Skip to main content

Full text of "Földtani közlöny"

See other formats 




Budapest, 2008 


A Magyarhoni Földtani Társulat folyóirata 
Bulletin of the Hungárián Qeological Society 





























magyarhoni Földtani Társ ulíjf 

138/4 ( 2008 ), 315^124 

^ngarian Geological Socve^ 


Tartalom — Contents 


Mindszenty Andrea, Mensáros Péter: In memóriám dr. Végh Sándorné. 

Hargitai Henrik, Császár Géza, Bérczi Szaniszló, Keresztúri Ákos: Földön kívüli égitestek geológiai és 
rétegtani tagolása és nevezéktana, — Geological and stratigraphical units and the nomenclature of extraterres- 
trial planetary bodies. 

Venczel Márton, Hír János: Középső-miocén gerincesfaunák Partiumból. — Middle Miocéné vertebrate faunas 
írom Partium. 

Müller Pál, Magyar Imre: A budai pannóniai képződmények. — The Pannonian deposits of the Buda 
Mountains. 

Fehse, Dirk, Vicián, Zoltán: On the identity of Projenneria neumayrí (Hilber, 1879) with the description of the 
genus Projenneria Dolin, 1997 from the Badenian of the Central Paratethys. — A Projenneria neumayri 
(Hilber, 1879) validitása és egy új Projenneria Dolin, 1997 faj a Középső-Parathetys badeni korú rétegeiből. 

Poros Zsófia, Molnár Ferenc, Koroknai Balázs, Lespinasse, Marc, Maros Gyula, Benkó Zsolt: 
Fluidzárványsífcok és repedésrendszerek vizsgálatának alkalmazása granitoid kőzetek repedezettségének 
fejlődéstörténeti rekonstrukciójában III.: A Bátaapáti (Üveghuta) radioaktív hulladéktároló telephely 
kutatófúrásaiban végzett vizsgálatok eredményei. — Application of studies on fluid inclusion planes and frac- 
ture systems in the reconstruction of the ffacturing history of gramtoid rocks in.: Results of studies in drill- 
cores from then radioactive waste depository site at Bátaapáti (Üveghuta). 

Sas\ári Ágoston: Rövidüléshez köthető deformációs jelenségek a Gerecse területén. — Shortening-related defor- 
mation in the Gerecse Mts, Transdanubian Rangé, Hungary. 

Sebők Szilvia: Numerikus módszerek az összeolvadási felszín szöveti tulajdonságainak CT-vizsgálatában. — 
Numerical methods in the analyses of small scale texture features of amalgamation-surfaces using computer- 
ized X-ray tomograpby. 

Vitális György: In memóriám Molnár József. 

Dobos Irma: In memóriám dr. Urbancsek János. 


317 

323 

339 

345 

355 


361 

383 


401 

411 

417 


Hírek, ismertetések (összeállította Palotás Klára) 


423 








Felelős kiadó 

Haas János, 

a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke 

Főszerkesztő 

Császár Géza 

Műszaki szerkesztők 

Piros Olga 
Simon yi Dezső 

Nyelvi lektor 

Philip Rawlinson 

Szerkesztőbizottság 

Elnök: Haas János 
Fodor László, Greschik Gyula, 
Palotás Klára, Papp Gábor, 
Sztanó Orsolya, Vörös Attila 

Főtámogató 

MOLNyrt. 

A kéziratokat az alábbi címre kérjük 
küldeni 

Piros Olga, 1442 Budapest, Pf. 106. 
e-mail: piros@mafi.hu 



Bulletin of the Hungárián Geological Society 


* 


* 


Editor-in-charge 

János Haas, 

President of the Hungárián Geological 
Society 

Editor-in-chief 

Géza Császár 

Technical editors 

Olga Piros 
D ezső Simonyi 

Language editor 

Philip Rawlinson 

Editorial board 

Chairman: János Haas 
László Fodor, Gyula Greschik, 
Klára Palotás, Gábor Papp, 
Orsolya Sztanó, Attila Vörös 


Sponsor 

MOLNyrt. 

Manuscripts to be sent to 

Olga Piros, 1442 Budapest, P. O. 
box 106. 

e-mail: piros@mafi.hu 


Földtani Közlöny is abstracted and 
indexed in 

GeoRef (Washington), 

Pascal Folio (Orleans), 
Zentralblatt für 
Paláontologie (Stuttgart), 
Referativny Zhurnal 
(Moscow) and 
Geológiai és Geofizikai 
Szakirodalmi Tájékoztató 
(Budapest) 


Tartalom — Contents 


Mindszenty Andrea, Mensáros Péter: In memóriám dr. Végh Sándorné. 317 

Hargitai Henrik, Császár Géza, Bérczi Szaniszló, Keresztúri Ákos: Földön 
kívüli égitestek geológiai és rétegtani tagolása és nevezéktana. — Geological 
and stratigraphical units and the nomenclature of extraterrestrial planetary 
bodies. 323 

Venczel Márton, Hír János: Középső-miocén gerincesfaunák Partiumból. — 
Middle Miocéné vertebrate faunas from Partium. 339 

Müller Pál, Magyar Imre: A budai pannóniai képződmények. — The P a nnonian 
deposits of the Buda Mountains. 345 


Fehse, Dirk, Vicián, Zoltán: On the identity of Projenneria neumayri (Hilber, 
1879) with the description of the genus Projenneria Dolin, 1997 from the 
Badenian of the Central Paratethys. — A Projenneria neumayri (Hilber, 
1879) validitása és egy új Projenneria Dolin, 1997 faj a Középső-Parathetys 
badeni korú rétegeiből. 355 

Poros Zsófia, Molnár Ferenc, Koroknai Balázs, Lespinasse, Marc, Maros 
Gyula, Benkó Zsolt: Fluidzárványsíkok és repedésrendszerek vizsgálatának 
alkalmazása granitoid kőzetek repedezettségének fejlődéstörténeti rekon¬ 
strukciójában III.: A Bátaapáti (Üveghuta) radioaktív hulladéktároló telephely 
kutatófúrásaiban végzett vizsgálatok eredményei. — Application of studies on 
fluid inclusion planes and fracture Systems in the reconstruction of the 
fracturing history of granitoid rocks III.: Results of studies in drillcores from 


then radioactive waste depository site at Bátaapáti (Üveghuta). 361 

Sasvári Ágoston: Rövidüléshez köthető deformációs jelenségek a Gerecse terü¬ 
letén. — Shortening-related deformation in the Gerecse Mts, Transdanubian 
Rangé, Hungary. 383 

Sebők Szilvia: Numerikus módszerek az összeolvadási felszín szöveti tulajdon¬ 
ságainak CT-vizsgálatában. — Numerical methods in the analyses of small 
scale texture features of amalgamation-surfaces using computerized X-ray 
tomography. 401 

Vitális György: In memóriám Molnár József. 411 

Dobos Irma: In memóriám dr. Urbancsek János. 417 

Hírek, ismertetések (összeállította Palotás Klára) 423 


Első borító: Szürke toarci agyagréteg a Tűzkövesárki és a Kisgerecsei Formáció között, 
Tölgyháti-kőfejtő (készítette: Sasvári Ágoston). Hátsó borító: A Berseki Márga rétegei 
az Ördöggáti-kőfejtőben (készítette: Sasvári Ágoston). 


(^Budapest, 


2008 


ISSN 0015-542X 


) 




















Útmutató a Földtani Közlöny szerzői számára 


A Földtani Közlöny — a Magyarhoni Földtani Társulat hivatalos szakfolyóirata — csak eredeti, új tudományos 
eredményeket tartalmazó (magyar, ill. idegen nyelven még meg nem jelent) közleményeket fogad el. 

Elsődleges cél a hazai földdel foglalkozó, vagy ahhoz kapcsolódó tárgyú cikkek megjelentetése. A kézirat lehet: 
értekezés, rövid közlemény, vitairat, fórum, szemle, rövid hír, könyvismertetés, ill. a folyóirat egyéb rovataiba tartozó mű. 
Vitairat a vitatott cikk megjelenésétől számított hat hónapon belül küldhető be. Ez esetben a vitatott cikk szerzője 
lehetőséget kap arra, hogy válasza a vitázó cikkel együtt jelenjék meg. Az értekezések maximális összesített terjedelme 20 
nyomdai oldal (szöveg, ábra, táblázat, fénykép, tábla). Ezt meghaladó értekezés csak abban az esetben közölhető, ha a 
szerző a többletoldal költségének 130%-os térítésére kötelezettséget vállal. A tömör fogalmazás és az állításokat 
alátámasztó adatszolgáltatás alapkövetelmény. A folyóirat nyelve magyar és angol. A közlésre szánt értekezés és rövid 
közlemény bármelyik nyelven benyújtható, az értekezés esetében magyar és angol nyelvű összefoglalással. Az angol 
változat vagy összefoglalás elkészítése a szerző feladata. Magyar nyelvű értekezés esetén részletes angol nyelvű 
összefoglaló kívánatos. Más idegen nyelven történő megjelentetéshez a Szerkesztőbizottság hozzájárulása szükséges. 

A kéziratot (szöveg, ábra, táblázat, fénykép, tábla) digitális formában — lemezen vagy hálózaton keresztül — kell 
benyújtani, emellett a technikai szerkesztőhöz 3 nyomtatott példányt is meg kell küldeni. Ha a szerző nem tudja biztosítani 
a digitális formát a kézirat elfogadásáról a Szerkesztőbizottság javaslata alapján a Társulat Elnöksége dönt, tekintettel annak 
költségvonzatára. Jelenleg IBM-kompatibilis személyi számítógépen bármely szövegszerkesztőből ASCII kódban (DOS 
Text Only) kimentett változat nyújtható be, de elsősorban a Word változatok használata javasolt (rtf formátumban). 

A Szerkesztőbizottság három lektort jelöl ki. A felkért lektoroknak 3 hét áll rendelkezésre a lektorálásra. A harmadik 
lektor egy pozitív és egy negatív vélemény, ill. valamelyik lektor visszautasító válasza esetén kapja meg a kéziratot. A 
szerzőtől a Szerkesztőbizottság a lektorálás után 1 hónapon belül várja vissza a javított változatot. Amennyiben a 
lektor kéri, átdolgozás után újra megtekintheti a cikket, s ha kívánja, pár sorban közzéteheti szakmai észrevételeit a cikkel 
kapcsolatban. Abban az esetben, ha a szerzői javítás után megkapott cikkel kapcsolatban a lektor 3 héten belül nem nyilvánít 
véleményt, úgy tekintjük, hogy a cikket abban a formájában elfogadta. Mindazonáltal a Szerkesztőbizottság fenntartja 
magának a jogot, hogy kisebb változtatás esetén 2 hónapon, nagy átdolgozás esetén 6 hónapon túl beérkező cikkek 
megjelentetését visszautasítsa. 

A kézirat részei (kötelező, javasolt): 


a) Cím 

b) Szerző(k), postacímmel (E mail cím) 

c) Összefoglalás (magyarul, angolul) 

d) Bevezetés, előzmények 

e) Módszerek 

f) Adatbázis, adatkezelés 

g) A téma kifejtése — megfelelő alcím alatt 


h) Diszkusszió 

i) Következtetések 

j) Köszönetnyilvánítás 

k) Hivatkozott irodalom 

l) Ábrák, táblázatok és fényképtáblák 

m) Ábra-, táblázat- és fényképmagyarázatok 
(magyarul és angolul) 


A Közlöny nem alkalmaz az alcímek esetében sem decimális, sem abc-s megjelölést. Kérjük, hogy az alcímeknél és 
bekezdéseknél ne alkalmazzanak automatikus sorszámozást vagy bekezdésjelölést. Harmadrendű alcímnél nem lehet több. 
Lábjegyzetek használata kerülendő, amennyiben mégis elkerülhetetlen, a szöveg végén sorszámozva ún. végjegyzetként 
jelenik meg. 

A cikk szövegében hivatkozások az alábbiak szerint történjenek: 

Radócz (1974), ill. (Radócz 1974) 

Galácz & Vörös (1972), ill. (Galácz & Vörös 1972) 

Kubovics et al. (1987), ill. (Kubovics et al. 1987) 

(Galácz & Vörös 1972; Radócz 1974,1982; Kubovics et al. 1987) 

(Radócz 1974, p. 15.) 


Az irodalomjegyzék tételei az alábbi minta szerint készüljenek: 

Wignall, R B. & Newton, R. 2001: Black shales on the basin margin: a model based on examples from the Upper 
Jurassic of the Boulonnais, northern Francé. — Sedimentary Geology 144 / 3 , 335-356. 

A hivatkozásokban, irodalmi tételekben a szerző nevét kis kapitálissal kell írni, a cikkben kerülendő a csupa nagybetű 
használata. 

Az illusztrációs anyagot (ábra, táblázat, fénykép) a tükörméretbe (170x240 mm) álló, vagy fekvő helyzetben 
beilleszthető méretben kell elkészíteni. A fotótábla magassága 230 mm lehet. Az illusztrációs anyagon a vonalvastagság ne 
legyen 0,3 pontnál, a betűméret ne legyen 6 pontnál kisebb. A digitális ábrákat, táblákat cdr, kiterjesztéssel, illetve, a tördelő 
programba történő beilleszthetőség miatt az Excel táblázatokat word táblázatokká konvertált formában, az Excel ábrákat 
CorelDraw formátumban tudjuk elfogadni. Amennyiben az ábra nem konvertálható cdr formátumba, a fekete és színes 
vonalas ábrákat 1200 dpi felbontással, tif kiterjesztéssel, a szürkeárnyalatos fényképeket 600, a színes fényképeket 300 dpi 
felbontással, tif, ill. jpg kiterjesztéssel tudjuk használni. 

A Földtani Közlöny feltünteti a cikk beérkezési idejét. A késedelmes szerzői javítás esetén a második (utolsó) beérkezés 
is feltüntetésre kerül. 

Az előírásoknak meg nem felelő kéziratokat a technikai szerkesztő a szerzőnek, több szerző esetén az első szerzőnek 
visszaküldi. 

A kéziratokat a következő címre kérjük beküldeni: Piros Olga 1443 Budapest, Pf. 106., e-mail: piros@mafi.hu 



138 / 4 , 317-321., Budapest, 2008 


In memori am 

Dr. Végh Sándorné Dr. Neubrandt Erzsébet 



1926-2008 


Az ELTE TTK, A Magyarhoni Földtani Társulat, az Alkalmazott Földtani Tanszék, a volt tanítványok, kollégák, 
pályatársak — az egész magyar geológus-társadalom nevében búcsúzom — nehéz szívvel. 

Nehéz szívvel, mert bár mindannyian tudtuk, hogy az idő nagy úr, szembe menni vele nem lehet, az Élet rendje, hogy 
szüléink, kedves tanáraink előbb lépik át az örökkévalóság küszöbét, mint mi magunk, mégis valahogy azt gondoltuk, Rád 
ez nem vonatkozik. Talán azért volt ez így, mert annyira emblematikus alakja voltál a magyar földtannak, hogy természetes 
része voltál a világképünknek. Meg egyszer már, évekkel ezelőtt, sikerült is visszautasítanod a túloldalra invitáló szót, Te 
győztél, mert érezted, hogy még feladataid vannak, visszajöttél közénk, s azóta annyira hozzátartoztál mindennapjainkhoz, 
hogy úgy éreztük, Rajtad nem foghat a törvény..s lám most mégis beteljesedett. 

A búcsúzásnak része, hogy felemlegetjük az életmű fontosabb állomásait, már csak azért is, mert az életmű, alkotójának 
távoztával műemlékké nemesül, s e műemlék fő vonásait felvázolni most már a mi dolgunk. Esetedben azért is fontos a 
számbavétel, mert szerény, minden hivalkodástól mentes egyéniségednek köszönhetően sokan nem is tudják, valójában mit 
köszönhet Neked a magyar földtan. A pályatársak pedig, akiknek szeme előtt zajlott tudományos és oktatói tevékenységed, 
többnyire már maguk is a túloldalon vannak, az ő emlékezetük nekünk már nem segít felidézni a múltat. 

Alapvetően paleontológus-szedimentológus voltál. Kitűnő megfigyelő, precíz dokumentáló, invenciózus értelmező. 
Tudásodhoz műveltség, a hazai és nemzetközi szakirodalom alapos ismerete és kérlelhetetlen etikai érzék társult. Minden 
újra fogékony természeted folytán számos jelenségre mindenkinél hamarább felhívtad a hazai tudományos közvélemény 
figyelmét. Talán éppen ez, az új gondolatok befogadására még éretlen közeg, lehetett az oka annak, hogy legjobb ötleteid 
egy része méltatlanul feledésbe merült, vagy csak évtizedek múltán került ismét felszínre, azóta azonban időt állóan igazol 
vissza Téged. A gerecsei triászról írott monográfiád kitűnő szedimentológiai leírásai a mikrofácies-értelmezések ma is 
megállják helyüket, pedig hol volt még a hatvanas években Magyarországon szedimentológia?! A geológus hallgatók 
gerecsei térképezési gyakorlatán ez a monográfia ma egyre inkább alapmunkának számít. 1975-ben, a X. Osztály 
Közleményeiben megjelent cikked, amelyben, már akkor az amerikai Fischerre hivatkozva, a hazai felső-triász 
képződmények ciklicitásáról, s annak lehetséges asztronómiai meghatározottságáról, a 23-ezer éves periódusról írsz 
csaknem húsz évvel megelőzte a később aztán itthon is divatossá vált cikluselméletet. Megaloduszos nagy monográfiád 
híre a tengerentúlra is elért. Emlékszem, mikor a kilencvenes évek elején Amerikába érkeztem, s az ottaniak megtudták, 
honnan jövök, azonnal azt kérdezték: — Ez az a Tanszék, ahol a megaloduszos Elisabeth Végh is tanít? — és azonnal arra 
kértek, járjak közben Nálad, hogy ők is kaphassanak egy igazi magyarországi megaloduszt! 






318 


In memóriám dr. Végh Sándorné 


Paleontológus létedre, Vitális professzor úr mellett kötelességtudóan kitanultad, majd őt követve már, mint a 
Természettudományi Kar első női tanszékvezetője, a Tanszék élén sikerre vitted az elméleti tudomány alkalmazását. Részt 
vettél a Bakony, a Vértes és a Gerecse térképezésében, a vezetésed alatt álló munkacsoport elkészítette a Budai-hegység 
mérnökgeológiai térképének jelentős részét, a Dunántúli-középhegység Vízföldtani atlaszának térképsorozatát, külföldi és 
hazai nyersanyagprojektekben vettél részt — köztük az Eocén program bauxit-kőszén kutatásában, amelyben a gerecsei 
triász képződményekre vonatkozó ismereteid nélkülözhetetlennek bizonyultak. Számos testületnek bizottságnak voltál 
aktív tagja — soha nem azért, hogy sormintát gyújts életrajzodra, hanem azért, mert hittél a szó és a munka erejében, s 
választott szakterületed iránti végtelen alázattal és hihetetlen munkabírással dolgoztál, s csatároztál — ha kellett — a 
bürokrácia síkján is a jó ügyért. Diplomáciai érzéked, szelíd határozottságod segített abban, hogy egy-egy ilyen testületben 
sokszor jobban el tudd fogadtatni a szakma számára kedvező elképzeléseidet, mint azok, akik ugyanezzel a „kard ki kard” 
jelszóval próbálkoztak. Szerénységed mindenkori környezetedet általában nem inspirálta arra, hogy kitüntetésekkel 
halmozzon el. Amit azonban megkaptál, az rangos volt. A nagyegyházi kutatásért Állami díjjal jutalmaztak, a Társulattól 
ay emlékgyűrűt, majd évtizedekkel később — már tiszteleti tagként — a Geológia Applicata kitüntetést, az Egyetem 
felterjesztése nyomán pedig a Magyar Felsőoktatásért érmet kaptad meg. 

Legnagyobb kitüntetésed azonban, hitem szerint, tanítványaid feltétlen tisztelete, szeretete és megbecsülése, amely nem 
egyéb, mint a belőled sugárzó derű és szeretet visszatükröződése. Igényességed, tiszta szigorúságod mindig példa volt, nem 
csak a hallgatók, de munkatársaid számára is. Nevelni, hangos szó nélkül, példával és a meggyőzés erejével tudtál. 

Ennek szép bizonyítékaként álljon itt egy volt tanítványod és munkatársad, Mensáros Péter bensőséges vissza¬ 
emlékezése: 

„13-14 éven keresztül nap, mint nap találkoztunk és legalább 8 órát együtt voltunk az Alkalmazott és Műszaki Földtani 
Tanszéken. Sári néni, Gitta, Irénke néni, Éva néni, Klári, Kati, Edit, Viktor, Ádám, Pista, és mi, akiket a Tanárnő hívott be a 
Tanszékre, kis Zizi, Imre, János, Jóska és én. 

Az édesanyámmal nem voltam együtt annyi ideig, mint a Tanárnővel. Mindig mondom: az életemben két meghatározó 
ember volt, — természetesen a szüléimén kívül — a gimnáziumi osztályfőnököm és a Tanárnő. 

A Tanárnő mellett tanultam, tanultunk meg dolgozni, egy életre meghatározóan. Kriván Pali mondogatta: még most is 
az „Öregnek” (=Vadásznak) írok. Én meg a Tanárnőnek. Most ne beszéljünk a szakmai tartalomról, az természetes 
igényesség volt. Hanem a kerek, pontos, magyar mondatok, a méltó külalak, a lelkiismeretes végrehajtás igényéről! Ha 
valamikor idézhetjük a költő szavait arról, hogy hogyan is érdemes dolgozni, akkor a Tanárnő esetében joggal tehetjük. 

De önmagában a szakmai munka sem ment volna, ha az a többlet nem lett volna. Nem tudok idézni mondatokat a 
Tanárnőtől, mint ahogy a szüleimtől sem. Még azt sem nagyon, hogy miről is beszélgettünk annyiszor. De nagyon sokat 
beszélgettünk, és nemcsak a munkáról. így épített észrevétlenül a Tanárnő engem, minket. A professzori szoba párnázott 
ajtaja mindig nyitva állt. A reggeli szertartásos kávézáskor szinte észrevétlenül kikérdezett minket, mi van velünk, mi van 
otthon. És tudom, ez nem pletykázó kíváncsiság volt!! Hanem mint az édesanyánk érdeklődése, akinek fontosak vagyunk, 
aki törődik velünk. AKI SZERET. Nem a mai, sokat hangoztatott, elcsépelt fogalom szerint, hanem a GONDOSKODÓ 
SZERETETTEL! És mindezt halkan, nyugodtan, mindig derűvel és bölcsen. Mintha otthon lennénk, hiszen otthon is voltunk 
a Tanárnő mellett. 

A Bölcsek könyvében olvassuk: Az igaznak azonban, ha időnap előtt is hal meg, nyugalomban lesz része. Mert a tisztes 
aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától. 

A Megváltó azt mondta: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. ” Igen. Tetszett enni adni, 
inni adni, be tetszett fogadni, fel tetszett ruházni és így tovább. A szó szoros és átvitt értelmében is. 

Tanárnő kérem, hálát adunk, és köszönöm, köszönjük, hogy a Tanárnő mellett lehettünk. ” 

Az egyetem volt az életed, a hallgatók, a nevelés az oktatás a mindened. Az újra való fogékonyságod, a szakma iránti 
elhivatottságod a folyamatos, formális reformokba is életet volt képes lehelni. Az oktatás szervezésében mindig az élen 
jártál, mindig azt kerested, hogyan lehet az alkalmazott földtant úgy oktatni, hogy a hallgatók az elmélet mellett kellő 
gyakorlati ismeretekre is szert tehessenek. Magyarországon először vezetted be és tetted kötelező tárggyá a 
környezetföldtant, Te indítottad útjára, az egyetemi oktatás részeként, a geomatematikát, megláttad a megfelelő személyt, 
akire a hidrogeológiai oktatást rábízva biztos lehettél benne, hogy az a Tanszékhez méltó színvonalon fog folytatódni. 
Mindig megtaláltad az egyensúlyt a tudomány és az alkalmazás között, ezzel érve el, hogy az alkalmazás soha nem vált 
mechanikussá, megtartotta a természettudományi karra jellemző kreatív megközelítést. Azt, hogy a geológia nem áll meg 
az országhatároknál nemcsak mondtad, de élted is: elsők között kezdtél szervezni és vezetni, már az 1960-as évek végén, a 
hallgatók számára külföldi tanulmányutakat, vállalva az ezzel járó nehézségeket, mert hittél benne, hogy a részleteket csak 
úgy érthetjük meg, ha bele tudjuk illeszteni őket a nagy képbe. 

Geológusok generációit nevelted fel ebben a szellemben, s a példával való nevelést, az egyetem, a tanszék érdekében 
való, önzetlen munkálkodást az utolsó percig nem adtad fel. Két momentum bukkan fel emlékeim közt, amelyeket szeretnék 
az „emlékműhöz” feltétlenül hozzáadni, mert jó rávilágít egyéniséged legfontosabb vonásaira. Amikor nyugdíjba mentél, 



Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


319 


letettünk eléd egy számítógépet, s arra kértünk, tanuld meg, hogy kell vele bánni, s készítsd el a Tanszéki könyvtár 
számítógépes katalógusát, vállald el — a továbbiakban — már mint tudományos tanácsadó a javarészt általad is gyűjtött 
könyvtári állomány gondozását. 67 éves voltál akkor, és megtanultad. Lelkesen vetetted bele magad az új játékszer 
megismerésébe, tökélyre vitted a vele való bánást és a könyvek iránti igaz szeretettel viselted gondját a könyvtárnak s 
mindazoknak, akik Tőled tanácsot kértek. Jelen voltál a Tanszék életében, s képes voltál arra, amire csak a legnagyobbak 
képesek: nem szóltál bele a dolgainkba, annak ellenére, hogy részint a megváltozott körülmények miatt, részint egyszerűen 
azért, mert nyomodba se értünk, nyilvánvalóan más stílusban éltük az életünket, mint azt a Te normáid megkövetelték volna. 
Te ezt szelíden, szeretettel tudomásul vetted, nem akartál bennünket kézi vezérléssel irányítani. Egyszerűen ott voltál, ha 
bármivel hozzád fordultunk, elmondtad a véleményedet, de mindig hozzátetted, úgy tegyetek, ahogy Ti a legjobbnak 
látjátok... 

Nagyon fogsz hiányozni, már most hiányzol! Köszönjük, hogy velünk voltál, megpróbálunk méltók maradni Hozzád, s 
arra kérünk, imádkozz a jó istenhez, hogy majd nekünk is a mennyországnak abban a geológusok számára fenntartott 
részében csináljon egy kis helyet, ahová te is készülsz! Ha Te kéred, talán megteszi, Rád most már jobban hallgat, mint bárki 
másra idelent. Isten veled! Reméljük, nemsokára újra találkozunk. 


Mindszenty Andrea és Mensáros Péter 


*** 

Életrajz 


Dr. Végh Sándorné (Neubrandt Erzsébet), geológus, 
született Budapesten, 1926. április 12.-én meghalt 2008. 
július 24. Szülei: Neubrandt Márton és Kocsis Erzsébet. 
Férje: 1947: Jakucs László, 1955: Végh Sándor. Gyermeke: 
Jakucs Erzsébet, sz. 1950. 

Tanulmányaii a Budai Szent Margit gimnáziumban (1936- 
1944) és a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen végezte 
1944-1949 között, vegyész majd geológus szakon. 

Munkahelyei: 1949-1957 Vadász E. professzor mellett az 
ELTE TTK Földtani Intézetének munkatársa 
1957-1963 Vitális S. professzor mellett az Alkalmazott és 
Műszaki Földtani Tanszék adjunktusa, 1963-1970 docense, 
1970-1993 egyetemi tanára. 1970-1990 a Tanszék vezetője. 
1993-ban egészségi okokból visszavonult. Ezt követően, 
haláláig, tudományos tanácsadóként és a tanszéki könyvtár 
gondozójaként segítette az (1991-től Alkalmazott és Kör¬ 
nyezetföldtani, ma Általános és Alkalmazott Földtani) Tan¬ 
szék munkáját. 

Oktatási területe: általános földtan, vízföldtan, nem érces 
ásványi nyersanyagok földtana, bauxit- és kőszénföldtan, 
földtani kutatás és készletszámítás, alkalmazott földtani 
gyakorlatok vezetése, gyakorlati feladatok kialakítása, év¬ 
közi és nyári terepgyakorlatok vezetése. 

Oktatásszervezési tevékenysége: A Tanszék anyagvizsgáló 
laboratóriumának megszervezése és berendezése. Az első 
(nem szovjet cserealapú) hallgatói tanulmányutak megszer¬ 
vezése külföldre (Lengyelország, NDK, Csehszlovákia, 
Bulgária, Románia, Jugoszlávia, Ausztria). Szakosítás 
bevezetése a geológusoktatásban (szilárd ásványi nyers¬ 
anyagok, kőolaj- és vízföldtan, geomatematika, környe¬ 
zetföldtani szakirányokkal). Első posztgraduális kurzusok 
indítása (szervezőgeológusi, geomatematikai). Számító- 
gépes hallgatói laboratórium megszervezése. 


Kutatómunkája: Karrierjének aktív évei alatt, tudományos 
érdeklődésének és tevékenységének fókuszában alapvetően 
a paleontológia a sztratigráfia és a szedimentológia állt. A 
triász Megalodontacea kagylókat feldolgozó mono¬ 
gráfiájával nemzetközi hírnévre tett szert. Emellett azonban 
maradandót alkotott a nyersanyagkutatásban, a vízföld¬ 
tanban és a mérnökgeológiában is. így jelentős részt vállalt 
az „Eocén-program” kőszén és bauxitkutatásában, a Du¬ 
nántúli-középhegység karsztvizeinek vizsgálatában, foglal¬ 
kozott a főváros vízellátásának tudományos kérdéseivel, 
részt vett (és részben irányította) Budapest, Szekszárd, Pécs 
és Szentendre részletes mérnökgeológiai térképezését, 
valamint számos építésföldtani, talajmechanikai és víz¬ 
földtani szakvéleményt készített az ország csaknem minden 
területén. 

Összes érdemei közül a legkiemelkedőbb azonban, hogy 
Vitális Sándor professzor úr nyomdokain haladva, meg¬ 
szervezte, és az újdonságokra, a geológia iránt támasztott 
társadalmi követelményekre érzékenyen (és időben) rea¬ 
gálva fenntartotta és fejlesztette az ELTE-n az alkalmazott 
földtani képzést. Tette ezt úgy, hogy az „alkalmazással” 
együtt járó alapvetően gyakorlatcentrikus megközelítés 
soha nem szorította háttérbe a természettudományos látás¬ 
módot. Megtalálta az érzékeny egyensúlyt a kettő között, s 
ezzel adta meg az ELTE-s geológusdiplomának az alkal¬ 
mazott földtani területeken megvalósult egyediségét. Az 
ELTE-seket a gyakorlati életben ma is azok keresik munka¬ 
társnak, akik a gyakorlati ismereteken túl elvárják a 
mérnökgeológustól, a nyersanyagkutatótól, a hidrogeoló- 
gustól, hogy a szokatlan problémák megoldásában, termé¬ 
szettudományos megközelítéssel, kreatív módon, szokatlan, 
újszerű, a rutintól eltérő módszereket alkalmazzon. Az erre 
való készséget és a megalapozott, verzatil gyakorlati tudást 
geológusgenerációk sajátították el az általa kialakított és 
szervezett oktatás révén. Ismerte a terepi megfigyelések 
mindenek feletti fontosságát, ezért mindig nagy hangsúlyt 
fektetett a terepgyakorlatokra. Tudta, hogy a földtani 



320 


In memóriám dr. Végh Sándorné 


képződmények nem állnak meg a határokon, ezért, amint 
lehetett, elindította és éveken át fáradhatatlanul szervezte az 
ELTE-n a hallgatók külföldi terepgyakorlatait. Az 1980-as 
években ő vezette be az országban először a geológus¬ 
képzésbe a kötelező környezetföldtani oktatást, elsők között 
ismerte fel a matematikai módszerek földtani alkalmazᬠ
sának fontosságát és vette fel ezt is a kötelező tárgyak 
listájára. A geológusok feladatkörének társadalmi okokból 
bekövetkező változásait figyelemmel kísérve megteremtette 
a geológusképzésben a szakosodás lehetőségét. Tankönyve 


(Nemércek földtana), jegyzetei (Ásványi nyersanyagok 
kutatása és készletszámítása, Alkalmazott földtani anyag- 
vizsgálatok) ma is alapmunkának számítanak 

Minden újra fogékonyan, haláláig rendszeresen bejárt a 
Tanszékre, rendezte, felügyelte és karbantartotta a Tanszék 
alkalmazott földtani témájú könyv-, folyóirat-, adat- és 
kéziratállományát, tanácsai számos, az alkalmazott földtant 
érintő kérdésben nélkülözhetetlenek voltak, nemcsak 
közvetlen munkatársai, hanem a könyvtári anyagokat 
forgató vendégek számára is. 


Dr. Végh Sándorné nyomtatásban megjelent tudományos publikációi 

Jakucsné Neubrandt Erzsébet. 1949: Óriásnövésű Pyrgulifera-faj Ajkáról. — Földtani Közlöny 79 / 1 - 4 , 119-125. 

Jakucs Lászlóné 1951: Kőzetszerkezeti jelenségek karbonátos kőzetekben. — Földtani Közlöny 81 / 7 - 9 , 329-332. 

Jakucs Lászlóné 1952: Adatok a Magyar Középhegység triász dolomitfajtáinak keletkezéséhez. — Földtani Közlöny 82/7-9,374-385. 

Jakucsné Neubrandt Erzsébet 1953: A gerecsehegységi Tardos környékének földtani újratérképezése. — A Magyar Állami Földtani 
Intézet Évi Jelentése 1953-ról, 49-61. 

Jakucs Lászlóné 1954: Adatok a gerecsehegységi Megalodus-fauna ismeretéhez. — Földtani Közlöny 84 / 3 , 229-234. 

Végh Sándorné 1957: Üledékföldtani jellegzetességek triász karbonátos kőzetekben. — Földtani Közlöny 87 / 1 , 19-12. 

N. Végh, Elisabeth 1957: Somé Characteristics of the Sedimentary Petrography of Carbonatic Triassic Rocks. — Annales Universitatis 
Scientiarum BudapestinensisdeRolandoEötvösNominatae. Sectio Geological. 103-108. 

Végh Sándorné, Vigh Gusztáv, Hetényi Rudolf, Fülöp József, Szabó Imre, Noszky Jenő 1959: A Gerecse-Vértes- és Bakonyhegység 
mezozoikuma. — Kirándulásvezető a Magyarországi Mezozoos Konferencia résztvevői számára. A Magyar Állami Földtani Intézet 
alkalmi kiadványa, 13-46. 

Végh-Neubrandt, E., Oravecz, J. 1960: Obertriasische Sedimentierung im Raum dér Gerecse und Vértesgebirge. — Annales Universi¬ 
tatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Geologica III, 184-193. 

Végh Sándorné 1960: Alkalmazott földtani anyagvizsgálati gyakorlat. — Egyetemi jegyzet 220 p. 

Véghné Neubrandt Erzsébet 1960: A Gerecsehegység felsőtriász képződményeinek üledékföldtani vizsgálata. — Geologica 
Hungarica series Geologica 12, pp. 1-74. 

Végh-Neubrandt, Elisabeth 1960: Petrologische Untersuchung dér Obertriasbildungen des Gerecsegebirges in Ungarn. — Geologica 
Hungarica series Geologica 12 , 1-132. 

Végh-Neubrandt, E. 1960: Ob opredelenii obemnovo vesza otdelnüh rasnovidnosztei vengerszkovo bokszita. — Annales Universitatis 
Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Geologica III. 195-196. 

Oravecz János, Véghné Neubrandt Erzsébet 1961: A Vértes- és Bakonyhegységi triász rétegtani és szerkezeti kapcsolata. — Földtani 
Közlöny 91 / 2 , 162-172. 

Véghné Neubrandt Erzsébet, Oravecz János: A Gerecse- és Vérteshegységi felsőtriász dolomit- és mészkőösszlet. Formations 
triassiques supérieures des montagnes Gerecse et Vértes (Transdanubie). — A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 49 / 2 , 
291-294, 381-385. 

Oravecz, J., Végh Neubrandt, E. 1962: Connexions Stratigraphiques et structurales entre le Trias de la Montagne Vértes et célúi de la 
Montagne Bakony. — Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio GeologicaY. 117-126. 

Balogh, K., Végh, S., Mme Végh 1963: Trias de Hongrie. — Memoires Bureau des Recherches Géologiques et Minieres, (Colloque sur 
le Trias de la Francé et des régions limitrophes). 455-468. 

Véghné Neubrandt E. 1963: Nóri dachstelni mészkő az északi Bakonyban. Norischer dachsteinkalk im Nördlichen Bakonygebirge. — 
Földtani Közlöny 93 / 3 , 332-340. 

Végh-Neubrandt, E. 1963: Die durch Gipsauslösung entstandene Porositát in den ungarischen Triass-Dolomiten. — Annales 
Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Geologica VI, 203-211. 

Végh-Neubrandt, E. 1963: Megalodus complanatus italicus n.ssp. — Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando 
Eötvös Nominatae. Sectio GeologicaW, 197-201. 

Véghné dr. Neubrandt E. 1964: A triász Megalodontidák rétegtani jelentősége. Stratigraphische Bedeutung dér triassischen Megalo- 
donten. — Földtani Közlöny 94/2,195-205. 

Végh Sándorné 1964: Nemércek földtana és felhasználása. — Egyetemi jegyzet, 344 p. 

Végh Sándorné 1967: Nemércek földtana. — Tankönyvkiadó, Budapest, 284 p. (II. kiadás 1968) 

Végh Sándorné 1968: Ásványi nyersanyagkutatás. — Egyetemi jegyzet, Budapest, 94 p. 

Szebényi Lajos, Végh Sándorné: Ásványi nyersanyagok készletszámítása. — Egyetemi jegyzet, Budapest, 105 p. 

Véghné Neubrandt E. 1968: A Megalodontidák fejlődésének főbb vonásai. Hauptzüge dér Entwicklung dér Megalodontiden. — 
Földtani Közlöny 98/2, 227-240. 

Végh-Neubrandt, E. 1969: Bemerkungen zum Genus Paramegalodon. — Anzeiger d. Österr. Akad. Wiss. mathem.-nat.w. Wien, 106. 
1211-125. 

Pusztai Gyula, Berczik Árpád, Végh Sándorné 1970: A Fővárosi Vízművek talajvízdúsításának kutatási eredményei és problémái, II. 
Vízminőségi és víztechnológiai Kongresszus kiadványa, Budapest, 1-23. 



Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


321 


Végh-Neurandt, E. 1971: Fauna- und Faziesverbreitung dér Obertrias Transdanubischen Mittelgebirges. — Annales Universitatis 
Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Geologica XV, 111-120. 

Végh-Neubrandt, E. 1972: Zűr Mikrofazies dér Campiler-Schichten im Balatonhochland (Ungarn). — Miit. Ges. Geol. Bergbaustud., 
21,115-122. 

Végh Sándorné 1972: Megjegyzések a geofizikai „marker”-ek kérdéséhez és a földtörténeti és életrétegtani tagolás kapcsolatához. — 
Őslénytani Viták 19,72-73. 

Kozur, H., Mostler, H., Végh, E 1972: Beschreibung einiger neuer Conodonten-Arten und Unterarten aus dem germanischen Becken 
und dér austro-alpinen Conodontenprovinz. — In: Neue Conodonten aus dér Trias dér Slowakei und ihre stratigraphische Bedeutung. 
— Geol. Palaont. Mitt. Innsbruck 2/4,8-15, 3 táblával. 

Véghné Neubrandt Erzsébet 1974: Új Megalodontacea fajok a magyarországj felsőtriászból. Neue Megalodontacea-Arten aus dér 
Obertrias von Ungarn. — Földtani Közlöny 104/2,10-39, 2 ábrával, 10 táblával 
Végh-Neubrandt, E. 1974: Korrelations-Probleme dér ungarischen Trias. Stratigraphie dér alpin-mediterranen Trias. — Österr. Akad. 

d. Schriftenreihe d. Erdwissenschaftlicher Kommissionen 2,223-227,2 ábrával. 

Végh-Neubrandt, E. 1974: Stratigraphisce Lage dér Triaskomplexe des Budaer Gebirges. — Annales Universitatis Scientiarum 
Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Geologica XVII, 287-301, 10 ábrával. 

Véghné Neubrandt Erzsébet 1975: Ciklusok és ritmusok a magyarországi triászban. — Geonómia és Bányászat az MTA X. Osztályának 
Közleményei 8/3-4,367-371,2 ábrával. 

Végh-Neubrandt, E. 1976: A Dunántúli Középhegység karsztjának anizotrópiája és annak bányavízvédelmi következményei. 
Anisotropy of the carbonate rock complex as a factor influencing water inrush intő subsurface mines of the Transdanubian Central 
Mountains region, NW Hungary. — Preprint a 7. Nemzetközi Bányavízvédelmi Konferenciához 11/11,1-31,4 ábrával. 
Végh-Neubrandt, E. 1976: A Dunántúli Középhegység karsztjának anizotrópiája és annak bányavízvédelmi következményei. — 
Geonómia és Bányászat az MTA X. Osztályának Közleményei 8/3-4,163-171. 

Cigale, M., Ramovs, A., Végh-Neubrandt, E. 1976: Triadomegalodon idrianus n. sp. aus dem Oberkarn bei Idrija. (Triadomegalodon 
idrianus n. sp: iz zgornjekarnijskih plasti pri Idriji). — Geologija Razprave in Porocila (Ljubljana), 19,29-33, 1 táblával. 
Végh-Neubrandt, E., Dumont, J. F., Gutnic, M., Marcous, J., Monod, O., Poisson, A. 1976: Megalodontidae du trias supérieur dans 
la chaine Taurique (Turquie Méridionale). — Géobios 9/2,199-222, 2 ábrával, 4 táblával. 

Végh Sándorné 1977: Vitális Sándor emlékezete. — Földtani Közlöny 107/3-4,266-274. 

Orsovai Imre , Végh Sándorné 1977: Alkalmazott földtani anyagvizsgálati gyakorlat. — Egyetemi jegyzet, 190 p. 

Végh Sándorné 1977: A Nagyegyháza-Csordakút-Mányi medencék kőszénfekvő képződményei. (Podjugolnie otlozsenija basszejnov 
Nagyegyháza-Csordakút-Mány). — Földtani Kutatás 20/4,5-8. 

Végh Sándorné 1978: Vadász Elemér, a tudós. — Földtani Közlöny 108/4,428-430. 

Véghné Neubrandt E., Fáyné Tátray M., Mensáros P, Balásházy L. 1978: A Nagyegyháza-mányi terület kőszénfekvő képződ¬ 
ményeinek és hegységének földtani kérdései. (Geological problems concerning the basin deposits and bedrocks underlying the 
Nagyegyháza-Mány Coal Measures in Hungary). — Földtani Közlöny 108/1,7-17. 

Végh Neubrandt, E. 1980: Bedeutung dér Triasforschungen bei hydrogeologischen Problemen in Ungarn. — Annáién 
Naturhistorisches Museum Wien 83, 343-349. 

Konda J., Mónus F., Szabó A., Végh S.-né 1981: Kirándulásvezető a Gerecsehegységi mezozoos karbonátos összletekújabb eredményei 
és hasznosításának kérdései tanulmányúihoz. — A Magyarhoni Földtani Társulat kiadványa, 1-17. 

Végh-Neubrandt, E. 1981: Triassische Megalodontaceae. Entwicklung, Stratigraphiee und Palaontologie. — Akadémiai Kiadó, 
Budapest, 526 p. 

Véghné Neubrandt E., Mensáros P. 1982: Karsztvízáramlási anomáliák földtani okai a Dunántúli Középhegységben. —A Nemzetközi 
Bányavíz Szövetség I. kongresszusa, egyben a VIII. Bányavízvédelmi Konferencia kiadványa A-szekció, 159-169. 

Véghné Neubrandt E., Mensáros P. 1982: Karstwater-flow-controlling Geological Conditions int he Transdanubian Central 
Mountains of Hungary. — First International Mine Water Congress (ofthe IMWA), SectionA. 

Balogh K., Dobosi, K., Góczán, F., Haas, J., Oravecz, J., Oravecz-Scheffer, A., Szabó, I., Végh-Neubrandt, E. 1983: Report on the 
Aktivities of the Triassic Working Group in Hungary. (Veröffentlichungen d. Österr. Nationalkomitees fúr das International 
Geological Correlation Programme Project. Nr. 73/1/4. Triassic of the Tethys Realm). — Schriftenreihe dér Erwissenschaftlichen 
Kommissionen 5,17-36. 

Végh Sándorné 1983: Szilárd ásványi nyersanyagok kutatása és vagyonszámítása .—Egyetemi jegyzet, J3-1292, 104 p. 

Végh S.-né, Kovács J., Mensáros P. 1985: A csordakúti külfejtés barnakőszéntelepének földtani modellje. (Geological model of the 
brown coal seam worked in the opencast mine pit of Csordakút. Geologisches Modell des Braunkohlenflözes des Tagebaues bei 
Csordakút). — Földtani Kutatás 28/3, 17-20. 

Véghné Neubrandt E., Mensáros P. 1986: A magyar kőszénkutatás és termelés helyzete. (Exploration and mining of coal deposits in 
Hungary). —Földrajzi Közlemények 1986/1-2,117-133. 

VÉGHS.-né, Kovács J., Mensáros P. 1987: Rátolódás a Csordakút-II. bauxitlencse területén. (OverthrustintheCsordakút-II.bauxitelens 
area). — Földtani Közlöny 117/2,93-99. 

Kovács J., Végh S.-né, 2006: Az 1949 -2004 között az ELTE-n végzett geológusok elhelyezkedési lehetőségei. — Földtani Közlöny 
136/1,157-160. 

A fentieken kívül Végh Sándorné nevéhez 122 db kéziratos kutatási jelentés fűződik, ebből: 43 db Budapest-Szentendre 
mérnökgeológiája/hidrogeológiája, 30 db Pécs, Szekszárd és környéke építésföldtana és hidrogeológiája, 11 db a Dunántúli-közép¬ 
hegység hidrogeológiája, 13 db A Gerecse és a Bicskei-öböl bauxit-kőszén vagyona és földtani felépítése, 25 db egyéb témakörben 
készült. A jelentések többsége az ELTE Általános és Alkalmazott Földtani tanszékének alkalmazott földtani adattárában fellelhető. 






"'^ííirJdn Qeoloij,jf.at st’ íí ' e ^ 

138 / 4 , 323-338., Budapest, 2008 


Földön kívüli égitestek geológiai és rétegtani tagolása és nevezéktana 


Hargitai Henrik 1 , Császár Géza 2 , Bérczi Szaniszló 3 , Keresztúri Ákos 4 5 


'ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány P. st. 1/A 
2 ELTE TTK Regionális Földtani Tanszék 1143 Budapest Stefánia út 14., csaszarg@mail.datanet.hu 
3 ELTE TTK Anyagfizikai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány P. st. 1/A 
4 Collegium Budapest, 1011 Budapest, Szentháromság u. 2. 

5 Magyar Csillagászati Egyesület, 1114 Budapest, Bartók Béla 11-13. 


Geological and stratigraphical units and the nomenclature of extraterrestrial planetary bodies 

Abstract 

In recent decades our knowledge of the surfaces of the planetary bodies in the Solar System has increased 
dramatically. Geological, time-stratigraphic and geochronologic units have been defined and redefined. The terminology 
of planetary Science is in many respect resembles terrestrial terminology bút there may be differences in the use of 
technical terms. In this article a short description is presented of the geology and geochronology of Mercury, Venus, the 
Moon, Mars and Callisto and an attempt is made to create a basis fór a Hungárián terminology of the described fields. 


Keywords: planetology, stratigraphy, geochronology, Solar System, planetary surfaces 


Összefoglalás 

Az utóbbi évtizedekben a Naprendszer égitestfelszíneiről szerzett tudásunk jelentősen megnövekedett. Az egyes 
égitestekre geológiai, kronosztratigráfiai és geokronológiai egységeket határoztak meg majd definiáltak újra. A bolygó¬ 
tudományi szakszókincs sok tekintetben hasonlít a földi geológiai terminológiához, ám használatukban különbségek is 
vannak. Ezen dolgozatban a Merkúr, a Vénusz, a Hold, a Mars és a Callisto geológiájának és geokronológiai egységeinek 
összefoglaló leírását adjuk, megkísérleve egy egységes, a geológiai és planetológiai szakszókinccsel és helyesírással 
összhangban levő, magyar nyelvű terminológia megteremtését. 

Kulcsszavak: bolygótudomány, sztratigráfia, geokronológia, Naprendszer, bolygófelszínek 


Bevezetés 

Az elmúlt évtizedekben a Naprendszer égitesteit megláto¬ 
gató űrszondák révén több tízezer felvétel, helyszíni és táv¬ 
érzékeléses mérés született, amelyek alapján elkezdtük meg¬ 
ismerni anyagukat és fejlődéstörténetüket. Vizsgálatukhoz 
geológiai munkamódszereket használnak a szakemberek, de 
mivel nem a Földet tanulmányozzák, gyakran planetáris 
geológiának vagy asztrogeológiának, illetve újabban főleg 
planetológiának, magyarul bolygótudománynak nevezik ezt a 
szakterületet. A kutatások során összeálló kép révén sikerült 
eltérő rétegtani egységeket lehatárolni rajtuk. Szükséges lett 
ezek elnevezése és értelemszerűen az elnevezések magya¬ 
rítása is. A más égitestek „földtanával” foglalkozó tudomány, 
a planetológia nyelvezete is gyors átalakulóban van. A földi 
fogalmak alkalmazása széles körben elterjedt más égitestek 
képződményeire és folyamataira, noha ezek a kifejezések 
nem feltétlen, és nem is teljesen jelentik ugyanazt, mint a földi 


kontextusban. Ha ezeket körültekintéssel alkalmazuk, és 
szem előtt tartjuk, hogy azok nem a földi fogalmak pontos 
megfelelői, hasznos segédeszközöket kapunk. Ezek magyar 
megfelelőinek megalkotásához kíván néhány szabályt és 
alapfogalmat lefektetni jelen írásunk, áttekintve az egyes 
égitestek történetét is. 

A földkéreg rétegtani tagolása 

A Föld legfelső, szilárd burkának földtani felépítésével 
hozzávetőlegesen immár két évszázada a geológia és mint¬ 
egy egy évszázada a geofizika foglalkozik. Miután a 
kontinentális kéreg egészének és az óceáni kérgű területek 
egy részének vizsgálata is alapvetően nemzeti együttműkö¬ 
désben zajlik, a szakemberek szinte a kezdetektől tudták, 
hogy a Föld és a földkéreg egészének megismerése csak 
egységes terminológia és nómenklatúra megalkotása esetén 






324 


Hargitai Henrik et al.: Földön kívüli égitestek geológiai és rétegtani tagolása és nevezéktana 


lehetséges. Különösen vonatkozik ez a fejlődéstörténeti 
elemzés alapját képező rétegtani rendszer megalkotásának 
szükségességére. Hosszú előkészítő munka után mégis csak 
az 1952-es algíri geológia kongresszuson született megálla¬ 
podás arról, hogy ezt a munkát elvégezzék. Az addig egysé¬ 
ges, de hiányos szemléletű rendszer teljes átalakításával járó 
munka létrehozása negyedévszázadot vett igénybe. Erre a 
feladatra a Földtudományok Nemzetközi Uniója (IUGS) a 
Nemzetközi Rétegtani Osztályozási Bizottságot (ISSC) 
hozta létre. Az eredmény, az International Stratigraphic 
Guide 1976-ban látott napvilágot (Hedberg 1976). Ebben a 
rétegtan három alapvető ágát különítik el. A magyar kiad¬ 
vány (Fülöp et al. 1975) ezzel tartalmilag megegyezik. A 
litosztratigráfia (kőzetrétegtan) a földkérget kőzettani fel¬ 
építése alapján tagolja az alábbi egységekre (/. táblázat). 


I. táblázat. Példák kőzetrétegtani egységekre 
Table I. Lithostratigraphic units (examples) 


Magyar 

Magyar példa 

Planetáris példa 

Angol 

rétegtag 

Nánai Rétegtag 


Bed 

tagozat 

Zsidóhegyi Márga 

ridged member (= ge¬ 
rinces tagozat) Mars 

Member 

formáció 

Pénzeskúti Márga 

Heveliusi Formáció, 
Hold 

Formation 

formációcsoport 

(főformációcsoport) 

Gerecsei 

Formációcsoport 


Group 

(Supergroup) 

komplexum 

Ipolyi Komplexum 


Complex 


A litosztratigráfiai tagolás a kőzetek mindhárom alap¬ 
vető csoportjának (üledékes, magmás és metamorf) tagolᬠ
sára alkalmas módszer. Ezzel szemben a biosztratigráfia 
csak az üledékes eredetű rétegsorok tagolására alkalmas, 
amely azonban kiterjedhet kisfokú metamorfózison átesett 
metamorf képződményekre is, amennyiben ezek ereden¬ 
dően üledékes kőzetek voltak. A biosztratigráfiai egységek 
létrehozásának alapvető feltétele ősmaradványok vagy 
ősmaradvány-együttesek jelenléte. Alapegysége a biozóna, 
amelynek számos változata létezik. Miután a közeljövőben 
komoly esélyünk nincs arra, hogy a bolygókon ősmarad¬ 
ványokat találjunk, biozónákat határozzunk meg, ezért en¬ 
nek részleteivel itt nem foglakozunk. 

A harmadik rétegtani osztályozási módszer a krono- 
sztratigráfia, amely egységekre tagozódást jelent. Ennek 
megfelelően egy egység a 
definícióban rögzített idő- 
intervallumon belül ke¬ 
letkezett képződmények 
összességét foglalja ma¬ 
gába, függetlenül azok 
kőzettani összetételétől. 

Ez az alábbi hierarchikus 
rendszerű egységtermi¬ 
nusokat használja a na- 
gyobbtól a kisebb felé 
haladva (Császár 2002) 

{II. táblázat). 

A nemzetközi irány¬ 
elvek alapján a fenti réteg¬ 


tani terminológia foglalkozik még a rétegtani nómen¬ 
klatúrával és a sztratotípusokkal is. A nómenklatúra a fenti 
terminusok felhasználásával létrehozott konkrét rétegtani 
egységeket jelenti (pl. Dachsteini Mészkő Formáció vagy 
triász rendszer). További fontos eredménye a negyedszázados 
munkának, hogy a kőzettestek osztályozásával foglalkozó 
sztratigráfiától megkülönböztette a geokronológiát, amely a 
vonatkozó képződmények relatív és egyre inkább a milli ó 
években is kifejezett korával, vagyis a képződési folyamatok 
idejének meghatározásával, időskálán történő elhelyezésével 
foglalkozik. A tagolási rendszer megfelel a kronosztratigrá- 
fiának, de időre utaló kifejezésekből áll {II. táblázat). 

Mind a nemzetközi (Salvador 1994), mind a hazai 
(Fülöp et al. 1975) rétegtani nevezéktan megszabja az egy¬ 
ségek létrehozatalának módját valamennyi rétegtani osz¬ 
tályozási módszer számára. Ebből ezúttal is csak a lito¬ 
sztratigráfiai és a kronosztratigráfiai egységek névalkotására 
kívánunk kitérni. A litosztratigráfiai nevezéktan szerint a 
litosztratigráfiai egységek nevei trinominálisak (három- 
tagúak), esetleg binominálisak (kéttagúak) lehetnek. Az első 
név mindig egy földrajzi név, ami a vonatkozó képződ¬ 
ménynek lehetőleg típuselőfordulási helyéről, sőt, ha lehet a 
sztratotípus helyéről származik. Ez lehet település, hegy, 
völgy, vízfolyás vagy bármiféle földrajzi név. Kívánatos, 
hogy a földrajzi név legyen harmóniában az egység rangjával; 
egy formációcsoport lehetőleg nagyobb tájegységről kapja a 
nevét, míg egy rétegtag neveként, egy kisebb földrajzi 
objektum (pl. egy tanya vagy egy kis vízfolyás) szerepeljen. A 
litosztratigráfiai tagolás alapegysége a formáció, amire a 
földkérget felszínközeli részének minél nagyobb hányadát fel 
kell osztani. Ezen belül szükség esetén megkülönböztetünk 
kisebb rangú egységeket: tagozatot, rétegtagot. A komp¬ 
lexum megnevezés kevéssé ismert, vagy bonyolult kőzet¬ 
összetételű és bonyolult tektonikai egységek (gyakran meta- 
morfitok) megjelölésére szolgál. Miután ezek egyedi 
kőzettestek a többi rétegtani egységtől eltérően az ide tartozó 
egységek neveit nagy kezdőbetűvel írjuk (Budai Márga 
Formáció). A binominális megjelölés két esetben kaphat sze¬ 
repet. Az egyik eset az, amikor a háromtagú név második 
vagy harmadik elemét elhagyjuk az adott szövegen belüli 
második használat után (Budai Márga, vagy Budai 
Formáció), a másik eset pedig, amikor nincs domináns 


II. táblázat. Példák időrétegtani és geokronológiai egységekre 
Table II. Chronostratigraphic and geochronologic units (examples) 


Kronosztratigráfia (Time-stratigraphy) 

Geokronológia (Geochronology) 

magyar 

földi példa 
mugyarul 

planetáris példa 
magyarul 

angol 

magyar 

földi példa 
magyarul 

planetáris példa 
magyarul 

angol 

eonotéma 

fanerozoikum 


Eonothem 

eon 

fanerozoikum 


Eon 

időtéma 

mezozoikum 


Erathem 

idő 

mezozoikum 


Éra 

rendszer 

jura 

imbriumi 

noachi 

System 

időszak 

jura 

imbriumi 

noachi 

Period 

sorozat 

felső-jura 

[középső-, 

alsó-) 

alsó-imbriumi 

Series 

kor 

késő-jura 

(középső-, 

kora-) 

kora- 

imbriumi 

Epoch 

emelet 

(alemelet) 

toarci 


Stage 

(substage) 

korszak 

toarci 


Age 

kronozóna 

Bifrons zóna 


Chronozone 

krón 

bifrons krón 


Chron 































Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


325 


kőzetnév, hanem az egységnek az a definitív jellemzője, hogy 
bizonyos kőzettípusok sajátos együtteséből áll. Ilyenkor, 
természetesen, csak a földrajzi név és az egység rangját kife¬ 
jező terminus szerepel, pl. Csatkai Formáció. 

A planetológia és így a planetáris geológia szempontjából 
is nyilvánvalóan az előzőnél sokkal nagyobb jelentőségű a 
kronosztratigráfiai (és geokronológiai) tagolás lehetősége. A 
Föld kérgének rétegtani tagolására alkalmazott terminusok 
rendszerét a II. táblázat foglalja magába. Első pillantásra is 
látszik, hogy a terminusok nagyságrendet kívánnak kifejezni. 
A nómenklatúrára csak példákat soroltunk fel a II. táblázat¬ 
ban. A földtörténet fiatalabbik szakaszának két legmagasabb 
rendű neve egyértelműen az élet fejlettségét fejezi ki (fane- 
rozoikum, mezozoikum stb.) A rendszer-, az emelet-, az al- 
emelet- és kisebb mértékben a sorozatnevek is — a hőskorból 
származó néhány név kivételével—földrajzi eredetűek. Ezek 
magyar nyelvű változatát attól függően eltérő módon ké¬ 
pezzük, hogy az adott földrajzi névnek létezik-e magyar neve, 
vagy magyaros írásmódú változata, akkor magyaros válto¬ 
zatához -i képzőt illesztünk, pl. kárpáti, vagy vesztfáliai. 
Amenynyiben nincs magyar neve vagy magyaros írásmódja, 
akkor latin betűt használó nyelvből származó szóhoz ra¬ 
gasztjuk az -i képzőt, pl. toarci, anisusi. Az új nevek esetében 
már csak földrajzi név szolgálhat alapjául a fenti rétegtani 
terminusoknak, de hagyománytiszteletből, és az erőteljes 
beágyazódottság miatt is, megőrződtek azok a terminusok is, 
amelyek nem földrajzi eredetűek. Ilyenek például népnév 
(ladin, szilur, szkíta), a mitológiai név (tithon), vagy sajátos 
kőzetnév (kréta, karbon) eredetű nevek. Ezekben az esetek¬ 
ben a szótövet használjuk -i képző nélkül. Ez esetben is 
érvényes a magyaros írásmód, amennyiben az adott szónak 
létezik magyaros megfelelője. A nem latin betűt használó 
nyelvekből származó név esetén a magyar helyesírási szabály 
szerint a magyaros kiejtés szerint kellene írni a terminust, ha 
nincs magyar megfelelője (pl. kaszimovi, moszkvai). Ezek 
egy része azonban olyan földrajzi név, amely a magyar 
irodalomban más okból aligha kerül említésre, ezért csat¬ 
lakozva a világtendenciához az angolos írásmódból indulunk 
ki, és ahhoz illesztjük az -i képzőt (pl. changxingi). 

Más égitestek földrajzi nevei jórészt létező vagy mito¬ 
lógiai személynevekből, földi földrajzi nevekből származ¬ 
nak. Ahol ezeknek van magyaros bevett írásmódja, ott ehhez 
ragasztjuk a -i képzőt, ahol nincs, ott az eredeti alakhoz. 

A bolygók és holdak rétegtanának 
történeti áttekintése 

Az egyes égitestek geológiai egységeinek meghatározása 
korábban alapvetően a morfológia (domborzat) és albedó, 
illetve kráterszámlálással vagy a kráterek erodáltsági foka 
alapján meghatározott relatív kor alapján történt (Bérczi 
1978). A korai geológiai egységek elnevezése is főképp a 
morfológiát tükrözte, mely azonban alapvetően nem az 
egység keletkezésével, hanem az adott térszín másodlagos 
módosulásaival (erózió, tektonika) kapcsolatos (Tanaka & 
Skinner 2003). 


Egyes leíró geológiai elnevezések (pl. sima, egyenetlen) 
az épp használt méretaránytól is függenek. Az utóbbi 
időkben ilyen elnevezéseket nem használnak; hanem a 
litosztratigráfiai egységeket — földi mintára — a típusterü¬ 
let földrajzi helynevéről nevezik el (magyarul a földrajzi név 
latin alakjához illesztett -i képzővel, pl. Vastitas Borealisi 
Formáció, de: 4 tagozatának nevei angolul „mottled 
member, groved ~, ridged ~, knobby ~”), meghatározzák 
továbbá a kőzetek relatív korát (pl. noachi), sztratigráfiai 
helyzetét (alsó, felső) és elhelyezkedését (belső, külső, pere¬ 
mi, közeli, távoli). Részletesen jelzik az egységek határának 
milyenségét (biztos, átmeneti, kérdéses stb.). 

