Skip to main content

Full text of "Magyar botanikai lapok"

See other formats 


MAGYAR  BOTANIKAI  LAPOK 

(UNGARISCHE  BOTANISCRE  BLATTER) 


KIADJA  ÉS  SZERKESZTI  : — HERAUSGEBER  C.  REDACTEUR  : 

DR  DEGEN  ÁRPÁD 


FŐMUNKATÁRSAK  t — HAUPTM1TARBEITEU  : 

DR  GYŐRFFY  ISTVÁN  — DR  LENGYEL  GÉZA 


XIV. 


kötet 

Bánd 


1915 


évfolyam 

Jahrgang 


1 ARCZKÉPPEL  ÉS  i TÁBLÁVAL.  — MIT  1 PORTRAIT  UND  1 TAFEL. 

NE'*'  VOVJC 
BtTANJCAL 


BUDAPEST 

PALLAS  RÉSZVÉNYTÁRSASÁG  NYOMDÁJA 

1915. 


yCti 

W4-ÍS" 


A XIV.  kötet  tartalma.  — Inhalt  des  XIV.  Bandes. 


I.  Eredeti  dolgozatok.  — Original-Aufsátze. 

• 

Bornmüller  J. : Drei  neue  Astragalus-Ailen  aus  dér  orientálj schen  Flóra.  — 
Három  új  Astragalus-faj  a keleti  flórából,  p.  51.  old. 

Borza  S. : f Barth  József.  — Naehruf  an  Josef  Barth,  p.  116.  old. 

Degen  Á. : Megjegyzések  nehány  keleti  növényfajról.  — Bemerkungen  über 
einige  orientalische  Pflanzenarten  LXXVII.  (Achillea  Prodani),  p.  80.  old. 

Domin  K. : Hieracium  barbicaule  Celak.  nebst  Bemerkungen  über  den  Formen- 
kreis  des  H.  racemosum  Waldst.  et  Kit.  — A Hieracium  barbicaule  Celak. 
és  a H.  racemosum  W.  és  K.  alakkörére  vonatkozó  megjegyzések,  p.  55.  old. 

Forenbacher  A. : Beitrag  zűr  Kenntnis  dér  Pilzflora  des  Gorski  kőtár.  — 
Adatok  a Gorski  kőtár  gombaflórájának  ismeretéhez,  p.  270.  old. 

Győrffy  I. : Über  das  Vorkommen  dér  Molendoa  Sendtneriana  in  den  Karpa- 
then  ausserhalb  dér  Hohen-Tátra.  — A Molendoa  Sendtneriana  kárpáti 
előfordulása  a Magas-Tátrán  kívül,  p.  71.  old. 

f Keller  L. : Beitrag  zűr  Inselflora  Dalmatiens.  — Adatok  a dalmát  szigetek 
flórájához, , p.  2.  old. 

Margittai  A. : Újabb  adatok  Bereg  vármegye  flórájához.  — Neue  Beitráge  zűr 
Kenntnis  dér  Flóra  des  Bereger  Komitates  (HL),  p.  81.  old. 

« A Pulsatilla  pratensis  var.  Zichyi  Schur  új  lelőhelye  hazánkban.  — Über 
einen  neuen  Standort  dér  Puls.  prat.  var.  Zichvi  Schur  in  Ungarn  n 
83.  old. 

Murr  J. : Teucrium  Stellae  mh.,  eine  neue  Form  dér  Comb.  T.  montanum 
L.  X aureum  Schreb.  — Teucrium  Stellae  mh.,  a T.  montanum  X au- 
reum  kombináczió  új  alakja,  p.  276.  old. 

Polgár  S. : Az  Amarantus  crispus  (Lesp.  et  Thév.)  N.  Terrac.  újabb  magyar- 
országi  termőhelyei.  — Neue  ungarische  Standorte  von  Amarantus  cri- 
spus (Lesp.  et  Thév.)  N.  Terrac.,  p.  277.  old. 

Prodan  Gy. : Bács-Bodrog  vármegye  flórája.  — Flóra  des  Komitates  Báes- 
Bodrog,  p.  120.  old. 

Wagner  J. : Új  Centaureák.  — Neue  Flockenblumen,  p.  74.  old. 

« Cytisus  Vadasii,  p.  78.  old. 

Zsák  Z. : Megjegyzések  az  Amarantus  crispus  (Lesp.  et  Thév.)  N.  Terrac.  ma- 
gyarországi előfordulásához.  — Bemerkungen  liber  das  Vorkommen  von 
Amarantus  crispus  (Lesp.  et  Thév.)  N.  Terrac.  in  Ungarn,  p.  278.  old. 

II.  Apró  közlemények.  — Kleine  Mitteilungen. 

Győrffy  L : Carex  clavaeformis  Hoppé,  p.  280.  old. 

Szatala  ö. : Peltigera  erumpens  (Tayl.)  VVainio  Magyarország  zuzmóflórájá- 
ban. — Peltigera  erumpens  (Tayl.)  Wainío  in  dér  Flechtenflora  von  Un- 
garn, p.  281.  old. 

Wagner  J. : Hyoscyamus  albus  L.  Magyarországon.  — Hyoscyamus  albus  L.  in 
Ungarn, p.  84.  old. 


1* 


in- 


ul Magyar  és  horvát  botanikai  dolgozatok  ismerte- 
tése. — Referate  über  ungarische  und  kroatische  bota- 

nische  Arbeiten. 

Botanikai  Közlemények  XIV.  (1915)  1 — 2.  füzet  (Heft),  p.  93.  old. 

Bubák  F. : Adatok  Montenegró  gombaflórájához,  III.  közlemény.  — Dritter  Bei- 
trag  zűr  Pilzflora  von  Montenegró,  p.  283.  old. 

Győrffy  I. : Az  Erdélyi  Múzeum-Egyesület  évkönyve  az  1914.  évre : A növény- 
tár jelentése.  — Jahrbuch  des  Siebenbürgisehen  Musenm-Vereines  für  d. 
J.  1914 : Bericht  tiber  dér  botanischen  Abteilung,  p.  287.  old. 

Höhr  H. : Segesvár  arcliegoniumos  növényei  (Mohák  és  haraszti  élék).  Adatok 
Erdély  kryptogamflórájához.  — Die  Archegoniaten  von  Segesvár.  Beitriige 
zűr  Kryptogamenflora  von  Siebenbürgen,  p.  282.  old. 

Jablokszky  J. : A tarnóczi  mediterrán-korú  flóra.  — Über  die  mediterráné  Flóra 
von  Tarnócz,  p.  93.  old. 

Jávorka  S. : Kisebb  megjegvzések  és  újabb  adatok.  — Floristische  Daten,  p. 
284.  old. 

Lengyel  G. : A királyhalmi  m.  kir.  külső  erdészeti  kísérleti  állomás  területe 
növényzetének  ismertetése.  — Schilderung  dér  Flóra  des  Gebietes  dér 
áusseren  forstlichen  Versuchsstation  bei  Királyhalom,  p.  92.  old. 

Szabó  Z. : Elektromos  melegítödoboz  parafftnmetszetek  kinyújtására.  — Elek- 
trische  Warmedose  zűr  Ausbreitung  von  Parafflnschnitten,  p.  286.  old. 

Trautmann  R. : Ökológiai  megfigyelés  a Potamogeton  perfoliatuson.  — Zűr 
Ökologie  von  Potamogeton  perfoliatus,  p.  286.  old. 

Tuzson  J. : A Magyar  Alföld  növényföldrajzi  tagolódása.  — Pflanzengeogra- 
plüsche  Gliederung  des  ungarischen  Tieflandes,  p.  85.  old. 

Youk  V. : Gutacija  i hidatode  kod  Oxalis-vrstá.  — Guttation  und  Hydathoden 
bei  Oxalis  Arten,  p.  287.  old. 

« 0 istrazivanju  fltobentosa  u Kvarnerskom  zavalju.  — Die  Untersuchun- 
gen  über  Phytobenthos  im  Quarnerogebiet,  p.  288.  old. 

Wagner  J. : A delibláti  kincstári  lioinokpuszta  növényvilága.  — Die  Vegetation 
dér  aerarischen  Sandpuszta  Deliblát,  p.  91.  old. 


IV.  Külföldi  botanikai  dolgozatok  ismertetése.  — Refe- 
rate über  auslándische  botan.  Arbeiten. 

Casares  Gil  A. : Enumeración  y distribución  geográflca  de  las  muscineas  de  la 
peninsula  Ibérica,  p.  98.  old. 

Hayek  A. : Die  Pflanzendecke  Österreich-Ungarns,  p.  289.  old. 

Jensen  C. : Danmarks  Mosser  eller  beskrivelse  af  de  i Danmark  med  Faeröorne 
fundne  Bryofyter,  p.  291.  old. 

Páter  B. : La  cuiture  des  plantes  médicinales  en  Hongrie,  p.  98.  old. 

Pax  F. : Die  Flóra  des  siebenbürgisehen  Hochlandes,  p.  97.  old. 

« Schlesiens  Pflanzenvvelt,  p.  290.  old. 

Romer  J. : Mutation  dér  Zwerghyazinthe  (H.  leucophaeus),  p.  288.  old. 

Schulz  A. : Die  Geschichte  dér  phanerogamen  Flóra  und  Pflanzendecke  Mittel- 
deutschlands  vorz.  des  Saalebezirkes  seit  dem  Ende  dér  Pliozánzeit,  p. 
96.  old. 

Vouk  V.:  Die  Umstimmung  des  Pliototropismus  bei  Chara  sp.,  p.  292.  old. 

<>  Zűr  Kenntnis  dér  mikroehemischen  Chitin-Reaktion,  p.  292.  old. 

Zmuda  A.  J. : Fossile  Flóra  des  Krakauer  Diluviums,  p.  290.  old. 

« Poslonki  polskie.  — Über  die  polnischen  Helianthemum-Arten,  p.  291.  old. 
« Przywrotniki  polskie.  — Die  polnischen  AlchemillarArten,  p.  291.  old. 
Zschacke  G. : Die  mitteleuropáischen  Verrucariaceen  (I — II.),  p.  99.  old. 


V.  A Kir.  Magy.  Természettudományi  Társ.  növénytani 
szakosztályának  ülései.  — Sitzungen  dér  botanischen  Sek- 
tion  dér  Kön.  ung.  naturwissenschaftlichen  Gesellschaft. 

p.  100—103.,  293-296.  old. 

VI.  Gyűjtemények.  — Sammlungen. 

íyperaceae,  J u ncaceae,  Typhaeeae,  Sparganiaoeae  hungaricae  exsic- 
catae.  — Magyar  sásfélék,  szittyófélék,  gyékényfélék  és  békabnzogánv- 
félék  gyűjteménye.  Fasc.  IV.,  p.  298.  old. 

Uram  ina  hungarica.  — Magyar  füvek  gyűjteménye.  Fasc.  VIII.,  p. 
296.  old. 

Reichf.nbach  Orchidea-gyűjteménye.  — Über  Reichenbach’s  Oreliideensammluug, 
p.  103.  old. 


VII.  Helyesbítés.  — Berichtigung. 

p.  305.  old. 


VIII.  Személyi  hírek.  — Personalnachrichten. 


Andrasovsziíy  J..„ 

...  104 

Augusztin  B 

107 

Bauer  J __ 

...  ...  300 

Benecke  W ._ 

...  ...  299 

Bhrsch  W 

299 

Bihari  Uy.  • ...  . . 

107 

Blattny  T.  

...104,301 

Bocskay  O.  ...  .. 

108 

Bódis  I.  ...  ...  ... 

108 

Böhmer  A 

...  301 

Butüjás  Gy.  ...  ... 

107 

CORRENS  K.  E.  ... 

299 

CsETE  S 

...  108 

Degen  A 

Engler  A 

105 

Fassbender  G.  ... 

301 

Flóriss  F... 

...  106 

Fomin  A 

299 

Fruhwirt  K 

299 

Füger  A.  

300 

Gáyer  Gy 

104.  108 

Gilg  E.  

._  ..  106 

Gombocz  E 

...  301 

Gusuleac  M.  .. 

108 

Gürtler  K.  . 

...  106 

Hagen  G 

...  300 

Hieronymus  G.  ... 

106 

Himmelbauer  W.  . 

...  105 

Istvánffi  Gy. 

104,300 

Jablonszky  J.  

..  108,302 

Janchen  E. 

...  108 

Jaross  K 

...  301 

Jávorka  S 

Juhász  A. 

__  108 

Kovács  F. ... 

106 

Kupcsok  S.  T. 

108 

Lányi  B.  ...  ... 

300 

Lengyel  G.  

... 108 

Lindau  G..  . ... 

106 

Maly  K.  ...  ... 

108 

Moesz  G.  ._  ... 

105,  108 

Nat harson  A. 

105 

Neumann  R.  

301 

Nyárády  Gy..  . 

109 

Paál  A 

... 104 

Papp  L 

107 

Pápai  J.  ...  ... 

302 

Pfeffer  W.  ... 

106 

PoDPERA  J.  ... 

107 

Poeverlein  H. 

174 

Salacz  L 

- io0 

Schussnig  Br.... 

...  300 

Schveitzer  J. ... 

302 

Smoquina  A.  

109 

Szabó  Z 

106 

Szurák  J 

107,  302 

Szűcs  J.  

...  107 

Tojika  S. 

301 

Varga  F 

302 

Vierhapper  Fr. 

105 

VlGH  I 

300 

VlSKI  J 

_ 109 

Vouk  V 

3ou 

Walt.ner  J.  ... 

_ ...  ._  301 

VlLLSTATTER  R. 

..  301 

WlLSCHKE  A 

. 107 

Zsák  Z 

107 

VI 


IX.  Meghalt.  — Gestorben. 

Barth  J 109  KraepelinK __  ...  111 

Bonnier  G 302  Kraus  G ...  303 

Brancsik  K 302  Lángé  R 112 

BrandtM 109  Láng  Gy . 112 

Darbishire  A.  D 303  Lemmermamn  E 304 

Gabnay  F 109  Molnár  Gy. ...  112 

Glowacki  J — ...  ...  109  Orth  A ... _ 304 

Greene  E.  L 303  Pietsgh  W 112 

Gründ  A. 110  Raab  A 304 

Guéguen  F.  303  Remelé  A 304 

Gwynne-Valghan  D.  T. 303  Schultze  M 112 

Hermán  O 110  Schwarz  A.  Fr 304 

Hess  R.  t? — 303  Slabs-Kantschieder  J 304 

Hildebrand  Fr 303  Solms-Laubach  H.  ...  304 

Hoeck  F 111  Strohmer  Fr 112 

Höfle  Gy.  R _.  ...  ...  303  Szabó  Á 112 

Keller  L 111  Szépligeti  Gy ...  113 

Kienitz-Gerloff  F.  111  Ule  E... 113 

Klein  Gy 303  Zeiller  K.  R 304 


Tárgymutató.  — Iudex. 

Abutilon  Avicennac  240.  — Acanthus  longifolius  257.  — Acer  carn  - 
pestre  133,  134.  145,  151,  171,  239,  var.  hebecarpuin  239;  moaspessulanum. 
platanoides  et  Pseudoplatanus  239 ; tataricum  125,  145.  239.  — Aceras  anthro- 
pophora  11.  — Achillea  asplenifolia  159,  160,  161,  Í65,  263;  coarotata  81; 
collina  81,  132,  137,  140,  149,  157,  172,  179,  263;  Degenii  81;  Miháliki  262; 
Millefolium  263;  Neilreichii  171,  172,  262;  ochroleuca  159,  262,  263;  odorata 
18;  pannonica  84,  263;  Prodani  80;  pseudopectinata  et  setacea  263.  — Aco- 
nitum  Störkeanum  220.  — Acorellus  pannonicus  165,  186,  187,  202.  — 
Acorus  Calamus  127,  205.  — Adonis  aestivalis  et  fiammea  176,  222  ; vernalis 
146,  148,  222.  — Áegilops  cylindrica  202 ; triaristata  5 ; triuncialis  6.  — 
Aegopodium  Podagraria  244.  --  Aescalus  Hippocastanum  239.  — Aethio- 
nema  saxatile  et  var.  gracile  36.  — Aethusa  Cynapium  178,  244.  — Agave 
americana  12,  27.  — Agrimonia  Eupatoria  43,  147,  229.  — Agropyron 
arenicolum  202;  cristatum  159,  170,  171,  172,  202,  var.  calvum  202;  glaucum 
83,  202;  intermedium  et  ssp.  trichophorum  202;  repens  177,  202,  f.  caesiutn. 
f.  dumetorum  et  f.  trichorrhachis  202,  var.  glaucum  6.  — Agrostemma 
Gitbago  et  í.  albiflorum  216.  — Agrostis  alba  128,  137,  164,  197 ; caniua 
198;  vulgáris  197.  — Ailanthus  glaudulosa  134,  183,  238.  — Aira  capillaris 
var.  ambigua  4.  — Ajuga  Chamaepitys  177,  249,  var.  graudiflora  249 ; gene- 
veusis  180,  250;  Iva  27;  Laxmannii  172,  250;  reptans  147,  250.  — Albugo 
candida  271.  — Alchemilla  alpestris  292;  arvensis  229;  firma,  flabellata,  hete- 
ropoda  var.  tenuis,  incisa,  pubescens,  silvestris  et  var.  crinita  atque  var.  sub- 
crenata  292  ; vulgáris  150.  — Alectorolophus  goniotrichus  256;  major  160, 
256.  — Alisma  graminifolium  195 ; Plantago  et  var.  lanceolatum  atque  var. 
pumilum  195.  — Alkanna  tiuctoria  166,  167,  180,  248.  — Alliaria  officinalis 
146,  223.  — Allium  angulosum  et  ascalonicum  207 ; atropurpureum  176,  207  ; 
atroviolaceum,  Cepa  et  fistulosum  207 ; flavescens  89 ; flavum  171,  207  ; 
moschatum  125,  207  ; neapolitanum  9 ; Ophioscodon,  Porrum,  rotundum,  sativum. 
sehoenoprasum  et  scorodoprasum  207;  sphaerocephalum  171,  172,  206,  a typicum 
9 : subhirsutum  9 ; ursinum  206 ; vineale  et  var.  compaetum  206.  — Alnus 
glutinosa  127,  155,  210.  — Alopecurus  aequalis,  geniculatus  et  myosuroides 
"197;  pratensis  128,  148,  180,  197. — Althaea  cannabina  et  hirsuta  40,  240; 
micrantha  et  officinalis  240.  var.  micrantha  138 ; pallida  et  rosea  240.  — 
Alyssum  alyssoides  37,  172,  226 ; arenarium  159,  168.  169 ; campestre  36  ; 
commutatum  227 ; desertorum  159.  167.  168,  172.  178,  186.  226;  linifolium 
124,  170,  189,  227 ; sinuatum  36 ; tortuosum  159,  166,  167,  169,  227.  — 
Amanita  umbrina  274.  — Amarantus  albus  96,  184,216;  caudatus  181,  216; 
crispus  277.  278,  279;  deflexus  279.  var.  prostratus  14;  paniculatus  181,  216: 
retroflexus  177,  178,  216;  silvestris  14:  Thevénaei  279:  viridis  216.  — Ammi 
május  31.  — Amorpha  fruticosa  234.  — Anacamptis  pyramidalis  var.  albi- 
flora  et  var.  brachystaehys  11.  — Anagallis  arvensis  22,  177,  178,  246;  Dörfleri 
22:  femina  22,  177,  178,  246.  — Anchusa  Barrelieri  248:  Gmelini  161,  172. 
175.  176,  249:  italica  172.  248,  var.  lucida  29;  officinalis  161,  249.  — 
Andrachne  telephioides  42.  — Andropogon  Isehaemum  83,  139.  157,  159,  196 ; 


vm 


pubescens  3 ; strictus  196.  — Androsace  maxima  170,  177,  240.  — Anemone 
grandis  123;  hortensis  33:  nigricans  123,  159,  167,  169,  220;  l’ulsatilla  88, 
89 ; ranunculoides  150,  220.  — Anethum  graveolens  245.  — Angelica  silve- 
stris  244.  — Anthemis  altissima  18;  arvensis  18,  157,  262;  austriaca  159, 
262 ; Cotula  178,  262 ; rutheniea  262  ; tiuctoria  262 : Visianii  18.  — Anthericum 
ramosum  206.  — Anthoceros  Beltrani  98.  — Anthoxanthum  odoratiun  160, 
197.  — Anthriscus  Cerefolium  245 ; Scandix  153,  154,  245 ; trichospermus  147, 
153,  154,  156,  178,  182,  245.  — Anthyllis  illyrica  44 : polyphylla  232 : totra- 
phylla  44;  Vutneraria  172,  180.  232.  — Antirrhinum  május  178,  254;  Oron- 
Tium  23,  254,  var.  grandiflorum  23.  — Apera  interrupta  178,  198:  spica  venti 
157,  159,  198.  — Apium  graveolens  et  nodiflorum  243.  — Arabis  auriculata 
226 ; birsuta  37,  147,  226 ; muralis  37 ; nemorensis  et  Turrita  226 ; verna  37. 

Arbutus  Unedo  22.  — Arctium  Láppá  265 ; minus  154,  265 ; tomentosuin 
265.  — Arenaria  leptoclados  39,  219 ; serpyllifolia  219.  — Argyrolobium 
Linnaeanum  43.  — Aristolochia  Clematitis  83,  139,  213,  var.  macrophylla  12 ; 
rotunda  12;  Sipho  213.  — Armeria  elongata  246. — Armillaria  mellea  274,  295. 

— Armoracia  macrocarpa  et  rusticana  225.  — Arrhenatherum  elatius  179,  198. 

— Artemisia  Abrotanum  264;  Absinthium  84,  263 : annua  96,  183,264;  Burnati 
264 ; eampestris  159,  168,  169,  264,  (B  lednieensis  84.  var.  serioea  264 ; Dracun- 
culus  264;  monogyna  148,  163.  264;  pontica  264;  scoparia  171,  264;  sericea 
161 : vulgáris  84,  136,  178,  264.  — Árum  maeulatum  146,  147,  205.  — Asa- 
rum  europaeum  146,  213.  — Asclepias  syriaca  184,  248.  — Asparagus  acuti- 
folius  10 ; officináiig  153,  208.  — Asperugo  proeumbens  248.  — Asperula 
aristata  30 ; arvensis  30,  257 ; cynanchica  159,  160,  161,  172,  257,  (3  tenella 
84;  galioides  172;  glanca  257:  odorata  151,  257.  — Asphodeline  liburnica  10. 

— Asphodelus  flstulosus  et  microcarpus  10.  — Asplenium  Adiantum  nigrum 
ssp.  onopteris  var.  acuta  3.  — Aster  Amellus  261  ; canus  148,  149,  163,  260, 
f.  albus  260:  Linosyris  171,  260;  pannonicns  128,  164,  261,  var.  depressns  163, 
261 ; salignus  261 ; villosus  260.  — Astragalus  amoenus  54 ; Andrasovszkyi 
54,  55;  asper  150,  234;  austriacus  170,  172,  234;  canus  54;  Cicer  172,  234; 
cicerellus  52  ; contortuplicatus  89,  96,  234 ; cylindraceus  52  ; dasyanthus  92,  124, 
234;  excapus  92,  234 ; glycyphyllns  172,  234 ; hamosus  f . buceras  47 ; liirsutus  55; 
leucocyaneus  53,  54,  (3  Lydius  54  ; Lydius  53,  54  : macrourus  et  melanocarpus  52  ; 
melinus  et  f.  hirsutior  55 ; Mesogitanus  53 ; mutabilis  55 ; Onobryehis  158,  159, 
172,  235  ; ovatus  52 ; paecilanthus  55  ; phanothrix  52,  53  ; pseudocylindraceu.s  51, 
52;  psoraloides  54;  sesameus  47;  setulosus  53,  54;  Teheranieus  54;  transsil- 
vanicus  118;  vexillaris  52;  viciaefolius  54;  virgatus  92,  168,  169,  235,  f. 
albiflorus  235.  — Atriplex  hastatum  133,  215,  ssp.  microspermimi  215 ; hor- 
tense  93,  215 ; litorale  215,  var.  serratum  et  var.  sulcatum  13 ; nitens  93,  215 ; 
oblongifolium  215;  patulum  133,  177,  215;  roseum  215:  tataricum  125,  178, 
215.  — Atropa  Kelladonna  253.  — Atropis  distaus  137,  200,  ssp.  limosa  et  f. 
pallens  200 ; limosa  164.  — Avena  barbata  var.  Hoppeana  4 ; brevis  198 ; 
fatua  176,  198 ; nuda,  orientalis,  sativa,  sterilis  et  strigosa  198.  — Avena 
strum  convolutum  var.  glabra  4;  pratensis  et  pubescens  198,  var.  glabrescens 
161,  198. 

Ballota  nigra  151,  251;  velutina  27.  — Barbaraea  vulgáris  224,  vai» 
Bartbiana  118.  — Barbula  Hornschucbiana  283.  — Beckmannia  eruciformis 
125,  198.  — Bellardia  Trixago  24.  — Bellis  perennis  149,  155,  156,  260,  var. 
pratensis  17.  — Berberis  vulgáris  152,  222.  — Berteroa  incana  83,  157,  159, 
178,  227.  — Béta  vulgáris  214.  — Betula  pendula  155 ; verrucosa  210.  — 
Bidens  cernuus  183,  262 ; tripartitus  262.  — Bilora  radians  246.  — Biscutella 
ciliata  36.  — Blackstonia  perfoliata  30,  88,  89 ; serotina  247.  — Blitum  vir- 
gatum  184.  — Blysmus  compressus  ISO.  203.  — Bolboschoenus  maritimns  127, 
131,  203,  var.  compactus  et  var.  vulgáris  203.  — Boletus  bulbosus  et  luridus 
274 ; Satanas  273.  — Borrago  officinalis  30,  248,  — Brachypodium  distachyum 
et  var.  genuinum  atque  var.  pentastacbyum  6 ; pinnatum  201 ; ramosum  var.  fra- 
gile  6;  silvaticum  6,  147,  201.  — Brassica  eampestris  224 ; elongata  125,224; 
Napus,  oleracea  et  Kapa  224,  var.  rapifera  37.  — Briza  maxima  var.  rubra  5 : 


IX 


média  150,  199.  — Bromus  arvensis  179.  201;  asper  200;  commutatus  131. 
186,  201;  erectus  et  var.  pannoniéul  201  ; hordeaceus  149.  158,  172,  179,  201. 
f.  nanus  201;  inermis  172,  180,  201.  f.  pellitus  201;  japonicus  201,  var.  sub- 
squarrosus  186,  (et  f.  zomboriensis)  201,  var.  wstitus  201,  var  villosus  171 ; molli 
formis  5 ; seeaiinus  201  : squarrosus  159,  161.  169,  171.  172,  201,  var.  mega- 
stachys  et  var.  villosus  201;  sterilis  147,  1 79.  201,  f.  glabreseens  et  f.  liirti- 
ílorus  201,  var  oligostachyus  5;  subsquarrosus  150.  178;  tectorum  169,  178. 
178,  179,  180.  var.  longipilus  153,  158,  168,  186.  201  ; villosus  var.  Gussonei 
5.  — Broussonetia  papyrifera  212. — Brunella  grandiflora  250  ; laciniata  27, 
250:  pinnatiflda  250;  vulgáris  132,  137,  140,  147,  160,  161,  250.  — Bryonia 
alba  259 ; dioica  96,  259.  — Bulbocodium  ruthenicum  92,  124.  185 ; versicolor 
206-  — Bunias  Erucago  35 ; orientalis  176,  227.  — Bunium  divaricatum  31. 
— Bupleurum  aristatum  31  ; faicatum  244;  Gerardi  125:  junceum  125,  244; 
protractum  32;  rotundifolium  176.  244:  tenuissimum  244.  — Butomus  umbel- 
latus  127,  131,  138,  195.  — Buxus  sempervirens  181.  239. 

Cactus  tlagelliformis  et  speciosa  228.  — Cakilc  maritima  var.  sinuati- 
folia  35.  — Calamagrostis  Epigeios  81,  161,  198  ; intermedia.  lanceolata  et 
Pseudophragmites  198.  — Calamintha  Aeinos  177 ; intermedia  147.  — Calamus 
Noszkyi  93.  — Calendula  arvensis  265,  var.  rugósa  15 ; officinalis  15,  265.  — 
Calepina  irregularis  96,  178,  224.  — Callistephus  chinensis  261.  — Callitriche 
stagnalis  82,  verna  239.  — Calocera  viscosa  273.  — Caltha  cornuta  123,  130, 
161,  z‘20 ; palustris  220.  — Calycanthus  floridus  222.  — Calystegia  sepium 
127,  138,  218.  — Camelina  microcarpa  172,  226;  sativa  178,  226.  — Campa- 
nula  bononiensis  et  Cervicaria  147,  260 ; Erinus  22 ; glomerata  et  patula  260 ; 
persicifolia  171,  260,  f.  alba  147;  rapunculoides  147,  260;  Rapunculus  260; 
rotundifolia  296;  sibirica  161,  171,260;  Trachelium  124,  147,260.  — Campho- 
rosma  ovata  125,  163,  164.  215.  — Canna  indiea  209.  — Cannabis  sativa  212.  — 
Cantharellus  cibarius  et  tubaeformis  274.  — Capsella  Bursa  pastoris  153,  175, 
225,  f.  apetala  225,  226  ; grandiflora  36:  rubellá  et  var.  aeaulis  36.  — Capsi- 
cum  annuum  253.  — Cardamine  flexuosa  139  ; hirsuta  37.  225,  var.  carnpe- 
stiis  225;  multieaulis  37;  Nasturtium  137;  parviflora  225;  pratensis  127,  130, 
225.  — Carduus  aeanthoides  157,  265;  defloratus  82;  hamulosus  176,  180, 
265;  nutans  16,  137,  153.  173,  176,  177,  180,  265,  var.  micropterus  16;  pycno- 
cephalus  16.  — Carex  acutiformis  129 ; caryophyllea  148,  154.  158,  204- ; cla- 
vaeformis  et  f.  basigyna  atque  f.  cladostaehya  280  : distans  130,  131,  205  ; divisa 
204  ; divulsa  7,  147,  204 ; flaeca  129,  204,  var,  acuniinata  et  var.  erythrostachys 
7;  flava  130,  205;  graeilis  136,  204;  Halleriana  7;  hirta  130.  205;  Hudsonii 
186,  189,  204;  illegitima  7;  leporina,  montana  et  muricata  204;  nitida  168, 
204 ; nutans  205 ; pallescens  204 ; paludosa  205  ; panicea  et  paradoxa  204 ; 
praecox  148,  158,  167,  204  : Pseudoeyperus  127,  205,  f,  acvogyna  205;  punc- 
tata  7;  remota  204;  riparia  127,  129,  131,  136,  149,205;  silvatica  204;  steno- 
phylla  159, 168,  204  ; sricta  128,  129  ; tomentosa  204  ; vesicaria  139,  205  ; vulpina 
127.  131,  132,  148.  149,  164,  204,  var.  nemorosa  204.  — Carlina  brevibracteata 
265;  vulgáris  et  var.  intermedia  265.  — Carpesium  cernuum  96,  150.  183. 
262.  — Carpinus  Betulus  144,  210.  — Carthamus  lanatus  16,  173,  184,  267  ; 
tinctorius  267.  — Carum  Carvi  244.  — Castalia  alba  126,  133,  219.  — Ca- 
stanea  sativa  210.  — Catabrosa  aquatica  199.  — Catalpa  bignonioides  257.  — 
Caucalis  daucoides  154,  176,  245;  leptophylla  32  ; muricata  176,245.  — Celsia 
orientalis  23.  — Celtis  australis  et  oceidentalis  212.  — Centaurea  alba  75  ; 
arenaria  161,  167,  267  ; australis  266 ; austriaca  et  austriaeoides  82 ; banatica 
et  borsodensis  266 ; Calcitrapa  16,  137,  266 ; easureperta  82 ; chalcidicaea  77  ; 
Cyanus  et  f.  arenaria  atque  f.  atropurpurea  266  ; dalmatica  16  ; deusta  75  ; diffusa 
75,  266;  divergens  15;  Erdneri  82;  euxina  et  Eversiana  75;  Peichtingeri  74, 
s75 ; Fleischeri  82;  Fritschii  267;  Jacea  82,  266 ; macedonica  77;  Magyarii  171, 
682,  267;  melitensis  16;  micranthos  147,  157,  267,  f.  rhodopea  77;  moschata 
i2  6 ; oxylepis  82;  pannonira  82,  132,  147,  148,  157,  160,  182,  266;  pnnnonica 
1 ' banatiea  266:  pannonica  X easureperta  82;  pseudorhenana  168,  266;  ragu- 
Xnn  15;  rhenana  75,  84,  171,  267:  Sadleriana  159.  266,  f.  integrifolia  266; 


X 


Scabiosa  82,  S4 ; solstitialis  16,  173,  179,  266,  f.  intermedia  266;  spinulosa 
266;  Tauscheri  159,  166,  167,  169,  171,  172,  267;  Vatevii  76.  — Centaurium 
minus  30,  137,  150,  247 : pulchellum  30,  247;  ramosissimmn  et  uliginosum 
247.  — Centranthus  ruber  259.  — Cephalanthera  alba  124,  147,  209;  longi- 
íolia  124,  147,  209:  rabra  153,  209.  — Cephalaria  leucantha  15;  transsylva- 
nica  259.  — Cerastium  anomalum,  arvense  et  brachypetalum  218 : caespitosum 
166,  f.  glandulosum  218:  glomeratum  f.  typicum  39;  glutinosuin  var.  pumilum 
218;  semidecandrum  166.  i 67.  218:  vulgatum  218.  — Ceratophyllum  dotner- 
sum  et  submersum  219.  — Cercis  Siüquastrum  231.  — Cercospora  monte- 
negrina  284.  — Cerinthe  minor  249.  — Ceterach  augolense  102;  officinarum 
et  f.  crenata  2.  — Chaerophyllum  aromaticuin  215;  coloratum  33:  temulum 
245.  — Chaenorrhinum  minus  177,  254.  — Chamaenerion  palustre  242.  — 
Chara  fragilis  137.  — Cheiranthus  Cheiri  226.  — Chelidonium  május  153, 
IBS.  178,  222.  — Chenopodium  album  177,  215,  var  viride  215;  Bonus  Hen- 
ricus  214;  Botrys  184,  214;  eapitatum  215;  ficifolium  139,  215;  foliosum215; 
glaucum  164,  215;  hybridum  214;  murale  et  opulifolium  215;  polyspermum 
214;  rabrum  164,  215,  var.  crassifolium  215;  urbicum  215;  Vulvaria  214.  — 
Chlora  serotina  137.  — Clilorocyperus  badius  7;  glaber  203;  glomeratus  137, 
138,  184,  202.  — Chondrilla  juncea  20,  84,  161,  169,  172,  269.  - Chrysan- 
themum  Balsamita  263;  coronarium  18;  indieum  263;  J.eucanthemum  148, 
149,  175,  180,  263;  parthenium  263;  segetum  18;  sinense  263;  uliginosum 
127,  263;  vulgare  139,  148,  263.  — Cürysopogon  Gryllus  172,  196.  — Cicer 
arietinum  236.  — Cichorium  Endivia  267  ; Intybus  132,  157,  178,  179,  267;  pumi- 
lum 19.  — Cicuta  virosa  128,  243.  — Orcaea  lutetiana  147,  2 13.  — Cirsium 
arvense  156,  178,  265,  var.  argenteum,  var.  horridum,  var.  integrifolium  et  var 
subincanum  265,  var.  obtu9ilobum  f.  subincamun  17;  brachyeephalum  148,  161, 
186,  265;  canum  265;  eriophorum  et  var.  vulgare  265;  ferox  265;  laneeola- 
tum  151.  265 : palustre  139,  265.  — Cistus  salvifolius,  villosus  et  f.  eorsicus 
atque  f.  villosus  38.  — Citrullus  vulgáris  260.  — Cladium  Mariscus  203.  — 
Oadosporium  stysanoides  et  Taphrinae  284.  — Oavaria  coralloides  273  — 
Clematis  Plammula  220,  var.  vulgáris  33;  integrifolia  137,  220;  recta  220: 
Vitaiba  134,  146,  220.  — Clitocybe  dealbata  296.  — Clypeola  Jonthlaspi  var. 
lasiocarpa  35.  — Cnicus  benedictus  266.  — Colchicum  arenarium  172,  206 ; 
Bertolonii  var.  angustifolium  10.  — Coleroa  ineonspicua  284.  — Colutea  arbo- 
rescens  et  cruenta  234.  — Commelyna  coelestis  205.  — Conium  maculatum 
178,  245.  — Conringia  orientalis  176,  227.  — Convallaria  majális  150,  208. 

- Convolvulus  arvensis  176,  177,  248;  Cantabrica  28.  125,  248;  tenuissimus 
28.  — Coriandrum  sativuni  246.  — Corispermum  eanesceos  216;  nitidum  et 
f.  purpurascens  216.  — Cornus  Amomum  246  : inas  150.  152,  246  ; sanguinea  127, 
133,  134,  135,  139,  151,  179,  246;  stolonifera  246.  — Coronilla  cretica 
et  emeroides  var.  typica  48 : Emerus  235,  var.  austriaca  48  ; scorpioides 
et  valentina  48;  varia  172,  177.  235.  — Coronopus  didymus  179,  223: 
procumbens  36.  — Corydalis  cava  146,  222;  pumila  124,  146,  222.  — 
Corylus  Avellana,  Colurna  et  tubulosa  210.  — Corynephorus  eanescens  198.  — 
Cotinus  Coggygria  125,  171,  239.  — Cotyledon  horizontális  40.  — Crambe 
tataria  89.  — ■ Crassula  caespitosa  39.  186,  189,  227.  — Crataegus  melano- 
carpa  228;  monogyna  151,  152,  228,  f.  pilo9a  228,  var.  171;  nigra  138,  228: 
pentagyna  228.  — Craterellus  cornucopioides  273.  — Crepis  biennis  et  var. 
banatica  267:  bulbosa  21;  capillaris  82;  neglecta  21;  paludosa  et  rhoeadifolia 
267 ; rabra  var.  scapigera  20;  setosa  140,  176,  267  ; tectorum  267  ; virons  267. 

— Crithmum  maritimum  32.  — Crocus  dalmaticus  8 ; variegatus  208.  — Cru 
cianella  latifolia  31. — Crupina  Crupinastrum  16;  vulgáris  171,  266.—  Crypsis 
aculeata  164,  197.  — Cucubalus  baccifer  217.  — Cucumis  Meló  et  sativus 
259.  — Cucurbita  aurantiaoa.  maxima,  Melopepo.  Pepo  et  verrucosa  260.  — 
Cupressus  sempervirens  194.  — Cuscuta  Epithymum  28,  243;  europaea, 
lupuliformis  et  suaveolens  248;  Tinei  89;  Trifolii  248.  — Cyclamen  repandum 
22.  — Cydonia  vulgáris  228.  — Cylindrosporium  Aceris  obtusati  et  monte- 
negrinum  284.  — Cymbalaria  muralis  23,  254,  var.  aeutangula  ot  var.  vul- 


XI 


garis  23.  — Cynanchum  adriaticuni  var.  fuscatum  30;  laxum  248:  Yineetoxi- 
cum  147,  248.  — Cynodon  Dactylon  3,  139,  157.  158,  184,  177.  198.  — Cyno 
glossum  creticum  28  ; officinale  154,  158,  172,  180,  248.  — Cynosurus  cri- 
st.rtus  158,  199;  echinatus  5.  — Cyperus  fuscus  137,  138,  203.  — Cytinus 
hypocistis  var.  kermesinus  12.  — Cytisus  austriacus  232,  var.  arenarius  159, 
167,  168,  169,  232.  var.  virescens  232  ; austriacus  X ratisbonensis  79,  80  ; 
elongatus  79.  80 ; hirsutus  88,  89 ; leucotrichus  232  ; millenii  79,  80 ; nigric.ans 
232;  pallidus  171,  232;  ratisbonensis  169,  232:  ratisbonensis  X leucotrichus 
80:  Roehelii  232:  Vadasii  78--80,  91. 

Dactylis  glomerata  147,  148,  153,  156.  158.  180,  199,  f.  pendula  147, 
199 : hispanica  5.  — Dahlia  coccinoa  et  variábilis  262.  — Datura  arborea 
253;  Stramonium  132.  178.  183,  253.  — Daucus  Carota  157,  158.  172,  245, 
var.  glaber  32 : Gingidium  var.  latilobus  32 ; maximus  32.  — Delphinium 
Ajacis  220:  brevieorne  34;  Cousolida  220;  orientale  175,  184,  190.  220;  pani- 
culatum,  peregri  num  var.  pubescens  et  Staphysagria  34.  — Dendrodomus 
annulatus  284.  — Dianthus  Arrneria  83.  218,  var.  Armeriastrum  218;  barbatus 
218;  Carthusianorum  88;  diutinus  169,  218;  giganteiformis,  giganteus  et  inter- 
medius  218;  polymorpbus  88.  89:  Pontederae  83,  88,  159.  171,  172:  sabule- 
torum  218  : serotinus  166.  167.  169.  218 : superbus  218.  — Dichostylis  Miehe- 
li.  na  203.  — Diclytra  spectabilis  223.  — Dictamnus  albus  150.  237.  — Didy- 
mella  montivaga  et  Vlachii  284.  — Digitális  ambigua  147.  256 ; ferruginea 
125.  256 ; purpurea  256.  — Digitaria  ciliaris  et  filiformis  196  ; sanguinalis  3, 
196.  — Diplodia  cylindrospora  284.  — Diplodina  Allii  Havi  et  crassissirna  284. 
— Diplotaxis  tenuifolia  37,  176.  177,  224:  muralis  178,  224,  var.  Barthiana 

118.  — Dipsacus  laciniatus  259:  pilosus  96;  silvestris  259.  — Doronicum 

hungaricum  125.  147,  264.  — Dorycnium  herbaeeum  233,  var.  illyricum  47; 
hirsutum  var.  hirtum  et  var.  incanum  47.  — Draba  lasiocarpa  et  muralis  226; 

nemorosa  154,  167.  226  : verna  148.  154.  166,  167.  170,  175,  179,  226.  var. 

spathulata  37.  — Dracocephalum  moldavicum  250.  — Dryopteris  Kümmerlei 
93.  — Duvaljouvea  serotina  203. 

Ecballium  Elaterium  38,  259.  — Echinochloa  crus  galli  132,  177.  179, 
196;  oryzoides  196.  — Echinops  multiflorus  265.  — Ecbium  altissimum  29, 
158.  171.  172.  178.  249;  parvifiorum  et  pustulatum  29;  vulgare  158,  159,  178, 
249.  — Eleagnus  angustifolius  et  argenteus  242.  — Elatine  Alsiuastrurn  84, 
129,  192.241;  Hydropiper  241.  — Elodea  eanadensis  126.  184,  196.  — Elyrnus 
arenarius  96,  202;  caput  Medusae  88.  89.  — Ephedra  campylopoda  12;  distachya 
117.  168.  194.  — Epilobium  adnaturn  82,  84,  243;  hirsutum  127,  243,  var. 
intermedium  243;  parvifiorum  243;  roseum  161,  243.  — Epipactis  atropurpurea 
209;  latifolia  147,  209:  micropliylla  et  palustris  209.  — Equisetum  arvense 
et  f.  decumbens  atque  f.  nemorosum  193;  hiemale  193;  palustre  127,  130,131, 
137,  193.  f.  polystachyum  193 ; ramosissimum  et  formáé : altissimum, 
gracile  atque  pannonicum  193.  — Eragrostis  megastaehya  176,  177. 
199;  minor  83,  173.  176,  179.  199;  pilosa  198  — Erica  arborea,  multiílora  et 
verticillata  22.  — Erigeron  acer  183;  annuu-  139.  149.  183.  261:  cauadeneis 
17  82.  140,  156.  177,  178,  183.  261.  — Erinella  Hystrix  284.  — Eriophorum 
angustifolium  139,  2Ó4 ; latifolium  204.  — Eriosporina  inontenegrina  284.  — 
Erodium  ciconium  172,  237  ; eicutarium  83.  173.  176.  178,  237,  var.  cliaero- 
phylla  41  : inalacoides  var.  althaeoides  et  var.  malvaceiun  41;  moschatum  41. 

Eryngium  campestre  31,  137,  158,  161,  169,  172,  243;  planum  84,  243.  — 
Erysimum  canescens  161,  172.  226;  clieiranthoides  83,  226;  pannonicum  226: 
repandum  37.  178.  180,  226.  — Erysiphe  Galeopsidis  275.  — Eschscholzia 
ealifornica  222.  — Euclidium  syriacum  125,  183,  227.  — Euglena  viridis  293. 
— Eupatorium  cannabinum  136,  260.  — Eupborbia  Chamaesyce  var.  caue- 
sc  -ns  41;  Cyparissias  148.  154,157,  161.  172,  177.  180,  23S : esula  238;  exigua 
176.  238,  var.  acuta  42:  faleata  176.  238:  Gerardiana  157,  159,  161,  166,  167, 
169.  172,  178.  180.  238;  helioseopia  238;  lucida  127,  138,  238;  nutans  42; 
palustris  138.  139,  149.  238:  pannonba  125.  17J.  172,  180,  238;  paralias  et 
peploides  42 ; Pejius  238:  pilosa  137,  238:  pjatyplíjlla  83.  238  ; pubescens 


XII 


42;  salieifolia  238;  spinosa  12;  virgata  238.  — Euphrasia  striota  25b'.  — 
Evax  pygmaea  17.  — Evonymus  europaeus  134,  138,  171.  239. 

Falcaria  Rivini  84:  vulgáris  161,  171,  244.  — Festuca  arundinaeea 

130,  160,  200;  elatior  131,  200;  gigantea.  heterophylla.  Myurus  et  oviua  2 Ml: 
pseudovina  149,  158,  159,  160,  161,  162,  171.  172,  178.  180,  200;  rubra,  np  - 
cola,  rutila  et  subspicata  200 ; vaginata  166,  167,  168,  169,  200.  f.  major  200: 
valesiaca  148,  200.  — Ficus  Carica  212.  — Filago  arvensis  261  ; germanica 
261,  var.  decumbens  18.  — Filipendula  hexapetala  148,  158,  160,  172,  229 : 
ulmaria  229.  — Foeniculum  piperitum  32;  vulgare  244.  — Fomes  fomentarius 
273.  — Forsythia  viridissima  247.  — Fragaria  moschata  229 : vesca  147. 
148,  229;  viridis  158,  160,  229.  — Fraxinus  excelsior  171,  247;  Oruus  247. 

— F ritillaria  imperialis  207;  montana  8;  tenella  294.  — Fumana  procum- 
bens  166,  167,  241  ; thyinifolia  f.  glutinosa  38.  — Fumaria  eapreolata  34 : 
offlcinalis  223,  var.  acrocarpa  35,  var.  floribunda  34,  var.  tenuifolia  35;  prehen- 
silis  176,  223. 

Gagea  arvensis  et  lutea  206;  pratensis  151,  157.  206.  var.  ciliata  208  : 
pusilla  150,  153,  154,  170,  206.  — Galanthus  nivalis  136,  137,  208,  f.  erdő- 
densis  208.  — Galega  offlcinalis  234.  — Galeobdolon  lnteum  150.  — Gale- 
opsis  angustifolia  et  Ladanum  250;  Tetrahit  et  versicolor  251.  — Galinsoga 
parviflora  184,  262.  — Galium  Aparine  258,  a typicum  30;  asperum  30; 
boreale  258 ; Cruciata  1 47,  258 ; elatum  84 ; erectum  258  ; lucidum  f.  oorrudae- 
folium  30;  Mollugo  147,  258:  palustre  1 49.  258  : parisiense  258 ; pedemontanum 
258;  retrorsum  149,  172;  tricorne.  uliginosum  et  vernum  258:  veru m 149.  160, 
161,  169,  172,  258.  — Genista  dalmatica  43 : elatior  135,  136.  147,  1 49 ; 
nervata  et  ovata  231 ; pubescens  160 ; tinctoria  160,  var.  elatior  et  f.  pubeseeus 
231.  — Gentiana  Barthiana  118;  Fatrae  72;  Pneumonanthe  159,  247.  — 
Geránium  columbinum  236 ; dissectum  96,  172.  236 ; divaricatum  236 ; lucidum 
40;  melle  158,  236,  var.  grandiflorum  40;  phaeum  124,  236 ; pratense  236; 
purpureum  et  f.  leiosepalum  40;  pusillum  147,  154,  158,  172,  179,  180,  236; 
pyrenaicum  236  : Robertianum  136,  147,  152,  168,  236 ; rotundiíolium  40 ; san- 
guineum  236:  silvaticum  88,  89.  — Geum  sudetieum  95:  urbanum  147.  151. 
152,  153,  168,  229.  — Gladiolus  segetum  8.  — Glaucium  cornioulatum  222 ; 
flavum  35.  — Glechoma  bederacea  et  hirsuta  250.  — Gleditschia  triacanthos 
134,  231.  — Globularia  cordifolia  14:  vulgáris  257.  — Glyceria  aquatica  127. 

131.  139,  149,  192,  200;  fluitans  200.  — Glycyrrhiza  echinata  et  glandulifera 
234.  — Gnaphalium  luteo-album  140,  177,  261:  silvaticum  et  uliginosum  261. 

— Gratiola  offlcinalis  et  var.  angustifolia  255.  — Guignardia  durmitorensis 
et  Euphorbiae  spinosae  284.  - Gymnosporangium  clavariaeforme,  juniperinum 
et  tremelloides  272.  — Gymnostomum  rupestre  73.  — Gypsophila  arenaria 
217;  muralis  83.  150,  217;  panieulata  83,  168,  169,  217.  — Gyrocephalus 
rufus  272. 

Haynaldia  villosa  202.  — Hedera  Helix  181,  243.  — Hedysarum  capi- 
tatum  49.  — Heleocharis  acicularis  138.  203 ; ovata  203  : palustris  138,  203 ; 
pauciflora  203  : uniglumis  204.  — Heleochloa  explicata  138. 197  : sclioenoides  197. 

— Helianthemum  nummularium  f.  discolor  38;  obseurum  241  : vulgare  a discolor 
38.  — Helianthus  annuus  et  tuberosus  262.  — Helichrysum  arenarium  261: 
italicum  18.  — Heliotropium  europaeum  28,  177,  248 ; supinum  248,  — Helle- 
borus  odorus  146,  220.  — Helminthia  echioides  96,  180.  — Helosciadium 
nodiflorum  96.  — Hemerocallis  falva  206.  — Hendersonia  bobanensis  2S4. 

— Heracleum  Sphondylium  245.  — Hermodactylus  tuberosus  var.  bispatliacea 
8.  — Herniaria  incana  171,  219.  — Hesperis  matronalis  var.  runcinata  227  ; 
tristis  227.  — Heterosporium  tortuoso-inflatum  284.  — Hibiscus  syriaeus  240; 
ternatus  82,  17fi,  240.  — Hieracium  abruptifolium  et  apenninum  70;  Auricula 
157,  267  ; auriculoides  ssp.  longisetum  et  ssp.  pannonicum  268;  autumnale  61: 
barbatum  56—70,  var.  typicum  f.  fuliginosa  67 ; barbicaule  55— 59 ; Bartliianum 
118;  Bauhini  169,  ssp  Besseriamim,  ssp.  fastigiatum,  ssp.  flliferum.  >sp. 
hispidissimum,  ssp.  magyaricum,  ssp.  nigrisetum,  ssp.  plicatum  268;  boreale 
56,  58:  braehiatum  ssp.  psendobrachiatum  268:  calodon  168,  172.  ssp.  psamo- 


XIII 


pluluni26S;  canura  160,  ssp.  eymosella  267  ; Costae  60;  crinitum  68,  70;  eroa- 
ticura  70 ; ecliioides  168 ; íiorentinum  et  forma  meridionalis  21 ; foliosum  59 : 
Grenieri  60;  heterospermum  70;  hirsutuin  57—62,  70;  Hoppeanum  ssp.  testi- 
moniale  267:  Hostianum  70 ; italicum  69;  lycopifoíium  59,  61;  nobile  60:  Pal- 
lonianum  268  ; Pilosella  148,  150,  154,  157,  160,  172,  ssp.  amauron,  ssp.  pilinum, 
^sp.  rosulatum  et  ssp.  tricholepium  267;  praealtum  21,  ssp.  pseudosparsum  268; 
provinciale  70:  pseudoeriophorum  60.  61;  pyrenaeum  et  var.  insignitum  61; 
pyrenaicum  56 — 61 ; 70,  var.  pliyllopoda  et  var.  torvum  60 ; racemosum  55 — 70, 
ssp.  barbatum  f.  stiriacum  65,  var.  ageratoides  70,  var.  apenninum  70,  var. 
barbatum  58,  63,  68,  var.  italicum  69,  var.  provinciale  68,  var.  Rohlenae  69. 
var.  symphytaceum  70,  var.  syringifolium  et  f.  sparsifolium  69,  var  typicum  58. 
63,  68 ; raiblense  159.  268 ; rectum  60 : sabaudum  58—60,  70,  268 ; setigerum 
268;  silvestre  62,  66,  67,  var.  chlorocephalum  67,  68,  var.  birsutum,  var.  . 
pectinatuin  et  f.  subvirens,  var.  subbarbatum  atque  var.  typicum  67 ; stiriacum 
63,  65,  68,  70;  stupposum  21;  symphytaceum  68,  70;  tenuifolium  63,  64,  65, 
68,  70 ; umbellatum  ssp.  brevifolioides  268.  f.  angustifolium  84 ; Virga-aurea 
italicum  69.  — Hierochloa  australis  et  odorata  197.  — Hippocrepis  eiliata 
18  ; comosa  var.  genuina  et  var.  major  48 ; unisiliquosa  et  var.  bifiora  48.  — 
Hippophae  rhamnoides  242.  — Hippuris  vulgáris  128,  243.  — Holcus  lanatus 
198.  — Holoschoenus  australis  7 ; vulgáris  169,  203.  — Holosteum  umbel- 
latum 166,  178,  218,  var.  Heuffelii  218.  — Hordeum  distichon  et  hexastichon 
202 ; leporinum  6 ; maritimum  ssp.  Gussonianum,  var.  pubescens  et  f.  hirtellum 
202 ; murinum  178,  202 ; vulgare  et  Zeocrithon  202.  — Hottonia  palustris  126, 
246.  — Humulus  Lupulus  134,  212.  — Hutchinsia  procumbens  36.  — Hya- 
cinthus  leucophaeus  288;  őrien talis  206.  — Hydrocharis  morsus  ranae  126. 
195.  — Hymenocarpus  circinatus  44.  — Hyoscyamus  albus  28,  84 ; niger 
178,  253.  — Hyoseris  radiata  et  scabra  19-  — Hypericum  elegáns  172,  241  ; 
hii'sutum  241 ; perforatum  157,  240 ; quadrangulum  240 ; veronense  38.  — 
Hypholoma  fasciculare  274.  — Hyssopus  officinalis  252. 

Ilex  aquifoliüm  222,  239.  — Impatiens  Balsamina  239.  — Inula  Bar- 
thiana  118;  britannica  132,  139,  148,  157,  261.  var.  angusti fólia  et  f.  glabre- 
scens  261 ; candida  var.  verbascifolia  17  ; Conyza  17,  147,  261 ; crithmoides  17  ; 
dentata  261 ; ensifolia  82,  261 ; germanica  172,  261 ; graveolens  17 ; hirta  82, 
171,  261 ; oculus  Christi  261 ; salicina  261,  var.  denticulata  169 ; viseosa  17.  - 
Iris  arenaria  167,  169,  208;  graminea  88,  89;  Pseudacorus  127,  131,  149,  209; 
pumila  208;  sibirica  129,  208;  variegata  159.  161,  208.  — Isatis  tinctoria  181, 
224.  — Isopyrum  thalictroides  et  var.  glanduligerum  220. 

Jasminum  officinale  247.  — Juglans  rogia  210.  — Juncus  aeutiflorus 
88,  206 ; acutus  var.  conglobata  7 ; atratus  88,  206 ; bufonius  206  ; compressus 
137,206;  conglomeratus,  effusus  et  Gerardi  206 : glaucus  149,205;  lainpo- 
carpus  7,  206.  — Juniperus  communis  101,  169,  194;  Oxycedrus  var.  viridis 
12 ; phoenicea  12 ; sabina  194.  — Jurinea  mollis  168,  169,  265. 

Kerria  japonica  228.  — Kickxia  Elatine  82,  177,  254;  spuria  177,  254. 

— Knautia  arvensis  172,  175,  259,  f.  pratensis  259 ; silvatica  259.  — Kochia 
arenaria  83,  159,  215;  prostrata  171,  215;  scoparia  81,  183,  216;  sedoides  216. 

— Koeleria  crassipes  4;  glanca  199;  gracilis  158,  160,  172,  199,  var.  typica  f. 
genuina  4;  phleoides  var.  glabra  4;  pyramidata  4,  199.  — Kohlrauschia  pro- 
liiéra 180,  217. 

Labumum  vulgare  232.  — Lictaria  deliciosa  274.  — Lactuca  muralis 
269  ; quercina  var.  integrifolia  269 ; saligna  132,  269 ; sativa  269 ; Scariola 
182,  269 ; viminea  20,  269.  — Lagenaria  vulgáris  260.  — Lagoseris  sancta 
20.  — Lagurus  ovatus  3.  — Lamium  ainplexicaule  27,  180,  251,  f.  hirtum 
251 ; luteum  et  maculatum  251  ; purpureum  123,  151,  153,  156,  176,  178,  251. 

— Lappula  echinata  29,  177,  178,  248.  — Lapsana  communis  147,  267.  — 
Laserpitium  prutbenieum  82.  — Lathyrus  albus  150;  Aphaca  236,  f.  laeta 
50 ; banaticus  236  ; Cicera  et  var.  erythrinus  50 ; hirsutus  et  latifolius  236  : 
megalanthus  171;  microphyllus  50;  niger  et  Nissolia  236;  paluster  138.  236; 
pannonicus  236 ; pratensis  132,  236 ; sati.vus  236 ; saxatilis  et  setifolius  50 ; 


XIV 


silvester,  tuberosus  et  vernus  236.  — Lavandula  vera  250.  — Lavatera 
arborea  40;  thuringiaca  84,  240.  — Legousia  hybrida  22;  Speculum  175,  200. 

— Lemna  gibba  et  minor  205;  trisulea  181,  205.  — Lens  esculenta  280; 
nigricans  50.  — Leontodon  autuinnalis  137.  208;  erispus  var.  simplex  20; 
hastilis  157 : hispidus  172,  208  ; tuberosus  et  f.  integrifolia  19.  — Leonurus 
Cardiaca  147,  251;  Marrubiastrum  178,  251.  — Lepidium  ram  pestre  180,  223: 
crassifolium  163.  104.  223;  Draba  36,  223,  var.  macrodontuin  223;  gramini- 
folium  30,  90.  223;  perfoliatum  178,  223;  ruderale  178,  179,  223:  sativum  223. 

— Leptosphaeria  subalpina  284.  — Leptothyrium  Berberidis  284.  — Lep- 
turus  pannonieus  125,  162,  201.  — Leucojum  aestivum  130,  208.  — Levi- 
sticum  officináié  244.  — Ligustrum  vulgare  133,  134,  152,  247.  — Lilium  can- 
didum  207.  — Limodorum  abortivum  125,  209.  — Limosella  aquatica  255. 

— Linaria  genistifolia  172,  254,  var.  chloraefolia  254 : intermedia  82 ; vulgáris 

158,  172,  254,  var.  perglandulosa  23.  — Linum  austriacum  148,  158,  172,  180. 
237 : eathartieum  237 ; flavum  172.  237 ; gallicum  41 ; glabrescens 

188  169,  237 ; hirsutura  237 ; nodiíiorum  41 ; pannonicum  92 ; perenne 

237  : spicatum  et  tenuifolium  41 ; usitatissimum  41,  237.  — Liriodendron  tuli- 
pifera  222.  — Listera  ovata  137,  153,  193,  209.  — Lithospermum  arveuse 
29, 172, 175,  249  ; officináié  147, 167,  249 : purpureo-coeruleum  147,  249.  — Lobelia 
Erinus  260.  — Lolium  linicolum  201 : perenne  137,  201,  var.  pnueifiorum  0 ; rigidum 
et  siculum  6;  tenulentum  201.  — Lonicera  Caprifolium  146,  258;  pericly- 
menum  et  Xylosteum  258.  — Lophiotrema  gentianaecolum  284.  — Loranthus 
europaeus  213.  — Lotus  angustissimus  162,  186,  234 ; corniculatus  137,  139, 
148,  160,  234,  var.  158,  var.  pilosus  172  et  f.  ciliata  47,  var.  villosus  et  f. 
hirsutus  234:  cytisoides  var.  Allionii  47:  edulis  et  ornithopodioides  46:  pilosus 
160:  siliquosus  160,  161,  234;  tenuifolius  137,  234;  tenuis  132.  164;  tenuis- 
simus  89.  — Lupinus  albus  et  birsutus  232.  — Luzula  campestris  154,  206. 

— Lychnis  chalcedonica  217  ; coronaria  147,  217,  f.  albiflora  217 : flos  cuculi 
128,  149,  217.  — Lycium  europaeum  28,  88.  89;  halimifolium  134,  172,  253. 

— Lycopsis  arvensis  249 ; variegata  29.  — Lycopus  europaeus  et  exaltatus 
252.  — Lysimachia  Nummularia  138,246  ; vulgáris  138,  161.  246.  — Lythrum 
Hyssopifolia  242 ; Saliearia  127,  136,  161,  242 ; virgatum  242. 

IVlacrophoma  grossetexta  284.  — Mahonia  aquifolium  222,  239.  — Ma- 
jorana  hortensis  252.  — Malus  pumila  95,  228 ; silvestris  95.  — Malva  Alcea 

125,  171,  240;  crispa  240;  neglecta  179,  240;  pusilla  210:  silvestris  173,  240. 
var.  ambigua  40.  — Marrubium  oandidissimum  27 ; peregrinum  172,  250 ; praecox 
178,  250;  remotum  250;  vulgare  178,  250,  var.  apulum  27.  — Marsilia  quadrifolia 

126,  192.  — Matricaria  Chamomilla  179,  263;  discoidea  263;  inodora  179,  263. 

— Medicago  disciforinis  45  ; falcata  83,  233  ; Gerardi  172  : hispida  var.  apiculata 
f.  oligocarpa  44;  lupulina  154,  172,  176,  177,  178,  233;  ininima  158,  161,  233, 
var.  elongata  et  var.  viscida  233,  var.  vulgáris  f.  pubescens  45 ; orbieularis  var. 
marginata  44;  prosti’ata  233;  recta  45;  sativa  233;  truncatula  45;  varia  172. 
233.  — Melampsora  Abietis-Capraeanmi  272.  — Melampyrum  arvense  256; 
barbatum  176,  256 ; cristatum  256.  — Melandryum  album  39,  177,  180,  217 ; 
noctiflorum  81,  217  ; viscosum  217.  — Melica  ciliata  var.  traftssylvanica  f. 
Holubyana  150,  172,  199.  - Melilotus  alba  et  coerulea  234;  dentata  89,  233; 
macrorhiza  89.  234;  officinalis  140,  178,  180,  234;  palustris  89;  suleata  var. 
simplex  f.  angustifolia  45.  — Melissa  officinalis  252.  — Melittis  Melissopbyl- 
lum  151,  250.  — Mentha  aquatica  127,  131,  132,  136,  161,  varietates  diversae 
252—253;  arvensis  var.  cuneifolia  f.  hispidulae  et  var.  sativa  253;  Barthiana 
118;  crispa  253;  longifolia  136,  157,  179,  252,  var.  Hollósyana  179,  252;  pipe- 
rita  et  var.  253 ; Pulegium  et  varietates  div.  253 ; rubra  24 ; verticillata  et 
formáé  253;  Wierzbickiana  252.  — Menyanthes  trifoliata  126,  247.  — Mercu- 
rialis  annua  42 ; perenuis  238.  — Mespilus  germaniea  228.  — Micronectria 
montenegrina  284.  — Minuartia  glomerata  168,  219 ; setacea  219 ; verna  159. 
168,  219.  — Moehringia  trinervia  219.  — Moenchia  mantica  185,  219.  — 
Molendoa  Sendtneriana  71 — 73.  — Molinia  arundinacea  198 ; coerulea  161. 
198.  - Morus  alba  134,  183,  212;  nigra  183,  212;  papyrifera  et  rubra  212.  — 


XV 


Muscari  botryoides  88,  89,  207;  comosum  154,  158.  159,  161.  172,  207,  * typi- 
cum  10;  Kerneri  10;  neglectum  9:  racemosum  10.  153,  154,  157,158,  167,  170, 
207  ; transsylvanicum  146,  150,  153,  207.  — Myagrum  perfoliatum  176,  224.  — 
Myosotis  arvensis  158,  172,  249;  caespitosa  249:  hispida  158.  249,  var.  inter- 
média  29;  intermedia  1*9;  micrantha  249;  palustris  127.  149.  249;  silvatica 
var.  suaveolens  29;  sparsiflora  et  stricta  150.  — Myosurus  minimus  149,  162, 
220.  — Myriophyllum  spicatum  243;  verticillatum  131.  243.  var.  pinnatum 
243.  — Myrtus  italica  40. 

Naemacyclus  durmitorensis  284.  — _Najas  major  126;  marina  96,  195; 
minor  195.  — Naroissus  Jonquilla,  poeticús,  Pseudonarcissus  et  Tazetta  208.  — 
Negundo  aceroides  239.  — Neottia  Nidu.s  avis  147,  209.  — Nepeta  Cataria 
et  pannonivá  250.  — Nephrodium  Thelypteris  127,  130,  192.  — Nerium  Olean- 
der  247.  — Neslia  paniculata  176,  226.  — Nicandra  physaloides  184,  253.  — 
Nicotiana  rustica  et  Tabacum  253.  — Nigella  arvensis  83,  220;  damascena  34, 
220;  sativa  220.  — Nonnea  pulla  148,  157,  172,  249.  — Nuphar  luteum  126, 
219;  sericeum  219.  — Nymphoides  peltata  126,  137,  247. 

Ocimum  Basilicum  253.  — Odontites  rubra  150,  159 ; verna  256.  — 
Oenanthe  aquaiica  133,  244;  média,  peucedanifolia  et  silaifolia  244.  — Oeno- 
thera  biennis  180,  183,  243.  — Olea  europaea  var.  sativa  31.  — Omphalodes 
scorpioides  117:  verna  248.  — Onobrychis  arenaria  89,  168,  235;  caput  galli 
49;  sativa  169,  179;  viciaefolia  235.  — Ononis  breviflora  44;  hircina  et  var. 
spinescens  232;  Xatrix  var.  major  et  f.  concolor  atque  f.  pinguis  44;  ornitho- 
podioides  44;reclinata  36,  44,  (5  minor  44;  spinosa  135,  136,  137.  157,  158, 
172,  232,  var.  albiflora  232.  — Onopordon  Acanthium  178,  265.  — Onosma 
arenaria  168,  169,  249,  pr.  tuberculatmn  84.  — Ophioglossum  vulgatum  124, 
137,  193.  — Ophrys  aranifera  209,  var.  tucifera  11;  atrata  11;  cornuta  12: 
iricolor  var.  genuina  12.  — Opopanax  Chironium  32.  — Opuntia  vulgáris 
228.  — Orchis  eoriophora  209;  latifolia  137,  209;  longicruris  11;  militaris  et 
.Morio  209;  paluster  130,  160,  209;  provinciális  var.  paucifiorus  11;  pur- 
purea  147,  154,  209 : quadripunetata  11 ; ustulata  209.  — Origanum  hir- 
tuin  var.  hirtum  et  var.  virens  25;  vulgare  147,  252.  — Orlaya  grandi- 
flóra  171.  245;  platyearpa  32.  — Ornithogalum  Bouehéanum  207;  comosum 
125 ; ílavescens,  narbonense  et  nutans  207  ; pyramidale  9,  207,  var.  176  ; re- 
fractum  207 ; tenuifolium  162,  207,  f.  genuina  9 ; umbellatum  157,  172,  207.  - 
Orobanche  alba,  arenaria  et  caryophyllacea  256 ; crinita  24 ; gracilis  256 : 
Íntea  169,  256;  minor  24;  pallidiflora  256;  pumila  24;  purpurea,  ramosa  et 
Teucrii  256.  — Orobus  vernus  150.  — Ortbantha  lutea  24,  169,  256.  — Oryza 
clandestina  et  sativa  196.  — Oryzopsis  miliacea  3.  — Osyris  alba  13.  — 
Oxalis  corniculata  41 ; Martiana  287 ; stricta  150,  237  ; Tweedeana  287. 

Paeonia  Moutan  et  peregrina  220.  — Paliurus  spina  Christi  42.  — 
Pallenis  spinosa  17.  — Panicum  miliaceum  196 ; oryzoides  83.  — Papaver 
dubiuin  222;  hybridum  176,  222;  Rhoeas  175,  222,  f.  Roubiaei  35.  — Parieta- 
ria  judaica  f.  brevipetiolata  et  var.  microphylla  13;  offlcinalis  146,  147,  151, 
212.  — Paris  quadrifolia  208.  — Parmelia  pilosella  294.  — Parnassia  palustris 
159,  228.  — Pastinaca  opaca  245 ; sativa  128,  132,  136,  161,  245.  — Pavia 
rubra  239.  — Pedicularis  palustris  256.  — Pelargonium  radula  et  zonale 
237.  — Peltigera  erumpens  281.  — Peplis  Portula  82,  242.  — Periploca 
graeca  248.  — Petroselinum  sativum  243.  — Petúnia  nyetaginiflora  et  viola- 
eea  253.  — Peucedanum  alsaticum  128,  182,  245 ; arenarium  168,  245 ; Carvi- 
folia  244 ; Cervaria  245 ; longifolium  32 ; officinale  149,  163,  244 ; Orooselinum 
et  palustre  245.  — Phagnalon  rupestre  17.  — Phalaris  bracbystachys  4;  ca- 
nariensis  4,  196;  paradoxa  4.  — Pharbitis  purpurea  248.  - Phaseolus  cocci- 
neus,  nanus  et  vulgáris  236.  — Philadelphus  coronarius  228.  — Phillyrea 
média  31.  — Phleum  eehinatum  4;  paniculatum  197  ; phleoides  161,  171,  197 ; 
pratense  197.  — Phlox  Drummondii  et  paniculata  248.  — Phoma  drobnjacen- 
8Ís  et  Euphorbiae  spino^ae  284.  — Phragmites  communis  139.  198,  var.  fla- 
vescens  198.  — Phyllosticta  durmitorensis  et  pivensis  284.  — Physalis  Alke- 
kengi  28,  253.  — Phytophthora  infestans  271.  — Picris  echioides  267 ; biera- 


XVI 


cioides  157,  2 67  ; Sprengeriana  19.  — Pimpinella  Saxifraga  158,  172,  244.  — 
Pinus  Abies,  alba.  camidensis  et  Larix  194 ; maritima  48 ; nigra  194 : Picea 
et  silvestris  156.  194 ; Strobus  156.  — Pirus  communis  var.  piraster  et  var. 
sativa  228.  — Pistacia  Lentiscus  43;  Tercbinthus  42.  — Pisum  saccharatum 
et  sativum  236.  — Plantago  altissima  257:  Coronopus  14;  hungarica  257; 
lanceolata  131,  132,  137.  140,  148,  158,  179,  257.  var.  capitellata  172,  var. 
sphaerostachya  14,  257:  major  131,  132,  147,  180,257:  maritima  165,  257,  var. 
graminifolia  257;  média  154,  180,  257;  paludosa  257;  Psyllium  14;  ramosa 
159,  177,  257;  sibirica  188:  tenuiflora  162,  186,  257.  — PÍasmopara  vitieola 
272.  — Platanus  oceidentalis  et  orientalis  228.  — Pleospora  bobanensis  et 
njegusensis  284.  — Plumbago  europaea  14.  — Poa  angustifolia  147,  148,  158, 
180,  199;  annua  158,  172,  199;  bulbosa  5,  160,  167,  178,  199,  var.  crispa.  var. 
pseudoconcinna  et  var.  umbrosa  199,  var.  vivipara  5,  172,  199;  collina  199 ; 
compressa  153,  171,  178,  199 ; concinna  var.  carniolica  5 ; nemoralis  200 ; pa- 
lustris  127,  139,  200;  pratensis  137,  139,  172,  199.  var.  latifolia  199;  triviális 
200.  — Polyblastia  abscondita  b)  rodnensis,  leptospora,  Lojkana  et  maculata 
100.  — Polycnemum  arvense  177,  214;  Heuffelii  81,  83.  214;  május  et  verru- 
cosum  214.  — Polygala  amara  238;  comosa  160,  169,  238;  nicaeensis  f.  rosea 
34;  sibirica  117:  vulgáris  238.  — Polygonatum  latifolium  208;  multiflorum 
147,  208;  officinale  139,  153,  168,  208.  — Polygonum  ainphibium  137,  214.  f. 
natans  126,  f.  terrestre  214 ; arenarium  83,  159,  166,  214  ; aviculare  159,  178, 
179.  214,  var.  erectuin  et  var.  laxum  13 ; Bellardi  214 ; Convolvulus  177,  214 ; 
dumetorum  147,  214;  Fagopyrum,  graminifolium,  Hydropiper,  lapatliifolium  et 
orientale  214;  Persicaria  147,  214,  — Polyporus  betulinus  273.  — Polystictus 
versicolor  273.  — Polystigma  rubrum  275.  — Populus  alba  138,  151,  155. 
169.  209;  Bachofenii  91;  balsamifera,  canescens,  deltoidén  et  italica  210 ; nigra 
135.  138,  143,  151,  155,  210;  tremula  135,  138.  209.  — Portulaca  oleracea 
83,  216.  — Potamogeton  coloratus  96,  194;  crispus  126,  195;  densus  96;  flui- 
tans  126.  194;  gramineus  96,  125,  194;  interruptus  126,  194;  lucens  et  § aeu- 
minatusl95:  natans  et  pectinatus  194;  perfoliatus  101.  126,  195,  286;  pusillus 
194.  — Potentilla  alba  150,  229:  anserina  137,  138,  229;  arenaria  123,  154, 
157,  159,  167,  229;  argentea  148,  158,  172,  229,  ? decurnbens  82,  83;  Baum- 
garteniana  229;  canescens  172,  229;  fruticosa  229;  bírta  var.  laeta  43;  inca- 
nescens  et  leucotricha  229 ; opaca  148 ; recta  172.  229 ; reptans  139,  157.  158, 
172,  229;  rubens  158,  172,  229;  silvestris  229;  supina  138,  229;  Tormentilla 
150;  verna  172;  Wiemanniana  172,  229.  — Prasium  május  27.  — Primula 
veris  246.  — Prunus  Armeniaca,  avium  et  Cerasus  231;  Chamaecerasus  171, 
231  ; communis.  domestica,  insititia,  Mahaleb,  nana,  Padus  et  Persica  231 ; spi- 
nosa  134,  136,  139,  150,  152,  179,  231,  var.  dasyphylla  158,  171,  231.  — Pse- 
dera  quinquefolia  240.  — Psoralea  bituminosa  var.  plumosa  47.  — Ptelea 
trifoliata  237.  — Ptychotis  ammoide?  31.  — Puccinia  graminis  et  Poarum 
272.  — Pulicaria  dysenterica  262,  var.  microcepliala  17 ; vulgáris  262.  — Pul- 
monaria  mollissima  147,  150,  249;  officinalis  249.  — Pulsatilla  nigricans  et 
pratensis  var.  Zichyi  83.  — Punica  Granatum  242.  — Pycreus  flavescens  137, 
202.  — Pyrus  angulata,  baranyensis,  matrensis  et  syrmiensis  95. 

Quercus  austriaca.  conferta,  diversifrons  et  Kanitziana  145,  2ll;lanu- 
ginosa  et  varietates  div.  211;  pedunculata  136,  138,  144,  153;  pubescens  145, 
206,  208;  Robur  et  varietates  div.  210 — 212;  sessiliflora  211. 

Ramularia  Aremoniae,  monachoruin  et  pivensis  284.  — Ranunculus 
aeer  221;  aquatilis  126,  131,  137,  202,  var.  hamophyllus  220:  arvensis  175, 
221,  var.  tuberculatus  221;  bulbosus  et  cassubicus  221;  chius  33;  circinatus 
126,  220;  Ficaria  146,  148,  220,  var.  calthaefolius  220 ; Flammula  et  Frieseanus 
221 ; illyricus  125,  154,  160,  221  ; lateriflorus  149,  162,  221 ; Lingua  127.  189, 
221 ; muricatus  33,  37  ; neapolitanus  33  ; ophioglossifolius  124,  129,  149,  186, 
189,  221;  orthoceras  220:  paucistamineus  129,  220;  pedatus  162,  221;  polyan- 
themus  147,  148,  154,  160,  172,  221.  f.  angustisectus  130:  polyphyllus  89.  124, 
129,  149,  189,  221;  repens  130,  131,  132,  221  ; sardous  var.  mediterraneus  81, 
138,  149,  221;  sceleratus  129,  221;  Stevoni  221.  — Rapbanus  Raphanistrum 


XVII 


224:  sativus  224,  var.  Radicula  35.  — Rapistrum  perenne  179,  ISO,  224; 
rugosum  var.  scabrum  35.  — Reichardia  picroides  var.  maritima  et  f.  indivisi- 
folia  21.  — Reseda  alba  34:  lutea  227;  luteola  177,  227;  Phyteuma  34,  172, 
180,  227.  — Rhabdospora  fusariispora,  linicola.  orthosporella  et  rectispora 
284.  — Rhagadiolus  edulis  19:  stellatns  18.  — Rhamnus  eathartica  127,  134, 
151,  179,  239:  Frangula  138,  239.  — Rheum  Rhaponticum  et  undulatum  214. 

— Rbus  Coriaria  239.  — Rhytisma  aeerinum  et  punetatum  275.  — Ribes 
aureum,  Grossularia  et  rubrum  228.  — Ricinus  communis  238.  — Robinia 
Pseudoacacia  183,  234  — Romulea  Bulbocodium  8.  — Roripa  amphibia  139, 
189,  224,  225,  var.  longisiliquosa  225,  formáé : longisiliquosa,  lyrato-pinnatiíida, 
pinnatiflda  et  rotundisiliqua  224 : armoracioides  et  austriaca  225 ; hungarica 

138,  139,  225,  formáé : angustifolia,  densissima  et  laevis  225  ; Kerneri  162, 
180,  186,  224,  225;  kiillödensis  et  officinalis  224:  palustris  139,  225;  silvestris 

139,  224.  — Rosa  andegavensis  et  agraria  230;  austriaca  150;  canina  134, 
var.  150,  formáé  diversae : 230 : coriifolia  et  f.  frutetorum  atque  f.  venosa 
230 : cuneatifrons  230 : dumetorum  152,  formáé  diversae  : 230 ; gallica  f.  pumila 
231 ; glauca  et  ooglauca230;  rubiginosa  f.  apricorum  231  : rubiginosa  X tomen- 
tosa  231  ; sempervirens  a typica  43:  sepium  et  f.  Kupcsokiana  230.  — Rosma- 
rinus  officinalis  25,  250.  — Rubia  tinetorum  184,  258.  — Rubus  Barthianus 
118;  caesius  135,  136,  138,  228:  ideaeus  229;  leucophaeus  124.  147,  228; 
tomentosus  228;  ulmifolius  43.  — Rudbeckia  laciniata  262. — Rumex  Acetosa 
154,  160,  172,  213:  Acetosella  160,  213.  ssp.  multitidus  83,  var.  multifldus  et 
var.  tenuifolius  213:  conglomeratus  81,  213;  crispus  180,  213;  Hydrolapathum 
127,  213;  limosus  et  f.  atropurpureus  213;  limosus  X odontocarpns  214: 
lingulatus,  maritimus  et  nemorosus  213:  odontocarpus  214;  Patientia  125,  214: 
puleher  139,  213,  var.  microdon  13  : scutatus  et  silvester  214.  — Ruscus  aculeatus 
1 0,  208 ; Hypogiossum  208.  — Ruta  chalepensis  42 ; graveolens  237. 

Sagina  procumbens  150,  219.  — Sagittaria  sagittifolia  et  var.  tenuiloba 
195,  f.  vallisnerifolia  126,  195.  — Salicornia  fruticosa  var.  remotiflora  13: 
herbacea  216.  — Salix  alba  127.  133,  138,  143,  155,  210 : babyloniea  155,  210: 
cinerea  127,  133,  146,  148,  210;  daphnoides  152,  210:  excelsior  210:  fragilis 
et  var.  discolor  210;  purpurén  135,  210:  rosmarinifolia  168,  169,210;  triandra 
138.  210:  viminalis  210.  — Salsola  Káli  83,  159,  176,  216,  (s  tenuifolia  83: 
Soda  13,  163,  216.  — Salvia  Aethiopis  158,  171,  251 ; austriaca  148,  158.  159, 
172.  251;  brachyodon  25:  dumetorum  172;  glutinosa  124.  147,  151,  251,  var. 
glabreseens  251;  nemorosa  180,  252.  f.  alba  252:  nutans  251  : officinalis  24, 
251:  pratensis  148.  154,  158,  160,  172,  251,  var.  variegata  252:  Sclarea  25, 
252:  silvestris  149;  verbenaca  var.  multifida  et  var.  simiata  25;  verticillata 
182.  251  ; viridis  25.  — Salvinia  natans  126,  137,  193.  — Sambucus  Ebulus 
136,  172,  178,  179,  258;  nigra  127,  133.  134,  151,  152,  153,  155,  258.  — San- 
guisorba  minor  179,  var.  platylopha  43;  muricata  179,  230:  officinalis  160, 
161,  230.  — Sanicula  europata  243.  — Saponaria  officinalis  2 1 S.  — Satureja 
Acinos  26,  84,  161,  252,  f.  acuminata  et  f.  genuina  26  ; graeca  var.  pauciflora 
et  var.  tenuifolia  26:  hortensis  252;  juliana  var.  angustifolia  26:  Kerneri  26; 
montana  var.  variegata  26:  Nepeta  var.  acinifolia  et  var.  typica  26:  vulgáris 
252.  — Saxifraga  bulbifera  124.  150,  228 ; tridactylites  et  f.  exilis  228. 
Scabiosa  agrestis  159;  atropurpurea  et  canescens  259;  ochroleuca  172,  259: 
Scopolii  et  uerauica  259.  — Scaligera  eretica  33.  — Scandix  australis  33  ; 
pecten  Veneris  33,  245.  — Scheuchzeria  palustris  96,  195.  - Scbizophyllum 
commune  296.  — Schoenoplectus  lacustris  132.  203;  setaceus  96,  20.5:  supi- 
nus  et  Tabernaemontani  203:  triqueter  139,  203.  — Scboenus  ferrugineus  et 
nigricans  203.  — Scilla  autumnalis  9.  125.  163,  185,  207;  bifolia  15Ó,  207.  — 
Scirpus  Michelianus  138 ; radicans  203.  — Sclerantbus  annuus,  collinus  et 
pereunis  219.  — Sclerochloa  dura  199.  — Scleropoa  dura  178:  rigidi  et  var. 
írlaueoscens  atque  var.  robusta  5.  — Scolymus  bispanicus  18.  — Scorpiurus 
subvillosus  var.  breviaculeatus  f.  aeutifolius  48,  var.  genuinus  f.  eriocarpus  47. 

— Scorzonera  hispanica  et  humilis  269;  .laequiniana  163,  269;  laciniata,  par- 
vitlora  et  purpurén  269;  villosa  20.  — Scropbularia  alata  255:  canina  23: 


XVIII 


nodosa  254;  peregrina  23.  — Scutellaria  galericulata  1 49,  150,  250:  hastifolia 
2 50.  — Secale  Cereale  201:  fragile  202;  silvestre  108.  160.  Securigera 
securidaca  48.  — Sedum  aere  30,  169,  178,  227  ; altissimum  95;  caespitosum 
162;  glaucum  04.  95,  var.  glanduloso-pubescens  04;  Hillebrandii  95,  227; 
hispanieum  39;  matrense  94:  maximum  171,  227:  ocliroleucum  39,  95;  palli- 
dum  94,  95;  Sartorianum  95.  — Selaginella  helvetica  295,  296.  — Selinum 
Carvifolia  244.  — Sempervivum  teetorum  227.  — Senecio  barbareaefolius. 
campester  et  Doria  264;  Jacobaea  172,  264;  Mikaniae  264;  paludosus  138,  130, 
264;  sarracenicns  264;  tenuifolius  140,  264;  vernalis  176,  264;  vulgáris  123, 

176,  180,  264,  a typicus  18.  — Ssptonema  diatrypellum  284.  — Septoria 
Anthyllidis,  ramulariospora  et  Eoripae  284.  — Serratula  tinctoria  140,  161,  266, 
f.  alba  et  f.  lancifolia  266.  — Seseli  annuum  84,  244  : Hippomarathrum  168.  244  ; 
variam  244.  — Setaria  ambigua  3;  glauca  132,  177,  178,  170,  106;  italica 
106,  f.  longiseta  3,  106:  verticillata  177,  196;  viridis  3,  176,  177.  196,  var. 
Weinmannii  196.  — Sherardia  arvensis  31,  257.  — Sideritis  montana  172, 

177,  250;  romana  26.  — Silene  Armeria  217 ; conica  150.  180,  217;  cretiea30; 
dichotoma  217 ; inflata  var.  angustifolia  et  var.  vulgáris  39;  longiflora  160, 
217;  multiflora  217;  nemoralis  171,  217;  nutans  217;  Otites  160.  216,  (i  wol- 
gensis  83;  parviflora  216;  sedoides  30;  venosa  172;  viridiflora  150:  vulgáris 
216.  — Silybium  Marianum  185,  265.  — Sinapis  alba  177,178,  224;  arvensis 
37,  177.  178,  ISO.  224,  f.  leiocarpa  38,  var.  orientalis  178;  orientalis  224.  — 
Sisymbrium  junceum  171,  223;  Loselii  224;  officináié  37,  223;  orieutale  223  ; 
pannonicum  172  ; polyceratium  37  ; Sinapistrum  173,  223  : Sophia  180,  223.  — 
Sium  angustifolium  244 ; latifolium  128,  244.  — Smilax  aspera  10.  — Sola- 
num  Dulcamara  127,  253;  Melougena  253 : miniatum  var.  hyoscyamifolium  28 ; 
nigrum  178,  253 ; tuberosum  253.  — Solidago  serotina  139,  181,  260 : virga 
aurea  et  var.  augustifolia  260.  — Sonchus  arvensis  177,  269,  var.  uliginosus 
269  : asper  177,  269 ; laevis  21,  177,  269,  f.  lacera  et  var.  triangularis  21 : 
palustris  269  ; uliginosus  132.  — Sophora  japonica  181,  182,  231.  — Sorbus  Ária 
101.  f.  banatica  et  f.  danubialis  285  : Ária  X aucuparia  95  ; aucuparia  var.  lanu- 
ginosa  95 : Borbásii  285 ; Chamaemespilus  et  f.  discolor  285 : dacica  284,  285  ; 
graeca  et  Hostii  285;  hybrida  284;  lanata  et  lanuginosa  05;  Ronnigeri  285; 
sudetica  et  var.  Fatrae  285  ; syrmiensis  95  ; umbellata  285.  — Sorghum  halcper.se 
et  saccharatum  106  ; vulgare  3,  106.  — Sparassis  ramosa  273.  — Sparganium 
minimum  96,  104;  ramosum  132,  194.  — Spartium  junceum  43.  — Spergula 
arvensis  176,  219.  — Spergularia  marginata  et  rubra  219;  salina  39,  219.  — 
Sphaerella  balcanica  284  ; drobnjacensis  et  var.  confinium  284.  — Sphaerotheca 
Humuli  275.  — Sphaerulina  linicola  284.  — Sphagnum  contortum  var.  major 
283.  — Spinacia  oleracea  215.  — Spiraea  crenata,  opulifolia,  salicifolia  et 
ulmifolia  228.  — Spirodela  polyrrhiza  205.  — Stachys  annua  177,  251  : ger- 
manica  251 : italica  26 ; lanata  251 ; officiualis  et  var.  stricta  251 ; palustris 
127,  161,  251;  recta  161,  169,  251;  serotina  26;  silvatica  251  ; silvestris  147  ; 
subcrenata  var.  labiosa  27.  — Staganospora  montenegi  ina  284.  — Staphylea 
piunata  239.  — Statice  cancellata  et  caspica  14 ; Gmelini  246.  — Staurothele 
Hazslinszkyi  100,  305.  — Stellaria  aquatica  218;  Barthiana  118;  graminea 
147,  218;  Holostea  150,  218;  média  167,  176,  178,  180.  218 ; negleeta  147.  153, 
218:  palustris  218.  — Stenophragma  Thalianum  82,  226.  — Sternbergia  col- 
chiciflora  96,  125,  203.  — Stipa  Aristella  3;  capillata  170,  197  ; pennata  168, 
171,  var.  mediterranea  3,  ssp.  Joannis  169.  197.  — Stratiotes  aloides  126, 
196.  — Suaeda  maritima  165,  216.  — Succisa  pratensia  250.  — Symphori- 
carpus  racemosus  181,  258.  — Symphytum  officináié  136.  218;  tuberosum 
125.  150,  248.  — Syrenia  cana  83,  168,  226.  — Syringa  chinensis  247  : vul- 
gáris 134,  247. 

Tagetes  erectus  et  patulus  262.  — Tamarix  gallica  241.  — Tamus 
communis  10,  208.  — Taphrina  alni  incanae  274;  aurea  et  Pruni  275;  Fos- 
quiuetii  274.  — Taraxacum  bessarabicum  163,  164,  268:  laevigatum  20.  154. 
167.  268:  oftlcinale  123,  132,  178,  268;  paludosum  137,  268:  serotinum  176. 
268.  — Taxus  baccata  193.  — Teucrium  aureum  276,  277;  Botrys  27: 


XIX 


Chamaedrys  169,  171,  172,  250,  var.  illyriccun  27;  flavurn  27;  montanum  et 
-ochroleucum  276,  277 : Polium  var.  angustifolium  28  ; Scordium  250 ; Stellae 
276,  277 ; supinum  28.  — Thalictrum  angustissimum  160,  222 ; aquilegifolium 
150,  221;  Barthii  118;  collinum  148;  flavum  189,  222;  flexuosum  172,  222; 
május  221;  minus  222.  — Thelygonum  Cynocrambe  14.  — Thesium  lino- 
phyllon  169,  213;  ramosum  172,  213.  — Thlaspi  arvense  223:  perfoliatum 
154.  155.  156,  172,  180,  223;  praecox  36.  — Thuidium  abietinum  166.  — 
Thuja  occidentalis  et  orientalis  194.  — Thymelaea  Passerina  177.  242.  — 

Thymus  acicularis  et  Chamaedrys  25 ; eollinus  84,  158,  172,  180,  252  ; dalma- 
ticus  25 : Marschallianus  84,  148,  252 : subhirsutus  159,  252.  — Tilia  ameri- 
cana  240 ; cordata  183,  240 : platyphylla  240 ; tomentosa  145,  240 ; virescens 
156.  — Tordylium  apulum  32  ; maximum  245 ; officináié  32.  — Torilis  Anthriseus 
147,  245 ; arvensis  245 ; heterophylla  32 ; infesta  245 ; nodosa  33.  — Tortula 
ruralis  166.  — Tradescantia  virginica  205.  — Tragopogon  dubius  269 ; floc- 
cosus  168,  169,  269:  major  172;  orientalis  132,  161,  172.  269;  porrifolius  20: 
pratensis  88,  89.  — Tragus  racemosus  170,  171,  196.  — Trapa  natans  126, 
242.  — Tremastelma  Sibthorpianum  15.  — Tribulus  orientalis  125,  169,  237 ; 
terrestris  42.  — Trichophorum  austriacum  204.  — Trifolium  alpestre  160, 
232;  angulatum  186,  233;  angustifolium  45;  arvense  172,  233;  aureurn  233: 
campestre  160,  233 ; filiforme  162,  233 ; fragiferum  132,  137,  164,  179,  233,  var. 
pulchellum  46  : hybridum  233  ; incarnatum  232 ; intermedium  45  ; laevigatum 
233;  maritimum  46;  médium  232;  minus  162,  233;  montanum  159,  160,  172, 
233:  ochroleucum  232;  ornithopodioides  89,  162,  186,  232:  pallidum  162,  186, 
232;  pannonieum  232;  parviflorum  233;  pratense  132,  137,  157.  158,  160,  161, 

172,  232:  procumbens  172;  repens  132,  137,  139,  154,  157,  158,  161,  177,  233, 

var.  Biasoletti  46 : rubens  232 ; scabrum  subs.  lucanicum  46 ; stellatum  et  f. 
xanthinoides  45;  strepens  46;  striatum  162,  232;  strictum  162;  subterraneum 

232.  var.  braehycladum  46 : tomentosum  et  var.  minus  46  : vesiculosum  89, 

233.  — Triglochin  maritimum  et  palustre  195.  — Trigonella  coerulea  45 ; 

corniculata  f.  genuina  et  f.  major  45 ; monspeliaca  125,  161,  172,  233.  — 
Trimorpha  acris  et  var.  asteroides  261.  — Trisetum  tlavescens  198.  — 
Triticum  dicoccum,  durum,  monoooceum,  polonieum,  Spelta.  turgidum  et  vul- 
gare  202.  — Tropaeolum  május  237.  — Tulipa  Gesneriana  207.  — Tunica 
Saxifraga  38.  — Turgenia  latifolia  176,  245.  — Tussilago  Farfara  264.  - 
Typha  angnstifolia  127,  131,  132,  148.  194;  latifolia  127,  131.  148,  161,  194; 
minima  96,  194;  Shuttlevvorthii  84.  — Typhoides  arundinacea  127,  132.  139, 
197,  var.  picta  197.  — Tyrimnus  leucographus  16. 

Ulmus  glabra  134,  135,  138,  139,  145,  152,  171,  179,  181,  212,  243 
laevis  145,  155,  212.  — Uncinula  Aeeris  275.  — CJromyces  appendiculatus 
272.  — Urospermum  pieroides  et  var.  indivisum  atque  laciniatum  20.  — 
Urtica  dioica  147,  168,  172,  212;  membranaeea  12;  pilulifera  var.  genuina 
12 ; urens  212.  — Ustilago  Avenae  et  Maydis  272.  — Utricularia  vulgáris 
126,  256. 

Vaccaria  grandiflora  217 ; parviflora  175 ; segetalis  217.  — Vaillantia 
muralis  31.  — Valeriána  dioica  259;  offlcinalis  82,  139.  259.  — Valerianella 
carinata  259;  coronata  15,  258;  dentata  259;  echinata  et  eriocarpa  15;  locusta 
177,  259;  .Morisonii  172,  180.  — Vallisneria  spirális  96,  126,  195.  — Vente- 
nata  dubia  149,  198.  — Veratrum  album  129,  206.  — Verbascum  austriacum 
255-:  Blattaria  158,  254.  a typicum  23;  densiflorum  22;  floceosum  172; 
lauatum  254:  Lychnitis  23,  159,  161,  254;  Murbeckii  et  Neilreichii  254 : nigrum 
125,  139,  254 ; Obornyi  254 ; phlomoides  254,  3 australe  82,  84,  254 : phlo- 
moides  (5  australe  X austriacum  254;  phoeniceum  148,  149.  154,  158,  172,  253; 
pulverulentum  et  rubiginosum  254 : sinuatum  23 ; speciosum  et  Thapsus  254. 
— Verbéna  offlcinalis  24,  157,  178,  249;  supina  89.  — Veronica  acinifolia 
148,  255,  f.  alba  255;  Anagallis  255,  var.  aquatica  23:  anagalloides  et  arvensis 
255;  Chamaedrys  147,  255;  crinitn  255;  cymbalaria  24;  didyma  13;  elatior 
255;  hederaefolia  24,  146.  152,  153,  155,  156,  175,  255;  latifolia, 

montana,  oföcinalis.  orchidea  et  persic.a  255 ; polita  155,  156,  158, 


2* 


XX 


175,  255,  var.  Linnaeana  24;  praecox  255;  prostrata  148.  154,  158, 

255 ; scutellata  255 ; serpyllifolia  147,  255 ; spicata  172,  255,  f.  squa- 
mosa  23:  Teucrium  255;  Toumefortii  175;  triloba  255:  triphyllos  175,  255; 
Velenovskyi  255;  verna  167,  255.  — Viburnum  Lautana  135,  155,  156,  171, 
258  : Opulus  135.  138,  139,  146,  258  : Tinus  31.  — Vicia  angustifolia  var.  Bobartii 
f.  collina  49  ; atropurpurea  50  ; Biebersteinii  235 ; cordata  et  f.  heterophylla  49  ; 
Cracca  et  var.  tenuifolia  235 ; dalmatica  49 ; duraetoruni  et  Faba  235 ; grandi- 
tlora  88,  89.  235;  hirsuta  235;  hybrida  et  var.  latifolia  49;  lathyroides  162, 
163.  235;  lutea  96,  235;  ouobrychioides  49;  pannonira  149,  160,  176,  235; 
peregrina  var.  leptophylla  49 ; picta  295 ; sativa  235.  var.  amphicarpa  f.  pseu- 
dosativa  et  var.  Cosentini  49;  segetalis  et  sepiuin  235:  serratifolia  150.  235; 
silvatica  235  : silvestris  82  ; sordida  149,  235;  etriata  et  tetrasperma  235  ; villosa 
177,  235.  — Vinca  herbacea  125,  247;  major  181,  247;  minor  146,  181,  247. 
— Viola  alba  146.  155,  156,  241,  f.  violacea  155,  156,  var.  scotophylloides 
241 ; ambigua  125,  152,  153,  167,  241 ; ambigua  X odorata  167 ; arenaria  153, 
154.  159,  242;  arvensis  166,  167,  180,  241,  var.  Kitaibeliana  241:  canina  242; 
cyanea  241:  bírta  150,  242;  Kitaibeliana  154;  mirabilis  242;  moedlingensis 
152.  153,  242  ; multicaulis  241 : odorata  123,  146,  151,  152.  153,  241 ; permixta 
et  plurieaulis  241 : pumila  242 ; silvestris  146,  242,  f.  paílida  242 ; stagnina 
150,  242.  — Viscum  album  213.  — Vitex  agnus  castus  24.  — Vitis  vini- 
fera  240. 

Waldsteinia  geoides  95. 

Xanthium  italicum  262,  295;  spinosum  21,  183.  262;  strumarium  178, 
179,  183,  262.  — Xanthoxylon  fraxineum  237.  — Xeranthemum  annuum 
171,  265;  cylindraceum  172.  — Xylaria  clavata  et  Hypoxylon  275. 

Zacyntha  verrucosa  20.  — Zannichellia  pedicellata  f.  aculeata  195.  — 
Zea  Mays  196. 


MAGYAR  BOTANIKAI  LAPOK. 

(ÜNGARISCRE  BOTANISCHE  BLÁTTER.) 


Kiadja  És  szerkeszti : — Herausceber  u.  Redakteur : Fömunkatársak : — Hauptmitarbeiter : 

Dr.  DEGEN  ÁRPÁD.  Dr.  GYŐRFFY  ISTVÁN.  — Dr.  LENGYEL  GÉZA. 

Bizo  m ányban:  — In  Ko  in  m ission 

Németországban  : — Für  Oeutschland  : 

Bei  tlax  Weg-nél 

,.  Leipzig,  Königsstrasse  Nr.  3. 

XIV.  SS-Ulfi.  áss.  Budapest  N“=  1/4.  sz. 


Az  1 '4.  szám  tartalma.  — Inhalt  dér  1 4.  Nummer.  — Eredni  közle- 
mények — Originul-Aufsatze:  t L.  K e 1 1 e r,  Beitrag  zűr  Inselflora  Dalmatiens.  - 
Adatok  a dalmát  szigetek  flórájához,  p.  2.  old.  — J.  Bornmüller,  Drei  neue 
Astragalus-Arten  aus  dér  orientalischen  Flóra.  — Három  új  Astragalus-faj  a 
keleti  flórából,  p.  51.  old.  — K.  Domin,  Hieraeium  barbicaule  Celak.  nebst 
Bemerkungen  über  den  vFormenkreis  des  H.  racemosum  Waldst.  et  Kit.  — 
A Hieraeium  barbicaule  Celak.  és  a H.  racemosum  W.  et  K.  alakkörére  vonat- 
kozó megjegyzések,  p.  55.  old.  — J.  Győrffy,  Cber  das  Vorkommen  dér 
Molendoa  Sendtneriaua  in  den  Karpathen  ausserhalb  dér  Hohen-Tátra.  — A Mo- 
lendoa  Sendtneriaua  kárpáti  előfordulása  a Magas-Tátrán  kívül,  p.  71.  old.  — 
Wagner  J.,  Új  Centaureák.  — Neue  Flockenblumen,  p.  74.  old.  — Wagner  J., 
Cytisus  Vadasii.  p.  78.  old.—  De  gén  Á.,  Megjegyzések  nehány  keleti  növényfajról. — 
Bemerkungen  über  einige  orientalische  Pflanzenarten  (LXXVIL),  p.  80.  old.  — 
Margit tai  A.,  Újabb  adatok  Bereg  vármegye  flórájához.  — Xeuere  Beitrage 
zűr  Kcnntnis  dér  Flóra  des  Bereger  Komitates,  p.  81.  old.  — Margittai  A.,. 
A Pulsatilla  pratensis  var.  Zichyi  Schur  új  lelőhelye  hazánkban.  — Über  einen 
neuen  Standort  dér  Puls.  prat.  var.  Zichyi  Schur  in  Ungarn,  p.  83.  old.  — Apró 
közlemények  — Kleine  Mitteilungen : Wagner  J.,  Hyoscyamus  albus  L. 
Magyarországon  - in  Ungarn,  p.  84.  old.  - Hazai  hőtan,  dolgozatok  ismerte- 
tési' — Referate  über  ungar.  hőtan.  Árbelien:  Tuzson  J.,  A Magyar  Alföld 
nóvényföldrajzi  tagolódása  (Pflanzengeographische  Gliederung  des  ungarischen 
Tieflandes),  p.  85.  old.  — Wagner  J„  A delibláti  kincstári  homokpuszta 
növényvilága  (Die  Vegetation  dér  aerarischen  Sandpuszta  Deliblát),  p.  91.  old.  — 
Lengyel  G.,  A királyhalmi  m.  kir.  külső  erdészeti  kísérleti  állomás  területe 
növényzetének  ismertetése  (Schilderung  dér  Flóra  des  Gebietes  dér  áusseren 
forstlichen  Versuchsstation  bei  Királyhalomi,  p.  92.  old.  — Jablonszky  J., 
A tarnóczi  mediterrán  korú  flóra  (Übet  die  mediterráné  Flóra  von  Tarnóczj,  p.  93. 
old.  — Botanikai  Közlemények  XIV.  ( 1 915.)  évf.  (Jahrgang),  1 — 2.  füzet 
<Heft),  p.  93.  old.  — Külföldi  hőtan,  dolgozatok  ismertetése  — Referate  über  aus/an- 
dishe  hőtan.  Arbeiten:  Aug.  Se  hu  Íz.  Die  Geschichte  dér  phanerogamen 
Flóra  und  Pflanzendecke  M itteldeutschlands  vorz.  des  Saalebezirkes  seit  dem 
Ende  dér  Pliozánzeit,  p.  96.  old.  — F.  P a x,  Die  Flóra  des  siebenbürgischen 
Hochlandes,  p.  97.  old.  — B.  Páter,  La  Culture  des  Plantes  médicinales  en 
Hongrie,  p 98.  old.  — A.  Casares  Gil,  Enumeración  y distribución  geosra- 
flca  de  las  muscineas  de  la  peninsuia  Ibérica,  p.  98.  old.  — G.  Z se  ha  eke, 
Die  mitteleuropáischen  Verrucariaceen  (I— II.),  p.  99.  old.  — A K.  M.  Term.- 
tud.  Társulat  növénytani  szakosztályának  ülései  — Sit&mgen  d.  hőtan.  Sektion 
dér  kön.  ung.  natuririss.  Gesellschaft,  p.  100.  old.  Gyűjtemények  — .Sammlun- 
gen,  p.  103.  old,  — Személyi  hírek  — Persona/nachríchten , p.  104.  old.  — Meg- 
halt — Gest őrben,  p.  109.  old. 


(EW  YOK* 

HOTAM-AL 

QAM.ULIV 


1 


Beitrag  zűr  Inselflora  Dalmatiene. 

Adatok  a dalmát  szigetek  flórájához. 

Irta"  | ^ Louis  Keller  (Wien). 

Beit  dem  Erscheinen  von  Visianis  Flóra  Dalmatica  wurde 
Dalmatiens  Festland  und  Inselgebiet  mebrfach  durchforscht ; 
auch  wurden  viele  Gattungen  und  Arten  kritisch  bearbeitet, 
sowie  neue  Arten  und  Hvbriden  aufgestellt,  Dabei  fasste  mán 
mehr  das  Festland  ins  Auge;  erst  in  dér  letzteren  Zeit  wendete 
mán  den  dem  Gestade  naher  liegenden  Eilanden,  wie  auch  in 
neuester  Zeit  den  ferner  gelegenen  kleinen.  ott  unbevölkerten 
Inseln  grössere  Aufmerksamkeit  zu. 

Seit  einem  Zeitraume  von  ungefáhr  fünf  Jahren  wurde  mir 
von  Fachlekrern  dér  Insel  Lesina  und  Curzola,  wie  auch  dér 
Halbinsel  Sabioncello  eine  bedeutende  Anzahl  von  Blütenflanzen 
zűr  Bestimmung  eingeschickt. 2)  Diese  bearbeitete  ich  kritisch  im 
k.  k.  naturhistorischen  Hofmuseum,  zu  welchem  Zwecke  mir  in 
dér  liebenswürdigsten  Weise  Herr  Custos  Dr.  A.  von  Zahlruckner 
die  Bibliothek  und  das  Herbar  zűr  Verfügung  stellte  und  wofür 
ihm  an  dieser  Stelle  dér  besondere  Dank  ausgesprochen  sei. 

lm  Xachfolgenden  sind  allé  eingesandten  Arten  in  dér 
Reihenfolge  dér  Flóra  Dalmatica  aufgezahlt,  abgesehen  davon, 
ob  sie  im  vorgenannten  Werke  angeführt  sind  oder  nicht.  Die 
von  neuen  Standorten  herrührenden  oder  nicht  in  dem  Werke 
enthaltenen  Arten  sind  mit  vorgesetzten *  * erkenntlich  gemacht. 

Die  kurz  mit  «Lesina»  und  «Curzola»  bezeichneten  Pflanzen 
rühren  aus  dér  naheren  oder  weiteren  UmgebuDg  dér  Haupt- 
orte  dér  beiden  Inseln  her. 

Die  bei  dér  Bearbeitung  benützte  Literatur  ist  am  Schlusse 
dér  Arbeit  ersichtlich  gemacht. 

Polypodiaceae. 

10  Ceterach  officinarum  Willd.  sp.  pl.  V.  136.  — Asplenium 
Ceterach  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1538.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  36. 
Luerss.  Farnpfl.  287. 

Lesina:  im  Steinritzen,  20  m.  s.  m.  — Curzola:  auf  Mauern 
zwischen  Steinen. 

Die  Lappén  sind  an  vorliegenden  Exemplaren  ganzrandig, 
manche  Lappén  náhern  sich  dér  Form  crenata  Moore. 


>)  Herr  Lons  Keller  ist  wáhrend  dér  Drucklegung  dieser  seiner  bedeu- 
tendsten  Arbeit  am  7.  Juli  1.  J.  gestorben.  R<rl. 

•J)  Dér  weitaus  grösste  Teii  dér  mir  zűr  Bestimmung  ühergebenen  Pflauzen 
sammelte  Herr  Marino  Maroevic,  Fachlehrer  in  Ragusa.  friiber  in  Lesina. 


3 


26  Aplenium  Adiantum  nigrtím  L.  sp.  pl.  ed.  II. 
ssp.  onopteris  L.  sp.  pl.  ed.  I.  1081. 

var.  acuta  Bory  in  Farnpfl.  v.  Luerss.  (1889)  271.  — 
Vis.  FI.  Dalm.  I.  41. 

Curzola:  in  Gebüschen. 


Gramineae. 

38  Sorghum  vulgare  Pers.  Syn.  I.  101.  — Andropögon  arun- 
dinaceus  p.  vulgáris  Hackel  in  Engl.  u.  PraKtl  Nát. 
Pflanzenf.  II.  2.  28.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  48. 

Lesina : auf  bebautem  Bódén,  3 m.  s.  m. 

46  Andropogon  pubescens  V is.  Pl.  rar.  Dalm.  3.  im.  Erg.  Bl.  zűr 
Bot.  Zeit.  1829,  Bánd  I.  ...  Vis.  FI.  Dalm.  I.  51,  t.  2. 
‘Lesina:  auf  sonnigen  Felsen  und  diirren  steinigen  Orten, 
50 — 100  m.  s.  m.  — Curzola:  an  Wegraüdern. 

50  Lagurus  ovatus  L.  sp.  pl.  II.  119.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  53. 

*Lesina:  Sand-  und  Steinplátze  am  Meere,  2 m.  s.  m. 

53  Digitaria  sanguinalis  (L.)  Scop.  FI.  carn.  ed.  II.  1.  52.  — 
Panicum  sanguinale  L.  sp.  pl.  II.  84.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  54. 
*Lesina:  an  Wegen  7 m.  s.  m.  — "Curzola:  in  Garten. 

Nur  bei  Sebenico,  Trau,  S^alato  und  Cattaro  angegeben. 

62  Oryzopsis  miliacea  Aschers.  und  Sckweinf.  Méta.  Inst.  Ég. 
II.  169.  — Milium  arundinaceum  Sibth.  et  Sm.  Prodr.  FI. 
Gr.  I.  45.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  57  (sub  M.  muttiflörum  Cav.). 
Lesina:  auf  feuchtem  Bódén,  100  m.  s.  m.  — Curzola:  an 
Wegen. 

64  Stipa  pennata  L.  sp.  pl.  II.  145.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  58. 

‘var.  mediterránén  Trin.  et  Rupr.  Mém.  Ac.  St.  Pét.  6, 
Ser.  V. 

Insel  Lukovci  (Bacili). 

66  Stipa  Aristella  L.  Syst.  Xat.  ed.  12,  III.  229.  — Vis.  FI. 
Dalm.  I.  59  und  Suppl.  I.  16.  II.  14. 

‘Curzola:  an  Wegrandern. 

*69a  Cynodon  Dactylon  (L.)  Pers.  Syn.  I.  85.  — Panicum 
Dactylon  L.  sp.  pl.  II.  85. 

Lesina:  an  Wegen  7 m.  s.  m.  — Curzola:  an  Wegen. 

70  Setaria  ambigua  Guss.  FI.  Sic.  syn.  114.  — Panicum  vertic. 

{3.  ambigua  Guss.  Prodr.  FI.  Sic.  80.  — Vis.  FI.  Dalm.  61. 
Curzola:  in  Garten. 

71  Setaria  viridis  P.  Beauv.  Agr.  51.  — Panicum  viride  L.  sp. 

pl.  ed.  II.  83.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  61. 

Lesina:  auf  bebautem  Bódén,  3 m.  s.  m. 

73  Setaria  italica  P.  Beauv.  Agr.  51.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  61. 
‘forma  longiseta  Döll.  FI.  Bad.  I.  233. 

Curzola:  an  Wegen. 

Stammt  aus  dem  Orient  und  scheint  hier  nur  verwildert 
zu  sein. 


1* 


4 


74  Phalaris  canariensis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  79.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  62. 
*Curzola:  an  Wegen. 

Nur  für  die  Insel  Uljan  bei  Zara  angegeben.  lm  Suppl.  ist 
p.  16  obiger  Standort  für  Phal.  brachystachys  Lk.  rekti- 
fiziert 

75a  Phalaris  paradoxa  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1665.  — Vis.  FI.  Dalm. 
II.  337. 

*Lesina:  Auf  bebautem  Bódén,  100  m.  s.  m. 

79  Phleum  echinatum  Hőst.  Icon.  gram.  austr.  III.  8.  — Vis. 
FI.  Daím.  1.  64. 

Lesina:  Dürre,  sonnige  Orte,  magere,  steinige  Rasenplátze, 
200  m.  s.  m.  — Curzola:  an  Wegrándern. 

Vorliegende  Pflanze  stellt  die  kalile  Form  dar. 

90  Air  a capillaris  Hőst  Gram.  IV.  20,  t.  35.  — A.  ambiyua 
De  Nőt.  Ann.  Se.  nat.  III.  2.  365. 

*var.  ambiyua  Aschers.  FI.  Brand.  I.  831.  — Vis.  FI. 
Dalm.  I.  68. 

*Lesina : zwischen  Grasern. 

92  Avena  barbata  Brot.  FI.  Lusit.  108.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  69 
(unter  Av.  strigosa  Vis.  Stirp.  dalm.  27,  nec  Schreb.).  — 
A.  PLoppeana  Scheele  FI.  XXVII.  57. 

*var  Hoppeana  Richt.  Pl.  Eur.  I.  62. 

*Lesina : in  Macchien,  Hecken.  — *Curzola : an  Wegen.  - 
*Sabioncello : in  Garten  bei  Ivuciste. 

94  Avenastrum  convolutum  (Presl.)  Fritsch  Exkursionsfl.  f.  Osterr. 
54.  — Avena  convoluta  Presl.  Cyp.  et  gram.  Sic.  31.  — 
Vis.  FI.  Dalm.  I.  70  (sub  Avena  striata.) 

*var.  ylabra  Boiss.  Voyag.  Esp.  II.  655. 

Lesina:  in  Hecken  und  Gebüschen,  auf  Felsen  und  steinigen, 
dürren  Orten,  70  m.  s.  m.  — Curzola : auf  steinigem  Bódén. 

96  Koeleria  gracilis  Pers.  Syn.  I.  97.  — Air  a eristata  L.  sp.  pl. 

ed.  I.  63.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  71. 

*var  typica  Domin.  Magy.  Bot.  Lap.  III.  165.  in  Dom.  Monogr. 

d.  Gatt.  Koeleria  (1907). 
forma  genuina  Rchb.  Ic.  XI.  fig.  1669. 

*Curzola:  in  Waldern. 

Nach  Ascherson  ist  vorliegende  Pflanze  K.  gracilis  Pers. 
var.  pallida  Uechtr. 

96a  Koeleria  pyramidata  (Lám.)  Dóm.  Monogr.  d.  Gatt.  Koel.  141. 
*Lesina : an  trockenen  Grasplatzen. 

97  Koeleria  phleoides  Pers.  Syn.  I.  97.  — Festuca  phlecides 

Vill.  FI.  Dauph.  II,  95,  t.  2,  fig.  7.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  71. 
var.  glabra  Marchesetti  FI,  d.  Trieste  630. 

*Lesina : kalkiger  Bódén,  2 m.  s,  m.  (in  einigen  Exem- 
plaren).  — *Curzola:  an  Wegen,  (nur  var.  glabra). 

97a  Koeleria  crassipes  Lángé  in  Vilik.  FI.  hisp.  I.  76. 
*Lesina:  an  trockenen  Grasplatzen. 


5 


98  Bromus  sterilis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  113.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  72. 
*var.  oligostachyus  A.  et  Gr.  Syn.  II. 

Lesina : auf  kalkigem  Bódén,  unter  „4sp/ioíZeZws-Stauden,  10 
m.  s.  m. 

*105b  Bromus  molliformis  Lloyd.  FI.  Loire-Inf.  315.  — Br.  con- 
fertus  Bor.  FI.  d.  centre  II.  586.  non  M.  B. 

*Curzola : an  Wegen. 

105c  Bromus  villosus  Forsk.  Descr.  39.  — Br.  vili.  var.  maximus 
A.  u.  Gr.  Syn.  II.  595.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  341. 
var.  Gussonei  Richter  Pl.  Eur.  I.  114.  = Br.  Gussonei 
Parl.  Pl.  rar.  fasc.  II.  8. 

*Insel  Lukovci  (Bacili)  bei  Lesina.  — *Curzola : in  Garten.  — 
Lesina:  unter  ,4sp/io(/e/ws-Stauden,  10  m.  s.  m. 

113  Dacty/is  hispanica  Roth  Catalect.  bot.  I.  8.  — D.  ylom. 

hispanica  Koch  Syn.  ed.  II.  808.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  76. 

Lesina:  auf  kalkigem,  steinigem  Bódén,  5 m.  s.  m.  — Cur- 
zola:  in  Wáldern.  — Sabioncello : auf  Bergen  bei  Kuciste. 

119  Boa  bulbosa  L.  sp.  pl.  ed.  II.  102.  teste  Hackel  — Vis.  FI. 
Dalm.  I.  79. 

var.  vivipara  Rchb.  FI.  germ.  exc.  nr.  303  b. 

Lesina:  auf  steinigem  Bódén,  50  m.  s.  m. 

119  Poa  bulbosa  L.  1.  c. 

Lesina:  steiniger  Bódén,  50  m.  s.  m. 

*119a  Poa  concinna  Gaud.  Agrost.  Helv.  I.  196.  — P.  bulb.  (3. 
concinna  Posp.  FI.  d.  Küstenl.  I.  97. 
var.  carniolica  Rchb.  Ic.  I.  34,  t.  81,  fig.  1618. 

*Lesina : in  Hecken,  an  Wegen,  Steinbergsrandern  und  Was- 
sergraben.  — Curzola:  an  Wegrándern. 

128  Scleropoa  rigida  Gris.  Spic.  fi.  Rum.  II.  431.  — Festuca 
rigida  Kunth.  Emim.  I.  392.  — Vis.  FI.  Dalm  I.  82. 
(sub  Poa). 

*Lesina : unter  Grasern,  15  m.  s.  m.  (var.  ylaucescens  A.  u. 
Gr.  Syn.  II.  546  und  var.  robusta  A.  u.  Gr.  1.  c.  II.  546 
mit  violett  überlaufenen  Áhrchen.  — *Sabioncello : bei 
Kuciste,  an  Wegen. 

134  Briza  maxima  L.  sp.  pl.  ed.  II.  103.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  84. 
*var  rubra  A.  u.  Gr.  Syn.  II.  440. 

*Lesina:  auf  Hügeln.  — Curzola:  sonnige  Orte. 

137  Cynosurus  echinatus  L.  sp.  pl.  ed.  I.  72.  Chrysurus 
echinatus  P.  Beauv.  Agrost.  123.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  85. 

*Lesina:  in  Macchien,  200  m.  s.  m.  — *Curzola:  an  diirren. 
steinigen  Wegrándern, 

147  Aegilops  triaristata  Willd.  sp.  pl.  IV.  943.  — Vis.  FI. 
Dalm.  I.  90. 

Lesina : auf  kalkig-steinigem  Bódén,  20  m.  s.  m. 


6 


148  Aegilops  triuncialis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1489.  — Yis.  FI.. 
Dalm.  I.  90. 

Curzola:  an  Wegen. 

153  Lolium  perenne  L.  sp.  pl.  ed.  II.  122.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  91 
*var.  pauciflorum  A.  u.  Gr.  Syn.  II.  754. 

Curzola:  an  Wegen. 

153a  Lolium  rigidum  Gaud.  Agrost.  Helv.  I.  334.  — Vis.  FI. 
Dalm.  Suppl.  22. 

*Lesina:  in  Dadylis-Rasen  eingemengt,  5 m.  s.  m.,  teste 
Hackel. 

Nach  Ascherson  dem  L.  multiflorum  Lám.  am  iihnlichsten ; 
L.  rigidum  wird  von  den  meisten  Autoren  mit  L strictum 
Presl  verwechselt. 

Ascherson  gibt  als  Standorte  das  Rhőnetal.  Aostatal  und 
den  Gardasee  an,  bezeichnet  die  Dauphinó  als  höchst 
wahrsclieinlich,  hingegen  betrachtet  er  die  Nahe  des  Mittel- 
meeres  und  dér  Adria  als  zweifelhaft. 

153b  Lolium  sicuhim  Parl.  FI.  palerm.  I.  252.  — Vis.  Mem.  Ist. 
Ven.  XVI.  54. 

Insel  Lukovci  (Bacili). 

158  Agropyron  repens  L.  sp.  pl.  ed.  1.  86.  — Vis.  FI.  Dalm.  I. 
93  (sub  Tritico). 

*var  glaucum  Döll.  FI.  Bad.  130. 

Lesina:  auf  kalkigem  Bódén,  30  m.  s.  m. 

162  Brachypodium  distachyum  R.  et  Sch.  Syst.  II.  741.  — Vis. 
FI.  Dalm.  (sub  Tritico  ciliato ) Lám.  et  De.  I.  94. 

*Lesina:  bei  Cittavecckia  (var . genuinum  Willk.  in  Willk.  u. 
Lángé  Prodr.  FI.  Hisp.  1.  112  u.  var.  pentastachyum  A.  et 
Gr.)  (hochwiicbsige  Forrn).  — +Lesina:  auf  bebautem  Bódén, 
2 m.  s.  m.  (beide  Varietaten).  — - *Curzola : var.  genui- 
num Wili.k.,  an  Wegen  (niederwüclisig). 

163.  Brachypodium  silvaticum  R.  et  Sch.  Syst.  II.  741.  — Br. 
qracile  P.  Beau.  Agr.  155.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  95.  (sub 
Tritico). 

*Curzola : an  Wegrandern. 

Die  Áhrchen  sind  stark  behaart,  die  Blatter  rauh,  aber 
nicht  zottig. 

*165a  Brachypodium  ramosum  (L.)  R.  et  Sch.  Syst.  737.  II.  — 
Bromus  ramosus  L.  Mant.  I.  34.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  96. 
*var  fragile  R.  et  Sch.  Syst.  II.  742. 

*Lesina : dürre,  schotterige  Platze,  Hecken,  steinige  Wein- 
bergsgründe.  — *Curzola:  Hecken,  Wege  und  Gebiische. 
*170a  Hordeum  leporinum  Link  Linnaea  IX.  133.  — teste  Hac.kel. 
*Lesina : kalkig-erdiger  Bódén,  unter  Griisern,  5 m.  s.  m. 

(Áhren  rötlich  überlaufen).  — ’ *Curzola : in  Giirten. 
Ascherson  schreibt  in  Syn.  II.  740:  «Sicher  nocli  in  Dal- 
matien  zu  finden». 


Cyperaceae. 

174  Carex  divulsu  Good.  Transs.  Linn.  Soc.  II.  160.  — C.  virens 
Lám.  Encycl.  III.  384.  — C.  muricata  (í.  divulsa  Whlbg. 
Vet.  Ak.  Handl.  Stockh.  1803, 143.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  100. 

*Curzola:  schattige  Orte. 

«\Vir  verzichten».  schreibt  Achers.  in  Syn.  II.  42,  «auf  den 
allerdings  am  wahrscheinlichsten  hierher  gehörigen  Namen 
C.  virens , wegen  seiner  Unsicherheit  und  weil  er  fást  auf 
allé  Formen  dér  Verwandtschaft  angewendet  worden  ist». 

178  Carex  flacca  Schreb.  Spic.  fl.  Lips.  app.  nr.  669.  — C.  glauca 
Scop.  Fl.  earn.  II.  223.  — Vis.  Fl.  Dalm.  III.  347. 
var.  erythrosiachys  Schur  Enum.  pl.  Transs.  713. 

Lesina:  in  Buschwaldern,  besonders  in  höheren  Lagen  an 
trockenen  Stellen.  — Curzola : in  Waldern. 
var.  acuminata  A.  et  Gr.  = C.  acuminata  Willd.  Sp.  pl. 

IV.  300. 

Insel  Lukovci  (Bacili). 

178a  Carex  illegitima  Céh.  in  Frikdr.  Reise  271.  — C.  pharensis 
Vis.  fl.  dalm.  III.  346. 

Lesina:  in  Pinienwaldern  bei  Pellegrino,  unter  Stráuchern. 

Diese  seltene  Segge  wurde  bislier  aufier  auf  Lesina  in 
Griechenland  in  Attiea,  auf  dér  Insel  Aegina  und  Poros, 
in  Argolis  und  Cephalonien  gefunden. 

Kükenthal  schreibt  (Magyar  Bot.  Lap.  1911  N°  11 — 12): 
diirfte  auf  den  benachbarten  Inseln  Curzola  und  Meleda 
zu  finden  sein. 

*182a  Carex  punctata  Gaud.  Agrost.  Helv.  II.  152. 

"Lesina:  an  Baehen.  30  m.  s.  m.,  selten. 

*182a  C.  Halleriana  Asso  Syn.  pl.  A rag.  135,  t.  9.  — Carex 
gynobasis  Vill.  Hist.  pl.  Dauph.  II.  206. 

"Lesina : in  höheren  Lagen  zwischen  Gebiisch  und  an  feuehten 
Grasplátzen. 

Juncaceae. 

189  Chlorocyperus  badius  Pállá  A.  B.  Z.  VI.  201.  — Cyperus 
badius  Desf.  Fl.  Atl.  I.  45.  — Vis.  Fl.  Dalm.  I.  106. 

Lesina:  auf  feuehten  Bódén. 

201  Holoschoenus  australis  Rchr.  Ic.  VIII.,  t.  317,  fig.  737,  738.  — 
Vis.  Fl.  Dalm.  I.  111. 

Lesina : auf  feuchtem  Bódén,  100  m.  s.  m. 

203  Juncus  acutus  a L.  sp.  pl.  II.  463.  — Vis.  Fl.  Dalm.  I.  112. 
*var.  conglobata  Trautv.  Art.  Hort.  Petrop.  I.  480. 

"Curzola:  am  Meeresstrand. 

206  ,7.  lamprocarpus  Ehrh.  Calam.  nr.  126.  — Vis.  Fl,  Dalm.  I. 
113.  — Juncus  articulatus  auct.  p.  p. 

Lesina  : an  feuehten  Orten. 

Ascherson  bemerkt  in  Syn.  II.  477 : Für  diese  Art  kann 
unmöglich  dér  Xame  Juncus  ariiculaiu*  vorangestellt 


8 


werden,  unter  welchem  Linné  wahrscheinlich  J.  obtusiflorus , 
J.  acutiflorus,  J.  alpinus  und  J.  lamprocarpus , voizugsweise 
aber  wohl  ■/.  obtusifiorus  und  ,7.  alpinus  verstand,  da  er 
seiner  Pflanze  ausdrücklich  «petala  obtu$a»  zuschreibt. 

Irideae. 

214  Hermodactylus  tuberosus  Sausb.  Trans.  Hort.  Soc.  I.  304.  — 
Baker  Journ.  Linn.  Soc.  XVI.  148.  — Iris  tuberosa  L.  sp. 
pl.  ed.  I.  40.  — Vis.  FI.  Dalm.  1 117. 

*var  bispathacea  Svv.  Brit.  Flow.  Gard.  Ser.  II.  = Iris  bi- 
spathacea  Spach.  Hist.  Vég.  Phan.  XIII.  15. 

*Lesina : auf  Grasplatzen. 

Die  meisten  dér  von  mir  durchgesehenen  Exemplare  dér 
Herbarien  gehören  dér  Form  bispathacea  an.  Es  scheinr, 
dass  selbe  in  Lesina  die  vorherrschende  Form  ist.  Reichen- 
bac.h  hat  sie  in  seinen  Icon  FI.  germ.  et  helv.  Vol.  IX.  t. 
348  trefflich  abgebildet.  Visiani  gibt  sie  für  Lesina  nicht 
an.  lm  Herbar  des  k.  k.  Hofmuseums  Wien  erliegt  aber 
auch  ein  Exemplar  Pittonis  von  Lesina. 

217  Crocus  dalmaticus  Vis.  FI.  Dalm.  I.  119.  — Maw.  Monogr. 
of  the  Gén.  Crocus , 193,  t.  XXXIV.  — Cr.  reticulatus 
var.  dalmaticus  Herb.  Hist.  Croc.  — Baker  Syst.  Iridac. 
in  Journ.  of  Linn.  Soc.  Vol.  XVI.  82. 

*Lesina  : auf  steinigem,  kalkigem  Bódén,  ca.  25  m.  s.  m.  und 
auf  Weideplatzen. 

Visiani  gibt  Cr.  dalmaticus  für  Lesina  nicht  an.  Aus  dér 
Bemerkung  Maw’s  1.  c 194,  dass  auf  Lesina  eine  weisse 
Varietat  vorkomme,  geht  zűr  Genüge  hervor,  dass  sie  dórt 
wachst. 

lm  Herbar  des  k.  k.  Hofmuseums  erliegt  ein  Exemplar 
Botteris  auf  Lesina  gesammelt.  Diese  Art  scheint  sehr 
selten  zu  sein,  da  sie  nach  Visiani  nur  für  Bossanka  bei 
Ragusa  angegeben  ist. 

221  Romidea  Bulbocodtum  Seb.  et  Maur.  FI.  Rom.  Prodr.  17.  — 
Baker  Journ.  Linn.  Soc.  XVI.,  86.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  121. 

Lesina  : auf  steinigem  Bódén,  30  m.  s.  m. 

Liliaceae. 

223  Gladiolus  segetum  Gavvl.  Bot.  Mag.  7 1 9.  — Vis.  FI.  Dalm.  1. 
122.  — Cl.  communis  Bért.  FI.  ital.  1.  227,  non  L. 

Lesina:  unter  Gebtisch  auf  steinigem  Bódén,  10  m.  s.  m. 

237  Fritillaria  montana  Hoppé,  Flóra  XV.  2.,  476.  — Vis.  FI. 
Dalm.  I.  131. 

Lesina:  in  Macchien,  150  in.  s.  m. 

Aus  dem  vorliegenden  Fruchtexemplar  mit  ziemlicher  Siclier- 
heit  konstatiert. 


9 


245  AUium  subhirsutum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  424.  — Yis.  FI.  Dalm. 
I.  134. 

Lesina:  in  Gebiischen  u.  Hecken,  auf  steinigen  Platzen,  bis 
in  höhere  Lagen  bei  St.  Antonio.  — 'Curzola:  um  Blatta. 

247  Allium  neapolitanum  Cyr.  Pl.  rar.  neap.  fasc.  I.  13,  t.  4.  — 
Vis.  FI.  Dalm.  I.  135. 

'Lesina;  30  m.  s.  m. 

Visiani  gibt  All.  neapolitanum  nur  für  Trau,  Spalato  und 
Zara  an.  * 

264  Allium  sphaerocephálum  L.  sp.  pl.  II.  426.  — Vis.  FI.  Dalm. 
I.  141. 

*x.  typicum  Regel  All.  adh.  cogn.  Monogr.  4/. 

'Lesina:  auf  kalkigem  Bódén,  40  m.  s.  m.  — *Curzola:  in 
Wiildern. 

267  Scilla  autumnalis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  443.  — Vis.  FI.  Dalm.  I. 
142.  — Baker  Journ.  Lmn.  Soc.  XIII.  324. 

*Curzola : auf  Heiden. 

*275a  Omithogalum  tenuifolium  Guss.  FI.  Sic.  Prodr.  I.  413.  — 
Rchb.  le.  t.  1020.  — Orn.  Gussonei  Ten.  FI.  Neap.  III. T 
337.  t.  226,  f.  1.  — Baker,  Ornith.  in  Linn.  Soe.  265. 
'forma  genuina  Posp.  FI.  d.  Küstenl.  235. 

'Lesina:  auf  kalkigem  Bódén  zwischen  Grasern.  — 'Curzola: 
wiesige  Platze  in  einem  aufgelassenen  Garten. 

Visiani  ziebt  im  FI.  Dalm.  I.  146  Orn.  tenuifolium  Guss  als 
Synonym  zu  0.  comosum  L.,  was  schon  aus  Reichenb. 
Abbildung  Ic.  fig.  1020,  vergliehen  mit  fig.  1021,  als  irrig 
anzusehen  ist. 

'276a  Omithogalum  pyramidale  L.  sp.  pl.  ed.  II.  440.  — 0.  nar- 
bonense  Neilr.  FI.  N.  Ö.  156  und  G.  G.  FI-  fr,  III.  188.  — 
0.  narbonense  Dód.  Pempt.  222,  non  L.  — O.  Aachyoid.es 
Schult.  Syst.  VII.  518,  non  Ait.  Eine  an  O.  Yisianicum 
Tomm.  annahernde  Form.  Baker  zieht  in  Journ.  of  the  Linn. 
Soc.  Vol.  XIII.,  277,  Orn.  pyramidale  L.  als  Syn.  zu  0.  narb. 
L.  u.  0.  stachyoides  Ait.,  welche  Ansicbt  bei  Betrachtung 
dér  Abbildungen  in  Rchr.  Icon.  X.  fig.  1029  und  1030  sieh 
als  Irrtum  erweist. 

Als  Synonym  ist  nach  Kekner  zu  0.  pyramidale  L.  = 
0.  pyrenaicum  Sadler  FI.  Com.  Pest  155,  0.  brevistylum 
Wolfner  in  őst.  bot.  Zeitschr.  VII.  230  und  0.  narbonense 
Neilr  Aufz.  ungar.  Pfi.  p.  51  zu  ziehen. 

Kerner  kiárt  in  dér  őst.  bot.  Zeitsehrift,  Jakrg.  1878  (Bánd 
28):  19,  die  über  die  Nomenklatur  von  0.  pyramidale  L. 
herrschende  Verwirrung  vollstandig  auf  und  spricht  die 
Bereehtigung  dér  LiNNÉ’schen  Art  aus. 

'Lesina:  Kalkboden,  5 m.  s.  m. 

280a  Muscari  neylectum  Guss.  FI.  Sic.  Syn.  I.  411.  — Botryanthus 
neglectus  Kunth  En.  IV.  311.  — Vis.  FI.  Dalm.  Nachtr.  I.  62. 


10 


*Lesina : zwisehen  Grasern.  — *Curzola:  in  einem  aufgelas- 
senen  Garten. 

Visiani  gibt  diese  Art  nur  bei  Trebinje  an. 

281  Muscari  racemosum  Mii.l.  Gard.  dict.  ed.  8,  no.  8.  — Bya- 

cinthus  racemosus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  455  ? — Yis.  FI. 
Dalm.  I.  149. 

Lesina : zwisehen  Grasern  auf  kalkigen  Bódén.  10  m.  s.  m. 

282  Muscari  comosum  (L.)  Mill.  Dict  nr.  2.  — Hxjacinthus 

comosus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  455.  • — Vis.  FI.  Dalm.  I.  149. 
x.  typicum. 

Curzola:  um  Blatta. 

+282a  Muscari  Kerneri  Marches.  in  Bollet.  soc.  Adria  266.  — 
Botryanthus  Kerneri  Nym.  consp.  suppl.  II.  307. 

*Curzola:  um  Blatta. 

290  Asphodeline  liburnica  (Scoi*.)  Rchb.  FI.  Germ.  exc.  116.  — 
Asphodelus  liburnicus  Scop.  FI.  carn.  ed.  2.  I.  245.  — 
Vis.  FI.  Dalm.  I.  152. 

Lesina : unter  Gebüsch.  5 m.  s.  m. 

292  Asphodelus  tnicrocarpus  Salz.m.  et  Vív.  FI.  Cors.  5.  — Yis.  FI. 
Dalm.  I.  153. 

Lesina : steinige  Orte. 

294  Asphodelus  fistulosus  L.  sp.  pl.  ed.  11.  244.  — A.  ramosus 
Sturm  Deutschl.  FI.  vol.  IX.  — Vis.  FI.  Dalm.  1.  1 54, 
non  L. 

Lesina:  zwisehen  Grasern  auf  kaik.  Bódén,  20  m.  s.  m. 

299  Colchicum  Bertolunii  Stev.  Mem.  Mosc  VII.  72.  — Vis.  Fi. 
Dalm.  I.  156. 

*var.  auyustifolium  Parl.  FI.  Ital.  111.  190. 

*Lesina:  an  Wegen,  10  m.  s.  m. 

301  Buscus  aculeatus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1474.  — Vis.  FI.  Dalm. 
I.  159. 

Lesina:  in  Gebüschen. 

305  Aspctragus  acutifolius  L.  sp.  pl.  ed.  11.  449.  — A.  Corruda 

Scop.  FI.  carn.  ed.  2,  I.  248.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  161. 
Lesina:  zwisehen  Steinen.  100  m.  s.  m. 

306  Smilax  aspera  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1458.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  161. 
Lesina:  zwisehen  Steinen,  120  m.  s.  m. 

Dioscoi’eaceae. 

312  Tamus  communis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1458.  — Vis.  FI.  Dalm. 
1.  164. 

Lesina : im  Waldern,  100  m.  s.  m. 

Orchidaceae. 

315  Orchis  provinciális  Baeb.  Mise.  alt.  in  Mém.  de  l’Acad.  de 
Turin  1805 — 8,  231.  Vis.  FI.  Dalm.  I.  167. 


lt 


var.  pauciflorus  Lindl.  Orch.  263.  — Camus.  Monogr.  des 
Orch.  de  l’Eur.  158. 

*Curzola:  in  Waldern. 

318  Orchis  quadripunctata  Cyr.  in.  Ten.  fl.  nap.  prodr.  53.  — 
Orchis  Hostii  Tratt.  Arch.  d.  Gew.  fasc.  II.  107.  — Vis. 
FL  Dalm.  I.  168.  — Camus,  Monogr.  156 
Lesina:  unter  Gebüsch,  25  m.  s.  m.,  zwischen  Steinen,  150 
m.  s.  m.  — *Curzola:  in  Waldern. 

*322a  Orális  longicruris  Link  in  Schrad.  Diar.  1799,  II.  323.  — 

0.  undulati  fólia  Biv.  Cent.  II.  94.  — 0.  tephrosanthos 
Desf.  fl.  atl.  II.  319,  non  Vill.  — Vis.  Fl.  Dalm.  Suppl. 

1.  69.  — Camus  Monogr.  129  (sub.  0.  italica  Poir.). 
*Curzola:  in  Waldern  (20.  IV.  1911). 

Diese  Art  ist  für  Dalmatien  vollkommen  neu.  Hofrat  Dr. 
Anton  von  Guglielmi  fand  sie  im  Jahre  1905  auf  dér 
Insel  Solta,  daher  ibm  die  Prioritat  gebührt,  obwobl  dér 
Fund  nicht  veröffentlicht  ist  (míindl.  Mitteilung).  Visiani 
gibt  hiefür  nur  den  Monté  Gliva  bei  Trebinje  an. 

329  Anacamptis  pyramidalis  L.  sp.  pl.  II.  1332.  — Vis.  Fl 
Dalm.  I.  173  var.  condensata  Vis.  = 0.  condensata  Desf. 
fl.  atl.  2.  316.  — Camus  Monogr.  92. 

Var.  brachystachys  D’urv.  enum.  121. 

*Lesina  : unter  Gebüsch,  120  m.,  in  Macchien,  auf  steinigen, 
buschigen  Stellen  dér.  höh.  Erhebungen,  hie  u.  da  unter 
sehr  haufiger  Orális  Hostii ; Blütenstand  typisch  dreieckig. 
Var.  brachystachys  D’urv.  v.  álhiflora  Raul.  II.  d.  Cr.  862. 
*Lesina:  Blütenstand  breit  óval. 

Var.  brachystachys  wurde  von  Botteri  auf  Lesina  gefunden 
(Rchb.  Ic.  8). 

A.  pyr.  var.  albiflora  scheint  auf  Creta  die  gewöhnliche 
Form  zu  sein,  da  Raulin,  in  Ile  de  Créte,  1869  p.  558, 
nichts  weiter  bemerkt. 

331  Aceras  anthropophora  (L.)  R.  Br.  in  Ait.  Kew.  V.  191. 

Ophrys  anthropophora  L.  sp.  pl.  948.  — Vis.  Fl.  Dalm.  I. 
174.  — Camus  Monogr.  71. 

Lesina:  auf  unbebautem  Bódén.  200  m.  s.  m. 

334  Ophrys  atrata  Lindl.  Bot.  reg.  1087.  — 0.  fuciflora  Sm. 

Brit.  fl.  IV,  32  fi.  atrata  Lindl.  — Vis.  Fl.  Dalm.  I.  176.  — 
Cam.  Monogr.  286. 

Lesina : auf  kaik.  Bódén  zwischen  Grasern,  10  m.  s.  m. 

335  Ophrys  aranifera  Huds.  Fl.  Angi.  II.  392.  — Vis.  Fl.  Dalm. 

I.  176. 

Var.  fucifera  Rchb.  Ic.  XIII.  89,  t.  449,  f.  IV. 

In  Camus.  Monogr.,  281 — 285  nicht  enthalten. 

*C urzola  : an  Wegen. 


12 


337  Ophrys  cornuta  Stev.  in  Mém.  soc.  nát.  Mosc.  II.  175.  — 
Vis.  FI.  Dalra.  1.  177.  — Cam.  Monogr.  270. 

*Lesina:  zwischen  Steinen,  selten,  150  m.  s.  m. 

342  Ophrys  iricolor  Desf.  C'oroll.  de  Tourn.  56,  t.  3.  — Vis.  FI. 
Dalm.  I.  179. 

var.  genuiua  Rchb.  fii.  Ic.  XIII.  73,  t.  444,  fig.  IV. 

Lesina:  an  kaik.  steinigen  Stellen,  15  m.  s.  m. 

Kommt  nur  auf  Lesina  vor.  Camus  gibt  sie  in  seiner  Monogr. 
für  Dalmatien  niclit  an.  Áscherson  (Syn.  III.  627)  führt  sie. 
mit  Fragezeichen  an. 

Aristolochiaceae. 

379  Aristoluchia  Clematitis  L.  sp.  pl.  ed.  I.  962.  — Vis.  FI. 

Dalm.  I.  195. 

*var.  macrophylla  Tausch.  nach  Lindem.  FI.  Ckers.  II.  165. 
Lesina : unter  Agave  americana , nake  dem  Gestade,  1 m.  s.  m. 

380  Aristolochia  rotundah.  sp.pl.  ed.  II.  1364.  Vis.  FI:  Dalm.  I.  195. 
Lesina:  Zwischen  Gebüsch,  50  m.  s.  m. 

Rafflesiaceae. 

383  Cytinus  hypocisiis  L.  syst.  vég.  ed.  XIV.  826.  — Vis.  FI. 
Dalm.  I.  196. 

var.  kermesinus  Guss.  FI.  Sic.  Syn.  II.  619. 

Curzola : in  Gebüschen. 

Coniferae. 

395  Juniperus  Oxyeedrus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1470.  — Vis.  FI. 
Dalm.  I.  202. 

*var.  viridis  Posp.  Fi.  d.  Küstenl.  I.  30. 

Lesina:  felsige  Orte. 

397  Juniperus  phoenicea  L.  sp.  pl.  1040.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  203. 
Lesina:  in  Macchien,  50  m.  s.  m. 

Gnetaceae. 

’399a  Ephedra  campylopoda  C.  A.  Meyer,  Monogr.  Kph.  73,  t.  2.  — 
Vis.  FI.  Dalm.  1.  204.  — Stapf,  Ephed.  56. 

*Lesina:  an  Felsen:  120  m.  s.  m. 

Kommt  in  Dalmatien  nur  zerstreut  vor.  Nach  Stapf  stellt 
sie  eine  ungemein  veriinderliche  Art  dar,  dérén  unter- 
schiedene  Arten  in  einander  tibergehen. 

Urticaceae. 

427  UJrtica  memhranacea  Pom.  in.  Lám.  Eiic.  meth.  IV.  597.  — 

Vis.  FI.  Dalm.  Suppl.  46.  — Rc.hb.  fl.  germ.  XII.  f.  1321. 
*Lesina:  zwischen  Griisern,  10  m.  s.  m. 

428  Urtica  pilulifera  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1395.  — Vis.  Fl.  Dalm. 

I.  217. 

var.  genuina  Willk.  et  Lángé. 

Lesina:  fl.  fr.  zwischen  Grasern,  10  m.  s.  m. 


13 


*429  Parietaria  judaica  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1492.  — P.  rami flóra 
Moench  Meth.  327; 

*forma  brevipetiolata  Boiss.  FI.  Or.  IV.  ] 149. 

Lesina:  an  Mauern. 

var.  microphylla  Bach  FI.  XXIV.  735. 

*Lesina : an  Wegen  mit  Veronica  didyma , 20  m.  s.  m. 

Santalaceae. 

441  Osyri«  ólba  L.  sp.  pl.  II.  1450.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  223.  — 
C.  K.  Schneider  111.  Handb.  Laubh.  I.  247.  fig.  160. 
*Curzola:  in  Wáldern.. 

Auf  den  Wurzeln  von  Laurus , Olea , Fieus  etc.  schmarotzend. 

Polygonaceae. 

453  Polyyonum  aviculare  L.  sp.  pl.  II.  519.  — Vis.  FI.  Dalm. 

I.  228. 

, *var.  eredum  Roth  Tent.  I.  174. 

Curzola:  an  Wegrandern. 

*var.  laxum  Leoeb.  FI.  ross.  III.  532. 

Lesina:  an  Wegrandern,  100  m.  s.  m. 

Die  genaue  Gliederung  ist  ungemein  schwer,  in  Anbetracht 
dér  vielen,  besonders  von  A.  Lehmann  aufgestellten  Formen. 
Lindmann  hat  in  Svensk  Bot.  Tidskr.  VI.  693  (1912)  eine 
Gliederung  vorgenommen,  auf  die  hiemit  verwiesen  wird. 
465  Rumex  pulcher  L.  sp.  pl.  II.  477.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  232. 
*var.  microdon  Hausskn.  Mitt.  Thiir.  B.  V.  N.  F.  XI.  59. 
Lesina:  an  Wegrandern  ca.  100  m.  s.  m. 

Chenopodiaceae. 

473  Salicornia  fruticosa  L.  sp.  pl.  II.  5.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  236. 
*var.  remoti flóra  Ung.  Sternb.  Atti  Congr.  Bot.  Fir.  299. 
*Curzola:  am  Meeresstrand. 

*Insel  Lukovci  (Bacili)  bei  Lesina. 

480  Airiplex  litorale  L.  sp.  pl.  II.  1494.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  238. 
*var.  serratum  (Huds.)  Moqu.  = A.  sulcatum.  Kit.  Laubblát- 
ter  + buchtig  geziihnt. 

*var.  sulcatum  G.  Beck. 

Blatter  nach  dem  Grunde  dureh  einen  nach  vorwárta 
gekriimmten  Zahn  fást  spieBförmig. 

Curzola:  am  Meeresstrand. 

Beide  Varietaten  sind  an  demselben  Exemplar  zu  beobachten. 
497  Salsola  Soda  L.  sp.  pl.  II.  323.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  244. 
*Curzola : Nahe  dem  Meeresstrand. 

Nur  bei  Zara.  Salona  und  Ragusa  angegeben. 


u 


Thelygonaceae. 

482  Thelygonum  Cynocrambe  L.  sp.  pl.  II.  1411.  — Vis.  FI. 
Daim.  I.  238. 

Lesina:  an  feuchten  Stellen,  20  m.  s.  m. 

Amarantaceae. 

500  Amarantus  silvestris  Desf.  Cat.  hort.  Paris  44.  — Vis.  FI. 

Dalm.  I.  245. 

*Curzola:  in  Gárten. 

501  Amarantus  deflexus  L.  Mant.  295.  — Euxolus  deflexus  Moq. 

Tand.  in  DC.  Prodr.  XIII.  2.  275.  — Vis.  FI.  Dalm.  I.  245. 
var.  prostratus  DC.  FI.  fr.  V.  vol.  VI.  375. 

*Lesina:  in  Rissen  dér  Steine,  1 m.  s.  m. 

Nür  für  Trau,  Sebenico  und  Cattaro  angegeben. 

Plantaginaceae. 

508  Plantago  lanceolata  L.  sp.  pl.  ed.  II.  164.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  2. 
var.  sphaerostachya  Wimm.  et  Gr.  FI.  Siles.  129  = var. 
pumila  Koch  Syn.  597,  non  Neilr. 

Curzola:  an  Wegen.  — Lesina:  auf  dürrem,  kaik.  Bódén,  an 
Wegen,  20  m.  s.  m.  — Sabioncello:  in  Weingarten  bei 
Kuciste. 

*Die  Blatter  dér  vorliegenden  Pfianze  sind  stark  behaart, 
am  Grunde  zottig  und  erinnern  dadurch  sehr  an  Pl.  hun- 
garica  W.  K.,  von  dem  sie  sich  durch  die  anliegende 
Behaarung  dér  Schafte  unterseheidet. 

515  Plantago  Coronopus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  166.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  5. 
Lesina:  an  Wegen,  2 m.  s.  m. 

516  Plantago  Psyllium  L.  sp.  pl.  ed.  II.  167.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  5. 
Lesina:  zwischen  Griisern  auf  kaik.  Bódén  10  m.  s.  m.,  an 

sonnigen.  trockenen,  sandige  Pliitzen. 

Felüt  nach  Visiani  auf  dem  dalm.  Inseln  vollstandig;  nur 
bei  Zara,  Sebenico,  Trau,  Spalato  und  Maearsca  gefunden. 

Plumbaginaceae. 

522  Statice  cancellata  Bernh.  in  Bért.  FI.  Ital.  III.  525.  — St. 

pubescens  Koch  Syn.  ed.  I.  595.  — St.  rorida  Vis.  stirp. 
Dalm.  48  u.  FI.  Dalm.  II.  8. 

Lesina:  zwischen  Steinen,  2 m.  s.  m. 

523  Statice  caspica  Willd.  Enum.  hort.  béről.  I.  336.  — Vis.  FI. 

Dalm.  II.  8. 

Curzola:  am  Meeresstrand. 

525  Plumbago  europaea  L.  sp.  pl.  ed.  II.  215.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  9. 
Lesina : an  Wegen,  1 00  m.  s.  m.  — Curzola : an  Wegrandern. 

Globulariaceae. 

527  Globularia  cordifolia  L.  sp.  pl.  ed.  II.  139.  — Vis.  FI. 
Dalm.  II.  10. 

Curzola:  auf  den  benachbarten  Hügeln. 


15 


Dipsaceae. 

532  Cepthalaria  leucantha  (L.)  Schrad.  Cat.  sem.  hort.  Gott.  (1814).  — 
Scábiosa  leucantha  L.  sp.  pl.  ed.  II.  142.  — Vis.  FI. 
Dalm.  II.  12. 

Curzola : auf  steinigen  Stellen. 

539  Tremastelma  Sibthorpianum  (Sm.)  Fritsch  Exkursionsfl.  f.  Őst. 
Pterocephalus  palaestinus  Coult.  Dipsac.  31.  var  indivisa 
Vis.  FI.  Dalm.  II.  15.  — Scabiosa  Sibthorpiana  Sibth.  et 
Sm.  Prodr.  FI  Graec.  I.  84. 

Lesina : bei  Gitta vecchia,  100  m.  s.  m.  — Lesina : unter 
Gebüsch.  3 m.  s.  m. 

Valerianaceae. 

512  Valerianella  echinata  (L.)  DC.  FI.  fr.  IV.  242.  — Valeriána 
echinata  L.  sp.  pl.  ed.  II.  47.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  18. 

Lesina:  dürre,  felsige  Orte. 

545  Valerianella  eriocarpa  Desv.  Journ.  bot.  II.  314.  — Vis.  FI. 
Dalm.  II.  19. 

Curzola:  an  steinigen,  schattigen  Stellen. 

548  Valerianella  coronata  (L.)  DC.  Prodr.  syst.  nat.  4.  628.  — 
Valeriána  locusta  L.  sp.  pl.  II.  33.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  20. 

Lesina:  zwischen  Grasern,  10  m.  s.  m.  und  unbebautem 
Bódén,  200  m. 

In  Visiani  zu  V.  kamata  Bast.  in  DC.  FI.  fr.  5.  494  gezogen. 

Compositae. 

558  Calendula  arvensis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1303.  — C.  sublanata 

Rchb.  Ic.  fl.  germ.  XV.  99,  t.  160,  f.  1. 
var.  rugósa  Vis.  Fl.  Dalm.  II.  26. 

Lesina:  auf  steinigem  Bódén,  10  m.  s.  m.  — Curzola:  um 
Blatta.  an  Wegen. 

Diese  Varietat  ist  in  Visiani  nur  auf  Lesina  und  bei  Ragusa 
angegeben. 

558a  Calendula  officinalis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1303. 

Lesina : zwischen  Grasern  an  unkultivierten  Orten,  40  m.  s.  m. 

Unter  dem  15.  IV.  1911  erfuhr  ich  von  dem  Sammler  dieser 
Pflanze  brieflich:  «Wie  ich  mich  überzeugt,  habé,  ist 
C.  off.  keine  einheimische  Pflanze.  Sie  wurde  namlich  vor 
einigen  Jahren  in  dem  hiesigen  Friedhofe  gesáet  und  von 
da  dürften  die  Samen  in  die  Umgebung  desselben  vöm 
Winde  getragen  worden  sein». 

575  Centaurea  ragusina  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1290.  — Vis.  Fl.  Dalm. 
II.  35.  — Hayek,  Centaur.  Art.  Öst.-Ung.  77. 

Lesina:  auf  sonnigen  Felsen,  15  m.  s.  m. 

580  Centaurea  divergens  Vis.  Fl.  Dalm.  II.  37.  t.  41.  — Hayek, 
Cent.  Art.  105. 

Lesina:  unter  Olivenbaumen,  an  Wegen,  10  m.  s.  m. 


18 


■581  Centaurea  dalmatica  A.  Kern.  Sebed.  ad.  fl.  exs.  Austr. 
Hung.  I.  87.  — C.  Karfschiana  Vis.  Fl.  Dalm.  II.  38.  — ^ 
Hayek,  Cent.  Art  103. 

*Curzola:  steinige  Áeker. 

588  Centaurea  solstitialis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  917.  — Vis.  Fl.  Dalm. 

II.  41.  — Hay'ek,  Cent.  Art.  18. 

Lesina:  auf  kalkigem  Bódén,  20  m.  s.  m. 

589  Centaurea  melitemis  L.  sp.  pl.  917.  — C.  apula  Lám.  Dict. 

I.  074.  — Vis.  Fl.  Dalm.  II.  41.  — Hayek,  Cent.  Art.  15. 
Lesina : an  Wegen.  50  m.  s.  m. 

590  Centaurea  calcitrapa  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1297.  — Vis.  Fl.  Dalm. 

II.  41.  — Haver,  Cent.  Art.  11. 

Curzola:  an  Wegen. 

Hayek  gibt  obige  Art  nur  von  Zara  und  Ragusa  an ; Visiani 
bingegen  für  ganz  Dalmatien  und  die  Inseln. 

-591  Crupina  Crupinastrum  Vis.  Fl.  Dalm.  II.  42.  — Centaurea 
crupinastrum  Moris  in  sem.  h.  taur.  1842.  — Exgler  u. 
Prantl,  Composit.  325. 

Lesina : auf  steinigem  Bódén,  5 m.  ,s.  m. 

592  Carthamus  lanatus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1163.  — Kentrophyllum 
lanatum  DC.  in  Dub.  bot.  gall.  1.  293.  — Vis.  Fl.  Dalm.  II.  43. 
Lesina:  an  Wegen,  100  m s.  m.  — Curzola:  an  steinigen 
Orten. 

595  Tyrimhus  leucographus  Cass.  Dict.  se.  nat.  vol.  41.  335.  — 
Carduus  leucogr.  L.  sp.pl.  ed.  II.  1149.  — Vis.  Fl.  Dalm. 
II.  44.  — Engler — Prantl.  1.  c.  323. 

Lesina:  auf  kaikig- steinigem  Bódén.  20  m.  s.  m. 

599  Carduus  nutans  L.  var.  *micropterus  Borb.  Beitr.  z.  Som- 
mert!. v.  Arbe  u.  Veglia.  in  Math.  — Term.  Közi.  XIV.  390.  — 
C.  micropterus  (Borb.)  Teyber  in  Őst.  Bot.  Zeitschr.  60. 
Jabr.  308. 

*Lesina:  auf  kalkig-erdigem  Bódén,  15  m.  s.  m. 

Vis.  Fl.  Dalm.  IL  46  gibt  C.  chrysacanthus  Tex.  fl.  nap.  4. 
118  als  Syn.  mit  C.  nutans  var.  radians  Bias.,  viagg.  in 
Dalm.  205  an. 

C.  chrysac.  Ten.  ist  eine  Hochgebirgspflanze  Italiens,  welclie 
nur  am  Monté  Majella  in  den  Abruzzen  in  einer  Höhe 
von  2000  m.  vorkommen  soll.  Sie  hat  stets  aufrechte 
Köpfchen,  tiefer  géteilte  Blátter  und  starkere  Bedornung 
als  C.  nutans. 

Die  Abbildung  in  Ten.  Fl.  nap.  (1830)  Tóm.  IV.  t.  188,  zeigt 
sehr  schmale,  niclit  zurückgekrümmte  Hiillschuppen,  was 
bei  vorliegender  Pfianze  nickt  dér  Fali  ist. 

€03  Carduus  pycnocephalus  Jacq.  Hort.  Vindob.  I.  17,  t.  44.  - 
C.  tenni  flór  us  Vis.  stirp.  Dalm.  29.  u.  Fl.  Dalm.  II.  47. 
Lesina:  auf  kaik.  Bódén  unter  Pinus  maritima.  — ‘Curzola: 
an  Wegen. 


17 


608  Cirsium  arvense  Scoe.  fl.  carn.  II.  126. 

var.  *obiusilobium  G.  Beck.  Fl.  v.  N.  Ö.  1239  forma  *subin- 
canum  G.  Beck  1.  c. 

Lesina:  in  Weingárten. 

630  Erigeron  canadensis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1209.  — Vis.  FI. 

Dalm.  II.  57. 

Lesina:  in  Weingiirten  bei  Grablje,  400  m.  s.  m. 

631  Bellis  perennis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1248.  — Vis.  stirp.  Dalm.  27. 

var.  pratensis  Vis.  Fl.  Dalm.  II.  58. 

Lesina:  an  Wegen,  30  m.  s.  m. 

634  Phagnalon  rupestre  DC.  Prodr.  syst.  nat.  V.  396.  — Vis.  Fl. 

Dalm.  II.  59. 

Lesina:  auf  steinigem  Bódén.  50  m.  s.  m. 

635  Evctx  pygmaea  Pers.  syn.  pl.  2.  422.  — Filago  pygmaea  L.  sp 

pl.  ed.  II.  1311.  — Vis.  Fl.  Dalm.  II.  60.  (sub  Evace). 
Lesina:  an  Wegen,  30  m.  s.  m. 

638  Inula  Conyza  De.  Prodr.  V.  464.  — Inula  vulgáris  Lám. 
Fl.  fr.  II.  73.  — Vis.  Fl.  Dalm.  II.  61.  — G.  Beck,  Inula 
Monogr.  49. 

Curzola:  auf  Heiden.  — Lesina:  bei  Grablje,  in  Weingiirten, 
400  m.  s.  m. 

644  Inula  candida  Cass.  Dict.  se.  nat.  23  p.  551.  — Conyza 
candida  L.  sp.  pl.  ed.  I.  862. 

var.  verbasci fólia  (Willd.)  sub  Conyza.  — Vis.  Fl.  Dalm. 
II.  63.  G.  Beck,  Monogr.  44. 

Lesina:  an  steinigen  Orten.  — Curzola:  auf  felsigen  Pliitzen. 
617  Inula  graveólens  (L.)  Desf.  Fl.  atl.  II.  275.  — Erigeron 
graveolens  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1210.  — Vis.  Fl.  Dalm.  II.  64. 
G.  Beck,  Monogr.  55. 

*Curzola : an  Wegen.  — Lesina : bei  *Grablje,  an  Wegen, 
300  m.  s.  m. 

648  Inula  viscosa  Ait.  Bort.  Kerv.  ed.  1.  III.  223.  — Erigeron 

viscosum  L.  sp.  pl.  ed.  863.  — Vis.  Fl.  Dalm.  II.  64.  — 
G.  Beck,  Monogr.  54. 

Lesina:  auf  kalkigem  Bódén,  10  m.  s.  m.  — Curzola:  an 
Wegen. 

649  Inula  crithmoides  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1210.  — Vis.  Fl.  Dalm. 

II.  65.  — G.  Beck,  Monogr.  53. 

Insel  Lukovci  (Bacili).  — Curzola:  am  Meeresstrand. 

650  Pulicaria  dysenterica  Gártn.  Defruct.  162.  — Inula  dysen- 

terica  L sp.  pl.  II.  1237. 

*var.  microcephala  Boiss.  Fl.  orient.  III.  202.  — Vis.  Fl. 
Dalm.  II.  65. 

*Lesina : an  feuchten  Stellen.  100  m.  s.  m. 

655  Pallenis  spinosa  Cass.  in  Dict.  se.  nat.  XXXVII,  275.  — 
Buphthalmum  spinosum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1271.  — Vis.  Fl. 
Dalm.  II.  67. 


9 


18 


*Lesina : Kalkboden,  20  m.  s.  m.  — *Curzola : an  Wegen.  — 
*Sabioncello : bei  Kuciste,  auf  Weiden. 

656  Senecio  vulgáris  L.  sp.  pl.  II.  1216.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  68. 
j..  typicus  Posp.  FI.  d.  Küstenl.  II.  822. 

Lesina:  an  unkultivierten  Stellen  ca.  150  m.  s.  m.  — Cur- 
zola:  ebendort. 

673  Helichrysum  italicum  (Roth)  Guss.  FI.  sic.  syn.  II.  469.  — 

Gnaphalium  italicum  Roth  Cat.  I.  115.  — Vis.  FI. 
Dalm.  II.  75. 

Insel  Spalmadori,  3 m.  s.  m. 

674  Filago  germanica  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1311. 

var.  decumbens  Vis.  FI.  Dalm.  II.  75. 

*Sabioncello : an  Wegrandern  bei  Kuciste. 

678  Anthemis  arvensis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1261.  — Vis.  FL 

Dalm.  II.  78. 

Curzola  : in  einem  aufgelassenen  Garten,  auf  wiesigeu 
Platzen. 

679  Anthemis  altissima  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1259.  — Vis.  FL 

Dalm.  II.  78. 

*Curzola:  an  Wegen. 

6S2  Anthemis  Visianii  Weiss  in  diar.  soc.  zool.  bot.  vindob. 

1869.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  79  (sub  A.  chia  ). 

*Curzola:  um  Blatta.  — *Lesina : auf  steinig-kalk.  Bódén,  10 
m.  s.  m. 

691  Achillea  odorata  L.  sp.  pl.  II.  1268.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  83. 
*C'urzola:  an  steinigen  Stellen. 

Nach  Visiani  nur  auf  dér  Insel  Pago.  Blatter  unterseits 
sparlicb  grubig  punktirt. 

702  Chrysanthemum  segetum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1254.  — Vis.  FL 

Dalm.  II.  89. 

*Curzola : bei  Blatta. 

703  Chrysanthemum  coronarium  L.  sp.  pl.  890.  — Matricaria 

coronaria  Desr.  in  Lám.  dict.  III.  737.  — Vis.  FI.  Dalm. 
II.  90  (sub  Pinardia). 

*Lesina:  auf  sterilem  Bódén,  100  m.  s.  m. 

Visiani  gibt  sie  nur  von  Lissa  an. 

715  Scolymus  hispanicus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1143.  — Myscolus 
microcephalus  Cass.  Dict.  d’histor.  nat.  34,  p.  85.  — Vis. 
FI.  Dalm.  II.  95. 

Lesina:  auf  Kalkboden,  30  m.  s.  m.  — Curzola:  auf  Weg- 
randern. 

717  Phagadiolus  stellatus  De.  Prodr.  VII.  77.  — Lapsana  stellata 
L.  sp  pl.  ed.  II.  1141.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  96  (sub  var. 

indiviso). 

Lesina:  in  Giirten,  50  m.,  in  Weingiirten  und  an  Weg- 
riindern.  30  m. 


19 


717  Rhagadiolus  edulis  Gártn.  De  fruct.  et.  sem.  2,  354.  — Rh. 
stellatus  DC.  var.  edulis  DC.  1.  c.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  96 
(sub  Rh.  stell.  y eduli). 

*Lesina:  an  Wegen,  10Ó  m.,  an  Baclien,  30  m.  — *Curzola : 
an  Wegrándern. 

In  Visiani  nnr  für  Trau  u.  Ragusa  angegeben. 

719  Cichorium  pumilum  Jacq.  obs.  bot.  4 p.  3.  — C.  Endivia  L. 

sp.  pl.  ed.  II.  1142.  var.  pumilum  Vis.  FI.  Dalm.  II.  97. 
Lesma:  an  Wegen,  100  m.  s.  m. 

720  Hyoseris  radiata  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1137.  — Vis.  FI.  Dalm. 

II.  97. 

Lesma:  an  steinigen,  kaik.  Stellen,  15  m.  s.  m.  — *Curzola: 
an  schattigen  Orten. 

Von  dieser  Art  Hegen  2 Formen  vor:  die  eine  mit  grossen 
Lappén  dér  breiten  Blátter;  die  andere  mit  mehrfaeh 
geteilten  Lappén  dér  selimalen  Blatter.  Auf  Lesina  wurde 
die  1.  Form,  auf  Curzola  die  2.  Form  beobachtet. 

721  Hyoseris  scabra  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1138.  — H.  adpressa  Moench 

Meth.  541.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  98. 

Lesina:  in  Rissen  kalkiger  Steine,  ca  15  m. 

Vorliegende  Pflanze  ist  in  allén  Teilen  mehr  minder  behaart. 
Pospichal  macht  in  dér  FI.  d.  Künstenlandes  744  (Bánd  II) 
die  Bemerkung:  «Warum  die  in  allén  Teilen  glatte  und 
kahle  Pflanze  «scabra»  heiben  soll,  ist  mir  nicht  klar». 

730  Picris  Sprengeriana  (L.)  Poir,  Encyc.  310.  — Crepis  Sprenge- 

riana  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1130.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  102. 
*Curzola:  an  Wegrándern. 

Nur  für  Insel  Giuppana  bei  Ragusa  angegeben. 

731  Leontodon  tuberosus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1123.  — Thrincia  tube- 

rosa  DC.  FI.  fr.  IV.  52.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  103.  (sub 
Thrincia). 

*Lesina:  an  steinigen,  kalkigen  Stellen  15  m.  s.  m.  — *Cur- 
zola : auf  Wiesen. 

731  Leontodon  tuberosus  L.  1.  c.  Thrincia  tuberosa  DC.  1.  c. 

*nova  forma:  integri fólia  mihi. 

Foliis  indivisis  in  petiolum  longum  sensim  attenuatis,  undulato- 
dentatis ; cetera  ut  in  planta  typica. 

Lesina  : an  steinigen,  kalkigen  Stellen,  15  m.  s.  m. 

Diese  auffallige  Form  unterscheidet  sick  vöm  Typus  durch 
ungeteilte  Blatter,  dérén  Rand  weitsckweifig-gezáknt  ist.  Die 
Blatter  sind  allmahlich  in  den  lángén  Blattstiel  zugeschweift. 
Halácsy  bearbeitete  G.  Rigo’s  Ausbeute  (Iter  Ital.  quartum  a. 
1898,  curavit  I.  Dörfler)  und  stellte  unter  No.  25a  eine 
Varietat  subintegrifolia  auf,  die  weder  in  seinem  Con- 
spectus  FI.  gr.,  noeh  in  den  Nachtrágen  publiziert  ist.  Diese 
Varietat  unterscheidet  sich  von  obiger  Form  durch  viel 
breitere,  plötzlich  in  den  Blattstiel  zugesehweifte  Blatter. 


20 


734  Leontodon  crispus  Yill.  Hist.  pl.  Dauph.  III.  84.  t.  25.  — 
L.  saxatilis  Rchb.  FI.  germ.  exe.  252.  — Vis.  FI.  Dalni.  II.  104. 
var.  simplex  Vis.  1.  c. 

Lesina:  in  Maccbien,  200  m s.  m. 

740  Scorzonera  villosa  Scop.  FI.  carn.  ed.  2,  II.  97.  — Vis.  FI. 
Dalin.  II  107.  — Galasia  villosa  Cass.  Dict.  se.  nat.  286.  t.  122 
Lesina:  steiniger  Bódén,  20  m.  s.  m.  — Insel  Lukovci  (Bacili). 
Bemerkenswert  sind  Exemplare  mit  sehr  schmalen  und  sehr 
breiten  Blattéra. 

743  Tragopogon  porrifolius  L.  sp.  pl.  ed  II.  1110.  — Vis.  FI.  Dalm. 

IÍ.  1Ó8. 

Lesina:  30  m.  s.  m. 

747  Urospermum  picroides  Desf.  Cat.  bort.  pár.  ed.  I.  90.  — Tra- 
qopogon  picroides  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1111.  — Vis.  FI.  Dalm. 
II.  109. 

Lesina:  auf  Kalkboden,  unter  Kiefern,  10  m„  in  Giirten.  an 
Hecken,  wüsten,  sonnigen  Pliitzen  (var.  laciniatum  und  var. 
indivisum). 

Curzola:  an  Wegen  (var.  indivisum). 

*749  Taraxacum  laevigulum  DC.  Cat.  bort.  Monsp  149.  — Leont. 
corniculatus  Kit.  in  Schult.  Őst.  Fi.  2.  AuH.  406. 

‘Curzola:  an  Wegen. 

750  Ghondrilla  juncea  L.  sp.  pl.  ed.  II  1120.  — Vis.  FI.  Dalm. 
II.  111. 

Curzola:  an  Wegen. 

758  Lactuca  viminea  (L.)  Presl  FI.  cecli.  100  (teste  Handel — Mazz.). 

Prenanthes  viminea  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1120.  — Vis.  FI. 
Dalm.  II  114  (sub  Phoenixopo). 

‘Curzola : an  Wegnindem. 

759  Lagoseris  sancta  ( L.)  Maly.  — Hieracium  sanctum  L.  Cent. 

II.  30.  Pcerotheca  bifida  Fisch  et  Mey.  Ind.  bort.  petrop.  IV. 
Nr.  1736.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  115,  t.  50.  f.  III.  (sup  Tricho- 
crepide). 

Lesina:  an  Wegen,  50  m.  s.  m. 

761  Zacyntha  verrucosa  Gártn.  De  fruct.  II.  358,  t.  157,  f.  7.  — 
Lampsana  Zacyntha  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1141.  — Vis.  FI.  Dalm. 
II.  116. 

Lesina:  bei  Cittaveccbia,  100  m.  u.  in  dér  Umgebung  von 
Lesina  unter  Ölbaumen  und  in  licbten  Waldern  100  m. 

765  Crepis  rubra  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1132.  — Barkhausia  rúbra 
Moench  Meth.  pl.  537.  — Yis.  FI.  Dalm.  II.  118. 
var.  scapigera  Ten.  syll.  pl.  nap.  404 
‘Lesina:  auf  kalkigem  Bódén.  20  m.  s.  m.  — ‘Curzola:  an 
Wegen.  — *SabioncelIo : an  Wegen  bei  Kunciste. 

Visiani  gibt  sie  in  dér  Inselgruppe  nur  für  den  Mte  Ossero 
an.  lm  k.  k.  naturb.  Hofmuseum  Wien  erliegt  ein  Exemplar 
von  Botteri  als  Barkh.  rubra  DC. 


21 


766  Crepis  bulbosa  (L.)  Cass.  ann.  se.  nat.  vol.  29,  4.  — Leontodon 
bulbosum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1122.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  118. 
*Curzola:  um  Blatta. 

771  Crepis  negleeta  L.  Mant.  I.  107.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  120. 

Lesina;  bei  Cittavecchia,  an  Wegen,  3 m.  s.  m. 

776  Hieracium  praealtum  Yill.  Yoyag.  62,  t.  2.  f.  1.  — Yis.  FI. 

Dalm.  II.  121. 

Lesina:  in  Macchien,  200  m.  s.  m. 

776  Hieracium  florentinum  All.  FI.  pedem.  213.  — H.  pilosel- 
loides  Yill.  Hist.  pl.  pauph.  III.  100.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.. 
122.  (als  var.  (}.). 

forma  méridionalis  Xaeg.  et  Pét.  Hierac.  Mitteleur.  I.  555. 
Lesina:  auf  kalkig.-steinigem  Bódén,  20  m.  s.  m. ; in  Macchien,, 
200  m.  (nur  die  Hauptart). 

780  Hieracium  shipposum  Rchb.  exc.  265.  — H.  glaucum  All. 
FI.  Pedem.  1,  214.  var.  stupposum  Vis.  FI.  Dalm.  II.  123. 
— Hieracia  fin  Reichenb:)  von  Dr.  Murr,  Zahn  und  Poell,. 
III.  318.). 

Lesina:  Grablje  bei  Lesma,  an  Wegen,  300  m.  s m.  — Cur- 
zola:  in  Gebüschen. 

786  Sonchus  laevis  Yill.  Hist.  pl.  Dauph.  III.  158.  — S.  oleraceu* 
Wallr.  Sebed.  431.  (L.  p.  p.j  — V,s.  FI.  Dalm.  II.  125. 
Curzola:  um  Blatta. 

forma  lacera  Wili.d.  sp.  pl.  III.  1513. 

Curzola:  an  Wegen. 

var.  *triánrjularis  Wallr.  Sehed.  Crit.  432  ex  Posp.  FI.  d. 
Kiistenl.  762. 

Lesina:  an  Wegen,  unter  Urtica , 2 m.  s.  m. 

789  Reichardia  picroides  Roth,  Abh.  35.  — Picridium  vulgare 
Desf.  FI.  Atl.  II.  221. 

var.  maritima  Rchb.  Ic.-fl.  germ.  XIX.  27.  t.  56,  f.  2 U- 
Posp.  FI.  d.  Kiistenl.  777.  Yis.  FI.  Dalm.  II.  126.  fsub 
Picride). 

Lesina:  meist  in  den  Rissen  kalkiger  Steine,  15  m.  (darunter 
Exemplare  mit  feingeteilten  Blattabschnitten).  — Curzola: 
an  Wegen.  — Sabioncello : in  Weingarten  bei  Kuciste. 
*nova  forma:  indivisifolia  mibi. 

Foliis  basalibus  et  caulinis  omnino  indivisis,  non  dentatis„ 
margine  undulatis,  cetera  ut  in  planta  typica. 

Insel  Lukovci  (Bacili)  bei  Lesina.  — Curzola:  an  Wegen. 
Diese  Form  ist  derart  auffallig,  dass  mán  sie  beim  ei-3ten 
Anblick  nicht  als  Reichardia  erkennen  würde,  wenn  mán 
nicht  die  weissberandeten  lierzförmigenSchuppenan  denKöpf- 
chen  und  Köpfchenstielen  bemerken  würde. 

791  Xanthium  spincsum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1400.  — Vis.  FI.  Dalm. 
II.  127. 

Curzola:  an  unkultivierten  Stellen. 


22 


Campanulaceae. 

810  Campanula  Erinus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  240.  — Yis.  FI.  Dalm- 
II.  135. 

Lesina : auf  steinigen  Wegen  in  Giirten  und  in  den  Ritzen 
dér  steinernen  Feldmáuer.  25  m.  s.  ni. 

816  Legousia  hybrida  (L.)  Delarb.  FI.  Anv.  ed.  II.  45:  Gérard  in 
Rév.  bot.  (1890)  168.  — Specularia  hybrida  Alph.  DC. 
Monogr.  Camp.  349.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  — - Campanula 
hybrida  L.  sp.  pl.  168.  — Lesina:  an  Báchen. 

Ericaceae. 

821  Arbutus  Unedo  L.  sp.  pl.  ed.  II.  566.  — Vis.  FI.  Dalm. 
II.  141. 

Lesina:  auf  felsigen  Stellen  (fl.)  — Curzola:  auf  Felsen  (fr.) 

826  Erica  verticillata  Forsk.  Descr.  pl.  fl.  aeg.  arab.  cent.  VIII. 

210.  — E.  vagans  Benth.  in  DC.  Prodr.  syst.  nat.  VII. 
667,  non  L.  — Vis.  Fl.  Dalm.  II.  143. 

Lesina:  an  Wegen,  2 m.  s.  m. 

827  Etica  multiflora  L.  sp.  pl.  ed.  II.  503.  — Vis.  Fl.  Dalm.  II. 

143.  — E.  peduncidaris  Presl.  Del.  prag.  89,  non.  Salisb. 
— E.  vagans  DC.  Fl.  fr.  6,  438,  non  L. 

Lesina:  zwischen  Strauehern. 

828  Erica  arborea  L.  sp.  pl.  ed.  II.  502.  — Vis.  Fl.  Dalm. 

II.  144. 

Lesina : an  steinigen  Stellen  200  m.  s.  m.  — Curzola : in 
Wáldern. 

Primulaceae. 

835  Cyclamen  repandum  Sibth.  et  Sm.  Prodr.  fl.  graee.  128.  — 
Vis.  Fl.  Dalm.  II.  148. 

Lesina : zwischen  Steinen,  25.  m.  s.  m.  — *Curzola : zwischen 
Gebüsch. 

845.  Anagallis  arvensis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  211.  — Vis.  Fl.  Dalm. 
II.'  152. 

Lesina : an  Wegen,  40  m.  s.  m.  — Sabioncello : bei  Kuciste, 
an  Wegen. 

845  Anagallis  femina  Mill.  Gard.  Dict.  ed.  VIII.  Nr.  2.  — A.  coe- 
rulea  Schreb.  Spic.  fl.  Lips.  5.  — Vis.  Fl.  Dalm.  II.  152. 
Curzola:  an  Wegen.  — Sabioncello:  bei  Kueféte,  an  Wegen. 
*8 45a  Anagallis  Dörfieri  Ronniger  in  Sebed,  zum  Herbar.  nor- 
male v.  J.  Dorfler,  Nr.  4484  und  in  Sched.  ad.  Fl.  exs. 
Austr.-Hung.  ed.  A.  Kerner  Xr.  3692.  — A.  arvensis  L. 
a coerulea  Schreb. 

Lesina:  grasige  Pliitze,  10  m.  s.  m. 

Scrophulariaceae. 

848  Yerbascum  densiflorum  Bért.  rar.  pl.  dec.  3.  52  et  Fl.  ital. 
2,  575.  — Vis.  Fl.  Dalm.  II.  154. 

Lesina : auf  kaik.  Bódén,  100  m.  s.  m. 


23 


852  Verbascum  Lychnitis  L.  sp.  pl.  e.  II.  253.  — Vis.  FI.  Dalm. 
II.  156. 

Insel  Spalmadori:  5 m.  s.  m. 

Visiani  gibt  diese  Art  nur  für  die  Insel  'Torcola  an. 

854  Verbascum  sinuatum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  254,  excl.  var.  3.  — 
Vis.  FI.  Dalm.  II.  156. 

Curzola:  an  Wegen. 

857  Verbascum  Blattaria  L.  sp.  pl.  II.  254.  — Vis.  FI.  Dalm. 

II.  158. 

x.  typicum  Posp.  FI.  d.  Küstenl.  II.  616. 

Lesina:  bei  Cittavecchia,  auf  steinigen  Bódén.  10  m. 

858  Celsia  orientalis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  866.  — Vis.  FI.  Dalm. 

II.  158. 

Lesina:  auf  kaik.  erdigem  Bódén.  15  m.  s.  m. 

861  Scrophularia  canina  L.  sp.  pl.  ed.  II.  865.  — Vis.  FI.  Dalm. 

II.  159. 

Lesina:  kalkiger  Bódén,  20  m.  s.  m. 

862  Scrophularia  peregrina  L.  sp.  pl.  ed.  II.  866.  — Vis.  FI. 

Dalm.  II.  160. 

Lesina:  unter  Grasern  auf  steinigen  Stellen,  10  m.  s.  m.  — 
*Curzola:  um  Blatta. 

863  Cymbalaria  muralis  G.  M.  Sch.  FI.  Vett.  II.  397.  Linaria 

rymb.  Mill,  Gard.  Dict.  ed.  VIII.  Xr.  17.  — Antirrhinum 
cyrnb.  L.  sp.  pl  ed.  II.  851.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  160  als 
var.  vulgáris  (kahle  Form.) 
var.  acutangula  Chav.  Monogr.  d,  Antirrh. 

Lesina:  steinig-kalkiger  Bódén,.  10  m.  s.  m.  — Curzola: 
an  Mauern. 

872  Linaria  vulgáris  Mill.  Gard.  Dict.  ed.  MII.  Nr.  1.  — Vis. 
FI.  Dalm.  II.  163. 
var.  pergland tilosa  Rohlena. 

Lesina:  Grablje  bei  Lesina,  in  Weingarten. 

Blütenstiele  und  Kelche  stark  zottig  drüsig. 

878  Antirrhinum  Orontium  L.  sp.  pl.  ed.  II.  860.  — Vis.  FI.  Dalm. 
II.  165. 

Curzola:  an  Végén. 

var.  grandiflorum  Chav.  Monogr.  d.  Antirrh.  t.  4,  p.  90. 
Lesina : in  Garten,  25  m.  s.  m. 

888  Veronica  spicata  L.  sp.  pl.  ed.  II.  14.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  167. 
forma  squamosa  Presl  FI.  ceck.  2. 

*Curzola : Ausgezeichnet  durch  die  láng  ausgezogene  Blii- 
tentraube. 

895  Veronica  Anagcdlis  L sp.  pl.  ed.  II.  16.  — Vis.  FI.  Dalm. 
II.  171. 

var.  aquatica  Neilr.  FI.  v.  N.  Ö.  553. 

Lesina:  an  Wegen  und  sumpfigen  Stellen. 


21 

897  Veronica  polita  Fries.  - — V.  didyma  Ten.  fl.  neap.  prodr.  6:  — 
Yis.  Fl.  Dalm.  II.  172. 
var.  Linnaeona  Yis.  1.  c.  = agrestis  Fries. 

Lesina : an  Wegen,  20  m.  s.  m. 

899  Veronica  hederaefdia  L.  sp.  pl.  ed.  II.  19.  — Vis.  Fl.  Dalm. 

II.  173. 

Curzola : in  einem  aufgelassenen  Garten. 

900  Veronica  cymbalaria  Bőd.  Móm.  aur  la  Vér.  cym.  3.  — Vjs. 

Fl.  Dalm.  II.  173.  — V.  hederaefdia  [}.  L sp..pl.  ed,  II.  19. 
Lesina:  zwischen  Grasern,  kaik.  Bódén,  10  m.  s.  m. 

903  Orthantüa  lutea  (L.)  Kern.  in  Exgl.  u.  Prantl.  Nak  Pfl. 
IV.  3 b,  101.  — Éuphrasia  lutea  L.  sp.  pl.  ed.  II.  812.  — 
Vis.  Fl.  Dalm.  II.  175  (sub  Éuphrasia). 

Lesina  : Grablje  bei  Lesina,  in  Weingartem 
905  Bellardia  Trixago  (L.)  All.  Fl.  Pedem.  I,  61.  — Eupfirasia 
latifolia  L.  sp.  pl.  éd.  II.  841.  — Yis.  Fl.  Dalm.  II.  175 
(sub  Éuphrasia).  — Bartsia  Trixago.  All.  FI.  ped.  I.  61. 
Lesina : auf  Weiden. 

Orobanchaceae. 

915  Orobanche  minor  Sutt.  Transact.  .oL  Linn.  Soc.  1Y,  179.  — 

Yis.  FI.  Dalm.  II.  179.  — 0.  arvénsis.  Dum.  Fl.  béig.  33 
(1827).  G.  Beck,  Monogr.  d.  Gatt.  Orob.  (1890). 

Lesina:  auf  steinigem  Bódén,  20  m.  s.  m. 

915a  Orobanche  pumila  Koeh.  et  Noé  bei  Rchb.  1c.  XX.  104, 
t.  165,  f.  II.  — 0.  minor  var.  adenostyla  Vis,  Fl.  Dalm. 
II.  179. 

*Sabioncello : in  Garten  bei  Kuciste,  auf  Heiichrysmn  anyud i - 
folium. 

916  Orobanche  erinita  Vív.  fl.  eors.  diag.  11.  — Vis.  Fl.  Dalm. 

II.  179. 

Insel  Lukovci  (Baeili)  bei  Lesina. 

Verbenaceae. 

919  Verbéna  officinalis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  29.  — Yis.  FI.  Dalm. 
II.  181. 

Lesina  : an  Wegrándern,  1 in.  s.  m. 

921  Vitex  ac/nus  castus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  890.  — Yis.  Fl.  Dalm. 
II.  182. 

Lesina : auf  kalkigem  Bódén,  2 m.  s.  m. 

Labiatae. 

925a  Mentha  rubra  Smith  in  Trans.  of  Linn.  soe.  V.  205  (M. 
arvénsis  X viridis  ?) 

*Lesina : auf  unbebauten  Bódén,  100  m.  s.  m. 

930  Salvia  officinalis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  34.  — Yrs.  Fl.  Dalm. 
II.  186. 

Lesina:  auf  steinigem  Bódén.  100  m.  s.  m. 


933  Salvia  viridis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  3k  — Yis.  FI.  Dalm.  I.  187.’— 

S.  Spielmanni  Scoe.  dél  instíbr.  3,  p.  31. 

*Lesina:  an  steinigen  Stellen,  30  m.  s.  m.  — :*Curzola  : an 
Wegrandern. 

Hievon  Hegen  2 Formen  vor:  eine  hoclnvüchsige  mit  lángén 
Quirlinternodien  und  eine  gedrnngene,  niedrige  Form  mit 
wenigen  Bliiten. 

934  Salvia  Sclarea  L.  sp.  pl.  ed.  II.  38.  - — Yis.  FI.  Dalm.  II.  188. 
Lesina:  an  Wegen,  15  m.  s.  m. 

937  Salvia  verbenaca  L sp.  pl.  ed.  II.  35. — Yis.  FI.  Dalm.  II.  189. 
var.  multifida  Vjs.  FI.  Dalm.  II.  190.  = S.  multifida  Sibth. 
et  Sm.  fl.  graec.  I.  17. 

*Curzola:  an  Wegen. 

var.  sinuat-a  Vis.  I.  c.  — S.  verbenaca  3.  laciniata  Willd. 
Enum.  hort.  béről,  suppl.  2.  Lesina:  grasige  Stellen,  10 
m s.  m.  *Curzola : an  Wegen. 

*938a  Salvia  brachyodon  V and  in  Üsterr.  Bot.  Zeitschr.  XXXIX. 
(1889)  179. 

*Sabioncello : auf  dér  Spitze  des  Monté  Vipera,  907  m.  Dr. 
v.  Degex  schrieb  mir  unter  dem  29.  Okt.  1914,  dass  S. 
brachyodon  von  P.  Erich  Brandis  am  6.  YIII.  1904  am 
obigen  Standort  zum  erstenmale  gesammelt  vurde ; eine  für 
Dalmatien  neue  Pflanze.  An  Őrt  und  Stelle  ist  sie  unter 
dem  volkstiimlicken  Namen  «Veliki  Krstacn  bekannt. 

939  Rosmarinus  officinalis  L.  sp.  pi.  ed.  II.  33.  — Yis.  Fl.  Dalm. 

II.  191. 

Lesina  : höclist  géméin  in  allén  Macchien  und  auf  den  Hügeln. 

940  Origanum  bírtam  Link.  Enum.  Hort.  Béről.  2,  114? 

var.  hirtum  Yis.  Fl.  Dalm.  II.  192  von  O.  vulgare  L.  = 
O.  vulgare  [3.  prismaticum  (Gaud.)  = O.  creticum  L.  sp.  pl. 
823  in  Benth.  Labiat.  (335.) 

Curzola : an  Wegríindern. 

var.  virens  Benth.  Labiat.  335  (pro  O.  vulgare  Yis.  Fl 
Dalm.  II.  191.  = O.  virens  Hoffm.  et  Link  Fl.  Port.  1 
119,  t.  9. 

Lesina : an  kalkigen  Orten,  30  m.  s.  m.  mit  var.  hirtum. 

941  Thymus  dalmaticus  Freyn.  PH.  v.  Siidistr.  162.  Tli.  angustifoHus 

Vis.  Fl.  Dalm.  II.  192,  non  Pers.  nec.  Sc.hreb.  — Tli.  lon- 
gicaulis  Presl.  sie.  37,  var.  typicus. 

Lesina:  bei  Cittavecchia,  zwischen  Steinen,  2 m.  s.  m.  — 
*Curzola : an  Wegen,  bei  Blatta. 

941  Thymus  Chamaedrys  Fr.  Nov.  fl.  suec.  ed.  II.  197.  — Vis. 

Fl.  Dalm.  II.  192. 

Lesina  : in  Macchien.  150  m.  s.  m. 

942  Thymus  acicularis  W.  K.  pl.  liung.  II.  157.  — - Th.  Zygis  L 

L.  sp.  pl.  ed.  II.  826.  — Vis.  Fl.  Dalm.  II.  193. 

*Curzola:  an  felsigen  Orten. 


26 


946  Satureia  montana  L.  sp.  pl.  ed.  II.  794. 
var.  variegata  Vis.  FI.  Dalm.  II.  194. 

Curzola : auf  Felsen. 

948  Satureia  juliana  L.  sp.  pl.  ed.  II.  793.  — Micromería  juliana 

Benth.  Labiat.  373. 

var.  angustifolia  Vis.  FI.  Dalm.  II.  196. 

Lesina:  auf  kalkigem  Bódén,  30  m.  a.  m. 

948a  Satureia  Kerneri  (Murb.)  Fritsch  Exkursionsfl.  Osterr.  Micro - 
meria  Kerneri  Murb.  Beitr.  FI.  v.  Síidbosn.  u.  Herzeg. 
1891,  53. 

*Curzola:  an  steinigen  Orten. 

949  Satureia  graeca  L.  sp.  pl.  ed.  II.  794.  — Hicromeria  graeca 

Benth.  Labiat.  373. 

var.  tenuifolia  Vis.  FI.  Dalm.  II.  196  (Benth.  ala  var.  densi- 
flora). 

Insel  Spalmadori,  5 m.  s.  m.  — Sabioncello : auf  Weiden  bei 
Kuciste.  — Curzola:  an  Wegen. 
var.  paucifiora  Vis.  FI.  Dalm.  II.  196. 

Lesina:  kaik.  erdige  Stellen,  20  m.  s.  m. 

951  Satureia  Xepeta  (L.)  Scheele  in  «Flora»  XXVI.  5' 7.  Melissa 
Nepeta  L.  sp.  pl.  ed.  II.  828.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  198 
(sub.  Cálamintha) . 
var.  acinifolia  Posp.  FI.  d.  Küstenl. 

Lesina:  an  Wegen,  100  m.  s.  m.  — Curzola:  an  Wegen. 

var.  typica  Posp.  1.  c.  (zottiger  behaart  als  var.  acinifolia). 
Nacli  Dr.  v.  Degen  gibt  es  von  S.  Nepeta  zwei  Formen : 
eine  abstehend-  und  eine  anliegend  behaarte. 

958  Satureia  Acinos  (L.)  Scheele  1.  c.  — Melissa  Acinos  Benth. 
Labiat.  389.  — Thymus  Acinos  L.  sp.  pl.  II.  826.  — Vis. 
FI.  Dalm.  II.  200  (als  Acinos  thymoides  Moench  Meth.  pl.  407). 
forma  acuminata  Friv.  in  Reg.  bot.  Zeit.  332. 

Lesina:  kaik.  steinige  Stellen,  20  m.  s.  m. 
f.  genuina. 

Lesina:  an  sonnigen,  wüsten  Platzen,  50  m.  s.  m. 

966  Sideritis  romana  L sp.  pl.  ed.  II.  802.  — Benth.  Labiat. 
582.  — Vis.  FI.  Dalm.  IT.  204. 

Lesina:  an  steinigen  Orten,  30  m.  s.  m.  — *Curzola:  an 
Wegen. 

969  Stacliys  serotina  (Hőst)  Fritsch  Exkursionsfl.  Österr.  Betomca 

serotina  Hőst  FI.  Austr.  II.  165.  — Stachys  Betonica 
Benth.  Vis.  FI.  Dalm.  II.  205. 

Curzola:  an  trockenen,  scliattigen  Orten. 

970  Stachys  itálica  Mill.  Gard.  Dict.  ed.  VIII.  No.  3.  — Benth. 

Labiat.  536.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  205.  (St.  lanata  Vis. 
Stirp.  dalm.  48,  non  Jacq.,  nec  Crantz.). 

Lesina:  kaik.  erdige  Orte,  20  m.  s.  m.  — Curzola:  an 
Wegrandern.  — Sabioncello:  an  Wegen  bei  Kuciste. 


980  Stachys  subcrenata  Vis.  in  «Flora»  (1829)  I.  Erg.  Bl.  15.  — 
Vis.  FI.  Dalm.  II.  208. 

var.  labiosa  Vis.  1.  c.  = St.  labiosa  Bért.  fl.  ital.  6,  160. 
Lesina:  bei  Cittavecchia,  100  m.  s.  m.  — *Curzola:  an 
Wegrandern. 

Visiaxi  gibt  (liese  Pflanze  ausser  Lesina  nnr  atn  Fusse  des 
Biokovo  und  bei  Crkvica  an. 

984  Lamium  amplexicaule  L.  sp.  pl.  ed.  II.  809.  — Vis.  Fl.  Dalm. 
II.  210. 

Lesina : an  Wegen,  30  m.  s.  m.  — Curzola : um  Blatta. 

993  Brunella  laciniata  L.  sp.  pl.  ed.  II.  837.  — Br.  nlba  Páll. 
bei  M.  B.  Fl.  taur.  cauc.  II.  67.  — Vis.  Fl.  Dalm.  II.  213. 
*Curzola:  auf  Wiesen. 

*998a  Ballota  velutina  Posp.  Fl.  d.  Küstenl.  II.  599. 

*Lesina:  an  Wegen,  30  m.  s.  m.  (Neu  für  Lesina)  Von  B. 
foetida  Lám.  durch  das  dichte  und  an  den  Blattéra  samm- 
tige  Indument  verschieden. 

Dér  B.  rupestris  Vis.  Fl.  Dalm.  II.  216  nahestehend,  die  sicb 
durch  Sternhaare  am  Kelche,  spitz  geziihnte  Oberlippen 
und  reichblütige  Cymen  von  B.  velutina  unterscheidet. 

999  Aíarrubium  vulgare  L.  sp.  pl.  ed.  II.  816. 

var.  apulum  Tex.  fl.  nap.  V.  16.  Vis.  Fl.  Dalm.  II.  217. 
Lesina:  an  Wegen,  auf  kaik.  Bódén,  30  m.  s.  m. 

1000  Marrubium  candidissimum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  816.  — Vis.  Fl. 

Dalm.  II.  217. 

Curzola : an  steinigen  Platzen. 

1008  Prasium  május  L.  sp.  pl.  ed.  II.  838.  — Vis.  Fl.  Dalm.  II.  221. 
Lesina:  zwischen  Griisern  unter  Agave  americana  15.  m.  s. 
m.  — *Curzola : in  Wáldern. 

1012  Ajuga  Iva  Schreb.  Verticill.  unil.  25.  — Teucrium  Iva  L. 
sp.  pl.  II.  787.  — Benth.  Labiat.  698.  — Vis.  Fl.  Dalm. 
II.  222. 

Lesina:  zwischen  Steinen,  10  m.  s m. 

1015  Teucrium  Botrys  L.  sp.  pl.  ed.  II.  786.  •—  Vis.  Fl.  Dalm. 

II.  223. 

Lesina:  auf  unbebautem  Bódén,  100  m.  s.  m. 

1016  Teucrium  Chamaedrys  L.  sp.  pl.  ed.  II.  790.  — Vis.  Fl.  Dalm. 

II.  224. 

var.  ülyricum  Borb.  et  Bobnm.  in  Őst.  Bot.  Zeitschr.  XXXIX 
(1889),  335. 

*Lesina : Insel  Spalmadori,  3 m.  s.  m.  — *C’urzola : an  Wegen. 

— *Sabioncello : an  Wegen  bei  Kuciste. 

Borbás  gibt  sie  bei  St.  Stefano,  Spalato,  auch  Porto  Ré  und 
Zengg  an. 

1017  Teucrium  flavum  Li  sp.  pl.  ed.  II.  791.  — Vis.  Fl.  Dalm. 

II.  224. 

Lesina:  kaik.  steinige  Stellen,  100  ra.  s.  m. 


28 


1019  Teucrium  Polium  L.  sp.  pl.  ed.  II.  792,  excl.  var.  «.  Benth- 

Labiat.  686. 

var.  angustifolium  Yis.  FI.  Dalin.  II.  225. 

Lesina:  an  Wegen,  30  m.  s.  m.  Curzola:  an  steinigen  Orten. 
Maliért  sich  sehr  dér  var.  g napihal  odes  Benth.  (T.  gnaph . 
Yahl  Simb.  1.  41.). 

1020  Teucrium  supinum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  791.  — T.  montanum 

L.  var.  supinujn  Vis.  FI.  Dalm.  II.  225. 

Curzola:  auf  felsigcn  Platzen 

Convolvulaceae. 

1029  Convolvuius  tenuissimüs  Sibth.  et  Sm.  FI.  graec.  prodr.  I. 

134.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  229. 

Curzola:  Gartenwege.  — Sabioncello:  am  Meeresstrand  bei 
Kuciste. 

1030  Convolvidus  Cantabrica  L.  sp.  pl.  ed.  II,  225.  — Yis.  FL 

Dalm.  II.  229. 

LQsina:  auf  Bergwiesen.  — Insel  Lukovci  (Bacili). 

1033  Cuscuta  Epithymum  L.  Lyst.  vég.  ed.  XIV.  167.  — Vis.  FL 
Dalm.  II.  220. 

Insel  Lukovci  (Bacili).  Schmarotzt  auf  Scorzonera  villosa. 
Solanaceae. 

1038  Hyoscyamus  albus  L.  sp.  pl.  ed.  257.  — H.  variáns  Vis.  in 
bot.  Zeit.  1829,  Ergb.  61,  1.  Bd.  3.  (nach  Vis.  FI.  Dalm. 
II.  234.  t.  24.). 

Lesina:  an  Wegen,  4 m.  s.  m.  — Curzola:  bei  Blatta. 

1042  Solanum  miniatum  Bernh.  iu  Willd.  Enum.  bort.  béről.  1. 

236.  — Vis.  FL  Dalm.  II.  235. 

var.  *hyoscyamifolium  Guss.  Enum.  Inar  228. 

Lesina:  zwischen  Grasern  auf  steiuigem  Bódén,  10  m.  s.  m. 

1043  Physalis  Alkekengi  L.  sp.  pl.  ed.  II.  262.  Vis.  FI.  Dalm. 

II.  235. 

Lesina:  Grablje  bei  Lesina.  in  Weingárten,  400  m. 

1046  Lycium  europaeum  L.  sp.  pl.  192.  — L.  mediterraneum 

Dun.  in  DC.  prodr.  XIII.  523.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  237. 
Lesina:  in  Hecken. 

Borraginaceae. 

1047  Heliotropium  europaeum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  187.  — Vis.  FI. 

Dalm.  II.  239. 

Lesina : auf  kalkigem  Bódén,  3 m.  s.  m.  — Curzola : in 
Garten. 

1051  Cynoglossum  creticwn  Mill.  Gard.  Diet.  ed.  VIII.  nr.  3.  — 
C.  pictum  Ait.  Hort.  Ivew.  I.  179.  — Vis.  Fi.  Dalm.  11.240. 
Lesina:  an  Wegen,  10  m.  s.  m. 


29 


1053  Lappula  echinata  Gilib.  FI.  Lith.  I.  25.  — Echinospermum 
Lappula  Lehm.  Asper.  121.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  241. 
Lesina : in  Weingarten.  40  m.  s.  m. 

1060  Litliospermum  cirvense  L.  sp.  pl.  ed.  II.  190.  Vis.  FI.  Dalm. 
II.  245. 

Lesina : an  Bachen.  30  m.  s.  m. 

1066  Echium  parviflorum  Moench  Meth.  pl.  423,  exl.  syn.  L.  — 
E.  calycinum  Vív.  Ami.  bot.  I.,  pars.  2,  164  et  FI.  ital. 
fragm.  I,  2 (excl.  syn.  Bocc.,  Barrel,  et  Cüp.  — Yis.  FI. 
Dalm.  II.  248. 

Lesina:  zwischen  Grásern,  15  m.  s.  m.,  und  an  steinigen, 
sonnigen  Orten.  — *Curzola : in  einem  aufgelassenen  Gar- 
ten  und  steinigen  Heidepliitzen. 

1069  Echium  pustulatum  Sibth  et  Sm.  FI.  graec.  prodr.  I.  125.  — 

Vis.  FI.  Dalm.  II.  249. 

Lesina : Santorin,  3 m.  s.  m. 

1070  Echium  altissimum  Jacq.  FI.  Austr.  V.  app.  t.  16.  — Ech. 

italicum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  201.  — Vis.  Fi.  Dalm.  II.  249. 
Lesina:  nalie  dem  Meeresstrand,  2 m.  s.  m. 

Echium  italicum  soll  íviederholt  verzweigte  Wickel  in  rispig- 
pyramidenförmigem  Blütenstande  besitzen.  dürfte  aber  nach 
Pospichal  FI.  Dalm.  Kiinstenl.  523.  von  E.  altissimum  niclit 
spezifisch  versehieden  sein. 

1076  Anchusa  italica  Retz  Obs.  I.  12.  — A.  yanicidata  Ait.  Hort. 
Kew.  I.  117.  — Vis.  FI.  Dalm  II.  252. 
var.  lucida  Vitm.  Summ.  I.  387. 

Lesina:  an  Wegen.  10  m.  s.  m. 

Blátter  breitlanzettlicb.  die  unteren  l-5  dm  láng  und  4 cm. 
breit. 

1078  lyycopsis  variegata  L.  sp.  pl.  ed.  II.  198.  — Anchusa  varie- 
gata  Lehm  Monogr.  Asper.  223.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  253. 
Lesina:  an  Wegen,  sonnigen.  kurzgrasige  Stellen.  in  Ölgarten. 
20—50  m,  — Curzola:  um  Blatta. 

1081  Myosotis  liispida  Schldl  in  Mag.  d.  Naturf.  Berlin.  Vili,  230. 
— M.  fii i forrni*  Schleich.  Cat.  ed.  II.  180.  — Vis.  FI. 
Dalm.  II.  254  (sub  31.  arvensi  Rothi. 
var.  intermedia  Vis.  1.  c. 

Curzola:  an  Wegen. 

Pospichal  meint,  dér  beste  Name  fül*  diese  Art  ware  31.  fili- 
formis. 

1082a  Myosotis  silvaticu  (Ehrh)  Hoffm.  Deutschl.  FI.  I.  Aufl.  I. 
61.  non  Hőst.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  254.  — 31.  scorpioides 
sylvatica  Ehrh.  Dec.  31. 

var.  suaveolens  Kit.  in  Willd.  Enum.  bort.  Béről.  I.  176. 
non  Rchb 

Curzola:  an  Baclien. 


30 


1086  Borrago  officinalis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  197.  — Yis.  FI.  Dalin. 

II.  256. 

Curzola : in  Giirten,  bei  Blatta. 

Gentianaceae. 

1087  Centaurium  pidchellum  Druce.  Erythraea  pulchella  Sw.  in 

Act.  hóim.  1783  (sub  Gentianá).  — E.  Centaurium  Pkrs. 
var.  ramosissima  Vis.  Fi.  Dalm.  II.  257. 

Lesina : kalkiger,  dürrer  Bódén,  10  m.  s.  m. 

1087  Centaurium  minus  Gars.  — Erythraea  Centaurium  Pers. 
Syn.  I.  283.  — Vis.  FI.  Dalm.  II.  256. 

Curzola : auf  Wiesen.  — Sabioncello : auf  Wiesen  bei  Kuciste. 
1099  Blaekstonia  perfoliata  (L.)  Huds.  FI.  angl.  146.  — Chlora 
perfoliata  L.  Syst.  nat.  ed.  XII.,  II.  267.  — Vis.  FI.  Dalm. 

II.  261. 

Lesina : an  Wegen,  20  m.  s.  m.  — Curzola : an  Wegrán- 
dern.  — Sabioncello : an  Wegen  bei  Kuciste. 

Asclepiadaceae. 

1102  Cynanchum  adriaticum  (Beck)  Fritsch  in  Exkursionsfl.  Österr. ; 
Beck  in  Ann.  Nat.  Hofmus.  Wien  XIII.  30. 
var.  fuscatum  Vis.  FI.  Dalm.  III.  2. 

Insel  Golisnik  bei  Lesina,  3 m.  s.  m.  — Lesina:  auf  den 
umliegenden  Hiigeln.  — Insel  Lukovci  (Bacili). 

Rubiaceae. 

1108  Galium  lucidum  All.  FI.  pedem.  I.  5.  — G.  erectum  Vis. 
FI.  Dalm.  III.  6,  non  Huds. 

forma  corrudae fóliám  Vill.  Prosp.  20  = f.  tenuiflora  DC. 
FI.  fr.  IV.,  256,  non  All. 

Lesina:  kalkiger  Bódén,  zwischen  Gebiisch,  20  m.  s.  m. 
1112  Galium  asperum  Schreb.  ■ Spicil.  FI.  Lips.  3.  — G.  silvestre 
Poll.  Hist.  Pl.  Palat.  1,  151.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  7 

(sub.  G.  pusillo). 

*Curzola : auf  waldigen  Anhöhen. 

Visiaki  gibt  diese  Art  nur  bei  Verlika  an. 

1116  Galium  Aparine  L.  sp.  pl.  ed.  II.  157.  — G.  verum  Wimm. 
et.  Gr.  FI.  Siles  I.  119.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  8. 
x.  typicum  Posp.  FI.  d.  Kíistenl. 

Lesina:  unter  Kiefern  zwischen  Urtica,  2 m.  s.  m.  — Cur- 
zola: auf  waldigen  Hiigeln. 

1122  Aspenda  arvensis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  150.  — Vis.  FI.  Dalm, 

III.  10. 

Lesina:  an  Wegen,  1 m.  s.  m. 

1123  Aspenda  aristata  L.  Fil.  pl.  syst.  vég.  120.  — A.  Cynanchica 

var.  longiflora  Parl.  FI.  ital.  VII.  86.  et  Auct.  ital.  alior.  — 
Vis.  FI.  Dalm.  III.  11. 

Curzola:  an  Wegen. 


3t 


1126  Crueianella  latifolia  L.  sp.  pl.  ed.  II.  158.  — Vis.  FI.  Dalm. 

III.  12. 

Lesina:  an  Wegen,  100  m.  s.  m.  — *Curzola:  an  Wegem 

1127  Sherardia  arvensis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  149.  — Vis.  Fi.  Dalm. 

III.  13. 

Lesina:  unter  Kiefern,  auf.  kaik.  Bódén  10  m.  s.  m. 

1131  Yaillantia  murális  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1490.  — Yalantia  acu- 
leata  Ten.  fl.  nap.  prodr.  app.  IV.  33.  — Vis.  FI.  Dalm. 
III.  14. 

Lesina:  in  Ritzen  von  Felsen,  10  m.  s.  m.  und  zwischen 
Grasern. 

Caprifoliaceae. 

1 134  Yiburnum  Tinus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  383.  — C.  K.  Schneider, 
111.  Laubh.  II.  652.  — Vis.  Fl.  Dalm.  III.  16. 

*Curzola : in  Waldern. 

Oleaceae. 

1146  Phillyrea  média  L.  sp.  pl.  bd.  II.  10.  — C.  K.  Schneider* 

111.  Laubh.  II.  788.  — Vis.  Fl.  Dalm.  III.  20. 

Lesina:  6 m.  s.  m. 

1147  Olea  europaea  L.  sp.  pl.  ed.  II.  11.  — C.  K.  Schneider,  III. 

Laubh.  II.  794.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  21. 

Lesina:  var.  sativa  DC.  Prodr.  VIII.  284.  bei  Cittaveeehia. 

zwischen  Steinen,  150  m.  s.  m. 

Visiani  unterscheidet  nach  den  Früchten  10  Varietaten. 

Umbelliferae. 

1156  Erynyium  campesire  L.  sp.  p!.  ed.  II.  337. — Vis.  Fl.  Dalm. 
IIP  27. 

Curzola:  an  Wegen.  — Lesina:  auf  kalkigem  Bódén,  30 
m.  s.  m. 

1165  Ptychotis  ammoides  (Gou.)  Koch  Umbell.  124  et  Syn.  fl.  germ. 
ed.  II.  313.  — Seseli  ammoides  Gouan  ill.  pl.  16.  — Vis. 
Fl.  Dalm.  III.  30. 

Lesina:  kaik.  Bódén,  30  m.  s.  m.  u.  in  Macchien,  100  m.  — 
*Curzola:  in  Giirten. 

1168  Ammi  maius  L.  sp.  pl.  ed.  II.  349.  — Vis.  Fl.  Dalm.  III.  32. 

Lesina:  in  Giirten,  25  m.  s.  m.  — *Curzola:  in  Giirten. 

1171  Bunium  divaricaium  Bért.  FI.  ital.  III.  222,  non  Cesat.  — 
B.  montanum  Koch,  Syn.  ed.  III.  246.  — Vis.  Fl.  Dalm. 
III.  33. 

Lesina:  in  Macchien,  200  m. ; schotterige,  buschige  Stellen, 
Berghalden. 

1180  Bupieurum  aristalum  Bartl.  et  Wendl.  Beitr.  89.  — B. 
Odontites  Sm.  Engl.  fl.  93,  non  L.  nec  DC.  — Vis.  FL 
Dalm.  III.  36. 

Curzola:  an  sterilen  Stellen. 


32 


1185  Büpleurum.  prótrapturíi  Lintk  et  Hoffg<;.  FI.  port.  II.  387.  — 
Vis.  FI.  Dalin.  III.  37. 

*Sabioncello:  auf  Wiesen  bei  Kuciste. 

1191a.  Foeniculum  pippritum  Sweet  Hort.  Brit.  ed.  I.  187. 
*Curzola:  an  Wegen. 

1205  Crithmum  maritimum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  354.  — • Vis.  FI. 
Dalin.  III.  46. 

Lesina:  in  dér  Nabe  des  Meeresufers.  — Sabioncello:  bei 
KuciSte  am  Meeresstrand. 

1212  Opopanax  Chironium  (L.)  Koch  Umb.  96.  — Laserpitium 
Chironium  L.  sp.  pl.  ed.  II.  358.  — Vis.  FI.  Dalin.  III.  50. 
*Curzola:  an  steinigen  Stellen. 

1214  Peucedanum  longifolium  W.  K.  pl  rar.  Hung.  3,  279.  — 
Vis.  FI.  Dalin.  III.  51. 

*Curzola:  an  buschigen  Stellen. 

1223  Tordylium  apulum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  345,  excl.  syn.  Col.  — 

Vis.  stirp.  dalm.  49  u.  56.  — Condylocarpus  apulus 
Hoffm.  umbell.  203  in  Vis.  FI.  Dalin.  III.  55. 

Lesina:  an  grasigen  Stellen.  10  m.  s.  m.  und  auf  kaik. 
steinigem  Bódén,  auf  Wiesen,  Hecken,  Felsplatzen,  überall 
briutig.  — Curzola : auf  wiesigen  Pliitzen  in  einem  auf- 
gelassenen  Garten;  auch  um  Blatta. 

1224  Tordylium  officinale  L.  sp.  pl.  ed.  II.  3Í5.  — T.  microsper- 

mum  Ten.  App.  sem.  bort.  Xeap.  Vis.  FI.  Dalin.  III.  55. 
Lesina:  an  Wegen,  100  in.  s.  m.  — Curzola:  an  sterilen 
Orten. 

1228  Daucus  Carota  L.  sp.  pl.  ed.  II.  348.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  57. 

var.  *glaber  Cei.ak.  Prodr.  582. 

*SabioncelIo : auf  Weiden  bei  Kuciste. 

Die  Pflanze  ist  in  allén  Teilen  vollkommen  kaid. 

1229  Daucus  maxim us  Desf.  fi.  atl.  1,  241,  non  Tomm.  — Vis. 
FI.  Dalm.  III.  57. 

Lesina:  An  Wegen,  40  m.  s.  m.  — *Curzola:  an  Wegen. 
Wird  auf  Lesina  gebaut. 

1231  Daucus  Gingidium  L.  sp.  pl.  ed.  II.  242.  — D.  gummifer 
Lám.  Dict.  1.  634. 

var.  lati/obus  Vis.  FI.  Dalm.  III.  58. 

*InseI  Lukovci  (Baeili). 

1234  Orlaya  platycarpa  (L.)  Koch  umb.  79.  — Caucalis  platy- 
carpos  L.  sp.  pl.  ed.  II.  347.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  59. 
Lesina:  auf  bebautem  Bódén,  2 m.  s.  m. 

1236  Caucalis  leptophylla  L.  sp.  pl.  ed.  II.  347.  — Torilis  lépt. 
Rchb.  fi.  Ic.  XXL  83,  t.  169.  — Vis.  FI  Dalm.  III.  60. 
Lesina:  auf  bebautem  Bódén,  100  m.  s.  m. 

1239  Torilis  heterophylla  Guss.  Prodr.  fl.  Sic.  I.  326.  — Vis.  FI. 
Dalm.  III.  6Í. 

Curzola:  an  Wegriindern. 


1240  Torilis  nodosa  (L.)  Gaertn.  De  fruct.  I.  82,  t.  20,  f.  6.  - 

Tordylium  nodosum  L.  sp.  pl.  ed-  II.  346.  — Vis.  FI. 
Dalm.  III.  61. 

Lesina:  an  Wegen,  auf  Áckern,  Grasplatzen  und  in  Hecken, 
haufig. 

1241  Scandix  pecten  Veneris  L.  sp.  pl.  ed.  II.  368.  — Vis.  FI. 

Dalm.  III  63. 

Lesina : auf  kalkigem  Bódén,  an  Wegen  und  zwischen 
Grasern,  150  m.  s.  m.  — Curzola:  auf  wiesigen  Platzen 
in  einem  aufgelassenen  Garten. 

1242  Scandix  australis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  369.  — Vis.  FI.  Dalm. 

III.  63. 

*Lesina  : auf  trockenen  Rasenplatzen,  langst  den  Hecken  und 
Mauern,  haufig. 

1250  Chaerophyllum  coloratum  L.  mant.  alt.  57.  — Myrrhis  colo- 
rata  Spr.  in  Schult.  Syst.  vég.  6,  515.  — Vis.  FI.  Dalm, 
III.  65. 

*Lesina:  bei  Cittavecchia. 

1261  Scaligera  cretica  Vis.  FI.  Dalm.  III.  70.  — Bunium  creticum 
D’urv.  En.  pl.  311  et  DC.  Prodr.  IV,  117. 

*Insel  Spalmadori:  unter  Gebüseh,  5 m.  s.  m.  — Lesina: 
auf  steinigem  Bódén,  30  m.  s.  m. 

Von  Visiani  nur  für  die  Insel  Lesina  alléin  aDgegeben. 

Ranunculaceae. 

1271  Clematis  Flamvmla  L.  sp.  pl.  ed.  II.  766.  — CL  caespitosa 
Scop.  fi.  carn.  I.  389. 
var.  vulgáris  Vis.  FI.  Dalm.  III.  76. 

Lesina : in  Gebüschen,  30  m.  s.  m. 

1285  Anemone  hortensis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  761.  — Vis.  FI.  Dalm. 
III.  80. 

Lesina:  an  grasigen  Stellen,  10  m.  s.  m.  — Curzola:  auf 
Anhöhen  an  feuchten  Stellen. 

Visiani  zieht  Anemone  stellata  Lám.  als  Syn.  zu  A.  hortensis 
L.,  wahrend  Pospichai,  Anemone  stellata  Lám.  als  Syn. 
zu  A.  hortensis  Koch,  non  L.,  stellt. 

*1302a  Ranunculus  neapolitanus  Ten.  Syll.  272. 

*Lesina : an  Wegen,  20  m.  s.  m.  — *Curzola : in  Waldern. 

1306  Ranunculus  muricatus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  780.  — Vis.  FI. 

Dalm.  III.  86. 

Lesina:  an  Wegen,  feuchten  Stellen.  unter  Urtica , 4 m. 
s.  m.,  zwischen  Grasern,  10  m.  — *Curzola : um  Blatta  und 
in  Garten. 

1307  Ranunculus  chius  DC.  Syst.  1.  299.  — R.  Schraderianus 

Fisch.  et  Mey.  Ind.  Petrop.  XII.  165. — Vis.  FI.  Dalm.  III.  86. 
Lesina : an  feuchten  Orten,  in  Strassengrabern,  langs  den 
Felsmauern,  150  m.  s.  m.,  mit  Ranunculus  muricatus. 

3 


3Í 


1311  Xigella  damascena  L.  sp.  pl.  ed.  II.  758.  — Yis.  FI.  Dalm. 
III.  88. 

Lesina : auf  kaik.  steinigem  Bódén,  100  ra.  s.  m.  — Sabion- 
eello:  auf  Wiesen  be  Kuciste. 

1313  Delphinium  paniculatum  Hőst  FI.  Austr.  II.  65.  — D.  Con- 
solida  L.  sp.  pl.  ed.  II.  748,  var.  sparsifiora  Vis.  FI. 
Dalm.  III.  89. 

Curzola : auf  Heiden. 

1315  Delphinium  brevicorne  Yis.  FI.  Dalm.  III.  90. 

Lesina:  bei  Cittavecehia,  150  m.  s.  m.  selten. 

Kommt  nur  auf  Lesina  vor. 

1316  Delphinium  peregrinus  L.  sp.  pl.  ed.  749.  — Yis.  FI.  Dalm. 

III.  90. 

var.  pubescens  Yis.  1.  c. 

Lesina:  in  Weingárten,  40  m.  s.  m. 

1318  Delphinium  Staphysagria  L.  sp.  pl.  ed.  1.  351.  — Huth 
Monogr.  d.  Gatt.  Delph.  481.  — Yis.  FI.  Dalm.  III.  91. 
Lesina:  an  Wegen,  auf  steinigem  Bódén.  25  m.  s.  m. 

Polygalaceae. 

1322  Polygala  nicaeensis  Risso  FI.  d.  Xice  54.  — P.  corsica 
Gremli  Exc.  FI.  III.  91,  non  Sieb.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  93 
(sub.  Pol.  vulgari). 

forma  rosea  Gr.  G.  FI.  fr.  I.  194  non  Desf. 

Lesina:  zwiscken  Gebüsck,  3 m.  s.  m.  — Curzola:  auf 
Bergwiesen. 

Die  Pflanzen  beider  Standorte  blühen  rosa. 

Resedaceae. 

1325  Reseda  álba  L.  sp.  pl.  ed.  II.  645.  — Yis.  FI.  Dalm.  III.  95. 
Lesina : auf  Áckern,  Schuttplatzen  und  an  Wegrandern 

haufig.  30  m.  s.  m. 

Xach  Reichenbach’s  Abbildungen  Ic.  d.  germ.  fig.  4448 — 4449 
sind  die  beiden  aufiern  Lappén  dér  Petalen  entweder 
eingeschnitten  oder  ganzrandig. 

1326  Remla  Phyteuma  L.  sp.  pl.  ed.  II.  645.  — Vis.  FI.  Dalm. 

III.  95. 

Lesina:  an  Wegrandern.  3 m.  s.  m. 

Papaveraceae. 

1331  Fumaria  capreolata  L.  s.  pl.  ed.  II.  985.  — Yis.  FI.  Dalm 
III.  97.  — Ham.mar,  Monogr.  Fumar.  24.  — Hausskn.  íil 
«Flora»,  Bánd  56,  421. 

Curzola:  an  Wegen. 

1334  Fumaria  officinalis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  984. 

var.  poribunda  Ham.  Monogr.  Fumar.  10  = F.  Poribunda 
Koch  Syn.  ed.  3,  p.  29. 


3S 


Lesina:  auf  Kalkboden  zwischen  Grasern,  10  m.  s.  m. 
Hausknecht  bemerkt  in  «Flora»,  Bánd  56,  p.  421,  dass 
diese  Varietat  hauptsáchlich  dem  Mediterrnngebiet  eigen 
isi  Er  gibt  sie  von  Zara  (Tommasini)  und  Veglia  (hb. 
Römer)  an. 

var.  tenuifolia  Vis.  FI.  Dalm.  III.  98  = F.  média  Lois. 
nőt.  101. 

*var.  acrocarpa  Peterm.  Deutschl.  FI.  25  = F.  tenuifolia 
Fries  Xov.  221,  non  Garcke  = F.  Wirtgeni  Koch  Syn. 
ed.  III.  29  nacli  Hausskn.  in  «Flora»,  420.  — Hammar 
Monogr.  13. 

Curzola:  an  Wegen.  — Curzola:  bei  Blatta. 

1338  Papaver  Ehoeas  L.  sp.  pl.  ed.  II.  726.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  100. 
forma  *Roubiaei  Posp.  I.  566  (vix  Víg.  Diss.  39,  t.  1,  f.  1). 
Lesina:  steinigen  Bódén,  30  m.  s.  m.  — Curzola : in  Gárten 
bei  Kuciste. 

Ein  Form,  kenntlich  durch  ihre  abstehenden,  lángén,  steifen 
Borsten. 

1340.  Glaucium  flavum  Cr.  Stirp.  ed.  II.  141.  — Gl.  luteum 
Scop.  fl.  carn.  ed.  II.  1,  369.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  100. 
Lesina  : nahe  dem  Meeresstrand. 

Cruciferae. 

1342  Raphanus  sativus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  935.  — Vis.  Fl.  Dalm. 
III.  103. 

var.  Radicula  Vis.  1.  c. 

Lesina:  an  Wegen,  50  m.  s.  m.  — Curzola:  bei  Blatta. 

1345  Cokiié  maritima  Scop.  Fl.  carn.  ed.  2 II.  35.  — Bunias 

Cakile  L.  sp.  pl.  ed.  II.  936.  — Vis.  Fl.  Dalm.  III.  104. 
var.  sinuatifolia  DC.  (foliis  dentato  — sinuatis)  = C. 
Aegyptiaca  Wild.  sp.  3,  417  in  DC.  Prodr.  syst.  nat. 
Regn.  vég.  I.  185. 

Insel  Spalmadori : am  Meeresufer  zwischen  Steinen.  — 
Curzola:  am  gleichen  Orte. 

1346  Rapistrum  rugosum  All.  Fl.  ped.  I.  257.  — Vis.  Fl.  Dalm. 

III.  104.  — Myagrum  rugosum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  893. 
var.  *scabrum  Hőst  Fl.  austr.  II.  220. 

Lesina:  auf  sonnigen  Rasenpliitzen  dér  Insel  Golusnik,  40 
m.  s.  m. 

1348  Bunias  Erucago  L.  sp.  pl.  ed.  II.  935.  — Vis.  Fl.  Dalm. 
III.  105. 

Lesina:  auf  sterilem  Bódén,  100  m.  s.  m.  — Curzola:  an 
Wegen. 

1352  Clypeola  Jonthlaspi  L.  sp.  pl.  652.  — Vis.  Fl.  Dalm.  III.  107. 
var.  *lasiocarpa  Hal.  in  Consp.  Fl.  gr.  I.  116. 

Lesina:  an  Wegen,  30  m.  s.  m. 


3* 


30 


1355  Coronopus  procumben s Gilib.  FI.  Lith.  V.  52.  — Vis.  FI. 

Dalin.  III.  108  (sub  Cor.  Ruellii  All.  FI.  ped.  1,  256). 
Senebiera  Coronopus  Poir.  Encycl.  VII.  76. 

Lesina:  an  Wegen,  100  in.  s.  m. 

1356  Aethionema  saxatiJe  (L.)  R.  Br.  in  Ait.  Hort.  Kew.  IV.  80.  — 

Thlaspi  saxatile  L.  sp.  pl.  ed.  II.  901.  — Vis.  FI.  Dalm. 
III.  108. 

Lesina:  auf  Kalkboden,  zwischen  Griisern  mit  Ononis  recli- 
nata,  20  m.  s.  m. 

var.  gracile  DC.  syst.  2.  559  in  DC.  Prodr.  I.  209.  Vis. 
FI.  Dalm.  III.  109. 

Lesina:  auf  steinigem.  kalkigem  Bódén,  15  m.  s.  m.  — Cur- 
zola:  in  Waldern. 

*1357a  Capsella  grandiflora  (Chaub.  et  Bory)  Boiss.  et  Heldr.  FI. 
graec.  exs.  (184-6).  — Thlaspi  grandiflorum  Chaub.  et  Bory 
FI.  Pelop.  41.  t.  24. 

*Curzola:  um  Blatta. 

*1357b  Capsella  rubellá  Reut.  in  Bull.  soc.  Hall.  18. 

*Lesina : an  Wegen,  30  m.  s.  m.  — ^Curzola : an  Wegen. 

var.  *acaulis  Posp.  FI.  d.  Küstenl.  I.  518. 

*Lesina:  auf  steinigem  Bódén,  30  m.  s.  ra. 

1358  Lepidium  Draba  L.  sp.  pl.  ed.  I.  645.  Vis.  FI.  Dalm.  III.  109. 
Lesina : an  grasigem  Stellen,  3.  m.  s.  m. 

Scheint  in  Dalmatien  nicht  besonders  veibreitet  zu  sein. 

1359  Lepidium  graminifolium  L.  sp.  pl.  ed.  II.  900.  — Vis.  FI. 

Dalm.  IÍI.  110. 

Curzola:  an  Wegen. 

1361  Hutchinsia  procumbens  L.  Desv.  Journ.  bot.  III.  168.  — \ is. 
FI.  Dalm.  III.  110.  — Lepidium  procumbens  L.  sp.  pl.  643. 
*Lesina:  an  Wegen.  30  m.  s.  m. 

Nur  auf  dem  Seoglio  Levrera  bei  Cherso  und  auf  dér  Insel 
Sansego. 

1368  Biscutella  ciliata  DC.  Diss.  de  Biscut.  in  Ann.  du  Mus.  18. 
295.  — B.  didyma  L.  sp.  pl.  ed.  II.  911,  var.  ciliata  Vis. 
FI.  Dalm.  III.  113. 

Lesina:  dürre,  felsige  Orte. 

1372  Thlaspi  praecox  Wulf.  in  Jac.q.  Coll.  III.  124.  — Thl.  mon- 
tanum  L.  sp.pl.  ed.  II.  902.  ,3.  praecox  Vis.  FI.  Dalm.  III.  111. 
*Lesina:  an  Wegen.  30  m.  s.  m. 

1374  Alyssum  sinuatum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  909.  — Vis.  FI.  Dalm. 
III.  115. 

Lesina:  zwischen  Grasern.  15  m.  s.  m.  und  an  sonnigen 
Orten,  sehr  verbreitet. 

1380  Alyssum  campestre  L.  Syst.  ed.  X.  1130.  — Vis.  FI.  Dalm. 
III.  117. 

Lesina : an  unkultivierten  Stellen  und  an  Wegen.  Visianis 
Alyss.  latifolium  ist  als  Synonym  zu  Alys.  campestre  zu 


37 


ziehen.  Vergleiehe  darüber  Magv.  Bot.  Lap.  XIII.  (1914> 
218. 

1882  Alyssum  alyssoides  L.  Syst.  ed.  X.  1130.  — Vis.  FI.  Dalm. 
III.  118. 

Lesina:  an  sonnigen  Platzen,  dürren,  steinigen  Orten.  — 
Curzola:  an  Wegen. 

1389  Draba  verna  L.  sp.  pl.  ed.  II.  896.  — Erophila  vulgáris  DC. 
Syst.  II.  356.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  120. 
var.  *spathulata  Láng.  in  Syll.  soe.  Ratisb.  I.  180. 

Lesina:  an  Wegen  m.  s.  m. 

1405  Arabis  verna  R.  Br.  in  Ait.  Hort.  Kew.  ed.  2,  IV.  105.  non. 
Desf.  — Vis.  FI.  Dalm.  111.  126.  — Hesperis  verna  L. 
sp.  pl.  ed.  II.  928. 

Lesina : an  Wegen.  an  feuchten  Orten.  géméin  im  Schatten 
dér  Feldmauern  mit  Ranunculus  muricatus.  — Curzola: 
an  Wegen. 

1108  Arabis  hirsuta  (L.j  Scop.  FI.  carn.  2.  30.  % sagittata  Vis.  FI. 
Dalm.  III.  127.  — Turritis  hirsuta  L.  sp.  pl.  ed.  II.  936. 
Lesina:  in  Macchien,  100  m.  s.  m.  — Insel  Spalmadori,  5 
m.  s.  m.  — "Curzola:  in  Waldern. 

1409  Arabis  muralis  Bért.  pl.  rar.  dec.  II.  37.  — Vis.  FI.  Dalm.  III. 

Lesina:  auf  unbebautem  Bódén.  200  m.  s.  ra. 

1413  Cardamine  hirsuta  L sp.  pl.  ed.  II.  915.  — Vis.  FI.  Dalm. 
III.  129. 

Lesina:  an  Wegen.  30  m.  s.  m. 

Scheint  eine  sehr  veriinderliche  Pflanze  zu  sein,  besonders 
betreffs  dér  Bebaarung.  Ob  sie  mit  C.  multicaulis  Hoppé 
synonym  ist,  wie  es  Visiani  meint,  bleibt  dahingestellt. 

1423  Sisymbriurn  polyceratium  L.  sp.  pl.  ed.  II.  918.  — Vis.  FL 

Dalm.  III.  132. 

Lesina : an  Wegrandern.  30  m.  s.  m,  und  auf  Sehuttplatzen 
um  den  Őrt.  — Insel  Golisnik  bei  Lesina. 

1424  Sisymbriurn  officinale  Scop.  FI.  carn.  2,  26.  — Erysimum 

officinale  L.  sp.  pl.  ed.  II.  922.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  132. 
Lesina:  auf  steinigem  Bódén,  30  m.  s.  m.  — *Curzola:  ai> 
Wegrandern. 

"1430a  Erysimum  repandum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  923. 

Curzola:  an  Wegen. 

1431  Diplotaxis  tenuifolia  DC.  Syst.  II.  632.  — Sisymbriurn 
tenuifolium  L.  Amoen.  IV.  279.  Vis.  FI.  Dalm.  III.  134. 
Lesina:  auf  kaik.  Bódén,  10  m.  s.  m. 

1435  Brassica  Rapa  L.  sp.  pl.  ed.  II.  931. 

var.  rapifera  Vis.  FI.  Dalm.  III.  136;  Metzg.  Cult. 
Kohlart.  52. 

Curzola : bei  Blatta  gebaut. 

1436  Sinapis  arvensis  L.  sp.  pl.  ed.  II.  933.  — Vis.  FI.  Dalm. 

III.  136  (sub.  Brassica  Sinapis). 


38 


Curzola:  an  Wegen.  — Sabioncello:  an  Wegen  bei  IÁuciste 
(forma  leiocarpa  Neilr.). 

Cucurbitaceae. 

1442  Ecballium  Elaterium  (L.)  Rich.  Dict.  eláss.  VI.  19.  — 
Momordica  Elaterium,  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1434.  — Yis.  FI. 
Dalm.  III.  139. 

Lesina:  an  Wegen.  15  m.  s.  m. 

Cistaceae. 

1458  Helianthemum  nummularium  (L.)  Dun.  in  DC.  Prodr.  V.  280. 
— Cistus  nummularius  L.  sp.  pl.  ed.  I.  527. 
forma  discolor  (Rchb.)  Janchen  Cist.  Öst.-Ung.  (1909) 
Sonderabdr.  aus  d.  Mit.  d.  nat.  Ver.  a.  d.  Univ.  Wien 
(VII.  Jahrg.  1909). 

Hel.  vulgare  x discolor  Rchb.  FI.  germ.  exc.  714.  Vis.  FI. 

Dalm.  III.  145.  — C.  K.  Schneider,  111.  Laubh.  II.  352. 
Lesina : auf  unbebautem  Bódén,  200  m.  s.  m. 

1461  Fumuna  thymifolia  (L.)  Yerl.  Cat.  rais.  pl.  vasé.  Dauph.  43. 
— Cistus  glutinosus  L.  Mant.  alt.  246. 
forma  glutinosa  (L.)  Burnat  FI.  d.  Alp.  Marit.  I,  164.  — 
Vis.  FI.  Dalm.  III.  147.  — Janchen,  Cist.  103. 

Lesina:  auf  steinigem  Bódén,  10  m.  s.  m,  in  Macchien.  — 
* Curzola:  an  Wegen,  sonnigen,  trockenen  Grasplatzen. 

1464  Cistus  salvifolius  L.  sp.  pl.  ed.  I.  524.  — Grosser,  Cistaceae 

20.  — Janchen,  Cist.  20.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  148. 
Lesina:  unter  Gebiisch.  — Curzola:  an  Wald-  und  Weg- 
randern. 

1465  Cistus  villosus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  736.  — Mis.  FI.  Dalm.  III. 

148.  — C.  IÁ.  Schneider,  111.  Laubh.  II.  348. 
forma  villosus  (L.)  Janchen  15. 

Lesina:  um  den  Őrt,  50  m.  s.  m. 
forma  corsicus  (Lois.)  Gross.  Cist.  15  = C.  corsicus  Lois. 
in  Mem.  soc.  Linn.  Paris  VI.  416. 

Curzola : in  Wáldern  und  an  Wegrandern. 

Guttiferae. 

1475  Hypericum  veronense  Schrank  bei  Koch  Syn.  ed.  3,  115. 

H.  perforatum  L.  v.  nngustifolium  Vis.  FI.  Dalm.  III.  103. 
Insel  Spalmadori:  sonnige  Stellen,  5 m.  s.  m.  — Curzola: 
an  Wegrandern. 

Caryophyllaceae. 

1489  Tunica  Saxifraga  Scor.  FI.  carn.  ed.  2.  1.  300.  — Dianthus 
saxifragus  L.  sp.  pl.  ed.  11.413.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  159. 
Lesina:  auf  steinigem  Bódén,  25  m.  s.  m . an  Wegen  100  m. 
— Curzola : an  Wegen. 


39 


1508  Silene  secloides  Poir.  Voyag.  Barb.  II.  164.  — Rohrbach, 
Monogr.  d.  Gatt.  Silene  164.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  166. 
*Insel  Spalmadori:  in  Rissen  dér  Steine  am  Meeresufer. 
1512  Silene  inflata  Sm.  FI.  brit.  II.  292.  — Vis.  FI.  Dalm.  III. 
168.  — Rohrb.,  Mon.  Silene  86. 
var.  angustifolia  DC.  FI.  fr.  IV.  747. 

Lesina:  an  Wesen. 

var.  vulgáris  Vis.  FI.  Dalm.  III.  168.  — Rohrb.  Monogr.  Sil.  84. 
Curzola:  in  Waldern. 

1514  Silene  cretica  L.  Vis.  FI.  Dalm.  III.  169.  — Rohrb.  Sil.  167. 

Lesina:  in  Dadylis- Rasen  eingemengt,  5 m.  s.  m. 

1527  Melandryum  album  (Mill.)  Garcke  FI.  v.  Nord-  und  Mittel- 
deutschl.  IV.  Aufl.,  55. 

Lychnis  alba  Mill.  Gard.  Dict.  n.  4.  — Vis.  FI.  Dalm.  III. 
173  (M.  pratense). 

Lesina:  bei  Cittavecchia,  in  Gebüschen  zwischen  Steinen, 
50  m.  s.  m. 

1542  Spergularia  sál  ina  Presl.  FI.  cech.  95.  — Arenaria  média 
L.  sp.  pl.  ed.  II.  696.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  179  (sub 
Alsine  marginata  Rchb.}. 

Lesina:  an  Wegen,  in  Ritzen  dér  Steine,  2 m.  s.  m. 

*1543a  Arenaria  leptoclados  Guss.  Syn.  II.  824. 

Lesina:  an  Wegen.  10  m.  s.  m. 

Gehört  als  Var.  zu  Ar.  serpyllifoliu  L (Vis.  FI.  Dalm. 
III.  180). 

1554  Cerastium  qlomerotum  Thuili..  FI.  pár.  225.  — Vis.  FI.  Dalm. 
III.  183. 
forma  lypicum. 

Lesina : an  sterilen  Orten,  30  m.  s.  m.  — Curzola : auf  Wiesen. 
Crassulaceae. 

* 1565a  Crassula  eaespitosa  Cavan.  ic.  t.  69.  — Cr.  Magnóin.  DC. 
prodr.  FI.  fr.  Suppl.  522.  — Tillaea  rabra  Gou.  Hort. 
Monsp.  77. 

*Lesina:  bei  Cittavecchia  (Starigrad),  zwischen  Steinen,  2 
m.  s.  m. 

1566  Sedum  hispanicum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  618.  — Vis.  FI.  Dalm. 
III.  188. 

*Curzola:  an  Wegen. 

1569  Sedum  acre  L.  sp.  pl.  ed.  II.  619.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  188. 
Lesina:  zwischen  Steinen.  30  m.  s.  m.  — Curzola:  an  Wegen. 
— Sabioncello : an  Wegen  bei  KuciSte. 

1571a  Sedum  oehroleucum  Chain  in  Vill.  Hist.  pl.  Dauph.  I.  325. 
— S.  anopetalum  DC.  Rapp.  II.  80  var.  ochroleuca  Chain. 
*Curzola:  an  Wegen.  — *Sabioncello : am  Meerestrand  bei 
Kuctéte. 

Ist  in  Visiani  FI.  Dalm.  nicht  enthalten. 


50 


1574  Cotyledon  horizontális  Guss.  in  sem.  hort.  Bocc.  1826.  4,  pr. 
fl.  sic.  1.  517.  — Umbilicus  hor.  DC.  Prodr.  III.  400.  — 
Yis.  FI.  Dalm.  III.  190. 

Lesina:  an  Wegen,  75  m.  s.  m.  — *Curzola:  bei  Blatta. 
Myrtaceae. 

1601  Myrtus  italica  Mill.  Dict.  184.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  201. 
Lesina:  50  m.  s.  m. 

Malvaceae. 

1609  Maira  silvestris  L.  sp.  pl.  ed.  II.  969.  — Vis.  Fl.  Dalm. 
III.  205. 

var.  ambigua  Guss.  Prodr.  fl.  sic.  II.  371. 

Lesina  : an  Wegen,  100  m.  s.  m. 

1611  Lavatera  arborea  L.  sp.  pl.  ed.  II.  972.  — Maira  arb.  Webb. 
et  Berth.  phyt.  canar.  1,  30.  — Vis.  Fl.  Dalm.  III.  206. 
*Curzola:  in  Giirten. 

1618  Althaea  hirsuta  L.  sp.  pl.  ed.  II.  965.  — Vis.  Fl.  Dalm.  III.  208. 

Lesina:  an  Wegen,  100  m.  s.  m. 

*1618a  Althaea  cannabina  L.  sp.  pl.  ed.  II.  966.  — Vis.  Fl.  Dalm. 
suppl.  135. 

Lesina:  unter  Gebiisch,  100  m.  s.  m. 

Geraniaceae. 

1631  Geránium  rotundifolium  L.  sp.  pl.  ed.  II.  957.  — Yis.  Fl. 

Dalm.  111.  212. 

Lesina:  auf  steinigem  Bódén  zwischen  Grásern,  15  m.  s.  m. 

1632  Geránium  molle  L.  sp.  pl.  ed.  II.  955.  — Yis.  Fl.  Dalm. 

III.  212.  — Aschers.  Syn.  YII.  53. 

var.  grandiflorum  Lángé  in  Willk.  et  Lángé  Prodr.  FL 
hisp.  III.  528. 

*Curzola:  wiesige  Pliitze  in  einem  aufgelassenen  Garten.  — 
*Curzola:  um  Blatta. 

1633  Geránium  lucidum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  955.  — Yis.  Fl.  Dalm. 

III.  213.  — Aschers.  Syn.  YII.  58. 

*Curzola : in  einem  aufgelassenen  Garten. 

1534  Geránium  purpureum  Yii.l.  Hist.  pl.  Dauph.  111.  374,  t. 
40.  — G.  Robertianum  var.  purpurra  Gaud.  Fl.  helv.  1Y. 
417.  — Yis.  Fl.  Dalm.  III.  213  (sub.  var.  G.  Róbert.)  — 
Aschers.  Syn.  VII.  63. 

Lesina:  unter  Grasern  auf  steinigem  Bódén,  10  m.  — Cur- 
zola:  um  Blatta. 

In  dér  Behaarung  des  Kelches  sehr  verschieden  (darunter 
forma  leiosepalum  Hausskn.),  ebenso  dér  Bliitter  und  des 
Stengels. 

1635  Erodium  cicutarium  L’Hérit.  in  Air.  Hort.  Kew.  ed.  1.  I. 
414.  — Geránium  cicut.  L.  sp.  pl.  ed.  II.  951.  — \ is. 
Fl.  Dalm.  III.  213.  — Aschers.  Syn.  YII.  93. 


4í 


var.  chaerophylla  Rchb.  Fi.  germ.  vol.  V — VI.  1. 183,  f.  4864. 
Lesina:  an  steinigen  Stellen,  4 m.  s.  m. 

1637  Erodiurn  malacoides  Wili.d.  sp.  pl.  ed.  III.  639.  — Geránium 

malac.  L.  sp.  pl.  ed.  II.  952.  — Yis.  FI.  Dalm.  III.  214. 
var.  *althaeoides  Rouv  in  Rouy  u.  Foucaud.  FI.  fr.  1Y.  118. 
Lesina : zwischen  Grasern  auf  steinigem  Bódén,  10  m.  s. 
m.  — *Curzola:  an  Wegen. 
var.  *malvaceum  A.  u.  Gr.  Lyv.  Y II.  74. 

Lesina:  obiger  Standort. 

* 1637a  Erodium  moschatum  (L.)  L’Hérit.  in  Ait.  bort.  Kew.  II. 
414.  - Geránium  mosch.  L.  sp.  pl.  ed.  I.  680.  Aschers. 
Syn.  VII.  100. 

*Lesina:  steinige  Stellen.  4 m.  s.  m. 

Fehlt  in  Yisiani’s  FI.  Dalm. 

Linaceae. 

1638  Linum  usitatissimum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  397.  — \ is.  FI* 

Dalm.  III.  215.  — Aschers.  Syn.  VII.  219. 

Curzola:  bei  Blatta. 

1645  Linum  nodiflorum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  401.  — Yis.  FI.  Dalm* 
III.  217.  — Aschers.  Syn.  VII.  719. 

Lesina:  an  Wegen,  100  m.  s.  m. 

1647  Linum  tenuifolium  L.  sp.  pl.  ed.  II.  398.  — Yis.  FI.  Dalm. 

III.  217.  — Aschers.  Syn.  VII.  191. 

Curzola : an  Wegen  und  in  Wiildern. 

1648  Linum  gatticum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  401.  — Vis.  FI.  Dalm. 

III.  218. 

* Curzola : an  Wegen. 

Als  Standorte  sind  nur  angegeben : Cherso.  Lesina,  bei 
Ragusa. 

1650  Linum  spicatum  Pers.  Syn.  I.  336.  — L.  strictum  'p.  spicatcc 

Vis.  FI.  Dalm.  III.  218. 

Lesina:  auf  diirrem,  kaik.  Bódén,  10  m.  s.  m. 

Oxalidaceae. 

1651  Oxalis  cornicidata  L.  sp.  pl.  ed.  II.  623.  — Vis.  FI.  Dalm.. 

III.  219. 

Lesina:  bei  Cittavecchia.  an  Wegen  50  m.  s.  m.  — Cur- 
zola : an  dürren  Platzen. 

Euphorbiaceae. 

1659  Euphorbia  Chamaesyce  L.  sp.  pl.  ed.  II.  652.  — Vis.  FI* 
Dalm.  III.  223. 

var.  canescens  G.  G.  FI.  d.  Francé,  III.  76,  non  L. 

Lesina:  in  Garten,  25  m.  s.  m.  — *Curzola:  in  Garten. 


42 


1665  Euphorbia  spinosa  L.  sp.  pl.  ed.  655.  — Yis.  FI.  Dalm. 
III.  225. 

Lesina : auf  unbebautem  Bódén.  200  m.  s.  m.  — Insel 
Lukovci  (Bacili). 

1670  Euphorbia  paralias  L.  sp.  pl  ed.  II.  657.  — Yis.  FI.  Dalm. 
III.  226. 

Sabioncello:  am  Meeresstrand  bei  Kuciste. 

1679  Euphorbia  peploides  Gouan.  FI.  monsp.  174.  — Euph.  Peplur 
var.  peploides  Yis.  FI.  Dalm.  III.  229. 

Lesina:  auf  steinigem  Kalkboden,  15  m.  s.  m. 

*1679a  Euphorbia  nutans  Lagas.  Gén.  et  sp.  17.  — Euph. 
hyperieifólia  Jan.  El.  7. 

*Curzola:  nahe  dem  Meeresstrand. 

Angeblich  aus  Nordamerika  eingescbleppt. 

1681  Euphorbia  exigua  L.  sp.  pl.  ed.  II.  654.  — Yis.  FI.  Dalm. 
III.  229. 

var.  acuta  Yis.  1.  c. 

Lesina:  an  feuchten  Stellen  zwischen  Grasern,  30  m. 
*1681a  Euphorbia  pubescens  Yahl  symb.  II.  55.  — Euph.  ver- 
rucosa  L.  sp.  pl.  ed.  1.  459. 

*Lesina  : an  Wegen.  100  m.  s.  m. 

1683  Mercurialis  annua  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1465.  — Yis.  FI.  Dalm. 
III.  230. 

Lesina:  grasige  Platze,  10  m.  s.  m. 

1686  Andrachne  telephioides  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1439.  — Yis.  FL 

Dalm.  III.  231. 

Lesina:  bei  Cittavecchia,  zwischen  Steinen,  100  m. 

Rhamnaceae. 

1687  Paliurus  spina  Christi  Mill.  Gard.  Dict.  ed.  \ III.  1768. 

P.  australis  Gartn.  de  fr.  et  sem.  I.  203.  — Yis.  FI. 
Dalm.  111.  232.  — C.  K.  Schneider,  111.  Laubh.  II.  260. 
Lesina  : bei  Cittavecchia,  zwischen  Steinen  100  m. 

Rutaceae. 

1698  Pata  chalepensis  L.  mant.  I.  69.  — Yis.  FI.  Dalm.  III.  237. 
var.  bracteosa  I)C.  Prodr.  1.  710. 

Lesina:  in  Macchien,  auf  steinigem  Bódén.  70  m. 

Zygophyllaceae. 

1700  Tribulus  terrestris  L.  sp.  pl.  ed.  II.  554.  — Yis.  FI.  Dalm. 

III.  238. 

Lesina:  auf  kalkigem  Bódén. 

Anacardiaceae. 

1701  Pistacia  Terebinthus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1025.  — Vis.  FI.  Dalm. 

III.  239.  — C.  K.  Schneider,  111.  Laubh.  II.  146. 

Lesina:  in  Macchien,  100  m.  s.  m. 


43 


Auf  einer  Pflanze  fand  sicli  eine  Gallé  von  hochroter  Farbe, 
ca.  1*5  dm  láng  und  075  dm  breit.  Xach  gütiger  Mittei- 
lung  des  Herrn  Dr.  K.  Rechinger  behernergt  diese  Gallé 
eine  Blattlaus,  Pemphigus  eornicularius  Pass.  zu  den  Ági- 
dén gehörig. 

1702  Pistacia  Lentiscus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1025.  — Vis.  FI.  Dalm. 
III.  239.  — C.  K.  Schneider.  1.  c.  146. 

Lesiua:  auf  kaik.  Bódén,  20  m.  s.  m. 

Rosaceae. 

1712  Rosa  sempervirens  L.  sp.  pl.  ed.  704.  — Vis.  FI.  Dalm.  III. 
242.  C.  K.  Schneider,  Laubh.  I.  544. 
a.  typica  R.  Keller  in  A.  et  Gr.  Syn.  VI.  37. 

Lesina:  an  Wegen,  100  m. 

1727  Rubus  ulmifolius  Schott  fii.,  in  oIsis»  (1818)  821.  — R. 
fruticosus  L.  (3.  amoenus  Vis.  FI.  Dalm.  III.  248.  — C.  K. 
SCHNEIDER  1.  C.  I.  516. 

Lesina : an  Wegen.  100  m.  s.  m. 

Erinnert  in  vielen  Merkmalen  an  Rub.  anatolicus  Focke. 
1733  Potentilla  liirta  L.  sp.  pl.  ed.  I.  497. 

var.  *laeta  Focke  in  Hall.,  Wohlf..  Koch.  Syn  I.  809. 

Vis.  FI.  Dalm.  III.  250. 

Lesina:  an  Wegen,  100  m. 

In  Hinsicht  dér  Bekleidung,  dér  Záhnung  dér  Blatter  und 
Grööe  selír  variable  Form. 

1744  Agrimonia  Eupatoria  L.  sp.  pl.  ed.  II.  643.  — Vis.  FI.  Dalm. 
III.  253. 

Lesina : bei  Cittavecchia,  zwischen  Steinen.  50  m.  s.  m. 
1748.  Sanguisorba  minor  Scop.  fl.  carn.  ed.  II.  110.  — Poterium 
Sanguisorba  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1411.  — Vis.  Fl.  Dalm. 
III.  255. 

var.  platylopha  A.  n.  Gr.  Syn.  VI.  433. 

Lesina:  in  Weingárten,  15  m.  s.  m.  — Curzola:  an  Wegen. 

Leguminosae. 

1761  Rpartium  junceum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  995.  — Vis.  11.  Dalm. 
III.  262.  — C.  K.  Schneider,  111.  Laubh.  II.  23. 

Curzola:  an  Wegen.  — Sabioncello:  auf  Weiden  bei  Ku- 
ciste. 

1772  Árgyrolobium  Linnaeanum  Walp.  in  Pieri  corc.  fl.  104.  — 
Cytisus  argenteus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1043.  — Vis.  Fl.  Dalm. 
III.  267.  — C.  K.  Schneider,  III.  Laubh.  II.  24. 

Lesina:  in  Macchien,  200  m s.  m. 

1778  Genista  dalmatica  Bartl.  et  Wendl.  Beitr.  Bot.  II.  74.  (1825) 
Vis.  Fl.  Dalm.  III.  269  (sub  Cyt.  sylvestris  Vis.  [j.  pungente).  - 
CK.  Schneider,  111.  Laubh.  II.  29. 

Lesina:  in  Pinus-Waldern.  unter  Gebiisch.  200  m. 


44 


1794  Ononis  reclinata  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1011.  — Vis.  FI.  Dalra. 

III.  275. 

(3.  minor  Moris  FI.  Sard.  I.  422. 

Lesina:  zwisehen  Grasern  auf  kaik.  Bódén.  5 m.  s.  m.  — 
Curzola : auf  trockenen  Platzen. 

1795  Ononis  ornithopodioides  L.  sp.  pl.  ed.  I.  718.  — Vis.  FI. 

Dalm.  III.  276. 

*lnsel  Spalmadori : 5 m.  s.  in. 

Kommt  im  Inselgebiet  nach  Visiaxi  nur  auf  Lesina  vor. 

1796  Ononis  brevifiora  DC.  Prodr.  II.  160.  — Vis.  FI.  Dalm.  III. 

276.  — 0.  viscosa  S.  et  S.  pr.  II.  57. 

Lesina:  zwisehen  Steinen  niichst  dem  Meeresufer. 

1797  Ononis  Xatrix  L.  sp.  pl.  ed.  1.  717.  — Vis.  FI.  Dalm. 

111.  276. 

var.  major  Boiss.  Voy.  Esp.  149. 

Davon  kommen  2 Formen  vor: 
a)  0.  Xatrix  pinguis  A.  u.  Gr.  Syn.  VI.  2,  363. 

Fahne  stark  purpurn  gestreift. 

1>)  0.  Xatrix  concolor  Rouy  u.  Fouc.  FI.  fr.  IV.  256. 
Fahne  einfárbig,  nicht  gestreift. 

Lesina:  zwisehen  Grasern  auf  steinigen  Stellen  (beide  For- 
men). — *Curzola:  an  Wegen  (Form  b). 

1798  Anthyllis  illyrica  G.  Beck.  in  Ann.  Naturh.  Hofmus.  Wien 

XI.  165.  — Antin.  Vuln.  var.  coccinea  Vis.  Fi.  Dalm.  III. 
276.  — Anth.  Weldeniana  Rouy  u.  Fouc.  FI.  fr.  IV.  290y 
non  Rb. 

Lesina:  auf  steinigem  Bódén,  10  m.  s.  m.  — Curzola:  in 
Wáldern. 

Nicht  zu  verwechseln  mit  Anth.  coccinea  L..  die  nur  auf  dér 
Insel  Oeland  vorkommt. 

1802  Anthyllis  tetraphylla  L.  sp.  pl.  ed.  I.  719.  - Physanthyllis 

tetraph.  Boiss.  voy.  Esp.  162.  — Vis.  FI.  Dalm.  111.  278. 
Lesina:  auf  kalkigem  Bódén,  100  m.  s.  m. 

1803  Hymenocarpus  circinatus  Savi  FI.  Pis.  II.  205.  — Medicago 

circ.  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1096.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  279. 
Lesina : auf  Kalkboden.  20  m.  s.  m.  — *Curzola : an  Wegen. 
1807  Medicago  orbicularis  All.  fl.  pedem.  1.  314.  — Vis.  FI. 
Dalm.  III.  280. 

var.  marginata  Willd.  in  hort.  béről.  II.  802. 

Lesina:  unter  Gebiisch,  50  m.  s.  m. 

1809  Medicago  hispida  Gartx.  de  fruct.  et  sem.  II.  349.  Vis.  Fl. 
Dalm.  III.  281  (sub  M.  denticulata  W.  var.  brecispina 
Benth.). 

var.  apiculata  Willd.  sp.  pl.  III.  1414.  — Urban,  Gatt. 
Medicago  74. 

forma  oligocarpa  A.  et  Gr.  Syn.  VI.,  II.  430. 

Lesina:  troekene  Graspliitze,  wüste  Orte. 


45 


1811  Medicago  disciformis  DC.  cat.  Monsp.  124.  — Yis.  FI.  Dalm. 
III.  281.  — Urban  ].  c.  79. 

Lesina:  Wegránder,  trockene  Grasplátze,  géméin  lángs  des 
Meeres  mit  Medicago  truncatula. 

1817  Medicago  minima  (L.)  Bartal.  cat.  piant.  Sien.  61;  L.  sp. 
pl.  1099.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  283. 
var.  * vulgáris  Urb.  1.  c.  78. 
forma  pubescens  Webb.  Hist.  Canar.  III.  2,  65. 

Lesina:  wüste  Orte.  — Curzola:  auf  Wiesen. 

1819  Medicago  recta  Willd.  sp.  III.  1415.  — Vis.  FI.  Dalm.  III. 
283.  — Urban,  1.  c.  78.  — Med.  minima  var.  longiseta 
DC.  Prodr.  II.  178. 

Lesina:  zwischen  Grasern  auf  steinigem  Bódén,  10  m. 
Sabioncello : an  Wegen  bei  Kuciste. 

1821  Medicago  truncatula  Gártx.  fruct.  et  sem.  II.  350.  — Vis. 
FI.  Dalm.  III.  284  Urban  1.  c.  67. 

Lesina:  Wegránder,  trockene  Grasplatze.  géméin  langs  des 
Meeres  mit  Med.  disciformis. 

1828  Trigonella  corniculata  L.  syst.  ed.  10,  1180.  — Vis.  FI. 
Dalm.  III.  286. 

forma  major  Rouy  u.  Fouc.  FI.  fr.  V.  48. 

Lesina:  an  grasigen  Stellen  10  m.  s.  m. 

forma  genuina  A.  u.  Gr.  Syn.  VI.  388. 

Curzola : in  Garten. 

*1828a  Trigonella  coerulea  (L.)  Sér.  in  DC.  Pl'.  II.  181.  — Trifol. 
Melilotus  coerulea  L.  sp.  pl.  764. 

*Sabioncello : auf  Weiden  bei  Kuciste. 

1836  Melilotus  sulcata  Desf.  El.  atl.  II.  193.  — Vis.  Fi.  Dalm. 

III.  288. 

var.  simplex  0.  Schulz  in  Engl.  bot.  Jahrb.  XXIX.  723. 
forma  angustifohum  Willk.  u.  Lge  in  Prodr.  FI.  Hisp.  III.  375. 
Lesina:  steinige  Orte.  magere  Rasenplátze.  — *Curzola:  an 
Wegrándern. 

1837  Trifolium  angustifolium  L.  sp.  pl.  ed.  I.  769.  Vis.  FI.  Dalm. 

III.  289. 

Lesina:  steinige  Stellen.  5 m.  s.  m. 

1838  Trifolium  intermedium  Guss.  Cat.  pl.  Bocc.  65,  82.  — Yis. 

FI.  Dalm.  III.  289. 

*Sabioncello:  auf  Wiesen  bei  Kuciste. 

In  Yisiani  nur  auf  Scoglio  Plocizza  bei  Lesina  angegeben. 
1840  Trifolium  stellatum  L.  sp.  pl.  ed.  I.  769.  — Yis.  FI.  Dalm. 
III.  290. 

Curzola:  auf  Weidepliitzen.  — Curzola:  um  Blatta. 
forma  xanthinoides  Rohl  Magy.  Bot.  Lap.  III.  322.  (mit 
hellgelben  Blüten. 

Yisiani  gibt  die  Blüten  nur  rosa  blükend,  Boissier  in  Flór. 
weiss  u.  rosa,  Ascherson  weiss  bis  liellrosa  an. 


46 


1841  Trifolium  maritimum  Huds.  FI.  angl.  I.  284.  — Yis.  FI. 
Dalm.  III.  290. 

Lesina:  an  Wegen  und  auf  unbebautem  Bódén,  2 m. 

1850  Trifolium  scabrum  L.  sp.  pl.  ed.  I.  770.  — Yis.  FI.  Dalm. 
III.  292. 

subs.  lucanicum  Rouy  u.  Fouc  FI.  fr.  Y.  109. 

Lesina:  auf  steinigem  Bódén  50  m.  — Curzola:  an  trockenen 
Stellen.  — Insel  Spalmadori:  3 m.  s.  m. 

Eine  nach  dem  Feuchtigkeitsgrade  in  Gestalt  und  Behaarung 
sehr  veránderliche  Art. 

1865  Trifolium  repens  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1080.  — Yis.  FI.  Dalm. 
III.  297. 

var.  *Biasoletti  A.  u.  Gr.  Syn.  YI.  501  = Tr.  Biasol.  Steud 
u.  Hoghst.  FI.  X.  72. 

1869  Trifolium  subterraneum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1080.  — Yis.  FI. 

Dalm.  III. 

var.  *braehycladum  Gib.  u.  Belli  Mem.  Acead  se.  Torino, 
ser.  2.  XLIII.  15. 

Lesina:  auf  steinigem  Bódén,  ea.  100  m.  s.  m. 

1870  Trifolium  fragiferum  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1086.  — Yis.  FI. 

Dalm.  III.  298. 

var.  *pndchellum  Lángé  Meddel.  Nat.  Fören.  2,  Aart.  VII.  169. 
Curzola:  auf  Wiesen. 

1872  Trifolium  tomenlosum  L.  sp.  pl.  ed.  I.  771.  — Yis.  Pl.  Dalm. 
Lesina:  in  grosser  Menge  auf  wiisten  Plátzen,  15  m. 
Manche  Exemplare  erinnern  in  dér  Blattgestaltung  an  var. 
minus  Gib.  u.  Belli,  auch  mit  kriechenden  Stengeln. 

1876  Trifolium  strepens  Cr.  Stirp.  Aust.  ed.  II.  fasc.  Y,  411.  — 
Trif.  agrarium  L.  sp.  pl.  ed.  I.  772.  — Trif.  campestre 
Gmel.  FI.  Bad.  III.  237.  — Yis.  FI.  Dalm.  III.  300. 
Lesina:  auf  steinigem  Bódén,  20  m.  s.  m.  — Curzola:  an 
Wegen.  — Sabioncello : an  Wegen  bei  Kuciste. 

Visiani  ziekt  Trif  ól.  procumbens  L.  mit  Trif  campestre  Schreb. 
und  Tr.  agrarium  Poll.  zusammen.  Yergleiche  hierzu 
Celak.  phytogr. 

Beitrage  in  őst.  bot.  Zcitschr.  1872.  p.  245. 

1880  Lotus  edulis  L.  sp.  pl.  ed.  I.  774.  Vis.  FI.  Dalm.  III.  302. 
Lesina:  zwischen  Grásern  auf  steinigem  Bódén,  10  m. 

1881  Lotus  ornithopodioides  L.  sp.  pl.  ed.  I.  775.  — Yis.  FI.  Dalm. 

III.  302. 

*Lesina:  unter  Grásern  auf  steinigem  Bódén,  10  m. 

Eine  wenig  veránderliche  Pflanze,  die,  an  Wegen  und  auf 
Mauern  mehr  niederliegend.  zwischen  Gras  u.  Kráutern 
eine  aufrechte  Haltung  einnimmt. 

Visiani  gibt  sie  im  Inselgebiet  nur  fiir  Ossero  an.  Es  erliegen 
im  Hofmuseum  Wien  Exemplare,  die  von  Botteri  auf 
Lesina  gesammelt  wurden. 


47 


1882  Lotus  corniculatus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1092.  — Yis.  FI.  Dalm. 

III.  302  (sub  3.  ciliato). 

var.  *pilosus  Posp.  FI.  d.  Küst.  II.  390.  forma  ciliata  Koch 
Syn.  ed.  III.  154.  non  Ten\ 

Curzoía : in  Waldern. 

1883  Lotus  cytisoides  L.  sp.  pl.  ed.  I.  776.  — L.  creticus  3.  cyti- 

soides  Boiss.  FI.  or.  II.  165.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  303. 
var.  Allionii  Willk.  u.  Lge.  Prodr.  FI.  Hisp.  341.  (Schiff- 
chen  meist  violett.) 

*Lesina:  nahe  dem  Meeresstrand.  zwischen  Steinen. 

Yisiani  gibt  diese  Art  nur  fiir  Curzola.  Ragusa  u.  Trau  an. 

1887  Dorycnium  herbaceum  Vill.  Hist.  pl.  Dauph.  III.  417.  — 

Vis.  FI.  Dalm.  III.  304  (sub  I).  Crantzii  Vis.). 
var.  illyricum  G.  Beck  FI.  Südbosn.  Herzeg.  VIII.  73,  in 
Ann.  naturb.  Hofmus.  Wien.  XI.  176. 

Lesina:  unter  Gebüseh.  10  m.  s.  m.  — *Curzola:  an  Weg- 
randern.  — *Sabioncello : am  Brdo  bei  Kuciste. 

Ausser  auf  Lesina  (Yisiani),  wird  diese  Art  nur  noch  bei 
Ragusa  (Adamovic)  angegeben. 

1888  Dorycnium  hirsutum  (L.)  Sér.  inDC.  Prodr.  II.  208.  — Vis. 

FI.  Dalm.  III.  304.  — Lotus  hirsutus  L.  sp.  pl.  775. 
var.  incanus  Sér.  (Rikli  in  Engl.  Bot.  Jahrb.  XXXI.,  333) 
nicht  ganz  typisch ! 

Lesina:  auf  Felsen,  10  m.  s.  m. 

var.  *hirtum  Rikli  1.  c.  3^8. 

Curzola:  an  Wegen. 

1889  Psoralea  bituminosa  L.  sp.  pl.  ed.  I.  763.  Vis.  FI.  Dalm.  III.  305. 

var.  plumosa  Rchb.  Ic.  fi.  germ.  XXII.  91. 

Lesina : unter  Gebüseh,  30  m.  s.  m.  — Curzola : an  Weg- 
riindern.  Sabioncello:  auf  Wiesen  bei  Kuciste. 

1899  Astraqalus  sesameus  L.  sp.  pl.  ed.  I.  759.  — Vis.  FI.  Dalm. 

III.  309. 

Lesina : auf  steinigem  Bódén,  40  m.  s.  m. 

Eine  in  Dalmatien  zerstreut  vorkommende  Pfianze.  die  von 
den  Inseln  nicht  bekannt  ist.  Bein  Trocknen  verliert  sie 
ihre  biaue  Farbung  und  wird  gelblich.  wahrend  viele 
andere  lebliaft  gefárbt  bleiben. 

1900  Astraqalus  hamosus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1067.  — Vis.  FI.  Dalm. 

III.'  309. 

forma  *buceras  Rouy  und  Fouch.  FI.  fr.  V.  166. 

Lesina:  an  Wegen,  100  m.  s.  m. 

Eine  in  Dalmatien  zerstreut  vorkommende  Art.  Ándert  sebr 
die  Traclit  naeli  dem  Substrat. 

1906  Scorpiurus  subvillosus  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1050.  Vis.  FI.  Dalm. 
III.  311. 

var.  genuinus  G.  G.  FI.  fr.  I.  493. 

forma  *eriocarpus  Guss.  FI.  Sic.  Syn.  II.  307. 


48 


*Lesina:  auf  Kalkboden,  15  m.  s.  m.  — *Curzola:  an  schat- 
tigen,  trockenen  Stellen. 

var.  *breviaculeatus  Batt.  u.  Trab.  FI.  Alg.  285. 
forma  *acutifolius  Bern.  FI.  Alp.  Mar.  II.  211. 

*Lesina:  auf  Kalkboden,  15  m.  s.  m. 

Visiani  gibt  sie  nur  in  Weingiirten  bei  Ragusa  an. 

1907  Coronilla  Emerus  L.  sp.  pl.  ed.  I.  742.  — Vis.  FI.  Dalm. 

III.  312. 

var.  *austriaca  G.  Beck.  in  Rc.hb.  Ic.  XXII.  139. 

*Curzola:  in  Waldern. 

1907a  Coronilla  emeroides  Boiss.  et  Sprun.  Diag.  ser.  I.  Xo.  2, 100. 
var.  *typica  G.  Beck  in  Rchb.  Ic.  1.  c.  139.  non  Fiori. 
*Lesina:  unter  Pinus  6 m.  s.  m. 

1908  Coronilla  valentina  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1047.  excl.  syn.  Bauh. 

et  Clus.  — C.  stipularis  Lám.  Enc.  bot.  II.  120.  — Vris. 
FI.  Dalm.  III.  312. 

Lesina:  auf  steinigem  Bódén,  40  m.  s.  m. 

1913  Coronilla  cretica  L.  sp.  pl.  ed  II.  1048.  — Vis.  FI.  Dalm. 

III.  313. 

Lesina:  auf  steinigem  Bódén.  40  m.  s.  m. 

1914  Coronilla  scorpioides  Koch  Syn.  ed.  III.  164.  — Ornithopus 

scorp.  L.  sp.  pl.  ed.  II  1019.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  313. 
Lesina:  unter  Pinus  maritima,  15  m.  s.  m. 

1915  Securigera  securidaca  (L.)  Deg.  et  Dörfl.  Beitr.  z.  FI.  v. 

Alb.  u.  Maced.  in  Denkschr.  d.  Ak.  d.  Wiss.,  Bánd  64, 
718.  — Coronilla  securigera  L.  sp.  pl.  743.  — Vis.  FI. 
Dalm.  III.  314  (sub  Bonaveria). 

Curzola:  an  Wegen  und  in  Waldern. 

Lesina:  auf  steinigem  Bódén,  40  m.  s.  m. 

1917  Hippocrepis  comosa  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1050.  — Vis.  FI.  Dalm. 

III.  314. 

var.  * major  Rouy  in  Rouv  et  F'occ.  FI.  fr.  V.  303. 
*Curzola:  auf  Anhöhen. 
lm  Inselbereick  nur  für  Brazza  angegeben. 

var.  *genuina  Rouv  1.  c. 

*Curzola:  an  trockenen  Stellen. 

E benső  nur  auf  Brazza  aegegeben. 

1918  Hippocrepis  unisiliquosa  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1049.  — H.  multi- 

siliquosa  Vis.  stirp.  Dalm.  sp.  37  (non  L.) 

Lesina:  zwiscken  Grásern  auf  kalkigem  Bódén,  20  m. 

Die  Varietat  biflora  Vis.  ist  irrtiimlich  aus  Dalmatien  an- 
gegeben. Nacli  Boissier  kommt  sie  nur  im  Orient  (nach 
Halácsy  in  Griechenland)  vor. 

1919  Hippocrepis  ciliata  Willd.  Mag.  Ges.  d.  Naturfr.  Béri.  1808, 

173.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  315. 

Lesina:  auf  kalkigem  Bódén,  10  m.  s.  m. 

Ist  ausser  Lesina  nur  noch  bei  Spalato  für  Dalmatien  notiert. 


49 


1920  HecLysarum  capitatum  Desf.  FI.  Atl.  II.  177.  — H.  spino- 
sissimum  (3  capitatum,  Beck  in  Rchb.  Ic.  XXII.,  144.  — 
Vxs.  FI.  Dalm.  III.  815. 

Lesina:  auf  kalkigem  Bódén,  20  ni.  s.  ni. 

1924  Onobrychis  caput  galli  (L.)  Lám.  FI.  fr.  III.  651.  — Hedy- 
sarum  caput  yalli  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1059.  — Vis.  FI. 
Dalm.  III.  316. 

Lesina : auf  Grasplátzen,  in  Ölgárten,  am  Wege  gégén  Miina, 
auf  steinigem  Bódén,  40  m. 

Selír  zerstreut  in  Dalniatien  angegeben. 

1929  Yicia  hybrida  L.  sp.  pl.  ed.  I.  737.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  318 
Lesina:  zwischen  óráséra  auf  steinigem  Bódén,  10  m.  — 
*Curzola:  an  Wegen. 

Unter  den  gesammelten  Pflanzen  entsprechen  einige  Stücke 
dér  var.  latifolia  A.  u.  Gr.  Syn.  VI.  2.  980. 

1934  Yicia  sativa  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1037.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  319. 
var.  *amphicarpa  Coss.  et  Kral.  Bull.  Soc.  Bot.  Francé 
IV.  140. 

forma  *pseudosativa  A.  u.  Gr.  Syn.  VI.  2,  975. 

Lesina:  auf  steinigem  Bódén,  100  m.  s.  m. 

var.  Cosentini  Arcang.  Comp.  FI.  It.  ed.  I.  201. 

Lesina:  ebendort. 

1934  Yicia  angustifolia  L.  Amoen.  Acad.  IV.  105.  — Vis.  FI. 

Dalm  III.  319. 

var.  *Bobartii  Koch  Syn.  ed  I.  197. 

forma  * collina  Heuff.  Abh.  ZBG.  Wien,  VIII.  96. 

Lesina:  zwischen  Grásern  auf  kaik.  Bódén,  15  m.  s m. 

1935  Yicia  cordata  Wulf.  nacb  Hoppé  in  Sturm  FI.  Deutschl., 

Heft  32.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  319. 

Lesina:  auf  Wiesen  und  Ackern. 

forma  heterophylla  Rouy  in  Rouy  et  Fouc.  FI.  fr.  V.  211. 
Lesina:  an  grasigen  Stellen,  10  m.  s.  m. 

1937  Vicia  peregrina  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1038.  — Vis.  FI.  Dalm- 
III.  320. 

var.  leptophylla  Hal.  Consp.  FI.  graec.  I.  481. 

Lesina : auf  steinigem  Bódén,  40  m.  s.  m. 

1950  Yicia  dalmatica  Kern.  FI.  exs.  Austr.  Hung.  Nr.  1209.  — 
V.  tenuifolia  var.  laxiflora  Gris.  Spic.  FI.  Rum.  Bitli.  I. 
82.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  323. 

Lesina:  auf  kaik.  Bódén,  10  m.  s.  m. 

1953  Yicia  onobrychioides  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1036.  — Vis.  FI.  Dalm. 
III.  324. 

*Curzola:  an  Wegen. 

In  Dalmatien  eine  ziemlich  seltene  Pflanze.  Visiani  gibt  sie 
nur  zwischen  dem  Dorfe  Boccagnazzo  und  dem  gleichnami- 
gen  See  an. 


4 


50 


1954  Vicia  atropurpurea  Desf.  FI.  Atl.  II.  164.  — Vicia  lanata 

Vis.  FI.  Dalm.  III.  324. 

*Insel  Lukovci  (Bacili)  bei  Lesina. 

Naeh  G.  v.  Beck  als  spontán  zu  betrachten,  welche  Ansiclit 
auch  schon  Yisiani  ausgeprochen  hat. 

In  dér  Traclit  ist  vorliegende  Pflanze  sehr  dér  Vicia  villosa 
ahnlich. 

1956  Lens  nigricans  Godr.  FI.  Lorr.  I.  173.  — Lathíj rus  nigri- 
cans  Peterm,  in  Yis.  FI.  Dalra.  III.  325. 

Lesina : auf  steinigem  Bódén,  100  ra.  s.  m. 

In  Dalmatien  sehr  zerstreut  kommt  sie  im  Inselgebiet  ausser 
Lesina  nach  Visiani  nur  noch  auf  dem  M.  Ossero  vor. 

1955  Lathyrus  Aphaca  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1029.  — Yis.  FI.  Dalm. 

IIÍ.  325. 

forma  *laeta  Posp.  FI.  d.  Küst.  II.  431. 

Curzola:  an  Wegrandern. 

1962  Lathyrus  Cicera  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1030.  — L.  dubius  Ten. 

Ed.  sem.  h.  neap.  1825,  1.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  327. 
Lesina:  an  grasigen  Stellen,  100  m.  s.  m.  Dér 
var.  erythrinus  A.  u.  Gr.  VI.  2.  1007.  nahe  stehend. 
Lesina:  ebendort, 

Haufig  findet  mán  Exemplare  mit  geteilten  Wickelranken, 
wie  es  Ascherson,  Syn.  VI.  2,  1007  andeutet. 

1963  Lathyrus  setifolius  L.  sp.  pl.  ed.  II.  1031.  — Vis.  FI.  Dalm.  327. 
Lesina : auf  steinigem  Bódén.  40  m.  s.  m. 

lm  Inselgebiet  ziemlich  selten. 

1973  Lathyrus  saxatilis  Yent.  Jard.  Cels.  94.  I.  94.  (sub  Orobo) 
Vis.  — L.  aristatus  Vis.  app.  sem.  hcrt.  patav.  1826,  t. 
47.  — Vis.  FI.  Dalm.  III.  330. 

Lesina : an  sonnigen  Grasplatzen. 

Vorliegende  Pflanze  erinnert  lebhaft  an  eine  Vicia  und  wird 
von  manchen  Botanikern  ob  dér  fehlenden  Wickelranken 
zu  Orobus  gezogen. 

Ascherson  meint,  dass  dér  unbeachtete  und  von  Lesina  be- 
sehriebene  Lath.  microphyllus  Scheele  sicher  hiehergehört, 
da  seine  Beschreibung  in  allén  Teilen  auf  obige  Art  passt. 
Dieser  Pflanze  míisste  noch  weitere  Beachtung  geschenkt 
werden. 

