozik.  I 
Ezt  igazolja,  hogy  a legmélyebb  szintekben  is  találhatók  olyan  fajok,  melyek  felsőoligo-  I 
cénnél  idősebb  rétegekben  sehol  sem  fordulnak  elő  (2.  ábra). 

A 87-ből  36  faj  jelenik  meg  első  ízben  a felsőoligocénben.  Ilyenek  többek  között, 
Mytilus  aquitanicus , Flabellipecten  burdigalensis,  Diplodonta  rotundata,  Pitar  undata, : 
P.  beyrichi,  Arcopagia  subelegans,  Macoma  elliptica,  Angulus  planatus  ancestralis,  Corbula 
basteroti,  C.  carinata,  Calyptraea  chinensis,  Ocinebrina  crassilabiata  trivaricosa.  Ezek  közül 
nem  egy  a legmélyebb,  ún.  alsópolymesodás  szintből  is  kikerült. 

30  faj  előfordul  a törökbálinti  faimában  is,  mely  az  utóbbinak  felét  teszi  ki.  E ha- 
sonlóság nemcsak  a földrajzi  közelség,  hanem  az  egyidejűség  következménye  is.  Külö- 
nösen a medence  K-i  részén  jelentkező  incomparabilises  szint  gazdag  törökbálinti  fajok- 
ban (Chlamys  incomparabilis,  Cardita  orbicularis  subparvocostata,  A starté  gracilis  degrangei, 
Laevicardium  cyprium,  Turris  duchasteli,  Dentalium  fissura  stb.),  ami  a fácies  hasonlóság 
következménye  is.  A gazdag  egri  faunával  közös  fajok  száma  37.  Majdnem  valamennyi 
Mány — zsámbéki  faj  megtalálható  továbbá  az  ÉK  felől  csatlakozó  pilisi  és  nyugat- 
cserháti területen  (Dorogi-medence,  Kovácov,  Pomáz,  Leányfalu,  Diósjenő  stb.).  Ugyan- 
akkor élesen  elüt  a faima  nemcsak  a teljesen  eltérő  fáciesű  kiscelli  agyagétól,  hanem 
hiányoznak  a Dorogi-medence  és  Párkány  környékének  „alsócyrénás”  rétegeire  Ond- 
rejif  ková  és  Senes  (1965)  szerint  jellemző  fajok  is. 

[A  rétegsor  szintekre  tagolása 

A medence  keleti  részén,  Zsámbék,  Szomor,  Máriahalom  térségében  a számos 
fúrásban  azonos  sorrendben  egymásra  következő  makrofauna-együttesek  alkahnasnak 
bizonyultak  a felsőoligocén  rétegösszlet  finomabb  tagolására.  E szintek  határai  nem 
tekinthetők  tökéletes  izokron  felületeknek,  de  a rétegsorokon  belüli  sztratigráfiai  tájéko- 
zódásra feltétlenül  alkalmasak.  A nyugaton  szomszédos  Mány  és  Gyennely  környéki 
szelvényekben  azonban  már  nem  ismerhetők  fel.  Korrelációra  tehát  csak  az  említett 
szűkreszabott  területen  belül  használhatók  és  nagyon  kétes  értékű  volna  a solymári 
rétegsorral  való  korreláció  kísérlete  is. 

Felülről  lefelé  haladva  az  alábbi  szinteket  tudtuk  elkülöníteni: 

1.  Incomparabilises  szint.  Jellemző  az  apró,  vékonyhéjú  Chlamys 
incomparabilis  (=  Pecten  textus)  nem  nagy  egyedszámú,  de  állandó  jelenléte.  Gyakori 


Bálái:  A Mány — Zsámbéki-medence 


441 


fajok  még  itt  a Laevicardium  cyprium,  Angulus  posterus,  Cardium  heeri,  Cardita  orbicu- 
laris  subparvocostata,  A starté  gracilis  degrangei,  Cyprina  islandica  rotundata,  Pholadomya 
puschi,  Flabellipecten  burdigalensis,  Turritella  venus,  Drepanocheilus  speciosus,  Pirula 
concinna,  Dentalimnok,  Bryozoák  és  Schizasterek.  Majdnem  kizárólagos  a középső- 
szublitorális  fácies,  azonban  a Zs  42  és  Tök  24  fúrások  szelvényében  lagunáris  Polymesoda — 
Tympanotonus  paleocönózis  közbetelepülése  észlelhető,  melyet  „P/’-el  jelöltem.  A szint 
vastagsága,  melyet  az  oligocén  utáni  denudáció  mértéke  határozott  meg,  1 — 120  m 
közötti. 

2.  Angulusos  szint.  A rendkívül  változatos  faunisztikai  képből  valójában 
nem  emelhető  ki  egyetlen  „szintjelző”  faj  sem.  Legegyszerűbben  úgy  definiálhatjuk, 
mint  az  incomparabilises  és  diplodontás  szint  közé  eső  rétegcsoportot.  Viszonylag  gya- 
koribbak a következő  fajok:  Angulus  nysti,  Pitar  polytropa,  Cardium  bojorum,  Turritella 
venus,  Pitar  beyrichi,  Anomia  ephippium,  Cultellus  budensis,  Mytilus  aquitanicus,  Arco- 
pagia  subelegans,  Ensis  hausmanni,  Diplodonta  rotundata,  Diastoma  grateloupi  turrito- 
apenninica,  ritkább  a Glycymeris  latiradiata  és  Laevicardium  tenuisulcatum.  Uralkodó 
a sekélyszublitorális  fácies,  azonban  vékonyabb-vastagabb  lagunáris  közbetelepülések 
tarkítják  a képet  („P2”).  A Máriahalom  36  sz.  fúrásban  középsőszublitorális  paleocönó- 
zisok  is  előfordulnak  ebben  a szintben,  míg  a Zsámbék  23  sz.  fúrásban  limnikus  közbe- 
település észlelhető.  A szint  bázisán  mindig  ott  találjuk  az  igen  szintállónak  bizonyuló, 
3—10  m vastag  cyrénás  réteget  Polymesoda — Tympanotonus  paleocönózissal  („P3”), 
mely  kizárólag  az  alábbi  fajokat  tartalmazza:  Polymesoda  convexa,  Tympanotonus 
margaritaceus,  Melanopsis  impressa  hantkeni,  Pirenella  plicata,  néha  Theodoxus  pictus, 
Th.  crenulatus,  Hydrobia  ventrosa,  Ostrec{  cyathula.  ív  réteg  jó  határjelző  az  angulusos  és 
diplodontás  szint  között.  Az  angulusos  horizont  vastagsága  50 — 100  m között  változik. 

3.  Diplodontás  szint.  A 40 — 80  m vastag  (a  Zs  23.  sz.  fúrásban  8 m) 
rétegcsoportnak  különösen  mélyebb  részére  jellemző  a Diplodonta  rotundata  tömeges 
fellépése.  Gyakori  még  a Pitar  polytropa,  Cardium  bojorum,  Turritella  venus,  ritkább  a 
Pitar  beyrichi,  Tympanotonus  margaritaceus,  Ostrea  cyathula.  Egyedül  a medence  leg- 
nyitottabb helyéről  származó  máriahalomi  és  szomori  szelvényben  uralkodik  a sekély- 
szublitorális fácies.  Tök  és  Zsámbék  környékén  a ,,P4-”el  jelzett  lagunáris — litorális 
rétegek  gyakorisága  eléri  vagy  meghaladja  a szublitorálisokét. 

4.  Legalsó  polymesodás  szint.  Jellemző  a Polymesoda — Tympano- 
tonus paleocönózisok  teljes  túlsúlya  („Ps”).  A legtöbb  szelvényben  limnikus— terresztrikus 
betelepülés  is  található  Brotia — V iviparus  paleocönózissal.  Vastagsága  25 — 60  m. 

Fáciesfejlődés,  ősföldrajzi  viszonyok 

A fácieselemzés  alapját  a paleocönózisoknak  kéziratos  disszertációmban  lefekte- 
tett rendszere  adta  (B  á 1 d i 1966).  A Zsámbék — Mányi-medencében  — - a mélyszublito- 
rális  fáciest  kivéve  — a csökkentsósvízi  (lagúna,  parti)  és  tengeri  (szublitorális)  paleo- 
cönózisok csaknem  valamennyi  változata  megtalálható.  A tenger  mélysége  a fáciesek 
tanúsága  szerint  sosem  haladta  meg  a 100  m-t  a felsőoligocén  folyamán. 

A paleocönózisok  horizontális  elterjedése  arra  utal,  hogy  a lagunáris — litorális, 
csökkentsósvízi  („cyrénás”)  rétegek  összvastagsága  kelet  felé  csökken,  a szublitorális 
rétegeké  viszont  ugyanebben  az  irányban  növekszik.  A tengeri  rétegek  tehát  kelet  felé 
a „cyrénás”  és  „cerithiumos”  rétegek  rovására  vastagodnak  ki.  Míg  a litorális — lagunáris 
rétegek  Mánytól  Ny-ra,  valamint  Vasztély  és  Gyermely  környékén  a kövületes  rétegek 
összvastagságának  több  mint  60%-át  alkotják,  addig  Zsámbék  és  Máriahalom  vidékén 
ez  az  érték  már  csak  a 20%-ot  éri  el.  Rendhagyónak  csupán  a Töktől  D-re  elterülő,  kis. 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


442 


szigetszerűen  lehatárolható  terület  mutatkozik,  ahol  a „cyrénás”  rétegek  vastagsága 
a mányit  megközelítő  50% -os  értéket  mutatta  (1.  ábra). 

A felsőoligoeén  fácies  kelet  felé  való  ,,tengeribbé”  válását  már  Vadász  (1961) 
is  hangsúlyozta  és  később,  dunazúg -hegységi  viszonylatban  csak  megerősíthettem  ezt 


'Y7A  *m 3  4CZÜ  5C±]  6EEH 
1 1 * 1 ő\  o l g|  # 1 

3.  ábra.  Néhány  fontosabb  faj  mélység  szerinti  elterjedése.  Jelmagyarázat:  r.  Incomparabilises 
szint,  2.  Diplodontás  szint,  3.  Angulusos  szint,  4.  I,egalsó  polimesodás  szint,  5.  Chlamys  incomparabüis  és 
Flabcllipccten  div.  sp.,  6.  Diplodonta  rotundata,  7.  Angulus  nysti,  8.  Polymesoda  convexa,  9.  Dentalium  div. 

sp.  Kitűnik  a diagrammból,  hogy  az  egyes  „szint jelző”  fajok  nem  szorítkoznak  kizárólag  egyetlen  szintre 
(különösen  az  Angulus  nysti  esetében),  de  gyakoriságuk  az  általuk  jellemzett  szintben  feltűnően  nagy. 
Abb.  3.  Tiefenverbreitung  eiuiger  wichtiger  Arten.  Erklárungen:  1.  Incomparabilis-Horizont,  2. 

Diplodonten-Horizont,  3.  Angulus-Horizont,  4.  Unterster  Polymesoden-Horizont,  5.  Chlamys  incompara- 

bilis  mid  Flabellipecten  div.  sp.,  6.  Diplodonta  rotundata,  7 Angulus  nysti,  8.  Polymesoda  convexa,  9.  Den- 
talium div.  sp.  Dem  Diagramm  ist  zu  entnehmen,  dass  sich  die  einzelnen  ,,Index”-Arten  nicht  ausschliess- 
lich  auf  einen  einzigen  Horizont  beschránken  (insbesondere  im  Falle  von  Angulus  nysti),  sondem  dass 
ihre  Háufigkeit  im  durch  sie  charakterisierten  Horizont  auffallend  gross  ist 


Bálái:  A Mány — Zsámbéki-medence 


443 


A Mány  — Zsámbéki-medence  mélyfúrásaiból  feldolgozott  oligocén  molluszkafauna  jegyzéke 
Liste  dér  oligozánen  Molluskenfauna  dér  Tiefbohrungen  des  Beckens  von  Mány  — Zsámbék 


1.  Nucula  comta  Goldfuss,  1837 

2.  Nucula  schmidti  G 1 i b e r t,  1955 

3.  Nuculana  solymarensis  B á 1 d i,  1967 

4.  Yoldia  glaberrima  variáns  W o 1 f f,  1897 

5.  Anadara  diluvii  tamarck,  1805 

6.  Anadara  cf.  gümbeli  M a y e r,  1868 

7.  Glycymeris  latiradiata  Sandberger  in 
G ü m b e 1,  1864  s.l. 

8.  Musculus  philippi  M a y e r in  W o 1 f f,  1897 

9.  Arcoperna  micans  Braun,  1851 

10.  Mytilus  aquitanicus  M a y e r,  1858 

11.  Flábellipecten  burdigalensis  I,  a m a r c k,  1809 

12.  Flábellipecten  angustiformis  B á 1 d i,  1963 

13.  Chlamys  incomparabilis  Risso,  1826 

14.  Chlamys  sp.  indet.  ex  aff.  deleta  Miche- 
1 o 1 1 i,  1861 

15.  Anomia  ephippium  kinné,  1758 

16.  Ostrea  cyathula  famarck,  1806 


17.  Unió  inaequiradiatus  G ii  m b e 1,  1864 

18.  A starté  gracilis  degrangei  C o s s m a 11  n ct 
P e y r o t,  1912 

19.  Cardita  orbicularis  subparvocostata  B á 1 d i, 
1963 

20.  Polymesoda  convexa  Brongniart,  1811 


21.  Polymesoda  convexa  brongniarti  Basterot, 
1825 

22.  Isocardia  subtransversa  O r b i g n v,  1852 

23.  Isocardia  subtransversa  abbreviata  S a c c o, 
1900 

24.  Cyprina  islandica  rotundata  Braun  in 
A g a s s i z,  1845 

25 . Congeria  basteroti  Deshayes,  1836 

26.  Diplodonta  rotundata  Montagu,  1803 

27.  Lucinoma  borealis  Linné,  1758 

28.  Cardium  egerense  T e 1 e g d i — R o t h,  1914 

29.  Cardium  heeri  M a y e r,  1887 

30.  Cardium  neglectum  H ö 1 z 1,  1962 

31.  Cardium  neglectum  intersulcatum  B á 1 d i,  196 

32.  Cardium  thunense  M a y e r,  1887 

33.  Cardium  bojorum  M a y e r,  1887 

34.  Laevicardium  tcnuisulcatum  N y s t,  1836 

35.  Laevicardium  cyprium  B r o c c h i,  1814 

36.  Pitar  undata  Basterot,  1825 
37-  Pitar  beyrichi  S e m p e r,  1861 

38.  Pitar  polytropa  Anderson,  1958 

39-  Pitar  splendida  Merian,  1858 


I.  táblázat  — Tabclle  /, 

T,  M8,  M9,  Gyi2,  MI136,  Mh4i,  ZS42,  ZS43,  FŐP44, 
Tk5i 

F,  E,  M9,  ZS23,  SZ31,  ZS42,  ZS43,  Tk52, 

N3,  Cs5,  ZS42 
F,  ZS43 

F,  E,  Tk24,  Ap27,  Mh36 
Tksi 

F,  T,  E,  CS5,  M9,  Gyi2,  Mh36,  Tksi 

F,  Ap27,  Tksi 
Tksi 

F,  T,  E,  CS5,  M9,  SZ31 
F,  E,  SZ31,  Mh36 
T,  Gy39,  Mh4i,  ZS43 

F,  M9,  Főp22,  ZS23,  Gy25,  SZ31,  MI136,  ZS42, 
ZS43,  Tk52 
Tk24,  Mh36 

T,  Cs5,  Gyi2,  Tk24,  Ap27,  SZ31,  Gy35,  ZS43,  Vt49, 
Tksi,  Tk52 

E,  T,  N3,  N4,  Cs5,  M6,  M8,  Gyi2,  Főp22,  Tk24, 
Ap27,  SZ31,  Gy35,  Mh3Ó,  MI141,  ZS42,  ZS43, 

Főp44,  ZS48,  Vt49,  Gyso,  Tkgi,  Tksz 
M6  Gy35 

F,  T,  Mg,  Főp22,  SZ31,  Tk52 

F,  T,  Mg,  Főp22,  SZ31,  ZS42,  FÖP44,  Tk52 

T,  E,  N3,  N4,  CS5,  M6,  M8,  Gyi2,  ZS23,  Tk24, 
Gy2S,  Ap27,  SZ31,  Gy35,  Mhrö,  Gy39,  ZS42, 
ZS43,  Főp44,  Gygö,  Vt47,  ZS48,  Vtr9,  Gyso, 
Tk5i,  Tk52 

N4,  CS5,  MÍ136,  Vt47,  Vt49 

l'k24,  SZ31 
F,  T,  E,  FŐP44 

T,  E,  SZ31 

N3,  N4,  Cs5,  Gy25,  Gy35,  Gy3g,  ZS42,  Gy4Ó,  Gyso 
F,  E,  Cs5,  M6,  ZS23,  Tk24,  Gy25,  Ap27,  SZ31, 
Mh36,  Gy39,  ZS42,  ZS43,  FŐP44,  Vt47,  ZS48, 
Vt49,  Gyso,  Tksi,  Tk52 
T,  Gyi2,  Gy35 

E,  Főp22,  Tk24,  Ap27,  Mh4i 

F,  ZS23,  SZ31,  Mh36,  Mh4i,  ZS42 

F,  M8,  M9,  Gy  12,  Főp22,  Tk24,  Gy25,  Ap27  SZ31 
Mh3Ő,  ZS42,  Föp44,  ZS48,  Vt49,  Tk52 
ZS43,  Tk52 
F,  Ap2?  Mh36,  Tksi 

F,  N3,  M6,  M8,  Mg,  Gyi2,  ZS23,  Tk24,  SZ31,  Gy35, 
ZS42,  ZS43,  Főp44,  Gy46,  Vt47,  ZS48,  Gvso, 
Tksi,  Tksz 

T,  E,  N3,  M9,  Gyi2,  Gy25,  Mh36,  Gy39,  ZS42, 
ZS43,  Vt49,  Tksi,  Tk52 
T,  E,  Mg,  Főp22,  SZ31,  Mh3Ó,  ZS42,  FŐP44,  Gyso, 
Tksi,  Tk52 

F,  N3,  Cs5,  M6,  M8,  Tk24,  SZ31,  ZS43,  ZS48,  Vt49, 
Gyso,  Tk52 

F,  T,  Css,  M6,  M9,  Gyi2,  Tk24,  Ap27,  SZ31,  Gy35, 
MÍ136,  ZS42,  ZS43,  Vt47,  ZS48 
T,  E,  Css,  M6,  M8,  Mg,  Gyi2,  ZS23,  Tk24,  Ap27, 
SZ31,  Gy35,  MI136,  Gy39,  ZS42,  ZS43,  Főp44, 
Gy46,  Vt47,  ZS48,  Vt49,  Gyso,  Tksi,  Tks2 
E,  M6,  Mh4i 


444 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


40.  Vencrupis  ex  aff.  basteroti  M a y e r ín  H ö r- 
n e s,  1856 

41.  Lutraria  oblonga  soror  Mayer,  1867 

42.  Psammobia  protracta  M ayer,  1893 


43.  Arcopagia  subelegans  Orbigny,  1852 

44.  Macoma  elliptica  Biocchi,  1814 

45.  Angulus  nysti  Deshayes,  1860 

46.  Angulus  posterus  Beyrich,  1867 

47.  Angulus  planatus  ancestralis  B á 1 d i,  1967 

48.  Siliqua  nysti  Deshayes,  1860 

49.  Ensis  hausmanni  Schlotheim,  1820 

50.  Cultellus  budensis  B á 1 d i,  1967 

51.  Panopea  menardi  Deshayes,  1828 

52.  Corbula  basteroti  Hörnes,  1870 

53.  Corbula  gibba  O 1 i v i,  1792 

54.  Corbula  carinata  Dujardin,  1837 

55.  Pholadomya  puschi  Goldfuss,  1837 

56.  Thracia  ventricosa  Philippi,  1843 

57.  Thracia  pubescens  Pultney,  1799 

58.  Cuspidaria  clava  Beyrich,  1848 

59.  Gibbula  dubia  B á 1 d i 1967 

60.  Theodoxus  pictus  Férussac,  1825 


61.  Theodoxus  bükkensis  Telegdi  — Roth,  1914 

62.  Theodoxus  grateloupianus  Férussac,  1825 

63.  Theodoxus  crenulatus  Klein,  1853 

64.  Palaeocyclotus  obtusicosta  Sandberger, 
1852 

65.  Viviparus  ventricosus  Sandberger,  1852 

66.  Hydrobia  ventrosa  Montagu,  1803 

67.  Turritella  venus  Orbigny,  1852 

68.  Turritella  archimedis  Brongniart,  1823 

69.  Protonul  diversicostata  Sauderberger, 
1864 

70.  Protoma  quadricanaliculata  Sandberger 
in  Gümbel,  1861 

71.  Brotia  escheri  Brongniart,  1823 

72.  Melanopsis  impressa  hantkeni  H o f m a n n’ 
1870 

73.  Pirenella  plicata  Bruguiere,  1792 

74.  Tympanotonus  margaritaceus  B r o c c h i,  1814 


75.  Diastoma  grateloupi  turritoapenninica  Sacco, 

1895 

76.  C.alyptraea  chinensis  Linné,  1758 

77.  Drepanocheilus  speciosus  Schlotheim, 
1820 

78.  Polinices  catena  Da  Costa,  1778  s.  1. 

79.  Ampullina  crassatina  Lamarck,  1804 

80.  Pirula  concinna  Beyrich,  1854 

81.  Ocincbrina  crassilabiata  trivaricosa  B á 1 d i, 
1964 

82.  Bulim  hungarica  Gábor,  1936 

83.  Hinia  fortecoslata  edentata  Báldi,  1966 

84.  Turris  laticlavia  Beyrich,  1848 

85.  Turris  duchasteli  N y s t,  1843 

86.  Dcntalium  fissura  Lamarck,  181S 

87.  Dentalium  kickxi  N y s t , 1843 


F,  Főp44 

F,  E,  Gyi2,  Tk24,  ZS42,  Gy46,  Tk5  2 
F,  N3,  M6,  M8,  Gyi2,  Főp22,  ZS23,  Tk24,  Ap27, 
SZ31,  Gy35,  MI136,  Gy39,  ZS42,  ZS43,  FŐP44, 
Gyso,  Tk52 