A jelentősebb légkör nélküli bolygótesteken (pl. Hold, 
Merkúr, Callisto) alapvetően három típusú dátumsík hasz¬ 
nálható a rétegtani tagoláshoz (Bérczi 1978). Ezek: 

— A becsapódásos medencék körüli, a medencétől 
távolodva vékonyodó törmeléktakaró 

— a medencéket és mélyedéseket feltöltő lávasíkságok 
(maré területek) 

— A fiatal kráterek sugársáv jai 
A Naprendszer szilárd felszínnel rendelkező bolygó- 
testjei (bolygói, holdjai) többségének sajátossága, hogy mai 
felszínük akár évmilliárdokkal ezelőtt keletkezett, és nagy 
kiterjedésű, hosszú ideje többé-kevésbé változatlan terü¬ 
letek találhatóak rajta. így a földi párhuzam szerint felszí¬ 
nük jelentős részének kora hádészi és archaikumi. 

A Merkúr, Vénusz, Hold és Mars esetében is létre¬ 
hozták a távérzékeléses, fotogeológiai megfigyelések 
alapján az első (relatív) kronosztratigráfiai (időrétegtani) 
tagolást (első részletes magyar nyelvű leírását lásd: Bérczi 
1977, 1978; ennek egy korai összefoglalása: Taylor 
1982), melyhez a Hold esetében radiometrikus korokat is 
kötni lehetett. A Külső-Naprendszer nagyobb holdjaira 
kráterszámlálásos statisztikák és fotogeológiai megfigye¬ 
lések alapján már eddig is meghatároztak rétegtani egy¬ 
ségeket, de napjainkban folyik a nevezéktannal is ellátott 
geokronológiai tagolás elkészítése (pl. a Callistóra 
Wagner 2007). 

Az időrétegtani tagolás megfelelő évszámait földi évek¬ 
ben fejezik ki; a latin terminusok rövidítését — Ga (milliárd 
év) és ma (millió év) — használják. 

A legtöbb sztratigráfiai terminus az adott égitesten 
előforduló sztratotípus földrajzi alakzatának nevéhez kö¬ 
tődik, mely eredetileg vagy személynévből, vagy latin szó¬ 
ból ered. A Mars geokémiai alapokról induló korbe¬ 
osztásának terminusai kémiai elemek görög nevei alapján 
készültek. 


A bolygók és holdak rétegtani 
terminológiája és nómenklatúrája 

A szilárd kőzetfelszínnel rendelkező bolygók és holdak 
rétegtani tagolásánál célszerűnek látszik azon tapasztalatok 
felhasználása, amelyek a Föld kérgének két évszázados 
vizsgálata során halmozódtak fel. A Föld, illetve a többi 
bolygó és hold tanulmányozhatósága és tanulmányozott- 



326 


Hargitai Henrik et al.: Földön kívüli égitestek geológiai és rétegtani tagolása és nevezéktana 


sága között ugyan tekintélyes a különbség, mégis a fent 
ismertetett földi rétegtani osztályozás, annak rendszere és 
eljárási módszerei alkalmasnak tűnnek arra, hogy ezeket a 
lehetséges mértékig itt is alkalmazzuk. A legfontosabb 
különbség, hogy a bolygókon, holdakon részletes geológiai 
szelvényezésre belátható időn belül aligha kerül sor, sőt, 
egyelőre az is kivételesnek számít, ha azokról származó 
kőzetek in situ vagy földi laboratóriumi (vegyi és mikro¬ 
szkópos) vizsgálatára lehetőség nyílik. További fontos 
különbség, hogy az élővilág fejlődésére alapozott sztrati- 
gráfiai módszerek alkalmazására ugyancsak nem kínálko¬ 
zik lehetőség, sőt az estek többségében vizes közegben 
lerakodott üledéksorok is hiányzanak. A fentiekből adódóan 
gyakorlatilag csak a távérzékelés (ill. fotogeológiai mód¬ 
szerek) alkalmazható. 


A korbecslés alapjai 

A rétegtani tagolás esélyét tovább csökkenti az a 
körülmény is, hogy a Földdel szemben ezek az égitestek 
általában gyenge recens geológiai aktivitást mutatnak. 
Különösen a fiatal felszínek korának meghatározása nehéz, 
főként azért, mert kis méretű kráterek esetén nem egy¬ 
értelmű, hogy egy kráternyom primer, vagy szekunder 
(másodlagos, azaz egy másik kráter keletkezéséhez köthető) 
becsapódás eredménye. Az Io vulkáni síkságokkal borított 
felszínén nem találtak a jelenleg elérhető térbeli felbontású 
képek vizsgálatával becsapódásos krátert; így ennek kora 
igen bizonytalanul, a vulkáni aktivitás intenzitása alapján 
becsülhető. 

A marsi amazoni időszak csekély geológiai aktivitása 
miatt az annak kortagolását kijelölő és egyben az adott kort 
jellemző geológiai egységek csak rövid aktivitás nyomai, 
így az amazoni időszak kezdetét egyes szerzők 3,5, mások 2 
milliárd évvel ezelőttre teszik (Tanaka 2001). 

Relatív kormeghatározás (7. ábra, a, b, c ) történhet pl. 

— akráterszámlálásos statisztikák (krátergyakorisági gör¬ 
bék: adott átmérőjű [átmérő-intervallumú] kráterek gyako¬ 
risága egységnyi területen: N (DS1 km) /km 2 ) vizsgálata alapján 

— a kráterek erodáltsági fokának vizsgálatával (Pohn- 
Offield kráterdegradációs osztályozás) (Offield & Pohn 
1970). 

— a települési törvények alapján. 

A kráterszámlálásos módszerrel (2. ábra, a, b) egy terü¬ 
let átlagos kora határozható meg, a kisebb kibukkanások 
korainak változatossága nem jelenik meg (vagy csak 
átlagolva). Különösen a Mars esetében okoz problémát, 
hogy egyes felszíntípusokon gyakoriak az eltemetett majd 
újra felszínre került (exhumált) kráterek. Itt a kráterszám¬ 
láláson alapuló kor csak a felszíni kitettség korát adja, nem 
az adott felszín valós korát. 

A kráterszámláláskor elkülönítendő a felszín kráter¬ 
képződési kora (crater production age ) és krátermegtartási 
kora (crater retention age), mely utóbbi figyelembe veszi, 
hogy a kráterek le is pusztulhatnak (erózióval, relaxációval 
stb.). 



1. ábra. a) A geológiai események sorozatának meghatározása a Merkúr 
példáján 

A bal alsó sarokban látható 230 km átmérőjű nagy krátert, és benne egy kisebbet 
keletkezésük után láva töltött ki; a kisebb kráter törmelékterítőjét el is fedi a nagyobbikba 
kiömlő láva. A lávasíkság keletkezése után jött létre egy DNy-ÉK irányú kompressziós 
eredetű lebenyes szélű törésvonal, mely a kisebb krátert keresztezi. A balra fent látható 
teraszos, központi komplexummal rendelkező nagy kráter radiálisán kidobott törme¬ 
léktakarójának egyes lapos szögben kivetett nagyobb blokkjai másodlagos kráterek 
szabálytalan láncolatát hozták létre, melyből a kráter belseji lávasíkságba is jutott. E kráter 
egészen fiatal lehet, mert törmelékterítője proximális (kráterközeli) részén és belső 
területén alig néhány friss, egyszerű kráter található. A kráterek között találhatók olyan 
területek, ahol nincsen becsapódási nyom: ezek az idős kráterközi síkságok. A legfiatalabb 












Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


327 


alakzatok a kis méretű, szabályos tál alakú, frissen megőrzött kráterek. A kép jobb alsó 
részén a legkülönbözőbb erodáltsági fokú (korú) kráterek láthatóak (Messenger-felvétel, 
PIA10384) 

b) A geológiai események sorozatának meghatározása egy vízjég borította 
égitest, az Európa példáján 

Az Európát árapályhő fűti. A globális vízjégkéreg alatt vízóceán található. A kéreg az 
árapályerők hatására állandó feszültségnek van kitéve, ami repedésekben oldódik ki. A 
repedéseken feltör az óceán vize, mely megfagy, majd a kásás jég a bezáródó repedésen a 
felszínre nyomódik, létrehozva a kettős gerinceket. A repedések keresztbe-kasul szelik a 
felszínt. Az alulról felszálló meleg áramlatok egyes területeken felolvasztják a vízjégkérget 
és káoszterületet hoznak létre. A jég nem olvad el teljesen, de a kásás jégen úszó jég¬ 
táblákra tagolódik, melyek rövid idő alatt ismét belefagynak az újrafagyó felszínbe, ahol 
hamarosan ismét repedések jelennek meg. Egy ilyen szeli át a képet a bal felső saroktól a 
jobb alsó sarok felé. Mind a repedések, mind a káoszterületek hozzájárulnak a folyamatos 
és globális felszín-újraképződéshez. Néhány kisebb becsapódási kráter is látható, mind az 
idősebb táblákon, mind a „mátrix” anyagban (utóbbi balfelé, a kép alsó részén). A fels z ín 
korát 50 millió évesre becsülik. Az itt látható kráterek valószínűleg másodlagosak, azaz 
egy nagy becsapódás során kilökött törmelék visszahullásának nyomai. (A Conamara- 
káosz részlete; Galileo-felvétel, 1997; P48526). 

c) A geológiai események sorozatának meghatározása egy szilikát-jég keverékű 
anyagból álló jeges hold”, a Ganymedes példáján 

A sötét terület sűrűn kráterezett, idős kéreg, melyet az árapályhő-fűtés eredményeként 
keletkezett tág repedések választanak szét, a repedésekben fiatalabb és világosabb 
anyaggal. A képen a legfiatalabb alakzat az alul látható Osiris kráter (és több másik, fényes 
kráter), melyek friss jeget löktek ki a felszínre. A Ganymedes-korong fölső részén az Uruk- 
barázda szeli ketté a Galileo- (fent) és Marius-régiót (középtájt). (A Voyager-2 felvétele a 
Jupitertől elnéző féltekéről, PIA00081.) 

Figura 1. a) Series of subsequent geological events carved their traces in this area 
ofMercury, b) Geologic history of Conamara Chaos, Európa, c) Geologic history of 
the an ti-Jovian hemisphere of Ganymedes 


Az eddig elvégzett tagolás tartalmilag kronosztra- 
tigráfiai és ennek megfelelően geokronológiai tagolásnak 
minősíthető. Ugyanakkor a kronosztratigráfiai/geokrono- 
lógiai terminus rangjának meghatározása is nehéz. Az eddig 
elkülönített egységeket az angol szakirodalom a rendszer/ 
időszak és sorozat/kor kategóriáknak megfelelő szintűként 
sorolja be, ám ezt a rendszer/időszak megjelölést ez esetben 
a legmagasabb szintű egység funkciójában alkalmazza. 
Hierarchia, azaz több szintű tagolás csak az alapegység 
kora-, középső-, késő-, kor rangú, ill. felső-, középső-, alsó¬ 
sorozat rangú egységek elkülönítésével történik, egyéb, 
finomabb beosztás nem készült márcsak azért sem, mert 
még ezen hosszú időtartamokat felölelő egységek határ¬ 
vonalának meghúzásában is nagy az egyes szerzők között a 
véleménykülönb ség. 

Ha a bolygókon alkalmazott tagolási rendszert a földi 
rétegtani/geokronológiai egységekkel vetjük egybe, akkor 
ezek legalább eggyel (időtéma/idő, ill., rendszer/időszak), 
esetenként inkább kettővel (eonotéma/eon, ill., időtéma/ 
idő) nagyobb rangú kategóriáknak látszanak megfelelni (1. 
később a IV. táblázat jobb oldali oszlopa). 

A kronosztratigráfia mellett elvileg a távérzékelés 
előzetes minősítésű litosztratigráfiai egységek létrehozására 
is teremthet lehetőséget. Ezen belül a legnagyobb esélye a 
legnagyobb rangú egységek, mint a formációcsoport és 
komplexum kijelölésének van. A Holdon Wilhelms (1987) 
definiálta a főbb litosztratigráfiai egységeket (legnagyobb 
egységként „formáció” néven). Teljesen nem lehet azonban 
kizárni a valódi formáció rangú egységek kijelölhetőségét 
sem. Erre legújabban a marsi in situ roveres vizsgálatok 
alapján került sor helyileg. 

A planetáris kronológia egyik megválaszolatlan kér¬ 
dése, hogy a fotogeológiai módszerekkel, elsősorban szer- 




2. ábra. a) Összefüggés a Hold különböző méretű krátereinek 
előfordulási gyakorisága és a terület kora között, feltüntetve a 
Vénusz és a kanadai pajzs krátermegtartási korát is 
A vastag vonal a telítettségi határ, aminél nagyobb krátersűrűség már nem 
lehetséges. A Hold felföldjei elérik ezt a határt, azaz itt korukra csak 
minimumérték adható (Hartmann 2005 és Hargitai et al. 2005 alapján) 
b) A Derültség tengere keleti pereme 

Két élesen eltérő felszíntípus a Holdon: balra a fiatal, alig kráterezett, 
sötétebb árnyalatú maré terület, jobbra a világosabb, idős, lepusztult 
kráterekkel sűrűn tagolt felföldi (terra) terület. A Derültség tengerének 
medencéje, azaz a Serenitatis-medence egy 3,98 Ga korú becsapódás 
nyoma; vulkanizmusa 3,8 Ga-ban kezdődhetett, és 2,4 Ga-ig tartott. A két 
(„idős” felföld és „fiatal” maré) terület kora között tehát kb. ekkora a 
különbség. A maré peremén az Aldrovani-gerincekredőgerincrendszere fut 
egészen a maré lávával elöntött Le Monnier kráterig. A redőgerincek a 
maré láva hűlésével keletkezett tektonikus eredetű, törésvonal mentén 
keletkezett ráncok. A kép közepe táján a Clerke fiatal krátertől délre fut 
keresztül a mind a maré, mind a terra területen átvágódó, bezökkent 
Littrow-rianások árkainak fő vonulata. A Clerke-től keletre a terra területen 
látható nagy, lepusztult kráter a Littrow. (A nyíl az Apollo-17 leszállási 
helyét jelöli a tektonikus eredetű Taurus-Littrow-völgyben.) (AS17- 
0939[M] sz. NASA-kép) 

Figure 2. a) Crater counts and isochrons fór the Moon, Venus and the 
North American Shield, b) Eastern margin of Maré Serenitatis, 
borderline of maré and terra terrains 






328 


Hargitai Henrik et ál.: Földön kívüli égitestek geológiai és rétegtani tagolása és nevezéktana 


kezetük, morfológiájuk alapján azonosított, definiált geo¬ 
lógiai egységek korrelálhatók-e globálisan az adott 
égitesten, azaz ezeket globálisan szinkrón (egyszeri és 
egyidejű) vagy diakrón (egymás után, hosszabb időn át 
többször visszatérő) események hozták-e létre. Ha az egyes 
egységek keletkezése egy meghatározott időhöz kötődő, 
egyedi, akkor a kronosztratigráfia a valós képet mutatja. Ha 
azonban a bolygótest története során hasonló morfológiájú 
egységek többször is kialakulhattak, akkor csak pl. egy 
ciklikus endogén aktivitás által létrehozott egységeket 
határoznak meg. A kráterszámlálás és az egyes regionális 
méretű egységek határainak települése adhat választ erre a 
kérdésre. 

A jelenleg használatban lévő nevek magyaros írás¬ 
módjának egységesítése már több éves törekvése a hazai 
szakembereknek (Hargitai & Keresztúri 2002). Itt 
törekvésünk, hogy ahol annak a névnek, melyről a rétegtani 
egység névadó földrajzi helyét elnevezték, van magyarul 
használt bevett írásmódja, ott azt használjuk a rétegtani 
egység neveként (pl. a Copernicus kráter esetében Koper¬ 
nikusz neve, s innen: kopernikuszi rendszer/időszak). E 
nevek használatát a III. táblázatban foglaltak szerint ajánljuk. 

A geokronológiai tagolás 
kiindulópontj a 

A földi hádész (hádészi) eon kezdőpontja a Föld 
kialakulása. A „Hadean” terminust csak 2008-ban fogadták 
el hivatalosnak, mint a legkorábbi eont (Gradstein et al. 
2008), ennek informálisan létező albeosztását azonban a 
Nemzetközi Rétegtani Bizottság (ICS) — legalábbis nap¬ 
jainkig — nem ismeri el hivatalosnak. Ilyen nem hivatalos 
terminus pl. a legkorábbi időt jelző (angol nevén) „Cryptic”, 
mely a Föld kialakulásától 4,15 Ga-ig tartott (ezt fedi le a 
„korai Föld” néven emlegetett 3,5-4,55 Ga időszak is) 
(Gradstein et al. 2004). 

Megjegyzendő, hogy a meteoritok vizsgálata révén ma 
már egyre részletesebb mérésekkel és modellekkel rendel¬ 
kezünk a Naprendszer kialakulásának első évmillióiról; a 
bolygók összeállásáról, melynek eseménysorozata a 
bolygókeletkezés előtti idő tagolására is használható volna. 
Igaz, hogy ezek nem jelennek meg semmilyen rétegsorban 
(hiszen még nem léteztek bolygók sem), azaz krono- 
sztratigráfiai egységként nem értelmezhetők, de a meteo¬ 
ritok révén mérésekkel is vizsgálhatók és időbeliségük 
megállapítható, ezért geokronológiai egységként is elis- 
merhetőnek tűnnek. 

A ma elfogadott nézet szerint 4,567 Ga-vel ezelőtt (T 0 ) 
keletkeztek a kondritos meteoritokban megőrzött mikro¬ 
méter-milliméter méretű kalcium-alumínium zárványok 
(CAI-k). Ezek és a következő évmilliókban (4,565-4,562 
Ga) (Scott 2008) a Naprendszer kissé távolabbi öveiben 
kicsapódott anyagból külső hőhatásra megolvadt kondru- 
mok a protoplanetáris ködből kondenzálódó első szilárd 
részecskék; és az elsők, melyek beépültek a későbbi Föld 
anyagába. 


A planetáris ásványvilág legkorábbi összetevőinek tör¬ 
ténetében a kezdőpont tehát a meteoritokban talált legősibb 
zárványok, a CAI-k és a kondrumok keletkezése. Ez a 4,567 
Ga tehát a hádész — ill. a prekambium — kezdőpontja is, 
melyet Gradstein et al. (2008) „a Föld kialakulásának” T 0 
időpontjaként határoz meg. 

Ezek létrejöttét követi a planetezimálok, majd a kis¬ 
bolygótestek összeállása. E kis égitesteket az ekkor még 
bőven rendelkezésre álló 26 Al radioaktív bomlása kezdte — 
belülről — erőteljesen fölmelegíteni. Később a 26 Al több¬ 
sége elbomlott. A kondritos anyagból fölépülő kisbolygók 
közül a kisebbek máig nem melegedtek föl oly mértékben, 
hogy elveszítsék a kondrumok ősi szemcséit. 

A Naprendszer kristályos anyaga, amely a szoláris 
köddel egyensúlyban lévő szemcsékből állt, fokozatosan 
halmozódott föl. Első lépésként, mintegy 10-100 ezer éves 
időskálán, kisebb halmazokká, majd fokozatosan, ütközé¬ 
sekkel 10-100 km átmérőjű planetezimálokká (porózus 
bolygócsírákká) álltak össze (Scott 2008). A kb. 300 km- 
nél nagyobbak már oly mértékben fölmelegedhettek a 
radioaktív fűtés hatására, hogy belső szerkezetük differen¬ 
ciálódhatott. 

Az első 10-100 millió évben alakultak ki a bolygók. 
Ezen időszakban került sor a földtörténet következő mér¬ 
földkövére: a Theia nevű égitest proto-Földbe csapódására, 
mely eseményből megszületett a Hold és a ma ismert Föld 
is. Ezt az eseményt Münker et al. (2003) 4,533 Ga-ra teszi. 
A holdi magmaóceán felszínének megszilárdulását 4,527 
Ga-ra datálják (Kleine et al. 2005), ami jó támpontot adhat 
az első földi kőzetek megszilárdulásának időpontjára is. 

A következő földtörténeti mérföldkő az első olyan 
emlék, ami már a mai Földünkön is nyomozható. Ez adja az 
archaikum kezdőpontját: a legidősebb ma ismert kőzet¬ 
minta kora (kb. 4,03 Ga). 

A Belső-Naprendszer égitestjeinek 
geológiai és geokronológiai egységei 

Az egyes, krátergyakoriság alapján kijelölt egységek a 
földi rendszerben használt radiometrikus korokhoz kötése 
csak a Hold esetében lehetséges; más égitesteken ezért 
eltérő korrelálási módszerek és elvek eltérő évszám¬ 
adatokat eredményeznek (pl. egy ilyen korrelálási alapfel¬ 
tevés, hogy a Marsnál a Holddal azonos volt a becsapódás¬ 
gyakoriság). A kráterek méretgyakorisági görbéi alapján 
kísérlet tehető a becsapódó testek eredetének feltárására: 
mivel ez — a Belső-Naprendszerben — a fő kisbolygó¬ 
övezet méreteloszlását közelíti, valószínűsíthető, hogy ez 
a becsapódó testek eredete; és az üstökösök aránya leg¬ 
feljebb 10% körüli (Wagner et al. 2002). Az alábbiakban 
az egyes korok eseményeit és a nekik megfelelő 
sztratigráfiai egységek jellemzőit mutatjuk be (IV. 
táblázat), jelezve az egyes egységek problematikusságát is 
(Tanaka & Skinner 2003) alapján. A földrajzi (bolygó¬ 
rajzi) neveket magyaros írásmóddal, Hargitai et al. (2008) 
alapján közöljük. 




Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


329 


III. táblázat. A Naprendszer néhány égitestjének időrétegtani (ill. geokronológiai) egységei és magyar elnevezésük 

Table III. Time-stratigraphic and geochronologic units fórplanetary bodies of the Solar System with their Hungárián language translations 



Krünosrtr stigráfiai 
egység (angolul) 

F'wrásnév 

Forrásnév típusa 
(alakzat) 

Fcarásnév típusa 
(megkülönböztető tag) 

Javaslat a magyar névhasználatra 
(minden cselben kisbetűs alakok) 

cn 

S-I 

JS 

s: 

kiiipurián 

KllipiT 

kráter 

G. TCuipen (holland-iimerikaL 
csillagász) (személynév) 

kniperi 

Mansurian 

Mansor 

kráter 

Ustad Mtinsur; (indiai 
személynév) 

mansuri 

Calorian 

Calűfis l'lanitia 

medence 

valor, Giloris (m (-hőség, 
forrósai! (latin) 

uaförisi la föidnijyi névben Nöförduló latin szóló ereded 
alakjának megtartásával) 

Tolstojan 

1 Ólítoj 

kráter 

U> Ti>ls/.U)j; (vrrmélynév, 
orosz író) 

tolsztoji (a hagyományos magyaros írásmódot követve) 

Pre-ToUtujan 

" 

" 

" 

pretoisztoji 

•isi 

Au ri-lii an 

Auréllá 

kráter 

Aurelia, Julius Caesar 
édesanyja (római) 

a ural iái (miivel földrajzi névhői képzeli, -i képzővel) 

Villan 

A|Ia tfey.it.> 

IcritM 

Álla az Északi mitológiában 

Ffei nidalt anyja a 9 közül 

allaí (az crcdetihőf kép ezre) 

(ítiinovrilin 

CiüincTcre 

PlanlitÍH 

síkság 

fjuincvcre, azaz magyarul 
Guinevra. AiUhur király 
felesége (brit) 

puinevrai íGiiintvni beveti, magyarul használt nevéből) 

Kuvaiti an 

tiltsál ka Planilía 

síkság 

rus/alka: orosz vízi tündér 

juszalLti (az ereded alak él a magyar nyelvben, ezért 
fonetikusan) 

I.avinian 

II avinia Piámmá 

síkság 

1 aviinia: Aeneas felesége 

laviniai 

Sigruni»ti 

Sigrun 1-vshlc 

árkok 

Sigriin; a skandináv 
milológiában a győzelmi ninák 
ismerőié, valkfir-fcle nőalak 

si gr tini (az eredeti skandináv helyesírás szerinti ékezettel, 
melynek elvileg minden bolygöfelazini névben is szerepeink 1 
kellene az 1 AU előírásai szerint) 

íórlinliyrt 

Fortuna Tcsscia 

(esszera 

lessem, lessen e 
(f) mozaik, 
Dégysrögkl ű lap, 

Fa. kavics (latin, 
irt: orosz 
közvetítéssel) 

Fortuna római istennőről 
cliiLVLVL'll mozaik szerkezeiéi 

terület 

Fortunái (a használt angol alaktól eltérően közvetlenül az 
eredeti földrajzi névből képezve, mely az istennő nevével k 
megegyezik) lásd még: liumpa-Mumpíin. Nini keverendő 
a földi kambriumi ..Fortunian 1 ' (magyarul: fortuni) 
korszakkal 

Ibc-I'ortimiian 



" 

prefortunaj 

= 

Cypeniicyn 

Coperaicus 

kráter 

személy (lalinosiloLL lengyel) 

kop-ernikiLszí (elterjedi magyaros névírással) 

KTfllnsIhciriai 

F.ral tollúm* 

kráter 

személy (görög) 

ertliwzlheoésvi (elieijetfl magyaros név írassál) 

Imhrian 

Maré Tnibrium 
-Fsők tengere 

mára 

mart, maris (n> 
tenger 

imher. Embris (m)-zivutar 
(latin) 

ímbríumi (a földrajzi név megkülönböztető lúgjához csalok 
képzővel) 

Nec túriam 

Maré Ne daru= 

Méz tengere 

inára 

nectar, neclaris (n J-nckLár 
(latin, eredetileg görög) 

nektári (a szőlő más kontezlusban magyarul is ismert, ezárl 
magyaros írással!) 

Pre-Nectarisin 


’ 

" 

prenektáuri ( az előző mintájára) 

(Prucdlarian) 

(elavult) 

Ochlüus 

Procellarum 

inára 

Viharok óceánja 

prueettaruroi (elavult, már nem használt) 

?L 

£ 

-jL 

-£ 

! 

Vj 

Amazonján 

Araazunii Flairitia 

síkság 

Planitia. piám Pete 
(f)- síkság (latin) 

amazon, amaznnis (fj-amazon. 
(latin) 

amazuni (a szó (öve: amazon) 

riesperian 

1 lapéra Plaiiutti 

planara.,-i (n): 
síkság (latin) 

Heazperia, a nyugati 
told neve az antikvitásban 

heszperiai (magyarosam; lévén, a heszperia beveti magyar 
helyesírásit) 

Nouehian 

N oaiiiis Terra 

tena. terrae (f) 
föld (latin) 

Nnaeh=Noé bibliai személy 
(héber) 

noachi (a sző Lőve: moaeb, amit az angol alak is tükröz. 
Magyarul noc lenne, dt ez annyira eltér, hogy nem javasolt 
„leHwdílása" és össznkevcrhelő a noél idő biblikus nevével 
Ékezet nélkül.) 

PrcNrachÍKn 

" 

■ 

" 

prenoach: (az előző mintájára) 

1 

E 

_sf 

t 

d> 

« 

Ifí 

a£ 

Síden tían 


szideroszFvaí 

ÍSöriig) 

Kémiai 

sidciiki (mint fenn). Szabad Fordításban: a vas-nrid kora. 

Nem keverendő a földi pjilwpiulemiiiiini „SideriaiC 
(szideii) időszakkal, mely a marsi névadásához hasonló 
föozófíával utal arra, hogy az ekkor megjelenő oxigén 
uddálLa a vasul és tömegesen képződlek az óceánban a 
szalagos vasércek. 

Theiikían 


títeion-ken 

(görög) 

Kémiai, szulfátok, kén görög 
nevéből 

rlieíiki (mint lenn). Szabad Fordításban: a szullálok kora. 

Phyllociani 


plníliisilccate fillo- 
szüikátok 

Kémiai, pliyiIon-levél (görög) 

pliyllorí (kiejtve: filloszi) (az eredeti helyesírás 
megtartásával, minthogy a szó a köznyelvben nem ismeri: 
bár nem földrajzi névhőt képzett -í képzővel). Szabad 
fordítása: az agyagásványok kora. 



































330 


Hargitai Henrik et al.: Földön kívüli égitestek geológiai és rétegtani tagolása és nevezéktana 


IV. táblázat. A Naprendszer néhány égitestjének korrelált geológiai története 
Table IV. Correlated geologic history far somé of the planetary bodies of the Solar System 


Cd 

0' 

MERKÚR 

idüszakf rendszer hírliSresemény 

VÉNUSZ 

ídöszak/rendszer IDŐ 

, HOLD 

ldÖB SteÍ" Cr 

MA 

R E T EÍTrtN1 

RS 

CEOKÉM 1 A 1 

CALLISTO 

Időszak fnrféresemény 

FÖLD 

eonfaontéma idöi'idötéma 

Cd 

0 


fcuipcri 

KÉSÖ1 

kopernikuszi 

gnwoní 

xirieriki 

borri 

i> E kaínozuikjum 



Sugársávos (ftaölj kráterek, 
LűimelékLakdrdjuk ti 

rU5:a l* la fl.edön í rinces sikságo^^ 1 
launíai -jj 3 r(K ] ral .n | jvdsilss.sjí-iivefc 

Hatal r sugánsávos kráterek, 
tíirnnci^fíikíiné^tik CS 

Periglndális 

környezet, 

Hideg, száraz 
klíma, tossó 

Hatal sugársávos 

krrTtíTi’k 

11 

mezoznikum 

I paleozoikum 



másodlagos-krátereik 

5 « rÚnl l.iv.,síkunk 

másodlagos krátereik 

lokális 

lávaclöntcsck 
fi* Űy—n) 

C7XkJ.H.ÍLKv 

folyamatok 


n-cuprotcrozüikum 


1 


fnrfiinrai 

lesszerák 

Gopemkus Jaráf er 



1 


mansuri 

Stigilrsáv nítkíili kráferefc. 

A becsapódások gyakorisága 
kb- állandó színtű 


öatűsiEltenészi 




t 

J 

o 

e 

1 

Cl 

inezoproterozontum 


2 


Idfísehb, sugársáv nélküli 
kráterek; nagy medencék 

Irfliütése mar? iw/.illukk.ij 




űa Iccipro-tcrozü ikum 

2 



Tcsszcrák előtti fázis. 









nem marsdL nyoma 






nccarchaíküm 


3 









3 





heszperiai 



E 







íicdögcrirxcs 
síkságuk, f i 
üledékLakard 









imbrlumi 

Nagy medencék feltoltáse 
míinc bazaltciklkal 


- Bitit Jmáfícr -- 


paleoarchalkuin 



calculsá Nagy bombázás vép 


nuüchi 

theiFki 

valhallai 

Nagy bombázás; vége 





tOlSTtUji 

—■— ---" To Irt of kráter 


hi r .t-eiilii uiM ^ | 

tok. kráterek, 
i.wdeiiték 


Periepalimpsze^zLek, 

kráterek 


enardnalkun’i 


4 


nektárl 

- NectarPi rriecLTTCü- 

savas esdként 



4 


preto öji 




^mállasztanak 

asgnrdi 




4,6 

többgyűrűs medencék, kráterek 
Krútvrköri Mlcsógák, tSfrswtinnltik 


Idős nwdfni <*4c tűnnek* 
takarója, írA-nwdence 

Eltemetett 

medencék 

pliyllocí 

Meleg, nedves; 

preasgardi 

Kráterek, medencék, 
palimpszesztek 



4,6 


A Merkúr 

A Merkúr felszíne, így sztratigráfiai tagolása is igen 
hasonló a Holdéhoz. A Merkúr felszínén három fő geológiai 
egység dominál, legalábbis területének azon a 40-45%-án, 
amelyet a Mariner-10 szonda lefényképezett. Ezek: a krᬠ
terekkel sűrűn tagolt felföldek, az ezen található sima kráter¬ 
közi síkságok, és a kevéssé kráterezett sima síkságok, melye¬ 
ken redőgerincek is találhatók, és melyek a holdi maré 
területekhez hasonlók, leszámítva, hogy itt a környezetüknél 
világosabbak. A krátereket lepusztultsági fokuk alapján 5 
osztályba sorolták (sugársávos [legfiatalabb]: c5, romkráter 
[legidősebb]: cl). A Merkúr nagyobb törésvonalainak kelet¬ 
kezését (pl. Discovery-szakadék) a bolygó hűlésével 
magyarázzák. A Merkúr geokronológiai tagolása a Messen- 
ger űrszonda 2008-as elrepülése, ill. 2011-es bolygó körüli 
pályára állása után valószínűleg módosulni fog. 

Geokronológiai tagolás 

Wagner et al. (2002), Spudis (2001) és Spudis & 
Strobell (1984) alapján ( 3 . ábra). 

Pretolsztoji időszak/rendszer: a kéreg megszilárdulásᬠ
tól a Tolstoj többgyűrűs medence keletkezéséig. Ezen 
időszakra tehető az idős többgyűrűs medencék és a kráterek 
többségének kialakulása, ill. a kráterközi síkságok felszíné¬ 
nek megszilárdulása. Jellemzők az árapályerők és zsugoro¬ 
dás miatti törésvonalak. 

Tolsztoji időszak/rendszer: A Tolstoj-medence keletke¬ 
zésétől (3,97 Ga), mely egybeesik a — becsapódási vagy 
vulkáni hatásra létrejött — sima síkságok fő kialakulási 
idejével. 



3. ábra. A Merkúr becsapódásos kráterek alapján felállított kronológiája és 

kronosztratigráfiai rendszere, Wagner (2002) alapján 

Figure 3. Cumulative crater counts ofMercury and its chronostratigraphic system 

Calorisi időszak/rendszer: A becsapódásos eredetű 
Caloris-medence (3,77 Ga — a Naprendszer egyik legna¬ 
gyobb becsapódásos szerkezete) kialakulásától. Kora a 
holdi Orientale-medencéjéhez lehet közeli; ezen időszak¬ 
ban ér véget a késői nagy bombázás. 

A Calorisszal egyidejűleg a földrengéshullámok kon¬ 
centrálódása hozta létre a vele antipodális összetöredezett 
területet. Utána és/vagy vele egyidejűleg, közelében sima 
síkságok alakultak ki. 

A Caloris-becsapódáshoz négy formáció köthető 
(McCauley et al. 1981). A Caloris Montesi Formáció a 
medence peremén található, a kidobott törmelékanyag 
(krátersánc) és a korábbi terület feltörezett anyaga alkotja. A 









































Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


331 


Nervói Formáció anyagát a medence belsejébe visszahulló 
törmelék kissé kiemelkedő szintje alkotja. Az Odini 
Formáció anyagát a becsapódáskor távolra kidobódó, nagy 
kőzetblokkok alkotják. A Van Eycki Formáció anyagát a 
sugárirányban kilökődő majd visszahullt törmelék sávjai 
alkotják. 

A nagy kiterjedésű kőzettesteket alkotó három rendszer 
fölött a foltszerű rétegtani egységeket tartalmazó két fia¬ 
talabb rendszer következik. 

Mansuri időszak/rendszer: Sugársáv nélküli kráterek. A 
késői nagy bombázástól a becsapódások gyakorisága nagy¬ 
jából állandó fluxusú. Jellemzője az újabb, a régieket elfedő 
kráterek keletkezése. Az időszak névadója a Mansur kráter 
(kb. 3,5 Ga). 

Kuiperi időszak/rendszer: A legfiatalabb nagy kráter (a 
Mariner-10 felvételein) a 60 km átmérőjű Kuiper fényes 
sugársávos kráter (kb. 1 Ga). A holdi helyzethez hasonlóan 
a sugársávos kráterek jelölik ki a legfiatalabb időszakot: a 
már sugársávjukat „elvesztő”, de még fiatal kráterek a 
mansuriba tartoznak. Mindkét fiatalabb rendszer (mansuri, 
kuiperi) rétegei többnyire csak kráternyi foltokban vannak 
jelen a Merkúr felszínén. 

A Vénusz 

A Vénuszon kb. 970, véletlenszerűen elhelyezkedő 
becsapódási krátert azonosítottak; kb. 1-3 km-nél kisebb 
kráterek nem keletkeznek, mert a becsapódó test még 
felszínre érés előtt feldarabolódik és elég. A krátersűrűség 
átlagosan 2 db/l millió km 2 . A kráterek korának pontosabb 
meghatározásaként klasszikus települési törvények segít¬ 
ségével vizsgálható, hogy az őket befoglaló geológiai 
egység keletkezése előtt vagy után alakultak-e ki (pl. ha egy 
kráter egy redőgerinceket mutató síkságon található, vizs¬ 
gálható, hogy a kráternek milyen a viszonya a redő- 
gerincekhez). A parabolacsóvát és radarsötét halót a holdi 


sugársávokhoz hasonlóan a fiatal kráterek lassan 
környezetükbe olvadó képződményének tartják. A felszín 
kora a kráterszámláslásos módszert alapul véve globálisan 
átlagosan 300-1000 millió év. A tényleges kor 
megállapításához a Vénuszról visszahozott kőzetminta 
vizsgálata adhatna biztos választ, amire a belátható jövőben 
nem lehet számítani. 

A vulkáni síkságok 600-1000 millió, a vulkáni kúpok 
260+160 millió évesek. 

A véletlenszerűen elhelyezkedő kráterek alapján kétféle 
alapmodell állítható fel: vagy egyszerre történt a felszín 
befedése, és közel az egész felszín egyidős (CRM: Catas- 
trophic Resurfacing Model); vagy a kráterek keletkezése és 
elfedése párhuzamosan, folyamatosan történik (ERM: 
Equilibrium Resurfacing Model — Philips et al. 1992). (A 
valós helyzet a két szélsőség között valószínűbb.) Az előbbi 
(CRM) modell az elfogadottabb. Eszerint kb. 700 millió éve 
globális katasztrofikus felszín-újraképződés történt, mely a 
bolygó belsejében zajló konvekciós áramlásoknak 
felszínközeli jellegében történő (egyedi vagy ciklikus) 
átmenettel magyarázható (pulzáló geológiai aktivitás). A 
kiömlő lávák elfedték a korábbi területeket, így a tesszerák 
nagy részét (Keresztúri 1995). Az ún. SPITTER (Spatially 
Isolated Time-Transgressive Equilibrium Resurfacing) és 
egyensúlyi felszín-újraképződési modell (ERM) szerint 
azonban a kráterkeletkezés és az őket elfedő lávafolyások 
kiömlése egymással párhuzamosan, állandó rátával folyik a 
vékony kérgű Vénuszon (Hansen & Young 2007). (Hasonló, 
folyamatos felszín-újraképződést feltételeznek a globálisan 
egységesen pártízmillió éves korú Európa jégfeszínére is.) 

A Vénusz térképezésére részletes iránymutatásokat 
dolgoztak ki Tanaka et al. (1994), melyek az amerikai 
USGS (United States Geological Survey) planetáris 
geológiai térképezési módszerein alapulnak. A Magellan 
űrszonda radarfelvételei (4. ábra ) alapján Basilevsky & 
Head (1995,2002) készítette el a Vénusz egyes területeinek 
sztratigráfiai tagolását, a különböző területekre 
különféle rétegtani egységeket alkotva. 

Geokronológiai tagolás 

A Vénusz rétegtani tagolását (Basilevsky 
& Head, 1995, 1998, 2002 és Head & 
Basilevsky 1999 alapján ismertetjük. 

Prefortunai idő: nyomai nem ismertek 
(más kifejezéssel ez a pretesszera fázis, azaz a 
tesszerák képződése előtti idő — kb. 1-4,5 Ga). 
A Vénusz történetének 80-90%-át kitevő 
időszak, melyből feltehetően nem maradt a 
felszínen morfológiai (azaz a jelenlegi táv- 
érzékelési módszerekkel azonosítható) nyom; 
bár kőzeteiből a tesszerák tartalmazhatnak 
kőzettesteket. 

Korai idő: Ezen idő későbbi szakaszának 
elnevezése egy alternatív tagolás szerint 
Guinevrai (időszak) (kb. 40-400 ma), s részei: 
Sigrun-csoport, Lavinia-csoport, Rusalka- 
csoport. 



4. ábra. A Vénusz jellegzetes felszíntípusainak radarfelvételei (a Magellan űrszonda 
felvételei) 

Balra: fluidizált törmelékterítőjű kráter, körülötte radarsötét parabolacsóvával (a képen a csóvának csak 
egy része látszik; a csóva balra folytatódik); lent középen: tesszera terület; fent középen: redőgerinces 
lávasíkság, a kép bal alsó sarkában egy közeli kráterből kiinduló friss lávafolyás; jobbra: az Artemis 
Corona körüli törésöv egy részlete 
Figura 4. Radar images of typical terrain types ofVenus 





332 


Hargitai Henrik et al.: Földön kívüli égitestek geológiai és rétegtani tagolása és nevezéktana 


A kráterek vizsgálata arra utal, hogy a felszínt ma kb. 
70%-ban borító anyagok igen rövid idő alatt formálták újjá a 
Vénusz felszínét. 

Fortunái időszak/rendszer: tesszera orogenezis fázis: 
tesszera — tektonikusán négyzetesen feltördelt — területek 
keletkezése (koruk szerzőtől függően 900+200 vagy 1140+ 
460 millió év), melyek ma szigetként különülnek el a 
körülöttük lévő fiatalabb egységektől; a Vénusz területének 
8%-a. A tesszerák keletkezése után települt vulkáni rétegek 
vastagsága 1-3 km-re becsült. 

Sigrúni időszak/rendszer: közel párhuzamos törésvona¬ 
lakkal sűrűn szabdalt vulkáni anyagú síkságok jellemzik; A 
mai felszín 3-5%-a. 

Laviniai időszak/rendszer: feltöredezett és széles hᬠ
takkal tagolt síkságok jellemzik, melyek elnyúlt övékként 
jelennek meg a síkságokon belül; A mai felszín 3-5%-a. 

Ruszalkai időszak/rendszer: ekkor jöttek létre a redő- 
gerinces (bazalt-)síkságok: a mai felszín 50-60%-a; és a 
vulkáni pajzsok, illetve az egymásba olvadó kisebb pajzs¬ 
vulkáni építmények alkotta területek (ezek a mai felszín kb. 
10-15%-át fedik). A redőgerincesedés globális elterjedésű. 
A becsapódási kráterek többsége a ruszalkainál fiatalabb. A 
vulkáni lávasíkságok keletkezése és deformációja 10-100 
millió év során történhetett. A lávasíkságokat morfológia és 
radarfényességük alapján lehet felosztani. 

Késői idő: Atlai időszak/rendszer: lebenyes (bazalt-)sík- 
ságok; sima síkságok (10-15%) és riftesedett területek jel¬ 
lemzik. 

A ruszalkai utáni, máig tartó vulkánosság — pár tized 
km 3 /év fluxussal — és a hozzá kötődő riftesedés intenzitása 
nagyjából állandó mértékű. Jellemző felszínformái a 
részben koronákhoz és riftekhez kötődő helyi vulkáni 
építmények és folyások. 

Aureliai időszak/rendszer: (kb. 40 millió évvel ezelőttől 
máig) rétegtani helyét a radarsötét parabolacsóvás kráterek 
jelölik ki. Ezek a legfiatalabb kráterek, az összes kráternek 
kb. 10-15%-a, melyekhez a parabola alakú radarsötét 
területek és a becsapódáskor kilökött, szél által mozgatott, 
majd kiülepedő finom frakciójú törmelékek kapcsolódnak 
(ezek a felszín 8%-át borítják). Jellemzői továbbá a belső 
erők működését jelző riftesedett területek. A Lakshmi- 
fennsík körüli vélhetően fiatal hegységöv (pl. Maxwell- 
hegység) felgyűrődése külön szerkezeti fázist jelölhetne ki, 
bár ilyen „Maxwell-orogén” nincs definiálva. 

A Hold 

A Hold volt az első égitest, melyre a sztratigráfia Földön 
kifejlesztett, de más égitestre kiterjesztett axiómáit alkal¬ 
mazták (Shoemaker & Hackman 1962, Wh.hf.i.ms 1970, 
1987). A kőzettestek tulajdonságait, az átfedési viszonyokat 
először fotometriai úton, távcsöves fényképfelvételekről, 
majd űrfelvételekről állapították meg. E rétegtani térképező 
munka a holdi időrétegtan egységeit a következőképpen 
foglalta össze: a sugársávos kráterek a legfiatalabbak (koper¬ 
nikuszi rendszer), ezeket követik lejjebb a még mindig 
fiatalosan tagolt morfológiájú, de már sugársáv nélküli 


kráterek (eratoszthenészi rendszer). Mindkét fiatalabb emelet 
képződményei többnyire csak kráternyi foltokban vannak 
jelen a Hold felszínén, bár előfordulnak eratoszthenészi 
eredetű maré területek is (és a Tycho vagy a Copernikus kráter 
sávjai is messzire nyúlnak, különösen telihold idején 
láthatjuk ezt). A foltszerű rétegtani egységek alatt nagy 
kiterjedésű kőzettesteket alkotó két rendszer következik. Az 
egyik az imbriumi, mely az Imbrium-medencéhez kapcso¬ 
lódott a definiáláskor kijelölt területen (imbriumi rendszer). 
A másik, a még idősebb egység a Nectaris-medencéhez kap¬ 
csolódik (nektári rendszer). Legalsó helyzetű a kráterekkel 
sűrűn borított terravidékek (felföldek) (prenektári) rendszere. 

A települési törvény szerint megalkotott holdi krono- 
sztratigráfiai egységek időviszonyait később, az ugyancsak 
távérzékeléses, de kráterszámlálásos módszer alapján tovább¬ 
fejlesztették (Wilhelms et al. 1971). Az első kronosztratigrá- 
fiai oszlopban a nagy kiterjedésű maré rétegek külön időréteg- 
tani egységet alkottak: ez volt a procellarumi rendszer. Ezt ké¬ 
sőbb közel egykorúnak találták az imbriumival, ezért törölték 
mint önálló egységet, de belefoglalták az imbriumi rendszer¬ 
be. Ekkor vezették be a nektári (és prenektári) rendszert az 
addig használt preimbriumi rendszer továbbosztásával. 

Később, az Apollo expedíciók által elhozott kőzetminták 
ilyen célú vizsgálata alapján, a relatív tagolást radiometrikus 
korokhoz is kötni lehetett (Wilhelms 1987, Bérczi 1991). 

A holdi rétegtani tagolást egyes szerzők a földi hádészi 
tagolására is használják; melyet az indokol, hogy ezen idő 
különösen korai részében a Földet is a holdihoz hasonló 
kozmikus hatások (becsapódások) érhették (Harland et al. 
1990); és hogy a Holdon — a Földdel ellentétben — talál¬ 
hatóak ebből az időből származó kőzetminták. A Hold réteg¬ 
tani tagolását Wilhelms 1987 alapján ismertetjük (5. ábra). 

Geokronológiai, ill. rétegtani tagolás 

Prenektári rendszer/időszak (4,54-3,9 Ga): idős meden¬ 
cék kidobott anyaga: kb. 30 ismert medence, köztük a Pro- 
cellarum- (4,15 Ga) és Déli-sark-Aitken-medence (SPA) 
(4,1 Ga); az eredeti kéreg keletkezése. 

Nektári rendszer/időszak (3,9-3,8 Ga): a Nectaris- és 
Imbrium-medence becsapódása közti időszak. Alsó határa a 
Jansseni Formáció alja (a Nectaris-medence kidobott anya¬ 
ga). A késői nagy bombázás időszaka. 

Alsó (kora)-imbriumi sorozat/kor (3,85-3,84 Ga): alsó 
határa a Fra Maurói Formáció alja (az Imbrium-medence 
kidobott anyaga). A Cayleyi Formáció világosabb fényes¬ 
ségű, egyenletes síkságokat, a Descartesi Formáció egye¬ 
netlen síkságokat képez a felföldeken. E két formációt 
korábban vulkáni eredetűnek gondolták, de az Apollo-16 
nem talált vulkáni kőzeteket, csak breccsákat; így ma ezt is 
az Imbrium-medence törmeléktakarójával hozzák össze¬ 
függésbe (Taylor 1982). Jellemzői az idős kráterek. 

Felső (késő)-imbriumi sorozat/kor (3,84-3,26 Ga): 
alsó határa a Heveliusi Formáció alja (az Orientale- 
medence kidobott anyaga); jellemző eseményei: maré 
bazaltok keletkezése (nagy medencék feltöltése, a 
jelenlegi maré anyagok 2/3-ának kiömlése), és idős 
kráterek (pl. Kirieger) képződése. 







Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


333 


Kronosztrati grᬠ
ffai egység 
rendszer sorozat 



Események 


Tycho 


Copernicus 


Eratosthenes 


Imbriumi lávák 


Kiterjedt láva sík¬ 
ságok 

keletkezése a 
felénk néző 
oldalon; 
kevesebb lᬠ
vafolyás a 
túloldalon 



Crísium 
Muscoviense 
Humorúin ^ 

Nectarls c 

Serenitatis -g 

Smythli g 

Tranquillitatis " 
Nubíum 

Déli-sark- 
Aitken-medence 
Proccllarium-m. 

A Hold kialakulása 


5. ábra. A Hold rétegtani tagolása (Wilhelms 1987 alapján, módosítva) 
Figure 5. Stratigraphic units of the Moon (after Wilhelms 1987) 


Eratoszthenészi rendszer/időszak (3,26-1,1 Ga): Ekkor 
keletkeztek egyes idősebb (nem sugársávos) kráterek (pl. 
Delisle, Timocharis, Eratosthenes), valamint egyes maré 
bazaltok (lávasíkságok). Ezen időszak jellemzője egyes 
nagy medencék feltöltése. 

Kopernikuszi időszak/rendszer (1,1 Ga - máig): a mai 
fiatal (sugársávos) kráterek és az általuk kidobott takarók 
keletkezése (pl. Tycho [kora 107 millió év], Aristarchus, 
Kepler, Copernicus [900 ma] és kis kráterek). 


A Mars 

A Mars esetében különböző szerzők 
eltérően korrelálják a Hold kőzetein mért 
radiometrikus adatokat a marsi kráterszám- 
lálásos adatokkal. A marsi „rétegtani-morfo- 
lógiai” egységeket Scott & Carr (1976) 
Mariner-9 fényképei alapján elkészített 
geológiai térképe alapján Condit (1978) 
defniálta. Ezt Scott & Tanaka (1986) fino¬ 
mította a Viking Orbiter képei alapján, s 
azóta is számos változata készült el; a relatív 
beosztás maga azonban egyértelmű. A 
kezdeti rendszert az Arcadiai Formáció 
(alsó-amazoni alsó határán, Hartmann & 
Neukum 2001), majd az északi területek 
vizsgálata (Frey et al. 2003: „prenoachi” 
bevezetésének javaslata) tovább finomította. 

A marsi rétegtannak új, geokémiai 
szempontokon alapuló beosztását alkották 
meg (Bibring et al. 2006) a Mars Express 
űrszonda megfigyelései (6. ábra ) alapján. 

A felszín: A Mars felszínének legna¬ 
gyobb egységei az északi, mélyebben fekvő, 
kevésbé kráterezett, üledékkel fedett, elte¬ 
metett medencéket (Quasi Circular De- 
pressions ) rejtő síkvidék és a déli, sűrűbben 
kráterezett, idősebb felszín. Két fő vulkáni 
területe a négy óriási pajzs vulkánt tartal¬ 
mazó, a bolygó történetének jelentős részén 
keresztül aktív Tharsis-hátság és az egy 
nagyobb és két kisebb kúpot hordozó Ely- 
sium-hátság. Több körkörös ősi medence 
található a felszínén: az északi síkságból 
öbölszerűen kinyúló Isidis és Chryse és a 
déli felföldekbe mélyedő Argyre és Hellas. 
Két fő völgytípusa a valamelyest a földi 
vízgyűjtőkre hasonlító völgyrendszerek és 
az egyedi, áradásos csatornák, melyek sok¬ 
szor beomlott, ún. káosz-területekből ered¬ 
nek (Keresztúri 2000). A tektonikus erede¬ 
tű, később esetleg vízzel kapcsolatos folya¬ 
matok és lejtős tömegmozgások, hátráló 
erózió szélesítette Mariner-völgyrendszer 
riften is valaha nagyobb mennyiségű víz 
zúdulhatott le, mely a Noctis-labirintusból 
eredhetett, s több völgyágban folyhatott ki a 
Chryse-medence felé (Keresztúri 2006). 

Geokronológiai, ill. kronosztratigráfiai tagolás 

A kráterszámlálás alapján végzett tagolást Tanaka 
(2001) és Hartmann (2005) alapján, módosítva; a mars¬ 
történet leírását Keresztúri (2000, 2006) és Sík et al. 
(2005) alapján ismertetjük. 

Noachi időszak/rendszer (kb. 4,0-3,5 Ga) Típusterülete 
a Noachis-felföld. Jellemzői az északi területek süllyedése; 
vulkanizmus, tektonikus árokrendszerek kialakulása; 
























334 


Hargitai Henrik et al.: Földön kívüli égitestek geológiai és rétegtani tagolása és nevezéktana 



6. ábra. A Mars Express szonda HRSC kamerájával rögzített sztereofelvételekből készült hamisszínes domborzatmodell, 
amely a 8 km mély Hebes-szurdok árokszerű mélyedését mutatja 

A képen jobb középről balra felfelé egy lapos tetejű üledékes összlet nyúlik el, amely főleg szulfátokból, köztük gipszből épül fel. Közel 
vízszintes rétegei majdnem az árok peremének magasságába érnek, víztartalmú ásványai nedves, feltehetőleg hűvös, vizes környezetben 
rakódhatak le (ESA/DLR/FU Berlin - G. Neukum) 

Figure 6. False colour 3D image ofHebes Chasma, Mars, createdfrom Mars Express HRSCcamera's stereo images 


felszíni vagy felszín alatti vízfolyásos eredetű völgyháló¬ 
zatok kialakulása (a napluminozitás korai, magasabb értéke 
és a sűrűbb légkör miatt melegebb klíma vagy lokális 
impakt hő hatására). A felszín meghatározó elemei az óriási 
becsapódásos medencék (Ares, Hellas, Argyre, Isidis, 
Utópia, Chryse), melyek 4 miliárd éve alakultak ki. Az egy 
vagy több becsapódást követő lökéshullám(ok) „elfúj¬ 
hatták” a korai, sűrűbb légkör jelentős részét és ezzel 
visszafordíthatatlanul megváltoztatták a Mars globális 
éghajlatát. A korban még rendelkezésre álló elegendő belső 
hő még működtethetett aktív, lokális „lemeztektonikát”, 
melynek ma is látható nyoma az eltérő mágnesezettségű, 
párhuzamos sávokat alkotó kőzettestek az egyenlítővel 
párhuzamosan a déli féltekén kialakuló hátságban, transz- 
form vetőkkel. 

Alsó-noachi sorozat / Kora-noachi kor (infor¬ 
málisan: prenoachi) (4,6-4,0 Ga; ennek alsó határa—mivel 
sehol sincs felszíni kibukkanása—nem definiált): ősi (É-on 
ma eltemetett) medencék (QCD = Quasi Circular De- 
pression) létrejötte, gyakori becsapódások kora; e korban a 
Mars magnetoszférája még aktív lehetett. 

Középső-noachi sorozat/kor: a ma is kráterekben 
gazdag területek létrejötte. 

Felső-noachi sorozat / Késő-noachi kor: ekor- 
ra tehető a kráterközi síkságok létrejötte és a völgyháló¬ 
zatok keletkezésének záró szakasza. 


Heszperiai időszak (kb. 3,5-3,0 Ga) Típusterülete a 
Hesperia-fennsík. Előbb vulkanizmus, később a lávasíksᬠ
gokon redőgerincek képződése zajlott. Ezen időszakra 
tehető a Mariner-völgyrendszer rift kialakulása és az északi 
mélyföldek korai szerkezeteinek (üledékes) betemetődése. 
E szerkezeteket egy feltételezett, esetleg időszakosan, 
többször vízzel telítődő, és alkalmanként befagyó óceán — 
informális nevén az Oceanus Borealis — üledékei 
temethették be: ez tehát a mai északi felszín kialakulásának 
záró eseménye lenne (a későbbi becsapódásokat és glaciális 
formákat nem számítva). 

A lokálisan megolvadó talajjég nyomán beomló 
területekről (ezek a mai káoszterületek) nagy mennyiségű 
víz folyik le, ami áradásos csatornákat hoz létre (pl. a 
Chryse- vagy a Hellas-medence irányában), nagy mennyi¬ 
ségű hordalékot mozgat, s végül befagyó állóvizeket alkot. 
Ezek kialakulási folyamatát Megaoutflo[w] néven foglalják 
össze (a Mars Episodic Glacial Atmospheric Oceanic 
Upwelling by Thermotectonic Flood Outburst kezdő¬ 
betűiből képzett betűszóval). 

Alsó-heszperiai sorozat / kora-heszperiai 
kor: A feltevések szerint ekkor alakultak ki a Hesperia- 
fennsík redőgerinces síkságjai (megjegyzendő, hogy a 
redőgerinc keletkezése utólagos jelenség, így másodlagos 
tulajdonságnak számít, befogadó anyagánál később kelet¬ 
kezett). 



Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


335 


Felső-heszperiai sorozat / késő-heszperiai 
ko r: Vastitas Borealisi Formáció (az északi feltöltött síkság 
keletkezése). Megjegyzendő, hogy maga a feltöltés ese¬ 
ménye esetleg jóval rövidebb időtartam alatt történt, mint az 
általa reprezentált kor — Tanaka & Skinner (2003) szerint 
ennek az üledéksornak a keletkezése jelezhetné egy 
„borealisi” időegység alsó határát. 

A Vastitas Borealisi Formáció és a Hesperia-fennsík 
redőgerinces síkságjainak keletkezése közt eltelt hosszabb 
idő során jöttek létre a déli poláris Dorsa Argenteai 
Formáció és a Tharsis vulkáni rétegsorának egyes rétegei 
(Tanaka 2001). 

Amazoni időszak/rendszer (kb. [2-] 3 Ga-napjainkig): 
Típusterülete az Amazonis-síkság. A Mars tengelyferde- 
sége a földinél nagyobb kilengésekkel változik, ezzel 
változik az illők helyzete, így az illők vándorlásának marsi 
éves ciklusán kívül nagyobb időskálán is erősen változhat a 
jégsapkák mérete (Keresztúri 2007). Meleg periódus 
idején az elolvadó víz feltölthette a déli medencéket is. A 
jégkorszaki helyzet bekövetkeztekor előbb a víz, majd a 
szén-dioxid fagyott ki. 

Az amazoni időszakot csekély geológiai aktivitás jel¬ 
lemzi. Előfordulnak kisebb lávafolyások Tharsis- és Ely- 
sium-hátságok területén. Ekkor keletkezhetett a Medusae 
Fossai Formáció , és az időszakra jellemző lehet a peri¬ 
glaciális környezet. A nyárutói porviharok és téli dérlerakó¬ 
dások poláris rétegzett üledéket, a szél a jégsapkákat övező 
dűnemezőket hoz létre. Jellemző, recens aktivitásra utaló 
felszíni jelenségek a lejtősávok, a sárfolyások és a törmelék¬ 
lejtők. A legfiatalabb vulkáni nyomok az északi pólussapka 
környékén lévő apró kúpok, amelyeken az eddigi felvételeken 
egyetlen becsapódásos krátert sem találtak. 

Alsó-amazoni sorozat / Kora-amazoni kor Al¬ 
só határát az Acidalia-síkság sima síkságjának anyaga jelöli 
ki, mely azonban a Borealis-síkvidékkel részben egykorú 
lehet. 

Középső-amazoni sorozat/kor Üledékek és a 
becsapódási kráterek lebenyes (sárfolyásos) törmelékterítői 
jellemzik. 

Felső-amazoni sorozat / Késő-amazoni kor. 
Ekkor alakult ki az Elysium-síkság lávatakarója, mely 
lávaömlés azonban valószínűleg gyorsan lefolyó esemény 
lehetett. 

Geokémiai alapú kronológia 

A geokémián alapuló kronológiát Bibring et al. (2006) 
dolgozta ki. Ezeknek az egységeknek nincs kronosztrati- 
gráfiai egység jellegű hierarchia-szintjük; a Mars történe¬ 
tének geokémián alapuló kronológiai korszakait jelölik ki. 
Phylloci idő kb. 4,5-4,2 Ga: A meleg, nedves klímán az 
idős, magmás kőzetek agyagásványokká (réteges szerke¬ 
zetű filloszilikátokká) mállanak az állóvizek fenekén vagy a 
marstalajban hidrotermás aktivitás vagy jeges égitestek 
becsapódása révén. Theiiki idő kb. 4,2-3,5 Ga: Vulkáni 
aktivitás nyomán szulfátok (S0 2 ) kerülnek a légkörbe, 


melyek a vízzel reagálva savas esőket hoznak létre, melyek 
mállasztják a kőzeteket. Sideriki idő kb. 3,5 Ga-napjainkig: 
Hideg, száraz klíma. A víz és vulkánosság csekély szerepet 
kap, a kőzetek a légkörrel való kölcsönhatás nyomán 
oxidálódnak igen lassan vas(III)-oxiddá, hematittá (Fe 2 0 3 ), 
a Mars felszíne így nyeri el mai, vörös színét. 

A Callisto 

A Külső-Naprendszerben számos kisebb és nagyobb hold 
található, melyek közül időrétegtani tagolása egyelőre csak a 
Callistónak készült el (Wagner 2007). A Callisto a legcse¬ 
kélyebb geológiai aktivitást mutató, a jégholdak csoportjába 
tartozó Galilei-hold. Példaként tehát ezt ismertetjük. Megje¬ 
gyezzük, hogy az ismertetett korszakhatár-értékek igen 
bizonytalanok. 

A Callisto rétegtani tagolása—a Holdéhoz hasonlóan — 
a jelentősebb becsapódási szerkezetekre épül, mert ezek 
keletkezésekor a korábbi felszín részint megsemmisült, ré¬ 
szint tektonikailag deformálódott, a kráter (medence) körüli 
jelentős térszínt pedig a kráter kilökött törmeléke fedte be 
üledékével. A legfiatalabb egység határát a sugársávos kráte¬ 
rek definiálják. 

A Callisto többi bolygótesttől eltérő és a Külső-Nap¬ 
rendszer holdjaira jellemző tulajdonsága egyrészt hogy 
jelentős arányú jeget tartalmaz (sűrűsége 1,86 g/cm 3 ), 
másrészt, hogy — mint minden hold — bolygójához kötött 
keringésű. 

Geokronológiai tagolás 

A preasgardi (4,5^1,2 Ga) és asgardi időszak/ 
rendszer (4,2-4 Ga) jellemzői a gyakori becsapódások. Az 
ekkor keletkezett többgyűrűs, mára a jeges kőzetanyagban 
domborzatukat elvesztett, „relaxálódott” medencék (palimp- 
szesztek) napjainkra elfedődtek más becsapódásokkal. Krio- 
vulkáni aktivitás lehetséges, hogy volt, de ennek nyomai mára 
eltűntek. A nagyobb domborzati kiemelkedések a kőzetanyag 
vízjég összetevőjének szublimációja miatt hamar erodálód¬ 
hattak. 