Literatur, 

welche  bei  Abfassung  dieser  Schrift  bonützt  wurde: 

Ascherson  u.  Grabner,  Synopsis  dér  Mitteleur.  Flóra,  Leipzig. 

Backer,  J.  G.,  Monographie  v.  Ornithogalum  in  «Trans.  of  the  Linnaean 
Society»,  Vol.  XIII.  (1873). 

Beck,  Dr.  G.  v.,  Monographie  dér  Gatt.  Oróbanche,  1890. 

« « Monographie  dér  europ.  lnula- Arten,  1881. 

« « Annáién  des  naturhist.  Hofrausenms  von  Wien,  VIII.  Teü,  1896. 

Bf.ntham,  G.,  Labiatarum  Genera  et  Species,  London,  1832—1836. 

Buchenau,  F.,  Monographia  Iuncacearum  in  «Engler’s  bot.  Jahrbnch»,  XII,  1890 


51 


Camus,  E.  G.,  Monographie  des  Orchidées  de  l’Europe  etc.,  Paris,  1908. 
Chavanne  E.,  Monographie  des  Antirrliinées,  Paris,  1883. 

De  Candolle,  A.,  Monographie  d.  Cruciféres,  Prodr. 

Dörfler,  J.,  Schedae  ad  Heib.  normale  No  4484. 

Fritsch,  Dr.  K.,  Exkursionsflora  ftir  Österreich,  IIT  Aufl.  Wien,  1909. 

Hackei,,  E.,  Monogr.  Festucarum  Europ , Kassel,  1882. 

Hammar,  Olaf,  Monogr.  Generis  i umariarum,  1857,  Upsaliae. 

Hakdel — Mazzettx  Dr.,  Monogr  Taraxac.,  1907,  Leipzig — Wien. 

Haussknecht,  C.,  Beitras  zűr  Kenntn.  dér  Arten  Fumaria  in  «Flora»,  Bánd 
56  (1873)  421. 

Hayek,.Di\  Auo,  v.,  Centaurea- Arten  Österr.-Ungarns,  Akad.  d.  Wiss.  1901, 
Bánd  72. 

Hoffmann,  0.,  Compositen  in  «Engler  und  Prantl,  natürl.  Pflanzenfamilien)), 
1894,  Leipzig. 

Hőst,  Dr.  N.  Th.,  Icones  Gramimm  Austriacorum  Vindob.  1801—1809. 

Huth,  Dr.  E.,  Monogr.  dér  Gatt.  Delphinium,  1895,  Leipzig. 

Janchen,  Dr.  E.,  Cistaceen  Österr.-Ungarns,  Wien,  1909. 

Kerner.  A.,  Vegetationsverhaltnisse  Ungarns  in  Őst.  Botan.  Zeitschr.  (1878) 
Bánd  28. 

Lamarck  et  Df.  Candolle,  Flóré  Fran<;aise,  Paris,  1805,  III.  edit. 

Luerssen,  Dr.  Chr..  Die  Farnpflanzen,  Leipzig,  1889. 

Meyer,  C.  A.,  Versuch  einer  Monographie  dér  Gatt.  Ephedra,  1846,  St. 
Petersburg. 

Maw,  G.,  Monogr.  of  the  Gén.  Grocus,  1886,  London. 

Miller,  Ph.,  The  Gardeners  Dictionary,  London,  1759. 

Pospichal.  E„  Flóra  des  oest.  Ktistenlandes,  1897,  Leipzig— Wien. 

Rí  ichenbach,  Icones  FI.  Germ.  et  Helvet. 

RohrbA'  n,  Dr.  P.,  Monogr.  dér.  Gatt.  Silene,  1868,  Leipzig. 

Schneidfr,  C.  K.,  111.  Handbuch  dér  Laubholzkunde,  Jena,  1912. 

Stapf,  Dr.  O.,  Die  Arten  dér  Gatt.  Epliedra,  in  Akad.  d.  Wiss.  Wien,  Bánd 
56,  (1889). 

Urban,  J.,  Prodromus  einer  Monogr.  d.  Gatt.  Medicago  in  Abh.  d.  Bot.  Ver. 

Brandenburg,  Bánd  15,  Berlin,  1873. 

Villars,  D.,  Histoire  des  plantes  du  Dauphiné,  Grenoble  1786—89. 

Visiani,  R.,  Flóra  Dalmatica,  Lipsiae,  1842—1852,  Supplement  1872—77. 

Zahn,  Murr  u.  Poell,  Hieracia  in  Rchb.  FI.  Germ.  et  Helv.  1904—6. 

Zuni  Schlusse  fühle  ich  mich  angenehm  verpüichtet,  Herrn  Dr.  Rítt.  v. 
Kf.isslek,  Adjunkt  am  k.  k.  Hofmuseum,  Wien,  für  die  vielen  literarischen 
Behelfe  meinen  besten  Dank  auszusprechen 


Drei  neue  Astragalus-Arten  aus  dér  orientalischen  Flóra. 

Három  új  Astragalus-faj  a keleti  flórából. 

Irta-  \ Bornmüller  (Weimar). 

1.  Astragalus  pseudocylindraceus  Bornm.  (spec.  nov.) 
Sectio  XVIII.  Euhypoglottis  Bge.  Boiss.  FI.  Or.  II.  208.  et  248 — 253. 

Perennis,  adpressissime  setosus  (pilis  basifixis),  subsericeo- 
vel  opaco-virens,  e caudicibus  subterraneis  tenuibus  adseendenti- 
bus  subacaulis;  scapis  (cum  spica)  c.  20  cm.  longis  fólia  sub- 
duplo  superantibus ; stipulis  connatis  oblongo-lanceolatis  obtu- 
siusculis  vei  acutis  margine  albo-nigro-ciliatis ; foliis  adpresse 
pilosis  10—12  cm.  longis;  foliólis  12— 16-jugis  oblongo-ellipticis, 

4* 


obtusis  vei  subacutis,  brevissime  petiolulatis,  10 — 15  mm.  longis 
et  4—6  mm.  latis,  supra  setis  adpressissimis  substrigoso-pilosis, 
subtus  adpresse  hirsutis;  spicis  multifloris,  densis,  demum  inferne 
laxiusculis,  4-7  cm.  longis,  floriferis  3 — 3Vj  cm.  latis. fructiferis 
ÍVi  cm.  latis;  bracteis  lineari-lanceolatis  (4—7  mm.  longis),  pal- 
lidis  séd  dense  nigro-hirsutis,  calyce  dimidio  brevioribus,  demum 
patulis  vei  reflexis;  calycis  tubulosi  12 — 13  mm.  longi  pallide 
submembranacei  patule  nigro-birsuti  dentibus  lineari-lanceolatis 
subulatis,  tubum  cylindricum  (compressim  3 mm.  latunH  sub- 
aequantibus ; corottae  pallide  flavae  vei  ocbroleucae  vexillo  calycem 
duplo  superante,  quam  carina  apice  interdum  violascens  paulo  tantum 
breviore;  vexilli  lamina  angustato-eloncato  apice  obtusa ; legumine 
sessili  calycem  demum  paulo  rumpente,  dense  albo-villoso,  semi- 
ovato,  subcompresso  in  mucronem  subincurvum  abeunte ; stylo  glabro. 

Kurdistania  Turcica : In  fluvii  Euphratis  regionibus  septentrio- 
nalibus  prope  oppidum  Egin  ad  «Habnus  Erkek»  (lég.  P.  Sintenis 
3.  VI.  1890 ; Iter  Orientale  a.  1890.  exsicc.  No.  2538  sub  «A.  cylindra- 
ceus DC.».  determ.  Freyn).  Freyn  bestimmte  die  Pfianze  irriger- 
weise  als  den  zűr  Sektion  Chlorosphaerus  zahlenden  -4.  cylindraceus 
DC.,  zu  welcher  Gruppé  sie  schon  des  aus  einfachen  Mal- 
pighiaceen-Haaren  sich  zusammensetzenden  Indumentes  halber 
nicht  gehören  kann.  A.  pseudocylindraceus  Bornm.  ist  zunaehst 
verwandt  mit  A.  vexillaris  Boiss.  und  A.  ovatus  DC.,  ist  alsó 
zűr  Sektion  Euhypcgloltis  gehörig,  obschon  unsere  Pfianze  hier 
des  stengellosen,  db.  schaftblütigen  Bliitenstandes  wegen  eine 
ziemlich  isolierte  Stellung  einnimmt.  Eine  sehr  starke  Verkürzung 
des  Stengels  ist  freilich  auch  bei  A.  ovutus  DC.  zu  beobachten. 
Letztgenannte  Art  ist  von  A.  pseudocylindraceus  auf  dem  ersten 
Blick  schon  durch  die  abstehende  (zottige)  Beliaarung  aller  Teile 
zu  unterscheiden.  A.  vexillaris  Boiss.,  welches  wiederum  das 
gleiche  Indument  wie  A.  pseudocylindraceus  aufweist,  besitzt  sehr 
grosse  Korollen  (vexillum  pollicare!)  und  steht  unserer  Pfianze 
ferner.  Nicht  in  Betracht  kommt  *4.  cicerellus  Boiss.  mit  kurz- 
glockigem  Kelch ; auch  A.  melanocarpus  Bge.  (Őrig. !)  ist  ein  ganz 
anderer  Typ,  stark  zu  Arten  dér  Sektion  Malacothrix  neigend. 

Bemerkung : «A.  cylindraceus » Bornm.  exsicc.  No.  3329  vöm 
Delidagh  in  « Armenia  Minor»  gehört  zu  A.  ovatus  DC.  = «A.  cylin- 
draceusv)  DC.»  in  C.  A.  Mey.  Index  No.  1272  = A.  macrourus 
Fisch.  et  Mey. 

2.  Astragalus  phanothrix  Bornm. 

Sect.  Onobrychium.  Vexillum  glaberrimum.  Calycis  pubes  patula 
vei  strigillosa.  Boiss.  FI.  Or.  1L  428 — 442. 

Caespitosus,  caulibus  brevibus  prostratis ; tota  planta  ad 
petiolos  et  pedunculos  nec  non  ad  foliola  pilis  mediofixis  albis 
longiusculis  flexuosis  patentibus  sericantibus  dense  obsita,  canescens ; 
caulibus  ramosis ; stipulis  connatis,  laté  triangularibus  breviter 


58 


lanceolatis  subtus  albo-pilosis,  supra  glabris;  foliis  caulinis  sub- 
sessilibus  (c.  1/5  cm.  longis,  c.  1 cm.  latis),  plerumque  5—6 
(7)-jugis;  foliolis  contiguis,  ad  margines  sese  tegentibus,  ramulorum 
inferiorum  sterilium  utrinque  densissime  setuloso-pilosis,  foliolis 
foliorum  caulinorum  superiorum  supra  parce  pilosis  interdumque 
virescentibus  (subtus  dense  setosis);  foliolis  omnibus  parvis  (1/5 — 2 
mm.  latis,  4 5 mm.  longis),  ovatooblongis,  acutis  vei  aeuti- 

usculis ; pedunculis  patule  * pilosis,  folium  axillare  2 — 4-plo 
super'antibus  (3 — 6 cm.  longis) ; capitulis  parvis,  ovatis  vei  ovato- 
oblongis, sub  anthesi  vix  15  cm.  latis  et  2 — 25  cm.  longis: 
calycis  pallidi  patule  et  dense  pilosi  (6 — 7 mm.  longi)  dentibus 
quam  tubus  mere  albo-villosus  vix  longioribus,  subulatis,  fuscis, 
patule  nigro-hirsutis ; petalis  violaceis;  vexillo  glaberrimo  (l! — 12 
mm.  longo),  oblongo-lineari,  obtuso,  paulum  recurvato,  calycem  sub- 
duplo  superante;  alis  quam  carina  paulo  séd  evidenter  longio- 
ribus quam  vexillum  eximie  brevioribus  (9  mm.  longis):  legumine 
albo-patulihirsuto,  parvo,  ovato,  vix  compresso  (5—6  mm.  longo, 
25 — 3 mm.  lato)  apice  brevissime  mucronato.  vix  uncinato : ventre 
subrecto  obtuso  vix  carinato,  dorso  sulcato. 

Transcaucasia : Prov.  Kars  district.  Kaghyztan;  in  lapidosis 
inter  Riul-oghlu  et  Todan  (2.  VI.  1913  lég.  cl.  Woronow;  Itinera 
transcaucasica  a.  1913  n°  12.827). 

A.  phanothrix  ist  durch  das  absteliende  Indument  aller 
Teile  dem  A.  setulosus  Boiss.  et  Bal.  ahnlich  und  zunachst  ver- 
wandt,  unterscheidet  sich  aber  von  genannter  Art  durch  die 
dichtere,  aus  weicheren  Haaren  sich  zusammensetzende,  daher 
etwas  pelzartige,  ungleichmassig  silberweiss  schimmernde  Beklei- 
dung,  durch  die  langeren  Köpfchenstiele,  durch  die  fást  sitzen- 
den  Stengelblatter,  durch  kleine  gedrangtstebende  nicht  stumpfe 
Fiederblattchen  in  geringerer  Zahl.  durch  kleine  Hülsen  (von  nur 
5 — 6 mm.  Lángé)  und  schliesslich  durch  aussenseits  behaarte 
Stipeln,  welche  an  dem  mir  vorliegenden  Exemplaren  des  A. 
setulosus  Boiss.  et  Bal.  aus  Kleinasien  (Bornm.  Xo.  1841  vöm 
Sana-dagh  bei  Amasia,  bestimmt  von  Freyn  und  gut  mit  dér 
Originaldiagnose  übereinstimraend)  an  beiden  Seiten  kahl  und 
nur  am  Rand  mit  lángén  Wimperhaaren  besetzt  sind. 

B emer  hun  g : 1.  Die  Absonderung  des  Astragalus  Mesogitanus 
Boiss.  und  A.  leucocyaneus  Grisf.b.,  denen  im  Gegensatz  zu  allén 
anderen  Arten  dér  Sektion  ein  «vexillum  extus  pubescens»  zuge- 
schrieben  wird,  ist  nicht  so  scharf  zu  nehmen.  Boissier  vereinigt 
in  dér  «Flora  Orientalis»  (p.  429)  A.  Lydius  Boiss.  (Diagn.  I.  2 
p.  43)  mit  A.  leucocyaneus  Griseb.,  obwohl  er  in  dér  Original- 
diagnose das  Vexillum  seines  A.  Lydius  als  kahl  bezeichnete. 
In  dér  Tat  finden  sich  auch  unter  den  von  Kotschy  bei  Everek 
in  Kappadozien  gesammelten  Stiicken  Individuen  sonst  völlig 
gleicher  Pflanzen  vor,  die  teilvveise  ein  behaartes,  teilweise  ein 
kahles  Vexillum  aufweisen  (Ky.  Xo.  212).  Kahl  ist  die  Ausscn- 


seite  des  Vexillum  auch  bei  einer  von  Siehe  (ohne  Standorts- 
angabe)  unter  No.  (301  d.  J.  1896  verteilten  Pflanze,  die  Hauss- 
knecht  irrigerweise  als  A.  psoraloides  Willd.  bestimmt  hatte. 
Tvpisch,  dh.  ara  Vexillum  reiehbehaart,  ist  dagegen  No.  64  (a.  1898) 
dér  Siehe’ seben  Exsikkaten  von  Nigde,  die  Haussknecht  anfangs 
als  A.  amoenus  Fenzl,  spater  als  A.  viciaefolius  DC.  bestimmt 
hatte.  Um  weiteren  Irrtümern,  zu  denen  Boissier’s  Bestimmungs- 
sebliissel  immerwieder  fübren  muss,vorzubeugen.  wird  es  angebracht 
sein,  dem  A.  Lydius  Boiss.,  gekennzeiehnet  durch  kahles  Vexillum, 
wenigstens  insoweit  Geltung  zu  versehaffen,  dass  maii  denselben 
als  Varietát  bestehen  liisst:  A.  leucocyaneus  Griseb.  fs.  Lydius 
(Boiss.)  Bornji. 

2.  -4.  canus  Bge.,  welcher  in  Boiss.  FI.  Or.  II.  430  zvvi- 
schen  -4.  leucocyaneus  Griseb.  und  A.  setulosus  Boiss.  et  Bal. 
zu  stehen  kommt,  scheint  seit  Aucher  («in  Persia  loco  non  indi- 
cato»)  nieht  wieder  gefunden  worden  zu  sein.  Was  Beck  in 
Sta^f  Bot.  Ergebn.  Polák.  Exped.  n.  Pers.  II.  (1886)  70  als  solehen 
angibt,  ist  wenigsten  naeli  dem  in  meinem  Herbar  befindliehen, 
von  dér  Direktion  des  K.  K.  Botan.  Instituts  in  Wien  erhaltenen 
Pichler  schen  Exemplar  (von  Hamadan)  zweifelsolme  nur  A.  Tehe- 
ranicus  Boiss. 

3.  Astragalus  Andrasovszkyi  Born.m.  (spec.  nov.) 

Seetio:  Hololeuce  Bge.  Boiss.  FI.  Or.  II.  218.,  442 — 445. 

Perennis,  adpresse  pilis  mediofixis  strigosus,  subserieeo- 
canus,  caudiculis  subterraneis  longis  tenuibus  duriusculis  caes- 
pites  latos  laxos  formális;  stipulis  membranaceis  supra  médium 
usque  connatis,  petiolo  non  adnatis;  föl i is  eum  petiolo  (1 — P5  em. 
longo)  scapum  subaequantibus  2 — 3 (3  5)  cm  longis,  4-jugis  (3-vel 
5-jugis  intermixtis),  ad  rhachidem  adpresse  et  subpatule  strigoso- 
setulosis,  ad  foliola  utrinque  subaequaliter  subtus  verő  paulo 
densius  setoso-caneseentibus,  in  pagina  foliolorum  supera  inter- 
dum  quoque  ílavido-virentibus ; foliolis  remotiuseulis  c.  3x7  latis- 
longis  vei  saepius  minoribus,  oblongis  obovato-oblongisve,  subacutis ; 
pedunculo  scapiformi,  subsolitario,  fólia  vix  vei  paulo  superante, 
mere  albo-adpressipiloso : racemo  subcapitato,  ovato.  paucitloro 
(floribus  6 8),  flóré  infimo  interdum  paulum  remoto ; bracteis  scari- 

osis,  e basi  paulum  dilatata  laneeolatis.  albo-nigro-hirsutis,  calyeis 
tubum  dimidium  subsuperantibus ; calycis  eampanulato-tubulosi 
e.  8 mm.  longi  dentibus  tubo  membranaceo-pallido  albo-piloso 
paulo  tantum  brevioribus.  subulatis.  setis  adpressis  fuscis  dense 
vestitis:  corolla  flavido-albida,  eoneolore;  vexilli  calyce  fere  sesqui- 
longioris  (18 — 21  mm.  longi)  lamina  porreeta,  oblongo-lineari, 
explanatim  2’5— 3 mm.  lata,  apice  obtusa;  alis  vexillo  plus  quám 
tertia  parte  (vexilli)  breviore.  earina  vexillum  dimidium  subae-^ 
quante;  ovario  albido-hispido  ; stylo  glabro:  legumine  adhuc  ignoto. 


55 


Lycaonia  (Anatolia  centrális),  in  j.ratis  ad  pagum  Karabagh 
(17.  V.  1911  lég.  cl.  Andbasovszky.  Iter  Anatolicum  a.  1911 
No.  442). 

Nahere  Verwandtschaft  mit  einer  dér  in  Boiss.  FI.  Or. 
beschriebenen  Arten  liegt  nicht  vor.  Sebőn  dureh  die  fást  durch- 
gangig  4-paarigen  Blatter  ist  sie  innerbalb  dér  Sektion  genügend 
gekennzeiclinet  — im  Véréin  mit  lángén  Kelchzahnen,  schmal- 
lanzettlicben  schwarz-weiss  bebaarten  Brakteen  und  einfarbigen 
gelblichweissen  Korollen.  Vielmehr  liegt  Áhnlicbkeit  mit  A. 
liirsutus  Vahl  aus  dér  Sektion  Chlorosphaerus  vor,  docb  besitzt 
A.  Andrasovszkyi  freie,  bezw.  nur  an  dér  Basis  dem  Blattstiele 
angewachsene  Nebenblatter,  weshalb  unsere  Pflanze  nicht  in  ge- 
nannte  Sektion  gestellt  werden  darf. 

Bemerkung  : Unter  dem  Namen  «A.  paecihntlius  Boiss. » liegt 
mir  eine  von  W.  Siehe  in  Kappadozien  bei  Bereketli-Maaden 
gesammelte  Pflanze  (No.  253)  — auch  in  A.  v.  Hayek  «Plantae 
Sieheanae»  (Ann.  d.  K.  K.  Nat.-hist.  Hofmus.  Wien  XXYIII.  1914. 
p.  162)  als  solche  angefübrt  — vor,  in  dér  ich  nur  eine  alpine 
kleine  etwas  stárker  bebaarte  Form  von  A.  melinus  Boiss.  (f. 
hirsutior  Bornm.)  erkennen  kann.  Mit  dem  BAi.ANSA’sehen  Original 
des  A.  paecilanthus  Boiss.  et  Heldr.,  bezw.  «A.  mutabilis  Boiss.», 
liegt  eigentlich  recht  wenig  Áhnlicbkeit  vor.  Das  (ausgebreitete) 
Vexillum  hat  eine  breite  (oblonge)  Lamina,  auch  das  Indument 
und  die  BeschafTenheit  des  Wurzelbalses  ist  bei  genannten  beiden 
Arten  sehr  verschieden.  Die  SiEHE  Scbe  Pflanze  stimmt  auch  dies- 
beziiglich  mit  A.  melinus  Boiss.  genau  iiberein. 


Hieracium  barbicaule  Celak.  nebst  Bemerkungen  über 
den  Formenkreis  des  H.  racemosum  Waldst  et  Kit. 

A Hieracium  barbicaule  Celak.  és  a H.  racemosum  W.  et  K. 
alakkörére  vonatkozó  megjegyzések. 

íi  t i • ( ®r*  Kari  Doniin  (Prag). 

Die  meisten  endemischen  Arten,  die  síeli  in  Böhmen  findem 
gehören  dem  Umkreise  dér  Gattung  Hieracium  an,  sind  aber  fást 
insgesamt  auf  die  Sudeten  beschriinkt  und  als  endemische  Lokal- 
erzeugung  dieses  miiebtigen  Bergstockes.  nicht  aber  als  Relikte 
aufzufassen.  Die  in  den  Sudeten  endemischen  Hieracium- Arten, 
dérén  Spezieszahl  (abgesehen  von  den  Varietiiten  und  kleinen 
Arten)  sich  auf  ungefiihr  15  abscbatzen  lasst,  bilden  auch  eines 
dér  hervorragendsten  Florencbaraktere  des  genannten  Gelnetes. 

Von  den  im  Inneren  Böhmens  wachsenden  vHieracien  wird 
in  erster  Reilie  das  merkwürdige  H.  barbicaule  Celak.  als  erule- 
miseb  betrachtet;  es  ist  dies  eine  iiusserst  seltene,  auf  nur  zwei 


56 


sehr  entfernten  Standorten  wachsende  und  selbst  den  böhmischen 
Floristen  nur  wenig  bekannte  Art.  Heuer  wurde  mir  von  Herrn 
Ing.  F.  Tykaő,  Assistenten  an  dér  bölimischen  technischen  Hocli- 
scliule  in  Prag,  das  von  ihra  im  Jahre  1902  in  den  Parkanlagen 
von  Bi-ezina  gesamraelte  und  iiusserst  reichhaltige  Matériái  dieser 
seltenen  Art  zűr  Disposition  gestellt,  was  mich  zum  Yergleich  mit 
den  Originalexemplaren  Celakovskys  veranlasste  und  gleichzeitig 
auch  dazu  bewog,  die  systematische  Stellung  dieser  in  dér 
böhmischen  Flóra  ganz  isolierten  und  nur  von  zwei  sekundaren 
Standorten  bekannten  Art  vöm  neuen  nachzuprüfen. 

Die  Art  wurde  von  Ladisl.  Celakovsky-  im  Prodromus  dér 
Flóra  von  Böhmen,  IV.  Teil  p.  789  (1881)  als  H.  barbicaule  n.  sp. 
beschrieben  und  als  Standért  wird  ein  Rasenplatz  des  Parkes 
von  Ylasim  angegeben.  Die  Art  soll  daselbst  nicht  sehr  zahlreich 
sein;  Celakovsky'  fügt  noch  folgende  Bemerkung  hinzu:  «\Yenn 
die  Pflanze  dórt  nicht  indigen  wáre,  so  könnte  sie  nur  mit  Gras- 
samen  zufallig  eingeschleppt  sein,  da  sie  dórt,  wie  sehr  glaublich, 
nie  gebaut  wurde  und  den  Gartnern  ganz  unbekannt  war.» 

lm  Herbárium  des  böhmischen  Landesmuseums  befinden  sich 
die  zwei  einzigen  Belegexemplare ; das  erstere  im  August  1875 
von  Dédecek  gesammelt,  das  andere,  sehr  spárliche  und  noch  nicht 
aufgeblühte  von  Celakovsky  selbst  am  1.  August  1876  von  derű- 
seiben Standorte  mitgebracht. 

Über  die  verwandtschaftlichen  Beziehungen  seiner  neuen  Art 
aussert  sich  Celakovsky  (1.  c.)  folgenderweise : «Unter  unseren 
Arten  dieser  Gruppé  ( 1.  Subamplexicaulia)  durch  die  Behaarung, 
Blattform  und  die  grünen,  nicht  schwárzlichen  Hiillen  sehr  aus- 
gezeichnet.  Erinnert  in  dér  Beblatterung  und  Behaarung  sehr  an 
H.  pyrenaicum,  welches  aber  durch  die  Köpfe,  Achiinen  u.  a. 
betrachtlich  verschieden  ist.  H.  barbatum  Tausch,  an  welches  die 
Behaarung  und  einiges  Andere  erinnert,  unterscheidet  sich  durch 
den  ganzen,  dem  H.  boreale  nahestehenden  Habitus,  die  Aphyl- 
lopodie,  die  gestielten  unteren  und  viel  weniger  umfassenden  oberen 
Stengelbliitter.  die  ziemlich  kalilen,  stumpfen  Hiillblattchen  u.  a.» 

Uechtritz,  dem  Celakovsky  die  von  Dedecek  im  J.  1875  ent- 
deckte  Pflanze  zűr  Ansicht  übersandte,  schreibt  in  Schedis  Fol- 
gendes  über  dieselbe:  «Mir  scheinen  dies  dlirftige  nach  ^'ernich- 
tung  dér  Hauptachse  atypisch  nachgewaclisene  Individuen  des 
ausserst  polymorphen  H.  barbatum  Tausch. » 

Bedeutend  spater  wurde  noch  ein  zweiter  Standort  dieser 
Art  und  zwar  im  Parké  Bi-ezina  (zwischen  Rokycan  und  Rakonic) 
entdeckt;  die  Pflanze  scheint  daselbst  viel  liáufiger  zu  sein  als 
bei  Vlasim ; ich  sah  zahlreiche  Exemplare  von  F.  Mai.och  am  27. 
VIII.  1901  in  Strauchgruppen  dér  Parkanlagen  gesammelt,1)  sowie 
solche  von  F.  Tykac. 


i)  Vrgl.  Fr.  Polívka,  Názorná  kvetena  III.  p.  438  (1910). 


És  unterliegt  keinem  Zweifei,  dass  die  von  Celakovsky 
ursprünglich  beschriebene  Pflanze  mit  jener  von  Brezina  vollkom- 
men  identisch  ist.  Allerdings  deuten  schon  die  beiden  genannten 
Standorte  darauf  hin,  dass  es  síeli  um  eine  eingeschleppte  und 
verwilderte  Pflanze  handelt.  Dies  ist  besonders  bei  dem  letzt- 
genannten  Standorte  klar,  da  es  ausgeschlossen  ist,  dass  ein  so 
scharfsinniger  Beobaekter  wie  Gráf  Kaspar  Sternberg  diese  ausserst 
auffallende  Art  auf  seinem  beliebten  Wohnsitze  übersehen  hiitte. 

Spáter* 1)  stellt  Celakovsky  sein  H.  barbicaule  in  die  Xáhe 
des  H.  barbatum  und  raeemosum , von  welchen  es  jedoch  scharf 
differenziert  erscheint  und  zwar  durch  Bebaarung,  Inflorescenz, 
die  allmahlich  zugespitzten,  stark  behaarten  Hüllblatter,  etc. 

Habituell  steht  es,  wie  ja  Celakovsky  ganz  richtig  bemerkt, 
dem  H.  pyrenaicum  Jord.  sehr  nahe  und  die  Pflanzen  von  Bfe- 
zina  wurden  aueh  tatsachlich  von  einem  hervorragenden  Kenner 
dér  Hieracien,  A.  Oborny*),  mit  dieser  Art  als  identisch  erklárt. 
Dem  von  mir  untersuchten  Matériáié  zufolge  kann  ich  jedoch  die 
Vereinigung  beider  Arten  nicht  biliigen,  obzwar  ich  ihre  nahen 
Beziehungen  nicht  verkenne;  das  echte  R.  pyrenaicum  ist  durch 
die  Blattform,  die  fást  oder  ganzlich  ganzrandigen  Blatter,  die 
grösseren  Köpfe,  etc.  zu  unterscheiden. 

Hingegen  fand  ich  eine  von  Tausch  als  H.  hirsutum 
beschriebene  Form,  welche  dem  H.  barbicaule  sehr  gut  entspricht, 
so  dass  ich  nicht  Anstand  nehme.  dasselbe  als  mit  jenem  für 
identisch  zu  erklaren.  Dér  spezifische  Xame  dieser  Art  rührt  von 
Bernhardi  her  und  vurde  zum  erstenmale  in  Steudels  Xomen- 
clator  botanicus  ed.  I p.  407  im  Jahre  1821  als  nőmén  nudlim 
publiziert;  in  demselben  Jahre  (1821)  envahnt  ihn  Tausch  in 
((Index  plantarum,  quae  in  horto  excellentissimi  Comitis  Josephi 
Malabaila  de  Canal  coluntur»  und  dann  spater  in  Flóra  XI. 
(1828)  I.  Erganzungsbl.  p.  72.  \vo  die  Art  zum  erstenmale 
beschrieben  und  folgenderweise  charakterisiert  wird : 

«H.  hirsutum  (Tausch  in  kort.  Can.)  caule  folioso  hirsuto 
corymboso  multifloro  patulo,  foliis  semiamplexicaulibus  dentatis 
subtus  hirsutis  reticulatis  inferioribus  oblongis,  superioribus  sub- 
cordato-ovatis ; pedunculis  anthodioque  hirsutis. 

Colitur  in  hortis  nomine  H.  hirsuti  et  amplexicaulis .# 
Tausch,  dessen  kurzgefasste,  nichtsdestoweniger  treffende 
Diagnose  dem  H.  barbicaule  Celakovsky’s  gut  entspricht,  war 
offenbar  die  Heimat  seiner  Art  unbekannt;  die  in  Prag  (Koste- 
lecky  !)  kultivierten  und  im  bölimischen  Landesmuseum  auf- 
bewahrten  Exemplare  des  «íf.  hirsutum  Bermi  » diirfen  wohl  als 
Typus  dér  TAuscH’sclien  Art  aufgefasst  werden.  Sie  weichen  von 


>)  Analytická  kvétena  Cech,  3.  Ausg.  p.  171  (18971. 
s)  Siehe  Maloch  in  dieser  Zeitsehrift.  X.  p.  424  (191 1 1,  Kvétena  v Plzensku 

I.  165  (1913). 


58 


dem  H.  barbicai.de  einigermassen  ab,  indem  ihre  Stengel  bis  hinauf 
dichter  bebláttert  und  auch  die  oberen  Stengel  blattéi'  sehr  gross 
sind.1)  Diese  Unterschiede  sind  allerdings  bei  dér  betráchtlicken 
Variabilitát  dér  meisten  Hieracium- Arten  nur  von  untergeordnetem 
Werte;  es  kommen  ja  aueli  ira  Kreise  des  H.  racemosum  W.  et 
K.  (sensu  latiss.)  hiiufig  Fennen  mit  bis  hinauf  gleichmassig 
beblatterten  Stengeln  (so  die  var.  typicum),  wie  auch  solebe  mit 
oberhalb  des  Grundes  rosettenförmig  gebaut’ten  Blattéra  (so  bei 
einigen  Forraen  dér  var.  barbatum)  vor. 

Über  die  Heimat  des  H.  hirsutum  gelien  die  Meinungen 
weit  auseinander.  Einige  Autoren  haltén  es  für  eine  nordame- 
rikanische  Spezies,  eine  Ansiclit,  die  durch  kein  gewichtiges 
Moment  unterstützt  zu  sein  scheint,  wahrend  andere  seinen  Sitz 
in  den  Pyreniien  suclien,  was  aueh  viel  wabrscbeinlicher  klingt, 
da  ja  das  H.  pyrenaicum  dem  H.  barbicaule  sehr  nake  steht.  lm 
Index  Kewensis  I.  p.  1154  (1895)  vvird  sogar  als  Heimat  des  H. 
hirsutum  Tausch2)  «Nordamerika  und  die  Pyrenaen»  angegeben, 
welehe  Verbreitung  schon  aus  pflanzengeographischen  Riicksich- 
ten  nicbt  gut  denkbar  ist. 

Éliás  Fries  (Epicrisis  generis  Hieraciorum,  1862)  fiihrt  das 
H.  pyrenaicum  Jord.  und  hirsutum  Tausch,  dessen  Artbereekti- 
gung  er  anerkennt,  in  versehiedenen  Serien  an,  die  letztere  Art  in 
dér  Series  Accipitrina : als  ilire  Heimat  gibt  er  die  Pyreniien  an 
und  sagt  (p.  122 — 123),  dass  die  kultivierten  Exemplare  mit  den 
wildwacksenden  vollkommen  ilbereinstimmen  («Speeimina  mea 
spontánén  dilige  tissime  cum  cultis  contuli  nee  vei  levissimam 
differentiam  detegere  potui  praeter  liujus  eaulem  ramosum  et  fólia 
supra  glabrescentia : rationes  in  priori  et  planíis  cultis  frequen- 
tissimas»). 

Froelich  in  De  Candolles  Prodromus  VII.  1.  p.  213  (1838) 
fiihrt  das  H.  hirsutum  (Bernh.,  Tausch)  ebenfalls  als  eine  selb- 
stiindige  Art  an  und  sagt  «in  America  boreali  teste  Reichenb.* 

Grenier  et  Gödrön  (Flóré  de  Francé  II.  p.  386,  1852)  síel- 
jen das  H.  hirsutum  neben  das  H.  sabaudum  (mit  dem  es  auch 
eher  verglichen  werden  kann,  als  mit  dem  H.  barbatum)  und  gébén 
als  seine  Heimat  die  Pyreniien  an. 

Bei  Reichenbach  (Icones  tlorae  germ.  et  lielv.  XIX.,  1860) 
ist  die  Art  auf  S.  86  zwischen  H.  boreule  und  sabaudum  einge- 
reiht  und  wird  auf  Tafel  185  abgebildet. 

>)  Ein  dem  H.  hirsutum  Tausch  völlig  entsprechendes  Exemplar  ist  un  tér 
diesem  Namen  im  Herbárium  des  böhmischen  Museums  von  Unter  Wallis  (Lagger) 
aufbewahrt. 

-)  Es  wurden  unter  gleiehlautendem  Namen  noch  drei  Arten  beschrieben, 
die  jedoch  insgesamt  als  Synonyme  von  anderen  giltigen  Arten  aufzufassen  sind, 
so  das  H.  hirsutum  Skssk  et  Moy.  ex  D.  I)  n in  Trans.  Linn.  Soc.  XVI.  175  (1380) 
(=  strigosum),  H hirsutum  Lapf.yr.  ex  Fries  Symb.  Hierae.  65  (1817 — 18)  (=  phlo- 
tnoides)  und  H.  hirsutum  Sghcr  Enumer.  Pl.  Transsilv.  3U9  (1866)  (=  eine  Varie- 
tat  oder  Fönn  des  H.  silvestre). 


ö!) 


Über  die  Beziehungen  dér  Art  gehen  die  Ansichten  aus- 
einander.  Tausch  (1.  c.  p.  73)  sagt  bloss  « forma  foliorum  fere  médium 
inter  H.  sabciudum  et  foliosum , séd  ab  utroque  inflorescentia 
maximé  diversum».  Fkies  bemerkt  1.  c. : « Habitus  H.  Sabaudi ; at 
serie  contigua  cum  praecedentibus  (i.  e.  Prenanthoideis)  jungitur 
et  a Sabaudis  foliis  vere  anplexicaulibus  ligulisque  interioribus 
ciliatis  (radii  glabris)  removetur».  Grexiek  und  Gödrön  aussern 
sich  a.  a.  0.  wie  folgt:  «Par  ses  corolles  ciliolées,  cette  plante  dev- 
rait  se  piacéra  la  suite  de  l’H.  lycopifolium ; mais  tous  ses  autres 
caractéres  la  rapprochent  si  intimememt  de  l’H.  sdbaudum , qu’il 
nous  a parii  plus  convenable  de  la  placer  a sa  suite». 

Naeli  Grisebach  ist  aber  das  H.  hirsutum  Bernhardis  von 
jenem  Greniers  versebieden ; das  letztere  soll  als  Synonym  zu 
H pyrenaicum  gehören.  Grisebach  aussert  sicli  hierüber  bei  H. 
pyrenaicum  folgenderweise  : «//.  hirsutum  Gben.  exclus.  cit. : forma 
rosula  evanida  (nec  Bernh.  H.  hirsutum  Bebnh.  ! Hb.  norm.  13, 
26,  planta,  cujus  origo  latét,  in  liortis  diu  culta,  vix  europaea, 
habitu  foliorum  pilisque  persimile,  ramificatione  o caule  inferiori 
oriunda  et  praecipue  ligulis  glabris  difiért®). 

Die  böhmischen  Exemplare  des  H.  hirsutum  oder  barbicaule 
von  Brezina  sind  insgesamt  ziemlicli  stattlicli1),  zeigen  aber  einen 
ausgepriigten  Scliattenpflanzencharakter.  indem  ihre  Stengel  ziem- 
lich  weich,  die  Blátter  gross  und  sehr  dünn,  zárt  und  nur  sehr 
schwach  behaart  oder  fást  kahl  sind.  Die  lnfiorescenz  ist  aus- 
gebreitet,  olt  reichköpfig  und  doldenrispig,  wobei  in  den  verlan- 
gerten  Seiteniisten  meist  eine  Tendenz  zűr  cymösen  Ausbildung 
zum  Ausdruck  kommt ; mitunter  ist  aber  dér  Blütenstand  verarmt, 
nur  wenigköpfig,  nichtsdestoweniger  bleibt  aber  sein  Charakter 
sehr  gut  erhalten.  Auf  keinem  einzigen  Exemplare  konnte  ich 
eine  nur  annahernd  racemose  lnfiorescenz  feststel len : die  Inflores- 
cenzáste  (resp.  die  Köpfchenstiele)  sind  bei  reich  zusammen- 
gesetztem  Blutenstande  meist  starr  abstehend.  bei  ármerem  bogig 
gespreitzt.  Vereinzelt  finden  sich  sonst  nicht  abweichende  ein- 
köpfige  Forrnen  vor,  die  Rudimente  eines  oder  zweier  Seitenköpf- 
chen  aufweisen. 

Die  Schattenformen  sind  nie  deutlich  phyllopod ; sie  könn- 
ten  meist  als  subphyl lopod,  zum  Teil  aber  auch  als  aphyllopod 
bezeichnet  werden. 

Un  tér  dem  von  Herrn  Tykac  gesammelten  Matériáié  fand  ich 
eine  auf  den  ersten  Blick  sehr  abweichende,  phyllopode  Form, 
die  aber  meiner  Ansicht  nach  als  eine  Form  eines  mehr  offenen 


*)  Die  zwei  Originalexemplare  von  Vlasim  scheinen  auf  den  ersten  Blick 
eine  nicht  ganz  identische  Form  darzustellen,  doch  die  Uuterschiede  sind  nui‘ 
scheinbar  oder  geringweitig ; im  Herbárium  Vfi.mnovsky  sah  ich  aus  dem  Samen 
dér  Vlasimer  Pflanze  im  Prager  botanischen  Garten  im  J.  1882  gezogene  Exem- 
plare. die  jenen  von  Brezina,  abgesehen  von  dér  reichlichen  Verzweigung,  voll- 
kommen  entsprechen. 


HO 


oder  sonnigen  Standortes  aufzufassen  ist;  sie  besitzt  am  Grunde 
deutlich  rosettenförmig  genáherte  Blátter,  einen  etwas  niedrigeren 
und  steiferen  Stengel  mit  verháltnismássig  wenigen,  entfernten, 
sehr  kleinen  Bláttchen ; schon  das  unterste  Stengelblatt  oberhalb 
dér  Rosette  ist  kiéin,  kaum  ein  Drittel  diesel*  messend. 

Meiner  Ansicht  nach  liisst  sich  das  H.  hirsutum  am  besten 
mit  H.  sabaudum  und  pyrenaicum  vergleichen.  Es  ist  nicht  ganzlich 
ausgeseblossen,  dass  es  eine  durch  Gartenkultur  veránderte  Fönn 
des  H.  pyrenaicum  (oder  einer  anderen  Formaus  dér  pyrenaicum- 
Gruppe)  ist,  was  aber  bei  dér  in  diesel*  Gattung  herrsehenden 
Verwirrung  nur  ein  Monograpli  endgiltig  zu  entscheiden  vermag. 
Das  H.  pyrenaicum  wird  iibrigens  in  sehr  ungleichem  Umtange 
aufgefasst;  Fries  definiert  es  sehr  breit  und  zahlt  zu  ihm  neben 
den  typischen  hypophyllopoden  Formen  auch  die  deutlich  phyllo- 
poden  (var.  phyllopoda  Fries  = H.  nobilc  Gren.)  ebenso  wie  die 
aphyllopoden  Formen  (var.  torvum). 

Adolf  Scheele  stellt  in  seiner  «Revisio  Hieraeiorum  hispani- 
eorum  et  pyrenaicorum»  (Linnaea  XXXII.,  1863,  p.  643  ff.)  eine 
Subsektion  Pyrenaica  auf,  zu  dér  er  3 Arten  mit  zahlreichen 
Varietaten  ( H . nobile  Gren.,  H.  pyrenaicum  Jord.,  H.  Costae  Scheele) 
zahlt,  die  auch  von  Wilekomm  und  Lángé  (Prodr.  FI  Hispanicae 
II.  p.  265,  1870)  unverandert  übernommen  werden  ; die  erstere, 
sowie  die  letzte  diesel*  3 Arten  soll  gewimperte  Ligulen,  das  eehte 
H.  pyrenaicum  jedocli  kahle  Ligulen  besitzen.  Scheele  hált  das 
H.  hirsutum  Gren.  (cf.  supra)  für  spezifisch  verschieden  und  zwar 
nicht  nur  von  dem  H.  pyrenaicum , sondern  auch  von  dem  H. 
hirsutum  Fr.  ; er  beschreibt  es  als  H.  Gh  enieri  und  stellt  es  neben 
H.  hirsutum  Fr.  zűr  folgenden  Subsektion  Hirsuta.  Ob  Bernhardi's 
und  Tausch’s  H.  hirsutum  damit  identisch  ist,  will  Scheele  mit 
Bestimmtheit  nicht  entscheiden,  sagt  aber  1.  c.  p.  687  nach  dér 
Beschreibung  seines  H.  hirsutum:  «Synonymum  Friesii  certissi- 
mum,  quia  plantam  descripsi  secundum  specimina  a cél.  Lángé 
lecta  et  a Friesio  ipso  determinata.  Synonyma  Bernhardii  et 
Tauschii  mihi  (inodammodo  dubia,  siquidem  planta  e seminibus 
H.  Ups.  a Friesio  missis  in  liorto  meo  enata  recedit  ligulis  glabris. 
Fortasse  liaec  forma  est  varietas  cultura  orta». 

Auch  ich  lege  auf  die  wimperige  Behaarung  dér  Ligulen 
keinen  so  grossen  Wert  und  würde  nicht  zögern  zwei  nur  in 
diesem  Merkmale  abweichende  Formen  zu  derselben  Art  zu  stellen. 

Rouv  in  Rouy,  Foucaud  et  Camus,  Flóré  de  Francé,  IX.  (1905) 
betont  ebenfalls,  dass  das  H.  hirsutum  Gödrön  et  Greniers  sowie 
jenes  von  Tausch  spezifisch  verschieden  sind.  Wáhrend  aher 
Scheele  das  erstere  unter  dér  Bezeichnung  H.  Grenieri  zu  einer 
selbsíandigen  Art  erliebt,  stellt  es  Rouv  zu  dem  H.  pseudoerio- 
phorum  Lor.  Timb.,  welches  schon  frilher  von  Arvet-Touvet  und  G. 
Gautier  ebenso  wie  das  H.  pyrenaicum  Jord.  als  eine  Yarietát 
zu  dem  H.  rectum  Griser.  gestellt  wurde. 


Gl 


Rouy  stellt  ].  c.  p.  405  eine  Sektion  Hirsuta  auf,  zu  dér  er 
neben  dem  genannten  H.  pseudoeriophorum  noeh  folgende  4 Arten 
reiht : H.  pyrenaeum  Rouy,  H racemosum  W.  et  K..  H.  lycopifo- 
lium  Froel.  und  H.  autumnale  Griseb. 

Das  Tausch’sche  H.  hirsutum  erklart  Rouy  als  eine  Varietat 
von  B.  pyrenaeum  Rouy  x)  (zu  dem  er  das  H.  pyrenaicum  Jord. 
stellt)  und  bezeichnet  es  als  var.  insigniium. 

Ich  habé  die  mir  zugánglichen  nordamerikanischen  Hiera- 
eien  ebenso  wie  auch  die  Diagnosen  verglichen,  um  eventuell  eine 
dem  H.  hirsutum  Tausch  entsprechende  Form  ausfindig  machen  zu 
können,  jedoch  vergeblich,  wodurch  ich  mich  um  so  mehr  ver- 
anlasst  fühle,  die  hieher  gehörenden  böhmischen  Formen  als  euro- 
paeischen  Ursprungs  zu  betrachten.  Es  ist  wohl  auch  kaum  daran 
zu  zvveifeln,  dass  die  Pfianze  aus  dem  Gebiete  dér  pyrenaeischen 
Flóra  stammt,  wo  sicli  das  Entwickelungszentrum  von  ScHEELEsSub- 
sektionen  Pyrenaica  und  Hirsuta  befindet,  und  wo  sie  sogar  den 
Angaben  E.  Fries’  zufolge  in  vollkommen  iibereinstimmender  Form 
als  wildwachsend  gesammelt  wurde.  Die  Aufgabe  eines  Mono- 
graphen  wird  es  dann  sein  zu  entscheiden,  ob  sie  neben  dem 
H.  pyrenaicum  als  selbstandige  Art  bestehen  kann  oder  diesem 
oder  einem  anderen  aus  dér  Gruppé  Hirsuta  als  Varietat  unter- 
zuordnen  ist.?) 

Mán  kann  sich  auch  mit  ziemlicher  Wahrscheinlichkeit  vor- 
stellen,  auf  welchem  Wege  das  H.  hirsutum  in  den  Park  Brezina 
geriet.  Dieser  ist  bekannterweise  Eigentum  und  Sitz  dér  graflichen 
Familie  Sternberg;  dér  berühmte  Naturforscher  Gráf  Kaspar  von 
Sternberg  gekngte  im  Jahre  1808  nach  dem  Tode  seines  Bruders 
in  den  Besitz  dér  Herrschaften  Brezina  und  Rakonic.  In  Brezina 
hielt  er  sich  oft  und  gerne  auf  und  legte  daselbst  Glashauser 
sowie  eine  Art  botanischen  Gartens  an.  denn  er  zog  dórt  eine 
ganze  Reihe  dér  verschiedensten  Pflanzen,  unter  denen  sich  auch 
vermutlich  das  zu  jener  Zeit,  wie  bewiesen  ist,  ebenfalls  in  Prag 
gezogene  H.  hirsutum  befand,  welches  spáter  wahrscheinlich  ver- 
wilderte  und  sich  im  Parké  erhielt,  wodurch  sich  sein  dortiges 
Vorkommen  erklaren  liesse. 

Wie  die  Pflanze  in  den  Park  von  Vlaáim  gelangte,  vermag 
ich  nicht  zu  entscheiden,  es  ist  aber  möglich.  dass  sie  mit  Gras- 
samen  oder  aber  auch  absichtlich  eingetíihrt  wurde.  Dér  berühmte 
Park  des  Vlasimer  Schlosses,  einer  dér  grössten  in  Böhmen,  ist 
im  Besitze  dér  f iirstlichen  Familie  Auersperg;  er  wurde  im  J. 
1775  von  dér  Fürstin  Marié  von  Auersperg  und  ihrem  Gemahle 
Karl  angelegt  und  es  ist  nicht  ausgeschlossen,  dass  im  Anfange 
des  XIX.  Jahrhunderts  mit  verschiedenen  aus  dem  Garten  des 


*)  Eine  meiner  Ansicht  naeh  durchaus  nicht  notwendige  Umtaufung! 

3)  H.  Zahn,  dér  bekannte  Monograph  dér  Gattung,  hat  das  H.  harhicaale 
von  Brezúia  im  Herbárium  Rohlena  (Prag)  revidiert  und  scheint  die  Berechtigung 
dér  Art  CELAKovaKv’s  anzuerkennen. 


Gráfén  Josef  Malabaila  de  Caxal  in  Prag  stammenden  Píianzen 
und  Samen  auch  das  H.  lúrsutum  nach  Vlasira  gebracht  wurde. 

Es  seien  nun  einige  Bemerkungen  über  das  H.  barbatum 
Tausch  und  H.  racemosum  W.  et  K.,  zwei  Formen,  die  typisch 
ausgebildet  ausserst  charakteristlsch  und  auf  den  ersten  Bliek 
ohne  Műbe  zu  unterscheiden  sind,  jedoch  mehrerer  Zwischenfor- 
men  lialber,  die  eine  scharfe  Umgrenzung  derselben  unmöglich 
machen,  niclit  als  spezifiscli  verschieden  betracbtet  werden  kön- 
nen,  hinzugefiigt.  Das  echte  H.  racemosum  W.  et  K.,  welclies 
schon  E.  Fries1)  als  «speeies  exirnia,  paucis  cognita»  bezeichnet. 
scheint  aueli  heutzutage  nur  wenig  bekannt  zu  sein  und  öfters 
mit  verschiedenen  barbatum- Formen  verwechselt  zu  werden, 
obzwar  die  Originaldiagnose  und  besonders  die  ausfíihrliche 
Besclireibung  in  W aldltein  und  Kitaibel  (Descriptiones  et  icones 
plantarum  rariorum  Hungáriáé,  vol.  II.,  1805,  p.  211),  sowie  die 
praehtige  Tafel  193  dieses  Werkes  kaum  einen  Zweifel  über  die 
Identitát  dieser  Art  aufkommen  lassen.  Es  seheint  mir,  dass  auch 
A.  Oborny2)  als  H.  racemosum  W.  et  K.  eine  andere,  zűr  H. 
barbatum  gehörige  Form  ausführlich  beschrieben  hat,  was  schon 
aus  dér  angeblichen  Behaarung  dér  Stengel  hervorgeht  («Sten- 
gel  ...  im  unteren  Teile  dicht  weiss-zotfig,  im  oberen  Teile 
abstehend  lang-zottig  und  zerstreut  sternliaarig»). 

Sehr  zutreffend  werden  H.  barbatum  und  racemosum  von 
Celakovsky3)  charakterisiert,  obzwar  Celakovskí  selbst  als  H.  barba- 
tum auch  solche  aus  Böhmen  stammende  Formen  bezeichnet  hat, 
die  meiner  Ansicht  nach  in  den  Formenkreis  des  in  den  vege- 
tatíven Teilea  ausserst  variabilen  H.  silvistre  Tausch  gehöreD. 

Es  seien  zuniichst  die  Hauptmerkmale  des  H.  racemosum 
au3  dér  oben  zitierten  Beschreibung  bei  Waldstein  und  Kitaibel 
in  Kürze  wiedergeben:  «Caules  . . . muricati  . . . setis  rarioribus 
subhispidi,  simplices,  toti  foliosi.  Fólia  ovato-oblonga,  acuminata* 
dentata,  dentibus  remotis,  inferioribus  sensim  magis  elongatis, 
brevissimis  setulis  subciliata.  caeterum  utrinque  nudiuscula,  costa 
média  pilis  albis  longiusculis  obsita,  radicalia  et  caulina  infima 
in  petiolum  adtenuata,  reliijua  sessilia.  Flores  in  apice  caulis  et 
pedunculorum  terni-quini  congesti,  brevissime  pedicellati.  Calyces 
ovato-oblongi,  subnudi;  squamis  lineari-lanceolatis,  acutis.4)  Se- 
mina  . . . nigro  fusca.» 

Da  das  R.  racemosum  W.  et  K.  schon  in  Wili.denows  Spe- 
cies plánt.  III.  p.  1588  im  J.  1800  beschrieben  wurde,  so  gebührt  ilirn 
natürlich  die  Prioritat.  Schon  Froelich  hat  in  De  Candolles  Pro- 
dromus  VII.  1.  p.  233  (1838)  das  H.  barbatum  (von  Tausch  in 


*)  Prif.s,  Epierisis  p.  128  (1862). 

2)  Oborny,  tolóra  von  Máhren  und  österr.  Sehlesien.  I.  p.  606  (1885). 

3)  Celakovsky,  Analytická  kvötena  Cecil,  3.  Aus».  p.  171  (1897). 

*)  Auf  dér  Tafel  (Pig.  d)  sind  die  Hüllblattchen  jedoch  deutlich  stumptlieh! 


H3 


Flóra  XI.,  1828,  Ergánzungsbl.  I.  p.  72  beschrieben)  als  Varietat. 
zum  H.  racemosum  eingezogen.  Die  Unterschiede  beider  Varieta- 
ten,  die  Zahn  als  Línterarien  auffasst,  sind  jedoch  von  Froelich 
meiner  Ansicht  nach  nicht  richtig  erfasst  worden;  sie  ergeben 
sicli  deutlich  ans  dér  folgenden  Vergleichstabelle : 


H.  racemosum  W.  et  K.  (s.  ampl. 


1.  var.  typicum: 

(==  H.  racemosum  W.  et  K.  s.  str.) 

Stengel  gleichmássig  beblat- 
tert,  aphyllopod ; die  Blatter 
nach  oben  alimáhlich  kleiner; 

Stengel  durcli  kleine  Börst- 
chen  rauh,  sonst  mit  kurzen 
Borsten  behaart  oder  nur  an 
dér  Basis  etwas  zottig,  oben 
racemos  mit  meist  mehrköpfi- 
gen  Ásten ; 


2.  var.  barbatum  Froel.  ap.  DC. : 
{—H.  barbatum  Tausch.) 

Stengel  aphyllopod  aber  mit 
im  unteren  Teile  mehr  oder 
weniger  rosettenförmig  genii- 
heríen  (gehiiuften)  Blattern,  die 
sich  nach  oben  zu  plötzlich 
verkleinern;  Stengel  besonders 
im  unteren  Teile  abstehend 
zottig  behaart,  oben  racemos 
mit  meist  einköpfigen  Ásten 
oder  auch  doldenrispig; 

Blatter  stets  sehr  diinn  und 
weich.  dunkelgrün,  etwas  zot- 
tig-behaart,  geziihnelt. 

Köpte  meist  etwas  grösser. 
aus  Nordungarn  beschrieben 


Blatter  ziemlicli  steif,  sub- 
rigid,  etwas  rauhhaarig  ge- 
wimpert,  heller  griin,  gröber 
geziihnt. 

Köpte  mittelgross. 

Das  H.  racemosum  wurde 
und  scheint  in  typischer  Ausbildung  nicht  gerade  hauíig  zu  sein. 
Sehr  gut  entsprechen  ihm  einige  Pflanzen  aus  Kroatien,  so  z. 
B.  von  V ukotinovic  («in  collibus  et  montibus  sylvaticis»)  gesam- 
melte  Exemplare.  Systematisch  sind  jedoch  die  beiden  angeführ- 
ten  Formen  kaum  höher  denn  als  Varietiiten  zu  bewerten,  und 
zwar  einerseits  wegen  dér  zahlreichen  Zwischenstufen,  anderer- 
seits,  weil  ihre  geographisclie  Verbreitung  keinen  Anhaltspuidvt 
für  ihr  Auseinanderhalten  bietet.  Mitunter  wachsen  auch  beide 
Varietiiten  auf  einem  und  derűseiben  Standorte,  so  z.  B.  im  Thaia- 
tale  bei  Znaim  (Miihren) ; ich  sah  von  daselbst  mehrere  dér  var. 
typicum  in  dér  Rigiditiit,  dér  Bebliitterung  des  Stengels  und  dér 
eigenartigen  Behaarung  ganz  gut  entsprechende  Formen,  von  A. 
Oborny  im  J.  1876  gesammelt  und  als  H.  stiriacum  Kerner 
bezeichnet.1)  Ein  Exemplar  ist  zwar  durch  die  breiten  und  kur- 
zen, breit  eiförmigen  bis  hinauf  ihre  Form  beibehaltenden  Blatter 
sehr  auffallend  doch  ein  anderes  Exemplar  weist  bereits  bedeu- 
tend  schmiilere  Blatter  auf.  Auf  dem  gleichen  Standorte  kommen 
aber  Formen  vor,  welche  A.  Oborny  als  H.  tenuifolium  Hőst 
bestimmt  hat,  die  jedoch  vollkommen  den  Habitus  des  H.  barba- 
tum besitzen  und  von  diesem  hauptsachlich  nur  durch  die  stei- 
!.  . ' 


*)  Auch  Arvet  hat  sie  im  J.  1884  zum  Teil  revidiert  und  die  Bestimmung 
Obornys'  gebilligt ! 


64 


feren  Blatter  und  die  im  mittleren  und  oberen  Teile  verkahlten 
Stengel  abweichen. 

F.  v.  Thümen  («Systematische  Aufzahlung  dér  Hieracien- 
Arten  Deutschlands,  des  österreichischen  Kaiserstaates  und  dér 
Schweiz»  in  Oesterr.  Bot.  Zeitsehr.  VIII.  156,  1858)  fiihrt  als 
Verbreitungsgebiet  des  H.  racemosum  W.  K.  Ungarn,  Steierruark. 
Böhrnen  und  Mahren  an,  wahrend  er  für  das  H.  barbatum  Tausch, 
das  er  mit  Recht  als  eine  Varietát  dér  obengenannten  Art  unter- 
ordnet,  nur  Mahren  angibt. 

Ueber  das  H.  tenuifolium  Hőst  FI.  Austr.  II.  411  (1831) 
wurde  viel  diskutiert;  naeh  A.  Kerxer  (Oesterr.  Bot.  Zeitsehr. 
XXII.  355,  1872)  soll  sich  diese  Art  von  dem  H.  barbatum  durch 
die  lángén  Köpt'chenstiele,  welehe  die  sie  stiitzenden,  schmalen, 
lineal-lanzettlichen  Blattchen  2 — 4-mal  überragen  und  durch  dünne, 
weiehe  Blatter.  von  denen  die  unteren  in  einen  langeren  Blatt- 
stiel  verschmalert.  die  oberen  aber  weniger  zugespitzt  sind,  unter- 
scheiden.  Es  sind  dies  allerdings  sehr  geringwertige  Unterschiede, 
die  bei  einem  so  polymorphen  Formenkreise  wie  es  H.  racemosum 
ist,  kaum  zűr  Aufstellung  einer  guten  Varietat  geniigend  wiiren. 
Wiesbaur  selbst  hat  wiederholt  über  diesen  Formenkreis  gescbrie- 
ben  (Oesterr.  Bot.  Zeitsehr.  XXV.  (1875)  p.  24—25,  131  — 132,  etc.) 
und  aus  seinen  Erörterungen  geht  klar  hervor,  dass  das  H.  tenui- 
folium  Hőst  in  den  Formenkreis  des  H.  racemosum  gehört. 

Sehr  eingehend  werden  H.  racemosum  und  barbatum  von 
E.  Pospichal1)  beschrieben.  Er  halt  sie  für  spezifisch  verschieden 
und  sagt  von  ersterem:  «Die  typische  Pflanze  mit  dem  lángén, 
mehrblattrigen,  untén  aufstrebenden,  oben  im  spitzen  Vinkel  steif 
abstehenden  und  zu  einem  breiten  Corymbus  angeordneten  Asten 
ist  durch  diese  auffallende  Tracht  unverkennbar;  bei  getrübtem 
Bilde  ist  mán  bei  dér  Bestimmung  auf  untergeordnete  Merkmale 
angewiesen.  unter  denen  mir  die  durchaus  mangelnde  Xeigung 
zu  rosettiger  Blatthaufung  das  maszgebenste  zu  sein  scheint.» 
Über  H barbatum  aussert  er  sich  dann  auf  S.  816  wie  folgt: 
«Eine  vielfachen  Modificationen  unterworfene  Art.  Mán  findet 
neben  kaum  spannenhohen  einfachen  und  einköpfigen  Pflanzen 
auch  stattliche  traubeniistig  reichblütige,  neben  dickt  behaarten 
und  bis  hinauf  langbartigen  auch  solche,  dérén  Srengel  kaum 
eine  oder  die  andere  Borste  triigt,  neben  völlig  kahlen  Hüllen 
auch  bariig  behaarte,  ja  an  Pflanzen,  welehe  in  miirbem  Humus 
tiefschattiger  Walder  stehen,  lasst  sogar  das  charakteristische 
Merkmal  dér  rosettenartig  gestaucbten  Blattstellung  im  Stich ; 
aber  dér  schief  verlangerte  Wurzelstock,  die  papierartig  dünnen 
Blatter  und  die  ledergelben  Achanen  scheinen  konstant  zu  sein.» 

In  typischen  Fallen  ist  allerdings  die  langbartige  Behaarung, 
die  rosettenartig  angehauften  und  dann  nach  oben  zu  plötzlich 


»)  Pospichal,  Flóra  des  oesterr.  Küstenlandes  II.  p.  814—817  (1899). 


(55 


verkleinerten,  stets  selír  diinnen  Blattéi-,  das  Keiden  dér  kurzen 
Borsten  tűr  die  var.  barbatum,  sehr  bezeichnend;  doch  allé  diese 
Merkmale  und  anscheinend  (nacli  Herbarmateriale  zn  urteilen) 
aucb  die  Ausbildung  des  Grundstockes  unterliegen  Schwankun- 
gen  und  Yariationen,  und  sind  daher  als  spezifische  Charaktere 
ungeeignet.  Die  Farbe  dér  Achanen  (bei  racemosum  angeblich 
glanzend  braunrot  bis  fást  schwarz,  bei  barbatum  ledergelb),  die 
auch  Celakovsky  (ebenso  wie  mehrere  andere  Autoren)  aD  Unter- 
scheidungsmerkmal  anführt.  ist  ebenfalls  nicht  konstant.  Ein  sonst 
typisches  H.  barbatum  aus  dem  Thaiatal  bei  Znaim  (A.  Oborny 
1882  als  H.  tenuifolum  Hőst),  welehes  auch  von  Celakovsky  als 
solclies  bezeiclinet  wurde,  besitzt  z.  B.  dunJcelbraune  Achanen. 

In  den  Waldern  um  Castua  in  Illyrien  hat  E.  Pospichal  im 
Herbst  1882  teils  sehr  typisches  barbatum  gesammelt,  teils  aber 
auch  Formen,  die  ungemein  hoch  sind  und  die  im  unteren  Drittel 
des  Stengels  grosse,  zerstreute  (nicht  geháufte!)  aber  diinne  Blat- 
téi’ aufweisen. 

Josef  Rohlena  hat  in  Montenegró  auf  einem  und  demselben 
Standorte  (ad  monastir  Piva)  im  J.  1904  ganz  typisches  H.  bar- 
batum (auch  von  Zahn  als  solches  bestimmt),  im  J.  1905  aber 
eine  sehr  merkwürdige.  stattliche  Form  mit  bis  zűr  Mitte  regel- 
mássig  beblatterten  Stengeln  und  am  Ende  ebenstráussig  zusam- 
mengesetzter  Inflorescenz  gesammelt.  die  sonst  (in  dér  Behaarung, 
den  papierdiinnen  Blattéra,  etc.)  dér  var.  barbatum  vollkommen 
entspricht.  aber  dunkle  Achanen  und  tief  gezáhnte  Blátter  besitzt. 
H.  Zahy  bezeichnet  sie  als  H.  racemosum  subspec.  barbatum  f. 
stiriacum , obzwar  das,  was  ich  als  H.  stiriacum  gesehen  habé, 
stark  abweicht.  Nach  miindlicher  Mitteilung  Rohi.enas  vvuchs  die 
erstere  Form  (das  typische  barbatum)  im  halboffenen  Waldbe- 
stande,  wahrend  sich  die  stattliche,  gross-  und  mehrbliittrige  Form 
im  tiefen  Schatten  zwisehen  dichtem  Gebüsch  in  eioer  Grube 
vorfand. 

Das  typische  H.  barbatum  wurde  von  Tausch  aus  Máhren 
(Adamstal  bei  Brünn,  lég.  Fischer,  comm.  Opiz)  beschrieben,  weist 
aber  eine  ziemlich  grosse  Verbreitung  auf,  so  kommt  es  in  Ost- 
böhmen,  oesterr.  und  preuss.  Schlesien,  Nieder-Österreich,  Ungarn, 
Steiermark,  Istrien,  Kroatien,  Dalmatien,  Hercegovina,  Montenegró, 
Albanien,  angeblich  auch  in  Italien  und  Westeuropa  vor.  Aus 
Steiermark  sah  ich  mehrere,  von  E.  Preissma.yn  in  lichten  Xadel- 
wiildern  am  Rainerkogel  bei  Graz,  450  m,  im  September  1884, 
1885  gesammelte  und  als  H.  styriacum  Kerner  bezeichnete  Exem- 
plare,  die  aber  mit  dem  typischen  barbatum  vollkommen  überein- 
stimmen.  Ebenso  ist  die  in  F.  Schultz  et  F.  Winter,  herbárium 
normale,  Phanerogamia,  Cent.  1.  No.  96  als  H.  racemosum  W. 
et  K.  herausgegebene,  aus  Máhren  stammende  Form  (Clairiéres 
de  bois  sur  le  gneis  prés  de  Namiest,  C.  Roemer)  ein  vollkom- 
men typisches  H.  barbatum.  Auch  die  von  C.  Baenitz  im  Her- 


O 


bárium  Europaeum  No.  2535  herausgegebenen  (und  richtig  be- 
zeichneten)  Pflanzen  aus  preuss.  Schlesien  (Schweidnitz,  F.  Peckv 
Sept.  1876)  stellen  ein  ganz  typiscbes  H.  barbatum  dar. 

In  Böhmen  war  das  H.  barbatum  Tausch  lángé  unbekannt; 
sein  erster  Standort  wurde  von  Fr.  Sitensky  in  Ostböhmen  bei 
Potenstein  (Potstyn)  im  J.  1882  entdeckt  und  die  Art  dann  von 
Celmcovsky1)  als  neu  fiir  Böhmen  publiziert.  Die  Exemplare  stim- 
meli mit  autbentischen  máhrischen  vollkommen  überein.  Spáter 
wurden  von  Celakovsky  nocli  folgende  Standorte  aus  Bölimen 
publiziert2):  Rovensko:  Knezská  stráií  (Fr.  Bubák);  Berg  Rabney 
bei  Türmitz,  Basalt  (Wiesbaur);  Turner  Park  bei  Teplitz,  Porphyr,. 
unter  H.  silvestre  (Wiesbaur);  Erzgebirge:  am  Geiersberg  ober- 
halb  Hohenstein  bei  Mariaschein,  sehr  selten  (Wiesbaur);  Unter- 
Rocov,  sonnige  Kalklehne  (Bílek);  Erzgebirge  oberhalb  Jobnsdorf 
(Fr.  Bubák);  Aussig:  bei  Préséi  (Bubák);  Panna  bei  Triebseli 
(Bubák). 

Ich  habé  die  meisten  Belegexemplare  von  den  eben  zitier- 
ten  Standorten  und  zugleicli  aueli  ein  recht  umfangreiches  Maté- 
riái von  H.  silvestre  Tausch  (=  boreale  Auct.)  verglichen  und  rnuss 
sagen,  dass  sicli  eine  scharfe  Grenze  zwisclien  diesen  beiden 
Formengruppen,  wie  sie  von  Celakovsky  aufgefasst  werden,  nicht 
ziehen  liisst.  Das  H.  barbatum  sensu  Celakovsky  betrachte  ich 
als  ein  Mixtum  sowohl  des  echten  barbatum  als  auch  einiger 
silvestre- Formen.  So  halté  ich  z.  B.  die  von  Fr.  Bílek  auf  einer 
sonnigen  Planerkalklehne  bei  Unter-Rocov  anfangs  September  1888 
gesammelte  Form  mit  derben  Blattéra  und  sehr  dunklen,  schwarz- 
lichen  Hüllkelchen  für  eine  unzweifelhafte  Form  von  H.  silvestre  , 
und  auch  die  von  Fr.  Bubák  bei  Rovensko  im  September  1891 
gesammelten  sehr  zalilreichen  Exemplare  mit  ziemlich  dunkelge- 
farbten  Hüllkelchen  würde  ich  als  zu  H.  silvestre  gehörig  betrach- 
ten  ebenso  wie  einige  Exemplare  aus  dem  Erzgebirge. 

Im  ganzen  genommen,  ist  es  nicht  immer  so  leicht  den 
ausserst  polymorphen  Formenkreis  von  H.  silvestre  und  racemo- 
sum  scharf  auseinanderzuhalten,  obzwar  in  dér  Mehrzahl  dér  Falié 
die  Zugehörigkeit  einer  bestimmten  Form  zu  dieser  oder  jener 
Art  auf  den  ersten  Blick  kenntlich  ist.  Es  treten  bei  H.  silvestre 
auch  in  Böhmen  Modifikationen  auf,  die  sich  in  dér  Behaarung, 
dér  Anordnung  dér  Blatter  sowie  dér  Infiorescenz  von  dem  H. 
barbatum  kaum  merklich  unterscheiden.  Dér  zuverlasslichste  Unter- 
scliied  liegt  dann  in  dér  Fárbung  des  Hiillkelches,  welcher  bei 
H.  silvestre  an  getrockneten  Exemplaren  schwarzlich,  bei  H.  bar- 
batum (und  allén  tibrigen  zu  H racemosum  gehörigen  Formen) 
stets  gríin  sein  soll,  was  nattirlich  auf  den  ersten  Blick  ins  Auge 

»)  Celakovsky,  Resultate  dér  botan.  Durehforsehurig  Böhmensim  J.  1882 
in  Sitzungsber.  d.  Kgl.  Böhm.  Ges.  Wiss.  1883  p.  22. 

2)  Celakovsky,  Resultate  etc.  im  J.  1888.  1.  c.  1889  p.  524:  Resultate 
etc.  im  J.  1890,  1.  c.  1891  p.  22. 


67 


falit.  Es  kommt  aber  auch  eine  Form  oder  Varietat  von  H.  sil- 
vestre  vor,  die  ebenfalls  einen  grüngefarbten  (trübgriinen)  Hüll- 
kelch  besitzt  (,3  chlorocephalum  Uechtr.)  und  die  auch  in  Böhmen 
wiederholt  gesammelt  wurde,  so  z.  B.  in  Ostböhmen  bei  Sloup- 
nice  (Fleischer),  im  böhmischen  Mittelgebirge  am  Staudenberg 
südlich  von  Aussig1)  (Fr.  Bubák).  In  Soborten  bei  Teplitz  wurde 
von  Wiesbaur  auch  eine  grünköpfige  Form  dér  var.  pectinatum 
Kntaf  gefunden. 2)  Umgekehrt  beschreibt  E.  Pospichal  3)  ein  H. 
barbatum  var.  typicum  f.  fuliginosa , welches  dunkelgrüne  bis 
kohlschwarze  Hüllbláttchen  besitzt,  in  welchem  aber  Pospichal 
selbst  eine  Hybride  silvestre  x barbatum  vermutét.  In  dér  Regei 
besteht  zwar  auch  ein  Unterschied  in  dér  Ausbildung  des  Hüll- 
kelches,  welcher  bei  H.  silvestre  vielreihig  ist  und  aus  zahl- 
reichen,  bis  auf  den  oben  verdickten  Kopfstiel  herabgehenden 
Blattchen  besteht,  wahrend  bei  H.  barbatum  die  Hüllbláttchen 
nicht  so  zahlreich  zu  sein  pflegen.  Allerdings  ist  auch  dieser 
Unterschied  nicht  ganz  zuverlasslich. 

Von  den  böhmischen  Formen  des  H.  silvestre  sind  neben 
dér  var.  typicum , auf  die  sich  die  Beschreibung  dér  Art  bei 
Celakovsky  bezieht,  besonders  folgende  Formen  beachtenswert: 

b)  var.  pectinatum  (Knaf)  Celak.  Prodr.  204  (1871)  sub  H. 
boreale. 

Diese  charakteristische,  besonders  am  Fusze  des  Erz- 
gebirges  vorkommende  Varietat  wird  schon  von  E.  Fries  (Epicri- 
sis  p.  130,  1862)  aus  Böhmen  erwahnt. 

£)  f.  sulvirens  m.  (Hüllkelch  trübgrün). 

Bei  Teplitz  (Wiesbaur). 

c)  var.  hirsutum  Tausch  in  Flóra  XI.  (1828),  I.  Erganzungsbl. 
p.  71.  (=  H.  boreale  var.  hirsutum  Celak.  Prodr.  204,  1871). 

Von  dieser  Form,  bei  dér  die  Stengel  bis  hinauf  ebenso  wie 
die  Köpfchenstiele  abstehend  rauhhaarig  sind,  erhielt  ich  neuerdings 
sehr  reichhaltiges  von  Jós.  Rohlena  auf  einem  Waldschlage  an 
dér  Chaussee  von  Ondrejov  nach  Mnichovic  im  Juli  1914  gesam- 
meltes  Matériái.  Diese  Form  weist  noch  andere  Eigentümüchkeiten 
auf,  die  aber  bei  dér  bekannten  Variabilitat  des  H.  silvestre  kaum 
ausschlaggebend  sind. 

d)  var.  subbarbatum  v.  n. 

Habitu  H.  barbato  persimile;  eaules  usque  ad  médium  valde 
patentim  hirsuto-barbati,  parte  basali  subnudi,  dein  fólia  magna, 
tenuissima.  laxe  hirsuta,  elongato-oblonga,  subintegra.  basi  longe 
attenuata,  appropinquata  et  insuper  subito  in  fólia  bracteiformia 
decrescentia  gerentes,  apiee  in  racemos  vei  fere  corymbos  breves, 
simplices  expansi;  involucra  sicca  nigro-virescentia. 

*)  Vrgl.  Celakovsky,  Result.  d.  bot.  Durchf.  Böhm.  im  J.  1890  1.  c. 
1891  p.  480Í  . 

-)  Vrgl.  Celakovsky,  Result.  etc.  in  den  J.  1891—92,  1.  e.  1893  p.  17. 

3)  E.  Pospichal,  1.  c.  p.  816. 

5* 


»i.s 


Siidböhmen : trockene  Wálder  um  Mackov  (Josef  Velenovsky, 
Ende  August  1879):  daselbst  auch  dér  Typus  dér  Art. 

e)  var.  chlorocephalum  (Uechtr.),  ef.  supra. 

Das  echte  H.  racemosum  wurde  in  Böhmen  noch  nicht 
beobachtet  und  ist  hier  auch  kaum  zu  erwarten,  obzwar  es  schon  in 
Miihren  vorkomrat.  Aus  Niederösterreich  sah  ich  typisches  H. 
racemosum  von  Wiesbaur  bei  Ivalksburg  (bei  Wien)  gesammelt 
und  als  «H.  tenuifolium  Hőst  cultura  in  H.  racemosum  W.  et  I\. 
mutatumo  bezeichnet.  Eine  solehe  Umwandlung  in  dér  Garten- 
kultur  ware  allerdings  vöm  grössten  Interessé,  falls  sie  durch 
eine  jedweden  Zweifel  ausschliessende  Methode  festgestellt  wor- 
den  wiire. 

In  Máliren  kommt  nicht  nur  die  var.  barbatum,  sondern  auch 
racemosum  vor.  A.  Oborny1)  führt  aus  dem  Gebiete  dér  mahrischen 
Flóra  vier  hieher  gehörende  Arten,  und  zwar  das  H.  stiriacum 
Kern.,  racemosum  \Y.  et  K.,  barbatum  Tausch  und  tenuifolium 
Hőst  an,  von  denen  schon  oben  die  Rede  war.  Auch  E.  Formá- 
nek2)  führt  diese  4 Arten  in  gleiclmr  Weise  wie  Oborny  an. 

Zum  Schlusse  sebe  ich  eine  Uebersieht  dér  von  mir  unter- 
suchten  racemosum-Formen : 

H.  racemosum  W.  et  K.  s.  ampl.  (sensu  H.  Zahn).3) 

I . var.  typicum  (cf.  supra). 

(=  H.  racemosum  W.  et  K.  s.  str.,  subspec.  racemosum 
Zahn). 

2.  var.  barbatum  Froel.  (deser.  em.,  cf.  supra). 

(=  H.  barbatum  Tausch,  Sbsp.  barbatum  Zahn). 

Das  H.  stiriacum  Kerner,  welches  Celakovsky  als  Synonym 
dér  var.  typicum  betrachtet,  wurde  von  H.  Zahn  zuerst  als  eine 
selbstandige  Subspezies  %on  racemosum , spater  als  eine  Form 
seiner  Sbsp.  barbatum  bewertet. 

3.  var.  provinciáié  (Jord.  sp.). 

(=  H.  racemosum  W.  et  I\.  sbsp.  H.  provinciale  x)  normale 
Eouy  1.  c.  p.  408). 

Das  H.  provinciáié  Jord.  steht  nach  den  Exemplaren  in  F. 
Schuctz,  herbárium  normale,  Cent.  8 Nr.  711  (Var,  Huet  et  Hanry, 
1860)  sowie  nach  einigen  anderen  Exemplaren  dem  H.  barbatum 
ziemlich  nahe.  weist  aber  eine  geograpbisch  getrennte  Area  auf. 
G.  Rouy,  welcher  ebenfalls  die  Gesamtart  als  H.  racemosum  W. 
et  K.  bezeichnet,  stellt  zu  derselben  drei  Unterarten,  und  zwar 
das  H.  provinciale  Jord.4)  mit  7 Varietaten,  ferner  H.  erinitum 
Sibth.  und  H.  symphytaceum  A. — T. 


')  Oborny,  Flóra  von  Maliién  und  oesterr.  Schlesien  I.  p.  606—608  (1885). 

2)  Formánf.k,  Kvétena  Moravy  a rak.  Slezska  II.  p.  488-  401  (1892). 

3)  Vrgl.  hierzu  besonders  Zahns  Beitriige  zűr  Kenntnis  dér  Hieracien  Ungarns. 
Galiziens  und  dér  Balkanliinder  in  dieser  Zeitsclirift  Bánd  V.  (1906)  8.  62  ff..  Bd. 
VI.  (1907)  p.  212  ff.,  Bd.  VII.  (1908)  p.  113  ff.,  Bd.  VIII.  (1909)  p.  276  ff.,  Bd.  X. 
(1911)  p.  121  ff. 

•')  Zu  dieser  Subspezies  gehört  nach  Rouy  auch  das  H.  barbatum  Tausch. 


4.  var.  syringifolium  v.  n. 

Hypophyllopodum ; fólia  ad  rhizomatis  apicem  pauca  sub- 
rosulata,  sub  anthesi  partim  emortua ; caulis  strictus.  totus  paten- 
tim  hirsutus  et  pilis  stellatis  inspersus,  asperulus.  distantim  regu- 
lariter  usque  ad  apicem  foliosus ; fólia  caulina  laté  ovata,  char- 
tacea,  subintegra,  breviter  subacuminata,  omnia  sessilia,  i.  e.  infima 
basi  breviter  contracta,  cetera  basi  rotundata  vei  subcordata ; 
caulis  apice  floccosus  et  in  corymbum  brevem  expansus,  pedun- 
culis  lateralibus  capitulum  terminálé  plerumque  superantibus ; 
involucrum  glabrescens ; achaenia  atro-fusca. 

Montenegró:  Piva,  lég.  Jós.  Rohlexa,  1905. 

|3)  f.  sparsifolium  f.  n. 

Caulis  glabrescens.  i.  e.  parte  média  pilis  longis  destitutus; 
fólia  caulina  pauca.  valde  distantia;  involucri  pbylla  pilis  lon- 
gioribus  nigrescentibus  glanduligeris  hirsuta. 

Montenegró:  inter  Goransko  et  coenob.  Piva  (Jós.  Rohlexa, 
VII.  1905.). 

Die  Varietat  ist  sehr  charakteristisch  und  sowohl  vöm  bar- 
batum  als  aueh  vöm  racemosum  habituell  auffallend  versehieden : 
die  Grundrosette  ist  zűr  Blütezeit  bis  auf  einige  Blíitter  abgestor- 
ben,  die  Stengel  sind  dann  regelmiissig  bébi  áttért,  allé  Blátter 
breit  eiförmig.  die  untersten  plötzlich  am  Grunde  etwas  versclima- 
lert,  aber  nicht  gestielt,  die  übrigen  an  dér  Basis  abgerundet 
und  an  Syringa  erinnernd. 

5.  var.  Rohlenae  v.  n. 

Rhizoma  repens,  elongatum;  fólia  ad  rhizomatis  apicem  sub- 
rosulata,  ovata,  acuminata.  in  petiolum  alatum  longiusculum 
cuneato-contracta ; caulis.  foliorum  margines  necnon  paginae  infe- 
rioris  costa  pilis  albis,  longissimis,  mollibus,  patentibus  hirsutiv 
raro  denique  glabrescentes,  juventute  saepe  lm  sutissimi ; caulis 
totus  distantim  foliatus;  fólia  ovata,  in  apicem  acuminatum  pro- 
tracta,  basi  cuneata,  margine  subintegro  plus  minusve  undulata;, 
inflorescentia  (tantum  juvenilis  visa)  racemosa,  tota  villoso-hirsu- 
tissima;  pedunculi  capituligeri  bracteis  foliaceis  magnis  suffulti; 
involucrum  pilis  longis,  albis,  eglandulosis  laxe  hirsutum. 

Montenegró : ad  Négusi,  loco  Zarbinje,  lég.  Jós.  Rohlexa. 

Steht  dér  folgenden  Varietat  náher,  als  dem  H.  barbatum. 
mid  racemosum. 

6.  var.  ilalicum  (Fries  sp.)  (=  subsp.  italicum  Zaiin). 

Diese  sehr  charakteristische  Varietat  ist  in  ganz  Ralién 

verbreitet,  kommt  ausserdem  auch  in  Kroatien,  Bosnien,  Herce- 
govina, Dalmatien,  Montenegró,  Macedonien,  etc.  vor. 

Fiori  et  Béguinot1)  führen  das  H.  italicum  in  dér  Sektion 
Jtalica  an.  und  zwar  als  H.  Virga-aurea  Coes.  fi.  italicum  (Fr.j. 
Es  soll  dies  eine  Form  sonniger  und  dürrer  StaDdorte  sein,  vvah- 


‘)  Fiori  et  Béguinot,  Flóra  Analitiea  d'Italia  III.  p.  i87  11903 — 1904-l 


7ü 


rend  die  var.  ageratoides  (Fr.)  nach  den  Autoren  als  eine  Schat- 
tenform  mit  stark  entwickelten  Stengelblattern  und  zaklreichen 
Stengeln  aufzufassen  ist.  Allé  racemosum-Formen  führen  die 
Autoren  in  dér  Sektion  XX.  Australia  an  und  zwar  (1.  c.  p.  505) 
unter  dem  Narnen  H.  heterospermum  Arv.  — T.,  zu  dem  sie  als 
tíynonyne  H.  racemosum  W.  et  K.,  barbatum  Tausch,  tenuifolium 
Hőst,  croaticum  Schloss.,  stiriacum  Kern.,  ábruptifólium  Vük., 
Hostianum  Wiesb.,  provinciale  Jord.,  apenninum  Levier  und 
melirere  andere  Arten  zitieren.  Das  H.  symphytaceum  Arv.  — T. 
(p.  505)  wird  aber  als  eine  selbstandige  Art  angeführt. 

7.  var.  ageratoides  (Fries  sp.). 

Wie  die  vorige  Varietat  pby llopod,  aber  ohne  eine  Grund- 
rosette  und  mit  starker  entwickelten  Stengelblattern. 

8.  var.  apenninum  (Levier  sp.). 

Das  H.  apenninum , dessen  authentische,  von  F.  Levier  «ad 
ripam  sinistram  fluminis  Sestajone  prope  Boscolungo  in  Apen- 
nino»  gesammelte  und  in  F.  Schultz,  herbárium  normale,  nova 
series,  Cent.  24  Nr.  2865  herausgegebene  Exemplare  ich  unter- 
sucht  habé,  stellt  meiner  Ansicht  nach  auch  nur  eine  Varietat 
des  vielgestaltigen  H.  racemosum  dar. 

9.  var.  symphytaceum  (Arvet-Touvet  sp.). 

Eine  ebenfalls  sehr  charakteristische,  viel  naher  dér  Varie- 
tat barbatum  als  dem  typischen  racemosum  stehende  Abart.  Sie 
kommt  in  subalpinen  Waldern  in  lsére,  Hautes-Alpes,  Savóié. 
Alpes  — Maritimes  sowie  in  Ligurien  und  Piémont2)  vor.  Sie  wurde 
z.  B.  in  F.  Schultz,  herb.  norm.,  nova  ser.,  Cent.  21  No.  2034 
(Bois  de  St.  Barthelémy,  prés  de  Séchilienne,  lsére,  R.  Neyra. 
1883)  herausgegeben. 

10.  var.  crinitum  (Sibth.  et  Sm.  sp.)  (=  sbsp.  crinitum 
Zahn,  Rouy).  Eine  auf  Korsika,  in  Mittel-  und  Siiditalien,  Sicilien, 
den  Liparischen  Inseln  sowie  in  Mazedonien,  Hercegovina,  Monte- 
negró, Serbien,  Bulgarien,  Griechenland  und  Bithynien  heimische 
Varietat.  Von  Belli  wurde  das  H.  crinitum  als  Varietat  zu  H. 
heterospermum  gestellt. 


Szerző  kimutatja,  hogy  a Csehországban  felfedezett  és  az 
irodalomban  Hieracium  barbicaule  Celak.  néven  ismert  növény 
azonos  a H.  hirsutum  Tausch  nevű  növénynyel,  melyet  Tausch 
egy  botanikus  kertből  írt  le  s melyről  azt  hitték,  hogy  Ameriká- 
ban vagy  a Pyrenaeusokban  honos.  A H.  pyrenaicum  JoRD.-nal  s 
a H.  sabaudum  mal  rokon  s mivel  eddig  csak  két  csehországi 
parkban  (Vla§im  és  Brezina)  találták,  valószínű,  hogy  behurczolt 
és  meghonosodott  növényről  van  szó.  Ezután  részletesen  tárgyalja 
a H.  barbatum  Tausch  és  H.  racemosum  \V.  IC  alakkörét. 


2)  Cf.  Rory,  1.  c.  p.  itt. 


7t 


Über  das  Vorkommen  dér  Molendoa  Sendtneriana  in 
den  Karpathen  ausserhalb  dér  Hohen-Tátra. 

A Molendoa  Sendtneriana  kárpáti  előfordulása  a Magas- 

Tátrán  kívül. 

Irta- | Pr°t  I-  Győrffy  (Kolozsvár). 

I. 

Mehrere  Jahre  hindurch  verfolgte  ich  die  Aufgabe,  die  Ver- 
I breitung  dér  Molendoa- Arten  auf  dér  polnisehen  und  UDgarischen 
I Seite  dér  Hohen-Tátra  und  ihre  Anpassung  an  versehiedene 
I Lebensverhaltnisse  zu  studieren. 

Die  von  R.  v.  Wettstein  in  seinem  grundlegenden  Werke1 
I dargelegte  «geographisch-morphologische»  Metliode,  nacli  wélchér 
j gewisse  Arten  u.  Formen  an  bestimmte  klimatische,  geologische, 
I etc.  Standortverhaltnisse  gebunden  sind,  hat  mir  bei  meinen 
I Studien  wesentliche  Dienste  geleistet ; nachdem  ich  die  Standorts- 
I ansprüche  dieser  seltenen  Moose  genau  kennen  gelernt  habé,  kann 
; ich  jetzt  schon  mit  dér  grössten  Sicherheit  bestimmen,  wohin  ich 
i meine  Schritte  lenken  und  welche  Gegenden  ich  hesuchen  soll,  um 
I Molendoa- Arten  zu  finden. 

lm  Sommer  des  Jahres  1913  am  25.  August  hin  ich  nach 
gründlichen  geologischen  und  kartographischen  Yorstudien  von 
; Szepesbéla  über  den  Csorbató  (Csorbaer  See)  nach  Pod  Bansko 
i gegangen.  Am  26.  Aug.  hin  ich  mit  dem  tüchtigen  Führer  Joh. 
j Urran  Spitzkopf  aus  Gross-Schlagendorf,  über  Dolina  Cicha- 
I Tomanowa  przelecz-  Dől.  Koscieliska  nach  Stare  Koscieliska 
í gegangen,  habé  dórt  übernachtet  und  am  folgenden  Tagé  die 
I vvunderschöne  Wawoz  Kraków  (Krakower  Schlucht)  und  von  dórt 
| bergal)  durch  die  Dől.  Malej  Laki  die  Felswánde  des  Kobylarz 
f in  Wielka  Swistówka  besucht.  Spat  abends  bin  ich  dann  in 
Zakopane  angekommen.  Auf  beiden  Stellen  habé  ich  Molendoa 
’ Sendtneriana  gesammelt.  Am  28.  Aug.  quiilten  wir  uns  in  Regen 
und  Schnee  mit  dem  Ahsuchen  dér  Sabnia  Skala,  Grzybowiec, 
dér  nördl.  Seite  des  Giewont,  dér  Warzecha  und  am  29.  Aug. 
dér  Kalacka  Túrnia,  Wrotka,  Giewont,  Myslenic.kie  Tűrnie  und 
j Maly  Kopienec  ab.  Am  30.  Aug.  sind  wir  von  Zakopane  per 
I «Furki»  durch  die  schöne  Dolina  Chocholowska  bis  zűr  Polana 
I Chocholowska  gefahren  und  von  dórt  durch  Bobrowiecka  przelecz 
i in  die  Dolina  Bobrowiecka,  alsó  in  das  Comitat  Árva  (Oravice) 

I abgestiegen. 


1 Dr.  R.  v.  Wettstein:  GruudzUge  dér  geographisch-morphologischen 
Methode  dér  Prtanzensystematik.  -Jena  1898:  1—64. 


Wahrend  des  ganzen  Ausfluges  war  dies  dereinzige 
regenlose,  heitere  Tag;  es  bezauberte  uns  das  herrliche 
Panorama  von  Bobrowiecka  przelecz  ; vor  unseren  Augen  lagen 
die  dunkelgrün  bewaldeten  Berge,  aus  welchen  Osobita1  stolz 
emportieg. 

Sclion  vöm  Bobrowiecka-Pass  stellte  ich  fest.  welcbe  Wíinde 
dér  Osobita  ich  wegen  Molendoa  besuchen  musste.  Als  wir  aber 
an  die  Lehne  dér  Osobita  ankamen,  sahen  wir,  dass  diese  Aufgabe 
nicht  so  leicht  zu  lösen  war. 

Xach  dem  Abstieg  vöm  Bobrowiecka  przelecz  in  die  Dolina 
Bobrowiecka  setzt  auf  dem  norwestlichen  Auslaut'er  des  «W. 
Jamburowy  ezvli  Bobrowiec®2  («Hrubi  vreli  Bobrowiec®  dér  Sp. 
Karte3)  unter  dér  mit  1327  bezeichneten  Spitze  eine  miichtige 
Felswand  ein,  welclie  den  rechtseitigen  Rand  einer  liier  einge- 
betteten  «Hochtatrisclien-Lias  Juralkalk»4-Insel  bildet.  Auf  dieser 
Kalkfeisenwand  fand  ich  von  1300  M.  angefangen  bis  1250  Mi 
herunter  auf  mehreren  Stellen  Molendoa  Sendtneriana , auch  mit 
Friiehten,  u.  zw.  in  dér  Lichtform  (fo.  plantae  lucigenae). 

Von  hier  durchquerten  wir  weglos  2 Taler,  wir  gingen 
geradeaus  nach  dem  Kompass.  durcli  Diekicht  und  Urwald,  kamen 
dann  ganz  műdé  in  die  Sccha  dolina,  von  wo  wir  in  einem  engen, 
steilen,  hie  und  da  schluchtartigen  Talchen,  welches  westlich  von 
dér  Spitze  dér  Osobita  liegt  — emporkletterten.  In  einer  Höhe  von 
cca  1290  M.  fand  ich  auch  hier  Molendoa  Sendtneriana  in  dér 
Lichtform.  Obzwar  wir  noch  um  1/i6  Uhr  n.  M.  auf  dem  höchsten 
Purkte  dér  Osobita  standén,  suehten  wir  um  7*8  abends  schon 
in  Zcrerec  Nachtquartier.  Am  31.  Aug.  frühmorgens  stiegen  wir 
noch  in  tiefer  Dunkelheit  in  die  «Dol.  pod  zurereckm»  auf,  so 
dass  wir  sehr  zeitig  die  Grenze  dér  Comitate  Árva-  und  LiptcV 
bei  dér  Biela  skai.a  erreichten. 

Die  machtigen  steilen  Felswande  dér  Biela  skala  lieferten 
mir  in  einer  Höhe  von  1250—1300  M eine  reichliche  Ausbeute 
von  Molendoa  Sendtneriana.  Massenhaft  und  in  voller  Blüte  war 
hier  Gentiana  Fatrae  Borb.  (determ.  Dr.  Degen)  vorhanden.5  Auf 
den  Kalkwanden  des  Sivv  Yrch,  Ostra,  Mnich,  Sokol  suchte  ich 
Molendoa  Sendtneriana  ohne  Erfolg.  Über  Nagy  Bobbóc.  sind  wir 
endlicli  nach  Liptó-Szent-Miklós  angelangt  und  von  hier  per  Bahn 
nach  Szepesbéla  gefahren. 


1 Auf  dér  Spezialkarte  Zone  8 Kol.  XXI.  falsch  : «Osabida»  statt  «0$ohita». 

2 Tatry  Polskié  Rysowal  Tadevsz  Zwolinski,  1 : 37.500. 

3 Karte  dér  Hohen-Tátra,  1913,  1 : 75.000. 

4 ef.  Uhlig’s  Geolog.  Karte  des  Tatra- Gebirges,  1 : 75.000. 

3 Die  Biela  skala  wird  wegen  dér  in  neuerer  Zeit  nieht  bestiitigten  Angabe 
über  das  Vorkommen  von  Erica  Tetralix  von  Szontácu  (in  Enumeratio  plau- 
tarum  phanerogamicarum  et  cryptogamiearum  vascularium  comitatus  Árvensis  in 
Hungária.  Auctore  Xicolao  de  Szontaeh,  Verh.  d.  zool.-botan.  Ges.  in  Wien. 
1863.  XIII.  : 1045-10981  oft  zitiert. 


Demnach  sind  die  ausser  dem  G e b i e t e dér  Hőben- 
Tátra1  liegenden  Standorte  dér  Molendoa  Sendtneriana  folgende^ 

1.  Com.  Árva:  Dolina  Bobrowiecka,  am  nordwestlichen  Aus- 
laufer  dér  W.  Jamburowy  czyli  Bobrowiec.  1300 — 1250  M.  Substr.  t 
grauer  Kaik  und  grauer  dolomitartiger  Kaik,  nach  Uhlig  : Hoch- 
tatrischer-Lias- Jurakaik. 

2.  Com.  Árva  : üstliehe  Seite  dér  Osobita,  in  dem  gégén  Sucha 
dolina  sieh  herunterziehenden  Talchen,  c.  1290  M.,  Substr.  nach 
Uhlig:  Hochtatrischer-Lias- Jurakaik. 

3.  Biela  skala  an  dér  Grenze  dér  Com.  Árva  und  Liptó 
1250—1300  M..  Substr.  grauer  Kaik;2  nach  Uhlig:  Chocsdolomit' 


Vor  mehreren  Jahran  — als  ich  den  geologischen  Verhalt- 
nissen  zuliebe  ein  zusammenfassendes  Werk3  Uhlig’s  studierte_ 
erregten  die  schönen  Bilder  des  Tithonkalkzuges  des  Nagyhagy- 
más4 u.  egyeskő5  (in  Siebenbürgen)  mein  Interessé.  Da  es  meine 
Verhaltnisse  nicht  gestatteten,  diese  Gegenden  zu  besuehen, 
schrieb  ich  meinem  liebeii  Collégén  Herrn  Dr.  v.  Degen,  dér 
diese  Gegend  öfters  besuchte,  dórt  gelegentlich  nach  Molendoa  zu 
suchen.  Herr  Dr.  Degen  besuchte  seither  im  Juli  1911  den  Nagy- 
hagymás u.  sandte  mir  eine  Pröbchen  einer  vermeintlicher  Molen- 
doa; die  sich  aber  als  Gymnostomum  rupestre  entpuppte. 

Am  14.  III.  1.  J.  erhielt  ich  von  Dr.  Degen  einen  Brief 
nebst  Pröbchen  mit  den  einleitenden  Zeilen:  «Sie  habén  doch 
Recht  geliabt,  dass  in  den  Csiker-Karpathen  Molendoa  vorkommen 
muss.  Loeske  entdeckte  es  zwischen  den  ihm  zűr  Determination 
übersandten  Moosen,  etc.»  Dér  Standort  lautet : 

Molendoa  Sendtneriana 

Comit.  Csik.  In  rupium  fissuris  reg.  alp.  montis 
«Öcsém  teteje#  supra  Balánbánva:  sol.  calc. 
légi  d.  26.  VII.  191  i. 

Die  Pflanze  ist  eine  Lichtform  (fo.  pl.  lucigenae > 
u.  z\v.  ein  weibliches  Exemplar. 

Meereshöhe6  cca.  1700  M. ; die  Wand  liegt  gégén  S\Y. 

Substrat  (nach  Uhlig’s  Werk7  und  nach  dér  die  Riclitigkeit 
dieser  Angabe  beweisenden  mündlichen  Mitteilung  des  Herrn  Prof. 

1 Morphologiseh  gehört  zwar  das  «Árva-Liptauer  Kalkgebirg»  (Árva-Liptói 
mészkőhegység)  aueh  zűr  Hohen-Tátra. 

2 Für  die  Bestimmung  sage  ich  dón  Herren  Directoren  Prof.  Dr.  Gy.  Szá- 
deczky  und  Dr.  Lóczy  auch  hier  meinen  warmsten  Dank. 

3 Bán  und  Bild  dér  Karpatheu.  Sond.-Abdr.  aus  «Bau  und  Bild  Österreiclis  > 
Wien  und  Leipzig  1903  : 651  (1)-911  (261). 

4 S.  687  (37)  Fig.  15. 

3 S.  808  (158)  Fig.  91. 

8 Zone  19  Kol.  XXXIV. 

'■  Bau  und  Bild  dér  Karpathou.  1903. 


74 


Dr.  Szádeczky,  Vorstand  des  geologisclien  Insiitutes  dér  hiesigen 
üniversitat)  Tithonkalk  (Juraformation)  nach  dér  geologischeu 
Karte  Prof.  Dr.  Koch’s1  speciell:  «Achanticum». 

Dieser  Standort  w i r d nickt  dér  einzige  blei- 
1)  e n ; i c h b i n fest  ii  b e r z e u g t,  d a s s e s ra  i r noch  ver- 
gönntseinwird,  in  dér  Zukunft  noch  méh r ere  in 
d e n Siebenbtirgischen  Kárpát hen  festzustellen. 

Kolozsvár  26.  III.  1915. 


Új  Centaureák. 

Neue  ‘Flockenblumen. 

í i*fü  • J 

Von  - í^a=ner  ’bíuos  (Budapest). 

Centaurea  Feichtingeri  Wagn. 


Kétéves  ? Szára  kb.  50  cm. 
magas,  szegletes,  barázdált,  ér- 
des, sűrűn  ágas,  bokros,  sok- 
fészkű. Alsó  levelei  1 — 2-szer 
szárnyasak,  a felsőbbek  foko- 
zatosan kevésbé  hasadtak,  a 
legfelsők  épek;  szeleteik  átlag 
2 mm.  szélesek.  Valamennyi 
levél  zöld,  felső  lapjuk  mélyítve 
pontozott  és  kivált  a szélük 
apró  sertéktől  érdes.  Fészkei 
rövidebb  vagy  hosszabb  ágacs- 
kákon magánosak:  8X13  mm. 
méretűek;  pikkelyeik  sárgás- 
zöldek, kiemelkedő  erektől  vo- 
nalozottak ; a pikkelyfüggelékek 
+ merev  tövisben  végződnek; 
esúcsuk  felé  mindenik  oldalon 
5 — 6 átlag  2 5 mm.  h.  pillával, 
tövükön  többnyire  jókora  hár- 
tyával. 

A pikkelyfüggelékek  közepét 
elvétve  egy-egy  jókora  fekete 
v.  sötétbarna  folt  ékesíti. 

Virágai  rózsaszínűek,  a szél- 
sők sugárzók.  Bóbitája  2 5 mm. 
hosszú. 


Biennis?  Caule  c.  50  Cm* 
alto,  angulato,  sulcato,  scabro, 
valde  ramoso,  dumoso,  poly- 
cephalo.  Fólia  inferiora  1 — 2 
pinnatisecta,  superiora  sensim 
minus  secta,  summa  integra ; 
foliorum  segmenta  c.  2 Mm. 
lata ; fólia  omnia  viridia,  facie 
superiore  impresse-punctata, 
margine  setulis  minutis  scabra. 
Capitula  solitaria,  pedunculis, 
plus-minus  longis  suffulta,  13 
Mm.  longa,  8 Mm.  lata,  squa- 
maeanthodii  flavo-virides,nervis 
prominulis  percursae,  appendi- 
cibus  spina  plus  — minus  rigida 
terminatis,  versus  apicem  ut- 
rinque  ciliis  5 — 6 longitudine 
2'5  Mm.  metientibus  et  basi  in 
membrán  a m sat  magnam  album 
dilatatis  ornatis. 

Appendiees  hinc-inde  macula 
nigra  vei  intense  brunnea 
pictae. 

Flores  rosei,  marginales  ra- 
diantes.  Pappus  2-5  Mm.  lon- 
gus. 


1 Magyarország  erdélyi  részének  átnézetes  földtani  térképe.  Összeállította 
Dr.  Koch  Antal.  1892. 


Szerbia  déli  részében  gyűj- 
tötte Pancic  1863-ban. 

Feichtinger  herbáriumában, 
mely  ma  Szeged  város  tulaj- 
dona. 

A C.  Feichtingeri  első  pilla- 
natra a C.  deusta  és  C.  diffusa 
vegyülékének  látszik.  Legalább 
ily  kombinácziónak  teljesen 
megfelel,  csak  a bóbitától  kell 
eltekintenünk.  Minthogy  azon- 
ban a termésével  egyenlő  hosszú 
bóbitáját  sem  a diffusá- tói,  sem 
a deusta  eddig  ismert  bármely 
alakjától  nem  kaphatta,  vagy 
fel  kell  tennünk,  hogy  Szer- 
biában fellelhető  még  egy  hosszú 
bóbitájú  deusta-i aj  változat,  pl. 
az  euxina  VEL.-nek  egy  nagyobb 
és  barna  foltokkal  ékes  paral- 
lelformája és  az  itt  ismertetett 
növény  ennek  a diffusával  való 
fajvegyüléke,  vagy  pedig  magát 
a C.  Feichtingerit  kell  egy  a 
C.  ólba  L.  alakkörébe  tartozó, 
de  a bóbitától  eltekintve  min- 
den részében  a C.  diffusa  felé 
hajló,  önálló  fajnak  minősíte- 
nünk. 

WO'IíOiL 


In  Serbia  australi  a.  1863 
légit  cl.  Dr.  J.  Pancic. 

Exemplarium  vidi  in  herbario 
divi  Dr.-s  Alex.  de  Feichtixger. 
nunc  in  museo  Szegedinensi 
asservato. 

C.  Feichtingeri  macht  auf 
den  ersten  Blick  den  Eindruck 
eines  Bastardes  von  C.  deusta 
und  C.  diffusa ; bis  auf  den  lán- 
gén Pappus  würde  sie  aueh 
einer  solchen  Kombination  voll- 
kommen  entsprechen.  Da  aber 
dér  den  Achenen  gleichlange 
Pappus  weder  von  C.  diffusa , 
noch  von  einer  bisher  bekann- 
ten  Varietat  dér  C.  deusta  her 
stammen  kanD,  könnten  wir 
die  Bastardnatur  dér  vorlie- 
genden  Pflanze  nur  in  dem 
Falle  erldaren,  wenn  in  Ser- 
bien  eine  deusta  -Varietat  mit 
langem  Pappus,  etwa  eine  Pa- 
rallelform  dér  C.  euxina  Yel. 
mit  grösseren  Köpfen  und  dun- 
kelbraun-fleckigem  Schuppen- 
anhang  vorkommen  würde ; 
so  aber  müssen  wir  C.  Feich- 
tingeri für  eine  in  den  Formen- 
kreis  dér  C.  alba  L.  gehörende 
selbststiindigeArt  haltén, welche 
sich  dureh  Ausbildung  eines 
Enddornes  an  den  Schuppen- 
anhangseln  und  dureh  die 
mehr  - weniger  kammförmige 
Fransung  dér  Anhangsel  dér 
C.  diffusa  nahert. 


Centaurea  Eversiana  Wagn. 

(C.  bracteata  Scop.  XC-  rhenana  Bor.) 


Évelő.  Szára  kb  1/2  m.  ma- 
gas, szegletes,  felső  részében 
+ érdes,  ágas  és  elágazásában 
a rhenana  típus  példáihoz  ha- 
sonló. Alsó  levelei  szárnyasán 
hasadtak ; a szeletek  jókora 
(5—10  mm.)  szélesek,  feljebb 


Perennis.  Caule  c.  Va  M- 
alto.  angulato.  in  parte  supe- 
riore  plus— minus  scabro,  ra- 
moso : in  dispositione  ramorum 
C.  rhenanae  typicae  simili. 
Fólia  inferiora  pinnatisecta, 
segmentis  sat  magnis,  5 — 10 


76 


fokozatosan  keskenyedők  és 
kevésbé  szárnyasak;  a végső 
szelet  rendszerint  jóval  nagyobb 
és  a karéjok  széle  többnyire 
ritkásan  fogazott : a felsők  csak 
2 — 3 mm.  szélesek  és  épek. 
Az  egész  növénjr  + szürkén 
molyhos. 

A fészek  átlag  13  mm.  hosszú 
és  10  mm.  vastag,  bögrealakú ; 
pikkelyei  zöldek,  a kiemelkedő 
erektől  vonalozottak ; a pikkely- 
függelékek barnák,  felső  részük 
+ szabályosan  pillás,  alsó  ré- 
szük kisebb-nagyobb,  a széle 
felé  áttetsző  hártyába  olvad 
össze.  Virága  rózsaszínű,  szélső 
virágai  sugárzók.  A termés 
bóbitája  rövid  vagy  esöke- 
vényes. 

Friaulban  gyűjtötte  Evers 
1904-ben.  A cs.  és  kir.  bécsi 
udvari  múzeum  tulajdona. 

Centaurea  Vatevii 

Évelő?  Tőből  rendszerint 
több  szárat  hajt.  Szára  kb.  25 
cm.  magas,  egyenes,  kevés  ágú, 
kissé  szegletes  és  barázdált  és 
levelestül  erősen  molyhos.  Tő- 
levelei egyszer  szárnyasak, 
egyik-másik  szeleten  1 — 2 fog- 
gal; hamar  leszáradók.  Szár- 
levelei egyszer  szárnyasak,  fel- 
jebb fokozatosan  fogyó  szele- 
tekkel : az  ágakéi  már  többnyire 
teljesen  épek;  a szeletek  átla- 
gos szélessége  1 mm.  Fészkei 
az  ágak  végén  magánosak : 
megnyúlt  tojásalakúak.  szinte 
hengeresek,  12  mm.  hosszúak, 
6—7  mm.  vastagok. Fószekpik- 
kelyei  füstösek ; pikkelyfügge- 
lékei  sötétbarnák,  szabályosan 
pillásak;  a pillák  barnák,  kb. 
17a  mm.  hosszúak;  középső 
pikkelyein  a számok  mindkét 


Mm.  latis;  superiora  sensim  an- 
gustiora  et  minus  secta;  sey- 
vienta  foliorum  margine  ple- 
rumque  remote  dentata,  termi- 
nali  pro  more  sensim  majoré, 
superiora  tantum  2 — 3 Mm. 
lata,  integra.  Tota  planta  + 
einereo-floccosa. 

Capitula  cire.  13  Mm.  longa, 
10  Mm.  lata,  ollaeformia, szá- 
máé anthodii  virides.  nervis  pro- 
minulis  lineatae,  appendicibus 
brunneis,  in  parte  superiore 
plus — minus  regulariter  ciliatis, 
ciliis  basi  in  membranam  plus— 
minus  magnam  et  marginem 
versus  transparentem  confluen- 
tibus.  Flores  rosei,  marginales 
radiantes.  Fappus  achenii  bre- 
vis  vei  evanidus. 

In  Friaulia  a.  1904  légit 
Evers.  (Herb.  musei  i.  r.  palat. 
V indobon.). 

Deg.  Urum.  et  Wagn. 

Perennis?  Multicaulis ; cau- 
libus  c.  25  cm.  altis.  rectis, 
pauciramosis,  paulo  angulatis 
sulcatisque,  cum  foliis  valde 
fioccosis.  Fólia  infima  pinnati- 
secta,  segmento  unó  alterove 
margine  1 — 2 denlato,  cito 
emarcida ; caulina  pinnatisecta. 
superiora  gradatim  minus  secta 
segmentisque  sensim  diminu- 
tis,  ramea  plerumque  omnino 
integra.  Segmenta  c.  1 Mm.  lata. 
Capitula  terminalia,  solitaria, 
elongato-ovoidea,  quasi  cylin- 
drica,  12  Mm.  longa,  6 — 7 Mm. 
diám.;  anthodii  squamae  fus- 
cae,  appendicibus  intense  brun- 
neis, regulariter  fimbriatis,  fim- 
briis  brunneis,  c.  IV2  Mm. 
longis  in  squamis  intermediis 
utrinque  6 — 7-nis,  aurieulis 
membranaceis  nullis.  Flóré* 


oldalon  6—7:  hártyás  fülük 
nincs.  Virágai  rózsaszínűek,  a 
szélsők  sugárzók;  kaszaija  3 
mm.  hosszú,  sávozott,  bóbitája 
1-5  mm.  h.  vagy  rövidebb,  róka- 
veres színű,  vagy  füstös. 

Bulgáriában  Sufandere  mel- 
lett gyűjtötte  Urumov  I.  K. 

A C.  Yatevii  a C.  macedo- 
nica Grsb.  rokonságából  való; 
első  pillanatra  legjobban  emlé- 
keztet a C.  chalcid icaea  ÜAY.-ra 
különösen  a fehéres  mezével, 
kevés  fészkével,  a pikkelyfüg- 
gelékek barna  színével  stb., 
gondosabb  vizsgálatra  azonban 
nagyon  eltávolodik  tőle,  főleg 
abban,  hogy  pikkelyfüggeléké- 
nek nincsen  hártyás  része,  ter- 
mésének bóbitája  pedig  csak 
félakkora x)  és  vörhenyes,  füs- 
tös színű. 

A C.  macedonica  Grsb.-íóI  a 
kisebb  és  eltérő  kevés  fészkű 
termete,  fehéres  molyhos  ága. 
karcsúbb  fészke,  rövidebb  és 
vörhenyes  v.  füstös  bóbitája 
stb.  bélyege  alapján  könnyen 
megkülönböztethető. 

A C.  micranthos  Gm.  f.  rlio- 
dopea  Hay.  et  WAGN.-tól  eltér 


M Hayek  nem  látta  a C.  rhalcidi- 
cuea  érett  termését,  ezért  le  sem  ír- 
hatta az  Oest.  Bot.  Z.  1914.  359.  lap- 
ján közzétett  diagnózisában.  Dr. 
Degen  Á.  tulajdonában  van  azonban 
egy  érett  termésekkel  bíró  példány 
Dimonie  gyűjtéséből  (Hayion  uros 
coenob.  Prodrom,  m.  Atlios  alt.  1600 
in.  1910.  VI.),  melynek  alapján  a kö- 
vetkezőképon  egészíthetem  ki  Hayek 
idézett  leírását : 


rosei,  marginales  radiantes. 
Achenia  3 Mm.  longa,  striata. 
pappo  1-5  Mm.  longo  vei  bre- 
viore  fulvo  vei  fusco  coronata. 


Habitat  in  Bulgária.  Ad  Su- 
fandere detexit  cl.  ív.  K. 
Urumov. 

C.  Yatevii  gehört  zűr  Ver- 
wandtschaft  dér  C.  macedonica 
Grsb.  ; sie  sieht  aber  besonders 
wegen  ihrer  weissgrauen  Filz- 
bekleidung.  ihrer  spárlich  ver- 
ztveigten  u.  wenigköpfigen  Inflo- 
reszenz.  etc.  eher  dér  C.  chal- 
cidicaca  Hay.  ahnlich.  Ein 
genauer  Vergleich  ergab  aber 
ziemlich  scharfe  Unterschei- 
dungsmerkmale,  so  hauptsach- 
licli  das  Fehlen  eines  Hautchens 
an  den  Schuppenanhángseln, 
und  den  halb  so  lángén x)  fuchs- 
rothen  bis  rauchgrauen  Pappus. 

Von  C.  macedonica  ist  C. 
Yatevii  durch  den  zarteren 
Wuchs,  das  filzige  Indument, 
Armköpfigkeit,  d urch  die  schlan- 
keren  Köpfe,  den  kürzeren, 
fuchsroten  oder  rütlich-rauch- 
grauen  Pappus  leicht  zu  unter- 
scheiden. 

Von  C.  micranthos  Gm.  f. 
rhodopea  Hay.  et  Wagn.  unter- 

‘)  Hayek  sah  keine  reifen  Früchte 
seiner  C.  chalcidicaea,  darum  fehlt  in 
seiner  Originaldiagnose  (Oest.  Bot.  Z. 
1914.  p.  359)  auch  ihre  Beschreibung. 
Da  im  Herbar  des  Hrn.  Dr.  Á.  v. 
Degen,  ein  Bxemplar  von  Dimonii 
(gesammelt  am  Berge  Athos  beim 
Kloster  Prodrom  1600  M.  ti.  M.  1910, 
VI.)  mit  vollstándigausgereiftpn  Acbe- 
nien  vorliegt,  kann  ieh  die  Diagnose 
Hayek's  folgendermasien  ergánzen: 


«Achenia  cyliudrica  paulo  compressa.  dilute  brunnea,  hasi  calcarata, 
pilosa.  3 mm.  longa,  pappo  albo,  3 Mm.  longo  coronaU,  pappi  satis  exterioribus 
sensiin  brevioribus». 


78 


főleg  habitusában,  leveleiben 
(ezek  hosszabbak,  kevésbé  szár- 
nyasak, az  ágokon  termők  több- 
műre  mind  épek),  karcsúbb  fész- 
kében nagyobb  és  sötétbarna 
pikkelyfüggelékében,  melynek 
pillái  barnáK  és  számúk  1 -2-vel 
több;  végül  eltér  bóbitájának 
füstös,  illetve  vörhenyes  színé- 
ben. 


sebeidet  sich  unsere  neue  Art 
vorzugsweise  durch  den  ab- 
weiehenden  Habitus,  durcb  die 
lángeren.kaum  geteilten  Blátter, 
welche  besonders  an  den  Zwei- 
gen  gewöhnlich  ganz  ungeteilt 
öleiben,  durcb  die  schlankeren 
Bliitenköpfe,  die  grösseren. 
dunkleren  Schuppenanbangseb 
dérén  Fransen  dunkelbraun 
sind,  und  dérén  Zabl  beider- 
seits  um  1 — 2 vermehrt  ist, 
endlich  aber  durcb  die  rötliche, 
oder  rötlich-raucbgraue  Farbe 
des  Pappus. 


Cytisus  Vadasii. 

(C.  austriacus  L.  var.  Noeanus  Rb.  X C.  ratisbonensis  Scháff.  f. 
virgatus  Heuff.  J.  Wagn.  in  «Die  Vegetation  dér  íirarischen  Sand- 
puszta  Deliblát».  Selmeczbánya.  1914.  S.  52.) 

Von  - | 'Wa&nfcr  János  (Budapest). 


Egy-két  arasznál  alig  maga- 
sabb törpe  bokor,  egyenes,  + 
vesszős  ágakkal ; hajtásai  igen 
rövid  odastmuló  szőröktől  szür- 
kék vagy  selymesek ; levélkéi 
kicsinyek ; virágzó  hajtásokon 
átlag  csak  7X3  mm.-esek,  és  a 
legnagyobbak  a virító  ágakon 
csak  11X4  mm.  méretűek; 
visszájuk  selymes- szürke,  felső 
lapjuk  többnyire  kopasz  vagy 
ritkábban  — kivált  fiatalkorban 
— apró  és  gyér  szőröktől  fedett. 
Virágzata  fürtös ; virágai  átlag 
2 cm.  hosszúak;  a csésze  sá- 
padtzöld  vagy  haloványsárgás, 
gyér  és  odasímuló  szőrrel  fe- 
dett; sziromlevelei  élénksárgák; 
vitorlája  a csúcsán  többnyire 
kissé  kicsipett,  közepén  elvétve 
barna  folttal;  vitorlájának  és 
evezőinek  külseje  pelyhes,  a 
csónak  töve.  valamint  elülső 


Frutex  humilis,  vix  spithamis 
duabus  altior,  caulibus  rectis, 
plus-minus  virgatis,  bornotinis 
pilis  brevibus  adpressis  canis 
vei  sericeis;  foliis  parvis  ‘in 
ramis  florentibus  c.  7 Mm.  lon- 
gis,  3 Mm.  latis  (maximis  11 
X 4 Mm.),  subtus  sericeo-cine- 
reis,  superne  glabris  vei  rarius, 
praecipue  junioribus  pilis  bre- 
vibus paucis  obsitis.  Iuflores- 
centia  racemosa,  floribus  c.  2 
Cm.  longis,  calycibvs  pallide 
viridibus  vei  pallide  fiavescen- 
tibus,  pilis  adpressis  tectis; 
petalis  intense  flavis;  vexillo 
apice  plerumque  paullo  eniar- 
ginato,  in  média  parte  hinc-inde 
brunneo-maculato,  extus  cum 
alis  puberulo ; carina  basi  et 
margine  ciliata ; leguminibus 
dense  sericeis. 


79 


alsó  széle  pedig  pillás ; termései 
sűrűn  selymesek. 

Terem  a tőalakok  között  a 
delibláti  homokpusztán. 


Minthogy  a tőalakok  egy- 
mástól igen  eltérők,  új  fajve- 
gytilékünk  aránylag  könnyen 
felismerhető,  kiváltképpen  ak- 
kor, ha  sajátságaiban  mindkét 
töfaj  között  középen  áll. 

Az  eddig  ismert  zanótok  kö- 
zül nem  is  hasonlít  egyikhez 
sem;  az  irodalom  nem  is  ismer 
C.  austriacus  X ratisbonensis 
vegyüléket  és  ha  a C.  millennii 
BoRB.-ra  itt  mégis  figyelemmel 
vagyok,  teszem  pusztán  azért, 
mert,  noha  Borbás  a Termé- 
szettud.  Közi.  1897.  évfolya- 
mában (433.  old.)  először  em- 
lített millennii- 1 a C.  elonga- 
tus W.  K.  lesimuló  szőrözetű 
és  tavaszi,  gömbösen  virágzó 
alakjának  tartotta  és  ezt  ugyan- 
ezen folyóirat  pótfüzeteiben 
1898-ban  (163.  old.)  megismétli, 
írván:  úgy  látszik,  hogy  a C. 
millennii  a C.  elongatus- nak 
(Herkulesfürdő)  gömbvirágzatú 
alakja,  vagy  mint  ilyen,  belőle 
szakadt  ki,  tőle  geografiailag 
messze  különvált  és  ma  már 
csekély  térségre  szorult  (Békás- 
megyer))), az  ugyanezen  időből 
származó  és  különböző  herbá- 
riumokban őrzött  példáinak  név- 
jegyén a C.  millennii  név  alatt 
a Ő.  austriacus  X ratisbonen- 
sis jelzés  is  olvasható. 

E jelzés  valószínűleg  a köz- 
lést megelőző  időből  származik, 
már  azért  is,  mert  Borbás  a fenn 
idézett  két  közlését  nem 
helyesbítette  és  feltehető,  hogy 


Habitat  in  Hungária  meridio- 
nali,  in  collibus  arenosis  prae- 
dii  aerarialis  prope  Deliblat 
inter  parentes. 

Unser  neuer  Bastard  ist,  be- 
sonders  wenn  er  in  seinen  Merk- 
malen  zwischen  den  von  einan- 
der  sehr  abweichenden  Stamm- 
arten  die  Mitte  hált,  verhált- 
nismássig  leicht  zu  erkennen. 

Es  ist  von  den  hisher  be- 
schriebenen  Geisskleearten  kei- 
ner  áhnlich.  Die  Literatur  kennt 
auch  bisher  keine  Kombination 
C.  austriacus  X ratisbonensis. 
Höchstens  káme  C.  millennii 
Borb.  in  Betracht,  welchen  Bor- 
bás in  dér  Zeitschr.  Természet- 
tud. Közi.  1897  p.  433  als  eine 
Form  des  C.  elongatus  W.  K.  mit 
anliegender  Behaarungund  end- 
stándiger,  kopfförmiger  Inflo- 
reszenz  beschrieben  hat,  welche 
Ansicht  er  in  den  Beiheften 
derselben  Zeitschrift  1898  p. 
163  wiederholt  mit  dér  Bemer- 
kung,  dass  «C.  millennii  eine 
Form  des  bei  den  Herkules- 
bádern  gedeihenden  C.  elonga- 
tus mit  endstándigen  Bliiten 
sei,  oder  aber  als  eine  solche 
Varielát  sich  aus  diesem  ent- 
wickelte,  und  heute  von  jenem 
getrennt  nur  mehr  auf  einen 
sehr  kleinen  Raum  bescliránkt 
ist  (Békásmegyer  im  Kom.  Pest). 
Borbás  hat  diese  Pflanze  aber 
auf  seinen  Etiquetten  auch  als 
C.  millennii  (C.  austriacus  X 
ratisbonensis)  bezeichnet. 

Es  ist  anzunehmen,  dass  er 
diese  Deutung  auf  den  ersten 
Eindruck  niedergeschrieben  hat 
und  von  dieser  bei  seinen  spá- 
teren  Publikationen  abgekom 


0 


1898-ban,  a mikor  a zanótbok- 
rok  kétszeri  virágzásáról  érte- 
kezését megírta,  újból  foglal- 
kozott a békásmegyeri  C.  mil- 
íenniivel  és  fenntartotta  első  ér- 
telmezését. 


A C.millennii  vegyiiléktermé- 
-szetére  vonatkozólag  irodalmi 
adat  nincsen.  A látott  példány 
pedig  különösen  az  erősen  bor- 
zas, gyapjas  csészéi  miatt  nem 
is  lehet  austriacus  x ratisbo- 
nensis , hanem  amennyiben  ve- 
gy  ülőkről  lehet  szó,  úgy  a ra- 
tisbonensis X leucotrichus  kom- 
binációnak felelne  meg  legin- 
kább és  a C.  Yadasii-xél  össze 
nem  téveszthető.  Utóbbinak  t. 
i.  egészen  rövid,  odasímuló 
szőrözettel  borított  csészéje  van. 


mén  ist.  Das  ist  umsomehr  an- 
zunehmen,  als  er  seinen  C.  mil- 
lennii  2-mal  mit  C.elongatus  ver- 
gleicht,  seine  Publikationen 
nirgends  korrigiert,  trotzdem  er 
sein  C.  millennii  — Matériái  bei 
dér  Verfassung  seiner  zitierten 
Abhandlung  über  2-mal  blü- 
hende  Geisskleearten  im  Jahre 
1898  einer  Revision  unterwer- 
fen  musste. 

Abgesehen  von  alldem  ist  zu 
bemerken.  dass  C.  millennii  — 
über  dessen  Bastardnatur  keine 
literarische  Publikationen  vor- 
liegen  — keinesfalls  ein  Ba- 
stard  von  C.  austriacus  mit 
ratisbonensis  sein  kann,  u.  z\v. 
hauptsachlich  darum  nicht,  weil 
seine  Ivelche  mit  lángén  abste- 
lienden  Haaren  besetzt  sind, 
welche  C.  millennii  weder  von 
C.  austriacus,  noch  von  dem 
beinahe  kaidén  C.  ratisbonensis 
erhalten  konnte.  C.  millennii 
scheint  — wenn  er  überhaupt 
ein  Bastard  ist  — vielmehr 
einer  Kombination  C.  ratis- 
bonensis x C.  leucotrichus  zu 
entsprechen  und  kann  mit  C. 
Yadasii,  dessen  Kelche  mit  sehr 
kurzen,  anliegenden  Haaren  be- 
deckt  sind.  nicht  verwechselt 
werden. 


Megjegyzések  néhány  keleti  növényfajról. 

Bemerkungen  über  einige  orientalische  Pflanzenarten. 

Von  : | Dl‘*  Pereli  Árpád. 

LXXVII.  Achillea  Prodani 

( coarctata  X collina)  nov.  h y b r. 

Planta  4—5  Dm  alta.  caulibus  simplicibus  vei  hinc-inde 
ramosis.  striatis,  pilis  albis  longis,  crispulis  sat  dense  obtectis, 
turnén  virescentibus ; foliis  ambitu  laté  linearibus,  utrinque  sat 
dense  pilis  longis  albis  obsitis,  tamen  virescentibus,  bipinnati- 


81 


sectis,  rhachide  angusta,  denticulata ; segmentis  primariis  ambitu 
linearibus,  4-7  Mm  longis,  basi  in  rhacbidem  decurrentibus, 
secundariis  (ultimis)  lineari-lanceolatis.  obtusis,  cca  1 Mm  longis, 
V2  Mm  latis,  apice  minute  mucronulatis ; foliis  superioribus  sensim 
diminutis  minusque  sectis ; corymbus  densus,  sat  compactus,  capitufa 
parva,  cca  3 Mm  alta,  involucri  squamis  anguste  ovato-lanceolatis, 
byalinis,  medio  costa  viridi  percursis,  dorso  villosis,  ventre 
glabris ; corollis  paliide  luteis,  ligulis  radiantibus  sat  parvis,  leviter 
tricrenatis. 

Hab.  in  Romániáé  distr.  Dobrogea.  In  monte  <-Suluc»  prope 
Macin  inter  parentes  cl.  5.  Jul.  1911  detexit  cl.  Jul.  Prodan; 
cui  dicata.  Ab  A.  coardata  Poir.  difiért  indumento  breviore  et 
parciore;  foliorum  segmentis  primariis  ambitu  multo  angustioribus 
magisque  distantibus,  secundariis  paucioribus,  angustioribus,  folio- 
rum rhachide  tenuiori.  capitulis  duplo  tere  minoribus,  corymbo 
laxiore.  Ab  A.  collina  Bhcker  difiért  indumento.  foliorum  sectione, 
corymbo  magis  contracto,  intlorescentiae  ramis  crassioi  ibus,  capi- 
tulis majoribus,  imprimis  autem  ttorum  colore. 

A simili  A.  Degenii  (coardata  X crithmi fólia)  íSeym.  (Magy. 
Bot.  Lap.  VIII.  (1909):  240)  difiért  caule,  praesertim  autem  capi- 
tulis densius  villosis,  foliis  ambitu  angustioribus,  paulo  tenuius 
sectis,  rhachide  pluridentata  multo  angustiore,  segmentis  prima- 
riis magis  approximatis,  secundariis  paulo  brevioribus. 

Budapestini,  Idibus  Jüniis  1915. 


Újabb  adatok  Fereg-vármegye  flórájához. 

Neuere  Beitráge  zűr  Kenntnis  dér  Flóra  des  Bereger 

Komitates. 

III.  Közlemény  (Mitteiluns). 

Vun  • ( ^ar?ittai  Antal  (Stubüyafürdő). 

Az  1913.  és  1914.' évek  nagy  szünidejének  egy  részét  Bereg- 
ijén töltöttem  s amennyire  a kedvezőtlen  körülmények  megengedték, 
a megye  egyes  részeibe  néhány  botanikai  kirándulást  végeztem. 
Eme  kirándulásaim  eredményeként  a következő  uj  adatokkal 
bővítbetem  a már  eddig  e lapban  közzétett  adataimat. 

Ca) amagrostis  Epigeios  (L.)  Roth.  A Nagyhegyen  Munkács 
mellett;  Ujdávidháza  környékén. 

Rumex  conglomeratus  Murr.  Rákos  környékén. 

Polycnemum  Heuffelii  Láng.  Tarlókon  Oros'ztelek  körül. 

Kochia  scoparia  (L.)  Schrad.  Elvadulva  az  utczán  Iványiban. 

Melandrium  noctifiorum  (L.)  Fr.  Ujdávidházán. 

Ranunculus  sardous  Gr.  var.  mediterránéul  Griseb.  Orosztelek 
környékén. 


6 


82 


Stenophragma  Thalianum  (L.)  Celak.  A VárhegyenVárpalánkán. 

Potentilla  argentea  L.  j3.  decumbens  Jord.  A Nag3'hegyeD 
Munkács  mellett. 

Vicia  silvestris  Gmel.  Váralján  és  Várpalánkán. 

Callitriche  stagnálva  Scop.  Pocsolyában  Orosztelek  környékén. 

Hibiscus  ternatus  Cav.  Kukoricásban  Orosztelek  környékén. 

Peplis  Portula  L.  Tócsabán  Munkács  mellett. 

Epilobium  adnatum  Griseb.  A Nagyhegyen  Munkács  mellett ; 
Várkulcsa  és  Újdávidliáza  környékén. 

Laserpitium  pruthenicum  L.  Erdős,  füves  helyeken  a Lovaiskán 
Munkács  mellett. 

Verbascum,  phlomoides  L.  (3.  australe  Schrad.  A Nagyhegyen 
Munkács  mellett. 

Ku'Jcxia  Elatine  (L  ) Dum.  Tarlókon  Orosztelek  körül. 

Linaria  intermedia  Schur.  A vasúti  töltésen  Várkulcsa 
mellett. 

Valeriána  of/icinalis  L.  A Sajgóban  Várkulcsa  mellett. 

Inula  ensifolia  L.  Orosztelek  környékén. 

lnula  hirta  L.  A Nagyheg3'en  Munkács  mellett. 

Carduus  defloratus  L.  Rákos  környékén. 

Centaurea  austriacu  Willd.  A Nagyhegyen  Munkács  mellett. 

Centaurea  austriaeoides  Wol.  Ugyanott. 

Centaurea  Fleischeri  Hayek  (C.  jacea  X C.t  oxylepis).  A 
Nagy  hegyen  Munkács  mellett,  Várpalánkán  és  Újdávidházán ; 
Lohó  környékén,  de  ennek  jacea- ja  már  a pannoni ca-\\oz  közeledik 

Centaurea  Scabiosa  L.  Újdávidházán;  Szarvasréten;  Irányi 
körül  és  a Nagyhegyen  Munkács  mellett. 

Centaurea  casureperta  Wagn.  A Nagyhegyen  Munkács  mellett; 
a Sajgóban  Várkulcsa  mellett.  Ez  utóbbi  pannonica- ja  már  a jacea- 
hoz  közeledik  s így  ez  az  alak  a casureperta  és  Fleischeri  közé  esik. 

Centaurea  oxylepis  Wimm.  et  Grab.  A Nagyhegyen  Munkács 
mellett. 

Centaurea  pannonica  (Heuff)  Simk.  A Sajgóban  Várkulcsa 
mellett. 

Centaurea  jacea  L.  Szarvasréten. 

Centaurea  pannonica  X C.  casureperta  Wagn.  Szarvasréten. 

CentaureaErdneri  Wagn.(ausiriaca  X pseudophrygia).  Ugyanott 

Érig  erőn  canadensis  L.  A Nagy  hegyen  Munkács  mellett. 

Crepis  capillaris  Wallr.  Füves  helyeken  Munkács  és  Vár- 
kulcsa körül. 

Centaureú- imát  Wagner  J.  úr  határozta  meg ; fogadja  ez  úton 
is  hálás  köszönetemeí. 


83 


A Pulsatilla  piatensis  var.  Zichyi  Schur  új  lelőhelye 

hazánkban. 

Über  einen  neuen  Standort  dér  Puls.  prat.  var.  Zichyi  Schur 

in  Ungarn.1) 

Von  - \ ^ai'?*ttai  inl  al  (Stubnyafürdö). 

Hazánkban  ennek  a kökörcsinnek  három  helye  biztos : Szőny 
(loc.  eláss.),  Debreczen  (Nagyerdő)  és  Nyíregyháza  környéke.  Isaszeg 
és  Hegyalja  környékén  gyűjtött  példányok  Pulsatilla  nigricans- ok- 
nak bizonyultak  (Papp  Lénárd:  A Pulsatilla  pratensis  v.  Zichyi 
ScHUR-ról,  pag.  28).  1912-ben  Zemplén  megyében,  Cséke  község 
közvetlen  közelében,  egy  homokbuczkán  gyűjtöttem  a P.  Zichyi-t, 
ahol  augusztus  hó  elején,  sőt  a hónap  végén  is  másodszori  virág- 
zásában szedtem.  Perbenyik  község  határán  már  homokbuczkákkal 
találkozunk;  ezek  elhúzódnak  délre  egészen  a Tiszáig.  A nép 
szorgalmas  keze  úgyszólván  teljesen  művelés  alá  vette  a homokot 
s ma  már  ritkaságszámba  megy  eg}T-egy  érintetlenül  hagyott 
homokos  terület  s így  e vidék  régi  szép  homoki  flórája  úgyszól- 
ván teljesen  elpusztult.  A homoki  flóra  helyén  ma  már  szép  akáczos 
ligetek,  szőlők  és  búzát  termő  földek  vannak.  Cséke  és  Laiza 
községek  között  terül  el  Cséke  község  temetője  egy  homokbuczka 
délnek  néző  oldalán.  A kegyeletes  nép  minden  halottja  sirjára 
egy-egy  akáczfát  ültet  úgy,  hogy  a halottak  egy  sűrű  akáczos  liget 
alatt  aiusszák  örök  álmukat.  A temető  keleti  oldalán  van  a kántor- 
nak a rétje  egynéhány  négyzetöl  területen.  Ezt  is  csak  azért 
nem  szántották  fel,  mert  a dombnak  ezen  oldala  igen  meredek.  A 
temető  akáczosa  ezt  a kis  területet  az  erős  nyugati  szelektől  meg- 
óvta s így  eme  futóhomokon  is  gyönyörű  füves  rét  fejlődhetett  ki. 
Ezen  a kis  réten  terem  a Pulsatilla  Zichyi  Schur  és  ugyancsak  itt 
húzódott  meg  a környék  homoki  flórája  is.  A P.  Zichyi-n  kívül 
még  a következő  fajokat  gyűjtöttem : Andropogon  Ischaemum  L., 
Eragrostis  minor  Hőst,  Panicum  oryzoides  Hőst,  Agropyrum  glaucum 
(Hőst),  Aristolochia  Clematitis  L.,  Pumex  Acetosella  L.  ssp.  multifidus 
(L.)  De.,  Polygonum  arenarium  W.  et  K.,  Polycnemum  Heuffelii 
Láng  (Cséke  környékének  egyik  igen  jellemző  növénye  s a vetések 
közt  igen  tömegesen  terem),  Kochia  arenaria  (Roth),  Salsola  Káli  L., 
S.  Káli  (3.  tenuifolia  Mocg.,  Portulaca  oleracea  L.,  Silene  Otites  L. 
(3.  wolgensis  Otth.,  Gypsophila  muralis  L.,  G.  paniculata  L.,  Dianthus 
Pontederae  A.  Kern.,  D.  Armeria  L.,  Nigella  arvensis  L.,  Erysi- 
mum  cheiranthoides  L.,  Syrenia  cana  Pill.  et  Mitterp.,  Berteroa 
incana  (L.)  De.,  Potentilla  argentea  L.  (3.  decumbens  Jord.,  Aledi- 
cago  falcata  L.,  Erodium  cicutarium  (L.)  L’Hérit,  Euphorbia  platy- 


*)  Berichtet  über  die  Entdeckung  dieser  Varietat  auf  Sandhügeln  bei  Cséke 
im  Komitat  Zemplén ; bei  dieser  Gelegenheit  werden  einige  interessantere,  dort- 
selbst  beobachtete  Pflanzen  aufgezahlt. 


6* 


84 


phylla  L.,  Lavatera  thuringiaca  L.,  Epilobium  adnatum  Griseb, 
Eryngium  planum  L.,  Falcaria  Rivini  Hőst,  Seseli  annuum  L.. 
Onosma  arenarium  \V.  et  K.  pr.  tuberculatum  Kit.,  Thymus  collinus 

M.  B..  Th.  Marschállianus  Willd.,  Satureja  Acinos  (L.)  Scheele, 
Yerbascum  ])hlomoides  L.  ,3.  australe  Schrad.,  Asperula  cynanchica 
L.  {3.  tenella  Heuff.,  Galium  elatum  Thuill.,  Achillea  pannonica 
Scheele,  Artemisia  vulgáris  L.,  A.  Absinthium  L.,  A.  campestris  L. 
fi.  lednicensis  Roch.,  Gentaurea  Scabiosa  L.,  C.  rhenana  Bor., 
ChondriUa  juncea  L.  és  Hieracium  umbeUatum  L.  f.  angustif olium 

N.  P.  A vidék  környékén  a homokbuczkák  közt  elterülő  mélyebb 
helyeket  mocsarak  és  állandó  tavak  fedik.  Ezeknek  flóráját  pontosan 
-nem  bírtam  átkutatni,  mert  ezek  az  ez  évi  országos  esőzések  miatt 
teljesen  víz  alatt  álltak.  E mocsarak  és  tavak  flórájából  egyelőre 
csak  két,  hazánkban  ritkábban  előforduló  fajt  sorolok  fel,  melyek  a 
Csőkétől  északnyugatra  eső  tavaknak  tagjai;  ezek  a Typha 
Shuttleworthii  Koch  et  Sonder  és  az  Elatine  Álsinastrum  L. 


Apró  közlemények.  — Kleine  Mitteiluugen. 

Hyoscyamus  albus  L.  Magyarországon  (in  Ungarn). 


Aradon  1 9 1 Cbben  3 új  vas- 
úid épült.  Az  Újaradra  vezető 
és  gróf  Károlyiról  nevezett  híd 
elkészültével  a hídfőtől  az  Alsó- 
in arospartsor  elejéig  új  töltést 
emeltek.  E töltésen  1910-ben, 
de  kiváltképpen  1911-ben  te- 
mérdek gaz  bukkant  fel.  mety 
között  szálanként  Hyoscyamus 
albus  L is  akadt.  Hogyan  ke- 
rült oda  ez  a déli  növény,  biz- 
tosan meg  nem  állapítható ; 
tény  azonban,  hogy  hazánkban 
eddig  senki  sem  szedte  és  ha 
azóta  az  aradi  töltésről  el  is 
tűnt  volna,  hazánkban  való  első 
megjelenése  mégis  említésre 
méltó. 


Bei  Arad  wurden  im  Jahre 
1910  3 eiserne  Brücken  iiber 
den  Marosfluss  gebaut.  Bei  die- 
sel* Gelegenheit  musste  von 
dér  Alsómarospartzeile  bis  zu 
dér  nach  Neu-Arad  führenden 
Brücke  ein  neuer  Damm  an- 
gelegt  werden.  Auf  diesem  er- 
schienen  schon  im  Spatherbste 
1910,  besonders  aber  i.  J.  19 1 1 in 
enormer  Menge  Unkrauter,  un- 
ter  welchen  sicli  auch  mehrere 
Exemplare  von  Hyoscyamus  al- 
bus L.  vorfanden.  Auf  welche 
Weise  diese  siidliche  Pflanze 
hierher  kam,  wáre  schwer  fest- 
zustellen,  wahrscheinlich  ist 
es  auch,  dass  sie  vöm  neuen 
Maros  - Damm  seither  ver- 
schwunden  ist;  da  sie  aber  in 
Ungarn  bisher  noch  nicht  ge- 
funden  wurde,  ist  ihr  erstes  Auf- 
treten  bei  Arad  erwahnenswert. 

J Wagner 


85^ 


Hazai  botanikai  dolgozatok  ismertetése. 

Referate  über  ungarische  botan.. Arbeiten. 

Dr.  Tuzson  János  : A magyar  Alföld  növényföldrajzi 
tagolódása  (Pfianzengeograpbische  Gliederung  des  ungarischen 
Tieflandes).  Mathem.  és  Természett.  Értesítő.  XXXIII.  p.  143- 
220.  Budapest,  1915. 


Tudvalevő,  hogy  nagyobb, 
összetételében  lényegesen  el- 
térő növénygeografiai  terület- 
egységeket  g}rakran  lehet  jel- 
lemezni néhány  feltűnő  nem- 
zetség felsorolásával  is,  néme- 
lyiket meg  néha  csak  néhány 
sajátságos,  bennszülött  növény- 
család megnevezésével ; éleseb- 
ben megkülönböztethető  terü- 
letegységeket lehet  jellemezni 
ú.  n.  «nagyfajok»  («Sammel- 
vagy  Gesamtart»-ok)  felsoro- 
lásával ; minél  inkább  kisebbe- 
dik  azonban  a tagolandó  vagy 
összehasonlítandó  terület  terje- 
delme, minél  egyöntetűbbé  lesz 
a flórája,  annál  inkább  reá- 
szorulunk a kisebb,  sőt  még  a 
legkisebb  systematikai  egysé- 
gek figyelembevételére,  ame- 
lyeknek útmutatását  legke- 
vésbbé  sem  nélkülözhetjük  ak- 
kor, amikor  egy  éghajlati  és 
orographikus  szempontból  oly- 
annyira egységes  területen  aka- 
runk finomabb  növény  föld  rajzi 
tagolást  végezni,  mint  amiben 
a magyar  Alföld,  amelyen  mai 
napon  nagyjában  voltaképen 
csakis  az  egyes  termőhelyek 
chemiai  és  physikai  tekintet- 
ben való  különbözősége  okoz 
eltéréseket  az  egyes  formácziók 
összetételében. 

Rögzíteni  óhajtjuk  tehát  itt 
azt  a meggyőződésünket,  hogy 
minél  kisebb,  minél  egysége- 


Bekanntlich  lassen  sich  grös- 
sere,  wesentlieh  verschiedene 
pfianzengeograpbische  Einhei- 
ten  oft  schon  durch  das  Auf- 
zahlen  besonders  charakteri- 
stischer  Gattungen,  manche 
sogar  auch  schon  durch  eigen- 
tümliche  Pflanzenfamilien  cha- 
rakterisieren ; bei  seb  art  un- 
terscheidbaren  kleineren  Ge- 
bieten  genügt  auch  das  Nam- 
haftmachen  von  sog.  «Gesamt- 
arten » : je  enger  wir  aber  die 
Grenzen  dér  zu  vergleichen- 
den,  resp.  dér  zu  gliedernden 
Territorien  ziehen  und  je  ein- 
heitlicher  ihre  Flóra  ist,  desto 
mehr  sind  wir  auch  auf  die 
Beachtung  dér  kleineren,  ja 
dér  kleinsten  systematischen 
Einheiten  angewiesen,  dérén 
leitende  Rolle  am  wenigsten 
entbelirt  werden  kann,  wenn 
es  sich  um  eine  feinere  pfian- 
zengeogr.  Gliederung  eines 
klimatisch  und  orographisch 
so  einheitlich  bescliaffenen  Ge- 
bietes  handelt,  wie  es  das  un- 
garische Tiefland  ist,  in  wel- 
chem  heute  in  erster  Linie 
nur  Verschiedenheit  dér  che- 
mischen  oder  physikalischen 
Beschaffenheit  dér  Standorte 
Unterschiede  in  dér  Zusam- 
mensetzung  dér  einzelnen  For- 
mationen  schaffen.  Wir  wollen 
alsó  liier  unserer  Ueberzeugung 
Ausdruck  gébén,  dass  innerhalb 


86 


sebb  a flóraterület,  annál  ki- 
sebb rendszertani  egységek 
összehasonlítása  fogja  nekünk 
csak  megadni  a helyes  összeha- 
sonlítási, ill.  elkülönítési  alapot. 
Ami  természetes,  mert  a nö- 
vény reagál  mindennemű  be- 
folyásra, hol  alakváltoztatással, 
hol  pedig  szőrözetének  meg- 
változtatásával, hol  meg  más 
aprólékos,  de  észrevehető  bé- 
lyegekkel, melyek  a kutatót 
reávezetik  arra,  hogy  a termő- 
hely physikai  vagy  chemiai 
különbözőségét,  fekvését  stb.-it 
vizsgálja  meg,  mert  ok  nélkül 
ezek  a változások  nem  követ- 
keznek be.  Sok  esetben  sikerül 
is  az  összefüggést  (persze  nem 
a végső  okot!)  megtalálni  ég- 
hajlati vagy  más  befolyásokban. 
S ezek  azok  az  esetek,  amidőn 
növén37földrajzi  tagolásra  maga 
a növény  adja  meg  a helyes 
alapot.  Más  esetben  ez  nem 
sikerül  s ekkor  fordulunk  az- 
után távolabb  fekvő  hypothe- 
zisekhez,  amelyek  azonban  a 
növényföldrajzzal  abban  az  ér- 
telemben, hogy  ez  a növények 
mai  eloszlását  kutatja,  már 
csak  lazább  kapcsolatban  álla- 
nak. Bármily  terület  összeha 
sonlító  jellemzése-  vagy  tagla- 
lásánál azonban  az  össze- 
hasonlítandó alapegységeknek 
egységeseknek  kell  lenniök,  te- 
hát vág}-  az  úgynevezett  «jó'> 
fajt  kell  «jó»  fajjal,  vagy  al- 
fajt alfajjal,  stb.  szembe  állí- 
tani s nem  szabad  az  egyik 
területet  az  egyik  vagy  a má- 
sik alfajjal  (vagy  kis  fajjal), 
a másikat  pedig  egy  növény- 
csoportot  felölelő  gyűjtőnévvel 
jellemezni,  mert  az  ilyen  el- 
járás csakis  zavart  okozhat. 


eines  einheitlichen  Florengebie- 
tes  uns  erst  die  Beachtung  dér 
kleineren  system.  Einheiten  die 
richtige  Basis  zum  Vergleich, 
resp.  zűr  Sonderung  schafft.  Es 
ist  dies  eigentlich  selbstver- 
stándlich,  denn  die  Pflanze  rea- 
giert  auf  die  verschiedenen  Ein- 
flüsse  teils  durch  Ánderung 
ihrer  Form,  ihres  Indumentes 
oder  anderer,  zwar  gering- 
fügiger,  aber  immerhin  be- 
merkbarer  Merkmale,  die  den 
Forscher  dazu  anregen,  die 
physikalischen,  chemischen 
Verháltnisse,  die  Lage  und 
noch  andere  Eigenschaften  dér 
Standorte  zu  untersuchen,  weil 
eine  Formánderung  in  dér 
Pflanze  ohne  Ursacbe  doch 
nicht  eintritt. 

In  vielen  Falién  gelingt  es 
aucli,  den  Zusammenhaug  ( wenn 
aucli  nicht  den  eigentlichen 
Grund !)  zu  erkennen  mit  kli- 
matischen  oder  anderen  Ein- 
fliissen.  Das  sind  jene  Falié, 
in  welchen  die  Pflanze  selbst 
die  richtigen  Grundlagen  zűr 
pfianzengeographischen  Schei- 
dung  liefert.  In  anderen  Fal- 
ién gelingt  dies  nicht,  und  da 
müssen  wir  dann  zu  entfern- 
ter  liegenden  Hvpothesen  grei- 
fen,  die  aber  mit  dér  Pflanzen- 
geographie,  soferne  wir  sie 
eben  in  dem  Sin  ne  auffassen, 
dass  sie  uns  iiber  die  heutige 
Yerteilung  dér  Gewachse  be- 
lehren  soll,  schon  in  einem 
mehr  lockeren  Zusammenhange 
stehen. 


87 


Területek  növénygeografiai 
összehasonlításának,  megegye- 
zések avagy  pedig  különböző- 
ségek megállapításának  egyik 
alapfeltétele,  hogy  az  összeha- 
sonlítandó egységek  — bármely 
rendszertani  rangot  is  foglal- 
janak el  azok  a szerző  egyéni 
meggyőződése  alapján  — egy- 
ségesek legyenek.  A másik  kö- 
vetelmény, hogy  a szerző  azok- 
nak az  egységeknek,  melye- 
ket a terület  jellemzésére  fel- 
használ, előfordulási  viszonyait 
pontosan  ismerje,  vagyis,  ne 
jellemezzen  területegységeket 
olyan  növényegységekkel,  ame- 
lyek ott  nem  is  fordulnak  elő. 
A tételek  sorrendjében  volta- 
képen  ez  a fontosabbik,  mert 
e nélkül  a dolgozat  értéke  na- 
gyon megcsappan. 

Ha  már  most  megvizsgáljuk, 
hogy  a fent  jelzett  dolgozat 
szerzője  mennyiben  felelt  meg 
ezeknek  a követelményeknek, 
megállapíthatjuk,  hogy  — bár 
egy  helyen  eíitélőleg  nyilatko- 
zik az  alsóbb  rendszertani  egy- 
ségekről, melyek,  mint  mon- 
dottuk. igen  gyakran  a növén}7- 
geografusnak  éppen  a legfon- 
tosabb útmutatói  — mégis  sok 
helyen  — nyilvánvalólag  nem 
tudva  azt,  hogy  mely  esetben 
van  éppen  szó  «csak»  ilyenek- 
ről— növényjegyzékeiben  tarka 
összevisszaságban  keveri  össze 
ezeket  azú.  n.  «jó»  fajokkal  s 
használja  úgy,  ahogyan  tudja, 
az  egyes,  általa  megküiönböz 
tetett  formácziók  jellemzésére. 
Az  ilyen  nem  egyenértékű  egy- 
ségekkel való  jellemzés  azután 
olyan  egyenetlenségekre  vezet, 
hogy  p.  o az  egyik  növény- 
jegyzékben egy  fajcsoport  neve 


Dann  müssen  bei  einer  ver- 
gleichenden  Charakterisierung 
oder  Gliederung  jedweden  Ge- 
bietes  die  zum  Vergleiche 
herangezogenen  Grundeinhei- 
ten  einheitlich  sein.  Sog.  «gute» 
Arten  können  nur  mit  «guten», 
Unterarten  auch  nur  wieder 
mit  Unterarten  usw.  gegen- 
übergestellt  werden ; es  geht 
alsó  nicht  an,  dass  dér  eine 
Teil  eines  Gebietes  mit  dér 
einen  oder  dér  anderen  Unterart. 
dér  andere  aber  mit  einer  Ge- 
samtart  charakterisiert  werde, 
welche  die  anderen  Unterarten 
in  sich  schliesst.  Ein  solches 
Vorgehen  kann  nur  Yerwirrung 
verursachen. 


Bei  dem  Vergleiche,  bei 
dér  Feststellung  von  Ueber- 
einstimmungen,  resp.  Verschie- 
denheiten  ware  alsó  auch  dér 
Grundsatz  im  Auge  zu  behal- 
ten,  dass  die  zu  vergleichenden 
Einheiten  — was  immer  für 
einen  system.  Rang  sie  auch 
nach  dér  individuellen  Ansicht 
des  Vei'f.  einnehmen  mügén  - 
einheitlich  sein  müssen ; endlicli 
aber  muss  dér  Verf.  die  Yor- 
kommensrerháltnisse  dér  Ein- 
lieiten,  die  er  zűr  Charakteri- 
sierung  dér  Gebiete  verwenden 
will,  genau  kennen,  d i.  er  darf 
nicht  Einheiten  zu  diesem 
Zweck  verwenden,  welche  dórt 
gar  nicht  vorkommen.  In  dér 
Reiheitfolge  ware  dieser  so 
selbstverstandliche  Satz  dér 
wichtigere. 

Wenn  wir  nun  prüfen.  in- 
wieferne  dér  Verf.  diesen  Er- 
fordernissen  naher  getreten 


88 


szerepel,  melylyel  egy  másik 
növényjegyzékben  szembe  van 
evvel  állítva  egy  vagy  két  pon- 
tosabban meghatározott  «kis» 
faj.  Ilyen  módon  véleményünk 
szerint  sem  különbségeket,  sem 
megegyezéseket  pontosan  meg- 
állapítani nem  lehet.  Még  za- 
varóbban hat  a területen  elő- 
forduló fajok  félreismerése,  ill. 
összetévesztése  olyanokkal,  me- 
lyek itt  nem  fordulnak  elő  s 
mégis  az  itt  előfordulók  mel- 
lett foglalnak  helyet,  némelyik 
még  egy  és  ugyanabban  a nö- 
vényjegyzékben  is,  p.  o.  Jun- 
cus  acutiflorus  az  atratus  mel- 
lett; ilyen  még  a Dianthus 
Cárt  husi  anonim  és  a D.  Ponte- 
derae  olyan  helyeken,  ahol 
csakis  az  utóbb  nevezett  fajok 
előfordulását  lehet  feltételezni. 
Ez  csak  két  példa  a sok  közül 
arra,  hogy  a szerző  nem  is 
vette  magának  azt  a fáradsá- 
got, hogy  először  is  megismerje 
azokat  az  objektumokat,  ame- 
lyekkel dolgozni  akart,  nem 
győződött  meg  előfordulási  vi- 
szonyaikról, így  látjuk  azután 
a Vieia  grandiflorá-X , a Dian- 
thus  polymorphus- 1,  Tragopo- 
gon  pratensis-X,  Lycium  euro- 
paeum-oX  (!)  és  sok  egyebet  a 
magyar  homokpuszták,  a Cyti- 
su<  hirsutus- 1.  meg  az  Anemone 
Pulsatillá- 1 a Bánság  lakói  közt 
felsorolva  — nyilván  tévesen 
meghatározott  fajokról,  mint 
a nyírségi  « Geránium  silvati- 
cM»i»-ról,  a tiszamenti  szikesek 
«L  is  graminean- járói,  az  (‘Al- 
föld minden  részében  előfor- 
duló)) "Muscari  botryoidesn- ről, 
az  Elymiis  caput  Medusae 
Blaclstoniu  perfoliatá»-ró\ , stb.- 
ről  nem  is  szólva.  Ezekkel  az  itt 


ist,  so  müssen  wir  konstatie- 
ren,  dass  er  sieh  zwar  an 
einer  Stelle  absprechend  über 
diese  unteren  systematischen 
Einheiten  áussert,  dann  aber 
— offenbar  nicht  wissend,  in 
welchen  Fallen  es  sich  eigent- 
lich  «nur»  um  solche  handelt 
sie  in  seinen  Fiorenlisten 
im  krausen  Durcheinander  mit 
sog.  «guten»  Arten  vermengt 
und  sie.  so  gut  er  eben 
konnte,  zűr  Charakterisieiung 
dér  einzelnen  von  ihm  unter- 
schiedenen  Formationen  ver- 
wendet.  Die  Vermisehung  sol- 
clier  ungleichwertiger  Einhei- 
ten führt  dann  zu  solchen 
Unstimmigkeiten,  dass  z.  B. 
in  einer  Florenliste  eine  Ge- 
samtart  figuriert,  dieser  aber 
in  einer  anderen  ein  oder 
mehrere  genauer  bestimmte 
Glieder  oder  «kleine  Arten» 
derselben  Gesamtart  gegen- 
iibergestellt  werden.  Auf  diese 
Weise  lassen  sich  unseres 
Erachtens  weder  Unterschiede 
nocli  Uebereinstimmungen  ge- 
nau  feststellen. 

Nocli  störender  wirkt  das 
Verkennen,  resp.  Verwechseln 
von  Arten,  die  im  Gebiete 
vorkommen.  mit  solchen,  die 
hier  sicher  fehlen  und  docli 
neben  den  hier  vorkommenden 
(einige  sogar  in  ein  und  der- 
selben Florenliste)  angeführt 
werden,  wie  z.  B.  Juncus 
acutifiorus  neben  atratus,  Dian- 
thus Carthusianorum  neben  D. 
Dontederae  an  Stellen,  wo  nur 
die  letztgenannten  Arten  als 
sicher  vorkommend  anzuneh- 
men  sind.  Dies  nur  zwei  Bei- 
s])iele  unter  vielen,  dass  dér 
Verf.  sich  nicht  dér  Miibe  un- 


89 


elő  nem  forduló  fajokkal  szem- 
ben nem  is  emlékezik  meg 
Alföldünknek  növényföldrajzi 
szempontból  oly  fontos  tagjai- 
ról, amilyen  a Cram.be  tataria, 
Ranunculus  polyphyllus , Euro- 
tia,  AlUmn  fhiveseens,  Astraga- 
lus  contoxiuplicatus,  Trifolium 
vesiculosum,  T.  ornithopodioides, 
Melilotus  macrorhiza,  dentata, 
palus'.ris , Lotus  tenuissimus, 
Cuscuta  Tinei,  Verbéna  supina , 
Onobrychis  arenaria  — bog}’ 
csak  néhányat  említsek. 


Az  Alföldről  31  különböző 
formácziót  sorol  fel.  melyeket  fe- 
lületesen jellemez,  végül  pedig 
az  Alföldön  négy  (bánsági,  kö- 
zépdunai, tiszai  és  nyírségi) 
«flóratájékot'  különböztet  meg. 


terzogen  hat,  vorerst  die  Ob- 
jekte,  mit  welchen  er  gear- 
beitet  hat,  genau  keimen  zu 
lemen  und  sicli  über  ihre 
Yorkommensverháltnisse  zu 
vergewissern ; so  seben  wir 
dann  Vicia  grandifiora,  Tra- 
gopogon  pratensis,  Diardhus 
polymorphus  und  Lyeiunx  euro- 
paeum  (!)  u.  m.  a.  auf  mittel- 
ungarisclien  Sandpuszten,  Cy- 
tisus  birsül us  u.  Anemone  Pul- 
satilla  im  Bánát  angegeben, 
die  dórt  nicht  vorkommen 
können  — von  falschen  Bestim- 
mumren.  wie  (/.Geránium  silva- 
Hcum»  im  Nyírség,  «lns  gra- 
mmé a » auf  Salzboden  in  dér 
Theissgegend.«  M u.  cg ri  botryoi- 
des»  in  allén  Teilen  des  Tief- 
landes  (p.  200),  Eliymus  caput 
Medusae , Blackstonia  perfoliata 
u.  A.  gar  nicht  zu  sprechen. 
Andererseits  aber  vermissen 
wir  für  das  Tiefland  pflanzen- 
geograpbiscb  so  wiehtige  Be- 
standteile,  wie  Crambe  tataria , 
Ranunculus polyphyllus,  Euro- 
iia , Allium  fiave-'-cens,  Aslraga- 
lus  contortuplicatus,  Trifolium 
vesiculosum , T.  ornithopodioi- 
des, Melilotus  macrorhiza , den- 
tata , palusíris , Lotus  tenuissi- 
mus, Cuscuta  Tinei , Verbéna 
supina , Onobn/chis  arenaria  — 
uni  nur  einige  anzuführen,  die 
wenigstens  eine  Erwahnung 
verdient  lnitten. 

Es  w érdén  aus  dem  Tief- 
lande  31  verschiedene  Forma- 
tionen  aufgeziihlt-und  flüchtig 
charakterisiert,  endlicb  aber 
vier  «Florengegenden»  (Bana- 
ter-,  Mitteldanubische-,  Tliei.-s- 
und  Nyírség  - Gegend)  unter- 
schieden. 


S)0 


A 198.  oldalon  az  Alföldet 
így  jellemzi:  «Az  Alföld  olyan 
egységes  flórakörnyék,  amelyet 
csekély  kivétellel  nyugat-euró- 
pai szteplakó  növényfajok  jel- 
lemeznek)). 

Ez  a mondat  a legkirívóbb 
ellentétben  áll  azokkal  a tények- 
kel, amelyeket  jobban  beava- 
tottak kutatásai  hoztak  nap- 
világra s amelyek  azt  bizonyít- 
ják, hogy  a magyar  Alföldet 
más  középeurópai  «flórakör- 
nvékek»-kel  szemben  túlnyomó 
számban  éppen  olyan  növény- 
fajok jellemzik,  amelyek  keleti 
eredetűek. 

Ismerjük  azokat  a nehéz- 
ségeket, melyekkel  meg  ke  1 
birkóznia  annak,  aki  használ- 
ható növényföld  rajzi  jellemzé- 
sekkel akar  megbízható  tá- 
maszt adni  a tovább  kutatók- 
nak, tudjuk  azt  is,  hogy  hibát- 
lant teremteni,  vajmi  kevés  ha- 
landónak adatott  s ez  is  csak 
hosszadalmas  megfigyelés  és 
tanulmány  útján.  Ez  a kissé 
behatóbb  kritika  nem  is  abból 
a szándékból  Íródott,  hogy  a 
szerző  művében  hibákat  ke- 
resve, azokat  ostorozza.  Hibát 
találunk  valamennyi  növény- 
geografiai  dolgozatban,  s nem 
is  az  egyes  tévedések  azok. 
amelyek  ellen  állást  akarunk 
foglalni.  Mindinkább  erősbödik 
azonban  bennünk  az  a meg- 
győződés. hogy  avval  a mun- 
kálkodási  iránynyal,  melyet  a 
szerző  vezetett  be  hazánkban, 
nemcsak  hogy  nem  fogjuk  meg- 
közelíteni azt  a czélt,  hogy  ha- 
zánk flórájáról,  növénygeogra- 
fiai  tagolásáról  helyes  fogal- 


Auf  S.  198  kennzeichnet 
dér  Verf.  das  ungarische  Tief- 
land  als  «eine  Florengegend. 
welche  mit  wenigen  Ausnah- 
men  westeuropáische  steppen- 
bewohnende  Pflanzen  charak- 
terisieren». 

Dieser  Satz  steht  im  grell- 
sten  Widerspruche  mit  den 
Tatsachen,  welche  Forschun- 
gen  besser  Eingewei liter  zu 
Tagé  gefördert  habén  und  aus 
welchen  hervorgeht,  dass  die 
tibervviegende  Mehrzahl  dér 
die  ungarische  Tiefebene  ge- 
geniiber  andere  mitteleuropái- 
sche  Gebiete  charakterisieren- 
den  Pflanzenarten  östlichen  Ur- 
sprunges  ist. 

Wir  sind  uns  dér  Schwie- 
rigkeiten  bewusst,  welche  das 
Ausarbeiten  bra  uchbarer  pfian- 
zengeograpliischer  Schilderun- 
gen.  die  eme  verlassliche 
Grundinge  zum  Weiterarbeiten 
liefern  sollen,  zu  überwinden 
hat,  wir  wissen,  dass  Fehler- 
loses  zu  liefern  nur  Wenigen 
und  auch  diesen  nur  auf  Grund 
langwieriger  Heobachtungen 
und  Studien  gegeben  ist.  Diese 
etwas  eingehende  Kritik  ent- 
spricht  auch  nicht  dem  Be- 
streben,  einzelne  Fehler,  die 
sich  fást  in  jeder  pflanzen- 
geographischen  Arbeit  fűiden 
lassen,  herauszusuchen  und 
sie  zu  tadeln.  vielmehr  dem 
Bedürfnis,  gegenüber  einer  sol- 
clien  Arbeitsmethode  auf  das 
Entschiedenste  Stellung  zu 
nehmen.  Wir  gewinnen  eben 
immer  mehr  die  Ueberzeugung, 
dass  wir  uns  bei  Anwendung 
dér  Arbeitsweise,  die  dér  Verf. 
in  unserem  Lande  eingeführt 
hat,  dem  Ziele.  einen  richtigen 


mát  nyerjünk,  hanem  éppen 
ellenkezőleg,  növénytakarónk 
összetételéről  sok  tekintetben 
téves  nézetek  terjeszttetnek, 
ami  határozottan  akadálya  lesz 
a későbbi  munkáknak.  Ez  ellen 
az  irány  ellen  kell  a leghatá- 
rozottabban állást  foglalnunk. 


Begriff  von  dér  ungarischen 
Flóra  und  ihrer  pflanzengeogr. 
Gliederung  zu  erhalten.  nieht 
nur  nieht  náhern,  sondern 
dureh  sie  in  vielen  Beziebun- 
gen  vollkommen  unrichtige  An- 
sichten  ii bér  die  Zusammen- 
setzung  unserer  Pflanzendecke 
verbreitet  werden.  die  spáte- 
ren  Arbeiten  entschieden  hin- 
derlich  im  Wege  stehen  werden. 

Degen. 


Wagner  J. : A delibláti  kincstári  homokpuszta  növény- 
világa. Die  Vegetation  dér  aerarischen  Sandpuszta  Deliblát  (in 
Südungarn).  ((Erdészeti  Kísérletek))  1914,  4.  füzet  (Heft).  Magyar 
és  német  szöveggel.  — Mit  ungar.  und  deutschem  Text. 


Szerző  arra  a fölötte  hálás 
feladatra  vállalkozott,  hogy  ha- 
zánk e — kétségtelenül  leg- 
érdekesebb — homokpusztájá- 
nak növényföldrajzi  vázlatát 
nyújtsa,  beható  ismertetés  tár- 
gyává téve  flóratagjainak  ere- 
detét, a növényzet  formagazdag- 
ságát és  ennek  okait,  az  eddig 
itt  megfigyelt  kormophyták  szá- 
mát, a növényzetet  évszakok 
és  előfordulási  viszonyai  sze- 
rint, a sivár  helyek,  a puszta 
és  a rétek  flóráját,  ismertetve 
továbbá  a vizi  növényeket,  a 
törpe  erdőket,  a ligeteket,  az 
erdőket,  a gyomokat  és  rude- 
rális  növényeket,  a lerakodó 
helyek  növényzetét,  végül  a 
flóra  egyes  kiváló  tagjait. 

Mint  új  keverékfajt  a Cyti- 
sus  Vadasii  (austriacus  v.  Noea- 
nus  X ratisbonensis  v.  virga- 
tus)- 1 írja  le1).  Különös  figyel- 
met érdemel  ama  kimutatása, 
hogy  a Populus  Bachofenii 
Wrzb.  néven  leírt  fa  a fehér - 
és  rezgönyárfa  hybridjének  te- 


*)  Lásd  ennek  a számnak  78.  oldalát. 


Verfasser  hat  sich  dér  sehr 
dankbaren  Aufgabe  unterzo- 
gen,  eine  pflanzengeographi- 
sche  Skizze  dieser  Sandsteppe 
— wohl  dér  interessantesten  — 
unseres  Landes  zu  ent- 
werfen,  wobei  die  Herkunft 
dér  Florenelemente,  Forrnen- 
reiehtum  dér  Flóra  und  seine 
Ursachen,  Zahl  dér  hier  bisher 
beobachteten  Kormophyten, 
Schilderung  dér  Flóra  nach 
Jahreszeiten  und  naeh  den 
Standortsverhaltnissen.  Yege- 
tation  dér  Wüste,  dér  Steppe. 
dér  Wiesen,  Wasserpflanzen, 
Zwergwálder,  Auwalder.  Wál- 
der,  Ackerunkráuter  und  Ru- 
deralflora,  Flóra  dér  Schutt- 
platze  und  einzelne  hervor- 
ragende  Glieder  dér  Flóra 
eingehend  besprochen  werden. 
Xeu  beschrieben  wird  Cytisus 
Vadasii  (austriacus  v.  Xoea- 
nus  X ratisbonensis  v.  virga- 
gus)1) ; besonderes  Interessé 
beansi>rucht  auch  dér  Nach- 
weis,  dass  Popidus  Bachofenii 

')  Vgl.  i».  78  dieser  Xummer. 


kiütendő.  (E  fa  egyes  fontos 
szerveit  találó  ábrákon  is  be- 
mutatja.) 

Három  tábla  és  27  szöveg- 
ábra szemlélteti  a felette  sike- 
rült ismertetést. 


Wrzb.  als  Bastard  derSilber- 
pappel  und  dér  Espe  zu  be- 
trachten  ist  (es  wird  auch 
eine  treffliche  Abbildung  ein- 
zelner  wichtiger  Teile  dieses 
Baumes  veröffentlicht).  3 Ta- 
téin und  27  Textabbildungen 
erláutern  die  sehr  gelungene 
Schilderung. 


Dr.  Lengyel  Géza:  A királyhalmi  m.  kir.  külső  erdészeti 
kísérleti  állomás  területe  növényzetének  ismertetése.  (Schil- 
derung dér  Flóra  des  Gebietes  dér  áusseren  forstlichen  Versuchs- 
station  bei  Királyhalom.)  «Erdészeti  Kísérletek)),  1915,  No.  I — 2., 
p 50 — 73.  (ungariscb). 


Úgy  ennek,  valamint  az  előbb 
ismertetett  munkának  czélja  az 
volt,  hogy  az  erdészeti  kísér- 
leti intézetek  nemzetközi  szö- 
vetsége VIII.  (a  háború  folytán 
elhalasztott  1)  gyűlésén  részt- 
vevő tagoknak  az  eidészeti 
szempontból  felette  érdekes  vi- 
dékekre teendő  kirándulásaik 
alkalmával  botanikai  útmuta- 
tóul szolgáljon. 


A szerző  készítette  vázlat 
szerint,  mely  az  általa  és  Teo- 
dorovits  F.  úr  által  észlelt  nö- 
vények  fel  sorolását  tartalmazza, 
itt  egy  tipikus,  középmagyar- 
országi homokpusztai  flóráról 
van  szó,  melyhez  (az  északabbra 
fekvőkkel  szemben)  már  több 
keleti  elem,  így  az  Astragalus 
( lasynnthus , a Bulbocodium  ru- 
thenicum  vegyül,  de  másrészt 
hiányzanak  a többek  között  az 
Ephedra,  a Linum  pannonicum, 
az  Astragalus  exscapus  és  az 
.4.  virgatus , nemkülönben  szá- 
mos hegyi  elem,  melyek  Pest- 
megye homokterületeit,  különö- 
sen az  erdőkéit  (a  hegyek  kö- 
zelsége!) benépesítik. 


Sowohl  diese,  als  die  im 
Yorhergegangenen  besprochene 
Arbeit  hatte  den  Zweck,  den 
Teilnehmern  dér  (Krieges  we- 
gen  verscliobenen !)  VII.  Ver- 
sammlung  des  internationalen 
Yerbandes  forstlicher  Ver- 
suchsanstalten  als  botanisches 
Vademteum  gelegentlich  ihrer 
Exkursionen  in  diese  in  forst- 
licher  Beziehung  sehr  interes- 
santen  Gegenden  zu  dienen. 

Nach  dér  vöm  Verf.  ent- 
worfeneu  Skizze,  die  eine 
Aufzáhlung  dér  von  ihm  und 
Herrn  F.  Teodorovits  beob- 
achteten  Pflanzen  enthált,  han- 
delt  es  síeli  liier  um  eine  ty- 
pische  mittelungarisehe  Sand- 
steppenflora,  dér  sich  (gegen- 
über  dér  nördlicker  gelegenen) 
schon  mehr  östliche  Elemente, 
als  Astragalus  dasyanthus,  Bul- 
bocodium  ruthenicum  beimen- 
gen.  doeh  fehlen  anderenteils 
Ephedra,  Linum  pannonicum , 
Astragalus  exscapus  u.  virgatus 
ete.  und  eine  Anzahl  monta- 
ner  Elemente,  die  die  Sand- 
fláchen  des  Pester  Komitates, 
besonders  aber  ihre  Walder 
(Gebirgsnahe !)  bevölkern.  D. 


93 


Jablonszky  Jenő : A tarnóczi  mediterrán-korú  flóra. 

(Über  die  mediterráné  Flóra  von  Tarnócz.  A magy.  kir.  Földtani 
Intézet  évkönyve.  (Jahrb.  des  ung.  kgl.  Geologischen  Institutes] 
XXII.  1914,  H.  4.  f. : 229— 273.  Budapest,  1914.  8°.  IX— X.  táblával 
(Mit  Tat.  IX— X.). 


Ipolytarnócz  (Nógrádm.)  kö- 
zelében a «Botos-árok»  víz- 
mosásában, andesittufából  ke- 
rültek igen  nagy  számmal  levél-, 
szár-  és  termésmaradványok 
elő,  melyeknek  feldolgozását 
adja  a szerző.  Fossilis  flóránkat 
igen  értékes  adatokkal  gazda- 
gító, nagy  gondossággal  Írott 
műve  két  új  faj  leírását  is 
adja : 


In  dér  Náhe  von  Ipolytarnócz 
(Kom.  Nógrádj  in  dér  Grube 


« Botosárok»  kamen  im  Ande- 
sittuff  selír  viele  Blatt-  und 
Stengelüberreste  an  das  Lidit, 
dérén  gründliche  Bearbeitung 
dér  Verf.  im  vorliegenden  Heft 
gibt.  Das  Werk  bereichert  un- 
sere  Kenntnisse  über  unsere 
fossile  Flóra  mit  selír  wert- 
vollen  Daten  Zwei  neue  Ar- 


ten  sind  besclirieben,  u.  zw. 
Dryopteris  Kümmedci  n.  sp.  (diagn.  p.  231,  tab.  IX.  fig. 
Calamus  Nosekyi  n.  sp.  (diagn.  p.  23G.  tab.  IX.  fig.  1- 
Tarnócz  fossilis  flórája  épen 
oly  gazdag  volt,  akár  a Zsil- 


völg.yi;  legjobban  a Bilin,  Leo- 
ben  és  Radoboj  alsó  miocaen  fló- 
rájával egyezik  meg. 

A tarnóczi  flórát  első  sorban 
atlanticus  északamerikai  ele- 
mek képezik,  továbbá  kelet- 
ázsiai  és  foldközitengermellé- 
kiek.  A tarnóczi  vegetatio  fő- 
leg subtropicus  jellegű;  oligo- 
caen-nél  fiatalabb,  de  felső 
miocaen-nól  idősebb  korú. 


4), 

3). 

Die  fossile  Flóra  von  Tar- 
nócz war  ebenso  reich.  wie  die 
des  Zsiltales;  sie  stimmt  noch 
am  meisten  mit  dér  unteren 
Miozaenftora  von  Bilin,  Leoben 
und  Radoboj  iiberein.  Sie  setzt 
sicli  hauptsachlü’h  aus  atlan- 
tisch-nordamerikanischen  Ele- 
menten,  ausserdem  aber  aus 
ostasiatischen  und  mittelmeer- 
landisclien  Elementen  zusam- 
men.  Die  Vegetation  hat  vor- 
züglicli  einen  subtropischen 
Charakter:  sie  ist  jiinger  als 
Oligocaen  und  altér  als  das 
obere  Miocaen.  Gy- 


Botanikai  Közlemények  XIV.  (1915)  1 2.  füzet  (Heft).  Pag- 

1—5:  Mágocsy-Dietz  S. : Elnöki  megnyitó  (Eröffnungs- 
rede  gelegentlicli  dér  200.  Sitzung  dér  botan.  Sektion). 

Pag.  5 — 11:  Szabó  Z. : Fucskó  Mihály  emlékezete 
(Nachruf  an  M.  Fucskó),  arczképpel  (mit  Portrait). 

Pag.  12 — -61-  f Fucskó  M. : Az  Atrix>lex  hortense  és  Atri- 
plex  nitens  heter  oka  r piája  (Über  die  Heterocarpie  dér  gén. 
Arten).  13  képpel  (mit  13  Abbildungen). 

Szerző  kimutatja,  hogy  a Verf.  weist  nach,  dass  so- 

fent  nevezett  két  Atriplex- faj  wohl  die  horizontalen,  als  die 

horizontális  és  vertikális  tér-  vertikalen  Früchte  dér  gén. 

méseiben  egyaránt  részben  Arten  z.  T.  gelbe,  z.  T aber 


sárga,  részben  pedig  fekete 
magvak  vannak.  A termések 
mindkét  csoportja  a nagyságá- 
ról és  a lepellevelek  alakjáról 
már  külsőleg  is  felismerhető. 

A kétféle  mag  szöveti  felépí- 
tésében is  különbözik  egymás- 
tól. A sárga  magvak  legtöbb- 
nyire  a szár  csúcsa  felé  tö- 
mörülnek, a feketék  az  alsó 
részeken,  az  oldalágak  töve 
közelében  helyezkednek  el. 

A számarány  felette  inga- 
dozó. Általában  több  a vertiká- 
lis, mint  a horizontális  termés: 
a vertikális  termésekben  min- 
dig a sárga  magvak,  a hori- 
zontálisokban a feketék  vannak 
túlsúlyban ; a sárga  magvak 
mind  koraérettek. 

Mesterséges  beavatkozással 
a különböző  színű  magvak  szám- 
aránya megváltoztatható,  bi- 
zonyságául annak,  hogy  az  el- 
térések élettani  okok  (eltérő  táp- 
lálkozási és  növekedési  viszo- 
nyok) folytán  következnek  be. 

A fekete  magvak  lassabban 
csíráznak,  mint  a sárgák. 

Pag.  62  —68 : J á v o r k a 
és  újabb  adatok.  II.  (Kleint 
ben  zűr  Flóra  von  Ungarn.  II.). 

Kimutatja,  hogy  IvERNER-nek 
az  az  adata,  mely  szerint  a 
Sedum  pallidum  M.  B.  a Mátra- 
hegységben  előfordulna,  S.g/au- 
cwm-példákra  vonatkozik,  ame- 
lyeknek a 6— 7-tagúak  mellett 
5 tagú  virágjaik  is  vannak.  A 
Kerner  synonymaként  említette 
S.  matrense  Kit.  az  eredeti 
példa  szerint  sem  más,  mint 
5,  glaucum  var.  glanduloso- 
pubescens  Feicht.  1871.  (v.  glan- 


schwarze  Samen  enthalten. 
Beide  Kategorien  dér  Früch- 
te  sind  schon  áusserlich  an 
ihrer  Grösse  und  dér  Fönn 
dér  Perigonblátter  zu  erken- 
nen.  Die  zweierlei  Samen  un- 
terscheiden  sicli  auch  histolo- 
gisch  Die  gelben  Samen  fin- 
den  sich  zumeist  gégén  die 
Stammspitze,  die  schwarzen 
an  den  unteren  Teilen  in  dér 
Nahe  dér  Basis  dér  Seiten- 
zweige.  Das  Zahlenverhaltnis 
ist  sehr  schwankend,  im  all- 
gemeinen  finden  sich  stets 
mehr  vertikale,  als  horizontale 
Früchte;  in  den  vertikalen 
überwiegen  stets  die  gelben, 
in  den  horizontúién  die  schwar- 
zen Samen;  erstcre  erreichen 
nur  eine  Notreife. 

Dureh  künstliche  Eingriffe 
lasst  sich  das  Zahlenverhaltnis 
dér  verschiedenfarbigen  Samen 
verándern,  ein  Beweis,  dass  die 
Unterschiede  dureh  physiolo- 
gische  Ursaehen  (abweiehende 
Ernahrungs-  und  Wachstum- 
verhaltnisse)  bedingt  sind. 

Die  schwarzen  Samen  kei- 
men langsamer,  als  die  gelben. 

8. : Kisebb  megjegyzések 
re  Bemerkungen  und  neue  Anga- 

Weist  nach,  dass  sich  die 
von  Kerner  stammende  An- 
gabe  über  das  Vorkommen 
von  Sedum  pallidum  M.  B.  im 
Mátragebirge  auf  Exemplare 
von  S.  glaucum  bezieht,  die 
nebst  6— 7-záhligen  auch  5- 
ziihlige  Blüten  habén.  Das 
von  Kerner  als  Syn.  hierher- 
gezogene  S.  matrense  Kit.  ist 
nach  dem  Originalexemplare 
= S.  glaucum  var.  glandidoso- 


95 


dulosum  Grfc.  1898,  Séd.  gl. 
f.  glandulosum  K.  Maly  1904). 

A tulajdonképeni  S.  pallidum 
M.  B.  Hajiét  szerint  szintén 
nem  más,  mint  S.  glaucum  6- 
és  ö-,  sót  7— 8- tagú  virágok- 
kal. — Sedum  altissimum  Poir., 
melyet  Xeilreich  Horvátország- 
ból említ,  törlendő;  ez  az  adat 
a S.  ochrohucum  CHAix-re  vo- 
natkozik. — A Sedum  Hille- 
brandii  Fenzl  (1856)  a S Sarto- 
rianum  Boiss.  (1856)-től  nem 
különbözik.  Szerző  e növény- 
nek több  új,  magyarországi  lelő- 
helyét sorolja  fel.  — A Geum 
montanum  X ricale  = sudeti- 
cum  TAuscH.-t  megtalálta  szerző 
a Pareng-hegységben ; a Wald- 
steinia  geoides  W.-re  Moesz  és 
Kümmmerle  Ogulin  közelében 
(Horvátországban)  akadtak  rá; 
a Sorbus  lanata  Kit.  = a S. 
lanuginosa  Krr.-lel  és  nem  a 
S.  aria  x aucupariá-v al,  minek 
azt  Hedlund  tartja.  A Sorbus 
syrmiensis  Kit.  = a S.  aucu- 
pariz  v.  lanuginosá-x al ; Pgrus 
angulata  Kit.  = Malus  sil- 
vestris  (L.)  MmL.-rel ; Pgrus 
matrensis  Kit.  és  P.  syrmiensis 
Kit.  ugyanaz;  P.  bárányén 
sis  Kit.  = Malus  pumila  Mill.- 
rel.  Még  több  más  Pgrus-, 
Prunus  és  Crataegus- faj,  me- 
lyeket Kitaibel  különböztetett 
meg,  azonosíttatik  ismert  fajok- 
kal az  eredeti  példák  alapján. 


pubescens  Feicht.  1871  (v. 

glandulosum  Grec.  1898,  f. 
glandulosum  K.  Mai.y  1904). 

Das  echte  S.  pallidum  M.  B. 
soll  nach  Hajiét  aucli  nichts 
anderes  sein,  als  8.  glaucum 
mit  6-  und  5-,  auch  7 — 8-záh- 
ligen  Blüten.  — Sedum  altis- 
simum Poir.,  welches  Neil- 
reich  aus  Kroatien  angibt,  ist 
zu  streichen;  die  Angabe  be- 
zielit  sich  auf  S.  ochroleucum 
Chain.  — Sedum  Hillebrandii 
Fenzl  (1856)  ist  von  S.  Sarto- 
rianum  Boiss.  (1856)  nieht  ver- 
schieden.  Es  werden  mehrere 
ungarische  Standorte  ange- 
fiihrt.  — Geum  montanum  X 
rivale  = sudeticum  Tausch. 
fand  Verf.  im  Parenggebirge ; 
1 Valdsteinia  geoides  W.  fanden 
Moesz  und  Küm.merle  bei  Ogu- 
lin in  Kroatien ; Sorbus  lanata 
Kit.  ist  = S.  lanuginosa  Kit. 
und  nicht  S.  aria  X aucupa- 
ria , wie  Hedlund  annimmt. 
Sorbus  syrmiensis  Kit.  ist  = 
S.  aucuparia  v.  lanuginosa ; 
Pgrus  angulata  Kit.  ist  = 
Malus  silveslris  (L ) Mili..  ; 
Pyrus  matrensis  Kit.  und  P. 
syrmiensis  Kit.  ist  dasselbe ; 
P.  baranyensis  Kit.  ist  = 
Malus  pumila  Mill.  Es  wer- 
den noeb  mehrere  andere  von 
Kitaibel  unterschiedene  Py- 
rus-,  Prunus-  und  Crataegus- 
Arten  auf  Grund  dér  Origi- 
nalexemplare  mit  bekannt'ui 
Arten  identifiziert. 


Pag.  68  — 76:  Kovács  F. : Változások  Óbecse  flórá- 
jában (Yeránderungen  in  dér  Flóra  von  Óbecse). 

Szerző  különböző  fajok  el-  Berichtet  über  das  Ver- 

tiinéséről  értekezik,  amilyen  schwinden  von  verscbiedenen 
pl.  a Arten,  z.  B.  von 


Typha  mi  hívna,  bj  cigaiAnm  n ihiveum.  Boiawogtlon  colcraine.P.  den- 

Scheuchzeria  palustris , Elymus 
etaceua , Helosciadium  nádi  flórian,  Me 
Bryonia  dioica , Carpesium  cernuum, 


sím,  P.  gramineus , Sajai  marina , 
arenarius , Sehoenoplectu< 
nganthes , Dipsacus  pilosus, 
melyeket  még  kb.  40  évvel 
előbb  ott  gyűjtött.  A felsoroltak 
között  vannak  fajok,  melyeknek 
előfordulása  a magyar  Alföldön 
felette  feltűnő,  sőt  majdnem 
érthetetlen.  Végezetül  felsorolja 
azokat  a fajokat,  amelyekkel 
az  ottani  flóra  gyarapodott; 
közülök  a 


welche  dér  Verf.  noch  vor  c- 
40  Jahren  dórt  gesammelt 
hat.  Unter  den  angefülirten 
befinden  síeli  Arten.  dérén 
Vorkommen  im  ungarischen 
Tieflande  liöchst  auffallend, 
ja  fást  unerklárlich  erseheint. 
Zum  Seblusse  werden  die  Zu- 
wáchse  dér  Flóra  aufgezahlt, 
von  welchen 


Lepidium  graminifoHum,  Ainarantus  albus,  Calepina  irregularis, 
Anemisia  ann  na,  Yallisneria  spirális,  Ykia  lutea , Sternbergia  col- 
chicifiora , Astragalus  contortupl  icatus,  Geránium  d issed  um,  Helmin- 
tiiia  cchioides 


méltók  említésre. 


hervorzuheben  sind.  D. 


külföldi  botanikai  dolgozatok  ismertetése. 

Referate  über  auslándische  botanische  Arbeiten. 


Di’.  August  Schulz  : Die  Geschichte  dér  phanerogamen 
Flóra  und  Pflanzendecke  Mitteldeutschlands  vorz.  des  Saale- 
bezirkes  seit  dem  Ende  dér  Pliozánzeit.  I.  Teil.  Halle  a.  d.  S. 
(Louis  Xebert)  1914.  8°.  '202  p. 


A mű  a magyar  és  osztrák 
botanikusok  körében  különös 
érdeklődésre  tarthat  igényt,  mi- 
vel a szöveg  nagy  része  a 
Délkeletről  a Saale-vidékre  be- 
vándorolt pusztai  növények  tör- 
ténetének van  szentelve.  Sok 
egyéb,  így  elsősorban  a kultúr- 
növényekről és  a gyomokról 
írottak,  a nem  botanikusokat 
is  érdekelheti.  Ajánlatossá  te- 
szi ezt  a müvet  és  ugyané 
szerzőnek  sok  más  müvét  (így 
különösen  a termesztett  ga- 
bona neműek  történetéről  Írott 
tanulmányait)  főleg  a bennük 
követett  kutatási  módszer,  me- 


Das  Werk  beansprueht  im 
Kreise  ungerischer  und  öster- 
reichischer  Botaniker  ein  ganz 
besonderes  Interessé,  als  ein 
grosser  Teil  des  Textes  dér 
Geschichte  dér  von  Südosten 
her  in  den  Saalebezirk  einge- 
wanderten  Steppenpflanzen  ge- 
widmet  ist.  \Tieles  andere,  so 
in  erster  Liniéüber  dieKultur- 
pflanzen  und  die  Unkrauter 
geschriebene  dürfte  auch  Xiclit- 
Botaniker  interessieren : ganz 
besonders  empíieblt  sieti  die 
ses  und  viele  andere  Verke 
desselben  Verf.  (so  besonders 
seine  Geschi.'hte  dér  kultivier- 


97 


Ivet  megismerni  mindazok  ér- 
dekében áll,  akik  növényföld- 
rajzi tanulmányokkal  foglal- 
koznak. 


Az  előttünk  fekvő  mű  be 
vezetéseid  a szerző  a fogal- 
mak meghatározásátadja.  Bár- 
mily egyéni  nézettel  legyünk 
is  az  alak,  faj,  alfaj  és  változat 
körülírása  tekintetében,  mivel 
ezeket  a fogalmakat  előzetesen 
definiálja,  az  olvasó  előtt  vi- 
lágos, hogy  mit  ért  ezek  alatt. 


tea  Getreide)  durch  die  darin 
befolgte  Methode  dér  For- 
scliung,  die  keimen  zu  lemen 
im  Interessé  aller  liegt.  die 
sichmitpflanzengeographischen 
Studien  befassen. 

lm  vorliegenden  Werke  liisst 
dér  Verf.  dem  Texte  eine  Er- 
klarung  dér  Begriffe  voran- 
gehen.  Mag  mán  in  dér  Defi- 
nition  dér  Forrn,  Art,  Unter- 
art  und  Varietat  mit  dem  Verf. 
eines  Sinnes  sein,  oder  auch 
nicht,  sobald  die  Definiton 
vorangeht,  wird  es  dem  Leser 
klar.  worum  es  sich  handelt. 

D. 


Dr.  F.  Pax  : Die  Flóra  des  Siebenbürgischen  Hochlandes. 
Botan.  Jahrbücher  für  Syst.  50.  (Erg.  — Festband.)  1914:32 — 40. 


Szerző  «A  kárpáti  növények 
elterjedésének  alapvonalai))  ez. 
müvében  az  erdélyi  felföl- 
det egységes  flóravidéknek 
vette,  melynek  egységes  képe 
azonban  a felette  változatos 
növényelemek  fellépése  sze- 
rint helyenkint  módosul,  minek 
folytán  a flóravidéken  belül 
több  kerület  különböztethető 
meg,  és  pedig:  1.  Az  erdélyi 
felföld  középső  része,  az  er- 
délyi medencze,  mely  mint  régi 
tengerfenék  helyenkint  még  ma 
is  erősen  sótartalmú.  2.  A ke- 
leti határszél  elkülönített  me- 
denezéi  (a  gyergyói,  a csíki 
medencze  és  a Bárczaság). 
eredetileg  vízgyűjtők,  melyek 
viszonylagosan  csak  későn  szá- 
radtak ki  és  3.  a hátszegi  öböl. 


Rendkívül  érdekes  flóratör- 
téneti fejtegetéseinek,  továbbá 
az  egyes  kerületek  és  az  eze- 
ket alkotó  alkerületek  rövid, 


In  seinen  «Grundzügen  dér 
Pflanzenverbreitung  in  den  Kar- 
pathen»  hat  dér  Verfasser  das 
zentrale  Hochland  Siebenbür- 
gens  als  einheitliclies  Floren- 
gebiet  aufgefasst ; das  einheit- 
liche  Bild  wird  aber  durch 
das  Auftreten  von  reeht  ver- 
schiedenartigen  Elementen  orts 
weise  modifiziert,  so  dass  in- 
nerhalb  dieses  Bezirkes  meh- 
rere  Teile  unterschieden  wer- 
den  kőimen,  u.  zw.  1.  Das 
zentrale  Hochland  im  engeren 
Sinne,  ein  altér  Meeresboden, 
dér  auch  lieute  noch  stellen- 
weise  stark  salzhaltig  ist  2.  Die 
isolierten  Becken  des  Ostran- 
des  (Gyergyó,  Csík,  Burzen- 
land),  ehemals  Süsswasseran- 
sammlungen,  die  erst  relatív 
spiit  trocken  gelegt  wurden  und 
3.  Die  Hátszeger-Bucht. 

Bezüglich  dér  ausserordent- 
lich  interessanten  florenge- 
schichtlichenErörterungen,kur- 
zer  doch  sehr  treffender  Cha- 


98 


de  igen  találó  jellemzésének 
megismertetését  magára  a műre 
kell  bíznom.  A referens  és 
Tuzson  között  a pusztai  ele- 
mek eredetéről  megindult  vita 
döntő  szava  is  ebben  a mű- 
ben hangzik  el  a legilletéke- 
sebb ajakról. 


rakteristil:  dér  einzelnen  Be- 
zirke  und  dér  diesen  unter- 
gestellten  Unterbezirke  muss 
auf  das  Origónál  verwiesen 
werden.  Auck  in  dem  zwischen 
dem  Ref.  und  Tuzson  aufge- 
laufenen  Widerstreite  beziig- 
lich  dér  Herkunft  dér  Steppen- 
elemente  ist  nunmehr  von  kom- 
petentester  Seite  das  letzte 
Wort  gefallen.  D. 


Dr.  Béla  Páter : La  Culture  des  Plantes  médicinales  en 
Hongrie.  Extr.  du  Bull.  mensuel  des  Renseignements  Agricoies  et 


Maladies  des  Plantes.  Romé.  - 
Rövid  összefoglaló  ismerte- 
tése azoknak  az  eredmények- 
nek, amelyeket  a szerző  1904 
óta  a kolozsvári  gyógynövény- 
telep kultúrái  terén  szerzett. 


Ann.  V.  Nr.  L 1914:1-4.  8°. 

Zusammenfassende,  kurze 
Besprechung  dér  Ergebnisse,. 
welche  dér  Verf.  seit  1904  in 
Kolozsvár  mit  dér  Kultur  von. 
verschiedenen  officinellen  Pflan- 
zen  erreicht  hat.  Gy. 


Casares  Gil,  Antonio : 
geográfica  de  las  muscíneas 

fig.  y 3 mapas).  — Trabajos  ( 
Madrid.  — Ser.  Bot.,  núm.  9.  1 

Az  1 — 12.  oldalon  szerző 
az  Ibériai  félsziget  mohflórá- 
jára vonatkozó  művek  áttekin- 
tését nyújtja;  felsorolja  az 
Ibériai  félsziget  moháit  tartal- 
mazó herbáriumok  tulajdono- 
sainak nevét. 

Újonnan  leírva: 

Anthoceros  Beltrani  n.  sp. 

A 3 tábla  a csapadéknak  a 
félszigeten  való  eloszlására,  a 
félsziget  orographiájára  és  a 
substratumára  vonatkozik. 

Ezen  értékes  összefoglaló  mű 
alapján  tiszta  képet  nyertünk 
Ibériának  sok  déli  és  havasi 
fajokat  egyaránt  magába  fog- 
laló mohflórájáról. 


Enumeración  y distribución 
le  la  península  Ibérica.  (Con  6 
1 Mus.  Nac.  de  Cienc.  Nat.  de 
15,  Madrid  1915:1—179.  8°. 

Auf  dér  S.  1 — 2 gibt  dér 
Verf.  eine  geschichtliche  Über- 
sicht  dér  auf  die  Moosflora 
dér  Iberischen  Halbinsel  be- 
züglichen  Arbeiten  undein  Ver- 
zeichnis  dér  Herbarien,  welche 
von  dieser  Halbinsel  stam- 
mende  Moose  enthalten. 

Xeu  heschrieben  wird : 
liagn.  p.  47). 

Die  beigelegten  Karten  be- 
ziehen  sich  auf  die  Verteilung 
dér  Niederschliige,  Orographie 
und  auf  das  Substrat. 

Das  wertvolle  zusammen- 
fassende Werk  des  Verfassers 
gibt  uns  ein  klares  Bild  iiber 
die  Moosflora  dér  Iberischen 
Halbinsel,  welche  viele  siid- 
liche  und  alpine  Arten  beher- 
bergt.  Gy. 


Hermáim  Zschacke:  Die  mitteleuropáischen  Verruca- 
riaceen.  I— II.  (Hedwigia.  LIV.  1913.  pag.  183 — 198.  tab.  III.; 
LV.  1914.  pag.  286-324.  tab.  IX— XIII.). 


A szerző  a berlini  kir.  bot. 
múzeum  és  kert,  a breslaui 
kir.  bot.  kert  és  a münsteri 
kir.  egyetem  bot.  intézete  által 
rendelkezésére  bocsátott  gyűj- 
temény, továbbá  a saját  gyűj- 
téséből származó  anyag  alap- 
ján revideálás  és  kritikus  vizs- 
gálat tárgyává  teszi  a Verru- 
cariaceae  családba  tartozó  kő- 
zépeurópai  zuzmókat.  Az  eddig 
megjelent  két  közleményben  a 
Staurothele  és  Polyblastia  gé- 
n úszók  fajait  tárgyalja  a te- 
kintélyes mennyiségű  anyagon 
végzett  részletes  mikroszkópiái 
vizsgálatok  eredményeképen, 
táblák  kíséretében. 

A magyar  botanikát  a liehe- 
nologiai  készültségről  tanús- 
kodó általános  érdekű  munka 
közelebbről  érinti,  amennyiben 
az  a korán  elhúnyt  nagynevű 
lichenologusunk,  Lojka  Hugó 
és  a szerző  gyűjtéséből1)  szár- 
mazó magyarországi  Verru- 
cariá-k  vizsgálatát  is  felöleli. 
A Polyblastia  génuszon  belül 

')  H.  Zschacke  az  1910.  és  az  1912. 
év  nyarán  hazánk  erdélyi  részében 
eszközölt  lichenologiai  tanulmányo- 
kat és  gyűjtéseket.  Ezekről  Beitrage 
zűr  Flechtenflora  Siebenbítrgens  (Ma- 
gyar Bot.  Lap.  X.  1911.  p.  362— 
380),  Weitere  Beitrage  zűr  Flechten- 
ílora  Siebenbtlrgens  (U.  o.  XI.  1912. 
p.  296—302)  és  zűr  Fleohtenflora  von 
Siebenbílrgen  (Verh.  u.  Mitt.  des 
siebenb.  Ver.  für  Naturwiss.  zu  Her- 
mannstadt.  LXII1.  1913.  p.  111—166) 
czítnű  közleményekben  számolt  be. 
Az  utóbbi  összefoglaló  közlemény 
bővebb  ismertetése  GYó'RFFY-től  a 
Magy.  Bot.  Lapokban  jelent  meg 
(XII.  1913.  p.  334—335). 


Dér  Verfasser  hat  unter  Be- 
nützung  des  Materiales  des 
Berliner  und  Breslauer  kön. 
bot.  Museums,  des  bot.  Insti- 
tutes  dér  Universitat  in  Münster 
und  seiner  eigenen  ISammlung 
die  mitteleuropáischen  Vertre- 
ter  dér  Famii ie  Verrucariaceae 
einer  Revision  und  kritischen 
Prüfung  unterzogen.  In  den 
bisher  erschienenen  zwei  Mittei- 
lungen  werden  die  Arten  dér 
Gattung  Staurothele  und  Poly- 
blastia auf  Grund  eingehender 
mikroskopischer  Untersuchun- 
gen,  die  an  einem  ansehnlichen 
Matéria!  durchgefiihrt  wurden 
und  mit  Begleitung  von  Tafel- 
abbildungen,  behandelt.  Die 
von  lichenologischer  Fertig- 
keitZeugnis  ablegende  Arbeit, 
welche  allgemeines  Interessé 
beansprucht,  berührt  die  un- 
garische  Botanik  insoferne,  als 
sie  auch  das  von  unserem  früh 
verstorbeuen  namhaften  Li- 
chenologen  Hugó  Lojka,  ferner 
das  vomVerf.  selbstin  Ungarn1) 

9 H.  Zschacke  hat  in  den  J.  1910 
und  1912  im  siebenbtlrg.  Teile  un- 
seres  Landes  lichenologische  Studien 
und  Sammlungen  durchgeführt  und 
die  Ergebnisse  seiner  Studien  in 
seinen  « Beitrage  zűr  Flechtenflora 
Siebenbiirgens))  (Ung.  Bot.  B1.  X.  19  j 1 : 
362—380),  «Weiteren  Beitrage  zűr 
Flechtenflora  Siebenbtirgensa  (a  a.  0. 
XI.  1912 : 296—302)  und  in  seiner 
Arbeit  «Zur  Flechtenflora  von  Sie- 
benbürgen))  (Verh.  und  Mitt.  des 
siebenb.  Ver.  f.  Nat.  zu  Hermanu- 
stadt  LXIII.  1913:111—166)  veröf- 
fentlicht.  Ein  ausfiihrlicheres  Referat 
tlber  diese  letztere  zusammenfassende 
Arbeit  érschien  von  Gtyőrffy  in  den 
Ung.  Bot.  Bl.  (XII.  1913  : 334—335). 

7* 


pedig  a P.  leptospora  Zsch. 
(mészkövein  a Korongyison), 
P.  mar.ulata  Zsch.  (mészkövön 
a Korongyis  csúcsán  a Radnai 
havasokban),  P.  abseondita  Arn. 
h)  rodnensis  Zsch.  (kristályos 
mészkövön  u.  o.)  és  a P.  Loj- 
Jcana  Zsch.  (dolomiton  a Pop- 
Ivánon  Máramarosban)  a szerző 
fölfedezése  révén  eddig  csu- 
pán hazánkból  és  csak  az  em- 
lített termelőhelyekről  ismere- 
tesek. Ezeken  kívül  Zschacke 
még  9 más  magyarországi 
Pul  yblastiú-t  és  10  Staurolhelé-t 
emiít  fel.  Hiányzik  a sorozat- 
ból a hazánkban  felfedezett 
StaurotheJe  Hazsli nszkyi  (Kbr.) 
Stein  (sy  n . Sph  acromphale  Ha  szí. 
Kbr.) 

Ha  a munka  a megkez- 
dett mederben  befejezést  nyer, 
— ezt  fokozott  érdeklődéssel 
várjuk  — úgy  az  nélkülözhe- 
tetlen forrásul  fog  szolgálni 
mindazok  számára,  kik  Verru- 
cariá- k határozásával  foglal- 
koznak. 


gesammelte  Matéria!  umfasst. 
Aus  dér  Gattung  Polyblastia 
wird  P.  leptospora  Zsch.  (auf 
Kaik  auf  dem  Korongyis), 
P.  maculata  Zsch.  und  P. 
abseondita  Arn.  b)  rodnensis 
Zsch.  (von  ebenda),  endlich  P. 
Lojkana  Zsch.  (vöm  Pop-Iván, 
Kom.  Máramaros,  auf  Dolomit) 
infoige  ihrer  Entdeckung  durcli 
den  Verf.  nur  aus  unserem 
Lande  und  nur  von  den  an- 
gegebenen  Standarten  bekannt. 
Zschacke  erwáhnt  ausser  die 
sen  noch  9 Polyblastia - und 
10  StaurotheJe- Arten  aus  Un- 
garn.  Wir  vermissen  in  dér 
Reihe  die  in  Ungarn  entüeekte 
Staui  otliele  Hazdinszkyi  (Kbr.) 
Stein  (Syn.  Sphaerompliale 
Haztl.  Kbr  ). 

Dieses  \Ycrk,  dessen  Fort- 
setzungen  wir  mit  Interessé 
entgegensehen,  wird  in  dieser 
"Weise  durchgeführt,  allén  je- 
nen als  unentbehrliches  Quel- 
lenwerk  dienen,  die  sich  mit 
dér  Bestimmung  von  Ve r ru- 
cái'ien  beschaftigen. 

Timkó  Gy. 


A K.  M.  Term.-tud.  Társulat  növénytani  szakosztályának 
ülései.  — Sitzungen  dér  botanischen  Sektion  dér  kön. 
ung.  naturwissenschaftlichen  Gesellschaft. 


Az  1915.  évi  január  hó  13.-án  tartott  ülés.  — Sitzung  am 

13.  Januar  1915. 


1.  Kovács  Ferencz  ((Válto- 
zások Óbecse  flórájában » ez. 
dolgozatát  terjeszti  elő 

2.  Varga  Oszkár  «Az  össze- 
hasonlító mikroskópok  rólésoku- 
1 árokról»  ez.  előadásában  is- 
mertette ezeket  az  újabb  készii- 


1.  Franz  Kovács  legt  eine 
Arbeit  tiber  «Veriinderungen  in 
dér  Flóra  von  Óbecse»  vor. 

2.  Oskar  Vai’ga  spricht  iiber 
vergleichende  Mikroskope  und 
Okuláré,  bei  welcher  Gelegen- 
heit  die  von  Leitz  und  Reichert 


101 


lékeket  és  bemutatta  a Lf.itz- 
és  RsicHERT-féle  kettős  okulá- 
rokat. 

3.  Jávorka  Sándor  ismer- 
teti Schinz  és  Keller  « Flóra 
dér  Schweiz»  czímű  művének 
új  kiadását. 

4.  Augusztán  B.  és  Irk  K. 

«A  budapest-környéki  Junipe- 
r«s-drog»  czímű  dolgozatukban 
azoknak  a vizsgálatoknak  ered- 
ményét ismertetik,  a melyeket  a 
budai  hegyeken  az  1914.  év 
őszén  gyűjtött  Juniperus  com- 
munis  termésein  végeztek. 


konstruiertenDoppelokularede- 
monstriert  werden. 

3.  S.  Jávorka  bespricht  die 
neue  Auflage  von  Schinz  und 
Keller’s  «Flora  derSchweiz». 

4.  B.  Augusztán  und  K.  Irk 
sprechen  un  tér  dem  Titel  «Jun i- 
perus- Drogue  aus  dér  Umge- 
bung  von  Budapest » über  die 
Ergebnisse  von  Untersuchun- 
gen,  die  sie  an  Frückten  von. 
Juniperus  communis,  die  ini 
Herbst  1914  auf  dem  Ófner  Ge- 
birge  gesammeltwurden.durch- 
geführt  hahen. 


Az  1915.  évi  február  hó  10.-én  tartott  ülés.  — Sitzung  am 

10.  Feber  1915. 


1.  Szabó  Zoltán  «Fucskó 

Mihály  emlékezete»  czímű  elő- 
adásában a hősi  halált  halt 
fiatal  botanikus  életrajzátadja 
és  irodalmi  működését  ismerteti. 

2.  Lengyel  Géza  « A magyar 
flóra  ismeretéhez))  czímen 
újabb  és  érdekes  adatokat  kö- 
zöl ; többek  között  egy  új 
JTnmdía-hybridröl  is  megemlé- 
kezik. 

3.  Jávorka  Sándor  «Néhány 
magyar  növényről))  ez.  előadá- 
sában a Sorbus  AnVi-csoport 
hazai  alakjairól  és  azok  by- 
bridjeiről  értekezik. 

4.  Trautmann  Róbert  ((Élet- 
tani megfigyelés  a Potamogeton 
p(rfuliatu$-on»  czímen  tartott 
előadást. 

ő.  Jávorka  Sándor  bemu- 
tatja a budapesti  m.  kir.  vető- 
magvizsgáló állomás  kiadásá- 
ban megjelenő  « Magyar  sásfé- 
lék, szittyófélék,  gyékényfélék 
és  békabuzogányfélék  gyűjte- 
ményéinek első  három  kötetét. 


1.  Z.  v.  Szabó  halt  eiuen 
Xachruf  auf  MiChael  Fuc-kO,. 
den  iin  Kriege  den  Heldentod 
gestorbenen  jungen  Botaniker ; 
es  wird  sein  Lebenslauf  und 
seine  liter.Tatigkeit  gescbildert. 

2.  G.  Lengyel  spricht  unter 
dem  Titel  «Zur  Kenntnis  dér 
Flóra  Ungarns»  über  neuere 
und  interessante  Angaben ; u.  a. 
wird  ein  neuer/vna«fía-Bastard 
besprochen. 

3.  S.  Jávorka  spricht  unter 
dem  Titel  (<Über  einige  ungari- 
sche  Pfianzen»  über  dieeinhei- 
mischen  P’ormen  und  Bastarde 
dér  Sorbus  Ária  Gruppé. 

4.  R.  Trautmann  halt  einen 
Vortrag  unter  dem  Titel  «Bio- 
logische  Beobaclitungen  an  Po- 
tom ogeton  perfoliatus». 

5.  S.  Jávorka  legt  die  bisher 
erschienenen  3 Faszikel,  des  von 
dér  Budapester  k.  ung.  Samen- 
kontroll-Station  herausgegebe- 
nen  Exsiccatenwerkes  «Cype- 
raceue,  Juncaceae,  etc.  Hunga- 
ricae»  vor. 


Az  1915.  évi  márczius  hó  10.-én  tartott  ülés.  — Sitzung  am 

10.  Márz  1915. 


• 1.  Moesz  Gusztáv  «Myko- 

logiai  közlemények))  czímen  tar- 
tott előadást. 

2.  Paál  Árpád  «A  növény- 
élettan  újabb  eredményei  (III.)» 
czímen  értekezik. 


1 . Gustav  v.  Moesz  hált  un- 
ter  dem  Titel  «Mykologische 
Mitteilungen»  einen  Vortrag. 

2.  Árpád  Paál  spricht  über 
«Neue  Ergebnisse  dér  Pflanzen- 
physiologie  (I1I.).» 

Sitzung  am 


Az  1915.  évi  április  hó  14.-én  tartott  ülés.  — 

14.  April  1915. 


1.  Unger  Emil  ismerteti  «A 
szennyvizek  flórájáról))  czímű 
dolgozatát. 

2.  Kümmerle  J.  B.  «A  Cete- 
racli- génusz  új  faja»  czímű  elő- 
adásában a nevezett  nemzet- 
ségnek eddig  ismeretes  fajai- 
ról és  formáiról  rövid  mono- 
graphiai  összefoglalást  nyújt. 
Az  új  faj,  a melyet  ismertet,  a 
Ceterach  angolense  Kümm.# 

3.  Timkó  György  «Újabb 
adatok  a budai  hegyvidék  zuz- 
móflórájához))  czímű  előadásá- 
ban bemutatja  a budai  hegy- 
vidéken általa  felfedezett  s on- 
nan eddig  nem  közölt  zuzmókat. 

4.  Schneider  József  bemu- 
tatja az  egyetemi  növénykert 
virító  pálmáit. 


1.  E.  Unger  legt  eine  Arbeit 
über  «Die  Flóra  dér  Ab\vásser» 
vor. 

2.  J.  B.  Kümmerle  spricht 
«Über  eine  neue  Art  dér  Gat- 
tung  Ceterach> ) ( Ceterach  ango- 
lense Kümm.),  wobei  er  .eine 
kurze  monographische  Über- 
sicht  dér  übrigen  bisher  be- 
kannten  Arten  und  Formen  die- 
sel' Gattung  entwirft. 

3.  G.  Timkó  spricht  über 
«Neuere  Angaben  zűr  Kenntnis 
dér  Flechtenflora  des  Ofner  Ge- 
birges»,  wobei  die  auf  diesem 
Gebirge  von  ihm  entdeckten 
und  von  dórt  bisher  niclit  be- 
kannten  Arten  vorgelegt  werden. 

4.  J.  Schneider  demonstriert 
die  im  bot.  Garten  derUniver- 
sitát  blühenden  Palmen. 


Az  1915.  évi  május  hó  12.-én  tartott  ülés.  — Sitzung  am 

12.  Mai  1915. 


1.  Augusztin  Béla  « Adatok 

a Rubus- levél  cbemiájához»  ez. 
dolgozatában  a hadügyi  kor- 
mány részére  begyűjtött  Rubus- 
fajok  levelének  vegyi  összetéte- 
lére vonatkozó  vizsgálatairól 
számol  be. 

2.  Bubák  Ferencz  «Adatok 
Montenegró  gombaflórájához » 
ez.  dolgozatát  Moesz  G.  terjeszti 


1.  B.  Augusztin  spricht  über 
«Beitráge  zűr  Chemiederi?»- 
ów.s-Bl áttér,  wobei  über  die  Er- 
gebnisse dér  chem.  Untersu- 
chungen  berichtet  wird,  die  dér 
Vortr.  an  dem  für  die  Heeres- 
leitung  gesammelten  Matériái 
vorgenommen  hat. 

2.  G.  v.  Moesz  legt  eine  Ar- 
beit F.  Bubák’s  ((Beitráge  zűr 
Pilzflora  von  Montenegro»  vor, 


103 


elő.  A dolgozatban  a szerző 
számos  új  adatot  és  fajt  so- 
rol fel. 

3.  Szabó  Zoltán  «A  Cepha- 
laria- génusz  rendszeren  czímen 
tart  előadást. 


in  welcher  zahlreiche  neue  An- 
gaben  und  Beschreibungen 
neuerer  Arten  enthalten  sind. 

3.  Z.  v.  Szabó,  spricht  über 
«Das  System  dér  Gattung  Ce- 
phalarian.  Sz. 


Gyűjtemények. 

Reichenbach  Orchidea- 
gyűjteménye.  — Reichenbach 
Heine.  Gusztáv  dr.  híres  Orchi- 
dea-gyűjteményét a bécsi  ud- 
vari museumra  hagyta  azzal  a 
kikötéssel,  hogy  az  25  évig  le- 
pecsételt ládákban  őriztessék 
és  csak  ennek  az  időnek  letel- 
tével nyíljék  meg  a kutató  szak- 
emberek részére.  Az  1914.  év 
májusának  6.  napján  felszaba- 
dult végre  a gyűjtemény  a vég- 
rendetileg  megállapított  zár  alól. 


A ládákból  teljesen  jó  kar- 
ban előkerült  herbárium  eléggé 
meg  nem  becsülhető  segédesz- 
közül fog  szolgálni  mindazok- 
nak, a kik  az  orchideákkal, 
ezekkel  a felette  érdekes  növé- 
nyekkel. majdan  behatóan  fog- 
lalkoznak. Eme  legnagyobb  és 
a maga  nemében  páratlan  kos- 
borgyüjtemény  kb.  50.000  szá- 
rított növénypéldából  áll,  me- 
lyekhez még  számos  rajz,  sok 
művészi  kivitelű  festmény  és 
igen  értékes  jegyzetek  is  tar- 
toznak; vele  a bécsi  udvari 
nmseum  herbáriuma  tekinté- 
lyes értékkel  gazdagodott. 


Minthogy  a zár  alól  felsza- 
badult gyűjtemény  rendezésé- 


Sammlungen. 

Über  Reichenbach ’s  Orchi- 
deensammlung.  Als  Dr.  H.  G. 
Reichenbach  seine  beriihmteOr- 
chideensammlung  dem  naturhi- 
storiscben  Hofmuseum  in  Wien 
vermachte,  stellte  er  die  Be- 
dingung,  dass  dieselbe  25  Jahre 
láng  in  verschlossenen  Kisten 
aufbewahrt  werden  müsste  und 
und  erst  nach  dieserFrist  dér 
wissenschaftlichen  Forschung 
zugiinglich  gemacht  werden 
dürfe.  Am  6.  Mai  1914  lief  nun 
die  Frist  zu  Ende  und  es  wur- 
den  die  Kisten,  die  das  reich- 
haltige  Herbai-  bargen,  geöffnet. 

Die  Sammlung,  welche  wáh- 
rend  dér  lángén  Zeit  nicht  den 
geringsten  Schaden  erl itten  hat, 
bildet  ein  unschatzbares  Hilfs- 
mittel  für  das  weitere  Stúdium 
dér  hochinteressanten  Orchi- 
deenpflanzen.  Sie  besteht  aus 
zirka50.000getrockneten  Exem- 
plaren  und  aus  zahlrei- 
chen.  dazugehörigen  Zeichnun- 
gen,  künstlerisch  ausgeführten 
Aquarellen  und  wertvollen  Xo- 
tizen;  als  die  grösste  und  in 
ihrer  Beschaffenheit  allein- 
stehende  Orchideensammlung 
stellt  sie  einen  ausserordentlich 
wertvolleD  Zuwachs  des  Her- 
bariums  des  Wiener  Hofmu- 
seums  dar. 

Da  mit  dér  Aufarbeitung  des 
in  den  Kisten  enthaltenen  Pflan- 


hez  a ládák  felbontása  után 
azonnal  hozzáfogtak,  remélhető, 
liogv  a szakemberek  részére  is 
mihamarább  hozzáférhető  lesz. 


zenmateriales  sofort  begonneit 
wurde.  ist  zu  hoffen,  dab  es  den 
Fachmánnern  bald  zugánglich 
sein  wird.  F. 


Személyi  hírek.  — Personalnachrichten. 


Kinevezések:. 

A m.  kir.  földmívelésügyi 
mini.'ter  Blattny  Tibor  főerdö- 
mérnöki  czímmel  és  jelleggel 
felruházott  kir.  alerdőfeliigyelőt 
az  állami  erdötisztek  összesí- 
tett rangsorozati  létszámában  a 
Vili.  fiz.  osztályba  erdőfelügye- 
lővé ; Andrasovszky  József  nR.-t 
és  Sala.cz  László  nn.-t,  a m. 
kir.  központi  szőlészeti  kísér- 
leti állomás  és  ampelológiai  in- 
tézet szaknapidijasait,  fizetés- 
iden assistensekké,  végül  Paál 
Árpád  dr.-í,  a budapesti  egye- 
tem növénytani  intézetének  gya- 
kornokát. a m.  kir.  növényélet- 
és  kórtani  kísérleti  állomás- 
hoz fizetéstelen  assistenssé  ne- 
vezte ki. 


Gáyer  Gyula  dr.-í.  a szom- 
bathelyi kir.  törvényszék  al- 
bíráját  törvényszéki  bíróvá  ne- 
vezték ki. 

0 felsége  a király  a m.  kir. 
vallás-  és  közoktatásügyi  mi- 
nister  előterjesztésére  csík- 
mádéfalvi  Istvánffi  Gyula  dr.-í. 
a botanika  ny.  r.  professorát 
és  a m.  kir.  központi  szőlészeti 
kísérleti  állomás  és  ampeloló- 
giai intézet  igazgatóját,  a buda- 
pesti József-míiegyetem  nö- 
vénytani tanszékére  V.  fiz.  osz- 
tályú minőségben  ny.  r.  tanárrá 
nevezte  ki.  — Az  ampelológiai 
intézet  igazgatói  teendőinek  el- 


E r n e nnungen: 

Dér  kön.  ung.  Ackerbaumi- 
nister  hat  den  kön.  Yizeíórst- 
ingenieur  m.T.  u.  R.eines  Ober- 
forstingenieurs  Tibor  Blattny 
in  dem  vereinigten  Personal- 
stand  dér  staatlichen  Fo'rst- 
beamten  in  die  Vili.  Gehalts- 
klasse  zum  Forstinspektor ; die 
Faehdiurnisten  Dr.  Jós.  Andra- 
sovszky  und  Dr.  Lad.  Salacz  an 
dér  kön.  ung.  Zentral-Yersuchs- 
station  fúr  Weinbau  und  dem 
ampelologischen  Institut  zu 
unbesoldeten  Assistenten ; den 
Praktikanten  des  botanischen 
Instituts  dér  , Universitát  in 
Budapest,  Dr.  Árpád  Paál  zum 
unbesoldeten  Assistenten  an  dér 
kön.  ung.  Yersuchsstation  für 
Pflanzenphysiologie  und  Pflan- 
zenkrankheiten  ernannt. 

Dér  Unterrichter  Dr.  Jul. 
Gáyer  wurde  zum  Richter  am 
kön.  Gerichtshofe  in  Szombat- 
hely ernannt. 

Se.  Majestiit  dér  Ivönig  hat 
auf  Antrag  des  kön.  ung.  Kul- 
tus-  und  Unterrichtsministers 
den  o.  ö.  Prof.  dér  Botanik  u. 
Direktor  dér  kön.  ung.  Zentral- 
Versuchsstation  für  Weinbau 
und  des  ampelologischen  Insti- 
tuts  in  Budapest  Dr.  Jul. 
Istvánffi  von  Csík-Mádéfalva 
an  die  bot.  Lehrkanzel  des  kön. 
Joseph-Polytechnikums  in  Bu- 
dapest zum  o.  ö.  Prot'essor  in 
die  V.  Gehaltsklasse  ernannt. 


látásával  és  nevezett  intézet 
átszervezési  tervezetének  elké- 
szítésével a ra.  kir.  földmíve- 
lésügyi  minisíer  Degen  Árpád 
dr.  egyetemi  m.  tanárt,  a buda- 
pesti m.  kir.  vetőmagvizsgáló 
állomás  igazgatóját  bízta  meg. 


A m kir.  vallás-  és  közok- 
tatásügyi minisíer  Jávorka 
Sándor  dr.-í,  a Magyar  Nem- 
zeti Museum  növénytani  osztá- 
lyának ezímzetes  őrét,  museumi 
őrré  nevezte  ki. 


Vierhapper  Frigyes  dr.,  a 
növényrendszertan  magánta- 
nára a bécsi  egyetemen,  az 
egyetemi  nyilvános  rendkívüli 
tanári  czímet  nyerte  el. 

M aga n tanári  k é p e s í- 
tést  nyertek: 

Himmelbauer  Wolfgang  dr., 
a bécsi  tud. -egyetemen  a rend- 
szeres növénytanból. 

Moesz  Gusztáv  dr.  magyar 
nemzeti  museumi  igazgató-őr  a 
budapesti  tudomány-egyetemen 
a mykologiából. 

Natíianson  Sándor  dr..  ez- 
ideig  a lipcsei  egyetem  rend- 
kívüli tanára,  megszerezte  a 
bécsi  tud.-egyetemen  a magán- 
tanári képesítést  a rendszeres 
növénytanból  különös  tekintet- 
tel a kísérleti  átörökléstanra. 

Kitüntetések: 

A stockholmi  kir.  tudományos 
akadémia  Engler  Adolf  dr. 
egyetemi  tanárt  és  titkos  fő- 
kormánytanácsost. a béri  i n- 
dahlemi  botanikus  kert  és  bot. 
museum  igazgatóját  folyó  évi 


— Mit  dér  Leitung  des  ampe- 
lologischen  Instituts  und  mit 
dér  Ausarbeitung  eines  Pro- 
jektes  zűr  Umgestaltung  die- 
sel1 Anstalt  zu  einem  agrikul- 
turbotanisclien  institut  wurde 
dér  Privatdozent  Dr.  Árpád  v. 
Degen,  Direktor  dér  kön.  ung. 
Samenkontroll-Station  in  Buda- 
pest beauftragt. 

Dér  kön.  ung.  Kultus-  und 
Unterriclitsminister  hat  den 
Titularkustos  dér  botan.  Abtei- 
lung  des  ungar.  National-Mu- 
seums,  Dr.  Alex.  Jávorka  zum 
Ivustos  ernannt. 

Dem  Privatdozenten  für 
system.  Botauik  an  dér  Uui- 
versitat  in  Wien,  Dr.  Friedr. 
Vierhapper  wurde  dér  Titel 
eines  ausserordentlichen  Uni- 
versitiitsprofessors  verliehen. 

H a b i 1 i t i e r t wurden: 

Dr.  Wolfgang  Himmelbauer 
an  dér  Universitat  in  Wien  für 
systematisclie  Botanik. 

Dr.  Gustav  Moesz,  Kustos- 
Direktor  am  ungar.  National- 
Museum,  an  dér  Universitat  in 
Budapest  für  Mykologie 

Dr.  Alex.  Nathanson,  bisher 
ausserordeniliclier  Professor  an 
dér  Universitat  in  Leipzig,  hat 
sicli  an  dér  Universitat  in 
Wien  für  systematisclie  Bo- 
tanik mit  besonderer  Beriick- 
sichtigung  dér  experimentelleii 
Yererbungslelire  habilPiert. 

Auszeick  nungen: 

Dem  Direktor  des  bot.  Gar- 
tens  u.  des  bot.  Museums  in 
Berlin-Dahlem  geh.  Ober-Re- 
gier.-Rat  Prof.  Dr.  A.  Engler 
wurde  am  31.  Miirz  1.  J.  von 
dér  kön.  schwedischen  Aka- 


márczius  hó  3 1 .-én  a nagy  arany 
LiNNÉ-éremmel  tüntette  ki. 

A berlin-dahlemi  bot.museum 
őreit,  Hieronymus  György  dr.-í, 
a harmadosztályú  német  koro- 
narenddel, Lindau  Gusztáv  nR.-t 
ős  Gilg  Ernő  nR.-t  pedig  a ne- 
gyedosztályú  vörös  sasrenddel 
tüntették  ki. 

Kovács  Ferencz  óbecsei  r.  k. 
plébánost,  neves  botanikusun- 
kat, Szeréin  - megye  Maradék 
községe  díszpolgárává  válasz- 
totta. 

Pfeffer  Vii.mos  dr.  lipcsei 
egyetemi  tanárt,  a Magy.  Tud. 
Akadémia  külső  tagját,  70.  szü- 
letésnapja alkalmából  február 
hó  9.-én,  doktorrá  avatásának 
50.  évfordulóján  küldöttségileg 
melegen  üdvözölték. 


A Magyar  Tudományos  Aka- 
démia Szabó  Zoltán  dr.  egye- 
temi magántanár  és  adjunktus- 
nak «A  Cephalaria- génusz  mo- 
nográfiája»  czímű  pályaművét 
a A’iTÉz-])ályadíjjal  jutalmazta. 

Hírek  a harcztéren 
lévő  botanikusokról: 

Flóriss  Ferencz,  a Magyar 
Nemzeti  Museum  növénytani 
osztályának  gyakornoka,  a ki 
a gorlicei  harczokban  megsebe- 
sült, hősies  magatartásáért  a 
másodosztályú  ezüst  vilézségi 
érmet  nyerte  el. 

Gürtler  Kornél,  a kolozs- 
vári tudományegyetem  bota- 
nikus kertjének  főkertésze,  az 
ellenség  előtt  tanúsított  vitéz 
magatartásáért  bronzérmet  ka- 
pott. 


demie  dér  Wissenschaften  die 
grosse  goldene  LiNNÉ-Medaille 
verliehen. 

Den  Kustoden  desselben 
Museums : Professor  Dr.  Georg 
Hieronymus  wurde  dér  deutsche 
Kronenorden  III.  Klasse,  Prof. 
Dr.  Gustav  Lindau  und  Prof. 
Dr.  Ernst  Gilg  dér  Rote  Ad- 
lerorden  IV.  Klasse  verliehen. 

Dér  ungar.  Botaniker  Fr. 
Kovács,  röm.-kath.  Pfarrer  in 
Óbecse,  wurde  von  dér  Gross- 
gemeinde  Maradék  (Komitat 
Szerém)  zum  Ehrenbürger  ge- 
wáhlt. 

Dr.AVilh.  Pfeffer,  Professor 
an  dér  Universitat  in  Leipzig  u. 
auswártiges  Mitglied  dér  ungar. 
Akademie  dér  Wissenschaften, 
wurde  aus  Anlass  scines  70. 
Geburtstages  am  9.  Feber  d.  J. 
an  dér  50.  Jahreswende  seiner 
Promotion  korporativ  wárm- 
stens  begrüszt. 

Die  ungar.  Akademie  d.  Wis- 
senschaften hat  derArbeitdes 
Privatdozenten  Dr.  Z.  Szabó: 
«Monographie  dér  Gattung  Ce- 
phálaria*  den  Vitéz- Preis  ver- 
liehen. 

Nachrichten  ü b e r die 
imFelde  stehenden  Bo- 
taniker: 

Fr.  Fi.oriss,  Praktikant  an  dér 
bot.  Abteilung  des  ungar.  Na- 
tional - Museums,  dér  in  dér 
Schlacht  bei  Gorlice  verwundet 
wurde,  erhielt  für  sein  tapferes 
Verhalten  die  silberne  Tapfer- 
keitsmedaille  II.  Klasse. 

K.  Gürtler,  Obergiirtner  des 
bot.  Gartens  d.  Universitat  in 
Kolozsvár,  erhielt  für  sein 
tapferes  Ver  haltén  vor  dem 
Feinde  die  Bronzeinedaille. 


107 


Podpéra  József  dr.,  a brünni 
cseh  főreáliskola  tanára,  Prze- 
myslben  — megsebesülve  — 
orosz  fogságba  került  és  jelen- 
leg Ufában  van. 

POEVERLEIN  HeRMANN  DR.,  kil\ 

járásbíró  Ludwigshafenben,  a 
vaskeresztet  kapta  kitüntetésül. 

Szurák  János  dr.,  a Magyar 
Nemzeti  Museum  növénytani 
osztályának  segédőre,  mint  tar- 
talékos főhadnagy  az  ellenség 
előtt  tanúsított  vitéz  magatar- 
tásáért ismételten  legfelsőbb 
elismerésben  részesült,  ezúttal 
az  ezüst  Signum  laudis-t  nyer- 
vén el. 

Szűcs  József  dr.,  a budapesti 
m.  kir.  növényélet-  és  kórtani 
kísérleti  állomás  assistense,  a 
galicziai  harcztéren  megsebe- 
sült ; hősies  magatartásáért  az 
elsőosztályú  ezüst  vitézségi  ér- 
met kapta. 


Wilschke  A.  dr.,  a grázi  nö- 
vényélettani intézet  assistense, 
az  északi  harcztéren  tanúsított 
vitéz  magatartásáért  a kis  ezüst 
vitézségi  érmet  kapta. 

A harcztéren  megsebesültek : 

Bihari  Gyula  tanárjelölt,  to- 
vábbá Butujás  Gyula  dr.  a 
kassai,  Papp  Lenárt  dr.  és 
Zsák  Zoltán  a budapesti  m. 
kir.  vetőmagvizsgáló  állomások 
assistensei. 

A harcztéren  vannak, 
illetőleg  bevonultak: 

Augusztin  Béla  dr.,  a buda- 
pesti m.  kir.  központi  szőlé- 
szeti kísérleti  állomás  és  am- 


Dr.  Jós.  Podpéra,  Professor 
an  dér  Brünner  böhm.  Ober- 
realschule,  ist  — bei  Przemysl 
venvundet  — in  russische 
KriegsgefaDgenschaft  geraten 
und  befindet  sich  derzeit  in  Ufa. 

Dr.  Herm.  Poeverlein,  kön. 
BezirksamtassessorinLudwigs- 
hafen,  wurde  mitdemEisernen 
Kreuze  ausgezeichnet. 

Dr.  Joh.  Szurák,  Hilfskustos 
an  dér  bot.  Abteilung  des  ung. 
National-Museums  u.  Reserve- 
Oberleutnant,  hat  sich  durch 
sein  heldenmütiges  Verhalten 
vor  dem  Feinde  abermals  die 
allerhöchste  Anerkennung 
(diesmal  das  silberne  Signum 
laudis)  envorben. 

Dr.  Jós.  Szűcs,  Assistent  an 
dér  kön.  ung.  Yersuchsstation 
für  Pflanzenphysiologie  und 
Pflanzenkrankheiten  in  Buda- 
pest, ist  in  Galizien  venvundet 
worden;  für  sein  heldenmüti- 
ges Verhalten  vor  dem  Feinde, 
erhielt  er  die  silberne  Tapfer- 
keitsmedaille  1.  Klasse. 

Dr.  A.  Wilschke,  Assistent 
am  pflanzenphysiologischen  In- 
stitut  in  Graz,  erhielt  am  nord- 
lichen  Kriegsschauplatz  die 
kleine  silberne  Tapferkeits- 
medaille. 

Venvundet  wurden: 

Jul.  Bihari,  Lehramtskan- 
didat,  ferner  dje  Assistenten 
dér  kön.  ungar.  Samenkontroll- 
Stationen  Dr.  Jul.  Butujás 
(Kolozsvár),  Dr.  Lenárt  Papp 
und  Zoltán  Zsák  (Budapest). 

lm  Felde  s telten,  res- 
p e k t i v e eingerückt s i n d : 

Dr.  B.  Augusztin,  Assistent 
an  dér  kön.  ungar.  Zentral- 
Versuehsstation  fiir  Weinbau 


108 


pelologiai  intézet  assistense, 
mint  népfelkelő ; 

Bocskay  Ottó  dr.,  a buda- 
pesti m.  kir.  vetömagvizsgáló 
állomás  adjunktusa,  mint  fö- 
hadnagy ; 

Bódh  István  dr.,  a kassai 
m.  kir.  vetőmagvizsgáló  állo- 
más assistense,  mint  főhad- 
nagy; 

('sete  Sándor,  a m.  kir.  nö- 
vényélet- és  kórtani  kísérleti 
állomás  assistense,  mint  fő- 
hadnagy. 

Gáyer  Gyula  dr.,  törvény- 
széki  bíró  Szombathelyen,  mint 
főhadnagy ; 

Gusuleac  Mihály  dr..  a szu- 
ezawai  gymnasium  tanára,  mint 
egyéves  önkéntes ; 

Jablonpzky  Jenő  dr..  a buda- 
pesti m.  kir.  földtani  intézet 
assistense,  mint  egyéves  ön- 
kéntes ; 

Janghen  Ernő  dr.,  bécsi 
egyetemi  magántanár,  mint  fő- 
hadnagy; 

J uhász  Árpád,  a kolozsvári 
m.  kir.  vetömagvizsgáló  állo- 
más vezetője,  mint  főhadnagy; 

Kúposok  Samu  Tiv.  dr.,  a 
kiszácsi  járás  orvosa,  mint 
főorvos  ; 

Lengyel  Géza  dr.,  a buda- 
pesti m.  kir.  vetömagvizsgáló 
állomás  adjunktusa  és  e folyó- 
irat főmunkatársa,  mint  kadét- 
aspiráns  ; 

Maly  Károly,  a sarajevoi 
országos  museum  őre,  mint 
őrmester ; 

Moesz  Gusztáv  dr.,  a Ma- 
gyar Nemzeti  Museum  növény- 
tani osztályának  igazgató-őre, 
mint  hadnagy; 


und  am  ampelologischen  In- 
stitut  in  Budapest,  als  Land- 
sturminfanterist ; 

Dr.  Ottó  Bocskay,  Adjunkt 
an  dér  kön.  ungar.  Samen- 
kontroll-Station  in  Budapest, 
als  Oberleutnant ; 

Dr.  Steph.  Bódis,  Assistent 
an  dér  kön.  ungar.  Samen- 
kontroll-Station  in  Kassa  als 
Oberleutnant ; 

Alex.  Csete,  Assistent  an 
dér  kön.  ung.  Versuchsstation 
für  Pfianzenphysiologieu.  Pflan- 
zenkrankheiten,  als  Oberleut- 
nant ; 

Dr.  Jul.  Gáyer,  Richter  am 
kön.  Gerichtshof  in  Szombat- 
hely, als  Oberleutnant; 

Dr.  Mich.  Gusuleac,  Gym- 
nasialprofessor  in  Szuczawa, 
als  Einjahrig-Freiwilliger ; 

Dr.  Eug.  Jablonszky,  Assi- 
stent an  dem  kön.  ungar.  geo- 
logischen  Institut  in  Budapest 
als  Einjahrig-Freiwilliger ; 

Dr.  Erwin  Janchen,  Privat- 
dozent  an  dér  Universitiit  in 
Wien,  als  Oberleutnant; 

Árpád  Juhász,  Leiter  dér  kön. 
ungar.  Samenkontroll-Station  in 
Kolozsvár,  als  Oberleutnant; 

Dr.  S.  T.  Kúposok,  Bezirks- 
arzt  in  Kiszács,  als  Oberarzt; 

Dr.  Géza  Lengyel,  Adjunkt 
an  dér  kön.  ungar.  Samen- 
kontroll-Station in  Budapest 
und  Hauptmitarbeiter  dieser 
Zeitschrift,  als  Kadettaspirant ; 

Karl  Maly,  Kustos  am 
Landesmuseum  in  Sarajevo. 
als  Wachtmeister ; 

Dr.  Gustav  Moesz,  Kustos- 
Direktor  an  dér  bot.  Abteilung 
dér  ungar.  Akademie  d.  Wis- 
senschaften.  als  Leutnant; 


Xyárády  Gyula,  a maros- 
vásárhelyi  áll.  polgári  fiúiskola 
tanára; 

Smoquina  Antal,  a fiumei 
városi  gymnasium  h.  tanára, 
mint  őrmester; 

Viski  Jenő  dr.,  a budapesti 
m.  kir.  vetőmagvizsgáló  állo- 
más assistense,  mint  egyéves 
önkéntes. 


Jul.  Xyárády,  Professor  an 
dér  staatl.  Bürgersehule  in 
Marosvásárhely ; 

Antonio  Smoquina,  suppl.  Pro- 
fessor am  stadt.  Gymnasium  in 
Fiume,  als  Feldwebel; 

Dr.  Eug.  Viski,  Assistent 
an  dér  kön.  ungar.  Samen- 
kontroll-Station  in  Budapest, 
als  Einjáhrig-Freiwilliger. 


Meghalt. 

Barth  József,  evangélikus 
lelkész,  előbb  Hosszúaszón, 
majd  Xagyszebenben,  a ma- 
gyar botanikusok  nesztora, 
1915.  évi  július  hó  29.  én  82 
éves  korában.  A megboldogult 
az  erdélyi  nüvén3Tvilág  felku- 
tatása terén  hervadhatatlan 
érdemeket  szerzett;  szorgal- 
mas gyűjtésével  és  a gyűjtött 
anyag  szétosztásával  pedig 
nagyban  hozzájárult  ahhoz, 
hogy  az  erdélyi  flóra  a leg- 
több nagyobb  gyűjteményben 
jól  van  képviselve. 


Brandt  Miksa  dr.,  a berlin- 
dahlemi  kir.  bot.  museum  assis- 
tense, az  I.  és  II.  osztályú  vas- 
kereszt lovagja,  1914.  évi  no- 
vember hó  19.-én  Dél-Lengyel- 
országban  hősi  halált  halt. 

Hathalmi  Gabnay  Ferencz 
m.  kir.  erdőtanácsos,  a bota- 
nika lelkes  híve,  f.  évi  augusz- 
tus hó  10.-én  Budapesten. 

Glowacki  Gyula  nyug.  gym- 
nasiumi  igazgató  Marburgban, 
ismert  bryologus,  f.  évi  május 
hó  18.-án. 


Gestorben. 

Jós.  Barth,  evang.  Pfarrer, 
früher  in  Hosszúaszó  (Lángén - 
thal),  zuletzt  in  Xagy-Szeben, 
dér  Xestor  dér  ungarischen 
Botaniker,  am  29.  Juli  1915 
im  Altér  von  82  Jahren.  Dér 
Verblichene  hat  sicli  um  die 
Erforschung  dér  siebenbűrgi- 
sclien  Flóra  unvergángliche 
Verdienste  erworben  und  durcli 
fleissiges  Saraméin  und  Ver- 
teden von  getrockneten  Exem- 
plaren  sehr  viel  dazu  beige- 
tragen,  dass  die  siebenbür- 
gische  Flóra  in  den  meisten 
grösseren  Herbarien  gut  ver- 
treten  ist. 

Dr.  Max  Brandt,  Assistent 
am  kön.  botan.  Museum  in 
Berlin-Dahlem,  Ritter  des  Eiser- 
nen  Kreuzes  I.  u.  II.  Klasse, 
ist  in  Süd-Polen  am  19.  Xo- 
vember  1914  auf  dem  Fel  de 
dér  Éhre  gefallen. 

Fr.  Gabnay  v.  Hathalom 
kön.  ungar.  Forstrat  und  be- 
geisterter  Freund  dér  Botanik, 
am  10.  August  1.  J.  in  Buda- 
pest. 

Dér  bekannte  Bryologe  Jul. 
Glowacki,  Gymnasialdirektor  i. 
P.,  am  18.  Mai  1.  J.  in  Marburg. 


110 


Grund  Alfréd  dr.,  a föld- 
rajz tanára  a prágai  német 
egyetemen,  1914.  évi  novem- 
ber hó  11.-én  Semendria  kö- 
zelében súlyosan  megsebesült; 
néhány  nappal  később  Keve- 
várán  (Kubin)  elhunyt. 

Benne  legtehetségesebb  geo- 
gráfusaink egyikét  veszítettük 
el.  Az  elestével  járó  veszte- 
ség azt  a gondolatot  ébreszti, 
nem-e  lehetne  a háborúban  is 
jobban  megvédeni  azt  a szel- 
lemi tőkét,  melyet  az  ország- 
nak az  ilyen  emberek  jelen- 
tenek '? 

Hermán  Ottó,  a m.  kir.  Orni- 
thologiai  Központ  főnöke,  1914. 
évi  deczember  hó  27.-én,  éle- 
tének 80.  évében.  A megbol- 
dogult sokoldalú  tehetségét, 
fáradhatatlan  szorgalmát  és 
fényes,  néha  azonban  igen  éles 
tollát,  úgyszólván  halála  nap- 
jáig a zoológiái,  néprajzi  és 
alkalmilag  a botanikai  tudo- 
mánynak is  szentelte.  Rend- 
kívül éles  megfigyelőtehetsége 
— párosulva  remeklő  írói  vé- 
nájával — adta  meg  neki  a 
módot,  hogy  a magyar  halá- 
szatról, pásztoréletről,  madár- 
vonulásról és  sok  egyébről  oly 
munkákkal  ajándékozzon  meg, 
amelyeket  irodalmunk  klasszi- 
kus művei  közé  sorolunk. 


Hazánkban  művei  népszerű- 
ségének nagy  szerepe  volt  a ter- 
mészettudományi kutatás  iránt 
támadt  széleskörű  érdeklődés 
ébresztésében ; különösen  ki- 
emelendők azonban  érdemei, 
melyeket  leszármazástani  is- 


Dr.  Alfréd  Grund,  Pro- 
fessor  dér  Geographie  an  dér 
Prager  deutschen  Universitat, 
ist  am  11.  November  1914  bei 
Smederevo  sehwer  verwundet 
worden ; er  verselned  einige 
Tagé  spáter  in  Kevevára  (Ku- 
bin) in  Ungarn. 

Wir  verlieren  mitihmeinen 
unserer  begabtesten  Geogra- 
phen,  dessen  Verlust  den  Ge- 
danken  erweckt,  ob  mán  nicht 
auch  im  Kriege  das  geistige 
Vermögen,  welehes  ein  Land 
an  solehen  Mannern  besitzt. 
besser  scliützen  könnte. 

Ottó  Hermán,  Vorstand  dér 
kön.  ungar.  Ornithologisehen 
Zentrale,  am27.  Dezember  1914 
im  Altér  von  80  Jaliren.  Dér 
Verblichene  hat  seine  vielsei- 
tige  Begabung,  seinen  uner- 
müdlichen  Fleiss  and  seine 
glánzende,  oft  aber  sehr  scharfe 
Feder  bis  wenige  Tagé  vor 
seinem  Tode  dér  Förderung 
dér  zoologischen,  ethnographi- 
schen  und  bei  Gelegenheit 
auch  dér  botanischen  Wissen- 
schaft  gewidmet.  Ein  ausser- 
ordentlich  scharf  ausgebildetes 
Beobachtungsvermögen  gepaart 
mit  einer  Virtuositát  dér  Dar- 
stellung,  hat  ihn  in  den  Stand 
gesetzt,  Arbeiten  tiber  unga- 
risehe  Fischerei,  Hirtenleben, 
iiber  Vogelzug  und  vieles  an- 
dere  zu  liefern,  die  wir  zu 
den  klassischen  Werken  unse- 
rer Literatur  zahlen. 

Die  Popularitát  seiner  Sehrif- 
ten  hat  sehr  viel  dazu  beige- 
tragen,  Interessé  für  natur- 
wissenschattliche  Forschung  in 
unserem  Lande  zu  verbreiten ; 
besonders  hervorzuheben  sind 
aber  seine  Verdienste,  die  er 


Hí 


meretek  terjesztésével  szerzett. 
Legkiválóbb  kutatóink  egyikét 
veszítettük  el  benne,  olyan 
férfiút,  aki  demokratikus  gon- 
dolkozásával, nemes,  tiszta  és 
törhetetlen  jellemével,  továbbá 
önzetlenségével  még  ellenfelei 
tiszteletét  is  meg  tudta  ma- 
gának szerezni. 


Hoeck  Fernando  dr.,  a steg- 
litzi  realgymnasium  tanára  és 
ismert  növénygeográfus,  f.  évi 
február  hó  18.-án.  Előszeretet- 
tel a növényzet  idegen  elemei- 
vel, a jövevény-növényekkel 
foglalkozott. 

Keller  Lajos  nyug.  városi 
tanító  és  tanára  a bécsi  tanító- 
képzőnek, f.  évi  július  hó  7-én 
65  éves  korában.  Főleg  floriszti- 
kával  foglalkozott. 


Kiexitz-Gerloff  F.  dr.,  a 
weilburgi  gazdasági  tanintézet 
igazgatója,  1914.  évi  április  hó 
2.-án. 

Kraepelin  Károly  dr.,  a 
hamburgi  természetrajzi  mu- 
seum  igazgatója  és  tanára  a 
gyarmatiskolának,  67  éves  ko- 
rában. Műveinek  száma,  ame- 
lyek a természettudományi  kér- 
déseket szellemesen  tárgyaló 
mivoltukkal  és  vonzóan  szem- 
léltető formájukkal  a művelt 
világ  szélesebb  körében  a ter- 
mészet megfigyelését  és  az 
iránta  való  érdeklődést  nem  kis 
mértékben  fokozták,  igen  te- 
kintélyes. 


sich  durch  Verbreitung  deszen- 
denztheoretischer  Kenntnisse 
erworben  hat.  Wir  verlieren 
an  ihm  einen  unserer  bedeu- 
tendsten  Forscher,  einen  Mann. 
dér  sich  durch  seinen  demo- 
kratischen  Sinn,  seinen  edlen, 
lauteren,  unbeugsamen  Charak- 
ter  und  durch  seine  Uneigen- 
niitzigkeit  auch  die  Achtung 
seiner  Gegner  erwerben  konnte. 

Dr.  Fernando  Hoeck,  Pro- 
fessor  am  Realgymnasium  in 
Steglitz,  bekannter  Pflanzen- 
geograph,  am  18.  Feber  1.  J. 
Er  befasste  sich  mit  Vorliebe 
mit  dér  Einwanderung  fremder 
Elemente,  den  Ankömmlingen 
dér  europáischen  Flóra. 

Louis  Keller,  stádt.  Lehrer 
i.  P.  und  Professor  an  dér 
Lehrerakademie  in  Wien,  im 
Altér  von  65  Jahren  am  7. 
Juli  1.  J.  Dér  Verblichene  be- 
fasste sich  hauptsiichlich  mit 
Floristik. 

Dr.  F.  Kienitz-Gerloff,  Di- 
rektor dér  Landwirtschafts- 
scliule  in  Weilburg,  am  2. 
April  1914. 

Dr.  Karl  Kraepelin,  Direk- 
tor des  naturhistorischen  Mu- 
seums  und  Professor  am  Ko- 
lonialinstitut  in  Hamburg,  ist. 
im  Altér  von  67  Jahren  ge- 
storben.  Die  Zahl  seiner  Schrif- 
ten,  die  durch  die  sinnig- 
lebendige  Art  dér  Behandlung 
naturkundlicher  Fragen  und 
durch  die  anziehende  Form 
dér  Darstellung  vielfach  dazu 
beigetragen  habén  Naturbeob- 
achtung  und  Xaturinteresse  in 
weiteren  Kreisen  dér  Gebil- 
deten  zu  förderen,  ist  ziemlich 
betráchtlich. 


Láng  Gyula  botanikus,  a 
miskolczi  kir.  katli.  főgymna- 
sium  tanára,  mint  gyalogezred- 
beli zászlós  1914.  évi  november 
hó  27-én  Homonna  mellett  az 
oroszokkal  vívott  harczban  go- 
lyótól találva  elesett. 

Lángé  Reinholo  münsteri  bo- 
tanikus 1914.  évi  szeptember 
hó  23.-án  az  Argonunkban  le- 
folyt csaták  alkalmával  hősi 
halált  halt. 

Molnár  Gyula,  a m.  kir. 
központi  szőlészeti  kísérleti  ál- 
lomás és  ampelológiai  intézet 
osztályvezetője,  f.  évi  április 
hó  9.-én  37  éves  korában  Buda- 
pesten. 

Pietsch  Vilmos  dr.,  a dah- 
lemi  cs.  biológiai  intézet  assis- 
tense,  a lengyelországi  liarcz- 
téren  kapott  fejlövése  követ- 
keztében f.  évi  január  hó  4.-én. 

POSCHARSZKY  GUSZTÁV  ADOLF 

nyug.  kir.  kertészeti  felügyelő 
Schellerhauban  (Altenburg  mel- 
lett). 

Schui.tze  Miksa  tanár  és 
ismert  Orchidea- kutató,  f.  évi 
május  hó  29.-én  73  éves  ko- 
rában Jenában. 

Strohmer  Frigyes  dr..  a bé- 
csi czukoripari  kísérleti  állo- 
más igazgatója,  1914.  évi 
augusztus  hó  6.-án  63  éves  ko- 
rában. 

Szabó  Árpád,  a nagyenyedi 
reform.  Kún-kollegium  tanára, 
30  éves  korában  az  uzsoki 
csatában  hősi  halált  halt.  Az 
1905—6.  évben  a kolozsvári 
egyetem  növényrendszertani 
intézetében  assistens  volt. 


Dér  Botaniker  Jul.  Láng, 
Professor  am  kön.  kath.  Ober- 
gymnasium  in  Miskolcz,  ist  als 
Infant.-Fahnrieh  am  27.  No- 
vember 1914  bei  Homonna,  im 
Kampfe  mit  den  Russen  von 
einer  Kugel  getroffen,gefallen. 

Dér  Botaniker  Reinhold 
Lángé  (aus  Münster)  ist  am  23. 
September  1914  in  einem  Ge- 
fechte  in  den  Argonnen  ge- 
fallen. 

Jul.  Molnár,  Abteilungsleiter 
dér  kön.  ung.  Zentral-Yersuchs- 
station  für  Weinbau  und  des 
ampelologischen  Instituts,  am 
9.  April  1.  J.  im  Altér  von  37 
Jahren  in  Budapest. 

Dr.  Wilhelm  Pietsch,  Assi- 
stent  an  dér  Kais.  biologischen 
Anstalt  in  Dahlem,  ist  imKriege 
gégén  Russland  in  Polen  ver- 
wundet  am  4.  Januar  d.  J. 
gestorben. 

Gust.  Adolf  Poscharsky,  kön. 
Garteninspektor  i.  R.in  Schel- 
lerhau  (bei  Altenberg). 

Prof.  Max  Schulze,  bekann- 
ter  Orchideenforscher,  am  29. 
Mai  d.  J.  im  Altér  von  73 
Jahren  in  Jena. 

Dr.  Frif.dk.  Strohmer,  Di- 
rektor dér  Versuchsstation  für 
Zuckerindustrie  in  M ién,  am 
6.  August  1914  im  Altér  von 
63  Jahren. 

Árpád  Szabó,  Professor  am 
reformierten  Kún-Kollegium  in 
Nagyenyed,  starb  im  Altér  von 
30  Jahren  in  dér  Schlacht  bei 
Uzsok  den  Heldentod.  Dér  Ver- 
blichene  var  im  J.  1905—6 
Assistent  am  syst.-bot.  Institut 
dér  Universitiit  in  Kolozsvár. 


Ili 


A budapesti  m.  kir.  állami 
vetőmagvizsgáló  állomás  kiadá- 
sában megjelenő: 


czímű  gyűjteményből  megje- 
lent a Vili.  csomag  (50  szám- 
mal) ; kapható  a nevezett  inté- 
zetben (II.  kér.,  Kis  Rókus- 
utcza  15). 

Ára : belföldön  10  kor. 
külföldön  15  kor. 

(a  szállítási  költségen  kívül). 


Von  dem  im  Verlage  dér 
kön.  ung.  Samenkontroll-Station 
I in  Budapest  unter  dem  Titel: 

Gramina  hungarica 

ersckeinenden  Exsiccaten-Wer- 
ke  ist  nunmehr  auch  Faszikel 
VIII  (50  Nummern)  ersehienen  ; 
erháltlich  bei  dem  genannten 
Institute  (II.,  Kleine  Rochus- 
gasse  15). 

Preis  : im  In  lan  de  10  Kron. 

im  Auslando  15  Kron. 
(ausser  dón  Transportspesen). 


A VIII.  kötet  tartalma.  — Index  tömi  Vili. 


351.  Typhoides  arundinacea  (L.)  Mncli. 
var.  picta  L. 

352.  (252b.)  Stipa  longifolia  Borb. 

353.  (58b.)  Heleoehloa  alopecuroides 
(Pi  1.  et  Mitterp.)  Hőst. 

354.  (107b.)  Plileum  Michelii  All. 

355.  Calamagrostis  neglecta  (Bhrh.)  P. 
Beauv. 

356.  (153b.)  Calamagrostis  varia  (Ehrh.) 
Schrad. 

357.  (158b.)  Weingártneria  canescens 
(L.)  Bernli. 

358.  Avenastrum  pubescens  (Huds.) 
Jess.  f.  diantha  Heuff. 

359.  (165b.)  Avenastrum  planiculme 
(Sebrad.)  Jess. 

360.  (140b.)  Sesleria  Heufleriana  Schur. 

361.  (140c.)  Sesleria  Henfleriana  Schur. 

362.  Sesleria  kalnikensis  Jáv. 

363.  (212b.)  Eragrostis  pilosa  (L.)  Beauv. 

364.  Koeleria  Rochelii  Schur. 

365.  Koeleria  rigidula  Síink. 

366.  Koeleria  pubiculmis  (llack.) 

367.  (146b.)  Koeleria  gracilis  Pers. 

368.  Koeleria  colorata  (Heuff.) 

369.  Koeleria  colorata  (Houff.) 

370.  Koeleria  gracilis  Pers.  forma  ad 
var.  coloratain  (Heuff.)  vergcns. 

371.  Koeleria  maioriflora  (Borb.) 

372.  Koeleria  maioriflora  (Borb.)  f.  an- 
gustiglumis  Dóm. 

373.  Koeleria  aronicola  (Dóm.) 


j 374.  Koeleria  sabulosa  Nobis. 

! 375.  (149b.)  Koeleria  phleoides  (Vili.) 
Pers. 

376.  Briza  albida  (Lej.) 

I 377.  Dactylis  abbreviata  (Drejer). 

378.  Dactylis  maritima  (Hallier). 

379.  (76b.)  Poa  alpina  L. 

380.  (76c.)  Poa  alpina  L. 

381.  Poa  caesia  Sin. 

382.  Poa  Furkotae  Deg. 

383.  (327b.)  Festuca  ovina  L. 

384.  (175b.)  Festuca  valesiaca  Schleich. 

385.  Festuca  valesiaca  Schleich.  f.  bana- 
tica  Nob. 

386.  (38b.)  Festuca  pseiulovina  (Hack.) 

387.  Festuca  rupicola  Houff. 

38*.  (39b.)  Festuca  sulcata  (Hack.)  Nym. 

389.  Festuca  hispida  (Hack.) 

390.  (173b.)  Festuca  Wagneri  Nob. 

391.  (180b.)  Festuca  amethystina  L. 

392.  (186b.)  Festuca  rabra  L. 

393.  Festuca  pratensis  Huds.  f.  aristata 
Hack. 

394.  Festuca  aspera  (Aiutel). 

395.  Festuca  brachystachys  (Hack.) 

396.  (196b.)  Festuca  pseudolaxa  Schur. 

397.  (340b.)  Agropyron  caesium  Presl. 

398.  Agropyron  trichophorum  (Link). 
Richt.  f.  fluminense  Deg. 

399.  Hordeum  secalinum  Sclireb. 

400.  (294b.)  Hordeum  maritimum  With. 


Megjelent:  1915  november  hó  27.-én.  — Ersehienen:  am  27.  November  1915. 
PA IX A S nkSZVKN’YTÁnSASÁG  NYOMDÁJA  BUDAPESTEN. 


Szépligeti  Győző  székesfővá- 
rosi főreáliskolai  nyug.  tanár 
1915.  évi  márczius  hó  24.-én  60 
éves  korában.  Több,  mint  20.000 
lapból  álló  növénygyűjtemé- 
nyét és  gazdag  gubacsgyüjte- 
ményét  1912-ben  a Magy.  Nem- 
zeti Museumnak  ajándékozta. 

Ule  Ernő,  a neves  növény- 
kutató és  utazó  f.  évi  július 
hó  15-én  Berlin-Lichterfeldén 
61  éves  korában. 


Gy.  Szépligeti,  hauptstadti- 
seher  Oberrealschul-Professor 
i.  P.,  am  24.  Marz  1915  im 
Altér  von  60  Jahren.  Sein  Her- 
bai1, bestehend  aus  mehr  als 
20.000  Exemplaren,  hat  er  noch 
im  J ali re  1912  dem  Ungari- 
sclien  National  Museum  ge- 
sclienksweise  überlassen. 

Ernst  Ule,  dér  berühmte 
botanischeForsclningsreisende, 
am  15.  Juli  d.  J.  im  Altér  von 
öl  Jahren  in  Berlin-Lichter- 
felde.  D.  et  F. 


Tisztelt  munkatársainkat  felkérjük,  hogy  a korrektúrákkal 
minden  alkalommal  kézirataikat  is  küldjék  vissza. 

A szerkesztősét!. 


Wir  ersuchen  unsere  geehrten  Herren  Mitarbeiter  mis 
mit  dér  Korrektül1  in  jedem  Falle  auch  ihre  Manuskripte  zurück 
zu  senden.  Die  Redaktion. 


Kérelem  a tisztelt  munkatársainkhoz. 

Tisztelettel  felkérjük  t.  munkatársainkat,  hogy  kézirataikban 
minden  latin  növénynevet  egyszer , minden  szerző  nevét  s egyálta- 
lában a személyneveket  kétszer  aláhúzni  szíveskedjenek. 

A szerkesztőség. 


Wir  ersuchen  unsere  geehrten  Herren  Mitarbeiter,  in  ihren 
Manuskripten  die  lateinischen  Pflanzennamen  e inmai,  die  Autoren- 
Namen  aber  zweimal  zu  unterstreichen.  Die  Redaktion. 


4^7)  <rfo>  <,ya  uya  <r\/a  <rfc>  crya  srfa  cya  aya  >y«>  íví  cya 

.... 


S-  J&JZZ  (Sfshi  ^(35 

Az  előfizetéseket  (egész  évre  belföldön  10  kor.,  külföldön 
11  kor.  44  fill.)  s kéziratokat  kérjük  a lap  kiadójának  czímére 
(Dr.  Degen  Árpád,  Budapesten,  VI.,  Városligeti  fasor  20  b.  sz.  a.) 
küldeni. 

Praenumerationen  (ganzjábrig  für  das  ínlaud  10  Kronen,  für 
das  Ausland  11  Kronen  44  Heller)  und  Manuskripte  bitien  wir  an 
den  Herausgeber  des  Blattes  (Dr.  A.  v.  Degen,  Budapest,  VI., 


Városligeti  fasor  20  b.)  zu  adressieren. 


MAGYAR  BOTANIKAI  LAPOK. 

(UNGARISCHE  BOTANISCHE  BLÁTTER.) 


Riadja  és  szerkeszti : — Heransgeber  u.  Redakteur : Fcmunkafársak : — Hauptmitarbeiter : 

Dr.  DEGEN  ÁRPÁD.  Dr.  GYŐRFFY  ISTVÁN.  — Dr.  LENGYEL  GÉZA. 

Bizománybán  — In  liornmission 
Németországban:  — Für  Deutsehland: 

Bei  3Iax  Weg-nél 
Leipzig,  Iíönigsstrasse  Nr.  3. 

VfU  kötet  évfolyam.  D n r]  n n p n f május- decz.  V[0.  K/íO  C7 

All.  Bánd  Jahrgang.  D U U d }J  G b l Mai-Dezemb  FI=U/lű.  óA. 


Az  S'12.  szám  tartalma.  — Inhalt  dér  5 12.  Nummer.  — Eredeti  közle- 
mények — Originul-Aufsatze : Borza  S.,  + Barth  József.  — Nachruf  an 
Josef  Barth,  p 116.  old.  — Prodan  Gy.,  Bács-Bodrog  vármegye  flórája.  — 
Flóra  des  Komitates  Bács-Bodrog,  p.  120.  old.  — A.  Forenbacher,  Bei- 
trag  zűr  Kenntnis  dér  Pilzflora  des  Gorski  kőtár.  — Adatok  a Gorski  kőtár 
gombaflórájának  ismeretéhez,  p.  270.  old.  — J.  M u r r,  Teuerium  Stellae  mii., 
eine  neue  Form  dér  Comb.  T.  montanum  L.  X aureum  Schreh.  — Teuerium 
Stellae  mh.,  a T.  montanum  X aureum  kombináczió  új  alakja,  p.  276.  old.  — 
Polgár  S.,  Az  Amarantus  erispus  (Lesp.  et  Thév.)  N.  Terrac.  újabb  magyar- 
országi  termőhelyei.  — Neue  ungarische  Staudorte  von  Amarantus  erispus 
(Lesp.  et  Thév.)  N.  TeiTac.,  p.  277.  old.  — Zsák  Z.,  Megjegyzések  az  Ama- 
rantus erispus  (Lesp.  et  Thév.)  N.  Terrac.  magyarországi  előfordulásához.  — 
Bemerkungen  íiber  das  Vorkommen  von  Amarantus  erispus  (Lesp.  et  Thév.)  N. 
Terrac.  in  Ungarn,  p.  278.  old.  — Apró  közlemények  — Kleine  Mitteilungen  : 
Győrffy  I,  Carex  clavaeformis  Hoppé,  p.  280.  old.  — Szatala  Ö.,  Pelti- 
gera  erumpens  (Tayl.)  Wainio  Magyarország  zuzmóflórájában.  — Peltigera 
erumpens  (Tayl.)  Wainio  in  dér  Flechtenflora  von  Ungarn,  p.  281.  old.  — 
Magyar  és  horvát  hőtan,  dolgozatok  ismertetés e — Referate  über  ungarische 
und  kroatische  hőtan.  Arbeiten : H ö h r H.,  Segesvár  archegoniumos  növényei 
(Die  Archegoniaten  von  Segesvár).  Adatok  Erdély  kryptogamflórájához  (Bei- 
tráge  zűr  Kryptogamenflora  von  Siebenhürgen),  p.  282.  old.  — Bubák  F., 
Adatok  Montenegró  gombaflórájához,  III.  (britter  Beitrag  zűr  Pilzflora  von 
Montenegró),  p.  283.  old.  — Jávorka  S.,  Kisebb  megjegyzések  és  újabb  ada- 
tok (Floristische  Daten),  p.  284.  old.  — Trautmann  R.,  Ökológiai  megfigye- 
lés a Potamogeton  perfoliatuson  (Zűr  Ökologie  von  Pót.  pertől.),  p.  286.  old.  — 
Szabó  Z.,  Elektromos  melegítődoboz  paraffinmetszetek  kinyújtására  (Elek- 
trische  Wármedose  zűr  Ausbreitung  von  Paraffinschnitten),  p.  286.  old.  — 
Győrffy  I.,  Az  Erdélyi  Múzeum-Egyesület  évkönyve  az  1914.  évre : 
A növénytár  jelentése  (Jahrbuch  des  Siebenbürgischeu  Museum-Vereines  f.  d. 
J.  1914 : Bericht  über  dér  botan.  Abteilung),  p.  287.  old.  — V.  V o u k,  Guttation 
und  Hydathoden  bei  Oxalis-Arten,  p.  287.  old.  — V.  V o u k.,  Die  Unter- 
suchungen  über  Phytobenthos  im  Quarnerogebiet,  p.  288.  old.  — Külföldi  hőtan, 
dolgozatok  ismertetése  — Referate  über  auslarulisclie  botanische  Arbeiten : 
J.  Römer,  Mutation  dér  Zwerghyazinthe  (H.  leucophaeus),  p.  288.  old.  — 
A.  H a y e k,  Die  Pflanzendeeke  Österreich-Ungarns,  p.  289.  old.  — A.  J. 
Zmuda,  Fossile  Flóra  des  Krakauer  Diluviums,  p.  290.  old.  — F.  Pa x, 
Schlesiens  Pflanzenwelt,  p.  290.  old.  — C.  Jensen,  Danmarks  Mosser  eller 
beskrivelse  af  de  i Danmark  med  Faeröeme  fundne  Bryofyter,  p.  291.  old.  — 
A.  J.  Z m u d a,  Poslonki  polskie  (Helianthema  Poloniae),  p.  291.  old.  — A.  J. 
Z m u d a,  Przywrotniki  polskie  (Die  polnischen  Alcliemilla-Arten),  p.  291.  old. 

9 


116 


— V.  V o u k,  Die  Umstimmung  des  Phototropismus  bei  Chara  sp.,  p.  292.  old. 

— V.  V o u k,  Zűr  Kenntnis  dér  mikrocheinischen  Chitin-Reaktion.  p.  292.  old. 
- ,-1  K.  M.  Term.-tud.  Társulat  növénytani  szakosztályának  ülései  — Sitzungen 
d.  hőtan ■ Sektiou  dér  kön.  ung.  naturmss.  Gesellschaft,  p.  293.  old.  — Gyűjtemé- 
nyed; — Sammlungen,  p.  296.  old.  — Személyi  hírek  — Personalnachrichten , 
p.  299.  old.  — Meghalt  — Gest őrben,  p.  302.  old.  Helyesbítés  — Berichti- 
gmg,  p.  305.  old 

Mellékelve  1 arczkép  és  1 tábla.  — Beigelegt  1 Portrait  und  1 Tafel. 


f Barth  József. 

(Nachruf  an  Josef  Barth.) 

Voii  ■ s ®r*  ®orza  Nándor  (Balázsfalva). 

(Arezképpel.  — Mit  Portrait.) 

A világháború  zaja  közepette,  különösebb  feltűnést  sem  keltve, 
1915.  évi  július  29.-én  csendesen  kimúlt  az  erdélyi  flóristák  nesztora, 
Bartii  József,  nyugalmazott  evangélikus  szász  lelkész. 

Az  elhalt  82  éves  aggastyán,  mint  utolsó  tette  le  örökre  a 
gyüjtőmappát  és  mint  utolsó  vált  meg  a flóra  kedves  gyermekei- 
től abból  a nagynevű  baráti  körből,  melyet  Janka  Viktor,  Wolff 
Gábor,  Csató  János  és  Barth  József  alkottak.  Az  utóbbi  bárom 
jórészt  Schur  ösztönzésére  és  szellemi  vezetése  mellett  karolta 
fel  teljes  szenvedéllyel  és  odaadással  a «seientia  amabilis»-t, 
összegyíijtvén  az  építőköveket  ama  nagy  épülethez,  melyet  óriási 
munkával  és  szaktudással  Simonkai  Lajos  emelt  és  hozott  tető 
alá  1887-ben  megjelent  «Erdély  edényes  flórájának  helyesbített 
foglalatáéval. 

Barth  József  Erdély  flórájának  fáradhatatlan  és  szerencsés 
szemű  kutatója  volt,  kinek  munkássága  sok  adattal  gazdagította 
ismereteinket  ennek  az  országrésznek  növényzetét  illetőleg.  Emlé- 
kének tartozunk  ezzel  az  életrajzzal  és  munkásságának  rövid 
ismertetésével.*) 

Barth  József  1833  okt.  19.-én  született  Táblás  községben, 
Nagy-Kükíillő  vármegyében,  földmíves  szülőktől.  Felsőbajom,  Kis- 
ekemező  és  Eczel  népiskoláiban  tanult  és  egyúttal  elsajátította 
ama  idő  szokása  szerint  a tanítói  pályához  szükséges  ismereteket. 
Majd  Medgyesre  került  a szemináriumba,  a hol  szüleinek  minden 
segítsége  nélkül,  egyedül  tartotta  fenn  magát.  Iskoláinak  elvég- 
zése után  először  Muzsnán,  majd  Medgyesen  működött  mint  tanító. 
1861-ben  segédlelkésznek  választották  meg  Kisekemezőn,  míg 
1864-ben  Hosszúaszó  lelkésze  lett  Balázsfalva  mellett.  Már  1857-ben 
nőül  vette  Mátz  Josei-há-í.  14  gyermekük  volt,  kiknek  felnevelése 
sok  gondot  okozhatott  a 200  frt.  fizetésen  tengődő  papnak.  Gazdál- 


*)  Az  életrajzi  adatokat  részben  az  elhunyt  botanikus  fiának,  a Balázs- 
falvún  élő  Barth  József  kereskedő  úrnak  köszönhetem. 


117 


kodott,  majd  borkereskedéssel  igyekezett  nagy  családja  megélhe- 
tését biztosítani.  Az  ég  azonban  csak  3 gyermekét  hagyta  élet- 
ben. a mi  bizonyára  anyagi  megkönnyebbülést  jelentett. 

41  évi  lelkészkedés  után  nyugalomba  vonult  és  Nagy- 
szebenbe  költözött,  a hol  botanikus  munkásság  közepette  érte  utói 
a halál. 

Mint  kezdő  lelkész,  orvosi  tanácsra,  sokat  sétált  a szabad- 
ban és  időtöltés  kedvéért  csigákat  gyűjtött.  Nemsokára  azonban 
megszerette  a növényeket,  melyeknek  ismeretében  bámulatosan 
gyors  elöhaladást  tett,  a miben  az  akkori  viszonyok  is  mind 
segítségére  voltak. 

Az  erdélyi  botanika  abban  az  időben  aranykorát  élte.  Az 
1850-ben  megalakult  nagyszebeni  « Erdélyi  Természettudományi 
Társulat-)  köré  csoportosult  szorgalmas  tudósok  vállvetve  mun- 
kálkodtak Erdély  természeti  viszonyainak  kikutatásán.  A növény- 
világgal Fuss  Mihály  és  Schur  Ferdinánd,  majd  később  Fronius 
Frigyes,  Wolff  Gábor,  Porcius  Flórián,  Bielz  Ernő  Alfréd  és 
mások  foglalkoztak.  Nagyenyeden  Csató  János  képviselte  a botani- 
kát, Fuss  és  Schur  voltak  a mesterek.  Legszorgalmasabb  tanítvá- 
nyuk, majd  legőszintébb  barátjuk  lett  Barth  József,  a tehetséges 
autodidakta. 

1866-ban  már  szárított  növény-dekasokat  állít  össze  eladásra 
és  cserére,  szorgalmasan  küldözgeti  Fuss  M.  «Herbarium  normale 
transsilvanicum»-a  részére  a növényeket,  s 1871-ben  kryptogama- 
exsiccatákat  bocsát  ki.  Először  a Kiskiikiillő  völgyét  teszi  beható 
kutatás  tárgyává,  majd  Erdély  magasabb  hegyvidékének  gazdag 
növényvilágát  kutatja  fel.  1869-ben  felfedezi  Balázsfalva  mellett 
a «Nisca»  nevű  erdőben  az  Omphalodes  scorpioides-t,  1871-ben 
Szászcsanádon  a rolygala  sibiricá- 1,  1877-ben  pedig  az  Ephedra 
distachyá-t  a Tordai  hasadékban.  Érdekes  felfedezéséről  legelőször 
mesterét,  Schur-í  értesíti,  kinek  egyedüli  hű  barátja  maradt  Erdély- 
ben Barth. 

I Nemsokára  jó  ismerősei,  részben  barátai  lesznek  Simonkai, 
Janka,  Ascherson  és  Borbás  is,  kik  növény-diagnózissal,  kétes  ese- 
tekben revízióval  annyiszor  kisegítik  az  Erdély  egy  eldugott  falu- 
jában irodalmi  segédeszközökben  szűkölködő,  de  azért  fáradhatat- 
lanul és  szerencsésen  dolgozó  flóristát.  A növénycsere  vag3r  együttes 
kirándulások  révén  jó  ismerősei  lesznek  még  Fax  Ferdinánd,  Degen 
Árpád,  Péterfi  Márton  és  számos  külföldi  szaktudós,  a mostan 
működő  erdélyi  szász  botanikusok  közül  Röjier  Gyula,  Ungar 
Károly,  Kisch  E.,  továbbá  a minap  elhunyt  Schuller  Albert 
kapitány,  Barth  József  legodaadóbb  barátja  öregsége  napjaiban. 

A szerény  hosszúaszói  papilakban  sok  botanikus  kereste  fel 
a mindig  fiatalos  lelkületű  fűvészt,  kinél  jobban  az  utolsó  évtize- 
dekben senki  sem  ismerte  Erdély  növényvilágát.  Nagy  öröme  volt 
ilyenkor  az  öreg  úrnak.  Feltárta  vendégei  előtt  szívét  és  növény- 
gyűjteményét  egyaránt.  Útmutatásokat  adott  egyes  növények  fél- 
ti* 


118 


keresésére  és  megkülönböztetésére  és  mindig  elkísérte  kisebb- 
nagyobb  kirándulásokra  vendégét,  mígnem  testi  ereje  előrehaladott 
korában  felmondta  a szolgálatot. 

Az  irodalomban  aránylag  keveset  szerepel;  füvészeti  kirán- 
dulásait írja  le  eleven  stílusban,  felsorolván  a gyűjtött  növények 
nevét.  Annál  többet  tesz  azonban  más  módon  szőkébb  hazája 
növénykincseinek  ismertetése  érdekében : olyan  kiterjedt  növény- 
cserét és  növénykereskedést  folytat,  mint  egyetlen  más  erdélyi 
botanikus  sem  tette  eddig.  A már  előbb  említett  «Herbarium  nor- 
male transsilvanicum»-on  kívül  szorgalmas  munkatársa  volt  a «Flora 
exsiccata  austro-hungarica»-nak,  a « Magyar  füvek  gyűjteményé)) - 
nek,  Döríler  «Herbarium  normale»-jának,  stb.  Herbáriuma  csere 
útján  rohamosan  növekedik.  Gyűjteményeit  többször  eladta  még 
életében.  Először  Richter  Lajos  vette  meg  16.000  példányból  álló 
herbáriumát,  mely  most  a bukaresti  tudományegyetem  tulajdona. 
Később  vagy  17.000  virágos  és  kryptogam  növénvt  a Magyar 
Nemzeti  Múzeumnak  adottéi.  1909-ben  kb.  10.000  példányt  szám- 
láló ((Herbárium  europaeum»-ot  a nagyszebeni  Természettudományi 
Társulat  vett  meg  tőle.  Utolsó  ((Herbárium  europaeum»-át  már 
csak  örökösei  adták  el  e sorok  írójának.  Nem  tévedünk,  ha  azt 
állítjuk,  hogy  a Barth  által  gyűjtött  növények  száma  jóval  meg- 
haladja a 100.000-et. 