F,  CS5,  M8,  Mg,  Gyi2,  Tk24,  SZ31,  Tkj2 
F,  E,  Főp44,  Tk52 

T,  E,  M6,  M8,  Mg,  ZS23,  Tk24,  Gy25,  Ap27,  Gy35, 
Mh36,  ZS42,  ZS43,  Főp44,  Gygó,  Xksi,  Tk52 

E,  M9,  ZS43,  Tkj2 

F,  Főp44,  Vt49,  Xk52 
N3,  Tk24,  ZS42 

ZS42,  Főp44,  Gyso,  Xk52 

N3,  M8,  ZS23,  ZS43,  ZS48 

T,  E,  Gyi2,  Mh3Ó,  Mli4i 

F,  E,  Css,  Mg,  Gyi2,  Tk24,  SZ31,  Xksi 

X,  E,  N3,  Főp22,  Főp44,  XÍ51,  Xk52 

F,  E,  CS5,  Gy35,  FŐP44,  Vt47 

X,  E,  M8,  Főp22,  Gy25,  SZ31,  Mh4i,  ZS43 

E,  ?Cs5,  Gy35,  ZS43,  FÖP44,  Xk5i 

F,  X,  E,  ZS43,  Gy46 
SZ31,  ZS43 

N3,  Cs5,  Gy39 

Cs5,  M6,  M8,  Főp22,  ZS23,  SZ31,  MI136,  Gy39, 
ZS42,  ZS43,  Főp44,  ZS48,  Vt49,  Gy5°,  Tksi, 
Xk52 

E,  N4,  M6 

F,  Cs5 

N3,  N4,  Cs5,  M6,  M8,  M9,  Gyi2,  Xk24,  ZS42, 
Főp44,  Gyso 
M8,  Gyi2 

CS5,  M6,  M8,  Gyi2,  Gy35,  Mh3Ó,  ZS43 
M8,  ZS42 

F,  X,  E,  Cs5,  M8,  Mg,  Gyi2,  ZS23,  Xk24,  Ap’7, 
Sz3i,  ZS42,  ZS43,  Főp44,  Gyso,  Xksi,  Xkj2 
N3,  Cs5,  M6,  Vt49,  Gyso,  Xk52 
F,  Gy25,  Ap27 

F,  N3 

N3,  N4,  M6,  M8,  M9,  Gyi2,  ZS23,  SZ31,  Gy35, 
MI136,  Gyso 

F,  E,  K3,  >4,  CS5,  M6,  M8,  Gyi2,  ZS23,  Xk24, 
Gy35,  Gy39,  ZS42,  ZS43,  FŐP44,  Gy46,  Vt47, 
ZS48,  Vt49,  Gyso,  Xksi,  Xk52 
N3,  N4,  Css,  M6,  M8,  M9,  Gyi2,  ZS23,  Xk24,  Gyzs, 
SZ31,  Gy35,  Mh4i,  ZS42,  ZS43,  FŐP44,  Vt47, 
ZS48,  Vt49,  Gyso,  Xksi,  Xk52 
N3,  N4,  Css,  M6,  M8,  Mg,  Gyi2,  Főp22,  ZS23, 
Xk24,  Ap27,  SZ31,  Gy35,  MÍ136,  Gy39,  >0141, 
ZS42,  ZS43,  Főp44,  Gy4Ö,  Vt47,  ZS48,  Vt4g, 
Gyso,  Xksi 

F,  E,  M9,  ZS23,  Ap27,  SZ31,  Mh36 
F,  E,  M8,  Gy35,  Mh36 

X,  E,  N3,  Css,  M8,  Mg,  SZ31,  ZS43,  FÖP44,  Vt49. 
Xk52 

X,  E,  ZS23,  Gy35,  Mh3Ó,  FÖP44,  Xk52 

E,  N3,  ZS23,  Vt49 
X,  Mh36,  Főp44 

F,  Mh36,  Vt49,  Xks2 

E,  X,  MI136,  ZS43.  Tk52 

F,  M6,  Gy35,  MI136,  ZS42,  FŐP44 
X,  AP27 

X,  E,  Xk52 

X,  E,  Css,  Zs+2,  ZS43 

r 


Bálái:  A Mány — Zsámbéki-medence 


445 


Jelmagyarázat:  H = a faj  Egerben,  T = Törökbálinton  is  előfordul.  F = felsőoligoeén 
nél  nem  idősebb  faj.  Ap  = Anyácsapuszta,  Cs  = Csordakút,  Főp  = Felsőőrpuszta,  Gy  = Gyermely, 
M = Mány,  Mh  = Máriahalom,  N = Nagyegyháza,  Sz  = Szomor,  Tk  = Tök,  Vt  = Vasztély,  Zs  = 
Zsámbék. 

Erklárungen:  E = die  Art  in  Eger,  T = kommt  auch  in  Törökbálint  vor.  F = nicht  áltere 
Art  als  Oberoligozán.  Ap  = Anyácsapuszta,  Cs  = Csordakút,  Főp  = Felsőőrpuszta,  Gy  = Gyermely, 
M = Mány,  Mh  = Máriahalom,  N = Nagyegyháza,  Sz  = Szomor,  Tk  = Tök,  Vt  = Vasztély,  Zs  = 
Zsámbék. 


(B  á 1 d i 1965).  Ez  a törvényszerűség  azonban  nemcsak  a Dunántúlra,  hanem  az  egész 
ország  felsőoligocénjére  érvényes  (B  á 1 d i 1966),  így  a mányi  terület  jó  tükrözője  kicsiben 
ennek  az  általános,  regionális  összefüggésnek.  A 2.  ábrán  feltüntettem  összehasonlításként 
- az  egyik  Budapest  környéki  szelvényt  is  (Solymár  72  sz.  mélyfúrás).  Ez  utóbbit  a középső- 
szublit orális  fácies  dominanciája  jellemzi.  Máriahalom — Zsámbék  vonalában  a cyrénás 
rétegek  háttérbeszorulásával  egyidőben  nemcsak  a sekélyszublitorális,  hanem  ugyanolyan 
mértékben  a középsőszublitorális  fácies  térhódítása  is  jelentkezik.  Jól  mutatja  ez  az 
ősföldrajzi  átmenetet  a Solymár — törökbálinti,  uralkodóan  középsőszublitorális  felső- 
oligocénbe. 

Rétegtani  jelentősége  van  a Mány — Zsámbéki-medence  felsőoligocénjében  talál- 
ható limnikus  közbetelepüléseknek.  Ezek  ugyanazt  a faunát  zárják  magukba,  mint  a 
Bakonyban  Mór  és  Zirc  között  nyomozható  édesvízi — szárazföldi  összlet  ( Brotia  escheri, 
Viviparus  ventricosus,  Palaeocyclotus-,  Unió- félék  stb.).  A bakonyi  kifejlődés  heteropikus 
fáciese  a mányinak,  amint  arra  már  korábban  is  rámutattam  (B  á 1 d i 1965). 

A paleocönózisok  vertikális  elterjedésének  vizsgálatából  az  első  következtetés 
kétségtelenül  az,  hogy  a legkülönbözőbb  édes-  és  csökkentsósvízi,  valamint  tengeri 
fáciesek  minden  tendencia  nélkül  váltakoznak  egymással  (B  á 1 d i 1965).  E megálla- 
pítás az  azóta  mélyült  sok  új  fúrás  anyagának  vizsgálata  után  is  érvényes  maradt  a 
medence  nyugati  felére,  Mány,  Vasztély,  és  Gyermely  térségére.  A keleti  részen  azonban, 
ahol  egyrészt  lehetővé  vált  egyes  szintek  felismerése  és  azonosítása  a különböző  szelvé- 
nyekben, másrészt  a cyrénás — ceritliiumos  rétegek  vastagságának  csökkenése  volt 
észlelhető  a tengeri  képződmények  javára,  a fáciesek  egymásra  következése  is  bizonyos 
törvényszerűséget  mutat.  A legalsó  polymesodás  szintben  majdnem  kizárólagos  az  édes- 
és  csökkentsósvízi  lagúna  fácies  (Polymesoda — Tympanotonus  és  Brotia — Viviparus 
paleocönózisokkal) . A diplodontás  és  angulusos  szintben  sekélyszublitorális  és  lagunáris — 
litorális  paleocönózisok  váltakoznak  egymással,  míg  a legfelső,  incomparabilises  szintben 
a tengeri  fácies  csaknem  kizárólagos  és  nagyrészt  a középsőszublitorális  Pitar  beyrichi 
és  Schizaster  cf.  acuminatus  paleocönózisokat  tartalmazza. 

A fenti  fáciesfejlődés  alapján  a felsőoligoeén  üledékciklus  transzgressziós  fázisának 
képe  rajzolódik  ki,  csökkentsósvízi  és  édesvízi  üledékekkel  indiúó,  felfelé  tengeri  közbe- 
településekkel gyarapodó,  majd  legfelül  a legmélyebb  és  legparttávolibb  környezetet 
jelző  rétegsorral.  A fenti  üledékciklus  regressziós  sorozatát  csak  a szomszédos  területeken 
(Budapest  környéke,  Pilis — -Nyugat-Cserhát)  ismerjük,  ahol  az  oligocén  utáni  denudáció 
hiánya  vagy  rövidebb  tartama  miatt  nem  lett  lepusztítás  áldozata. 

Míg  az  Északi  Középhegységben  a felsőoligoeén  üledékképződés  az  oligocén — alsó- 
miocén  nagyciklus  regressziós  tagozatához  kapcsolódik,  addig  itt  önálló  üledékciklust 
képvisel.  A nagyciklus  kulmináció j át  jelentő  kiscelli  agyagképződés  és  a peremi  helyzeté- 
nek megfelelően  csak  középsőszublitorális  incomparabilises  horizont  keletkezésének  egy 
időszintbe  állítása  — bármilyen  tetszetősnek  kínálkozik,  a Mány — Zsámbéki-medence 
oligocén  faunájának  fiatal  jellege  miatt  — mint  már  bizonyítottuk  — nem  lehetséges. 
Ellenkezőleg ! Az  oligocén  üledékgyűjtő  olyan,  még  mindig  peremi  helyzetű  részein, 
mint  a Solymári-  és  Dorogi-medencében  a felsőoligoeén  összlet  sokkal  élesebben  elválik 


446 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4 . füzet 


a fekvőben  itt  már  megtalálható  kiseelli  agyagtól,  mint  ezt  korábban  gondolták.  A Soly- 
már 72.  sz.  fúrás  szelvényében  csökkentsósvízi,  cerithiumos  — tehát  emerziót  jelző  — 
rétegekkel  települ  a kiseelli  agyagra,  és  a középsőszublitorális  fácies,  tehát  az  incompara- 
bilises  szint  ekvivalense,  csak  a magasabb  szintekben  fejlődött  ki.  A Dorogi-medencében 
S i p o s s Z.  (1964)  szelvényei  alapján  diszkordaneia  tételezhető  fel  a kiseelli  agyag  és 
a felsőoligocén  üledékek  között.  Senes  (1964)  hangsúlyozza  a felsőoligocén  (általa 
akvitáninak  nevezett)  képződmények  transzgressziós  jellegét  a kiseelli  agyag  felett  a 
párkányi  területen.  Mindez  azt  bizonyítaná,  hogy  e peremi  régióban  a rupéli  emelet  végén 
kiemelkedés  szakította  meg  az  üledékképződést,  mely  egyrészt  a kiseelli  agyag  egy 
részének,  valamint  parti  heteropikus  fácieseinek  lepusztulásához  vezetett,  másrészt 
a felsőoligocén  üledékképződés  önálló  jellegét  megadta. 


IRODALOM  - LITERATUR 

Báldi  T.  (1965):  A felsőoligocén  pectunculuszos  és  cyrénás  rétegek  települési  és  ősföldrajzi 
viszonyai  a Dunazúg-hegységben.  Földt.  Közi.,  95,  p.  423  — 436.  — B á 1 d i T.  (1966):  A magyarországi 
felsőoligocén  molluszkafauna.  Kézirat.  — Ondrejicková,  A.  & Senes,  J.  (1965):  Das  Oligozán 
dér  Südslowakei  und  seine  Molluskenfauna.  Sbora.  Geol.  vied,  Zap.  Karp.  4,  p.  145  — 198.  — Senes, 
J.  (1964):  A Sturovo-Dorog-tokodi  alsó-oligocén  problémái.  Földt.  Kút.,  7,  p.  31  — 36.  — Siposs  Z. 
(1964):  Adatok  az  Esztergom  vidéki  oligocén  képződmények  fácies  viszonyaihoz.  Földt.  Közi.,  94,  p. 
206  — 212.—  Vadász  E.  (1960):  Magyarország  földtana.  2.  kiad.  Budapest,  pp.  646.  — Vitális  I. 
(1948):  A Nagy  németegyháza- Mesterberek-Csordakútpuszta  területe  alatt  felkutatott  paleogén  fényes 
barnaszén.  Bánv.  és  Koh.  Lapok,  3,  97  — 108. 


Oberoligozáne  Makrofauna  des  Beckens  von  Mány-Zsámbék 

DR.  T.  BÁLDI 

Die  unlángst  durehgeführten  Erkundungs-  und  Schurfarbeiten  auf  Braunkohle 
botén  eine  gute  Mögliclikeit  für  das  Stúdium  des  Oligozáns  im  Gebiete.  Die  aus  87  Arten 
bestehende  Makrofauna  vvurde  aus  mehr  als  510  Proben  von  29  Tiefbohrungen  entnom- 
men.  Auf  Grund  dér  Lebensdauer  dér  Molluskenarten  und  dérén  Vergleich  mit  anderen 
Faunén  wurde  klar,  dass  dér  sowohl  untén,  als  aueh  oben  mit  einer  scharfen  Diskordanz 
abgegrenzte  oligozáne  Schiehtkomplex  des  Beckens  ausschliesslich  dem  Oberoligozán 
angehört.  lm  östliehen  Teil  des  Beckens  kann  dér  oberoligozáne  Komplex  anhand  dér 
Molluskenfauna  gegliedert  werden,  wobei  folgende  Horizonté  sjch  unterscheiden  lassen 
(von  untén  naeh  oben):  Polymesoden-Horizont  (Basishorizont),  Diplodonten-Horizont, 
.Angulus-Horizont,  Incomparabüis-Horizont.  Diese  Horizonté  sind  nur  von  lokaler 
Bedeutung.  Die  Verbreitung  dér  Paláobiozönosen  lásst  darauf  schliessen,  dass  die  Ge- 
samtmáehtigkeit  dér  marínén  Ablagerungen  naeh  Osten  zu  auf  Kosten  dér  cyrenenfüli- 
renden  Brackwassersehichten  erheblich  zunimmt.  Das  Beeken  in  dieser  Richtung  war 
alsó  offen.  lm  westlichen  Teil  des  Beckens  lásst  sich  ein  unregelmássiger  Wechsel  von 
Süss-  und  Brackwasser-,  sowie  Meeresschichten  ohne  jede  Tendenz  beobachten.  Dem- 
gegenüber  zeugt  im  östliehen  Beckenteil  die  Aufeinanderfolge  dér  Fazies  von  einer  lang- 
samen  Transgression:  die  Sehichtfolge  beginnt  mit  Braek-  und  Süsswasserablagerungen, 
weiter  naeh  oben  zu  setzen  maríné  Einlagerungen  immer  háufiger  ein  und  im  obersten 
Teil  dér  Sehichtfolge  treten  Ablagerungen  dér  tiefsten,  von  den  Küsten  entfemtesten 
Meereszone  auf. 


ŐSÉLETNYOMOK  (VESTIGIA  INVE RTEBRATO RUM) 

A B AL ATONFELVI DÉ KI  FELSŐPERM  ÉSZAKI  TERÜLETÉRŐL 

IFJ.  DR.  DUDICH  ENDRE* -HADÁSZ  ÁRPÁD 
(i 2 ábrával) 

összefdglalást  A szerzők  15  fúrás  és  két  felszíni  feltárás  anyagát  vizsgálták  meg 
részletesen.  Az  életnyomok  kozott  5 típust  különböztetnek  meg,  ezek  közül  négy  folyóvízi- 
ártéri, egy  pedig  tengeri  kifejlődésben  mutatkozik.  Megadják  az  életnyomok  őséletnyomtani 
besorolását  Eessertisseur  és  Seilacher  rendszere  szerint.  Értelmezési  kísér- 
letükben féregjárat,  rovarlárva-lakóhely  és  rákjárat  szerepel  magyarázatként  az  egyes 
típusokra.  A vizsgált  életnyomoknak  csak  helyi  rétegtani  jelentőségük  van,  viszont  pontos 
fáciesmeghatározáshoz  használhatók. 


Bevezetés 

A Balatoniéi  vidék  ,,új  vörös  homokkő”  összlete  közismerten  ősmaradványszegény. 
Mindössze  egyes  növényi  maradványok  (nyitvatermők  törzsdarabjai,  lenyomatok, 
pollenek)  kerültek  elő  belőle.  így  életrétegtani  besorolása  sokáig  kérdéses  maradhatott. 
Fáciesviszonyai  is  vitatottak  voltak. 

Ezért  minden  újabb  őslénytani  adat  különös  figyelemre  tarthat  számot  mind  eset- 
leges szintjelző,  mind  pedig  fácies-indikáló  szerepe  miatt.  Ebben  az  adatszegénységben 
új  színt  jelentenek  az  őséletnyomok. 

Hazánkban  a gerinctelen  állatoknak  tulajdonítható  nyomokkal  még  aránylag 
kevesen  és  keveset  foglalkoztak.  F ü 1 ö p J.  adatai  alapján  Vadász  E.  (1960)  a gere- 
csei  alsókrétából  említ  ilyeneket.  Bogsch  L.  (1954)  és  V i t á 1 i s S.  (1961)  a miocén- 
ből írt  le  őséletnyomokat. 

Az  őséletnyomtan  (paleo-  vagy  pal-ichnologia)  külföldi  klasszikusai  közül  első- 
sorban R i c h t e r,  R.  (1927,  1937)  és  Ábel,  O.  (1935)  nevét  kell  megemlítenünk. 
A leletek  logikus  rendszerbefoglalása  és  értelmezése  terén  Seilacher,  A.  (1953), 
Eessertisseur,  J.  (1955)  és  M ü 1 1 e r,  A.  H.  (1962)  végzett  úttörő  munkát. 
Igen  jól  használható,  gondos  összegezést  végzett  Hántzschel,  W.  (1962).  Permi 
vonatkozásban  elsősorban  az  északamerikai,  közelebbről  a texasi  permből  találtunk 
irodalmi  adatokat.  Ezek  azonban  nem  voltak  kapcsolatba  hozhatók  az  alább  ismerte- 
tésre kerülő  leletekkel. 

J á m b o r Á.-nak  a mecseki  perui  összleteu  tett  megfigyeléseit  dolgozatunk 
függelékében  ismertetjük. 


Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  Őslénytani  Szakosztályának  1965.  II.  7-i  előadóülésén 


448 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


Az  őséletnyom-előfordulások  földrajzi,  rétegtani  és  kifejlődéstani  ismertetése 

A Mecseki  Ércbánya  Vállalat  balatonfelvidéki  kutatásai  során  a permi  homokkő 
vonulatban  Szabó  I.  és  Majoros  Gy.  (1962)  egy  északi  és  egy  déli  területet  külön- 
böztetnek meg.  Majoros  Gy.  felfogása  szerint  a déli  terület  permje  az  északi  terület 
perm  összlete  alsó  harmadának  felel  meg. 


— *-  Ósi  3 — TabajdS 


1.  ábra.  A vizsgált  életnyomos  mélyfúrások  földrajzi  helyzete 
Fig.  1.  Geographic  situation  of  boré  holes  with  traces  of  life 

A jelen  dolgozatban  tárgyalt  őséletnyomok  az  észáki  területről  valók.  (Úgy  lát- 
szik, hogy  a déli  permi  területen  elvétve  található,  Szabó  I.  által  felismert  még  fel- 
dolgozásra váró  problematikus  életnyomok  ezekkel  nem  azonosíthatók.)  Aszófő — 
Balatonfűzfő  vonalától  északra,  mintegy  50  kutatófúrásból  és  több  felszíni  feltárásból 
kerültek  elő.  Ezek  közül  részletesen  megvizsgáltuk  a legjellegzetesebb  15  fúrás  és  2 fel- 
színi feltárás  (Balatonalmádi — Öreghegy  nagykőfejtő.  Lovas — Malomvölgy)  anyagát. 

A permi  összlet  fekvője  minden  esetben  az  Oravecz  J.  (1964)  vizsgálatai 
alapján  ópaleozóosnak  bizonyult  fillit-agvagpalasorozat. 

A permi  képződmények  palinológiai  vizsgálatok  szerint  rétegtanilag  a felsőpermet 
képviselik  (Barabásné  Stulil  A.  1961).  Az  északi  perm  időszaki  összlet  mintegy 
500 — 750  m vastag.  Alul  szállítás  nélküli  hegylábi  törmelékkel,  majd  konglomerátummal 
kezdődik  a rétegsor;  felfelé  fokozatosan  finomodó  szemcsenagyságú  durva-  és  közép- 
szemcsés homokkő,  majd  finomszemcsés  agyagos  homokkő  és  aleurit  következik.  Jel- 
lemző a különböző  szemcsenagyságú  homokkő,  aleurit  sokszoros  váltakozása.  Néhol 
dolomitos  kötőanyag  is  mutatkozik.  Majoros  Gy.  (1962)  részletes  vizsgálatai  szerint 
ezek  folyóvízi  képződmények,  amelyek  között  meder  és  ártéri  (ártéri  tó  és  mocsár) 
kifejlődés  különböztethető  meg.  A permi  vonulat  északkeleti  folytatásában,  a Vértes 


D u d i c h — H a l á s z : Őséletnyomok 


449 


déli  előterében  húzódó  permi  sorozatnak  Tabajdnál  már  tengerinek  minősülő  része  is  van 
(Szabó  I.  1964). 