Valhallai időszak/rendszer (4-3,5Ga): Kezdetéta 
Valhalla-medencét létrehozó becsapódás jelöli ki. Ekkora 
tehető a domborzatukat némileg máig is megőrző nagy 
medencék, a penepalimpszesztek keletkezése. Ekkorra te¬ 
hető a legfiatalabb medencék (a sugársávos Lofn és a 
törmelékével fedett közeli Heimdall) keletkezése. A Lofn 
törmelékterítője a sztratigráfiai horizont alsó- és felső- 
valhallai korai (sorozatai) közötti határt jelöli ki. Ennyiben a 
holdi Orientaléhoz és ganymedesi Gilgamesh-hez hasonló a 
szerepe (Keresztúri 1997). A késő-valhallai kor így a nagy 
bombázás és medencekialakulás korának végét jelzi, 
amennyiben a Lofn datálása helyes. 

Burri időszak/rendszer (3,5 Ga - napjainkig): A 
mindmáig sugársávokat mutató, a Callisto történetét alapul 
véve fiatalnak számító Burr kráter keletkezése jelzi alsó 
határát. 



336 


Hargitai Henrik et al.: Földön kívüli égitestek geológiai és rétegtani tagolása és nevezéktana 


Irodalom — References 

Basilevsky, A. T. & Head, J. W. 1995: Régiónál and global stratigraphy of Venus: a preliminary assessment and implications fór the 
geological history of Venus. — Planetary and Space Science 43/12,1523-1553 

Basilevsky, A. T. & Head, J. W. 1998: The geologic history of Venus: A stratigraphic view. — Journal ofGeophysical Research-Planets 
103/E4, 8531. 

Basilevsky, A. T. & Head, J. W. 2002: Venus: Timing andrates of geologic activity. — Geology 30/11,1015-1018 

Bérczi Sz. 1977: A Merkúr bolygó. Csillagászati Évkönyv. — Gondolat, Budapest, 285-298. 

Bérczi Sz. 1978: Planetológia. Egyetemi jegyzet. — Tankönyvkiadó, Budapest, 

Bérczi Sz. 1991: Kristályoktól bolygótestekig. — Akadémiai Kiadó, Budapest, 210 p. 

Bibring, J-R, Langevin, Y., Mustard, J. F., Poulet, F., Arvidson, R., Gendrin, A., Gondét, B., Mangold, N., Pinet, P, Forget, F., 
Berthé, M., Bibring, J. P, Gendrin, A., Gomez, C., Jouglet, D., Poulet, F., Soufflot, A., Vincendon, M., Combé,s M., Drossart, 
P., Encrenaz, T., Fouchet, T., Merchiorri, R., Belluci, G, Altieri, F., Formisano, V., Capaccioni, F., Cerroni, P, Coradini, A., 
Fonti, S., Korablev, O., Kottsov, V., Ignatiev, N., Moroz, V., Titov, D., Zasova, L., Loiseau, D., Mangold, N, Pinet, P, Douté, 
S., Schmitt, B, Sotin, C., Hauber, E., Hoffmann, H., Jaumann, R., Keller, U., Arvidson, R., Mustard, J. F., Duxbury, T., Forget, 
F. & Neukum, G. 2006: Global Mineralogical and Aqueous Mars History Derived írom OMEGA/Mars Express Data. — Science 
312/5772,400-404 DÓI: 10.1126/science.ll22659 

Condit, C. D. 1978: Distribution and relations of 4- to 10-km-diameter craters to global geologic units of Mars. — Icarus 34,465-478. 

Császár G. 2002: A Magyar Rétegtani Bizottság által jóváhagyott geokronológiai és kronosztratográfiai terminusok. — Földtani 
Közlöny 132/3-4,481-483. 

Frey, H. V., Frey, E. L., Hartmann, W. K. & Tanaka, K. L. T. 2003: Evidence fór buried “Pre-Noachian” crust pre-dating the oldest 
observed surface units on Mars. — 34th Lunar and Planetary Science Conference, 1848. 

Fülöp J., Császár G. Haas J.& Jocháné Edelényi E. 1975: A rétegtani osztályozás, nevezéktan és gyakorlati alkalmazásuk 
irányelvei.— MÁFI, Budapest, 32 p. 

Gradstein, F. M.,Ogg, J. G., Smith, A. G., Bleeker, W. & Lourens, L. J. 2004: A new Geologic Time Scale, with special reference to 
Precambrian and Neogene. — Episodes 27/2,83-100. 

Gradstein, F. M., Ogg, J. G. & van Kranendonk, M. 2008: On the Geologic Time Scale 2008. — http://www.stratigraphy.org/ 
GTS2008.pdf 

Hansen, V. L. & Young, D. A. 2007: Venus’s evolution: A synthesis. Convergent Margin Terranes and Associated Regions: A Tribute to 
W. G. Ernst. — Special Paper 419,255-273. 

Hargitai H. 2008: A planetológiai névanyag tervezete. — Kézirat, http://planetologia.elte.hu/nevanyag.doc. Letöltve: 2008. október 1. 

Hargitai H & Keresztúri Á 2002: Javaslat magyar bolygótudományi szaknyelvi norma létrehozására. — Geodézia és Kartográfia 54/9, 
26-32. 

Hargitai H., Bérczi Sz., Gucsik A., Horvai F., Illés E., Keresztúri Á. & Nagy Sz. J. 2005: A Naprendszer kisenciklopédiája — A 
Naprendszer formakincse (1): Becsapódások folyamata, nyomai és hatásai. ELTE TTK — MTA Kozmikus Anyagokat Vizsgáló 
Űrkutató Csoport, Budapest, p. 7. 

Harland, W. B. (ed.) 1990: A Geologic Time Scale 1989. — Cambridge University Press. 

Hartmann, W. K. & Neukum, G. 2001: Cratering Chronology and the Evolution of Mars. — Space Science Reviews 96,165-194. 

Hartman, W. K. 2005: Moons and Planets. 5th Edition. — Thomson Brooks/Cole. 

Head, J. W. & Basilevsky, A. T. 1999: A model fór the geological history of Venus írom stratigraphic relationship: comparison 
geophysical mechanisms. — 30th Lunar and Planetary Science Conference, Houston, Texas, USA, #1390. 

Hedberg, H. D. (ed.) 1976: International Stratigraphic Guide —A guide to stratigraphic classification, terminology andprocedure. — 
John Wiley and Sons, New York, 200 p. 

Keresztúri Á. 1995: A Magellan utolsó útja. — Meteor 25/6,13-18. 

Keresztúri Á. 1997: Ganymedes, az óriáshold. — Meteoriul , 5-11. 

Keresztúri Á. 2000: Ősi folyók a Marson. — Vízügyi Közlemények 82/2,324-333 

Keresztúri A. 2006: Fejezetek a Mars fejlődéstörténetéből. — Magyar Tudomány 8,946-954. 

Keresztúri Á. 2007: Éghajlat változás a Marson I. rész, — Légkör 52/2,12-17. 

Kleine, T., Palme, H., Mezger, K. & Halliday, A. N. 2005: Hf-W chronometry of lunar metals and the age and early differentiation of 
the Moon. — Science 310/5754,1671-1674. 

McCauley, J. F., Guest, J. E., Schaber, G. G., Trask, N. J. & Greeley, R. 1981: Stratigraphy of the Caloris Basin, Mercury. — Icarus 
47/2,184-202. 

Mutch, T. A., Arvidson, R., Head, J., Jones, K. & Saunders, S. 1977: The Geology ofMars. — Princeton University Press, 400 p. 

Münker, C., Pfánder, J. A., Weyer, S., Büchl, A., Kleine, T. & Mezger, K. 2003: Evolution of planetary cores and the earth-moon 
system from Nb/Ta systematics. — Science 301/5629,84-87. 

Offield, T. W. & Pohn, H. A. 1970: Lunar crater morphology and relative-age determiantion of lunar geologic units. — U.S. Geol. Survey 
Prof. Paper No. 700-C. Washington, C153-069. 

Phillips, R. J., Raubertas, R. F., Arvidson, R. E., Sarkar, I. C., Herrick, R. R., Izenberg, N. & Grimm, R. E. 1992: Impact craters and 
Venus resurfacing history. — Journal of Geophysical Research 97,15,923-15,948 

Salvador, A. (ed.) 1994: International Stratigraphic Guide — A guide to stratigraphic classification, terminology and procedure. — 2nd 
edition, The International Union of Geological Sciences and The Geological Society of America, Inc., Boulder, 
Co. 214 p. 



Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


337 


Scott, D. H. & Carr, M. H. 1976: The New Geologic Map of Mars. Reports of Accomplishments of Planetology Programs, 1975-1976. 
— NASA Technical Memorandum, NASA TM X-3364. Office of Space Science. Washington, DC, USA, National Aeronautics and 
Space Administration, p. 229. 

Scott, D. H. & Tanaka, K. L. 1986: Geological Map ofthe Western Equatorial Region ofMars (1:15,000,000). — USGS, Washington. 

Shoemaker, E. M. & Hackman, R. J. 1962:, Stratigraphic hasis fór a lunar time scale. — In: Kopal, Z. & Mikhailov, Z. K. (eds.): The 
Moon. Intem. Astronom. Union Symposium 14, Leningrad 1960, Proc.: New York, Academic Press, 289- 300 

Sík A., Keresztúri Á. & Hargitai H. 2005: A víz és ajég szerepe a Mars felszínfejlődésében. — Földrajzi Közlemények 129 (54)/3-4, 
159-176 

Spudis, P.D. & Guest, J. E. 1988: Stratigraphy and geologic history of Mercury. — In: Vilas, F., Chapman, C. R. & Matthews, M. S. 
(eds): Mercury. Univ. of Arizona Press, Tucson, 118-164. 

Spudis, P. D. & Strobell, M. E. 1984: New Identification of Ancient Multi-Ring Basins on Mercury and Implications fór Geologic 
Evolution. — 15th Lunar and Planetary Science Conference, Houston, Texas, USA, 814-815. 

Spudis, P. 2001: The geological history of mercury. — Mercury: Space Environment, Surface, and Interior, LPJ Conference, #8029 

Tanaka, K. L. (ed.) 1994: The Venus Geologic Mappers’ Handbook. Second Edition. Open-File Report 94^-38. — NASA. 
http://astrogeology.usgs.gov/Projects/PlanetaryMapping/VenusMappersWGM_Handbook_94.pdf 

Tanaka, K. L. 2001: The Stratigraphy ofMars. — 22nd Lunar and Planetary Science Conference, Houston, Texas, USA, #1695. 

Tanaka, K. L. & Skinner, J. A. 2003: Mars: Updating geologic mapping approaches and the formai stratigraphic scheme. — Sixth 
International Conference on Mars #3129. 

Taylor, S. R. 1982: Planetary Science: A Lunar Perspective. — Lunar and Planetary Institute, Houston, http://www.lpi.usra.edu/ 
publications/books/planetary_science/ 

Wagner, R. J. 2007: Untersuchungen zűr Chronostratigraphie, Impaktchronologie und geologischen Entwicklung des Jupitersatelliten 
Callisto auf dér Basis dér Galileo-SSI-Kameradaten. — Disszertáció, Freie Universitat Berlin, http://www.diss.fu-berlin.de/ 
2007/806/index.html 

Wagner, R. J., Wolf, U. & Neukum, G. 2002: Time-stratigraphy and impact cratering chronology of Mercury. — Lunar and Planetary 
Science 33,1575. 

Wilhelms, D. E. 1970: Summary of Lunar Stratigraphy — Telescopic Observations. — US Geological Survey Professional Paper 599- 
F., Washington. 

Wilhelms, D. 1987: Geologic History of the Moon. — US Geological Survey Professional Paper 1348, http://ser.sese.asu.edu/GHM/ 

Wilhelms, D. E. & McCauley, J. F. 1971: Geologic Map ofthe Near Side ofthe Moon. — USGS Maps No. 1-703, Washington. 

Kézirat beérkezett: 2008. 02.29. 






^íürídn Qeoloij,ji.a^ 

138 / 4 , 339-344., Budapest, 2008 


Középső-miocén gerincesfaunák Partiumból 


Venczel Márton 1 , Hír János 2 

'Muzcul Tárii Cri§urilor, B-dul Dacia 1-3, RO-410464 Oradea, Románia, e-mail: mvenczel@rdslink.ro 
2 Pásztói Múzeum, H-3060 Pásztó, Pf. 15, email: hir99@freemail.hu 


Middle Miocéné vertebrate faunas from Partium 


Abstract 

This paper provides a brief report on known Middle Miocéné vertebrate faunas írom Partium (W Románia). In the 
localities of Cománegti and Taut (Arad County, Románia), somé examples of such faunas were unearthed in the sl970s. 
In recent years two new locality complexes were discovered in Tá§ad and Subpiatrá (Bihor County, Románia). These 
fossil vertebrate faunas roughly cover three biochronological units within the European Mammal biozones 
(MN6-MN7/8- MN9) and may be correlated with the Laté Badenian - Sarmatian - Pannonian stages of the Central 
Paratethys. The revision of the Cománegti and Taut vertebrate remains revealed a distinctly higher faunal diversity than 
had originallz been belived. This suggests that there could be palaeobiogeographical connections to other Middle 
Miocéné faunas from the Central Paratethys area. The fossil record from the studied localities is completed with data 
taken from taphonomic and palaeoenvironmental contexts. 

Keywords: Miocéné, vertebrates, Partium, Románia, fossil localities, amphibians, reptiles, rodents, palaeoenvironment 


Fauné de vertebrate miocéné medii din Partium 


Rezumat 

Lucrarea prezintá un raport sumar asupra faunelor de vertebrate miocéné medii din Partium (Vestül Romániei). Pe 
lángá localitátile Cománe§ti §i Taut (Judetul Arad, Románia), puse in evidentá prin anii §aptezeci ai secolului trecut, in 
ultimii ani douá női situri complexe de várstá miocená medie au fost descoperite la Tá§ad §i Subpiatrá (judetul Bihor, 
Románia). Aceste fauné de vertebrate fosile documenteazá in buná parte trei unitáti biocronologice din cadrul biozonelor 
mamaliene europene (MN6-MN7/8-MN9) corelate cu Badenianul tárziu - Sarmatianul - Pannonianul din Paratethysul 
Central. Revizuirea resturilor de vertebrate fosile de la Cománe§ti §i Taut a furnizat o diversitate faunisticá múlt mai 
ridicatá fatá de cele considerate de páná acum, sugeránd totodatá importante legáturi biogeografice cu celálalte fauné 
miocéné medii cunoscute din Bazinul Carpatic. Listele faunistice din localitátile studiate sunt completate cu date asupra 
contextului tafonomic §i de paleomediu. 

Cuvinte cheie: miocén, vertebrate, Partium, Románia, locurifosilifere, amfibieni, reptile, rozdtoare, paleomediu 


Összefoglalás 

A közlemény rövid összefoglalót nyújt a Partium középső-miocén gerinces faunáról (Ny-Románia). A múlt század 
hetvenes éveiben kiásott kománfalvi és feltóti (Arad megye, Románia) lelőhelyek mellett az utóbbi években két új 
lelőhelykomplexumot fedeztek fel Tasádon és Kőalján (Bihar megye, Románia). Az európai emlőszonációban ezek a 
gerinces faunák nagyjából három biosztratigráfiai egységet dokumentál (MN6-MN7/8-MN9) és nagy vonalakban a 
Középső-Paratethys késő-badeni, szarmata, kora-pannóniai korszakaival korrelálhatok. A kománfalvi és a feltóti fosszi¬ 
lis maradványok újravizsgálata során kiderült, hogy a lelőhelyek faunadiverzitása jóval nagyobb az eddig publikáltnál és 
jelentős ősföldrajzi kapcsolatot mutat a többi Kárpát-medencei középső-miocén gerincesfaunával. Az egyes lelőhelyek 
faunalistáit tafonómiai és őskörnyezetre vonatkozó információk egészítik ki. 

Tárgyszavak: miocén, gerincesek, Partium, Románia, fosszilis lelőhelyek, kétéltűek, hüllők, rágcsálók, őskörnyezet 







340 


Venczel Márton, Hír János: Középső-miocén gerinces faunák Partiumból 


Bevezetés 

A legutóbbi évekig Románia nyugati részéből mind¬ 
össze két jelentősebb középső-miocén aprógerinces- faunát 
szolgáltató lelőhely volt ismeretes: az Arad megyei komán- 
falvi (Cománe§ti) és a feltóti (Taut). A gerincesmaradvᬠ
nyokra először a területen geológiai feltárásokat végző 
Istocescu (1971), majd Istocescu & Istocescu (1974) 
hívta fel a figyelmet. Ennek nyomán Feru et al. (1980) Ko- 
mánfalva közeléből két tengeri környezetben felhalmo¬ 
zódott gerincesleleteket szolgáltató lelőhelyet (Cománe§ti 1 
és 2), míg Feltótról egy tavi környezetben lerakodott 
szárazföldi leletegyüttest tárt fel (7. ábra). Az innen szár¬ 
mazó emlősfaunát két fontosabb publikációban ismertették 
(Feru et al. 1980, Rádulescu & Sámson 1988). 



1. ábra. Partium gerinces lelőhelyeinek vázlatos térképe 

Figure 1. Sketch map of middle Miocéné vertebrate localities from 

Partium 

Figure 1. Harta schematicá a siturilor cu vertebrate miocéné medii 
din Partium 

Bihar megye területéről a múlt század hetvenes éveiben 
neogén összletek vizsgálata során több, gerincesmarad¬ 
ványokat is tartalmazó középső-miocén lelőhelyet jeleztek 
(Istocescu & Istocescu 1974). Ez utóbbi szakirodalmi ada¬ 
tok nyomán az első középső-miocén aprógerinces-faunát tar¬ 
talmazó — brakkvízi környezetben lerakodott — agyagréte¬ 
geket 1999 őszén a Tasádi-barlang közeléből (Nagyváradtól 
mintegy 20 km-re délkeletre), a völgy baloldalán azonosí¬ 
tottuk (Tasád 1. gerinceslelőhely) (Hír et al. 2002). A Tasád 1. 
lelőhelytől nem messze a völgy jobb oldalán, a szárazföldi 
mollusca-fajokat is tartalmazó rétegek alól egy kistermetű 
delfin (Kentriodontidae indet.) maradványai kerültek elő. 

2004-ben a Nagyváradtól 40 km-re keletre fekvő Kőalja 
(Subpiatrá) közelében, édesvízi környezetben keletkezett üle¬ 
déksorban, egy rendkívül gazdag aprógerinceseket szolgáltató 
lelőhelykomplexumra bukkantunk. Az eddigi feltárások alap¬ 
ján innen legalább három, tafonómiai és őskörnyezeti szem¬ 
pontból is különböző, leletegyüttest sikerült elkülöníteni. 


A dolgozat célja, hogy röviden bemutassuk a Partiumból 
eddig feltárt legfontosabb gerinceslelőhelyeket, értékeljük 
az onnan megismert faunák biosztratigráfiai, ősállatföld¬ 
rajzi és őskörnyezeti jelentőségét, valamint körvonalazzuk 
az ezekhez kapcsolódó legfontosabb kutatási feladatokat. 

A partiumi gerinceslelőhelyek 
és a faunák rövid leírása 

Cománe§ti 1. gerinces lelőhely 

A Cománe§ti 1. lelőhely az azonos nevű helység keleti 
szélén, a Hagymás-patak jobb oldalán fekszik (GPS: É 46° 
30.568’ és K 22° 02.807’), ahol mintegy 11 méter vastag¬ 
ságban tárulnak fel az alsó-szarmata alemeletbe sorolható 
üledékes rétegek. A feltárásról készült szelvényrajzok alap¬ 
ján (lásd Istocescu 1971: 29. ábra, 10. réteg; Feru et al. 
1980:1. ábra, 21. réteg; Grigorescu & Kazár 2006:2. ábra) 
beazonosítható a tufás márgába lencseszerűen beágyazódott 
mintegy 10-12 cm vastagságú tufás homokréteg, ahonnan 
1979 folyamán jelentősebb gerincesleleteket gyűjtöttek 
(Feru et al. 1980). A mintegy másfél tonnányi mintából a 
fenti szerzők az alábbi faunalistát közlik: Galerix socialis 
(von Meyer, 1865), cf. Desmanella sp., Hispanomys cf. 
lavocati Freudenthal, 1966, H. cf. bijugatus Mein et 
Freudenthal, 1971, Megacricetodon gr. similis Fahl- 
busch, 1964, Democricetodon gr. gaillardi (Schaub, 
1925), Peridyromys gr. hamadryas Forsyth Major, 1899, 
Myoglis meini (De Bruijn, 1966), Prolagus oeningensis 
(König, 1825), kérődzők (Cervidae indet. I, Cervidae indet. 
II), teknősök, tömeges halmaradványok. A szerzők szóbeli 
közlése alapján szintén a 21. rétegből (lásd fennebb) szár- 



2. ábra. A Cománe§ti 1. lelőhely új szelvénye 
Figure 2. The new section of the locality Cománeyi 1 
Figure 2. Noulprofil de la depozitul Cománeyi 1 




















Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


341 


maznak azok a Kentriodontidae fogascetleletek is, ame¬ 
lyeket Grigorescu & Kazár (2006) „Champsodelphis” 
juchsii Brandt, 1873 néven írt le. Az állategyüttes korát 
Feru et al. (1980) a késő-szarmatába helyezi (MN7/8). 

Az egykori üledékgyűjtő egy lagúna vagy sekély vizű 
öböl lehetett gazdag kovamoszat, hal és puhatestű együttes¬ 
sel, ahova változó ütemben szállítódtak be és halmozódtak fel 
az erózióból és részben vulkáni működésből származó 
hordalékanyagok, és amelybe időnként szárazföldi gerinces¬ 
maradványok is belekerültek (ezeket csak egyetlen rétegből 
sikerült kimutatni). Feltűnő, hogy az aprógerinces- összlet- 
ben a herpetofaunát mindössze egyetlen békavégtagcsont 
képviseli (pers. obs.). 

A Cománe§ti 1. lelőhely Feru et al. (1980) szerint „ki¬ 
merült”, de időközben a terület tulajdonosa kisebb föld¬ 
munkákat végzett, amelyek nyomán a Botfej-patak irányᬠ
ban egy újabb szelvény tárult fel (2. ábra). 

Comane§ti 2. gerinces lelőhely 

A Cománe§ti 1. lelőhelytől mintegy 500 méterre kelet¬ 
északkeleti irányban helyezkedik el a Cománe§ti 2. lelőhely, 
amelyet jelenleg erdős bokros növényzet borít (GPS: É: 46° 
30.573’, K: 22° 03.241’). Az egykori lelőhelyek azokban a 
helyenként kompakt homokösszletekben keresendők, ame¬ 
lyeket legjobban egy erdei útbevágás tár fel ( 3. ábra). Isto- 
cescu (1971) szerint a pannóniai, puhatestűekben rendkívül 
gazdag homokrétegek diszkordánsan települnek a fentiekben 
ismertetett szarmata üledékekre (lásd ugyanott: 37. kép). A 
gerinces leleteket is szolgáltató lelőhely (Cománe§ti 2b) 
faunalistája Feru et al. (1980) közlése alapján a következő: 
Galerix gr. s ocialis (von Meyer, 1865), Kowalskia sp., 
Muscardinus crusafonti Hartenberger, 1966, Prolagus sp., 



3. ábra. Cománe§ti 2. gerinces lelőhely 
Figure 3. The vertebrate locality Cománe§ti 2 
Figure 3. Depozitul cu vertebrate de la Cománe§ti 2 


Cervidae indet., Pisces indet. Ez alapján a fauna korát a fenti 
szerzők a pannóniaiba (MN9) helyezik és így az itt tárgyalt 
faunák közül az egyetlen, amely a késő-miocénbe sorolható. 

Tant gerinces lelőhely 

Istocescu (1971) szerint az Arad megyei Feltóttól délre 
húzódó Migie§ völgy bal oldalán édesvízi környezetben 
felhalmozódott, zöldes színű, tufás agyagösszletek buk¬ 
kannak a felszínre, amelyben elszórtan Planorbis és Helix 
faj ok héj maradványai látszanak. Ebből a rétegsorból Feru et 
al. (1979) és Rádulescu & Sámson (1988) nyomán az aláb¬ 
bi rágcsáló taxonok ismertek: Spermophilinus sp., Eomus- 
cardinus sp., Democricetodon zarandicus (Rádulescu et 
Sámson, 1988). A leletegyüttes korát a fenti szerzők a késő¬ 
szarmatába helyezik (MN7/8) és a Cománe§ti 1. lelőhelynél 
fiatalabbnak tartják. 

A feltóti fauna jelentőségét nagyban emeli, hogy abból 
újabban egy Dryopithecus- nál kisebb hominida előzápfogát 
is kimutatták (McNulty et al. 1999). Továbbá az innen 
gyűjtött anyagból számos jó megtartású farkos kétéltű-, bé¬ 
ka-, gyík- és kígyómaradványt sikerült kiválogatni, amelyek 
közül több taxon is szoros morfológiai hasonlóságot mutat 
eddig csak észak-magyarországi lelőhelyekről ismeretes 
alakokkal (pl. Mátraszőlős 1. és 2. lelőhely) (Venczel & 
§tiucá in prep.). 

Tasád 1. gerinces lelőhely 

A lelőhelyre terepi munka során, 1999 őszén bukkantunk 
rá, a jól ismert Tasádi-barlang közelében húzódó Brusztur- 
völgy baloldalán (GPS: É 46° 55’ 19.7”, K 22° 07’ 24.1”) 
helyezkedik el (4. ábra). Az üledéksor mintegy 60 cm vas¬ 
tagságú, zöldesszürke agyagrétegében Helix- héj marad vᬠ
ny ok és gerinces-csontmaradványok figyelhetők meg. 2000 
nyarán az innen vett, mintegy egy tonna üledék iszapolása 



4. ábra. Tasád 1. gerinces lelőhely. A nyíl a helicidákban gazdag rétegsorra 
mutat 

Figure 4. The vertebrate locality Tasád 1. The layers containing helicids are 
indicated by the arrow 

Figure 4. Depozitul cu vertebrate de la Tasád 1. Ságeata indicá secventa bogatá in 
helicide 




342 


Venczel Márton, Hír János: Középső-miocén gerinces faunák Partiumból 


nyomán kiválogatott csonttöredékekből és fogakból külön¬ 
féle gyíkokat (Agamidae indet., Lacerta sp., Ophisaurus sp., 
cf. Pseudopus), vakkígyó-félét (Scolecophidia indet.), 
krokodilt ( Diplocynodon sp.), rovarevőt {Schizogalerix cf. 
pasalarensis Engesser, 1980) és rágcsálókat {Spermo- 
philinus bredai ((von Meyer, 1848), Muscardinus aff. 
sansaniensis (Lartet, 1851), Eliomys sp., Democricetodon 
brevis (Schaub, 1925), Megacricetodon cf. minor (Lartet, 
1851), M. aff. germanicus Aguilar, 1980, Eumyarion medius 
(Lartet, 1851), Cricetodon sp.) határoztunk meg (I. tábla: 2, 
3). A megafaunát néhány madárcsont és közelebbről nem 
meghatározható emlősfog és egyéb csontmaradványok 
képviselik. Érdemes megemlíteni, hogy Istocescu & 
Istocescu (1974) feltehetően ezekből a rétegekből jelzett egy 
rinocéroszfélét, amely Codrea (2000) szerint akár 
Lartetotherium sansaniense (Lartet, 1851) is lehet. 

A puhatestűekben gazdag, márgás-agyagos üledéksor 
sekély, brakkvízi környezetben keletkezett, amelybe időnként 
szárazföldi csigák és gerinces maradványok is belekerültek 
(Hír et al. 2002). Erre az összletre közvetlenül szarmata 
mészkő rétegződött, amelyben kisebb-nagyobb üregek ala¬ 
kultak ki (ezek közül legismertebb a Tasádi-barlang). A ta- 
sádi gerinces leletegyüttes kora a rágcsálók alapján az MN7/8 
zónába sorolható. Az ugyanebből a rétegből gyűjtött Mohren- 
sternia-faj okban gazdag mollusca-fauna kora-szarmata kort 
jelez (Kókay in Hír et al. 2002). 

Tasád 2. gerinces lelőhely 

A Tasád 2. lelőhely a tasádi Brusztur-völgy jobb oldalán, 
az 1. lelőhelytől nem messze helyezkedik el. A szerzők 2000 
tavaszán azonosították, amikor a Tasád 1. lelőhelyéhez 
hasonló rétegsort kerestek a völgy másik oldalán (GPS: É 
46° 55’23.6”, K 22° 07’23”). 

Az első mintavételt követően, 2000 nyarán egy apró 
méretű delfin (Kentriodontidae indet.) töredékes csontvázát 
(koponyacsontok, fogak, csigolyák, végtagcsontok) ástuk ki 
innen és írtuk le (Kazár & Venczel 2003). A delfint 
tartalmazó zöldesszürke agyagréteg felett sikerült beazono¬ 
sítani a szárazföldi faunát tartalmazó (a Tasád 1. lelőhelyről 
ismeretes) helicidákban gazdag rétegsort is, amely alapján a 
delfin szintén kora-szarmata (MN7) korú. 

Subpiatra 2/1. gerinces lelőhely 

2004 nyarán a Kőalja (Subpiatra) (Nagyváradtól mintegy 
40 km-re keletre) közelében elterülő Hideg-völgy 
(Valea Rece) — édesvízi környezetben keletkezett—homok- 
agyag-márga üledéksorában több változatos összetételű 
aprógerinces faunát azonosítottunk (Venczel et al. 2005). 

A kőaljai 2/1R lelőhely a Hidegvölgyben (5. ábra), egy 
vízmosás által létrehozott bevágás jobb oldalán helyezkedik 
el (GPS: É 47° 0.379’, K 22° 18.683’). A helicidákban és 
otolitokban gazdag, sárgás színű, finom homok- és agyag¬ 
rétegekből vett 600 kilogramnyi minta iszapolása során 
különféle kétéltű ( Triturus sp., Latonia gigantea, Rana sp.), 
krokodil ( Diplocynodon sp.), gyík ( Ophisaurus sp., Lacerta 



5. ábra. Subpiatra 2/ ÍR gerinces lelőhely 
Figure 5. The vertebrate locality Subpiatra 2/ÍR 
Figure 5. Depozitul cu vertebrate de la Subpiatra 2/1R 


sp., Varanidae indet.) kígyó (Colubrinae indet., Vipera sp.) és 
rágcsáló [Eurolagus fontannesi (Deperét, 1887), Muscar¬ 
dinus sansaniensis (Lartet, 1851), Myoglis meini (De 
Bruijn, 1966), Megacricetodon sp., Democricetodon brevis 
(Schaub, 1925)] maradványokat válogattunk ki és határoz¬ 
tunk meg (Hír & Venczel 2005, Venczel et al. 2005) (I. 
tábla: 1, 4, 7, 8). A 2/1R lelőhely különlegessége egy felte¬ 
hetően új fajhoz tartozó Megacricetodon rágcsálófaj, vala¬ 
mint egy apró termetű krokodil ( Diplocynodon sp.) jelenléte. 
Ez utóbbi csoport előfordulása arra utal, hogy az évi közép¬ 
hőmérséklet az adott élőhelyeken (pl. Tasád és Kőalja 2/1R 
környezetében) minimálisan elérte a 14,5 °C-t, míg a leg¬ 
hidegebb hónap átlaghőmérséklete 5,5 °C-nál nem lehetett 
alacsonyabb (Markwick 1998). A rágcsálófauna előzetes 
vizsgálata alapján a kőaljai 2/1R lelőhely ősállategyütte- 
sének kora késő-badeni lehetett (MN6). A csontmaradvᬠ
nyokban gazdag rétegek a vízmosás bal oldalán is nyomon 
követhetők (2/1L lelőhely), ahol a felszínen is gyűjthetők 
kovásodott fatörzsmaradványok és gerinces-csonttöredé- 
kek. A fenti lelőhelyekről származó egyéb maradványok 
(nyitva- és zárvatermőkhöz tartozó kovásodott fatörzsda- 
rabok, rovarevő- és nagyemlősfogak, madárcsontok, otoli- 
tok és kagylósrákok) tanulmányozása a közeljövő feladatai 
közé tartoznak. 

Subpiatra 2/2. gerinces lelőhely 

A kőaljai 2/1R lelőhelytől mintegy 25 m-re nyugatra egy 
vízmosásban található a Subpiatra 2/2 lelőhely (GPS: É 47° 
00.343’, K 22° 18.650’) ( 6. ábra). 

A planorbidákban rendkívül gazdag, mintegy két 
tonnányi üledékből számos farkatlan kétéltű ( Latonia 
gigantea (Lartet, 1851), Palaeobatrachus sp., Hyla sp.), 
gyík ( Ophisaurus sp.), kígyó (Colubrinae indet.), krokodil 
(Diplocynodon sp.) és rágcsáló [Petauristidae indet., 
Blackia miocaenica (Mein, 1970), Spermophilinus bredai 
(von Meyer, 1848), Muscardinus aff. sansaniensis 
(Lartet, 1851), Glirulus lissiensis (Hugueney et Mein, 
1965), Paraglirulus werenfelsi Engesser, 1971, Myoglis 




Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


A kutatómunka további 
perspektívái 


343 



6. ábra. Subpiatrá 2/2 gerinces lelőhely 
Figure 6. The vertebrate locality Subpiatrá 2/2 
Figure 6. Depozitul cu vertebrate de la Subpiatrá 2/2 


meini (De Bruijn, 1966), Megacricetodon germanicus 
Aguilar, 1980, Democricetodon freisingensis Fahl- 
busch, 1964, Eurnyárion medius (Lartet, 1851)] marad¬ 
ványait határoztuk meg (Hír & Venczel 2005, Venczel et 
al. 2005) (I. tábla: 5, 6). A kőaljai 2/2 lelőhely rágcsáló¬ 
faunájának összetételében szembeötlő a mókusfélék 
(többek között repülőmókusok) és pelék magas aránya, 
amely legalább részben erdős őskörnyezeti viszonyokra 
utal. A fauna maradványainak felhalmozódása való¬ 
színűleg a szarmatára tehető (MN7/8). 


Néhány évtizedes szünet után Partiumban az eddig 
csak Arad megye területéről ismeretes középső-miocén 
gerinces lelőhelyeket Bihar megyében újakkal sikerült 
gazdagítani. Ugyanakkor előzetes vizsgálataink azt 
mutatják, hogy még számos potenciális lelőhely létezhet, 
elsősorban az egykor itt húzódó Középső-Paratethys 
peremterületén kialakult üledékgyűjtőkben. A Belényesi- 
medencében elsősorban tengeri környezetben felhalmo¬ 
zódott összletek közelebbi vizsgálata jöhet számításba, 
míg a Körösök völgyében további tavi-mocsári-folyóvízi 
lelőhelyek feltárására van lehetőség. A feltárt fosszilis 
állategyüttesek teljeskörű feldolgozása és további gerinces 
lelőhelyek felkutatása a fauna-korreláción túl fontos 
információkat szolgáltathat az ősnövény- és ősállatföld¬ 
rajzi kapcsolatok, valamint az őskörnyezeti kép változᬠ
sainak nyomon követésében is. 

Köszönetnyilvánítás 

A szerzők köszönettel tartoznak Pazonyi Piroska 
(Magyar Természettudományi Múzeum) és Makádi László 
(ELTE TTK) referenseknek a kéziratra tett hasznos észrevé¬ 
teleikért. A munkát az OTKA, T 046719 sz. kutatási téma 
keretében támogatta. 


Irodalom — References 

Codrea, V. 2000: Rinoceri §i tapiri tertiari din Románia. — Presa Universitará Clujeaná, 174 p. 

Feru, M., Radulesco, C. & Sámson, P. 1979: La fauné de Micromammiféres du Miocéné de Taut (dép. d’Arad). — Travaux de l’Institut 
deSpéologie “EmiléRacovitza” 18 , 185-190. 

Feru, M., Radulesco, C. & Sámson, P. 1980: La fauné de Micromammiferes du Miocéné de Comanesti (dep. d’Arad). — Travaux de 
l’Institut de Spéologie “Emilé Racovitza” 19 , 171-190. 

Grigorescu, D. & Kazár E. 2006: A new Middle Miocéné odontocete (Mammalia: Cetacea) locality and the Sarmatian Maríné 
Mammal Event in the Central Paratethys. — Oryctos 6, 53-67. 

Hír, J., Kókay, J. & Venczel, M. 2002: Middle Miocéné molluscs and microvertebrata írom Tá§ad (Bihor County, Románia). — Acta 
Palaeontologica Romániáé 3, 161-172. 

Hír, J. & Venczel, M. 2005: New Middle Miocéné vertebrate localities írom Subpiatrá (Bihor District, Románia). — Acta Palaeonto¬ 
logica Romániáé 5, 211-221. 

Istocescu, D. 1971: Studiul geologic al sectorului vestic al Bazinului Cri§ului Alb §i al ramei Muntilor Codru §i Highiy — Institutul 
Geologic studii tehnice §i economice, ser. J. stratigrafie 8,1-201. 

Istocescu, D. & Istocescu, F. 1974: Consideratii geologice asupra depozitelor neogene ale Bazinului Cri§urilor. — Studii §i cercetári 
geologie, geofizicá, geografie, ser. geologie 19 , 115-127. 

Kazár E. & Venczel M. 2003: Kentriodontid remains (Cetacea: Odontoceti) from the Middle Miocéné of Bihor County, Románia. — 
Nymphaea 30 , 39-66. 

Markwick, P. J. 1998: Fossil crocodilians as indicators of Laté Cretaceous and Cenozoic climates: implications fór using 
palaeontological data in reconstructing palaeoclimate. — Palaeogeography Palaeoclimatology Palaeoecology 137 , 205-271. 

McNulty, K., Radulesco, C., Sámson, P, Feru, M. & Delson, E. 1999: Morphology and identification of a previously undeseribed 
catarrhine tooth from the middle Miocéné of Románia. —American Journal ofPhysical Anthropology 28 , 199. 

Rádulescu, C. & Sámson, P. 1988: Les Cricétidés (Rodentia, Mammalia) du Miocéné (Astaracien Supérieur) de Roumanie. — Travaux 
de l’Institut de Spéologie “ Emilé Racovitza” 37 , 67-78. 

Venczel M., Hír J., Huza, R. R., Popa, E. & Gólban, D. 2005: A new Middle Miocéné vertebrate fauna from Subpiatrá (Bihor County, 
Románia). —Nymphaea 32 , 23-38. 

Venczel & §tiucá, E. (in prep.): Laté Middle Miocéné amphibians and squamate reptiles from Taut, Románia. — Geodiversitas. 

Kézirat beérkezett: 2007. 11. 19. 





344 


Venczel Márton, Hír János: Középső-miocén gerinces faunák Partiumból 


I. tábla — Plate I 

Aprógerinces-eletek partiumi lelőhelyekről — Microvertebrate finds from the localites ofPartium 



1. Eurolagus fontannesi p4-m2 zápfoga oldalnézetből (Kőalja, 2/ÍR), 2. Cricetodon sp. M2 zápfogának 
rágófelszíne (Tasád 1.); 3: Cricetodon sp. m3 zápfogának rágófelszíne (Tasád 1.), 4. Megacricetodon sp. állkapocs¬ 
töredéke Ml és M2 zápfogakkal (Kőalja, 2/1R), 5. Latonia gigantea baloldali csípőcsonttöredéke oldalnézetből 
(Kőalja, 2/2), 6 . Palaeobatrachus sp. frontoparietale felülnézetből (Kőalja, 2/2), 7. Diplocynodon sp. foga (Kőalja, 
2/ ÍR), 8. Diplocynodon sp. oszteodermája felülnézetből (Kőalja, 2/ ÍR). Mérce = 2 mm 
1. Eurolagus fontannesi p4-m2 lateral view (Kőalja, 2/1R), 2. Cricetodon sp. M2 occlusal surface (Tasád 1.); 3: 
Cricetodon sp. m3 occlusal surface (Tasád 1.), 4. Megacricetodon sp. maxilla fr. with Ml és M2 molars (Kőalja, 2/1R), 
5. Latonia gigantea ileum fr. sin., lateral view (Kőalja, 2/2), 6. Palaeobatrachus sp. frontoparietale, dorsal view 
(Kőalja, 2/2), 1. Diplocynodon sp. tooth (Kőalja, 2/1R), 8. Diplocynodon sp. osteoderma, dorsal view (Kőalja, 2/1R). 
Bar = 2 mm 










Faltam 


138 / 4 , 345-356., Budapest, 2008 


A budai pannóniai képződmények 


Müller Pál 1 , Magyar Imre 2 

Magyar Állami Földtani Intézet, 1143 Budapest, Stefánia út 14. (mullerp@mafi.hu) 
2 MOLNyrt., 1117 Budapest, Október huszonharmadika u. 18. (immagyar@mol.hu) 


The Pannonian deposits ofthe Buda Mountains 


Abstract 

Deposits of the Laté Miocéné Pannonian stage occur at surprisingly high elevations — up to almost 500 m above sea 
level — in the Southern part of the Buda Mountains (on the top and the slopes of the Sváb-hegy in the western part of 
Budapest, Figure 1). The sedimentary succession usually starts with gravel and sand/sandstone, overlain by silty deposits. 
The latter are in turn capped by silts, clays, and freshwater limestone (Figure 2). Fossils of Laté Miocéné vertebrates and 
molluscs have long been known from these deposits. The uppermost siliciclastic units of the sequence, from right below the 
limestone, yielded partly freshwater and terrestrial snails (such as Planorbarius, Lymnaea, and Succinea ), and partly species 
of Melanopsis and Theodoxus, the latter that were endemic to the nearshore, strongly freshwater-influenced regions of the 
brackish Laké Pannon. The freshwater limestone contained poorly preserved moulds of freshwater and terrestrial snails and 
thus its age remained uncertain until Laté Miocéné (Pannonian) vertebrates were recovered from its layers. However, 
unambiguous indications that the giant brackish Laké Pannon ever flooded the Buda Mountains is missing. 

This paper introduces the first brackish endemic Laké Pannon bivalve fauna from the Buda Mountains. The fossils 
were collected in two locations. Construction works in Fodor Street, at 305-310 m above sea level (Figure 2) — 
temporarily exposed a 7-metre-thick section of Pannonian sediments (Figure 3). The sequence consisted of a fine- 
grained quartz sandstone with thin pebbly intercalations and silt layers. The grey sandstone was unevenly tinted 
reddish by goethite and alsó contained somé kaolinite. The fossils occurred as ornamented moulds within the 
sandstone. The following species were identified: Paradacna cf. wurmbi (Lőrenthey), Congeria cf. simulans turgida 
Andrusov and Dreissenomya sp. (Figure 4). 

The argillaceous maris intercalating the freshwater limestone (that outcrops at the eastern edge of the hilltop plateau 
in two sections at Normafa [Figures 2, 3]) contained endemic Pannonian molluscs characteristic of lagoonal 
environments. The following taxa were identified: lAnodonta sp., Unió sp., Dreissena sp., Lymnocardium decorum 
(Fuchs), Viviparus sp., Hydrobiidae sp., Micromelania cf. laevis (Fuchs), Theodoxus radmanesti (Fuchs), Theodoxus 
sp., Melanopsis cf. sturii Fuchs, Melanopsis sp., Lymnaeidae sp., Planorbidae sp., and terrestrial species (Figure 4). 

These faunas lived in the brackish Laké Pannon. The Normafa mollusc assemblage is similar to the classic Tihany 
fauna, and belongs to the Lymnocardium decorum zone (8.0-8.7 Ma). The Fodor Street fauna is either of the same age or 
slightly older (Lymnocardiumponticum zone, 8.7-9.6 Ma; Figure 5). 

The Pannonian layers in the Buda Mountains comprise one depositional cycle. The lower part of the sequence 
indicates high-energy lacustrine conditions. The gravel was déri ved from the underlying Palaeogene or Lower Miocéné 
sediments. The sandstones may have originated from more distant sources and suffered fluvial transport. The overlying 
silty and shaly layers were deposited in low-energy environments, such as lagoons. The closing member of the sequence, 
the Nagyvázsony Limestone probably formed in places where the ancestors of the present-day karstic thermal springs 
charged intő very shallow lagoons and floodplain lakes, causing the deposition of calcareous műd. Any minor rise in the 
level of the brackish Laké Pannon, however, could switch off limestone deposition and facilitate the dispersal of shallow- 
water endemic mollusc species. The alternation of limestone layers, containing freshwater fossils and silty-clayey layers 
with endemic Laké Pannon fossils may be attributed to such environmental changes. 

Flooding of the Buda Mountains by Laké Pannon was probably a consequence of a laké level rise. The Pannonian 
deposits are in conspicuously higher positions than the earlier Neogene formations in the vicinity. Although this pattern 
can be a result of tectonic subsidence right before the flooding by Laké Pannon and subsequent differential uplift, we 
suggest that the high level of Laké Pannon — significantly higher than the coeval sea level — alsó played an important 
role in the present-day high elevations of the lacustrine sequence. 

Keywords: Laté Miocéné, Pannonian, Laké Pannon, Molluscs, Buda Mountains, Hungary 





346 


Müller Pál, Magyar Imre: A budai pannóniai képződmények 


Összefoglalás 

A pannóniai rétegek a Budai-hegyekben a tágabb értelemben vett Sváb-hegy fennsíkját és lejtőit fedik. Pontos korukról 
és a különböző fáciesű képződmények kapcsolatáról az irodalomban eltérő nézetek jelentek meg. Új lelőhelyek anyagának 
feldolgozása és a korábbi adatok, térképek értékelése révén kimutattuk, hogy a rétegsor egy ciklusnak tekinthető, s 
valószínű, hogy a Lymnocardium decorum zónába tartozik, esetleg alsó része valamivel idősebb is lehet ( Lymnocardium 
ponticum zóna), kora így 8-9 millió év. Az összlet vastagsága változó, pontos adatok ugyan nincsenek, de valószínűleg 
helyenként nagyobb 150 méternél. A régebben leírt, a Disznófő-forrás melletti, csusz ami ássál helyére került réteget, amely 
lagunáris puhatestű faunát tartalmazott, eredeti településében sikerült megtalálni a normafai síugrósáncok közelében. A 
Budai-hegység első, egyértelműen brakkvízi, pannóniai kagylóegyüttesét Farkasréten, egy homokkőrétegben találtuk meg. 
A pannóniai rétegeknek a környék minden más neogén emeleténél lényegesen magasabb előfordulása az utólagos 
tektonikus kiemelkedés mellett a Pannon-tónak a világtengerekét meghaladó vízszintjét is türközheti. Nyilvánvaló, hogy a 
magas szinten (közel 500 m tengerszint feletti magasságig) elhelyezkedő üledékeket a rétegsor felső tagja, az édesvízi 
mészkő óvta meg a lepusztulástól. Nyitott kérdés viszont, hogy a Budai-hegyek többi részén (esetleg a Pilis hegység egy 
részén is) milyen vastag volt a pannóniai üledék, s mekkora területet boríthatott. 

Tárgyszavak: felső-miocén, pannóniai, Pannon-tó, mollusca-fauna, Budai-hegység 


Bevezetés 

A Budai-hegység (7. ábra), különösen azok pannóniai 
képződményei, érdekes módon az ország geológiailag 
kevéssé tanulmányozott részei közé tartoznak. A pannóniai 
rétegek a tágabb értelemben vett Sváb-hegy 1 fennsíkszerű 


1 A Budai-hegység déli részén az egyes magaslatok neve többször is változott az elmúlt 
három évszázad során. A terület legnagyobb vonulatát, az egykori Nyéki-hegyet a 17. 
század végétől Sváb-hegynek nevezték, mert Buda 1686-os ostrománál a sváb tüzérség itt, 
pontosabban a mai Kis-Sváb-hegyen (Martinovics-hegy) építette ki állásait. A 19. század 
közepén a hegynek elsősorban a város felé néző magaslatai önálló neveket kaptak (pl. 
Isten-hegy). A 19. század vége óta a vonulat délkeleti, fennsíkszerűen kiszélesedő tagját 
Széchenyi-hegynek nevezik. Ezzel a Sváb-hegy elnevezés elvesztette eredeti geomor¬ 
fológiai értelmét, és egyre inkább egy városrészt, a Széchenyi-hegy északkeleti lejtőin 
kiépült utcákat értették alatta. 1945 és 1990 között a Sváb-hegy elnevezés helyett a 
Szabadság-hegy nevet használták. Bár ezek a névváltozások természetesen tükröződnek a 
szakirodalomban is, a 20. században leggyakrabban a Széchenyi-hegy nevével kapcsolták 
össze a pannóniai édesvízi mészkő elterjedését, annak ellenére, hogy - amint azt a 2. ábra 
is mutatja - a mészkő legnagyobb összefüggő tömbje nem a Széchenyi-hegyen, hanem az 
attól nyugatra eső Csille-bércen található. Ebben a tanulmányban a Sváb-hegy elnevezést 
eredeti, tág értelmében használjuk (7. ábra). 


magas részein (ide értve a Kakukk-hegy, más néven Frank¬ 
hegy és a tőle alig elhatárolt Budaörsi-hegy fennsíkját), s e 
magaslatok lejtőin, helyenként közel 500 m tengerszint 
feletti magasságban (Scheurer & Schweitzer 1974) for¬ 
dulnak elő (2. ábra). A rétegsor általában kaviccsal és ho¬ 
mokkal, homokkővel kezdődik, kőzetlisztes képződmé¬ 


nyekkel folytatódik, és végül agyaggal, márgával, és édes¬ 
vízi mészkővel zárul. A rétegek korának meghatározását, 
ősföldrajzi és rétegtani beillesztésüket a medenceüledékek 
közé nagyon megnehezítette a ritka és sokszor nehezen 
meghatározható kövülettartalom, valamint a térbeli 
folyamatosság hiánya. A mészkőből sokáig csak édesvízi 
csigák rossz megtartási állapotú lenyomatait ismerték, ezért 
korát hol pannóniainak (Lőrenthey 1906, Schréter 1911), 
hol „levanteinek” (pliocénnek) tartották (Schafarzik & 
Vendl 1929), de felmerült a pleisztocén keletkezés 
lehetősége is (Schréter 1953). A mészkőből előkerült 



1. ábra. A Budai-hegység déli része 

Figure 1. The Southern part of the Buda Mountains 













Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


347 



2. ábra. Pannóniái képződmények a Sváb-hegyen és környékén Kisdiné Bulla et al. (1983) térképe alapján 
1 - édesvízi mészkő, 2 - aleurit, festékföld („piktortégla”), 3 - konglomerátum, kavics, homokkő, 4 - a szövegben szereplő feltárások. 
S = Svájci út 14, C = Cédrus u. 3, D = Denevér utca kanyarodója, K = Költő u. „S”-kanyar, H = Hangya u. 24-gyel szemben, Á = Ágnes köz, 
F = Fodor u. - Hóvirág u. sarok, Kk = Kakukk-hegy keleti nyúlvány, B = Budaörsi-hegy délnyugati lejtő, Szf = Szénászug fölött, P = Pinty u. 13, 
M = Melinda u. 17, Sz = Széchenyi-emlékút 13, Áf=Ágnes u. felső szakasza, Ns = Normafa síugró, NI = Normafa-lejtő természetes feltárás 
Figure 2. Pannonian formations in the Southern Buda Mountains 

The distribution of freshwater limestone (1), silt (2), and conglomerate, gravel, and sandstone (3) is based on the geological map of Kisdi-Bulla 
et al. (1983). The localities mentioned in the paper. S = 14 Svájci str,C = 3 Cédrus str, D = curve of Denevér str, K = “S” curve of Költő sír, H = 
oposite of 24 Hangya str, Á=Ágnes str, Kk = Kakukk Hill eastern ridge, B = Budaörs Hill south-western slope of Budaörs Hill, Szf= above the 
Szénászug, P = 13 Pinty str, M= 17 Melinda str, Sz = Széchenyi memóriái str, Áf= upper part of Ágnes str. The fossiliferous localities described in 
this paper are F (corner of Fodor and Hóvirág streets), Ns, and NI (Normafa) 


gerincesfauna alapján ma már egyértelmű a képződmény 
késő-miocén kora (Kretzoi 1980; Mészáros 1999). A 
mészkő feküjében települő törmelékes sorozatból elsőként 
éppen gerincesmaradványokat írtak le (Peters 1857), így 
annak pannóniai (miocén) korát később sem vitatta senki. A 
sorozatból gyűjtött puhatestűfauna részben édesvízi for¬ 
mákból (j Planorbarius, Lymnaea ), részben a Pannon-tó 
erősen kiédesedő, parti környezeteiből ismert, endemikus 
Melanopsis- és Theodoxus -fajokból állt (Lőrenthey 1906). 
Nem lehetett kizárni annak lehetőségét, hogy ezek a rétegek 
nem a nagy, brakkvízű Pannon-tóban, hanem egy attól elszi¬ 
getelt, esetleg magasabb térszínen fekvő, édesvízű üledék¬ 
gyűjtőben rakódtak le. 

A Budai-hegység pannóniai feltárásainak vizsgálatával 
arra a kérdésre kerestünk választ, hogy a különböző rétegek 
és fáciesek hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és milyen 
földtörténeti folyamatokról árulkodnak. Elsőként gyűj¬ 
töttünk egyértelműen Pannon-tavi, brakkvízi kagylófaunát 
a képződményekből. Ezzel egyrészt pontosítani tudtuk a 


rétegek korát, másrészt bizonyítást nyert, hogy valóban a 
Pannon-tó üledékeit találjuk a Budai-hegyek tetején. Ez a 
felismerés lényeges szerepet kaphat az ősföldrajzi viszo¬ 
nyok tisztázásában. 

Kutatástörténeti összefoglalás 

A sváb-hegyi pannóniai rétegek első fontosabb őslény¬ 
tani leletét báró Eötvös József találta egy építőkő-szállít¬ 
mányban, amely a mai Denevér utca környékéről, egy pan¬ 
nóniai homokkőfejtőből érkezett. A leletben Petényi 
Salamon János egy miocén rinocérosz, az A ceratherium 
incisivum állkapcsát ismerte fel. A szakirodalomban Peters 
(1857) hivatkozik először erre az ősmaradványra. 

A Budapest és környéke pannóniai képződményeiről írt 
akadémiai székfoglalójában Lőrenthey(1906) egyebek 
között összefoglalta a Budai-hegység pannóniai kőzeteire 
vonatkozó korábbi megfigyeléseket és publikációkat, és 










348 


Müller Pál, Magyar Imre: A budai pannóniai képződmények 


ismertette saját megfigyeléseit. Két részre osztotta a 
Széchenyi-hegy északi végén és a Háromkút-hegyen (ma 
Hármaskúti-tető), mintegy 450 m tengerszint feletti magas¬ 
ságon található pannóniai képződményeket: alul 10-12 m 
vastagságban agyag, homok, homokkő, felette pedig bar¬ 
nás, bitumenes édesvízi mészkő települt. Az alsó egységből 
Zugliget fölött, „a Disznófő közeléből, a régi Vasváry-féle 
villa melletti útról, laza, sárgás márgából” a korábbi, 
ugyaninnen való gyűjtések revíziójával és kiegészítésével 
az alábbi, 12 fajból álló faunát adta meg (a ma használatos 
nemzetségnevekkel): 

Melanopsis entzi Brusina 
Melanopsis sturi Fuchs 
Melanopsis sinzowi Lőrenthey 
Planorbarius cornu (Brogniart) 

„ Gyraulus ” bakonicus Halaváts 
Valvata obtusaeformis Lőrenthey 
Hydrobia pseudocornea Brusina 
Succinea oblonga elongata Braun 
Radix ovata (Draparnaud) 

Radix sp. ind. 

Theodoxus radmanesti (Fuchs) 

Theodoxus sp. ind. 

Lőrenthey szerint ez a réteg “a Congeria rhomboidea 

szint édesvízi fáciese., bár az sem lehetetlen, miszerint 

részben a C. triangularis és C. balatonica szintjének felel 
meg.” A felső egységből, a barnás, bitumenes édesvízi 
mészkőből általánosságban említ Helix-, Planorbis-, és 
Lymnaea -féléket (mind kőbelek). A mészkövet forrásvízi tó 
üledékének tartja, „olyanénak, mint a Lukácsfürdő tava”, és 
a szentkirályszabadjai és várpalotai „balatonmelléki édes- 
vizi meszek” megfelelőjének tekinti. Az édesvízi bitumenes 
mészkő szerinte a pannóniai emelet legfelső rétegeinek felel 
meg, az „Unió wetzleri-s legfelső szintnek szárazföldi 
fáciese.” 

Schafarzik & Vendl (1929) ismertették a Széchenyi- 
hegy déli oldalán a Denevér utca pannóniai feltárásait. 
Megfigyelték, hogy a báziskonglomerátummal kezdődő 
pannóniai homokkő diszkordanciával települ a triász és az 
eocén rétegekre. A homok-homokkő vastagságát a környé¬ 
ken 50 m-re becsülték, míg az édesvízi mészkőét az Ágnes 
utca mentén mintegy 87 m-re. Szelvényeket is közöltek 
néhány feltárásról, újabb őslénytani adatot azonban nem 
említenek. 

A Dunántúli-középhegység pannóniai képződményei¬ 
nek kőzetrétegtani beosztását megalapozó munkájában 
Jámbor(1980) a sváb-hegyi édesvízi mészkövet kőzettani 
jellemzői és ősmaradványtartalma alapján a Nagyvázsony 
és Várpalota környéki pannóniai mészkövekkel azonos 
képződménynek, így a Nagyvázsonyi Mészkő Formáció 
részének tekintette. Megfigyelései szerint a formáció 
legnagyobb vastagságát éppen a Budai-hegységben éri el, 
ahol ez óvatos becsléssel is 40 m. Térképe alapján a mészkő 
feküjében települő pannóniai rétegeket a Tihanyi és — 
kérdőjellel — a Kállai Formációba sorolta. 

A Magyar Állami Földtani Intézet 1983-ban adta ki 
Budapest területének földtani térképét, amelyet Kisdiné 


Bulla Judit és munkatársai szerkesztettek Budapest építés- 
földtani térképezése (1968-1978), a szerzők 1978-1981 
közötti reambulációja, és a területen 1982-ig mélyült fúrᬠ
sok eredményeinek felhasználásával. E térkép alapján 
jelöltük be a 2. ábrán a pannóniai rétegek kibúvásait a 
Budai-hegység területén. A térkép jelmagyarázata szerint 
ezek a kibúvások mind a Congeria balatonica -szintbe 
tartoznak. 

Az 1970-es években Kordos László gerinces marad¬ 
ványokat gyűjtött a fogaskerekű vasút Széchenyi-hegyi 
végállomásától nem messze, a Svájci út 14. sz. ház 1 alapo¬ 
zása kapcsán feltárt édesvízi mészkő egy agyaggal kitöltött 
üregéből. Ebből az anyagból, és a mészkőből származó 
korábbi szórványleletekből Kretzoi (1980) 18 taxont azo¬ 
nosított, köztük két új fajt (Szechenyia pannonica n.g. n. sp. 
és Turkomys stephanodus n. sp.). A fauna egészét szárazság- 
és melegkedvelőként jellemezte. Korban a sümegi faunához 
tartotta közelállónak. Az anyag cickány-maradványainak 
modern feldolgozása alapján Mészáros (1999) az MN 10-es 
zónába tartozó sümegi faunánál jóval fiatalabbnak, MN12 
korúnak tekintette a Széchenyi-hegyi faunát. 

Pannóniai feltárások és faunájuk 
a Budai-hegységben 

A Sváb-hegyen a pannóniai rétegeknek ma már kevés 
természetes feltárása van. A képződményeket néhány régi, 
felhagyott fejtésben, de legtöbbször csak alapozási munkᬠ
latok során, korlátozott ideig lehet tanulmányozni. Mind¬ 
egyik kőzettípus esetében gyakori jelenség, hogy a rétegek 
kis távolságon belül is jelentősen eltérő dőléseket mutatnak, 
vagy kifejezetten kaotikus rétegzettségűek. Ennek a lejtőn 
való megcsúszás lehet az oka. 

Alsó összlet (kavics, homokkő, aleurit) 

A pannóniai homokrétegek diszkordáns módon tele¬ 
pülnek a mezozoos vagy eocén feküre. A rétegsor alján 
gyakori a kavics és konglomerátum. A pannóniai homokkő 
és a fekü Budai Márga kontaktusát a Cédrus u. 3. 
garázsépítkezésénél figyeltük meg. A pannóniai rétegek itt 
erős északi dőlést mutattak. A Schafarzik & Vendl (1929) 
által részletesen leírt Denevér utcai feltárás (az utca északi 
végének kanyarodójában kibukkanó „kaolinpettyes ho¬ 
mok”, homokkő) még most is megvan. Egy kb. 5 m magas 
homokkőfeltárás (valószínűleg felhagyott kőfejtő) található 
a Költő utca éles S-kanyarjának északi bevágásában, egy 
üres háztelken. A Hangya u. 24. számmal szemben, egy 
autófeljáró építésekor 1 m vastagságban bukkan elő a 
pannóniai rétegsor: két barnás homokréteg között egy 
kékesszürke, kaolinos(?) kőzetlisztréteg. A rétegek kb. 10°- 
kal dőlnek délkelet felé, valószínűleg csúszás következ¬ 
tében. Kifejezetten kaotikus település jellemezte az Ágnes 
köz 3. alatti, 2,5 m vastagságban feltárt, fehér durva- 

1 A Svájci úton jelenleg nincs 14-es számú ház. Vagy a számozás változott, vagy Kretzoi 
adata pontatlan. 




Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


349 


kőzetlisztből és kavicszsinóros homokkőből álló rétegsort. 
Ebben már megjelentek a fedő kőzetlisztes egységre 
jellemző sárga, okkerszínű és fehér, kaolinites agyagok és 
aleuritok. A feltárások helyét a 2. ábra mutatja. 

Ősmaradványai miatt kiemelkedően fontos a Hóvirág 
utca és Fodor utca találkozásának környéke. Itt két feltárást 
tanulmányoztunk. A Hóvirág utca 44-46-os telken a köz¬ 
műárok közel 4 m rétegvastagságban tárta fel a dolomit- 
és tűzkőtörmelékre települő pannóniai képződmények 
bázisát ( 3. ábra). A rétegsor 10-20° közötti délies dőlést 
mutatott. 

Az utca másik oldalán, a Fodor u. 138-140. sz. házak 
alapgödrében egy kb. 7 m-es, szürke aleuritrétegekkel tagolt 
kavicszsinóros homokkő-rétegsort lehetett felvenni (2, 3. 
ábra). Ebből a finomszemű, kissé sárgásbarna árnyalatú 
szürke, de helyenként vörösfoltos, életnyomokat is tartal¬ 
mazó kvarchomokkőből került elő a Budai-hegység első 
pannóniai, brakkvízi kagylófaunája. Az ősmaradványok 
elszórtan, kis lencsékben fordultak elő. Megtartási álla¬ 


potukat tekintve díszített kőbelek (vagyis a kőbélen a vázak 
külső díszítésének nyoma is látható) és lenyomatok. Az 
alábbi fajokat határoztuk meg: 

Paradacna cf. wurmbi (Főrenthey) (4. ábra A, B), 3 db 
Congeria cf. simulans turgida Andrusov (4. ábra D), 9 db 
Dreissenomya sp. (4. ábraE, F), 5 db. 