Érdemeinek  megörökítésére  számos  növényt  neveztek  el  bota- 
nikusaink az  ő nevéről.  Barth  nevét  viselik  a Stéllaria  Bartliiana 
Schur,  Thalictrum  Barthii  Schur,  Rubus  Barthianus  Borb.,  Bar- 
baraea  vulgáris  R.  Br.  var.  Barthiana  Schur,  Diplotaxis  muralis 
DC.  var.  Barthiana  Schur,  Mentha  Barthiana  Borb.,  Gentiana 
Barthiana  Dörfl.  et  Ronn.,  Inula  Barthiana  Schur,  Hieracium 
Barthianum  Borb. 

Ő maga  csak  egyetlen  új  fajt  állított  fel,  az  Astragalus 
transsilvanicus- 1.  Ambitióját  inkább  az  képezte,  hogy  Schur  fajait, 
a jókat  és  rosszakat  egyaránt,  újból  felismerje  és  a legszélesebb 
körben  ismeretessé  tegye  mintaszerűen  szárított  és  gonddal  válo- 
gatott példányokban.  Schur  irányzatának  legkiválóbb  képviselője 
és  folytatója  volt  Erdélyben.  Halála  érzékeny  vesztesége  hazai 
botanikánknak.  Barátai,  ismerősei  és  munkatársai  a szeretetre- 
méltó tudósnak  és  embernek  emlékét  mindig  tisztelettel  fogják 
megőrizni. 

Barth  József  irodalmi  működése. 

(Die  Publikationen  Josef  Barth's.) 

1.  Systematische  Aufzáblung  dér  im  grossen  Kockeltbalo  zwischen  Mediasch 
und  Blasendorf  wildwachsenden  Pflanzen.  Verhandl.  und  Mitteilungen  des  siebenb. 
Vereines  für  Naturwiss.  XVII.  (1867.),  p.  48 — 55.  és  XVIII.  (1868.),  p.  21 — 31., 
47 — 51.,  64 — 103. 

2.  Eine  botanische  Excursion  auf  das  Vorgebirge  Piatra  Csáki  bei  Felsö- 
Gáld,  im  Unteralbenser  Comitate,  ausgeführt  am  3.  Juli  1868.  Verh.  u.  Mitth. 
XIX.  (1869.),  p.  139-145. 


119 


3.  Políjgala  sibirica  L.  eine  für  Siebonbiirgen  nene  Pflanze.  Entdeokt 
am  Hohen-Berg  bei  Scliolten  (Szász  Csanád)  im  Unteralbenser  Comitat  in  Sieben- 
btirgen.  Verh.  n.  Mitth.  XXI.  (1871.),  p.  44—46. 

4 Cryptogamen  Herbar.  Langenthal.  1871. 

5.  Correspoudenz.  Ö.  B.  Z.  XXI.  (1871.),  p.  103. 

6.  Correspondenz.  Ö.  B.  Z.  XXII.  (1872.),  p.  270. 

7.  Ephedra  Erdélyben.  Magy.  Növényt.  Lapok  I.  (1877.),  p.  49. 

8.  Systematisches  \ erzeichnis  derjenigen  Pflanzen,  welche  dér  Gefertigte 
auf  mehreren  Excursionen  in  Sibenbürgen  im  Jahre  1876  gesammelt  hat.  Arcbiv 
des  Vereines  fiir  siebenbürgische  Landeskunde.  Neue  Folge.  XV.  (1879.),  p.  105. 

9.  Eine  botanische  Exeursion  in’s  Hátszegerthal,  dann  in  die  beiden  Schiel- 
thaler  und  auf  das  Parengul-Gebirge  vöm  22.’  bis  26.  Aumist  1882.  Verh  u. 
Mitth.  XXXIII.  (1883.),  p.  1-10. 

10.  Eine  botanische  Exeursion  auf  die  Vlegvásza.  Verh.  u Mitth.  XLil. 
(1892.),  p.  30—36. 

11.  A Hargita-hegység  s szomszédságának  flórája.  Die  Flóra  des  Hargita- 
Gebirges  und  seiner  nachsten  Cmgebung.  Magy.  Bot.  Lapok,  II.  (1903.),  p.  318  - 
332.,  IV.  (1905.),  p.  8-18. 

12.  Enumeratio  plantarum  transsilvanicarum.  Hermannstadt,  1914.,  369.  p. 

Kéziratban  (In  Manuskript).  > 

* 

* * 

Dér  Verfasser  widmet  im  obigen  einen  Nachruf  an  Josef 
Barth.  evang.  Pfarrer  in  R.,  dér  am  29.  Juli  1915  im  Altér  von 
82  Jabren  in  Nagyszeben  verstorbeD  ist. 

Barth  hat  sich  seit  seinem  Eintritt  in  das  Mannesalter 
unter  den  schwierigsten  ausseren  Verhaltnissen,  entfernt  von  allén 
wissenschaftlicheo  Hilfsmitteln,  dem  Stúdium  dér  Botanik  ge- 
widmet.  Jahrzehnte  hindurch  lebte  er  als  Pfarrer  in  Hosszúaszó 
(Langenthal)  in  Siebenbürgen,  wahrend  welcher  Zeit  er  die  nahere 
und  weitere  Umgebung  seines  Wohnortes,  insbesondere  die  Hocli- 
gebirge  Siebenbürgens  floristisch  durchforschte.  Brieflicher  und 
persönlicher  Verkehr  mit  den  namhaften  Erforschern  dér  sieben- 
biirgischen  Flóra,  wie  F.  Schur,  M.  Fuss,  V.  von  Janka,  L.  Slmonkai, 
V.  v.  Borbás,  F.  Pax,  hat  wesentlieh  dazu  beigetragen.  dass  sieh 
dér  an  einem  so  entlegenen  Orte  wirkende  Forscher  nacli  und 
nach  zu  einem  dór  besten  Kenner  dér  siebenbürgischen  Flóra 
heranbilden  konnte.  Eine  Anzahl  wichtiger  Entdeckungen  kniipft 
sich  an  seinen  Namen,  den  auch  eine  Reihe  (vgl.  den  ungar. 
Text)  von  ihm  entdeckter  neuer  Arten  tragt.  Sein  Herbar  ist 
z.  T.  in  den  Besitz  dér  Universitát  in  Bukarest,  z.  T.  in  jenen 
des  ungar.  Nationalmuseums,  des  naturf.  Vereins  in  Hermannstadt, 
endlich  dér  Rest  in  den  Besitz  des  Schreibers  dieses  Nachrufes 
gelangt. 

Dér  Tód  dieses  Mannes  ist  Rin  empfindlicher  Verlust  für 
die  ungarische  Botanik;  allé  die  ihn  als  Mensch  und  Forscher 
kennen  gelernt  habén,  werden  ihm  ein  ehrenvolles  Andenken 
bewahren. 


120 


Bács-Bodrog  vármegye  flórája. 

Flóra  des  Komitates  Bács-Bodrog 

(In  Siidungarn.) 

Irta  : Prodan  Gyula,  zombori  tanár. 
Von:  Július  Prodan,  Professor  in  Zombor. 


Bács-Bodrog  vármegye 
növény  földrajza. 

A megye  földrajzi  és  geológiai 
viszonyai. 

Bács-Bodrog  nagyságra  ha- 
zánk 2-ik  megyéje  (11.029-21 
km.2);  erre  való  tekintettel  már 
régebben  is  egyszerűen  Bács- 
kának vagy  Bácsországnak  ne- 
vezték. Mint  a Nagy-Magyar- 
Alföld  déli  félszigete,  testét 
háromféléi  mossa  a Duna  és 
a Tisza  vize  s csak  északon 
tisztán  politikai  a határa. 


A körülhatárolt  terület  csak 
látszólag  sík ; felszíne  hepe- 
hupás, hullámos.  Két  térszín- 
kiemelkedése van,  a teleeskai 
dombok  és  a titeli  fensík. 


A megye  vízrendszeréhez  a 
határt  képező  két  folyón  kívül 
a Ferencz-  és  Ferencz  József- 
csatorna  tartozik;  ezeken  kívül 
alig  van  egy-két  vízere,  amely 
száraz  időben  is  megtartaná 
vizét.  Többé-kevésbbé  feltűnőek 
a «barák»  (tócsa,  mocsár)  a 
Duna  mellett  és  a vízerek, 
melyek  nagyobbrészt  a telecs- 
kai  lösz  vidékén  fordulnak  elő. 
Nevezetesebb  vízerei  a megye 


Pflanzengeographie  des  Ko- 
mitates Bács-Bodrog. 

Die  geographischen  und  geologi- 
schen  Verháltnisse  des  Komitates. 

Das  Komitat  Báes  Bodrog 
isi  das  zweitgrösste  in  un- 
serem  Lande,  es  umfasst 
1 1.029-21  km.2;  mit  Kücksicht 
hierauf  wird  es  schon  seit 
langer  Zeit  einfach  «die 
Bácska»  oder  «das  Bácser- 
Land»  genannt.  lm  Síiden 
eine  Halbinsel,  wird  es  von 
drei  Seíten  von  dér  Donau 
und  dér  Theiss  umüossen. 
und  nur  im  Norden  ist  seine 
Grenze  eine  rein  politische. 

Das  so  umgrenzte  Gebiet 
ist  nur  seheinbar  flach;  seine 
Obertláche  ist  uneben  und 
wellig.  Es  besitzt  zwei  Boden- 
erhöhungen,  die  Telecskaer 
Hiigel  und  die  Titeler  Hoch- 
ebene. 

Zum  hydrographischen  Sy- 
stem des  Komitates  gehören 
ausser  den  beiden  Grenz- 
fliissen  aucli  dér  Franzens- 
und  dér  Franz  Josefs-Ivanal ; 
ausser  diesen  befinden  sicli 
auf  dem  Gebiete  kaum  noch 
1—2  Wasserlaufe,  die  auch 
zűr  trockenen  Jahreszeit  Was- 
ser  füliren.  Mehr-weniger  auf- 
fallend  sind  die  sogenannten 
«B  a r a»  (Lachen  oder  Sümpfe) 


121 


nyugati  részén  a Kígyósfolyó, 
mely  a Ferencz  - csatornába 
ömlik,  míg  az  ugyancsak  n}ru- 
gaton  található  Mosztonga  a 
Dunába  torkolik.  A megye  többi 
vízerei  mind  a Tiszába  sza- 
kadnak; ezek  közül  jelenté- 
kenyebbek a Bácsér  (Krivaja 
bara),  legészakibb  a Körösér, 
a Sárga-árok  és  a Csíkér ; 
elég  fontos  még  a Jegricska, 
amel}7  több  kisebb  vízfolyás 
egyesüléséből  alakul. 


A tavak  vizük  kémiai  alkotó- 
részei szerint  édes-  és  «székes»- 
vizííek.  Az  édesvizűek  kisebb 
számban  vannak,  legnagyobb 
köztük  a kelebiai  tó.  A székes- 
vizűek  közül  nagyobbak  a Pa- 
licsi-tó,  a Ludasto,  a Vértó  és 
a Sóstó ; a kisebbek  közül, 
melyek  a bara  (mocsár)  nevet 
viselik,  felemlítendő  Zombor 
városától  északra  és  keletre 
az  Jezovác  Ivanacska-bara,  a 
Szoblyanica  és  a Tomazlia 
Karankoria.  Zombor  határán 
kívül  találjuk  a csonoplai  nagy 
mocsárt;  Telecska  küszöbén  a 
«Nagy  Salétromos-tó»,  a kül- 
lőéi mocsár,  Regőczétől  északra 
pedig  a Kolovrat-tó  és  Béla- 
bara  terülnek  el. 


am  Donauufer  und  jene  Was- 
serláufe,  die  das  Telecskaer 
Lössgebiet  durchziehen.  Xen- 
nenswertere  Wasserláufe  sind 
im  westlichen  Teile  des  Ko- 
mitates:  dér  Kigyósfluss,  dér 
sich  in  den  Franzens-Kanal 
ergiesst,  wáhrend  die  eben- 
falls  im  Westen  fliessende 
Mostonga  in  die  Donau  mün- 
det.  Allé  andere  Wasseradern 
des  Komitates  fiiessen  dér 
Theiss  zu;  unter  diesen  sind 
die  bedeutenderen : die  Bács 
(Krivaja  bara),  im  nördlich- 
sten  Teile  die  Kőrös-Ader, 
dér  «Gelbe  Graben»  und  die 
«Csík-Ader»  ; zu  erwáhnen  ist 
noch  die  Jegricska,  die  aus 
dér  Vereinigung  mehrerer  kiéi- 
nél* Wasseradern  gebildet  wird. 

Die  Seen  sind  je  naeh  dér 
chemisclien  Beschaffenheit  des 
Wassers  Süsswasser- oder  soda- 
haltige  Seen.  Die  Süsswasser- 
seen  sind  nur  in  geringer  Zahl 
vorhanden.  Dér  grösste  unter 
ilinen  ist  dér  Kelebiaer  See.  Von 
den  sodaháltigen  Seen  sind 
die  grösseren  dér  Palicser-, 
dér  Ludas-,  dér  Vér-  und  dér 
Sós-See ; von  den  kleineren, 
die  «Bara»  (Sumpf)  genannt 
werden,  sind  zu  erwáhnen : 
nördlich  und  Östlich  von  Zom- 
bor dér  Jezovác  Ivanaéka- 
Bara.  dér  Soblyanica  und  To- 
mazlia Karankoria,  Ausser- 
lialb  des  Weichbildes  von 
Zombor  liegt  dér  grosse  Cso- 
noplaer  Sumpf;  in  dér  Xáhe 
von  Telecska  befindet  sich 
dér  « Grosse  Salpeter-See»  und 
dér  Kiillőder  Sumpf;  nördlich 
von  Regőcze  aber  erstreckt 
sich  dér  Kolovrat-See  und  dér 
Béla-Sumpf. 


122 


Úgy  a Palicsi-tó  s ennek 
környékén,  valamint  a Zombor 
vidékén  elterülő  tavak  medré- 
ből a víz  elpárolgása  után 
sziksó  virágzik  ki. 

Esős  évszakban  a jelenték- 
telennek látszó  vízfolyások  és 
mocsarak  a csapadék-  és  ol- 
vadékvizek tömegétől  megna- 
gyobbodva, a vármegye  déli 
részét  nem  egyszer  az  elöntés 
veszélyével  fenyegetik  és  óriási 
károkat  okoznak. 


Geológiai  tekintetben  a megye 
felületén  két  kornak  képződ- 
ményeit találjuk:  a löszt  és  a 
homokot,  mint  diluviális  kép- 
ződményeket és  az  «öntés- 
talaj  »-t,  mint  alluviáíis  képződ- 
ményt. 

A lösz  és  a homok  nagyob- 
bára  a vármegye  hullámos 
részét  borítják,  míg  az  öntés- 
talaj a folyók  és  vízerek  men- 
tét követi. 

A megye  növényzetét  dön- 
tően befolyásoló  talajviszonyo- 
kon kívül  meg  kell  emlékez- 
nem még  egy  szintén  lényege- 
sen befolyásoló  tényezőről,  az 
éghajlatról. 

A megye  éghajlata  általában 
mérsékelt.  Az  évi  középhőmér- 
séklet 10 — 122°  C.  Ennek  az 
enyheségnek  valószínű  oka  a 
forró  nyár  és  a messze  kinyúló 
meleg  ősz ; a Bácska  telét 
enyhíti  még  «az  igen  gyakran 
hiányzó,  vagy  — ha  meg  is 
van  — vékony  hótakaró »;  ezen- 
kívül a «geologiai  felépítésnek 
is  van  itt  szerepe»,  a homok 
és  a lősz  ugyanis  igen  erősen 
föl  tud  melegedni  (néha  15 — 


Sowohl  im  Palicser  See  und 
dessen  Gmgebung,  als  auch 
in  den  Becken  dér  Seen  um 
Zombor  tritt  nach  Yerdunstung 
des  Wassers  Salzauswitterung 
auf. 

In  regenreichen  Jahreszeiten 
bedrohen  die  unansehnlich 
scheinenden  Wasserlaufe  und 
Stimpfe,  die  von  dér  Menge 
derNiederschlags-  undSchmelz- 
wásser  ansclnvellen,  sehr  oft 
den  südlichen  Teil  des  Komi- 
tates  mit  Überschwemmungen 
und  verursachen  riesigen  Sclia- 
den. 

In  geologischer  Beziehung 
finden  wir  an  dér  Oberfláche 
des  Komitates  die  Formatio- 
nen  zweier  Perioden:  Löss 
und  Sand  als  dihiviale  ■ P\)r- 
mationen  und  Alluvialboden. 

Löss  und  Sand  bedecken 
zumeist  den  welligen  Teil  des 
Komitates.  wáhrend  dér  Allu- 
vialboden dem  Laufe  dér 
Beüsse  und  Wasseradern  folgt. 

Ein  zweiter  die  Vegetation 
des  Komitates  wesentlich  be- 
einflussender  Faktor  ist  das 
Klíma.  Dasselbe  ist  im  All- 
gemeinen  gemássigt.  Die  mitt- 
lere  Jahrestemperatur  betragt 
10— 12-2°  C.  Die  wahrschein- 
lichen  Ursachen  dieser  mii  den 
Temperatur  sind  dér  heisse 
Sommer  und  dér  lángé  Herbst; 
die  Strenge  des  Winters  wird 
durch  die  oft  fehlende  und 
wenn  vorhanden,  dennoch  ganz 
i dlinne  Schneedecke  gemildert ; 
ausserdem  spielt  auch  dér 
geologische  Aufbau  hier  eine 
Rolle;  Sand  und  Löss  er- 
warmen  sich  namlich  sehr 
stark,  oft  um  15—20°  höher 


123 


20°-kal  melegebbek,  mint  a fe- 
lettük álló  levegőrétegek). 

Az  évi  csapadék  átlaga  Kö- 
zép-Bácskában  500  és  600  mm., 
a megye  déli  részében  600  és 
700,  sőt  kivételesen  700  és  800 
mm.  is  lehet. 

Az  őszi,  téli,  tavaszi  és  nyári 
csapadékot  a következő  átlagos 
számadatok  jellemzik: 
ősszel  (szeptember,  október 
és  november  hónapokban)  165 
mm., 

télen  (deczember,  január  és 
február  hónapokban)  115  mm., 
tavasszal  (márczius,  április 
és  május  hónapokban)  180  mm., 
nyáron  (június,  július  és 
augusztus  hónapokban)  175mm. 
átlag  a csapadék  mennyisége. 

Mindezekből  kitűnik,  hogy  a 
Bácska  a tenyészeti  viszonyokra 
általában  nézve  nagyon  ked- 
vező; kiimája  némely  évben 
annyira  enyhe,  hogy  egyes 
növények  egész  éven  át  virág- 
zanak, így  a Taraxacum  offi- 
cináié, Lamium  purpureum , 
Senecio  vulgáris  (az  1914/15. 
évben);  a tavaszi  növényei 
közül  némelyek  őszkor  is  ki- 
virágzanak : Anemone  nigri- 

cans  (Egerben  az  A.  grandis), 
Caltha  cornuta,  vadgesztenye, 
Viola  odorata , Potentilla  are- 
naria  (Egerben  is !),  almafa, 
orgonafa,  akácz,  stb. 


A megye  növényzetéről  általában. 

A megye,  mint  a magyar 
haza  is,  a keleti  kontinens  er- 
dős vidékének  egyik  részét 
alkotja.  A I\ERNER-féle  pontusi 
flóra  pannoniai  vidékéhez  és 


als  die  ihnen  auflagernden 
Luftschichten. 

Das  Mittel  des  jahrlichen 
Niederschlages  betrágt  in  dér 
mittleren  Bácska  500,  oft  600 
mm.,  im  nördlichen  Teile  des 
Komitates  600— 700,ausnahniS' 
weise  auch  700  — 800  mm. 

Die  Niedersclilage  im  Herbst, 
Winter,  Frühling  und  Sommer 
sind  im  Durchschnitte : 
im  Herbst  (September,  Ok- 
tóber und  November)  165  mm., 

im  Winter  (Dezember,  Ja- 
nuár und  Február)  115  mm., 
im  Frühling  (Márz,  April 
und  Mai)  180  mm., 
im  Sommer  (Juni,  Juli  und 
August)  175  mm. 

Hieraus  ist  ersichtlich,  dass 
das  Kiima  dér  Bácska  dér 
Vegetation  im  x-Ulgemeinen 
sehr  günstig  ist;  in  manchen 
Jaliren  ist  es  so  milde,  dass 
eiuzelne  Gewiichse  das  ganze 
Jahr  hindurch  blühen,  so  Ta- 
raxacum officinale , Lamium 
purpureum,  Senecio  vulgáris 
(1914/1915);.  von  den  Früh- 
lingspflanzen  bringen  manche 
auch  im  Herbst  Blüten : Ane- 
mone nigricans  (in  Eger  A. 
grandis ),  Caltha  cornuta , die 
Rosskastanie,  Viola  odorata , 
Potentilla  arenaria  (auch  in 
Eger!),  dér  Apfelbaum,  Flieder, 
die  Akazie  u.  s.  w. 

Die  Vegetation  des  Komitates  im 
Allgemeinen. 

Das  Komitat  Bács  bildet, 
wie  ganz  Ungarn,  einen  Teil 
des  Waldgebietes  des  öst- 
lichen  Kontinents.  Es  geliört 
zum  pannonischen  Gebiete  dér 


szorosabban  a Nagy  - Alföld 
flóravidékéhez  tartozik.  Előbb 
említett  térszíni  kiemelkedései 
(a  telecskai  dombok  és  a titeli 
fensík),  a közelségében  lévő 
Fruska-Gora  s a Duna  magas 
partjai  némileg  befolyásolják 
jellegzetes  nagy- alföldi  flórá- 
ját, de  nem  csekély  eltérést 
okoznak  a Duna  mentén  el- 
terülő erdők  is.  Növénygeo- 
gráfiai szempontból  nagy  ér- 
deket keltett  a titeli  fensikon  az 
Alyssum  linifolium  felfedezése, 
keleti  és  nyugati  Dél- Európa 
lösz  vidékeinek  közös  növénye, 
melyet  Magyarországból  eddig 
nem  ismertünk. 


Ritka  mocsári  növényei,  me- 
lyek hazánknak  csak  kevés 
helyéről  ismeretesek,  a Ra- 
nunculus  ophioglossifolius  és  a 
R.  polyphyllus. 

Az  Alföld  más  pontjáról  nem 
ismeretes  és  feltűnő  az  Ophio- 
glossum  vulgatum ; az  Alföld 
csak  kevés  helyéről  ismeretes 
a Bulbocodium  ruthenicum  és 
az  Astragalus  dasyanthus.  A 
Duna  - Tisza  közéről  csak  a 
Bácskából  ismeretes  a Gorydalis 
pumila  és  a Geránium  phaeum. 
A Fruska-Gora,  valamint  a 
hegyvidék  befolyása  mutatko- 
zik különösen  a dunamenti  er- 
dőkben, melyekben  a 


pontischen  Flóra,  genauer  zum 
Florengebiete  dér  grossen  Tief- 
ebene.  Die  charakteristische 
Alföldflora  dér  früher  erwáhn- 
ten  Erhebungen  (Teleeskaer 
Hügel  und  Titeler  Hochebene) 
wird  durch  die  Niihe  dér 
Fruska-Gora  und  die  hőben 
Ufer  dér  Don  au  teilweise  be- 
einflusst;  nicht  geringe  Ánde- 
rungen  rufen  aber  auch  die 
ausgedelmten  Wiilder  langs 
dér  Donau  hervor.  Von  pflan- 
zengeographischem  Gesichts- 
punkte  hat  die  Entdeckung 
von  Alyssum  linifolium  auf 
dem  Titeler  Hochplateau  gros- 
ses  Interessé  ervveckt;  es  ist 
das  eine  dem  Lössgebiete  des 
östlichen  und  westlichen  Süd- 
europa  gemeinsame  Pflanze, 
die  bisher  aus  Ungarn  nicht 
bekannt  war. 

Seltene  Sumpfpflanzen,  die 
nur  von  wenigen  Standorten 
Ungarns  bekannt  sind.  sind 
Ranunculus  ophioglossifolius  u. 
R.  polyphyllus. 

Auffallend  und  von  keinem 
anderen  Standorte  des  ungar. 
Tieflandes  bekannt  ist  Ophio- 
glossum  vulgatum ; von  nur 
wenigen  Standorten  sind  Bul- 
bocodium ruthenicum  und 
Astragalus  dasyanthus  bekannt. 
lm  Gebiete  zwischen  dér  Do- 
nau und  dér  Theiss  sind  nur 
aus  dér  Bácska  bekannt:  Co- 
rydalis  pumila  und  Geránium 
phaeum.  Dér  Einfluss  dér 
Fruska  Gora  und  im  Allge- 
meinen  des  Gebirges  aussert 
síeli  insbesondere  in  den  Wiil- 
dern  liings  dér  Donau,  in  denen 


Corydalis  pumila , Salvia  glutinosa,  Gephalanthera  álba , C. 
longi fólia , Rubus  leucophaeus,  Campanula  Trachelium,  Saxifraga 


125 


bulbifera,  Symphytum  tuberosum , T erbascum  nigruni,  Digitális 
ferrnginea,  Cotinus  Coggygria , Limodorum  abortivum 

tűnnek  fel.  vorkommen. 

A Kelet  befolyását  bizonyít-  Den  Einfluss  des  Ostens  be- 

ják  a következő  növények  : kunden  die  folgenden  Pflanzen  : 

Lepturus  pannonicus,  Doronicum  hímgaricum , Camphorosma 
ovatci , Bechnannia  eruciformis , Euclidiiim  syriacum,  Tribulus 
orientalis,  Euphorbia  pannonica , Viola  ambigua,  Onosma,  Vinca 
herbacea,  Acer  tataricum,  Atriplex  tataricum , Brassica  elongata. 

Déli  növényzetre  emlékez-  An  südliehe  Yegetatiou  ér- 
tetnek: innern: 

Ornithogalum  comosum,  Scilla  autumnalis,  Allium  moschatum , 
Sternbergia  colehiciflora,  Convolvulus  Cantabrica , Máivá  Alcea. 


Trigonella  monspeliaca , Rumex 
Bupleurum  Gerardi , B.  junceum 

A vízi  növényzet. 

A vizi  növényformácziókból 
a Bácskában  többé-kevésbbé 
jellegzetesen  a következők  lát- 
hatók: 

a)  a v i z i vagy  v í z t ü k r i 
növények; 


b)  a nádas-  és 

c)  a zsombék-forraá- 
cz  ió. 

A vizi  vagy  víztükri  növények. 

A Bácskában  a folyó-  és 
állóvizeknek  majdnem  ugyanaz 
a növényzetük  van ; az  eltérés 
legfeljebb  a vizek  kémiai  al- 
katából folyik,  amennyiben  a 
szikes  tavak  és  a mocsarak  nö- 
vényzetben sokkal  szegényeb- 
bek. mint  az  édesvizek  (lásd 
Bács-Bodrog  szikeseit). 


A Duna  partján  (Gombosnál) 
Potamogeton  gramineus  nő ; 


Patientia , Ranunculus  illyricus, 

Die  Wasservegetation. 

Von  den  Formationen  dér 
Wasserpflanzen  sind  in  dér 
Bácska  in  mehr-minder  ka- 
ra kteristiscber  Weise  die  fol- 
genden vertreten : 

a)  Eigentliche  Was- 
ser pflanzen  (Pflanzen,  die 
im  Wasser  oder  auf  dem  Was- 
serspiegel  wachsen); 

b)  Das  R ö h r i c h t,  und 

c)  Die  «Z  s o m b é k» - P" or- 
ra a t i o n. 

Ei gentl ich e Wasser pflan zen. 

In  dér  Bácska  findet  mán  in 
fliessenden  und  stehenden  Ge- 
wassern  ein  und  dieselbe  Ve- 
getatiou;  ein  Unterschied  er- 
gibt  sicb  höchstens  aus  dér 
chemischen  Beschaffenheit  des 
Wassers  iDsoferne,  als  die 
sodaháltigen  Seen  und  Sümpfe 
eine  viel  armere  Vegetation 
besitzen  als  die  siissen  Was- 
ser (Sielie : Die  nátron  hál  tigen 
Fláchen  von  Bács-Bodrog). 

Am  Donauufer  (bei  Gombos) 
wácbst  Potamogeton  gramineus ; 


126 


sokkal  gazdagabb  a növényzet 
a Duna  és  a Tisza  kiöntéseiben, 
holt  ágaiban,  ámeneket  Poly- 
gonum  amphibium  f.  natans, 
Hydrocharis  vnorsus  - ranae, 
Castalia  alba.  Nuphar  luteum 
és  a Nymphokles  peltata  szél- 
től felkunkorított  levelei  borí- 
tanak; ezekben,  különösen  a 
Tisza  mellékén  és  a futaki 
mocsarakban  Utricularia  vul- 
gáris, Holton  i a pálustris,  Meny- 
anthes  trifoliata  is  feltűnnek; 
ritkábban  látható  a Stratiotes 
aloides  is.  Mindezeket  növény- 
gazdaságban  fölülmúlja  a Fe- 
renez-csatorna,  melyben  az 
uralkodó  Potamogetonok  - hoz 
(P  crispus,  P.  perfoliatus , P. 
interruptus,  P.  fluitans , stb.), 
Najas  major,  Myriophyllum, 
Ceratophyllum  és  a későn  her- 
vadó Trapa  natans  csatlakoz- 
nak; itt  lépett  fel  már  több 
helyen  az  Elodea  ccinadensis  is, 
mely  szaporaságával  a hajó- 
zásnak könnyen  bajt  okozhat. 
Tavasszal  a Ranunculus  circi- 
natus  lepi  el  töméntelen  virá- 
gával a csatorna  vizét;  úgy 
itt,  mint  a homoki  mocsarak- 
ban a zsombék  szélén  fordul 
elő  a Ranunculus  aquatilis, 
mely  helyenkint  az  előbbit 
helyettesíti ; a csatorna  szélén, 
a nádasban  vagy  ennek  szélén 
Sagittaria  sagittifolia  f.  val- 
lisnerifolia,  Salvinia  natans  és 
Marsüia  quadrifolia  találhatók. 
A Ferencz-csatorna  érdekes- 
ségét növeli  végül  a Szuvadula- 
részen  található  ritka  Tallis- 
neria  spirális  is. 


viel  reicher  ist  die  Vegetation 
des  Inundationsgebietes  dér 
Donau  und  dér  Theiss  und  ihrer 
tótén  Arme;  hier  findet  mán 
Polygonum  amphibium  f.  na- 
tans, Hydrocharis  morsus-ranae , 
Castalia  alba,  Nuphar  luteum 
und  Xymphoides  peltata ; hier, 
insbesondere  am  Theissufer 
und  in  den  Futaker  Sümpfen 
zeigen  sich  auch  Utricularia 
vulgáris,  Hottonia  pálustris  und 
Menyanihes  trifoliata , seltener 
Stratiotes  aloides.  Sie  allé  über- 
ragt  an  Pflanzenreichtum  dér 
Franzenskanal,  \vo  sich  den 
vorherrsehenden  Laichkriiutern 
(Potamoyeton  crispus,  P.  perfo- 
liatus, P.  interruptus,  P.  flui- 
tans, u.  s.  w.)  nocli  Najas  major, 
Myriophyllu  m,  Ceratopli  yll  um 
und  die  spát  welkende  Trapa 
natans  zugesellen;  hier  ist  au 
mehreren  Stellen  auch  Elodea 
canadensis  aufgetreten,  dérén 
starke  Yermehrung  dér  Schiff- 
fahrt  leicht  Unannehmlichkei- 
ten  bereiten  kann.  lm  Friih- 
jahre  bedeckt  Ranunculus  cir- 
cinatus  mit  unzahligen  BHiten 
den  Spiegel  des  Kanals ; hier, 
sowohl  wie  in  den  Sandsíimpfen 
kommt  am  Rande  dér  Zsombék- 
hiigelchen  Ranunculus  aqua- 
tilis vor,  dér  stellenweise  den 
ersteren  ersetzt ; am  Rande  des 
Kanals,  im  Röhricht  oder  an 
dessen  Rande  findet  mán  Sa- 
gittaria sagittifolia  f.  vallisneri- 
folia,  Salvinia  natans  und  Mar- 
silia  quadrifolia.  Endlich  ist 
noch  eine  interessante  Pflanze 
des  Franzenskanals  zu  er- 
wáhnen,  die  im  «Suvadula» 
gén.  Teil  vorkommende  seltene 
Vallisneria  spirális. 


127 


A nádasok. 


Das  Röhriclit. 


Nádasok  (kiterjedésük  18.890 
hold)  szegélyezik  az  említett 
vizek  mellékeit,  továbbá  a Pa- 
licsi-tó  jelentéktelen  és  a Lu- 
das-tó nagyobb  részét.  A csa- 
tornák mentén  uralkodó,  de 
itt-ott  megszakított  nádast  Gly- 
ceria  aquatica  és  Typha  lati- 
fólia^  ritkábban  a T.  angusti- 
folia  állományai  helyettesítik. 
A nádas  előtt  a víztükör  felé 
a Rumex  Hydrolapath ura  ha- 
talmas példányai  és  a Carex 
Pseudocyperus  szoktak  állani. 
A nádformácziók  körül  a kö- 
vetkező ismeretes  növényeket 
találjuk : 


Die  Ufer  dér  erwahnten  Ge- 
wasser,  ferner  einen  unbedeu- 
tenden  Teil  des  Palicser  und 
den  grössten  Teil  des  Ludas- 
Sees  umsáumen  Röhrichte.  dé- 
rén Gesamtumfang  18.890 
Jocli  betragt.  Diese  langs  des 
Laufes  dér  Kanálé  vorherr- 
sclienden,  doch  hie  und  da 
unterbrochenen  Röhrichte,  wer- 
den  oft  durch  Bestánde  von 
Olyceria  aquatica  und  Typha 
latifolia,  seltener  von  Typha 
angustifolia  abgelöst.  Vor  dem 
Röhricht  pflegen  oft  dem  Was- 
serspiegel  zunáchst  riesige 
Exemplare  des  Rumex  Hydro- 
lapathum  und  Carex  Pseudocy- 
perus zu  stehen.  In  dér  Phrag- 
mites-F ormation  finden  wir  die 
folgenden  Pflanzen: 


Nephrodiurn  Thelypteris , Equisetum  palustre,  Poa  palustris , 
Typhoides  arundinacea , Carex  r ipari  a,  C.  vulpina , Bolboschoenus 
maritimus,  Butomus  umhellatus,  Iris  Pseudacorus , Stachys  palustris, 
Lythrum  Salicaria , Myosotis  palustris,  Mentha  aquatica , Epilobium 


hirsutum , Cardamine  pratensis-, 
ritkábban  mutatkoznak  a Ra- 
nunculus  Lingua,  a vizi  Yero- 
nicá- k,  és  az  Euphorbia  lucida, 
még  ritkábban  az  Acorus  Cala- 
mus.  A nádra  kúszik  a Calystegia 
sepium  és  a Solanum  Dulca- 
mara.  A nádasokban  ősszel  a 
Chrysanthemum  uliginosum  lép 
fel.  A nádasok  szélén  elszórva 
fás  növényekre  is  bukannunk, 
így  a Ferencz-csatorna  mentén 
az  Alnus  glutinosá-ra,  Rham- 
nus  cathartica-,  Cornus  san- 
guineái- ra,  eperfára,  Sambucus 
nigra-,  Salix  cinerea-  és  S. 
albá- ra;  a bajai  csatornában 
elég  jól  fejlődő  diófa-  és 
meggyfacsemetéket  is  láttam. 


seltener  zeigen  sich  Ranun- 
culus  Lingua , die  schlamm- 
bewohnenden  Ferom'cor- Arten 
und  Euphorbia  lucida , noch 
seltener  Acorus  Calamus.  Ca- 
lystegia sepium  und  Solanum 
Duleamara  schlingen  sich  am 
Rolire  empor.  lm  Herbst  tritt 
im  Röbrieht  Chrysanthemum 
uliginosum  auf.  Am  Rande  des 
Röhrichtes  stossen  wir  auch 
auf  Holzgewáchse,  so  langs 
des  Franzenskanals  auf  Alnus 
glutinosa,  Rhamnus  cathartica , 
Cornus  sanguinea,  Maulbeer- 
baum,  Sambucus  nigra,  Sahx 
cinerea  und  S.  alba.  lm  Bajaer 
Kánál  liabe  ich  auch  gut  ent- 
wickelte  Nuss-  und  Weichsel- 
setzliuge  gesehen. 


128 


A.  nádasok  széle  rendesen 
vizenyős  rétbe  megy  át,  mely- 
nek uralkodó  növénye  a Pasti- 
naca  sativa,  néha  a Peuceda- 
nuvn  alsaticum ; majd  a Lych- 
nis  flos  cuculi  kezd  uralkodóvá 
válni;  leggyakoribb  gramineá- 
juk  az  A gr  őst  is  a!  ha  vagy  az 
Alopecurus  pratensis.  Némelyik- 
nek a széle  többé-kevésbbé  el- 
szikesedik és  a szikesedés  foka 
szerint  más  és  más  növények 
jelennek  meg;  a Közép-Bács- 
kában  a leggyakoriabbak  a 
Chenopodium-ok.  és  Atriplex-e k, 
míg  északon  az  Aster  panno- 
nicus. 

A nádrétségek  szélén  kivé- 
telesen a Hippuris  vulgaris- 
szai  is  találkozunk ; máshol 
Cicuta  virosa  és  a Sium  lati- 
folium  ver  gyökeret. 

A zsombék-formáczió. 

Ez  egy  tiinedezőben  lévő 
formáczió,  melyet  az  Alföld 
többi  részén  is  ritkábban  talá- 
lunk már;  az  ármentesítés,  a 
csatornázások,  lecsapolások  és 
a föld  mívelésének  terjedése 
mindinkább  kisebb  térre  szo- 
rítja. Ezt  a formácziót,  vala- 
mint keletkezését  nagyon  szé- 
pen tanulmányozhatjuk  a mo- 
nostorszegi állomással  szem- 
ben. Itt  a Carex  stricta  félig- 
meddig  megoldotta  feladatát, 
amennyiben  a nádat  kiszorí- 
totta. Az  említett  helyen  egy 
hosszanti  mélyedés  van,  mely- 
ben az  esővíz  a valamivel 
magasabb  helyekről  összegyü- 
lemlik.  Kezdetben  ez  a mélye- 
dés náddal  volt  benőve,  idővel 
azonban  itt-ott  Carex  stricta- 
csoportok  bukkantak  fel,  melyek 
a nádat  az  állomás  felől  ki- 


Der  Rand  dér  Röhrichte  geht 
regelmassig  in  feuchte  Wiesen 
iiber,  auf  welchen  Pastinaca 
sativa , zuweilen  Peucedanum 
alsaticum  vorherrschen ; Lych- 
nis  flos  cuculi  ist  ebenfalls  stark 
verbreitet;  die  háufigsten  Gra- 
ser  sind  A g rost  is  óiba  oder 
Alopecurus  pratensis.  üft  wit- 
tert  am  Rande  Salz  aus  und 
je  nach  dér  Menge  dessel- 
ben  erscheinen  auch  imrner 
andere  Rflanzen ; in  dér  mitBe- 
ren  Bácska  sind  Chenopodium- 
I und  Atriplex- Arten  am  haufig- 
sten,  im  Norden  hingegen  Aster 
pannonicus. 

Am  Rande  dér  Rohrwiesen 
finden  wir  hie  und  da  Hip- 
puris vulgáris ; an  anderen 
Stellen  habén  Cicuta  virosa  und 
Sium  latifolium  Wurzel  gefasst. 

Die  Zsombék- Formatiou. 

Es  ist  dies  eine  im  Ver- 
schwinden  begrit'fene  Fonna- 
tion,  die  auch  in  den  übrigen 
Teilen  des  Tieflandes  immer 
seltener  wird;  die  Wasserbau- 
ten,  Kanalisierungen,  Draina- 
gen  und  die  immer  ausgedelm- 
tere  Bearbeitung  des  Bodens 
zu  Kulturzwecken,  schránken 
sie  immer  mehr  ein.  Sehr  gut 
sieht  mán  diese  Formation  und 
ihre  Entstehung  bei  dér  Mo- 
nostorszeger  Station.  Hier  hat 
Carex  stricta  ihre  Aufgabe 
nahezu  gelöst,  indem  sie  das 
Rohr  verdrángte.  Es  findet  sich 
da  eine  lángliche  Vertiefung, 
in  dér  sich  das  Rogcnwasser 
aus  den  etwas  höheren  Stellen 
ansammelt.  Anfangs  war  diese 
Mulde  mit  Rohr  bewachsen; 
spáter  traten  hie  und  da  Bul- 
ién von  Carex  stricta  auf,  die 


129 


kezdték  és  lassacskán  mind 
beljebb  szorították,  úgy  hogy 
a nádas  jelentékeny  részét 
már  elfoglalták. 


A nád  kiégetésével,  kipusz- 
tításával a zsombék-formáczió 
kialakulását  régebben  öntudat- 
lanul az  ember  is  előmozdí- 
totta, különösen  akkor,  ha  az 
irtás  nem  volt  rendszeres,  vagy 
ba  a nád  elégetése  után  a 
többi  eljárás  elmaradt.  Ilyen- 
kor a gazda  meglepetve  látta, 
hogy  a nád  helyét  egy  nála 
szívósabb  növény,  a sudár  sás 
foglalta  el.  A zsombékot,  mint 
másutt,  úgy  itt  is  nemcsak  a 
Carex  stricta , hanem  más  sás- 
faj is  alkothatja.  A Bácskában 
a zsombékképzés  feladatát  elég 
jól  oldja  meg  a C.  r iparúi  is 
(pl.  Monostorszegen  és  a bez- 
dáni  erdőben);  a homokos  al- 
talajt! mocsarakban  a C.  acuti- 
formis  mutat  hajlamot  a zsom- 
bék  alkotásához.  Palicson,  a 
homokon  található  zsombék 
szélén  találjuk  még  a C.  flaccá- 1, 
melynek  társaságában  nő  az 
ír  is  sibirica  s a Veratrum  al- 
bum. 

A zsombék-formácziónak  jel- 
legzetes növényei  Monostor- 
szegen a következők : korán 
tavasszal  virít  a Ranunculus 
paucistamineus , R.  polyphyllus , 
R.  sceleralus,  valamivel  későb- 
ben a R.  ophioglossifolius,  Ela- 
tine  Alsinastrum , stb. 


das  Rohr  oberhalb  dér  Station 
angriffen  und  nach  und  nach 
immer  tiefer  hinein  drangten, 
so  dass  sie  heute  bereits  einen 
bedeutenden  Teil  des  Röhrichts 
okkupieren. 

Durch  Verbrennen  und  Aus- 
rotten  des  Roll  rés  habén  frü- 
her  auch  die  Menschen  unbe- 
wusst  die  Ausbildung  dér 
Zsombékformation  gefördert, 
insbesondere  dann,  wenn  die 
Rodung  nicht  s}rstematisch  er- 
folgte,  oder  wenn  nach  dem 
Verbrennen  des  Rohres  das 
weitere  Verfahren  wegblieb. 
In  diesen  Falién  nahm  dér 
Landwirt  mit  Verwunderung 
wahr,  dass  an  die  Stelle  des 
Rohres  ein  noch  záheres  Ge- 
wachs,  die  schlanke  Segge 
getreten  ist.  Das  «Zsombék» 
kann  so  wie  anderswo  auch 
hier  nicht  nur  durch  Carex 
stricta,  sondern  auch  durch 
andere  Carex- A rten  gebildet 
werden.  In  dér  Bácska  löst 
die  Aufgabe  dér  Zsombék- 
bildung  auch  C.  riparia  sehr 
gut,  so  beispielsweise  in  Mo- 
nostorszeg und  im  Bezdaner 
Walde;  in  den  Sümpfen  mit 
sandigem  Bódén  zeigt  C.  acuti- 
formis  die  Neigung  zűr  Zsom- 
békbildung.  In  Palics  wáclist 
am  Rande  dér  auf  dem  Sande 
entstehenden  Zsombékhügel  C. 
flac-ca  in  Gesellschaft  von  Iris 
sibirica  und  Veratrum  album. 

Die  eharakteristischen  Pflan- 
zen  dér  Zsombékformation  in 
Monostorszeg  sind  : im  Friih- 
jahr  Ranunculus  paucistami- 
neus, R.  polyphyllus  und  R. 
sceleratus , etwas  spater  R. 
ophioglossifolius,  Etát  iné  Alsi- 
nastrum, etc. 


130 


A palicsizsombékosban(1912. 
jún.  2.-án)  Caltha  cornnta  nagy 
mennyiségben,  Eanunculus  re- 
pens , E.  polyanthemus  f.  an- 
gustiseetus  és  Orchis  paluster 
nő.  A zsombék  körül  csoporto- 
sult az  uralkodó  graminea,  a 
Festuca  arundinacea , továbbá 
a Carex  distans , C.  flava,  C. 
hirta.  Blysmus  compressus ; még 
kijebb  nő  az  Equisetum  pa- 
lustre. 

Itt  kell  megemlékeznem  azon 
jelentéktelen  úszó  szigetecs- 
kékről, meh'ek  néha  a Ferencz- 
csatornában  mutatkoznak.  Xa- 
gyobbára  nád-  és  sásgyökerek 
szövedékéből  állanak,  melyek 
közé  liúmusz  rakódott  le.  Ezek 
a szigetecskék  a csatorna 
széléről  váltak  le;  rajtuk  Ne- 
phrodium  Th  eJypteris- 1 ésCarda- 
mine  pratensis- 1 találunk.  Néha 
vizi  madarak  is  rájuk  kapasz- 
kodnak és  továbbúszásra  (köz- 
lekedő eszköznek)  használják, 
miközben  trágyájukkal  hozzá- 
járulnak a humusz  képződé- 
séhez. 


A Mosztonga  vízere. 

A Bácska  kiapadhatatlan  víz- 
erei közül  a Mosztonga  az, 
amely  terjedelménél  és  vízbő- 
ségénél fogva  különös  figyel- 
met érdemel.  Habár  a Mosz- 
tonga csak  vízér,  de  — tekintve 
a Duna-Tiszaközének  vízsze- 
génységét — oly  használható- 
nak bizonyult,  mint  a nagyobb 
fohTók  melléke,  azért  partjait  a 
szállások  egész  raja  lepte  el, 
amelyek  a Mosztonga  környé- 
két ültetett  fáival  és  gyümöl- 


Auf  dér  Palicser  Zsombék- 
flache  wachsen  (2.  Juni  1912) 
Caltha  cornuta  in  grosser 
Menge.  Ranunadus  repens, 
E.  polyanthemus  f.  angusti- 
sectus  und  Orchis  paluster. 
Um  das  Zsombékfeld  grup- 
piert  sich  das  vorherrschende 
Gras : Festuca  arundinacea , 

Carex  distans , C.  flava , C. 
hirta.  Blysmus  compressus  ; 
noeh  weiter  hinaus  wáchst 
Eq  uisetum  palustre. 

Hier  wáren  nocli  jene  klei- 
nen,  unscheinbaren  schwim- 
menden  Inselchen  zu  erwah- 
nen,  die  sich  manehesmal  im 
Franzens  - Kánál  zeigen.  Sie 
bestehen  zűr  Hauptsache  aus 
einem  Geflecht  von  Rohr-  und 
Seggenwurzeln,  zwischen  wel- 
che  sich  Humus  abgelagert 
hat.  Mán  findet  auf  diesen 
Nephrodium  Thelypteris  und 
Cardamine  pratensis.  Mancb- 
mal  werden  sie  auch  von 
Wasservögeln  als  Transport- 
mittel  beníitzt;  ihr  Mist  tragt 
dann  zűr  Humusbildung  bei. 
Es  sind  dies  vöm  Ufer  des 
Kanals  losgelöste  Stücke. 

Dér  Wasserlauf  dér  Mostonga. 

Unter  den  schier  uner- 
schöpflichen  Wasserláufen  dér 
Bácska  verdient  jener  dér 
Mostonga  wegen  seiner  Liinge 
und  seines  Wasserreichtumes 
besondere  Beachtung.  Obzwar 
die  Mostonga  nur  einen  sog. 
«Ér»  (Wasserader)  darstellt, 
hat  sie  infoige  ihrer  Lage  in 
dem  sonst  wasserarmen  In- 
teramnalgebiet  zwischen  dér 
Donau  und  dér  Theiss  eine 
I ebenso  grosse  Bedeutung,  wie 


131 


esős  kertjeivel  nagyon  érde- 
kessé teszik. 


A partján  levő  szállások  a 
Mosztongának  igen  jó  hasznát 
veszik,  mert  ez  egyrészt  lehe- 
tővé teszi  messzire  kiterjedt 
kertjeik  öntözését,  másrészt 
megkönnyíti  olyan  háziállatok 
tartását,  amelyeknek  sok  vízre 
van  szükségük  (házi  szárnya- 
sok, disznók).  Végre  élelmet 
nyújtanak  halaival  és  vad  szár- 
nyasaival úg}'  az  embernek, 
mint  az  állatoknak  a partjain 
található  bőséges  kaszálóival 
és  legelőivel. 

A Mosztonga  partja  és  vize 
változó.  Zomborban  egyik  he- 
lyen, a hol  a szántóföld  majd- 
nem a vízig  ér,  a nyílt  víztü- 
körben Carex  riparia- szigetek 
mutatkoznak,  körülöttük  pedig 
a Ranunculus  aquatilis,  Lemna 
trisulca  és  Myriophyllum  ver- 
ticillatum  jelentkezik;  tovább 
haladva  hol  a nád,  hol  a Typha 
augustifólia  lepi  el  a víz  tükrét, 
melytől  kijebb  Typjlia  latifólia, 
Glyceria  aquatica , Butomus  um- 
bellatus,  Irts  Pseudacorus  és 
Bolboschoenus  maritimus  nőnek. 
A szélén  található  vizenyős  ré- 
ten uralkodik  a Festuca  elatior, 
továbbá  itt  nő  a Carex  distans, 
C.  vulpina,  Bromus  commutatus 
és  Trifólium- ok.  Az  első  kaszá- 
lás után  a sarját  a következő 
növények  alkotják:  Equisetum 
palustre( kevés),  Festuca  elatior. 
Carex  vulpina  (levelek), AV/m/n- 
culus  repens,  Plantago  major, 
P.  lanceolata , Mentha  aquatica, 


die  Umgebung  grösserer  Fiüsse. 
Ilire  Ufer  sind  von  einem 
ganzen  Sebvarró  von  « Szál- 
lások)) (Ansiedelungen)  be- 
setzt,  velche  mit  ihren  ge- 
pflanzten  Baumen  und  Obst- 
garten  Interessé  beanspruchen. 

Die  am  Ufer  befíndlichen 
Siedlungen  verdanken  diesem 
Wasserlauf  einesteils  dieMög- 
lichkeit.  ihre  veit  ausgedehn- 
ten  Garten  begiessen,  anderen- 
teils  aber  Haustiere  haltén  zu 
können,  die  viel  Wasser  zu 
ilirem  Gedeihen  benötigen  (Ge- 
flügel,  Schweine) ; endlieh  aber 
bietet  dieser  Wasserlauf  mit 
seinen  Fiarhen  und  Wander- 
vögeln  den  Menschen,  mit  sei- 
nen umliegenden  Weiden  und 
Malidéra  aber  auch  den  Tieren 
Xahrung.  Die  Ufer  und  dér 
Wasserstand  dér  Mostonga 
sind  Schwankungen  unter- 
worfen.  An  einer  Stelle  bei 
Zombor,  wo  Aeker  bis  zum 
Wasserspiegel  reichen,  zeigen 
sich  im  offenen  Wasser  Iri- 
. seln  von  Carex  riparia,  zwi- 
schen  diesen  Banuncul  us 
aqu  atil is,Lemn  a trisulca,Myr  io- 
phyllum  vert ic illatúm,  weiterhin 
ist  dér  Wasserlauf  teils  von 
Rohr,  teils  von  Typha  angusti- 
fólia  bedeckt ; ausserhalb  die- 
ser Zone  tritt  dann  Txypha% 
latifolia,  Glyceria  aquatica,  Bu- 
tomus, ír  is  Pseudacorus,  Bol- 
boschoenus  maritimus  auf.  Auf 
den  feuchten  Wiesen  am 
Rande  herrscht  Festuca  ela- 
tior vor,  hier  wachsen  Carex 
distans , C.  vulpina,  Bromus 
commutatus  und  Trifólium- 
Arten.  Nach  dér  ersten  Malid 
bildet  das  Grummet:  Equise- 
tum  palustre  (wenig),  Festuca 

10 


182 


igen  sok  Pastinaca  sativa.  Tri- 
folium  repens  és  T.  pratense ; 
kisebb  fokú  szikesedést  árul  el 
a Trifolium  fragiferum , Lotus 
tenuis  és  Lactuca  saligna ; to- 
vábbá itt  nőnek  a Lathyrus 
pratensis,  Inula  britannica , Ci- 
ci ior  hun  Intybus , Sonehus  uli- 
ginosus,  a talaj  csekély  emel- 
kedésével a Brunella  vulgáris, 
Tragopogon  orientále , Taraxa- 
cum  officinale , Achillea  collina , 
Centaurea  pannonién,  majd  a 
szántóföldekről  az  Echinochloa 
crus  galli  és  a Setaria  glauca 
szállnak  le.  máshelyen  ismét  a 
disznólegelőt  követő  Datura 
Stramonium  gaz  is  mutatkozik. 

A Mosztongát  Zomborban  is 
sok  helyen  gyakran  1 km.  hosz- 
szúságban  a Typha  angustifo- 
lia  lepi  el.  Az  izraelita  temető 
közelében  Typhoides  arundi- 
nacea  és  Schoenoplectus  lacu- 
stris  tiinedeznek  fel. 

A Sikara-erdő  mellett  van  a 
Mosztonga  egyik  ága,  melyet 
mélyen,  árokszerűen  ástak 
meg ; itt  csak  két  mocsári  nö- . 
vémr  uralkodik,  az  árok  szélén 
a Schoenoplectus  lacustris , ki- 
jebb  pedig  a Sparganium  ru- 
mosam alkot  egy  széles  sávot. 
Közvetlenül  a Sparganium  mel- 
lett csak  valamivel  magasab- 
.ban  ültették  az  igen  szépen 
virító  platánokat,  fekete  nyár- 
fákat, továbbá  diófát  felváltva 
akáczfával  (egysorban  1 szál 
akácz,  egy  szál  diófa).  Valami- 
vel lejebb  egy  nagyobb  szállá- 
son a Mosztonga  víztrükrében 
kisebb  szigeteket  találunk,  ame- 
lyeken szomorú  fűzt,  nyárfát 
és  helyenkint  eperfát  ültettek, 
ez  utóbbit  a szárm  asok  eteté- 
sére; valószínű,  hogy  e szige- 


elatior , Blatter  von  Cár  ex  vul- 
pina , Panunculus  repens , Plan- 
tago  major , P.  lanceolata. 
Mentha  aquatica , viel  Pastinaca 
sativa,  Trifolium  repens , T. 
pratense ; das  Auftreten  von 
Nátron  im  Bódén  zeigt  Trif.  fra- 
giferum, Lotus  tenuis,  Lactuca 
saligna  an ; hier  wachsen  noch 
Lathyrus  pratensis,  Inula  bri- 
tannica, Cichorium  Intybus, 
Sonehus  uliginosus ; an  erhöh- 
ten  Stellen  : Brunella  vulgáris , 
Tragopogon  orientál  is,  Taraxa- 
cum  officinale,  Achillea  col- 
lina, Centaurea  pannonica  \ aus 
Ac-kern  dringen  Echinochloa 
crus  galli,  Setaria  glauca  her- 
vor;  an  anderen  Stellen  wie- 
der  zeigt  síeli  Datura  Stra- 
monium, die  auf  Weiden 
überall  den  Schweinen  folgt. 
Bei  Zombor  bedeckt  die  Mo- 
stonga  an  vielen  Stellen  oft 
auf  Kilometerlange  Typha  an- 
gusti fólia.  Bei  dem  israel. 
Friedhof  findet  sich  Typhoides 
arundinacea  und  Schoenoplec- 
tus lacustris  ein.  Bei  dem  Si- 
kara-Wald  befindet  sich  ein 
Arm  dieses  Wasserlaufes,  wel- 
cher  grabenförmig  ausgehoben 
worden  ist ; in  diesem  domi- 
niert  am  Rande  Schoenoplectus 
lacustris,  wáhrend  innerhalb 
desselben  Sparganiu  m ramosum 
eine  breite  Zone  inne  hat. 
Knapp  neben  dem  Sparga- 
nium,  doch  etwas  höher  ste- 
ben  gepflanzte,  reicblich  blü- 
bende  Platánén,  Schwarzpap- 
peln  und  abwechselnd  Robi- 
nien  und  Nussbiiume.  Weiter 
abwarts  tínden  wir  an  einem 
grösseren  « Szállása  im  Was- 
serspiegel  dér  Mostonga  klei- 
nere  Inseln,  welche  mit  Trauer- 


133 


tek  is  mesterségesek  és  kacsák 
s libák  pihenésére  szolgálnak. 

Bácsordason,  a hol  a Mosz- 
tongát  kenderáztatónak  hasz- 
nálják, nem  találunk  valamire 
való  növénvd,  legfeljebb  Cera- 
tophyllam- ok  .és  Myriophyl- 
lum- ok  bukkannak  fel.  Dern  vén 
a Mosztonga,  különösen  az  er- 
dőn áthúzódó  része,  már  válto- 
zatosabb, a mennyiben  itt  a víz 
tükrében  gázoló  madarakat 
utánzó  s szétszórtan  növő  Oe- 
nanthe  aquatica,  mélyebb  helj'en 
a C üst  ah  a alba  és  sok  más  víz- 
tükri  növény  üt  tanyát.  Ősszel 
itt,  a nedves,  humuszos  talajú 
nádasok  környékén  az  Atriplex 
hastatum  és  az  A.  pataiam  se- 
regei mutatkoznak. 


Áttérve  a Mosztonga  mentén 
található  fás  növényzetre,  azt 
jegyzem  meg,  hogy  itt  is,  mint 
máshol  a vízhez  legközelebb 
férkőzik  a Salix  einerea,e zt  kö- 
veti azután  a Salix  alba.  A gyü- 
mölcsfák közül  a tavaszi  (ideig- 
lenes) elöntést  legjobban  tűri 
a mogyoró-bokor  és  fa,  a diófa 
és  a meggyfa;  ugyanezeknek 
sincs  javára,  de  azért  csak  meg- 
vannak. A nedvességet  ideig- 
óráig  eltűrik  még  a Sambucus 
nigra-,  Cornus  sanguinea-  és 
az  Acer  campestre- bokrok. 

A Mosztonga  mentén  levő 
szállások  között  élősövényt  al- 


weideD,  Pappeln  und  einigen 
Maulbeerbáumen  bepflanzt 
sind;  mit.  den  Früchten  dér 
letzteren  wird  das  Geflíigel 
gefüttert;  wahrscheinlich  sind 
auch  die  lnseln  künstlich  her- 
gestellt,  um  den  Enten  und 
Giinsen  als  Ruheplatz  zu  die- 
nen.  Bei  Bácsordas,  wo  die 
Mostonga  zum  Hanfrösten  be- 
nützt  wird,  finden  wir  kaum 
mehr  erwahnenswerte  Pflan- 
zen  ausser  Ceratopliyllum  und 
MyriophyUum.  Bei  Deruye, 
besonders  an  dér  Stelle,  wo 
die  Mostonga  durch  einen 
Wald  fliesst,  ist  ihre  Flóra 
schon  abwechslungsreicher,  in- 
dem  hier  im  Wasser  die  zer- 
streut  wachsende  und  in  Form 
an  einen  auf  einer  Stelze  ste- 
henden  Sumpfvogel  erinnernde 
Oenanthe  aquatica , an  tieferen 
Stellen  aber  Castalia  alba  und 
mehrere  andere  Wasserpflan- 
zen  auftreten.  lm  Herbst  ist 
die  Umgebung  dér  feuchten, 
lehmigen  Röhrichte  mit  Trup- 
pén von  Atriplex  hastatum 
und  A.  pataiam  besetzt. 

Em  auf  die  Holzpflanzen 
zurückzukommen,  ist  zu  bemer- 
ken,  dass  sowohl  liier,  als  auch 
anderswo,  immer  Salix  cinerea 
dem  Wasserspiegel  niiher  steht, 
dann  folgt  Salix  alba.  Von  den 
Obstbáumen  vertragén  die  früh- 
jáhrlichen  Überschwemmungen 
am  besten  die  Haselnuss-Stráu- 
cher  und  -Báume,  die  Wallnuss 
und  die  Weichsel.  Kiirzer  dau- 
ernde  Bewásserung  vertragén 
nocli  Sambucus  nigra-,  Cornus 
sanguinea-  und  Acer  campestre- 
Straucher. 

Um  die  Siedlungen  bilden 
Hecken : Ligustrum  vulgare , 

10’ 


134 


kot  a Ligustrumvulgare , mely- 
nek leveles  gályából  készült 
főzetét  iny  fáj  ás  ellen  használ- 
ják, továbbá  az  Llmus  glabra, 
Cornus  sanguinea,  Rhamnus 
cathartica , JPrunus  spinosa, 
Evonymus  europaeus  és  a vi- 
rágzata idején  fűszeres,  hódító 
illatot  árasztó  bodza  (Sambucus 
nigra ),  melynek  átható  szagú 
levele  féregirtó  s a vakondok  is 
kerüli;  igen  népszerű  cserje 
itt  a Syringa  vulgáris,  melynek 
gyökerei  kiáltanak  a földből  és 
megkötik  az  omló,  agyagos 
mesgyét.  Ritkábban  a Rosa  ca- 
nina  bimbós  vagy  terméses  ágai 
kihajtanak  a szállási  utakra. 
Ezen  bokroktól  alkotott  élősö- 
vényt átjárhatatlanná  teszik  a 
felfutó  Lycium  kálim  ifolium , 
Clematis  Vitaiba  és  Rumulus 
Lupulus ; néha  a hajnalka  futja 
be  az  élősövényt  és  szivár- 
ványszínt szór  reája.  Az  előbb 
említett,  többé-kevésbbé  ter- 
mészetes élősövényen  kívül  ma 
inkább  a Gleditschiá- 1 és  a fe- 
hér eperfát  használják  e czélra ; 
parkok  körül  a következő  bok- 
rokból vonnak  élősövényt : 
Acer  cam pestre,  Ligustrum  vul- 
gare,  Aűanthus  glandulosa  és 
Gleditsch  ia  triacan thos- ból . 


A Duna-  és  Tiszapart  növényei. 

Alig  van  növényformáczió, 
mely  oly  sok  alakú  és  annyira 
változatos  volna,  mint  épen  a 
Duna-  és  Tiszapart  növényzete. 
Füzesek,  nádasok,  majd  káka-, 
sás-  és  pázsitfélék,  majd  ismét 
kutyatej  faj  ok,  mályvák,  bokros 
füzek  és  szedresek  lepik  el  a 


(das  Decoct  von  bebliitterten 
Zweigen  wird  gégén  Zalin- 
fleischleiden  gebraucht),  Ulmus 
glabra , Cornus  sanguinea, Rham- 
nus  cathartica,  Prunus  spi- 
nosa und  Evonymus  europaeus  : 
zűr  Zeit  seiner  Bliite  verbreitet 
dér  Hollunder  einen  aroma- 
tischen,  betiiubenden  Duft 
(seine  stark  riechenden  Blattéi- 
werden  zűr  Vertreibung  von 
Insekten  beniitzt;  aucli  dér 
Maulwurf  meidet  i lm) ; sehr 
beliebt  ist  hier  aucli  dér  Flieder, 
dessen  Wurzeln  oft  ausserhalb 
des  Erdreiclies  stelien  und  den 
rutschenden.  lehmigen  Bódén 
dér  Ufer  binden  ; seltener  han- 
gén knospende  oder  fruchtende 
Zweige  dér  Rosa  canina  iiber 
die  Vege  dér  Siedlungen.  Diese 
Hecken  werden  undurchdring- 
lich  durch  die  tiber  sie  wu- 
chernde  Clematis  Vitaiba  und 
den  Hopfen : hie  und  da  iiber- 
spinnt  sie  nocli  die  Winde  und 
streut  Regenbogenfarben  iiber 
sie.  Ausser  diesen  mehr  oder 
weniger  natürlichen  Flecken 
wird  jetzt  oft  schon  Gleditschiá 
und  Morus  álba  zu  Hecken 
verwendet.  Um  Gartenanlagen 
werden  Acer  campestre , Ligu- 
strum, Aiianthus  und  Gledit- 
schia  zűr  Heckenbildung  ver- 
wendet. 

Die  Vegetation  dér  Donau-  und 
Theissufer. 

Es  gibt  kaum  eine  Pflanzen- 
fonnation.  die  so  vielgestaltig 
und  abwechslungsreich  ware, 
wie  die  Vegetation  dér  Donau- 
und  Theissufer.  Weiden,  Röh- 
riclite,  Simsen,  Seggen,  Siiss- 
graser,bald  wieder  Euphorbien, 
Malvaceen,  Striiucherweiden 


135 


partokat;  kelyenkint  vizenyős 
rétek  és  szántóföldek  nyúlnak 
le  közel  a víz  széléig. 


Habár  a Bácska  legerede- 
tibb, nyugati  és  déli  részén  az 
ősi  növénytakaró,  mely  egy- 
kor a két  folyó  partját  ellepte, 
a kultúra  és  a víz  építő  és 
romboló  hatása  alatt  megsza- 
kadt és  belőle  csak  egyes 
részletek  maradtak  meg,  ezek 
a mozaikszerű  részek  is  elég- 
ségesek ahhoz,  hogy  az  egykori 
növényvilág  összképét  megal- 
kothassuk. 


Legszebben  tárja  még  elénk 
eredetiségét  a Bácska  nyugati 
része.  Itt  a Dunapart  mellékét 
szélesebb  vagy  keskenyebb  öv- 
ben fűz-  és  nyárfaligetek  sze- 
gélyezik; sokszor  mocsarak 
szakítják  meg  igen  buja  nö- 
vényzettel; egyes  helyeken  a 
partot  vagy  a parttól  távolabb 
eső  részeket  valóságos  liá- 
nokkal össze-visszafűzött  erdő 
övezi.  Ilyen  sűrűn  benőtt  ér- 
dekes területet  találunk  Bez- 
d á n környékén  a község  és 
a Duna  között.  Itt  egynéhány 
fa  és  eg}r  sereg  cserje  terem: 
akácz,  Populus  nigra,  P.  tre- 
mula , fehér  fűzfa,  Ulmu*  glabra 
Cornus  sanguinea,  Salix  pur- 
purea- bokor,  meggyfa,  a piros 
termésű  Yiburnum  Opulus,  to- 
vábbá a V.  Lantana,  Puhíts 
caesius , Ehamnus- ok.  ember- 
magasságú vékonyágú  Ononis 
spinosa  és  Genista  elatior;  az 
alacsonyabb  bokrokat  majd- 
nem ellepi  a Pubus  caesius  és 


und  Brombeeren  bedecken  die 
Ufer;  stellenweise  erstrecken 
sich  feuchte  Wiesen  und  Acker- 
land  bis  nahe  an  den  Wasser- 
rand. 

Wiewohl  im  ursprünglichsten 
westlichen  und  südlichen  Teile 
dér  Bácska  die  alteste  Pflanzen- 
decke,  die  sich  einst  an  den 
Ufern  dér  beiden  Fiüsse  aus 
dehnte,  durch  die  Kultur  und 
durch  die  bauende  und  zer- 
störende  Kraft  des  Wassers 
stellenweise  zerissen  wurde, 
so  dass  nur  eiuzelne  Teile  von 
ihr  iibrig  blieben,  so  genügen 
doch  diese  mosaikartigen  Teile, 
um  uns  ein  Gesamtbild  dér 
einstigen  Vegetationsdecke  zu- 
sammenzustellen. 

Am  besten  hat  noch  dér 
westliche  Teil  dér  Bácska 
seine  Ursprünglichkeit  bewahrt. 
Hier  saumen  das  Donauufer  in 
breiterem  oder  schmálerem 
(íürtel  Salix-  und  Populus - 
Walder  ein  ; diese  werden  oft 
von  Sümpfen  mit  sehr  üppiger 
Vegetation  unterbrochen ; an 
einzelnen  Stellen  umgürtet  ein 
wie  von  wirklichen  Liánén 
durchschlungener  Wald  das 
Ufer  oder  auch  noch  die  vöm 
Ufer  entfernteren  Partieen.  Ein 
so  didit  bewachsenes,  interes- 
santes  Terrain  finden  wir  in 
dér  Umgebung  von  B e z d á n 
zwischen  dér  Géméin  de  und 
dér  Donau.  Hier  wachsen  einige 
Báume  und  eine  Schaar  von 
Strauchern : Akazie,  Populus 
nigra , P.  tremula , Weiden. 
Uhuus  glabra,  Cornus  san- 
guinea, Straucher  von  Salix 
purpurea , Weiehsel,  das  rot- 
früchtige  Yiburnum  Opulus, 
ferner  V.  Lantana,  Pubus  cac- 


a komló;  más  lietyen  már 
messziről  feltűnnek  a sárga 
virágú  Tanacetum-ok.  A mé- 
lyebb helyeken  nádasokat  lá- 
tunk, amelyeknek  szélén  az 
ismert  nádszéli  növények  közül 
főleg  tömeges  előfordulásukkal 
vonják  magukra  figyelmünket  a 
Symphytum  officináié , Lythrum 
Sálicaria , Pastinaca  sativa, 
Eujpatorium  cannabinum  és  a 
Mentha  aquatica.  Legkívül 
gyakran  árokmenti  és  útmenti 
növények  nőnek,  így  a Mentha 
longifolia,  Sambucus  Ebidus , 
Artemisia  vulgáris  és  a 2 — 3 
méter  magas  Dipsacus- ok. 


Sok  helyen  az  ültetett  akácz- 
és a Quercus  pedunculata- 
ligetek  válnak  uralkodókká, 
melyekben  szintén  fellép  a 
Eubus  caesius  és  a Geránium 
Eobertianum ; az  itt  fölemlített 
cserjékhez  csatlakoznak  a Pru- 
mus  spinosa  s a vadkörte. 

Gombos  nál,  ahol  a Duna 
kiönt  és  mocsarakat  alkot, 
nyár-  és  fűzfák  árnyékában 
jellegzetes  víztükri  és  nádi 
növények  élnek;  a töltés  mö- 
götti (a  töltést  országúinak 
használják)  mélyedésben  ta- 
vasszal Carex  gracilis , C.  ripa- 
ria,  majd  töméntele . fehér- 
virágú  Leucojum  aestivum  nő, 
melyet  az  Erdődön  előforduló 
rokonától,  a Galanthus  nivalis- 
tól  csak  a Duna  választ  el; 
nyáron  és  ősszel  mutatkozik 


sius,  Rhamnus- Arten,  manns- 
holie,  dünnzweigige  Ononi > 
spinosa  und  Genista  elatior ; 
die  niedrigeren  Straucher  wer- 
den  fást  ganz  von  Eubus 
caesius  und  Hopfen  umsponnen ; 
an  anderen  Stellen  fallen  schon 
von  férné  die  gelben  Tana- 
cetum- Gruppén  auf.  An  tiefer 
gelegenen  Orten  seben  wir 
Röhriclite,  an  dérén  Randerndie 
an  solchen  Stellen  gewölin- 
liehen  Pflanzen  durch  ihr  mas- 
senhaftes  Auftreten  unsere  Auf- 
merksamkeit  auf  sich  ziehen, 
so  Symphytum  officináié , Lyth- 
rum Salicaria , Pastinaca  sa- 
tiva, Eupatorium cannabinum  u. 
Mentha  aquatica. Am  aussersten 
Rande  gedeihen  Griiben-  und 
Strassenpfianzen,  wie  Mentha 
longifolia,  Sambucus  Ebulusy 
Artemisia  vulgáris  und  2—3 
Meter  hóhér  Dipsacus. 

An  vielen  Stellen  herrschen 
Haine  von  gepfianzter  Akazie 
und  Quercus  peclunculata  vor  ; 
in  diesen  treten  ebenfalls  Eu- 
bus caesius  und  Geránium  Ro- 
bertianum auf;  zu  den  hier  er- 
wahnten  Gestrauchen  gesellen 
sich  noch  Prunus  spinosa  und 
die  Holzbirne. 

Bei  Gombos,  wo  die  Donau 
durch  ihr  Austreten  oft  Sümpfe 
bildet,  leben  im  Schatten  dér 
Pappel-  und  Weidenbaume 
cliarakteristische  Pflanzen  dés 
Wasserspiegels  und  des  Röh- 
richts ; in  den  Vertiefungen 
neben  dem  Danim  (dér  als 
Landstrasse  beniitzt  wird) 
waclisen  im  Frühjahre  Carex 
stricta  und  C.  riparia , spiiter 
zahllose  weissblumige  Ijeuco- 
jum  aestivum , das  von  seinem 
im  Walde  lebenden  Verwandten 


137 


a Cyperus  fuscus,  Pycreus  fia- 
vescens  és  a Chlorocyperus  glo- 
meratus. 


E helytől  kezdve  a vasút 
mentén  fehér-  és  feketenyárfa- 
liget  alatt  ösvény  vezet  az  új- 
gombosi állomásig ; az  ösvényt 
kívülről  mocsarak  és  szárazabb 
helyek  szegélyzik.  Itt  nő  az 
Orclús  latifolia.  Ahol  a nyárfa- 
liget a vasúttal  szemben  ki- 
szélesedik, ott  találjuk  az  Al- 
föld nevezetességét,  az  Ophio- 
glossum  vulgatum-oi  a Listera 
ovata  társaságában;  itt  nő  to- 
vábbá a Clematis  integrifolia  is. 

U j v i d é k nél  a magas  part- 
tól elzárt  Dunát  közvetlenül 
többé-kevésbbé  nedves,  mocsa- 
ras rétek  szegélyezik.  A mo- 
csaras helyek  növényei  (1910 
jún.  26.-án)  a Salvinia  natans, 
Nymphoides  peltata,  Sagittaria, 
Polygonum  amphibium , Ranun- 
culus  aquatilis  és  a Chara  fra- 
gilis; a rét  növényei  a 


Galanthus  nivalis  hier  nur 
durch  die  Donau  getrennt  wird ; 
im  Sommer  und  im  Herbste 
zeigen  sich  Cyperus  fuscus , 
Pycreus  fiavescens  und  Chloro- 
cyperus glomeratus. 

Von  dieser  Stelle  führt  ent- 
lang  des  Eisenbahngeleises 
durch  einen  Hain  von  Weiss- 
und  Schwarzpappeln  ein  Pfad 
zűr  Station  Ujgombos;  dieser 
Pfad  wird  auf  einer  Seite  von 
Sümpfen  und  trockneren  Stel- 
len  begrenzt.  Hier  wachst 
Orchis  latifolia.  An  dér  Stelle, 
wo  dér  Pappelhain  sich  nach 
dér  Eisenbahn  hin  verbreitert, 
finden  wir  seine  RaritSt : Ophio- 
glossum  vulgatum  inGesellschaft 
von  Listera  ovata ; hier  kommt 
auch  Clematis  integrifolia  vor. 

Bei  Újvidék  wird  das 
hőbe  Ufer  dér  Donau  unmit- 
telb'ar  von  mehr  oder  weniger 
nassen,  sumpfigen  Wiesen  um- 
geben.  Die  Vegetation  dieser 
sumpfigen  Stellen  besteht  aus 
folgenden  (am  26.  Juni  1910 
beobach tétén)  Pflanzen : Sal- 
vinia natans , Nymphoides  pel- 
tata, Sagittaria , Polygonum  am- 
phibium, Ranunculus  aquatilis 
und  Chara  fragilis ; auf  den 
Wiesen  wachsen : 


Trifolium  repens , 7.  pratense , T.  fragiferum,  Lotus  corni- 
culatus,  L.  tenuifolius , Taraxacum  paludosum , Potentilla  anserina , 
Atropis  distans , Carex-e k (Arten),  Juncus  compressus,  Ononis 
spinosa.  Agrostis  álba , Achillea  collina , \ erbascum-ok  (Arten), 
Centaurium  minus,  Centaurca  Calcitrapa,  Chlora  serotina,  Carda- 
mine  Nasturtium,  Euphorbia  pilosa,  Brunella  vulgáris , Equisetum 
pal üstre,  Leontodon  autumnale ; 


valamivel  emelkedettebb  részen 
találjuk  a Lolium  perenné-X , a 
Carcluus  nutans-,  Plantago  lan- 
ceolata-,  Eryngium  campestre- 
és  a Poa  pratensis- 1. 


auf  etwas  höheren  Stellen  : 
Lolium  per  enne,  Carduus  nu- 
tans, Plantago  lanceolata , Eryn- 
gium campestre  und  Poa  pra- 
tensis. 


138 


Bei  Ófutak  reicht  dér 
Laubwaldganz  bis  an  die  Do- 
náti. Bei  Kából  wechseln 
Pappel-  und  Weideowalder  mit 
weitausgebreiteten  Wiesen  und 
Ackerfeldern  ab.  Zwischen  dér 
Theiss  und  dér  Titeler  Hoch- 
ebene  finden  wir  nur  hie  und 
da  Weiden  in  geringer  Yer- 
breitung;  desto  ausgedehnter 
sind  die  Weiden-  und  Pappel- 
hainenördiich  von  Titel  und  jen- 
seits  dér  Theiss.  Die  gemein- 
same  Vegetation  des  Donau-und 
des  Theissufers  ist  folgende: 
Heleochloa  explicit  la,  Heleocharis  palustris , H.  acicularis,  Scir- 
pus  Michélianus , Cyperus  fnscus,  Chlorocyper  us  glomeratus,  Butomus 
umbellatus , Lynmachia  Xummularia,  L.  vulgáris.  Roripa  liunga- 
rica , Calystegia  sepium , Lathyrus  páluster , PotentiUa  supinu , 
P.  anserina , Kupit orbia  lucida , E.  palustris , Althaea  officinalis  v. 
micrantlia , Banunculus  sardous  v.  mediterraneus , Senecio  palu- 
dosus,  etc. 


0 f u t a k nál  a lombos  erdő 
egészen  a Dunáig  ér. 

K a b o 1 nál  nyár-  és  fűzt'a- 
erdőkkel  nagy  kiterjedésű  rétek 
és  szántóföldek  váltakoznak. 

A Tisza  és  a titeli  fensík  kö- 
zött csak  itt-ott  találunk  csekély 
kiterjedésű  füzest,  annál  na- 
gyobb füzeseket  és  nyárfalige- 
teket találunk  Titeltöl  északra 
és  a Tisza  túlsó  oldalán. 

A Duna-  és  Tiszapart  közös 
növényei  a következők: 


A Duna  szigeteinek  növényzete. 

A Duna  szigetei  közül  meg- 
látogattam Mohács  és  Bezdán 
között  az  összeseket,  a Vuko- 
várral  szemben  levőket,  az 
Elöszigetet,  az  ófutakit  és  a 
Hadiszigetet. 

A szigetek  növényzete  nagy- 
jában megegyezik  a Dana- 
partjáéval.  Itt  is  a Populus 
nigra P.  ólba -,  Salix  alba-  és 
a 8.  tr tanár a-X\"&iok  tűnnek 
föl ; ritkábban  mutatkozik  a 
P.  tremula  is.  Elszórva  lát- 
juk az  ültnus  glabra  és  a 
Quercus  pedunculata  hatalmas 
példányait.  A nagyobb  fák  ár- 
nyékában Rubus  caesius,  Evő- 
nymus  europaeus,  Rhamnus 
Erangida  és  Crataegus  nigra 
húzódnak  meg.  Sajátságos  jel- 
leget kölcsönöznek  e szigetek- 
nek a piros  termésekkel  meg- 
rakott Viburnum  Opulus- ok. 


Die  Vegetation  dér  Donauinseln. 

Ich  besuchte  sammtliche  Do- 
nauinseln zwischen  Mohács  und 
Bezdán,  ferner  die  Inseln  ,ge- 
genüber  von,Vukovár,  die  Elő- 
Insel,  die  Ófutaker  und  die 
Hadi-Insel. 

Die  Vegetation  dér  Inseln 
stimmt  im  Grossen  und  Gan- 
zén mit  derjenigen  des  Donau- 
ufers  überein.  Audi  hier  fal- 
len die  Haine  von  Populu- 
nigra,  P.  alba,  Salix  alba  und 
i 8.  triandra  auf;  seltener 
zeigt  sich  aueh  P.  trennda. 
Zerstreut  finden  sich  miichtige 
Exemplare  von  Ulmus  glabra 
und  Quercus  pedunculata.  In  den 
Schatten  grösserer  Báume  zie- 
hen  sich  Rubus  caesius , Evo- 
nymus  europaeus , Rhamnus 
Frangula  und  Craetagus  nigra 
Zuriick.  Itinen  eigentümlichen 
Charakter  verleilien  diesen  In- 


139 


A mocsarak  növényzete  tel- 
jesen azonos  a Dunapart  mo- 
csaraiéval. Kevésbbé  beárnyé- 
kolt, nyirkos  helyeket  a követ- 
kező növények  lepik  el:  Bor  ipa 
silvestris,  B.  amphibia.  B.  hun- 
yor ica,  B.  palustris , Bumex 
pulcher,  Senecio  paludosus.  Va- 
leriána officináiig,  Euphorbia 
palustris  és  Thalictrum  flavum. 
A Czigányszigeten  nő  a Che- 
nopodium  ficifolium,  Vukovár- 
ral  szemben  az  Adón  pedig  a 
Cár  ex  vesicaria.  A Hadiszigeten 
és  az  Élőszigeten  nő  a Carda- 
mine  fiexuosa , Aristolochia  Cle- 
matitis , Inida  britannica  és  az 
Erigeron  annuus.  E sziget  rét- 
jeinek különlegessége  az  Erio- 
phorum  angustifolium.  Az  ófu- 
taki  szigeten  a Polygonatum 
officinale , Verbascum  nigrum , 
Erigeron  annuus,  Cirsium  pa- 
lustre,  fehér  eperfa,  Chrysanthe- 
mum  vulgare , Cornu s sanguinea , 
Ulmusglabraés  Prunus  sp inosa- 
bokrok  tenyésznek ; itt  nő  a 
Solidago  seroiina  behurczolt  nö- 
vény is.  Ahol  a szigeteken  vagy 
a partokon  füves,  fátlan  terüle- 
tek vannak,  ott  nagytermetű 
pázsitfélék:  Typhoides  arundi- 
nacea , Phragmites  communis, 
Glyceria  aquatica,  tovább;’)  Boa 
palustris  és  valamivel  mélyebb, 
fövényes  partokon  Schoenoplec- 
tus  triqueter  nőnek.  A Hadiszi- 
get szabad,  napos  és  fövényes 
területén  nő  a 


Boa  pratensis , 
Trifolium  repens, 


seln  die  mit  rőten  Fríichten 
iiberladenen  Stráucher  von  Vi- 
burnum  Opulus. 

Die  Vegetation  dér  Sümpfe 
gleicht  vollkommen  derjenigen 
dér  Donauufer-Sümpfe.  Auf  we- 
niger  beschatteten,  feucliten 
Stellen  gedeihen  die  folgenden 
Pflanzen : Boripa  silvestris , B. 
amphibia . B.  hungarica , B.  pa- 
lustris, Bumex  pulcher,  Senecio 
paludosus,  Valeriána  officina- 
lis,  Euphorbia  palustris  und 
Thalictrum  flavum.  Auf  dér 
Czigány-Insel  wáchst  Cheno- 
podium  ficifolium , gegeniiber 
von  Vukovár  aber  auf  dér  Ada- 
Insel  Carex  vesicaria.  Auf  dér 
Hadi-  und  dér  Élő-Insel  koro- 
mén vor : Cardamine  fiexuosa, 
Aristolochia  Clematitis,  Inula 
britannica  und  Erigeron  annuus 
Eine  Spezialitat  auf  den  Wie- 
sen  dieser  Insel  ist  Eriophorum 
angustifolium.  Auf  derÓfutaker 
Insel  finden  wir  Polygonatum 
officinale , Verbascum  nigrum, 
Erigeron  annuus,  Cirsium  pa- 
lustre,  weissen  Maulbeerbaum, 
Chrysanthemum  vulgare , Corn  us 
sanguinea,  Ulmus  glabra  und 
Strauclie  von  Prunus  spinosa ; 
hier  wachst  auch  die  einge- 
schleppte  Solidago  serotina.  \Yo 
auf  den  Inseln  oder  an  den 
Ufern  grasige,  baumlose  Stel- 
len sich  finden.  dórt  vvachsen  in 
hőben  Exemplaren : Typhoides 
arundinacea,  Phragmites  com- 
munis, Glyceria  aquatica,  Poa 
palustris  und  auf  etwas  tiefe- 
ren  sandigen  Ufern  Schoeno- 
plectus  triqueter.  Auf  demfreien, 
sonnigen  und  sandigen  Terrain 
dér  Hadi-Insel  gedeihen: 
Dactylon,  Andropogon  Ischaemum, 
Verbéna , Potentilla  reptans, 


Cynodon 

Lotus  comiculatus, 


140 


Gnciphalium  luteo-album,  Plantago  lanceolata , Erigeron  canadensis, 
Crejns  setosa,  Achillea  collina , Brunella  vulgáris , Melilotus  officináiig. 


Megjegyzem,  hogy  a szigetek 
nagyobb  része  évenkint  hosz- 
szabb  vagy  rövideb  ' ideig  víz 
alatt  áll  s ezért  mívelésre  nem 
alkalmas:  kivételt  képez  e te- 
kintetben a Hadisziget,  ahol 
kukoriczásokat  is  találunk. 


Az  erdők  növényzete. 

Kerner  a «Pflanzenleben  dér 
Donaulánder»  29 — 35.  lapján 
azt  állítja,  hogy  a magyar  Al- 
földön erdőgyilkos  kiima  ural- 
kodik, hogy  az  Alföld  főjellem- 
vonása az  erdötlenség,  mert  itt 
a vegetáczió  idejét  a kései 
fagy  és  a nyár  bősége  rövid 
három  hónapra  szorítja,  ennyi 
idő  alatt  pedig  a fák  egyévi 
életperiodusukat  be  nem  fejez- 
hetik. A Bácskát  Kerxer  ezen 
állítása  alól  ki  kell  vonnunk 
azért,  mert  elszórva  a megye 
belsejében,  de  különösen  a 
Duna  mentén  terjedelmes  erdői 
vannak  és  ez  erdőknek  jel- 
lemző fái  nemcsak  terméseket 
hoznak,  hanem  a mocsártölgy 
felföldi  rokonainál  nagyobbakat 
is  érlel,  amint  ezt  Borbás  is 
megemlíti.  Ha  ezekhez  hozzá- 
vesszük, hogy  a Bácskában 
egyes  példák  an,  avagy  pedig 
csoportban  az  elterjedtebb  kö- 
zépeurópai lombos  fák  és  bokrok 
mind  feltalálhatók,  ha  továbbá 
számbavesszük  a Bácska  gyü- 
mölcsöseit, virágzó  szőlőit, 
akáczerdőkkel  befásított  ho- 
mokjait, fekete  fenyőültetéssel 
részben  bevált  kísérleteit,  úgy 
határozottan  állíthatjuk,  hogy 


Ieh  bemerke,  dass  dér  grössere 
Teil  dér  Inseln  eine  langere 
oder  kiirzere  Zeit  des  Jahres 
hindurch  unter  Wasser  stelit, 
daher  zu  einer  kulturellen  Be- 
arbeitung  nicht  geeignet  ist; 
eine  Ausnahme  bildet  in  die- 
ser  Beziehung  die  Hadi-Insel, 
wo  auch  Mais  gebaut  wird. 

Die  Vegetation  dér  Wálder. 

Anton  v.  Kerner  behauptete 
auf  Seite  29  35  seines  Buches : 
«Das  Pflanzenleben  dér  Donau- 
lander»,  dass  im  ungarischen 
Tieflande  ein  waldtötendes 
Kiima  herrsche.  dass  ein  Haupt- 
charakterzug  des  Alföld  die 
Waldlosigkeit  sei,  weil  hier 
dér  spate  Frost  und  die  Hitze 
des  Sommers  die  Zeit  dér  Ye- 
stetation  auf  kurze  drei  Monate 
beschrankt ; wahrend  dieser 
Zeit  köunen  aber  die  Baume 
ihre  einjahrige  Lebensperiode 
nicht  beenden.  Von  dieser  Be- 
hauptuna:  Kerner’s  muss  die 
Bácska  ausgenommen  werden, 
weil  sicli  hier  zerstreut  im 
Inneni  des  Komitates,  insbe- 
sondere  langs  dér  Donau  aus- 
gedehnte  Wálder  finden;  die 
charakteristischeiiBiiume  dieser 
Wálder  zeitigen  nicht  nur 
Früchte,  die  Stieleiche  trágt 
sogar  grössere,  als  ihre  Ver- 
wandten  im  Hochlande,  wie 
dies  auch  schon  Borbás  er- 
wáhnt  hat.  Wenn  wir  nocli 
hinzusetzen,  dass  sámmtliche, 
in  Mitteleuropa  verbreiteteren 
Laubbaume  und  Stráucher  in 
dér  Bácska  entweder  in  ein- 
zelnen  Exemplaren  oder  in 


líl 


a Bácska  a favegetácziót  nem- 
csak megtűri,  hanem  talajánál 
fogva  ennek  kedvez  is.  A Bács- 
kában inkább  az  tűnik  fel,  hogy 
látszólag  azonos  talajban  egyik 
helyen  megnő  a fa  s a beerdő- 
sítés  nem  ütközik  semmi  aka- 
dályba, de  más  helyen  pedig  sem 
a fehér  nyárfa,  sem  az  akácz 
nem  tud  fává  fejlődni,  hanem 
csak  bokorszerűen  tenyészik. 
Ennek  oka  Treitz  Péter  geo- 
lógusunk szerint  az.  hogy  nem 
minden  fa  gyökere  éri  el  a 
föld  árját,  részint  mert  a föld 
árja  nyáron  lejebb  száll,  más- 
részt pedig  egy  száraz  föld- 
réteg zárja  azt  el.  Treitz  Ive- 
lebia  és  Szabadka  között  szer- 
zett ama  tapasztalatait,  hogy 
az  öreg  nyárfák  puszt  Inak  s 
a pusztulás  a koronán  kezdő- 
dik, de  a pusztulás  nem  teljes, 
mivel  a fa  törzséből  indul  ki, 
továbbá  hogy  csak  akkora  ko- 
rona és  törzs  fejlődik,  amekkora 
a talajnedvesség  mértékével 
arányban  áll,  saját  tapasztala- 
taimmal megerősíthetem  azzal 
megjegyzéssel,  hogy  némely 
helyen,  így  az  Apatin  és  Bács- 
szentiván  közötti  tölgyesben 
évről-évre  több  fa  pusztul  anél- 
kül, hogy  sarj hajtást  növesztene. 


Gruppén  wachsen,  wenn  wir 
ferner  die  Obstkulturen,  die 
blühenden  Weingárten,  die  mit 
Akazien  bepflanzten  Sand- 
fláchen  und  die  zum  Teile  ge- 
lungenen  Versuche  mit  dér 
Anpflanzung  dér  Schwarzföhre 
in  dér  Bácska  in  Rechnung 
ziehen,  so  müssen  wir  ent- 
schieden  behaupten,  dass  die 
Bácska  die  Baumvegetation 
nicht  nur  duldet,  sondern  dass 
sie  dieser  infoige  ihrer  Boden- 
verhaltnisse  sogar  günstig  ist. 
Hier  falit  es  vielmehr  auf,  dass 
auf  anscheinend  gleichem  Bó- 
dén an  einer  Stelle  Baume 
gedeihen  und  die  Bewaldung 
keinerlei  Hindernis  begegnet, 
an  einer  anderen  Stelle  aber 
weder  die  Akazie.  noch  die 
Weisspappel  sich  zum  Baume 
zu  entwickeln  vermag,  sondern 
nur  als  Strauch  vegetiert.  Die 
Ursache  hiervon  liegt  unserem 
Geologen  Pkter  Treitz  zufolge 
darin,  dass  nicht  jeder  Baum 
mit  seinen  Wurzeln  das  Grund- 
wasser  im  Bódén  erreicht, 
einerseits  weil  das  Grund- 
wasser  im  Sommer  tiefer  sinkt, 
anderseits  aber,  weil  es  nach 
oben  durch  eine  trockene  Erd- 
scbichte  abgeschlossen  ist. 
Treitz  machte  in  dér  Gegend 
zwisehen  Ivelebiaund  Szabadka 
die  'Wahrnehmung,  dass  die 
altén  Pappelbáume  absterben 
und  dass  das  Absterben  bei 
dér  Krone  beginnt,  doch  ist 
die  Verniclitung  keine  voll- 
stándige,  weil  sie  sich  nur  auf 
die  oberen  Teile  erstreckt,  fer- 
ner dass  Stamm  und  Krone 
sich  nur  im  Verháltnisse  zűr 
Bodenfeuchtigkeit  entwickeln. 
Diese  Wahrnehmung  kann  ich 


U2 


Treitz  a Ivelebia  és  Szabadka 
között  kipusztulófélben  lévő 
öreg  nyárfákról  azt  jegyzi  meg, 
hogy  ezek  akkor  nőttek  ekko- 
rára, amikor  a föld  árja  ma- 
gasan járt.  Tavasszal,  ha  ned- 
ves a homok,  erősen  megindul 
a fa  hajtása  ; de  nyáron,  midőn 
a homok  megszárad  s a víz 
hirtelen  lejebb  száll,  a nagyobb 
talajnedvességre  berendezke- 
dett fa  gyökere  csak  a felső 
réteget  hálózván  he,  az  alsók- 
ból nem  tudja  a párolgás  révén 
beálló  vízveszteségét  pótolni  s 
lassankint  kiszárad.  Az  emlí- 
tett fák  területén  tavasszal 
végzett  fúrások  2'5  m.  mélyen 
vizes  réteget  tártak  fel,  míg 
ugyané  helyen  ősszel  5-5  m. 
mélységben  a talaj  száraz  volt. 
Második  érdekes  megfigyelését, 
hog}^  Szabadka  akáczültetései- 
ben  foltok  vannak,  melyeken 
az  akácz  nem  tud  fává  fej- 
lődni, szintén  észleltem.  Ilyen 
helyeken  tavasszal  igen  szépen 
megindul  a lombosodás;  a fiatal 
fák  hosszú  hajtásokat  fejlesz- 
tenek, de  ezek  a nyár  derekán 
elpusztulnak.  Az  itt  végzett 
fúrások  alkalmával  tavasszal 
2 m.  mél}Tségben  a talaj  ned- 
ves volt,  míg  ősszel  5 m.  mély- 
ségben száraz  homokra  talál- 
tak. A föld  árjával  kapcsolatba 
hozhatók  talán  az  erdészeknek 
az  utóbbi  időkben  elhangzott 


auf  Grund  meiner  eigenen  Er- 
fahrungen  mit  dér  Bemerkung 
bestatigen,  dass  an  einigen 
Stellen,  so  in  dem  Eichenwalde 
zwischen  Apatin  und  Bács- 
szentiván,  von  Jahr  zu  Jahr 
mehr  Baume  zugrundegehen, 
ohue  dass  sich  ein*  Ausschlag 
zeigen  würde. 

Treitz  bemerkte  an  altén,  im 
Aussterben  begriffenen  Pappeln 
zwischen  Kelebia  und  Sza- 
badka, dass  diese  damals  so 
hocli  gewachsen  waren,  als  es 
das  Grundwasser  im  Bódén 
zuliess.  Im  Friihjahre,  wenn 
dér  Sand  feucht  ist.  entwickelt 
dér  Baum  starke  Triebe;  im 
Sommer  aber,  wenn  dér  Sand 
trocken  wird  und  das  Grund- 
wasser plötzlich  sinkt,  kann  die 
Wurzel  des  auf  Bodenfeuchtig- 
keit  eingerichteten  Baumes,  die 
nur  die  obere  Schichte  durch- 
ílicht,  aus  den  unteren  ihren 
infoige  dér  Verdunstung  ein- 
getretenen  Wasserverlust  niciit 
ersetzen  und  trocknet  langsam 
aus.  Bohrungen,  die  im  Früh- 
jalire  auf  dem  Standorte  dér 
erwahnten  Biiume  vorgenom- 
men  wurden,  hatten  in  einer 
Tiefe  von  2 5 m.  eine  wasserige 
Schichte  blossgelegt,  wahrend 
derselbe  Bódén  im  Herbste  in 
einer  Tiefe  von  5 5 m.  trocken 
war.  Seine  zweite  interessante 
Wahrnehmung,  dass  in  den 
Szabadkaer  Akazien-Anpflan- 
zungen  sich  Flecken  vorfinden. 
auf  welclien  die  Akazie  nicht, 
zum  Baume  heranzuwaehsen 
vermag,  kann  ich  ebenfalls 
bestatigen.  An  solchen  Stellen 
ist  die  Belaubung  im  Früh- 
jahre  sehr  schön  im  Gangé ; 
die  jungen  Baume  entwickeln 


148 


panaszai,  hogy  a faültetés  a 
homokon  lassan  halad. 


A vármegye  erdőit,  melyek- 
nek a kiterjedése  15.300  kát. 
holdat  tesznek  ki,  fekvésük 
szerint  fölosztjuk: 

a)  a Duna  és  a Tisza 
folyók  árterében  elte- 
rülő nedves  erdőkre; 

b)  az  ártérén  kívüli, 
mély  lapályon  elterülő 
száraz  erdőkre: 


c)  homoki  erdőkre; 
cl)  az  egyes  szállások, 
kastélyok  közelében 
mesterségesen  telepí- 
tett kisebb  csenderes 
jellegű  erdőkre. 

a)  Az  ártéri  nedves  erdőbe. 

Ezalatt  az  elnevezés  alatt 
foglalom  össze  a Duna  és 
Tisza,  továbbá  e folyók  szi- 
getein elterülő  puhafa-erdőket. 
Ezeket  az  erdőket,  melyeknek 
a főfája  a fekete  nyárfa  és  a 
fehér  fűz,  már  leírtam  a Duna- 
és  Tiszapart,  valamint  a szi- 
getek tárgyalásával  kapcsol at- 


lange  Triebe,  doch  gehen  diese 
im  Hochsommer  zugrunde. 
Bei  den  hier  vorgenommenen 
Bohrungen  zeigte  es  sicli,  dass 
dér  Bódén  im  Friikjakre  in 
einer  Tiefe  von  2 m.  feucht 
war,  wáhrend  im  Herbste  in 
einer  Tiefe  von  5 m.  trockener 
Sand  gefunden  wurde.  Mit  dem 
Grundwasser  kann  vielleicht 
die  in  letzter  Zeit  lant  gewor- 
dene  Klage  dér  Forstmanner 
in  Verbindung  gebraclit  wer- 
den.  dass  die  Baumpflanzungen 
im  Sande  sicli  nur  schwach 
entwickeln. 

Die  Walder  des  Komitates, 
die  ein  Areal  von  15.300  Ka- 
tastraljoch  bedecken,  können 
ihrer  Lage  nacli  folgender- 
massen  eingeteilt  werden : 

a)  lm  Inundationsge- 
biete  dér  Donau  und 
dér  Theiss  Hegen  de 
f e u c h t e Walder; 

b)  ausserhalb  des  Inun- 
dationsgebietes  auf 
tiefliegenden  Flachen 
stehende  trockene  Wal- 
der; 

c)  s a n d i g e Walder; 

dj  k ti  n s 1 1 i c h e W a 1 d a n- 
lagen  in  dér  Xiihe  von 
Gehöften  und  Sclilös- 
sern. 

a)  Die  feuchten  Walder  im 
Inundationsgebiete. 

Unter  dieser  Benennung  fasse 
ich  die  an  dér  Donau  und 
Theiss,  sowie  auf  den  Inseln 
dieser  Fiüsse  sich  ausbreiten- 
den  Weichholz- Walder  zusam- 
men.  Diese  Walder,  dérén 
Hauptbestandteil  Popidus  nigra 
und  Salix  alba  sind,  habé  ich 
bei  Behandlung  dér  Flussufer 


bán.  Itt  csak  annyit  jegyzek 
meg,  hogy  ezeknek  az  erdők- 
nek külső  határa  nem  válik  el 
élesen  a lapályi  ármentes  er- 
dőktől, hanem  sok  helyen  át- 
megy egyik  a másikába. 


b)  Az  ártérén  kívüli,  mely  la- 
pály i száraz  erdők. 

Ide  tartoznak  nagyjában  a 
megye  terjedelmes  dunamel- 
léki  erdői,  amelyek  a követ- 
kező helységek  határaiban  ta- 
lálhatók : Alsókabol,  Futak, 

Cséb,  Dunabökény,  Bács,  Der- 
nye,  Vajszka,  Doroszló  és 
Apatin.  Kisebbek  a szondi  és 
a Zombor  melletti  Sikara;  ide 
sorolhatjuk  részben  az  inkább 
ti  zamelléki  temerini  erdőt  is. 
Ezek  a terjedelmes  erdők  a 
Duna  mellékén  való  fönmara- 
dásukat  és  boldogulásukat  — 
többek  között  — annak  is  kö- 
szönhetik, hogy  itt  találják  meg 
legjobban  a megélhetésükhöz 
szükséges  nedvességet.  A Duna 
árterei,  melyek  nem  messze 
fekszenek  tőlük,  továbbá  az 
erdők  között  és  ezek  legelőin 
található  erek  elegendő  ned- 
vességet juttatnak  a légkörnek, 
ami  a bő  harmatképzödést  is 
elősegíti. 


Ezeknek  az  erdőknek  állomá- 
nyát két  fa  alkotja,  a mocsár- 
tölgy (Quercus  pedunculata)  és 
a gyertyánfa  (Carpinus  Betu- 
lus).  A legtöbb  dunamelléln 


und  dér  Inseln  bereits  be- 
schrieben.  Hier  will  ich  nur 
noch  bemerken.  dass  die  aus- 
sere  Grenze  zwischen  diesen 
und  den  auf  fiachem  Terrain 
im  Inundationsgebiete  stehen- 
den  Wáldern  nicht  scharf  ge- 
zogen  ist;  an  vielen  Stellen 
geíien  sie  vielmehr  ineinander 
über. 

b)  Ausserhalb  des  Inundations- 
gebieies  auf  tiefliegenden  Fla- 
clien  stehende  troekene  Walder. 

Hierher  gehören  im  Grossen 
und  Ganzén  die  ausgebreiteten 
Walder  an  dér  Donau,  die  im 
Hotter  dér  folgenden  Gemein- 
den  zu  finden  sind:  Alsókabol. 
Futak,  Cséb,  Dunabökény,  Bács, 
Dernye,  Yajszka,  Doroszló  und 
Apatin.  Kleinere  Walder  sind 
dér  Szonder  und  bei  Zombor 
dér  Sikara-Wald ; hierher  kaim 
auch  dér  rnehr  an  dér  Theiss 
gelegene  Temeriner  Wald  ge- 
záhlt  werden.  Diese  ausgedehn- 
ten  Walder  können  ihren  Be- 
stand  und  ihr  Gedeihen  unter 
anderem  auch  dem  Umstande 
verdanken,  dass  sie  hier  die 
zu  ihrem  Fortkommen  nötige 
Feuchtigkeit  am  ehesten  fin- 
den. Das  Inundationsgebiet  dér 
Donau,  das  nicht  weit  entfernt 
ist,  ferner  die  Wasserláufe, 
welclie  die  Walder  selbst  und 
die  in  ihnen  vorkommenden 
Weideplatze  durchziehen,  lie- 
fern  dér  Atmosphare  genligende 
Feuchtigkeit,  was  auch  die 
reiche  Taubildung  fördert. 

Zwei  Baume,  die  Stieleiche 
(Quercus  pedunculata)  und  die 
Hainbuche  (Carpinus  Betűi  us) 
bilden  den  Bestand  dieser  Wal- 
der. In  den  meisten  Waldern 


145 


erdőben  a gyertyánfa  csak  el- 
szórva található,  de  Duna- 
bökény  és  itt-ott  Bezdán  erde- 
jében a mocsártölggyel  keve- 
redve tiszta  erdőséget  is  alkot. 
Nagy  elterjedtségnek  örvend 
még  a cserfa  (Q.  austriaca), 
mely  a valamivel  magasabb 
fekvésű  részeket  uralja. 


Erdőszélen  és  tisztásokon  e 
rónaerdőket  alkotó  fák  sorába 
lépnek  még  a következők: 

A csébi  erdőben  a magyar- 
tölgy (Q.  conferta);  az  apatini 
és  bezdáni  erdőben  a Quercus 
pubescens,  Q.  Kunitziana  Borb. 
és  a Q.  diversifrons  Borb.  E 
rónaerdőkben  nő  a mezei  juhar 
(Acer  campestre),  a fekete- 
gyűrű (A.  tataricumj , a kopasz 
szil  (Ulmus  glabra ),  a vénicz 
szil  ( U.  laevis)  és  az  akácz  ; 
helyenkint  még  kétféle  som, 
mogyorófa,  vadalma  és  vadkörte 
(«Krisztus-fa»)  is;  ez  utóbbiból 
sok  van  a futaki  és  a bezdáni 
erdőkben.  Szépen  díszük  itt  a 
Tilt  a tomentosa,  amelyről  Bor- 
bás  azt  tartja,  hogy  valószínű- 
leg ültetve  van,  ilyennek  kell 
tartanom  a Sikarában  előfor- 
duló egy-két  szelíd  gesztenyét 
is.  A futaki  erdőben  a ko- 
csányos tölgynek  egy  válfaja, 
a k é s ő i tölgy  éí,  melynek 
az  a kiváló  tulajdonsága,  hogy 
a többinél  4 — 5 héttel  később 
lombosodik  s így  késői  fagyok- 
nak nincsen  kitéve,  de  a nagy 
melegnek  igen,  arai  szintén 
hátrányos.  Ritkábban  fűzfák  és 
változatos  színű  nyárfák  is 
találhatók.  Változatossá  teszi 
ez  erdőket  a bokrok  alkotta 
csépivé.  Ezek  a bokrok  kisebb 


an  dér  Donau  ist  die  Hainbuche 
nur  zerstreut  anzutreffen,  doeh 
in  den  Wáldern  bei  Dunabö- 
kény  und  stellenweise  in  den 
Wáldern  bei  Bezdán  bildet  sie 
mit  dér  Stieleiche  gemengt 
Waldbestánde.  Grosse  Verbrei- 
tung  besitzt  aueh  Quercus 
austriaca , die  an  den  etwas 
höher  gelegenen  Stellen  vor- 
herrscht. 

Am  Waldrande  und  auf  Lich- 
tungen  gesel  len  sich  zu  die- 
sen  Flachlandwálder  bildenden 
Báurnen  im  Cséber  Valde : 
Quercus  conferta,  im  Apatiner 
und  Bezdáner  Walde:  Q.  pu- 
bescens , Q.  Kunitziana  Borb. 
und  Q.  diversifrons  Borb.  zu. 
ín  den  Waldern  wachsen  nocli 
Acer  campestre , A.  tataricum, 
Ulmus  glabra,  U.  laevis  und  die 
Akazie,  stellenweise  zweierlei 
Cornus,  Corylus,  Holzapfel  und 
Holzbirne  («Christus-Baum»), 
letzterer  sehr  haufig  in " den 
Futaker  und  Bezdáner  Wál- 
dern. Sehr  gut  gedeiht  hier 
7 ilia  tomentosa , von  dér  Borbás 
behauptet,  dass  sie  wakrschein- 
lieh  angepflanzt  sei ; dasselbe 
glaube  ich  aucli  von  den  weni- 
gen  in  Sikara  vorkommenden 
Edelkastanien.  In  den  Futaker 
Wáldern  tindet  mán  eine  Abart 
dér  Stieleiche,  die  S p á t- 
e i c h e,  die  sich  um  4—5 
Wochen  spáter  belaubt,  als  die 
anderen,  dalier  den  Spátfrösten 
nicht  ausgesetzt  ist,  wohl  aber 
dér  grossen  Hitze,  was  fiir  sie 
ebenfalls  nachteilig  ist.  Selte- 
ner  sind  auch  Weiden  und  ver- 
schiedenfarbige  Pappeln  anzu- 
treffen. Al)wechslungsreich  ge- 
stalten  diese  Wálder  verschie- 
dene  Unterhölzer.  Diese  Stráu- 


146 


nagyobb  számban  az  összes 
dunamenti  erdőkben  találhatók. 
Ilyenek  a fagyai,  bodza,  kecske- 
rágó, kökény,  varjútövis,  ká- 
nvafa  ( Viburnum  Opulus)  és 
a galagonya  különböző  fajai, 
melyek  a Duna  szigetein  is 
otthonosak.  Az  egybibés  gala- 
gonya legelterjedtebb  Alsó- 
kabolon  és  Bezdánban.  Az  er- 
dők nedves  talaján  nő  a ham- 
vas fűz  (Salix  cinerea).  Rit- 
kábban rózsabokrokra  is  aka- 
dunk. A tölgyesekben  nő  a 
vadszőlő,  a sövényező  iszalag 
(Clematis  Vitaiba ),  a borostyán, 
a délvidéki  Lónkéra  Capri- 
folium , a Vinca  minor , az  Asa- 
rum  europaeum,  az  Árum  ma - 
culatum,  stb. 

Bácskában  az  erdők  talaját 
tavaszkor  nagyobbára  a Jta- 
nunculus  Ficaria,  Muscari 
transsylvanicum , Yiolá-k,  Cory- 
dalis  cava  és  Verőn  ka  hederae- 
folia  lepik  el.  Legváltozatosabb 
növényei  a _ bezdáni  erdőnek 
vannak.  Tavasszal  itt  találjuk 
a Viola  odorata -,  T7.  alba-,  V. 
■ silvestris-  és  a Corydalis  cavá-t. 
Legérdekesebb  itt  a Helleborus 
odorus , Corydalis  pumila  és  az 
erdők  szélén  az  Adón  is  ver- 
nalis  fellépése. 

Május  hónapban,  amikor  a 
bezdáni  erdő  jelentékeny  részét 
legelőnek  használják,  az  árnyé- 
kosabb helyeket  a Parietaria 
officináik  és  az  Alliaria  offi- 
cináik foglalja  el.  Állatoktól 
kevéssé  járt  helyeken  akadunk 
más  növényekre  is,  ilyenek  a 


cher  kommen  in  grösserer  oder 
geringener  Anzahl  in  allenWál- 
dern  an  dér  Donau  vor.  Sie 
bestehen  aus  Rainweide,  Hol- 
lunder,  Spindelbaum.  Schleho, 
Kreuzdorn,  Schneeball  ( Vibur- 
num  Opulus)  und  verschiede- 
nen  Arten  von  Crataegus,  die 
auch  auf  den  Donauinseln  bei- 
gemischt  sind.  Dér  eingriffelige 
Weissdorn  ist  in  Alsókabol  und 
Bezdán  am  meisten  verbreitet. 
AnfeuchtenWaldstellen  wachst 
Salix  cinerea.  Seltener  sind  auch 
Heckenrosen  anzutreffen.  In 
den  Eichenwaldern  wachsen 
wilder  Wein,  Clematis  Vitaiba 
und  Eplieu,  ferner  Lónkéra 
Caprifolium,  Vinca  minor , Aga- 
ram europaeum , Árum  macu- 
latum , u.  s.  w. 

Den  Waldboden  bedecken  in 
dér  Bácska  im  Frühjahre 
zumeist  Panunculus  Ficaria , 
Muscari  transsylvanicum,  Viola- 
Arten,  Corydalis  cava  und  Ver  ti- 
nién hederaefolia.  Die  meiste 
Verschiedenartigkeit  zeigen  die 
Bezdáner  Wálder.  Hier  finden 
wir  im  Frühling  Viola  odorata, 
V.  alba,  V.  silvestris  und  Cory- 
dalis cava.  Sehr  interessant  ist 
hier  das  Auftreten  von  LLelle- 
borus  odorus,  Corydalis  pumila 
und  an  den  Waldrandern  auch 
von  Adonis  vernalis. 

Im  Monate  Mai,  in  weleheiu 
ein  grosser  Teil  des  Bezdáner 
Waldes  als  Weide  benützt 
wird,  nehmen  die  schattigeren 
Stellen  Parietaria  officináik 
und  Alliaria  officináik  ein.  An 
Stellen,  die  weniger  von  den 
Tieren  besucht  werden,  finden 
wir  auch  noch  andere  Pflan- 
zen,  wie: 


Pulmonaria  mollissima , Litliospermum  purpur  eo-coeruleum, 
L.  officináié , Anthriseus  trichospermus , Geum  urbanum.  Agrimonia 
Eupaioria,  Geránium  Pobertianum,  G.  pus  illám , Polygonatum 
multi florum.  Orchis  purpurén,  Epipactis  latifolia , Cephalanthera  álba, 
C.  longifolia.  Carer  divulsa , Circaea  lutetiana,  Veronica  serpyllifolia , 
F.  Chamaedrys,  Stéllaria  neglecta,  Lapsana  communis,  Doronicum 
hungaricum,  Ajuga  reptans , Arwm  maculatum. 


Május  végén  és  júniusban  Ende  Mai  und  Juni  treten 

a ritkás  erdőkben : in  lichteren  Waldern  auf: 

Cálamintha  intermedia,  Cynanchum  Vincetoxicum,  Galium 
Mollugo , (7.  Cruciata,  Banunculus  polyanthemus,  Lychnis  coronaria, 
Brunella  vulgai  is,  Slaehys  silvestris , Fragaria  vese  a.  Ilubus  leuco- 
phaeus , Poa  angusti  fólia,  Bromus  sterilis,  Dactylis  glomerata  f. 
pendít1  a,  Brachypodium  silvaticum,  Xeotlia  Nidus  aois,  Campanula 
Trachelium,  G.rapunculoides,  0.  bononiensis,  C.cervicaria,Euphorbiá  k 
(Arten).  Hieracium- ok  (Arten),  Sálvict  glutinosa,  Digitális  ambigua ; 


az  erdő  szélén  pedig  Gén  Eta 
elatior  és  Arab  is  hirsuta  fordul- 
nak elő. 

Ősszel  nagyon  felszaporodik 
a Torilis  Anthriseus  és  az  el- 
száradt Dactylis  glomeratu , me- 
lyek ezeket  az  erdőket  majd- 
nem átjárliatatlanokká  teszik. 
Az  említettekhez  kisebb  meny- 
nyiségben  csatlakoznak : t Trtica 
dióira,  Leonurus  Cardiaca, 
Stéllaria  graminea , Innia  Go- 
ngra, Campanula  per  sic  if dia  f. 
alba,  Origanum  vulgare,  Cen- 
taurea  micranihos , C.  pannonira 
és  Genisla  elatior ; egyes  he- 
lyeken nagyobb  mennyiségben 
lép  fel  a Salvia  glutinosa,  az 
erdőszélen  pedig  a Parietaria 
officina/is  még  elég  üde  és  igen 
sok  van  belőle.  A bokrokra  ka- 
paszkodik a Pólygonum  dume- 
torum. 

A nedvesebb  erdei  utakon 
ősszel  a Pólygonum  Persicaria 
oly  sűrűn  nő,  hogy  közte  leg- 
feljebb a Plantago  major  és 
Brunella  vulgáris  elszórt  pél- 
dányai mutatkoznak. 


am  Waldrande  aber  Genista 
elatior  und  Arabis  hirsuta. 

lm  Herbst  finden  sieh  dann 
Massen  von  Torilis  Anthriseus 
und  vertrockneter  Dactylis  glo- 
merata, welche  den  Wald  fást. 
undurchdringlich  maciién.  Zu 
diesen  gesellen  síeli  Crtica 
dióira , Leonurus  Cardiaca,  Stel- 
laria  graminea,  Innia  Cony-a, 
Campanula  persicifolia  f.  alba, 
Origanum  vulgare,  Centaurea 
micranihos,  C.  pannonica  und 
Genista  elatior;  an  einzelnen 
Stellen  tritt  Salvia  glutinosa  in 
grosser  Menge  auf,  wahrend 
am  Waldrande  Parietaria  offi 
cinalis  noch  ziemlich  friseli  ist 
und  in  ziemlicher  Anzalil  vor- 
kommt.  Pólygonum  dunctorum 
schlingt  síeli  auf  dem  Gebüsch 
empor. 

Die  feuchteren  Waldwege 
sind  im  Herbst  so  dicht  mit 
Polygonum  Persicaria  bewach- 
sen.  dass  zwischen  diesem 
höchstens  noeh  einzelne  Plan- 
tago major-  und  Brunella  vul- 
ya/  A-Exemplare  Platz  finden. 


118 


Erdőtisztásokon  tavasz- 
szal,  már  márczius'  havában 
nő  a Hanunculiii  Ficaria , 
Adonis  vernalis,  Draba  verna 
és  Yeronica  acinifolia ; május 
vége  felé  a 


Auf  Waldlichtungen 
wachsen  schon  im  Márz  Ra- 
nunculus  Ficaria,  Adonis  ver- 
nalis, Draba  verna  und  Vero- 
nica  acinifolia ; Ende  Mai  herr- 
sehen  vor : 


Salvia  pratensis,  S.  auslriaca , Cár  ex  praecox,  C.  caryophyllea , 
Frayaria  veica , Hieracium  Pilosella , Verbascum  phoeniceum,  Ranun- 
culus  polyanthemus , Plantago  lanceolata , Potentüla  opaca , P.  argentea , 
(levelek  — Blátterj,  Thymus  Marschallianus , Festuca  valesiaca , 
Euphorbia  Cyparissias , Poa  angustifolia , Filipendula  hexapetula , 
Atopecurus  pratensis,  Xonnea  pulla,  Thalictrum  collinam  (Gombos). 
Dactylis  glomerata , Yeronica  prostrata,  Lotus  corniculatus , Linum 
auitriacum,  Chrysanthemum  Leucanthemum , 


míg  júniusban  a Potentillá- k 
uralkodnak. 

Ha  a dunamenti  erdők  tisz- 
tásain kívül  számbavesszük  a 
nagyobb  nyílt  területeket,  me- 
lyeken a szikes  legelők,  rétek, 
mocsarak,  erek  és  hajlások 
találhatók,  úgy  az  erdők  terü- 
lete növényekben  gazdagnak 
mondható. 


Ha  a nyílt  terek  hosszában 
haladunk,  feltűnik  egy  szikes 
legelő  tavaszi  (májusi)  Trifo- 
fóum-jaival  (Lásd  a szikes  le- 
gelőket!), melyeknek  helyét 
ősszel  az  Artemisia  monogyna 
és  az  Msfer  canus  foglalja  el; 
az  ezt  követő  vizenyős  helye- 
ken ősszel  a Centaurea  pan- 
nonivá és  az  Duda  britannica 
üt  tanyát;  a reá  következő 
nyílt  eret  a Cirsum  brachyce- 
phalum,  Aster  canus  és  Chrysan- 
themum vulgare  övezi;  belse- 
jében pedig  a Carex  vulpina, 
Typha  latifolia,  T.  angustifolia 
és  Salix  cinerea  változatos  cso- 
portjai láthatók.  Tovább  ha- 
ladva, ki sebb-nagy óbb  mocsarak 
vonják  magukra  figyelmünket. 


im  Juni  hingegen  sind  die 
Potentillen  vorherrschend. 

Wenn  wir  ausser  den  Lich- 
tungen  dér  Wálder  an  dér 
Donau  aucli  noch  die  grösse- 
ren  oft’enen  Platze  in  Betracht 
ziehen,  auf  welchen  sich  na- 
tronhaltige  Weiden,  Wiesen, 
Sümpfe  und  Wasserlaufe  er- 
strecken,  dann  kann  mán  das 
Waldgebiet  als  pflanzenreich 
bezeichnen. 

Durchstreifen  wir  diese  offe- 
nen  Stellen  dér  Líinge  nach, 
so  fa  lt  uns  eine  nátron hiiltige 
Weide  mit  iliren  Frühlings- 
(Mai)  Trifolien  auf  (Siehe  die 
natronhaltigen  Weiden !).  dérén 
Stelle  im  Herbst  Artemisia 
monogyna  und  Aster  canus 
einnehmen ; anf  den  hierauf 
folgenden  feuchten  Plíitzen  tre- 
ten  im  Herbste  Centaurea  pan 
nonica  und  lnula  britannica 
auf:  am  Rande  dér  nun  fol- 
genden offenen  Wasserader 
stehen  Cirsium  brachycepha- 
lum , Aster  canus  und  Chrysan- 
themum vulgare ; in  ihr  selbst 
aber  sind  Gruppén  von  Carex 
vulpina , Typha  latifolia , T. 
angustifolia  und  Salix  cinerea. 


149 


A kisebbekben  a Carex  riparia, 
Juncus  glaucus,  Lychnis  flos 
■cuculi  és  a Glyceria  aquatica , 
a szélen  pedig  a Ranunculus 
ophioglossifolius , R.  polyphyllus, 
R.i'ateriflorusés  M yosurus  mini - 
mus  lelhetők.  Némely  nagyobb 
mocsárban  a Carex  vulpina 
az  uralkodó,  melytől  kijebb  a 
Lychnis  flos  caculi  szép  virágjai 
pirosló  színt  kölcsönöznek  a me- 
zőnek. Itt  találjuk  továbbá  a 
Scutellaria  galeri  adata,  Galium 
lustre,  Euphorbia  palustris , Ra- 
nunculus sardous  var.  mediter - 
runeus.  Sitim  és  a Myosotis 
palustris  érdekes  csoportjait. 


Úgy  a mocsarak,  valamint 
az  ezek  mentén  tavasszal  nyíló 
vizi  liliom  (ír is  Pseudacorus ) 
festői  csoportjai  mély  benyo- 
mást gyakorolnak  a szemlélőre, 
miért  is  a nép  ezeket  a mo- 
csaras legelőket  hol  a (.Tuli- 
pános)), hol  a «LiliomoS)>  névvel 
ruházta  fel.  Az  előbb  említett 
szikes-mocsaras-árteres  terüle- 
tek, valamint  az  erdők  között 
a következő  növények  húzódnak 
meg: 

Május  havában  a szá- 
razabb részeken  a 


Indem  wir  weiter  schreiten, 
nehmen  kleinere  oder  grössere 
Sümpfe  unsere  Aufmerksam- 
keit  in  Anspruch.  In  den  klei- 
neren  sind  Carex  riparia , Jun- 
cus glaucus,  Lychnis  flos  cuculi 
und  Glyceria  aquatica,  am  Rande 
aber  Ranunculus  ophioglossi- 
folius.  R.  polyphyllus,  R.lateri- 
florus  und  Myosurus  minimus 
zu  finden.  In  manchem  grösse- 
ren  Sumpfe  lierrscht  Carex 
vulpina  vor,  weiter  auswárts 
fárben  die  scliönen  Blumen 
von  Lychnis  flos  cuculi  das 
Féld  rosenrot.  Hier  finden  wir 
ferner  Gruppén  von  Scutellaria 
galer  iculata , Gáli  u n pal üstre 
Euphorbia  palustris,  Ranuncu- 
lus sardous  var.  mediterraneus, 
Sium  und  Myosotis  palustris. 

Die  malerischen  Gruppén  dér 
sowohl  in  den  Sumpfen,  wie 
an  dérén  Rándern  im  Früh- 
jalire  erbliihenden  ír  is  Pseuda- 
corus sind  sehr  charakteristisch. 
weshalbdas  Volkdiese  sumpfi- 
gen  Weiden  «Tulpen-»  oder 
«Litíenfelder.>  nennt.  Zwischen 
den  bereits  erwáhnten  natron- 
haltigen  su^pfigen  Inunda- 
tionsgebieten  und  den  Waldern 
habén  síeli  folgende  Pflanzen 
angesiedelt : 

lm  Monate  Mai  auf 
trockeneren  P 1 a t z e n 


Ventenata  dubia , Festuca  pseudovina,  Bromus  hordeaceus , 
Verbascum  phoeniceum  (fehér  virággal  — mit  weissen  Bliitem. 
Salcia  silvestris  (fehér  virággal  — mit  weissen  Blüten),  Achillea 
collina,  Yicia  pannonica , F.  sordida , Galium  verum , G.  retrorsum. 
Myosotis  inter média , Smecio  tenuifolius,  Erigeron  annuus , Chrysan- 
themum  Leucanthemum,  Bellis  perennis , Genista  elatior. 


Ősszel  az  Aster  canus, 
Peucedanum  officináié  és  a 
Serratula  tinctoria. 


lm  Herbste  Aster  canus , 
Peucedanum  officinale  und 
Serratula  tinctoria. 


Nedvesebb  részeken  a 


A n feuch térén  Pl á t z e n 


11* 


150 


Viola  staynina,  Saxifraga  hulbifera , Bnza  média  («Yarga- 
táncz»  — «Schustertanz»),  Odontites  rubra , Seutellaria  galericu- 
lata , Myosotis  stricta , 1/.  sparsiflora,  Potentilla  Tormentilla,  Cen- 
taurium  minus , Gypsophila  murai  is , Hieracium  Pilosella. 


A többi  dunamelleki  erdők 
vegetácziója  nagyobbára  meg- 
egyezik a bezdánival.  A követ- 
kezőkben a dunamelléki  erdők 
növényzetéből  azokat  sorolom 
fel,  melyek  más  erdőben  bőveb- 
ben teremnek,  de  a bezdániban 
majdnem  hiányzanak.  Alsó- 
le  a b o 1 o n az  erdőben  a Cor- 
nus  más,  de  különösen  a Prti- 
nus  spinosa  bokrai  a rendes 
növésű  tölgyerdő  alatt  egy  má- 
sodik aljafás  erdőt  alkotnak. 
A késői  tölgy  is  előfordul ; 
lombja  tavaszig  a fán  marad. 
Itt  nő  továbbá  a 


Die  Vegetation  dér  übrigen 
Wálder  au  dér  Donau  stimmt 
zum  grossen  Teile  mit  dér  je- 
nigen des  Bezdáner  Waldes. 
iiberein.  lm  Xachfolgenden 
ziihle  ich  von  dér  Vegetation 
dieser  Walder  diejenigen  Pfian- 
zen  auf.  die  in  anderen  \Yal- 
dern  zahlreicher  waelisen,  im 
Bezdáner  hingegen  fást  leh- 
len. In  Alsó  kából  bild  n 
Camus  más.  insbesondere  a bér 
die  Biische  von  Prunus  spino  a 
in  detn  Eichenwalde  einen 
Niederwald.  Audi  die  Spiit- 
eiche  kornrnt  hier  vor;  ihr 
Laub  bleibt  bis  zum  naehsten 
Frülijahre  auf  detn  Baume. 
Hier  waelisen  ferner 


Muscari  transsylvánicum , Silene  viridi flóra,  Lathyrus  albas , 
Astragalus  asper , Vicia  serralifolia , Rosu  austriaca,  R.  canina 
var.,  Viola  liirta. 


Zombor  mellett  a S i k a r a- 
erdőt  a mocsártölgy,  a szilfa, 
az  ültetett  akácz  és  a körisfa 
alkotja;  a szélén  nő  a Mélica 
ciliata  v.  transsylvanica  f.  Ho- 
lubyana.  F u t a k o n fordul 
elő  az 


Den  S i k a r a-\Vald  bei 
Zombor  bilden  die  Stiel- 
eiche,  ülnie,  Rsclie  und  die 
angepflanzte  Akazie ; am  Rande 
wachst  Melica  ciliata  v.  trans- 
sylvanica f Holubyana.  Bei 
Futak  kommen  vor: 


Anemone  ranunculoides , Bromus  subsquarrosus  Borb.,  Tlxalic- 
trum  aquilegifol ium,  Oxalis  stricta , Galeobdolon  luteum,  Symphylum 
tuberosum , Potentilla  alba,  Dictamnus  albus , Ságivá  procumbens. 


Az  erdő  tisztásain  az  Alchemilla 
vulgáris , Pulmonaria  mollis- 
sima  Kern..  Stel/aria  Holostea, 
Scilla  bi fólia,  Gagea  pusilla  és 
a Convallaria  majális  jelent- 
kezik. 

Dór  őszi  ón  nő  az  Ane- 
mone ranunculoides,  Orobus 
vernus,  Carpesium  cernuum , 


In  den  Waldliehtungen  er- 
scheinen  Alchemilla  vulgáris. 
Pulmonaria  nioUissima  Kern., 
Stéllaria  Holostea,  Scilla  bi  fólia, 
Gagea  pusilla  und  Convallaria 
majális. 

Um  Dór  oszló  waelisen 
Anemone  ranunculoides , Oro- 
bus vernus , Carpesium  cer- 


15! 


Melittis  Melissophyllum  és  az 
Asperula  odorata. 

Mielőtt  áttérnék  a homoki 
erdőkre,  meg  kell  emlékeznem 
azon  kisebb  terjedelmű  akáczo- 
sokról,  melyek  a bezdáni  és  a 
zombori  Sikara-erdő  egyik  ré- 
szét alkotják.  Növényei:  igen 
sok  Sambucus  nigra , továbbá 
fagyai,  Crataegus  monogyna , 
Jihamiíiis  cathartica , Cornus 
sanguinea,  Acer  campestre,  bál- 
ványfa, Viola  odorata , Geum 
urbanum , Gagea  pratensis,  La- 
mium  purpureum  és  Bt  dl  óta 
nigra.  A bezdáni  akáczosban 
ezenkívül  találunk  még  Parié- 
taria  officinái  is-t,  Salvia  gluti- 
nosá- 1,  Cirsium  lanceolatum-ot 
és  másokat. 

c)  A homolci  erdők. 

Homoki  erdők  a vármegye 
északi  és  északnyugati  részé- 
ben terülnek  el,  így  Szabadka, 
-Jánoshalma,  Kisszállás,  Kéles. 
-íőzsef-puszta,  Dzsida,  Borota 
és  Rém  határában. 

Őshonos  fája,  á Populus  alba 
kisebb-nagyobb  erdőfoltokat  al- 
kot. Az  elől>bihez  csatlakozik 
az  ültetett  Popiilus  nigra ; rit- 
kábban meghonosított  kanadai 
nyárfát  is  találunk  közöttük. 
A homoki  erdők  uralkodó  fája 
az  akácz  az  erdőknek  80%-a, 
mely  a hatvanas  és  hetvenes 
évek  elején  került  ide  és  melyet 
ma  is,  mint  egykor,  inkább  a 
magasabb  fekvésű  helyekre  ül- 
tetnek. Az  alacsonyabb  fekvésű 
soványabb  homokon  kanadai 
nyárfát  és  jegenyét  találunk, 
az  üdébb,  húmuszban  gazda- 
gabb laposokon  kocsányos  töl- 
gyet ; kissé  kötöttebb  vagy  szé- 


nuum , Melittis  MelissophyUum 
und  Asperula  odorata. 

Bevor  ich  auf  die  Wálder 
des  Sandes  übergehe,  muss  ich 
noch  jene  kleineren  Robinien- 
bestánde  erwahnen,  welche 
einen  Teil  des  Bezdáner  und 
Zomborer  Sikara-Waldes  bű- 
dén. Den  Untenvuchs  bildet 
viel  Hollunder,  dann  Rainweide. 
Crataegus  monogyna , lihamnus 
cathartica.  Cornus  sanguinea , 
Acer  campestre , Essigbaum, 
Viola  odorata  Geum  urbanum. 
Gagea  pratensis , Lamium  pur- 
pureum, Ballota  nigra.  In  Ro- 
bineten  bei  Bezdán  finden  sich 
ausser  diesen  noch : Parietaria 
officinalis,  Salvia  glulinosa , 
Cirsium  lanc.eolatum , u.  m.  a. 

c)  Die  sandigen  Wálder. 

Sandige  Wálder  gibt  es  im 
nördlichen  und  nordwestlichen 
Teile  des  Komitates,  so  in  den 
Weichbildern  von  Szabadka. 
Jánoshalma,  Kisszállás,  Kéles, 
József-puszta,  Dzsida,  Borota 
und  Rém. 

Urwíichsig  ist  hier  Populus 
alba , die  kleinere  oder  grössere 
Waldflecken  bildet.  1 hr schl iesst 
sich  die  gepflanzte  Populus 
nigra  an ; seltener  findet  maii 
unter  ihnen  aucli  die  einge- 
führte  kanadische  Pappel.80% 
dér  Sandwálder  bildet  die 
Akazie,  hier  alsó  dér  vorherr- 
schende  Baurn.  dér  in  den 
Secbziger  und  Siebziger  Jah- 
ren  des  vorigen  Jahrhunderts 
gepfianzt  wurde  und  dér  auch 
heute  noch  so  wie  früher 
mehr  auf  den  liöher  gelegenen 
Plátzen  gepfianzt  wird.  Auf 
tiefer  gelegenem,  mehr  mage- 
rem Sandboden  finden  vvir  die 


152 


kés  helyen  as  Ulmus  glabra 
elég  jól  nő.  A kifuvásos,  so- 
vány, néha  raárgás  homokra 
fekete  fenyőt  ültetnek.  Mocsa- 
ras helyekre,  így  a Kőrözs- 
erdőben  kőrisfát,  ritkábban  fűz- 
fát telepítenek.  A fűzfák  közül 
nagyon  jól  válik  be  a homokon 
a Salix daphnoides;  ez  a talajban 
nem  válogatós,  mert  a bucz- 
kákon  is  szépen  díszük.  Rit- 
kábban égerfa  is  található, 
mely  itt  a sudár  termetű  ma- 
gas akáczfákhoz  alkalmazko- 
dik ; törzse  szálas,  egyenes  és 
csak  a tetején  ágazik  el. 


A homoki  erdők  általános 
jellemzése  után  áttérek  egyes, 
részletesen  megfigyelt  erdőkre. 
Ezek : 

A vármegyehatári  f e- 
h é r n y á r fa-erdő.  A fehér 
nyárfa  itt  részint  kisebb-na- 
gyobb  csoportokat,  részint  egész 
erdőt  alkot,  melynek  gyakori 
fája  még  a fekete  nyárfa,  néha 
a kanadai  nyárfa.  Bokrai  a 
Rosa  dumetorum , Crataegus 
mongyna , Berberig  vulgáris, Li- 
gustrum  vulgare , Cornusmasés 
a Sambucus  rúgva ; erdőszélen 
nő  a Prunu * sjnnosa.  Ezeknek 
az  erdőknek  elmaradhatatlan 
elemei  a Geránium  Róbert ia- 
num  s a Geum  urbárium.  Ta- 
vasszal uralkodók  a Veronica 
liederaefolia.  Viola  odorata.  P. 
ambigua  és  a T\  moedli ugensis 


kanadische  Pappel  und  die 
Pyramidenpappel,  auf  frische- 
ren,  humusreicheren  Fliichen 
die  Stieleicbe;  auf  mehr  ge- 
bundenem  oder  natronhalti- 
gem  Sandboden  gedeiht  Ulmus 
glabra  sehr  gut.  Auf  mage- 
rem. manchmal  mergeligem 
Flugsande  wird  Schwarzföhre, 
an  sumptigen  Stel  len,  so  im 
Kőrözs-W  alde  Espe,  seltener 
Weide  gepflanzt.  Von  den  letz- 
teren  gedeiht  im  Sande  sehr 
gut  Salix  daphnoides ; sie 
ist  hinsichtlich  des  Bodens 
nicht  sehr  wahleriseh,  denn 
sie  wachst  sehr  schön  auch 
auf  den  Sandhiigeln.  Seltener 
ist  auch  die  Erié  anzutreffen, 
die  sich  hier  den  schlank- 
wüchsigen  hőben  Akazien  an- 
passt;  ihr  Stamm  wird  hoch 
und  gerade  und  verzweigt  sich 
nur  im  oberen  Teile. 

Xach  dér  allgemeinen  Cha- 
rakterisierung  dér  Sandwiilder 
gehe  ich  nun  auf  einzelne  be- 
obachtete  Wiilder  iiber.  Essind 
dies  die  folgenden: 
DerWeisspappelwald 
bei  dem  Őrt  Vármegyehatár. 
Die  Weisspappel  bildet  hier 
teils  grössere  oder  kleinere 
Gruppén,  teils  aber  ganze 
Waldbestiinde,  in  denen  sich 
haufig  auch  noch  die  Schwarz- 
pappel  und  die  kanadische 
Pappel  finden.  Ilit*  Unterholz 
bilden  Rosa  dumetorum.  Cra- 
tageus  monoggna,  Berberis  vul- 
gáris. Ligustrum  vulgare.  ( 'or- 
nus  más  und  Sambucus  nigra ; 
am  Waldrande  wachst  Prunu s 
spinosa.  Unausbleibliche  Be- 
gleiter  dieser  Wiilder  sind 
Geránium  Robertianum  und 
Geum  urbanum.  Im  Frühjahre 


153 


(odorataXambigua)  Wjesb.  ; az 
erdőnek  zöld  színt  kölcsönöz  a 
tömegesen  föllépő  Anthriscus 
trichospermus  és  az  A Scandix. 
Itt  találjuk  még  a Polygonatum 
officináiéi , a Gagea  pusillá-t, 
a Listera  ovatá- 1 és  a ruderális 
helyeknek  elterjedt  gaznövé- 
nyét,  a Chelidonium  május- 1 is. 


Ate  réz  halmi  erdőtől- 
gy  e s e.  Egyik  részében  Quer- 
cus  peclunculata  az  uralkodó 
fa.  Ez  az  erdő  humuszban  sok- 
bal  gazdagabb,  mint  a többi, 
a /ért  ilyen  helyen  a ruderális 
növények  elmaradoznak  és  he- 
lyüket erdei  növények,  különö- 
sen sok  Viola  odorata  lepik  el. 

A zárt  homoki  akácz- 
crdő  (Jánoshalma  és  Teréz - 
halma  között,  1910  jún.  20.-án). 
Cserjéi  majdnem  ugyanazok ; 
igen  sok  Sambucus  nigrd-t , to- 
vábbá kőrisfa-,  fehér  eperfa-  és 
korai  juhar-csemetéket  találunk. 
Az  ilyen  erdőkben  nagyobbára 
olyan  növények  nőnek,  amelyek 
virágot  és  termést  hoznak  még 
mielőtt  az  erdő  lombot  fejleszt, 
ilyenek  a Viola  odorata,  V. 
arenaria , Muscari  racemosuw, 
M.  transsylvanicum , Gagea  pu- 
pilla, Geum  urbárium ; majd 
pedig  a ruderális  növények: 
Lamium  purpureum , SteUaria 
negleda  és  a Capsella  Bursa 
pasioris  lepik  el  a talajt. 

A lombosodás  idejében  jele- 
nik meg  a Bromus  tectorum  f. 
longipilus  (tömegesen),  Dady- 
l is  glomerata,  Poa  compressa, 
Cephalanthera  rubra  és  az 
Asparayus  officinalis ; majd  a 
ruderális  és  közönséges  fajok 


herrschen  Veronica  hederaefolia , 
Viola  odorata.  T.  ambigua  und 
V.  moedlingensis  (odorata  X am- 
bigua) Wiesb.  vor;  grün  fül- 
ben den  Wald  die  massenhaft 
auftretenden  Anthriscus  tri- 
cliospermus  und  A.  Scandix. 
Hier  finden  wir  auch  Polygo- 
natum officináié , Gagca  pusilla, 
Listera  ovata  und  das  an  Ru- 
deralstellen  verbreitete  Schöll- 
kraut. 

Dér  Teréz  halmer  E i- 
chenwald  In  einem  Teile 
desselben  herrscht  Quercus  pe- 
dunculata  vor.  Dieser  Wald  ist 
viel  humusreicher  als  die  übri- 
gen : hier  finden  síeli  daher 
keine  Ruderalpflanzen  ; an  ilirer 
Statt  treten  Waldpflanzen.  be- 
sonders  kiiutig  Viola  odorata. 

Dér  geschlossene  Sand- 
wald  (Zwischen  Jánoshalma 
und  Terézhalma,  20.  Juni  1910). 
Die  Straucher  sind  nahezu  die- 
selben; wir  ünden  sehr  viel 
Sambucus  nigra , ferner  Schöss- 
linge  von  Eschen,  weissem 
Maulbeer  und  Feldahorn.  In 
solchen  Waldern  wachsen  zu- 
meist  Pflanzen,  die  blühen  und 
Früchte  zeitigen,  noch  bevor  dér 
Wald  sich  belaubt  hat.  Solche 
sind  Viola  odorata , V.  arena- 
ria, Muscari  racemosum , M. 
transsylvanicum . Gagea  pusilla , 
Geum  urbárium;  ferner  die 
Ruderalpflanzen : Lamiu  ni  pur- 
purétól,i,  SteUaria  neglecfa  und 
Capsella  Bursa  pást  őri  s. 

Zűr  Zeit  dér  Belaubung  er- 
scheinen  Bromus  tectorum  f. 
longipilus  (massenhaft),  Dady- 
lis  glomerata , Poa  compressa. 
Cephalanthera  rubra  und  Aspa- 
ragus  officinalis ; bald  erscheint 
ein  ganzes  Heer  von  Ruderal- 


egész  serege  mutatkozik,  mint 
a Geránium  pusillum , Arctium 
minus,  Anthriscus  trichosper- 
mm,  A.  Scandix,  Caucalis  dau- 
coides,  Trifolium  repens,  Medi- 
cago  lupnlina  és  a Viola  Kitai- 
beliana:  nagy  előszeretettel 

húzódik  meg  itt  az  elvadult 
kender;  elmaradhatatlan  a Cy- 
hoylossum  officináié:  nálánál 
ritkábban  jelenik  meg  az  alföldi 
erdőkre  jellemző  OrcJns  pur- 
purén : a kevéssé  árnyékos  utak  . 
mentén  a Verbascum  phoeni- 
ceum,  Euphorbia  Cyparissias 
és  Ranuncidus  pólyanthemu > 
díszlenek. 

Mind  a három,  fönt  említett 
erdő  tisztásain  a következő  nö- 
vényeket találjuk : 

Potentilla  arenaria , Luzula 
Musc-ari  racemosum,  M.  comosum, 
D.  nemorosa,  Thlaspn  perfoliatum , 
arenaria,  Veronica  prostrata. 

Később  a Ranuncidus  illyricus, 

R.  polyanthemus , Rumex  Acé- 
losa, Plantayo  média , Hieracium 
P Hőseit  a,  Salvia  pratensis  és 
mások  jelennek  meg. 

d)  A szállási  csenderesei:. 

Az  egyre  szaporodó  nép  szá- 
mára mind  sziikehbé  válnak  a 
megtelt  községek,  amelyeken 
túlterjeszkedni  a föld  nagy  ér- 
téke miatt  lehetetlen ; a nép 
tehát  szállásokra  kénytelen  ki- 
telepedni. A szállások  környé- 
két leggyakrabban  akáczfával 
ültetik  be,  mert  a változatos 
talajon  leghamarabb  ez  nyújt 
árnyékot,  de  egyszersmind  tü- 
zelő és  szerszámfát  is.  Az  aká- 
czon  kívül  kőrisfát,  bálványfát, 
vadgesztenyét  és  még  sok  más 
fát  találunk.  A jobbmódúak 


pflanzen  und  Ubiquisten,  wie 
Geránium  pusillum,  Arctium 
mi nus , Anthriscus  trichosper- 
mus , *4.  Scandix,  Caucalis 

daucoides,  Trifolium  repens , 
Medicago  lupnlina  und  Viola 
Kitaibeliana ; mit  grosser  Vor- 
liebe  zieht  sieh  dér  verwilderte 
Hanf  hierher;  unausbleiblich 
ist  Cynoglossum  officináié ; sel- 
tener  erscheint  die  fül*  nnsere 
Tieflandswálder  charakteris- 
tische  Orchis  purpurén ; auf 
etwas  schattigen  M’egen  pran- 
gen  Verbascum  phoeniceurn 
Euphorbia  Cyparissias  und 
Ranunculus  polyanthemus. 

Auf  den  Lichtungen  aller 
drei  erwahnten  Walder  finden 
wir  folgende  Gewáehse: 

campestris , Curex  caryophyllea , 
Gagea  pusilla,  Draba  verna, 
Taraxacum  laevigatum , Viola 

Spiiter  erscheinen  Ranun- 
culus illyricus,  R. polyanthemus, 
Rumex  Acetosa,  Plantayo  mé- 
dia, Hieracium  Pilosella,  Salvia 
pratensis  und  andere. 

d)  Die  Hinne  bei  den  Gehöften. 

Dér  stets  zunehmenden  Be- 
völkerung  werden  die  über- 
fíillten  Gemeinden  zu  enge, 
dérén  Ausweiterung  wegen  dér 
Höhe  des  Bodenpreises  un- 
möglich  ist:  die  Bevölkerung 
ist  daher  gezwungen,  sieh  in 
Gehöften  anzusiedeln.  DieUm- 
gebung  dieser  Höfe  wird  zu- 
meist  mit  Akazien  bepflanzt, 
weil  auf  dem  abwechslungs- 
reichen  Bódén  diese  am  ra- 
sehesten  Schatten,  zugleich 
aber  auch  Heizmaterial  und 
Werkbolz  bietet.  Ausser  dér 


gyümölcsöst  is  létesítenek.  Az 
ember  a vetőmaggal,  az  álla- 
tok pedig  ruházatukkal  több  és 
több  idegen  növény  magját 
hurczolják  be,  míg  végül  az 
azelőtt  tiszta  réteket,  amelyek 
a szálláshoz  tartoznak,  las- 
sacskán ruderális  és  más  be- 
hurezolt  növények  lepik  el. 


A nagyobb  kastélyok  parkjai 
különféle  díszfákból  és  bok- 
rokból állanak,  melyek  Közép- 
Európában  is  honosak;  sok  kö- 
zülük nagyon  szépen  fejlődik 
és  díszük,  amiből  kitűnik,  hogy 
a vármegye  talaja  és  éghajlata 
fatenyésztésre  nagyon  is  al- 
kalmas. Habár  a fenyőknek  a 
Bácska  nem  hazája,  mégis  már 
régebben  is  próbálkoztak  fekete 
fenyővel,  ami  kitűnik  a palicsi 
fürdő  parkjában  a hol  idősebb 
fenyők  is  szép  számban  talál- 
hatók. Ilyen  fenyves  csende- 
rest találunk  San  Martino  di 
Vaí.purga  grófi  család  teréz- 
halmi  uradalmában  is.  Ez  a kis 
fenyves  26  drb.  fenyőből  áll 
(egyes  fák  kerülete  160  cm.). 
Vegyesebb  fenyvest  találunk 
Zomborban  a vasút  közelében 
és  a vasút  mellett.  A zombori 
városi  parkban  a következő 
fákat  láttam : l lmus  laevis, 

Betűin  pendula , Alnus  gluti- 
nosa,  Populus  nigra,  P.  alba. 
Sálix  bubylonica , S.  alba , eczetfa. 
vadgesztenye,  magas  kőrisfa, 
Sambucus  nigra  és  Viburnum 
Lantana ; a park  tisztásán : 
Yeronica  hederaefolia,  V polita , 
Thlaspi  j)erfoliatum,  Viola  alba , 
E.  alba  f.  violacea  és  Bellis 


Akazie  findeu  wir  nocli  den 
Götterbaum,  die  Esche,  Ross- 
kastanie  und  viele  andere 
Bálimé.  Die  Bemittelteren  légén 
auchObstgárlen  an.  DerMensch 
schleppt  mit  dem  Saatkorn,  die 
Tiere  aber  mit  ihrem  Feli  irn- 
mer  mehr  Samen  fremder  Pflan- 
zen  herbei,  bis  schliesslich  die 
früher  reinen  Wiesen,  die  zu 
dem  Gehöft  gehören,  nacli  und 
nacli  von  Ruderal-  und  Adven- 
tivpflanzen  bedeckt  sitid. 

Die  Parké  dér  grösseren 
Kastelle  bestehen  aus  verschie- 
denen  Zierbáumen  und  Zier- 
stráuchern,  die  aucli  in  Mittel- 
europa  in  Kultur  stelien ; viele 
gedeihen  sehr  gut,  woraus  er- 
hellt,  dass  dér  Bódén  und  das 
Kiima  des  Komitates  dem 
Baumwuchse  zutraglich  sind. 
Wiewohl  die  Koniferen  in  dér 
Bácska  niclit  einheimisch  sind, 
hat  mán  docli  sclion  lángst  Kul- 
turversuche  mit  dér  Schwarz- 
föhre  angestellt,  wie  insbeson- 
dere  in  Palicser  Parké,  \vo 
aucli  áltere  Fichten  in  schöner 
Anzalil  zu  finden  sind.  Einen 
solchen  Fichtenhain  finden  wir 
aucli  auf  dér  Terézhalmer  Herr- 
schaft  dér  gráfüchen  Familie 
San  Martino  di  Yalpurga.  Die- 
sel1 ldeine  Hain  besteht  aus 
26  Fichten,  von  denen  einige 
einen  Umfang  von  160  cm.  ha- 
bén. Gemischtere  Fichten!  e- 
stánde  finden  wir  in  Zombor 
neben  dér  Eisenbahn  und  in 
dérén  Xahe.  lm  Zomborer  stiid- 
tischen  Parké  sah  ich  folgende 
Baume  : Ulmus  laevis , Betűin 
pendula,  Alnus  glutinosa,  Po- 
pulus nigra,  P.  alba,  Salix  ba- 
bylonica,  S.  alba.  Götterbaum, 
Rosskastanie,  Esche,  Sambucus 


perennis.  Itt  említem  meg,  hogy 
Zomborban,  valamint  a legtöbb 
bácskai  városban  az  úttest  két 
oldalára  sorfának  a korai  juhar- 
fát, platánt,  Célt  is- 1,  vadgesz- 
tenyefát és  a hársfát  ültetik.  A 
fönt  említett,  valamint  más 
bácskai  parkban  a következő 
fenyőféléket  is  láttam : a gingko, 
jegenyefenyő,  DouGLAs-fenyő, 
luczfenyő,  veresfenyő,  Pinus 
Strobus,  erdei  fenyő,  tuja,  stb. 
A fenyvesek,  még  a havasiak 
is,  alnövényzetben  szegények ; 
annál  inkább  mondható  ez  az 
alföldiekről,  melyeknek  növény- 
zete még  a felsorolt  többi  ho- 
moki erdőméi  is  szegényebb. 
Rendesen  az  Anthriscus  trichos- 
perm us és  a Lám iu m purpureum 
ver  alattuk  tanyát.  A palicsi 
park  fenyveseiben  az  Erigeron 
canadensis,  Cirsium  arvense, 
juhar,  akácz,  Célt  is,  Crotaegus 
és  a Tilia  virescens  előszeretet- 
tel húzódnak  meg;  itt  találjuk 
nagyobb  mennyiségben  a Dacty 
Us  gromeratá-i  is.  Az  öregebb 
fákat  sok  helyen  Celtis-sze] 
helyettesítik. 


A legelők  növényzete. 

A megyének  adunamentiés 
tiszamenti  nedves,  mocsaras 
reteken  kívül,  melyeket  a mo- 
csarakkal és  a Duna-  s a Tisza- 
part  növényzetével  kapcsolat- 
ban tárgyaltam,  több  legelője 
és  kaszálója  van,  amelyek  a 


nigra  und  Yiburnum  Lantana : 
auf  einer  Lichtung  des  Parkes: 
Veronica  hederaefolia,  V.  polita , 
Thlaspi  per  fóliát  um,  Viola  alba, 
V.  alba  f.  violacea  und  Bellis 
perennis.  Hier  erwiihne  ich  noch, 
dass  in  Zombor.  sowie  in  allén 
grösseren  Stádten  dér  Bácska 
auf  bőiden  Seiten  des  Stfassen- 
körpers  als  Alleebaume  Feld- 
ahorn,  Platane.  CWf/.s.  Rosskaste- 
nie  undLindegepflanzt  werden. 
In  dem  oben  erwáhnten,  sowie 
in  manch’  anderem  Bácskáéi' 
Parké  sah  ich  auch  noch  die 
folgenden  Koniferen : Gingko , 
Tanne,  Douc.LAs-Fichte,  Pinus 
Picea,  P.  Strobus,  P.  silvestris , 
Larix  und  Tliuja.  Die  Koni- 
ferenbestánde,  auch  die  alpinen 
sind  arm  an  Unterwuchs,  im 
gesteigertem  Masse  ist  dies 
im  Tieflande  dér  Fali ; ihre 
Vegetation  ist  noch  ármer  als 
die  dér  Sandwálder.  In  dér 
Regei  breiten  sieti  unter  ihnen 
Anthriscus  trichospermus  und 
Lamiurn  purpureum  aus.  In 
den  Fichtenhainen  des  Palicser 
Parkes  siedeln  síeli  mit  Vor- 
liebe  Erigeron  canadensis , Cir- 
sium arvense,  Acer,  Akazie,  Cel- 
tis , Crataegas  und  Tilia  vires- 
cens an;  hier  finden  wir  in 
grösserer  Alizaid  auch  Dadylis 
ylomerata.  Die  álteren  Báume 
werden  an  vielen  Stel  len  durch 
Celtis  ersetzt. 

Die  Vegetation  dér  Weiden. 

Ausser  den  feuchten,  sumpfi- 
gen  Wiesen  an  dér  Donau  und 
an  dér  Theiss,  die  ich  in  Yer- 
bindung  mit  dér  Vegetation 
dér  Sümpfe  und  dér  Donau- 
und  Theissufer  bereits  geschil- 
dert  habé,  finden  síeli  im  Komi- 


157 


folyóktól  távolabb  fekszenek. 
Ezeknek  nagyobb  része  szikes 
(Lásd  a szikeseket  b,  kisebb  ré- 
sze azonban  nem  szikes. 


A nem  szikes  legelőknek  egy 
sajátságos  neme  az  Ononis 
■ pinosá- s és  az  .1  ndropogon 
Ischacmmn- os  legelők.  Ononis 
>pmosa- legel  ők  vannak  a Bácska 
déli  és  az  északi  homokos  ré- 
szén. nagyobb  tereket  azonban 
Közép-Bácskában  foglalnak  le. 
E formáczió  tagjai: 


taté  mehrere  'Weiden  undWie- 
sen.  die  entfernter  von  den  Fliis- 
sen  liegen.  Dér  grösste  Teil 
derselben  ist  natronháltig  (s. 
die  Vegetation  dér  natronhál- 
tigen  Stellen !),  nur  ein  kleinerer 
Teil  ist  es  nicht. 

Eine  eigenttimliclie  Gattnng 
dér  nieht  natronhiiltigen  Wei- 
den sind  die  Ononis  spinosa- 
und  die  Andropogon Ischaemum 
Weiden.  Erstere  fin  den  sich  im 
südlichen  und  nürdlichen  san- 
digen  Teil,  docli  besetzen  sió 
grössere  Fláchen  erst  im  mittle- 
ren  Teil  dér  Bácska.  Glieder 
dieser  Formation  sind : 


Andropogon  Ischaemum,  Cynodon  Dactylon , Apera  spiea  ventiT 
Potentillu  reptans,  Hypericum  perforatum,  Trifolium  repens,  T. 
pratense , Mentha  longi fólia , Euphorhia  Cyparissias,  Nonnea  puUa, 
Daucus  Cár  óta,  Achillea  collina , Hieracium  Pilosella,  H.  Auricula , 
Pia  is  hieracioides,  Carduus  acanthoides,  Cichorium  Ldybus,  Leon- 
todon  hastilis,  Inula  britannica,  Centaurea  pannonica. 

Az  «Ischaemetum»  nő-  Die  Elemente  des  «I  s c h a e- 

vényei  a következők  metum»-s  sind: 

Cynodon  Dactylon,  Muscari  racemosum,  Gagea  praten-i-T 
Ornithogalum  umbellatum , Berteroa  incana,  Potentillu  aréna  na. 
Verbéna  officinalis,  Euphorbia  Gerardiana.  E.  Cyparissias.  Trifo- 
lium repens , Ononis  spinosa,  Achillea  collina,  Cichorium  Intybus, 
Carduus  acanthoides,  Anthemis  arvensis , Centaurea  pannonicar 
C.  micranthos. 


A nem  szikes  legelők  között 
sok  van  olyan,  mely  régi  erdő- 
irtásból származott;  e mellett 
tanúskodik  magasabb  fekvésük 
és  jelentékeny  részüknek  bok- 
rokkal (galagonya,  kökény)  való 
benövése.  A nem  szikes  legelők- 
nek jelentökein  részét  ugyan- 
azok a növények  alkotják,  mint 
a kaszálókat,  aminek  egyik 
oka  az  is  lehet,  hog}r  a bácskai 
gazda  némelykor  azt  a rétet, 
melyet  az  idén  kaszálónak 
használt,  a következő  évben 
legelteti  és  megfordítva.  Ezt  az. 


Unter  den  nicht  natronhálti- 
gen  Weiden  gibt  es  solehe, 
die  aus  früheren  Waldrodun- 
gen  hervorgegangen  sind;  dies 
bezeugt  ihre  höhere  Lnge  und 
dér  Umstand,  dass  ein  grosser 
Teil  derselben  noch  heute  mit 
Striiuehern  ( Crataegus , Prunus) 
bewachsen  ist.  Einen  grossen 
Teil  dér  Vegetation  dér  nieht 
natronhiiltigen  Weiden  bilden 
dieselben  Ártér,  die  wir  auf 
den  Miihdern  antreffen,  vas 
daher  kommen  kann,  dass  dér 
Bácskáéi-  Landvvirt  oft  dasselbe 


158 


■esetet  különösen  a szikes  le- 
gelőkre alkalmazzák  akkor,  ha 
a várt  eső'  elmarad  és  a fű 
silány  és  túlérett  lesz. 


A kaszálók  és  legelők  között 
a legfőbb  különbség  abban  rej- 
lik, hogy  a legelőkön  nagyon 
elszaporodnak  a mérges  növé- 
nyek, így  a kutyatejfélék,  to- 
vábbá az  érdes,  szúrós  és  tövises 
növények,  mintáz Echium  vul- 
t/are , E.  altissivium , Cynoglos- 
sum  officinale,  Cár duus  nutans, 
Cirsium  és  Ononis  spinosa.  A 
duna-  és  tiszamenti  nem  szikes 
legelők  közös  növényei  a kö- 
vetkezők : 


Stüek  Land,  von  welchem  er 
heuer  Heu  geerntet  hat,  im 
nachsten  Jahre  als  Weideplatz 
beniitzt  und  umgekehrt.  Es 
geschieht  dies  besonders  auf 
den  natronhaltigen  Wiesen. 
wenn  dér  envartete  Regen 
ausblieb  und  das  Gras  mager 
und  vorzeitig  überreif  wird. 

Dér  wesentliche  Unterschied 
zwischen  Malidéra  und  Wei- 
den  besteht  darin,  dass  sich 
auf  den  Weiden  die  Gift- 
pfianzen,  wie  die  Euphorbien, 
ferner  die  rauhharigen,  besta- 
chelten,  dornigen  Pflanzen, 
wie  Echium  vulgare,  E.  altis- 
simum , Cynoglossum  officináié , 
Carduus  nutans,  Cirsium  und 
Ononis  spinosa,  stark  ausbrei- 
ten.  Den  nicht-natronhaltigen 
Weiden  an  dér  Donau  und  an 
dér  Theiss  sind  die  folgenden 
Gewachse  gemeinsam: 


Festuca  pseudovina , Broynus  hordeaceus,  B.  tectorum  f.  longi- 
pilus,  Boa  annua,  B.  angusti fólia,  Iioeleria  gracilis,  Dactglis  glome- 
rata,  Cynodon  Dactylon , Cynosurus  cristatus  (a  tömöri  pusztán 
ritka  — selten  auf  dér  Puszta  bei  Tömör),  Cár  ex  praecox,  C. 
caryophyllea,  Muscari  racemosuvn , M.  comosum,  Fdipendula  hexa- 
petala,  Potentilla  reptans  (a  nedvesebb  részén  — auf  den  feuch- 
teren  Platzen),  B.  argentea,  P.  rubens,  Crataegus,  Fragaria  viridis , 
Prunus  spinosa  v.  dasyphylla.  Geránium  molle,  G.  pusillum,  Plan- 
tago  laneeolata,  Myosotis  arvensis,  M.  hispida,  Yabascum  phoeni- 
ceum,  V.  Blattaria.  Linaria  vulgáris,  Yeronica  polita,  P.  prostrata, 
M ed ica go  minima,  Trifolium  repens,  T.  pratense.  Lotus  corniculatus 
var.,  Ononis  spinosa.  Astragalus  Onobrychis , Linum  austriacum, 
Eryngium  campestre,  Daucus  Carota,  Pimpinetta  Saxifraga,  Thy- 
mus  collinus,  S'alvia  Aethiopis,  S.  pratensis,  S.  austriaca. 


A homokon  is  majdnem 
ugyanezeket  a növényeket  ta- 
láljuk, azzal  a különbséggel, 
hogy  némely  faj  nagyobb  meny- 
nyiségben  lép  fel  (állományt 
alkot);  másrészt  a rét  összeté- 
telében a typikus  homoki  növé- 
nyek közül  is  sokan  részt  vesz- 


Auf  dem  Sande  finden  wir 
nahezu  dieselben  Pflanzen,  illír 
mit  dem  Unterschiede,  dass 
manehe  Art  in  grösseren  Men- 
gen  auftritt  (Bestánde  bildet); 
anderseits  aber  nehmen  an 
dér  Zusammensetzuug  dér 
Wiese  auch  eine  Anzahl  dér 


nek,  p.  o.  Ludas-pusztán  (szept. 
ö.-én)  az  uralkodó  Andropogon 
Ischaemum  mellett  a Carex  ste- 
vophylla , Odontites  rabra,  Achil- 
les asplenifolia  (a  kissé  szikes 
részeken ),Apera  spica  venti.Ber- 
teroa  incana , Polygonum  avi- 
ctdare,  P.  arenarium  (mint  ma- 
radék a homok  beg\epesedése 
előtti  időkből),  Plantago  vamom 
Salsola  Káli,  Kochia  arenaria, 
Thymus  subhirsutus,  Salvia 
austriaca,  Hieracium  raiblense, 
( 'entaurea  Tauscheri.  < Sadleri- 
ana  és  az  Artemisiu  campestris. 


A vármegyehatári  homokos 
legelőkön  fordulnak  elő  a kö- 
vetkezők : Iris  variegata,  sok 
Agropyvon  cristatum , Trifolium 
montanum , Achillea  ochvolenca 
és  Diantlius  Pontederae.  Ural- 
kodó füvek  a Festucapseudovina 
és  a Bromus  squarrosus.  Fel- 
tűnnek továbbá  a 


typischen  Sandpflanzen  teilr 
so  an  dér  Ludaspuszta  (5. 
September),  \vo  neben  derri 
dominierenden  Andropogon  ls- 
chaemum  auch  Carex  steno- 
phylla,  Odontites  rabra,  Achd- 
lea  asplenifolia  (an  wenig 
natronhaltigen  Orten),  Apera 
spica  venti,  Berteroa  incana, 
Polygonum  aviculare,  P.  are- 
narium (als  Überrest  aus  dér 
Zeit,  bevor  dér  Sand  von  Ka- 
sén bedeckt  war),  Plantago 
rumosa,  Salsola  Káli,  Kochia 
arenaria,  Thymus  subhirsutus r 
Salvia  austriaca,  Hieracium 
raiblense,  Centaurea  Tauscheri, 
C.  Sadleriana  und  Artemisia 
campestris  auftreten. 

An  den  sandigen  Weiden 
bei  Vármegyehatár  kominen 
vor  : Iris  variegata,  viel  Agro- 
pyron  cristatum , Trifolium 
montanum,  Achillea  ochro- 
leuca  und  Diantlius  Pon- 
tederae. Dominierende  Graser 
sind  Festuca  pseudovina  und 
Bromus  squarrosus.  Es  fallen 
ferner  auf: 


Potentüla  arenaria,  Eupliorbia  Gerániuma,  Anemoné  nign- 
cans,  Museari  comosum,  Cytisus  austriacus  v.  arenarius,  Silene 
conica,  Asperula  Cynanchica,  Alyssum  arenarium,  A.  desertorum, 
A.  tortuosum,  Minuartia  verna,  Anthemis  austriaca,  Verbascum 
Lychnitis , Echium  vulgare,  Astragalus  Onobrychis. 


Ezekhez  csatlakozik  Tompán 
a kissé  nedvesebb  mélyedések- 
ben a Gentiana  Pneumonanthe, 
Parnassia  palustris , Scabiosa 
a gr  estis  és  a Viola  arenaria. 

A kaszálók  növényzete. 

A dana-  és  tiszamenti  nem 
szikes  kaszálók  növényei  na- 
gyobbára  megegyeznek  a nem 
szikeslegelókével, legfeljebb  azt 


Diesen  sehliesst  sich  auf 
etwas  feuchteren  Műiden  in 
Tompa  Gentiana  Pneumo- 
nanthe, Parnassia  palustris, 
Scabiosa  agr  estis  und  Viola 
arenaria  an. 

Die  Vegetation  dér  Máhder. 

Die  Vegetation  dér  nicht- 
natronhaltigen  Mabder  an  dér 
Donau  und  an  dér  Theiss 
gleicht  im  Allgemeinen  derje- 


16') 


kell  megemlítenem,  hogy  né- 
mely pázsitféle  nyer  nagyobb 
teret;  így  a Briza,  az  Anhoxan- 
thum  odoratum,Poabulbosa , Fes- 
tuca pseudovina  és  a Koeleria 
gracüis.  A nem  sziklakó  pillan- 
gósok is  igen  elszaporodnak, 
köztük  a Trifolium  pratense, 
T .montanum,  T. álpestre,  T.cam- 
pestre , Genista  pubescens,  Lotus 
corniculatus  szőrös  fajtája  <L. 
pilosus)  s a Vicia  pannonica ; 
továbbá  itt  találjuk  a Rumex 
Acetosá-Xés  R.  Acetosellá- 1.  majd 
a legelőkön  is  előforduló,  szép 
fehér  virágú  bárányfarkát  Fili- 
pendula  hexapetala ),  a Fragaria 
viridis-X, Ranunculus  illyricus-X 
(a  homokos  helyeken)  és  a R. 
polyanthemus-X.  Közép-Bácská- 
ban  az  Alectorolophus  major , Hie- 
racium  Pilosélla,  H.  canum , 
A.' perui  a cynanchica  és  a Cen- 
taurea  pannonica  jelentkezik. 


A homokvidéki  k a s z á- 
1 ó k.  A Bácskában  a homokon 
kaszálóknak  mondják  és  hasz- 
nálják rendesen  az  alacsonyabb 
fekvésű  sík  területeket,  melyek 
legalább  tavasszal  kissé  nedve- 
sek. Feltűnőbb  növényei  a kö- 
vetkezők (kőrözsi  legelők  1909 
június  20.-án):  uralkodó  fűve  a 
Fesluca  arundinacea , melytől  a 
kaszáló  bordóvörös  színt  ölt; 
kisebb-nagyobb  foltokat  alkot  a 
Thalictrum  anyusüss imum  és  a 
Galium  verum,  még  kisebbeket 
a (lenista  tinctoria , továbbá  a 
Ranunculus  polyanthemus , San- 
yuisorba  officinalis,  Orchis  pó- 
lust er,  Polygala  comosa , Silene 
Otites,  Salvia  pratensis , Silene 
longiflora , Brunella  vulgáris , 
Lotus  siliquosus  és  az  Achillea 


nigen  dér  nicht-natronh altigen 
Weiden ; zu  erwahnen  ware 
nur,  dass  hier  einige  Gráser 
mehr  überhand  nelnnen,  so 
Briza , Anthoxantlium  odorát um , 
Poa  bulbosa,  Festuca  pseudovina 
und  Koeleria  gracilis.  Auch  die 
Schmetterlingsblütler  vermeli- 
ren  sieh  sehr  stark,  so  Trifo- 
lium pratense , T.  montanum, 
T.  alpesire,  T.  campestre,  Ge- 
nista pubescens , die  behaarte 
Form  von  Lotus  corniculatus 
(L.  pilosus)  und  Vicia  pan- 
nonira: ferner  finden  wir  hier 
Rumex  AcAosa  und  R.  Aceto- 
sella , die  auch  auf  den  Wei 
den  vorkommende  Filipendula 
hexapetala,  Fragaria  viridis, 
Ranunculus  illyricus  (auf  san- 
digen  Stel  len)  und  R.  polyan- 
themus. In  dér  mittleren  Bácska 
erscheinen  Alectorolophus  ma- 
jor, Hieracium  Pilosella,  H. 
canum,  Aspemda  cynanchica 
und  Centaurea  pannonica. 

Die  s a n d i g e n M a h - 
d e r.  In  dér  Bácska  vverden 
sandige  Wiesen  gemaht  und 
allé  tiefer  gelegenen  flachen 
Striche,  die  wenigstens  im 
Frühjahre  etwas  feucht  sind. 
regelmassig  als  Mahder  be- 
nützt.  Die  auffallenderen  Pflan- 
zen  sind  hier  (Kőrözser  Wie- 
sen, 20.  Juni  1009):  das  do- 
minierende  Gras  ist  Festuca 
arundinacea , die  die  Wiese 
bordeauxrot  farbt ; grössere 
oder  kleinere  Flecken  bilden 
Ihahctrum  angustis.-imum  und 
Galium  verum,  noch  kleinere 
Genista  tinctoria,  ferner  Ra- 
nunculus polyanthemus,  San- 
guisorba  officinalis,  Orchis  pa- 
luster,  Polygala  comosa,  Silene 
Otites,  Salvia  pratensis,  Silene 


161 


■aspleni fólia.  Valamivel  későb- 
ben vagy  az  első  kaszálás 
után  tömegesen  jelenik  meg  a 
Molinia  coerulea,  Sanguisorba 
officina! is,  Serratula  Undor  ia, 
Trifolium  prcctense  és  a Galium 
verum.  A legelő  valamivel  ned- 
vesebb részéről  a Pastinaca  sa- 
tiva  és  a Trifolium  repens  is- 
meretesek ; szikes  mocsaras  ré- 
szén pedig  a Cirsium  brachy- 
cephalum  nő.  E legelőnek  Sza- 
badka felőli  oldalán  egy  ér  men- 
tén találjuk  a Mentha  aquatica-, 
Lythrum  Salicaria -,  Lysima- 
chia  vulgáris-,  Epilobium  ro- 
seum-,  Stachys  paluslris-,  Caltha 
cornutú-t , a Phragmites-t  és  a 
Typha  latifoliú  t. 

A szárazabb  homoki  kaszálók 
növényei  a következők : Várme- 
gyehatáron az  uralkodó  fü  má- 
jusban a Festuca  pseudovina,  jú- 
niusban (1911  június  14.-én)  a 
Phleum  phleoides;  más  növényei 
még  a 


longi flóra,  Brunella  vulgáris, 
Lotus  siliquosus  und  Achillea 
asplenifolia.  Etwas  spáter,  nach 
dér  ersten  Mahd,  erscbeinen 
massenhaft  Molinia  coerulea, 
Sanguisorba  officinái  is,  Serra- 
tula ti  nctoria, Trifolium  pratense 
und  Galium  verum.  Auf  etwas 
feuchteren  Platzen  wachsen 
Pastinaca  sutivá  und  Trifolium 
repens,  auf  salzhaltigen  Ételien 
aber  Cirsium  brachycephalum. 
An  einem  Wasserlaufe  dér  Hut- 
weide  in  derXáhe  von  Szabadka 
finden  wir  Mentha  aquatica, 
Lythrum  Salicaria,  Lysimachia 
vulgáris , Epilobium  roseum, 
Stachys  palustris,  Caltha  cor- 
nuta,  Phragmites  und  Typha 
latifolia. 

Die  Vegetation  dér  trocke- 
nen  Sandwiesen  besteht  aus 
folgenden  Pflanzen : bei  Vár- 
megyehatár  ist  das  vorherr- 
schende  Gras  im  Mai  Festuca 
pseudovina,  im  Juni  (14.  Juni 
1911)  Phleum  phleoides ; andere 
Pflanzen  sind  : 


Mrdicago  minima,  Verbascum  Lychnitis,  Campanula  sibirica, 
Chondrilla  juncea,  Stachys  recta,  Euphorlna  Cyparissias,  E.Gcrardi - 
ana,  Falcuria  vulgáris,  Eryngium  campestre  (sok — viel),  Anchusa 
Gmelini,  A.officinalis,  Galium  verum,  Centaurea  arenaria,  Muscari 
comosum,  Artemisia  sericea,  Tragopogon  orientale,  Satureja  Acinos, 
Erysimum  canescens,  Bromus  squarrosus,  Asperula  cynanchica. 


AKőröz^erdő  melletti 
kaszálókon  uralkodó  az 
Avenastrum  pubescens  var. 
glabrescens ; itt  nő  az  ír  is 
variegata  is. 

Szabadkai  kaszálókon  a Cala- 
magrostis  Epigeios  is  található  ; 
Újvidéken  szálankint  a Trigo- 
nella  monspeliaca  is  fellép. 


Auf  dér  Heawiese  bei 
Kőrözserdő  dominiert  die 
Varietat  glabrescens  von  Ave- 
nastrum pubescens ; hier  wáchst 
auch  ír  is  variegata. 

Auf  den  Szabadkaer  Heu- 
wiesen  findet  mán  auch  Ca- 
laynagrostis  Epigeios;  um  Új- 
vidék tritt  sporadisch  auch 
Trigonella  monspeliaca  auf. 


A szikesek  növényzete. 

Bácska  szikeseit  (Lásd  rész- 
letesen Bács -Bodrog  vármegye 
sziki  növényei1)  helyzetük  sze- 
rint telosztjuk  a)  az  áradmá- 
nyos  terület  szikeseire, b iá.  lösz- 
terület  és  c)  a homokos  terület 
szikeseire. 

a)  Az  áradmányos  te- 
rület szikesei  a Duna, 
Tisza  és  Ferenez-csatorna  men- 
tén terülnek  el.  E szikesek  ki- 
véve a Ferencz-csatorna  men- 
tieket. nagyobbára  száraz  szi- 
kes legelőkből  és  kaszálókból 
állanak.  Úgy  itt.  mint  másutt 
is,  a növényi  élet  a melyebb 
helyeken  indul  meg;  korán  ta- 
va szál  itt  jelennek  meg  a 
Myosurus  minimus , Plantago 
t műi  flóra  és  a Rauioiculus  late- 
ri flór u-s  : májusban  a Roripa 
Kernért  és  a Trifolium  ornitho- 
podioides,  a tiszai  szikesek 
Lepturus  pannonicus- a.  Egyné- 
hány czentiméterrel  magasabb 
helyen  nő  a Festucajpseudovina , 
az  Omithogalum  tenuifoliumé s 
a Ranuculus  pedatus ; ahol  a fű 
ritkul,  ott  a Sedum  caespitosum 
mutatkozik.  Május  közepén  e 
száraz  szikes  legelőkön  a pillan- 
gósok, különösen  az  egynyáréltű 
Trifolium- ok  mind  nagyobb  tért 
hódítanak:  ilyenek  a Trifolium 
fi li farmé,  T.  rninus,  T.striatum , 
T.paUidum , T.  strictum , Lotus 
angustissimus  és  a Vicia  lathy- 
roides.  Július  hónapban  már 
; iinetel  a vegetáczió  és  csak  a 
fészkesek  fejtenek  ki  nagyobb 
tevékenységet;  először  a lá- 


Dis  Vegetation  dér  natronháltigen 
Flachen. 

Wir  teilen  die  natronhalti- 
gen  Flachen  dér  Bácska 
[siehe:  Die  Halophyten  des 
Bács-Bodroger  Komitates1)]  je 
nach  ihrer  Lage  folgender- 
massen  ein : a)  Inundations- 
gebiet.  b)  Lössgebiet  und  c) 
Sandgebiet. 

a)  D i e n atronliáltige n 
Flachen  i m I n u n (la- 
tion sgebiete  dehnen  sicii 
langs  dér  Donau,  dér  Theiss 
und  des  Franzens-Kanals  aus. 
Sie  bestehen,  mit  Ausnahme 
dér  letzteren  zumeist  aus 
trockenen.  natronháltigen  Hut- 
weiden  und  Heuwieseu.  Hier, 
wie  aucli  anderwarts,  beginnt 
das  Pflanzenleben  im  Frtili- 
jahre  von  den  tieferen  Stellen 
aus;  zeitlich  im  Frühjahre  er- 
scheinen  hier  Myosurus  mi- 
nimus, Plantago  tenni  fiúra  und 
Ranunculus  laté rifl onts ; im 
Mai  Roripa  Kerneri  und  Tri- 
folium ornithopodioides . welches 
hier  Lepturus  pannonicus  dér 
natronháltigen  Flachen  dér 
Theissgegend  vertritt.  Auf  ei- 
nige  Zentimeter  höheren  Plátzen 
wachsen  Festuca  pseudovina , 
Omithogalum  tenuifolium  und 
Ranunculus  pedál u<\  wo  das 
Gras  schütterer  wird,  zeigt 
síeli  Sedum  caespitosum.  Um 
Mitte  Mai  nehmen  auf  dicsen 
Hutweiden  die  Schmetterlings- 
blütler,  insbesondere  die  ein- 
jáhrigen  Trifolien  immer  mehr 
iiberiiand,  so  Trifolium  flli- 
forme,  T.  minus,  T.  striatum , 
T.  paUidum , T.  strictum , Lotus 

*)  Ungar.  Hőtan.  Bliitter,  XIII. 
(1914)  : 96. 


*)  Magyar  Bot.  Lap.  XIII.  (1914) : 96. 


168 


gyabb  szárúak  virágoznak,  mint 
a Scorzonera  Jacquiniana , Aster 
pannonicus  f.  depressus,  majd 
augusztus  havában  a kemé- 
nyebb szárúak,  mint  az  Aster 
canus  és  ennek  gyakori  társ- 
növénye, a Peucedanum  offici- 
náié; még  későbben  az  Artemisia 
monogyna  tűnik  fel.  Az  említett 
Compositá-k.  a Staticé-vel  egye- 
temben zárják  be  későn  ősszel 
a vegetáczió-periódust,  közben 
egy  hagymás  nővén}7  üti  fel 
fejét,  ez  a Scilla  autumnalis , 
de  ez  is  rövid  egy-két  hónapi 
virágzás  után  búcsút  mond  a táj- 
nak. A leírt  területen,  valamint 
a Ferencz  - csatorna  mentén 
aránylag  ritka  a Camphorosma 
ovata. 


Amilyen  száraz  vegetácziója 
volt  a két  előbb  vázolt  (duna- 
és  tiszamenti)  tájnak,  oly  ned- 
ves, sőt  mocsaras  talaja  van 
a Ferencz-csatorna  vidékének ; 
itt  találjuk  a szikes  burákat. 
A talaj  minőségéhez  alkalmaz- 
kodva, itt  is  inkább  a több 
nedvességet  kedvelő  füvek,  az 
Atropis- ok,  Agrostis- ok  és  a 
Crypsis-e k jelennek  meg,  majd 
a Salsola  Soda,  a Chenopo- 
dium- ok  és  az  Atriplex-e k lép- 
nek fel  nagyobb  számban.  Itt 
a szikes  barák  környékén,  to- 
vábbá a homokos  terület  na- 
gyobb tavai  és  vizenyős  szi- 
kesei körül  tanyázik  a Lepidium 
crassifolium  és  a Taraxacum 
bessarabicum. 


angustissimus  und  Vicia  lathy- 
roides.  lm  Monate  Juli  rulit 
die  Vegetation  sclion ; nur  die 
Korbblütler  eutwickeln  eine 
grössere  Tátigkeit ; zuerst 
blühen  die  Weichstengeligen, 
wie  Scorzonera  Jacquiniana , 
Aster  pannonicus  f.  depressus, 
im  August  die  Hartstengeligen, 
wie  Aster  canus  und  dessen 
háufiger  Genosse  Peucedanum 
officinale;  noch  spater  blülit 
Artemisia  monogyna.  Die  er- 
wahnten  Kompositen  mit  Statice 
Ghnelini  beschliessen  im  Spát- 
herbste  die  Vegetationspe- 
riode ; inzwischen  tritt  noch 
ein  Zwiebelgewíichs  auf,  Scilla 
autumnalis , aber  auch  sie 
nimmt  nach  kurzer  Blütezeit 
Abschied  von  dér  Gegend. 
Auf  dem  hier  geschilderten 
Gebiete,  wie  aucli  lángs  des 
Franzens-Kanals  ist  Campho- 
rosma ovata  verhaltnismiissig 
selten. 

So  trocken  die  zwei  soeben 
geschilderten  Gebiete  (an  dér 
Donau  und  dér  Theiss)  sind, 
so  feucht,  ja  sumpfig  ist  dér 
Bódén  im  Gebiete  des  Fran- 
zenskanals.  Hier  finden  wir 
die  salzhiiltigen  Lachen.  Dér 
Qualitat  des  Bodens  sicli  an- 
passend,  erscheinen  auch  hier 
die  mehr  Feuchtigkeit  lieben- 
den  Pflanzen,  Atropis , Agrostis 
und  Crypsis,  spater  treten  in 
grösserer  Menge  Salsola  Soda, 
Chenopodium-  und  Atriplex- 
Arten  auf.  In  dér  Niihe  dér 
Lachen,  ferner  dér  grösseren 
Seen  und  feuc.hten  Salzplatzen 
des  Sandgebietes  zeigen  sich 
Lepidium  crassifolium  und 
Taraxacum  bessarabicum. 


12 


m 


A szikes  vízerek  környékén 
vannak  helyek,  amelyek  mé- 
nekben fekszenek,  mint  a 
szántóföldek ; ezeket  többnyire 
legelőknek  használják.  De  azért 
vannak  itt-ott  szélesebb  terü- 
letek is,  melyeket  kaszálnak. 
Ez  utóbbiaknak  nyár  elején 
uralkodó,  füvük  az  Agrostis  alba 
és  Atropis  limosa.  Ősszel  pedig 
(Zombor,  Szondy-szállás  köze- 
lében) a kiszikkadt  és  lábbal 
könnyen  járható  szikes  vízér 
szélét,  ahol  a víz  elpárolgása 
után  vakszik  keletkezett,  nő  a 
ChenopocLium  rubrum,  Ch.  glau- 
cum  és  kevés  Crypsis  aculeata ; 
majd  ezeket  követi  kifelé  a 
nyári  Atropis  limosa  sávja,  mely 
most  is  hamvas.  E sávot  ősszel 
az  Aster  pannonicus  (máshol  a 
Lepidium  crassifolium)  foglalja 
el.  Az  Aster  pannonicus  uralja 
különösen  ősszel  az  egész  vízér- 
menti  rétet  s hozzája  a követ- 
kezők csatlakoznak;  az  apró- 
fejű Taraxacum  bessarabicum, 
Lotus  tenuis , Irifolium  fragi- 
ferurn , Carex  vulpina,  kíjebb 
a Cynodon  Dadylon.  Ennek  a 
szikes  kaszálónak  egyik  részét 
legelőnek  használják,  s rajta 
már  a Camphorosma  ovata  kezd 
uralkodóvá  válni.  Evvel  kapcso- 
latban megjegyezhetem,  hogy 
a bácskai  szikeseken  kedvező 
idő  esetén  a legjobb  legelők  és 
kaszálók  találhatók,  de  már 
hosszabb  szárazság,  valamint 
esőzés  ártalmukra  van.  Míg  a 
hosszas  szárazság  a növén3rzet 
kisülését  okozza,  addig  az  esős 
évek  annak  korai  elsárgulását, 
pusztulását  idézi  elő. 


In  derUmgebung  dér  nátron- 
ba! tigen  Wasserláufe  finden 
sich  Stellen,  welche  tiefer 
liegen  als  die  Ácker;  diese 
werden  zumeist  als  Weiden 
benützt.  Doch  gibt  es  liie  und 
da  auch  ausgedelmtere  Fláchen, 
die  gemáht  werden.  Die  domi- 
nierenden  Pflanzen  dér  letzte- 
ren  siud  im  Friihsommer  Agro- 
stis alba  und  Atropis  limosa , 
im  Herbst  aber  (z.  B.  in  dér 
Nálie  des  «Szondy-szállás»  bei 
Zombor)  au  ausgetrockneten 
und  dann  leicht  gangbaren 
Rándern  dér  Wasserláufe  Che- 
nopodium  rubrum , Ch.  glaucum, 
etwas  Crypsis  acideata ; von 
diesen  nach  aussen  (gégén  das 
Wasser)  folgt  die  Zone  dér 
Atropis  limosa , welche  auch 
jetzt  noch  in  grau-bláuliehem 
Schimmer  erscheint.  In  dieser 
Zone  tritt  im  Herbst  Ader 
pannonicus  (an  anderen  Stellen 
Lepidium  crassifolium)  auf.  Die 
Aster  beherrscht  übrigens  im 
Herbste  allé  Wiesen  in  dér  Náhe 
dér  Wasserláufe,  ihr  gesellen 
sich  das  kleinköptige Taraxacum 
bessarabicum , Lotus  tenuis,  Tri- 
folium  fragiferum,  Carex  vul- 
pina, weiter  nach  aussen  noch 
Cynodon  Dadylon  zu.  Ein  Teil 
dieser  salzháltigen  Stellen  wird 
als  Weide  benützt,  wo  dies 
geschieht,stellt  sich  auch  gleich 
Camphorosma  ovata  als  domi- 
nierendes  Element  ein.  Im  An- 
schlusse  an  diese  Schilderung 
wáre  noch  zu  erwáhnen,  dass 
bei  giinstigen  Niederschlags- 
verháltnissen  auf  den  Bácskáéi* 
salzigen  Bődén  die  besten  Wei- 
den und  Wiesen  zu  finden  sind  ; 
lángéi*  andauernde  Diirre  oder 
zuviel  Xiederschlag  ist  ihnen 


165 


b)  A homokos  terület 
szikeseinek  lazább  és  több 
homokot  tartalmazó  földje  na- 
gyobb teret  biztosít  az  összes 
sziki  növényeknek;  a gyenge 
gyökérzetű  növények  (Acorellus 
pannonicus , Suaeda  maritima) 
megélhetnek  rajta.  Más  nö- 
vényfajok jobban  elszaporod- 
nak, példa  rá  a Camphorosma , 
amely  az  áradmányos  terüle- 
ten csak  kisebb  foltokat  alkot, 
míg  a homokon  piroslik  tőle  a 
mező.  Némely  növény  a ho- 
mokon nagyobb  termetűvé  lesz, 
pl.  a Plantago  maritima. 

c)  A lőszterületen 
aránylag  kevés  szikes  van ; 
növényzete  szegényes.  A raj- 
tuk található  Achillea  aspleni- 
folia  révén  sok  közösséget  mu- 
tatnak a homokkal. 


A homokos  területek  növényzete. 

Homokos  területeink  a pest- 
megyei — növénytaniig  ala- 
posan tanulmányozott  — ho- 
mokvidéknek folytatása  lévén,  ! 
növényzetében  nem  találunk 
oly  lényeges  eltérést,  hogy  vele 
behatóan  kellene  foglalkoznunk. 
Elszigetelt  homokos  területek 
vannak  a Tisza  mentén  Óbecse, 
a Duna  mentén  pedig  több  he- 
lyen, így  Tündéres,  Alsókabol, 
az  újvidéki  szőlők  táján,  stb. 
Tekintettel  azonban  arra,  hogy 
a homokos  területek  napról- 
napra  veszítenek  eredetiségük- 
ből, némi  súlyt  helyeztem  az 


aber  abtraglieh ; im  ersteren 
Falle  vertrocknen  sie  vorzeitig, 
im  letzteren  aber  vergilben  und 
verderben  sie. 

b)  Dér  losere  und  mehr  Sand 
enthaltende  Bódén  dér  s a n- 
digen  Salzplatze  sichert 
allén  Halophyten  einen  grös- 
seren  Raum.  Die  schwach- 
wurzeügen  Pflanzen  (Acorellus 
pannonicus , Suaeda  maritima) 
finden  da  ihr  Fortkommen.  An- 
dere  Pflanzenarten  verbreiten 
sich  besser,  so  Camphorosma , 
diese  bildet  auf  dem  Inunda- 
tionsterrain  nur  kleinere  Fle- 
cken,  wahrend  sie  den  Sand 
weithin  rőt  fárbt.  Manche 
Pflanze  wachst  auf  dem  Sande 
viel  iippiger  und  höher  als 
anderswo,so  Plantago  maritima) 

c)  Auf  dem  Lössgebiete 
wachsen  verhaltnismássig  we- 
nige  Halophyten ; seine  Vege- 
tation  ist  ármlich.  Nebst  dér  hier 
haufig  vorkommenden  Achillea 
asplenifolia  hat  es  vieles  andere 
mit  dem  Sand  gemeinsam. 

Die  Vegetation  des  Sandgebietes. 

Da  unsere  Sandgebiete  eine 
Fortsetzung  des  botanisch  schon 
gründlieh  durchforschten  Sand- 
gebietes des  Pester  Komitates 
sind,  finden  wir  in  ihrer  Vege- 
tation keine  wesentliche  Ab- 
weichung,  die  uns  zwingen 
wiirde,  uns  mit  ihr  eingehender 
zu  beschiiftigen.  Abgeschlos- 
sene  Sandflachen  gibt  es  liings 
dér  Theiss  bei  Óbecse,  laDgs 
dér  Donau  aber  an  vielen 
Stellen,  so  bei  Tündéres,  Alsó- 
kabol, den  Újvidékei’  Wein- 
garten,  usw.  Aber  mit  Rück- 
siclit  darauf,  dass  die  Sand- 
12* 


166 


eredeti  homok  és  ennek  ter- 
mészetes kötését  eszközlő  nö- 
vényekre. Ilyen  szűz  eredeti 
homokos  területek  a Duna  és 
Tisza  között  még  mindig  akad- 
nak; ezek  között  az  első  he- 
lyet foglalják  el  a Jánoshalma, 
Vármegyehatár  és  Tompa  kö- 
rüli homokos  területek.  Szép- 
ségüknél és  érdekességüknél 
fogva  kitűnnek  a vármegye- 
határbeliek.  Itt  akad  a kopár 
homokbuczkától  kezdve  egé- 
szen a kötött  homokig  min- 
denféle átmenet,  azért  ez  a 
hely  nagyon  alkalmas  a ter- 
mészetes homokkötés  tanulmá- 
nyozására is.  Itt  látjuk  a futó- 
homokra első  sorban  letelepülő 
évelő  növényieket ; egyik  he- 
lyen az  Euphorbia  Gerardiana, 
Fumana  procumbens , Festuca 
vaginata , Polygonum  arena- 
rium,  máshelyen  Centaurea 
Tauscheri,  Alkanna  tinctoria, 
Alyssum  tor  tuos um  és  a Dian- 
thus  serotinus  játszák  a fősze- 
repet. A homoknak  többé-ke- 
vésbbé  való  lekötése  után  a 
Tortula  ruralis  telepszik  meg. 
Csak  miután  ez  megalkotta  az 
első  vékonyabb  húmuszréteget, 
lépnek  fel  az  egynyáréletű  fa- 
jok, milyenek  a Holosteum 
umbellatum,  Draba  verna,  Ceras- 
tium  semidecandrum,  C.  caes- 
pitosum , Viola  arvensis , stb. 
Kötöttebb  lesz  a homok  a 
Thuidivm  ábietinum  és  a Ho- 
malothecium  föllépésével,  me- 
lyek közé  ismét  Cerastium  se- 
midecandrum, azután 


Aachen  von  Tag  zu  Tag  immer 
mehr  von  ihrer  Ursprünglich- 
keit  einbüssen,  habé  ich  einiges 
Gewicht  auf  die  ursprünglichen 
SandpAanzen  und  auf  diejeni- 
gen  PAanzen  gélegt,  welche 
die  natürliche  Bindung  des 
Sandes  verursachen.  Solche 
jungfrauliche  Sandgebiete  gibt 
es  hie  und  da  noch  immer 
lángs  dér  Donau  und  dér 
Theiss ; den  ersten  Platz  un  tér 
ihnen  nehmen  die  bei  János- 
halma, Vármegye  határ  und 
Tompa  ein.  Durch  ihre  Scliön- 
heit  undUrsprünglichkeit  zeich- 
nen  sich  besonders  die  bei 
Vármegyehatár  beündlichen 
aus.  Hier  Andet  mán  allé  Über- 
gánge  vöm  kahlen  Sandhügel 
bis  zum  gebundenen  Sancíe, 
deshalb  ist  dieser  Platz  zum 
Stúdium  dér  natürlichen  Sand- 
bindung  sehr  geeignet.  Hier 
seben  wir  die  in  erster  Reihe 
sich  auf  dem  Flugsande  an  ■ 
siedelnden  PAanzen.  An  einer 
Stelle  spielen  Euphorbia  Gerar- 
diana, Fumana  procumbens , 
Festuca  vaginata,  Polygonum 
arenarium,  an  einer  anderen 
Centaurea  Tauscheri,  Alkanna 
tinctoria,  Alyssum  tortuosum 
und  Dianthus  serotinus  die 
Hauptrolle.  Wenn  dér  Sand 
schon  einigermassen  gebunden 
ist,  siedelt  sich  Tortula  ruralis 
an.  Erst  wenn  diese  die  erste 
Humusschichte  gebildet  hat, 
treten  die  einjáhrigen  Arten 
auf,  wie  Holosteum  umbellatum, 
Draba  verna , Cerastium  se- 
midecandrum, C.  caespitosum , 
Viola  arvensis , usvv.  Gebun- 
dener  wird  dér  Sand  mit  dem 
Erscheinen  von  Thuidium  ábie- 
tinum und  Homalothecium . zwi- 


167 


schen  (lenen  sich  wieder  Ce- 
rastium  nemid ecandrum , dann 

Anemone  nigricuns , Muscari  racemosum,  Viola  arvensis , Carex 
praecox , Poa  bulbosa,  Lithospermum  officinale , Potentilla  arenaria , 
Taraxacum  laevigatum,  Stellaria  média , Draba  nemorosa.  1).  verna, 
Veronica  verna , Alyssum  desertorum , im  arenaria,  Cytisus  austriacus 
v.  arenarius,  Viola  ambigua 


és  keveréke  az  ambigua  X o7o- 
raía  telepednek  meg. 

Ha  a fönt  említett  szűz  he- 
lyeket akácczal  ültetik  be,  ak- 
kor mesterséges  homokkötéssel 
van  dolgunk.  Ilyenkor  a kö- 
vetkező változások  észlelhetők : 
Az  előbb  fölsorolt  növények 
közül  az  egyévesek  nemsokára 
eltűnnek.  Nagyobb  terjedelmet 
nyernek,  míg  az  akáczos  fiatal 
és  nem  zárja  be  az  erdőtalajt, 
a Festuca  vaginata  hatalmas 
gyepjei,  melyek  gyakran  egy- 
más mellé  sorakoznak.  A Bi- 
anthus  serotinus  is  tűri  a ta- 
laj kötöttségét,  amennyiben  az 
akáczfák  alatt  el  is  szaporodik. 
A Fumana  procumbens  elveszti 
eredeti  alakját,  nem  kúszik  a 
földön,  hanem  fölegyenesedik, 
egész  tekintélyes  nagyságot 
(7a  m. — 1 m.)ér  el,  elágazik  és 
bokoralakot  ölt,  miközben  le- 
velei is  elvékonyodnak.  A Cen- 
taurea  arenaria,  C.  Tauscheri, 
Euphorbia  Gerardiana , Al- 
Tcanna  tinctoria  és  Alyssum  tor- 
tuosum  nagyobbára  kivesznek, 
amennyiben  az  árnyékot  csak 
ideig-óráig  bírják  eltűrni,  de 
valószínű,  hogy  még  mielőtt  a 
fák  árnyéka  bajt  okozna,  már  az 
igen  sűrű  Festuca  vaginata  ki- 
szorítja őket  helyükből.  Ha 
ilyen  akáczosba  nyárfát  is  ül- 
tetnek, akkor  flórája  lassacs- 
kán erdei  jelleget  ölt,  ameny- 


und  dér  Bastard  ambigua  X 
odorata  ansiedeln. 

Wenn  die  oben  erwáhnten 
jungfráulichen  Stellen  mit  Aka- 
zien  bepflanzt  werden,  dann 
habén  wir  es  mit  künstlicher 
Sandbindung  zu  tun.  Es  sind 
dann  folgende  Ánderungen 
wahrzunehmen:  Von  den  früher 
aufgezáhlten  Pflanzen  ver- 
schwinden  die  Einjahrigen  sehr 
bald.  Einen  grösseren  Raum 
nehrnen,  solange  die  Akazien 
noch  jung  sind  und  denWald- 
boden  nicht  abschliessen,  die 
máchtigen  Rasen  dér  Festuca 
vaginata  ein,  die  sich  oft  knapp- 
aneinander  reihen.  Auch  Dian- 
thus  serotinus  duldet  die  Ge- 
bundenheit  des  Bodens,  indem 
er  sich  auch  unter  den  Akazien- 
báumen  vermehrt.  Fumana 
procumbens  verliert  ihre  ur- 
spriingliche  Tracht ; sie  kriecht 
nicht  mehr  auf  dér  Erde,  son- 
dern  richtet  sich  empor,  erreicht 
eine  anselinliclie  Höhe  (7a — 
1 m.),  verzweigt  sich  und  nimmt 
eine  strauchartige  Form  an, 
wobei  sich  auch  ifire  Blátter 
verscdimalern.  Centaurea  are- 
naria, C.  Tauscheri,  Euphorbia 
Gerardiana,  Alkanna  tinctoria, 
Alyssum  tortuosum  sterben  zu- 
meist  aus,  weil  sie  den  Schatten 
nicht  lángé  ertragen,  wahr- 
scheinlich  aber  deshalb,  weil 
sie  noch  bevor  dér  Schatten 


168 


nviben  a Viola , Geum  urbárium , 
Geránium  Robertianum  és  rész- 
ben az  állatoktól  behurczolt, 
vagy  más  úton  ide  jutott  gaz- 
növénjek,  mint  az  Urtica  dioica , 
Chelidonium  május , stb.  hó- 
dítja meg  a teret.  Igen  sok 
helyen  Bromus- ok,  különösen 
a -Br.  tectorum  f.  longipilus 
lepik  el  a talajt.  Magas  nö- 
vésű akáczerdőkben  gyakran 
a bodza  is  elszaporodik ; ilyen- 
kor már  a Polygoncitum  offici- 
náié is  megjelenik.  Csak  itt- 
ott.  erdei  tisztásokon  maradnak 
meg  az  eredeti  homoki  növé- 
nyek. de  még  ezek  is  megvál- 
toznak, mivel  a tisztás  árn3Té- 
kosabb  lévén,  inkább  Salix 
rosmarinifolia  és  Cytisus  aus- 
triacus  v.  arenarius  bokrai 
mutatkoznak  nagyobb  számban. 


Vármegyehatáron  a futóho- 
moknak a fönt  említett  növé- 
nj'eken  kívül  még  egy  sereg 
növénye  van,  így  a tiszta 
Stipa  ^ennutu-formacziójában 
található  a 


seinen  schádlichen  Einfluss 
ausiibt,  durch  Festuca  vaginata 
von  ihrern  Platze  verdrangt 
werden.  Wenn  unter  die  Aka- 
zien  aueh  Pappeln  gepflanzt 
werden,  dann  nimmt  die  Flóra 
nach  und  nach  einen  Wald- 
charakter  an,  indem  Viola, 
Geum  urbanum,  Geránium  Ro- 
bertianum und  zum  Teile  von 
Tieren  eingeschleppte  oder  auf 
anderem  Wege  hierher  gelangte 
Unkríiuter,  wie  Urtica  dioica, 
Chelidonium  május , usw.  das 
Terrain  erobern.  An  sehr  vielen 
StellenbedeckenBromM.s-Arten, 
insbesondere  Br.  tectorum  f. 
longipilus  den  Bódén.  In  hoch- 
stámmigen  Akazienwáldern  ver- 
mehrt  sich  ott  aucli  dér  Hol- 
lunder;  dann  erscheint  auch 
Polygonatum  officinale.  Nur  hie 
und  da  auf  den  Waldblössen 
bleiben  die  ursprünglichen 
Sandpflanzen  bestehen,  aber 
auch  diese  andern  ihre  Form, 
weil  die  Lichtung  schattiger 
ist  und  die  Büsclie  von  Salix 
rosmarinifolia  und  Cytisus 
austriacus  v.  arenarius  in 
grösserer  Anzahl  sich  ein- 
stellen. 

Bei  Vármegyehatár  zeigt  sich 
nebst  den  erwáhnten  Pflanzen 
noch  ein  Heer  anderer,  so  sind 
in  dér  reinen  Stip>a  pennata- 
Formation  anzutreffen : 


Tragopogon  floccosus,  Alyssum  arenarium,  A.  desertorum, 
Astragalus  virgatus , Minuartia  verna , M.  glomerata,  Artemisia 
campestris , Linum  glabrescens,  Secale  silvestre,  Jurinea  mollis, 
Carex  stenophylla,  C.  nitida,  Ephedra  distachya,  Gypsophyla  panicu- 
lata,  Hieracium  colodon,  H.  echioides , Centaurea  pseudorhenana, 
Syrenia  cana,  Onosma  arenaria,  Onobrychis  arenaria , Peucedanum 
arenarium , Seseli  Hippomarathrum. 


169 


Mielőtt  áttérnék  a kötött  ho- 
mok növényeire,  egy  félig  kö- 
tött magas  homokbuczka  nö- 
vényeit fogom  bemutatni ; ezek 
a következők  (Vármegyehatár, 
jún.  15.-én): 


Bevor  ich  nun  zűr  Flóra  des 
gebundenen  Sandes  übergehe, 
will  ich  nocli  die  Pflanzenwelt 
eines  halbgebundenen  Sand- 
hügels  schildern ; bier  wachsen 
(Vármeg}^ebatár,  15.  Juni): 


Stipa  pennata  ssp.  Joannis,  Secale  süvestre , Festuca  vaginata 
Bromus  tectorum,  Br.  squarrosus , Iris  arenaria,  Jurinea  móllis, 
Orobanche  lutea,  Dianthus  serotinus , Sedum  acre,  Alyssum  arena- 
rium,  A.  tortuosum,  Artemisia  campestris , Stachys  recta,  Euphorbia 
Gerardiana,  Tragopogon  fioccosus,  Astragalus  virgatus , Tribulus 
orientcdis,  Gypsophila  paniculata,  Onobrychis  sutivá , Linum  gla- 
brescens,  Galiuni  verum,  Eryngium  campestre , Centaurea  Tciuscheri , 
Teucrium  Chamaedrys , ChondriUa  juncea,  Onosma  arenaria,  Cratae- 
gus , Populus  álba , Anemone  nigricans. 


A kötött  homok  növényei 
ugyanazok,  mint  a tárgyalt 
száraz  homoki  legelőké  és  ka- 
szálóké (Lásd : homokkaszálók 
és  legelők),  épen  ezért  újból 
való  fölsorolásuk  fölösleges. 
Több  figyelmet  érdemelnek  a 
homokbuczkák  közt  található 
tölcsérszerű  mélyedések,  me- 
lyeknek legjellemzőbb  növénye 
a Salix  rosmarini fólia ; itt  te- 
lepszenek meg  nagyobb  szám- 
mal a mohok  és  a zuzmók,  itt 
vernek  gyökeret  a kényesebb 
egyéves  növények,  itt  húzód- 
nak meg  a szél  bántó  ereje 
elől  a Hieracium  Bauhini  és 
mások.  A félcserjék  közül  itt 
tartózkodik  a Cytisus  ratisbo- 
nensis,  C.  austriacus  v.  arena- 
rius,  Polygala  comosa , Thesium 
linophyllon  és  az  Inula  salicina 
v.  denticulata;  néha  a boróka 
(Juniperus  communis)  sem  veti 
meg  ezeket  a védett  helyeket 
és  végre  itt  találja  meg  a 
szükséges  nedvességet  a Ho- 
loschoenus  vulgáris  is.  Itt  jobban 
szaporodik  a Dianthus  diuti- 
nus  is. 


Die  Pflanzen  des  gebundenen 
Sandes  sind  dieselben,  vvie  die 
dér  sandigen  Weiden  und  Mali- 
dér;  eine  nochmalige  Auf- 
zahlung  derselben  erseheint 
dalier  iiberflüssig.  Mehr  Auf- 
merksamkeit  beanspruchen  die 
zwischen  den  Sandhügeln  vor- 
kommenden  beckenförmigen 
Vertiefungen,  dérén  charak- 
teristische  Pflanze  Salix  ros- 
marinifolia  ist.  Hier  siedeln 
sich  in  grösserer  Zalil  Moose 
und  Flechten  an,  hier  scblagen 
die  zarteren  einjáhrigen  Pflan- 
zen Wurzel,  hierher  ziehen  sich 
vor  den  Stürmen  Hieracium 
Bauhini  und  andere  zurück. 
Hier  gedeihen  dieHalbstraucher 
Cytisus  ratisbonensis,  C. austria- 
cus v.  arenarius , Polygala  co- 
mosa, Thesium  linophyllon  und 
Inula  salicina  v.  denticulata; 
oft  verachtet  aucli  Juniperus 
communis  diese  geschiitzteren 
Stellen  nicht  und  schliesslich 
findet  hier  auch  Holoschoenus 
vulgáris  die  nötige  Feuchtig- 
keit.  Hier  vermehrt  sich  gün- 
stig  auch  Dianthus  diutinus. 


170 


A telecskai  és  a titeli  fensík 
növényzete. 

Mindkettő  a vármegye  ki- 
magasló részeihez  tartozik  és 
függélyes  csövekkel  átszőtt 
löszképződmény  alkotja.  Ezek 
a fensíkjellegű  alakulatok  va- 
lamikor összefüggésben  állot- 
tak s csak  későbben  szakadtak 
el  egymástól  a folyóvíz  mun- 
kája következtében. 

A két  fensík  közül  több 
figyelmet  érdemel  a titeli  fen- 
sík. mely  a Fruska  - Gora 
hegység  kiugró  nyúlványának 
egyik  elvágott  része,  mely  Bács- 
megye  DK.-i  csücskében  te- 
rül el  ellipsis- alakban.  A kör- 
nyezetből hirtelen  emelkedik 
ki;  15  km.  hosszú  és  6 km. 
széles.  Felszíne  hepehupás,  hul- 
lámos ; legnagyobb  magassága 
129  m.  Tetejét  mívelik,  ennek 
folytán  növényei  nagyrészt 
nem  eredetiek,  hanem  a kul- 
túra gyomjaival  kevertek.  A 
mii}'  keveredettek  a felszínen 
a növények,  oly  eredetiek  a 
szakadékokban  a meredek 
párkányokon  találhatók.  Külö- 
nösen áll  ez  a fensík  azon  ré- 
szére, amely  a Tisza  mellett 
fekszik  nem  messze  Titeltől, 
valamint  azon  részére  is,  mely 
valamivel  távolabb  esik  és 
amelyet  Nagysulyká-nak  hív- 
nak. Tavaszi  növényeik  az 
Ályssum  íinifolium,  Gagea  pu- 
siüa,Muscari  racemosum,  Draba 
verna  és  az  Androscice  maxima ; 
később  a Stipa  cap illata , Astra- 
galus  austriacus  lép  fel.  Nyár 
közepén  és  végén  a löszt  ked- 
velő Agropyron  cristatum , majd 
a löszt  s a homokot  egyaránt 
kedvelő  Tragus  racemosus , 


Die  Vegetation  dér  Telecskaer  und 
Titeler  Hochebene. 

Beide  gehören  zu  den  höhereii 
Partién  des  Komitates,  beide 
sind  Lössbildungen,  die  von 
vertikalen  Röhren  durchzogen 
werden.  Diese  hochplateau- 
artigen  Gelande  sind  einst  mit 
einander  in  Verbindung  ge- 
standen,  erst  spáter  wurden 
sie  durch  die  Tátigkeit  des 
fliessenden  Wassers  getrennt. 

Von  beiden  verdient  die 
Titeler  Hochebene  mehr  Be- 
achtung;  sie  istein  abgesclmit- 
tener  Teil  des  hervorspringen- 
den  Riickens  des  Fruska-Gora- 
Gebirges  und  breitet  sich  in 
elliptischer  Form  im  südöst- 
licheu  Winkel  des  Bácser  Ko- 
mitates aus.  Sie  erhebt  sich 
plötzlich  aus  ihrer  Umgebung, 
ist  15  km.  láng  und  6 km. 
breit;  ihre  Oberíiáche  ist  cou- 
piert,  wellig;  ihre  Maximal- 
höhe  betrágt  129  m.  Dér  obere 
Teil  wird  bebaut,  seine  Vege- 
tation ist  dalier  keine  ursprüng- 
liche,  sondern  stark  mit  Kul- 
tur-Unkráutern  durchsetzt.  Ur- 
sprünglich  ist  aber  die  Flóra 
in  den  Einschnitten  und  auf 
den  steilen  Randern;  dies  gilt 
insbesondere  von  jenem  Teile, 
dér  in  dér  Náhe  von  Titel  an 
dér  Theiss  liegt,  wie  auch  von 
jenem  Abschnitte,  dér  etwas 
entfernter  liegt  und  «Nagy- 
sulyka»  genannt  wird.  lm 
Frühjahre  wachsen  hier  Alys- 
sum  íinifolium,  Gagea  pusilla , 
í Muscari  racemosum , Draba 
verna  und  Androsace  maxima : 
spáter  Stipa  capillata,  Astra- 
galus  austriacus.  lm  Hoch- 
sommer  und  zu  Ende  des 
Sommers  sind  vorherrsehend 


171 


Festuca  pseudovina , Bromus 
squarrosus  uralkodik ; vala- 
mint később  a Xeranthemum 
annuum  és  a Kochia  prostrata 
vonják  magukra  tömeges  meg- 
jelenésükkel figyelmünket. 


A titeli  fensik  előbb  emlí- 
tett, tömegesebben  előforduló 
növényein  kívül  itt  találjuk 
még  a következőket  (Kis-  és 
Nagy-Sulyka,  jún.  25.-én): 


das  lössliebende  Agropyron  cri- 
statum,  ferner  dér  den  Löss 
und  den  Sand  gleiehmássig 
liebende  Tragus  racemosus , 
Festuca  pseudovina,  Bromus 
squarrosus;  spáter  zielien  Xe- 
ranthemum annuum  und  Ko- 
chia prostrata  durch  ihr  mas- 
senhaftes  Auftreten  unsere  Auf- 
merksamkeit  auf  sioh. 

Ausser  den  vorher  erwahn- 
ten,  massenhaft  auftretenden 
Pflanzen,  finden  wir  hier  (Kis- 
und Nagy- Sulyka,  25.  Juni) 
noch : 


Centaurea  Magyarii , C.  rhenana,  C.  Tauscheri , Crupina  vul- 
gáris, Allium  flavum.  A.  sphaerocephalum , Sisymbrium  junceum. 
Dianthus  Pontederae  Kern.  ad  D.  giganteiformem  vergens,  Achillea 
Neilreichii,  Orlaya  grandifiora,  Teucrium  Chamaedrys,  Cytisus 
pattidus,  Falcaria  vulgáris,  Seseli-  és  Peucedanum-ok  (Arten),  Stipa 
pennata,  Poa  compressa,  Salvia  Aethiopis,  Silene  nemoralis,  Inula 
hirta,  Campanula  persicifolia,  C.  sibirica,  Euphorbia  pannonién, 
Phleutn  phleoides,  Malva  Alcea,  Echium  altissimum , Herniqria  incana, 
Bromus  japonicus  v.  villosus,  Artemisia  scoparia,  Aster  Linosyris, 
Sedum  maximum,  Lathyrus  megalanthus,  Prunus  spinosa  v.  dasy- 
phytta,  Evonymus  europaeus,  Fraxinus  excelsior,  Ulmus  glabra , 
Acer  camjwstre,  Cratacgus  monogyna  var.,  Yiburnum  Lantana, 
Prunus  Chamaecerasus , Cotinus  Coggygria. 


Az  utóbbi  két  növényhez  (Pru- 
nus. Cotinus)  a kombinácziók 
egész  lánczolatát  fűzhetjük,  a 
mennyiben  — miként  tudjuk 
— úgy  nálunk  (Eger,  Delibiat), 
mint  külföldön  (Dobrogea, Orosz- 
ország) ezek  a steppe-erdőknek 
jellemző  növényei  a steppe  felőli 
oldalon,  vagy  más  szóval,  ve- 
lük kezdődik  a steppe-erdő  az 
«Ante-Steppe».  Itt  is  a szlavó- 
niai erdők  előőrseinek  tekint- 
hető a steppe  felől  (az  Alföld 
felől),  annál  is  inkább,  mert 
valamikor  a titeli  fensik  össze- 
függött a Fruska-Gorával. 


An  die  beiden  letztgenanuten 
(Prunus,  Cotinus)  könnten 
wir  zahíreiche  Kombinationen 
knüpfen,  weil  sie,  wie  wir 
wissen,  sowolil  in  Ungarn  (bei 
Eger)  als  auch  im  Auslande 
(Dobrogea,  Russland)  am  Rande 
dér  Steppe  charakteristische 
Pflanzen  des  Steppenwaldes 
sind,  mit  welclien  dér  Steppen- 
wald  an  dér  Steppenseite,  die 
«Ante-Steppe»  beginnt.  Aueh 
hier  können  sie  als  Vorposten 
dér  slavonischen  Wálder  in 
dér  Richtung  dér  Steppe  (des 
Tieflandes)  angeselien  werden 
und  das  umsomehr,  weil  die 
Titeler  Hochebene  einst  mit 


Mind  a két  fensík  (a  telecs- 
kai  és  a titeli)  közös  növényei 
a következők : 


dér  Fruska-Gora  zusammen- 
king. 

Beiden  Hochebenen  (dér  Te- 
lecskaer  und  dér  Titeler)  sind 
folgende  Pflanzen  gemeinsam: 


Dianthus  Pontederae,  Anchusa  Gmelini , Scabiosa  ochroleuca, 
Anchusa  italica,  Astragalus  Onobrychis , A.  austriacus , Anthyllis 
Vulneraria,  Enynqium  campestre,  Xeranthemum  cylindraceum , 
Rumex  Acetosa,  Hypericum  elegáns,  Asperula  galioides,  A.  cynan- 
ehica , Euphorbia  pannoni ca , Thymus  collinus,  Sicleritis  montana , 
Salvia  pratensis , S.  austriaca,  S.  dumetorum , Lotus  corniculatus 
v.  pilosus,  Trigonella  monspeliaca,  Ononis  spinosa,  Hieracium 
Pilosella , H.  colodon , Chrysopogon  Gryllus , Medicago  lupulina , J/. 
Gerardi , Koeleria  gracilis,  Poa  pratensis , Festuca  pseudovina , 
Bromus  squarrosus,  Br.  hordeaceus , B.  inermis , Knautia  arvensis , 
Verbascum  phoeniceum,  Plantago  lanceolata  v.  capitellata , Fi/i- 
pendula  hexapetala , Teucrium  Chamaedrys,Trifolium  pratense , T. 
arvense,  T procumbens,  T.  montanum,  Erodium  ciconium,  Senecio 
Jacobaea,  Potentilla  verna,  P.  argentea , P.  rubens , P.  recta,  Echium 
altissimum,  PimpinéUa  Saxifraga,  Yeronica  spicata , Thalictrum 
flexuosum , Astragalus  Cicer,  Linaria  vulgáris , L.  genistifolia , Cynog- 
lossuni  officinale , Coronilla  varia , Potentilla  Wiemanniana , P. 
canescens , Agropyron  cristatum , Yalerianella  Morisonii,  Leontodon 
hispidus,  Myosotis  arvensis , Galium  verum,  Astragalus  glycyphyllus , 
Tragopogon  major , Potentilla  reptans , Galium  retrorsum , Chondrilla 
juncea.  AchiUea  Neilreichii , A.  collina , Allium  sphaerocephalum, 
Medicago  varia , Poa  bulbosa  v.  vivipara , Muscari  comosum , Ranun- 
culus  polyanthemus , Nonnea  pulla , Tragopogon  major , Camelina 
microcarpa , Erysimum  canescens,  Reseda  Phyteuma , Melica  trans- 
sylvanica  f.  Holubyana,  Alyssum  desertorum , *4.  alyssoides,  Orni- 
thojalum  umbellatum,  Silene  venosa,  Tragopogon  orientalis,  Gerá- 
nium dissectum , Thesium  ramosum,  Daucus  Carota,  Tldaspi  per- 
foliatum,  Linum  austriacum,  Verbascum  floccosum,  Centaurea 
Tauscheri,  Sisymbrium  pannonicum,  ír  is?,  Colchicum  arenarium, 
Ajuga  Laxmanni , Linum  flavum,  Inula  germanica. 


Közös  cserjéjük  a Lycium 
halimifolium.  Mind  a két  hehren 
a marhaállások  körül  nagyon 
elszaporodik  a 


Ihr  gemeinsamer  Straucli  ist 
Lycium  halimifolium.  Auf  bei- 
den verbreiten  sich  in  dér 
Náhe  dér  Viehstallungen  in 
grosser  Menge: 


Sambucus  Ebulus , Geránium  pusillum  (a  juhaklok  körül  — um 
die  Schat'stalle),  Euphorbia  Cyparissias,  E.  Gerardiana,  E.  pan- 
nonira, Urtica  dioica,  Litliospermum  arvense,  Marrubium  pere- 
grinum,  Poa  annua. 

Ugyancsak  itt  a legelőkön  fór-  Auf  den  Hutweiden  finden 

dúl  elő  a sich  da: 


173 


Carthamus  lanatus,  Erayrostis  minor,  Euphorbiá-k  (Arten), 
Sisymbrium  Sinapistrum,  Erodium  cicutarium,  Centaurea  soí- 
stitialis , Bromus  tectorum , Malva  silvestris,  Carduus  nutans. 


A müveit  területek  növényzete. 

a)  Termesztett  növények. 

Bácska  területe  maga  a 
Kánaán,  amely  ontja  a kenyér- 
magot ; népe  jómódban  él.  A 
küzdő  ember,  aki  a fukar  ter- 
mészettel örökös  harczban  áll, 
hogy  tőle  a maga  számára 
valamit  kierőszakoljon,  itt  is- 
meretlen. A földmíves  elvetett 
magja  biztosan  kikel  s nyári 
aratáskor  dúsan  fizet.  A Bács- 
kát talajának  ezen  ismert  ter- 
mőereje az  ország  leggazda- 
gabb vármegyéi  közé  emelte. 
A vármegye  1,792.609  kát. 
holdnyi  területéből  1 320.412 
hold  a szántóföld,  tehát  az 
összes  területnek  73'60%-a- 
Ehhez  fogható  az  országban 
nincs.  Nemtermő  terület  92.682 
hold. 


A bácskai  földnek  legjöve- 
delmezőbb terméke  az  aczélos, 
sikérben  gazdag  búza.  A kalá- 
szos termények  második,  leg- 
inkább felkarolt  növénye  a zab. 
Rozsot  jelentékenyebb  mérték- 
ben nem  termelnek,  legfeljebb 
a homokos  területeken.  Az  árpa- 
termelés tekintélyes  helyet 
foglal  el,  ami  a sörgyártás 
föllendülésével  áll  kapcsolat- 
ban. 

A kapás  növények  közül  első 
helyen  áll  a tengeri,  mely  a 
vármegye  minden  részében  jól 
terem. 

Burgonyát  exportczélra  Fu- 


Die  Vegetation  des  bebauten 
Landes. 

a)  Kulturpflanzen. 

Das  Gebiet  dér  Bácska  ist 
das  Land  Kanaan,  in  welchem 
die  Zerealien  üppig  gedeihen ; 
ihre  Bevölkerung  lebt  im  Wohl- 
stande.  Dér  ringende  Mensch, 
dér  mit  dér  geizigen  Natúr  in 
ewigem  Kampfe  steht,  um  von 
ihr  etwas  für  sich  herauszu- 
pressen,  ist  hier  unbekannt. 
Das  dér  Erde  anvertraute  Sa- 
menkorn  keimt  sicher  und 
tragt  im  Sommer  reichlich 
Zinsen.  Die  bekannte  Frucht- 
barkeit  des  Bódén s hat  die 
Bácska  in  die  Reilie  dér  reich- 
sten  Komitate  des  Landes  ge- 
stellt.  Von  1,792.609  Katastral- 
joch  — soviel  umfasst  das 
Komitat  — sind  1,320.412 
Joch,  alsó  73'60%  des  Ge- 
sammtgebietes  Ackerland.  Des- 
gleicheu  kommt  im  Lande  nicht 
mehr  vor.  Das  unbebaute  Ter- 
rain  betrágt  92.682  Joch. 

Das  eintraglichste  Produkt 
des  Bácskaer  Bodens  ist  dér 
klebereiche,  glasige  Weizen. 
Die  zweite  am  meisten  gebaute 
Pflanze  ist  dér  Hafer.  Roggen 
wird  in  grösserem  Masse  nicht 
gebaut,  höchstens  auf  sandigem 
Gebiete.  Die  Gerstenkultur 
nimmteinenansehnlichen  Raum 
ein.  was  mit  dem  Aufsehwung 
dér  Bierbrauerei  in  Verbindung 
steht.  Unter  den  Hackfrücliten 
steht  in  erster  Reihe  dér  Mais, 
dér  in  allén  Teilen  des  Komi- 
tates  sehr  gut  gedeiht.  Die 
Kartoffel  wird  in  Futak  zu  Ex- 
portzwecken,  zűr  Spiritusfabri- 


174 


takon,  szeszgyártási  czélokra 
homokon  termelnek. 

Káposztát  nagyban  Futak  és 
vidéke  termel ; jó  névnek  ör- 
vend a kupuszínai. 

A dinnye  termelése  is  nagyon 
elterjedt,  kb.  800  holdat  fog- 
lal el. 

A kender  a Bácskának  nagy- 
fontosságú terméke ; 4000  kát. 
holdon  termelik  és  hozama  a 
160.000  métermázsát  megha- 
ladja. A kendertermeléssel  leg- 
inkább a következő  községek 
foglalkoznak : Szépliget,  Szil- 
bács,  Dunacséb,  Pincéd,  Pari- 
pás, Bácsújfalu,  Bácstóváros, 
Szilberek,  Veprőd,  Doroszló, 
Militics,  Bácsszentiván,  Apatin, 
Szentfülöp,  Bácsordas,  Petrőcz 
és  Palánka.  Érdekes  külön- 
legessége a Bácskának  a rizs. 
Rizstelepek  Bácskeresztur  és 
Torzsa  községek  között  a 
Ferencz-csatorna  mentén  van- 
nak. 

Az  említetteken  kívül  kisebb 
mennyiségben  termesztenek 
még  czukorrépát,  lent  és  mákot 
(Bajsa);  takarmánynak  luczer- 
nát,  lóherét,  takarmányrépát, 
zabos  bükkönyt,  muhart,  kö- 
lest és  sűrű  tengerit  (csalamá- 
dét). 

A konyhakertészet  is  nagy- 
ban dívik.  Sokféle  zöldséget 
termelnek,  különösen  a nagyobb 
városok  környékén  (Zombor, 
Újvidék,  Szabadka).  Beültetett 
szőlő  51.732  hold;  parlagon 
heverő,  Phylloxera  által  el- 
pusztított szőlőföld  van  7738 
hold.  Nagyobb  jelentőségűek  a 
homoki  szőlők ; a szabadkai  ha- 
tárban egymagában  több,  mint 
6645  kát.  hold  van  homoki 
szőlővel  beültetve.  Nagyfontos- 
ságúak  még  a bácsalmási, 


kation  auf  Sandboden  kulti- 
viert.  Kraut  wird  in  Futak  und 
dessen  Umgebung  gebaut ; das 
Kupuszinaer  Kraut  erfreut  sicli 
eines  guten  Rufes.  Die  Melo- 
nenkultur  ist  ebenfalls  stark 
verbreitet,  sie  nimmt  ungefahr 
800  Joch  in  Anspruch.  Dér 
Hanf  ist  in  dér  Bácska  ein 
sehr  wichtiges  Produkt ; 4000 
Ivat.- Joch  sind  mit  dieser  Pflanze 
bebaut,  dérén  Ertrag  160.000 
AItz.  übersteigt.  Mit  dér  Hanf- 
kultur  beschaftigen  sich  zu- 
meist  die  Gemeinden : Szépli- 
get, Szilbács,  Dunacséb,  Pin- 
céd, Paripás,  Bácsújfalu,  Bács- 
tóváros, Szilberek,  Veprőd,  Do- 
roszló, Militics,  Bácsszentiván, 
Apatin,  Szentfülöp,  Bácsordas. 
Petrőcz  und  Palánka.  Eine 
interessante  Spezialitát  dér 
Bácska  ist  dér  Reis.  Reisfel- 
der  befinden  sich  zwischen 
den  Gemeinden  Bácskeresztur 
und  Torzsa  langs  des  Fran- 
zenskanals. 

In  kleineren  Quantitriten  wer- 
den  noeli  Zuckerrübe,  Lein  und 
Mohn  (Bajsa)  kultiviert;  als 
Futterkrauter  werden  Luzerné, 
Rotklee,  Futterrübe,  Wicke,  Mo- 
har,  Hirse  und  Futtermais  ge- 
baut. Die  Ivüchengártnerei  ist 
hoch  entwickelt.  Insbesondere 
in  dér  Náhe  dér  grösseren 
Stiidte  (Zombor,  Újvidék,  Sza- 
badka) wird  verschiedenes 
Grünzeug  kultiviert.  Die  be- 
bauten  Weingárten  bedecken 
51.732  Joch;  7738  Joch  sind 
durch  die  Phylloxera  verwíi- 
stet  und  liegen  brach.  Von 
grösserer  Bedeutung  sind  die 
Sandweingárten ; in  dér  Umge- 
bung dér  Stadt  Szabadka  alléin 
sind  mehr  als  6645  Joch  Sand- 
fliiche  mit  Reben  bebaut.  Gros- 


175 


bajai  és  a Jánoshalmi  telepí- 
tések. 

A gyümölcstermelés  is  mind- 
inkább fellendül.  Régebben  tele- 
rakták a szőlőket  gyümölcs- 
fákkal. Az  egyetlen  gyümölcs, 
mely  kivitelre  kerül,  a baraczk. 


Jó  hírneve  van  a szabadkai 
szercsika-  és  jánoshalmi  jeges- 
almának.  Szilva,  cseresznye 
s meggy  a helyi  szükséglet  kie- 
légítésére sem  elegendő  (Bara- 
nyából és  Szlavóniából  hoz- 
nak). 

Mintagyümölcstelep  van  Ba- 
ján. Jelentékeny  szerepet  ját- 
szik a gyümölcstermelés  terén 
a CHOTEK-uradalom. 


b)  Ruderális  és  gyomnövények. 

A Bácska  jelentékeny  része 
művelés  alatt  állván,  gyom- 
növényei is  elég  számosak. 

A Bácska  déli  részén  búzá- 
ban nő  tavasszal  a Veronica 
hederaefolia,  V.  polita , V.  tri- 
phyllos,  Lithospermum  arvense, 
Capsella  Bursa  pastoris,  Vero- 
nica Tournefortii,  Draba  verna 
és  a Ranunculus  arvensis;  ké- 
sőbb, midőn  a vetés  lábra 
kapott,  a Legousia  Speculum 
tünedezik  föl. 

Közép-Bácskában  a búzában 
a Delphinium  orientale , Papa- 
ver Rhoeas,  Chrysanthemum 
Leacanthemum,  Vaccaria  par- 
viflora  és  Knautia  arvensis 
jelennek  meg. 

Az  északi  homokos  része- 
ken elterjedt  az  Anchusa 


sen  Wert  besitzen  auch  die 
Weinkulturen  in  Bácsalmás, 
Baja  und  Jánoshalma. 

Die  Obstkultur  nimmt  ei- 
nen  immer  wachsenden  Auf- 
schwung.  Früher  wurden  die 
Weingárten  mit  zahlreichen 
Obstbaumen  bepflanzt.  Das  ein- 
zige  Obst,  das  zum  Export 
gelangt,  ist  dér  Pfirsich. 

Guten  Rufes  erfreuen  sich 
dér  Bácskáéi-  Szercsika-  und 
dér  Jánoshalmáéi’  Eisapfel. 
Pflaumen,Kirschen  u.  Weichseln 
decken  nicht  einmal  den  lokálén 
Bedarf  (Sie  werden  aus  dem 
Komitat  Baranya  und  aus  Sla- 
vonien  importiert).  Eine  Mu- 
sterobstkultur  befindet  sich  in 
Baja.  Auf  dem  Gebiete  dér 
Obstzucht  spielt  die  graflich 
Chotek  sche  Domane  eine  her- 
vorragenge  Rolle. 

b)  Ruderalpftamen  und  Ln- 
krauter. 

Da  einen  grossen  Teil  dér 
Bácska  Kulturland  bedeckt, 
kommen  Unkrauter  in  grosser 
Anzahl  vor.  lm  südlichen  Teile 
des  Komitates  wachsen  auf 
Weizenfeldern  im  Frühjahre 
Veronica  hederaefolia , V. polita, 
V.  triphyllos,  Lithospermum  ar- 
vense; Capsella  Bursa  pastoris , 
Veronica  Tournefortii , Draba 
verna  und  Ranunculus  arven- 
sis ; spáter,  wenn  die  Saat 
schon  aufgeschossen,  erscheint 
Legousia  Speculum.  In  dér  mitt- 
leren  Bácska  finden  sich  unter 
dem  Weizen  Delphinium  orien- 
tale, Papaver  Rhoeas , Chrysan- 
themum Leucanthemum , Vacca- 
ria parvifiora  und  Knautia  ar- 
vensis. lm  nördlichen  Sandge- 
biete  sind  verbreitet  Anchusa 


176 


Gmelini , Papaver  hybridum, 
Spergula  arvensis,  Crepis  se- 
tosa,  Medicago  lupulina  (fekete 
terméseivel  igen  feltűnő)  s a 
Salsola  Káli. 

A Bácska  összes  részein,  de 
különösen  a homokos  vidéken, 
a szőkén  hullámzó  vetés  között 
kéklik  a búzavirág. 

A kukoriczások  jellemző 
gyomjai  a Hibiscus  ternatus, 
Setaria  viridis.  Eragrostis  minor 
és  E.  megastachya ; néha  a 
Diplotaxis  tenuifolia  szaporo- 
dik el,  melynek  kellemetlen 
szagát  nyáron  már  messziről 
érezhetjük. 

Jellemző  vetés  közti  gyo- 
mok még  az 


Gmelini , Papaver  hybridum , 
Spergula  arvensis , Crepis  setosa, 
Medicago  lupulina  (sehr  auf- 
fallend  durch  die  schwarzen 
Fríichte)  und  •Salsola  Káli.  In 
allén  Teilen  dér  Bácska  haupt- 
sachlich  aber  auf  den  Saud- 
gebieten  ziert  die  blaue  Korn- 
blume  das  blonde,  wogende 
Getreide. 

Charakteristische  Unkrauter 
dér  Maisfelder  sind  Hibiscus 
ternatus,  Setaria  viridis,  Era- 
grostis minor  und  E.  mega- 
stachya ; manchmal  verbreitet 
sich  Diplotaxis  tenuifolia,  dérén 
unangenehmer  Geruch  schon 
von  weitem  wahrzunelimen  ist. 

In  dér  Saat  kommen  noch 
folgende  Unkrauter  vor: 


Allium  atropur prnreum,  Ornithogalum  pyramidale  var.,  Cauca- 
lis  daucoides,  C.  muricata , Convolvulus  arvensis,  Agrostemma , 
Turgenia  latifolia,  Euphorbia  falcata,  E.  exigua,  Conringia  orien- 
talis,  Melampyrum  barbatum,  Bupleurum  rotundifolium , Myagrum 
perfoliatum , Vicia  pannonica , Adonis  aestivalis,  A.  flammea, 
Fumaria  prehensilis,  Neslia  paniculata,  Bunias  orientális 


és  a Cuscutú- k.  A löszvidék 
mezei  útjain  és  vetései  közt 
közönséges  a Carduus  hamulo- 
sus,  néha  a Taraxacum  sero- 
tinum.  Zabvetésekben  az  Avena 
fatua  nő.  A tarlók  és  parlagok 
növényzete  időszakokés  talajne- 
mek szerint  változik.  A Bácska 
déli  és  középső  részein  ta- 
vasszal nagyobbára  a Lamium 
purpureum  tömeges  megjele- 
nésével pirosra  festi  azokat, 
kisérökül  szegődnek  hozzá  a 
Stellaria  média,  az  Erodium 
cicutarium  és  a Senecio  vul- 
gáris, majd  néhol  a S.  vernalis 
is  csatlakozik ; nyáron  a lösz- 
és  homoktarlókon  a Carduus 
nutans  seregesen  jelenik  meg, 


und  Cuscuta- Arten.  Auf  den 
Feldern,  Wegen  und  unter  den 
Saaten  des  Lössgebietes  sind 
géméin  : Carduus  hamulosus.  oft 
auch  Taraxacum  serotinum.  Auf 
Haferfeldern  wachst  Avena  fa- 
tua. Die  Vegetation  dér  Brachen 
und  Stoppelfelder  ándert  sich 
nach  dér  Jahreszeit  und  dér 
Bodenart.  lm  südlichen  und 
mittleren  Teile  dér  Bácska 
werden  sie  im  Frühjahre  zu- 
meist  von  Lamium  purpureum 
ganz  rőt  gefárbt;  ihm  schliessen 
sich  an  : Stellaria  média , Ero- 
dium cicutarium  und  Senecio 
vulgáris,  hie  und  da  auch  S. 
vernalis;  im  Sommer  erscheint 
Carduus  nutans  massenhaft 


77 


közte  találjuk  a Calamintha 
Acinos -,  Eragrostis-,  Plantago 
rumosa-  és  az  Euphorbia  Cy- 
parissias- 1;  más  helyen  a Car- 
duus- 1 az  Erigeron  canaden- 
sis  váltja  fel,  közéje  keve- 
rednek Anagallis  femina,  A. 
arvensis,  S'ideritis  montana , 
Melandryum  album , Coronilla 
varia,  Diplotaxis  tenuifolia, 
tisztes  fű,  Setaria  viridis , S. 
glanca  és  Vicia  villosa.  Az 
aratás  után  a méhek  kedvelte 
Stachys  annua  fehérre  festi  a 
a tarlókat.  Kissé  nedves,  ho- 
mokos parlagokon  gyakori  a 
Gnaphalium  luteo- album.  Te- 
lecskán  a löszön  a parlagos 
helyekből  keletkezett  juhlege- 
lőket  teljesen  a Carduus  nu- 
tans  lepi  el.  Ide  soroljuk  még 
a következőket : 


auf  Löss-  und  sandigen  Bra- 
chen,  dazwisehen  finden  wir 
Calamintha  Acinos,  Eragrostis, 
Plantago  ramosa  u.  Euphorbia 
Cyparissias ; an  anderen  Stel- 
len  Erigeron  canadensis,  Ana- 
gallis femina,  A.  arvensis,  Si- 
deriiis  montana,  Melandryum 
album , Coronilla  varia , Diplota- 
xis tenuifolia , Stachys  annua , 
Setaria  viridis,  S.  glauca  und 
Vicia  villosa.  Nach  dér  Ernte 
fárbt  die  von  den  Bienen  stark 
bevorzugte  Stachys  annua  die 
Stoppelfelder  weiss.  Auf  etwas 
feuehten,  sandigen  Brachen  fiú- 
dét sieh  háufig  Gnaphalium 
luteo-album.  In  Teleeska  be- 
deekt  Carduus  nutans  auf  Löss 
die  aus  Brachackern  entstan- 
denen  Schafweiden.  Hierher 
záhlen  wir  noch: 


Ajuga  Chamaepitys,  Chaenorrhinum  minus , Kickxia  spuria, 
E.  Elatine,  Polycnemum  arvense,  Thymelaea  Passerina , Heliotropium 
europaeum , Eragrostis  megastachya,  Setaria  verticillata , S..  glauca, 
Euphorbia  Cyparissias,  Peseda  luteola , Androsace  maxima,  Lappula 
echinata,  Valér ianella  locusta. 


Kovács  szerint,  mikor  a 
bácskai  gazda  jó  tarlómezővel 
dicsekszik,  ezen  leginkább  a 
Cynodon  Dactylon-,  Agropyron 
repens-,  Setaria  viridis-,  S. 
glauca-,  Polygonum  Convol- 
vulus-  és  a Convulvulus  ar- 
vensis- 1 érti.  Esős  nyáron  az 
elhullott  gabonaszemek  is  ki- 
kelnek. A réti  tarlókon  a Tri- 
folium  repens,  Medicago  lupu- 
lina  és  az  Echinochloa  crus 
galli,  a nagyon  telekes  helye- 
ken pedig  Sonchus  laevis,  S. 
asper,  S.  arvensis,  Amarantus 
retroflexus,  Atriplex  patulum, 
Chenopodium  album  is  csatla- 
kozik. A zombori  tarlókon  ta- 
láljuk a Sinapis  abba-,  S.  ar- 


Nach  Kovács  spricht  dér 
Bácskaer  Landwirt  von  einem 
guten  Brachfelde,  wenn  auf 
demselben  vornehmlich  Cyno- 
don Dactylon,  Agropyron  repens, 
Setaria  viridis,  S.  glauca,  Poly- 
gonum Convólvulus  u.  Convolvu- 
lus  arvensis  üppig  wachsen.  In 
regenreichen  Sommern  keimen 
aucli  dieverschüttetenGetreide- 
körner.  Auf  grasigen  Brachen 
kom  mén  Trifolium  repens,  Me- 
dicago lupulina  und  Echinochloa 
crus  galli,  auf  gebundenerem 
Bódén  aber : Sonchus  laevis , 

S.  asper,  S.  arvensis , Amaran- 
tus retroflexus,  Atriplex  patulum 
und  Chenopodium  album  vor. 
Auf  den  Zomborer  Brachen 


178 


vensis-  és  var.  orientalis -,  Ana- 
gallis  arvensis-,  A.  femina-, 
Xanthium  strumarium -,  Airí- 
tataricum-,  Cirsium  ar- 
vense-,  Verbéna  offícinalis-  és 
Melilotus  officinalis-t  Falvak, 
utczák  növényzetében  gyako- 
riak a Chenopodium-ok,  ame- 
lyek l'ormácziókká  egyesülnek, 
ezekhez  a formácziókhoz  csat- 
lakozik a 


finden  ívir  Sinapis  alba,  S.  ar- 
vensis  u.  var.  orientalis , Ana- 
gallis  arvensis,  A.  femina , Xan- 
thium strumarium , Atriplex  ta- 
taricum, Cirsium  arvense , Fer- 
ócna  officinalis  und  Melilotus 
offícinalis.  In  Dörfern  und  auf 
Strassen  sind  Clienopodien 
lniufig;  sie  gesellen  sich  hier 
zu  FormatioDen,  denen  sich 
anschliesen : 


Marrubium  vulgare,  M.  praecox , Amarantus  retroflexus, 
Datura  Stramonium,  Hyoscyamus  niger , Aethusa  Cynapium , 
Atriplex  tataricum , Artemisia  vulgáris , Anthem  is  Cotula,  Polygo- 
num  aviculare,  Leonurus  Marrubiastrum,  Menthá- k (Arten),  Anthris- 
cus  trichospennus:  Conium  maculatum,  Sambucus  Ebidus , Solanum 
nigrum , Xanthium  strumarium,  Onopordon  Acanthium. 


Kőfalakon  Zomborban  mások 
mellett  a keresztes  virágnak  és 


a gramineák  a feltűnőek: 


Auf  Steinmauern  in  Zombor 
fallen  unter  anderen  die  Cruci- 
feren  und  Gramineen  auf.  so 
Erysimum  repandum , Lepidium  ruderale , L.  perfoliatum, 
Alyssum  desertorum , Camelina  sativa , Diplotaxis  muralis,  Setaria 
glanca,  Poa  bulbosa,  P.  compressa,  Bromus  tectorum , Apera  inter- 
rupta , Festuca  pseudovina , Lamium  purpureum , Rolosteum  umbélla- 
tum,  Stellaria  média,  Antirrhinum  május , Chelidonium  május , 
Erodium  cicutarium,  Sedum  acre,  Erigeron  canadensis,  Taraxacum 
officinale,  Medicago  lupulina,  Lappula  ecliinata. 


Bácska  számos  utait  pázsit 
szegélyezi,  mely  a heti  vá- 
sárra igyekvő  szekereseknek 
az  éj  csendje  alatt  olcsó  és 
könnyen  hozzáférhető  takar- 
mányt szolgáltat ; növényei 
ezért  a legelőkéihez  hasonlíta- 
nak és  csak  itt-ott  változnak 
a talaj  minősége  szerint;  néha 
az  utak  javítására  szállított 
kövek  idegen  magvakat  is 
rejtenek.  Az  utak  növényei  a 
következők : 


Die  zahlreichen  Strassen  dér 
Bácska  sind  von  Kasén  um- 
saumt,  die  den  zu  Markte  fali- 
renden  Fuhrleuten  in  stillen 
Nachten  billiges  und  leicht  zu- 
gángliches  Futter  bieten ; ihre 
Flóra  gleicht  daher  derjenigen 
dér  Weide;  nur  hie  und  da 
ándert  sie  sich  je  nacli  dér 
Beschaffenheit  des  Bodens ; 
manchmal  bergen  auch  die  zűr 
Ausbesserung  dér  Strassen  ge- 
lieferten  Steine  fremde  Samen. 
An  diesen  Strassenrándern 
wachsen : 


Hordeum  murinum,  Cichorium  Intybus,  Berteroa  incana, 
Echium  vulgare,  E.  altissimum,  Calepina  ir reguláris  (a  kövekkel 
jutott  ide  — mit  Steinen  eingeschleppt),  Erysimum  repandum, 
Bromus  subsquarrosus,  Euphorbia  Gerardiana , Scleropoa  dura, 


179 


Trifolium  fragiferum , Plantago  lanceolata , Rapistrum  perenne , 
Geránium  pusillum,  Lepidium  ruderale , Draba  vemet , Matricaria 
inodora , 1/T.  Chamomilla  (szikes  földön  — auf  salzigem  Bódén), 
Malva  negleeta , Bromus  arvensis,  Br.  sterilig , 2?r.  tectorum , Z>Y. 
hordeaceús,  Polygonum  aviculare,  Centaurea  solslitialis  (a  Bácska 
keleti  felében  — im  dér  östlichen  Hálfte  dér  Bácska). 


Mezei  utak  mentén  Eragro- 
stis  minor  és  Polygonum  avicu- 
lare, jó  fekete  földben  pedig  a 
Coronopus  dúlymus  nő.  Sánczai- 
nak  (árkainak)  szegélyét  az 
Achillea  collina , Cicliorium  In- 
tybus , Xanthium  strumarium 
és  Sambucus  Ebidus  lepi  el; 
itt  akadunk  rá  az  Alföld  igen 
gyakori  cserjéjére,  az  Ulmus 
glabrá-ra,  melyhez  — ha  az 
út  sáneza  dombos  — Rhamnus 
cathartica-,  Prunus  spinosa-, 
Cornus  sanguinea-  és  bálvány- 
fa-bokrok  is  csatlakoznak.  Ma- 
gában a sánezban  a szom- 
széd szántóföldekről  ideszakadt 
Echinochloa  crus  galli  és  Seta- 
ria  glauca  található.  A sánezok 
kiszélesedésével  jár  a Menthá- k 
megjelenése ; közölök  uralkodó 
szerepet  játszik  a Mentha  longi- 
folia  számtalan  varietásaival, 
amelyek  közül  különös  figyel- 
met a var.  Hollósyana  (Bohb.) 
Top.  érdemel. 


A vasúti  töltések  növényei 
aszerint,  hogy  homokos,  szi- 
kes, agyagos,  nedves  avagy 
száraz  talajon  vonulnak  át, 
változók. 

A talajban  nem  válogatósak 
és  egyúttal  a töltések  leggya- 
koribb lakói  a Sanguisorba 
muricata , S.  minor,  Onobry- 
chis  sativa  és  az  Arrhenathe- 
rum  elatius  (ezeket  vetik) ; 


Langs  dér  Feldwege  wachst 
Eragrostis  minor  und  Polygo- 
num aviculare , auf  guter 
schwarzer  Erde  auch  Corono- 
pus didymus ; die  Ránder  dér 
Damme  (u.  Graben)  bedeckt 
Achillea  collina , Cichorium  In- 
tybus,  Xanthium  strumarium 
u.  Sambucus  Ebidus ; hier  tref- 
fen wir  zumeist  auch  auf  Ul- 
mus glabra , ein  in  strauchiger 
Form  im  ungarischen  Tieflande 
weit  verbreitetes  Holzgewacbs, 
welchem  sich  auf  hügeligem 
Gelande  noch  Rhamnus  cathar- 
tica, Prunus  spinosa,  Cornus 
sanguinea  und  Ailanthus- 
Biische  beigesellen.  In  den 
Graben  selbst  finden  síeli  die 
von  den  benachbarten  Áckern 
herüber  gewanderten  Echi- 
nochloa crus  galli  und  Setaria 
glauca ; werden  sie  verbreitert. 
so  treten  Minzen  auf,  beson- 
ders  Mentha  longi  fólia  mit 
ihren  zahlreichen  Varietiiten, 
unter  welehen  die  var.  Holló- 
syana (Borb.)  Top.  besondere 
Beachtung  verdient. 

Die  Flóra  dér  Eisenbabn- 
dámme  ándert  sich,  je  nach- 
dem  diese  durch  sandiges,  sal- 
ziges,  toniges,  feuchtes  oder 
trockenes  Gebiet  fiihren. 

Nicht  wahlerisch  hinsichtlich 
des  Bodens,  daher  die  háu- 
figsten  Bewohner  dér  Eisen- 
bahndámme  sind  Sanguisorba 
muricata.  S.  minor,  Onobrychis 
sativa  und  Arrhenatherum  ela- 


13 


180 


elmaradhatatlan  a Linum 
( lustriacum , továbbá  közönsé- 
gesek a Brom  us  inermis  és  a 
Mélandryum  album ; ezekhez 
vidékek  szerint  más  és  más 
növények  csatlakoznak,  így 
Óbecse  és  Szabadka  között  a 
Melilotus  officináit s,  Euphor- 
bia  Gerardiana , Carduus  nu- 
tans,  Sálvia  nemorosa , Car- 
duus  hamulosus  és  a Thymus 
collinus.  Cservenkán  a Bro- 
mus tectorum , majd  a Sina- 
pis  arvensis  és  a Rapistrum 
perenne  lesznek  uralkodóvá; 
valamivel  távolabb.  Kulán  már 
a Chrysanthemum  Leucanthe- 
mum  uralja  egy  darabon  a 
töltéseket.  Regőczén  homokos 
területen  nő  tavasszal  a 


ti  us  (die  letzteren  zwei  wer- 
den  gebaut) ; unausbleiblich  ist 
Linum  austriacum.  géméin  sind 
nocli  Bromus  inermis  und 
Mélandryum  album ; diesen 
schliessen  sich  je  nach  Ge- 
genden  nocli  andere  Pflanzen 
an,  so  zwischen  Obecse  und 
Szabadka  Melilotus  officináiig. 
Euphorbia  Gerardiana , Car- 
duus nutans , Salvia  nemorosa. 
Carduus  hamulosus  und  Thy- 
mus collinus.  Bei  Cservenka 
sind  Bromus  tectorum , Sinapis 
arvensis  und  Rapistrum  pe- 
renne vorherrschend : etwas 

entfernter  bei  Kula  beherrscht 
eine  Strecke  weit  Chrysan- 
themum Leueanthemum  die 
Eisenbalindiimme.  Bei  Regőcze 
waehsen  auf  sandigem  Terrain 
im  Frühjahre 

Holosteum,  Euphorbia  Cyparissias.  Stellaria  média , Viola  arren- 
sis , Thlapsi  perfoliatum , Senecio  vulgáris.  Erysimum  repandum , 
Lamium  amplexicaule , Valerianella  Mcrisonii , később  az  — spiiter 
Álkanna  tinctoria , Helminthia  echioides , Kohlrauschia  proli f éra , 
Silene  conica  (Madaras), 


sok  helyt  pedig  Verbascum-ok 
ütik  fel  tanyájukat 

Tiszakálmánfalván  a fölso- 
rolt akon  kívül  (1910  május 
15.-én)  feltűnt  még  a 


an  vielen  Stellen  aber  breiten 
sich  Vei'bascum- Arten  aus. 

Bei  Tiszakálmánfalva  sah  ich 
am  15.  Mai  1910  ausser  den 
aufgezáhlten  Ptlanzen  nocli : 


Poa  angusti fólia , Dactylis  glomerata , Festuca  pseudovina, 
Reseda  Phyteuma,  Alopecurus  pratensis  (de  inkább  begyepesedett 
árkokban  díese  in  mehr  rasigeh  Graben),  Euphorbia  panno- 
nién, Plantago  média , P.  major.  Geránium  pusillum.  Lepidium 
campestre,  Ajuga  genevvnsis,  Cynoglossum  officináié,  Rumex  crispus, 
Sisymbrium  Soph ia. 


A vasúti  árkoknak  elmarad- 
hatatlan növénye  az  Oenothera 
biennis ; homokon  az  Anthyl- 
lis  Yulnerariu.  szikesen  pedig 
a Crypsis-e k és  a Roripa  Ker- 
nen tünedeznek  fel. 

A bácskai  temetők 
virágos  kertekhez  hasonlíta- 


Überall  auf  den  Eisenbahn- 
dámmen  findet  sich  Oenothera 
biennis , auf  sandigem  Bódén 
Anthyllis  Vulneraria,  auf  sal- 
zigem  aber  Crypsis- Arten  und 
Roripa  Kerneri. 

Die  Bácskáéi'  F r i e d- 
h ö f e gleichen  Blumengiirten. 


181 


uak ; a kegyelet  szebbnél- 
szebb  virágokkal  ékesítette  fel 
azokat.  Közülök  kiválnak  a 
különféleszínű  nőszirmok,  tu- 
lipánok, később  a fehér  liliom 
tölti  be  kellemes  illatával  a 
temetőket. 

Nyáron  a különbözőszínű 
Phlox- ok,  Petuniá- k.  dohány- 
virágok, a nenyúljhozzám,  An- 
tirrhinum- ok,  muskátlikés  Ver- 
bená-k  ékesítik  a sírokat,  ősszel 
pedig  a szebbnél-szebb Dahliá-k, 
változószínű  és  alakű  őszi- 
rózsák és  szalmavirágok  tar- 
kítják a hantokat.  Vörös  szí- 
nükkel már  messziről  feltűnnek 
az  Amarantus  caudatus  és  A. 
paniculatus.  Későn  virágzik  a 
Sólidago  serotina  és  az  Arté- 
riás id-k  (különösen  bunyevácz 
sírokon);  elvirágzott  a gyermek- 
sírokra ültetett  Isatis  tinctoria. 


A temetők  fái  az  akácz,  két- 
féle Celtis , a magas  körisfa,  a 
bál  vány  fa,  kevés  Ulmus  glabra, 
a korai  és  fürtös  juharfa,  vad- 
gesztenye  és  a Sophora  japo- 
nica\  ezeknek  a fáknak  árnyé- 
kában húzódnak  meg  a jázmin 
( Philadelphus ),  az  orgona,  a 
Thuja , a Hibiscus  és  Tumarix , 
mely  magas  fává  is  fejlődik; 
továbbá  itt  nő  a fehér  bogyójú 
Symphoriccirpus  racemosus.  Nem 
hiányzanak  e szomorú  biroda- 
lomban az  örökéletet  szimboli- 
záló örökzöld  bokrok  sem.  így 
a Buxus  sempervirens,  Vinca 
major , V.  minor  és  Hedera 
Helix , mely  utóbbi  itt  is  meg- 
tartja természetét  és  hol  az 
akáezra,  vadgesztenyére,  hol 
pedig  a szilfára  kapaszkodik. 


Die  Pietát  ziert  sie  mit  den 
schönsten  Blumen.  Unter  die- 
sen  stechen  die  verechieden- 
farbigen  Schwertlilen,  Tulpen, 
spáter  die  weisse  Lilié  liervor, 
die  mit  ihrem  Duft  den  Gottes- 
aeker  erfüllt. 

lm  Sommer  schmücken  ver- 
schiedenfarbige  Phloxe,  Petii- 
men, Nicotianen.  Balsaminen , 
Löwenmaul,  Pelargonien  und 
Verbenen  die  Griiber ; im  Herbst 
treffen  wir  sehr  schöne  Delh- 
iién, Astern  von  verschiedener 
Blütenfarbe  und  Vuchs  und 
Strohblumen.  Durch  ihre  rote 
Farbe  fallen  sehon  von  wei- 
tem  Amarantus  caudatus  und 
paniculatus  auf.  Spát  blíiht 
Solidago  serotina  und  die  Ar- 
temisien  (besonders  auf  den 
Grabern  dér  Bunyevacen  ge- 
pflanzt),  wahrend  die  auf  Kin- 
dergrabern  gepflanzte  Isatis 
tinctoria  zu  dieser  Zeit  sehon 
lángst  verblüht  ist. 

Von  Báumen  treffen  wir  in 
den  Friedhöfen  die  Akazie, 
zweierlei  Celtis,  Esche,  Atlan- 
tit us,  wenig  ülmus  glabra,  den 
Féld-  undTrauben-Ahorn.Ross- 
kastanie  und  Sophora  japonica 
vor;  im  Schatten  dieser  Báume 
gedeihen  Pfeifenstrauch  (Phila- 
delphus),  Flieder,  Thuja , Hibis- 
cus und  Tamarix ; letztere 
wachst  mitunter  zu  hohen 
Báumen  heran;  hier  wáehst 
aueli  dér  weissfrüchtige  Sym- 
phoricarpus.  Au  diesen  trauri- 
gen  Statten  fehlen  auch  nie- 
mals  die  das  evvige  Leben 
symbolisierenden  Ímmergríi- 
nen,  als  Buxus  sempervirens , 
Vinca  major , V.  minor  und  dér 
Epheu,  dér  auch  auf  Robimén. 
Rosskastanien  oder  Elmen  em- 


13* 


182 


A régebben  általánosan  ültetett 
szcraorúfűz  mindjobban  kiszo- 
rul, már  alig  van  egy  pár  pél- 
dány, s helyét  a takarékosabb 
Sophora  japonica  példányai,  me- 
lyek a szomorút  űz  alakját  utá- 
nozzák, foglalják  el.  Itt  is  a 
czélszerűség  az  irányadó:  a 
fűzfa  sok  helyet  foglal  el  és 
árnyékol  be,  míg  a Sophorá-nak 
csak  kis  térre  van  szüksége. 


Ezekre  a csendes  helyekre 
menekülnek  és  találnak  is  némi 
oltalmat  (síroknak  még  fel  nem 
használt  földön,  néha  a sírokon 
is)  az  idestova  üldözött  mezei 
virágok. 

Itt  is  első  sorban  a rude- 
rális  növények  fészkelik  be 
magukat,  így  a Lactuca  Sca- 
rioía,  Salvia  verticülata,  Peuce- 
danum  álsaticum , Anthriscus 
trichospermus,Lolium- ok,  de  kü- 
lönösen az  Agropyron-ok  szapo- 
rodnak el;  nem  hiányoznak  a 
Centaureá- k sem  (p.  o.  a C. 
Magyarii  és  a C.  pannonica 
a zombori  temetőben),  s itt  ver- 
nek g3rökeret  a szél  által  hor- 
dott bálváuyfa-termések  is. 

Végül  meg  kell  emlékeznem 
az  utazókat  kellemesen  meg- 
lepő oázisokról,  a vasúti  állo- 
másokról, melyeknek  minta- 
szerűen gondozott  kertjei  ár- 
nyékos fáikkal  iidítőleg  hat- 
nak és  kellemessé  teszik  az 
ottartózkodást  mindazoknak, 
akik  nyáron  a szinte  tűrhe- 
tetlen meleg  pusztáról  érkez- 


porklettert.  Die  f'rüher  allge- 
mein  beliebte  Trauerweide  wird 
immer  mehr  durch  andere 
Báume  verdrángt,  es  stehen 
nur  mehr  wenige  Exemplare. 
Meist  tritt  die  weniger  an- 
spruchsvolle  Sophora  japonica 
an  ihre  Stelle.  die  auch  in 
ihrer  Wuchsform  einige  Áhn- 
lichkeit  aufweist.  Auch  liier  wa- 
ren  Zvveckmássigkeitsgründe 
massgebend;  die  Weide  bean- 
sprucht  einen  grösseren  Raum 
und  beschattet  auch  eine 
grössere  Flache,  wahrend  So- 
phora mit  einem  viel  geringe- 
ren  Raum  Vorlieb  nimmt. 

Diese  stillen  Plátze  (dieGra- 
ber  selbst  und  das  noch  nicht 
zu  Grábern  verwendete  Land) 
bieten  auch  den  im  liarten 
Kampf  ums  Dasein  von  an- 
derswo  vertriebenen  Feldblu- 
men  eine  Ansiedlungstiitte. 

In  erster  Reihe  siedeln  sich 
auch  hier  die  Ruderalpflanzen 
an,  so  Lactuca  Scariola,  Salvia 
verticülata , Peucedanum  álsa- 
ticum, Anthriscus  trichospermus , 
Lolium-,  insbesondere  aber 
A gropy  ron-  Arten ; auch  die 
Centaureen  (beispielsweise  C. 
Magyarii  und  C.  pannonica  im 
Zomborer  Friedhofe)  fehlen 
nicht  und  hier  keimen  auch 
die  vöm  Winde  hergefegten 
Aüanthus-  Friichte.  • 

Schliesslich  muss  ich  noch 
die  den  Reisenden  so  ange- 
nehm  überraschenden  Oasen, 
die  Eisenbahnstat’onen  erwáh- 
nen,  dérén  musterhaft  gepflegte 
Gárten  mit  schattigen  Báumen 
so  erfrischend  wirken  und  den 
Aufenthalt  allén  Jenen,  die  im 
Sommer  von  dér  erdrückend 
heissen  Puszta  kommen.  soan- 


183 


nek.  Árnyékot  nyújtó  fáik  a 
korai  juharfa,  vadgesztenye, 
a hársfák  ( Tilia  cordata );  ré- 
gibb állomásokon  magas  köris- 
fát  és  fehér  nyárfát  ültettek ; 
újabban  a nagyobb  árnyékot 
nyújtó  és  legtartósabb  fát  a 
Celtis- 1 ültetik,  mely  be  is  vá- 
lik kivéve  ott,  ahol  az  állo- 
más nagyon  füstös  (pl.  Sza- 
badka'. 


c)  Bevándorolt  és  behurc  zolt 
növények. 

Újabb  időben  mindazok,  akik 
vármegyéjük  flóráját  leírták, 
különös  gondot  fordítottak  és 
fordítanak  ezekre  a növé- 
nyekre. Mivel  a Bácska  ter- 
mékenysége révén  első  he- 
lyen áll  az  országban,  mint 
ilyen  gazdaságilag  fontos  me- 
gyének, jó  tudni  és  ismerni 
mindazon  bevándorolt  és  be- 
hurczolt  növényeit,  amelyek 
idővel  esetleg  a megye  nö- 
vényzetét is  befolyásolhatják. 

Teljesen  meghonosodtak  a 
fás  növények  közül  a Robinia 
Pseudoacacia,  a Celtis  2 faja, 
a Lycium,  a Morus  álba  és 
nigra  és  az  Ailanthus glandu- 
losa  ; a dudvás  növények  közül 
az  Oenothera  biennis,  az  Eucli- 
dium  syriacum , Datura  Stra- 
monium , Carpesium  cernuum , 
Erigeron  canadensis,  E.  acer, 
Xanthium  spinosum , X.  stru- 
mariurn  és  az  Erigeron  annuu s 
honosodtak  meg. 

Rövid  megjelenésük  után  is- 
mét eltűnnek:  Bidens  cernnus, 
Artemisia  annna.  Kochia  sco- 


genehm  gestalten.  Ihre  sehat- 
tenspendenden  Báume  sind  dér 
Feldahorn.  die  Rosskastanie. 
Linden  (lilia  cordata  ) ; auf  filte- 
ren Stationen  sind  Eschen 
und  Weisspappeln  angepflanzt ; 
in  dér  neueren  Zeit  pflanzt 
mán  die  schattenspendende  und 
am  besten  ausdauerndere  Celtis, 
die  insbesondere  dórt  gut  fort- 
kommt,  wo  die  Station  nicht 
viel  Rauch  entwickelt. 


c)  Advent ivpflanzen. 

In  dér  neuesten  Zeit  habén 
allé  Jene,  die  die  Flóra  ihres 
Komitates  beschrieben  habén, 
besonderes  Augenmerk  den  ein- 
gewanderten  und  eingeschlepp- 
ten  Pflanzen  zugewendet..  Da 
die  Bácska  hinsichtlieh  ihrer 
Fruchtbarkeit  im  Lande  ob:  nan 
steht,  alsó  in  wirtschaftlicher 
Beziehung  von  grosser  Wich- 
tigkeit  ist,  ist  es  von  Xutzen  allé 
jene  Adventivpflanzen  zu  ken- 
nen,  die  mit  dér  Zeit  eventuell 
die  Flóra  des  Komitates  zu 
beeinflussen  vermögen. 

Vollkommen  eingebürgert  ha- 
bén sich  Robinia  Pseudoacacia , 
zwei  Arten  Celtis,  Lycium, 
Morus  álba,  M.  nigra  und 
Ailanthus  glandulosa : ferner 
von  Ivrautern  Oenothera  biennis, 
Euclidium  syriacum , Datura 
Slramonium,  Carpesium  cer- 
nuum, Erigeron  canadensis, 
E.  acer.  Xanthium  spinosum, 
X.  strumarium  und  Erigeron 
annuus. 

Xaeh  kurzem  Erscheinen  ver- 
sclnvinden  wieder : Bidens  cer- 
nuus,  Artemisia  annua,  Ko- 


181- 


paria , Nicandra  physaloides , 
Carthamus  lanatus.  Termesz- 
tett növény  elvadult  maradéka 
a Bubia  tinctorum , Asclepias 
syriaca  és  a Blitum  virgatum. 

Újabban  bevándorolt  növé- 
nyek a következők: 

Elodea  canadensis  Rich.  et 
Mich.,  melyet  1911  június  hó 
20.-án  találtam  meg  a Ferencz- 
csatornában  a zombori  vasúid 
és  a fürdőház  között.  Félő, 
hogy  gyors  szaporodásával  a 
csatornán  megakadályozza  a 
hajózást. 

Amarantus  álbus  L.  Eszak- 
Amerikából  származó  növény, 
mely  a Bácskában  eléggé  el- 
terjedt. különösen  a vasút 
mentén. 

Chenopodium  Botrys  L.  Az 
óbeese-szemtamási  vasút  men- 
tén fedezte  fel  Kovács  (Feich- 
tinger  már  1870-ben  említést 
tesz  róla). 

Chlorocyperus  glomeratus  L. 
1907  óta  látom  a gombosi  mo- 
csaras területeken,  de  a Bács- 
kából már  Feichtinger  is  említi. 

Delphiniurn  orientale  Gay. 
Tiszamenti  és  középbácskai 
búzavetésekben  1907  óta  látom, 
de  nem  fordul  elő  nagy  meny- 
nyisógben ; Dr.  Tuzson,  aki  e 
helyiről  (Zombor)  a Herb.  Mus. 
Nat.  Hung.  seet,  bot.  számára 
gyűjtötte,  még  szűkösen  is  alig 
tudott  100  herbárium!  példányra 
valót  találni. 


Galinsoga  parvflora  Cavan. 
Kertekben  látható  mint  ritkább 


cliia  scoparia , Nicandra  phy- 
saloides , Carthamus  lanatus. 
Verwilderte  Relikte  kultivierter 
Pflanzen  sind:  Bubin  tincio- 
rum , Asclepias  syriaca  und 
Blitum  virgatum. 

In  dér  neueren  Zeit  sind 
eingewandert: 

Elodea  canadensis  Rich  et 
Mich.,  die  ich  am  20.  Juni 
1911  im  Franzens-Kanal  zwi- 
sclien  dér  Zomborer  Eisen- 
brücke  und  dem  Badehause 
fand.  Es  ist  zu  befürchten, 
dass  sie  durch  ilire  rasclie 
Vermehrung  im  Kánál  ein 
Hindernis  tűr  die  Schiffahrt 
bilden  wird. 

Amarantus  albus  L.  stammt 
aus  Nordamerika  und  hat 
sich  insbesondere  lángs  dér 
Eisenbahn  selír  verbreitet. 

Chenopodium  Botrys  L Von 
Kovács  an  dér  Bálin  Óbeese- 
Szenttamás  entdeckt.  (Feich- 
tinger erwáhnt  sie  schon  im 
Jalire  1870). 

Chlorocyperus  glomeratus  L. 
Ich  selie  ihn  seit  1907  auf  dem 
Gomboséi-  Sumpfgebiet : aus 
dér  Bácska  wird  er  aucli  von 
Feichtinger  erwáhnt. 

Delphiniurn  orientale  Gay. 
sebe  ich  seit  1907  unter  den 
Weizensaaten  an  dér  Tlieiss 
und  in  dér  mittleren  Bácska, 
docli  kommt  es  nirgend  in 
grosser  Menge  vor:  Dr.  Tu- 
zson, dér  es  auf  diesem  Orte 
(Zombor)  für  das  Herb.  Mus. 
Nat,  Hung.  sect.  bot.  einsam- 
melte,  konnte  auch  kaum  100 
spárliche  Herbai-  - Exemplare 
fiúdén. 

Galinsoga  parvi flóra  Cavan. 
Zuerst  von  Kovács  gefunden ; 


185 


gyom.  Először  Kovács  ismer- 
tette. 

Süybium  Marianum  Gaertn. 
Palicsi  mezőkön  és  kertekben 
vadon  is  nő.  Kovács  óbeesei 
kertekben  találta. 

Moenchia  mantica  (L.).  Bőven 
terem  a Dernye  és  Bácsordas 
közti  réteken.  Láttam  a,  vasúti 
töltésen  is  Paripás  és  Újvidék 
közt. 

Báes-Bodrog  vármegye  flórá- 
jának irodalma 

Belehorszky  Károly,  újvidéki 
tanító.  ZoRKóczY-val  egyidő- 
ben  élt,  vele  botanizált  s 
összeköttetésben  állott  Ho- 
LUBY-vak  kinek  sok  növényt 
küldött  Újvidék  környékéről. 
Herbáriumát  az  újvidéki  kir. 
katb.  főgimnáziumnak  aján- 
dékozta. 

Borrás  Yixcze  Dr.,  egyetemi 
tanár.  1886-ban  Bács-Bodrog 
vármegyének  déli  részén  és  a 
Sze rémségben  elterülő  kincs- 
tári erdőkben  a tölgyeket 
tanulmányozta  s kutatásának 
eredményét  a Közgazdasági 
Értesítő  YI.  évfoly.45.számá- 
ban  és  az  Erdészeti  Lapok 
XX YI.  (1887.)  évf.-ban  «A 
Nagy  Magyar  Alföld  tölgvei» 
czímű  munkálatában  tette 
közzé.  Ez  útja  alkalmával 
fedezte  fel  a Scilla  uutumna- 
lis- 1 Apatnban. 

Degen  Árpád  Dr.,  egyetemi 
m. -tanár,  a budapesti  áll. 
magvizsgáló  állomás  igazga- 
tója. Munkái : A Iíulbocodium 
rulhenicum  Bge.  a Duna  és 


ein  selteneres  Unkraut  in 
Garten. 

Silybium  Marianum  Gaertn. 
Audi  wild  an  Áckern  und  in 
Garten  bei  Palics.  Kovács  fand 
sie  in  Óbecseer  Garten. 

Moenchia  mantica  (L.).  Haufig 
auf  \Yiesen  bei  Dernye  und 
Bácsordas ; aucli  auf  dem 
Eisenbalindamme  zwisclien  Pa- 
ripás und  Újvidék. 

Literatur  dér  Flóra  des  Bács- 
Bodroger  Komitates. 

Belehorszky  Karl,  Lehrer  in 
Újvidék;  lebte  gleichzeitig 
mit  Zorkóczy,  botanisierte 
mit  ilim  und  stand  in  Ver- 
bindung  mit  Holuby,  dem 
er  viele  Pflanzen  aus  Új- 
vidék schiekte.  Sein  Herbai- 
schenkte  er  dem  Újvidékei- 
königl.  kath.  Obergymna- 
sium. 

Dr.  Borbás  Vincenz,  v.  Uni- 
versitatsprofessor.  lm  J.  1886 
studierte  er  die  Eiclien  dér 
südlichen  Teile  des  Báes- 
Bodroger  Komitates  und  in 
Syrmien  sicli  ausdehnenden 
árarischen  \Yaldungen;  das 
Besultat  dieser  Studien  ver- 
öffentlichte  er  in  seiner  Ar- 
beit:  «A  Nagy  Magyar  Al- 
föld tölgyei»  in  Nr.  45, 
Jahrg.  \'I.  des  Közgazda- 
sági  Értesítő  und  1887  im 
XXYI.  Jahrg.  dér  Erdészeti 
Lapok.  Auf  dieser  Reise 
entdeekte  er  bei  Apatin 
Scilla  autumnalis. 

Dr.  Degen  Árpád  v.,  Univer- 
sitatsprivatdozent  und  Di- 
rektor dér  staatl.  Samen- 
kontroll-Station  in  Budapest. 
In  seiner  Arbeit:  Buíboco- 


186 


Tisza  között  (Magy.  Bot.  Lap. 
III.  p.  218.)  czínní  közlemé- 
nyében 40  növényt  közöl 
Theodoroyits  erdőtanácsos 
herbáriumából.  Ezek  között 
van  egynéhány  bácskai  adat. 

Magyar  sásfélék,  szittyó- 
félék,  stb.  czínní,  Budapesten 
megjelenő  herbáriumának  I. 
és  II.  kötete  a következő 
általam  gyűjtött  adatokat  tar- 
talmazza: Afíorellus  pár.  nőni- 
cus  J.vcq.  és  Cár  ex  Eudsonii 
A.  Benn. 


Dürfler  Ignácz,  botanikus. 
Wienben  m<  gjelenő  munká- 
jában, a Herbárium  Normálé- 
ban tűzöl  te  a megyéből  80 
cserepéldányban  — Schedae 
ad  centurias  LI.,  L1I.  (1910) 
et  Lili.,  LIV.  (1911)  — a 
következő  általam  gyűjtött 
adatokat : Alyssum  d cser  tó- 
rám Stapf.,  Cirsium  brachy- 
cephalum  Juratzka  1910-ben; 
Ba n unculus  ophioglossifolius 
V ill.,  Bor  ipa  Kerneri  Menyh., 
Trifolium  pallidum  W.  K., 
T.  ornithopodioides  (L.)  Sm., 
T angulatum  W.  K.,  Lotus 
angustissimus  L.,  Crassida 
cuespitosa  Cav.,  Plantago  te- 
nni flóra  W.  I\.,  Bromus  tecto- 
rum  L.  var.  longipilus  (Kumm 
et  Sendtn.)  Borb.,  B com muta- 
tás Schr..  B.  japoniciK  Tiib. 
v r subsquarrosus  (Borb.) 
Degen,  191 1-ben. 

Feichtinger  Sándor  Dr.,  Esz- 
tergom vármegyei  főorvos 
munkája:  Jelentés  a Csajká- 
tok kerülete  és  Torontál  vár- 


diurn  ruthenicum  Bge.  zwi- 
schen  dér  Donau  und  'dér 
Theiss  (Ung.  Bot.  Blatter 
III.,  p.  218)  ieilt  er  aus  dem 
Herbar  des  Fn-strates  Theo- 
dorovits  49  Pflanzen  mit, 
von  denen  sich  einige  auí 
die  Bácska  beziehen. 

Seine  im  Erscheinen  be- 
griffene  Sammlung:  « Cyper- 
aceae , Juncaceae  Tgphaceae 
et  Sparganiaceae  hungaricae 
exsiccatae»  enthált  im  I.  u. 
II.  Faszikel  folgende  von 
mir  gesammelte  Pflanzen : 
Acorellus  pannonicus  Jacq. 
und  Cár  ex  Eudsonii  A. 
Benn. 

Dörfler  Ignaz,  Wien,  verteilte 
in  seinem  Herbárium  Nor- 
male — Schedae  ad  centu- 
rias LI.,  LII.  (1910)  et 
Lili,  LIV.  (1911)  — aus 
dem  Komitate  folgende  von 
mir  in  je  80  Exemplaren 
gesammelte  Pflanzen : Alys- 
sum desertorum  Stapf.,  Cir- 
sium brachy  cephalum  Ju- 
ratzka in  1910;  Banuncu- 
lus  ophioglossifolius  Vill., 
Boripa  Kerneri  Menyh.,  Tri- 
folium pallidum  W.  K.,  T. 
ornithopodioides  (L.)  Sm.,  T. 
angulatum  W.  K.,  Lotus 
angustissimus  L.,  Crassula 
caespitosa  Cav.,  Plantago  te- 
nui flóra  W.  K.,  Bromus 
tectorum  (L.)  var.  longipilus 
(Kumm  et  Sendtn.)  Borb.,  B. 
commutatus  Schr.,  B.  japo- 
nicus  Thb.  var.  subsquarro- 
sus (Borb.)  Degen,  im  Jahre 
1911. 

Dr.  Feichtinger  Ai.exander, 
Physikus  des  Esztergoméi- 
Komitates  schrieb;  Jelentés 
a Csajkások  kerülete  és 


187 


megye  flórája  érdekében  tett 
1870.  augusztus  havi  utazá- 
somról (Akad.  Math.  és  Term. 
Közi.  Vili ).  Az  első  mű, 
amely  a Bácskára  igen  be- 
cses és  megbízható  adatokat 
tartalmaz. 

Fenyves  Dániel,  tanító.  Szabad- 
kai adatokkal  szolgált. 

Heuffei.  János, Krassó  Szörény- 
megye  főorvosa,  munkája : 
Enumeratio  plantarum  Bánát. 
Teme.-iensis.  Wien,  1858. 
Bánsági  utazásai  alkalmával 
a Bácskát  is  érintette  s innen 
is  közölt  egynéhány  jelen- 
téktelen adatot. 

Kitaibel  Pál.  egyetemi  tanár. 
Műveiben  elszórtan  3—4, 
a Bácskára  vonatkozó  ada- 
tot találunk;  müveiből  a 
oReliquiae  Kitaibelianae  e 
manuscriptis  musei  natio- 
nalis  hungarici  publicatae  ab 
Augusto  Kanitz»  czímü  mű- 
vét idézem. 

Kneucker  A.,  német  botanikus. 
Cyperaceae  exsiccatae- ben  az 
általam  gyűjtött  Acorellus 
pannonicus  t közli. 