Az  életnyomok  először  100 — 200  m-re  a konglomerátum  ill.  durvaszemcsés  homok- 
kő fölött  jelennek  meg,  finomhomokos  és  agyagos  üledékekben.  Leggyakoribbak  a vi- 
szonvlag  reduktív,  növénymaradványos,  „zöld”  rétegcsoportban  és  közvetlen  e rétegek 


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10  11 


12  13 


% 


b’ 

-Q 

15 


82m 


280m 


650 m 


IlOOm 


'in  5 mi 

2.  ábra.  Életnyomok  a balatonfelvidéki  perm  összletben.  Jelmagyarázat:  1.  Dolomit,  2.  Élet- 
nyomok, 3.  Homokkő,  aleurit  és  fiatalabb  képződmények,  4.  Konglomerátum,  5.  Fillit 
b'ig.  2.  Traces  of  life  in  the  Permian  sequence  of  the  Balaton  Highlands.  begend:  1.  Dolomité,  2.  Traces 
of  life,  3.  Sandstone,  siltstone  and  later  deposits,  4.  Conglomerate,  5.  Phyllite 
t- 
'!• 

- fölött.  (Megjegyzendő  azonban,  hogy  magukban  a tulajdonképpeni  „zöld "-rétegekben 
& nem  voltak  kimutathatók.)  Az  életnyomok  a Lovas — Balatonalmádi — Fűzfő — Litér 
& körzetben  a leggyakoribbak.  Már  a mondottakból  is  valószínűnek  látszik,  hogy  inkább 
it  fácies  semmint  valódi  szintjelzők.  Ez  azonban  nem  zárja  ki  helyi  szintezésre  való  fel- 
:ai  használhatóságuk  lehetőségét.  Az  alsótriászban  jelentkező  életnyomok  már  más  típusúak. 


It! 

s 

a 

t 

íel- 

in' 

* 

te 


A megkülönböztetett  típusok  leírása 

5 típus  volt  megkülönböztethető.  Alábbiakban  először  a járatokat  kitöltő  és  az 
azokat  magába  záró  kőzetanyag  összehasonlítását  adjuk,  majd  az  egyes  típusok  leírását. 

A bezáró  és  kitöltő  kőzetanyag  összehasonlító  jel- 
lemzése 

1.  t í p u s.  A járatok  általában  apró-  és  középszemcsés  homokkőben  találhatók 
és  a legtöbb  esetben  finomszemcsés  anyaggal  vamiak  kitöltve.  A járatokat  kitöltő  kőzet- 
anyag színe  hasonló,  csak  sötétebb  árnyalattal  élesen  elkülöníthető  a környezet  színétől. 


6 Földtani  Közlöny 


450 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


2.  típus.  A járatok  finomszemcsés  homokkőben  találhatók,  finomszemcsés 
anyaggal  kitöltve.  A járatok  sötétebb  árnyalattal  élesen  kirajzolódnak  a kőzet  alap- 
színéből. 

3.  t í p u s.  A járatok  aprószemcsés,  barna,  lilásbarna,  lilásvörös  homokkőben 
vannak,  fmomszemcsés,  esetenként  aprószemcsés  kitöltőanyaggal.  A kőzet  alapszínénél 
sötétebb  árnyalatú  járatok  élesen  kirajzolódnak. 

4.  típus.  A járatok  aprószemcsés  homokkőben  vaimak,  finomszemcsés  anyag- 
gal kitöltve.  A kőzet  alapszínénél  sötétebb  árnyalatú  járatok  élesen  kirajzolódnak. 

5.  típus.  A járat  aprószemcsés,  szürke  homokkőben  található,  finomszemcsés 
anyaggal  kitöltve.  A járatot  kitöltő  kőzetanyag  színe  sötétszürke  tónussal  elüt  a kör- 
nyező kőzet  világosabb  szürke  színétől. 

Az  egyes  típusok  jellemzése 

1.  típus.  Barna,  vörösbama-bamásvörös  kőzetben,  általában  ferderétegzettség, 
vagy  összleten  belüli  helyi  diszkordancia  (eróziós  kimosási  felület)  közelében,  a réteg- 
zésre merőlegesen  vagy  ferdén  húzódó  járatok.  Legtöbbször  „gyűrűzöttek”.  Dolomitos 
kötőanyagú  konkréciók  körül  gyakoriak. 

Szélső  méreteik:  0:  1,3  mm  hossz:  x cm 

12  mm  6 cm 

2.  típus.  Vörösbarna  árnyalatú,  általában  ferderétegezett  kőzetben,  leggyak- 
rabban a rétegzéssel  párhuzamos  helyzetben  található.  Mindig  finomszemcsés  homok- 
anyaggal van  kitöltve.  Nem  gyűrűzött.  Dolonntkonkréciók  körül  gyakori.  Réteglapokon 
domború  felszíni  nyomokat  is  alkot. 

Szélső  méreteik:  0:  2 ímn  hossz:  2 cm 
7 mm  5 cm 

3.  típus.  Leginkább  barna  és  lilásbarna  kőzetben,  rétegezett  és  rétegzetlen 
anyagban  egyaránt  előfordul,  leginkább  a rétegzésre  közel  merőlegesen.  Sohasem  gyűrű- 
zött. 


Szélső  méreteik : 0 : 2 mm  hossz : 1 cm 
6 mm  6 cm 

4.  típus.  Szabálytalan,  zsákszerű,  végén  gyakran  kiszélesedő  nyom,  10 — 12 
mm  0.  Leginkább  barna-vörösesbarna,  finomszemcsés,  dolomitos-agyagos  kötőanyagú 
homokkőben  található.  Szervesanyag  (szenes)  nyomok  körül  gyakori.  Leginkább  kereszt- 
rétegezett mintákban  fordul  elő,  de  a legnagyobb  példányok  a nem  jól  rétegezett  kőzetek- 
ben találhatók.  Egyiktípus  sem  fordul  elő  durvaszemcsés  homokkőben  vagy  konglomerá- 
tumban. 

5.  típus.  Kizárólag  a tabajdi  tengeri  permből  ismert  ,, zsák-zsákban”  típusú, 
10 — 15  mm  átmérőjű,  6 — 9 cm  hosszú  életnyom.  Fúrásonként  és  összesítve  vizsgáltuk 
a nyomok  gyakoriságát.  Eszerint,  ha  egyáltalán  megjelennek,  igen  gyakoriak  (8 — 40 
nyom  10  cm2-en). 

Leíró  jelleggel  az  alábbi  életnyomtársulások  (ichnocönózisok)  állapíthatók  meg: 
Az  1 — 2.  típus  együtt  leggyakrabban  vörösbama,  ferderétegezett,  dolomitos  kötőanyagú 
homokkőben  található,  közvetlenül  helyi  eróziós  kimosási  felület  alatt.  Az  1 — 2—3. 


D u d i c h — H a l á s z : Őséletnyomok 


451 


3.  ábra.  1.  típus,  bovas-5.  Rétegzetten,  agyagos-kovás  kötőanyagú,  finomszemcsés,  világosvörös  kvarcho- 
mokkő. Természetes  nagyság 

Fig.  3.  Type  1,  hovas-5,  Unstratified,  fine-grained,  light-red  quartzose  sandstoue  cemented  byelayand 

silica.  Natural  size 


4.  ábra.  1 — 2.  típus,  T'tér-z.  r7g  m.  Gyengén  rétegzett,  barnás  vörös,  kissé  csillámos,  finomszemcsés  kvarc- 
homokkő. Természetes  nagyság 

k 4-  Types  1 — 2, I,itér-2.,  179  111  ■ Ill-stratified,  browuish-red,  slighth'  micaceous,  fine-grained  quartzose 

sandstone.  Natural  size 


6* 


452 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


quartzose  sandstone.  Natural  size 


I)  u d i c h — H a l á s z : Őséletnyomok 


453 


7.  ábra.  i.,2.és3.  típus.  Litér-5,  83  m.  Finomszemcsés, 
erősen  csillámos,  sötét  barnásvörös,  keresztrétegzett 
kvarchomokkő,  diszkordanciával.  Természetes 
nagyság 

Fig.  7.  Types  1.,  2.  and  3.  Iátér-5,  83  m.  Fine-grained, 
very  micaceous,  dark-brownish-red,  cross-stratified 
quartzose  sandstone  witli  unconformity.  Natural  size 


8.  ábra.  2.  és  3.  típus.  " I.ovas  — Malomvölgyi  fel- 
tárás. Aprószemcsés,  világos  lilásvörös,  csillámos, 
párhuzamos  rétegzésű  kvarchomokkő.  Termé- 
szetes nagyság 

Fig.  S. Types  2 and  3.  F.xposure  at  kovas  — Malom- 
völgy.  Small-grained,  light-purple-red,  micaceous, 
parallel-stratified  quartzose  sandstone.  Natural 
size 


9.  ábra.  2.  és  4.  típus.  kitér-2,  143  m.  Aprószem- 
csés, barnásvörös,  csillámos,  rétegzetlen  kvarc- 
homokkő. Természetes  nagyság 
Fig.  9. Types  2 and  4,  kitér- 2,  143  m.  Small-grain- 
ed, brownish-red,  micaceous,  unstratified  quartz- 
ose sandstone,  Natural  size 


454 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


10.  ábra.  4.  típus.  bitér-2,  143  in.  Áprószemcsés.,  barnásvörös,  csillámos,  rétegezetlen  kvarchomokkő. 
Természetes  nagyság 

Fig.  10.  Type  4,  Titér  2,  153  m.  Small-grained,  brownish-red,  micaceous,  unstratified  quartzose 
sandstone.  Natural  size 


D u d i c h — H al  á s z : Őséletnyomok 


455 


12.  ábra.  I,itér-5,  82  m.  (lásd  5.  ábrát).  A rétegzettségre  merőleges  vékonycsiszolat  polarizált  fényben, 
párhuzamos  nikolok  mellett  készült  mikroszkópi  fényben.  Középütt  függőleges  a járat.  A nagyítás  30- 

szoros 

Fig.  12.  Iütér-5,  82  m (see  alsó  Fig.  5).  Thin  section  normál  to  stratification.  Photomicrograph,  polarized 
light,  parallel  nieols.  Vertical  animal  track  at  the  centre.  30  x 


típus  együtt  közepesen  dolomitos-agyagos  kötőanyagú,  vörösbama,  életnyomokban 
igen  gazdag  kőzetekben  fordul  elő.  Járatkeresztezések  jól  megfigyelhetők;  leginkább  az 
1.  keresztezi  a többit.  A 4.  tipus  kevéssé  társul,  más  típusú  nyommal  együtt  nem  ritkán 
volt  megfigyelhető.  Az  5.  típus  teljesen  egyedülálló,  többivel  együtt  nem  találtuk. 

Értelmezés 

Életnyomrendszertani  besorolásukat  illetőleg  a következőket  mondhatjuk. 

Seilacher,  A.  rendszere  szerint  kétségtelenül  üledéken  belüli  életnyomok, 
Endichnia.  Véleményünk  szerint  az  1 — 2.  típus  (alapvetően)  mozgás-nyom  (Repichnia), 
ezzel  szemben  a 4.  típusúakat  részben  a 3.  és  5.  típusúakat  pedig  teljes  egészükben  lakó- 
kamrának (Domichnia)  tartjuk. 

Lessertisseur,  J.  rendszere  szerint  is  belső  nyomok  (traces  endogénes), 
mégpedig  morfológiailag  járatok  (terriers).  Az  1 — 3.  típus  vonalas  (linéaire),  a 4 — 5.  típus 
zsákalakú  (saeciforme) . 

Az  állattani  értelmezés  megkísérlésénél  tekintetbe  kell  venni,  hogy  az  1 — 4.  tí- 
pusúak folyóvízzel  kapcsolatos  üledékekből,  az  5.  viszont  tengeri  képződményekből 
került  elő. 

A kőzetkifejlődés  részletes  elemzése  ártéri  és  ártéri-meder  átmeneti  kifejlődésre 
utal,  időszakos  vízelöntéssel;  részben  pangó,  részen  jól  szellőzött  vízre.  Az  üledékanyag 
agyagos — finomhomokos  volt,  a kötőanyag  dolomittartalma  jelentékeny;  az  iszapnak 
elég  jelentős  szervesanyagtartalma  lehetett.  A mai  folyók  ártéri  élővilágát  és  annak 
lehetséges  perm-kori  megfelelőit  számbavéve,  „tettesként”  három  állatcsoport  vehető 
számításba : 


456 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


1.  édesvízi  gyűrűsférgek, 

2.  rovarlárvák  (a  tiszavirág-lárva  analógiájára), 

3.  kistermetű  tízlábú  rákok  (Decapoda ). 

Feltételezzük,  hogy  az  1 — 2.  típusjáratok  Arenicola  típusú  gyűrűsférgektől 
erednek.  A nem-gyűrűzöttek  közlekedő,  a gyűrűzöttek  esetleg  részben  lakójáratok 
lehettek.  A 3.  típust  esetleg  rovarlárva  lakhelyének  tekinthetjük;  a lárva  testének  elülső 
vége  felül  kiállt  az  iszapból.  A 4.  zsákszerű  végződésű  típust  esetleg  kis  rákok,  vagy  ökoló- 
giailag hasonló  szerepű  más  élőlények  lakókamrában  végződő  járatának  tekinthetjük 
Az  5.  típus  kielégítően  azonosítható  veit  a Corophioides  nevű  életnyommal,  amelyet 
ugyancsak  ráknak  tiüajdonítanak,  mégpedig  a mai  sekélytengeri  iszapokba  furakodó 
Corophium  nevű  faj  peruű  ökológiai  megfelelőjének. 

A vázolt  értelmezés  véleményünk  szerint  összhangban  áll  mindazzal,  amit  M a- 
j o r o s G y.  tanulmányai  alapján  a szóbanforgó  képződmények  fácieséről  tudunk,  és 
megfelel  a nyomok  morfológiai  bélyegeinek.  Eszerint  a nyomoknak  regionális  rétegtani 
értékük  nincs,  de  kifinomítva  jelzik  a fáciest.  Ilyen  vonatkozásban  a fúrások  földtani 
kiértékelésénél  felhasználhatók. 

Messzebbmenő  következtetések  levonásához  nincs  elegendő  alap.  Tartózkodni 
kívánunk  attól  is,  hogy  az  előzőkben  jellemzett  típusokat  valamiféle  binominális  nomen- 
klatúra szerint  elnevezzük. 


Függelék 

Hasonló  életnyomokat  ismert  fel  J á m b o r Á.  a mecsek-hegységi  permben. 
Szerinte  az  1.  és  4.  azonos  genustól,  de  más  fajtól  származó  lakócsőkitöltés,  a 2.  és  3. -kai 
hasonló  a helyzet,  de  ezek  A rínico/a -járatok.  Megfigyelése  szerint  a 2 — 3.  típus  mindig 
aleuritban,  vagy  finomszemcsés  homokkőben,  lemezesen  rétegezett,  vagy  rétegzetten 
kőzetben,  állóvízi  képződményekben  jelentkezik,  íves  mikrokeresztrétegzést  mutató 
kőzetben  gyakori.  A vizsgálat  mintegy  9x6  km-es  területen  jó  szintjelző.  Előfordul  az 
alsóperm  alsó  részének  alsó  felében  egy  szintben  és  közepén,  továbbá  a felsőpermnek 
jóformán  mindegyik  szinttájában.  Itt  helyileg  réteg  azonosításra  alkalmas.  Szürke  kőze- 
tekben is v gyakori.  Nagyon  jellegzetes  a jakabliegyi  homokkő  felső  részében  és  a szeizi 
rétegekben.  Ezen  adatok  rendelkezésünkre  bocsátásáért  Jámbor  Á.  kollegának 
hálás  köszönetünket  fejezzük  ki. 

Ezen  tiilmenően  köszönetünket  nyilvánítjuk  Majoros  Gy.  és  Szabó  I. 
kollégáknak,  akik  a Mecseki  Ércbánya  Vállalat  részéről  hivatalosan  és  barátilag  egyaránt 
a legmesszebbmenően  segítségünkre  voltak,  buzdítottak  es  értékes  tanácsokkal,  út- 
mutatásokkal láttak  el. 


IRODALOM  - REFERENCES 

Ábel,  O.  (1935):  Vorzeitliche  Eebensspuren.  Jena  — Barabásné  Stuhl  A.  (1961):  A Ba- 
latonfelvidék  perm  időszaki  üledékein  végzett  spóravizsgálatok  eredményei.  Földt.  Közi.  91/4,  Bp.  — 
Bogsch  E-  (i954):  Paleoichnológiai  adat  a hazai  lajtamészkőből.  ELTE  évk.  (TTK)  1952  — 53-ról. 
— B r a d y,  J.  F.  (1947):  Invertebrate  tracks  írom  Coconino  Sandstone  of  northern  Arizona.  Journal,  of 
Paleont.,  vol.  21.  — B r a d y,  J.  F,  (1961):  A new  species  of  Palaeohelcura  from  the  Permian  of  Northern 
Arizona.  Journal  of  Paleont.',  vol.  35/1.  - Bubics  I.  (1966):  Balatonfelvidéki  átalakult  képződmények 
földtani-kőzettani  vizsgálata.  (Kézirat).  — B vrne,  F.-B  ranson,  J.  (1941):  Permian  organic  burrows. 
Trans.  Kansas  Ac.  Se.,  vol.  44.  - Dangeard,  L.-R  i o u 1 t,  M.  (1961):  Observations  sur  les  traces 
d’organismes  foisseurs  dans  le  minerais  de  fér  ordoviciens  de  Basse-Nonnandie  et  sur  l’importance  de  la 
bioturbation.  Compt.  R.  Séances  Ac.  Sci.,  Paris  - D u d i c h,  E.  jr.  (1962):  Un  nouveau  tűbe  d’Annélide 
trouvé  aux  environs  de  Budapest.  Ann.  Univ.  Sci.  Bp.,  Eötvös,  V.,  sect.  geol.,  Budapest  F u c h s H. 
(1961):  Őséletnyomok  az  erdélyi  középsőmiocén  tenger  partszegélyi  övezetéből.  Földt.  Közi.  91/1.,  Buda- 
pest _ Gráf,  I.  E.  (1056):  Die  Fáhrten  von  Littorina  littorea  L.  (Gastr.)  in  verschiedenen  Sedimenten. 
__  Senck.  I.ethaea,  37/3-4.  — Hántzschel,  W.  (1962):  Trace  fossils  and  problematica.  (IN:  Treatise 


457 


D u d i c h — H al  á s z:  Oséletnyomok 


on  Invertebrate  Paleontology,  ed.  by  R.  C.  Moore,  Part  W,  MisceUane.  Univ.  Kansas  Press.  — Howell, 
B.  F.  (1953):  New  Permian  terebellid  worm  from  Arizona.  Wagner  Free  Inst.  Sci.  Publ.  — Hughes, 
T.  M.  (1884):  On  somé  tracks  of  terrestrial  and  freslnvater  animals.  Geol.  Se.  Rondon  Quart.  Journal,  vol. 
40.  — hessertisseur,  J.  (1955) : Traces  fossiles  d’activité  animale  et  leur  significatiou  paléobiolo- 
gique.  Mém.  Soc.  Géol.  Frauce,  n.  sér.,  34/4,  Paris  — Majoros  Gy.  (1962):  A balatonmelléki  permi 
rétegösszlet  üledékföldtani  vizsgálata.  (Egy.  dokt.  értekezés).  — Majoros  Gy.  (1966):  Az  üledékes 
kőzetek  rétegződése  és  jelentőségük  a fácieselemzés  során.  (Mérnöktovábbképző  Intézet  kiadása.)  Buda- 
pest — M ii  1 1 e r,  A.  H.  (1962):  Zűr  Ichnologie,  Taxiologie  und  Okologie  fossiler  Tiere.  Freiberger  For- 
schungshefte  C 151.  — M ii  1 1 e r,  A.  H.  (1966):  Neue  Rebensspuren  (Vestigia  invertebratorum)  aus  dem 
Karbon  und  dér  Trias  Mitteldeutsehlands.  Geologie,  15/6.  Berlin  — Oravecz,  J.  (1964) : Szilur  képződ- 
mények Magyarországon.  Földt.  Közi.  94/1,  Bp.  — P a p p,  A.  — Zapfe,  H.-Bachmayer,  F.  — 
Tauber,  A.  F.  (1947):  Rebensspuren  mariner  Krebse.  Sitzber.  d.  Ak.  Wiss.  Wien,  Math.-Nat.  KI., 
Abt.  I,.  Bd.  155,  H.  8 — 10.,  Wien  — Pfeiffer,  H.  (1965):  Volkickuium  volki  u.  gén.  s.  sp.  (Rebetispu- 
ren)  aus  den  Phycoden  vSchichten  Thiiringiens.  Geologie  14/10,  Berlin  — Pogiie,  J.  B.  — P a r k s,  J.  M. 
jr. , (1939):  Rower  Permian  occurrence  of  „amphibian  tracks”  (invertebrate  burrows)  in  Central  Texas. 
Bull.  Geol.  Soc.  Am.  vol.  69.  New  York  — R e i n e c k,  H.  E.  (1958):  Wülilbau-Gefüge  in  Abhángigkeit 
von  Sediment-Umlagerungen.  Senck.  Rethaea  39/r.  — Richter,  R.  (1927):  Die  fossilen  Fáhrten  und 
Bauten  dér  Würmer,  ein  Uberblick  über  ihre  biologischen  Grundformen  und  dérén  geologische  Bedcutung. 
Palaont.  Zeitschrift.  Bd.  9.  — R i c h t e r,  R.  (1937):  Marken  und  Spuren  aus  allén  Zeiten  Senck.  Rethaea, 
Bd.  19.  — R ii  c k 1 i n,  H.  (1954):  Über  Wurmspuren  im  Voltzien-Sandstein  des  Nordsaargebietes.  Badi- 
sche  geol.  Abh.,  Bd.  6.  — Seilacher,  A.  (1953):  Studien  zűr  Palichnologie,  I — II.  Neues  Jb.  Geol. 
Pál.  Abh.  Bd.  96,  Stuttgart  — Seilacher,  A.  (1954) : Die  geologische  Bedeutung  fossiler  Rebensspuren. 
Zeitschr.  d.  deutschi.  geol.  Ges.,  Bd.  105.  — Seilacher,  A.  (1960):  Rebensspuren  als  Reitfossiüen. 
Geol.  Rundschau,  Bd.  49.  — Szabói.  (1964):  Ragunáris-tengeri  felsőperm  a bicskei  medencében.  (Be- 
jelentés a Mh.  Földtani  Társulatban,  1964.  ápr.  8.)  V a d á s z E.  (1960) : Magyarország  földtana  II.  kiadás. 
Bp.  — Vitális  S.  (1961):  Életnyomok  a salgótarjáni  barnakőszénmedencében.  Földt.  Közi.  91/1,  Bp. 
— V o 1 k,  M.  (1961):  Protovirgularia  nereitarnm,  ein  Rebensspur  aus  dem  Devon  Thiiringiens.  Senck. 
Rethaea  42/1  — 2. 