Az üledékbe beásó életmódot folytató Paradacna és 
Dreissenomya teknői jellemzően párosán, az epibento- 
nikus Congeriák teknői páratlanul őrződtek meg. A kagy¬ 
lókon kívül egyszikű növények szármaradványai is elő¬ 
kerültek. 

A rétegek dőlése kb. 15 fok nyugat-északnyugat felé, de 
volt a feltárásnak olyan része is, ahol közel vízszintes 
település volt megfigyelhető. 

A Budai-hegység pannóniai törmelékes összletére 
jellemző a „kaolin” előfordulása. A Fodor utcai feltárás több 
rétegéből is készített röntgendiffrakciós elemzés (/. táblᬠ
zat) szerint a kaolinit valóban fontos összetevő a kvarc, a 
muszkovit, és — az agyagos aleurit esetében — a kaiéit 


Hóvirág, utca 


Fodor utca 


Normafa-lejtő 


Normafa, síugró 



3. ábra. Puhatestű-maradványokat tartalmazó pannóniai feltárások a Fodor utca - Hóvirág utca és a Normafa környékén 
1 - breccsa, 2 - konglomerátum, 3 - homokkő, 4 - aleurit, 5 - tarka aleurit, 6 - agyag, agyagos aleurit, 7 - édesvízi mészkő, 8 - limonitos 
konkréciók, 9 - röntgendiffrakciós elemzés mintaszáma, 10 - javasolt korreláció a feltárások között, 11 - rétegszám, 12 - kagylók, 13 - brakkvízi 
csigák, 14 - édesvízi csigák, 15 - szárazföldi csigák 

Figure 3. Fossiliferous localities at the corner of Fodor and Hóvirág streets and at Normafa 

1 - breccia, 2 - conglomerate, 3 - sandstone, 4 - silt, 5 - variegated silt, 6 - clay, clayey silt, 1 -freshwater limestone, 8 - limonitic concretions, 9-X- 
ray diffraction samples, 10 - suggested correlation between outcrops, 11 - number of ayer, 12 - bivalves, 13 - brackish gastropods, 14 - freshwater 
gastropods, 15 - terrestrial gastropods 

















































































350 


Müller Pál, Magyar Imre: A budai pannóniai képződmények 



4. ábra. Brakkvízi puhatestűek maradványai a budai pannóniai rétegekből 

A, B - Paradacna cf. wurmbi (Lőrenthey), kőbél; Fodor u. 13 8 -140.; C - Lymnocardium decorum (Fuchs); Normafa síugró; D - Congeria cf. simulans turgida Andrusov, kőbél; Fodor 
u. 138-140.; E, F -Dreissenomya sp., kőbél; Fodor u. 138-140.; G-Melanopsis sp.; Normafa-lejtő; H -Melanopsis cf. sturi Fuchs; Normafa-lejtő; l-K- Theodoxus radmanesti (Fuchs); 
Normafa-lejtő 

Figure 4. Brackish-water molluscs from the Laté Miocéné Laké Pannonian deposits of the Buda Mountains 

A, B — Paradacna cf. wurmbi (Lőrenthey), internál mould; 138-140 Fodor Street; C — Lymnocardium decorum (Fuchs); Normafa (síugró); D — Congeria cf simulans turgida 
Andrusov, internál mould; 138-140 Fodor Street; E, F — Dreissenomya sp., internál mould; 138-140 Fodor Street; G — Melanopsis sp.; Normafa-lejtő; H — Melanopsis cf. sturi 
Fuchs; Normafa-lejtő; l-K — Theodoxus radmanesti (Fuchs); Normafa-lejtő 


I. táblázat. A Fodor utca 138-140. alatti feltárás homokköveinek és aleuritjainak ásványos összetétele 
röntgendiffrakciós elemzés alapján. A mintavételi helyeket 1. a 3. ábrán 

Table /. Mineral composition of sandstones and silts based on X-ray diffraction analysis from the Fodor Street 
outcrop. Fór sample locations see Figure 3 


Minta 

kőzet 

illit 

muszkovit 

kaolinit 

kvarc 

plagioklász 

kakit 

goethit 

RÍ 

agyagos aleurit 


10 

14 

61 

2 

13 


R2 

agyagos aleurit 


10 

14 

42 


33 

1 

R3 

foltos homokkő 



6 

93 



1 

R4 

foltos homokkő, 
barna rész 


18 

5 

74 



3 

R5 

foltos homokkő, 
vörös rész 

4 


8 

86 



2 


mellett. A homokkő barna és vöröses színét a néhány 
százalékban jelenlevő goethit okozhatta. 

Középső, aleuritos összlet 

A rétegsor középső része főleg a Csiki-hegyekben, a 
Budaörsi- és a Kakukk-hegy lejtőin tanulmányozható, a 
turista-térképeken is jelzett egykori „piktortégla-üregek- 
ben”. A festékföldet sokszor vágatokból termelték ki, ezek 


egy része ma is megvan, illetve a 
beomlott vágatok helyén a felszí¬ 
nen is tanulmányozhatók a rétegek. 
A kőzet hidrotermális hatásra 
erősen átalakult aleurit, homok¬ 
kőpadokkal és elvétve rossz meg¬ 
tartású puhatestű-maradványok- 
kal. Vendl (1923) szerint a helyen¬ 
ként fehér, másutt vöröses színű 
anyagban alma nagyságú „gömbös 
csomókban” markazitkiválások 
fordulnak elő, amelyek „minden 
valószínűség szerint a hévforrás¬ 
működésekkel karöltve járó kénhidrogénes exhalációk 
hatására képződtek vastartalmú oldatokból”. Mi marka- 
zitki válás sál nem találkoztunk. 

A Kakukk-hegy keleti lejtőjén, 320-340 m magas¬ 
ságban, a turistaút mellett láthatók festékföldüregek. A 
kőzetanyag durva kőzetliszt és finomhomok. A Budaörsi¬ 
hegy délnyugati lejtőjén számos üreg és vájat tárja fel a 
szürke vagy fehér, okkerfoltos agyagos kőzetlisztet, amely 
homokkőrétegeket és homokkő-konkréciókat is tartalmaz 






















Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


351 


(350-390 m tszf.). Szintén több feltárás található egymás 
mellett a Budaörsi-hegy Szénászug felé (északnyugatra) 
néző lejtőjén. A legnagyobb, kb. 5 m mély üregben (kb. 350 
m tszf.) a kőzet zömmel világosszürke, közép- vagy durva¬ 
szemű kőzetliszt, homokos rétegekkel. Egyes szintek limo- 
nitosak, világos- vagy sötétbarnák. Előfordulnak kavicsos 
lencsék is. Több homokos rétegben is keresztrétegzés 
figyelhető meg. A rétegek észak felé mintegy 10° dőlnek. 
Az üregek fölötti lapos háton nagy édesvízimészkő-tömbök 
láthatók; ezek már a felső összletet képviselik (2. ábra). 

Felső összlet 

(agyag, márga, édesvízi mészkő) 

A Pinty utca déli végében, a 13. sz telken egy nagy 
építkezési alapgödörben tárult fel az édesvízi mészkő. A 
mészkő- és agyagrétegek kaotikus helyzete arra utal, hogy 
ez a tömeg már csúszással került jelenlegi helyére, ahol erős 
morfológiai lépcsőt képez; mögötte a térszín meredeken 
„leszakad” a Hóvirág utca felé. Ugyancsak megcsúszott 
édesvízi mészkövet, benne márgát és huminites réteget tárt 
fel a Melinda út 17. sz. alatti építési gödör. Dőlésük kb. 20° 
volt a hegy felé. 

A Széchenyi-emlék út 13. sz. alatti telken egy kb. 4 m mély 
gödörben az 1 méteres talajtakaró és törmelék alatt 1 m 
mészkő, alatta 20 cm márga, 1,6 m mészkő, végül egy 20-30 
cm-es mészkőréteg következett, ez utóbbit vékony, növény- 
maradványos agyag választotta el a felette települő mészkőtől. 

Az Ágnes utca legfelső szakaszán, két egymás melletti 
telken, néhány méteres feltárásokban mészkő- és márga- 
rétegek váltakoztak vékony kőzetliszt- és agyagzsinórokkal. 
Gyakoriak voltak a limonitos gumók. Egy fehér márgaréteg 
rossz megtartású édesvízi tüdőscsigákat (. Lymnaeidae, 
Planorbidael) tartalmazott (2. ábra). 

Fosszíliákban kifejezetten gazdag rétegeket azonban 
nem itt, a hegy déli peremén, hanem a Normafa-gerinc keleti 
oldalában találtunk, 460-470 m közötti magasságban (2. 
ábra). A síugró sánc melletti szállodaépület közvetlenül a 
mészkőfennsík peremére épült. Az épületet a lejtő felől 
pillérek támasztják meg. Az egyik pillér alapozásához ásott 
gödörben egy közel 3 m vastag rétegsort sikerült felvenni (3. 
ábra). A rétegsor teteje kb. 6 méterrel volt a fennsík alatt. A 
feltárás zömét különböző színű kőzetlisztrétegek adták, de 
előfordultak vékony mészkőrétegek is. A rétegsor felső 
kétharmadából csak rossz megtartású édesvízi tüdőscsigák 
kerültek elő, az alsó három rétegből azonban elsősorban 
brakkvízi formákat gyűjtöttünk. 

1. réteg: 

Anodonta sp. 

Dreissena sp. 

Melanopsis fuchsi Handmann 

Melanopsis sturi Fuchs 

Theodoxus radmanesti (Fuchs) 

Planorbarius sp. 

Planorbidae sp. 

2. réteg: 

Dreissena sp. 


Unió sp. 

Melanopsis fuchsi Handmann 
Valvata obtusaeformis Lőrenthey 
Radix sp. 

Planorbarius sp. 

Gyraulus sp. 

3. réteg: 

Lymnocardium decorum (Fuchs) (4. ábra C) 
Melanopsis sturi Fuchs 
Melanopsis sp. 

Theodoxus radmanesti (Fuchs) 

Viviparus cf. loczyi Halaváts 
Stagnicola sp. 

A feltárástól mintegy 150 m-re északra a Normafa-lejtőn, 
hasonló morfológiai és magassági helyzetben csak egész vé¬ 
kony törmelék borítja a pannóniai rétegek természetes feltᬠ
rását (2. ábra). Itt egy 2,5 m vastag rétegsort sikerült azo¬ 
nosítani, amelynek alsó része zömmel édesvízi mészkőből, 
felső része pedig agyag- és kőzetlisztrétegekből állt (3. ábra). 
Ezek a felső rétegek mind faunájuk, mint kőzettani kifej¬ 
lődésük alapján nagy valószínűséggel párhuzamosíthatók a 
síugró sáncnál leírt rétegsor legalsó rétegeivel. Az alábbi 
puhatestűeket azonosítottuk: 

?Anodonta sp. 

Unió sp. 

Dreissena sp. 

Lymnocardium decorum (Fuchs) 

Melanopsis cf. sturii Fuchs (4. ábra H) 

Melanopsis sp. (4. ábra G) 

Theodoxus sp. 

Theodoxus radmanesti (Fuchs) (4. ábra I-K) 

Viviparus sp. 

Micromelania cf. laevis (Fuchs) 

Hydrobiidae sp. 

Valvata sp. 

Stagnicola sp. 

Anisus sp. 

IMesodontopsis sp. 

Gastrocopta nouletiana (Dupui) 

Carychium cf. sandbergeri Handmann 
Vertigo angustior oecsensis (Halaváts) 

A két feltárásból előkerült puhatestű-fauna lényegében 
azonos FŐRENTHEYnek a kutatástörténeti fejezetben emlí¬ 
tett, a Disznófő közelében gyűjtött anyagával. Ez utóbbi 
kőzetanyaga nyilvánvalóan a Normafa-lejtőn történt tömeg¬ 
mozgással, sokkal magasabbról került a mai helyére. 

Diszkusszió 

Települési helyzet, vastagság 

A Budai-hegység pannóniai képződményeinek vastag¬ 
sága nem könnyen becsülhető. A rétegsort teljesen átharán- 
toló, biztosan kiértékelhető fúrásleírást nem találtunk. A 
pannóniai édesvízi mészkővel fedett fennsík általában 
400-450 m tengerszint feletti magasságban van, de a János- 



352 


Müller Pál, Magyar Imre: A budai pannóniai képződmények 


hegy közelében, a Hármaskúti-tetőn csaknem 500 méteres 
szintre emelkedik. A hegy délnyugati, déli oldalain a „pik¬ 
tortégla” feltárásai települési helyzetük (jelentéktelen dő¬ 
léseik) alapján valószínűleg eredeti, tömegmozgással nem 
befolyásolt helyzetben vannak, térképről leolvasott szintjük 
általában 320-390 m tengerszint feletti magasságban van 
(2. ábra). Ezek a rétegek jó közelítéssel a sorozat alján 
foglalnak helyet, alattuk csak néhány méternyi homokkő 
és/vagy konglomerátum várható. A rétegsor vastagsága 
tehát a települési helyzet alapján (a különböző tektonikus 
kiemeltség lehetőségét számításba nem véve) helyenként 
valószínűleg több 150 méternél. A fennsík helyzetéből 
nagyon enyhe, dél-délnyugati dőlésre, esetleg kisebb ve¬ 
tőkre lehetne következtetni, de ennek közelebbi vizsgᬠ
latához nincs elég adatunk. 

A Fodor utcai, szintén a rétegsor aljához közel lévő 
faunás homokkő 305-310 m tengerszint feletti magasság¬ 
ban van, de helyzetét valószínűleg tömegmozgás befolyᬠ
solta. Erre utal a mért 15 fokos nyugati, északnyugati dőlés. 

Az általános földtani helyzet alapján valószínű, hogy a 
pannóniai transzgresszió erősen szabdalt, egyenetlen 
térszínt öntött el, tehát az összlet vastagsága is igen változó, 
természetesen a kiékelődés helyein (például a János-hegy 
közelében) nullának tekinthető. 

Üledékképződési környezetek 

A pannóniai rétegek, akárcsak a Dunántúli-közép¬ 
hegység más területein, a Budai-hegységben is egyetlen 
nagy elöntési-feltöltődési ciklust alkotnak. A hegység egy 
részének elöntése a Pannon-tó relatív vízszintemelkedé- 
sének következménye volt, ebben pedig a tektonikus süllye¬ 
dés és az „abszolút” vízszint emelkedése egyaránt szerepet 
játszhatott. A rétegsor alsó rétegei litorális környezetre 
utalnak. A talpon kavicsos szintek is találhatók, melyek 
feltehetően helyi alsó-miocén (és/vagy eocén, ill. oligocén) 
kavicsok áthordásából erednek. Földvári (1932) ezzel 
szemben folyóvizek torkolati üledékének tartja ezt a „vörös 
színű bázis-konglomerátot”, amely így szerinte a Pannon-tó 
közvetlen partvonalának felismerésére használható. A 
homokkövek anyagának zöme már feltehetően valóban 
folyóvízi behordásból ered, még ha a hullámzás terítette is el 
a homokot a partvonal mentén. A durvatörmelékes, litorális 
üledékek fölött uralkodóan kőzetlisztes és agyagos rétegek 
következnek. Ezek nem mélyvízi képződmények, hanem 
valószínűleg lagúnaüledékek. 

A mészkő a pannóniai üledéksorban általában nagyon 
ritka (éles ellentétben a badeni és szarmata képződmények¬ 
kel). Disztális, mély vízi üledéksorban hemipelágikus mész- 
márga, pelágikus mészkő előfordul ugyan, de természetesen 
a Budai-hegység mészkövének eredete teljesen más. Na¬ 
gyon valószínű, hogy a mai Dunához közeli karsztos 
melegforrások ősei a Dunántúli-középhegység peremén 
számos helyen fakadtak, így a Budai-hegység keleti¬ 
délkeleti szegélyterületein is. A Nagyvázsonyi Mészkő For¬ 
máció (Budai et al. 1999), ahová a Budai-hegység pannóniai 
mészkövei is sorolhatók, ott keletkezett, ahol a források vize 


sekély, csaknem elzárt lagúnákba, illetve lefűződött tavakba 
ömlött, ezek igen sekély vizéből iszapként rakódott le a 
mészkő. Kisebb vízszintemelkedéskor viszont a Pannon-tó 
vízminősége dominált, ez megakadályozta a mészkő képző¬ 
dését, és lehetővé tette a sekélyvízi, lagúnás jellegű ende¬ 
mikus fajok megtelepedését (Lymnocardium decorum, 
Theodoxus, Melanopsis, Viviparus). 

Rétegtan, kor 

A Budai-hegység pannóniai képződményei nehezen 
datálhatok. A Csiki-hegyekben található, festékföldnek 
bányászott anyagban alig van ősmaradvány. Az édesvízi 
mészkő rossz megtartású édesvízi, szárazföldi csigafaunája 
olyannyira keveset mond a korról, hogy többen is “levantei” 
korúnak tartották, tulajdonképpen elfogadható érvek 
nélkül, csupán magas települési helyzete alapján. Schréter 
(1953) szerint „a pannon törmelékes sorozat felett települő 
édesvízi mészkő a Széchenyi-hegyen akár pleisztocén is 
lehet.” 

A Kretzoi (1980), majd részben Mészáros (1999) által 
ismertetett, a Svájci útnál talált gerincesmaradványok a 
gyűjtést végző Kordos szóbeli közlése (2006) szerint az 
édesvízi mészkő repedéseit, üregeit kitöltő vörös agyagból 
kerültek elő. Ez azt jelenti, hogy az MN12 emlőszónába 
(7, 5-6,8 millió év; 5. ábra ) sorolt faunánál (Mészáros 
1999) akár jóval idősebb is lehet a mészkő. A normafai 
síugró sánc körül zajló építési munkák során édes- 
vízimészkő-rétegek közül, tavi agyagból újra kerültek elő 
csontok. A publikálatlan anyag Kordos szóbeli közlése 
(2006) alapján valószínűleg az MN10 zónába (9, 7-8,7 
millió év; 5. ábra) tartozik. Az emlősmaradványok mellől 
puhatestűek vázait is begyűjtötték, és ez a fauna rend¬ 
kívül hasonló az általunk talált és meghatározott együt¬ 
teshez. 

Ez utóbbi sok hasonlóságot mutat a tihanyi Fehérpart 
faunájával (Müller & Szónoky 1988, 1990; Müller 
1990). Különösen fontos a Lymnocardium decorum jelenlé¬ 
te, amely az ugyanilyen nevű litorális puhatestűzónába való 
besorolást teszi lehetővé. A Lymnocardium decorum zóna 
kora Magyar et al. (2007) szerint 8-8,7 millió év (5. ábra). 


puhatestű-zónák 

emlős-zónák 

P. vutskits 

MN12 


Prosodacnomya P dainellii 


c 

CD 




P. carbonifer? 


1 

L. serbicurr 

MN11 


Lymnocardium decorum 



Lymnocardium ponticum 

MN10 

Vallesian 


5. ábra. Puhatestű- és emlőszónák a pannóniai emelet 
9,7 és 6,8 millió év közötti szakaszából 
Figure 5. Mollusc and mammalbiozonesfrom the 9.7-6.8 
Ma interval of the Pannonian stage 















Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


353 


A mészkő és márga feküjében települő Fodor utcai 
homokkő kagylófaunája kor szempontjából ismét nehe¬ 
zebben értékelhető. Az itt talált fajok vagy ugyanabba a 
biozónába tartoznak, mint a márga faunája (.Lymnocardium 
decorum zóna), vagy kicsit idősebbek is lehetnek (. Lymno¬ 
cardium ponticum zóna; 8, 7-9, 6 millió év (Magyar et al. 
2007; 5. ábra). Az előbbi esetben pl. Radmanest (Gillet & 
Marinescu 1971), az utóbbiban Dáka (Szilaj et al. 1999) 
faunájával lennének korrelálhatok; mindkét itt említett 
lelőhelyen megtalálhatók a sváb-hegyi kis fauna fajai. 

Osföldrajz 

A Budai-hegyek pannóniai üledékes kőzetei feltűnően 
magasabb helyzetben vannak, mint a környéken a neogén 
korábbi (alsó-miocén, badeni és szarmata) kőzetei. Hasonló 
a helyzet a Dunántúli-középhegység dél-délkeleti részein a 
Budai-hegyektől a Keszthelyi-hegységig, sőt a Mecsekben 
is (Chikánné Jedlovszky & Kókai 1983). Páty és Biator- 
bágy környékén szarmata mészköveket találunk 350-360 m 
tengerszint feletti magasságban, míg a Budai-hegyekben a 
Sváb-hegy felső részén a pannóniai mészkő szintje csaknem 
500 méter tengerszint feletti magasságban található (2. 
ábra). Az eltérések egyik oka — az üledékképződéssel egy¬ 
idejű tektonikus süllyedés, illetve az utólagos differenciált 
kiemelkedés mellett — az lehetett, hogy a Pannon-tó víz¬ 
szintje a világtengerekénél magasabban helyezkedett el. 
Erre utal legalábbis, hogy a tó endemikus faunája idő¬ 
közönként kiáramlott a medencéből a Keleti-Paratethys, 
illetve a Földközi-tenger irányába, míg ellenkező irányú 
vándorlás — ismereteink szerint — nem történt (Müller et 
al. 1999). A Dáciai-medence felé való kifolyás hipotézisét 
erősíti meg a Vaskapu környékéről a közelmúltban leírt 
nagy miocén végi - pliocén Gilbert-delta (Clauzon et al. 
2005), illetve modellszámítások is (Leever 2007). 

Hol húzódott a Pannon-tó partvonala? Ahol hiányzik, ott 
lepusztult a tó üledéke, vagy nem is volt a terület elöntve? 
Nehéz erre a kérdésre válaszolni, de bizonyosnak tűnik, 
hogy sok pannóniai üledék pusztult le nem csak a Budai¬ 


hegység területéről, hanem a környező térszínekről is. A 
Fodor utcai feltárástól 14 km-re keletre, Kőbánya területén, 
140 m-nél nem magasabb helyzetben jelennek meg a 
Pannon-tó mélyebb vízi, szublitorális üledékei (Horusitzky 
1933). Ezek a biosztratigráfia által lehetővé tett felbontáson 
belül egykorúak a sváb-hegyi homokkövekkel. A tónak ezt a 
nyíltabb, parttól távolabbi környezetét is időnként nagy 
számban népesítették be a Dreissena fajok, a Fodor utcai 
feltárás leggyakoribb kagylói (Magyar et al. 2006). A két 
terület között azonban ma teljesen hiányzanak a pannóniai 
üledékek. 

Feltehető, hogy a Budai-hegység magasabb részei, így 
pl. a János-hegy vagy a Nagy-Kopasz kiálltak a tóból, de 
például a tágabb értelemben vett Rózsadomb jelentős 
részén lehetett pannóniai üledék. (A Ferenchegyi-bar- 
langban és környékén, hasadékkitöltésként, számos helyen 
vannak jelentős homokos kavicstömegek, bár ezek lehetnek 
folyami eredetűek is). A területen a pannóniai rétegsor 
feltehetően nem tartalmazott jelentős mennyiségű mész¬ 
követ, ezért könnyen lepusztult. A Sváb-hegy fennsíkján 
nyilvánvalóan karsztos (hévizes?) források járultak hozzá 
az elszigetelt öblök, kisebb tavak vizének kalcium-hidro- 
karbonát tartalmához, s ezzel a mészkőképződéshez 
(Lőrenthey 1906, p. 331). A mészkőréteg, mint az erózió¬ 
nak ellenálló fedő, eredményezte a laza üledékek meg¬ 
maradását. 


Köszönetnyilvánítás 

Köszönjük Kordos Lászlónak a sváb-hegyi gerinces¬ 
maradványok rétegtani értelmezésével kapcsolatos ada¬ 
tokat. A szárazföldi és édesvízi puhatestű-maradványokat 
Krolopp Endre határozta meg, a röntgendiffrakciós 
vizsgálatokat Kovács Pálfy Péter végezte a MÁFI labora¬ 
tóriumában. A térképek elkészítéséhez Mészáros Csabától 
kaptunk segítséget. Köszönjük a lektorok, Bohn Péterné és 
Sztanó Orsolya hasznos észrevételeit. A tanulmány az 
OTKA támogatásával készült (T032866). 


Irodalom — References 

Budai T., Császár G., Csillag G., Dudko A., Koloszár L. & Majoros Gy. 1999: A Balaton-felvidék földtana. Magyarázó a Balaton¬ 
iéi vidék 1:50 000-es földtani térképéhez. — MÁFI alkalmi kiadványa 197 , 257 p. 

Chikánné Jedlovszky M. & Kókai A. 1983. Felső-pannóniai abráziós színlő a Misina-Tubes vonulat (Mecsek hegység) DNy-i oldalán. 
— MÁFI Évi Jelentés 1981 -ről, 249-261. 

Clauzon, G., Suc, J.-P., Popescu, S. M., Marunteanu, M., Rubino, J.-L., Marinescu, F. & Melinte, M. C. 2005: Influence of 
Mediterranean sea-level changes on the Dacic Basin (Eastern Paratethys) during the laté Neogene: the Mediterranean LagoMare 
facies deciphered. — Basin Research 17 , 437-462. 

Földvári A. 1932: Pannonkori mozgások a Budai-hegységben és a felsőpannon tó partvonala Budapest környékén. — Földtani Közlöny 
61,51-63. 

Gillet, S. & Marinescu, Fl. 1971: La fauné malacologique pontienne de Radmanesti (Bánát Roumain). — Institut Géologique 
Memoires 15 , 1-78. 

Horusitzky H. 1933: Budapest székesfőváros geológiai viszonyai. — Földtani Közlöny 63,20-49,117-153. 

Jámbor Á. 1980: A Dunántúli-középhegység pannóniai képződményei. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 62, 259 p. 



354 


Müller Pál, Magyar Imre: A budai pannóniai képződmények 


Kisdiné Bulla J., Raincsákné Kosáry Zs. & Szabóné Drubina M. (szerk.) 1983: Budapest területének földtani térképe (Geological 
map ofthe Budapest area). — Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. 

Kretzoi M. 1980: Fontosabb szórványleletek a MÁFI gerinces-gyűjteményében 5. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 
1978. évről, 347-358. 

Leever, K. 2007: Foreland of the Románián Carpathians. Controls on laté orogenic sedimentary basin evolution and Paratethys 
paleogeography. — Manuscript, PhD Thesis, Vrije Universiteit, Amsterdam, 182 p. 

Lőrenthey I. 1906: Budapest pannóniai- és levantei-korú rétegei és ezek faunája. — Mathematikai és Természettudományi Értesítő 24 , 
298-342. 

Magyar, I., Müller, P. M., Sztanó, O., Babinszki, E. & Lantos, M. 2006: Oxygen-related facies in Laké Pannon deposits (Upper 
Miocéné) at Budapest-Kőbánya. — Facies 52,209-220. 

Magyar, I., Lantos, M., Ujszászi, K. & Kordos, L. 2007: Magnetostratigraphic, seismic and biostratigraphic correlations of the Upper 
Miocéné sediments in the northwestern Pannonian Basin System. — Geologica Carpathica 58, 277-290. 

Mészáros L. 1999: Néhány tafonómiai megfigyelés magyarországi felső-miocén Soricidae (Mammalia) maradványokon. — Földtani 
Közlöny 129 , 159-178. 

Müller P. 1990: Revised and other species of malacofauna from Tihany (Fehérpart) in Hungary. — In: Stevanovic, P. M., Nevesskaja, 
L. A., Marinescu, Fl., Sokac, A. & Jámbor, Á. (eds): Chronostratigraphie und Neostratotypen. Neogen dér Westlichen (“Zentrale”) 
Paratethys VIII, Pll, Pontién. JAZU and SANU, Zagreb-Beograd, 558-581. 

Müller P. & Szónoky M. 1988: Tihanyi félsziget, Tihany, Fehér-part. (Fehér-part, Tihany Peninsula). — Magyarország Geológiai 
Alapszelvényei, Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa, 4 p. 

Müller, P. & Szónoky, M. 1990: Faciostratotype the Tihany-Fehérpart (Hungary) (“Balatonica Beds”, by Lőrenthey, 1905). — In: 
Stevanovic, P. M., Nevesskaja, L. A., Marinescu, Fl., Sokac, A. & Jámbor, Á. (eds): Chronostratigraphie und Neostratotypen. 
Neogen dér Westlichen (“Zentrale”) Paratethys VIII, Pll, Pontién. JAZU and SANU, Zagreb-Beograd, 427^-35. 

Müller, P, Geary, D. H. & Magyar, I. 1999: The endemic molluscs of the Laté Miocéné Laké Pannon: their origin, evolution, and 
family-level taxonomy. — Lethaia 32,47-60. 

Peters, K. 1857: Geologische-Studien aus Ungarn. I. Die Umgebung von Ofen. — Jahrbuch d. k. k. geol. R. A. 8 , p. 308. 

Schafarzik F. & Vendl A. 1929: Geológiai kirándulások Budapest környékén. — Magyar Királyi Földtani Intézet, Stádium 
Sajtóvállalat Rt., 341 p. 

Scheuer Gy. & S chweitzer F. 1974: Új szempontok a Budai-hegység környéki édesvízi mészkőösszletek képződéséhez. — Földrajzi 
Közlemények 22, 113-134. 

Schréter Z. 1911: Harmadkori és pleisztocén hévforrások tevékenységének nyomai a budai hegyekben. — A Magyar Királyi Földtani 
Intézet Évkönyve 19 , 179-231. 

Schréter Z. 1953: A Budai- és Gerecsehegység peremi édesvízi mészkő előfordulásai. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi 
Jelentése az 1951. évről, 111-148. 

Szilaj, R., Szónoky, M., Müller, R, Geary, D. H. & Magyar, I. 1999. Stratigraphy, paleoecology, and paleogeography of the 
“ Congeria ungulacaprae beds” ( =Lymnocardium ponticum Zone) in NW Hungary: study of the Dáka outcrop. — Acta Geologica 
Hungarica 42 , 33-55. 

Vendl A. 1923: Reambuláció Budaörs környékén. —A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentése 1917-1919-ről, 42-41. 

Kézirat beérkezett: 2007. 12.05 



Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


355 






"'4ÜrJdn Qeoloij,jf.at 

138 / 4 , 357-362., Budapest, 2008 


On the identity of Projenneria neumayri (Hilber, 1879) with the description of a 
new species of the genus Projenneria Dolin, 1997 from the Badenian of the 

Central Paratethys 


(Mollusca: Gastropoda: Cypraeoidea) 


Dirk Fehse*, Zoltán Vicián ** 

* Nippeser Str. 3, D-12524 Berlin, Germany, e-mail: Dirk.Fehse@rohde-schwarz.com 
** Budapest, H-1158, Neptun u. 86.10/42, e-mail: zvician@t-online.hu 


A Projenneria neumayri (Hilber , 1879) validitása és egy új Projenneria Dolin, 1997faj 
a Középső-Parathetys badeni korú rétegeiből 

Összefoglalás 

Az Ománi Szultánság (Arab-félsziget) miocén rétegeiből nemrég előkerült új Projenneria sabaae Fehse in 
Harzháuser, 2008 faj leírása miatt szügségessé vált a család eddig ismert fajainak revíziója. Ennek eredményeképp a 
Középső-Parathetys bádeni rétegeiből - Ausztria, Magyarország és Románia - leírt Projenneria neumayri (Hilbert, 
1879) validitása megerősítést nyert. Ezidáig a neumayri szinonimájaként elfogadott Projenneria lapugyensis (Sacco, 
1894) önálló fajnak bizonyult. A lapugyensis mellett egy harmadik Projenneria Dolin, 1997 fajt sikerült elkülönítenünk 
melyet jelen cikkünkben Projenneria albopunctata sp. nov-ként írjuk le. Az új fajt számos lelőhelyen sikerült megtalálni: 
Forchtenau (Ausztria), Lapugiu de Sus (Románia), Sámsonháza, Márkháza (Magyarország). Az elkülönítés 
megerősítése érdekében az új faj részletes összahasonlítását adjuk a család többi világszerte előkerült tagjával. 

Tárgyszavak: Mollusca, Cypraeoidea, Pediculariidae, Projenneria, badeni, Ausztria, Románia, Magyarország 


Abstract 

The identity of Projenneria neumayri (Hilber, 1879) has been ascertained withouth anz doubt. The validity of 
Projenneria lapugyensis (Sacco, 1894) as a distinct species has alsó been confirmed. However, Cypraea ( Pustularia ) 
rudolphhoernesi Halaváts, 1884 has onlz been identified under the category nőmén dubium. 

In this paper a third species, referred to as Projenneria albopunctata nsp. from the Middle Miocéné (Badenian) of the 
Paratethys of Forchtenau (Austria), Lapugiu de Sus (Románia), and Sámsonháza, Márkháza,(Hungary) is described. 
Comparisons are made with similar species of the genus. 

Keywords: Mollusca, Cypraeoidea, Pediculariidae, Projenneria, Badenian, Austria, Románia, Hungary 


Introduction 

During the description of a new Projenneria from the 
Early Miocéné of Omán (Fehse in Harzháuser, in press ) it 
was necessary to study related species. The most similar 
species is Projenneria neumayri (Hilber, 1879). Unfor- 
tunately, it seems that Hilber’s species has been the subject 
of an incorrect identification. Namely, Hoernes & Auinger 
(1880:58, pl. 8, fig. 3) mentionedP. neumayri once again and 
they only cited Hilber, Hoernes & Auinger did nőt mention 
why they considered a description to be necessary. However, 
Hilber’s description can be regarded as the valid one and has 
preference over any other. Hoernes (1852: 71, pl. 8, fig. 13) 
and Hoernes & Auinger (1880: 61, pl. 7, figs. 7, 8) alsó 


mentioned Jenneria duclosiana (Basterot, 1825) from the 
Badenian deposits. The Badenian specimen is nőt identical 
with Basterot’s species. Therefore, Sacco (1894: 57) 
renamed the Badenian form as Jenneria duclosiana var. 
lapugyensis. Schilder (1925: 128) started the confusion in 
his revision of the Cypraeoidea. He argued, in a passage 
which is nőt easy to follow: “ Cypraea neumayri ist ohne 
Zweifel eine junge duclosiana , da sie aber aus dem 
Verbreitungsgebiete ihrer östlichen Rasse lapugyensis 
beschrieben wurde, nur auf diese zu beziehen; ihr Name muB 
alsó an Stelle des jüngeren Namens lapugyensis treten.” 
[“Cypraea neumayri is without doubt a juvenile duclosiana, 
bút since it was described from the distribution area of its 
eastern race ( lapugyensis), it can be to applied only on the 






358 


DirkFEHSE, Zoltán Vicián: On the identity of Projenneria neumayri (Hilber, 1879) and a new species ofthe genus Projenneria Dolin, 1997 


first; its name has to be placed before the younger name 
lapugyensis Schilder equated the specimens shown by 
Hoernes & Auinger in plate 7, figs. 7 and 8 — “ duclosiancT 
(= lapugyensis ) — with the specimen shown in plate 8, fig. 3 
- “ neumayrr. In Schilder’s opinion the latter is only a 
juvenile form of the specimens in plate 7, figs. 7 and 8. 
Indeed P. neumayri is based on a subadult specimen — i.e. 
the shell already shows an almost developed dentition bút the 
spiralling threads are nőt fully covered by the callus, it seems 
that it was this that misled Schilder intő making his 
assumption. Here Schilder was mistaken. In reality, the 
specimens shown by Hoernes & Auinger represent in 
reality two distinct species — Projenneria lapugyensis 
(Sacco, 1894) in plate 7, figs. 7 and 8 and Projenneria 
neumayri (Hilber, 1879) in plate 8, fig. 3. Unfortunately, 
Dolin (1997: text figs. 5a, 5b) accepted Schilder’s 
misinterpretation. 

Seven years later Schilder (1932: 206) increased the 
confusion when he accepted Halaváts’ species rudolph- 
hoernesi (1884: 176, pl. 4, figs. 3a, 3b) as subspecies of P. 
neumayri. However, Halaváts’ form has nothing in 
common with the genus Projenneria. He based his 
description on eroded and subadult specimens of uncertain 
identity. His description concerning the colouration — red 
dorsum with white spots — can be seen in well-preserved 
specimens of P. lapugyensis, however, the specimens shown 
by him are similar to Miolyncina hieroglyphica (Schilder, 
1923). Therefore, Halaváts’ species is a nőmén dubium. 

The genus Jenneria Jousseaume, 1884 — well-known 
by the recent Panamaian species J. pustulata (Solander, 
1786) — is characterised by dorsally distinctly pustulated 
shells with denticles extended as strong folds onto both 
ventral margins. In contrast to this genus Projenneria 
Dolin, 1997 consists of shells that are dorsally smooth or 
almost so, with ventral folds that are usually absent before 
reaching the margins. Juvenile shells of both genera are 
ornamented by a shell grid, reminiscent of the shells of the 
genus Cypraedia Swainson, 1840. The shell ornament is 
completely covered by a callus when fully matured. 
Therefore, the genera Jenneria and Projenneria belong to 
the family Pediculariidae. 

While studying specimen Nos. 512,514,515,517,11167, 
11171, 11174 to 11177 — labelled as “ Cypropterina 
0 Cypraeotrivia ) neumayrr in Schilder’s collection de- 
posited at the Humboldt Museum at Berlin — it turnéd out 
that specimens numbers 517, 11167 and 11171 represent a 
third Badenian species of the genus Projenneria. This 
species is described in the following as Projenneria 
albopunctata sp. nov. 

Systematic part 

Abbreviations: 

CS — the collection of Franz Alfréd Schilder, de- 
posited in the Zoological Museum of Natural History, 
Humboldt University, Berlin, Germany. 


DFB — the collection of Dirk Fehse, Berlin, Germany. 
GIH — the collection the Geological Institute of 
Hungary. 

ZVH — the collection of Zoltán Vicián, Budapest, 
Hungary. 

ct — columellar teeth. 

It — labral teeth. 


Phyllum: Mollusca 
Classis: Gastropoda 

Superfamily: Cypraeoidea Troschel, 1863 
Family: Pediculariidae Adams & Adams, 1854 
Subfamily: Jenneriinae Thiele, 1929 
Genus: Projenneria Dolin, 1997 

Type species: Cypraea ludoviciana Johnson, 1899 by original 
designation. Found in the Moodys Branch Formation, Laté 
Eocéné, U.S.A. 


Projenneria albopunctata sp. nov. 

Pl. 1, figs. 1-3. 

Holotype: Pl. 1, fig. la-d (CS, No. 517) 

Paratype 1: Pl. 1, fig. 2a-d (CS, No. 11167) 

Paratype 2: Pl. 1, fig. 3a-d (CS, No. 11171) 

Locus typicus: Forchtenau, Austria. 

Stratum typicum: Middle Badenian, Middle Miocéné. 

Derivatio nominis: Its name is derived from the Latin 
adjectives albus, -a, meaning white, and punctatus, -a, 
meaning spotted. 

Shell formula: [17 (69-52) 24:20]. In this study the shell 
formula proposed by Schilder (1935: 327) has been used. 
This formula is derived from measurements taken from all 
available fully mature and normally formed specimens. It 
consists of the following elements: [L (W-H) LT:CT]. [#] 
denotes that the teeth are partly absent or, fór various 
reasons, cannot be counted. L: average length in mm; W: 
average width/length ratio in %; H: average height/length 
ratio in %; LT: normalized number of labral teeth; CT: 
normalized number of columellar teeth. The normalised 
number of teeth — in relation to a shell of 25 mm length — 
is calculated as follows: T = 7 + [(c-7)*V (25/L)] T: 
normalized number of teeth or ribs, c: teeth or ribs counted, 
L: length. 

Description: The shell is medium-sized, solid and ovate. 
The spire covered by callus. The body whorl is sub- 
triangular, inflated and rounded, about 90% of totál height, 
and with both terminals produced and separated from the 
dorsal elevation by an indentation. The terminál tips are 
blunt. The dorsum is slightly and evenly elevated. The mid- 
dorsal sulcus is distinct. The ventrum is slightly convex, 
with an outer margin that is roundly callused. The aperture 
is narrow and widens towards the siphonal canal; it is almost 
straight, slightly curved posteriorly. The labrum is broad 
and is ventrally convex. The inner labral margin is keeled, 
slightly sinuous and bears 21-23 fine denticles. The outer 
labral margin is roundly callused. The parietal lip is slightly 




Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


359 


callused and bears 17-19 fine denticles. The labral and 
columellar denticles continue as folds onto the ventrum. The 
labral folds are close-set, and they continue anteriorly and 
posteriorly to the outer margin. The columellar folds are 
spaced, somewhat irregular, and usually disappear before 
reaching the outer margin. The siphonal and anal canals are 
indented. The columella is slightly convex, relatively 
narrow and tapers steeply inwards. There is no inner adaxial 
cárinál ridge. The fossula is long, shallowly concave and is 
nőt clearly delimited from the rest of the columella. The 
inner fossular margin is slightly protruded and roundly 
edged. The juvenile shell grid is nőt visible due to callosity. 

The dorsal colouration is reddish with white dots of 
different sizes. The callosities and base are whitish. 

Variations: The terminál tips vary from slightly pro¬ 
truded to slightly indented. Sometimes the columellar folds 
reach — anteriorly and posteriorly — the outer margin. 
Both lateral margins are sometimes pustulated with the 
pustules being only slightly embossed. Somé shells might 
be somewhat more inflated than others. 

Materiül and measurements: 

Holotype: L = 17.7 mm, W = 11.3 mm, D = 8.5 mm, ct 19, 
lt 21 (CS, No. 517) Forchtenau (Austria) 

Paratype 1: L = 13.9 mm, W = 9.4 mm, D = 7.2 mm, ct 17, 
lt 21 (CS, No. 11167) Lapugiu de Sus (Románia) 

Paratype 2: L = 19.7 mm, W = 13.0 mm, D = 10.1 mm, ct 
18 , lt 21 (CS, No. 11171) Lapugiu de Sus (Románia) 

Paratype 3: L = 19.3 mm, W = 13.0 mm, D = 9.8 mm, ct 
18, lt 23 (CS, No. 11173) Lapugiu de Sus (Románia) 

Paratype 4: L = 15 mm, W = 9.2 mm, D = 7.3mm, ct 16, 
lt 23 (GIH, H.08.1.1 M.2567) Lapugiu de Sus (Románia) 
Paratype 5: L = 21.7 mm, W = 14.6 mm, D = 11.1 mm, ct 
18, lt 23 (ZVH, No. 1458) Márkháza (Hungary) 

Paratype 6: L = 16.2 mm, W = 10.4 mm, D = 8.1 mm, ct 
15, lt 20 (ZVH, No. 1169) Sámsonáza (Hungary) 


Discussion 

The new species seems to be similar to its congener 
Projenneria lapugyensis (Sacco, 1894). Both share similar 
colouration — i.e. reddish dorsum with white dots — bút 
their shell morphometry distinguishes them immediately. 
Projenneria lapugyensis possesses an almost circular shell 
outline whereas Projenneria albopunctata sp. nov. has an 
ovate outline. The ratio width to length of P. lapugyensis lies 
in between 71-74 (79) \ the same measurements fór P 
albopunctata is between 63-68. Therefore, all shells below 
the ratio 68 belong to the new species and all shells above 71 
are P. lapugyensis (Figure 1). Projenneria albopunctata sp. 
nov. has rounded margins in contrast to the edged laterals of 
P lapugyensis. The fossula of the new species is alsó more 
elongated. 

Dolin (1997: 22) maintained, “In this way, ‘Cypraea 
(Pustulariay gampingensis Martin, 1912, that Schilder & 

1 The shell with the ratio 79 of P. lapugyensis has unusually developed 
lateral edges. 


0,85 -i 


0,8 - 

• 

0,75 - 


0,7 - 

0,65 - 

■ -V-i 

0,6 - 

■ ■ 

0,55 - 


0,5 - 

-1-1-1-1-1-1-r 


13 14 1516 17181920 21 22 


• P. lapugyensis 
■ P. albopunctata 


length 

Figure 1. Comparison of shell morphometry of P. albopunctata sp. nov. and P. 
lapugyensis 

1. ábra. A P albopunctata sp. nov. és a P lapugyensis morfológiai összehasonlítása 


Schilder (1971, p. 71) pút in the subgenus Cypraeotrivia (= 
Jenneria s. str.), is a typical Erosariinae of the subgenus 
Staphylaea ...” Unfortunately, he produced no explanation 
fór his claim. Martin (1912: 134, pl. 9, fig. 1) introduced 
Cypraea (Cypraedia) feuilletaui together (1912: 134, pl. 9, 
fig. 2) with Cypraea ( Pustularia ) gampingensis. “ Cypraea ” 
feuilletaui , however, is a juvenile shell of the genus Jenneria 
or Projenneria showing still the typical shell grid so typical 
fór Pediculariidae. “ Cypraea ” gampigensis is from the same 
locality and formation of Java and shows two terminál 
ridges. The doubled terminál ridge is found in all species of 
Jenneria and Projenneria bút never in any Cypraeidae. 
“Cypraea” feuilletaui is very probably a juvenile stage of 
Projenneria gampingensis comb. nov., as already suggested 
in Schilder & Schilder (1971: 71). Therefore, Dolin’s 
statement is without any foundation. Dolin (1997:22) based 
his deseription of Projenneria eniwetokensis only on the 
holotype. He overlooked the deseription of “ Staphylaea 
(.Nuclearia” [sic]) borzattii Bini, 1982 from a Neogene, 
most probably Miocéné deposit of Luzon, Philippines. Alsó 
the latter was based only on the holotype and has nőt been 
discussed with P. gampingensis. All three Miocéné taxa are 
very similar and share features such as an ovate shell, a 
dorsal sulcus and edged lateral margins. Therefore, it is very 
likely that “5.” borzattii and P. eniwetokensis are junior 
synonyms of Martin’ s P. gampingensis. A different 
structure of the shell grid could differentiate one of the 
younger taxon bút here they are treated as one species. 

The ovate shell outline of P. albopunctata sp. nov. 
resembles to that of the Indo-Pacific P. gampingensis bút the 
latter differs essentially from the new species due to its 
edged lateral margins. Furthermore, P. albopunctata 
possesses pustulated laterals. 

The second congener of P. albopunctata is P. neumayri 
bút the new species differs from the latter and similar shells 
— e.g. P. laeviappenninica (Sacco, 1894) and P. sabaae 
Fehse in Harzháuser, in press — with respect to its ovate 
and somewhat flattened shell outline, furthermore, the 
structure of the dentition is quite different. 





360 


DirkFEHSE, Zoltán Vicián: On the identity ofProjenneria neumayri (Hilber, 1879) and a new species ofthe genus Projenneria Dolin, 1997 


References — Irodalom 

Adams, H. & Adams, A. 1854: The Genera of Recent Mollusca; arranged according to their organization. — John Van Voorst, London, 

B asterot, B. de 1825: Description geologique du bassin tertiare du sud-ouest de la Francé. — Memoire de la Societe d ’Histoire Naturelle 
de Paris 2/1, 17 p. 

Bini, G. 1982: Stapylaea (Nuclearia ) borzattii sp. n., una nuova Cypraea dall’isola di Luzon nelle Filippine. — Studiperl’Ecologia dél 
Quaternario 4, 143-147, textfigs. 1-2. 

Dolin, L. 1997: Jenneria ( Projenneria ) eniwetokensis subgen. nov., sp. nov.: A Western Pacific New Occurence fór the Genus. — 
Cossmanniana 4/1-2, 20-24, text figs. 1-10. 

Fehse, D. in Harzháuser, M. inpress : Oligocene and Aquitanian Gastropod Faunas from the Sultanate of Omán and their biogeographic 
implications fór the early western Indo-Pacific. 

Halaváts, G. 1884: Új alakok Magyarország Mediterránkorú faunájából. — Természetrajzi Füzetek 8,171-179, pl. 4. 

Hilber, V. 1879: Neue Conchylien aus den mittelsteierischen Mediterranschichten. — Sitzungsberichte dér Kaiserlichen Akademie dér 
WissenschaftenMathematisch-Naturwissenschaftliche Classe 79/1 (5), 416-464, pls. 6. 

Hoernes, M. 1852: Die fossilen Mollusken des Tertiárbeckens von Wien. — Abhandlungen dér Kaiserlich-Königlichen Geologischen 
Reichsanstalt3, 43-208, pls. 6-20. 

Hoernes, R. & Auinger, M. 1880: Die Gastropoden dér Meeres-Ablagerungen dér ersten und zweiten Miocánen Mediterran-Stufe in dér 
Österreichisch-Ungarischen Monarchie. — Abhandlungen derK.K. GeologischenReichsanstalt 12/2, 53-113, pls. 7-12. 

Johnson, C. W. 1899: New and Interesting Species in the "Isaac Lea Collection of Eocéné Mollusca". — Proceedings ofthe Academy of 
Natural Sciences of Philadelphia 51/1, 71-82. 

Jousseaume, F. 1884: Etűdé sur la famille des Cypraeidae. — Bull. Soc. Zool. Francé 9, 81-100. 

Martin, K. 1912: Vorláufiger Bericht über geologische Forschungen auf Java, 2. — Sammlungen des Geologischen Reichs-Museums in 
Leiden 1/9, 108-200, pls. 9-11. 

Sacco, F. 1894:1 Molluschi dei terreni terziari dél Piemonte e della Liguria. Vol. 15: (Cypraeidae, ed Amphiperasidae). — Memorie della 
Reale Accademia déllé Scienze, C. Clausen, Torino, 1-75, pls. 1-3. 

Schilder, F. A. 1923: Drei neue miozáne Cypraea-Arten. — Senckenbergiana, 5/3-4,100-107, 3 unnumb. textfigs. 

Schilder, F. A. 1925: Revision dér Cypraeacea (Moll., Gastr.). — ArchívfürNaturgeschichte, Abteilung A, 91/10, 1-171. 

Schilder, F. A. 1932: Cypraeacea. — In: Quenstedt, W. (ed.): Fossilium Catalogus. I. Animalia. Editus a, Pars 55, W. Junk, Berlin, 
1-276. 

Schilder, F. A. 1935: Revision of the Tertiary Cypraeacea of Australia and Tasmania. — Proceedings ofthe Malacological Society 
London 21/6, 325-355, text figs. 1-50,10 unnum. tabs. 

Schilder, M. & Schilder, F.A. 1971: A Catalogue of Living and Fossd Cowries. Taxonomy and Bibliography of Triviacea and 
Cypraeacea (Gastropoda Prosobranchia). — Institut Royal des Sciences Naturelles de Belgique, Mémoires, deuxieme Série, 85, 
1-246. 

Solander, D. C. 1786: In: Lightfoot, J.: A catalogue ofthe Portland Museum. — London, viii + 194 p. 

Swainson, W. 1840: A Treatise on Malacology or Shells and Shell-fish. — Longman, London, 420 p. 

Thiele, J.H. 1931: Handbuch dér Systematischen Weichtierkunde. — Gustav Fischer, Jena, Germany. 

Troschel, F. H. 1857: Das Gebiss dér Schnecken zűr Begründung einer natürlichen Classification. Volume 1. — 

Nicolaische Verlagsbuchhandlung, Berlin, 252 p. 

Kézirat beérkezett: 2007. 11.15. 


Plate I — I. tábla 

1. Projenneria albopunctata sp. nov. Holotype, coll. CS, No. 517, 1.5x, Middle Badenian, Middle Miocéné, Forchtenau, Austria. 

2. Projenneria albopunctata sp. nov. Paratype 1, coll. CS, No. 11167, 1.5x, Early Badenian, Middle Miocéné, Lapugiu de Sus, 
Románia. 

3. Projenneria albopunctata sp. nov. Paratype 2, coll. CS, No. 11171, 1.5x, Early Badenian, Middle Miocéné, Lapugiu de Sus, 
Románia. 

4. Projenneria lapugyensis (Sacco, 1894). coll. CS, No. 11177, 1.5x, Early Badenian, Middle Miocéné, Lapugiu de Sus, Románia. 

5. Projenneria lapugyensis (Sacco, 1894). Lectotype, coll. NMHW, unnumb., 1.5x, Early Badenian, Middle Miocéné, Lapugiu de 
Sus, Románia. 

6. Projenneria lapugyensis (Sacco, 1894). coll. CS, No. 514, x 1.5, Early Badenian, Middle Miocéné, Lapugiu de Sus, Románia. 

7. Projenneria lapugyensis (Sacco, 1894). Paralectotype, coll. NMHW, unnumb, 1.5x Early Badenian, Middle Miocéné, Lapugiu de 
Sus, Románia. 

8. Projenneria neumayri (Hilber, 1879). Holotype, coll. NMHW, unnumb. 1.5x, Badenian, Middle Miocéné, Pöls, Austria. 



lap^yy 


Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


361 






r ” klt3 ”L^i5^ 


138 / 4 , 363-384., Budapest, 2008 


Fluidzárványsíkok és repedésrendszerek vizsgálatának alkalmazása granitoid 
kőzetek repedezettségének fejlődéstörténeti rekonstrukciójában III.: 

A Bátaapáti (Üveghuta) radioaktív hulladéktároló telephely kutatófúrásaiban 
végzett vizsgálatok eredményei 


Poros Zsófia 1 , Molnár Ferenc 1 , Koroknai Balázs 2 , Maré Lespinasse 3 , Maros Gyula 2 , Benkó Zsolt 1 


Eötvös Loránd Tudományegyetem, Ásványtani Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C., poroszsofi@gmail.com, molnar@abyss.elte.hu, 

benkoo@elte.hu 

2 Magyar Áll a mi Földtani Intézet, 1143 Budapest, Stefánia út 14., koroknai@mafi.hu, maros@mafi.hu 
3 Henri Poincaré Université Nancy 1, Nancy, Franciaország, marc.lespinasse@g2r.uhp-nancy.fr 


Application ofstudies onfluid inclusion plánes andfracture systems in the reconstruction ofthe 
fracturing history of granitoid rocks III: 

Results ofstudies in drillcores from the radioactive waste depository site at Bátaapáti (Üveghuta) 


Abstract 

This study concerns investigations intő oriented drill cores from granitoid rocks (i.e. Mórágy Gránité Formádon) 
from the Bátaapáti (Üveghuta) Nuclear Waste Depository Site. Based on fluid inclusion studies in fluid inclusion planes 
from rock-forming quartz and in hydrothermal veins, five fluid-flow events were distinguished. Their relatíve ages and 
main orientations were alsó determinated. 

lst event: This event is related to the formation of the Variscan Mórágy Gránité and can be traced in the primary fluid 
inclusions of pegmatoids. The inclusions — which entrap this type of fluid —, have a homogenization temperature 
between 260-290 °C and a salinity of 5-6 wt% NaCl equivalent. With respect to pressure correction, a formation 
temperature of 500-550 °C can be assumed fór the pegmatoids. The fluid-flow took piacé in NNE-SSW-trending 
fractures. 

2nd event: This took piacé along NE-SW and NW-SE-trending fractures. The fluid can be interpreted in the NaCl- 
CaCl 2 -H 2 0 system with an average salinity of 22 wt% CaCl 2 equivalent. Homogenization temperatures of the fluid 
inclusions vary between 175-255 °C. This fluid may be related to either a metamorphic process or it may have a deep 
basinal origin. 

3rd event: In this event quartz and calcite veins were the products of a régiónál hydrothermal event, probably (Laté) 
Cretaceous in age. Fluid-migration took piacé both in NE-SW and NW-SE-trending fracture systems. Primary fluid 
inclusions of the vein-filling quartz have homogenization temperatures between 100-200 °C and a salinity of 8-14 wt% 
NaCl equivalent. Fluid inclusions in vein-filling calcite have a wide rangé of homogenization temperatures (i.e. between 
100-250 °C), while salinities vary between 0,2-5 wt% NaCl equivalent. 

4th event: This took piacé along — presumably — reactivated NW-SE trending fractures. The event, certainly 
younger than Cretaceous volcanism, is presumably Early Palaeogene in age. The fluid can be interpreted in the NaCl- 
CaCl 2 -H 0 0 system, characterized by an average salinity of 19 wt% CaCl 0 equivalent. The inclusions have moderate 
(60-120 °C) homogenization temperatures. 

5th event: In this event a low-temperature fluid-circulation can be assumed and it is characterized by meteoric 
Solutions. A Laté Miocéné - Pliocene uplift may have triggered the reopening of fractures and these served as channels 
fór the migrating fluids. 

Our investigations alsó indicated that the orientation of open micro- and macrofracture-systems show great 
similarities. 

Keywords: fluid inclusion pláne, open microcrack, Mórágy Gránité Formation, Bátaapáti Nuclear Waste Depository Site, Mórágy Hills 


Összefoglalás 

Munkánkban a Mórágyi Gránit Formációt vizsgáltuk folyamatos magvétellel mélyített fúrásokban, amelyek az RHK 
Kft. megrendelésére készült földtani kutatás során mélyültek a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végső 
elhelyezésének céljából Bátaapáti térségében. 

Vizsgálatainkat a hulladéktároló telephely Mórágyi Gránitot harántoló fúrásaiból származó, orientált fúrómagokon 
végeztük. A vizsgált fúrómagok orientálása a komplex digitális archiváló és feldolgozórendszer (ImaGeo, Coredump) 






364 


Poros Zsófia et al.: Fluidzárvány síkok és repedésrendszerek vizsgálata granitoid kőzetek repedezettségének rekonstrukciójában III. 


segítségével történt. A granitoid kőzetek kőzetalkotó kvarckristályaiban található fluidzárványsíkok és a kiválasztott 
hidrotermális erezések ásványain végzett fluidzárvány-vizsgálatok segítségével öt fluidummigrációs eseményt azono¬ 
sítottunk és meghatároztuk azok relatív időrendiségét és fő irányait is: 

1. esemény: a variszkuszi gránitképződés késő magmás fázisához köthető fluidummigráció, amely pegmatoidok 
primer fluidzárványaiban nyomozható. E fluidumot bezáró zárványok homogenizációs hőmérséklete 260-290 °C 
közötti, sótartalma -5-6 NaCl ekv. súly%. A nyomáskorrekció figyelembevételével számított képződési hőmérséklet kb. 
500-550 °C-ra tehető a pegmatoidok esetében. Az áramlás közel ÉÉK-DDNy-i irányú repedések mentén történt. 

2. esemény: fluidumáramlás ÉK-DNy-i és ÉNy-DK-i csapású repedésrendszerek mentén. A fluidum összetétele 
NaCl-CaCl 2 -H 2 0, koncentrációja átlagosan 22 CaCl 2 ekv. súly% volt. Homogenizációs hőmérséklete 175-255 °C kö¬ 
zött változik. E fluidum eredete kérdéses: kapcsolódhat metamorf folyamathoz, de a mélymedence-eredet is lehetséges. 

3. esemény: a vizsgált területen mindenhol ható — feltehetően (késő-)kréta korú — hidrotermális esemény, amely 
kvarc- és kalciterezést eredményezett. A fluidummigráció az EK-DNy-i és az ENy-DK-i csapásirányú repedésrendsze¬ 
rekben egyaránt igazolható. A repedéskitöltő kvarcban található elsődleges zárványok homogenizációs hőmérséklete 
100-200 °C között változik, sótartalmuk -8-14 NaCl ekv. súly%. Az érkitöltő kalcitban a homogenizációs hőmérsékleti 
intervallum igen tág (100-250 °C), a sótartalom -0,2-5 NaCl ekv. súly% közé esik. 

4. esemény: az ENy-DK-i csapású, valószínűleg reaktiválódott repedésrendszerek menti fluidummobilizációs ese¬ 
mény. Kora a kréta vulkanizmusnál fiatalabb, feltehetően kora-paleogén. A fluidum NaCl-CaCl 2 -H 2 0 összetételű, koncent¬ 
rációja átlagosan 19 CaCl 2 ekv. súly% és viszonylag alacsony homogenizációs hőmérséklettel jellemezhető (60-120 °C). 

5. esemény: egy alacsony hőmérsékletű, valószínűleg meteorikus eredetű fluidummigráció, melynek feltehetően a 
késő-miocén-pliocén kiemelkedés következtében reaktiválódott, nyílt repedésrendszer biztosított áramlási útvonalat. 

Vizsgálataink kiderítették továbbá, hogy a granitoid nyílt mikro- és makrorepedés-rendszerének irányai jelentős 
hasonlóságot mutatnak. 

Tárgyszavak: fluidzárvány sík, nyílt mikrorepedés, Mórágyi Gránit Formáció, Bátaapáti (Üveghuta)-telephely, Mórágyi-dombság 


Bevezetés, célkitűzések 

Munkánk során a Mórágyi kristályos rög földtani felépíté¬ 
sében meghatározó jelentőségű Mórágyi Gránit Formációt 
vizsgáltuk folyamatos magvétellel mélyített fúrásokban. 
Valamennyi tanulmányozott fúrás akis- és közepes aktivitású 



radioaktív hulladéktároló kutatása során mélyült a Bátaapáti 
(Üveghutai)-telephely szűkebb környezetében (Gyalog et al. 
2003; Gyalog, Szegő 2004; Gyalog et al. 2006b; Szűcs et 
al. 2006). E kutatások lefolytatását az RHK Kft. által biz¬ 
tosított háttér tette lehetővé. Vizsgálatainkat két függőleges 
(Üh-31B, Üh-39) és egy közel vízszintes helyzetű (BeK-5) 
fúrásban végeztük (L, 2. ábra). Az Üh-31B se¬ 
kélyfúrás a 2002-2003 során lefolytatott felszíni 
földtani kutatás során mélyült az Üh-31 csoport- 
fúrás részeként. Az Üh-39 és a Bek-5 fúrás 
kivitelezésére a felszín alatti földtani kutatási 
fázisban került sor 2004-ben, illetve 2005-ben. 

A fúrások által harántolt Mórágyi Gránit 
vizsgálataink szempontjából azért tűnt alkal¬ 
mas kőzetnek, mert megfelelően nagy a kvarc¬ 
tartalma és nem rétegzett, így a mechanikai 
behatásokkal szemben első közelítésben izo- 
trópnak tekinthető. A granitoid mikrorepedés- 
rendszerének vizsgálatára kiváló lehetőséget 
nyújtanak a kőzetalkotó kvarcban található 
nyílt és zárt (fluidzárványsíkok) repedések. A 
fluidzárványsíkok irány szerinti és mikro- 
termometriai analízise elengedhetetlen grani¬ 
toid kőzetek fluidummobilizációs eseményei¬ 
nek vizsgálata során. Alkalmazásukkal lehe¬ 
tőség nyílik az egyes oldatáramlási események 
sorrendjének megállapítására, továbbá az 
eseményekhez irányjellemzők is kapcsolhatók. 