Kovács-Huszka  Ferencz,  óbecsei 
róm.  kath.  plébános.  Évek 
hosszú  sora  óta  foglalkozik 
a Bácska  flórájával.  Amint 
előfizetési  hirdetéseiből  ki- 
vehető. jelenleg  Obecse  nö- 
vényeit akarja  ismertetni. 
Első  műve,  mely  a megyei 
évkönyvekben  jelent  meg: 
«Bács-Bodrog  vármegye  nö- 
vényvilága)) czímen,  kevéssé 
fontos  mű,  amennyiben  csak 
általánosságban  van  tartva,  a 
termőhelyek  részletesen  meg- 


Torontál  vármegye  flórája 
érdekében  tett  1870.  augusz- 
tus havi  utazásomról  (Akad. 
Math.  és  Term.  Közi.  VIII.). 
Es  ist  das  erste  Werk,  das 
wertvolle  und  verlassliche 
Daten  iiber  die  Bácska  ent- 
hált. 

Fenyves  Dániel,  Lehrer  in  Sza- 
badka, lieferte  einige  Daten. 

Heuffel  Johann,  Physikus  des 
Krassó-Szörényer  Komitates, 
schrieb:  Enumeratio  planta- 
rum Banatus  Temesiensis. 
Wien,  1858.  Auf  seinen  Ba- 
nater  Keisen  hat  er  aueh  die 
Bácska  berührt  und  teilte 
aucli  von  hier  einige  unbedeu- 
tendere  Daten  mit. 

Kitaibel  Paul,  Universitáts- 
professor.  In  seinen  Werken 
finden  wir  zerstreut  3 4 

auf  die  Bácska  bezügliche 
Daten ; von  seinen  Werken 
zitiere  ich  «Reliquiae  Kitai- 
belianae e manuscriptis  mu- 
sei nationalis  hungarici  pub- 
licatae ab  Augusto  Kanitz». 

Kneucker  A.,  deutscher  Bota- 
niker,  teilt  in  seinen  Cype- 
raceac  exsiccatae  den  von 
mir  gesammelten  Acorellus 
pannonicus  aus. 

Kovács-Huszka  Franz,  röm. 
kath.  Pfarrer  in  Óbecse,  be- 
schaftigt  sich  seit  vielen 
Jahren  mit  dér  Flóra  dér 
Bácska.  Wie  aus  seiner  Pra- 
numerationseinladung  Iier- 
vorgeht,  beabsichtigt  er  jetzt 
die  Flóra  von  Óbecse  be- 
kannt  zu  maciién.  Sein  erstes 
Werk,  das  im  Komitatsjahr- 
buch  unter  dem  Titel : Bács- 
Bodrog  vármegye  növényvi- 
lága erschien  hat  wenig  Be- 
deutung,  da  es  nur  im  All- 


188 


említve  nincsenek;  azért  e 
müvét  mellőztem.  Pl  művé- 
ben a P/antago  sibiricá- 1 is 
megemlíti,  melyet  eddigelé 
a legszorgosabb  keresés  da- 
czára sem  sikerült  megta- 
lálnom. Második  dolgozata : 


Bács-Bodrog  vármegye  nö- 
vényzete (Borovszky  S.,  Ma- 
gyarország vármegyéi  és  vá- 
rosai czímű  munkájának  1. 
köt.  18—25.  lapjáig  terjed). 
Itt  a megszokott  módon  a 
formácziókat  írja  le.  Igen 
értékes  munka;  a vármegye 
növényzetének  hu  tükre. 

Változások  Óbecse  flórájá- 
ban. (Bot.  Közi.  1915.  IV/25. 
p.  68.).  Sok  becses  adatot 
artalmaz;  különösen  az  el- 
tűnt növények  felsorolása 
nagyjelentőségű. 

Kúposok  Tivadar  Dk.,  kiszácsi 
orvos,  müve : 

AdatokBács-Bodrog-megye 
déli  részének  és  Szerém- 
megyének  flórájához.  (Ma- 
gvar Bot.  Lapok,  XIII.  (1914), 
p.  81.). 

Lányi  Béi.a,  szegedi  tanár  mű- 
vében : 

Csongrádmegye  flórájának 
előmunkálataiban  néhány 
adatot  közöl  Bácska  északi 
részéből,  a homokról  (flóra- 
területünk itt  találkozik). 

Magyar  Nemzeti  Múzeum  n ö- 
v é n y t a n i osztálya  ál- 
tal kiadott  herbáriuma.  II. 
és  III.  köt. -ben  a következő 
általam  gyűjtött  bácskai  nö- 
vényeket tartalmazza : Carex 


géméi nen  gehaiten  ist  und 
die  Standorte  im  Einzelnen 
niclit  angegeben  sind.  Ich 
habé  daher  diese  Arbeit 
übergangen.  Hier  erwahnt 
er  auch  Plantcigo  sibiricá. 
die  ich  bisher  trotz  eifrig- 
sten  Suchens  nicht  auffinden 
kon  n te. 

Seine  zweite  Arbeit:  «Die 
Flóra  des  Bács  - Bodroger 
Komitates»  (in  Borovszky  S., 
Magyarország  vármegyéi  és 
városai.  I.,  p.  18 — 25)  ent- 
hált  in  dér  usuellen  Weise 
auch  die  Beschreibung  dér 
F’ormationen.  Es  ist  dies  eine 
sehr  wertvolle  Arbeit,  eine 
treue  Schilderung  dér  Flóra 
des  Komitates 

Sein  Artikel  ((Változások 
Óbecse  flórájában » (Bot. Közi. 
1915.  IV/25.,  p.  68)  enthált 
viele  wertvolle  Daten ; ins- 
besondere  interessant  ist  die 
Aufzáhlung  dér  verschwun- 
denen  Pflanzen. 

Dr.  Kúposok  Tivadar,  Arzt  in 
Kiszács.  sclirieb : Adatok 

Bács-Bodrogmegye  déli  ré- 
szének és  Szerémmegyének 
flórájához.  (Magyar  Botan 
Lapok.  XIII.  (1914),  p.  81.). 

Lányi  Béla,  Professor  in  Sze- 
ged, teilt  in  seinen:  Vor- 
arbeiten  zűr  Flóra  des  Cson- 
gráder  Komitates  einige  Da- 
ten aus  dér  nördlichen  (Sand-) 
Flóra  dér  Bácska  mit. 

Das  von  dér  botanischen  Ab- 
teilung  des  Ungarischen  Na- 
tonalmuseums  herau  sgege- 
bene  Exsiecatenwerk  enthált 
in  Faszikel  I u.  II.  folgende 
von  mir  in  dér  Bácska  ge- 


18í( 


Hudsoni  A.  Benn.,  Ranun- 
culus  polyphyllus  W.  K., 
Linyua  L,  Roripa  amphi- 
biu  L , Crassula  eaespitosa 
Cav.,  etc. 

Mihálik  István,  zombori  tanár, 
egynéhány  adatot  szolgálta- 
tott a vármegye  dórájához. 

Neilreich  Ágoston  : Aufzahlung 
dér  in  Ungarn  und  Slavonien 
bisher  beobachteten  Gefiiss- 
pflanzen  (Wien.  1 8G6).  Úgy 
ez  a mü.  mint  a hozzátar- 
tozó «Nachtrag»  egynéhány 
bácsmegyei  adatot  is  tartal- 
maz az  irodalomból  merítve. 

Prodán  gyula,  zombori  tanár, 
e mü  szerzője.  Munkái: 


sammelte  Pfianzen : Cár  ex 
Hudsoni  A.  Benn.,  Ranun- 
culus  polyphyllus  W.  K., 
RanuncuJus  Linyua  L.,  Ro 
ripa  amphibia  L.,  Crassula 
caespitosa  Cav.,  u.  s.  w. 

Mihálik  Stephan,  Professor  in 
Zombor,  lieferte  einige  Daten 
zűr  Flóra  des  Komitates. 

Neilreich  August:  Aufzahlung 
dér  in  Ungarn  und  Slavonien 
bisher  beobachteten  Gefáss- 
píianzen  (Wien,  1866).  S >- 
wohl  dieses  Werk,  sowie  die 
Nachtriige  zu  deinselben  ent- 
halten  mehrere  aus  dér  Lite- 
ratur  gesehöpfte  Daten  iiber 
das  Bái  s-Bodroger  Komit  t. 

Puooán  Julius,  Professor  in 
Zombor,  Verfasser  dicsér 
Arbeit,  schrieb: 


Adatok  Bács-Bodrog-megye  és  környékének  flórájához.  ( Bot. 
Közi.  1910.,  p.  149). 

Ranunculus  ophioylossifolius  Vili..  Magyarországon.  (Magy. 
Bot.  Lap.  1910..  ]).  1). 

Néhány  adat  Bácska  flórájához.  (Magy.  Bot.  Lap.  1910.,  p.  375). 
Alyssnm  Unifolium  Steph.  Magyarországon  és  néhány  adat 
Bácska  flórájához  (Magy.  Bot.  Lap.  1911..  p.  325). 

A bácskai  homokos  és  löszterületek  egynéhány  növénye. 
(Magy.  Bot  Lap.  1911.,  p.  282). 

Bács-  Bodrog  vármegye  sziki  növényei.  (Magy.  Bot.  Lap. 
XIII.  évf.,  p.  96). 

Adatok  Magyarország  flórájához  (Magy.  Bot.  Lap.  1913., 
p.  124). 


Rociiel  Antal,  a budapesti 
egyetem  főkertésze.  Műve: 
Botanische  Reise  in  das 
Bánát  im  Jahre  1835.  Ulaz- 
tában  a Bácskát  is  érintette  s 
innen  néhány  adatot  közöl. 

Sadler  József  munkáiban  szin- 
tén van  egynéhány  bácskai 
adat. 

Schneller  Ágoston  buszárkapi- 
tány.  Zűr  Kenntnissder  Pha- 


Rochel  Anton,  Obergártner  dér 
Budapestéi-  Universitat: 
Botanische  Reise  in  das 
Bánát  im  Jahre  1835.  Auf 
seiner  Reise  streifte  er  aucli 
die  Bácska  und  teilt  von 
hier  einige  Daten  mit. 

Saoler  Josef  führt  in  seinen 
Werken  ebenfalls  einige  Da- 
ten aus  dér  Bácska  mit. 

Schneller  Auglst,  Husaren- 
rittmeister:  Zűr  Kenntnisöer 


190 


nerogamenfiora  von  Futak 
bei  Peterwardein.  E czikke 
a Verbandlungen  d.  Vereins 
für  Naturkunde  zu  Presburg 
ez.  folyóirat  III.  évfolyamá- 
ban jelent  meg. 

Nachtrag  zűr  Aufzáhlung 
dér  Gefiisspflanzen  von  Futak 
bei  Peterwardein.  Ugyanott 
IV.,  p.  79.  , 

Schultes  J.  Ágoston,  Oester- 
reiehs  Flóra  II.  kiad.  (Wien, 
1814).  KiTAiBEL-töl  tartalmaz 
adatokat. 

Szeewald  Ferencz  tanárjelölt. 
Egynéhány  bácskai  kirándu- 
lásán gyűjtött  növényeit  ne- 
kem adta. 

Tuzson  János  dr  .,  egyetemi  ta- 
nár; műveiben  a Bácskáról 
is  megemlékezik  : 

A Magyar  Alföld  növény- 
formácziói  (Bot.  Közi.  1914. 
VI/27.  3.  füzet). 

A Magyar  Alföld  növény- 
világa (Külön  lenyomat  a 
Természettudományi  Közi. 
600.  füzetéből). 

A Magyar  Alföld  növény- 
földrajzi tagolódása  (külön- 
lenyomat a rMath.  és  Ter- 
mészetűid. Értesítő  XXXIII. 
köt.-ből,  1914). 

TuzsoN-tól  jelent  meg  a 
Magyar  Nemzeti  Múzeum  nö- 
vényt. osztályának  gyűjtemé- 
nyében a Delphinium  orien- 
tale  Gay.  Zombor  környé- 
kéről. 

Wagner  János,  kir.  szakfel- 
ügyelő műve : Magyarország 
(’entaureú- i (1910).  A vár- 
megyében általam  és  Dr. 
Kupcsok-íóI  gyűjtött  lajokat 
sorolja  fel. 


PhanerogamenfloravonFutak 
bei  Peterwardein.  Erschien 
in  den  Verbandlungen  d. 
Vereins  für  Naturkunde  zu 
Presburg,  Jahrg.  III. 

Nachtrag  zűr  Aufzáhlung 
dér  Gefasspflanzen  von  Futak 
bei  Peterwardein.  Ibidem  IV., 
p.  79. 

Schultes  J.  August,  Österreielis 
Flóra  II.  Aufl.  (Wien,  1814). 
Enthiilt  Daten  von  Kitaibel. 

Szeewai.o  Franz,  Lehramts- 
kandidat,  gab  mir  einige 
von  ihm  auf  einer  Exkursion 
in  dér  Bácska  gesammelte 
Pflanzen. 

Dr.  Tuzson  Johann,  Universi- 
tátsprofessor,  erwahnt  in  sei- 
nen  Werken  auch  die  Bácska, 
so  in  seiner  Arbeit : «A  Ma- 
gyar Alföld  növényformá- 
cziói.»  (Bot.  Közi.  1914. 
VI/27.  3 Heft). 

«A  Magyar  Alföld  növény- 
világa# (Separatabdruck  aus 
dem  600.  Hefte  dér  Termé- 
szettud. Közi.). 

«A  Magyar  Alföld  növény- 
földrajzi  tagolódása))  (Sepa- 
ratabdruck aus  dem  XXXIII. 
Bande  des  Math.  és  Termé- 
szettud. Értesítő,  1914). 

lm  Exsiccatenwerke  dér 
bot.  Abteil.  des  Ung.  Nat. 
Museumserschien  von  Tuzson 
gesammelt  Delphiniumorien- 
tale  Gay.  aus  dér  Umgebung 
von  Zombor. 

Wagner  Johann,  künigl.  Fach- 
inspektor.  In  seinem  Werkc: 
><  Magyarország  Centaureű- i» 
(1910)  zahlt  er  die  von  mir 
und  Dr.  Kupcsok  im  Komi- 
tate  gesammelten  Arten  auf. 


191 


Zorkóczy  Lajos,  polg.  isk.  igaz- 
gató Újvidéken : Újvidék  és 
környékének  flórája  (Újvidék 
1896).  E vidék  flórájához 
igen  becses  adatokat  tartal- 
maz. Egyszersmind  a leg- 
terjedelmesebb mű,  mely  a 
vármegyéből  eddig  megje- 
lent (1 — 128  old.). 


Zorkóczy  Ludwig,  Biirgerschiil- 
direktor  in  Újvidék: « Újvidék 
és  környékének  flóráján  (Új- 
vidék, 1896)  enthált  sehr 
wertvolle  Daten  dieser  Flóra ; 
es  ist  zugleicb  das  umfang- 
reichste  Werk,  das  bislier- 
íiber  unser  Komitat  erschie- 
nen  ist  (128  Seiten). 


Rövidítések. 

Borb.  = BoRBÁs-nak  az  irodalom 
felsorolásában  idézett  műve. 

Fkicht.  = FEiCHTiNGER-nek  az  iro- 
dalom felsorolásában  idézett  műve. 

Heuff.  = ÜEUFFEL-nek  az  irodalom 
felsorolásában  idézett  müve. 

Kit.  = KiTAiBEn-nek  az  irodalom 
felsorolásában  idézett  müve. 

Kov.  — KovÁcs-nak  az  irodalom  fel- 
sorolásában idézett  müve. 

Kúp.  = Dr.  KupcsoK-nak  az  iroda- 
lom felsorolásában  idézett  műve. 

Roch.  = RocHEL-nek  az  irodalom 
felsorolásáran  idézet  műve. 

S.vdl.  = SADLER-nek  az  irodalom  fel- 
sorolásában idézett  műve. 

Schnell.  = ScHNELLER-nek  az  iro- 
dalom felsorolásában  idézett  műve. 

Schult.  = ScHULTEs-nek  az  iroda- 
lom felsorolásában  idézett  müve. 

W.  K.  = Waldsteín  és  KiTAiBEL-nek 
az  irodalom  felsorolásában  idézett 
müve. 

Zork.  = ZoRKÓczY-nak  az  irodalom 
fölsorolásában  idézett  műve. 

! = ha  helynév  után  vagy  szerző 
neve  után  áll,  úgy  a növényt  azon  a 
helyen  magam  is  följegyeztem  vagy 
gyűjtöttem.  Ha  a helynév  után  semmi 
jel  vágj'  a gyűjtő  neve  sincsen,  akkor 
az  saját  gyűjtésem  adata. 

* — Az  illető  város  flórájában  meg- 
volt de  később  eltűnt  növényt  jelez. 

* . * 

* 

Mielőtt  növényeim  felsorolá- 
sára áttérnék,  kötelességemnek 
tartom,  hogy  e helyen  is  kö- 
szönetét mondjak  mindazoknak, 
akik  munkámban  segítségemre 
voltak. 


Abkürzungen. 


Borb.  = die  oben  zitierte  Arbeit 
von  Borbás. 

Feicht.  = die  oben  zitierte  Arbeit 
von  Feichtinger. 

Heuff.  = die  oben  zitierte  Arbeit 
von  Heüffel. 

Kit.  = die  oben  zitierte  Arbeit 
von  Kitaibel. 

Kov.  = die  oben  zitierte  Arbeit 
von  Kovács. 

Kúp.  = die  oben  zitierte  Arbeit 
von  Kúposok. 

Roch.  = die  oben  zitierte  Arbeit 
von  Rochel. 

Sadl.  = die  oben  zitierte  Arbeit 
von  Sadler. 

Schnell.  = die  oben  zitierte  Arbeit 
von  Schneller. 

Schult.  = die  oben  zitierte  Arbeit 
von  Schultes. 

W.  K.  = die  oben  zitierte  Arbeit 
von  Waldsteín  und  Kitaibel. 


Zork.  = die  oben  zitierte  Arbeit 
von  Zorkóczy. 

! = nach  einem  Ortsnamen  oder 
dem  Namen  eines  Autors  bedeutet, 
dass  auch  ieh  die  Pflanze  auf  diesem 
Orte  notiert  oder  gesammelt  habé. 
Beíindet  sich  naeh  dem  Orts-  oder 
Autorennaine  kein  Zeichen,  dann 
stammt  die  Angabe  von  mir. 

* = Eine  Pflanze,  die  einst  in  dér 
Flóra  dór  betreffenden  Sfadt  vorkam, 
spáter  aber  wieder  verscliwunden  ist. 


* * 

* 

Bevor  ich  nun  zűr  Aufzah- 
luDg  dér  Pflanzen  libergehe, 
eracbte  ich  es  für  meine  Pflicht, 
hier  allén  jenen  meinen  Dank 
abzustatten,  die  mich  bei  meiner 
Arbeit  unterstiitzt  habén. 


192 


Anyagiak  terén  hálás  köszö- 
nettel tartozom  a magy.  föld- 
rajzi társaság  Alföld-bizott- 
sága elnökének,  Dr.  Cholnoky 
Jenő  egyetemi  tanár  úrnak, 
mert  az  utóbbi  években  jelen- 
tékenyen megkönnyítette  ki- 
rándulásaimat, továbbá  lehe- 
tővé tette  azt.  hogy  oly  helyekre 
is  kirándulhassak,  amelyeket 
rendes  körülmények  között  na- 
gyobb anyagi  áldozatok  nél- 
kül nem  tudtam  volna  meg- 
közelíteni. Ezen  anyagi  áldoza- 
tok elnyerésében  Dr.  Tuzson 
János  egyetemi  tanár  ismert 
ügybuzgósága  révén  segítsé- 
gemre volt.  Kiss  Ferencz  sze- 
gedi főerdőtanácsos  egy  sza- 
badkai kirándulásomon  kalau- 
zolt. Specziálistá  tudásukkal 
segítségemre  voltak  Dr.  Degen 
Árpád.  Kúposok  Samu,  Topitz 
A , Wagner  János  és  Zahn 
K.  H.  urak. 


Für  materielle  Unterstützung 
sehulde  ieb  tiefen  Dank  dem 
Herrn  Prásidenten  dér  Alföld- 
kommission  dér  ungarischen 
geographischen  Gesellscbaft, 
Uni  versi  tatsprofessorDa.EuGEN 
Cholnoky.  dér  mir  in  den  letzten 
Jabren  meine  Ausfüige  unge- 
mein  erleichterte  und  es  mir 
ermögliebte,  Exkursionen  auch 
in  Gegenden  zu  unternehmen, 
die  ieh  unter  gewöbnlicben 
Verbáltnissen  ohne  grössere 
materielle  Öpfer  mcht  britté 
erreicben  können.  Hierbei  war 
mir  aueh  die  eifrige  Mitwir- 
kungdes  Universitritsprofessors 
Dr.  Johanx  Tuzson  vöm  Nutzen. 
Dér  Szegeder  Oberforstrat 
Fpanz  Kiss  war  auf  einer  Sza- 
badkaer  Exkursion  mein  Fíihrer. 
Mit  ihrem  Wissen  als  Spe- 
zialisten  standén  mir  bei  die 
Herren : Dr.  Árpád  v.  Degen, 
Sámuel  Kupcsok,  A.  Topitz, 
Johann  Wagner  und  K.  H. 
Zahn. 


Bács-Bodrog  vármegyében  eló'forduló  növények  részletes  fel- 
sorolása. 

Enumeration  dér  irn  Bács-Bodroger  Komitate  vorkommenden 

Pflanzen. 

Pteridophyta. 

Polypodiaceae. 

Nephrodium  Thelypteris  Sw.  Nádasokban,  mocsaras  réteken.  A kovilyi 
rétség  és  a Hadisziget  nádas  bozótjai  közt  (Zork.).  A Ferencz- 
csatorna  mentén  több  helyen;  Gomboson. 

Marsiliaceae. 

Marsilia  quadrifolia  L.  Mocsarak  szélén  és  lassan  folyó  vizek 
mentén.  Dernyén  a vasúti  állomással  szemben  levő  erdő  mocsa- 
raiban az  Elatine  Alsinastrum  társaságában,  továbbá  Gombo- 
son, a Ferencz-csatornában  a monostorszegi  fahíd  közelében 
Glyceria  aquaiica  között.  Kalocsán  is  előfordul. 


198 


Salviniaceae. 

Salvinia  natans  (L.)  All.  Álló  és  lassan  folyó  vizekben.  A kovilyi 
és  kátyi  rétségben,  a Hadiszigeten,  az  újvidéki  sánezárkokban 
bőven  (Zork.)  !.  közelebbről  a vasúti  állomás,  vasúti  töltés  és  a 
Duna  között;  gyakori  a Ferencz-  és  Ferencz  József-csatorná- 
ban ; a Duna  mentén  több  helyen,  így  Gombos  mellett  is. 

Ophioglossaceae. 

Ophioglossum  vulgatum  L.  Az  újgombosi  vasúti  állomással  szem- 
ben fekvő  fehérnyárfa-ligetben  fordul  elő  a Listera  ovata  társa- 
ságában. Alföldünk  más  helyéről  eddig  ismeretlen.  Nincs  semmi 
kétségem  aziránt,  hogy  ez  a nővén}'  a Duna  mentét  követő 
fehérnyárfa-erdőkben  (melyeknek  talaja  valamivel  magasabban 
fekszik,  mint  a fűzerdőké)  igen  közönséges  növény  lehetett ; de 
a bácskai  gazda  épen  ezen  emelkedettebb  nyárfás  helyeket 
szántófölddé  alakította  át.  Kisérő  társa,  a Listera  ovata , a homoki 
nyárfa-ligetekben  még  ma  is  elég  gyakori.  Az  Ophioglossum 
lelőhelyét  egész  természetesnek  fogjuk  találni  akkor,  ha  meg- 
gondoljuk. hogy  növényünk  a Magyar  Alföld  folytatását  képező 
Román  Alföldről:  «Ciorogárla»  (Bucuresti  közelében)  környékéről 
régóta  ismeretes  (Pantu:  Ophioglossum  vulgatum  L.  la  Cioro- 
gárla  lángá  Bueuresei.  Pub.  Soc.  Nat.  d.  Románia  Nr.  3.  1902.). 
Érdekes,  hogy  a romániai  alföldről  származó  példányok  ép 
úgy,  mint  a magyar-alföldiek,  a hegyvidékieknél  nagyobbak. 

Equisetacede. 

Equisetum  arvense  L.  Vizenyős  helyeken.  Újvidék  mellet  a Felber- 
erdőben,  a Hadiszigeten  és  a Duna  partjain  (Zork.).  Zombor 
vidékén,  a Ferencz-csatorna  mentén. 

f.  nemorosum  A.  Br.  A Duna  szigetein.  Elöszigef 
f.  decumbens  Mey.  Ugyanott. 

E.  palustre  L.  A kovilyi  és  kátyi  rétségben  és  a Hadiszigeten 
(Zork.)  : Baja,  Bezdán,  Apatin  és  Gombos  környékén, 
f.  polystachyum  Vii.l.  Ugyanott. 

E.  hiemale  L.  Újvidék  mellett  a Duna  fövényes  partjain,  a Ferencz- 
csatorna  mellett,  a Hadiszigeten  (Zork.).  Futakon  (Schnell.). 

E.  ramosissimum  Desf.  Homokon : Szabadka,  Tompa.  Jánoshalma, 
vármegye  határi  állomás  és  Újvidék  szőlőiben, 
f.  pannonicum  (Kit.).  Ugyanott, 
f.  gracile  A.  Br.  Szabadkán. 

f.  altissimum  iA.  Br.).  Újvidéki  szőlők  árkaiban  (Kupcsok). 

Embryophyta  Siphonogama. 

Gymnospermae. 

Coniferae. 

Taxaceae. 

Taxus  bcvcata  L.  Zomborban  a vármegyeház  előtti  téren  nagyon  otthonosan 
érzi  magát ; hasonlóan  viselkedik  a Szemző-parkban  is. 


194 


Abietaceae. 

Pinus  silvestris  L.  A dunamenti  parkokban  szépen  díszük,  így  a CnoTEK-ura- 
dnlomban ; Futakon  ligeteket  is  képez  ; a zombori  parkban  is  előfordul. 

P.  vígra  Arnoi.d.  Nagyban  és  sikerrel  ültetik  a vármegye  homokos  részén; 
szép  parkot  alkot  Palicson ; Terézhalmán  a vasút  mellett  találjuk. 

A tenyészeti  viszonyok  kedvezőknek  bizonyultak  még  a következőkre : 

Pív  as  Larix  L.,  P.  alba  Ait.,  P.  canadensis  L„  P.  Ábies  L.,  P.  Picea  L., 

Juniperus  covimunis  L.  Futóhomokon.  Terézhalma  és  Yármegyehatár  között. 

J . sabina  L.  Ültetve  parkokban. 

Thuja  orievtalis  L.  és  T/i.  occidefttalis  L.  Utczákon,  ligetekben  ültetve. 

Cupressus  sempervirens  L.  Parkokban  ültetve. 

Gnetaceae. 

Epliedra  distachya  L.  Futóhomokon  a «S7ipa-formáezió  tagja.  Vár- 
megyehatáron. 

Angiospermae. 

Monocotyledoneae. 

Typhaceae. 

Typha  minima  Fűnk.  Réti  mocsarakban  *Óbecsén  (Kov.)! 

T.  angustifolia  L.  Tömegesen  fordul  elő  Szond  és  Gombos  között, 
az  ófutaki  felső  erdő  melletti  mocsárban.  A kátyi  és  kaboli  rét- 
ségben  és  a Hadiszigeten  (Zork.). 

T.  latifolia  L.  Ugyanott  és  a bezdáni  erdő  Kígyós  ere  mentén. 

Sparganiaceae. 

Sparganium  minimum  Fr.  Réti  mocsarakban  *Óbecsén  (Kov.) ! 

S.  ramosum  Huds.  Árkokban  és  mocsarakban,  folyóvizek  mentén. 
Újvidék,  Káty,  Kából.  Hadisziget  (Zork.)!;  Ferencz  József-csat., 
Kiszács  m.  (Kúp.);  Gombos,  Ferencz-csatorna  mentén,  Szabadka, 
Tompa. 

Potamogetonaceae. 

Potamogeton  fluitans  Roth.  Lassú  vizekben.  Gomboson  a Duna 
szélén  és  a Ferencz-csatornában. 

P.  natans  L.  Álló  és  lassú  vizekben.  A Ferencz  József-csatorná- 
ban  Kiszács  m.  (Kúp.)  ; Kából,  Káty,  Futak  (Sciinell.)  ! A Hadi- 
sziget mocsaraiban  és  a Ferencz  József-csatornában  (Zork.). 

P.  coloratus  Yahl.  Álló  vizekben.  Újvidék  és  Káty  töltése  mentén 
(Feicht.)  ; *Óbecse  (Kov.)-;  gombosi  mocsarakban. 

P.  gramineus  L.  Álló  és  folyó  vizekben.  *Óbecse  (Kov.);  a Duna 
partján  Gombos  mellett. 

P.  pectinatus  L.  Álló  és  folyó  vizekben.  A kaboli.  kátyi  és  futaki 
rótség  (Schnell.)  s a Hadisziget  mocsaraiban,  továbbá  a Ferencz 
Józset-csatornában  (Zork.);  a Ferencz-csatornában,  Tiszakál- 
mánfalván,  Gombos  közelében,  a Palicsi-tóban,  hol  inkább  mint 
P.  interruptus  Kit.  fordul  elő. 

P.  pusillus  L.  Álló  és  folyó  vizekben.  A kaboli,  kátyi  és  futaki 
rétség  (Schnell.)  és  a Hadisziget  mocsaraiban,  továbbá  a 


195 


Ferencz  József-csatornában  (Zork.);  a Ferencz-csatornában,  Gom- 
bosnál a Dunában. 

P.  lucens  L.  Ugyanott. 

J3  acuminatus  (Schumacher).  Újvidéki  mocsarak  IKup.). 

P.  crispus  L.  Ugyanott. 

P.  perfoliatus  L.  Ügyanott.  Zombornál  a Ferencz-csatornában  közön- 
séges. 

Zannichellia  pedicéllata  (Wahlenbg.  et  Kosén)  Fr. 

f.  aculeata  Schur.  A kaboli  és  kátyi  rétség  holt  Dunaágai- 
ban  és  mocsaraiban,  Futakon  (Zork.  és  Schxell.).  A Palicsi- 
tó  lefolyásában. 

Xajadaceae. 

Xajas  marina  L.  A kovilyi  és  kátyi  rétség  holt  Dunaágaiban  és 
mocsaraiban  (Zork.).  *Obecse  (Kov.).  A P’erencz-csatornában 
Monostorszeg  közelében,  Bezdán  mocsaraiban. 

X.  minor  Ai.l.  A kovilyi  és  kátyi  rétség  holt  Dunaágaiban  és 
mocsaraiban  (Zork.).  Futakon  (Schnell.).  Újvidék  és  Káty  töl- 
tése mentén  (Feicht.). 

Juncaginaceae. 

Scheuchzeria  palustris  L.  Zsombékos  réteken,  *Óbecse  (Kovács). 

Triglochin  maritimum  L.  Homokos  nedves  szikeseken.  Tompán. 

T.  palustre  L.  A kovilyi  rétségben  és  a Hadiszigeten  (Zork.); 
laza  talajú  nedves  szikeseken,  Madarason,  Ludastó  mellett, 
Tompán. 

Alismataceae. 


Alisma  Plantago  L.  Mocsarakban,  árkokban  közönséges. 

var.  lanceolatum  (With.).  Ferencz  József-csatornában  Kiszács 
m.  (Kúp.);  Zsablya  Alymaska-barában  (Feicht.). 
var.  pumilum  Nolte.  Szabadka  határában. 

A.  graminifolium  Wahlbg.  Kabolszentiváni  határban.  (Feicht.). 
Sagittaria  sagitti fólia  L.  Álló  és  lassan  folyó  vizekben.  Gombos, 
Újvidék. 

var.  tenuiloba  Borb.  Ugyanott. 

var.  vallisneriaefolia  (’oss.  Germ.  A Ferencz-csatornában, 
Zomborban  és  másutt. 

Butomaceae. 


Butomus  umbellatus  L.  Álló  és  lassan  folyó  vizekben,  árkokban 
közönséges. 


Hydrocharitaceae. 


Yallisneria  spirális  L.  Néhány  példányban  a Ferencz-csatorna 
«Szuvadulá»-nak  nevezett  részén  nő  (Kov.)!  és  Overbász  mel- 
lett egy  kisebb,  de  mély  érben  is  található. 

Hydrocharis  morsus-ranae  L.  Álló  és  lassan  folyó  vizekben  a 
a kovilyi  és  kátyi  rétségben  és  a Hadisziget  mocsaraiban 
(Zork.).  Tiszakálmánfalva,  Futak,  Gombos,  Apatin,  Bezdán.  stb. 

14 


196 


Stratiotes  aloides  L.  Régebben  ugyanott,  ma  nagyon  ritka. 

Elodea  canudemis  R.  M.  Lassan  folyó  vizekben,  a Ferencz- 
csatornában  a zombori  vasiad  és  az  uszoda  között  és  más 
helyen.  Június  20.-án  virágzott. 

Gramineae. 

Onjza  sutira  L.  Művelik  a Ferencz-  és  a Ferencz  József-csatorna  mentén. 

O.  clandestina  A.  Br.  Vízpartokon.  Újvidék  és  Káty  töltése  men- 
tén (Feicht.);  a Ferencz-csatorna  nádasainak  szélén  (Kov.). 

Zea  Mays  L.  Termesztik. 

Andropogon  Ischaemum  L.  Száraz  réteken  és  mezőkön,  nag3r  terü- 
leteket borít  a kötött  homokon  és  löszön;  a szikesek  szélére  is 
beférkőzik. 

A.  strictus  Hőst  (Erianthus  Hostii  Gris.).  Gyepes  halmokon  és 
SZŐlŐk  kÖZt  (SCHNELL.,  ZoRK.). 

Chrysopogon  Gryllus  L.  Kerner  idejében  még  neves  homoki  for- 
mácziót  alkotott,  de  a kultúra  megszakította.  Rabol,  Kabol- 
szentiván  és  a Hadisziget  homokos  mezőin  (Zork.).  *Óbecse 
(Kov.).  Szabadka,  Tompa,  Kelebia,  Jánoshalma. 

Sorghum  halepense  (L.)  Pers.  Kukoriczaföldeken  művelik. 

S.  saccharatum  (L.)  Pers.  Művelik. 

S.  vulgare  Pers.  (Czirok).  Művelik. 

Tragus  racemosus  (L.)  Desf.  A laza,  de  száraz  talajnemek  jellemző 
növénye.  Futó  és  kötött  homokon,  valamint  löszön  (ti teli  fen  sík) 
is  előfordul.  A Dunaszigetek  napos,  fövényes  részein  is  ott- 
honos. 

Panicum  miliaceum  L.  (Köles).  Nagyban  művelik. 

Echinochloa  crus  galli  L.  Nedves  vag3r  szikkadó  parlagheú'eken, 
vízpartokon,  mezei  kutakkörül,  árkokban ; nedves  kukoriczások- 
nak  elmaradhatatlan  g3romja. 

E.  oryzoides  (Ard.)  Fritsch.  Ugyanott. 

Digitaria  sanguinális  (L.)  Scop.  Művelt,  parlag-  és  áradmányos 
helyeken. 

D.  ciliaris  (Retz.)  Koel.  Ugyanott ; alsóréti  homokos  mezőkön 
Obecsén,  (Kov.). 

D.  fUiformis  Koel.  Hasonló  helyeken  mint  az  előbbi ; alsóréti  ho- 
mokos mezőkön  *Óbecse  (Kov.) ; Újvidék  és  a Tisza  között  a római 
sánczokon  (Feicht.). 

Setaria  italicn  (L.)  R.  et  Sch.  Termesztik  takarmánynak ; leggyakoribb  alakja 
a longiseta  Doell.  ; néha  elvadul  az  utak  mentén. 

S.  verticillata  (L.)  R.  et  Sch.  Művelt,  elhagyott  helyeken,  kertek- 
ben közönséges. 

8.  glauca  (L.)  R.  et  Sch.  Réteken,  mezőkön,  vetések  közt. 

S.  viridis  (L.)  R.  et  Sch.  Szántóföldeken  (különösen  kukoriczások- 
ban)  és  szőlők  között. 

var.  Weinmannii  (R.  et  Sch).  Pirosló  bugával.  Futóhomokon, 
Nagybaracska,  Szabadka,  Tompa.  Kelebia. 

Phálaris  canariensis  L.  Művelik,  de  néha  elvadul. 


197 


Typhoides  arundinacea  (L.)  Gr.  M.  Sch.  Folyók,  vizek,  mocsarak 
szélén.  Újvidéken,  Vajszkán  kévékben  áll  a vízben,  mint  a 
káka. 

var.  picta  (L.)  Nym.  Csíkos  leveleért  művelik. 

Anthoxanthum  odoratum  L.  Kaszálóknak  és  legelőknek  értékes 
füve,  a szikesekre  is  beférkőzik  (Futak) ; csak  helyenkint  jelenik 
meg  és  csak  kisebb  csoportokat  alkot ; behurezolt  növény  benyo- 
mását teszi.  *Óbeese,  Arpádliget  (Kov.) ; bezdáni  legelőkön. 
Homokos  vidéken  majdnem  hiányzik. 

Hierochloa  odorata  (L.)  Whlbg.  Homokos  réteken.  Kából,  Kabol- 
szentiván  (Zork.)  ; Ludaspusztán., 

H.  australis  (Schrad.)  R.  et  Sch.  *Óbecse  (Kov.).  Alsórétí  homokos 
mezőkön. 

Stipa  capülata  L.  Laza  talajokon,  Kából,  Kabolszentiván  homok- 
halmain  s a titeli  fensíkon  (Zork.)!  Újvidék  és  a Tisza  közötti 
római  sánczok  (Feicht.).  Óbecse  (Kov.).  A Ferencz-csatorna  men- 
tén, Csantavér.  Szabadka,  Vármegyehatár,  Madaras  kötött  homo- 
kon, stb. 

S.  pennata  L.  ssp.  Joannis  Cél.  Jellemző  tömeges  formáczió-alak- 
zatát  teljesen  megtartotta  Jánoshalma  és  Vármegyehatár  lazán 
kötött  futó  homokos  területén,  itt  még  termése  idején  gyö- 
nyörű látványban  lehet  részünk.  Ludaspuszta  a kőrözsi  legelő- 
kön; titeli  fensíkon.  Alsóróti  homokos  mezőkön,  'Óbecse  (Kov.). 

Crypsis  aculeata  (L.)  Ait.  Szikes  réteken,  szikes  pocsolyák  szélén, 
árkokban,  vakszéken.  Kából  (Zork.)!  Tiszakálmánfalva,  Zombor, 
Nemesmilitics,  Apatin,  Újvidék,  Ófutak,  Bezdán,  Bács,  Madaras, 
Szabadka,  Gádor. 

Heleochloa  explicata  (Lk.)  Hock.  (Chr.  ulopecuroides  Schrad.).  Ugyan- 
ott és  Zsablyán  az  A ly maska-barában  (Feicht.). 

H.  schoenoides  (L.)  Hőst  (Chr.  schoenoides  Lám.).  Úgyanott. 

Phleum  pratense  L.  Réteken,  legelőkön.  Újvidék  (Zork.);  Szabadka. 

Ph.  phleoides  (L.)  Simk.  Kötött  homokon,  Jánoshalma,  Mélykút, 
Szabadka. 

Ph.  paniculatmn  Huds.  Lazán  kötött  homokon  és  kötött  löszön. 
Titeli  fensíkon  és  Palicson. 

Alopecurus  pratensis  L.  Nedves  réteken,  árkokban  (városokban  is); 
szikes  kaszálókra  is  átmegy.  Futak,  Bezdán,  Bácsordas,  Gádor, 
Regőcze,  Vármegyehatár. 

A.  myosuroides  Huds.  (A.  agrestú  L.).  Szántóföldeken,  gyepes  helye- 
ken és  mesgyéken  (Zork.).  Nem  gyakori. 

A.  aequalis  Sóból.  Újvidék  és  Káty  töltése  mentén  (Feicht.).  Ned- 
ves helyeken  a szikesekre  is  beférkőzik,  Alsókabol. 

A.  geniculatus  L.  Nedves  réteken,  mocsarak  körül,  Újvidék  (Zork.). 
Szikes,  kiszikkadt  legelőkön  Bezdán,  Gombos. 

Agrostis  alba  L.  Nedves  réteken,  legelőkön,  szikesek  szélén  közön- 
séges úgy  az  áradmányos,  mint  a lösz-  és  homokos  területen. 

A.  vulgáris  With.  Legelőkön,  réteken,  utakon,  Újvidék  (Zork.). 

14* 


A.  canina  L.  Nedves  réteken  (Zork.  Ujvid.  és  körn}T.  íi.  p.  111). 

Caiamagrostis  Epigcio s L.)  Roth.  Bokros  dombokon  és  szőlőparla- 
gokon. Újvidék  és  a Tisza  közötti  római  sánezokon  (Feicht.); 
Kiszács  m.  (Kúp.);  Bezdán,  Újvidék. 

C.  inter média  Gmei..  Szabadka. 

C.  lanceolata  Roth.  Mocsaras  helyeken  a bácskai  oldalon  (Zork.); 
alsoréti  homokos  mezőkön  *Óbecse  (Kov.). 

C.  Pseudoph rag rnites  (Hall.)  Baumg.  Nedves  réteken,  nádasok 
körül,  Jánoshalma,  Mélykút,  Szabadka. 

A per'a  Spica  venti  (L.)  Beauv.  Kötött  homokon,  mesgyéken  s veté- 
sekben, Szabadka,  Palicsfürdő,  Tompa  és  Kelebia  között  ; Új- 
vidék környékén  (Zork.). 

A.  interrupta  (L.)  Beauv.  Száraz  homokos  és  agyagos  helyeken 
(Gombos).  Kőfalakon  Zombor. 

Holcus  lanatus  L.  A Duna  partján  Újvidék  m.  (Kúp.).  Gomboson, 
árokszélén  Zomborban. 

Corynephorus  caneseens  (L.l  Bernh.  Homokon  Jánoshalma  és  Halas 
között.  Ritka. 

Ventenata  dubia  (Leers.)  Schltz.  Kaszálókon,  erdők  és  szikesek 
szóién  Bezdánban,  a kozorai  erdőben. 

Irisetum  fiavescens  (L.)  R.  et  Sch.  Szőlők  közt  Obeesén '?  (Kov.). 

Avenastrum  pubescen * (Huos.)  Jers.  Szabadka,  ár  megy  eh  atár 

homokos  erdeiben, 
var.  gJabrescens  Rc.hb.  Ugyanott. 

A.  pratensis  L.  Legelőkön,  homokos  gyepes  helyeken,  Újvidék 
környékén  (Zork.). 

Aréna  fatua  L.  Művelt  és  parlaghelyeken  közönséges. 

A.  sterilis  L.  Ugyanott. 

A ■ brevis  Roth.,  A.  uuda  L.,  A.  strigoaa  Schreb.,  A.  safiva  L.,  A.  orienlalis 
Schrrb.  mflveltotnek  s itt-oft  e!  is  vadulnak. 

Arrhenatherum  elatius  L.)  M.  et  K.  Réteken,  mesgyéken,  vasúti 
töltéseken,  Nemesmilitics  és  Szabadka  között : Obecse  (Kov.). 

Gynodon  Dactylon  (L.)  Pers.  Utakon,  szikes  legelőkön  és  homokos 
helyeken  közönséges. 

Bec/cmannia  erucaeformis  Hőst.  Szikes  mocsarak  és  erek  mentén, 
Obecse  (Kov.).  Újvidék  és  Iváty  töltése  mentén  (Feicht.).  Arteres 
helyeken  (Zork.). 

Phragniites  communis  Trix.  Mocsarakban  s vízpartakon.  A kátyi  és 
kaboli  rétségbeu  (Zork.)  ; a Duna,  a Tisza  és  a csatornák  men- 
tén közönséges. 

var.  fiavescens  Curt.  Ugyanott;  ritkább.  Szabadka. 

Moiinia  coerulea  (L.)  Mnch.  Nedves  homoki  kaszálókon,  körözsi 
kaszálók.  Tompán,  stb. 

M.  arundinacea  Schrk.  Szabadka  határában. 

Eragrostis  pilosa  (L.)  Beauv.  Szántóföldeken,  utakon ; a vasúti  töl- 
tések állandó  gyomja,  ahonnan  a szikes  legelőkre  is  eljut  (Dernye). 
Óbecse  (Kov.),  titeli  fensíkon,  Szabadkán,  stb. 


m 


E.  minor  Hőst.  Szántóföldeken,  Kiszá  -s  m.  (Kui\).  Zombor.  Mada- 
ras, Gombos,  Bezdán,  Szabadka,  Újvid  *k,  titeli  fensík. 

E.  megastachya  (Koel.)  Lk.  Ugyanott  és  kertekben.  Római  sánczo- 
kon  (Feicht). 

Koeleria  glanca  (Schk.)  DC.  Futó-  és  lazán  kötött  homokon,  Teréz- 
halom,  Vármegyehatár,  Tompa,  Szabadka. 

K.  pyramidata  (Lám.)  Domin.  Ugyanott,  kuiai  temető,  Verbászon, 
Zombor  határában. 

K.  granlis  Pers.  Száraz  réteken,  Zombor  határában,  Bezdán, 
Verbász. 

Catabrosa  aquatica  (L.)  Beauv.  Mocsarak,  tavak  körül,  Ófutak. 
Sajkásszentivánon  szikes  helyen  is  előfordul. 

Melica  ciliata  L.  var.  transsylvanica  Schur.  f.  Holubyana  (A.  et  G.). 
Erdőkben,  bokros  helyeken.  Óbecse  (Kov);  Zombor  a Sikara- 
erdőben,  Zombor  és  Szabadka  között  a vasúti  töltésen.  Teréz- 
balom  erdejében,  kulai  temetőben,  titeli  fensíkon. 

Bn-a  média  L.  (Vargatáncz).  Dunamenti  legelőkön,  bezdáni  erdő, 
titeli  fensíkon,  stb. 

Dactylis  glomerata  L.  Mezőkön,  erdők  tisztásain,  utak  szélén,  mes- 
gyéken  közönséges. 

f.  pendula  (DumA  A zombori,  bezdáni,  apatini  erdőkben. 

Cynosurus  cristatw  L.  Kaszálókon  és  bokros  gyepes  helyeken, 
*Óbecse  közelében  (Kov.);  Dernyén. 

Sclerochloa  dara  (L ) Beauv.  Legelt  helyen,  mezei  utak  mentén, 
kerékvágás  mentén  terem;  jó  humuszos  talajú  szikesekre  is 
átmegy,  Zombor,  Dernye,  Kából,  Szabadka. 

Poa  compressa  L.  Az  agyagos  talaj  jellemző  növénye,  előfordul 
homokon  is,  vasúti  töltések  mentén,  árkokban.  Regőcze,,  Bács- 
almás, Jánoshalma,  Szabadka,  Zombor.  Apatin,  Gombos,  Ofutak, 
Újvidék. 

P.  bulbosa  L Napos  dombokon,  különösen  homokon  közönséges, 
de  előfordul  vakszikes  foltokon  is.  Regőcze,  Vármegyehatár, 
Szabadka.  Csantavér,  Zombor  a Ferencz-csatorna  mentén,  Sikara, 
dunamenti  legelőkön.  Bezdán,  Alsókabol. 

var.  crúpa  Thuill.  Vármegyehatári  és  jánoshalmi  erdőkben, 
var.  pseudoconcinria  (Schur.)  Asch.  u.  Gr.  Ugyanott  és  Sza- 
badkán 

var.  vivipara  Ivoch.  Ugyanott,  közönséges. 
var.  umbrosa  Schur.  Árnyékos  erdőkben  Terézhalmon,  Sza- 
badkán. 

P.  annua  L.  Utczák,  utak  mellett,  szikes  kaszálókra  és  legelőkre 
is  átmegy.  Puhaságánál  és  apró  termeténél  fogva  udvari  gyep- 
nek ajánlatos. 

P.  pratensis  L Kaszálóink  és  legelőink  elmaradhatatlan  eleme, 
f.  latifolia  Koch.  Nedves  helyeken. 

P.  angustifolia  L.  Agyagos  és  homokos  földben. 

P.  collina  Schur.  Szikes  legelőkön,  Zombor  vásártér  mellett. 


200 


1\  triviális  L.  Réteken,  árkokban,  főleg  nedves  talajon  közönséges. 
Zom  bor  utezai  árkaiban  is  nagyon  otthonos. 

P.  palustris  L.  A dunamelléki  mocsaras  legelők  állandó  kísérője, 
(lombos,  Bezdán.  Óf utak,  Alsókabol,  Titel ; homokos  mocsarak- 
ban Kamarás  közeléből.  Szikes  mocsarak  szélén  is  előfordul 
(Bezdán).  A Tisza  mentén  Óbecse  (Kov.). 

Poa  nemoralis  L.  Erdőkben,  Bezdán  kozorai  erdő,  Ófutak  alsó  erdő. 

Glyceria  aquatica  (L.)  Whlbg.  Álló  és  lassan  folyó  vizekben  az 
újvidéki  Limányon  (Kúp.),  a kátyiés  kaboli  rétségben  és  a Hadi- 
szigeten (Zork.);  a náddal  felváltva  formácziókat  is  alkot. 
Forencz-,  Ferencz  József-csatorna,  monostorszegi,  bezdáni,  stb. 
mocsarakban. 

G.  fiuitans  (L.)  R.  Br.  Vízjárta  helyeken  és  iszapos  pocsolyákban 
ugyanott. 

var.  poaeformis  Sond.  Inkább  árkokban. 

Atropis  dista ns  (L.)  Griser.  Nedves  és  szikes  kaszálókon,  legelő- 
kön Alsókabolon  (Zork.)  ; továbbá  Bácsordas,  Zombor,  Regőcze, 
Gádor,  Örszállás.  stb. 

ssp.  limosa  Schur.  Június  hónapban  nedves,  szikes  kaszálóink- 
nak és  legelőinknek  uralkodó  füve,  mely  vörhenyes  színé- 
vel messziről  feltűnik, 
f.  pallens  Deg.  Szabadkán. 

Festuca  Myurus  L.  Legelőkön  és  kevésbbó  szikes  kaszálókon, 
Dernyén. 

F.  rabra  L.  Gyepes  helyeken,  mesgyéken  és  homokon,  Újvidék 
környékén  (Zork.)  ; Zombor  a Ferencz-csatorna  mentén. 

F.  heterophylla  Lám.  Bezdán  a kozorai  erdő  szélén. 

F.  raginata  W.  et.  K.  A lazán  kötött,  de  különösen  a futóhomok 
jellemző  növénye;  Nagybaracska,  Jánoshalma,  Vármegyehatár, 
Tompa.  Szabadka. 

f.  muior  Borb.  Ugyanott. 

F.  valesiaca  Schleich.  Száraz  partos  helyeken,  Nemesmiliticsen. 

F.  }>  eadovina  Hack.  Legelőkön,  kaszálókon,  néha  ,a  dunamenti 
szikeg  kaszálókon  is  otthonos,  római  sánczokon  Újvidék  köze- 
iéi en  (sub  F.  ovina  L.,  Feicht.);  Bezdán,  Apatin,  Zombor,  Nagy- 
baracska, Regőcze,  Bácsalmás,  Csanta vér,  Kishegyes,  Cservenka, 
Kula,  Verbász. 

F.  rutil a Hack.  Szikes  legelőkön,  Apatin. 

F.  rupicola  Heuff.  Legelőkön,  kaszálókon,  Zombor  az  újvidéki 
vasút  mentén. 

F gigantea  (L.)  Vill.  A Duna  szigetein,  Hadisziget,  stb. 

F.  elutior  L.  Réteken,  gyepes  helyeken.  Újvidék  környékén  (Zork.) ; 
Zombor  környékén.  Gomboson,  Szabadkán,  stb. 

F.  sabspicata  G.  F.  W.  Meyer.  Szabadkai  határban. 

F.  <. rundinacea  Schreb.  Ugyanott  és  Újvidéken  (Zork.). 

Bromus  aspcr  Murr.  Bezdán  környékén  és  Futakon  erdőtisztá- 
sokon. 


201 


B.  erectus  Huds.  Gyepes  dombokon  és  erdőszéleken,  Újvidéken 
(ZORK.). 

var.  pannonicus  Ivum.  et.  Sendt.  Jánoshalmán. 

B.  inermis  Leyss.  A vasútak  töltésén,  mesgyéken,  utak  mentén 
közönséges.  Újvidék  és  Hadisziget  (Zork  ) ; Óbecse  (Kov.);  kulai 
temető,  stb. 

f.  peUitus  (G.  Beck).  Száraz  köves  partokon,  Újvidék  • kör- 
nyékén. 

B.  sterilis  L.  Füves  helyeken,  kőfalakon,  útfeleken,  erdők  szélein, 
különösen  a homokos  vidéken, 
f.  glabrescens  Borr.  Ugyanott, 
f.  hirtiflorus  Borb.  Ugyanott. 

B.  tectorum  L.  f.  longipiius  Kum.  et  Sendtner.  Ugyanott;  néha  a 
szikesek  szélére  is  beférkőzik. 

B.  secalinus  L.  Vetések  között,  utak  szélén,  Obecse  (Kov.);  Hadi- 
sziget (Zork.). 

B.  arvensis  L.  Vetések  között,  mezőkön,  titeli  fensík. 

B.  squarrosus  L.  Napos,  parlagos  helyeken,  különösen  homokon 
és  löszön ; Kából,  Sajkásszentiván  homokos  halmain  (Zork.)  ; 
Kula  és  Verbász  között  a Telecskán,  Regőcze,  Jánoshalma, 
Vármegyehatár,  Tompa,  Szabadka,  Kishegyes,  titeli  fensík. 
var.  megastachys  Borb.  Mélyjcút,  Jánoshalma,  Szabadka,  titoli 
fen  síkon. 

var.  villosus  (Gm.)  Borb.  Titeli  fensíkon,  Csantavéren. 

B.  japonicus  Thunb.  Homokon,  Jánoshalmán 

var.  subsquarroftus  Borb.  Száraz  dombok,  utak  mellett,  árkok 
szélén,  Apatin,  Zombor,  Cservenka,  Kula  és  Verbász  között 
löszön,  Pacsér,  Szakadka,  Csantavér. 

B.  japonicus  Th.  var.  subsquarrosus  Borb.  f.  zomboriensi s Fkod. 
Spicula  villosa.  Zombor  a Sikara-erdő  mellett. 

B.  japonicus  Thbg.  var.  vestitus  (Schrad).  Titeli  fensíkon. 

B.  commutatus  Sc.hrad.  Nedves  réteken  közönséges. 

B.  hordeaceus  L.  Gabona  közt,  mesgyéken  és  réteken  közönséges, 
f.  nanus  (Weig).  Homokos  és  szikes  területeken,  a Ferencz- 
csatorna  mentén,  a bezdáni.  apatini  szikeseken,  stb. 

Brachypodium  silvaticum  (Huds.)  R.  et.  Sch.  Erdőkben  és  bokrok 
között  *Óbecse,  Árpádliget  (Kov.). 

B.  pinnatum  (L.),  Beauv.  Réteken  és  erdőkben  közönséges,  Újvidé- 
ken (Zork);  *Óbecse,  Árpádliget  (Kov.);  Hadisziget. 

Lolium  perenne  L.  Réteken,  mesgyéken,  utakon  közönséges,  Új- 
vidék (Zork.);  Nagybaracska,  Temerin. 

L.Hnicolum  A.  Br.  Len- és  gabonavetések  között,  Újvidéken  (Zork.). 

L.  temulentum  L.  Ugyanott,  *Óbecsén  (Kov.);  Bácsordas  veté- 
sekben. 

Lepturus  pannonicus  (Hőst)  Kunth.  Szikes  erek  mentén,  Zsahlyán. 
Alsóréti  Irizsethát  szikesein  *Óbecsén  (Kov.). 

Secale  Cereale  L.  Termesztik. 


202 


S.  fragile  M,  B.  Lazán  kötött  és  futó  hóm  okon.  Alsóréti  homokos 
mezőkön  Óbecsén  (Kov.);  Xagybaracska,  Bácsalmás,  Jánoshalma, 
Vármegyehatár,  Tompa,  Szabadka, 

Haynaldia  villosa  (L.)  Schuk.  Közlegelőkön  *Óbecsén  (Kov.). 

Agropyron  cristatum  (L.)  R.  et  Sch.  Kiszács  m.  (Kúp.);  római  sán- 
czok  Újvidék  mellett  (Feicht.);  titeli  fensík,  Kishegyes,  Csauta- 
vér,  Pacsér  (Mihálik),  Regőcze. 

var.  calvum  (Schur).  Homokos  vidéken,  Jánoshalma. 

A.  intermedium  (Hőst)  Beauv.  Löszhalmok  lejtőin  a teíecskai  és 
titeli  fensíkon. 

ssp.  trichophorum  (Link)  Richt.  Homokon,  Tompán  az  erdőben. 

A.  glaucum  Desf.  Utak  mellett  homokos  helyeken,  Jánoshalma, 
Tompa;  római  sánczok  Újvidéknél  (Feicht.). 

A.  repens  L.  Járt  utakon,  romtalajon,  bokros  helyeken  közönséges; 
romai  sánczok  Újvidéknél  (Feicht.),  stb. 
f.  dumetorum  Schric.  Homokos  szikeseken,  Szabadkán, 
f.  caexium  Presl.  Ugyanott, 

f.  trichorrhachis  Rohlena.  Homokon,  Vármegyehatáron. 

A.  arenicolum  (Kerner)  = T.  arenicolum  Kerner  Herb.  ined. 
(Menyhárth  L.  Kalocsa  vidékének  növényt.  1877.  p.  19/).  Futó- 
homokon  Vármegyeim  táron,  Szabadkán. 

Aegilops  cyhndrica  Hőst.  Az  alsóréti  homokos  mezőkön,  *Óbecse 
(Kov.). 

Triiicum  vulgare  Yill.  A leggyakrabban  művelt  faja  ezen  nemnek.  Ez  szol- 
gáltatja a messze  földön  híres  aczélos  bácskai  búzát. 

T.  turgidum  L.  T.  durum  Df.sf.,  T.  polonicum  L.,  T.  Spelta  L.,  T.  dicoc  um 
Schrank  os  T.  monocQCCum  L. 

Hordeum  maritimmn  With.  ssp.  G-ussonianum  Pari,.  Szikes,  sovány 
helyeken,  Ófutak,  Újvidék,  Szabadka,  Madaras.  Ószivácz,  Kerény, 
Zombor,  Bezdán,  Apatin  és  Gádor  Kiszács  m.  (Kúp.). 
var.  pubescens  Guss.  Ugyanott, 
f.  hirtellum  Dkg.  Ugyanott. 

H.  murimon  L.  Utakon,  házak  körül,  romokon  közönséges. 

H.  vulgare  L.  és  II.  distichon  E.  Nagyban  művelik. 

H.  hexastichon  L.,  II.  zeorrithon  E.  Ritkábban  termesztik  nagyban. 

Elymus  arenarius  L.  Futó  és  lazán-kötött  homokon,  alsóréti  homo- 
kos mezőkön  *Óbecsén  (Kov.);  Jánoshalma,  Vármegyehatár, 
Tompa,  Szabadka. 

Cyperaceae. 

Acorellus  pannonicus  (Jacq.)  Pállá.  Szikes  tavak  partján  és  kör- 
nyékén. Palicson,  Gádoron  és  Tündéresen,  homokos  földben. 

Pycreus  fiavescens  L Tavak,  mocsarak  szélén  s árteres  helyeken, 
különösen  homokos  földben;  Tündéres,  a Tisza  kiöntéseiben 
(Feicht.);  Tiszakálmánfalva  és  Alsókabol  között,  Gomboson, 
Palicson,  Ludaspusztán. 

Chlorocy peru,<  glomeratus  L.  (C.  australi*  Schrao.).  Újvidék  és  Káty 
töltése  mentén  (Feicht.);  Tiszakálmánfalva  és  Kából  között, 
Gomboson. 


203 


C.  glaber  L.  Újvidék  és  Káty  töltése  mentén  (Feicht.). 

Cyperus  fuscus  L.  Nedves,  mocsaras  helyeken.  Ókér  m.  (Kúp.); 
Újvidék  és  Káty  töltése  mentén,  a Tisza  kiöntéseiben.  Tiindéres 
(P’eicht.). 

Duvaljouvea  serotina  (Roth)  Pállá.  Iviszács  m.,  a Ferencz-József- 
csatorna  mentén  (Kúp.);  Alsókabolon. 

Schoenus  nigricanx  L.  A kaboli  és  káty i mocsarakban  (Zop.k). 

Sch.  ferrugmeus  L.  Ugyanott  (Zouk.)  ; Zombor  város  árkaiban  és 
az  lvanacska-bara  mellett. 

Cladium  Mariscus  (L.)  R.  Br.  Réti  mocsarakban  *Óbecsén  (Kov.). 

Blysmus  compressus  Pers.  Árteres  helyeken  és  mocsarakban  közön- 
séges, Újvidék  környékén  (Zork.). 

Holoschoenus  vulgáris  Lk.  Nedves  homokos  területeken,  a kaboli 
és  kátyi  rétségben  a Hadiszigeten  'Zork.)!  Szabadka,  Tompa, 
Jánoshalma,  Mélykút. 

Schoenoplectus  setaceus  (L.)  Pállá.  Réti  mocsarakban,  *Obec  én 
(Kov.). 

S.  supiuus  (L.)  Pállá.  Réti  mocsarakban  *Óbecsén  (Kov.) ; Új- 
vidék és  Káty  töltése  mentén  (Feicht.). 

S.  lacustris  (L.)  Pállá.  Vizek  s tavak  körül  közönséges  ; Verpe- 
léten  gyengén  szikesedő  mocsárban  is  nő. 

S.  Tabernaemontani  (Gmel.)  Pállá.  Ugyanott,  inkább  a Duna  men- 
tén. Bezdán,  Ot'utak. 

S.  triqueter  (L.)  Pali.a.  Újvidék  és  Káty  töltése  mentén  (Feic.ht.); 
a Duna  homokos  partjain  Bezdán. 

Dichostylis  Micheliava  (L.)  Nees.  Homokos  és  iszapos  helyeken,  a 
kaboli,  kátyi  rétségben,  a Hadiszigeten  (Zork.)  ; Újvidék  és  Káty 
töltése  mentén,  Tündéresen  és  a Tisza  kiöntéseiben  (Feicht.). 

Bolboschocnus  maritimus  (L.)  Pállá.  Nádasok  mentén  található  mo- 
csarak gyakori  növénye;  Gádoron  szikesek  szélén;  Tiindéres 
és  Sajkásszentiván  (Feicht.). 

var.  vulgáris  és  var.  compactus  (Hoffm.).  Újvidék  rétjein  (Kúp.). 

Scirpus  radicans  Schkuhr.  Réti  mocsarakban  *Óbecsén  (Kov.)r;  a 
dunai  szigetek  mocsaraiban.  Hadisziget,  Czigánysziget,  Kiő- 
szi get. 

Heleucharis  acicularis  (L.)  R.  Br.  Leapadt  mocsaras  fövényes  he- 
lyeken, vizek  körül,  Újvidék  és  Káty  töltése  mentén,  a TUza 
kiöntéseiben  Feicht.)  ; Hadiszigeten  és  FEi.BER-erdő  (Zork.)  ; a Duna 
szigetein  Yukovár,  Bezdán  és  Mohács  között. 

H.  pauciflora  (Lic.htf.)  Link.  Zorkóczy  szerint  a Duna  mentében 
nedves  talajon  es  FELBER-erdőben  fordul  elő. 

H.  ovata  (Roth)  R.  Br.  Árterületeken,  a Hadiszigeten  (Zork.); 
réti  mocsarakban  *Obecsén  (Kov.). 

H.  palu4ris  (L  ) 'R.  Br.  Vizek  körül,  mocsaras  helyeken  s árkok- 
ban közönséges;  nagy  mennyiségben  fordul  elő  a szikes  burák 
körül. 


204 


H.  uniglumis  |Lk.)  Schult.  Zombor  a városi  legelőn  és  a Mosz- 
tonga  mentén,  Gomboson  a vasúti  állomás  közelében,  Gádoron 
szikes  területen,  Xemesmiliticsen. 

Trichophorum  austriacum  Pállá.  Réti  mocsarakban  *Obecsén  (Kov.). 

Eriophorum  anaustifolium  Roth.  Hadisziget  rétjein  (Zork  !),  réti 
mocsárban  *Óbecsén  (Kov.). 

E.  latifolium  Hoppé.  Mocsaras,  turfás  helyeken,  *Gombos. 

Cár  ex  stenophylla  Wahlbg.  Kötött  és  futóhomokon.  Kából,  Sajkás- 
szentiván,  Regőcze,  Bácsalmás,  Jánoshalma,  Tompa,  Szabadka. 

C.  divisa  Huds.  Szikes  talajon,  Alsókabol ; Sajkásszentiván  (Zork.); 
Gádor,  Zombor,  Xemesmilitics,  Katymár,  Ludaspuszta. 

C.  vulpina  L.  Vízpartokon,  mocsarakban,  árkokban  közönséges, 
var.  nemorosa  Lujin.  Zsablya,  Alymaska-barában  (Feicht.); 
Bezdáni  erdő, , Gombos,  Dernve. 

C.  muricata  L.  Árnyékos  erdők  útjai  mentén,  Zombor,  Cservenka, 
bezdáni  erdő,  ófutafei  erdő. 

C.  divuha  Good.  *Obecse,  Árpádligetben  (Kov.),  cservenkai 
temetőben. 

C.  paradoxa , Willd.  Kából,  Sajkásszentiván  homokos  rétjein 
(Zork.)  : *Obecse  alsóréti  homokosokon  (Kov.). 

C.  praecox  Schreb.  (C.  Schreberi  Sghr\nk.).  Réteken,  mesgyéken, 
mezei  utak  szélén.  Ófutak.  Bács,  Bácsordas,  Dernve,  Szond, 
Zombor  a Sikara  tisztásain,  Gádor,  Jánoshalma,  Szabadka, 
Csantavér. 

C.  leporina  L.  A bezdáni  erdő  nedves  legelőin. 

C.  remota  L.  Erdőkben  árnyékos  tisztásokon,  vízerek  mentén, 
Bezdán  és  Mohács  közötti  szigeteken,  Dernyén,  Bácsordason. 

C.  Hudétonii  A.  Benn.  ( C . elata  All.,  C.  stricta  Good.).  Zsombékokat 
alkot  Kabolon  és  a kátyi  réten  (Zork.)  ; Tündéres  (Feicht.) ; Gom- 
bos, Monosztorszeg. 

C.  gracűis  Curt.  ( C . acuta  L.  p.  ruffa  L ).  Zsablya  Alymaska-bara, 
Tündéres  (Feicht.);  Élősziget  a Dunában. 

(’.  tornentosa  L.  Mocsarakban,  árkokban  s árteres  helyeken  közön- 
séges. Újvidék  környékén  (Zork.). 

C.  caryophyllea  Latour.  ( C . praecox  Jac.q.).  Gyepes  helyeken,  mes- 
gyéken,  Bács,  Bácsordas,  Gombos,  Szond,  Palies. 

C.  montana  L.  Zombor  a Sikara-erdő  tisztásain. 

C.  ftacca  Schreb.  Mocsaras  réteken,  nedves  erdőtisztásakon,  *Obecse 
Árpádligetben  (Kov.);  Gombos,  Zombor,  Szabadka  és  a Körözs- 
erdőben. 

C.  paUescens  L.  Erdőkben,  Bezdán,  Gombos. 

C.nitida  Hőst.  Homokos  vidékeinknek  jellemző  ' növénye  ; János- 
halma, Vármegyehatár,  Szabadka. 

C.  panicea  L.  Mocsaras  helyeken,  Szabadkán  a Kőrözserdőben ; 
Palicsfürdővel  szemben  zsombékot,is  alkot. 

C.  silvatica  Huds.  Erdőkben,  *Obecse  Á i pádl igetben  (Kov.);  Dernve, 
Bezdán. 


205 


C.  fiává  L.  Mocsaras  helyeken,  Szabadkán. 

C.  distans  L.  Nedves  réteken,  vizek  mentén,  Újvidék  (Kúp.)  ; 
Tündéres  (Feicht.);  Gombos,  Zombor  a Mosztonga  és  a Ferencz- 
csatorna  mentén,  N'emesmiliticsen,  Madarason,  Szabadkán,  stb. : 
néha  szikesekre  is  beférkőzik. 

C.  hirta  L.  Nedves,  homokos  vagy  agyagos  helyeken,  Sajkás- 
szentivánon  (Zork.);  Gombos,  Jánoshalma,  Paiics. 

C.  nutans  Hőst.  Mocsaras  vagy  nedves  szikes  kaszálókon,  Piros 
(Kúp.);  Alsókabol,  Dernye,  Bezdán.  Zombor  vásártéri  legelőn. 

C.  Pxeudocyperus  L A kátyi  és  kaboli  rétség,  az  újv.  Limán y 
s a Hadisziget  mocsaraiban  (Zork.)  : a Ferencz-csatorna  mentén. 
Monos  torszegen. 

f.  acrogyna  A.  et  Gr.  Kiszács  m.  (Kúp.). 

C.  vesicaria  L.  Mocsaras  réteken  és  árkokban,  a kátyi  és  kaboli 
rétség,  az  újv. Limány  és  a Hadisziget  mocsaraiban  (Zork.);  az 
Élősziget  laposaiban. 

C.  paludosa  Gooo.  (C.  acuti fonni?  Ehrh.)  Mocsarakban,  Tündéres 
(Feicht.):  Szabadka,  kőrözsi  erdő;  Palicson  zsombékot  is  alkot. 

C riparin  Curt.  Mocsaraink  legközönségesebb  sása,  a Mosztonga 
mentén  Zombortól  követhető  végig,  Bezdán,  Gombos,  Monostor- 
szegen zsombékot  alkot;  a Duna  szigetein:  Élősziget,  Hadiszi- 
get, stb. 

Araceae. 

Árum  maculatum  L.  Az  összes  dunamenti  erdőkken.  Újvidék  mel 
lett  a felső  erdőben  (Zork.)  és  alsó  erdőben ; *Óbecsén  az 
Árpádligetben  (Kov.);  Bogyán,  Bezdán,  Apatin,  stb.;  a zombori 
Sikarában  is. 

Acorus  Calamus  L.  Zsablya  mellett  az  Alymaska-bara  kiszáradt 
mocsaraiban  (Feicht.);  ritka. 

Lemraceae. 

Lenma  trisulca  L.  Álló  vizekben  és  pocsolyákban,  kaboli-  kátyi 
és  futaki  (Schnell.)  rétségen  és  a Hadiszigeten  (Zork  ).  a Mosz- 
tonga mentén,  stb. 

L.  minor  L.  Ugyanott. 

L.  yibba  L.  Ugyanott,  valamivel  ritkább. 

Spirodela  polyrrhiza  L.  Ugyanott. 

Commelynaceae. 

Commelyna  coelestis  Willd.  Dísznövény. 

Tradescantia  virginiai  L.  Dísznövény.  Porzószálai  alkalmasak  a pro’oplasma 
mozgásának  demonstrálására. 


Juncaceae. 

Juneus  glaufíus  Ehrh.  Mocsarakban  Kiszács  m.  (Kúp.);  Kából 
szikes  árteres  rétjein  (Zork.)  ; a Ferencz-csatorna  szélén  (Kov.). 
Ugyanott  Zombor  közelében. 


206 


J.  conglomeratus  L.  Mocsaras  és  vízállott  a helyeken  közönséges, 
a kaboli,  kátyi  rétségés  a Hadisziget  mocsaraiban  (Zork.);  Futak, 
Vájsz  ka,  Bezdán. 

J.  effusus  L.  Ugyanott. 

■T.  lampocarpus  Ehrh.  Vízpartokon,  árkokban  s nedves  réteken 
közönséges,  Újvidék  (Zork.)  ; Tündéres  (Feicht  ) : Zombor,  Mada- 
ras, stb. 

J.  atratus  Krock.  Újvidék  é;  Káty  töltése  mentén,  sajkásszent- 
iváni  határban  (Feicht.), 

J.  acutifiorus  Ehrh.  Újvidék  és  Iváty  töltése  mentén  (Feicht.).  Dr. 
Degen  tanár  úr  szerint  ez  az  adat  téves,  mert  nálunk  csak  az 
előbbi  nő. 

J.  compressus  Jacq.  Nedves  reteken,  árkokban,  vízpartokon  közön- 
séges, Zombor.  Gombos.  Ivabol,  titeli  fensík  mellett,  Szabadka. 

.7.  Gerardi  Lois.  Nedves  szikes  helyeken.  Gádor,  Madaras,  Xemes- 
militics. 

J.  bufonius  L.  Nedves  helyeken  közönséges,  Madaras,  Dernye,  stb. 

Lazuld  campestris  (L.)  DC.  Erdők  szélén  és  tisztásokon  úgy  a 
homoki,  mint  a dunamenti  erdőkben. 

Liliaceae. 

Veratruvi  album  L.  Kőröserdőben  mocsaras  helyen. 

Bulbocodium  versicólor  (Kér.)  Spr  Szabadkán  a Kőröserdő  mögött, 
a törökfák  (Quercus  pubescens)  s a tanyák  között  levő  halmokon. 

Colchicum  arenarium  W.  et  K.  Löszön  a titeli  fensíkon  (Kov.) ; 
Madarason,  lazán  kötött  homokon  Tompán. 

Anfkerieum  ramosum  L.  Újvidék  közelében  a római  sánczokon 
gyepes  bokros  helyeken  (Feicht.). 

Hemerocallis  fulva  L.  Kertekben  művelik ; néha  elvadul  (Zork.). 

Ríjacinthus  orientalis  L.  Kertekben  többféle  színváltozatban  művelik. 

Gagea  pratensis  (Pers.)  Dum.  Bokros  helyeken,  Ottómajor  Kiszács 
m.  (Kúp.);  Ófutak,  Zombor. 

var.  ciliata  Beck.  Ottómajor  uradalmi  puszta  fasorai  alatt, 
Kiszács  m.  (Kúp.). 

G.  lutea  (L.)  Iver.  Árpádligetben  *Óbecsén  (Kov.). 

G.  pusilla  (Schm.)  R.  et  Sch.  Gyepes  helyeken,  Madarason,  Szabad- 
kán, Kishegyesen,  a titeli  fensíkon. 

G.  arvenns  (Pers.)  Dum.  Kából,  Sajkás  szenti  ván  mesgyéin  és  homo- 
kos lejtőin  s a titeli  fensíkon  (Zork.);  Kiszácson  (Kúp.);  Doroszló. 
Zombor,  Gádor  és  Madaras  vetéseiben. 

Allium  sphaerocephaluui  L.  Halmokon,  vasúti  töltések  mentén, 
Csantavér,  Kishegyes,  titeli  fensíkon.  futaki  erdő  tisztásain. 

A.  vineale  L.  Szikes  legelőkön,  parlagokon,  homokos  helyeken 
Kából,  Sajkásszentiván,  Futak  (Schnell.,  Zork.);  vetésekben 
*Óbecse  (Kov.);  Apatin,  CHOTEK-pusztán. 
var.  compactum  Aschers.  Titeli  fensíkon. 

A.  ursinum  L.  *Óbecse  Árpádligetben  (Kov.). 


2207 


A.  scorodoprasum  L.  Vetések  között,  mesgyéken  s homokos  helye- 
ken, Kából,  Sajkásszentiván  s Futak ! száraz  mezőin  (Schnell., 
Zohk.)  ; Zombor,  Mélykút,  Jánoshalma,  Szabadka. 

A.  rotundum  L.  Bokros  dombokon,  Óbecse  (Kov.). 

A.  atroviolaceum  Boiss.  Búzavetésekben  Monostorszegen. 

A.  angulosum  L.  Hadisziget  rétjein  bőven  (Zork.). 

A.  atropurpureum  W.  et.  I\.  Vetésekben,  *Óbecse.  (Kov  ).  A Tisza 
vidékén. 

A.  moschatum  L.  Homokos  dombokon  Ludaspuszta  határában. 

A.  fiavum  L.  Napos  dombokon,  titeli  fensíkon. 

A.  sativum  L.,  A.  Porrum  L.,  A.  schoenoprasum  L.,  A.  fistulosum  L.,  A.  Cepa  L., 
A.  ascalonicum  L.,  A.  Ophioscodon  Don.  Művelik. 

Lítium  landiduni  L.,  L.  bulbiferum  L.  Kertekben  művelik. 

Fritülai  ia  imjierialis  L.  Dísznövény. 

Tutipa  Gesieriana  L.  Dísznövény. 

Scilla  bifolia  L.  Ligetekben,  erdőkben,  *Obecse  Arpádliget  (Kov.) ! 
futaki  erdőben  (a  Chotek- pusztán). 

S.  autumnalis  L.  Szikes  legelőkön,  Apatin  (Borb.)!  Bácsordas, 
Dernye,  Bácstóváros. 

Ornithofjalum  pyramidale  L.  Gabonaföldeken,  mesgyéken,  Újvidék 
és  Futak  között  (Zork.).  Zsablya  és  Sajkás szentgyörgy  (Giurgevo) 
közölt  (Feicht.);  Kiszácson  (Kúp.);  Obeese  (Kov.),  Zombor  a 
Ferencz-csatorna  mentén  vetésekben,  Gombos,  Bulkesz. 

0 ftavescens  Lám.  Óbecse  (Kov.). 

0.  narbonense  L.  Újvidék  és  Futak  között,  gabonaföldeken  (Zork.). 

0 umbellatum  L.  Erdőkben.  Kiszács  (Kúp.)  ; Zombor  a Sikarában, 
Szabadkán,  Verbászon. 

0.  tenuifolium  Guss.  Duuamenti  szikes  legelőkön  és  kaszálókon, 
Apatin,  Bezdán,  Bácsordas,  Dernye,  Futak ; löszön,  homokon 
Feketehegy,  titeli  fensík,  Szabadka. 

0.  refractum  W.  K.  Dúlőutak  mentén,  Kiszácson  ritka  iKup.). 

0.  nutans  L.  Mesgyéken  és  árokpartokon  Újvidék  határában  (Zork.), 
alighanem  összeesik  a következővel. 

0.  Boucheanum  (Kunth)  Aschers.  Árkokban,  mesgyéken,  Kiszács 
(Kúp.)  ; Dernye,  Bácsordas,  Zombor,  Regőcze,  Baja. 

Muscari  comosum  (L.)  Mill.  Dombokon,  mesgyéken,  száraz  lejtő- 
kön, vetésekben,  a kaboli  és  futaki  erdőben  (Zork.);  Zombor, 
Bácsszentiván,  Nemesmi litics,  Kula,  Cservenka,  Vármegyehatár, 
Szabadka,  Csantavér,  titeli  fensík. 

M.  racemosum  L.  Gyepes  helyeken,  Kiszács  (Kúp.);  Zombor  a 
Ferencz-csatorna  mentén  végig,  Regőcze,  Madaras,  Ludaspuszta. 
Szabadka,  titeli  fensík. 

M.  botryoides  DC.  Az  újvidéki  temetőben  s a futaki  erdőkben 
(Zork.);  a mi  növényünk  jobban  egyezik  meg  a következő  spe- 
ciesszel vagy  középalaknak  tekinthető. 

M transsylvanicum  Schuk.  Erdők  szélén.  Alsókabol.  Futak  alsó 
erdő,  Bezdán  kozorai  erdő,  Szabadka.  Virágai  nem  oly  kicsinyek, 
mint  a tőalaké,  más  különbséget  nem  látok. 


208 


Asparagus  officináiig  L.  Kiszács  m.  (Kúp.)  ; FELBER-erdőben  s a 
Hadiszigeten  (Zork.);  Újvidék  melletti  római  sánczok  (Feicht.); 
Zombor,  Szabadka,  Csantavér.  Kertekben  is  művelik. 

Buscus  Hypoglossum  (Jacq.)  L.  A Fruska-Gora  erdeiből  egyes  bácskai 
kastélyok  udvaraiba  is  eljutott. 

B.  aculcatus  L.  Ugyanott. 

Polygonatum  latifolium  (Jacq.)  Desf.  Erdőkben,  *Óbecse  Árpád- 
ligetben  (Kov.) ; Futak,  bezdáni  erdő,  Szabadka. 

P.  officináié  All.  Árnyas  erdőkben  Újvidék  (Zork.);  *Obecse,  Árpád- 
liget (Kov.). 

P.  multiflorum  (L.)  All.  *Óbecse,  Árpádliget  (Kov.). 

Convallaria  majális  L.  Futaki  alsó  erdőben ; kertekben  művelik. 

Paris  quadrifólia  L.  *Óbecse,  Árpádliget  (Kov.);  Bezdán  kozorai 
erdő  (Rácz  zombori  gimn.  tanár  állítása  szerint). 

Amaryllidaceae. 

Sternbergia  colchiciflora  W.  K.  Füves  helyeken,  az  óbecsei  temető- 
ben (Kov.). 

Narcissus  poeticus  L.  Művelik ; itt-ott  elvadul. 

N.  Tazetta  L.,  N.  Jonquilla  L.,  N.  Pseudonarcissus  L.  Kertekben  művelik. 

Leucojum  aestivum  L.  A kátyi  és  kaboli  rétség,  FELBER-erdő  s a 
Hadisziget  nedves  rétjein  bőven  (Zork.)  ; Futak  (Schnell.)  ; 
*Óbecse  alsórét  (Kov.);  Gombos,  Zombor  a csatorna  mentén. 

Galanthus  nivális  L.  Bokrokban,  Erdődön  a Duna  körüli  magaslatokon. 

f.  erdödensis  Prod.  Bokros  helyeken  Erdődön.  Itt  nagyon 
gyakran  fordul  elő  8 lepellevéllel. Több  éven  át  gyűjtöttem; 
úgy  látszik  állandó  alak.  A Bácskában  még  csak  kertben 
láttam. 

Dioscoreaceae. 

Tamus  communis  L.  Sík  vidék  erdeiben  közönséges  (Zork.);  Baja 
(Sadler);  '‘'Óbecse,  Árpádliget  (Kov.). 

Iridaceae. 

Crocus  variegatus  Hoppé  et  Horsch.  A futaki  erdő  tisztásain  ( C . 
reticulatus  Stev.)  Zorkóczy  ; Szabadkán  a Kőrözserdő  mögött  a 
törökfák  ( Quercus  pubescens)  és  a tanyák  között  levő  kötött 
homokos  halmokon. 

lris  pumila  L.  Sajkásszentiván  homokos  halmain,  az  újvidéki  és 
palánkat  temetőkben  (Zork.)  ; kulai  temető,  löszön  Cservenkan,  a 
Telecskán,  titeli  fensíkon. 

I.  arenaria  W.  K.  Kötött  és  lazán  kötött  homokon,  bokrokban, 
Jánoshalma,  Vármegyehatár. 

I.  variegata  L.  A futaki  és  kaboli  erdők  tisztásain  (Zork.)  ; Teréz- 
halom  homokos  erdeinek  tisztásain,  Halas  városi  erdő.  Szabadka 
Kőrözserdő  mellett. 

I.  sibirica  L.  Hadisziget  nedves  rétjein  (Wolny  in  Zork.);  *Obecse, 
alsórét  (Kov.)  ; Szabadkán  a Kőrözserdő  mocsaras  helyein. 


209 


1.  Fseudacorus  L.  Mocsarakban,  folyóvizek  mentén,  a kaboli  és 
kátyi  rétség  és  a Hadisziget  mocsaraiban  s a Ferencz-József 
csatornában  (Zork.  és  Kúp.);  a Ferencz-csatorna  szélén,  a Mosz- 
tongában  és  az  összes  dunai  szigeteken. 

Cannaceae. 

Canna  indica  L.  Dísznövény. 

Orchidaceae. 

Orehis  Morio  L.  *Óbecse  (Kov.) ; erdei  tisztásokon  Bezdán  kozorai 
erdőben. 

0.  coriophora  L.  A Hadisziget  nedves  rétjein  (Zork.)  ; Obecse  (Kov.). 

0.  ustulata  L.  Dombokon,  titeli  fensíkon. 

0.  purpurea  Huds.  Erdőkben,  Futak  (Schnell.).  Alsókabol,  Duna- 
cséb,  Bács,  Bácsordas,  Dernye,  Apatin,  Bezdán,  Madaras,  János- 
halma, Tompa,  Szabadka. 

0.  militaris  L.  *Óbecse  (Kov.). 

0.  palustris  Jacq.  Nedves,  mocsaras  helyeken,  Hadiszigeten  (Zork.); 
Bezdán,  Szabadka  a kőrözsi  legelőkön,  Ludaspusztán. 

O.  latifolia  L.  Mocsaras  helyeken,  Gombos  és  Szond  között  a 
vasút  mentén. 

Ophrys  aranifera  Huds.  A Hadisziget  nedves  rétjein  (Zork.);  titeli 
fensíkon  (Kov.);  *Öbecse  (Kov.). 

Limodorum  abortivum  Sw.  Bokrokban.  Ófutak  az  alsó  erdőben. 

Cephalantheru  rubra  (L.)  Rich.  Homoki  erdőkben,  Jánoshalmán,  Te- 
rézhalmán,  V ál-megyehatár,  Halas  városi  erdő. 

C.  (dba  (Cr.)  Simk.  Obecse,  Árpádliget  (Kov.) ; Dernye,  Bezdán. 

C.longifolia  (L.)  Fritsch.  Erdőkben,  Bezdán  kozorai  erdőben. 

Epipactis  palustris  (L.)  Cr.  Nedves  helyeken,  a vasút  mentén, 
Piros  m.  (Kúp.),  Hadiszigeten  s a futaki  erdőben  (Schnell  ). 

E.  latifolia  (L.)  Ali,.  Árnyas  erdőkben,  *Óbecse,  Árpádliget  (Kov.); 
temerini  erdő  (Kov.). 

E.  atropurpurea  Rafin.  Szabadkai  homokon,  Vármegyehatáron. 

E.  microphylla  (Ehrh.)  Sw.  Terézhalmi.erdő. 

Listera  ocaia  (L.)  R.  Br.  Ligetekben.  A kiszácsi  temetőben  (Kúp.); 
Újgombos  és  Terézhalom  nyárfaligeteiben. 

Neottia  nidus  avis  (L).  Righ.  Árnyas  erdőkben,  Bezdán  a Kozorában. 

Dicotyled  mcae. 

Salicaceae. 

Populus  tremula  L.  Újvidék  mellett  a FELBER-erdőben  (Zork.); 
*Obecse,  Árpádliget  (Kov.),  a Duna  szigetein. 

P.  alba  L.  Vízpartokon,  fövényes  nedves  helyeken,  homokon, 
homokos  vidékeknek  őshonos  fája.  Bezdán,  Gombos,  Zombor, 
Szabadka,  Jánoshalma,  a Duna  szigetein  és  partjain. 


21') 


1\  nigra  L.  Ugyanott  nagyobbára  ültetve.  Mindhármat  utak  sze- 
gélyezésére is  használják. 

P.  canescens  Sm.  ( alba  X tremúla).  Zorkóczy  Péterváradról  közli. 
A Duna  szigetein  is  valószínűleg  előfordul. 

P.  italica  (Duroi.)  Mkch.  Utak  szegélyezésére  használják,  ritkábban  tanyák  és 
urasági  kastélyok  szegélyezésére. 

P.  deltoidea  Marsh.  (P.  monolifera  Ait.,  P.  canadensis  Mnch.)  és 

P.  balsamifera  L.  Ültetve  homokon,  néha  sétautak  mentén. 

Salix  alba  L.  A Duna  mentén  és  a szigeteken  uralkodó  fa.  Vár- 
megyehatáron is  otthonos. 

S.  excelsior  Hőst  ( alba  X fragilis).  Gombos  a vasúti  állomás 
közelében. 

S.  triandra  L.  A Duna  partján  (Újvidék)  és  a szigeteken  (Élő- 
sziget,  Czigánysziget). 

S.  fragilis  L.  Vízpartokon  ligetekben  s a Duna-szigetek  füzeseiben 
(ZORK.). 

var.  discolor  Kern.  Duna  melletti  füzesek,  Újvidék  m.  (Kúp.). 

S.  purpurea  L.  Ugyanott  és  Gomboson  a parton. 

S.  duphnoides  Vill.  Homokon  ültetve,  futóhomokon  is  beválik.  Hamvasszinü 
ágaival  feltűnő  növény. 

S.  rosmari  ni  fólia  L.  Homokos  területeink  teknöszerű  bemélyedései- 
ben, Jánoshalma,  Vármegyehatár,  Tompa.  Szabadka. 

S.  viminalis  L.  A Duna  partján,  elég  ritka.  Gombos  és  Bezdán  között. 

S.  cinerea  L.  Nedves  réteken,  mocsarak  szélén  s vizek  partján, 
Bezdán,  Gombos,  Zombor,  Verbász,  Regöcze. 

S.  babylonica  L.  Sírok  mellé  ültetik;  ma  azonban  alig  ültetik,  mert  igen  nagy 
árnyékot  tart  és  így  mellette  más  növényt  nem  lehet  a sírokra  ültetni. 

J uglandaceae. 

Juglans  regia  L.  Kertekben  és  szőlőkben  művelik,  Zombor  város  Bezdán  felöli 
országútja  diófákkal  van  szegélyezve. 

Betulaceae. 

Carpinus  Betűi  u<  L Erdők  alkotó  fája,  de  csak  szórványosan, 
Kutak  (Zork.)  ; Alsókabol,  Bezdán  a Kozorában. 

Corylus  Avellana  L.  Erdőkben,  ligetekben  s bokrok  között,  az 
összes  dunamenti  erdőkben. 

C.  Colurna  L.  és  C.  tubulosa  Willd.  Művelik. 

Betula  verrucosa  Ehrh.  Ültetve. 

Alnns  glutinosa  |L).  DC.  Ültetve  Zombor:  igen  szép  egyenes  sudár 
termetű  fákat  láttam  Szabadkán  homoki  erdőben. 

Fugaceae. 

Castanea  sutivá  Mill.  A Sikara-erdőben  volt  egy  fa,  de  már  kivágták. 

Quercus  Robur  L.  (Q.  pedunculata  Ehrh.,  ().  borealis  Heuff.).  El- 
térései : L) 

var.  macrophylla  Vukotinovic.,  Apatin  és  Bukin. 

var.  longiloba  Lasch.,  Paláuka. 

»)  D . Borbás  Vi.ncze:  «A  nagy  magyar  Alföld  tölgyei.a  Közgazdasági 

Értesítő,  VI.  évf.  (Jarhg.)  45.  sz.  (Nr.). 


211 


Tar.  crassiuscula  Borb.,  Bukin,  Palánka,  Glozsán,  Apatin. 
var.  tricuspidata  Janka,  Apatin. 

var.  tardiflora  Tscherx.  Bukin,  Kutak,  (Borb.).  CHOTEK-pusztai 
uradalmi  erdőben.  1909  szept.  19.-én.  Gubacsai  a Seuro- 
terus  lenticularis , Cynips  calycis. 
var.  brevipes  Heuff.,  Apatin,  Bezdán.  Bukin. 
var.  hiemalis  Stev.,  Apatin,  Bukin. 
var.  trichopoda  Borb.,  Apatin. 
var.  patellata  Vukotinovic.,  Bukin. 
var.  obconicifera  Borb.  et  Csató,  Bukin,  Apatin. 
var.  tubulosa  Schu  j,  Bukin,  Apatin. 

var.  boreulis  Heuff.,  gyümölcse  a csúcsán  elhegyesedik,  tehát 
tojás-kúpalakú.  deres.  Apatin. 
var  Bruttiu  Ten.  Bezdán,  Bukin. 
var.  cylindrocarpa  Borb.,  Bezdán,  Apatin,  Bukin. 

Q.  Kanilziana  Borb.,  Apatin. 

Q.  sessili  flóra  Sm.  Zorkóczy  szerint  előfordul  szórványosan  a kaboli 
és  futaki  erdőki)en.  Borpás  e fára  a következő  megjegyzést 
teszi:  ((Csodálatos  azonban,  hogy  a bácsmegyei  tölgyesekben 
majd  mind  az  a fajta  nő,  amely  a szomszéd  szerémi  hegyeken 
ismeretes ; s mégis  a Q.  sessili  flóra  a bácsmegyei  síkon  fel  nem 
cseperedhetett.  Ennek  oka  valószínűleg  szinte  a földrajzi  ma- 
gasságitól magyarázható.-*  Zorkóczy  Újvidék  és  környéke  flórá- 
jának 94.  oldalán  ezen  kitétel  olvasható:  «Dr.  Borbás  1880 
a csébi  erdőben  találta  (Q.  sessili  flórát )».  Ez  a téves  állítás 
onnan  származik,  mert  Borbás  munkájában  (p.  25.)  azt  jegyzi 
meg,  hogy  apró  Q.  sessili ^ara-fákat  látott  a Csepel-szigeten, 
homokon  «Csép»  határában,  ezt  a nevet  Zorkóczy  összetévesz- 
tette a Csébi-vel,  habár  olvashatta,  hogy  Borbás  mit  tart  a 
Q.  sessili florá-vó]. 

Q.  lanuginosa  (Lám.)  Thuill.  (Q.  puhescens  Willd.),  a tőalak  elő- 
fordul Bezdán,  Dernye  erdőkben.  Eltérései: 
var.  oblongifrons  Borb.,  Apatin. 
var.  subconferta  Borb.,  Bukin,  Bezdán. 
var.  budensis  Borb.,  Bukin. 
var.  lati  fólia  Vük.,  Bukin,  (Borb.)  Dernye. 
var.  glebosa  Borb,  Apatin. 
var.  Vukotinovicii  Borb.,  Apatin,  Bezdán. 

Q.  diversifrons  Borb.,  Apatin. 

Q.  conferta  Ivrr.  (Magyar  tölgy).  A csébi  40  éves  határerdőben. 

Q.  austriaca  Willd.  Ez  a fajta  cser  Bukin  erdejében  bőven  nő 
tiszta  csererdőt  is  alkot.  Apatin  és  Bezdán  erdeiben  pedig 
mocsártölggyel  keveredik;  előfordul  még  az  alsókaboli  és 
futaki  erdőben  (Zork.)!  A legszebb  példányokat  találjuk  a bez- 
dáni  erdőben  a kozorai  csárda  közelében,  nem  messze  az 
erdészlaktól. 


15 


2 12 


Borbás  a magyar  Alföld  tölgyeire  és  így  a bácskaiakra  is  a kö- 
vetkező megjegyzést  fűzi : Legfelötlőbb  a magyar  Alföld  erdei- 
ben a makknak  szokatlan  nagyra  növése,  a minőt  északibb 
vagy  hidegebb  vidék  flórájában  hiába  keresünk. 

Egy  másik  sajátság  a gyümölcs  kocsánjának  megnyúlása  (apos- 
tasis)  úgyannyira,  hogy  azok  az  alakok,  melyeket  mint  «ses- 
silifiora»  (Róburyk&X  ismerünk,  hazánk  déli  részén  tetemes  hosszú- 
ságú gyümölcskocsányokat  viselnek. 

Nevezetes  az  íz  fanyarságának  a megszelídülése  is  a Q.  Pohár 
kivételével. 


ZJlmaceae. 

flmus  laevis  Páll.  A Duna-parton  és  a szigetek  erdeiben  (Czi- 
gánysziget),  Zomborban  a parkban,  Szabadkán  erdőkben  kevés, 
valószínűleg  ültetve. 

V.  glabra  Míll.  Ugyanott. 

Celtis  australis  L.  és  ( occüleutalis  L.  A Bácskában  utczák  szegélyezésére  és 
parkokban  használják.  Alig  van  más  árnyékadó  fánk,  amely  oly  szépen 
Tenyészne,  mint  ez,  azért  Zomborban  az  összes  újabb  fásításra  szoruló  utezá- 
kat  evvel  ültetik.  A homokon  ligy  a palicsi  parkban,  mint  Szabadkán  az 
erdőkerülőlak  közelében  levő  erdőben  igen  szép  példányokat  találunk,  külö- 
nösen ('.  australis- bói ; az  utóbbi  helyen  szokatlan  ölnyi  vastagságú  fát  is 
láttam,  mely  állítólag  Mária  Terézia  idejéből  való  (Erre  a fára  Kiss  BereScz 
erdőfötanácsos  hívta  fel  figyelmemet).  Szikesen  nem  nagyon  boldogul.  így  a 
szere  temetőben  alig  cseperedhetett  fel. 


Moraceae. 

Morus  alba  L.  és  M.  nigra  L.  Selyemtenyésztés  czéljából  műve- 
lik ; könnyen  elvadulnak  (titeli  fensíkon) ; idősebb  korban  a szike- 
sedést  elég  jól  bírják  (Gádor). 

M.  rubra  L.  és  M papijrifera  (L.)  = Broussonetia  papyrifera  L.  Kertekben 
ültetik;  az  utóbbi  nagyon  kedveli  a bácskai  kiimát,  azért  tetemes  hosszúságú 
fává  nő  meg,  gyakran  el  is  vadul,  pl.  a Hadiszigeten  (Zork.). 

Ficus  Carica  L.  Művelik  s néhol  elvadul. 

Cannabis  sálivá  L.  Nagyban  művelik  (különösen  az  általános  részben  fölemlí- 
tett helységekben) ; olykor  elvadul,  így  a Dima-szigeteken  és  a homokon 
(Terézhalom,  Szabadka). 

Humulus  Lupulus  L.  A Duna-part  és  a szigetek  kúszó  növénye. 
Művelése  értékénél  fogva  mind  nagyobb  teret  nyer. 

Urticaceae. 

Crtica  arens  L.  Művelt  és  parlaghelyeken,  Verbász,  Zombor.  Bez- 
dán.  stb. 

r.  dioica  L.  Ugyanott;  ahol  az  ember  letelepszik,  nemsokára 
egyike  vagy  másika  már  megjelenik.  A Bácskában  messziről 
sem  oly  gyakoriak,  mint  a hegyvidéken. 

Parietaria  of(ic malis  L.  A dunamenti  erdőkben  annyira  elterjedt, 
hogy  ezekre  jellemzőnek  mondható;  parlaghelyeken,  falak  mel- 
lett is  közönséges,  "Obecse,  Arpádliget  (Kov.). 


218 


Santalaceae. 

Thesium  linophyllon  L.  Napos,  gyepes  helyeken,  Óbecse  (Kov.); 
Csantavér. 

7h.  ramosum  Hayne.  Homokos  mezőkön,  Alsókabol,  Sajkásszent- 
iván,  Tündéres  (Zork.);  Bácsalmás,  Mélykút,  Jánoshalma,  Vár- 
megyehatár, Tompa,  Szabadka. 

Loranthaceae. 

Viscum  album  L.  Erdei  fákon  élősködik,  *Obecse  (Kov.);  Alsó- 
kabol. Bács,  Bezdán. 

Loranthus-  europaeus  Jacq.  Tölgyfákon  s olykor  hársfákon  élős- 
ködik (Zork.). 

Ar  istol ochiaceae. 

Arltolochia  Clemalitis  L.  Mesgyéken,  ligetekben,  erdőszéleken 
Újvidék  környékén  közönséges  (Zork.).  Petrócze  és  Ófutak 
a vasút  mentén. 

A.  Sipho  L' Kerít.  Lugasnak  művelik. 

Asarum  europaeum  L Erdőkben.  A bezdáni  régi  erdőben  nagyon 
ritka. 

Polygonaceae. 

Rumex  Acetosella  L.  Homokos  és  löszmezőkön,  Nagybaracska, 
Szabadka,  titeli  fensikon. 

var.  tenuifolius  Wallr.  Jánoshalmán, 
var.  multi  fid  us  DC.  Ugyanott. 

R.  Acélosa  L.  Kaszálókon,  legelőkön,  Alsókabol,  Eutak.  Bezdán, 
Szabadka.  Kertekben  is  művelik. 

R.  maritimus  L.  Mocsarak  partjain,  Újvidék  és  Káty  töltése  men- 
tén (Feicht.);  Alsókabol,  Hadisziget  (Zork.);  szikes  mocsarak 
szélén  is  nő. 

R.  limosus  Thuill.  Nedves,  szikes  réteken  úgv  a homokos  (Tompa, 
Szabadka),  mint  az  agyagos  talajon  [Bezdán,  Zombor,  Kiszács 
(Kúp.)].  Lösztalajon  (Kula). 

f.  atropurpureus  Asch.  Kiszács  m.  (Kúp.). 

II.  pulcher  L.  Műveletlen,  parlaghelyeken,  utakon,  Újvidék  és 
Kutak  között  (Zork.):  Gádor,  Zombor,  Szabadka,  Kishegyes,  a 
Duna  szigetein  (Czigánysziget). 

II  conglomeratus  Murr.  Vízpartokon,  utakon  s parlaghelyeken 
közönséges,  Temerin,  Zombor:  szikeseken  Apatin. 

R.  nemorosus  Schrad.  A kovilyi  és  futaki  erdőkben,  a futaki  grófi 
parkban  s a vizicsi  úton  (Schnell.)  ; Apatin,  Bezdán,  Vajszka, 
Szabadkán  a Kőrözserdő  mellett. 

R.  crispus  L.  Művelt  és  parlaghelyeken,  Titel  (Feicht.);  Újvidék, 
Nemesmilitics,  Madaras,  Szabadka. 

R.  lingulatus  Schur.  Nedves,  szikes  árkokban,  Apatin. 

R.  liydrolapathum  Huds.  A kaboli  rétség  és  a Hadisziget  mocsa- 
raiban (Zork);  a Ferencz-  és  Ferenez  József-csatorna  mentén. 

. 15* 


214 


B.  silvester  (Lám.)  Wallr.  Művelt  és  parlaghelyeken.  Zombor 
város  utczáin,  Gomboson  a Duna  mellett,  Madaras,  Szabadka. 

B.  odoniocarpus  (Sándor)  Borb.  Madaras,  Szabadka  környékén. 

B.  Patientia  L.  Mesgyéken,  mezei  utak  mellett,  Gomboson  a Duna 
mellett,  Kula,  Felsőhegy. 

B.  scutatus  L.  Kertekben  művelik. 

B.  limosus  x odontocarpus  ? Kiszács  m.  (Kur.). 

Polygonum  amphibium  L.  Álló  és  lassan  folyó  vizekben,  mocsa- 
rakban és  árkokban,  Újvidék  (Zork.);  Újvidék  és  Káty  töltése 
mentén  (Feicht.). 
f.  terrestre  Kiszács  m.  (Kúp.). 

B.  lapathifplium  L Művelt  és  parlaghelyeken  s vízpartokon  közön- 
séges, Újvidék  fs  környékén  (ZorkJ!  Újvidék  m.  (Kur.). 

P.  Persicaria  L Ugyanott,  továbbá  Újvidék  és  a Tisza  között  a 
római  sánczokon  (Feicht.). 

P.  Hydropiper  L.  Ugyanott  és  a bajai  tápcsatorna  mentén. 

P.  graminifolium  Wierzb.  Újvidék  és  Káty  töltésén.  Boldog- 
asszonyfalva tarlókon  (Feicht.). 

P.  aviculare  L.Utczákon,  utakon  igen  közönséges  növény,  a szikesekre 
is  átmegy;  igen  változó  növény. 

P.  arenarium  W.  K.  Futóhomokon,  Bácsalmás,  Jánoshalma, 
Tompa,  Szabadka;  kötöttebb  homokon  Sajkásszentiván,,  Tiin- 
déres  (Zork.);  Nagybaracska,  löszön  Feketehegyen;  *Óbecse 
alsórét  (Kov.). 

P.  Bellardi  All.  Utak  mellett  homokon,  Halas  közelében. 

P.  dumetorum  L.  Sövények  mellett,  bokros  helyeken,  közönséges. 

P.  Convólvulus  L.  Művelt  talajon,  utak  mellett,  kerítések,  töltések 
mentén  közönséges,  Obecse  (Kov.);  homokon  Szabadka. 

P.  orientale  L.  Kertekben  művelik. 

P.  Fagopyrum  L.  Művelik  és  gyakran  elvadul. 

Bheum  Rhapouticum  L.  és  R.  undulatum  L.  Dísznövények. 

Chenopodiaceae. 

Polycnemum  arvense  L.  Parlag-  és  művelt  helyeken,  néha  szike- 
seken is.  Zombor,  Apatin,  stb. 

P.  május  A.  Bn.  Titeli  fensíkon. 

P.  Heuffelii  Láng.  Homokon,  Mélykút  és  Halas  között. 

P.  lerrucosum  Láng.  Homokon,  Halas  és  Szabadka  között 

Béta  vulgáris  L.  Nagyban  művelik. 

Chcnopodium  Botrys  L.  Utakon,  s házak  körül  parlaghelyeken 
Újvidék  környékén  (Zork.);  Óbecse  és  Szenttamás  között  kavics- 
rakásokon  (Kov.). 

Cli.  Eonus  Henricus  L.  Ugyanott  falvak  körül  (Zork.). 

Ch.  polyspermum  L.  és  var.  acutifolium  Kit.  Nedves  helyeken 
ugyanott  (Zork.). 

Ch.  Vulvaria  L.  Ugyanott  és  Kiszács  (Kúp.). 

Ch.  hybridum  L.  Ugyanott  kertekben,  Titel  (Feicht.);  Kiszács  in. 
(Kúp.). 


215 


Ch.  urbicum  L.  Ugyanott. 

Ch.  murale  L.  Ugyanott. 

Ch.  rnbrum  L.  Ugyanott,  különösen  nedves  szikes  talajon,  titeli 
fensík  Tisza  felőli  oldalán.  Zombor,  Xemesmilitics,  Gádor, 
var.  crassifolium  Schrad.  Sajkásszentiváni  és  zombori  ha- 
tárban. 

Ch.  foliosum  (Mxch.)  Aschers.  ( Blitum  virgatum  L.).  Művelik,  néha 
elvadul,  araikor  kerítések  falán,  Óbecse  (Kov.),  majd  szikes  tavak 
partján  nő,  Gádor,  stb. 

Ch.  capitatum  (L.)  Aschers.  Művelik. 

Ch.  ficifolium  Sm.  Ritkább  növényünk,  mely  a D ima-szigeteken , 
Bezdán  és  Mohács  között  nő. 

Ch.  opulifolium  Schrad.  Parlaghelyeken  Újvidék  környékén 
(Zork.). 

Ch.  album  L.  Kertekben,  parlagokon,  kapás  növények  között  a 
legközönségesebb  laboda ; néha  szikesek  szélére  is  beférkőzik, 
var.  viride  L.  Újvidék  ra.  (Kun.) ; titeli  fensíkon. 

Ch.  glaucum  L.  Inkább  szikes  helyeken  fordul  elő,  Kiszács  m. 
(Kúp.);  Gádoron,  Szabadkán,  stb. 

Spinacia  oleracea  L.  Konyhakertekben  művelik. 

Atriplex  hortense  L.  Kertekben  művelik;  de  kerítések  körül  s parlaghelyeken 
gyakran  elvadul  (Zork.). 

A.  nitens  Schk.  Parlag-  és  művelt  helyeken  Újvidék,  Kutak 
(Schvell). 

.1  litorale  L.  Szikeseken  Alsókabol  (Zork.);  Apafin,  Bezdán, 
Monostorszeg. 

A.  tataricum  L.  Parlaghelyeken  marhaállások  közelében,  szike- 
seken, kiszikkadt  pocsolyákban  nő  (Apatin);  Zsablya  Alymaska- 
bara  (Feicht.). 

A.  roseum  L.  Romtalajon,  parlagokon  közönséges,  római  sánczok 
Újvidék  közelében  (Zork.). 

A.  hastatum  L.  Szikes  talajon  Alsókabol  (Zork.);  a sajkásszent- 
iváni határban  (Feicht.);  Tündéres  (Feicht.);  Zombor,  a Mosz- 
tonga  mentén,  Nemesmiliticsen. 

ssp.  microspermum  (W.  K.).  Nemesmiliticsen  szikesen,  Bezdán, 
Ludas-puszta 

A.  oblongifólium  \V.  K.  Tarlókon  Boldogasszony  falva  (Feicht). 

A.  patidum  L.  Szikesen,  Zombor. 

Camphorosma  ovata  W.  K.  Szikeseinknek  legszívósabb  növénye. 
Vakszikes  foltokon,  úgy  a kemény  agyagos,  szikes  talajban, 
mint  a puhább  homokos  talajban  is  előfordul. 

Kochia  prosirat  a (L.)  Schrad.  Szikes  legelőn  Kából  (Zork.);  Titel 
(Feicht.);  a titeli  fensík  jellemző  növénye. 

K.  arenaria  (G.,  M.,  Sch.)  Roth.  Homokos  helyeken  Kából,  Sajkás- 
szentiván  és  Tündéres  (Zork.);  lazán  kötött  homokon,  János- 
halma, Vármegyehatár,  Tompa,  Szabadka. 


21H 


K.  scoparia  (L.)  Schrad.  Művelik ; mesgyéken,  parlaghetyeken  el- 
vadul: Zsablya,  Alymaska-bara  közelében,  Újvidék  és  Kátv 
töltése  mentén  (Feicht.):  Zombor,  Palics. 

K.  sedoides  (L. ) Schrad.  Kából  szikes  helyein  (Zork.). 

Corispermum  canescens  Kit.  Homokon  Kőrözserdő  közelében. 

C.  nitidum  Kit.  Futóhomokon,  néha  lazán  kötöttön  is,  Xagybaracska. 
Jánoshalma  Vármegyehatár,  Tompa,  Szabadka,  Ludaspuszta, 
f.  purpurascens  Hőst.  Ug}Tanott. 

Sálicornia  herbacea  L.  Nedves  szikesen  Óbeese  környékén  ,(Ko\\). 

Suaeda  marit  ima  n(  L.)  Dum.  Kából  szikes  legelőin  (Zork);  *Óbecse 
(Kov.):  Gádor.  Orszállás,  Palicsi-tó  környékén.  Az  utóbbi  helyen 
növő  egyes  példányok  sokban  hasonlítanak  a pannonica  G. 
BECK.-hez. 

Salsola  Káli  L.  Homokos  parlaghelyeken,  vetésekben  Kiszács  m. 
(Kúp.) : Új  vidék  és  a Tisza  között  levő  római  sánezokon  (Feiciit.)  ; 
titeli  fensíkon.  Tiszakálmánfalva  és  Alsokabol  között,  futó- 
homokon Nagybaracskán,  stb. 

S.  Soda  L.  Zombor,  Ivánacska-bara  környékén  (Popovits  Döme); 
Kából  szikes  partjain  s parlaghelyeken  (Zork.);  * Obecse  (Kov.); 
nedves  szikeseken  Gádoron  tömegesen. 

Amarantaceae. 

Amarantus  retrofiexus  L.  Művelt  és  parlaghelyeken  közönséges, 
Újvidék  környékén  (Zork.);  római  sánczok,  Újvidék  és  a Tisza 
között  (Feicht.);  titeli  fensikon,  Nagybaracskán,  Tompán,  stb. 

A.  albus  L.  Amerikai  gyom.  Óbecse  (Kov.) ; Zombor,  Nemesmilities, 
Szabadka,  stb. 

A.  viridis  L.  Ugyanott,  Újvidéken  kerítések  mellett  (Zork.)  ; Verbász. 

A.  caudatus  L.,  A.  jjanicid atm  L.  Körtekben,  temetőkben,  néha  elvadulnak. 

Gompltrena-  és  Celosia-nemek  több  faját  kerti  virágul  művelik. 

Portulacaceae. 

Portidaca  oleraceá  L.  Homokos  parlagokon  igen  gyakori,  Kiszács 
(Kúp.)  ; Újvidék  szőlői  között.  Gombos  Xagybaracska,  Szabadka, 
stb.  Több  változatban  kertekben  tenyésztik. 

Canjophyllaceae. 

Agrostemma  Githago  L.  Szántóföldeken  gabona  között  közönséges, 
f.  cdbiflorum  Képcsők.  Kiszács  (Kúp.). 

Silene  Otites  (L.)  Sm.  Homokos  halmokon,  mesgyéken  Alsokabol. 
Sajkásszentiván,  Futak  (Schnell.  és  Zork.);  * Óbecse  (Kov.); 
telecskai  dombokon,  Kishegyesen ; Szabadka,  Xagybaracska, 
futóhomokon. 

S.  parvifiora  Pers.  (panicula  pubescenti-scabra).  Római  sánezokon 
Újvidék  és  a Tisza  között. 

S.  vulgáris  (Mnch.)  Garcke  (S.  inflata  Sm.).  Mesgyéken,  bokrokban 
Kiszács  (Kúp.);  mezei  utak  szélén  Újvidék  (Zork.);  Zombor 


217 


Sikara  felé,  Hódság,  Kishegyes,  Szabadka  (keskeny  levelekkel), 
Palics. 

S.  conica  L.  Homokos  helyeken,  gabona  között  Kából,  Sajkás- 
szentiván  (Zork.)  ; Xagybaracska,  Regőcze,  Madaras,  titeli  fensík. 

S.  ne  morális  \V.  K.  Füves  helyeken  a titeli  fensíkon. 

& multiflora  (Ehrh.)  Pers.  A futaki  erdő  tisztásain  és  a Hadi- 
szigeten (Zork.). 

$.  dichotoma  Ehrh.  Szántóföldeken  * Óbecse  (Kov.). 

S.  longiffora  Ehrh.  Nedves  homoki  kaszálókon  és  legelőkön  Kiszács 
(Kúp.);  Bácsalmás,  Jánoshalma,  Vármegyehatár,  Tompa,  Sza- 
badka, Palics  felé,  stb 

S.  nutans  L.  Erdőszélen,  Bezdán  kozorai  erdőben ; Kamenitzen. 

JS.  Anneria  L.  Művelik,  néha  elvadul. 

Lychnis  coronaria  (L.)  Desr.  Erdők  szélén,  tisztásokon  Kából !, 
Futak  (Zork.);  Dunacséb,  Bács,  Bácsordas,  Dernye,  Apatin. 
Bezdán.  Kertekben  is  művelik. 

f.  albiflora  Entleut.  (fehér  virággal).  Bezdán  kozorai  erdőben. 

L.  flos  cuculi  L.  Dunamenti  nedves  kaszálókon  Kából,  Futak, 
Hadisziget  (Zork.),  Bezdán,  Apatin,  valamint  nedves  homoki 
kaszálókon,  a homok  felé  ritkul,  Madaras,  Szabadka,  Ivőrözs- 
erdő.  Előfordul  fehér  virággal  is.  Eger  vidékén  telt  alakban 
fordul  elő  (lásd  a Bükk  és  körny.  fi.),  amiből  következik,  hogy 
a Caryophyllaceá- k nagy  hajlandóságot  mutatnak  a teltségre. 
Szép  kerti  növény  válnék  belőle. 

L.  cbalcedonica  L.  Kertekben  művelik. 

Melandryum  nodiflorum  iL.)  Fr.  Erdőszéleken,  irtások  közt  Futak 
(Sghnell.). 

M.  viscosum  (L.)  Celak.  Futaki  erdőben  (Zork.). 

M.  album  (Mill.)  Garcke.  Utak,  vasúti  töltések  mentén,  mesgyéken 
közönséges. 

Cucubalus  baccifer  L.  Erdőszéleken,  bokrok  között,  ligetekben  Kából, 
Sajkásszentiván,  Hadisziget  (Zork.) ; * Óbecse  (Kov.);  Zombor. 

Gypsopliila  murai  is  L.  Nedves  szántóföldeken,  kiszikkadt  pocsolyák- 
ban, szikeseken,  Újvidék.  Kából!,  Futak,  Hadisziget  (Zork.); 
Óbecse  (Kov.):  Bogyán,  Dernye,  Bezdán,  stb. 

G.  arenaria  \Y.  K.  In  com.  Bács  (Helff.  32.:  fustigiata);  Újvidék 
homokos  szölőkertjeiben  (Zork.)!;  Xagybaracska. 

G.  panicidata  L.  Fatóbomokon,  homokhalmokon  Kából,  Sajkás- 
szentiván s a római  sánczokon.  Madaras,  Jánoshalma,  Teréz- 
halma.  Vármegyehatár,  Halas. 

Kohlrauschiu  prolifera  (L.)  Ivth.  var.  diminuta  (Wolfner).  Mesgyé- 
ken, gyepes  helyeken,  vasúti  töltések  mentén  (homokon),  Futak 
(Zork.,  Schxell.)  ; Xagybaracska.  Regőcze,  Madaras,  Jánoshalma, 
Szabadka. 

Taccaria  segetalis  (Xeck.)  Garcke.  Kiszács  (Kúp.).  A futaki  és 
kaboli  erdőtisztásokon,  Hódság,  Zombor. 

V.  grandifora  (Fisch.)  Jaub.  et  Spach.  Ugyanott. 


218 


Dianthus  Armeria  L.  Doroszlói  erdőben. 

var.  Armeriastrum  Wolfner.  Kából!,  Futak  (Sc.hnell.). 

D.  barbatus  L.  Erdőkben,  ligetekben  s utak  mellett  Újvidék  kör- 
nyékén (ZoRK.). 

Dianthus  diutinus  Kit.  Homokon  Vármegyehatár  és  Jánoshalma 
között. 

D.  sábuletorum  Heuff.  Laza  homokos  talajon,  erdők  tisztásain. 
Kából,  Sajkásszentiván  mesgyéin,  a fntaki  erdő  tisztásain  (D. 
carthusianorum  L.  var.  atrorubens  Ael.  néven)  Zork.  ; bezdáni 
erdő,  Zombor  Sikara  és  kistemető  mellett,  Regőcze.  homokos 
dombokon,  Vármegyehatár,  Szabadka.  Kamenitz  (D.  intermed ius 
Boiss.  néven)  Prodan.  A titeli  fensíkon  is  előfordul  ehhez  ha- 
sonló növény,  de  ez  már  D.  giganteus  D’Urv.  felé  húz.  miért 
is  utóbbi  néven  közöltem,  habár  inkább  középalaknak  tekinthető 
a D.  sábuletorum  és  giganteus  között.  I).  giganteiformis  Bohr.* 
hoz  közeledik. 

D.  supertnis  L.  A Hadisziget  nedves  rétjein  (Zork.). 

D.  serotinus  W.  K.  Futó-  és  lazán  kötött  homokon  Xagybaracska, 
Jánoshalma,  Vármegyehatár,  Szabadka,  Ludaspuszta. 

Saponaria  officinalis  L.  A futaki  s kaboli  erdőtisztásokon  (Zork.)  : 
utak  mentén  nedves  helyeken  Zombor,  Apatin,  stb. 

Stellaria  aquatica  (L.)  Scop.  Vizek  mentén,  nádasok  szélén  közön- 
séges. 

8.  média  (L.)  Vill.  Müveit  és  parlaghelyeken  közönséges. 

S.  neglecta  Welhe.  Zombori  árkokban. 

8.  Holostea  L.  Erdőkben  és  bokrokban  Futak  (Zork.)!:  Obecse, 
Árpádliget  (Kov.) ; Bezdán. 

S.  palustris  Retz.  Nedves  réteken,  árkokban  és  mocsarakban,  Új- 
vidék környékén  (Zork,). 

S.  graminea  L.  Gyepes  helyeken,  mesgyéken,  Vajszka,  Futak, 
Bezdán. 

Cerastium  brachypetálum  Desp.  Napos,  füves  helyeken,  Dernye, 
Bezdán. 

C.  vulgatum  L.  Legelőkön,  gyepes  helyeken,  Zombor  Ferencz- 
csatorna  mentén,  vajszkai  és  bezdáni  erdőkben. 

C.  caespitosum  Gilib.  f.  glandulosum  (Boennigh).  Dern3'e,  Bezdán. 

C.  semidecandrum  L.  Gyepes  helyeken  s homokos  halmokon,  Sajkás- 
szentiván (Zork.);  Alsókabol,  Apatin. 

C.  glutinösum  Fr.  var.  pumilum  Cfrt.  Homokon.  Vármegyehatár. 

C.  arvense  L.  Vasúti  töltésen,  Újvidéken. 

C.  anomalum  \Y.  et  K.  Nedves  szikeseken  és  szikes  kaszálókon 
és  tarlókon,  Óbecse  (Kov.);  Alsó-  és  FelsőkaboJ,  Káty,  Ó futak, 
Vajszka,  Dernye,  Bácsordas,  Apatin,  Zombor,  Orszállás,  Gádor, 
Regőcze. 

Holosteum  umbellatum  L.  Kőfalakon,  parlagokon,  müveit  helyen, 
var.  Heuffelii  Wierzb.  Ugyanott. 


2L9 


Moenchia  mantica  (L.)  Baktl.  Gyepes  helyeken,  Bácsordas  és 
Dernye  között  a vasút  mentén  levő  réteken,  Petrőcze  és  Ófutak 
között  a vasúti  töltésen. 

Sagina  proeumbens  L.  Nedves,  mocsaras  helyeken,  futaki  erdő  s a 
Hadiszigeten  (Zork.)  ; Zombor  kövezetén. 

Minuartia  setaeca  (Thlill.)  Fritsch.  Homokos  mezőkön,  János- 
halma, Madaras,  Terézhalom,  Vármegyehatár,  Halas. 

M.  ver  na  (L.)  Hief.n.  Homokos  és  löszlegelőkön,  Kából,  Sajkás- 
szentiván,  titeli  fensíkon  (Zork.)  ; * Obecse  (Kov.),  Ludaspuszta. 

M.  glomerata  (M.  B.)  Ludaspusztán,  Palicson.  homokon. 

Arenaria  serpyllifolia  L.  Homokos,  gyepes  helyeken  közönséges. 

A.  leptoclados  Guss.  Homokos  mezőkön,  Madaras,  Jánoshalma, 
Terézhalom,  Vármegyehatár,  Halas. 

Moehringia  trinervia  (L.)  Clairv.  Nedves,  árnyékos  erdőkben, 
futaki  erdőben  és  a Hadiszigeten  (Zork.)  ; * Óbecse,  Árpádliget 
(Kov.) ; Vajszka,  Bezdán. 

Spergulci  arvensis  L.  Gabona  között,  Újvidék  (Zork.);  * Obecse 
(Kov.). 

Spergularia  marginata  (DC.)  Kittel.  Szikes  legelőkön,  Zombor. 
Apatin,  Madaras. 

S.  rabra  (L.)  Presl.  Ugyanott,  kevésbé  szikes  helyen. 

S.  miina  Presl.  Homokos  szikeseken,  Palicsi-tó,  Fehértó  és  Ludastó 
partján. 

Herniaria  incana  Lám.  Titeli  fensíkon  (Kov.). 

Scleranthus  annuus  L.  Legelőkön.  Kaszálókon,  Madaras,  Dernye, 
néha  szikesekre  is  átmegy:  Bácsordas. 

S.  collinus  Hornuxg.  Obecse  (Kov.).  Alighanem  a S.  annuus  szi- 
nonimja. 

S.  perennis  L.  Réteken,  mesgyéken,  a futaki  erdő  tisztásain  és 
Futakon  (Zork.  és  Schnell.);  Madaras. 

Xymphaeaceae. 

CastaHa  alba  (LA  Woodvv.  et  Wood.  Álló  és  lassan  folyóvizekben  és 
mocsarakban  Újvidék  mellett  FELBEU-erdő.  Hadisziget,  kátyi  és 
kaboli  rétség  (Zork.);  Ferencz-,  Ferencz  Jozsef-csatornában, 
Bezdán,  Apatin,  a Tisza  holtágaiban. 

Xuphar  luteum  (L.)  Sibth.  et  S.m.  Ugyanott,  a Tisza  holtágaiban 
(Kov.);  Kiszács  (Kúp.). 

A',  sericeum  Láng.  A Tisza  mocsaraiban  Bácsföldvár  és  Obecse 
között  (Zork.);  *Óbecse  (Kov.). 

Ceratophyllaceae. 

Ceratopliyllum  submersum  L.  Álló  és  lassan  folyó  vizekben  a kaboli 
és  kátyi  rétségben,  a Hadiszigeten  (Zork.);  Ferencz-  és  Ferencz- 
József-csatornában,  stb. 

C.  demersum  (L.).  Ugyanott;  Újvidék  és  Iváty  töltése  mentén 
(Feicht.). 


220 


Ranunculaceae. 

Paeonin  pereyrina,  Mill.  Teljes  virágú  alakjait  kertekben  művelik. 

P.  Moutan  Sims.  Áttelelő  díszcserje,  parkokban  ültetik. 

('altba  cornuta  Sch.  N.  et  K.  Nedves,  mocsaras  réteken.  Újvidé- 
ken (Zork.). 

( palustris  L.  néven.  Obecse  (Kov.) ; Madaras,  körözsi  legelők, 
Vadászlak,  Bácsalmás,  stb. 

Hélleborus  odorus  W.  et  K.  A dunamenti  erdőkben,  Alsőkabol, 
Futak,  Vajszka,  Bezdán,  Apatin,  átmegy  Erdődre  is,  a hol  a 
Dunát  környékező  magaslatokon  fordul  elő. 

Xigella  arvensis  L.  Szántóföldeken,  tarlókon  közönséges. 

A.  sntiva  L.  .Művelik,  néha  elvadul. 

N.  damascena  L.  Dísznövény  déli  Európából. 

Tsopyram  tlialictroides  L.  Doroszlói  erdőben, 
var.  glanduligerum  Peterm.  Kiszács  (Kúp.). 

Delphinium  Consolüla  L.  Szántóföldeken  gabona  közt  közönséges. 

I).  orientale  Gay.  Gabona  között  Kiszács  (Kúp.)  ; Zombor  Ferencz- 
csatorna  mentén,  Kula,  Cservenka,  Csantavér,  titeli  fensík. 

D.  Aj  adu  L.  Kertekben  művelik,  néha  elvadul. 

Acmitum  Störkeanum  Rchb.  Dísznövény. 

Anemone  ranunculoides  L.  *Obecsén  (Kov.) ; Főutakon  az  alsó  erdő- 
ben bőven. 

A.  nigricans  (Störk)  Fritsch.  Kötött  és  futóhomokon,  Bácsordas, 
Szabadka,  Jánoshalma,  Vármegyehatár. 

Clematis  integrifoHa  L.  Nedves  réteken,  bokrokban,  *Obecse  (Kov.) ; 
Futak  (Schjjeel.)  ; Űjgomboson  az  állomással  szemben. 

G.  Vitaiba  L Bokros  helyeken,  erdők  körül,  kúszó  növény.  A Duna 
mellékén  (Kov.)! 

C.  recta  L.  Dunaszigeteken  (Zork.).  *Óbeese  (Kov.). 

C.  flammula  L.  Kertekben  művelik. 

Myosurus  minimus  L.  Szikes,  nedves  legelőkön,  kiszikkadt  szikes 
mocsarakban,  pocsolyákban,  FEusER-erdőben  és  a Hadiszigeten. 
(Zork.)  ; „ Alsőkabol,  Káty,  Futak,  Dernve,  Bácsordas,  Zombor, 
Gádor,  Orszállás,  Regőcze. 

Ranunculus  orthoeeras  (DC.).  Vetésekben  a *titeli  fensíkon. 

R.  aquatilis  L.  Álló  és  lassan  folyó  vizekben,  Bezdán,  Dernve, 
Bácsordas,  Doroszló. 

var.  homophyllus  Neilr.  A kaboli  mocsarakban  (Zork.). 

R.  paucistamineus  Tausch.  Mocsarakban,  tócsákban,  Újvidék 
(Kúp);  Zombor  a Mosztongában,  Madaras,  Ludastó. 

R.  circinatu s Sibtiu  Álló  és  lassan  folyó  vizekben,  Regőczén, 
Ferencz-  és  Ferencz  József-csatornában,  Tiszakálmánfalva  és 
Kából  között. 

R.  Ficaria  L.  Nedves  helyeken,  erdőkben,  erdőirtásokban  közön- 
séges. Bácsszentivánon  5 kehelylevéllel  is  található. 

var.  calthaefolius  (Reichenb.)  Be.  N.  Sch.  Doroszlói  erdőbeü. 


221 


ü.  illyricus  L.  Legelőkön  és  mesgyéken,  bezdáni  erdő  szélén, 
Regőeze  (a  szerb  temetőben),  Madarason  dombokon.  Palieson  a 
parkban,  titeli  fensíkon 

B.  pedatus  W.  K.  Szikes  és  nem  szikes  kaszálókon  és  legelőkön, 
kaboli  s a futaki  (!)  erdő  szélein  és  tisztásain  (Zork.);  Bezdán, 
Ajtatin.  Zombor. 

B.  lateriftorus  DC'.  Szikes  mocsarakban  és  pocsolyákban,  árkok- 
ban, Alsókabol,  Futak,  Vajszka,  Bácsordas,  Apatin,  Bezdán. 

R.  ophioglossifoHus  Vn.i..  Bezdáni  erdő  mocsaraiban  : Kígyós  és  ((Tuli- 
pános*) erekben.  A mocsarak  lecsapolásával  mind  kisebb  térre 
szorul.  Szikes  pocsolyákban  is  előfordul. 

B.  polyphyllus  W.  K.  Ugyanott  és  a monostorszegi  zsombékosban 
a vasúti  állomással  szemben. 

B.  A ingna  L.  Kából  és  a Hadisziget  nedves  rétjein  és  nádasaiban 

. (Zork..);  a futaki  rétségben  (Schnell.);  Zombor  és  Bácskertes 
nádasaiban. 

B.  Flammula  L.  Nedves  réteken  és  nádasokban.  Kából  és  a Hadi- 
szigeten (Zork.). 

B.  xceleratus  L.  Mocsarakban,  ártereken,  szikes  árkokban  és  mélye- 
désekben közönséges ; a kissé  szikes  helyeket  sem  kerüli. 
Kiszács  m.  (Kúp.). 

B.  balbosus  L.  Parlag-  és  bokros  helyeken.  Újvidék  környékén 
(Zork.). 

B.  sardous  Cr.  var.  medjterraneus  Griseb.  Legelőkön,  nedves, 
szikes  szántóföldeken,  Temerin.  Kából.  Futak,  Hadisziget  (Zork.), 
Újvidék,  Vajszka,  Bácsordas,  Dernye,  Bezdán,  Apatin,  Gádor, 
Zombor,  stb., 

B.  repens  L.  Árkokban,  nedves  réteken,  mocsarak  szélén  közön- 
séges. 

B.  pohyanihemus  L.  Legejőkön,  erdei  tisztásokon,  mesgyéken. 
bokrokban  közönséges,  Újvidék,  Zombor,  Szabadka,  Csanta- 
vár,  stb. 

B.  arvensis  L Vetések  közt.  az  újvidéki  bara  mellett.  Futakon 
(Schnell.);  Doroszlo,  Zombor,  stb. 
var.  tuberculatus  DC.  Ugyanott. 

B.  cassubicus  L.  Bcgyán,  Bacsordas  erdeiben. 

B.  acer  L.  Réteken,  kissé  nedves  helyeken  elég  közönséges. 

B.  Steveni  Andrz.  Szeréin ségben,  erdők  szélén  Csere vics,  Ka- 
menitz. 

B.  Frieseanus  Jorl>.  Zomltor  a Mosztonga  mentén,  Gombos  ned- 
ves helyeken. 

Thaliclrum  aquilegifolium  L.  Erdők  szélén,  bokros  helyeken,  a 
Duna  vidékén  (Kov.';  *Óbecse  (Kov.) ; PMtakon  (Zork.);  Alsó- 
kabol, Bács  erdejében. 

Th.  május  Cr.  Kiszácson,  a futaki  út  mentén  cserjés  helyeken 
(Kucl). 


Th.  flexuosum  Bernh.  Legelőkön,  bokros  helyeken,  Kiszács  (Klp.); 
római  sánczok  Újvidék  közelében  (Feicht.);  Futak  alsó  erdő, 
Bezdán,  Zombor,  Kula,  Verbász.  Mélykút,  Jánoshalma,  Szabadka, 
titeli  fensík. 

111.  flavum  L.  Nedves  réteken,  Futak,  Hadisziget  (Zork.);  Kiszács 
(Kúp.);  az  összes  Dunaszigeteken  szokatlan  nagyra  nő  s levelei 
óriásak;  továbbá  Bezdán,  Gombos. 

Th.  angustissimum  Cr.  Vizenyős,  homokos  kaszálókon,  kőrözsi 
kaszálókon. 

Th.  minus  L.  Kiszács  környékén,  utak  mentén  gyakori  (Kúp.). 

Adonis  vernalis  L.  Kaboli,  sajkásszentiváni  és  a futaki  erdő 
tisztásain  (Zork.);  *Übecse  (Kov.);  bezdáni  erdő  szélén,  Mada- 
ras legelőin,  Ludastó  emelkedettebb  partján,  Jánoshalma  és  Vár- 
megyehatár homokos  dombjain  gyakori.  Néhol  a szikes  legelők 
szélére  is  beférkőzik  (Kából). 

A.  fiammea  Jacq.  Vetések  között,  Kiszács  (Kép.);  Zombor  és  a 
Duna  mentén;  Bács,  Bácsordas,  Dernye. 

A aestivalis  L.  Vetésekben  elég  gyakori,  Kiszács  (Kúp.);  Futak, 
Zombor,  Verbász.  Madaras,  Jánoshalma,  Szabadka. 

Berber  idaceae. 

Berber  is  vulgáris  L.  Vetések  szélén.  Madarason. 

Mdhonia  aqmfolium  Nutt.  Díszcserje.  Vadon  avaskapui  vasúti  állomás  közelé- 
ben és  a vajszkai  erdőben  I/ex  aqu:f  o!ium  társaságában  nő. 

Magnói  iaceae. 

Liriodendron  tulijnfera  L.  Dísznövény. 

Calycanthaceae. 

Calycanthus  flór  idus  L.  Jól  áttelelő  díszcserje. 

Papaver  aceae. 

Papaver  hybridum  L.  Parlagon,  művelt  helyeken  óbecsei  határban 
(Kov.) ; Titel  mellett  a titeli  fensíkon 

P.  Bhoeas  L.  Gabonában,  némely  években  nagyon  elszaporodik 
(Kula). 

P.  dubium  íL.).  Utak  mellett,  homokos,  dombos  helyeken.  Újvidék 
és  Futak  között  (Zork.). 

d duci  ion  eorniculatum  (L.)  Cert.  Mesgyéken,  vetések  között,  utak 
mellett,  Kiszács  (Kép.)  ; Kából,  Sajkásszentiván,  Futak  (Schnell.)  ; 
Oí’utak.  Zombor,  Regőcze. 

Chelidomum  május  L.  Falak,  kerítések  mellett,  árkokban  közön- 
séges. 

Eschholtzia  californica  L.  Díszvirág. 

Corydalis  cava  (L.)  Sch.  et  K.  Erdőkben.  *Obecse  (Kov.);  Futak, 
\ ajszka,  Biics,  Bácsordas,  Bezdán.  Apatin. 

C.  pumila  (Hőst)  Reie.hr.  Bezdáni  erdőben.  Erdészeti  lak  mellett 
a régi  erdőben,  közel  az  országúihoz. 


Flandria  officináiig  L.  Parlag-  s művelt  helyeken.  Kiszács  mellett 
(KupA 

F.  prehensilis  Kit.  Rabol,  Sajkásszentiván  mesgyéin,  erdőtisz- 
tásain, a titeli  fensíkon  (Zork.);  Óbecse  (Kov.) ; Zombor,  Bezdán, 
Apaiin. 

Diclytra  spectabilis  DC.  Kerti  virág. 

Cruciferae. 

Lcpidium  campestre  (L.)  R.  Br.  Mesgyéken.  vetések  között.  Kiszács 
m.  (Kúp.)  ; Újvidék. 

L.  Draba  L.  Utak  mellett  s parlaghelyeken,  néha  szikesek  szélére  is 
beférkőzik.  Kiszács  m.  (Kúp.);  Zombor.  Gádor,  Regőcze.  János- 
halma, Felsőheg3r.  Temerin. 

var.  macrodonium  Borb.  (foliis  glabratis  argutissime  dentatis). 

Gádori  szikeseken. 

L.  crassifolium  W.  K.  Szikeseken,  Alsőkaboli  kolostor  erdőtisztá- 
sain, Gádor,  Őrszállás  és  Regőcze  között  tömegesen,  Ludastó 
környékén  és  Királyhalom  felé. 

L.  perfoliidum  L.  Gyepes  helyeken,  szikes  kaszálókon,  utak  men- 
tén, Alsóimból,  Sajkásszentiván  (Zork.)  ; Kiszács  (Kúp.)  ; Zombor, 
Bezdán,  Apatin. 

L.  sativum  L.  Művelik  és  néha  elvadul. 

L.  ruderale  L.  Falakon,  parlag-,  művelt  helyeken  és  szikeseken 
(Alsókabol.  Bezdán). 

L.  graminifolium  L.  Nedves,  homokos  helyeken,  Obecse  (Kov.). 

Coronopus  didymus  (L.)  Sm.  Utak  mentén,  szikes  árkokban.  Kiszács 
(Kúp.);  Zombor,  Kula  és  Verbász  között  a Telecskán  és  a titeli 
fensíkon. 

Thlaspi  pei-foUatum  L.  Gyepes  helyeken,  kaszálókon,  Sajkásszent- 
iván, titeli  fensíkon!  bőven  (Zork.);  Futak  (Schneel.)  ; Gádor, 
Regőcze.  Szabadka. 

Tk.  arvense  L.  Szántóföldeken  s parlaghelyeken. 

Alliaria  officináiig  Andrz.  Erdőkben,  Futak  (Schaei.l.)  ; *Óbecse 
(Kov.);  Zombor  a Sikarában.  Bezdán,  Bács.  Apatin. 

Sisymbrium  junceum  (\V.  K.)  M.  B.  Titeli  fensík  füves  helyein; 
Kupcsokís  innen  közli.  Az  itt  talált  példányok  beczői  majdnem 
l cm.-rel  rövidebbek,  mint  a fruska-gorai  példányok. 

■S.  Soj-hia  L.  Parlagokon,  utak  mellett,  kertekben  közönséges, 
Kiszács  (Kúp.),  Kából,  Zombor,  Regőcze,  Jánoshalma. 

S.  officinale  Scop.  Vasúti  töltéseken,  parlagokon  közönséges,  Tün- 
déres  (Feicht.). 

S.  Sinainstrum  Cr.  (S.  pannonicum  Jacq.).  Homokos  helyeken  Kából, 
Sajkásszentiván  s a titeli  fensíkon!  (Zork.);  Jánoshalma.  Vár- 
megyehatár, Szabadka,  Kula. 

-V.  orientale  L.  (S.  Columnae  Jacq.).  Parlagos  helyeken,  utak  és 
vasútak  mentén,  a római  sánczokon  Újvidék  mellett,  Zsablya 
és  Szentgyörgy  között  (Ff.icht.);  Alsókabol,  Vaskapu.  Bács,  Kula, 
Zombor.  Regőcze,  Madaras,  Feketehegy. 


S.  Loeselii  L.  Utak  mellett,  Futak  (Schnele.).  r • 

Myagrum  perfoliatum  L.  Gabona  között,  Kiszács,  Újvidék  m. 
tKui>.);  Obecse  (Kov.) ; Ludaspuszta. 

Cálepina  irregularis  (Asso)  Thell.  Vetések  szélén,  utak  mentén, 
Kiszács  (Kúp.)  ; Újvidék  (Zork.)  ; Óbecse  ( Kov.) ; Zombor  és  Szép- 
liget között,  Dernve.  Gombos.  Bezdán  és  Zombor  között.  Kula, 
Regőcze.  Bácsalmás,  Katymár.  Jánoshalma,  a titeli  fensíkon. 

Isatis  tinctoria  L.  Mesgyéken  s l)okros  helyeken.  *Óbecse  (Kov.); 
temetőkben  Zombor. 

Sinajns  arpen*is  L.  Vetésekben  közönséges,  különösen  a Bácska 
középső  részében  (Kula  Yerpelét,  Cservenka)  alig  kiirtható 
gyomot  képez. 

5.  orientalis  Murr.  Zombor,  és  környékén  szántóföldeken. 

S.  alba  L.  Szántóföldeken.  Ófutak,  Jánoshalma,  Mélykút,  Szabadka. 

Drplotaxi*  murális  (L.)  DC.  Művelt  és  parlaghelyeken,  Kiszács  m. 
(Kúp.);  titeli  fensíkon  is.  különösen  kukoriczásokban. 

R.  tenuifolia  (L.)  DC.  Ugyanott  ugarokon,  vetésekben,  különösen 
kukoriczásokban. 

Brassica  elongata  Ehrh.  A római  sánczokon  Újvidék  közelében 
(Fec.ht.);  óbecsei  temetőben  (Kov.);  zombori  szerb  temetőben. 

II  oleracea  L ,B.  Xapus  L.,  11.  Hapci  I-  Művelik,  do  az  utóbbi  kettő,  gyakran 
ol  is  vadul,  mikor  is  a B.  campesirjs  L.  nevet  viseli. 

Raphanus  Raphanistrum  L.  Vetések  közt.  ugarokon,  vasúti  töl- 
téseken. 

/í.  sál  ints  L.  .Művelik  konyhakertekben. 

Rapidrum  perenne  (L.)  Bergeret.  Mesgyéken.  utak  szélén,  vasúti 
töltéseken,  vetésekben,  a római  sánezoken.  Újvidék  közelében 
(Ff.icht.);  Kiszács  és  Piros  (Kúp.).;  Palics.  Cservenka,  stb. 

Bnrbarea  vulgáris  (R.  Br.).  A Duna  partjain,  nedves  réteken,  Felher- 
erdö,  Hadisziget  (Schnell.);  *Obecse  (Kov.). 

Bor  ipa  officina!  is  (R.  Br.).  A Duna  mentén  mocsaras  helyeken, 
a f utald  rétségben  (Schnell.);  Gombosnál. 

R.  Kerneri  Menyh.  Az  alföldi  nedves  szikesekre  jellemző  növény. 
Ferencz-csatorna  mentén  (Kov.);  Alsókabol,  Újvidék,  Bács.  Dernye, 
Bácsordas,  Apatin,  Bezdán,  Zombor,  Gádor,  Küllőd,  stb. 

R.  silvestris  (L.)  Br.ss.  Nedves  helyeken,  árkokban  közönséges. 

R.  amphibia  iL.)  Bess.  Mocsarakban  s árteres  területeken.  Alsó- 
kabol. Vaskapu.  Dernve,  Küllőd,  Madaras, 
f.  longisűiqua  Godr.  Küllőd, 
f.  lyrato-pinnatifida  Borr.  Bezdán. 
f.  pinnatifida  Bezdán  a kozorai  erdőben, 
f.  rotundisiliqua  Godr.  Küllőd. 

Roripa  küllődensis  Prodán  (=  R amphibia  (L.)  R.  Br.  X Kerneri 
Menyh.)  Magyar  Bot.  Lap.  1913.  p.  125  — 126. 

Perennis.  Caulis  inferne  libris  radicum  densissime  obsitos; 
erectus.  cylindricus,  fistulosus.  Fólia  omnia  exceptis  supremis 
lyrato-pinnatifida,  3—5  ( — 7)-juga,  exauriculata.  laciniis  oblongo 


linearibus  integris,  rarius  1 — 2-dentatis,  lobo  terminali  oblongo- 
lineari  vei  subrotundo,  fólia  supreraa  pinnatifida  1 — 2 ( — 3)-jnga, 
laciniis  terminalibus  elongatis  vei  lineari-oblongis.  integris.  Race- 
mus  elongatus,  laxiusculus.  Flores  magni  ut  in  R.  amphibia. 
Siliquae  oblongo-lineares,  paullo  breviores  et  crassiores  quam  eae 
R.  Kerneri,  simillimae  R.  amphibiae  v.  longisiliquosae.  pedicellis 
l1  3 — (2) -plo  breviores,  basi  apiceque  angustatae.  stylo  breviore 
et  crassiusculo  ornatae,  pedicelli  distantes  sub  angulo  recto 
inserti,  siliculae  tamen  saepe  sursura  flexae  ita,  ut  sese  cauli 
subparallelas  exhibeant,  rarius  saltem  inferiores  horizontaliter 
patentes  vei  refracti. 

Crescit  in  paludosis  prope  pagum  Küllőd  com.  Bács- Bodrog. 
Légi  inter  parentes  die  16.  Maii  1912. 

A Roripa  Kerneri  MEXYH.-tól  örökölte  nagyobb  fokú  elága- 
zását, lantalakú  szárnyasán  hasogatott  leveleit,  a levélszeletek 
szálas  vagy  hosszúkás  szálas  alakját,  épségét,  a megnyúlt  laza 
virágzatot,  virágkocsányoknak  fölfelé  ívalakban  való  görbülését, 
az  alapjukon  és  csúcsukon  kihegyesedő  beczökék  alakját. 

A Roripa  amphibia  befolyása  mutatkozik  a magasabb  ter- 
metben, a szár  ürességében  (csövességében),  hengeres  alakjában 
(néha  a legfelsőbb  levelek  alakjában),  a virágok  nagyságában 
s a terméskocsányok  hosszabb  voltában.  A beczője  a két  szülő 
beczője  között  áll:  rövidebb  a R.  Kerneri  nél  és  legjobban 
hasonlít  a R.  amphibia  var.  longisiliquosa  Goim. -hoz.  Szára  nem 
ostorindás. 

Nő  a kiillődi  mocsarakban.  Bács-Bodrog  megyében.  Talál- 
tam 1912  május  16.-án  a szülők  között.  A bezdáni  oldalon  a kő- 
híd és  a falu  között. 

R.  austriaca  (Cr.)  Bess.  Nedves,  mocsaras  helyeken  közönséges. 

R.  armoracioid.es  Tausch.  Kiszács  mellett  (Kupő. 

R.  ha  ugarira  ( Bonn. ) (R.  subamphibia  X austriaca).  A Ferencz- 
csatorna  melletti  mocsarakban.  Zombor  és  Bácskertes  között,  a 
Duna  szigetein  közönséges.  Ismeretesebb  alakjai:  f.  laevis  Borb., 
f.  angustifolia  Borb.,  f.  densissima  B mi!. 

R.  pahistris  (Leyss.)  Bess.  Mocsaras  helyeken  a Duna  sziget*  in. 
a hol  szokatlan  nagyra  nő  úgy,  hogy  alig  lehet  ráismerni. 

Armoracia  rusticana  (Laji.)  G.  M.  Sch.  Torma.  Művelik.  Elvadul. 
Vadon  A.  macrocarpus  (W.  K.)  néven  ismeretes,  Zonibor. 

Cardamine  hirsuta  L.  Dunamenti  erdőkben.  Vajszka ; ‘Óbecse  (Kov.) 
var.  campestris  Fn.  Újvidék  környékén  (Zork). 

C.  pratensis  L.  Újvidék  és  a Hadisziget  rétjein  (Zork.);  Ferencz- 
csatorna  mentén  (Zombor,  stb.). 

parviflora  L.  Alsókabol  és  a Hadisziget  nedves,  mocsaras  rét- 
jein (Zork.);  a Tisza  mentén  (Kov.);  Dernye.  Bogyán.  Bezdán 
a kozorai  erdőben  szikes  mocsarak  szélén. 

C'apsella  Bursa  padoris  iL.)  Med.  Parlag,  müveit  helyeken,  utczákon. 
utakon,  árkokban  közönséges. 


226 


f,  apetala  Koch.  Zombor  utczáin,  kertekben,  az  1915.  évben 
igen  sok  volt.  Úgy  látszik,  hogy  a változó  hőmérsékletű  tél. 
a milyen  az  1915.  volt  (januárban  is  virágzottak  egyes 
példányok),  nagyon  befolyásolja  a szirmok  képződését.  Vol- 
tak olyan  példányok,  a mezeknek  a sziromlevele  teljesen 
hiányzott,  továbbá  olyanok,  a melyeknek  sziromlevele  csak 
félig  volt  meg  (a  rendes  sziromlevélnek  a felét  képezték) 
és  sok  más  átmeneti  alak. 

Camélina  sativa  (L.)  Cr.  Gabonaföldeken,  homokos  helyeken,  utczá- 
kon.  kőfalakon.  Újvidék,  Alsókabol.  Sajkásszentiván  (Zork.); 
Vajszka,  Regőcze,  Jánoshalma.  Szabadka,  Ludaspuszta.  Titel. 

€.  microcarpa  Akdr.  Ugyanott. 

Xedia  paniculata  (L.)  Desy.  Obecsén  szállási  vetésekben  (Kovj. 

Draba  nemorosa  L.  Alsókabol.  Sajkásszentiván  mesgyéin  (Zork.); 
Regőczén.  Palicson  erdőtisztáson. 

D.  la  riocarpa  Róch.  (D.  Aizoon  Whlbg).  «Auf  dér  Ebene  des  Báeser 
Com.  (Janka  exs.)  Neilreich  1.  c.  p.  261. » Nem  találtam  meg, 
\ alószínüleg  tévedés ! 

1).  rcrna  L.  (Erophila  verna  E.  Mey).  Kora  tavasszal  a Bácska 
összes  kaszálóin  és  legelőin  közönséges:  még  a szikesekre  is 
betéved. 

1)  muralis  L.  A Hadisziget  fövényes  mezőin  és  halmain  (Zork.); 
bezdáni  erdő  nedves,  szikes,  kiszikkadt  legelőin. 

Slenophragma  Thaliamnn  (L.)  Celak.  Szántóföldeken.  Zombor  a 
Sikara-erdő  felé. 

Arabis  Turrita  L.  Erdős  helyeken,  futaki  erdő  (Schnktx.)  ; bez- 
dáni erdő. 

A.  auricidata  Lám.  Újvidék  és  Kutak  között  homokos  legelőkön, 
a titeli  fensíkon  ! (Zork.);  Regőcze.  Palics. 

A.  hirsula.  (L.)Scop.  Gyepes  helyeken,  *Óbecse  (Kov.);  dernyei  erdő. 

,1.  nemorensis  Wolf  (A.  glastifolia  Rchb  ).  Futaki  erdőben  (Schnell.). 

Erysimum  cheiranthoides  L.  Parlaghelyeken  *Obecse  (Kov.). 

E.  canescens  Rotii.  Homokos  helyeken  s legelőkön.  Sajkásszent- 
iván, titeli  fensíkon!  (Zork.);  *ÓBecse  (Kov.) ; Palics. 

E.  repandum  L.  Mesgyéken,  parlaghelyeken,  vasúti  töltések  men- 
tén közönséges. 

E.  pannonicum  Cr.  Bokros  kövecses  helyeken.  Cserevicsen  és 
Kamenitzen. 

Ckeiranthus  Cheiri  L.  Kerti  növény. 

Sgrenia  cana  Pill.  et  Mitterp.  Homokos  mezőkön,  futó  és  kötött 
homokon.  *ÓBecse  (Kov.);  Nagybaracska,  Bácsalmás.  Jánoshalma, 
Szabadka,  Tompa. 

Alyssum  alyssoides  L.  Napos  szikár  heh'eken.  dombokon  közönséges, 
római  sánczok  Újvidék  közelében  (Feicht.),  Kiszács  m.  (Kúp.); 
Titel.  Alsókabol,  Zombor,  Jánoshalma. 

A.  desertorum  Stapf  {A.  minimum  Wii.ld.).  Halmokon,  dombokon, 
mesgyéken.  utak  mellett  Obecse  (Kov.);  Kiszács  (Kúp.):  Alsó- 


227 


kából,  Sajkásszentiván  homokhalmain  (Zork.);  Zombor,  Kula, 
Regőcze,  Madaras,  Bácsalmás.  Jánoshalma  Tompa,  Szabadka, 
Ludaspuszta,  Feketeheg}7.  Titel. 

A.  commutaium  L.  {A.  arenarium  Gmf.l  ).  Homokos  buczkákon, 
Jánoshalma,  Vármegyehatár. 

A.  tortuosum  W.  K.  Futó  és  kötött  homokon  Jánoshalma,  Vár- 
megyehatár, Tompa,  Szabadka,  Ludaspuszta. 

A.  linifolium  Steph.  Titeli  fensíkon.  az  1911.  évben  Titeltól  kezdve 
végig  kisértem  a titeli  fensík  tiszai  oldalán.  A lösz  szakad  -kos 
szabad  helyeit  kedveli.  Június  3.-án  csak  termésben  találtam. 

Berteroa  incnna  (L.)  DC.  Mezőkön,  parlagokon  közönséges. 

Euclidium  syriacum  (L.)  R.  Br.  Mezei  utak  szélén,  mesgyéken, 
Újvidék  és  a Glisza  között  (Zork.);  Kiszács  (Kúp.);  Obecse 
(Kov.);  Alsókabol,  Pacsér,  Zombor,  Regőcze,  Szabadka,  néha  szi- 
kesek szélére  is  beférkőzik. 

Rp.speris  matronalis  L.  var.  runcinata  \V.  K.  Az  alsókaboli,  futaki 
erdőben  (Schnell.). 

H.  tristis  L.  Zombor  a csatorna  mentén.  Szabadka  a Kőrözserdő 
közelében. 

Bunias  orientalis  L.  Újvidék  és  Kamenitza  között  a Dunaparton 
(Zork.);  Szabadka. 

Conringia  orientalis  (L.)  Dum.  A Tisza  vidékén  (Kov.) ; Szalatoruya- 
pusztán  Óbecsén  (Kov.). 


Besedaceae. 

Beseda  lutea  L.  Mesgyéken,  homokos,  gyepes  helyeken  és  száraz 
lejtőkön,  Alsókabol,  Sajkásszentiván,  Futak  (Schnell.);  római 
sánczok  Újvidék  közelében  (Feicht.);  Verbász,  titeli  fensíkon. 

B.  luteola  L.  Parlagos  helyeken,  Óbecse  (Kov.). 

B.  Phyteuma  L.  Mesgyéken,  száraz,  homokos  helyeken,  Óbecse 
(Kov.) ; titeli  fensíkon,  Óverbász,  Kula,  Csantavér,  Kishegyes, 
Bajmok,  Zombor  a Sikara  mellett,  Jánoshalma  lösz-  és  homokos 
helyein. 

Crassulaceae. 

Crassula  caespitosa  Cavan.  (Sedum  deserti-hungarici  Simk.).  Szikes 
legelőkön.  Alsókabol  tölgyerdő  tisztásain,  különösen  sok  van  a 
zárda  mögötti  legelőkön ; CHOTEK-pusztán,  Apatin,  Bezdán  a 
kozorai  erdő  legelőin. 

Sedum  maximum  (L.)  Hoffm.  Római  sánczokon  Újvidék  közelében 
(Feicht.);  futaki  erdőben  (Zork.);  bogyáni  erdőben,  titeli  fen- 
síkon. 

S acre  L.  Homokos  halmokon  és  száraz  mezőkön,  római  sán- 
czok Újvidék  közelében  (Feicht.)  ; vertföldű  és  kőkerítéseken 
Zombor. 

S.  Hillebrandi  Fenzl.  Homokon,  Jánoshalma,  Szabadka. 

Sempervivum  tectorum  L.  Házfödeleken  és  falakon. 


16 


228 


A kaktusz-féléket  leginkább  cserepekben  tenyésztik  a következő  nemekben  : Op un- 
ttá vulgáris,  Ccreus , Cartus  flagelliformis  L.,  C.  spéci osa  Willd.,  Cereaster, 
M axil  I ári  a , Ech  in  ocad  us 

Az  Echeweria- fajokat  a szőnyegkeriészetnél  alkalmazzák  (Zork.). 

Saxifrayaceae. 

Saxifraya  tridactylites  L.  Nedves  homokos  legelőkön,  Újvidék  és 
Kutak  között,  Alsókabol,  Tiindéres  (Zork.);  Kiskőszeg. 
f.  exilis  Poll.  Ludaspuszta. 

S.  bulbifera  L.  A dunamenti  legelőkön,  Alsókabol  (Kov.  és  Zork.)  ; 
Kutak  (Zork.)  ; Bezdán  kozorai  erdő;  itt  a szikes  kaszálók  szélén 
is  előfordul. 

Parnassia  palustrú  L.  *Óbecse  (Kov.);  nedves  réteken,  homokos 
mélyedésekben  Tompán. 

Philadtlphus  coronarins  L.  Díszcserje,  telünket  jól  bírja. 

Bibés  Grossularia  L.  Kertekben  művelik. 

B.  rubrum  L.  Hasonlóan  művelik. 

B.  aureum  Pursh.  Díszcserje. 

Platanaceae. 

Fiat  amis  orientalis  L.  és  P.  Occidental  is  L.  Parkokban  ültetik  s utak  szegé- 
lyezésére használják.  Zombor  a vasút  fölé  vezető  úton  és  a Ferencz-csatorna 
felé  igen  szép  platánok  voltak,  do  nagyobbára  kivágták  és  Celtis-szel  helye- 
tesítették ; egy  nehány  példányunk  a vasút  felé  vezető  úton  még  ez  ideig  is 
megmaradt. 

Eosaceae. 

Spiraea  crenata  L.,  S.  ülmifolia  Scop.,  S.  opulifolia  L.,  S.  salicifolia  L.  Dísz- 
cserjékként művelik. 

Kerria  japonica  Ij.  Díszcserje. 

Gydonia  vulgáris  Pers.  Kertekben,  szőlőkben  művelik. 

Malus  pumila  Mill.  (Pirus  malus  L.).  Erdőkben,  Alsókabol,  Kutak, 
Bogyón.  Bezdán. 

P.  communis  L.  var.  piraster  (L.)  Borkh.  Ugyanott, 
var.  sativa  DG.  Művelik. 

Mespilus  germavica  L.  Művelik  szőlőkben. 

Crataegus  monotjijna  Jacq.  Erdőkben,  esalitos  helyeken,  mesgyéken, 
suták  mellett,  a futaki ! kaboli!  erdőkben  (Zork.);  Bezdán, 
Apatin,  Vármegyehatár,  Szabadka. 

f.  piílosa  Prodan  különbözik  a típustól  abban,  hogy  termései 
csak  félakkorák  és  az  egész  termés  többé-kevésbbé  szőrös. 

C.  pentagyna  W.  K.  Erdőkben,  Kutak,  Kából  (Zork.). 

C.  mélanocarpa  M.  B.  Újvidék  mellett  a KELBER-erdőben  és  a 
Hadiszigeten  (Zork.). 

C.  nigra  W.  K.  A dunai  szigeteken.  Hadisziget  (Zork.);!  Mohács 
és  Bezdán  között  több  helyen,  Élöszigeten. 

Pubus  caesius  L.  Tarlókon,  mesgyéken,  s dunai  szigeteken  és  a 
Duna  partján,  Gombos,  Bezdán  ; arómai  sánczokon  Újvidék  közelé- 
ben, Zsablya  az  Alymaska-bara  közelében  (Zork.). 

P.  tomentosus  Borkh.  Erdőkben,  bokrokban,  bezdáni  úton  Doroszló. 

P.  leucophaeUs  P.  J.  M.  (B.  caesius  x tomentosus).  Pacsér,  titeli 
fensíkon. 


229 


R.  idaeus  L.  Kertekben  művelik. 

Fragaria  vescci  L.  Futak  erdőtisztásain  közönséges  (Zork.)  ; a római 
sánczokon  (Feicht.);  Kishegyes. 

F.  moxchata  Duch.  Az  előbbivel  együtt  terem  (Zork.).  Kertekben 
is  művelik. 

F viridis  Duch.  Kából  homokhalmain  (Zork.);  homokos  egelőkön, 
bokrokban  Jánoshalma.  Vármegyehatár,  Szabadka,  Kula. 

Potentilla  supina  L.  Nedves,  árteres  helyeken,  Kiszács  (Kúp.); 
Zombor,  bezdáni  erdő,  Monostorszeg,  titeli  fensík  és  a Tisza 
között. 

P.  anserina  L.  Vizenyős  helyeken,  árokpartokon  közönséges. 

P.  reptans  L.  Nedves  réteken  a Hadiszigeten  (Zork.)  ; Zombor  a 
városi  legelőn,  Verbász,  Kishegyes,  stb. 

P.  silvestris  Neck.  Erdők  szélén  nedves,  homokos  helyeken,  Felber- 
erdőben  s a Hadiszigeten  (Zork.);  bezdáni  erdő. 

P.  canescens  Bess.  Kából  partos  mesgyéin  (Zork.). 

P.  Baumgarteniana  Schur.  Újvidék  a Duna  partján,  Apát  in. 

P.  arenaria  Borkh.  Kiszács  (Kúp.);  szórványosan  a futaki  erdő- 
ben és  Sajkásszentiván  homokhalmain  (Zork.)  ; bezdáni  erdő, 
Zombor,  Jánoshalma,  Csantavér.  Kishegyes,  Kula,  Temerin, 
titeli  fensík,  stb. 

P.  argentea  L.  Ugyanott,  néha  a szikesek  szélén  is  (Bezdáni 

P.  incanescens  Opiz.  Száraz  legelőkön,  Tiszakálmánfalva  és  Kából 
között,  Apatin,  Kula,  Jánoshalma,  Csantavér,  titeli  fensík. 

P.  Wiemanniana  Günth.  et  Schum.  Telecskai  löszön,  Kula  és  Cser- 
venka  között,  Kula  és  Verbász  között,  Csantavér. 

P.  recta  L.  Római  sánczokon  Újvidék  közelében  (Feicht.)  ; *Obecse 
(Kov.);  titeli  fensíkon  a P.  leucotricha  Borb.-Iioz  közeledik. 

F.  leucotricha  Bohr.  Titeli  fensíkon  (Kúp.). 

P.  rubens  (Cr.)  Zimm.  Futaki  erdőben  (Zork.);  erdőtisztásokon, 
legelőkön,  Zombor  a Ferencz-csatorna  mentén,  Dernye,  Vár- 
megyehatár. 

P.  ólba  L.  A futaki  erdőségben  (Zork.);  erdötisztásokon  Bezdán, 
Apatin,  Vajszka,  Kából. 

P.  fruticosa  L.  Díszcserje. 

Geum  urbárium  L.  Az  összes  erdőkben,  sokszor  bokrokban  is. 

Filipendula  ulmaria  (L.)  Maxim.  A Hadisziget  nádasaiban  (Zork.). 

F.  hexapetála  Gilib.  (S piraea  Filipendula  L.).  Füves  helyeken,  mes- 
gyéken,  kaszálókon,  Alsókabol,  Sajkásszentiván  (Zork.);  római 
sánczok  Újvidék  mellett  (Feicht.);  Ófutak,  Dernye,  Bácsordas, 
Bezdán,  Madaras,  Vármegyehatár. 

’Alchemilla  arvensis  (L.)  Scop.  Futak  erdőtisztásain  (Zork.);  Bezdán 
erdőtisztásain. 

Agrimonia  Eupatoria  L.  Alsókabol.  Sajkásszentiván  mesgyéin 
(Zork.);  római  sánczokon  Újvidék  mellett  (Feicht.);  a Ferencz- 
csatorna  mentén  több  helyen. 


16* 


280 


Sanguisorba  officiualis  L.  Réteken  és  mocsáros  helyeken  Kabolon, 
a Hadiszigeten  (Schnell.) ; Óbecse  (Kúp.);  nedves  homokos  legelő- 
kön és  kaszálókon.  Ludaspusztán  a kőrözsi  kaszálókon,  Tompán. 

S.  muricata  (Spach.)  G remei.  Vasutak  mentén,  szikár  helyeken, 
Zombor  és  Újvidék  között,  stb. 

Rosa  eanina  L.  f.  euoxyphylla  Borb.  Gombos  mellett, 
f.  viridis  Hasse.  Zombor  Erzsébet-ligetben. 
f.  spuria  Pug.  Zombor  határában, 
f.  flexibilis  Dés.  Zombor  Erzsébet-ligetben. 
f.  fallens  Déségl.  Zombor  Erzsébet-ligetben. 
f.  macroacantha  Rip.  Ugyanott, 
f.  glaucescens  Des.  Ugyanott  és  Vajszkán. 
f.  semibisserata  Borb.  Zombor  Erzsébet-ligetben. 
f.  lasiostylis  Borb.  Ugyanott. 

f.  mucronulata  Déségl.  Zombor  a Ferencz-csatorna  mentén. 

f.  fissispina  Wierzb.  Ugyanott 

í.  fissidens  Borb.  Zombor  Erzsébet-ligetben. 

R.  andegavensis  Bast.  Zombor  Erzsébet-ligetben. 

R.  agraria  Rip.  Zombor  Erzsébet-ligetben. 

R.  dumetorum  Thuill.  f.  platyphylloides  Dés.  Zombor  a római  katb. 
temetőben. 

f.  acutifolia  Bast.  Zombor  Erzsébet-ligetben. 

f.  subglabra  Borb.  Ugyanott. 

f.  solstitialis  Bess.  Ug3ranott. 

f.  leptotricha  Borb.  Vajszka. 

f.  obscura  Pug.  Zombor  Erzsébet-liget. 

f.  semiglauca  Borb.  Kamenitz  erdeinek  szélén. 

f.  Carioni  Dés.  Guillotti.  Ugyanott. 

f.  implexa  Gren.  Zombor  a róni.  kath.  temetőben. 

R.  coriifolia  Fr.  Zombor  a Ferencz-csatorna  mentén, 
f.  frutetorum  Bess.  Zombor  Erzsébet-ligetben. 
f.  venosa  Christ.  Ugyanott. 

R.  cuneatifrons  Kúposok.  Zombor  Erzsébet-ligetben. 

R.  glanca  Vill.  f.  imponens  Rip.  Ugyanott 

R.  ooglauca  Borb.  Zombor  Erzsébet-ligetben. 

R.  sepium  Thuill.  Zombor  a Ferencz-csatorna  mentén. 

R.  sepium  Thuill.  f.  Kupcsokiana  Prodan. 

Rami  íloientes  inermes,  petioli  dense  cano  villosi  et  sparse 
glandulosi;  stipulae  angustae  glabrescentes  longe  acuminatae 
margine  tantum  glandulosae ; foliola  ovato-elliptica,  inferiora 
obovata ; basi  et  apice  aeuta  aut  acuminata,  supra  glabra, 
obscure  viridia,  subtus  in  nervo  medio  densius  pilosa  et  glan- 
dulosa,  in  nervis  lateralibus  rarius  pubescentia  rarissime  glan- 
dulosa;  bracteae  glabratae  longiores  ovato-laneeolatae,  apice 
foliosae;  pedunculi  elongati ; receptaculum  ovoideum;  sepala 
post  anthesim  reflexa,  dorse  pilosula,  eglandulosa;  styli  densius 
pilosi ; fructus  ovoideus. 


231 


Provenit  ad  oppidum  Zombor  in  nemore  urb.  Com.  Bács- 
Bodrog. 

R.  rubiginosa  L.  f.  apricorum  Rip.  Zombor  Erzsébet-liget. 

R.  rubiginosa  L.  X R tomentosa  ? Ugyanott. 

R.  gallica  L.  f.  pamila  Braun.  Vájsz  ka. 

Prunus  nana  (L.)  Zucc.  Obecsei  határban  Kapás-szállás  közelé- 
ben (Kov.). 

P.  spinosa  L.  Erdők  körül,  mesgyéken,  a római  sánczokon  Újvidék 
közelében  (Feicht.).  Alsókabolon  sok,  Pernyén,  Bacsón,  bezdáni 
erdőben,  titeli  fensíkon. 

var.  ílasyphylla  Schur.  Ugyanott. 

P.  Chamaecerasus  Jacq.  Titeli  fensíkon  (Kov.),  Gombos. 

P.  Armeniaca  L.  Gyümölcsösökben,  szőlőkben  művelik,  nem  so- 
káig él. 

P.  communis  (L.)  Fritsch.  Kertekben  művelik,  habár  nem  sok  hasz- 
nát veszik. 

P.  Persica  (L.)  Zucc.  Művelik,  de  kevésbé  válik  be,  igen  hamar 
pusztul  el. 

P.  insititia  L.  Ritkábban  művelik. 

P.  domestica  L.  Elég  jól  válik  be,  csak  sok  hernyója  van,  mint 
az  almafának. 

P.  uvium  L.  Művelik,  legjobban  válik  be  az  összes  gyümölcsfák 
között. 

P.  Cerasus  L.  Művelik,  nagyon  jól  válik  be,  néha  elvadul  (Bács 
erdeiben). 

P.  Pados  L.  Díszcserje. 

P.  Mahaleb  L.  Palkókban. 

Leguminosae. 

Cercis  Siliquasfrum  L.  Díszcserje. 

Gleditschia  triacanthos  L.  (Vad  Szentjánosfa).  Díszfaként  és  élősövényül  tenyész- 
tik. Egy  Ízben  a zorabori  pénzügyigazgató  tudakozódott  nálam  ezen  növény 
termésének  czukortartalma  felől,  amennyiben  egy  vállalkozó  méhser  (boza) 
előállítására  akarta  használni  és  erie  engedélyt  is  kért. 

Sophora  japonica  L.  Zomborban  ntczák  szegélyezésére,  parkokban  és  temetők- 
ben ültetik ; jól  bírja  a telet,  termései  azonban  nehezen  érnek  meg. 

( ienista  tinctoria  L.  var.  elatior  Koch.  A Hadiszigeten  és  Kutak 
rétségein  (Zork.),  bezdáni  erdő  szélén,  Apatin,  Vajszka,  Kából, 
más  helyen  a Duna  mentén,  továbbá  a Ludas-pusztán  a kőrözsi 
legelők  szélén. 

f.  pubescens  (Láng.).  Ludas-pusztán  a kőrözsi  legelőkön  nagy 
mennyiségben. 

G.  nervata  Kit.  Erdők  szélén,  bokrokban,  Ofutak  az  alsó  erdőben 
(CnoTEK-pusztai),  Kamenitz  közelében;  Zorkóczy  Újvidék  és 
körny.  fl.-jában  az  utóbbit  G.  ovata  \Y.  K.  néven  közli,  alighanem 
Neilreich  nyomán,  a ki  azonosította  a G.  nervatá-t  a G.  ovatá- 
val.  Amint  tudjuk,  ez  két  különböző  növény.  Az  említett  körül- 
mény tévesztett  meg  egyes,  újabban  a Szerémségben  botani- 


232 


záló  társainkat  is,  miért  e növényt  G.  ovata  W.  K.  néven  hoz- 
ták forgalomba. 

Laburnum  vulgare  Griseb.  Kertekben  művelik. 

Cytisus  nigricans  L.  Futaki  erdő  tisztásai  (Zork.)  ; hasonló  helye- 
ken. Vajszkán,  Bezdán  kozorai  erdejében,  Apatin  és  más  duna- 
menti  erdőben. 

C.  austriacus  L.  Római  sánczokon  Újvidék  közelében  (Feicht.)  ; 
Zombor. 

var.  arenarius  Simk.  Futó  és  kötött  homokon,  Jánoshalma, 
Vármegyehatár,  Tompa.  Szabadka,  Halas,  stb. 

var.  virescens  Kováts.  Kiszácson  (Kue.). 

C.  pallidus  Schrad.  Titeli  fensíkon  a Nagysulykán. 

C.  Rochelii  Wierzb.  Kiszácson  a futaki  út  mellett  (Kúp.). 

C.  leucotrichus  Schur.  Homoki  erdőkben  Szabadkán. 

C.  ratisbonensis  Schaeff.  Homokon.  Terézhalom,  Jánoshalma,  Halas. 

Lmpinus  albus  L.  és  L.  hirsutus  L.  Kertekben  virágjukért  művelik. 

Ononis  hircina  Jacq.  Hadiszigeten  (Zork.). 

var.  spinescens  Led.  Szikes  réteken  az  újvidéki  állomás  mel- 
lett (Kúp.). 

O.  spinosa  L.  Újvidék  és  környéke  mezőin  és  legelőin,  különösen 
homoktalajon  közönséges  (Zork.);  Zombor  és  környékén  nagy 
mennyiségben.  Madaras,  Szabadka,  Csantavér,  Temerin,  titeli 
fensík. 

var.  albínóra  Xeilr.  Kiszácson  (Kúp.). 

Anthyllis  Vulneraria  L.  Homokvidéken  vasúti  árkok  mentén, 
Regőcze,  Madaras,  Bácsalmás,  Mélykút,  Jánoshalma,  Szabadka. 
Dernye,  Hódság. 

A.  polyphylla  Kit.  Zombor,  a városi  legelőn. 

Trifolium  ornithopodioides  (L.)  Sm.  Szikesek  nedves  részein,  Bezdán, 
Apatin,  Bácsordas,  Dernye,  Bács.  Bogyán,  Alsókabol  a kolostor 
mögött  levő  erdei  tisztáson  és  Kátyon. 

T.  médium  L.  Bokros  helyeken,  erdők  szélén,  Újvidéken. 

T.  pallidum  W.  K.  Szikes  legelőkön,  de  inkább  azok  szélein,  B,‘Z- 
dán,  Apatin,  Bácsordas,  Dernye,  Alsókabol. 

T.  prectense  L.  Réteken,  mesgyéken.  erdőtisztásokon  s,  útszéleken. 

7.  álpestre  L.  Erdötisztásokon,  Bezdán  kozorai  erdő,  Ofutak  alsó- 
erdő;  Cserevicsen. 

T.  rubens  L.  *Bezdáni  erdőben. 

T.  ochroleucum  L.  Erdők  tisztásain,  Bezdán,  O-futak  alsóerdő. 

T.  pannonicum  Jacq.  Kából  erdőtisztásain.  (Zork)! 

T.  striatum  L.  száraz  szikeseken  és  homokos  legelőkön,  Apatin, 
Bácsordas,  Dernye,  Bács,  Bogyán,  Ofutak  alsóerdő,  Madaras. 

T.  subterraneum  L.  úegelőkön,  Alsókabol,  a zárda  mögötti  erdő- 
szélen  és  szikes  erdőtisztáson,  CnoTEK-pusztai  legelőn. 

T.  incarnatum  L.  Vasúti  töltéseken,  Bácsordas,  Dernye,  Bács, 
Palánka,  Újvidék  és  Zombor  között  több  helyen.  Behurczolt 
növény 


T.  arvense  L.  Legelőkön,  kaszálókon,  szántóföldeken  közönséges. 

T.  vesiculosum  Savi.  A síkság  rétjein,  Tiszaföldvár  (Reliquiae 
Kitaibelianae  52 ) ; Tisza  mentén  (Kov.). 

T.  fragiferum  L.  Nedves,  árteres  területeken  és  kevésbé  szikes 
területeken  közönséges. 

T.  laevigatum  Poir.  Szikes  legelőkön  és  azok  szélein,  Bezdán, 
Apatin,  Bácsordas,  Dern}?e,  Bács,  Bogván,  Alsókabol  faluk  erdei- 
nek tisztásain,  Ófutak  alsóerdő. 

T.  parviflorum  Ehrh.  Sajkásszentiván  szikes  rétjein  (Zork.)  ; ha- 
sonló helyeken  Bezdán,  Apatin.  Dernye,  Alsókabol. 

T.  montanum  L.  Futak  és  Alsókabol  erdőtisztásain  (Zork ) ; ha- 
sonló helyeken  Bezdán,  homokon  Jánoshalma,  Terézhalma,  Vár- 
megyehatár,  Tompa.  Szabadka. 

T.  repens  L.  Mesgyéken,  utak  szélén,  nedves  árkokban,  legelőkön  a 
legközönségesebb  növény. 

T.  hybridum  L.  Mocsaras  helyeken,  vizes  réteken  elég  közönséges. 

T.  anqulatum  W.  K.  Nedves,  szikes  legelőkön  és  azok  szélein, 
Bezdán,  Apatin,  Bácsordas,  Dernye,  Bács,  Bogyán,  Alsókabol 
és  Ofutak  faluk  erdeinek  tisztásain. 

T.  aureum  Poll.  Piros  környékén  (Kúp.) 

T.  campestre  Schreb.  Legelőkön,  erdők  tisztásain,  utak  mentén. 

T.  minus  Sm.  Legelőkön,  kaszálókon,  kevésbé  szikes  helyeken  a 
Duna  mentén,  Dernye,  Apatin. 

T.  filiforme  L.  Ugyanott,  a szikesedést  még  jobban  bírja,  Madaras, 
Gádor. 

Medicago  sativci  L.  Művelik,  de  elvadultan  is  található,  Csantavér, 
Üj  vidék. 

M.  varia  Martyn  (M.  falcain  X sativa).  Utak  és  vetések  szélén, 
Madarason. 

M.  falcata  L.  Ugyanott  és  legelőkön,  mesgyéken,  homokon  igen 
hosszú  szárú  és  levelű  példányok  találhatók,  sokszor  mirigy- 
szőrösek. 

M.  lupulina  L.  Parlag-  és  művelt  helyeken,  különösen  homokon. 

M.  prostrala  Jagq.  Homokon  Jánoshalma,  Mélykút,  Szabadka. 

M.  minima  (L.)  Bartal.  Újvidék  (Zork  ).  Homokos,  partos  helyeken, 
legelőkön,  Alsókabol,  Zombor,  Regőe.ze,  Jánoshalma,  Mélykút. 
Szabadka. 

var.  viscida  Koch.  Homokon  Szabadka,  Ludaspuszta,  Vár- 
megyehatár. 

var.  elongata  Roch.  Óbecse  (Kov.) ; Újvidék  (Kúp.)  ; Bácsordas, 
Kula. 

Trigonel/a  monspeliaca  L.  Homokdombokon.  Újvidék  a szőlőkben 
és  a kálvária  mellett,  Madaras.  Jánoshalma,  Mélykút,  Szabadka, 
Ludaspuszta,  titeli  fensík. 

Dorycnium  herbaceum  Vit.l.  Futaki  erdőtisztásokon !,  és  a kaboli 
partokon  (Zork.),  a Ferencz-  és  Ferencz  József-csatorna  mentén. 

Melilotus  dentatus  (W.  K.)  Pers.  Kabul  szikes  rétjein  (Zork.). 


M.  macrorrhizus  (W,  K.)  Pers.  A íutaki  rétségben  és  a Hadi- 
szigeten (ZORK.). 

M.  officinalis  (L.)  Lám.  Mesgyéken,  utakon  közönséges. 

M.  albus  Desr.  Ugyanott. 

M.  coeruleus  Desr.  Óbecse  (Ivov.) 

Lotus  siliquosus  L.  Mocsarak  szélein,  árkok  mellett  és  nedves 
réteken  fordul  elő,  néha  a szikesekre  is  átmegy;  Újvidéken  és 
a Hadiszigeten  (Zork.);  Újvidék  és  Kiszács  között  (Kúp.);  Yer- 
bász,  Kishegyes,  Szabadka,  Ludaspuszta. 

L.  corniculatus  L.  Újvidék  rétjein  (Zork.);  hasonló  helyeken  a vár- 
megye más  részein  is. 

var.  villosus  Thuill.  Száraz  legelőkön,  Apatin,  Jánoshalma, 
Mélykút,  Szabadka,  Kishegyes,  Csantavér. 
f.  hirsutus.  Római  sánczokon  (Feicht.). 

L.  tenuifolius  (L.).  Újvidék  és  a Hadisziget  nedves  rétjein  (Zork. 
és  Kúp.);  szikes  nedves  réteken,  Zombor,  Kula,  Verbász,  Mada- 
ras, stb. 

L.  angustissimus  L.  Kissé  szikes  legelőkön.  Apatin,  Báesordas, 
Dernye,  Bács,  Yajszka  faluk  erdeinek  tisztásain. 

Galega  officinalis  L.  Nedves  réteken  és  árrereken;  bőven  a Hadi- 
szigeten és  Kából  rétjein  (Zork.).  Zombor,  Sajkásszentivánon 
sok,  Újvidék,  Ófutak. 

Amorpha  fruticosa  L.  Díszcserje, különösen  homokon  ültetik;  elvadultau  Újvidék 
mellett  a FELBER-erdő  füzeseiben. 

Glycyrrhiza  echinata  L.  Arteres,  nedves  helyeken  a Tisza  vidékén 
(Kov.),  Káty,  titeli  fensík  és  a Tisza  között. 

G.  glandulifera  W.  K.  A Duna  partjain  és  szigetein,  a Tisza 
vidékén  (Kov.);  Óbecse. 

Colutea  arborescens  L.  Homokon  Yármegyehatáron,  díszcserje  is. 

C.  cruenta  Ait.  Művelik. 

Robinia  Pseudacacia  L.  Homokkötésre  és  utak  szegélyezésére 
használják,  a homokon  erdőt  alkot.  Másodszori  virágzása  az 
1911.  évben  augusztus  16 — 18-ika  közé  esett. 

Astragalus  exscapus  L.  Homokon,  Szabadka  és  Vármegyehatár 
között. 

A.  glycyphyllos  L.  Óbecse  (Kov.);  erdőkben,  tisztásokon,  füves 
helyeken,  Újvidék  szőlőiben,  bezdáni  erdő,  a Ferencz-csatorna 
mentén,  Kishegyes. 

A.  contortuplicatus  L.  Tiszamenti  füzesek,  Óbeese  (Kov.). 

A.  usper  Jacq.  Kaboli  erdőtisztásokban  (Zork.). 

A.  Cicer  L.  Bokros  helyeken,  gyümölcsösökben,  Kiszács  (Kúp.);  Kula 
és  Yerbász  között  lösz-dombokon;  Zombor;  homokon  János- 
halma, Mélykút,  Szabadka. 

A.  dasyanthus  Páll.  Homokos  dombokon  Kishegyes  (W.  K.  1.  c. 
4<í) ; Szabadka  határában. 

A.  (uistriacus  Jacq.  Homokon  és  löszön,  Kiszács,  (Kúp.)  ; Tündéres 
a titeli  fensíkon ! Kából  partosabb  mesgyéin  (Zork.);  Madaras, 


235 


Babapuszta  (Mihálik),  Kishegyes,  Csantavér,  Kula  és  Verbász 
között,  Titelen. 

A.  Onóbrychis  K.  Kiszács  (Kúp.)  ; Újvidék  és  Kából  homokos  halmain 
(Zofík);  Zsablya  és  Szentgyörgy  (Feicht.);  Madaras,  Jánoshalma, 
Mélykút,  Szabadka,  Kishegyes,  kulai  temető.  Csantavér,  Bács- 
toldvár,  titeli  fensíkon. 

A.  virgatus  Pali..  Futóhomokon,  Jánoshalma,  Terézhalma,  Halas. 
Szabadka. 

var.  albiflorus  Prodan.  Ugyanott. 

Coronilla  varia  L.  Futak  erdőtisztásain.  Kából  homokhalmain  (Zork.); 
Zombor,  Kula,  Kishegyes.  Csantavér,  stb. 

G.  Emer us  L.  Dísznövény. 

Onóbrychis  viciaefolia  Scop.  Takarmánynak  termesztik,  elvadul,  az 
újvidéki  vasúti  töltésen  és  a csatornaparton  (Zork.);  Óbeese 
(Kov.)  és  sok  más  helyen,  különösen  a vasúti  töltéseken. 

O.  arenaria  (Kit.)  DC.  Futóhomokon  Jánoshalma,  Terézhalom, 
Halas. 

Vicia  dumetorum  L.  Bokros  helyeken,  Verbászon. 

V.  silvatica  (L.).  Futak  erdeiben  (Zork.);  Újvidék  és  Káty  töltésén 
(Feicht.). 

V.  hirsuta  (L.)  Cray.  Mesgyéken  és  bokros  helyeken,  Óbeese 
(Kov.);  Bezdán,  Xemesmilitics. 

V.  tetrasperma  (L)  Mnch.  Ugyanott. 

V.  villosa  Roth.  Gabonaföldeken,  Xemesmilitics.  Xagybaracska, 
Jánoshalma,  Mélykút,  Szabadka. 

V.  Cracca  L.  Nedves  réteken,  bokrokban. 

var.  tenuifolia  Roth.  Római  sánezok  Újvidék  közelében 
(Feicht.);  bezdáni  erdőben  bőven. 

V.  Fala  L.  Művelik. 

V.  pannonica  Cr.  Kiszács  (Kúp).  F utak  erdőtisztásain  (Zork.)  ; 
Óbeese  (Kov.);  Gombos,  Zombor,  Bácsföldvár,  Vaskapu,  Kából. 

V.  striata  M.  B.  Bácsföldvár. 

F.  lathyroides  L.  Alsókaboli  mesgyékeD,  a titeli  fensíkon  és  az 
újvidéki  hídfősánezon  (Zork.). 

V.  serrati fólia  Jacq.  Kiszács , és  Piros  között  (Kúp.);  kaboli  és 
futaki  erdőben  (Schnell.);  Újvidéken  (Reliqu.  Kit.  80);  Dernye, 
\ ajszka,  Apatin  és  Bácsszentiván  között. 

V.  sepium  L.  ?]rdőkben  és  bokros  helyeken,  bezdáni  erdő.  Yajszka, 
Gombos  és  Dernye  között. 

P.  lutea  K.  Vasúti  töltéseken,  Piros  m.  (Kúp.). 

U sordida  \V.  K.  Mesgyéken,  vetésben,  Ófutakon,  bezdáni  és  vajsz- 
kai  erdőlien,  Madaras,  Újvidéken  ; Erdődön,  Kamenitzen. 

V.  grandi  flóra  Scop  Obecse  (Kov.). 

1'  sutivá  L.  Mívelt  talajon  közönséges. 

r.  regetalis  Jhuill.  Vet  'sek  közt  parlagokon.  Xemesmilitics,  Apa- 
tin, Dern3re,  Gombos.  Csantavér. 

V.  Biebersteinii  Bess.  Óbecse  (Kov.). 


286 


Lenn  esculenta  Msen  Művelik. 

Gicer  arietinum  L.  Művelik. 

Lathyrus  Aphaca  L.  Szántókon,  parlagokon,  Piros  (Kur.) : Óbecse 
(Kov.);  Alsókabol,  Futak.  Vajszka,  Csantavér,  Szabadka. 

L.  Nissolia  L.  Kából  és  Sajkásszentiván  mesgyéin  (Zork.);  zom- 
bori  téglagyár  bokraiban,  Ófutak  és  Dernye  erdőszélen. 

L.  sativus  L.  Művelik. 

L hirsutus  L.  Hadiszigeten  (Zork.),  Piros  m.  (Kun.);  mesgvéken 
Újvidék,  Apatin,  Mélykút,  Jánoshalma,  Szabadka. 

L.  tuberosus  L.  Kiszács  (Ku?.);  Zsablya,  Szentgyörgy  (Feicht.); 
római  sánezok  Újvidék  közelében  (Feicht.);  Verbász,  Zombor. 

L.  pratensis  L Kiszács  (Kúp.);  Kából  erdőirtásaiban  és  a Hadi- 
sziget rétjein  (Zork.);  ned\7es  kaszálókon,  bokrokban  Bácstóvá- 
ros  és  Dernye  között,  Kula. 

L.  pdluster  L.  Újvidék  és  a Hadisziget  nedves  rétjein  (Zork.); 
Futak  (Schnell.). 

L.  silvesler  L.  Bokros  helyeken  Futakon  (Schnell.)  ; Dernye. 

L.  latifolius  Auct.  (L.  megá’anthus  Steudel).  Erdők  szélén,  bokrok- 
ban, Dernye,  Titel,  Ófutak;  Kamenitz. 

L.  pannonicus  (Jacq.)  Garcke.  Alsókaboli  kolostor  erdőirtványá- 
ban  (Zork.  és  Kov.). 

L.  vernus  (L.)  Bernh.  Doroszló  erdeiben  (Kov.). 

L.  banaticus  (Heuff.)  (Orobus  banaticus  (Heuff.).  • Dernyei  és 
bogyáni  erdőkben. 

L.  niger  (L.)  Bernh.  Közönséges  a futaki  és  kaboli  erdőkben 
(Zork.);  Vajszka,  Bezdán,  Apatin. 

Pisilni  sativum  L.  és  P.  saccharatum  Hőst.  Művelik. 

Ph'tseolus  vulgáris  L.,  Ph.  coedneus  L.,  Ph.  nanus  L.  Mindhárom  fajút  mű- 
velik. 

Geraniaceae. 

Geránium  phaeum  L.  Bokrokban  Verbászon. 

G.  pusillum  L.  Parlag-helyeken,  mesgyéken,  utakon,  Bezdán,  Tün- 
déres,  Temerin,  Kula,  Palics,  Csantavér. 

G.  divaricatum  Eiirh.  Bokrokban  Zombor,  Madaras,  Szabadka. 

G.  dissectum  L.  Utak, mentén,  vetések  között  Újvidék,  Alsókabol, 
Futak  (Schnell.);  Óbecse  (Kov.).  Dunamenti  legelőkön;  Dernye, 
Bezdán. 

G.  columbinum  L.  Mezőkön,  bokros  helyeken  közönséges. 

G.  pyrenaicum  L *Óbecse  (Kov.).  „ 

G.  molle  L.  Legelőkön  Regőcze,  Örszállás,  Gádor,  Zombor,  Bez- 
dán, Apatin,  Bácsordas,  Bács  Dernye,  Bogyán,  Palánka,  Chotek- 
puszta,  Káty,  Alsó-  és  Felsőkabol. 

G.  Roberlianun  L Árnyas  erdőkben,  Ivabol,  Futak  (Zork); 
*Óbecse  (Kov.);  Bács,  Bácsordas,  Dernye,  Bezdán,  Apatin. 
Zombor. 

G.  pratense  L.  Szőlőkben.  Obecse  (Kov.). 

G.  sanguineum  L.  A futaki  erdő  szélein  és  tisztásain. 


237 


Erodium  ciconium  (L.)  Willd.  Óbecse  (Kov.) ; telecskai  löszön,  a 
cservenkai  temetőben,  a titeli  fensíkon. 

E.  cicutarium  (L.)  L'Hérit.  Utak  szélén  s parlaglielyeken  közön- 
séges. 

Pelargonium  radula  Ait.  és  P.  zonale  Willd.  Számos  fajtában  művelik. 

Oxcdidaceae 

Oxalis  stricta  L.  Diszkesekben  és  az  újvidéki  sétatéren  elvadulva 
található  (Zork.);  dunamenti  erdőkben. 

Tropaeolaceae. 

Tropaeolum  május  L.  Dísznövény,  nagyon  életre  való. 

Linaceae. 

Linum  catharticum  L.  Hadisziget  rétjein  (Zork.);  Újvidék  (Kun.); 
Bezdán,  Szabadka  hasonló  helyeken. 

L.  Havam  L.  Római  sánczokon  Újvidék  közelében  (Feicht.)  ; füves 
helyeken  a titeli  fensíkon. 

L.  hirsutum  L.-hez  hasonló  alakok  találhatók  Szabadkán. 

L.  glabrescens  Rocn.  (L.  nudifolium  Wierzb.).  Futóhomokon.  János- 
halma, Terézhalom,  Halas.  Változó  növény.  Majd  az  egész 
növény  csupasz,  majd  a szára  végig  szőrös,  vagy  csak  a felső 
része  az.  A levelei  is  változók:  a futóhomok  nyílt  helyein  növök 
aprólevelűek ; a nyár-  és  aKáczligetek  szélein  növök  hosszabb 
levelüek  és  szőrösek.  Ez  utóbbit  átmeneti  alaknak  lehet  tekin- 
teni a L.  glabrescens  és  L hirsutum  között. 

L.  usitatissimum  L.  Művelik. 

L.  austriacum  L.  Előfordul  az  egész  vármegyében  a vasúti  tölté- 
sek. utak  mentén.  Szabadka,  Kishegyes,  Csurog.  Ferencz  csa- 
torna, Alsókabol. 

L.  perenne  L.  Újvidék,  Alsókabol,  Sajkásszenti ván  halmos  helyein 
(Zork.);  Óbecse  (Kov.);  Ófutak  mesgyéin,  Gombos,  Szabadka, 
Ludaspuszta  a kőrözsi  legelőkön. 


Zygophyllaceae. 

Tribulus  orientalis  Kern.  Római  sánczokon  Újvidék  közeléljen 
(Feicht.);  Zsably a és  Szentgyörgy  között  (Feicht.).  Titeli  fensí- 
kon és  Szabadka  Jánoshalma,  Madaras  és  Nagybaracska  közötti 
homokos  területeken  közönséges. 

Rutaceae. 

Ruta  (jraveolens  L.  Kertekben  művelik. 

Dictamnus  albus  L.  A futaki  erdőben  (Zork.)  Kertben  Mihalik 
tanár  kísérelte  tenyészteni,  de  kevés  sikerrel,  míg  csorvási 
(Békés  m.)  kertekben  nagyon  szépen  díszük. 

Xanthoxylon  fraxineum  Willd.  Díszcserje,  a telet  jól  állja. 

Picim  trifoliata  L.  Díszcserje. 


238 


Simarubaceae. 

Ailanthus  qlandidosa  Dbsf.  Díszfaként  művelik,  nagyon  megszokta  éghajla- 
tunkat ; itt-ott  elvadult. 

Polygalaceae. 

Polygala  comosa  Schkuhr.  Homokteknőkben.  Ludaspuszta  a kőrözsi 
legelőkön,  Vármegyehatár,  Jánoshalma. 

P.  vulgáris  L.  Római  sánczokon  Újvidék  közelében  (Feicht.)  ; 
Hadiszigeten  (Zork.). 

P.  amara  L.  Hadiszigeten  (Zork.),  Czigányszigeten. 

Euphorbiaceae. 

Enphorbia  palustris  L.  Nedves  réteken,  árteres  területeken  Kiszács 
(Kúp.);  a Duna-szigeteken.  Hadisziget.  FELBER-erdő  s a,kaboli 
rétségen  bőven  (Zork.);  Gombos,  Rezdán,  Monostorszeg,  Ofutak. 

E.  platyphylla  L.  Szántóföldeken,  utak  mellett,  Kiszács  (Kun.): 
Bácsszentiván,  Regőcze;  Erdőd 

E.  helio.scopia  L.  Szántóföldeken,  ugarokon,  Kiszács  (K»jp.)  : Zom- 
bor,  Verbász,  Gádor,  Regőcze. 

E.  pilosa  L.  Hadisziget.  FELBER-erdő  Schnell.)  ; Újvidék  nedves  rét- 
jein. Zombor  a Sikara  mellett  mocsaras  helyen,  Titel  a titeli 
fensík  mellett. 

E.  Gerardiana  Jacq.  Homokos  legelőkön,  mesgyéken.  vasúti  töl- 
téseken közönséges.  A homokon  néha  majdnem  egészen  befedi 
a homok. 

E.  pannonivá  Hőst.  A löszön  nagyobb  számban  lép  fel,  tarlókon 
Boldogasszonyfalva  (Feicht.)  ; Kiszács  (Kúp.)  ; Tiszakálmánfalva 
és  Kából  között,  Petrőcze,  Kula.  Zombor,  Xagybaracska  (futó- 
homokon), Madaras,  Kishegyes,  a titeli  fensíkon. 

E sáliéi fólia  Hőst.  Mesgyéken,  utak  mellett,  Sikara-  erdő  árkaiban. 

E.  Cyparissias  L.  Legelőkön,  mezőkön  s utak  mellett  közönsé- 

* ges,  titeli  fensíkon  is,  néha  a szikesek  szélére  is  beférközik 
(Bezdán). 

E.  esula  L.  Szántóföldeken  s utak  mellett,  ófutaki  szigeteken, 
Apatin,  Bácsszentiván,  Dernye,  Madaras,  Vármegyehatár. 

E.  virgata  W.  K.  Szántóföldeken,  bokros  helyeken,  Kiszács  (Kúp.), 
Tiszakálmánfalva,  Alsókabol,  Bács,  Zombor,  Cservenka,  Kula, 
Regőcze,  Madaras,  Csantavér,  titeli  fensíkon. 

E.  lucida  W.  K.  Mocsarakban  sárteres  területeken,  Kiszács  (Kúp.)  ; 
Hadisziget  (Zork.);  Zsablya  Alymaska-bara  mellett  (Feicht.); 
Ofutak  körüli  szigeteken,  a Tisza  és  titeli  fensík  között. 

E.  exigua  L.  Tarlókon  és  ugarokon  közönséges. 

E.  Peplus  L.  Művelt  és  parlaghelyeken. 

E.  falcata  L.  Tarlókon  Zombor. 

Mercurialis  per  enni  s L.  Cserevicsen  erdőkben. 

Ricinus  commuuis  L.  Kertekben  művelik. 


2H9 


Callitrichaceae. 

Calliiriche  vem  a L.  Álló  és  lassan  folyó  vizekben  a kaboli  és 
kátyi  rétségben  és  a Hadiszigeten  (Zork.)  ! Ferenez-csatornában 
(Kov.). 


Buxus  sempervirens 

tőkben  is. 


Buxaceae. 

Művelik  mint  örökzöld  díszcserjét.  Teme- 
Anacardiaceae. 


Cotinus  Coggygria  Scop.  Titeli  fensíkon  a Nagysulyka  tövében. 
Rítus  Coriaria  L.  (Eczetía).  Művelik. 


Aquifoliaceae. 

Ilex  aquifolinm  L.  A vaskapui  állomás  közelében  Mahonia  aqui- 
folium  növény  társaságában;  Báró  Ambrózv  István  hírneves 
örökzöld  kertje  számára  3 példányt  küldtem.  Valószínűleg 

elvadult.  ~ , , 

C elestraceae. 


Evonymus  europaeus  L.  Csalitokban,  erdőkben,  római  sánczokon 
Újvidék  közelében  (Feicht.);  titeli  fensíkon. 


Staphyleaceae. 

Staphylea  pinnata  L.  Némely  helyen  díszcserjeként  művelik,  de 
vadon  is  előfordul. 

Aceraceae. 

Negundo  aceroides  Mnch.  Művelik,  különösen  sétatereken,  ligetekben. 

Acer  tataricum  L.  Bokrokat,  ligeteket  alkot,  Futak,  Alsókabol 
(Zork.);  titeli  fensíkon  Nagysulyka,  Bezdán  kozorai  erdőn, 
Erdődön. 

A.  campestre  L.  Erdőkben,  ligetekben,  utak  mellett,  Sikara,  Bez- 
dán és  az  összes  dunameuti  erdőkben,  titeli  fensíkon. 
var.  hebecarpum  DC.  Sikara,  Bezdán. 

A.  monspessulanum  L.  Ritkábban  parkokban  ültetik. 

A.  platanoides  L.  Utak  szegélyezésére  és  parkokban  ültetik. 

A.  Pseudoplatanus  L.  Ugyanott. 

Hippocastanaceae. 

Aesculus  Hippocastanum  L.  Ültetik,  különösen  utak  szegélyezé- 
sére, néhol  elvadul.  Szabadkán  a vasúti  parkban  másodszori 
virágzásban  találtam  1909  október  3.-án. 

Pavia  rubra  Lám.  és  P.  fiává  DC.  Díszfák  sétatereken  és  parkokban. 

Balsaminaceae, 

Imputiens  Balsamina  L.  Díszvirág. 

Rhamnaceae. 

Rhamnus  cathartica  L.  Futaki  erdőségben  (Zork.);  a dunamenti 
szigetek  jellemző  aljfája.  Zombor,  Bezdán,  stb.  mesgyéin 
gyakori. 

Rhamnus  Frangida  L.  Ugyanott.  Sokkal  ritkább. 


240 


Vitaceae. 

Vilin  vinifera  L.  Több  fajtában  művelik,  különösen  a homokos  vidéken.  Vadon 
a római  sánczokon  Újvidék  közelében. 

Pnedera  quinquefolia  (L.)  ürf.ene.  Falak  és  kerítések  belombositására  nagyon 
alkalma'-',  de  néha  elvadul. 

Tiliaceae. 

Tilia  tomentosa  Mnch.  Bezdáni  erdőben  ültetve  (Borbás). 

T.  platyphylla  var.  virescens  Spacii.  Ugyanott. 

T.  corcíata  Mill.  Mindhárom  faját  utak  szegélyezésére  használják  (Zombor 
kálvária  a Sikara  felé). 

T.  americana  L.  Díszfaként  ültetik. 

Malvaceae. 

Halva  Aleea  L.  Titeli  fensíkon  a Tisza  felőli  oldalán,  Karlóca, 
Csere  vicsen. 

M.  crispa  L.  Kertekben  művelik  és  el  is  vadul. 

M.  silvestris  L.  Parlag-  és  művelt  helyeken,  kertekben  közönséges, 
Zombor,  titeli  fensíkon  is,  stb. 

M.  neglecta  Wali.h.  Ugyanott. 

M.  pusüla  With.  (M.  borealis  Wallr.).  Ugyanott.  Római  sánczokon 
Újvidék  mellett  (Feicht.);  titeli  fensík  Tisza  felőli  oldala. 

Althaea  officinalis  L.  Utak  mentén  árkok  mellett,  különösen  árte- 
reken. bezdáni  út  mellett  közel  a Dunához. 

A.  micrantlia  Wiksb.  Újvidéki  réteken  (Kúp.)! 

A.  cannabina  L.  Mesgyéken,  szőlők  körül,  erdőszéleken  és  utak 
mellett,  Piros  (Kúp.);  Újvidék,  Alsókabol  (Schnell.);  *Óbecse 
(Kov.). 

A.  hirsuia  L.  Ugyanott,  Iviszács  (Kúp.);  Futak  (Schnell.);  , római 
sánczok  Újvidék  mellett  (Feicht.)  ; a Duna  vidékén  (Kov.) ; übecse 
(Kov.). 

A.  pallida  W.  et  K.  Utak  mellett, Kiszács,  Piros  (Kúp.);  Futak 
(Schnell.);  római  sánczok  Újvidék  mellett  Zsablya  és  Szent- 
györgy  között  (Feicht.);  übecse  (Kov.). 

A.  rosea  L.  Kertekben  művelik. 

Lavatera  thuringiaca  L.  Alsókabol,  Sajkásszentiván  (Zork.);  római 
sánczokon  Újvidék  mellett  (Feicht.);  titeli  fensíkon,  Verbászon. 

Hibiscus  ternaius  Cav.,  Szántóföldeken,  különösen  kapás  növények 
között  (kukoriczás)  Újvidék  és  Káty  között  (Feicht.)  ;Verbász,  stb. 

II.  syriacus  L.  Díszcserje,  zombori  utczákra  is  ültetik ; telünket  jól  kibírja. 

Abutilon  Avicennae  Adans.  Dunaparton  a FELBEryerdő  mellett, 
Hadiszigeten  (Zork.);  római  sánczok  (Feicht.);  Óbecse  (Kov.); 
titeli  fensíkon. 

Guttiferae. 

Hypericum  perfomtum  L.  Mesgyéken,  utak  mellett,  vasúti  töltése- 
ken, erdőtisztásokon,  titeli  fensíkon.  Felsőhegyen,  Nemesmilitics, 
Madaras,  Jánoshalma. 

H.  quadrangulum  L.  Az  alsókaboli  és  futaki  erdőtisztásokon,  a 
Hadiszigeten  (Zork.). 


H.  hirsutum  L.  Erdöirtásokban,  erdőszéleken,  Ófutak  alsóerdő, 
Bezdán,  Doroszló. 

H.  elegáns  Steph.  Bokrokban,  napos  szikár  dombokon  Bezdán, 
Zombor,  titeli  fensíkon,  Kishegyes.  Csantavér,  Jánoshalma, 
Vármegyehatár,  Mélykút,  Szabadka. 

Elatinaceae. 

Elatine  Alsinastrum  L.  Mocsarak  szélén  vagy  kiszáradt  mocsa- 
rakban. Dernye  a vasúti  állomással  szemben  levő  mocsárban, 
.Monostorszegen  a vasúti  állomás  mellett;  a Kígyósban  (ko- 
zorai  erdő). 

E.  Hydropipír  L.  Mocsarakban  s nedves,  árteres  heh  eken,  Felber- 
erdő  s a kátyi  réten  (Zork.). 

Tamaricaceae. 

Tamarix  grdlica  L.  Díszcserje,  elvadul,  a szikesedést  és  a nagyobb  fokú  ned- 
vességet elég  jól  bírja.  Utak  szegélyezésére  használják,  mint  díszcserjét  is 
kedvelik,  azért  sok  udvarban  otthonos.  Régebben  temetőkben  is  nagyobb 
keletje  volt,  erről  tanúskodnak  a zombori  temetőben  található  tekintélyes 
fává  kifejlődött  példányok. 

Cistaceae. 

Helianihemum  obscurum  Pers.  Laza  homokon,  Jánoshalma. 

Eumana  procumbens  (Din.)  Gr.  et  Godr.  Futó  és  lazán  kötött 
homokon,  Bácsalmás,  Mélykút,  Jánoshalma.  Vármeg3Tehatár, 
Tompa,  Szabadka. 

Yiolaceae. 

Viola  arvensis  Murr.  Parlag-  és  nuivelt  helyeken  közönséges, 
var.  Kitaibeliana  R.  Sem  Homokon,  Vármegyehatár,  Szabadka, 
Kishegyes,  Zombor,  Futak  és  Újvidék  között  a szőlőkben. 

V.  odorata  L.  Erdőkben,  mesgyéken  Alsókabol,  Ófutak,  Dernye, 
Bácsszentiván,  Zombor,  Verbász,  Madaras,  Jánoshalma,  Tompa. 
Szabadka^  Palics,  Kula. 

V.  cijanea  Cél.  Mesgyéken,  Zombor  a Sikara  felé. 

V.  permixta  Jord.  ( V.  odorata  X bírta).  Erdők  tisztásain,  Alsó- 
kabol, Bezdán. 

V.  alba  L.  Az  összes  dunamenti  erdőkben,  Alsókabol,  Futak,  Bács, 
Bácsordas,  Dernye,  Bezdán,  Szond,  Doroszló,  Zombor  a vasúti 
parkban  is. 

V.  alba  L.  var.  scotophylloides  Wiesb.  Bezdán  kozorai  erdőben, 
fi.  violaceis  Ugyanott. 

V.  pluricaulis  Borb.  (V.  alba  X odorata).  Alsókaboli  erdő,  Futaki 
alsóerdő,  Bezdán  kozorai  erdő. 

V.  multicaulis  Jord.  (V.  alba  X <C  odorata).  Zombor  a Sikarában. 

V.  ambigua  W.  K.  Alsókabol  és  Sajkásszentiván  homokhalmain 
(Zork.);  hasonló  talajon  Zombor,  Jánoshalma,  Vármegyeliatár, 
Kula. 


V.  medlinyensis  Wiesb.  (V.  ambigua  x odorata).  Yármegyehatár, 
Kulai  temető  ? 

T.  hívta  L.  Réteken,  bokros  helyeken,  Kiszács  (Kúp.);  Hadisziget 
s a kaboli  vétségben  (Zork.),  Álsókabol  erdőszélen,  Bács,  Dernye, 
Bácsordas,  Bácsszentiván,  Palieson. 

Tr.  mirabilis  L.  *Óbecse  (Kov.) ; erdőkben  Alsőkabolon. 

V.  pumila  Chaix.  *Obecse  (Kov.);  Futak. 

y.  stagnina  Kit.  Mocsaras  helyeken,  Kából,  Futak  (Schnell.); 
Hadisziget  (Zork.);  *Óbecse (Kov.) ; CnoTEK-.puszta,  Bezdán. 

V.  arenaria  L.  Kötött  és  laza  homokon,  homoki  erdőkben,  mes- 
gvéken  Jánoshalma,  Terézhalma,  Yármegyehatár,  Tompa,  Sza- 
badka, Palieson  a parkban  a MÁRiA-szobor  előtt,  Ludaspusztán. 

T’.  silvestris  L.  Erdőkben,  *Óbecse  (Kov.) ; Futak,  Bács,  Bácsordas, 
Dernye,  Bezdán,  Cserevies. 
f.  pallida  N.  W.  M.  Kiskőszegen  (Baranya). 

y.  canina  L.  Kából,  Sajkásszentiván  homokos  halmain  s a futaki 
erdő  homokos  tisztásain  (Zork.).  Lehet,  hogy  ez  is  csak  F.  sil- 
vestris L. 

Thymelaeaceae. 

Tliymelaea  Passerina  (L.)  Coss.  Ugarokon,  szölőparlagokon,  Kiszács 
(Kúp.)  ; Obecse  (Kov.) ; római  sánczok  Újvidék  közelében  (Feiciit.)  ; 
Zombor,  stb. 

Elaeagnaceae. 

Etaeagnus  argenteus  Pursh  és  E.  angustifolius  L.  Díszcserjék. 

tiippophaé  rhamnoides  L.  Díszcserje,  nagyon  ajánlatos  a homokos  vidékre. 

Lythraceae. 

Ppplis  Portula  L.  Árteres,  nedves  helyeken,  néha  szikeseken  is. 
A futaki  és  felső  erdő  (Újvidék  mellett)  Zork.  ; Ferencz-csator- 
nában  (Kov.);  Bezdán  kiszikkadt  szikes  tócsáiban. 

Lythrum  Hyssopifolia  L.  Vízerek  mentén,  Bezdán,  Ófutak,  stb. 

L.  Salicaria  L.  Mocsarakban  s nedves  réteken,  Kabolon  és  Hadi- 
szigeten (Zork,);  Újvidék  és  Káty  töltése  mentén  (Feicht.) ; Zom- 
bor, Gomboson  nem  nagyon  gyakori. 

L.  virgatum  L.  Fövényes  hegeken  Piros  (Kúp.)  ; a Hadiszigeten, 
Dunaparton  s a kaboli  rétségben  (Zork.)  ; Apatin,  Bezdán,  Zom- 
bor, Madaras. 

Punicaceae. 

Punica  Granatum  L.  Díszcserje. 

Oenotheraceae. 

Trapa  natans  L.  Álló  és  lassan  .folyó  vizekben,  a Kából  s a Hadi- 
sziget körüli  holt  Dunaágban  (Zork.);  Ferencz-  és  a Ferencz 
József-csatornákban,  az  ismert  vízinövényeink  közül  legtovábbra 
marad  meg  a víz  felszínén  (legkésőbb  novemberig). 

Chamaenerion  palustre  Scop.  Mocsarakban,  Kából,  Hadiszigeten 
(Zork.). 


243 


Epilobium  hirsutum  L.,  Hadiszigeten  (Zork.)  ; mocsaras,  zsombékos 
réteken,  Alsókabol,  Újvidék  és  Zombor  között  több  helyen, 
var.  intermed  hon  DC.  Ugyanott. 

E.  parviflorum  Schreb.  Hadisziget  fövényes  partjain  s árteres 
területein  (Zork.);  Zombor.  Verbász,  titeli  fensík. 

E.  roseum  Schreb.  Ferencz  József-csatorna  mentén  Kiszácson  (Kúp.). 

E.  adnatum  Griseb.  (E.  tetragonum  Auct.).  Hadisziget  és  Kából 
árteres  rétjein  (Zork.);  Apatin,  Bezdán. 

Oenotherci  biennis  L.  Igen  bőven  a csatornazsilip  és  a Duna  között 
fövenytalajon  és  a Duna-szigeteken : Hadiszigeten  (Zork.);  a 
Duna  partján  Apatin  és  Újvidék  között,  Regőcze—  Madaras  a 
vasúti  árkokban,  Sajkáslak,  a homokos  vidéken  vasúti  árkokban 
elmaradhatatlan. 

Circaea  lutetiancp  L.  Árnyas  helyeken  Futak  (Zork.);  temerini 
erdő  (Kov.);  *Óbecse  (Kov.);  CHOTEK-pusztai  erdő;  bezdáni  és 
zombori  Sikara-erdő. 

Halorr  h ag  idaceae. 

Myriophyllum  verticillatum  L.  Ferencz  József-csatornában  Kiszács 
mellett  (Kúp.);  Újvidék  mellett  a Limányon  és, a Hadiszigeten, 
továbbá  a kátyi  rétség  mocsaraiban  (Zork.);  Újvidék  és  Káty 
töltése  mentén  (Feicht.);  Sajkáslak,  Óbecse,  Zombor,  Bezdán. 
var.  pinnatum  (Wllr.).  Újvidék  és  Káty  töltése  mentén  (Feicht.). 

M.  spicatum  L.  Ugyanott,  valamivel  ritkább. 

Hippuris  vulgáris  L Álló  vizekben,  a kátyi  út  melletti  Duuavacz 
(Dunaág)  által  képzett  mocsarakban  (Zork.);  a Ferencz -csatorná- 
ban  (Kov.).  Bezdán,  a falu  és  a Duna  között;  Duna-szigetek 
(Prodan,  Tuzson). 

Áraliaceae. 

Hedera  Helix  L.  Fákra  kúszik  a bezdáni  erdőben,  kőfalakon 
Zombor  városában  és  más  helyen  található.  A gazdák  oly 
kevéssé  ismerik  e kúszó  növény  rossz  tulajdonságait,  hogy 
gyümölcsfákra  is  engedik  kúszni  (Tiszakálmánfalva).  A zombori 
temetőben  Ulmus  glabrá-ca,  akáczra,  vadgesztenyefára  láttam 
kúszni. 

Vmbelliferae. 

Sanicula  europaea  L.  A futaki  alsó  erdőben. 

Eryngium  campeslre  L.  Száraz  legelőknek  és  kaszálóknak  jellemző 
növénye,  Kiszács  (Kúp.);  Xagybaracska  futóhomokon.  Madaras, 
Szabadka.  Csantavér,  Zombor,  titeli  fensík. 

E.  planum  L.  Legelőkön,  *Óbecse  (Kov.). 

Cicuta  virosa  L.  A kaboli  és  kátyi  rétség  mocsaraiban,  a Hadi- 
szigeten és  Újvidék  mellett  a Limányon  (Zork.);  Bezdán. 
Zombor. 

Petroselinum  sativum  Hoffm.  Művelik,  könnyen  elvadul. 

Apium  yraveolens  L.  Kertekben  művelik,  néha  elvadul. 

A.  nodiflorum  (L)  Rchb..  Vízerek  mentén,  *Óbecse  (Kov.). 


17 


244 


Fdcaria  vulgáris  Bern.  Utak  mentén,  szántókon,  parlagokon 
közönséges,  Kiszács  (Kúp.);  a római  sánczokon  Újvidék  közelében 
(Zork.)  ; Péterréve,  Zombor.,  Madaras,  Vármegyehatár,  Szabadka. 

Aegopodium  Podagraria  L.  *Óbecse  (Kov.).  Mihálik  zombori  tanár 
kertjében  szépen  díszlett  egy  Naszódról  (Besztercze-Naszód- 
megye)  páfrányokkal  idekerült  példány. 

Carum  Carvi  L.  Réteken,  mesgyéken.  ritka. 

Pimpinella  saxifraga  L.  Száraz  és  néha  nedves  kaszálókon  közön- 
séges. 

Sium  latifólium  L.  Mocsarakban,  nádasokban,  Zombor  a Ferencz- 
csatorna  m.,  Dernye,  Újvidék. 

S.  angustifolium  L.  Mocsáros  réteken,  Hadisziget. 

Bupleurum  rotimdifolium  L.  Vetésekben,  Zombor,  Ófutak,  Mada- 
ras, Szabadka,  stb. 

B.  tenuissimum  L.  Nedves  szikeseken,  Kából,  Futak  (Schnell.); 
Ferencz-csatorna  «Szuvadula»  (Kov.);  Bács,  Bácsordas,  Apatin, 
Zombor,  stb. 

B.  junceum  L.  Titeli  fensíkon  (Kov.). 

B.  fálcatum  L.  Száraz  dombokon,  a kulai  temetőben,  a titeli  fensíkon. 

Oenanthe  aquatica  (L.)  Poir.  Mocsarakban,  árkokban.  Újvidék  és 
Káty  töltése  mentén  (Feicht.);  Zsablya  Alymaska-bara  (Feicht)  ; 
a Duna  szigetein ; Alsókabolon ; a Mosztongában  több  helyen, 
így  Zombor.  Bácsordas,  stb. ; Baja. 

Oe.  peucedanifolia  Poll.  Futak  (Schnell.  1.  c.). 

Oe.  silaifolia  M.  B.  Nedves  réteken  és  bokrok  között,  Futak 
(Schnell.). 

Oe.  média  Gris.  Nedves  kaszálókon,  erdőirtásokban.  Újvidék  szikes 
rétjein  (Kúp.)  ; Alsókabol  a kolostor  erdejében  (Zork.);  Újvidék, 
Ófutak.  Dernye,  Vajszka,  Apatin.  Bezdán.  Zombor. 

Aethusa  Cynapium  L.  Művelt  helyeken  elég  közönséges,  *Óbecse 
(Kov.);  a Duna  vidékén  gyakori. 

Foeniculum  vulgare  Mill.  Művelik,  elvadul. 

Seseli  Bippomarathrum  L.  Homokos  mezőkön,  Óbecse  homokos 
árkokban  (Kov.);  Jánoshalma,  Vármegyehatár., 

S.  annuum  L.  Száraz  mezőkön,  római  sánczok  Újvidék  közelében 
(Feicht.);  Óbecse  (Kov.);  Palicson,  titeli  fensíkon,  stb. 

S.  variam  Trev.  Homokon,  Szabadkán,  Ludaspusztán. 

Levisticum  officináié  Koch.  Művelik,  de  néha  elvadul. 

Selinum  Carvi  fólia  L.  Bokros  helyeken,  *Óbecse  (Kov.);  homoki 
erdőkben  Vármegyehatár. 

Angelica  silvestris  L.  Nedves  réteken,  ligetekben,  Duna-szigeteken 
s árnyas  erdőkben  közönséges  (Zork.);  *Óbecse  (Kov.);  Bezdán, 
Apatin. 

Peucedanum  Carvifolia  Vill.  Erdőtisztásokon.  Futak  alsó  erdő. 

P.  officinale  L.  Bokrokban,  erdők  szélén,  szikes  helyeken  is,  Bez- 
dán kozorai  erdő,  Apatin. 


245 


P.  arenarium  W.  K.  Futóhomokon,  Jánoshalma,  Vármegyehatár, 
Halas  (a  romániai,  dobrogeai  P.  arenarium- oknál  a levelek  szá- 
rítás után  sarlóalakúak). 

P alsaticum  L.  Bokros  helyeken,  erdők  szélén,  Kiszáes  (Kúp,); 
a római  sánczok  Újvidék  közelében  (Feicht.);  bezdáni  legelőkön, 
Óíutak  felső  erdő. 

P.  palustre  (L.)  Mnch.  Nedves  réteken  s nádas  bozótokban  a Hadi- 
szigeten, a kaboli  és  kátyi  rétségben  (Zork.). 

P.  Cervaria  (L.)  Cus=.  Bokros  helyeken,  nedves  kaszálókon,  a futaki 
és  kaboli  erdőben,  Hadiszigeten  (Zork.)  ! 

P.  Oreoselinum  (L.)  Mnch.  Halmos,  homokos  helyeken,  valamint 
löszön  is,  Alsókabol,  Sajkásszentiván  s a titeli  fensíkon  (Zork.)  ; 
*Óbecse  (Kov.). 

Anethum  graveolens  L.  Művelik,  elvadul. 

Pastinaca  sativa  L.  Nedves  kaszálókon,  legelőkön  közönséges. 

P opaca  Bernh.  Ugyanott  (Zork.). 

Heracleum  Sphondylium  L.  Réteken,  ligetekben,  közönséges  (Zork.). 
Nem  olyan  közönséges,  amint  Zorkóczy  állítja;  *Óbecse  (Kov.); 
Zombor  a Sikarában. 

Tordylium  maximum  L.  Cserjés,  napos  helyeken,  a Tisza  vidékén 
(Kov.). 

Orlaya  grandiflora  (L.)  Hoffm.  Napos  helyeken,  köves  dombokon, 
Óbecse  (Kov.);  a titeli  fensíkon  a Nagysulykán. 

Daucus  Carota  L.  Réteken,  szántóföldeken  közönséges,  római  sán- 
czok Újvidék  közelében  (Feicht.)  ; Csantavér,  Verbász,  Zom- 
bor, stb. 

Caucalis  daucoides  L.  Szántóföldeken  gabona  között  Ivabol,  Sajkás- 
szentiván,  titeli  fensík  és  Futak  (Schnell.)  ; Kula,  Verbász, 
Dernye,  Gombos,  Madaras,  Jánoshalma,  Szabadka,  Csantavér. 

C.  muricata  Bischof.  Ugyanott. 

Turgenia  latifolia  (L.)  Hoffm.  Vetésekben  a Tisza  vidékén,  Óbecse 
(Kov.).  - 

Torilis  arvensis  (Huds.)  Gren.  Kerítések  mellett,  bokros  helyeken, 
vetésekben  közönséges. 

T.  Anihriscus  (L.)  Gmel.  Ugyanott.  Ősszel  az  erdőkben  nagyon 
elszaporodik  (Bezdáu,  Zombor). 

P.  infesta  (L.).  Zsablya  és  Szentgyörgy  között  (Feicht.). 

Scandix  pecten  veneris  (L.).  Dunamenti  füzesekben  (Kov.). 

Anthriscus  Scandix  (Scop.)  Beck.  Művelt  és  parlaghelyeken.  Ma- 
daras, stb. 

A.  Cerefolium  (L.)  Hoffm.  Az  újvidéki  hídfősánczokon  (Zork.). 

A.  trichospermus  Schult.  Kertekben,  bokros  helyeken,  erdőkben, 
közönséges  úgy  a Duna  mentén,  mint  a homokos  vidéken. 

Chaerophyllum  aromaticum  L.  A futaki  erdőben  (Zork.)  ; Alsókabolon. 

Ch.  temulum  L.  Ligetekben  *Óbecse  (Kov.);  Bezdán. 

Conium  maculatum  L.  Romokon,  vizenyős  helyeken,  Zombor, 
Bodrog-vára  a bezdáni  erdőben,  Szondon,  stb. 


17* 


246 


Bifora  radians  M.  B.  Gabona  között,  utak  mellett  közönséges.  Nagy 
mennyiségben  Újvidék  és  Kutak  között;  virágzásakor  kelle- 
metlen nehéz  j)oloskaszaga,  különösen  esőzés  után  betölti  az 
egész  várost  (Újvidéket,  Zork.). 

Coriandrum  sativum  L.  Elvadult  Óbecse  (Kov.). 

Cornaceae. 

Cornus  sanguinea.  L.  Erdőkben  és  a Ferencz-csatorna  mentén. 
Római  sánczokon  Újvidék  mellett  (Feicht.). 

C.  más  L.  Kertekben  is  ültetik.  Vadon  előfordul  az  összes  duna- 
menti  erdőkben;  feltűnő,  tömeges  előfordulásával  az  alsókaboli 
kolostor  mögötti  erdőben. 

C.  Amomum  Mill.  és  C.  stolonifera  Mich.  Díszcserjék. 

Ericaceae. 

Az  idetartozó  Erica,  Calluna , Azalea  és  Rhododendrov  nemek  különböző  faj- 
táit üvegházakban  tenyésztik. 

Primulaceae. 

Primula  veris  L.  Réteken  és  erdőkben,  Futak  (Schnell.);  Zorkóczy 
nem  találta  meg. 

Habár  az  az  általános  fölfogás,  hogy  az  alföldön  a Primulá-  k 
nem  boldogulnak,  azért  a sírokon  egynéhány  nemesített  fajtá- 
val mégis  találkozunk. 

Androsace  vxacima  L.  Utak  mellett  és  vetésekben,  Kiszács  (Kúp.); 
vaskapui  állomás  Újvidék  mellett,  Nemesmilitics,  Gádor  a vasút 
mentén,  Zombor  a csatorna  mentén  több  helyen. 

Hottonia  palustris  L.  Álló  és  lassan  folyó  vizekben.  A kátyi  és 
kaboli  rétség,  a Hadisziget  és  FELBER-erdő  mocsaraiban  és  az 
újvidéki  Limányon  (Zork.)  ; Futak  (Schnell.)  ! ; a Tisza  holtágai- 
ban (Kov.). 

Lysimachia  Nummularia  L.  Ligetekben  és  árnyas  nedves  hege- 
ken közönséges. 

L.  vulgáris  L.  Nádas  bozótokban  a kaboli  és  futaki  rétségben, 
Hadiszigeten  (Zork.);  hasonló  helyeken  a Ferencz-  és  Ferencz 
József-csatorna  mentén,  Bezdán  környékén,  Ludaspusztán  a 
Ludastó  kongókén. 

Anagallis  arvensis  L.  Művelt  helyeken,  parlagokon,  vasútak  mentén. 

A.  femina  Mill.  Ugyanott. 

Plumbag  inaceae. 

Statice  Gmelini  Willd.  Kából  szikes  mezőin  (Zork.)  ; az  összes 
dunamenti  szikeseken,  Alsókabol,  Bácsordas,  Dernye,  Ludas- 
puszta és  Királyhalom  közötti  szikeseken. 

Armeria  elongata  (Hoffm.)  Koch.  Kertekben  szególyvirágul  alkalmazzák. 


247 


Oleaceae. 

Fraxinus  excelsior  L.  Művelik,  néha  vadon  is  előfordul  a duna- 
menti  erdőkben. 

F.  Ornus  L.  Fruska-Gora  erdeiben  vadon,  néhol  ültetik. 

Syringa  vulgáris  L.  Ültetik.  Másodszor  virágzott  (Zombor)  augusztus  15.-én  és 
szeptember  hónapban.  Bogárrágta  levél  nem  volt  rajta. 

S.  chinensis  Willd.  és  S.  Persica  L.  Nagyobbára  kisebb  leve] üek,  vegetatív  szer- 
vük redukált  és  igen  sok  virágjuk  van. 

Ligustrum  vulyare  L.  Erdőkben,  ligetekben,  Alsókabol,  Dernye, 
Bezdán,  stb. ; vasutak  szegélyezésére  ültetik  Sztapár— Újvidék-i 
vonalon,  stb. ; parkokban. 

Jasminum  officinale  L.,  egyszerű  és  telt  virággal ; díszcserje. 

Forsythia  viridissima  Lindl.  Díszcserje,  korán  tavasszal  levélhajtása 
előtt  virít. 

Gentianaceae. 

Gentiana  Pneumonanthe  L.  A kaboli  és  futaki  rétségben  és  bőven 
a Hadiszigeten  (Zork.)  ; * Óbecse  (Kov.) ; Tompán  kötött  homokon. 

Centaurium  pulchellum  (Svv.)  Druce.  Nedves  helyeken,  Szabadkán, 
f.  albiflora  Kit.  Ugyanott  és  kevéssé  szikes  helyen  Tompán. 

C.  ramosissimum  (Pers.)  (E.  ramosissima  Pers.).  A futaki  legelőkön 

(SCHNELL.). 

C.  minus  Gars.  Futaki  erdőben  (Zork.)!;  * Óbecse  (Kov.)!;  alsó- 
kaboli,  dernyei  és  bezdáni  erdőkben,  továbbá  Palicson. 

C.  uliginosum  (W.  K.)  Beck.  Nedves  helyeken  az  újvidéki  állomás 
m.  (Kúp.);  * Óbecse  (Kov.);  Zombor  a Ferencz-csatorna  mentén 
több  helyen. 

Blackstonia  serotina  (Koch)  Beck.  Nedves  helyeken,  Hadisziget 
(Zork.);  Zombor  a Ferencz-csatorna  mentén,  Újvidék  rétjein; 
homokos  vidéken  a kevéssé  szikes  és  emelkedettebb  talajon 
Tompán. 

Menyanthes  trifoliata  L.  A kaboli  és  kátyi  rétség  mocsaraiban 
(Zork.);  a Tisza  holt  ágaiban  (Kov.). 

Nymphoides  peltata  (Gmel.)  Ktze.  Nagy  vízálláskor  az  újvidéki  és 
péterváradi  sánczok  között  (Reliquiae  Kitaib.);  a futaki  (Schnell.), 
kaboli  és  kátyi  rétség  s a Hadisziget  mocsaraiban  (Zork.)  ; 
Újvidék  és  Káty  töltése  mellett  (Feicht.);  a Tisza  kiöntéseiben 
(Feicht.);  Tiindéres;  Tiszakálmánfalva  és  Kából  között:  a Ferencz- 
csatornában  (Zombor)  virágzik  junius  25.-én.  Dr.  Kupcsok  a Ferencz 
József-csatornában  fehérvirágúakat  is  talált. 

Apocynaceae. 

Vinca  minor  L.  Erdőirtásokban  Yerbász,  bezdáni  erdőben. 

V.  herbacea  W.  K.  Ivabol  és  Sajkásszentiván  homokos  halmain, 
hasonló  helyen  Jánoshalma,  Vármegyehatár,  Szabadka. 

V.  major  L.  Az  újvidéki  sétatéren,  temetőben  (Zork.’í;  hasonló  helyeken  óe 
kertekben  Zombor  és  más  bácskai  városban,  gyakran  elvadul. 

Nerium  Oleander  L.  Díszcserje ; művelik. 


248 


Asclepiadaceae. 

Asclepias  syriaca  L.  Művelik,  elvadul. 

Periploca  graeca  L.  Kertek  kerítésein,  Újvidék  és  Káty  között  (Feicht.). 

CynanchumVincetoxicum  (L.)  Pers.  Kából,  Sajkásszentiván  mes- 
gyéin,  a futaki  erdőben  (Zork.).  Bácsordas.  Kula,  Zombor,  János- 
halma, Mélykút,  Szabadka. 

C.  laxum  Bartl.  Hadiszigeten  (Zork.).  Futak. 

Convolvulaceae. 

Convolvulus  Cantabrica  L.  Napos  dombokon,  a titeli  fensíkon. 

C.  arvensis  L.  Szántóföldeken,  mesgyéken  s gyepes  helyeken 
közönséges,  Csantavér,  stb. 

Calystegia  sepium  L.  Ligetekben,  kerítések,  árkok  mentén. 

Pharbitis  purpurea  Aschers.  Dísznövény,  kúszó. 

Cuscuta  lupuliformis  Krock.  A Duna  szigetein,  fűzfán  és  nyárfán. 

C.  suaveolens  Sér.  Luczernán  élősködik,  Zombor,  stb. 

C.  europaea  L.  Komlón  és  a magasabb  növésű  dudvákon  élőskö- 
dik, Kából,  Futak,  Hadisziget  (Schnell.). 

C.  Epithymum  (L.)  Murr.  Száraz  réteken  közönséges,  él  Thymus 
collinus- on. 

C.  Trifolii  Bab.  A luczernásokat  pusztítja. 

Polemoniaceae. 

Pldox  paniculata  L.  és  Ph.  Drummondii  Hook.  Dísznövények. 

Borraginaceae. 

Heliotropium  europaeurn  L.  Mívelt  talajon  közönséges. 

H.  supinum  L.  Yízállotta  homokos  helyeken  Kabolon  (Zork.). 

Omphalodes  verna  Mnch.  Baja  in  Coru.  Bács  (Sadler).  Kerti  növény,  néha 
elvadulva. 

Cynoglossum  officinale  L.  Homokos  gyepes  és  erdős  helyeken,  Kula 
és  Verbász  között  a Teleeskán,  Szabadka  a homoki  erdőkben. 

Lappula  echinata  Gilib.  Vetésekben,  parlaghelyeken  közönséges, 
de  nem  olyan  gyakori,  mint  a felvidéken. 

Asperugo  procumbens  L.  Kerítések  mellett,  Újgombos,  Kula,  Zombor, 
Gádor,  Regőcze,  Madaras,  Szabadka. 

Symphytum  tuberosum  L.  Futaki  erdőben  (Zork.);  kozorai  és  más 
dunamenti  erdőben. 

S.  officinale  L.  Nedves  réteken  s mocsarakban  közönséges. 

AUcanna  tinctoria  (L.)  Tausch.  var.  parvifiora  Borb.  Homokon, 
különösen  futóhomokon,  mesgyéken,  Regőcze,  Madaras,  János- 
halma, Tompa,  Szabadka. 

Borrago  officinalis  L Művelik,  de  el  is  vadul. 

Anchusa  Barrelieri  DC.  Futaki  erdőtisztásokon  (Schnell.)  ; Kiszács 
(Kúp.)  ; Palanka  in  Com.  Bács.  (WK.  1.  104). 

A.  italica  Retz.  Mesgyéken  és]  parlaghelyeken,  Kiszács,  Piros 
(Kúp.)  ; Óbecse  (Ivov.) ; Nemesmilitics,  Zombor,  Gádor,  Regőcze, 


249 


Madaras,  Szabadka,  Feketehegy,  Tiszakálmánfalva  és  Kából 
között. 

A.  Gmelini  Ledeb.  Vetések  szélén,  mesgyéken,  Regőcze,  Madaras, 
Szabadka,  Vármegyehatár,  Verbász,  Feketehegy. 

A.  officinalis  L.  Homokos,  gyepes  helyeken,  mesgyéken,  vetések 
szélén,  Kiszács  (Kúp.)  ; Vaskapu  állomás,  Dernye,  Gombos,  Zom- 
bor,  Kula,  Vármegyehatár,  Szabadka. 

Lycopsis  arvensis  L.  *Óbecse  (Kov.) ; vetésekben,  Kamenitzen. 

Nonnea  pulla  (L.)  DC.  Füves  száraz  mezőkön  közönséges,  Kiszács 
(Kúp.)  ; Vajszka,  Zombor,  Kula,  Kishegyes. 

Pulmonaria  officinalis  L.  A dunamenti  erdőkben,  Kából,  Futak. 

P.  mottissima  Kern.  Ugyanott  és  Bezdán. 

Myosotis  palustris  (L.)  Lám.  Hadisziget  és  Kából  mocsaraiban 
(Zork.);  az  összes  dunai  szigeteken  ; Ferencz-  és  Ferencz  József- 
csatorna  mentén,  Gombos,  stb. 

M.  caespitosa  Schultz.  Bezdáni  mocsarak  szélén,  néha  vetésekben 
vagy  nedves  szikeseken  Vajszka. 

M.  micrantha  Páll.  Bokros  halmokon.  Kából,  Ófutak,  Gombos, 
homokon  sok,  Ludaspuszta. 

M.  hispidu  Schlechtd.  Száraz  halmokon,  Alsókabol,  Vajszka,  Dernye, 
Gombos. 

M.  arvensis  (L.)  Hill.  Ugarokon  és  gyepes  helyeken,  vetések  szé- 
lén, Zsablya,  Dernye,  Gombos,  Bezdán,  Zombor,  Kula.  Ver- 
bász, stb. 

Lithospermum  purpureo-coeruleum  L.  Futak  (Zork.)  ; római  sánczok 
Újvidék  mellett  (Feicht.);  Óbecse  (Kov.);  Dern}Te,  Bács,  Bács- 
ordas,  Zombor. 

L.  officinale  L.  Erdőkben  és  ligetekben,  Zombor  a Sikarában,  Vár- 
megyehatár. 

L.  arvense  L.  Szántóföldeken  s gyepes  helyeken  közönséges. 

O nos  ma  arenaria  W.  K.  Futóhomokon  Jánoshalma,  Vármegyehatár, 
Szabadka,  Palics. 

Cerinthe  minor  L.  Földeken,  mesgyéken  s bokros  helyeken  szór- 
ványosan. 

Echiurn  vulgare  L.  Száraz  mezőkön  és  parlaghelyeken. 

E.  altissimum  Jacq.  (E.  italicum  Auct.).  Kiszács  (Kúp.)  ; Újvidék 
és  Vaskapu  között,  Feketehegy,  Csantavér,  Madaras,  titeli  fensík. 

Verbenaceae. 

Verbéna  officinalis  L.  Utak  mellett,  parlaghelyeken. 

Labiafae. 

Ajuga  Chamaepitys  (L.)  Schreb.  Szántókon,  vetések  között,  a titeli 
fensíkon. 

var.  grandiflora  Vis.  Kiszács  (Kúp.). 


250 


A.  Laxmanni  (L.)  Bexth.  Alsókabol!  Sajkásszentiván,  Gardinovce 
s a titeli  fensík  raesgyéin.  (Zork.);  Cservenkán,  a telecskai 
dombokon. 

A.  reptans  L.  Erdőkben,  *Óbecse  (Kov.) ; Bács,  bezdáni  erdő.  Meg- 
főzve gőzét  inak  kiegvenesítésére  használják. 

A.  genevensis  L.  Erdőkben,  erdőszéleken,  mesgyéken,  bokrokban 
Alsókabol!  Újvidék!  és  Futak  között  (Zork.);  Dernye,  Bezdán, 
Csantavér. 

Teucrium  Chainaedrys  L.  Bokrokban,  erdő  szélén,  Új  vidék,  kulai 
temető,  Vármegyehatár. 

T.  Scordium  L.  Mocsarakban,  folyó  vizek  szélén,  Kiszács  (Kúp.); 
Újvidék  és  Káty  töltése  mentén  (Feicht.)  ; Bezdán,  Zombor, 
Militics,  Ferencz-csatorna  mentén. 

Rosmarinus  officinalis  L.  Művelik. 

Scutellaria  galericulatá  L.  A kaboli  rétség  és  a Hadisziget  mocsaras 
rétjein  (Zork.);  Újvidék  és  Káty  töltése  mentén  (Feicht.);  Dernye, 
Bezdán,  Apatin,  Küllőd. 

8.  hastifolia  L.  Ugyanott. 

Lavandula  vera  DC.  Művelik. 

Marrúbiuvn  vulgareh.  Töltések  szélein,  parlagokon,  Alsókabol,  római 
sánczok  (Feicht.);  Titel  (Feicht.)!  Titeli  fensík  többi  részén. 

21.  peregrinum  L.  Kiszács  mentén  (Kúp.)  ; római  sánczokon  Újvidék 
mellett  (Feicht.);  Zsablya  közelében  (Feicht.);  Titel,  Újvidék) 
Kula,  Kishegyes,  Szabadka.  Erdőd. 

21.  praecox  Janka.  Sajkásszentiváni  határban  (Feicht.)  ! 

M.  remotum  Kit.  Római  sánczok  Újvidék  mellett,  Zsablya  közelé- 
ben, Titel ! -(Feicht.). 

Siüeritis  mondana  L.  Vetések  között  Alsókabol,  Sajkásszentiván, 
a titeli  fensíkon  (Zork.)  és  a vármegye  többi  vetéseiben. 

Repeta  pannonica  Jacq.  Ligetekben,  *Obecse  (Kov.);  újvidéki  sző- 
lőkben (Kúp.). 

N.  Cataria  L.  Lakások  közelében,  parlagokon  Jánoshalma,  stb. 

var.  citriodora  Beck.  Kiszács  alatt  egy  vasúti  őrháznál  (Kúp.). 

Glechoma  hederacca  L.  Árkok  szélén,  ártereken  közönséges. 

G.  h ír  sut  a W.  K.  Tiszakálmanfalva  bokraiban,  ófutaki  alsóerdö. 

Dracocephalum  moldavicum  L.  Kertekben. 

Brunella  grandifiora  (L.)  Jacq.  Zombor  a Sikara-erdő  szélén. 

B.  vulgáris  L.  Füves,  cserjés  helyeken,  erdők  szélén,  erdei  utak 
mentén  Alsókabol,  Futak.  Bezdán,  Zombor,  Verbász. 

B.  laciniata  L.  (B.  ólba  Páll.).  Ugyanott. 

B.  pinnatifida  Pers.  (P.  vulgáris  X laciniata).  Bácsszentiván  köze- 
lében (Szeewald). 

Melittis  Melissophyllum  L.  A futaki  (Zork.)  és  a doroszlói  erdő- 
ben (Kov.). 

Galeopsis  Ladanum  L.  Tarlókon  közönséges,  *Obeese  (Kov.). 

G.  angustifolia  Ehrh.  Ugyanott  sokkal  gyakoribb  az  előbbinél. 


251 


G.  Tetrachit  L.  Parlaghelyeken  és  árnyas  erdőkben  nem  valami 
nagyon  gyakori. 

G.  versicolor  Curt.  Dunamenti  erdőkben  és  irtásokban,  Újvidék  és 
Kátv  között  (Feicht.);  Óbecse  (Kov.). 

Lamium  luteum  (Huds.)  Krock.  Erdőkben  és  folyópartokon  a futaki 
erdőben  (Zork.)  és  más  dumenti  erdőben;  Zombor. 

L.  amplexicaule  h.  Művelt  helyeken  közönséges, 
f.  hirtum.  Újvidéken. 

L.  purpureum  L.  Ugyanott ; feher  virággal  Mélykút,  Erdőd. 

L.  macuLatum  L.  Ligetekben,  Bezdán,  Ófutak.  Kából,  Verbász. 

Leonurus  Gardiaca  L.  Művelt  helyeken,  homokon  Xagybaracskán. 

L.  Mctrrubiaslrum  L.  Ugyanott. 

Ballota  nigra  L.  Kerítések  mellett,  parlaghelyeken,  római  sánczok 
Újvidék  mellett  (Feicht.).  Mindenütt  közönséges. 

Stachys  officinalis  (L.)  Trevis.  Réteken  és  bokros  helyeken,  a 
Hadisziget  nádas  bozótjaiban  (Zork.);  római  sánczok  Újvidék 
közelében  (Feicht.);  Óbecse  (Kov.) : Apatin,  Bezdán,  Zombor. 
var.  siricta  (Ait.).  Ugyanott. 

S.  silvatica  L.  Bőven  a futaki  erdőben!  (Zork.);  *Óbecse  (Kov.); 
Vajszka,  Bácstóváros,  Bezdán,  Baja. 

S.  palustris  L.  Kiszács  (Kúp.)  ; Alsókabol  és  a Hadisziget  rétjein 
(Zork.);  Sajkáslak,  Bácstóváros,  Verbász,  stb. 

S.  annua  L.  Tarlókon  és  szántóföldeken  közönséges. 

8.  recta  L.  Ugyanott,  de  ritkább. 

S.  germanica  L.  Bokros  helyeken,  Kiszács  (Kúp.);  Kából,  Futak 
(Schnell.);  Zsablya  és  Szentgyörgy  között  (Feicht.);  Vajszka, 
Bácsordas.  stb. 

S.  lunata  Jacq.  Művelik,  néha  elvadul. 

Salvia  officinalis  L.  Kertekben,  elvadul. 

8.  yerticillata  L.  Bokros  helyeken,  utak  mentén,  római  sánczok 
Újvidék  mellett  (Feicht.)  és  sok  más  hasonló  helyen  közönséges. 

S.  austriaca  Jacq.  Bokros  helyeken,  mezőkön,  Óbecse  (Kov.);  Új- 
vidék szőlőiben,  Ófutak,  Paripás,  Apatin,  Pacsér,  Zombor,  Gádor, 
Regőcze.  Madaras,  Jánoshalma. 

S.  nutans  L.  Legelőkön  Kiszács  (Kúp.);  Újvidék  és  Futak  között 
(Zork.);  *Óbecse  (Kov.). 

S.  glutinosa  L.  Futak!  (Zork.)  és  Bezdán  erdeiben,  az  utóbbi 
helyen  a csárda  mellett  a fiatal  erdőben.  Előfordul  mint  var. 
nova  glcibrescens  Kúp.  fii.  A typo  differt  caule,  foliis  glabres- 
centibus  et  infloreseentia  minus  glandulosa. 

S.  Aethiopis  L.  Mesgyéken,  legelőkön,  Óbecse  (Kov. ) ; Bácsföldvár. 
titeli  fensík,  Pacsér. 

8.  pratensis  L.  Kaszálókon,  mesgyéken  Alsókabol,  Sajkásszent- 
iván  (Zork.)  ; *Óbecse  (Kov.) ; Temerin,  Paripás,  Bezdán,  Zombor, 
Kula,  Verbász,  Regőcze,  Madaras,  Vármegyehatár,  Tompa,  Palics, 
Ludaspuszta,  Csantavér,  titeli  fensík. 


252 


var.  variegata  W.  K.  alakú  teljes  virágokkal  is  ten}’észne  a 
Bácskában  (Schult.  I.  37).  Teljes  virágú  alakját  nem  talál- 
tam, hanem  csak  olyan  variegatá- kát,  melyeknek  az  alsó 
ajkuk  világosrózsaszínü  vagy  fehér.  Ilyen  példányok  talál- 
hatók Telecskán,  a cservenkai  temetőben  és  Dr.  Lelbach 
László  uradalma  szállásának  kaszálóin  (Telecskán). 

S.  nemorosa  L.  Bokros  helyeken,  utak  és  vasútak  mentén,  római 
sánczokon  Újvidék  mellett  (Feicht.)  ; Ófutak,  Bács,  Bácsordas, 
Bezdán,  Zombor,  Verbász,  Madaras,  Csantavér,  Kishegyes, 
Csantavér,  Titel. 

f.  alba  Feicht.  Római  sánczokon  Újvidék  mellett,  a titeli  fensíkon. 

S.  sclarea  L.  Művelik.  , 

Melissa  officinalis  L.  Művelik,  elvadul  Óbecse  (Ko\.). 

Satureja  vulgáris  (L.)  Fritsch  (Clinopodium  vulgare  L.).  Római 
sánczok  (Feicht.).  A dunamenti  erdők  szélén. 

S.  hortensis  L.  Művelik. 

S.  Acinos( L.)  Scheele.  Szántóföldeken,  római  sánczok  Újvidék  mellett 
(Feicht.)  ; Csantavér,  Kishegyes,  stb. 

Hyssopns  officinalis  L.  Kertekben  művelik. 

Majorana  hortensis  Mnch.  Kertekben  művelik. 

Origanum  vulgare  L.  A futaki  erdő  tisztásain  (Zork.)  ; a római 
sánczok  mentén  Újvidék  mellett  (Feicht.):  bezdáni  erdőben, 
Zombor  a Sikarában,  Ferencz-csatorna  mentén. 

Thymus  collinus  M.  B.  A legelterjetebb  és  legközönségesebb  kakukfű, 
mesgyéken,  utak  mellett,  bokros  helyeken,  Alsókabol.  Újvidék, 
Ófutak,  Dernye,  Gombos,  Apatin,  Zombor,  Cservenka,  Ivula, 
Madaras,  Jánoshalma,  Szabadka,  Kishegyes.  Csantavér,  titeli 
fensík. 

Th.  subhirsutus  BoRB.et  Braun.  A homokos  vidéken.  Nagybaracska, 
Jánoshalma,  Vármegyehatár,  Szabadka ; továbbá  Dr.  Kupcsok 
szerint  előfordul  Piroson  is  a vasút  mellett. 

Th.  MarscháLlianus  Willd.  Ludaspuszta  és  Kamarás  között. 

Lycopus  europaeus  L.  Mocsarakban,  árteres  helyeken  közönséges, 
Újvidék  és  Káty  töltése  mentén  (Feicht.). 

L.  exaltatus  L.  Ugyanott,  bőven  a Hadisziget  nádas  bozótjaiban 
(Zork.)  ; árkokban  Paripás,  stb. 

Mentha  longifolia  Huds.  (M.  silvestris  L.)  ad  var.  leioneuram  vergens. 
Madaras. 

var.  Hollósyana  (Borb.)  Top.  Zombori  kisállomáson  (vásártér) 

M.  Wierzbickiana  Op.  Nemesmilitics,  Ófutak  árkokban. 

M.  aquatica  L.  var.  polyanthetica  Top.  Zombor. 

var.  stagnalis  Top.  Zombor,  Hadisziget  Újvidék  mellett. 

var.  enomena  Top.  Ludaspuszta. 

var.  lupulina  Bge.  Szabadka. 

var.  pyrifolia  H.  Br.  Bezdán,  Futak. 

var.  duriuscula  Top.  Ludaspuszta. 

var.  lupulina  Bge.  f.  pontica  Top.  Hadisziget,  Újvidék. 


253 


var.  agenensis  Top.  Ófutak  nov.  form.  trans.  ad.  var.  pyri- 
foliam. 

var.  stagnalis  Top.  f.  maculosa  Top.  Zombori  kisállomás  köze- 
lében. 

var.  stagnalis  Top.  f.  macrocephalota  Top.  Ófutak. 
var.  inciso-serrata  (Sm.)  Bge.  f.  serratula  Top.  Bezdán  kozorai 
erdő. 

M.  arvensis  L.  var.  cuneifolia  Top.  f.  hispidulae  Borb.  proxima. 
Hadiszigeten  Újvidék  mellett. 

var.  sativa  Neilr.  Mocsaras  helyeken  a kaboli  rétségben,  Hadi- 
szigeten (Zork.). 

M.  Pulegiumh.  Szabadkán,  a titeli  fensík  és  a Tisza  között. 

var.  cacocea  Top.  f.  communis  Top.  Bácsszentiván  (Szeewald.)  ; 

a bezdáni  erdő  legelőin, 
var.  strongylophylla  Top.  Bezdáni  erdő,  Ófutak. 
var.  albiflora  Prodan.  In  pasc.  umid.  prope  pagum  Bezdán. 
M.  verticillata  L.  f.  tortuosa  (Hőst).  Zombor. 

f.  hygrophila  Top.  Hadisziget  Újvidék  mellett, 
f.  diversifrons  Top.  Ófutak. 
f.  ischnostachya  Top.  Zombor. 

M.  piperita  L.  és  var.,  M.  crispa  L.  Kertekben  művelik. 

Ocimnm  Basilicum  L.  Kertekben  művelik. 

Solanaceae. 

Nicandra  physaloides  (L.)  Gartn.  Művelik,  szállások  körül  elvadul  (Kov.). 
Lycium  hcdimifolium  Mill.  Kerítések  mellett,  mesgyóken,  nagy 
mennyiségben  nő  Madaroson. 

Atropa  Belladonna  L.  Elvadult  Óbecse  (Kov.). 

Hyoscyamus  niger  L.  Müveit  és  parlaghelyeken,  udvarokban.  Kiszá- 
cson  is  közönséges  (Kúp.). 

Physalis  AlJcekengi  L.  Ligetekben,  erdőkben,  Sikara  (Zombor),  bez- 
dáni erdő,  stb. 

Solanum  nigrum  L.  Művelt  helyeken  és  parlagokon  közönséges. 
S.  Dulcamara  L.  Nádasok  szélén,  ligetekben  közönséges,  a homo- 
kon növő  (Szabadka)  példányok  szőrösebbek. 

S '■  tuberosum  L.  Nagyban  művelik,  esős  években  a homokon  szépen  fejlődik. 
S.  Melongena  L.  Tojásgyümölcs ; kertekben  művelik.  Kedvelt  és  ízletes  előételt 
szolgáltat. 

Capsicum  annuum  L.  Nagyban  művelik,  különösen  a bolgár  kertészek. 
Datura  Stramonium  L.  Művelt  talajon,  nagy  mennyiségben  terem 
a disznóállások  körül. 

D.  arborea  L.  Kertekben  művelik. 

Nicotiana  rustica  L.  és  N.  Tabacum  L.  Művelik. 

Petúnia  nydaginiflora  Juss.  és  P.  violacea  Lind.  Dlszvirágok. 

Scrophulariaceae. 

Verbascum  phoeniceum  L.  Kaszálókon,  erdőszéleken,  mesgyéken 
Újvidék  és  Futak  között,  Kabolon,  a Hadiszigeten  (Zork.); 
Óbecse  (Kov.);  Gádor,  Regőcze,  Jánoshalma. 


254 


V.  Blattaria  L.  Töltéseken,  utak  mellett,  szántóföldeken  közön- 
séges. 

V.  Ihapsus  L.  Tarlókon  s parlagokon,  mesgyéken  Újvidék  (Zork.). 

V.  plilomoides  L.  Római  sánczokon  (Feicht.)  ; mesgyéken  titeli  fen- 
sík,  Yerbász,  Bezdán,  Zombor. 

var.  australe  (Schrad.).  Kiszács  (Kúp.)  ; Madaras,  Kishegyes, 
titeli  fensík. 

V.  Lychnitis  L.  Száraz  kaszálókon,  ligetekben,  bokros  helyeken, 
Kula,  Cservenka,  Nagybaracska,  Jánoshalma,  Halas,  Kishegyes. 

V.  speciosum  (Schrad.).  Madaras  dombjain,  Újvidéken  a vasút 
mentén. 

V.  pulverulentum  Yill.  Újvidéken  a FELBER-erdő  mellett,  Palán- 
kán  Bácsmegye  (Roch.  1.  c.) : Dernye,  Bács,  Gombos  a dunamenti 
füzesekben,  Kishegyes  a telecskai  dombokon,  Csurog. 

F.  austriacum  Schott.  (V.  orientale  M.  B.).  Kiszács  (Kúp.)  ; Zsablya 
és  Szentgyörgy  (Feicht.);  római  sánczokon  Újvidék  mellett,  Új- 
vidék és  Káty  töltése  mentén  (Feicht.). 

V.  lanatum  Schrad.  Piroson  a vasút  mentén  (Kúp.). 

F.  nü/rum  L.  ? Ligetekben  s bokros  és  parlaghelyeken  közönsé- 
ges Zorkóczy  szerint. 

V.  Neilreichii  Reichardt.  Z.  B.  Y.  1861.  367 — 70  1„  Neilr.  Xachtr. 
zűr  FI.  Niederösterr.  1866.,  Term.-tud.  Társ.  1878.  p.  363  (V. 
phlomoides  var.  australe  X speciosum).  Madaras  dombjain. 

F.  Obornyi  Halácsy.  Kiszács  vasút  mentén  (Kúp.). 

F.  rubiyinosum  W.  K.  (V.  austriacum  X phoeniceum).  Bács-Der- 
nvei  műúton  (Kov.). 

F Murbeckii  Hayek  (. kiszácsense  Kupcsok  = F austriacum  X pul- 
verulentum).  In  finibus  arvorum  Kiszács  (Kupcsok  Samu  et 
Dr.  fii.). 

F.  phlomoides  (i  australe  X austriacum  csészéje  kisebb,  szőrözete 
ritkásabb.  Kiszácson  a vasút  mellett  (Kúp.).  Ez  az  alak  való- 
színűleg nagyon  közel  áll  a F Neilreichii  RciCH.-hez. 

Cymbalaria  mii  ralis  Baumgt.  Cserépben  művelik. 

Kickxia  spuria  (L.)  Düm.  Ugarokon,  parlaghelyeken  közönséges. 

K.  Elatine  (L.)  Dum.  Ugyanott,  Feichtinger  és  mások. 

Linaria  vulgáris  Mill.  Álesgvéken,  utak  mellett  közönséges. 

L.  genistifolia  L.  Óbecse  (Kov.) ; a kaboli  s futaki  erdő  tisztá- 
sain (Zork.);  kulai  temető,  Nagybaracska,  Jánoshalma,  Yár- 
megyehatár. 

var.  chlorae fólia  Reichb.  Kisheg}Tes,  titeli  fensík. 

Antirrhinum  május  L.  Kertekben  művelik,  elvadulva  a falakon  ,is  található. 

A.  Orontium  L.  Szántóföldeken  s homokos  helyeken  Újvidék  kör- 
mökén (Zork.). 

Chaenorrhinum  minus  (L.)  Lge.  A Hadisziget  homokos  földjein  s 
árteres  helyein  (Zork.);  vetésekben  Zombor  és  környékén. 

Scrophularia  nodosa  L.  Erdőkben,  ligetekben  s nedves  helyeken 
közönséges,  *Obecse  (Kov.). 


255 


S.  alata  Gilib.  A kaboli  rétségben,  Hadisziget  mocsaraiban  (Zork.)  ; 
árkokban  VodPzán  (Baja  mellett). 

Gratiola  officinalis  L.  Mocsaras  réteken  a kátyi  és  kaboli  rétség- 
ben és  a Hadiszigeten  (Zork.);  Vajszka,  Dernye,  Apatin.  Bez- 
dán,  stb. 

var.  angustifolia  Wierzb.  A Dunapart  fövényes  helyein. 

Limosella  aquatica  L.  A futaki  és  FELBER-erdő  s a Hadisziget  víz- 
járta posványos  helyein  (Zork.);  Titel  a Tisza  kiöntéseiben 
(Feicht.);  Bezdán,  Zsablya  kissé  szikes  és  mocsaras  helyein 
nagy  mennyiségben. 

Veronica  scutellata  L.  Nedves,  posványos  helyeken  a kaboli  rét- 
ségben és  a Hadiszigeten  (Zork.);  Futak,  Vajszka,  Dernye.  Bez- 
dán, Apatin. 

V.  anagalloides  Guss.  Szikes  réteken  Kiszács  és  Piros  között  (Kúp.). 

V.  Anagallis  L.  Ugyanott 

V.  VelenovsJcyi  Uechtr.  (V.  bácsensis  Simk.)?  A Bácskában  (Simk.). 

V.  Chamaedrys  L.  Mesgyéken,  legelőkön,  bokrokban,  elég  közön- 
séges. 

V.  officinalis  L.  Erdőkben,  Bács. 

V.  latifolia  L.  Száraz  réteken,  Kamenitzen. 

V.  montana  L.  Cserevicsen  árnyékos  erdőkben,  patakok  mentén. 

V.  prostrata  L.  Száraz  mesgyéken,  kaszálókon,  római  sánczok  Új- 
vidék mellett  (Feicht.);  Dernye,  Bezdán,  Zombor,  Verbász,  Gádor, 
Regőcze,  Bácsalmás,  Jánoshalma. 

V.  crinita  Kit.  Kiszács  a futaki  és  pirosi  út  m.  (Kúp.). 

Y.  Teucrium  L.  Cserjés,  füves  helyeken,  Óbecse  (Kov.) ; Chotek- 
pusztán. 

V.  elatior  Ehrh.  (V.  longifolia  Auct.).  *Obecse-  (Kov.);  a kaboli  rét- 
ségben és  a Hadiszigeten  (Zork.);  a Duna  mentén  több  helyen, 
futaki  szigeten. 

Y.  spicata  L.  Bokros,  füves  helyeken,  római  sánczok  Újvidék  mel- 
lett (Feicht.);  a titeli  fensíkon,  Apatin,  Ófutak. 

V.  orchidea  Cr.  Ugyanott  nedves  helyeken. 

V.  serpyllifolia  L.  Nedves  erdőkben,  árkokban,  Kából  (Zork.)  ; 
Dernye,  Vajszka,  Bezdán,  Zombor,  Csantavér,  stb. 

V.  triphylla  L.  Művelt  helyeken  közönséges. 

V.  verna  L.  Parlagokon,  Zombor,  Gádor,  stb. 

V.  acinifolia  L.  A futaki  erdő  mocsaras  helyein  (Zork.);  szikes 
helyeken  és  vetések  szélén,  Kából,  Bácsordas.  Bezdán. 
f.  alba  Prodan  (fehér  virágokkal),  bezdáni  erdő  szikesein. 

Y.  arvensis  L.  Szántóföldeken,  gyepes  helyeken  közönséges. 

U.  praecox  All.  Szántóföldeken  s mesgyéken  (Zork.). 

r.  hederaefolia  L.  Erdőkben,  parlaghelyeken  közönséges. 

Y.  triloba  Opiz.  Ugyanott. 

Y.  persica  Poir.  Vetésekben,  szántóföldek  szélén,  Zombor,  Dernye, 
Alsókabol,  Bácsordas,  Bácsszentiván,  titeli  fensík. 

Y.  polita  Fr.  Ugyanott,  az  előbbinél  sokkal  gyakoribb. 


256 


Digitális  ambigua  Murr.  Újvidéki  szőlők  körül  (Kúp.)  ; a futaki 
(Zork.)  és  más  dunamenti  erdőben. 

I).  ferruginea  L.  (—  Coburgia  Ferdinandi  Kovács  a bácskai  és 
pesti  lapokban : így  a Magyarország  ez.  lapban  is,  a Szerémségből 
hirdetett  új  növénye).  Bokrokban  Dernye  és  Tomorj^-puszta 
között.  Ivamenitzen  is  gyűjtöttem. 

D.  purpurea  L.  Művelik  kertekben. 

Melampyrum  eristatum  L.  Homokos  ligetek  szélén,  Jánoshalma  és 
Halas  körül. 

M.  arvense  L.  Gabonákban  a Duna  mentén. 

M.  barbatum  W.  I\.  vetésekben,  Alsókabol  s a titeli  fensíkon 
(Zork.);  Zsablya  és  Szentgyörgy  között (Feicht.) ; Óbecse  (Kov.); 
továbbá  Zombor,  Hódság,  Dernye  és  Vajszka  között. 

Euphrasia  stricta  Hőst  (E.  officináiig  E.  cucullata  Whlbg.).  Szá- 
raz partokon,  a római  sánezokon  Újvidék,  mellett  (Feicht.). 

Orthantha  lutea  (L.)  Kern.  Futóhomokon,  Óbecse  (Kov.) ; János- 
halma, Vármegyehatár,  Tompa,  Szabadka,  titeli  fensík. 

Odontites  verna  (Bell.)  Dum.  Nedves  réteken,  Kából,  Hadisziget 
és  a futaki  erdő  tisztásain  (Zork.);  római  sánezokon  Újvidék 
mellett  (Feicht.)  ; hasonló  helyeken  a bezdáni  és  apatini  erdőkben. 

Alectorolophus  goniotrichus  Borb.  *Óbecse  (Kov.). 

A.  major  (Ehrh.)  Rchb.  Ugarokon,  réteken,  bőven  a Hadiszegeten 
(Zork.);  nedves,  sőt  kevéssé  szikes  kaszálókon:  Zombor,  Nemes- 
militics,  Cservenka,  Kula,  stb. 

Pedicularis  palustris  L.  * Óbecse  (Kov.). 

Lentibidariaceae. 

Utricularia  vulgáris  L.  Álló  és  lassan  folyó  vizekben,  a kaboli 
és  kátyi  rétség,  a Hadisziget  és  FELBER-erdő  mocsaraiban  és 
az  újvidéki  Limányon,  Újvidék  mellett  a Szajlován  (Zork.);  a 
Tisza  holtágaiban  (Kov.),  a Ferencz-csatornában  (Kov.)!,  Ófutak 
mellett,  Bezdán. 

Orobanchaceae. 

Orobanche  ramosa  L.  Kender-,  dohány-  és  kukoriczaföldeken,  Kából 
és  Futak  (Zork.);  Obecse  (Kov.),  Bácsszentiván. 

0.  arenaria  Borkh.  Homokon.  Jánoshalma,  Méty'kút,  Szabadka, 
Artemisia  campestris-e n. 

0.  purpurea  Jacq.  ( 0 . coerulea  Vill.).  , Zombor  a Ferencz-csatorna 
mentén,  Achillea  collina  gyökerén ; Óbecse  (Kov.). 

0.  gracilis  Sm.  Pillangós  virágnak  gyökerein  Cserevicsen  ; * Óbecse 
(Kov.). 

O.  lutea  Baumgt.  Medicago  falcatá-n  Körözserdőn  a homokon. 

0.  alba  Steph.  Aj akos virágúnk  gyökerein  elég  gyakori. 

O.  pallidiflora  Wim.  et  Grab.  Cirsium-gyökéren  a futaki  erdőben 
(Zork.)  ; Kamenitzen. 

0.  caryophyllacea  Sm.  Galajféléken  élősködik,  * Óbecse  (Kov.). 

0.  Teucrii  Holandre.  Tleucmm-fajokon  élősködik,  * Óbecse  (Kov.). 


257 


Bignoniaceae. 

Catalpa  Irignonioides  Walt.  Újvidék  határában  (Zork.)  ; egynéhány  faluban 
ültetik  Cservenka,  Kula,  stb. ; aránylag  szépen  díszük. 

Globulariaceae. 

Globularia  vulgáris  L.  Réteken,  mesgyéken  és  gyepes  helyeken 
Kabolon  és  Sajkásszentivánon  (Zork.). 

Acanthaceae. 

Acanthus  longifolius  Hőst.  Sétaterekre  ültetik,  dísznövény. 

Plán  tag  inaceae. 

Plantago  rumosa  (Gilib.)  Asch.  Homokos  vidéken,  Jánoshalma, 
Tompa,  Szabadka,  Ludaspuszta. 

P.  tenuiflora  W.  K.  Nedves  szikeseken,  Regőcze,  Őrszállás,  Gádor, 
Bezdán,  Zombor,  Apatin,  Bácsordas,  Bács,  Dernye,  Vajszka, 
Ófutak,  Kát}r,  Alsó-  és  Felsőkabol. 

P.  maritima  L.  Közép-  és  Dél-Bácska  agyagos  szikesein  kevéssé 
tud  elszaporodni,  míg  a homokos  északi  részeken  tömegesen 
jelenik  meg,  így  a Palicsi-tó  és  Sóstó  körül ; Adorján  és  Zenta 
között. 

var.  graminifolia  Schur.  Újvidék  és  Piros  közt  (Kúp.). 

P.  lanceolata  L.  Gombos  iker  füzérrel,  néha  3 ággal;  Zombor  a 
Ferenez-csatorna  mentén,  Temerin,  stb. 
var.  sphaerostachya  (M.  et  K.).  Madaras,  Kishegyes,  titeli 
fensík. 

P hungarica  (W.  K.).  Római  sánczok  Újvidék  mellett,  tarlókon 
Boldogasszonyfalva  (Feicht.). 

P.  altissima  L.  Mocsaras  helyeken  a Duna  mentén,  Gombos,  Apatin, 
stb. 

P.  média  L.  Római  sánczokon  Újvidék  mellett  (Feicht.);  titeli 
fen  síkon,  stb. 

P.  major  L.  Utakon  és  nedves  helyeken  nagyon  közönséges. 

P.  paludosa  Turcz.  (P.  limosa  Kit.).  A Tisza  kiöntéseiben  (Feicht. 
1.  c.). 

Rubiaceae. 

Sherurdia  arvensis  L.  Az  újvidéki  csatornaparton  és  a vasútállomás 
mellett,  Újvidék  és  Futak  között  mesgyéken  és  Kából  homokos 
partjain  (Zork.);  Óbecse  (Kov.). 

Asperula  odorata  L.  Erdőkben  Doroszló,  * Óbecse  (Kov.). 

A.  glauca  (L.)  Bess.  Füves  dombokon,  római  sánczokon  Újvidék 
mellett  (Feicht.);  titeli  fensíkon,  Cservenkán,  Madarason. 

A.  arvensis  L.  Vetésekben,  Vajszka,  titeli  fensík. 

A.  cynanchica  L.  Kából,  Sajkásszentiván  mesgyéin,  római  sánczo- 
kon Újvidék  mellett  (Feicht.);  Zsablya  és  Szentgyörgy  között 


258 


(Feicht.);  Újvidék  homokos  szőlőiben,  Kishegyes,  Csantavér, 
Palics. 

Gálium  Gruciata  (L.)  Scop.  Bokrok  között,  erdők  szélén  közönséges 
Óbecse  (Kov.);  Bezdán,  Apatin,  stb. 

G.  vernum  Scop.  Erdőkben,  Kából,  Futak. 

G.pedemontanum  All.  Legelőkön  Kabolon,  (Zohk.)  ; Palánka,  Vajszka, 
Bogyán,  Dernye,  Bács,  Bácsordas,  Apatin,  Zombor,  Kishegyes, 
Szabadka,  Ludaspuszta. 

G.  palustre  L.  A futaki  és  a kaboli  rétségben.  Hadiszigeten 
(Zork.);  Gombos,  Madaras,  Palics,  Zombor  a Ferencz-csatorna 
mentén,  stb. 

G.  tricorne  With.  Szántóföldeken,  bokrokban,  Alsókabol,  Gombos, 
Temerin. 

G.  párisi ense  L.  Legelőkön  Apatin,  Bezdán. 

G.  uliginosum  L.  A futaki  s kaboli  rétségben  s a Hadiszigeten, 
a Ferencz-  és  Ferencz  József-csatorna  mentén. 

G.  Apanne  L.  Bokros  bozótos  helyeken,  kerítések  mentén  nagyon 
közönséges. 

G.  boreale  L.  Gyepes  helyeken,  Obecse  (Kov.). 

G.  verum  L.  Kaszálókon,  mesgyéken,  utak  mellett  közönséges. 

G.  erectum  Huds.  Római  sánczokon  Újvidék  mellett  (Feic.ht.)  ; 
Csereviesen  sziklás  köves  dombokon. 

G.  Mollugo  L.  Kaszálók  szélén,  vasúti  töltések  és  árkok  mentén, 
bokros  helyeken  közönséges. 

Rúpia,  tinctorum  L.  Zombori  kertekben  vadon,  hasonló  állapotban 
Óbecsén  (Kov.);  Kiszács  (Kúp.).  Régebben  művelték. 

Caprifoliaceae. 

Sambucus  Ebulus  L.  Utak  mellett,  legelőkön  közönséges,  nagyon 
bőven  Bulkeszin  és  Nagysulykán  a titeli  fensíkon. 

8.  nigra  L.  Kertekben,  ligetekben,  erdőszéleken,  falvak  közelében. 

Viburnum  Opulus  L.  Duna  szigetein,  Ada,  Élősziget,  futaki  sziget, 
stb.;  Csereviesen.  Kertekben  is  művelik  teltvirágű  alakjait. 

Tr.  Lantana  L.  Erdőkben,  ligetekben,  bokros  helyeken  közönséges, 
az  összes  dunamenti  erdőkben,  valamint  a homokon  is. 

Lonicera  Caprifolium  L.  Erdőszéleken  a futaki  erdőben  (Zork.)  ; 
továbbá  a következő  erdőkben : Kából,  Bács,  Dernye,  Bácsordas. 
Bezdán,  Apatin,  Zombor  (Sikara),  stb. 

L.  Xylosteum  L.  Futaki  erdőben  (Zork.). 

L.  perielymenum  L.,  L.  Douglasii  Lindl.,  L.  Ledebiurii  Esch.,  L.  tartarica 
L.  díszcserjék. 

Symphoricarpus  racemosus  Michx.  Díszcserje. 


Valér  ianaceae. 

Valér ianella  coronata  (L.)  DC.  Vetések  között  Újvidék  környékén 
(Zork.). 


259 


V.  locusta  (L.)  Betcke.  (V.  olitiora  (L.)  Poll.).  Művelt  talajon, 
Kiszács  (Kúp.),  Kula,  Madaras,  Gádor,  Regőcze,  Bácsalmás, 
Jánoshalma. 

V.  carinata  Loiss.  Mesgyéken,  s művelt  talajon,  Újvidék  környé- 
kén (ZORK.). 

V.  dentata  (L.)  Poll.  Vasúti  .töltésen  Kiszácson  (I\up.).  Vetések 
szélén  Alsókabol,  Dernye,  Gombos.  Bezdán  Apatin,  Nemesmili- 
tics,  Madaras,  Csantavér. 

Valeriána  officinalis  L.  Nedves  erdőtisztásokon,  erdők  szélén, 
Óbecse  (Kov.);  a Duna  szigetein;  homokon  Terézhalom,  János- 
halma, továbbá  Halas  erdeiben. 

V.  dioica  L.  Nedves,  árteres  helyeken,  alsókaboli  és  kátyi  rétség, 
Hadisziget  (Zork.)  és  más  dunai  szigeten. 

Centranthus  ntber  (L.)  DC.  Művelik  kertekben. 

Dipsaceae. 

Dipsacus  silvestris  Huds.  Vízpartokon,  réteken  s utak  mellett  kö- 
zönséges. 

D.  laciniatus  L.  Ugyanott. 

Cephalaria  transsylvavica.  (L.)  Schrad.  A kaboli  és  futaki  erdők- 
ben, mesgyéken  és  bokros  helyeken  (Zork.).  Római  sánczok 
Újvidék  mellett,  Boldogasszonyfalva  és  Zsablya  között,  Zsablva 
és  Szentgyörgy  között  (Feicht.).  Vaskapu  és  Titel  között  a 
vasút  mentén. 

Knautia  arvensis  (L.)  Coult.  Mesgyéken,  erdőszéleken,  Újvidék 
(Kúp.);  római  sánczokon  Újvidék  mellett  (Zork.);  Kula,  Zombor, 
Regőcze,  Madaras,  Jánoshalma,  Szabadka. 

f .pratensis  (Schm.)  Szabó.  Az  újvidéki  szikes  legelőkön  (Kúp.). 

K.  silvatica  Duby.  A dunamenti  erdőkben  és  Cserevicsen. 

Succisa  pratensis  Mnch.  * Óbecse  (Kov.). 

Scabiosa  canescens  \V.  K.  Mesgyéken.  útak  szélén  Kából,  Sajkás- 
szentiván  és  a titeli  fensíkon  (Zork.);  Zsablya  és  Szentgyörgy 
között  (Feicht.);  Verbász,  Zombor,  Gádor,  Szabadka. 

S.  ochroleuea  L.  Római  sánczokon  Újvidék  mellett  (Feicht.);  Bez- 
dán, Nagybaracska,  Jánoshalma,  Szabadka,  Kishegyes,  titeli 
fensíkon. 

S.  Scopolii  Jacq.  Kiszács  (Kúp.). 

S.  ucranica  L.  Homokos  halmokon  Kából,  Sajkásszentiván  és  a 
titeli  fensíkon  (Zork.);  továbbá  Futak  körül  (Schnell.). 

S.  atropurpurea  L.  Dísznövény. 

Cucurbitaceae. 

Bryonia  ólba  L.  Kerítések  mellett,  kertekben  közönséges. 

B.  dioica  Jacq.  * Óbecse  (Kov.). 

Ecballium  elaterium  (L.)  Rich.  Művelik  ritkán. 

Gucumis  Meló  L.  (sárgadinnye).  Művelik. 

C.  sativus  L.  (ugorka).  Művelik. 


18 


260 


Citrullus  vulgáris  Schrad.  (görögdinnye).  Művelik,  különösen  gyeptörésen,  sok 
válfajban. 

Oueurbita  Pepo  L.,  C.  maxima  Duch.,  C.  Melopepo  L.,  C . v&rrucosa  L.,  C. 
aurantiaca  Willd ,,Lagenaria  vulgáris  Sér.  Nagyban  termesztik. 

Campanulaceae. 

Campqmda  sibirica  L.  Száraz  legelőkön,  mesgyéken,  római  sán- 
ezokon  Újvidék  mellett  (Feicht.);  Gombos,  homokon  Jánoshalma, 
Vármegyehatár.  Halas,  Szabadka. 

C.  cervicaria  L.  A futaki  erdőben  (Zork.). 

C.  glomerata  L.  Bokros  helyeken,  római  sánczokon  (Feicht.),  homo- 
kon Tompán. 

C,  persicifolia  L.  A futaki  erdőben  (Zork.);  hasonló  helyeken  Cho- 
TEK-pusztán,  Bács,  Dernye,  Bácsordas,  Bezdán,  Apatin,  stb. 

C.  patula  L.  A futaki  erdőben  (Zork.), 

C.  Eapuncidus  L.  Erdőírtásokon  és  legelőkön,  Bácsordas,  Dernye, 
Vajszka. 

C.  bononiensis  L.  Bokrokban  a futaki  erdőben  (Zork.). 

C.  Trachelium  L.  Erdőkben,  újvidéki  szőlőkben  (Kúp.);  Bács, 
Bezdán,  kulai  temető. 

C.  rapunculoides  L.  A futaki  erdő  tisztásain  (Zork.);  római  sán- 
czokon Újvidék  mellett  (Feicht.). 

Lec/ousia  Speculum  (L.)  Fisch.  A futaki  erdő  szélein  és  mesgyéin 
(Zork.);  Bács  a vár  udvarán  (Kov.);  Palánka,  Vajszka,  Báestó- 
város,  stb. 