Traces  of  life  (Vestigia  invertebratorum)  in  the  Northern  Region 
of  the  Permian  of  the  Balaton  Highlands  (Hungary) 

DR.  E.  DUDICH  JR.-Á.  HARÁSZ 


Traces  of  life,  resembling  worm  tunnels,  were  observed  in  more  than  50  boré 
köles  and  outerops  in  the  northern  part  of  tlie  Úpper  Permian  new  red  sandstone  series. 

The  authors  thoroughly  investigated  them  on  the  samples  of  15  boré  holes  and  2 
sections  (Fig.  1 — 2.). 

The  traces  turn  up  about  100  to  200  m above  the  conglomerates  or  coarse-grained 
sandstones,  in  fine-grained  clayey  sandstone,  among  lenses  cemented  by  dolomitie 
matériái.  Thev  abound  (to  4o/cm2)  in  the  so-called  ,,green  complex”  wliich  is  of  relatively 
reductive  character,  bút  are  coníined  to  its  red-brown  or  violet-coloured  beds.  However 
they  were  nőt  found  in  higher  members. 

5 types  are  distinguished  (Fig.  3 — 11.)  Types  1—2  and  1 — 2 — 3 often  occur  toge- 
ther.  Type  4 is  rarely,  5 never  associated  witli  the  others.  The  latter  was  found  in  grey- 
coloured  maríné  sediments. 

As  to  their  position  in  the  palichnological  system,  the  following  tnay  be  stated. 

According  to  S e i 1 a c li  e r's  system,  all  of  them  are  Endichnia.  Types  1 — 2 are 
interpreted  as  Repichnia,  type  4 partially,  types  3 and  5 eompletely  as  Domichnia. 

In  Lessertisseur’s  system,  all  of  them  are  „traces  endogéné  s” 
morphologically  „terrier  s”. Types  1 — 3are  „1  i 11  é a i r e s”,4 — 5 „saccifo'rmes” 
The  traces  of  types  1 — 4 occur  in  fluviatile  facies  (inundation  area),  while  type  5 was 
found  in  a maríné  facies.  Types  1 — 2 may  possibly  be  tunnels  of  annelid  worms  (of  the 
Arenicola  group).  Type  3 may  be  attributed  to  insect  larvae.  Type  4 is  considered  to  be 
reoresenting  tunnels  of  small  crustaceans  ending  in  resting  chambers.  Type  5 eould  be 
identified  as  Corophioides,  thus  having  been  alsó  produced  by  crustaceans. 

The  traces  are  of  only  local  stratigraphic  value,  bút  they  may  be  useful  fór  precise 
facies  detennination. 


TENGERI  MOLLUSZKA-FAUNA  A SZOROS-PATAKI 
ALSÓMIOCÉN  TARKAAGYAG-ÖSSZLETBEN 

DR.  SZENTIRMAI  ISTVÁN* 

(2  ábrával) 


Összefoglalás:  Az  eddig  szárazföldinek  tartott  alsómiocén  tarkaagyag-összletben 
a szerző  tengeri  kagylókat  tartalmazó  ostreás  pad  közbetelepülését  ismerteti. 

A Nagybátonyon  keresztülfolyó  Szoros-patak  a Zagyva  egyik  baloldali  mellék- 
patakocskája. Völgye  Nagybátony  községtől  közel  É — D-i  irányban  húzódik.  A völgy- 
talptól a völgyfőig,  a katti  emelet  rétegeinek  alsóbb  szintjétől  kezdődő  és  a kőszénfedő 
helvéti  ,,slir”-el  záródó  szelvényben,  teljes  oligocén-miocén  rétegsort  tár  föl  (1.  ábra). 

Ez  alapszelvény  jellegű  feltárás  részletes  feldolgozása  és  irodalmi  ismertetése 
mindmáig  hiányzik.  Földtani-rétegtani  szempontból  a képződmények  jól  megfigyelhető 
települési  módja  az  oligocén-miocén  határkérdés  tisztázásában  jelentős. 

Őslénytani  tekintetben  feltétlenül  érdeklődésre  tarthat  számot  faunagazdag,  de 
e tekintetben  tüzetesebben  még  nem  vizsgált  „burdigalai  konglomerátuma”. 

A patak  fővölgyébe  lefutó  vízmosásos  mellékvölgyek  mélyen  bevágódnak  az  egyes 
képződményekbe,  sok  természetes  föltárást  létesítve. 

A miocén  rétegsor  dús  Pecten-ia.xmá.t  tartalmazó  „burdigalai  konglomerátum ”- 
mai  kezdődik.  Erre  a partszegélyt  jelző  konglomerátum  nyíltabbvízi  heteropikus  fáciese, 
a burdigalai  glaukonitos  homokkő  összlete  települ. 

Erre  az  úgynevezett  „szárazföldi  tarkaagyag”-összlet  következik  változó  tele- 
pülésmóddal, változó  összlet-felépítésben  és  különböző  vastagságban. 

\ 

A föltárás  földtani  leírása 

A föltárás  a patak  völgy  baloldalán  levő  nagy  vízmosás  déli  ágában  van  (1.  ábra). 
ÉK — DNy-i  irányban  húzódó  60  m hosszú  bevágása  tárja  föl  a 20  m vastag  tarkaagyag 
és  közbetelepült  homok-homokkőösszletet  (2.  ábra). 

Ez  is  teljes  oligocén-miocén  szelvény,  de  csak  kezdőtagja:  a katti  homokkő  látható 
a patakmederben  és  zárótagja  a völgyoldal  magasabb  részem.  A közbülső  szelvényrészek 
fedettek.  Csak  a tarkaagyag  föltárás  ÉK-i,  alacsonyabban  fekvő  részén  bukkan  ki  a 
burdigalai  glaukonitos  homokkő  legfelső  része. 

Erre  éles  határral,  de  megegyező  módon  települ  a tarkaagyag-összlet  első  réteg- 
tagja. A rétegsorban  16  vékony abb-vastagabb  réteget  tudtunk  elkülöníteni.  A föltárást 


ülésén 


Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  Őslénytani  Szakcsoportjának  1967.  március  6-i  előadó- 


Szentirmai:  Tengeri  molluszka-fauna 


459 


i.  ábra.  A nagybátonyi  Szoros-patak  völgy  és  környéke  földtani  térkép-  és  szelvény  vázlata  (S  c h r é- 
ter  Z.  és  GyarmatiGy.  térképeinek  felhasználásával.)  Jelmagyarázat:  i.  A katti  emelet  alsó 
agyagos-homokos  szintjének  rétegei,  2.  A katti  emelet  felső,  homokos-homokköves  szintjének  rétegei 
3.  Burdigalai  nagypectenes  konglomerátum,  4.  Burdigalai  homok-homokkő,  5.  Burdigalai  tarkaagyag 
összlet,  6.  Burdigalai-helvéti  . ,alsó”  riolittufa,  7.  Helvéti  kőszénösszlet,  8.  Helvéti  homokos  agyag- 
márga,  „slir”,  9.  Tortonai  andezittelérek,  10.  Ősmaradvány  lelőhely  a tarkaagyagban 
Fig.  1.  Carte  et  coupe  géologiques  sehématiques  de  la  vallée  du  ruisseau  „Szorospatak”  á Nagybátony. 
(D’aprés  les  cartes  construites  pár  Z.  Schréter  et  Gy.  Gyarmati).  Légende:  r.  Couches  du 
niveau  basal,  argilo-sableux  du  Chattien,  2.  Couches  du  niveau  supérieur,  sableux-gréseux  du  Chattien, 
3.  Conglomérats  burdigaliens  á grandes  Pectinidés,  4.  Sables  et  grés  burdigaliens,  5.  Série  d’argiles  bariolées 
du  Burdigahen,  6.  Tuf  rhyolitique  „inférieur”  du  Burdigalien-Iíelvétien,  7.  Série  lignitifére  de  l’Helvétien, 
8.  Mame  argileuse,  sableuse,  „Schlier”,  de  l’Helvétien,  9.  Dykes  andésitiques  du  Tortonien  . 10.  Gisement 

fossilifére  dans  les  argiles  bariolées 


460 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


mellékelt  szelvényünkön  (2.  ábra)  mutatjuk  be.  A három  kezdő  réteget  (2.,  3.  és  4. 
számú)  összevontan  ábrázoljuk  a szelvényen. 

A szelvényen  már  nem  ábrázolt  folytatásban  az  1.  ábránk  földtani  szelvényén 
látható  további  képződmények  következnek:  az  ,,alsó”  riolittufa,  a kőszénösszlet  és  a 
fedő  homokos  agyagmárga,  ,,slir”. 


DNy  ÉK 


wm  öeh  wm& 


2.  ábra.  A Szoros-patak  völgy  tengeri  faunás  tarkaagyag-összletének  földtani  szelvénye.  Jelmagya- 
rázat: 1.  Burdigalai  glaukonitos  homokkő,  2.  10  cm  finomhomokos  szürke  agyag  (a  tarkaagyag- összlet 
kezdőfagja),  3.  25  cm  sárga  homokkő,  4.  40  cm  zsíros  szürke  és  ibolyásvörös  tarkaagyag,  5.  200  cm  sárga 
középszemcséjű  homok-homokkő,  6.  150  cm  szürke  homokos  agyag,  öt  barnásvörös  agyagcsíkkal,  7. 
10—15  cm  ostreás-molluszkás  pad,  8.  500  cm  szürkészöld,  vörös  és  szürke  színeződésű  homok,  9.  100  cm 
sziirke-vörös-szürke  tarkaagyag  réteg,  10.  200  cm  sárgásbarna  homok-homokkő,  11.  20  cm  barnásvörös 
agyag,  12.  80  cm  szürke  homokos  agyag,  két  4 — 5 cm-es  barnásvörös  agyagcsíkkal,  13.  70  cm  szürke 
homokkő,  14.  80  cm  szürke,  szürkéssárga  homokos  agyag,  15.  50  cm  sárga-sziirke-vörös  „tigrisfoltos” 
agyagkő,  16.  15  cm  szürke  homokos  agyag,  17.  200  cm  vörös  és  szürke  tarkaagyag,  18.  Barna  erdei  talaj 
Fig.  2.  Coupe  géologique  des  argiles  bariolées  á fauné  marine  de  la  vallée  du  ruisseau  „Szorospatak”, 
bégende:  1.  Grés  glauconieux  du  Burdigalien,  2.  10  cm.  d’argile  grise  finement  sableuse  (terme  initial 
de  la  série  d’argiles  bariolées),  3.  25  cm.  de  grés  jaune,  4.  40  cm.  d’argile  grasse,  gris  et  rouge  violacé,  5. 
200  cm.  de  sable  et  grés  jaune  á grains  moyens,  6.  150  cm.  d’argile  sableuse  grise,  á 5 raies  d’argile  rouge 
brunátre,  7.  10  á 15  cm.  d’argile  á Huitres  et  Mollusques,  8.  500  cm.  de  sable  vert  grisátre,  rouge  et  gris, 
9.  100  cm.  d’argile,  gris  et  rouge  grisátre,  10.  200  cm.  de  sable  et  de  grés  bruu  jaunátre,  11.  20  cm.  d’argile 
rouge  brunátre,  12.  80  cm.  d’argile  sableuse  grise,  á deux  raies  d’argile  rouge  brunátre  (435  cm),  13.  70  cm, 
de  grés  gris,  14.  80  cm.  d’argile  sableuse,  gris  et  gris  jaunátre,  15.  50  cm.  d’argillite,  jaune,  gris  et  rouge. 
„tigrée”,  16.  15  cm.  d’argile  sableuse  grise,  17.  200  cm.  d’argile  bariolée,  rouge  et  gris,  18.  Sol  de  fórét  brun. 


Az  ostreás-molluszkás  pad  az  összlet  alsó  harmadában  található,  10 — 15  ém-es 
vastagságban.  Az  ősmaradványokat  bezáró  réteg  meszes  kötőanyagú,  kavicsos  agyagos 
homokkő.  A meszes  kötőanyag  az  ősmaradvány  héjak  utólagos  feloldódásából  származik. 

A rétegből:  Crassostrea  gryphoides  (Schlotheim)  meghatározható  darabjait, 
Ostrea  sp.-eket,  valamint  egy  Venus  vagy  Pitaria  sp.  indet.,  három  Pholadomya  sp.-t 
és  egy  Thracia  cf.  eggenburgensis  (Schaf  fer)-t  gyűjtöttünk  be  és  határoztunk  meg. 

Az  Ostreáknak  rossz  megtartású,  de  meghatározható  héjas  példányaik  vannak. 
A többi  maradvány  kőbél.  Megtartási  állapotuk  a meghatározás  fokából  is  megítélhető. 
A maradványok  kőbél  voltuk  és  viszonylag  rossz  megtartási  állapotuk  ellenére  sem 
bemosottak.  Ezt  a bezáró  kőzetben  látható  meghatározhatatlan,  de  jellegzetesen  éles 
rajzolatú  héj  lenyomatok  is  bizonyítják. 

A fauna  lelet  értékelése 

Ostrea- pad  felfedezése  nem  újdonság,  még  a Szoros-patak  völgyére  vonatkozóan 
sem.  A területet  térképező  Schréter  Z.  (1940)  említi  és  a patakvölgy  más  részéről 
származó  szelvényt  is  közöl.  Az  Ostrea  padoknak  a távolabbi  környéken  is  nagy  területi 


Szentirmai:  Tengeri  molluszka-fauna 


461 


elterjedését  bizonyítják  Noszky  J.  sen.  (1927),  Rozlozsnik  P.  (1933 — 35) 
és  Szentes  F.  (1943)  közlései.  Dolgozataikban  azonban  kizárólag  ostreás-padról 
tesznek  említést  és  abban  az  Ostrea  (Crassostrea ) gryphoides  crassissima  L-  faj  egyedeinek 
túlsúlyát  állapítják  meg. 

Az  általuk  leírt  szelvényekben  az  ostreás  -padot  a változatos  felépítésű  alsómioeén 
rétegsor  alakulásától  függően  a tarkaagyag-összlet  vagy  annak  kimaradásával  az  „alsó” 
riolittufa  alatt  települten  említik. 

Az  ismertetett  feltárásban  az  inkább  molluszkás  padnak  nevezhető  réteg  a tarka- 
agyag-összletben  található  meg.  Faunáját  az  Ostreákon  kívül  normális  sósvizet  kedvelő 
alakok  alkotják.  A réteg  ennélfogva  települési  szintjében  és  faunájában  az  említett  szerzők 
által  ismertetettektől  eltér. 

Az  ostreás-molluszkás  pad  rétegsorbeli  jelenléte  új  megvilágításba  helyezi  az  össz- 
let  képződését,  és  a képződése  alatti  ősföldrajzi  viszonyokat . Alátámasztja  azt  a meg- 
állapításunkat (Szentirmai  I.  1964),  hogy  a tarkaagyag-összlet  nem  tisztán  száraz- 
földi képződmény.  Képződése  idején  szigetes,  lagnnás  volt  a föltöltődő  miocén  üledék- 
gyűjtő partja.  S a fokozatosan  visszahúzódó  tenger  a tarkaagyag  rétegek  közé  liomokos- 
agyagos  rétegeket  ülepített  le. 

A faima  tagjai  között  meghatározott  Tliracia  eggenburgensis  (S  c li  a f f e r)  mint 
jellegzetes  alsómiocén  alak,  további  megerősítésre  váróan,  a tarkaagyag-összlet  korát 
a burdigalai  emeletben  rögzíti. 


IRODAROM— BIBRIOGRAPHIE 

C s.  Mezneri.es  I.  (1959):  Az  egercsehi-ózdi  kőszénfekvő  burdigalai  faunája.  Földtani  Köz- 
löny 89.  köt.  — Noszky  J.  sen.  (1927):  A Mátra  hegység  geomorphológiai  viszonyai.  A debreceni  Tisza 
I.  Honism.  Biz.  Kiadv.  III.  Karcag  — Rozlozsnik  P.  (1933  — 35):  Geológiai  tanulmányok  a Mátra 
északi  oldalán  Párád,  Recsk  és  Mátraballa  községek  között.  Magy.  Kjr.  Földtani  Int.  évi  jel.  — Schré- 
ter  Z.  (1940):  Nagybátony  környéke.  Magyar  Tájak  földtani  beírása  II.  Budapest  — Szentes  F. 
(1943 ) : Salgótarján  és  Pétervására  közötti  terület  Magyar  Tájak  Földtani  beírása  V.  Budapest  — Szent 
irmai  I.  (1964):  A Nagybátony  környéki  barnakőszénterület  bányaföldtani  viszonyai.  Egyetemi  doktor 
értekezés,  kézirat. 


Fauné  de  Mollusque  maríné  dans  les  argiles  bariolées 
du  Miocéné  inférieur  de  Szoros-patak  (Hongrie  du  Nord) 

DR.  I.  SZENTIRMAI 

De  ruisseau  „Szorospatak”  est  l’un  des  affluents  de  gauche  de  la  riviére  „Zagyva”. 
II  traverse  le  viliágé  Nagybátony.  Sa  vallée  subméridionale  expose  la  coupe  compléte 
de  l’Oligocéne-Miocéne,  á partir  des  terrains  du  Chattien  (fig.  1). 

Dans  un  ravin  de  gauche  de  la  vallée  du  ruisseau  en  question  il  y a un  bon  affleure- 
ment  de  la  série  d’argiles  bariolées  appartenant  au  Miocéné.  La  coupe  de  l’affleurement  est 
présentée  dans  la  Fig.  2. 

Dans  la  série  considérée  terrestre  jusqu’á  présent,  on  a trouvé  des  dépőts  á fauné 
maríné.  La  fauné  est  contenue  dans  la  couehe  7 de  la  coupe.  La  roche  est  du  grés  á gra- 
viers,  á ciment  calcaire  provenant  de  la  dissolution  des  tests  de  fossiles. 

La  fauné  est-représentée  pár  les  formes  de  Crassostrea  gryphoides  (Schlothe'i  m), 
Ostrea  sp.,  Venus  ou  Pitaria  sp.  indet.,  Pholadomya  sp.  et  de  Thracia  cf.  eggenburgensis 
(S  c h a f f e r).  Sous  les  Huitres,  les  fossiles  ne  se  présentent  qu’en  moules. 

Le  banc  á Mollusques  qui  vient  d’étre  déeouvert-différe  des  bancs  á Huitres  déjá 
connus  dans  région  tant  pár  són  mode  de  gisement  que  pár  sa  fauné. 

En  égard  á cette  couche  fossilifére,  on  dóit  admettre  un  milieu  de  sédimentation 
lagunaire-littoral,  au  lieu  d’une  formation  purement  terrestre,  supposée  auparavant  pour 
la  série  d’argiles  bariolées.  La  présence  de  Thracia  eggenburgensis  identifiée  dans  la  faune- 
fait  attribuer  la  série  au  Burdigalien,  attribution  á confirmer  pár  des  preuves  supplé- 
mentaires. 


PLANKTON  FORAMINIFERA  ZÓNÁK 
A DOROGI-MEDENCE  EOCÉN  RÉTEGSORÁBAN 


V.  ZILAHY  LÍDIA 
(i  táblázattal) 


Összefoglalás:  Szerző  első  ízben  tesz  kísérletet  plankton  Foraminifera-zonáció  fel- 
állítására magyarországi  eocén  rétegsorban.  K célból  a bamakőszénbányászat  szempont- 
jából fontos  Dorogi-medencét  választja. 

A felsőiprézi  emelettől  (=  paniseli  emelet)  a priabonai  emeletig  bezárólag  hat  zónát 
állapított  meg.  Ezek  közül  az  alsó  négy  zóna  a felsőiprézi  és  a lutéciai  tagozatokat  tartal- 
mazza, még  kísérleti  jellegűek  és  pontosabb  meghatározásuk  szükséges.  Ezzel  szemben  a 
priabonai  emeletre  eső  ötödik  és  hatodik  zóna  kitűnően  azonosítható  a világ-elterjedésű 
Globigerapsis  semiinvoluta  és  Globorotalia  cocaensis  ( = Gl.  cerroazulensis  auct.)  zónákkal. 


Bevezetés 

Mikropaleontológiai  munkám  során  tanulmányoztam  a tágabb  értelemben  vett 
Dorogi -medence  eocén  rétegsorának  Fór aminif éráit.  Az  igen  gyakori  bentosz  Foramini- 
fera-asszociációk  mellett  plankton  Foraminiferák  ritkán  lépnek  csak  fel  az  iprézi  és  a lu- 
téciai emeletbe  sorolt  képződményekben.  Ez  a kedvezőtlen  környezettel,  illetve  fáciesek- 
kel  magyarázható,  mivel  e rétegsorok  általában  sekélytengeriek,  partszegélyiek,  gyakori 
elegyesvízi  közbetelepülésekkel. 