Pleisztocén-holocén 

[ I Idős löszaerezal, alsú-kjüzépső-pkiszloeén (1) 

[ | LcjUjkjópíödmúnyck (2) 

[ ] Paks] 1 Formáció (3) 

Kréta 

Alkáli vulkanittelér (4) 

Paleozoikum 

g£j Mórágy i Clriníl I ''nnn ác i ó (5) 


BeK-5 

O Vizsgált fúrás helyi; és jele (6) 
J I .ejlösaknák nyomvonala (7j 


ff 


Aleklenikus elemek 
negyedidőszaki üledékekben (8) 


1. ábra. A vizsgált fúrások helye és a vágat nyomvonala fedett 
földtani térképen jelölve (Gyalog et al. 2006a után) 

Figure 1. Geological map with locations of the investigated 
drillholes (after Gyalog et al. 2006a) 

(1) Lower-Middle Pleistocene loess series (2) Slope sediments (3) Paks 
Loess Formádon (4) Alkálié dyke (5) Mórágy Gránité Formádon (6) 
Locadon and symbol of investigated drillholes (7) Trace of aslope shaft (8) 
Atectonic structures in Quarternary sediments 






















Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


365 


Üh-39 jelű fúrás 
Drüíhole Üh-39 
0 m 


i- + + 

+ +: 
i- + + 

+ + + 

+ + 

+ + + 

i- + + 

+ + + 

+ + 

+ + - 

+ + 

+ + - 

+ + 


7S(\ ni 




+ + + 4 + 

IWrVM 




+ 0 + 0+0 

KO + O + O+Í 
+ 0 + Ö+'OH 


ÓZ2 


+ + 

i- + + 

+ + + 

+ + 

+ + + 


Üh-31B jelű fúrás 
Dritíhote Üh-BIB 
0 m 


3.ini nii^ 

40 m 


+ + + 

■ + + 

+ + + 

■ + + 

+ + + 

■ + + 

+ + + 

¥ + 4 - 

+ + + 

+ +■ 

+ + + 


+ + 

+ + + 
V + + 

+ + + 
+ + 

+ + + 
+ +■ 

+ 


+ + 


Kőzettípusok 

Holocén-Pleisztocén - Holmene-Pleistacene 


Talaj és egyéb kvarter korú képződmények 

Satt and otíu'r Qualttmary xeulimtmUí 


Kréta - Cretaceous 

I-] Alkáli vulkanittelér 

t r ' " i - i Alcalic dvhi 
Paleozoikum - Palaeozaic 


l.v.vl 

EZ 3 

MB 

EH 


Ritka porfíros monzogrénit 

Pijoriy [NírphyriiU: monzogruniít: ~ 

Porfíros monzogránit 

Pnrphyritu: mtmztigeunite 

Monaonit 

Monzonite 

Monzánit zárvány gránitos kőzetben 
Monzonite éneimv. in graniric rock 
Leukokrata telér 
Leueocratic dyke 
Ritkaporfíros kvarcdiorit 

Qmrte-dhrUe 


Mórágyi Gránit 
Formáció 

Mórágy 

(iraniíe 

harmattan 


Tönéses ÖV - Fraeímedzone 

Eza 


Vetöbneccsa 
Fault breeeia 

Erősen bontott töréses öv 

Strongfy dixintegratedfracturcd zone 




ö.mirLi 


kvarctdér 

pegmatit 


BeK-5 jelű fúrás 

Dritlhoíe BeK-5 



2. ábra. A vizsgált fúrások (Üh-39 [Gyalog et al. 2006b után], Üh-31B 
[Gyalog et al. 2003 után], BeK-5) sematikus rétegsora a mintavételi helyekkel 
Figure 2. Schematic columnar section of the investigated drillholes (Üh-39 [after 
Gyalog et al. 2006b], Üh-31B [after Gyalog et al. 2003], BeK-5) with sample 
locations 






































































366 


Poros Zsófia et al.: Fluidzárvány síkok és repedésrendszerek vizsgálata granitoid kőzetek repedezettségének rekonstrukciójában III. 


A fluidzárványok mikrotermometriai vizsgálatával meg¬ 
határozható az egyes oldatok összetétele (sótartalma) és hő¬ 
mérséklete. Mindez lehetővé teszi egy adott terület paleo- 
fluidum-áramlásainak modellezését. 

A gránittest nyílt és zárt mikrorepedéseinek vizsgálata a 
radioaktív hulladéktároló befogadó földtani közegének jel¬ 
lemzéséhez fontos információkkal járulhat hozzá. A jelenlegi 
hidrogeológiai viszonyok ugyanis nyilvánvalóan kapcsolat¬ 
ban állnak a mikrorepedések jellemzőivel is. A zárt mikro- 
repedések jellemzői felhívhatják a figyelmet arra, hogy mely 
zónák azok, amelyek egy esetleges újbóli felnyüás-repe- 
dezettség kialakulását preferálhatják. Ezért munkánk alap¬ 
vető célkitűzése volt, hogy mind a nyílt, mind a zárt mikro- 
repedéseket részletesen jellemezzük. Ezen felül célunk volt a 
kőzet makro- és mikrorepedés-rendszereinek összevetése is a 
csapás- és dőlésviszonyok szempontjából. 

Vizsgálati módszerek 

A vizsgálatokra kiválasztott fürómagok orientálása a kor¬ 
szerű, digitális archiválást és a komplex szerkezetföldtani érté¬ 
kelést együttesen lehetővé tevő ImaGeo magszkenner és a 
csatlakozó CoreDump szoftver segítségével történt (Maros, 
Palotás 2000; Maros, Pásztor 2001). A fúrómagok orien¬ 
tálását az akusztikus lyukfal-televízió tette lehetővé. A kis- és 
közepes aktivitású radioaktív hulladéktároló kutatása során 
ezen integrált rendszerrel eddig mintegy 5500 m maganyag 
digitális feldolgozására került sor, amelynek eredményei a 
Mórágyi Gránitról kialakított szerkezeti modell (1. Szerkezet¬ 
alakulás c. fejezet) egyik legfontosabb adatforrását képviselik 
(Maros et al. 2003, 2004; Maros 2006; Bállá et al. 2003, 
2007). 

A mintavételezés során a fúrások azon szakaszait válasz¬ 
tottuk ki, amelyekben a képlékeny deformáció hatása (palá- 
sodás; 1. a Földtani háttér c. fejezetet) nem vagy csak elhanya¬ 
golható mértékben jelentkezett, így a kiválasztott mintákat 
tipikus magmás szövet jellemzi. A fúrómagokból származó 
kőzetmintákból két oldalán polírozott, 100-150 mikrométer 
vastag, orientált csiszolatokat készítettünk. A fluidzárvány- 
síkok és nyűt mikrorepedések csapásirányainak és hosszúsᬠ
gainak meghatározása az Anlma képelemző program (Fespi- 
nasse et al. 2005) felhasználásával történt, míg a dőlésirányok 
és dőlésszögek meghatározásához polarizációs mikroszkópra 
szerelt univerzális forgatóasztalt használtunk. A mikrotermo¬ 
metriai vizsgálatok az ELTE Ásványtani Tanszékén Olympus 
BX51 típusú mikroszkópra szerelt, Chaixmeca típusú, 
fűthető-hűthető mikroszkópi tárgyasztalon történtek. Az 
alkalmazott mikroszerkezeti és termometriai módszerek rész¬ 
letes ismertetésétől e munkában eltekintünk, mivel azokról 
Benkó et al. (2008) cikke adott alapos áttekintést. 

Földtani háttér 

Az alábbiakban irodalmi adatok alapján először röviden 
összefoglaljuk a vizsgált gránittest földtani keretének leg¬ 


főbb jellemzőit, majd ismertetjük a Mórágyi Gránit fej¬ 
lődéstörténetének meghatározó szerkezeti eseményeit és az 
azokhoz kapcsolódó hidrotermális folyamatokat. 

A Mórágyi Gránit földtani környezete 

A vizsgált terület a Mórágyi kristályos rög északkeleti 
részén található, amely szerkezetileg a Tiszai-egység leg- 
északabbi, ún. Mecseki-zónájához tartozik. A Mórágyi-rög 
földtani felépítésében meghatározó jelentőségűek a grani¬ 
toid kőzetek (Jantsky 1953, 1979), amelyek a Mórágyi 
Gránit Formációba tartoznak (Bállá et al. 2003). A kb. 
ÉK-DNy-i csapású gránittestet északnyugatról a kb. 1,0 km 
széles, közelítően szintén ÉK-DNy-i csapású, meredek 
ÉNy-i dőlésű Mecsekalja szerkezeti öv határolja, amelyben 
az Ófalui Formáció ópaleozoos metamorf képződményei 
bukkannak felszínre. A rög északnyugati peremén alsó-jura 
üledékek (Vasasi Márga Formáció) érintkeznek tektoni¬ 
kusán az Ófalui Formáció képződményeivel. A legfiatalabb 
alaphegységi képződménycsoportot a változatos kőzet¬ 
együttest magukba foglaló, kréta alkálivulkanit-telérek 
alkotják („bosztonitok”; Mauritz, Csajághy 1952), ame¬ 
lyek a korábban említett alaphegységi képződményeket ki¬ 
vétel nélkül harántolják. Az alaphegységi képződményekre 
nagy üledékhézaggal alsó-miocén, pannóniai, illetve kvar- 
ter üledékek települnek. 

A Mórágyi Gránit két fő kőzettípusának — mikroklin- 
megakristályokat tartalmazó monzogránit és a javarészt 
monzonitos összetételű, mafikus kőzetek — képződése a 
magmás fejlődés korai szakaszához kapcsolódik, amely 
során két, fiziko-kémiai tulajdonságaiban különböző (felzi- 
kus és mafikus) magma keveredése ment végbe (Buda 
1999; Buda et al. 2000; Király, Koroknai 2004; Buda, 
Dobosi 2004). A mafikus kőzetek igen változatos méretű 
zárványokat (mafic microgranular enclaves = MME; 
Barbarin, Didier 1991) alkotnak a granitoid kőzetekben, a 
nagyobb mafikus testek határán átmeneti jellegű, konta- 
minált kőzetek is kialakultak a magmakeveredés során. A 
gránittest fő kristályosodása a karbonban, mintegy 340 
millió éve történt (Klötzli et al. 2004, Gerdes 2006). 

Szerkezetalakulás 

A pluton különféle kőzettípusainak uralkodóan ÉK- 
DNy-i csapása a magmás fejlődés során alakult ki, ami a 
pluton képződése során fennálló aktív feszültségtérre 
(ÉNy-DK irányú kompresszió) utal (Maros et al. 2004). A 
magmás fejlődés késői szakaszában a már többé-kevésbé 
megszilárdult kőzeteket leukokrata telérek (aplit, mikro- 
gránit, pegmatoid) harántolták, javarészt ÉK-DNy-i csa¬ 
pással (Maros et al. 2004). 

A magmás kristályosodást követően a variszkuszi oro- 
genezis során a már megszilárdult plutont zöldpala fáciesű, 
regionális metamorf hatás érte (Koroknai 2003, Király, 
Koroknai 2004, Maros et al. 2004), amely mindenekelőtt a 
gránittest — hely és litológia függvényében — erősen vál¬ 
tozó intenzitású, kb. ÉK-DNy-i csapású palásodásában 



Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


367 


nyilvánult meg, míg a klasszikus metamorf fázisátalaku¬ 
lások mértéke összességében alárendelt jelentőségű. A 
szerkezetalakulás metamorf szakaszához két főbb, képlékeny 
deformációs esemény kapcsolódik (Maros et al. 2004): 

Dj fázis (karbon?): „meredek” (>75°), uralkodóan ÉNy-i 
dőlésű palásság képződése koaxiális lapulással ÉNy-DK-i 
kompressziós feszültségtérben. 

D 2 fázis (karbon ?): a meredek palásságot felülbélyegző, 
„lapos” (<75°), uralkodóan szintén ÉNy-i dőlésű palásság 
kialakulása, és ezzel párhuzamosan keskeny milonitos zó¬ 
nák képződése javarészt (D)DK-i vergenciájú feltolódásos, 
illetve ritkábban eltolódásos kinematikával. 

A nyolc deformációs fázisba sorolt töréses eseményeket 
Maros et al. (2004) az alpi orogenezishez sorolta a tágabb 
földtani környezet analógiái alapján, ugyanakkor rámutatott 
arra is, hogy törések minden bizonnyal már korábban is, 
részben a variszkuszi szerkezetalakulás során is létrejöttek. 
Ezek elkülönítése azonban módszertani korlátok miatt 
egyelőre problematikus. Az alpi szerkezetalakulás során az 
alábbi deformációs fázisokat különítették el: 

D 3 fázis (középső-kréta): transzpressziós deformáció 
során kialakult törések (rátolódások és eltolódások). A 
középső-kréta szerkezetek valószínűleg ÉNy-DK-i komp¬ 
resszióval jellemezhető feszültségtérben jöttek létre. 

D 4 fázis (késő-kréta): ÉK-DNy-i csapású balos eltoló¬ 
dások. 

D 5 fázis (késő-kréta): magmás telérek benyomulása 
ÉNy-DK-i tágulásos feszültségtér hatására. 

D 6 , D 7 és D 8 fázis (kora- és középső-miocén): regio¬ 
nális, óramutató-járásával megegyező irányú rotáció sta¬ 
bil feszültségtérben, transzpressziós mozgásokkal. A 
KÉK-NyDNy irányú kompressziót előbb egy északias 
irányú, majd egy ÉÉNy-DDK-i kompresszió váltotta fel. 

D 9 fázis (késő-miocén): ÉNy-DK-i tengelyű, tenziós 
feszültségtér. 

D 10 fázis (késő-miocén-pliocén): a Mecsek és a Villᬠ
nyi-hegység transzpressziós kiemelkedése következtében 
törések és palássági elemek reaktiválódtak, nyűt repedés¬ 
rendszer jött létre. 

Fontos, hogy a területen több deformációs fázist azonos 
vagy nagyon hasonló feszültségtér jellemez, így bizonyos 
feszültségterek többször is „visszatérnek”, ami a törések 
többszörös reaktivációját eredményezi (Maros et al. 2004). 

Hidrotermális események 

Kovács-Pálffy et al. (2000) az alábbi hidrotermális 
fázisokat különítette el a Mórágyi Gránitban: 

— A granitoid komplexum kialakulásához kapcsolódó, 
korai fluidummigráció. 

— I. hidrotermális fázis: 170-210 °C-os oxidatív olda¬ 
tok, amelyek a granitoid egyes kőzetalkotó ásványait hema- 
tittá, karbonáttá, Fe-oxi-hidroxiddá alakították. 

— II. hidrotermális fázis: 90-130 °C-os oldat, melyből 
agyagásvány (pl. illit), kaiéit és kvarc képződött. A kvarc és a 
kaiéit általánosan jelen vannak a különböző hidrotermális 
eredetű erezésekben (Kovács-Pálffy, Földvári 2004), ame¬ 


lyek képződési hőmérséklete Gatter, Török (2004) vizsgᬠ
latai alapján tág intervallumban változhat. Az illitből mért 
K/Ar adatok a kora-triász és késő-kréta intervallumban szór¬ 
nak (Kovács-Pálffy, Földvári 2004). 

— a szupergén fázis során alacsony hőmérsékletű (40-50 
°C) fluidumok migráltak, melyből kaiéit képződött. A 14 C- 
vizsgálatok alapján megállapítható, hogy ez a kalcitgeneráció 
aholocénnél idősebb (Kovács-Pálffy, Földvári 2004). 

A Mórágyi Grániton végzett fluidzárvány-vizsgálatok 
során kétféle, NaCl-H 2 0 és NaCl-CaCl 2 -H 2 0 összetételű 
fluidumot azonosítottak (Szabó Cs. et al. 1998, 1999; 
Gatter, Török 2004; Szabó B. et al. 2008). Szabó B. et al. 
(2008) négy lokális és egy regionális fluidummigrációs 
eseményt különített el a fluidzárványsíkok vizsgálata során: 

1. ÉK-DNy-i csapású irányban, egy 137-209 °C 
homogenizációs hőmérséklettel és 0,9-2,2 NaCl ekv. súly% 
sótartalommal jellemezhető lokális oldatáramlás. 

2. ÉNy-DK-i irányban 130-238 °C homogenizációs 
hőmérsékletű 1,9-4,5 NaCl ekv. súly% sótartalmú regio¬ 
nális oldatáramlás. 

3. NyÉNy-KDK irányban áramló 250-293 °C-os 
homogenizációs hőmérsékletű és 9,98-10,85 NaCl ekv. 
súly% sókoncentrációval jellemezhető lokális hidrotermᬠ
lis oldatáramlás. 

4. ÉK-DNy-i irányú 227-275 °C homogenizációs 
hőmérsékletű és 5-7,3 NaCl ekv. súly% sókoncentrációval 
jellemezhető lokális esemény (Erdősmecske). 

5. ÉK-DNy-i csapásban áramló 130-238 °C homo¬ 
genizációs hőmérsékletű és 1,9-4,5 NaCl ekv. súly% sótar¬ 
talmú lokális hidrotermális esemény (Kismórágy). 


A vizsgált fúrások ismertetése 

A vizsgálataink tárgyát képező három fúrásból kettőt 
(Üh-31B, Üh-39) függőlegesen mélyítettek a felszínről, 
míg a harmadik, közel vízszintes helyzetű előfúrás (BeK-5) 
a tárolótér megközelítése céljából mélyített lejtősaknák 
egyikében (keleti) készült (7. ábra). A két felszíni fúrás a 
lejtősaknák közvetlen közelében található, így a három fúrás 
térbeli közelsége lehetőséget ad az eredmények összevont 
értelmezésére is. Mindhárom fúrásban a Mórágyi Gránit 
Formáció megfelelően nagy kvarctartalmú, monzogránitos 
kőzeteit, illetve hidrotermális erezését vizsgáltuk. Az aláb¬ 
biakban bemutatjuk a fúrási rétegsorokat a mintavételi 
helyekkel (2. ábra), és röviden ismertetjük a Mórágyi Gránit 
harántolt képződményeit. 

Üh—39 jelű fúrás 

A fúrás legnagyobb mennyiségben — mintegy 190 m 
vastagságban — a Mórágyi Gránit Formáció képződmé¬ 
nyeit tárta fel (2. ábra). A granitoid képződmények és a 
fedőüledékek határa 57,14 méternél van. A fedőüledékek 
közül a Tengelici Vörösagyag Formáció rétegei fölött a 
Paksi Fősz Formáció, valamint formációba nem sorolt 
lejtőüledék települ. E rétegsort recens talaj fedi. 



368 


Poros Zsófia et al.: Fluidzárvány síkok és repedésrendszerek vizsgálata granitoid kőzetek repedezettségének rekonstrukciójában III. 


A Mórágyi Gránit Formációban monzogránitos, monzo- 
nitos és hibrid (kontaminált) kőzetcsoportot, valamint telér- 
kőzeteket különböztettek meg (Gyalog et al. 2006b). A mon¬ 
zogránitos kőzetek adják az intruzív test fő tömegét, amely¬ 
ben kisebb-nagyobb zárt testek formájában vannak jelen a 
monzonitos kőzetek (mafikus zárványok). Jellemzően a két 
csoport kontaktusán figyelhetők meg a hibrid kőzetek (konta¬ 
minált monzogránit és kontaminált monzonit csoport). Mind¬ 
ezen kőzeteket savanyú telérkőzetek szelik át. A fúrás leg¬ 
nagyobb vastagságban (174,51 m) monzogránitos kőzeteket 
harántolt, a monzonit és a savanyú telérkőzetek (főként aplit) 
jelentősége alárendelt (Gyalog et al. 2006b). 

Üh—31B jelű fúrás 

A fúrás vékony recens talajréteg és 6,95 méter vastagsᬠ
gú alluviális üledékek alatt 40 méteres talpmélységnél a 
Mórágy Gránit Formációban állt le (2. ábra). 

A fúrás döntően granitoid kőzeteket (31,83 m, 96,31%) 
harántolt. Monzonitos összetételű kőzetek (1,22 m, 3,69%) 
csak kisebb (max. 2-3 deciméteres) zárványokban fordultak 
elő. Telérkőzeteket a fúrás nem tárt fel. A granitoid kőzetek 
közül a fúrás csak pofíros monzogránitot harántolt. A 
monzogránit a fúrás felső szakaszán erősen murvásodott 
(mállott), alatta viszont végig üde. Az üde monzogránit ró¬ 
zsásszürke, az erősebben hidrotermálisán bontott szaka¬ 
szokon, sárgászöld vagy vöröses elszíneződésű. Jelenté¬ 
kenyebb bontottság elsősorban törések mentén, illetve az 
erősen összetört szakaszokon észlelhető, ami a színesásvᬠ
nyok kloritosodásában és a kőzet agyagásványos elváltozᬠ
sában jelentkezik (Gyalog et al. 2003). 

BeK—5 jelű fúrás 

Az előfúrás magszkennelt szakaszát (0^11,6 méter) 
vizsgáltuk, mert csak ebből a szakaszból volt lehetséges az 
orientált mintavétel. A fúrás első része (23,2 méter) porfíros 
monzogránitot, valamint alárendelt mennyiségben ritkapor- 
fíros monzogránitot tárt fel. 23,2 és 30 méter között monzonit 
és kvarcmonzonit található, amelyek gyakran tartalmaznak 
vékony, monzogránitos összetételű kőzetsávokat. A 30-41,6 
méter között ritkaporfíros monzogránit jelenik meg mafikus 
zárványokkal és leukokrata telérekkel. 37,6 métertől erősen 
bontott monzogránit észlelhető. A szkennelt szakasz vető- 
breccsával zárul. A szkennelt szakasz 37,6. méterénél kez¬ 
dődő, erősen bontott szakasz és a vetőbreccsa együttesen egy 
elsőrendű töréses öv részét képezik (2. ábra). 


A repedésrendszerek irányítottsága 

Nyílt mikrorepedések és fluidzárvány-síkok 

Vizsgálataink során két repedéstípus irányait határoztuk 
meg kőzetalkotó kvarckristályokban: 

1. behegedt mikrorepedések, azaz fluidzárványsíkok 
(Fluid Inclusion Pláne, FIP), 

2. nyűt mikrorepedések (Open Crack, OC). 


Üh-39 jelű fúrás 

A fúrásban összesen nyolc mintán (porfíros monzo¬ 
gránit kvarckristályain, valamint egy-egy pegmatittelér és 
kvarctelér anyagából) végeztünk képanalizátoros mérése¬ 
ket, és ebből három minta (4., 5., 6. minta) esetében univer¬ 
zális forgatóasztalos méréseket is (I. tábla). Ez utóbbi három 
minta esetében a két különböző módszerrel meghatározott 
fluidzárványsík-csapásirányok összességében jó egyezést 
mutatnak (I. a, b tábla), bár az Üh-39/4 jelű mintában az 
egyes irányok eltérő súllyal jelentkeznek a kétféle módszer 
adataiban. A fluidzárványsíkok dőlésszöge a fúrásban dön¬ 
tően 70 és 90° közt mozog, de ritkán 50°-hoz közeli dőlés- 
szögértékek is megjelennek. 

A fluidzárványsíkok és a nyűt mikrorepedések fő csa¬ 
pásirányai a legtöbb esetben jelentősen különböznek. Meg¬ 
állapítható továbbá, hogy a különböző mintákban mért 
irányok mindkét vizsgált repedéstípusban (nyűt mikro- 
repedés és fluidzárványsík) nagy változatosságot mutatnak, 
így a repedésmintázat a fúrás szelvényében egyik típus 
esetében sem állandó. 

Az 1. és 2. mintában a fluidzárványsíkok fő csapásiránya 
KÉK-NyDNy-i valamint ÉK-DNy-i. A kvarctelérben 
(települése: 341/70°, 4. minta) az ÉNy-DK-i csapásirány a 
domináns, valamint nagy adatsűrűséggel jelentkezik még az 
ÉÉK-DDNy-i csapásirány is. Ezen kívül jelentős mennyi¬ 
ségű fluidzárványsík jellemezhető a kvarctelér csapásával 
megegyező, KÉK-NyDNy-i csapásiránnyal. A pegmatit¬ 
telér (települése 300/55°, 5. minta) kvarckristályain mért 
irányok két maximummal jellemezhetőek, egy KÉK- 
NyDNy, valamint egy NyÉNy-KDK-i csapással. A pegma¬ 
tittelér csapásával megegyező irány (ÉÉK-DDNy) csak az 
univerzális forgatóasztallal mért adatok között jelentkezik, 
ott is nagyon alárendelten. A 6. mintában a NyÉNy-KDK a 
főirány, mely irány az eddigi mintákban nem, vagy csak 
nagyon alárendelten jelent meg. Ezen kívül az ÉK-DNy-i 
csapásirány is gyakori. A 7. mintában ugyancsak eddig nem 
észlelt főirány jelenik meg, az É-D, valamint gyakori még 
az ÉK-DNy-i csapásirány. Végül a 9. és 10. mintában az 
ÉK-DNy, valamint a NyÉNy-KDK-i csapásirány a 
legjellemzőbb. 

A nyílt mikrorepedésekre jellemző, hogy fő irányaik a 
fúrásban szakaszonként változnak. Az 1. és 2. minta ese¬ 
tében az ÉK-DNy a jellemző csapásirány. A kvarc- és 
pegmatittelérben a nyílt mikrorepedéseknél is csak nagyon 
alárendelten jelentkezik a telérekkel párhuzamos irány, 
ezekben a mintákban az ÉNy-DK-i csapás a leggyakoribb. 
A 6. és 7. mintában az ÉÉK-DDNy a legjellemzőbb irány. 
A 9. és 10. minta eltér a fúrás többi részétől, ugyanis itt a 
KÉK-NyDNy valamint a NyÉNy-KDK-i csapásirány a 
legjellemzőbb. Az 5. és 6. minta esetében a nyílt repedések 
közel merőlegesek a fluidzárványsíkokra, míg az 1., 2., 
7., 9., és 10. minta esetében igen hasonló irányok észlel¬ 
hetők. 

Összefoglalva megállapítható, hogy a fúrás teljes hosz- 
szában a vizsgált két repedéstípus irányai nem állandóak. 
Ezért az összesített diagramok sem mutatnak jelentősen 
kiugró maximumokat, a kétféle típus csak bizonyos szaka- 



Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


369 


szókban mutat egyezést. A fúrás összesített adatai a fluid- 
zárványsíkok esetében a két különböző módszerrel közel 
azonosak. A fluidzárványsíkok két fő csapásiránnyal jelle- 
mezhetőek: ÉK-DNy-i, valamint KÉK-NyDNy-i, míg a 
nyűt repedések irányaira az ÉK-DNy-i csapáson kívül 
főként az ÉNy-DK-i a jellemző. 

Üh-31B jelű fúrás 

A sekélyfúrásban összesen három mintában (mind¬ 
három esetben porfíros monzogránit kvarckristályain) vizs¬ 
gáltuk a fluidzárványsíkok térbeli helyzetét képelemző 
programmal, két mintán (1. és 2. minta) pedig univerzális 
forgatóasztal felhasználásával is kaptunk adatokat (II. táb¬ 
la). A kétféle módszerrel nyert eredmények nagyfokú ha¬ 
sonlóságot mutatnak, de eltérések is adódtak. 

A fúrásban mind a két repedéstípusnál ugyanazt a két fő 
irányt lehet azonosítani, ÉNy-DK-i és egy erre merőleges, 
ÉK-DNy-i csapását. A fluidzárványsíkok kevés kivétellel 
közel vertikális helyzetűek a magtengelyre merőleges irᬠ
nyú csiszolatokban. A vertikális irányú (magtengellyel pár¬ 
huzamos) csiszolatokban horizontális helyzetű fluidzár¬ 
ványsíkok egyáltalán nem, viszonylag lapos dőlésszögek is 
csak alárendelten jelentkeznek. 

Az 1. mintában univerzális forgatóasztallal döntően 
ÉNy-DK-i csapásirányú fluidzárvány sík-populáció jellem¬ 
ző, míg a képelemző módszerrel egy másik, erre merőleges 
maximum is jelentkezik a rózsadiagramon. A 2. minta ese¬ 
tében ugyanezt láthatjuk, azzal az eltéréssel, hogy az ÉNy- 
DK-i csapás mintegy 10-20 fokkal északi irányba tolódik. A 
legmélyebbről származó mintában az ÉK-DNy-i csapás¬ 
irányjelentkezik maximális értékkel. 

A nyűt mikrorepedések döntően ÉK-DNy-i csapás- 
irányúak, a legmélyebbről származó mintánál a maximum 
KÉK-NyDNy irányt mutat, és jelentős az ÉNy-DK-i csa¬ 
pásirány is. 

Összefoglalva megállapítható hogy mind a nyűt, mind a 
behegedt mikrorepedés-rendszerek irányai zömében a 
terület két fő szerkezetföldtani irányával (ÉK-DNy és 
ÉNy-DK) párhuzamosak. A nyílt repedések esetében in¬ 
kább az ÉK-DNy-i csapásirány a domináns, továbbá határo¬ 
zottan jelentkezik egy KÉK-NyDNy-i irány is. A behegedt 
repedéseknél a két fő irány közel azonos súllyal jelenik meg. 
Az univerzális forgatóasztallal mért adatok esetében csak az 
ÉNy-DK-i csapásirány észlelhető, és kisebb jelentőséggel 
az É-D-i csapásirány is jelentkezik. 

BeK-5 jelű fúrás 

A közel vízszintes fúrás anyagából öt mintán végeztünk 
képanalizátoros, és két mintán (1. és 5.) univerzális for¬ 
gatóasztalos méréseket. Minden mérést monzogránit kőzet¬ 
alkotó kvarc szemcséjén végeztük. E fúrásban a két külön¬ 
böző módszerrel kapott eredmények nagyon jó egyezést 
mutatnak. A fluidzárványsíkok e mintákban is döntően 
vertikálisak, ill. szubvertikálisak. Az 5. mintából készített 
függőleges irányú csiszolatban vízszintes (vagy ahhoz 
közeli dőlésű) mikrorepedések nem jelentkeznek, de a lapos 
dőlésszögű behegedt repedések is csak nagyon csekély 


mennyiségben vannak jelen. 

E fúrásban a fluidzárványsíkok és a nyílt mikrorepe¬ 
dések irányai többnyire igen jó egyezést mutatnak. A fúrás¬ 
ban is a „szokásos” két fő irány jelentkezik: ÉK-DNy-i és 
ÉNy-DK-i. A főirányok mellett még két irány — az É-D és 
a K-Ny-i — is hangsúlyos (III. a, b tábla). 

Az 1. és 2. mintában a behegedt repedések esetében a két 
főirány közel azonos súllyal jelentkezik. A 3. és 4. mintában 
a fluidzárványsíkok döntően ÉNy-DK-i csapásirányúak, 
azonban minden mintában megtalálható a két mellékirány 
(É-D és K-Ny) is. Az 5. minta kismértékben eltér a többitől, 
ebben az esetben a KÉK-NyDNy-i irány az uralkodó 
mindkét repedéstípus esetében. 

Az összes minta fluidzárvány síkját ábrázoló rózsa¬ 
diagramról leolvasható, hogy négy, közel hasonló súlyú 
maximumirány adódik: ÉK-DNy-i és ÉNy-DK-i, illetve 
É-D-i és K-Ny-i csapásirány. Az univerzális forgatóasz¬ 
tallal mért adatok esetében csak a két főirány jelentkezik. Az 
összes nyílt mikrorepedést ábrázoló diagramon két főirány 
látható: KÉK-NyDNy és ÉÉNy-DDK, némileg kisebb 
súllyal jelentkezik az ÉK-DNy-i irány. 

Mikro- és makrorepedés-irányok viszonya 

Az összehasonlítást kétféle módon végeztük el. 
Egyrészt összehasonlítottuk fúrásonként az összes mikro-és 
makrorepedés-irányt ábrázoló diagramokat (I. a, b; II. és III. 
a, b tábla), másrészt két fúrás (Üh-39 és Üh-31B) esetében 
a mintavételezési helyek 5 méteres sugarú környezetében 
található makrorepedéseket az egyes mintákban mért 
mikrorepedés-irányokkal vetettük össze. A minták jelentős 
részénél hosszúság szerinti leválogatást is végeztünk, hogy 
a főirányokhoz kis szögben hajló rövidebb repedésektől 
megszűrjük az adatbázist. A fluidzárványsíkoknál és a nyűt 
mikrorepedéseknél azért indokolt e művelet, mert minél 
rövidebb egy repedés annál nehezebb pontosan meghatᬠ
rozni annak csapásirányát. Továbbá gyakori jelenség, hogy 
egy hosszabb repedést több rövid repedés alkot. Ha a hosszú 
repedést egy darabként értelmezzük és csapásirányát a két 
végpontjának összekötésével határozzuk meg, akkor igen 
eltérő adatokat kaphatunk a sok rövid repedés irányához 
képest. A leválogatással tehát a rövid repedéseknél jelent¬ 
kező esetleges hibák kiszűrése volt a célunk. A küszöb¬ 
értéket minden mintára egyénileg állapítottuk meg olyan 
hosszúságértéknél, amely fölött hirtelen adatsűrűség-csök- 
kenést észleltünk. 

Üh-39 jelű fúrás 

Az Üh-39 jelű fúrásban nem egységes a törésirány, 
ugyanakkor a fúrásban harántolt törészónák közötti rövi¬ 
debb szakaszokat többé-kevésbé hasonló törésirányok 
jellemzik (Maros 2006). 

A diagramokról (I. a, b tábla) leolvasható, hogy bár a 
makrorepedés-irányok nem egységesek, de összességében a 
legjellemzőbb csapásirány az ÉK-DNy-i ebben a fúrásban. 
Az összes makrorepedés-adat a nyűt mikrotörések irányai¬ 
val mutat hasonlóságot, míg a fluidzárványsíkok esetében a 



370 


Poros Zsófia et al.: Fluidzárvány síkok és repedésrendszerek vizsgálata granitoid kőzetek repedezettségének rekonstrukciójában III. 


legjellemzőbb csapásirány a KÉK-NyDNy-i. A vizsgált 
nyolc mintából öt minta esetében a nyűt mikrorepedések irᬠ
nyai közelítik jobban a makrorepedések irányait. Ezen minták 
közül a legnagyobb mértékű hasonlóságot a 2. minta esetében 
tapasztaljuk. Csak egy mintánál fordul elő (5. minta), hogy a 
fluidzárványsíkok irányai nagyobb mértékű egyezést mutat¬ 
nak a makrorepedés-irányokkal, mint a nyűt mikrorepedések. 
Továbbá az is előfordul, hogy egyik mikrorepedés-típus sem 
egyezik meg a makrotrepedés irányokkal (7. minta). 

Összességében tehát a nyílt mikrorepedések csapás¬ 
irányai jobban megközelítik az összes makrorepedés irᬠ
nyát, mint a fluidzárványsíkok. A hosszabb mikrorepedések 
irányeloszlása — mindkét típus esetében — általában jól 
tükrözi az adott mintára jellemző összképet, de az egyes 
maximumirányok relatív súlyában helyenként előfordulnak 
jelentős eltérések, néhol pedig irányvesztés is fellép (I. a, b 
tábla). Ebből fakadóan a hosszabb mikrorepedések irány¬ 
statisztikái nem tekinthetők teljesen megbízhatónak és 
reprezentatívnak az összkép vonatkozásában. 

Üh-31B jelű fúrás 

A makrorepedések leggyakoribb csapásiránya a fúrásban 
kb. (K)ÉK-(Ny)DNy-i. A mintavételi helyek környezetéből 
leválogatott diagramokon is mindhárom esetben ebben az 
irányban van a maximális gyakoriság. A makrorepedések 
irányai mindhárom vizsgált minta esetében nagyfokú hason¬ 
lóságot mutatnak a nyílt mikrorepedések irányaival. A fluid¬ 
zárványsíkok esetében is nagy menynyiségű repedés jelle¬ 
mezhető ÉK-DNy-i csapásiránnyal, azonban e típusnál a 
leggyakoribb csapásirány az ÉNy-DK-i. 

Összefoglalva megállapítható, hogy ebben a fúrásban 
mind a mikro-, mind a makrorepedéseknél a legjellemzőbb 
az (K)ÉK-(Ny)DNy-i csapásirány. A törések orientációja a 
fúrás teljes hosszában egységesnek mondható. A fluid¬ 
zárványsíkok irányai nem korrelálnak olyan mértékben a 
makrorepedés-irányokkal, mint a nyüt mikrorepedések. A 
hosszabb mikrorepedések irányeloszlása e fúrásban jól 
közelítik a teljes eloszlási képet. 

BeK—5 jelű fúrás 

A BeK-5 jelű fúrásban csak az összes repedést ábrázoló 
diagramokat hasonlítottuk össze. A makrorepedések ese¬ 
tében a K-Ny-i csapásirányú törések a leggyakoribbak, a 
második leggyakoribb csapásirány az ÉNy-DK-i. A K-Ny-i 
törések dominanciája jól korrelál a fúrás utolsó néhány 
méterében észlelt kb. K-Ny-i csapású, elsőrendű törés¬ 
zónával (Molnos et al. 2006). A makrorepdések esetében 
az ÉK-DNy-i csapásirány — a másik két fúrással ellen¬ 
tétben — csak alárendelten szerepel. 

A K-Ny-i csapásirány mind a nyűt, mind a zárt mikro- 
repedésekben megjelenik, de nem olyan gyakorisággal, mint 
a makrorepedéseknél. A fúrásban az előrehaladás irányában 
egyre nagyobb gyakorisággal jelentkezik ez a csapásirány a 
„hosszú” nyüt mikrorepedéseknél (BeK-5/4. és 5. minták, 
III. a, b tábla). Jelentős különbség a makro- és mikrorepe¬ 
dések irányai között, hogy az északias csapásirány csak a 
mikrorepedéseknél jelenik meg. A két mikrorepedés-típus 


ebben a fúrásban mutatja a legnagyobb hasonlóságot. 

A három vizsgált fúrás adatait összegezve megálla¬ 
pítható, hogy: 

— a mikro- és makrorepedés-irányok hasonlóak, de 
eltérés is mutatkozhat, 

— a nyüt mikrorepedések csapásirányai jobban meg¬ 
közelítik az összes makrorepedés irányát, mint a fluid¬ 
zárványsíkok, 

— a csapásirányok hosszúság szerinti leválogatása 
többnyire jól kiemeli a jellemző csapásirányokat, de néhol e 
módszer következtében az egyes maximumirányok súlya 
torzulhat a rózsadiagramban, illetve ritkábban akár irány¬ 
vesztés is felléphet. A hosszabb mikrorepedések tehát nem 
minden esetben párhuzamosak a leggyakoribb csapás¬ 
iránnyal, ezért önmagukban nem tekinthetők reprezen¬ 
tatívnak az általános törésképre. 

A fluidzárvány-vizsgálatok 
eredményei 

Érkitöltőfázisokon végzett fluidzárvány - 
vizsgálatok eredményei 

Fluidzárvány petrográfia 

A fluidzárvány-vizsgálatokat a granitoidban található 
hidrotermális erezések kvarc- és kalcitkitöltésein, valamint 
pegmatit kvarckristályain végeztük (öt minta, I. táblázat). 
Ezek közül értelemszerűen a pegmatit a legidősebb kép¬ 
ződmény. Az érkitöltéseken végzett paragenetikai meg¬ 
figyelések alapján megállapítható, hogy vizsgált mintákban 
a kvarcerek, illetve a repedések kvarccal történő kitöltése a 
kalciterek/kitöltések képződését megelőzte. 

A petrográfiai vizsgálatok során szobahőmérsékleten a 
következő hat fluidzárvány típust lehetett elkülöníteni: 

1. típus: elsődleges, kétfázisú (L-V) zárványok. A zárvᬠ
nyokban a gőzfázis mennyisége 15-20%. A szemcsékben 
általában elszórtan egyesével jelennek meg, ritkán „zár¬ 
ványfelhőket” formálnak. A hidrotermális erezések kvarc-, 
illetve kalcitkristályaiban fordulnak elő. Méretük 10-15 pm 
között változik ( l.fotó, a). 

2. típus: elsődleges, háromfázisú (L-V-S) zárványok, 
amelyekben a gőz-, folyadék- és szilárdfázis 15:60:25 arány¬ 
ban oszlanak meg. Méretük 15 pm. Kizárólag egy minta 
(BeK-5/6. minta) kvarckristályaiban fordulnak elő. A szilárd 
fázis befogott krisztallit. 

3. típus: elsődleges, kétfázisú (L-V) zárványok. A 
gőzfázis mennyisége 30%. Minden esetben csoportosan, 
azaz „zárványfelhőket” alkotva jelennek meg. Méretük 
maximum 10 pm. Ezt a típust egyedül a pegmatit kvarc¬ 
kristályaiban azonosítottunk. 

4. típus: álmásodlagos, kétfázisú zárványok (L-V), 
amelyek hamar elhaló, rövid repedések mentén, zárvány¬ 
sorokat formálnak. A gőzfázis mennyisége nem haladja meg 
az 5%-ot. Csak egy minta (BeK-5/2. minta) kalcitkristᬠ
lyaiban fordulnak elő. 

5. típus: másodlagos, kétfázisú (L-V) zárványok, me- 



Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


371 


I. táblázat. A zárványtípusok adatai mintákra lebontva 
Table I. Fluid inclusion characteristics fór each sample 


Minta sorszám 

Zárványtípus 

Befogadó 

ásvány 

Eredet 

Fázisok 

Gőzfázis 
mennyisége (%) 

Ásványosodott ér 
dőlése 

Ásványosodott ér 
csapásiránya 

BeK-5/6. 

1 . 

kaiéit 

P 

% V 

15-20 

51/77° 

ÉNy-DK 

BeK-5/6. 

1 . 

kvarc 

P 

L-V 

20 



BeK-5/2. 

1 . 

kaiéit 

P 

L-V 

10-20 

25/87° 

ÉNy-DK 

BeK-5/3. 

1 . 

kaiéit 

P 

L-Y 

15-20 

50/71° 

ÉNy-DK 

Üh-39/8. 

1 . 

kaiéit 

P 

L-Y 

15-20 

301/68° 

ÉÉK-DDNy 

BeK-5/6. 

2. 

kvarc 

P 

L-V-S 

15 



Üh-39/5. (pegmatit) 

3. 

kvarc 

P 

L-V 

30 

300/55° 

ÉÉK-DDNy 

BeK-5/2. 

4. 

kaiéit 

ps 

L-V 

5 



BeK-5/6. 

5. 

kvarc 

s 

L V 

5 



BeK-5/6. 

5. 

kaiéit 

s 

L-V 

5 



BeK-5/2. 

5. 

kaiéit 

s 

L-V 

maximum 5 



BeK-5/3. 

5. 

kvarc 

s 

L-V 

5 



Üh-39/8. 

5. 

kaiéit 

s 

L-V 

maximum 5 



BeK-5/6. 

6. 

kvarc 

s 

L 

0 




p = elsődleges, s = másodlagos, ps = álmásodlagos, L = folyadék, V = gőz, S = szilárd 
p = primary, s = secondary, ps = pseudosecondary, L = liquid, V = vapour, S = solid 



1. fotó. a) Elsődleges, kétfázisú fluidzárvány (F =folyadékfázis, G = gőzfázis) (1. típus) másodlagos fluidzárványsíkokkal érkitöltő kvarcban, b) Fluidzárványsík 
kétfázisú zárványokkal (gőzfázis maximum 5%) (2. típus) 

Photo 1. a) Primary, two phase fluid inclusion (F=liquid phase, G = vapour phase) (type 1) with secondary fluid inclusion planes in vein-filling quartz; b) Fluid inclusion 
pláne with two phase inclusions (vapour phase max. 5 %)(type 2) 


lyek zárványsík formájában jelennek meg. A gőzfázis 
mennyisége legfeljebb 5%. Általában nagyon kisméretűek 
(maximum 5 pm). Mindkét ásványban és minden mintában 
megtalálhatóak. 

6. típus: másodlagos egyfázisú (L) zárványok, melyek 
törésekhez kötődően jelennek meg. A zárványok átlagos 
átmérője 5 pm. Minden mintában és mindkét ásványban 
előfordulnak. 

Mikrotermometria 

A fluidzárványokon homogenizációs és krioszkópos 
vizsgálatokat végeztünk. A homogenizáció mindig folya¬ 
dékfázisban történt. A —21 °C eutektikus hőmérséklet 
értékek esetében az adatokat NaCl-H 2 0 rendszerben értel¬ 


meztük. Míg az —52 °C-os eutektikus hőmérséklet 
alapján NaCl-CaCl 2 -H 2 0 rendszert azonosítottunk. A 
NaCl-CaCl 2 -H 2 0 rendszerben értelmezett adatok esetében 
a koncentráció értéket CaCl 2 ekv. súly%-ra számoltuk, 
mert hidrohalit olvadását nem lehetett észlelni, így a 
NaCl/CaCl 2 arányt sem lehet meghatározni. Mivel a kon¬ 
centrációértékeket a NaCl-H 2 0 rendszerű oldatokban 
NaCl ekv. súly%-ra számoltuk, a CaCl 2 tartalmúak eseté¬ 
ben nem, ezért az összehasonlíthatóság érdekében a 
homogenizációs hőmérséklet értékeket nem a sótartalom, 
hanem a végső olvadási hőmérséklet függvényében ábrᬠ
zoltuk minden esetben. A sótartalom értékeket Flincor 
szoftver segítségével számítottuk (Brown 1989). 

Az érkitöltő fázisok mikrotermometriai vizsgálatai 





























372 


Poros Zsófia et al.: Fluidzárvány síkok és repedésrendszerek vizsgálata granitoid kőzetek repedezettségének rekonstrukciójában III. 


alapján öt különböző fizikai tulajdonságokkal jellemezhető 
fluidumot azonosítottunk. Összesítve a petrográfiai és a 
mikrotermometriai vizsgálatokat relatív időbeli sorrend is 
felállítható az egyes események között az ásványkiválások 
sorrendje és az ásványok zárványainak relatív befogódási 
ideje (elsőleges, másodlagos) alapján. A 3. ábra a) részén a 

Érkitöltő fázisok mikrotemometriai adatai 




folyamatok időrendiségét számokkal jelöltük. 

1. A legelső fluidumból a pegmatit kvarckristályai kép¬ 
ződtek, melynek elsődleges zárványai 260-290 °C-os 
homogenizációs hőmérséklettel és -4 °C körüli végső olva¬ 
dási hőmérséklettel (6,4 NaCl ekv. súly%) jellemezhetőek 
(3. zárványtípus). 

2. Ezt követően kvarckristályok képződtek 
egy 90-200 °C-os homogenizációs hőmérsék¬ 
lettel és -5 °C-os végső olvadási hőmérséklet 
értékkel, 7,6 NaCl ekv. súly% sótartalom értékkel 
jellemezhető fluidumból (1. és 2. zárvány típus). 

3. A harmadik esemény a kaiéit képződéséhez 
kötődik. Ebben a zárványgenerációban 107-286 
°C között változik a homogenizációs hőmérsék¬ 
let, a végső olvadási hőmérséklet pedig -0,1- 
-2,4 °C közötti értékeket vesz fel, így a 
sótartalom-érték viszonylag alacsony (kb. 0,2-4 
NaCl ekv. súly%) (1. és 4. zárvány típus). 

4. Ezt követően csapdázódtak az 5. típusú, 
másodlagos zárványok, mert ezek mind a kvarc¬ 
mind a kalcitkristályokban egyaránt megjelennek, 
tehát biztosan a kaiéit képződése utáni folyamatról 
van szó. Ez a fluidum NaCl-CaCl 2 -H 2 0 össze¬ 
tételű, végső olvadási hőmérséklete -16,3 —18 
°C, ami ~ 19 CaCl 2 ekv. súly% koncentrációnak 
felel meg. Alacsony homogenizációs hőmérsék¬ 
lettel (kb. 60-120 °C) jellemezhető. 

5. Legvégül, pedig a 6. típusú fluidzárványok 
csapdázódhattak. A fluidum valószínűleg meteo¬ 
rikus eredetű. 

A fluidzárvány síkok vizsgálata a 
kőzetalkotó kvarckristályokban 

Fluidzárvány petrográfia 

Összesen öt orientált minta (Üh-31B/2, 
Üh-39/5 és 6., BeK-5/1 és 5) kőzetalkotó 
kvarckristályaiban előforduló fluidzárványsíkok 
vizsgálatát végeztük el. A zárványsíkok for- 



3. ábra. a) Az érkitöltő fázisok fluidzárványaiban mért homo¬ 
genizációs hőmérséklet (Th) adatai a végső olvadási hőmérséklet 
(Tm) függvényében (a számok időrendiséget jelölnek), b) Fluid- 
zárványsíkokból mért homogenizációs hőmérséklet (Th) értékei a 
végső olvadási hőmérséklet (Tm) függvényében ábrázolva (a szᬠ
mok nem időrendiséget jelölnek, hanem az egyes fluidumgene- 
rációkat), c) Az érkitöltő fázisokból és a fluidzárványsíkokból mért 
homogenizációs hőmérsékletek (Th) a végső olvadási hőmérséklet 
(Tm) függvényében ábrázolva (a számok időrendiséget jelölnek) 
Figure 3. a) Homogenization temperature (Th) measured in fluid 
indusions of vein-filling phases plotted against final melting 
temperature (Tm). Numbers indicate timing, b) Homgenization 
temperature (Th) measured in fluid inclusion planes plotted against 
final melting temperature (Tm). Numbers do nőt indicate timing bút 
indicate the fluid generation, c) Homogenization temperature (Th) 
measured in fluid inclusions in both vein-filling mineralphases and 
fluid inclusion planes plotted against final melting temperature 
(Tm). Numbers indicate timing 

(a) primary inclusions in calcite (b) pseudosecondary inclusions in calcite (c) 
secondary inclusions in quartz (d) primary inclusions in quartz (e) primary 
inclusions in pegmatitic quartz (A) NE-SW(B) NW-SE (C) NNE-SSW (D) 
E-W) 



































Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


373 


májában megjelenő fluidzárványok értelemszerűen 
másodlagosak a kőzetalkotó kvarc kristályosodásához 
képest. Ezért ezen vizsgálatok során a zárványokat a 
fázisösszetétel, a fázisarány és a befogadó zárványsík 
orientációja alapján csoportosítottuk. Szobahőmérsékleten 
a következő zárványtípusokat lehetett elkülöníteni: 

1. típus: egyfázisú folyadékzárványok (L), maximum 5 
pm átmérővel. 

2. típus: kétfázisú (L-V) zárványok, a gőzfázis mennyi¬ 
sége legfeljebb 5%. Általában nagyon kisméretűek (maxi¬ 
mum 5 pm; 1. fotó, b). 

3. típus: kétfázisú (L-V) zárványok, ahol a gőzfázis 
mennyisége 15-25% között változik. Méretük átlagosan 
5-10 pm. 

4. típus: háromfázisú (L-V-S) zárványok, ahol a 
gőzfázis mennyisége 20% a szilárd fázisé 15%. A szilárd 
fázis befogott krisztallit. 

A vizsgált mintákban két fő csapásirány (ÉK-DNy és 
ÉNy-DK) észlelhető, ezek mellett alárendelten jelentkező 
irányok a K-Ny és az ÉÉK-DDNy. Az egyes irányokhoz 
nem lehet adott zárványtípust rendelni, azaz egy-egy 
irányban több zárványtípus is megjelenik. Megállapítható 
azonban, hogy az 1. típus leggyakrabban az ÉK-DNy-i, és 
az erre merőleges ÉNy-DK-i csapású fluidzárványsíkokban 
jelenik meg. A 2. és a 3. típus gyakran előfordul szinte 
minden mintában, mind a már említett négy irányban. A 4. 
típust csak egy mintában (BeK-5/5.) azonosítottam egy 
ÉK-DNy-i csapású zárványsíkban. 

Mikrotermometria 

Mikrotermometriai vizsgálatok során az alábbiakban 
bemutatott fluidumgenerációkat azonosítottuk irányok 
szerint (3. ábra, b). Fontos rámutatni, hogy a zárványpetro- 
gráfia során azonosított zárványtípusok nem feleltethetőek 
meg egyértelműen a mikrotermometriai vizsgálatokkal 
azonosított fluidumgenerációknak, ezért a 3. ábra b) részén 
levő számok nem az egyes zárványtípusokat, hanem az 
egyes fluidumgenerációkat jelzik. 

ÉK-DNy-i csapásban az 1., 2., 3. és 4. zárványtípus is 
megjelenik. A homogenizációs-hőmérséklet intervalluma 
igen tág (99-221 °C) az adott irányban mért fluidzárvᬠ
nyokban. A 2. zárványtípus 103-116 °C homogenizációs 
hőmérsékletű, sótartalma pedig 8,13-11,69 NaCl ekv. 
súly% között változik a végső olvadási hőmérséklet 
értékei alapján (-5,2 —8 °C). A 3. zárványtípus két féle 
eutektikus hőmérséklettel jellemezhető. Megjelenik 
benne a NaCl-H 2 0 és a NaCl-CaCl 2 -H 2 0 rendszerű flu- 
idumis. A CaCl 2 -os oldat-23 —19 °C közötti végső olvadási 
hőmérséklettel, míg a NaCl-H 2 0 rendszerű fluidum -3,4 - 
-0,2 °C-os végső olvadási hőmérséklettel jellemezhető. 
Előbbi 20,15-22,16 CaCl 2 ekv. súly%-nak, utóbbi 5,56- 
0,35 NaCl ekv. súly% koncentrácónak felel meg. A CaCl 2 - 
tartalmú oldat zárványai 176-215 °C közötti homo¬ 
genizációs hőmérséklettel jellemezhetőek, míg a NaCl-víz 
rendszerű zárványok 99-212 °C között homogenizálódtak. 
A háromfázisú zárvány (4. típus) szilárd fázisában 
fagyasztás és homogenizáció során fázisátalakulást nem 


észleltünk, tehát nem az anyaoldatból kristályosodott, 
hanem szilárd fázisban fogódott be. 

Az ÉNy-DK-i csapásirányú fluidzárványsíkok is tartal¬ 
mazzák az első három zárványtípust. A homogenizációs 
hőmérséklet intervalluma igen tág (98-252 °C). Ebben az 
irányban ugyanazokat a típusú fluidumokat lehet azonosítani, 
mint az előzőben. A 3. típusú zárványok NaCl-CaCl 2 -H 2 0 
tartalmú fluiduma -25 —21,5 °C közötti végső olvadási 
hőmérséklet értékeket vesz fel, amely 21,44-23,08 CaCl 2 ekv. 
súly% koncentrációt jelent. Homogenizációs hőmérséklete 
pedig, 212-252 °C között változik. A 3. típusú, NaCl-H 2 0 
rendszerű fluidumok homogenizációs hőmérséklete 98-205 
°C, végső olvadási hőmérsékletük pedig, -4,0 —0,1 °C között 
változik. Ez 0,17-6,44 NaCl ekv. súly%-nak felel meg. A 2. 
típusú zárványok 145-194 °C közötti homogenizációs 
hőmérsékletűek, végső olvadási hőmérsékletük -5,45—10 
°C, ez alapján sótartalmuk 8,41-13,93 NaCl ekv. súly%. 

A K-Ny- i irányban a 2. és a 3. típusú zárványok jelennek 
meg. Az eutektikus hőmérséklet alapján az összes zárvány 
NaCl-H 2 0 rendszerű. A 2. típusú zárványok végső olvadási 
hőmérséklete -4,6 - -12,5 °C között változik, ez 7,3-16,43 
NaCl ekv. súly%-nak felel meg. A homogenizációs hőmér¬ 
séklet 144-164 °C intervallumba esik. A 3. típusú zárványok 
végső olvadási hőmérséklete -2,7 —0,1 °C közötti értéket 
vesz fel, mely 0,17-4,49 NaCl ekv. súly% koncentrációt 
jelez. A homogenizációs hőmérséklet intervalluma ebben 
az irányban is igen széles, 114-221 °C. 

Az ÉÉK-DDNy -i csapásiránnyal jellemezhető fluid¬ 
zárványsíkokban az 1. és a 3. zárvány típus jelenik meg. 
Mivel ez az irány csak alárendelt, ezért a mérésszám is 
alacsonyabb, mint a főirányokban. Ebben az irányban csak 
NaCl-H 2 0 rendszerű fluidumot azonosítottunk. A 3. típusú 
zárványhoz ebben az irányban 133,6-205 °C-ig terjedő 
homogenizációs hőmérséklet és -0,3 °C végső olvadási 
hőmérséklet érték tartozik, mely 0,53 NaCl ekv. súly%-nak 
felel meg. A 2. típusú zárvány 273-285 °C homogenizációs 
hőmérsékletű, sótartalma 4,95 NaCl ekv. súly%, mivel 
végső olvadási hőmérséklete -3 °C. 

Összefoglalva megállapítható, hogy a fluidzárvány¬ 
síkok mikrotermometriai vizsgálatai során öt különböző 
fluidumgenerációt lehetett azonosítani (3. ábra, b ). 

1. Minden irányban megjelenik a körülbelül 100-200 °C 
közötti homogenizációs hőmérsékletű és viszonylag 
alacsony sótartalmú (0,17-6,44 NaCl ekv. súly%) fluidum. 

2. Ugyancsak minden irányban jellemző a nagyobb 
sótartalmú (5-14 NaCl ekv súly%) fluidum, de a homo¬ 
genizációs hőmérséklet intervalluma irányonként eltér. 

3. Mind a két főirányban (ÉK-DNy és ÉNy-DK) meg¬ 
jelenik a nagyon nagy fagyáspontcsökkenésű, és ezáltal 
CaCl 2 -ban gazdag (Oakes et al. 1998) oldat, átlagosan 22 
CaCl 2 ekv. súly%-os koncentrációval, homogenizációs 
hőmérséklete 175-255 °C között változik. 

4. Csak az ÉÉK-DDNy-i csapásirányban jelenik meg az 
átlagosan 280 °C-os, 5 NaCl ekv. súly%-kal jellemezhető 
fluidum. 

5. Az egyfázisú folyadékzárványok valószínűleg meteo¬ 
rikus eredetűek, a K-Ny-i csapás kivételével minden irány- 



374 


Poros Zsófia et al.: Fluidzárvány síkok és repedésrendszerek vizsgálata granitoid kőzetek repedezettségének rekonstrukciójában III. 


bán megtalálhatóak (E fluidumgeneráció nincs jelölve a 3. 
ábrán, mert mikrotermometriai méréseket nem végeztünk 
rajta.) 

Diszkusszió 

Fluidummigrációs események rekonstrukciója 

Az egyes események relatív időrendiségének megállapí¬ 
tásához az alábbiakat kell feltétlenül figyelembe venni: 

— A fluidzárványsíkok vizsgálata alapján megálla¬ 
pítható, hogy különböző fluidumok nem köthetőek meg¬ 
határozott csapásirányokhoz, tehát ugyanazok az oldatok 
többféle irányú repedésben is jelen voltak. 

— A jelen munka keretében megvizsgált érkitöltő fázi¬ 
sok és a zárványsíkok mikrotermometriai eredményei 
szerint a rendszerben nem minden oldatáramlási esemény 
eredményezett ásványkiválást, ugyanis a kőzetalkotó kvarc¬ 
kristályok zárvány síkjaihoz kötődő fluidumok között 
azonosítottunk olyan paraméterekkel (homogenizációs 
hőmérséklet, sókoncentráció) jellemezhető oldatot, mely az 
érkitöltő ásványok elsődleges zárványaiban nem jelenik 
meg. Mivel ezen oldatáramláshoz tartozó fluidum az 
ásványosodott erek másodlagos zárványaiban sem jelenik 
meg, ezért igen valószínű, hogy ezen fluidum az érkitöltő 
fázisok előtt cirkulált a kőzetben. 

— Minden olyan oldat megjelenik a kőzetalkotó kvarc 
fluidzárványsíkjai mentén csapdázódott zárványokban, 
amelyekből az érkitöltő fázisok kristályosodtak, vagyis ami 
megjelenik az érkitöltő ásványok elsődleges fluidzár¬ 
ványaiban. Figyelembe véve az előző megállapítást, ez egyér¬ 
telműen azt jelzi, hogy az ásványosodott erek képződése 
időben jól elkülönül a kőzet magmás fejlődéstörténetétől. 

— Mind az érkitöltések, mind a zárványsíkok fluid¬ 
zárványaiban kétféle összetételű oldatot lehetett azono¬ 
sítani, egy NaCl-H 2 0 összetételűt és NaCl-CaCl 2 -H 2 0 
összetételűt. 

Összesítve az érkitöltő fázisok és a fluidzárványsíkok 
petrográfiai és mikrotermometriai eredményeit valamint a 
megfigyelt szerkezetföldtani irányaikat, a következő 
fluidumáramlási események azonosíthatók (5. ábra, c ): 

1. A legelső esemény pegmatitos kifejlődésű kvarc kép¬ 
ződését eredményezte, ugyanis egy plutonban az első flui- 
dumszegregációs esemény mindig a pegmatitok képződé¬ 
séhez kötődik. Ebből egyértelműen következik, hogy ez a 
fluidum magmás eredetű, amely megjelenik a pegmatit 
képződése előtt kristályosodott kőzetalkotó kvarcok fluid- 
zárványsíkjaiban is. E fluidumot bezáró zárványok homo¬ 
genizációs hőmérséklete 260-290 °C közötti, végső olva¬ 
dási hőmérséklete átlagosan -3 és -4 °C, tehát sótartalma 
-5-6 NaCl ekv. súly%. A vizsgált pegmatittelér csapása és a 
fluidzárványsíkok megegyező irányai alapján (ÉÉK-DDNy) 
feltételezhető, hogy a magmás fluidumáramlási ese¬ 
ményhez ÉÉK-DDNy irányú repedésrendszer kialakulása 
társult. Ez az irány igen hasonló a leukokrata telérek 
leggyakoribb csapásirányához (Maros et al. 2004). 


2. Az ezt követő fluidummigrációs esemény csak fluid- 
zárványsíkokat alkotó zárványokon nyomozható, tehát 
valószínűleg az érkitöltő kvarc és kaiéit képződése előtti 
folyamatról van szó, mert a vizsgált érkitöltések elsődleges 
zárványaiban egyáltalán nem jelenik meg ilyen összetételű 
fluidum. Összetétele NaCl-CaCl 2 -H 0 0 rendszerrel model¬ 
lezhető, végső olvadási hőmérséklete átlagosan -23 °C, és 
az ebből számított koncentrációja átlagosan 22 CaCl 2 ekv. 
súly%. Homogenizációs hőmérséklete 175-255 °C között 
változik. További ásványosodott erek vizsgálata szükséges 
annak eldöntéséhez, hogy ezen fluidumból történt-e ás¬ 
ványkiválás, ugyanis a vizsgált mintákban az érkitöltő 
fázisok elsődleges zárványaiban nincs jelen az oldat. A 
vizsgált területen mélyített Üh-3 jelű fúrásban Szabó Cs. et 
al. (1998) hidrotermális eredetű kalcit-grosszulár(?)-ereket 
említenek, melyek képződése esetleg ehhez az eseményhez 
köthető az oldat nagy CaCl 2 -tartalma és homogenizációs 
hőmérséklete alapján. Király, Török (2003) szintén 
említenek Ca-dús szegélyeket gránátban a Mórágyi Gránit 
Formációban, illetve a szomszédos Mecsekalja-öv meta- 
morfitjaiban található aplittelérekből. Ez a jelenség szerin¬ 
tük az aplittelérek defomációja során migráló Ca-gazdag 
fluidumra utalhat vagy megemelkedett nyomást és/vagy 
hőmérsékletet jelez. Ennek alapján a fluidum metamorf 
eredete tételezhető fel, bár a viszonylag magas CaCl 2 - 
tartalom alapján akár a fluidum mélymedence eredete is 
lehetséges (Fyfe 1978). 