Lobelia  Érimis  L.  Kedvelt  dísznövény. 

Compositae. 

Eupalorium  ccmnabinum  L.  Nádas  bozótokban,  folyók  mentén  és 
a Dunaszigeteken  közönséges. 

Solidago  virga  aurea  L.  Bokrokban,  erdőkben,  a titeli  fensíkon  és 
az  összes  dunamenti  erdőkben. 

var.  angustifolia  Koch.  Futóhomokon  Jánoshalma,  Vármegye- 
határ. 

S.  serotina  Ait.  Duna  szigetein  Futak  mellett.  A zombori  teme- 
tőkben. 

Bellis  perennis  L.  Réteken,  erdötisztásokon,  utak  mellett,  a Ferencz- 
csatorna  mentén,  bezdáni  erdőben,  stb.  nag}’on  közönséges. 

Aster  viUosus  (L.)  Wagn.  Heuffel  szerint  a Bácskában  szikes 
talajon  (Heuff.  93);  habár  a Bácska  szikeseit  nagyobbára  be- 
jártam, de  eddig  nem  sikerült  megtalálnom,  nincs  kizárva,  hogy 
Heuffel  az  A.  canus- szál  cserélte  fel,  mely  fejlődése  első  stá- 
diumában fehér  mohyhos  levelei  révén  sokban  hasonlít  az  A. 
vülosus- hoz. 

A.  Linosyris  (L.)  Bern.  Kából  és  Sajkásszentiván  homokhalmain, 
a titeli  fensíkon  (Zork.);  szikesen  is  Bezdán,  Apatin. 

A.  canus  W.  I\.  Az  összes  dunamenti  erdők  szikes  legelőin, 
f.  albus  Prodan.  A bezdáni  legelőkön. 


261 


A.  Amellus  L.  Római  sánczok  Újvidék  mellett  (Feicht.);  titeii 
fensíkon. 

A.  pannonicus  Jacq.  A megye  összes  nedves  szikesein. 

var.  depressus  Kit.  Ugyanott,  rendesen  már  májusban  virágzik. 

A.  salignus  Willd.  A Hadisziget  és  Futak  rétjein  (Schnell), 

Callistephus  chinensis  (L.)  Cass.  Kertekben  több  változatát  művelik,  néha 
elvadul. 

Érig  erőn  annuus  (L.)  Pers.  Piros  és  Újvidék  között  (Ivup.);  a futaki 
erdőkben  (Zork.)!  Óbeese  (Kov.);  Hadiszigeten,  bezdáni  erdő, 
Hódság. 

L.  canadensis  L.  Parlag-  és  müveit  helyeken  alkalmatlan  gyom, 
a futóhomokon  nem  bír  elterjedni. 

Trimorpha  acris  (L.)  Vierhapper.  A futaki,  kaboli  és  a sajkás- 
szentiváni  homokos  halmokon  (Zork.),  Bezdán,  Apatin. 
var.  asteroides  (Hol.).  Piros  a vasút  mentén  (Kúp.). 

Filago  germamca  (L.).  Száraz  mezőkön  és  erdő  tisztásokon,  Kából, 
Futak  (Schsell.),  Bácsordas,  Bezdán. 

F.  arvensis  L.  Kából,  Sajkásszentiván  homokos  halmain  (Zork.); 
Futak  (Schnell.). 

Gnaphalium,  uliginosum  L.  Mocsarakban  és  árteres  helyeken  a 
kaboli  rétség,  Hadiszigeten  (Zork.);  Baja,  Apatin,  Bácsordas. 

G.  luteo-album  L.  Kából,  Sajkásszentiván  és  a titeli  fensík  föld- 
jein és  legelőin ; homokon  Bácsordason.  a homokos  vidéken 
nagyon  elterjedt,  különösen  nedves  ugarakon,  Szabadka,  Ludas- 
puszta,  stb. 

G.  silvaticum  L.  Erdőkben,  Futak. 

Helichrysum  arenorium  (L.)  DC.  Száraz  homokon,  Madaras,  Bács- 
almás, Jánoshalma,  Vármegyehatár,  Tompa,  Szabadka.  Ludas- 
puszta. 

Inula  germanica  L.  Római  sánczok,  Újvidék  mellett  (Feicht.); 
Kula  és  Verbász  között.  Titeli  fensík,  Csantavér,  Szabadka. 

I.  ensifolia  L.  Római  sánczokon  Újvidék  mellett  (Feicht.);  titeli 
fensík. 

I.  conyza  (DC.).  Titeli  fensíkon  (Kov.).  A bezdáni  erdőben  ősszel 
nagy  mennyiségben  található. 

1.  sghcina  L.  A futaki  rétségben  (Schkell.);  a Hadiszigeten  (Feicht.); 
Vajszkáp. 

I.  dentata  Borb.  Homokon,  Szabadka,  Ludaspuszta,  Jánoshalma, 
Vármegyehatár. 

1.  hívta  L.  Réteken  s bokros  helyeken,  Tündéresen,  Villova,  titeli 
fensíkon  (Zork.)! 

I.  oculus  Christi  L.?  Titeli  fensíkon  (Kov.), 

1.  britauniocu  L.  Utak  mellett,  nedves  réteken,  legelőkön  nagyon 
közönséges,  a szikesekre  is  bevetődik. 

vaiT.  angustifolia,  Chars.  Bácsszentiván  bokraiban, 
f.  glqbrescens  Kar.  Ferencz  József- csatorna  m.  (Kúp.). 

18* 


262 


Pulicaria  vulgáris  Gártn.  Mocsaras,  árteres  helyeken,  sőt  szike- 
seken is  nő. 

P.  dysenterica  Gártn.  Nedves  réteken,  árkokban  Kiszács  m.  (Kúp.). 

Carpesium  cernuum  L.  A futaki  felső  erdőben  (Schnell.)  ! Doroszló 
(Kov.);  *Óbecse  (Kov.). 

Xanthium  spinosum  L.  Parlagokon,  utak  mellett,  bőven  disznó- 
legelőkön. 

X.  strumarium  L.  Ugyanott,  de  zöldséges  kertekben  is  gyakori. 

X.  italicum  L.  Az  óbecsei  tiszai  hajóállomás  közelében  (Kov.). 

Budbeckia  laciniata  L.  Művelik,  itt-ott  elvadul. 

Dahlia  variábilis  Df.sf.  és  D.  coccinea  Cav.  Dísznövények.. 

Helianthus  armirns  L.  Művelik,  elvadultan  a FELBER-enlőben  (Zork.). 

II.  tvberosus  L.  Gumóiért  művelik. 

Bidens  tripartitus  L.  Nedves  mocsaras  helyeken,  vizek  mentén 
közönséges. 

B.  cernuus  L.  Ugyanott,  de  ritkább  a kaboli  és  kátyi  rétben 
(Zork.);  a Ferencz-csatorna  nádasainak  szélén  (Kov.),  ugyanott 
Bezdánban,  Tiszakálmánfalva  és  Kából  között,  Zombor.  Madaras. 

Tagetes  patulus  L.  és  T.  erectus  L.  Kertekben  művelik. 

Galinsoga  parviflora  Cavan.  Kertekben  alkalmatlan  dudva  Óbecse 
(Kov.). 

Anthemis  austriaca  Jacq.  Parlaghelyeken  Gombos,  Dernj^e,  Vár- 
megyehatár. 

A.  tinctoria  L.  Bokros  helyeken  a titeli  fensíkon. 

A.  cotula  L.  Szántóföldeken,  utak  mellett  nagyon  közönséges,  a 
római  sánczokon  (Feicht.);  Zsablya  és  Szentgyörgy  között 
(Feicht.),  stb. 

A.  ruthenica  M.  B.  Kából  és  Sajkásszentiván  homokos  halmain 
(Zork.);  a titeli  fensíkon. 

A.  arvensis  L.  Parlagokon  igen  közönséges. 

Achillea  Neilreichii  (Kern).  Réteken  és  bokros  helyeken  Újvidék  és 
Futak  között,  a Hadiszigeten,  Kabolon  és  Sajkásszentivánon 
(Zork.);  pacséri  út  mellett  (Mihálik);  Kishegyes,  a titeli  fensíkon. 

A.  ochroleuca  Ehrh.  Kötött  és  futóhomokon  Jánoshalma  és  Halas 
között,  Tompán,  Szabadkán,  stb. 

A.  Mihálihi  {ochroleuca  X collina)  Prod.  Magyar  Bot.  Lapok,  191 1. 
évi  11/12.  sz.,  p.  386.  Perrenis,  multicaulis.  Caulibus  circa 
25—30.  cm.  altis,  striato-sulcatis,  cano-tomentosis.  Foliis  cau- 
linis  approximatis,  ambitu  lanceolatis.  pectinato-pinnatifidis,  laci-  , 
n i is  denticulis  2 — 3 auctis , rachide  integra.  Inflorescentia  co- 
rymbosa  sat  coarctata.  ramis  cano-tomentosis.  Capitulis  turbi- 
natis,  anthodii  squamis  ovatis  apice  acutiusculis,  dorso  cano- 
tomentosis,  nervo  prominulo.  Ligulae  tricrenatae,  involucro  bre- 
viores,  flores  ochroleuci  vei  albi. 

Habitat  in  Hungária,  in  arenosis  prope  pagum  Jánoshalma 
(Comit.  Bács-Bodrog). 

Habitu  ad  A.  ochroleucam  Erh.  accedit,  difiért  caulibus 
obscure  viridibus,  magis  hirsutis,  foliis  densioribus,  raagis  ap- 


263 


proxiraatis,  obscure  viridibus,  laciniis  primariis  densioribus  non 
integris,  séd  lacinulis  2 — 3-bus  auctis,  anthodiis  fuscescentibus, 
florum  colore  pallidiore. 

Ab  A.  pseudopectinata  Janka  difiért  statura  humiliore, 
indumento  omnium  partium  minus  denso,  capitulis  dimidio  fere 
minoribus,  petalis  pailidis  etc. 

Ab  A.  collina  Becker  foliis  multo  minus  divisis,  partitio- 
nibus  non  calloso  apiculatis,  inflorescentiae  ramis  brevioribus, 
inflorescentia  ergo  magis  contracta,  petalorum  colore  etc.  difiért. 

Termetében  közel  áll  az  A.  ochroleuca  EHRH.-hez,  melytől 
szennyes-szürke  (nem  zöldes-szürke),  levelesebb  szára,  szennyes 
színű  virágzata,  szélesebb,  szürkélőbb,  a szárhoz  hozzásímuló 
és  sűrűbben  álló  levelei  által  az  első  tekintetre  megkülönböz- 
tethető. Fő  eltérése  azonban  a levelek  szárnyában  mutatkozik, 
a mennyiben  azok  nem  épélűek,  mint  az  A.  ochroleucá- nál, 
hanem  2—3  fogúak.  Ez  utóbbi  tulajdonságában  az  A.  pseudo- 
pectinata Janka-Iioz  közeledik,  de  eltér  ettől  kisebb  termete, 
kevésbé  molyhos  szára  és  levelei  által,  fészke  majdnem  fél- 
akkora, továbbá  virágai  halaványsárgák,  míg  az  A.  pseudo- 
pectinata-é  kénsárgák,  stb. 

Találtam  Bács-Bodrogmegyében  Jánoshalma  homokbuczkáin, 
1911  június  14.-én. 

A.  setacea  W.  et  K.  Madaras  homokos  szikes  helyein,  Jánoshalma. 

A.  asplenifolia  Vént.  Szikeseken,  különösen  a homokon,  Kiszács 
(Kúp.);  Verbász,  Apatin  (fehér  virággal),  Szabadka,  Ludaspuszta, 
Jánoshalma. 

A.  Műlefolium  L.  A Futak  erdő  szélén,  homokon  Palicson. 

A.  collina  Becker.  Legelőkön,  mesgyéken  és  gyepes  helyeken 
közönséges. 

A.  pannonica  Scheele.  Homokon  Palicson  nagy  mennjdségben. 

Matricaria  discoidea  DC.  Zombor  a vásártéren. 

M.  Chamomilla  L.  Szikeseken  és  parlaghelyeken  közönséges, 
bőven  a bezdáni  legelők  erdőnkíviili  részében. 

M.  inodora  L.  Szántóföldeken,  parlaghelyeken  közönséges. 

Chrysanthemum  Balsamita  L.  Művelik. 

Ch.  vulgare  (L.)  Bernh.  Folyók  mentén,  nádasok  szélén,  a Duna 
mentén,  Bezdán,  Apatin,  stb. ; a homok  felé  ritkul. 

Ch.  uliginosum  (W.  K.)  Pers.  A kaboli  és  kátyi  rétség  és  a Hadi- 
sziget nádas  bozótjaiban  (Zork.);  Futak  (Schnell.);  tiszamenti 
füzesekben  (Kov.);  Titel  és  Tiindéres  mocsaraiban. 

Ch.  Leucanthemum  L.  Nedves  kaszálókon,  vasúti  töltéseken,  Kiszács 
(Kúp.),  bőven  Cservenkán,  Kulán  és  zombor— újvidéki  vasúti 
vonalon,  a lösz  és  homok  felé  ritkul.  Kertekben  is  művelik. 

Ch.  indicum  Curst.,  Ch.  sinense  Sims.,  Ch.  parthenium  (L.)  Pers.  Díszvirágok. 

Artemisia  Absinthium  L.  Parlaghelyeken  Kiszácson  (Kúp.);  a titeli 
fensíkon. 


264 


A.  Burnati  Wolf.  (A.  Absinthiurn  X vulgáris).  Kiszácson  házak 
körül  (Kúp.). 

.4.  monogyna  W.  K.  Dunamenti  szikeseinknek  tömegesen  meg- 
jelenő jellemző  növénye,  Kából  (Zork.)  ; Őrszállás,  Bezdán,  Apatin, 
Báesordas,  Dernye,  Kutak,  Alsókabol,  stb. 

A.  vulgáris  L.  Szántóföldek  mesgyéin,  utak  szélén,  közönséges. 

A.  pontica  L.  Kából  és  Futak  szárazabb  rétjein  és  legelőin  (Zoric); 
bezdáni  legelőkön,  szikeseken. 

A.  campestris  L.  Római  sánczokon  (Fejcht.);  a titeli  fensíkon, 
Kula,  Kishegyes,  Ludaspuszta,  Szabadka,  Tompa,  Jánoshalma, 
Nagybaracska. 

var.  sericea  Fries.  Titeli  fensíkon  Titelhez  közel,  Kishegyesen, 
Vái  megyehatár. 

A.  scoparia  W.  K.  Az  újvidéki  sánczokon  (Zork.);  *Óbecse  (Kov.). 
Titeli  fensíkon. 

A.  annua  L.  Kertekben  Kiszácson  (Kúp.);  országutak,  vasúti  töl- 
tések mentén.  Újvidék  (Zork.);  a titeli  fensíkou,  Tündéresen, 
Feketehegyen,  Óbecsén  (Kov.),  stb. 

.4.  Abrotanum  L.  és  A.  Dracuuculus  L.  (Tárkonyfű).  Kertekben  művelik.  Az 
utóbbi  az  erdélyi  részekben  igen  szépen  nő,  miért  egyesek  onnan  hozatják, 
télire  sóban  konzerválják. 

Tussilngo  Farfara  L.  A bácskai  oldalon  csak  az  újvidéki  vasúti 
töltésen  találtam  (Zork.);  Óbecse  (Kov.);  Zombor  a Ferencz- 
csatorna  mentén  több  helyen,  Sztapár. 

Doronicum  hungaricum  Reichb.  A futaki  erdőben  (Schnell.)!  I)o-  | 
roszló  (Kov.) ; a bezdáni  erdő  szélén. 

Senecio  vulgáris  L.  Művelt  és  parlaghelyeken  bőven,  különösen 
kapás  növények  között. 

S.  vernalis  W. K.  Szántókon,  Óbecse  (Kov.);  Kiszáes  (Kúp.);  Újvi- 
dék, Petrőcze,  Bezdán,  Kamenitzen. 

S.  tenuifolius  Jacq.  Kiszáes  (Kúp.);  római  sánczokon  Újvidék  mel- 
lett (Feicht.);  Dernye,  Bács,  Báesordas,  Apatin,  Zombor,  Madaras, 
Ludaspuszta. 

S.  Jacobaea  L.  Római  sánczokon  Újvidék  mellett.  Zsablya  és 
Szentgyörgy  között  (Feicht.);  Zombor,  Madaras,  titeli  fensíkon. 

8.  barbareaefolius  Krock.  Ugyanott  nedves  kaszálókon.  A bezdáni 
erdő  nedves  tisztásain. 

8.  sarracenicus  L.  A Hadisziget  bokros  partjain  (Zork.). 

S.  Doria  L.  A Hadiszigeten  (Zork.);  *Óbecse  (Kov.);  Piros  (Kúp.); 
Gádor  a szikes,  szélén. 

S.  pahulosus  L.  Újvidék  (Kúp.);  a kaboli  és  kátyi  rétség  és  a 
Hadisziget  mocsaraiban  s a nádas  bozótjaiban  (Zork.);  az  ösz- 
szes  nagyobb  Dunaszigeteken  Befcdáhtól  Mohácsig  (Czigány- 
sziget),  Bezdán,  Gombos. 

S.  campesler  (Retz.)  DG.  Homoki  erdőkbteh,  Jánoshalma  és  Vár- 
megyehatár között. 

S.  Mikániae  t>C.  Cserepekben  tenyésztik. 

A Cineraria-  és  Zinnia- fajták  dísznövények. 


265 


Calendula  arvensis  L.  Elvadultan  a szántóföldeken  Sajkásszent- 
iván  s a titeli  fensíkon  (Zork.). 

C.  officinalis  L.  Kertekben  művelik. 

Echinops  multiflorus  Lám.  Titeli  fensíkon  (Kov.);  *Obecse  (Kov.). 

Xeranthemum  annuum  L.  Száraz  réteken,  mesgyéken  s homokos 
helyeken  nagyon  közönséges,  Kából,  Sajkásszentiván,  titeli  fen- 
sík!  (Zork.);  továbbá.  Zombor,  Baja.  Madaras,  Jánoshalma,  Sza- 
badka, Zenta. 

Carlina  vulgáris  L.  Római  sánczokon  Újvidék  mellett  (Feicht.); 
titeli  fensik. 

var.  intermedia  Schur.  *Óbecse  (Kov.). 

C.  brevibradeata  Andrae.  Vármegyehatár  bokros  helyein. 

Ardium  tomentosum  Mill.  *Obecse  (Kov.);  Vajszka  erdejében, 
Bács. 

A.  Láppá  L.  Temerin  a vasút  mentén  és  a vármegye  számtalan 
helyén. 

A.  minus  Bernh.  Ugyanott. 

Carduus  nutans  L.  Tarlókon,  legelőkön,  minden  talajnemen  közön- 
séges ; leggyakoribb  a homokos  vidéken. 

C.  hamulosus  Ehrh.  Kiszács  (Kúp.)  ; a Tiszavidéken  (Kov.),  a löszön 
és  homokon  Csantavér,  Felsőhegy,  Csurog,  Zsablya,  Titel. 

C.  acanthoides  L.  Római  sánczokon,  Káty  és  ‘Újvidék  között 
(Feicht.),  Verbász,  titeli  fensíkon,  Szabadka,  stb. 

Cirsium  lanceolatum  (L.)  Scop.  Űtak  mellett,  parlagokon  elég  kö- 
zönséges. 

C.  eriophorum  (L.)  Scop.  Zsablya  és  Szentgyörgy  között  (Feícht.)! 
var.  vulgare  Naeg.  A Ferencz  József-csatorna  mentén. 

C.  canum  (L.)  MB.  Nedves  réteken,  Ludaspuszta  és  Királyhalom 
között. 

C.  paluslre  (L.)  Scop.  Nedves  réteken  Kabolon  s a Hadiszigeten 
(Zork.);  Ludastó  mellett. 

C.  brachycephalum  Juratzka.  A Tisza  vidékén  (Kov.);  a Hadiszi- 
get mocsaras  rétjein  (Zork.)  ; hasonló  helyeken,  Szabadka,  Ludas- 
pusztán, a kőrözsi  legelőkön,  a vasútmehti  árkokban  bőven, 
Gádor,  Bezdán.  Alsókabol. 

C.  arveiise  (L.)  Scop.  Vetésekben,  különösen  a megye  déli  részén, 
var.  subiHeanum  G.  Beck.  Kiszács  mentén  szikes,  mocsaras 
réteken  (Kúp.). 

var.  integrifolium  W.  Gr.  Vetésekben  közönséges. 

var.  horridum  W.  Gr.  Ugyanott  és  utak  mentén. 

var.  argenteum  Vest»  A futaki  út  mentén  Kiszács  rti.  (Kúp. 

C.  ferox?  Zsablya  és  Szentgyörgy  környékén  (Feicht.). 

Onopordon  Acanihium  L.  Parlaghelyeken,  különösen  a faluszéli 
kerítések  és  utak  mentén. 

Silyburn  Mariantm  L.  Gártn.  Művelik,  néha  elvadul. 

Jurinea  mollis  (L.)  Reichb.  Lösz-  és  homokos  területeken.  János- 
halom,  Halas,  Titel  mellett  a titeli  fensíkon. 


266 


Serratula  tinctoria  L.  A kátyi  és  kaboli  rétségben.  a Hadiszigeten 
(Zork.);  *übecse  (Kov.);  Bezdán.  Apatin,  Gombos.  Ludaspuszta 
a kőrözsi  legelőkön,  Tompa. 

f.  alba  Prodan.  Ludaspuszta. 

f.  lánc i fólia  Gray.  Az  újvidéki  szikes  réteken  (Kúp.). 

Crupina  vulgáris  Cass.  Löszön  a titeli  fensíkon. 

Centaurea  Calcitrapa  L.  Legelőkön,  utak  mellett,  parlaghelyeken, 
szállások  körül  Újvidék  és  Futak  között  (Zork.)  ; Kiszács  (Kúp.); 
Zsablya  az  Alymaska-bara  mellett,  Zsablya  és  Szentgyörgy  között, 
Boldogasszonyfalva  (Feicht.);  Káty,  Zajló.  Zombor,  Regőcze, 
Madaras  legelőkön. 

C.  solstitialis  L.  f.  intermedia  Gug.  Régebben  C.  solstitialis  néven 
közölt  adatok  nagyobbára  ide  tartoznak  Kiszács  (Kúp.);  Újvidék 
és  Futak  között  (Zork.);  Zsablya  és  Szentgyörgy  között,  Titel! 
(Feicht.);  a Tisza  vidékén,  Óbecse  (Kov.)!  Tiindéres,  Yaskapú 
és  Káty  között,  Titel  és  Tiszakálmánfalva  között.  Yerbász ; 
Zombort  azonban  még  nem  érte  el. 

C.  pannonica  (Heuff.)  Hayek.  Zorkóczy  következő  növényei  tar- 
toznak ide  C.  Jacea  L.  és  C.  australis  Pancic.  Római  sánczokon 
Újvidék  mellett  (Feicht.).  Száraz  kaszálókon  a vármegye  minden 
részén  előfordul. 

C.  banatica  Roch.  Némileg  a pannonién  Heuff.  felé  közeledő  alak, 
Kiszácson  (Kúp.). 

C.  pannonica  X banatica  \Yagn.  Kiszács  (Kúp.). 

C.  borsodensis  Wagn.  (pannonica  X carniolica).  Zombor  a Sikara- 
erdő  szélén  ; Szabadka  mellett  Kelebián  Fenyves  olyan  példá- 
nyokat talált,  melyek  sokban  hasonlítanak  a C.  borsodensis- hez. 

C.  Cyanus  L.  (Búzavirág).  Gabona  között  elég  közönséges,  nagy 
szeretettel  gyűjtik:  virágát  borban  megfőzve,  levét  nagj'fokú 
vérömlésnél  (havi  bajnál)  használják,  nem  valami  nagy  ered- 
ménnyel. 

f.  atropurpurea  Schur.  Vetés  közt  Piros  m.  (Kúp.),  nagyobbára 
kertből  szabadul. 

f.  arenaria  Prodan.  Nagyon  bokros,  1/a — 1 m.  magas,  virágai 
rózsaszínűek,  feltűnő  alak : első  tekintetre  alig  ismerhető  fel. 

C.  spinulosa  Roch.  Átmeneti  alak  a C.  Fritschii  felé  Kiszácson  a 
futaki  út  mellett  (Kúp.). 

C.  S adleriana  Janka.  Kötött  homokon  Ludaspusztán. 

f.  integrifolia  Prodan.  Ugyanott. 

C.  pseudo-rhenana  Gugl.  (arenaria  X rhenana).  Futóhomokon  Nagy- 
baraczkán. 

C.  diffusa  Lám.  Kiszácson  a vasúti  töltésen  (Kúp.).  Ritkaság! 
Behurczolt  növény. 

G.  moschata  L.  Lila  és  "fehér  virággal,  a levelei  lehetnek  majdnem  ópszélüek 
vagy  szárnyasán  hasogatotfak ; igen  elterjedt  kerti  növény. 

Cnicus  benedictus  L.  Ültetik  s el  is  vadul  Óbecse  (Kov.). 


267 


C.  Magyarii  J.  Wagn.  (spinulosa  X Sadleriana).  Zombor  a kath. 
temetőben.  Nagybaracskon,  Gádor. 

C.  Fritschii  Hayek.  Sadleriana- befolyással,  Regőczén. 

C.  Fritschii  Hayek.  Kiszácson,  a csatorna  m.  (Kúp.);  Tiszakálmán- 
falva,  Kából,  titeli  fensíkon. 

C.  rhenana  Bor.  A Tisza  vidékén  (Kov.) ; titeli  fensíkon,  Kula 
és  Verbász  között,  jPacsér,  Regőcze. 

C.  micranthos  Gmel.  Újvidék  (Kúp.);  Kából,  Sajkásszentiván,  Hadi- 
sziget (Zork.);  a római  sánczokon  (Feicht.);  titeli  fensík. 

C.  arenaria  M.  B.  Homokon,  Szabadka.  Tompa,  Feketeheg}’. 

C.  Tauscheri  Kern.  Ugyanott  (kivéve  Feketehegyet),  továbbá  Alsó- 
kabol  és  Tiszakálmánfalva  homokbuczkáin. 

Curthamus  lanutus  L.  ( Kentrophyttum  lanatum  DC.).  A Tisza  vidékén, 
Obeese  (Kov.);  Boldogasszonyfalva  és  Zsablya  között,  Zsablya  és 
Szentgyörgy  között  (Feicht.);  titeli  fensíkon.  Alsókabol,  Zombor 
és  Szabadka  között. 

Carthamus  tindorius  L.  Művelik. 

Cichorium  Intybus  L.  Utakon,  mesgyéken,  parlaghelyeken,  római 
sánczok  (Feicht.).  Titeli  fensík,  Csantavér,  Palics,  stb. 

C.  Endivia  L.  Salátául  kertekben  termesztik. 

Lapsana  communis  L.  Bokrok  közt,  erdők  széléü,  Vajszka  erdő 
szélén,  Bezdán.  Apatin,  Alsókabol,  Futak. 

Crepis  paludosa  (L.)  Mönch.  Mocsaras  réteken  Kabolon  és  a Hadi- 
szigeten (Zork.). 

C.  rhoeadifolia  M.  B.  Homokos  helyeken  tömegesen,  más  helyen  is. 
elég  közönséges,  Kiszács  (Kúp.);  Zsablya  és  Szentgyörgy  között 
(Feicht.);  Óbecse  (Kov.),  Verbász,  Nagybaracska,  Madaras,  János- 
halma, stb. 

C.  setosa  Hall.  Ugyanott.  Futak,  Kából  (Zork.). 

C.  biennis  L.  Ugyanott. 

var.  banatica  Roch.  Kiszács  (Kúp.).  Ugyanott. 

C.  tectorum  L.  Ugyanott. 

C.  virens  L.  Hadiszigeten  (Zork.). 

Picris  hieracioides  L.  Mesgyéken,  bokrokban,  parlagokon  közönséges. 

P.  echioides  L.  ( Helminthia  echioides  Gártn.).  Vasúti  töltéseken, 
országútakon,  tündéres — sajkásszentiváni  országúton,  Óbecse 

(Kov.);  Regőcze  és  Madaras  között. 

Hieracium  Hoppeanum  L.  ssp.  testimoniale  NP.  Homokon  Madaras, 
Jánoshalma,  Mélykút,  Szabadka,  Zombor  a Ferencz-csatorna 
mentén. 

H.  Pilosella  L.  ssp.  tricholepium  NP.  Homokon  Nemesmilitics, 
Jánoshalma,  Vármegyehatár. 

ssp.  amauron  NP.  Bezdáni  erdőben. 

ssp.  pilinum  NP.  Homokon  Szabadkán.  • 

Ssp.  rosulatum  NP.  Vasúti  töltéseken  Kiszácson  (Kúp.). 

H.  Auricula  L.  Réteken,  mezőkön  közönséges  (Zork.). 

H.  canum  N.  P.  ssp.  cymosella  N.  P.  Küllődi  erdő  szélén. 


268 


H.  Bauhini  Schult.  ssp.  Besserianum  Spreng.  Zombor. 

ssp.  fastigiatum  Tausch.  Futaki  alsó  erdő,  szikesen  Bezdán 
környékén. 

ssp.  fűi f erűm  Tausch.  Jánoshalma,  Apatin. 

ssp.  hispidissimum  Rehm.  Titeli  fensíkon. 

ssp.  magyaricum  N.  P.  Jánoshalma,  Vármegyehatár. 

ssp.  nigrisetum  N.  P.  Titeli  fensíkon. 

ssp.  plicatum  Tausch.  Jánoshalma. 

H.  praealtum  Koc.h  ssp.  pseudosparsum  Zahn.  Jánoshalma,  Vár- 
megyehatár,  Kából,  Sajkásszentiván  és  Tiindéres  homokos  hal- 
main (Zork.). 

R.  brachiatum  Bértől,  ssp.  pseudobrachiatum  N.  P.  Homokon 
Jánoshalmán. 

H.  auriculoides  Láng.  ssp.  longisetum  N.  P.  Cservenkán. 

ssp.  pannonié um  X.  P.  Kiszács  (Kúp.);  Zombor  a Ferencz- 
csatorna  mentén,  Apatin. 

H.  setigerum  Tausch.  ssp.  setigerum.  Jánoshalma,  Szabadka. 

H.  raiblense  Huter.  Ludaspusztai  homokos  legelőkön.  E Üötény- 
nek  az  Alföldön  való  előfordulása  feltűnő,  amennyiben  Nágeli 
et  Peterm.  Hieracien  Mittel-Europas-ban  az  598.  oldalon  a 
következőket  találjuk:  Karatén  = Wischbachalp  bei  Raibl  1700 
bis  1800  m.  lég.  Huter.  Tehát  Huter  igen  nagy  magasságban 
szedte,  míg  nálunk  100 — 120  m.  tengerszínfelettt  magasságban 
található. 

H.  colodon  Tausch.  ssp.  psamophilum  X.  P.  Madaras  dombjain, 
Vármegye  határon. 

H.  sabaudum  L.  Római  sánezokon  Újvidék  közelében  (Feicht.); 
bezdáni  erdőben. 

H.  umbellatum  L.  ssp.  brevifolioides  Zahn.  Római  sáncZok  (Feicht.). 

H.  Pallonianum  Zahn  (virosum  — umbellatum).  Titeli  fensíkon. 

Leontodon  autumnalis  L.  Réteken  s nedves  gyepes  helyeken  közön- 
séges. Bácsordas,  Ludaspuszta,  etc. 

L.  hispidus  L.  Apatini  szikeseken,  Titel  mellett,  Madaras,  CSalita- 
vér,  Kula.  Verbász. 

Tara.raeum  serotinum  (\V.  K.)  Poir.  Kából,  Sajkásszentiván  homok- 
halmain  és  a Hadiszigeten  (Zork.);  Óbecse  (Kov.);  löszön  és 
homokon  kulai  temető,  titeli  fensík,  Csantavér,  Madaras,  Teréz- 
halom. 

T.  palndosum  (Scob.)  Schlechter.  Mocsaras,  nedves  réteken,  Bács, 
Bácsordas,  Dernye,  Gombos,  Bezdán,  néha  a szikes  helyeken  is 
előfordul,  Alsókabol,  Kula,  Gádor.  Palics. 

T.  bessarabicum  (Horn.)  Hand.  SzikeB,  nedves  réteken,  Zombor  és 
Újvidék,  Xemesmilitics,  Madaras,  Ludaspuszta  kőröZBi  legelőkön. 

I.  officinale  Wed*  Művelt  és  parlaghelyeken  mindenütt. 

T.  laevigatum  (Willd.)  DC.  Homokos  löszmezöinknek  jellemző 
növénye,  Jánoshalma,  Vármegyehatár,  Tompa,  Szabadka,  Ludas- 
puszta.  titeli  fensíkon. 


269 


Chondrilla  juncea  L.  A homokvidékünknek  közönséges  növénye, 
előfordul,  még  Óbecsén,  a Tisza  töltésén  (Kov.),  Kishegyesen 
löszön,  Újvidék  szőlőiben  homokon,  stb. 

Lactuca  viminea  L.  Presl.  Újvidék  homokos  szőlőiben. 

L.  muralis  (L.)  Fres.  Erdőkben  Futakon  (Zork.)! 

L.  quercina  var.  integrifolia  Bisch.  A Haűiszigeten  és  a futaki 
erdőben  (Schnell.). 

L.  saligna  L.  Mesgvéken.  utak  mellett,  árkokban  közönséges,  néha 
a szikeseken  is  előfordul. 

L.  Sutivá  L.  Művelik ; néha  elvadul. 

L.  Scariola  L.  Utak  mentén  (vasutak  is),  parlagokon,  erdők  szé- 
lén, mesgyéken  elég  közönséges. 

Sonchus  laevis  (L.)  Gars.  (S.  oleracetls  L.).  Művelt  és  parlaghelyeken, 
kertekben  közönséges. 

S.  asper  (L.)  Gars.  Ugyanott  és  Kiszácson  (Kúp.). 

S.  arvensis  L.  Szántókon,  mesgyéken.  árkok  mentén  közönséges,  a 
római  sánczokon  Újvidék  mellett  (Feicht.). 

var.  uliginosus  M.  B.  Az  újvidéki  szikes  réteken  (Kúp.). 

S.  palustris  L.  A kaboli  és  kátyi  rétségben  és  a Hadiszigeten 
bőven  (Zork.);  Újvidék  és  Káty  töltése  mentén  (Feicht.);  Ver- 
bász,  Zombor,  Ludaspuszta. 

Tragopogon  dubius  Scop.  (T.  major  Jacq.).  Utak  mellett,  árkok- 
ban, mesgyéken  titeli  fensík,  Tiszakálmánfalva,  Alsókabol,  új- 
vidéki szőlőkben,  kulai  temetőben.  Zombor,  Regöcze,  Madaras, 
Szabadka. 

T.  fioccosus  W.  K.  Alsókabol,  Sajkásszentiván  homokos  halmain 
(Zork.);  futóhomokon,  Xagybaracska,  Mélykút,  Jánoshalma, 
Szabadka. 

T.  orientális  L.  Réteken  és  mezőkön  közönséges,  Újvidék  (Kúp.); 
Zombor,  Regöcze,  Jánoshalma,  stb. 

Scorzonera  hispanica  K.  Konyhakertekben  művelik. 

S.  humilis  L.  A kaboli  rétségben  és  a Hadiszigeten. 

S.  qwviftora  Jacq.  Alsókabol  szikes  rétjein  (Zork.);  *Óbecse  (Kov.); 
Cservenka  és  Kula  között. 

5.  purpurea  L.  Futóhomokon,  boróka -ligetek  szóién  Jánoshalma. 

S.  Jacquiniana  (Koch)  Celak.  Utak  mellett,  mezőkön  és  legelő- 
kön Alsókabol,  Sajkásszentiván  s a titeli  fensíkon  (Zork.)  ; Gom- 
bos, Derűye,  Szabadka;  Kishegyes,  Csantavér. 

S.  laciniata  L.  Ugyanott,  Zsablya  és  Sajkásszentgyörgv  (Giurgevo) 
között  (FeichL). 


270 


Beitrag  zűr  Kenntnis  dér  Pilzflora  des  Gorski  kőtár. 
- Adatok  a Gorski  kőtár  gombaflórájának  ismeretéhez. 

lm  | ®r*  Aurél  Forenbaclier  (Zagreb). 

Die  reiche  und  interessante  Phanerogamen flóra  des  Gorski 
kőtár,  welcher  sich  als  Teil  des  nordwestlichen  kroatisclien  Hoch- 
landes  von  dér  Velika  Kapela  bis  zűr  istrianisch-krainiscken  Grenze 
und  von  Cabranka  und  Kupa  bis  zu  den  Küstengebirgen,  resp. 
dér  ersten  Stufe  des  genannten  Hochlandes  ausbreitet,  ist  sckon 
genug  von  vielen  und  namhaften  heimischen  und  fremden  For- 
schern  erforscht  worden.  Durch  neue  Beitrage  wird  sie  immer 
bereichert.  Hingegen  existiert,  soviel  mir  bekannt,  keine  Kunde 
über  die  Zellkryptogamen,  insbesondere  iiber  die  Pilze  des  Gorski 
kőtár,  was  einer  dér  Hauptgründe  war,  dass  ich  mich  wáhrend 
meines  kurzen  Aufenthaltes  von  kaum  10  Tagén  im  Sommer 
dieses  Jalires  im  Gorski  kőtár  aueh  dér  Erforschung  dér  Pilz- 
flora dieses  Gebietes  widmete.  Die  Excursionen  in  dér  Umge- 
bung  von  Delniee  auf  Jezero,  Veliki  Drgomalj  und  Japlenski  vrh 
unternahm  ich  gemeinschaftlich  mit  meinem  gewesenen  Schiller 
Forstpraktikanten  Vladimír  Skorió  aus  Delniee,  dér  schon  als 
Hörer  dér  Forstakademie  eine  grosse  Vorliebe  fül*  die  Botanik 
zeigte.  Trotz  heftigen  Regens  bestiegen  wir  am  17.  August  Jezero, 
ain  18.  bei  schönem  Wetter  den  Veliki  Drgomalj;  von  demselben 
stiegen  wir  hinab  nach  Brod  a/K.  und  kehrten  denselben  Abend 
noch  nach  Delniee  zurück.  Den  19.  August  wurde  Japlenski  vrh 
durchforscht.  Am  20.  verhess  ich  Delniee  und  begab  mich  in  dér 
Gesellschaft  meines  Freundes  Advocaten  Dr.  Zelimir  Mazuranic 
über  Brod  a/K.  nach  Ple§ce  bei  Cabar.  Wahrend  eines  5-tagigen 
Aufenthaltes  in  Plesce  wurde  die  nachste  Umgebung  dieser  Ort- 
schaft,  soviel  es  die  für  die  botanischen  Forschungen  ungiinstigen 
Kriegszeiten  erlaubten,  durchforscht.  Ich  hoffe  aufs  Jahr,  wenn 
sich  wahrscheinlich  die  in  Folge  des  Krieges  misslichen  Verhált- 
nisse  bessern  werden,  die  begonnene  Erforschung  fortzusetzen. 

Das  gesamte,  von  mir  aufgebrachte  Pilzmaterial  zusam- 
mengefasst,  gestattet  lieute  noch  nicht  den  Versuch,  die  Pilzvege- 
tation  des  Gorski  kőtár  pflanzengeographisch  zu  gliedern  und  sie 
mit  dér  Pilzflora  dér  benachbarten  Gebiete  vergleichend  zu  be- 
trachten.  Studien  in  letzterer  Beziehung  sind  umsoweniger  möglich, 
als  die  in  Betracht  zu  ziehenden  Gebiete  mit  Ausnahme  des 
relatív  gut  durehforsehten  Krain  einer  gründlichen  mycologischen 
Erforschung  entbehren. 

Ich  schreite  nunmehr  zűr  systematischen  Aufzahlung  aller 
von  mir  bisher  für  Gorski  kőtár  festgestellten  Pilze.  Bis  jetzt  ist 
es  mir  gelungen  41  Arten  festzustellen.  Einige  wenige  konnte  ich 


271 


wegen  dér  Ungunst  des  regnerischen  Sommers,  welcber  das 
Matéria!  schnell  verderben  liess,  nicht  naher  untersuchen. 

Die  Bestimmung  dér  einzelnen  Pilze  erfolgte  nach  den 
W erken : 

Bubák  Fr.,  Die  Pilze  Böhmens.  Erster  Teil.  Rostpilze  (Ure- 
dinales).  Archiv  für  die  naturwissensckaftlicbe  Landesdurcbfor- 
scbung  von  Böbmen  (Bd.  XIII.,  Xro  5.,  1908); 

Costantin  J.  et  Dufour  L.,  Nouvelíe  Flóré  des  Cbampignons 
pour  la  détermination  facile  de  toutes  les  espéces  de  Francé  et 
de  la  plupart  des  espéces  européennes  avec  3842  figures.  Paris ; 

Gramberg  E.,  Pilze  dér  Heimat,  1 — II.,  1913; 

Hartig  R.,  Lehrbuch  dér  Pflanzenkrankheiten.  3.  Aufl.,  Ber- 
lin 1900; 

Kirchner  0.,  Die  Krankbeiten  und  Bescbadigungen  unserer 
landwirtscbaftlicben  Kulturpflanzen.  Stuttgart  1890; 

Kirchner  u.  Boltshauser,  Atlas  dér  Krankbeiten  und  Be- 
schadigungen  unserer  landwirtscbaftlicben  Kulturpflanzen ; 

Lindau  G.,  Die  höheren  Pilze.  Kryptogamenflora  für  Anfan- 
ger.  Bd.  I.,  1911 ; 

Lindau  G.,  Die  mikroskopischen  Pilze.  Kryptogamenflora  für 
Anfanger.  Bd.  II.,  1912; 

Michael  E.,  Führer  für  Pilzfreunde.  3 Bde.  Zwickau  1901—1905 ; 

Migula  W.,  Kryptogamen-Flora  von  Deutschland,  Deutsch- 
Österreich  und  dér  Schweiz.  Bd.  III.  Pilze.  Gera  1910—1913; 

Rabenhorst  L.,  Kryptogamenflora  von  Deutschland,  Österreich 
und  dér  Schweiz.  2.  Aufl.,  I.  Pilze,  bearbeitet  von  G.  Winter, 
H.  Rehm,  H.  Sadebeck,  A.  Allescher,  A.  Fischer,  G.  Lindau,  Leipzig 
1880—1909; 

Saccardo  P.  A.,  Sylloge  Fungorum  omnium  hucusque  cogni- 
torum.  Vol.  I— XXI.,  Patavii  1882—1912; 

Sorauer  P.,  Handbuch  dér  Pflanzenkrankheiten.  3.  Aufl, 
Bd.  I— II.,  Berlin  1908—1909. 

In  dér  systematischen  Aufzahlung  und  dér  Nomenklatur  dér 
Arten  bin  ich  hauptsachlich  Migula  gefolgt. 

Albuginaceae. 

Álbugo  (Persoon)  J.  F.  Gray. 

1.  A.  candida  (Persoon)  Kuntze.  — Cystopus  candidus  Le- 
veillé.  — Auf  den  oberirdischen  Teilen  von  Capsella  Bursa  pás  tor  is 
(L.)  Med.  bei  Plesce  verschiedenartige  Anschwellungen  und  Kríim- 
mungen  verursacbend. 

Peronosporaceae. 

Phytophthora  De  Bary. 

2.  Ph.  infestans  (Montagne)'De  Bary.  — Peronospora  infestans 
Caspary.  — Auf  Solanum  tuberosum  L.  in  Plesce  bekannte  Kar- 


272 


toffelkrankheit  hervorrufend.  Heuer  im  Zusammenhange  mit  nassem 
Sommer  hiiufiger  auftretend. 

Plasmopara  Schröter. 

3.  Pl.  viticola  (Berkeley  et  Curtis)  Bérlésé  et  De  Tóni.  — 
Botrytis  viticola  Berkeley  et  Curtis.  — Peronospora  viticola  Cas- 
pary.  — Auf  Yitis  vinifera  L.  bei  Brod  a/K.  die  bekannte  Krank- 
heit,  deu  falschen  Mehltau  erzeugend. 

Ustilaginaceae. 

Ustilago  Persoon. 

4.  U.  Avenae  (Pers.)  Jens.  — ; Auf  Avena  sativa  L.  bei  Plesee 
den  Fing-  oder  Staubbrand  des  Hafers  erzeugend. 

5.  U.  Maydis  (DC.)  Túl.  — An  allén  Teilen  dér  Zea  Mays 
L.  bei  Plesee  und  Brod  a K.  auftretend,  Brandbeulen  bildend. 

Pucciniaceae. 

Uromyces  Link. 

6.  U.  appendiculatus  Lév.  — Uredo  appendiculata  Phaseoli 
Pers.  — Uromyces  Phaseoli  Winter.  — Auf  Phaseolus  vulgáris  L. 
bei  Plesee. 

Puccinia  Persoon. 

7.  P.  graminis  Pers.  — Auf  Berberis  vulgáris  L.  bei  Brod 
a/K.  Aecidien  bildend. 

8.  P.  Poarum  Nielsen.  — Auf  Tussilago  Farfara  R.  iu  dér 
Náhe  von  Jezero  und  am  Japlenski  vrh  bei  Delniee. 

Gymnosporangium  Hedvv. 

9.  G.  tremelloides  R.  Hartig.  — Auf  Sorbus  Ária  (L.)  Cr.  und 
S.  aucuparia  L.  bei  Delniee  am  Wege  gégén  Jezero. 

10.  G.  juniperinum  (L-)  Fries.  — Auf  Sorbus  aucuparia  L. 
und  Amelanchier  ovális  Med.  bei  Delniee  am  Wege  gégén  Jezsero. 

11.  G.  clavariaeforme  (Jacquin)  Rees.  — Auf  Amelanchier 
ovális  Med.  bei  Delniee  am  Wege  gégén  Jezero. 

Melampsoraceae. 

Melampsora  Cast. 

12.  M.  Abietis-Capraearum  Tubeuf.  — Auf  Salix  caprea  L. 
am  Jezero  bei  Delniee. 

Tremellaceae. 

Gyrocephalus  Pers. 

13.  G.  rufus  (Jacqu.)  Brefeld.  — Biischelweise  in  Nadel- 
wiildern  des  Yeliki  Drgomalj  bei  Delniee  auf  feuchtem  Bódén  oder 
in  dér  Xiihe  von  Baumgtümpfen. 


273 


Dacryomycetaceae. 

Calocera  Fries. 

14.  C.  viscosa  (Pers.)  Fr.  — lm  Xadelwalde  auf  Sv.  Gora 
bei  Plesce  an  altén  Wurzeln  und  Stümpfeo. 


Thelephoraceae. 

Craterellus  Pers. 

15.  Cr.  cornucopioides  (L.)  Pers.  — Peziza  cornucopioides  L.  — 
Cantharellus  cornucopioides  Fr.  — In  Buchenwaldern  auf  Sv.  Gora 
bei  Plesce  massenbaft  auftretend,  gehört  zu  unseren  besten  Speise- 
pilzen,  im  Gescbmack  etwas  an  Vjarcheln  erinnernd. 

Clavariaceae. 

Clavaria  Vaill. 

16.  Cl.  coraíloides  L.  — Clavulina  coralloides  Schröter.  — In 
Nadel-  und  Buchwaldern  von  Veliki  Drgomalj  bei  Delnice,  meist 
in  Rasen. 

Sparassis  Fr. 

17.  Sp.  ramosa  (Schaffer)  Schröter,  — Sp.  crispa  Fr.  — 
Sp.  brevipes  Krombh.  — Elvella  crispa  Schaffer.  — Clavaria  crispa 
Wulf.  — Am  Grunde  altér  Tanneostamme  auf  Sv.  Gora  bei  Plesce. 
Von  mir  wurde  dieser  Pilz  auch  in  Xadelwaldern  bei  Fuzina 
recht  haufig  beobacbtef. 

Polyporaceae. 

Fomes  Fr. 

18.  F.  fomentarius  (L.)  Fr.  — Boletus  fomentavius  L.  — Poly- 
porus  fomentarius  Fr.  — Ocfiroporus  fomentarius  Schröter.  — - 

An  altén  Bucbenstammen  des  Veliki  Drgomalj  bei  Delnice. 

Polyporus  Mich. 

19.  P-  hetulinus  (Bull.)  Fr.  — Boletus  hetid inus  Bull.  - 
An  Birkenstammen  bei  Plesce  mit  ausdauerndem,  den  Stamm 
allmahlich  tötendem  Mycel. 

Polystictus  Fr. 

20.  P.  versicolor  (R.)  Fr.  — Boletus  versicolor  L.  — B.  atro- 
rufus  und  variegatus  Scháff.  — B.  plicatus  Schum.  — Polyporus 
versicolor  Fr.  — P.  argyraceus  Pers.  — Ad  altén  Buchenstümpfea 
des  Veliki  Drgomalj  bei  Delnico- 

Boletus  Dilr. 

21.  B.  Satanas  Lénk.  — B.  sanguineus  Krombh.  — In  Buchen- 
und  Xadelwaldern  des  Veliki  Drgomalj  bei  Delnice. 


274 


22.  B.  hír  idus  Schaff.  — B.  rubeolarius  Bull.  — B.  tube- 
rosus  Schrad.  — B.  subvescus  Schrank.  — In  lichten  Buchen- 
und  Nadelwaldern  des  Veliki  Drgomalj  und  Jezero  bei  Delnice. 

23.  B.  bidbosus  Scháffer.  — B.  edidis  Bull.  — B.  esculentus 
Pers.  — B.  crassipes  Schum.  — In  lichten  Buciién-  und  Nadel- 
waldern bei  Delnice.  Als  einer  dér  besten  Speisepilze  mir  auch 
aus  dér  Umgebung  von  Fuzina  bekannt. 

Agaricaceae. 

Cantharéllus  Adans. 

24.  C.  cibarius  Fr.  — Merulius  cibarius  Pers.  — Besonders 
in  Nadelwaldern,  aber  auch  in  Buchenwaldern  bei  Delnice  und 
Plesce  verbreiteter  Pilz,  den  ich  auch  aus  dér  Umgebung  von 
Fuzina  sehr  gut  kenne. 

25.  C.  tubaeformis  (Bull.)  Fr.  — Helvella  tubaeformis  Bull. — 
Merulius  tubaeformis  und  M.  villosus  Pers.  — In  Waldern  bei 
Plesce. 

Lactaria  Pers. 

26.  L.  deliciosa  (L.)  Schröter.  — Agaricus  deliciosus  L.  — 
Lactarius  deliciosus  Fr.  — Überall  in  Nadelwaldern  bei  Delnice, 
zwisclien  Moos,  einer  unserer  besten  Speisepilze. 

Hypholoma  Fries. 

27.  H.  fascieulare  (Huds.)  Saccardo.  — Nematoloma  fasciculare 
Karst.  — Büschelweise  an  altén  Baumstíimpfen  am  Wege  auf 
Veliki  Drgomalj  bei  Delnice. 

Armillaria  Fr. 

28.  A.  mellea  (Vahl.)  Quél.  — Agaricus  mélleus  Vahl.  — 
Ag.  obscurus  Schaff.  — An  altén,  aber  auch  an  frischen  Fichten- 
stammen  am  Veliki  Drgomalj  bei  Delnice,  das  Holz  zerstörend. 

Amanita  Pers. 

29.  A.  umbrina  (Pers.)  Schröt.  — A.  pantherina  Quélet.  — 
In  Laub  und  Nadelwaldern  bei  Delnice. 

Exoascaceae. 

Taphrina  Fr. 

30.  T.  alni  incanae  (Kühn)  Magnus.  — Exoascus  alnitorquus 
Túl.  f.  alni  incanae  Kühn.  — E.  alni  De  By.  ex  p.  — E.  ölni 
var.  strobilinus  v.  Thümen.  — E.  amentorum  Sadeb.  — Ascomyces 
alni  Berk.  et  Br.  — Ascomyces  Tosquinetii  strobilina  Rostrup.  — 
Auf  Alnus  incana  (L.)  Mnch.  neben  Cabranka  bei  Ple§ce. 

31.  T.  Tosquinetii  (Westend.)  Magnus.  — Ascomyces  Tos- 
quinetii Westend.  — Taphrina  alnitorqua  Túl.  — Exoascus  alni- 
torquus Sadeb.  — E.  alni  De  By.  — E.  Tosquinetii  Sadeb.  — Auf 
Alnus  rotundifolia  Mill.  bei  Plesce. 


275 


32.  T.  aurea  (Pers.)  Fr.  — T.  populina  Fr.  — Erineum 
aureurn  Pers.  — Exoascus  populi  Thümen.  — E.  aureus  Sadeb.  — 
Auf  Blattéra  von  Populus  nigra  L.  in  Brod  a/K.  blasige  Erhö- 
liungen  veranlassend. 

33.  T.  Pruni  Túl.  — - Exoascus  Pruni  Fuck.  — Auf  Prunus 
domestvca  L.  in  Maria-Trost  bei  Delnice  Defonnationen  dér  Friichte 
hervorrufend. 

Erysiphaceae  (Erysibaceaej  Lév. 

Sphaerotheca  Lév. 

34.  8.  Humuli  (DC.)  Burr.  — Erysiphe  Humuli  und  E.  San- 
I juisorbae  DC.  — Sphaerotheca  casiagnei  Lév.  — Podosphaera 
casiagnei  De  Bary.  — Auf  Humulus  Lupulus  L.  bei  Plesce. 

Erysiphe  (Hedw.)  DC. 

35.  E.  Gáleopsidis  DC.  — E.  Labiatarum  Chevallier.  — Auf 
Gcdeopsis  pubescens  Bess.  bei  Brod  a/K.  und  auf  G.  speciosa  Mtr.i.. 
bei  Plesce. 

V ncinula  Léveillé. 

36.  V.  Aceiis  (DC.)  Saccardo.  — Erysiphe  Aceris  DC.  — 
Alphitomorpha  bicornis  Wallr.  — Uncinula  bicornis  Léveillé.  — 
Auf  Acer  campestre  L.  bei  Plesce  (Sv.  Gora). 

Xylariaceae. 

Xylaria  Hill.  . 

37.  X.  clavata  (Scop.)  Schrank.  — X.  polymorpha  Greville.  — 
Auf  altén  Baumstiimpfen  am  Japlenski  vrh  bei  Delnice. 

38.  X.  Hypoxylon  (L.)  Grev.  — Clavaria  Hypoxylon  L.  — An 
altén  Buchenstümpfen  auf  Sv.  Gora  bei  Plesce. 

Hypocreaceae. 

Polystigma  DC. 

39.  P.  rubrum  (Pers.)  DC.  — Xyloma  rubrum  Pers.  — Dothidea 
rubra  Fr.  Auf  Blattéra  von  Prunus  domestica  L.  in  Maria-Trost 
bei  Delnice  und  in  Plesce. 


Phacidiaceae. 

Rhytisma  Fn. 

40.  Rh.  acerinum  (Pers.)  Fr.  — Xyloma  acerinum  Pers.  — 
Auf  Blattéra  von  Acer  Pseudoplatanus  L.  am  Veliki  Drgomalj  und 
Jezero  bei  Delnice. 

41.  Rh.  pundatum  (Pers.)  Fr.  — Xyloma  punctatum  Pers.  — 
Auf  Acer  obtusatum  Kit.  und  A.  campestre.  L.  am  Veliki  Drgomalj 
bei  Delnice., 


19 


27« 


Teucrium  Stellae  mh.,  eine  neue  Form  dér  Comb.  T. 

montanum  L.  X aureum  Schreb. 

Teucrium  Stellae  mh.,  a T.  montanum  X aureum  kombiná- 

czió  új  alakja. 

Egy  táblával.  — Mit  einer  Tafel. 

jiJ“;  [ Dr.  J.  Muri*  (Feldkirch). 

Gégén  Ende  .)uni  1915  fand  ich  in  dér  Alpenanlage  des 
hiesigen  Institutes  «Stella  matutina»  unter  Teucrium  montanum 
und  T.  aureum  einen  kráftigen  Rasen,  dér  sofort  als  Kreuzung 
zwischen  diesen  beiden  Arten  kenntlich  war.  Auf  Nachfrage 
hatte  Herr  Direktor  Dr.  v.  Degen  (ebenso  spater  auch  Kustos 
J.  Bornmüller)  die  Liebenswürdigkeit.  mír  mitzuteilen,  dass  von 
den  französiscken  Botanikern  bereits  vier  Formen  dieser  Kombi- 
nation,  darnnter  drei  dem  T.  montanum  naher  stehende,  von  denen 
die  alteste  T.  ochroleucum  Jord.  Pug.  p.  137  (1852)  ist,  unter- 
schieden  werden.  Nach  weiterer  Mitteilung  Dr.  v.  Degen’s,  dem 
ich  inzwisehen  eine  Probe  dér  Hybriden  iibermittelt  hatte,  steht 
meine  Pflanze  am  náchsten  dem  T.  ochroleucum,  unterscheidet 
sich  aber  von  einem  Originalexemplare  Jordan’s  von  Serres  dept. 
des  Hautes  Alpes  1868,  durch  schlankeren  Wuchs,  lángere  und  an 
dér  Basis  mehr  verschmálerte  Blátter,  von  denen  die  unteren 
sogar  kurz  gestielt  sind,  ferner  durch  lángere  Ivelche,  lángere 
Kelehzáhne  und  endlich  durch  das  kürzere  und  dünnere  grauliche 
lndument,  durch  welches  die  griine  Farbe  durchscheint ; es  steht 
hiemit  meine  Pfianze  von  den  bislier  bekannten  Formen  dér 
Komb.  dem  T.  montanum  am  náchsten,  dessen  Habitus  es  trotz 
dér  viel  kleineren,  stárker  gelblichen  Kronen  widerspiegelt. 

Da  die  Franzosen  den  Formenkreis  unserer  Kombination 
bereits  in  Unterarten  zu  gliedern  begonnen  habén,  ein  Yorgehen, 
das  wir  z.  B.  bei  hybridogenen  oder  hybriden  Hieracien- Typen 
stets  angewendet  habén,  so  ist  es  nur  konsequent.  wenn  wir  dem 
bisher  bekannten  Formen schwarm  dér  Komb.  Teucrium  monta- 
num X aureum  = T.  ochroleucum  Jord.  ein  neues  besonders  be- 
nanntes  Glied  einfügen. 

Ich  nenne  die  neue  Form  T.  Stellae  zűr  Ehrung  des  hiesigen 
international  bekannten  Institutes,  dem  (insbesondere  dessen  Pro- 
fessoren  Gottfried  Richen  und  Josef  Rompel)  ich  seit  Jahren  man- 
ches  freundliche  Entgegenkommen  verdanke. 

Ich  füge  die  lateinische  Beschreibung  dér  neuen  Form  an : 

T.  suffruticosum,  hasi  ramosissimum,  caulihus  ca.  15—20 
cm.  longis,  ascendentibus,  foliosis,  tomento  parco  cano  obsitis ; 
foliis  coriaceis,  oblongo-lanceolatis,  obtusiusculis,  in  petiolum  bre- 
vem  attenuatis  vei  subsessilibus,  remote  crenato  dentatis  dentibus 


277 


utrimque  quattuor,  tertia  vei  dimidia  parte  inferiore  integris,  sub- 
cuneatis,  supra  subvirentibus,  sparse,  subtus  densius  cano-tomen- 
tellis ; floribus  pedicellatis,  pedunculis  tertiam  vei  fere  dimidiam 
partém  calycis  aequantibus,  in  capitula  infra  laxescentia  con- 
gestis,  calycis  sat  dense  albido-pubescentis  dentibus  laté  lanceo- 
latis,  subtrigonis,  acuminatis,  tubo  cjiindrico  quadruplo  brevio- 
ribus,  corolla  puberula  albido-lutea,  calyce  subduplo  longiore  sta- 
minibus  exsertis,  corollae  subaequilongis,  labio  superiore  parvo, 
bipartito,  viridescente,  violaceo-striato,  inferiore  trilobo,  lobis  late- 
ralibus  i.  e.  basalibus  oblongo-lanceolatis,  extrorsum  recurvis, 
lobo  medio  triplo  maiore  rotundato-ovato.  Proximum  T.  ochroleuco 
Jord.  Pug.  p.  137.,  a quo  difiért  statura  graciliore,  foliis  longiori- 
bus,  basim  versus  magis  attenuatis,  infimis  breviter  pedicellatis, 
calycibus  calycisque  dentibus  longioribus,  indumento  totius  plantae 
breviore  et  parciore. 

* * 

* 

A szerző  a feldkirchi  «Stella  matutina»-intézet  havasi  kert- 
jében az  ott  mívelt  Teucrium  montanum  és  aureum  közt  egy 
gyepet  talált,  mely  fajvegyülés  útján  keletkezett,  mely  azonban 
az  eddig  leírt  montanum  X aureum  alakoktól  több  bélyegében 
eltér,  miért  is  T.  Stellae  néven  vezeti  be  a tudományba. 


Az  Amarantus  crispus  (Lesp.  et  Thév.)  N.  Terrac.  újabb 
magyarországi  termőhelyei. 

Neue  ungarische  Standorte  von  Amarantus  crispus  (Lesp.  et 

Thév.)  N.  Terrac. 

vln:  | Dr‘  PolSlír  S' 

1915  augusztus  hó  közepén  rövid  ideig  Debreczenben  tar- 
tózkodtam és  innen  e hó  13.-án  a körülbelül  20  km.-nyire  dél- 
nyugatra fekvő  Hajdúszoboszló  városba  rándultam  ki.  A város 
végén  a Debreczenbe  vezető  út  szélén  az  út  porában  terpeszkedő 
néhány  sajátságos  növény  tűnt  fel.  Közelebbi  vizsgálat  után  kide- 
rült róluk,  hogy  az  argentiniai  származású  Amarantus  crispus 
példányai.  Tehát  ugyanaz  a faj  került  ismét  elő,  melyet  Dr.  Degen 
Árpád  1912-ben  Budapesten  talált,  majd  Budai  József  1913-ban 
Diósgyőrből  és  Borsod-megye  egyéb  községeiből  közölt  (L.  M.  B.  L. 
1912,  XI.  p.  238  és  u.  o.  1913,  XII.  p.  319).  Feltűnő  volt,  hogyan 
került  az  Amarantus  crispus  oly  tipikus  alföldi  földmívelő  város 
határába,  mint  Hajdúszoboszló.  A következő  napon  Debreczenben 
a régi  kollégiumi  fűvészkertben  sétáltam  és  itt  a kert  egy  elha- 
nyagolt részében  nagy  tömegekben  találtam  az  említett  Amarantus- 1, 
mely  mint  kerti  gyom  nagyobb  területet  sűrűn  beborított  és  igen 

19*  • 


278 


gazdagon  tenyészett.  (Az  Amaranius  crispus- 1 jelenleg  a növény- 
kertben nem  tenyésztik.)  Valószínűleg  a debreczeni  növénykertből 
terjedhetett  Hajdúszoboszló  környékére  és  talán  Debreczen  közelé- 
ben még  másutt  is  fel  lesz  található. 

Az  Amaranius  crispus  különben  az  európai  botanikus  ker- 
tekben egyebütt  is  gyakran  terjedt  el.  Igv  legrégibb  középeurópai 
előfordulása:  a Hannover  melletti  Münden  növénykertje,  1873. 
(L.  Regel’s  Gartenflora  XXV.).  A növény  elterjedését  nagyon  elő- 
segíti rendkívüli  szaporasága.  Durieu  de  Maisonneuve  észlelése 
szerint  a bordeauxi  növénykertben  egy  évben  minden  művelés 
nélkül  három  nemzedéket  hozott.  (A.u.  Gr.  Synopsis  V.  Bd.  p.  343). 

Amint  Dr.  Degen  Árpád  értesít,  1915-ben  Budapestről  a 
növény  kipusztult,  mert  termőhelyét  a vasúti  sínek  elhelyezése 
miatt  megbolygatták. 

* * 

Yerfasser  berichtet,  dass  er  die  im  Titel  erwáhnte  Pflanze 
im  August  1915  im  botanischen  Garten  des  Kollegiums  von  Debre- 
czen als  Garten-Unkraut  in  grosser  Vasse  auffand.  Auch  im 
Gebiete  dér  Stadt  Hajdúszoboszló  (20  km.  veit  von  Debreczen) 
fand  Verf.  die  Pflanze  in  einigen  ExemplareD,  wohin  sie  sich 
wahrscheinlich  aus  Debreczen  verbreitet  hat. 

Nacli  dér  Mitteilung  Dr.  Árpád  v.  Degen’s  ist  die  Pflanze 
aus  Budapest  (v.  M.  B.  L.  1912,  XI.  p.  238)  infoige  Störung  seines 
Standortes  verschwunden. 


Megjegyzések  az  Amarantus  crispus  (Lesp.  et  Thév.) 

N.  Terrac.  magyarországi  előfordulásához. 

Bemerkungen  iiber  das  Vorkommen  von  Amarantus  crispus 
(Lesp.  et  Thév.)  N.  Terrac  in  Ungarn. 

V<m  • ( Zoltán  (Budapest). 

Első  Ízben  Dr.  Degen  Árpád  és  Dr.  Lengyel  Géza  találták 
meg  hazánkban  (1912  június  hó  végén  a Kispest  határában  fekvő 
«CsÉRY-telep»  szemétvasútja  mentén)  ezt  a Thellung  szerint  dél- 
amerikai  (Argentína)  származású  gyomnövényt.  «Arról  — írja 
Dr.  Degen  — vájjon  nálunk  meg  fog-e  honosodni,  el  fog-e  ter- 
jedni, nem  nyilatkozhatott!.  A legtöbb  gyomnövénynek  első  meg- 
telepedésekor még  nem  tudjuk,  fog-e  alkalmazkodni  országunk 
viszonyaihoz.))1 

Ha  nézzük  ennek  a növénynek  a «CsÉttY-telep»-en  való  életét, 
úgy  azt  látjuk,  hogy  az  1912-re  következő  két  évben  — saját 


1 Magy.  Bot.  Lap.  XI.  köt.  (Bánd)  19t2,  pag.  238—211. 


279 


megfigyeléseim  szerint  is  — szépen  elszaporodott  a szemétvasút 
keleti  sínpára  mentén,  sőt  Dr.  Degen  megtalálta  az  Amcirantus 
deflexus  L.-vel  való  hybridjét  is  (X  A.  Thevénaei  v.  Degen  und 
Thellung).2  Azonban  1914-nek  őszén,  a szemétvasútnak  éppen  az 
A.  crispus  által  is  belepett  részét  alaposan  megtisztították  a gyo- 
moktól, mely  ténykedésnek  hatása  annyira  mutatkozott  a követ- 
kező, tehát  a most  folyó  évben,  hogy  — miként  Dr.  Degen  Árpád  úr 
szíves  közlése  alapján  jelezhetem  — a legszorgosabb  kutatással 
sem  sikerült  bár  csak  egy  szál  A.  crispus- 1 is  találni.  Hisszük 
azonban,  hog}’  a jövő  óv  már  valóra  váltja  abbeli  reményünket, 
hogy  a tisztogatás  csak  időlegesen  akasztotta  meg  növényünknek 
első  lelőhelyén  való  térfoglalását. 

Budapest  környékén  egyebütt  még  nem  észlelték,  de  igenis 
megtalálták  több  helyen  az  országban  és  pedig  első  Moherétől 
ÉK-  és  K-i  irányban.  Budai  József3  Diósgyőr- vasgyár,  Mezőke- 
resztes és  Sajólád  utczáiról  közli ; az  első  két  helyen  bőven  talál- 
ható; Dr.  Rapaics  Raluund1  — a debreczeni  Gazdasági  Akadémia 
növénytani  tanszéke  herbáriumának  tanúsága  szerint  — Debreczen 
környékén  Ballag  pusztán  úton,  épület  mellett,  a Nagyhortobágvon 
a zárni  romoknál  és  a Hortobágy  hiújánál  útmelléken  gyűjtötte; 
előfordulására  nézve  a következőket  írja  hozzám:  «a  szóban  forgó 
növény  az  egész  Hortobágyon  (Debreczen  város  határára  vonat- 
kozólag!) 1914  óta  nagyon  gyakori  útmelléken,  udvarokon  és 
' romok  körül,  melyek  tudvalevőleg  a Hortobágyon  bőven  vannak. 
A kőhíd  és  a csárda  környékén,  ahol  a híres  hortobágyi  vásárokat 
tartják,  ezerszámra  láttam.  Érdekes,  hogy  1912-  és  1913-ban  még 
nem  láttam  ezt  a gyomot  a Hortobágyon)).  Végül  magam  a két 
legutóbbi  évben,  1914  és  1915  őszén  Nyíregyházán,  a Luther- 
téren  kőfal  tövében  és  a kövezet  rései  közt  igen  szép  buja,  érett 
terméses  példányokban  figyeltem  meg  és  szedtem  is.  Sajnos,  időm 
nem  engedte,  hogy  kissé  utána  járjak  növényünknek  a város 
különböző  pontjain  s esetleg  környékén  is;  pedig  érdekes  volna 
annak  megállapítása  is,  hogy  egy-egy  város,  vagy  helység  nevé- 
hez fűződő  előfordulása  ott  helyben  elszigetelt  jelenség-e  csupán, 
avagy  nagyobb,  általánosabb  jellegú-e  a fellépése  ? 

Mint  az  itt  összefoglalt  adatokból  megállapítható,  hazai  elő- 
fordulása ez  idő  szerint  két,  egymástól  különálló  foltra  szorít- 
kozik; az  egyik  Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun  vármegyének  északi  része, 
a másikat  pedig  az  egymással  kölcsönösen  határos  Borsod-,  Sza- 
bolcs- és  Hajdú-vármegyék  alkotják.  Az  egy-egy  helyen  egymás- 
után következő  években  való-  fellépése,  bőséges  magérlelése,  sőt 
más  fajjal  való  kereszteződése  is,  mind  amellett  bizonyítanak, 


3 Aschf.rson— Graebnf.r  : Synopsis  d.  Mitteleurop.  Flóra,  Bánd  V.  (1914), 

pag  346. 

3 Magy.  Bot.  Lap.  XII.  köt.  (Bánd)  1913,  pag.  319. 

* Adatainak  közölhetéseért  fogadja  itt  is  köszönetemet. 


280 


hogy  igenis  alkalmazkodik  országunk  viszonyaihoz  s hogy  ilyen- 
formán meghonosodása,  elterjedése  biztosítottnak  tekinthető.  Erre 
vall  termőhelyei  számának  szaporodása  is. 

* * 

* 

Berichtet  über  die  Entdeckung  dieser  in  Ungarn  neu  einge- 
wanderten  Pfianze  bei  Debreczen.  auf  dér  Puszta  Nagy -Hortobágy, 
wo  sie  seit  1914  von  Prof.  R.  v.  Rataics  bemerkt  wurde,  ferner 
in  Nyíregyháza  (zwisehen  Pflastersteinen  des  Lutherplatzes),  wo 
sie  dér  Verf.  im  Herbst  1914  entdeckt  hat. 


Apró  közlemények.  — Kleine  Mitteilungen. 

Carex  clavaeformis  Hoppé 


irodalmi  adatok  szerint  csak 
a « Veres  agyag  fRoter  Lehm. 
Czerwona  Glinka)»  nevű  helyen 
nő  a Magas-Tátrában  (v.  ö. 
Sagorski  u.  Schneider  II. : 517  ; 
Kotula  müvében  nem  említi). 
E szép  sást  1915.  VII/23.-án  a 
<>  C y p e r a c e a e,  Juncaceae, 
Typhaceae,  etc.  H u n g. 
exsiccatae»  részére  120 
példányban  kellett  begyüjte- 
nem,  amely  példányok  között 
néhány  olyan  példány  is  akadt, 
amelyeket  mint  «cladostachya» 
s mint  «fo.  basigyna-a- 1 külön- 
böztetnek meg,  amely  jelenség 
e fajnál  — Dr.  Degen  szíves 
sorai  szerint  — nem  is  ritka. 


E sást  azonban  megkaptam 
a « Stierderg  (Bujaczy  Wierch)» 
más  pontján  is,  amely  helye- 
ken gyűjtött  anyagot  Dr.  Degen 
revideált. 


A Carex  clavaeformis  elter- 


wachst  nacli  den  Literatur- 
Angaben  in  dér  Hohen-Tátra 
n u r am  Rőten  Lehm  (Czer- 
wona Glinka)  [cf.  Sagorski  u. 
Schneider  II. : 617  ; in  Ivotula’s 
Werk  nicht  erwrihnt].  Diese 
schöne  Pflanze  sammelte  ich 
im  J.  1915  am  23-ten  Juli  für 
das  Exsiccatenwerk : C y p e- 
raceae,  Juncaceae,  Ty- 
phaceae, etc.  Hung.  ex- 
siccatae»  in  120  Exempla- 
ren  ein.  Unter  den  gesammel- 
ten  Exemplaren  fanden  sich 
einige  mit  solehen  Merkmalen, 
nach  welchen  sie  als  «c/ado- 
stachyan  und  «fo.  hasigyna » 
unterscheidbar  sind,  was  — 
nach  den  gef.  Zeilen  des  Herrn 
Dr.  Degen  — bei  dieser  Art 
nicht  selten  vorkommt. 

Diese  Segge  habé  ich  aber 
auch  an  anderen  Stellen  des 
Stierberges  (Bujaczy  Wierch) 
gefunden,  und  zwar  sandte  ich 
von  den  untén  folgenden  Stand- 
orten  Exemplare  zűr  Revision 
dcm  Herrn  Dr.  Degen. 

Die  Yerbreitung  von  Carex 


281 


jedése  a Bélái  mészhavasokban 
a következő : 

1.  a « Veres  agyag  (Roter 
Lehm,  Czenvona  Glinka)»-nál 
levő,  oly  nagy  pusztításokat 
végző  kis  patak  partján;  1300 — 
1340  m.,  tarka  agyagon  (1915 
VII.  23.); 

2.  a «Zúgó  forrás  (Rausch- 
Quelle)»-tól  (a  Kobyli  Yrch — 
Kaltstein-sziklák — Nesselblös- 
se-n  át)  a FAixTiszTÁs-ra  vezető 
út  mentén,  a Ziegenrücken 
(1490  m.)  alatt,  kb.  1400  m. 
t.  sz.  f.  m.-ban,  ahol  a turista- 
ösvény  egy  ritkás  fenyvesben 
vezet  fel ; talajon.  Substr.  mész. 
1915.  YII/23 ; 

3.  a Stierberg  csúcsán  a 
Vaskaputól  felvezető  túrista- 
ösvény  mentén,  1870  m.  t.  sz. 
f.  m.-tól  fel  a csúcsig.  (1950  m.) 
1915  VIII/12.  E példányok  már 
apró  termetűek.  Nedves  fekete 
húmuszon.  Substr.  mész.; 


4.  Bélái  mészhavasok,  Stier- 
berg  a (Rotbaumgrund-völgy 
feletti)  «3áhe  Leit  (Bystra 
Ubocz)»-on  egy  kis  erdei  tisz- 
táson, 1310  m.  t.  sz.  f.  m.  ha- 
talmas példányokban,  földön; 
1915  VIII/12.  Substr.  mész. 


Peltigera  erumpens  (Ta 
flórájában.  — Peltigera  erűm 
flóra  von  Ungarn. 

Dr.  Degen  Árpád  herbáriu- 
mának zuzmóit  határozva  buk- 
kantam egy  Peltigera- fajra, 
mely  a magyar  zuzraóflórára 
nézve  új.  Ez  a zuzmó  a Pelti- 


elavaeformis  in  den  Belaér  Kalk- 
alpen  ist  folgende: 

1.  neben  dem  den  bunten 
Keuper  so  sehr  zerstörenden 
und  abtragenden  Bachlein  des 
Rőten  Lehmes  (Czerwona  Glin- 
ka) ; 1300 — 1340  M.  auf  buntem 
Keuper  (1915.  23/VII.); 

2.  neben  dem  von  derRauscli- 
Quelle  (über  Kobyli  Yrch — 
Kaltsteinfelsen  — Xesselblösse, 
Neslowa  polana)  zűr  Faixblösse 
(Fajksova  polana)  führenden 
Weg,  unter  dem  Ziegenrücken 
(1490  M.)  in  einer  Höhe  von 
cca  1400  M.,  wo  dér  Touristen- 
weg  durch  schütteren  Fichten- 
wald  hinaufführt,  auf  dem  Bó- 
dén. Substr.  Kaik  (1915. 23/VII) ; 

3.  am  Gipfel  des  Stierberges 
(Bujaczy  Wierch)  u.  zw.  neben 
dem  vöm  Eisernen  Tor  an- 
gelegten  Touristemveg  in  einer 
Höhe  von  1870  M.  — bis  zum 
Gipfel  1950  M.  (1915.  12/ VIII.). 
Diese  Exemplare  waren  aber 
schon  ganz  niedrig.  Auf  nassem 
Bódén ; Substr.  Kaik  ; 

4.  Belaer  Kalkalpen,  Stier- 
berg  (Bujaczy  Wierch):  auf 
dér  «Jahe  Leit»  (=  Bystra 
Ubocz)  [ober  dem  Rotbaum- 
grundtal  = Dől.  Suchego  po- 
toku]  auf  einer  kiéin en  Wald- 
blösse  in  einer  Höhe  von  1310M., 
sehr  miichtige  Exemplare.  (1915. 
12/VIH.).  Auf  dem  Bódén. 
Substr.  Kaik.  Győrffy. 

.)  Wainio  Magyarország  zuzmó- 
ul (Tayl.)  Wainio  in  dér  Flechten- 

Gelegentlicli  Bestimmung 
einiger  Flecliten  des  Herbars 
Dr.  v.  Degen’s  fand  ich  eine 
Flechtenart,  die  für  die  unga- 
rische  Flóra  neu  ist.  Es  han- 


(jer a erumpens  (Tayl.)  Wainio 
(Wainio  Etud.  Lich.  Brésil., 
vol.  I.  1890  : 182  ; s\n.  Peltidea 
erumpens  Tayl.  in  Hook.,  Lond. 
Journ.  of  Bot.,  vol.  VI.  1847  : 
184).  Ezt  az  érdekes  zuzmót 
először  Eöldváry  Dezső  a bu- 
dapesti magy.  kir.  áll.  vető- 
magyizsgáló  állomás  assistense 
gyűjtötte  1915  július  hó  6.-án 
Temes-megyében  a Panyova 
községtől  nyugatra  eső  «Valea 
Stirdei»  nevű  csermely  partján 
mohlepte  agyagos  talajon, 
mintegy  140  m. ' tengerszín- 
feletti  magasságban.  Ugyancsak 
ez  év  augusztus  havában  ma- 
gam is  gyűjtöttem  e zuzmót 
í ^//-megyében  a «Karnyles» 
erdőben,  Ubrezs  község  köze- 
lében, kb.  150  m.  tengerszín- 
feletti  magasságban.  E két 
termőhelynek  egymástól  való 
nagy  távolsága  arra  enged 
következtetni,  hogy  ennek  a 
zuzmónak  magyarországi  elő- 
fordulása nem  csak  az  említett 
két  vidékre  szorítkozik,  hanem 
nagyobb  elterjedósü. 


delt  sich  um  Péltigera  erum- 
pens (Tayl.)  Wainio  (Wainio: 
Etud.  Lich.  Brésil.,  vol.  I.  1890, 
182;  syn.  Peltidea  erumpens 
Tayl.  in  Hook.  Lond.  Journ. 
of  Bot.,  vol.  VI.  1847  : 184). 
Diese  iníeressante  Art  hat  zu- 
erst  Herr  Dezső  Eöldváry, 
Assistent  an  dér  Budapestéi1 
k.  ung.  Samenkontroll-Station, 
am  6.  Juli  1915  im  Komitate 
Temes,  westlich  vöm  Dorfe 
Panyova  auf  moosbedecktem, 
lehmigem  Bódén  im  Tale  des 
Bachleins  «Valea  Stirdei»,  ca. 
140  M.  ü.  d.  M.  gefunden.  lm 
Monate  August  desselben  Jali- 
res  habé  ich  diese  Flechte  im 
Komitate  Ung  u.  zvv.  im  Walde 
«Karnyles»  bei  Ubrezs , circa 
150  M.  ü.  d.  M.  au  eh  selbst 
gesammelt. . Diese  grosse  Ent- 
fernung  dieser  zwei  Standorte 
líisst  darauf  schliessen,  dass 
sich  das  Vorkommen  dieser 
Flechte  nicht  nur  auf  die  er- 
wahnten  zwei  Stellen  be- 
schrankt,  sondern  dass  sie  wei- 
ter  verbreitet  sein  dürfte.  __ 
Szatala  Ö. 


Magyar  és  liorvát  botanikai  dolgozatok  ismer- 
tetése, 

Referate  über  ungarische  und  kroatische  botanische 

Arbeiten. 

Höhr  Henrik:  Segesvár  archegoniumos  növényei.  (Mohák 
és  harasztfélék.)  Adatok  Erdély  kryptogámflórájához.  — Ünnepi 
munkálatok  a magyar  orvosok  és  természetvizsgálók  Nagyszeben- 
ben tartandó  XXXVII.  vándorgyűlése  alkalmából.  Kiadja  a nagy- 
szebeni Erdélyi  Természettudományi  Egyesület.  (Die  Archegonia- 
ten  von  Segesvár.  Beitra/e  zűr  Kryptogamenfiora  von  Siebenbürgen. 


— Festsehriften  zűr  XXXVII. 
Naturforscher.  Ausgegeben  von 
zu  Hermannstadt).  Nagyszeben 

Segesvár  környékén  3 év  óta 
folytatott  szorgalmas  gyűjtése 
eredményét  adja  elő  a szerző. 
A mohákat  J.  Baumgartner 
(Wien)  és  Péterfi  (Kolozsvár) 
revideálták  ill.  determinálták. 
Az  enumeratio  111  moha-  és 
17  páfrányfajt  sorol  fel.  Ki- 
emelendő adatok : 


Versamml.  dér  ung.  Aerzte  und 
Siebenbürg.  Verem  für  Naturw. 

1914.  75-130.  8°. 

Dér  Vert.  gibt  das  Resultat 
seiner  3-jahrigen  Sammeltátig- 
keit  in  dér  Umgebung  von 
Segesvár.  Die  Moose  revidier- 
ten,  respektive  bestimmten : 
Julius  Baumgartner  (Wien) 
und  M.  Péterfi  (Kolozsvár). 
Die  Enumeration  enthiilt  111 
Moos-  und  17  Pteridophyten- 
Arten.  Hervorzuheben  sind: 


Sphagnum  éontortum  Schultz  (Sph.  larieinum  Spruce)  var- 
major  C.  Jensen  : Segesdi  tőzegláp  (Segesder  Torfmoor).  — Barbula 
Hornschuchiana  Schultz  : «Breite»  [Schon  von  Dr.  Schür  in 
Enum.  no.  4248  erwahnt  ohne  naherer  Bezeichnung  des  Stand- 
ortes;  vgl.  noeh  v.  Heufler  in  ÖBZ.  XVI:  291]. 


A 111  elősorolt  mohafaj  kö- 
zül szerző  32,  annak  idején 
Baumgarten  közölte  mohafajt 
nem  talált  meg.  Valójában 
azonban  az  irodalom  Nagysze- 
ben mellől  több  fajt  ismer ; 
ugyanis  kimaradt  M.  Fuss  (de- 
term.  J.  Juratzka),  Dr.  Schur 
és  Dr.  J.  Roll  több  adata. 


Néhány  fajnak  biológiáját 
szerző  részletesen  és  tanulsá- 
gosan írja  le. 

Reméljük,  hogy  a szerzőnek, 

- ez  irányú  kutatásait  folytatva 

— sikerülni  fog,  még  számos 
értékes  adatot  szolgáltatni  Er- 
dély kryptogamflórájának  is- 
meretéhez. 


Von  den  aufgezahlten  1 1 1 
Moosarten  hat  dér  Verf.  32 
s.  Z.  von  Baumgarten  rnitge- 
teilte  Arten  nicht  gesammelt. 
In  Wirklichkeit  kennt  aber  die 
Literatur  aus  dér  Umgebung 
von  Nagyszeben  noeh  mehrere 
Arten,  die  dér  Verfasser  nicht 
aufgezahlt  hat;  mehrere  Daten 
von  M.  Fuss  (determ,  J.  Ju- 
ratzka), Dr.  Schur  und  Dr.  J. 
Roll  sind  unberiicksichtigt  ge- 
blieben. 

Bei  einigen  Arten  sind  die 
biologischen  Verbáltnisse  lehr- 
reich  und  ausführlich  be- 
schrieben. 

Wir  hoffen,  dass  es  dem 
Verf.  dureh  Fortsetzung  seiner 
diesbezüglichen  Studien  gél  in- 
gen wird,  uns  noeh  mehrere 
wertvolle  Beitrage  zűr  Kennt- 
nis  dér  siebenb.  Kryptogamen- 
flora  zu  liefern.  Gy. 


Bubák  F. : Adatok  Montenegró  gombaflórájához.  177. 
közlemény.  — Dritter  Beitrag  zűr  Pilzfiora  von  Montenegró.  (Egv 


284 


szövegközti  ábrával.  — (Mit 
Közlemények  1915.  XIV.: 
Szerző  itt  adja  közre  az 
1 904.év  folyamán  Montenegróba 
tett  gyűjtő  kirándulásának  tu- 
dományos eredményeit.  Az  ér- 
tékes czikk  414  fajt  sorol  fel, 
amelyek  közül  1 új  genus- 
nak, 45  új  fajnak,  2 új  var- 
nak bizonyult.  A sok  új  gaz- 
danövényt figyelmen  kívül 
hagyva,  új  fajok  a követ- 
kezők : 


1 Textabbild.)  — Botanikai 
97-98,  (39) -(83). 

Bearbeitung  dér  walirend 
einer  i.  J.  1904  nacli  Monte- 
negró unternnmmenen  Excur- 
sion  gesammelten  Pilze.  Die 
wertvolle  Abhandlung  zahlt 
414  Arten  auf,  unter  welclien 
sich  eine  neue  Gattung,  45  n. 
sp.  und  2 n.  var.  befinden. 
Die  neu  beschriebenen  Arten 
sind  — zahlreiche  neue  Wirts- 
pflanzen  ausser  Aeht  lassend 
— folgende: 

Erinélla  Hystrix  Bubák  n.  sp.,  Naemacyclus  durmitorensis, 
Micronectria  montenegrina,  Coleroa  inconspicua , Lophiotrema  gen- 
tianaecolum,  G-uignardia  durmitorensis , G.  Euphorbiae  spinosae , 
Sphaerella  bcdcanica,  Spli.  drobnjacensis  et  var.  confinium,  Sphae- 
rulina  Unicola,  Didymella  montivaga , D.  Vlachii , Leptosphaeria 
subái  pina,  Pleospora  bobanensis , PL  njegusensis , Phyllosticta  dur- 
mitorensis, Ph.  pivensis , Phoma  drobnjacensis , Ph.  Euphorbiae  spi- 
nosae ; Dendrodo  m u s Bubák  n.  g.  ( Sphaerioidaceae  Hyalo- 
sporeae)  [diagn.  p.  (63) — (64),  fig.  1—4  auf  S.  (65)],  Dendrodomus 
annullatus , Macrophoma  grossetexta,  Diplodina  Allii  fiavi,  D.  cra- 
sissima , Diplodia  cylindrospora , Staganospora  montenegrina , Hon- 
derűm ia  bobanensis , Eriosporina  montenegrina,  Septoria  Anthyl- 
lidis , S.  ramulario spóra.  S.  Roripae , Rhabdospora  fusariispora , 
Ph.  Unicola,  Ph.  orthosporella , Ph.  rectispora. , Leptothyrium  Ber- 
ber idis,  Cylindrosporium  Aceris  obtusati,  C.  montenegrinum , Pa- 
mularia  Aremoniae , P.  monachorum , P.  pivensis , Cladospormm 
stysanoides , Cl.  Taphrinae , Septonema  diatrypellum , Heterosporium 
tortuoso-infiatum , Cercosp>ora  montenegrina , Bubák  n.  sp.  Gy. 


Jávorka  S. : Kisebb  megjegyzések  és  újabb  adatok 

(Floristisehe  Daten).  Ugyanitt.  — Ebenda,  p.  98—109  [deutsclie 
Zusammenfassung  p.  (83—90)].  Két  képpel.  — Mit  2 Abbildungen. 


Szerző  kimutatja,  hogy  a 
klasszikus  termőhelyéről  (Tor- 
d áról)  származó  Sorbus  dacica 
Bonn.  nem  azonos  az  ugyan- 
ennek tartott  herkulesfürdői 
keverékfajjal  (S.  hybrida  Heuff. 
non  L.),  miért  is  ez  utóbbinak 
— mely  a S.  cretica  és  S. 
aucuparia  var.  lanuginosa  kö- 
zött állandósult  (Boszniából  is 
előkerült!)  hybridnek  tekin- 


Der  Verf.  weist  nach,  dass 
Sorbus  dacica  Borb.  vöm  kiáss. 
Standorte(Torda)vonderfiirdie- 
sen  Bastard  gehaltenen  Pfianze 
von  Herkulesfürdő  verschieden 
ist,  letztere  (S.  hybrida  Heuff. 
non  L.)  nemit  er  S.  Borbásii 
Jáv.  Sie  stellt  einen  fixierten 
Bastard  zwischen  S.  cretica 
und  S.  aucuparia  var.  lanugi- 
nosa dar,  und  wurde  auch  in 


285 


tendő  — a S.  Borbásii  Jáv. 
nevet  adja.  Herkulesfürdő  körül 
a S.  umbellata  (Desf.)  Fritsch- 
hez  közelálló  .kna-alakok  is 
teremnek. 

Azt  a Sorbus- 1,  melyet  Ron- 
niger  az  alsóausztriai  Reis- 
alpén  felfedezett  és  a melyet 
S.  dacicá-nak  vélt,  S.  Ronnigeri 
Jáv.  (austriacci  X aucuparia)- 
nak  nevezi  el.  A Közép-Ma- 
gyarországon  legelterjedtebb, 
de  az  ország  más  helyein  is 
előforduló,  -ária-alakot  f.  danu- 
biális  Jáv.  névvel  jelöli  meg  ; 
az  egykori  Bánságban  és  a 
Retyezát  hegységben  jelentkező 
(melyet  több  szerzőnk  S.  graecá- 
nak  tartott)  alakot  pedig  f. 
banatica  Jáv.  néven  különböz- 
teti meg. 

Számos  más  magyar  és  hor- 
vát  Sorbus- alakra  s hybridre 
vonatkozó  érdekes  fejtegetései, 
melyeknek  megismerését  ille- 
tőleg az  eredeti  dolgozatra  kell 
utalnom,  alapul  fognak  szol- 
gálni a további  Sorbus- kutatá- 
sokhoz országunkban. 

A Sorbus  Chamaemespilus 
Erdélyből  csak  a Retyezát- 
hegységről  ismeretes,  különben 
még  a Velebit-heg)  ségben  for- 
dul elő,  továbbá  a Középkár- 
pátokban, a hol  úgy  a teljesen 
kopaszlevelü,  valamint  a f.  dis- 
color  Heg.  Heer  nevű  alakja  is 
jelentkezik;  ez  utóbbi  formát 
néhány  magyar  szerző  S.  sude- 
ticá  (ill.  S.  síid.  «var.  Fednie » 
BoRB.)-nak  tartotta.  A S.  sude- 
ticá-t  mindezideig  Magyar- 
ország  területén  nem  találták 
meg.  Ellenben  előfordul  a Bátrá- 
ban S.  Rostié  (Jacqu.)  Hédi..  (S. 
Chamaemespilus  X austriacci). 


Bosnien  gefunden.Bei  Herkules- 
fürdő wachsen  auch  dér  S. 
umbellata  (Desf.)  Fritsch  nahe- 
steliende  AWa-Formen. 

Die  von  Ronniger  auf  dér 
Reisalpe  in  Xiederösterreich 
entdeckte  Pflanze,  die  R.  für  S. 
dacicci  liielt,  wird  als  S.  Rrm- 
nigeri  Jáv.  (austriacci  X aucu- 
paria)  unterschieden.  Eine  in 
Mittelungarn  verbreitete,  aber 
auch  an  andereD  Stellen  unseres 
Landes  vorkommende  Aria- 
Form  wird  als  f.  danubiális 
Jáv.,  die  im  ehemaligen  Bánáté 
und  im  Retyezátgebirge  vor- 
kommende (von  mehreren  Autó- 
ren  für  S.  graec-a  gehaltene) 
aber  als  f.  banatica  Jáv.  unter- 
schieden. 

Bezüglich  dér  zahlreichen 
interessanten  Ausführungen 
über  andere  ungarische  und 
kroatische  /S'orŐMs-Formen  und 
Bastarde  müssen  wir  auf  das 
Original  verweisen,  welches 
die  Grundlage  dér  weiteren 
/Sbrőas-Forschungen  in  unscrem 
Lande  abgeben  wird. 

Sorbus  Chamaemespilus  ist 
aus  Siebenbürgen  nur  vöm 
Retyezátgebirge  bekannt;  sonst 
kommt  diese  Art  noch  imVe- 
lebitgebirge  und  in  den  Mittel- 
karpathen,  hier  sowolil  mit  ganz 
kahlen  Bláttern,  als  auch  in  dér 
f.  discolor  Heg.  Heer  vor,  die 
von  einigen  ungar.  Autoren  für 
S.  siuletica  (resp.  S.  sud.  «var. 
Fatraeo  Borr.)  gelialten  worden 
ist.  S.  sudetica  ist  in  Ungarn 
bisher  nicht  gefunden  worden. 
Dagegen  kommt  in  dér  Fátra 
S.  Hostii  (Jacqu.)  Hédi.. (Chamae- 
mespilus X auslriaca ) vor. 


A 2 tábla  typikus  levélala- 
kokat ábrázol,  melyek  minden 
bizonynyal  nagyon  megkönnyí- 
tik majd  a lmzai  tfor&MS-fajok 
meghatározását. 


Die  2 Abbildungen  stellen 
tvpisehe  Blattformen  vor,  die 
das  Bestimmen  einheimiseher 
iSbröws-Arten  siclier . sehr  er- 
leichtern  werden.  D. 


Trautmann  R. : « Ökológiai  megfigyelés  a Potamogeton 

perfoliatuson».  — Zűr  Ökologie  von  Pót.  perfol.  Ugyanitt.  — 
Ebenda,  p.  109 — 113;  deutsche  Zusanmienf.  p.  (90  — 94).  Képpel.  — 
Mit  Abbildung. 


Szerző  aquariumban  nevelt 
példányon  megfigyelte,  hogy  az 
erőteljesebb  idei  hajtások  a víz 
színén  túlnőttek,  a levegőbe 
került  részük  azonban  — el- 
száradva — beszüntette  további 
növekedését.  Később  megjelent 
a szárnak  víz  alatt  lévő  egyik 
bütyökjén  egy  redukált  szár- 
és  levélképletekkel  biró járulé- 
kos hajtás,  mely  a víz  felszínét 
nem  érte  el.  Csak  az  alatta, 
később  megjelent  második  járu- 
lékos hajtás  fejlődött  ki  nor- 
málisan és  alkalmazkodott  a 
vízmagassághoz  (növekedését 
vízszintes  irányban  folytatta). 

E megfigyeléséhez  szerző 
több,  a nevezett  növény  ökoló- 
giájára vonatkozó  fontos  meg- 
jegyzést fűz. 


Dér  Verf,  beobachtete  an 
einem  im  Aquarium  kultivier- 
ten  Exemplare,  das  die  jahrigen 
Sprosse  über  den  Wasser- 
spiegel  hinauswuchsen,  dórt 
alsdann  vertrockneten  und  ihr 
Wachstum  einstellten.  Spiiter 
entwickelte  sich  aus  einem 
unter  dem  Wasserspiegel  be- 
findlichen  Stengelknoten  ein 
Adventivspross  mit  reduzierten 
SteDgel-  und  Blattgebilden,  dér 
den  Wasserspiegel  nieht  er- 
reiehte.  Erst  ein  zweiter  Ad- 
ventivspross, dér  sich  noch 
spáter  unterhalb  dieses  ent- 
wickelte, zeigte  normale  Aus- 
bildung  und  im  oberen  Teile 
Anpassung  an  den  Wasser- 
spiegel (horizontales  Wachs- 
tum). Dér  Verf.  knüpft  an  diese 
Beobachtung  mehrere  in  Bezug 
auf  die  Ökologie  dieser  Pflanze 
wichtige  Bemerkungen.  D. 


Szabó  Z. : Elektromos  melegító'doboz  paraffinmetszetek 
kinyujtására.  ( l képpel).  — Elektrische  Warmeclose  zűr  Aus- 
breitunq  von  Paraffinschnitten.  (Mit  1 Textfig.)  1.  c. : 114 — 116, 


(94) -(96). 

Paraffinmetszetek  kiteríté- 
sére szolgáló,  elektromos  lám- 
pával melegíthető  pléhszelencze 
leírása,  amely  glycerina-gela- 
tinás  praeparatumok  elzárásá- 
nál is  alkalmazható. 


Beschreibung  einer  zűr  Aus- 
breitung  sich  einrollender  Pa- 
raffiuscbnitten  dienenden,  elek- 
trisch  heizbaren  Blechdose, 
welche  mán  auch  beim  Ver- 
schluss  dér  Glyzerin-Gelatine- 
Praeparate  verwenden  kann. 

Gy. 


Az  Erdélyi  Múzeum-Egyesület  évkönyve  az  1914.  évre. 

— Jahrbucli  de * Siebenbürg  iveken  Museum- Véréin#  f.  d.  J.  1914. 

Kolozsvár  1915.  8°. 


Győrffy  István  : A Növény- 
im' jelentése. 

P- 

A szerző  I.  tári  jelentése 
kiterjeszkedik  az  I.  S z e- 
m é 1 y i e k-re,  a II.  H e r b a- 
r i u m-ra,  amely  értékes  soro- 
zatokkal gyaporodott,  a III. 
Botanikus  múzeu  m-ra, 
a IV.  Gyűjtő  kirándu- 
ld s o k-ra  (az  intézeti  alkal- 
mazottak 26  ízben  voltak 
gyűjtő  úton)  s végül  az  V. 
Ajándékozó  k-ra.  A tár 
javadalma  7900  K-t  tett  ki. 


I.  Győrffy's  Bericht  über 
die  Botanische  Abteilung. 
38—44. 

Dér  I.  Bericht  des  Ver- 
fassers  schildert  ausser  I. 
Personalia  II. denZuwachs 
des  Herbariums  durch 
wertvolle  Exsiccaten  - Serien 
und  III.  des  Botanisclien 
M useums.  IV.  Auf  S a m- 
melexcursionen  waren 
die  Angestellten  26-mal.  V. 
Mit  dér  L i s t e dér  Ge- 
s c h e n k g e b e r scliliesst  dér 
Bericht.  Das  Budget  betriigt 
7900  Kronen.  y 


Dr.  Vale  Vouk : Guttation  und  Hydathoden  bei  Oxalis- 
Arten.  — Gutaeija  i hidatode  kod  Oxalis-vrsta.  (Tab.  I — II.)  — 
«Rad».  Bd.  204.  1914:  151 — 159.  cum  tab.  I — II.  Zasreb. — 8°. 


— Deutscher  Auszug  in  Izvje 
slavenska  Akad.  znan.  i umjetn. 
130.  — Zagreb,  1915.  — 8°. 

Üvegházban  cultivált  Oxalis 
Martianá-n  szerző  guttatió-t 
vett  észre.  A vízcseppecskék 
a hydathodusok  felett  jelentek 
meg.  Más  12  (AraZw-fajnál 
a hydathodusok  kimutatását 
ezélzó  kísérletek  részben  ne- 
gatívumra vezettek.  Különö- 
sen typicus  hydathodus  van 
az  Oxalis  Tweed eana-ná\ , a 
levél  szélén  közvetlen  a főér- 
végződés  felett,  amely  typicus 
epithemahydathodust  behatóan 
le  is  írja  a szerző.  Rajzok 
csak  a horvát  szöveghez  van- 
nak csatolva  (II  táblán,  3 
ábra). 


sca  matem.-prir.  razreda.  Jugo- 
u Zagrebu.  Sv.  3.  1915  : 125 — 

Dér  Verfasser  hat  an  im 
Glashaus  kultivierten  Oxalis 
i/arOawa-Exemplaren  Gutta- 
tion beobachtet.  Die  Wasser- 
tröpfehen  erschienen  ober  den 
Hydathoden ; Experimente  — 
um  Hydathoden  zu  konstatie- 
ren  — mit  anderen  12  Oxalis- 
Arten  waren  z.  T.  erfolglos. 
Besonders  typische  Hydatho- 
den sind  am  Blattrand,  ara 
Ende  des  Hauptnerves  bei 
Oxalis  Tweedeana  vorhanden  ; 
diese  typisch  gebauten  Epi- 
them  - Hydathoden  beschreibt 
dér  Verf.  ausführlich.  Figuren 
sind  nur  zum  kroatisch  ver- 
fassten  Texte  gegeben  (3  Fig. 
auf  II  Taf.).  Gy. 


Dr.  V.  Vouk:  Die  Untersuchungen  über  Phytobenthos 
im  Quarnerogebiet.  — 0 istrazivanju  fitobentosa  u Kvarnerskom 


zavalju.  Tab.  I — II.  — Prir 
Hrvatskie  i Slavonije  Sv.  2, 
21—30.  Zagreb  1914.  — 4°.  - 
v j e s c a mat.-prir.  razr.  Sv.  2, 
68 — 77.  Zagreb.  — 8°. 

Előzetes  jelentés  és  tudo- 
mányos feldolgozása  a Dél- 
szláv Akadémia  támogatásá- 
val végrehajtott  I — IV.  rend- 
beli gyüjtőútnak,  amelyet  szer- 
ző a «Vila  Velebita»-n  tett. 
Anyaggyűjtés  mellett  különös 
gondját  fordította  szerző  az 
Algaflóra  évadváltozásaira  is. 

A felsorolásban  külön  meg- 
jelöli az  egyes  fajoknál,  hogy  : 
nagyon  gyakori,  gyakori,  nem 
ritka,  nem  gyakori,  ritka,  na- 
gyon ritka-e?  A horvát  szö- 
vegben adott  térképen  min- 
den gyüj  tőállomás  fel  van 
rajzolva,  valamint  a felhúzó- 
háló-kivetések helyei  is  külön. 


doslovna  Istrazivanja 
1914:  20—30:  Sv.  5,  1914: 
- Deutsche  Auszüge  aus  I z- 
1914:  99—117:  Sv.  3,  1915: 

Vorlaufige  Berichte  über 
die  wissenschaftliche  Bearbei- 
tung  des  Materiales,  welches 
mit  Unterstützung  dér  Süd- 
slavischen  Akademie  gelegent- 
lieh  dér  I.— IV.-ten  Termin- 
fahrt  des  Schiffes  «VilaVele- 
bita»  in  dér  nördl.  Adria  gé- 
sa mmelt  worden  ist.  Bei 
diesen  Excursionen  wurden 
ausser  dem  Sammeln  auch 
die  Saisonveránderungen  dér 
Algenflora  berücksichtigt.  In  dér 
Enumeration  ist  bei  den  ein- 
zelnen  Arten  dér  Seltenheits- 
grad  ihres  Vorkommens  an- 
gegeben ; auf  dér  dem  kroa- 
tischen  Texte  beigefügten  Karte 
sind  die  einzelnen  Stationen, 
sowie  die  Stellen,  wo  dér  Vert 
einen  Dredgezug  ausgeführt 
hat,  bezeichnet.  Gy. 


Külföldi  botanikai  dolgozatok  ismertetése. 

Referate  über  auslándische  botanische  Arbeiten. 

Jul.  Römer : Mutation  dér  Zwerghyazinthe  (H.  leuco- 


phaeus).  «Natur»  XX.  1913  : 480. 

Dik  V.  dr.,  a Brassó  köze- 
lében fekvő  prázsmári  hegyen 
Hyacinth  us  le  ucophaeus-  o k ra 

akadt,  melyeknek  megrövidült 
virágzatuk  volt  és  koesányu- 
kon  6—8  murva  ült:  talált 
azonkívül  a rendesnél  mélyebb 
metszésű  lepellel,  összetett  vi- 


Am  Petersberger  Berg  bei 
Brassó  fand  Dr.  W.  Dik  Kör- 
mén mit  verkürztem  Blüten- 
stand  und  6 — 8 Deckbliittchen 
an  den  Blütenstielen,  tieferer 
S|)altung  des  Perigons,  zu- 
sammengesetztem  Bltitenstand, 
3-blütigen  Blütenstielen.  In  dér 


289 


rágzattal  s 3-virágú  kocsány- 
nyal  biró  formákat.  Az  elülte- 
tett hagymákból  oly  4-tagú 
lepellel  biró  példányok  is  fej- 
lődtek, melyeknek  4—5  porzó- 
juk. majd  tompa  vagy  horgas 
bibéjük  is  volt. 


Kultur  entwickelten  sich  aus 
den  Zwiebeln  Exemplare  mit 
4-teiligem  Perigon  und  4 — 5 
Staubblattern,  dann  solche  mit 
stumpfen  und  hackigen  Nar- 
ben.  D. 


Dr.  A.  v.  Hayek : Die  Pflanzendecke  Österreich-Ungarns. 
Wien  (F.  Deuticke),  1914 — 15. 


E nagyszabású  sorozatos  mű 
— melyről  az  1914.  évfolyam 
357.  oldalán$már  megemlékez- 
tünk — első  kötetének  immár 
2—4.  füzete  is  megjelent.  A 
2/3.  sz.  füzet  befejezi  a szu- 
detai  tartományok  leírását,  tár- 
gyalja Galicziát  és  Bukovinát 
és  megkezdi  a Kárpátok  le- 
írását, melynek  folytatását  a 
4.  füzetben  találjuk.  Ez  utóbbi 
rész  — érthetően  — fokozot- 
tabb mértékben  érdekel  ben- 
nünket és  ha  egyes  részletek 
nem  is  egyeznek  tapasztala- 
tainkkal és  sok  helység  nevé- 
nek írásmódját  kifogásolnunk 
kell,  mégis  el  kell  ismernünk 
a szerző  nagy  érdemét  abban, 
hogy  nagy  vonásokban  helye- 
sen rajzolta  meg  e területek 
növényzetének  találó  képét.  A 
művet  mindenkinek  ajánljuk, 
ki  országunk  egyes  részeinek 
növényzetéről  gyors  áttekintést 
óhajt  nyerni.  Számos  ábra  és 
tábla,  ezek  között  néhány  jól 
sikerült,  szemlélteti  az  elő- 
adottakat. 


Von  diesem  gross  angeleg- 
ten  und  von  uns  sclion  auf 
S.  357  des  Jahrg.  1914  ange- 
kündigten  Werke  liegt  nun- 
mehr  auch  schon  die  Lieferung 
2 — 4 des  ersten  Bandes  vor. 
Lief.  2 — 3 bringt  den  Schluss 
dér  Besclireibung  dér  Sudeten- 
liinder,  von  Galizien  und  dér 
Bukowina  und  den  Beginn  dér 
Karpathen,  welchen  auch  Lie- 
ferung 4 gewidmet  ist.  Selbst- 
verstandlich  nimmt  dieser  letz- 
tere  Teil  unser  Interessé  in 
erhöhtem  Masse  in  Anspruch 
und  wenn  sicli  auch  einige 
Details  nicht  mit  unseren  Er- 
fahrungen  deeken  und  wir 
aucli  an  dér  Rechtschreibung 
dér  Namen  vieler  Ortschaften 
so  manches  auszusetzen  hiitten, 
so  miissen  wir  doch  das  Ver- 
dienst  des  Vert'.,  uns  in  grossen 
Zügen  ein  treffendes  Bild  dér 
Vegetál  ion  dieser  Gelánde  ge- 
liefert  zu  habén,  anerkennen ; 
das  Werk  ist  allén  zuemprehlen, 
die  sich  rascli  einen  Überblick 
über  Vegetationsverháltnisse 
einzelner  Teile  unseres  Landes 
verschaffen  wollen.  Zahlreiche 
Abbildungen  und  Tafeln,  unter 
welchen  mehrere  gut  gelun- 
gene,  versinnlichen  das  Vor- 
getragene.  D. 


990 


Zmuda  A.  J. : Fossile  Flóra  des  Krakauer  Diluviunis. 

Extr.  du  Buliét,  de  l’Acad.  des  se.  de  C'racovie.  Févr.  1914. 


Ez  a ludwinowi  diluviumról 
írt  értékes  tanulmány  a talált 
növényi  kövületek  lelkiismere- 
tes feldolgozása  és  az  egyes 
töredékek  pontos  leírása  miatt 
— mely  más  palaeobotanikus- 
nak  is  igen  jó  szolgálatokat 
fog  tenni  — általános  érdek- 
lődésre tart  igényt..  Bennünket 
különösen  e flórának  a kár- 
páti flórához  való  viszonya  ér- 
dekel. 


Eine  wertvolle  Studie  über 
das  Ludwinower  Diluvium,  die 
wegen  dér  gewissenhaften 
Bearbeitung  dér  gefundenen 
Pflanzenreste  und  dér  genauen 
Beschreibung  dér  einzelnen 
Fragmente,  die  auch  anderen 
Palaeobotanikern  selír  gute 
Dienste  erweisen  werden,  ein 
allgemeineres  Interessé  bean- 
sprucht.  Uns  speziell  interes- 
sieren  die  Beziehungen  dieser 
Flóra  zűr  Karpathen- Flóra.  D. 


Dr.  F.  Pax : Schlesiens  Pflanzenwelt.  Eine  pflanzen- 
geographische  Schilderung  dér  Provinz.  Mit  63  Ab- 
bild.  im  Text  u.  1 lithogr.  Tafel.  — Jena,  Veri.  von  G.  Fischer. 
1915:  VI + 313.  — 8°.  — Mark  10. 


Ama  sokszoros  összefüggés- 
nél fogva,  amelyet  a Sudeták 
és  a Kárpátok  közt  megálla- 
pítottak («Der  Austausch  al- 
piner  Sippen  geschah  min- 
destens  zum  Teil  über  die 
Briteké  dér  Karpathen®  cf. 
S.  83),  hívjuk  fel  szaktársaink 
érdeklődését  az  illustris  szer- 
zőnek eme.  élvezetes,  minden 
sorában  az  élesszemű  meg- 
figyelőre valló  becses  munká- 
jára. Helyszűke  miatt  itt  csak 
a könyv  beosztását  adjuk, 
amely  a következő  főbb  feje- 
zetekre oszlik : 


Wegen  dér  vielfachen  Be- 
ziehungen dér  Sudeten  zűr 
Karpathen  Flóra  («Der  Aus- 
tausch alpiner  Sippen  geschah 
mindestens  zum  Teil  über  die 
Briteké  dér  Karpathen » cf. 
S.  83)  müssen  wir  die  Auf- 
merksamkeit  unserer  Fachge- 
nossen  auf  dieses  ausseror- 
dentlich  lehrreiche  Werk  len- 
ken, in  dem  jede  Zeile  den 
vortrefflichen  Kenner  dér  Flóra 
beider  Gebirge  und  den  scharf 
beobachtenden  Meister  verrat. 
Hier  können  wir  wegen  Raum- 
mangels  nurdie  Einteilung  des 


Buches  wiedergeben. 

Die  Geschichte  dér  Florenerforschung  (S.  1—22);  die  Pflanzen 
dér  Vorwelt  (S.  23—57);  Altér  und  Herkunft  dér  gegenwártigen 
Pflanzenwelt  (S.  58— 84);  Tier  und  Pflanze  (S.  85 — 110);  Menscli 
u.  Pflanzenwelt  (S.  111 — 163);  die  regionale  Gliederung  dér  Flóra 
(S.  1 61— 189);  die  schlesische  Ebene  (S.  190—241);  das  niedere 
Bergland  (S.  242 — 257);  das  höhere  Bergland  (S.  258—281). 

A könyv  kiállítása  (papiros,  65  grösstenteils  nach  Auf- 

nyomás),  valamint  a 65  (lég-  nahmen  von  G.  Pax,  A.  Lin- 

inkább  autotypiák;  legtöbbjét  gelsheim,  E.  Bennek  und  W. 

G.  Pax,  A.  Lingelsheim,  E.  GROssEnhergestelltesehrschöne 


291 


Benner,  W.  Grosser  vette  fel) 
igen  szép  kép,  de  mindenek- 
előtt a könnyed  stílusú  szöveg, 
a művet  valóban  mestermüvé 
avatják. 


Illustrationen  zieren  das  Werk, 
welches  aueh  wegen  dér  meister- 
haften  Beherrschung  des  Stiles 
eine  genussreiche  Lecture  ab- 
giebt.  Gy. 


C.  Jensen : Danmarks  Mosser  eiier  beskiűvelse  af  de  i 
Danmark  med  Faeröerne  fundne  Bryofyter.  I Hepaticales, 


Kjobenhavn.  1915.  Kristiania. 

Grundlegendes  Werk  über 
die  Mooswelt  von  Danemark. 
in  welchem  176  Lebermoose 
und  30  Torfmoosarten  bear- 
beitet  sind.  In  dem  Buche  sind 
146  Arten  auf  31  Tafeln  in  481 
Detailfiguren  und  die  Sphagna 
aúf  6 Tafeln  in  98  Einzelfiguren 
abgebildet.  Die  Zeichnungen 
stellen  allé  eharakteristisclie 
Merkmale  dar,  sie  sind  sehr 
schön  u.  fein.  Ein  sehr  schiitz- 
bares  Quellenwerk.  Gy. 

A.  J.  Zmuda:  Poslonki  polskie  iHelianthema  Poloniae). 
— Rozpraw  Wydzlalu  mak-przyr.  Akademii  Umiejetnoáei  w 
Krakowie:  T.  LV.  Ser.  B : (21)  1 — (35)  15.  — Krakóvv  1915.  — 8°. 

— — : Uber  die  polnischen  Heliantliemum- Arten.  — Extr. 
du  Bull.  de  l’académie  des  Sciences  de  Cracovie  cl.  d.  se.  math. 
et  natúr.  Ser.  B:  se.  nat.  Janvier-Eévrier  1915:  17 — 20.  Cracovie 
1915.-8°. 


Anthocerotales  og  Sphagnales. 
8°.  — VI  + 317  p. 

Dánia  mohflóráját  feldolgozó 
alapvető  munka,  amelyben  176 
máj-  és  30  tözegmohafajt  em- 
lít fel  a szerző.  A könyvben 
146  faj  31  táblán:  481  rész- 
letrajzban, és  6 táblán : 98 
egyes  ábrában  tőzegmoha  van 
ábrázolva.  A rajzok  mind  jel- 
lemző részleteket  ábrázolnak; 
mind  igen  szépen  sikerült  tiszta, 
világos  és  finom  vonású.  Meg- 
becsülhetetlen forrásmunka. 


A krakówi  gyűjteményekben 
képviselt  Helianthemum- fajok 
revízióját  magába  foglaló  czikk ; 
több,  a Magas-Tátra  magyar 
oldalára  vonatkozó  adata  ki- 
egészíti E.  Janchen  művét 
(Die  Cistaceen  Oesterr.-Un- 
garns,  1909). 


Gibt  das  Resultat  dér  Revi- 
sion  dér  in  den  Krakower 
Sammiungen  vertreteuen  HeU- 
anthemum- Arten,  von  welchen 
einige  auf  dér  ungarisehen 
Seite  dér  Hohen-Tátra  gesam 
melt  wurden ; einige  Daten 
ergiinzen  E.  Janchen’s  Werk: 
Die  Cistaceen  Oesterreich-Un- 
garns.  Gy. 


A.  J.  Zmuda:  Przywrotniki  (Alchemilla  L.)  polskie.  — 

Ebenda:  (1)  1 —(20)20.  Krakóvv  1915.  — 8°. 

— — : Die  polnischen  Alchemilla- Arten.  — Bull.  de  l’acad. 
d.  se.  de  Cracovie  etc. : 14  16.  — 8°. 

A lengyel  tud.  akadémia,  a Bearbeitung  dér  polnischen 

krakówi  tud.  egyetem  és  Prof.  Alchemilla- Arten,  welche  sich 

20 


292 


Dr.  M.  Raciborski  herbáriu- 
mának lengyelországi  Álche- 
wwTZa-fajait  tárgyaló  czikk.  Mi- 
vel sok  faj  a Magas-Tátra 
északi  oldaláról  való,  közelebb- 
ről érdekel  bennünket  a szerző 
értékes  czikke.  Szerző  követ- 
kező hazai  vonatkozású  ada- 
tokat sorol  fel: 


im  Besitze  dér  Exsiccaten- 
sammlungen  dér  Physiogr. 
Kommission  dér  Akad.  dér 
Wiss.,  des  Botanischen  Insti- 
tutes  dér  Jagell.  Universitat 
und  des  Prof.  Dr.  M.  Raciborski 
befinden.  Da  viele  Standorte 
in  dér  Hohen-Tátra  in  dér  Nahe 
dér  Grenze  Ungarns  liegen, 


beansprucht  diese  wertvolle 
Abhandlung  aucb  unser  Inter- 
essé. Dér  Verf.  zahlt  folgende 
auch  auf  Ungarn  sich  bezie- 
hende  Daten  auf: 

Alchemilla  firma  Buser  (Tátra:  Giewont,  Gasieniczowe  stawy), 
A.  ineisa  Buser  (Ostkarpathen ; selten  : Kizie  Ulohy,  Munczel,  Farko, 
Pietrosu  dér  Rodnaer  Alpen),  A.  pubescens  Lám.  (Tátra:  Dől. 
Koscieliska,  Ivominy  Tylkowe),  A.  fiabellata  Buser  (Babia  Gora; 
Tátra : Choc,  Bystra,  Dől.  Litworowa,  Krzesanica,  Swinica,  Mengs- 
dorfertal ; Czarna  Hóra,  Pop  Iwan),  A.  silvestris  Schmidt  (bis 
2124  M.  in  dér  H.-Tátra);  seltenere  Varietaten:  crinita  Buser 
(Dorna  Watra;  Tátra:  Dől.  Koscieliska),  subcrenata  Buser  (Tátra: 
Hawran,  Hruby  Régiéi,  Dől.  Koscieliska;  Czarna  Hóra);  A.  liete- 
ropoda  Buser  var.  tenuis  Buser  (Czarna  Hóra),  A.  alpestris  Schm. 
(Babia  Gora;  Tátra:  Malolaczniak,  Hruby  Régiéi,  Mala  Laka.  Dől. 
Koscieliska,  Giewont;  Czarna  Hóra).  Gy. 

V.  Vouk : Die  Umstimmung  des  Phototropismus  bei 

Chara  sp.  — Bér.  dér  Deutsck.  Bot.  Ge s.  1915.  XXXIII. : 
410-412. 

Szerző  megállapította : | Dér  Verf.  konstatierte : 

«dass  die  Vorkeime  einer  Chara  sp.  bei  gewöhnlichem 
diffusen  Tageslicht  negatív  phototropisch  reagieren,  welche  Reak- 
tion  wáhrend  dér  Sprossentwicklung  bei  derselben  Beliclitung  in 
eine  positive  umgestimmt  wird.» 

V.  Vouk:  Zűr  Kenntnis  dér  mikrochemischen  Chitin- 
Reaktion.  — Ebenda:  41B — 415. 

A Van  Wisselingh -féle  chi-  Die  Van  WissELiNGH’sche 

tina-reactiót  szerző  megkönnyí-  Chitin-Reaktion  hat  Verf.  da- 
tette  az  által,  durch  erleichtert, 

«dass  mán  die  Objekte  einfach  auf  offener  Flamme  im 
Becherglase  in  konzentrierter  siedender  Kalilauge  durch  20 — 30 
Minuten  erhitzt.  Dieses  Erhitzen  auf  110°  C.  genügt,  um  die  Um- 
wandlung  in  Chitosan  zu  erzielen  und  die  rotviolette  Fárbung 
mit  Jód  zu  erhalten».  Gy. 


298 


A Kir.  M.  Természettud.  Társulat  növénytani  szak- 
osztályának ülései.  — Sitzungen  dér  botanischen 
Sektion  dér  königl.  ungar.  naturwissenschaftlichen 

Gesellschaft. 

Az  1915.  évi  október  hó  13.-án  tartott  ülés.  — Sitzung  am 

13.  Október  1915. 


1.  Bodnár  János  «Újabb 
adatok  a növényi  lélekzés 
biokémiai  ismeretéhez » ez.  elő- 
adásában kifejti,  hogy  az 
anaerob  viszonyok  mellett  el- 
tartott burgonyában  és  ezukor- 
répában  a ezukor  elbomlása 
az  alkoholos  erjedés  analógiá- 
jára történik. 

2.  Kari  János  «A  viridis 
típusú  Euglená- k magosztó- 
dásáról)) ez.  dolgozatát  ifj. 
Entz  Géza  terjeszti  elő.  A dol- 
gozatban a szerző  részletesen 
leírja  a nevezett  Euglená- k 
magjának  szerkezetét  (felépí- 
tését) és  a rajta  végbemenő, 
bonyolult  osztódás  lefolyását, 
a melyről  eddig  meglehetősen 
homályos  ismereteink  voltak. 

3.  Szabó  Zoltán  részletes  is- 
mertetést nyújt  Jablonszky 
Jenő  « Euphorbiaceae-  Phyllan- 
thoideae— Eridéi  iae»  cz.művéről, 
mely  Engler  «Das  Pflanzen- 
reich»-vállalatában  az  első 
munka,  melyet  magyar  szerző 
írt  meg. 

4.  Hollendonner  Ferencz 

((Luczaszékek  xylotomiai  vizs- 
gálata)) ez.  előadásában  a Ma- 
gyar Nemzeti  Museum  nép- 
rajzi osztályában  őrzött  két 
luezaszéken  végzett  vizsgála- 
tairól számol  be,  melyeket 
annak  megállapítására  eszkö- 
zölt, vájjon  a székek  a babo- 
nás hit  követelményének  meg- 


1.  J.  Bodnár  weist  in  einem 
t ccXeuere  Beitráge  zűr  Kennt- 

nis  dér  Biochemie  dér  pflanz- 
lichen  Atmung»  betitelten  Vor- 
trage  nach,  dass  die  Zer- 
setzung  des  Zuckers  in  dér 
Kartoffel  und  in  dér  Zucker- 
rübe  bei  Luftabschluss  nach 
Analogie  einer  alkoholischen 
Gáhrung  erfolgt. 

2.  G.  Entz  jun.  legt  eine 
Arbeit  Joh.  Kari’s  «Ueber 
die  Kernteilung  bei  Euglená 
vöm  Typus  dér  E.  viridis » 
vor,  in  welcher  die  Struktur 
(Aufbau)  des  Kernes  und  dér 
Verlauf  dér  komplizierten  Tei- 
lung,  über  welche  unsere  bis- 
herigen  Kenntnisse  nicht  ge- 
nügend  geklárt  waren,  einge- 
hend  beschrieben  werden. 

3.  Zoltán  v Szabó  bespricht 
eingehend  das  Werk  aEuphor- 
biaceae — Phyllanthoideae — Bri- 
deliaet  von  Eug.  Jablonszky 
als  erstes,  welches  in  dem 
Sammelwerk  «Engler’s  Pflan- 
zenreich»  aus  dér  Feder  eines 
ungarischen  Autors  erschie- 
nen  ist. 

4.  Franz  Hollendonner 

spricht  «Ueber  die  xylotomi- 
sche  Untersuchung  dér  Lucia- 
Stühle*.  Als  Untersuchungs- 
material  dienten  2 Exemplare 
aus  dér  ethnograph.  Abt.  des 
ungar.  Nationalmuseums ; die 
Untersuchung  erstreckte  sich 
auf  die  Feststellung  dessen, 
ob  diese  Stühle  — den  aber- 


20* 


294 


felelően  tényleg  9-féle  fából 
készültek- e. 


5.  Timkó  György  bemu- 
tatja a Szatala  Ödön- tői  Ung- 
megyében  a «Polonina  Runá»-n 
(Rónafüred  közelében)  gyűjtött 
Parmelia  piloseUu  Hue  nevű 
ritka  zuzmót,  rnety  Magyar- 
ország  területén  eddig  csak 
Herkulesfürdőről  volt  isme- 
retes. 


gláubischen  Anforderungen  ent- 
sprechend  — tatsáchlicb  aus 
neunerlei  Holz  angefertigt  wor- 
den  sind. 

5.  Georg  Timkó  legt  ein 
von  Edm.  Szatala  auf  dér 
«PoIonina  Runa»  in  dér  Xáhe 
von  Rónafüred  (Komitat  Ung) 
gesammeltes  Exemplar  dér 
seltenen  Fleckte  Parmelia  pi- 
losella  Hue  vor,  welche  bisher 
in  Ungarn  nur  aus  dér  Um- 
gebung  dér  Herkulesbader  be- 
li annt  war. 


Az  1915.  évi  november  hó  10.-én  tartott  ülés.  — Sitzung  am 
10.  November  1915. 


1.  Mágocsy-Dietz  Sándor 

«ídö  előtt  felmagzott  káposztás 
ez.  előadásában  beszámol  e 
jelenség  okának  kiderítése 
czéljából  3 éven  át  folytatott 
széleskörű  kísérleteiről  és  ezek- 
nek főbb  eredményeiről. 

2.  Borza  Sándor  « Adatok 
az  erdélyi  Fritillaria  tenella 
ismeretéhez » ez.  értekezését 
Tomek  János  mutatja  be.  Az 
értekezésben  a szerző  Erdély 
több  helyén  nagyobb  számban 
begyűjtött  Fr.  tenellá-w  tett 
morphologiai  megfigyeléseit 
közli.  Összehasonlító  vizgála- 
tainak  eredményekép  megálla- 
pítja, hogy  a külső  megjele- 
nésében nagyon  változó  Fr. 
tenella  Erdélyben  egységes 
fajt  alkot,  mely  rendszertani 
értékkel  biró  alakokra  nem 
bontható  fel. 


3.  Timkó  György  előterjeszti 
Szatala  Ödön  « Adatok  Ung- 
megye  zuzmóflórájának  isme- 
retéhez» ez.  dolgozatát,  mely 


1.  Alex.  Mágocsy  - Dietz 

spricht  über  «Vorzeitig  ge- 
schosstes  Kraut»  und  über  die 
zwecks  Ermittlung  dér  Ursache 
dieser  Erseheinung  3 Jahre 
hindurch  durchgeführten  weit- 
laufigen  Versuche  und  ihre  Er- 
gebnisse. 

2.  Joh.  Tomek  legt  eine  Ar- 
beit  Alex.  Borza's  «Beitráge 
zűr  Kenntnis  dér  siebenbürgi- 
schen  Fritillaria  tenella » vor, 
in  welcher  die  Resultate  dér 
morphol.  Untersuchung  von 
zahlreichen,  au  mehreren  Stel- 
len  Siebenbürgens  gesammel- 
ter  Fr.  teue/fo-Exemplare  mit- 
geteilt  werden.  Dér  Verf.  zieht 
aus  seinen  vergleiehenden  Stu- 
dien  den  Schluss,  dass  die  in 
ihrer  iiusseren  Erseheinung 
sehr  wandelbare  F.  tenella  in 
Siebenbürgen  als  eine  einheit- 
liclie  Art  auftritt,  die  nicht  in 
Formen  von  systematischem 
Wert  gegliedert  werden  kann. 

3.  Georg  Timkó  legt  eine 
Arbeit  Edm.  Szatala  s «Bei- 
tráge  zűr  Kenntnis  dei'  Flecli- 
tenflora  des  Komitates  Ung» 


295 


összefoglalja  a megye  zuzmó- 
flórájának irodalmát,  ismerteti 
a felgyüjtött  területet  és  vé- 
gül 58  genushoz  tartozó  216 
zuzmófajt  sorol  fel,  közöttük 
néhány,  a megye  területére 
nézve  új  és  ritka  speciest  is. 

4.  Szabó  Zoltán  ismerteti 
Húsz  Ödön  «Gvakorlati  be- 
vezetés a biológiába.  I.  Nö- 
vénybiológia)) ez.  müvét  (kö- 
zépiskolai tankönA’vét). 

5.  Kovács  Ferencz  bemu- 
tatja a Vicia  pidá-t  új  ma- 
gyarországi termőhelyéről,  a 
Tisza-menti  Óbecséről;  ismer- 
teti előfordulási  körülményeit 
és  a társaságában  ismételten 
jelentkező  növényfajokat,  me- 
lyek közül  mint  ritkaság  a 
Xanthium  itaheum  emelendő  ki. 

6 Schneider  József  bemu- 
tat egy  kalarábétövet,  méh7 
ágain  15  kalarábét  fejlesztett. 

7.  Mágocsy-Dietz  Sándor 

bemutatja  a sötétben  világító 
Armillaria  mellea  nevű  gombát. 

Az  1915.  évi  deczember  hó  9.- 

9.  Dezeu 

1.  Tuzson  János  «Az  Ar- 

pási  havasok  flórája » czímen 
tart  előadást,  melynek  során 
bemutatja  az  Arpási  havasok- 
ban az  1914.  év  júliusában  né- 
hány hallgatója  társaságában 
tett  kirándulása  alkalmával 
gyűjtött  érdekesebb  növénye- 
ket és  ezeknek  általa  meg- 
figyelt magasságbeli  elterjedé- 
sét vázolja. 

2.  Kümmerle  J.  Béla  elő- 
terjeszti Boros  Á.  a Selagi- 
nella  helvet ica  újabb  budapesti 


vor,  welche  eine  Zusammen- 
fassung  dér  auf  diesen  Gegen- 
stand  bezüglicben  Literatur 
und  eine  Aufzáhlung  von  58 
Gattungen  mit  216,  unter  die- 
sen einiger  für  das  Gebiet 
neuer  und  seltener  Arten  ent- 
hált. 

4.  Z.  v.  Szabó  bespricht  die 
Arbeit  Edm.  Husz’s  «Prak- 
tisebe  Einleitung  in  die  Bio- 
logie.  I.  Pflanzenbiologie»  (ein 
Lehrbuch  für  Mittelscbulen). 

5.  Franz  Kovács  legtT ricia 
picta  von  einem  neuen  unga- 
rischen  Standort  (Theissufer 
bei  Óbecse)  vor  und  bespricht 
die  Umstánde  ihres  Vorkom- 
mens,  sowie  ibre  Begleitpflan- 
zen,  unter  welchen  alsRari'át 
Xanthium  italicum  hervorzu- 
heben  ist. 

6.  Joh.  Schneider  legt 
einen  Kohlrübenstock  vor,  an 
dessen  Zweigen  sicb  15  Kohl- 
rüben  entwickelt  babén. 

7.  Alex.  Mágocsy  - Dietz 
legt  den  im  Finsteren  leuch- 
tenden  Pilz  Armillaria  mellea 
vor. 

tartott  ülés.  — Sitzung  am 
r 1915. 

1.  Joh.  Tuzson  ,spricht 
«Ueber  die  biora  dér  Arpáser 
Hochgebirge».  Es  werden  die 
im  Juli  1914  in  Begleituug 
einiger  Schiller  gesammelten 
interessanteren  Pflanzen  und 
Beobachtungen  über  ibre  Hö- 
henverbreitung  mitgeteilt. 


2.  J.  B.  Kümmerle  legt  eine 
Mitteilung  A.  Boros’s  über 
ein  neuerlich  beobachtetes 


296 


előfordulásáról  szóló  közlemé- 
nyét. 

3.  Mágocsy-Dietz  Sándor 

bemutatja  a)  a Schizophyllum 
commune  Fries  nevű  gombá- 
nak egy  kivágott  fatörzsön 
fejlődött  normális  és  resupi- 
nált  termőtesteit,  b)  Campa- 
nula  rotundifolia-  virágokat,  me- 
lyek 3—4  virág  összenövése 
folytán  15-,  ill.  20-taguvá  fej- 
lődtek, c)  vidékről  beküldött 
fias  (fiadzó)  burgonyagumókat, 
végül  d)  Bertalaxffi  Pál  ((Vi- 
lágnak két  rendbeli  rövid  is- 
merete)) ez.  1757-ben  meg- 
jelent munkáját,  közelebbről 
ismertetvén  mint  egyikét  azon 
legrégibb  magyar  műveknek, 
melyekben  növénytani  vonat- 
kozású fejezetek  és  részletek 
vannak. 

4.  Parneu  Renée  érdekes 
bemutatások  kíséretében  is- 
merteti a diófa  termésének 
rendellenességeit. 

5.  Szabó  Zoltán  rendellenes 
fejlődésű  Clitocybe  dealbatá- kát 
mutat  be. 

6.  Rosenberszky  Ödön  be- 
mutat egy  gigantikus  növésű 
havasi  g y o p á r-tövet. 


Vorkommen  von  Selaginella 
helvetica  bei  Budapest  vor. 

3.  Alex.  Mágocsy-Dietz  legt 
a)  auf  einem  ausgekauenen 
Baumstamme  gewachsene  nor- 
male und  resupinierte  Frucht- 
körper  von  Schizophyllum  com- 
mune , b)  Campanula  rotundi- 
/b/ia-Blüten,die  durcbVerwach- 
sung  von  3 — 4 Blumenkronen 
15-,  resp.  20-teilig  geworden 
sind,  c)  aus  dér  Provinz  einge- 
sandte  proliferierende  Kartoffel, 
endlich  d)  das  i.  J.  1757  er- 
sehienene  Werk  Paul  Berta- 
lanffi’s  ((Világnak  két  rendbeli 
rövid  ismerete»  vor,  welches  als 
eines  dér  altesten  ung.  Werke, 
dieaueh  Abschnittebotanischen 
Inhaltes  enthalten,  eingebender 
besprochen  wird. 

4.  Renée  Parneu  bespricht 
unter  Vorlage  interessanter 
Objekte  die  Abnormitáten  dér 
Wallnussbaumfrücbte. 

5.  Z.  v.  Szabó  demonstriert 
abnorm  entwickelte  Clitocybe 
dealbata- Exemplare. 

6.  Edm.  Rosenberszky  legt 

ein  Riesenexemplar  eines  Edel- 
weisses  vor.  F. 


Gyűjtemények. 

Magyar  füvek  gyűjtemé- 
nye. Kiadja  a budapesti  m.  kir. 
vetőmagvizsgáló  állomás.  Szer- 
keszti Dr.  Degen  Árpád.  VIII. 
csomag  (50  számmal).  1915.  — 
Ara : belföldön  10,  külföldön 
15  korona. 

A csomag  tartalma  a követ- 
kező : 


Sammlungen. 

Gramina  hungarica.  Her- 

ausgegeben  von  dér  König. 
ungar.  Samenkontroll  - Station 
in  Budapest.  Redigiert  von  Dr. 
A.  v.  Degen.  Faszikel  Vili.  (50 
Nummern).  1915.  — Preis  : im 
Inlande  10,  im  Auslande  15  Kr. 

Dér  Inlialt  des  Faszikels  ist 
dér  folgende: 


297 


351.  Typhoides  arundinacea  (L.)  Mnch.  var.  picta  L.  [Col. 
cur.  Degen],  352.  (252.  b ))  Stipa  longi  fólia  Borb.  [Budapest,  lég. 
cur.  Degen];  353.(58.  b))  Heleochloa  alopecuroides  ( Pill.  et  Mitterp.) 
Hőst  [Puszta-Ecseg,  Degen],  354.  (107.  bj)  Phleum  Michélii  All. 
[Fenyőháza,  lég.  cur.  Degen],  355.  Calamagrostis  neglecta  (Ehrh.) 
Beauv.  [Nyírbátor,  Degen  et  Lengyel],  356.  (153.  b>)  Calamagrostis 
varia  (Ehrh.)  Schrad.  [Aranyosfő,  Degen],  357.  (158.  b))  W eingart- 
neria  canescens  (L.)  Bernh.  [Detrekő-Szentmiklós,  Degen  et  Lengyel], 
358.  Avenasirum  pubescens  (Huds.)  Jess.  f.  diantha  Heuff.  [Deli- 
blat,  Wagner],  359.  (165.  b))  Avenasirum  planiculme  (Schrad.)  Jess. 
[Fenyőháza,  Margittai  et  Hulják],  360.  (140.  b))  Sesleria  Heufie- 
riana  Schur.  [M.  « Tarkő » (Com.  Borsod),  Prodan],  361.  (140.  c)) 
Sesleria  Éeufleriana  Schur.  [Hámor,  Hulják],  362.  Sesleria  Kalni- 
kensis  Jav.  [Kalnik,  lég.  cur.  Degen],  363.  (212.  b))  Eragrostis  pilosa 
(L.)  Beauv.  [Szigetszentmiklós,  lég.  cur.  Degen],  364.  Koeleria 
Rochelii  Schur  [Deliblat.  Wagner],  365.  Koeleria  rigidula  Slmk. 
[Csombord,  lég.  cur  Degen],  366.  Koeleria  pubiculmis  (Hack.)  [Blat- 
nicza,  Hulják],  367.  (146.  b ))  Koeleria  gracilis  Pers.  [Svinicza, 
Degen],  368.  Koeleria  colorata  (Heuff.)  [Késmárk,  Nyárády],  369. 
Koeleria  colorata  (Heuff.)  [Dalnok,  Kozma],  370  Koeleria  gracilis 
Pers.  f.  ad  var.  coloratam  (Heuff.)  Dóm.  vergens  [Marosvásárhely, 
Nyárády],  371.  Koeleria  maioriflora  (Borb.)  [Deliblat,  Waőner], 
372.  Koeleria  maioriflora  (Borb.)  f.  angustiglumis  Dóm.  [Kecskemét, 
Degen  et  Lengyel],  373.  Koeleria  arenicola  (Dóm.)  [Pilisszentiván, 
Degen],  374.  Koeleria  sabulosa  Nobis  [ Deliblat,  Wagner],  375.  (149.  5)) 
Koeleria  phleoides  (Vill.)  Pers.  [Senj,  Kümmerle],  376  Briza  albida 
(Lej.)  [Pilisszentkereszt,  Degen],  377.  Dactglis  abbreviata  (Drejer) 
[Szabadszállás,  Degen,  Wagner  et  Lengyel],  378.  Dactglis  mari- 
tima  (Hallier)  [Szabadszállás,  Degen,  Wagner  et  Lengyel],  379. 
(76.  b))  Poa  alpina  L.  [Bucsecs,  Degen],  380.  (76.  c))  Poa  alpina 
L.  [Rodna-Borberek, , lég.  cur.  Degen],  381.  Poa  caesia  Sm.  [M. 
«Bal)iagora»  (Com.  Árva),  Jablonszky],  382.  Poa  Furkotae  Degen 
[Csorba-tő,  Nyárády],  383.  (327.  bj)  Festuca  ovina  L.  [Trsztena, 
Jablonszky],  384.  Festuca  valesiaca  Schleich.  f.  ad  F.  sulcatam 
(Hack.)  vergens  [Villány,  lég.  cur.  Degen],  385.  Festuca  valesiaca 
Schleich.  f.  banatica  Nobis  [Svinicza,  Degen],  386.  (38  b))  Festuca 
pseudovina  (Hack.)  [Kassa,  Thaisz],  387.  Festuca  rupicola  Heuff. 
[Kassa,  Thaisz],  388.  (39.  b))  Festuca  sulcata  (Hack.)  Xym.  [Kassa, 
Thaisz],  389.  Festuca  hispida  (Hack.)  [Deliblat,  Wagner],  390. 
(173.  b))  Festuca  Wagneri  Nobis  [Deliblat,  Wagner],  391.  (180.  b) 
Festuca  amethystina  L.  [Balánbánva,  Degen,  Lengyel  et  Zzák], 
392.  (186.  b))  Festuca  rabra  L.  [Kassa,  Thaisz],  393.  Festuca 
pratensis  Huds.  f.  aristata  Hack.  [(^örszentmárton,  Polgár],  394. 
Festuca  aspera  (Mutel)  [Kassa,  cult.  Baán],  395.  Festuca  brachy- 
stachys  (Hack.)  [Balánbánva,  Degen,  Lengyel  et  Zsák],  396.  (196.  b) ) 
Festuca  pseudolaxa  Schur  [Balánbánva,  Degen  et  Zsák],  397. 
(340.  b))  Agropyron  caesium  Presl.  [Budaörs,  Zsák],  398.  Agropyron 


298 


trichophorum  (Link)  Richt.  f.  fluminense  Deg.  [Fiume,  Smoquina], 
399.  Hordeum  secalinum  Schreb.  [Budapest,  lég.  cur.  Degen],  400. 
(294.  b))  Hordeum  maritimum  With.  [Fago,  lég.  cur.  Degen]. 


Magyar  sásfélék,  szittyó- 
félék,  gyékényfélék  és  béka- 
buzogányfélék  gyűjteménye. 

Kiadja  a budapesti  m.  kir.  vető- 
magvizsgáló állomás.  Szerkeszti 
Dr.  Degen  Árpád.  IV.  csomag 
(50 számmal).  1915.  — Ára:  bel- 
földön 10,  külföldön  15  korona. 

A csomag  tartalma  a követ- 
kező : 


Cyperaceae,  Juncaceae,  Ty- 
phaceae  et  Sparganiaceae 
hungaricae  exsiccatae.  Her- 
ausgegeben  von  dér  Königl. 
ungar.  Samenkontroll  - Station 
in  Budapest.  Redigiert  von  Dr. 
A.  v.  Degen.  Faszikel  IV.  (50 
Nummern).  1915.  — Preis:im  In- 
lande  10,  im  Auslande  15  Kr. 

Dér  Inlialt  des  Faszikels  ist 
dér  folgende: 


151.  Carex  Goodenowii  Gay  var.  pólygama  Peterm.  [Soroksár, 
Degen  et  Földváry],  152.  Carex  melanostachya  (Uechtr.)  [Szek- 
szárd,  Hollós],  153.  Carex  ericetorum  Poll.  [Pilisszentiván,  Degen 
et  Lengyel],  154.  Carex  caryophyllea  Lat.  [Pilisszentiván,  Degen 
et  Lengyel],  155  a)  Carex  írachyantha  Dorn.  [Orsóvá,  Degen], 
155.  b)  Carex  írachyantha  Dorn.  [Orsóvá,  Seymann],  156.  Carex 
Hosiiana  DC.  [Rákos,  Zsák],  157.  Carex  nutans  Hőst  [Pomáz,  lég. 
cur.  Degen],  158  Carex  hirta  L.  [Erzsébetfalva,  lég.  cur.  Degen], 
159.  Carex  hirta  L.  [Kispest,  lég.  cur.  Degen],  160.  Luzula  For- 
intért (Sm.)  DC.  [Orsóvá,  Seymann],  161.  Luzula  luzulina  (Vii.l.) 

D.  T.  et  Sarnth.  [Barlangliget,  Nyárády],  162.  Luzula  luzulina 
(Vill.)  D.  T.  et  Sarnth.  [Alsőstubnya,  Margittai],  163.  Luzula 
pilosa  (L.)  Willd.  [Kolozsvár,  Butujás],  164.  Luzula  pilosa  (L ) 
Willd.  [Nagykovácsi,  Degen  et  Lengyel],  165.  Luzula  nemorosa 
(Poll.)  E.  Mey.  [Kolozsvár,  Butujás],  166.  Luzula  nemorosa  (Poll.) 

E.  Mey.  var  parmflora  Döll.  [Dobsina,  Lengyel],  167.  Luzula 
cuprina  Roch.  [M.  «Királyhegy»  (Comit.  Gömör),  Lengyel],  168. 
Luzula  silvatica  (Huns.)  Gaud.  [Nagytarpatak.  Nyárády],  169.  Luzula 
spadicea  (All.)  Lám.  et  I)C.  [Vall.  «Omladékvölgy»  (Magas -Tátra), 
Nyárády],  170.  Luzula  spicata  (L.)  Lám.  et  DC.  [Magas-Tálra, 
Nyárády],  171.  Luzula  campestris  (L.)  DC.  [Budapest,  lég.  cur. 
Degen],  172.  Luzula  campestris  (L.)  DC.  [Kolozsvár,  Butujás],  173. 
Luzula  pallescens  (Wahlbg.)  Bess.  [Mezőcsáth,  Budai],  174.  Luzula 
sudetica  (Willd.)  DC.  [Poprádi-tó,  Nyárády],  175.  Luzula  multi  flóra 
(Ehrh.)  Lej.  [Kassa,  Thaisz  et  Baán],  176.  Luzula  multi  fi 'óra  (Ehrh.) 
Lej.  [Nagykőrös  Hollós],  177.  Juncus  bufonius  L.  [Kispest,  lég. 
cur.  Degen],  178.  Juncus  sphaerocarpus  Nees  [Budapest,  Degen], 

179.  Juncus  Tenageia  Ehrh.  [Brusane  (Croatia),  Degen  et  Lengyel], 

180.  Juncus  trifidus  L [Magas-Tátra,  Gyórffy],  181.  Juncus 
squarrosus  L.  [Sphagnet.  «Bory»  (Comit.  Árva',  Degen  et  Jablonszky], 
1*2.  Juncus  compressus  Jacq.  [Erzsébetfalva,  lég.  cur.  Degen], 
183.  Juncus  compressus  Jacq.  [Mezözáli,  Butujás],  184.  Juncus 


299 


Gerardi  Lois.  [Újfehértó.  Zsák],  185.  Juncus  tenuis  Willd.  [Gör- 
gényszentirare,  Lengyel],  186.  Juncus  filiform-is  L.  [Jablonka. 
Jablonszky],  187.  Juncus  glaucus  Ehrh.  [Erzsébetfalva,  lég.  cur. 
Degen],  188.  Juncus  glaucus  Ehrh.  [Kolozsvár,  Butujás],  189.  Juncus 
effusus  L.  [Soroksár,  lég.  cur.  Degen],  190.  Juncus  conglome- 
ratus  L.  [Kassa,  Thaisz],  191.  Juncus  conglomeratus  L.  [Jablonka, 
Jablonszky],  192.  Juncus  maritimus  Lám.  [Martinscica.  Degen  et 
Smoquina],  193.  Juncus  subnodulosus  Schrk.  [Erzsébetfalva,  lég. 
cur.  Degen],  194.  Juncus  Rochelianus  Schult.  [Bazéd,  Lengyel], 
195.  Juncus  alpinus  Vill.  [Középrevucza,  Vörös],  196.  Juncus 
fusco-aier  Schreb.  [Rákosszentmihály,  Zsák],  197.  Juhcus  atratus 
Krock.  [Mezőcsátli,  Budai],  198.  Juncus  lampocarpus  Ehrh.  [Vil- 
mány,  lég.  cur.  Thaisz],  199.  Juncus  lampocarpus  Ehrh.  [Kolozs- 
vár, Butujás],  200.  Juncus  triglumis  L.  [Magas-Tátra,  Györffy]. 

F. 


Személyi  hírek.  — Personalnachrichten. 


Kinevezések: 

Bersch  Vilmos  dr.,  a láp- 
gazdaság és  tőzegértékesítés 
magántanára  a cs.  kir.  talaj- 
mívelési  főiskolán  és  osztály- 
vezetője  a bécsi  mezőgazda- 
sági kémiai  kísérleti  állomás- 
nak, a rendkívüli  tanári  czímet 
nyerte  el. 

Correns  Károly  E.  DR.-t,  a 
münsteri  egyetem  tanárát,  a 
Vilmos  császár  nevéről  elneve- 
zett berlin-dahlemi  biológiai 
intézet  I.  igazgatójává  nevez- 
ték ki.  Helyébe  a münsteri 
egyetem  Benecke  Vilmos  dr  -t. 
a berlini  egyetem  rendkívüli 
tanárát,  hívta  meg. 

Fruhwirt  Károly  dr.,  a bécsi 
cs.  kir.  műegyetem  rendkívüli 
tanára,  a rendes  tanári  czímet 
és  jelleget  nyerte  el. 


Főm  in  Sándor  dr.-1,  a kievvi 
egyetemen  a botanika  tanárává 
és  a botanikus  kert  igazgató- 
jává nevezték  ki. 


Ernennungen: 

Dem  Honorardozenten  für 
Moorkultur  u.  Torfvenvertung 
an  dér  K.  k.  Hochschule  für 
Bodenkultur,  Abt.-Vorstand  dér 
landw.  chemischen  Versuchs- 
station  in  Wien,  Dr.  Wilh. 
Bersch  wurde  dér  'T'itel  eines 
ausserordentlichen  Professors 
verliehen. 

Dr.  K.  E.  Correns,  Prof.  a. 
d.  Universitát  in  Münster,  wurde 
zum  ersten  Direktor  des  Kaiser 
WiLHELM-Instituts  für  Biologie 
in  Berlin-Dahlem  ernannt.  Als 
Nachfolger  a.  d.  Universitát  in 
Münster  wurde  Dr.  Wilh.  Be- 
necke, a.  o.  Prof.  dér  Univer- 
sitát in  Berlin,  berufen. 

Dem  a.  o.  Professor  an  dér 
K.  k.  technischen  Hochschule 
in  Wien  Dr.  Karl  Fruhwirt 
wurde  dér  Titel  und  Charakter 
eines  ordentlichen  Professors 
verliehen. 

Dr.  Alex.  Fomin  wurde  zum 
Professor  dér  Botanik  und 
Direktor  des  botan.  Gartens  dér 
Universitát  in  Kiew  ernannt. 


300 


Füger  Ágoston,  a spalatoi 
mezőgazdasági  tanintézet  és 
kísérleti  állomás  adjunktusa, 
ennek  az  intézetnek  vezetőjévé 
neveztetett  ki. 

Hagen  G.  dr.,  a harleshau- 
seni  mezőgazdasági  kísérleti 
állomás  osztályvezetője,  a kem- 
peni  mezőgazd.  kísérleti  állomás 
főnöke  lett. 

A m.  kir.  vallás-  és  közok- 
tatásügyi minister  Lányi  Béla 
szegedi  áll.  felsőbb  leányiskolái 
tanárt  a trencséni  állami  fel- 
sőbb leányiskola  igazgatójává 
nevezte  ki. 

Schussnig  Brúnó,  a triesti 
cs.  kir.  zoológiái  állomás  bota- 
nikus assistense,  szolgálatté- 
telre a bécsi  egyetem  növény- 
tani intézetéhez  osztatott  be. 

A m.  kir.  földmívelésügyi 
minister  Vígh  István-L  a kassai 
m.  kir.  vetőmagvizsgáló  állo- 
más fizetésiden  assistensét, 
fizetéses  assistenssé  nevezte  ki. 

Vouk  Bálint  dr.  egyetemi 
magántanárt  a zagrebi  Ferencz 
JózsEF-egy etemen  a botanika 
tanárává  és  a növénykert  igaz- 
gatójává nevezték  ki. 

Magántanári  képesí- 
tést nyert: 

Bauer  János  dr.,  a bajor 
kir.  erdészeti  kísérleti  állomás 
assistense,  a müncheni  mű- 
egyetemen a talajtanból. 

Kitüntetések: 

0 Felsége  a király  Istvánffi 
Gyula  dr.-í,  a budapesti  kir. 


Aug.  Füger,  Adjunkt  dér 
landwirtschaftl.  Lehr-  und  Ver- 
suchsanstalt  in  Spalato,  wurde 
zum  Leiter  daselbst  ernannt. 

Dr.  G.  Hagen,  Abteilungs- 
leiter  a.  d.  landw.  Versuehs- 
station  in  Harleshausen.  wurde 
zum  Vorstande  dér  landw.  Ver- 
suchsstation  in  Kempen  bé- 
rű fen. 

Dér  kön.  ungar.  Kultus-  und 
Unterrichtsminister  hat  den 
Prof.  dér  staatl.  Höh.  Mádchen- 
schule  in  Szeged,  Béla  Lányi 
zum  Direktor  a.  d.  Höh.  Mád- 
chenschule  in  Trencsén  er- 
nannt. 

Brúnó  Schussnig,  botanischer 
Assistent  a.  d.  K.  k.  zoolog. 
Station  in  Triest,  wurde  zűr 
Dieustleistung  als  Assistent 
dem  botan.  Institut  dér  Univ. 
in  Wien  zugewieseu. 

Dér  kön.  ungar.  Ackerbau- 
minister  hat  den  unbesoldeten 
Assistenten,  Stephan  Vígh  a.  d. 
kön.  ungar.  Samenkontroll-Sta- 
tion  in  Kassa  zum  wirklichen 
Assistenten  ernannt. 

Privatdozent  Dr.  Vale  Vouk 
wurde  zum  Prof.  dér  Botanik 
und  Direktor  des  botan.  Gar- 
tens  und  lnstituts  a.  d.  kön. 
Franz  Josef  - Universitat  in 
Zagreb  ernannt. 

Habilitiert  wurde: 

Dér  Assistent  dér  kön.  bayer. 
forstlichenVersuchsanstalt,  Dr. 
Hans  Bauer  a.  d.  kön.  tech- 
nischen  Hochschule  in  München 
für  Bodenkunde. 

Auszeichnungen: 

Se.  Majestiit  dér  König  ver- 
lieh  dem  o.  Prof.  des  kön.  Josef- 


301 


József- műegyetem  r.  tanárát, 
a m.  kir.  közp.  szőlészeti  kí- 
sérleti állomás  és  ampelológiai 
intézet  szervezése  és  éveken 
át  való  vezetése  körül  szerzett 
érdemei  elismeréséül  uFerencz 
JózsEF-rend  középkeresztjével 
tüntette  ki. 


Wallner  Ignácz  DR.,a  soproni 
állami  főreáliskola  nyug.  igaz- 
gatója, a főigazgatói  czímet 
nyerte  el. 

Willstatter  R.  dr.  berlin- 
dahlemi  tanár  és  titkos  kor- 
mánytanácsos elnyerte  az  1915. 
évben  a kémiaira  kitűzött 
Nobel- díjat. 

N}7ugdíjazások: 

Fassbender  G.  dr.,  a kempeni 
mezőgazdasági  kisérleti  állo- 
más vezetője,  továbbá  Tomka 
Sándor,  a kassai  m.  kir.  vető- 
magvizsgáló állomás  adjunk- 
tusa, nyugalomba  vonultak. 

Hírek  a harcztéren 
lévő  botanikusokról: 

Blattny  Tibor  m.  kir.  erdő- 
felügyelő és  Gombocz  Endre  dr. 
felsőbb  leánjiskolai  tanár,  fő- 
hadnagyok, az  északi  liarcz- 
téren  legfelsőbb  elismerésben 
részesültek,  elnyervén  a Sig- 
num  laudis-t. 

Böh.mer  A.  dr.,  a münsteri 
mezőgazdasági  kisérleti  állo- 
más vezetője,  továbbá  Jaross 
Károly  dr.,  a bernburgi  mező- 
gazd.  kisérleti  állomás  assis- 
tense  és  Neumann  R.  dr.,  a 
hobenlieimi  kir.  mezőgazd.  ki- 
sérleti állomás  osztályvezetője, 


PolvteclinikumsinBudapest.DR. 
Jul.  Istvánffi  als  Anerkennung 
seiner  Verdienste,  die  er  sicli 
um  die  Organisierung  und  viel- 
jáhrige  Leitung  dér  kön.  ung. 
Zentral  - Versuchsstation  für 
Weinbau  und  des  ampelolog. 
Instituts  erworben  hat,  das 
Komthur  Kreuz  des  Franz  Jo- 
sEFs-Ordens. 

Dr.  Ign.  Wallner,  pens.  Di- 
rektor dér  staatl.  Oberreal- 
schule  in  Sopron,  erhalt  den 
Titel  eines  kön.  Oberdirektors. 

Geh.  Reg.  Rat  Dr.  R.  Will- 
státter,  Professor  in  Berlin- 
Dahlem,  wurde  mit  dem  Nobel- 
Preis  für  Chemie  f.  d.  Jahr 
1915  ausgezeichnet. 

Pensionierungen: 

Dr.  G.  Fassbender,  Vorstand 
dér  landw.  Versuchsstation  in 
Kempen,  ferner  Alex.  Tomka, 
Adjunk!  a.  d.  kön.  ungar.  Sa- 
menkontroll-Station  in  Kassa, 
sind  in  Rukestand  getreten. 

Nachrichten  ü b e r die 
imFelde  stehendenBo- 
t a n i k e r : 

Die  Oberleutnants  Tibor 
Blattny,  kön.  Forstinspektor, 
und  Dr  Andreas  Gombocz,  Prof. 
a.  d.  Ob.-Miidehenschule  in 
Budapest,  erhielten  am  nördl. 
Kriegsschauplatz  als  aller- 
höchste  Anerkennung  das  Sig- 
num  laudis. 

Dem  Vorstand  dér  landw. 
Versuchsstation  in  Münster, 
Prof.  Dr.  A.  Bóhmer,  sowie 
dem  Assistent  a.  d.  landw. 
Versuchsstation  in  Bernbuig. 
Dr.  Karl  Jaross,  und  dem 
Abteilungsleiter  a.  d.  kön.  landw7. 
Versuchsstation  in  Hohenheim, 


302 


a II.  oszt.  vaskeresztet  kapták 
kitüntetésül. 

Jablonszky  Jenő  dr.  had- 
apród, a budapesti  m.  kir.  föld- 
tani intézet  assistense,  továbbá 
Schveitzer  József  dr.  hadnag}', 
tanítóképzőintézeti  tanár,  orosz 
hadifogságba  kerültek. 

Pápai  József  kolozsvári  nö- 
vénytani intézeti  megb.  tanár- 
segéd, főhadnagy,  az  ellenség 
előtt  tanúsított  vitéz  magatar- 
tásáért az  arany  Signum  lau- 
dis-t  kapta. 

Szurák  János  dr.,  a Magyar 
Nemzeti  Museum  növénytani 
osztályának  segédőre,  főhad- 
nag}’,  az  ellenség  előtt  tanúsí- 
tott vitéz  magatartásáért  immár 
harmadizben  részesül  a leg- 
felsőbb elismerésben,  ezúttal  a 
IILoszt.  katonai  érdemkeresztet 
nyervén  el. 

Varga  Ferencz,  tanársegéd 
a budapesti  tud.-egyetem  nö- 
vénytani intézetében,  az  ellen- 
ség előtt  tanúsított  vitéz  maga- 
tartásáért a bronz,  a kis  és  a 
nagy  ezüst  vitézségi  érmet 
kapta,  ezenkívül  hadnaggyá 
lépett  elő. 


Dr.  R.  Neumann  wurde  das 
Eiserne  Kreuz  II.  Ivlasse  ver- 
liehen. 

Dr.  Eug.  Jablonszky,  Assi- 
stent  a.  d.  kön.  ungar.  geolog. 
Institut  in  Budapest,  ferner  dér 
Lehrerseminar-  krofessor  Dr. 
Jós.  Schveitzer,  sind  in  russi- 
sche  Kriegsgefangenschaft  ge- 
raten. 

Jós.  Pápai,  suppl.  Assistent 
a,  d.  botan.  Institut  in  Kolozs- 
vár, Oberleutnant,  wurde  für 
sein  tapferes  Verhalten  vor 
dem  Feinde  mit  dem  goldenen 
Signum  laudis  ausgezeichnet. 

Dr.  Joh.  Szurák,  Hilfskustos 
a.  d.  bot.  Abteilung  des  ungar. 
National-Museums,  Oberleut- 
nant, hat  sicli  durch  sein  tapfe- 
res Verhalten  vor  dem  Feinde 
schon  zum  drittenmal  die  aller- 
höchste  Anerkennung  (diesmal 
das  Militiir-Verdienstkreuz  III. 
Klasse)  erworben. 

Franz  Varga,  Assistent  a d. 
botan.  Institut  dér  Universitat 
in  Budapest,  erhielt  für  sein 
heldenmütiges  Verhalten  vor 
dem  Feinde  die  bronzene,  die 
kleine  und  die  grosse  silberne 
Tapferkeitsmedaille,  ferner 
wurde  er  zum  Leutnant  be- 
fördert. 


Meghalt. 

Bonnier  Gaston  dr.,  a bota- 
nika r.  tanára  a párisi  eg}'ete- 
men,  igazgatója  a «Revue  Gé- 
nérale  de  Botanique»  ez.  folyó- 
iratnak és  szerzője  a «Franczia- 
ország  flórája»  ez.  neves  műnek, 
az  1915.  év  végén. 

Brancsik  Károly  dr.  kir. 
tanácsos,  nj’ugalm.  vármegyei 


Gestorben. 

Dr.  Gaston  Bonnier,  Profes- 
sor  dér  Botanik  a,  d.  Univer- 
sitát  in  Paris,  Direktor  dér 
Zeitschr.  «Revue  Générale  de 
Botanique»  und  Verfasser  dér 
Flóra  von  Frankreich,  am  Ende 
d.  J.  1915. 

Kön.  Rat.  Dr.  Karc  Bran- 
csik,  Komitatsoberphysikus  i.  I\, 


303 


tiszti  főorvos  és  a trencséni 
museumegyesület  megalapítója 
s igazgatója,  1915.  évi  novem- 
ber hó  18.-án  Trencsénben  74 
éves  korában. 

Darbishire  A.  D.  dr.,  a szár- 
mazástanelőadója az  edinburghi 
egyetemen,  1915.  évi  deczem- 
ber  hó  26.-án. 

Greene  Edw.  L.  dr.,  a bota- 
nika tanára  Washingtonban, 
1915.  évi  november  hó  10.-én 
72  éves  korában. 

Guéguen  Fernand  dr  , a bo- 
tanika tanára  a grignoni  nem- 
zeti mezőgazdasági  tanintézet- 
ben, az  1915.  év  végén. 

Gyvynne-Vaughan  D.  T.,  ta- 
nár Readingben,  1915.  évi  szep- 
tember hó  4.-én. 

Hess  Richard  dr.,  titkos  ta- 
nácsos, a giesseni  egyetemen 
az  erdészet  tanára,  az  1915.  év 
végén  81  éves  korában. 

Hildebrand  Frigyes  dr.,  tit- 
kos udvari  tanácsos,  a frei- 
burgi  egyetem  nyugalmazott 
tanára,  1915.  évi  deczember  hó 
30.-án  81  éves  korában. 

Höfle  Gy.  Rezső  fővárosi 
tanár,  mint  hadnagy  1915.  évi 
június  hó  3.-án  29  éves  korában 
Przemysl  visszavétele  alkal- 
mával hősi  halált  halt. 

Klein  Gyula  dr.,  nyug.  mű- 
egyetemi ny.  r.  tanár  és  r. 
tagja  a Magyar  Tudományos 
Akadémiának,  a Kir.  magyar 
természettudományi  társulat 
növénytani  szakosztályának 
tiszteletbeli  elnöke  — megelő- 
zőleg 20  évig  elnöke  — 1915. 
évi  november  hó  21.-én  Buda- 
pesten 72  éves  korában. 

Kraus  Gergely  dr.  titkos 
tanácsos,  a botanika  s a gyógy- 


Griinder  und  Direktor  des  Tren- 
cséner  Museum-Vereines,  am 
18.  November  1915  im  Altér 
von  74  Jahren  in  Trencsén. 

Dr  A.  D.  Darbishire,  Prof. 
d.  Abstammungslehre  a.  d. 
Universitát  in  Edinburgh,  am 
26.  Dez.  1915. 

Dr.  Edw.  L.  Greene,  Prof. 
d.  Botanik  in  Washington,  am 
10.  Nov.  1915  im  Altér  von 
72  Jahren. 

Dr.  Fernand  Guéguen,  Prof. 
d.  Botanik  a.  d.  «l’École  Xa- 
tionale  d’Agriculture»  in  Gri- 
gnon,  am  Ende  d.  J.  1915. 

Prof.  D.  T.  Gwynne-Vaug- 
han  in  Reading  am  4.  Sept. 
1915. 

Geh.  Rat  Dr.  Richard  Hess. 
Prof.  d.  Forstwissenschaft  a.  d. 
Univ.  in  Giessen,  am  Ende  d.  J. 
1915  im  Altér  von  81  Jahren. 

Geh.  Hofrat  Dr.  Friedrich 
Hildebrand,  em.  Prof.  d.  Bota- 
nik a.  d.  Universitát  in  Frei- 
burg  i.  B.,  am  30.  Dez.  1915 
im  Altér  von  81  Jahren. 

Gy.  R.  Höfle,  Professor  in 
Budapest,  ist  als  Leutnant  im 
29.  Lebensjahre  am  3.  Juni 
1915  bei  dér  Wiedereroberung 
Przemysl's  gefallen. 

Dr.  Jul.  Klein,  pens.  o.  ö.  Pro- 
fessor a.  d.  bot.  Lehrkanzel  des 
kön.  Polytechnikums  in  Buda- 
pest und  w.  Mitglied  dér  ungar. 
Akademie  dér  Wissenscliaften, 
ferner  Ehren-Vorsitzender  — 
vorher  20  Jahre  hindurch  Vor- 
sitzender  — dér  botan.  Sektion 
dér  kön.  ung.  naturwiss.  Gesell- 
sebal't  am  21.  November  1915 
im  72.  Lebensjahre  in  Budapest. 

Geh.  Rat  Dr.  Gregor  Kraus, 
o.  Professor  dér  Botanik  u. 


304 


szerisme  rendes  tanára  és  igaz- 
gatója a würzburgi  kir.  egyetem 
botanikai  intézetének  és  növény- 
kertjének, 1915.  évi  november 
hó  14.-én. 

Lemmermann  Ernő  dr..  a bré- 
mai  városi  természettudományi, 
néprajzi  és  kereskedelmi  mu- 
seum  assistense,  1915.  évi  má- 
jus hó  11.-én.  48  éves  korában. 

Orth  Albert  dr.  titkos  kor- 
mánytanácsos, a mezőgazdaság 
rk.  tanára  a berlini  kir.  egye- 
temen, 1915.  évi  augusztus  hó 
23.-án  81  éves  korában. 

Raab  Alajos,  a budapesti  m. 
kir.  kertészeti  tanintézet  fő- 
kertésze, a harcztéren  szerzett 
betegségében  1915.  évi  május 
hó  20.-án. 

Remelé  A.  dr.,  titkos  kor- 
mánytanácsos, az  eberswaldei 
kir.  porosz  erdészeti  akadémia 
tanára,  1915.  évi  november  hó 
16.-án  76  éves  korában. 

Schwarz  Ág.  Frigyes,  a nürn- 
bergi természettudományi  mu- 
seum  conservatora  és  szerzője 
a «Nürnberg  flórája»  ez.  híres 
munkának,  az  1915.  év  végén. 

Slaus-Iyantschieder  J.,  a spa- 
latoi  cs.  kir.  mezőgazdasági 
tanintézet  és  kísérleti  állomás 
vezetője,  191 5. évi  nov.hó  27.-én. 

Gróf  Solms-Laubach  Ármin 
dr.,  a strassburgi  egyetem 
nyug.  r.  tanára  és  a «Bota- 
nische  Zeitung»  szerkesztője, 
1915.  évi  november  hó  24.-én. 

Zeiller  Károly  R.  dr.,  a 
paleontologia  tanára  a párisi 
felsőbb  bányászati  tanintézet- 
ben, 1915.  évi  november  hó 
27.-én  62  éves  korában. 


Pharmakognosie  und  Direktor 
des  botan.  Instituts  u.  Gartens 
dér  köD.  Universitat  in  Würz- 
burg,  am  14.  November  1915. 

Dr.  Ernst  Lemmermann,  Assi- 
stent  am  stadtisclien  Museum 
für  Natúr-,  Völker-  und  Handels- 
kunde  in  Bremen,  am  11.  Mai 
1915.  im  Altér  von  48  Jahren. 

Geh.  Reg.-Rat  Dr.  Albert 
Orth,  a.  o.  Professor  für  Land- 
wirtschaft  an  dér  kön.  Univer- 
sitat in  Berlin,  am  23.  August 
1915  im  Altér  von  81  Jahren. 

Alois  Raab,  Obergartner  a.  d. 
kön.  ungar.  Gartner-Lehran- 
stalt  in  Budapest,  starb  an  einer 
auf  dem  Kriegsschauplatze  zu- 
gezogenen  Krankheit  am  20. 
Mai  1915. 

Geh.  Reg.-Rat  Dr.  A.  Remelé, 
Prof.  a.  d.  k.  preuss.  Forst- 
akademie  in  Eberswalde,  am 
16.  Nov.  1915  im  76.  Lebens- 
jahre. 

Aug.  Friedr.  Schwarz,  Kon- 
servator  des  Naturhist.  Mu- 
seums  in  Nürnberg  und  Ver- 
fasser  dér  «Flora  von  Nürn- 
berg)), am  Ende  d.  J.  1915. 

J.  Slaus  Kantschieder,  Vor- 
stand  dér  k.  k.  landwirtschaítl. 
Lehr-  und  Versuehsanstalt,  in 
Spalato,  am  27.  November  19 15. 

Dr.  Herm.  Gráf  zu  Solms- 
Laubach.  em.  o.  Professor  a.  d. 
Universitat  in  Strassburg  und 
Redakteur  dér  «Botanischen 
Zeitung)),  am  24.  November 
1915. 

Dr.  Ch.  R.  Zeiller,  Prof.  d. 
Paleontologie  a.  d.  «l’École  Nat. 
Sup.  des  Mines»  in  Paris  am 
27.  Nőve  1915  im  Altér  von  62 
Jahren.  F. 


305 


Helyesbítés. 

Lapunk  XIV.  (1915.)  évfo- 
lyama 1/4.  számának  100.  ol- 
dalán, Hermann  Zschacke  «Die 
m i 1 1 e 1 eu  r o p a i s c h e n V e r- 
r u e a r i a c e e n » ez.  dolgoza- 
tának ismertetésében  az  utolsó- 
előtti  kikezdés  utolsó  mondata : 
«Hiányzik  a sorozatból  a ha- 
zánkban felfedezett  Staurothele 
Hazslinszkyi  (Kbr.)  Stein  » a 
következőképen  helyesbítendő : 
Nem  hiányzik  a sorozatból 
a hazánkban  felfedezett  Stau- 
rothele Hazslinszkyi  (Kbr.)  Stein 
sem. 


Berichtigung. 

Auf  Seite  100  dér  Nummer 
1/4  d.  Jhg.  XIV  (1915)  unserer 
Zeitschrift  ist  in  dem  Referat 
über  Hermann  Zschacke’s  Arbeit 
«Die  mitteleuropáischen 
Verrucariaceen#  dér  vor- 
letzte  Satz:  «Wir  vermissen  in 
dér  Reihe  die  in  Ungarn  ent- 
deekte  Staurothele  Hazslinszkyi 
(Kbr.)  Stein»  in  folgender  Weise 
zu  beriehtigen : 

Auch  vennissen  wir  nicht 
in  dér  Reihe  die  in  Ungarn 
entdeekte  Staurothele  Hazs- 
j linszkyi  (Krb.)  Stein. 


Értesítés.  — Mitteilung. 


Az  ezzel  a számmal  befeje- 
ződő évfolyam  a háború  szülte 
drágaság  miatt  tetemesen  meg- 
szaporodott nyomdai  költségek, 
nemkülönben  a lap  kiadása  kö- 
rül jelentkező  különféle  tech- 
nikai akadályok  következtében 
24  ív  helyett  csak  20  ívnyi 
terjedelemben  jelenik  meg. 


Az  1915.  évfolyam  czímlap- 
ját  és  tartalomjegyzékét  a kö- 
vetkező számhoz  mellékeljük. 


Dér  mit  dieser  Nummer  ab- 
geschlossene  XIV.  Jahrgang 
unserer  Zeitschrift  umfasst  we- 
gen  dér  durch  den  Krieg 
hervorgerufenen  Teuerung  dér 
Druckspesen  und  wegen  ver- 
schiedener  technischen  Schwie- 
rigkeiten  statt  24  Bogén  nur  20. 


Das  Titelblatt  und  Register 
zu  Jahrgang  1915  werden  dér 
náchsten  Nummer  beigelegt. 


Kérelem  a tisztelt  munkatársainkhoz. 

Tisztelettel  felkérjük  t.  munkatársainkat,  hogy  kézirataikban 
minden  latin  növénynevet  egyszer , minden  szerző  nevét  s egyálta- 
lában a személyneveket  kétszer  aláhúzni  szíveskedjenek. 

A szerkesztőség. 


Wir  ersuchen  unsere  geehrten  Herren  Mitarbeiter,  in  ihren 
Manuskripten  die  lateinischen  Pflanzennamen  e inmai , die  Autoren- 
Namen  aber  zweimal  zu  unterstreichen.  Die  Reclaktion. 


306 


Hirdetés. 

A budapesti  m.  kir.  állami 
vetőmagvizsgáló  állomás  kiadá- 
sában megjelenő: 

Magyar  füvek  gyűjteménye 

czímű  gyűjteményből  megje- 
lent a VIII..  a 

Magyar  sásfélék,  sziltyófélék, 
gyékénylélék  és  békabuzagánytélék 
gyűjteménye 

czímű  gyűjteményből  pedig  im- 
már a IV.  csomag. 

Kaphatók  a nevezett  intézet- 
ben (11.  kér.,  Kis-Rókus-utcza 
15.  sz.). 

Egy-egy  csomag  ára: 

belföldön 10  kor. 

külföldön 15  kor. 

(a  szállítási  költségen  kívül). 

Tartalomjegyzéküket  lásd  e 
lapszám  296  — 299.  oldalain. 


Ankündigung. 

Von  dem  im  Verlage  dér 
kön.  ung.  Samenkontroll-Station 
in  Budapest  unter  dem  Titel : 

Gramína  hungarica 

ersclieinenden  Exsiccaten- 
Werke  ist  Faszikel  VIII,  ferner 
von  dem  Exsiccaten-Werke : 

Cyperaceae,  luncaceae,  lypliaceae 
etSparganiaceae  hungaricae 
exsiccatae 

ist  nunmehr  auch  Faszikel  IV 
erschienen. 

Erhaltlich  bei  dem  genann- 
ten  Institute  (II. . Kleine  Rochus- 
Gasse  15). 

Preis  per  Faszikel : 

im  Inlande 10  Kron. 

im  Auslande  ...  15  Kron. 

(ausser  den  Transportspesen). 

Inhaltsverzeichnisse  auf  pag. 
296  -299. 


A Magyar  Botanikai  Lapok  eddig  megjelent  évfolyamai 
közül  a II. — IX.  évf.  egyenkint  8 koronáért,  az  I.,  továbbá  aX- XIV. 
évf.  kötetenkint  10  korona  árban  kaphatók  a lap  kiadóhivatalában. 

Von  den  bisher  erschienenen  Jahrgángen  dér  Ungarischen 
Botanischen  Blátter  sind  die  Jalirg.  II — IX  pro  Bánd  um  8 Kron., 
Jahrg.  1,  ferner  X— XIV  pro  Bánd  um  10  Kron.  erbaltlich. 


Az  előfizetéseket  (egész  évre  belföldön  10  kor.,  külföldön 
11  kor.  44  fill.)  s kéziratokat  kérjük  a lap  kiadójának  czímére 
(Dr.  Degen  Árpád,  Budapesten,  VI.,  Városligeti  fasor  20/b.  sz.  a.) 
küldeni. 

Praenumerationen  (ganzjáhrig  für  das  Inland  10  Kronen,  für 
das  Ausland  11  Kronen  44  Heller)  und  Manuskripte  bitten  wir  an 
den  Herausgeber  des  Blattes  (Dr.  A.  v.  Degen,  Budapest,  VI., 
Városligeti  fasor  20/b.)  zu  adressieren. 


Megjelent:  1916  április  hó  10.-én.  — Erschienen:  am  10.  April  1916. 
PALLAS  RÉSZVÉNYTÁRSASÁG  NYOMDÁJA  BUDAPESTEN. 


Magyar  Botanikai  Lapok  4 j j y^v  h q 15 \ óvf  ]vr  ^ jp  sz 

üngariscke  Botan.  Blátter  $ da  ~ A1V-  liyi0^  ev1,  ö 1- sz> 


Tab.  Nr.  I.  sz.  tábla. 


1.  Teucrium  montanum  L.  — 2.  Teucrium  StellaeZ( montanmn'X. 
aureum)  Murr.  — 3.  Teucrium  aureum  Schreb. 


MAGYAR  BOTANIKAI  LAPOK 

(ÜNGARISCHE  BOTANISCHE  BLÁTTER) 


KIADJA  ÉS  SZERKESZTI  : — HERAUSGEBER  ü.  REDACTEUR  ' 

DR  DEGEN  ÁRPÁD 


FŐMUMKATÁRSAK  : — HAUPTMITARBEITER  I 

DR  GYŐRFFY  ISTVÁN  — DR  LENGYEL  GÉZA 


‘V'TT  kötet  n-|  /•  évfolyam 
A.  V . Bánd  XV/XO.  Jahrgang 


3 AKCZKÉPPEL,  4 TÁBLÁVAL  ÉS  1 KETTŐSTÁBLÁVAL.  — MIT  2 PORTRAITS,  4 

UND  1 DOPPELTAPEL. 

LntRAKY 

NEW  YORK 
■OTAN1CAL 
IÍaRDéN 


BUDAPEST 

PALLAS  RÉSZVÉNYTÁRSASÁG  NYOMDÁJA 

1916. 


TAFELX 


T 1 4 1922 


tfȒ?AI?V 

wevv  vovr 
■OTAN5C  \j. 

U H 3w  , % 


A XV.  kötet  tartalma.  — Inhalt  des  XV.  Bandes. 
I.  Eredeti  dolgozatok.  — Original-Aufsátze. 


Bornmüller  J. : Náheres  über  Cousinia  bulgarica  C.  Koch.  — Adatok  a Cousinia 
bulgarioa  C.  Koch  ismeretéhez,  p.  2.  old. 

Borza  S. : A Saponaria  bellidifolia  Smith  erdélyi  lelőhelyei.  — Über  die  Stand- 
orte  dér  Saponaria  bellidifolia  Sm.  in  Siebenbürgen,  p.  86.  old. 

Budai  J. : Néhány  adat  a hazai  flórához.  — Einige  Angaben  zűr  Flóra  von 
Ungarn,  p.  260.  old. 

Decin  Á. : f Dr.  Josef  Pantocsek.  [Ein  Nachruf  (Mit  Portrait).  — Megemléke- 
zés (Arczképpel).],  p.  213.  old. 

« Megjegyzések  néhány  keleti  növényfajról.  — Bemerkungen  über  einige 
orientalische  Pflanzenarten.  LXXVI1I.  Veronica  spicata  L.  subsp.  Prodani, 
p.  250.  old. 

Forenbacher  A. : Beitrag  zűr  Kenntnis  dér  wildwachsenden  Gráser  dér  Umge- 
bung  von  Zagreb  (Agram).  — Adatok  a Zagreb  környékén  vadon  termő 
füvek  ismeretéhez,  p.  243.  old. 

Gáyer  Gy. : Komárommegye  virágos  növényeiről.  — Über  die  Blütenpflanzen 
des  Komitates  Komárom,  p.  37.  old. 

« Dr.  Waisbecker  Antal.  Emlékezés  (Arczképpel).  — Ein  Nachruf  (Mit 
Portrait)],  p.  207.  old. 

Győrffy  I. : Beitrage  zűr  Moosflora  des  Balaton  (Platten)-Sees  und  seiner 
Umgebung.  I.  — Adatok  a Balaton  és  környéke  mohflórájához.  I.  (Egy 
táblával.  — Mit  einer  Tafel.),  p.  235.  old. 

Holuby  J. : Aus  dér  Flóra  von  Bazin.  — Bazin  flórájáról,  p.  223.  old. 

Kümmerle  J.  B. : Über  die  Entdeckung  von  Orchis  Spitzelii  Saut.  in  Kroatien 
und  Norddalmatien.  — Az  Orchis  Spitzelii  Saut.  felfedezése  Horvátország- 
ban és  Észak-Dalmácziában,  p.  28.  old. 

Lányi  B. : Újabb  adatok  Csongrád  vármegye  flórájához.  — Neuere  Daten  zűr 
Flóra  des  Komitates  Csongrád,  p.  267.  old. 

Péter  fi  M.:  Néhány  erdélyi  szegfű  ismeretéhez.  — Zűr  Kenntnis  einiger  sieben- 
bürgischer  Dianthus-Arten.  (2  táblával  és  1 duplatáblával.  — Mit  2 Tafeln 
und  1 Doppeltafel.),  p.  8.  old. 

Prodan  Gy. : Achillea-hibridek  a Dobrogeából.  — Achillea-Bastarde  au9  dér 
Dobrogea,  p.  62.  old. 

« Néhány  adat  hazánk  flórájának  ismeretéhez.  — Einige  Beitrage  zűr 
Kenntnis  dér  Flóra  von  Ungarn,  p.  251.  old. 

Rapaics  R. : Borbás  Vince  emlékezete.  — Erinnerung  an  Vincenz  von  Borbás, 
p.  169.  old. 

« A Centunculus  minimus  L.  Debrecen  flórájában.  — Centunculus  minimus 
L.  in  dér  Flóra  von  Debrecen,  p.  258.  old. 


a* 


IV 


f Sabransky  H.  : Jegyzetek  néhány  kiskárpáti  szederfajról.  — Bemerkungen 
über  einige  Rubus-Arten  dér  Kleinen-Karpathen,  p.  54.  old. 

Sántha  L. : Néhány  adat  Balatonlelle  és  környékének  zuzmóflórájához.  — Einige 
Beitráge  zűr  Flechtenflora  von  Balatonlelle  und  seiner  Umgebung, 
p.  75.  old. 

Topitz  A. : Ungarische  Minzen.  — Magyar  menták,  p.  125.  old. 

Wagner  J.:  Új  Centaurea-fajvegyülékek.  — Neue  Plockenblumen-Bastarde.  (Egy 
táblával.  — Mit  einer  Tafel.),  p.  231.  old. 

Zsák  Z. : Néhány  érdekes  hybrid  Budapest  flórájában.  — Einige  interessante 
Hybriden  in  dér  Flóra  von  Budapest,  p.  60.  old. 

« Adatok  Temesvár  környéke  edényes  növényzetének  ismeretéhez.  — 
Beitráge  zűr  Kcnntnis  dér  Gefásspflanzenflora  dér  Umgebung  von  Temes- 
vár, p.  66.  old. 

« A Botrychium  Lunaria  (L.)  Sw.  pestvármegyei  előfordulása.  — Über  das 
Vorkommen  von  Botrychium  Lunaria  (L.)  Sw.  im  Pester  Komitate, 
p.  82.  old. 

« A Jasminum  fruticans  L.  nem  tűnt  el  Budapest  flórájából.  — Jasminum 
fruticaus  L.  ist  aus  dér  Budapester  Flóra  nicht  verschwuuden,  p.  261.  old 


II.  Apró  közlemények.  — Kleine  Mitteilungen. 

Degen  Á. : A Centauriuui  turclcum  (Velen.)  Ronn.  előfordulása  hazánkban.  — 
Über  das  Vorkommen  von  Centaurium  turcicum  (Velen.)  Ronn.  in 
Ungarn,  p.  268.  old. 

« A Woodsia  glabella  R.  Br.  felfedezése  Erdélyben.  — Über  die  Ént- 
deckung  dér  Woodsia  glabella  R.  Br.  in  Siebenbürgen,  p.  270.  old. 

Gáyer  Gy. : Viola  Riviniana  Reichb.  forma  Waisbeckeri  n.  f.,  p.  270.  old. 

Gtőrffy  I. : Új  mohabastardus.  — Ein  neuer  Moosbastard,  p.  87.  old. 

w Bucegia  romanica  Északamerikában  (in  North-Amerika),  p.  90.  old. 

Rapaics  R. : A Spergula  pentandra  L.  hazánkban  (in  Ungarn),  p.  89.  old. 

« A Cardamine  hirsuta  L.  az  Alföldön  (im  Ungarischen-Tieflandel,  p.  271.  old. 

Wagner  J. : Linum  dolomiticum  Borb.  var.  parviflorum.  p.  273.  old. 

Zsák  Z. : Mi  a Cirsium  Rákosdense  Simk.  ? — Was  ist  Cirsium  Rákosdense 
Simk.  ?,  p.  88.  old. 

« A Hottonia  palustris  L.  új  termőhelye  Pestmegyóben.  — Ein  neuer  Stand- 
ort  von  Hottonia  palustris  im  Pester  Komitate,  p.  90.  old. 

« A Spergula  pentandra  L.  Szabolcs  vármegyében  (im  Komitate  Szabolcs), 
p.  271.  old. 

« Az  Epipactis  microphylla  (Ehrh.)  Sw.  pestmegyei  újabb  előfordulása.  — 
Über  neuere  Standorte  von  Epipactis  microphylla  (Ehrh.)  Sw.  im  Pester 
Komitate,  p.  272.  old. 

« A Corydalis  cava  iL.)  Schw.  et  K.  var.  scabricaulis  Zsák  elterjedése. 
(Über  die  Verbreitung  dér  gén.  Varietát.),  p.  274.  old. 

« A Sisymbrium  officináié  (L.)  Scop.  var.  leiocarpum  DC.  Bereg  vár- 
megyében (im  Komitate  Bereg),  p.  274.  old. 

III.  Magyar  és  horvát  botanikai  dolgozatok  ismerte- 
tése. — Referate  über  ungarische  und  kroatische  bota- 

nische  Arbeiten. 

Bernátsky  J. : Kevéssé  ismert  ehető  gombák.  — Über  wenig  bekannte  essbare 
Pilze,  p.  94.  old. 

Bodnár  J. : A zimáz  és  karboxiláz  enzimek  a burgonya  és  cukorrépa  raktározó 
szervében.  — Zymase  u.  Karboxylase  in  den  Speicherorganen  dér  Kar- 
tofifel  und  dér  Zuckerrübe,  p.  281.  old. 


V 


Botanikai  Múzeumi  Fíi-zetek.  — Botanische  Museumshefte.  Bánd  I. 
(1915.)  kötet,  p.  92.  old. 

« Bánd  II.  (1916.)  kötet,  p.  277.  old. 

Doby  G. : Növényi  enzymekról.  3.  A burgonya  levelének  invertáza.  — Über 
die  ptianzlichen  Enzyme.  3.  Über  die  Invertaze  dér  Kartoffelblátter, 
p.  281.,  old. 

Ehtz  G. : A véglények  színéről.  — Über  Fárbung  dér  Protisten,  p.  279.  old. 

« A Polytoma  uvella  cytologiai  viszonyairól  és  mitotieus  osztódásáról.  — 
Über  die  cytologischen  Verháltnisse  und  die  Mitose  von  Polytoma  uvella, 
p.  281.  old. 

Gáyer  J. : Amerikanische  Einwanderer  in  dér  Umgebung  von  Pozsony,  p.  289. 
oldal. 

Győrffy  I. : A gánóczi  «Hradek»  végveszedelme.  (Über  die  den  Gánóczer  Kalk- 
tuff-Hügel,  den  s.  g.  «Hradek»  bedrohende  Gefahr.),  p.  278.  old. 

Hollendonner  F. : Az  aquincumi  római  hordók  és  kútrészek  fája.  — Das  Holz 
dér  römischen  Fásser  und  Brunnenfassungen  in  Aquincum,  p.  276.  old. 

Höhr  H. : Erwiderung,  p.  291.  old. 

Hutyra  F.  és  Manninger  R. : Bakterium-ellenes  specifikus  fermentumok.  — Über 
Bakterien -tötende  spezifische  Fermente,  p.  281.  old. 

Karl  J. : A viridis  típusú  Euglenák  magosztódásáról.  — Über  die  Kernteilung 
dér  Euglenen  vöm  Typus  viridis,  p.  94.  old. 

Kümmerle  J.  B. : A pteridospora  szisztematikai  jelentőségéről.  — Über  die  syste- 
matische  Bedeutung  dér  Pteridosporen,  p.  96.  old. 

« Előmunkálatok  a Loncliitis-génusz  monográfiájához.  — Monographiae 
generis  Lonchitidis  prodromus,  p.  97.  old. 

László  G. : A tőzeglápok  és  előfordulásuk  Magyarországon.  — Die  Torfmoore 
und  ihr  Vorkommen  in  Ungarn,  p.  93.  old. 

Moesz  G. : Mykologiai  közlemények.  II.  — Mykologische  Mitteilungen.  II.  p.  95.  old. 

« Gombák  a Száva  partjáról.  — Pilze  von  dér  Ufergegend  dér  Száva, 
p.  276.  old. 

Pevalek  I.:  Sisyrinchium  angustifolium  Mill.  in  Kroatien,  p.  290.  old. 

« Zűr  Kenntnis  dér  Biologie  u.  dér  geogr.  Verbreitung  dér  Algen  iu  Nórd- 
Kroatien,  p.  291.  old. 

Rapaics  R. : Debreczen  flórája  (Flóra  von  Debreczen.),  p.  288.  old. 

« Déli  vendég  Debreczen  flórájában.  (Ein  südlicher  Gast  iu  dér  Flóra  von 
Debreczen),  p.  290.  old. 

« A botanika  magyarországi  történetének  fő  irányai.  I.  (Über  die  Haupt- 
ricbtungen  dér  Geschichte  dér  Botanik  in  Ungarn.  I.),  p.  290.  old. 

« Irányelvek  Magyarország  flórájának  növény  földrajzi  elemzéséhez.  (Leitende 
Prinzipien  bei  dér  pflanzengeographischen  Analyse  dér  Flóra  von  Üngarn.), 
p.  290.  old. 

Rechinger  L. : Ein  Pflngstaasflug  in  die  Kleinen-Karpathen,  p.  28!*.  old. 

Richter  A. : Borneo  egy  új  Schizaeá-ja  és  a vele  rokon  fajok  physiologiai 
anatómiája.  — Über  eme  neue  Schizaea-Art  Borneo's  und  über  die 
physiologische  Anatomie  dér  verwandten  Arten,  p.  280.  old. 

« Phylogenetisch-taxonomische  und  physiologisch-anatomische  Studien  über 
Schizaea,  p.  280.  old. 

« A Marcgraviaceae  néhány  új  alakjáról,  a származás-  és  az  összehasonlító 
alkattan  alapján.  I.  rész : Norantea  Eötvösorum  Al.  Richt.,  vonatkozással 
Gilg  Norantea  macroscypha-jára.  — Über  einige  neue  Marcgraviaceen- 
Arten,  auf  phylogenetischem  und  -vergleichendem  anatomischen  Grunde. 
I.  Teil:  Norantea  Eötvösorum  Al.  Richt.  mit  Beziehung  auf  Gilg’s 
Norantea  macroscypha,  p.  281.  old. 

Sántha  L. : Egyszerű  mikropolarizáló  készülék.  — Ein  einfacher  Mikropolari- 
sationsapparat,  p.  276.  old. 

« A zuzmók  vizsgálása  poláros  fényben.  — Untersuchung  dér  Flechten  in 
polarisiertem  Lichte,  p.  276.  old. 


VI 


Szatala  Ö.:  Adatok  Ung  vármegye  zuzmóflórájának  ismeretéhez.  — Beitráge 
zűr  Flechtenvegetation  des  Komitates  Ung,  p.  275.  old. 

Treitz  P. : Jelentés  az  1912.  és  1914.  évi  agrogeologiai  munkálatokról.  — 
Berichte  über  die  agrogeologischen  Arbeiten  in  d.  J.  1912  und  1914, 
p.  278.  old. 

V ouk  V.:  Morska  vegetacija  Bakarskoga  zaliva.  — Die  maríné  Vegetation  des 
Golfes  von  Bakar  (Buccari),  p.  97.  old. 

« Dvije  nőve  morske  alge  iz  Hrvatskog  Primorja.  — Zwei  neue  Meeresalgen 
aus  dem  kroatischen  Litorale,  p.  98.  old. 

« Bioloska  istrazivanja  termalnih  voda  Hrvatskoga  Zagorja.  — Biologische 
Untersuchungen  dér  Thermalquellen  von  Zagorje  in  Kroatien,  p.  99., 
290.  old. 

Vouk  V.  — Pevalek  I. : Prilog  poznavanju  gljiva  zagrebacke  okoline.  — Ein 
Beitrag  zűr  Kenntnis  dér  Pilzflora  dér  Umgebung  von  Zagreb,  p.  99.  old. 

« Ein  Beitrag  zűr  Kenntnis  dér  Basidiomyceten  Nord-Kroatiens,  p.  291.  old. 


IV.  Külföldi  botanikai  dolgozatok  ismertetése.  — Refe- 
rate  über  auslándische  botan.  Arbeiten. 

Bryologische  Zeitschrift.  I.  Jalirg.  Heft  Nr.  1.,  2.  u.  3.,  p.  294.  old. 

Diels  L. : Phelipaea  Boissieri  Stapf  in  Macedonien,  p.  297.  old. 

Haberlandt  G. : «Beitrage  zűr  allgemeinen  Botanika.  I.  Bánd  1.  Heft,  p.  100. 
oldal. 

Juhk  W. : Bibliographia  Botanica.  Supplementum,  p.  298.  old. 

Kövbssi  F. : Sur  l'assimilation  de  l’azote  pár  les  poils  des  plantes,  p.  101.  old. 

« De  l’assimilation  de  l’azote  de  l’air  et  de  la  róaction  des  matiéres  albu- 
minoides  contenues  dans  les  poils  «specialisés»  des  plantes  cultivées  dans 
l’oxygéne  en  l’absence  d’azote,  p.  101.  old. 

Maloch  F. : Kvétena  v Pezensku.  — Flóra  des  Pilsen-Landes,  p.  101.  old. 

Rabenhorst's  Kryptogame n-F lóra  von  Deutschland,  Österreich  und  dér 
Schweiz.  II.  Aufl.  VI.  Bánd : Die  Lebermoose  von  Dr.  Karl Muller, 
p.  293.  old. 

Rííbsaamer  H. : Die  Zoocecidien,  durch  Tiere  erzeugte  Pflanzengallen  Deutsch- 
lands  und  ihre  Bewohner,  p.  297.  old. 

Warkstorf  C. : Pottia^-Studien,  p.  297.  old. 

f Zmüda  A.  J. : O roslinnosei  jaskin  tatrzanskich.  — Über  die  Vegetation  dér 
Tátraer  Höhlen,  p.  102.  old. 


V.  A Kir.  Magy.  Természettudományi  Társ.  növénytani 
szakosztályának  ülései.  — Sitzungen  dér  botanischen  Sek- 
tion  dér  Kön.  ung.  naturwissenschaftlichen  Gesellschaft. 

p.  104—109.,  300-301.  old. 


VI.  Gyűjtemények.  — Sammlungen. 

Bryophyta  regni  Hungáriáé  exsiccata.  Tóm.  I.,  p.  109.  old. 
Bryotheca  polonica.  Fasc.  III.,  p.  112.  old. 

Kryptogamae  exsiccata e.  Cent.  XXIII.,  p.  110.  old. 

« « Cent.  XXIV.,  p.  301.  old. 

Musci  europaei  exsiccati.  Ser.  21 — 27.,  p.  111.  old. 

Sigmund  F. : Anatomie  und  Entwicklungsgeschichte  dér  Phanerogamen,  dar- 
gestellt  in  mikroskopischen  Original-Práparaten.  Lief.  1—5,  p.  302.  old. 
Zoocecidia  Poloniae  exsiccata.  Fasc.  I.,  p.  1 13.  old. 


VII 


VII.  Helyesbítés.  — Berichtigung. 

p.  117.  old. 

VIII.  Értesítés.  — Mitteilung. 

p.  117.  et  314.  old. 

IX.  Személyi  hírek.  — Personalnachrichten. 

Baumgartner  J. ..  303  Klebs  G 306 

Bocskay  0 . 307  Kniep  H 114 

Bodnár  J 304  Kövessi  F 304 

Burgeff  H — ...  ...  114  Kuusch  P 115 

. Correns  K.  E 305  Kümmerle  J.  B.  ...  304 

Bafert  O ...  303  Lengyel  G 307 

Degen  A 114  Maly  V 304 

Domin  K ...  114  Margittai  A 115 

Engler  A 306  Pammer  G.  306 

Entz  G ...  305  Qüint  J 304 

Felsinger  L ...  303  Rechjnger  K.__ 306 

Ferdinand  (König  v.  Búig.)  305  Schiller  Zs 306 

Filarszky  N 305  Schwendener  S. 306 

Fischer  H.  ...  ..  114  Stutzer  A 115 

Goebel  K.  E 305  Szabó  Z 115,304 

Gomba  K 307  Szandoyics  R.  ...  307 

Gulyás  A 307  Szurák  J 304,  308 

Haunalter  E.  ...  ...  303  Varga  F 308 

Hayek  A ...  ...  303  Wahl  B 304 

Heinricher  E 114  Westerdijk  J.  304 

Himmelbauer  W 303  Zahlbrucknbr  A.  ...  115 

Hollós  L _ 305 

X.  Meghalt.  — Gestorben. 

Bailey  F.  M 115  Neumann  R 116 

Bf.ssey  Ch.  E 115  Olivér  D 312 

Brinkmann  W 310  Pantocsek  J. 312 

Bryhn  N 310  Pearson  H.  W.  ...  312 

Celakovsky  L.  310  Procopp  J 312 

Ciesielski  T 115  Raciborski  M 312 

Cogniaux  A ...  310  Rehm  H.  312 

Fekete  L 310  Roth  G ...  116 

Galgóczy  K 310  Rothert  Wl ...  116 

Gomba  K 115  Sabransky  H 312 

Guttenberg  H.  311  Schubert  0 313 

Hansgirg  A. 311  Seymann  V 308 

Haracic  A.  311  Sorauer  P. 116 

Heckel  E 116  Torges  E 313 

Heering  W 311  Volkens  G 313 

Hesse  0 311  Waisbecker  A ...  116 

Kny  L.  ... 311  Wiesner  J. 313 

Kocsis  I ...  311  Wijsman  H.  P.  117 

Lignier  0 116  Zacharias  0 313 

Luerssen  Chr ._  311  Zmuda  A 313 

Massee  G. 312 


Tárgymutató.  — Index. 


Abutilon  Avicennae  261.  — Acarosporagla  ucocarpa  77.  — Acer 
eampestre  et  obtusatum  30,  31.  — Acetabularia  mediterranea  98.  — Achillea 
asplenifolia  et  |3  scabra  42 ; coarctata  62,  65 ; collina  31 ; crithmifolia  37,  288 ; 
debreczeniensis  288 ; dobrogensis  62 ; Jávorkae  63,  65 ; Kerpelyi  288 ; Küm- 
merleana  64,  65 ; leptophylla  64 ; Neilreichii  62,  228,  288 ; pannonica  288 ; 
pannonica  X Vandasii  63;  pseudotanacetifolia  42;  Ptarmica  257,  263;  rorna- 
niea  64,  65;  setacea  42,  63—65;  Vandasii  63;  Wagneri  62.  — Achmanthes 
inflata  219.  — Aconitum  adriatieum  28 ; Anthora  87,  254 : croaticum  et  f. 
velebitica  28 ; Hosteanum,  moldavicum,  multifidum,  Napellus  et  var.  Hoppe- 
anum,  Vulparia  254.  — Adenophora  infundibuliformis  var.  edentula  257.  — 
Adenostyles  Alliariae  35 ; glabra  32,  33.  — Adonis  aestivalis  var.  citriua  70. 

— Agaricus  Schumacheri  100.  — Agrimonia  Eupatoria  261,  264,  268.  — 
Agropyron  caesium  67,  68  ; cristatum  261 ; intermedium  et  var.  villosissimum 
39 ; repens  259.  — Agrostis  alba  245,  259,  var.  genuina  subvar.  diffusa 
245 ; spica  venti  245 ; vulgáris  et  var.  genuina  245.  — Aira  cae- 
spitosa  et  var.  parviflora  atque  var.  altissima  247 ; capillaris  210,  246,  var. 
arabigua  246 ; caryophyllea  39 ; flexuosa  et  var.  Legei  246.  — Ajuga  Cba- 
maepitys  260,  262 ; genevensis  30 ; reptans  72.  — Alchemilla  Hoppeana  33. 

— Alectorolophus  glandulosus  67,  73 ; goniotrichus  et  var.  interfoliatus  45 ; 
major  87 ; subalpinus  35.  — Alisma  Plantago  259.  — Allium  atropurpureum 
261,  268;  flavum  87;  oleraceum  253;  Scorodoprasum  68;  sibiricuin  et  xan- 
thicum  253.  — Alnus  pubescens  40 ; viridis  210.  — Alopecurus  aequalis  68, 
74 ; geniculatus  245,  268 ; myosuroides  245 ; pratensis,  ssp.  eupratensis  et  var. 
typicus  245.  — Alsine  glomerata  50.  — Alyssum  commutatum  43.  — Ama- 
nita  rubescens  94.  — Ámarantus  albus  41,  50;  lividus  II.  ascendens  268; 
retroflexus  266 ; silvester  67,  69.  — Amelanchier  ovális  32.  — Arami  maius 
37.  — Amygdalus  naua  109.  — Anabaena  thermalis  99,  290.  — Anagallis 
femina  72,  75.  — Anaptychia  ciliaris  82.  — Ancbusa  pustulata  45.  — 
Andreaea  frigida  et  petrophila  302.  — Andropogon  halepensis  et  Ischaemum 
244.  — Androsace  elongata  261 ; maxima  45.  — Anemone  nemorosa  et 
ranunculoides  30 ; transsilvanica  105.  — Anoplanthus  Biebersteinii  298.  — 
Antennaria  dioica  35.  — Anthemis  carpatica  et  macrantlia  257.  — Antheri- 
cum  ramosum  87.  — Anthoxanthum  odoratum  et  var.  glabrescens  subvar. 
longiaristatum  244.  — Anthriscus  nitidus  32 ; silvestris  264  ; tricliospermus 
72.  75,  266.  — Anthyllis  alpestris  32,  34,  var.  dinarica  31,  35;  aurea  f.  vele- 
bitica 28 ; Vulneraria  87.  — Antirrhinum  Orontium  67,  73.  — Aposeris 
foetida  32.  — Aquilegia  Kitaibelii  34 ; nigricans  254 ; Sternbergii  30,  33.  — 
Arabis  crispata  33,  35 ; croatica  32,  33 ; glabra  70,  75 ; hirsuta  33,  268 ; 
petrogena  87 ; Scopoliana  33.  — Arctium  artisticum  288 ; Láppá  266,  288 ; 
nothum  43;  tomentosum  266.  — Arctostaphylos  uva  ursi  34.  — Arenaria 
gracilis  34 ; multicaulis  254.  — Aristolochia  Clematitis  266.  — Armillaria 
robusta  94.  — Artemisia  annua  42 ; campestris  et  var.  sericea  42 ; monogyna 
228 ; pontica  42,  228 ; vulgáris  266.  — Arthonia  radiata  var.  astroidea  76.  — 
Arthrospira  funiformis  98.  — Aruncus  silvester  263.  — Arundo  Phragmitee 


IX 


et  var.  typica  subvar.  geuuina  f.  violascens  247.  — Aspergillus  niger  302. 

— Asperula  capitata  87 : odorata  32.  — Aspidium  lobatum  et  spinulosum 
227:  Thelypteris  227,  293.  — Asplenium  euneifolium  211;  íissum  34;  Forsteri 
212 ; germanicuin,  Ruta  muraria  et  septentrionale  227 ; viride  252.  — Aster 
canus  228 ; laevis  229 ; Linoeyris  42 ; növi  belgii  289 ; pannonicus  42,  262 ; 
salicifolius  289 ; Tripolium  228.  — Astragalus  austriacus  53 ; contortuplicatus 
261.  — Aetrantia  croatica  30.  — Athamanta  Haynaldi  34.  — Athyrium 
alpesire  252;  Filix  femina  var.  multidentatum  et  var.  rupicolum  252.  — Atra- 
gene  alpina  31,  33.  — Atiplex  litorale  et  microspermum  254;  oblongifolium 
et  tataricum  40.  — Atropa  Belladonna  45.  — Aulacomnium  marginatum, 
palustre  et  papillosum  295.  — Avena  elatior  et  var.  biaristata  atque  var.  sub- 
hirsuta  246 ; fatua  et  var.  glabrata  246.  — Azalea  procumbens  256. 

Bacidia  muscorum  et  rubellá  77.  — Bacillus  muscilaginosus  Koeleriae 
96.  — Ballota  nigra  266.  — Barbula  adriatica  et  fallax  111 ; gracilis  112. 

— Beckmannia  eruciformus  261.  — Beggiatoa  constricta  99,  290.  — Belli- 
diastrum  Michelii  33.  — Bellis  perennis  31.  — Beloniella  Tuzsoniana  95.  — 
Betula  pendula  et  pubeseenB  259.  — Bidens  tripartitus  259.  — Biscutella 
alpestris  31,  34.  35.  — Blackstonia  serotina  44.  — Blasia  pusilla  302.  — 
Blysmus  compressus  39.  — Boletus  badius  94 ; Boudieri  291 : flavus.  granu- 
latus,  luteus,  regius  et  rufus  94.  — Botrychium  Lunaria  82-  85.  — Brachy- 
podium  pinnatum  249;  silvaticum  249,  268.  — Brassica  elongata  47.  — 
Briza  média  et  f.  typica  aíque  f.  major  248.  — Bromus  arvensis  et  var. 
hyalinus  249 : commutatus  68,  74,  249 ; erectus  et  ssp.  eu-erectus  var.  Borbásii 
atque  ssp.  transsylvanicus  249:  inermis  68,  74,  249;  var.  typicus  249; 
mollis,  ramosus  et  var.  Benekeni  249 ; reptans  var.  velebitica  34 ; 
secalinus  et  ssp.  vulgáris  var.  glabratus  atque  var.  submuticus  249  : sterilis 
249,  266.  — Bryonia  dioica  268.  — Bryum  capillare  var.  pulvinata  112.  — 
Bucegia  romanica  90,  109,  110.  — Buellia  myriocarpa  et  Schaereri  81.  — 
Bunias  orientalis  263.  — Buphthalmum  salicifolium  32,  33.  — Bupleurum 
afflne  46,  261;  falcatum  46;  rotundifolium  46,  261. 

Calamagrostis  arundinacea  et  Epigeios  246.  — Calamintha  alpina  32, 
34,  35;  grandiflora  30,  32.  — Calicium  populneum  et  pusillum  76.  — Calo- 
placa  aurantiaca  var.  salicina  et  cerina  var.  Ehrharti  80  ; callopisma  81  ; 
haematites  80 : lactea  302 ; murorum  et  var.  pulvinata  81 ; placida  var.  dif- 
fracta  302 ; pyracea  80.  — Caltha  latifolia  254.  — Camelina  microcarpa  48, 
70 ; sativa  48.  — Campanula  alpina  257 ; bononiensis  228 ; carpatica  257 ; 
glomerata  87 ; latifolia  257 ; monantha  et  monanthos  216 ; Pantoese- 
kiana  216;  rapunculoides  268:  Rapunculus  74;  Sckeuchzeri  35;  sibirica 
43.  — Candelaria  concolor  f.  chlorina  275.  — Cannabis  sativa  f. 

laxiüora  40.  — Cardamine  amara  37 ; bulbifera,  dentata,  Hayneana  et  f.  fal- 
lax 47;  hirsuta  271,  272;  impatiens  et  f.  apetala  47;  Matthioli  67,  70,  74; 
pratensis  et  f.  stenopetala  47 ; rivularis  254.  — Carduus  Carduelis  33  : glau- 
cus  87,  257 ; Hazslinszkyanus  61  ; Kerneri  257 ; orthocephalus  43 ; Soltészii  61 ; 
uncinatus  6,  7 ; viridis  257.  — Carex  arenaria  37  ; aterrima  33 ; atrata  et  bre- 
vicollis  253  ; caespitosa  var.  Waisbeckeri  210,  218  ; canescens  253  ; caryophyllea 
var.  caespitiformis  212;  curvula  et  dinarica  253 ; distans  68;  ericetorum  8 4 ; 
flava  253;  Fritschii  208,  212:  gracilis  68;  hirta  67,  68,  74;  kordeisticlios  37; 
kumilis  39 ; laevis  34 : leporina  91 ; Mickelii,  nutans  et  pallescens  253 ; panicea 
253,  var.  praestabilis  212 ; pilosa  et  rostrata  253 ; stricta  39 ; supina  84 ; 
tomentosa  67,  68.  74 ; tristis  253 ; Turuli  38 ; vulpina  68.  — Carlina  aggre- 
gata  33,  35.  — Carthamus  lanatus  262.  — Castalia  coerulea  et  rubra  38. 

— Caucalis  daucoides  261 ; latifolia  72,  261.  — Centaurea  carniolica  234,  f. 
pseudo-Candollei  et  f.  unicolor  235 ; diffusa  38,  50 ; Grabowekyana  233 : Hay- 
naldi 33;  Herbicliii  233;  Jávorkae  233,  235;  Margittaiana  231,  235;  mieran- 
thos  43,  233,  f.  scopaeformis  et  f.  subcanescens  43 ; mollis  87 : nigrescens  38 ; 
oxylepis  234,  235;  pseudospinulosa  232,  233,  235;  rhenana  43,  232,  233,  235, 
f.  albiflora  43 ; rhenana  X Scabiosa  232,  233 ; Sadleriana  42,  f.  albiflora  et  f. 
6pinulosaeformis  43;  Scabiosa  43,  233,  235;  solstitialis  229,  262;  spinulosa 


X 


238  ; stenolepis  42  ; Thaiszii  38 : variegata  33.  35 ; veliuacensis  28.  — Centau- 
rium  pulehellum  262:  turcicum  268,  269;  uliginosum  et  umbellatum  269.  — 
Centunculus  minimus  258—260.  — Cephalanthera  ensifolia  226;  rubra  226, 
273.  — Cephalaria  transsilvanica  74.  75.  — Cerastium  anomalum  43,  50,  67, 
69 ; arvense  50 ; brachypetalum  67.  69 : ciliatum  254 ; glomeratum  et  glutino- 
sum  69  : graadiflorum  36 ; lanatum  et  trigynum  254.  — Ceratocephalus  ortho- 
ceras  261.  — Ceratophyllum  submersum  261.  — Cercospora  Galegae  et 
Medicagiuis  276.  — Cerinthe  alpina  256;  maculata  et  minor  44.  — Chaero- 
phyllum  aromaticum  46 ; Cicutaria  256 ; temulum  46.  — Chaetomorpha  aurea 
var.  funiformis  98.  — Chaetosphaeronema  herbaeeum  et  hispidulum  95.  — 
Chalymotta  macrocystis  100,  291.  — Chamaenerion  palustre  263.  — Chara 
foetida  et  f.  decipiens  atque  f.  subcapitata  111:  fragilis  111,  230.  — Chelido- 
nium  mai us  266.  - Chenopodium  acutifolium  69 ; album  et  Bonus  Henri cus 
40 : Botrys  41 ; concatenatum  40 ; glaucum,  var.  concolor  et  var.  microphyllum 
f.  pro3tratum  atque  f.  salsum  41;  hybridum  et  murale  40;  opulifolium  et  var. 
mucronulatum  atque  var.  obtusatum  41 ; opuiifoliumXalbum  41 : polyspermum 
41,  69,  74,  var.  acutifolium  et  f.  amarantoides  41 ; pseudo-Borbásii  et  riparium 
40;  rubrum  40.  259,  260.  var.  crassifolium  40;  serotinum  41;  spicatum  et 
subflcifolium  40;  suecicum  41:  urbicum  et  var.  rlirombifolium  40;  viride.  viri- 
descens  et  f.  vivax  40;  Vulvaria  et  var.  microphyllum  atque  var.  rhombicum 
41.  — Chlorocyperua  longus  39.  — Chondrioderma  spumaroides  102.  — 
Chrysanthemum  Leucanthemum  87.  — Cinclidotus  aquaticus  302.  — Cine- 
raria  campestris  et  sulphurea  257.  — Cirsium  arvense  f.  horridum  88,  89; 
brachycephalum  43  ; decussatum  257 ; Erisithales  33,  35,  87,  210 ; furiens  263 ; 
horridum  88,  89 : pannonicum  210 ; palustie  et  Rákosdense  88,  89  : rivulare 
257;  Waisbeckeri  210.  — Cladonia  alcicornis  77;  alpestris  et  bellidiflora  102; 
flmbriata  var.  abortiva  et  var.  tubaeformis  77 : foliata,  pyxidata  et  raugifor- 
mis  77.  — Clematis  integrifolia  46.  — Clevea  hyalina  109,  110.  — Clitocybe 
infundibuliformis  et  viridis  94.  — Cnidium  apioides  36.  — Colchicum  pan- 
nonicum 253.  — Coleosporium  Inulae  et  Melampyri  302.  — Collema  nigrescens 
78.  — Colutea  arborescens  53,  267.  — Comarum  palustre  255.  — Coniose- 
linum  Fischeri  255.  — Coniothecium  bohemieum  102.  — Conotrema  urceola- 
tum  275.  — Conringia  austriaca  268.  — Coprinus  micaceus  f.  irregularis  100. 

— Corallorrhiza  triflda  262.  — Coronilla  vaginalis  34,  83.  — Corydalis  cava 
var.  scabricaulis  70,  274;  solida  35;  Stummeri  216.  — Corylus  Avellana  105. 

— Cotinus  Coggygria  30.  — Cotoneaster  integerrima  52 ; tomentosa  32.  — 
Cousinia  affinis  et  bicolor  4:  brachyptera  7;  bulgarica  2—7;  Caesarea  3 ; 
Gundelia  et  heterolepis  7 ; involucrata  3,  6 ; macroptera  3 : squarrosa  7 ; Stap- 
fiana  et  Wolgensis  4.  — Cratoneuron  commutatum  112.  — Crepis  Jacquini 
257;  praemorsa  43;  setosa  229,  var.  glabrata  257;  sibirica  219,  223,  257.  — 
Crocus  neapolitanus  31,  35.  — Crypsis  alopecuroides  230.  — Cucurbitaria 
elongata  302.  — Cyclamen  europaeum  36.  — Cylindrospermum  Voukii  291- 

— Cynanchum  laxiun  87.  — Cynodon  Dactylon  68.  74,  245.  — Cynodon- 
tium  schisti  102.  — Cynoglossum  hungaricum  45.  — Cynosurus  cristatus  249, 
268.  — Cyperus  fuscus  259.  — Cypripedium  Calceolus  262.  — Cystopteris 
fragilis  30,  252,  var.  lobulato-dentata  252. 

Dactylis  glomerata  et  var.  ciliata  247.  — Daphne  arbuseula  277 ; Lau- 
reola  38.  — Degenia  velebitica  28.  — Delphinium  alpinum  254 ; orientale  261. 

— Dentaria  bulbifera  et  onneaphyllos  32.  — Dermatocarpon  hepaticum  75.  — 
Deschampsia  média  29.  — Dianthus  acicularis  8 ; ArmeriaXsuperbus  18 : 
attenuatus  16 ; barbatusXsuperbus  18,  19 ; bebius  34 ; benearnensis  16 ; bohe- 
micus  11  ; brachyanthus  21,  24  : Burciae  20—27  ; eallizonus  21—27  : callizonusX 
spiculifolius  20.  22,  24 ; callizonusXtenuifolius  21,  22,  24 ; earpaticus  21,  24 : 
Carthusianorum  17,  21 ; cognobilis  16 ; compactus  86,  var.  subbarbatus  254 ; 
Courtoisii  19 : furcatus  16 ; glaciális  254 ; grandiflorus  (bebius)  12 ; humilis  16 ; 
integer  11,  12:  integripetalus  8,  10—12,  14.  23,  26:  Julii— Wolffii  18—20,  24, 
27;  Liboschitzianus  11 : microchelius  21,  24;  petraeus  8,  10—12,  14,  16,  23,  26; 
plumarius  9.  23  : Pontederae  50.  69  ; pungens  et  Requienii  16  ; saxatilis  11 ; saxi- 


XI 


genus  17 — 20.  27;  serotinus  et  var.  hungaricu3  atque  var.  subroseu3  50  : serratus 
16;  Simonkaianus  8,  14,  23,  27:  spiculifolius  et  formáé  div.  8—26;  spiculi- 
foliusXsaxigenus  19,  24:  strictus  11,  12,  23:  subulatus  16:  superbus  263; 
Tátráé  S:  Wolffii  16— 19,  24.  — Dichelyma  faleatum  110.  — Dichiton  caly- 
eulatum  29.  — Dichostylis  Micheliana  259.  — Dictamnus  albus  51.  — Didy 
modon  luridus  112.  — Didymum  physaroides  102.  — Digitális  ambigua  87.  — 
Diplodina  Sesleriae  95.  — Dipsacus  fallax  et  pilosus  41.  — Ditrichum  homo- 
mallum,  vaginans  et  zonatum  295.  — Doronicum  carpaticum  et  glaciale  257 ; 
kungarieum  42,  257.  — Dorycnium  germanicum  34 ; herbaceum  263.  — Draba 
maiuscula  47 ; muralis  67.  70 : praecox  47.  — Dracocephalum  austriacum 
269.  — Drosera  rotundifolia  254.  — Dryaa  octopetala  33.  — Dryopteris  rigida 
34.  — Drypis  Jacquiniana  36. 

Echinochloa  eruciformis  290.  — Echinops  multiílorus  42,  268.  — Echium 
altissimum  227.  — Edraianthus  eroaticus  34,  35.  — Empetrum  nigrum  255. 
— Ephemeropsis  tjibodensis  277.  — Epilobium  adnatum  259,  289 ; Lamyi  52, 
72  ; parviflorum  259  ; roseumXLamyi  102.  — Epipactis  atropurpurea  30  ; micro- 
phylla  272,  273.  — Equisetum  fluviatile  252 ; hiemale  37 ; inundatum  252 ; 
palustre  259  ; ramosissimum  67  ; variegatum  293.  — Eragrostis  megastachya  68  : 
minor  et  pilosa  247.  — Erantbis  hiemalis  105.  — Erechthites  hieracifolia  229. 
289.  — Erigeron  aeer  30  : alpinus  257  ; annuus  268  : canadensis  289  : earpaticus 
257 : polymorphus  34.  35.  — Eriophorum  gracile  253  ; latifolium  253,  268  ; 
polystachyum,  Scheuchzeri  et  vaginatum  253.  — Erodium  cicutarium  var.  pim- 
pinelloides  51.  — Erucastrum  Pollichii  228.  — Erysimum  eanescens  et  erysi- 
moides  47  : repandum  67,  70,  74.  — Erythronium  dens  canis  262.  — Euclidium 
syriacum  229,  261.  — Euglena  viridis  94.  — Euphorbia  amygdaloides  71.  75 ; 
angustifrons  51,  60,  61 ; Cyparissias  87  ; Gerardiana  51 ; literata.  lucida,  pan- 
nonica,  palustris,  polychroma  et  salicifolia  51  : villosa  51,  268,  var.  trichocarpa 
51.  — Euphrasia  Kemeri  et  Rostkowiana  45:  salisburgensis  31.  35.  87.  — 
Evernia  prunastri  80.  — Evonymus  verrucosus  51. 

Fabbronia  octoblepharis  112.  — Ferula  Sadleriana  61.  — Ferulago  sil- 
vatica  263.  — Festuca  arundinacea  et  var.  aspera  249  ; bromoides  229  : croatica 
34  ; elatior  68  : gigantea  f.  typica  249 ; heterophylla  39,  248  : myuros  et  var. 
subuniglumis  249 ; Myurus  229  ; ovina  et  ssp.  vulgáris  var.  Lemani  248  ; pratensis 
et  ssp.  apennina  249  ; psendovina  68  ; pungens  34  ; rubra  et  ssp.  fallax  var.  barbata 
248  : sulcata  87.  — Filago  minima  257.  — Fontinalis  androgyna  240  ; antipyretica 
237  ; dichelymoides.  Duriaei  et  fasciculata  var.  danubica  240  : hypnoides  235—242, 
var.  Adlerzii  238,  var.  pungens  237,  238,  f.  ad  var.  pungens  acc.  238:  longifolia  240  : 
Ravani  238 : seriata  240 ; squamosa  et  var.  tenella  241.  — Fossombronia 
Dumortieri  102.  — Fragaria  moschata  31 ; viridis  67,  70.  — Fraxinus  excelsior 
2 59 : Ornus  43.  — Fumana  proeumbens  48.  — Fumaria  Schleieheri  67,  70  ; 
Yaillantii  70.  — Funaria  hygrometrica  294,  295  : hygrometricaXPhyscomitrium 
pyriforme  87,  107.  — Fusarium  corallinum  276. 

Gagea  arvensis  39,  68 ; lutea  39 ; pratensis  39,  68,  var.  ciliata  39 ; 
pusilla  39,  261 ; silvatiea  f.  bifolia  253.  — Galeobdolon  luteum  33.  — Galeopsis 
Ladanum  72.  — Galinsoga  parviflora  42,  229,  289.  — Galium  asperum,  hyssopi- 
folium  et  oehroleucum  43  ; pedemontanum  73 ; rubioides  et  tricorne  43  ; verum 
87.  — Genista  Mayeri  255 ; pilosa  83 ; sagittalis  263.  — Gentiana  anisodonta 
31 ; Clusii  34 ; crispata  216  : Pneumonanthe  268  : symphyandra  34 : tergestina 
31,  34 : utriculosa  35.  — Geránium  lucjdum  52  ; macrorrhizon  32,  33 ; phaeum 
et  rotundifolium  52 : sanguineum  34,  52 ; silvaticum  35.  — Geum  aleppicum 
et  rivale  255.  — Glaucium  corniculatum  47,  261.  — Glechoma  hirsuta  44.  — 
Globularia  bellidifolia  34;  Wilkommii  44.  — Glyceria  fluitans  et  plicata  248; 
poaeformis  et  scabriglumis  289.  — Glycyrrhiza  echinata  71.  — Gnaphalium  luteo- 
album  42,  259;  luteo-albumXsilvaticum=Malochii  102:  silvaticum  32 : supinum 
257  ; uliginosum  74,  259.  — Grimmia  montana  296.  — Gymnadenia  conopea 
31,  35,  226.  — Gypsophila  areraria  et  digenea  50;  panieulata  et  var.  hun- 
garica  atque  f.  lituanica  50. 


XII 


Haplocladium  virginianum  112.  — Hedraeanthus  Kitaibelii  257.  — 
Heleocharis  carniolica  et  ovata  262.  — Helianthemum  canum  83.  — Heli- 
chrysum  arenarium  42.  — Heliosperma  pusillum  34.  — Heliotropium  euro- 
paeurn  44,  262,  var.  trichocarpum  44.  — Helleborus  dumetorum  210;  viridis 
105.  — Helminthia  echioides  229.  — Hepatica  transsilvanica  263.  — Hera- 
cleum  carpaticum  255 ; chloranthum,  sibiricum  et  Sphondylium  46 : ternatum 
35.  — Herminium  Monorehis  253.  — Hesperis  nivea  254.  — Hieracium  Bau- 
bini  ssp.  div.  257,  258 ; Berardiamun  29 ; bifldum  ssp.  canitiosum  var.  pilosi- 
frons  30 ; cymosum  43,  ssp.  cymosum  f.  normale  258 ; echioides  43 : laevi- 
gatum  ssp.  leucidens  258 : macranthum  43 ; Pilosella  ssp.  auronotinum  et  ssp. 
subvirescens  f.  epilosnm  257 ; pratense  ssp.  pratense,  umbellatum  ssp.  carpati- 
genum,  umb.  var.  genuinum  f.  latifolium  et  umb.  f.  putata  258  ; villosum 
ssp.  villosum  f.  amplexissimum  35;  Waldsteinii  ssp.  lanifolium  34.  — Hierochloe 
australis  244.  — Holcus  lanatus  et  var.  albovirens  atque  var.  coloratus  246  ; 
mollis  246.  — Homogyne  silvestris  33.  — Hordeum  murinum  250.  — Hojitonia 
palustris  45,  90.  — Hydrocharis  morsus  ranae  252.  — Hygrohypnum  molle 
f.  elongata  112.  — Hymenostylium  curvirostre  302.  — Hypericum  alpigenum 
35;  hirsutum  71;  montanum  a)  elegantissimum  et  b)  scaberulum  51.  — 
Hypheothrix  jassacensis  99,  290.  — Hypochaeris  illyrica  29 ; maculata  43.  — 
Hyssopus  officinalis  268. 

Inula  hirta  32,  33,  42 ; Oculus  Christi  42.  — Iris  arenaria  et  germanica 
39  ; sibirica  253. 

Jasminnm  fruticans  264—267.  — Juglan*  regia  et  f.  dentata  51.  — 
Juncus  articulatus  67,  68 ; bufonius  67,  68,  230,  259 ; carpaticus  253 ; com- 
pressns  259 ; effusns  68.  260,  303,  f.  compactus  259,  260 ; fuscoater  60 ; glaucus 
68.  259,  268 : lampocarpus  60,  259 ; Rochelianus  262 ; Roeperi  60.  61  : sphaero- 
carpns  37,  230 ; sphacrocarpusXbufonius  230 ; triglumis  253.  — Juniperus 
eommunis  et  intermedia  252 ; nana  32,  33 ; Sabina  32,  33,  86.  — Jurinea 
mollis  43. 

Kickxia  Elatine  73.  — Knautia  dinarica  var.  croatiea  28,  33 : pannonién 
41 ; purpurén  var.  diesecta  34 ; silvatica  37  ; velebitiea  28.  — Kochia  prostrata 
261.  — Koeleria  ciliata  247. 

Laburnum  alpinum  30.  — Lacbnea  lutea  276.  — Lactarius  piperitus 
94.  — Lactuca  muralis  30 ; saligna  74.  — Lamium  maculatum  34.  — Laser- 
pitium  Archangelica,  Aruncus  et  marginatum  35.  — Lathyrus  Aphaca  67,  71  ; 
niger  71;  Nissolia  261;  silvestris  53.  — Lecania  Koerberiana  79.  — Lecanora 
augulosa  78 ; calcarea  var.  conereta  et  var.  contorta  atque  calc.  f.  lignieola  79 ; 
cinerea  et  var.  alba  atque  var.  obscurata  79 ; cinereorufescens  79 ; crassa  108, 
var.  caespitosa  et  var.  subfossulata  111;  Flotowiana  et  frustulosa  78;  gibbosa 
var.  ocellata  79 ; Hageni  et  var.  coerulescens  78 ; intumescens,  pallida  et  var. 
eondrotypa  78 ; saxicola  79 ; subfusca  78.  — Lecidea  elabens,  latypea  et  var. 
aequata  77  ; parasema  et  varietates : areolata,  euphorea,  grannlosa  et  rugulosa 
76.  — Leontodon  autumnalie  289;  caucasicus  et  croceus  258 ; hajdonicalis  289; 
RoBsianus  28.  — Leonurus  Marrubiastrum  44.  — Lepidium  Draba  261  ; per- 
foliatum  48,  74.  — Lepiota  procera  94.  — Leptobarbula  berica  296.  — Lep- 
togium  massiliense  111.  — Leptosphaeria  limosa  102.  — Lepturus  pannonicus 
68.  — Leucoium  aestivum  69.  — Libanotis  nitens  34,  35.  — Ligusticum 
dinaricum  35.  — Lilium  bosniacum  et  Martagon  35.  — Limosella  aquatica 
230,  263.  — Linaria  italica  262.  — Lindernia  pyxidaria  230.  — Linum  austria- 
cum  52 ; catharticum  34,  87 ; dolomiticum  83,  var.  parviflorum  273 ; flavum  87, 
263  ; glabrescens  52  ; hirsutum  37  ; tenuifolium  52.  — Lithospermum  purpureo- 
eoeruleum  72.  — Lloydia  serotina  253.  — Lolium  multiflorum  67.  68,  74,  250, 
var.  longiaristatum  et  var.  muticum  atque  var.  submuticum  250 ; perenne  et 
var.  longiglume  250  ; perenne  monstr.  ramosum  68  ; remotum  et  var.  oliganthum 
250  ; tomulentum  250.  — Lonchitis  Hieronymi  97.  — Lonicera  alpigena  et  Bor- 
básiana  32;  Caprifolium  210;  glutinosa  32;  Xylosteum  30.  — Lophodermium 
macrosporum  111.  — Loranthus  europaeus  46.  — Lotus  ciliatus  34 ; gracilis 


XIII 


71;  villosus  34.  — Luzula  campestris  68:  raultiflora  31,  22 8:  pallescen3  228; 
spadicea  et  sudetica  253.  — Lycopodium  annotinum  et  Selago  252.  — Lycopus 
europaeus.  var.  glabrescens  44.  — Lyngbya  Martensiana  f.  elongata  290.  — 
Lythrum  Hyssopifolia  230,  259 ; Salicaria  259. 

Majanthemum  bifolium  32.  — Malachium  aquatieum  259.  — Malaxis 
paludosa  93.  — Marrubium  candidissimum  36  ; peregrinum  262 : remotum  44. 

— Marsupella  emarginata  110-  — Matricaria  Chamomilla  42,  289 : discoidea 
67,  74,  229;  suaveolens  42,  289.  — Medicago  falcata  71,  75,  var.  viscosa  52; 
minima,  varia  et  var.  adenocarpa  52.  — Melampyrum  dinaricum  28:  bihariense 
87  : pratense  30.  — Melanconium  asperulum  96.  — Melica  ciliata  247 : picta 
67,  68,  74;  nutans  247:  transsilvanica  39;  uniflora  247.  — Melilotus  macror- 
rhizus  et  var.  perfrondosu.s  52.  — Melissa  oflicinalis  73,  268.  — Melittis  albida 
32,  33.  — Mentha  aquatica,  varietates  et  formáé  44,  139—143,  259;  arvensis. 
varietates  et  formáé  44,  143—151,  256,  263;  austriaca  259 ; dalmatica  var.  Fenz- 
liana  et  var.  peracuta  257;  dumetorum,  varietates  et  formáé  151 — 154:  gentilis, 
varietates  et  formáé  160:  Kerneri,  varietates  et  formáé  161—165,  257,  263: 
longifolia,  varietates  et  formáé  44,  125—139,  256,  263;  Maximilianea  151: 
piperita,  varietates  et  formáé  154;  Pulegium,  varietates  et  formáé  44,  73, 
166—167,  256,  264;  rotundifolia  125:  rubra  et  var.  Wirtgeniana  160;  Schul- 
tziana  et  varietates  165—166;  verticillata,  varietates  et  formáé  44,  154—160, 
256—257,  263 : villosa  151 : viridis  et  varietates  139 ; Waisbeckeri  210.  — 
Menyanthes  trifoliata  256.  — Mercurialis  ovata  33.  — Metaspbaeria  Feltgenii, 
Jávorkae  et  Scirpi  95.  — Microcoleus  thermalis  99.  290.  — Milium  effusum 
et  var.  elatius  245.  — Mnium  affine  296.  — Moehringia  muscosa  30,  33 ; 
trinervia  69.  — Molendoa  Sendtneriana  109,  110.  — Molinia  coerulea  et  var. 
litoralis  247.  — Montia  minor  et  rivuiaris  229.  — Muscari  botryoides  268  ; 
comosum  229.  — Myosotis  cognata  33 : hispida  67,  72  : micrantha  67,  72.  75  : 
silvatica  30;  sparsiflora  72:  suaveolens  84.  — Myosurus  minimus  69,  261.  — 
Myrica  Gale  93. 

Nardus  strieta  262.  — Nepeta  Cataria  44.  — Nephrodium  dilatatum, 
Dryopteris,  Filix  más  (var.  deorsi-lobatum),  Robertianum,  spinulosum  et  Thely- 
pteris  252.  — Neslia  paniculata  48.  — Nicandra  physaloides  45.  — Nonnea 
pulla  262.  — Norantea  Eötvösömül  281,  282;  maeroscypha  281.  — Nostoc 
thermopbilum  99,  290.  — Nymphaea  Lotus  278. 

Ochrolechia  tartarea  79.  — Odontites  serotina  et  verna  45.  — Oedo- 
gonium  diplandrum  172.  — Oenothera  biennis  289.  — Onobrychis  arenaria 
53 ; Visianii  175-  — Onopordon  Acanthium  6,  7.  — Onosma  arenaria  45.  — 
Opegrapha  atra  et  herpetica  76.  — Orchis  ambigua  253;  coriophorus  40; 
elegáns  253;  fusca  226;  inearnata  226,  253;  latifolia  253 ; laxiflorus  37:  macu- 
lata  253;  militaris  40,  226:  Morio  31,  40;  paluster  37,  40,  226:  purpureus  40: 
sambucina  31,  var.  rubra,  31,  40;  signifer  40  ; speciosa  31,  35,  91,  226  ; Spitzelii 
28,  35,  36;  Uecbtritziana  226;  ustulata  31,  253.  — Ornithogalum  Bouchéa- 
nnm  39 ; tenuifolium  39.  67,  69.  — Orobanche  alba,  caryophyllacea  f.  gilva  et 
lutea  f.  lutea  45.  — Orthantha  lutea  et  var.  linifolia  atque  f.  adenotricha  45. 

— Oryza  clandestina  244.  — Oryzopsis  virescens  39.  — Oscillatoria  angus- 
tissima  99.  — Oxalis  striota  268.  — Oxyrrhynchium  speciosum  et  Tatrense 
113.  — Oxytropis  campestris  255. 

Paliurus  australis  265.  — Panicum  crus  galli  et  var.  brevisetum  atque 
var.  longisetum  244;  glaucum  245;  lineare  et  var.  typicum  atque  f.  gracil- 
limum  244;  sanguinale  244;  verticillatum  et  var.  robustum  245.  — Papaver 
dubium  et  var.  albiflorum  47  ; strigosum  47.—  Paris  quadrifolia  32-  — Parmelia 
caperata  80  ; conspersa  105  : encausta  102  ; fuliginosa  et  glabra  79  ; perlata  80  : 
physodes  79;  pilosella  275;  saxatilis  79;  tiliacea  var.  convoluta  275;  tubulosa 
79.  — Pedicularis  Hoermanniana  31.  — Peltaria  alliacea  33,  35.  — Peltigera 
canina  78 ; erumpens  275  : horizontális  et  polydactyla  78.  — Peplis  Portula  263. 

— Pertusaria  amara  f.  isidiata  275;  communis  78. — Petasites  albus  30,  105. 

Peucedanum  alsatieum  261 ; arenarium  46  ; montanum  35 ; Oreoselinum  46 ; 


XIV 


palustre  46,  255.  — Phalaris  arundinacea  244;  pieta  266.  — Phegopteris 
polypodioides  298.  — Phelipaea  Boissieri  297.  — Philonotis  caespitosa  110 ; 
marchiea  f.  hydrophila  112.  — Phleum  Boehmeri  et  var.  latifolium  245;  nodo- 
sum  67 ; pratense  et  var.  nodosum  atque  var.  typicum  subvar.  fallax  245.  — 
Phormidium  thermale  99,  280.  — Physalis  Alkekengi  45.  — Physcia  aipolia 
81;  anaptychiella  111;  ascendens  et  obscura  81;  pulverulenta  82;  stellaris  et 
tenella  81.  — Physcomitrium  pyriforme  286 ; pyriforme  X Funaria  hygro- 
metrica  87.  — Physocaulus  nodosus  46.  — Picea  alpestris,  excelsa,  Omoriea 
et  velebitica  31.  — Pilea  microphylla  29.  — Pimpinella  alpestris  35 ; major 
263.  — Pinguicula  alpina  257.  — Pinus  Mughus  32 ; nigra  36,  39 ; uliginosa 
252.  — Plagiothecium  curvifolium  f.  julacea  112.  — Plantago  altissima  et  hun- 
garica  41 ; ramosa  259  ; tenuiflora  73.  — Pleurochaete  squarrosa  110.  — Pleuro- 
clada  albeseens  et  islandica  286.  — Pleurotus  ostreatus  94.  — Poa  angustifolia 
67,  68,  74;  annua  248;  bulbosa  39,  67,  68,  74,  var.  vivipara  68,  bulb.  f.  pra- 
tensiformis  et  f.  umbrosa  39 ; eompressa  248 ; crispa  289 ; dura  229 ; nemoralis 
39,  248,  var.  ürmula  248 ; palustris  248 ; praecox  181 ; prateusis  et  varietates 
div.  248 ; pseudopraecox  289 ; triviális  et  var.  multiflora  248.  — Podospermum 
Jaequinianum  et  laciniatum  43.  — Pogonatum  nanum  f.  breviseta  112.  — 
Pohlia  annotina  f.  decipiens  112;  nutans  296.  — Polycnemum  arvense  69; 
Heuffelii  67,  69.  — Polygala  Amarellum  51.  — Polygonatum  latifolium  69.  — 
Polygonum  areuarium  41;  aviculare  229;  dumetorum  69,  74;  graminifolinm 
41,  268;  Hydropiper  et  f.  remotum  259;  Persicaria  69,  74,  259;  tomentosum 
259.  — Polystichum  aculeatum  et  Braunii  252 ; illyricum  32 ; lobatum  252 ; 
Lonc-hitis  30,  32,  252.  — Polytoma  uvella  281.  — Politrichum  commune  var. 
Chalubinskii  113.  — Populus  alba  259 ; pyramidalis  38 ; tremula  46.  — Por- 
tulaca  oleracea  69,  74.  — Potamogeton  crispus  228,  252 ; lucens  228 ; natans 
228,  252  ; obtusifolius  268 ; pectinatus  261 ; pusillus  et  var.  planifolia  252 ; 
trichoides  228.  — Potentilla  arenaria  var.  inhaerens  52 ; cauescens  228 ; erecta 
31;  Guentheri  228;  Jacquiniana  227;  micrantha  34;  pilosa  228;  rubens  227; 
Serpentini  211 ; subargentea  228 : Bubrubens  52 ; supina  70 ; Waisbeckeri  210. 

— Pottia  truncata  et  var.  truncatula  atque  var.  minutissima  297.  — Prenan- 
thes  purpurea  30,  32.  — Primula  acaulis  105 ; canescens  45 ; carpatica  256 ; 
Columnae  30,  33 ; Kitaibeliana  34 ; minima  256 ; vulgáris  30.  — Prunus  dasy- 
phylla,  fruticosa  et  spinosa  52.  — Pseudoleskeella  catenulata  var.  laxa  112. 

— Ptarmica  Visianii  34.  — Puccinia  Absinthii  110;  Balsamitae  302;  Cen- 
taureae  301;  Iridis  et  obtusa  111.  — Pulmonaria  dacica  256;  Filarszkyana 
105,  219 ; mollissima  72,  262.  — Pulsatilla  alpina  35 ; grandis  et  var.  angu- 
stisecta  47 ; nigricans  46 ; Zichyi  37.  — Pycreus  flavescens  259,  260.  — 
Pyrenophora  ciliolata  et  hnngarica  95.  — Pyrenula  leucoplaca  76;  nitida  í. 
flavescens  275.  — Pyrethrum  macrophyllum  30.  — Pyrola  rotundifolia  et 
uniflora  256. 

Ouercus  pubescens  40;  Eobur  40,  259. 

Ramalina  calicaris  80;  carpatica  111;  fraxinea  et  pollinaria  80.  — 
Ranunculus  aquatilis  et  arvensis  var.  tuberc-ulatus  70;  aureus  254:  auricomus 
70  : Breyninus  37 ; carpaticus  254 ; circinnatus  47 ; glaciális  254  ; illyricus  47, 
228:  lanuginosus  30;  laterifiorus  91:  Lingua  47:  napellifolius  254:  nemorosus 
37,  264:  paucistamineus  47,  70;  pedatus  67,  70,  261 ; platanifolius  30,  32;  poly- 
anthemos  var.  latiflssus  37 ; repens  70,  74,  259,  var.  myrrhiphyllus  47 ; sardous 
var.  mediterraneus  70 ; sceleratus  70,  259 ; scutatus  30 ; Steveni  67,  70 ; Tbora 
254-  — Rapistrum  perenne  48,  261.  — Raichardia  picroides  34.  — Rham- 
nus  fallax  30,  31.  — Rhodiola  rosea  33.  — Rhododendron  Kotsckyi  219.  — 
Rhus  Toxicodendron  51.  — Ribes  pallidigemmum  28,  32.  — Rinodina  exigua 
81.  — Robinia  Pseudoacacia,  lus.  pyramidalis  et  var.  diversifrons  atque  var. 
mon  jphylla  53.  — Roripa  amphibia  X silvestris  47 ; repens  var.  astolona  47 ; 
silvestris  259.  — Róna  alpina  var.  adenosepala  255 ; austriaca  255 ; canina 
224,  formáé  div.  52,  255 ; coriifolia  255 ; dumetorum  formáé  div.  52,  255 ; 
elliptica  f.  Jordani  52;  gallica  A eryostyla  var.  leiophylla  70;  glauca  f.  falcata 
255:  globularis  255:  pendulina  210.  263;  rubiginosa  224:  spinosissima  224,  var 


xvr 


macropetala  255  ; subcanina  255  ; trachyphylla  225  ; transsilvanica  255  ; Wais- 
beckeri  210 ; Zalana  52.  — Rubia  tinctorum  265.  — Rubus  amictifolius  55 ; 
Antonii  210 ; bifrons  225 ; Bollae  58,  59 ; caesius  X tomentosus  225 ; caudicans 
225,  255:  carpatieus  57 — 59;  Clusii  57;  ctenodon  56;  Dryades  55 — 57,  59; 
flssus  102  ; fuscus  56 ; grandifrons  52 ; granulatus  56,  59 : Gremlii  57  : hirtus 
58,  59,  II.  posoniensis  59;  inaequalis  57,  59;  idaeus  32;  Lacroixii  56:  leuco- 
phaeus  255 ; Lintoni  56 ; macrophyllus  225 ; macrostemon  X tomentosus  55, 
59 ; Metschii  58,  59 ; micrandus  55 ; miostylus  58,  59,  o Bollae  58 : misniensis 
56 ; moesius  225 : obovatifrons  56  ; pallidus  55,  56,  59,  B Loehrii  et  C fuscus 
56,  D dryades  55,  56;  papulosus  57 — 59;  piletosus  55;  postniensis  58,  59; 
purpureus  225 ; Radula  58,  59,  225 ; Rózsayanus  54,  55,  59 ; rudis  225 : saxa- 
tilis  33,  34,  87  ; serpens  X macrophyllus  55,  59 ; suberectus  225 ; teretieaulis 
58,  59 ; thamnocharis  55 ; thyrsanthus  52 ; thyrsoideus  225  : timendus  58,  59 ; 
tomentosus  52,  55,  59,  225 : traunsteiniensis  56 ; ulmifolins  X tomentosus  55, 
59  ; Vestii  225  ; virgultornm  52  ; Waisbeckeri  210.  — Rudbeckia  laciniata  289.  — 
Rumex  Aeatosella  var.  multifldns  41 ; limosus  41  ; maritimus  254 ; odontocarpus 
et  Patientia  41 ; pulcher  268.  — Ruscus  Hypoglossum  226.  — Russula  alutacea, 
aurata,  cyanoxantha,  deliea.  emetica,  vesca  et  vireseens  94. 

Sagina  bryoides  229 ; procnmbens  260.  — Salix  alba  259 ; grandiflora 
f:  velebitica  32;  viridis  40.  — Salvia  Aethiopis  et  austriaca  44:  Kanitziana 
256 ; silvestris  44,  72 ; Sonklari  216.  — Sambucus  Ebulns  266 ; racemosa  301 

— Samolus  Yalerandi  39.  — Sanguisorba  aurieulata  268.  — Sanicula  euro- 
paea  32.  — Saponaria  bellidifolia  86,  87.  — Sarcoscypha  protraeta  106.  — 
Satureja  alpina  256 ; subspicata  34.  — Saxifraga  androsacea,  Baumgartenii  et 
bryoides  255 ; bulbifera  46 : carpatica  et  cymosa  255 ; lasiophylla  32  : Malyi 
33,  34 ; mosehata  255 ; prenja  29 ; racemosa  255 ; Roc-heliana  87,  255,  ssp. 
velebitica  28 ; stellaris  255 ; tridactylites  46.  — Scabiosa  banatica  87  ; canes- 
c-ens  41 ; ochroleuca  87.  — Scheuchzeria  palustris  252.  — Schistidium  brun- 
nescens  109,  110;  spbaericum  var.  carpaticum  113.  — Sehizaea  australis,  fistu- 
losa.  Hallieri,  malaccana  et  robusta  280.  — Schoenoplectus  Tabeinaemontani 
259.  — Schoenus  nigricans  39.  — Scilla  bifolia  39,  68.  — Scirpus  Mickeli- 
anus  230;  setaceus  213;  silvaticus  67,  68;  supinus  230.  — Scleranthus  annuus 
67,  69.  — Sclerocbloa  dura  67,  68,  74,  248.  — Scolopendrium  vulgare  252. 

— Scorpiurium  circinnatum  f.  pterigynandroidea  112.  — Scorzonera  bispanica 

43 ; laciniata  74 ; parviflora  43 ; purpurea  39,  43 ; rosea  34,  35,  258.  — Scro- 
phularia  nodosa  35,  73;  vernalis  45.  — Seutellaria  galericulata  259:  hasti- 
folia  72,  259,  264.  — Sedum  maximum  261.  — Selaginella  spinulosa  252.  — 
Sempervivum  montanum  254;  tectorum  2S0.  — Senebiera  Coronopus 

229.  — Senecio  campester  42 ; carpatieus  257 ; Doria  42 ; Doronicum  34,  35  ; 
erraticus  259:  lluviatilis  42;  Fuchsii  35:  Jacobaea  87:  nemorensis  30;  ovi- 
ren6is  35;  paludosus  42;  rupestris  32,  34;  tenuifolius  et  vernalis  42.  — Sep- 
toria  Bidentis  276  ; Chenopodii  111 ; Euphorbiae  et  Guepini  66  : Römeriana  et 
samaricola  95:  Saponariae  302;  Xantbii  111.  — Seseli  gracile  87:  osseum  46 ; 
rigidum  87.  — Sesleria  tenuifolia  33,  34,  247.  — Setaria  glauca  67,  259.  — 
Sibiraea  croatica  28.  — Sideritis  montana  262.  — Sieglingia  decumbens  247, 
262.  — Silene  Armeria  50,  254 ; dicliotoma  50 ; dubia  87 ; multillora  50 ; 
venosa  30,  35 ; viscosa  50 ; vulgáris  87 ; Zawadzkii  254.  — Sisymbrium 
officináié  var.  leiocarpum  274 ; Sophia  70.  — Smyrnium  perfoliatum  et  var. 
Kitaibelii  46.  — Solanum  alatum  45:  nigrum  266;  villosum  45.  — Solidago 
alpestris  32 ; c-anadensis  289  ; serotina  42,  229,  289.  — Sorbus  Ária  et  Chamae- 
mespilus  32 ; ereticaXtorminalis  38.  — Sparganium  negleetum  40 ; simplex 
37.  — Spergula  arvensis  89 ; pentandra  89,  90,  271.  — Spergularia  rubra  69. 

— Sphaerocephalus  acuminatus  295.  — Sphaeronema  Filarszkyana  et  Gen- 
tianae  95.  — Sphagnum  molluscum  var.  vulgata  f.  gracilis  110.  — Spiraea 
denudata  255.  — Stachys  alpina  256;  ambigua,  palustris  et  silvatica  var. 
pycnotricha  44.  — Staphylea  pinnata  51.  — Stellaria  Frieseana  254.  — Ste- 
nophragma  Thalianum  70,  264.  — Stipa  Joannis  39.  — Streblotrichum 
bericum  296.  — Succisa  pratensis  263.  — Swertia  alpestris  256.  — Sym- 


XVI 


phyandra  Hofmanni  216;  Wanneri  et  f.  subglabra  219.  — Symphytum  cor- 
datam  263;  tubero9um  30,  32,  34,  263.  — Symploca  erecta  291.  — Syrenia 
angustifolia  47.  — Syringa  vulgáris  266. 

Taraxacum  bessarabicum  43:  serotinum  43,  228.  — Taxus  baccata252. 
— Telekia  speeiosa  263.  — Teucrium  Scordium  262;  Scorodonia  219;  supi- 
num  34.  35.  — Thalictrum  angustissimum  67,  70;  aquilegifolium  33;  nigri- 
cans  300.  — Thelephora  coralloides  102.  — Thesium  alpinum  31,  254;  inter- 
inedium  87.  — Thlaspi  perfoliatum  261 ; praecox  31.  — Thymüs  balcanicus 
et  subcitratus  34 ; transsilvanicus  87.  — Tilia  aenobarba  50 ; c-ordata  46 : 
obliqua  50 ; pilosa  51 ; platypkyllos  50.  — Tilletia  controversa  301.  — Toninia 
coeruleonigrieans  77.  — Trapa  natans  301.  — Tribulus  orientalis  51.  — Tri- 
folium  campestre  71,  259;  dalmaticum  29;  ílliforme  71;  fragiferum  259:  Hay- 
% naldianum  218;  Molinerii  67,  71,  75;  parviflorum  71,  75;  repens  259;  stria- 
tum  228:  velebitieum  et  var.  Gackae  28.  — Triglochin  maritimum  39,  262. 
— Trigonella  coerulea  301.  — Trinia  glauea  46  ; longipes  34.  — Triphragmium 
Filipendulae  111.  — Trisetum  baragense  300;  flaveseens  et  ssp.  pratense  atque 
var.  glabratum  246.  — Triticum  repens  et  var.  aristatum  atque  var.  glauces- 
eens  250.  — Trollius  europaeus  33,  254,  263.  — Tunica  Saxifraga  228.  — 
Tussilago  Farfara  105,  259. 

Ulraus  scabra  260.  — Ulothrix  subtilis  111.  — Uromyces  ambiguus  et 
Astragali  301 : Galegae  276.  — Urophlyctis  pulposa  276.  — ürtica  dioica  33 ; 
urens  266.  — Usnea  florida  80.  — Ustilago  Vaillantii  110. 

Vaccaria  grandiflora  50.  69;  segetalis  50.  — Vacinium  Myrtillus  279: 
vitis  idaea  31.  279.  — Valeriána  angustifolia  33 ; dioica,  ofticinalis,  pratensis 
et  sambucifolia  41 ; tripteris  35,  210.  — Valerianella  Morisonii  67,  73,  75  ; 
rimosa  et  Zoltáni  67,  73.  — Ventenata  dubia  246.  — Veratrum  Lobelianum 
31.  — Verbascum  Lychnitis  45;  phoeniceum  228;  speciosum  227.  — Verbéna 
offieinalis  259.  — Veronica  acinifolia  67,  73;  Anagallis  73,  75,  259:  anagal- 
loides  259 : aquatica  45 ; Barrelieri  251  ; Beccabunga  et  Chamaedrys  73 ; den- 
tata  37 : hederifolia  67,  73,  75 : Jacquini  34 : orchidea  73 ; polita  67,  73,  75 ; 
spicata  251,  ssp.  Prodani  250 : Teucrium  37 ; triloba  67,  73 : triphylla  73,  262 ; 
Tournefortii  73 ; Velenovskyi  f.  Kovácsii  45;  verna  268.  — Verrucaria  fu- 
scoatra  75.  — Viburnum  Lantana  32,  var.  tyraicum  43.  — Vicia  lathyroides 
67,  71 ; segetalis  71 ; striata  67,  71,  75.  — Vinca  herbacea  et  minor  44.  — 
Viola  alba  49;  ambigua  48:  arvatica  50:  arenaria  49,  50;  arvensis  50; 
austriacaXhirta  48 ; biflora  33 ; canina  et  var.  lucorum  50 : chelmea  ssp. 
vratnikensis  28 ; cyanea  50 : cyaneaXbirta  48 ; danubialis  255 ; dere- 
licta  50;  elatior  50,  72,  f.  temesiensis  71;  Gáyeri  et  glanca  49; 
hirta  var.  fraterna  48,  var.  subciliata  71,  var.  vulgáris  48;  hirtaX 

odorata  f.  ad  V.  odoratam  acc.  71 ; hirtaXodorata  ssp.  Wiedemanni 
49 ; Kerneri  48 ; Kitaibeliana,  mirabilis  et  montana  50 ; nemorosa  271  ; 
permixta  48;  pumila  43,  50.  67,  71:  odorata  et  ssp.  Wiedemanni  48,  49:  odor. 
f.  Simonkaiana  et  f.  subodorata  49;  Riviniana  50,  270,  271,  f.  Waisbeckeri 
210,  270.  271:  sarmentosa  48;  scotophylla  49,  270;  silvestris  50,  271,  var. 
pseudolivida  72 ; stricta  255 ; suavis  et  var.  brevifimbriata  48 ; tricolor  50 : 
tristicha  255 ; Vandasii  72 ; virescens  270.  — Viscaria  nivalis  254 ; vulgáris 
69.  — Viscum  album  et  var.  Pseudoacaciae  46. 

Willemetia  stipitata  20S.  — Wolffia  arrhiza  105.  — Woodsia  glabella 

270;  iivensis  219. 

Xanthoria  lychuea  81 ; parietiua  81,  var.  adpressa  275. 


MAGYAR  BOTANIKAI  LAPOK. 

(ÜNGARISCHE  BOTANISCHE  BLÁTTER.) 


Kiadja  és  szerkeszti : — Herausqeber  ü.  Redakteur : Fömunkatársak : — Hauptmitartóter : 

Dr.  DEGEN  ÁRPÁD.  Dr.  GYŐRFFY  ISTVÁN.  — Dr.  LENGYEL  GÉZA. 

H i z o m ányban  — In  Horn  m i s s i o n 
Németországban  : — Für  Deutschland : 

Bei  Hal  W«>sr-nél 
Leipzig,  Königsstrasse  Nr.  3. 

n kötet  1(U0  évfolyam.  RnHanoet  január— május  M0-  \ IR  n7 

• Bánd  lölU.  Jahrgang.  DUUttpCöl  Január— Mai  N = I/D>  öA. 


Az  1/5.  szám  tartalma.  — Inhalt  dér  1/5.  Nummer.  — Eredeti  közle- 
mények  — Original-Aufsatze : J.  Bornmüller,  Náheres  tiber  Cousinia 
bulgarica  C.  Koch.  — Adatok  a Cousinia  bulgarica  C.  Koch  ismeretéhez,  p. 
2.  old.  — Péter  fi  M.,  Néhány  erdélyi  szegfű  ismeretéhez.  — Zűr  Kenut- 
nis  einiger  aiebenbürgiscber  Dianthus-Arten,  p.  8.  old.  — Kümmerle  J.  B., 
Über  die  Entdeckung  von  Orehis  Spitzelii  Sutit.  in  Kroatien  und  Norddalma- 
tien.  — Az  Orehis  Spitzelii  Saut.  felfedezése  Horvátországban  és  Észak-Dalmá- 
cziában,  p.  28.  old.  — G á y e r Gy.,  Komárommegye  virágos  növényeiről.  — 
Über  die  Bltttenpflanzen  des  Komitates  Komárom,  p.  37.  old.  — Sabransky 
H.,  Jegyzetek  néhány  kiskárpáti  szederfajról.  — Bemerkungen  über  einige  Rubus- 
.Arten  dér  Kleinen-Karpathen,  p.  54.  old.  — Zsák  Z.,  Néhány  érdekes  hybrid 
Budapest  flórájában.  — Einige  interessante  Hybriden  in  dér  Flóra  von  Budapest,  p. 
80.  old.  — P r o d a n Gy.,  Achillea-hybridek  a Dobrogeából.  — Aehillea-Bastarde 
aus  dér  Dobrogea,  p.  62.  old.  — Zsák  Z.,  Adatok  Temesvár  környéke  edényes  nö- 
vényzetének ismeretéhez.  — Beitráge  zűr  Kenntnis  dér  Gefasspflanzenflora  dér 
Umgebung  von  Temesvár,  p.  66.  old.  — S á n t h a L.,  Néhány  adat  Balaton- 
lelle  és  környékének  zuzmóflórájához.  — Einige  Beitriige  zűr  Flechtonflora  von 
Balatonlelle  und  seiner  Umgebung,  p.  75.  old.  — Zsák  Z..  A Botrychium 
Lunaria  (L.)  Sw.  pestvármegyei  előfordulása.  — Über  das  Vorkommen  von 
Botrychium  Lunaria  (L.)  Sw.  im  Pester  Komitate,  p.  82.  old.  — Borza  S., 
A Saponaria  bellidifolia  Smith  erdélyi  lelőhelyei.  — Über  die  Standorte  dér  Sapo- 
naria  bellidifolia  Sm.  in  Siebenbürgen,  p 86.  old.  — Apró  közlemények  — 
Kleine  Mitteilungen:  Győrffy  I.,  Új  mohabastardus.  — Ein  neuer  Moos- 
bastard,  p.  87.  old.  — Zsák  Z.,  Mi  a Cirsium  Rákosdense  Simk. "?  — Was  ist 
Cirsium  Rákosdense  Simk.?  p.  88.  old.  — Rapaics  R.,  A Spergula  pentandra 
L.  hazánkban  (in  Uugarn),  p.  89.  old.  — Győrffy  I.,  Bucegia  romanica 
Északamerikában  (in  North-America),  p.  90.  old.  — Zsák  Z.,  A Hottonia  pa- 
lustris  L.  új  termőhelye  Pestmegyében.  — Ein  neuer  Standort  von  Hottonia 
palustris  L.  im  Pester  Komitate,  p.  90.  old.  — Magyar  és  liorvát  hőtan,  dol- 
gozatok ismertetése  — Beferate  über  ungarische  und  kroatisclie  hőtan.  Árbel- 
ien : Botanikai  Múzeumi  Füzetek  (Botanisehe  Museumshefte)  I.  (1915.) 
évf.  (Jahrgang),  p.  92.  old.  — László  G.,  A tőzeglápok  és  előfordulásuk 
Magyarországon  (Die  Torfmoore  und  ihr  Vorkommen  in  Ungarn),  p.  93.  old.  — 
Bornátsky  J.,  Kevéssé  ismert  ehető  gombák  (Über  wenig  bekannte  essbare 
Pilze),  p.  94.  old.  — Kari  J.,  A viridis  típusú  Euglenák  magosztódásáról 
(Über  die  Kernteilung  dér  Euglonen  vöm  Typus  viridis),  p.  94.  old.  — Moesz 
G.,  Mykologiai  közlemények  (Mykologische  Mitteilungen),  p.  95.  old.  — Küm- 
merle J.  B„  A pteridospora  szisztematikai  jelentőségéről  (Über  die  systema- 
tische  Bedeutung  dér  Pteridosporen),  p.  96.  old.  — Kümmerle  J.  B„  Elő- 
munkálatok a Louchitis-génusz  monográfiájához  (Monographiae  generis  Lonohi- 

1 


tidis  prodromus),  p 97.  old.  — V.  V o u k,  Morska  vegetacija  Bakarskoga  zaliva 
(Die  maríné  Vegetation  des  Golfes  von  Buccari),  p.  97.  old.  — V.  Vouk, 
Dvije  nőve  morske  alge  íz  Hrvatskog  Primorja  (Zwei  neue  Meeresalgen  aos 
dem  kroatischen  Litorale),  p.  98.  old.  — V.  V o u k,  Bioloska  istrazivanja  ter- 
malnih  voda  Hrvatskoga  Zagorja  (Biologisohe  Untersudiungen  dér  Thermal- 
quellen  von  Zagorje  in  Kroatien),  p.  99.  old.  — V.  Vouk  — I.  Pevalek, 
Prilog  pozuavanju  gljiva  zagrebacke  okoline  (Bin  Beitrag  zár  Kenntnis  dér 
Pilzflora  dér  Umgebung  von  Zagreb),  p.  99.  old.  — Külföldi  botan.  dolgozatok 
ismertetése.  — Érferate  iiber  auslándische  botanische  Árbelien : G.  Habé  r- 
landt,  «Beitrage  zűr  allgemeinon  Botanik»,  p.  100.  old.  — Küvessi  F.,  Sur 
1’assimilation  de  l’azote  pár  les  poils  des  plantes,  p.  101.  old.  — Kő  vés  sí  F„ 
De  1’assimilation  de  l'azote  de  l’aic  et  de  la  réaction  des  matieres  albuminoi- 
des  eontennes  dans  les  poils  «specialisés»  des  plantes  cnltivées  dans  l’oxygéne 
en  l’absence  d’azote,  p.  101.  old.  — Fr.  M a 1 o c h,  Kvétena  v Pezensku  (Flóra 
des  Pilsen-Landes),  p.  101.  old.  — J.  Zmuda,  0 roslinuosci  jaskin  tatrzans- 
kich  (Über  die  Vegetation  dér  Tátraer  Höhlen),  p.  102.  old.  — A IC  M. 
Term.-tud.  Társulat  növénytani  szakosztályának  ülései  — Sitzungen  dér  botan. 
Sektion  dér  kön.  ung.  naturwiss.  Gesellschaft,  p.  104.  old.  — Gyűjtemé- 
nyek — Sammlungen,  p.  109.  old.  — Személyi  hírek  — Personalnachr lehlen , 
p.  114.  old.  — Meghalt  — Gestorben,  p.  115.  old.  — Helyesbítés  — Berichti- 
yung,  p.  117.  old. 

Mellékelve  2 tábla  és  1 kettöstábla.  — Beigelegt  2 Tafeln  und  1 Doppeltafel. 


Náheres  über  Cousinia  bulgarica  C.  Koch. 

Adatok  a Cousinia  bulgarica  C.  Koch  ismeretéhez. 

Irta  \ ^0S*  (Weimar). 

Mit  einer  Revision  des  gesamten  Cousinien-Materiales  des 
Berliner  Königlieken  Botanischen  Museums  beseniiftigt,  war  ich 
nicht  wenig  überrascht,  am  Schluss  dér  recht  ansehnlichen,  an 
Originalexemplaren  sehr  reiehen  Sammlung  auf  einen  Bogén  zu 
stossen,  dér  die  Aufschrift  Cousinia  bulgarica  C.  Koch  trug  und 
dér  in  dér  Tat  die  C.  KocAsche  Originalpflanze  — versehen 
mit  den  sehr  markanten  Schriftziigen  des  Autors,  den  Namen, 
Fundortsangaben  und  vollstándige  Diagnose  dér  «neuen  Art»  ent- 
haltend  — in  sich  barg.  Obwohl  im  Berliner  Herbar  auch  die 
Originale  dér  anderen  von  C.  Koch  aufgestellten  Arten  dér  Gattung 
Cousinia  vorhanden  waren,  hatte  ich  mit  dér  Möglichkeit,  auch 
C.  bulgarica  hier  anzutreffen,  gar  nicht  gereclinet ; denn  allgemein 
galt  diese  als  eine  ratselhafte,  trotz  aller  Bemühungen  ernsiester 
Forscher  nicht  wiedergefundene  und  wohl  unaufklarbare  Pflanze, 
so  dass  anzunehmen  war,  das  KocH’sche  Original  sei  liingst  nicht 
mehr  vorhanden  oder  die  etwa  noch  aufbewahrten  Fragmente 
desselben  liessen  eine  Deutung  nicht  mehr  zu.  Finden  wir  doch 
selbst  in  C.  Winkxer’s  «Synopsis  specierum  generis  Cousiniae» 
(in  Act.  Hort.  Petropol.  vol.  XII,  1892.  p.  281)  C.  bulgarica  C.  Koch 
unter  den  «Species  mihi  prorsus  ignotae»  verzeichnet,  und  auch 
die  5 Jalire  spáter  erschienene  «Mantissa  synopsis  specierum 
generis  Cousiniae»  (1.  c.  vol.  XIV,  1897)  des  gleichen  Autors 


3 


schweigt  sich  über  dicse  Pflanze  aus.  Es  ergab  sich.  dass  C. 
Winkler  bei  Ausarbeitung  seiner  wertvollen  Synopsis  weder  das 
KocH’sche  Herbar,  noch  das  Matéria)  des  Königliehen  Botanischen 
Museums  in  Berlin  benutzt  hat1) : sonst  wáre  diese  «Cousinia»,  die 
iniraer  wieder  die  Floristen  bescháftigt  hat,  bereits  vor  25  Jabren 
zu  Grabe  getragen  worden,  denn  C.  Koch’s  Pflanze  hat  sich 
m i r a 1 s e t w a s g a n z Anderes  entpuppt. !! 

Widmen  wir  unserer  Cousinia  — gleichsam  als  Xachruf  — 
einige  bio-,  bezw.  bibliographische  Notizen ! 

Wie  die  Originaletikette  besagt,  ist  es  ein  «28.  Juni»  — und 
zwar  des  Jahres  1846  — gewesen,  an  dem  Cári-  Koch  aut'  seiner 
Reise  nach  dér  Dobrudseba  jene  Distel  bei  «T  sch  er  n a vo  d a» 
sammelte,  die  er  dann  i.  J.  1851  in  Linnaea  Bd.  VIII,  p.  385  als 
C.  bulgarica  C.  Koch  ausführlich  behandelt.  Die  Diagnose  befindet 
sich  alsó  in  Koch’s  bekannten  «Beitragen  zu  einer  Flóra  des 
Orientes»,  woselbst  ebenda  nicht  nur  8 andere  Cousinien  aufge- 
zahlt,  sondern  ausserdem  noch  weitere  3 als  «neue  Arten»  be- 
schrieben  werden.  Nach  dér  Diagnose,  dérén  Urtext  sich  übrigens 
auf  einem  dem  Originalexemplar  beigefügtem  Zettel  vorfindet, 
folgt  die  Bemerkung:  «Steht  dér  C.  macroptera  C.  A.  Meyer  am 
nacbsten.  unterscheidet  sich  aber  durch  den  einfachen  Stengel, 
durch  die  in  Büscheln  stehenden  Blüten  und  durch  die  zahlreichen 
Hüllkelchschuppen.  Aueh  C.  involucrata  Jaub.  et  Spach  illustr. 
pl.  orient.  IL  t.  173  hat  dasselbe  Aussehen,  aber  ganz  andere 
Hüllkelchblatter».  Als  Fundstelle  fiihrt  C.  Koch  an : «In  dér 
B u 1 g a r e i,  o h n w e i t dér  Douau,  auf  M e r g e 1. » 

Seit  dér  Auffindung  dieser  Pflanze  sind  nunmehr  70  Jahre 
verflossen  ; zahlreiche  Forscher,  mit  V.  von  Janka  beginnend,  habén 
sich  redlich  bemüht,  die  Art  wieder  aufzufinden,  allé  Miibe  war 
aber  vergeblich  und  diejenigen,  welche  in  neuerer  Zeit  Ivunde 
über  das  Vorkommen  an  dieser  oder  jener  Stelle  rumanischen 
Gebietes  brachten,  bezw.  die  KocH'sche  Pflanze  wiederentdeckt 
zu  habén  glaubten,  gaben  sich  auch  nur  einer  Tauschung  hin; 
sie  konnten  nur  eine  andere,  gleiehviel  welche  Distel  für 
Cousinia  bulgarica  gehalten  habén  ; denn  in  Bulgarien  oder  Ruma- 
nien  ist,  wie  sich  nunmehr  herausgestellt  hat,  bisher  überhaupt 
kein  Vertreter  dér  Gattung  Cousinia  beobachtet  worden.  Dass  im 
südöstlichen  Európa,  d.  h.  im  Steppengebiet  am  Schwarzen  Meer, 
trotzdem  eine  Cousinia  noch  vorkommen  kaim,  ist  dabei  eine 
Sache  für  sich;  diese  Möglichkeit  ist  nicht  von  dér  Hand  zu 
weisen  und  zwar  jetzt  viel  weniger  als  etwa  zu  Zeiten  Carl  Koch’s, 
wo  wir  aus  dér  Flóra  des  mittleren  und  westlichen  Kleinasiens 
nur  die  kappadozische  C.  Caesarea  Boiss.  et  Bal.  kannten,  wah- 


‘)  Auch  eine  Reihe  unbeschriebener  oder  verkannter  neuer  Arten,  meiat  dér 
Flóra  Afghanistans  entstammend,  sind  ihm  dadurch  voltig  entgangen. 

1* 


4 


rend  neuerdings  durcta  P.  Sintenis  mehrere  neue  Arten  dieser 
Gattung  in  Kleinasien,  eine  (C.  Stapfiana  Freyn  et  Sínt.)  sogar  in  dér 
nordanatolischen  Provinz  Paplilagonien  aufgefunden  wurde.  Ferner 
ist  die  bisher  nur  aus  Armenien,  ebenfalls  von  P.  Sintenis  ent- 
deckte  C.  bicolor  Freyn  et  Sínt.  unlangst  auch  von  Warburg  und 
Endlich  im  Steppengebiet  Phrygiens  bei  Caraja1)  (exsice.  Nr.  989) 
festgestellt  worden  — Liindereien,  die  im  Vegetationscharakter 
sehr  viel  Ahnlichkeit  mit  den  westliehen  Kiistengebieten  des 
Schwarzen  Meeres  aufweisen.  — Yorláufig  kennen  wir  aber  aus 
dér  Flóra  Europas  nur  eine  Art  dér  Gattung  Cousinia;  e3  ist 
die  in  den  Steppeli  am  Unterlauf  dér  Wolga  auftretende  wolil- 
bekannte  C.  Wolgensis  C.  A.  Mey.,  die  bei  dér  Stadt  Sarepta  — 
alsó  bereits  dér  Provinz  Astrachan  angekörend  — hantig  zu  sein 
seheint,  aber  sonst  diesseits  dér  asiatischen  Grenze  immerliin 
selten  sein  muss,  da  fást  allé  Exemplare,  die  mán  in  Herbarien 
antrit’ft,  bei  Sarepta  gesammelt  wurden.  Nebenbei  bemerkt,  kommt 
letzgenannte  Art  auch  noch  in  Turkestan  vor  (besonders  Provinz 
Turga'i,  und  nacli  C.  Winkler  geht  sie  ostwarts  sogar  bis  in 
die  Mongoléi;  doch  ist  die  Ostgrenze  des  Yerbreitungsgebietes 
noch  unsicher,  da  kümmerlich  entwickelte  (niedere,  kleinkdpfige) 
Individuen  dér  mehr  östlichen  nahverwandten  C.  aff'inis  Schrenk 
leickt  mit  C.  Wolgensis  C.  A.  Mey.  zu  verwecliseln  sind.  Diese 
Exemplare  bedürfen  alsó  einer  Nachprüfung. 

Unsere  C.  bulgarica  seheint  wáhrend  dér  ersten  drei  Jahr- 
zehnte  ihrer  Existenz  ein  verborgenes  Dasein  geführt  zu  habén. 
Vor  allém  vermissen  wir  den  Namen  in  Nyman’s  Conspectus 
ílorae  Europaeae  d.  J.  1878 — 1882;  erst  in  dem  Supplementum  II 
(1889 — 1890)  dieses  Werkes  finden  wir  (Seite  179:  Nr.  74)  C.  bul- 
garica C.  Koch  (1851)  angeführt : «Dobrud.  (in  margaceis  ad  Danu- 
bium : C.  Koch)».  Aus  dem  gleichlautenden  Wortlaut  dér  Standoris- 
angabe  geht  hervor,  dass  Nymán  diese  Angabe  dér  i.  J.  1881 
erschienenen  KANiTz’schen  Flóra  von  Rumánien  « Plánt.  Romániáé 
hucusque  eognit.»  entnommen  hatte. 

V.  von  Janka’s  Bemühungen,  dér  KocH’schen  Pflanze  auf 
die  Spur  zu  kommen,  mussten  natürlich  ebenfalls  fruchtlos  sein. 
nachdem  ich  bereits  verraten  habé,  dass  es  mit  dieser  G.  bulgarica 
so  tibel  bestellt  ist.  Statt  derselben  aber  auch  nur  irgend  eine  andere 
interessante  Komposite  dórt  anzutreffen,  die  C.  Koch  vielleicht 
nur  irrigerweise  fiir  eine  neue  Art  dér  Gattung  Cousinia  ange- 
sprochen  habén  könnte,  kurz  eine  Pflanze  dórt  zu  beobachten, 


»)  Bisher  nieht  veröffentlicht ! Die  reichlioh  eingesamraelten  Belegstücke 
befinden  sich  im  Königl.  Botan.  Museum  Berüns!  Dagegen  möchte  ich  die 
Angabe  C.  Wikkler’s  (Mantissa,  p.  221),  welcher  eine  von  Korowiakc.w  bei 
Mesched  (an  den  Ostgrenzen  Persiens)  anfgefundene  Pflanze  ebenfalls  als 
C.  bicolor  Freyn  et  Sínt.  bestimmte,  auch  — ohne  das  Exemplar  gesehen  zu 
habén  — als  fragwíirdig  hinstellen ! 


5 


welche  irgendwie  dér  KocAschen  Diagnose  — die  doeh  ein 
durchaus  wissenschafticlies  Gepráge  trágt  und  wohlbekannte 
Pflanzen  als  naheverwandre  Arten  zum  Vergleich  heranzieht  — 
entspriiche,  gelang  weder  einem  Janka,  noch  spateren  Forscliern. 
Freilieh  war  hierbei  dem  Umstande  noch  Rechnung  zu  tragen, 
dass  C.  Koch  seine  Angabe  über  die  Fundstelle  gar  zu  allgemein 
gehalten  liatte;  wie  eingangs  erwahnt,  gibt  er  nur  an:  «in  dér 
Bulgarei  ohuweit  dér  Donau  auf  Mergel»;  die  auf  dér  Original- 
etikette  befindliche,  wöhl  auf  dér  Reise  selbst  niedergescliriebene 
nahere  Bezeichnung  «Tschernavoda»,  alsó  Cernavoda  in  Rumánien, 
aber  wird  verschwiegen.  Fást  raöchte  mán  vermutén,  dass  V.  von 
Janka  über  diese  Fundstelle  eine  ungenaue  oder  missverstandene 
Nachricht  erhalten  habé,  da  er  die  Pflanze  bei  R u s c u k,  in  dessen 
Nahe  (südöstlich)  eine  Dorfschaft  abnlich  klingenden  Namehs, 
Cervenavod a,  gelegen  ist,  gesucht  hat.  Velenovsky  schreibt 
darüber  in  Flóra  Bulgarica  (1891)  Seite  29ü:  «C.  bulgarica 
C.  Koch... ab  auctore  in  margaceis  ad  Danubium  Dobrudschae 
indicatur.  Statio  mihi  proprius  ignota  potest  etiarn  in  Románia 
extra  tines  Bulgáriáé  esse.  Etiam  cl.  Janka  hanc  plantam  prope 
Ruscuk  frustra  quaesivit.» 