A priabonai  transzgresszió  következtében  azonban  az  üledékképződés  színtere 
megváltozott  és  a nyíltabb  vízi,  nagyobb  vastagságú  üledékekben  a plankton  Foramini- 
fera  fajok  elszaporodtak  a bentosz  alakok  háttérbe  szorulásával  párhuzamosan. 

Előadottak  alapján  érthető,  hogy  az  iprézi  és  lutéciai  üledékekre  a plankton 
fajok  ritkasága  miatt  csak  előzetes  és  kísérleti  jellegű  plankton  Foraminifera  zónák 
adhatók,  ellenben  a priabonaiban  két  jellegzetes  zóna  igen  jól  felismerhető. 

A plankton  Foraminifera  zónák  elhatárolásához  mindenkor  az  egyes  plankton 
Foraminifera  fajok  rétegtani  megjelenésének  egymásutánját  vettem  alapul. 


A Dorogi-medencében  felismert  plankton  Foraminifera  zónák 

A medence  eocén  rétegsorában  6 zónát  ismertem  fel: 

1.  Globorotalia  pentacamerata 

2.  Globigerapsis  higginsi,  Globigerapsis  kugleri 

3.  Globorotalia  rotundimarginata 

4.  Globigerina  corpulenta,  Globorotalia  rugosoaculeata 

5.  Globigerapsis  semiinvoluta 

6.  Globorotalia  cocoaensis 


V.  Z i l a h y : Plankton  Foraminifera  zónák 


463 


Ezek  közül  az  i.  zóna  az  iprézi  emelet  legfelső  részét,  a 2. — 3. — 4.  zóna  a lutéciai 
rétegösszletet,  végül  az  5.  és  6.  zóna  a priabonai  emeletet  jellemzi  (lásd  I.  táblázat). 

A fajok  rétegtani  elterjedésének  meghatározásánál  és  a kísérleti  jellegű  zónák 
felállításakor  három  alapvető  munkát  vettem  figyelembe.  Az  egyik  Subbotina 
(1953)  munkája  az  É-i  Kaukázus  paleogén  rétegsorának  plankton  zónabeosztásáról,  a 
másik  kettő  pedig  B o 1 1 i munkája  a trinidadi  Lisard  Springs-i  képződmények  (1957  a). 
illetve  a Navet -i  és  San  Femando-i  képződmények  (1957  6)  plankton  Foraminifera  zónái- 
ról. Ezeken  kívül  figyelembe  vettem  az  időközben  közzétett  részlet  munkákat  is,  vala- 
mint S z ő t s E.  kéziratos  munkáját  Akvitánia  paleogén  képződményeiről  és  S z ő t s 
E. — Brönnimann,  P. — Curry,  D.  és  P o m e r o 1,  C.  szerzőtársakkal  készített 
kéziratos  tanulmányát  a klasszikus  angol — francia — belga  medence  eocén  képződményei- 
nek plankton  Foraminiferáiról.  E két  utóbbi  értekezés  a párizsi  eocén  kollokviumon 
kerül  bemutatásra  és  sajtó  alatt  van. 

Az  eddig  felismert,  plankton  Foraminiferákra  alapított  kísérleti  zónák  nagyjából 
megegyeznek  az  ugyanebben  a medencében  felállított  Operculina  zónáimmal  és  elég  jól 
egyeztethetők  a folyamatban  levő  Nummulites  vizsgálatok  eddigi  eredményeivel. 

Az  iprézi  emelet  végére  helyezhető  foraminiferás  agyagtnárga  képviseli  az  1 -e  s 
zónát,  melyet  elsősorban  a Globorotalia  pentacamerata  S u b b.  faj  jellemez.  Ugyanerre 
a zónára  szorítkoznak  egyéb  fajok  is,  ezek  azonban  ritkábbak  (lásd  I.  sz.  táblázatban). 
Néhány  faj  átmegy  a következő  2-es  zónába  is,  így  pl.  a Globigerina  inaequispira  S u b b. 

A 2-es  zónában  jelenik  meg  a zónajelző  Globigerapsis  higginsi  (B  o 1 1 i) 
és  Globigerapsis  kugleri  Bolli,  Eoeblicli  et  Táppá  n,  valamint  a Globorotalia 
crassata  densa  C u s h.  és  a Globorotalia  crassaformis  S u b b.  (non  G a 1 1 o w.  et  Wiss- 
1 e r).  Ezek  a fajok  azonban  átmennek  a következő  (3)  zónába,  sőt  az  ugyanitt  megjelenő 
Globanomalina  micra  (Colé)  végig  húzódik  a 6.  zónáig.  A Dorogi-medencében  csak  a 
2.  zónában  találtam  meg  a Globigerina  senni  Beckmann  fajt,  noha  más  területekről 
ezt  a fajt  magasabb  szintekből  is  ismerjük.  A fiatalabb  zónákban  tapasztalt  itteni  hiánya 
valószínűleg  a plankton  Foraminifera  fajok  ritka  voltával  magyarázható. 

A 3.  zónát  a Globorotalia  rotundimarginata  (S  u b b.)  megjelenése  jellemzi. 
Az  ugyanitt  induló  Globigerapsis  index  (F  i n 1 a y)  más  területeken  már  mélyebb  réteg- 
tani szintekben  jelentkezik.  Figyelemre  méltó  a Globigerina  eocaena  G ü m b e 1 faj  fel- 
lépése, melyet  a földközi-tengeri  területeken  csak  a lutéciai  emelet  felső  részéből  emlí- 
tenek. Még  tisztázásra  vár  ennek  a fajnak  és  az  egyéb  területekről  , .Globigerina  angustium- 
bilicata  Bolli”  néven  említett  alakok  viszonya. 

A lutéciai  emelet  legfelső,  4.  zónáját  jellemzi  az  5.  zónába  is  felmenő  Globi- 
gerina corpulenta  S u b b.  és  a 6.  zónában  is  még  fellépő  Globorotalia  rugosoaculeata  (S  u b b.) 
megjelenése.  A Truncorotaloides  topilensis  (C  u s h m a n),  a Globorotalia  centrális  Cush- 
man  et  Bér  m üde  z,  a Globigerina  yeguaensis  yeguaensis  Weinzierl  et  Applin 
és  a Globigerina  linaperta  F i n 1 a y megjelenése  a 4.  zónában  már  nem  rétegtani  jelentő- 
ségű, mert  más  területeken  — így  a Bakony -hegységben  — mélyebb  szintekből  ismeretes. 

Érdekes,  hogy  a 4.  zóna  tetején  igen  gyéren  megjelenik  a Hantkenina  alabamensis 
C u s h m a n,  mint  azt  Beckmann  is  jelezte  a Karaibi-tenger  környéki  területeken 
ugyanilyen  rétegtani  szintben. 

A lutéciai  és  priabonai  határát  igen  jól  jellemzik  még  a perembordás  Globorotalia 
és  a Truncorotaloides  fajok,  továbbá  a kaukázusi  tüskés  Globorotalia  fajok  hirtelen  eltíí- 
nése.  Utóbbiak  közül  kivétel  a Globorotalia  rugosoaculeata  (S  u b b.)  faj,  mely  az  5 — 6. 
zónában  is  igen  gyéren  lép  fel.  A zónajelző  alakon  kívül  olyan  Globigerina  fajok  jelennek 
itt  meg  az  „egyszerűsödött”  plankton  Foraminifera  asszociációkban,  amelyek  az  oligo- 
cénben  gyakori  alakok  előfutárai,  ilyen  pl.  a Globigerina  ampliapertura  Bolli  és  a 
Globigerina  ouachitaensis  Howe  et  Wallace. 


464 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


A priabonai  alsó  részében  az  5 . zónát  rendkívüli  módon  jellemzi  a világszerte 
elterjedt  Globigerapsis  semiinvoluta  (Keijzer).  E faj  szinonimái  többek  között  a 
Globigerinoides  conglobatus  Subb.  1953  non  B r a d y;  a Globigerinoides  subconglobatus 
Chalilov  1956,  valamint  a Globigerinoides  macrostoma  H a g n 1956. 

A 6.  zónát  az  ugyancsak  világszerte  elterjedt  Globorotalia  cocoaensis  meg- 
jelenésével jellemezhetjük.  A kísérő  plankton  Foraminifera  asszociáció  az  5.  zónáéval 
egyezik  meg,  a Globigerapsis  semiinvoluta  (Keijzer)  fajt  kivéve,  mely  még  a 6.  zóna 
alsó  részében  is  fellelhető. 

Eredmények  és  következtetések 

Mint  már  a bevezetőben  említettük,  az  iprézi  és  lutéeiai  emelet  zónái  csak  kísérlet 
jellegűek  és  ezért  részletesebb  korrelációra  még  nem  alkalmasak.  Csupán  azt  jegyez- 
hetjük meg  itt,  hogy  a 2.  zóna  sorolható  a lutéeiai  emelet  alsó  részébe,  míg  a 3 — 4.  zónák  a 
lutéeiai  emelet  felső  részébe  tartoznak. 

Az  5.  és  a 6.  zóna  azonban  már  az  eddigiek  alapján  is  igen  jól  párhuzamosítható 
az  eocén  földközi-tengeri  területek  priabonai  képződményeinek  Globigerapsis  semiin- 
voluta és  Globorotalia  cocoaensis  zónájával. 


IRODALOM 

B o 1 1 i,  H.  M.  (1957a):  The  genere  Globigerina  and  Globorotalia  in  the  Paleocene  — lower  Eocéné 
Eizard  Springs  formation  of  Trinidad.  — B.  W.  I.-Bull.  U.  S.  Nat.  Mus.  No  215,  p.  3 — 50.  — B o 1 1 i , 
H.  M.  (1957b):  Planktonic  Foraminifera  from  the  Eocéné  Navet  and  San  Femando  formations  of  Tri- 
nidad. — B.  W.  I.  Ibid.  No  215,  P.  155-172.  — B o 1 1 i,  H.  M.-E  oeblich,  A.  R.  J r.-T  a p p a n, 
H.  (1957):  Planktonic  foraminiferal  families  Hantkeninidae,  Orbulinidae,  Globorotaliidae , and  Globotrun- 
canidae.  — Ibid.  No  215,  P.  3 — 50.  — Brönnimaun,  P.  — C urry,  D.  — P óméról,  C.  — S zöts, 
E.:  Ees  Foraminiféres  planktoniques  de  l’„Éocéne”  („Paleocene”  y compris)  du  Bassin  anglo-franco- 
belge.  — Colloque  sur  l’Éocéne.  Paris,  1968.  Manuscript.  — H a g u,  H.  (1956):  Geologische  und  palá- 
ontolcgische  Untersuchungen  im  Tertiár  des  Monté  Brione  und  seiner  Umgebung  (Gardasee,  Ober-Italien). 

Paleontographica.  Bd.  10.  7.  Abt.  A.  - Subbotina,  N.  N.  (1953b  Globigerinidy,  Hautkeninidy  i 
Globorotaliidy : Iskopaemye  Foraminifery  SSSR,  Vnigri,  Trudy,  newser.,  no.  76,  p.  1 — 296  pl.  1 — 41.  — 
S z ő t s,  E.  Esquisse  microbiostratigraphique  et  paleogeographique  du  Paléogéne  marin  d’Aquitaine.  — 
(Manuscript)  — Khalilov,  D.  M^  O Pelagicheskája  faima  foraminifer  paleogenovykh otlozheniy  Aser- 
baydzhana:  Akad-Nauk  Azerbaidzhanskoi  SSR,  Inst.  Geol,  Trudy,  vol.  17,  p.  234  — 255  pl.  1—5. 


Plankton  Foramtulfcra-fajok  rétcglaui  elterjedése  n Dorogl-r 


/ / 

EGY  SEQUOIA-FÉLE  KÖVÜLT  FA  HIDASRÓL 

Dr.  ac.  GREGUSS  PÁR 
(i  táblával) 

Vadász  Elemér  akadémikus  Hidasról  a tortonai  emeletből  származó  kovásodott 
fadarabot  és  a belőle  készített  metszeteket  küldött  meghatározás  végett.  A maradvány 
vastagabb  ágból  származhatott,  átmérője  io — 12  cm. 

A mintadarabokból,  de  a csiszolatokból  is  meg  lehetett  állapítani,  hogy  a kövület 
erősen  összenyomódott  és  dezorganizálódott,  mégis  a pontosabb  vizsgálatok  alapján, 
legalábbis  a fa  nemzetségét  meg  lehetett  állapítani. 

A keresztcsiszolatokon  csak  igen  kevés  helyen  látni  a fa  finomabb  szerkezetét. 
Az  évgyűrűhatárok  határozottak,  jól  észrevehetők,  az  egyes  évgyűrűk  azonban  igen 
keskenyek,  alig  1 mm  szélesek.  A kései-  és  korai  pászta  élesen  elkülönül  egymástól 
(XXI.  tábla,  1.  ábra),  a kései  pászta  alig  5 — 6,  míg  a korai  pászta  — legalább  is  a vizsgált 
részleteken — csupán  10 — 15  tracheida  széles.  A tavaszi  tracheida  fala  vékony,  a késeieké 
vastag,  ez  utóbbiak  ürege  csaknem  pontszerű,  vagy  hasítékszerű,  ami  az  erős  összenyomó- 
dás következménye  is  lehet.  Az  évgyűrűkben  gyantajáratok  nincsenek,  ellenben  a fa 
hosszanti  parenchymában  rendkívül  gazdag.  Ez  a keresztmetszeti  szerkezet  hasonlít  az 
egyik  várpalotai  tortonai  emeletből  származó  Sequoioxylon  sp.-hez,  amivel  sajtó  alatt 
levő  monográfiámban  részletesebben  foglalkozom. 

A tangenciális  metszet  is  Sequoia  jelleget  mutat,  a hosszanti  parenchymasejtek 
száma  is  feltűnő  (XXI.  tábla  4.  ábra).  A parencliymasejtekben  a gyantatartalom  általá- 
ban lekerekített  és  csak  igen  elvétve  üreges  (XXI.  tábla,  2.  ábra).  Egyik  fontos  jellemző 
sajátság,  hogy  a hosszanti  parenchymasejtek  végfalai  általában  simák  és  csak  igen  elvétve 
van  rajtuk  enyhe  csomós  vastagodás,  de  nem  fogaskerékszerű,  ami  ugyancsak  valami- 
lyen Sequoia-iéleségre  utal  (XXI.  tábla,  2.  ábra).  Ezt  a feltevést  igazolja  a fában  látható 
bélsugarak  1 — 15 — 17  sejtmagassága  is  (XXI.  tábla,  4.  ábra).  Magasabb  bélsugarak  nin- 
csenek (a  Taxodiumban  50  sejt  magas  bélsugarak  is  előfordulnak).  A bélsugársejtek 
keresztmetszetei  az  erős  összenyomódás  következtében  deformálódott  körök,  vagy  ellip- 
szisek. Mindezek  a jellegek  szintén  Sequoia- féleségre  emlékeztetnek. 

A sugár-csiszolaton  (XXI.  tábla,  3.,  5.  ábra)  az  erős  dezorganizáció  következtében 
pontos  kereszteződési  mezőket  nemigen  lehetett  megállapítani,  csupán  néhol  lehetett 
sejteni  egy-egy  gödörke  körvonalát.  A kereszteződési  mezőkben  általában  1 — 2,  kivéte- 
lesen 3 — 4 kör,  vagy  taxodioid  gödörke  is  látható  s ez  is  Sei/woia-féleségre  enged  követ- 
keztetni. A bélsugársejtek  tangenciális  falait  csak  két  esetben  lehetett  megfigyelni: 
teljesen  simák.  A hosszanti  tracheidák  radiális  falában  általában  csak  egy,  kivételesen 
két  vemiesgödörke  van,  finomabb  részleteket  a nagyfokú  dezorganizáció  miatt  nemigen 
lehetett  megfigyelni  (XXI.  tábla,  2.  ábra). 


7 Földtani  Közlöny 


466 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


Minthogy  a kereszteződési  mezőket,  de  a bélsugarak  finomabb  szerkezetét  sem 
lehetett  megállapítani,  ezért  kövületünket  a megfigyelhető  adatok  alapján  Sequoioxylon 
sp.  névvel  jelölhetjük  meg. 

Ezzel  kapcsolatban  felvetődik  azonban  az  a kérdés,  hogy  kövületünk  mégis  nem 
Taxodium,  Metasequoia,  Glyptostrobus,  vagy  talán  valamilyen  Cryptomeria-íéleség  lehe- 
tett. Azonban  a vizsgált  metszeteken  semmi  olyan  jelenség  nincs,  amely  ezeket  a feltevé- 
seket alátámaszthatná.  Még  talán  a Metasequoia  lenne  az  a nemzetség,  amelyhez  kövü- 
letünk leginkább  hasonlít. 

A Sequoia  nemzetség  meghatározása  különben  is  a tortonai  emeletbe  teljesen  bele 
illik,  mert  hiszen  Sequoi a-féleségeket  hazánkban  már  több  helyről  sikerült  kimutatni: 
Alacska  (alsóhelvéti) , Dorog  (oligocén),  Várpalota  (tortonai),  Ipolytamóc  (burdi- 
galai),  Salgóbánya  (alsóhelvéti),  hitt  ke  (alsóhelvéti),  Sajószentpéter  (helvéti),  Nagy- 
bátony  (alsóhelvéti),  Rudolftelep  (helvéti),  Pécsszabolcs  (helvéti),  Eger  (helvéti),  Becske 
(burdigalai) . Ezek  az  adatok  is  azt  igazolják,  hogy  a Sequoidák  Magyarország  területén 
a harmadidőszakban  jelentősen  el  voltak  terjedve.  Részletes  leírásuk  Greguss  P. : 
Fossil  gymnosperm  woods  in  Hungary  c.  sajtó  alatt  levő  monográfiájában  jelenik  meg. 

Haraszty  Árpád  a hidasi  tortonai  barnakőszén  rétegekből  leírt  kovásodott 
famaradványokat  a mai  Sequoia-,  Taxodium-,  Glyptostrobus-íélékkel  azonosította.  Ez  a 
kövület  Haraszty  Sequoiákra  vonatkozó  megállapítását  igazolja. 

Ha  pedig  a Magyarországon  eddig  megvizsgált  kovásodott  Se^tíofa-féleségekkel 
próbáljuk  ezt  a kövületünket  behatóbban  összehasonlítani,  az  az  érdekes  gondolat  is  fel- 
vetődik, hogy  ez  a kövület,  amely  különösen  gazdag  gyantatartalma  miatt  rendkívül 
hasonlít  az  egyik  Várpalotáról  származó  kövülethez,  így  talán  a jelen  esetben  szinte 
azonos  Sequoia -féleségről  lehet  szó,  annyival  is  inkább,  mert  mind  a várpalotai,  mind  a 
hidasi  kövület  a tortonai  emeletből  származik.  Mindezek  alapján  az  a vélemény  is  fel- 
tehető, hogy  Hidas  és  Várpalota  egykori  növényzete  hasonló,  vagy  talán  azonos  is  lehe- 
tett. 

Megemlítjük  még,  hogy  Hidasról  Greguss  P.  alsóhelvéti  kavicsösszletből 
egy  lombosfa-félét  Laurynoxylon  vadászii  néven  ismertetett. 


IRODALOM. 

Greguss,  P.  (1955):  Xylotomische  Bestimmungen  dér  heute  lebenden  Gymnospermen.  Akadé- 
miai Kiadó,  Budapest  — Greguss,  P.  (1959):  Xylotomische  Untersuchungen  an  Braunkohlenfundeu 
aus  Várpalota.  Acta  Biologica,  Tomus  V.,  Fasc.  1 — 2.  pp.  1 — 16.  Szeged  — Greguss,  P.  (sajtó  alatt) : 
Fossil  gymnosperm  woods  in  Hungary  — Greguss  P.  (1957):  Új  Laurinoxylon  faj  Magyarországról. 
Földt.  Közi.  87.  kötet,  2.  füzet,  pp.  218  — 223.  — Haraszty,  Á.  (1957):  Die  mikroskopischen  Unter- 
suchungen dér  Xylite  von  Hidas.  Ann.  Univ.  Scientiarum  Budapestinensis  de  Rolando  Eötvös  nominate, 
Sect.  Bol.  1.,  71  — 87. 


TÁBLAMAGYARÁZAT 

XXI.  tábla 

1 — 5.  Sequoioxylon  sp.,  Hidas,  tortonai  emelet 

1.  Nagyítás:  ioox 

2.  Nagyítás:  300X 

3.  Nagyítás:  300X 

4.  Nagyítás:  ioox 

5.  Nagyítás:  ioox 


hírek  — ismertetések 


i 


Az  Országos  Magyar  Bányászati  és  Kohászati  Egyesület  75  éves 

Az  Országos  Magyar  Bányászati  és  Kohászati  Egyesület  alapításának  75.  évfor- 
dulóját, s ezzel  együtt  a Bányászati  és  Kohászati  Lapok  alapításának  centenáriumát 
1967.  szeptember  12 — 16  között  ünnepelte  meg  a nagymúltú,  nagyhagyományú  egye- 
sület. Az  ünnepi  közgyűlésen  az  elnöklő  dr.  Gyulay  Zoltán  professzor  méltatta 
mélyreható  elemzéssel  a kettős  jubileum  jelentőségét,  a társegyesületek  pedig  köszöntő 
szavaikkal  és  a ritka  alkalomhoz  mért  ajándékaikkal  és  kitüntető  gesztusaikkal  gratu- 
láltak a jubilánsnak.  Társulatunk  nevében  dr.  C s í k y Gábor  köszöntötte  az  Egye- 
sületet. 

A nagy  nemzetközi  nyilvánosságú  ünnepi  közgyűlésen  az  Egyesület  meglevő 
emlékérmei  mellé  K e r p e 1 y Antalnak,  Zsigmondy  Vilmosnak  és  S ó 1 1 z Vil- 
mosnak emlékére  újabb  egyesületi  érmeket  alapítottak. 