A fluidum a terület két fő szerkezeti irányához kötődően 
jelenik meg ÉK-DNy-i és ÉNy-DK-i csapásban, ami felte¬ 
hetőleg feszültségtér-permutációval hozható összefüggés¬ 
be. Pusztán a szerkezetföldtani irányok alapján ez a 
fluidummigrációs esemény Maros et al. (2004) modellje 
szerint a középső-krétára tehető (vö. Szerkezetalakulás c. 
fejezet). A fluidzárvány-vizsgálatok alapján azonban nem 
zárható ki az sem, hogy ez az esemény a középső-krétánál 
idősebb, amivel összecseng Maros et al. (2004) azon 
megállapítása, mely szerint a középső-kréta előtti repedések 
reaktivációja is lehetséges. Jelen munkában inkább az 
utóbbi lehetőséget valószínűsítjük, azaz egy krétánál idő¬ 
sebb ÉK-DNy-i és erre merőleges ÉNy-DK-i csapású 
repedésrendszert feltételezhetünk. E repedésrendszer menti 
fluidummigráció pontosabb koráról nincs információnk. 

3a. Hidrotermális eredetű kvarc kiválását eredményező, 
több fázisú fluidumáramlási esemény. A zárványok homo¬ 
genizációs hőmérséklete 100-200 °C között változik, átla¬ 
gosan -5 —10 °C közötti olvadásponja alapján sótartalma 
-8-14 NaCl ekv. súly%. Ez a fluidum az ásványosodott ér 
csapása (ÉNy-DK) és a fluidzárványsíkok orientációja 
alapján mind a két főirányban (ÉK-DNy és ÉNy-DK) és 
K-Ny-i csapásban is megjelenik. Az oldat irányonként kissé 
eltérő homogenizációs hőmérséklettel jellemezhető: leg¬ 
magasabb értéket (150-200 °C) az ÉNy-DK-i csapásirányú 
zárványsíkoknál tapasztalható, a 150-160 °C a K-Ny-i 
csapásirányra jellemző, míg a legalacsonyabb értéket 
(100-120 °C) az ÉK-DNy-i csapású zárványsíkokban mér¬ 
tük. Ez azzal magyarázható, hogy a fluidum hűlése során 
újabb repedésrendszerek nyílhattak fel. 




Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


375 


3b. A következő, a vizsgált területen belül mindenhol 
megjelenő oldatáramlási esemény kaiéit kiválását eredmé¬ 
nyezte. Ez a fluidum ugyancsak megjelenik mind az ér¬ 
kitöltő fázisok, mind a zárványsíkok fluidzárványaiban. A 
homogenizációs hőmérsékleti intervallum igen tág 
(100-250 °C), a -0,1- -3 °C közötti végső olvadási hőmér¬ 
séklet alapján a sótartalom ~0,2-5 NaCl ekv. súly% közé 
esik. Az oldat főképp az ÉNy-DK-i csapásirányú repedés¬ 
rendszerekben migrált a kalcittartalmú erezések irányai 
alapján, de egyaránt jelen van az ÉK-DNy, a K-Ny és az 
ÉÉK-DDNy-i csapásirányú zárványsíkokban. 

Lehetséges, hogy a kvarcot (3a esemény) és a kalcitot 
(3b esemény) kristályosító oldatok egyazon fluidum 
hígulását és kémiai tulajdonságainak (pl. pH) változását 
tükrözik, mivel a mikrotermometriai adatok alapján nem 
képeznek két jól elkülönülő csoportot. Feltételezhetjük 
tehát, hogy nem két külön fluidummobilizációs eseményt 
tükröznek, hanem egyazon folyamat részeit képezik. A 3a és 
3b fluidummigrációt egy eseménynek tekintve, elmond¬ 
ható, hogy a kalcit-kvarc erezést létrehozó fluidum a 
vizsgált fúrásokban és Szabó B. et al. (2008) által vizsgált 
területen is mindenhol nagy adatsűrűséggel jelenik meg. 
Ebből adódóan viszonylag nagy területre kiterjedő jelentős 
fluidummigrációval számolhatunk, amihez sok nyűt repe¬ 
désre volt szükség. Ilyen feltételek a leginkább a késő¬ 
krétában voltak, ugyanis a Császár (2004) által a vizsgált 
területre szerkesztett süllyedésgörbéről leolvasható, hogy a 
középső-krétától kiemelkedés zajlott a területen, amelynek 
során jelentős mennyiségű repedés nyílhatott fel. Ekkor a 
középső-kréta korú vagy annál idősebb ÉNy-DK-irányú és 
az ÉK-DNy-i repedések is reaktiválódhattak. A fluidumok 
az ekkor felnyíló, ÉÉK-DDNy-i csapásirányú repedések 
mentén is migráltak. 

4. Ez a fluidum mind az érkitöltő kvarcban, mind a 
kalcitban másodlagos zárványokban őrződött meg, tehát 
biztosan a kaiéit képződése utáni folyamathoz köthető. 
Összetétele NaCl-CaCl 2 -H 2 0 rendszerrel modellezhető, 
végső olvadási hőmérséklete átlagosan -17 °C, így koncent¬ 
rációja átlagosan 19 CaCl 2 ekv. súly%. Az eddigi oldatokénál 
alacsonyabb homogenizációs hőmérséklettel (60-120 °C) 
jellemezhető fluidzárványokban csapdázódott. Mivel ezt a 
fluidumgenerációt a kőzetalkotó kvarc zárványsíkjaiban nem 
észleltük, ezért a fluidum áramlásának iránya az erek csapása 
alapján feltételezhetően ÉNy-DK-i, tehát valószínűleg 
reaktiválódott, ÉNy-DK-i csapásé repedésrendszerek 
mentén áramlott. Ebben az esetben a geotermikus gradiens 
értéke szabhatta meg az oldatok hőmérsékletét, így az 
oldatáramlás 2-4 km fedettség mellett mehetett végbe. Az 
esemény feltételesen a kora-paleogénre tehető. 

5. Legvégül egy alacsony hőmérsékletű, valószínűleg 
meteorikus eredetű fluidum migrált, amely a K-Ny-i 
csapásirány kivételével minden irányban megjelenik, az 
érkitöltő fázisok és kőzetalkotó kvarcok másodlagos, 
egyfázisú zárványaiban. Az oldatnak feltehetően a késő- 
miocén-pliocén transzpressziós kiemelkedés következ¬ 
tében reaktiválódott (Maros et al. 2004), nyüt repedés¬ 
rendszer biztosított áramlási útvonalat. 


Az eredmények korrelációja a korábbi 
vizsgálatokkal 

Eredményeink szerint a Mórágyi Gránitban kétféle 
összetételű fluidum (NaCl-CaCl 2 -H 2 0, NaCl-H 2 0) azono¬ 
sítható, ami a korábbi vizsgálatokkal összhangban van 
(Szabó Cs. et al. 1998, 1999; Gatter, Török 2004; Szabó 
B.etal. 2008). 

A Szabó B. et al. (2008) által azonosított első két 
esemény (egy lokális és egy regionális; 1. a Hidrotermális 
események c. fejezetet) az általunk vizsgált mintákban is 
megjelenik (3b folyamat). Megfigyeléseink szerint e 
fluidumok azonban nem különülnek a területen jellemző két 
főirány szerint, hanem megjelennek mind az ÉK-DNy-i, 
mind az ÉNy-DK-i csapásirányban. Ezt az eseményt 
regionálisnak tekinthetjük, azaz a vizsgált területen belül 
mindenhol jelenlevő fluidumáramlásról van szó. A karbo¬ 
nátos érkitöltések kiválása is főként ehhez a folyamathoz 
kötődik. Ezen kívül Szabó B. et al. (2008) három lokális 
hidrotermális eseményt is azonosított, melyek közül egy az 
általunk vizsgált területen is megjelenik. E lokális esemény 
a hidrotermális kvarc kiválását eredményezte (3a folyamat). 

A Kovács-Pálffy et al. (2000) által leírt négy hidro¬ 
termális eseményt az alábbiak szerint korreláljuk saját 
eredményeinkkel: 

— a granitoid képződéséhez kapcsolódó hidrotermális 
hatás: ennek feleltethető meg a jelen dolgozatban közölt 
pegmatit képződéséhez kötött folyamat. 

— az I. hidrotermális fázis korát pontosabban nem 
határozták meg, de megállapították, hogy biztosan meg¬ 
előzte a kréta vulkanizmust. Az általunk azonosított 2. 
fluidummobilizációs esemény ennek feleltethető meg. 

— a 3a és 3b események megfeleltethetők a Kovács- 
Pálffy et al. (2000) által definiált, II. hidrotermális fázis¬ 
nak, mely feltételezhetően a kréta vulkanizmushoz kötődik. 

— Az utolsó (5.) folyamatot az általuk definiált szuper¬ 
gén fázissal azonosítjuk. 

Afluidumáramlási események kapcsolata a 
földtani fejlődéstörténettel 

A 4. ábra az összes fluidumgenerációra vonatkozó 
információ összefoglalását szemlélteti a nyomás és hőmér¬ 
séklet függvényében. Az ábráról leolvasható, hogy ismerve 
a pegmatitban csapdázódott fluidzárványok reprezentatív 
izochorjának meredekségét a vizsgált pegmatit képződési 
hőmérsékletét tovább lehet pontosítani. Földpátszerkezeti 
vizsgálatok alapján Buda (1974) ugyanis a pegmatit kép¬ 
ződési hőmérsékletére 550 °C alatti tartományt adott meg. 
Buda (1985) szerint a pegmatitos földpátok képződési 
hőmérséklete 518+35 °C-nak adódik a földpát termomé¬ 
terek felhasználásával. A pegmatit elsődleges fluidzárvᬠ
nyainak izochorja és a gránit feltételezhető képződési mély¬ 
sége a pegmatitokra vonatkozóan 500-550 °C képződési 
hőmérsékletet valószínűsít. 

Az ezt követő, második folyamat pontos lehatárolására 
nincs lehetőség, ugyanis csak annyit tudunk, hogy a peg- 





376 


Poros Zsófia et al.: Fluidzárvány síkok és repedésrendszerek vizsgálata granitoid kőzetek repedezettségének rekonstrukciójában III. 



gránit képződésekor 
lenn álló nyomás <Ruda ivia ) 

pressure conditions at 
formátum ofgránité 
'(Buda 1974) 

/ geo leim ik us gradi en s 
I geothermal gr ad lent 

l izochor 
* isochore 

egyes folyamatok 
1. időrendisége 
ordtT ofpmcesses 

késő-kréta során 
fennálló nyomás 


0 


100 200 300 400 

T (°C) 


, - - (Császár 2ÍHJ4) 
oEMj • t 

pressure m Laté 

CretaceOUS (Cfáxzár 2004} 


4. ábra. A különböző fluidumáramlási folyamatok litosztatikus nyomás és hőmérséklet függvényében ábrázolva a zárvány¬ 
generációk izochorjai alapján 

Az egyes zárványgenerációk reprezentatív izochorját Zhang és Frantz (1987) egyenletéből számolva határoztuk meg. A sötét ellipszisek az 
egyes zárványgenerációk valószínűsített befogódási körülményeit jelölik 

Figure 4. Differentfluid-migration events based on the isochores ofdifferent generations of fluid inclusions plotted against lithostatic 
pressure and temperature 

Each isochore of a fluid indusion generation was calculated with the equation of Zhang & Frantz (1987). Dark areas indicate assumed trapping 
conditions fór each fluid inclusion generation 


matit kristályosodása utáni, de az érkitöltő fázisok képződését 
megelőző folyamatról van szó. Ez esetben szükség volt hőha¬ 
tóra (magmás, vagy metamorf), ugyanis ha azt feltételezzük, 
hogy az oldat felfűtését kizárólag a geotermikus gradiens 
okozta, akkor még a gránit képződését is meghaladó 
nyomással kellene számolnunk. Ez azonban igen kevéssé 
valószínű, mert a pluton a magmás kristályosodás és a 
metamorfózis után sekélyebb kéregrégióba emelkedett. 

Felhasználva a Császár (2004) által készített süllye¬ 
désgörbét, a kréta kiemelkedés során fennálló nyomásvi¬ 
szonyok is ismertek. Feltételezve a vizsgált kvarc- és kalcit- 
erezések (3a, b esemény) késő-kréta korát, így nyomáskor¬ 
rekció céljából felhasználhatjuk e nyomásértéket. A süllye¬ 
déstörténet alapján rekonstruált viszonylag sekély elteme- 
tődés (max. 1000 m) mellett az átlagos termikus gradiens 
alapján e mélységben várható hőmérsékletnél lényegesen 
magasabb hőmérséklet csak magmás felfűtéssel magyaráz¬ 
ható, mivel a közel 150 °C eléréséhez, az átlagos geoter¬ 
mikus gradiens értékkel számolva (3 °C/100 méter) 5 km-es 
mélységet kellene feltételeznünk. Bár a kréta alkáli vulka- 
nizmus kora még vita tárgyát képezi (1. Ballá et al. 2007), a 
diagram késő-kréta során fennálló nyomást mutatja. Ezáltal 
a kaiéit és a kvarc valós képződési hőmérséklete is megad¬ 
ható, ami csak nagyon kis mértékben tér el a mért homo- 
genizációs hőmérséklettől. (Ha a vulkanizmusra a kora¬ 
kréta kort valószínűsítjük, és a fluidumáramlási eseményt 
ehhez kötjük, úgy lényegesen nagyobb mélységgel kell 
számolnunk.) 

Az 4. folyamat már valószínűleg nem kapcsolódik 
magmás felfűtéshez, ugyanis a krétát követően nem isme¬ 


rünk ilyen jellegű eseményt a kutatási területen és annak 
környezetében, ezért ebben az esetben a valós hőmérsékletet 
a fluidumhoz tartozó izochor és a geotermikus gradiens 
metszéspontja alapján határozhatjuk meg. Az átlagosan 90 
°C-os homogenizációs hőmérséklettel rendelkező fluidum 
valós hőmérséklete közel 130 °C lehetett. A süllyedéstör¬ 
téneti görbe alapján ez az esemény a kora-paleogénbe 
helyezhető. 

Következtetések 

Vizsgálataink eredményeképpen a Mórágyi Gránitban 
öt fluidumáramlási eseményt különítettünk el, valamint 
meghatároztuk az egyes fluidummigrációs események fő 
irányait, relatív korukat és az oldatok összetételét: 

1. Az első fluidumáramlási esemény a variszkuszi 
gránitképződéshez köthető, amely a pegmatit elsődleges 
fluidzárványaiban nyomozható. E fluidumot bezáró zárvᬠ
nyok homogenizációs hőmérséklete 260-290 °C közötti, 
sótartalma ~ 5-6 NaCl ekv. súly%. E fluidumok áramlása 
közel ÉÉK-DDNy-i irányú repedésrendszerhez köthető. 

2. Ezt követően ÉK-DNy-i és ÉNy-DK-i csapású 
repedésrendszerek menti fluidumáramlást feltételezhetünk. 
A fluidum összetétele NaCl-CaCl 2 -H 2 0, koncentrációja 
átlagosan 22 CaCl 2 ekv. súly% volt. Homogenizációs 
hőmérséklete 175-255 °C között változik. A viszonylag 
magas CaCl 2 -tartalom alapján lehetséges, hogy a fluidum 
mélymedence eredetű, de a metamorf eredet is elkép¬ 
zelhető. 













Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


377 


3. A feltételezetten késő-kréta korú, a vizsgált területen 
mindenhol megjelenő hidrotermális esemény kvarc- és 
kalciterezést eredményezett. A fluidummigráció mind az 
ÉK-DNy-i, mind az ÉNy-DK-i csapásirányú repedés¬ 
rendszerekben valószínűsíthető, ami a repedések újbóli fel¬ 
nyílásával magyarázható. Az áramlás alárendelten a K-Ny-i 
és ÉÉK-DDNy-i csapásirányban is nyomozható. A repedés¬ 
kitöltő kvarcban található elsődleges zárványok homo- 
genizációs hőmérséklete 100-200 °C között változik, 
sótartalmuk -8-14 NaCl ekv. súly%. Az érkitöltő kalcitban 
a homogenizációs hőmérsékleti intervallum igen tág 
(100-250 °C), a sótartalom -0,2-5 NaCl ekv. súly% közé 
esik. 

4. Az ÉNy-DK-i csapású, valószínűleg reaktiválódott 
repedésrendszerek menti fluidummobilizációs esemény, 
amely a kréta vulkanizmusnál biztosan fiatalabb, feltehe¬ 
tően kora-paleogén. A fluidum összetétele NaCl-CaCl 2 - 
H 2 0, koncentrációja átlagosan 19 CaCl 2 ekv. súly% és vi¬ 
szonylag alacsony homogenizációs hőmérséklettel jelle¬ 
mezhető (60-120 °C). Ebben az esetben valószínűleg a 
geotermikus gradiens értéke szabhatta meg az oldatok 
hőmérsékletét, az oldatáramlás 2-4 km fedettség mellett 
mehetett végbe. Az oldat valószínűleg mélymedence 
eredetű. 


5. Legfiatalabb eseményként egy alacsony hőmér¬ 
sékletű, valószínűleg meteorikus eredetű fluidum migrált, 
melynek feltehetően a késő-miocén-pliocén transzpresz- 
sziós kiemelkedés következtében reaktiválódott, nyűt 
repedésrendszer biztosított áramlási útvonalat. 

A repedésirányok vizsgálata alapján levonható leg¬ 
fontosabb következtetések a következők: a mikro- és makró- 
repedések irányai alapvetően hasonlóak, de különbség is 
mutatkozik; a nyílt mikrorepedések csapásirányai jobban 
megközelítik az összes makrorepedés irányát, mint a 
fluidzárványsíkok. 

Ezen újszerű módszer alkalmazása révén tehát kris¬ 
tályos kőzeteket ért fluidummigrációs események azono¬ 
sítása válik lehetővé. 


Köszönetnyilvánítás 

A szerzők köszönetüket fejezik ki a kézirat gondos 
lektorálásáért Török Kálmánnak és M. Tóth Tivadarnak. 
Köszönöttel tartozunk továbbá a Mecsekére Zrt.-nek, illetve 
a Magyar Állami Földtani Intézetnek, hogy a vizsgált min¬ 
tákat rendelkezésünkre bocsátották. 


Irodalom — References 

Bal t . a Z., Albert G., Chikán G., Dudko A., Fodor L., Forián-Szabó M., Földvári M., Gyalog L., Havas G., Horváth I., Jámbor Á., 
Kaiser M., Koloszár L., Koroknai B., Kovács-Pálffy P., Maros Gy., Marsi I., Palotás K., Peregi Zs., Rálisch L.-né, Rotárné 
Szálkái Á., Szőcs T., Tóth Gy., Turczi G., Prónay Zs., Vértesy L., Zilahi-Sebess L., Galsa A., Szongoth G., Mező Gy., 
Molnár P, Székely F., Hámos G., Szűcs I., Turger Z., Balogh J., Jakab G. & Szalai Z. 2003: Az atomerőművi kis és közepes 
aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére irányuló program. A felszíni földtani kutatás zárójelentése, Bátaapáti 
(Üveghuta), 2002-2003. — Kézirat, MÁFI, Budapest, Tekt. 1102, 392 p.. 

Bállá Z., Császár G., Földvári M., Gulácsi Z., Gyalog L., Horváth I., Kaiser M., Koloszár L., Koroknai B., Lantos Z., Magyari 
Á., Maros Gy., Marsi I., Peregi Zs., Rálisch E., Rotárné Szálkái Á., Szőcs T., Tóth Gy. (MÁFI); Andrássy M., Benedek K., 
Molnár P, Szegő I., Tungli Gy. (Golder); Berta J., Csicsák J., Deák F. Gorjánácz Z., Hámos G., Hogyor Z., Kovács B., 
Menyhei L., Molnos I., Ország J., Simoncsics G., Szamos I., Szikszai Zs., Szűcs I., Turger Z., Várhegyi A. (Mecsekére); 
Vásárhelyi B. (BMÜ); Madarasi A., Prónay Zs. (ELGI); Szongoth G. (Geo-Log); Gacsályi M. (Geopard) & Kovács L. (Kútfej) 
2007: Bátaapáti hulladéktároló felszín alatti létesítményeinek előkészítési munkái 2006-2007. A földtani kutatás eredményeinek 
összefoglalása a Nyugati-lejtősakna 600. méterénél 1-3. kötet. — Kézirat, MÁFI, Budapest, Tekt. 1351., 782 p. 

Barbarin, B. & Didier, J. 1991: Review of the main hypotheses proposed fór the genesis and evolution of mafic microgranular enclaves. 
— In: Didier, J. & Barbarin, B.: Enclaves and gránitépetrology. Elsevier, Amsterdam, 367-375. 

Benkó Zs., Molnár F. & Lespinasse, M. 2008: Fluidzárványsíkok és repedésrendszerek vizsgálatának alkalmazása granitoid kőzetek 
repedezettségének fejlődéstörténeti rekonstrukciójában I.: Mószertani alapvetés és alkalmazás a Velencei-hegység fluidmobilizációs 
folyamataira. — Földtani Közlöny 138 / 2 , 229-246. 

Brown, P E. 1989: Flincor: A microcomputer program fór the reduction and investigation of fluid-inclusion data — American 
Mineralogist 74 , 1390-1393. 

Buda, Gy. 1974: Investigation of the alkali feldspar polymorphs of the Hungárián granitoid rocks. — Acta Geologica Scientarium 
Hungaricae 18 / 3 - 4 , 465^-80. 

Buda Gy. 1985: Variszkuszi korú kollíziós granitoidok képződése Magyarország, Ny-Kárpátok és a Központi Cseh (Bohémiai)- 
masszívum granitoidjainak példáin — Kandidátusi értekezés, Budapest. 

Buda Gy. 1999: Összefoglaló jelentés az Üveghuta-22, -23, -24 mélyfúrások granitoid kőzeteinek vizsgálatáról. — Kézirat, MÁFI, 
Budapest, Tekt. 634., 95 p. 

Buda, Gy., Puskás, Z., Gál-Sólymos, K., Klötzli, U. & Cousens, B. L. 2000: Mineralogical, petrological and geochemical 
characteristics of crystalinne rocks of the Üveghuta boreholes (Mórágy Hills, South Hungary). — MÁFI Évi Jelentés 1999-ről, 
231-253. 

Buda, Gy. & Dobosi, G. 2004: Lamprophyre derived high-K mafic enclaves in Variscan granitoids from the Mecsek Mts. (South 
Hungary) — N. Jb. Miner. Abh. 180 / 2 , 115-147. 



378 


Poros Zsófia et al.: Fluidzárvány síkok és repedésrendszerek vizsgálata granitoid kőzetek repedezettségének rekonstrukciójában III. 


Császár G. 2004: A Mórágyi-rög és környezetének betemetődési viszonyai az alpi földtani ciklus folyamán —MÁFIÉvi Jelentés 2003- 
ról, 395-406. 

Fyfe, W. S., Price, N. J. & Thompson, A. B. 1978: Chemisrty of natural fluids — In: Fyfe, W. S., Price, N. J. & Thompson, A. B (eds): 
Fluids in the Earth’s crust. Elsevier, Amsterdam, 19-45. 

Gatter, I. & Török, K. 2004: Mineralogical notes and fluid inclusion studies on quartz-feldspar gránité pegmatites and quartz veins 
from Mórágy and Erdősmecske granitiod, S-Hungary — Acta Mineralogica-Petrographica, Szeged 45/1,39^-8. 

Gerdes, A. 2006: Report on the LA-ICP-MS U-Pb dating of four borehole samples from the Mecsek Mountain granitoids. — Kézirat, 
MÁFI, Budapest, Tekt. 1304., 15 p. 

Gyalog L., Koroknai B., Gulácsi Z., Marsi I. & Koloszár L. 2003: Az Üveghuta Üh-31 fúráscsoport (Üh-31A, Üh-31B, Üh-31C 
fúrás) földtani leírása — Kézirat, MÁFI, Budapest, Tekt. 991., 7 p. 

Gyalog L. & Szegő I. 2004: Fúrások mélyítése a Bátaapáti (Üveghuta)-telephelyen — MÁFIÉvi Jel. 2003-ról, 93-117. 

Gyalog L., Bállá Z., Császár G., Gulácsi Z., Kaiser M., Koloszár L., Koroknai B., Lantos Z., Magyari Á., Maros Gy., Marsi I. 
& Peregi Zs. 2006a: Földtani és geomorfológiai térképezés jelentése 1-3. kötet. — Kézirat, MÁFI, Budapest, Tekt. 1339., 297 p. 

Gyalog L., Bállá Z., Don Gy., Dudko A., Maros Gy. & Zsámbok 1.2006b: Az Üveghuta Üh-39 jelű fúrás földtani és tektonikai leírása 

— Kézirat, MÁFI, Budapest Tekt.1251., 54 p. 

Jantsky B. 1953: A mecseki kristályos alaphegység földtani viszonyai. —A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1950-ről, 
65-77. 

Jantsky B. 1979: A mecseki gránitosodott kristályos alaphegység földtana. —A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 60,385 p. 

Király, E. & Török, K. 2003: Magmatic garnet in deformed aplite dykes from the Mórágy granitoid, SE-Transdanubia, Hungary. —Acta 
Geologica Hungarica 46/3,239-254. 

Király E. & Koroknai B. 2004: A Mórágyi-rög EK-i részének magmás és metamorf fejlődéstörténete — MÁFIÉvi Jelentés 2003-ról, 
299-318. 

Klötzli, U. S., Buda, Gy. & Skiöld, F. 2004: Zircon typology, geochronology and whole rock Sr-Nd isotope systematics of the Mecsek 
Mountain granitoids in the Tisia Terrane (Hungary). — Mineralogy andPetrology 81/1-2,113-134. 

Koroknai B. 2003: Az irányított minták mikrotektonikai vizsgálata és összefoglaló értékelése. — Kézirat, MÁFI, Budapest, Tekt. 1004., 
173 p. 

Kovács-Pálffy P, Földvári M., Rálisch L. & Baráth I. 2000: Az üveghutai gránitban található repedéskitöltések ásványtani 
jellemzése. —MÁFIÉvi Jelentés 1999-ről, 369-378. 

Kovács-Pálffy P. & Földvári M. 2004: Hidrotermális képződmények és jelenségek a Mórágyi Gránit Formációban — MÁFI Évi 
Jelentés 2003-ról, 319-331. 

Lespinasse, M., Désindes, L., Fratczak, P. & Petrov, V. 2005: Microfissural mapping of natural cracks in rocks: Implication fór 
transfers quantification in the crust — Chemical Geology 223,170-178. 

Maros, Gy. & Palotás, K. 2000: Evaluation of planar features in Boreholes Üveghuta Üh-22 and Üh-23 with CoreDump software. (Az 
üveghutai Üh-22 és Üh-23 fúrásban észlelt síkszerű jelenségek értékelése CoreDump szoftverrel.) —A Magyar Állami Földtani 
Intézet Évi jelentése 1999-ről, 315-340. 

Maros, Gy. & Pásztor, Sz. 2001: New and oriented core evaluation method: ImaGeo — European Geologist 12,40-43. 

Maros Gy., Bállá Z., Dudko A., Fodor L., Forián-Szabó M., Koroknai B., Lantos M. & Palotás K. 2003: Az atomerőművi kis és 
közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére irányuló program. Felszíni földtani kutatás. Tektonikai zárójelentés. 

— Kézirat, MÁFI, Tekt. 1046., 199 p. 

Maros Gy., Koroknai B., Palotás K., Fodor L., Dudko A., Fórián-Szabó M., Zilahi-Sebess L. & Bángyörgy E. 2004: A Mórágyi- 
rög ÉK-i részének tektonikai elemzése és szerkezetalakulása — MÁFIÉvi Jelentés 2003-ról, 371-394. 

Maros Gy. 2006: A Mórágyi Gránit szerkezeti fejlődése az ImaGeo magszkennerrel történt fúrásértékelések alapján. — PhD doktori 
értekezés, Miskolci Egyetem, 143 p. 

Mauritz B., Csajághy G. 1952: Alkáli telérkőzetek Mórágy környékéről. — Földtani Közlöny 82/4-6,137-142. 

Molnos I., DeákF., Jakab A., Somodi G., Vásárhelyi B.(Mecsekére Zrt.), BálláZ., Gyalog L., Gulácsi Z., Maros Gy., Palotás K., 
Rálisch E. & Szebényi G.(MÁFI) 2006: Jelentés a Bátaapátiban mélyített lejtősaknák 0-600 fm-es szakaszán elvégzett földtani¬ 
tektonikai, geotechnikai és vízföldtani dokumentálási munkákról — Térkiképzési munkák — Kézirat; MÁFI, Tekt.: 1332, 
Mecsekére Zrt. RHK-K-075/06., 155 p. 

Oakes, Ch. S., Pitzer, K. S. & Sterner, S. M. 1998: The system NaCl-CaCl 2 -H 2 0: Part 3. Heats of dilution and mixing at 373 to 573 K 
and 2105 MPa using a new high-temperature, flow-through calorimeter — Geochimica and Cosmochimica Acta 62,1133-1146. 

Szabó B., Benkó Zs. & Molnár F. 2008: Fluidzárvány síkok és repedésrendszerek vizsgálatának alkalmazása granitoid kőzetek 
repedezettségének fejlődéstörténeti rekonstrukciójában II.: A Mórágyi Gránit repedésrendszerei. — Földtani Közlöny 138/2, 
247-256. 

Szabó Cs., Gálné Sólymos K. & Szabóné Balog A. 1998: Karbonátos repedéskitöltés vizsgálatok Üveghuta környékén mélyített 
fúrások granitoid kőzetein. — Kézirat, MÁFI, Budapest, Tekt. 481., 71 p. 

Szabó Cs., Szabóné Balog A. & Gálné Sólymos K. 1999: Karbonátos repedéskitöltés vizsgálatok Üveghuta környékén mélyített 
fúrások granitoid kőzetein. — Kézirat, MÁFI, Budapest, Tekt. 636., 99 p. 

Szűcs N., Andrássy M., Korpái F. & Molnár P. (Golder) 2006: A BEK-5 előfúrás kútvizsgálati záródokumentációja. — Kézirat, 
MÁFI, Budapest, Tekt. 1263., 14 p. 

Zhang, Y. G. & Frantz, J. D. 1987: Determination of homogenization temperatures and densities of supercritical fluids in the system 
NaCl-KCl-CaCl 2 -H 2 0 using synthetic fluid inclusions. — Chemical Geology 64,335-350. 

Kézirat beérkezett: 2007. 12. 18. 



Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


379 


la. tábla — Plate la 


Az Üh-39 jelű fúrás 
1-5. mintáiban két 
különböző 
módszerrel mért 
mikro-és 
makrorepedés- 
irányok 

rózsadiagramon, 
pólussűrűségi 
diagramon és 
sztereogramon 
ábrázolva (FIP= 
fluidzárványsík, 
OC= nyílt 
mikrorepedés) 
Orientation of 
micro- and 
macrofractures 
measured with two 
different methods on 
1-5. samplesfrom 
the drillhole Üh-39 
on rose-diagram, 
density-plot (lower 
hemisphere 
projection) and 
stereogram (FIP= 
fluid inclusion 
pláne, OC= open 
crack) 














































Üh -39 összes Üh- 39 /lQ _Üli- 39/10 _Üh- 39/9 Ü h- 39/9 Üh- 39/7 Üh- 39/7 I Ch- 39 /6 I Üh- 39. J 6 


380 


Poros Zsófia et al.: Fluidzárvány síkok és repedésrendszerek vizsgálata granitoid kőzetek repedezettségének rekonstrukciójában III. 


Ib. tábla — Plate Ib 


Ma kro reped esek 



1 ' 


) ♦ 

N-89 

N 89 N 583 

ÍJÜO (jtii lűlütt 


N**- 

? 

n=:íi 


#: 

N—422 ’ 

2oo j.uti lottón 

_ 


Ví /?-v - 



V; ' ‘ ^ 


0 MZ 


\ 365 


K—194 


poo Min íöJöll |4D0 pm \m\\ 


tf 


400 jim föleit 400 m'i’i fölött 


ff&m 





N 340.; ‘ N 1-486 ’ 

ríjTKarlitigrain pólusraiimcgi diagram ni7Kítdiagra.rn nVsíufiagirarn szreieű&raiiL 

(csajjá,s-ininy) (a]wi félgümb veiül el) (csapáiiriLNy) fe^jíjsiririyl (ffifcömfckd és pbluspontíalj 




Az Üh-39 jelű fúrás 6-10. 
mintáiban két különböző 
módszerrel mért mikro- és 
makrorepedés-irányok és a 
fúrásban mért összes adat 
rózsadiagramon, 
pólussűrűségi diagramon 
és sztereogramon 
ábrázolva (FIP= fluidzár- 
ványsík, OC= nyílt mi kr o- 
repedés) 

Orientation ofmicro- and 
macrofractures measured 
with two different methods 
on 6-10. samples from the 
drillhole Üh-39 and and 
the summarized data on 
rose-diagram, density-plot 
(lower hemisphere 
projection) and stereogram 
(FIP= fluid inclusion 
pláne, OC= open crack) 





















Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


381 


II. tábla — Plate II 



rózsadiafíram púlussürííscgi diagram rt/Aadiagram riÍMtiuliugniiri szlercugrain 

(csapásirány) (alsó iclgömb vcliilcl) (csapásirány) (csapásirány) (líikörijkkd cs pólusptmlÉal) 

Az Üh-31B jelű fúrásból származó mintákban két különböző módszerrel mért mikro- és makrorepedés-irányok ró¬ 
zsadiagramon, pólussűrűségi diagramon és sztereogramon ábrázolva (FIP= fluidzárványsík, OC= nyílt mikrorepe- 
dés) 

Orientation ofmicro- and macrofractures measured with two different methods on samplesfrom the drillhole Üh-31B on 
rose-diagram, density-plot (lower hemisphere projection) and stereogram (FIP=fluid inclusion pláne, OC= open crack) 

































382 


Poros Zsófia et al.: Fluidzárvány síkok és repedésrendszerek vizsgálata granitoid kőzetek repedezettségének rekonstrukciójában III. 


Illa. tábla — Plate Illa 



F1P 

(univ. forgatóasztal) 

Fl P 

(univ. forgatóasztal) 

F1P 

(AnTma) 

oc 

(Aml ma) 

BeK-5/1. 

X 

IS!—82 í 

( N 

N-M2 

* 

N _ 424 i 

M 

IN-154 í 

BeK-5/1. 



350 [jip letett 

K 

N=SS 

360 Mm felett 

X; 

N=32 

íN 

izi 

i 

Ü 

flQ 



í - 

N-3Ó7 

■M 

N-137 f 

CN 

in 

G 

23 



2W> pm feleit 

% 

N=91 

360 Mm felett 

% r 

X 

■p ’ %. 

N-1S 

BcK-5/3. 



X 

N—.362 

'0 

N—1 77 a 

ír 

■ 

G 

ŰC 



500 Mm felelt 

X 

500 M rT1 felett 

X 

fi ▼»! 


A BeK-5 jelű fúrás 1-3. mintáiban két különböző mért mikrorepedés-irányok rózsadiagramon és pólussűrűségi 
diagramon ábrázolva 

Orientation of microfractures measured with two different methods on samples l-3.from the drillhole BeK-5 
on rose-diagram, density-plot (lower hemisphere projection) 


































BeK-5 összes BeK-5'5 _ BeK-5.5. _ űcK-5/4. _ BeK-5/4, 


Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


383 


Illb. tábla — Plate Illb 


FIP 

(univ. forgatóasztal) 

FIP 

(univ. forgatóasztíil) 

FTP 

(Anlma) 

oc 

(Anlma) 



ÜT 

N=4Ü4 

N=26í> s W 



Süti fim felett 

X, 

N-Q5 

íff) iim Trtrtt 

N=18 1 

0 

N 8Í> 

^ S», 

y 

N Só 

: 0: 

N=833 ; 

4t 

N—342 



SCI) |irntrti-ir 

4lrÜ jlTTI 

N=27 ^ 


7 \ 

v v 

N=36 

VB 

M=2390 

» 

N=IÜ79 

TÓKWídiygruTr 

(csflpási'rftny) 

pólus sűrű ségi diagram 
(alsó IcIgöiTih vcliilcL) 

rőzsadiagrara 

(csapásirány) 

nV/sadíagrain 

(csapásirány) 


A BeK-5 jelű fúrás 4-5. mintáiban két különböző mért mikrorepedés-irányok és a fúrásban mért összes 
adat rózsadiagramon és pólussűrűségi diagramon ábrázolva 

Orientation of microfractures measured with two different methods on samples 4-5 and summarised 
data front the drillhole BeK-5 on rose-diagram, density-plot (lower hemisphere projection) 





































,,w ¥£iíin Geoloijjf.at 

138 / 4 , 385^02., Budapest, 2008 


Rövidüléshez köthető deformációs jelenségek 
a Gerecse területén 


Sasvári Ágoston 1 ’ 2 


'MÓL Nyrt., asasvari@mol.hu 

2 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Általános és Történeti Földtani Tanszék, sasvariagoston@yahoo.com 


Shortening-related deformation in the Gerecse Mts, Transdanubian Rangé, Hungary 


Abstract 

The aim of the present work is to study and analyse the folds in the Gerecse Mountains, Transdanubian Rangé, 
Hungary. The first task involved clarification of details about the kinematics of the folding—i.e. bedding-parallel striaes, 
duplex structures, inverse faulted beds and inverse striaes suggest a compressional mechanism. Three sets of folds and 
alsó fold axes can be distinguished: these are in E-W, NE-SW and SE-NW shortening directions. The presence of the 
first set of folds is frequent; the other ones are less significant. 

The main objective of the generál analysis was to explain the dominance of the E-W compressional mechanism 
which has resulted in a set of folds with N-S trending fold axes. This explanation provided the key to understanding the 
age of the folding and, after discussion, it was dated to the Cretaceous age. 

The most abundant E-W compressional direction shows a discrepancy írom the generál structural trend of the 
Transdanubian Rangé. The first interpretation indicated a classic “structural bending” model of the Transdanubian 
Rangé after Bállá and Dudko (1989). The published palaeomagnetic data suggest the structural unity of the whole 
Transdanubian Rangé from the Triassic to the present time. The aberration in structural directions can alsó be explained 
by the inhomogeneity of the stress field; this can be modelled with the linear combination of the well-described NW-SE 
compression and a slip stress field (although the latter is only hypothetical). 

However, the most important explanation is the well-known flexural deformation model which alsó makes it possible 
to estimate the timing of the deformation. Taking intő consideration other observations and the model of Mindszenty et 
al. (1994). and Tari (1994), the first Aptian structural event took piacé with W(SW)-E(NE) compressional directions; 
this is well-documented. The last (i.e.third) structural event was characterised by N(NW)-S(SE) shortening; its age can 
be given as Albian. The rotation of the compressional direction — which is in good agreement with other observations 
— can be supposed. 

The age of the three sets of folds (with NW-SE, N-S and NE-SW trending fold axes) can be estimated as Early 
Aptian, Aptian-Albian and Albian, respectively. Taking intő consideration the results of clay mineral, complex 
biostratigraphical and rheological observations in the region, the depth of the deformation can be estimated at 2-3 
kilometres. The precise interpretation of the burial process requires further exploration. 

Keywords: folding, Gerecse, ductile deformation, Aptian, Albian, stress field 


Összefoglalás 

A dolgozat a Gerecse területén észlelt redők leíró tárgyalását és kinematikai elemzését tűzte ki célul. Elsőként a 
redőket kialakító mechanizmust szükséges tisztázni; számos terepi megfigyelés — réteglappal párhuzamos karcok, 
duplex-szerkezetek, elvetett réteghatárok és feltolódásos vetőkarcok— a rövidüléses szerkezetalakulásról tanúskodnak. 
A redőkhöz rendelhető összenyomás földrajzi irány szerinti eloszlásában három csoport volt kimutatható: egy K-Ny-i, 
egy ÉK-DNy-i és egy ÉNy-DK-i. A K-Ny-i rövidülés hatására kialakult É-D-i redőtengely-generáció létezése 
bizonyosnak és uralkodónak mondható, a másik két csoport létezése bizonytalanabb. A fentiek mellett táguláshoz 
köthető redőket is sikerült dokumentálni, ám ezek ismertetése egy további dolgozat tárgyát képezi. 

A K-Ny-i összenyomás hatására létrejött É-D-i tengelyű redők dominanciájának megértése lehet a kulcs a 
redőződési események korának megállapításához is. Ez utóbbi lépés döntően diszkusszió segítségével tűnt 
megoldhatónak, bár a jelentős deformáció kréta kora indokoltan feltételezhető. Az észlelt K-Ny-i fő összenyomási 
irányok jelentősen eltérnek a Bállá & Dudko (1989) által a Dunántúli-középhegység „szerkezeti hajlatának” klasszikus 






386 


Sasvári Ágoston: Rövidüléshez köthető deformációs jelenségek a Gerecse területén 


modelljében tárgyalt É-D-itől. Mindezek mellett a rendelkezésre álló paleomágneses adatok azt mutatják, hogy a 
Gerecse hibahatáron belül egy egységként mozgott a Dunántúli-középhegység tőle nyugatra eső részeivel. A szerkezeti 
irányok eltérésére magyarázatként szolgálhat a deformációt kialakító feszültségtér inhomogenitása, azaz a Dunántúli¬ 
középhegység főszerkezetét kialakító ÉNy-DK-i rövidülésnek és egy, a terület keleti részén feltételezhető oldal- 
elmozdulásos feszültségtérnek a lineáris kombinációja. 

Magyarázatként szolgálhat továbbá a Dunántúli-középhegységre bő évtizede létező flexurális deformációs modell 
is, melyet Mindszenty et al (1994) vala mi nt tőlük függetlenül Tari (1994) is felismert; ez a deformáció korának 
értelmezésében kiváló támpontot adhat. Ennek értelmében az apti-albai periódusban egy korábbi KÉK-NyDNy-i, és 
egy későbbi ÉÉNy-DDK-i irányú összenyomással számolhatunk. A deformáció főiránya folyamatosan változhatott a 
kezdeti és a végállapot között; a sorrend jól egybecseng számos szerkezetföldtani, rétegtani és üledékföldtani megfigye¬ 
léssel. A fentieket szem előtt tartva az ÉK-DNy-i összenyomáshoz köthető ÉNy-DK-i redőtengely-generáció kora- 
aptinak, a K-Ny-i rövidülés ereményeként kialakuló É-D-i tengelyű redőké apti-albainak, míg a legfiatalabb, ÉNy-DK-i 
összenyomás következtében kialakuló ÉK-DNy-i tengelyű redők kora albainak adódhat. A deformáció — figyelembe 
véve az agyagásvány-vizsgálatok és általános reológiai megfigyelések eredményeit — minimálisan két-három 
kilométeres mélységben mehetett végbe. Ennek a feltételezett betemetődésnek a bemutatása és részletes magyarázata 
további munkát igényel. 

Tárgyszavak: redő, Gerecse, képlékeny alakváltozás, apti, albai, feszültségtér 


Bevezetés 

A Gerecse (L, 2. ábra ) töréses szerkezetalakulásának 
beható vizsgálata immár jó tíz éve több-kevesebb figye¬ 
lemben részesül (a teljesség igénye nélkül: Bada et al. 
1993, Bada 1994, Bada et al. 1996, illetve Márton & 
Fodor 2003, valamint összefoglalóan: Sasvári 2008), 
azonban a terület képlékeny szerkezetalakulásának tanul¬ 
mányozása — akárcsak a Dunántúli-középhegység egyéb 
részein — eddig igencsak alárendelt szerepet kapott. A 


Gerecséről eddig nem született redőket ismertető pub¬ 
likált munka, pedig jónéhány kézirat is említ ilyen 
deformációt (példaként Eötvös et al. 2002, Jáger et al. 
2002, Guzmics et al. 2004, valamint Kupi et al. 2004). A 
Vértes területéről elsőként Maros (1988), valamint az ő 
nyomdokain Bíró (2003), később pedig Fodor & Bíró 
(2004), illetve Budai et al. (2005) mutatott be redőket és 
az azok kialakulásához köthető deformációs irányokat. 
Napjainkig csupán a Bakony területéről született cél¬ 
zottan redőket tárgyaló kéziratos dolgozat (Albert 
2000). A Budai-hegység területéről jónéhány 
redőződést említő munkát ismerünk (első¬ 
ként Schafarzik 1884, továbbá példaként 
Pávai Vájná 1934, illetve Bállá & Dudko 
1990). 

Jelen munka a Gerecse területén található 
redők (2. ábra ) ismertetését tűzte ki célul. A 
rövidülési irányok eloszlása alapján definiált 
három redősereg bemutatása elsőként a rövi¬ 
dülés irányának jellemzésével történik. A redők 
általános bemutatását követi a redőződést 
kialakító fázisok leírása, majd a fázisok relatív 
aktivitási idejének ismertetése. Végül a fázi¬ 
sokat az eddig ismert rideg szerkezetalaku¬ 
lásról rendelkezésünkre álló ismeretekkel ve¬ 
tem össze, és kísérletet teszek a szerkezet¬ 
alakulás korának, módjának és körülményeinek 
tisztázására is. 


A deformációk csoportosítása 


A redőtengelyek főköreinek földrajzi 
irány szerinti eloszlását (3. ábra, A), valamint 
az összes tengely sztereografikus vetületben 
ábrázolt rózsadiagramját ( 3 . ábra, B ) vizs¬ 
gálva három redősereg tűnik szembe. A redő- 
főkör síkjának csapása megadja a redőződést 
okozó maximális horizontális rövidülés 
irányát ( 3 . ábra, B ); ezek rendre K-Ny-i (2. 
ábra, B; 3. ábra, B, Rl-es csoport), 



1. ábra. A vizsgált terület elhelyezkedése; a keret számai EOV-koordináták 
Figure 1. The location of study area; numbers indicates metres in EOVcoordinate system 








Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


387 



2. ábra. Az észlelési pontok áttekintő térképe a rövidüléses szerkezetek csoportjaival 
A - ÉK-DNy-i rövidülés, B - K-Ny-i rövidülés, C - ÉNy-DK-i rövidülés. A keret számai EOV-koordináták 
Figure 2. Schematic map of the data points with groups of the observed shortening elements 
A -NE-SW, B-E-W,C- KW-SEcompression, recpectively. Numbers indicates metres in EOVcoordinatesystem 


ÉK-DNy-i (2. ábra, A; 3. ábra, B; R2-es csoport), 
valamint ÉNy-DK-i (2. ábra, C; 3. ábra, B; R3-as csoport) 
irányok. Míg a K-Ny-i rövidülési irány jó bizonyossággal 
kimutatható (7,4 fokos a konfidencia-intervallum 95%-os 
bizonyosság mellett), addig a másik két irány jóval 
bizonytalanabb (95%-os bizonyosság 
mellett a konfidencia-intervallum rendre 
17,11 foknyi, illetve 21,21 foknyi a 
rövidülési irányokra vonatkoztatva). 

A rövidülési eseményeket — a redők 
jelenlétén kívül — egyéb jelenségek is 
bizonyítják. A Bersek-hegyen és az 
Ördöggáti-kőfejtőben (7., 2. ábra) a meg¬ 
felelő rövidülések irányával összevethető 
réteglap menti karcokat lehetett észlelni. 

Egyéb feltárások nagyobb agyagtartalmú, 
kifejezetten márgás képződményeiben — 
a Kis-Gerecsén, a Nagy-Pisznicén, a 
tardosi Bánya-hegyen, a Hajós-árokban, 
valamint az Ördöggáti-kőfej tőnél (7., 2. 
ábra) — sűrű behatolásé, a rétegzést 
feltolódásosan elvető síkseregek, kon- 
jugált síkpárok, elnyírt és deformált 
kiasztok erősítették meg a rövidüléses 
deformációk létezését. A Bersek-hegyen 
és az Ördöggáti-kőfej tőben (7., 2. ábra) a 
síksereg megjelenése dominánsnak 


mondható, előbbi esetben feltolódásos jellegű karcok 
mutatják a mozgás irányát. Bár a legtöbb észlelés a K-Ny-i 
rövidülési esemény létezését támasztotta alá, az ÉK-DNy- 
i és ÉNy-DK-i rövidülés tényét is számos helyen lehetett 
dokumentálni. 



redö főkörének iránya 

3. ábra. Az észlelt redők főköreinek (A), valamint redőtengelyeinek (B) irány szerinti eloszlása. A 
sztereografikus vetületek Schmidt-félgömbön, alsó vetítéssel készültek 
Figure 3. Distribution function of the measured hinge lines (A) and fold axes (B). Projection uses 
Schmidt hemisphere, lowerprojection 



























388 


Sasvári Ágoston: Rövidüléshez köthető deformációs jelenségek a Gerecse területén 


A fontosabb redők és rövidüléses bélyegek 
ismertetése 

A munkaterületen a mezozoos rétegsor majd minden 
tagjában lehetett redőződést észlelni — a legidősebb 
meggyűrt képződmény a Dachsteini Mészkő Formáció, a 
legfiatalabb pedig a Berseki Márga Formáció volt. A redők 
mérete is hasonlóan széles intervallumot ölel át: a centi- 
méterestől egészen a több száz méteres hullámhosszig a 
teljes skála előfordult. 

RÍ csoport, K-Ny-i irányú rövidülés 

A Nagy-Pisznice ( 1., 2. ábra) blokkjának felszínen lévő 
legidősebb kőzete, a Dachsteini Mészkő Formáció igen 
enyhe redőzöttséget mutat, melyet kicsiny, néhány méteres 
amplitúdó és jelentős, mintegy száz méteres hullám- 
hosszúság jellemez. Ez az igen enyhe redőzöttség közelről 
nem észlelhető, csak nagyobb távolságból — például a Kis- 
Gerecse kőfejtőjéből — látható tisztán (4. ábra, A). A 
Dachsteini Mészkő igen bizonytalan rétegdőlése, valamint a 
rétegdőlési adatok szórása miatt a pontos geometria 
(érintősíkok, redőtengely vagy redőtengelysík iránya) nem 
mérhető, szemrevételezéssel azonban egyértelműen 
megállapítható e redőzöttség létezése. Mind a Nagy-Pisz¬ 
nice déli, mind pedig északkeleti oldalán lévő szálfeltᬠ
rásokban észlelhető ez a geometria (4. ábra, B ). A hegy 
blokkjának nyugati oldalán azonban ez a jelenség már nem 
figyelhető meg; ez arra enged következtetni, hogy a redő 
tengelyének iránya nagyjából É-D-i csapású lehet, bár ez a 


megállapítás jelentős hibával terhelt. A terület általánosan 
nyugatias rétegdőlése miatt a redőtengely tengelydőlése 
vízszintestől nem térhet el jelentősen. 

A Nyagda-völgy közepén lévő Vörös-bánya melletti 
hegyen (L, 2. ábra) egy jól feltárt középső- és késő-jura 
rétegsor észlelhető (Császár et al. 1998). A feltárásban lévő 
Lókúti Radiolarit Formáció erőteljes gyüredezettséget 
mutat (5. ábra). Sajnos a feltártsági viszonyok és a redők kis 
mérete nem tette lehetővé érintősíkok észlelését, így a 
redőket csupán redőtengelyük lineációként észlelt irányával 
lehet bemutatni. A Vörös-bányától (L, 2. ábra) keletre 
mintegy százötven méterre egy kisméretű, ám igencsak 
tektonizált Lábatlani Homokkő-feltárás található. Ebben a 
kicsiny bányában két, viszonylag jól mérhető redő volt 
észlelhető. 

A kréta képződményen mért redők jó része a Bersek- 
hegy bányájának (L, 2. ábra) DNy-i nagy udvarában, a 
kőfejtő harmadik udvarán volt észlelhető. A redőzöttség 
nem egyenletesen jelenik meg még ezen a bányaudvaron 
sem. Kiválóan megfigyelhető, hogy bármilyen szerkezeti 
jelleg, így a redők is csak a Berseki Márga Formáció apróbb 
szemcseméretű szakaszán jelennek meg, a nagyobb szem¬ 
cseméretű — jelentősebb homoktartalommal bíró — réte¬ 
gek határára érve a szerkezeti jellegek egyszerűen elhalnak. 
Az észlelt redők mérete itt szűkebb tartományra korlᬠ
tozódott: a pár centiméterestől a maximálisan 30 centi- 
méteresig terjedt. A kisebb redők alakja—apró voltuk miatt 
— viszonylag jól látható (6. ábra). Alaki osztályzásukat 
tekintve mind szinformok, mind antiformok előfordultak; 
legfontosabb közös vonásuk — már amennyire ezt 



4. ábra. A Nagy-Pisznice nagy hullámhosszú redőződésének képe a Kis-Gerecséről (A), valamint ennek megjelenése a Pisznice északkeleti kőfejtőjének falában (B) 
Figure 4. Great amplitude fold of Nagy-Pisznice Hill from the view point on Kis-Gerecse (A) and their appearance in the outcrop of NE Nagy-Pisznice Hill (B) 
















Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


389 



5. ábra. A Nyagda-völgyben található Vörös-bánya feltárásában, oxfordi radiolaritban található redők képe 

A fehér csillagok a redőtengelyeket mutatják (A); jobbra lent a redőtengelyeinek irány szerinti eloszlása (B). A sztereografikus vetület Schmidt-félgömbön, alsó vetítéssel készült 


Figura 5. Picture of the folds in the Oxfordian radiolarite - Vörös-bánya, Nyagda Valley 

White start indicates the fold axes (A). Stereographic projetion shows the measuredfold axes (B); projection uses Schmidt hemisphere, lower projection 



6. ábra. A Bersek-hegy harmadik udvarában található egyik redő fényképe (A) és a bányaudvarban mért redőtengelyek vetületi képe (B). 
A sztereografikus vetület Schmidt-félgömbön, alsó vetítéssel készült 

Figura 6. Picture one of the folds on the Bersek Hill (A) and the stereographic projection of the measuredfold axes (B). 

Projection uses Schmidt hemisphere, lower projection 


szemrevételezéssel meg lehetett állapítani — a hengeres 
geometria. 

R2 csoport, ÉK-DNy-i irányú 
rövidülés 

A Nagy-Pisznice blokkjának (L, 2. ábra ) területén nem 
csak triász kőzetben, hanem a fiatalabb jura képződ¬ 
ményekben — pontosabban a Pisznicei Mészkő Formáció¬ 
ban — két helyen is találhatunk redőket. A bánya keleti 
végén található forma kitűnően tanulmányozható; a feltárás 
nyugati végén lévő redő (7. ábra, B ) gyengébben észlelhető. 
A szemrevételezésen túl a redőződés tényét ebben az 
esetben is érintősíkok észlelésével lehetett bemutatni. 


A Tardos felett lévő Bánya-hegy (7., 2. ábra) területén 
feltáruló Pisznicei Mészkő Formációban egy nagyméretű 
redőzött forma észlelhető. Pusztán szemrevételezéssel, 
bármilyen mérés nélkül is kiválóan megfigyelhető, hogy a 
bánya északnyugati felén délkeletre, a délkeletin viszont 
nagyjából északnyugatra dőlnek a kőzetrétegek ( 8 . ábra, A). 
A redő amplitúdója igen csekély, ám hullámhossza több 
mint ötszáz méterre becsülhető — a redőszárnyak elvég- 
ződése biztosan a bánya területén kívül található. A fekü 
(Dachsteini Mészkő Formáció) és a fedő vörös gumós am- 
monitás mészkő (Kisgerecsei Márga Formáció) redőzött- 
sége feltártság hiányában nem észlelhető. A redő tenge¬ 
lyének iránya ÉNy-DK-i, így a rövidülés iránya ÉK-DNy-i 
kell legyen. 
















Sasvári Ágoston: Rövidüléshez köthető deformációs jelenségek a Gerecse területén 


1 . ábra. A Nagy-Pisznice bányájának keleti (A) és nyugati (B) részén, Pisznicei Mészkőben észlelhető redők fényképe és érintősíkjaik, valamint főkörük vetületi 
képe 

A C ábra a feltárás keleti felén lévő redő réteglappal párhuzamos karcait mutatja. A sztereografikus vetületek Schmidt-félgömbön, alsó vetítéssel készültek 

Figure 7. Pictures of the folds on the eastern (A) and western (B) side of the Nagy-Pisznice quarry with their hinge line and tangentialplanes on stereographic projection 

Figure C shows the bedding-parallel striaes on the földed surface of the eastern fold. Projection uses Schmidt hemisphere, lower projection 



8. ábra. A Tardos feletti Bánya-hegyen 
észlelhető redő érintősíkjainak (A) és 
elválási síkjainak (B) vetületi képe 
A sztereografikus vetület Schmidt-félgömbön, 
alsó vetítéssel készült 

Figure 8. Stereograpic projection of the 
tangential planes of the fold (A) and the 
clernge (B) in the Tardos quarry 
Projection uses Schmidt hemisphere, lower 
projection 


R3 csoport, ÉNy-DK-i irányú rövidülés 

A Bersek-hegy ( 1 2. ábra) legnagyobb redőjét a 
bányaterület bejáratánál, a Kecske-kőről jövő drótkötél- 
pálya alatt találhatjuk (9. ábra). Ez már nem a centiméteres, 
hanem a méteres nagyságrendbe tartozik. 

A Nagy-Pisznice (L, 2. ábra ) déli oldalában található 
bánya keleti felében lévő redő (7. ábra, A) igen szembetűnő. 


A rétegfelszíneken a redőtengely irányába mutató karcokat 
észleltem (7. ábra, C). Bár jelen dolgozat a képlékeny 
deformációs jelenségek ismertetését tűzte ki célul, ezeket a 
karcokat meg kell említeni, hiszen azok a nyírásos hajlításos 
redőképződést kísérő szerkezeti formák, melyek a réteglap 
mentén bekövetkező nyírást jelzik (elsőként Vialon et al. 
1976). A Hajós-árok (L, 2. ábra) keleti ágának középső 
részén vörös színű bositrás, gumós jura mészkőben nagy 











Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


391 



9. ábra. A Bersek-hegy bejáratánál található redő fényképe (A) és érintősíkjainak vetületi képe (B) 

A sztereografikus vetület Schmidt-félgömbön, alsó vetítéssel készült 

Figura 9. Picture (A) and the stereographic projection (B)of the tangentialplanes of the fold by the entry to the Bersek Hill quarry 
Projection uses Schmidt hemisphere, lowerprojection 


hullámhosszú, kicsiny amplitúdójú redőződést lehetett 
észlelni. Maga a redő szemrevételezéssel alig érzékelhető, 
az érintősíkok mérése azonban alátámasztotta létezését. 

A Nyagda-völgy (1., 2. ábra ) területén található a 
Gerecse legrégebben dokumentált redője, melyről felvételi 
jelentésében még Liffa (1907) tett említést; maga a 
megfigyelés a mai napig teljesen helytálló, azonban a szerző 
nem ismerte fel a redő jelenlétét. Mind a Liffa (1907) által 
bemutatott térképen, mind pedig a terepi bejárások során 
megfigyelhető, hogy a patak völgyében északról dél felé 
haladva a Lábatlani Homokkő Formáció - Berseki Márga 
Formáció sorrendben folyamatosan idősödik a rétegsor. A 
völgy közepe táján megjelennek a jura képződmények — ez 
maga a Vörös-bánya rétegsora —, melyeket a bánya északi 
peremétől újra a Berseki Márga fed el. Szintén megálla¬ 
pítható, hogy a völgy északi részén a rétegdőlés általánosan 
északias, míg déli részén délies. Ez a jelenség kitűnően 
értelmezhető egy nagyméretű, széles és szelíd antiform- 
ként, mely egyben antiklinális is. A terület alaposabb 
vizsgálata, valamint részletesebb dőlésmérés segítségével 
másodrendű redők jelenléte is megállapítható. Azonos 
képződményen belül, akár igen rövid távon is meg lehetett 
figyelni, hogy a rétegdőlés váltakozva hol ÉNy-i, hol pedig 
DK-i. A rövidülés általános iránya ÉNy-DK-inek mond¬ 
ható. 


Egyéb, 

a redőződéshez közvetlenül köthető 
rövidülési bélyegek 

A munkaterületen számos, a fentebbi redőkkel kap¬ 
csolatba hozható rövidüléses bélyeget sikerült azono¬ 
sítani. Ezek közül legfontosabbak azok a nem konjugált és 
konjugált síkseregek, melyek kialakulása biztosan rövidü¬ 


léshez köthető; ezt feltolódásos jellegű karcok, a réteg¬ 
határt átmetsző síkseregek, valamint — konjugált síkok 
esetén — a puszta geometria is mutatja. A síkseregeket 
kialakító rövidülési irányok (2. ábra) gyakorlatilag megfe¬ 
leltethetők a redőződés tárgyalásakor ismertetett csopor¬ 
toknak. Mindössze egyetlen esetben — a fentebb tárgyalt 
Bersek-hegyi példánál — látszott tisztán az elválási felü¬ 
letek redőződéssel való kapcsolata, egyéb esetekben a két 
jelenséget nem sikerült egy helyen észlelni. 

RÍ csoport, K-Ny-i irányú rövidülés 

A Bersek-hegyen (1., 2. ábra) lévő kőfejtő nyugati 
udvarának harmadik szintjén, annak középső nyugati részén 
igen erőteljes, feltűnő, nagy behatolású síksereg jelenik 
meg, gyakorlatilag a bányafal teljes magasságában. A kőzet 
a síkok mentén igen könnyen parallelepipedonokra hullik 
szét (10. ábra, A), melyek felülete — rétegszilikátok 
jelenléte miatt — selymesen fénylik. A sűrűn megjelenő 
apró síkok átlagosan 255/32 fokos irányba dőlnek (10. ábra, 
B), konjugált párjuk nem volt észlelhető. A síkok felületét 
sűrűn fedik dőlésirányú lineációk, melyek jellege 
feltolódásosnak mutatkozott. Említést érdemel, hogy ezt a 
nagy behatolású síksereget érte a fentebb ismertetett, 
időrendben későbbi redőződés (6. ábra). A síksereget és a 
redőződést kialakító rövidülés iránya gyakorlatilag azonos. 