Mein  persönliches  Interessé  ausser  Acht  lassend  — denn 
einesteils  hatte  ich  ja  bereits  i.  J.  1886  bei  Várná  im  bulga- 
rischen  Küstenland,  wo  ja  ebenfalls  die  Cousinie  zu  erwarten 
war,  eifrig  botanisiert,  anderseits  hatte  ich  midi  in  den  letzten 
zehn  Jahren  immerwieder  und  oft  recht  eingehend  mit  dér 
Gattung  Cousinia  zu  beschaftigen  und  viele  neue  Arten  áus  dem 
gesamten  Yerbreitungsgebiet  zu  entdecken  oder  doch  zu  be- 
schreiben  Gelegenheit  gehabt  — liess  auch  in  dér  neuesten  Zeit 
die  KocH’sche  Cousinie  den  Floristen  keine  Ruhe.  Dies  illustriert 
am  bestén  ein  Schreiben  Herrn  Dn.  A.  von  Degens,  dem  ich  sofort 
nacli  Einsicht  des  Kocu’schen  Originals  eine  kurze  Notiz  zukommen 
liess,  ohne  freilieh  das  Resultat  meiner  «Entdeckung»  zu  ver- 
raten.  Es  sei  mir  gestattet,  diesen  Brief  teilweise  wörtlich  liier 
wiederzugeben ; entiiiilt  er  doch  bemerkenswerte  Literaturstellen, 
die  gleichzeitig  aus  kritischer  Feder  eine  Richtigstellung  erfahren, 
und  mich  weiterer  Klarlegungen  entheben.  Freund  Dr.  von  Degen 
schreibt  (4.  Febr.  1916): 

((Cousinia  bulgarica  C.  Koch  ist  eine  Pflanze,  die  seit  ilirer 
Aufstellung  die  Phantasie  aller  um  die  orientalisclie  Flóra  interes- 
sierten  Gemüter  beschaftigt ; sie  wurde  selbstverstiindlich  von 
allén  Xordbulgarien  und  Dobrudscha  bereisenden  Botanikern  ge- 
sucht: doch  glaube  ich  nicht,  dass  die  echte  C.  bulgarica  wieder- 
gefunden  ist,  trotz  dér  Angaben  Brandza's  (Flóra  Dobrogei 
1898  : 219  «Intre  Mamaiakioi  zi  Gargalik»)  und  Grecescu’s  (Con- 
spect.  Flóréi  Romaniei,  1898  : 327  «Dobrogea  pe  linga  Constanta» 
[Br.  miss.]).  Beide  beziehen  sich  niimlich  auf  eine  von  Brandza 


(j 


gefundene  Pflanze,  die  nach  einem  Exemplar  meines  Herbars  mit 
dem  Zettel : 

Cousinia  hulgarica  C.  Koch.  In  col.  steril,  ad  Constanta 
Dobrogea  1887  April.  Dk.  Brandza 

siclier  nicht  die  von  C.  Ivoch  beschriebene  Pflanze  darstellt,  da 
sie  u.  A.  keine  «folia. . .oblonga. . .grosse  dentata»,  keine  eiförmi- 
gen  Anthodien  hat,  auch  dér  von  C.  Koch  erwahnten  Abbildung  dér 
Cousinia  involucrata  Jaub.  et  Spach  gar  nicht  ahnlick  sieht.  leli 
halté  die  Pflanze  für  Carduus  uncinatus  M.  B. 

In  meinem  Herbar  befindet  sicli  dann  noch  ein  zweites 
Exemplar  von  aCousinia  hulgarica »,  welches  aus  dem  JANK.v'schen 
Herbar  herriihrt  und  auf  dessen  Umsehlag  Janka  geschrieben 
hat:  « plánt  a,  quam  pro  Cousinia  hulgarica  C.  Koch  habeo.  Janka.  » 
Leider  ist  kein  Standért  angegeben,  doch  scheint  sie  ebent'alls 
von  Brandza  zu  stammen.  Auch  diese  Pflanze  halté  ich  für 
Carduus  uncinatus  M.  B. ; sie  liat  zwar  etwas  weit,  bis  zu  den 
Blütenköpfchen  geflügelte  Stengel:  doch  kommt  dies,  wie  ich  an 
einigen  russischen  Exempiaren  selie,  bisweilen  vor. 

Dies  ist  alles.  was  ich  Ilinen  iiber  die  bulgarische  Cousinia  I 
berichten  kaim.  Vielleicht  enthalt  meine  Mitteilung  insofern  etwas  1 
von  Wert,  als  sie  die  von  Brandza  irrtümiich  für  die  Kocu'sche 
Art  gehaltene  Pflanze  klart. 

Sie  können  sich  nun  meine  Spannung  vorstellen,  welche 
Ikre  Mitteilung,  das  Original  dér  Cousinia  hulgarica  vor  Augen 
zu  habén,  hervorgerufen  hat!  Es  wird  alsó  endlich  das  grosse 
Riitsel  gelüst  werden,  um  welches  sich  schon  so  viele  Botaniker  ; 
— zuletzt  Jul.  Prodan  — bemüht  habén ; es  würde  mir  viel 
Vergnügen  bereiten,  wenn  Sie  mit  dér  Mitteilung  dér  Lösung  den 
Leserkreis  unserer  Zeitschritt  erfreuen  würden.»... 

Einer  solch’  freundlichen  Aufforderung  baldigst  Folge  zu  ] 
leisten,  konnte  ich  nicht  widerstehen  und  habé  sofort  obige  Zeilen 
niedergeschrieben ; nur  fürchte  ich.  bereits  allzusehr  die  Geduld 
dér  v'erehrten  Leser  missbraucht  zu  habén.  Das  Kesuitat  dér 
Nachprüfung,  mit  dem  ich  bislier  hinterm  Berge  gehalten  habé. 
ist,  freilich  für  den  berühmten  Dendrologen  und  hochverdienten 
Orientforscher  C.  Koch  ein  recht  beschümendes.  Das  Original 
seiner  Cousinia  hulgarica  entpuppte  sich  mir  auf  den  ersten 
Blick  als  nichts  Anderes  denn  Onopordon  Acanthium  L. !!  — Ist  es 
auch  nur  ein  armseliges,  20  cm.  hohes,  jedenfalls  auf  sterilem 
Bódén  nur  kümmerlich  entwickeltes  Individuum  mit  wenigen 
kleinen,  etwas  gedrangt  stehenden  und  von  Blattéra  überragten 
Köpfen,  die  vermutlich  auch  durch  Insekten  deformiert  sind,  so 
haftet  doch  dér  Pflanze  nichts  Eigenartiges  an.  Ganz  gleichartige 
Stücke  kann  mán  hierzulande  beobachten  und  hegen  auch  im  . 
Herbárium  Haussknecht  aus  Thüringen  auf.  Weiter  auf  den  Wort-  j 


7 


laut  dér  Kocn’schen  Diagnose  überhaupt  noch  einzugehen,  erübrigt 
sich.  Mit  uubefangenem  Auge  betrachtet,  muss  jeder,  dem  die 
Pflanze  zűr  Beurteilung  vorgelegt  wird,  ebent'alls  sofort  darin  unser 
beimisches  Ouopordon  erkennen.  Dass  dér  Autor  fgestorben  1879) 
spáter  nicht  selbst  noeh  den  Irrtum  bemerkt  hat,  muss  befremden ; 
andererseits  ist  es  wohl  nur  Zufallsache,  dass  bisher  Niemand  in 
Berlin  Veranlassung  genommen  hatte,  das  C.  KocH’sche  Original 
einer  Prüfung  zu  unterziehen;  war  ja  aueh  eine  damit  zu  ver- 
gleichende,  dér  Kocn’sehen  Diagnose  leidlieh  entsprechende  Píianze 
nie  wieder  gefunden  worden. 

Noch  sei  nicht  unerwáhnt  gelassen,  dass  nicht  nur  C.  bid- 
yarica,  die  wir  nunmehr  als  verabschiedet  betrachten  wollen, 
sondern  aueh  die  drei  anderen  C.  KocH’schen  gleichzeitig  ver- 
öffentlichten  Arten  unter  einem  recht  ungünstigen  Gestirn  die 
Taufe  empfangen  habén.  Audi  diese  drei  «spec.  nov.»  habén  sieh 
als  unhaltbar  erwiesen  und  bereits  von  Boissier  den  Laufpass 
erhalten.  C.  squarrosa  C.  Koca  (!)  und  C.  Oundelia1)  C.  Koch  (!) 
sind  von  dér  filteren  C.  brachyptera  DC.  nicht  verschieden  und 
aueh  C.  hétéről  epis  C.  Koch  (!)  ist  nur  eine  leichte  Varietat  dér 
gleichen  Art.  Ich  habé  die  Originale  nachprüfen  können;  aueh 
C.  Winkler  war  zűr  gleichen  Ansicht  gelangt,  er  tührt  in  seiner 
Synopsis  die  C.  Kocn’schen  Namen  unter  den  Synonymen  dér 
C.  brachyptera  DC.  auf. 

Weimar,  20.  Február  1916. 


* * 

* 

A szerző  ebben  a czikkbeu  kimutatja,  hogy  Koch  C. 
Cousinia  bulyaricá-yd  nem  egyéb,  mint  tökéletlenül  kifejlődött 
Ouopordon  Acanthium , továbbá  közli  Degen  A.  vizsgálatának  ered- 
ményét, mely  szerint  az  a növény,  melyet  későbben  román  szerzők 
(Bjrandza  D.  és  Grecescu  D.)  Cousinia  bulgaricá- nak  tartottak, 
Carduus  uncinatus- nál  nem  egyéb. 


M Die  l’fianze  starnmt  aus  dem  von  C.  Koch  in  seinen  «Beitragen»  hauflí;' 
erwáhnten  altén  «Gunde!sheimer  Herbariiun»,  daher  wohl  dér  Name  Gundelio ■ 


8 


Néhány  erdélyi  szegfű  ismeretéhez. 

Zűr  Kenntnis  einiger  siebenbürgischer  Dianthus-Arten. 

Von  • ( I'éterfi  Márton  (Kolozsvár). 

3 táblával.  — Mit  3 Tafeln. 

I.  Dianthus  integripetalus  Schur  és  (und)  Dianthus  Simon- 

kaianus  sp.  n. 

Enumeratiója  98.  lapján  Schur  egy  szegfüvet  ír  le  Dianthus 
integripetalus  néven,  melyre  különösen  a «petalorum  lamina 
obo vato-cuneata  integer  rima  vei  inconspicue 
crenulata  ungue  triplo  breviore»  látszik  jellemzőnek. 
Az  irodalomban  a ScHUR-féle  név  egymással  egyáltalában  nem 
azonos  szegfüvek  jelölésére  használatos,  jeléül  annak,  hogy  e szegfű 
— jóllehet  már  volt  fejtegetések  tárgya  — még  ma  sincsen  tel- 
jesen tisztába  hozva.  Ügyét  végleg  tisztázandó,  részletesebben  kell 
foglalkoznunk  a D.  spiculifolius  Scmn-ral,  vagyis  azzal  a szegfűfa- 
junkkal, melynek  alakjai  közé,  amint  azt  már  régebben  Borbás  helye- 
sen felismerte1),  a D.  integripetalus  Schur  is  tartozik. 

Daczára,  hog}r  Schur  D.  spiculifolius-á. nak  az  Ural-vidéki- 
D.  acicularis  FiscH.-hez  való  viszonya  ma  sincsen  kielégítően  meg 
világítva2),  bizonyosnak  kell  venni,  hogy  e szegfüvünk  földrajzilag 
is  elkülönült  rokonsági  körhöz  tartozik,  melynek  képviselői  a Dél- 
keleti Kárpátokat  lakják.  Hazai  rokonságát  illetőleg  legközelebbi 
vonatkozásban  mindenesetre  az  északmagyarországi  D.  Tátráé 
BoRB.-sal  van,  melytől  szigorú  szemmel  mérve,  csupáiy  aprólékos 
bélyegekben  s elkülönült  termőterületével  válik  el.  Félreismer- 
hetetlen s el  nem  hamuigolható,  de  eddig  még  nem  tanulmányo- 
zott rokonsági  kapcsolatok  fűzik  azonban  a D.  petraeus  W.  et 
K.-hez  is,  melytől  némely  alakjai  sokszor  igazán  nehezen  külön- 
böztethetők meg  s tüzetes  vizsgálat  nélkül  el  sem  választhatók. 
A kialakulásban  levő  fajok  példájára  a D.  spiculifolius  is  nag3'on 
változó,  minek  következtében  igen  érdekes  rendszertani  tagoló- 
dást mutat  Alakjai  annál  figyelemreméltóbbak,  mert  helytelen 
értelmezésük  és  felcserélésük  révén  nem  egy  hamis  adat  jutott  be 
az  irodalomba.  A variálásra  való  nagyértékű  hajlandósága  leg- 
szembetűnőbb a virágokon  és  a szirmok  ereszének  a csésze,  illetve 
a sziromköröm  hosszúságához  viszonyított  nagyságában,  továbbá 


>)  Természetrajzi  Füzetek,  XII.  1889  : 43. 

®)  A D.  acilularis  példányai,  miket  eddig  láttam,  egymással  nem  egyezők. 
Mouographiójában  a mi  szegfüvünket,  Schur  példájára,  Williams  is  a D.  aricit- 
laris- hoz  vonja  (Monogr.  gén.  Dianthus.  1893  : 394). 


9 


a szirmok  széleinek  hasogatottságában  és  tövük  szőrösségének 
fokában  nyilatkozik  meg.  Éppen  azok  a bélyegek  változók  tehát, 
melyeket  mai  felfogásunk  szerint  rendszertanilag  fontosaknak 
tartunk.  E körűimén}',  ha  az  alakok  körülhatárolása  szempontjá- 
ból kellemetlen  is,  leszármazásuk  megállapítása  tekintetében  azon- 
ban értékes  és  elősegíti  a szélsőséges  alakok  megértését.  Válto- 
zatai az  alakok  egész  sorát  tüntetik  fel,  mert  a szirmok  hosszú- 
sága, széleik  viselkedése  a csészepikkelyek  változásaival,  a virágok 
színével  s nem  egyszer  a szárak  többvirágúságával  combinalódik 
és  ha  mindenáron  azt  keresnők,  bő  alkalom  nyílnék  számos  forma 
kijelölésére.  Tekintetbe  véve  azonban  alakjainak  átmenetekkel 
való  folytonos  kapcsolódását,  tökéletesen  elegendő,  ha  az  alaksor 
kevesebb,  jellegeik  szembetünősége  alapján  inkább  kiváló  tagja 
köré  csoportosítjuk  a többit. 

Változatai  közül  talán  legelterjedtebb  az,  melynek  tövükön 
bőven  szőrös  sziromlemezei  hosszúságban  a sziromkörmök,  illetve 
a csésze  felét  elérik,  vagy  azt  sokszor  túl  is  haladják  és  mélyen, 
ismételten,  majdnem  buglyasan  sallangosak.  Csészepikkelyei  közül 
a külsők  elég  gyakran  a pikkely  lemezének  hosszúságát  is  elérő, 
vagy  azt  éppen  túl  is  haladó  zöld  hegyben  végződnek.  Emellett 
természetesen  gyakoriak  a belsők  módjára  hirtelen  rövid  szál- 
kába kifutó  pikkelyek  is.  Virágai,  a hosszabbfajta  szirmok  miatt, 
nagyok  és  rendszerint  magánosak;  ritkán  2—3  v.  több  virágúak 
a szárak.  A D.  plumarius  L.-re  emlékeztető  megjelenésük  miatt 
az  idevonható  alakok  sorát  D.  spiculifolius  f.  pseudoplumariu*  néven 
különíthetni  el  s a következőképpen  jellemezhetni : 

Dianthus  spicidifolius  f.  pseuio plumarius : fiores  speciosi : peta- 
lorum  lamina  dimidium  unguis  superante  vei  subaequante  ad 
médium  vei  ultra  médium  profunde  laciniato-multipartita,  alba  vei 
quandoque  pallide  rosea.  pilis  saepe  purpureis  barbulata.  Habitu 
D.  plumarii. 

A körvonalozott  alak  az  erdélyi  régibb  botanikusok  D.  plu- 
marius-i t teljesen  magában  foglalja  a szórványosan  az  egész 
területen,  de  tömegesebben,  illetve  majdnem uralkodóan,  különösen 
az  erdélyi  fióraterület  keleti  részein,  valamint  a Biharhegységben 
gyakori. 

Erdély  nyugatának,  különösen  az  Erdélyi  Erczhegységnek 
és  szomszédságainak  alacsonyabban  fekvő  mészkőszirtjein,  legki- 
fejezettebb  megjelenésében  Toroczkó  hegyein  s a tordai  Hegy- 
hasadékban,  a D.  spiculifolius  már  kevésbbé  szőrős,  a kopaszodásra 
nagy  mértékben  hajlandó,  vagy  éppen  lekopaszodott  szirmokkal 
tűnik  fel.  A szirmok  kopaszodásával  arányosan  kapcsolatos  a 
szirmok  sallangozottságának  sekélyebb  volta,  vagyis  a szirom- 
sallangok megrövidülése.  E két  jellemvonás  változása  következté- 
ben ezek  az  alakok,  amíg  egyrészt  már  kisebb  virágjaik  révén  is 
meglehetősen  különböznek  a D.  spiculifoli m pseudoplnmarius  alak- 
jaitól, addig  másrészt  sokszor  a csalódásig  hasonlítanak  a D. 


10 


petraeus- hoz,  melytől  azonban  csészepikkelyeik  szabása  s legalább 
az  egyes  szirmokon  itt-ott  mégis  csak  feltalálható  szegényes 
szőrözet  révén  határozottan  különböznek.  Bár  az  idetartozó  alakok 
felelnek  meg  legjobban  a l>.  spiculifolius  eredeti  leírásának,  még- 
sem tarthatom  ezeket  a szokott  «f  o r m a t y p i c a»-val  jelölhetök- 
nek,  mivel  ilyenek  megállapítása  s kijelölése  e fajon  belül,  az  ala- 
koknak egymásba  való  olvadása  miatt,  egyenesen  lehetetlen. 
Éppen  ezért  ezt  az  alaksort  képviselőinek  a I).  petraeus- hoz  való 
kisebb-nagyobb  fokú  hasonlósága  okából  a vizsgált  herbáriumok- 
ban már  régebben  (1912)  D.  spiculifolius  f.  petraeiformis  névvel 
jelöltem.  Az  idetartozó  alakok  főbb  jellemvonásai  ezek : 

Dia  út  hús  spiculifolius  f.  petraeiformis : fiores  mediocres,  petalo- 
rum  lamina  ungue  + triplo  breviore  in  lacinias  area  intermedia 
ovata  manifeste  breviores  fissá  vei  tantum  inciso-dentata.  ad 
faucem  tenuiter  et  parce  puberula  vei  subglabra.  Habitu  I).  petraei. 

Végül  szórványosan,  de  mégis  inkább  többször  a D.  spiculi- 
folius f.  petraeiformis  elterjedési  körében  szegfüvünknek  egy  harma- 
dik alakja  jelenik  meg,  mely  jóval  tompább  végű  és  apróbb  szál- 
kája csészepikkelyeivel,  valamint  rövid  és  keskeny toj ásdad  ép, 
vagy  majdnem  épvégű  szirmaival  tűnik  fel  s mely  teljesen  meg- 
felel a D.  integripetalus  Scmm-nak  s így  D.  spiculifolius  f.  integri- 
petalus névvel  jelölendő. 

Schur  T).  integripetalus- a valójában  tehát  nem  egyéb  a 
I).  spwulifolius  ép-  vagy  épecskes-szirmú  alakjánál,  melyet  a 
D.  spiculifolius  f.  petraeiformis- szál  átmeneti  alakok  kötnek  össze  s 
melyet  a tordai  Hegyhasadékban  (1827-ben)  már  Baumgartkx  is 
szedett  volt  (BAUMG.-herb.  sub.  L>.  petraeo).  Űg\7  ott.  mint  Toroczkó 
hegyein  ma  is  terem. 

Jóllehet  a D.  integripetalus  Schur  dolgát  már  Borbás  tel- 
jesen tisztázta,  mégis  jónak  láttam  Schur  originális  példányának 
újból  való  megvizsgálását.  Dr.  Decen  Árpád  professor  úr  szives 
közbenjárására,  — melyért  ez  úton  is  hálás  köszönetét  mondok 
— meg  is  kaptam  azt  a lembergi  herbáriumból  és  Baumgarten 
példányával  pl.  mindenben  annyira  megegyezőnek  találtam,  hogy 
a kettőt  bármikor  bátran  ki  lehetne  cserélni.  Jól  egyező  a toroczkoi 
példányokkal  (Herb.  Mus.  nat.  Trans.)  is,  bár  ezeknek  szirmai 
valamivel  nagyobbak.  E kis  eltérés  arról  tesz  tanúságot,  hogy  e 
példányok  már  a D.  speculifolius  f.  petraeiformis  alakjaihoz  hanyat- 
lónak. 

Simon  kai  Schur  eredeti  példányát  nem  látta,1)  közvetlen  vizs- 
gálat alapján  tehát  arról  magának  helyes  ítéletet  nem  alkothatott 
s igy  érthető,  hogy  ScHUR-nak  a leírás  után  adott  jegyzete  nyomán 
a D.  integripetalus  Schur -t  a D.  petraeus- szál  vonta  eg}7be. 


')  Erdély  ed.  ti  helyest),  fogl.  1886  : 120. 


11 


A I).  petraeus  \V.  et  K.-nak1)  Simonkai  nyomán  a ScHUR-féle 
névvel  való  felesleges  és  amint  láttuk,  hibás,  de  még  ma  is  diva- 
tozó jelölése  annál  is  inkább  indokolatlan,  mivel  valódi  D.  petraeus 
Erdélyben  egészen  bizonyosan  nem  nő.  Említik  ugyan  e fajt 
Erdélyből  már  a régibb  szerzők  is : Simonkai  is  több  termőhelyét 
sorolja  fel.  sőt  a tordai  Hegyhasadékban  és  Toroczkó  heg  vein 
még  szegfüveink  kitűnő  ismerője,  Borbás  szerint  is  biztosan 'elő- 
fordulna.2) Magam  az  ismeretes  erdélyi  termőhelyeken  vagy  jártam, 
vagy  ahol  magam  nem  fordultam  meg,  onnan  herbariumi  anyagot 
vizsgáltam.  Eredményül  azonban  csak  azt  állapíthattam  meg,  hogy 
Erdély  területén  a Bánságban  honos  kopasz  szirmú,  tehát  valódi 
T).  petraeus  nem  nő.  mert  az  irodalomban  említett  összes  erdélyi 
termőhelyek  szegfüveinek  mindnek  kisebb-nagyobb  mértékben 
szőrös  ;;  szirma.  Bőséges  és  élő  anyagon  is  végzett  vizsgálat 
győzött  meg  erről  s teljesen  helyesnek  kell  tartanom  Dr.  Deukn 
Ari’Ád  professor  úr  véleményét3),  hogy  a Balkán -félszigeten  honos 
D.  petraeus  elterjedésének  északi  határa  hazánk  területén  a Bán- 
ságban van  s e faj  onnan  északabbra  nem  terjed,4)  Erdélyben 
tehát  már  nem  fordul  elő.  Talán  felesleges  külön  is  kiemelnem, 
hogy  I).  petraeus  Aucr.  Trans.  nem  más,  mint  a D.  spiculifoluis  f. 
petraeiformis,  minek  igazolása  az  is,  hogy  a I).  spieulifolius  f. 
petraeiformis  meg  a D.  petraeus  Auct.  TRANs.-nak  termőhelvei 
teljesen  egybeesnek. 

Miként  Simonkai,  úgy  Williams  is  helytelenül  értelmezte  a 
D.  integripetalus  ScHUR-t.  A magyarországi  fajokat  illetőleg  sok- 
szor téves  utakon  járó  monographiájában  a Somn-féle  faj,  mint 
a D.  strictus  Sibth.  et  Sm.  varietása  szerepel  (Monogr.  gén.  Dianth. 
1893 : 454-),  bizonyára  azon  az  alapon,  mert  leírása  után  Schuk  a 
Z>.  integer  \ is.-t  is  idézi.  A VisiAM-féle  fajhoz  a 1).  integripe- 
talus valóban  nagyon  hasonló  s ha  a hasonlóságból  szorosabb 
rokonságra  talán  nem  is  szabad  következtetni,  mindenesetre  érdekes 
bizonyítéka  annak  a feltűnő  parallelismusnak,  mely  a J>.  spicidi- 
folius  és  D.  strictus  formáinak  kialakulásában  kétségtelenül  meg- 
állapítható és  amely  a szegfüveknek  a szirmok  szélei  alapján  való 
osztályozását  talán  nem  a legtermészetesebbnek  tünteti  fel.  A két 


•)  E faj  nevűnek  elsőségét  illetőleg  y.  ö.  Borbás  in  Természet. -tud.  Közi. 
IV.  Pótf.  1888:  188-  189  : Természetrajzi  Füzetek,  XII.  1889:222—223. 

')  Természetrajzi  Füzetek,  XIÍ.  1889  : 42. 

»)  In  litt.  (19 1 1 . VIII.  4.) 

4)  «'Galic».  és  «Bucov.»  előfordulásai  (Richter-Güree  : Pl.  Eur.  II. 
1903:363.)  önként  értetődöleg  szintén  törlendők,  mint  nyilvánvalólag  összeese- 
rélésen  alapulók.  Ugyancsak  törlendő  a «Croat.»  előfordulás  is.  Hibás  továbbá 
a Williams  (Monogr.  gén.  Dianth.  1893  : 401.)  nyomán  idevout  «hohemicus 
Mayfrx  is,  mivel  Tausch  (Flóra,  XIII.  1S30  : 246.)  sz< rint  a D.  bohemicns  Mayf.r 
a «D.  saxatilis  PERS.»-hoz  tartozik.  Törlendő  végül  a Williams  (1.  c)  áltál  ide 
vett  Rí  pr. -fele  két  varietás  is,  melyek  fa  Mem.  de  l'Acad.  Imp.  d.  se.  de  St. 
Petersb.  VIII.  Ser.  XV.  1869:170.  szerint)  a I).  petraeus  MB.  = D.  Liboschitzianus 
Ser.  változatai. 


12 


faj  közötti  parallelismus  nemcsak  a 1).  integripetalus  és  P.  integer 
nagyon  is  szembeszökő  analógiájában  nyilatkozik  meg,  hanem  még 
tovább  is  követhető.  A T).  grandiflorus  (bébim)  Yis.-nak  majdnem 
kopasz  nagyobbfajta  és  sekélyen,  fogazottan  sallangos.  illetve  sok- 
szor szabálytalanul  mintegy  a sallangozottság  maradványaként 
fogazott  szirmaikkal  teljesen  megfelelnek  a D.  spiculifolius  f. 
petraeiformis  nem  is  ritka  azon  alakjai,  melyek  a D.  spiculifolius 
f.  integripetalus  felé  hajlanak.  Néha  — persze  elég  ritkán  — az 
erdélyi  szegfű  külső  csészepikkelyeinek  csúcsai  is  fűnemű  begybe 
nőnek  ki,  ilyenkor  a két  szegfű  alig  különböztethető  meg.  Hasonló- 
ságuk még  a P.  strictus  alakjainak  száradó  szirmaira  jellemző 
bámulásban  is  többször  megvan.1) 

Mindenesetre  meg  kell  azonban  jegyeznem,  hogy  amíg  a 
P.  integer  és  P.  grandifiorus  (bebius)  kialakult  és  eddigi  ismereteink 
szerint  önálló  földrajzi  elterjedéssel  biró  fajok,  addig  az  ezekkel 
analogus  D.  spiculifolius- ok  most  alakuló,  kiválófélben  lévő  növé- 
nyek, melyek  morphologiailag  egymástól  jobban  még  el  nem  sza- 
kadtak s így  nem  is  önállósultak. 

A 1).  spiculifolius  alakjainak  csoportosítása  s jellemzése 
után  most  már  első  rápillantásra  megállapítható,  hogy  a Wolff 
Gábor  és  Wolff  Gyula  gyűjtéséből  (Comit.  Torda-Aranyos.  In 
alpibus  ad  Felső-Pocsága)  a Flóra  exsicc.  austro-hungarica  3239. 
számaként  kiadott  «Dianthus  integripetalus  a semmiként  sem  tar- 
tozhatik  sem  a P.  integripetalus  Simk.  = P. petraeus  W.  et  K.-liez, 
sem  pedig  a I).  integripetalus  Schur  = 1).  spiculifolius  f.  integripe- 
talus- hoz.  Sajátos,  a ScHuu-féle  név  alatt  jó  ideig  lappangott  és  a 
1).  spiculifolius  egész  alakkörétől  sokban  elütő  növény  ez.  mely- 
nek érdekességét  már  1909-ben  felismertem  annak  az  anyagnak 
nyomán,  mely  a Punki  szorosból  egy  1908.  évi  gyűjtés  révén 
került  az  Érd.  Nemz.  Múzeum  herbáriumába.  Később  magam  is 
felkerestem  Podsága- vidéki  termőhelyeit,  ahonnan  a kolozsvári 
tud.-egyetemi  botanikus  kert  is  szép  töveket  ápol.  Élő  növények 
vizsgálata  míg  egyrészt  arról  győzött  meg,  hogy  e szegfű  is  két- 
ségtelenül a P.  spiculifolius  rokonságába  tartozik,  mert  szirmainak 
töve,  ha  kisebb  és  váltózó  mértékben  is,  szintén  szőrös,  másrészt 
megerősített  abban,  hogy  már  illetéktelen  nevén  is  külön  tartott2) 
űj  növénnyel  van  dolgunk. 

Jóllehet  a podságai  szegfű  is  ama  szorosabb  rokonsági  körbe 
tartozik,  melynek  a polymorphus  D.  spiculifolius  is  tagja,  azzal, 


’)  A I).  strictus-é ival  analogus  formákat  nemcsak  a I).  spiculifolius, 
de  a T).  petraeus  körében  is  találunk.  Ezek  annyival  feltűnőbbek  és  érdekeseb- 
bek. mert  a ]).  petraeus  száradáskor  sokszor  szintén  bámuló  szirmai  eredetileg 
is  kopiszok.  Ezeknek  az  analogus  formáknak  alapján  a D.  strictus  és  D. 
petraeus  eddig  még  kellően  ugyan  nem  ismert,  de  Borbás  által  már  régebben 
sejtett  (Termószetrajzi  Füzetek,  XII.  1889  : 42.),  talán  nem  is  nagyon  távoli 
rokonságáról  lőhet  szó. 

-)  Yierhappf.r  in  Schedae  ad  Flóráin  exsicc.  austro-hung.  IX.  1902  : 16. 


18 

illetve  annak  egyetlen  fői  májával  sem  azonosítható.  Xem  azonosít- 
ható már  azért  sem,  mert  a B.  spiculifolius- szál  nem  kapcsolják 
össze  átmeneti  alakok,  minek  következtében  szegfüvünk  önálló 
typusként  jelenik  meg,  egyenként  talán  aprólékos,  de  összegükben 
lényeges  morphologiai  és  e tárgyalás  keretébe  fel  nem  vett 
jellegzetes  anatómiai  bélyegekkel.  A morphologiai  szervezettscg- 
hez  határozott  s endemismusra  mutató  földrajzi  elterjedési  viszo- 
nyok járulnak  hozzá  s együttesen  támogatják  a megkülönböztetés 
jogosultságát. 

Megbizonyosodásul  vegyük  azonban  jól  szemügyre  a pod- 
ságai  s/egfű  fontosabb  és  jellemzőbb  sajátságait. 

Már  külső  megjelenését  tekintve  is  tetemesen  különbözik 
szegfüvünk  a B.  spiculifolius  bármelyik  alakjától.  Párnaszerű, 
tömött  gyepjei,  szívósabb  állományú,  keményebb  fajta,  merev  és 
szúrós  levelei,  nyúlánk,  egyoldalra  ívesedé  szártagjai,  sudár  és 
rendszerint  elágazó,  tehát  többvirágú  szárai  termetét  jellemző 
módon  szabják  meg  s oly  külsőt  adnak  a növénynek,  hogy  már 
ennek  révén  is  megkülönböztethető  s elválasztható  rokonaitól.  Ha 
külső  megjelenésének  sajátos  voltához  most  hozzávesszük  a virá- 
gokban észlelhető  bélyegeket,  nevezetesen  a tojásdad  vagy  kerü- 
lékes  és  csak  hegyes  vagy  kihegyezett  csészepikkelyeket,  az  ezek- 
nél rendszerint  négyszer  hosszabb,  felfelé  szűkülő  karcsú  csészét, 
valamint  a tojásdad,  rövidebbfajta  ereszű  s csak  fogazott  vagy 
kanyargós  élű  szirmokat:  legfőbb  jellemvonásaiban  oly  növény 
van  előttünk,  melyet  a B.  spiculifolius  egyetlen  ismert  alakjával 
sem  azonosíthatunk.  Összehasonlításunkban  azonban  a B.  spiculi- 
folius-ra  is  ki  kell  terjeszkednünk.  Egybevetve  a podságai  nö- 
vénnyel, mindjárt  feltűnik,  hogy  ennek  már  gyepjei  is  mások, 
azaz  lazábbak  és  sohasem  félgömbös-párnaszerüek,  hanem  nagyobb 
kiterjedésben  ellapulva  borítják  a sziklát.  Átlag  hosszabb  levelei 
lágyabbak,  kevésbbé  merevek  s nem  szúrósak.  Szárai  -nem  olyan 
merevek  s rendesen  egyvirágúak,  de  ha  szárai  itt-ott  több- 
virágúak  is,  virágai  mindig  sallangos-szirmúak  s ezért  nagyobb- 
fajták. Ha  a szirmok,  mint  pl.  a B.  spiculifolius  f.  integripetalus- hoz 
tartozó  alakoknál,  épek  vagy  majdnem  épek  is,  a mi  növényünk 
ezektől  csészéje  és  ennek  pikkelyei  révén  mindig  biztosan  elvá- 
lasztható, mert  a csészepikkelyek  a B.  spiculifolius  összes  alak- 
jainál más  szabásúak,  + fordított  tojásdadok,  felfelé  tehát 
szélesedők  s e szélesedő  végből  hirtelen  szálkás  hegybe  kes- 
kenyedők. 

Mindent  összevéve,  önálló  faj  vagy  alfajul  külön  néven  kell 
szegfüveink  sorába  beállítanunk  a podságai  növényt,  mint  olyant, 
mely  az  Erdélyi  Érczhegységről  elnevezett1)  flórajárás  gazdag 
növényzetének  egyik  jellemző  s — amint  látszik  — endemicus 
tagja/ 


»)  Pax  : Grundzüge  d.  Pflanzenverbr.  in  den  Karp.  II.  1908  : 257—260. 


Flóránk  ezen  érdekes  új  szegfüvét  Dianthu * Simonhtiunu* 
nevén  iktatom1)  be  a tudományba,  emlékére  annak  a buzgó  tudós 
férfiúnak,  ki  elsőül  teremtette  meg  az  erdélyi  flóra  kritikai  össze- 
foglalását. 


Dianthu*  Simonhnanus  sp.  n. 

Syn:  D.  integripetulus  Simk.  Érdél}"  ed.  fi.  helyesb.  fogl. 
1886  : 121  p.  p. — non  Schlr  Enum.  Pl.  Trans.  1866  : 98. 

D.  petraeus  Freyn  in  Akad.  Köziem.  1876:  120.  p.  p. ; Simk. 
1.  c.  p.  p. — non  W.  et  K.  Descr.  et  icon.  pl.  rar.  Hung.  111.  1806 — 
18072) : 246..  tab  222. 

D.  integripetalus  G.  et  J.  Wolff,  Vierh.,  in  «Sehedae  ad 
Flórám  exsicc.  austro-hung.»  IX.  1902:16. 

Exs. : Flóra  exsicc.  austro-hung.  no  : 3239. 

E radíce  firma  lignosa  polvcepbala  caespites  densos  com- 
pactos  formans.  Gaules  numerosi,  inferne  teretes  superne  subangu- 
lati,  erecti  rigidi  glauci  vei  subglauci,  inflorescentiam  laxam 
dichotomo-corymbosam  pauci  (1 — 6)  flórám  gerentes.  Inflorescentiae 
rami  subangulati,  uni-raro  biflori.  Fólia  linearia,  tenuiter  glauca, 
rigida,  pungentia.  breviter  connata  (vaginae  lati'udine  foliorum 
subaequantes  vei  paulo  longiores),  basi  membranaceo-dilatata, 
supra  leviter  eanaliculata,  dorso  convexa,  margine  denticulato- 
scabra.  nervis  3 subparallelis  subtus  prominentibus  percursa; 
turionum  sterilium  et  caulina  infima  dense  rosulato-imbrieata, 
patentia  vei  subsquarrosa,  internodiis  longiora  vei  aequilonga, 
caulina  inferiora  internodiis  paulo,  superiora  multo  (3—4)  breviora, 
erecta,  stricta,  adpressa,  fólia  inflorescentiae  ramorum  saepe 
hypsopbylloidea.  Squamae  calycis  tubo  adpressae,  quaternae  rarius 
6-nae.  scarioso-lierbaceae,  virides,  pallidae,  saepe  violaceocoloratae, 
glabrae.  glaucae,  ovato-ellipticae.  acutae  vei  e média  parte  acu- 
minatae,  7 (sub  9)-nerviae,  margine  anguste  membranaceae,  caly- 
cis 1/i  partém  íegentes ; externae  minores.  Calyx  gracilis,  glauc.us, 
striatus,  dense  35  (32—37)  nervosus,  cylindricus,  apice  paulo 
attenuatus,  viridis,  in  latere  altero  violaceo-suffusus  vei  pallido- 
violaceus ; dentes  Vb  tubum  aequantes,  inaequilongi,  ovato  lanceolati 
acuminati,  margine  plus  vei  minus  late-membranacei,  ciliolati, 
inferne  7,  superne  5—3  nervii.  Petala  non  contigua.  longe  exserta  ; 
lamina  in  unguem  angustum  multo  (5 — 6)  longiorem  sensim  atte- 
nuata,  antice  rotundato-cuneata,  breviter  inciso-dentata  vei  rarius 
subintegra,  candida,  basi  tenuiter  et  parce  puberula,  quandoque 
subglabra.  Carpophorum  cylindricum ; filamenta  subulata  glabra; 
antherae  candidae  vei  coeruleo-coloratae ; capsula  matúra  calycem 
superans ; semina  rostellata,  nigra,  minutissime  granulata. 


>)  E névpn  új  fajként  mutattam  be  az  Érd.  Múz. -Egyes.  1912.  deczember 
18.-án  tartott  egyik  szakoszt.  gyűlésén. 

a)  V.  ö.  Borbás  in  Természetrajzi  Füzetek,  XII.  1889  : 223. 


15 


Dimensiones:  caules  15—36  cm.  alti:  fólia  turionum  steri- 
lium  12—20  mm.  longa,  12 — 1\5  mm  la'a:  fólia  caulina  infima 
26-  30  mm.  longa,  l 2 — 15  mm.  lata ; fólia  caulina  inferiora 
16—23  mm.  longa,  1*2 — 1'5  mm.  lata;  fólia  caulina  superiora 
7 — 16  mm.  longa,  10 — 1'3  mm.  lata;  fólia  ramorum  3 — 8 mm. 
longa.  1-2  — 1*6  mm.  lata;  squamae  exteriores  4—5  mm.  longae, 
2 — 2-5  mm.  latae;  squamae  interiores  7 — 8 mm.  longae,  35 — 4 
mm.  latae;  calyx  22—26  mm.  longus,  26 — 3 mm.  cliam. ; dentes 
calycini  45 — 5 mm.  longi,  18 — -2  mm.  lati;  petalorum  lamina 
5 — 8 mm.  longa,  3—4  mm.  lata;  petalorum  unguis  24—32  mm. 
longus,  12 — 14  mm.  latus;  carpophorum  3 — 5 mm.  longum : 
filamenta  24—28  mm.  longa;  antherae  2'2 — 2 8 mm.  longae;  cap- 
sulae  24 — 26  mm.  longae,  2'2— 2-6  mm.  diám. ; semina  2-4 — 3 mm. 
longa,  1*5  mm.  lata. 

Habitat  in  rupi'ous  calcareis  convallium  laterum  jugorumque 
montium  «Gyalui-havasok»  comit.  Torda-Aranyos : 

In  valle  «Yalea  Runkului»  prope  Runk  (Freyn,  1.  c.). 

In  montibus  «Vulturésze»  et  «Skericze»  prope  «Padság» 

(SlMONKAI  1.  C.). 

«In  alpibus  ad  Felső-Pocsága ; solo  calcareo,  1200  mt.s.  m.» 
(G  el  J.  Wolff,  Flóra  exsicc.  austro-hung.  no  3239). 

In  «Runki-szoros»  (E.  Szabó,  1908.  im  Hb.  Mus.  nat.  Trans.). 

In  convallibus  «Yalea  Sagűgei»,  «Valea  Beliorei»  et  in  mon- 
tibus «Dealu  Ferestilor»,  «Vulturese»  et  «Scarisoara»  (Pápai, 
; Gürtler  et  Péterfi,  1911.  in  Hb.  Mus.  nat.  Trans.j. 

In  monte  «Yulturese»  prope  «Runk»,  in  valle  «Podsaga» 
ad  m.  «Bujor»,  prope  «Beliora»  in  valle  «Yalea  Sagágei»  (S.  Borza 
1912,  1913  et  1915  in  litt.).1) 

Stirps  pulchra,  extra  territórium  montium  «Gyalui-havasok» 
liucusque  in  Transsilvania  nondum  reperta. 

Planta  nostra  sectionis  Fimbriatum  (Williams  Monogr.  gén. 
Dianth.  1893 : 390)  a D.  spiculifolio , cui  proxima,  distinguitur 
I caespitibus  compactis,  caulibus  ramosis  1 — 6 floris  foliis  rigidi- 
pungentibus  brevioribusque,  consíanter  3-nerviis  (nec  5—7  ner- 
viis),  squamis  ellipticis  ovato-ellipticisque,  acutis  vei  acuminatis 
(nec  obovato-mucronatis),  forma  calycis,  floribus  multo  minoribus, 
laminis  dentatis  vei  subintegris  (nec  fimbriatis).  Ob  petala  dentata 
vei  solum  subintegra  praecipue  D.  spiculifolio  f.  integripetalo  similis, 
a quo  caulibus  elatioribus  ramosis  plurifloris  squamisque  ellipticis 
acutis  vei  acuminatis  manifeste  recedit. 


*)  Ezeket,  a részben  kiegészítő  elterjedési  adatokat  Dr.  Borza  Sándor 
árnak  (Balázsfalva)  köszönöm,  ki  a jelzett  években  Pax  profossorral  is  járt  e 
helyeken  s szinten  lelismerte  a szegfű  újságát  (In  litt.  1915.  5.  X.).  Lekötelező 
módon  a szegfű  leírását  is  megküldte,  mellyel  így  alkalmam  volt  az  enyémet 
egybevetni. 


16 


II.  A (über)  Dianthus  Wolffii  Janká-ról. 

Az  1886.  év  nyarán  Dr.  Wolff  Gyula  Felső-Podsága  mellett 
(Torda- Aranyos  vm.)  a Scárisoara  hegyen  halovány  rózsaszín 
virágú  csinos  szegfüvet  szedett,  melyet  az  akkor  még  élő 
Jank*  Viktor  újnak  ismert  fel  s felfedezője  tiszteletére  Dianthus 
Wolffii-nak  nevezett  volt  el.  Janka  e szegfüve  tudtommal  sehol 
sincsen  közölve,  leírása  sem  jelent  meg  s az  eddig  csak  egy 
helyről  és  egyszer  gyűjtött  növény  botanikusaink  előtt  jórészt  ma 
is  ismeretlen. 

A D.  Wolffii  eredeti  lelőhelyéről  származó  példányát  az 
Érd.  Nemz.  Múz.  herbáriumában  láttam  először.  E példány  vizs- 
gálata azonban  korántsem  volt  elégséges  arra,  hogy  a növényt 
tisztázni  lehessen  s igy  Dr.  Wolff  Gyula  és  Dr.  Degen  Árpád 
urak  herbáriumaiból  a D.  petraeus  W.  et  K.-t  és  rokonait  tanul- 
mányra kikérve,  elkértem  a D.  Wolffii- tis.  Mindketten  a legszíve- 
sebben küldték  meg  a növén}:t  s így  elég  anyag  volt  rendelkezé- 
semre. Lekötelező  szívességükért  fogadják  e helyen  is  hálás 
köszönetemet. 

A Wolff-  és  DEGEN-herbariumokban  található  sajátkezű  fel- 
jegyzéseiből következtetve,  a D.  Wolffii  magának  J.ANKÁ-nak  is 
sok  fejtörést  okozott  s új  fajával  maga  sem  volt  teljesen  tisztá- 
ban, annak  rendszertani  helyét  majd  itt,  majd  ott  kereste.  Egyik, 
mind  a két  herbáriumban  meglévő  s szószerint  egyező  feljegy- 
zése szerint:  « Dianthus  Wolffii  Janka  species  nova  distinctis- 
sima!  — solummodo  D.  furcato  Balb.  (e  montibus  Pedemontanis) 
affinis,  qui  verő  floribus  candidis,  squamis  calycinis  longioribus 
fere  ex  toto  herbaceis,  foliis  caulinis  latioribus  et  praesertim 
horurn  vaginis  multo  brevioribus  differt.»  Egv  másik  jegyzetben 
(De  GEN-herb.)  ellenben  «Species  nova  distinctissima ! — solum- 
modo Diantho  cognobili  Timb.  Lagr.  e Pyreuaeis  centrális  affinis »-t 
olvashatni.  Hogy  Janka  a szóban  forgó  szegfüvei  hosszasabban  s 
körülményesebben  foglalkozott,  annak  most  is  meglévő  bizonyítéka 
az  a clavis  analytica* (DEGEN-herb.),  melyben  Janka  a D.  Wolffii-t 
a D.  Requienii  Gren.  et  Godr.,  D.  benearnen&is  Lor.,  D.  subu- 
latus  Timb.  (=  D.  serratus  Lapeyr.),  D.  pungens  Gren.  et  Godr., 
D.  attenuatus  Sm.  és  a D.  humilis  Wii.ld.  nevű  szegfüvektől  igyek- 
szik elválasztani. 

Az  idézett  feljegyzések  nyomán  megállapítható,  hogy  Janka 
az  ő D.  Wolffii-ját  'pvrenaeusi  s délfrancziaországi,  illetőleg 
liguriai  s piemonti  szegfüvek  rokonsági  körébe  tartozó  fajnak  tar- 
totta s mint  ilyet  a ^Dentati^>  Boiss.  csoportba  helyezte.  Degen 
ezzel  szemben  megjegyzi  herbáriumában,  hogy,  nézete  szerint,  a 
Janka- féle  faj  inkább  a «Fimbriati»- khoz  tartozik. 

Az  Erdélyben  termő  szegfiifajok  eléggé  változatos  során 
végig  tekintve,  egyetlen  egyet  sem  találhatni,  amellyel  a D.  11  olffii 


17 


összevonható  volna.  De  nem  tartozik  a Janka  által  említett  déli 
és  nyugati  fajok  körébe  sem,  mert  ezek  leírásaik  meg  herbariumi 
példányaik  nyomán  is,  merőben  más  typusok,  melyek  az  erdélyi 
szegfűtől  természetesen  minden  tekintetben  messze  esnek.  A 
I).  Wolffii  megfejtése  végre  is  akkor  sikerült,  amikor  a Torda 
melletti  Hegyhasadékban  negyedéve  néhány  tő  a D.  Wolffii-va,\ 
azonos  szegfüvet  találtam  s ez  alkalommal  élő  növények  vizsgá- 
lata alapján  is  megállapíthattam,  amit  már  a herbariumi  anyag 
vizsgálata  után  is  sejtettem,  t.  i.  azt.  hogy  a Dianthus  Wolffii 
Janka  kétségtelenül  bastardus-eredetű  s a I).  spiculifolius  f.  petraei- 
formis  és  B.  saxigenus  Schur  (esetleg  a I).  Carthusianorum 
egy  mészkősziklán  termő  másik  alakjának)  ivari  kereszteződésé- 
ből jött  létre.  Úgy  a Scárisoara  hegyen,  mint  a tordai  Hegy- 
hasadékban a két  szülőfaj  együtt  és  bőven  nő.  a keveredés  tehát 
nem  csak  lehetséges,  de  a növények  morphologiai  bélyegei  nyomán 
bizonyos  is.  A bastardus-eredet  magyarázza  meg  azután  egy- 
részt a növény  aránylagos  ritkaságát,  másrészt  pedig  azt,  hogy 
maga  Janka  is  félreismerte  e szép  szegfüvet. 

Bastardusunk  főbb  jellemvonásait  megismerendő,  különösen 
a levélhüvelyeket,  a virágrészei  közül  pedig  a csészepikkelyeket  s 
a szirmokat  kell  vizsgálnunk,  mint  a növény  olyan  részeit,  melyek 
a keveredést  a legszebben  mutatják. 

A B.  saxigenus  levélhüvelyei  tudvalevőleg  10  — 12  mm. 
hosszúak  s átlagban  4— 5-ször  hosszabak  a levelek  szélességénél. 
A B.  spiculifolius  f.  petraeiformis  levél  hüvelyei  ellenben  átlagosan 
csak  2 (1-5—2  2)  mm.  hosszúak  s hosszúságuk  alig  haladja  túl 
a levelek  szélességét,  vagy  csak  nagyon  ritkán  (a  szár  alján) 
annak  majdnem  kétszerese.  Bastardusunk  levélhüvelyei  3 — 5,  ille- 
tőleg a felsők  2 — 2 5 mm.  hosszúak.  Hosszúságuknak  a levelek 
szélességéhez  való  aránya  tehát  az  alsóknál  2 — 3,  a felsőknél 
2 (3).  A levélhüvelyek  meghosszabbodása  kétségtelenül  a D.  saxi- 
genus- tói  eredő  jellemvonás. 

A csészepikkelyekben  gyökeredző  jellemvonások  különösen 
fontosak.  A bastardus  megitélésénél  számbajöhető  B.  spiculifolius 
f.  petraeiformis  4 csészepikkelye  közül  a külsők  5 — 6 mm.  hosz- 
szúak  rendszerint  szélesen  tojásdadok  és  röviden  vagy  igen 
röviden  kihegyezettek.  A belsők  valamivel  hosszabbak,  7—8  mm. 
hosszúak,  fordítottan  széles  tojásdadok,  tompavégúek  s igen  hir- 
telen kicsiny,  hosszúságában  rendszerint  az  I mm-en  alul  maradó 
hegveeskében  végződnek.  A meglehetősen  a csészére  simuló  pik- 
kelyek inkább  fúnemúek  s ha  keményebb  állományúak  is,  zöl- 
desek vagy  a csészével  együtt  piros-lilásan  futtatottak.  A D.  saxi- 
genus sötét  bőrszínű  pikkelyei  merőben  mások.  A külsők  10  mm. 
hosszúak,  fordított  tojásdadok,  felfelé  szélesedő  tompa  végükből 
rögtönösen  emelkedik  ki  a 3—4  mm.  hosszúságot  elérő  szálka. 
Hasonló  alakúak  a belsők  is,  csakhogy  ezeknek  10 — 12  mm. 
hosszúságából  3 5—  5 mm.  esik  a szintén  rögtönösen  kiemelkedő 


s ugyancsak  egyenletesen  széles,  párhuzamos  szélű  szálkára.  A 
pikkelyek  elálló-végűek,  sötétebb  vagy  világosabbszínü  barnásak, 
bőrszerüek,  szálkájuk  sötétebb.  néha  feketés. 

A scárisoarai  szegfű  esészepikkelyei  állományukat  tekintve 
a D.  saxigenus-é hoz  jobban  hasonlók,  csakhogy  nem  olyan  söté- 
tek, hanem  zöldellők  vagy  inkább  világos  avagy  sárgás  bőrszi- 
nűek.  Hegyük  alkotása  ingadozó,  illetve  változó,  de  általában 
jellemző  a szálkaképzésre  való  hajlandóságuk.  A szálka  azonban 
alja  felé  kissé  szélesedő  s hosszúsága  a 0-6 — 2-2  mm.  közt  inga- 
dozik. A tordai  szegfű  esészepikkelyeinek  állomán}Ta,  színe 
inkább  a D.  spiculifolius-é,  ellenben  alakjuk  jobban  közeledik  a 
D.  saxigenus- hoz.  Szálkájuk  karcsú,  a csészétől  elálló,  elég  egyen- 
letesen széles  s rendszerint  hosszabb  az  1 mm-nél. 

A D.  spiculifolius  f.  petraeiformis  csészéje  egyenletesen  hen- 
geres, átlag  22 — 25  mm.  hosszú  s 3 — 4 mm.  széles,  tetején 
gyengén  szűkül  s a pikkelyeknél  átlag  3-szor  hosszabb.  A 
D.  saxigenus  csészéje  zömök,  hasas,  tetején  jobban  szűkülő,  4 — 5 
mm  vastag  s a csészepikkelyek  szálkai  közül  alig  harmadával 
emelkedik  ki.  A bastardus -alakok  csészéjüket  tekintve,  mintegy 
középen  állanak  a csészéjük  átlag  1-5—  2-szer  hosszabb  a pik- 
kelyeknél. A csészefogak  természetesen  szintén  középállást 
mutatnak. 

A szirmok  a D.  saxigenus  vérpiros,  legyezőformájú  és 
nag3rolva.  inkább  öblösen  fogazott  szélű  meg  a D.  spiculifolius  f. 
petraeiformis  fehér  vagy  csak  éppen  nagyon  gyengén  piruló  és 
sallangos  szirmai  közt  ingadoznak,  amennyiben  különböző  árnya- 
latban rózsaszínűek,  mélyen  fogazottak,  illetve  sekélyen  sallango- 
sak,  tövön  gyengén  szőrösek  vagy  kopaszodok. 

A fentiek  nyomán  bizonyos  tehát,  hogy  Janka  7).  Wolffii-]& 
más,  mint  az  említett  combinationak  megfelelő  bastardus  nem 
lehet.  Az  előfordulási  körülmények  mellett  a növény  minden  egyes 
részének  középállása  e mellett  szól,  de  a bastardus-eredetet  bizo- 
nyítja a virágok  meddősége  is.  A tordai  Hegyhasadékból  szár- 
mazó tövét  u.  i.  már  évek  óta  ápolja  a kolozsvári  tud.-egyetemi 
botanikus  kert  s jóllehet  a növény  évente  gazdagon  virágzik, 
magot  mégsem  érlel. 

Az  ilyenformán  tisztázott  eredetű  szegfű  Janká-íóI  kapott 
nevét  azonban  nem  viselheti  továbbra,  mert  az  irodalomban  már 
van  egy  D.  Wolffii1),  melynek  neve  a JANKA-félénél  régibb.  A 
felfedező  botanikus-érdemeinek  megörökítését  öregbítendő,  e 
miatt  a szóban  forgó  erdélyi  bastardus-szegfiivet  Dianthus  Julii - 
Wolffii  néven  különböztettem  meg  (1912)  az  említett  herbá- 
riumokban. 


•)  Dianthus  Wolffii  Vetter  (D.  AnnenaXsuperbus > in  Bull.  Soe. 
Murith.  1885  : 32.  — Helyesebben : D.  barbatus'Xsnperbus ! V.  ö.  L.  Kellf.r 
raikkét  az  ÖBZ.  XLVI.  189b.  392.  lapján. 


iy 


Bastardusunk  rövid  jellemzését  az  alábbiakban  adom. 

Dianthus  Julii-  Wolffii  n.  bast.  (D.  spiculifoliusxD . saxi- 
genus  vei  alius  affinis). 

Syn:  Dianthus  Wolffii  Janka  in  sched.  — non  Vetter  in  Bull. 
Soc.  Murith.  XI.  1885 : 32  = D.  Courtoisii  Rchb.  FI.  germ.  exs. 
1832:806.  (D.  barbatusXswperbus  Lej.). 

Caespitosus  viridis  vei  subglaucus,  pluri-  (2  — 10)  caulis. 
Caules  quadrangulares,  ramosi  vei  subramosi,  1—5  flori.  Flores 
solitarii  vei  rarius  per  binos  in  fasciculis  subaggregati.  Fólia 
linearia,  caulina  infima  subrosulata.  sequentia  longiora  internodiis 
breviora,  patentia  vei  suberecta,  superiora  breviora.  erecta ; turio- 
num  sterilium  foliis  caulinis  inferioribus  breviora  vei  subaequi- 
longa.  Fólia  fulcrantia  herbacea  vei  scarioso-membranacea,  foliis 
caulinis  subsimilia  séd  minora.  Vaginae  inferiores  latitudine  folio- 
rum  2— 3-plo  longiores,  superiores  latitudine  foliorum  subduplo 
longiores  vei  ea  subaequantes.  Squamae  calycinae  4 (raro  6), 
coriaceo-scariosae  vei  subherbaceae,  externae  ellipticae,  obovatae, 
vei  ovatae,  membranaceo-submarginatae.  glabrae,  fuscae  vei  pnl- 
lidae  qnandoque  violaeceo-coloratae.  subito  acuminatae  vei  sub- 
abrupte  in  apieem  1 — 3 mm.  longum  productae,  internae  mai  őre  s 
exterioribus  subsimiles,  + longius  acuminatae  vei  saepius  abrupte 
quasi  ex  margine  in  apieem  subulatum  15  — 2 5 mm.  longum 
aristato-acuminatae,  plerumque  dimidium  vei  1/3  calj’cis  supe- 
rantes.  Calyx  cylindricus,  striatus,  glaber  subglaucus,  apice  atte- 
nuatus,  viridis  vei  pallido-fuscus  saepe  violaceo-subtinctus.  Dente> 
inaequales,  lanceolati,  vei  ovato  lanceolati,  acuti,  membranaceo- 
marginati,  dense  ciliolati.  Petala  candida  vei  pallide-rosea : lamina 
Vs  — 1'2  partém  unguis  aequans,  profunde  dentata  vei  sublaciniata ; 
area  intermedia  lato-obovata,  basi  parce  barbulata  vei  subglabra. 

Dimensiones : caules  25 — 35  cm.  alti ; fólia  turionum  steri- 
lium et  caulina  infima  35 — 85  mm.  longa;  fólia  caulina  inferiora 
16 — 40  mm.  longa;  fólia  caulina  superiora  10—25  mm.  longa, 
0-8  — 16  mm.  lata ; vaginae  inferiores  3 — 5 mm.,  superiores 
2 — 25  mm.  longae  ; squamae  exteriores  6 — 7x3 — 4 mm.;  inte- 
riore3  7 — 9X4  — 5 mm.;  calyx  15—20  mm.  longus ; dentes  caly- 
cini  3 5 — 5 mm.  longi:  petalorum  lamina  7 — 12  mm.  longa,  6 i 0 
mm.  lata. 

Planta  nostra  inflorescentia  squamisque  mutabilibus  gaudet, 
quare  secundum  formám  inflorescentiae  squamarumque  duae  formáé 
sunt  distinguendae : 

a)  genuinus : Flores  breviter  pedunculati,  in  fasciculis  aggre- 
gato-geminati ; squamae  calycinae  pallido-fuscae,  coriaceo-scariosae, 
4 vei  6,  acuminatae,  sensim  vei  subabrupte  aristatae : petala  pro- 
funde dentata  vei  sublaciniata.  Forma  I).  saxigeno  propior  nrontis 
Scárisoara  incola. 

b)  aemulus : Flores  solitarii,  longe  pedunculati,  caules  2 — 4- 
flori;  squamae  calycinae  subherbaceae  virides  violaceo-coloratae, 

2* 


20 


abrupte  mucronato-aristatae ; petalorum  lamina  sublaciniata.  Forma 
ÍJ.  spiculifolio  propior  in  fauce  Hegyhasadék  prope  Tordam 
crescens. 

Habitat  in  Transsilvaniae  comit,  Torda- Aranyos,  in  subalpinis 
montis  Scárisoara  ad  pagum  Felső-Podsága  (Jul.  Wolff  1886.  in 
Hb.  Mus.  nat.  Trans. ; in  Hb.  Wolff  et  in  Hb.  Degen)  et  in  cal- 
careis  Heg\  hasadét  prope  opp.  Torda  (Péterfi,  1912.  in  Hb.  Mus. 
nat.  Trans.). 

D.  Julii-  Wolff  ii.  difiért  a I).  spiculifolio  habitu  alto  ramoso, 
foliis  longioribus,  vagina  latitudine  foliorum  2— 3-plo  longiore, 
floribus  minoribus  fasciculatis  saepe  subaggregatis,  squamis  firmio- 
ribus,  subscariosis,  stramineis  vei  fuscis,  abruptim  et  + longius, 
more  D.  saxigeni  aristatis,  calyce  breviore,  petalis  minoribus  pai- 
1 ide  roseis  solum  dentatis  vei  sublaciniatis ; a I).  saxigeno  praeter 
alias  notas  inflorescentiae  indole  recedit. 


III.  Dianthus  Burciae1)  Pét.  et  Gürtl. 

(I).  calliconus  Schott  et  Kotschy  X ÍJ-  spiculifolius  Schur.) 

Laxe  caespitosus,  viridis.  Caules  pauci,  erecti  vei  subaseen- 
dentes,  foliorum  paribus  3 — 5 instructi,  uni-vel  raro  bitiori,  te  ré- 
tes, eireumcirca  sparse,  ad  nodos  densius  tuberculis  parvis  aspe- 
rulo-puberuli.  Fólia  lineari-lanceolata  acuta  vei  cuspidata,  3 — 5 
nervia,  nervis  lateralibus  subobsoletis  vix  conspieuis,  margine  a 
basi  usque  ad  apicem  denticulis  minutis  rectis  asperulo-scabra, 
supra  glabra,  subtus  ad  nervum  médium  tuberculis  asperula; 
basalia  patentia,  caulina  erecto-patentia,  infima  internodiis  lon- 
giora,  inferiora  internodiis  subaequilonga,  superiora  internodiis 
elongatis  múlta  breviora.  Vaginae  latitudinem  foliorum  subae- 
quantes.  Flores  speciosi.  Squamae  4,  rarius  2,  dimidium  calycis 
aequantes  vei  superantes,  paulum  patentes,  saepe  purpureo-suffusae, 
obsolete  multinerviae,  basim  versus  membranaceo-marginatae. 
ciliolatae  in  cuspidem  lierbaceam  vei  scariosam  margine  + den- 
ticulato-scabridulam  attenuatae;  externae  subherbaceae,  ovato- 
lanceolatae,  longe  cuspidatae,  internae  magis  scariosae,  obovato- 


0 Dr.  Márki  Sándor  egyet,  professor  árúak  Dr.  Győrffy  István  egyet, 
tanárhoz  intézett  (1915.  XI.  28.)  levelében  adott  felvilágosítása  alapján  — 
amiért  e helyen  is  őszinte  köszönetét  mondok  — a Barcaság  nevét  a közép- 
korban tizenegyfóleképpen  írták:  1211.  Terra  Borza ; 1216.  terra  quae  Borza 
nuncupatur ; 1218.  terra  de  Burza ; 1222.  Bursa ; 1222.  Terra  Burza  (abban 
az  oklevélben,  amelyben  II.  Endre  a Bárcaságot  újból  a német  lovagrendnek 
adja);  1223.  Terra,  quae  dicitur  Boza  ; 1223.  Terra  Boze.  (1224.  is,  a pápánál, 
így  1225.,  1226.  is):  1231.  Terra  Börze  (pápai  oklevélben);  1232.  Terra  Burze 
(pápai  oklovélben);  1234.  Torra  Burze  (pápai  oklevélben);  1240.  Burcia  (IV. 
Béla  király  oki.);  1373.  Borza;  1385.  Burcya;  1349.  Terra  Barza ; 1484. 
Terra  et  distrietus  Barcza.  — 1240—1385  közt  latinosán  Burcia-nak  nevezik  a 
királyok.  — A használatban  elterjedt  «Alpes  Bareenses»  helyett  tehát  jobb  az 
«Alpes  Burcenses». 


21 


(lila taté,  abruptim  mueronatae.  Calyx  cylindricus,  a pice  subatte: 
nuatus,  viridis  vei  violaceo-coioratus,  39 — 38-striatus,  rigidus ; 
dentes  erecti  1/i — 1/3  tubum  aequantes,  inaequilongi,  ovato-lanceo- 
lati.  cuspidati  vei  acuminati,  membranaceo-marginati,  margine 
ciliolati.  Petalorum  lamina  calycis  longitudinem  subaequans  vei 
dimidium  tubi  superans.  pallide  rosea,  in  unguem  exsertum  suö- 
sensim  contracta,  antice  inaequaliter  et  breviter  ad  1 4 — 1/3  areae 
intermediae  inciso-laciniata,  basi  pilis  purpureis  barbulata,  in 
parte  superiore  glabra.  Fuiix  raaculis  lineisque  purpureis  annuluni 
inperfectum  formantibus  ornata.  Habitus  magis  D.  callizoni. 

Dimensiones  : caules  15 — 22  cm.  alti;  fólia  caulina inferiora 
20 — 30  mm.  longa,  2—3  mm.  lata ; superiora  15 — 20  mm.  longa, 
1’8 — 2 4 mm.  lata;  squamae  exteriores  13 — 15  mm.  longae, 
2 5 — 4 mm.  latae ; interiores  10—15  mm.  longae,  5 — 7 mm. 
latae;  calyx  16 — 20  mm.  longus,  4—5  mm.  latus;  dentes  caly- 
cini  6 — 7 mm.  longi;  petalorum  lamina  12 — 15  mm.  longa,  10 — 14 
mm.  lata;  petalorum  unguis  18—22  mm.  longus;  antherae  2 — 2'6 
mm.  longae. 

Habitat  in  graminosis  calcareis  montis  « Kis  Király  kön  supra 
fissuram  « Krepatura-szaJcadé/cn  inter  parentes,  ubi  detexit  m.  Julio 
a.  1908  Cornelius  Gürtler,  hortulamis  Ivolozsváriensis. 

Planta  nostra  difiért  a L>.  callizono  habitu  altiore,  foliis 
angustioribus  acutioribus  rigidioribusque,  calyce  longiore,  paulum 
attenuato,  calycis  dentibus  erectis,  squamis  dimidium  calycis 
subaequantibus  vei  superantibus,  unguibus  exsertis,  petalcrum 
lamina  inciso-laciniata,  annulo  imperfecto  solum  ornata. 

A D.  spiculifolio  foliis  latioribus,  squamis  + distincte  cilio- 
latis  ad  summum  longioribus  atque  calyce  subduplo  brevioribus, 
calyce  ampliore  brevioreque,  petalis  brevius  fimbriatis  indoleque 
faucis  optime  diversus. 

A D.  microchélio1)  caulibus  minute  asperulo-scabris,  squamis 
haud  glabris,  petalis  subfimbriatis  etc.  iám  primo  aspectu  optime 
distinguitur. 

A Királykő-havas  endemicus  szegfüvének,  a D.  callizonus- 
nak  ez  ideig  csupán  egyetlen  vadon  keletkezett  bastardusa  volt 
ismeretes  t.  i.  a D,  mierochelm  Williams  [D.  eallizonus  X tenui- 
folius). 

Gürtler  Kornél,  a kolozsvári  tud. -egyetemi  botanikus  kert 
főkertésze  az  1908.  év  júliusában  a Kis-Királyköről,  a Krepatura- 
szakadék  feletti  lejtőkről  a kert  részére  D.  callizonus- -t  gyíijtvén, 
ennek  töveivel  hozta  volt  le  a D.  Burciae-t , melyet  eleitől  fogva 
bastardusnak  tartott  s D.  carpaticus  Borb.  néven  ápolt  a kertben. 


■)  Williams,  The  Pinks  of  Centr.-Eur.  1891  : 37 ; Monogr.  gén.  Diantli. 
1893:115.  Syn.  ]).  brachyanthus  Schur  Enum.  pl.  Transs.  1866:98.  — non 
Boiss.  Voy.  hőtan.  1889 — 45;  85. ; D.  carpaticus  (D.  calli.zonus'X.tenuifolim) 
Borr.  Természetrajzi  Füzetek  XII.  1889:44.  non  Woloszcz.  Sprawozd.  Kom.  fiz. 
XXII.  1888:214,  qui  ad  formás  D.  Chartusianorim  pertinet. 


Pár  évvel  ezelőtt,  mikor  a megerősödött  tő  gazdagabban  kezdett 
virágzani,  figyelmesebben  vizsgáltam  meg  e szegfüvet  s mindjárt 
feltűnt,  hogy  az  sem  Schur,  sem  Borbás  leírásaival  nem  egyezik 
meg  és  egyebek  mellett  már  sekélyen  sallangos  szirmai  miatt 
sem  lehet  I).  callizonus  X tenuifolius,  melynek  szirmai,  miként  a 
szülöfajoké  is,  csak  fogazott  szélűek.  Gondosabb  vizsgálat  után 
megállapítottuk,  hogy  teljesen  új  bastardus-szal  van  dolgunk, 
mely  a D.  callizonus  X spiculifolius  combinationak  tökéletesen 
megfelel.  A ritka  szegfűnek  a botanikus  kertből  származó  herbá- 
rium i példányát  Dh.  Degen  Árpád  professor  úrnak  is  megkül- 
döttern,  ki  arról  biztosított1),  hogy  szegfüvünk  valóban  a jelzett 
két  faj  ekkorig  ismeretlen  bastardusa. 

A D.  Burciae  megjelenésében,  különösen  bimbós  korában, 
inkább  a D.  callizonus- ra  emlékeztet,  csakhogy  annál  jóval  ter- 
metesebb, mivel  szárai  magasabbak.  Igen  feltűnő  szárának  érdes- 
szőrös  volta,  mert  tudvalévőén  mind  a két  szülőfajnak  kopasz 
szára  van.  A szegfüvek  M/pím-csoportjába  tartozó  fajokról 
melyekhez  a D.  callizonus  meglehetős  sok  analógia  révén  kapcso- 
lódik — azonban  már  régebben  tudjuk2),  hogy  rendszerint  kopasz 
száruk  néha  apróbbfajta  szőröktől  érdesedé.  E hajlandósága  bizo- 
nyára  a D.  callizonus-nak  is  meg  van  s így  bastardusunk  szárának 
szőrösségét  illetőleg  a D.  callizonus- tói  eredő  latens  bélyeg- 
r ö 1 lehet  szó,  mely  a kereszteződés  következtében  felszaba- 
dult.3) Ez  annál  valószínűbb,  mert  a D.  Burciae  szárának  szőrei 
szerkezet  tekintében  (1—2  sejtűek,  a sejtfalak  vastag  cutieulája 
durván  papillosus)  teljesen  azonosak  a D.  callizonus  levele  szélé- 
nek szőreivel,  leszámítva  természetesen  a méretbeli  eltérést.  De 
nemcsak  a szár,  hanem  a levelek  is  mutatnak  oly  tulajdonságot, 
(bár  alak  és  szerkezet  tekintetében  meglehetősen  középen  állók), 
ami  egyik  szülőfajnál  sincsen  meg.  Állomány  tekintetében  a 
I).  callizonus  leveleihez  húznak,  tehát  lágyabb  fajta  szövetűek, 
zöldek  és  kissé  fénylők  s nemcsak  a főér,  de  néha  a mellékerek 
is  meglehetősen  kidomborodnak ; a levelek  széle  azonban  feltű- 
nően súrün  szőrös,  a szőrök  elállók,  sőt  a levél  fonákán  a főér 
is  gyéren  szőrös.  Bár  a 1 ).  Burciae  leveleinek  szőrössége,  illetve 
a szőrösség  erősebb  foka  a fennebb  mondottakkal  is  könnyen 
magyarázható,  de  mégis  könnyebben  érthető,  ha  arra  gondolunk, 
hogy  a D.  callizonus  töálló  leveleinek  szélei  néha  éppen  olyan 
súrün  szőrösek  s szőrei  úgy  szerkezet,  mint  alak  tekintetében 
azonosak  bastardusunk  szárának,  illetve  leveleinek  szőreivel. 

Meg  kell  jeg3*eznem,  hogy  a D.  spiculifolius  levélszéleinek 
szőrei  egészen  más  természetűek  s azért  a D.  Burciae  szőrö- 


Ó in  litt. : 1915.  III.  21. 

3)  Vierhapper  in  Sitzungsber.  d.  Kais.  Akad.  d.  Wissensch.  Math.-naturw. 
Cl.  CVII.  1-1.  1898:1077. 

3)  Df.gen  in  litt.  1915.  XII.  12. 


zete  eredetének  megállapításánál  csakis  a D.  calJizonus  jöhet 
számításba. 

A D.  Burciae-t  illetőleg  tehát  a legnagyobb  valószínűség 
szerint  oly  bastardus-szal  van  dolgunk,  melynél  az  egyik  szülő 
— esetünkben  a I).  callizonus  — latens  tulajdonságai  határo- 
zottan kifejezésre  jutnak  és  bizonyára  ezzel  kapcsolatos  ama  fel- 
tűnő jelenség  is,  hogy  a B.  callizonus  csészepikkelyeinek  pillá- 
zottsága  a I).  Burciae  csészepikkelyein  sokszor  erősebb  mérték- 
ben jelentkezik.  A L>.  callizonus  csészepikkelyeinek  t.  i.  egyik 
igen  jellemző,  bár  eddig  kevés  figyelemre  méltatott  s leírásaiban 
alig  említett  főjellemvonását,  hogy  a pikkelyek  széle  mindig  többé- 
kevésbbé  pillás.  a B.  Burciae  csészepikkelyei  is  határozottan  s 
néha  erősebb  mértékben  mutatják  és  már  maga  e jellemvonás  is 
elegendő  volna  a bastardus  eredetének  biztos  felismerésére.  Ter- 
mészetes dolog,  hogy  a pillázottság  mértéke  nagyon  változó  s 
néha  csak  a pikkelyek  tövén  és  a keskenvedő  hegyi  rész  alján 
találhatni  pillákat.  Teljesen  azonban  a pillák  sohasem  hiányzanak, 
aminthogy  legalább  nyomokban  a D.  callizonus- nál  is  megtalálha- 
tok. Bastardusunk  csészepikkelyei  egyébként,  állomány,  színeződés, 
a csészéhez  viszonyított  hosszúság  s alak  tekintetében  meg- 
lehetősen a két  szülőfaj  csészepikkelyei  között  középen  állanak. 
Hasonló  középállást  mutat  a csésze  is  minden  jellemvonásában. 

Különösen  érdekesek  azonban  a 1).  Burciae  szirmai,  melyek- 
nek sekély  sallangozottsága  s piros  színüknek  haloványulása  a 
D.  spiculifolius -tói  ered,  torkuk  szakálla,  valamint  e fölött  a csak 
nyomokban  észlelhető  s többnyire  már  csak  pontokból  és  szabály- 
talan vonalakból  álló  gyürűrajz  ellenben  a B.  callizonus- tói  kapott 
örökség.  A D.  callizonus  szirma  színének  egész  felületén  ritkásan 
apró  szőrű,  a bastardus  szirmának  színe  kopasz,  csak  a gyűrűn 
felül  van  itjt-ott  gyéren  egy-egy  apró  szőr. 

A D.  Burciae  virágporának  szemecskéi  közt  a teljesen  fej- 
lett ritka;  magvakat  is  alig  érlel. 

* 

* * 

I.  lm  ersten  Teile  kliire  ich  den  Formenkreis  des  Dianthus 
spiculifolius  Schur,  von  welchem  ich  zwei  Formen:  pseudopluma- 
rius  und  pseudopetraeus  unterscheide ; ersterer  wurde  von  den 
filteren  siebenbürgischen  Botanikern  für  B.  plumarius.  letzterer 
für  D.  petraeus  gehalten ; beide  Arten  kommen  in  Siebenbürgen 
nicht  vor. 

D.  integripetalus  Schur  stellt  nach  dem  Originalexemplar 
des  Herbars  Schur’s  eine  Form  des  B.  spiculifolius  dar,  dessen 
Petalen  ganzrandig  sind  und  die  mit  dér  Form  petraeiformis  durch 
Übergánge  verbunden  ist.  Sie  wáchst  in  dér  Tordaer  Sehlucht 
und  auf  den  Bergen  bei  Toroczkó!  Von  Simonkai  wurde  sie 
irrtümlich  zu  D.  petraeus,  von  Williams  aber  ganzlich  falsch  als 
Varietát  zu  D.  strictus  gestellt.  Als  T).  Simonkaianus  wird  eine 


24 


neue  Art  beschrieben,  die  von  allén  genamiten  in  mehreren  Merk- 
malen  vorzüglich  geschieden  ist. 

II.  lm  zweiten  Teile  bespreche  ich  eine  andere  siebenbür- 
gisehe  Xelke,  die  von  Jól.  Wolff  i.  J.  1886  bei  Felső  Pcdsága 
entdeckt,  von  V.  v.  Janka  (in  lierb.)  als  neue  Art  erkannt  und 
B.  1 Volffii  (non  Yetter)  benannt  worden  war.  leli  weise  nach.  dass 
es  sich  um  einen  Bastard  B.  spiculifoliusXsaxi genus  liandle, 
den  ich  B.  Julii- Wolffii  nenne. 

III.  Vöm  Bianthus  cállizonus , dieser  auí  dem  Berg  Királykő 
endemischen  Nelkenart,  war  bisher  nur  ein  einziger  wildwachsen- 
der  Bastard  bekannt,  u.  zw.  I).  microchelius  Will.  (callizonusX 
tenuifolius).  Kornél  Gürtler,  Obergiirtner  des  botan.  Gartens  dér 
Universitát  in  Kolozsvár,  sammelte  im  Juli  1908  auf  dem  Gipfel 
Kis -Király  kő  (Kleiner  Königsstein)  u.  zw.  auf  den  Abhángen  ober 
dér  Krepatura-Sehlucht,  lebende  Exemplare  des  B.  cállizonus  fiir 
den  Garten ; mit  den  dórt  gesammelten  Stöcken  brachte  er 
D.  Burciae  mit,  den  er  vöm  Anfange  an  für  einen  Bastard  kiélt 
und  unter  dem  Xamen  D.  carpaticus  Burb.  (D.  bracliyanthus  Schur 

non  Boiss.)  kultivierte.  Vor  einigen  Jaliren,  als  dér  inzwisehen 
zu  Kraft  gekommene  Stock  reichlicher  zu  blühen  anfing,  unter- 
suchte  ich  ihn  niiher,  wobei  es  mir  sofort  auffiel,  dass  er  weder 
mit  dér  ScHUR’schen,  nocli  mit  dér  BoRBÁs’schen  Beschreibung 
iibereinstimmte  und  dass  er  u.  A.  sclion  wegen  dér  seicht  gefransten 
Petalen  nicht  eiuem  cállizonus  X tenuifolius  entsprechen  könne, 
dessen  Petalen  am  Rande  nur  gezáhnt  sind.  Nach  genauerer  Unter- 
suchung  habén  wir  dann  festgestellt,  dass  wir  es  mit  einem  neuen 
• Bastard  zu  tun  habén,  dér  vollkommen  dér  Kombination  cállizonus 
X spiculifolius  entspricht.  Ein  aus  dem  bot.  Garten  stammendes 
Herbarexemplar  dieser  seltenen  Nelke  habé  ich  aucli  Herrn  Prof. 
Dr.  A.  v.  Degen  gesandt,  dér  mir  bestátigte1),  dass  unsere  Pflanze 
tatsachlich  den  früher  nicht  bekannten  Bastard  dér  genannten 
Arten  darstelle. 

D.  Burciae  erimiert  in  seiner  Erscheinung,  besonders  im 
Knospenzustande,  mehr  an  D.  cállizonus , doeh  ist  er  von  bedeutend 
höherer  Statur,  da  er  lángere  Stengel  treibt. 

Seiir  auffallend  ist  die  rauh-behaarte  Beschaffenheit  seiner 
Stengel,  da  beide  Eltern  bekanntlich  kahle  Stengeln  besitzen  ; docli 
ist  es  sclion  seit  lángerer  Zeit  bekannt2),  dass  bei  den  Arten  dér 
Gruppé  «Alpinir>,  an  welche  sich  J).  cállizonus  zufolge  seiner 
vielen  Analogien  anschliesst,  die  zumeist  kaidén  Stengel  manch- 
mal  auch  von  kleinen  Trichomen  rauh  erscheinen.  Diese  Xeigung 
zűr  Bildung  rauher  Stengel  scheint  auch  bei  B.  cállizonus  vor- 
handen  zu  sein,  so  dass  mán  bei  dér  Erscheinung  dieser  Merk- 
male  bei  dem  Bastard  an  ein  latentes  Merkmal  des  D.  cállizonus 
denken  kann.  das  durch  die  Kreuzung  frei  geworden  ist3).  Es  ist 


»)— s)  Anmerk.  siehe  auf  S.  22. ! 


25 


dies  umso  wahrscheiniicher,  als  die  Tricliome  des  I).  Burciae  in 
ihrer  Beschaffenheit  (1 — *2-zellig,  die  dicke  Cuticula  dér  Zellháute 
derb-papilliös)  vollkommen  mit  jener  iibereinstimmt,  die  mán 

— abgesehen  selbstverstandlich  von  ikren  Dimensicnen  — an 
Trichomen  dér  Blattriinder  von  I).  callizonus  wahrnimmt. 

Dodi  nickt  nur  die  Stengel,  sondern  auch  die  Blatter, 
welcbe  in  Bezug  auf  Form  und  Struktur  so  ziemlich  eine  Mittel- 
stellung  zwischen  jenen  dér  Eltern  einnehmen,  weisen  eine  Eigen- 
schaft  auf,  welche  beiden  Stammarten  feklt.  In  Bezug  auf  K011- 
sistenz  neigen  sie  zu  D.  callizonus , sie  sind  alsó  etwas  weicher, 
griin  und  etwas  glánzend ; ausser  den  Mittelnerven  springen  auch 
nocti  die  Seitennerven  stark  hervor;  dér  Blattrand  ist  aber  auf- 
fallend  dicht  behaart,  die  Hárchen  abstehend.  sogar  dér  Mittel- 
nerv  an  dér  Blattunterseite  ist  sparlich  behaart.  Obzwar  sich 
diese  Behaarung  durch  das  eben  Gesagte  leiclit  erklaren  lasst, 
liegt  auch  noch  eine  andere  Erkliirung  nahe,  wenn  wir  iu  Betracht 
ziehen,  dass  die  grundstandigen  Blatter  des  D.  callizonus  manch- 
mal  am  Kande  gerade  so  dicht  behaart  erscheinen  und  diese 
Haare  in  Form  und  Struktur  völlig  jenen  gleichen,  die  wir  an 
den  Stengeln,  resp.  Blattriindern  des  Bastardes  vorfinden.  Icb 
muss  noch  bemerken,  dass  die  Trichome  an  den  Blattriindern  des 
D.  spiculifolius  von  ganz  anderer  Beschaffenheit  sind,  so  dass 
bei  dér  Deutung  dér  Herkunft  dér  Behaarung  des  I).  Burciae 
nur  I).  caUizonus  in  Betracht  kommen  kann.  Bei  D.  Burciae 
habén  wir  es  mit  grösster  Wahrscheinlichkeit  mit  einem  Bastard 
zu  tun,  bei  welchem  ein  latentes  Merkraal  dér  einen  Stammart 

— u.  zw.  des  D.  callizonus  — entsckieden  zum  Vorsehein  go- 
kommen  ist:  mit  dieser  Erscheinung  steht  sicher  auch  die  stár- 
kere  Bewimperung  dér  Kelchschuppenrander  des  D.  Burciae  in 
Verbindung,  die  bei  I).  callizonus  schwácher  ausgepriigt  ist.  Ein 
sehr  charakteristisches  Merkmal  dér  Kelehschuppen  des  1).  calli- 
zonus ist  eben  die  mehr-minder  starke  Bewimperung  ihrer  Ran- 
der;sie  wurde  bisher  kaum  beachtet  und  in  den  Beschreibungen 
finden  wir  dieses  Merkmal  auch  kaum  erwahnt;  die  Kelehschup- 
pen des  D.  Burciae  weisen  es  entsckieden  und  manehmal  in 
starkerem  Masse  auf.  so  dass  dieses  Merkmal  an  und  für  sich 
schon  geeignet  ware,  auf  den  Ursprung  des  Bastardes  liinzu- 
weisen.  Natürlich  ist  dér  Grad  dér  Bewimperung  sehr  veránder- 
lich  und  mán  sieht  manehmal  nur  an  dér  Basis  dér  Schuppen 
und  am  Grunde  des  verjüngten  oberen  Teiles  Wimpern : doch 
fehlen  sie  niemals  vollstandig,  so  wie  sie  auch  bei  L>.  callizonus 
wenigsten  in  Spuren  vorzufinden  sind.  Die  Kelehschuppen  des 
Bastardes  stehen  im  tibrigen  in  Bezug  auf  Konsistenz,  Fárbung, 
Langenverhiiltnis  zűr  Kelchröhre  und  Form  zwisehen  jenen  dér 
Stammarten  in  dér  Mitte.  Eine  ahnliche  Mittelstellung  weist  auch 
dér  Kelch  in  allén  s einen  Eigenschaften  auf. 

Besonders  interessant  sind  aber  die  Petalen  des  T).  Burciae, 


2H 


dérén  seichte  Befransung  und  Bliisse  dér  Farbe  von  D.  spiculi- 
folius  stammt;  dagegen  habén  sie  die  Bebártung  des  Schlundes 
sowie  ober  diesem  die  nur  mehr  in  Spuren  bemerkbare  und  meist 
nur  aus  Punkten  und  unregelmassigen  Striclien  bestebende  ring- 
förmige  Zeichnung  von  1).  ccdlizomis  geerbt.  Die  Petalen  des 
letzteren  sind  an  ilirer  ganzen  Oberfliicdie  von  zerstreuten  kurzen 
Hiirchen  besetzt ; jene  des  Bastardes  oberseits  kahl,  nur  oberhalb 
des  Ringes  sieht  mán  hie  und  da  spárlich  einzelne  Haare.  Unter 
den  Pollenkörnern  dér  1).  Burciae  finden  sicli  selten  vollkommen 
entwickelte ; auch  bringt  er  kaum  Bánién. 


Ábramagyarázat.  — Tafelerklárung. 

(Az  összes  ábrák  3-szorosan  vannak  nagyítva.  — Sámmtliche  Abbildungeu  sind 
um  das  3-fache  vergrössert.) 

Tafel  I— II.  Tábla, 

Fig.  1 — 2.  ábra  : Dianthus  spiculifolius  Schitr. 

1.  D.  spic..  f.  pseudoplumarius  szirmai  (Petalen).  (Brassó  vidéke,  1901. 
Walz.  — B ihar hegység : Fiatra  Strutiu,  1910.  Pápai). 

2.  Ugyanannak  átmeneti  sziromalakja,  mely  a D-  spic.  1.  petraei forrni .s'-lioz 
közeledik.  Ubergangsform  dér  Petalen  desselben,  die  sieh  dem  D.  spic ■ f.  petraei- 
formis  náhern.  (Felső  Podsága : Scárigoara-hegy,  1911.  Pétf.rfi). 

Fig.  3.  ábra : Dianthus  petraeus  W.  et  K. 

3.  Legsallangosabb  sziromalakja.  Die  am  stiirksten  zerschlitzte  Form  dér 
Petalen.  (Herkulesfürdő,  1911.  Tiiaisz). 

Fig.  4—12.  ábra:  Dianthus  spiculifolius  Schur. 

4.  D.  spic.  f.  petraeiformis  szirmai  (Petalen).  (Tordai  Hegyhasadék,  1905. 

Zsák). 

5.  D.  spic.  f.  petraeiformis  szirmai  (Petalen).  (Toroczkó,  1881.  Simonkai)- 
ti.  D.  spiculifolius  külső  esészepikkelyei  (áussere  Kelchschuppen).  (Brassó, 

1901.  Walz). 

7.  D.  spiculifolius  fűnemü  hegybenőtt  külső  csészepikkelye  (áussere 
Kelchschnppen  mit  krautiger  Spitze).  (Biharhegység  : Piaira  Strutiu,  1910,  Pápai). 

8.  D.  spiculifolius  belső  csószepikkelyei  (innere  Kelchschuppen).  (Tordai 
Hegyhasadék.  1912). 

9.  Átmeneti  sziromalakok  a (Übergangsformen  von  Petalen  z-wischen) 
I).  spic.  f.  petraeiformis  és  (und)  D.  spic.  f.  integripetalus  között.  (Toroczko  : 
Székelykő,  1900.  Bódis). 

10.  D.  spic.  f.  integripetalus  szirmai  (Petalen).  (Tordai  Hegyhasadék,  1827. 
Baumgarten). 

11.  D.  spic.  b integripetalus , illetve  (resp.)  «D.  integripetalus  Schur.» 
szirmai  és 

12.  Külső  és  belső  caészepikkelye  (Petalen,  áussere  und  innere  Kelch- 
schuppen). Bucsecs:  (Intzán,  1854.  Schur). 


27 


Fig.  13—15.  ábra : Dianthus  Simonkaimius  sp.  n. 

13.  Szirmok  sorozata  (Petalen -Reihe).  (Felső  Podsága  vidéke,  1911). 

14 — 15. : Külső  és  belső  csészepikkelyek  (Áussere  und  innere  Kelch- 
schuppen).  (U.  onnan  származó  példányokról.  — Von  Pflanzen  desselben 
Standortes). 


Tafel  III.  Tábla. 

Fig.  1.  ábra : Dianthus  saxigenus  Schur. 

1.  Leggyakoribb  sziromalakja  (Die  háufigste  Petalenformt.  (Tordai  Hegy- 
hasadék,  1912). 

Fig.  2 — 9.  ábra:  Dianthus  Julii- Wolffii  n.  bast. 

2—3.  D.  T. — W.  genuinus  szirmai  (Petalen).  (Felső  Podsága:  Scarijoara- 
hegy,  1886.  J.  Wolff). 

4—5.  D.  J.~  W.  aemulus  szirmai  (Petalen).  (A  tordai  Hegyhasadékbúl  a 
kolozsvári  tud.-egyetemi  botanikus  kertben  ápolt  példányokról.  1914,  1915). 

6—7.  D-  J.—  W.  genuinus  külső  és  belső  csészepikkelyei  (áussere  und 
innere  Kelchschuppen). 

8-9.  D.  J. — W.  aemulus  külső  és  belső  csészepikkelyei  (áussere  und 
innere  Kelchscbuppen). 


Tafel  IV.  Tábla. 

Fig.  1—3.  ábra:  Dianthus  callizonus  Schott  et  Kotschy. 

1.  Szirom  vázlatos  rajza.  (Szőrözet  és  gyűrű  elhagyva.)  — Urariss  dér 
Petalen  (Behaarung  und  Ring  weggelassen). 

2.  Külső,  levélszerü  csészepikkolyek.  — Áussere  blattförmige  Kelch- 
schuppen. 

3.  Belső  csészepikkelyek  megfelelő  párja.  — Entsprechendes  Paar  dér 
inneren  Kelchschuppen. 

Fig.  4 — 6.  ábra : Dianthus  Burciae  Pét.  et  Gürti,. 

4.  Három  szirom  vázlatos  rajza  a sallangozottság  különböző  fokaival. 
(Szőrözet  és  a nyomokban  mutatkozó  gyűrű  elhagyva.)  — Umriss  von  3 Petalen 
mit  verschiedenen  Graden  dér  Fransung.  (Behaarung  und  Spuren  dér  Ringzeich- 
nung  weggelassen). 

5.  Külső  csészepikkelyek.  — Áussere  Kelchschuppen. 

6.  Belső  csészepikkelyek.  — Innere  Kelchschuppen. 


28 


Über  die  Entdeckung  von  Orchis  Spitzelii  Saut.  in 
Kroatien  und  Norddalmatien. 


Az  Orchis 


Spitzelii  Saut.  felfedezése  Horvátországban  és 
Eszak-Dalmácziában.* 


Von  : t 

Irta:  S 


Dr.  Kiimmer  le  J(i.ö  Béla  Eic’;](St\ 


Die  höchst  interessante  Vegetation  des  Velebitgebirges  be- 
sitzt  eine  erstaunliche  MaDnigfaltigkeit,  die  síeli  uieht  nur  in  ver- 
schiedenen  Hölienlagen  und  entfernteren  Teilen  des  Gebirgsstoekes, 
sondern  auch  in  einunddemselbem  Teil,  sogar  auf  nahe  gelegenen 
Bergen  und  Orten  sich  auffallend  offenbart.  Diese  Mannigfaltig- 
keir  braclite  es  auch  mit  sich,  dass  dem  das  Gebirge  systematisch 
durchforschenden  Herrn  Prof.  Dk.  A.  von  Degen,  so  manche 
Überraschung  zuteil  wurde,  sei  es  durch  Entdeckung  einer 
neuen  Gattung,  neuer  Arten  und  Formen,  wie  Sibiraea  croatica 
Deg.* 1,  Anthyllis  aurea  Willd.  forma  velebitica  Df.g.2,  Aconitum 
croaticum  Deg.  et  Gáy.3  et  fönn.  velebitica  Deg.4,  A.  adriaticum 
Gáy.5,  Degenia  velebitica  (Deg.)  Hay.6,  Ribes  pallidigtmmum  Simk.7 8, 
Knautia  velebitica  Szabó5,  Kn.  dinár ica  (Murb.)  Maly  var.  croa- 
tica Szabó9,  Leontodon  Rossianus  Deg.  et  Lengy.10,  Saxifraga  Roche- 
liana  Sternb.  ssp.  velebitica  Deg.11 *,  Trifolium  velebiticum  Deg.13, 
et  var.  Gackae  Deg.13,  Centaurea  velinacensis  Deg.  et  Lengy.14, 
Melampyrum  dinaricum  Deg.15,  Viola  chelmea  Boiss.  et  Heldr.  ssp. 
vratnikensis  Gáy.  et  Df.g.16,  eine  Anzahl  von  neuen  Hieracienl\  etc., 


* Ezt  a nevezetes  növényt  a horvátországi,  az  északi  Velebitben  fekvő 
Kozjak  hegyen  fedeztem  fel  1911-ben  s ez  alkalommal  tüzetesebben  ismertetem 
ennek  a kimagasló  csúcsnak  érdekes  flóráját.  Későbben,  1912-ben  sikerült  ezt  a 
növényt  még  a déli  Velebitnek  már  Észak-Dalmáeziában  fekvő  Jerkovac  nevű 
csúcsán  is  megtalálnom. 

1 in  Magy.  Bot.  Lap.  IV.  1905.,  p.  245.  et  284. 

2 1.  c.  VI.  1907.,  p.  128. 

3 1.  c.  V.  1906.,  p.  232.  et  VI.  1907.,  p.  293. 

4 1.  c.  V.  1906.,  p.  233.  et  VI.  p.  293. 

s 1.  c.  Vili.  1909.,  p.  161. 

8 1.  c.  Vili.  1909.,  p.  3.  et  tab.  1.  sub  Lesquerella  et  Hayek  in  Őst.  Bot. 

Zeitschr.  LX.  1910.,  p.  89. 

7 in  Bot.  Közi.  VIII.  1909.,  p.  7.  et  icon  2. 

8 in  Magy.  Bot.  Lap.  IX.,  1910.,  p.  50.  et  tab.  III. 

9 1.  c.  p.  55.  et  tab.  V. 

19  1.  c.  IX.  1910.,  p.  91. 

14  1.  c.  X.  1911.,  p.  112. 

>2— 13  1.  c.  X„  p.  113. 

14  1.  c.  X , p.  114. 

48  1.  c.  XIII.  1914.,  p.  182. 

48  1.  c.  XIII , p.  309. 

47  Vgl.  H.  Zahn  in  Magy.  Bot.  Lap.  V.  1906..  p.  62.,  VI.  1907.,  p.  212. 
VII.  1908.,  p.  1 13.,  VIII.  1909.,  p.  276.,  et  in  Annales  Mus.  Nat.  Hang.  Vili.  1910.,  p.  34. 


29 


sei  es  dureh  das  Auffinden  neuer  Bürger  dér  Landesflora,  wie 
Saxifruga  prenja  Beck1,  Trifolium  dalmaticum  Vis.2,  Hypochaeris 
illyrica  Maly,3  Hieracium  Berardianum  Arv.-Touvet,4  Dichilon 
calyculatum  (Dur.  et  Mont.)  Schiffn.5 *,  Pilea  microphylla  (L.) 
LíebmA,  Desehampsia  média  (Gouan)  R.  S.7 

Eine  solche  Überraschung  braehte  auch  dér  Berg  Kozjak  an  dér 
Binnenlandseite  des  nördlichen  Veiebits,  dér  sich  unter  allén 
anderen  nachstliegenden  Bergkuppen,  Spitzen  und  Graten  (wie 
Mali  Kozjak,  Begovacki-  und  Hajducki  Kuk)  mit  majestatischer 
Gestalt  hervorhebt  und  sich  dureh  besonderen  Pflanzenreichtum 
auszeichnet.  Die  intensive  botanische  Durchforschung  des  Kozjak 
und  dessen  Umgebung  unternahm  ich  zuerst  am  21.  September 
d.  J.  1908  in  Begleitung  meiner  Schwágerin,  Fraulein  Emma 
Dobiasch  aus  Senj,  und  spáter  am  24.  Juni  1911  in  Gesellsehaft 
meiner  Frau. 

Aus  dem  dolinen-  und  bergreichen  Karst-Hochplateau  des 
Velebit,  das  sich  zwischen  MrkviSte  und  Begovaca  in  einer  Hölie 
von  zirka  1100—1200  M.  ü.  d.  Meere  erstreckt,  erhebt  sich  dér 
Kozjak.  Er  wird  von  Síiden  dureh  die  romantische  Schlucbt 
Frainkova  Draga,  im  Norden  dureh  die  schauerlich  zerklüf tétén 
Bergkuppen  Mali  Kozjak  (1466  M.),  Begovacki  Kuk  (1504  M )und 
Hajducki  Kuk  (1528  M.),  im  Westen  dureh  das  zum  Passüber- 
gang  Lubenovaeka  Vrata  («Lubenska  Vrata»  1474  M)  fiihrende 
Scheidetal  und  in  Osten  dureh  das  naeli  Kosinj  hinabfallende  Tál 
begrenzt. 

Dér  Kozjak  (1620  M.)  ist  ein  typischer  Karstgipfel  mit 
felsigem  Kamm,  dér  dureh  tiefe  Dolinen  und  Kliifte  in  mehreie 
Zacken  und  Zinnen  zerissen  ist  und  dessen  Fiánkén,  besonders 
im  Síiden,  Ü3ten  und  Xorden  mit  t'urchtbaren  Wíinden  und  Fels- 
tiirmen  abstürzen.  Die  Besteigung  ist  daher  nur  von  einer  einzigen 
Seite  aus  möglich  und  zvvar  dureh  die  Frainkova  Draga,  von 
dérén  oberen  Ende  mán  auf  den  von  Westen  nach  Osten  sich 
hinziehenden  Riicken  und  von  diesem  dann  auf  den  zerklüfteten 
Gipfel  gelangt. 

Dér  am  Karst-Hochplateau  vorherrsehende  Hoehwald,  dér 
sich  in  hóhérén  Lagen  und  auf  den  Bergabhangen  durchwegs 
aus  sommergrünen  Misch-Laubwáldern,  in  den  Dolinen.  Kesseln, 
Tálern  und  an  den  Felsabhiingen  dagegen  aus  Nadelwiildern 
zusammensetzt,  umgürtet  den  Kozjak  ebenso  wie  allé  übrigen 


1 Vgl.  Dkgen  in  Magy.  Bot.  Lap.  VI.  1907.,  p.  124. 

> 1.  c. 

3 1.  c.  p.  137. 

* 1.  c.  p.  138. 

3 1.  c.  X.  1911.,  p.  244. 

8 Vgl.  Kümmerle  1.  c.  X.,  p.  292. 

7 Vgl.  Degen  1.  c.  XI.  1912.,  p.  280. 


Berge.  lm  üppig  entwickelten  Misch-Laubwald  herrscht  die  Buche 
vor,  dér  sieh  *Acer  obtusatum  Kit.,  dann  nock  Acer  campestre  L. 
und  *Rhamnus  fallax  Boiss.  zugesellen.  Er  setzt  sich  alsó  aus  Ele- 
menten  zusammen,  die  jene  Kategorie  dér  Hochwálder  ckarak- 
terisieren,  die  v.  Beck  Walder  dér  «Illyriscken  Hochgebirgs- 
Region»  nennt.  Sein  Unterwuchs,  den  ich  auf  dér  Strecke  zwiscken 
Mrkviste  (1276  M.)  und  dem  oberen  Teil  dér  Frainkova  Draga 
(1228  M.)  zu  beobackten  Gelegenheit  katte,  bestand  aus  folgenden 
Píianzen,  wobei  die  illyriscken  mit  *,  die  südeuropáiscken  mit  f, 
die  westeuropaiscken  mit  bezeicknet  sind  (die  mitteleuropáischen 
blieben  okne  Bezeicknung). 

Un  te  r h olz  : 

Sambucus  racemosa  L.  Lonicera  Xylosteum  L. 

y Laburnum  álpinum  (Mill.)  jCotinus  Coggygria  Scop. 

Griseb. 


Stauden  und  K r a u t e r : 


*Aquilegia  Sternbergii  Reichb. 
*Astrantia  croatica  Tomm. 

■j • Pyrethrum  macrophyllum  (W. 
et  I\.)  W.1 * 

* Ranunculus scutatusX . et  K. 
« platanifolius  L. 

« lanuginosus  L. 

Mdampyrum  pratense  L. 
Prenanthes  purpurén  L. 
y Calamintha  grandiflora  (L.) 
iMch. 

Myosotis  silvatica  (Ehrh.) 
Hoffm. 

Symphytum  tuberosum  L. 
Ajuga  genevensis  L. 


Silene  venosa  (Gilib.)  Aschers. 
Senecio  nemorensis  L. 
Anemcne  nemorosa  L. 

« ranunculoides  L. 
Moehringia  musccsa  L. 
Epipactis  atropurpurea  (Rak.) 
Schinz  et  Th. 
y Primula  Columnae  Ten. 

« vulgáris  Huds. 
Erigeron  acer  L.1 
Petasites  albus  (L.)  Gártn. 
Lactuca  muralis  L. 
Hieracium  bifidum  Kit.  ssp. 
canitiosuvi  Dst.  var.  pilosi- 
frons  Z.3 


F a r n e : 

Cystopteris  fragilis  (L.) Bernh.  Pólystichum  Lonchitis  (L.)  Roth. 

Dér  obere  Teil  dér  Frainkova  Draga  bietet  ein  recht  an- 
mutiges,  liebliches  Bild.  Dér  Misckwald  löst  sich  namlieh  kiér 
plötzlick  auf;  Gruppén  von  zerstreuten,  gleiekwüeksigen  Fiekten 
umrakmen  die  in  eine  langgestreekte  Yoralpenwiese  auslaufende 


1 Nur  an  einem  Őrt,  an  dér  Mündung  dér  Frainkova  Draga,  am  Weirrand. 

a Am  Wegrand. 

3 Determiniert  von  Herrn  H.  Zahn. 


31 


Schluclit,  in  welcher  sicli  standig  ein  kiihler  Luftzug  bemerkbar 
maciit.  Eine  auffallende  Tracht,  dicht  gestellte  Áste,  kurze  und 
dicke,  stark  gekriimmte,  'olivgrüne  Xadeln  verleilien  den  hier 
wachsenden  Fichten  ein  fremdartiges  Aussehen.  Des  auffallenden 
Kontrastes  wird  mán  beim  Vergleich  dieser  und  dér  seitwarts 
weiter  im  Torrent  und  an  den  steilen  Felsabhángen  des  Kozjak 
gedeihenden  echten  Fichten  (Picea  excélsa  (L.)  Link.)  gewahr. 
Mein  Wegweiser,  dér  seit  Jahrzehnten  Hüter  des  iirarischen  Sage- 
werkes  von  Stirovaca  ist,  nannte  diese  eigentümliche  Fichte 
kroatisch  «Omorika».  Mit  dem  serbisch-illyrischen  Endemismus, 
dér  Picea  Omorica  (Panc.),  Willk.,  welche  die  südslavischen  Völker 
ebenfalls  «Omoriku»  nennen,  hat  dieser  Baum  selbstverstandlich 
nichts  zu  tun. 

Diese  auffallende  Fichte  hat  Herr  Prof.  Dr.  Á.  von  Degen 
schon  im  Jahre  1894  an  einem  anderen  Őrt,  nördlich  von  hier, 
auf  dér  Pljesevica  ober  Krasno  im  Nord-Velebit  gefunden  und 
gesammelt.  Weiland  Prof.  Dr.  L.  Simonkai  hielt  diese  Fichte  für 
eine  neue  Rasse  dér  Picea  alpestris  (Brügger)  Steix  und  nannte 
sie  Picea  vélebitica  Simk.  in  schedis. 

Die  üppige  Voralpenwiese  ist  auffallend  reich  an  0 r c h i d e e n. 
Diese  Familie  war  hier  durch  blühende  Orchis  sámbucina  L.  u.  [}) 
rubra  Winterl,  O.  ustidata  L.,  0.  Morio  L.,  0.  speciosa  Hőst  und 
Gymnadenia  conopea  (L.)  R.  Br.  vertreten.  Zu  diesen  gesellten 
sich  *Gentianatergestinu  Beck,  jCrocus  neapolitmus  (Ker-Gawler) 
Aschers.,  A Veratrum  Lobelianum  Bernh.,  A Euphrasia  salisbur- 
gensis  Fűnk.,  Bellis  perennis  L.,  Luzula  multiflora  (Ehrh.)  Le.;., 
Achillea  collina  Becker,  Potentilla  erecta  (L.)  Hampe,  A Paccinium 
vitis  idaea  L.,  Thesium  alpinum  L.,  Fragaria  moschafa  Duch  , 
*Anthyllis  alpestris  Reichb.  var.  dinár ica  Beck,  Biscutella  alpestris 
W.  et  K„  *Thlaspi  praecox  Wulf.,  in  grösseren  Mengen  *Pedicu- 
laris  Hoermanniana  Maly  und  die  im  Herbst  blühende  *Gentiana 
anisodonta  Ború. 

Am  Ende  dér  Voralpenwiese  tritt  wieder  ein  Misch  Laub- 
wald  auf,  dér  sich  dann  bis  zum  Rücken  des  Kozjak,  bis  zu 
einer  Höhe  von  1500  M.  ausdehnt,  wo  dann  wieder  dér  eigent- 
liehe  hochstíimmige  Buchenwald  einsetzt.  In  dieser  Region  des 
Misch-Laubwaldes  besitzt  dér  Niederwuchs  ein  anderes  Gepriige. 
Yiele  dér  oben  angeführten  Begleitpflanzen  bleiben  hier  aus  und 
mit  den  neu  auftretenden  erscheinen  meist  petrophiie  und  Vor- 
alpen-Gewachse.  Dies  ist  die  Formation  des  voralpinen  Miscli- 
waldes,  dessen  Laubholz-bildende  Bestandteile  wieder  aus  dér 
Buche,  aus  * Acer  obtusatum  Kit.,  A.  campestre  L.,  ferner  aus 
Bhamnus  fallax  Boiss.  bestehen.  Die  Zusammensetzung  des  Nieder- 
wuchses  zeigt  uns  die  folgende  Liste : 


/ \Atragene  alpina  L. 


Liáné: 


32 


Stauden  und 

jAdenostyles  glabra  (Vill.) 

DC. 

Buphthalmum  salicifolium  L. 
Prenanthes  purpurén  L. 
Gnaphalium  silvaticum  L. 
Anthriscus  nitidus  (Wahlbg.) 

G ARCKE. 

jCalamintha  álpina  (L.)  Lám. 
j « grandikor  a (L.) 
Moench. 

•Anthyllis  alpestris  Reichb. 
*Saxifraga  lasiophylla  Sch., 

X.  et  K. 


Kráuter: 

f Melittis  albida  Guss. 

Sanicula  europaea  L. 

A Máján  them  utn  bifolium  (L.) 

F.  \Y.  Schmidt. 
/\Banunculus  platanifólius 
L. 

f Geránium  macrorrhi'OJi  L. 
Solidago  alpestris  W.  et  K. 
Symphytum  tuberosum  L. 
*Arabi<  croatica  Sch.,  X.  et  K. 

Inula  hirta  L. 
t Senecio  rupestris  W.  et  I\. 


* Polystichum  illyricum  (Bori;.' 
Hahne. 


F a r n e 


Polystichum 

Roth. 


Lonchitis  (L.) 


Dér  am  Riicken  des  Kozjak  befindlieke  und  bis  zum  felsigen 
Karam  (bis  1600  M.)  reichende  Buchenwald  ist  dér  Xaturanlage 
nach  ein  kockstammiger  und  sckattiger  Wald.  in  dem  aber  die 
fiir  den  mitteleuropáischen  Buchenwald  so  charakteristiscken 
Begleitpflanzen,  wie  Paris  quadrifolia  L.  ganzlick  fehlen  und  aucli 
Asperula  odorata  L.  nur  sparlich  auftritt.  Treue  Begleiter  dér 
Bucbe  sind  hier  die  sehr  verbreitete  Aposeris  foetida  (L.)  Less, 
die  Dentaria  bulbifera  L.  und  D.  enneaphyllos  L.  Mit  dem  Erschei- 
nen  dér  Felstürrue  vermischt  sich  die  Bucbe  mit  dér  Fichte  und 
wird  am  ersten  Gipfel  des  Kammes  (1620  M.)  zűr  Buschformation. 
Diese  Buschformation  ist  kein  reiner  Bestand.  sondern  ein  Gemisch 
von  subalpinen  Strandiéra  wie  ; 

Pinus  Mughus  Scop. 

A Juniperus  nana  W. 
j « Sabina  L. 

Lonicera  alpigena  L. 

« glutinosa  Yis. 

* « Borbúsiana  0.  K. 

jAmelanchier  ovális  Med. 
jSorbus  Ama  (L.)  Cr. 


jSorbus  Chamaemespiliis  (L.) 
Cr. 

*liibes  paUidigemmum  Simk. 
*Salix  grandi  flóra  Ser.  S.  ve- 
lebitica  Borb. 

Viburnum  Lantana  L. 
f Cotoneaster  tomentosa  (Ait.) 
Lindl. 


Den  Xiederwuchs  bildet  hier  eine  reichliehe  Flóra,  die  sich 
besonders  auf  grasigen  Flecken  und  Felsblöcken  üppig  entwickelt. 
Yorwiegend  sind  es  petropliile  Gewachse,  die  mit  einem  O be- 
zeichnet  sind. 

Striiucher: 

Pubus  idaeus  L. 


33 


A Atraqene  álpina  L. 


Liáné: 


Stauden  und  Kráuter: 


*Arabis  croatica  Sch.,  N.  et 

K.  O 

*Myosotis  cognata  Sch.,  X.  et 

K-.O 

/ \Trollius  europaeus  L. 
j_ \Viola  biflora  L.  O 
Galeobdolon  luteum  Huds. 
Urtica  dioica  L.1 
f\Dryn*  odopetala  L.  Q 
*Saxifraqa  Malyi  Sch.,  X.  et 

K.  O ‘ . . 

Valeriána  angustifolia 
Tausch. 

f Sesleria  tenuifolia  Schrad-O 
Arabis  hirsuta  (L.)  Scop.  O 
/ \Rhodiola  rosea  L.  O 
Bellidiastrum  Michelii  (L.j 
Cass. 

jAdenöstyles  glabra  (Vill.) 
DC. 


f Peltaria  alliacea  L.  Q 
| Primula  Columnae  Ten. 
Moehringia  muscosa  L.  O 
Inula  liirta  L. 

Thalictrum  aquHegifolium  L. 
*Homogyne  silvestris  (Scop. 
Cass. 

Cirsium  Erisithales  (L.)  Scop. 
*Aquilegia  Sternhergii  Reichb. 
Carduus  Carduelis  (L.)  Gren. 
Buphthalmum  .« alicifolium  L. 
A Rubus  saxatilis  L.  O 
f Geránium  macrorrhizon 

L-O  . . 

*Knautia  dinár  ica  (Mlrb.) 

Maly.  var.  croatica  .Szabó2. 
jMercurialis  ovata  Sternb.  et 
Hoppé. 

f Melitlis  albida  Guss. 


Vöm  ersten  Gipt'el  des  Kozjak  zieht  síeli  zu  den  ostwárts 
sich  auítürmenden  Felsspitzen  ein  baumloser.  felsi^er  Kamm,  dér 
durch  viele.  meist  steile  Dolinen  zerissen  ist  In  dér  Doline,  die 
sich  unterhalb  des  ersten  Gipfels  befindet,  sind  die  Abhiinsje  noch 
mit  Fiehten  und  Buciién  bewachsen,  dér  Grund  aber  mit  peren- 
nierendem  Schnee  ausgefüllt,  an  dessen  Rand  sich  *Carea  aterrima 
Hoppé  und  f Arabis  crixpata  \\ . bltihend  vorfand.  Beim  Abstieg 
in  die  Doline  verscheuchte  icli  einen  Bárén,  dérén  es  hier  eine 
Menge  gibt.  Dér  Kozjak  ist  auch  als  Wolmstatte  dér  Bárén 
berüchtigt. 

Auf  dem  steinigen  Kamm  entfaltete  sich  eine  üppige  Gesteinflur 
mit  Vertretern  alpiner  Elemente.  Die  Formation  bestand  aus  fol- 
genden  Pflanzen : 


* Arabis  croatica  Sch.,  X.  et  K. 

* « Scopoliana  Boiss. 
*Alchemila  Hoppeana  Reichb. 
*Centaurea  Haynaldi  Borb. 

« variegata  Lám. 


f Carlina  a ’gregata  \V. 
*Myosotis  cognata  Sch..  X. 
et  K. 

A' T amper us  nana  V . 
f « Sabina  L. 


1 Am  Wegrand.  auf  Schuttstellen. 

3 Determiniert  von  Herrn  Db.  Z.  v.  Szabó. 

3 


34 


f Calamintha  alpina  (L.)  Lám. 

Biscutella  alpestris  \Y.  et  K. 
jCoronilla  vaginalis  Lám. 
f Anthyllis  alpestris  Reichb. 
*Gentiana  symphyandra 
Murb. 

*Gentiana  tér g est  ina  Beck. 

« Clusii  Perr.  et  Song. 
Thymus  subcitratus  Schreb. 
j « balcanicus  Borb. 
*Saxifraga  Matyii  Sch.,  N. 
et  K. 

*Trinia  longipes  Borb. 

A Rubus  saxatilis  L. 
*Edraianthus  croaticus  Kern. 
f Sesleria  tenni  fólia  Schrad. 

Symphytum  tuberosum  L. 
f Senecio  Doronicum  L. 
f « rupestris  W.  et  K. 

Teucrium  supinum  L. 
*Carex  taevis  Kit. 

*Bromus  reptans  (Borb.)  var. 

velebitica  Borb  .apud  Degen. 
*Festuca  pungens  Kit. 

* « croatica  A.  Kern  et 

Hack. 


jlieiehardia  picroides  (L.) 
Roth.1 

Linum  catharticum  L. 

Érig  erőn  polymoryhus  Scop. 
*Athamanta  Haynaldi  Borb. 
et  Uechtr. 

jScorzonera  rosea  W.  et  K. 
*Libanotis  nitens  Vis. 
f Globidaria  beli  idi  fólia  Ten. 
f Lotus  villosus  (Koch). 
f « cihatus  (Koch). 
Dorycnium  germanicum 
(Gremli)  Rouy. 

*Arenaria  gracilis  W.  et  K. 
Geránium  sanguineum  L. 
f Yeronica  Jacquini  Baumg. 
*Knautia  purpurea  (Vill.) 
Borb.  var.  dissecta  (Borb.) 
Szabó. 

*Satureia  subspicata  Vis. 
*Ptarmica  Yisianii  Beck. 

A Arctostaphylos  tova  ursi  (L.) 
Spr. 

f Lamium  maculatum  L. 
*Dianthus  bebius  Vis. 


Hingegen  ist  die  Vegetation  dér  Felsen  und  dér  Felswande 
am  Kamme  ziemlich  arm.  Die  haufigsten  Arten  sind: 


*Potentilla  micrantha  Sm. 
*Aquilegia  Kitaibelii  Sch.,  N. 
et  K. 

* Primula  Kitaibeliana 
Schott. 

fDryopteris  rigida  (Hoffm.) 
Önderw. 


*Asplenium  fissum  Kit. 
*Heliosperma  pusillum  \Y.  et 

K. 

*Hieraciu  m Waldsteinii 
Tausch.  ssp.  lanifolium  N.P. 


Zwischen  dem  ersten,  d.  h.  Hauptgipfel  und  den  ostwarts 
hervorragenden  íibrigen  Spitzen  ist  dér  Kamm  durch  eine  machtige 
Doline  unterbrochen.  Sie  ist,  wie  aucli  dér  Kamm,  durch,  die 
baumlose  Formation  ausgezeichnet.  Die  Abhange  dér  Doline 
bieten  ein  abvvechselungsreiches  Bild.  Geröllfluren,  Felsen,  Mattén 
und  die  an  dér  Sohle  dér  Doline  befindliche  Nivalbodeuflur  wett- 


1 Eine  litoral-mediterrane  Pflanze,  daher  ein  mertwürdiger  Fundort,  dürfte 
•walirscheinlich  aus  dem  Litoral  verschleppt  Morden  sein. 


35 


eifern  in  dér  Entfaltung  ilirer  Blütenpracht.  Die  Bestandteile  dér 
Flóra  sind  hier: 


*Edraianthus  croaticus  Kern. 
Centaurea  variegata  Lám. 

A Campanula  Scheuchzeri  Yill. 
Adenostyles  alliariae  (Gou.) 
Kern. 

Arab  is  crispata  W. 
f Peltaria  alliacea  L. 

Gentiana  utriculosa  L. 
jSenecio  ovirensis  (Koch)  DC. 
f « Doronicum  L. 

« Fuchsii  Gmel. 

Teucrium  supinum  L. 
Lűium  Martagon  L. 

« bosniacum  Bec.k. 
Valeriána  tripteris  L. 
Antennaria  dioica  (L.) 
Gártm. 

f Cálamintha  alpina  (L.)  Lám. 
*Anthyllis  alpestris  Reichb. 

vár.  dinarica  Beck. 
f fíiscutella  alpestris  \V.  et  K. 
*Ligusticum  dinaricum 
(Beck). 

jPimpinella  alpestris  Spr. 
Hier  adum  villosum  L.  ssp. 
villosum  (L.)  N.  P.  f.  am- 
plexissimum  X.  P.1 
Scorzonera  rosea  W.  et  K. 
Gymnadenia  conopea  (L.)  R. 
Br. 


*Peucedanum  montanum 
(Schl.)  Koch. 

f Laserpitium  Archangelica 
Wulf. 

* Laserpitium  marginatum  W. 
et  K. 

* Laserpitium  Aruncus 
Reichb.  fii. 

*Heracleum  ternatum  Borb. 
Orchis  speciosa  Hőst. 
Geránium  silvaticum  L. 
Hypericum  alpigenum  Kit. 
Alectrolophus  subalpinus 
Stern. 

/\Eu phrasia  sál isburgensis 
Fűnk. 

Scrophularia  nodosa  L. 
Cirsium  Erisithales  (L.) 
Scop. 

Carlina  aggregata  W. 

Érig  erőn  polymorphus  Scop. 
*Libanotis  nitens  Vis. 
f Crocus  neapolitanus  (Ker.- 
Gawl.)  Aschers.2 
Corydalis  solida  (L.)  Sw.2 
Hilene  venosa  (Gilib.) 
Aschers. 

Pulsatilla  alpina  (L.)  Lois. 


und  schliesslich  die  das  eigentliche  Substrat  meiner  Abhandlung 
bildende : 

Orchis  Spitzelii  Saut.,  welche  ftir  die  Hóra  dér  Lander  dér 
ungarischen  Ivroneneu  ist,  da  sie  ja  aucli  aus  Kroatien  bisher  nicht 
bekannt  war.  Die  Pfianze  fand  sich  in  dér  erwahnten  Doline  in 
einer  Höhe  von  zirka  1550  Meter  ü.  d.  M.,  \vo  sie  auf  Alpen- 
matten  dér  Abhange  in  zahlreichen  Exeraplaren  in  Blüte  stand. 
Ihre  Begleitpflanzen  waren  Heracleiim  ternatum  Borb.,  Orchis  spe- 
ciosa  Hőst,  Laserpitium  Archangelia  Wulf.  und  Gymnadenia  cono- 
pea (L.)  R.  Br. 


1 Determiniert  von  Herrn  H.  Zahn. 

- Am  Rande  des  Schnees. 


3* 


36 


Am  21.  Juni  d.  J.  1912  entdeckte  ieh  Orchis  Spitzelii 
dann  auch  im  norddalmatinischen  Teil  des  Velebit,  für  welches 
Gebiet  sie  ebenfalls  ein  neuer  Bürger  ist.  Ich  t'and  sie  dórt  auf 
dem  Berge  Jerkovae,  welcher  unterhalb  dér  Landesgrenze  von 
Kroatien  liegt  u.  zw.  unterhalb  dér  Spitze  an  den  dem  Adriatischen 
Meere  zugewendeten  Lehnen,  auf  Wiesen  in  einer  Höhe  von  zirka 
1200  Met.  ii.  d.  M.,  wo  sie  in  einem  sehütteren  Bestand  von 
Pinus  nigra  Arn.  vorkommt.  Die  Pflanze  war  hier  schon  ziemlicli 
verblüht  und  dureh  ihre  grobe  Anzahl  von  Exemplaren  das  alléin 
vorherrschende  Element.  Die  F'ormation,  in  dér  die  Orchis  Spit- 
zelii hier  wachst,  weicht  in  dér  Zusammensetzung  von  dér  des 
Kozjaks  entschieden  ab,  indem  dieser  dér  Litoralregion  angeliö- 
rende  Standort  melirere  Vertreter  litoral-,  resp.  montan-mediterraner 
Arten.  wie  Cerastium  grandi  flór  um  \Y.  et  K.,  Cnidium  apioides 
(Lám.)  Bor.,  Marrubium  candidissimum  L.,  * Drypis  Jacquiniana 
Murh.  et  Wettst.  aufweist. 

In  neuerer  Zeit  ist  Orchis  Spitzelii  Saut.  auch  von  dér  dal- 
matinischen  Insel  Curzola  bekannt  geworden,  wo  sie  Herr  Fr. 
Morton1  am  4.  April  1913  entdeckt  hat. 

Orchis  Spitzelii  ist  ein  ausgesproehen  illyrisches  Element; 
sie  gehört  auf  Grund  dér  liingst  bekannten  Standorte  in  Serbien 
und  Bosnien  und  dér  neu  entdeckten  von  Kroatien  und  Dalmatien 
dem  Areal  dér  illyrischen  Flóra  an. 

Diese  Lander  bilden  dalier  das  rezente  Zentrum  ihrer  Ver- 
breitung,  von  wo  die  nordwestlich  ausstrahlenden,  inselartig  auf-' 
tretenden,  aber  mit  einander  in  keinerlei  Beziehungen  stehenden 
Standorte  in  Karatén,  Tirol,  in  den  Venetianer  Alpen,  Nieder- 
und  Oberösterreich,  Salzburg  und  Wíirttemberg,  — nach  Herrn 
H.  Fleischmann’s2 3  Meinung  — «nur  Relikte  eines  seinerzeit  zusam- 
menhangeuden,  grösseren  Verbreitungsgebietes»  darstellen. 


1 Vrgl.  H.  Fleischmann  «Orehideen  dér  Insel  Curzola » in  Annáién  d.  K.  K. 

Nat.  Hofmuseums  Bd.  XXVIII.  (1914),  p.  115. 

3 L.  e. 


37 


Komárommegye  virágos  növényeiről. 

Über  die  Blütenpflanzen  des  Komitates  Komárom. 

^Von'  ( ('1-'  Gyula  (Szombathely). 

Komárommegye  flórájáról  már  Neilreich  munkája  (Aufzáh- 
lung  dér  in  Ung.  u.  Slav.  beob.  Gefasspfl.,  Wien,  1866, — Nach- 
tráge.  Wien,  1870)  elég  sok  adatot  tartalmaz.  A megye  flórájának 
első  kutatója  e munka  szerint  Kitaibel  volt,  aki  főleg  Baj  és 
Szomod  vidékén  gyűjtött  növényeket.  Később  Schiller  Ogyalla 
flórájából,  Schur  az  ácsi  erdőből  (Pulsatilla  Zichy i,  manap  e helyen 
ismeretlen),  Knapp  Komárom  és  Ogyalla  vidékéről,  Feichtinger 
Tatáról  közöl  adatokat,  Kerner  az  Arábis  petrogená-t  a megye 
területéről  is  említi  s Rp.uss-nek,  kinek  Kvetna  slovenska-ja  ezt  a 
megyét  is  felöleli,  egynéhány  téves  adata  épen  Komárommegye 
flórájára  vonatkozik  (Carex  arenaria , Ammi  maim).  Elszórt  adat 
Hőst  Flóra  Austriaca-jában  is  van  (Veroniea  dentata  Schm.  V. 
Teucrium  néven  Bábolnáról).  A Neilreich  munkáját  megelőző  idők 
legjelentősebb  kutatója  azonban  a vármegye  területén  Hu.lebrand, 
kinek  a homoki  flórára  vonatkozó  értékes  adatokat  köszönjük. 

Neilreich  után  a megye  flórájának  legfontosabb  forrás- 
munkája Feichtinger  esztergomi  flórája  (Esztergom,  1899),  mely 
a megye  területének  Udvard — Almás — Tata  és  Felsőgall  in  át 
képzelt  vonallal  határolt  részét  is  felöleli,  de  elszórtan  a megye 
más  helyéről  is  közöl  adatokat  Feichtinger  munkája,  mely  inkább 
a megye  erdős  és  hegyes  részére  vonatkozik,  ily  módon  mintegy 
kiegészíti  Hillebrand  kutatásait.  Amellett  Feichtinger  érdeme  a 
tatai  Fényesforrás  körül  elterülő  rétek  érdekes  növényeinek  s a 
Kocs  és  Nagyigmánd  között  előforduló  halophytáknak  felfedezése.1) 

Ezen  a munkán  kívül  a megye  virágos  növényzetének  a 
NEii.REicH-et  követő  időből  való  irodalma  — amennyire  azt  össze- 
állíthattam — a következő: 


*)  Feichtinger  herbáriumának  legnagyobb  része  a szegedi  Múzeum  tulaj- 
donába került.  A komárommegyei  Equisetum  hiemale,  Carex  hordeistichos, 
Juncus  sphaerocarpus,  Őreim  laxiflorus,  Sparganium  simplex,  Knauíia  silra- 
tica,  Achillea  crithmifolia,  Ranunculus  nemorosus,  R.  Breyninus , Cardamine 
amara  és  Linnm  hirsutum  azonosságának  megállapítása  végett  Lányi  Béla 
tanár  úr  szíves  volt  a gyűjteménynek  vonatkozó  részeit  megküldeni.  E növé- 
nyek közül  azonban  csak  a Juncus  sphaerocarpus  volt  meg  Komárommegyéből, 
a többi  részint  esztergommegyei  vagy  máshonnet  származó  példákban  van  mea:, 
részben  hiányzik.  Az  esztergomiak  közül  az  Orchis  laxiflorus  0.  pa!uster-nek, 
a Ranunculus  nemorosus  és  R.  Breyninus  R.  polyanthemos  var.  latifissus 
SiMK.-nak  bizonyult,  az  Achillea  crithmifolia  és  Linum  hirsutum  jól  volt 
meghatározva. 


38 


Borbás  Vince:  A Balatonnak  és  partmell.  növ.  földi*,  és 
flórája,  1900  (a  151.  o.  Császár  mellől  Corispermum- ot  említ). 

Gáyer  Gyula:  Négy  új  Centaurea  Magyarország  flórájában. 
Magy.  Bot.  Lapok,  1909,  59— 60.  o.  — A Pmw.s-erdő  mint  a pusztai 
növényzet  menedéke.  Term.-tud.  Közi.  Pótfűz.,  1911.  — Az  őster- 
mészet megmentése  (Nemzeti  parkok),  Pesti  Hírlap,  1912  márc.  10. 

Gombocz  Endre  : A Fopulus- nem  monográfiája.  Budapest, 
1908.  (A  90.  o.  9 P pyramidalis- 1 említ  a megyéből). 

Hayek  August:  Die  Centaureen  Österreich-Ungarns.  Wien, 
1901  és 

Handel-Mazzetti  Heinrich  : Monographie  dér  Gattung  Tara- 
xacum.  Wien,  1907.  Mindkét  munka  Wiemann  által  gyűjtött 
komárommegyei  növényekre  hivatkozik,  az  utóbbi  ÉADLER-re  is. 

Jávorka  Sándor  a Bot.  Közi.  1910,  168.  o.  a herkályi  erdőből 
Eranthis- 1, — 1915, 107.  o.  Felsőgalla  mészszikláiról  Simonkai- gyűj- 
tötte Sorbus  cretica  X torminalis- 1 közöl. 

Láng  Gyula  : Daphne  Laureola  és  Cy ólamén  europaeum  a 
Vértes  hegységben  (M.  B.  L.,  1914,  139). 

Moesz  Gusztáv  : Adatok  Barsmegye  flórájához.  Bot.  Közi. 
1911,  171.  s köv.  o.  Ógyallai  adatokat  is  tartalmaz. 

Simonkai  Lajos:  Cár  ex  T ürüli  Simk.,  Magy.  Bot.  Lapok,  1904, 
82.  o.  — A Magy.  Bot.  Lapok  1908.  évf.  132.  o.  Tatatóváros 
kertjéből  Castália  coeruleá-t  és  C.  rubrá- 1 említ. 

Wagner  János:  A magyarországi Centaureák. Budapest,  1911. 
Néhány  komárommegyei  adatomat  is  közli  (C.  nigrescens,  C. 
Thaiszii). 

M Magam  először  1908  aug.  27-től  szept.  12-ig  jártam  a 
megyében  s ebbe  az  időbe  esik  a bánhidai  Centaurea  diff'usa  s 
faj  keverékének  megtalálása.  1910-ben  foghattam  ismét  neki  a 
kutatásnak,  s a kevés  szabad  időben,  amit  a botanikától  távol 
eső  életpályám  a pihenésre  engedett,  a megyéből  való  eltávo- 
zásomig, 1911  májusig,  amit  lehetett,  összegyűjtöttem  s fel- 
jegyeztem. Jegyzeteimet  becses  adatokkal  egészítették  ki  Endrey 
Elemér  és  Bodócs  István  urak  Ógyalla  flórájából 

Hogyha  a következőkben  mégis  csupán  kivonatokat  közlök 
jegyzeteimből,  ez  azért  vari,  mert  a megye  flórájának  általános, 
formácziók  szerint  vagy  növényföldrajzi  alapon  való  jellemzésénél 
azok  után,  amiket  Kerner  a Pilis-Vérteshegységről,  Polgár 
Sándor  Győrmegye  flórájáról  közölt,  nem  sok  újat  mondhatnék, 
részletes  komárommegyei  flóra  összeállítására  pedig  adataimat 
mégsem  tartom  elégségeseknek.  Az  itt  következő  adatokat  mégis 
közzéteszem  azért,  mert  nem  valószínű,  hogy  Komárommeg.ye 
flórájának  stúdiumát  ismét  felvehessen-!.  A felsorolás  sorrendje 
Neilreich  munkáját  követi,  az  adatok  kiválasztásánál  pedig  főleg 
a pusztasági  flóra  tagjaira,  a ritkább  vagy  újabban  bevándorolt 
vagy  behurcolt  fajokra  s egyes  kritikusabb  nemzetségekre  voltam 
tekintettel.  A megyében  elterjedt  elnevezésnek  megfelelően  \ ér- 


39 


tesek  néven  általában  a megye  erdős-hegyes  részét,  tehát  a 
Gerecse  hegységet  is  értem.  A részletes  termőhelyek  közül  Szaár 
az  ilyen  nevű  vasúti  állomásnak  a megye  határába  eső  környékét 
jelöli,  a Máriaszakadék  ettől  délre  a Mészároshegy  oldalában  van, 
a többi  termőhely  megjelölése  ismeretes,  vagy  a katonai  tér- 
képeken alapul. 

Pinus  nigra  Arn.,  csak  ültetve  (tantum  culta),  mint  ültetett 
fa  azonban  az  ácsi  erdő  egy  régi  eleme  s itt  néhány  hatalmas 
feketefenyő-fasor  fentartandó  emlék  lenne. 

Oryzopsis  virescens  (Trlw),  Turulhegy,  Peskő. 

Stipa  loannis  Cél.,  a síkság  homokos  mezőin  s napos  dom- 
bokon, de  Tatabánya  mellett  a Vadaskertnél  erdei  réten  is  mint 
a régi  vegetáczió  maradéka  (1.  alább : Scorzonera  purp.). 

A ír  a caryophyllea  L.,  Turul  hegy. 

Fog  bulbosa  L.  f.  pratensiformis  Simk.  in  herb.,  teste  Jávorka 
in  litt.,  Ógyalla:  az  abai  szőlők  homokján  a typussal.  Habitu 
elato,  inflorescentia  expansa  f.  umbrosam  Schur  revocat,  séd  nostra 
non  silvarum  humidarura,  imo  sabuletorum  incola  et  caule  robusto, 
amplitudineque  inflorescentiae  a forma  umbrosa  Schur  diversa. 
Characteribus  specificis  ceterum  cum  P.  bulbosa  identica.  — P. 
nemoralis  L.,  a Peskő  keleti  tövében. 

Melica  transsilvanica  Schur,  Tata,  Komárom. 

Festuca  heterophylla  Lám.,  erdőben  a Tornyóhegy  alatt. 

Agvopyronr  intermedium  (Hőst),  a Peskő  keleti  szikláin. 
Komárom  és  Ógyalla  homokján ; — var.  villosissimum  G.  Beck, 
Monostoron. 

Curex  strieta  Goon.,  Keszegfalva  mellett  Cserhátpusztán  a 
Dodvág  mentén,  Hetény.  Zsemlyékes  dűlő  van  Megyeres  határá- 
ban s a zsombékos  földet  Kamocsán  is  ezzel  a szóval  jelzik.  — 
C.  humilis  Leyss.,  Komárom,  a reform,  temetőben. 

Blysmus  compressits  (L.),  Tata,  a Fényesforrás  nedves  rét- 
jein Schoenus  nigricans,  Samolus  Valér andi  és  Chlorocyperus  longus- 
szal,  mely  utóbbi  a Fényesforrás  mentét  Naszályon  át  Almásfüzi- 
tőig valósággal  beszegi  s a part  uralkodó  növénye. 

Triglochin  maritimum  L,,  Ács. 

Gagea  arvensis  (Pers.),  Ógyalla  (Endrey  exs. !),  Komárom.  — 
— G.  pratensis  (Pers.),  Komárom,  Öregvár  sánczoldalaiban  mint 
var.  ciliata  G.  Beck.  — G.  lutea  (L.),  Komárom,  az  « Anglia  » 
füves  helyein.  — G.  pusilla  (Schm.),  homokon  nem  ritka,  Ács, 
Monostor.  Ógyalla. 

Scilla  bifolia  L.,  a monostori  Dunapart  cserjés  oldalában. 

Ornithogalum  tenuifolium  Guss.,  Ógyalla,  Komárom,  Kis- 
igmánd  homokos  cserjéseiben.  — 0.  Bouchéanum  (Kunth.),  Tata 
(0.  nutans  Feicht.  336.),  Tatabánya,  Monostor. 

Iris  germanica  L.,  Hill.  Ö.  B.  Z.  VIII.  297.  szerint  a Duna- 
part köves  oldalában  Komárommal  átellenben  gyakori,  itt  ma  már 
nem  terem,  de  a monostori  szőlők  között  elvadulva.  — 1.  arenana 


40 


W.  K.,  Hill.  Ö.  B.  Z.  VIII.  297,  Feicht.  331,  az  ácsi  erdőben. 
Császár-  és  Makkpaszta  között  a Hármashalom  tájékán. 

Orchis  p-urpureus  Huds.,  a Gerecsén  s általában  a Vértesek- 
ben elterjedt.  Az  ácsi  erdőben  is  0.  militaris - és  0.  morio-vál.  — 
O.  coriophorus  L.,  Ács  mellett  a vasút  árkában.  — 0.  signifer 
Vest.  (0.  speciosus  Hőst),  Tatabánya  és  Tolna  között  erdei  reteken 
s ritkásokban  helyenkint.  — O.  paluster  Jaqo..  Tata  (0.  laxifiorus 
Feicht.  324),  Almásfüzitő  és  D.-Almás,  Keszegfalva  és  Guta 
között.  — 0.  sambucinus  L.  var.  rubra  Winterl,  Tatabánya  és 
Vértessomló  között  az  erdő  egy  helyén. 

Spárgánkon  neglectum  Beeby,  Tata  (S.  ramosum  Feicht. 
400.  a Fényesforrásnál),  Komárom. 

Alnus  pubescens  (glutinosa  X incana)  Tausch,  a monostori 
Dunaparton. 

Quercus  pubescens  Willd.,  Agostyán  és  Tolna  között  Qu. 
Robur- ral,  bükkel  és  gyertyánnal,  a Turulhegyen  és  Szaár  mellett 
a Mária-szakadék  felé,  mindenütt  csak  szórványosan. 

Cannabis  sativa  L.  f.  Icixiflora  Degen  et  Gáyer.  Difiért  a 
typo  femineo  inflorescentiae  ramificationibus  III.  vei  maioris  ordi- 
nis  abbreviatis,  inflorescentia  igitur  racemum  inferne  compositum , 
superne  rimplicem  aernulante.  Inflorescentia  autem  racemiformis 
revero  non  est  racemus,  nam  axis  inflorescentiae  primarius  alter- 
natim  e ramis  inflorescentiae  sympodialis  componitur,  partes  igitur 
axis  primariae  liaud  aequivalentes.  — A monostori  szőlők  között. 
Esztergom  mellett  is  a Nagy-Sztrázsahegytől  keletre  a forrás 
mellett. 

Salix  viridis  (ólba  X fragilis)  Fries.,  az  Erzsébetsziget  felső 
végében  a szülőfajok  között. 

Atriplex  oblongifolium  W.  K.,  Szőny.  — A.  talaricum  L.,  Bán- 
hida,  Almásfüzitő,  Szőny. 

Chenopodium  Bonus  Henricus  L.,  Komárom,  Apáczaszakállas. 
A komáromi  étlapokon  tavaszszal  laboda  néven  néha  még  szere- 
pel. — Ch.  rubrum  L.,  Bánhida,  Komárom  ; — var.  crassifolium 
(Schult.),  Tatán  a Fényesfürdő  felé  nedves  árokban.  — Ch.  urbicum 
L.,  D.-Almás,  Komárom  (az  igmándi  vámnál),  Nemesőcsa;  — var. 
rhombifolium  (Mühlenb.),  Komáromban  utczarendezés  alkalmával 
egy  földhányáson  megjelent,  de  kiveszett.  — Ch.  hybridum  L., 
Tata,  Baj,  Komárom,  Guta.  — Ch.  murale  L.,  Tata  és  Komárom 
gazos  helyein  közönséges.  — Ch.  album  L.,  D.-Almás,  Baj,  Tata, 
Komárom  gazos  helyein  mindenütt.  A Komáromban  megfigyelt 
eltérések  a következők : spicatum  L.,  gazos  helyeken,  — virides- 
cens  St.  Am.,  kövérebb  talajon,  ennek  alakja  a f.  vivax  Sándor 
Monostoron,  — i úridé  L.  (excl.  syn.  Vahlii),*  a spicatum-mal,  — 
concatenatum  Thuill.  és  riparium  Bonn.  (striatiforme  Murr),  utakon, 
kavicsos  helyeken,  — pseudo-Borbásii  Mijrr),  ritkább,  — subficifo- 


* eontradic.  Borb.  Balaton  fl.  332,  339. 


41 


hűm  Murr,  az  Erzsébetszigeten  a Nagy-Dunahíd  feljárójánál,  ritka. 

— Ch.  opulifolium  Schrad.,  Baj,  Komárom,  Tata:  — var.  obtusu- 
ium  G.  Beck,  Tata,  — var.  mucronulatum  G.  Bec.k,  Komárom. — 
Ch.  opulifolium  X album , Komárom  (a  Ch.  suecicum  Murr  nevű 
alakjában  ritka).  — Ch.  serotinum  L.  (Ch.  ficifolium  Sm.)  Tata, 
Naszály,  Komárom,  Guta.  — Ch.  glaucum  L.,  Tata,  Baj,  Komárom  ; 

— var.  microphyllum  Hook.  f.  (prostratum  G.  Bkck)  és  ennek 
szélsőséges  alakja,  a f.  salsum  Schur,  tovább  a var.  concolor  G. 
Beck,  igen  typusosan  kifejlődve  Komáromban,  de  az  utóbbi  csak 
a Meg.ve-utczában  a temető  felé. 

Ch.  Vulvaria  L.  (Ch.  olidum  Curt.),  Komárom  ; — var.  micro- 
phyllum Moqu.,  közönséges  Tata,  Baj,  Guta.  Komárom  gazos  he- 
lyein ; — var.  rhombicurn  Murr,  Tatán  az  Erzsébet-park  közelében 
ház  fala  mellett,  — Ch.  polyspermum  L.  cymosus  virágzattal 
Komárom  mellett  sánczárkokban.  a Yágdunán  túl,  de  ez  színeze- 
tére nézve  a f.  amarantoides  G.  BucK-nek  felel  meg:  — xav.acuti- 
folium  Sm.,  Komárom,  gyakori  — Ch.  Botrys  L.,  Hill.  Ö.  B.  Z. 
MII.  298,  Tata,  Kocs,  Császár  (Feicht.  232),  D. -Almás.  Komárom. 

Amarantus  cdbus  L.,  Bánhida,  a vasúti  állomás  közelében 
és  a kisbéri  vasút  mentén. 

Polygonum  graminifolium  Wierzb.  (teste  Jávorka),  Komárom, 
a vasúti  rakodónál.  — P arenarium  W.  K.,  Hill.  0.  B.  Z.  \ 111. 
298,  Feicht.  234,  Tata,  Bánhida,  Baj,  Szomod,  Császár,  Nagy- 
igmánd,  Ógyalla  homokján. 

Rumex  limosus  Thuill.,  a Fényesforrás  mentén  Naszály 
mellett.  — P.  odontocarpus  Sándor,  Almásfüzitő,  Komárom,  Aszód- 
puszta.  — R.  Patientia  L.,  a tatai  kálváriabegyen  és  a komáromi 
Sandberg  alatt,  mint  régi  termesztés  maradéka.  — R.  Acelosella 
L.  var.  mullifidus  (L.),  Környe  homokján. 

Plantago  hungarica  \V.  K.  a homoknak,  — P.  altissima  L. 
a mocsaras  réteknek,  főleg  a Duna,  Vág  és  Nyitra  mentén  jel- 
lemző növénye. 

Valeriána  officinalis  L.,  a síkság  nedves  cserjéseiben,  Aszóii- 
puszta,  Komárom,  Tata.  A monostori  Dunaparton  a forrásnál  és 
az  Erzsébetszigeten  a V.  sambucifoliá-rs.  emlékeztető  szóleslevelú 
példányokban  is.  — V.  pratensis  Dierb.,  Komárom  (az  előbbinél 
gyakoribb),  a Vértesek  erdei  rétjein  (Tatabánya,  F.-Galla,  Tolna). 
V.  dioica  L.,  Tata.  a Fényesfürdő  mocsaras  rétjén. 

Dipsacus  fallax  ( laci illatún  X fullonum ) Simk.,  Szőny : a 
Dunaparton  a szülőfajok  között.  — J).  pilosus  L , F.-Galla,  erdei 
út  mentén  a Mészároshegy  alatt. 

Knautia  pannonién  (Jacq.),  Agostyán  (K.  sdvahca  Feicht. 
53),  Szaár  és  F.-Galla  erdeiben. 

Scabiosa  canescens  \V.  K.,  Császár-  és  Makkpuszta  között 
a Hármashalom  tájékán,  az  ácsi  erdőben  és  D.- Almás  fölött  az 
Adám-major  felé  mindenütt  homokon. 


42 


Aster  pannonicus  Jacq.,  Kocs,  Tata,  Tömörd  (A.  Tripolium 
Feicht.  18),  Nagyig mánd ; D.-Szt.- Miklós  és  Szomod  között,  Ko- 
máromtól Xemesócsáig.  — A.  LinosyrG  (L.),  D. -Almás  fölött  a 
dombokon. 

Solidago  serotina  Ait.,  Komárom,  az  Erzsébetsziget  felső 
végében. 

Inuhi  hívta  L.,  Ógyalla  (Endrey  exs.  !j.  — I.  Oculus  Christi 
L.,  Gerecse  (Feicht.  23),  Turulhegy. 

Galinsoga  parvifiora  Cav  , Komárom,  gyakori. 

Achillea  setacen  W.  K.,  Hill.  Ö.  B.  Z.  Vili.  ,298,  Bánliida  és 
Ivisigmánd  homokján.  — A.  asplemfolia  Vént.,  Ács,  Szomod,  Baj, 
Tata,  Naszály:  fiscabra  (Hőst.).  Tata,  Xagyigmánd.  — A.  pseudo- 

tanacetífolia  Wierzb.,  F. -Gállá:  erdei  tisztáson  a Mészároshegy  alatt. 

Matriearia  suaveolens  (Pursh),  Ögyalla  utczáin  (Moesz.  Bot. 
Közi,  1911,  175),  Komárom  vasúti  és  hajóállomásánál  és  az 
erzsébetszigeti  farakodónál.  Itt  és  megtelepülésének  egyéb  heh'ein 
a M.  Ghamomillá-t  szemmel  láthatólag  kiszorítja. 

Artemisia  pontién  L.,  Komárom  és  Keszegfalu  között,  Ács. 
A.  campestris  L.,  Ács,  Komárom,  Keszegfalva,  Guta,  mindenütt  a 
var.  sericea  Fr.  társaságában.  Utóbbi  Tata,  Baj,  F.-Galla  homok- 
ján is  a typus  nélkül. — A.  annua  L.,  Komáromban  kerti  gyom- 
ként, mint  a rácz  bevándorlás  maradéka;  Xagyigmánd  falusi  kert- 
jeiben ültetve. 

Gnaphalium  luteo-album  L.,  Tata  és  Naszáty  között  a Fé- 
nyesforrás mentén,  Bánliida  nedves  helyein. 

Helichrysum  arenarium  (L.),  Hill.  Ö.B.  Z.  VIII.  298,  Komá- 
rom, Tata,  Baj,  F.-Galla,  Ógyalla  homokján. 

Doronicum  hungaricum  Reichb..  a Vértesek  erdei  rétjein 
(a  Turulhegyen  bőven,  Tatabánya  és  Tolna,  Tatabánya  és  Vér- 
tessomló,  F.-Galla  és  Tarján  között,  a Gerecsén). 

Senecio  vernalis  W.  K.,  Ógyalla  (Endrey  exs.!).  — S.  tenui- 
folius  Jacq.  (S.  erucifolius  Feicht.  25),  Tata,  a Fényesforrás  rét- 
jén. — S.  fluviatilis  Wallr.,  Komárom  (az  Erzsébetsziget  felső 
végében),  Aszódpuszta  füzeseiben  a Dunaág  árterületén.  — S. 
Doria  L.,  Hill.  Ö.  B.  Z.  Vili.  298,  Komárom  és  Xagyigmánd  között, 
Almásfüzitő;  Ács  (Polgár  S.  in  litt.).  — S.  paludosus  L.  Komá- 
rom, Keszegfalva,  Guta  mocsaraiban,  Aszódpuszta  ártéri  füze- 
seiben. — S.  campester  L.,  a Vértesek  erdei  rétjein  s az  ácsi 
erdőben. 

Eehinops  multiflorus  Lám.  (sensu  Boré.  Bal.  fi.  348),  Apá- 
czaszakállas,  a Rózsikapusztán. 

Centaurea  stenulepis  A.  Kern  , a Gerecsén  ( C . austnac.a 
Feicht.  41),  a Turulhegyen,  a Mészároshegy  erdei  tisztásain  és 
cserjés  helyein.  - C.  Sadleriana  Janka,  a megye  egész  területén 
gyakori,  gyakran  mint  a homoki  flóra  tagja  (Gáyer  M.  B.  L.  1909, 
61.  Ezt  a fajt  én  Mosonmegyéből  nem  közöltem  és  WAGNER-nek  a 
most  idézett  közleményre  való  hivatkozása  — id.  m.  86.  old.  — 


komároramegyei  adatomra  vonatkozik),  — f.  albiflora  Gugler, 
Komárom,  — f.  spinulosaeformis  Borb.,  a monostori  Dunaparton. 
— C.  Scabiosa  L.,  Császár.  — C.  r kenun  a Bor.,  Tata  (Wiemann 
exs.  sec.  Hayek  Cent.  Őst.  Ung.  88),  Baj.  Bánhida,  F.-Galla.  Ko- 
márom, — f.  nlbiflora  Wagner,  Bánhida.  — C.  micranthos  Gmel., 
Tata,  Baj,  Bánhida,  Almásfüzitő,  Szőny.  Komárom,  Nagyigmánd : 
f.  subcanescens  Gugler,  F.-Galla.  a Potasch-Berg  aljában,  — 
f.  scopaeformis  Wagner,  a tatakerti  téglagyártól  Szőllős-Remeteség 
felé  vezető  út  mentén  1908-ban. 

Carduus  orthocephalus  (acanthoides  X nutans)  Wallr.,  Al- 
másfüzitő: az  akáczosnál  az  állomás  közelében. 

Cirsium  brachycephalum  Jur.,  Komárom.  Nagymegyer, 
Apáczaszakállas  mocsaras  helyein,  Aszódpuszta  ártéri  füzeseiben. 

Arctium  nothum  (Ruhm),  A.  Láppá  X minus , Nemesócsa 
vasúti  állomásánál  a szülőfajok  között. 

Jurinea  mollis  (L.),  Hill.  Ö.  B.  Z.  VIII.  298,  a Gerecsén 
(Feicht.  45),  az  ácsi  erdő  homokos  tisztásain. 

Scor zoner a parvif tora  Jacq.,  Ács  mocsaras  rétjein.  — S.  kis- 
panica  L.,  napos,  cserjés  dombokon  Szaár  és  F.-Galla  között.  — 
8.  purpur ea  L.,  Hill.  Ö.  B.  Z.  VIII,  298,  Tatabánya:  homokos  erdei 
réten  Vértessomló  felé  nem  messze  az  erdészlaktól  Alyssum 
commutatum,  Hieracium  cymosum,  Crepis  praemorsa , Hypochaeris 
maculata  társaságában. 

Podospermum  .Jacquinianum  Koch,  Ács,  Komárom,  Ógyalla. 
Tatabánya,  Tolna,  a Peskő  és  a N.-Baglyas  között.  — P.  laci- 
niatum  (L.),  Komárom  mellett  a monostori  szőlők  között  ritka. 

Taraxacum  bessarabicum  (Horn.),  Ógyalla,  nedves  réten  a 
Zsitva  mentén  Cerastium  anomalum-  és  Viola  pumilá-xa).  — 
T.  serotinum  (W.  K.),  a tatai  és  nagyigmándi  járás  homokján. 

Hieracium  macranthum  Ten.,  Császár-  és  Makkpuszta  között 
a Hármashalom  tájékán  homokon.  — H.  cymosum  L.,  Tatabánya- 
Vértessomló,  Tornyóhegy  (mint  ssp.  cymosum).1)  — H.  echioides 
Lumn.,  Komárom  (mint  ssp.  echioides).1)  Bánhida,  Ács. 

Campanula  sibirica  L.,  F.-Galla:  Tarján  felé  a Hosszúrét 
fölött  napos  domboldalon. 

Galium  tricorne  With.,  Apáczaszakállas.  — G.  hyssopifolium 
Hóffm.,  Komárom.  Ógyalla.  — G.  rubioides  L.,  Hill.  Ö.  B.  Z.  VIII. 
298,  Komárom.  — G.  ochroleucum  ( verum  X Mollugo)  Wolf, 
Komárom.  — G.  asperum  Schrf.b.,  Ács  napos  rétjein  a Czonczó 
völgyében. 

Viburnum  Lanlana  L.  var.  tyraicum  Rehm.,  Bánhida  a 
typussal,  egyebütt  csak  az  utóbbit  láttam. 

Fraxmus  Ornus  L.,  Tolna  (Kit.  it.  croat.  1),  Bánhida, 
F.-Galla  és  Szaár  mészhegyein. 

*)  determ.  dr.  Jávorka. 


44 


Vinca  minor  L.,  a baji  hegyen  (Feicht.  66),  Komárom  (az 
Erzsébetszigeten  és  a monostori  Dunapart  cserjés  oldalában.  Az 
utóbbi  helyen  igen  sok).  — V.  herbacea  W.  K , Baj  (Kit.  it.  croat.  1), 
D. -Almás  fölött  az  Adám-major  felé. 

Blackstonia  serotina  (Koch),  a megye  sok  helyén:  Apácza- 
szakállas  határában.  Komárom  Almásfüzitő,  Naszály,  Tata. 

Mentha *)  longifolia  Huds.  var.  serrulata  (Op.),  a Máriaszaka- 
déknál ; — var.  Favrati  (Des.  et  Dur.),  u.  ott.  — M.  aquatica  L. 
var.  duriuscula  Top.,  Tata,  Szaár.  — M.  verticillata  L.  var.  tor- 
tuosa  (Hőst)  f.  Motolensis  (Op.),  Máriaszakadék.  — M.  arvensis  L. 
var.  Duftschmidii  Top.,  Bánhida.  — M.  Pulegium  L.,  Ógyalla, 
Tata,  a Csallóköz  nedves  helyein. 

Lycopus  europaeu s L.  var.  glabrescens  Schmid.,  D.-Szt.- Miklós 
és  Szomód  között. 

Salvia  Aethiopis  r L.,  Kit.  Sopr.  sec.  Neilr.  Aufz.  161. 
D.-Szt.-Miklós,  Tata,  Ács,  Szaár  (itt  1911-ben  még  nem  sok, 
1912-ben  már  a vonatból  is  szembetűnő  nagy  sokaságban).  — 
S.  austriaca  Jacq.,  F.  Gállá,  Tatabánya,  Tarján,  Tardos,  D.-Szt.- 
Miklós,  Komárom,  Ács,  Kisigmánd.  — S.  silvestris  ( nemorosa  X 
pratensis)  L.,  Komárom : a pozsonyi  sánczok  füves  oldalán  a csal- 
lóközi vasút  átvágásánál. 

Nepetg  cataria  L..  D.-Szt.-Miklós  szőlői  között.  F.-Galla, 
Komárom,  Ács.  Aszódpuszta.  Ógyalla. 

Glechoma  hirsuta  W.  K.,  a Turulhegyen. 

Leonurus  Marrubiastrum  L.,  az  Erzsébetszigeten. 

Stachys  silvatica  L.  var.  pycnotricha  Borb.,  Ógyalla  (Endrey 
exs. !).  A typus  a Vértesekben.  — S.  ambigua  (palustris  X silva- 
tica) Sm.,  Szaár:  a Máriaszakadékból  jövő  vízér  mentén  víz- 
parti  dudvák  között  és  vetésben,  tehát  a S.  palustris- nak  megfelelő 
termőhelyen. 

Marrubium  remotum  Kit.,  a tőfajok  között  A.-Galla.  Tata, 
Baj,  Szomod.  Neszmély,  Dunaalmás,  Komárom.  Nagyigraánd, 
Ógyalla  körül. 

Globularia  Willkommii  Nym.,  Agostyán  és  Tolna  között. 

Heliotropium  europaeum  L.,  Ógyalla  (Schili..  Ö.  B.  Z.  XV.  382), 
Tata,  Nemesócsa,  Ekel  kulturföldjein,  — var.  trichocarpum  Borb., 
Ógyalla  (Endrey  exs.  1). 

Cerinthe  minor  L.,  Tatabánya,  Tolna,  Tardos,  Komárom  és 
Aszódpusztáról  jeg}Teztem  fel.  — Borbás  Balaton  fi.  372  C.  ma- 
culata  néven  említi  ezt  a fajt  és  koraibb  (typtos)  s későbben 
virító  alakot  (C.  minor)  különböztet  meg.  Linné  azonban  a Sp. 
pl.  ed.  I:  p.  137  a C.  minor- ról  azt  írja:  praecedenti  (=  G.  ma 
culutae)  maximé  affinis,  at  corolla  praecedentis  (—  C.  ma- 
culatae)  tantum  margine  quinqueloba.  A C.  maculata  tehát  első 
forráshelye  szerint  nem  is  tartozik  a Ceranthe  Ru.  sectioba  s 


>)  determ.  A.  Topitz. 


45 


a termőhely  szerint  is  (in  montanis  Európáé  australis)  más 
növény. 

Onosmn  arenaria  W.  K.,  Hill.  Ö.  B.  Z.  VIII.  298,  D. -Almás 
és  Szomod  homokos  dombjain,  az  ácsi  erdő  homokján. 

Anchusa  pustulata  Schur,  Császár-  és  Makkpuszta  között  a 
Hármashalom  tájékán  homokon,  Komáromnál  a dunaparti  töltésen 
a Vágduna  torkolata  felé. 

Cynoglossum  hungaricum  Simk.,  Tatabánya  és  Vértessomló 
között  napos  erdei  réteken,  Vértessomlo  és  Környe  között  árok- 
parton. 

A icandra  physaloides  Gartn.,  Baj  község  egy  gyümölcsös 
kertjében  (108.  sz.  ház). 

Physnlis  Alkekenyi  L..  a Peskő  keleti  tövében  erdőben,  Na- 
szály és  Ógyalla  bozótos  helyein. 

Solanum  villosum  iL.),  F.-Galla:  a Potasch-Berg  pinetumá- 
ban.  — S.  alatiuu  Moench,  Komárom  és  Nagyigmánd  között, 
Nemesócsa. 

Atropa  Belladonna  L.,  Tolna  erdeiben,  főleg  az  Öregkovács- 
h egyen. 

Verbaseum  Lychnitis  L.,  gyakori : Tata,  Baj,  Bánhida.  Tata- 
bánya, Vértessomló,  Komárom.  Ács.  A Peskő  keleti  szikláin. 

Scrophularia  vernalis  L.,  Reuss,  Feicht.  76,  Tardos  árnyékos, 
sziklás  helyein  Bikolpuszta  felé. 

Veronica  aquatica  Bernh.,  Komárom:  a Vágduna  bal  partján 
nedves  árkokban.  — V.  Velenooskyi  Üchtr.  f.  Kovácni  íBorb.), 
Bánhida  mellett  a kisbéri  vasút  árkának  egy  helyén  ritka.  Szaár 
és  F.-Galla  között  a Máriaszakadek  felől  jövő  vizér  mentén  (det. 
curavit.  dr.  Á.  de  Degen). 

Euphrasia  Kerneri  Wettst.,  Tata : a Fényesforrás  rétjén 
E.  Rostkovianá-va,]. 

Odontites  ver  na  Bell.,  Komárom,  Apáczaszakállas,  Szaár.  — 
0.  serotina  (Lám.),  Bánhida,  Almásfüzitő. 

Orlhantha  lutea  (L.),  többnyire  mint  var.  linifolia  L . D.  Almás 
napos  dombjain,  Komárom,  — if.  adenotricha  m„  dentibus  calycis 
praeter  pilos  simplices  pilis  glandulosis  vestitis.  Specimina  caeterum 
elata,  ramosissima.  A monostori  homokon. 

Alectorolophus  goniotrichus  Borb.,  nedves  réten  Tolna  és 
Tardos  között,  a tatai  Fényesforrásnál,  erdei  réten  Bánhida  Turul- 
hegyen, — var.  mterfoliatus  Borb.,  a Fényesforrásnál  (VI.  18). 

Orobanche  álba  Steph  , Komárom  (a  Vágdunán  túl  1910.  1.  én 
is  virágzott),  a bánhidai  Turulhegyen.  — 0.  caryophyllacea  Sm., 
mint  f.  gilva  Dietr.  és  — O.  lutea  Baumg.,  mint  f.  lutea  G.  Beck, 
a Turulhegyen. 

Androsace  maxima  L.,  Örsújfalu,  szántóföld  szélén  a vasút 
mellett. 

Primula  canescens  Op.,  a Vértesek  erdei  rétjein  mindenütt. 

Hottonia  palustris  L.,  a martosi  mocsarakban  (Endrey). 


Trinia  glanca  (L.),  Tardos  és  Bikolpuszta  között,  az  ácsi 
erdőben. 

Bupleurum  affine  Sadl.  és  — B.  fakatum.  L,  a Turul- 
hegyen, az  előbbi  Feicht.  152  szerint  a Gerecsén  is.  — B.  rotundi- 
foliuvi  L.,  Ogyalla  (Bodócs  exs.  !),  a komáromi  rakodóállomásnál. 

Seseli  osseum  Cr.  ( S.  Beckii  Seefried)  a Turulhegyen. 

Peucedanum  arenarium  W.  K.,  Hill.  Ö.  B.  Z.  VIII.  298,  a 
monostori  homokon,  D.-Almás  dombjain.  — P Oreoselinum  L.,  a 
monostori  homokon,  Bánhida,  F.-Galla  mészhegyein.  — P.  palustre 
L.,  Aszódpusztán  a Kisduna  árterén. 

Heracleum  chloranthum  Borb.,  F.-Galla,  Tolna,  Tardos  erdei 
tisztásain  s nedvesebb  cserjéseiben  elszórtan.  A H.  sibirieum  L. 
termését  a legújabb  leírás  is  (Hayek  FI.  Stir.)  kopasznak  mondja, 
ezért  a mi  szöröstermésű  s a fehérvirágú  H.  Sphondylium-ot  ala- 
csonyabb vidékeken  helyettesítő  növényünk  megjelölésere  a Borbás- 
adta  nevet  használom. 

Physocaulus  nodosus  L.,  a Turulhegyen,  a Peskőn. 

Ghaerophyllum  aromaticum  L.,  a Mészároshegy  erdejében  a 
Máriaszakadék  alatt.  — Ch.  temulum  L.,  Tolna,  F.-Galla  erdeiben. 

Smyrnium  perfoliatum  L.a  tarjáni  Somlóhegyen,  a Gerecsén 
(Feicht.  147),  a Turulhegyen  bőven,  a N.-Keselyő  erdejében  is 
sok  és  innen  Tolna  felé  az  erdőben  helyen  kint,  Tatabánya  és 
Vértessomló  között  egy  völgynyílás  nedvesebb  helyein,  az  ácsi 
erdőben  a vadásziaknál  Eranthis- szál,  — mint  var.  Kitaibelii  I).  C. 

Loranthus  europaeus  L.,  Tata  (Feicht.  250,  Quercus- on), 
Tatabánya  és  Tolna  között  tölgyeken  helyenkint  sok.  — Viscum 
album  L.,  Tata  ( Popidus  tremula,  Salix , Robinia ),  Tatabánya  és 
Tolna  között  (Quercus),  Tolna  mellett  Tardos  felé  (Tilia  cordata), 
Komárom  mellett  az  apályi  szigeten  és  Aszódpusztán  (Popidus 
<rm.y,Apáczaszakállas  határában  a megyecsatorna  mentén ( Robinia). 
Borbás  var.  pseudoacaciae  néven  különböztette  meg  a Robiniá-n 
talált  feltűnően  széleslevelű  alakot.  Ilyen  Vasmegyében  a szent- 
gotthárdi várhegyen  terem.  A más  helyeken  (Oroszvár,  Rajka, 
Ólad,  Ostffyasszonyfa ; Budapesten  az  Andrássy-út  végén  1903-ban) 
Robiniú- n megfigyelt  Viscum  az  átlagosnál  keskenyebb  levelű  volt. 
Normális  szélességű  vagy  szélesre  hajló  levelű  Viscum  terem  a 
veszprémmegyei  Réde  mellett  Robinia- n,  melyre  az  útmenti,  sok- 
kal magasabb  Pop«fo<s-okról  került,  alakját  változatlanul  meg- 
tartva. A Robiniú- n tehát  a lombos  fákon  élő  fagyöngyfajtának 
(Tubeuf)  minden  eltérése  megterem. 

Saxifraga  tridactylites  L.,  a monostori  Dunapart  töltésén,  a 
Turul  hegyen.  — S.bulbifera  L.,  Turulheg}',  Tatabánya  és  Vértes- 
somló között,  de  a síkságon  is  : Ogyalla  (Bodócs  exs. !). 

Clemut is  integri fólia  L.,  Knapp  Ö.  B.  Z.  XIV.,  221,  Tata  (Feicht. 
310),  Komárom,  Aszódpuszta,  Ogyalla,  Martos. 

Pulsatilla  nigricans  Störk,  Bánhida  és  Tatabánya  erdei  rét- 
jein, Császár-  és  Makkpuszta  között  televényes  dombokon  (itt  1908 


szept.  12.-én  bőven  virágzott),  Monostor.  — P grandis  Wend., 
Monostoron  mint  var.  angustisecta  Reichb. 

Ranunculus  paucistamineus  Taüsch,  Moesz  Bot.  Közi.  1911: 
174,  Komárom  és  Guta  között  lielyenkint  óriási  tömegben,  Aszód- 
puszta,  Ógyalla.  — R.  circinnatus  Sibth.,  Apáczaszakállas.  — 
R.  Lingua  L.,  Komárom  és  Guta  között  mocsarakban.  — R.  illy- 
ricus  L.,  Turulhegy,  Tata,  Tardos,  Ógyalla  (Bodócs).  — R.  repens 
L.  var.  myrrhiphyllus  Wallr.,  Erzsébetsziget,  Apáczaszakállas. 

Gflaucium  corniculatum  L.,  Kit.  it.  sopr.  sec.  Neilr.  Ausz. 
247,  Tata  (Feicht.  174),  Tata  és  Nagyigmánd  között  a Pőcze  és 
Ghyczy-puszták  határában  egy  tő  19U8.  IX.  11. 

Papaver  dobiam  L.,  Turulhegy,  Peskő,  — var.  albiflorum 
Boiss.,  Turulhegy.  — P.  strigosum  Boenn..  Komárom. 

Cardamine  impatiens  L„  a Vértesekben  nedves  erdótalajon 
nem  ritka,  mindenütt  mint  f.  apetala  (Gil.).  — C.  Hayneana 
(Welw.),  Tata  (C.  pratensis  Feicht.  18ő),  Tatabánya,  Bánhida, 
Tolna,  Tardos,  Komarom,  Aszódpuszta,  Ogyalla  nedVes  rétjein  s 
a Duna  ártéri  füzeseibeu  közönséges,  — f.  fallax  m.,  petalis 
angustis,  5 — 6 mm.  longis,  2 — 2*5  mm.  latis,  siliquis  immaturis 
flores  (apicem  racemi)  superantibus.  Est  C.  pratensis  f.  stenopetalae 
Lej.  analoga.  In  insula  Elisabethae  ad  Komárom  rara.  — C.  den- 
tata  Schult..  Komárom : az  Erzsébetsziget  egy  helyén  és  a Vág- 
duna  balpartjának  füzeseiben  ritka.  C.  dentata  est  planta  pontica, 
quae  in  Hungária  centrali  C. pratensis  locum  tenet  et  apud  Komárom 
circ.  10  diebus  serius  florere  incipit  ac  C.  Hayneana , dum  C.  pra- 
tensis (inch  C.  dentata  Borb.  Vasm.  fl.)  in  comitatu  Castriferrei 
1 — 2 diebus  praecedit  C.  Hayneanam.  Autores  saepe  pro  C.  den- 
tata habebant  formás  C.  pratensis  foliolis  caul.  in f.  dentatis  (sic 
Reichb.  Fl.  germ.  exc.,  etiam  Schultz  Mon.  Card.)  a C.  dentata 
vera  iám  foliolis  basi  attenuatis,  nec  petiolulatis  diversas.  Flores 
C.  dentatae  pulchre  lilacini.  Notae  diagnosticae  ceterum  iám  a 
Schultesio  Őst.  Flóra,  1814,  II.  263  optime  expositae. 

C.  bulbifera  (L.),  Gerecse  (Feicht.  186),  Tardos,  Tolna,  Tata- 
bánya, Vértessomló  erdeiben  lielyenkint. 

Ery simám  erysimoides  (L.),  a Peskő  keleti  szikláin.  — E.  canes- 
cens  Roth,  Tata,  ,Baj,  F.-Galla,  Vértessomló,  Nagyigmánd,  Csá- 
szár, Komárom,  Ács,  Ógyalla  homokján. 

Syrenia  angvstifolia  Reichb.,  Hiel.  Ö.  B.  Z.  VIII.  298,  F.-Galla, 
a Potaschberg  déli  tövében  homokon. 

Brassica  elongata  Ehrh.,  a monostori  Dunapart  agyagos 
részein. 

Draba  praecox  Stev.,  Örsújfalu,  Ács  homokján  D.  maius- 
culá-x  al. 

Roripa  amvhibia  X silvestris  — R.  repens  Borb.  var.  astolona 
Borb.  (determ.  dr.  Jávorka),  Komárom  : a Duna  holt  ágában  az 
Erzsébetsziget  partjául. 


48 


Camelina  microcarpa  Andr.,  F.-Galla,  Tatabánya,  Komárom, 
Őrsújfalú,  Ács,  Ógyalla,  Martos.  — C.  sativa  (L.),  [G.  glabrata{Y).C.)\ , 
Tata:  a vasút  töltésén. 

Neslia  paniculata  (L.),  Tata:  a járásbíróság  előtt  gazos  he- 
lyen néhány  tő. 

Lepidium  perfoliatum  L..  a komáromi  rakodóállomásnál,  Kis- 
és  Nagyigmánd  között  árokparton. 

Rapistrum  perenne  L.,  Ács.  Komárom- Keszegf alva,  Tardos. 

Fuvnana  procumbens  (Dux.),  Hill.  0.  B.  Z.  Vili.  299,  D.-Almás 
és  Szomod  homokos  dombjain. 

Viola  ambigua  W.  K.,  az  ácsi  (herkályi)  erdő  tölgyes  részé- 
ben ritka.  — V.  hívta  L.  (var.  vulgáris  Reichb.),  Tolna,  Szaár, 
Tatabánya,  Bánhida,  Vértessomló  bokros  helyein,  Asződpusztáu 
az  Árkosár-erdőben ; — var.  fraterna  Reichb.,  az  ácsi  erdő  és 
Ógyalla  homokján. — V.  permixta  (hívta  X odorata)  Jord.,  a mo- 
nostori Dunapart  cserjésében.  — V.  Kerneri  Wiesb.  (V.  auxtriaca  X 
hívta  Wiesb.,  V.  cyanea  X hívta  m.,  ctr.  M.  B.  L.  1914,  319,  320),  az 
ácsi  (herkályi)  erdő  egy  helyén  bőven.  — V odorata  L.,  F.-Galla, 
Tatabánya,  Tarján,  Vertessom  ló,  Komárom  bokros  helyein,  — ssp. 
Wiedemanni  (Boiss)  Kupffer,1)  Tatabánya  és  Tolna  között  erdőben. 


Ennek  az  ibolyának  levél- 
lemeze nagyobb,  vékonyabb  és 
csúcsán  rendszerint  jobban  ke- 
rekített, mint  a typus  levele, 
virágszálai  nem  vagy  alig  hosz- 
szabbak  a leveleknél,  virágai 
nagyok,  sötétek,  az  ég  sz  nö- 
vény termete  laza.  indái  liosz- 
szúak,  vékonyak.  Ezt  az  erdők 
televényes,  árnyékos  helyein 
termő  ibolyánkat  Becker  V.  az 
Ö.  B.  Z.  1903.  évf.-ban  V.  suavís 
n ;ven  közölte  Szombathely  mel- 
lől, ezen  a néven  adta  ki  orosz 
példáit  a Violáé  ex s.  51.  sz.  a., 
majd  később  in  schedis  V. suavís 
var.  brevifimbviata  néven  külön- 
böztette meg.  végül  a Violáé 
europaeae  1910,  4-6.  o..  a V. 
odorata- v al  egyesítette.  A Tr. 
odorata  nak  egyik  keleti  elté- 
rése ez,  mely  Déloroszország- 
ban  — úgy  látszik  — kizárólag 
fordul  elő  s mely  nálunk  az 


Die  Blattfláche  dieser  Veil- 
chenform  iát  grösser,  von  dün- 
nerer  Konsistenz,  oben  gewöhn- 
lich  mehr  abgerundet,  als  beim 
Typus,  die  Blütenstiele  so  láng 
oder  kaum  liinger  als  die  Blátter, 
die  Blüten  gross.  dunkelviolett, 
dér  ganze  Wuchs  loeker,  die 
Ausláufer  láng  und  diinn.  Diese 
an  schattigen,  humosen  Wald- 
stellen  vorkommende  Veilchen- 
forrn  hat  W.  Becker  in  Ö.  B.  Z. 
1903,  auf  Grund  von  Exempla- 
ren  aus  dér  Gegend  von  Szom- 
bathely fiit*  V.  suavís  gehalten, 
auch  russische  Exemplare  in 
Violáé  exs.  51  unter  diesem  Na- 
men  ausgegeben.  tSpiiter  hat  er 
dieselbe  in  schedis  als  V.  sua- 
vis  var.  brevifbnbriata  bezeich- 
net,  und  scldiesslich  in  sein-n 
« Violáé europaeaen  (p.  4 — 6!  mit 
V.  odorata  véréin igt.  Es  ist  dies 
eine  östliche  Form  dér  V.  odo- 


l)  V.  sarmentosa  Gáyer  in  sched, 


vix  M.  Bif.b. 


erdei  termőhelyekhez  kötve  je- 
lentkezik. A kertészetben  elter- 
jedt orosz  ibolya  ugyanez  a 
fajta,  mely  a hasonlóképen  nagy 
és  sötét  virágú  olasz  ibolyától 
erős  illatával  előnyösen  külön- 
bözik. Úgy  elterjedésében,  mint 
bizonyos  morphologiai  bélyegei- 
ben(nagyobb  dimenziókjanalogia 
van  a V.  odorata  ssp.  Wiedemanni 
és  T.  glauca  M.  Bieb.  között. 
Egyik  az  odorata,  másik  az  are- 
naria  elterjedése  körében  kelet 
felé  egyre  gyakoribb.  A V.  odo- 
rata ssp.  Wiedemanni- nak  szép 
példái  teremnek  Budapesten  a 
Hárshegy  felső  részében  s itt 
a V.  alba  Bess.  (V.  scotophylla 
■JöRD.j-val  keverednek.*) 


A V.  odorata  körében  azon- 
ban más  növénygeographiai 
jelentőséggel  biró  alakok  is  van- 
nak. Ilyen  a f.  snbodorata  Borb. 
Innsbruck  vidékén,  felső  lapján 
lekopaszodó  s kerek  levélalak- 
jával s a f.  Simonkaiana  m. 
foliis  superne  glabris,  foliorum 
forma  ceterum  typica  Erdély 
flórájában  (Kolozsvár,  Nagy- 
enved),  melynek  — minthogy 
az  említett  helyeken  bőven  s 
mindenütt  typusos  odorata  nél- 
kül találtam  — Erdélyben  való- 
színűleg nagyobb  elterjedése 
van. 


*)  A V.  Gáyeri  (hírfa  X snavis) 
W.  Bkckkr  Ö.  B.  Z.  1903  is  a fontiek 
szerint  csupán  V.  háta  X odorata 
ssp.  Wiedemanni. 


rata , welche  bei  uns  an  die 
Wald-Standorte  gebunden  ist, 
in  Siidrussland  aber  scheinbar 
aus8chliesslieh  vorkommt.  Das 
russische  Veilchen  dér  Gártner, 
welches  sich  von  dem  gleich- 
falls  grossblumigen  und  dun- 
kelvioletten  italienischen  Veil- 
chen durch  den  starken  Duft 
vorteilhaft  auszeichnet,  ist  die- 
selbe Form.  In  Bezug  auf  die 
Verbreitung  und  gewisse  Merk- 
male  (grössere  Dimensionen) 
besteht  eine  Analogie  zwischen 
V.  odorata  ssp.  Wiedemanni  und 

V.  glanca  M.  Bieb.  Erstere  wird 
im  Areale  dér  odorata , letztere 
im  Areale  dér  arenaria  gégén 
Osten  zu  immerháuflger.Scböne 
Exemplare  dér  V.  odorata  ssp. 
Wiedemanni  wachsen  in  dér 
oberen  Partié  des  Lindeuberges 
bei  Budapest,  wo  auch  Kreu- 
zungen  mit  V.  alba  Bess.  (Y. 
scotophylla  Johd.)  vorkommen.*) 

Im  Areale  dér  V.  odorata 
wachsen  jedoch  auch  andere 
Formen  von  pflanzengeogra- 
phischem  Interessé,  so  z.  B. 
f.  subodorata  (Borb.)  in  dér  Ge- 
gend  von  Innsbruck  mit  rund- 
lichen,  auf  dér  Oberfláche  ver- 
kahlenden  Blattéra,  dann  f. 
Simonkaiana  m.  foliis  superne 
glabris,  foliorum  forma  ceterum 
typica  in  Siebenbürgen,  welche 
ich  in  dér  Gegend  von  Kolozs- 
vár und  Nagyenyed  zahlreich 
und  ohne  dem  Typus  antraf  und 
welcher  daher  in  Siebenbürgen 
wahrscheinlich  eine  grössere 
Verbreitung  zukommt. 

*)  Auch  V.  Gáyeri  (hirta  X snavis ) 

W.  Becker  Ö.  B.  Z.  1903  ist  nach  obigom 
nichts  anderes  als  eine  V.  hirta  X 
odorata  ssp.  Wiedemanni 


50 


V.  cyanea  Cél.,  Komárom,  Ács.  — V.  mirabilis  L.,  a Vérte- 
sek árnyékos  erdeiben  gyakori.  — V.  silvestris  Kit.,  F.-Galla, 
Tatabánya,  Tarján,  Tolna  erdeiben  s a Gerecsén  gyakori,  Komá- 
rom bokros  helyein.  — V.  Riviniana  Reichb.,  Tatabánya  és  Tolna 
között  az  erdőkben.  — V.  arenaria  D.  C.,  Tatabánya  és  Tolna  között 
egy  erdei  réten  ritka,  Komárom  és  Ács  homokján.  — V.  montana 
L.,  Tatabánya  és  Tolna  között  helyenkint  sok,  a Gerecsén.  — 
V.  cunina  L.,  Szaár,  Tatabánya  — Tolna,  Aszódpuszta,  — var. 
lucorum  Reichb.,  Tolna,  Tatabánya  és  Vértessomló  erdeiben.  — 
V.  pumila  Chaix,  az  Erzsébetszigeten  és  Szőny  mellett  ritka, 
Ógyalla.  — V.  elatior  Fr.,  az  Erzsébetszigeten  bőven,  Nemesócsa 
erdejében.  — V.  tricolor  L.,  Tolna  mellett.  — V.  arvensis  Murr, 
Tolna,  Tatabánya,  Bánhida,  Vértessomló.  Komárom,  Ács,  Ógyalla. — 
V.  arvatica  Jord.  és  T”.  derelicta  Jord.  nevű  alakja  Bánhidán.  — 
Y.  Kitaibeliana  R.  Schult.,  Bánhida,  Komárom,  Ács,  Ógyalla 
homokján 

Alsine  glomerata  (M.  Bieb.),  a megye  déli  részében  (Hill. 
Ö.  B.  Z.  VIII.  299),  Ógyallán  az  abai  szőlőknél. 

Cerastium  anomalum  W.  K.,  Ógyalla  rétjein  a Zsitva  mentén, 
Martos.  — C.  arvense  L.,  Tata  (Feicht.  221),  Tolna  és  Tardos 
között  ritka,  az  ácsi  erdő  füves  helyein  a vasút  mentén  sok. 

Gypsophila  arenaria  W.  K.,  a megye  déli  részében  (Hill.  1.  c.), 
a monostori  homokon.  — G.  digenea  (arenaria  X paniculata)  Borb., 
a monostori  homokon  a szülőfajok  között.  — G.  paniculata  L.,  a 
megye  déli  részében  (Hill.  1.  c.),  Tata  (Feicht.  210),  Ács,  Ógyalla, 
Bánhida.  Linné  a G.  panicidatá-t  folii scábris  jellemzi  s így  az  alul 
szőrös  szárú  és  levelű  var.  hungarica  Borb.  a typus.  Az  egészen 
kopasz  alak  különböztetendő  tehát  meg.  Ezt  — f.  lituanica  (Zap.)- 
Ivomárom,  Ács,  Ógyalla,  Tata,  F.-Galla  homokján  találtam. 

Dianthus  Pontederae  Kern.,  Bánhida  _ Turulhegyén.  Tata- 
bány^a  és  Vértessomló  között  erdei  réteken,  Ács,  Ógyalla  homok- 
ján. — I).  serotinus  W.  K.  (Hill.  1.  c.),  Komárom,  Ács,  Császár 
és  Makkpuszta,  D.-Almás,  Ógyalla  homokján;  — var.  subroseus 
Borb.,  Komárom;  — var.  hungaricus  (Pers.)  Borb.,  a monostori 
Dunapart  lejtőjén  agyagos  talajon. 

Vaccaria  segetalis  (Neck.)  Komárom  és  Keszegfal va  között 
vetésben.  Ógyalla  (Endrey!).  — V.  grandiflora  (Fisch.),  Komárom, 
a monostori  szőlők  között  és  u.  o.  a Dunaparton. 

Sdene  dichotoma  Ehrh.,  Bánhida,  a kisbéri  vasút  töltésén 
(hihetőleg  a vasúttal  került  ide  a Centaurea  diffusa  és  Amaran- 
tus  a/ŐMS-szal  együtt).  — S.  viscosa  (L.),  Tata  (Feicht.  215), 
Almásfüzitő,  Ács,  Ógyalla  (Endrey  exs. !).  — S.  multiflora  Ehrh., 
Tata  (Feicht.  201!)  Almásfüzitő,  Nagymegyer  és  Ekecs  között, 
Apáczaszakállas.  — S.  Armeria  L.,  Bajcs:  a csatorna  mentén  a 
vasúti  hídnál  néhány  tő. 

Tilia  platyphyllos  Scop.  a következő  eltérésekkel : T.  obliqua 
Hőst,  Turiilheg3r,  a Vitányvár  alatt,  Tolna  mellett;  T.  aenobarba 


Borb.  et  H.  Br.,  F.-Galla  mellett  a Nagy-Keselyő  erdejében  va- 
don, kult.  Tatán  a Berta-malomnál ; T.  pilosa  Presl,  keverék- 
erdőben a Vitányvár  alatt. 

Hypericum  montanum  L.  a)  élegantÍKsimum  (Cr.),  F.-Galla 
mellett  a N.-Keselyő  erdejében  és  a Mészároshegyen ; — b ) sca- 
berulum  G.  Beck,  Tatabánya  és  Vértessomló  között  az  erdei  gya- 
logút mentén. 

Polygala  amaréllum  Cr.,  Komárom:  a monostori  Dunaparton. 

Staphylea  pinnata  L.,  Turul  hegy,  F.-Galla  mellett  a Nagy- 
Keselyő  erdejében,  Tardos  és  Bikolpuszta  között. 

Evonymu*  verrucosus  Scop.,  Turulhegy,  Tatabánya,  Tolna, 
Tardos  erdeiben. 

Euphorbia  literata  Jacq.,  Komárom.  — E.  polychroma  A. 
Kern.,  Turulhegy.  — E.  villosa  W.  K.,  Tata  és  Naszály  között. 
Nemesócsán.  mindkét  helyen  mint  var.  tricliocarpa  Koch.  — E. 
lucida  W.  K.,  Komáromtól  Gutáig  mocsarakban  sok.  gyakran  E. 
pglustris- szál,  Apáczaszakállas,  Martos.  — E.  sálicifolia  Hőst,  Rel. 
Kit.  107,  Turulhegy.  — E.  pannonién  Hőst,  Komárom  és  Ács 
vidékén,  így  az  Új  szállás- puszta  körül  helyen  kint  rengeteg  meny- 
nyiségben  E.  Gerardianá-w al,  Tata  mellett  a Szentgyörgymajor  kö- 
zelében, Kisigmánd,  Makkpuszta,  Guta.  — , K angustifrons  (pan- 
nonion x Gerardiana)  Borb.,  Komárom:  Újszállás-puszta  körül 
a szülőfajok  között  ritka. 

Juglans  régin  L.,  elszórt  diókból  helyenkint  elvadul,  így  az 
Erzsébetszigeten.  E szigeten  és  a bánhidai  szőlők  között  a f. 
dentata  GÁv.-nek  megfelelő  fogaslevelű  csemetéket  is  találtam. 
De  mert  ezeknek  a csemetéknek  közelében  álló  idősebb  fák  levél- 
kéi épszélüek  voltak  s eféle  eseteket  azóta  másutt  is  megfigyel- 
tem, a M.  B.  L.  1909,  54.  o.  kifejtett  nézetekkel  szemben  (Lotsy: 
hybridismus,  Gáyer:  mutatio)  a most  említett  tények  Nicoloff- 
nak  a Rév.  Gén.  Bot.  XXII,  1910,  113 — 124.  o.  közzétett  azt  a 
véleményét  támogatják,  hogy  a levélkék  fogasságát,  mely  csak 
fiatal  csemetéken,  öregebb  fákon  azonban  csak  járulékos  haj- 
tásokon lép*  fel,  leghelyesebben  atavisztikus  jelenségnek  lehet 
felfogni. 

Rhus  Toxicodendron  L.  (E.  pubescens  Engelm.),  az  Erzsébet- 
sziget  főútja  mentén  több  helyt  elvadulva;  a második  kereszt- 
útón  túl  az  árokban  szétterülve  alacsony  sűrű  bozótot  alkot  s az 
útmenti  nyárfákra  borostyán  módjára  kúszik  fel. 

Dictamnus  albus  L.,  Turulhegy,  Alsógalla  fölött  egy  cserjés 
domboldal  déli  lejtőjén  igen  sok,  Tatabánya  és  Vértessomló 
között. 

Tribulus  orientalis  Kern.  (T.  terrestris  Hill.  Ö.  B.  Z.  VIII. 
299),  Komárom,  Szomod,  Bánhida,  Nagyigmánd,  Császár  ho- 
mokján. 

Erodium  cicutarium  L.  var.  pimpinelloides  Borb.,  Szaár  és 
F.-Galla  között  a typussal. 


Geránium  phaeum  L.,  Gerecse  (Feicht.  203),  F.-Galla  és 
Tolna,  Tatabánya  és  Vértessomló  között.  — G.  sunguineum  L., 
Turulhegy,  Tolna  és  Tarján  között.  — G.  rotundifolium  L.,  a 
Peskö  keleti  szikláin.  Bánhidán.  — G.  lucidum  L.,  a Vértesekben 
eléggé  elterjedt:  Baj  (Kit.  it.  croat.  1),  Gerecse,  Tata  (Feicht. 
203),  Bánhida,  F.-Galla,  Tatabánya  — Vértessomló. 

Linum  glabrescens  Roc.h.,  Szomod  homokos  dombjain. 

L.  tenuifolium  L.,  I). -Almás  fölött  a dombokon  Neszmély  felé.  - 
L.  austrincum  L.,  az  ácsi  erdőben,  Tata,  Szomod,  Kisigmánd  ho- 
mokján, Aszódpusztán. 

Epilobium  Lamxji  F.  Schtz.,  F.-Galla:  a N.-Keselyő  alatt 
Tarjánra  vezető  út  mellett  az  erdő  egy  nedves  helyén. 

Cotoneaster  integerrima  Med.,  Turulhegy.  Gerecse. 

Rosa  canina  f.  oxyphylla  Hm.  és  f.  rubescens  Rip.,  a Peskő 
keleti  tövében  erdei  út  mentén,  — f.  glaucina  Rip.,  a Peskö  ke- 
leti szikláin,  — f.  bisserata  Mér.,  Alsógalla  fölött,  — f.  mucronu- 
lata  Dús.,  F.-Galla  és  Tarján  között  a Hosszúrét  fölött. 

Rosa  dumetorum  Thuill.  f.  solstitialis  Bess.,  Vértessomíó, 
Szaár,  Komárom.  — f.  villosiuscula  Rip.,  cinerosa  Dús.  és  p laty- 
phylloides  Chul,  Komárom,  a vársánczok  oldalában  az  apály i szi- 
get felé,  — f.  subglabra  Borb.,  Peskő,  — f.  eulanceóluta  Hbr., 
Tolna  körül  jellemzöleg  lép  fel,  így  különösen  az  Öregkováes- 
liegy  alatt  csertölgyes  szélén. 

Rosa  Zalana  Wiesb.  (R.  Szabói  Borb.),  Turulhegy,  F.-Galla 
és  Tarján  között  a Hosszúrét  fölött;  a Peskő  keleti  tövében  erdei 
út  mentén,  itt  leiostylis.  — R.  elliptica  Tausch  f.  Jordani  Dés., 
F.-Galla,  a Potasch-hegyen. 

Rubus  tomentosus  Borkh.,  a Mészároshegyen  F.-Galla  mel- 
lett. — R.  virgultorum  (caesius  X thyrsoideus)  P.  -I.  Mueel.,1) 
Mészárosliegy.  — R.  grandifrons  Borb.  (R.  sut catiformis  Sudre, 
R.  caesius  X sulcatus),1)  Turulhegy,  F.-Galla  és  Szaár  vidékén. 
— R.  thyrsanthus  Focke,  Turulhegy. 

Potentilla  arenaria  Borkh.  var.  inhaerens  Borb.,  Turulhegy 
a t.ypussal,  mely  utóbbi  homokon  a megye  egész  területén  gya- 
kori. — P.  subrubens  (rubens  X arenaria)  Borb.,  Turulhegy,  a 
szülőfajok  között  igen  ritka. 

Prunus  fruticosa  Páll,  Mészároshegy.  — P.  spinosa  L., 
Tolna.  — P.  dasyphylla  Sc.hur,  a Vértesekben  és  a síkságon  gyakori. 

Medicago  varia  Martyn,  Komárom  körül,  — var  adeno- 
carpa  Borb.,  Komárom:  a Duna  töltésén  a Vágduna  torkolata 
felé.  - M.  falcata  L.  var.  viscosa  Reichb.,  Komárom,  Baj.  — M. 
minima  L.,  homokon  gyakori. 

Melilotus  macrorrhizus  (W.  K.),  Tata  (Feicht.  256,  a Fényes- 
forrás mellett !),  itt  és  Szaár  határában  a Máriaszakadék  felé 
mint  var.  perfrondosus  Borb. 


l)  determ.  1)r.  H.  Sabransky. 


53 


Robinia  Rseudoacacia  L.,  mindenütt  tilt.,  gyakran  (Komá- 
rom, Ács)  mint  I us.  pyramidalis  mely  azonban  a faggyal  szem- 
ben kevésbé  ellenálló,  — var.  monopkylla  Hort.  és  var.  diversi- 
frons  Borb.,  Komárom,  Tata ; — Komáromban  az  apály i sziget 
felé  eső  erődben  boszorkányseprővel,  az  üreg  vár  sánczárkaiban 
pedig  levágás  után  fasciatiós  főhajtásokkal.  Nagyigmánd  alatt  a 
futóhomokot  kötik  vele,  Ács  mellett  pedig  a régi  tölgy-  és  fenyő- 
erdő helyébe  lép. 

Colutea  arborescenx  L.,  Tata  (Feicht.  263),  a Turulbegy  ka- 
paszkodóján, a Peskő  keleti  szikláin. 

Astraaalus  austriacus  Jacq.,  D.- Almás  fölött  az  Adámmajor 
felé,  Tata. 

Lathyrus  silvestris  L,  Komárom,  a Dunaparton  a Sand- 
berg  alatt. 

Onobrychis  arenaria  Kit.,  D. -Almás  fölött  az  Adámmajor 
felé  ritka. 

Az  irodalmi  adatokkal  együtt  kb.  1150  növényfajt  jegyez- 
tem össze  a megye  területéről.  Ez  a szám  (ha  nem  is  végleges) 
s a fenti  kivonat  is  mutatja,  hogy  Komárommegye  flórája  nem 
állja  meg  a versenyt  egyes  szomszédos  vármegyék  flórájával 
szemben.  így  Esztergommegyét  gazdag  homoki  és  sziklavegetá- 
cziója.  Veszprémmegyét  illyrikus  flóraelemei,  Xyitramegyét  kár- 
páti növényei  teszik  vonzóbbá.  Mégis  annak,  aki  a növények  csen- 
des életébe  elmélyedni  tud,  sok  tanulságos  órát  szerezhet  Komá- 
rommegye flórájának  kutatása.  — a megye  síksága,  aeolikus 
erőknek  ez  a hatalmas  munkája,  hol  a homokréteg  50  m mely- 
séget is  elér  s melynek  homoksivatagán  a fás  növényzet  meg 
ma  is  idegen  s csak  a nagy  folyók  partszegélyén  igazán  őshonos, 
— a folyóvizek  mellékének  helyenkint  még  mindig  gazdag  mo- 
csári növényzete  — a Csallóköz  kiszikkadó  földjén  tengődő  flóra, 
melyen  a kőkemény  atka- réteget  még  az  akáczfa  gyökere  sem 
bírja  áttörni,  — azután  a Vértesek,  hol  a Peskő  keleti  szikláiról 
még  csupa  erdőn  pihen  meg  a szem  s amelyeken  bükkösök,  töl- 
gyesek vagy  gyertyánosok  mellé  a legkülönbözőbb  lombos  fákból 
összetett  érdekes  keverékerdők  sorakoznak,  míg  egyes  homok- 
szigetek és  a mészsziklák  flórája  sejteti,  hogy  milyen  volt  egy, 
a mainál  szárazabb  kiimában  a Vérteseknek  az  erdösödés  előtti 
képe  s elárulja,  hogy  a mai  pusztasági  vegetáczió  ezekről  a 
hegyekről  indult  el  az  örökké  mozgó  futóhomok  meghódítására. 

* * 

* 

Vorliegender  Aufsatz  enthált  Literaturangaben  und  eine 
Aufziihlung  grösstenteils  noch  niclit  publizierter  Arten  aus  dér 
Flóra  des  Komitates  Komárom. 

Dér  grösste  Teil  dieses  Komitates  liegt  auf  dér  kleinen 
uny.  Tiefebene  und  ist  ursprünylich  eine  baumlose  Sandwüste, 
unterbrochen  durch  die  alluvialen  Ablagerungen  dér  Donau  auf 


dér  Insel  Schütt  und  heute  sclion  mannigfach  umgestaltet  durch 
die  Ívül  túr.  Dér  südöátl.  Teil  des  Komitates  gehört  zum  waldigen 
Vértesgebirge. 

Entsprecbend  dieser  Lage  und  Gliederung  ist  die  Ebene 
von  den  Bestandteilen  dér  pontischen  Flóra  besetzt,  wahrend  arn 
Gebirge  und  entlang  dér  Flusslaufe  die  miitele uropaische  Flóra 
ihr  Heim  findet. 

Die  Flóra  dér  Ivalkfelsen  des  Vértesgebirges  und  das 
inselartige  Vorkommen  von  Puszten-Pflanzen  inmitten  einer 
Waldvegetation  verraten  jedoch,  doss  die  Puszten-Flora  ihr  ur- 
sp  üngliehes  Heim  auf  diesen  Bergen  hatte  und  erst  von  liier 
aus  die  unruhig  flutende  Sandwüste  nacli  und  nach  eroberte. 


Jegyzetek  néhány  kiskárpáti  szederfajról. 
Bemerkungen  über  einige  Rubus-Arten  dér  Kleinen-Karpathen. 

^Von  • ( *)r'  Sabrausky  Henrik  (Söcliau). 

1.  Rubus  Rózsayanus  n.  sp. 

E serie  Discolorum.  Frutex  altior  turionibus  arcú  alto  scan- 
dentibus  apice  radicantibus  viridibus  glabris  faciebus  sulcatis 
aculeis  brevioribus  caulis  diametrum  vix  aequantibus  parum  recli- 
natis  rectis  munitis;  fólia  5 nato-digitata  stipulis  linearibus  petioio 
supra  piano  aculeolis  brevibus  paullo  curvatis  armato;  fohola  lat  a 
omnia  longius  petiolulata,  margine  mediocriter  et  paullo  irregula- 
riter  argute  serrata  subcoriacea  discolora  supra  ealva  et  viridia 
subtus  velutino-albotomentosa,  médium  basi  cordatum  laté  ovatum 
vei  suborbiculare  acuminatum  proprio  petiolulo  duplo  longius ; 
rami  florentes  elongati  foliis  ternatis  discoloribus  supremis  integris 
instructi  aculeiscjue  sparsis  brevioribus  rectis  armati ; infiorescentiae 
elongatae  subtbyrsoideae  apicem  versus  decrescentis  ramuli  omnes 
erectopatentes  compositi  cymoso  tri-pluriflori  tenuiter  et  adjacenter 
tomentosuli  aculeisque  minoribus  teneris  sparse  onusti;  flores  mi- 
nores  sepalis  cinereotomentosis  inermibus  in  flóré  et  fructu  pe- 
dunculo  applicatis,  pelalis  orbicularibus  apice  parum  exsertis  roseis, 
staminum  filamentis  pallide  roseis  stylis  cereis  manifeste  brevio- 
ribus, pollinis  granulis  mixtis ; germina  glabra. 

Dimensiones : 

Diametr.  turionum:  5 — 10  mm. 

Longitudo  aculeorum  turionalium:  4 mm. 

Petioluli  folioli  medii : 3 cm. 

« « laterális:  2 cm. 

« « externi : 5 — 6 mm. 

Longitudo  et  latitudo  folioli  medii:  7 — 8 cm.  X 5 — ü cm. 

Diametr.  petali:  8 mm. 


Posonii : in  fruticetis  supra  vallem  Vödriczvölgy  spectaníibus 
ad  Danubium,  ubi  detexit  mecumque  benevole  communicavit  cl. 
Dk.  Julius  Gáyer. 

Forma  ambigens  inter  Hedycarpos  et  Candicantes : ab  illis 
caulibus  glabris  et  inflorescentiae  axibus  debiliter  et  sat  sparse 
aeuleatis  ramulisque  floriferis  sursum  spectantibus  (nee  patulisj 
reeedit,  ab  his  autem  foliolis  externis  longius  petiolulatis  petalisque 
orbicularibus  bene  difiért. 

Ez  itt  leírt  szederalak  főleg  arról  nevezetes,  hogy  hímszálai 
határozottan  rövidebbek  bibeszárainál,  mely  viszony  a magasbokrú 
felemás-színű  levelű  Rubus-oknáX  nem  épen  gyakori.  A Discolo- 
res-csoportból  már  ismeretes  több  ilyen  rövidhímű  alak  nyugati 
Európából,  mint  pl.  a Rubus  micrandrus  Km.,  R.  amictifolius  Rip., 
R.  piletosus  Rip.,  R.  thamnocharis  Km.  sat.,  de  mind  ezek  a szedrek 
Boulay*)  szerint  fajvegyülékek  a R.  ulmifolim  X tomentosus  köré- 
ből és  többé-kevésbbé  e két  szülőfaj  sajátságos  jellegeit  is  mu- 
tatják. Ha  az  itt  leírt  növény  is  hasonló  eredetű,  akkor  csakis 
a R.  macrostemon  X tomentosus  csoportjába  tartozhatnék.  A termő- 
helyen e két  faj  közösen  terem  a R.  Rózsayanus- szál,  de  az  utóbbin 
a R.  tomentosus  oly  ismeretes  tulajdonságaitól,  mint  pl.  az  ékalapú 
levélkék,  a csillagszőrök  a levél  felszínén,  a mirigyek,  stb.,  nem 
mutatkozik  semmi. 

Rózsuy  Emil , a pozsonyi  r.  k.  főgimnázium  volt  tanárának 
és  érdemes  rovarbu várnak,  volt  tanítómnak  emlékére  nevezem  el 
ezt  az  érdekes  új  Rubus- fajt. 

2.  Rubus  Dryades  Saru. 

Ennek  a pozsonyi  gránithegyek  tölgyeseiben  messze  elter- 
jedt fajnak  leírását  a pozsonyi  term.  és  orv.  egyl.  értekezéseiben 
1887-ben  tettem  közzé.  Daczára  annak,  hogy  a BAENiTz-féle  Her- 
bárium europaeum-ban  is  kiadtam  az  5443.  sz.  alatt  jó  példányait, 
nem  igen  lett  ismeretessé  ez  az  érdekes  kis  faj.  Míg  én  a R.  pal- 
lidus W.  N.  fajjal  ismertem  fel  rokoni  viszonyát,  Dr.  Utsch  (XXIII. 
•Jahresb.  Westfál.  Prov.-Ver.  f.  Wissensch.  u.  K.  1895  Sep.  p.  41.) 
«Hybriden  im  Genus  Rubus n czímü  munkájában  ezt  mint  hybrid- 
eredetű  formát  említi  és  írja  le,  még  pedig  mint  R.  serpens  X 
macrophyllus- 1.  Eltekintve  attól,  hogy  Utsch  majdnem  minden 
európai  szedert  faj vegy ülőknek  tart,  ez  a nézete  már  azért  is 
visszautasítandó,  mert  a R.  Dryades  messze  elterjedt  és  jól  ter- 
mékenyülő növény ; termete  sem  felel  meg  semmi  tekintetben 
Utsch  hybridomán  feltevésének. 

Focke , az  európai  szederismeret  főmestere,  az  Ascherson- 
GRÁRNER-féle  Synopsis  VI.  kötetében  (573.  1.)  a R.  pallidus- hoz 
vonja  növényünket  mint  alfajt:  R.  pallidus  11'.  N.  D dryades 


*)  Lásd:  Rabi  Discolorcs  in  Extr.  Bull.  Soc.  bot.  Franc.  Törne  LLY.  (1898). 


56 


Focke.  Szerinte  a WeiHE-féle  faj  a tvpuson  kívül  három  alfajra 
u.  m. : a R.  pallidus  B Loehrii  (Wirtg.)  Focke,  C fuscus  (W.  N.) 
Focke  és  D dryades  (Sabr.)  FocKE-ra  oszlik.  Legújabb  müvében 
a « Species  Ruborum»  8-ik  füzetében,  mely  az  európai  Eubatus- 
csoport  monographiája,  Fo<  ke  nem  említi  fajunkat. 

Hogy  a R.  Dryades  alfaja  vagy  egyáltalában  szorosabb 
rokona  nem  lehet  a R.  pallidus- nak,  már  abból  is  világos,  mert 
csésze-sallangjai  virágzáskor  és  azután  hátrahajlanak  és  fel 
nem  egyenesednek,  mint  a R.  pallidus-é i.  Ez  ebben  a nemzetség- 
ben mindenesetre  lényeges  és  faji  különbség.  A R.  pallidus  W.  X. 
és  közelebbi  rokonsága,  mint  pl.  az  általam  felfedezett  R.  ctenodon 
Sabr.  Stájerországból,  csészelevelei  el virítás  után  egy  ideig  el- 
állónak, azután  felegyenesednek,  míg  végül  az  éredö  gyümölcsön 
megint  visszagörbülnek.  A R.  Dryades  úgy  viseli  magát,  mint  a 
R.  fuscus  W.  X.  és  a R.  granulatus  Müll.  et  Lef.  : csészéje 
virágzás  után  hátrahajlott  helyzetben  marad. 

Sudre  monographiájában^)  a R. granulatus- hoz  vonja  pozsonyi 
növényünket,  ámbár  némi  kételkedéssel,  mivel  példányait  nem 
látta  Es  valóban,  ha  Sudre  rendszerét  követjük,  a R.  Dryades, 
a R.  granulatus  Müi.u.  et  Lef.  gyüjtőfajához  tartoznék.  Ennek 
analytikus  táblázata  Sudre  idézett  művében  (a  189.  oldalon),  be- 
iktatván a R.  Dryades- 1,  következőképen  változtatandó  meg: 

R.  granulatus  Müll.  et  Lef.  in  «Pollichia»  1859.  p.  154.  sp.  coll. 

Conspectus  spéciéi,  subspecierum  et  microgenerum. 

1.  Foliola  caulina  terminata  obovata  v.  rhombea. 

A.  Turio  epruinosus;  fólia  caulina  3 — 5-nata 
aj  Kamus  pilosus : inflorescentia  elongata 

R.  granulatus  M.  L.  typus  et  R.  Lacroixii  Sun. 
b)  Ramus  glabrescens;  inflorescentia  brevis,  lata. 

R.  obovatifrous  Suu. 

B.  Turio  pruinosus;  fólia  3-nata 

R.  Lintoni  Focke. 


II.  Fólia  ovata  vei  suborbicularia,  basi  lata. 

A.  Turiones  pruinosi 

aj  Foliolum  terminálé  orbiculare  vei  latissime  obovatum, 
basi  emarginatum ; inflorescentia  mediocris,  efoliosa 
ramis  patentibus 

R.  Dryades  Sabr. 

b)  Foliolum  terminálé  obovatocordatum;  intlorescentia 
elongata,  foliosa,  ramis  adscendentibus 

R.  misniensis  Hofm. 

B.  Turio  epruinosus:  inflorescentia  laxa  interrupta  flexuosa 
pedunculis  longis  valde  patulis  etc. 

R.  traumteiniensis  Kaufm. 


*)  M.  H.  Sudre,  Rubi  Európáé  v.  Monographia  ieonibus  illustrata  Rubo- 
rum  Európáé,  Paris  1908—1013. 


Dl 


A másutt,  pl.  Vasmegyében  oly  gyakori,  de  Pozsony  grá- 
nithegységében teljesen  hiányzó  R.  Gremlii  Focke  (=  R.  C/usii 
Bori:.)  fajtol  különbözik  a R.  Dryades  alacsony  termetében,  deres 
és  teljesen  kopasz  tőhajtásaiban,  világoszöld  lombjában,  kerekded 
közép  levélkéiben  és  sokkal  gyengébb  tüskéiben. 

3.  Rubus  carpaticus  Bori:,  et  Sabr. 

Ennek  a fajnak  is,  melynek  leírását  a bécsi  k.  k.  zool.- 
bot.  Ges.  értekezeteinck  1885-iki  évfolyamában  (a  75-ik  lapom  közöl- 
tem, változó  sorsa  lett  az  idő  folyamán.  így  Hat.ácsy  «Üesterr. 
Brombeeren»  czímű  munkájában  mint  synonymot  csatolta  az  ő 
semmeringi  R.  inuequalis-éhez.  ()t  követte  Focke  Ascherson- 
Grábner  Synopsis-ának  0.  kötetében  és  a már  idézett  legújabb 
monographiájában  is.  Máskép  Sedre!  Ez  helyesen  határozta  meg 
e növény  systematikai  helyét  a Radidae  m ican tes- fajok  csapatja- 
han,  de  a franczia  R.  papulosus  Müel.  et  Lef.  fajnak  rendeli  alá 
mint  synonymot.  Hol  rejlik  itt  az  igazság,  azt  talán  legjobban 
kipuhatoljuk,  ha  a kérdéses  fajok  különböztető  jellegeit  eredeti 
példányok  és  az  eredeti  leírások  alapján  egymás  mellé  sorozzuk: 

1.  R.  carpaticus.  Turio  leviter  pruinosus.  Foliola  modia  ovata 
basi  emarginata.  Serratura  mediocris  dentibus  latis.*)  Inflores- 
centia  brevis  condensata  axibus  glandulis  pallidis  copiosis  aequa- 
liter  adspersis.  Stamina  stylos  superantia.  Petala  alba.  Fructificatio 
completa. 

2.  R.  inaeqitalis  Turio  pruinosus.  Foliolum  médium  eordato- 
ovatum  (sec.  spec.  origin.  múlta  elliptico-ovatum)  serratura  tenni, 
arguta,  dentibus  mucronulatis.  Inflorescentia  mediocris  axibus 
parce  glanduliferis,  glandulis  sparsis  hinc  inde  dispersis.  Stamina 
stylis  aequilonga.  Petala  rosea.  Fructificatio  incompleta. 

3.  R.  papulosus  Sedre  Bat.  eur.  nr  450.  (=  R.  carpaticus 
Kupé.  exs.).  Turio  epruinosus.  Foliola  elliptica  basi  integra  serra- 
tura mediocris.  Inflorescentia  elongata  laxa  axibus  cum  glandulis 
aequaliter  dispersis.  Stamina  stylos  superantia.  Petala  rosea. 

4.  R.  papulosus  M.  et  L.  «PolIichia»  1859.  p.  142.  Turiones 
epruinosi.  Fólia  ovata  basi  integra  serraturis  grossis  irregula- 
rilms  cum  dentibus  divaricatis  (=  «zickzackartig»).  Aculeis  omnibus 
fortibus  basi  dilatatis  hamatis.  Kami  florentis  aculei  forte  recur 
vati  uncinati.  Petala  alba.  Stamina  stylos  superantia. 

Ezek  összehasonlításából  következik,  hogy  1.  R carpaticus 
sem  nem  azonos  a H.vLÁcSY-féle  R.  inaequalis- szál,  mely  Sut  re 
szerint  1.  c.  korcsfaj,  sem  a R.  papulosus- szál,  melynek  tőhajtásai 
nem  deresek  és  melynek  virágzata  hosszú  és  laza,  virágszirmai 
rózsaszínűek.  Ezen  kívül  a R.  papulosus  Sudre  és  az  eredeti 
MüLLER-féle  faj  sem  egyeznek  és  az  utóbbi  talán  nem  is  egyéb 


*)  L.  e műszóról:  Sudri.,  Bréviaire  du  batologue  tab.  II.  tig.  11. 


58 


mint  a R.  timendus  Sudre,  míg  a Sedre  leírta  R.  papulosus 
kopaszliajtású  R.  Radula  W.  N. ! 

A R.  carpaticus  neve  ezeknél  fogva  tehát  még  ma  is  lét- 
jogosultsággal  bír  és  a növény  érdekes  és  látszólagosan  ende- 
mikus lakója  a kiskárpáti  hegyláncznak.  Rokona  a R.  Radula  nak, 
melytől  könnyen  megkülönböztethető  alacsonyabb  termetén,  véko- 
nyabb, teljesen  szőrtelen  és  kissé  deres  főhajtásain,  gyengébb 
tüskéin  és  rövidebb  virágzatán. 


4.  Rubus  posoniensis  Sabr. 

Ez  a növény,  melyet  több  mint  harmincz  év  előtt  találtam 
először  a pozsonyi  Zergehegy  erdeiben  sok  helyütt  és  épúgy 
Paulenstein  és  Récse  felé,  előttem  ma  is  még  kitűnő  faj.  Focke 
teljesen  félrevezette  a szakközönséget,  mikor  Ascherson-Grábner 
Synopsisának  VI.  kötetében  (612.  1.)  ezt  az  alakot  a R.  hirtus 
W.  K.-hez  csatolta  mint  «erwahnenswerte»  eltérést:  R.  hirtus 
II.  posoniensis  Focke. 

Csak  Focke  ezen  téves  felfogásán  alapszik  Schinz  és  Keller 
adata,  mely  szerint  a R.  « posoniensis  Sabransky»  előfordul  Zer- 
matt  mellett  is  a Svájczban  (Flóra  dér  Sehweiz,  Krit.  FI.  p.  108)!! 
Később  hozzám  intézett  levelében  Focke  teljesen  megváltoztatta 
véleményét  e növényről  és  R.  Metschii  Focke  fajával  azonosí- 
totta azt.  De  ez  a faj  a szerzőnek  saját  szavai  szerint  is  az 
Euglandulosi- k nak  abba  a csoportjába  tartozik,  melyeknek  tüskéi 
a meddő  ágakon  összenyomottak  és  tövükön  szélesbítettek  ( Virides 
Focke).  A R.  posoniensis  fegyverzete  azonban  csak  ár-  és  tűalakú, 
vastagabb  tüskék  nincsenek  hajtásain.  Nem  oszthatom  tehát  Focke 
véleményét,  hogy  a pozsonyi  szeder  a R.  Metschii- hez  tartoznék. 

Sudre  nagy  monographiájában  a R.  hirtus  W.  K.  sp.  coll. 
jó  alfajának  tekinti  növényünket  és  művének  CCV.  sz.  tábláján 
csinosan  ábrázolja  leveleit  és  egy  virágzó  ágát.  De  a R.  poso- 
niensis magasabb  termete,  a csúcsuk  felé  éles  (nem  hengerded) 
tőhajtásai  és  mindenekelőtt  hátrahajlott  gyümölcscsészével  úgy 
hiszem  lényegesen  és  fajilag  is  eltér  a R.  hirtus- tói.  Rokonsága 
más  lesz,  de  se  keleti  Magyarhon,  se  a Balkánfélsziget  vagy 
Oroszország  meg  Szibéria  .Rw&ws-viránya  nem  lévén  ismeretes, 
e kérdést  eldönteni,  sajnos,  ma  még  nem  lehet. 

5.  Rubus  Bollae  Sabr. 

Ez  a szederalak,  melynek  első  leírása  az  Oest.  bot.  Zeitschr. 
1886.  folyamában  (p.  289)  található,  nem  önálló  faj.  Tagja  a 
R.  teret icaul is  Ph.  J.  Mull.  gyüjtőfajnak  és  válfaja  a R.  miostylus 
N.  Bőül.  konc.  vosg.  (1868)  p.  105.  alfajnak.  Sudre  nagy  művében 
mint  R.  miostylus  8 Bollae  (Sabr.)  Sudre  említi. 


Dér  Verf.  beschreibt  auf  p.  55  Rubus  Rózsayanus , eine 
Art,  die  dadurch  ausgezeicbnet  ist,  dass  ilire  Staubfáden  kürzer 
als  die  Griffel  sind,  ein  .Merkmal,  welehes  bei  den  hoehwüchsigen 
Discolores  nicht  gerade  haufig  ist;  die  bisher  bekannten  west- 
europaischen  Arten,  welche  dieses  Merkmal  aufweisen,  geliören 
nach  Boulay  in  den  Kreis  dér  Bastarde  R,  ulmifolius  X tomentosus ; 
wenn  die  beschriebene  Art  auch  hybriden  Ursprunges  wáre,  könnte 
sie  nur  in  die  Gruppé  R.  macrostemon  X tomentosus  gehören,  doch 
fehlen  ihr  so  charakteristische  Merkmale  des  R.  tomentosus  als 
die  keilfürmige  Basis  dér  Blattchen,  die  Sternhaare  an  dér  Blatt- 
oberflache,  die  Drüsen,  ete. 

Rubus  Dryades  Sabr.  halt  Utsch  ganz  irrtümlich  für  einen 
Bastard  R.  serpens  X macrophyllus,  er  ist  in  den  Kleinen  Kárpátén 
weit  verbreitet  und  gut  fruchtbar.  Focke  zog  diese  Art  als  Unter- 
art  zu  R.  pali  idus  W.  N.,  docli  ist  auch  diese  Ansicht  eine  irrtiim- 
liche,  da  R.  Dryades  zűr  Blütezeit  und  darauffolgend  zurück- 
gebogene  Kelchzipfel  hat.  Bűdre  zieht  R.  Dryades  zu  R.  granulatus 
Müll.  et  Lef  , in  dessen  Formenkreis  er  auch  tatsachlich  einge- 
reiht  werden  kann  (vgl.  die  Tabelle  im  ung.  Texte  p.  56). 

Rubus  carpaticus  Borb.  et  Sabr.  zog  Halácsy  als  Synonym 
zu  seinem  R.  inaequális , hierin  ist  ihm  auch  Focke  gefolgt.  Erst 
Sudre  hat  die  Pflanze  richtig  den  Radulae  micantes  zugewiesen, 
aber  dem  R.  papulosus  Mull.  et  Lef.  als  Synonym  zugewiesen. 
Dér  Veri’,  bringt  auf  p.  57  den  Beweis,  dass  R.  carpaticus 
weder  mit  R.  inaequalis  noch  mit  R.  papulosus  vereinigt  werden 
kann ; von  letzterem  ist  er  durch  bereifte  Schösslinge,  kurze  u. 
gedriingte  Infloreszenz  und  weisse  Petalen  geschieden.  Uebrigens 
stimmt  R.  papulosus  Suijre  aucli  nicht  mit  dér  MüLLER’schen 
Art  iiberein,  letztere  diirfte  = R.  timendus  Sudre,  erstere  ein 
kahlstengeliger  R.  Radula  sein. 

Rubus  posoniensis  Sabr.  wurde  von  Focke  falsch  gedeutet, 
als  er  ihn  als  «erwahnenswerte»  Abanderung  zu  R.  hirtus  zog. 
So  kam  es  dann,  dass  diese  Art  dann  von  Schinz  u.  Keli.er  auch 
bei  Zermatt  angegeben  wurde.  Spiiter  hat  Focke  den  R. posoniensis 
mit  R.  Metschii  idenrifiziert. 

Von  diesem  ist  es  aber  durch  die  nicht  zusammengedriiekten 
und  an  dér  Basis  nicht  verbreiterten  Stacheln  verschieden.  Sudre 
reiht  ihn  dann  als  Unterart  zu  R.  hirtus , von  welchem  er  aber 
durch  höheren  Wuchs,  durch  die  gégén  die  Spitze  zu  kantigen 
(nicht  zylindrischen)  Schösslinge,  hauptsachlich  aber  durch  die 
zurückgebogenen  Fruchtkelche  abweicht. 

Rubus  Boüae  Sabr.  geliört  zűr  Sammelart  R.  tereticaulis 
P.  J.  Mull.  und  wird  von  Sudre  als  Varietat  zu  R.  miostylus 
X.  Bőül.  gestellt. 


Nehány  érdekes  hybrid  Budapest  flórájában. 

Einige  interessante  Hybriden  in  dér  Flóra  von  Budapest. 

| Zsák  Zoltán  (Budapest). 

Juncus  Roeperi  A.  u.  G.  (J.  fuscoater  Schreb.  X lampocar- 
pus  Ehrh.).  Hazánk  területéről  a szabolcsmegvei  Bátorliget  ned- 
ves, mocsaras  rétjeiről  van  ismertetve,  ahol  ugyanis  Du.  Degen 
Árpád  és  Dr.  Lengyel  Géza  gyűjtötték  1911  nyarán.  Magam  egy 
évvel  előbb  akadtam  rá  Budapest  környékén,  a Rákosnak  «Nádastó» 
nevű  területén  ; meglehetős  bőven  található  itt  a jelzett  telivér- 
fajok  között.  Miként  a Mecklenburgból  származó  példányoknak, 
úgy  az  ittenieknek  is  jól  kifejlett  magvaik  vannak.  Buchenau 
éppen  a jól  kifejlett  magvakra  való  tekintettel  némileg  kétséges- 
nek tartja  a J.  Roeperi  félvér  természetét.  Azonban,  ha  össze- 
hasonlító vizsgálatnak  vetjük  alá  a három  Juncus  valóban  jól 
kifejlett  magvait,  úgy  azt  látjuk,  hogy  a félvér  magvai  alakjukat 
illetőleg  a két  tófaj  magvai  között  — de  a •/.  lampocaipus-hoz 
közelebb  eső  megnyilvánulásban  — foglalnak  helyet.  Míg  ugyanis 
a magvak  szélességének  a függelék  nélkül  vett  hosszúsághoz  való 
viszonya  átlagban  véve  a J.  fuscoater-re  nézve  92‘5 : 250,  a 
J.  Janipocarjnis-Ysi  vonatkozólag  pedig  1 1 2 5 : 2 15,  addig  a J.  Roe- 
peri ugyanilyen  értelmű  arányszáma  105:225,  vagyis,  míg  a 
J.  fuscoater  magja  több  mint  21/3-szer  olyan  bosszú  mint  széles, 
addig  a T.  lampoearpus-é  csupán  l9  l0-szer.  tehát  még  csak  nem 
is  kétszer  olyan  hosszú,  mint  széles ; ezzel  szemben  a •/.  Roeperi 
magja  több.  mint  kétszer  (21  l0)  olyan  hosszú,  mint  széles.  Ez  a 
megfigyelés  tökéletesen  megfelel  az  eredeti  leírás  szellemének : 
«Bau  dér  Bliithe  den  J.  lampocarpus  gleichend». 

Euphorbia  angustifrons  Borb.  [E.  pannonica  Hőst.  (E.  </la- 
reosa  M.  B.)  X E.  Gerardiana  Jacq.].  «Ily  combinatiot  már  Kerner 
is  jelölt  az  Oesterr.  Botan.  Zeitschr.  1876.  évf.  27.  lapján,  de 
határozott  véleményt  róla  nem  nyilatkoztatott))  — írja  Borbás 
«A  magyar  homokpuszták  növényvilága  . . .»  ez.  1886-ban  meg- 
jelent munkájában.  Mindjárt  hozzátehetjük,  hogy  Kerner  az  ő 
növényét  közelebbi  megjelölés  nélkül  Buda  környékén  («im  Gebiete 
bei  Ofen»)  gyűjtötte,  Bordás  pedig  Temesmegyében  Grebenácz 
körül  a homok  szélén.  A félvér  későbbi  kutatója  és  ismertetője 
Bf.rnátsk'í  [Növényt.  Közi.  VII.  (19081:116  — 121]  a locus  classi- 
cus-on  kívül  meggy üjtötte  a Balaton  partjain  is,  majd  a budai 
hegyvidék  területén  a Budakalásziéi  nyugatra  eső  Nagy-Kevélyen 


61 


(Lázárét  B.  -ó-  537  m.).  Ez  utóbbi  termőhelyi  adat  az  első  fonál, 
amely  rámutat  Kerner  föltevésének  helyességére.  A második  erre 
vonatkozó  bizonyítékot  a saját  gyűjtésem  alapján  közölhetem. 
Ugyanis  1910  júliusában  sikerült  engedélyt  nyernem  a Sashegy 
(Adler  B.)  elzárt  területén  való  széttekintésre,  amely  alkalom- 
ból gyűjtésem  legszebb  eredménye  éppen  az  E.  anyustifrons 
Borb.  volt. 

Carduus  Hazslinszkyanus  Budai  (C.  collinus  W.  K.  X C. 
nutans  L.)  in  Bot.  Közi.  XIII.  (1914) : 28  — 30.  Eddig  még  csak 
magyar  földről,  elsősorban  a Bükkhegység  különböző  pontjairól 
(Hámor,  Bélapátfalva,  Répáshuta,  Terkőhegy),  azután  Kisgyör 
mellől  a Xagy-Galya  hegyről  közölt  felvér.  Budapest  környékének 
flórájában  már  1913  óta  ismerem  s azóta  is  több  ízben  gyűjtöt- 
tem. Legelőször  (1913.  VI.  15.)  Mária-Remete  közelében  a Remete- 
hegy (-ó-  423  m.)  útmellékein  és  erdőtisztásain  bukkantam  rá.  majd 
egy  héttel  később  megtaláltam  Pilisborosjenő  felett  a Nagy-Kevéíy 
(Lázárét  B.  -ó-  537  m.)  gerinczén  s végül  ugyanazon  év  júliusá- 
ban a Pilishegy  tisztásain,  a Ferula  Sadlerianci  termőhelye  közelé- 
ben. Leggyakoribb  a Remetehegyen. 

Carduus  Soltészii  Budai  (C.  acanthoides  L.  X C.  collinus 
W.  K.)  loc.  cit.  pag.  30—31.  Szintén  csak  hazánkból  ismert  fél- 
vér, de  nem  oly  gyakori,  mint  az  előbbi.  Eredeti  termőhelye  a 
Blikk-hegységben  : Hámor  község  és  Lillafüred  környéke.  Újabb 
termőhelye  Budapest  környékén  Mária-Remete  közelében  a Remete- 
hegy délkeleti  lába,  ahol  1914  júliusában  gyűjtöttem. 


* 

♦ * 

Dér  Yerf.  fand  folgende  interessante  Hybriden  in  dér  Umge- 
bung  von  Budapest:  Juncus  Roeperi  A.  et  < í.  (fuscociter  X tampo- 
carpus)  (Umgebung  des  Sumpfes  «Xádastó»  am  Rákos  bei  Buda- 
pest); Euphorbia  anyustifrons  Borb.  /'pannonion  X Gerardiana) 
(Adlersberg  bei  Budapest);  Carduus  Hazslinszkyanus  Budai  (col- 
linus X nutans)  (Remetehegy  bei  Budapest,  Nagy-Kevély  bei 
Pilisborosjenő,  Pilisberg  bei  Pilisszántó) ; Carduus  Soltészii  Budai 
(acanthoides  X collinus)  (Remetehegy  bei  Budapest). 


62 


Achillea-hibridek  a Dobrogeából. 
Achillea-Bastarde  aus  dér  Dobrogea. 

y1^ ; | Prodan  Gyula  (Zombor). 

Achillea  dobrogensis  Prodan. 

A.  coarctata  Poir.  X A.  Xeilreichii  Kern. 


Tota  planta  tomentoso-canescens.  Caulis  erectus  ad  20—  35  cm. 
altus,  sulcatus.  foliosus.  Fólia  caudiculorum  sterilium  longe  et 
tenuiter  petiolata  ambitu  laneeolato-oblonga,  5V2  cm.  longa,  8-10 
mm.  lata,  bipinnatisecta,  segmenta  lineari-laneeolata,  rarius  den- 
lata,  dentibus  cartilagineo-mucronatis ; rhachis  angusta,  edentula 
vei  in  parte  superiore  dentata.  Fólia  caulina  lineari-oblonga, 
bipinnatisecta,  segmentis  lineari-lanceolatis,  rarius  dentatis,  den- 
tibus eartilagineo-mucronatis ; Inflorescentia  corvmbosa,  polyce- 
phala:  corymbus  372 — 6V2  cm.  longus,  ramis  erectis,  densiuscule 
villosus,  pedicellis  brevibus.  Capitula  ovato-cylindracea.  Ligzilae 
subcitrinae  vei  subsulphureae,  latiores  ac  longe  profunde  trilobae, 
flosculorum  mediorum  sulphurei. 

Habitat  in  Románia,  in  régióné  septentrionali  Dobrogeae.  In 
declivibus  graminosis  aridisque  montis  Caramancliioi  propre  Cap 
Dolejmen  inter  pagum  Jurilovea  et  Caramanchioi.  Légi  inter  pa- 
rentes  die  12  m.  Julii  a.  1014.  (Herb.  Prod.) 


Az  A.  dobrogensis  az  A. 
eoarctatá- tói  kölcsönözte  szürke 
mezét,  a levelek  alját,  kevésbbé 
széles  rhachisát,  a fejecskék 
sűrűbb  borzas  szőrözetét,  a 
külső  virágok  pártájának  le- 
mezalakját és  fogainak  számát. 

Az  A.  Xeilreichii  Kern.  be- 
folyása mutatkozik  a levelek 
zöld  alapszínében,  a rhachis 
keskenyebb  voltában,  valamint 
a levél  szabdaltságában,  a levél- 
szeletek finomságában,  kes- 
kenységében,  a kisebb  fejek- 
ben, a virágok  világosabb  sárga 
(czitromsárga)  színében. 

Az  új  hibrid  sokban  hasonlít 
az  A.  Wagner i (Vandasii  x 
Xeilreichii  i-ra,  mely  az  A. 
dobrogensis- tői  abban  tér  el. 


A.  dobrogensis  hat  von  A. 
coarctata  die  graue  Bekleidung. 
die  Blattform,  die  schmálere 
Blattspindel,diedichtere,krause 
Behaarung  dér  Köpfchen,  die 
Form  und  Zálinezahl  dér  Blu- 
menblatter  dér  randstándigen 
Bliiten  geerbt ; dér  Einfluss  von 
A.  Xeilreichii  áussert  sich  in 
dér  grünen  Grundfarbe  dér 
Blattéi’,  dér  schmiileren  Blatt- 
spindel,  dér  stárkeren  Zertei- 
lung  dér  Blátter,  dér  Feinheit 
u.  Schmalbeit  dér  Blattzipfel. 
dér  kleineren  Köpfchen  und 
in  dér  heller  (zitronen-)  gelben 
Farbe  dér  Blumenblátter. 

Dér  neue  Bastard  weist  viele 
Ahnlichkeiten  mit  A.  Wagnert 
(Vandasii  X Xeilreichii)  auf, 
die  aber  von  A.  dobrogensis 


hogy  a meddő  hajtások  és  tő- 
levelei  sokkal  nagyobbak,  kü- 
lönösen pedig  abban,  hogy 
sokkal  szélesebbek,  miáltal  első 
pillantásra  is  elüt. 


durcli  die  bedeutend  grösseren 
Blatter  dér  sterilen  Triebe  und 
dér  unteren  Stengelteile,  haupt- 
sáeblich  aber  durch  die  viel 
breiteren  Blattzipfel  verschie- 
den  und  an  diesem  Merkmal 
schon  auf  dem  ersten  Blick 
zu  unterscheiden  ist. 


Achillea  Jávorkae  Prodan. 

A.  setacea  W.  et  K.  X A.  Yandasii  Velen. 


Tota  planta  tomentosa,  cana  v.  canescens.  Caulibus  55—60 
cm.  altis,  erectis,  tota  longitudine  foliosis.  Foliis  turionunj  circa 
15—17  cm.  longis  et  12 — 14  mm.  latis,  longe  petiolatis  (petiolus 
51 3 — 7x/a  cm.  longus),  ambitu  oblongo-lanceolatis,  iteratim  pin- 
natis,  foliolis  bipinnatisectis,  segmentis  linearibus.  1 mm.  latis, 
integris,  rarius  1—2  dentatis,  acutis  mucronatis.  rhachide  eden- 
tula;  caulinis  inferioribus  petiolatis,  superioribus  sessilibus  ambitu 
oblongo-lanceolatis,  472  cm.  longis  et  7 mm.  latis,  iteratim  pin- 
natis,  foliolis  bipinnatisectis;  segmentis  linearibus  integris,  acutis 
mucronatis”,  rhachide  edentula ; superioribus  bipinnatifidis.  Inflores- 
centia  circa  4— 5Va  cm.  lata;  corymbo  polycephalo  composito,, 
compacto,  molliter  villoso,  ramis  brevibus.  Anthodium  6 mm. 
longum,  2 mm.  latum,  tomentellum  ovato-cylindricum  squamis 
oblongis,  apice  scariosis,  acutis,  imis  linearibus,  sequentibus  eximie 
indurato-carinatis ; ligulis  citrinis,  latioribus  ac  longis,  trilobis, 
minimis,  involucro  4-plo  brevioribus. 

Habitat  in  Románia,  in  régióné  septentrionali  Dobrogeae. 
In  declivibus  graminosis  aridisque  prope  pagum  Jurilovca  loco- 
«Dealul  Caramanchioi»  dicto  prope  Cap-Dolejmen.  Légi  inter 
parentes  die  12  m.  Julii  a.  1914.  (Herb.  Prod.,  Herb.  Mus.  Nat. 
Hung.,  Herb.  Wagner  sub  pannonica  X Yandasii). 

Dicata  in  honorem  doctoris  Alexandbi  Jávorka,  custodis 
Mus.  Xat.  Hungarici. 


Az  A.  Jávorlcae,  az  A.  setu- 
ceá- tói  kölcsönözte  keskeny  le- 
veleit, levélszeleteinek  mélyebb 
és  finomabb  szabdaltságát,  vi- 
rágzatának elágazását,  alakját, 
s a hosszabb  fészkek  alakját. 

Az  A.  Yandasii  befolyása 
mutatkozik  az  egész  Dövény 
szürkébb  színében,  a levélnyél 
hosszában,  szélesebb  levélsze- 
leteiben (1  mm.),  a külső  vi- 
rágok lemezének  alakjában, 


Dieser  Bastard  hat  von  A. 
setacea  die  schmalen  Blatter,. 
die  tiefere  und  feinere  Zer- 
schlitzung  dér  Blatter,  die  Yer- 
zvveigungsform  u.  Form  dér 
BUitenstande,  die  verlangerte 
Form  dér  Blütenköpfchen  ge 
erbt ; dér  Einfluss  von  A.  T7m- 
dasii  ist  in  dér  grauen  Farbe  dér 
ganzen  Pflanze,  in  dér  Lángé 
dér  Blattstiele,  in  den  breiteren 
(l  mm.)  Blattzipfeln,  in  dér 


czitromsárga  színében  és  az 
egész  virágban. 


Form  dér  Blumenblátter  dér 
randstándigen  Bliiten,  ilirer 
zitronengelben  Farbe  und  in 
dér  Erscheinung  dér  bliihen- 
den  Pflanze  erkennbar. 


Achillea  Kümmerleana  Pkoda.x. 

A.  setacea  W.  K.  X A.  leptophytta  M.  B. 

Planta  20  cm.  alta  villosa,  viridis.  Caulibus  simplicibus. 
Foliis  eis  A.  setac-eae  similibus,  utrinque  sat  dense  pilis  longis 
albis  obsitus.  tamen  virescentibus,  ambitu  linearibus,  iteratim 
pinnatisectis.  Corymbus  circa  272 — 3 cm.  latus,  laxiusculus;  capi- 
tula  2 Va — 3 mm.  longa,  2 mm.  lata,  campanulato-ovata ; involucri 
squamis  anguste  ovato-lanceolatis,  hyalinis,  medio  costa  pallida 
percursis,  dorso  villosis.  Corollis  pallide  luteis;  ligulis  radiantibus 
sat  magnis,  leviter  tricrenatis. 

Habitat  in  Románia,  in  régióné  septentrionali  Dobrogeae. 
In  deelivibus  graminosis  aridisque  prope  pagum  Jurilovca  loco 
«Dealul  Caramanchioi»  dicto  non  procul  a ])romontorio  Cap- 
Dolejmen.  Légi  inter  parentes  die  12  m.  Julii  a.  1914.  (Herb. 
Prod.,  Herb.  Mus.  Xat.  Hung.). 

Dicata  in  honorem  doctoris  J.  Béla  Küaimerle,  custodis 
Mus.  Nat.  Hungarici. 


Jellegei  a két  tőfajtól  vont 
határok  között  változik.  Az  A. 
setacea- tói  kölcsönözte  karcsú 
termetét,  levelének  kesken}7- 
lándzsás  alakját,  nagyon  apró 
és  finom  szeleteit,  sűrű  gyap- 
jas szörözetét. 

Az  A.  leqilophyUa  befolyása 
mutatkozik  kisebb  termetében, 
lazább  virágzatában,  rövid  ha- 
rangalakú duzzadt  fészkeiben, 
a fészkek  hosszabb  nyelében, 
a virágok  halványsárga  vagy 
sárga  virágaiban. 


Die  Merkmale  dieses  Ba- 
stardes  schwanken  zwischen 
jenen  dér  zwei  Stammarten.  Er 
besitzt  den  sehlanken  Wuchs, 
die  schmal-lanzettliche  Blatt- 
form.  die  sehr  kleincn  u.  feinen 
Blattzipfel  und  die  dichtwol- 
lige  Behaarung  dér  A.  setacea : 
dér  Eintluss  dér  A.  leptophylla 
maciit  sich  im  niedrigeren 
Wuchs,  in  dér  mehr  lockeren 
Infloreszenz.  in  den  kurzen. 
glockenförmigen,  gedunsenen 
Bliitenköpfchen,  in  den  langeren 
Köpfclienstielen  und  in  dér 
blassgelben  oder  gelben  Bliiten 
farbe  bemerkbar. 


Achillea  romanica  Prodan. 

A.  setacea  W.  K.  X A.  coarctata  Pont. 

Planta  21  cm.  alta,  villoso-cana  v.  canescens.  Foliis  (mediis) 
circa  27  mm.  longis.  4 mm.  latis,  dense  cano- villosis,  ambitu 
oblongo-linearibus,  iteratim  pinnatisectis,  rhaehide  edentula;  seg- 


65 


mentis  primariis  pinnatisectis,  laciniis  apice  cartilagineo-mucro- 
natis.  Corymbus  circa  372  cm.  latus,  sat  compactus.  Capitula 
parva,  4 mm.  longa,  í1/^ — 2)  mm.  lata;  involucri  squamis  anguste 
ovato-lanceolatis,  hyalinis,  medio  costa  pallida  percursis,  dorso 
crispule  villosis.  ventre  glabria,  margine  ciliatis.  Corollis  pallide 
luteis;  ligulis  radiantibus  profunde  tricrenatis. 

Habitat  in  Románia,  in  régióné  septentrionali  Dobrogeae.  In 
declivibus  graminosis  aridisque  prope  pagum  Jurilovca,  loco 
«Dealul  Caramanchioi»  dicto  prope  promontorium  Cap-Dolejmen. 
Légi  inter  parentes  die  13  m.  Julii  a.  1914  (Herb.  Prod.). 


Mint  keverékfaj  különböző 
mértékben  egyesítheti  a két 
egymástól  eltérő  tőfaj  jellegeit. 


Az  A.  setaceá- tói  kölcsönözte 
kisebb  termetét,  leveleinek  kes- 
keny-lándzsás  alakját,  nagyon 
apró  finom  szeleteit,  elálló 
gyapjas  szőrözetét,  fészkeinek 
hosszát  és  alakját. 

Az  A.  coarctata  befolyása 
mutatkozik  a levelek,  valamint 
fészkek  tömör  selymesen-bo- 
zontos  mezében  és  a virágok 
sárga  színében.  Az  A.  roma - 
nica  legjobban  hasonlít  az  A. 
Jávor kae  (setacea  X Yandasii)- 
hoz,  melytől  eltér:  kisebb  ter- 
metében, a levélnyél  és  levél 
keskenyebb  voltában,  szürké- 
sebb szőrözetében,  a levelek 
keskenyebb  czimpájában,  a 
valamivel  keskenyebb  és  kisebb 
fészekben. 

Az  A.  Kümmerleana  (seta- 
cea x leptophyllu)- tói  szürké- 
sebb és  tömöttebb  szőrözeté- 
ben. a kevésbbé  laza  és  kisebb 
virágzatában,  a fészkek  kes- 
keny hosszúdad  alakjában  és 
tömöttebb  szürkésebb  szőröze- 
tében tér  el. 


Als  Bastard  vereinigt  diese 
Pflanze  in  verschiedenem  Mafie 
die  Eigenschaften  dér  zwei  von 
einander  stark  abweichenden 
Stammarten. 

Von  A.  setacea  hat  sie  den 
Wuchs,  die  schmal-lanzettliche 
Form  und  die  sehr  klemen  u. 
feinen  Blattzipfel,  die  abste- 
hend  wollige  Behaarung  und 
die  Lángé  und  Form  dér  Köpf- 
chen, von  A.  coarctata  hingegen 
die  dichte,  seidigkrause  Be- 
haarung dér  Bliitter  und  dér 
Köpfchen,  ferner  die  gél  be 
Farbe  dér  Blüten  geerbt.  A. 
romanica  weist  viele  Áhnlich- 
keiten  mit  A.  Jávor  kae  (seta- 
cea X Vandasii)  auf,  von  wel- 
cher  sie  durch  den  niedrigeren 
Wuchs,  Schmalheit  dér  Blatt- 
stiele  und  dér  Blátter,  grau- 
liche  Behaarung,  schmiilere 
Blattzipfel,  etwas  schmiilere 
und  kleinere  Köpfchen  ver- 
schieden  ist. 

Von  A.  Kümmerleana  (seta- 
cea X leptophylla)  weicht  sie 
in  ihrer  mehr  grauen  und 
dichteren  Bekleidung.  in  den 
vveniger  lockeren  und  kleineren 
Blütenstanden.  den  schmáleren. 
liinglichen  Blütenköpfchen  und 
ihrer  mehr  graulichen  Beklei- 
dung ab. 


5 


Adatok  Temesvár  környéke  edényes  növényzetének 

ismeretéhez. 

Beitráge  zűr  Kenntnis  dér  Gefásspflanzenflora  dér  Umgebung 

von  Temesvár.1) 

YoJ1! : J Zsák  Zoltán  (Budapest). 

Borbás  «Temesmegye  vegetácziója®2)  ez.  munkájában  meg- 
állapítja, hogy  «Temesmegye  flórája  egészben  véve  elegendőkép 
változatos.  Hogy  még  nem  változatosabb,  egyik  oka  az  is,  hogy 
még  nincs  elegendökép  átkutatva,  valamint  az  is,  hogy  Kitaibel 
és  Heuffei.  sok  növénynek  a termőhelyét  nagyon  általánosan 
közük,  oly  növényekét  is,  melyek  gyakoriságáról  a régibb  s újabb 
kutatók  épen  nem  tanúskodnak)).  Megállapítja  továbbá  azt  is, 
hog3r  a tavasz  vegetácziójának  ismerete  hézagosabb.  Végered- 
ménj’ben  1665  fajt  és  alfajt  (közölök  12  a sejtes  virágtalanokhoz 
tartozik,  76  pedig  művelve,  illetve  mint  ilyen  esetleg  elvadulva 
fordul  elő)  sorol  fel  a megye  területéről  «úgy,  hogy  flórája  még 
Torontál,  meg  Krassó-Szörény  kirekesztése  után  is  jellemző  és 
érdekes  marad®. 

Ebben  a jellemző  és  érdekes  flórában  előkelő  hely  illeti  meg 
a megye  székhelyét:  Temesvárt.  Borbás  — összehasonlítva  Buziás 
és  Temesvár  határának  flóráját  — arra  az  eredményre  jut,  hogy 
Temesvár  előnyben  marad  Buziással  szemben,  «mert  kissé  szikes, 
majd  mocsaras  rétjein  és  rónaerdeiben  több  olyan  növény  díszük, 
mely  Buziáson  nem  terem®.  Borbás  több  Ízben  botanizált  Temes- 
vár környékén  s kiválóan  a temesvári  Vadászerdőt  kutatta. 
Későbbi  — 1886  után  gyűjtött  — adatait  azonban  már  nem  ő 
maga  adta  közre,  hanem  jegyzeteivel  együtt  rendelkezésére  bocsá- 
totta Tőkés  Lajos  volt  temesvári  tanárnak,  aki  1905-ben  ((Temes- 
vár környékének  edényes  növénjzete®  ez.  munkájában  használta 
fel  azokat.  Ezt  a munkát  tanulmányozva,  kitűnik,  hogy  számos 
növény  Borbás  kutatásai  alapján  vált  ismeretessé  Temesvár  kör- 
nyékéről a felsorolt  742  vadon  termő  növényfaj  pedig  arról  győz 
meg,  hogy  Temesvárnak  és  környékének  flórája,  Tőkés  szavaival 
élve:  ((kiválóan  gazdagnak  mondható.)) 

Az  alább  következő  felsorolás  Tőkés  idézett  munkájának 
óhajt  kis  pótléka  lenni,  megerősítve  egyrészt  Borbás  néhány 
adatát  és  számos  felsorolt  növénynek  általánosabb  elterjedését 

*)  Dér  Verf.  zahlt  im  Obigen  jene  bemerkensrverten  Funde  auf,  die  or 
wahrend  eines  Aufenthaltes  in  den  Jahren  1912—1918  in  dér  Umgebung  von 
Temesvár  gemacht  hat. 

>)  Helyrajzi  emlékmű  a magyar  orvosok  és  természetvizsgálók  1886.  évi 
aug.  22-től  26-ig  Buziás-Temesvárott  megtartott  XXIII.  vándorgyűlésére.  1886, 
pag.  29—109. 


67 


állapítva  meg,  másrészt  elég  szép  számú  — mintegy  88  — új 
adattal  gyarapítva  a Tőkés  ismertette  terület  flóráját,  mely  adatok 
közül  1 a tudományra  nézve,  21  pedig  a megyére  nézve  is  új. 
A felsorolt  növények  amellett  szólanak.  hogy  miként  a megyére 
nézve,  úgy  áll  az  Temesvár  környékének  flórájára  nézve  is.  hogy 
a tavasz  vegetácziójának  ismerete  hézagosabb.  Ezt  bizonyítják  pl.: 
Carex  hirta  és  tomentosa , Scirpus  silvaticus,  Juncus  cniiculatus 
és  bufonius,  Cerastium  anomalum  és  brachypetalum,  Ttanunculus 
pedatus  és  Steveni , Yicia  striata  és  lathyroides,  Yeronica  hederi- 
folia , polita  és  acinifolia,  Yalerianella  Morisonii  és  rimosa , Fra- 
garici  viridis , Fumaria  Schleicheri.  Erysimum  repandum  stb., 
amelyek  mind  hiányoznak  a TőKÉs-féle  felsorolásban.  A következő 
növények  pedig,  mint:  Sclerocliloa  dura , Poa  bulbosa,  Myosotis 
micrantha  és  hispida,  Lathyrus  Áphaca , Scleranthus  annuus, 
Yiola  pumila , Antirrhinum  Orontium  és  Yalerianella  rimosa 
olyanok,  amelyeknek  a megyében  való  elterjedését  Heuffel  álta- 
lánosnak tartotta,  de  amelyeket  hiába  keresünk  a Tőkés  munká- 
jában, sőt  az  utolsó  kettőre  nézve  Borbás  külön  megjegyzi:  n.  v. 
(non  vidi)  — nem  láttam.  A magára  a megyere  nézve  új  fajok, 
míg  egyrészt  — igazolva  az  újabb,  kiegészítő  kutatások  szük- 
ségességét és  eredményes  voltát  — hozzájárulnak  a megye  flórá- 
jának változatosabbá  tételéhez,  addig  másrészt  emelik  Temesvár 
környéke  flórájának  érdekességét.  Ezek  a következők : Poa  angusti- 
folia,  Melica  picta . Lolium  multiflorum , Ornithogalum  tenuifolium 
Polycnemum  Heuffelii.  Amarantus  silvester , Próba  murai  is , Yicia 
striata , Trifolium  Molinerii , Aledorolophus  glandulosus,  Yeronica 
triloba.  Yalerianella  Zoltán  i.  Matricán  a discoidea,  Thc.lictrum 
angustissimum,  Cardamine  Matthioli , Agropyron  caesium  és  még 
öt  varietas,  illetve  forma. 

A felsorolás  folyamán  ""-gal  jelzem  a Temesvár  környékére  nézve, 
**-gal  pedig  a Temesmegyére  nézve  is  új  adatokat.  A külön  nem 
jelölt  növények  — számszerint  4ő  — már  ismeretesek  Temesvár 
környékének  flórájából,  de  általánosabb  elterjedésük  van.  mint 
ahogy  a Tőkés  munkájában  szerepelnek.  Adataim,  melyek  1912 
folyamán  és  1918  kora  tavaszán  tett  néhány  kirándulásom  ered- 
ményét foglalják  össze,  a következők: 

Pteridophyta. 

Equisetaceae. 

*Equisetum  ramosissimum  Desf.  Utparton  Temesvárnak  Uj- 
Tesöld  (Új-Kissoda)  felé  eső  részén. 

Anthophyta : Angiospermae. 

Monocotyledoneae. 

Gr  a m ineae. 

"Setaria  glauca  (L.)  R.  et  Sch.  Kukoriczásban  Temesváron. 

'Fhleum  nodosum  L.  Temesvár-Gyárváros,  a Begatöltésen. 


5* 


68 


*Alopecurus  aequalis  Sóból.  [A.  fulvus).  Vizenyős  rétecskén, 
Temesvárnak  Új-Tesöld  felé  eső  részén. 

*Cynodon  Dactylon  (L.)  Pers.  Temesvár,  útparton. 

*Eragrostis  megastachya  (Koel.)  LK.  Út  mentén  és  mívelt 
helyeken  Temesvárnak  Új-Tesöld  felé  eső  részén. 

**Melica  picta  C.  Koch.  Temesvár  mellett  a Vadászerdőben. 

*Sclerochloa  dura  (L.J  Beauv.  Útak  mentén  Temesvár  bel- 
területén. 

*Poa  bulbosa  L.  Útak  mentén  Temesváron,  Uj-Tesöldön,  leg- 
inkább mint  <ivivipara»- alak  elzöldült  virágzattal. 

*’"Poa  anqustifólia  L.  Temesvár,  útpartokon,  kaszálókon  Úi- 
Tesöld  felé.  ' 

Festuca  pseudovina  Hacicel.  Temesvár,  kaszálókon  Uj-Te- 
söld  felé. 

Festuca  elatior  L U.  o.,  szántók  szélén. 

*Bromus  commutatus  Schrad.  Út  mentén  Temesváron. 

*Bromus  inermis  Leyss.  Ugyanott. 

**Lolium  perenne  L.  monstr.  ramosum  Sm.  Temesvár- Gyár- 
város,  a Begatöltésen  a tőalak  társaságában. 

**Lolium  vuiltifíorum  Lám.  (L.  italicum .)  Ugyanott. 

*Lepturus  pannonicus  (Hőst.)  Kunth.  Mosnica,  országidon. 

** Agropyron  caesium  Presl.  Temesvár,  szántó  szélén. 

Cyperaceae. 

-Scirpus  silvaticus  L.  Giroda,  Bega  ártere. 

Carex  vulpina  L.  Temesvár,  a Bega  mentén. 

Carex  gracilis  Curt.  (C.  acuta.)  Gyirok,  mocsaras  erdőszélen ; 
Giroda : Bega  ártere. 

* Carex  tomentosa  L.  Gyiroki  erdőben. 

* Carex  hívta  L.  Kissé  nedves  kaszálón  Temesváron ; Szabad- 
falu: legelőn;  Giroda:  Bega  ártere. 

Carex  distans  L.  Kissé  nedves  kaszálón  Temesvár  mellett. 

Juncaceae. 

* Juncus  articulatus  L.  (J.  lampocarpus.)  Giroda:  Bega  ártere. 

*Juncus  glaucus  Ehrh.  Ugyanott. 

-Juncus  bufonius  L.  Ugyanott  és  'Temesváron  kerti  útban. 

Juncus  effusus  L.  Giroda:  Bega  ártere. 

Luzula  campestris  (L.)  DC.  Gyiroki  erdő  tisztásán. 

Liliaceae. 

Gagea  pratensis  (Pers.)  Du.vi.  Új-Tesöld,  továbbá  Omor  köz- 
ség határában  szántókon,  parlagokon. 

Gagea  arvensis  (Pers.)  Dum.  Ugyanott. 

Alíium  Scórodoprasum  L.  Giroda : Begatöltés. 

Scilla  bi fólia  L.  Gyiroki  erdőben. 


(39 


**Ornithogalum  tenuifolium  Guss.  Temesvár.  Szabadfalu,  Tesöld 
és  Ság  között  napos,  füves  helyeken;  a gyiroki  erdő  tisztásán. 

Polygonatum  latifolium  (Jacq.)  Desf.  Gyiroki  erdőben. 

Amaryllidaceae. 

Leucoium  aestivum  L.  Gyiroki  erdő  mocsaras  tisztásán. 

Dicotyledoneae. 

Polygonaceae. 

*Polygonum  Persicaria  L.  Temesvár,  tarlón. 

"Polygonum  dumetorum  L.  Temesvár,  Vadászerdő. 

Chenopod  iaceae. 

**Pulycnemum  Heuffelii  Láng.  Temesvár,  tarlón  Új-Tesöld  felé. 

*Polycnemum  arvense  L.  Ugyanott. 

*Chenopodium  polyspermum  L.  Ugyanott. 

*Chenopodium  acutífolium  Sm.  Ugyanott. 

Amarantaceae. 

**Amarantus  silvester  Desf.  Temesvár,  mívelt  helyen  Uj- 
Tesöld  felé. 

Portulacaceae. 

* Portulaca  oleracea  L.  Temesvár,  tömegesen  a villanyos  vasút 
mentén. 

Caryopliyllaceae. 

Viscaria  vulgáris  Röhl.  ( V.  viscosa).  Kaszálón  Tesöld  és  Ság 
között,  szálanként.  Tőkés  Mosniczáról  említ  egyetlenegy  példányt. 

Vaccaria  grandi  flóra  (Fisch.)  Jaub.  et  Spach.  Temesvár,  vetés- 
ben Mosnica  felé.  Borbás  Mehaláról  közölte. 

Dianlhus  Pontederae  Kern.  Temesvár,  kaszálón  Új-Tesöld  felé. 

Cerastium  glomeratum  Tiiuill.  Réteken,  kaszálókon  Temes- 
vár, Tesöld;  Gyirok:  útszéli  árokban  és  az  erdő  tisztásán.  Sza- 
badfalu. Tőkés  csak  Borbás  után  közli  a mosnicai  mezőkről. 

* Cerastium  brachypetalum  Desp.  Ugyanazon  helyeken. 

* Cerastium  glutinosum  Fr.  Kaszálókon,  réteken,  Temesvár, 
Szabadfalu,  gyiroki  erdő. 

* Cerastium  anomalum  W.  K.  Temesvár,  Vadászerdő  parlagon ; 
szikes  réten  Tesöld  vasúti  állomás  mellett. 

Moehringia  trinervia  (L.)  Clairv.  Gyiroki  erdőben. 

*Spergularia  rubra  (L.)  Presl.  (Sp.  eampestris).  Szikes  réten 
Tesöld  vasúti  állomás  mellett. 

*Scleranthus  annuus  L.  Parlagon  Gyirok  mellett. 

Ranunculaceae. 

Myosurus  minimus  L.  Temesvár,  búzavetésben  Új-Tesöld 
felé,  szálanként;  Gyirok,  nedves  árokban  az  erdő  felé  bőven. 
Tőkés  csak  egy  évben  találta  a Bega  árterületén. 


70 


Ranunculus  aquatilis  L.  Szabadfalu  állóvizeiben. 

Ranunculus  paucistamineus  Tausch.  Ugyanott. 

: Ranunculus  pedatus  W.  K.  Temesvár/  Tesöld  és  Gyirok 
között  réteken,  igen  ritka,  itt-ott  egy-egy  szál.  Az  egész  megyé- 
ből csupán  Moravicza  mellől  közölte  Heuffel. 

Ranunculus  sceleratus  L.  Posványos  helyeken  Temesvár 
mellett. 

Ranunculus  sardous  Cr.  var.  meditecraneus  Grisb.  Temes- 
vár, mívelt  helyen. 

'Ranunculus  repens  L.  Temesvár,  nedves  árkokban. 

Ranunculus  auricomus  L.  Temesvár,  Vadászerdő ; gyi- 
roki  erdő. 

'■Ranunculus  Rteveni  Andrz.  Mocsaras  réten  Giroda  mellett. 

: Ranunculus  arvensis  L.  var.  tuberculatus  DC.  Vetésben 
Temesvár  mellett. 

**Thalictrum  angustissimum  Cr.  Temesvár,  bokrok  között  Mos- 
nica  felé. 

**Adonis  aestivalis  L.  var.  citrina  Hoff.m.  Temesvár-Gyárváros, 
parlagon,  több  példányban. 

Papaveraceae. 

**Corydalis  cuva  (L.)  Schw.  et  K.  var.  scabricaulis  Zsák.  Temes- 
vár, a Vadászerdőben  gyakori. 

s: Fumaria  Schleieheri  Soy.  Willm.  Temesvár- Gyárváros,  par- 
lagon: Gyirok,  árokparton  az  erdő  felé  a F.  Vaillantii  Lois.  tár- 
saságában. 

Cruciferae. 

*Sisymbrium  Sophia  L.  Utak  mentén  Temesvár  mellett. 

**Cardamine  Matt! ti  öli  Mór.  [C.  Hayneana).  Temesvár,  vizenyős 
rét;  gyiroki  erdő  mocsaras  tisztásán. 

*Camelina  microcarpa  Andrz.  Utak  mentén  Temesvár  és  Sza- 
badfalu mellett. 

**Drába  muralis  L.  Temesvár,  a Vadászerdő , tisztásán  kevés. 

Stenojdiragma  Thalianum  (L.)  Cél.  Mezőkön  Uj-Tesöld  mellett. 

*Arabis  glabra  (L.)  Bernh.  Bokros  árokparton  Mosnica  mellett. 

*Lrysimum  repandum  L.  Temesvár,  gazos  helyen  út  mentén ; 
szedtem  még  Omor  község  határában,  szántóföld  szélén. 

Rosaceae. 

*Fragaria  viridis  Duch.  (F.  collina).  Temesvár,  útparton ; a 
gyiroki  erdőszélen,  kaszálón ; Szabadfalu. 

* Potentilla  supina  L.  Szabadfalu,  állóvizek  körül. 

*Rosa  gallica  L.  A eriostyla  R.  Keller.  var.  leiophylla  Borb. 
Temesvár,  szántók  raesgyéiben;  Mosnica,  bokros  útparton,  árok- 
parton. 


71 


Leguminosae. 

* Medicago  falcata  L.  Temesvár,  útpartokon.  Bár  Borbás  min- 
denütt látta,  amerre  csak  járt  a megyében,  mégis  felsorolom,  mert 
Tőkés  munkájában  hiányzik. 

**Trifoliu>m  Molinerii  Balb.  Kaszálókon  Temesvár  és  Szabad- 
falu mellett. 

* Trif olium  parviflorum  Ehrh.  Temesvár,  kerti  úton. 

Trifolium  campestre  Schreb.  Temesvár,  kaszálón  Új-Te- 
söld  felé. 

* Trifolium  filiforme  L.  Ugyanott. 

Lotus  graeilis  W.  K.  Temesvár,  vizenyős  réten  Mosnica 
felé.  Borbás  a Vadászerdő  nedves  tisztásairól  közölte. 

Glycyrrhiza  echinata  \Y.  K.  Temesvár,  a Vadászerdőben 
árokparton. 

**Vicia  striata  M.  B.  Kaszálókon,  vetésekben:  Temesvár,  Űj- 
Tesöld. 

*Vicia  lathyroides  L.  Kaszálókon,  füves  helyeken:  Temesvár, 
Uj-Tesöld,  a gyiroki  erdő  előtt. 

Vicia  segetalis  Thuill.  Mosnica,  útmenti  cserjék  között. 

*Lathyrus  Aphaca  L.  Temesvár,  vetésekben  s azok  szélein 
Mosnica  és  Uj-Tesöld  felé. 

Lathyrus  niger  (L.)  Bernh.  Gyiroki  erdőben. 

Euphorbiaceae. 

'• Euphorbia  amygdaloides  L.  Temesvár,  a Vadászerdőben. 

Guttiferae. 

Hypericum  hír  sutám  L.  Gyiroki  erdőben. 

Violaeeae. 

**  Viola  hirta  L.  var.  subciliata  Borb.  Temesvár,  Vadászerdö 
(det.  Gáyer). 

* Viola  hirta  X odorata  Reichb.  forma  ad  V.  odoratam  acce- 
dens.  Ugyanott,  a szülők  között  (det.  Gáyer). 

* Viola  pumila  Chaix.  Temesvár,  vizenyős  rétecskén  Uj-Tesöld 
felé;  gyiroki  erdőben  nedves  réten  (revid.  Gáyer). 

** Viola  elatior  Pr.  f.  temesiensis  Gáyer  et  Zsák.  Distinguitur 
a typo  V.  élatioris  pilositate  multo  parciore,  foliis  — 1-2 
summis  exceptis  — ovatolanceolatis  brevioribus,  supe- 
rioribus  petiolos  U/2-pl0  superantibus,  mediis  et  inferioribus 
iis  aequilongis  vei  brevioribus,  petiolis  quam  in  typo  lon- 
gioribus,  stipulis  minuselongatis  petiolis  brevioribus 
et  tantum  in  foliis  supremis  iis  aequilongis  vei  paulo  longiori- 
bus,  demum  pedunculis  fólia  fulcrantia  évi  d e n t e r, 
usque  duplo  superantibus. 


Légi  d.  5.  V.  1912.  ad  marginem  silvae  «Gyiroki  erdő»  prope 
pag.  Gyirok  comit.  Temes. 

Maga  a typusos  V.  elatior  is  Temesmegyének  csak  kevés 
pontjáról  ismeretes.  Borbás  a Hidegkút  és  Mosniea  mellett,  vala- 
mint a Csoba  tabus-on  levő  termőhelyeket  említi  (gyűjteményében 
Hidegkútrol  van  meg),  Tőkés  pedig  ugyancsak  Mosnicáról  közli. 
Magam  a bejárt  területen  seholsem  láttam  s így  nem  is  gyűj- 
töttem. A most  leírt  forma  bizonyos  bétyegeiben,  különösen  a 
pálháknak  levélnyeleikhez  s a virágnyeleknek  megfelelő  leveleik- 
hez való  viszonyában  a Viola  Vandasii  VEL.-ra  emlékeztet,  azon- 
ban rövid,  a csészefüggelékeknél  csak  kissé  hosszabb  sarkantyúja, 
bracteoláinak  a virág  közelében  való  elhelyezése  és  alakja,  de 
az  egész  növény  megjelenése  is  a Viola  elatior  Fm-hez  kap- 
csolják. 

**  Viola  silvestris  Lám.  var.  pseudolivida  Schur  (=  var.  trans- 
silvanica  W.  Beckr.  ined.).  Gyiroki  erdőben;  Temesvár,  Vadászerdő. 

Oenotheraceae. 

Epilobium  Lamyi  Schultz.  Giroda,  Bega  át  tere. 

Umbelliferae. 

*Anthriscus  trichospermus  Schultz.  Temesvár,  árkok,  kerítések 
mentén. 

Gaucalis  latifolia  L.  ( Turgenia  latif.).  Temesvár,  árokparton. 


Primidaceae. 


* Anagallis  femina  Mill.  [A.  coerulea). 
talajon. 


Borraginaceae. 


Temesvár,  megművelt 


Pulmonaria  mollissima  Kern.  Gyiroki  erdőben. 

*Myosotis  micrantha  Páll.  (M.  stricta).  Megművelt  talajon, 
réteken,  kaszálókon : Temesvár,  Szabadfalu,  Tesöld  (Kissoda), 
gyiroki  erdő.  ■ 

Myosotis  sparsiflora  Mik.  Temesvár,  Vadászerdő  bokrai  alján. 
*Myosotis  hispida  Schldl.  Megművelt  tala  jon,  parlagon,  réten : 
Temesvár  (Gyárváros  is).  Tesöld,  gyiroki  erdő  alatt. 

Lithospermum  purpur eo-coeruleutn  L.  Gyiroki  erdőben. 


Labiatae. 

Ajuga  reptans  L.  Gyiroki  erdőben. 

ScuteUaria  hastifolia  L.  Temesvár,  szántóföldi  fasorban; 
Giroda,  Bega  ártere. 

* Galeopsis  Ladanum  L.  Temesvár,  tarlón  Uj-Tesöld  alatt. 
*Salvia  silvestris  L.  (S.  nemorosa  X pratensis).  Temesvár,  ka- 
szálón Új-Tesöld  alatt. 


73 


*Melissa  officinalis  L.  Temesvár,  a Yaclászerdö  bokros  helyein. 
Mentha  Pulegium  L.  Temesvár,  megművelt  talajon  Uj-Te- 
söld  alatt. 


Scroph  ul  ar  i aceae. 

Kickxia  Elatine  (L.)  Dum.  Temesvár,  kukoriczásban  Új-Te- 
söld  alatt. 

Antirrhinum  Oróntium  L.  Temesvár,  kukoriczásban  Uj-Tesöld 
alatt  ritka.  Bordás  nem  látta  a megyében. 

Scrophularia  nodosa  L.  Mosnica,  út  mentén. 

Veronica  Beceabunga  L.  Giroda,  mocsaras  réten. 

* Veronica  AnagaJlis  L.  Ugyanott. 

Veronica  Ghamaedrys  L.  Gyiroki  erdőben,  rózsaszínű  virág- 
zattal is. 

Veronica  orchidea  Cr.  Temesvár,  útpartokon. 

Veronica  triphylla  L.  Tesöld.  parlagon. 

* Veronica  acinifolia  L.  Temesvár-Gyárváros,  nedves  parlagon; 
Tesöld:  nedves  szikes  réten  a vasúti  állomás  mellett;  Gyirok,  az 
erdő  felé  nedves  árokparton  bőven. 

Veronica  Tournefortii  G.mel.  Temesvár,  a Vadászerdő  alatt 
és  Tesöld  környékén  parlagon. 

* Veronica  polita  Fr.  Megművelt  talajon,  parlagon : Temesvár, 
Új-Tesöld. 

* Veronica  hederifolia  L.  Parlagon,  szántókon  Temesvár  mellett. 

** Veronica  triloba  Opiz.  Ugyanott,  az  előbbi  társaságában. 

** Alectorolophus  glandulosus  (Simk.)  Sterneck.  Füves  helyeken, 
kaszálókon  Temesvár-Gyárváros  és  Szabadfalu  mellett. 


Plantaginaceae. 

' Plantago  tenuifiora  W.  K.  Temesvár,  kerti  úton. 


Rubiaceae. 

Galium  pedemontanum  All.  Mezei  utak  mentén,  Szabad- 
falu, Tesöld  és  Gyirok  mellett. 


Valér  ianaceae. 

* Valér ianella  rimosa  Bast.  (U.  Auricula,  U.  deniata).  Kaszá- 
lókon Temesvár  és  Szabadfalu  mellett;  Giroda,  Begatöltés.  Borbás 
a megyében  nem  látta. 

* Valér  ianella  Morisonii  (Spr.)  DC.  Kaszálókon  Temesvár 
mellett,  az  előbbi  társaságában. 

**X  Valerianella  Zóltáni  (U.  deniata  L.  [ V.  auricula  DC.,  V. 
rimosa  Bast.]  X Morisonii  Spreng.  trichocarpa)  Borb.  Telivér  szülői 
közt  kaszálókon,  Temesvár  mellett.  Ez  ideig  csupán  a Tordai 
hasadékból  volt  ismeretes.  (Lásd:  Magy.  Bot.  Lap.  III.  [1904.] 
pag.  349.). 


IHpsoenceae. 

*Cephalaria  transsilvanica  (L.)  Schrad.  Temesvár,  útparton  a 
Vadászerdő  felé.  Borbás  mindenütt  látta,  ahol  megfordult  a megyé- 
ben, azonban  Tőkés  munkájában  nincs  felvéve. 

Campanulaceae. 

Campanula  Rapunculus  L.  Temesvár,  útmenti  bokrok  között 
Mosnica  felé  és  bokros  árokparton  Mosnica  mellett.  Tőkés  Borbás 
nyomán  közli  a Vadászerdő  széleiről. 

Compositae. 

■'■(r naphalium  uliginosum  L.  Temesvár,  megművelt  talajon. 

: Matricaria  discoidea  DC.  Temesvár,  út  mentén  a város  bel- 
területén Erysimum  repandurr, , Lepidium  perfoliatum , Sclerochloa 
dura  társaságában. 

*Scorzonera  laciniata  L.  Tesöld,  út  mentén. 

Lactuca  salígna  L.  Temesvár,  útparton  Űj-Tesöld  felé.  Tőkés 
Borbás  nyomán  közli  a Vadászerdő  tisztásairól  és  széleiről. 

Ha  végig  tekintünk  a közölt  növények  során,  eszünkbe  jut- 
nak dr.  Degen  ÁRPÁD-nak  a szavai,  aki  Tőkés  munkáját  ismer- 
tetve, következőleg  nyilatkozik1):  «A  felsorolása  nagyon  tökéletlen 

— sok  ottan  közönséges  faj  kimaradt)).  De  nem  feledkezhetünk 
meg  Tőkés  szavairól  sem,  aki  maga  is  tisztában  volt  felsorolásá- 
nak hiányosságával.  «A  mi  kis  flóraterületünk  megismertetése 

— mondja  Tőkés  — öt  évi  kutatásom  eredménye ; bizonyára  nem 
teljes,  de  szükséges  kezdeményezés,  melyet  javítgatva,  bóvítgetve, 
idővel  tökéletesebbé  lehet  tenni.» 

Ehhez  a tökéletesebbétevéshez  kivántam  hozzájárulni  saját 
gyűjtéseim  eredményeinek  közlésével. 

Közleményemnek  a Szerkesztőséghez  való  benyújtása  után 
megjelent  az  Erdészeti  Kísérletek  XVII.  (1915.)  évf.  4.  számában 
Dr.  Lengyei.  Géza  «A  vadászerdei  m.  kir.  külső  erdészeti  kísér- 
leti állomáshoz  tartozó  Vadászerdő,  Bisztra  és  Hidasliget  erdő- 
részek növényzete))  ez.  munkája;  ebben  31  olyan  növényt  is  fel- 
sorol Temesvár  környékéről,  melyeket  én  mint  újakat  vettem  fel. 
Az  ő adatai  azonban,  három  kivételével  (!  = magam  is  ott  szed- 
tem) szintén  új  termőhetyekre  vonatkoznak.  Ezek  a következők : 
Alopecurus  aequális  B,  V ; Cynodon  Dadylon  V ; Melica  pici  a 
V,  (!),  H ; Sclerochloa  dura,  Poa  bulbosa  V ; Poa  angustifolia  H, 
V Bromus  inermis , Br.  commutatus , Lolium  multi  flórám,  Carex 
tomentosa  V ; Cár  ex  hirta,  Polygonum  Persicaria  B,  V ; Polygonum 
dumetorum  B ; Chenopodium  polyspermum,  Portulaca  oleracea  V 
csemetekertje;  Ranunculus  repens  V,  B;  Cardamine  Matthioli  B, 


Ú Magy.  Bot.  Lapok  V.  (1906)  pag.  39—40. 


H ; A rab  is  glabra  V,  B ; Medicago  falcata  V ; Trifolium  Molinerii 
H,  B ; Trifolium  parmfiorum  V,  szemetes,  gazos  hely ; Vicia 
striata  V ; Euphorbia  amygdaloides  V (!),  B : Anthriscus  tricho- 
spermus,  Anagallis  femina , Mg  o sót  is  micrantha,  Veronica  Anagallis 
V;  Veronica  polita  V,  B;  Tr.  hederifolia  V;  Valér ianélla  Morisonii 
V,  B;  Cephalaria  transsilvanica  V (!). 

B = Bisztra,  H — Hidasliget,  V = Yadászerdö. 


Néhány  adat  Balatonlelle  és  környékének  zuzmó- 
flórájához. 

Einige  Beitráge  zűr  Flechtenflora  von  Balatonlelle  und 
seiner  Umgebung. 

Von  - ( *)r-  I^szlo  (Budapest). 

1913.  év  nyarán  néhány  napig  Balatonlellén  tartózkodtam, 
igyekeztem  felhasználni  az  alkalmat,  hogy  legalább  a közvetlen 
környék  zuzmóit  összegyűjtsem,  annál  is  inkább,  mivel  irodalmi 
adat  tudtommal  a Balaton  környékének  zuzmóiról  egyáltalán 
nincsen.  Sajnos,  hogy  az  éppen  akkor  uralkodó  kedvezőtlen  idő- 
járás miatt  nem  gyűjthettem  úgy,  amint  azt  terveztem.  Végig 
mentem  első  sorban  a község  utcáin,  azután  a parton  fekvő 
villák  kertjeiben  levő  fákat,  kerítéseket  néztem  meg,  azután  bár 
kicsi,  de  öreg  s korhadó  fakeresztjeivel,  hatalmas  fáival  igazán 
szép  temetőjét,  amelynek  ma  már  mondhatni  egész  zuzmóflórája 
van,  s anélkül,  hogy  keresztjeit  természetes  díszétől  megfosz- 
tottam volna,  igyekeztem  mindegyik  zuzmóból  meghatározásra 
csekély  mennyiséget  gyűjteni.  Egyik  délután  a tulajdonképen  már 
Balatonboglárhoz  tartozó  Kopaszhegyet  jártam  be,  másnap  pedig 
a balatonlellei  vasútállomástól  körülbelül  4 kilométernyire  fekvő 
Kishegyre  rándultam  ki.  akkor  szedtem  a Szőllőskislakra  vezető 
országút  fáiról  is  a felsorolásban  említett  néhány  zuzmót. 

A felsorolásban  szorosan  Dr.  A.  ZAHLimucKNER-nek  Engler- 
Prantl  «Die  natürl.  Pflanzenfamilien»  I.  T.  1.  Abth.-jában  közölt 
rendszeréhez  tartom  magam,  míg  a speciesek  egymásutánjában 
Lindau  «Die  Flechten»  (1913)  c.  művének  sorrendjét  követem. 

Verrucariaceae. 

Verrucaria  fuscoatra  (Wallr.)  Krb.  — Hazsl.  Magv.  zuzmóik 
1884,  p.  271. 

Köveken  a Kopaszhegyen. 

Dermatocarpaceae. 

Dermatocarpon  hepaticum  (Ach.)  A.  Zahlbr.  — Endopyrenium 
hepaticum  Hazsl.  Magy.  zuzmót!.  1884,  p.  243. 


76 


Balatonlelle  és  Boglár  közt  a vasút  mentén  földön,  a balaton- 
alsólellei  megálló  közelében  homokon. 

Pyrenulaceae. 

Pyrenula  leueoplaca  (Wallk.)  Kkb.  — Hazsl.  Magy.  zuzraófl. 
1884,  p.  257. 

Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Caliciaceae. 

Ccdicium  populneum  oe  Brond.  — Hazsl.  Magy.  zuzmód. 
1884,  p.  236. 

Crataegm  kérgén  a Kishegyen. 

Calicium  pusillum  Flk.  — Hazsl.  Magy.  zuzmód.  1884, 
p.  236. 

Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Arthoniaceae. 

Arthonia  radiata  var.  astroidea  Nyl.  — Arthonia  vulgáris  v. 
astroidea  Hazsl.  Magy.  zuzmód.  1884,  p.  227. 

Quercus  és  Crataegus  kérgén  a Kishegyen. 

Graphidaceae. 

Opegrapha  atra  (Pers.)  Th.  Fries — Hazsl.  Magy.  zuzmód. 
1884,  p.  222. 

Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Opegrapha  herpetica  Ach.  — Hazsl.  Magy.  zuzmód.  1884, 
p.  220. 

Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Lecideaceae. 

Lecidea  parasema  Ach.  — Lecidélla  enteroleuca  Hazsl.  Magy. 
zuzmód.  1884,  p.  195. 

Robinia  kérgén  a leilei  temetőben,  Crataegus-on  a Kis- 
hegyen. 

Lecidea  parasema  var.  areolata  Fries.  — Lecidélla  entero- 
leuca var.  areolata  Hazsl.  Magy.  zuzmód.  1884,  p.  195. 

Korhadt  fakereszteken  a leilei  temetőben. 

Lecidea  parasema  var.  euphorea  Schaer.  — Lecidélla  entero- 
leuca var.  euphorea  Hazsl.  Magy.  zuzmód.  1884,  p.  195. 

Korhadt  fakereszteken  a leilei  temetőben. 

Lecidea  parasema  var.  rugidosa  Schaer.  — Lecidélla  entero- 
leuca var.  rugulosa  Hazsl.  Magy.  zuzmód.  1884,  p.  195. 

Aesculus  kérgén  villák  kertjeiben,  Robinia  kérgén  a leilei 
temetőben. 

Lecidea  parasema  var.  qranulosa  (Fw.)  Krb.  Syst.  Lich.  Germ. 
1855,  p.  244. 

Robinia  kérgén  a szőllőskislaki  országúton,  Quercus-ox\  a 
Kishegyen. 


Lecidea  elabens  Fries.  — Lecidella  elabens  Hazsl.  Magy. 
zuzmófl.  1884,  p.  194. 

Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Lecidea  latypea  Ach.  — Lecidella  sabuletorum  Hazsl.  Mag}’. 

zuzmófl.  1884,  p.  193. 

Köveken  a Kopaszhegyen. 

Lecidea  latypea  var.  aequata  Krb.  — Lecidella  sabuletorum 
var.  aequata  Hazsl.  Magy.  zuzmófl.  1884,  p.  193. 

Köveken  a Kopasz  hegyen. 

Bacidia  muscorum  (Svv.)  Arn.  — Raphiospora  viridescens 

Hazsl.  Magy.  zuzmófl.  1884,  p.  212. 