K e r p e 1 y Antal  az  egykori  selmeci  Bányászati  és  Erdészeti  Akadémián  a vas- 
kohászat vezető  tanára  volt.  A magyar  vaskohászat  újjáteremtőjeként  tartják  számon. 
A Magyar  Tudományos  Akadémia  tagjai  közé  választotta. 

Zsigmondy  Vilmos  bányamérnök,  az  artézikútfúrás  hazai  úttörője,  nemzet- 
közi hírű  fúrási  szakember.  Ő mélyítette  1866-ban  az  első  hazai  eredményes  artézi  kutat 
Harkányfürdőn.  (Munkálkodásának  legfőbb  helyén,  a városligeti  Széchenyi  fürdő  előtt 
levő  szobrát,  a jubiláns  közgyűlést  megelőzően,  1967.  szeptember  n-én  megkoszorúzták. 
A koszorúzáson  Társulatunkat  dr.  C s í k y Gábor  választmányi  tag  képviselte.)  Zsig- 
mondy Vilmos  szintén  tagja  volt  a Magyar  Tudományos  Akadémiának. 

A hannadik  emlékérmet  Kerpely  Antal  utódáról  a vaskohász  S ó 1 1 z Vil- 
mosról nevezték  el.  1892-ben,  75  évvel  ezelőtt  ő alapította  az  Országos  Magyar  Bányá- 
szati és  Kohászati  Egyesületet. 

Az  ünnepi  közgyűlésen  került  sor  az  új  emlékérmek  első  kiosztására.  Külön  öröm 
számunkra,  hogy  a Zsigmondy  Vilmos  Emlékérmet  két  tagtársunk  dr.  Gyulay  Zoltán 
professzor,  az  Egyesület  elnöke,  Észak-magyarországi  Területi  Szakosztályunk  vezetőségi 
tagja  és  dr.  Alliquander  Ödön  társulati  tag  kapta. 

Zorkóczy  Samu  Emlékéremmel  tüntették  ki  ’Monos  János  tagtársunkat,  az 
Északmagyarországi  Területi  Szakosztály  elnökét.  Dr.  S z i 1 a s A.  Pált  Mikoviny  Sámuel 
Emlékéremmel,  dr.  T ót  h Miklóst  pedig  Wahlner  Aladár  Emlékéremmel  tüntették  ki. 


Dr.  Szentes  Ferenc  60  éves 

1967  szeptember  10-én  ünnepelte  dr.  Szentes  Ferenc  Társulatunknak  1927 
óta  rendes,  évtizedeken  át  választmányi  tagja  születésének  60.  évfordulóját.  Dr.  Szen- 
tes Ferenc  Budapesten  született.  Felsőfokú  tanulmányait  a Közgazdaságtudományi 
Egyetemen  mint  rendes,  a Tudományegyetemen  mint  rendkívüli,  a Műszaki  Egyetemen 
pedig  mint  vendéghallgató  végezte.  1931-ben  földraj z-vegytan-áruismeret  szaktárgyakból 
tanári  oklevelet  szerzett,  1932-ben  pedig  doktorált  gazdasággeológia  témakörből.  Tanul- 
mányait külföldi  ösztöndíjjal  Bécsben,  Rómában,  Berlinben  és  Zürichben  folytatta. 
Mint  egyetemi  szakszemélyzet  ifj.  Lóczy  Lajos  vezetése  alatt  a Közgazdaságtudo- 
mányi Egyetem  Gazdasággeológiai  Tanszékén  dolgozott  1927-től  1944-ig.  1931  óta  részt 
vett  a M.  Áll.  Földtani  Intézet  hegyvidéki  földtani  térképezési  munkálataiban,  haszno- 
sítható nyersanyagkutatásában.  1939  óta  a M.  Áll.  Földtani  Intézet  rendes  tagja.  Mint  a 
Kárpát-Balkáni  Asszociáció  Tektonikai  Bizottsága  magyarországi  titkára  bejárta  Cseh- 
szlovákia, Lengyelország,  a Szovjetunióban  pedig  Grúzia  tektonikai  szempontból  jelleg- 
meghatározó tájait.  Eddig  megjelent  tanulmányainak  száma  a félszázat  is  meghaladta. 


7 


468 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


Társulatunk  Emlékgyűrűjének  és  a Munka  Érdemérem  tulajdonosa. 
Születésnapján  Társulatunk  ünneplő  táviratban  köszöntötte  dr.  Szentes  Fe- 
rencet, kire  a tektonika  és  a földtani  térképkiadás  területén  a M.  Áll.  Földtani  Intézetben, 
még  hosszú  éveken  át  nagy  és  szép  feladatok  várnak. 


Kitüntetések 

1967.  május  i-én  a Magyar  Népköztársaság  Elnöki  Tanácsa  H u 1 1 a y Gyula 
tagtársunknak  a Szocialista  Hazáért  Érdemrendet  adományozta. 

1967.  szeptember  3-án,  a 17.  Bányásznap  alkalmából  a Központi  Földtani  Hiva- 
tal elnöke,  dr.  S ó 1 y o m Ferenc  választmányi  tagot,  valamint  Bárdos  B.  Miklós, 
Földi  Miklós,  dr.  Guttmann  György,  Károlyi  Gyula,  Mészáros  László, 

P a p p Sándor,  dr.  R á k o s i László  és  Zenkovics  Ferenc  tagtársunkat  a Földtani 
Kutatás  Kiváló  Dolgozója  ciinmel  tüntette  ki.  Ugyanezen  alkalomból  a Nehézipari 
Miniszter  dr.  R a d ó c z Gyula  tagtársunknak  a Bányászat  Kiváló  Dolgozója  címet 
adományozta. 

1967.  szeptember  n-én  a Miskolci  Nehézipari  Műszaki  Egyetem  tanévnyitó  nyil- 
vános tanácsülése  P a n t ó Dezső  bányamérnöknek,  tagtársunknak  gyémántdiplomát 
adományozott. 

1967.  szeptember  12-én  az  Országos  Magyar  Bányászati  és  Kohászati  Egyesület 
75  éves  fennállása  alkalmából  dr.  Gyula  y Zoltán  professzort,  az  Egyesület  elnökét. 
Társulatunk  Északmagyarországi  Területi  Szakosztályának  elnökségi  tagját  és  dr. 
Alliquander  Ödön  tagtársunkat  Zsigmondy  Vilmos  Emlékéremmel,  Monos 
Jánost,  az  Északmagyarországi  Területi  Szakosztály  elnökét  Zorkóczy  Samu  Emlék- 
éremmel, dr.  S z i 1 a s A.  Pál  professzort  Mikoviny  Sámuel  Emlékéremmel,  dr.  Tóth 
Miklós  tagtársunkat  pedig  Wahlner  Alador  Emlékéremmel  tüntette  ki. 

1967.  szeptember  18-án  az  Eötvös  Loránd  Tudományegyetem  tanévnyitó  ünnepi 
közgyűlésén  gyémántdiplomát  adtak  át  Társulatunk  örökös  díszelnökének  dr.  h.  c. 
Vadász  Elemér  akadémikusnak,  valamint  dr.  Schréter  Zoltánnak,  Társulatunk 
tiszteleti  tagjának.  A vas-,  gyémánt-  és  aranydiplomások  nevében  dr.  h.  c.  Vadász  . 
Elemér  köszönte  meg  a kitüntetést.  Ugyanekkor  kapott  c.  docensi  címet  dr.  Szolnoky 
János  tagtársunk  a Magyar  Tudományos  Akadémia  Geokénúai  Kutató  Intézetének  tudo- 
mányos főmunkatársa. 

A Biológiai  Tudományok  Világszövetségének  montreuxi  közgyűlésén  elnökségi 
taggá  választották  dr.  Zólyomi  Bálint  paíynológus  tagtársunkat,  a magyarországi 
palynológiai-rétegtan  megalapítóját  és  nemzetközi  szintre  fejlesztőjét,  a Magyar  Tudomá- 
nyos Akadémia  levelező  tagját.  A Közgyűlésen  Magyarországot  dr.  Zólyomi  Bálint 
képviselte  (Magyar  Nemzet,  1967.  szept.  21). 


Hírek,  ismertetések 


469 


Elhalálozások 

1967.  február  15-én  87  éves  korában  elhúnyt  P i n k e r t Zsigmond  volt  tagtár- 
sunk, ny.  tanítóképzőintézeti  tanár.  P i 11  k e r t Zsigmond  a M.  All.  Földtani  Vitaülései- 
nek  cselekvő  részese  volt. 

1967.  május  25-én,  65  éves  korában,  hosszéi  szenvedés  után  elliúnyt  B a u m a n n 
József  az  Eötvös  Loránd  Tudományegyetem  Ásvány-Kőzettani  ill.  Kőzettan-Geokémiai 
Tanszékének  legrégibb  munkatársa.  B a u m a 11  n József  1920-ban  lépett  a budapesti 
Tudományegyetem  szolgálatába.  Eleinte  a Kémiai  Intézetben,  1944-től  folyamatosan  az 
Ásvány-Kőzettani  Intézetben  ill.  a Kőzettan-Geokémiai  Tanszéken  teljesített  szolgá- 
latot. A mikroszkópi  kőzet- vékony  csiszolatok,  ércmikroszkópi  felületi  csiszolatok  és  más 
mikroszkópi  preparátumok  készítésének,  valamint  az  alkalmazott  módszerek,  a kőzettani 
mikrotechnika  demonstrálásának,  elsajátíttatásának  egyaránt  kiváló  mestere  volt.  Alig 
van  ma  Magyarországon  vékony csiszolatot,  felület csiszoíatot  készítő  szakember,  aki  nem 
tőle  tanulta  volna  ezt  a mesterséget,  s alig  van  olyan  idősebb  vagy  fiatalabb  geológus 
szakember  akit  a kőzettani  mikrotechnikában  ne  ő irányított  volna  el.  B a u m a n n 
Józsefet,  mindannyiunk  kedves  Józsi  bácsiját  nagy  részvét  mellett  1967.  május  31-én,  a 
Farkasréti  temetőben  helyezték  örök  nyugalomra.  Ravatalánál  dr.  Szádeczky- 
K a r d o s s Elemér  akadémikus,  tiszteleti  tagunk  mondott  megilletett  hangit  gyászbe- 
szédet. 

1967.  július  14-én,  78  éves  korában  váratlanul  elliúnyt  dr.  S c h e r f Emil  a M.  Áll. 
Földtani  Intézet  ny.  főgeológusa,  a föld-  és  ásványtani  tudományok  kandidátusa,  az 
1948-as  INOTJA  főtitkára,  a Magyar  Hidrológiai  Társaság  tiszteleti  tagja,  a Magyarhoni 
Földtani  Társulat  vezető  testületének  hosszú  időkön  át  hűséges,  aktív  tagja.  Elhúnytával 
a magyar  földtudományok  egyik  legsokoldalúbb  személyisége  távozott  közülünk.  Élete 
utolsó  pillanatában  is  a tevékenységért  élt,  szerteágazó  munkásság  mellett  is  mélyreható 
eredményességgel.  Dr.  Scherf  Emilt  a Magyar  Hidrológiai  Társaság  és  a Magyarhoni 
Földtani  Társulat  halottját  mély  részvét  mellett  1967.  július  24-én  a Farkasréti  temetőben 
helyezték  örök  nyugalomra.  Ravatalánál  a M.  Áll.  Földtani  Intézet' nevében  dr.Sze- 
b é n y i Rajos  választmányi  tag,  a Magyar  Hidrológiai  Társaság  nevében  dr.  Erdélyi 
Mihály  búcsúztatta.  Sírjánál  dr.  K r i v á n Pál  főtitkár  a Magyarhoni  Földtani  Társulat 
részéről  mondott  gyászbeszédet. 


Kinevezések 

A Magyar  Forradalmi  Munkás — Paraszt  Kormány  dr.  G é c z y Barnabás  egye- 
temi docenst,  Társulatunk  társelnökét  az  Eötvös  Loránd  Tudományegyetem  Természet- 
tudományi  Kara  Őslénytani  Tanszékére,  dr.  P a n t ó Gábor  választmányi  tagot,  a 
Magyar  Tudományos  Akadémia  levelező  tagját,  a M.  Áll.  Földtani  Intézet  Tokaji  Kutató 
Csoportjának  vezetőjét  a Kossuth  Lajos  Tudományegyetem  Természettudományi  Kara 
Ásvány-  és  Földtani  Tanszékére  egyetemi  tanárrá  kinevezte  (Művelődésügyi  Közlöny  XI. 
évf.  13.  sz.  1967.I  aug.  1.). 


Lenin-díjas  paleontológusok 

Az  1967.  évi  Lenin-díjasok  között  találjuk  O r 1 o v Ju.  A.,  Markovs'zky 
B.  P.,  Szokolov  B.  Sz.  és  Ruzsencev  V.  E.  paleontológusokat,  akike  ki- 
tüntetést a 15  kötetes  ,,A  paleontológia  alapjai”  című  munkáért  kapták. 

A hatalmas  mű  megalkotásában  természetesen  nagy  szerzői  kollektíva  működött 
közre.  ,,A  paleontológia  alapjai”  a paleontológiái  ismeretek  valóságos  enciklopédiája. 
Az  egységes,  alaposan  kidolgozott  terv  szerint  készült  1 5 kötetes  műben  alkotó  szintézisét 
adják  a Szovjetunióban  és  az  egész  világon  felgyűlt  adattömegnek,  morfológiai,  rendszer- 
tani, ökológiai,  történeti  földtani  szempontok  alapján.  Ezért  e mű  nemcsak  gyakorlati, 
hanem  ehnéleti  szempontból  is  jelentős,  és  a paleontológia  fejlődést  nagymértékben  elő- 
segíti. 


470 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


VII.  Nemzetközi  Szedimentológiai  Kongresszus 
Reading-Edinburgh,  1967.  aug.  10 — 15. 

„Elméleti  és  kísérleti  szedimentológia”  címmel  Anglia  rendezte  meg  a VII.  Nem- 
zetközi Szedimentológiai  Kongresszust,  amelynek  programját  elő-  és  utó  kirándulások 
tették  gazdagabbá.  A kongresszus  előadásait  43  országból  462  teljes  jogú  résztvevő  hall- 
gatta végig.  A 152  előadás  részben  plenáris  üléseken,  részben  az  alábbi  témakörök  szerint 
létrehozott  alkalmi  szekciókban  hangzott  el: 

I.  Szedimentációs  laboratóriumi  modellek  és  kísérletek 

1 . Erózió,  szállítás,  lerakódás 

2.  Delta  szedimentáció 

3.  Üledékképződés  egyenletes  és  változó  sebességű  vízáramlásban 

II.  Az  üledékképződés  matematikai  modellezése 

1 . A számológép  technika  alkalmazási  lehetőségei 

2 . Kibernetika  és  statisztika  a szedimentológiában 

III.  Recens  üledékképződés 

1.  Geoszinklinális  üledékképződés 

2.  Lit orális  üledékképződés 

3.  Szublitorális  és  kontinentális  üledékképződés 

4.  Self  üledékképződés 

5.  Delta  üledékképződés 

6.  Organizmusok  és  az  üledékképződés 

IV.  Turbidit  kérdés 

1.  Turbidit  fácies 

2.  Turbidit  laboratóriumi  kísérletek 

V.  Elméleti  rendszerező  tanulmányok 

1 . A geotechnológia  elmélete  és  gyakorlata 

2.  Fáciesviszonyok  meghatározása 

3.  Geokémiai  vonatkozások 

4;  Üledékgyűjtők  rendszerezése 

VI.  Újabb  szedimentológiai  módszerek  (komputerek  alkalmazási  lehetőségein  kívül) 

1.  Elektromnikroszkópi  szemcseelemzés 

2.  Műholdfotográfia  szedimentológiai  vonatkozásai 

3.  Ős-sótartalom  meghatározás 

Az  egyes  témakörök  részletes  megvitatására  fakultatív  vitaüléseken  nyílt  lehetőség. 
A szedimentológia  fejlődését  illusztrálja  az  alábbi  statisztika  is,  amely  az  1951.  és 
1967.  évi  kongresszusokra  írásban  is  benyújtott,  előadások  témáit  hasonlítja  össze: 


Kongr. 

Dóig. 

száma 

I.abor 

kísérletek 

% 

Nume- 

rikus 

ill. 

algebrai 

témák 

0/ 

/o 

Mérés 

meto- 

dika 

% 

Helyi 

kuta- 

tások 

0/ 

/o 

Szinteti- 

záló 

tanul- 

mányok 

% 

! 

1951  25 

1967  1 91 

O 

12 

O 

6 

8 

16 

88 

4/ 

4 

19 

A nagy  létszámot  mozgató,  hatalmas  témakört  áttekintő,  Dél- Angliában  kezdődő  és 
Skóciában  befejeződő  kongresszus  gördülékeny,  zökkenőmentes  lebonvolitása  kiváló 
szervezés  eredménye  volt. 

A kongresszuson  elhangzott  előadások  közül  91  előadás  előnyomata  megtalálható 
a Magyar  Állami  Földtani  Intézet  könyvtárában.  Az  egyelőre  csak  szóban  elhangzott 
előadások  közül  az  alábbiakban  áttekintően  ismertetendők  azt  a három  szakterületet 
reprezentálják,  amelyekben  jelenleg  a legintenzívebb  a szedimentológiai  kutató  tevé- 
kenység: nevezetesen  a recens  üledékképződés  műszeres  vizsgálata,  az  üledékképződés 
laboratóriumi  modellezése  és  a számológépteelinika  alkalmazási  lehetőségeinek  vizsgá- 
lata. 


Hírek,  ismertetések 


471 


E mer  y,  K.  O.:  Relikt  üledékek  a kontinentális  selfeken  c.  előadásában  a Csen- 
des-óceán selfjein  eszközölt  több  ezer  fenékszondázás  és  abszolútkormeghatározás  ered- 
ményeit ismertette.  A vizsgált  üledékek  életkora  o — 16  ezer  év.  A relikt  üledék  átlagosan 
egy-egy  szelvény  vastagságának  40%-a.  A self  relikt  üledékei  a jelenlegi  szélességi  fokok 
szerint  sávos  elrendeződésűek : sark  közelben  glaciális,  térítik  körül  törmelékes-,  az  egyen- 
lítő környékén  túlnyomórészt  biogén  eredésűek.  A törmelékes  zónák  viszonylag  nagyobb 
kiterjedésűek  az  amerikai  selfben,  mint  az  ázsiain,  ahol  a glaciális  és  a biogén  zónák 
viszonylag  szélesebbek.  Figyelemre  méltó,  hogy  hatezer  éves,  finomszemű  self  üledékek- 
ben Mammut  és  Mastodon  fogakat  találtak. 

van  A n d e 1:  A self  recens  törmelékes  karbonátüledékei  c.  előadása  a Timor — 
Ausztrália  selfen,  valamint  a kubai  és  a floridai  selfen  eszközölt  több  ezer  szondázás  ered- 
ményét ismerteti.  Az  üledékövek  általános  sorrendje  a parttól  távolodva:  biogén kalk- 
arenit,  oelit.  foraminiferás  inésziszap. 

Krumbein,  W.  C.:  Statisztikai  szedimentológiai  modellek  c.  előadása  tulaj- 
donképpen szemelvény  volt  hasonló  című,  1965-ben  megjelent  könyvéből.  Véleménye 
szerint  a statisztikai  analízis  állomásai  a következők:  1.  leíró-,  2.  analitikai-,  3.  stochaszti- 
kus.  Az  első  és  a második  statikus,  a harmadik  dinamikai  statisztika.  Komputerek  alkal- 
mazásával lehetőség  nyílik  a dinamikai  statisztika  gyakorlására,  modellek  képzésére  és 
számítására. 

B a g n o 1 d,  R.  A. : Hidraulikus  szállítás  és  szedimentáció  c.  előadása  átmérő 
egységre  eső  anyagszállítás  formuláit  ismertette,  amelyek  segítségével  — hasonlóan  a 
Stokes-képlethez  — a mederfenéken  szállított  anyag  (iszapfolyástól  a híg  szuszpenzióig) 
esetében  mód  nyílik  a fenéküledéknek  hipotetizált  anyagok  egykori  dinamikai  jellemzői- 
nek a szemcseeloszlásból  (populációból)  történő  meghatározására. 

Az  üledékképződés  laboratóriumi  modellezéséről  tucatnyi  film  került  bemutatásra. 
Túlnyomó  többségük  a keresztrétegzett  üledékek  és  a turbiditek  keletkezésének  kérdésé- 
vel foglalkozott.  A látványos,  pedagógiai  szempontból  sem  érdektelen  filmek  beszerez- 
hetők a megfelelő  külkereskedelmi  úton  az  alábbi  cégtől:  National  Committee  fór  fluid 
mechanics  Films,  Central  Film  Lábrary,  Government  Building,  Bromyard  Avenue,  Acton, 
London,  N.  3. 

A nevezéktani,  rendszerező  előadások  között  W.  S c h a f e r (A  szedimentológia 
biológiai  vonatkozásai)  a bio-  és  a litofáciesek  kombinációjából  alkotta  meg  az  astrate 
(rétegzetlen,  biogén  fácies,  pl.  riff),  a vitai  panostrata  (rétegzett,  oxigéndús  fácies)  és  a 
letal  panostrata  (rétegzett,  H„S  fácies)  fogalmát.  A Fairbridge,  W.  által  bevezetett 
diagenezis-disztinkciók  (syn-,  ana-  és  epidiagenezis)  a kőzettéválás  helyére  vonatkozó 
megkülönböztetések  és  egyelőre  nélkülöznek  minden  részletesebb  ásványkőzettani 
elemzést. 