Az Ördög-gáti-kőfejtő (1., 2. ábra) hosszú Berseki 
Márgából álló bányafalán kiváló megtartású laposszögű 
elválási síkokat lehetett észlelni (11. ábra, A); a felületek 
átlagosan 259/30 fokos dőléssel bírnak. Már a mért adatok 
sztereografikus vetületének (11. ábra, B) szemrevétele¬ 
zésével is megállapítható, hogy az értékek szórása igen kicsi 
— ez 11,4 foknak adódott 95%-os konfidencia-intervallum 
mellett. Talán az Ördög-gát volt a Bersek-hegy mellett az a 
feltárás, ahol ezek a laposszögű felületek a legszebben 







392 


Sasvári Ágoston: Rövidüléshez köthető deformációs jelenségek a Gerecse területén 



10. ábra. Aberseki Bánya-hegyen mért elválási síkok fényképe (A) és vetületi képe (B) 
A sztereografikus vetület Schmidt-félgömbön, alsó vetítéssel készült 
Figure 10. Picture (A) and stereograpic projection (B) of the clernge in the Bersek quarry 
Projection uses Schmidt hemisphere, lowerprojection 


N 




11. ábra. Az Ördög-gáti-kőfejtőben mért elválási síkok fényképe (A) és vetületi képe (B) 
A sztereografikus vetület Schmidt-félgömbön, alsó vetítéssel készült 

Figure 11. Picture (A) and stereograpic projection (B) of the clevage in the Ördög-gát quarry 
Projection uses Schmidt hemisphere, lower projection 


látszódtak. Megfigyelhető, hogy a repedésrendszer szinte 
hálószemen jelenik meg a kőzeten, nagyjából két-három 
centiméterenkénti behatolással. A síkok felszínén felto- 
lódásos, a réteglapokon pedig réteglap menti elmozdulásos 
karcokat lehetett észlelni (Czauner et al. 2006), ezek 
alapján összhangban van Balkay (1955) észleléseivel. A 
rövidülés iránya ebben az esetben tisztán K-Ny-inak 
mondható; a réteglapok mentén a blokkok kelet felé 
mozogtak. 

Konjugáltan megjelenő laposszögű elválási síkokra nem 
csak a kréta képződményekben számíthatunk. A Kis- 
Gerecse ( 1., 2. ábra) északi oldalán lévő kőfejtőben, 


közvetlenül a meredek falban álló Pisznicei Mészkő tetején 
egy kicsiny, ám viszonylag jól tanulmányozható Kis- 
gerecsei Márga szálfeltárás található (72. ábra, A). Itt a 
kőzet anyagában sok laposszögű síkot lehet észlelni. A 
márga anyagában lévő elnyújtott-elnyírt kiasztok felülete, 
ezek érintkezési vonala, valamint a kiasztok feszínén lévő, 
metszetben egyenes vonalként látszódó agyagos felületek 
egy igen sűrű, egy veretű síkhálózatot adnak. Bár repedések 
és piciny litoklázisok is észlelhetők, mennyiségük alᬠ
rendelt. A síkok nem az egész kőzetre kiterjedten jelentek 
meg, jelenlétük csak az agyagosabb részekre korlátozódott 
— a cementáltabb, illetve nagyobb átlagos szemcseméretű 

















Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


393 



12. ábra. A Kis-Gerecsén (A) és a Nagy-Pisznicén (B) Kisgerecsei Márgában mért elválási síkok fényképe és vetületi képe 
A sztereografikus vetületek Schmidt-félgömbön, alsó vetítéssel készültek 

Figure 12. Pictures and stereograpicprojections of the clevages in the Kis-Gerecse quarry (A) and Nagy-Pisznice quarry (B) in the Kisgerecse Mari Formation 
Projection uses Schmidt hemisphere, lowerprojection 


részeken alig vagy egyáltalán nem fordultak elő. A kon- 
jugáltan megjelenő síkok átlagosan 103/16 és 285/23 fokban 
dőlnek (72. ábra, A). Az általuk bezárt hegyesszög szög¬ 
felezője vízszintes, tehát akár kapcsolt Mohr-pároknak, 
akár nyírásos eredetű konjugált síkoknak értékeljük, az 
általuk meghatározott rövidülés vízszintes. Sztereografikus 
vetületűk szemrevételezésével látható, hogy a síkok szórása 
nem jelentős; 95%-os bizonyosságra ezt az érték rendre 8,7 
és 9 foknak adódott. Amennyiben elfogadjuk, hogy rövi¬ 
dülés hatására alakultak ki, úgy ennek iránya K-Ny-inak 
adódik. 

A Nagy-Pisznice (7., 2. ábra ) déli oldalátképező bánya¬ 
falban szintén igen sűrűn megjelenő elválási síksereget 
lehetett észlelni (72. ábra, B). A síkhálózat tagjait itt is a 
kiasztok elnyírt-elvonszolt felülete, érintkezési vonala, 
valamint agyagos felületek képezték. Ebben a feltárásban is 
kitűnően észlelhető, hogy a laposszögű síkok jelenléte 
anyagminőség-függő; az elválási felületek csak és kizárólag 


a finomabb szemcseméretű, agyagosabb részeken jelentek 
meg. A síkok konjugált párban észlelhetők, az egyik sík¬ 
sereg átlagosan 107/17, a másik pedig 290/27 fokos irányba 
dőlt, és nagyjából azonos volt a mennyiségük is. Ebben az 
esetben is szinte tisztán K-Ny-i irányú rövidülést lehet 
rekonstruálni. 

R2 csoport, ÉK-DNy-i irányú 
rövidülés 

Az ÉNy-DK-i irányú rövidüléshez köthető konjugáltan 
megjelenő elválási síksereget részint a Tardos feletti Bánya¬ 
hegyen, részint a Hajós-árokban (7., 2. ábra) lehetett 
észlelni. Az előbbi helyen a Kisgerecsei Márga formáció 
feltárásában laposszögű elválási felületeket lehetett doku¬ 
mentálni ( 8. ábra, B ). Megjegyzendő, hogy a kőzet anyagi 
minősége nem volt ideális: erősen aprózódott, nagyon köny- 
nyen széthullott, növelve ezzel a mérés bizonytalanságát. Az 











394 


Sasvári Ágoston: Rövidüléshez köthető deformációs jelenségek a Gerecse területén 


észlelt síkok aszimmetrikusan konjugált párban jelent¬ 
keztek; meghatározó volt az átlagosan 241/20° irányban 
dőlő síkok dominanciája, és alárendelten jelentek csak meg 
a konjugált, átlagosan 69/14 fokos irányba mutató síkok. Az 
ideálisnál sokkal rosszabb feltártsági viszonyok ellenére a 
mért értékek szórása nem jelentős: rendre 7,7 és 9,1 fokos 
volt. A 8. ábra, AésB összevetéséből kiválóan látható, hogy 
a Tardos feletti Bánya-hegyen lévő redőt és a konjugált 
síksereget kialakító rövidülés iránya gyakorlatilag azonos¬ 
nak mondható. 

A Hajós-árok (1., 2. ábra ) nyugati részén, az ÉK-DNy-i 
csapású ág középtájánál található egy kiváló észlelési lehe¬ 
tőséget nyújtó Lábatlani Homokkő szálfeltárása. A homokkő 
falban számos laposszögű elválási sík volt észlelhető, me¬ 
lyek nem képeznek kapcsolt párokat (13. ábra, A). A síkok a 
rétegdőlést egyértelműen átmetszik, és helyenként meg¬ 
figyelhető, hogy feltolódásos jellegű elmozdulás történt 
rajtuk. Ezek a felületek egy átlagosan 210/25 fokos dőlésű 
síksereget alkotnak. A mért adatok szórása 95%-os konfi¬ 
dencia-intervallum mellett 6,9 fok, mely igen kicsinek 
mondható. Egy távolabbi, szintén a Hajós-árok nyugati vé- 


13. ábra. Az Hajós-árokban észlelt nem-konjugált (A) és konjugált (B) elválási 
síkok fényképe és vetületi képe 

A sztereografikus vetületek Schmidt-félgömbön, alsó vetítéssel készültek 

Figure 13. Picture and stereograpic projection of the non-conjugated (A) and 

conjugated (B) clevages in the Hajós valley 

Projection uses Schmidt hemisphere, lowerprojection 

gén lévő, szintén a Lábatlani Homokkő feltárásában hasonló 
tulajdonságokkal bíró, azonban már kapcsoltan megjelenő 
síksereget lehetett dokumentálni (13. ábra, B ). A kapcsolt 
párok egyik tagja átlagosan 31/14 fokos, a másik pedig átla¬ 
gosan 219/19 fokos dőlést mutatott. A mért adatok 95%-os 
bizonyosság mellett vett hibája igen kicsi — az északkeleties 
dőlésű síkokra 5,2 fok, a délnyugatiakra már kicsivel 
nagyobb, 9,7 fok. 

R3 csoport, ÉNy-DK-i irányú rövidülés 

A harmadik csoportba tartozó elválási síksereget csupán 
egy helyen, a Kis-Gerecse (1., 2. ábra) oldalán lévő fel¬ 
tárássor legnyugatibb részén észleltem. Itt közvetlenül a 
Kisgerecsei Márga és a Pisznicei Mészkő szerkezeti érint¬ 
kezése mentén — a nagyléptékű jobbos jellegű oldal¬ 
elmozdulás síkjától legfeljebb fél méterre — igen bizony¬ 
talan megjelenésű laposszögű síkok voltak észlelhetők. A 


síkokat nem a klaszthatárok, nem is agyagos bevonatok, 
hanem repedések, apró elválások, litoklázisok alkották. A 
felületek mennyisége igen csekély volt, töredéke annak, 
mint amit az előző pontokban észlelni lehetett. Ebben az 
esetben már az észlelés is kétséges, mivel a tektonikailag 
igénybe vett és ráadásul mállófélben lévő kőzetanyag igen 
könnyen darabokra hullott. 

Szintén ebbe a csoportba tartozó egyéb szerkezeti 
elemek észlelhetők a Nyagda-völgyben lévő Vörös-bánya 
(1., 2. ábra) jura rétegsorában. A feltárt vörös gumós, 
agyagközös mészkő erősen tektonizált, elnyírt, benne szᬠ
mos észak-északnyugat-dél-délkeleti rövidüléshez köthető 
duplex-geometriájú szerkezet található. Szintén komp¬ 
ressziójelenlétét erősítheti meg a feltárt középső-késő-jura 
radiolarit redőzöttsége (1. fentebb) és az átlaghoz képest 
jelentős kivastagodása is (Császár et al. 1998). 

A deformációs események korának és 
körülményeinek meghatározása 

Egy általánosan vett deformációs esemény pontos 
idejének meghatározására több módszer is lehetőséget 
nyújthat. Talán a legbiztosabb a kormeghatározás, ha a 
folyamat szinszediment módon történik; ebben az esetben a 
képződmény legfiatalabb, gyűretlen rétege posztdatálja 
magát a szerkezetalakító fázist. A módszer azonban körül¬ 
tekintést igényel: előfordulhat, hogy a deformáció elérte 
ugyan a fedő képződményeket, azonban azok inkompetens 
volta miatt az alakváltozás egyáltalán nem is jelenik meg 
(vö. Henry 1983). Ez a jelenség a Gerecsében kiválóan 
észlelhető például a Berseki Márga Formáció homokosabb 
— és mélyreható belső deformációtól teljesen mentes — 
szakaszain. 

A kor meghatározásához további kiváló támpont lehet a 
legidősebb, már deformálatlan, a gyűrttől eltérő képződ¬ 
mény kora. Kiindulási pontot nyújthat magának a meg¬ 
hajlított képződménynek a kora — a rövidülési esemény 
ennél értelemszerűen csak fiatalabb lehet. Szintén fontos 
segítség lehet egy már ismert korú deformációs elemmel, 
például vetőmenti mozgással, esetleg szuperponálódó re- 
dővel való összevetés abban az esetben, ha valamelyik 
jelenség a másik felülbélyegzéseként jelenik meg (vö. 
Henry 1983, Ramsay & Huber 1983). Sajnálatos módon a 
terület feltártsági viszonyai, valamint a nagyszámú fiatal 
szerkezetalakító fázis (a teljesség igénye nélkül: B ada 1994, 
Bada et al. 1996, Fodor et al. 1999, Márton & Fodor 
2003, illetve összefoglalóan Sasvári 2008) felülbélyegző 
hatása nem tette lehetővé a fenti módszerek alkalmazását; 
általában csak igen tág határok közé lehetett beszorítani a 
redőződés korát (pl. a Nagy-Pisznice esetén ez a késő¬ 
triász-miocén intervallumot jelentette). 

A rövidülési esemény pontosabb korának meghatᬠ
rozása, azaz a fenti igen tág időintervallum szűkítése csupán 
diszkusszió segítségével tűnik megoldhatónak. Annyi azért 
előzetesen is sejthető volt, hogy a rövidüléseket kialakító 
erőhatásoknak jelentős, rövidüléssel vagy takaróképző- 






Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


395 


déssel jellemezhető szerkezetalakulási periódushoz kell 
kapcsolódniuk. Rutter (1974) munkája alapján redőkép- 
ződés 3 kilométernél sekélyebben gyakorlatilag nem 
várható, és a hatékony redőképződés igazi mélysége 5 
kilométer alatt keresendő. A kréta időszakban pedig a Gere¬ 
csében — például Viczián & Kovács-Pálffy (1997) szerint 
— ezek a betemetődési körülmények akár elő is állhatták, 
így további irodalmi adatok (a teljesség igénye nélkül Tari 
1994,1995, továbbá Maros 1988 és Albert 2000) alapján a 
kréta időszak került a figyelem központjába. Egy másik 
munkában (Sasvári 2008) kísérlet történt a Gerecse szerke¬ 
zetalakulását befolyásoló feszültségviszonyok lehető leg¬ 
alaposabb diszkutálására; így a kiindulási alapot nyújtó 
számos dolgozat következtetéseit felhasználva kerülhetnek 
tárgyalásra a redőtengelyc söpörtök. 

A rövidülési irányok eltérése a Dunántúli¬ 
középhegység egészéhez képest 

Jogosan vetődik fel a kérdés: amennyiben a legjelen¬ 
tősebb, a Dunántúli-középhegység gyűrt szerkezetét kiala¬ 
kító jól dokumentált deformáció ÉNy-DK-i volt a Bakony 
és valószínűleg az egész Dunántúli-középhegység területén 
(összefoglalóan Bállá & Dudko 1989; Tari 1994, 1995), 
úgy ez az irány a Gerecse esetében miért csak alárendelten 
jelenik meg, és miért mutatkozik dominánsnak a K-Ny-i 
irányú rövidülés az elvárható ÉK-DNy-ihoz képest? 


Megjegyzendő, hogy a helyzet nem egyedi: a Maros (1988) 
által a Vértesből kimutatott redőket kialakító rövidülés 
iránya É-D-i, mely szintúgy eltér a Dunántúli-középhegy¬ 
séget ért legjelentősebbnek gondolt rövidülés irányától. 

Az első kézenfekvőnek tűnő magyarázatnak a Bállá & 
Dudko (1989) munkájában — Schalarzik (1884), Feren- 
czi (1926), majd az ezeket összegző Vígh & Szentes 
(1952) megfigyeléseire támaszkodva — bemutatott 
„szerkezeti hajlat” (14. ábra, A) modellje tűnik. Ennek 
értelmében a Dunántúli-középhegység keleti részén — a 
Gerecse, a Pilis és a Budai-hegység területén — a szer¬ 
kezeti irányokban változás figyelhető meg, mely az álta¬ 
lános főirányok „elhajlásában” érhető tetten. Megjegy¬ 
zendő, hogy a modell alapjául szolgáló észlelések egy része 
— például Ferenczi (1926) eredményei — a „szerkezeti 
hajlat” modellje nélkül is értelmezhető. A modellt mint 
magyarázatot azonban két ok miatt kell jelen esetben 
elvetni. Egyrészt ez a K-Ny-i irányúba forduló ívelődés 
(É-D-i rövidülés, 14. ábra, A) pontosan merőleges az 
uralkodó É-D-i tengelyű redőket kialakító K-Ny-i 
rövidülési irányra (2., 3. ábra). Ennél fontosabb, hogy — a 
Márton (1984, 1986, 1998a, b, 1993, 1998), Márton & 
Márton (1983,1989), továbbá Túnyi & Márton (1996) és 
Márton & Fodor (2003) által bemutatott mérési ered¬ 
ményeket szem előtt tartva — ennyire jelentős szögel¬ 
fordulás a Dunántúli-középhegység fő tömegét adó Bakony 
és a Gerecse között nem mutatható ki. 







^ ^ Szerkezeti irány 4 jh Összenyonnás/rövidülés iránya Oldalél mozdulás iránya 

14. ábra. Lehetséges megoldások a kelet-nyugati rövidülésirányok domináns jelenlétére: a Dunántúli-középhegység „szerkezeti hajlata” Vígh & Szentes (1952), 
illetve Bállá & Dudko (1989) szerint (A), rövidüléses és transzpressziós feszültségtér lineáris kombinációja Sanderson & Marchini (1984) nyomán (B), 
valamint Tari (1994) és Mindszenty et al. flexurális deformációs modellje (C) 

Értelmezés és magyarázat a szövegben 

Figure 14. Models to explain the presence of the significant E-W shortening directions: the “bending model” of the Transdanubian Rangé after Vígh & Szentes 
(1952) and Bállá & Dudko (1989) (A); linear combination of pure compression with transpressional strike-slip stress field after Sanderson & Marchini (1984) 
(B) and the flexural deformation model after Tari (1994) and Mindszenty et al. ( 1994) (C) 

Fór explanation see the text 




















396 


Sasvári Ágoston: Rövidüléshez köthető deformációs jelenségek a Gerecse területén 


A szerkezetek geometriájában tapasztalható eltérésre 
magyarázatként szolgálhat a deformációt kialakító fe¬ 
szültségtér inhomogenitása is. Amennyiben a Dunántúli¬ 
középhegység főszerkezetét kialakító általános észak¬ 
nyugat-délkeleti rövidülésnek és egy, a Dunántúli-közép¬ 
hegység keleti részén feltételezett oldalelmozdulásos- 
transzpressziós feszültségtérnek Sanderson & Marchini 
(1984) szerint vett lineáris kombinációját tekintjük (14. 
ábra, B ), akkor magyarázható lesz a redőtengelyek irᬠ
nyában található eltérés. Megjegyzendő, hogy a fenti mo¬ 
dell pusztán elméleti megoldást nyújt, az oldalelmozdulásos 
komponens jelenlétét semmi nem bizonyítja. 

A kelet-nyugati rövidülés hatására kialakult szerkezetek 
dominanciájára magyarázatként szolgálhat Tari (1994) és 
Mindszenty et al. (1994) flexurális deformációs modellje; 
ez a deformáció korának értelmezésében is kiváló tám¬ 
pontot ad. A modell szerint az Dunántúli-középhegység 
területe a Vardar-óceán záródása (a teljesség igénye nélkül 
Ratschbacher 1986, 1987; Neubauer 1987, valamint 
Fritz 1988, Pober & Faupl 1988, Faupl & Wagreich 1992, 
Császár & Árgyelán 1994) során a obdukcióhoz kapcsol¬ 
ható, nagyjából kelet felől nyugat felé vergáló előtéri 
kiemelkedés volt; a kiemelkedést az obdukálódó vardari 
ofiolit izosztatikus terhelése okozta. Ezt a deformációs fᬠ
zist követte a Tari (1994) szerint a Dunántúli-középhegység 
fő szinklinális-szerkezetének (Bállá & Dudko 1989, Tari 
1994,1995) kialakulása (14. ábra, C ). 

A modell értelmében — az apti-albai periódust tekintve 
— egy korábbi, K(ÉK)-Ny(DNy)-i, és egy későbbi, 
É(ÉNy)-D(DK)-i irányú deformációval számolhatunk; a 
deformáció főiránya folyamatosan változhatott a kezdeti és 
a végállapot között. Ez jól egybecseng Tari (1995), Fodor 
(1998), Albert (2000), Mindszenty et al. (2000) valamint 
Sasvári (2008) felismeréseivel. Amennyiben elfogadjuk a 
flexurális deformáció modelljét, úgy az ÉK-DNy-i rövidü¬ 
lés hatására létrejött ÉNy-DK-i redőtengely-generáció lesz 
a legidősebb (kora-apti), az ÉNy-DK-i kompresszió hatᬠ
sára kialakult ÉK-DNy-i generáció pedig a legfiatalabb 
(albai). A K-Ny-i összenyomás hatására kialakult É-D-i 
redőtengely-generáció kora minden bizonnyal a kezdeti és a 
végső deformációs állapot közötti helyzetet és kort mutat 
(apti-albai határ környéke). 

RÍ csoport, K-Ny-i irányú rövidülés kora 

A Rl-es csoportba sorolt redőket K-Ny-i irányú rövi¬ 
dülés alakította ki. A csoportba sorolt redőzött képződ¬ 
mények kora igen széles intervallumot ölel át (Dachsteini 
Mészkő Formációtól egészen a Berseki Márga Formᬠ
cióig); ezek alapján a redőződést kialakító esemény kora a 
Berseki Márga képződését követő, azaz késő-hauterivi utáni 
(Fogarasi 2001). A redőcsoportot kialakító rövidülés irᬠ
nyával egybevethető feszültségteret jó pár dolgozat értel¬ 
mezéseiben fel lehet lelni; Bada (1994) észlelései, valamint 
Maros (1988) és Dudko (1994) eredményei is alátámaszt¬ 
ják a fázis dunántúli-középhegységbeli jelenlétét. Bada 
(1994) munkájában számszerű adatokat is találunk egy 


korai, az Rl-es redőcsoportot kialakító rövidüléssel 
egybevethető irányokra. A dolgozat a lábatlani Bersek- 
hegyről és szűkebb környékéről négy, kora-krétának datált 
feszültségteret mutat be. Ezek a rövidülési irányok azonos¬ 
nak mondhatók a jelen munkában ismertetett redők kiala¬ 
kításához szükséges irányokkal, és a feszültségek aránya is 
markáns rövidüléses jelleget mutat. A Tatai Mészkő 
Formáció vizsgálata során Pocsai (2003), valamint ennek 
nyomán Pocsai & Csontos (2006) is feltételezett kelet¬ 
nyugati irányú deformáció hatására létrejött redőződést. A 
Bakony területéről Albert (2000) dolgozatában találha¬ 
tunk konkrét redőképződéshez rendelt K(ÉK)-Ny(DNy)-i 
rövidülési irányokat. Ennek a feszültségtérnek az aktivitását 
a szerző az apti utánra, az albai üledékciklust megelőzőre 
(azaz a késő-aptit követő és aközépső-albai előtti időszakra) 
tette. Albert (2000) az úrkúti mangánbányából is ismertet 
pontosan É-D-i tengelyirányú redőket; az ezeket kialakító 
kompressziós hatást már korábban Géczy (1968) is felis¬ 
merte. A redőket itt a gyűretlen Tési Agyagmárga disz- 
kordánsan fedi, így a redőződés középső-albainál fiatalabb. 
Felhasználva Tari (1994) és Mindszenty et al. (1994) 
fentebb bemutatott flexurális deformációs modelljét, 
továbbá figyelembe véve Tari (1995), Mindszenty et al. 
(2000) eredményeit, megalapozottan feltételezhető, hogy az 
Rl-es csoportba sorolt redők az Albert (2000) által 
idősebbként aposztrofált redőképződési eseményhez tar¬ 
toznak. Mindezeket egybevetve a redőződés kora-albainak 
mondható. 

R2 csoport, ÉK-DNy-i irányú rövidülés kora 

Az R2-es csoportba sorolt redőket hordozó kőzetek 
(Pisznicei Mészkő és Berseki Márga Formáció) kora 
alapján a redőződés késő-hauterivi utáninak mondható 
(Fogarasi 2001). Az R2-es redőtengely-csöpört tengely¬ 
irányai ÉNy-DK-iek, kialakulásuk egy erre merőleges, 
ÉK-DNy-i rövidüléshez köthető (3. ábra). Bada (1994) 
igen részletes munkájában nem találhatók ezzel a csoporttal 
kapcsolatba hozható megfigyelések; egyes, irányukban ha¬ 
sonló feszültségterek esetén vagy nem vízszintes a maxi¬ 
mális főfeszültség (azaz nem a rövidüléses jelleg az ural¬ 
kodó), vagy adott esetben a feszültségek arányában nem 
tükröződik a redőképződéshez elvárható markáns rövidü¬ 
léses jelleg. Számos — akár egészen fiatal —, megfelelőnek 
tűnő főfeszültségi iránnyal egybe lehet vetni a redőcsoport 
kialakításához szükséges deformációs irányt (a teljesség 
igénye nélkül: Palotás 1991 szerint szarmata, Kiss et al. 
2001 szerint akár kora-pannóniai). Ez esetben azonnal két 
nehézség merül fel: egyrészt ezek a feszültségterek oldal¬ 
elmozdulásos jellegűek, a rövidülés markáns jellege a 
publikált redukáltfeszültség-tenzorértékekben nem jelenik 
meg. Másrészt az eddigi redőződésről szóló dolgozatok — 
általános és konkrét geodinamikai megfontolások alapján 
— kivétel nélkül kréta deformációs kort említenek, így 
igencsak valószínűtlennek tűnik a jóval fiatalabb redő¬ 
képződési esemény. Albert (2000) munkájában aptira teszi 
ezeket az északkelet-délnyugati irányú deformáció hatására 



Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


397 


kialakult redőket. Pocsai (2003) és Pocsai & Csontos 
(2006) értelmezése szerint az ilyen redők a Tatai Mészkő 
lerakódásával egyidőben (esetleg már a barrémitól kezdő¬ 
dően) is keletkezhettek, azaz késő-apti-kora-albai korúak. 
Tari (1995) és Sasvári (2008) alapján is a redőképződés 
időszakának leginkább az apti mondható. 

R3 csoport, ENy-DK-i irányú rövidülés 

Az R3-as redőcsoport elemeit a Pisznicei Mészkő 
Formáció, a Tölgyháti Mészkő Formáció, a Lókúti Radio- 
larit Formáció, valamint a Berseki-Lábatlani Formáció 
kőzetein lehetett észlelni, így a redőződés kora-apti utáni 
(Fogarasi 2001). Az R3-as redőtengely-csöpört tengely¬ 
irányai ( 3 . ábra ) gyakorlatilag egybeesnek a Dunántúli¬ 
középhegység albaiban (összefoglalóan Bállá & Dudko 
1989; Tari 1994, 1995, illetve Császár & Haas 1984) 
kialakult szinklinálisszerkezetének irányával. Ezzel az a 
kézenfekvő megoldás kínálkozik, mely a középhegység leg¬ 
szembetűnőbb szerkezetének kialakulásához köti az 
ÉK-DNy-i tengelyű redők létrejöttét; ami egybevág Albert 
(2000) megfigyeléseivel is. Utóbbi dolgozat szerint a késő- 
albaiban — az É-D-i tengelyű redők kialakulását követően 
— tetten érhető egy ÉNy-DK-i irányú rövidülés, mely a 
Bakony területén redők kialakulásához vezetett. A fenti 
diszkusszió, valamint Sasvári (2008) alapján az R3-as 
csoportba sorolt redők képződésének korát a késő-albaira, a 
középhegység szinklinális szerkezetének kialakulásával 
azonos időszakra lehet tenni. 

Deformációs körülmények 

A redőképződés hőmérsékleti (és egyben mélységbeli) 
körülményeiről Rutter (1974) dolgozata mutat be adatokat. 
Ennek értelmében a felszín közelében (mintegy 3 kilométeres 
mélységig) alapvetően a töréses, nagyjából 3-5 kilométer 
között a töréses és a képlékeny, 5 kilométer alatt pedig a 
képlékeny deformációs mechanizmus tekinthető meghatáro¬ 
zónak a litoszféralemezek mozgási sebességével összevet¬ 
hető deformációs sebesség esetén. Szintén eltemetett körül¬ 
ményekre enged következtetni a Bersek-hegyen látható igen 
sűrű behatolású síksereg (10. ábra) megjelenése; a síkok 
felszíne — feltehetően az azokon található rétegsziliátok 
megjelenése miatt — selymes fényű. A fentiek alapján nem 
zárható ki, hogy a deformáció betemetett körülmények 
között, néhány kilométer mélységben történt meg. 

Viczián & Kovács-Pálffy (1997) dolgozatukban a 
Bersek-hegy területéről a kevertrácsú corrensite-szerkezet 
kialakulásának és a befoglaló környezet diagenezisének 
hőmérsékletét 120 °C-ra teszik. Amennyiben az agyag¬ 
ásvány-tartalom nem másodlagos, azaz nem átöröklött, úgy 
ez a hőmérsékleti érték a mai Pannon-medencére vonatkozó 
geotermikus gradiens értékével számolva is minimum 2,5 
kilométernyi eltemetettséget jelent. Ehhez hasonló mértékű 
betemetettséget mutat például Monnier (1982) dolgozata is 
a svájci Molassz-medence területéről. Ez a hatás a késő-apti 
-kora-albai (Sztanó 1990a, b, Sztanó & Báldi-Beke 1992, 


továbbá Fogarasi 2001) Köszörűkőbányai Konglomerᬠ
tumban nem észlelhető; a szerzők itt jóval sekélyebb 
betemetődést valószínűsítenek. 

Magyarázatul szolgálhat az észlelésekre egy eddig is¬ 
meretlen, folyamatos kréta-paleocén-eocén rétegsor, mely 
— néhány kilométeres vastagságot elérve — a középső¬ 
eocén legvégére teljesen lepusztult. Ilyen rétegsort egyrészt 
nem ismerünk, a terület általános geodinamikáját és szer¬ 
kezetalakulását szem előtt tartva is csupán feltételezhetünk. 
Ebbe a modellbe nem illeszthető be a Köszörűkőbányai 
Konglomerátum Viczián & Kovács-Pálffy (1997) szerinti 
sekély betemetődése, így feltételeznünk kellene, hogy a 
Köszörűkőbányai Konglomerátum vizsgált feltárása csupán 
a kréta-paleocén-eocén hipotetikus rétegsor lepusztulását 
követően került a mai helyére. Viczián (1995) jura mész¬ 
kövek agyagásványait ismertető dolgozatában felhívja a 
figyelmet a Bakony és a Gerecse jurájának diagenezise 
közötti eltérésre; ennek értelmében a Gerecse jura képződ¬ 
ményei erősebben diagenetizáltak, mely megfigyelés a 
szerző értelmezése szerint a betemetettségi viszonyok 
különbözőségével magyarázható. 

További adatok figyelembevétele gondolatébresztő 
lehet. Fogarasi (2001), valamint ennek nyomán Főzy et al. 
(2002) dolgozata ismerteti a lábatlani Köszörűkőbánya 
feltárásában mélyült Lábatlan-36-os fúrás integrált ammo- 
nitesz és mészvázú nannoplankton biosztratigráfiáját. A 
felszínhez legközelebbi, pontosan korolható minta 28,2 
méteres mélységből származik, és az NC7a nannoplankton 
zónába tartozik. Az NC7a nannoplankton-zóna felső határa 
119 millió évnél húzható meg. A legfelső 28,2 méterben 
fellelhető mintákat a szerző (Fogarasi 2001, továbbá 
Fogarasi in Főzy et al. 2002) „biosztatigráfiailag értékel¬ 
hetetlennek” minősíti. További ismeret, hogy Sztanó & 
Báldi-Beke (1992) eredményeit, továbbá Fogarasi 2001 
értelmezéseit figyelembe véve a lábatlani Köszörűkő-bánya 
konglomerátumának feltárása az NC8-as nannoplankton- 
zónába tartozik. Ennek a zónának az alsó határa gyakor¬ 
latilag azonos az apti-albai határral, így kora maximum 112 
millió év. 

A fentiek értelmében — folyamatos üledékképződést 
feltételezve — a Fábatlan-36-os fúrás rétegsorának felső 
28,2 métere nagyjából 7 millió év alatt ülepedhetett le. Ez az 
érték a kompakciótól eltekintve 0,004 mm/éves szedimen- 
tációs rátának adódik. További felismerés, hogy a fúrás 98 és 
28,2 méter közötti szakaszát az NC6 nannoplankton-zóna 
adja (Fogarasi 2001 és Fogarasi in Főzy et al. 2002); 
ebben az esetben ennek a 70 méternek a leülepedése mint¬ 
egy 3,2 mill ió évet vett igénybe, mely 0,02 mm/éves 
szedimentációs rátát eredményez. Ez az érték az ötszöröse a 
legfelső 28,2 méterre számított 0,004 mm/éves maximális 
szedimentációs rátának. A fúrás felső 28,2 méterére számolt 
üledékképződési sebesség — figyelembe véve a képződmé¬ 
nyek leülepedési környezetét (Kázmér 1987, 1988, továbbá 
Sztanó 1990a, b) — igen kicsinek adódik. 

A fenti eszmefuttatás eredménye a következő: amennyi¬ 
ben a fúrási rétegsort nem tekintjük folyamatosnak, továbbá 
a fúrás tetején lévő szedimentációs ráta helyett a mélyebb 



398 


Sasvári Ágoston: Rövidüléshez köthető deformációs jelenségek a Gerecse területén 


szakaszon — az NC6 zónából — számított értéket fogadjuk 
el, úgy a fúrás legfelső 28,2 méterében — praktikusan a 
Lábatlani Homokkő Formáció és a Köszörűkőbányai 
Konglomerátum Tagozat között — jelentős diszkordancia 
lehetséges. Ennek hossza számítható is; nagyjából 7,5 
millió évnek adódik. Annak ellenére, hogy ezt a diszkor- 
danicát sem Sztanó & Báldi-Beke (1992), sem Fogarasi 
(2001) és Főzy et al. (2002) nem említik, az általuk mutatott 
észlelésekkel nem áll ellentétben. 

A fenti szórványos adatok nyomán felsejlik a Gerecse 
területét érintő középső-késő-apti tektonikus betemetettség 
lehetősége; azonban ismereteink hiányos volta miatt ennek 
tárgyalása további feltáró munkát igényel. 

Regionális kitekintés 

A Keleti-Alpok szerkezetalakulásának jelentős esemé¬ 
nye volt a Vardar-medence aptiban bekövetkező záródása. 
Maga a Gerecse a Vardar záródása során az obdukciós front 
előterében kialakult előtéri medenceként értelmezhető 
(Császár & Árgyelán 1994). A záródási esemény nyomai, 
valamint az ősföldrajzi viszonyok jól dokumentáltak (első¬ 
ként Császár & Árgyelán 1994, valamint Árgyelán 
1995,1996, illetve tágabb keretben Pober & Faupl 1988 és 
Faupl & Wagreich 1992). A Gerecse flis-eredetű üledéké¬ 
nek (Császár & Haas 1979) forrásaként a területtől észak¬ 
nyugatra elhelyezkedő szigetív valószínűsíthető (elsőként 
Bállá 1981). Ezt a felismerést igen részletesen árnyalja 
Árgyelán (1989, 1992, 1993), továbbá Császár & Ár¬ 
gyelán (1994) dolgozata, bemutatva egy többfázisú kollí- 
ziós eseményt és a Vardar-óceán ofiolitjának obdukcióját. 

Ezzel az eseménnyel gyakorlatilag egyidős (radiomet¬ 
rikus adatok alapján, Kralik et al. 1987 és Fritz 1991 
szerint) a felső-ausztroalpi takarók nyugatias vergenciájú 
mozgása a Keleti-Alpok területén (a teljesség igénye nélkül 
Ratschbacher 1986, 1987; Neubauer 1987, valamint 
Fritz 1988). Az albaiban már változás mutatható ki a 
Keleti-Alpokból dokumentálható takaros elmozdulások 
irányaiban; a mozgás pályája gyakorlatilag észak-észak¬ 
nyugati irányú lesz (példaként Ratschbacher 1986, 1987). 
Ez a szerkezeti lépés — Tari (1995) szerint — azonos lehet 
a Dunántúli-középhegység szinklinális-szerkezetét kiala¬ 
kító hatással. 

Ez az általános ősföldrajzi-geodinamikai kép jó össz¬ 
hangban van a dolgozatban bemutatott legjelentősebb 
redőképződési esemény korával és a rövidülés hozzávető¬ 
leges irányával, valamint a rövidülési irányokban feltétele¬ 
zett változással. Másrészt — geodinamikai okokból — 
magyarázatul szolgálhat a Bersek-hegyen észlelt sűrű be¬ 
hatolásé, rövidüléshez köthető síkseregek jelenlétére is. A 


fenti ismereteink erősítik és indokolttá teszik a Gerecse 
esetleges tektonikus betemetődésének megismerésére irᬠ
nyuló törekvéseket. 

Következtetések 

— A Gerecse területén számos rövidülés hatására 
kialakult redő észlelhető. 

— A kompressziós mechanizmust réteglap menti kar¬ 
cok, duplex-szerkezetek, elvetett réteghatárok és feltoló- 
dásos vetőkarcok igazolják. 

— A redőkhöz rendelhető összenyomás földrajzi irány 
szerinti eloszlásában három csoport — egy jól dokumen¬ 
tálható K-Ny-i, valamit egy-egy gyengébben megjelenő 
ÉK-DNy-i és ÉNy-DK-i irányú — volt kimutatható. 

— A K-Ny-i rövidülés hatására létrejött É-D-i tengelyű 
redők dominanciája magyarázható a Dunántúli-közép¬ 
hegység flexurális deformációs modelljével. 

— A fenti modell támpontot adhat a az É-D-i redő- 
tengely-generáció korának meghatározásában; ennek alap¬ 
ján ez apti-albainak mondható. 

— Diszkusszió alapján az ÉNy-DK-i redőtengely-ge- 
neráció kora-aptinak, az ÉK-DNy-ié pedig albainak adódik. 

— A fenti következtetések jó összhangban vannak a 
terület tágabb környezetéből nyert szerkezetfejlődési és 
geodinamikai adatokkal. 

— A deformáció — figyelembe véve az agyagásvány- és 
biosztatigráfiai vizsgálatok következtetéseit, a tágabb ős¬ 
környezet szerkezetfejlődéséről rendelkezésünkre álló is¬ 
mereteket és általános reológiai megfigyelések eredményeit 
— feltételezhetően több kilométeres mélységben ment 
végbe. 

Köszönetnyilvánítás 

Terepi és egyetemi munkáim során állandó segítségem 
volt témavezetőm, Csontos László, aki észrevételeivel és 
tapasztalatával jelentősen hozzájárult a most közölt adatok 
és ismeretek összegyűjtéséhez. A terület — és a tágabban 
vett Dunántúli-középhegység — szerkezetalakulásának 
megértésében Fodor László nyújtott elévülhetetlen segít¬ 
séget. Szintén a középhegység szerkezetfejlődésének meg¬ 
ismerésében, egyes részletek tisztázásában volt segítsé¬ 
gemre Kiss Ada. A dolgozat kéziratának átgyúrása során 
jelentős iránymutatást kaptam lektoraimtól, Bada Gábortól 
és Maros Gyulától. Munkámban elengedhetetlen segít¬ 
séget kaptam Bagolyné Árgyelán Gizellától és Somfai 
Attilától — feltétlen köszönet illeti őket. 



Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


399 


Irodalom — References 

Albert G. 2000: Az Északi-Bakony gyűrődései. — Diplomadolgozat, kézirat, ELTE Általános és Történeti Földtani Tanszék, 89 p. 

Árgyelán, G. B. 1989: Detrital framework analysis of Lower Cretaceous turbidite sequence of Neszmély-4 borehole (W. Gerecse Mts, 
Hungary). —Acta Minerologica Petrographica 30,127-136. 

Árgyelán, G. B. 1992: Chemical investigations of detrital chromian spinels of Cretaceous clastic formations of Gerecse Mountains, 
Hungary. — Terra Nova Abstract 2,3 p. 

Árgyelán, G. B. 1993: A gerecsei kréta törmelékes összlet petrográfiai és petrológiai vizsgálata (egykori óceáni képződmények 
rekonstrukciója törmelékes alkotók alapján). —Doktori dolgozat, kézirat, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 186 p. 

Árgyelán, G. B. 1995: A gerecsei kréta törmelékes képződmények petrográfiai és petrológiai vizsgálata. —Általános Földtani Szemle 
27,59-83. 

Árgyelán, G. B. 1996: Geochemical investigations of detrital chrome spinels as a tool to detect an ophiolitic source area (Gerecse 
Mountains, Hungary). —Acta Geologica Hungarica 39,341-368. 

Bada, G. 1994: A paleofeszültségtér fejlődése a Gerecse hegység és kelet-délkeleti előterének területén. — Diplomadolgozat, kézirat, 
ELTE Alkalmazott és Környezetföldtani Tanszék, 137 p. 

Bada, G., Knibbe, F. L., Nagtegaal, J. & Németh, K. 1993: Tertiary evolution of the stress field in the Gerecse Mountains, N. Hungary 
with implications fór the dynamics of the Pannonian Basin. — Terra Abstracts 5,214. 

Bada, G., Fodor, L., Székely, B. & Tímár, G. 1996: Tertiary brittle faulting and stress field evolution in the Gerecse Mountains, northern 
Hungary. — Tectonophysics 255,269-289. 

Balkay B. 1955: Különleges kőzetmozgási alakulat. — Földtani Közlöny 85/2, 153-156. 

Bállá Z. 1981: Magyarországi kréta-paleogén képződmények geodinamikai elemzése. —Általános Földtani Szemle 16,89-144. 

Bállá, Z. & Dudko, A. 1989: Large-scale Tertiary strike-slip displacements recorded in the structure of the Transdanubian Rangé. — 
Geophysical Transactions 25/1-2,3-63. 

Bállá, Z. & Dudko, A. 1990: Földed Oligocene beds in Budapest. —Acta Geologica Hungarica 33/1-4,31—42. 

Bíró I. 2003: A Vértessomlói-törésvonal szerkezetföldtani vizsgálata a vértesi Mária-szurdok környékén. — Diplomadolgozat, kézirat, 
ELTE Regionális Földtani Tanszék, 73 p. 

Budai T., Fodor L., Csillag G. & Piros O. 2005: A Vértes délkeleti triász vonulatának rétegtani és szerkezeti felépítése. —MÁFIÉvi 
Jelentése a 2004. évről, 189-202. 

Czauner B., Kiss B., Orosz E. & Sági T. 2006: Terepgyakorlati jelentés. — kézirat, Általános és Történeti Földtani Tanszék, 66 p. 

Császár, G. & Haas, J. 1979: Review of the facies and palaeogeography of the Cretaceous in Hungary. — In: Wiedmann, A. (ed.): 
Aspekte derKreide Europas. IUGS SeriesA, 6,413-424. 

Császár, G. & Haas, J. 1984: The Cretaceous in Hungary: a review. —Acta Geologica Hungarica 27/3-4,417^-28. 

Császár, G. & Árgyelán, G. B. 1994: Stratigraphic and micromineralogic investigations on Cretaceous Formatons of the Gerecse 
Mountains, Hungary and their palaeogeographic implications. — Cretaceous Research 15,417^-34. 

Császár G., Galácz A. & Vörös A. 1998: A gerecsei jura — fácieskérdések, alpi analógiák. — Földtani Közlöny 128/2-3, 
397-435. 

Dudko A. 1994: Jelentés a gerecsei 1993-as évi térképezési terület szerkezeti vizsgálatáról. — Kézirat, MÁFI Középhegységi projekt, 58 
P- 

Eötvös C., Fenyvesi R. & Varga V. 2002.: Terepgyakorlati jegyzőkönyv, Gerecse. — Kézirat, Általános és Történeti Földtani Tanszék, 
19 p. 

Faupl, P. & Wagreich, M. 1992: Cretaceous flysch and pelagic sequences of the Eastern Alps: correlations, heavy minerals, and 
paleogeographical implications. — Cretaceous Research 13,387-403. 

Ferenczi I. 1926: Adatok a Buda-Kovácsi hegység geológiájához. —Földtani Közlöny 55,196-211. 

Fodor L. & Bíró I. 2004: Sziklás eocén tengerpart a kréta korú Vértessomlói-rátolódás mentén (Szarvas-kút, Vértes). — MÁFI Évi 
Jelentése a 2002. évről, 153-162. 

Fodor, L., Csontos, L., Bada, G., Győrfi, I. & Benkovics, L. 1999: Tertiary tectonic evolution of the Pannonian Basin system and 
neighbouring orogens: a new synthesis of palaeostress data. — In: The Mediterranean Basins: Tertiary Extension within the Alpine 
Orogen. Geological Society Special Publication 156,295-334. 

Fogarasi A. 2001: A Dunántúli-középhegységi alsó-kréta képződmények mészvázú nannoplankton sztratigráfiája. — Doktori dolgozat, 
kézirat, Általános és Történeti Földtani Tanszék, 95 p. 

Főzy I., Fogarasi A & Szives O. 2002: A Lábatlan-36 fúrás felső-barrémi-apti rétegsorának integrált ammonitesz és mészvázú 
nannoplankton biosztratigráfiája. — Földtani Közlöny 132/1,45-56. 

Fritz, H. 1988: Kinematics and geochronology of Early Cretaceous thrusting in the northwestern Paleozoic of Graz (Eastern Alps). — 
Geodinamica Acta 2,53-62. 

Fritz, H. 1991: Stratigraphie, Fazies und Tektonik im nordwestlichen Grazer Paláozoikum (Ostalpen). — Jahrbuch dér Geologischen 
Bundesanstalt 134,227-255. 

Géczy B. 1968: Felső liász Ammonoideák Úrkútról (Bakony hegység). — Földtani Közlöny 98,218-266. 

Guzmics T., Hidas K. & Tóth Zs. 2004: Terepgyakorlati jelentés — 6. terület, Csonkás-hegy és környéke. — Kézirat, Általános és 
Történeti Földtani Tanszék, 35 p. 

Henry, J. 1983: Méthodes modernes de géologie de terrain: 2/a Manuel d’analyse structurale. — Edition Technip, Paris, 183 p. 

Jáger V., Tóth A. & Vadas Á. 2002: Terepgyakorlati jelentés — 2002. év nyári terepgyakorlat. — Kézirat, Általános és Történeti 
Földtani Tanszék, 19 p. 



400 


Sas vári Ágoston: Rövidüléshez köthető deformációs jelenségek a Gerecse területén 


Kázmér, M. 1987: A Lower Cretaceous submarine fan sequence in the Gerecse Mts, Hungary. —Annales Universitates Scientiaum 
Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae sectio geologica 27,101-116. 

Kázmér, M. 1988: Lower Cretaceous facies zones in the Bakony unit of Hungary. —Annales Universitates Scientiaum Budapestinensis 
de Rolando Eötvös Nominatae sectio geologica 28,161-168. 

Kiss, A., Gellért, B. & Fodor, L. 2001: Structural history of the Porva hasin in the northern Bakony Mts (Western Hungary): 
implications fór the mesozoic and tertiary tectonic evolution of the Transdanubian Rangé and Pannonian Basin. — Geologica 
Carpathica 52/3, 183-190. 

Kralik, M., Krumm, H. & Schramm, J. 1987: Low grade and very low grade metamorphism in the Northern Calcareous Alps and in the 
Greywacke Zone: Illite-cristallinity data and isotopic ages. — In: Flügel, W. & Faupl, P. (eds): Geodynamics ofthe Eastern Alps. 
Deuticke, Wien, 164-178. 

Kupi L., Part R., & Péntek A. 2004: Terepgyakorlati jelentés — 2004. évi nyári terepgyakorlat a Gerecsében. — Kézirat, Általános és 
Történeti Földtani Tanszék, 55 p. 

Liffa A. 1907: Geológiai jegyzetek Nyergesujfalu és Neszmély környékéről. — A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentése az 1906. 
évről, 148-171. 

Maros Gy. 1988: A Vértes hegységi Vitány-vár környékének tektonikai elemzése. —A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 
1986. évről, 295-309. 

Márton E. 1984: A Velencei-hegység magmás kőzeteinek paleomágnesessége. —Magyar Geofizika 25,48-56. 

Márton, E. 1986: Paleomagnetism and igneous rocks írom the Velence Hills and Mecsek Mountains. — Geophysical Transactions 32, 
83-145. 

Márton, E. 1993: The itinerary of the Transdanubian Central Rangé: an assessment of relevant paleomagnetic observations. —Acta 
Geologica Hungarica 37/1-2,135-151. 

Márton, E. 1998a: The bending model of the Transdanubian Central Rangé (Hungary) in the light of Triassic paleomagnetic data. — 
Geophysical Journal International 134,625-633. 

Márton, E. & Fodor, L. 2003: Tertiary paleomagnetic results and structural analysis from the Transdanubian Rangé (Hungary): 
rotational disintegration of the Alcapa unit. — Tectonophysics 363,201-224. 

Márton, E. & Márton, P. 1983: A refined apparent polar wander curve fór the transdanubian Central mountains and its bearing on the 
mediterranean tectonic history. — Tectonophysics 98,43-57. 

Márton, E. & Márton, P. 1989: A compilation of paleomagnetic results from Hungary. — Geophysical Transactions 35/1-2,117-133. 

Mindszenty, A., Knauer, J. & Mátéfi-Stefler, M. 1994: Superimposed paleokarst phenomena in the Halimba basin (South Bakony, 
Hungary) - The anomality of a multiple régiónál unconformity. —Abstracts IAS 15th Régiónál Meeting, Ischia, Italy, p. 285. 

Mindszenty A., Csoma A., Török Á., Hips K. & Hertelendi E. 2000: Flexura jellegű deformációhoz köthető karsztbauxitszintek a 
Dunántúli-középhegységben. — Földtani Közlöny 131/1-2,107-152. 

Monnier, F. 1982: Thermal diagenesis in the Swiss Molasse basin: implications fór oil generation. — Canadian Journal of Earth 
Sciences 19,328-342. 

Neubauer, F. 1987: The Gurktal thrust system within the Austroalpine region — Somé structural and geological aspects. — In: Flügel, 
W. & Faupl, P. (eds): Geodynamics ofthe Eastern Alps. Deuticke, Wien, 226-236. 

Palotás K. 1991: Üledék- és szerkezetföldtani vizsgálatok a Tétényi-fennsíki szarmatában. — Diplomadolgozat, kézirat, ELTE 
Általános és Történeti Földtani Tanszék, 103 p. 

Pávai Vájná F. 1934: Új kőzetelőfordulások a Gellérthegyen és új szerkezeti formák a budai hegyekben. — Földtani Közlöny 64/1-3, 
1-11. 

Pober, E. & Faupl, P. 1988: The chemistry of detrital chromian spinels and its implications fór the geodynamic evolution of the Eastern 
Alps. — Geologische Rundschau 77,641-670. 

Pocsai T. 2003: A Tatai Mészkő Formáció bázisképződményeinek vizsgálata. — Diplomadolgozat, kézirat, ELTE Általános és Történeti 
Földtani Tanszék, 90 p. 

Pocsai, T. & Csontos, L. 2006: Laté Aptian - Early Albian syn-tectonic facies-pattern of the Tata Limestone Formation (Transdanubian 
Rangé, Hungary). — Geologica Carpathica 57/1,15-27. 

Ramsay, J. G. & Huber, M. 1983: The techniques of modern structural geology —folds andfractures. — Academic Press, London, 505 p. 

Ratschbacher, L. 1986: Kinematics of Austro-Alpine cover nappes: changing translation path due to transpression. — Tectonophysics 
125,335-356. 

Ratschbacher, L. 1987: Strain, rotation and translation of Austroalpine nappes. — In: Flügel, W. & Faupl, P. (eds): Geodynamics of 
the Eastern Alps. Deuticke, Wien, 237-243. 

Rutter, E. H. 1974: The influence of temperature, strain-rate and interstitial water in the experimental deformation of calcite rocks. — 
Tectonopysics 22,311-334. 

Sanderson, D. J. & Marchini, W. R. D. 1984: Transpression. —Journal of Structural Geology 6/5,449-458. 

Sasvári Á. 2008: A Gerecse feszültségterének fejlődése a Dunántúli-középhegységről készült publikációk tükrében: irodalmi áttekintés. 
— Földtani Közlöny 138/2,147-164. 

Schafarzik F. 1884: Jelentés az 1883. nyarán a Pilis hegységben eszközölt földtani részletes felvételről. — A Magyar Királyi Földtani 
Intézet Évi Jelentése 1883-ról, 249-272. 

Sztanó O. 1990a: Durvatörmelékes üledékek gravitációs tömegmozgásai egy gerecsei alsókréta tengeralatti csatornakitöltő 
konglomerátum példáján. —Általános Földtani Szemle 25,337-360. 

Sztanó, 0.1990b: Submarine fan-channel conglomerate of Lower Cretaceous, Gerecse Mts., Hungary. — Neues Jahrbuchfür Geologie 
und Palaontologie 7,431-446. 



Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


401 


Sztanó, O. & Báldi-Beke, M. 1992: New data proven Laté Aptian - Early Albian age of Köszörűkőbánya Conglomerate Member, 
Gerecse Mountains, Hungary. — Annales Universitates Scientiaum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae sectio geologica 
29,155-164. 

Tari, G. 1994: Alpine tectonics of the Pannonian Basin. — Doktori dolgozat, kézirat , Rice University, Houston, Texas, 489 p. 

Tari, G. 1995: Eoalpine (Cretaceous) tectonics in the Alpine/Pannonian transition zone. — In: Horváth, F., Tari, G. & Bokor, Cs. (eds): 
Extensional collapse of the Alpine orogene any Hydrocarbon prospects in the Basement ans Basin fill of the Western Pannonian 
Basin. AAPG International Conference andExhibition, Nice, Francé, Guidebookto fieldtrip no. 6, Hungary, 133-155. 

Túnyi, I. & Márton, E. 1996: Indications fór large Tertiary rotation in the Carpathian - Northern Pannonian region outside the North 
Hungárián Paleogene Basin. — Geologica Carpathica 47, 43-49. 

Vialon, P, Ruhland, M. & Brun, J. P. 1976: Rolling structures at large shear strain. — Journal ofStructural Geology 9/5-6,691-704. 

Viczián, I. 1995: Clay mineralogy of Jurassic carbonate rocks, Central Transdanubia, Hungary. — Acta Geologica Hungarica 38/3, 
251-268. 

Viczián, I. & Kovács-Pálffy, P. 1997: Regulary mixed-layer 14Á clay minerals in maris of a lower Cretaceous clastic sequence, Gerecse 
Mts., Hungary. — Geologica Carpathica Series Clays 6/2,97-105. 

Vígh F. & Szentres F. 1952: A dorogi szénmedence hegyszerkezeti és védőréteg viszonyai különös tekintettel a kasztvízvesély elleni 
védekezésre. — Bányászati Lapok 11, 588-600. 

Kézirat beérkezett: 2007.08. 21. 





In memóriám 




ÜT, 


^ÍÜTJüTt QeolofiicaT^^ e 

138/4, 413-417., Budapest, 2008 


Molnár József 

(1918-2008) 


A160 éves Magyarhoni Földtani Társulat elnöksége és tagsága, valamint a barᬠ
tok, ismerősök és kollégák szomorú szívvel vették tudomásul, hogy Molnár József 
oki. geológusmérnök, 53 éve szeretett tagtársunk, magyar testvérünk, kollégánk és 
barátunk 2008. március 10-én elhunyt. 

A közel 90 esztendős életutat megjárt Molnár József személyében a Magyar 
Állami Földtani Intézet, a Nehézipari Minisztérium és a Geominco Földtani és 
Bányászati Rt. sok évtizedes kutatóját, szervezőjét, a Földtani Kutatás kétszeres 
kiváló dolgozóját, a magyar földtan és bányászat, ezen belül az alkalmazott földtani 
kutatás, a nevéhez fűződő dél-bükki kőolaj-előfordulás felfedezőjének kiemelkedő 
tagját veszítettük el. 

Molnár József Molnár Lajos és Lehner Rozália harmadik gyermekeként, Irén 
és Margit nővérei után 1918. július 8-án a magyar tenger partján Akaiiban lépett az 
élet színpadára. Keszthelyen és Fenékpusztán eltöltött boldog gyermekévei után a 
veszprémi Kerkápoly felsőkereskedelmi iskolában érettségizett. Ezután a veszprémi 
Fehér Sándor és Fia textilgyárban könyvelő és levelező volt. Egy év múltán a 
veszprémi Foncieri Biztosító Intézetben és annak esztergomi fiókjában fiókvezetői 
állást vállalt. Esztergomi tartózkodása alatt beiratkozott a budapesti Közgazdasági 
Egyetemre „mezei” hallgatónak, ami annyit jelentett, hogy nem kellett minden 
előadáson megjelennie, csak vizsgám. 

Időközben besorozott katonaként 1940-ben a szombathelyi III. gépkocsizó vo¬ 
natosztálynál kapott beosztást, ahol alezredes parancsnoka megtanította autót, harckocsit vezetni és a gépkocsik 
szerelésével is megismerkedett. 

1941-ben zászlósi rendfokozatban mint századparancsnokot az orosz frontra vezényelték és egy évet töltött el a Don 
mellett, majd az 1943-as visszavonuláskor szerencsésen hazatért. 1944-ben Németországba vezényelték, ahol min dössze 
fél évre amerikai fogságba esett. Fogságából hazatérve, többek között teherfuvarozással is foglalkozott. 

1949-ben élete nagy fordulópontja következett: a diszeli öntödei homokkutatás során megismerkedett Miháltz István pro¬ 
fesszorral, akinek meghívására a szegedi Tudományegyetem földtani tanszékére került. Itt nem csak a geológiával, hanem dr. 
Dobos Irma demonstrátorral is megismerkedett, akivel 1951-ben Dombóváron összeházasodtak, majd Budapestre költöztek. 

A tanszéki munkája során kitűnt kiváló műszaki érzéke, több alkalmazott műszaki megoldásra adott és dolgozott ki 
javaslatot, s közülük többet újításként el is fogadtak. Ilyen volt például az „Újrendszerű automatizált iszapoló készülék” 
tervezése és alkotása. Az újítással egyetértő dr. Miháltz István társszerzővel nyújtotta be javaslatát. Ugyancsak 1951-ben a 
síkvidéki térképezés során a fúrások idejét egyharmadára lehetett csökkenteni az általa bevezetett újszerű fúrófejjel, s erről 
a Délmagyarország c. napilap is beszámolt. 

1951-től mint a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) munkatársa a geológus technikusi tanfolyamot jeles 
eredménnyel végezte el, majd a Miskoci Műszaki Egyetemen 1959-ben kitüntetéses geológusmérnöki oklevelet szerzett. 

Már 1952-ben megmutatkozott az alkalmazott és műszaki földtan iránti érdemes és kiváló adottsága és töretlen szakmai 
lelkesedése. A karbonátos mangánérc Eger melléki kimutatása és a Demjén 6-os számú fúrásban általa felfedezett — majd 
a 7 millió tonna kitermelt — kőolaj olyan kihívást és lendületet adott számára, amely életre szólóan meghatározta sorsa 
további eredményes alakulását. A környék földtani felépítéséből következtethetett olyan nagyobb kiterjedésű oligocén 
képződményekre, amelyek kőolajat tárolnak. A MÁFI Évi Jelentésében és a Földtani Közlönyben jelentek meg első 
tanulmányai és ezeket élete során még további számos publikáció követett. 

Több földtani térképet készített a Tokaji-hegységről; míg a Bükk hegység területén Nekézsenyben és Létrástetőn 
vasércet, Mályinkán dolomitot kutatott. Vasérckutatást a Mecsek hegységben Zengővárkonyban, rézkutatást a Keszhelyi- 
hegységben és 1974-ben Ciprus szigetén végzett. 









414 


In memóriám Molnár József 


1963- tól a MÁFI-ban a Távlati Földtani Kutatás köteteinek szerkesztését alapozta meg és ennek kiváló szerkesztési 
módját a következő szerkesztők tovább vitték a következő években megjelent 29 kötetben. 

1964- től a Nehézipari Minisztérium főmérnöki beosztásában a kutatófúrások felügyelője és az Országos 
Ásványvagyon Bizottság kinevezett tagja volt. 

1966-1968 között a Központi Földtani Hivatal javaslatára feleségével együtt Kubában végez ásványi nyersanyag- 
kutatást, kutatási tervek bírálatát és részt vesz az éves készletmérleg elkészítésében. Ebben a munkában elengedhetetlenül 
szükséges volt a spanyol nyelvtudás. Felesége javaslatára kidolgozott terv szerint feldolgozta a Pinar dél Rio tartomány 
kutatási jelentéseit a Nemzeti Adattár számára úgy, hogy az gépi adatfeldolgozásra is alkalmas volt. Kubai tartózkodása 
során nem csak számos gyakorlati szakemberrel, hanem az ország földtani viszonyaival is megismerkedett. 

Hazatérve a Geominco Földtani és Bányászati Rt. kertében osztályvezetői beosztásban négy földrész 60 országában 
végzett ásványi nyersanyagkutatást, bányatervezést, német, spanyol nyelvismerete révén számos konferencián, kiállításon 
vett részt, illetve delegációt vezetett. 

Szakirodalmi tevékenysége itt csúcsosodik ki. Csak a szakmai folyóiratokat kiemelve: a Földtani Közlöny, a Bányászati 
és Kohászati Lapok - Bányászat, a Műszaki Élet, a Földtani Kutatás, a World Mining, a Mining Magaziné és a Mining 
Annual Review hasábjain jelentek meg tanulmányai. 

30 éven át földtani és bányászati tudósítója, illetve külső munkatársa volt a Mining Annual Review című angol nyelvű 
nemzetközi kiadványnak. A nyomtatásban közzétett 159 magyar, német, angol, spanyol, francia és orosz nyelvű kutató és 
ismeretterjesztő munkája sokoldalúan reprezentálja szakmai munkásságát. E mellett különösen az 1960-as és az 1970-es 
években magyar és idegen nyelvű kiadványban, hírlapban mintegy 50 kisebb-nagyobb tudósítást, ismertetést közöl 
elsősorban a szakma és a munkahelye partnereinek tájékoztatására, nevének feltüntetésével, de sokszor a nélkül. 

A kereken 200 kéziratos jelentése közül a Magyar Geológiai Szolgálat Földtani és Geofizikai Adattárában elhelyezett 
60 tanulmánya, illetve jelentése közül itt csak a külföldieket említve: Vietnam, Líbia, Nigéria, Jordánia, Jugoszlávia, Szíria, 
Ciprus, Törökország, Irán, Bolívia, Mozambik, Kolumbia, Kongó Algéria és India ásványi nyersanyagairól, 
gazdaságföldtanáról és bányászatáról szóló munkái figyelemre méltóak. 

Nyomtatásban közzétett és kéziratos tanulmányaiból mind a hazai, mint a külföldi szakemberek nem csak 
Magyarország, hanem a széles világ bányászati és földtani kutatásának, termelésének eredményeit is megismerhetik. 

Külön figyelmet érdemel a Geominco tevékenységét reprezentáló igen sok, kiváló, színes nyomdatechnikával 
előállított, tartalmilag nemzetközi színvonalú, több nyelvű kiadvány az 1970-es évektől 1986-ig bezárólag. 

Molnár József 1955 óta a Magyarhoni Földtani Társulat tagja, az 1969-1972 között — érdeklődésének megfelelően — 
a Gazdaságföldtani Szakosztály titkára volt. Dr. Dobos Irma társszerzővel megszerkesztette a Földtani Közlöny 
1961-1975 évre vonatkozó, nagy munkát igénylő Regiszter kötetét. Hazai és külföldi munkájáról, tanulmányútjáról 
rendszeresen beszámolt legtöbbször a Társulat és rokon szakmai egyesületek előadóülésein. 