Az  alsóleflei  megálló  közelében  réten,  homokon  és  a Kopasz- 
hegyen. 

Bacidia  rubellá  (Ehrh.)  Mass.  — Hazsl.  Magy.  zuzmófl.  1884, 
p.  151. 

Crataegus  kérgén  a Kishegyen. 

Toninia  coeruleonigricans  (Lghtf.)  Th.  Fries.  — Thalloidima 
vesiculare  Hazsl.  Magy.  zuzmófl.  1884,  p.  145. 

A Jankovich- villa  előtti  réten  homokon  és  a Kopaszhegy 
északi  oldalán. 


Cladoniaceae. 

Cladonia  fimbriata  var.  abortiva  (Flk.)  Ach.  Syn.  Meth.  Lich. 
1814,  p.  255. 

Földön  a Kishegyen. 

Cladonia  fimbriata  var.  tubaeformis  Hoffm.  — Hazsl.  Mag}’, 
zuzmófl.  1884,  p.  36. 

Földön  és  Quercus- ok  törzsein  a Kishegyen. 

Cladonia  pyxidata  (L.)  E.  Fries.  — Hazsl.  Magy.  zuzmófl. 
1884,  p.  33. 

A Jankovich- villa  előtt  réten  homokon  egész  négyszög- 
méternyi gyepekben  nő. 

Cladonia  alcicornis  (Lghtf.)  Fries.  — Hazsl.  Magy.  zuzmófl. 
1884,  p.  32. 

Földön  a Kishegyen. 

Cladonia  foliata  (Arn.)  Wainio. 

Homokos  földön  a Kopaszhegy  északi  oldalán. 

Cladonia  rangiformis  Hoffm.  — Cladonia  pungens  Hazsl. 
Magy.  zuzmófl.  1884,  p.  42. 

Földön  a Kishegyen. 


Acarosporaceae. 

Acarosporagla  ucocarpa  (Wahl.)  Ivrb.  — Hazsl.  Magy.  zuzmófl. 
1884,  p.  125. 

Köveken  a Kopaszhegy  Dyugati  oldalán. 


78 


Collemaceae. 

Collem  a nigrescens  (Huds.)  Lindau  Die  Flechten,  1913,  p.  145. 
Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

P 'éltig  eraceae. 

Peltigera  canina  (L.)  Hoffm.  — Hazsl.  Magy.  zuzmófl.  1884, 

p.  55. 

Földön  a Kishegyen. 

Peltigera  horicontalis  (L.)  Hoffm.  — Hazsl.  Magv.  zuzmófl. 
1884.  p.  57. 

Földön  a Kishegyen. 

Peltigera  polydactyla  (Neck.)  Hoffm.  — Hazsl.  Mag}7,  zuzmófl. 
1884,  p.  57. 

Földön  a Kishegyen. 

Pertusariaceae. 

Pertusaria  communis  DC.  — Hazsl.  Magy.  zuzmófl.  1884,  p 248. 
Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Lecanoraceae. 

Lecanora  fr  üst  ulosa  (Dicks.)  Ach.  — Hazsl.  Magy.  zuzmófl. 
1884,  p.  119. 

Köveken  a Kopaszhegyen. 

Lecanora  Flotowiana  Krb.  — Hazsl.  Magv.  zuzmófl.  1884, 

p.  118. 

Köveken  a Kopaszhegyen. 

Lecanora  Hageni  Ach.  — Hazsl.  Magy.  zuzmófl.  1884,  p.  1 15. 
Léckerítéseken  a községben,  Pobinia  és  Populus  kérgén  a 
temetőben. 

Lecanora  Hageni  var.  coerulescens  Hoffm.  — Hazsl.  Magy. 
zuzmófl.  1884,  p.  i 15. 

Léckerítéseken  a parti  villák  kertjeiben. 

Lecanora  angulosa  Ach.  — Lecanora  pallida  var.  angulosa 
Hazsl.  Magy.  zuzmófl.  1884,  p.  117. 

Pobinia  és  Populus  kérgén  kertekben,  Pobinia  kérgén  a 
temetőben,  Crataegus  és  Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Lecanora  pallida  (Schreb.)  Arn.  Hazsu  Magy.  zuzmófl.  1884, 
p.  117. 

Crataegus  és  Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Lecanora  pallida  var.  condrotypa  Ach.  Lich.  Univ.  1810. 
p.  365. 

Crataegus  és  Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Lecanora  intumescens  Krb.  — Hazsl.  Magy.  zuzmófl.  1884, 
p.  112. 

Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Lecanora  subfusca  Ach. — Hazsl.  Magy.  zuzmófl.  1884,  p.  113. 


79 


Mindenütt  közönséges,  igen  szép  példányokat  láttam  a lellei 
temető  korhadt  fakeresztjein. 

Lecanora  calcarea  var.  concreta  Schaer.  — Aspicilia  calcarea 
var.  concreta  Hazsl.  Magy.  zuzmófl  1884,  p.  128. 

Kövön  a Kopaszhegyen. 

Lecanora  calcarea  f.  lignicola. 

Korhadt  fakereszten  a temetőben. 

Lecanora  calcarea  var.  contorta  (Flk.)  Th.  Fries.  — Aspicilia 
calcarea  var.  contorta  Hazsl.  Magy.  zuzmófl.  1884,  p.  128. 
Köveken  a Kopaszhegy  északi  oldalán. 

Lecanora  cinerea  (L.)  Smrft.  — Aspicilia  cinerea  Hazsl. 
Mag3T.  zuzmófl.  1884,  p.  132. 

Kövön  a Kopaszhegyen. 

Lecanora  cinerea  var.  alba  Schaer.  Emun.  1850,  p.  8G. 
Kövön  a Kopaszhegyen. 

Lecanora  cinerea  var.  obscurata  Fries,  Lich.  Suec.  343. 
Köveken  a Kopaszhegy  nyugati  oldalán. 

Lecanora  cinereorufescens  Ach.,  Lich.  Univ.  1810,  p.  677. 

A Kopaszhegy  nyugati  oldalán  köveken. 

Lecanora  gibbosa  var.  ocellata  Flk.  — Aspicilia  gibbosa  var. 
ocellata  Hazsl.  Magy.  zuzmófl.  1884,  p.  131. 

A Kopaszhegy  nyugati  oldalán. 

Lecanora  saxicola  (Poll.)  Jatta.  — Placodium  saxicolwn 
Hazsl.  Magy.  zuzmófl.  1884,  p.  89. 

A Kopaszhegy  nyugati  oldalán. 

Ochrolechia  tartar ea  (L.)  Krb.  — Hazsl.  Magv.  zuzmófl. 
1884,  p.  123. 

Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Lecania  Koerberiana  (Lahm.)  Krb.  — Hazsl.  Magy.  zuzmófl. 
1881,  p.  95. 

Balatonboglári  országúton  korhadt  fadarabon. 

Parmeliaceae. 

Parmelia.  tubulosa  Schaer.  — Imbricaria  physodes  var.  tub ti- 
losa Hazsl.  Magy.  zuzmófl.  1884,  p.  64. 

Korhadt  fakereszteken  a temetőben,  Quercus  kérgén  a Kis- 
hegyen. 

Parmelia  physodes  (L.j  Ach.  — Imbricaria  physodes  Hazsl. 
Magy.  zuzmófl.  1884,  p.  63. 

Parmelia  saxatilis  (L.)  Ach.  — Imbricaria  saxatilis  Hazsl. 

Magy.  zuzmófl.  1884,  p.  62. 

Korhadt  fakereszteken  a temetőben,  földön  a Kishegyen. 
Parmelia  glabra  Schaer.  Lich.  Helv.  Spic.  1823,  p.  466. 
Robinia  kérgén  a szóllőskislaki  országúton. 

Parmelia  fuliginosa  Fries.  — Imbricaria  olivacea  var.  fuli- 
ginosa  Hazsl.  Magy.  zuzmófl.  1884,  p.  66. 


80 


Kerítéseken,  korhadt  fakereszteken  a temetőben,  Populus-on 
a szőllőskislaki  országúton,  Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Parmeha  caperata  (L.)  Ach.  — lmbricaria  caperata  Hazsl. 
Magy.  zuzmód.  1884,  p.  67. 

Korhadt  fakereszteken  a temetőben,  Quercus  és  Crataegus 
kérgén  a Kishegyen. 

Parmelia  perlata  (L.)  Ach.  — lmbricaria  perlata  Hazsl.  Magy. 
zuzmód.  1884,  p.  61. 

Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Usneaceae. 

Evernia  prunastri  (L.)  Ach.  — Hazsl.  Magy.  zuzmód.  1884, 

p.  47. 

Korhadt  fakereszteken  a temetőben  igen  szép  telepekben, 
Quercus  és  Crataegus  kérgén  a Kishegyen. 

Ramalina  calicaris  Fries.  — Hazsl.  Magy.  zuzmód.  1884, 

p.  44. 

Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Ramalina  fraxinea  (L.)  Fries.  — Hazsl.  Magy.  zuzmód. 
1884,  p.  44. 

Robiniá- n a szőllőskislaki  országúton,  Quercus  kérgén  a Kis- 
hegyen. 

Ramalina  pollinaria  Ach.  — Hazsl.  Magy.  zuzmód.  1884, 

p.  45. 

Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Usnea  florida  Hoffm.  — Hazsl.  Magy.  zuzmód.  1884,  p.  26. 
Quercus- on  a Kishegyen. 

Caloplacaceae. 

Caloplaca  pyracea  (Ach.)  Fries.  — Callopisma  luteoalbum 
Hazsl.  Magy.  zuzmód.  1884,  p.  103. 

Populus,  Juglans  és  Robinia  kérgén  kertekben. 

Caloplaca  cerina  (Ehrh.)  Fries.  — Callopisma  cerinum  Hazsl. 
Magy.  zuzmód.  1884,  p.  102. 

Robinia  és  Popidus  kérgén  a temetőben,  Robinia  kérgén  a 
szőllőskislaki  országúton. 

Caloplaca  cerina  var.  Ehrharti  Krb.  — Callopisma  cerinum 
var.  Ehrharti  Hazsl.  Magy.  zuzmód.  1884,  p.  102. 

Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Caloplaca  haeraatites  (Chaub.)  M\ss.  — Callopisma  aurantia- 
cum  Hazsl.  Mag}7.  zuzmód.  1884,  p.  104. 

Léckerítéseken  különösen  a parton  fekvő  villák  kertjeiben. 
Caloplaca  aurantiaca  var.  salicina  (Schrad.)  Mass.  — Callo- 
pisma aurantiacum  var.  salicinum  (Hazsl).  Magy.  zuzmód.  1884, 
p.  104. 

Robinia  kérgén  a temető  kapujánál. 


81 


Caloplaca  callopúma  (Ach.)  Th.  Fries. — Amphiloma  callopisma 
Hazsl.  Magy.  zuzmót!.  1884,  p.  85. 

Köveken  a Kopaszhegy  nyugati  oldalán. 

Caloplaca  murorum  (Hofem.)  Th.  Fries.  Amphiloma  murorum 
Hazsl.  Magy.  zuzmód.  1884,  p.  85. 

Köveken  a Kopaszhegy  nyugati  oldalán 

Caloplaca  murorum  var.  pulvinata  Mass.  Sym.  Lich.  1850, 

p.  13. 

Köveken  a Kopaszhegy  északi  oldalán. 

Theloschistaceae. 

Xanthoria  parietina  (L.)  Fries.  — Physcia  parietina  Hazsl. 
Magy.  zuzmód.  1884.  p.  73. 

Kerítéseken,  fákon  az  egész  vidéken  a legközönségesebb 
zuzmó. 

Xanthoria  lychnea  (Ach.)  Fries.  — Physcia  controversa  var. 
lychnea  Hazsl.  Magy.  zuzmód.  1884,  p.  74. 

Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Buelltaceae. 

Buellia  Schaereri  (de  Nőt.)  Jatta.  — Hazsl.  Magy.  zuzmód. 
1884,  p.  186. 

Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Buellia  myriocarpa  (DC.)  Th.  Fries.  — Buellia  punctata  Hazsl. 
Magy.  zuzmód.  1884,  p.  185. 

Korhadt  fakereszteken  a temetőben. 

Rinodina  exigua  Mass.  — Rinodina  metabolica  var.  exigua 
Hazsl.  Magy.  zuzmód.  1884,  p.  97. 

Kerítéseken  a parti  villák  kertjeiben,  Robima  kérgén  a 
szőllőskislaki  országúton. 

Physciaceae. 

Physcia  tenella  (Se.)  Nyl.  — Parmelia  stéllaris  var.  tenella 
Hazsl.  Magy.  zuzmód.  1884,  p.  69. 

Korhadt  fakereszteken  Pinus  silvestris  kérgén  apotheciumok- 
kal  a temetőben,  Robinia  kérgén  a szőllőskislaki  országúton,  Cra- 
taegus  kérgén  a Kishegyen,  kövön  a Kopaszhegy  nyugati  oldalán. 

Physcia  ascendens  Bitt.,  Pringsh.  .lahrb.  f.  wiss.  Bot.  1901, 
p.  431. 

Léckerítésen  Goger-villa  kertjében. 

Physcia  stéllaris  (L.)  Fries.  — Parmelia  stéllaris  Hazsl.  Magy. 
zuzmód.  1884,  p.  69. 

Korhadt  fakereszteken  a temetőben,  Robinia  kérgén  a szóllős- 
kislaki  országúton,  Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Physcia  aipolia  (Ach.)  Nyl.  — Parmelia  stéllaris  var.  aipolia 
Hazsl.  Magy.  zuzmód.  1884,  p.  69. 

Quercus  kérgén  a Kishegyen. 


6 


82 


Physcia  pulverulenta  (Schreb.)  Fries.  — Parmélia  pulveru- 
lenta  Hazsl.  Magy.  zuzmót!.  1884,  p.  70. 

Korhadt  fakereszteken  a temetőben. 

Physcia  obscura  Fries.  — Parmélia  obscura  Hazsl.  Magy. 
zuzmód.  1884,  p.  71. 

Korhadt  fakereszteken  a temetőben,  Bobinia  kérgén  a szöllős- 
kislaki  országúton.  Quercus  kérgén  a Kishegyen. 

Anaptychia  ciliaris  (L.)  Krb.  — Hazsl.  Magy.  zuzmód.  1884, 

p.  51. 

Korhadt  fakereszteken  a temetőben,  Bobinia  kérgén  a szőllős- 
kislaki  országúton,  Crataeyus  és  Quercus  ágain  a Kishegyen. 


A Botrychium  Lunaria  (L.)  Sw.  pestvármegyei 
előfordulása. 

Über  das  Vorkommen  von  Botrychium  Lunaria  (L.)  Sw.  im 

Pester  Komitate. 

Von  - : ! Zsi,k  Zoltán  (Budapest). 


A Ivir.  magyar  Természet- 
tudományi  Társulat  növény- 
tani szakosztályának  1913.  évi 
június  hó  4.-én  tartott  ülésén 
Dr.  Mágocsy-Dietz  egyet,  tanár 
úr  felhívta  a szaktársak  ügyei- 
mét egy  érdekes  adatra,  mint 
olyanra,  amelynek  megerősí- 
tése kívánatos  volna.  Ugyanis 
a gyógyszerészhallgatók  her- 
báriumának átnézésekor  Bocsor 
Sándor  gyűjteményében  Botry- 
chium Lunaria  került  szemei 
elé,  még  pedig  az  Alföldről,  a 
Kiskúnhalas  mellett  levő  fehér- 
tói erdőből  gyűjtve,  tehát  Pest- 
vármegye  területéről.  Lengyel 
G.  és  Moesz  G.  az  adat  helyessé- 
gét valószínűnek  tartják  hozzá- 
szólásukban, de  megerősítésé- 
ről mai  napig  sem  tudunk. 
Megkerült  azonban  a Botrychium 
Pest-vármegyének  egy  másik 
pontjáról,  a már  Dunántúlra 
eső  északnyugati  szögletből. 


Gelegentlich  dér  arn  4.  Juni 
1913  abgehaltenen  Sitzung  dér 
bot.  Sektion  dér  kön.  ung  na- 
tunviss.  Gesellschaft  hat  Prof. 
Dr.  Mágocsy-Dietz  die  Auf- 
merksamkeit  unserer  Fachge- 
nossen  auf  einen  interessanten 
Fund  gelenkt,  dessen  Bestáti- 
gung  er  als  wünschenswert 
bezeiehnet  hat.  Gelegentlich 
dér  Revision  dér  von  den  Hörern 
des  pharmaceutischen  Kurses 
angelegten  Herbarien  stiess  er 
namlich  in  dér  Sammlung  Alex. 
Bocsor's  auf  ein  Exemplar  von 
Botrychium  Lunaria , welches 
dér  gén.  Hörer  im  ungarischen 
Tieflande,  u.  zw.  im  Fehértóer 
Walde  nachst  Kiskúnhalas  (Ko- 
mit. Pest)  gesammelt  hatte.  lm 
Laufe  dér  Debatte  hielten  G. 
Lengyel  und  G.  Moesz  das 
Vorkommen  dieses  Farnes  im 
Tieflande  für  wahrscheinlich, 
doch  habén  wir  bis  heute  niclits 


Folyó  évi,  április  hó  30.-án 
Dr.  Degen  Árpád  úr  vezetése 
alatt  kirándultunk1)  a különösen 
a Linum  dolomiticum  BoRB.-ról 
nevezetes  Kis-  és  Nagy-Szénás 
hegyek  Pilisszentivánra  néző 
lejtőire.  Útirányunkat  az  ú.  n. 
Egyeskő-nek  vettük.  Már  mesz- 
sziről  feltűntek  a Genista  pilóta 
L.,  Linum  dolomiticum  Borb., 
Helianthemum  canum  (L.) 
Baumg.  és  Coronilla  vaginái  is 
Lám.  dúsan  virágzó  sárga  sző- 
nyegei. Ebben  a környezetben, 
az  Egyeskövet  övező  kisebb 
sziklatömbökön  bukkantunk  rá 
a Botrychium  Lunariá-ra,.  Na- 
gyon ritka,  csak  szálanként 
fordul  elő  itt- ott.  Mindössze 
két  példányt  szedtünk ; az  első 
szál  megtalálásának  érdeme 
Dr.  Andrasovszky-í  illeti.  Saj- 
nos, időnk  ki  volt  számítva  s 
így  nem  fordíthattunk  nagyobb 
gondot  a keresésre.  Néhány 
nappal  később  ugyanerre  a 
helyre  visszatérve  még  8 da- 
rabot találtam,  még  pedig  úgy 
az  Egyeskő  alján,  mint  az 
Egyeskő  fölött  elterülő  lejtőkön. 

Mindannyiunkra  nézve  meg- 
lepő volt  ennek  a termőhely- 
nek fölfedezése, különösen  azért, 
mert  botanikusaink  régidőtől 
fogva  előszeretettel  keresték  fel 
ezt  a botanikailag  valóban  ki- 
váló helyet  kora  tavasztól  késő 


83 

von  einer  Bestátigung  des  oben 
erwáhnten  Fundes  erfahren. 
Hingegen  ist  das  Botrychium 
an  einem  anderen  Punkte  des 
Pester  Komitates,  u.  zw.  in 
seinem  nordwestlichen  Winkel 
jenseits  dér  Donau  gefunden 
worden. 

Am  30.  April  1.  J.  veran- 
stalteten  wir1)  unter  Führung 
Dr.  A.  v.  Degen’s  eine  Exkur- 
sion  auf  die  besonders  durch 
das  Yorkommen  von  Linum 
dolomiticum  Borb.  zu  einer  ge- 
wissen  Berühmtheit  gelangten 
nordöstlichen  Abhange  des 
kleinen  und  grossen  Heuberges 
ober  Pilis-Szentiván.  Wir  schlu- 
gen  den  Weg  gégén  den  ein- 
zeln  stehenden  Felsen  Egyeskő 
ein.  Schon  von  weitem  machten 
sicli  die  gelben  Flecken  dér 
reichlich  blühenden  Genista 
pilosa,  Coronilla  vaginalis  und 
des  Helianthemum  canum  be- 
merkbar.  In  ihrer  Nahe,  u.  zw. 
auf  den  Felsblöcken,  welche 
den  Egyeskő  umgeben.  fanden 
wir  das  Botrychium.  Es  ist 
dórt  sehr  selten  und  nur  ver- 
einzelt  anzutreffen ; wir  fanden 
bei  diesel*  Gelegenheit  nur 
zwei  Stücke.  Das  Verdienst 
das  erste  Exemplar  gefunden 
zu  habén,  gebtihrt  Dr.  Andra- 
sovszky.  Leider  war  unsere 
Zeit  bemessen,  so  dass  wir 
uns  nicht  nach  mehreren  Exem- 
plaren  umsehen  konnten.  Einige 
Tagé  spater  an  diese  Stelle 
zurückgekehrt,  fand  ich  aber 
hier  und  auch  ober  dem 
Egyeskő  noch  weitere  8 Exem- 
plare.  Die  Entdeckung  dieses 
Standortes  hat  uns  allé  sehr 


l)  Trautmann  R.,  Dr.  Szartorisz  B.,  Dr.  Andrasovszky  J.,  Zsák  Z. 

6* 


őszig.  Bernátsky  növényünk- 
nek a delibláti  hornokpusztán 
1902  ben  történt  felfedezéséhez 
a következő  magyarázatot  fűzi: 
«Ugy  látszik,  hogy  a föld  fe- 
letti szerveivel  igen  gyorsan 
fejlődő  Botrychium  Lunariu 
azért  maradt  oly  sokáig  fel- 
fedezetlenül a delibláti  homo- 
kon, mert  a nyár  végén  és 
őszszel  már  nem  található.  Én 
magam  őszkor  is  megfordultam 
ugyanazokon  a helyeken,  ahol 
a Botr.  Lunaria  június  és 
július  hónapokban  százával  te- 
rem, de  akkor  nyomát  sem 
láttam!*1)  Botanikusaink  pedig, 
mint  tanár-emberek,  leginkább 
a nagy  szünidőben  látogattak 
el  a Deliblátra,  tehát  abban  az 
időszakban,  mikor  a Botr.  Lu- 
naria körülbelül  befejezte  föld- 
feletti életét  arra  az  évre.  Ez 
a magyarázat  azonban  a már 
említett  oknál  fogva,  nem  állja 
meg  helyét  az  Egyeskő  Bo- 
trychium- aira  vonatkoztatva. 
Ezek  ugyanis  azért  maradtak 
oly  sokáig  ismeretlenül,  mert 
az  innen  már  ismeretessé  vált 
növénykiválóságok  kötötték  le 
botanikusaink  figyelmét,  ame- 
lyeknek egyikét-másikát  bizony 
keresni  kell  (pl.  Myosotis  sua- 
veolens  W.  K.,  Garex  ericeto- 
rum  Poll.  és  supina  Wahlbg.) 
s így  könnyen  maradhatott 
észrevétlenül  az  itt  csak  szá- 
lanként előforduló  Botrychium. 


überrascht,  u.  z\v.  hauptsách- 
lich  darum,  weil  unsere  Kol- 
legen  diese  in  botanischer  Be- 
ziehung  tatsáchlich  hervor- 
ragende  Stelle  seit  langerer 
Zeit  vöm  Frühjahr  bis  in  den 
Herbst  mit  Yorliebe  aufsuchen. 
Bernátsky,  dér  das  Botrychium 
i.  J.  1902  auf  derDeliblaterSand- 
puszta  gefunden  hat,  schliesst 
an  diese  Entdeckung  folgende 
Bemerkung:  «Es  scheint,  als 
oh  Botrychium  Lunaria , wel- 
ches  seine  oberirdischen  Organe 
rasch  entwickelt,  im  Deliblater 
Sande  deshalb  so  lángé  unent- 
deckt  blieb,  weil  es  gégén  Ende 
des  Sommers  und  im  Herbste 
nicht  mehr  zu  finden  ist.  leli 
selbst  bin  im  Herbste  wieder- 
holt  an  den  Stellen  gewesen, 
an  welchen  es  im  Juni  u.  Juli 
zu  Hunderten  wáchst,  ohne 
eine  Spur  dieser  Pflanze  zu 
seben!*1)  Unsere  Botaniker 
aber  — überwiegend  dem  Lehr- 
faehe  angehörig  — habén  Deli- 
blat  zumeist  nur  wáhrend  dér 
grossen  Ferien  besucht,  alsó 
zu  einer  Zeit,  da  das  Botry- 
chium sein  oberirdisches  Leben 
für  dieses  Jahr  so  ziemlich 
beendigt  hat. 

Diese  Erkliirung  trifft  fűi- 
den Standort  des  Botrychiums 
bei  dem  Egyeskő  allerdings 
nicht  zu ; hier  mag  es  vielmehr 
darum  so  lángé  unbekannt  ge- 
blieben  sein,  weil  die  von  hier 
bekannt  gewordenen  Raritáten, 
dérén  ein  ge  (als  Myosotis  sua- 
veolens,  Carex  ericetorum  und 
supina ) ein  aufmerksames  Su- 
chen  erfordern,  alsó  das  In- 


*)  Ana.  mus.  uat,  liung.  II.  (1901.)  p.  304-319.;  lásd  még:  Termószetr. 
f (Íz.  XXV.  (1902.)  p.  7-19.  ' 


85 


Meglepő  ennek  a termőhely- 
nek alacsony  (350 — 400  m.)  és 
meglehetősen  elszigetelt  volta 
is.  A legközelebbi  termőhely 
innen  délnyugatra  Fejér-vár- 
megyében van,  a Mór  melletti 
mészhegyeken  (Kitaibei.),  tehát 
a Vértes-hegységnek  délnyu- 
gati nyúlványain,  a következők 
pedig  északkeletre  Nógrád  vár- 
megyében, a Losoncztól  északra 
fekvő  Málnapatak  (Malinec) 
mellett  a Páter-hegyen  (itt 
azonban  az  eredeti  növény 
jelző  czédulájának  tanúsága 
szerint  nem  Haynald  gyűjtötte, 
miként  Borbás  közölte,  hanem 
■luL.  Dessewffy,  míg  Haynald 
csupán  ellenjegyezte,  mint  a ki 
az  egész  czédulát  írta),  továbbá 
Hont  vármegyében.  E két  utóbbi 
azonban  már  távolabb  esik,  a 
Dunától  északra. 

Az  egyeskői  előfordulással 
a dunántúli  termőhelyek  három 
hegycsoportot  ölelnek  fel,  ezek: 
nyugaton  Va3-vármegyében  a 
Kőszegi-hegység  (Kőszeg  és 
Ohodász  között  több  ponton), 
ettől  keletre  Fejér-vármegyé- 
ben a Vértes-hegység  délnyu- 
gati nyúlványa  s innen  észak- 
keletre a a Budai  hegyvidék)) 
Pest- vármegyében. 


téréssé  von  dieser  leicht  über- 
sehbaren  u.  vereinzelt  vorkom- 
menden  Pflanze  ablenken. 

Das  ziemlich  isolierte  Vor- 
kommen  des  Botryclxiums  an 
einem  so  niedrigen  (350  400  M. ) 
Standorte  ist  auffallend.  Dér 
zunachst  liegende  bisher  be- 
kannte  Standért  liegt  siidwest- 
lich  von  hier  im  Komit.  Fejér, 
auf  den  Kalkbergen  bei  Mór 
(Kitaibel),  alsó  auf  den  siid- 
westlichen  Auslaufern  des  Vér- 
tes-Gebirges ; die  weiteren  aber 
im  NO,  im  Komit.  Nógrád,  u. 
zw.  auf  dem  Pater-Berg  bei 
Málnapatak  nördl.  von  Losoncz 
(hier  wurde  es  aber,  dem  Wort- 
laute  dér  Orig.-Eti(|uette  nacli. 
nicht  von  Haynald  gesammelt, 
wie  dies  Borbás  angibt,  son- 
dern  von  Jul.  Dessewffy  ; es 
stammt  nur  die  Etiquette  von 
Haynald  her),  dann  im  Komit. 
Hont.  Die  zwei  letzteren  Stand- 
orte Hegen  schon  entfernter, 
nördl.  dér  Donau. 

Mit  dér  Entóeckung  dieser 
Art  bei  dem  Egyeskő  erstreckt 
sicli  ihr  Vorkommen  jenseits 
dér  Donau  auf  drei  Gebirgs- 
gruppen.  u.  zw.  im  W im  Ko- 
mitate  Vas  auf  das  Kőszegei- 
Gebirg  (zw.  Kőszeg  u.  Ohodász 
an  mehreren  Stellen),  von  hier 
östlich  auf  die  SW  Auslaufer 
des  Vértes-Gebirges  im  Kom. 
Fejér  und  NO  auf  das  Ofner 
Gebirg  im  Pester  Komitate. 


A Saponaria  bellidifolia  Smith  erdélyi  lelőhelyei. 

Über  die  Standorte  dér  Saponaria  bellidifolia  Sm.  in  Sieben- 

bürgen. 

Vem"  ( ,,r'  ®orza  Sándor  (Balázsfalva). 

A Saponaria  bellidifolia  Erdély  flórájának  legérdekesebb  bal- 
kanico-appeninikus  eleme.  Elterjedési  köre  Nymán  Conspectus-a 
szerint  (1.  k.  98.  1.) : Dél-Francziaország,  Olaszország,  Dalmácia, 
Észak-Albánia,  Bosznia,  Szerbia,  az  Olympus-hegy  Thesszáliában 
s a Parnasszus  hegyi  és  havasi  régiója.1) 

Meglehetősen  távol  ettől  az  elterjedési  körtől  a Saponaria 
bellidifolia  előfordul  Erdeiben  is  az  Aranyos  mentén.  Fölfedezője 
Simonkai  Lajos,  ki  1881  aug.  2l.-én  akadt  rá  az  Aranyosmenti 
Podság  község  felett  a Skerica  (Scárisoara)  alhavas  sziklás,  szak- 
gatott  verőfényes  hátán,  de  teljesen  elérett  terméses  példányait 
a Dianthus  compactus  elsült,  monstruosus  formájának  tartotta.  Két 
évvel  később  Dr.  Wolff  Gyula  is  megtalálta  ezt  a ritka  növényt. 
Podság  felett,  s az  előtte  ismeretlen  növényt  atyjával  Wolff 
GÁBOR-ral  Janka  ViKTOR-nak  küldte  meghatározás  végett.  Megtud- 
ván így  e növény  nevét,  beküldték  a Saponariát  a Flóra  exs. 
austro-hungariea  kiadójának;  1885-ben  meg  is  jelent  a nevezett 
exsiccata  kiadásában  az  1284.  sz.  alatt.  Lelőhelye:  «In  praeruptis 
montis  Skarisora  ad  pagum  Pocsaga  in  com.  Torda-Aranyos ; solo 
calc.  (Locus  maximé  septemtrionalis).» 

Pax  is  a Seárisoara-t  említi  e ritka  növény  lelőhelyének 
(Grundz.  dér  Pflanzenverbr.  in  den  Karpathen  II.  k.  260.  1.). 

Több  ízben  hasztalan  kerestem  ezt  a Saponaria- 1 a Scárisoara 
verőfényes  hátán,  melyet  a nép  Sesul  eraiului-nak  nevez,  vala- 
mint közvetlen  környékén  is.  Megtaláltam  azonban  a Scárisoarától 
neháoy  kilométernyi  távolságban  két  völgyben  is,  két  új  lelőhelyen. 

A Valea  Poságii  (Podsága-patak)  völgyében  a Bujor-hegy 
táblás  márványlejtőjén,  az  útmenti  bővizű  forrással  szemközt 
kb.  500  m.  t.  f.  magasságban  található  a Saponaria  elég  nagy 
számban  Juniperus  Sabina  társaságában.  Itt  Dr.  Wolff  Gyula  úr 
is  szedte  régebben. 

Sokkal  nagyobb  mennyiségben,  egész  állományt  alkotva  for- 
dul elő  e növény  a Valea  Runcului  (Runk  patak)  mentén  a Runk 
községtől  a Scárisoara  felé  vezető  út  legelején,  ahol  a Yulturese 
vad  márványsziklái  a Vártul  Ses  nyúlványaival  szűk  szurdokot 
alkotnak.  A patak  balpartján  a verőfényes  hegyháton  bőven  terem, 
gyérebben  található  a patak  jobb  partján  is  az  erdőszélen,  cserjés, 

')  Voltaképeni  hazája  azonban  a Balkán  félsziget  hegységein  keresendő, 
ahonnan  azután  több  irányban  kisugárzik.  Francziaországi  egyetlen  termőhelye 
(Aveyron)  a kisugárzás  legnyugotibb  pontját  jelzi. 


87 


árnyékos  helyeken.  Nevezetesebb  kísérő  növényei  itt:  Festuca 
sulcata.  Allium  flavum.  Anthericum  vámosion , Thesium  intermedium, 
Silene  dubia , S.  vulgáris,  Aconitum  Anthora,  Saxifraga  Rocheliana, 
Babus  saxatűis,  Anthyllis  Yulneraria,  Linum  flavum,  L.  caihar- 
ticum,  Euphorbia  Cyparissias , Seseli  gracite,  S.  rigidum , Gynanchum 
laxum,  Thymus  transsilvanicus , Digitális  ambigua,  Euphrasict 
sulisburgensis , Alectorolophus  major , Melampyrum  bihariense,  Galium 
verum,  Asperula  capitata,  Scabiosa  ochroleuca.  S.  banatica,  Cam- 
panula  glomerata , Senecio  -Tacobaea , Chrysanthemnm  Leucanthemum, 
Ccntaurea  mollis,  Carduus  glaucus , Cirsium  Erisithales. 

Dr.  Degen-  Árpád  úr  szíves  közlése  szerint  — kinek  e helyen 
is  köszönetét  mondok  a Saponaria  bellidifolia  előfordulására  vonat- 
kozó több  felvilágosító  adatáért  — a Magyar  Nemzeti  Múzeum 
herbáriumában  van  egy,  NYÁRÁnY-tól  1911-ben  a Runki  hasadék- 
ban  gyűjtött  Saponaria  bellidifolia.  Ez  volna  e növény  negyedik 
ismert  termőhelye,  ugyancsak  a Scárisoara  szomszédságában. 

A Saponaria  bellidifolia  virágzási  ideje  július  hónapra  esik. 
de  a sok  terméses  növény  között  még  augusztus  közepén  is 
találtam  számos  virágzó  példányt. 


Dér  Verf.  berichtet  über  die  Verbreitung  dieser  Art  im 
Yalea  Posagii  am  Abhange  des  Berges  Bujor;  in  noch  grösserer 
Menge  wachst  sie  im  Tale  «Valea  Runkuluj» ; von  Prof.  G.  E. 
Nyárády  wurde  sie  endlich  auch  in  dér  Runk-er  Schlucht  gesam- 
melt.  Allé  diese  Standorte  hegen  in  dér  Umgebung  dér  Scárisoara 
bei  Podság. 


Apró  közlemények.  — Kleiue  Mitteiluiigeu. 

Új  mohabastardus.  — Ein  neuer  Moosbastard. 

(Funaria  hygrometrica  9 X Physcomitrium  pyriforme  <$). 
Előzetes  közlemény.  — Vorlauflge  Mitteilang. 

Auctore  Professore  I.  Győr  ff y (Kolozsvár). 


Ez  évben  Kolozsvár  környéke 
2 helyén,  a szülő  növények 
társaságában,  a Funaria 
hygrometrica  9 X Physcomi- 
trium pyriforme  <$  -bastardus 
mohát  sikerült  felfedeznem. 
Egyetlenegy  példányban  a 
B AYRHOKFER-féle  kombinácziót 
is  sikerült  megtalálnom,  t.  i. 
a Physcomitrium  pyriforme  9 X 
Funaria  hygrometrica  cf-t. 

Kolozsvár,  1915.  XI.  1. 


In  diesem  Jahr  sammelte 
ich  einige  Exemplare  des  Ba- 
stardes  von  Funaria  hygro- 
metrica 9 X Physcomitrium  py- 
riforme z w i s c h e n den 
El  tér  n an  2 Standorten  in 
dér  Gegend  von  Kolozsvár.  In 
einem  einzigen  Exemplar  fand 
ich  auch  die  BAYRHOFFER’sche 
Kombination.  námlich  : Physco- 
mitrium pyriforme  9 X Funa- 
ria hygrometrica  d". 


Mi  a Cirsium  Rákosdense  Simk.  ? — Was  ist  Cirsium 
Rákosdense  Simk.  ? 


A Magy.  Bot.  Lap.  III.  (1904.) 
évf.  246  —48.  oldalain  Cirsium 
Rákosdense  néven  egy  — a C. 
palustre  (L.)  és  a C.  horridum 
(Wimm.-Grab.)  kereszteződésé- 
ből származónak  tartott  Cir- 
smm-félvér  ismertetése  és  latin 
diagnózisa  jelent  meg  Simonkai 
tollából.  Cn-.smm-tanulmányaim 
kapcsán  foglalkoznom  kellett 
a C.  Rákosdense  SiMK.-val  is 
s e czélból  megvizsgáltam  a 
Magyar  Nemz.  Múz.  növény- 
tani osztályának  tulajdonában 
levő  Si.MONKAi-féle  eredeti  pél- 
dákat, valamint  a locus  clas- 
sicuson  ugyancsak  általa  gyűj- 
tött, telivér  fajokat.  Vizsgála- 
taim eredményeképpen  — addig 
is,  míg  lapunk  egyik  későbbi 
számában  részletesen  kifejt- 
hetem meggyőződésemet  — kö- 
zölhetem, hogy  Simonkai  nagy 
tévedésben  volt  a C.  Rákos- 
densé-t  illetőleg  s ezt  főként 
annak  tulajdonítom,  hogy  nem 
volt  tekintettel  a sziilőfajoknak 
tartott  két  Cirsium  s u b d i o i- 
cus  természetére.  Csak  így 
lehetséges,  hogy  a C.  arvense 
(L.)  Scoe.  f.  horridum  Wimm.- 
Grab.  ú.  n.  hím-egyedeit  — 
amely  hím-egyedek  fészkei  már 
JüRATZKÁ-nak  idevonatkozó  be- 
ható vizsgálatai  szerint1)  az 
ú.  n.  női-egyedek  (13  -22  mm. 
h.)  fészkeivel  szemben  jelen- 
tékenyen kisebbek  (11  — 1 5 - 4 
mm.  h.),  ellenben  a C.  palustre 
hím-egyedeinek  (11  — lö-ő  mm. 
h.)  fészkeivel  közel  egyforma 
hosszúságúak,  a női-egyedek 
(9-9—13  mm.  Ii.)  fészkeihez  j 


Auf  Seite  246-  48  des  III. 
Jahrg.  (1904)  dér  Ung-.  Bot.  Bl. 
erschien  die  Besehreibung  und 
latéin.  Diagnose  eines  vermeint- 
lichen  Bastardes  zwischen  C ir- 
sium palustre  und  C.  horridum 
aus  dér  Feder  Simonkai’s,  dér 
ihn  mit  dera  Namen  C.  Rákos- 
dense belegte.  Gelegentlick 
meiner  C/men-Studien  musste 
ich  mich  auch  mitdíeser  Bflanze 
beschiiftigen  und  die  Original- 
exemplare  seines  eigenen  Her- 
bars,  das  sich  nunmehr  im 
Besitze  des  ung.  Xat.-Museums 
befindet,  sowie  die  auf  dem 
klassischen  Standorte  ebenfalls 
von  Simk.  gesammelten  Stamm- 
arten  untersuchen.  Als  Ergebnis 
meiner  Untersuehung  teile  ich 
liier  vorlaufig  mit  (die  Beweise 
meiner  Überzeugung  hoffe  ich 
in  einer  spaterenNummer  diesel* 
Zeitschrift  liefern  zu  können). 
dass  sich  Simonkai  bezüglich 
seines  C.  Rákosdense  in  einetn 
gewaltigen  Irrtume  befand.  Ich 
sehreibe  dies  hauptsáchlieh  dem 
Umstande  zu,  dass  er  die  su  b- 
dioice  Natúr  dér  zwei  ver- 
meintlichen  Stammarte1)  ausser 
Aclit  liess.  Nur  so  ist  es  mög- 
licli,  dass  er  mannliche  Exem- 
plare  von  C.  arvense  f.  hor- 
ridum W.-Gr.,  dérén  Köpfchen 
— wie  dies  schon  Juratzka1) 
dargelegt  hat  — um  ein  Be- 
deutendes  kleiner  (11 — 154 
mm.  láng)  sind  als  die  dér 
weiblichen  Exemplare  (13 — 22 
mm.  1.),  als  Bastarde  dér  zwei 
genannten  Arten  aussprechen 
konnte.  Solclie  mannliche  Köpf- 


>)  Üstén-.  Bot.  Wocheublatt  VII.  (1857  ),  p.  110  — 112. 


viszonyítva  pedig  szembetűnően 
hosszabbak  — hogy  tehát  ezeket 
a kisfészkű  liím-egyedeket  az 
említett  két  telivérfaj  kereszte- 
ződéséből származó  félvér  gya- 
nánt értelmezte.  Megerősíti  ezt 
a beállítást  már  maga  az  a 
tény  is.  hogy  Simonkai,  a her- 
báriumában levő  példák  tanú- 
sága szerint,  a félvérnek  tar- 
tott Cirsium  termőhelyén  teli- 
vérfaj ok  gyanánt  mind  a két 
Cirsium- nak  ú.  n.  női,  vagyis 
a C.  horridum  nagy  (13 — 22 
mm.  li.)  s a C.  palustre  kis- 
fészkű (9  9 — 13)  egyedeit  gyűj- 
tötte meg. 

A ( 'irsium  Kákosdense  Simií. 
meggyőződésem  szerint  semmi 
más,  mint  a C.  arvense  (L.) 
Scop.  f.  horr.dum  (Wimm.-Grab.) 
Beck  ú n.  h í m - e g y e d e. 
Egyelőre  ennyit. 

Budapest,  1916.  III.  16. 


chen  kommen  an  Lángé  den 
mánnlichen  Köpfchen  des  C. 
palustre  (11  — 1 5‘ö  mm.)  nahe  : 
die  weiblichen  Köpfchen  dér 
letztgenannten  Art  sind  be- 
deutend  kürzer  (9  9 — 13  mm.. 
Einen  Bevveis  fűr  die  Richtig- 
keit  meiner  Deutung  lieferten 
mir  sclion  die  im  Herb.  Simk. 
vorfindlichen  Exemplare  dér 
Stammarten,  die  er  am  Stand- 
orte  des  vermeintlichen  Ba- 
stardes  gesammelt  hat.  Er  hat 
dórt  von  beiden  sog.  weibliche. 
d.  i.  von  C.  horridum  gross- 
köptige  (13 — 22  mm.)  und  von 
C.  palustre  kiéin köpfige  (9  9 — 
13  mm.)  Exemplare  gesammelt. 
C.  Rákosdense  Si.uk.  stel lt  mei- 
ner Überzeugung  nach  nichts 
anderes  vor,  als  mánnliche 
Exemplare  von  C.  arvense 
f.  horridum  (Wimm  -Gr.)  Beck. 
Vorláufig  soviel. 

Zsák. 


A Spergula  pentán dr a L.  hazánkban  (in  Ungarn). 

Ezt  a növényt  hazánkban  az  újabb  időkben  senki  sem  látta, 
minélfogva  a régebbi  adatokat  már  Xejlreich  Aut'z.  (1866)  p.  276, 
kétségbe  vonta:  « Allé  diese  Angaben  kommen  mir  verdáchtig 
vor.»  Azóta  sem  említi  egyetlen  enumeratiós  dolgozat  sem.  úgy. 
hogy  Si.uqxkai  Érd.  fi.  (1886)  p.  144,  az  összes  régebbi  erdélyi 
adatokat  a S.  arvensis  L.-liez  vonja,  Wagner  János  pedig  nem 
említi  Magyarország  gyomnövényeiről  szóló  művében. 

Minthogy  — úgy  látszik  — nagyobb  herbáriumainkban  sincsen 
nyoma  a S.  pentandrá- nak,  hazánkra  nézve  mostanáig  tényleg 
kétesnek  tarthattuk  a régebbi  irodalmi  adatokat.  Ám  én  itt  a 
debreczeni  homokterületen  (a  Toczótól  keletre)  a folyó  évben  igen 
nagy  mennyiségben  láttam  ezt  a növényt,  sőt  a Flóra  Hungarica 
exsiccata  számára  is  meggyűjtöttem  s így  a régebbi  adatok  tör- 
ténelmi igazsága,  ha  nem  is  bizonyossággá,  de  legalább  is  valo- 
szinűséggé  válik. 

A 8.  pentandra  először  Pallagon  a Gazdasági  Akadémia 
környékén  útmellcken  akadt  elém,  később  pedig  kiderült,  hogy 
az  egész  debreczeni  homokterületen  (sőt  talán  a Nyírségen  is) 
gyakori  és  elterjedt  ugargyom.  Nagycserén,  és  Halápon  is 
lépten-nyomon  rábukkantam  a zöld  ugar  gyomjai  között.  Ellenben 


a füvesebb  részeket  már  elkerüli;  csak  ott  nő,  ahol  a növényzet 
ritka,  a talajt  el  nem  fedi. 

* 

Da  Neilreich  Aufz.  p.  276  und  Simonkai  En.  FI.  Transs. 
p.  144  die  iilteren  Angaben  über  S.  pentandra  in  Ungarn  be- 
zweifelten  und  auch  neuerdings  dieses  Gewáchs  in  Ungarn  niclit 
gefunden  wurde,  war  die  Anwesenheit  von  S.  pentandra  in 
Ungarn  mindestens  fraglich.  Ich  fand  S.  pentandra  in  diesem 
Jahre  bei  Debreczen  an  Wegrandern  und  Brachfeldern  in  grossen 
Mengen,  sie  ist  für  die  Brachfeld-Flora  in  dér  ganzen  Debreczener 
Sandgegend  eharakteristisch.  Demzufolge  habén  die  bestrittenen 
álteren  ungarischen  Angaben  ihr  historisches  Recht  wieder  zu 
erhalten.  Dr.  Rapaics  Raymund. 


Bucegia  romanica  Északamerikában  (in  North- America). 


A Prof.  Dr.  Simon  Radian 
leírta,  Prof.  K.  Loitlesberger 
által  a Bucsecsen  gyűjtött 
eme  igen  érdekes  monotypicus 
máj  moha-nemzetség,  amelyet  a 
Magas-Tátrából  is  csak  nem- 
régiben Prof.  Dr.  V.  Schiffner 
e lapokban  (MBL.  VII.  1908  : 
36 — 39)  közölt  volt,  É s z a k- 
Amerikában  is  előfor- 
dul. Xag3^  meglepetéssel  ol- 
vassuk a The  B r y o 1.  leg- 
utolsó számában  Miss  Caro- 
line  C.  Haynes  czikkét,  hogy  a 
Bacegiá-t  (rév.  Dr.  Evans)  B r i- 
t i s h Columbiában  Mr.  A . 
H.  Brinkman  felfedezte (cf.  T h e 
B r y o 1.  XVIII.  1915 : 93—94.). 


Diese  zuerst  von  Professor 
Dr.  Simon  Radian  besehriebene 
und  von  Prof.  K.  Loitlesberger 
auf  dent  Bucsecs  gesammelte 
interessante  monotypische  Le- 
bermoosgattung,  welche  erst 
vor  kurzer  Zeit  Prof.  Dr.  V. 
Schiffner  in  diesel'  Zeitschrift 
auch  aus  dér  Hohen-Tátra  be- 
kannt  machte  (cf.  MBL.  VII. 
1908 : 36 — 39),  w a c h s t a u c h 
in  No  r d-  A merik  a.  Wir  le- 
sen mit  Überraschung  in  dér 
letzten  Nummerder  Zeitschrift 
«The  Bryologistn  (XVIII. 
1915  : 93—94)  die  Mjtteilung 
von  Miss  Caroline  (’.  Haynes, 
dass  A.  H.  Brinkman  die  Bu- 
cegia (rév.  Dr.  Evans)  in  B r i- 
tish-Columbia  entdeckt 
hat.  Gyó'rffy  (Kolozsvár). 


A Hottonia  palustris  L.  új  termőhelye  Pestmegyében.  — 

Ein  neuer  Standort  von  Hottonia  palustris  L.  im  Pester  Komitate. 


Sadler  flóraművének  2-ik 
(1840)  kiadásában  még  általá- 
nosnak tartotta  Pest-megyében 
való  elterjedését,  mert  szerinte 
«ln  omnibus  aquis  purioribus 
stagnantibus  et  lente  fluenti- 
bus»  fordulna  elő.  Azonban 


Sadler  Iliéit  in  dér  2.  Auflage 
(1840)  seines  Florenwerkes  die 
Verbreitung  dieser  Ptlanze  im 
Pester  Komitate  noch  für  eine 
allgemeine,  indem  er  schreibt: 
«In  omnibus  aquis  purioribus 
stagnantibus  et  lente  tluenti- 


Borbás1)  1872-ben  már  mint 
«a  megyében  megritkult))  nö- 
vényről beszél  akkor,  amikor 
közli  a szt.-lászlói  erdő  kis 
tavában  való  előfordulását.  S 
hogy  valóban  ilyen,  a megyé- 
beu  megritkult  növény  a Rot- 
tonia,  arról  Borbás  újabb  bi- 
zonyságot szolgáltat  a hét  év- 
vel későbben  (1879)  megjelent 
« Budapestnek  és  környékének 
növényzete))  ez.  munkájában, 
melynek  119.  oldalán  újra 
csak  a szt.-lászlói  termőhelyet 
említi.  Azóta  csak  Tuzson  dr. 
gyűjtötte  Pest-megyében,  a da- 
basi  ú.  n.  turjánokban.  Érde- 
mes tehát  a följegyzésre,  hogy 
BoRBÁs-nak  immár  több  mint 
40  éves  közlése  óta  másod- 
ízben is  megkerült  a Hottohia 
Pest-megyének  egy,  Budapest- 
hez közelebb  eső  pontjáról. 
Ugyanis  1910.  június  24.-én 
Pomáz  környékén  gyűjtögetve, 
a Kis  Csikóvár  (461  m.)  nyu- 
gati nyúlványa  fölött  elterülő 
tavacskában  találtam  rá,  ahol 
elég  bőven  fordul  elő.  Sajnos, 
a gyűjtés  idejében  csak  vege- 
tativus  állapotban  figyelhettem 
meg.  F.  évi  június  hó  4.-én  Szt- 
László  környékén  botanizálva, 
meggyüjtöttük  (Dr.  Degen, 
Trautmann,  Dr.  Andrasovszky, 
Dr.  Szataea.  Zsák)  a Hottoniá- 1 
is  a Borbás  említette  tavacs- 
kában. Java  virágjában  talál- 
tuk. Egyéb  említésre  méltó 
növények  a tavacska  körül : 
Carex  leporina,  Orchis  spéci osa 
és  fíanuncnlus  laterifloru 


bus».  Schon  i.  J.  1872  sprieht 
Borbás1)  von  ihr  als  von  einer 
im  Komitate  selten  gewordener 
Pflanze,  er  fiihrt  sie  nur  aus 
dem  kleinen  Teiche  im  Szent- 
Lászlóer  Walde  an.  Dass  sie 
im  Komitate  tatsáchlich  selten 
geworden  ist,  beweist,  dass  sie 
Borbás  7 Jahre  spáter  (1879) 
in  seiner  Budapesten  Flóra 
(p.  119)  wieder  nur  vöm  obigen 
Standért  anführt.  Seither  wurde 
sie  im  Pester  Komitate  nur 
von  Tuzson  gesammelt  u.  zvv. 
in  den  Sümpfen  von  Dabas. 
Es  ist  alsó  dér  Aufzeichnung 
wert,  dass  diese  Pflanze  nach 
40  Jahren,  die  seit  dér  Bor- 
BÁs’schen  Angabe  verflossen 
sind.  nunmehr  an  einem  zwei- 
ten  in  dér  Xiihe  von  Budapest 
liegenden  Standorte  entdeckt 
worden  ist.  Am  24.  Juni  1910 
traf  ich  sie  in  dér  Umgebung 
vöm  Pomáz  u.  zw.  in  dem 
kleinen  See,  dér  síeli  ober  dem 
westl.  Abhange  des  Berges 
«Kis  Csikó  vár » (461  M.)  be- 
findet.  Sie  ist  hier  genug  háufig ; 
ich  fand  sie  aber  zűr  Zeit 
meiner  Excursion  leider  nur 
im  vegetatíven  Zustande.  Am 
4.  Juni  1.  J.  fanden  wir  iDr. 
Degen,  Trautmann,  Dr.  Andra- 
sovszky, Dr.  Szataea,  Zsák)  um 
Szt.-László  botanisierend  auch 
die  Rottonia , u.  zw.  in  dem 
von  Borbás  erwáhnten  kleinen 
Teiche,  eben  im  blübenden 
Zustande.  Um  den  Teich  herum 
fanden  sich  als  bemerkens- 
wertere  Pfianzen  Carex  lepo- 
rina , Orchis  sjieciosa  und  Tta- 
nunculus  laterifiorus  vor. 

Zsák. 


'i  Borbás:  Fostmegye  flórája  Sadler  (IS  10)  óta , pag.  40. 


02 


Magyar  és  horvát  botanikai  dolgozatok 
ismertetése. 

Referate  über  ungarische  und  kroatische  botanische 

Arbeiten. 

Botanikai  Múzeumi  Füzetek.  — BotaniselieM  useuuis- 
liefte.  Kiadja  az  Erdélyi  Múzeum-Egyesület.  - Herausgegeben 
vöm  Siebenbürgischen  Museumverein.  I.  1915.  8°.  73  pp.  Egy 
arczképpel  (mit  einem  Portrait)  és  3 táblával  (und  3 Tafelm. 
Kolozsvár  1916. 


Ezen  a czímen  főmunkatár- 
sunk, Győrffy  István  dr.  szer- 
kesztésében magyar  és  német 
szöveggel  új  botanikai  folyó- 
irat indult  meg.  Az  első  füzet 
értékes  tartalma  (előszó.  Walz 
L.  emlékezete,  Sehedae  et  am- 
in adv.  ad  Bryophyta  regni  Hun- 
gar.  exsicc.  Tóm.  1.),  nem  ke- 
vésbbé  a szerkesztő  sohasem 
nyugvó  teremtő  kedve,  a leg- 
szebb reményekre  jogosítanak 
a vállalkozás  jövője  iránt. 

• A füzet  nagy  részét  a fent 
említett  seliedák  foglalják  le, 
melyeknek  szerkesztésében  a 
szerzők  a közlésnek  egy  kü- 
lönös típusát  teremtették  meg, 
a mely  középutat  tart  a sohe- 
dákban  foglalt  kritikai  meg- 
jegyzések szokásos  rövidsége 
és  a monografikus  feldolgozá- 
sok részletessége  között.  A köz- 
lésnek ez  a módja  oly  orszá- 
gokban kívánatos,  a hol  a gyűj- 
tők és  kutatók  nagyobb  része 
nem  rendelkezik  a szüksé- 
ges irodalommal.  A szerzők 
(Győrffy  és  Pétkrfi)  ezekben  a 
schedákban  kiterjeszkeduek 
minden  tudnivalóra  az  illető 
faj  előfordulására,  elterjedé- 
sére. némelyiknél  még  a ro- 
konsági viszonyok  rövid  mono- 
grafikus vázlatára  is.  a mi  ná- 


Unter  diesem  Titel  erscheint 
eiue  neue  von  unserem  Haupt- 
mitarbeiter  Dr.  István  Győfi  y 
redigierte  botan. Zeitschrift  mit 
ungarischem  und  deutsehem 
Texte.  I)er  gediegene  Inhalt 
des  ersten  Het'tes  (Vorwort, 
Nekrológ  an  L.  Wai.z,  Sehedae 
etanimadv.  ad  Bryophyta  regni 
Hungar.  exsiee.  Tóm.  I.),  nicht 
im  geringerem  Masse  aber  die 
nimmer  ruliende  Scbaffensfreu- 
digkeit  des  Redakteurs  erweekt 
die  schönsten  Hoffnungen  auf 
den  Erfolg  dPses  Unterneh- 
mens.  Eineu  grossen  Teil  des 
Het'tes  füllen  die  oben  erwáhn- 
ten  «Schedae»  (auet.  Győrffy 
et  Péterfi),  bei  dérén  Verfas- 
sung  die  Autoren  einen  beson- 
deren  Publikationstypus  ge- 
sehaffenhaben.derdieMitte  halt 
zwischen  dér  übliclien  Iviirze 
dér  auf  « Sehedae » veröffent- 
lichten  kritischen  Bemerkun- 
gen  und  dér  Ausführliehkeit, 
die  den  monographischen  Bc- 
arbeitungen  eigen  sind.  Diese 
Form  dér  Publikation  ist  in 
Lándern  erwünscht.  in  welchen 
die  Mehrzal  dér  Sammler  und 
Forscher  meist  nicht  über  die 
notwendige  Literatur  verfügt; 
sie  bietet  in  diesel’  Form  alles 
Wissenswerte  (über  das  Vor- 


98 


lünk  bizonyára  elismerésre  szá- 
míthat. Egyik-másik  fajnál  a 
nevesebb  termőhelyek  fényké- 
pét is  hozzák. 


kommen.  die  Verbreitung.  kurze 
monogr.  Skizzen  iiber  Ver- 
wandschaftskreise),  selbst  Pho- 
tographieren  einigerbemerkens- 
werter  Standorte,  was  bei  uns 
sicher  lebhaften  Anklang  fin- 
den  wird.  D. 


Dr.  László  Gábor  : A tőzeglápok  és  előfordulásuk  Magyar- 
országon.  — Die  Torfmoore  und  ihr  Vor kommen  in 
Ungarn.  Tíz  táblával  és  30  szövegközti  ábrával.  (Mit  10  Tafeln 
und  30  Textabb.).  A m.  k.  földtani  intézet  kiadványa.  — Publika- 
tiondes  k.  ung.  geolog.  Institutes.  Budapest.  1915,  8°.  155  + IV.  pp. 


Hazánk  tőzeglápjainak  össze- 
foglaló áttekintését  és  föld- 
rajzi elterjedését  nyújtó  mű 
kiadásával  a szerző  nagy  ér- 
demet szerzett  magának.  Mun- 
kája a legrészletesebb  és  a 
legjobb  az  e tárgyról  szóló 
müveink  sorában  s megérdemli, 
hogy  a botanikusok  körében  is, 
a kiknek  e téren  mindezideig 
csak  igen  töredékes  és  szét- 
szórt irodalmi  adatok  állottak 
rendelkezésre,  illő  elismerésre 
találjon. 

Néhány  botanikai  adatát 
azonban  kétkedéssel  kell  fo- 
gadnunk, így  pd.  határozottan 
tévesnek  tartjuk  a Myrica  Gale 
mag3rarországi  előfordulására 
vonatkozó  adatát  (48.  old.),  úgy- 
szintén nehezen  hihetjük,  hogy 
Malaxis  paludosa  — legalább 
is  nálunk  — «a  csapadékdú- 
sabb  vidékek  tőzeglápjainak 
állandó  kisérője»  lenne ; egy- 
általában a növényvilág  kép- 
viselőinek összeállítása  alkal- 
mával czélszerű  lett  volna  a 
hazai  növényföldrajzi  viszo- 
nyokkal ismerős  botanikus  ta- 
nácsát igénybe  venni. 

Mivelhogy  azonban  a szerző 
művének  szerkesztésénél  nem 


Durch  die  Veröffentlichung 
einer  zusammenfassenden  Ue- 
bersicht  über  die  Torfmoore 
unseres  Landes  u.  ihre  geogr. 
Verbreitung  hat  sich  dér  Vert. 
ein  grosses  Verdienst  erwor- 
ben;  sein  Werk  ist  das  aus- 
führlichste  und  beste,  was  wir 
Liber  diesen  Gegenstand  be 
sitzen  und  diirfte  auch  im 
Kreise  dér  Botaniker,  die  sich 
bisher  mit  einer  sehr  f raguén 
tarisehen  u.  zerstreuten  Lite- 
ratur  behelfen  mussten,  ge- 
bührenden  Anklang  finden. 

Bezüglich  einiger  botanischer 
Angaben,  hátten  wir  zwar  man- 
ches  einzuwenden  (so  haltén 
wir  z.  B.  die  Angabe  über  das 
Vorkommen  von  Myrica  Gale 
in  Ungarn  [p.  48]  für  irrtüm- 
lich,  auch  können  wir  schwer- 
lich  glauben,  dass  Malaxis  pa- 
ludosa ein  «stándiger  Beuleiter 
dér  Torfmoore  niederschlags- 
reicherer  Gegenden»  — wenig- 
stens  bei  uns  — sei);  über- 
haupt  wáre  bei  dér  Zusam- 
menstellung  dér  Pflanzenwelt 
ein  Botaniker  zu  Rate  zu  zie- 
hen  gewesen ; doch  liegt  das 
Schwergewieht  desWerkes  we- 
niger  auf  dem  botanischen,  als 
auf  dem  geographischen  und 


annyira  botanikai,  mint  inkább 
földrajzi  és  földtani  czélokat 
követett,  ebből  a szempontból 
annyival  is  inkább  érdemli  a 
legnagyobb  figyelmet,  mivel 
1 73  magyar  tőzegnek  (Emszt  dr. 
eszközölte)  chemiai  és  pbysikai 
elemzését  tartalmazza. 


geologischen  Teile.  welcher 
durch  Veröffentlicbung  dér 
chemischen  u.  physikalischen 
von  Di;.  Emszt  durch geführ te ii 
Analysen  von  173  ungariseheu 
Torfen  aueh  in  praktischer  Be- 
ziehung  von  grösster  Bedeu- 
tung  ist.  D. 


Dr.  Bernátsky  Jenő' : Kevéssé  ismert  ehető'  gombák. 
Über  wenig  bekannte  essbare  Pilze.  Erdészeti 
Kísérletek  XVII.  (1915):  81 — 113.  Tab.  I — IV.,  8°. 

Népszerű,  beható  ismertetése  Volkstümliche  Beschreibung 

ama  gombáknak,  amelyeket  a jener  Pilze,  welche  weniger 
közönség  kevésbé  ismer,  és  bekannt  sind,  u.  zw. : 
pedig : 

Ladarius  piperitus,  Amanita  rubescens , Lepiota  procera , 
Armillaria  robusta , Ti  us  sül  a virescens , resca,  evietica,  cyanoxantha, 
alutacea,  aurata , delica , Pleurotus  ostreatus,  Clitocybe  infundibul i ■ 
formis , viridis,  Bólelus  granulatus,  rufus , badius,  regius,  luteus, 
fíavus , Coprinus-  u.  Peziza -,  CratereUus-  u.  T r ü f f e 1-Arten.  Gy. 


Kari  J. : A viridis  tipusú  Euglenák  megosztódásáról.  — 

Über  die  Kernteilung  dér  Euglenen  vöm  Typus 
viridis.  12  szövegk. ábrával.  — Mit  12  Textfig.  Botan.  Közi. 
XIV.  (1915):  135—144,  (99)- (108). 


Szerző  becses  megfigyelé- 
seinek eredményeit  így  foglalja 
egybe : 

1.  az  Euglená- k magvában 
centriolum  van ; 2.  a mitosis  a 
centriolum  kettéoszlásával  kez- 
dődik; 3.  oszlásnál  a külső 
chromatina  állomány  hálóza- 
tos, majd  párhuzamos  fonalas 
elrendeződésű;  4.  a chromo- 
somák  hosszában  hasadnak 
ketté ; 5.  szétválás  után  a fiók- 
chromosomák  eg\'  ideig  ismét 
hálózatot  alkotnak.  Vagyis  az 
Eugléná- knál  a mitosisnak  egy 
külön  faja  látható. 


Das  Resultat  seiner  beach- 
tenswerten  Arbeit  fasst  dér 
Verf.  in  folgenden  Sátzen  zu- 
sammen : 

«1.  lm  Kérné  dér  Euglenen 
befindet  sich  ein  Centriolum. 
2.  Dér  Teilungsvorgang  be- 
ginnt  mit  dér  Teilung  des  Cen- 
triolums.  3.  Bei  dér  Teilung 
ordnet  sich  die  áussere  Kern- 
substanz  in  Fádén,  beziehungs- 
weise  Chromosomen,  die  an- 
fangs  netzförmig  angeordnet 
sind.  sich  aber  bald  parallel 
anordnen.  4.  Die  Chromoso- 
men spalten  sich  in  dér  Lángs- 
richtung  in  zwei  Hálften.  5. 
Einige  Zeit  nach  dér  Zweispal- 
tung  bilden  die  Fádén  wieder 
ein  Kerngertist.»  In  dér  Kern- 


05 


teilung  dér  Euglenen  ist  alsó 
eine  neue  Art  dér  Mitose  zu 


beobachteD. 


Gy 


Moesz  G. : Mykologiai  közlemények.  — Mykologische 
Mitteilungen.  II.  közi.  II.  Mitt.  — 11.  szövegk.  ábrával.  — 
Mit  11  Textabb.  — Bot.  Közl.XIV.  (1915):  145 — 158, (108)  — (1 15). 


6.  Teil.  Beloniella  Tuzsoniana  Moesz,  n.  sp.  diagn.  p.  146,  fig. 
1.  A — F auf  S.  147  j:  in  caulibus  emortuis  Atropae  Belladonuae 
in  monte  Madarashegy  (com.  Bars)  lég.  Moesz.  — 7.  Teil.  Pyre- 
nophora  ciliolata  Moesz,  n.  s p.  diagn.  p.  147,  fig.  2.  A — C auf 

8.  148]:  in  scapis  sicc.  Primuláé  Auriculae  in  raont.  «Bélai  hava- 
sok* (Hohe-Tátra)  legg.  Filarszky  et  Moesz.  — 8.  Teil.  Pyreno- 
phora  hungarica  Moesz,  n.  sp.  [diagn.  p.  148—149,  fig.  3.  A — C 
auf  S.  148]:  in  foliis  aridis  Paronychiae  cephalotes  in  valle  «Tor- 
daér-Schlucht»  et  in  monte  «Fortyogó»  pr.  Brassó  lég.  Moesz.  — 

9.  Teil.  Metasphaeria  Jávorkae  Moesz,  n.  s ]».  j diagn.  p.  1 í 9.  fig. 

4.  A — C auf  S.  149]:  in  sicc.  foliis  culmibusque  Festucae  xan- 
thinae  pr.  Herkulesfürdő  legg.  Filarszky  et  Jávorka.  — 10.  Teil.  Da 
es  zwei  Metasphaeria  scirpi  gibt,  empfiehlt  dér  Yerf.,  dass  M. 
scirpi  Feltgen  (1901)  auf  M.  Feltgenii  (Moesz  (n  o v.  nom.)geán- 
dert  werde.  — 11.  Teil.  Sphaeronema  Filarszkyana  Moesz,  n.  s p. 
[diagn.  p.  151,  fig.  5.  A— B auf  S.  152]:  in  caulibus  sicc.  Fuzulae 
sgadiceae  in  valle  Kistarpatak  (Hohe-Tátra)  legg.  F.  Filarszky  et 
Moesz.  — 12.  Teil.  Sph.  gentianae  Moesz,  n.  sp.  j diagn.  p.  152, 
fig.  6.  A — B auf  S.  152]:  in  caulibus  sicc.  Gentianae  punctatae 
in  valle  Kistarpatak  legg.  Filarszky  et  Moesz.  — 13.  Teil.  Chaeto- 
sphaeronema,  n.  gén.:  «IJyenidia  praecipue  in  apice  setosa,  cetera 
Sphaeronemae*  (p.  152)  cum  duabus  spec. : Ch.  hispidulum  { Corda) 
Moesz,  Ch.  herbarum  (Hollós)  Moesz.  - — 14.  Teil.  Diplodina  ses- 
leriae  Moesz,  n.  sp.  [diagn.  p.  153,  fig.  7.  A— B auf  S.  153]:  in 
foliis  Sesleriae  barcensis  (pr.  Brassó),  S.  budensis  (pr.  Budapesti, 

5.  Heuflerianae  (Felsőhámor,  com.  Borsod)  legg.  Moesz  et  Budai. 
— 15.  Teil.  Septoria  Römeriana  Moesz,  n.  sp.  [diagn.  p.  153,  fig. 
8.  A-  C auf  S.  154]:  in  foliis  vivis  Daphnes  Blagayanae,  Brassó: 
«Kereszténykavas»  lég.  J.  Römer.  — 16.  Teil.  Septoria  samaricola 
Moesz,  n.  s p.  [diag.  p.  154,  fig.  9.  A — B auf  S.  154]:  in  samaris 
Fraxini  exeelsioris  Hortus  botanicus  Kolozsvariensis  lég.  ? — Dér 
17.  Teil  behandelt  die  Se  p torién  von  Euphorbia. 


Szerző  az  5.  részben  a De- 
liblaton  Wagner  (l  et  Dr.  De- 
GEN)-gyűjtöte  gombákat  sorolja 
fel.  A többi  (6—19.)  részben  a 
következőket  írja  le : 


lm  5.  Teil  zahlt  dér  Yerf. 
26  Arten  — gesammelt  von 
Wagner  (1  Art  v.  Dr.  Degeni 
im  Sandgebiet  von  Deliblat  — 
auf.  Die  6 — 19.  Teile  enthal- 
ten  die  Beschreibung  folgen- 
der  neuen  Arten : 


Tisztázása  a következő  2 faj-  Dér  Verf.  bringt  főig.  2 Ár- 
nak: ten  ins  Klare: 

S'eptoria  Euphorbiae  Kalch.  (fig.  10.  A— C auf  S.  156)  et  Septoria 
Guepini  Moesz  (8.  euphorbiae  Guepin  1879)  (fig.  10.  D — P auf  8. 
156).  — 18.  Teil.  Melanconium  asperulum  Moesz,  n.  sp.  [diagn. 
j).  157,  fig.  11.  A — F auf  S.  158]:  in  foliis  Pini  Pumilionis  Nagy- 
Pietrosz  legg.  Filarszky  et  Jávorra.  — 19.  Teil  Bacillus  mucila- 
yinosus  Koeleriae  Aujeszky  in  Bot.  Közi.  1914:  88,  (41)  [vergl. 
unsere  Ref.  in  M.  B.  L.  XIII.  1914:  278 — 9]  = Pseudomonas  macii. 
Kod.  (Aujeszky)  Moesz. 

A cikkhez  tartozó  1 1 képnek  Die  40  Einzelfiguren  dér 

40  egyes  ábrája  igen  éles  és  11  Abbildungen  sind  scharf 
nagyon  szép.  und  sehr  schön  gezeiclmet.  Gy. 


Kümmerle  J.  B. : A pteridospora  szisztematikai  jelentő- 
ségéről. ■ — Übei  die  system  a ti  sebe  Bedeutung  dér 
P teridosporen.  — 7 szövegközti  ábrával.  Mit  7 Textfig.  — 
B otan.  Közi.  XIV.  (1915):  159 


Szerző  a pteridosporára  vo- 
natkozó vizsgálatainak  ered- 
ményét a következőkben  adja: 
1.  A pteridospora  radiális  v. 
bilaterális  alakja  systematicai 
jelentőségű; 2. a Lonchitis-t  bila- 
terális spóra  jellemzi;  3.  ed- 
digelé  Lonchitis-ek  közé  soro- 
zott tetraédrieus  spórás  alako- 
kat szerző  az  Antiosorus  nem- 
zetségbe helyezte  át:  4.  kívá- 
natos, hogy  a Polypodiaceae, 
Schizaeaceae,  Gleicheniaceae 
minden  egyes  nemzetségére  ge- 
nericus  jellegként  állapíttassák 
meg  a spóra  alakja;  5.  a spóra 
alakja  a nemzetségek  jellem- 
vonásául akkor  szolgálhat,  ha 
azt  a vele  külső  és  belső  morph. 
összhangzásban  levő  vegetati- 
vus  jellemvonások  is  megálla- 
pítják ; 6.  ha  esetleg  a nemzet- 
ségre nem  is,  de  az  alnemzet- 
ségekre,  sectiókra  fontos  bé- 
lyeg lehet;  7.  a spóra  alakja 
valamely  nemzetségen  belül  a 
a heterogeneus  fajokat  zár- 
hatja ki ; 8 — 9.  egyes  fajok 


Dér  Verfasser  fasst  die  Er- 
gebnisse  seiner  Studien  tiber 
die  syst.  Bedeutung  dér  Pteri- 
dosporen  in  folgendem  zusam- 
men : 1.  Den  Pteridosporen,  ob 
radiar  oder  bilateral  gebaut, 
kommt  eine  syst.  Bedeutung 
zu ; 2.  für  die  Gatt.  Lonchiti s 
ist  die  bilaterale  Sporenform 
charakteristisch  ; 3.  die  tetraé- 
drische  Sporen  besitzenden 
Arten — diebisherderGattXon- 
chitis  angehörten,  versetzt  dér 
Verf.  in  die  Gattung  Antiosorus 
Roem.  ; 4.  für  jede  einzelne  Gat- 
tung innerhalb  dér  Polypodia- 
ceae,  Schizaaeceae,  Gleichenia- 
ceae  ist  es  wünschenswert,  die 
Gestalt  dér  Sporen  unter  die 
generischen  Merkmale  aufzu- 
nehmen.  5.  Ob  die  Sporenform 
ein  charakteristisches  Gat- 
tungsmerkmal  bildet,  bestim- 
men  die  veget.  Merkmale,  mit 
dérén  eine  unverkennbare,  in- 
nere  und  aussere  morph.  Über- 
einstimmung  bestebt.  6.  Wenn 
die  Sporenform  allenfalls  auch 


97 


spóráinak  kétalakúsága  egyál- 
talán  nem  mond  ellent  fontos- 
ságuknak ; sok  esetben  a spóra 
alakja  fontos  útbaigazításokat 
adhat  a nemzetségek  hovátar- 
tozandóságának  vagy  rokonsá- 
gának megállapításánál. 


kein  ckarakt.  Merkmal  für  die 
Gattungen  ist,  kann  sie  für 
die  Untergattungen,  Sectionen, 
etc.  wichtig  sein.  7.  Die  Ge- 
stalt  dér  Sporen  kann  fíir  die 
Auschliessung  lieterog.  Arten 
innerbalb  einer  Gattung  von 
Bedeutung  sein.  8 — 9.  Die 
Zweigestaltigkeit  dér  Sporen 
bei  einigen  Arten  spricht  ihrer 
Wichtigkeit  überhaupt  nicht 
entgegen ; in  vielen  Falién 
kann  ihre  Gestalt  zűr  Fest- 
stellung  dér  Zugehörigkeit  u. 
Verwandschaft  dér  Gattungen 
wesentlicli  beitragen.  Gy. 


Kümmerle  J.  B. : Előmunkálatok  a Lonchitis  - génusz 
monográfiájához.  — Monographiae  generis  Lón  eh  i- 
tidis  prodromus.  B o t a n.  Közi.  XIV.  (1915):  166—188 
(123)  -(125). 


Szerző  systematicusan  fel- 
dolgozza a Lonchitis  nemzet- 
ség összes  fajait  (16)  és  for- 
máit (3),  amelyeknek  megha- 
tározására egy  latinul  írott  ha- 
tározó kulcsot  ád  (p.  170 — 171). 
Szerző  előtt  ismeretlen  fajok, 
Genera  excludenda  és  Species 
e genere  excludendae  valamint 
Index  fejezi  be  a művet. 

Újonnan  leírt : 

X Lonchitis  Hieronymi  (L. 
hybr.  [diagn.  p.  174] 


Dér  Verf.  bearbeitet  syste- 
matisch  samtliche  (10)  Arten  u. 
(3)  Formen  dér  Gattung  Lon- 
chitis-. für  die  Bestimmung  der- 
selben  wird  ein  lateinischer 
Schlüssel  beigegeben  (p.  170  — 
171).  Die  dem  Verf.  unbekann- 
ten  Arten,  die  Genera  exclu- 
denda u.  Species  e genere  ex- 
cludendae und  ein  Index  been- 
det  den  Artikel. 

Neu  beschrieben  wird  : 

Currori  X natalensis)  Kümm.  n o v. 

Gy. 


Dr.  V.  Vouk : Morska  vegetacija  Bakarskoga  zaliva 

Die  mar  iné  Vegetation  des  Golfes  von  Bakar 
(Buccari.)  (Mit  2Textfiguren  und  1 Figur  dér  Tafel).  Kroatisch 
in  Prirodoslovna  Istrazivanja  Hrvatskie  i Slav.,  Sv.  6. 
1915:1-13;  deutsches  Resumé  in  Izvjesca  o raspravama 
mat.-prirod.  razr.  Sv.  4.  1915:45—49.  Zagreb.  8°. 

1913  szept.-  és  nov.-ben,  Auf  Grund  dér  im  Sept.  u. 

továbbá  1914  febr.-  és  május-  Nov.  1913.  Február  und  Mai 

bán  tett  megfigyelései  alapján  1914  gemachten  Studien  schil- 


jellemzi  szerző  a Buccari-öböl 
physikai-geographiai  és  nö- 
vényzeti viszonyait,  amelynek 
vegetatióját  a következő  négy: 
1.  öböl-,  2.  hordalék-,  3.  homok-, 
4.  szikla-régióba  osztja  be  s 
pedig  a kedvező  nyári  időszak- 
ban, mert  tavasszal  az  öböl 
vizének  megédesedése  követ- 
keztében az  algaflóra  szinte  el- 
tűnik. Szerző  szerint  a Buccari- 
öböl  algaflórájának  fejlődése  ne- 
hány hónappal  a Quarneróé 
mellett  hátramarad.  A horvát 
szövegben  (p.  9 — 13)  szerző 
49  nemzetségben  78  fajt  sorol 
fel.  Egyik  vázlaton  (horvát  szö- 
vegben) a formatiok  elterjedése 
van  feltüntetve.  Vertikális 
irányban  Dr.  Youk  litoralis  és 
sublitoralis  emeletet  különböz- 
tet meg.  A tábla  1.  ábrája  el- 
töpörödött Acetabularia  medi- 
terraneá- kát  mutat. 


dert  dér  Yerf.  die  physikalisch- 
geographischen  Verbáltnisse, 
sowie  die  Vegetationsverhált- 
nisse  des  Golfes  von  Bakar 
(Buccari),  dessen  maríné  Yege- 
tation  dér'  Verf.  in  folgende 
Régiónén:  1.  Die  Hafen-,  2. 
Die  Geschiebe-,  3.  Die  Sand-, 
4.  Die  Felsen-Region  gliedert. 
Diese  Gliederung  bezieht  sich 
auf  die  günstige  Sommerpe- 
riode,  denn  im  Frühjahr  ist 
die  Algenflora  zufolge  dér  Ver- 
süssung  des  Wassers  wie  aus- 
gestorben.  Nach  dem  Yerf. 
bleibt  die  Entwicklung  dér 
Algenflora  im  Golfé  von  Buc- 
cari hinter  derjenigen  des 
Guarnero  um  einige  Monate 
zurück.  lm  kroatisehen  Texte 
(p.  9 —13)  záhlt  dér  Yerf.  49 
Gattungen  mit  78  Arten  auf. 
In  einer  Skizze  des  kroatisehen 
Textes  schildert  dér  Verf.  die 
Yerteilung  dér  Formationen. 
In  vertikaler  Richtung  unter- 
scheidet  er  zwei  Stuten : die 
litorale  und  die  sublitorale 
Stufe.  Die  1.  Fig.  dér  Tafel 
stellt  verkriippelte  Acetabularia 
mediterranea  - Exemplare  dar. 

Gy 


Dr.  V.  Vouk  Dvije  nőve  morske  alge  iz  Hrvatskog 
Primorja.  — Zwei  neue  Meeresalgen  aus  dem  kroa- 
t i s c h e n Litorale.  (Mit  2 Fig.  im  kroat.  Text.)  — Kroatisch  : 
ebenda  S.  14—15;  deutsch.  Rés.  ebenda:  50—51. 

A következő  2 új  alga-for-  Beschreibung  von  2 neuen 

mának  leírása  : Algenformen,  u.  zw.  von : 

1.  Chaetomorpha  aurea  var.  funiformis  Vouk  n ov.  var.  (latei- 
nische  Diagnose  im  kroat.  Texte  S.  15,  2 Fig.  dér  Tafel);  ge- 
sammelt  unweit  von  Sv.  Juraj  bei  Senj  (Zengg). 

2.  Arthrospira  funiformis  Vouk.  n.  s p.  (lateinische  Diagn~ 

im  kroat.  Texte  S.  15  mit  Textflg.);  gefunden  in  Cladophora- 
Vatten  bei  Potoéine  im  Golfé  von  Bakar  (Buccari).  Gy 


99 


Dr.  V.  Vouk:  Bioloska  istrazivanja  termalnih  voda 
Hrvatskoga  Zagorja.  — Biologische  Untersuchungen 
dér  The  rmalq  u ellen  von  Zagorje  in  Kroatien  (Vor- 
lauf.  Mitt.)  — Izvjeáca  matem.-prir.  razr.  Jug.  ak.  Zagreb  1916 
Sv.  5.  Jan.  1916.:  97 — 119.  — 8°. 


Dér  Verf.  schildert  die  all- 
gemeinen  Verháltnisse  und  die 
Algenflora  dér  zahlreichen  im 
Gebiete  Zagorje  (Nordkroatien) 
befindliclien  Thermen,  und  un- 
tersckeidet  dér  Temperatur  ent- 
sprechend : Hypo-,  Hliaro-.  Eu-, 
Akro-,  Hyperthermen,  dér  che- 
mischen  Eigenschaften  ent- 
sprecbend  aber : Thio-  und 

Akratotberraen  (cf.  p.  99). 

Neu  beschriebene  und  in- 
teressantere  Funde  sind : 
Oscillatoria  angustissima  W.  et  G.  (in  dér  Therme  von  Stubica 
Töplitz.)  — - Phormidium  termale  Vouk  nova  s p.  (diagn.  p.  106), 
Hypheothrix  jassaensis  Vouk.  nova  sp.  (diagn.  p.  106)  bei  dér  Temp. 
von40C°;  Anabaena  thermalis  Vomtn.  p , bei  45  C’  (diagn.  p.  106); 
Sóstóé  termophilum  Vouk  n.  s p.  (diagn.  p.  106  — 107)  bei  30  C° 
(in  dér  heissen  Quelle  von  Varasdin-Töplitz) ; in  den  Euthermen 
von  Smredece  Toplice  folgende  unsichere  neue  Arten  : «Üscilla- 
toria  sp.  nov.  sp. '?»  (diagn.  p.  111),  «Lyngbya  sp.  nova  species '?» 
(diag.  p.  111),  « Beggiatoa  constricta  nova  species  ?»  (diag.  p.  112).  — 
lm  Bad  Sutinsko:  Microcoleus  thermalis  Vouk  n.  sp.  (diagn.  p.  113). 

Szerző  becses  ily  irányú  Der'Verf.  gedenkt  diese  seine 

tanulmányait  még  folytatja.  wertvollen  Studien  fortzu 

setzen.  Gy. 

Dr.  V.  Vouk  — I.  Pevalek : Prilog  poznavanju  gljivazagre- 
backe  okoline.  — Ein  Beitrag  zűr  Kenntnis  dér  Pilz- 
flóra  dér  Umgebung  von  Zagreb.  ( Mit  3 Textfig.).  Kroa- 
tiscli : Prirodosl.  Istraáivanja  Hrvatskie  i Slav.,  Sv.  6. 1915  : 
17  — 25;  deutscher  Auszug;  Izvjesca  o raspr.  mat.-prirodosl. 
razr.  Sv.  4.  1915:51 — 52.  — Zagreb.  8°. 


Szerző  ismerteti  a horvát- 
országi Zagorje-rész  nagyszámú 
hévforrásainak  általános  viszo- 
nyait és  algafioráját,  s a hő- 
mérséklet szerint  megkülön- 
böztet : hypo-,  hliaro-,  eu-,  akro-, 
hyperthermát  és  chemiai  tulaj- 
donságuk szerint : thio-  és 
akratothermát  (v.  ö.  p.  99.) 

Újonnan  leírt  vagy  érdeke- 
sebb fajok : 


Ebben  az  általában  első 
közleményben  szerzők  Zagreb 
közvetlen  környékéről  (Tuska- 
nec,  Zelengaj,  Maksimir,  Sljeme, 
Podsused,  Samobor)153  gomba- 
fajt sorolnak  fel  saját  gyűjté- 
sük alapján.  A syst.  rész  a 
horvát  szövegben  |p.  18 — 25) 


In  diesel*  überhaupt  ersten 
Mitteilung  iiber  die  Pilzfiora 
dér  Umbebung  von  Zagreb 
záhlen  die  Verf.  153  Arten 
aus  dér  allernáchsten  Umge- 
bung von  Zagreb  (Tuskanee, 
Zelengaj,  Maksimir,  Sljeme, 
Podsused,  Samobor)  auf.  Dér 


100 


található : ugyanebben  a szö- 
vegközti ábrák:  Coprinus  mi- 
caceus  fo.  irregularis  (szabály- 
talan kalap;  fig.  1.,  22.  old.), 
Agaricus  Schumacheri  (fascia- 
tio,  fig.  3.  a — c,  24.  old.). 


svstem,  Teil  befindet  síeli  im 
kroatischen  Texte  p.  18—25 ; 
die  Textfiguren  (ebendort) 
stellen  Coprinus  micaceus  fo. 
irregularis  Youk  et  Pev.  mit 
unregelmássigem  Hűt  und  Fas- 


ciation  von  Agaricus  Schuma- 
cheri dar 

Uj  faj : Xeu  beschrieben  wird : 

Chalymotta  macrocystis  Vouk  et  Pevalek  nova  species 
(diagn.  p.  22  des  kroat.  Textes,  Fig.  2 a — c auf  S.  23) : Pileo  sicco, 
subflocculoso,  azono,  nitide  brunneo,  5 — 7 cm.  lato,  convexo,  cam- 
panulato,  dein  applanato  et  + acuminato  (acumine  opaco);  la- 
mellis  adfixis  brunneo-nigrescentibus;  acie  alba,  cvsúdiis  clavatis 
60  a longis  et  cca  15  u latis;  sporis  nigro-brunneis  limoniformi- 
bus  5 ’j.  latis  et  7-5  longis  et  valde  papillosis.  Stipite  cavo,  9—12 
cm.  alto,  albido,  basi  nitide  brunneo,  flocculoso,  longitudinaliter 
fibrilloso. 

Habitat:  caespitosa  gregatim  ad  terram  in  horto  botanico 


Zagrebiensi  (21.  X.  1914.) 


Gy. 


Külföldi  botanikai  dolgozatok  ismertetése. 

Referate  über  auslándische  botanische  Arbeiten. 

* Beitráge  zűr  allgemeinen  Botanik  a Herausgegeben  von 
Dr.  G.  Habeblandt.  — I.  Bánd  I.  Heft.  Mit  3 Taf.  u.  30  T»xtfig. 
— Berlin,  Veri.  von  Gebr.  Borntraeger.  1916:  XI. -4- 149.  — 


8°.  — Preis : 19  K. 

«A  berlini  egyetem  növény - 
physiologiai  intézetéből » fel- 
írással fognak  ezentúl  — idő- 
höz nem  kötve  — megjelenni  e 
Beitrag-ok,  az  intézetben  ké- 
szült munkákat  és  disserta- 
tiókat  tartalmazva.  Bevezeté- 
sül (p.  I — XI.)  Dr.  G.  Haber- 
landt  igazgató  ismerteti  rövi- 
den az  új  intézetet,  amelynek 
építési  és  berendezési  költsége 
394.000  M.-ra  rúgott. 


Az  első  füzetben  a következő 
czikkek  jelentek  meg: 


Unter  dem  Titel : «Aus  dem 
pflanzenphysiologischen  Insti- 
tut  dér  Universitát  Berlin  » wer- 
den  diese  Beitriige  in  zwangs- 
losen  Heften,  welche  die  in 
diesem  Institut  ausgeführten 
Arbeiten.  Disserlationen  ent- 
halten  werden,  erscheinen.  Zűr 
Einführung  beschreibt  (p.  1 — XI.) 
G.  Habereandt  das  neue  ínsti- 
tut.  dessen  Gesammtkosten  ein- 
schliesslich  dér  inneren  Ein- 
richtung  sich  auf  394.000  M. 
beliefen. 

Das  erste  Heft  enthiilt  fol- 
gende  wertvolle  Abhandlungen : 


10L 


Ottó  Bannert:  Über  den  Geotropismus  einiger  Infloreszenz- 
aehsen  und  Blütenstiele.  — Erich  Windel  : Über  die  Beziehungen 
zwischen  Funktion  und  Lage  des  Zellkernes  in  wachsenden 
Haaren.  — Walter  Rasch  : Über  den  anatomischen  Bau  dér  Wurzel- 
haube  einiger  Glumifloren  und  seine  Beziehungen  zűr  Beschaffen- 
heit  des  Bodens.  — Kokért  Hauser:  Untersuchungen  an  Makro- 
gametophyten  von  Piperaceen. 


Helyszűke  miatt  az  egyes 
dolgozatokat  nem  ismertethet- 
jük. Különben  is,  aki  e kérdé- 
sekkel foglalkozni  fog,  e Bei- 
trag-okat  úgysem  nélkülöz- 
heti. 


Raummangels  wegen  köunen 
wir  über  diese  Arbeiten  nicht 
ausführlicher  referieren.  Diese 
«Beitráge»  wird  sowieso  nie- 
mand  — dér  sieh  mit  diesen 
Fragen  beschaftigt  — entbehren 


können. 


Gy. 


: Sur  lassimilation  de  lazote  pár  les  poils 

de  Bot.  XXVI.  1914:  22—47,  106-128). 


Kövessi  F. 

des  plantes.  (Rév.  gén. 

Szerző  egy  magaszerkesz- 
tette készüléket  ismertet,  a 
melyben  különféle  növények 
dugványai  nitrogénmentes  lég- 
körben nevelhetők.  Ennek  a 
készüléknek  segítségével  ki- 
mutatja, hogy  téves  az  az  állí- 
tás, hogy  a növények  szőrkép- 
letei a levegőből  nitrogént  vesz- 
nek fel. 


Verf.beschreibt  einen  von  ihm 
konstruierten  Apparat,  in  wel- 
cliem  es  möglich  ist  Steck- 
linge  verschiedener  PHanzen 
in  einer  nitrogenfreien  Atmo- 
spliáre  zu  kultivieren.  Mit  Hilfe 
dieses  Apparates  weisternaeh, 
dass  die  Behauptung,  dass 
Trichome  dér  Pflanzen  Stiek- 
stoff  aus  dér  Luft  aufnehmen, 
eine  irrtümliche  ist. 


Kövessi  F. : De  l assimilation  de  1 azote  de  1 air  et  de  la 
réaetion  des  matiéres  albuminoides  contenues  dans  les  poils 
<'Specialisés»  des  plantes  cultivées  dans  loxygéne  en  l absence 


d azote.  (Trav.  Biol.-véget. ; livre 
Összefoglalása  szerző  vizs- 
gálati eredményeinek  arra  a 
kérdésre  vonatkozólag,  vájjon 
assimilálnak-e  a növényi  szőr- 
képletek nitrogént  ? Jamieson, 
Zempi.én  és  Roth  (v.  ö.  Magy.  j 
Bot.  Lapok  VIII.  (1909.)  évf. 

243 — 245.  old.)  állításaival 
szemben  tagadja  a szőröknek 
nitrogénassimiláló  képességét. 


dédié  á G.  Bonnier,  405 — 415) 
Zusammenfassung  derünter- 
suehungsergebnisse  des  Verf. 
über  die  Frage,  ob  Pflanzen- 
haare  Stickstoff  assimilieren 
vermögen,  die  entgegen  dér 
Behauptungen  Jamieson’s,  Zem- 
pléné und  Roth  s (vgl.  Ung. 
Bot.  Bl.  Jahrg.  VIII  (1909),  p. 
243 — 245)  verneint  wird. 

D. 


Fr.  Maloch  : Kvétena  v Pezensku.  — Flóra  des  Pilsen- 
Landes.  I.  systematiseher  (floristischer)  Teil.  — 316  Seiten.  Pilsen 
1913.  (Mit  Unterstützung  des  Bezirks-  u.  Gemeindeausschusses 
in  Pilsen). 


102 


A mű  pontos  termőhelymeg- 
jelölések,  ökológiai  és  egyéb 
megjegyzések  kíséretében  fel- 
sorolását adja  3000-nél  több 
kryptogam  és  phanerogam  faj- 
nak (a  nyálkagombáktól  a pil- 
langós virágúakig),  melyeket  a 
szerző  Pilsen  város  kiterjedtebb 
környékén  (kb.  40  km.-es  kör- 
zetben) észlelt. 

Két  faj.  a Leptosphaeria  li- 
mosa  Búr.  és  a Comothecium 
bohemicum  Búb.,  továbbbá  egy 
kybrid,  a Gnaphalium  luteo- 
album  X silvaticum  = G.  Ma- 
lochii  Podp.  a tudományra  nézve 
újak ; a Thelephora  coralloides 
Fr.  és  a Rubus  fissus  Lindl. 
újak  az  osztrák-magyar  mon- 
archia területére,  a Didgmium 
physaroides  (Pers.),  Chondrio- 
derma  spumaroides  Fr.,  Eos- 
sombronia  Dumortieri  Lindb.. 
Cynodontium  schi-ti  Wahlb.  és 
EpUobium  roseum  X Lamyi  pe- 
dig Csehországra  nézve  újak. 

Érdekes  az  előfordulása  ne- 
hány havasi  zuzmónak,  s Cla- 
donia  alpestris  i L.)  Rbh.-,  Cl. 
béllidiflora  (Ach.)  Schaer.-  és  a 
Parmélia  encausta  (Smfl.)Xyl.- 
nek,  600  és  854  m.  tengerszín- 
feletti  magasságban.  A tlier- 
mophil  fajokat  szerző  a kuta- 
tott terület  számos  folyóvize 
mentén  előfordulásuk  végpont- 
jáig követi. 


Das  Werk  enthált  eine  Auf- 
záhlung  von  íiber  3000  Kryp- 
togamen-  und  Phanerogamen- 
Arten  (von  den  Myxomyceten 
biszudeuPapilionaceen),welche 
dér  Verfasser  in  dér  weiteren 
Umgebung  dér  Stadt  Pilsen 
(etwa  im  Umkreise  von  40 
km.)  konstatiert  hat,  mit  ge 
nauen  Fundortsangaben,  ökolo- 
gischen  u.  a.  Bemerkungen. 

Zwei  Arten  Leptosphaeria 
limosa  Búb.,  Coniothecium  bo- 
hemicum Búb.  midéin  Bastard: 
Gnaphalium  luteo-album  X sil- 
vaticum = G.  Malchii  Podp. 
sind  neu  ; Thelephora  coralloi- 
des Fr.  und.  Rubus  fissus  Lindl. 
sind  neu  fül  die  Üsterreichisch- 
Ungarische  Monarchie;  Didy- 
mium  physaroides  (Pers.)  Chon- 
drioderma  spumaroides  Fr.,  Fos- 
sombronia  Dumortieri  Lindb. 
und  EpUobium  roseum  X La- 
myi sinnd  neu  für  Böhmen. 

Interessant  ist  das  Vorkom- 
men  einiger  alpinen  Flechten, 
wie : Cladonia  alpestris  (L.l 
Rbh.,  Cl.  béllidiflora  (Ach.) 
Schaer.,  Parmélia  encausta 
(Smfl.)  Nyl.  in  einer  Höhe 
íiber  600  und  854  m.  Lángs  dér 
vielen  Wasserlaufe  verfolgt 
dér  Verfasser  thermophile  Ar- 
ten bis  zu  ihren  Grenzpunkten 
im  Pilsener  Lande. 

(Autoref.). 


A.  J.  Zmuda:  0 roslinnosci  jaskin  tatrzanskich.  — Über 
die  Vegetation  dér  Tátraer  Höhlen  — Extr.  du  Bulletin  de 
l’acad.  des  se.  de  Cracovie,  el.  des  se.  math.  et  natúr.  Ser.  B.  se. 
natúr.  Juin-Juillet  1915:121 — 179,  Kraków  1915.  — 8°. 

Igen  értékes  mú,  melynek  Ein  verdienstvolles  Werk, 

czélja.  hogy  a Magas-Tátra  ; welche  den  Zweck  hat  unsere 
barlangi  flórája  ismeretének  lückenhaften  Kenntnisse  dér 


103 


hiányos  voltán  segítsen.  Szerző 
az  1912—3.  években  12  tátrai 
barlangot  kutatott  át.  A munka 
teljes  egészében  lengyel  nyel- 
ven (a  Bozprawy  W v d- 
z i a 1 u m a t.  p r z y r o d n. 
Akad.  U m i e j e t n o s c i-ban j 
fog  megjelenni,  itt  csak  röviden 
tárgyalja  az  egyes  barlangok 
helyzetét,  fekvését,  fontosabb 
fizikai  tulajdonságait  s adja 
az  ott  észlelt  növények  táblá- 
zatos kimutatását.  A megvizs- 
gált barlangok  a következők 
voltak : 


a)  a lengyel  oldalon : 

Oblazkova  Jama,  Grota  Mj 
Grota,  Zbójnickie  Okna  Niznie 
Dziura,  Ausfluss  des  Koscielisko 

b)  a magyar  oldalon  : 

A 1 abástrombarlang,  Rauscli  - 

keller,  a Nowy  Wierch  bar- 
langjai Podspadv  mellett, 
Murán. 

Összehasonlítás  czéljából  fel- 
kereste szerző  azOjców  mel- 
letti (Krakówtól  ÉNy-raj  -K o- 
kietka  s a Triest  melletti  Op- 
éina  barlangot.  Behatóan  is- 
merteti a barlangi  növények 
életfeltételeit  (fény,  víz,  meleg, 
szél  .tengersz  ínf  elett  i magasság, 
substratum,  létért  való  küzde- 
lem). s példa  felemlítése  után 
a fajok  táblázatos  kimutatását 
s a flóra  jellemzését  adja  Fel- 
sorolja a barlangok  flórája 
eredeti  és  secundarius 
tagjait,  arra  a meggyőződésre 
jutva,  hogy  a tátrai  barlangi 
flóra  bizonyos  mértékben  a 
relictum-flóra  jellegét  viseli 
magán  (ef.  p.  177). 


Höhlen  dér  Hoben-Tátra  in  bo- 
tanischer  Hinsieht  zu  erganzen. 
Dér  Verfasser  besuchte  in  d.  >J. 
1912  — 3:12  Höhlen.  Dér  aus- 
führliche  Text  wird  in  polni- 
scher Sprache (in  Rozpra w y 
W v d z i a 1 u m a t.  p r z y r. 
Akad.  Umiejetnosci)  er- 
scheinen : in  dér  vorliegenden 
Publikation  beschránkt  sich  dér 
Verf.  nur  auf  die  Angabe  dér 
Lage,  dér  wichtigsten  physi- 
kalischen  Eigenschaften  jedcr 
einzelnen  Höhle  und  auf  eine 
tabell.  Zusammenstellung  dér 
beobachteten  Pflanzen.  Die 
untersuchten  Höhlen  sind : 

a)  auf  dér  polnischen  Seite : 

i,  Jaskinia  Raptawicka,  Zimna 
, Grota  Groby,  Smocza  Jama, 
-Baclies,  Grota  Magory ; 

b)  auf  dér  ungarischen  Seite : 
die  Alabasterhöhle,  dér 

Rauschkeller,  Höhlen  im  Nowy 
Wierch  bei  Podspadv,  die  Mu- 
ran-Höhle. 

Zum  Vergleich  besuchte  dér 
Verf.  die  Höhlen:  Jaskinia 
ílokietka  auf  dér  kleinpolni- 
schen  Hochebene  in  Ojców  und 
die  Höhle  Opcina  bei  Triest. 
Ausführlich  werden  die  Lebens- 
bedingungen  (Licht,  Wasser, 
Wárme,  Luftbewegung,  See- 
höhe,  Substrat,  dér  Kampf  ums 
Dasein)  dér  Höhlenpflanzen  be- 
schrieben.  Nach  Anfiihrung  von 
8 Beispielen  gibt  elér  Verf.  eine 
tabellarisehe  Uebersicht  dór 
Arten  und  eine  Charakteristik 
dér  Flóra,  er  teilt  die  Glieder 
in  solche  dér  ursprüng- 
1 i c h e n und  Glieder  dér 
sekundáren  Höhlen-Flora ; 
die  ursprüngliche  Flóra  eines 
ganzen  Teiles  dér  tatrischen 


101 


Mivel  referens  eme  tátrai 
barlangokat  is  mind,  több  al- 
kalommal felkereste  speeziális, 
Molendoá-  kát  illető  tanulmá- 
nyai kedvéért,  szerzőnek  a 
Molendoá- kát  illető  megfigye- 
léseivel (lelőhely,  előfordulás, 
fényélvezet,  etc.)  egyáltalán 
nem  érthet  egyet.  Ez  azonban 
semmit  sem  von  le  szer- 
zőnek nagy  érdemeiből. 


Höhlenflora  weistnach  Ansicht 
des  Yerf.  gewissermassen  den 
Charakter  einer  Reliktenflora 
auf. 

Da  Referent  allé  díese  Tátra- 
Höhlen  auch  selbst  öfters  spe- 
ziell  zumZwecke  des  Studiums 
des  Yorkom mens  von  Molendoá 
besucht  hat,  kann  er  eben  diese 
Moosgattung  betreffend  in  vie- 
ler  Hinsicht  (Standort,  Vor- 
kommen,  Liehtgenuss  etc.)  den 
Ansichten  des  Verf.  nicht  bei- 
stimmen,  was  aber  das  Ver- 
dienst  des  Verfassers  n i c h t 
i m geringsten  M a s s e 
beeintráchtigt. 

Győrffy  (Kolozsvár). 


A Kir.  M.  Természettud.  Társulat  növénytani  szak- 
osztályának ülései.  — Sitzungen  dér  botanischen 
Sektion  dér  königl.  ungar.  naturwissenschaftlichen 

Gesellschaft. 

Az  1916.  évi  január  hó  12.-én  tartott  ülés.  — Sitzung  am 

12.  Jánner  1916. 

1.  Sántha  László  zuzmók-  1.  Lad.  Sántha  demonstriert 


ról  készített  plasztikus  szte- 
reoszkópi  képeket  szemléltet. 

2.  Jávorka  Sándor  « Kisebb 
megjegyzések  és  újabb  adatok 
IV.»  czímen  tart  előadást,  mely- 
nek során  néhány  ritkább,  a 
Magyar  Nemzeti  Múzeum  nö- 
vénytára herbáriumának  ren- 
dezése alkalmával  előkerült  s 
a hazai  florisztika  szempontjá- 
ból érdekes  növényt  mutat  be 
magyarországi  lelőhelyekről. 


3.  Fodor  Ferencz  «Szatmár- 
megye  növényföldrajzának  váz- 
lata-) ez.  értekezését  behatóan 
ismertetve  Jávorka  Sándor  ter- 
jeszti elő. 


plastisehe  stereoskopische  Auf- 
nahmen  von  Flechten. 

2.  Alex.  Jávorka  halt  unter 
dem  Titel  «Kleinere  Bemer- 
kungen  und  neuere  Angaben 
IV » einen  Yortrag,  gelegentlich 
dessen  einige  hinsiclitlich  dér 
floristischen  Erforschung  un- 
seres  Landes  interessante 
Pflanzen  von  ungar.  Standorten 
vorgelegt  werden,  die  ihm 
wahrend  des  Ordnens  des  Her 
bares  des  ungar.  Nat.-Museums 
unter  die  Hánde  geraten  sind. 

3.  Alexander  Jávorka  legt 
eine  Arbeit  Franz  Fodor's 
« Pflanzengeographische  Skizze 
des  Szatmárer  Komitates»  vor, 
die  eingehend  besprochen  wird. 


105 


4.  Timkó  György  «Két  új 
zuzmó  az  Alföld  homokbuczkái- 
ról»  ez.  előadásában  Alföldünk 
homokbuczkáiról  több  érdekes 
zuzmót  sorol  fel,  köztük  a Far- 
méi ia  conspersa  nevű  vándor- 
zuzmó két  új  varietását,  melye- 
ket részletesen  ismertet. 

5.  Sántha  László  « Néhai 
Fucskó  Mihály  zuzmógyüjtése» 
czímen  bemutatja  és  áttekin- 
tést nyújt  azokról  a zuzmók- 
ról, melyeket  megboldogult 
Fucskó  Mihály  tanár  Selmecz- 
bánya  környékén  gyűjtött. 

6.  Schneider  József  a ja- 
, nuári  enyhe  időjárás  követ- 
keztében virágzó  Helleborus  vi- 
ridis- 1,  Primula  acaulis- 1.  Ane- 
mone  transsilvanicá-X,  Eranthis 
hiemális- 1,  Corylus  Avellaná-X , 
Petasites  albus-X  és  T ussilago 
Farfará-X  mutat  be  a buda- 
pesti egyetemi  növénykertből. 


4.  Georg  Timkó  spricbt  über 
«Z\vei  neue  Flechten  dér  Sand- 
híigel  des  ungar.  Tieflandes», 
wobei  melirere  interessante 
Flechten  aufgezahlt  und  zwei 
neue  Yarietáten  dér  Wander- 
flechte  Parmelia  conspersa  ein- 
gehender  erörtert  werden. 

5.  Ladisl.  Sántha  legt  die 
Flechtensamnilung  weil.  Mich. 
Fucskó’s  vor,  wobei  eine  Über- 
siclit  derjenigen  Arten  geboten 
wird,  die  unser  verstorbener 
Kollege  in  dér  Umgebung  von 
Selmeczbánya  gesammelt  hat. 

6.  Joseí  Schneider  legt 
Exemplare  von  Helleborus  ri- 
vális, Primula  acaulis,  Ane- 
mone  transsilvanica,  Eranthis 
hiemális,  Corylus  Avellana , Pe- 
tasites albus  und  Tussilago 
Farfara  vor,  die  infoige  dér 
milden  Witterung  im  botan. 
Garten  dér  Budapestéi1 2 3  Univer- 
sitát  schon  im  Janner  zűr 
Bliite  gelangt  sind. 


Az  1916.  évi  február  hó  9.-én  tartott  ülés.  — Sitzung  am 

9.  Feber  1916. 


1.  Moesz  Gusztáv  aBotani- 
zálás  a Száva  partján  1915 
nyarán » ez.  előadásában  gyűj- 
tött anyagának  bemutatásával 
kapcsolatban  a Száva-menti 
mocsarak  növényvilágáról  ér- 
tekezik. 

2.  Jávorka  Sándor  Pulmo- 
naria  Filarszkyana  Jáv.  néven 
új  kárpáti  endemikus  Pulmo- 
nariú  t vezet  be  az  irodalomba 
ismertető  előadása  keretében. 

3.  Unger  Emil  «A  Wolffia 
arrhiza  újabb  hazai  termö- 
helyé»-röl,  előfordulási  körül- 
ményeiről és  elterjedése  mód- 
jairól tart  előadást. 


1.  Gustav  v.  Moesz  spricht 
über  «Botanisehe  Excursionen 
am  Save-Ufer  im  Monate  Juli 
1915»,  wobei  die  Vegetation 
dér  Sümpfe  langs  dér  Savé 
unter  Vorlage  des  Materiales 
geschildert  wird. 

2.  Alexander  Jávorka  legt 
Pulmonaria  Filarszkyana  Jáv., 
eine  neue  endemisehe  Pulmo- 
naria-kvX  dér  Karpathen  vor. 

3.  Emil  Unger  spricht « Über 
neuere  ungarische  Standorte 
dér  Wolffia  arrhiza »,  wobei  er 
einiges  über  die  Vorkommens- 
verháltnisse  und  die  Art  und 


4.  Moesz  Gusztáv  Sarco- 
scypha  protractá-t  mutat  be, 
amelyet  Boros  A.  Budapest 
környékén  (a  Hűvösvölgyben) 
gyűjtött. 

5.  Mágocsy-Dietz  Sándor 

bemutat  egy  gyökérzetnélküli 
Opuntia- törzset,  mely  tápfel- 
vétel nélkül  (raktározott  táp- 
lálóanyagaira  utáltán)  másfél 
évig  vegetált. 


Weise  dér  Verbreitung  dieser 
Art  anfülirt. 

4.  Gustav  v.  Moesz  legt 

Sarcoscypha  protracta  vor,  wel- 
clie  A.  Boros  in  dér  Umgebung 
von  Budapest  dm  ívűiden  Tale) 
gesammelt  hat. 

5.  Alexand.  Mágocsy-Dietz 
demonstriert  ein  wurzelloses 
Exemplar  einer  Opuntia- A\t , 
welches  ohne  Nahrungsauf- 
nahme  (aus  seinen  Reserve- 
stoffen)  IV2  Jahre  láng  vege- 
tiert  hat. 


Az  1916.  évi  márczius  hó  8.-án  tartott  ülés.  — Sitzung  ara 

8.  Márz  1916. 


1.  Az  elnök  megnyitójában 
visszapillantást  nyújt  a szak- 
osztály utolsó  8 évének  mű- 
ködésére; szól  a további  mun- 
kálkodás követendő  irányelvei- 
ről és  a tagokat  új  tagok  to- 
borzására hívja  fel. 

Az  elnöki  megnyitót  követő- 
leg  a jegyző  és  a szerkesztő 
évi  jelentéseiket  terjesztik  elő. 
Utána  a szakosztály  tisztújí- 
tást tartott,  melynek  során 
megválasztották:  elnökké  Má- 
gocsy-Dietz Sándor  dr.-t,  al- 
elnökké  Filarszky  Nándor  dr.-t, 
intézőbizottsági  tagokká  Tuzson 
János  dr.-t  és  Kümmerle  J. 
Béla  dr.-t,  szerkesztővé  Moesz 
Gusztáv  dr.-t,  jegyzővé  pedig 
Szabó  Zoltán  dr.-t. 


2.  Győrffy  István  bemutatja 
az  Erdélyi  Nemzeti  Múzeum 
növénytárt  osztályának  kiadá- 


1.  Dér  Vorsitzende  entwirft 
in  seiner  Ansprache  einen  Über- 
blick  iiber  die  Tátigkeit  dér 
Sektion  wahrend  dér  letzten 
3 Jahre,  skizziert  in  grossen 
Zügen  die  Richtlinien  ihrei 
zukünftigen  Arbeit  und  fordert 
die  Mitglieder  auf,  durcli  An- 
werbung  neuer  Mitglieder  die 
Interessen  dér  Sektion  zu  för- 
dern. 

An  diese  Ansprache  an 
scldiessend  erstattet  d Schrift- 
führer  und  dér  Redakteur 
seinen  Jahresbericht,  worauf 
zűr  Neuwahl  dér  Funktionáre 
geschritten  wird. 

Gewáhlt  wurden  zum  \’or- 
sitzenden : Dr  Alex.  Mágocsy- 
Dietz,  zum  stellvertret.  Vor- 
sitzendon  : Dk.  Férd.  Filarszky, 
zu  Mitgliedern  des  Executiv- 
Ausschusses : Dr.  Joh.  Tuzson 
und  Dr.  J.  B.  Kümmerle,  zum 
Redakteur:  Dr. Gustav  v. Moesz, 
zum  Schriftführer : Dr.  Zoltán 
v.  Szabó. 

2.  Stefan  Győrffy  legt  den 
I.  Faszikel  des  .vöm  sieben- 
bürg.  Nationalmuseum  heraus- 


107 


sában  megjelenő  « Bryophyta 
regni  Hungáriáé  exsiccata»  ez. 
mohagy üjtemény  I.  kötetét  és 
ennek  a ((Botanikai  múzeumi 
füzetekében  megjelent  sehe- 
dáját. 

3.  Győrffy  István  «Új  moha- 
bastardus»  czímen  az  általa 
felfedezett  Funavia  hygro- 
metrica  X Physeomitrium  pyri- 
forme- hvbri de t ismerteti. 

4.  Sántha  László  «A  zuz- 
mók vizsgálata  poláros  fény- 
ben*) ez.  előadásában  beszámol 
a Physcia- genus  képviselőin 
folytatott  ezirányú  vizsgálatai- 
nak eredményeiről. 

5.  Hollendonner  Ferencz 
«A  világító  baktériumokról)) 
tart  előadást,  melyet  érdekes 
bemutatásokkal  kisér. 

Az  1916  évi  április  hó  12. -é 

12.  Ap 

1.  Hollendonner  Ferencz 

((Aquinkumi  hordók  és  kút- 
részek  fája»  ez.  értekezésében 
beszámol  azon  vizsgálatairól, 
melyeket  az  Aquincum  terü- 
letén történt  ásatások  alkal- 
mával előkerült  római  hordók 
és  kútrészek  fáján  ennek  meg- 
határozása czéljából  eszközölt. 

2.  Fodor  Ferencz  ((Tanul- 
mányok a Szörénység  és  a 
Délduna  növényföldrajzához: 

1.  A flóra  klimatológiai  ténye- 
zői*) czímen  tart  előadást, 
melynek  során  a nevezett  te- 
rület klimatológiáját  ismerteti. 

3.  Tuzson  János  «A  buda- 
pesti tudományegyetemi  nö- 
vényrendszertani és  növényr- 
földrajzi  intézet  újabban  meg- 
szerzett herbáriumaiét  mutatja 
be  és  ismerteti. 


gegebenen  Exsiceatenwerkes 
« Bryophyta  regni  Hungáriáé 
exsiccata*)  und  die  in  den 
((Botanischen  Museumsheften» 
erschienenen  «Scliedae»  vor. 

3.  Stefa-n  Győrffy  bespricht 
den  neuen  von  ihm  entdeckten 
Moosbastard  Funaria  hygro- 
metrica  X Physeomitrium  pyri- 
forme. 

4.  Lad.  Sántha  spricht  «Über 
die  Untersuchung  von  Flechten 
im  polarisiertem  Lichte»,  wo- 
bei  er  über  die  Ergebnisse  dér 
an  Physcia-  Arten  durchgeführ- 
ten  Untersuchungen  berichtet. 

5.  Franz  Hollendonner  halt 
einen  Vortrag  «Über  leuchtende 
Bacterien»  nebst  Demonstration 
interessanter  Obiekfe. 

t tartott  ülés.  — Sitzung  am 
11  1916. 

1.  Fr.  Hollendonner  spricht 
«Cber  Fásser  und  Brunnenteile 
aus  Aquincum*).  Dér  Vortr.  hat 
die  Hölzer  dér  gelegentlich  dér 
Ausgrabungen  in  Aquincum  zu 
Tagé  geförderten  römischen 
Fásser  und  Brunnenteile  unter- 
suclit  und  berichtet  nun  über 
die  Ergebnisse  seiner  Besiim- 
mungen. 

2.  Franz  Fodor  spricht  über 
«PflanzengeographischeStudien 
im  Szörényer  Komitate  und  an 
dér  unteren  Donau,  I.  über 
die  klimatisehen  Faktorén  dér 
Flora»,  bei  welcher  Gelegen- 
heit  die  Klimatologie  dieses 
Gebietes  geschildert  wird. 

3.  Johann  Tuzson  spricht 
«Über  die  neuerdings  erwor- 
benen  Herbarien  des  pflanzen- 
syst.  u.  pflanzengeogr.  Institutes 
dér  Budapestéi’  Universitát». 


108 


4.  Boros  Ádám  a Lecunora 
crassa  (Huos.)  Ach.  Budapest 
környékén  általa  gyűjtött  új 
varietását  mutatja  be. 

5.  Szabó  Zoltán  ((Mikro- 
szkópiái apróságok))  ez.  elő- 
adásában mikroszkópi technikai 
eszközöket  ismertet  bemutatá- 
sok kíséretében. 


4.  Adam  Boros  legt  eine 
neue,  von  ilini  in  dér  Urnge- 
bung  von  Budapest  entdeckte 
Varietát  dér  Lecanora  crassa 
(Huds.1  Ach.  vor. 

5.  Zoltán  v.  Szabó  spriclit 
aüber  mikroskopische  Details», 
wobei  einige  mikmskopisch- 
teelmisclie  Hilfsapparate  de- 
monstriert  und  erklárt  werden. 


Az  1916.  évi  május  hó  10.-én  tartott  ülés.  — Sitzung  am 

10.  Mai  1916. 


1.  Thaisz  Lajos  «Erdei  szél- 
károk a Magas  Tátrában  1915 
november  18.-án»  ez.  előadá- 
sában sikerült  fényképfelvéte- 
lek bemutatása  kíséretében  a 
nevezett  erdőkárokat  ismerteti 
s velük  kapcsolatban  a letarolt 
erdők  leendő  felújításáról  em- 
lékezik meg. 

2.  Thaisz  Lajos  «A  belgrádi 
Panőic  herbárium  sorsa»czímen 
tartott  értekezése  során  indít- 
ványt terjeszt  a szakosztály 
elé  a hazai  vonatkozásokban 
gazdag  PANŐic-herbariumnak  a 
háború  tartama  alatt  Belgrád- 
iján történendő  megőrzése  és 
gondozása  ügyében. 

3.  Moesz  Gusztáv  ((Gombák 
a Száva  partjáról))  ez.  előadá- 
sában néhány  érdekes  mikro- 
szkopikus gombát  ismertet  azok 
közül,  melyeket  szerbiai  offen- 
zivánk  idején  a Száva  partján 
gyűjtött.  Több  ritka  fajon  kívül 
egy  új  Lachnea- speciesre  is 
bukkant,  melyet  az  irodalomba 
bevezetve  részletesen  ismertet. 

4.  Kovács  Ferencz  « Ú j ada- 
tok Obecse  növényzetének  is- 
meretéhez)) ez.  értekezésében 


1.  L.  v.  Thaisz  hált  einen 
Vortrag  «Über  die  Windbrüche 
in  dér  Hohen-Tátra  am  18. 
Nov.  1915»  gelegentlich  des- 
sen  unter  Yorlage  gelungener 
photogr.  Aufnahmen  die  dórt 
verursachten  Scháden  sowie  die 
Aufforstungspláne  besi)rochen 
werden. 

2.  L.  v.  Thaisz  spriclit  «Über 
die  Schicksale  des  Belgrader 
PANcic’sclien  Herbars»  wobei 
dér  Antrag  gestellt  wird,  die 
nötigen  Schritte  behufs  Kon- 
servierung  u.  Erhaltung  dieser 
wegen  ihrer  Beziehungen  zu 
unserer  Flóra  wichtigen  Samm- 
lung  einzuleiten. 

3.  G.  v.  Moesz  hált  einen 
Vortrag  «Über  Pilze  vöm  Save- 
Ufer»  unter  Vorlage  einiger 
interessanter  mikroskopischer 
Arten.  welche  dér  Vortr.  ge- 
legentlich unserer  serbisehen 
Offensive  in  dieser  Gegend 
gesammelt  hat.  Ausser  mehreren 
seltenen  Arten  sammelte  dér 
Vortr.  auch  eine  neue  Lachnea- 
Art,  welche  zum  Zwecke  ihrer 
Einführung  in  die  Literatur 
eingehend  besprochen  wird. 

4.  Franz  Kovács  spriclit 
«Über  neue  Beitráge  zűr  Kennt- 
nis  dér  Flóra  von  Óbecse»,wo- 


109 


az  óbeesei  flóra  számos  kép- 
viselőjét mutatja  be,  közöttük 
mint  legérdekesebbet  az  ottan 
relictumként  szereplő  Amyg- 
dolus  naná- 1. 

5.  Szabó  Zoltán  bemutatá- 
sokkal kapcsolatban  Dr.  A. 
Lingelsheim  « Pflanzenanatomi- 
sche  Strukturbilder  in  trocknen- 
den  Kolloiden»  ez.  munkáját 
ismerteti. 


bei  zahlreiche  Yertreter  dér 
dortigen  Flóra  vorgelegt  wer- 
deD,  unter  diesen  als  interes- 
santester  die  dórt  als  Relikt 
vorkommende  Amygdalus  nana. 

5.  Zoltán  v.  Szabó  bespricht 
unter  Vorlage  von  Demonstra- 
tionsobjekten  das  Werk  «Pflan- 
zenanatomische  Strukturbilder 
in  trocknenden  Kolloiden»  Dr. 
A.  Lingelsheim’s.  F. 


Gyűjtemények.  — Sammlungen. 

Bryophyta  regni  Hungáriáé  exsiccata  edita  a sectione 
botanica  Musei  Nationalis  Transsilvaniei.  Auctoribus  I.  Gyöpffy 
et  M.  Péterfi.  Tóm  I.  Nra.  1—50.  Kolozsvár  1915.  [Scbedae  in 
Botanikai  Múzeumi  Füzetek  I.  1915:10 — 73,  cum 
tab.  1-  III.]. 


Az  Erdélyi  Nemzeti  Múzeum 
növénytári  osztálya  kiadta,  eme 
c s e r e-obiectum  mindössze  30 
példányban  jelenik  meg.  Az 
exsiccatum  fedő-  és  tartalom- 
mutatója  első  lapján  Hazs- 
linszky  Fr.,  Dr.  Demeter  K. 
és  Dr.  T.  Chalubinski  arczképe 
látható. 

A gyűjtemény  kiadásának 
czélja : hazánk  moliflo Tá- 
jának kritikai  feldol- 
gozása ill.  megkezdése  (cf. 
Győrffy  in  Botan.  Múz. 
Fiiz.  I.  1915:12). 

A schedákban  hosszabb  meg- 
jegyzéseket fűznek  szerzők  a 
következő  számokhoz : 


Diese  Sammlung  wird  von 
dér  Botan.  Abteilung  des  Sieben- 
bürgischen  Museumsvereines 
als  Tauschobject  nur  in 
beschránkter  Auttage  (30)  aus- 
gegeben.  Das  Titelblatt  trágt 
die  Bildnisse  von  Fr.  v.  Hazs- 
linszky,  Dr.  K.  Demeter  und 
Dr.  T.  Chalubinski. 

Dér  Zweck  dér  Ausgabe 
dieses  Exsiecatenwerkes  ist : 
eine  kritische  B e a r b e i- 
t u n g dér  Moosflora  Ungarns 
zu  beginnen  (s.  Győrffy’s  Vor- 
vort  in  Stdiedis  p.  12). 

AusfiihrlicliereBemerkungen 
fügén  die  Verf.  den  folgenden 
Nummern  bei : 


Nr.  2.  Clevea  hyalina , Nr.  3.  Bucegia  romanica,  Nr.  23.  Mó- 
lé ndoa  Sendtneriana,  Nr.  28.  Schistidium  brunnescens. 

A gyűjtemény  munkatársai  Die  Sammler  des  ausgeg. 

voltak  : ' Materiales  waren : 

Dh.  Degen  Árpád,  f Dr.  Demeter  Károly,  Dr.  Győrffy  Ist- 
ván, Péterfi  Márton  és  f Szabó  Imre. 


110 


Lényeges  újítás,  hogy  a 
gyűjtemény  minden  példánya 
scliedáján  a két  legfontosabb 
oTkologiai  factornak,  a víznek 
és  a fénynek  szerepe  is  elbí- 
rálás alá  esik,  amennyiben  a 
schedák  alján  jelezve  van  p. 
o.  Hygrophytou  photophilum, 
Xerophyton  photophilum,  etc. 

Az  I.  kötetben  megjelent 
számok  közül  kiemelendők: 


Eine  wesentliche  Neuerung 
ist,  dass  auf  jeder  Schede 
die  zwei  wichtigsten  o'íkologi- 
sehen  Faktorén:  Wasser  und 
Licht  eine  besondere  Berück- 
siehtigung  erfahren  u.  die  ein- 
zelnen  Arten  z.  B.  als  Hygro- 
pliyton  photophilum.  Xerophy- 
ton photophilum,  etc.  bezeich- 
net  werden. 

Von  den  1 — 50  Nummern 
sind  folgende  hervorzuheben : 


Xr.  2.  Clevea  hyalina  Com.  Torda-Aran}ros : Kőhasadék  pr. 
Tordatúr  lég.  Győrffy  et  Péterfi.  — Nr.  3.  Bucegia  romaniva 
Hohe-Tátra : Késmárkéi-  tírünersee  lég.  Győrffy.  — Nr.  4.  Marsu- 
pella  emarginata  Hohe-Tátra:  Késmárkéi-  Grünersee  «Deutsche 
Leiter»  lég.  Győrffy.  — Nr.  11.  Sphagnum  mclluscurn  xa.T.vuigata 
Warnst.  fo.  gracilis  Com.  Kolozs : in  turfosis  «Molhás»  lég. 
Péterfi  — Nr.  23.  Molendoa  Sen^tneriana  fo.  plantae  lucigenae 
Hohe  Tátra:  Tokarnya  Tokarski  pofok  lég.  Győrffy.  — Nr.  26. 
Pleurochaete  squarrosa  Bugacz-Monostor  pr.  Kecskemét  lég.  Pé- 
terfi. — Nr.  28.  Schistidium  brunnescens  Kőhasadék  pr.  Tordatúr 
leg.  Péterfi.  — - Nr.  38.  Philonoti s caespitosa  pr.  Szelicse  lég. 
Győrffy  et  Péterfi.  — Nr.  43.  Dichelyma  falcatum  Retyezát : 
Teu  Zenoga  lég.  j I.  Szabó  et  Péterfi. 


Az  egyes  példányoknak  ki- 
készítése és  kiállítása,  továbbá 
a kiadott  anyagnak  leggon- 
dosabb feldolgozása  és  a kül- 
alak e kiadványnak  a legérté- 
kesebb exsiecataművek  sorá- 
ban jelölnek  ki  helyet. 


Praeperation  und  Auflage 
dér  Exemplare,  sorgfáltigste 
Bearbeitung  des  ausgegebenen 
Materiales  und  Ausstattung 
weisen  diesem  Werk  einen 
Platz  unter  den  wertvollsten 
Exsiccatenwerken  an. 

y et  D. 


Kryptogamae  ex^iccatae  editae  a Museo  Palatino  Vindo- 
bonensi.  Centuria  XXIII.  — (Schedae  in  Annál,  des  K.  k. 
Natúr  h ist.  Hofmuseums.  Bd.  XXIX.  1915  : 458  482. 
Auctore  Dr  A.  Zahlbruckner). 


A XXIII.  cent.,  schedáival  Die  XXIII.  Cent.  dieser  samt. 

most  megjelenő  gyűjteményben  Schedae  erschienenen  Samm- 

a következő  hazai  adatok  van-  lung  enthiilt  folgende  ungari- 

nak  : se  he  Daten  : 

Fungi  (Dec.  8) — 88):  nr.  2202  Lstila/o  Vetül antii  («Alte 
Au»  prope  Pozsony  lég.  J.  A.  Báumler),  nr.  2203  Puccinid  Absinthii 
(prope  Pozsony  lég.  -I.  A.  Báumler),  infoliis  caulibusqne  Artemi- 
siae  Abrotani , A.  ponticae  et  A.  vulgáris  (prope  Szekszárd  lég. 


Ili 


L.  Hollós),  nr.  2206  Triphragmium  Filipendulae  (Kőhegy  prope 
Pomáz  lég.  A.  Mágocsy-Dietz),  nr.  2227  Septoria  Xanthti  (prope 
Szekszárd  lég.  L.  Hollós),  nr.  2228  Septoria  Chenopodii  (prope 
Prencsfalu  lég.  f A.  Kmet),  nr.  25  Puccinia  obtasa  (prope  Vilim  é 
lég.  A.  Mágocsy-Dietz),  nr.  915  Puccinia  Iridis  (in  insula  Szt- 
Margit,  prope  Budapest  lég.  G.  Magyar,  conim.  A.  Mágocsy-Dietz). 
Corrigenda:  nr.  11 60  Lophodermium  macrosporum  (prope  Pozsony 
lég.  J.  A.  Báumler,  det.  F.  de  Höhnel). 

Algáé  (Dec.  33  — 34) : nr.  2254  Chara  foetida  I.  Reilie 
subinermis  Migula  (forma  'FT)  subcapitata  Migula  (ad  «Rákos» 
pr.  Budapest  lég.  W.  Steinitz,  det.  W.  Migula),  nr.  2256  Chara 
foeltda  forma  á<$)  decipiens  (in  fonté  thermali  [19°  R.]  prope 
«Gánóez»  lég.  L.  Ullepitsch,  det.  W.  Migula),  nr.  2259  Chara 
fragalis  (in  msula  danubiali  «Poetschen»  pr.  Pozsony  kg.  J. 
Schiller),  nr.  1209b]  Ulothrix  subtilis  (Comit.  Trenesénf  in  rivulis 
Bosácae  lég.  Holuby). 

Li  chenes  (Dec.  56 — 58):  nr.  2264  Leptogium  massitiense 
(Fiume, in  fruticetis  vallis  «Recinatal»  supraZakajl  lég.  J.  Schuleb), 
nr.  2280  Lecanora  (seet.  Placodium)  írassa  var.  caespitosa  (Fiume, 
lég.  F.  Blechschmidt  et  J.  Schuler),  nr.  2281  Lecanora  (szel.  Pla- 
codium) crassa  var.  subfossulata  A.  Zaiilbr.),  nov.  var.  (Fiume, 
prope  pagum  Kablari,  ea.  350  m.  s.  m.  lég.  F.  Blechschmidt  et 
J.  Schuler),  nr.  2284  Ramalina  carpathica  (Retyezát  ad  laeum 
Zenoga  ca.  2ü50  m.  s.  m.  lég.  M.  Péteréi),  nr.  2289  Physcia 
anaptychiella  (Pozsony,  in  summa  monte  Racbsturm  prope  Szé- 
leskút,  ea.  730  m.  s.  m.  [loc.  classie.j  lég.  A.  Zahlbruckner). 

Gy. 


exsiccati.  Herausgegeben  von  Ernst 
1001 — 1050;  Ser.  22.  Xra  1051— 110<>; 
Ser.  24.  Xra  1151—1200;  Ser.  25. 
1251—1300;  Ser.  27.  Xra  1301-  1350. 


Musci  europaei 

Bauer.  — Sr.  21.  Xra 
Ser.  23.  Xra  1101—1150; 
1201—1250;  Ser.  26.  Xra 
Kifogástalanul  kikészített 
példányokban  bár  lithographált 
s nem  mint  eddigelé  : nv  om- 
tatott  cédulákkal  ellátva  — 
aminek  oka  a dúló  Világ- 
háború — jelentek  meg  fenti 
sorozatok,  a szokásos  kiilön- 
nyomásként  adott  schedák 
nélkül. 

A sok  érdekes  adat  közül 
csakis  az  újonnan  leírt  fajokat, 
változatokat  etc.  emeljük  ki: 


In  tadellos  praeparierten 
Exemplaren,  jedoeh  schon  mit 
lithographierten  und  nicht  mit 
gedruckten  Scheden  — woran 
sicher  dér  Weltkrieg  schuld 
ist  — sind  diese  Serien  ohne 
separat  abgedruckte  Schedae 
erschienen. 

Von  den  vielen  interessanten 
Daten  sind  folgende  hervorzu- 
lieben.  Neu  beschrieben : 

ner  nov.  sp. 
Xáchstverwandt 
Parallelform  — 


Ser.  21.  Xr.  1045  Byrbula  adriatica  Baumgart 
(Dalmatien : Insel  Lissa,  lég.  J.  Baumgartner)  : 
mit  Barbula  fallax  — wohl  ihre  mediterráné 


112 


habituell  dér  B n bula  gmcilis  u.  dem  Didymodon  luridus  oft  reclit 
ahnlich,  doeh  erstere  schon  durch  die  in  eine  langere  Pfrieme 
auslaut'ende  Blattspitze,  aucli  durch  schmalere,  weniger  stark 
zurückgerollte,  glatte  Blatter  leiclit  zu  unterscheiden.  Schwieriger 
i s t mitunter  die  Unterscheidung  von  Didymodon  luridus , doch  ist 
aucli  bei  diesem  die  Blattbasis  im  allgemeinen  schmiiler,  die 
Blatter  sind  schwácher  umgerollt,  glatt  oder  fást  glatt.  ilire 
Spitzen  weniger  scharf  bis  stumpfa  J.  Bau.aigartner  in  scheda. 

Ser.  22.  Nr.  1090  Pohlia  annotina  (Hedw.)  Loeske  nec  Lindb. 
fo.  decipiens  Loeske  (Thüringen  lég.  Loeske). 

Ser.  23.  Nr.  1119  Bryum  capillare  nova  var.  pulvinata 
Warnst.  (Neuruppin  lég.  C.  Warnstorf),  Nr.  1142  Philonolis 
marchica  fo.  hydrophila  Warnst.  (Neuruppin  lég.  C.  Warnstorf). 

Ser.  24.  Nr.  1185  b)  Pogonatum  nmium  fo.  breviseta  Roll 
(Darmstadt  lég.  Roll). 

Ser.  25.  Nr.  1222  Pseudoleskeeli  a catenulata  var.  laxa  Műnk  in 
scheda  (Hohe-Tátra,  Belaer  Kalkalpen,  Eisernes  Tor  lég.  Győrffy) 
«Differt  a typo  caespitibus  tenuissimis,  foliis  laxius  textis» 
Győrffy  in  scheda.  Nr.  1229  Haplocladium  virginianum  (Hosszú- 
aszó lég.  Péterfi). 

Ser.  26.  Nr.  1253  Cratoneuron  commutatum  fo.  alis  foliorum 
papillosis  (Bregenz  lég.  Blumrich),  Nr.  1279  Hygrohypnum  molle 
no.  fo.  dongnia  Mönk.  (Hohe-Tátra,  Kesmarker  Grünerseetal  im 
Abflusse  des  Maukschees  lég.  Győrffy)  «Differt  a typo  caespitibus 
multo  longioribus  fluctuantibus,  Fontinali  similibus,  caulibus  inferi- 
ore  parte  efoliosis,  nudis,  solum  superiore  parte  foliis  oltectis» 
Győrffy  in  scheda. 

Ser.  27.  Nr.  1307  Plagiothecium  curvifolium  Schl.  ío.julacea, 
«ramis  subjulaceis,  foliis  imbricatis  saepe  subhomoraallis»  Cul- 
yiann  (Schweiz  Burgfeld  ob  Beatenberg  lég.  Culmann),  Nr.  1331 
Scorpiurium  circinnatum  1 Brid.)  Fl.  et  Lske.  nov.  fo.  pterigynau- 
droidea  Bott.  et  Weiss  (Toscana,  Mte  Pisano  lég.  A.  Bottini  et 
E.  Weiss)  «Pterigynandro  filiformi  facie  sat  simile;  rami  omnes 
recti  nec  circinati,  subjulacei  homomalli,  reliqua  ut  in  typo» 
Bottini  et  Weiss  in  scheda. 


Hazai  adatok  : Heimische  Daten : 

Nr.  1209  Fabbronia  odoblepharis , Nr.  1222  Pseudoleskeeli  a 


catenulata  nov.  var.  taxa  Mönk. 
nov.  fo.  elongata  Mönk. 

A 21.  serieshez  van  csatolva 
az  «Index  ad  series  1 — 20  sive 
ad  specimina  1 — 1000. 


Nr.  1279  Hygrohypnum  molle 

I)er  21.  Serie  ist  als  Beilage 
dér  « Index  ad  series  1 — 20 
sive  ad  specimina  1 — 1000» 
beigelegt.  y. 


Bryotheca  polonica  (Czesc  III.  Nr.  101— 150)  Musci  Tatren- 
ses,  zestawil  A.  J.  Zmuija  (Schedae  in  Kosmos  XXXYII.  1912: 
662—670). 


1 18 


E gyűjtemény  3.  részében 
kizárólag  csak  tátrai  mohok  és 
pedig  úgy  a lengyel,  mint  a 
magyar  oldalról,  jelentek  meg. 

Hazai  adatok  a kővetkező 
számok : 

Nr.  103,  107,  108b), 
Újonnan  leírt  változatok : 


Dér  111.  Teil  diesel-  Sarnm- 
lung  enthált  ausschliesslich 
Moose  dér  Hohen-Tátra,  u.  zw. 
sowolil  von  dér  polnischen,  als 
auch  von  dér  ungarischen  Seite. 

Ungarische  Daten  sind: 

116,  118.  129,  138b),  147. 

Neu  beschrieben  : 


Nr.  111.  Schistidium  sphaericum  (Schimper)  Roth  var.  car- 
paticum  Zmuda  n o v.  var.:  pilo  tol  io rum  longiore,  pe- 
ri s t o m i o m a g i s evoluto,  minusrudimentari  q u a m 
in  fór.  t y p i c a.  s p o r i s m a i o r i b u s 1 2 — 14  (16)  u.  d i a m. ; 
p 1 a n t a calcicola. 

Mietusia  dolina : Túrnia  Eljasza,  lég.  A.  J.  Zmuda. 

Nr.  131.  Polytrichum  commune  L.  var.  Chálubinski  Zmuda 
nov.  var.:  calyptra  griseo  a rgen  tea.  Dolina  Chocho- 
lowska,  lég.  Zmuda. 

Nr.  142.  Oxyrrhynchium  speciosum  (Buidel)  Waiínst.  var. 
Tatrense  Zm.  nov.  v a r.  (0.  Tairense  Zu.) : p 1 a n t a tenerrima 
differtatypofoliisminoribus,  c a u 1 i n i s ad  1 mm. 
longis,  0'4— 05  mm.  latis,  frondinis  ad  0 7 mm.  longis, 
03  — 0-4  mm.  latis,  costa  f o 1 i o r u m caulinorum  br e- 
v i o r e e t t e n u i o r e.  Forma  cavernaru in. 

Dolina  Koscieliska:  Grota  Raptawicka  (Rapt.  Höhle),  lég. 
Zmuda. 


A gyűjteményt  a krakówi  Die  Sammlung  hat  das  bo- 

egyetemi  botanikai  intézet  tanische  lnstitut  in  Kraków 

adta  ki.  ausgegeben.  y 

Zoocecidia  Poloniae  exsiccata  (Czeáé  I.  Nr.  1 — 50)  opra- 
cowal  A.  J.  Zmuda.  (Schedae  in  Kosmoft  XXXVII.  1912:655 — 661). 


Eme  értékes,  Zoocecidiumo- 
kat  tartalmazó  gyűjtemény 
anyaga  Kraków  és  környéké- 
ről, valamint  a Magas-Tátrá- 
ból  származik:  a tátrai  növé- 
nyek nagyobb  részben  a len- 
gyel, kisebb  részben  a magyar 
oldalról  (így  a Nr.  16,  45)  valók. 

Az  exsiccata-gyüjteményt  a 
krakówi  egyetem  botanikus  in- 
tézete adta  ki. 


Das  Materiül  dieser  wert- 
vollen  Zooeecidien-Sammlun 
starnmt  aus  dér  Umgebun 
von  Kraków  u.  aus  dér  Hohen- 
Tátra.  Die  meisten  Tátra- 
pflanzen  stammen  von  dér  pol- 
nischen Seite,  wenige  von  dér 
ungarischen  Seite  (Nr.  16,  45). 

Das  Exsiccatenwerk  wurde 
vöm  botanischen  lnstitut  dér 
Krakower  Universitat  ausge- 
geben. G. 


8 


bC  ÓD 


Személyi  hírek.  — 

Burgeff  János  dr.,  a jénai 
egyetem  növénytani  intézeté- 
nek assistense,  a müncheni 
egyetemen  a növénytanból  ma- 
gántanári képesítést  nyert. 

Degen  Árpád  dr.  tud.-egye- 
temi  magántanárt,  a budapesti 
m.  kir.  vetőmagvizsgáló  állo- 
más, valamint  a m.  kir.  köz- 
ponti szőlészeti  kísérleti  állo- 
más és  ampelológiai  intézet 
igazgatóját,  a Magyar  Tudo- 
mányos Akadémia  levelező  tag- 
jává választotta,  a m.  kir.  bel- 
ügyminister  pedig  6 évi  idő- 
tartamra az  országos  közegész- 
ségügyi tanács  tagjává  ne- 
vezte ki. 

Domin  Károly  dr.,  a prágai 
cs.  kir.  cseh  egyetem  rend- 
kívüli tanára,  a rendes  tanári 
czímet  nyerte  el. 

Fischer  Húgó  DR.-t,  a ber- 
lini kir.  egyetem  magántaná- 
rát és  a mezőgazdasági  főis- 
kola bakteriológiai  osztályának 
vezetőjét,  a Vilmos  császár  ne- 
véről elnevezett  brombergi- me- 
zőgazdasági intézet  kémiai,  bak- 
teriológiai és  vetómagtermesz- 
tési  osztályának  helyettes  ve- 
zetőjévé nevezték  ki. 

Heinricher  Emii  dr.,  az  inns- 
brucki cs.  kir.  egyetem  ny.  r. 
tanára  és  az  egyetemi  bota- 
nikus kert  igazgatója,  udvari 
tanácsosi  czímet  kapott. 

Kmep  János  dr.,  a freiburgi 
(Baden)  egyetem  tanára,  a «Zeit- 
schrift  für  Botanik»  ez.  folyó- 
irat szerkesztőségében  az  el- 


Personalnachrichten. 

Dr.  Hans  Burgeff,  Assistent 
am  botan.  Institut  dér  Univer- 
sitát  in  Jena.  hat  sich  a.  d. 
Universitat  in  München  für  Bo- 
tanik  habilitiert. 

Privatdozent  Dr.  Árpád  v. 
Degen,  Direktor  dér  Königl. 
ungar.  Samenkontroll-Station 
und  dér  Königl.  ungar  Zentral- 
versuchsstation  für  Weinbau 
u.  d.  ampelologischen  Institutes 
in  Budapest,  wurde  zum  kor- 
resp.  Mitgiiede  dér  Ungarischen 
Akademie  d.  Wiss.  gewahlt; 
vöm  kön.  ung.  Minister  des 
Inneni  wurde  er  auf  die  Dauer 
von  6 Jahren  zum  Mitgiiede 
des  staatl.  Sanitatsrates  er- 
nannt. 

Dem  a.  o.  Professor  an  dér 
K.  k.  bühmi seben  Universitat 
in  Prag  Dr.  Kari.  Domin  wurde 
dér  Titel  eines  ordentlichen 
Professors  verlielien. 

Dr.  Hugó  Fischer,  Dozent 
a.  d.  Kön.  Universitat  und  Vor- 
steher  dér  bakteriologischeu 
Abt.  a.  d.  landw.  Hochschule 
in  Berlin,  wurde  zum  Vorste- 
her-Stellvertreter  dér  Abt.  für 
Agrikulturchemie,  Bakteriolo- 
gie  und  Saatzucht  am  Kais. 
WiLHELM-Institut  zu  Bromberg 
ernannt. 

Dr.  Emil  Heinricher,  o.  ö. 
Prof.  a.  d.  I\.  k.  Universitat 
und  Direktor  des  botanischen 
Gartens  in  Innsbruck,  erhielt 
den  Titel  eines  Hofrates. 

Dr.  Hans  Kniep,  Prof.  a.  d. 
Universitat  in  Freiburg  i.  B , 
ist  auf  Gráf.  Herm.  zu  Solms-  j 
Laurach's  Stelle  in  die  Kedak- 


115 


hányt  Solms-Laubach  Ármin 
gróf  helyét  foglalta  el. 

Ivulisch  F.  dr.,  a col  mari 
mezőgazdasági  kísérleti  állomás 
vezetője,  a titkos  kormánytaná- 
csosi czímet  nyerte  el. 

Margittai  Antal  stubnya- 
fördői  állami  tanítóképző- inté- 
zeti tanárt  a munkácsi  m.  kir. 
állami  népiskolai  tanítóképző- 
intézethez helyezték  át. 

Stutzer  Albert  ur.  titkos 
kormánytanácsos,  a mezőgazda- 
sági  kémia  és  bakteriológia 
rendes  tanára  a königsbergi 
egyetemen,  nyugalomba  vonult. 

Szabó  Zoltán  dr.  tud. -egye- 
temi magántanárt  a Szt.-István- 
Akadémia  rendes  tagjává  vá- 
lasztotta. 

Zahlbruckner  Sándor  dr.,  a 
wieni  cs.  kir.  «Naturhistorisches 
Hofmuseum»  őre,  a VI.  fize- 
tési osztályba  (személyéhez 
kötve)  neveztetett  ki. 


tion  dér  «Zeitschrift  für  Bota- 
nik»  eingetreten. 

Dr.  P.  Kulipch,  Vorstand  dér 
landw.  Yersuchsstation  in  Col- 
mar, erhalt  den  Titel  eines 
Geh  -Regierungsrates. 

Anton  Margittai,  Professor 
an  dér  staatl.  Lehrerpraepa- 
randie  in  Stubnyafürdő,  wurde 
an  die  Künigl.  ungar.  Lehrer- 
praeparandie  nach  Munkács 
übersetzt 

Geh.  Reg.- Hat  Dr.  Albert 
Stutzer,  o.  Prof.  dér  Agrikul- 
turchemie  urd  landw.  Bakte- 
riologie  a.  d.  Universitát  in 
Königsberg,  ist  in  Ruhestand 
getreten. 

Privatdozent  Dr.  Zoltán  v. 
Szabó  wurde  zum  o.  Mitglied 
dér  SzT.-IsTvÁN-Akademie  ge- 
wablt. 

Dem  Kustoden  am  K.  k.  na- 
turhistorischen  Hofmuseum  in 
Wien  Db.  Alexander  Zahl- 
bruckner wurde  die  sechste 
Rangsklasse  ad  personam  ver- 
li  elien. 


Meghalt. 

Bailey  Frigyes  Mans.  1915. 
évi  június  hó  25.-én  Brisbane- 
ban  88  éves  korában. 

Bessey  Károly  Edw.  dr.,  a 
botanika  tanára  a lincolni  (Neb- 
raska)  egyetemen,  70  éves  ko- 
rában. 

Ciesielski  Teofil  dr.,  a lem- 
bergi  egyetem  rendes  tanára 
és  a növénykert  igazgatója,  ez 
év  folyamán. 

Gomba  Károly  dr.,  tanárje- 
lölt, ez  év  elején  a Strvpa  men- 


Gestorben. 

Fred.  Mans.  Bailey  am  25. 
Juni  1915  im  Altér  von  88 
Jahren  in  Brisbane  (Queens- 
land). 

Dr.  Charles  Edw.  Bessey, 
Prof.  dér  Botanik  a.  d.  Uni- 
versitát in  Lincoln  (Nebraska), 
im  70.  Lebensjahre. 

Dr.  Teofil  Ciesielski,  o.  Pro- 
fessor und  Direktor  des  botan. 
Gartens  dér  Universitát  io  Lem- 
berg,  im  Laufe  d.  J. 

Dr.  Karl  Gomba,  Lehramts- 
kandidat,  ist  anfangs  1.  J.  im 

8* 


11') 


tén  lefolyt  csaták  alkalmával 
hősi  halált  halt,  kevéssel  azután, 
hogy  az  ellenség  előtt  tanúsí- 
tóit vitéz  magatartásáért  a II. 
oszt.  ezüst  vitézségi  érmet 
kapta. 

Heckel  Ede  dr..  a marseillei 
orvosi  és  gyógyszertani  főis- 
kola tanára,  a városi  botanikus 
kert  igazgatója  és  megalapí- 
tója a gyarmati  múzeumnak, 
f.  évi  január  hó  22  -én. 

Lignjer  Octav  dr.,  a botanika 
tanára  a caeni  egyetemen. 

Neumann  Rezső  dr  , a hohen- 
heimi  ki r.  mezőgazdasági  kísér- 
leti állomás  osztályvezetője, 

19  Lő.  évi  október  hó  8.-án  hősi 
halált  halt. 

Rotii  György  dr.,  nyug.  erdő- 
tanácsos  (Laubach,  Hessen),  a 
i'Die  europ.  Laubmoose*,  I 
valamint  a csonkán  maradt 
«D  i e a ussereu  r o p.  L a u b- 
moose»  ez.  müvek  szerzője, 
1915  december  hó  5.-én  74 
éves  korában. 

Rothert  László  dr.,  az  odes- 
sai  egyetem  volt  tanára,  folyó 
évi  február  hónapban  Szent- 
péterváron 50  éves  korában. 

Sorauer  Pál  dr.,  berlini 
tanár  és  titkos  kormánytaná- 
csos, a « Handbuch  derPflanzen- 
krankheiten»  ez.  általánosan 
ismert  mű  szerzője  és  a «Zeit- 
sehrift  für  Pflanzenkrankhei- 
ten»  ez  folyóirat  kiadója,  f. 
évi  január  hó  9.-én  77  éves 
korában. 

Waisbecker  Antal  dr.,  Vas 
vármegye  tb.  főorvosa,  a ma- 
gyar botanikai  szakirodalom 
érdemes  munkása,  f.  évi  április 


Kampfe  gégén  die  Russen  an  dér 
Strypa  gefallen,  kurz  nachdem 
er  für  sein  tapferes  Verhalten 
vor  dem  Feinde  die  silbener 
Tapferkeitsmedaille  II.  Klasse 
erhielt 

Dr.  Eduard  Heckel,  Prof.  d. 
Botanik  a.  d.  «l’École  de  Mé- 
decine  et  de  Pharmacie»  in 
Marseille,  Direktor  d.  stiidt. 
botan.  Gartens  und  Begründer 
des  Kolonial-Museums,  am  22. 
Jánner  1.  J. 

Dr.  Octave  Lignier,  Professor 
dér  Botanik  a.  d.  Universitat 
in  Caen. 

Dr.  Rudole  . Xeum.mann,  Ab- 
teilungsleiter  a.  d.  Kön.  landw. 
Versuchsstation  in  Hohenheim, 
starb  am  8.  Október  1915  den 
Heldentod. 

Dr.  Georg  Roth.  grossherz. 
Forstrat  i.  P.  in  Laubach  (Hes- 
sen), dér  Verf.  des  Werkes 
«D  i e e u r o p.  L a u b m o o s e» 
und  des  unvollendet  gebliebe- 
nen  Werkes  « D i e a u s s er- 
euro  p.  L a u b m o o s e» , am 
5.  Dez.  1915  im  74.  Lebens- 
jalire. 

Dr.  Wladislaw  Rothert, 
ehem.  Prof.  a.  d.  Universitat  zu 
Odessa,  in  Feber  1.  J.,  im  Altér 
von  50  Jahren  in  St  -Petersburg. 

Geh.  Reg.-Rat  Prof.  I)r.  Paul 
Sorauer,  dér  Verf.  des  allgem. 
bek.  Werkes  « Handbuch  dér 
Pflanzenkrankheiten»  und  He- 
rausgeber  dér  «Zeitschrift  für 
Pflanzenkrankheiten»,  am  9. 
Jánner  1.  J.  im  Altér  von  77 
Jahren  in  Berlin. 

Dér  verdienstvolle  ungari- 
sclie  Botaniker  Dr.  Anton 
Waisbecker, Hon.-Oberphysik  us 
des  Eisenburger  Komitates,  am 


117 


hó  4.-én  Kőszegen  82  éves 
korában. 

Wijsman  H.  Pál  dr.,  az  am- 
sterdami  gyarmat-intézet  tit- 
kára, f.  évi  márczius  hó  19.-én 
53  éves  korában. 


4.  April  1.  J.  im  82.  Lebens- 
jahre  in  Kőszeg. 

Prof.  Dr.  H.  Paul  Wijsman, 
Sekretiir  des  Kolonial-Institutes 
in  Amsterdam,  am  19.  Miirz 
1.  J.  im  53.  Lebensjahre. 


— Berichtigung. 


Helyesbítés.  — 

A PoSCHARSKY  GüSZTÁV  ADOLF, 
n.yug.  kir.  kertészeti  felügyelő 
(Scbellerhauban)  haláláról  szóló 
hír,  melyet  lapunk  multévi 
1/4.  számában  téves  informá- 
czió  alapján  közöltünk,  örö- 
münkre nem  bizonyult  igaznak ; 
reméljük,  hogy  ez  az  érdemes 
kutató  a sors  akarata  folytán 
számos  évet  szentelhet  még 
alkotó  munkájának. 


Die  Xacbricht  über  das  Ab- 
leben  des  Herrn  Gust.  Aooi.f 
Poscharsky,  kön.  Garteninspek- 
tor  i.  R.  in  Schellerhau,  die 
wir  auf  Grund  einer  irrtüm- 
lichen  Information  in  Xr.  1/4. 
des  vj.  Jahrganges  gebracht 
habén,  hat  sich  zu  unserer 
Freude  niclit  bewalirheitet ; 
wir  boffen,  dass  diesem  ver- 
dienten  Forscher  noch  viele 
Jahre  des  Scbaffens  besehieden 
sein  mögen  '. 


Értesítés.  — 

Az  ezzel  a számmal  kezdődő 
évfolyam  a háború  szülte  drá- 
gaság miatt  tetemesen  meg- 
szaporodott nyom  lai  költségek, 
nemkülönben  a lap  kiadása 
körül  jelentkező  különféle  tech- 
nikai akadályok  következtében 
24  ív  helyett  csak  20  ívnyi 
terjedelemben  fog  megjelenni. 


Mitteilung. 

Dér  mit  dieser  Xummer  be- 
ginnende  XV.  Jahrgang  unserer 
Zeitschrift  wird  wegen  dér 
durch  den  Krieg  hervorgeru- 
fenen  Teuerung  dér  Druck- 
spesen  und  wegen  verschie- 
dener  technischen  Schwierig- 
keiten  statt  24  Bogén  nur  20 
umfassen. 


118 


Tisztelt  munkatársainkat  felkérjük.  hog\  a korrektúrákkal 
minden  alkalommal  kézirataikat  is  küldjék  vissza. 

.4  szerkesztősed. 

Wir  ersuchen  unsere  geehrten  Herren  Mitarbeiter  mis 

mit  dér  Korrektur  in  jedem  Falle  aucli  ihre  Manuskripte  zurück 
zu  senden.  Die  Redaktion. 


A Magyar  Botanikai  Lapok  eddig  megjelent  évfolyamai 
közül  a II.  IX.  évf.  egyenkint  8 koronáért,  az  I.,  továbbá  a X.  — XIV. 
évf.  kötetenkint  10  korona  árban  kaphatók  a lap  kiadóhivatalában. 

Von  den  bisher  erseliienenen  Jahrgangen  dér  Ungarischen 
Botanischen  Blátter  sind  die  Jahrg.  II — IX  pro  Bánd  um  8 Kron., 
Jahrg.  1,  ferner  X— XIV  pro  Bánd  um  10  Kron.  erhaltlich. 


Az  előfizetéseket  (egész  évre  belföldön  10  kor.,  külföldön 
11  kor.  44  fill.)  s kéziratokat  kérjük  a lap  kiadójának  czímére 
(Dr.  Deoen  Árpád,  Budapesten,  VI.,  Városligeti  fasor  20/b.  sz.  a.) 
küldeni. 

Praenumerationen  (ganzjáhrig  für  das  Inland  10  Kronen,  für 
das  Ausland  11  Kronen  44  Heller)  und  Manuskripte  bitien  wir  an 
den  Herausgeber  des  Blattes  (Dr.  A.  v.  Degen,  Budapest,  VI., 
Városligeti  fasor  20  b.)  zu  adressieren. 


Kérelem  a tisztelt  munkatársainkhoz. 

Tisztelettel  felkérjük  t.  munkatársainkat,  hogy  kézirataikban 
minden  latin  növénynevet  egyszer , minden  szerző  nevét  s egyálta- 
lában a személyneveket  kötszer  aláhúzni  szíveskedjenek. 

A szerkesztőség. 

Wir  ersuchen  unsere  geehrten  Herren  Mitarbeiter,  in  ihren 
Manuskripten  die  lateinischen  Pfianzennamen  e ininai , die  Autoren- 
Xamen  aber  zweimal  zu  unterstreichen.  Die  Redaktion. 


119 


A budapesti  m.  kir.  állami 
vetőmagvizsgáló  állomás  kiadá- 
sában megjelenő  : 

Magyar  füvek  gyűjteménye 

czímíi  gyűjteményből  megje- 
lent a Vili.  csomag  (50  szám- 
mal); kapható  a nevezett  inté- 
zetben (II.  kér..  Kis  Rókus- 
utcza  15). 

Ára  : belföldön  10  kor. 
külföldön  15  kor. 

(a  szállítási  költségen  kívül). 


Von  dem  im  Verlage  dér 
kön.  ung.  Samenkontroll-Station 
in  Budapest  unter  dem  Titel : 

Sramina  hungaríca 

erscheinenden  Exsiccaten-Wer- 
ke  ist  nunmehr  auch  Faszikel 
VIII  (50  Nummern)  erschienen  : 
erhiiltlich  bei  dem  genannten 
Institute  (II.,  Ivleine  Rochus- 
gasse  15). 

Preis:  im  Inlande  10  Kron. 

im  Auslande  15  Kron. 
(misser  den  Transportspesen ). 


A VIII.  kötet  tartalma  — Index  tömi  VIII. 


351.  Typhoides  arundinacea  (L.)  Mnch. 
var.  picta  L. 

352.  (252b.)  Stipa  longifolia  Borb. 

353.  (58b.)  Heleo-hloa  alopecuroides 
(Piti.  et  .Mitterp.)  Hőst. 

354.  (107b.)  Phleum  Mielielii  All. 

355.  Calamagrostis  negiecta  (Blirh.)  P. 
Beau  v. 

356.  (153b.)  Calamagrostis  varia  (Ehrh.) 
Schrad. 

357.  (158b.)  Weingartnoria  canescens 
(L.)  Bemh. 

358.  Avenastrum  pubescens  (Huds.) 
Jess.  f.  diantha  Heuff. 

359.  (165b.)  Avenastrum  planieulme 
(Ke lírád.)  Jess. 

360.  (140b.)  Sesleria  Heutleriana  Scliur. 

361.  (140c.)  Sesleria  Heufleriana  Schur. 

362.  Sesleria  kalnikensis  Jav. 

363.  (212b.)  Eragrostis  pilosa  (L.)  Beauv. 

364.  Koeleria  Rochelii  Scliur. 

365.  Koeleria  rigidula  Simk. 

366.  Koeleria  pubiculmis  (Hack.) 

367.  (146b.)  Koeleria  gracilis  Pers. 

368.  Koeleria  colorata  (Heuff.) 

369.  Koeleria  colorata  (Heuff.) 

370.  Koeleria  gracilis  Pers.  forma  ad 
var.  coloratam  (Heuff.)  vergens. 

371.  Koeleria  maioriflora  (Borb.) 

372.  Koeleria  maioriflora  (Borb.)  f.  an- 
gustiglumis  Dóm. 

373.  Koeleria  arenicola  (Dóm.) 


374.  Koeleria  sabulosa  Xobis. 

375.  (149b  ) Koeleria  phleoides  (Vili.) 
Pers. 

376.  Briza  albida  (Lej.) 

377.  Dactylis  abbreviata  (Drejer). 

378.  Dactylis  maritima  (Hallier). 

379.  (76b.)  Poa  alpi  na  L. 

380.  (76c.)  Poa  alpina  L. 

381.  Poa  eaesia  Sm. 

382.  Poa  Furkotae  Deg. 

383.  (327b.)  Festuca  ovina  L 

384.  (175b.)  Festuca  valesiaca  Schleich. 

385.  Festuca  valesiaca  Schleich.  f.  báná- 
tivá Nob. 

386  (38b.)  Festuca  pseudovina  (Hack.) 
387.  Festuca  rupicola  Heuff. 

38v  (39b.)  Festuca  sulcata  (Hack.)  Xym. 

389.  Festuca  liispida  (Hack.) 

390.  (173b.)  Festuca  Wagneri  Nob. 

391.  (180b.)  Festuca  amethystina  L. 

392.  (186b.)  Festuca  rubra  L. 

393.  Festuca  pratensis  Huds.  f.  aristata 
Hack. 

394.  Festuca  aspera  (Mutel). 

395.  Festuca  brachystachys  (Hack.) 

396.  (196b.)  Festuca  pseudolaxa  Scliur. 

397.  (340b  ) Agropyron  caesinm  Presl. 

398.  Agropyron  trichophorum  (Link). 
Richt.  f.  fluminense  Deg. 

399.  Hordeum  secalinum  Schreb. 

-400.  (294b.)  Hordeum  maritimum  Witb. 


120 


A budapesti  m.  kir.  állami 
vetömagvizsgáló  állomás  kiadá- 
sában megjelenő: 

Magyar  sásfélék,  sziityólélék, 
gyékényíálék  és  békabuzogányfálék 
gyii|!emrnye 

czimü  gyűjteményből  megje- 
lent a IV.  csomag  (50  szám- 
mal) ; kapható  a nevezett  inté- 
zetben (II.  kér.,  Kis  Rókus- 
utcza  15). 

Ára  : belföldön  10  kor. 
külföldön  15  kor. 

(a  szállítási  költségen  kívül). 

A IV.  kötet  tartalma 

151.  Carex  Goodenowii  Gay  var.  poly- 
2ama  Petem . 

152.  Carex  melanostachya  (Uechtr.). 

153.  Carex  erieetoruin  Poll. 

154.  Carex  caryophyllea  Lat. 

155.  a,  b.  Carex  traehyantha  Dorn. 

156.  Carex  Hostiana  D.  C. 

157.  Carex  nutans  Hőst. 

158.  Carex  bírta  L. 

159.  Carex  bírta  L. 

160.  Luzula  Forstori  (Sm.)  D.  C. 

161.  Luzula  luzulina  (Vili.)  D.  T.  et 
Sarnth. 

162.  Luzula  luzulina  (Vili.)  D.  T.  et 
Sarnth. 

163.  Luzula  pilosa  (L.)  Willd. 

164.  Luzula  pilosa  (L.)  Willd. 

165.  Luzula  nemorosa  (Poll.)  E.  Mey. 

166.  Luzula  nemorosa  (Poll.)  E.  Mey. 
var.  parviflora  Dőli. 

167.  Luzula  cuprina  Roch. 

168.  Luzula  silvatiea  (Huds.)  Gaud. 

169.  Luzula  spadicea  (All.)  Lám.  et  D.  C. 

170.  Luzula  spieata  (L.)  Lám.  et  D.  C. 

171.  Luzula  campestris  (L.)  D.  C. 

172.  Luzula  campestris  (L.)  D.  C. 

173.  Luzula  pallescens  (W'ahlbg.)  Bess. 

Megjelent : 1916  augusztus  hó  25.-én.  - 

DALLAS  RÉSZVÉNYTÁRSASÁG 


Von  dem  im  Verlage  dér 
kön.  ung.  Samenkontroll-Station 
in  Budapest  unter  dem  Titel 

Cypenceae,  Juncaceae,  lyphacaie 
el  Spar~aniaceae  hungaricae 
exsiccatae 

erscheinenden  Exsiccaten-Wer- 
ke  ist  nunmehr  aucli  Faszikel 
IV  (50  Nummern)  erschienen; 
erhaltlich  bei  dem  genannten 
Institute  (II.,  Kleine  Rochus- 
Gasse  15). 

Preis : im  Inlande  10  Ivron. 

im  Auslande  15  Ivron. 
(ausser  deu  Transportspesen). 

— Index  tömi  IV. 

174.  Luzula  sudetica  (Willd.)  D.  C. 

175.  Luzula  multiflora  (Ehrh.)  Lej. 

176.  Luzula  multiflora  (Ehrh.)  Lej. 

177.  Juncus  bufonius  L. 

178.  Juncus  sphaerocarpus  Nees. 

179.  Juncus  Tenageia  Ehrh. 

180.  Juncus  trifídus  L. 

181.  Juncus  squarrosus  L. 

182.  Juncus  compressus  Jacq. 

183.  Juncus  compressus  Jacq. 

184.  Juncus  Gerardi  Lois. 

185.  Juncus  tenuis  Willd. 

186.  Juncus  filiformis  L. 

187.  Juncus  glaucus  Ehrh. 

188.  Juncus  glaucus  Ehrh. 

189.  Juncus  effusus  L. 

190.  Juncus  conglomeratus  L. 

191.  Juncus  conglomeratus  L. 

192.  Juncus  maritimus  Lám. 

193.  Juncus  subnodulosus  Schrk. 

194.  Juncus  Itochelianus  Schult. 

195.  Juncus  alpinus  Vili. 

196.  Juncus  fusco  ater  Schreb. 

197.  Juncus  atratus  Krock. 

198.  Juncus  lampocarpus  Ehrh. 

199.  Juncus  lampocarpus  Ehrh. 

200.  Juncus  triglumis  L. 

— Erschienen:  am  25.  August  1916. 
NYOMDÁJA  BUDAPESTEN. 


Ad  nat.  delin.  Péterfi. 


oügL8r  BBoC' BltíS  ( Jahr-  XV-  <1916->  éri-  Nr-  ‘-5-  “•  T*9-  Nr-  I'L  az.  tábla. 


Ad  nat.  delin.  Péterfi. 


. . . i’ 


■ , 3 ■ ■ • ’ ; ' ‘ 


r 


,,  ■■  - 

•*  ' i*  / 


•V 


• ’ ; 


\>  , 


■ I 


J : * A 


V 


' 1 


I 


Onf&r.r  Boljwí!  Blátter  | XV.  (1916.)  ért  Nr.  1-5.  82. 


Tab.  Nr.  IV.  sz.  tábla . 


Ad  nat.  delin.  Péter  fi. 


MAGYAR  BOTANIKAI  LAPOK. 

(UNGARISCHE  BOTANISCHE  BLÁTTER.) 


Kiadja  és  szert  euti : — Herausgefaer  a.  Redakteor : Föraimkatának : — Hauptaitarbeiter : 

Dr.  D E G E N Á R P Á D.  Dr.  GYŐRFFY  ISTVÁN.  — Dr.  LENGYEL  GÉZA. 

Bizománybán  — In  Kommission 
Németországban  : — Für  Dentschland  ; 

Bei  Kai  Weg-nél 

Leipzig,  Königsstrasse  Nr.  3. 

XV.  S2S  1916.  SSSS.  Budapest  jKKft"  6/12.  sz. 


I.  Ferencz  József 

Ausztria  császárja  és  Magyarország  apostoli  királya. 


Mély  gyászunk  jeléül  számunk  e helyén  közöljük  Ural- 
kodónk halála  hírét.  1.  Ferencz  József  császár  és  király 
m.  é.  november  hő  21.-én  este  9 órakor  meghalt. 

Halálával  monarchiánk  fejlődésének  egy  hosszá,  szellemi 
és  gazdasági  kultúránk  történetének  termékeny  korszaka  zárul 
le.  Hála  megdicsőült  Uralkodónk  bölcseségének,  a tudomány 
összes  ágai  szabadon  fejlődhettek : gondosságának  köszön- 
hető az  is,  hogy  nemcsak  régi  kulturközpontjaink  emel- 
kedtek nem  remélt  magasságig,  hanem  kultúránknak  számos 
új  gócpontja  is  keletkezett ; mindezek  kihatásukban  az  ural- 
kodása alatt  álló  népeknek  lehetővé  tették,  hogy  most  a 
létükért  folytatott  küzdelemből  győztesen  kerüljenek  ki. 

Legbensőbb  hálánk  érzetével  emlékezünk  meg  min- 
denről, amit  teremtett,  de  különösen  hálával  tartozunk  neki 
azért  a bölcs  gondosságáért,  melylyel  haderőnknek,  annak 
a fegyverünknek  fejlesztésére,  mely  összes  kulturális  vívmá- 
nyainkat védelmezi  és  további  fennállását  biztosítja,  mindig 
különös  súlyt  helyezett ; úgy  látszik,  hogy  mindazt,  ami  be- 
következett, már  rég  sejtette. 

Legbölcsebb  uralkodónkat  gyászoljuk  ő benne,  a kinek 
csodálatraméltó  önuralmával,  fáradhatatlan  munkásságával, 
példátlan  kötelességérzetével  sikerült  azt  a sokféle  népet, 
mely  monarchiánkat  alkotja,  oly  módon  kormányoznia,  hogy 
a veszedelem  órájában  valamennyien  lelkesedéssel  ragadtak 
fegyvert,  hogy  melléje  álljanak.  O is  megnyugvással  tekint- 
hetett művére,  abban  a tudatban,  hogy  alattvalóinak  szere- 
tete  és  hűsége,  melyeknek  bizonyítékait  még  láthatta,  orszá- 
gainak legbiztosabb  védőbástyája. 

Szeretetünk  és  hűségünk  a síron  túl  is  kísérik  bölcs 
Uralkodónkat ! 


9 


122 


f 


Franz  Josef  í. 

Kaiser  von  Oesterreich  und  apostolischer  König  von  Ungarn. 


Als  Zeiehen  unserer  tiefen  Trauer  setzen  auch  wir 
die  Nachricht  vöm  Ableben  unseres  Monarchen  an  die  Spitze 
dieser  Nuramer. 

Kaiser  und  König  Franz  Josef  I.  ist  am  21.  November 
v.  J.  Abends  9 Uhr  gestorben. 

Mit  Ihm  schliesst  eine  lángé  Periode  dér  Entwicklung 
unserer  Monarchie,  eine  lángé  und  fruchtbare  Periode  dér 
Entwicklung  unserer  geistigen  und  materieden  Kultur  ab. 
Dank  dér  Weisheit  des  verblichenen  Herrschers  wurde 
nicht  nur  dér  Entwicklung  aller  Zweige  dér  Wissenschaft 
in  liberalster  Weise  Ireier  Lauf  gelassen,  sondern  seiner 
Fürsorge  habén  wir  es  zu  verdauken,  dass  sich  unsere  altén 
Kulturzentren  zu  einer  ungeahnten  Höhe  entwickelt  halién, 
und  eine  Anzahl  neuer  Kulturstatten  entstanden  ist,  durch 
dérén  Wirken  die  von  Ihm  regierten  Völker  in  den  Stand 
gesetzt  worden  sind.  aus  dem  Kampfe  um  ihre  Existenz 
siegreich  hervorzugehen. 

Mit  dem  Gefühle  innigster  Dankbarkeit  gedenken  wir 
alles  dessen,  was  Er  geschaffen  hat,  mit  Dank  müssen  wir 
noch  besonders  dér  weisen  Vorsorge  gedenken,  mit  welcher 
Er  dér  Entwicklung  unserer  Heeresmacht,  unserer  Waffe, 
mit  dérén  Hilfe  es  uns  nun  möglich  war,  den  Fortbestand 
aller  unserer  kulturellen  Errungenschaften  zu  verteidigen 
und  zu  sichern,  die  grösstmöglichste  Förderung  angedeihen 
liess ; es  ist,  als  ob  Er  alles  das,  was  kommen  sollte,  schon 
lángé  vorher  gewusst  hatte ! 

Wir  betrauern  in  Ihm  den  weisesten  Herrscher,  dem 
es  mit  Hilfe  seiner  bewunderungswürdigen  Selbstbeherr- 
schung,  seiner  unermüdlichen  Arbeit,  seines  beispiellosen 
Pflichtgefiihles  gelungen  war,  die  zahlreichen  Völker,  aus 
welchen  sich  unsere  Monarchie  zusammensetzt,  in  einer 
Weise  zu  regieren,  dass  zűr  Zeit  dér  Gefahr  allé  wie  ein 
Mann  zűr  Waffe  griffen  und  Ihm  zűr  Seite  standén.  Er 
konnte  beruhigt  auf  das  getane  Werk  zurückblicken,  in  dem 
Bewusstsein,  dass  die  Liebe  und  Treue  seiner  Untertanen, 
dérén  Beweise  zu  sehen  ihm  noch  vergönnt  war,  die 
sicherste  Schutzwehr  des  Fortbestandes  seiner  Lander  war. 

Unsere  Liebe  und  Treue  begleiten  diesen  weisen 
Herrscher  bis  tiber  das  Grab  ! 


123 


A 612.  szám  tartalma.  — Inhalt  dér  0 12.  Nummer.  — Eredeti  közle- 
mények — Origiml-Aufsatze : A.  Topitz,  Ungarische  Minzen.  — Magyar 
menták,  p.  125.  old.  — R a p a i c s R.,  Borbás  Vince  emlékezete.  — Erinnertmg 
an  Vincenz  von  Borbás,  p.  169.  old.  — Gáyer  Gy.,  Dr.  Waisbecker  Antal, 
p.  207.  old.  — De  gén  A.,  fDr.  Josef  Pantocsek,  p.  213.  old.  — J.  Holuby, 
Aus  dér  Flóra  von  Bazin.  — Bazin  flórájáról,  p.  223.  old.  — Wagner  J., 
Új  Centaurea-fajvegyülékek.  — Neue  Flockenblumen-Bastarde,  p.  231.  old.  — 
Gyórffy  I.,  Beitráge  zűr  Moosflora  des  Balaton  (Platten)-Sees  und  seiner 
Umgebung.  I.  — Adatok  a Balaton  és  környéke  mohflórájához.  I.,  p.  235.  old. 

— A.  Forenbacher,  Beitrag  zűr  Kenntnis  dér  wildwachsenden  Gráser  dér 
Umgebung  von  Zagreb  (Agram).  — Adatok  a Zagreb  környékén  vadon  termő 
füvek  ismeretéhez,  p.  243.  old.  — D e g e n Á.,  Megjegyzések  néhány  keleti 
növényfajról.  — Bemerkungen  über  einige  orientalische  Pflanzenarten.  LXXVI1I. 
Veronica  spicata  L.  subsp.  Prodani,  p.  250.  old.  — Prodan  Gy.,  Néhány  adat 
hazánk  flórájának  ismeretéhez.  — Einige  Beitráge  zűr  Kenntnis  dér  Flóra  von 
Ungarn,  p.  251.  old.  — Rapaics  R.,  A Centunculus  minimus  L.  Debrecen 
flórájában.  — Centunculus  minimus  L.  in  dér  Flóra  von  Debrecen,  p.  258.  old. 

— Budai  J.,  Néhány  adat  a hazai  flórához.  — Einige  Angaben  zűr  Flóra 
von  Ungarn,  p.  260.  old.  — Zsák  Z.,  A Jasminum  frutieans  L.  nem  tűnt  el 
Budapest  flórájából.  — Jasminum  frutieans  L.  ist  aus  dér  Budapestéi'  Flóra 
nicht  verschwunden,  p.  264.  old.  — Lányi  B.,  Újabb  adatok  Csongrád  vár- 
megye flórájához.  — Neuere  Daten  zűr  Flóra  des  Komitates  Csongrád,  p.  267.  old. 

— Apró  közlemények  — Kiélné  Mitteilungen : Degen  Á.,  A Centaurium 
turcicum  (Velen.)  Ronn.  előfordulása  hazánkban.  — Über  das  Vorkominen  von 
Centaurium  turcicum  (Velen.)  Ronn.  in  Ungarn,  p.  268.  old.  - Degen  Á., 
A Woodsia  glabella  R.  Br.  felfedezése  Erdélyben.  — Über  die  Entdeckung  dér 
Woodsia  glabella  R.  Br.  in  Siebenbürgen,  p.  270.  old.  — Gáyer  Gy.,  Viola 
Riviniana  Reichb.  forma  Waisbeckeri  n.  f.,  p.  270.  old.  — Zsák  Z.,  A Spergula 
pentandra  L.  Szabolcs  vármegyében  (im  Komitate  Szabolcs),  p.  271.  old.  — 
Rapaics  R.,  A Cardamine  hirsuta  L.  az  Alföldön  lim  Üngarischen-Tieflande), 
p.  271.  old.  — Zsák  Z.,  Az  Epipactis  microphylla  (Ehrh.)  Sw.  Pest-megyei 
újabb  előfordulása.  — Über  neuere  Standorte  von  Epipactis  microphylla  (Ehrh.) 
Sw.  im  Pester  Komitate,  p.  272.  old.  — Wagner  J.,  Linum  dolomiticum 
Borb.  var.  parviflorum,  p.  273.  old.  — Zsák  Z.,  A Corydalis  cava  (L.)  Schw. 
et  K.  var.  scabricaulis  Zsák  elterjedése.  (Über  die  Verbreitung  dér  gén.  Varietát), 
p.  274.  old.  — Zsák  Z.,  A Sisymbrium  officináié  (L.)  Scop.  var.  leiocarpum  DC. 
Bereg  vármegyében  (im  Komitate  Bereg),  p.  274.  old.  — Magyar  és  horuát 
hőtan,  dolgozatok  ismertetése _ — Eeferate  über  ungarische  und  kroatische 
hőtan.  Arheiten  : S z a t a 1 a Ö.,  Adatok  Ung  vármegye  zuzmóflórájának  isme- 
retéhez (Beitráge  zűr  Flechtenvogetation  des  Komitates  Ung.),  p.  275.  old.  — 
M o e s z G.,  Gombák  a Száva  partjáról  (Pilze  von  dér  Ufergegeud  dér  Száva.), 
p.  276.  old.  — H o 1 1 e n d o n n e r F.,  Az  aquincumi  római  hordók  és  kútrészek 
fája  (Das  Holz  dér  römisehen  Fásser  und  Brunnenfassungen  in  Aquincum), 
p.  276.  old.  — S á n t h a L.,  Egyszerű  mikropolarizáló  készülék  (Ein  einfacher 
Mikropolarisationsapparat.),  p.  276.  old.  — Sántha  L„  A zuzmók  vizsgálása 
poláros  fényben  (Untersuchung  dér  Flechten  in  polarisiertem  Lichte.),  p.  276.  old. 

Botanikai  Múzeumi  Füzetek  (Botaniscbe  Museumshefte)  II.  (1916.) 
évf.  (Jahrg.)  1.  füzet  (Heft),  p.  277.  old.  — Győrffy  I.,  A gánóczi  «Hradek» 
végveszedelme  (Dér  Gánóczer  Kalktuff-Hügel  «Hradek»  in  Gefahr.),  p.  278.  old. 

— T r e i t z P.,  Jelentés  az  1912.  és  1914.  évi  agrogeologiai  munkálatokról 
(Berichte  über  die  agrogeologischen  Arbeiten  in  d.  J.  19Í2  und  1914.).  p.  278.  old. 

— Ifj.  E n t z G.,  A véglények  színéről  (Über  Fárbung  dér  Protisten.),  p.  279.  old. 
Rí  eh  tér  A.,  Bomeo  egy  új  Schizaeá-ja  és  a vele  rokon  fajok  physiologiai 

anatómiája  (Über  eine  neue  Schizaea-Art  Borneo’s  und  über  die  physiologische 
Anatomie  dér  verwandten  Arten.),  p.  280.  old.  — Richter  A.,  Phyíogenetisch- 
taxonomische  und  physiologisch-anatomische  Studien  über  Schizaea,  p.  280.  old. 

— H u t y r a F.  és  M a n n i n g e r R.,  Bakterium-ellenes  specifikus  fermentumok 
(Über  Bakterien-tötende  speziflsehe  Fermente.),  p.  281.  old.  — Bodnár  J., 
A zimáz  és  karboxiláz  enzimek  a burgonya  és  cukorrépa  raktározó  szervében 

9* 


121 


(Zymase  u.  Karboxylase  in  den  Speicherorganen  dér  Kartoffel  und  dér  Zucker- 
rübe.),  p.  281.  old.  — Ifj.  E n t z G.,  A Polytoma  uvella  cytologiai  viszonyairól 
és  mitoticus  osztódásáról  (Über  die  cytologischen  Verbáltnisse  und  die  Mitose 
von  Polytoma  uvella.),  p.  281.  old.  — Doby  G.,  Növényi  enzymekről : 3.  A 
burgonya  levelének  iuvertáza  (Über  die  pflanzlichen  Enzyme : 3.  Über  die  Inver- 
taze  dér  Kartoffelblátter.),  p.  281.  old,  — Riehter  A.,  A Marcgraviaceae 
néhány  új  alakjáról,  a származás-  és  az  összehasonlító  alkattan  alapján.  I.  rész}: 
Norantea  Eötvösorum  Al.  Richt.,  vonatkozással  Gilg  Norantea  macroscypha-jára 
(Über  einige  neue  Marcgraviaceen-Arten,  auf  phylogenetischen  und  vergleichenden 
anatomischen  Gruude.  I.  Teil : Norantea  Eötvösorum  Al.  Richt.  mit  Beziehung 
auf  Gilg's  Norantea  macroscypha.),  p.  288.  old.  — Rapaics  R.,  Debreczen 
flórája  (Flóra  von  Debrecen.),  p.  288.  old.,  — L.  Rechinger,  Ein  Pflngst- 
ausflug  in  die  Kleinen-Karpathen,  p.  289.  old.  — Gáyer  Gy.,  Amerika- 
nische  Einwanderer  in  dér  Umgebung  von  Pozsony,  p.  289.  old.  — Rapaics  R., 
Déli  vendég  Debreczen  flórájában  (Ein  südlicher  Gast  in  dér  Flóra  von  Debreczen.), 
p.  290.  old.  — Rapaics  R.,  A botanika  magyarországi  történetének  fő  irányai.  I. 
(Über  die  Hauptrichtungen  dér  Geschichte  dér  Botanik  in  Ungarn,  I.).  p.  290.  old. 

— Rapaics  R.,  Irányelvek  Magyarország  flórájának  uövényföldrajzi  elem- 
zéséhez (Leitende  Prinzipien  bei  dér  pflanzengeographischen  Analyse  dér  Flóra 
von  Ungarn.),  p.  290.  old.  — I.  Pevalek,  Sisyrinchium  angustifolium  Mili. 
in  Kroatien,  p.  290.  old.  — V.  V o u k,  Biologische  Untersuchungen  dér  Thermal- 
quellen  von  Zagorje  in  Kroatien,  p.  290.  old.  — V.  V o u k und  I.  Pevalek, 
Ein  Beitrag  zűr  Kenntnis  dér  Basidiomyceten  Nord-Kroatiens,  p.  291.  old.  — 
I.  Peva  lek,  Zűr  Kenntnis  dér  Biologie  und  dér  geogr.  Verbreitung  dér  Algen 
in  Nord-Kroatien,  p 291.  old.  — H.  Höhr,  Erwiderung,  p.  291.  old.  — Kül- 
földi hőtan,  dolgozatok  ismertetése  — Keferate  über  ausldndisrhe  hőtan.  Arbei- 
ten : Rabenhorst’s  Kryptogamen-Flora  von  Deutschland ...  II.  Aufl. 
VI.  Bánd:  Die  Lebermoose,  p.  293.  old.  — Bryologische  Zeit- 
schrift  I.  Jakrg.  1.  und  2/3.  Heft.,  p.  294.  old.  — H.  Rübsaamen,  Die 
Zoocecidien,  p.  297.  old.  — C.  W arnstorf,  Pottia-Studien,  p.  297.  old.  — 
L.  D i e 1 s,  Phelipaea  Boissieri  Stapf  in  Macedonien,  p.  297.  old.  — W.  J u n k, 
Bibliographia  Botanica,  Supplementum,  p.  298.  old.  — A K.  M.  Term.-tud. 
Társidat  növénytani  szakosztályának  ülései  — Sitzungen  dér  hőtan.  Sektiov 
dér  kön.  ung.  naturwiss.  Gesellschaft,  p.  300.  old.  — Gyűjtemények  — 
Sammlungen,  p.  301.  old.  — Személyi  hírek,  — Personalnachrichten,  p.  303.  old. 

— Meghalt  — Gestorben,  p.  308.  old.  — Értesítés  — Mitteilung.  p.  314.  old. 

Mellékelve  2 arczkép  és  2 tábla.  — Beigelegt  2 Portrait  und  2 Tafeln. 


Ungarische  Minzen. 

Magyar  menták. 

kta'|  ^n^on  Topitz  (St.  N’ikola  a.  d.  Donau.) 

Eme  Anzahl  ungarischer  Botaniker  hatte  die  Freundlichkeit, 
mir  die  Menthen  ihrer  Herbare  zűr  Einsicht  zuzusenden.  So  über- 
mittelte  mir  dér  Direktor  dér  botanischen  Abteilung  des.  Ung. 
Xational-Museums,  Herr  Hofrat  Dr.  Férd.  Filarszky  dessen  gros- 
ses  Herbai-  und  das  ,an  Originalien  reicbe  Herbárium  Haynald, 
Herr  Direktor  Dr.  Árpád  v.  Degen  dessen  eigene  prachtige 
Sammlung  und  Herr  Professor  Béla  Lányi  das  Herbar  des 
stádtischen  Museums  in  Szegedin.  Andere  Botaniker,  wie  die 
Herren  Oberlehrer  Josef  Budai,  Dr.  Julius  Gáyer,  Lehrer  Sámuel 
Kúposok  und  dessen  Sóim  Dr.  S.  T.  Kúposok,  Bürgerschullehrer 
Julius  Nyárády,  Professor  Dr.  S.  Polgár  und  Professor  Julius 
Prodán  sandten  mir  ihre  Minzenausbeute  dér  letzten  Jahre  zűr 
Bestimmung  ein.  Herr  Dr.  med.  Heinrich  Sabransky  endlich  hatte 
die  Güte,  mir  wiederholt  umfangreiche  Stellen  aus  in  ausschliess- 
lich  ungarischer  Sprache  geschriebenen  Publikationen  ins  Deutsche 
zu  übersetzen.  Allén  diesen  Förderern  meiner  Arbeit  spreche  ich 
hiermit  den  besten  Dank  aus. 

lm  Naehhange  folgt  das  Verzeiehnis  dér  gebrauehten  Abkürzungen. 

I.  Mentha  rotundifolia  Huds. 

FI.  angl.  Diese  Art  fehlt  in  dér  Flóra  Ungarns ; auch  kul- 
tiviert  scheint  sie  nicht  vorzukommen. 

II.  Mentha  longifolia  Huds. 

FI.  angl.  = M.  silvestris  L.  Sp.  pl.  ed.  2.  sensu  latiss. 

A)  S e c t i o Silvestres.  — Fólia  viridia,  supra  glabra  vei  bre- 
viter  et  leniter  pubescentia  subtus  pubescentia  vei  tomentosa  vei 
singulis  locis  reticulato-tomentosa,  nervis  non  denudatis.  Spicastra 
cylindrica  in  statu  efflorescendi  superne  interdum  conoidea.  {M. 
silvestris  L.  s.  stricto.) 

var.  undulata  Koch,  FI.  Deutschl.  — Culta.  — Pozsony  (Wies- 
baur);  Com.  Pest:  Rákoskeresztúr  (Hermann). 
var.  horridula  Bq.  Láb.  p.  50.  — Com.  Bereg:  Ujdávidháza 
(Margittai,  «M.  discolor  Op.»  det.  H.  Braun);  Com.  Bihar: 
Iráz  (1879,  Borbás,  «M.  macrosiemma  Borb.);  Croatia,  Medak: 
Velebit,  in  valle  Bunjevacka  supra  Radué  (1908,  Degen); 
Com.  Hont:  Bakabánya,  Hampoch  (1913.  Kúposok);  Com. 
Borsod:  Felső-Hámor  (1915,  Budai);  Com.  Vas:  Kőszeg,  Rőt- 
falva (1890,  Wai.sbeoker). 


f.  heterodons  Top.  Diagn.  p.  19.  — Com.  Hont:  Bakabánya 
(Kúposok  in  Top.  Menth.  austro-hung.  Fasc.  I.  n.  2). 
var.  Laggeri  Bq.  Láb.  p.  50.  — Com.  Krassó-Szörény : Herkules- 
fiirdő  (1899.  Degen  et  1901,  L.  Richter);  Croatia : Velebit, 
inter  Ostarija  et  Ravni  Dabar  (1910,  Degen,  «J/.  veronicae- 
formis  Op.»  det.  H.  Braun). 

var.  szamosicinci  m.  — Planta  pubens  ramosa.  Fólia  lanceolato- 
ovata  vei  elliptico-ovata,  marginibus  convexissimis,  apice 
acuminata,  basi  rotundata,  supra  glabra  subtus  leviter  cane- 
scentia,  30 — 35 — 40—45  X 15 — 17 — 18— 20  mm  dimensionum : 
dentibus  exstantibus  irregularibus  confertis  numerosis, 
acuminatis,  mucronulatis.  extus  concaviusculis  intus  rectiu- 
sculis,  1 — 2'4  mm  altis  2—4  mm  inter  se  distantibus.  Spicastra 
mediocria  densa  hirta  androdynamica.  Habitat  in  alveo  humido 
fluv.  Szamos  ad  Kolozsvár  (1904.  Gáyer). 
var.  mollicoma  (Op.)  Bq.  Láb.  p.  51.  — Com.  Vas:  Léka  (Locken- 
hausi,  Kőszeg  (Piers);  Croatia,  Lika:  ad  Sv.  Iván  pr.  Medak 
(1910,  Degen,  «M.  candicans  Crtz.  f.  reflexifolia  H.  Braun» 
teste  H.  Br.). 

var.  Favrati  (Dés.  et  Dur.)  Bq.  Láb.  p.  51.  — Com.  Komárom: 
Felső-Galla  (1910,  Gáyer);  Com.  Fogaras:  in  alveo  Propasta 
montis  Királykő  (1904,  Kocsis);  Com.  Vas:  Kőszeg  (1880. 
Waisbecker);  Com.  Besztercze-Naszód : Óradna  (1893,  L. 

Richter). 

f.  magnifrons  m.  — Planta  dense  pubens  in  statu  cinereo 
foliis  utrinque  pubescentibus.  oblongo-ellipticis,  grosse  ser- 
ratis,  mucronulatis.  — Com.  Vas : Czelldömölk  (Gáyer  in  Top. 
Menth.  austro-hung.  Fasc.  I.  n.  12);  Com.  Pozsony,  ad  Pozsony 
(1888,  L.  Richter);  Com.  Borsod:  Diósgyőr  (1906,  Hulják). 
var.  serrulata  (Op.)  Top.  Beitr.  p.  152.  — Com.  Hont:  Dacsólám 
et  Bakabánya  (1903,  Kupcsok,  «J/.  candicans  Crtz.»  det. 
Borb.);  Com.  Komárom:  Vértes  pr.  Felső-Galla  (1910,  Gáyer) ; 
Croatia:  ad  Ostarija  (1913,  Degen);  Com.  Borsod:  Szirma 
1911,  Budai);  Com.  Kis-Küküllő:  Hosszúaszó  (Langenthal) 
(1914,  Barth,  «M.  balsamifiora  H.  Braun»). 
var.  ensidens  Bo.  Láb.  51.  — Com.  Vas : Borostyánkő  (Bernstein) 
(1913,  Gáyer);  Com.  Besztercze-Naszód:  pr.  Naszód  (1913, 
Prodán):  Com.  Borsod:  in  valle  Csekás  ad  Kisgyőr  (1907, 
Budai,  «J/.  cuspidata  Op.»  det.  H.  Braun):  Com.  Csik:  in  valle 
fl.  Olt  pr.  Balánbánva  (1911,  Degen):  Com.  Abauj-Torna: 
Kassa  (1908,  Thaisz):  Com.  Hun}rad : Malomvíz  (1896,  L. 
Richter):  Com.  Szepes : Hadusfalu  (Wagner):  Com.,Szeben: 
Nagyszeben  (Hermannstadt)  (1906,  Barth):  Com.  Árva:  in 
ripa  fl.  Fekete-Vág  pr.  Alsólipnicza  (1908,  Nyárády):  Com. 
Szepes:  Máslak  (Blumenthal),  Késmárk,  «Hölle»  in  monte 
Goldsberg,  Grátzseifen  (1910,  Nyárády);  Com.  Zemplén  : Ho- 
monna  (1906,  Simonkai)  ; Com.  Krassó-Szörény : Herkulesfürdő 


in  valle  Csemae  Í1899,  Degen):  Com.  Brassó:  in  monte  Zinne 
(1896,  Sagorski,  «.M.  Briitingeri  Op.»):  Com.  Arad:  Ó-Török- 
vár  (1889,  Simonkai),  in  valle  Hurjecz  ad  Keszend  (Kiszindia) 
(1887,  idem);  Com.  Pest:  Budáé  in  horto  Palatinali  (1885, 
Richter):  Com.  Bihar:  Iráz  (Borbás  in  FI.  exs.  austro-hung. 
n.  1751  «J/.  cuspidata  Op.»):  Com.  Borsod:  Miskolcz  (1904, 
Budai);  Com.  Vas:  Tótfalu  (1904,  Márton). 
f.  Grinensis  Top.  Diagn.  p.  20.  — Com.  Vas : Kőszeg  (Wais- 
becker  in  FI.  exs.  austro-hung.  n.  2651  «M.  globifera  Waisb. 
et  Borb.»  — quae  huius  status  est  globiformiter  reductusi: 
Croatia,  Lika:  ad  ripas  rivuli  Crno  vrelo  pr.  Trnovac  (1910, 
Degen,  determinatione  H.  Braun  «M.  serrata  Op.»  et  «M. 
candicans  Op.»  nominata). 

var.  recta  (Dés.  et  Dur.)  Top.  Beitr.  p.  153.  — Com.  Pest:  Vértes- 
Ácsa  (Thaisz):  Com.  Brassó:  Hosszúfalu  (1906,  Xyárády): 
Com.  Besztercze-Xaszód : ad  rivulum  pr.  Borberek  (Burgberg) 
ad  Radna  (1902,  Degen);  Com.  Brassó:  Brassó  (Baenitz): 
Com.  Máramaros:  Máramarossziget  (1846,  Gáyer);  Com.  Bor- 
sod: in  montibus  Bükk  (1911,  Budai);  Com.  Bihar:  Szakái 
(1905,  Simonkai  kM.  Marisensis  Simk.»). 

var.  trachypriononta  Top.  Beitr.  p.  155.  — .Com.  Pest:  ízbég 
(1908,  Kümmerle):  C'om.  Háromszék:  Közép- Ajta  (1912,  Bu- 
dai): Com.  Vas:  secus  fl.  Pinka  ad  Pinkafő  (Pinkafeld)  (1904, 
Simonkai)  : Com.  Fogaras : ad  pag.  Skórei  (1883,  Simkovics). 

var.  Huguenini  (Dés.  et  Dur.)  Bq.  Láb.  p.  53.  — Com.  Vas : 
Tótfalu  (Márton  «Jf.  Brittiugeri  Op.»).  Komárom  (Holuby): 
Com.  Besztercze-Xaszód:  Oláhszentgyörgy  (Prodán):  Com. 

Alsó-Fehér:  Zalatna  (1907,  Xyárády)  : Com.  Szepes : Késmárk 
(1905,  Degen),  ad  pedem  montium  Tatrae-Magnae  pr.  Bar- 
langliget, ad  rip.  riv.  Duranderbach,  «Kessel»  montis  Golds- 
berg  pr.  Késmárk.  Máslak  (Blumenthal)  pr.  Poprad,  ad  rip. 
riv.  Oberfelderbach  (1910,  Xyárády)  : Com.  Kolozs:  Kolozsvár 
(1905,  Gáyer):  Com.  Trencsén : ad  riv.  Komarnem  pr.  Xemes- 
Podhrágy  (Holuby);  Com.  Hont:  Bakabánya  (1913,  Kupcsok), 
Selmecz-Bélabánya  (1880,  Dietz):  Com.  Borsod:  Alsó  Hámor, 
Diósgyőr — Vasgyár,  in  montibus  Bükk:  Jávorkút:  Com. 
Háromszék:  Közép-Ajta  (1912,  Budai):  Com.  Abauj -Torna : 
Kassa:  Com.  Zemplén:  Homonna  (1906,  Simonkai):  Com. 
Pest:  in  insula  Csepel  et  ad  pag.  Kerepes  (1896.  Bernátsky), 
Sziget-Újfalu  (1877,  Tauscher);  Com.  Fogaras:  Zernest  (1884, 
Simonkai);  Com.  Bihar:  secus  fl.  Sebes-Körös  ad  Nagyvárad 
(1877,  Simonkai):  Com.  Szeben:  Xagyszeben  (1895,  Dietl): 
Com.  Alsó-Fehér:  Csombord,  Bucsony  (Búcsúm),  Xagyenyed 
(1893,  Csató);  Com.  Moson:  Lébény  (1912.  Polgár):  Com. 
Turóc : in  monte  Kis-Krivan  (1889,  Szépligeti)  : Com.  Győr : 
Újsziget  (1912,  Polgár);  Com.  Veszprém:  Almádi  (1893, 
(Borbás):  Croatia:  Verőcze.  Karlovac.  Svarca  (Rossi). 


var. 


var. 

f. 


subnemorosa  (Borb.  Balaton  p.  363)  m.  — «Foliis  múlta 
latioribus  ellipticis  oblongisque.  basi  cordatis».  — Com. 
Liptó:  ad  Lucski  (1892,  Borbás). 

pascua  Top.  Diagn.  p.  20.  — Com.  Szeben : Verestorony 
iRothenthurm-Pass)  (1893,  Csíki). 

taphrophila  Top.  Diagn.  p.  20.  — Croatia,  Velebit,  Lika:  ad 
riv.  Suvaja  pr.  Brusane  (1913,  Degen). 
vallesiaca  Bq.  Fragm.  IV.  p.  684. 

subalpina  Top.  Diagn.  p.  21.  — Com.  Hont:  Bakabánya 
(Pukanec)  (Kupcsok):  Com.  Árva:  in  ulig.  Bory  pr.  Alsó- 
lipnicze  (1908,  Xyárády),  Kralován  (1907.  Lányi);  Com.  Pest: 
in  insuia  Molnársziget  pr.  Soroksár  (1912,  Degen):  Com. 
Torda-Aranyos:  ad  fl.  Aranyos  pr.  Skerisora  (1903,  Degen, 
«J7.  cuspidata  Op.»  det.  H.  Braun);  Com.  Hunyad : Petrozsény 
(1893,  L.  Richter.  «J/.  cuspidata  Op.»  det.  Borbás):  Com. 
Besztercze -Naszód : Magúra.  Új-Rodna  (1893,  Richtep,':  Com. 
Moson:  in  insuia  Danubiali  ad  Lipót  (1905,  Polgár):  Com. 
Borsod:  Albagoly  in  montibus  Bükk,  Felső-Hámor,  Diósgyőr- 
Vasgyár:  Tatárárok,  Kisgyőr.  Csótáserdő  (1907  et  1910. 
Budai),  Diósgyőr  (1907,  Jávorka);  Com.  Vas:  Kőszeg  (Giins) 
(1895  et  1897,  Waisbecker);  Com.  Alsó-Fehér:  Xagyenyed 
(1891,  Csató),  Nagyompoly  (Valea  Doszuluj  1888,  Csató) 
Com.  Zemplén:  Homonna  (1906,  Smonkai):  Com.  Trencsén 
(1899.  Szépligeti):  Com.  Fehér:  Bodajk  (1892,  Szépligeti) 


Com.  Alsó-Fehér : Metesd  (1888,  Csató). 
var.  hapalophylla  Bq.  Láb.  53.  — Com.  Hont:  Dacsólám  (1901, 
Kupcsok);  Com.  Besztercze-Xaszód : Oláhszentgyörgy  (1909, 
Prodán);  Com.  Vas:  Pinkafő  (1908,  Gáyer),  Sorki-Tótfalu 
(1893,  Márton);  Com.  Krassó-Szörény : Bozovics  (1888,  L. 
Richter),  Csiklova  (Wierzbicki.  «Af.  silvestris  L.  var.  cinerea » 
det.  Heuffel):  Com.  Pest:  Dömörkapu  pr.  Szentendre  (1893, 
L.  Richter):  Com.  Máramaros:  Rahó  (1883,  Vágner);  Com. 
Borsod:  Diósgyőr- Vasgyár,  Felső-Hámor,  Heő-Csaba,  Kis- 
győr; Com.  Háromszék:  Közép- Ajta  (1907,  1912,  1915,  Budai): 
Com.  Bihar:  Elesd  (1878,  Simkovics) : Com.  Alsó-Fehér  : Nagy- 
enyed  (1894.  Csató):  Com.  Vas:  Kőszeg  (1903,  Simonkai): 
Com.  Szeben  : Nagyszeben  ad  rivul.  Trinkbach  (1905,  Barth)  ; 
Com.  Szepes : in  valle  Dunajecz  montium  Pienninorum  (1907, 
Simonkai)  : Croatia.  Körös : Crna  Rieka  (Richter). 

f.  cipoxodonta  Top.  Diagn.  p.  21.  — Com.  Szepes:  Iglófüred 
(1906,  Filarszky):  Com.  Hont:  Selmeczbánya,  Berencsfalu 
(1890,  Kmet):  Com.  Turóc:  Ruttka  (1898,  L.  Richter):  Com. 
Liptó:  Koritnicza  (1890,  Richter):  Com.  Hunyad:  Petrozsény 
(1893,  Richter). 

f.  angustifrons  Top.  I.  c.  — Pozsony  (Presburg)  ad.  rip.  riv* 
Weidritz  (Báumler). 


var.  iurana  iDés.  et  Dur.)  Bq.  Láb.  p.  54.  — Cum.  Vas:  Kőszeg 
(Giins)  (Piers,  Brittingeri  Op.»),  S.-Tótfalu  (1890,  Márton), 
Kőszeg  (1893.  Waisbecker,  o M.  globiferan ),  Dömötüri  il890, 
Márton);  Com.  Krassó-Szörény : Oravicza  (Wierzbicki.  nomine 
« M.  Burckhardtianae  Op.r,  (leterminatione  cl.  Borbás  verő 
« M.  silvestris  L.  var.  Heuffelii  Borb.»  iu  herb.  Mus.  N.  H.); 
Com.  Bereg:  Újdávidháza  (1911,  Matgittai)  : Com.  Liptó 
(1875,  Sztehló)  : Modrus-Fiume ; in  valle  Domacova  ad  Fuzine 
(1911,  Kümmerle):  Croatia;  Gacko  Polje  inter  Sinac  et  Lesce 
(1910,  Degen,  «M.  mrgultorum  Dés.  f.  cinerula  H.  Braun), 
pr.  Trnovac  (Degen,  « M.  serrata  Op.»  det.  H.  Braun). 
f.  Xicolaensis  Top.  Diagn.  p.  21.  — Com.  Borsod : Diósgyor- 
Vasgyár  (1915,  Budai):  Com.  Bereg:  in  valle  Cserni  pr. 
Szarvasrét  (1912,  Margittai);  Com.  Trencsén : Rajeczfürdő 
(1889,  Szépligeti).  De  hac  forma  confer  Top.  Menthotheca 
austro-hung.  Fasc.  I.  n.  9. 

var.  reflexifolia  (Op.  Xaturalientausch  1824  p.  71)  Top.  Beitr.  p.  157. 
f.  veromcaeformis  (Op.  in  Dés.  Mentliae  Opizianae  II.  p.  217) 
Top.  — Foliis  latioribus  basi  eordatis  70 — 80  85X17 — 20 
(22)— 24  mm  dimensionum,  spicastris  brevibus  compactis.  — 
Com.  Borsod:  Felső-Hámor,  Garadnavölgy  (1915,  Budai). 

var.  mosoniensis  (H.  Braun:  Ueber  ein.  Art.  373)  Top.  Beitr.  p. 
159.  — Com.  Moson:  Sásony  (Winden) pr.  Xezsider  iXeusiedl 
am  See)  (Rec.hinger);  Com.  Vas:  Kőszeg  (Güns)  (Waisbecker 
in  FI.  exs.  austro.-hung.  n.  261  s.  nőm.  «A/.  globifem),  S.-Tót- 
falu (Márton). 

Formen  dér.  Var.  longifolia  mit  kugelig  reduzierteu  ScheiDalueu 
werden  von  Samudéra  mit  Vorliebe  als  f.  globifer,  glóbiceps , globifiora 
oder  globosa  bezeiehnet. 

var.  collivaga  Bq.  Láb.  p.  56.  — Com.  Bihar:  Iráz  (Bop.bás  in  FI. 
exs.  austro-hung.  n.  1751  s.  nőm.  «d/.  cuspidata  Oi\»). 

var.  villocaulis  Top.  Diagn.  p.  22.  — Com.  Hont:  Szob  (1901, 
Filarszky). 

var.  stenotricha  (Bop.b.  in  H.  Braun:  Ueber  ein.  Art.  p.  393)  m.- 
In  exeraplario  authentico:  fólia acuminata 30— 40— 50X9— 12 
(15)  — 14(16)  mm  dimensionum;  serraturae  dentes  irregulares 
acuminati  prorsus  versi  intus  recti,  extus  rectiusculi  vei  con- 
caviusculi  04 — 1x2— 3(4)  mm  dim.  Spicastra  androdvna- 
mica  aspectu  eorum  sectionis  «Grinellae» , brevia  et  soluta. 
— Com.  Bihar:  Irázpuszta  (1884,  Borbás  in  herb.  Univ.  Vin- 
dob.);  Croatia:  in  horto  «Maximirpark»  prope  Zagreb  (Agram) 
1890.  L.  Richter. 

var.  discolor  (Op.  Seznam  p.  64)  Top.  Beitr.  p.  161.  - Com.  Hont: 
Dacsólám  (1903,  Kupcsok,  «M.  cuspidata  Op.  det.  Borb.); 
Com.  Borsod:  Diósgyőr  - \'asgyár,  Felsőforrás  montium  Bükk 
(1897  et  1912,  Budai);  Com.  Vas:  S.-Tótfalu  (Márton);  Com. 
Gömör:  Rimaszombat  (1869,  Fábry):  Com.  Arad:  seeus  ti. 


130 


Marisum  (1889,  Simonkai);  Com.  Esztergom:  Dömös  (1907, 
Jávorka);  Com.  Krassó-Szörény : Csiklova  (1888,  Simonkai), 
in  alveo  riv.  Csernae  ad  Herkulesfürdő  (1897,  Deqen);  Com. 
Zala : Tapolcza  (1907,  Redl). 

var.  transmota  (Dés.  et  Dur.)  Bq.  Láb.  p.  56.  — Com.  Hont: 
Bakabánya,  Mispotok  (Kúposok)  ; Com.  Pest : in  humid.  ad 
Pestinum  (1885,  Borbás);  Com.  Krassó-Szörény : in  valle 
Csernae  ad  thermas  Herkulis  (1899,  Degen),  Coronini  (1888, 
Richter);  Com.  Lika : Plitvica  (1896,  L.  Richter);  Com. 
Xagy-Küküllő : Homoród  (1900,  Barth)  ; Com.  Borsod:  Mis- 
kolcz  (1910.  Budai);  Com.  Arad:  in  valle  Kladova  (1883, 
Simkovigs)  ; Com.  Szepes:  Baldócz  (1888,  Szépligeti);  Com. 
Vas:  Kőszeg  (Güns)  (1896,  Waisbecker  s.  nőm.  «M.  globi  flóra 
Waisb.  et  Borb.»);  Com.  Krassó-Szörény : Ferenczfalva  (1894, 
Bernátsky);  Com.  Máramaros:  Szacsal  (1904,  Filarszky); 
Com.  Esztergom:  Huta-Szentlélek  (1907,  Simonkai);  Croatia : 
Dubovac  ad  Karlovac  (1908,  Rossi);  Lika:  Medak,  Poljana  od 
Sv.  Ivana  ad  fontes  fl.  Likae  (1909,  Degen). 

f.  i ernestensis  m.  — Foliis  lanceolatis,  basi  plus-minus  con- 
vexioribus  supra  leniter  pubescentibus,  subtus  dense  incano- 
brevi-tomentosis,  65—70X24 — 25  mm  dim. ; serraturae  den- 
tibus  paucis  4—10  mm  inter  se  dist. ; spicastris  dense  to- 
mentosis  medioeribus ; caule  leviter  tomentoso  internodiis 
mediis  3 cm  longis.  Com.  Fogaras:  ad  rivulum  pr.  Zernest 
(1902,  Degen). 

f.  petiolata  (Wirtgen  M.  rhen.  ed.  I.  n.  33).  Top.  Diagn.  p.  22. 
— Croatia,  Modrus-Fiume : secus  rivulum  ad  Ogulin  (1892, 
Simonkai  nőm.  «J/.  Kuncii  Borb.»). 

f.  angustissima  Top.  Diagn.  p.  22.  — Com.  Szepes : Iglófüred 
(1906,  Filarszky). 

var.  Weinerniana  (Op.  ap.  Dé«.  Menth.  Opiz.  II.  p.  26)  Bq.  Láb. 
p.  57.  — Com.  Huny  ad : Új-Gredistye  (1902,  Jávorka); 
Croatia,  Modrus-Fiume:  Grobnik  (1875,  Staub);  Com.  Pest: 
in  insula  Molnársziget  pr.  Soroksár  (1909,  Kocsis);  Com. 
Besztercze-Naszód:  Borberek  pr.  Rodna  (1902,  Degen);  Com. 
Krassó-Szörény : in  valle  Csernae  supra  thermas  Herkulis 
(1899,  Degen);  Com.  Kis-Küküllő:  Hosszúaszó  (1881,  Barth 
nőm.  «M.  Kuncii  Borb.»);  Com,  Gömör:  in  valle  Straczena 
(1889,  A.  Richter);  Com.  Vas:  Kőszeg  (1890,  Waisbecker); 
Com.  Fejér:  Bodajk  (1892,  Szépligeti);  Com.  Trencsén : N.- 
Podhrágy  (1888,  Holuby);  Com.  Brassó : Szászhermány  (Honig- 
berg)  (1904,  Moesz);  Com.  Pozsony:  Pozsony  (Steierergrund) 
(1891,  Báumler). 

f.  Pahinensis  Tor.  Diagn.  p.  22.  — Com.  Vas : S.-Tótfalu 
(Márton);  Com.  Pest:  Dömörkapu  ad  Szentendre  (1893, 
Richter  et  Röschenthaler)  ; Com.  Hunyad : Tájavölgv  ad  Petro- 
zsény  (1888,  Barth). 


131 


var.  pachylodes  Bo.  Láb.  p.  58.  — Com.  Vas:  ad  Kőszeg  (Güns) 
pr.  Német-Gencs  (Gánsdorf)  (1891,  Piers);  Com.  Pest:  Vértes- 
Ácsa  (1907,  Thaisz);  Com.  Bács-Bodrog:  Zombor  (Koch); 
Com.  Pest:  Soroksár  (1887,  Szépligeti);  Croatia,  Gackopolje 
ad  fontes  Gackae  pr.  Sinac  (1910,  Degen). 

B)  S e c t i o Molles.  — Fólia  incano-viridia  vei  canescentia, 
supra  plus-minus  velutine  brevipubescentia  subtus  tomento  albo 
inter  nervorum  reticulum  obtecto;  nervis  1.  et  2.  ordinis  saepe 
denudatis,  plerumque  coriacea.  Spicastra  plus-minus  cylindrica, 
plus-minus  compacta,  inaperta  dense  albo-villoso-tomentosa.  Caulis 
dense  pubescens  vei  tomentosus. 

var.  pantotricha  Bq.  Fragm.  IV.  p.  692.  — Com.  Csongrád : Kis- 
Tisza  pr.  Hantháza  (1908.  Lányi);  Com.  Hunyad:  Vajda- 
hunyad  (Barth). 

f.  scytina  Top.  Diagn.  p.  23.  — Com.  Bács-Bodrog:  Pacsér 

(Prodán). 

f.  retinervis  (Borb.  A Balaton  p.  713  pro  var.  M.  mollis  Murr) 
m.  — Foliis  mediocribus  lanceolato-ovatis  cuspidatis;  serr. 
dentibus  irregularibus  plus-minus  numerosis.  — Com.  Hunyad : 
Piski  (1893,  Richter). 

var.  ligustrina  (H.  Braun:  Ueber  ein  Art.  p.  33.)  Top.  1.  c.  — Croatia, 
Velebit,  Lika:  inter  Ostarija  et  Ravni  Dabar  (v-M.  reflexi fólia 
Op.»  det  H.  Braun)  et  ad  ripas  riv.  Crno  vrelo  pr.  Trnovac 
(«M.  candicans  v.  serrata  Op.»  det  H.  Braun)  (1908  et  1910, 
Degen). 

var.  Dumortieri  (Dés.  et  Dur.)  Top.  Beitr.  p.  163.  — Slavonia, 
Sirmia:  Beocsin  (1909.  Kúposok,  «M.  Boeheliana  Borb.  et  H. 
Br.»  det.  Simkovics). 

f.  flanatica  (Borbás  ap.  Hirc  Fl.  Okolica,  Bakarsk.,  1884) 
Top.  Diagn.  p.  24.  — Croatia,  Lika:  ad  Medak  (1909, 

Degen). 

var.  cardiophylla  (Borb.  ap.  H.  Braun  : Ueber  ein.  Art.  p.  368) 
Top.  Diagn.  p.  24.  — Slavonia,  Sirmia:  Karlovice  ad  Stra- 
zilovo  (1911,  Kúposok  jun.);  Com.  Bács-Bodrog:  Kiszács  via 
Rutakensis  (1907,  Kúposok  sen.  et  jun). 
var.  terasia  Top.  1.  c.  — Croatia,  Modrus-Fiume : ad  cisternam 
magnam  pr.  Kamenjak  (1904,  Degen,  «íY.  mollissima  v.  syr- 
miensis  Borb.  teste  ex.  auth.  det.  H.  Braun»). 

Anm.  M.  syrmiensis  Borbás  ist  nach  dér  Beschreibung  in  dessen  Schrift 
«A  Balaton  Flóráján  S.  365  eine  Form  dér  dórt  anfgestellten  Hybridentype  M 
mollissima  X verticillata  [M.  Lóczyana  Borb.)  » . . .calyx  tubulosus,  spica 
tenuis,  brevior  . . .».  Uebrigens  stimmt  diese  Pflanze  auch  nicht  mit  dér  Be- 
scbreibung  H.  Braun's  in  «Ueber  ein.  Art.»  S.  383  iiberein.  («Blátter  schmal, 
allé  zűr  Basis  verschmalert : Scheinahren  kurz,  kompakt,  2—í  cm  langn). 

var.  eardibasea  Top.  1.  c.  p.  25.  — Croatia,  Modrus-Fiume : ad 
lacum  Jezero  pr.  Grobnik  (1910,  Degen  «J/.  Boeheliana  Borb. 
et  H.  Braun»  det.  H.  Br.);  Com.  Vas:  Sorki-Tótfalu  (1903, 
Simonra i nőm.  «il/.  Szencyanae  Borb.»). 


132 


var.  acuminata  Top.  1.  c.  — Com.  Kis-Küküllő : Hosszúaszó 
(Langenthal)  (1893,  Barth);  Com.  Bihar:  Iráz  (Borb.  in  FI. 
exs.  austro-hung.  n.  1751.  nőm.  «M.  cuspidatae  Op.»);  Com. 
Csik : in  valle  fl.  Olt.  pr.  Balánbánya : ad  riv.  montis  Yárbükk 
(Degen);  Com.  Borsod:  in  valle  Székás  ad  Kisgyór  (1907, 
Budai). 

f.  densicapilla  Bq.  Fragm.  IV.  p.  691.  — Com  Torda-Aranyos : 
Torda  ad  riv.  Tordahasadék  (Wolff). 
f.  arthrostachya  Top.  Diagn.  p.  25.  — Com.  Szolnok-Doboka : 
Kékes  (1905,  Prodán). 

var  ylanitiensis  m.  — Fólia  elliptica  acuta  basi  rotundata  supra 
viridia  dense  pubescentia,  subtus  tomentum  in  reticulo, 
30 — 35 — 40 — (50)X15 — 18—20  mm  dim. ; serraturae  dentes 
grossi,  extus  concaviusculi  vei  undulati  vei  rectiusculi.  cul- 
minibus  2—6  mm  inter  se  distantibus.  Spicastra  soluta  elon- 
gata  ad  75  mm  longa,  dense  pubescentia  androdynamica. 
Caulis  dense  pilosus,  internodiis  mediis  2 cm  longis  prae- 
ditus.  — Com.  Pest:  inter  Pomáz  et  Szentendre  (1903,  Ko- 
csis); Com.  Arad:  in  silva  Csála  ad  opp.  Arad  (1888, 
SlMONKAI ). 

f.  ochthegena  Top.  Diagn.  p.  25.  — Com.  Krassó-Szörény  : in  rip. 
fl.  Danubii  pr.  Svinicza  (1887,  Degen,  «d/.  Wierzbickiana  Op.» 
det  H.  Braun);  Orsóvá  (1911,  Kupcsok);  Com.  Alsó-Fehér: 
Felsö-Gáld  (1889,  Csató),  Nagyenyed  (1875,  Csató);  Com. 
Szerém:  Rakovac  (1909,  Kupcsok  jun.). 
f.  anisodons  Top.  1.  c.  — Com.  Krassó-Szörény:  Oravicza 
(Wierzbicki  nőm.  «A/.  Burghardtianae  Op.»). 
var.  acrocercna  Top.  Diagn.  p.  26.  — Croatia:  inter  Zrmauja  et 
Graéac  (1905,  Degen,  «A/.  Rúnái  Borb.»  det  H.  Braun.). 
var.  mottisima  (Borkh.  Fl.  d.  Wetterau)  H.  Braun  : Ueber  ein.  Art. 
p.  380.  — Com.  Győr:  Kismegyer  (1912,  Polgár);  Com. 
Brassó:  ad  riv.  Tömöspatak  pr.  Álsó-Tömös  (1911,  Degen); 
Com.  Vas:  Czelldömölk  (1882,  Borbás);  Com.  Veszprém:  Al- 
mádi (1893,  Borbás);  Slavonia,  Com.  Szerém:  Cerevic  (1886. 
Borbás). 

var.  vineicola  Top.  Diagn.  p.  26.  — Com.  Vas:  Czelldömölk 
(Gáyer):  Croatia:  Com.  Modrus-Fiume : inter  vineas  ad  Kos- 
trena  Sv.  Barbara;  Fiume:  inter  vineas  vallis  Semca  (1903, 
SlMONKAI ). 

var.  stenauthelmia  Borb.  et  Waisb.  in  Termész.  Ftiz.  1893,  p.  82, 
diagn.  imperfecta)  Top.  Diagn.  p.  27.  — Com.  Alsó-Fehér: 
Nagyompoly  (Valeadoszuluj)  (1894,  Csató). 
var.  refiexifoHa  (Op.  Natural.  1824,  p.  71)  Top.  Beitr.  p.  159. 

Nagyszeben  (Wierzbicki  s.  nőm.  «M.  incana»). 
var.  chaunanthera  Top.  Diagn  p.  27.  — Com.  Kis-Küküllő:  in 
agris  cultis  pr.  Hosszúaszó  (Langenthal)  (1889,  Barth  «iV. 
grisella  Bq.  var.  confum»  det.  Bq.,  nőmén  solum) : Com.  Vas : 


133 


ad  Sorki-Tótfatu  et  Dömötöri  (1903,  Simonkai);  Com.  Krassó- 
Szörény:  in  valle  Csernae  ad  thermas  Herculis  (1899, 
Degen);  Croatia,  Modrus-Fiume:  Sv.  Kriz  ad  Senj  (1912, 
Dobiasch)  ; Com.  Bács-Bodrog : Bács-Ókér : ad  paludem  in  Osóvé 
(1913,  Kúposok  sen.);  Sirmia:  ad  Beocsin  (1913,  Kúposok 
jun.). 

var.  incana  (Willd.  Enum.  pl.  hort.  Béről.  p.  609)  Top.  — Com. 
Krassó-Szörénv : Oravicza  (1838,  Wierzbicki). 

C)  Sectio  Grisellae.  — Fólia  viridia  vei  incanescentia.  supra 
tenuiter  breviterque  pubescentia,  subtus  griseo  tomentosa,  vei 
locis  singulis  reticulato-tomentosa-pubescentia,  quoque  subpube- 
scentia,  semper  verő  nervis  prominentibus  denudatis.  Spieastra 
plus-minus  gracilia  ad  apicem  semper  conica. 
var.  macilenta  Bq.  Fragm.  IV.  p.  693.  — Com.  Arad : in  silva 
Csála  prope  Arad  (Simonkai). 

f.  litoralis  (Borb.  in  Term.  Fűz.  1893  p.  52  pro  varietate  M. 
incanae  Willd.)  Top.  p.  27.  — Invenita  est  usque  nunc  sola 
in  insula  Arbe  Dalmatiae  (1896,  Lengyel  in  herb.  Degen, 
pl.  androdynamica  spicis  crassiusculis).  — Diagnosis  cl.  Bor- 
bás  « spicis  tenuibus  elongatis  denique  laxiusculis  contiguis» 
fortasse  solum  plantae  gynodynamicae  eonvenit. 
var.  brevifrons  (Borb.  sine  diagn.)  Bq.  Fragm.  IV.  p.  693.  — Com. 

Bihar:  in  pascuis  exsicc.  pr.  Iráz  (Borbás). 
var.  glaucostachya  Top.  Diagn.  p.  27.  — Com.  Bihar:  in  humidis 
ad.  fl.  Chrysium  (1887,  Borbás  nőm.  «J/.  Hollósyanae  Borb.» 
in  herb.  Űniv.  Vindob.) ; Com.  Komárom : in  ruderato  ad 
stat.  pagi  Ács  (1905,  Polgár,  «A/.  Wierzbicfciana  Op.»  det. 
H.  Braun). 

var.  graciliflora  m.  — Fólia  brevia,  parva,  elliptica,  vei  ellipt.- 
ovata,  vei  latiovato-lanceolata,  dense  pilosa ; serraturae  dentes 
acnti  argutique  creberrimi  ad  12  mm  alti  et  3 (2)  mm  inter 
se  distantes ; superficie  25—30—35  X 12  — 15  — 18  (13)  mm. 
Spicastra  tenuia  et  plus-minus  interrupta,  floribus  minutissi- 
mis.  — Com.  Kis-Kükülló : in  agris  ad  Hosszúaszó  (1902, 
Barth  nőm.  «Al.  Barthianae  Borb.»). 
var.  phaeocoma  Bq.  Fragm.  IV.  p.  691. 

f.  magnifrons  Top.  Diagn.  p.  28.  — Com. Vas : Czelldömölk  (Gáyer). 
var.  paramecophyllon  Top.  Diagn.  p.  29. 
f.  acutidens  Top.  Diagn.  p.  28.  — Com.  Hunyad:  pr.  Bukóvá 
(1856,  Heuffel  in  herb.  Haynald  s.  nőm.  «i¥.  mollisima  var. 
cryptostemonea  Borb.»  (sine  diagn.)  det.  Borbás);  Com.  Arad:  ad 
Tövisegyháza  (1885.  Simkovics  sub.  «M.  Marisensi  Simk.»); 
Slavonia,  Sirmia:  ad  Strazilovo  (Kupcsok). 
var.  foroiulensis  Top.  1.  c.  — Com.  Háromszék : Közép- Ajta  (1912, 
Budai). 

var.  minutiflora  (Borb.  in  Bot.  Centralbl.  1886  p.  239)  Bq.  Fragm. 
IV.  p.  688.  — Com.  Bihar:  Iráz  (Borbás  exsicc.  et  in  Fl. 


Í34 


exs.  austro-hung.  n.  1748.pl.  andro-  ac  gynodynamieae) ; Com. 
Kis-Kükiillő:  Hosszuaszó,  Tenn  (1898  et  1901,  Barth). 
f.  viridescens  (Borb.  in  Békésvármegye  flórája,  1881,  p.  74)  m. 
Fólia  lanceolata,  subtus  ex  viride  cinerascentia,  nervatura 
subproeminentia,  20 — 30  — 35  (40)  X 10 — 12(14) — 15  mm 
dim.;serr.  dentibus  humiübus  0'3— 0-8x3 — 6 mm  dim.;  spi- 
castra  gynodynamica  usque  ad  11  cm  longa  ad  7 mm  lata, 
calycibus  pedicellisqe  viridia,  dense  pubescentia.  Com.  Bihar: 
Iráz  et  Kót  (Borbás  exsicc.  atque  in  FI.  exs.  austro-bung.  u. 
1750),  Iráz  (1889  in  herb.  Mus.  carinth.  nőm.  «J/.  viridifrons 
Borb.»  in  herb.  Mus.  N.  H.  verő  nőm.  «JU.  Wierzbickianae  Op.»); 
Com.  Arad:  ad  Kladova  (1883,  Simkovics);  Com.  Torda- 
Aranyos  : Maros  Ludas  (Nyárády)  ; Com.  Kis-Küküllő:  Hosszú- 
aszó (Langenthal),  Hosszúpatak  (Brenzendorf)  (1889,  Barth); 
Com.  Hunyadi  ad  Déva  versus  silvam  Bezsán  (1883,  Si- 
monkai  nőm.  «M.  Wierzbickianae  Op.»);  Com.  Szeben:  ad 
Sellenberk  (Schellenberg)  (1889,  Barth);  Slavonia,  Sirmia: 
Karlovic,  Beocsin  (1913,  Kúposok  sen.  et  jun.);  Com.  Bor- 
sod: Szirma  (1911,  Budai). 

var.  ischnostachya  Top.  Diagn.  p.  28.  — Com.  Esztergom : in  decliv. 
occ.  montis  Pilishegy  (1902,  Degen);  Com.  Bács-Bodrog: 
Zombor(1913,  Prodán);Coiu.  Bihar:  Kót  (1891,  Bop.bás  nőm. 
«A/.  Wierzbickianae  Op.»)  ; Com.  Hunyad:  in  monte  Szárhegy 
ad  Déva  (1883,  Simkovics  «n.  f.  spicastra  gracillima  soluta')); 
Slavonia,  Sirmia:  Rakovac  ad  rivum  (1911,  Kúposok  jun.). 
f.  Lányiana  Top.  Diagn.  p.  29.  — Com.  Csongrádi  pr.  Dorozsma 
(Lányi  ap.  Top.  Menth.  austro-hung.  Faso.  I.  n.  11). 

var.  Rocheliana  (Borb.  et  Braun  in  H.  Braun:  Über  ein.  Art.  p. 
384)  m.  — Fólia  mediocria  vei  magna  oblongo-lanceolata. 
acuminata  vei  cuspidata,  basi  angusto-rotundata  vei  augustata, 
sessilia  vei  subpetiolata,  supra  turbido-viridia  dense  pubes- 
scentia,  subtus  dense  incano-pubescentia  vei  tomentosa  et  in 
singulis  locis  tomentum  in  reticulo  35 — 40—50—60 — 70X 12 — 
10—15  — 16(20) — 24  mm  dim.;  serr.  dentes  exstantes  vei 
prorsum  versi,  acuminati  vei  subacuminati,  culminibus  intus 
rectis,  extus  concaviusculis  1— 2 7X3— 6 mm  dim.  Spicastra 
androdvnamica.  in  parte  infima  deflorata  soluta  et  dense 
incanopilosa.  Caulis  dense  pubescens,  ramosus,  6 — 7 dm 
altus;  internodiis  mediis  5 mm  longis.  — Com.  Brassó:  Tat- 
rang (1891,  L.  Richter);  Com.  Pest:  inter  Pomáz  et  Szent- 
endre (1903,  Kocsis);  Com.  Borsod:  Szirma  (1911,  Budai); 
Slavonia  Sirmia:  Karlovic-Strazilovo  (1913,  Kúposok). 

var.  crenigena  Top.  Diagn.  p.  29.  — Cum  varietate  praecedente 
in  Sirmia  (Kúposok  jun.). 

var.  pararnecophyüon  Top.  1.  c.  — Com.  Győr:  ad.  stat.  Gyomoré 
pr.  Győr  (1913,  Polgár  in  Top.  Menth.  austro-hung.  Faso*. 
II.  n.  25);  Com.  Pest  : inter  Pilisvörösvár  et  Pilisszántó (1913, 


135 


Degen),  ad  thermas  Romanas  (1895,  Borbás  nőm.  «M.  nemo- 
ro&ae  \V.»);  Com.  Bács-Bodrog:  Zombor  (1913,  Prodán)  ; Com. 
Csongrád:  Dorozsma  (1913,  Lányi);  Com.  Brassó:  Tatrang 
(1891,  L.  Richter);  Com.  Vas;  Czelldömölk  (1915,  Gáyer); 
Com.  Kis-Kükiillő : Hosszúaszó  (1897,  Barth;  det.  Borbás: 
«AÍ.  viridescens  Borb.»,  det.  Simkovics  «JLf.  Marisensis  Simk.» 
in  herb.  Univ.  Vindob.) ; Com.  Torda-Aranyos  : ad  Marosludas 
(1811,  Nyárády);  Slavonia,  Syrmia;  Zimony,  Beocsin,  Karlovic, 
Strazilovo;  Com.  Bács-Bodrog:  Ókór  ad  Osóvé  (1913,  Kép- 
csők sen.  et  jun.);  Croatia,  Modrus-Fiume  ad  confines  Istriae, 
in  fossis  inter  Cantridam  et  Zamet,  pl.  andro-  ac  gynody- 
namicae  (1913,  Degen)  ; Com.  Csongrád : Szeged  (1908.  Lányi). 
f.  Prodani  Top.  Diagn.  p.  30.  — Com.  Bács-Bodrog:  in  fossis 
ad  Zombor  (1913,  Prodán);  Com.  Kis-Küküllö:  in  silvis 
Hosszúaszó  (1897,  Barth);  Com.  Vas:  Czelldömölk  in  fruti- 
cetis  (1913,  1914,  Gáyer);  Com.  Bihar:  ad  Komádi  (1905, 
Simonkai  nőm.  «M.  Wierzbiclcianae  Op.»)  Slavonia.  Sirmia: 
Zimony,  Kiszács,  via  Futakensis.  Karlovic,  Gergeteg  (1909, 
1910,  1913,  Kúposok  sen.  et  jun.). 
var.  leioneura  (Borb.  in  Magv.  orv.  és  term.  műnk.  1880.  p.  312) 
ampl.  Top.  1.  c.  — Com.  Szeben : ad  Porcsesd  juxta  Veres- 
torony (Rotenturmpass)  (1906,  Simonkai  nőm.  «Ji.  Wierz- 
biclcianae Op.»);  Arad  (1890,  idem);  Com.  Krassó-Szörény : 
Csiklova  (1888,  idem);  Com.  Alsó-Fehér:  Nagyenyed  (1894, 
Csató);  Com.  Fejér:  Bodajk  (1892,  Szépligeti);  Com.  Udvar- 
hely: Maréfalva  (1891,  L.  Richter);  Com.  Hunyad:  ad  Déva 
(1883,  Simonkai,  forma  serraturae  dentibus  irregularibus  grossis 
horridulis) ; Com.  Kis-Küküllő  : Hosszúaszó  in  valleculo  Xássen- 
thal  (1900,  Barth),  Lodormány  (1899.  idem,  «J/.  retinervis 
Borb.»  det.  Borbás);  Com.  Arad:  in  rip.  fi.  Marisi  ad  Arad 
(Simonkai  in  FI.  exs.  austro-hung.  n.  2164.  s.  nőm.  « M.  leioneura 
Borb.»  in  herb.  Degen  verő  s.  nőm.  « M.  Marisensis  Simk.»), 
sec.  fl.  Marisum  ad  Ó-Bodrog  (1884,  Simkovics  nőm.  «J/. 
Mariseyisis  Simk.»),  ad  Bokszeg  (1889,  Simonkai  « M.  Mari- 
sensis Simk.d ) ; Com.  Bács-Bodrog : ad  Zombor  (1913,  Prodán); 
Com.  Vas:  Kőszeg  (1890.  Waisbecker) ; Com.  Hunyad:  ad 
Zám  (1883,  Simonkai).  ad  Malomvíz  (1896,  Wagner);  Com. 
Besztercze-Naszód : ad  Téglagyár  pr.  Besztercze  (Bistritz) 
(1893,  Richter  et  Röschenthaler.  teste  Borbás);  Com.  Krassó- 
Szörény:  prope  viam  in  insula  Áda-Kaleh  (1911,  Kupcsok); 
Com.  Alsó-Fehér:  in  pratis  ad  Vízakna  (1908,  Barth);  Com. 
Pest : ad  molem  pulv.  pyri  Aquinci  (1886.  Borbás)  ; Com. 
Veszprém:  ad  Almádi  (1893.  Borbás  séd  pro  parte  tantum) ; 
Slavonia,  Sirmia:  ad  Karlócza  (1913,  Kupcsok  jun.). 

Die  in  dér  Fl.  exs.  austro-hung.  unter  Nummer  2164  herausgegebenen 
Exemplare  dieser  Varietat  stellen  keineswegs  typische  Muster  dar.  Mán  ver- 
gleiche  diesbeztiglich  Top.  Diagn.  p.  30,  Zeile  17  v.  untén. 


136 


f.  hebosa  Top.  1.  c.  — Com.  Arad : ad  Ottlaka  et  ad  opp.  Arad 
(1888,  Simonkai  nőm.  «M.  Wierzbickianae  Op.»);  Com.  Szol- 
nok-Doboka:  Kápolna  (1890,  L.  Richter  nőm.  «M.  Wierz- 
bickianae  Op.»)  ; Com.  Torda-  Aranyos : ad  Torda  (1890,  idem 
nőm . «M.  mollissimac  Borkh.»);  Com.  Alsó -Fehér:  Nagyenyed 
(1894,  Csató);  Com.  Szeben:  ad  Sellenberk  (Schellenberg) 
(1895,  Barth);  Slavonia,  Sirmia:  ad  rivum  in  Strazilovo  ad 
Karlovic  (1914,  Kúposok  jun.);  Com.  Szeben:  ad  urbem 
Nagyszeben  (1909,  Prodán  nőm.  «i¥.  lepiostachyae  Borb.»). 
var.  Eollósyana  (Borb.  in  Vasvármegye  növ.  1887,  p.  210)  ampl. 
Top.  Diagn.  p.  30.  — Com.  Congrád : pr.  Szeged  ad  agge- 
rem (1908.  Lányi):  Com.  Bács-Bodrog:  Zombor  (1914,  Probán 
in  Top.  Menth.  austro-hung.  Fasc.  I.  n.  13);  Com.  Torda - 
Aranyos:  Marosludas  (Nyárády);  Com.  Bihar:  Élesd  (1848, 
Simkovics),  Com.  Kis-Küküllő:  Hosszúaszó  (Barth  nőm.  «TÍ. 
viridescentis  Borb.»);  Com  Pest:  inter  Pomáz  et  Szentendre 
(1903, Kocsis) ; Com. Zala:  ad  Badacson-Tomaj  (1893,  Borbás); 
Com.  Arad:  ad  Arad (1885, Simonkai  nőm.  «M.  Wierzbickianae 
Op.»):  in  monte  Kicsova  (1887,  Simkovics),  ad  Muszka  (1888, 
Simonkai);  Slavonia,  Sirmia:  in  pratis  ulig.  ad  Zimony,  in 
valle  ad  Rakovac  (1911,  Kupcsok  sen.  et  jun.). 
var.  brassoensis  Top.  Diagn.  p.  31.  — Com.  Brassó:  ad  rip.  riv. 
Tömöspatak  inter  Derestye  et  Alsó-Tömös  (1911,  Degen); 
Com.  Csongrád:  in  fossis  pr.  Dorozsma  (1913,  Lányi  in  Top. 
Menth.  austro-hung.  Fasc.  II.  n.  24);  Com.  Borsod:  ad  Mis- 
kolcz  (1910,  Budai);  Com.  Vas:  Czelldömölk  (1882,  Borbás 
nőm.  «J/.  inollissimae  Borkh»);  Com.  Torda-Aranyos : ad 
Marosludas  (1914,  Nyárády);  Croatia:  ad  Oátarija  (1913, 
Degen,  f.  spicastris  brevibus,  caule  humili,  internodiis  con- 
fertis). 

var.  szabolcsensis  Top.  1.  c. — Com.  Szabolcs:  in  ruder.  ad  Nyír- 
egyháza (1910,  Zsák);  Com.  Arad:  Bokszeget  Ternova (1889, 
Simonkai),  ad  Simánd  (1904,  Thaisz). 

var.  marisensis  (Simkovics  in  Term.  Fűz.  1885  p.  24)  m. 

Nieht  jede  am  Marosufer  wahllos  gesammelte  Form  dér  M.  Jongifolia 
ist  auch  déren  Varietat  ^marisé  nsis  Simk.»  Wir  bringen  hier  die  Diagnoae 
aufgrund  dér  Beschreibung  ihres  Autóra  Dr.  Ludwig  Simkovics  (Simonkai)  und 
seiner  im  Herbar  dós  Ungarischen  Nationalmuseums  vorgefundenen  Originalien. 
Auch  an  dieser  Stelle  sei  bemerkt,  daaa  unter  dem  Ausdruck  a fólia*  nur  die 
Stengelblátter  gemeint  sind. 

Fólia  mediocria,  oblongo-lanceolata,  acuminata,  supra  incano- 
viridia,  sat  dense  pubescentia,  subtus  hirtula  in  singulis  locis 
reticulato-tomentosa,  sessilia  vei  subsessilia,  45—50 — 55x15  — 
16— 20  mm  dimensionum : serr.  dentes  patuli  acuti  vei  acuminati, 
plus-minus  crebri,  exrus  undulati  vei  concaviusculi,  1 — 1,4X3 — 5 mm 
dim.  Spicastra  gracilia  densa  crassiuscula  vei  subsoluta.  verti- 
cillaatris  paucifloris  villosis.  Caulis  ramosus  villosus  robustus, 


137 


internodiis  mediis  2—4  cm  longis.  Com.  Arad : secus  fi.  Marisum 
versus  O-Bodrog,  1884  — sec.  rivulum  ad  Bohánv  1885  (Simko- 
vics):  in  ripis  fl.  Marisii  pr.  Arad,  in  monte  Kicsova  (1888,  Si- 
monkax),  in  monte  Sebesiensi  (1887,  Simonkai)  ; Com.  Hunvad  • 
inter  vineas  ad  Déva  (1882,  Simonkai):  Com.  Kis-Küküllő : in 
collibus  ad  Hosszúaszó  (Barth,  1896,  nőm.  «M.  balsamiflorae  H. 
Br.»,  1898,  nőm.  «M.  subincanae  Borb.»). 

var.  firmicaulis  Bq.  Fragm.  IV.  p.  691.  — Com.  Kis-Küküllő: 
Hosszúaszó  (Barth,  det.  Briquet)  ; Slavonia.  Sirmia : ad  Ka- 
menica  (1911,  Kúposok  sen.  et  jun.). 
var.  eclytanthea  Top.  Diagn.  p.  31.  — Com.  Veszprém:  Padrag 
(1913,  Lányi);  Com.  Zólyom:  ad  regnum  fagornm  supra 
Breznóbánya  1897.  — Com.  Bihar:  ad  Iráz  (1884,  1886.1887, 
1891,  1897,  Borbás  nőm.  «M.  stenanthae  Borb.»);  Com  Bács- 
Bodrog:  Bácsszentiván  (1913,  Prodán);  Croatia,  Velebit:  in 
monte  Ljutoc  (1911,Rossi) ; Slavonia.  Sirmia:  Rakovac,  Karlovic, 
Beocsin  (1911  et  1913,  Kúposok)  : Com  Kis-Küküllő : Hosszúaszó 
(1891,  1898,  1902,  Barth  nőm.  «M.  Hollósyanae  Borb.»1. 
f.  stenantha  (Borb-  ap.  H.  Braun:  Über  ein.  Art.  p.  385)  Top. 
Diagn.  p.  32.  — Com.  Bihar:  Kót,  Iráz  (1886,  1887,  1891, 
Borbás),  Elesd  (1848,  Simkovics);  Com.  Szabolcs:  Pazonv 
(Zsák);  Com.  Kis-Küküllő:  Hosszúaszo  (1891,  1902,  Barth 
nőm.  «M.  Hollósyanae  Borb.»)  ; Slavonia,  Sirmia : Rakovac  (1899, 
1911,  Kúposok  sen.  et  jun.),  Zimony  (1911,  Kúposok  sen.,  f. 
serr.  dentibus  rarioribus). 

subf.  leptostachya  (Borb.  A Balaton  p.  363  pro  f.  M.  mollis ) m.  — 
Planta  gynodynamica  foliis  elongantis  acuminatis,  spicastris 
solutis.  — Com.  Sopron:  Dénesfa  (1882,  Borbás);  Com  Kis- 
Küküllo : Hosszúaszó  (1901,  Barth);  Slavonia,  Sirmia:  Kar- 
lovic (1910?  Kúposok). 
var . paramecophyllon  Top.  Diagn.  p.  29. 

f.  zomborensis  Top.  Diagn.  p.  32.  — Com.  Bács-Bodrog:  ad  Zom- 
bor  (Prodán). 

f.  szolnokensis  m.  — Fólia  lanceolata  vei  oblongo-lanceolata.  acu- 
minata,  raarginibus  leviter  convexis,  basi  cordata,  subsessilia 
vei  breviter  petioiata:  serr.  dentibus  subconfertis  05 — 1 x3 — 6 
mm  dim.  Com.  Szolnok-Doboka  (1913,  Prodán):  Com.  Bor- 
sod: Miskolcz  (1910,  Budai). 

var . dripanoidea  Top.  1.  c.  — Com.  Krassó-Sz. : pr.  Dubova(1897, 
Degen). 

var.  nematosiachya  Top.  1.  c.  — Com.  Kis-Küküllő : in  agris  pr. 
Tenn  (1898,  Barth):  Slavonia,  Sirmia:  Karlovic  infra° Strazi- 
lovo  (1913,  Kúposok  jun.). 

var.  Barthiana  (Borb.  A Balaton  p.  364  pro  f.  21.  incana  Willd. 
m.  — Fólia  mediocria,  oblongo-elliptica  vei  elliptica.  acuta, 
marginibus  plus-minus  convexioribus,  basi  rotundata,  foliorum 
oblongiorum  cordata,  sessilia  vei  breviter  petioiata,  supra 

10 


13b 


viridia,  dense  pilosa,  subtus  incano-viridia,  summa  reticulato- 
tomentosa,  20 — 30 — 40X7 — 9(10)  — 11  mm  dim. ; seri’,  dentes 
lmmiliimi  sat  rariora  extus  concaviusculi  usque  ad  0-7  mm 
alti  et  3 — 5 mm  inter  se  distantes.  Spicastra  elongata, 
androdvnamica  Yerticillastris  plurimis  separatis,  gynodynamica 
soluta.  Caulis  mediocris,  perramosus  dense  pilosus.  — Cora. 
Kis-Küküllő : in  agris  ad  Hosszúaszó  (1894.  1896,  18y0, 
Barth  det.  Borbás).  Com.  Szabolcs : in  pratis  ad  Pazonv 
(Zsák);  Com.  Hunyad : in  hűm.  ad  Déva  (Simkovics);  Com. 
Zóh'om:  in  régióné  fagorum  supra  Breznobánya  (1897,  Bor- 
bás); Com.  Bihar:  ad  Iráz  (1887,  idem). 

Haec  varietas  non  est  aeqnalis  M.  longifoliae  Hds.  var.  Bartkii  Bq. 
Fragm.  IV.  p.  773.  Hieher  sind  zu  reihen  Subformen  dér  f.  stenantha  (Borb.) 
Top.  mit  sehr  verlángerten  bis  1 dm  lángén  lockoren  Scheinahren,  dérén  nnterste 
Scheinwirtel  ansehnlich  getrennt  sind. 

var.  balsamiflora  (H.  Braun  ap.  Formánek.  Máhr.  Menthen,  1888, 
p.  3.  pro  var.  M.  silvestris  L.)  m.  — Fólia  mediocria,  oblongo- 
elliptica  (sec.  specimina  originalia)  vei  brevi-elliptica-lanceo- 
lata,  plus-minus  acuminata,  marginibus  convexioribus,  basi 
rotundata  vei  subcordata,  supra  plus-minus  dense  pilosa, 
atro viridia,  subtus  viridi-incana,  pilosa  vei  tomentosa,  sub 
petiolata,  30—40 — 50X14 — 18(20) — 20(24)  mm  dim.;  serr. 
dentes  parvi  culminibus  parvis  acuminatis  patentibus  extus 
undulatis  vei  concaviusculis  0’3 — 0 7,  (l’5)Xő — 7 mm  dim.: 
spicastra  gynodynamica,  angusta  solutaque  hirta:  caulis  ad 
8 dm  altescens  mediocris,  plus-minus  dense  pilosus.  — Com. 
Kis-Küküllő:  in  collibus  ad  Hosszúaszó  (1901,  Barth);  Sla- 
vonia,  Sirmia:  ad  Strazilovo  (1913,  Kúposok  jun.). 
var.  subviridis  (Borb.  ap.  Braun  : Ueber  ein.  Art.  p.  388  pro  var. 
M.  mollissimae  Borkh.)  Top.  Diagn.  p.  33.  — Com.  Békés: 
ad  Vésztő  (Borbás). 

var.  Wierzbickiana  (Op.  ap.  Dés.  Menth.  Opiz.  1882.  p.  106)  Bq. 
Fragm.  IV.  p.  186.  — Com.  Bihar:  in  pasc.  ad  Chrysium 
velocem  pr.  Iráz  (Borbás  in  FI.  exs.  austro-hung.  n.  1749); 
Com.  Bács-Bodrog:  ad  Zombor  (1907,  Prodán):  Com.  Nagy- 
Küküllő:  in  silvis  ad  Csicsó-Holdvilág  (Abtsdorf)  (1902, 
Barth  nőm.  «M.  leioneurae  Borb.»):  Com.  Kis-Kükíillő: 

Hosszúaszó  (1891,  Barth  «M.  subsessilis  Borb.»  det.  Borb.); 
Com.  Hunyad:  Váralja  in  valle  Hátszegensi  (1884,  Simkovics); 
Com.  TordaAranyos : Marosludas  (1907,  Nyárády);  Com. 

Krassó-Szörény : pr.  Plavisevicza  (1910.  Jávorka),  Orsova- 
Kazán  (1886,  Richter);  Com.  Bács-Bodrog:  Bács,  Ófutak 
(1913,  Prodán);  Iíiszács,  Futak  (1909,  Kúposok). 

M.  Wierzbickiana  Or.  ist  eine  (auch  von  Wierzbicki)  viel  verkannte 
Varíetat.  Am  sichersten  dürfte  — da  Opiz  keine  Beschreibung  derselben  her- 
ausgab  — die  Beschreibung  Déséglise’s  in  seiner  Schrift  «Menthae  Opizianaew 
sein,  die  auch  mit  dér  Briquet’s  ziemlich  übereinstimmt : «Feuilles  petites  ova- 
les  aigues  horizontales  ou  un  peu  arquées  . . . dents  aigués  courtes  . . . épi  com- 
paot  gréle  ...» 


189 


var.  ulotricha  Top.  Diagn.  p.  33.  — Culta.  — Com.  Trencsén: 
Nemes-Podhrágy  qu.  sp.  1872,  1888,  1895,  Holuby  nőm.  «A1. 
undulatae  Willd.»);  Com.  Bács-Bodrog : Kiszács  Jamy  qu. 
sp.  (1909,  Kupcsok,  «M.  crispa  Ten.»  det  Simonkai). 

III.  Mentha  viridis  L. 

Sp.  pl.  ed.  2.  = M.  spicata  Huds.  FI.  angl. 
var.  viridis  (L.  s.  str.)  Kerner  FI.  exs.  austro-hung.  n.  641.  — 
Com.  Trencsén : ad  sepes  pr.  Bosácz  qu.  sp.  (Holuby  «M.  Ho- 
lubyi  Schur»)  : Croatia,  Com.  Modrus-Fiume  : versus  Skurinje 
et  ad  Portoré  (1903,  Simonkai,  in  valle  Reíina  versus  Gro- 
hovo  et  ad  Skurinje  (1913,  Degen). 
var . piperella  Lej.  et  Court.  Comp.  FI.  béig. — Croatia.  Lika:  ad 
rivulum  Brusanka  pr.  Brusane  (1908.  Degen). 
var.  Tauscheri  Top.  Diagn.  p.  34.  — Com.  Fejér : in  arundinetis 
praedii  Göböljárás  pr.  Ercsi  (1874,  Tauscher  nőm.  «J/.  viri- 
dis Baumgarten»). 

var.  crispata  (Schrader  Cat.  hort.  Goett.)  H.  Braun  : Ueber  ein 
Art.  p.  401.  — Budapest  in  horto  bot.  (1894,  Bokbás). 

IV.  Mentha  aquatica  L. 

Sp.  pl.  ed.  1.  = M.  hirsuta  L.  ed.  2. 

A)  S e c t i o Latifolia. 

var.  capitata  (Op.  Natural.  1824,  p.  70.)  Bq.  Láb.  p.  78.  — M.  hir- 
suta var.  latifolia  Becker  FI.  Franki.  — Com.  Torda- Ara- 
nyos: Mezóség  secus  lacum  Záhiensem  (1881,  Simkovics); 
Croatia,  Modrus-Fiume:  in  valle  Draga  (1886,  Kerner  subf. 
foliis  latissimis,  40 — 50X35 — 45  mm  dim.,  serr.  dentibus 
1*2  — 16X3  mm  dim.). 

var.  erromena  Top.  Diagn.  p.  35.  — Budapest : Lőpormalmi  rétek 
(1872,  Szépligeti),  ad  thermas  Romanas  (1893,  Borbás  nőm. 
«M.  Schleicheri  Óp.»):  Com.  Bács-Bodrog:  pr.  Ludaspuszta 
(1910.  Prodán). 

f.  slavonica  Top.  1.  c.  — Slavonia,  Sirmia : in  pratis  ulig.  ad 
Zimony  prox.  canalem  (1911.  Kupcsok);  Com.  Fehér:  ad  Dinga 
(1892,  L.  Richter,  subf.  capitulis  densissimis). 
var.  pjyri fólia  H.  Braun:  Ueber  ein.  Art.  p.  420.  — Com.  Toron- 
táli insula  Ciganlija  adv.  Belgrad  (Bornmüller)  ; Com.  Bács- 
Bodrog:  pr.  Bezdán  in  ulig.  (1907.  Prodán),  in  pal.  pr.  Ófutak 
(1913,  idem);  Com.  Csongrád:  ad  quercetum  Szelevényi  erdő 
pr.  Horgos  (1913,  Lányi);  Com.  Borsod:  Szirma,  Mezőcsáth 
(1911,  Budai);  in  Transilv. : pr.  Vízakna  (Budai);  Slavonia,  Sir- 
mia : Karlócza  supra  fontem  et  in  fossa,  Beocsin  in  ulig. 
(1913,  Kupcsok):  Com.  Bács-Bodrog:  Kiszács  ad  canalem 
(1913,  idem). 


10* 


f.  süesiaca  Top.  1.  c.  — Com.  Bihar : ad  Chrysium  velocem  pr. 
Iráz  (1879,  Borbás):  Croatia : Dubovac  ad  Karlovac  (1908, 
Rossi). 

var.  lupulina  Bq.  Láb.  p.  79.  = 31.  denticulata  Strail  Essai  p.  44. — 
Com.  Krassó-Szörény : ad  muros  arcis  insulae  Ada-Kaleli 
(Kúposok):  Com.  Pest:  in  palud.  inter  Budám  et  Békásmegyer 
et  pr.  Aquincum  (Borbás  in  FI.  exs.  austro-hung.  n.  1755  nőm. 
«3I.  Schleicheri  Op.»).  Rákos  versus  Palota  (1904,  Kocsis) : 
Com.  Győr:  ad  Ladamér  (1908,  Polgár.  «M.  hirsuta  Huds.» 
det.  H.  Braun)  : Com.  Bács-Bodrog : in  insula  Hadisziget  pr. 
Újvidék  (1913,  Prodán):  Com.  Fehér:  ad  Dinnyés  (1892, 
L.  Richter);  Com.  Zala:  ad  lacum  Balaton  juxta  Kenese 
(1907,  Simonkai);  Croatia:  Dubovac  ad  Karlovac  (1908,  Rossi, 
f.  foliis  tenuioribus  atroviridibus) ; Slavonia,  Sirmia : Beocsin 
in  pratis  palud.,  Karlovic  in  fossis  (1913,  Kúposok  jun.). 

Da  es  vorkommt,  dass  Pflanzen  desselben  Wurzelstockes  mehr  mindet 
dickte  bis  fehlende  Behaarung  hatén,  eignet  síeli  das  Indument  nieht  zűr  Unter- 
scheidung  dér  Formen  dieser  Art.  So  korurat  es,  dass  die  Nurainer  1755  dér 
FI.  exs.  austro-hung.  mindest  dreierlei  gut  untersckeidbare  Formen  enthalt. 

f . ponti ca  Top.  Diagn.  p.  36.  — Com.  Bács-Bodrog:  in  insula 
Hadisziget  pr.  Újvidék  (1913,  Prodán):  Com.  Fehér:  ad  Diósd 
(1892,  L.  Richter  nőm.  « 31.  cahnninthae fóliáé  Vis.»);  Com. 
Pest:  Soroksár  (1911,  Margittai):  Slavonia,  Sirmia:  Zimony 
(1914,  Kúposok). 

B)  S e c t i o Ovatae. 

var . duriuscula  Top.  1.  c.  — Budapest  (Steinitz);  Com.  Bács-Bod- 
rog: Ludaspuszta  (1910,  Prodán):  Com.  Komárom:  Vértes- 
hegység pr,  Szaár  (1910,  Gayer,  pl.  hirta  in  statu  subsp. 
nőm.  «31.  subspicatae  Weihe»);  Com.  Pest:  in  pal.  ad  Cséry- 
telep  pr.  Kispest  (1912,  Degen),  in  palud.  ad  Zugló  pr.  Buda- 
pestinum  (1909,  Kocsis),  ad  Rákos  (1891,  Simonkai  nőm.  «il/. 
Schleicheri  Op.»);  Com.  Alsó-Fehér:  in  palud.  pr.  Tövis  (1888, 
Csató):  Com.  Borsod:  Szúrna  (1911,  Budai):  Com.  Torda- 
Aranyos:  Tordahasadék  (1890,  L.  Richter):  Croatia:  ad  fi. 
Gacka  pr.  Hrvatsko  Kompolje  et  ad  ripas  lacus  Sviéko  Jezero 
pr.  Svica  (1910,  Degen,  «var.  cetica  H.  Braun » det.  H.  Br.). 
f.  riparia  (Schreber  ap.  Schweigger  und  Körte  FI.  Erlangen, 
t.  II.  p.  6)  Top.  Diagn.  p.  37.  — Com.  Komárom:  Tata  (1910, 
Gáyer);  Com.  Pest:  Pusztaszentlőrincz  (1893,  Richter  et 
Röschenthaler),  ad  Rákos  (1887,  Borbás  nőm.  a 31.  Schleicheri 
Or.»),  ad  Dunaharaszti  in  stagnantibus  fi.  Danubii  (1908, 
Kümmerle),  Erzsébetfalva  (1886,  Szépi.igeti  nőm.  «31.  Schlei- 
cheri  Op.»):  Com.  Arad:  in  silva  Csála  ad  opp.  Arad  (1886, 
Simonkai):  Com.  Borsod:  Szilvásvárad  (1906),  Diósgyőr  (1910), 
Mezőcsáth  (1912,  Budai):  Com.  Vas:  Sz.-Kápolna  (1893,  Már- 
ton), Kőszeg  (1890.  ÁVeisbecker) ; Com.  Győr:  ad  Győr  (1905, 
Polgár);  Com.  Szeben : ad  Vízakna  pr.  Nagyszeben  (1908, 


141 


Simonkai);  Croatia,  Lika-Krbava:  in  pratis  inter  Citiuk  et 
Divoselo  (1909.  Degen). 

f.  Schlinseana  Top.  1.  c.  — Com.  Csongrád : in  ulig  ad  querce- 
tura  Szelevényi  erdő  pr.  Horgos  (1913,  Lányi). 
f.  Sioderiana  Top.  1.  c.  — Com.  Torda- Aranyos : ad  lacum  Záhitó 
pr.  Mezőzáh  í 1 906,  Nyárády):  Com.  Csongrád:  in  ulig.  ad 
quercetum  Szelevényi  erdő  pr.  Horgos  (1913,  Lányi):  Croatia, 
Lika:  in  silva  Jasikovac  pr.  Gospic  «f.  umbrosa  Op.»  det. 
H.  Braun,  — Gacko-Polje,  inter  Sinac  et  LeSee  atque  ad 
ripas  lacus  Sviéko  Jezero  pr.  Svica,  «il/.  purpurea  Host»  det. 
H.  Braun  (1910,  Degen). 

f.  aradensis  Top.  1.  c.  — In  stagnantibus  ad  Arad  (1886,  Simonkai). 
f.  gnaphálifrons  Top.  1.  c.  — Com.  Csongrád:  in  uliginosis  pr. 
Horgos  (1913,  Lányi). 

var.  incisoserrata  (Strail  Essai  p.  41.  Bq.  Láb.  p.  80.  — In  uligin. 
ad  Arad  (1887,  Simonkai! 

f.  serratula  Top.  Diagn.  p.  38.  — Com.  Báes-Bodrog : in  fossa 
pr.  Bezdán;  Slavonia,  Sirmia : ad  Karlovic  (Propán);  Com. 
Pest : versus  Rákospalota  (1873,  Simkovics),  Buda  (1 883,  Czakó). 
f.  trichophylla  Top.  1.  c.  — Com.  Csongrád:  pr.  Hantháza (1908, 
Lányi);  Com.  Vas:  Rákos  (Mendlik);  Com.  Veszprém : in 
bum.  ad  Kenese  (1891,  Borbás  nőm.  «il/.  Schleicheri  Op.»); 
Com.  Győr:  ad  Győr  (Poi.gár  «M.  hirsuta  Huds.»  det.  H. 
Braun);  Com.  Pest : Rákos  (1904.  Simonkai  nőm.  « M.  Schleicheri 
Op.»);  Croatia,  Lika:  Poljana  od  Sv.  Ivana  ad  fontes  ti.  Likae 
(1910,  Degen,  «M.  aqu.  f.  minőn  flórán  — quod  ceterum  est 
nőmén  ineongruum  — det.  H.  Braun). 
var . polyanthetica  Top.  1.  c.  — Com.  Kis  Kükülló : in  pal.  Hosszú- 
; szó  (1889.  Barth);  Com.  Borsod:  montes  Bükk  ad  Dubi- 
csány  (1905.  Hulják)  : Mezőcsáth  (1912,  Budai):  Com.  Zala: 
Kenese  ad  Balaton  (1903,  Jávorka);  Com.  Pozsony:  Lamács 
(Blumenau)  (1893.  Báumler):  Com.  Pest:  Angyalmező  pr. 
Budapest  (1879,  Hazslinszky),  Haraszti,  Káposztásmegyer 
(1888  L.  Riciiter  nőm.  «M.  Schleicheri  Op.»),  Hortus  Pala- 
tinalis  — 1886  nőm.  «M  calaminthae fóliáé  Vis.»,  Vadász- 
ház ad  Soroksár  — 1887  nőm.  «M.  Schleicheri  Op.»  (Szép- 
ligeti). Pilis  et  Alberti  (1875,  Simkovics  nőm.  «J/.  Schleicheri 
Op.»),  in  pal.  ad  Csérv-telep  pr.  Kispest  (1912,  Degen),  ad 
Aquincum  (Budapest)  (Borbás  in  FI.  exs.  austro-hung.  n.  1755 
nőm.  «M.  Schleicheri  Op.»  — quae  est  variatio  hirtal:  Com.  Ko- 
márom : ad  opp.  Komárom  in  pal.  et  ad  rivulum  (1905,  Pol- 
gár); Com.  Pozsony:  ad  Pozsony,  (1854,  Schneller);  Com. 
Vas:  S.-Tótfalu  (Márton);  Com.  Győr:  ad  Győr  ad  rip.  fi. 
Rába  (1898,  1903,  Polgár):  Com.  Bács-Bodrog:  ad  Glozsan 
(1875,  Sztehi.o)  (1875,  Simkovics  nőm.  «M.  Schleicheri  Op.»); 
Com.  Bihar:  ad  Kenézpuszta  (1891,  Borbás  nőm.  «M.  Schlei- 
cheri Op.») ; ad  rip.  fi.  Berettyó  pr.  Bucsa  (1877,  Simkovics 


142 


nőm.  «J/.  Schleicheri  Op.»):  Com.  Trencsén  : in  opp.  (1902, 
Brancsik);  Com.  Pest:  ad  Pusztaszentmihály  (1907,  Borbás, 
«M.  Yiennensis  H.  Braun»  det.  H.  Br.)  ; Slavonia : pr.  Illők 
(1908.  Prodán):  Velebit,  ad  riv.  Suvaja  pr.  Brusane  (1913, 
Degen);  Com.  Bács- Bodrog : Kiszács  in  pal.  ad  canalem 
Franc.- Joseph.  (1909,  Kupcsok  jun.):  in  ulig.  pr.  Slankamen 
(1907,  Kocsis). 

f.  Hlensis  Top.  1.  c.  — Com.  Vas : in  rip.  riv.  pr.  Kőszeg 
(Piers);  Com.  Alsó-Fehér:  ad  Marosújvár  (1907,  Nyárády); 
in  fossis  apud  Nagyenyed  (1888.  Csató),  ad  Koncza  (1860, 
idem);  Com.  Vas:  S.-Tótfalu  (Márton):  Com.  Győr:  in  insula 
Győrsziget  (1905,  Polgár). 

f.  maculosa  Top.  1.  e.  — Com.  Bács-Bodrog:  in  divers.  locis  ad 
Zombor  (1912  et  1913,  Prodán):  Com.  Fejér:  pr.  Dinnyés 
(1892,  L.  Richter  nőm.  «M.  calaminthaefoliae  Vis.») ; Com. 
Bács-Bodrog : Kiszács  pr.  canalem  in  fossa : Sirmia : ad 
rivulum  pr.  Rakovac  (Kupcsok  sen.  et  jun.  nőm.  <tM.  cnla- 
minthaefoliae  Vis.»). 

var.  aginnensis  Top.  1.  c.  — Com.  Csongrád:  in  prat.  bumidiusc. 

ad  lacum  Nádastó  pr.  Honok  (1913,  Lányi).  , 
var.  stagnalis  Top.  Diagn.  p.  39.  — Com.  Pest : ad  Ó-Budam  (Borbás 
in  FI.  exs.  austro-hung.  n.  1755,  nőm.  «M.  Schleicheri  Or.»); 
Com.  Bács-Bodrog:  ad  Zombor  (1907,  Prodán):  Com.  Győr; 
ad  Győr  (1904,  Polgár):  Com.  Moson:  in  pal.  ad  Lipót  (1905, 
Polgári;  Com.  Abauj-Torna : Kassa  viam  pr.  Baránka  (1894, 
Latzel  «i/.  agu.  var.  cetica  H.  Braun»  det.  H.  Br.);  Com. 
Borsod:  Tiszakeszi  (1910,  Budai):  Com.  Krassó-Szörény : ad 
muros  arcis  Ada-Kaleh  (1911,  Kupcsok):  Com.  Bihar:  ad 
Köröstarján  (1870,  Simkovics):  Com.  Gömör:  ad  Lucska  (Hazs- 
linszky). 

f.  limosa  (Schur  Enum.  pl.  Transs.  p.  517)  H.  Braun:  U eberein. 
Art.  p.  425.  — Slavonia,  Sirmia:  Beocsin  in  prat.  ulig.  et 
Com.  Bács-Bodrog:  Kiszács  ad  canalem  (1913.  Kupcsok  jun.). 

f.  lasiotricha  Top.  1.  c.  — Com.  Győr:  in  pal.  ad  Révfalu  (1903, 
Polgár  «M.  hirsuta  Huns.»  det.  H.  Braun),  Csanak  (idem); 
Com.  Csongrád : ad  quercetum  Szelevényi  erdő  pr.  Horgos 
(1913,  Lányi);  Com.  Borsod:  Szirma  (1911,  Budai);  Croatia  : 
propre  Fiume  (Noé):  Slavonia.  Sirmia:  ad  Rakovac,  ,in  ulig. 
ad  Beocsin,  Karlovic  in  fossis:  Com.  Bács-Bodrog:  Ókér  ad 
canalem  (1913,  Kupcsok  jun.). 

f.  macrocepholota  Top.  1.  c.  — Com.  Pest : Pusztaszentlőrincz 
(1903,  L.  Richter,  «M.  calaminthaefolia  Vis.»  det  Borb.)  ; Com. 
Bács-Bodrog:  in  palud.  pr.  Ófutak  (1913,  Prodán). 
var.  limnetes  Top.  1.  c.  — Com.  Bihar:  in  palud.  ad  Bucsa 

(1877,  Simkovics);  Com.  Borsod:  Tiszakeszi  (1910,  Budai); 
Com.  Pest:  Ó-Buda  (1885,  Szépligeti):  Com.  Bács-Bodrog: 
Ókér  pr.  canalem  (1913,  Kupcsok  jun.). 


143 

f.  subhirsuta  (H.  Braun  in  herb.v  Degen  absque  diagnosi)  Top. 
].  c.  — Croatia : Velebit,  ad  Citluk  (Degen). 

C)  Sectio  Ovales. 

var.  Rauscheri  Top.  Diagn.  p.  40. — Com.  Borsod:  Szirma  (1911, 
Budai). 

var.  Ortmanniana  (Op.  Naturalientausch  1826  p.  437)  Bq.  Láb. 
p.  82.  — Com.  Pest:  inter  Budám  et  Békásmegyer  (Borbás 
in  FL  exs.  austro-hung.  n.  1755  nőm.  «M.  Schleicheri  Op.»), 
in  insula  Csepel  (1894,  Degen),  Soroksár  (1887.  Szépligeti): 
Com.  Pozsony:  ad  Pozsony,  in  aquosis  (1886,  Sabransky)  : 
Com.  Borsod : Szirma  (1911,  Budai):  Com.  Vas:  Doroszló  ad 
Kőszeg  (1890,  Waisbecker). 

Die  Nummer  1755  dér  Flóra  exs.  austro-hung.,  als  M.  Schleicheri  Op. 
herausgegeben,  enthalt  möglicherweise  noch  eine  vierte  Form,  da  In  Callier 
FI.  Silesiaca  exsicata  n.  1139  dér  var.  elongata  Pér.  det.  H.  Braun  das  Synonym 
beigesetzt  ist : M.  Schleicheri  H.  Braun  in  FI.  exs.  austro-hung.  n.  1755 
non  Opiz. 

f.  uberrima  Top.  1.  c.  — Com.  Győr : in  margine  arundinetorum 
ad  Győr  (1903,  Polgár,  «J/.  pedunculata  Bor.»  det.  H.  Braun). 

f.  Lobeliann  (Becker  FI.  Franki,  p.  222)  Bq.  Láb.  p.  82.  — 
Com.  Borsod:  Mezőcsáth  (1911,  Budai):  Com.  Vas:  Szerda- 
hely ad  Kőszeg  (1890,  Waisbecker);  Com.  Pozsony:  ad  Bazin 
(1875,  Szépligeti). 

Diese  Form  gehört  sowohl  naeh  dér  Besclireibung  Becker’s,  als  auch 
naeh  dem  Urteile  Briqukt's,  dér  die  Originalien  im  Herbar  Martius  eingesehen 
hat,  zűr  M.  aquatica. 

f.  perlata  (Borb.  exs.  sine  descript.)  m. — Planta  subpubescens, 
foliis  longe  petiolatis  marginibus  leviter  vei  moderate  con- 
vexis,  serraturae  dentibus  acuminatis,  intus  subconcavis 
extus  subundulatis  vei  rectiusculis,  0-5 — 1 mm  altis  3 — 4 (5) 
mm  inter  se  distantibus : capitulis  conspicuis  sat  dense 
pilosis.  — Com.  Szeben : Nagyszeben  in  paludosis  (1907, 
Barth). 

var.  carlovicensis  Top.  Diagn.  p.  41.  — Slavonia,  Sirmia:  ad  fl. 

Danubium  pr.  Karlovie  (1913,  Kupcsok  jun.). 
var.  elongata  (Pérard)  Top.  1.  c. 

f.  subriparia  (H.  Braun  sine  diagn.  in  kerb.  Degen)  Top.  1.  c. — 
Croatia,  Lika:  in  pratis  circa  Medak  (1908,  Lengyel). 
var.  verticicola  Top.  1.  c.  — Prope  Győr  (1901,  Polgár). 

V.  Mentha  arvensis  L. 

Sp.  pl.  ed.  I.  p.  557.  = Al.  parietariaefolia  (Becker)  -f-  M. 
austriaca  (Jaquin)  -f-  A 1.  palustris  (Mönch)  -f-  AL  arveyxsis  L. 
secundum  H.  Braun  : Ueber  ein.  Art.  p.^444  et  sequ. 

A)  Sectio  Superantes. 

var.  Palitzensis  Top.  Diagn.  p.  49.  — Arad,  secus  Marisum  fl. 
(1889,  Simonkai  8.  nőm.  «AL  fontana  Weihe»). 


144 


f.  Durolleana  Top.  1.  c.  — Com.  Borsod  : Miskolcz  (1911,  Budai). 
var.  cuneifolia  (Lejeune  et  Courtois  Comp.  fl.  Béig.  p.  234)  ampl. 
Top.  Beitr.  p.  180  — Com.  Hont:  Bakabánya,  Lajtna  ad 
sepes  (1903,  Kupcsok,  «M.  parietariae fólia  Beck.k  det.  Borb. 
at  «M.  lanceolata  Beck.»  det.  Hasse);  Com.  Pest:  in  campis 
ad  Neopestinum  (1889,  Borbás,  «J/.  parietariaefolia  Beck.»); 
Com.  Vas:  pr.  Kétkely  (Mannersdorf)  (1890,  Piers,  «J/.  tenui- 
folia  Host»);  Com.  Győr:  in  pratis  Városszeged  (1896.  Pol- 
gár, «M.  verticiUata  L.  var.  acutata » det.  H.  Braun):  Com. 
Borsod:  inter  Alsó-  et  Felső-Hámor  (1907,  Budai  «J/.  silva- 
tica  Host»  det.  H.  Braun). 

f.  lucorum  Top.  Diagn.  p.  50.  — Com.  Pest:  ad  fl.  Danubium 
(1889,  Borbás  «A/.  parietariaefolia  Beck»):  Com.  Bereg : in 
palud.  pr.  Várkulcsa  (1912,  Margittai);  Com.  Győr:  Ckolera- 
sziget  pr.  Nagy-Duna  (1912,  Polgár);  Com.  Borsod:  ad 
Felső-Hámor  (1907,  Budai,  «M.  parietariaefolia  Beck»). 

f.  silvatica  (Hőst  Fl.  austr.  II.  p.  149)  Top.  1.  c.  — Nagyszeben 
in  pratis  silvat.  (1905,  Barth);  Com.  Arad:  ad  Ó-Dózna,  ad 
oNymphaeaér*  (1885,  Simkovics):  inter  Nyágra  et  Nádalmás 
(Nadalbest),  ad  Zimbró  et  in  valle  Hirursului  sub  monte  Kicsora 
(1888,  Simonkai);  Com.  Bihar:  ad  Nagyvárad,  ad  Fáczánoe 
(1888,  Simonkai);  Com.  Vas:  Molnári  (1892,  Márton),  Rendek 
(1890,  Vaisbecker)  ; Com.  Békés  : in  pal.  Vésztő  (1889,  Bor- 
bás, «M.  cuneifolia  L.  C.»);  Com.  Bács-Bodrog:  Zenta  (1901, 
Szabó):  Com.  Szepes : Poprád-Felka  (1890,  Simonkai);  Com. 
Borsod:  Miskolcz:  Ágazat,  Mező-Csáth,  (1906.  1910,  1915, 
Budai);  Com.  Pozsony:  «Schur»  ad  Szentgyörgy  (St.  Georg) 
(1888.  Sabransky);  Com.  Gömör : Rozsnyó  (1891,  Al. Richter!  : 
Com.  Zala:  ad  Récse  (1893,  Borbás,  «H.  parietariaefolia 
Beck.»);  Com.  Gjrőr:  Ásvány,  Furko,  Dunapart  (1892,  Polgár); 
Slavonia : Pisarovina  in  arvis  (1913,  Kupcsok). 

f.  tenuifolia  (Hőst  Fl.  austr.  II.  p.  147.)  Top.  1.  c.  — Com.  Esz- 
tergom: Táthisziget  (1859,  Feichtinger) : Com.  Győr:  in  prato 
ad  rip.  fl.  Marczal  (Polgár,  «M.  Zatecensis  Op.»  det.  H.  Braun); 
Com.  Békés:  ad  fossas  pr.  Vésztő  (1888,  Borbás,  vM.  öblöm/ i- 
frons  Borb.»);  Com.  Liptó : Szentendre  (St.  Andreas)  (Ulle- 
pitsch,  «A/.  oblongifrons  Borb.»  det.  Borbás):  Com.  Pest:  in 
insula  Csepel  pr.  Erzsébetfalva  (1809,  Degen),  Angyalföld 
(1980,  Steinitz)  ; Com.  Csongrád:  Szeged  (1913,  Lányi);  Com. 
Hont:  Selmeczbánya  (1880, Dietz);  Com. Borsod  : montes  Bükk, 
AlbagoljT,  Miskolcz  (1911,  Budai);  Com.  Torontál : Szanád 
(1901,  Szabó);  Com.  Vas:  S.-Tótfalu,  Tarótház  (Márton),  ad 
Pinkafő  (1904,  Simk.);  Com.  Pozsony:  ad  Pozsony,  Eisenbrlinnl 
(1886,  Sabransky);  Com.  Abauj-Torna : in  monte  Jahodna  ad 
Kassa  (1908,  Thaisz). 

f.  sphenophylla  (Borb.  in  lit.  — Oest.  Bot.  Zeit.  1890.  p.  244: 
«foliis  basin  versus  euneatim  valde  angustatis»)  Top.  1.  c.  — 


145 


Com.  Pest : Rákos  (1887,  Szépligfti):  Com.  Vas : Kőszeg 
(1890,  Waisbecker):  Com.  Békés:  in  saliceto  pr.  Vésztő (1891, 
Borbás). 

f.  lanceolata  (Becker  FI.  Franki,  p.  225)  Top.  1.  c.  — Com.  Hont: 
Bakabánya  ad  vias  (1903,  Kúposok);  Com.  Békés:  in  divers. 
locis  pr.  Vésztő  (1888,  1889.  1891,  «M.  sphenophylla  Borb.», 
«M.  lanceolata  Beck»,  « M.  multiflora  Host»,  «M.  parietariaefolia 
Beck.»,  «J7.  salicetorum  Borb.»);  Com.  Arad:  in  pratis  ad 
Ötvenes  (1888.  Simonkai) : ' Croatia.  Lika:  «Poljana  od  Sv. 
Ivana  ad  fontes  fi.  Likae  (1910,  Degen,  «M.  austriaca  var. 
cuneisecta  Borb.»  det.  H.  Braun). 

f.  dolichophylla  (Borb.  in  sched.)  Top.  Diagn.  p.  51.  — Com.  Arad  : 
in  silva  Csála  ad  Arad  (1888,  Simkovics):  Com.  Borsod:  Also- 
Hámor  (1912,  Budai). 

f.  ulbensis  m.  — Foliis  mediocribus  oblongo-ellipticis  marginibus 
convexioribus  utrinque  cuneatim  angustatis,  supra  birsutis 
argutissime  et  sat  grosse  serratis : verticillastris  mediocribus, 
ealycibus  hirsutis.  bracteis  superantibus.  — Com.  Fejér:  in 
limosis  praedii  Sinatelep  pr.  Ercsi  (1877,  Tauscher). 
var.  nobilis  Top.  1.  c.  — Com.  Szepes : ad  viam  inter  Rókus  et 
Késmárk  (1907,  Nyárády);  Com.  Borsod:  Miskolcz,  Szinva- 
meder  (1910,  Budai):  Com.  Szabolcs:,  ad  Nyíregyháza  (Hazs- 
linszky)  ; Com.  Győr:  Dimasziget  Ásvány  (1912,  Polgár); 
Com.  Hunyad:  ad  Déva  (1882.  Simkovics). 
var.  si/vicola  (H.  Braun  pro  var.  M.  palustris  Mönch,  Ueber  ein. 
Art.  p.  459)  Top.  Beitr.  p.  182. — Com.  Hont  : Bakabánya  et  ad 
rivum  in  Bohunicz  (1903,  Kúposok);  Com.  Ung:  Járok  ad 
rivum  (Kúposok.  parietariaefolia  Beck.»  det.  Borb.):  Com. 
Csongrád:  in  salicetis  fi.  Tisza  pr.  Újszeged  (1908,  Lányi); 
Com.  Maros-Torda : in  silvis  Kakasdierdó  pr.  Marosvásárhely 
(1912,  Nyárády):  Com.  Alsó-Fehér:  ap.  viam  ferr.  pr.  Székely- 
kocsárd  (idem);  Com.  Borsod:  in  valle  Királykúti  völgy 
(Hulják  in  herb.  Degen  «M.  áru.  v.  diversifolia  Dum.»  det. 
H.  Braun  — M.  diversifolia  Dum.  verő  habét  fólia  summa 
lanceolata,  atque  pedicellos  retrorsum  hirtos  — ),  Felső-Hámor 
supra  lacum  (1907,  Budai  «M.  Zatecensis  Op.»  det.  H.  Braun), 
Diósgyőr,  Szirma,  Savós,  Miskolcz,  Bedegvölgv  (1911  et 
1912  idem):  Com.  Győr:  in  saliceto  Danubii  ad  Ásvány 
(1912,  Polgár);  Com.  Pest:  Monor  (Heuffel);  Com.  Vas:  ad 
Kőszeg  (Güns)  (1890,  Waisbecker);  Com.  Alsó-Fehér:  pr. 
Nagyenyed  (1898,  Csató);  Com.  Veszprém:  Herend  Fekete- 
erdő (1873,  Simkovics):  Com.  Vas:  S.-Tótfalu  (Márton,  nőm. 
«J/.  nitidae  Host»);  Com.  Hunyad:  Új-Gredistye  (1894, 
Jávorka):  Com.  Csongrád:  Szeged  (1912,  Lányi). 

f.  hymenophylla  Tor.  1.  c.  — Com.  Torda- Aranyos : Bács  (1911, 
Moesz);  Com.  Borsod:  Diósgyőr  (1912,  Budai);  Com.  Nagy- 
Küküllő:  ad  Újváros  (Neustadt)  inviis  silvat.  (1892.  Römer); 


146 


Com.  Kis-Küküllő : Nássenthal  pr.  Hosazúaszó  (Langenthal), 
(1898,  Barth);  Com.  Arad:  ad  Pécska  (1889,  Simonkai). 

f.  nummularia  (Schreber  ap.  Schweigger  et  Körte  FI.  Eiiang. 
II.  p.  7.)  Top.  Beitr.  p.  182.  — Com.  Szepes : ad  viam  Rókusz- 
Késmárk  — flór.  androdynamicis  conspicuis  — (1907,  Nyárády)  ; 
Com.  Besztercze-Naszód : in  uliginosis  pr.  Oláhszentgyörgy 
— flór.  gynod}Tnamieis  parvis  — (1905,  Prodán);  Com.  Szolnok- 
Doboka:  Kékes  (1904.  idem);  Com.  Abauj-Torna:  in  monte 
Jahodina  ad  Kassa  (1908,  Thaisz  nőm.  «M.  austriacae  Jacqu»). 

var.  nobilis  Top  1.  c. 

f.  pseudagrestis  Top.  1.  c.  — Com.  Pest:  ad  Budám  (Heuffel); 
Com.  Szabolcs:  Nyiregyháza  (1872,  Simkovics)  ; Com.  Szat- 
már:  ad  Szappanpataka  (1857,  Haynald);  Com.  Alsó-Fehér: 
ad  Gyulafehérvár  (idem.  «J/.  Albae  Carolinae  H.  Braun»  Ueber 
ein.  Árt.  p.  445);  Com.  Borsod:  Miskolcz  (1910,  Budai). 

var.  campeomischos  Top.  Diagn.  p.  52.  — Com.  Pest : in  fossis 
pr.  Monor  et  in  ulig.  inter  Szentendre  et  Pomáz  (1904.  Simonkai)  ; 
Com.  Vas:  in  pal.  ad  Kőszeg  (1890,  Waisbecker  nőm.  «M. 
carinthiacae  Host»);  Com.  Bereg:  in  ulig.  ad  Szarvasháza 
(1908,  Thaisz);  Com.  Alsó-Fehér:  Nagyenyed  versus  Maros- 
szentkirály (1891,  Csató);  Com.  Trencsén:  Xemes-Podhrágy 
(1895.  Holuby);  Com.  Békés:  ad  Vésztő  (1889,  Borbás  s.  nőm. 
a 31.  polymorpha  Host»). 