A bemutatott  újabb  szedimentológiai  vizsgálati  módszerek  közül  az  őssótartalom 
meghatározás  és  az  elektronmikroszkópi  reliefelemzés  módszere  általunk  is  hozzáfér- 
hetők (a  komputerek  alkalmazási  lehetőségét  már  említettük  — meglehetősen  gazdag 
szovjet  és  angolszász  irodalommal  rendelkezik  — míg  a műholdfotográfia  módszerét 
egyelőre  valószínűleg  nélkülöznünk  kell) . Az  őssótartalom  meghatározása  tulajdonképpen 
kémiai  módszer  és  a Na-hoz  kötött  foszfortartalom  meghatározásán  alapul.  A recens 
üledékek  elemzéséből  kapott  eredmények  statisztikus  elemzésén  alapul.  A diagenizált 
üledékek  esetében  — előadója,  Nelson  szerint,  o — 35  %0  egykori  sótartalom  ±3%<res 
pontosságú  meghatározására  alkalmas.  Véleményünk  szeriht  a módszer  hibaforrásai 
ugyanazok,  mint  pl.  a fosszilis  pH  és  redox-meghatározásoké. 

A kőzetlisztfrakció  reliefvizsgálata  elektronmikroszkóppal  a szemcsék  genetikai 
megkülönböztetését  célozza  a M i h á 1 1 z-féle  homokrelief  vizsgálatához  hasonlóan . 

Az  előző  kongresszus  óta  divatossá  vált  turbidit  kérdéssel  kapcsolatban  Angliában 
is  számtalan  előadás  hangzott  el.  ,,A  turbidit-kérdés  civilizációja”  címmel  elhangzott 
előadás  (M  a n g i n)  rámutatott  arra  a veszélyre,  amelyet  egy  divatossá  vált  és  kellően 
nem  definiált  fogalom  túlzott  használata  magában  rejt.  (Előadó  szerint  hovatovább  min- 
den kérdéses  genetikájú  képződményt  turbiditnek  fogunk  nevezni). 

összefoglalásul  tehát  a kongresszus  egész  sorát  vonultatta  fel  azoknak  a figyelemre 
méltó  megfigyeléseknek  és  eredményeknek,  amelyek  a szedimentológiai  kutatások  közép- 
pontjában álló  három  témakörre,  nevezetesen  a recens  üledékképződés  műszeres  analí- 
zisére, a szedimentológiai  folyamatok  laboratóriumi  modellezésére  és  a számológéptech- 
nika  lehetőségeinek  kutatására  vonatkoznak. 

dr.  Nagy  Elemér 


472 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


II.  Jura  Kollokvium  Luxembourgban 

Az  1962.  évi  luxembourgi  jura  kollokvium  (ismertetve:  Földt.  Közi.  93,  251.  o.) 
folytatásaként  1967.  július  17 — 30.  között  került  megrendezésre  a II.  jura  kollokvium. 
A kollokvium  rendezése  Dr.  P.  Maubeuge  érdeme.  Szervezetileg  a kollokvium  a 
Földtani  Unió  rétegtani  bizottságának  keretében  működött.  A kollokviumon  20  ország 
képviselője  vett  részt;  a Szovjet  delegációt  V.  M e n n e r akadénúkus,  az  angol  küldött- 
séget D.  V.  A g e r professzor,  a német  küldöttséget  H.  H ö 1 d e r professzor  vezette. 
A távolabbi  országok  jura  képződményeiről  az  argentínai,  kanadai,  marokkói,  új-zélandi 
küldöttek  adtak  tájékoztatót.  A hivatalos  résztvevők  száma  89  fő  volt,  ténylegesen  mint- 
egy no — 120  geológus  vett  részt  a kirándulásokkal  egybekapcsolt  üléseken.  A kollokvium 
feladatát  a korábban  függőben  hagyott  kérdések  tisztázása  és  az  újabb  vizsgálati  ered- 
mények bemutatása  képezte.  Míg  az  alsó-  és  középsőjura  elhatárolásánál  az  aaléni  emelet 
középsőjurába  sorolásával  sikerült  egységes  állásfoglalást  adni,  a jura/kréta  határ  kérdé- 
sében valamint  a felsőjura  emeletnevek  kérdésében  a kollokvium  nem  érezte  magát 
határozatképesnek.  így  a titon,  volgai  és  portlandi  emeletnevek  érvényességét  további 
kollokviumok  hivatottak  vizsgálni.  Ez  eredmények  az  ez  év  júniusában  Moszkvában 
rendezett  felsőjura  szimpózium  eredményeihez  viszonyítva  hátralépést  jelentenek.  A kol- 
lokvium jelentőségét  nem  a határozatokon,  hanem  azon  a 68  dolgozaton  mérhetjük, 
mely  gazdagságával  és  sokrétűségével  az  eltelt  öt  év  eredményes  munkájáról  tanúskodik. 
Módszertani  szempontból  Bárt  h el,  Calloinon,  Gabilly,  Hölder, 
Rióul  t,  Tintán  t,  Tsagarelli,  Torrens,  Wiedmann,  és  Ziegler 
munkáit  emelném  ki.  A dolgozatok  külön  kötetben  napvilágot  látnak.  Szervezési  szem- 
pontból a kollokvium  sok  tapasztalatot  nyújtott,  melyeket  1969-ben  a magyarországi 
Mediterrán  jura  kollokviumon  hasznosíthatunk.  A kollokviumon  e legközelebbi  medi- 
terrán rendezvény  iránt  nagy  érdeklődés  mutatkozott. 

Dr.  G é c z y 


Treatise  on  Inverlebrate  Paleontology,  PartjU,  Echinodermata  3:Vol.  1,2,  Univ.  Kansas 

Press,  1966. 

A Treatise  sorozat  új  kötete  695  oldalon,  16  szerző  munkájaként  az  Asterozoákról 
és  az  Echinozoákról  nyújt  áttekintést.  Az  Echinozoa  altörzset  a könyv  hat  osztályra 
tagolja.  A Helicoplocoidea  alsókambriumban : az  Edrioasteroidea  az  alsókambriumtól  az 
alsókarbonig,  az  Ophiocistoidea  az  alsóordoviciumtól  feltehetően  a középsődevonig,  a 
Cyclocystoidea  a középsőordoviciumtól  a középsődevonig  élt.  Az  Echinoidea  és  Holo- 
thuroidea  osztály  az  ordoviciumtól  máig  él.  Az  Echinoideák  felépítéséről  alaki  bélyegei- 
ről, életmódjáról  és  törzsfejlődéséről  több  mint  80  oldalas  bevezető  tájékoztat.  A rend- 
szertani rész  a magasabb  kategóriák  nagyobb  számával  eltér  M o r t e n s e n rendszerétől. 
Míg  Mortensen  a tengeri  sünök  osztályát  1 1 rendre  bontotta,  a Treatise  rendszere 
22  rendet  különít  el.  A kisebb  rendszertani  egységeknél  azonban  az  összevonó  törekvés 
feltűnő,  így  az  Echinolampas  genus  szinonímjeként  22  genus  kerül  felsorolásra.  A rend- 
szertani áttekinthetőséget  több  esetben  határozó  kulcsok  könnyítik  meg.  A szakkifeje- 
zések szerzőnkénti  táblázatos  összeállítása  a kötet  használhatóságát  szintén  növeli.  Az 
evolúciós  szemlélet  a kötet  legfőbb  értéke:  a nagyobb  rendszertani  egységek  törzsfejlődési 
kapcsolatán  kívül  a szerzők  a rendszertani  részben  az  egyes  evolúciós  sorok  bemutatására 
is  nagy  figyelmet  fordítanak.  Ez  evolúciós  módszerek  és  eredmények  kronosztratigráfiai 
szempontból  is  figyelemre  méltók.  A Holothuroideák  vázelemeiről  nyújtott  kronológiai 
értékelés  a mikropaleontológia  számára  lényeges. 

Dr.  G é c z y 


Dr.  V é g h Sándorné:  Nemércek  földtaiia.^Tanköuyvkiadó,  1967. 

A könyv  a Természettudományi  Kar  hallgatói  számára  készült.  Az  ásványi  nyers- 
anyagkutatás alapelvének  ismertetése  után  genetikai  sorrendben  foglakozik  a nem- 
ércek telepeivel,  az  egyes  nyersanyagok  ásvány-kőzettani,  földtani  és  teleptani  jellemzői- 
vel. Ezen  túlmenően  részletesen  tárgyalja  a felhasználás  szempontjait  is.  Érdeme,  hogy 
mindenütt  a hazai  adottságokat  és  lehetőségeket  tartja  szem  előtt,  figyelembe  véve  a 
népgazdaság  fejlesztési  és  tervezési  irányelveit  is.  Azzal,  hogy  a második  részben  a kő- 
bányászati  nyersanyagokat  is  tárgyalja,  valóban  egységes  képet  nyújt  a nemérces  ás- 
ványi nyersanyagokról. 


Hlyek,  ismertetések  473 


A szerző  hatalmas  anyagot  állított  össze  a külföldi  és  hazai  irodalom,  a legfrissebb 
termelési  adatok  és  a hazai  ásványbányák  legújabb  kutatási-eredményei  alapján.  Rend- 
kívül nehéz  feladatot  oldott  meg,  mert  különböző  értékű  adatokat  kellett  egységbe  fog- 
lalnia és  kritikailag  értékelnie,  amit  előtte  e témakörben  senki  sem  végzett  el.  Főleg  a 
magyar  nemérces  ásványi  nyersanyagtelepek  ismertetésével  nemcsak  a geológushallgatók, 
de  a geológus,  geofizikus,  technológus  szakemberek  és  minden,  a magyar  föld  kincsei  iránt 
érdeldődő  ember  számára  értékes  összefoglalást  nyújt. 


Strausz,  [L.:  Die  Miozán-mediterranen  Gastropodetr  Ungarns  (Magyarország  miocén- 
mediterrán Gastropodái.)  Akadémiai  Kiadó,  Budapest,  £1966. 

Ez  a nagy  összefoglaló  munka  574  faj  és  varietás  leírását  és  ábráit  tartalmazza. 

A szerző  hangsúlyozza  a fajok  elhatárolhatóságát  a folyamatos  változati  sorokkal 
szemben.  Több  esetben  sikerült  bebizonyítania,  hogy  azok  a jellegek,  melyek  a fajokat 
rokonaiktól  megkülönböztetik  igen  sokszor  a kezdőkanyarulatok  alakjában  vagy  díszí- 
tettségében jelentkeznek.  Legfontosabb  célkitűzése  a világos,  szabatos  definiálás.  Az  iro- 
dalomban elterjedt  sok  ellentmondó  vagy  semmitmondó  definíciót  javít,  egészít  ki.  A ne- 
hezen szóba  foglalható  jellegeket  a szövegábrák  egyszerű,  jól  érthető  módon  tüntetik  fel. 

Ahol  elég  anyag  állt  a szerző  rendelkezésére,  a nemzetségi  keretek  értékeléséhez  is 
új  adatokat  szolgáltatott,  bár  nem  annyira  határozott  formában  mint  a faj  és  változat 
(vagy  alfaj)  esetében;  nagyjából  mégis  keresztül  vihető  az,  hogy  nemzetséget  csak  az 
elesen  elhatárolható  jellegek  alapján  különíthetünk  el,  a bizonytalan  elmosódó  jellegekkel 
bíró  csoportok  csak  alnemzetségnek  tekinthetők. 

Nevezéktani  tekintetben  arra  törekszik,  hogy  a nevek  félreértlietetlenek  legyenek 
és  minél  többet  fejezzenek  ki.  Miután  a nomenklatúra  nem  lehet  cél,  csak  eszköz,  a szerző 
felfogása  szerint  nem  lehet  egy  vitathatatlan  értelmű  és  elterjedt  nevet  száz  évi  használat 
után  egy  egyetlen  évvel  régibb  név  kedvéért  elvetni.  Még  kevésbé  megengedhető  szerinte 
egy  bizonyos  csoportra  vonatkozó,  általánosan  elterjedt  nemzetségnévnek  egy  másik, 
távolálló  csoport  jelölésére  vonatkozó  használata  még  akkor  sem,  ha  az  a prióris  értelme. 
Ez  a véleménye  elfogadható  ugyan,  de  ilyen  esetekben  a Nemzetközi  Zoológus  Nomen- 
klatúra Bizottság  döntése  szükséges. 

Szerző  szerint  a nevezéktani  célszerűségnek  az  az  elv  felel  meg,  hogy  a tág  nemzet- 
ségi keretek  alá  alneinzetségként  rendeljük  a túl  szűk,  vagy  bizonytalan  elhatárolási 
csoportokat,  a jól  definiálható  fajok  neve  mögött  alfajokként  szerepeltetjük  a változé- 
konysági sorok  egyes  tagjait,  még  akkor  is,  ha  szélsőségeik  egymástól  messze  esnek. 

Szerző  igen  nagy  érdeme  a szakszavak  és  megjelölések  következetes  használata. 
Külön  dicséret  illeti  a mű  használatát  nagyon  megkönnyítő  rendszertani  és  betűrendes 
tartahni  mutatót,  valamint  a példás  módon  összeállított  irodalmi  jegyzéket. 

A monográfia  nagyon  szép  kivitelben  készült,  sajnálatos  azonban,  hogy  pár  szer- 
kesztési hiba  maradt  benne  (pl.  a leírásban  szereplő  táblaszámok  nem  mindig  pontosak). 
Hasznos  lett  volna  a leírt  fajok  rétegtani  helyének  megjelölése  és  az  összes  lelőhelyek  fel- 
sorolása. 

Nagy  örömmel  üdvözöljük,  hogy  az  Akadémiai  Kiadó  az  ilyen  jellegű  monográfiá- 
kat idegen  nyelven  jelenteti  meg.  Ez  a magyar  tudományos  munkának  külföldön  való 
elismertetését  és  értékelését  nagymértékben  elősegíti.  Szükséges  lenne  minél  több  ilyen 
irányú  munka  megjelentetése.  Örömmel  vennénk  aGastropodák  után  a Lamellibrancliiaták 
monografikus  feldolgozását  is. 

M e i s e 1 J ánosné 


Übersichtskarte  dér  Mineral-  und  Heilquellen  in  Österreich  I : 500.000  Erláuterungen  und 
Index  zűr  Übersichtskarte  pp.  1 — 101.  Sachbearbeitung:  Geologische  Bundesanstalt 
Heinrich  K ii  p p e r und  Irmentraut  Wiesböck.  Wien  1966. 

A szokásos  félmilliós  alapra  nyomott  hat  piros  jel,  a felhasznált  források  esetében 
a helységnév  piros  aláhúzása  jelenti  az  ásványosvízű  források  áttekintő  térképét.  A hasz- 
nálhatóságot' fokozó  kiegészítés  a 50  ooo-es  íapok  hálózata  és  számozása,  zöld  színnel. 
A hat  jel  a következő  elkülönített  forrástípusoknak  felel  meg:  1.  kloridos  és  keserű  vizek; 
2.  szulfátos-kénes-gipszes  vizek;  3.  hidrokarbouátos  vizek,  savanyú  víz  források,  mofettálc 
4.  As,  Fe,  J,  Ra,  S tartalom;  5.  termálvizek,  egyszerű  melegvízű  források;  5.  ásványvizek 
ismeretlen  összetétellel,  egyszerű  hidegvízű  források. 


474 


Földtani  Közlöny,  XCVII.  kötet,  4.  füzet 


A magyarázó  első  része  az  Általános  és  tudományos  magyarázat  c.  fejezet  H. 
K ü p p e r tollából.  A bevezetés  rámutat  a források  kutatásában  és  feltárásában  elért 
magyarországi  eredmények  fontosságára  az  osztrák  viszonyok  szempontjából  is,  hang- 
súlyozza egyszersmind  az  utóbbi  évek  sajátos  osztrák  felfogását:  a források  rendezése, 
minden  helyi  és  személyi  érdeken  túl,  az  európai  helyzet  normalizálása  után  Ausztriára 
lényeges  előnyöket  hoz  majd.  A források  fogalmi  elhatárolásához  a szövetségi  államok 
törvényeinek  megfogalmazásait  is  segítségül  hívja.  Ennek  a résznek  irodalmi  hivatkozásai- 
ban 5 tétel  szerepel,  amiből  négy  magyarországi,  példamutatónak  ítélt  munka. 

A kötet  zömét  kitevő  második  rész,  az  index,  I.Wiesböck  munkája,  három 
részre  tagolódik.  Az  első  és  a harmadik  (A  és  C)  fejezet  a szövetségi  államok,  azon  belül  a 
helységek  alfabetikus  sorrendjében  sorolja  fel  a források  irodalmát,  1928-tól  kezdődően. 
Míg  az  A fejezet  a valóban  meglevő  forrásokról  ad  listát,  a C fejezetben  az  irodalomban 
említett,  de  az  1965-i  felvétel  idején  meg  nem  található  források  jegyzékét  találjuk,  a 
nevezett  évben  kapott  felvilágosítás  és  forrása  megjelölésével.  A közbenső  B fejezet  a 
meglevő  források  típusok  szerinti  regisztere,  a térképi  ábrázolás  6 csoportjában. 

Kaszap  A. 


Vortrage  „Grundlagewissenschaften”  dér  Montanwissenschaftlichen  Festtage  9 — 14  November 
1965  in  Freiberg  (Alaptudományok  — előadások  a Bányászati  Tudományok  Napjain, 
Freiberg,  1965.  nov.  9 — 14.)  — Freiberger  Forsehungshefte  A.  392.  Sonderveranstaltun- 
gen  — 200  Jahre  Bergakademie  Freiberg  1966. 

A jubileumát  ülő  bányászati  főiskoej  előadássorozatából  a kötet  a bányászati 
vonatkozásúakajt  publikálja.  Az  előadók,  illetve  a szerzők  a szakterületek  ismert  kép- 
viselői, az  előadások  összefoglaló  jellegűek.  A müncheni  A.  N e u b e r a szilárd  testek 
mechanikájáról  értekezik,  a szilárdságtan  feladatait  a műanyagokkal  kapcsolatosan,  a 
szilárdságtan  klasszikus  koncepcióit  és  az  adódó  egyenletek  általános  megoldását  he- 
lyezve a középpontba.  A berlini  W.  Burkhardt  az  energia  korszerű  felszínrehoza- 
talának  fizikai  kérdéseit  tárgyalja,  különös  tekintettel  a hasadó  anyagokra.  A Freibergben 
működő  W.  B e c k a különböző  szemcsenagyságú  tömedékanyag  pneumatikus  csővezeté- 
ki szállításának  alapelveiről,  J.  Wrana  a jubiláló  főiskolán  az  elektrotechnika  és  az 
elektronika  jelentőségéről  ad  áttekintést.  A moszkvai  P.  A.  Rehbinder  a kolloidika 
területére  tartozó  diszpergálás  és  szerkezetalakulás  témakörét  bontja  ki,  több  évtizedes 
kutatásaira  támaszkodva,  végül  R.  Schrader  és  munkatársai  (Freiberg)  a mecha- 
nikai energiával  aktivált  szilárd  anyagokkal  (kvarc,  mészkő  stb.)  ismerteti  meg  az  olvasót. 

1 K a s z a p A. 


Hazay  I. — Szalontai  L.:  Országos  felmérés  és  műszaki  földrendezés.  Tankönyvkiadó,  Bu- 
dapest, 1967. 

Az  1959.  évi  első  kiadást  a tárgy  és  az  oktatási  reform  követelményeinek  megfe- 
lelően jelentősen  kibővítve  adták  most  közre.  A felölelt  anyag  egy  sor  rokontárggyal 
érintkezik,  így  több  szakágazat  örvend  a könyv  új  alakban  történt  megjelenésének.  Noha 
a könyv  mérnökhallgatóknak  íródott,  s mint  tankönyv  számít  egy  sor  geodéziai  alapisme- 
retre, szakmai  közösségünk  számára  érdekes  és  hasznos  az  áttekinthetően  tagolt  munka 
tanulmányozása.  A használatos  térképvetületek,  a különféle  rendű  felmérések,  azok 
terepi  jelölése,  a földrendezés  terepi  geológust  is  közelről  érdeklő  elvei  és  gyakorlata 
megannyi  elmélyült  tanulmányozást  érdemlő  fejezetek. 

A könyv  kilenc  fejezetre  tagolódik:  Az  országos  felmérés,  Az  országos  háromszögelés 
végrehajtása,  Az  alappontsűrítés  végrehajtása,  A vízszintes  értelmű  részletes  felmérés 
végrehajtása,  A változások  nyilvántartása,  Magassági  alappontok  meghatározása,  A sík- 
rajzi térkép  kiegészítése  magassági  adatokkal,  Szabatos  felmérések  és  a földrendezések 
végrehajtása.  E nagy  fejezeteken  belül  számqs  kisebb  fejezet,  alfejezet  és  szakasz  a könyv 
beosztása.  Ez  a fejezet-beosztás,  ami  a számozásban  is  kifejezésre  jut  az  angolszász  szak- 
irodalomban  dívó  szokás  szerint,  az  egészet  nagyon  könnyen  áttekinthetővé  teszi. 

Tankönyvről  lévén  szó,  külön  említést  érdemelnek  a szép,  szemléletes  ábrák,  amik 
nagy  számban  illusztrálják  az  egyes  fejezeteket.  Az  ábrák  számozásában  is  megnyilvánul 
a hagyományosnál  könnyebb  áttekintésre  való  törekvés.  Az  ábraanyag  ugyanis  nem 
folyamatos  sorszámot,  hanem  az  egyes,  három,  sőt  négy  számmal  jelzett  alfejezeteknél 
mindig  eggyel  kezdődő  számot  kaptak.  Ez  a hivatkozásokat  is  egészen  egyértelművé 
teszi.  Ugyancsak  a könyv  könnyű  használhatóságát  segíti  elő,  hogy  az  oldalak  felső  részén 


Hírek,  ismertetések 


475 


középütt  vastagon  nyomott  szám  mutatja  azt  a fejezetet,  ami  azon  az  oldalon  kezdődik, 
illetve  folytatódik. 