A Magyarhoni Földtani Társulat iránti vonzalmának és szeretetének kimagasló tette, hogy feleségével együtt lelkükön 
viselték a Társulat sorsát, igen sok energiájukat, szabadidejüket áldozták azért, hogy szakmánk e nagy múltú tudományos 
társulata élet- és működőképes maradjon. Elkötelezettségüket nagylelkű jelentős anyagi támogatással is kifejezték. Ezt itt 
is köszönjük! 

A visegrád-szentgyörgypusztai nyaralójukban a kerti munkák és a barkácsolások során sokoldalú tehetségét a 
háztartási gyakorlatban is bizonyította. Itt szerezte meg azt a lelki feltöltődési, amely csodálatosan biztosította számára 
mind a családi életben, mind a munkában történő figyelemre méltó hitet és helytállást. Kiváló rajzkészségét a szelvények, 
térképek szerkesztésénél bizonyította, de nem vetette meg a versfaragást sem, különösképpen barátok ünneplését kedvelte 
versbe foglalni. 

Molnár József geológusmérnök tagtársunkról és barátunkról elmondhatjuk, hogy a többi kiváló hazai szakember 
mellett az Ő élete sem volt hiábavaló, mert tudása, szorgalma, meggyőződése és hivatástudata a Balatontól a Földközi¬ 
tengeren át az Atlanti-óceánig Őt is a „halhatatlanok” sorába emelte. Tevékenysége mintául és például szolgál az Őt követő 
nemzedékek számára. 

*** 

Búcsúztatása, illetve hamvainak szétszórása 2008. április 7.-én volt a r. k. egyház szertartása szerint a Fiumei úti 
sírkertben. Ravatala mellett a Magyarhoni Földtani Társulat nevében dr. Vitális György mondott utolsó Istenhozzádot, 
Papp Péter pedig Weöres Sándor: „Rongyszőnyeg” című két versfüzérével és a 104. Zsoltár egy-egy részletével 
búcsúztatta. A hamvak szétszórását a Bányászhimnusz mélyre ható, megrázó zenéje kísérte. 


Vitális György 





Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


415 


Molnár József nyomtatásban megjelent szakirodalmi munkássága 

Darnay B., Molnár J. 1954: A zalaszántói piritkutatás.— Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1953-ró/, I. rész. 33-35. 
Pantó G., Molnár J. 1954: Az Eger-demjéni mangánérc.— Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1953 -ról, I. rész., 307-323. 

— 1964: A Tokaji hegység déli részének szerkezeti felépítése .—Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1961-ről, I. rész, 493-503 
Molnár J., Morvái G. 1961: Eger környéki és néhány külföldi oligocén mangánérctelep összehasonlítása. — Földtani Közlöny 91/1, 

126-135. 

— 1961: A zengővárkonyi vasérckutatás. — Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 94/3,187-194. 

— 1961: Tortonai és szarmata képződmények jellege és szerkezeti alakulása a Tokaji- hegység ÉK-i részén. — Földtani Közlöny 91/4, 
397^04. 

— 1961: Krajcik, M: Ipari televízió a geológiában. (Könyvismertetés) — Földtani Közlöny 91/3,353-354. 

— 1962: Televízió a mélyfúrásban. — Műszaki Élet 17/11, p. 10. 

— 1962: Földtani kormeghatározás paleomágneses mérésekkel. —Műszaki Élet 17/20, p. 13. 

— 1962: Magyar geeológusok az Etna csúcsán.— Ország-Világ 6/49, p. 9. 

— 1963: Ősóceánok hőmérsékletének meghatározása Oxigén 18 -as izotóppal. —Műszaki Élet 18/18, p. 13. 

— 1963: Gépesített résmintavevő. — Műszaki Élet 18/18, p. 8. 

— 1963: A szovjet geológusok 20 éves távlati tervfeladatai. —Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 96//8, p. 574. 

— 1963: ”Jora”-féle bányalift. — Műszaki Élet 18/9, p. 10. 

— 1963: Kalasnyikov, A. G.: Földmágneses tér története paleomágneses adatok alapján. (Könyvismertetés). — Földtani Közlöny 93/1, 
p. 136. 

— 1964: A nyugat-magyarországi lignittelepek kialakulásának szerkezeti összefüggései. —Földtani Kutatás 7/2-3,28-30. 

— 1965: Távlati Földtani Kutatás 1963. Budapest, Magyar Állami Földtani Intézet, 1-263. 

— 1965: Az 1964. évi távlati földtani kutatások eredményei és célkitűzések az 1965. évre. — Földtani Kutatás 8/1,6-12. 

— 1965: A távlati földtani kutatás 10 éve. — Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 98/5,355-356. 

— 1965: Fotógeológia. — Műszaki Élet 20/25, p. 14. 

— 1966: A földtani kutatás eszközeinek várható fejlődése. — NIMHíradó 5/7, p. 6. 

— 1966: Föld mélyének vallatása. —Népszabadság 24/269, p. 10. 

— 1966: Olajkutatás a tenger alatt. — Földtani Kutatás 9/1,75-76. 

— 1966: A várpalotai gázkitörés. — Földtani Kutatás 9/1,76-77.. 

— 1966: Rézkiválasztás baktériumokkal — Műszaki Élet 21/4, p. 8. 

— 1966: Új eredmények a romániai földtani kutatásban. — Földtani Kutatás 9/2, p. 69. 

— 1966: Az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat működésének egy éve — NIM Híradó 5/3,14-15. 

— 1966: A kapitalista világ szén és ércbányászatának várható alakulása 1975-ig. — Földtani Kutatás 9/3, p. 63. 

— 1966: A szénkutatás néhány időszerű kérdése a Német Demokratikus Köztársaságban.— Földtani Kutatás 9/3,63-64. 

— 1968: A gejzírek. — Élet és Tudomány 23/24,1136-1140 

— 1968: Hungary. World Mining Yearbook, June,.p. 181. 

— 1969: Hungary. World Mining Yearbook, June, 152-153. 

— 1969: Kuba gazdasági erőforrásai.— Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 102/3,199-201. 

— 1969: Geominco — új szellemi exportbázis.— Figyelő 13/30, p. 7. 

— 1969: GEOMINCO Földtani és Bányászati Rt. —Budapesti Nemzetközi Vásár 1969. máj. 16-26, 2,615, 618. 

— 1969: Geological Prospecting and Drilling Enterprise. — Geominco Geological and Mining Engineering Corporation, 1-6. 

— 1969: Unternehmen für Geologische Schürfung und Bohrung. - Geominco Geologische und Bergbau A.G., 1-6. 

— 1970: Complex-exporter of geological and geophysical research and mining. — Neueste Nachrichten - Daily News - Hungary at 
Izmir, Special fair editing of the Budapest, p. 22. 

— 1970: Komplex-Exporteur für Rohstofferschürfung und Bergbau. —Neueste Nachrichten, 4/26, p. 2. 

— 1970: GEOMINCO Geological and Mining Engineering Corporation. — Neueste Nachrichten - Daily News 4/37, p. 6. 

— 1970: GEOMINCO Hungárián Mining Specialists in Asia, Africa and Europe.— Hungárián Exporteur 20/3, p. 3. 

— 1970: Hungary. World Mining Yearbook, June, 168-170. 

— 1970: Geologische und Bergbau A. G. — GEOMINCO Budapest, p. 20. 

— 1971: Hungary. World Mining Yearbook, June, 24/7, p. 160 

— 1971: Létesítmények építése, üzembe helyezése és üzemeltetése a fejlődő országokban c MTESZ 5. Fejlődésben lévő országok 
műszaki -tudományos kérdéseivel foglalkozó Bizottság.— Budapest, 5, 171-181. 

— 1971: GEOMINCO Informácija (oroszul), GEOMINCO, Budapest, 4 p. 

— 1972: GEOMINCO Geologiesche und Bergbau AG. — Hungexpo Messe Kurír, május 19-29,3, p. 36. 

— 1972: Magyar földtani kutatók külföldi működése. — Földtani Kutatás 15/1-2,77-79. 

— 1972: GEOMINCO Geological and Mining Corporation .—Neueste Nachrichten- Daily News melléklete: Ungarn Panorama, 6/117, 
p. 41. 

— 1972: Hungary. World Mining Yearbook, June 25/7,160-161. 

— 1972: Hungary. Mining Annual Review, June, 434-435. 

— 1972: GEOMINCO The Speciálist Export House. — World Mining 25/ 6,210-211. 

— 1973: GEOMINCO S. A. De Geológia y Minería, Budapest. — GEOMINCO Budapest, 38 p. 

— 1973: Société Anonyme Géologique et Miniére, Budapest — GEOMINCO Budapest, 38 p. 



416 


In memóriám Molnár József 


— 1973: Geologische und Bergbau A.G. Budapest, — GEOMINCO Budapest, 38 p. 

— 1973: Hungary. World Mining Yearbook, June, 175-177. 

— 1973: GEOMINCO Geological and Mining Engineering Corporation in Prospecting fór Mineral Basic Matériái. — Hungárián Heavy 
Industries 23/4,12-16. 

Érsek E., Molnár J. 1974: Design of Mining Projects. — Hungárián Heavy Industries 24/3,1-12. 

— 1973: Adatok Magyarország 1972. évi bányászatáról. — Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 106/12,860-861. 

— 1973: Hungary. —Mining AnnualReview July, 440-441. 

— 1974: Irán ásványi nyersanyagi. —Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 107/ 9,660-664. 

— 1974: Jordánia ásványkincsei és bányászata. — Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 107/2,125-128. 

— 1974: GEOMINCO Geologische und Bergbau A.G. Budapest. — Daily News, Ungarn Panorama, különszám, UP 15. 

— 1974: GEOMINCO soluciona los problémás desde la exploracion hasta la construccion de minas. — World Mining,. Edición 
Latinoamericana (különszám) 10, p. 118. 

— 1974: Hungary. — World Mining Yearbook, June, 27/7, p. 163. 

— 1974: Adatok Magyarország 1973. évi bányászatáról. Ásványi nyersanyagok. —Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 107/6, 
410-412. 

— 1974: Hungary. —Mining Annual Review, June, 447-449. 

— 1974: Ungarisches Bergwerk auf Cypern. — Neueste Nachrichten - Daily News 8/155, p. 7. 

— 1974: GEOMINCO Geologische und Bergbau A.G. Budapest. —Neueste Nachrichten, Ungarn Panorama 8, UP 6. 

— 1975: Hungary. — World Mining Yearbook, June, p. 161. 

— 1975: Nigéria ásványi nyersanyagai és bányászata. —Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 108/3, 192-196. 

— 1975: GEOMINCO, Budapest. — GEOMINCO Budapest, 32 p. 

— 1975: Hungary. —Mining Annual Review, June, 508-513. 

— 1975: Adatok Magyarország 1974. évi bányászatáról. Ásványi nyersanyagok. —Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 108/7, 
484-487. 

— 1976: A geotermikus energia felhasználása Franciaországban. — Világgazdaság 8/101, p. 4. 

— 1976: A vanádium és gallium piacának alakulása. — Világgazdaság 8/218, p. 4. 

— 1976: Jordánia ásványi nyersanyagai. — Világgazdaság 8/141, p. 4. 

— 1976: Albánia ásványi nyersanyagai. — Világgazdaság 8/174, p. 4. 

— 1976: A perlittermelés jövője. — Világgazdaság 8/209, p. 4. 

— 1976: Hungary. — World Mining Yearbook, June, 29/7, p. 165. 

— 1976: Adatok Magyarország 1975. évi bányászatáról. Ásványi nyersanyagok. —Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 109/7, 
496-498. 

— 1976: Hungary. —Mining Annual Review, June, 497-499. 

— 1977: Hungary.— Mining Annual Review, June, 30/7,555-559. 

— 1977: Hungary. — World Mining Yearbook, June, 200-202. 

— 1977: Adatok Magyarország 1976. évi bányászatáról. Ásványi nyersanyagok. — Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 110/9, 
638-640. 

— 1978: Hungary. — World Mining Yearbook, June, 31/7,227-229. 

— 1978: Adatok Magyarország 1977. évi bányászatáról. Ásványi nyersanyagok. —Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat, 111/7, 
495^197. 

— 1978: Hungary. —Mining Annual Review, June, 585-587. 

— 1979: Hungary. — World Mining 32/8,215-216. 

— 1979: Hungary.— Mining Annual Review, June, 591-593. 

— 1979: Adatok Magyarország 1978. évi bányászatáról. Ásványi nyersanyagok. —Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 112/8, 
570-572. 

— 1980: Hungary. — World Mining Yearbook 33/8, p. 103. 

— 1980: Hungary. —Mining Annual Review, June, 609-612. 

— 1981: Hungary. — World Mining Yearbook 34/9, p. 1164. 

— 1981: Hungary. —Mining Annual Review, June, 597-600. 

Dobos I., Molnár J. 1981: Földtani Közlöny. Regiszter kötet 1961-1975. — Akadémiai Kiadó, Budapest, 125 p. 

— 1982: Hungary. —Mining Annual Review, .June, 507-510. 

— 1982: Hungary. — World Mining Yearbook 35/8,172-174. 

— 1983: Hungary. — World Mining Yearbook 36/8,175-176. 

— 1983: Hungary. —Mining Annual Review, June, 467-469. 

— 1983: Joint production of coal and bauxite írom the same mine in Hungary. — Mining Magaziné, Panorama 7, 5-6. 

— 1984: Hegyi Istvánná Pakó Júlia, Podányi Tibor, dr. Vitális György: A dolomit bányászata és felhasználása. — Műszaki 
Könyvkiadó, Budapest, 1984. (Könyvismertetés). —Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 117/9, p. 645 

— 1984: Control of water in Hungárián bauxite mines. — Mining Magaziné, Panorama, September, 169-171. 

— 1984: Coal from mine waste with Hungárián process. — Mining Magaziné, Panorama, January, 9- 10. 

— 1984: Industrial minerals production in Hungary. —Mining Magaziné, March, 193-194. 

— 1984: Hungary. —Mining Annual Review, June, 485^-86. 

— 1984: Hungary. —International Mining Yearbook, August, 136-137. 



Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


417 


— 1985: Utilization of oil shales in Hungary. —Mining Magaziné, Panorama, June, 460-461. 

— 1985: Hungary. —International Mining Yearbook, August, 144-146. 

— 1985: 50years of the Hungárián aluminium industry. —International Mining Yearbook, February, 113-115. 

— 1985: Hungary. —Mining Annual Review, June, 524-525. 

— 1985: Dr. Vitális György: Szilikátipari nyersanyagok. Szilikátipar-Építőanyagipar 3. —Építésügyi Tájékoztatási Központ, 
Budapest, (Könyvismertetés), —Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 118/7, p. 467. 

— 1986: 30 years of Hungárián uránium mining. — Mining Magaziné 7 (April), 285-287. 

— 1986: GEOMINCO Geological and Mining Engineering Corporation, Budapest, Hungary. — GEOMINCO Hungary, 46 p. 

— 1986: Hungary’s mining industry. —Mining Magaziné 7,16-44. 

— 1986: Hungary. —Mining Annual Review, June, 468^470. 

— 1986: Hungary. —International Mining Yearbook, August, 122-124. 

— 1987: Utilization of gallium in micro-electronics. —Mining Magazin, Panorama, July, 9-10. 

— 1987: Hungary. —International Mining Yearbook, August,. 139-140. 

— 1987: Hungary. —Mining Annual Review, June, 472-475. 

— 1988: Hungary. —International Mining Yearbook, August, 126-128. 

— 1988: Zentay T., Vitális Gy.: Magyarország talajjavító nyersanyagai. — Módszertani Közlemények. Magyar Állami Földtani Intézet, 
Budapest, 1988 (Könyvismertetés). — Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 121/7, p. 476. 

— 1988: Dr. Vitális György: A 70 éves Magyar Hidrológiai Társaság múltja és jelene, 1917-1987. — Magyar Hidrológiai Társaság, 
Budapest. (Könyvismertetés). —Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 121/4, p. 267. 

— 1988: Zentay T., Vitális Gy.: Magyarország talajjavító nyersanyagai. — Módszertani Közlemények. Magyar Állami Földtani Intézet. 

1987. (Könyvismertetés). — Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat 121/7, p. 476. 

— 1988: Rapid restorsation after lignité mining in Hungary. — Mining Magaziné 16116, 449-450. 

— 1988: Hungary. —Mining Annual Review, June, 448-451. 

— 1988: Az Északi-Középhegység ércei. Az É-középhegység természeti adottságai és erőforrásai. Földrajztudományi Kutató Intézet 
tervezett kiadványa. — Kézirat. 

— 1989: Exploration work at Recsk. —Mining Magaziné 5,345-347. 

— 1989: Perlite Mining in Hungary.— Mining Magaziné 12,498-501. 

— 1989: Hungary. —Mining Annual Review, June, 170-171. 

— 1989: Hungary. —International Mining Yearbook, August, 126-127. 

— 1990: Hungary. —International Mining Yearbook, August, 109-110. 

— 1990: Hungary. —Mining Annual Review, June, 171-172. 

— 1991: Hungary. —Mining Annual Review, June, 153-154. 

— 1992: Hungary. —Mining Annual. Review, June, 154-155. 

— 1993: Hungary. —Mining Annual Review, June, 217-218. 

— 1994: Hungary. —Mining Annual Review, July, 184-185. 

— 1995: Hungary. — Mining Annual Review, July, 193. 

— 1996: Hungary. —Mining Annual Review, July, 189-190. 

— 1997: Hungary. —Mining Annial Review, July, 187. 

— 1998: Hungary. —Mining Annual Review, July, 234-235. 

— 1998: Hungary. —Mining Journal 330/8485, 28-29. 

— 1998: Hydrocarbon drilling in Hungary. — Geo-Drilling 6/9,14-19. 

— 1999: Hungary. — Mining Journal, p. 47. 

— 1999: Hungary. — Mining Annual Review, July, p. 47. 

— 2000: Hungary. —Mining Annual Review, 1-3. 

— 2001: Hungary. —Mining Annual Review, 1^4. és Author Biographies 

— 2002: A zengővárkonyi vasérckutatás. — In: Érckutatások Magyarországon a 20. században. [Szakáll S., Morvái G.: Miskolc- 
Rudabánya, .Miskolci Egyetem et al.], 83-94. 

— 2002: Az Eger és a Demjén környéki mangánkutatás. — In: Érckutatások Magyarországon a 20. században. [Szakáll S., Morvái G., 

Miskolc-Rudabánya, Miskolci Egyetem et al.], 199-215. 

— 2002: Hungary. —Mining Annual Review, 1^4. és Author Biographies. 

— 2003: Hungary. —Mining Annual Review, 1-5. és Author Biographies. 



In memóriám 



138/4, 419-423., Budapest, 2008 


Dr. Urbancsek János 
( 1919 - 2006 ) 


Mély megrendüléssel és nagy fájdalommal jöttek a családtagok, a kollégák, a 
barátok, a tisztelők a Fiumei úti sírkert ravatalozójába, hogy a 2006. szeptember 24- 
én hosszantartó súlyos betegség után elhunyt korunk egyik kiváló pedagógusát és 
hidrogeológusát utolsó útjára kísérjék. Életútja során mindig meg kellett küzdenie a 
kitűzött cél eléréséért, és ehhez nagyon sok időt és energiát áldozott fel, ami ki is 
tűnik az eseményekben gazdag életútjából. 

A Mezőgyán községhez tartozó Nagygyantépusztán 1919. október 23-án 
született szerény, egyszerű családban, s e földhöz családi hagyományként élete 
végéig szigorúan ragaszkodott. Minden vágya az volt, hogy egy darabkát abból 
magáénak tudjon. Röviddel halála előtt sikerült is egy kis parcellát a geszti területen 
megszereznie, de már kevés öröme volt benne súlyos betegsége miatt. 

Iskolai tanulmányait szülőföldjén osztatlan népiskolában kezdte, majd a sarkadi 
Állami Polgári Iskolában folytatta. 1938-ban Nyíregyházán megszerezte a tanítói 
oklevelet. Ezután a Sarkadkeresztúrhoz tartozó Varsányhely uradalom osztatlan 
népiskolájában egy évig tanított. Bizonyára már ekkor érezte, hogy ő többre hivatott, 
ezért tovább tanult és diplomát szerzett a szegedi Polgári Iskolai Tanárképző 
Főiskolán természetrajz, földrajz és földtan szakon, majd egy másik tanári oklevelet a 
Szegedi Tudományegyetem Tanárképző Apponyi Kollégiumában. A második világ¬ 
háború után 1947-ben lehetősége nyílott a doktori diploma megszerzésére a kiváló 
Horusitzky Ferenc professzornál földrajz, ásványtan és földtan tárgyból. Disszer¬ 
tációjának témájául az 1944 nyarán térképezett szilágysági Meszes-hegység északi előterének földtani felépítését választotta. 

Már tanulmányai alatt intenzíven bekapcsolódott a földtan terepi művelésébe a nagyra becsült Ferenczi István 
professzor mellett. Díjas gyakornokként 1942 és 1944 között a professzorral Erdélyben és a Kárpátalján a Visó-völgyi 
völgyzárógát földtani előmunkálatainál, majd az Egregy-völgyi szénbánya geológiai térképezésén dolgozott. 1945-1946 
között még az egyetem alkalmazásában volt, majd 1947-től 1951-ig a Szarvasi Evangélikus Tanítónőképző Intézetben 
tanított, ahonnan igen sok olyan tanítványa került ki, aki a geológus pályán kiemelkedő eredményt ért el, mint dr. Laczó 
Ilona a szénkőzettan területén. Ugyancsak tanítványai közül választott feleséget, Kovács Ilonát, aki agrármérnök és tanár 
is egy személyben. A boldog, kiegyensúlyozott házasságban született két fiúgyermek az orvosi pályát választotta, s ott 
kiemelkedő teljesítményt nyújtott. 

Ezután a Közoktatási Minisztérium átadta a Magyar Állami Földtani Intézetnek a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium 
kérésére 1951. augusztus 27-én, ahol két éves munkája alatt részt vett a síkvidéki földtani térképezésben. Erről 3 dolgozata 
a Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentésében jelent meg. Rendkívül alapos, minden jelenségre kiterjedő figyelem 
jellemzi ezt a munkáját. Fontosnak találta, hogy a földtani felépítést követően Berettyóújfalu környékének vízrajzával és a 
vízföldtani viszonyokkal, elsősorban a talajvízzel is foglalkozzon. Bár ekkor még nagyon kevés megbízható földtani adat 
állt rendelkezésére, jól látta, hogy az alsó-pleisztocén rétegeket itt az Alföldön egy viszonylag durvább homokos üledék 
képviseli Ezt a megállapítását azután évek múlva a sok és nagyobb mélységű fúrás igazolta. 

Amikor 1954-ben a földtani főhatóság, az Országos Földtani Főigazgatóság (OFF) az ipari geológus szolgálatot 
létrehozta, akkor ő is azok közé tartozott, akik vidékre kerültek ásványi nyersanyagkutató, illetve vízkutató és -feltáró 
vállalathoz. Ő a Ceglédi Mélyfúró Vállalat hódmezővásárhelyi üzemének geológusa lett, majd 1956-tól a vállalat ceglédi 
munkahelyén főgeológusi beosztást kapott. Ekkor az OFF a 189/1956. évi rendeletében úgy intézkedett, hogy az egyedi 
kutakra vonatkozó vízföldtani szakvéleményt az üzemi, illetve vállalati geológusok adják ki. Ellenőrizték, irányították 
munkahelyük vízfeltárását, továbbá összeállították a kutakról a dokumentációt, amit korábban leginkább fúrómesterek és 
adminisztrátorok állítottak össze Ezzel az új rendelkezéssel a Magyar Állami Földtani Intézet korábbi feladatának egy 
részét is (szakvéleményezés, fúrási mintaanyag feldolgozás) átruházta az ipari geológusokra. 








420 


In memóriám dr. Urbancsek János 


Amikor 1958-ban a ceglédi, a kábái, a kaposvári, a pápai üzemegységekből megalakult az Országos Vízkutató és Fúró 
Vállalat budapesti székhellyel és beolvasztotta a korábbi Tokodi Mélyfúró Vállalat budapesti üzemét is, akkor Urbancsek 
János mint a központi Vízföldtani Osztály, később a szolgálat vezetője, ismételten főgeológusi beosztásban dolgozott 
tovább. Az osztálynak ekkor a szakvéleményezés volt elsősorban a feladata, ezt a munkát az üzemektől átvették, s azok saját 
üzemük munkáját ellenőrizték, gondoskodtak a műszaki és a vízföldtani alapadatok dokumentálásáról. A vállalat ezután a 
pápaiból a győrszemerei, a budapestiből a lajosmizsei üzemegységet alakította ki. Az 1958-ban megszervezett Vízföldtani 
Osztály az új vállalaton belül kezdetben az üzemek ellenőrzésén és irányításán kívül két fő feladatot látott el, éspedig az 
ország vízellátásának alapjául szolgáló szakvélemények kiadását és az akkor elindított országos artézi kútkataszterezés 
végrehajtását. A főgeológus irányítása alatt alakult meg a geofizikai, a geodéziai és a korrózióvédelmi csoport. 

Az artézi kutak számbavételéhez a főgeológus javaslatát az Országos Vízügyi Főigazgatóság elfogadta és megbízta az 
osztályt az országos artézi kútkataszter elkészítésével. Az 1958-ban elkezdődött munka 1961 végére be is fejeződött és a 
34 302 kút adata részben táblázatos, részben térképi ábrázolásban segítette a szakvéleményező és a további értékelő 
munkát. Az 1963-ban „Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere” c. két kötetben megjelent kiadvány ennek az 
egyedülálló kiváló munkának az eredménye. Ez azonban csak a teljes értékű kútadatokat tartalmazta, majd később, a X. 
kötetben megjelentek az elmaradt kútadatok. A térképezéshez egy 70 rovatos űrlapot szerkesztett Urbancsek János, de az 
első két kötet csak 18 rovatot tartalmazott, míg az utána következők már mind a 70 rovattal jelentek meg. A két kötetet 
azután még 8 követte. A VII. kötetet külön érdemes megemlíteni, mert összefoglalja a Pannon-medence teljes vízföldtani 
feldolgozását, amit az országban mélyült artézi kutak adatai a tudomány és a gyakorlati munka számára adtak. Ezt a 
rendkívül nagy munkát még az 1990-es évekig lehetett folytatni, utána azonban amikor az 1960-ban kiadott 34. sz. OVF 
rendelet hatályát veszítette, az országos felügyelet megszűnt, így ellenőrizhetetlenné váltak az artézi kutak fúrásai és 
adatai. 

Mindemellett nagy lendületet adott a Vízföldtani Osztály munkájának a 34/1960. évi vízügyi főigazgatói utasítás, 
amely létrehozta a hatósági szinten dolgozó — országos hatáskörrel megbízott — Vízföldtani Szolgálatot és többek között 
szabályozta feladatát és hatáskörét. Miután 1956 után több vállalat is foglalkozott kútfúrással ezek ellenőrzéséhez és a 
kutak dokumentálásához a főigazgatói utasítás biztosította a feltételeket. 

1965-ben a szolgálat vezetője négy osztály (vízföldtani, anyagfeldolgozó és dokumentáló, geofizikai, geodéziai) és egy 
csoport (korróziós) munkáját irányította. Ez is a 10 év munkájának eredménye, mert több mint 100 év után elérték, hogy 
geológusok irányították, ellenőrizték a vízfeltárásokat, rögzítették a kútadatokat a további kutatás elősegítése érdekében. 
Bár a lehetőségek adottak voltak, mégis a felszín alatti víz feltárásával nyert földtani, vízföldtani és műszaki adatok 
megmentése és további megőrzése, és közkinccsé tétele Urbancsek János kitűnő szakmai felkészültségének és szervező 
képességének köszönhető. A következő két évtized igazi alkotó munkával telt, s ezzel Urbancsek János beírta nevét a 
magyar hidrogeológusok kiemelkedő tagjai közé 

Megjelennek az első tudományos feldolgozások, értékelések, amelyek igen hasznosak voltak, mert rámutattak nem 
csak a fennálló problémákra, hanem azok megoldására is. Az első ilyen jellegű cikk a Hidrológiai Közlönyben, 1959-ben 
jelent meg. Ez a munka figyelembe vette a korábban a Magyar Állami Földtani Intézetben kialakított vízföldtani 
tájegységeket és így 11 egységet nagyon részletesen kimunkált az artézi kutakkal feltárt és feltárható rétegvizek 
vasasságára és keménységére. Tapasztalatból tudta Urbancsek János, hogy a megnövekedett országos vízigény nem csak 
mennyiségi, hanem minőségi követelményeket is támasztott a szakvéleményezővel szemben, ezért is legelőször erre a két 
fontos kérdésre adta meg a választ az ország akkori feltártságának ismeretében. Úgy látta, hogy a rétegvizek túlnyomó 
többségének vastartalma inkább korróziós eredetű, kevésbé a rétegből származik. A nagyobb mélységű vizek keménysége 
kisebb, így kis keménységű víz feltárását nem a felszín közeli rétegek megcsapolásával lehet megoldani.. 

A következő évben (1960) útmutatást adott a az alföldi terület feltárásra legalkalmasabbnak tekinthető rétegeire. A 
rendelkezésre álló artézi kutak fajlagos vízhozam-adataiból felvázolta az ősi folyók lehetséges nyomvonalát, és mindezt a 
vízadó rétegek durvaszemű üledékeivel támasztotta alá. Az ősi folyómedrek kutatása tehát mindenképpen alapját kell, 
hogy képezze a vízellátás helyes megoldásának. 

A földtani felépítés és a rétegvíznyomás közötti összefüggéssel kapcsolatos gondolatai vitaindítóak voltak, és már 
akkor sokan hozzáfűzték véleményüket. Tanulmányában közölte a rétegvíz utánpótlódásával kapcsolatos övétől eltérő 
nézeteket is, amelyből kiderült, hogy nem egységesek az álláspontok. Felvázolta a lefelé növekvő (az Alföld legnagyobb 
részén) és a lefelé csökkenő (a Duna-Tisza köze legnagyobb részén, a Nyírségi, részben a hajdúsági terület egy részén) 
rétegvíznyomás területeit. A térképi ábrázolás és a feldolgozott anyag azt mutatja be, hogy hol milyen mélységben lehet 
pozitív vagy negatív jellegű kutat létesíteni. A földtani felépítés ismertetésénél hangsúlyozta, hogy a negyedidőszaki 
képződmények mind folyóvízi eredetűek, és éppen ezért a kiékelődés, a lencsés szerkezet a leggyakoribb. Folyamatos 
rétegek kialakulására alig volt lehetőség. Az utánpótlódás kérdésében egyetértett Rónai Andrással, aki szerint a 
hegységperemeken lehullott csapadék a mélyebb rétegekbe kerül, alulról felfelé áramlik és táplálja még a talajvizet is. Úgy 
gondolta, hogy a rétegvíz nyomásviszonyait a kőzetnyomás nem befolyásolja. 

A pliocén és a pleisztocén üledékek kőzettani és rétegtani tagolásánál a kialakult korszerű fúrástechnika földtani 
vizsgálatra alig alkalmas anyagát geofizikai módszerrel, karotázs alkalmazásával lehetett értékelni. Az elért eredményről 



Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


421 


igen sok ábrát és szelvényt mutatott be a szerző, amely igazolta a módszer alkalmasságát. A szelvényezés szükséges 
kiegészítője az oldalfal-mintavétel, amely a földtani értékelést is elősegíti. 

Amikor 1962-ben a Magyar Hidrológiai Társaság Debrecenben a város vízellátásának kérdéseiről kerekasztal- 
konferenciát rendezett, akkor Urbancsek János előadásban vázolta fel Debrecen vízellátásának vízföldtani lehetőségeit. 
Már ekkor felvetette a mélységi vízszerzés mellett az esetleges felszíni vízkivételt. Ezt a megoldást akkor költségesnek 
minősítették, de bebizonyosodott, hogy a javaslat nagyon is megalapozott volt. Ma Debrecen a Keleti-főcsatornán keresztül 
is kap vízellátásához megfelelő mennyiségű vizet. Emellett még részletesen megvizsgálta az akkor működő I., II., és IV. sz. 
vízművön kívül az utóbbi bővítésének és egy újabb déli vízmű létesítésének lehetőségét. 

Az 1962-ben megjelent Szolnok megye vízföldtana és vízellátása c. monográfia az ország egyik olyan területét vette 
vizsgálat alá, amelynek vízellátása sok nehézséggel járt annak ellenére, hogy mintegy 1780 artézi kút létesült addig a 
megyében. A lakosság legnagyobb része nem volt kellőképpen ellátva jó minőségű ivóvízzel. Szükséges volt olyan 
részletes, mindenre kiterjedő földtani és vízföldtani elemzés, amely a vízellátás hiányzó láncszemeire is választ tudott adni. 
Ezt ebben a nagyon részletes, mindent vizsgáló és értékelő munkában meg is lehetett találni. 

Amikor az ország artézi kút térképezése befejeződött, akkor már az igen sok vízföldtani és műszaki adat alapján meg 
lehetett rajzolni az Alföld negyedidőszaki földtani képződményeinek mélyszerkezetét (1965). A tanulmány főként 
karotázs-szelvények alapján elkülöníti a negyedidőszaki, a levantei és a felső-pannóniai képződményeket. A fekütérkép 
megszerkesztését megkönnyítette a pleisztocén alsó tagozatában a durvaszemcséjű üledék kimutatása. A középső¬ 
pleisztocén jóformán teljesen azonos, inkább iszapos, agyagos kifejlődésű, a felső-pleisztocén üledéksorban 
homokrétegek is előfordulnak, csak nem éppen kedvező minőségű vizet szolgáltatnak. Javasolja a pliocénnél idősebb 
képződmények, így az alaphegység és az arra települt medenceüledékek szerkezetének vizsgálatát, mivel a negyedidőszaki 
elmozdulások ezeket követték. Munkája alapján 3 nagy szerkezeti árkot különített el, ezen kívül a pleisztocénben kisebb 
szerkezeti egységekre is tagolta a medencét. Ezek olyan diszlokációs övék mentén alakultak ki, amelyek már a korábbi 
földtörténeti időkben is szerkezeti határok voltak. A vízföldtani tájegységek elkülönítése mélyszerkezeti és kőzettani 
alapon lehetséges, ennek alapján meg lehet határozni a tárolt víz mennyiségét és jellegét. Ehhez a munkához szorosan 
kapcsolódott az ország rétegvíztárolóinak bemutatása, s mind a nagy, mind a kis víztárolók jellegét számos példával 
bizonyította. 

1966-ban jelent meg Szeged város vízföldtana és mélységi vízkészlete c. munkája. Akkor már rendkívül sok artézi kút 
tárta fel a kvarter és fiatal kainozoos képződményeket, s ebből egy kitűnő elemzést és összefoglalást tudott adni a szerző. 
Számítása szerint Szegeden a kitermelhető vízkészlet 1 km 2 területre számítva 122,4 Mm 3 . 

A Földrajzi Értesítőben egymás utáni évben két nagy lélegzetű összefoglaló és értékelő munka jelent meg az Alföld két 
különböző területéről. 1963-ban Jánoshalma környékének földtana és felszínalaktana c. nagy terjedelmű munkát 
olvashatjuk. A változatos földtani és vízföldtani tájegységek elkülönítése indokolta, hogy a rétegvizek különböző 
nyomásviszonyait részleteiben is be lehessen mutatni. Ennek jelentőségét és a mélyből a felfelé áramlást a legújabb 
kutatások is bizonyítják (Mádlné Szőnyi Judit 2006). Szerinte a tájegységek közötti határt minden esetben szerkezeti 
vonalak határozzák meg. Az 1965-ben megjelent cikk a Nyírség, a Bodrogköz és a Rétköz, valamint a Bereg-Szatmári- 
síkság vízföldtani viszonyait taglalja a paleozoos képződményektől a legfiatalabbig. Ekkor már meglehetősen sok földtani 
és vízföldtani adattal rendelkeztünk, hiszen az országos artézi kútkataszterezés befejeződött, s az újabb adatok is 
folyamatosan feldolgozhatok voltak. A szerző megindokolta, hogy miért is vizsgálja együttesen ezeket az egymástól 
valóban eltérő földtani-vízföldtani tájegységeket. Úgy látta, hogy a legfiatalabb felszínközeli üledékek indokolják a 
tájegységek különválasztását. Az uralkodóan folyóvízi üledékekkel fedett egységek közül egyedül a Nyíség különül el a 
futóhomokkal fedett felszíni képződményeivel. E nagy kiterjedésű területről földtani és vízföldtani tekintetben mindent 
megtudhatunk, amit a tanulmány közöl. Az áttekintést igen jól mutatja a 9 térkép. Ezek közül a legfontosabb a 
negyedidőszaki képződmények vastagságát, a pleisztocén rétegekből kitermelt víz vasasságát és keménységét, pleisztocén 
üledékek víztározó képességét, a durva szemcséjű üledékek eloszlását, a feltételezett szerkezeti vonalakat, a 
negyedidőszaki üledékek mélyszerkezetét bemutató lap. Nagy jelentőséget tulajdonított a fajlagos vízhozam szerepének, s 
nagy értéke miatt az öntözéses mezőgazdaságra és a kertgazdálkodásra igen alkalmasnak tekintette ezt a területet 

Az 1960-as évektől azután mind erőteljesebben előtérbe került a hévizek, mint energiahordozók feltárási és 
hasznosítási lehetősége, különösen az alföldi területen. Ezt vizsgálta Urbancsek János vízföldtani tájegységekre felbontva 
a medence területen, de akkor még csak a kis entalpiájú hévizet ismertük és csak jóval később igen nagy mélységben tárta 
fel az egyik szénhidrogén-kutató fúrás Fábiánseberstyénben és Nagyszénáson a vízgőztároló képződményt, amely már 
jelentős energiaforrást képvisel. 

Már a vízföldtani szolgálat megszervezésekor többször kihangsúlyozta, hogy nagyon lényegesnek tartja az artézi kutak 
kivitelezésénél a műszaki megoldások ismeretét, ezért is sokat foglalkozott a jobb megoldások bevezetésével, 
különösképpen a nagyobb vízmennyiség elérése érdekében. Ugyancsak az 1960-as években külföldi példa alapján 
felvetette a pálcavázas szűrő bevezetését, mert néhány példával bizonyítani tudta az eljárás kedvező hatását. A Vikuv Zrt. 
legutóbbi szórólapján olvashattuk, hogy még ma is létesítenek pálcavázas szűrővel kiképzett kutat, ez mindenképpen azt 
bizonyítja, hogy ez a megoldás beváltotta a hozzáfűzött reményeket. 






422 


In memóriám dr. Urbancsek János 


Szoros szakmai és baráti kapcsolat fűzte Rónai Andráshoz, a Magyar Állami Földtani Intézet Síkvidéki Osztályának 
vezetőjéhez, és mint szerkesztőbizottsági tag „Az Alföld földtani Atlasza” sorozat több területének feldolgozásában, mint 
térképszerkesztő és szerkesztőbizottsági tag is részt vett. így 1978-ban a hódmezővásárhelyi lap összeállításában 
szerkesztőbizottsági tagként dolgozott. 1968-tól azután átszervezés következtében az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) 
Vízkészletgazdálkodási Központhoz került a Vízföldtani Osztály, illetve a Vízföldtani Szolgálat Vízföldtani 
Felügyeletének vezetésére. Innen főgeológusként 1980-ban ment nyugdíjba. Nyugdíjazását megelőzően 5 évig a Miskolci 
Műszaki Egyetemen a vízföldtan tárgyat oktatta. A tudományos egyesületekhez erősen kötődött és évtizedeken keresztül 
ápolta a Magyarhoni Földtani Társulattal, a Magyar Hidrológiai Társasággal, nem különben a Magyar Földrajzi 
Társasággal a szakmai és a baráti kapcsolatot. Térképező és kutató munkája során 44 önálló publikációja és ezen belül „Az 
Alföld Földtani Atlaszában” 13 térképe jelent meg. Részben társszerzőkkel írt 16 kéziratos jelentése található a Földtani, 
Geofizikai és Bányászati Adattárban. 

Hosszú, szép és tartalmas földtani és vízföldtani munkássága során számos kitüntetést kapott. A Földtani Kutatás 
Kiváló Dolgozója 2, a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója 3 alkalommal, a Munka Érdemrend bronz fokozatát 1956-ban, a 
Bogdánfy emlékérmet 1963-ban, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát 1979-ben, a Vásárhelyi Pál-díjat 1983-ban, a Pro 
Geológia Applicatát 1986-ban érdemelte ki. Pedagógusi végzettsége alapján gyémántdiplomát kapott. Utoljára a Felszín 
alatti Vizekért Alapítványtól 2004-ben az „Ezüstpohár” díjat vehette át Balatonfüreden. 

Búcsúztatása a sírkert ravatalozójában 2006. október 14-én déli 12 órakor volt az evangélikus egyház szertartása 
szerint. 11,30-tól Bach orgonaműveit lehetett hallani, majd 12 órakor Szabó Gyula színművész, a nemzet színésze Arany 
János : Epilógus c. versét adta elő. A szertartás előtt dr. Dobos Irma búcsúbeszédében a hidrogeológus alkotó munkájáról 
adott számot. Ezután következett Mátrai Mariann lelkésznő búcsúztatása, imája és a szertartás befejezéseként a négytagú 
chorál énekkar a nagy evangélikus költő Weöres Sándor Boleró c. megzenésített versét adta elő. A sírnál ismét az énekkar 
evangélikus choralokat énekelt, s befejezésül dr. Laczó Ilona, a volt tanítvány Urbancsek János, a pedagógus kiemelkedő 
érdemeit méltatta. 

Dr. Dobos Irma 


Nyomtatásban megjelent szakirodalmi munkássága 

1. — 1955: A Hortobágy földtani képződményei. —A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1953-ról, II, 465-468. 

2. — 1955: A Nyírség délkeleti része. —A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1953-ról, II. rész. 471-478. 

3. — 1955: Berettyójfalu környékének földtani leírása. —A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1953-ról, II. rész. 455^462. 

4. — 1959: Az alföldi artézi vizek vasassága és keménysége. — Hidrológiai Közlöny 39/5,365-374. 

5. — 1960: Az alföldi artézi kutak fajlagos vízhozama és abból levonható vízföldtani és ősföldrajzi következtetések. — Hidrológiai 

Közlöny 40/5,398-403. 

6. — 1961: Az Alföld talajvíztérképe. — In: Rónai A. Urbancsek J. et al.: Magyarázó a talajvíztükör felszín alatti mélységének 1:200 

000 ma. térképéhez. Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. 

7. — 1961: Szolnok megye vízföldtana és vízellátása. — Szolnok Megyei Tanács, Szolnok. 213 p. 

8. — 1962: Debrecen város vízellátásának vízföldtani lehetőségei. — Hidrológiai Tájékoztató 1962. augusztus, 20-23. 

9. — 1963: A földtani felépítés és a rétegnyomás közötti összefüggés az Alföldön. — Hidrológiai Közlöny 43/3,205-218. 

10. — 1963: Jánoshalma környékének földtana és felszínalaktana. — Földrajzi Értesítő 12/1, 1-34. 

11. — 1963: Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere, I. — Országos Vízügyi Főigazgatóság, Budapest, 366 p. 

12. — 1963: Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere, II. — Országos Vízügyi Főigazgatóság, Budapest, 700 p. 

13. — 1963: Pliocén és pleisztocén üledékek földtani szintezésének újabb lehetőségei a vízföldtani kutatásban. — Hidrológiai Közlöny 
43/5,392-400. 

14. — 1965: Tízéves az OVIFUV vízföldtani szolgálata. — Hidrológiai Tájékoztató június, 10-12. 

15. — 1965: Tíz éves a vízföldtani szolgálat. - Hidrológiai Közlöny 45/2,69-70. 

16. — 1965: A Nyírség, a Bodrogköz és a Rétköz, valamint a Bereg-Szatmári síkság vízföldtani kutatásban. — Földrajzi Értesítő 14/4, 
421-443. 

17. — 1965: Az Alföld negyedkori földtani képződményeinek mélyszerkezete. — Hidrológiai Közlöny 45/3,111-124. 

18. — 1966: A pálcavázas- és szitaszövetes szűrő alkalmazásának gazdaságossági jelentősége a hazai rétegvízfeltárásban. — Hidrológiai 
Közlöny 46/9,421-426. 

19. — 1966: A Nagykunság, Jászság és Tiszazug, valamint a környező területek vízföldtani — adottságai. —A Magyar Állami Földtani 
Intézet Évi Jelentése 1964-ről, 560-578. 

20. — 1966: Szeged város vízföldtana és mélységi vízkészlete. — Hidrológiai Tájékoztató június, 121-126. 

21. — 1966: Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere, 111. — Országos Vízügyi Főigazgatóság, Budapest, 368 p. 

22. — 1967: Geotermikus energiatermelés lehetősége az Alföldön. — Hidrológiai Tájékoztató május,. 77-79. 

23. — 1969: Levantei üledékek vastagsága. — In: Rónai A.: Az Alföld földtani atlasza. 1:200 000 ma. Csongrád, 1974.14. lap,. Magyar 
Állami Földtani Intézet, Budapest. 



Földtani Közlöny 138/4 (2008) 


423 


24. — 1971: Negyedkori üledékek vastagsága. — In: Rónai A.: Az Alföld földtani atlasza. 1: 200 000 ma. Heves. 1975.12. lap, Magyar 
Állami Földtani Intézet, Budapest. 

25. — 1972: Negyedkori üledékek vastagsága. — In: Rónai A.: Az Alföld földtani atlasza. 1:200 000 ma. Tiszafüred, 1975. 23. lap. 
Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. 

26. — 1972: Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere, IV. — Országos Vízügyi Főigazgatóság, Budapest, 309 p. 

27. — 1973: Magyarország rétegvíztárolói. — Hidrológiai Közlöny 53/4, 180-186. 

28. — 1973: Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere, V. — Vízkészletgazdálkodási Központ, Budapest, 612 p. 

29. — 1974: Negyedkori üledékek vastagsága. — In: Rónai A.: Az Alföld földtani atlasza. 1:200 000 ma. Hajdúnánás, 1987.. 9. lap. 
Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. 

30. —1975: Negyedkori üledékek vastagsága. —In: Rónai A.: Az Alföld földtani atlasza. 1:200 000 ma. Hajdúszoboszló, 1983.. 13. lap. 
Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. 

31. — 1975: Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere, VI. — Vízkészletgazdálkodási Központ, Budapest, 536 p. 

32. —1976: Negyedkori üledékek vastagsága. — In: Rónai A.: Az Alföld földtani atlasza. 1:200 000 ma. Gyoma, 1980.13. lap. Magyar 
Állami Földtani Intézet, Budapest. 

33. — 1976: Negyedkori üledékek vastagsága. — In: Rónai A.: Az Alföld földtani atlasza 1:200 000 ma. Karcag, 1979. 14. lap. Magyar 
Állami Földtani Intézet, Budapest. 

34. — 1976: Negyedkori üledékek vastagsága. — In: Rónai A.: Az Alföld földtani atlasza 1:200 000 ma. Püspökladány, 1980. 12. lap. 
Magyar Állami Földtani Intézet,Budapest. 

35. — 1977: Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere, VII. — Vízgazdálkodási Intézet, Budapest, 546 p. 

36. —1978: Negyedkori üledékek vastagsága. — In: Rónai A. : Az Alföld földtani atlasza 1:200 000 ma. Kecskemét, 1981. 11. lap. 
Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. 

37. — 1978: Negyedkori üledékek vastagsága. — In: Rónai A.: Az Alföld földtani atlasza 1:200 000 ma. Dunaújváros-Izsák, 1989. 11. 
lap. Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. 

38. — 1978: Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere, VIII. — Vízgazdálkodási Intézet, Budapest, 548 p. 

39. — 1979: Negyedkori üledékek vastagsága. — In: Rónai A.: Az Alföld földtani atlasza 1:200 000 ma. Dabas, 1986. 11. lap. Magyar 
Állami Földtani Intézet, Budapest. 

40. — 1979: A negyedkori üledékek vastagsága. — In: Rónai A.: Az Alföld földtani atlasza. 1:200 000 ma. Békéscsaba, 1981. 16. lap. 
Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. 

41. — 1979: Negyedkori üledékek vastagsága méterben és levantei üledékek vastagsága. — In: Rónai A.: Az Alföld földtani atlasza 1: 
200 000 ma. Kiskunhalas, 1991. 11. lap. Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. 

42. — 1980: Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere, IX. — Vízgazdálkodási Intézet, Budapest, 800 p. 

43. — 1981: Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere, X. az 1978-tól 1980-ig létesített kutakról. — Vízgazdálkodási Intézet, 
Budapest, 798 p. 

44. — 1986: Dr. Ferenczi István emlékezete. — Földtani Közlöny 116/1, 75-78. 



Hírek, ismertetések 

Összeállította: Palotás Klára 


ldtam MSsISa ®," 1 

Qeolo£jjf.aJi 

138/4,425-426., Budapest, 2008 


C 


) 


Események - 

A MFT titkársága a Fő utcából a Bp. Csalogány utca 12.1. eme¬ 
letre költözött. Az iroda bizottsági ülések, sőt kisebb előadóülések 
megtartására, ill. klubszerű használatra alkalmas, kisebb átala¬ 
kítással. A könyvtárat, irattárat megfelelő módon lehet helyezni. 

*** 

A MFT megszüntette a Magyarhoni Földtani Társulat Ifjúsági 
Alapítványát és döntött az Ifjúsági Bizottság megalakításáról. A 
Választmány az elnökséggel egyetértésben az Ifjúsági Bizottság 
ügyrendjének kidolgozására felkérte az Ifjúsági Alapítvány elnö¬ 
két Raucsik Bélát. 

*** 

2008. nov. 8-án felavatták Pávai Vájná Ferenc (1886-1964) 
emlékhelyét Lillafüreden, amit a „Diósgyőrért” Diósgyőri Vár 
Térségének Fejlesztéséért Közhasznú Alapítvány és a Vasasztal 
Társaság, Miskolc város gazdálkodó szervezeteinek támogatásᬠ
val állíttatott a lillafüredi Palotaszállótól 500 m-re D-re az István- 
cseppkőbarlanggal szemben. Pávai Vájná Ferenc geológus, a 
magyar kőolaj- és földgázkutatás egyik úttörője. Több jelentős 
gyógy- és hévíz feltárója, a Miskolctapolcai barlangfürdő 
megálmodója, aki Lillafüredből klimatikus üdülőhelyet szeretett 
volna varázsolni. Ezért e helyen 1926. május 5. és 1930. március 8. 
között Mazalán Pál bányamérnök irányításával kutatófúrást 
végzett, amely 735,5 méter mélységben a Palotaszálló átadása 
miatt félbe maradt. Az emlékhelyet a kutatófúrás közelében 
állították fel. 

*** 

A ciklus lejártával a Magyar Tudományos Akadémia földtani 
köztestületi tagsága 2008. október 22-ikén, újabb 3 éves ciklusra 
megválasztotta tagjai sorából a Földtani Tudományos Bizottságot. 
Választott tagjai: Budai Tamás, Cserny Tibor, Csontos László, 
Császár Géza, Fodor László, Haas János, Jámbor Áron, Juhász 
Györgyi, Konrád Gyula, Nagymarosy András, Nádor Anna¬ 
mária, Pogácsás György, Szederkényi Tibor, Sztanó Orsolya, 
Török Ákos. 

Hivatalból tagja még a Bizottságnak: Bárdossy György aka¬ 
démikus, Brezsnyánszky Károly és Mindszenty Andrea. 

Az új bizottság tagjai sorából elnöknek Császár Gézát, titkár¬ 
nak Juhász Györgyit választotta. 

A Földtudományi Komplex Bizottságban megerősítette Haas 
János tagságát, míg a leköszönő Jámbor Áron helyére póttagnak 
Budai Tamást választotta. 

Beszámoló a Föld Éve nyitórendezvényéről, 
a Földtudományos forgatagról 

Az április 17-20. között, a Magyar Természettudományi 
Múzeumban lezajlott rendezvénynek mintegy 6500 látogatója volt 
az óvodáskorúaktól a nyugdíjasokig. 50 intézmény 250 munka¬ 
társa biztosította önkéntesen a kiállítás zavartalan lebonyolítását. 
A MTM négy munkatárs állandó jelenlétével, és a helyszín bizto¬ 
sításával járult hozzá a rendezvényhez. A bejelentett előadások 
száma 80 volt, sajnos az előadások látogatottsága nem volt kielé¬ 


gítő. A rendezvény fővédnökségét Sólyom László vállalta, védnök 
volt még öt miniszter, ami növelte a rendezvény presztízsét és 
erkölcsi támogatást jelentett. A Gazdasági és Közlekedési Minisz¬ 
térium a múzeumnak anyagi támogatást nyújtott, ez biztosította a 
Földtudományos forgatag ingyenes látogathatóságát. Nagyobb 
méretű reklámkampányra, az erre fedezetet biztosító szponzorok 
hiánya miatt nem volt lehetőség. A kiállító cégek saját standjaik 
bemutatóanyagának biztosításával járultak hozzá a rendezvény 
sikeréhez. A megnyitó sajtótájékoztatóján, illetve magán a rendez¬ 
vényen rádió- és Tv-csatornák voltak jelen, amelyek anyagaikat le 
is adták. Sajnos a rendezvénynek a nyomtatott napi sajtóban nem 
volt jelentős visszhangja. A rendezvény első két napja elsősorban a 
diákok számára volt érdekes és hasznos a rendhagyó földrajz¬ 
órákkal, a második két nap a családok napja volt. 

Németh Tamás — az MTA, rendezvényünk után megválasz¬ 
tott főtitkára, aki a Föld Éve Magyar Nemzeti Bizottság tagjaként 
az előkészítésben és a lebonyolításban is aktívan részt vett — 
j avasolta a földtudományi programok folytatását. Pálinkás József, 
a később megválasztott MTA elnök napirend előtti felszólalásᬠ
ban, a Parlamentben felhívta a figyelmet a Föld Éve jelentőségére. 

Haas János elnök a Föld Éve Magyar Nemzeti Bizottságának 
kincstárnoka bejelentette, hogy a rendezvény pénzügyileg „null¬ 
szaldós” lett. 

Brezsnyánszky Károly 


Személyi hírek - 

Gyászhírek 

Fájdalommal tudatjuk, hogy örökre eltávozott Dr. Végh 
Sándorné sz. Neubrandt Erzsébet (1926-2008) Tiszteleti 
Tagunk, Bidló Gábor (1924-2008), Havasné Szilágyi Eszter 
(1948-2008), Hegedűs Gyula (1918-2008) és Honti Ernőné 
(1928-2008) Tagtársunk. Emlékük szívünkben és munkáikban 
továbbél! 

A Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd 
Tudományegyetem és a gyászoló család mély megrendüléssel 
tudatja, hogy Meskó Attila, a Magyar Tudományos Akadémia 
rendes tagja, volt főtitkárhelyettese, volt főtitkára, az MTA 
Elnökségének, Vezetői Kollégiumának, Nemzetközi Kapcsolatok 
Bizottságának volt tagja, az MTA Könyvtárbizottságának volt 
társelnöke, az MTA Elnökségi Környezettudományi Bizottság volt 
elnöke, az Elnökségi Stratégiai Kutatások Programtanácsának volt 
tagja, a Geofizikai Tudományos Bizottság tagja és volt elnöke, az 
MTA-ELTE támogatott tanszéki kutatócsoportjának volt veze¬ 
tője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Geofizikai Tanszé¬ 
kének volt tanszékvezető egyetemi tanára, a Környezetfizikai 
Tanszékcsoport volt vezetője, a Szakterületi Professzori Tanᬠ
csának, az ELTE TTK Földtudományi Szakterületi Habilitációs 
Bizottságának, valamint a Szakterületi Professzori Tanácsának 
volt elnöke, az MTA Könyv- és Folyóiratkiadási Bizottságának 
volt tagja, a Magyar Geofizikusok Egyesületének tagja, volt elnö¬ 
ke, az International Union of Geodesy and Geophysics (IUGG) 
Magyar Nemzeti Bizottságának; az International Geosphere- 










426 


Hírek, ismertetések 


Biosphere Programme (IGBP) Magyar Nemzeti Bizottságának; a 
Connferencesn Science and World Affairs (PUGWASSH) Magyar 
Nemzeti Bizottságának; az International Geosphere-Biosphere 
Pograme (IGBP) Magyar Nemzeti Bizottságának és az Inter¬ 
national Assotiation of Geodesy (IAG) Magyar Nemzeti Bizott¬ 
ságának volt tagja, az European Association of Exploration Geo- 
physicists (EAEG) tagja, a Magyar Geológiai Szolgálat Földtani 
Tudományos Tanácsának; az Országos Atomenergia Bizottság 
tagja, az OTKA, OMFB, MÖB és más MKM szakbizottságok tag¬ 
ja, az Acta Geodaetica et Geophysica Hungarica szerkesztő bizott¬ 
ságának tagja, az Állami Díj, az Egyed László emlékérem és az 
Eötvös Loránd emlékérem, továbbá számos más kitüntetetés tulaj¬ 
donosa hosszú, türelemmel viselt betegségét követően 2008. 
október 11-én, életének 69. évében elhunyt. Személyében a ma¬ 
gyar földtudomány nemzetközileg elismert iskolateremtő egyéni¬ 
ségét, a geofizika tudományának kiváló hazai művelőjét veszí¬ 
tettük el. 


Könyvismertetés - 

Bárdossy György The Halimba bauxite deposit, 

A halimbai bauxit-előfordulás című új könyvéről 

Bárdossy akadémikus, egy érdekes monográfiával lepte meg a 
szakközönséget. A Magyar Állami Földtani Intézet által 2007 
keltezéssel kiadott könyv méltán kelti fel a geológusok, a geo- 
matematikával és a bauxit magyarországi kutatástörténetével fog¬ 
lalkozó szakemberek figyelmét. A könyv angol és magyar nyelven 
tartalmaz egy olyan tanulmányt, amely a halimbai bauxit-előfor¬ 
dulás kutatástörténetével, a kutatási adatok feldolgozásával és a 
belőlük levonható következtetések összegzésével foglalkozik. A 
rendkívül lebilincselő nyelvezettel íródott munkában az előbb fel¬ 
soroltak mellett, a kutatásban és a kutatási adatok értékelésében 
alkalmazott módszerek időbeli változásáról is olvashatunk. Külö¬ 
nösen szembetűnő ez az értékelés esetében, ahol tudomány- 
történeti szempontból is reális képet kapunk arról, hogyan jutott el 
a bauxitkutatási adatfeldolgozás a súlyozott átlagszámítástól a 
geostatisztikai módszerek (variográfia, krigelés) és geomate- 
matikai eljárások (cluster-elemzés, diszriminancia analízis, fő¬ 
komponens elemzés, stb.) felhasználása mellett a fuzzy elmélet és 
a Bayes-statisztika alkalmazásáig. A feldolgozási és értékelési 
munkát napjainkban már a bizonytalanság kérdésének napiren¬ 
den tartása, és a bizonytalanság számszerűsítése jellemzi. 

Az A4-es formátumú könyv összesen 119 oldal terjedelmű. Az 
ábrák száma 60 db, a táblázatoké 14. A könyv első felében talál¬ 
ható angol nyelvű változat mind az ábrákat, mind a táblázatokat, 
az ezt követő magyar nyelvű rész már csak az ábrákat tartalmazza. 
Az ábrák (melyek zöme térkép) szép kiállításúak és jól olvas¬ 
hatóak. A könyv terjedelmes, közel háromoldalnyi irodalom- 
jegyzékkel zárul. 

A könyvnek különös jelentőséget ad az a tény, hogy a halimbai 
bauxit előfordulásról, amely Európa legnagyobb kiterjedésű 


lelőhelye ez az első olyan átfogó monográfia, amely a közelmúlt 
kutatási, és adatfeldolgozási eredményeit is tartalmazza. 

A könyv tartalmi részét mindkét nyelvi változatban alapvetően 
három fontos részre bontotta a szerző. Az első a Földtani rész, a 
második az Alkalmazott, gyakorlati rész, melyet harmadikként az 
Összefoglaló értékelés követ. 

A Földtani részben a kiértékelés módszereiről, a fedő- és 
feküképződményekről, a bauxittest méreteiről, a tektonikai felépí¬ 
tésről, a szedimentológiai és kőzettani sajátosságokról, a bauxit¬ 
test járulékos kémiai komponenseiről, a nyomelemekről, az 
ásványtani felépítésről és a bauxit előfordulás kialakulásáról 
olvashatunk. 

Az Alkalmazott, gyakorlati rész önmagában is nóvum, mert 
összefoglalja a felszíni és föld alatti kutatás, a készletszámítások, a 
geomatematikai, számítástechnikai és informatikai, feldolgozás, 
valamint a hidrogeológiával kapcsolatos tapasztalatokat. Az ilyen 
jellegű munka meglehetősen ritka a földtani irodalomban. Külön 
is ajánlható a szakközönségnek a Geomatematikai, számítás- 
technikai és informatikai tapasztalatok című alfejezet, amelyben a 
szerző különös hangsúly fektet a fuzzy-elmélet alkalmazási tapasz¬ 
talatainak ismertetésére a készletszámításban. A bizonytalan 
halmazok elméletének ilyen jellegű alkalmazása a szerző nevéhez 
fűződik, aki ez által javasolja kezelni a földtani bizonytalanság 
kérdését is. Saját tapasztalataim is azt igazolják, hogy ez a módszer 
a ma ismert eljárások közül az egyetlen, amely egyszerre ad 
lehetőséget valamely számítás eredményének és az eredmény 
bizonytalanságának meghatározására. 

Külön kell szólni a monográfiát lezáró Összefoglaló értékelés¬ 
ről. Ebben a mindössze fél oldal terjedelmű, de tudománytörténeti 
szempontból fontos részben a szerző megindokolja, hogy miért 
készítette el ezt a tanulmányt, és miért pont most került sor a közel 
tíz éve e tárgyban végzett kutatások összefoglalására. 

Összegezve az eddigieket, jó szívvel ajánlom Bárdossy akadé¬ 
mikus új könyvét minden hazai és külföldi szakembernek, aki 
fontosnak tartja a földtani tudományok fejlődését, és egyben 
fontosnak látja a matematikai módszerek földtani alkalmazását is. 

Füst Antal 

Jerremy Leggett: „A fele elfogyott / Olaj,gáz, forró levegő és 
globális energiaválság” 

A 300 oldalas könyv két főfejezetre oszlik: 

— a kimerülő olajkészletek (ebben a fejezetben igen sok áb¬ 
rával mutatja be a jelenlegi helyzetet), 

— az olajkészletek kimerülése egybeesik a globális felmele¬ 
gedéssel (ebben a fejezetben értékeli, hogy hogyan juttatottunk el 
idáig és azt, hogy most mit lehet tenni). 

359 „Jegyzet” szerepel 24 oldalon, — ami egyben irodalom- 
jegyzéknek is tekinthető és 17 oldalas a „Név és tárgymutató”. 

Az angliai kiadás címe: Half gone. Forgalmazza a Typotex 
Kiadó, 1024 Budapest, Reteku. 33-35. 

Horn János