A földmérési  ágazatok  között  szabályzatok  alapján  dolgoznak,  amely  szabályzatok 
nem  is  ritkán  módosulnak,  esetleg  kicserélődnek.  A tankönyv  a tárgyalt  anyagban  kény- 
telen volt  az  érvényben  levő  szabályzatok  előírásait  átvenni;  ugyanakkor  a korai  avulás 
veszélye  ellen  úgy  védekezett,  hogy  a szabályzatoknak  inkább  csak  szellemét,  semmint 
paragrafusait  vette  vezérfonalul,  illetőleg  példák,  tehát  elkötelezettséget  nem  jelentő 
segédeszköz  gyanánt. 

K a s z a p A 

B u s e r,  Hugó:  Das  Gesetz  dér  hemisphárischen  Transgressions/Regressions-Umkehr  und 
seine  Bedeutung  als  Gegenthese  zűr  Kontinentalverschiebung  (A  félgömbök  közötti  transz- 
gresszió/regresszió  megfordítottság  törvénye,  és  annak  jelentősége,  mint  a kontinensek 
eltolódása  feltevésének  ellentézise).  — Neues  Jahrbuch  für  Geol.  u.  Pál.  Abh.  128.  2. 
pp.  119— 135.  1967. 

A svájci  szerző  tanulmányában  más  szerzők  kevéssé  feltűnő  javaslatai  nyomán 
megkísérli  kellő  adatmennyiséget  felsorolni  annak  bizonyítására,  hogy  a kontinensek, 
illetve  a Föld-tengely  eltolódásának  feltételezése  nélkül  is  megmagyarázhatók  a klíma- 
változások.  Példaként  a fejtegetésekhez  az  északi  és  a déli  Atlanti-óceán  mentén  a krétá- 
ban lezajlott  partvonal  változások  szolgálnak,  míg  a kiindulás  tétele:  Észak-Német  ország 
és  általában  az  Észak- Atlantikum  területén  a felsőkrétabeli  transzgresszióknak  (cenoman; 
középső-  és  felsőturon-  santon,  campan,  alsó-  és  felsőmaestricht ; alsódániai)  regressziók 
felelnek  meg  a Dél-Atlantikumban.  Ébből  a szerző  szerint  az  következik,  hog  az  Atlanti- 
óceán vize  ingamozgást  végzett  s ezt  a transzgresszió  reciprocitás  törvényének  nevezi  el 
Az  idők  során  felgyülemlett  izotópos  paleotemperatúra  vizsgálatok  adatai  szerint  a re- 
gresszív periódusokban  a vízhőmérséklet  csökken  és  viszont.  A transzgresszió  maximumán 
24 — 25  °C,  a regressziós  periódusokban  17T  a hőmérséklet  Északnyugat- Európa  tenge- 
reiben. Eszerint  a meleg  dél-atlanti  víztömegek  északra  áramlása  meleg  periódust  hozott, 
míg  a hidegebb  észak-atlanti  vizek  délre  özönlése  a déli  térség  transzgressziói  alkalmával 
azokon  a területeken  lehűlést  okozott.  Ilyképpen  a cenoman  és  a inaestriehti  emeletek 
szubtrópusi,  sőt  trópusi  vegetációját  az  egyenlítő  mai  helyzete  mellett  is  értelmezni  lehet, 
noha  Ma  (1957)  korallvizsgálatok  alapján  a kréta  időszaki  egyenlítőt  Skanián  vezette 
keresztül. 

A bizonyítékok  között  az  afrikai  sótelepek  elhelyezkedéséről  és  az  Atlanti-óceánt 
kelet — nyugati  irányban  háromszor  keresztezett  fenékszondázások  eredményeiről  is  figye- 
lemre méltó  adatokat  találunk.  A szerző  feltételezi,  hogy  Nyugat-Afrika  alsókréta  só- 
telepeinek keletkezésekor  a déli  Atlanti-óceánban  a vízszint  2000 — 3000  m-el  alacsonyab- 
ban állt,  mint  manapság,  azaz  száraz  sávok  kötötték  össze  Dél- Amerikát  Afrikával. 
A Kongó  700  km  hosszúságú  tengeralatti  kanyonjának  teraszaiból  származó  (7  m mély- 
ségig behatoló)  fúrómagokban  68% -bán  szárazföldi  növények  maradványai  találhatók, 
a kontinentális  viszonyokat  tehát  néhány  ezer  méteres  mélységig  bizonyítottnak  veszi. 
A kiegészítésül  felsorolt  faunisztikai  bizonyítékokkal  együtt  a tanulmány  ríj  oldalról 
vizsgálja  az  Atlantikum  két  felének  a földtörténet  során  fennállott,  jólismert  különállá- 
sát. 

Bizonyítékai  nyomán  levonja  az  adódó  következtetéseket  is:  manapság  transz- 
gresszív  viszonyok  uralkodnak  az  Atlanti-óceán  északi  felében,  regresszió  van  tehát  a Dél- 
Atlantikumban.  A transzgressziók  és  a regressziók  váltakozása  a krétával  ellentétben 
a harmadidőszakban  mind  gyakoribbá  vált,  a negyedkorban  pedig  oszcillációk  sorozatába 
ment  át.  Ez  fokozatos,  a trópusitól  a glaciálisig  terjedő  klímaváltozást  idézett  elő  az 
Atlanti-óceán  északi  felében.  A tengeráramlatok  mai  elrendeződése  a szerző  számára  több 
támponttal  szolgál  a krétabeli  viszonyok  kirajzolásához. 


K a s z a p A. 


476 


Földtani  Közlöny,  XCVI1.  kötet,  4.  füzet 


Macarovici,  N.,  M s r i n e s c u,  L.  et  M o t a s,  I.  C.:  Aper^u  sur  le  néogéne  supérleur 
el  le  pontién  s.  str.  du  Bassin  Dacique.  (Megjegyzés  a Dáciai-medence  felsőneogénjéről 
és  a szűkebb  értelemben  vett  pontusi  tagozatról.)  Revue  Roumaine  de  Géologie,  Gé- 
ophysique  et  Géographie,  ser.  de  Géologie,  vol.  10,  110.  2.  p.  185 — 195. 

A romániai  pliocén  rétegtani  viszonyairól  igen  fontos  és  érdekes  összefoglalást 
nyújt  ez  a rövid  dolgozat.  A meoti  alemeletet  az  eddig  megszokott  értelemben  tünteti  fel, 
a Mactra  caspia- tartalmú  szarmata  és  Congeria  rhomboidea-tartahnú  pontusi  szintek  által 
közrefogva.  A pontusi  emeletet  felfelé  a dáciai  alemelet  rovására  erősen  kiterjeszti  s há- 
rom alemeletre  osztja:  odessien  ( Limnocardium  abichi ),  portaferrien  (Con- 
geria rhomboidea  ) és  gétien  (a  felső  Limnocardium  planum  ) (eddig  is  pontusinak  tekin- 
tett), valamint  az  alsó  Prosodacna-taxta\mx\  (eddig  általában  a daciaihoz  sorolt)  szinteket. 
„Dacien  s.  str.”  megjelölést  kaptak  az  Unió  rumanus-.  Prosodacna  haueri-  és  Viviparus 
bifarcinatus- tartalmú  rétegek,  az  utóbbi  faj  azonban  még  az  , .alsóle vantei”  szintben  is 
megvan.  A felsőlevanteit  már  a villafrankai  emelettel  azonosítja  az  értekezés,  tehát  a 
pleisztocén  aljával. 

A Pannóniai-medence  (főleg  a Dunántúl)  képződményeivel  való  párhuzamosítás 
(2.  sz.  táblázat),  nem  fedi  a magyar  szakemberek  alapos  és  gazdag  vizsgálati  eredményeit. 
A Congeria  banatica- tartalmit  alsópannóniai  rétegeket  a középsőszarmata  besszarábiai  al- 
emelettel  párhuzamosítja.  A kupi  és  tihanyi  lelőhelyeket  a romániai  Limnocardium 
abichi- tartalmú  odessiennel  azonosítja.  Széles  Margit 


S i g a 1,  Jacques:  Le  concept  taxinomique  de  spectre.  Exemples  d’applicalion  chez  les  Fo- 
raminiféres.  Propositions  de  régies  de  nomenclature.  (A  taxinómiai  spektrum-fogalom.  Al- 
kalmazási példák  a Fór aminif érákon.  Nevezéktani  szabály-javaslatok.)  Mémoires  Hors- 
série  de  la  Société  Géologique  de  Francé.  N°  3.  1966.,  pp.  1 — 126.,  Pl.  I — X. 

Utóbbi  évtizedeink  állattani  és  őslénytani  irodalmában  újra  és  egyre  gyakrabban 
vetődtek  föl  rendszerezési  kérdések,  így  köztük  az  őslénytani  faj  megfogalmazása,  értel- 
mezése. Megoldásukra  több  ízben  tettek  kísérletet.  Ezek,  ha  nem  is  vezettek  általánosan 
elismert  eredményekhez,  mégis  számos  újabb  szempont  felismerésével  a problémákat 
világosabbá  tették,  részben  leegyszerűsítették  azokat,  s így  megoldásukhoz  is  közelebb 
jutottak. 

Mindezekben  a kísérleti  jellegű  elgondolásokban  és  kutatási  irányokban  az  élet- 
tani és  törzsfejlődési  elvek  vitték  a vezérszerepet  a tipologizáló  irányzattal  szemben, 
mely  utóbbi  kifejező  eszközének  a „linnéi”  nevezéktant  alkalmazta. 

J.  S i g a 1,  elsősorban  a Foraminiferákról  szerzett  óriási  személyes  ismeretanyag 
alapján,  fent  vázolt  rendszerezési  kérdések  megoldását  kísérli  meg  a spektrum  fogalmának 
bevezetésével  taxinómiai  alapegységként.  Ő a spektrumot  egyértelműnek  veszi  az  élet- 
tani fajjal.  Ami  azonban  a spektrumban  többet  jelent  az  élettani  fajjal  szemben,  az  a 
fejlődés,  az  idő. 

J.  S i g a 1 hatalmas  koncepciójú  tézisét  még  olvasni  is  külön  tanulmány.  Ismer- 
tetése még  inkább.  Valódi  ismertetés  esetében  ezt  a munkát  teljes  terjedelmében  kellene 
bemutatnom,  ami  hasábjainkon  nem  lehetséges.  Ezért  csupán  a tartalomjegyzéket  vázol- 
hatom, itt-ott  néhány  megjegyzést  fűzve  ahhoz. 

Bevezetőjében  szerző  spektrumnak  tekinti  azt  az  együttest,  amelynek  egyedei 
összes  jellegük  szempontjából  — egyet  kivéve  — egyetlen  egy  fajhoz  kívánkoznak  tar- 
tozni. Az  említett  egyetlen  kivételes  jelleg  paradoxális  módon  az  egyedek  több  "genuszba 
történt  szétosztásához  vezetett. 

A spektrum  szemlélete  szerző  véleménye  szerint  is  ellentmond  tehát  a linnéi 
nevezéktani  szabályoknak.  Azonban  P.  C.  Sylveste  r-B  r a d 1 e y-re  hivatkozva 
mindjárt  idézi  is,  hogy  a szabályok  csupán  a nevekre  vonatkoznak,  nem  pedig  a fogal- 
makra is. 

A spektrum  megalkotásában  alapelemnek  a törzsfejlődést  veszi. 

Az  ellentmondó  követelmények  (biológus  és  sztratigráfus)  kielégítésére  javasolt 
nevezéktant  a harmadik  részben  közli. 

Tézise  első  részében  a Foraminiferák  közül  hoz  föl  példákat  a spektrum  fogalmának 
érzékeltetésére.  Az  első  fejezetben  rövid  történeti  áttekintést  ad  eddigi,  hasonló  irányú, 
kísérletekről.  Majd  a második  fejezetben  a Planomalinidae  családból  hoz  föl  példákat.  Itt 
tárgyalja  a spektro  -holotípus,  morfoholotípus,  morfo-generotípus,  homeo-típus,  spektro- 
génusz  fogalmakat . 


Hívek,  ismertetések 


477 


A harmadiktól  a kilencedik  fejezetig  további  példák  következnek  ( Hedbergellinae 
alcsalád,  V érneuilinidae- , Lagenidae-,  Caucasinidae-,  Cibicididae- , Globigerinidae  családok, 
valamint  nem  perforált  Foraminiferák). 

A második  részben  foglalkozik  szerző  a spektrum  megfogalmazásával,  megemlítve 
a hasonlóságokat  és  eltéréseket  az  előző  kísérletekhez  viszonyítva. 

Az  első  fejezetben  adja  a spektrum  meghatározását.  Akkor  beszélhetünk  spektrum- 
ról, ha  egy  populációban  több  morfológiai  típust  különböztethetünk  meg,  melyek  meg- 
felelnek az  alábbi  föltételeknek: 

1.  az  általában  generikusnak  tekintett  kritériumok  arra  vezetnek,  hogy  ezeket 
a különböző  típusokat  több  ( új  vagy  nem  új)  génuszba  soroljuk; 

2.  de  az  általában  fajinak  tartott  jellegek  arra  vezetnek,  hogy  egy  fajt  alkotónak 
tekintsük  azokat; 

3.  az  egyesítésükhöz  vezető  „spektrális"  kötelék  amennyire  csak  lehetséges  meg- 
erősített az  átmeneti  alakok  jelenlétével; 

4.  végül  a spektrumba  csoportosított  alakok  ontogenetikai  stádiumai  azt  sugal- 
mazzák, hogy  ezek  a különböző  típusok  egymásból  fejlődtek  ki,  egy  ősi  típusból  kiin- 
dulva. 

A második  fejezet  részletesen  foglalkozik  azokkal  a hasonlóságokkal  és  eltérések- 
kel, melyek  a spektrum  fogalma  és  az  utolsó  évtizedek  hasonló  jellegű  kísérletezéseinek 
javaslatai  között  vannak. 

Ebben  végig  tárgyalja  szerző  a genusz  (A),  a plexus  és  gens,  species-plexus  (B),  a 
genomorf  (C),  organ-genus  és  form-genus  (D),  cline  és  vertikális  faj  (E),  grade  és  clade 
(F),  superspecies,  speciesgroup,  Artenkreis,  supraspecies,  polytypic  species  (G),  faj  és 
deine  (H)  fogalmait,  előbbi  szempontból. 

Utóbbi  fejezet  igen  sok  adatot  tálal  föl  — a szükséges  irodalommal  — a tárgykörrel 
foglalkozni  kívánók  részére. 

A második  rész  következtetéseiben  fölveti  a választás  kérdését  a „mendeli"  vagy 
pedig  a fejlődési  hierarchia,  valamint  az  egynevű  vagy  pedig  többnevű  nevezéktan  kö- 
zött. Itt  egy  szemléltető  összehasonlító  táblázatban  von  párhuzamot  a mendeli  hierarchia, 
a linuéi  nevezéktan  és  a javasolt  fejlődési  hierarchia  között.  Ezen  a táblázaton  is  jól 
látható,  hogy  a spektrum  — a linuéi  nevezéktanban  nem  szereplő  — élettani  fajnak 
felel  meg. 

A tézis  harmadik  részében  konkrét  javaslatokat  tesz  a szerző  a spektrumok  neve- 
zéktanára vonatkozóan. 

Az  első  fejezet  az  azonos  szellemű  eddigi  kísérleteket  tekinti  át. 

A második  fejezetben  a konvenciókat  és  szabályokat  tárgyalja,  alábbi  alfejeze- 
tekben:  spektrális  terminusok  és  jelzők  (A),  a holotípusok  megjelölése  (B),  a szerzőnevekre 
vonatkozó  konvenciók  és  a spektrumot  alkotó  elemeknek  írásbeli  módozatai  (C),  intra- 
spektrális  változatok  és  a spektrumok  derivációi,  (D),  a spektrumok  kartotékozása  (E), 
egy  spektrumra  hozott  utólagos  módosítások  (F).  Itt  nevezéktani  szempontból  legfon- 
tosabbak a konkrét  javaslatokat  részletesen  tárgyaló  C és  F alfejezetek. 

A harmadik  fejezet  önkritikájában  és  következtetéseiben,  szerző  indokolja  neve- 
zéktani egyszerűsítési  szándékait.  Javasolt  nevezéktanát  ,,paralinnéi”-nek  mondja. 
És  utat  hagy  a spektrális  nevezéktanból  a linnéire  való  visszatérésre. 

Tézisének  általános  végkövetkeztetéseiben,  szerző  magyarázatokat  ad  arra  vonat- 
kozóan, hogy  a spektrum  fogalmának  megszületése  nem  véletlen,  hanem  logikus  folyamat 
kiteljesedése. 

A spektrum  nem  csupán  módszertani  megoldás,  hanem  taxinómiai  alapelem  is  a 
kladogenezis  rekonstruálásához,  mely  eszközt  nyújt  a paleobiológusnak,  valamint  a 
sztratigráfusnak  is,  megfigyeléseinek  jobb  értelmezésére,  a kutatások  irányítására  és  arra, 
hogy  szembenézhessenek  azokkal  a rendszerezési  meglepetésekkel,  melyeket  a jövő 
tartogat  számunkra. 

* 

Mint  a legelső  sorokban  jeleztük,  még  ismertetni  sem  lehetséges  — szűk  keretein  k 
ben  — - ezt  a százhat  oldalon  összesűrített  adat-  és  gondolattömeget.  Kritizálni  még 
kevésbé. 

Egyetlen  egy  megjegyzést  azonban  tennünk  kell.  A spektrum  fogalmának  alkal- 
mazásához óriási  ismeretanyagra  vau  szükség.  Ez  a kritikai  megjegyzés  ugyan  dicséret  a 
szerzőre  nézve,  kérdés  azonban,  hogy  minden  szerző  rendelkezik-e  a szükséges  ismeret- 
anyaggal  ? 

Ettől  eltekintve,  egyetértünk  azonban  szerzővel  abban,  hogy  javaslatait  a valóban 
illetékes  tudományos  fórumok,  szervezetek  tárgyalják  és  megvitassák  ! 

S z ő t s Endre 


TÁRSULATI  ÜGYEK 


A Magyarhoni  Földtani  Társulat  1967  nyári  ülésszakán  elhangzott  előadások 

Június  16.  Agyag  ásvány  tani  Szakosztály  előadóülése 
Elnök:  Székyné  Fux  Vilma 

Z i c e 1,  B.:  A montmorillonit  szerkezete  és  oldási  sebessége 
Résztvevők  száma:  15 

Június  ig.  Mérnökgeológia— Építésföldtani  Szakosztály  és  a Magyar  Hidrológiai  Társaság 
Vízellátási  és  Hidrogeológiai  Szakosztálya  közös  előadóülése 

Elnök : P a p p Ferenc 

Somlai  Ferenc : Fúrt  kutak  építésével  kapcsolatos  kivitelezési,  vízföldtani,  víz- 
jogi kérdések  és  a vízföldtani  szolgálat  működése 
Résztvevők  száma:  37 

Június  21.  Gazdaságföldtani  Szakosztály  előadóülése 
Elnök : Varjú  Gyula 

Somos  László — Csilling  László:  Lignitkülfejtések  műrevaló  készleteinek 
számbavételi  módszerei,  a műrevalóság  feltételei  a ) Metszetek  módszere,  b ) Hőmennyiség 
számbavételén  alapuló  módszer 

B e k e Imre:  A várható  fejtési  szeletek  paramétereinek  meghatározásán  alapuló 
módszer 

P r u z s i n a János:  A magyarországi  szénelőfordulások  természeti  paraméterei- 
nek műrevalósági  határértékei  (műrevalósági  kondíció) 

Résztvevők  száma:  13 

Június  26.  Agyagásványtani  Szakosztály  előadóülése 
Elnök:  Székyné  Fux  Vilma 

K o m 1 ó s s y György : Adatok  a magyarországi  bauxittelepek  keletkezésének 
kérdéseihez  ' 

Résztvevők  száma:  28 
Július  4.  Elnökségi  ülés 

Elnök : N e m e c z Ernő 

Tárgy:  1.  1967.  I.  félév  értékelése;  2.  1967.  II.  félévi  munkaprogram 
Résztvevők  száma:  6 

Augusztus  25.  Mérnökgeológia— Építésföldtani  Szakosztály  és  a M.  Áll.  Földtani  Intézet 
beszámoló  ülése  Balatonfüreden 
Elnök : P a p p Ferenc 

Rónai  András : A Szolnok  környékén  végzett  építésföldtani  térképezés  ered- 
ményei 

Láng  Gábor : A balatonkömyéki  építésföldtani  munkálatok  terve,  módszere  és 
eredményei 

Almássy  Bálint — Szilvágyi  Imre:  Részletes  építésföldtani  vizsgálatok 
szervezése,  feltárási  és  anyagvizsgálati  módszerek 
G a 1 1 i László:  Anyagvizsgálati  problémák  alföldi  laza  üledékeken 
Résztvevők  száma:  62 


A Magyarhoni  Földtani  Társulat  Déldunántúli  Területi  Szakosztályának 
nyári  ülésszakán  elhangzott  előadás 

Június  22.  Előadóülés  Pécsett 

Elnök : Barabás  Andor 

Mául  Ernő:  Észak -mecseki  kőszénteleplencsék  és  tömzsök  tektonikai  analízise 
Bóna  József:  A mecseki  alsóliász  feketekőszéntelepek  palynológiai  vizsgálata 
Résztvevők  száma:  21 


a 


A kiadásért  felel  az  Akadémiai  Kiadó  igazgatója  Műszaki  szerkesztő:  Merkly  I*ászló 

A kézirat  nyomdába  érkezett:  1967.  X.  30.  — Példányszám:  1300  — Terjedelem:  9,8  (A)5  ív  — 5 melléklet 


64629.67  Akadémiai  Nyomda,  Budapest  — Felelős  vezető:  Bemát  György 


XXI.  lálila
Internet Archive Audio

Featured

Top

Images

Featured

Top

Software

Featured

Top

Books

Featured

Top

Video

Featured

Top

Mobile Apps

Browser Extensions

Archive-It Subscription

Save Page Now

Full text of "Földtani közlöny"

See other formats