B)  S e c t i o Elongatae. 

var.  austriaca  (Jaquin  FI.  austr.  V.  p.  14  sec.  Auct.  austr.)  Top. 
1.  c.  — Com.  Szolnok-Doboka : pr.  Kékes  (Prodán);  Com. 
Győr:  Xádorváros,  Rábapatona,  ad  opp.  Győr  (1891  et  1909, 
Polgár  nőm.  «J L badensis  Gmel.»);  Com.  Esztergom  (1899, 
Degen);  Com.  Vas:  Kőszeg  (Giins)  1890.  Waisbecker  nőm.  «3I 
subarvensis  Simk.»);  Com.  Szeben:  Nagyszeben  (1905,  Barth 
nőm.  «31.  diversifoliae  Du>i.»);  Com.  Hunyad:  Szeliste  (1904, 
idem);  Com.  Borsod:  Miskolcz-Bedegvölgy,  Alsó-Zsolcza  (1907 
et  1911,  Budai);  Com.  Háromszék:  Róty  (1906,  Moesz);  Com. 
Arad;  ad  opp.  Arad,  versus  praedium  Bogdánovics  (1884, 
Simkovics). 

f.  mutabüis  Top.  Diagn.  p.  52.  — Com.  Vas : Kőszeg  (1890, 
1892,  Waisbecker),  Kápolna  (Márton),  Borostyánkő  (1913. 
Gáyer);  Com.  Háromszék.  Rétvi  Nyír  (1907.  Moesz);  Com. 
Pest:  versus  Újpest  (1891,  Borbás  nőm.  «3I.  austriacae  Jq.»)  ; 
Com.  Nyitra : ad  Salgó  (Hazslinszky) ; Com.  Hunyad:  in 
valle  Klopotivaense  infra  Retyezát  (1874,  Borbás);  Com. 
Békés:  in  palud.  ad  Vésztő  (1891,  Borbás,  «M  cuneifolia  L. 
et  C.»  atque  «AZ.  oblongifrons  Borb.»);  Croatia,  Lika:  Pol- 
jana  od  Sv.  Ivana  ad  fontes  fl.  Likae  pr.  Medak  (1910, 
Degen,  «AZ.  Zatecensis  Op.»  det.  H.  Braun);  in  fossis  inter 
Ostra  et  Brusane  (1913,  idem). 


147 


f.  gollica  Top.  1.  c.  — Com.  Hont:  Bakabánya,  Baba  dolina 
(1902,  Kúposok,  « M.  arv.  var.  gentiliformis  Wirtgen»  det. 
Hasse);  Com.  Békés:  in  palud.  exs.  ad  Vésztő  (Borbás,  1878 
nőm.  «J/.  arvensis  L.»,  1888  nőm.  «A/,  cuneatae  Borb.», 
1891  nőm.  «M  multiflorae  Host,»  1894  et  in  FI.  exs.  austro- 
hung.  n.  2172  nőm.  *M.  pulchellae  Host»)  ; Com.  Bihar:  in 
herbosis  Kőt  (1891,  Borbás,  «M.  oblongifrons  Borb.»);  Com. 
Győr : Győr.  in  ripa  Danubii  (1912,  Polgár  s.  nőm.  «JJ. 
austriaca  Jq.»);  Com.  Borsod:  Tiszakeszi  (1910,  Budai) ; Com. 
Vas : Kőszeg  (1892,  Piers):  Com.  Bereg:  ad  agros  Vásáros- 
Naményenses  (1856,  Divéky). 

f.  borsodensis  m.  — Foliis  ut  f.  praecedens  séd  serratura  aeu- 
tiuscula,  verticillastris  conspicuis,  calycibus  subpilosis,  pedi- 
ceilis  rubris,  glabris ; caule  glabro.  — Com.  Borsod ; in  ré- 
gióné montium  Bükk  ad  Albagoly  (1911,  Budai). 

Dieselbe  Form  fanden  svir  auch  vor  im  Herbare  des  Museums  in  Kla- 
genfurt, gesammelt  1892  von  Pacher  bei  Obervellach  in  Karatén,  benannt  von 
Borbás  «M.  chasmodonta  Borb.»,  jedoch  ohne  weitere  Diagnose. 

f.  divaricata  (Hőst  FI.  austr.  II.  p.  150)  m.  — Ex  descriptione 
Hostii:  «Caules  humiles  ereeti  in  ramos  multos  divarieatos 
divisi.  Fólia  parva  hirsuta  breviter  petiolata  serrulata . . . ; 
pedicelli  glabri;  calyx  hirsutus  . . . stamina  corolla  breviora...» 

- Com.  Vas  : in  agris  ad  Kápolna  et  Tárotház  (1890,  Már- 
ton); Com.  Hajdú:  ad  opp.  Debreczen  (Hazsl.). 
f.  subarguta  m.  — Foliis  ut  varietas,  séd  serraturae  dentibus 
subpilosis,  acutis,  subargutis.  — Com.  Fejér:  in  salicetis 
praedii  Sinatelep  pr.  Ercsi  (1871,  Tauscher). 
f.  obtu'-e-dentata  Top.  Beitr.  p.  185.  — Com.  Szepes : Villa  Lers 
ad  rivul.  (1893,  Ullepitsch)  et  — pr.  Hadusfalu  (1889,  J. 
Wagner)  ambas  exs.  det.  Borbás:  «H.  oblongifrons  Borb.»); 
Com.  Besztercze-Naszód : in  silvis  pr.  Luska  (1913,  Prodán). 

.1/.  oblongifolia  Borb.  ist  uns  nur  dnreh  die  vielen  Exsikkaten  bekannt, 
dió  gleichwohl  versohiedenen  gut  zu  unterseheidenden  Formen  dér  M.  arvensis 
L.  angehören.  Einzelne  Exemplare  dieses  Xamens  stimmen  mit  dér  Form  iiber- 
ein,  welche  bei  H.  Braun  (Ueber  ein.  Art.  p.  451)  unter  dem  Namen  <ü/.  oh- 
longifrons  Borb.»  beschrieben  ist. 

var.  pegaia  Top.  Diagn.  p.  53.  — Com.  Arad:  ad  opp.  Arad 
(1889,  Simonkai  nőm.  « M.  diversifoliae  Dum.»);  Com.  Borsod: 
Gomba  (Budai);  Com.  Baranya:  pr.  Sellye  (1873,  Simkovics); 
Com.  Pest:  ad  ostium  fl.  Rákos  (1891,  Borbás  nőm.  «J/. 
austriacae  Jq.»);  Com.  Bereg:  secus  rivum  Zdenjanka  ad 
Szarvasháza  (1908,  Thaisz)  ; Com.  Szolnok-Doboka : pr.  Kékes 
(1906,  Prodán);  Com.  Hont:  Bakabánya  in  arvis  (1903,  Kúp- 
osok); Com.  Vas:  Kőszeg,  in  humidis  ad  Svábóez  (Schwaben- 
dorf)  (1890,  Piers,  «M.  austriaca  Jq.  v.  deltoides  Borb.»  det. 
Borb.);  Com.  Békés:  ad  Vésztő  (1894,  Borbás  in  Dörfler 
herb.  norm.  n.  3468  «J/.  austriaca  Jq.  var.  salicetorum 
Borb.»)  ; Com.  Bihar : Iráz  (1889,  idem). 


148 


var.  domita  (H.  Braun  in  herb.  Degen  absque  Diagn.)  Top.  1.  c. 
— Com.  Pest:  versus  Erzsébetfalva  (1904,  Kocsis);  Com. 
Békés : ad  Vésztő  (Borbás  in  FI.  exs.  austro-hung.  n.  2173 
s.  nőm.  M.  ocymoides  Hőst);  Com.  Vas:  Kőszeg.  Pörgölin  (1890, 
Waisbecker). 

var.  Hostii  (Boreau  FI.  d.  c.  de  la  Francé  II.  p.  512)  Top.  Beitr.  p. 
186.  — Com.  Hont:  ad  paludes  pr.  Bakabánya  (1895,  Kép- 
csők. «A1.  gentilis  L.  f.  limogeton  H.  Braun®  det.  H.  Br.); 
Com.  Borsod;  Albagoly  montium  Bükk  (Budai);  Com.  Bihar: 
in  pal.  Iráz  (1889,  Borbás  nőm.  « M.  polymorphae  Hőst®); 
Com.  Békés:  ad  Vésztő  (1891,  Borbás  nom.  «3/.  multiflorae 
Host»  atque  «3/.  polymorphae  Hőst®  — haec  pl.  serratura 
humili). 

f.  confertidens  Top.  Diagn.  p.  53.  — Com.  Vas : S.-Tótfalu 
(Márton);  Com.  Borsod:  Csaba  (1915,  Budai);  Com.  Nagy- 
Küküllő:  in  agris  Medgyes  (Mediasch)  (1894,  Barth,  «iV. 
argutissima  Borb.®  det.  Borbás). 

f.  Neesiana  (Op.  apud  Rochel  : Beitrage  in  Linnaea  1838  p. 
627)  Top.  1.  c.  — Com.  Békés:  ad  Vésztő  (Borbás.  18*8 
nom.  «3/.  Neesü  Op.»,  1889  nom.  « 31.  Wenkheimiana e Borb.») 
f.  cuneisecla  (Borb.  Exs.  siue  diagn.)  Top.  Diagn.  p.  54.  — Com. 

Győr:  in  saliceto  Győrsziget  (1910,  Polgár,  det.  H.  Braun). 
f.  ocymoides  (Hőst  FI.  austr.  II.  p.  148)  Top.  Beitr.  p.  186.  — 
Com.  Szepes : ad  pedes  Tatrae-Magnae  pr.  Felsöerdőfalva 
(1906,  Nyárády);  Com.  Borsod:  Szirma  (1911,  Budai);  Com. 
Hont:  Bakabánya,  Rasovskie  (1913,  Ivupcsok) ; Com.  Pozsony": 
Pötschenau  (1888.  Sabransky);  Com.  Abauj-Torna:  in  vaíle 
Aranyos  ad  Kassa  (1908,  Thaisz);  Com.  Bács-Bodrog:  ad 
fi.  Danubium  pr.  Begecs  (1875,  Sztehlo);  Com  Békés;  ad  fi. 
Chrysium  mórt.  pr.  Vésztő  (1891,  Borbás,  atque  in  FI.  exs. 
austro-hung.  n.  2173  nom.  «M.  ocymoides  Hőst®). 
var.  slichoviensis  (Op.  Seznam  1852  p.  65  absque  diagn.)  Top. 
Beitr.  p.  187.  — Com.  Hont:  Bakabánya  — Lajtna  (1894? 
Kupcsok  nom.  «M.  arvensis  L.  var.  gentiliformis  Wirtg.®); 
Croatia,  Lika : in  pratis  secus  fi.  Glomoőnica  pr.  Medak  1 1909, 
Degen). 

C)  S e c t i o Ovaies. 

var.  D uftschmidii  Top.  Diagn.  p.  54.  — Com.  Komárom : Bán- 
hida  (1910,  Gáyer)  ; Com.  Bereg:  in  monte  Plaicsik  supra 
Vocsi-telep  (1907,  Thaisz);  Com.  Alsó-Fehér:  .Monora  (1902, 
Barth  nom.  «M.  argutissimae  Borb.®);  Com.  Hont:  Baka- 
bánya (1906,  Kupcsok);  Com.  Arad:  ad  Kuvin  (1883,  Rozs- 
nyai);  Com.  Borsod:  Heö-Csaba  (1915,  Budai);  Com.  Békés: 
in  herb.  humid.  ad  Vésztő  (1891,  Borbás  nom.  «J/.  pulchellae 
Hőst®);  Com.  Nagy-Küküllö : ad  Medgyes  (Mediasch)  (1894, 
Barth). 


149 


f.  alverniensis  Top.  Diagn.  p.  55.  — Com.  Alsó-Fehér:  in  agris 
Monora  (Donnersmarkt)  Barth  nőm.  «M.  argutissimae  Borb.»). 
f.  liJcensis  Top.  Diagn.  p.  56.  — Croatia,  Lika:  in  pratis  ad 
Lika  (1909,  Degen,  carinthiaca  Host.»  det  H.  Braun)  ; Com. 
Kis-Küküllő : in  valle  Nassentlial  ad  Hosszúaszó  (Langenthal) 
(1894,  Barth.  «M.  argutissima  Borb.»  det.  Borbás);  Com. 
Arad : seeus  fi.  Marisum  ad  opp.  Arad  (1889,  Simonkai  nőm. 
« M.  diversifoliae  Dum.»). 

var.  argutissima  (Borb.  ap.  H.  Braun:  Ueber  eiD.  Art.  p.  453) 
Top.  Beitr.  p.  190.  — Com.  Békés:  in  pal.  Vésztő  (Borbás 
in  FI.  exs.  auslro-hung.  n.  1762);  Com.  Bihar:  in  pal.  et 
fossis  ad  Iráz  (1879  et  1889.  idem);  Com.  Besztercze-Naszód : 
Wallendorf  pr.  Besztercze  (Bistritz)  (1893,  Richter,  s.  n.  «M. 
gentilis  L.»  det.  Borbás). 

f.  reguláris  Top.  1.  c.  — Com.  Vas : S.-Tótfalu  (1893.  Márton 
nőm.  «M.  subreversae  Simk.»)  ; Com.  Bihar : ad  Nagyvárad, 
(1877,  Simkovics  nőm.  «M.  subreversae  Simk.»). 
var.  pascuorum  Top.  1.  c.  — Com.  Szepes:  ad.  ped.  mont.  Tatrae- 
Magnae  supra  Tátralomnicz  (1911,  Nyárády);  Com.  Hont: 
Bakabánya  (1906,  Kupcsok);  Com.  Békés:  in  pal.  exs.  pr. 
Vésztő  (1888,  Borbás  nőm.  «M.  multiflorae  Host»);  Com. 
Vas:  in  silvat.  ad  Kőszeg  (1889,  Piers  nőm.  «J/.  carinthiacae 
Host»)j  Bozsak  pr.  Kőszeg  (1890,  Waisbecker);  Com.  Bor- 
sod: Tiszakeszi,  Mezőcsáth,  Albagoly,  Savós  (1910  et  1912, 
Budai);  Com.  Pest:  sub  monte  Pilisiensi  (1875,  Simkovics 
nőm.  «M.  subarvensis  Simk.»);  Com.  Vas:  Tarótház  (Márton)  ; 
Com  Arad:  ad  opp.  Arad,  praedium  Buzsák  (1884,  Simko- 
vics);  Croatia,  Lika:  Poljana  ad  fontes  fi.  Likae  et  ad  ripas 
lacus  Sviéa  pr.  Svica  (1910,  Degen,  «M.  moldavica  H.  Braun»). 
f.  campylocormos  Top.  1.  c.  — Com.  Békés : in  pal.  Vésztő 
(Borbás,  in  herbar.  Degen  nőm.  «M.  pulchellae  Host»,  in  herb. 
Mus.  N.  H.  nőm.  «M.  ocymoidis  Host»)  ; Com.  Besztercze-Na- 
szód: pr.  Magyar-Nemegye  (1913,  Prodán). 
f.  serpentina  Top.  1.  c.  — Com.  Csongrád:  in  salic.  fl.  Tisza 
pr.  Algyő  (1906,  Lányi);  Com.  Vas:  Szerdahely  et  Csák 
(1890,  Waisbecker). 

f.  losavensis  Top.  Diagn.  p.  57.  — Com.  Vas : Svábfalu  (Schwa- 
bendorf)  (1914,  Piers);  Com.  Bihar:  ad  Iráz  (1884,  Borbás 
nőm.  «AI.  sativae  I\och»). 

f.  Pacheri  Top.  1.  c.  — Com.  Csongrád : ad  rip.  fl.  Tisza  ad  opp. 
Szeged  (1912,  Lányi)  ; Com.  Békés : in  pal.  exs.  pr.  Vésztő 
(1889,  Borbás,  nőm.  « 21.  pulegi fóliáé  Borb. »);  Com.  Trencsén  : 
N.-Podhrágy  (1889,  Holuby). 

f.  campicola  (H.  Braun,  Ueber  ein.  Art.  p.  456)  Top.  1.  c.  — Com. 
Békés:  in  pal.  exs.  ad  Vésztő  (1891,  Borbás,  in  herb.  Degen: 
pedicellis  plus-minus  hirsutis:  in  herb.  Mus.  N.  H. : pedicel- 
lis  glabris). 


150 


f.  pulegiformis  H.  Braun:  Ueber  ein.  Art.  p.  466.  — Com.  Bé- 
kés: in  pal.  exs.  pr.  Vésztő  (1889,  Borbás). 
f.  deflexa  (Dumortier  FI.  Béig.  p.  49)  Top.  Beitr.  p.  191.  — 
Com.  Békés:  in  pal.  pr.  Vésztő  (1891,  Borbás  nőm.  «M.  spi- 
ciferae  Borb.»);  Com.  Pest:  in  aren.  hűm.  pr.  Kis-Kőrös  (1913, 
Degen)  ; Croatia,  Zagreb : in  arvis  ad  Pisarovina  (1913,  Kúposok). 
var.  cyrtodonta  Top.  1.  c.  — Com.  Trencsén : ad  Bosácz  (Holuby 
nőm.  «ü/.  origanifoliae  Host»);  Com.  Borsod:  Csaba  (1915, 
Budai);  Com.  Arad:  in  monte  Kisora  (1887,  Simonkai). 
f.  Holuby ana  m.  — Planta  foliosa  gynodynamica  foliis  atro- 
viridibus,  submedioeribus,  verticillastris  crebris,  bracteis  lati- 
ovalibus,  nucibus  laevibus.  — Com.  Trencsén : ad  Kopanicza 
(Holuby  nőm.  «M.  origanifoliae  Host»). 
var.  foliicoma  (Op.  in  Dés.  Menthae  Opiz.  II.  p.  210)  Top.  Beitr. 
p.  192.  — Com.  Szepes:  pr.  Késmárk  (1906,  Nyárády)  ; Com. 
Hont:  Gágor-Lajta  ad  Bakabánya  (1901,  Kúposok);  Com. 
Bihar:  in  herbosis  Kőt  (1891,  Borbás  nőm.  «!/.  polymorpliae 
Host»);  Com.  Hunyad:  Petrozsény  (L.  Richter,  s.  n.  «M.  gen- 
tilis  L.»  det  Borbás);  secus  Marisum  ad  Nagyenyed  (1891, 
Csató);  Com.  Vas:  S.-Tótfalu  (1893,  Márton);  Com.  Abauj- 
Torna:  in  monte  Jahodna  ad  Kassa  (1908,  Thaisz);  Com. 
Szeben:  Nag\’szeben  (1908,  Beck);  Croatia,  Zagreb:  in  arvis 
ad  Pisarovina  (1913,  Kúposok). 

f.  divergens  Top.  Diagn.  p.  57.  — Com.  Vas  : Szerdahely  pr. 
Kőszeg  (1890,  Waisbecker)  ; Croatia,  Velebit;  in  humid.  inter 
Ostarijam  et  Ravni  Dabar  (1908),  ad  fl.  Gaéka  pr.  Hrvatsko 
Kompolje  (1910)  (Degen,  «M.  Pacheriana  Borb.»).  De  «M. 
Pacheriana  Borb.»  confer  Top.  Diagn.  57. 
f.  vicearvensis  (Borb.  Exs.)  Top.  Diagn.  p.  58.  — Com.  Bihar: 
in  pal.  exs.  pr.  Ivót  ad  Vésztő  (1888,  1891.  Borbás). 
f.  bracteoligera  Top.  1.  c.  — Com.  Szepes:  «Hölle»  in  monte 
Goldbergensi  pr.  Késmárk  (1910,  Nyárády). 
f.  hirticályx  (H.  Braun  in  herb.  Degen)  Top.  1.  c.  — Com.  Győr : 
ad  rip.  fl.  Rába  pr.  Győrv  (1905,  Polgár);  Croatia:  in  ripis 
iacus  Svicko  Jezero  pr.  Svica  (1910,  Degen,  «H/.  austriaea  Jq. 
var.  hirticályx  H.  Braun»  det.  H.  Br.). 
f.  setigera  Top.  1.  c.  — Com.  Hont:  Bakabánya,  (1902,  Kúp- 
osok, «3/.  verticillata  L.  f.  parviflora  Schultz»  det.  Hasse.). 
f.  diffusa  (Lejeune  Revue  fl.  Spaa.  117)  Top.  Beitr.  p.  192.  — 
Budapest,  in  horto  Palatino  (1879.  Borbás  in  herb.  Haynaldi); 
Szigetszentmiklós  et  Tököl  (1875,  Simkovics),  in  insula  Csepel 
pr.  Szigetszentmiklós  (1908,  Kümmerle);  Com.  Háromszék: 
Réty  (1905,  Moesz);  Com.  Győr:  Újváros  (1909.  Polgár). 

D)  S e c t i o liotundatae. 

var.  agrestis  (Sole  Menth.  britann.  XIV.  p.  33)  H.  Braun  : Ueber 
ein.  Art.  p.  469.  — Com.  Borsod:  Miskolez  (1910,  Budai) 


151 


Com.  Kolozs:  versus  silvam  Bükk  ad  Kolozsvár  (1870, 
Simkovics  nőm.  «M.  diversifoliae  Dum.»). 
f.  savensis  Top.  Diagn.  p.  58.  — In  insula  Ciganlija  (Zigeunerinsel) 
advers.  Taurinum  (Bornmüller  nőm.  «M.  Ointlianae  Borb.»). 
f.  subrotunda  (Schur  exs.)  H.  Braun  : Ueber  ein.  Art.  p.  470.  — 
Planta  pilosa  vei  dense  pilosa,  foliis  latiovatis,  basi  laté  et 
subtruncate  rotundatis,  grosse  serratis;  calycibus  subtubu- 
loso-campanulatis,  pedicellis  hirtis.  — Nagyszeben  (Schur). 
f.  pnlustris  (Mönch  Meth.  p.  380.)  Top.  Beitr.  p.  193.  — Com. 
Borsod:  Diósgyőr  (1907,  Budai);  Com.  Brassó:  in  valle  Ma- 
lajest  (1911,  Degen). 

var.  variáns  (Hőst  FI.  austr.  II.  p.  150).  Top.  Beitr.  p.  194.  — 
Com.  Hont : Bakabánya  in  arvis  (Kúposok)  ; Com.  Vas : Kő- 
szeg in  silvis  hűm.  ad  Svábócz  (Schwabendorf)  (Piers,  «J/. 
austriaea  Jq.  var.  deltoidea  Borb.»  det.  Borbás)  ; ad  Szerda- 
hely (1890,  Waisbecker) ; Com.  Békés:  in  pal.  exs.  ad  Vésztő 
(1891,  Borbás  nőm.  «M.  procumbentis  Thuil.®  et  «ili.  pumilae 
Host»)  ; Com.  Borsod : ad  Heö-Csaba  pr.  Miskolcz  et  ad 

.Szirma  (Budai);  Com.  Arad:  ad  Ötvenes  (1888.  Siyonkai) ; 
Com.  Pest:  in  herb.  ad  Újpest  (1894,  Borbás  nőm.  iM.multi- 
florae  Host»)  ; Com.  Heves : ad  Tiszaroff  (1892.  Karkovány). 
f.  procumbens  (Thuillier  FI.  de  Paris  p.  288)  H.  Braun  : Ueber 
ein.  Art.  p.  460.  — Com.  Borsod:  Diósgyőr  (1910.  Budai); 
Com.  Békés:  ad  Vésztő  (Borbás) ; Com.  Győr:  ad  Győr  (1911, 
Polgár). 

VI.  Mentha  villosa  Huds. 

FI.  angl.  II.  p.  250.  = M.  rotundifolia  X longifolia. 
var.  Lamarckii  (Tenore  Syll.  FI.  Neap.  IV.  p.  81)  Bq.  Láb.  p. 
34.  — Planta  culta  vei  quasi  spontanea.  — Com.  Trencsén : 
Nemes-Podhrágy  (Holuby  nőm.  undulaiae  \Villd.»). 


VII.  Mentha  Maximilianea  F.  Schultz 

in  Flóra  1854  p.  472.  = M.  aquatica  X rotundifolia. 

Diese  Hybride  kommt  in  Ungarn  nicht  vor. 

VIII.  Mentha  dumetorum  Schultes. 

Observ.  bot.  1809  p.  108.  = M.  aquatica  X longifolia  — M.  pu- 
bescens  et  hirta  Willd.  = M.  aquatico-silvestris  G.  F.  \V.  Meyer. 
var . flagellifera  (Borb.  ap.  H.  Braun:  Ueber  ein.  Art.  p.  409.)  m. 
Fólia  elliptico-ovata  (acuta),  basi  rotundata,  dense  pilosa.  sub- 
tus  etiam  villosa  petiolata  25 — 35 — 40Xlö — 18 — 23  (25)  mm 
dim. ; serr.  dentes  mediocres  acutis,  intus  rectis,  extus  rectiu- 
sculis,  ad  1 mm  altis  et  2 — 6 mm  inter  se  distantibus  culmi- 
nibus.  Inflorescentia  spieastroidea,  brevis,  angusta,  soluta. 


152 


Caulis  dense  pilosus.  — Com.  Pest:  in  pal.  Aquinci  (1882, 
Borbás  in  herb.  Haynaldi). 

var.  nepetoides  (Lejeune  FI.  de  Spaa  p.  116)  Bq.  Láb.  p.  68.  — 
Com.  Borsod:  Szirma  (1911,  Budai);  Com.  Vas:  Tarótbáz 
(1893,  Márton);  Com.  Csongrád:  pr.  Hantbázi  major  (1908, 
Lányi). 

var.  glabriuscula  (Wirtgen  Exs.)  Top.  Beitr.  p.  211. 

f.  oxyprionota  Top.  Diagn.  p.  62.  — Com.  Vas:  ad  Rohoncz 
(Rechnitz)  (1896,  Waisbecker). 

var.  sirmicola  Top.  1.  c.  — Slavonia,  Sirmia:  Karlovic,  ad  viam 
in  Gergeteg  (1913,  Kupcsok  jun.). 

var.  Kupcsokiana  Top.  Diagn.  p.  63.  — Slavonia,  Sirmia:  Karlo- 
vic, in  angulo  fossae  (1913,  Kupcsok  sen.  et  jun.),  Karlovic, 
sub  fontem  pr.  viam  ad  Beocsin,  in  arvis  paludosis  (1913, 
Kupcsok  jun.). 

var.  viridior  (Borb.  FI.  Temes.  p.  46.)  Top.  Beitr.  p.  213.  — Com. 
Vas:  Kőszeg  (1890, Waisbecker) ; ad  S.-Tótfalu  (1902,  Simon- 
kai ; Márton);  Com.  Esztergom:  Dorogb  (1874,  Feichtingek 
nőm.  a 31.  yubescentis  Willd.»)  ; Com.  Temes : ad  Vinga  et 
Com.  Veszprém:  Almádi  (1883  et  1893,  Borbás  «il/.  pubes- 
cens  W.  var.  viridis  Borb.»);  Com.  Hunyad:  ad  Déva  (1883. 
Simkovics). 

f.  nepetiformis  m.=  M.  subspicata  Weihe  var.  nepetiformis  H. 
Braun  et  Waisbecker  in  exs.  — Foliis  coriaceis,  serraturae 
dentibus  rarioribus  ad  l'2mm  altis,  3— 5 mm  inter  se  distan- 
tibus  ; pedunculis  pedicellisque  villosis ; calycibus  subvillosis, 
perglandulosis.  Caule  lanuginoso.  — Com.  Győr:  in  arun- 
dineto  Kübarát  (1908,  Polgár). 

var.  Qrantzowii  Bq.  Fragm.  IV.  p.  696.  — Com.  Békés:  in  pal. 
ad  Vésztő  (1889,  Borbás  nőm.  «M.  brachystachyae  Borb.»). 

var.  pseudolimosa  Top.  Diagn.  p.  63.  — Com.  Trencsén : ad  rip. 
rivuli  pr.  Nemes-Podhrágy  (1888.  Holuby  nőm.  «ü/.  limosae 
Schur»);  Com.  Krassó-Szörény : ad  muros  areis  in  insula 
Ada-Kaleli  (1911,  Kupcsok). 

var.  gr iseovirid is  Top.  1.  c.  — Com.  Pest:  inter  Pomáz  et  Szent- 
endre (1903,  Kocsis  in  herb.  Degen  nőm.  «M.  aquaticae  (sto- 
lonifera  Op.)»  versus  «M.  Viennensem  Op.»  det.  H.  Braun). 

var.  subglabra  (Borb.  Iráz-puszta  növényzete  (Vegetation  dér 
Puszta  Iráz)  ap.  M.  orv.  és  term.  műnk.  1880,  p.  313)  Bq. 
Fragm.  IV.  p.  695.  — Com.  Bihar:  in  herb.  exs.  ad  Iráz  (in 
herb.  Richter),  in  herb.  pal.  Két  (in  herb.  Degen)  (1888, 
Borbás). 

var.  dissimilis  (Déséguse  in  Bull.  d’Angers  XI.  1882,  p.  11)  Top. 
Beitr.  p.  215.  — Com.  Vas:  Csák  pr.  Kőszeg  (Waisbecker) 
nőm.  «A/.  dissimilis  Dés.  var.  subacuminatae  H.  Braun  et 
Waisb.»)  ; Com.  Vas:  Károlyfa  (Karlsdorf)  (1889,  Sabransky)  ; 
Com.  Borsod:  Edelény  (1906,  Budai). 


153 


f.  muscogena  Top.  Diagn.  p.  64.  — Com.  Borsod  : Edelény  (1906, 
Budai);  Com.  Kis-Kükiülő:  Hosszúaszó  (1894,  Barth  nőm. 
«M.  pannonicae  Borb.»). 

f.  hcdophila  Top.  L c.  — Com.  Krassó-Szörény  : ad  Krassóvár 
(1855,  Heuffel). 

f.  pannonica  (Borb.  in  Term.  fűz.  1890,  p.  82.  pro  var.  M.  pu- 
bescentis  Willd.)  m.  — cl.  Borbás  1.  c.  hanc  formám  descri- 
bit:  . . . spica  brevior  atque  tenuior,  11  mm  lata.  Fólia  in- 
feriora  laté  oblonga  aut  oblongo-ovata.  basi  in  petiolum  bre- 
viter  contracta  subcordataque,  inferiora  8 cm  longa  35  mm 
lata.»  — Com.  Pest:  in  humidis  Aqúinci  (1879),  in  humid. 
Békás-Megyer  (1895,  Borbás). 

var.  cinerea  (Holuby  in  Oest.  Bot.  Zeitschr.  1876,  p.  149)  Bo.  Láb. 
p.  67.  — Com.  Esztergom:  Dorogh  ad  rivulum  (1875,  Feich- 
tinger  nőm.  «M.  hirtae  Willd.»)  ; Com.  Trencsén : Bohuszla- 
vic  (1896,  Holuby). 

var.  brachystachya  (Borb.  in  Term.  fűz.  XII.  1890,  p.  82)  m.  — 
Fólia  parva  vei  mediocria,  elongato-lanceolata,  breviter  acu- 
minata,  basi  rotundata  vei  subcordata,  utrinque  brevissime 
puberula,  supra  obscure  viridia,  subtus  pallidiora  in  nen'is 
densius  hirto-pubescentia.  petiolata,  (30)  40—50  X 18 — 22 
mm  dim. ; serr.  dentes  parvi,  subcrebri  vei  rariores,  intus 
rectis  extus  undulatis  vei  rectiusculis,  prorsum  versis,  obtusi- 
usculis  culminibus  0’4— 0’8x2 — 5 mm  dim.  Inflorescentia 
est  spicastrum  breve,  ellipsoideo-elongatum,  plus-minus  solu- 
tum,  verticijlastro  solitario  tamen  saepius  in  axillis  folioram 
supremorum.  Caulis  undique  vidosus.  — Com  Bihar:  in  her- 
bosis  Kót  (Borbás  in  FI.  exs.  austro-hung.  n.  1754),  Iráz  (1879 
et  1888  idem) ; Com.  Szabolcs:  ad  rip.  fl.  Ér  ad  Nyíregyháza 
(1910,  Zsák)  ; Com.  Temes:  pr.  Hidegkút  (1883,  Borbás)  ; Com. 
Veszprém:  ad  Somlyóvásárhely  (1880,  Borbás);  Com.  Bor- 
sod: Mezőcsáth  (1912,  Budai);  Com.  Kis-Kiiküllő:  Hosszú- 
aszó (1899.  Barth  nőm.  «M.  pannonicae  Borb.»);  Com.  Te- 
mes: Temesvár  (1883,  Borbás  nőm.  «M.  purpureae  Host»). 
f.  poliotricha  Top.  Diagn.  p.  64.  — Com.  Vas  : Bókató  (Richter 
nőm.  <i  M.  pannonicae  Borb.)  ; Com.  Pest : Békásmegyer  (1895, 
Borbás);  Com.  Zala:  in  humid.  herb.  ad  Arács  (1893,  nőm.  «17. 
Danubialis  Borb.»)  ; Slavonia,  Sirmia : in  valle  ad  rivum  pr. 
Rakovac  (1809,  Kúposok  sen.  et  jun.  nőm.  «M.  limosae  Schur» 
atque  «il/.  Schleicheri  Op.»). 

Eine  «M  Danubialis  Borb.  et  H.  Braun#  fanden  wir  in  drei  mentholo- 
gischen  Publikationen  beschrieben : H.  Braun  ordnet  sie  in  stinem  Werke 
«Ueber  ein.  Árt.»  S.  382  seiner  Art  M.  mollissima  Borkh.  unter  und  beschreibt 
dórt  dieselbe  Pflanze  (aus  Cserevic  in  Sirmien  lég.  Borbás),  welehe  Borbás 
in  seiner  Publikation  «Mentha  FrivaldszJcyana  Borb.»  (Természetrajzi  Füzetek 
voL  XIII.  1890)  als  eine  Varietat  dér  M.  pubescens  Willd.  mit  einer  kurzen 
Diagnose  erwáhnt.  Derselbe  Autor  führt  sie  in  dér  Selirift  «A  Balaton  tavá- 
nak . . .»  (Pflanzengeographie  des  Balatonsees)  als  eine  Form  seiner  var.  Bala- 
tonion^ (quasi  M.  svinncana  X umbrosa)  an. 


11 


154 


f.  somlóensis  (Borb.  Exs.  sine  dagn.)  Top.  1.  c.  — Com.  Vas : 
in  bum.  pr.  Czelldömölk  (1882,  Borbás). 
var.  lugosiensis  (H.  Braun:  Ueber.  ein.  Art.  p.  411)  Top.  Beitr.  p, 
216.  — Com.  Hunyad:  ad  Rákösd  iWierzbicki)  ; Com.  Sze- 
ben : ad  Kakova  (1839,  idem) ; Com.  Krassó-Szörény : ad 
Lúgos  (Heuffel  in  herb.  Haynaldi). 


IX.  Mentha  piperita  Huds. 

FI.  angl.  ed.  I.,  p.  222.  — M.  aquatica  X viridis. 

Eine  als  Medizinalpflanze  kultivierte,  seltener  verwildert  vor- 

kommende  Art. 

var.  officinalis  Sole  Menth.  brit.  p.  15.  — Culta. 

f.  puberula  Top.  Diagn.  p.  64.  — Com.  Hont:  Culta  prope  Ba- 
kabánya (Ivupcsok). 

var.  Heuffelii  (H.  Braun  : Ueber  ein.  Art.  p.  404,  pro  var.  M. 
Braunii  Oborny)  m.  — Com.  Krassó-Szörény : ad  ripas  circa  • 
Oravicza  (Wierzbicki  in  herb.  Haynaldi). 

X.  Mentha  verticillata  L. 

S3rst.  X.  p.  1099.  —M.sativa  L.  Sp.  pl.  ed.  2,  II.  p.  805.= 
31.  aquatica  X arvensis. 

A)  S e c t i o Lati  folt  a. 

var.  latissima  (Strail,  Essai  monogr.  p.  130)  Top.  Beitr.  p.  220. — 
Com.  Szeben : Szeliste  (1904,  Barth  nőm.  «3I.  Wohhverthianae 
F.  Schtz.»);  Croatia:  ad  ripas  lacus  Svicko  Jezero  pr.  Svica 
atque  ad  fl.  Gacka  pr.  Hrvatsko  Ivompolje  (1910,  Degen  «M. 
vert.  var.  ballotaefolia  (Op.)  f.  iuncta  H.  Braun » det.  H.  Br.). 
f.  convexidentata  Top.  Diagn.  p.  65.  — Com.  Győr:  in  insula 
danubiali  Kálosisziget,  in  arundineto  pr.  opp.  Győr  (1905, 
Polgár,  «d/.  ovalifolia  Op»  det.  H.  Braun). 

var.  ilyocola  Top.  1.  c.  — Com.  Vas  : pr.  Czelldömölk  et  Kisczell 
ad  Dömölk  (1904,  Gáyer);  Com.  Trencsén:  prox.  casernam 
in  opp.  Trencsén  (Brancsik). 

f.  pilosa  (Sprengel  Plánt,  minus  cogn.  pugill.  p.  68)  Top.  Beitr. 
p.  221.  — Com.  Vas : Kőszeg  in  humid.  (in  st.  bract.-ax. 
et  subbract.-ax.  1904,  et  in  Fl.  exs.  austro-hung.  n.  2654 
nőm.  «i¥.  plicatae  Op.»);  Com.  Békés:  in.  humid.  Vésztő 
(1889  et  in  Fl.  exs.  austro-hung.  n.  1758  nőm.  a 31.  reversae 
Roch.»);  Com.  Pest:  in  salicetis  «Puszta  Gubacs»  ad  Buda- 
pestinum  (1913.  Degen);  Com.  Borsod:  Mezőkeresztes  (1911, 
Gomba);  Tiszakeszi  (1910,  Budai);  Com.  Sáros:  Eperjes,  ad 
ripas  (Hazslinszky). 

var.  coenogena  Top.  Diagn.  p.  66.  = M.  vert.  L.  var.  calamvuthae- 
folia  (Hőst)  Top.  Beitr.  p.  222.  — Com.  Borsod : Mezőkeresz- 
tes (191 1>  Gomba)  ; Com.  Győr:  Rábasziget  (1905.  Polgár); 


155 


Com.  Alsó-Fehér:  Xagyenyed  ( 1894-,  Csató);  Croatia,  Lika : 
in  liumid.  ad  Ostarija  (in  st.  vert.  et  subbract.-ax.  et  pseud., 
1913.  Degen). 

B ) S e c t i o Ovatae. 

var.  ovatifolia  Top.  1.  c.  — Com.  Szeben  : in  pal.  ad  Nagyszeben 
(in  st.  bract.-ax.  et  bract.-conf.  et  pseud.,  1908,  " Barth 
nőm.  « M.  melissaefoliae  Host»);  Com.  Pest:  in  hűm.  Rákos 
(in  st.  pseud.,  1895,  Borbás  nőm.  «M.  nudicipitis  Borb.»); 
Com.  Alsó-Fehér : Nagyenyed  (Csató)  ; Com.  Szeben  : Nagy- 
szeben (1908,  Simonkai);  Com.  Vas:  Kőszeg  (1890.  Wais- 
becker)  ; Com.  Besztercze-Naszód  : in  fossa  pr.  Magyarnemegye 
(in  st.  subbract.-ax.,  1913,  Prodán). 
f.  rubro-hirta  (Lejeune  et  Courtois  Comp.  FI.  béig.  II.  p.  230) 
Top.  Beitr.  p.  223.  — Com.  Szeben : in  ulig.  pr.  Nagyszeben 
(in  st.  brac-tax.  et  bract.-conf.,  Prodán.,  «i¥.  melissaefolia 
Host»  det.  H.  Braun)  ; Com.  Szolnok-Doboka : in  pascuis  pr. 
Magasmart  (in  st.  bract.-cap.  et  bract.-conf.  et  pseud.  1913, 
idem);  Com.  Pest:  in  arenos.  hűm.  Kaskantyú  pr.  Kis-Ivőrös 
pl.  protandrica  in  st.  subbract.-ax.  et  subbraet.-conf.  et  bract.- 
conf.  et  vert.,  1913,  Degen);  Com.  Vas:  ad  Tarótháza  (Már- 
ton); Com.  Békés:  pr.  Vésztő  in  hűm.  ad  Malompuszta  (1889, 
Borbás  nőm.  *M.  nudicipitis  Borb.» — in  st.  pseud.  et  bract.- 
conf.  ; in  humidis  et  in  fossis  pratorum  in  FI.  exs.  austro-hung. 
n.  1758  nőm.  «M.  reversae  Rochei.»  — in  st.  subbract.). 

Dér  Herausgeber  dér  FI.  ex<.  austrohung.  bemerkt  zűr.  Nr.  1758  selbst, 
‘láss  «aus  den  von  Rochfx  abgebildeten  Blattformen  hervorgeht,  dass  derselbe 
unter  dem  Na  mén  «M.  reversa » mehrere  Arten  zusammenfasste.»  So  gehören 
auch  die  Pflanzcn  dér  FI.  exs.  austro-hung.  n 1758  mehreren  Menthen- 
forrnen  an. 

f.  pycnodonta  Top.  Diagn.  p.  67.  — Com.  Szeben : ad  Nagy- 
szeben (in  st.  bract.  conf.,  1910,  Prodán  nőm.  «M.  gentilis  L.»). 
f.  procera  Top.  1.  c.  — Com.  Borsod:  ad  Bábony  pr.  Miskolcz 
(1908.  Budai,  «M.  motolensis  Op.»  det.  H.  Braun).  Mezőcsáth 
(1912,  idem). 

f.  peduncularis  (Boreau  FI  de  la  Francé,  ed.  III.  p.  510)  Top. 
Beitr  p.  224.  — Com.  \ as : S.-Tótfalu  (1893,  Márton  nőm. 
«M.  maculatae  Host»);  Com.  Arad:  ad  opp.  Arad;  in  silva 
Csála  (1888,  Simonkai). 

f.  longiramula  Top.  Diagn.  p.  67.  — Com.  Kolozs:  Békáspatak 
pr.  Kolozsvár  (1904,  Gáyer);  Com.  Arad:  Arad,  secus  Marisum 
(1889,  Simonkai). 

var.  Dorealis  Top.  Diagn.  p.  68.  — Com.  Torda-Aranyos : pr. 
Maroskecze  (1903,  Nyárády);  Com.  Nagy-Kükiillő : Bérét  - 
halom  (Birthálm)  pr.  Rozsonda  (Bordás). 
f.  bullotaefolia  (Op.  Natural.  1823,  p.  21)  Top.  Beitr.  p.  226.  — 
Com.  Bihar:  ad  Nagyvárad  (in  st.  bract.,  1877,  Simkovics)  ; 
Croatia:  ad  fi.  Gacka  pr.  Hrvatsko-Kompolje  (pl.  in  st.  bract- 

n* 


1Ö6 


ax.,  protandrica.  1910,  Degen,  «M.  rubro-hirta  Lej.  et  Court.» 
det.  H.  Braun). 

f.  danubialis  Top.  1.  c.  — Com.  Borsod:  Miskolcz  (1907. 

Budai). 

var.  tortuosa  (Hőst  FI.  austr.  II.  p.  142)  Top.  Beitr.  p.  226.  — 
Com.  Liptó:  Liszkófalu  (in  st.  subbract.-ax.,  1907,  Lányi);  | 
Com.  Borsod:  Mezőkeresztes  (1911,,  Gomba);  Boldva  (in  st. 
pseud.,  1906,  Budai);  Com.  Pest:  Újpest  (Kerner  nőm.  «il/. 
austriacae  Jq.»),  (1908,  Kümmerle,  Gugler.  1913,  Jávorka), 
Rákos  (1887,  Szépli<;eti,  1894,  Borbás);  Com.  Vas:  Kőszeg 
(1890,  Waisbecker) ; Com.  Pozsony:  in  pratis  udis  pr.  Pozsony 
(1885,  Sabransky)  ; Com.  Bihar : ad  Iráz  (in  st.  pseud.  1884, 
Borbás  nőm.  « M.  serotinae  Host»)  ; Com.  Békés : ad  Vésztő 
(in  st.  bract.-conf.,  1879,  idem  nőm.  «M.  verticillatae  L.»); 
Croatia : Dubovac  ad  Karlovac  (in  st.  bract-ax.,  1908, 
Rossi) ; ad  rip.  lacus  Jezero  pr.  Svica  (in  st.  subbract.- 
ax.,  1910,  Degen.  «M.  atrovirens  Host»  atque  «il/.  acuteser- 
rata  Op.»  det.  H.  Braun)  ; in  pratis  ad  Medak  (in  st.  sub- 
bract.-ax. et  bract.-ax..  1909,  «i¥.  vert.  L.  var.  ballotaefolia 
(Op.)  f.  brixinensis  % H.  Braun»  det.  H.  Br.). 
f.  nudiceps  (Borb.  Term.  fűz.  XIII.,  1890,  p.  79)  m.  — Fólia 
mediocria  vei  parva.  oblongo-ovata,  acuta  vei  obtusiu- 
scula,  basi  rotundata,  utrinque  pilosa,  sat  longe  petiolata  ; 

30 — 40—50  x 15 — 20 — 27  mm.  dim.;  serr.  dentes  parvi,  • 
humiles,  saepe  obtusiusculi.  Verticillastri  dense  hirti,  parvi 
in  axillis  foliolorum  fulcrantium.  Planta  hirta.  — Com.  Békés  : 
in  herb.  ripae  Chrysii  mortui  ad  Vésztő  (in  et.  bract.-ax. 
et  bract.-conf.,  Borbás  in  FI.  exs.  austro-hung.  n.  2166 
et  anno  1891  Exs.  nőm.  «i¥.  nudicipitis  Borb.»,  1883  ad 
Vésztő  in  N.-Ormád  — in  st.  bract.-cap.  — nőm.  «i¥. 
verticillatae  L.»);  Com.  Arad:  in  valle  Kladova  (in  st.  bract., 
1883,  Simkovics  nőm.  «i¥  nitidae  Host»). 
f . grazensis  H.  Braun  : Ueber  ein.  Art.  p.  435.  — Com.  Szepes  : 
Alsólechnicz  (in  st.  bract.  cof.  nf.,  1891,  Filarszky);  Croatia, 
Lika : ad  ripas  lacus  Svicko  Jezero,  ad  pedem  montis  Sinjal 
(in  st.  bract.  ax.,  1910,  Degen.  det.  H.  Braun). 
f.  substatenicensis  H.  Braun  Exs.  Top.  Beitr.  p.  227.  — Com. 
Gömör:  ad  stationem  ferr.  Rudnócz  (in  st.  subbract.-ax.,  1906, 
Kupcsok  nőm.  « J/.  calaminthoidis  H.  Braun»). 
f.  motólensis  (Op.  in  Dús.  Menth.  Opiz.  II.  p.  15)  Top.  Beitr.  p. 
226.  — Com.  Komárom  : F.-Galla  secus  rivulum  pr.  Mária- 
szered  (in  st.  subbract.-ax.,  1910,  Gáyer);  Com.  Győr:  ad 
ripam  fl.  Danubii  ad  Győrsziget  (1905,  Polgár,  «i¥.  tortuosa 
Hőst  f.  obtusiuscula  H.  Braun»  det.  H.  Br.);  Com.  Szabolcs: 
ad  rip.  fl.  Kis-Tisza  ad  Nagy-Halász  (1910,  Zsák  nőm.  «M. 
origanifoliae  Host»  det.  H.  Braun)  ; Com.  Pest : in  salsis  pr. 


157 


Kalocsa  (1876,  Menyhárth);  Com.  Bars : pr.  Aranyosmarót 
(1907,  Moesz);  Com.  Borsod:  Miskolcz  (1910,  Budai);  Com. 
Hunyad : secus  riv.  Zsijecz  ad  Petrozsény  (in  st.  bract.- 
ax.,  1874,  Simkovics);  Com.  Pozsony:  ad  Pozsony  (1888, 
Sabransky);  Com.  Sáros:  Eperjes  (Hazslinszky)  ; Croatia,  Lika: 
«Poljana  od  Sv.  Ivana»  ad  fontes  fl.  Likae  (1910,  Degen); 
Slavonia,  Sirmia : ad  Zimony  (1909.  Lengyel). 

var.  hygrophila  Top.  Diagn.  p.  68.  — Com.  Hont : Bakabánya- 
Bohunice  (in  eodem  specimine  inveniuntur  flores  protandri- 
cae  atque  gynodynamicae,  in  st.  subbract.-ax.,  Kupcsok)  ; 
Terbegecz  (1856,  Résely),  Szántó  (idem) ; Com.  Alsó-Fehér: 
Tövis  (1888,  Csató  pl.  protandrica  in  st.  bract.-ax.,  nőm. 
«M.  aquaticae  L.»);  Com.  Bács-Bodrog : in  ulig.  pr.  Újvidék 
in  insula  Hadisziget  (in  st.  vert.  — 1913,  Prodán);  Com. 
Pest:  in  silva  Nagyerdő  pr.  Nagykőrös  (1913,  Degen);  Com. 
Győr : Győrsziget  (1905,  Polgár)  ; Com.  Pozsony : ad  Pozsony, 
EisenbrünnI  (1887,  Sabransky  nőm.  «M.  Posoniensis  Borb. 
et  Sabr.»);  Com.  Kis-Kükiillő:  Hosszúaszó,  im  Nássenthal 
(1894,  Barth);  Com.  Nógrád : Borosznok  (1900,  Borbás  nőm. 
«M.  grandifrondis  Borb.»);  Croatia:  ad  rip..  lacus  Svicko 
Jezero  pr.  Svica  (1910,  Degen,  «M.  Hardeggensis  H.  Braun» 
det.  H.  Br.). 

f.  Loiana  Top.  Diagn.  p.  69.  — Com.  Trencsén : in  hűm. 
Csütörtökhely  (Stvrtek)  (pl.  protandrica  in  st.  subbract.- 
conf.  calycibus  10—11  nervosis;  1904,  Holuby  nőm.  «M. 
subspicatae  Weihe»)  ; Com.  Hont ; Bakabánya  et  Gregusky 
(1904  et  1906,  Kupcsok,  «AI.  austriaca  Jq.  f.  origanifolia 
Host»  det.  Hasse);  Com.  Brassó:  Tömös  (in  st.  subbract.-ax., 
1905,  Moesz);  Slavonia,  Sirmia:  Beocsin  ad  antiquum  aquae- 
ductum  pl.  protandrica  in  st.  bract.-ax.,  albiflora,  1913, 
Kupcsok). 

f.  diversifrons  Top.  1.  c.  — Com.  Vas:  S.-Tótfalu  (in  st  sub- 
bract.-ax.,  Márton);  Com.  Bács-Bodrog:  in  ulig.  pr.  Ófutak 
(1913,  Prodán). 

C)  S e c t i o Intel  med iae. 

var.  serotinu  (Hőst.  Fl.  austr.  II.  p.  143)  Top.  Beitr.  p.  228.  — 
Com.  Pest:  Rákos  (Richter),  in  hűm.  ad  Rákos  (1888,  Bor- 
bás nőm.  «M.  atrovirentis  Host»)  ; Com.  Liptó:  in  pratis 
inundatis  ad  fl.  Vág  pr.  Linkófalu  (1907.  Lányi);  Com.  Szol- 
nok-Doboka:  in  fossa  pr.  Magasmart  (in  st.  bract.-ax.  et  sub- 
bract.-ax. et  bract.-cap.,  1913,  Prodán).  Ad  Nagyszeben  in 
pratis  (1905  et  1907,  Barth  nőm.  «fl/.  reversae  Roch.»);  Com. 
Vas:  S.-Tótfalu.  Tarótbáz,  S.-Kápolna  (1890,  Márton),  Kőszeg 
(1899,  Waisbecker);  Com.  Borsod:  Alsó-Zsolcza,  Miskolcz, 
Tiszakeszi,  Szirma,  Sajó-Arnót  (in  omnibus  st..  1907,  1910. 
1911,  Budai). 


158 


f.  >■  úridén s Top.  Diagn.  p.  69.  — Com.  Liptó : ad  rip.  fl.  Vág 
(in  st.  subbract.-ax.  et  subbract.-cap.,  Lányi);  Com.  Borsod: 
Bábony  (1908,  Budai);  Com.  Vas:  Kőszeg,  Peren  ve.  Velem 
(1890,  Waisbecker);  Com.  Szeben : in  palád.  pr.  Nagyszeben 
(1905,  Barth). 

f.  graniüensis  Tor.  Diagn.  p.  70.  — Com.  Borsod:  Mezöcsáth, 
Alsó-Zsolcza  (1907  et  1912,  Budai);  Com.  Vas:  Kőszeg,  Rát 
(1890,  Waisbecker). 

f.  qenoidea  Tor.  1.  c.  — Com.  Moson:  ad  Lébény  (1904,  Polgár, 

« M.  verticillata  L.  var.  statenicensis  Op.  f.  acute-serrata  Or.» 
det.  H.  Braun). 

f.  hardeggensis  (H.  Braun  in  herb.  Degen)  m.  — «Caules  plus- 
minus  pilosi.  Fólia  mediocris  magnitudinis,  ad  basin  rotun-  ! 
data.  apicem  versus  sensim  attenuata,  lanceolata  vei  superi- 
ora  ovato-lanceolata,  in  margine  subarguta  vei  non  incise 
serrata.  Calyees  tubulosi,  ut  pedicelli  plus-minus  dense  pilosi, 
virides  vei  plerumque  rubroviolaceo  striati.  Dentes  calycinis 
acuti  subulati.» 

Diese  Form  tritt  im  genanuten  Herbare  in  dicsen  zwei  Unterformen  anf : 

a)  Com.  Borsod:  ad  pag.  Rudabánya  pr.  Miskolcz  (1908,  Budai); 
serraturae  dentibus  numerosis,  acutis,  argutis,  intus  extusque 
rectiusculis,  foliorum  marginibus  petiolisque  dense  villoso  — 
ciliatis,  calyeum  dentibus  lanceolato-acuminatis. 

b)  Croatia,  Lika:  ad  ripas  lacus  Svicko  Jezero  pr.  Svica  (1910,  1 
Degeni;  serr.  dentibus  rarioribus,  subobtusiusculis,  intus  rec- 
tiuseulis,  extus  undulatis  vei  convexiusculis,  föl.  marginibus 
petiolisque  pubescentibus,  cal.  dentibus  triangularibus  cus- 
pidatis. 

Habitat  etiam  in  Com.  Vas:  pr.  Perenye  et  pr.  Tömörd 
(1890,  Waisbecker). 

var.  prachinensis  (Op.  Seznam  p.  60)  Top.  Beitr.  p.  230.  — Com. 
Borsod:  Miskolcz,  Sajó-Arnót  (1904  et  1905,  pl.  gynodyna- 
micae  atque  protandricae  in  st.  subbraet.-ax.,  Budai)  ; Com. 
Győr:  Zámoly  (1912,  Polgár);  Com.  Nógrád : pr.  Nógrád  et 
Matraszele  (in  st.  subbract.-ax.,  1874,  Borbás). 

f.  statenicensis  (Op.  in  Lotos  p.  211)  H.  Braun,  Ueber  ein.  Art. 
p.  440.  — Fólia  mediocria  vei  magna,  ovato-lanceolata.  vei 
elliptico  ovatolanceolata,  apice  portracto  (summa  acuminata). 
replicata,  utrinque  sparse  pilosa,  40—50—60—70x18—20— 
23—25  mm.  dim.;  serr.  dentes  irreguíares  sat  numerosi, 
exstantes,  culminibus  acutis  vei  acuminatis,  intus  rectis,  I 
extus  undulatis,  ad  1 mm.  altis,  2—3—4  mm  inter  se  dis- 
tantibus.  Verticillastri  numerosi,  bracteis  lanceolatis,  pedicel- 
lis  setosis;  calycibus  tubuloso-campanulatis ; corollis  pube-  j 
scentibus,  versicoloribus.  Calulis  erectus.  raraosus,  ramis  ser-  j 
pentinis.  Planta  in  statu  bract.-axill.  vei  bract.-conferta. 

Com.  Borsod:  Miskolcz,  Szinvameder  (1910,  Budai). 


íóy 


var.  Jahniana  Top.  Diagn.  p.  70.  — Com.  Hont:  Bakabánva 
(1894,  Kúposok  s.  nőm.  «J/.  gentilis  L.  f.  rivularis  Sole»); 
Com.  Trencsén:  prox.  Kasernam  in  opp.  Trencsén  (1902, 
Brancsik  nőm.  «M.  austriacae  Jq.»);  Com.  Borsod:  Alsó- 
Zsolcza,  Sajó-Arnót  (pl.  protandrica)  (1907,  1915,  Budaij  ; 
Com.  Vas : S.-Tótfalu  (Márton  nőm.  <* M.  nitidae  Host»)  ; 
Com.  Xógrád : Borosznok  (1900,  Borbás  nőm.  «M.  grandi- 
frondis  Borb.»). 

D)  Sectio  Angustibaseae. 

var.  hylodes  Top.  Diagn.  p.  71.  — Com.  Hont:  Dacsólám  ad  rivu- 
lum  (in  st.  subbract.-ax.,  1903,  Kúposok);  Com.  Nógrád:  in 
hűm.  pr.  Borosznok  (in  st.  vert.  1900?  Borbás,  aM.grandi- 
frons  Borb.»);  Com.  Hont:  Újbánya  (1904,  Kúposok). 
f.  prodonta  Top.  1.  c.  — Com.  Hont:  Bakabánya  (pl.  protandrica 
in  st.  pseud.  pl.  gynodynamica  in  st.  vert.,  1909,  Kúposok)  ; 
Com.  Trencsén:  Bosácz  (in  st.  subbract.-ax.,  1892,  Holuby); 
Com.  Borsod:  Miskolcz  (1910,  Budai). 
f.  pycnophyllodes  Top.  I.  c.  — Com.  Besztercze-Naszód : in 
fossa  uda  pr.  Szamospart  (Luska)  (in  st.  vert.,  1913, 
Prodán). 

f.  conzpicuu  Top.  Diagn.  p.  72.  — Com.  Hont : pr.  Dacsólám 
(1900,  Kúposok). 

f.  pseudolucorum  m.  — Fólia  ut  illa  M.  arvensis  L.  var.  cunei- 
fólicie  (Lej.  et  Court.)  f.  lucorum  Top.,  serratura  obtusa.  Verti- 
cillastri  soluti  pubescentes.  Planta  pubescens,  conspectu  illáé 
formáé  M.  arvensis.  — Com.  Háromszék:  Rétyi  Nyír  (1907, 
Moesz  in  herb.  Mus.  X.  H.). 

var.  p>ermanens  Top.  1.  c.  — Xagyszeben  in  agris  (1906,  Barth). 
var.  perpedicellata  m.  — Fólia  mediocria,  oblonga  vei  lanceolata. 
sat  dense  pilosa,  petiolis  4 — 8 mm  longis.  30—40 — 50 — 70 
X14 — 17 — 18—28  mm  dim. : serr.  dentes  acuti  argutique, 
conferti  (rameorum  rari),  intus  extusque  rectiusculis,  culmini- 
bus  mediocribus.  Verticillastri  numerosi,  dense  setacei,  longis 
pedicellis  praeditis.  Caulis  ramosus,  pilosus  internodiis  mediis 
ad  3 cm  longis.  — Com.  Vas : Kőszeg,  Tömörd  (in  st.  sub- 
bract.-ax. , 1890,  Waisbecker). 

var.  elata  (Hőst  FI.  austr.  II.  p.  145)  H.  Braun:  Ueber  ein.  Art. 
p.  436.  — Com.  Vas:  8. -Tótfalu  (in  st.  subbract.-ax.,  Márton 
nőm.  uM.  maculatae  Host»);  Com.  Torda- Aranyos : Toroczkó- 
Szentgyörgy  (in  st.  vert..  1892.  Csató). 
f.  spaniodonta  Top.  Diagn.  p.  73.  — Com.  Győr : Gyórsziget- 
Dunapart  (in  st.  vert.,  1893,  Piers). 
var.  montana  (Hőst  FI.  aust.  II.  p.  145)  H.  Braun  : Ueber  ein. 
Art.  p.  436.  — Com.  Hont : Bakabánya  ad  távúm  (in  st. 
bract.-ax.,  1900,  Kupcsok,  «M.  tortuosa  Host»  det.  Borbás): 
Com.  Trencsén:  X.-Podhrágy  (1888,  Holuby i;  Com.  Borsod: 


160 


Rudabánya,  Sajó-Arnót  (pl.  protandrica)  (1901,  1915,  Budai); 
Com.  Győr:  Tákó  (in  st.  vert.  1905,  Polgár);  Com.  Torda- 
Aranyos:  ad  rivum  Mezőségipatak  pr.  Marosludas  (in  st. 
subbract.-ax.  et  vert.,  1908,  Nyárády). 


XI.  Mentha  gentilis  L. 

Sp.  pl.  ed.  I.  pars  II.  p.  577.  = M.  arvensis  X viridis. 
var.  stricta  (Becker  ap.  Reichenbach  FI.  excurs.  p.  308)  Top. 
Beitr.  p.  237.  — Com.  Zala:  Patacspuszta  (Borbás  nőm.  «M. 
subgentilis  Borb.»). 

var.  resinosa  (Op.  Naturalientausch  1825  p.  195)  Top.  I.  c. 
Com.  Hont:  in  hortis  pagi  Prencsfalu  pr.  Selmecz-Bélabánya 
(Schemnitz)  (Kmet:  in  exsiccatis  suis  nőm.  «M.  Kmetianae  H. 
Braun»,  in  FI.  exs.  austro-hung.  n.  2656  II.  nőm.  «M.  resi- 
nosae  Op.»);  Com.  Vas:  Kőszeg  culta  (Waisbecker,  Piers); 
Com.  Pozsony:  ad  Pozsony  (Báumler);  Com.  Pest:  Budakeszi 
(1903,  Simonkai);  Com.  Turócz : in  fossis  ad  Mosóez  (1892, 
Borbás,  1897,  Lencsó). 

f.  pseudorubra  Top.  Diagn.  p.  74.  — Nagyszeben  in  pratis 
(1907,  Barth). 

var.  cacosma  Top.  1.  c.  — Com.  Hont : Bakabánya  (1896,  Kupc.sok 
nőm.  «M.  piperitae  Huds.»). 

var.  grata  (Hőst  FI.  austr.  II.  p.  152)  Bq.  Fragm.  IV.  p.  38.  — 
Secundum  specimina  originalia  in  herb.  Musei  Palatinalis 
Vindob. : Aspectu  M.  arvensis  L.  var.  pascuoram  Top.  Fólia 
mediocria  vei  parva  ovato-elliptica  vei  elliptica  vei  elliptico- 
lanceolata.  25— 30— 40— 60 X 13— 14(17) — 20(22)— 30  mm  dim. 
serr.  dentes  humiles,  obtusiusculi,  subconferti,  0*2— 0‘5 
X2 — 3 — 4 mm  dim.;  flores  glabri.  — Com.  Vas:  Tarótház 
(Márton),  in  fossis  ad  Kőszeg  (pl.  protandrica  in  st.  sub- 
bract.-ax.  Waisbecker  in  FI.  exs.  austro-hung.  n.  2657  nőm. 
uM.  gratae  Host»)  ; Com.  Gjör : Bőny  (1912,  Polgár). 
vai.  heleogeton  (H.  Braun:  Ueber  ein.  Art.  p.  479)  Top.  Beitr.  p. 
240.  — Com.  Krassó-Szörény : ad  Bozsúr  (1831,  Heuffel  in 
herb.  Haynaldi). 

var.  Kmetiana  (H.  Braun:  Ueber  ein.  Art.  p.  473.)  Top.  Beitr.  p. 
231.  — Com.  Hont:  pr.  Prencsfalu  (1882,  Kmet.) 


XII.  Mentha  rubra  Smith. 

FI.  Brit.  p.  626.  = M.  arvensis  X aquatica  X viridis. 
var.  Wirtgeniana  (F.  Schultz  in  Pollichia  1854  p.  31)  Bq.  Fragm. 
I.  p.  52.  — Com.  Hont:  Bakabánya,  ad  montem  Ptacnik 
pr.  Krizny  (in  st.  vert.  et  subbract.-ax.,  1905,  Kúposok). 


ltil 


XIII.  Mentha  Kerneri  Top. 

In  Diagn.  p.  75.  = M.  arvensis  X longifolia ; M.  dalmatica 
(Tausch)  Bq.  Fragm.  IV.  p.  244. 

Ignatz  Friedrich  Tausch  bietet  im  «Syllabus  plánt.  nőm.  itemque  minus  cog- 
nitarum»  dér  königl.  bot.  Gesellschaft  in  Regensburg  (1828,  p.  249)  eine  viel  zu 
kurze  Besehreibung  seiner  M.  dalmatica  dar,  als  dass  sie  — wo  überdies  Origi- 
nalmuster  fehlen  — zűr  Erkennung  einer  bestimmten  Form  dieser  Gruppé  hin- 
reichen  wüi'de.  Dieser  Autor  beschrieb  sie  (ibrigens  ais  selbstandige  Art,  keines- 
\veg8  aber  als  eine  Hybride.  Hingegon  war  Anton  Kerner  dér  erste,  dér  die 
Besehreibung  einer  Hybride  M.  arvensis  X longifolia  (unter  dem  Namen  « M. 
Skofitziana*)  veröffentlichte  und  in  mehreren  schönen  Exsikkaten  im  Herbar 
des  Bot.  Institutes  dér  Wiener  Universitat  hinterlegte.  Es  erschien  uns  daher 
biliig  und  recht,  dieser  Hybridengruppe  den  Namen  dieses  Botanikers  zu  gébén. 

Pflanzen  vöm  Habitus  dér  Axillares  in  allén  Status-Formen,  vöm  aro- 
matischen  Geruche,  mit  einfachen,  selten  am  Grunde  breitzelligen  Haaren 
bedeckt.  Stengel  raehr-minder  dicht  beílaumt,  auch  rutenförmig.  Blatter  lang- 
lich,  lanzettlich,  eiförmig  oder  elliptisch,  mit  einfacher  Nervatur,  gestielt  oder 
fást  sitzend.  Blüten  kiéin,  gynodinamisch,  fást  nur  steril.  Pedieellen  kahl  oder 
verkahlend,  oder  ziemlich  behaart.  Kelche  verlangert-glockig,  seltener  glockig, 
mit  10  bis  12  deutlichen  Fibrovasalstrangen,  dicht  behaart,  úiit  zugespitzten 
Zíihnen.  Blumenkrone  zárt,  in  dér  Knospenlage  etrwas  beflaumt,  spater  ver- 
kahlend, innen  kahl,  selten  mit  Spuren  eines  Nectarostegiums  verseken.  Anthereu 
eingeschlossen  und  taub.  Nüsschen  sehr  selten  entwiekelt,  dann  taub. 

Dér  Einfluss  dér  M.  longifolia  Huds.  ist  gegeben  durch  die  diehte  Be- 
haarung  dér  obersten  Teile  dér  Pflanze,  bei  einem  Grossteil  dér  Formen  aber 
dureh  den  langlich-lanzettlichen  Zuschnitt  dér  Blatter. 

var.  Skofitziana  (Kerner  in  Oest.  Bot.  Zeitschr.  1863,  p.  385)  Top* 
Diagn.  p.  82.  — Com.  Arad:  in  monte  Chiciora  pr.  Buttyin 
(Buteni)  (Kerner);  Com.  Veszprém:  ad  Herend  in  silvarum 
apertis  montis  Feketeerdő  (in  st.  bract.-conf.,  1873,  Simkovics); 
Com.  Hunyad:  Marossólymos,  Déva  secus  fl.  Maros  (in  st. 
subbract.,  1884,  idem). 

f.  mucronulata  Top.  I.  c.  — Com.  Vas:  Dömötöri  (in  st.  bract.- 
ax.  et  subbract.-ax.  Márton  nőm.  «J/.  Skofitziana  Kern.»); 
Com.  Fogaras:  ad  pag.  Szkóré  (in  st.  subbract.-ax.,  1883, 
Simonkai). 

var.  cinerascens  (H.  Braun  : Ueber  ein.  Art.  p.  484)  Top.  Beitr.  p. 
245.  — Ad  Kolozsvár  (in  st.  subbract.-ax.,  1890,  L.  Richter 
nőm.  «M.  Borbasianae  Bq.»). 

var.  dalmatica  (Tausch  1.  c.)  Top.  Diagn.  p.  83.  — Com.  Belovár: 
ad  riv.  pr.  Lepavina  (in  st.  subbract.-ax.  et  vert.,  Borbás  in  Fl. 
exs.  austro-hung.  n.  1764). 

var.  transsilvanica  Top.  1.  c.  — Com.  Alsó-Fehér : in  agris  ad 
Vízakna  (in  st.  bract.-ax.  1907,  Barth  nőm.  «i¥.  peracutae 
Borb.»);  Com.  Veszprém:  in  silv.  mont.  ad  Herend  (in  st. 
subbract.-ax.  et  bract.-conf.,  1873,  Simkovics  nőm.  «M.  acuti- 
foliae  8m.»). 

var.  Sabrunskyi  Top.  1.  c.  — Com.  Borsod:  Diósgyőr  (1906, 
Budai);  Com.  Bars:  in  pal.  pr.  Klak  (1908,  Mazúr);  Com. 
Békés:  in  pal.  exs.  ad  Vésztő  (Borbás  in  Fl.  exs.  austro- 


162 


hang.  n.  2171  nőm.  «M.  oblongifoliae  Borb.»);  Com.  Xógrád: 
ad  pag.  Ipoly litke  (in  st.  subbract.-ax.,  1873,  Borbás  nőm. 
«*1/.  qentilis  L.»).  — Conf.  Top.  Menth.  austro-hung.  II.  n. 

40). 

f.  phlomoide .«  (H.  Braun  nőm.  solum  in  herb.  Degex)  Top.  Diagn.  ' 
p.  84.  — Com.  Hont:  ad  Madaras  (1907,  Kúposok.  «M.  biha- 
rensis  Borb.  var.  phlomoides  H.  Braun » det.  H.  Br.);  Com. 
pr.  Klak  in  pal.  (1908,  Mazűr). 

var.  peracuta  (Borb.  Geogr.  atque  enum.  pl.  Com.  Castrif.  1887, 
Bars : p.  212)  Top.  1.  c. 

l'nter  dein  Xamen  « M.  peracuta  Borb.m  gelangten  durch  die  ungarisehen 
Botaniker  melirere  abweiehende  Forraen  in  Versand.  Als  authentisch  können 
wohl  die  von  Borbás  in  dér  Puszta  Iráz  selbst  gesammelten  Pflanzen  gelten, 
die  Kerner’s  Pl.  exs.  austrn-hung.  unter  X'ummer  2175  herausgegeben  worden 
ist.  Diese  stimrnt  mit  dér  Diagnose  Borbás  s in  allén  wichtigen  Merkmalen  überein. 
Die  Diagnose  «Folia  lanceolata,  basi  sat  longe  cuneata»  erklart  die  Einreihung 
in  die  Sectio  dér  «Longulae»,  sowie  aueh  tatsachlieh  die  allermeisten  Blattéi-, 
besonders  die  Hocli- und  Astblatter  schmal-liinglich  sind ; die  Form  kannalsein 
Produkt  M.  cund fólia  X longifolia  angesehen  werden.  Doch  fiadén  sich  iu  der- 
selben  Nummer  2175  aueh  Exemplare  mit  sehr  dichter  Behaarung  des  Stengels 
und  dér  Blatter,  kurzbehaarten  Kelchen  und  einer  stumpflichen,  gedrangten  Blatt- 
serratur,  welche  als  eine  Kreuzung  dér  J[.  lanceolata  X longifolia  angesprochen 
werden  können.  Die  Beschreibung,  welche  Briquf.t  in  Fragm.  ÍV.  p.  774  hinsicht- 
lich  seiner  31.  dalmatica  T.ujsch  var.  peracuta  (Borb.)  bietet.  ware  in  Beziehung 
auf  die  Serratur  und  die  Grösse  sowie  Masse  dér  Blatter,  die  Besehreibung  des 
H.  Braun  von  seiner  M.  peracuta  Borii,  (in  Ueber  ein.  Art.  p.  486)  in  den 
Angaben  beziiglieh  Zusclmitt  und  Behaarung  dér  Blatter,  sowie  dér  Blüten- 
stiele  riehtig  zu  stellen. 

Com.  Bihar : in  pal.  pr.  Iráz  (in  st.  subbract.-ax.  et  bract.-ax. 
et  vert.,  1888  exsico.  et  in  FI.  austro-hung.  n.  2175,  Borbás); 
Com.  Szeben:  Nagyszeben  in  pal.  (in  st.  bract.  ax.,  Prodán); 
Com.  Nagy-Küküllő : ad  Táblás  (Tobsdorf)  (1888,  Barth,  «7bT. 
Borbásiana  Bq.»  det.  Bq.)  ; Com.  Zala : in  mont.  ad  Nagy- 
récse  (in  st.  pseud.  1893,  Borbás  nőm.  «-M.  biharensis  Borb.»)  ; 
Com.  Bihar : in  humid.  ad  Vaskoh  (1890,  Borbás). 

«M.  peracuta  Borb.»  (in  st.  bract.-ax.  1898.  Com.  Kis-Kükülló: 
in  agris  pr.  Hosszúaszó,  Barth)  a typo  difiért  caule  in 
summo  dense  albo-setoso,  foliis  lanceolatis,  serr.  dentibus  sat 
numerosis,  parvis  vei  minimis,  acutis  vei  acuminatis;  calyci- 
bus  albosetosis.  — «M.  peracuta  Borb.»  (in  st.  sul)bract.-ax., 
1899,  ex  eadem  statione,  idem)  a typo  difiért  foliis  subtus 
densius  pilosis,  serr.  dentibus  utrinque  rectiusculis,  confertio- 
ribus,  pedieellis  pilosis. 

var.  Haynaldiana  (Borb.  in  Magy.  orvos,  és  term.  műnk.  1879, 
p.  313)  Tor.  Diagn.  p.  85.  — (Fólia  ovato-lanceolata  vei 
elliptieo-ovata,  acuta  vei  brevi-acuminata,  basi  rotundulata, 
dense  pilosa;  serr.  dentibus  mediocribus  vei  grossis,  nume- 
rosis, confertis,  regularibus,  acuminatis ; caulis  villosus  . . .) 
— Com.  Bihar:  in  herb.  ad  fi.  Chr3rsium  velocem  pr.  Iráz 
(pl.  protandrica  in  st.  bract.-ax.  et  pseud.,  Borbás  in  FI. 


163 


exs.  austro-liung.  n.  1765);  Com.  Békés:  in  hűm.  ad  Vésztő. 
(1884.  Borbás  nőm.  *M.  brachyduchyae  Borb.»);  Com.  Kis- 
Kükiillő:  ad  Hosszúaszó  in  pratis  (in  st.  bract.-ax.,  1902, 
Barth). 

f.  macrandria  (Borb.  in  Magy.  orvos,  és  term.  műnk.  1880,  p. 
215)  Top.  1.  c.  — Dentes  serraturae  foliorum  inaequilongi, 
culminibus  extus  concavis  mucronulatis .. . — Com.  Bihar : 
in  bum.  ad  Iráz  in  consortia  varietatis  (Borbás). 
var.  rhapidocea  Top.  1.  c.  — Com.  Besztercze-Naszód : Magyar- 
nemegye  (1913,  Próbám. 

f.  rubignosa  Top.  1.  c.  — Com.  Fogaras : Szkoré  (1883.  Simko- 
vics  nőm.  «J/.  rever. íae  Roch.»). 

var.  biharenris  (Borb.  in  Oest.  Bot.  Zeit.  1887:441)  Top. 
Diagn.  p.  96.  — Fólia  mediocria  ovato-lanceolata  vei  lanceo- 
lata,  rarius  elliptico-lanceolata.  basi  breviter  angustata  vei 
rotundulata,  dense  pilosa,  supra  viridia,  pilosa.  subtus  cine- 
reo-viridia.  dense  pilosa ; serr.  dentibus  acutis  argutisque  . . . 

Com.  Bihar  ■ in  hűm.  ad  Puszta  Kót  (Borbás  in  Schultz 
herb.  norm.  C.  24.  n.  2775,  « M.  Chrysii  Borb.»  det.  Borbás); 
Com.  Békés : in  pascuis  ad  Chrvsium  velocem  pr.  Vesztő  (in 
st.  bract.-ax.  et  bract.-conf.,  Borbás  exsicc.  et  in  FI.  exs. 
austro-hung.  n.  1763);  Com.  Alsó- Fehér:  in  agris  ad  Balázs- 
falva  (in  st.  bract.-ax.,  1899,  Barth). 
var.  pycnotricha  (Borb.  ap.  H.  Braun  : Ueber  ein.  Art.  p.  486) 
Top.  1.  c.  — Com.  Békés:  ad  Vésztő  (in  st.  bract.  eonf., 
Borbás);  Com.  Szeben.  secus  fi.  Szeben  ad  Kereszténysziget 
(1906,  Slmonkai  nőm.  «A/.  Skofitzianae  Kf.rner»)  ; Nagyszeben 
in  pal.  gram  (Schur  nőm.  «M.  villosissimae  Schur»);  Com. 
Arad : secus  fi.  Marisum  ad  opp.  Arad  (in  st.  bract.-ax., 
1889,  SiMoxKAinom.  *M.  Skofitzianae  Kf.rner)  ; Croatia,  Modrus- 
Fiume : in  valle  Draga  ad  fiúmén  (in  st.  bract.-ax.  et  sub- 
bract.-ax.  1883,  Borbás). 

var.  iráziana  (Borb.  ap.  H.  Braun  : Ueber  ein.  Art.  p.  485)  Top. 
1.  c.  — Fólia  lanceolata  vei  ovato-lanceolata.  acuta  vei  pera- 
cuta,  basi  breviter  extenuata;  serr.  dentes  robusti,  crebri, 
arguti . . . — Com.  Bihar:  in  herbid.  pr.  Iráz  et  Kót  (in  st. 
bract.-ax.,  Borbás  exsicc.  et  in  FI.  exs.  austro-hung.  n.  2176). 
var.  Deyenii  Top.  1.  c.  — Com.  Borsod  : ad  marginis  viae  «Tu- 
rista-út»  ad  pag.  Diósgyőr  pr.  Miskolcz  (pl.  in  st.  conf.-cap. 
et  eonf.-bract . 1907,  Budai,  «M.  (biharensis)  Degenii  H. 
Braün»  — nőmén  solum  — det.  H.  Bn.). 
var.  calaminthaeformis  (Borb.  ap.  Bq.  Fragm.  IV.  p.  774)  Top. 
1.  c.  — Fólia  parva  brevia  elliptico-lanceolata  vei  elliptico- 
ovata,  superiora  apice  breviter  acuta,  média  et  inferiora  ob- 
tusiuscula . . . ; serr.  dentes  parvi  debiles  rari  culminibus  acu- 
tis vei  subobtusis  ...  — Com.  Bihar : in  pascuis  exsiccatis  pr. 
Iráz  ad  fi.  Chr3rsium  velocem  (Borbás);  Com.  Pest:  inter 


164 


Pomáz  et  Szentendre  (1903,  Kocsis  in  herb.  Degen,  «M.cala- 
minthoides  Borb.»  det.  H.  Braun,  (quod  nőmén  verisimile 
lapsu  calami  anctoris  positum  est), 
f.  apiculata  Top.  Diagn.  p.  87.  — Com.  Pest:  Dömörkapu  pr. 
Szentendre  (in  st,  vert.,  1893,  L.  Richter). 
var.  sireblocaulis  Top.  1.  c. — Com.  Borsod:  Sajó-Ivánka  (Budai); 
Com.  Vas:  Kisczell  (in  st.  vert,  et  subbract.-ax.,  1882.  Bor- 
bás  nőm.  «M.  pycnotrichae  Borb.») ; Com.  Alsó-Fehér:  in  ag- 
ris  Balázsfalva  (in  st.  vert.  et  braet.-ax..  1899,  Barth  nőm. 
« M.  biharensis  Borb.») ; Com.  Békés:  in  pal.  ad  Vésztő  (1893, 
Borbás  nőm.  «x¥.  gnaphaliflorae  Borb.  et  Braun»). 
var.  Jurányiana  (Borb.  Közlemények  Békés-  és  Bihar- Várm.  Flór. 
1891,  p.  492)  Top.  1.  c.  — Fólia  ovata  vei  lateovata  margi- 
nibus  plus-minus  convexissimis.  dense  pilosa;  serr.  dentibus 
plus-minus  erebris ...  — Com.  Bihar : in  herb.  ad  Chrysium 
velocem  pr.  Kót  (in  st.  vert.  et  subbract.-ax.,  Borbás  in 
FI.  exs.  austro-hung.  n.  2174);  Com.  Hunyad:  ad  Piski  (1893, 
L.  Richter). 

var.  cibiniensis  Top.  1.  c.  — Com.  Szeben:  secus  vias  ad  Nagy- 
apóid (in  st.  subbract.-ax.,  1908,  Simonkai),  ad  Nagyszeben 
(1910,  Barth  nőm.  «M.  Skofitzianae  Kerner»). 
f.  Steffekiana  (Borb.  et  Waisbecker  in  Oest.  bot.  Zeitschr.  1895, 
p.  110)  m.  — Foliis  supra  dense  pilis  brevissimis  obtectis, 
pedicellis  subglabris.  — Com.  Vas:  Rohoncz,  (in  st.  bract.- 
conf.  et  pseud.,  1898,  Waisbecker  ; in  herb.,  Mus.  N.  H.). 
var.  frondosa  (Borbás  in  Mag}7,  orvos,  és  term.  műnk.  1879,  p. 
313)  Top.  p 88.  — Fólia  ovata  acuta  vei  subacuminata, 
basi  rotundata  (fulcrantia  lateovata  abrupte  acuminata  basi 
subcordata),  subpetiolata,  utrinque  pilosa,  superiora  densissime 
pilosa ; serr.  dentes  grossi,  inaequales  et  irregulares,  culmini- 
bus  acutis  vei  obtusiusculis,  intus  rectiusculis,  extus  conca- 
viusculis  vei  unduiatis,  0-8  — 3x4— 8 mm.  dim.  Pedicelli 
subvillosi,  calyces  campanulati.  Caulis  virgatns.  — Com. 
Vas : in  agris  ad  Dénesfa  (in  st.  bract.-ax.,  1882,  Borbás  in 
herb.  Univ.  Vindob.). 

Die  Beschreibung  H.  Braun’s  «Ueber  ein.  Art.»  p.  489.  stimmt  mit  (len 
von  uns  eingesehenen  Óriginalien  nicht  ganz  überein.  Borbás  erklart  in  Vas- 
vármegye növényföldrajza  és  Flórája  1887.  p.  493.  seine  M.  hungarica  syno- 
nym  mit  dér  M.  frorulosa  sec.  H.  Braun  (1.  c.)  non  Borb. 

var.  jaurmensis  Top.  Diagn.  p.  88.  — Com.  Győr : in  insula  Da- 
nubii  pr.  Ásvány  (1912,  Polgár,  «Ji.  europhyllu  Borb.  var. 
iaurinensis  H.  Braun»  det.  H.  Br.,  nőmén  solum). 
var.  allophylla  Top.  1.  c.  — Com.  Szeben:  in  agris  ad  Nagysze- 
ben (1912,  Prodán.  — 1908,  Barth  nőm.  «.!/.  diversifóliae 
Du.u.»;  Com.  Nagy-Küküllő : in  agris  cultis  pr.  Medgyes  (Me- 
diasch)  (in  st.  subbract.-ax.,  1894,  Barth  « M.  dórira  Borb.» 
sine  diagn.  det.  Borbás). 


165 


var.  Chrysii  (Borb.  ap.  H.  Braun:  Ueber  ein.  Art.  p.  481  pro 
var.  M.  gentüis  L.j  Top.  1.  c.  — Com.  Bihar:  in  pal.  exsicc. 
pr.  Iráz  secus  fl.  Chrysium  velocem  ('in  st.  vert.  et  bract.-ax. 
et  subbract.-ax.  1886.  BorbásJ;  Com.  Kis-Kükülló:  in  agria 
et  in  collibus  Hosszúaszó  (in  st.  subbract.-ax..  1898  et  1899, 
Barth). 

var.  gnaphalifiora  (Borb.  et  H.  Braun  in  Oest.  Bot.  Zeitschr.  1889, 
p.  376  sine  diagn.  atque  in  H.  Braun  : Ueber  ein.  Art.  p. 
454  pro  var.  M.  austriaca  Jq.)  Top.  1.  c.  — Com.  Békés:  in 
pal.  exs.  pr.  Vésztő  (1893,  Borbás). 
var.  lachnogoa  Top.  Diagn.  p.  89.  — Com.  Veszprém:  ad  Kallósz 
(1913,  Lányi). 

f.  naszódensis  m.  Foliorum  dentibus  serraturae  argutissimis. 
caule  mediocri.  — Com.  Besztercze-Xaszód : pr.  pagum  Na- 
szód (in  st.  bract.-ax.,  1907,  Prodán). 
var.  asperifolia  (Gaxdoger  Exsicc.)  Top.  1.  c. 
f.  attuvialis  Top.  1.  c.  — Com.  Besztercze-Naszód:  pr.  pagum 
Naszód  (in  st.  subbract.-ax.  et  bract.-ax.,  1907,  Prodán);  Com. 
Vas : Rohoncz  (Rechnitz)  (in  st.  bract.  ax.  1890.  Waisbecker). 
var.  castriferrensis  Top.  Diagn.  p.  90.  — Com.  Vas  : Czelldömölk 
in  fossis  hűm.  (1907,  1914,  Gáyer). 
var.  limonia  Top.  1.  c.  — Com.  Kis-Kükülló : in  pratis  ad  Hosszú- 
aszó (in  st.  subbract.-ax.,  1898,  Barth  nőm.  «M.  Haynaldianae 
Borb.»). 


XIV.  Mentha  Schultziana  Top. 

in  Diagn.  p.  90.  = M.  arvensis  X rotundifolia ; M.  carin- 
thiaca  (Hőst)  Bo.  Fragm.  IV.  p.  22. 

Da  F.  Schullz  als  erster  die  Hybridennatur  dieser  Formengruppe  er- 
kannte  und  («Unter3uchungen  über  die  Arten  und  Abarten  dér  Gattung  Mentha» 
im  XII.  Jahresberieht  dér  «Pollichia»  1854,  p.  29—38)  Beschreibungen  solcher 
Formen  veröffentlicbte,  habén  wir  sie  zu  seinem  Gedachtnisse  M.  Schultziana 
benannt.  Hőst  hingegen  hat  in  seiner  Flóra  austriaca  die  vielen  dórt  beschrie- 
benen  Menthenformen  dér  grossen  « Verticillatae»- Abteilung  ganz  wahllos  ne- 
beneinandergestellt.  Auch  ist  bei  dieser  Mentha , dérén  Muster  wír  nur  im  Her- 
bar  des  k.  k.  Hofmuseums  in  Wien  finden  konnten,  dér  Hybridencharakter  zu 
undeutlich  ausgedriickt,  als  dass  sie  zu  einer  typischen  Vertreterin  dér  Formel 
M-  arvensis  X rotundifolia  ausersehen  werden  könnte. 

Pflanzen  dichtbehaart,  von  dér  Tracht  einer  Axillaris,  gynodynamisch 
und  in  dér  Regei  steril,  oft  mit  rutenförmigen  Stengeln  und  Áesten,  mit  mehr- 
minder  krausen,  einfachen  oder  astigen,  mehr-minder  bandförmigen  breitzelli- 
gen  Haaren  bekleidet.  Blatter  im  allgemeinen  mehr-minder  breiteiförmig  oder 
elliptisch-eiförmig,  fást  sitzend  oder  kurz  gestielt.  Blatt-Nervatur  einfach  oder 
netzig,  innen  mit  mehr-minder  entblösst  hervortretenden  Nerven  1.  und  2.  Ord- 
nung.  Blüten  kiéin.  Kelche  glockig  mit  spitzen  oder  zugespitzten  Zahnen.  Pedi- 
cellen  behaart,  selten  kahl.  Blumenkronen  zárt,  aussen  wenig  beflaumt,  innen 
kahl  oder  fást  kahl.  Nüsschen,  wenn  vorhanden,  glatt  und  taub. 

Es  gibt  Formen,  die  auf  den  ersten  Anblick  eine  Form  dér  M.  arvensis 
L.  zu  sein  scheinen.  Aber  dérén  auffallende  Behaarung  und  die  Sterilitat  dér 
Blüten  weisen  auf  die  Zugehörigkeit  solcher  Formen  zűr  M.  Schultziana 
Top.  hin. 


Wildwachsend  in  Ungarn  nicht  auffindbar:  höchstens  als  Garten- 
flüchtling. 

var.  diespasmena  (Bq.  Fragm.  1\'.  p.  775  pro  var.  M.  dahnatica 
Tausch  var.  diespasmena  Bo.)  Tor.  Diagn.  p.  91.  — Planta 
culta.  — Com.  Hont:  Bakabánya  (1896.  Kúposok,  nőm.  <<71/. 
crispae  L.»);  Berenesfalu  (Kmet  nőm.  «J/.  crispae  L.»);  Com. 
Zemplén:  Eperjes  (Hazslinszky):  Com.  Maramaros:  Mármaros- 
sziget  (Vágner);  Com.  Torda- Aranyos : pr.  Maroskecze  (NvÁ- 
rády);  Com.  Kis-Kiiküllö : Hosszúaszó,  (1898,  Barth);  Com. 
Krassó-Szörény  : Ferenczfalva  (Bernátsky)  : Com.  Udvarhely: 
Székelyudvarhely.  (1889,  Gönczi);  Com. -Alsó-Fehér : Koncza 
culta  in  hortis  (Csató). 

var.  Wohhverthiana  (F.  Schultz  apud  «Pollichia»  1854,  p.  29)  m. 
— Fólia  ovata  vei  ovato-elliptica  inferiora  elliptica.  utrinque 
densepilosa,  subsessilia,  25— 40 — 45—60—70  X 15—25—28  — 
32—40  mm.  dim. ; serr.  dentes  rariora  culminibus  intus  rec- 
tis.  extus  rectiusculis  vei  undulatis,  0'8— P8  X 5—6  mm 
dim.  Pedieelli  subglabri  vei  pilosi : calyces  campan.  dense 
pilosi  dentibus  acuminatis.  Plantae  in  statikus  bracteoso- 
axillaribus  et  subbracteoso-axillaribus  et  vertillatis.  — Com. 
Krassó-Szörény : in  pahidosis  versus  Herengvest  (in  st.  vert. 
et  subbract.-ax.,  1859.  Heuffel  in  herb.  Haynaldi,  «.!/.  Pan- 
liana  F.  Schultz»  det.  H.  Braun.) 

XV.  Mentha  Pulegium  L. 

9 

Spec.  pl.  ed.  I.  p.  577.  = M.  erecta  Wirtg. 

var.  cacocea  Tor.  Diagn.  p.  94. — Com.  Pozsony:  p.  pte.  Ligetfalu 
1891,  Báumler);  Com.  Háromszék:  Réty  (1907.  Moesz);  Com. 
Zala:  Tapolcza  (1907,  Redl);  Com.  Zemplén:  Tolcsva  (Hazs- 
lixszky). 

f.  brusanensis  Tor.  1.  e.  — Croatia,  Velebit:  in  subalpinis 
montis  «Goli  Vrh»  supra  Brusane  (1906,  Degex,  «J/.  verti- 
cillata  L.  var.  lortuosa  Host»  det.  H.  Braun). 
f.  anodonta  Tor.  1.  c.  — Com.  Xógrád : Nógrád-Veröcze,  Borbély- 
hegy (1901,  Filarszky). 

f.  foeiida  Tor.  1.  c.  — Com.  Pest:  inter  Pomáz  et  Szentendre 
(1903,  Kocsis);  Com.  Bács-Bodrog:  in  ulig.  pr.  Újvidék  in 
insula  Hadisziget  (1913.  Prodán);  Com.  Krassó-Szörény:  in 
valle  Proláz  ad  thermas  Herkulis  (1908  L.  Richter — 1899. 
Degen,  «M.  mUicaulis  Borb.»  det.  Borbás);  Com.  Hajdú:  in 
argill.  salsis  pr.  Püspökladánj7  (1913,  Degen);  Com.  Szoluok- 
Doboka:  pr.  Szamos-Magasmart  (1913,  Prodán);  Croatia, 
Lika;  in  pratis  inter  Citluk  et  Divoselo  (1909,  Degen,  subf. 
calycibus  perlongis  et  longesetosis). 
f.  sphenoidea  Top.  1.  c.  — Com.  Trencsén : in  fossis  [ír-  Bosácz 
(Holuby). 


167 


f.  communis  Top.  Diagn.  p.  95.  — Com.  Pest:  in  prat.  huni. 
pr.  Taksony  (1909,  Kocsis),  ad  Budapestinum  (S  z é p 1 i g e t i), 
ad  Leányfalu  (1904,  Simonkai),  ad  Visegrád  (1908,  Kümmerle), 
ad  ripas  fl.  Danubii  pr.  Soroksár  (Degen),  Kis-Kőrös  (1912, 
idem),  Haraszti  (1893,  Richter),  inter  Csobánka  et  Szent- 
endre (1875,  Simonkai);  Com.  Győr:  Rábapart,  Győrsziget 
(1905  et  1910,  Polgár);  Comit.  Alsó-Fehér:  Koncza  (Csató); 
Com.  Vas:  Sorki-Tótfalu,  Tömörd  (1903,  Simonkai),  Czell- 
dömölk  (1899,  Gáyer);  Com.  Sopron:  ad  Kéthely  (Manners- 
dorf)  (1890,  Piers);  Ccm.  Borsod:  Miskolez,  Tapolcza  (1905 
et  1907,  Budai);  Com.  Máramaros:  Hosszúmező  (1852,  Vág- 
ner);  Com.  Pozsony:  Szentgyörgy  in  pratis:  Schur,  (1893, 
Báumler);  Com.  Csongrád:  in  huni.  pr.  Sándorfalva  (1913, 
Lányi]  : ad  aggeres  pr.  Algyő  (1908,  idem);  Com.  Nógrád : pr. 
Veröcze  ad  riv.  (1901,  Filarszky);  Com.  Hajdú:  in  argill. 
salsis  pr.  Püspökladány  (1913,  Degen);  Com.  Arad:  ad 
Csermő  (1889,  Simonkai);  Com.  Szabolcs:  ad  rip.  fl.  Kis-Tisza 
ad  Ibrány  et  in  palud.  ad  Nyíregyháza  (1910.  Zsák);  Com. 
Verőcze:  Kismaros  (1897,  Filarszky);  Com.  Alsó- Fehér:  ad 
Vízakna  (1875,  Barth),  ad  Marosújvár  (1907,  Nyárády); 
Com.  Torda-Aranyos : pr.  Maroskecze  (1903,  idem):  Com. 
Krassó-Szörény : Báziás  (1878,  Bohatschi,  Orsóvá  (1908, 
Scholz),  ad  rip.  fl.  Danubii  pr.  Orsóvá  ,(1908,  Schön);  Com. 
Bács  Bodrog:  in  insula  Hadisziget  pr.  Újvidék  et  in  palud. 
pr.  Bezdán  (1913,  Prodán),  pr.  Bácsszentiván  et  ad  Zombor 
(1913,  Szewald  in  herb.  Prodán),  Glozsán  (1875,  Sztehi.o); 
Slavonia,  Sirmia : in  pratis  uligin.  pr.  Zimony  (Kupcsok  nőm. 
« M.  villocaulis  Borb.») ; Croatia,  Velebit:  inter  Brusane  et  0§- 
tarija  (1909,  Degen). 

f.  denobasea  Top.  1.  c.  — Com.  Győr : in  insula  Danubiali  Ás- 
vány (1912,  Polgár);  Com.  Pest:  ad  Budapestinum  (1895, 
Borbás);  Com.  Vas:  S.-Tótfalu  (1891,  Márton);  Com.  Abauj- 
Torna : ad  Aranyos  et  ad  Kassa  (1908,  Thaisz);  Com.  To- 
ron Iái : Szentmiklós  (1902,  Bernátsky);  Com.  Bihar:  ad  Nagy- 
várad (1877,  Simonkai);  Com.  Bereg:  pr.  Várpalánka  (1912, 
Margittai);  Com  Békés:  Orosháza  (1912,  Budai). 

f.  subtomentella  H.  Braun:  Ueber  ein.  Art,  p.  492.  — Com. 
Jász-Nagykun-Szolnok : pr.  Puszta-Ecseg  (1899,  Degen);  Com. 
Krassó-Szörény:  Orsóvá  (1876,  Staub);  Com.  Somogy : ad 
Csertő  (1881,  Polinsky)  ; Croatia,  Modruá-Fiume : pr.  Növi 
(1912,  Dobiasch);  ad  muros  humidos  pr.  Medaria,  ad  Senj  et 
ripas  lacus  Svitfko  Jezero  pr.  Svica  (1910  et  1912,  Degen). 
var.  strongylophyllu  Top.  1.  c.  — Com.  Bács-Bodrog:  in  uligin  pr. 
Zombor  et  Ófutak  (1913,  Prodán). 

f.  cermatisa  Top.  1.  c.  — Croatia,  Velebit:  In  silva  Jasikovac 
pr.  Gospic  (1913,  Decen). 


168 


Abkürznngen. 


Bq.  Láb.  = Dr.  John  Briquet,  Les  Labiées  des  Alpes  marit.,  1891. 

Bq.  Pragm.  I.  (II.,  III.,  IV.)  = John  Briquet,  Pragmenta  Monogr. 

Labiatarum  1889,  (1894,  1895,  1896). 

Dás.  et.  Dur.  = Déséglise  et  Durand,  Üescripti.  de  nouv.  Menthes  (1879). 
FI.  exs.  austro-hung.  = Dr.  Anton  Kerner,  Pólóra  exsiccata  austro- 

hungarica. 

H.  Braun:  Ueber  ein.  Art.  — H.  Braun,  Ueber  einige  Arten  und  Por- 
men  dér  Gattnng  Mentha.  Verh.  dér  K.  k. 
Zool.-bot.  Ges.  Wien,  1890. 

herb.  Mus.  Carinth.  = Herbar  des  Museums  des  Landes  Kárnten  in  Kla- 

genfort. 

herb.  Mus.  X.  M.  = Herbar  des  Ungarisehen  Nationalmuseums  in  Budapest, 
herb.  Mus.  Palat.  Vindob.  — Herbar  des  k.  k.  natorhistorischen  Hofmu- 

seums  in  Wien. 


herb.  Mus.  Univ.  Vindob.  = Herbar  des  Botan.  Institutes  dér  Universitat 
in  Wien. 

pl.  = planta 

in  st.  ax  = in  statu  axillari 

« « braet.  = « « bracteoso 

« « cap.  = « « capitulato 

« « pseud.  = « « p8eudostachyo 

« « subbraet—  « « subbracteoso 

« « subsp.  = « « subspieato 

(de  «statibus»  conf.  Top.  Beitr.  p.  140). 

Top.  Beitr.  = Anton  Topitz,  Beitrage  zűr  Kenntnis  dér  Menthenflora 

von  Mitteleuropa  (Beihefte  zuin  Bot.  Cen- 
tralblatt  Bd.  XXX.  Abt.  II.  Heft  2.,  1913). 


Top.  Diagn.  = Anton  Topitz,  Diagnoses  formarum  novarum  generis  Men- 

thae  (Repertórium  specierum  novarum  regni 
vegetabilis,  XIV.  Nr.  388  et  sequ.  1914/5). 
Top.  Menth.  austro-hung.  = Anton  Topitz,  Menthotheca  austro-hunga- 

rica  1914. 


1«9 


Borbás  Vince  emlékezete. 

Erinnerung  an  Vincenz  von  Borbás.1) 

Iftd  ' é • 

Von:  | Dr'  Bapaics  Raymund  (Debrecen). 

1.  Kiegyezés  után. 

Magyarország  XIX.  századbeli  megújhodásának  tragikus 
intermezzója  után  nemcsak  a magyar  politikai  közélet  dermedt 
meg,  hanem  a század  elején  új  forrásokkal  gazdagodott  magyar 
kultúra  is.  Ezek  a források,  amelyek  az  ötvenes  évekig  bőven 
táplálták  a magyar  kultúra  folyóját,  lassanként  elapadnak,  vagy 
pedig  kristálytiszta  vizük  megzavarodik. 

A legjelentékenyebben  érezhető  ez  mindenesetre  a magvar- 
országi  tudományos  törekvések  történetében,  amelyre  nézve  az 
ötvenes  évek  nemcsak  hanyatlást,  hanem  egyenesen  nagymértékű 
zökkenést  jelentenek.  Azok  az  irányok,  amelyek  odáig  ezekben  a 
törekvésekben  kijegecedtek  és  részben  európai  nívóra  is  fel- 
emelkedtek, teljesen  megszűnnek,  úgy,  hogy  a kiegyezés  után 
sok  tekintetben  újra  odáig  kellett  visszanyúlni,  ahonnan  a század 
elején  már  egyszer  sikerült  útnak  indulni. 

Nem  kivétel  a botanika  magyarországi  története  sem.  Az 
ötvenes  években  ennek  is  teljesen  elapad  az  ere.  Az  az  irány, 
amelynek  a kezdetét  két  olyan  máig  is  erős  lánggal  világító  név, 
mint  a gigászi  Kitaibel  Pál  és  a bájos  Diószegi  Sámuel  jelenti, 
teljesen  lehanyatlik  és  összeomlik.  Ez  a hanyatlás  tulajdonképen 
már  a negyvenes  evekben  megkezdődött,  mert  48/49  elórevetett 
árnyéka  nem  volt  kedvező  a nyugalmat  feltétlenül  megkívánó 
tudományos  munkálkodásnak,  a nagy  és  véres  tragédia  után  pe- 
dig  évtizedekre  elsenyvednek  nálunk  a valamikor  olvan  magasan 
járó  törekvések. 

Ennek  egyebek  mellett  az  az  oka,  hogy  nincsen  olvan  köz- 
ponti erő,  amely  összetartaná  és  megfelelő  célok  szolgálatába  állí- 
taná az  ekorbeli  magyarországi  botanikai  törekvéseket.  A buda- 
pesti egyetem  botanikai  tanszékét  egy  a Jókai  regényeibe  illő 
óföldesúr,  Gerendát  József  tölti  be.  aki  még  előírt  kötelmeinek 
is  csak  nagyon  gyengén  felelt  meg,  nem  hogy  vezető  szerepet 
vihetett  volna.  A kitaibelianus  hagyományok  ápolói  közül  élt 
ugyan  még  Heuffel  János,  de  ó sem  született  vezérnek.  Brassai 
Sámuel  nem  volt  szakszerű  botanikus,  az  ó szerepe  kimerült  a 
buzdításban.  Talán  egyedül  Dorner  József  lett  volna  hivatva  az 
összetartó  erőt  képviselni,  de  benne  is  több  volt  az  akarat  és  a 
buzgalom,  mint  a tetterő. 


l)  Entlia.lt  eine  allgemeine  Würdigung'  dér  \ erdienste  dieses  Forseliers. 

12 


170 


Pedig  ahhoz,  hogy  valaki  ekkor  a botanika  magyarországi 
történetének  nívóját  kellő  magasságban  tudja  tartani,  még  a tett- 
erő sem  lett  volna  önmagában  elég,  nagyfokú  zsenialitás  is  kellett 
volna  ehhez.  Éppen  ezekben  az  években  ugyanis  nagy  változások 
és  megrázkódtatások  érik  az  összes  biológiai  tudományokat  s ezek 
között  a botanikát  is,  amelyek  végül  is  a linnéánus  botanika 
teljes  megújhodását  eredményezték.  A magyarországi  szük- 
ségleteknek megfelelőleg  beolvasztani  ezeket 
az  újításokat  a múlt  folytatásába,  olyan  nagy  fel- 
adat, amelyre  az  előbb  nevezettek  egyike  sem  volt  elég  erős. 

Ha  pusztán  csak  a külsőségeket  tekintjük,  nem  vigasztalóbb 
az  a kép  sem,  amelyet  a magyarországi  botanika  a hatvanas 
években  nyújt.  Jelentékenyebb  botanikai  munka  nálunk  ezekben 
az  években  sem  , lát  napvilágot,  a magyar  flóra  teljesen  idegen 
kezekben  van.  Ám  ez  a kor  igazán  csak  a külsőségeknél  mé- 
lyebbre nem  hatoló  szem  számára  látszik  üresnek,  mert  ha  mé- 
lyebbre tekintünk,  meg  kell  látnunk,  hogy  az  üres  külső  serény 
előkészületeket  takar. 

Éppen  úgy,  mint  ahogyan  szépirodalmunk  terén  is  a messze 
múltba  szállt  vissza  tárgyért  a képzelet,  Kánitz  Ágost  is  a múltba 
pillant  vissza  s bemutatva  «Versuch  emer  Geschichte  dér  unga- 
rischen  Botanik»  című  1865-ben  megjelent  összefoglalásában  a 
botanika  magyarországi  történetének  kezdeteit,  reményt  önt  azok 
szívébe,  akik  ekkorában  éppen  javában  készülnek  arra,  hogy  nem- 
sokára újra  lendületet  kaphasson  a botanika  hazánkban  is. 

Amint  ugyanis  a kiegj'ezéssel  megnyíltak  a magyar  kultur- 
törekvések  zsilipjei  s a majdnem  két  évtizeden  át  visszatartott 
folyam  egyszerre  hatalmas  erővel  tört  magának  utat,  a botanika 
terén  is  élénk  tevékenység  fejlődik  ki  hazánkban.  Mintha  varázs- 
ütésre jelennének  meg,  sorra  tűnnek  fel  Hazslinszky  Frigyes, 
Janka  Viktor,  Jurányi  Lajos,  Lojka  Hugó,  Borbás  Vince,  Simonkai 
Lajos,  Kalchbrenner  Károly,  Menyhárth  László,  Porcius  Flórián, 
Csató  János,  Feichtinger  Sándor  és  társaik,  és  velük  olyan  bota- 
nikai munkálkodás  indul  meg,  amelyet  méreteiben  és  jelentőségé- 
ben méltán  lehet  a kitaibelianus  korszak  nagyszerű  kezdeteivel 
összehasonlítani. 

A felsorolt  neveknek  majdnem  mindenike  egy-egy  speciális 
és  jelentéken3r  törekvést  jelent  ma  már  a botanika  magyarországi 
történetében,  amelyek  sok  tekintetben  eltérnek  ugyan  egymástól 
is  meg  a múlttól  is,  de  együttvéve  a honi  botanika  komoly  és 
nagymértékű  gazdagodását  jelentik  s végső  eredményükben  eg\r 
botanikai  magyar  iskola  kiválására  vezethetnek. 

A tudományok  magyarországi  köreiben  csak  kevés  hasonló 
mozgalmasságra  akadunk,  mint  a 70-es  évek  botanikusai  körében. 
Úgy  az  anyaggyűjtés,  mint  újabb  európai  elméleti  irányok  meg- 
honosítása szempontjából  a legnagyobb  figyelmet  érdemli  a 70-es 
évek  botanikus  köre.  Ez  a kör  volt  a tápláló  talaja  azoknak  az 


171 


eszmecsiráknak,  amelyek  később  hatalmas  fává  nőhettek,  gazdag 
és  szép  lombozatot  fejleszthettek. 

Sajnos,  ennek  a körnek  sem  volt  határozott  vezére  s az 
összetartó  erőt  egyedül  a scientia  amabilis  iránt  érzett  nemes 
lelkesedés  és  buzgóság  alkotta.  A körnek  minden  egyes  tagja 
más  és  máshonnan  származó  irányt  képviselt  s még  emellett 
többnyire  a múlttól  teljesen  független,  idegenből  származó  irányt. 
Egyéniség  szempontjából  is  nagyon  különböztek  egymástól. 

De  azért  munkáik  együtt  és  egymás  mellett  jellentek  meg 
a Magyar  Tudományos  Akadémia  kiadványaiban.  Valóban  az 
Akadémia  kiadványai  a 70-es  években  bővelkednek  jelentékeny 
és  ránk  nézve  alapvető  fontosságú  botanikai  dolgozatokban,  ame- 
lyek irány  és  súly  szempontjából  sokféleképen  eltérnek  ugyan 
egymástól,  de  együtt  hű  képét  adják  annak  a nemes  versenynek, 
amely  eme  dolgozatok  írói  között  kifejlődött. 

S talán  éppen  az  tette  lehetővé  egy  ilyen  számos  tagú  kör- 
nek létrejöttét,  hogy  az  Akadémia  sem  egyik  sem  másik  irány 
mellett  nem  foglalt  állást,  hanem  magukra  a versenyzőkre  bízta 
a kritikát  s az  időre  és  a körülmények  kialakulandó  kényszerítő 
erejére  a szükségszerű  kiválasztást.  Csak  sajnálni  lehet,  hogy 
később  az  Akadémia  eltért  ettől  a felfogástól. 

Ismerkedjünk  meg  már  most  egy  kissé  közelebbről  ennek 
a körnek  egyes  tagjaival ! 

A legidősebb  volt  közöttük  Hazslinszky  Frigyes  (1818—1896), 
aki  úgy  koránál,  valamint  természeténél  fogva  és  előkészületei  alap- 
ján a konzervativságot  képviselte  a körben.  Az  ő munkássága  két 
irányban  nevezetes,  eleinte  a virágos  növényekkel  foglalkozott 
nagyobb  mértékben,  később  azonban  teljesen  a kriptogamok  kuta- 
tása szolgálatába  állott.  Előbbi  téren  kisebb  körű  a munkássága, 
s úgy  «Eszaki  Magyarhon  viránya»  (1864),  mint  «Magyarhon 
edényes  növényeinek  füvészeti  kézikönyve))  (1872)  inkább  csak 
szárnypróbálgatás.  Sokkal  jelentősebbek  a gombák  különböző  cso- 
portjairól (1875 — 1895)  és  a magyar  birodalom  zúzmóiról  ( 1884) 
és  moháiról  (1885)  szóló  enumerációs  dolgozatai,  amelyek  közül 
nem  egy  nálunk  úttörő  fontosságú. 

Kár,  hogy  Hazslinszky  vajmi  keveset  értett  meg  a korabeli 
újabb  botanikai  törekvések  közül,  sőt  a legtöbbel  egyenepen 
szembehelyezkedett.  Merev  s a kornak  már  meg  nem  felelő  faj- 
felfogása még  legkésőbbi  dolgozatainak  is  ódon  jelleget  ad  és 
sokat  elvon  igazán  fáradhatatlan  szorgalomról  és  jelentékeny 
törekvésről  tanúskodó  műveinek  értékéből.  Még  egy  Tulasne  és 
egy  De  Bary  nagyszerű  felfedezései  sem  tudták  a haladás  iránt 
érzéketlen  lelkét  magukkal  ragadni  s éppen  így  ellenszenvvel 
fogadja  a Kerner  korszakos  újításait  is. 

Nagy  félreértéseknek  vált  ezzel  okozójává.  Nála  ugyanis 
mindez  elnézhető,  bár  el  nem  mellőzhető  jelenség,  de  a következő 
generáció  — sajnos  — erényt  akart  faragni  ebből  a sajátosságából. 

12* 


Hazslinszky  középiskolai  tanítványa  volt,  de  tőle  sok  tekin- 
tetben lényegesen  különbözött  Jurányi  Lajos  (1837—1897).  Sze- 
replése sokkal  rövidebb  időre  szorult  össze,  hogysem  a maga 
egész  jelentőségében  kibontakozhatott  volna,  de  így  is  igen  nagy 
a fontossága  a botanika  magyarországi  történetében. 

Jurányi  egyike  azoknak,  akiket  a 70-es  évek  kissé  erőlte- 
tett s a múlt  hagyományait  teljesen  elhanyagoló  Kulturdrangja 
magával  ragadott  Németországban  s általában  tő- 
lünk nyugatra  sok  tekintetben  kimerült  már 
ugyanis  aflorisztikai  irány,  úgy  hogy  ott  ez  sok 
tekintetben  háttérbe  szorult  már  a öO-a s években 
s a posztflorisztikus  bonc-élettani  törekvések, 
a schl  eidenizmus  vette  át  helyette  a vezérsé- 
g e t.  Ennek  az  iránynak  egyik  jelentős  központjába,  Pringshelm 
és  Strasburger  körébe  került  a fiatal  Jurányi  s mikor  onnan 
hazajött  és  1866-ban  a budapesti  egyetemen  a botanikai  tanszé- 
ket elfoglalja,  ennek  az  új  iránynak  válik  apostolává,  nem 
tekintve  azt,  hogy  nálunk  ezeknek  a posztflorisztikus  törekvések- 
nek milyen  és  mekkora  szerepük  lehet  a múlt  hagyományaihoz 
és  a jelen  követelmén\Teihez  viszonyítva. 

Ami  ugyanis  nyugaton  a helyzetből  fakadó 
szükséglet  volt,  nálunk  még  időszerűtlennek 
bizonyult.  A magyar  flóra  semmiféle  tekintetben  sem  volt 
még  ebben  az  időben  ismertnek  tekinthető,  sőt  éppen  ekkor  nyer- 
tek a florisztikai  és  növényföldrajzi  problémák  nálunk  egészen 
új  és  igen  fontos  színezetet  és  ezek  mellett  a problémák  mellett, 
amelyeket  Kerner  munkálkodása  állított  előtérbe,  nem  lehetett, 
sőt  nem  volt  szabad  éppen  a honi  botanikusoknak  észrevétlenül 
elmenniök. 

Bármennyire  kiválóak  is  tehát  JuRÁNYi-nak  a Ceraiozamia 
hímsejtjeiről  (1870)  és  az  Oedogonium  diplandrum-ró\  (1871)  szóló 
dolgozatai  s bármilyen  éles  mikroszkópi  látásról  is  tesznek  tanú- 
ságot, a botanika  magyarországi  történetében  izolálva  maradtak 
s még  ma  is  inkább  szerepelnek  a botanika  németországi  törté- 
netében. mint  nálunk. 

Hogy  Jurányi  nem  tudott  itthon  olyan  iskolát  alapítani, 
mint  amilyet  Strasburger  Németországban  alapított,  annak  két- 
ségtelenül az  az  első  és  közvetlen  oka,  hogy  munkálkodásában  csak- 
hamar meggátolta  egy  szerencsétlen  betegség.  De  nem  kételked- 
hetünk abban  sem.  hogy  egyébként  sem  ért  volna  el  nálunk  ezen 
a téren  nagyobb  eredményeket,  mert  törekvése  túlkorai,  nagyon 
is  időelőtti  volt.  Ez  a magyarázata  annak,  hogy  éppen  legkiválóbb 
tanítványaira  nem  volt  olyan  hatása  az  ő törekvéseinek,  mint 
amilyen  buzgalommal  ő az  új  igéket  hirdette.  Egy  egészen  más 
irány  állott  már  akkor  nálunk  előtérben,  mely  sokkal  közelebb 
férkőzött  a magyar  botanikusokhoz  s amely  hivatva  volt  a múlt- 
hoz kapcsolódva  új  jövőt  teremteni. 


173 


JuRÁNYi-nak  ezek  a törekvései  s ez  a sorsa  nem  áll  egye- 
dül.  A botanikában  például  párhuzamba  állítható  vele  Kánitz  Ágost 
(1843—1896),  aki  Kolozsvárott  telepítette  meg  nálunk  az  új  törek- 
véseket, sőt  magyar  nyelvű  botanikai  lapot  is  indított.  Ennek  tar- 
talma s Kánitz  eredeti  dolgozatai,  melyek  tankönvveitől  termé- 
szetesen eltekintve  teljesen  florisztikusak.  is  igazolják  a fontieket. 
De  nemcsak  a botanikában,  másutt  is  hasonló  jelenségek  nyilatkoz- 
nak meg ; a túlfokozott  Kulturdrang  majdnem  az  egész  magyar  köz- 
életben és  irodalomban  hasonló  eredményeket  hozott  létre.  Elég, 
ha  itt  Reviczky  példájára  utalok,  az  ő törekvései  és  sorsa  is  tel- 
jesen ugyanaz,  ami  a Jurányi-ó.  A fejlődésnek  is  meg- 
van a maga  útja  és  tempója  s ezt  kikerülni  é°s 
siettetni  nem  lehet.  A «Rab  Ráby»-knak  éppen  olyan  sors 
szokott  osztályrészül  jutni,  mint  azoknak,  akik  megakasztani  igye- 
keznek a történelem  haladását. 

A hetvenes  évek  botanikus  körének  harmadik  kiváló  tagja 
Janka  \ iktor  (1837 — 1890)  volt.  Igaz  ugyan,  hogy  mint  vértes- 
tiszt került  vissza  ősei  országába  s idegenben  született  és  nevel- 
kedett, de  származása  alapján  méltán  számítjuk  őt  a magyar 
botanikusok  közé,  annál  is  inkább,  mert  később  megvált  katonai 
pályájától  s a Magyar  Nemzeti  Múzeum  tisztviselői  közé  állott  be. 

Janka  kétségtelenül  kiváló  mesterektől  szerezte  botanikai 
előismereteit,  de  csak  mint  amatőr  fogott  a botanikai  munkálko- 
dáshoz s több  tekintetben  később  is  nyoma  maradt  ennek.  így 
aztán,  bár  korában  egyike  azoknak,  akik  hazánk  és  a Balkán 
flóráját  a legalaposabban  ismerték,  ő sem  vehette  kezébe  a vezéri 
pálcát  és  még  kevésbbé  lehetett  a jövőnek  irányítója,  jóllehet 
azon  a téren  működött,  amelynek  munkásai  közül  kellett  a jövő 
emberének  kiválnia. 

A föntiekben  bemutattam  a három  legfontosabbikát  azoknak, 
akik  elsőnek  siettek  az  ötvenes  években  teljesen  elakadt  honi 
botanikát  újra  útnak  indítani  s egyben  magyarázatát  is  adtam 
annak,  hogy  miért  nem  volt  egyikük  sem  arra  alkalmas,  hogy 
iskolát  alapítva,  határozott  irányt  szabjon  a jövő  fejlődésének. 
Könnyen  beláthatjuk  a föntebbiek  után,  hogy  Hazslinszky  is, 
Jurányi  és  Janka  is  külön-külön  bármilyen  fontos  szerepet  is  töl- 
töttek be,  csak  előjáték-szereplők,  hirnökei  egy  nagyobb  jelentő- 
ségű korszaknak,  amelynek  főszereplője  még"  csak"  ezután,  bár 
szintén  a hetvenes  években  lép  fel,  de  java  munkássága  jóval 
későbbre  esik. 

Hazslinszky  is,  Jurányi  is,  Janka  is  annyira  más  és 
más  téren  dolgoztak,  hogy  természetszerűleg  maradt  pályájuk 
egészen  különálló.  Egyik  sem  zavarta  a másik  köreit  s ami 
egyéni  vonatkozást  árult  el,  mindössze  azok  a kisebbrendű  csip- 
kelődések voltak,  amelyekkel  Hazslinszky  illette  a nyugaton 
egvre  nagyobb  számban  fellépő  és  tért  hódító  «fajtfaragó»-kat, 
«jordan»-istákat,  de  természetesen  ennek  nem  volt  komolyan  po- 


174 


lemikus  jelleme,  mert  hiszen  nem  volt  nálunk  senki,  aki  mindezt 
felfogta  és  kivédte  volna. 

Nagy  mértékben  megváltozik  azonban  a helyzet  a hetvenes 
évek  második  felében.  Egy  új  és  fiatalabb  munkása  jelentkezik 
nálunk  ekkor  a botanikának,  aki  mindjárt  első  föllépésével  meg- 
zavarja azt  a rideg  nyugalmat,  amelynek  zavartalan  csendje 
megfelelt  egy  előjáték  színtelenségének,  de  előre  látható  volt, 
hogy  azonnal  meg  kell  szűnnie,  mihelyt  egy  minden  tekintetben 
határozott  egyéniség,  főszereplő  fog  fellépni. 

Borbás  Vince  volt  ez  a főszereplő;  ő volt  az,  aki  harcot 
idézett  fel  az  odáig  nyugodalmas  körben  s ezzel  a harccal,  mely 
egész  életében  végig  kisérte,  sőt  még  emlékékez  is  hozzáfűző- 
dik. egyszerre  határozott  jellemet  adott  az  egész  mozgalomnak. 
Ezekre  a sokszor  igen  éles  tusákra  a honi  botanikának  is,  meg 
BoRBÁs-nak  is  föltétlenül  szüksége  volt,  eközben  alakult  ki  egy 
végleges  cél,  egy  új  irány,  ezeknek  a harcoknak  a tüzében  for- 
rott eggyé  az  az  acélalap,  amelyen  később  a botanika  magyar 
iskolája  fölépülhet. 

Borbás  igen  erős  szubjektív  egyéniség,  aki  teljesen  magáé- 
nak tekintette  azt  az  ügyet,  amelynek  érdekében  kardját  kirán- 
totta. S mentői  élesebbek  lettek  a vágások  és  mentői  hevesebbek 
a támadások,  annál  kevésbbé  volt  hajlandó  a visszavonulásra  avagy 
kardja  eldobására.  Sokkal  nagyobb  volt  az  az  eszme,  amelynek 
jelszavát  zászlajára  írta,  semhogy  a kezdet  után  többé  vissza- 
vonulhatott volna,  inkább  elviselte  egy  harcos  életének  minden 
keservét,  semhogy  egy  pillanatra  is  megtántorodott  volna. 

0 volt  a harc  megindítója,  ő lett  ennek  következtében  csak- 
hamar céltáblája  is.  Lángelmei  vajúdás  volt  első  munkálkodása 
s ez  egy  cseppet  sem  volt  alkalmas  arra,  hogy  többé-kevésbbé 
kiforrott  szereplőkkel  szemben  kellő  megértésre  találjon.  Emellett 
nagy  tudósok  és  mély rel átok  közismert  nagy  naivságával  nem 
is  tudta  az  ügyet  úgy  védeni,  a támadásokat  úgy  visszaverni 
és  lefegyverezni,  mint  ahogyan  ez  a pillanatnyi  siker  szempont- 
jából is  szükséges  lett  volna. 

De  azért  mégis  csak  pillanatnyilag  és  lát- 
szólagosan volt  ő vesztes  ezekben  a harcokban 
s csak  kor  társai,  csak  ellenfelei  szemében.  Az 
utókornak  más  a szempontja;  mi  az  eredmények- 
ből ítélünk,  egész  élete  munkássága  alapján  döntünk  s ebből 
a szempontból  egészen  másnak  látszik  minden  kis  részlet,  mint 
látszott  akkor,  amikor  még  nem  volt  meg  hozzá  ez  az  egyedül 
helyes  nézőpont. 

Ma  már  tudjuk,  hogy  ezek  a harcok  csak  kisérő 
tüneményei  voltak  azoknak  a hatalmas  erup- 
dóknak,  amelyekkel  az  ő folyton  előre  törő  lelke 
egyre  tiszt u'ltabb  és  tisztultabb  alakban  meg- 
új  hód  ott  és  egyre  határozottabb  és  nagyszerűbb  eredmények- 


"ben  mutatta  be  törekvéseinek  — sajnos,  teljesen  el  nem  ért  — 
célját. 

Első  fellépte  után  alig  telt  el  néhány  év  s máris  fogalommá 
lett  Borbás  neve  és  szerencsére  még  ma  is  az.  Hermán  Ottó. 
aki  akkorában  a Magyar  Nemzeti  Múzeum  kiadásában  megjelenő 
Természetrajzi  Füzeteknek  volt  a szerkesztője,  már  1879-ben 
elérkezettnek  , látta  az  időt  arra,  hogy  a «rendbontó»  BoRBÁs-sal 
leszámoljon.  Érdekes  és  a Borbás  munkálkodását  fogadó  hangu- 
latot rendkívül  jellemző  cikke  «Onobrychis  Visianii  és  egyebek; 
füvészeti  leszámolás»  címmel  jelent  meg.  Ebből  idézem  az  aláb- 
biakat : 

«Kettős  feladat  áll  előttem.  Az  első  az,  hogy  kimutassam, 
miszerint  senki  sincsen  feljogosítva  arra,  hogy  a maga  személyes 
bajával,  érdekével  azonosítsa  a magyar  tudományos  törekvések 
fennálló  viszonyait,  esetleg,  hogy  a szubjektivitásból  folyó  szen- 
vedélyesség által  elragadtatva,  egyenesen  kompromittálja  azokat. 
A második  az,  hogy  a harc  okozóját  vagy  okozóit  fölkutassam 
és  tudományos  szempontból  megítéljem. 

«Az  elsőre  nézve  felhozom,  hogy  1875-ig  füvészetünk  iro- 
dalma lassan  bár,  de  folytonosan  és  békésen  fejlődött.  A fanero- 
gam  és  kriptogam  növényeknek  voltak  mívelői  és  a Magy.  Tud. 
Akadémia  hozzáláthatott  egy  monumentális  mű(??)  kiadásához. 
Ami  a vitatkozásokat  illeti,  azok  soha  sem  lépték  át  az  irodalmi 
tisztesség  határát  s a rosszhiszemű  személyeskedésnek  még  nyo- 
mát sem  találjuk.  E viszonyok  a magyar  füvészek  többségére 
nézve  még  ma  is  fennállanak  s így  egyedül  ezek  adják  meg  az 
alapot,  amelyről  a magyar  füvészet  viszonyai  megítélendők , (Mi- 
lyen reakcionárius  hang!).  Lehetővé  vált,  hogy  Ivánitz  Ágost 
Kolozsvárott  egy  növénytani  havi  folyóiratot  megalapíthatott ; 
hogy  a Magyar  Nemzeti  Múzeum  természetrajzi  közlönyében  a 
füvészetnek  is  rovatot  nyithatott;  emellett  jutottak  dolgozatok  a 
Magy.  Tud.  Akadémiának,  a Term.  Tud.  Társulat  közlönyének ; 
a vállalatok  és  intézetek  gondoskodtak  objektív  bírálatról.  Mind- 
ezek kifolyásai  és  egyszersmind  fokjelzői  a füvészeti  szellemnek 
és  éppen  ezért  egyesek  nem  kereshetik  sem  önmagukban,  sem 
egyes  ellenfeleikben  a magyar  füvészet  viszonyainak  képét,  ha 
mégis  teszik,  haszontalan  személyeskedést  mívelnek  ott,  ahol 
csak  a legszigorúbb  tárgyilagosság  lehet  helyén. 

«Ennyit  ezekről;  s most  áttérek  a feladat  második  részére. 

«A  ma  már  teljesen  elmérgesedett  harc  az  irodalom  tanú- 
sága szerint  1875  óta  foly,  amióta  t.  i.  Borbás  Vince  úr  föllépett 
8 úgynevezett  kritikai  működését  megkezdte. 

((Részemről  minden  telhetőt  elkövettem  avégett,  hogy  e mű- 
ködést az  objektivitás  szempontjából  megítélhessem.  Az  ő és 
ellenfelei  munkálatait  sorban  vettem  elő  és  csupán  csak  az  igaz- 
ságot tartottam  szem  előtt. 


176 


«E  kutatás  egy  igen  nevezetes  rendszer  fölfedezéséhez  veze- 
tett. mely  teljesen  Borbás  Vince  úr  sajátja,  teljes  világosságba 
helyezi  hivatottságát  bizonyos  „kritika1  gyakorlására.  Megvallom 
hogy  a tudományos  irodalomban  való  hosszú  gyakorlatomban 
ehhez  fogható  rendszert  nem  találtam. 

«Ha  rendre  vesszük  azt  a kilenc  irodalmi  vállalatot,  amely- 
ben Borbás  úr  a szó  szoros  értelmében  önti  az  ú.  n.  tudományos 
dolgozatait,  mindenütt  azt  fogjuk  találni,  hogy  következetes  az  ő 
rendszerében : az  egyik  iratban  visszavonni  azt,  amit  egy  másik- 
ban állított  s folyton  támadni  minden  áron». 

Azt  hiszem,  hogy  ha  ÜERMAN-nak  ma  kellene  erről  a tárgy- 
ról írnia,  mindezt  egészen  másképen  írná  meg.  Bizon}rára  beis- 
merné, hogy  annak,  aki  egy  rózsamonografiát,  egy  Vasmegye 
flóráját  s egy  balatoni  flóraművet  teremtett,  jogában  volt  önma- 
gában és  egyes  ellenfeleiben  keresni  a magyar  füvészet  viszo- 
nyainak képét  s beismerné  talán  még  azt  is,  hogy  nagyon  elsiette 
ő a dolgot  akkor,  amikor  már  1879-ben  bírálatot  mondott  Borbás 
kutatási  rendszeréről  és  azt  írta  cikke  élére : füvészeti  leszámolás. 

Ha  egyáltalában  megfelelő  ez  a kifejezés : leszámolás,  akkor 
bizonyára  csak  most  érkezett  el  annak  az  ideje,  hogy  erről  beszél- 
hessünk. Most,  amikor  a nemes  küzdők  bevégezték  a pályát  s az 
a koszorú,  amelyet  Borbás  sírjára  helyezett  az  az  ellenfele,  aki- 
vel a legtöbb  küzdelme  volt,  Simonkai  Lajos,  már  jelképileg  is 
kifejezte,  hogy  a magyar  botanika  történetében,  ha  nem  is  az 
egész  drámának,  legalább  is  egy  felvonásának  tényleg  vége  van. 


2.  Borbás  pályája*)  és  egyénisége. 

Borbás  is  abból  a társadalmi  osztályból  eredett,  mely  a 
XIX.  század  folyamán  s kivált  a kiegyezés  után  olyan  gazdagon 
mutatta  meg  kiválóságait  és  tetterejét,  nevezetesen  a szegény 
kisnemesi  osztályból.  Pályafutásának  külső  és  belső  általános  jel- 
leme sem  tér  el  hasonló  sorsú  és  hasonló  zsenialitású  kortársaié- 
tól. Valamikor,  amikor  a kortörténetíró  ezekre  az  időkre  vissza- 
tekint, Borbás  pályájában  is  könnyen  szemléltetheti  eme  kor  leg- 
jellemzőbb vonásait  és  annak  a magyar  társadalmi  osztálynak 
őserős  történelmi  hajtóerejét. 

Mint  minden  lángelme,  ő is  határozott  hivatással  lépett 
pályájára  s el  nem  tért  ettől  a hivatástól,  ettől  a korán  felismert 
életcéltól  egy  lépésre  sem.  Persze  itt  nem  tanári  pályájára  cél- 
zok, mert  hiszen  ez  csak  a megélhetési,  anyagi  keretet  jelentette 
számára,  mely  tudósi  pályájával  csak  külsőségekben  függ  össze. 
Tudósi  pályáján  bizonyára  éppen  olyan  keveset  változtatott  volna, 
ha  más  keretekben  éli  le.  ha  pap  vagy  orvos  lett  volna  is  belőle, 


•)  Életrajzi  adatait  lásd:  Dejtéri  Dr.  Borbás  Vince,  írta  Dr.  Degen 
Árpád  .Álagy.  Bot.  L.,  1905,  165 — 244.  lapon. 


177 


mint  ahogy  nem  tulajdoníthatunk  lényeges  szerepet  ebben  a te- 
kintetben annak  sem,  hogy  a sors  a tanári  élet  kereteit  jelölte 
ki  számára  a mindennapi  kenyér  megszerzésére. 

Azok  között  a mozzanatok  között,  melyeket  egyébként  vajmi 
küzdelmes  és  tövisekkel  ugyan  megrakott  életében  látunk,  alkotó 
fejlődésében  legnagyobb  fontosságúnak  tartom,  hogy  30  éves 
korában,  1874/75-ben  személyesen  is  megismerkedett  KERNER-rel 
és  Braun  SÁNDOR-ral.  Mindkettő  vezető  szerepet  vitt  akkor  a bo- 
tanikában, egyik  Innsbruckban  folytatta  akkor  már  megalapozott 
és  nagy  jövőjű  növényföldrajzi  és  biológiai  tevékenységét,  a má- 
sik Berlinben  készítette  elő  az  ott  később  hatalmasan  fölvirágzott 
modern  rendszertani  munkálkodást. 

Kerner  és  Borbás  között  nem  fejlődött  ki  melegebb  viszony, 
ami  persze  nem  jelenti  azt,  mintha  Borbás  nem  ismerte  volna 
fel  Kerner  korszakos  működésének  teljes  jelentőségét,  sőt  ellen- 
kezőleg, Borbás-í  bátran  mondhatjuk  kerneristának,  ha  tudniillik 
ezt  a szót  nem  a szoros  iskolás  értelemben  vesszük.  Nem  a bota- 
nika volt  az  oka.  hogy  személyesen  nem  fűződtek  jobban  össze, 
hanem  egyrészt  egyéni  eltérő  jellemük,  másrészt  pedig,  hogy  az 
ízig-vérig  magyar  Borbás  és  a tetőtől  talpig  osztrák  birodalmi 
Kerner  semmiképen  nem  tudtak  egymás  irányában  fölmelegedni. 

Annál  nagyobb  volt  BnAUN-nak  a személyes  hatása  is. 
Mindennél  kiválóbb  bizonyítékai  ennek  azok  az  emlékezések,  ame- 
lyeket később  Braun  szellemének  szentelt.  Büszkén  emlegeti  ezek- 
ben, hogy  az  1874/75.  tanévben  ő is  BRAUN-nak,  kora  olegnagyobb 
botanikus  korifeusának®  tanítványa  volt. 

Borbás  egész  munkásságának  sokkal  mélyebbre  nyúlnak  a 
gyökerei,  hogysem  felszíni,  másolói  jelenségekben  kereshetnék 
azt  a hatást,  melyet  reá  akár  Kerner.  akár  Braun  gyakorolt. 
Sokkal  egyénibb,  sokkal  különállóbb  volt,  semhogy  egészen  bele 
tudott  volna  akár  az  egyik,  akár  a másik  iskolakörbe  olvadni. 
De  éppen,  mert  elmélyedésekre  volt  hivatva,  éppen,  mert  nagy 
lelki  mélységekbe  látó  ereje  volt,  teljes  intenzitásukban  és  ősere- 
jükben fogta  fel  a mestereiből  reá  irányuló  hatásokat.  A balatoni 
fióramű  s a növényország  egyes  családjai  között  újszerű  pár- 
huzamosság hangoztatása  tükrözik  ezeket  a hatásokat  a maguk 
teljes  nagyszerűségében. 

Ugyanezen  okból  kifolyólag,  nem  is  állhatunk  meg  az  eddig 
említett  jelenségeknél,  ha  Borrás-í,  mint  működést  és  müvet  te- 
kintve, alapjában  akarjuk  megérteni  vagy  legalább  is  megközelí- 
teni. Mélyebbre  kell  ehhez  hatolnunk,  egyéni  legbensőbb  sajátsá- 
gait kell  kikutatnunk,  hogy  mindezt  megismerhessük.  Sőt  még 
lélektani  elemzésében  sem  szabad  az  általánosságok,  a pillanat- 
nyi hatások  és  jelenségek  vizsgálatánál  megállanunk,  hanem 
azokig  a rugókig  kell  elhatolnunk,  amelyek  a lélek  legtitkosabb 
mélységeit  alkotják. 


J78 


Azt  hiszem,  hogy  különösen  két,  alább  részletesebben  is  ki- 
fejtendő egyéni  sajátosságára  kell  a figyelmet  különösen  felhív- 
nom. Az  egyik  klasszikus  józansága  és  elfogulatlansága,  a másik 
artisztikus  vénája.  Ezek  azok  a speciális  borbási  sajátságok, 
amelyek  minden  elődjétől  és  kortársától  megkülönböztetik  egész 
tudósi  pályáját  és  egész  működését. 

Borbás  klasszikus  józansága  annyira  feltűnő,  hogy  mindenik 
müvében  egyaránt  a legészrevehetőbben  megnyilatkozik.  Bizonyos, 
hogy  kifejlődésében,  megerősödésében  nem  kis  jelentősége  és  sze- 
repe volt  nevelődésének  sem:  az  egri  ciszterciták  gimnáziumá- 
ban régi  klasszikus  hagyományok  éltek  és  váltak  a tanulókban 
eleven  erővé  s Borbás  sem  maradhatott  ezen  hatásokon  kívül. 
Ennek  tulajdoníthatjuk,  hogy  amikor  az  életbe  kikerült,  már  föl 
volt  vértezve  a korában  annjűra  divatos  természetrajongás  ellen, 
úgy  hogy,  míg  kortársai  közül  sokan  mások  a romantikus  német 
természetfilozófusok  nirvánájának  hálójába  kerültek,  ő harmonikus 
életrendje  magaslatáról  észre  sem  vette  a XIX.  század  végének 
beteg-bidermájer  vergődéseit,  amelyek  ekkor  már  nem  az  erő, 
hanem  a gyengeség  jelei  voltak. 

Hogy  azonban  Borbás  nem  tanulta  a klasszikus  józanságot, 
hanem  éppen  ellenkezőleg,  legegyénibb  alapsajátsága  a szupra- 
rousseaui  elfogulatlanság,  annak  mindennél  értékesebb  bizonyíté- 
kai azok  a sorok,  melyek  gyermekkorának  egyik  sokáig  megőr- 
zött emlékéről  balatoni  flóraművében,  legremekebb  és  legegyénibb 
munkájában,  találhatók.  Őt  már  nyermekkorában  sem  a kepzelet 
csapongása.  a mese  vonzotta,  hanem  a gyakran  ridegnek  mondott 
valóság.  «En  élénken  emlékszem  vissza,  hogy  néztük  — gyermek- 
koromban. Ipolylitke  és  Tőrincs  között  — a befagyott  Csádaj- 
mocsár  jéghátán  a tüzes  emberek  táncát.  Azaz  mindig  vágytam 
látni ; a téli  estéken  oly  látható  színekkel  meséltek  a tüzes  em- 
berekről. Esengve  kértem,  hogy  mutassák  meg  nekem;  de  mikor 
mutatni  akarták,  a tüzes  embernek  sohasem  jött  kedve  tánco- 
lásra, hogy  valóságát  láthattam  volna». 

Milyen  más  hang  ez,  mint  természetrajongó  kortársai  hangja! 
Milyen  könnyű  lett  volna  ebből  nagyszerű  és  divatos  hangulat- 
képet rajzolni  s a korában  obiigát  frázisokkal  felcicomázva,  fan- 
tasztikus leírássá  vagy  elbeszéléssé  bővíteni!  Kivált  pedig  éppen 
BoRBÁs-nak,  akiben  olyan  erősen  buzgott  az  írói  készség,  s aki 
olyan  jól  ismerte  a mocsarak  világát. 

Mennyire  különbözik  ebben  az  önvallomásában  is  mindenik 
kortársától  s elsősorban  nagy  mesterétől,  Kerner-íőI,  mennyire 
más  természetszemlélet,  gondolkozás  és  alaphang  ez,  mint  a 
Pflanzenleben  dér  Donaulánder  hortobágyi  vagy  bihari  tájképei- 
nek alaphangja,  avagy  Hermán  Ottó  leírásainak  tónusa!  A XX. 
század  verizmusa  szólal  meg  ezekben  a sorokban,  az  a megérzés, 
amety  egy  Szinnyei-Merse  Pál  tájképeiből  sugárzik. 


179 


Hogy  milyen  mélyenfekvő  alaptermészete  ez  BoRBÁs-nak. 
müveinek  minden  oldala  hirdeti.  Nézzük  csak  például,  hogy  ho- 
gyan ír  a nagyváradi  tündérrózsáról  a XIX.  század  botanikusa 
s hogyan  ő,  a XX.  századé.  Egyáltalában  nem  akarom  ezzel  a 
nagyváradi  tündérrozsa  titkát1)  botanikai  szempontból  érinteni, 
pusztán  csak  azt  akarom  kitüntetni,  hogy  a rousseaui  természet- 
rajongó  Kerner  s a klasszikus  verista  Borbás  mennyire  külön- 
böznek még  lelkűk  legmélyében  is,  dacára  annak,  hogy  a maga 
nemében  mindkettő  páratlanul  álló  kiváló  természetbúvár. 

«In  Európa  ist  sie  (t.  i.  a nagyváradi  tündérrózsa)  im  ur- 
wüchsigen  Zustand  bisher  nur  in  den  Grossvvardeiner  Thermen 
aufgefunden  worden  (Kitaibel  fedezte  fel  még  a XVIII.  század 
végén),  und  dér  schvvedische  Naturforscher  Éliás  Fries  ist  dér 
Ansicht,  dass  sie  auch  dórt  einst  angepflanzt  worden  sei.  So 
rathselhaft  aber  auch  das  Auftreten  dér  Lotosblume  in  Ungarn 
sein  mag,  so  sprechen  doch  allé  Umstánde  für  ihr  ursprünglich 
wildes  Yorkom  mén  daselbst.  Wir  habén  keine  Berechtigung  die 
FRiEs’sche  Muthmassung  zu  theilen  und  sind  vielmehr  dér  An- 
sicht, dass  wir  in  dieser  Pflanze  den  letzten  in  dem  warmen 
Vasser  erhaltenen  Rest  einer  Pflanzenschöpfung  vor  uns  habén, 
die  in  lángst  entschwundenen  Perioden  das  ungarische  Becken 
bevölkerte». 

így  Kerner!  Más  azonban  Borbás  mondanivalója. 

«A  képzelet  ugyan  messze  ragadta  a nagyváradi  tündérrózsa 
eredetét,  a jégkorszakot  átélte  hazai  ősemléknek,  annak  az  ősi 
idő  maradékának  híresztelték,  amidőn  a magyar  Alföld  éghajlata 
nagyon  hasonlított  ahhoz,  aminő  most  Alsó-Egyiptomé.  Ez  a ha- 
sonlítás nem  egészen  találó,  mert  a víz  meg  a levegő  hőfoka 
forognak  kérdésben.  Hogy  továbbá  a jégkorszakbeli  növény  láto- 
gatott fürdő  alakított  kis  forrásvizében  menekült  volna  meg  a vég- 
pusztulástól, a gyakorlott  kutató  kötve  hiszi  el. 

«A  nagyváradi  fürdőpark  szélesbített  kis  tavában  a hóvizi 
tündérrózsa  egész  idegenszerű.  Nincs  más  növénytársa  és  egyéb 
geográfiai  körülmény,  ami  magyarföldi  keletkezését  és  őskori  fenn- 
maradását bizonyítaná.  — Meg  kell  azt  is  fontolni,  hogy  a mai 
Európa  növényzeti  viszonyait  a kultúra  nagyon  átalakította  s hogy 
bizonyos  növényeknek  Európában  való  tenyészhetését  éppen  a 
kultúrái  alakítás  biztosította.  Nem  kell  mindig  a hazánkban  elég 
kétes  (bizonyára  tolihiba  s csak  annjit  jelent:  hatásaiban  s kivált 
növénygeográfiai  hatásaiban  kétes  vagy  szelídebb)  jégkorszakra 
támaszkodnunk.  Inkább  azt  a homályt  kellene  eloszlatnunk,  amely 
az  emberiség  régibb  története  és  költözködései  folytán  a növények 
össze-visszakeveredése  fölött  borong.  — Ha  könnyüszerú  felvétellel 
magyarázgatjuk  a növénygeográfia  titkait,  a keveredésnek  termé- 


‘)  Erre  vonatkozólag  lásd : Rapaics,  A nagyváradi  tündérrózsa  eredetéről : 
A Kert,  1916,  427—431.  old. 


180 


szetes  útját-módját  vág}’  művelődéstörténeti  mozzanatot  fedünk 
el,  melynek  homályát  máskülönben  talán  nem  nehezen  lehetett 
volna  eloszlatni. 

«Az  endemikus  vagy  bennszülött  növény  a gyakran  látoga- 
tott helyen,  a kultúra  közelében  inkább  elpusztul,  mint  fenmarad, 
mert  hiszen  a most  kisebb  térségre  szorult  benszülött  növény 
gyakrabban  a régi  vegetációnak  fogyatékos  maradéka  és  sokszor 
olyan  helyen  menekült  meg  régi  elterjedése  emlékéül,  ahová  a 
kultúra  még  alig  hat,  tudniillik  a havason». 

Ismétlem,  nem  a nagyváradi  tündérrózsa  rejtélyéről,  illetve 
ennek  megoldásáról  van  most  szó.  hanem  Borbás  egyéniségéről. 
A lélek  mélyében  elrejtett  erők  vannak,  amelyek  hatása  sokszo- 
rosan felülmúlja  az  úgynevezett  objektiv  érvekét,  minden  logika 
következetességét.  Nagy  egyéniségek  teremtő  erejének  sajátságai 
sohasem  külső  érvekben  és  módszerekben,  hanem  abban  keresen- 
dők, ami  érvek  csoportosítását  és  módszerek  alkotását  vezeti  s a 
lélek  titka.  Ilyen  Borbás  bán  az  említett  verizmus,  az  ö igazsá- 
gainak újszerű  oldala. 

Ebben  kell  annak  is  magyarázatát  keresnünk,  hogy  a faji 
jellem  is  egészen  másként  nyilatkozik  meg  BoRBÁs-ban,  mint  a 
demokrata-nemzeti  romantikus  hatások  alatt  álló  nagy  egyénisé- 
geinkben. Nem  akarom  ezzel  az  ő magyarságát  értékesebbnek 
feltüntetni,  csak  sajátos  vonásait  akarom  kiemelni  s ezek  egészen 
mások,  jellemzően  a XX.  század  kialakuló  alaptermészetével  meg- 
egyezők. 

Borbás-í  bátran  egybevethetjük  akármelyik  nagy  költőnkkel 
vag}r  művészünkkel  s ha  ezt  tesszük,  rögtön  szembeötük,  hogy  a 
romantikus  nemzeti  korszak  nagy  íróitól  ő lényegesen  különbözik, 
nevezetesen  abban,  hogy  az  ő faji  származását  eláruló  elvei  mé- 
lyebben fekvők,  nehezebben  megközelíthetők.  Az  ő munkálkodá- 
sának jelmondata  nem  kizárja,  csak  fölötte  van  a «nyelvében  él 
a nemzető  igéjének  s így  szól : «lelkében  és  teremtő  erejében 
él  a nemzet». 

Ezzel  nem  akarom  azt  mondani,  hogy  például  népköltészet, 
közmondások,  vág}7  hogy  a botanikánál  maradjunk,  népies  növény- 
nevek nem  érdekelnék.  Sőt  nagyon  is  érdeklik,  de  egészen  más 
szempontból.  Nyelvészeti  s néprajzi  — eme  kiválóan  a romanti- 
kus demokrata-nemzeti  korra  jellemző  kutatások  őt  is  érdeklik, 
de  nem  a rousseaui  rajongás  csodálatával  áll  velük  szemben,  ha- 
nem a pszichológus  kritikájával. 

Aki  olyan  parányi  részleteket  észre  tudott  venni,  hogy  a 
«katika»  sisakvirág  sajtóhiba  s helyesen  «patika»  sisakvirág,  aki 
a kunrépáról  kiderítette,  hogy  kanrépa,  az  nyilván  tovább  ment 
egy  lépéssel,  mint  azok,  akik  minden  kritika  s történelmi  átszürés 
nélkül  gyűjtötték  és  gyűjtik  a népies  kifejezéseket.  Ilyenekben  is 
úttörő  az  ö munkássága,  mutatja  a balatoni  hínár  mitológiai  ma- 
gyarázata s egyebek. 


181 


Borbás  egyéniségének  másik  alapvonása,  mint  említettem 
artista  készsége.  Ha  végigtekintünk  működésén  s annak  nyomta- 
tásban is  megjelent,  majdnem  900  kisebb-nagyobb  dolgozatot 
jelentő  eredményén,  hamarosan  felfedezhetjük  ezt  is.  Vissza- 
tekintve például  azokra  a kezdeti  kísérletekre,  amelyek  a Poa 
praecox  ismeretére  és  tisztázására  vezették  s egybevetve  ezzel 
olyan  klasszikus  monográfiáit,  mint  a rózsa-monográfia  vagy  a 
kakukfüvek  rajza,  mindjárt  észrevesszük,  hogy  az  ő kutató  és 
alkotó  módszere:  újabb  és  újabb  próbálkozásokkal  oldani  meg 
valamely  problémát,  közben  egyre  fejlesztve  bizonyos  készsége- 
ket. Ugyanezt  látjuk,  ha  első  itineráriumait  későbbi  megyeflora- 
monográfiáival  vetjük  egybe,  vagy  ha  a homokflóráról  írott  bioló- 
giai müvét  balatoni  flóraművével  hasonlítjuk  össze. 

Minden  irányban  szerény  kezdet,  kísérletezés,  az  első  sze- 
replés bizonytalansága,  mely  azonban  a folytonos  gyakorlat  köz- 
ben egyre  biztosabbá,  egyre  tökéletesebb,  eredményesebb  szereppé 
válik,  míg  végül  sikerül  elérnie  azokat  a magaslatokat,  ahol 
intuíció  és  invenció  veszik  át  a gyakorlat  helyét  s a folytonos, 
erupciószerü  megújhodások  és  ismétlések  lángelméjének  teljes 
megnyilatkozását  teszik  lehetővé. 

"Neki  minden  műve  egy-egy  új  szerepet  jelentett,  melyet 
egyre  nagyobb  és  nagyobb  bravúrral  játszott  el,  míg  végre  sike- 
rült, ha  nem  is  a véglegeset,  de  mindenesetre  az  igazit,  a spe- 
ciális borbásit,  a nagyot  és  nagyszerűt  megtalálnia.  Nem  képze- 
letének csapongása,  nem  fantáziájának  elragadó  ereje  bűvölik 
meg  művének  olvasóit,  hanem  artista  vénájának  tudományában 
odáig  el  nem  ért  tökéletességig  vezetett  kifejlesztése. 

Ez  a magyarázata  határokat  nem  ismerő,  folyton  megújhódó 
fejlődésének,  ez  a magyarázata  annak,  hogy  kedvenc  tudományát, 
a florisztikát  legutolsó  nagy  művében  valósággal  művészi  szfé- 
rákba emelhette.  A Liszt  FERENC-ek  ereje  lakozott  benne,  s való- 
ban. balatoni  flóraművének  enumerációi  olyan  hatásúak  és  érté- 
kűek, mint  Liszt  híres  második  magyar  rapszódiájának  csodála- 
tos futamai  és  akkordjai. 

Borbás  emez  itt  kiemelt  két  alapsajátságával  nem  áll  azon- 
ban egyedül  a maga  korában.  Említettem  már.  hogy  pályája  sok 
tekintetben  azonos  más  hasonló  sorsú  és  zsenialitású  (nem  bota- 
nikus) kortársának  pályájával.  Ugyanezt  kell  most  mondanom 
egyéni  alaptermészetére,  botanikus  kortársaitól  megkülönböztető 
kiválóságaira  vonatkozólag  is.  Más  téren,  más  körben  nem  egy 
hasonló  alaptermészetre  akadunk  s kiváltképen  mindenütt  ott,  ahol 
a jövőt  jelentő  nagyságokat  keressük  ebben  a korban.  Ez  magya- 
rázza meg  s egyszersmind  indokolja  is,  hogy  őt  külön  is  kiemeljük 
botanikus  kortársai  közül,  és  hogy  mint  természetbúvárt  a magyar 
reneszánsz  befejező  időszakában  úttörő  és  kiváló  jelenségnek 
mondjuk,  aki  éppen  annyira  befejezője  a XIX.  század  eme  hazai 
törekvéseinek,  mint  egyik  nagyszerű  hírnöke  a XX.  századéinak. 


182 


Nem  a véletlen  tette  őt  vezérré,  nem  is  a pillanatnyi  ered- 
mények, hanem  a jövő  fejlődését  mélyen  megérző  és  fölfogó 
zsenialitása.  Ha  csak  olyan  nagyon  szorgalmas  lett  volna,  mint 
Hazslinszky,  ha  csak  annyira  európai  nivóra  törekvő  lett  volna, 
mint  Jurányi  s ha  csak  annyira  ragaszkodott  volna  a magyar 
florisztikus  hagyományokhoz  és  korához,  mint  Janka,  akkor  mél- 
tán tagadhatnék  meg  tőle  a vezéri  pálcát.  Ám  amellett,  hogy 
mindezek  a tulajdonságok  benne  is  éppen  úgy  megvoltak,  mint 
eme  kortársaiban,  benne  még  más  erők  is  laktak,  más  nagy  és 
hatalmas  erők,  amelyeknek  igazi  jelentőségét  megmérni  ma  még 
nem  lehet,  de  ann}'it  már  láthatunk,  hogy  ezek  az  erők  új  és 
nagy  lökést  adtak  a botanika  magyarországi  történetének,  ezek 
az  erők  tehát,  noha  a múlttal  össze"  is  olvadtak  s európai  emel- 
kedettséget is  jelentenek,  mégis  a jövő  Magyarországának  is  moz- 
gató rúgóit  alkotják. 


3.  Borbás-féle  fajok. 

Borbás  fellépése  idejében,  illetve  nem  sokkal  azelőtt  nagy 
megújhodáson  ment  át  a florisztika  nálunk  is  s azoknak  a válto- 
zásoknak, amelyekkel  ez  a megújhodás  járt,  nagyon  fontos  sze- 
repe volt  Borbás  munkálkodásában  is.  Említettem" már,  hogy  nem 
véletlen  dolga,  hanem  a körülmények  hozták  magukkal,  hogy 
Nyugateurópában  született  meg  a fejlődéstani,  másként  mikro- 
szkópi  botanika,  egyszóval  a ScHLEiDEN-kijelölte  irány.  Ott  a 
florisztika  már  tényleg  kezdi  kiélni  magát:  az  egyes"  nyugat- 
európai országok  flórájának  problémái  a főbb  vonásokban  meg- 
oldattak s legfeljebb  jelentéktelen  részletek  várnak  még  meg- 
oldásra. Fejlődésre  ezen  a téren  ott  már  nincs  kilátás,  csak 
újabb  kombinációkra,  ez  pedig  éppen  a teremtőerejü  nagy  elméket 
érdekli  a legkevésbbé. 

Egészen  másként  volt  és  van  azonban  a dolog  a Habsburg- 
birodalomban  ezen  a téren.  Itt  még  mindig  élő  szükséglet  a 
florisztika,  mert  a flóra  problémája  mindeddig  nincs  véglegesen 
megoldva  s még  kevésbbé  lehetett  ezt  a hatvanas  és  a hetvenes 
években  elmondani.  Nem  csodálkozhatunk  tehát  azon,  hogy  ugyan- 
akkor, amikor  Hazslinszky  java  erejét  a kriptogamok  felkutatá- 
sára szenteli,  Jurányi  pedig  a bonc-élettani  irány,  a schleideniz- 
mus  meghonosítását  tűzi  ki  célul,  idegenek  teljesen  a Habsburg- 
birodalom  s ebben  Magyarország  flórájának  a problémájával  fog- 
lalkoznak. Ebben  kell  egyszersmind  a magyarázatát  látnunk 
annak  a körülménynek  is,  hogy  sem  HAzsuNszKY-nak,  sem 
JuRÁNYi-nak  nem  sikerül  a botanika  magyarországi  történetében 
mélyrehatóbb  változást  előidéznie,  hanem  hogy  a honi  botanika 
más  alapokból  kiindulva  jutott  el  a megújhodáshoz. 

Ugyanakkor,  amikor  a csodálatosan  szorgalmas  Neilreich 
Ágost  (1803 — 1871)  a letűnt  kitaibelianus  korszak  florisztikai 


183 


eredményeit  a hatvanas  években  irattárszerúleg  foglalja  össze, 
új  törekvések  is  — és  pedig  erős  hanggal  — jelentkeznek.  Az 
újítók  közül  az  egyik,  nevezetesen  Schur  Fér  din- and  (1799—1878), 
aki  rendkívül  sokat  dolgozott  Erdély  flórájának  felderítésében, 
nem  tudott  olyan  eredményt  elérni,  mint  amilyent  rendkívül  szor- 
galmas munkálkodása  megérdemelt  volna.  Annyi  azonban  tény, 
hogy  azt  a problémát  érintette,  amely  később  teljes  fontosságá- 
ban feltárult,  nevezetesen,  hogy  a régibb  florisztika  alap- 
ján a szóban  forgó  terület  flórájának  problémáját 
megoldani  nem  lehet.  Ámde  sem  ez  a probléma  nem 
állott  tisztán  előtte,  sem  megoldást  nem  tudott  reá  találni,  kriti- 
kája sem  volt  a követelményeknek  megfelelő  s így  aztán  Erdély 
flórájáról  írott  rendkívül  bizarr  müvei  egyáltalában  nem  voltak 
alkalmasak  arra,  hogy  komolyabb  hatást  keltsenek. 

Annál  alapvetőbb,  sőt  egyenesen  korszakos  jelentőségű  azon- 
ban Kerner  Antal  (1831 — 1898)  munkálkodása.  I\ERNER-ben  sze- 
rencsésen egyesült  a korában  nagy  szerepet  játszó  romantikus 
demokrácia  természetrajongása  a természetbúvár  éleslátásával  és 
mélyrehatóié  kritikájával  s ez  ha  nem  is  óvta  meg  őt  egyes 
rousseaui  túlzásoktól,  képessé  tette  arra.  hogy  a föntebb  már 
említett  problémát  necsak  meglássa,  hanem  a maga  teljes  egészé- 
ben és  fontosságában  meg  is  világítsa,  sőt  utat  is  jelöljön  ki  a 
megoldás  elérésére. 

Kerner  munkálkodása  sok  tekintetben  beletartozik  a darwi- 
nizmus s főként  a szállóigévé  lett  «kiizdelem  a létért»  elv  újabb 
történetébe,  a darwinizmus  nagyszerű  differenciálódásába  s végső 
lélektani  elemzésében  nem  más,  mint  ennek  a Habsburg-birodaiom 
botanikai  szükségleteihez  való  áthasonítása. 

Hogy  Darwin  miképen  robbantotta  fel  aLiNNÉ-féle  teremtett 
és  változhatatlan  fajok  elméletét,  sokkal  jobban  ismeretes  annál, 
hogysem  itt  szükséges  lenne  erre  kitérnem.  Hangsúlyoznom  kell 
azonban,  hogy  Darwin  művei  lényegükben  véve  mégis  mást 
jelentettek,  mint  amit  benne  kortársai  közül  nem  egy  látni  vélt, 
nevezetesen  az  élőlények  faji  felfogásának  teljes  eltörlését.  Az 
élőlények  faji  felfogása  sokkal  mélyebben  gyökerezett  a tudomá- 
nyos szükségletekben,  hogysem  ilyesmire  ma  már  gondolni  is 
lehetne,  ellenben  igenis  egy  bizonyos  fokú  szubjektiv  tényező 
bevonását  jelenti  ezen  a téren  a darwinizmus,  hogy  a fajok 
nemcsak  a természettől  adott  tényezők,  hanem 
egyszersmind  a tudomány,  a társadalmi  szük- 
ségletekkel változó  tudomány  hasonlóképen 
változó  függvényei  is.  A darwinizmus  szellemében  tehát 
a faj  egy  bizonyos  tudományos  és  nem  kevésbbé  egyéni  impresszió. 
Linné  fajai  a l'art  pour  l’art  természetszemlélet  eredményei, 
Darwin  fajai  egy  új,  fejlettebb  természetszemlélet  szülöttei. 

Kerner  a legnagyobb  mértékben  s a legszerencsésebben, 
mindenesetre  pedig  egy  lángelme  mélyrelátásával  aknázta  ki  ezt 


ISt 


az  új  elvet.  «Gute  und  schlechte  Arten»  a címe  annak  a röpirat- 
nak.  amelyben  ő ezt  az  újítását  bejelenti  s a «Yegetations- 
verhaltnisse  des  mittleren  und  östlichen  Ungarns»,  meg  a «Flora 
exsiccata  Austro-Hungarica»  az  új  elv  kivitele  és  alkalmazása. 

A kernerizmus  lényegét  a fajfelfogásban1)  röviden  a követke- 
zőkben foglalhatjuk  össze.  A Habsburg-birodalom  flóráinak  külön- 
féle problémáit  a régimódi  fajokkal  megoldani  nem  lehet,  szüksé- 
ges ennélfogva  új  felfogás  alapján  az  egész  eddigi  florisztikai 
eredményt  revideálni;  ajánlatosnak  látszik  a faj  határait  az  eddi- 
ginél sokkal  szűkebbre  szorítani,  a különböztetést  részletesebbé 
és  pontosabbá  tenni  s ezeknél  az  újmódi  fajoknál  az  elhatárolás- 
ban a modern  biológiai,  főként  pedig  a növény  földrajzi  szempon- 
toknak lényeges  szerepet  biztosítani. 

Kz  a tan  egy  csapásra  új  helyzetet  teremtett,  amennyiben 
előtérbe  helyezte  megint  a már-már  nálunk  is  elszunnyadó  florisz- 
tikai munkálkodást  és  egy  egészen  új,  egyelőre  szinte  beláthatat- 
lan horizontot  nyitott  a botanikai  munkálkodás  számára  azzal, 
hogy  az  új  cél  érdekében  egyesítette  a szorosabb  értelemben  vett 
florisztikai  irányt  a külföldön  ekkor  már  nagy  eredménnyel  dol- 
gozó biológiai  s bonc-élettani  kutatási  iránnyal. 

Hogy  a Kerner-íőI  fölfedezett  és  zseniális  jövóbelátással 
teljes  fontosságában  hangsúlyozott  cél  kitűzése  milyen  gyümöl- 
csöző volt,  azt  azok  a minden  tekintetben  elismerésre  méltó 
eredmények  igazolják,  amelyekre  a kernerista  utódok  munkálko- 
dása Ausztriában  és  nálunk  vezetett  s amelyek  mögött  bizonyára 
nem  marad  el  a balkáni  flórakutatók  működésének  még  csak  a 
jövőben  várható  végleges  eredménye  sem. 

Borbás  felléptekor  persze  mindez  nem  volt  még  ennyire 
világos  és  ennyire  könnyen  megközelíthető  s így  határozottan 
helyes  érzékről  tett  ő akkor  tanúságot,  amikor  munkálkodása 
bázisául  a kernerizmust  választotta.  Ha  a régebbi  honi  botanika 
ere  az  ötvenes  és  hatvanas  években  el  is  apadt,  ezt  a kitaibelia- 
nus  múltat  mégsem  lehetett  végleg  eltemetni,  mert  hiszen  ez  volt 
az  egyetlen  lehetőség  ahhoz,  hogy  az  új  fejlődés  már  megépített 
alapokból  induljon  ki  s így  kapcsolja  magába  a külföldi  törekvé- 
sek legfontosabb  eredményeit  is. 

Á kezdő  Borbás  kritikai  működésének  éppen  abban  van 
tehát  kiváló  fontossága  úgy  a saját  fejlődése,  valamint  a honi 
botanika  szempontjából,  hogy  ezzel  ő rögtön  rálépett  a nálunk 
egyedül  lehetséges  és  helyes  útra.  amelynek  az  elején  ugyan  sok 
nehézséggel  járt  az  eligazodás,  de  amely  mégis  egyedül  vezetett 
a jövőbe  s nem  vitt  zsákutcába,  mellékvágányra. 

A részletekre  nem  szükséges  itt  kiterjeszkednem,  elég,  ha 
annyit  emelek  ki,  hogy  mint  minden  kezdő,  Borbás  is  többször 


M Lásd  még  erre  vonatkozólag : Dbgen  : Kerner  Antal,  Termtud.  Közlöny 
1898,  397—8.  old. 


185 


tévedett,  de  ezt  ő mindig  belátta  s igyekezett  mihamarabb  kikö- 
szörülni a csorbát.  Ellenfelei  persze,  akik  nem  tudták  az  ő 70-es 
évekbe  eső  kezdő  munkálkodásának  igazi  jelentőségét  meglátni, 
részben  megrettenve,  részben  pedig  bizonyos  kárörömmel  fogad- 
ták a lényeg  mellett  teljesen  elvesző  jelentőségű  botlásait  s mi- 
helyt alkalmuk  nyílt,  a maguk  hasznára  és  Borbás  reményeinek 
elcsüggesztésére  akarták  mindezt  kihasználni. 

ü azonban  ment  a maga  helyesen  felismert  útján  mindig 
tovább  é3  mindig  előre,  nem  feledkezve  meg  azonban  sohasem  a 
kezdet  tévedéseiről  sem  és  reparálva  azokat,  mihelyt  reparálásra 
alkalma  nyílott.  A hetvenes  években  kifejtett  munkássága  főként 
bánáti  és  horvátországi  útjainak  itineráriumai  összeállításából  és 
ezeknél  hangsúlyozandóbban  egyes  kritikus  növényeink  vagy  ezek 
csoportjainak  az  új  felfogás  alapján  végzett  feldolgozásából  és 
megvilágításából  áll. 

A hetvenes  évek  vége  felé  már  nagyobb  feladatokra  is  vál- 
lalkozik ezen  a téren,  de  florisztikai  hivatottságának  s egyszers- 
mind nagyrahivatottságának  első,  de  annál  komolyabb  “jelével 
csak  a nyolcvanas  évek  elején  találkozunk.  «A  magyar  birodalom 
vadon  termő  rózsái  monográfiájának  kisérlete»,  mely  ugyan  már 
sok  tekintetben  hamarabb  is  készen  volt,  de  csak  1881-ben  jelent 
meg,  az  a müve,  amelyben  nemcsak  egész  eddigi  működését  meg- 
haladta, hanem  egyszersmind  egy  a maga  nemében  nálunk  mind- 
eddig utói  nem  ért  remekművel  ajándékozta  meg  a botanikai 
irodalmat. 

A rózsamonográfia  egy  kerek  és  minden  részletében  harmo- 
nikusan befejezett  egész  s bár  minden  oldala  rendkívül  gazdag 
és  — a különösen  legújabb  botanikai  irodalmunkban  sokaknál 
sajnosán  tapasztalt  szokással  ellentétben  — nagyon  is  méltány- 
landó irodalmi  ismeretekről  és  körültekintésről  tanúskodik,  mégsem 
más  hasontárgyú,  mondjuk,  Déséglise  művének  függeléke,  hanem 
Borbás  egyéniségét  hűen  tükröző  speciálisan  eredeti  magvar 
monográfia. 

A legtöbb  akkorában  és  azóta  nálunk  készült  monográfiia 
igyekszik  a nehézségeket  s főként  a magyarhoni  flóra  sajátossá- 
gaiból eredő  nehézségeket  megkerülni  s a magyarországi  növény- 
alakokat másoktól  és  más  viszonyoktól  megszabott  keretekbe  be- 
préselni. Homlokegyenest  ellenkező  az  alapfelfogása  a rózsa- 
monográfiának,  amelyben  éppen  a legnehezebb  s a spe- 
ciálisan magyarországi  flóraviszonyokból  eredő 
problémák  teszik  a lényeget  s mindez  egy  igazi  tudós  lelké- 
nek magasztos  szeretetével  van  felkarolva  s európai  jelentőségé- 
ben megvilágítva.  A rózsamonográfia  latin  nyelven  készült,  de  a 
szelleme  mégis  magyarabb,  mint  igen  sok  népdalokkal  és  egyéb 
szólamokkal  fölcifrázott  s nagy  hangon,  de  annál  kevesebb  meg- 
értéssel és  tudományos  komolysággal  piedesztálra  emelt  munka. 

13 


186 


Ez  a remekmű,  amint  említettem,  a maga  nemében  párat- 
lanul áll  a magyarországi  botanikai  irodalomban,  amivel  azonban 
nem  akarom  egyszersmind  azt  is  állítani,  hogy  tisztán  csak  tudo- 
mányos jelentőség  szempontjából  magának  BoRBÁs-nak  is  nem 
lenne  még  más  hasonló  készségről  tanúskodó  müve.  Ilyen  ugyanis 
az  1890-ben  megjelent  oKözépeurópa,  különösen  Magyarország 
kakukfüveinek  ismertetése)),  és  szintén  ilyen  jelentőségű  még  az 
a munkássága  is,  amelyet  a hazai  tölgy  és  mentaalakok  felderí- 
tésében kifejtett. 

Általában  elmondhatjuk,  hogy  éppen  a legkritikusabb,  a leg- 
nehezebb nemzetségek  vonzották  a legjobban  s mindig  éppen  leg- 
nehezebb vonatkozásaikban.  IUren  tárgyú  és  ilyen  jól  megértett 
és  megalapozott  munkásságának  köszönhette,  hogy  korában  a 
honi  j Rosa,  Rubus , Epilobium , Hieracium,  Mentha,  Viola , Roripa , 
Dianthus , Potentilla  és  Galium  nemzetségek  legkiválóbb  ismerő- 
jének tartották  s véleményét  mindig  nagyrabecsülték  még  azok 
is,  akik  esetleg  másképen  igyekeztek  hasonló  problémákat  meg- 
oldani. Kiváló  műveinek  megjelenése  után  ezen  a téren  európai 
hírnevű  kapacitás  lett,  akit  szívesen  láttak  munkatársul  a legelső- 
rendű külfödi  vállalatok  is. 

Sajnos  hazánkban  ebben  a tekintetben  sem  foglalta  el  még 
napjainkban  sem  azt  a polcot,  amely  őt  ilyen  páratlanul  álló 
munkálkodás  után  jogosan  megilletné.  Mint  életében,  most  is 
állandóan  a megnemértés  és  a méltánytalanságból  eredő  jogtalan 
kritika  számtalanszor  részesíti  éppen  eme  kiváló  munkásságáért 
támadásokban.  A «Borbás-féle  faj » ma  is  hallható  gúnynév, 
amely  csodálatos  módon  éppen  legmagasabbrendű  képességei 
egyikének  akar  megbélyegzése  lenni. 

Ezért  is,  de  ettől  eltekintve  is  fölöttébb  érdemes  a Borbás- 
féle  fajokkal,  illetve  azok  jellemével  és  jelentőségével  tisztába 
jönnünk,  vagyis  megvizsgálni  azt,  hogy  milyen  helyet  foglalnak 
el  Borbás  említett  munkái  a honi  s általában  a botanikai  iroda- 
lomban, mert  hiszen  a BoRBÁs-féle  fajok,  ha  gúnyból  is  kapták 
szerzőjük  nevét  jelzőnek,  ez  végeredményben  mégis  csak  annak 
a jele,  hogy  ezeknek  a fajoknak  a jellemében  van  valami  spe- 
ciális vonás,  amely  szerzőjük  egyéniségének  teremtő  erejéből 
ragadt  reájuk. 

Valóban  Borbás,  mint  nővén  vismerő  a maga  korában  nálunk 
egészen,  de  sok  tekintetben  a külföldön  is  teljesen  különálló  hely- 
zetet foglal  el,  úgy  hogy  méltó,  ha  a LiNNÉ-féle,  KERNER-féle  stb. 
fajok,  helyesebben  fajfelfogás  és  technika  mellett  BoRRÁs-féle 
fajokról  is.  illetve  fajfelfogásról  és  technikáról  is  beszélünk 
s ezzel  a gúnynevet  a méltatlankodóktól  jogtalanul  rátapasztott 
salaktól  végleg  megtisztítjuk. 

Föntebb  már  említettem,  hogy  Kerner  működése  milyen 
evolúciót  jelentett  a Üorisztikában  és  speciálisan  a fajfelfogás 
terén.  Első  feladatunk  már  most  megvizsgálni,  mityen  viszonyban 


137 


van  a BoRBÁs-féle  és  a KERNER-féle  faj,  mert  hiszen  előre  is  gon- 
dolható, hogy  Borbás  és  Kerner  faj  felfogása  közel  esnek  egy- 
máshoz. Ez  valóban  így  van.  De  ennek  hangsúlyozásakor  mindjárt 
arra  is  rá  kell  mutatnom,  hogy  a két  felfogás  között  mégis  jelen- 
tékeny eltérések  is  vannak. 

Kerner  fajfelfogását  méltán  nevezzük  növényföldrajzinak, 
mert  ő a különböztetés  legfőbb  mértékéül  a növényföldrajzi  szem- 
pontokat tartotta  és  alkalmazta.  Ez  a szempont  sok  tekintetben 
megvan  Borbás  faj  felfogásában  is,  de  legtöbbnyire  egészen  más- 
képen alkalmazva.  Fontos  dolog  továbbá,  hogy  ezenkívül  még 
más  szempontok  s ezek  között  igen  sokszor  tisztán  csak  a gya- 
korlatból elsajátított  technika  legszubjektivebb  szempontjai  is"  az 
előbbivel  teljesen  hasonló,  sőt  néha  azt  teljesen  háttérbe  szorító 
fontosságot  nyernek  Borbás  fajfelfogásában,  ami  a BoRBÁs-féle 
fajoknak  az  ő technikája  virtuozitásából  eredő  rendkívül  finoman 
niianszolt  jellemet  ad.  Kerner  fajai  valósággal  megelevenített 
darwinista-biológiai  és  növényföldrajzi  tantételek,  amit  a Borbás- 
féle  fajokra  csak  ritka  esetben  mondhatunk,  mert  ezek  inkább 
a florist  a-monográf  us  magasfokú  gyakorlatának 
egyéni  s mindig  a tárgy  és  az  anyag  szerint  vál- 
tozó szinte  impreszionisztikus  elhatározásai.  ~ 

Ma,  amikor  már  Nageli  és  Peter  iarieraeiwm-monográfiáját 
ismerjük,  csak  kevéssé  ejthetnek  gondolkozóba  Borbás  legvirtuó- 
zabb  monográfiái  is,  még  az  a rendkívüli  különböztetés  is,  ame- 
lyet ő a tölgy  és  a mentaalakok  ismertetésében  végbevitt.  Nem 
akarom  ezzel  azt  állítani,  hogy  a rózsamonográfiával  mindenben 
megelőzte  volna  Borbás  a Hieracium- monográfiát,  de  igenis  hang- 
súlyozni kívánom,  hogy  a rózsamonográfiának  mégis  csak  külö- 
nös jelentőséget  kölcsönöz  az  egész  botanikai  irodalomban,  hogy 
a Hieracium-momgriüsL  legelső  részlete  csak  5 évvel  később 
jelent  meg,  ami  bizonyítja,  hogy  a BoRBÁs-féle  fajok  speciális 
jelleme  szerzőjük  egyéniségéből  fakad,  nem  pedig  idegen  hatás. 
S ez  abban  a kis  körben,  amelyet  a honi  botanika  irodalma  az 
európai  botanikai  irodalomban  elfoglal,  mindenesetre  figyelemre- 
méltó. 

Amint  ugyanis  egyik  oldalon  a kernerista  fajokkal  rokonok 
a BoRBÁs-féle  fajok,  más  oldalról  megint  a nagelianus-fajokkal 
azok.  Csakhogy  Nageli  és  Peter  Hieracium- fajai  is  bizonyos  és 
pedig  a KERNER-féle  elvektől  független  és  teljesen  különböző 
biológiai  tantételek  igazolásai  és  szemléltetői  s ennek  a felisme- 
rése kezünkbe  adja  a kulcsot  annak  a zárnak  a felnyitására  is, 
amely  a BoRBÁs-féle  fajokat  a nagelianus  fajoktól  megkülönböz- 
teti. A nagelianus  fajok  igazi  rokonai  és  szellemi  leszármazottai 
ugyanis  a De  VRiES-féle  teljesen  szupraflorisztikus  úgynevezett 
elemi  fajok  s ezek  bizonyára  egészen  más  felfogás  jellemét 
mutatják,  mint  a BoRBÁs-féle  fajok.  Hogy  különben  a nagelianus 
felfogásból  eredő  fajok  mennyire  különböznek  a BoRBÁs-féle  fajok- 

13* 


tói,  az  az  egész  környezetükből  kirívó  mivoltuk  szemlélteti  leg- 
jobban, amire  több  legújabb  megyeflóra-monográfiánkban  rábuk- 
kanunk, ha  a nagelianus  H ieracium-í ajokat  bennük  egyéb  fajok- 
kal vetjük  egybe,  vagy  ha  például  Gugler  Centaurea- monográ- 
fiáját Wagner  hasontárgyú  művével  hasonlítjuk  össze.  Ugyanakkor 
összehasonlítva  Wagner  Geufaiími-dolgozatát  HAYEK-ével,  elénk 
tárul  az  a különbség  is,  ami  a borbásiánus  és  a kernerista-fajok 
között  van. 

A BoRBÁs-fele  fajok  speciálisan  a magyar  flóra  problémáját 
szemmel  tartó  nagy,  különböztető  készségű  és  szubjektív  erejű 
florista  és  florisztika  eredményei,  amelyeknek  jellemük  és  jelen- 
tőségük éppen  abban  van,  hogy  ezek  a magyar  flóra 
problémáját  rejtő  zárnak  egyedül  megfelelő 
kulcsai. 


4.  Megyeflóramonográfiák. 

Szükségesnek  tartom  felvetni  azt  a kérdést,  hogy  vájjon 
tényleg  olyan  nehéz  probléma-e  a magyarországi  flóra  problémája, 
mint  amilyennek  legkiválóbb  botanikusaink  tartották  és  ma  is 
tartják  s ha  ez  tényleg  így  van,  vájjon  nem-e  pusztán  csak  a 
hazai  botanikai  kutatások  tökéletlenségén,  illetve  elmaradottságán 
múlik,  hogy  ez  a probléma  ma  sem  tekinthető  megoldottnak. 

Azt  hiszem,  hogy  eme  kérdések  eldöntésére  teljesen  ele- 
gendő, ha  rámutatok  arra,  hogy  ezideig  minden  olyan  összefog- 
lalás vagy  a magyar  flóra  problémájának  megközelítése,  amely 
nem  valamely  egészen  kis  részlet  földerítésére  irányult,  egészben 
vagy  részben  kudarcot  vallottnak  tekinthető  s éppen  úgy  csak  a 
legkiválóbb  botanikusaink  törekvéseinek  és  munkálkodásának  iga- 
zolására szolgál,  mint  minden  egyéb  honi  botanikai  törekvés. 

Vegyük  például  Neilreich  Aufzáhlungját,  tekintsük  Baum- 
garten  erdélyi  flóraművét,  vagy  akár  Schlosser  és  Vukotinovic 
horvátországi  Syllabusát  és  Flóráját,  nyilvánvaló  dolog,  hogy 
mindezek  egyáltalában  nem  tekinthetők  a magyarországi  flóra, 
illetve  célzott  részletei  megfelelő  tükrének,  hanem  csak  kísérlet- 
nek, amelynek  éppen  a negatív  jelentősége  fontos,  nevezetesen 
az,  hogy  az  ő szempontjaik  nem  elegendők  a magyarországi  flóra 
jellemének  föltüntetésére.  Ugyanezt  tanuljuk  meg  egy  olyan  újabb- 
kori  s idevaló  kutatások  eredményeit  is  sok  tekintetben  felhasz- 
náló műből  is,  mint  Pax  kárpáti  flóramüve,  amely  a német  biro- 
dalmi E.MGLER-iskola  tanainak  szépen  sikerült  alkalmazása,  de 
legkevésbé  sem  a Kárpátok,  mint  Magyarország  egy  részlete, 
flórája  problémájának  megoldása. 

Az  egyetlen,  aki  az  anteborbásianus  botanikusok  közül  meg- 
felelő és  megértő  törekvéssel  próbálkozott  meg  hazánk  flórájának 
problémájához  közeledni,  Kerner  volt.  Az  ő valóban  korszakos 
működésének  köszönhetjük,  hogy  legalább  annyi  tisztázódott, 


189 


hogy  miben  van  ennek  a problémának  a lényege.  De,  hogy  éppen 
Kérné r maga  sem  tartotta  ezen  a téren  kifejtett  működését  több- 
nek, mint  előkészítésnek,  mutatja,  hogy  minden  olyan  és  pedig 
gyakran  hallott  kívánságnak,  hogy  a Habsburg-birodalom  növé- 
nyeinek teljes  enumerációját  elkészítse,  ellentállott  és  megelége- 
dett, igaz,  úttörő  és  útmutató  jelentőségű,  de  mégis  csak  részlet- 
munkák  kidolgozásával. 

S amit  így  elért,  az  bizonyára  több  és  nagyobb  jelentőségű 
volt,  mint  ha  az  egész  Habsburg-birodalom  vagy  akár  külön- 
külön  Ausztria  vagy  Magyarország  növényeinek  teljes  enumerá- 
cióját elkészítette  volna.  A Pflanzenleben  dér  Donaulaender,  a 
Flóra  exsiccata  Austro-Hungarica  és  a többiek,  bár  csak  folyta- 
tását jelentik  azoknak  a törekvéseknek,  amelyek  élén  Ausztriában 
Jacquin,  nálunk  pedig  Kitaibel  neve  ragyog,  gazdagítva  természe- 
tesen kora  legfontosabb  tudományos  felfedezéseinek  eredményei- 
ből a saját  zsenialitásán  átszűrt  és  áthasonított  újszerűségekkel, 
mégsem  jelentik  s nem  is  akarják  jelenteni  a megoldást,  hanem 
inkább  a probléma  modernebb  fogalmazását. 

Nem  csodálkozhatunk  tehát  azon  sem,  hogy  Bordás  sem 
kezdte  növényföldrajzi  munkásságát  a magyarországi  flóra  pro- 
blémájának teljes  átkarolásával  és  felölelésével,  hanem  éppen 
ellenkezőleg  tett,  amennyiben  apróbb  körű  részletproblémákkal 
kezdte  s még  akkor  is  megmaradt  abban  a keretben,  amit 
megyeílóra-monográfiái  jelentenek,  amikor  a tartalommal  már 
tényleg  túllépte  ezeket  a kereteket. 

A balatoni  flóramű  bizonyára  sokkal  több,  mint  egy  megye- 
flóra-monográfia,  de  hogy  azt  megírhassa,  ahhoz  ezek  föltétlenül 
szükséges  előfutárok  voltak.  Fontosnak  és  kiemelendőnek  tartom 
tehát,  hogy  rámutassak  arra,  hogy  Bordás  kiváló  érzékfinomsá- 
gáról tanúskodik,  hogy  visszanyúlt  egészen  addig  a formáig,  amely- 
ben legelső  flóramonográfiáink  megjelentek,  az  itinerárium  és  a 
városkörnyéki  vagy  megyeflóra-monográfia  formájáig. 

Bánsági  és  horvátországi  itineráriumai  az  ő legelső  flóra- 
művei s ezek  sok  tekintetben  teljesen  kernerista  iskolaművek.  Itt 
említendő  Arbe  és  Veglia-szigetek  nyári  flórája  is,  bár  ebben  az 
utóbbiban  már  nyomaira  akadhatunk  annak,  hogy  a maga  szár- 
nyainak bontogatásával  is  megpróbálkozott. 

Első  komolyabb  szárnybontogatásának  mindazonáltal  ((Buda- 
pest és  környékének  növényzete®  című  1879-ben  megjelent  flóra- 
monográfiáját kell  felismernünk.  Ez  a munkája,  amely  — sajnos  — 
ma  is  utolsó  összefoglalása  Budapest  növényzetének,  a régebbi 
hagyományoktól  s a korabeli  florisztikai  nézetektől  való  elszaka- 
dását jelenti  be  s egyszersmind  egy  új  út  megnyitását,  azét  az 
útét,  amelyen  később  több  nagyszerű  eredményt  ért  el  s amely 
végül  legkiválóbb  alkotásához  is  eljuttatta. 

Persze  a kezdő  habozásai  is  gyakran  nyomot  hagytak  eme 
müvében,  ami  külsőleg  némileg  Schur  erdélyi  flóraművéhez  is 


190 


hasonlatossá  teszi  dolgozatát.  Ez  a hasonlatosság  az  egyes  nö- 
vényalakok megnevezésében  és  elkülönítésében  tapasztalható 
aránytalanságokban  áll.  Hogy  ebből  Borbás  mégis  kiküzdötte 
magát,  Schur  pedig  örökre  fogva  maradt  benne,  az  az  előbbi 
fejezetben  vázolt  gyakorlataitól,  illetve  az  ezekben  való  nagv 
tökéletességig  vitt  érzékkifejlesztéstól  — s ezek  a legfontosab- 
bak — eltekintve,  még  abban  találja  magyarázatát,  hogy  Borbás 
rokról-fokra  emelkedve  nyúlt  egyre  nagyobbkörű  és  nehezebb 
flóraproblémákhoz.  Schur  pedig  — hogy  működésének  csak  erre 
a gyengeségére  mutassak  rá  — egyszerre  igen  magasan,  igen 
nagy  körben  kezdte. 

Mindezzel  persze  nem  akarok  Borbás  eme  műve  és  Schur 
művei  között  mélyebben  járó  hasonlatosság  léteiére  célozni,  mert 
hiszen  Borbás  és  Schur  között  olyan  egyéni  alapvető  különbsé- 
gek vannak,  amelyek  ennek  a gondolatát  is  kizárják. 

Az  első  teljesen  önálló  BoRBÁs-féle  flóramü:  Békésmegye 
flóramonográfiája,  mely  1881-ben  jelent  meg.  Az  évszám  annyi- 
ban bír  fontossággal,  amennyiben  a rózsamonográfia  megjelenésé- 
nek évszámával  egybevetve,  mutatja,  hogy  szerzőjük  fejlődésében 
a nyolcvanas  évek  eleje  jelenti  azt  a forduló  pontot,  amikor  az 
idegen  hatásokból  eredő  külsőségeket  mind  levetette,  illetve  túl- 
nőtte s már  teljesen  külön  úton,  a maga  útján  jár.  Ezek  a müvei 
s amelyek  ezután  következnek,  nem  többé  egy  tehetséges  tanít- 
vány iskoladolgozatai,  hanem  a saját  egyéni  erejében  és  speciális 
készségeiben  megnyilatkozó  lángelme  legszubjektivebb  alkotásai. 

A rózsamonográfiában  és  a békési  flóramíiben,  tehát  általá- 
ban a nyolcvanas  évek  kezdetén  először  nyílik  bepillantás  abba 
a nagy  lelki  méh'ségbe,  amelyből  Borbás  képességei  és  készségei 
s általában  egész  működése  fakad,  először  sejthető,  hogy  nem 
sekélyvizű  tavacska  színén  járunk,  amikor  műveit  olvassuk,  hanem 
örvénylő  mélységekben  éppen  nem  szegény  tengerszem  tükrén. 

Valamiképen  a rózsamonográfia  nem  egészen  különböző  irá- 
nyoktól és  egyéniségektől  produkált  eredményekből  alkalmilag 
összeszedett  névsor,  azonképen  Békésmegye  flórájáról  szóló  mü- 
vében is  az  egyes  részleteket,  sőt  minden  egyes  nevet  egy  ma- 
gasabbrendű  szerves  egésszé  eg\Tbekapcsoló  átgondolás  és  össze- 
tartó erő  elevenít  meg.  ami  aztán  ezeknek  a műveknek  speciális 
borbási  jellemét  megadja.  Ezek  a művek  éppen  úgy  irodalmi 
müvek,  mint  Kerxer  Pflanzenleben  dér  Donaulaender-e,  csakhogy 
még  hiányzik  belőlük  — amint  Borbás  mondja  — az  enumeráció 
megszólaltatása. 

Érdemes  és  érdekes  megismerni  erre  vonatkozólag  magának 
BoRBÁs-nak  a felfogását.  Balatoni  flóraművében  például  ezeket 
olvassuk:  «Az  állatok  meg  a növények  enumerációja  nem  szak- 
embernek egyáltalában  száraz  és  nem  is  nagyon  becsüli  meg. 
Puszta  enumerációnak  mindenesetre  kevesebb  értéke  van,  mint 
a megszólaltatottnak,  vagy  magyarázódnak.  Más  szemmel 


191 


tekinti  a szakember  az  enumerációt,  szellemi  gyönyöre  telik 
benne,  mert  maga  előtt  látja  azoknak  a szép  növényeknek  a so- 
rát, amelyek  valamely  vidéket,,  országot  díszítenek  és  vágy  kelet- 
kezik a termőhelyén  láthatni.  Én  még  a növénycsere  katalógusát 
is  élvezettel  olvasgatom)). 

Ez  a nehány  sor,  amely  egy  egész  kötetnyi  önvallomással 
is  felér,  amellett,  hogy  írójuk  lelkének  nagy  nemességéről  és 
mélységéről,  vérbeli  gyüjtőszenvedélyéről  s virtuóz  florista  vénáról 
tanúskodik,  egyszersmind  azt  is  elárulja,  hogy  Borbás  nagyon  is 
jól  tudta,  mi  az  értéke  a magyarázó  növén\ földrajznak.  Hogy 
ekkorában  s eme  műveiben  mégis  csak  kevéssé  alkalmazta  a 
megszólaltatást,  bizonyára  abban  leli  magyarázatát,  hogy  ilyesmi- 
hez még  nem  érzett  magában  elég  erőt,  hogy  még  nem  tartotta 
eléggé  gazdagnak  tapasztalatait. 

Sem  abban  az  irányban  ugyanis,  amelyet  a rózsamonográfia 
jelez,  sem  abban  a másikban,  melynek  a békési  flóramü  a kiin- 
duló pontja,  Borbás  nem  emelkedett  később  sem  jelentékenyen 
magasabbra,  már  tudniillik  ami  a felfogást  és  nem  a kivitelt 
illeti.  Kiváltképen  nem  jelent  pedig  az  imént  tárgyaltak  szem- 
pontjából semminemű  emelkedést  1884-ben  megjelent  Temes- 
megye  flórája  című  monográfiája.  Ennek  azonban  többféle  oka  is 
van.  Temesmegye  flóráját  nem  tanulmányozhatta  annyira  mélyre- 
hatóan, mint  Békés  flóráját,  holott  ugyanakkor  a temesi  flóra 
problémája  jelentékenyen  nehezebb  feladat  elé  állította,  mint  a 
sokkal  egyszerűbb  növényzetű  Békés.  Továbbá,  s ez  mindenik  ok 
között  a legfontosabb,  egészen  más  szempontból  tanulmányozta 
Temes  flóráját,  mint  Békését  s ha  ezt  tekintjük,  akkor  beláthat- 
juk, hogy  a temesi  növényzet  tanulmányozásának  főeredményét 
egy  más  művében,  a homokpusztai  formációról  írott  dolgozatában 
kell  látnunk,  nem  pedig  abban,  amelyről  itt  szó  volt  s amely 
tehát  csak  mellékhajtás. 

Ha  így  fogjuk  fel  ezt,  akkor  persze  más  lesz  ítéletünk 
eredménye,  mert  hiszen  «A  magyar  homokpuszták  növényvilága 
meg  a homokkötés»  (1886)  című  műve,  mely  a földmívelésügyi 
minisztériumtól  nyert  megbízatásának  köszönheti  létrejöttét,  na- 
gyon is  számottevő,  sőt  sok  tekintetben  éppen  úgy  úttörő  mű  a 
magyar  botanikai  irodalomban,  mint  akár  a rózsamonográfia, 
akár  Békés  flórája. 

A homokpuszta  növényformációjáról  szóló  művében  ugyanis 
megint  új  oldalról  tanuljuk  BoRBÁs-t  megismerni,  nevezetesen 
mint  exakt  biológust.  Igaz  ugyan,  hogy  apróbb  biológiai  dolgoza- 
tai már  előbbi  évekből  is  vannak  s hogy  egyéb  műveiben  is 
mindig  több-kevesebb  nyomát  találjuk  biológiai  megfigyeléseknek, 
de  ez  az  első  műve.  amely  a maga  egészében  kimondottan  bioló- 
giai tárgy  körül  mozog. 

Hogy  BoRBÁs-ban  előbb-utóbb  meg  fog  nyilatkozni  a bioló- 
gus is,  azt  előre  is  lehetett  sejteni,  hiszen  ö sem  maradhatott 


192 


azoknak  a nagy  biológiai  törekvéseknek  a hatásán  kívül,  amelyek 
korában  olyan  nevezetes  szerepet  játszottak  s játszanak  még  ma 
is  általában  a botanikában,  kivált  mikor  az  egész  kernerizmus 
ugyan  át  meg  át  van  itatva  biológiával  s maga  Kerner  első  sor- 
ban főként  biológus  volt.  Ami  azonban  Borbás  biológiai  körű  mun- 
kásságának különös  jelentőséget  ad  s kortársai  hasonló  munkál- 
kodásától megköliinbözteti,  az.  hogy  ő ebben  is  teljesen  induktiv 
volt,  mindig  apró  részletmegfigyelésekből  indult  ki  és  ezeknek 
folytonos  és  folytatólagos  összegezése  révén  jutott  el  újabb  meg 
újabb  eredményekhez.  Teljesen  előítélettől  mentesen  végezni  bio- 
lógiai elvonásokat,  ez  az,  ami  Borbás  biológiai  munkásságának 
egyik  igen  fontos  vonása  s egyben  olyan  valami,  ami  annál  ne- 
hezebb, mennél  több  előmunkálat  befolyásolja  az  illetőt.  A bioló- 
gia könnyen  csábít,  útjai  rendkívül  sikamlósak,  érzék  és  nagy 
gyakorlat  képesít  arra,  hogy  ebben  a természettudományfölötti 
természettudományágban  exaktak  maradhassunk. 

A homokpuszták  növényvilágáról  szóló  dolgozat  mais  sokat 
forgatott  mű,  ami  amellett,  hogy  ez  az  első  részletesebb  magyar 
nyelvű  és  magyar  flórára  vonatkozó  növényformációtanulmányunk, 
amelyhez  hasonlót  mindeddig  nem  produkált  a honi  botanika,  azt 
is  mutatja,  bog}'  sok  tekintetben  alapvető  fontossága  van  s ez 
éppen  az  előítélettől  mentes  és  teljesen  induktiv  módszerrel 
levezetett  eredményekben  találja  magyarázatát,  amelyről  imént 
szóltam. 

Persze  ennek  a műnek  még  egyéb  jelentőségei  is  vannak, 
melyek  közül  egyet  ki  is  akarok  emelni.  Ez  a dolgozat  ugyanis 
kétségtelenül  biológiai  tárgyú  és  körű,  de  a biológiai  cél  és  keret 
nem  nyelte  el  teljesen  a florisztikust,  sót  éppen  az  adja  meg  a 
mű  szilárd  alapját,  ami  benne  a florisztikus  véna  megnyilatko- 
zása. Már  a BoRBÁs-korabeli  s még  inkább  a legújabb  biológai 
művek  igen  sok,  sőt  túlnyomó  részben  szupraflorisztikus,  faj-nél- 
küli botanikai  dolgozatok,  éppen  ezért  sokszor  inkább  költőiek, 
semmint  tudományosak  s főleg  természettudományosak.  Ilyen 
törekvések  nálunk  egyelőre  legalább  is  időelőttieknek  mondhatók, 
a BoRBÁs-féle  biológia  tehát  sok  tekintetben  hasonlatosan  a Ker- 
ner gyakorolta  biológiához,  sőt  azzal  összefüggésben,  ebben  is 
fontos  útmutatás  a jövő  s egy  magyar  botanikai  iskola  számára. 

Borbás  megyeflóramonográfiái  közül  kivitel  szempontjából 
minden  legkisebb  kétséget  kizárólag  «Vas  vármegye  növényföld- 
rajza és  flórája»  a legtökéletesebb.  Sok  előkészítő  részlettanul- 
mány után  1889-ben  a Vasmegyei  Gazdasági  Egyesület  kiadásá- 
ban jelent  meg  s ugyan  méltán  jutalmazta  a magyar  orvosok  és 
termószetvizsgálók  23.  nagygyűlése  a herceg  Batthyány  felaján- 
lotta 100  arannyal. 

Azzal  azonban,  hogy  kivitel  szempontjából  legtökéletesebb- 
nek mondtam  ezt  a művét,  nem  akartam  azt  mondani,  hogy  egy- 
szersmind legfontosabbnak  is  tartom  akár  az  ö fejlődése,  akár 


193 


botanikai  irodalmunk  szempontjából.  Előbbi  tekintetben  ugyanis, 
vagyis  Borbás  fejlődése  szempontjából  ez  a mű  inkább  csak 
tapasztalatokban  való  gazdagodást,  elismerem  azonban,  hogy 
lényeges  gazdagodást,  utóbbi  tekintetben  pedig  egy  bizonyos 
irány  betetőzését  jelenti.  Nem  hiszem,  hogy  valaha  is  tökéletesebb 
megyeflóramonográfiát  írhasson  nálunk  bárki  is,  mint  Vasmegye 
BoRBÁs-féle  flóramonográfiája. 

Persze  igen  sok  tekintetben  könnyebb  feladat  is  volt  ennek 
a műnek  a megírása,  mint  akárhány  szegényebb  növényzetű,  de 
bármi  vonatkozásában  ismeretlenebb  megyénk  flórájának  a fel- 
dolgozása. Attól  a kis  jelentőségű  nehézségtől  eltekintve  ugyanis, 
amelyet  egy  Békés  és  Temes  egészen  más  jellemű  flórájával 
megismerkedett  kutató  számára  a norikumi  Vasmegye  flórája 
szükségképen  jelent,  ez  a flóra  épfen  rendszertani  és  biológiai 
vonatkozásaiban  aránylag  könnyen  megközelíthető,  mert  hiszen 
egy  már  sokszor  és  sokféleképen  feldolgozott  flórának  hazánkba 
nyúló  részlete.  A tárgy  viszonylagos  könnyebbsége  mellett  hálás 
voltáról  sem  szabad  megfeledkeznünk,  ami  a kutató,  feldolgozó 
és  írói  hajlandóság  és  kedv  jelentékeny  fokozására  is  fölöttébb 
alkalmas  s ami  Borbás  eme  művén  határozottan  nyomot  is 
hagyott. 

Vasmegyei  flóraművével  Borbás  befejezte  fejlődése  s későbbi, 
ezeknél  még  nagyobb  jelentőségű  munkálkodása  szempontjából 
sok  tekintetben  előkészítő  jellegű  munkásságát  s elérkezett  belső 
pályája  tetőpontjához.  Ilyen  tanulmányok  és  alkotások  után  bát- 
ran törekedhetett  még  magasabbra,  hiszen  készségei  ezekben  a 
gyakorlatokban  nálunk  mindeddig  páratlanul  álló  tökéletességig 
erősödtek ; igen  különböző  tárgyú  és  irányú  monográfiái  nemcsak 
bizonyos  növénycsoportok  és  a hazai  flóra  kiváló  ismerőjévé 
avatták,  hanem  egyszersmind  egy  eddig  nálunk  csak  egyedül 
I\iTAiBEL-től  s az  osztrák  KERNER-től  elért  horizont  magaslataihoz 
is  felemelték,  ahol  számára  természetesen  új  perspektívák 
nyíltak. 

Próbáljuk  meg  s kövessük  őt  pályáján  tovább  ezekben  a 
magassági  régiókban  is ! 

5.  A balatoni  flóramű. 

Ugyanabban  az  esztendőben,  amikor  Borbás  vasmegyei  flóra- 
monográfiája megjelent,  egy  kisebb  cikke  is  napvilágott  látott, 
melynek  «A  balatoni  hínár»  a címe.  Bizonyára  senki  sem  gon- 
dolta volna  még  akkor,  hogy  a hínárkérdés  tanulmányozásából 
idővel  milyen  nagy  jelentőségű  alkotás  fog  kinőni.  Pedig  így  lett. 
A balatoni  flóramű  kezdetei  ugyanis  a hínárkérdés  tanulmányozá- 
sában vannak. 

Hogyan  került  előtérbe  a hínárkérdés,  erre  nézve  Borbás 
a következőket  írja:  «Midőn  a múlt  évtized  közepe  táján  (a  80-as 


19  í 


évek  értendők)  a balatoni  hínár  ellen  a hírlapokban  a vészharang 
megkondult.  mind  a vidék  népét,  mind  a tudományos  férfiút 
aggodalom  vagy  kételkedés  töltötte  el.  vájjon  a kedvelt  Balaton 
vizét  csakugyan  fen3’egeti-e  komolyabb  veszedelem». 

A Magyar  Földrajzi  Társaság,  nagy  szervezőképességii 
tudósunk,  Lóczy  Lajos  intenciói  szerint  1891-ben  a Balaton-tó 
és  vidékének  tudományos  kutatását  véve  célba,  többek  között 
BoRBÁs-t  is  bevonta  a kutatók  sorába,  egyedül  csak  a hínárkér- 
dés tüzetes  tanulmányozásával  bízván  meg  öt,  később  pedig  ki- 
terjesztve ezt  a megbízatását  a Balaton  melléke  teljes  florisztikai 
tanulmányozásává. 

A hínárkérdés  tanulmán3rozásának  eredmén3Tei  hamarosan, 
már  1891  végén  meg  is  jelentek  s ismét  szaporították  eggyei 
Borbás  biológiai  müveinek  számát,  a Balaton  mellékének  florisz- 
tikai kikutatása  azonban  10  évig  foglalkoztatta  őt  s csak 
1900-ban  láthatott  napvilágot  «A  Balaton  tavának  és  partmellé- 
kének növényföldrajza  és  edén3'es  növényzete»  című  nag3rszerű 
s mindeddig  azóta  is  utói  nem  ért  flóramüve,  amely  hivatva  van 
a honi  botanikában  egy  nagyobbszabású  növényföldrajzi  tevékeny- 
ség legfontosabb  kiinduló  pontjául  szolgálni. 

Ez  a mű  nagy  mértékben  eltér  Borbás  eddigi  megyeflóra- 
monográfiáitól.  Mint  láttuk,  egy  biológiai  részletkérdésből  indult 
ki  s úgy  a kutatás,  mint  maga  e mű  is  föképen  biológiai  színe- 
zetű: az  enumeráció  csak  alig  egyharmadát  teszi,  a többi  az 
enumeráció  megszólaltatása,  sőt  ennél  is  több,  a magyar  flóra 
sok  biológiai  problémájának  növémföldrajzi  szempontból  való  fej- 
tegetése. 

Hogy  miért  fektette  Borbás  ezekre  a fősúlyt,  annak  ő azt 
a magyarázatát  adja,  hogy  a Balaton  és  melléke  flórájának  viszony- 
lagos szegénysége  és  egyszerűsége  legkevésbbé  sem  volt  alkalmas 
arra,  hogy  a kutatót  nagyobb  mértékben  florisztikai  irányban 
kösse  le  s ez  időt  engedett  egyéb,  nevezetesen  növén3Tgeográfiai 
vizsgálódásokhoz.  Teljesség  kedvéért  azonban  hozzá  kell  még  ehhez 
tennünk,  hogy  ez  utóbbi  irányú  vizsgálódások  eredményességét 
pedig  azoknak  az  ismereteknek  gazdagsága  tette  lehetővé,  ame- 
lyekkel ekkorára  Borbás  el  volt  látva,  mondhatni  az  egész  ország 
flórájának  sok  tekintetben  ma  is  egyedül  álló  alapos  ismerete. 

A balatoni  flóramonográfia  kiválóságainak  eredetét  Borbás- 
ban  kell  keresnünk,  abban,  hogy  pákájának  ezen  a magaslatán 
még  egy  ih*en  viszon3Tlag  szegényes  flóra  is  milyen  mélyreható 
gondolatokra  tudta  gerjeszteni.  Nagyszerű  és  gazdag  tapasztalaté 
előkészületei  mellett  különben  még  arra  is  gondoljunk,  hogy  kor- 
ban is  elérkezett  oda,  hog3r  vetései  után  most  már  végre  arat- 
hasson is,  még  pedig  igazán  arany  kalászokat. 

Mert  a balatoni  flóramű  nemcsak  mint  botanikai  munka, 
hanem  mint  irodalmi  alkotás  is,  gyönyörűséges  remekmű,  amely 
bizonyára  még  nagyon  sokáig  páratlanul  fog  maradni  s minden- 


195 


korra  egyik  büszkesége  lesz  úgy  botanikai,  mint  általában  tudo- 
mányos irodalmunknak.  Stílusa  és  szerkezete  nemcsak  különleges 
egyéni  sajátosságokkal  ruházzák  fel  ezt  a művet  s teszik  ezzel 
BoRBÁs-nak  is  legszerencsésebb  alkotásává,  hanem  egyszersmind 
olyan  írói  készséget  árulnak  el,  amelyhez  hasonlót  "eddig  csak 
szépirodalmunk  körében  találunk. 

«A  Balaton  hínárja»  című  fejezet  akármelyik  poétikai  vagy 
esztétikai  antológiánkban  helyet  kérhet  s egyszersmind  méltó 
arra,  hogy  az  oktatás  céljaira  szolgáló  irodalmi  szemelvényeink 
közé  fölvétessék.  Mint  természeti  leírás  és  kép  vetekedik  bárme- 
lyik legkiválóbb  regényírónk  vagy  költőnk  ilynemű  alkotásaival 
s mindenesetre  mélyreható  lelki  funkciók  felkeltésére  a legalkal- 
masabb. 

A szakember  persze  egyéb  s egy  egyszerű  leírásnál  maga- 
sabbrendü  szépségeket  is  bőven  talál  ebben  a műben.  Kivált  a 
magyarázó  szöveghez  csatolt  florisztikai  táblázatokra  kell  itt 
a figyelmet  felhívnom,  mert  szakember  számára  ezek  jelentik  a 
balatoni  flóramű  legremekebb  s legsajátosabb  kiválóságait.  Emlí- 
tettem ugyanis,  hogy  azok  a nevek,  amelyek  a BoRBÁs-féle  fajok 
tartalmát  fedik  és  rögzítik,  nagyon  sok  egyéni  vonást  is  jelentenek. 
Csakis  ilyen  nevek  megállapítása  és  enumerációja  volt  alkalmas 
olyan  egységes  flórakép  elérésére,  amilyent  már  eddigi  kiválóbb 
flóramüveiben  is  sikerült  megalkotnia.  Itt  azonban  már  nem  is 
csak  többé  tökéletességről,  hanem  művészetig  emelt  és  fejlesztett 
készségről  van  szó;  ezekben  az  enumerációkban  ritmikus  lükte- 
tés érezhető,  egy  nagy  melódia,  egy  florisztikai  rapszódia  futa- 
mai és  akkordjai  ezek  a névsorok,  amelyek  belső  erővel  össze- 
fűzött harmonikus  egységeket  alkotnak  és  igen  sok  megszólalta- 
tott vagy  magyarázott  enumerációnál  többet  jelentenek.  Mint  az 
egész  mű,  bizonyos  költői  ihlet  koncepciói. 

A balatoni  flóramű  növényföldrajzi  jelentőségét  és  eredmé- 
nyeit, sok  tekintetben  útmutató  törekvéseit  külön  fejezetben  fogom 
tárgyalni,  itt  egészen  röviden  csak  utalok  arra,  hogy  igen  nagy 
figyelmet  érdemelnek  olyan  biológiai  és  fitogenetikai  magyarázatai 
is,  amelyek  részletes  elemzésére  ki  nem  terjeszkedem,  például  a 
parti  fű  alakulása  viziből,  az  egyes  flóraelemek  jellemzése  stb. 

Azokból,  amiket  eddig  erről  a műről  elmondottam,  követke- 
zik, hogy  Borbás  balatoni  flóraműve  s azok  az  ered- 
mények. amelyeket  ebben  elénk  tárt,  minden 
tekintetben  igazolták  Borbás  eddigi  munkálko- 
dását, a m e 1 e t sokan  még  ma  sem  tudnak  vagy 
akarnak  megérteni  és  elismerni.  Igazolták  a 
Borbás  f éle  fajokat,  amelyeknek  jelentőségét  ma 
már  csak  a szellemi  rövidlátók  nem  tudnak  érté- 
kük szerint  megbecsülni,  igazolták  az  ő kriti- 
kai munkásságát,  melyért  annyi  támadást  kel- 
lett elviselnie,  igazolták  teljesen  induktiv  és 


196 


minden  előítélettől  mentes  biológiáját,  amely 
végre  kiemelte  a honi  botanikát  egy  kezdetibb 
állapotból  egy  határozottan  magasabb,  de  azért 
a múlttal  is  összefüggő  s az  európai  stílustis 
képviselő  fejlődési  fokra. 

A balatoni  flóramű  Borbás  utolsó  nagyobbszabású  müve. 
Nem  mintha  ez  reá  nézve  befejezést  jelentett  volna,  hanem  mert 
5 évre  rá  be  kellett  fejeznie  földi  pályáját.  Az  ő fejlődésének, 
folyton  magasabb  és  magasabb  körökbe  szárnyaló  evolúciójának 
igazán  rendkívüli  képességeiről  tanúskodik  az,  hogy  ezután  az 
alkotás  után  is  új,  sőt  még  magasabbrendű  cél  felé  ig3*ekezik. 
Ennek  igazolására  ugyan  már  csak  inkább  néhány  töredékszerű 
dolgozatára  hivatkozhatom  s főként  a szegfűfélék  meg  a szent- 
lászlófűfélék  párhuzamosságáról  írott  rövid,  szinte  csak  egy  pil- 
lanatnyilag megrögzített  impressziójának  benyomását  tevő  cik- 
kére. 

Am,  ha  előbbi  munkásságát  áttekintjük  fejlődési  foka  eme 
szempontjából,  észrevesszük,  hogy  a florisztikai  genus zmonográíiák, 
flóramonográfiák  és  biológiai  monográfiák  ere  mellett  még  egy 
érre  akadunk,  mely  az  említettektől  sok  tekintetben  elválasztva 
maradt.  Ez  az  ér  Braun  Sándor  hatásából  ered  s eddig  főként 
morfológiai  tárgyú  dolgozatokat  eredményezett.  Ez  az  ér  az, 
amelynek  kibánvászása  hátra  lett  volna,  illetve,  melynek  feltárá- 
sához a balatoni  flóramü  elkészülte  után  hozzálátott. 

Aki  Bordás  fejlődésének  mélyebb  rejtekeibe  behatolt,  annak 
számára  hamar  nyilvánvalóvá  válik,  hogy  az  említett  ér  feltárása 
valamely  s bizonyára  az  eddigi  eredményekhez  méltó  rendszer- 
tani alkotás  lett  volna,  talán  egyenesen  a virágos  növények  egy 
űj  rendszere.  Úgy  az  említettekből,  mint  általában  abból,  hogy 
élete  emez  utolsó  éveiben  gyakran  hangoztatott  bizonyos  eszmé- 
ket, melyek  egyes,  jelenleg  egymástól  messzefekvő  rendszertani 
osztályokba  sorolt  növénycsaládok  párhuzamosságára  vonatkoz- 
nak, azt  kell  következtetnem,  hogy  ekkor  már  elérkezettnek  látta 
az  időt  arra,  hogy  a tudomány  eme  legmagasabb  szféráiba  tar- 
tozó kérdésekkel  is  foglalkozhassék. 

Szóban  forgó  cikke  és  eszméi  ugyanis  a növényrendszer- 
tannak egy  máig  is  megoldatlan  s mindenesetre  legalább  is  igen 
nehéz  kérdéséhez  tartoznak,  nevezetesen  a forrtszirműak  rend- 
szertani problémájához,  melyhez  hasonló  jelentőségű  kérdése  az 
egész  növényrendszertannak  is  kevés  van,  leginkább  pedig  talán 
az  algák  és  gombák  több  csoportjának  újabban  szintén  gyakrab- 
ban hallható  párhuzamossága. 

A dolog  természeténél  fogva  nem  tárgyalhatom  itt  ezt  a 
kérdést  részletesebben,  hiszen  BoRBÁs-nak  csak  töredékszerü  mun- 
kásságáról van  itt  szó.  Ám  tény  az,  hogy  Engler  is,  Wettstein 
is  utalnak  ilyenféle  párhuzamosságokra,  sőt  Wettstein  «Handbuch 
dér  systematischen  Botanika  című  müve  legvégén  egy  tábláza- 


197 


tában  kísérletet  tesz  arra  nézve,  hogy  a koripetálok  és  szinpetá- 
lok  egyes  rendjei  között  levő,  persze  mindeddig  inkább  csak 
sejtett,  mint  felfedezett,  rokonsági  kapcsolatokra  rámutasson. 

Ha  meggondoljuk  azt,  hogy  maga  Wettstein  is  az  egyszikű 
Helobiae  meg  a kétszikű  Polycarpicae  rend  hasonlatosságából  ki- 
indulva jutott  el  rendszere  megalkotásához,  akkor  megérthetjük, 
hogy  mi  lehet  a jelentősége  egy  olyan  aránylag  kis  dolgozatnak 
is,  mint  Borbás  szóban  forgó  cikke.  Sőt  még  akkor  sem  téve- 
dünk, ha  azt  is  megállapítjuk,  hogy  a BoRBÁs-tervezte  rendszer- 
tani változások  nagyobbak  lettek  volna,  mint  amilyen  különbség 
Wettstein  és  Engler  rendszere  között  van,  mert  hiszen  Borbás 
mindig  a legeredetibb  alkotásokból  indult  ki  s ha  — talán  ugyan 
más  okokból  is  — de  mégiscsak  Exdlicher  rendszeréhez  ragasz- 
kodott flóraműveiben  és  Braun  művének  nag\*  fontosságát  han- 
goztatta, akkor  azt  is  lehet  következtetnünk,  hogy  bizonyára 
ezekig  visszanyúlt  volna,  mint  alaphoz,  rendszertani  kutatá- 
saihoz. 

Lesz-e  valaha  valaki,  aki  botanikai  irodalmunknak  ezt  a 
valóban  rendkívüli  veszteségét  pótolni  fogja  tudni,  vagy  sem,  a 
jövő  s a jelen  körülmények  alapján  ítélve  a messze  jövő  kérdése. 
Bármint  lesz  is  azonban,  fájdalmasan  kell  érintenie  mindenkit 
ennek  a veszteségnek,  aki  meggondolja,  hogy  mit  jelentett  volna, 
ha  Borbás  ezzel  a művével  elkészülhetett  volna,  egy  magyar 
botanikai  iskola  s általában  botanikai  irodalmunk  horizontjának 
emelése  és  körének  tágulása  szempontjából. 

* 

Úgy  érzem,  hogy  mielőtt  Borbás  munkálkodása  részletező 
méltatásától  búcsút  vennék,  még  egy  részletre  kell  itt  kitérnem, 
mely  ugyan  csak  igen  lazán  függ  össze  az  eddigiekkel,  de  Bokféle 
vonatkozásában  s kivált  kortörténeti  szempontból  mégis  fontos  és 
idetartozik. 

Simonkai  Lajos  munkálkodására  célzok  ezzel,  annak  a bo- 
tanikusunknak működésére,  aki  nemsokkal  Borbás  után  s ugyan- 
onnan indult  el  útjára,  eleinte  mint  Borbás  bajtársa,  később  mint 
nemes  ellenfele  s versenytársa.  Ma  még  jól  emlékezetes  az  a 
sokszor  valóban  végsőkig  vitt  harc,  mely  idővel  közöttük  kiala- 
kult s időnként  felújulva  egész  életükre  elválasztotta  őket  és 
pályáikat.  Ez  az  emlékezet  azonban  nem  zárja  ki,  hogy  máris 
egy  magasabb  perspektíva  látószögéből  ne  nézhetnék  ezt  az  egész 
harcot  s fel  ne  ismerhetnők  azt,  hogy  az  ő pályáiknak 
szükségképen  el  kellett  válniuk,  mert  a foly- 
ton megújulva  továbbfejlődő  Borbás  s az  egy  ten- 
gely körül  forgó  Simonkai  eleve  a legnagyobb  mér- 
tékben különböztek  egymástól  s mindig  lehetet- 
lenségvolt az  egyikre  nézve  a másik  egész  lé- 
nyében. 


198 


Simonkai  egész  működése  teljesen  beleolvad  a kernerizmusba, 
még  pedig  a szó  iskolás  értelmében.  Hű  és  minden  külsőségben 
pontos  tanítvány  volt  ő.  aki  elől  azok  a mélyebben  járó  és  fekvő 
kapcsolatok,  amelyek  Borbás-í  Kerner-Iicz  és  Braun-Iioz  fűzik, 
örökre  el  voltak  zárva,  aki  megtanulta  a kernerizmus  bizonyos 
tantételeit,  úgy,  amint  kapta  s ezt  alkalmazta  állandóan  újabb  és 
újabb  témákra. 

A sors  szerencséje  többek  között  egy  igen  nagy  feladat  elé 
is  állította,  1880-ban  a Természettudományi  Társulat  nyílt  pályá- 
zaton Erdély  flórájának  tanulmányozásával  bízta  meg  s ő már 
1885-ben  el  is  végezte  munkáját,  úgy,  hogy  1887-ben  elhagyta  a 
sajtót  «Erdély  edényes  flórájának  helyesbített  foglalata))  című 
műve. 

Sokáig  szerepelt  ez  a munka  újabb  botanikánk  legfőbb 
műve  gyanánt.  Méltán ! Bár  hangsúlyoznom  kell,  hogy  csak  a 
legszorosabb  értelemben  vett  magyar  botanikai  irodalomra  kell 
itt  gondolnunk,  mert  hiszen,  ha  Iverner  Vegetationsverhaltnisse 
stb.  című  művére  is  gondolunk,  amelynek  ez  a mű  sokban  hű 
mása  és  mindenesetre  kiegészítője,  akkor  nyilvánvaló,  hogy  ez  a 
KERNER-féle  mű,  melyhez  Erdély  flórája  haladást  sem  a mód- 
szerben, sem  pedig  a felfogásban  nem  jelent,  sőt  ez  utóbbi  szem- 
pontból inkább  a túlzás  némi  hanyatlását,  mindig  az  úttörő  jelen- 
tőségű munkák  értékét  jelenti  a tanítvány  iskolásságával  szemben. 

Ma  már  azonban  másképpen  áll  a dolog.  Most  már  ezt  a 
munkát  sem  tekinthetjük  Erdély  majdnem  egész  Európában  pá- 
ratlanul érdekes  flórája  megfelelő  feldolgozásának,  hanem  csak 
erről  a flóráról  való  ismereteink  újabb  adatokkal  való  gazdago- 
dásának. Erdély  flórájának  problémája  a maga  egészében  ma  is 
épen  úgy  megoldatlan,  mint  volt  akkor,  amikor  Schur  minden- 
esetre nagy  kritikát  kívánó,  de  mégis  csak  egy  lépést  jelentő 
munkálkodása  után  Simonkai  ezt  a problémát  megoldani  megkísé- 
relte. 

Különösen  megoldatlanoknak  tekinthetők  még  ma  is  azok  a 
kritikus  növényalakok,  amelyek  kérdését  Simonkai  a kernerista 
növényföldrajzi  elv  bizonyos  túlzásával  igyekezett  megfejteni, 
megfeledkezve  arról,  hogy  bármilyen  növényföldrajzi  egység  is 
Erdély  flórája,  a fajok  elterjedési  határainak  megállapítása  csakis 
pontos  adatok  és  sohasem  az  elv  alapján  történhetik.  Aki  ma,  30 
évvel  Simonkai  müvének  megjelenése  után,  Erdély  flórájának  pro- 
blémájával kiván  foglalkozni,  annak  bizony  épen  úgy  ScHUR-hoz 
kell  visszanyúlnia,  mint  kellett  — s kellett  volna  egy  kissé  több 
megértéssel  — Simonkai- nak,  kinek  művét  megkérdezetleniil  hagyni 
nem  lehet  ugyan,  de  megállapításait  megváltoztatni,  újítani  ma 
már  igen  sok  esetben  szükséges. 

Mindennek  pedig  az  a magyarázata,  hogy  SiMONKAi-ban  epen 
az  hiányzott  legnag}robb  mértékben,  ami  BoRRÁs-nak  legkiválóbb 
vonása,  az  önálló  felfogás  és  a jövő  szükségleteit  pontosan  meg- 


199 


érző,  előítélettől  mentes  indukció.  Sijvionkai  bámulatosan  éles  flo- 
riszükus  szeme  mindnyájunk  elismerését  vívta  ki,  de  ebből  az 
éleslátásból  hiányzott  a teremtő  erő  jövőbelátása. 

Kár.  hogy  a sors  lehetetlenné  tette,  hogy  Borbás  és  Simonkai 
együtt  dolgozhattak  volna,  mint  például  történt  ez  Ascherson  és 
Graebxer  esetében.  Akkor  talán  ma  már  a magyar  flóra  első 
méltó  szinopszisza  is  készen  lehetne.  De  nem  így  történt  s ezzel 
sok  erő  forgácsolódott  el  mindkettejüknél  és  a magyar  flóra  szi- 
nopszisza pedig,  mindannak  daczára,  hogy  ők  ketten  a java-mun- 
kát elvégezték,  még  mindig  csak  egy  remélt  boldogabb  jövő  ta- 
lánya. 


6.  Borbás  mint  természetkutató. 

Borbás  önálló  művei  között  egyetlen  egy  sincsen,  amelyik 
olyan  széleskörű,  általános  tárgyú  lenne,  mint  például  Kerxer 
Pflanzenlebenje.  Sokkal  inkább  lekötötték  őt  a honi  flóra  bonyo- 
dalmas florisztikai  és  biológiai  problémái,  hogysem  ilyesmire  is 
ráért  volna.  Csak  élete  végén  találjuk  annak  nyomát,  hogy  ilyen 
szerepben  is  nagy  eredményeket  várhattunk  volna  törekvéseitől,  a 
balatoni  flóraműben  akadunk  ennek  nyomára  s ilyen  jelentőségű 
a szegfűfélék  meg  a szentlászlófűfélék  párhuzamosságáról  szóló 
dolgozata,  melynek  fontosságát  már  méltattam. 

De  azért  mégsem  lehet  Borbás  egész  jelentőségét  megérteni 
és  kiemelni,  csak  úgy,  ha  őt  mint  természetkutatót  a maga  egé- 
szében és  általánosságában  is  megismerjük.  Ha  nem  is  fejtette  ki 
részletesen  és  külön  is  a maga  természetszemléletének  alapelveit, 
mint  háttér,  mint  perspektíva  ott  van  mindez  mindenik  müvében 
s csak  rajtunk  áll,  hogy  megérezziik  és  kihámozzuk. 

Hogy  florisztikával  kezdte  munkásságát,  élete  egész  műkö- 
désében nyoma  maradt  ennek.  Mindig  legkedvencebb  témája 
maradt,  amely  legapróbb  cikkeiben  épen  úgy  megnyilatkozott,, 
mint  a legnagyobb  műveiben.  A florisztika  valósággal  életelemévé 
lett,  ebben  és  ezzel  fejezett  ki  sok  mindent,  olyat  is,  aminek 
egyéb,  sokszor  igen  magasrendű  értéke  van. 

A rózsamonográfia,  a homokpuszták  monográfiája,  Vasmegye 
flórája  is  sokkal  többet  jelentenek,  mint  amennyit  címük  elárul. 
A balatoni  flóraműben  pedig  nagyon  sok  esetben  határozott  kifej- 
tésekben is  megnyilvánul  az  ő természetszemlélete  és  egész  fel- 
fogása. Ez  a mű  egyrészt  hazánk  flórájának  kutatására  és  nö- 
vényföldrajzi meg  fitogenetikai  problémáinak  megoldására,  más- 
részt azonban  az  ő egész  természetszemléletének"  megismerésére 
is  olyan  kincsesbánya,  melynek  nemcsak  gazdagsága  páratlan  a 
honi  botanikai  irodalomban,  hanem  feltárása  is  kötelességünk. 

Bizonyos,  hogy  azok  a drágakövek,  melyekre  e mű  olvasója 
lépten-nyomon  bukkan,  többnyire  csiszolatlanok,  de  ez  épen  külö- 
nös értéket  ad  nekik,  a munkának  pedig  azt  a bájt  és  őserőt, 


200 


méh7  korai-reneszansz  munkák  jellemzője.  Igen  kiváló  saját- 
sága ugyanis  Borbás  kutató  módszerének  és  kivált  mások  mun- 
kálkodásába-kapcsolódásának,  hogy  maga  is  mindig  az  őserős, 
a csiszolatlan  drágakövekben  gazdag  szerzőket  és  munkákat  ke- 
reste és  kutatta  s ezek  hatásának  engedte  át  magát.  Mikor  bala- 
toni flóraművét  megírta,  olyan  növény  földrajzi  és  fitogenetikai 
irodalom  állott  már  rendelkezésére,  mely  nem  egy  tekintetben 
bevégzett  kutatásokat  és  irányokat  teljesen  kimerített,  de  ő — 
mondhatjuk  épen  ezért  — nem  elégedett  meg  a kész  kategóriák 
alkalmazásával,  a kész  rendszer  bizonyos  vonatkozó  részleteinek 
puszta  alkalmazásával,  hanem  visszanyúlt  a kiinduló  pontokhoz 
és  nem  egyszer  revideálta  azokat  vagy  újakkal  is  pótolta.  Ezért 
sugárzik  őserős  hatás  ebből  a művéből,  ezért  van  abban  sok  új 
kezdet,  új  törekvés  alapja,  mely  lehetővé  teszi,  hogy  ezeket  az 
őserőket  és  ősanyagokat  tovább  formázzuk  és  fejlesszük. 

Mint  ebből  is  következik  s mint  azt  már  eddig  is  említet- 
tem, Borbás-í  egyfelől  bizonyos  irányok  és  törekvések  végső  fel- 
dolgozójaként is  tekinthetjük,  másfelől  azonban  úttörőnek,  kezdet- 
nek is.  Mindkét  szempontból  meg  kell  világítanunk  munkálkodá- 
sát, ha  a maga  egészében  meg  akarjuk  ismerni. 

A botanikát,  mint  általában  a tudományokat  két  nagy  hatás 
érte  a XVIII.  század  folyamán : az  egyik  hatás  eredménye  Linké 
munkálkodásához  fűződik  s ez  a botanika  filozófiai  elmélyítése  és 
önálló  szempontok  szerint  való  rendszerezése,  a másik  hatás  a 
demokrata  nemzeti  törekvések  következtében  állott  elő  s végső 
kifejlésében  a tudományoknak,  köztük  a botanikának  is  úgyneve- 
zett népszerűsítéséhez  vezetett. 

Két  gyökere  van  ilyenképen  a modern  botanikának  s persze 
a botanika  magyarországi  történetének  is. x)  Nálunk  az  egyiknek 
Kitaibel,  a másiknak  Diószegi  a fő  képviselője.  Mindkettő  s mun- 
kájuk eredményének  megnyilatkozása  már  a XIX.  század  elejére 
esik.  Nagy  idő  telt  el  tehát  a botanika  magyarországi  történeté- 
ben ez  óta  a kezdet  óta  Borbás  főműveinek  megjelenéséig,  de  ez 
alatt  a majdnem  n^olc  évtizednyi  idő  alatt  nem  jelentkezett  ná- 
lunk az  a folyamat,  amely  másutt  a botanika  története  folyamán 
mindenütt  megnyilvánult,  nevezetesen  az  említett  két  kezdetnek 
egy  folyamban  való  egyesülése. 

Magyarország  különleges  sorsa  hozta  magával,  hogy  ez  az 
új  hatás  először  nem  is  magyar  nyelvű  műben  jelentkezett  a ma- 
gyarországi botanika  történetében  sem,  hanem  egy  külföldi  ere- 
detű munkában,  Kerner  ismeretes  s már  többször  említett  nö- 
vényföldrajzi művében.  Kerner  munkálkodása  tehát  ebben  a te- 
kintetben, legalább  is  mint  útmutatás,  a legszorosabban  beletar- 
tozik a botanika  magyarországi  történetébe  is  és  ha  nem  is  fe- 


>)  Rapaics  : A botanika  magyarországi  történetének  fő  irányai,  Uránia, 
1915,  184—188.  és  228-283.  old. 


201 


ledkez hetünk  meg  arról,  hogy  Borbás  mnnkálkodáaának  távolabbi 
forrásai  Kitaibel  és  Diószegi,  közelebbi  forrásának  és  kiinduló 
pontjának  Kerner-í  kell  tekintenünk. 

Kerner  már  egyesítette  magában  a modern  tudós  sajátos- 
ságait, ő már  épen  annyira  áll  filozófiai  mélyebb  alapon,  mint 
amennyire  tudománya,  működése  mégis  megfelel  a demokrata- 
nemzeti kivánalmaknak.  Csak  persze  nem  szabad  benne  egyebet 
és  többet,  mint  a Habsburg-birodalom  kereteivel  szabályozott  bo- 
tanikust keresni. 

BoRBÁs-ra  ez  után  már  csak  az  a feladat  várt,  hogy  a ker- 
nerizmust  speciális  magyar  talajba  ültesse  át,  aminek  ö"  minden 
tekintetben  meg  is  felelt.  Mindazt,  amit  Kerner  nagyobb  körben 
megteremtett,  saját  körének  megfelelöleg  Borbás  újra  alkotta.  így 
lett  Borbás  a befejezője  annak  a kezdetnek,  amely  Kitaibel  és 
Diószegi  nevéhez^  fűződik  s melynek  folytatásában"  ott  van  mint 
kiváló  erópont,  Kerner  is. 

Ismeretes,  hogy  Kerner  hazánk  flórájának  különleges  jelle- 
mét a «pontusi»  flóraelemben  látta  meg.  Ez  a megállapítás,  mely 
kétségtelenül  egyike  Kerner  legeredetibb  megállapításának,  azóta 
sokak  művében  lett  a tárgyalás  központjává  s ma  is  a magyar- 
országi flóra  keleti  vagy  «pontusi»  jelleme  a növény  geográfusok 
egyik  legfontosabb  kutatási  tárgya. 

Nem  csodálkozhatunk  tehát  azon,  hogy  Borbás  botanikai 
kutatásainak  is.  azt  mondhatjuk,  valósággal  középpontja  ez  a 
tárgy:  alig  van  nagyobb  növény  földrajzi  műve,  melyben  szerepe 
ne  lenne.  A magyarországi  flóra  keleti  jellemének  kutatását  ott 
látjuk  florisztikai  genusz-  és  megyemonográfiáiban.  ott  biológiai 
dolgozataiban  s ez  foglalkoztatja  jórészben  még  balatoni  ttóramű- 
vében  is. 

Míg  azonban  mások  majdnem  szó  szerint  veszik  Kerner 
megállapításait,  ó egyre  jobban  megváltoztatja  értelmét,  egyre 
pontosabban  és  pontosabban  körvonalozza  tartalmát  s végül  is  egv 
egészen  új  elméletté  önti  át,  mely  beleillik  ugyan  az  általánosabb 
növényföldrajzi  keretekbe,  hasonlóan  a kernerizmusba  is,  de  azért 
mégis  kézzelfoghatólag  új  alkotás,  melynek  kezetüze,  egyénisége 
egészen  különös  erőt  és  színezetet  adott. 

Kerner  fogalmazásában  a «pontusi»  jelző  vajmi  tág  és 
nyújtható  fogalom.  Alig  valamivel  több,  mint  amit  a « keleti » 
jelző  jelent  egyebekben.  Ez  érthető  is,  hisz  Kerner  idejében  ez  a 
kelet  ismeretlen,  valósággal  legendás  fogalom  volt,  inkább  a kép- 
zelet. semmint  az  ismeret  tárgya.  Borbás  idejében  azonban  nagy- 
részt lehullott  a fátyol  erről  a mesés  keletről,  sokkal  pontosabb 
földrajzi  és  botanikai  ismereteket  szereztünk  róla  és  így  önként 
állott  elő  az  a szükség,  hogy  a «pontusi»  vagy  «keleti»  jelző  is 
pontosabban  meghatározott  tartalmat  nyerjen  a magyarországi 
flórára  vonatkozólag  is. 


14 


202 


Míg  Kerner  s mások  főként  idegenben  keresik  a hazai 
«pontusi>'  flóra  eredetét  is,  addig  Borbás  régtől  fogva  hangsú- 
lyozza, hogy  «a  Pontus  vidék  flóráját  — élő  flórát  értve  — 
Magyarországban  keresni  nem  megfelő.  Kisázsia  északkeleti  ré- 
szén fekvő  Pontusnak  egész  más  flórája  van,  mint  hazánknak. 
Amit  Kerner  Magyarországban  pontusi  flórának  nevez,  az  leghe- 
lyesebbenkülön  álló  magyar  flóravidék». x)  Később  is  többször  hang- 
súlyozza ezt  s balatoni  flóraművében  azt  is  kifejti,  hogy  főként 
mészkőhegyeink  eredetileg  is  erdőtlen  sziklaoldalainak  flórájában 
nyilatkozik  meg  a havasi  flórán  kívül  a mag3Tar  flóra  speciális 
jelleme,  minélfogva  eredményes  párhuzamot  von  a Tátra.  Közép- 
hegység  és  a Velebit  flórája  között,  kimutatva,  hogy  a magyar 
flóra  eredetét  ezeken  kell  keresnünk,  noha  eme  flóra  nagymértékű 
délrehúzódása  meg  ásó  és  kapa  csak  kevés  nyomát  hagyták  az 
eredetibb  jellemző  állapotnak. 

A magyarföldi  jellemző  flórát,  délre  tolódása  miatt,  ősbalkán 
flórának* 2 ) is  nevezi  s általában  hazánk  jellemző  flórájának  nö- 
vényföldrajzi elemzésében  közelfekvő,  kivált  pedig  balkáni  kap- 
csolatok után  kutat,  tegyük  hozzá  nagy  szerencsével  és  éleslá- 
tással, amit  újabb  felfedezések  is  eg3rre  jobban  igazolnak. 

Ug3ranaz  a differenciálódás  történt  ebben  növényföldrajzi 
tekintetben,  ami  a hazai  jellemző  «fajok»  florisztikai  tisztázása 
tekintetében  már  előbb  is  megindult,  amit  azonban  szintén  ő 
folytatott  a legnagyobb  buzgalommal.  Ahogyan  ezeket  a jellemző 
magyarföldi  vagy  ősbalkáni  alakokat  ezelőtt  csak  egyszerűen  és 
tágan  keletinek  mondották,  úgy  volt  régebben  a magyarországi 
flóra  jelleme  is  régebben  általánosan  keletinek  megállapítva. 
Amint  azonban  a hazai  «keleti»  fajok  speciális  magyarföldi  jel- 
lemét sikerült  sok  esetben  kimutatnia,  azonképen  hangsúlyozta  és 
alapította  meg  a magyarföldi  flóra-vidék  eredeti  (ősbalkáni)  jel- 
lemét is. 

Nagy  fontosságúak  azok  a kutatásai  is,  melyeket  az 
alföldi  flóra  növényföldrajzi  problémájának  3)  megoldására  vonat- 
kozólag végzett.  Ezen  a téren  elért  eredményei  még  sokkal  mesz- 
szebbmenő  következtetésekre  vezettek,  mint  azok,  melyekről  előbb 
emlékeztem  meg. 

Míg  mások  geológiai  elképzelések  alapján  gondolták  ezt  a 
problémát  megoldhatónak  s az  alföldi  különleges  formációk  ere- 
detét is  ilyen  módon  magyarázták,  addig  Borbás  egészen  más 
változásokban  kereste  a megoldást,  nevezetesen  történelmi  vonat- 
kozásokban. Az  Alföld  szerinte  nem  eredetileg  erdőtlen,  hanem 
inkább  a történelem  folyamán,  erdőirtás  következtében  lett  erdöt- 


■)  Természetűid.  Közlöny,  1893,  46.  old. 

*)  Rapaics  : Irányelvek  Magyarország  flórájának  növényföldrajzi  elemzé- 
séhez, Uránia,  1916,  50— 5Í.  old. 

3)  Rapaics  : Az  alföldi  flóra  növényföldrajzi  problémája,  Uránia,  1915, 
408—415.  old. 


208 


lenné,  a sokat  emlegetett  puszták  tehát  történelmi  s nem  geoló- 
giai formációk.1) 

Pusztáink  füveinek  eredetét  is  pontosabb  vizsgálódások  tár- 
gyává tette  s ekkor  arra  az  eredményre  jutott  el,  hogy  nem  a 
délorosz  síkságok  «pontusi»  füveinek  geológiai  korú  bevándorlá- 
sában kell  a megoldást  keresnünk,  hanem  másként  kell  a kér- 
dést megfejtenünk.  Az  alföldi  pusztai  flóra  két  elemből  áll,  rész- 
ben hazai  eredetű  és  nevezetesen  az  Alföldet  környező  erdőtien 
sziklaoldalak  levándorolt  növényzete,  másrészt  pedig  keletről  és 
délről  történelmi  korban  behurcolt  vagy  bevándorolt  elem. 

A fősúlyt  persze  az  előbbi  elemre  teszi.  « Eredeti  magyar- 
földi növényeink  eleinte  az  erdőtien  hegylejtőket  füvesítették  s 
míg  ásó,  kapa  és  eke  nem  bolygatta,  a havason  kívül  itt  nyilat- 
kozott kiváltképen  a magyar  flóra  jelleme,  belőle  lett  a rónaságra 
leereszkedve,  a pusztai  vegetáció.  Végre,  azután  a gyakran  em- 
legetett mondás  után,  hogy  hazánk  flórája  orosz  steppéről  füve- 
sedet, bizonyos  részben  és  tekintetben  bátran  ??-t  írhatunk.  Te- 
kintsük példaképen  a pusztai  jellemül  gyakran  emlegetett  árva- 
lányhajat.  Hazánkban  az  eltérésekkel  együtt  mintegy  tízféle  nő, 
a temesvármegyei  homokon  csak  három.  A Balaton  mellék  hegyein 
van  «pusztai»  árvalányhaj,  de  alatta  kócsagtollforma  pelyhes- 
bokrétás  faj  nincs.  A budai  hegyeken  a pelyhes-forgós  fajok  kö- 
zül legalább  négy  fajt  számíthatunk,  a Rákoson  csak  egy  te- 
rem.* így  ír  balatoni  flóramúvében. 

Valójában  azonban  ez  az  elmélete  is  már  régibb  eredetű, 
hiszen  mára  homokpuszták  növényvilágáról  írott  dolgozatában 
(1886)  is  ezt  olvashatjuk:  ((Összehasonlítás  kedvéért  a fűnemú 
növényeket  is  összeállítjuk  hazánknak  három  nagyobb  homokterü- 
letéről, valamint  a szomszédos  erdőtien  dombos  (leginkább  Buda) 
vidékéről.  A homokterület  leginkább  innen  népesedett  be  s az 
összeállításból  érdekesen  láthatni  itt  a növények  elterjedésének  csere- 
viszonyát, hogy  melyik  növény  nem  ereszkedett  le  a hegyes  vidékről 
a homokra,  vagy  melyik  nem  mozdul  innen  a dombos  vidékre.* 

A balatoni  flóramúben  azonban  a hegyről-füvesedés  elmélete 
nagyobb  és  általánosabb  jelentőségűvé  nő  meg.  a homoki  növény- 
zet származásához  hasonlóan  magyarázza  sok  sziki  pusztai  fű 
eredetét  is.  «Ez  a helycsere  azonban  nemcsak  a hegyen  meg  a 
homokon  esik  meg,  hanem  a sziken  is.»  Nyilvánvaló  tehát,  hogy 
az  alapgondolat  nem  más,  mint  «a  termőhely  megváltozása  vagy 
a növényzet  másodtermőhelyen ». 

Az  alföldi  jellemző  növényzet  származásáról  vallott  eme 
nézetei  alapján  értjük  meg  azt,  hogy  ő,  ellentétben  kortársaival, 
nem  tekinti  külön  flóratagnak  az  Alföldet,  hanem  egyesítve  a 
Magyar  Középhegységgel  (Ősmátrával)  egy  magyarföldi  flóravidék 


'}  Ennek  a nézetnek  régóta  vannak  nálunk  szószólói ; lásd:  Osztr.-Magy. 
Mon.  jr.  kép.  VII.,  1891,  p.  212—219. 


14* 


20  í 


jogosultságát  hirdeti  (Ösmátra-elmélet).  Ez  az  oka  annak  is,  hogy 
a délnyugati  illír  flóravidék  s a magyarföldi  közé  nem  iktatja 
külön  tagnak  a pannoniai  flóravidéket,  hanem  az  előbbi  kettő  kö- 
zött egy  igen  nevezetes  és  fontos  határvonalat  húz,  mint  ez  a 
balatoni  flóraművéhez  mellékelt  térképen  látható. 

Bármiképen  vélekedjünk  is  Borbás  eme  nézeteiről,  annyi 
bizonyos,  hogy  észrevétlenül  nem  lehet  és  nem  szabad  elmenni 
mellettük.  Egész  élete  munkásságának  végső  növényföldrajzi  ered- 
ményei ezek  s ha  arra  gondolunk,  hogy  milyen  előzményekből, 
milyen  végtelen  sok  induktív  és  eredeti  megfigyelésből  és  tanulmány- 
ból vonta  le  ezeket  a következtetéseket,  lehetetlenség,  hogy  mélyebb 
meggondolásra  és  további  kutatásra  ne  indítsanak  bennünket. 

Ugyanezt  kell  elmondanom  Borbás  egy  másik,  végső  hord- 
erejűben még  az  előbbinél  is  jelentősebb  törekvéséről,  mely  szin- 
tén főként  az  alföldi  flóra  növényföldrajzi  problémáinak  tanulmá- 
nyozása közben  erősödött  benne  határozott  iránnyá.  Mint  már 
említettem  ugyanis,  az  alföldi  pusztai  flóra  ama  kisebb  részét, 
mely  nem  a környező  sziklapartokról  került  az  Alföldre,  hanem 
a Fekete-tenger  vidékéről  vagy  még  messzebbről,  Borbás  egye- 
nesen történelmi  korú  bevándorlással  származtatja  hozzánk.  Ez  a 
fölfedezése  sok  egyébb  jelenséggel  függ  össze,  ezért  is  s mivel 
ezen  az  alapon  nagyon  fontos  általános  eredményekhez  is  elju- 
tott, részletesebben  is  ki  kell  reá  térnem. 

A történelem  és  a régészet  iránt  való  érdeklődésének  Bor- 
bás már  korán  tanujelét  adta.  Egyik  rövid  életrajzi  ismertetés- 
benx)  ezt  olvassuk:  « Korán  felébredt  benne  a természet  szere- 
tete,  gyűjtött  bogarat,  növényt,  követ  és  régiségeket  s ezekből 
néhány  Ipolyi  gyűjteményébe  került.»  Hogy  régiségeket  is  gyűj- 
tött gyermekkorában,  az  persze  csak  korán  fejlett  gyűjtőszenve- 
délyéről  tanúskodik,  ámde  az  archeológia  és  történelem  iránt  való 
érdeklődésének  később  is  számtalan  jelét  találjuk  müveiben  s fő- 
ként pedig  annak,  hogy  ilyen  vonatkozású  kutatásaiban  mindig 
történelmi  adatokat  kutat  föl,  Dem  elégszik  meg  a jelen  állapotá- 
nak vizsgálatával  s ezen  az  alapon  folytatott  elképzeléssel.  Elég, 
ha  itt  a hínár  fogalmának  tisztázására  utalok. 

Nagy  segítsége  volt  ez  a fejlett  történelmi  érzéke  később  is 
és  igazán  bámulatos  erővel  és  eredménnyel  nyilatkozott  meg 
akkor,  mikor  «A  szerbtövis  hazája  és  vándorlása*)  (1894)  foglal- 
koztatta s ezt  a kérdést  tisztázta.  Ez  a monográfiája,  mely  sem- 
mivel sem  kisebb  jelentőségű,  mint  egyéb,  már  említett  és  mélta- 
tott monográfiái,  szinte  egyenesen  történelmi  körű  és  szellemű 
munkának  mondható. 

Kapcsolatban  azzal  a fölfedezéssel,  mely  alföldi  flóránk 
történelmi  korú  flóraelemének  tisztázására  nyújtott  alapot,  ez  a 
monográfia  s az  ezzel  összefüggő  történelmi  kutatások  mélyen 

‘)  f’allas  nagy  lexikona,  III.  kötet,  505.  old. 


205 


vésődtek  bele  gondolkozásába  s hamarosan  újabb  meglátások  és 
megérzések  kiinduló  pontjává  lettek,  melyek  Borbás  természet- 
szemléletében  épen  olyan  fontos  szerepet  játszanak,  mint  a már 
említett  részletek.  A szerbtövisről  írott  monográfiájában  határo- 
zottan kifejezést  is  ad  új  törekvéseinek. 

«A  növények  vándorlásával  foglalkozni,  különösen  pedig 
kutatni,  hogy  mely  növények  szakadtak  el  még  a történelem  előtt 
vagy  a történet  régibb  ideiben  ősi  fészköktől  s hogy  keletkezett 
valamely  vidéknek  tarka-barka  vegetációja,  rendkívül  érdekes 
és  tanulságos.  Kiválóan  szükséges  ez  a tanulmány,  ez  a vissza- 
tekintés a múltra,  hazánk  flórájának  alapos  megismerése  céljá- 
ból, mert  Magyarország  a történelemnek  legrégibb  idejétől  fogva 
népvándorlások  és  áramlatok  átvonuló  helye,  valamint  számos 
heves  és  véres  ütközet  vívótere  volt.  Hazánknak  a népvándorlá- 
sok előtt  olyan  változatos,  olyan  tarka  vegetációja,  mint  ma, 
kétségtelenül  nem  volt.  Részint  a növények  földrajzi  elterjedését 
előmozdító  fizikai  hatások  folytán,  részint  pedig  kelettel  és  déllel 
való  folytonos  érintkezésünk,  a sok  átvonulás,  járás-kelés  alkal- 
mával, a gyakori  hadi  felszerelésekkel  stb.  hazánk  flórájába  a 
múlt  század  közepe  és  vége  előtt  sokkal  több  növény  beköltözött, 
mint  amennyit  gondolnánk,  vagy  a mennyiről  tudomásunk  van. 

«Ha  a növényeknek  a történelem  előtt  végzett  ős  vándorlásá- 
ról magunknak  több  biztos  támogató  pontot  gyűjthetünk  össze: 
akkor  ezek  élő  tanúi  és  művelődéstörténeti  emlékei  lesznek  az 
ősember  bolyongásának  és  terjedésének  s ily  pontok  vizsgálatá- 
ból összefűzhetjük  az  őskultúra  terjedésének  szálait  is.» 

Hasonló  gondolatokkal  találkozunk  «Európának  idegen  növé- 
nyekkel való  beruházkodása»  *)  című  fejtegetéseiben,  valamint 
később  és  egyebütt  is,  így  a következő  sorokban:  «Minő  puszta, 
füvetlen  vagy  kevésfüvű  lehetett  Őseurópának  közép  és  északi 
tája.  midőn  még  a délibb  vidékről  az  ember  csak  mint  nyári 
vándor  vetődött  ide,  vagy  a midőn  még  őshalászat  és  vadászat 
tanyája  volt.» *  2)  A nagyváradi  tündérrózsáról  írott  soraiban,  melye- 
ket már  idéztem,  ugyanennek  a természetszemléletnek  találjuk  vi- 
lágos megnyilatkozását. 3) 

Hogy  mindezek  fontosságát  és  jelentőségét  megérthessük, 
vissza  kell  magunkat  gondolni  abba  a korba,  mely  a XIX.  szá- 
zad természetszemléletét  meghatározta.  Ez  a Rousseau-íőI  eredő 
természetszemlélet  ugyanis  egyenesen  szembeállítja  a természetet 
és  a kultúrát,  az  embert  pedig  kultúrájával  együtt  egyenesen  ki- 
zárja az  egyedül  jó  és  boldogító  természetből. 4) 


')  Természettud.  Közlöny,  1894,  449—460.  old. 

!)  Természettud.  Közlöny,  1898,  445.  old. 

3)  Külföldi  és  igen  nagykörű  kérdéseknél  is  fölveti  a történelmi  szem" 
pont  jogosságát,  igy  a Lemuria-elmélet  bírálatánál.  Természettud.  Közlöny,  1896’ 
452 — 453.  old. 

■*)  Paguet  : A XV11I.  század,  1898.  (magyar  fordítás). 


208 


Csakis  ilyen  filozófiai  alapokon  nyugvó  és  attól  sugalmazott 
természetszemlélet  teremtheti  meg  azt  az  emberétől  megfosztott  s 
a geológiai  múltba  visszaképzelt  élő  természetet,  amely  a XIX. 
századnak,  ha  nem  is  egyedül  elismert,  de  mindenesetre,  tudomá- 
nyos kutatásra  egyedül  méltónak  tartott  színtere.  Olvassuk  például 
a már  sokat  emlegetett  Pflanzenleben  dér  Donaulaender-t ! Ember, 
emberi  kultúra  és  történelem  nincsen  benne,  vagy  ami  van,  az  csak 
staffázs,  mint  a Bihar  hegységben  a botjára  támaszkodó  pásztor. 

Az  élet  persze  ettől  a képzeleti  álomvilágtól  nagyon  messze 
járt  a XIX.  században  is.  Hiszen  ez  a század  épen  nagyszerű 
technikai  felfedezéseivel  s a biológiai  tudományoknak  is  a gya- 
korlat terén  való  széleskörű  felhasználásával  tűnik  ki  minden  más 
század  fölött!  Épen  az  adta  meg  az  alapot  a biológiai  tudomá- 
nyok széleskörű  felvirágzásához  is,  hogy  a gyakorlati  élet  minden 
kérdéséhez  hozzá  tudott  férkőzni  s ezekben  a gyakorlati  kérdé- 
sekben hasznos  útmutatásokkal  és  tanácsokkal  tudott  szolgálni. 

Napjainkban  már  tisztán  • látható  a természettudományok 
újabb  törekvéseiben  ez  az  irány.  A természetfilozófiai  célok,  a 
végső  okok  és  a világegyetem  teológiai  körű  megközelítésében 
a természettudomány  épen  úgy  eljutott  a végső  ignoramus-hoz, l) 
mint  minden  egyéb  tudomány.  Ezek  a célok  és  irányok  tehát 
teljesen  kiveszőben  vannak  a természettudományi  törekvések 
köreiből,  helyükbe  fokozatosan  újabb  célok  és  törekvések  lépnek. 

Ilyen  célnak  látta  Borbás  a mívelődéstörténeti  kutatások 
fonalának  fölvételét,  amely  valóban  nagy  mértékben  van  hivatva 
arra,  hogy  a jövőben  a botanikai  kutatásokban  is  vezető  szerepet 
vigyen.  A következő  sorai  a balatoni  flóraműnek  minden  részle- 
tezésnél szebben  foglalják  össze,  hogy  mi  lesz  a jövőben  egy 
növénygeográfus  feladata:  « Speciálisabb  területen  célunk  a nö- 
vényzet összeszámításán  meg  a termőhelyek  összejegyzésén  és 
ismertetésén  kívül  megalapítani,  miként  fejlődött  ki,  alakult  meg 
az  uralkodó  vegetáció  leple.  Nagyobb  területen,  valamint  az  álta- 
lános növénygeográfiának  célja  kutatni  és  lehetőleg  megalapítani 
ezeken  kívül  a növényzet  keletkezését,  hazáját,  a keletkezés  he- 
lyéről. az  őshazából  való  szétvándorlását  stb.,  de  a legneme- 
sebb, legnehezebb,  bi  z on  y o s er  e d m én  n y e 1 mégis 
kecsegtető  célja:  a nővén  yek  elterjedésével  az 
emberiség  múlt  j ából  némi  t-  néni  it  földeríteni.)) 

Ilyesmit  és  ilyen  módon  addig  senki  sem  hirdetett  ; ez  egye- 
nesen Borbás  úttörő  munkálkodásának  eredménye,  még  pedig 
legelvontabb  s következményeiben  legnagyobb  horderejű  eredménye. 
Új  kornak  szólnak  ezek  a szavak  és  új  kort  jelentenek.  Új  ter- 
mészetszemlélet kifejezői,  melynek  szelleme  nem  többé  a rousseaui, 
hanem  az  archeológiái  és  történelmi  múlton  nyugvó  kultúrából 
sugárzó  emberi  erő. 2) 

t)  Rapaics  : A fejlődés  eszméjének  birálata,  Uránia,  1916.  279—286.  old. 

a)KAPAics:  Archeológia  és  botanika.  Arch.  értesítő,  1916,  1.  füzet. 


Dr.  Waisbecker  Antal. 

(Emlékezés.  — Ein  Nachruf.j 
Arcképpel.  — Mit  Portrait. 

Von:  ( dr*  GáJer  (Pozsony). 

Mikor  Borbás  Vince  a múlt  század  nyolcvanas  éveinek 
elején  \ asvármegye  flórájával  foglalkozni  kezdett,  Kőszegen  három 
férfiúval  találkozott,  kiknek  már  addigi  munkája  révén  is  a 
megye  e legérdekesebb  vidékének  flórája  főbb  vonásaiban  kiku- 
tatva tárult  elébe.  A három  botanikus  Freh  Alfonz  bencésrendi 
tanár,  Piers  \ilmos  őrnagy  és  Dr.  Waisbecker  Antal  járási  orvos 
volt.  Közülük  Waisbecker  volt  az,  aki  legtovább  bű  maradt  a 
botanikához  és  aki  egészen  1916  április  4.-én  bekövetkezett  halá- 
láig lankadatlan  szorgalommal  és  szeretettel  kutatta  szülőföldje 
flóráját  s mélyítette  egvre  jobban  annak  ismeretét. 

Még  az  utolsó  tíz  évben  is,  amikor  pedig  a magas  korral 
járó  testi  gyengülésen  kívül  betegségek  is  mindjobban  gyötörték, 
látni  lehetett  az  öreg  urat,  amint  kedves  hegyvidékén  "haladva 
hirtelen  megáll  valamely  növény  előtt,  letép  egy  darabkát,  kézi- 
nagyítóval hosszan  s elmerülve  vizsgálja,  majd  hirtelen  mozdu- 
lattal előveszi  a kabátjában  rejtőző  kézi  ásót  s fiatalos  fürgeség- 
gel kezdi  kiásni  a növényt.  Magas  kora  ellenére  egészen  megifjo- 
dott.  mikor  otthonában  valamely  hozzáfordulónak  felvilágosítást 
adandó,  herbáriumában  s emlékezetében  keresni  kezdte  a°  kívánt, 
adatokat. 

Mint  «orvos-botanikus»  Waisbecker  a növényvilág  iránt  való 
érdeklődését  már  az  egyetemről  hozta  magával, de  orvosi  teendői 
és  szülővárosa  közéletében  való  szereplése  eleinte  teljesen  elfoglal- 
ták s a botanikával  közelebbről  foglalkozni  csak  akkor  kezdett, 
amikor  fiainak  mint  gimnazistáknak  herbáriumot  kellett  összeállí- 
taniok.  E munkájukban  segédkezett  nekik  s eközben  Kőszeg  vidé- 
kének gazdag  flórája  felkeltette  érdeklődését.  Történetesen  ebben 
az  időben  jelent  meg  a kőszegi  bencésrend  gimnáziumának 
1875  76.  évi  értesítőjében  egykori  osztálytársának,  ekkor  gyerme- 
kei tanárának,  Freh  ALFONz-nak  első  jegyzéke  a Kőszeg  vidékén 
tenyésző  növényekről.  Ez  a jegyzék  666  fajt  sorol  fel.  Waisbecker 
eles  szeme  azonban  csakhamar  újabb  fajokat  is  meglátott  s most 
már  botanikai  tanulmányait  még  nagyobb  kedvvel  folytatta  any- 
ura, hogy  1882  ben,  amikor  Borbás  Vasvármegye  flórájának 
feldolgozásába  belefogott,  a prioritás  megőrzésének  kedvéért  is 


elérkezettnek  látta  az  időt  Kőszeg  flórájának  megírásává.  Ugyan- 
ekkor Freh  is  újabb  felsorolást  ád  a vidék  flórájáról.  Waisbecker 
1008  fajt,  Freh  1116  fajt  s eltérést  sorol  fel. 

A BoRBÁs-sal  való  érintkezés  nagy  hatással  volt  Wais- 
BECKER-re.  Közös  kirándulásaikon  Borbás  újabb  szempontokra 
hívta  fel  figyelmét ; Borbás  óriási  növényismerete  sok  növény 
azonossága  tekintetében  fennállott  addigi  nézetét  is  módosította,  de 
legfőképen  megváltozott  a fajok  határairól  vallott , addigi  felfo- 
gása. Ugyanebben  az  időben  kezdődik  Degen  ARPÁD-dal  való 
levelezése  is  s amíg  addig,  miként  1884  szept.  19.-én  írja,  megnyu- 
godott Koch,  Neilreich  és  Wagner  nomenklatúrájában,  most 
érdeklődéssel  kérdezi,  minő  forrás  művekből  meríti  Degen  e mun- 
káktól elütő  modern  nomenklatúráját.  Konzervatív  vagyok,  úgy- 
mond, de  nem  akarok  a haladás  elől  elzárkózni.  Ebben  az  időben 
mégis  úgy  gondolja  még,  hogy  «a  varietasokat,  továbbá  a rózsá- 
kat és  i?uéws-okat  kivéve  a környékbeli  flórát  jóformán  kimerí- 
tette (m)».  Borbás  müvének  megjelenése  (Vasvármegye  növény- 
földr.  és  flórája,  Szombathely,  1887.)  azonban  döntő  hatással  van 
reá  s most  már  habozás  nélkül  rálép  arra  az  útra,  mely  a termé- 
szettudományi haladásnak  kis  és  nagy  kérdésekben  egyaránt  az 
egyetlen  lehetséges  útja,  a tekintélytől  le  nem  nyűgözött,  előitélet 
nélkül  való  kutatás  útjára. 

Természetes,  hogy  ezen  az  úton  a sikerhez  még  valami  kell : 
jó  megfigyelő  tehetség  és  kritikai  erő.  De  ez  is  megvolt 
WAisBECKER-ben.  S amilv  lelkiismeretes  aggodalommal  ragaszko- 
dott addig  a régi  fajfelfogáshoz  s a régi  növénynevekhez,  olyan 
lelkiismeretességgel  s a legkisebb  részletekre  kiterjedő  pontos 
megfigyeléssel  gyűjti  s jegyezgeti  ezután  a kőszegvidéki  fajokat 
s azok  minden  eltérését.  Az  auctorok  helyett  a természet  lett 
mestere. 

1891-ben  adja  ki  «Kószeg  és  vidékének  edényes  növénvei» 
c.  művét  második  kiadásban  s ebben  már  2098  fajt  sorol  fel. 
Ettől  fogva  állandóan  jelennek  meg  dolgozatai  főleg  az  Üst.  Bot. 
Zeitschrift-ben,  majd  1901  óta  a Magy.  Bot.  Lapok-ban.  Dolgoza- 
tainak mindegyike  új  adatokkal  gyarapítja  Kőszeg  s általában  a 
vasmegyei  hegyvidék  flóráját,  amellett  számos  új  fajnak,  fajkeve- 
réknek és  eltérésnek  leírását  adja.  8 Waisbecker  alapos  ismere- 
teit bizonyítja  egyebek  mellett  az,  hogy  könnyűséggel  mozog 
éppen  a legnehezebb  génuszok  terén,  minő  a Rubus , Potentilla. 
Viola , Cirsium  sat.  s legszebb  felfedezése,  a Carex  Fritschii  is 
ebbe  a kategóriába  tartozik. 

Erős  egyénisége  sohasem  tagadta  meg  magát  s bár  Borbás 
nagy  hatással  volt  működésének  irányára,  Borbás  minden  adatát 
ép  oly  kritikával  fogadta,  mint  bármely  más  adatot.  Bizonyítja 
ezt  Kőszeg  flórájának  második  kiadása  is,  de  legszebben  a 
Willemetia  etipitata  esete,  ahol  pontos  vizsgálata  az  ország 
flóráját  egy  új  génuszszal  gyarapította.  Időnkint  SiMoxKAi-val 


209 


is  összeköttetésben  állott  s amíg  kora,  működésének  tárgya  és 
ideje  is  a magyar  botanika  történetében  elfoglalt  helyét  e két 
nagy  úttörő  korszakában  jelöli  meg,  óvatos  természete  Borbás  és 
Simonkai  némely  túlzását  korán  felismerte  s a hozzájuk  való 
viszonyát  mindvégig  bizonyos  hidegség  és  rezerváció  jellemzi. 

SABRANSKv-val  ülM&ws-tanulmányai  idejében  állott  összekötte- 
tésben. AscHERsoN-nal  pedig  főleg  a páfrányokról  írott  összefog- 
laló dolgozata  révén  lépett  érintkezésbe  s a két  70  év  körül 
járó  öreg  úr  között  kedves  levelezés  fejlődött  ki.  Legállandóbb 
volt  Dr.  Degen  ÁRPÁD-hoz  való  kapcsolata,  kivel  30  évnél  hosz- 
szabb  időn  át  levelezésben  állott.  A Magyar  Botanikai  Lapok 
alapításakor  az  elsők  között  sietett  e lap  munkatársainak  táborába, 
mely  Nestorát  vesztette  el  benne. 

Kőszeg  flórája  pedig  elveszítette  leghivatottabb  interpretáto- 
rát,  kinek  működése  gyönyörű  példája  annak,  hogy  a szűkös 
vidéki  viszonyok  között  is,  távol  a botanikus  központoktól  türelmes 
és  lelkiismeretes  munkával  mégis  lehet  maradandót  alkotni. 
Waisbecker  élete  munkájának  eredménye,  hogy  Kőszeg  vidéke 
rendelkezik  ma  az  ország  egyik  legalaposabban  kikutatott  flórá- 
jával s Waisbecker  életének  dicsősége,  hogy  az  ő adataira 
későbbi  kutatók  nyugodtan  támaszkodhatnak. 

Életének  egyik  utolsó  ténye  volt,  hogy  öreges  írással,  sze- 
mét már  alig  használhatva,  70  latin  közmondást  állított  össze 
egyik  gimnazista  unokája  számára.  Bizonyára  e mondások  között 
van  az  is,  mellyel  az  ö tudományos  működését  talán  legjobban 
jellemezhetjük:  non  múlta , séd  múltúm.  Számolva  életviszonyai- 
val s beteg  szervezetével,  szűk  térre  korlátozta  tevékenységét,  de 
e korlátokon  bélül  otthon  volt  és  erős  volt. 

* * 

Életrajzi  adatai,  melyeket  leánya,  Dr.  Thirring  Gusztáv 
egyetemi  tanár  neje  bocsátott  a Magy.  Bot.  Lapok  szerkesztőjének 
rendelkezésére,  a következők : 

Waisbecker  Antal  Kőszegen  1835  januárius  29.-én  született. 
A gimnáziumot  Kőszegen  és  Szombathelyen  végezte  s már  16 
éves  korában  letéve  az  érettségit  a wieni  egyetemre  ment,  hol 
1858-ban  avatták  ovostudorrá.  1861-ben  Kőszeg  sz.  kir.  város 
tiszti  főorvosa,  1870-ben  Vasvármegye . tb.  főorvosa,  1872-ben 
pedig  Yasvármegye  kőszegi  járásának  tiszti  járási  orvosa  lett  s 
mint  ilyen  működött  1896-ig,  mely  évben  betegsége  miatt  nyu- 
galomba vonult.  Ha  addig  tevékeny  részt  vett  a kis  város  köz- 
jóléti és  emberbaráti  intézményeinek  megalapításában  és  fejlesz- 
tésében s botanikai  tanulmányain  kívül  az  Orvosi  hetilap,  Köz- 
egészségi kalauz  s Hosszú  élei  c.  lapokban  megjelent  orvosi  cik- 
keinek tanúsága  szerint  közegészségügyi  kérdésekkel  is  foglalko- 
zott: nyugalomba  vonulása  után  csaknem  kizárólag  családjának  s 
kedvelt  stúdiumának,  a botanikának  élt.  Évtizedeken  át  gyötrő 


210 


gyomorbaja,  majd  légcsőbántalma  mellett  életét  a legszigorúbb, 
mérleggel  ellenőrzött  diáta  betartásával  hosszabbította  meg  úgy- 
szólván az  emberi  kor  legvégső  határáig,  e mellett  megtartva 
szellemének  teljes  frissességét.  Két  esztendővel  ezelőtt  ünnepelte 
nejével,  Szovják  Emiliá-vbI  gyermekeinek  s unokáinak  szép  csa- 
ládi körében  aranylakodalmát.  Neje  azóta  elhalt  s ezt  a csapást 
nem  soká  élte  túl. 

Botanikai  tevékenysége  majdnem  kizárólag  Kőszeg  vidékére 
s általában  a vasmegyei  hegyvidékre  szorítkozik.  Lakóhelyéről 
ritkán  távozott  s ekkor  is  leginkább  gyógyulást  keresve.  így 
botanizált  Tátrafíireden.  Gleichenbergen  s ezenkívül  tudomásunk 
szerint  egyszer  a Raxalpen  s a Sághhegven.  Eleinte  elfoglaltsága, 
később  betegsége  gátolta  abban,  hogy  más  vidékeket  is  felkeres- 
sen. Nagyobb  utakat  jóformán  55  éves  korától  kezdve  nem  tehe- 
tett s így  korlátozódott  működése  szülőföldje  flórájára,  melyet 
egyre  gyengülő  testtel,  de  mindig  egyforma  buzgósággal  kutatott 
addig,  amíg  a szemén  képződött  s testi  gyengesége  miatt  már 
nem  operálható  hályog  miatt  le  nem  kellett  mondania  legked- 
vesebb foglalkozásáról. 

Résztvett  Kerner  fl.  exsicc.  austrohung.,  Kneucker  Carices 
exs.,  Dörfler  herb.  norm.,  Baenitz  herb.  eur.,  Degen  Cyperaceae, 
Juncaceae.  Tvphaceae  et  Sparganiaceae  hung.  exs.,  Degen  Gra- 
mina  Hung.  gyűjtésében  s a kőszegi  flóra  érdekes  tagjai  ily  mó- 
don messze  földön  váltak  ismertekké.  Körülbelül  2500  lapra  ter- 
jedő értékes  gyűjteményt  ajándékozott  1908-ban  a Vasvármegyei 
Kultur-Egyesület  szombathelyi  múzeumának.  Herbáriumát  örökö- 
sei a Nemzeti  Múzeumnak  ajándékozták. 

Az  ő nevét  viseli  a Carex  caespitosa  L.  var.  IVaisbeckeri 
Kükenthal,  Cirsium  Waisbeckeri  Simk.,  Mentha  Waisbeckeri  Borb., 
Potentilla  Waisbeckeri  Siegfr.,  Rosa  Waisbeckeri  Borb.,  Rubus 
Waisbeckeri  Borb.,  R.  Waisbeckeri  Sudre  (=  R.  serpmtini  Sabr.), 
R.  Antonii  Borb.  és  Viola  Riviniana  Reichb.  f.  Waisbeckeri  Gáyer. 

Kümmerle  J.  Béla  dr.  úr  volt  szíves  Waisbecker  munkáinak 
jegyzéket  összeállítani  s azt  e megemlékezés  kapcsán  leendő 
publikálásra  átengedni. 

* * 

* 

Wo  die  östlichen  Ausláufer  dér  Alpen  mit  dér  Berggruppe 
des  «Gesehriebenen  Stein»-es  (Irottkőj  ein  plötzliches  Ende  neh- 
men,  liegt  in  anmutiger  Umgebung  das  westungarische  Stádtchen 
Güns  (Kőszeg).  Die  letzten  Emissáre  dér  Alpenflora,  wie  Trollius, 
Rosa  pendulina,  Valenana  tripteris , Cirsium  Erisithales.  Alnus 
viridis  u.  a.  treffen  sich  in  dieser  Gegend  inmitten  einer  mittel- 
europáischen  Vegetation  mit  den  vorgeschobenen  Elementen  dér 
pontisehen  Flóra,  z.  B . Helleborus  dumetorum,  Cirsium  pannonicum,' 
wáhrend  Castanea . Lonicera  Caprifolium,  Aira  capillaris  u.  a. 
südliche  Elemente  jene  Wegweiser  sind,  welche  auf  die  einstige 


211 


Flóra  dér  gégén  die  Tiefebene  gerichteten  Abhánge  dér  Ostalpen 
deuteD.  Und  kaum  einen  Tagemarsch  eptfernt  liegtdas  Serpentin- 
gebiet  von  Bernstein  (Borostyánkő)  mit  seinen  interessanten  Endemis- 
men,  wie  Asplenium  cuneifolium , Potentilla  Serpentini.  Nicht  zu  wun- 
dern  daher,  dass  die  Űmgebung  des  Stádtchens  von  Clusius 
angefangen  manchen  Botaniker  anzog.  Das  Verdienst.  die  Flóra 
dieser  Gegend  in  allén  Einzelheiten  erforscht  und  sie  sowokl 
durch  Publikationen,  als  auch  durch  sein  eifriges  Mitwirken  an 
Exsiccaten-Werken  weiten  Kreisen  bekanntgemacht  zu  babén, 
gebührt  dem  am  4.  April  1916  im  Altér  von  82  Jahren  verstorbe- 
nen  Forscher  Dr.  Anton  Waisbecker. 

Waisbecker.  am  29.  Jánner  1835  in  Kőszeg  geboren,  etab- 
lierte  sich  nach  Absolvierung  seiner  Studien  und  Erlangung  dér 
Doktonvürde  als  praktischer  Arzt  in  seiner  Vaterstadt,  wo  er 
alsbald  als  stádtischer,  spater  auch  als  Bezirksarzt  bis  1896 
wirkte/in  welchem  Jahre  ihn  sein  Gesundheitszustand  nötigte,  in 
den  Ruhestand  zu  treten.  Unermiidlich  trotz  vieler  Berufspflichten 
und  trotz  seiner  Krankheit,  die  seiner  Tátigkeit  enge  Grenzen  zog, 
widmete  von  nun  an  Waisbecker  allé  seine  Mussestunden  dem 
Stúdium  dér  Flóra  seiner  Heimatsortes.  Was  er  hiebei  geleistet 
hat,  zeigt  die  von  Herrn  Dr.  J.  B.  Kümmerle  zusammengestellte 
Aufzáhlung  seiner  Publikationen. 

Es  ist  für  den  ersten  Moment  auffallend,  dass  ein  Forscher, 
(lessen  ganze  Lebensarbeit  sich  auf  ein  so  eng  umgrenztes  .Gebiet 
beschránkt  hat,  im  Lande  und  auch  ausserhalb  desselben  eine 
solche  Anerkennung  und  Würdigung  gefunden  hat,  wie  dies  bei 
Waisbecker  dér  Fali  war.  Eine  Erklárung  findet  sich  jedoch 
darin.  dass  dér  Name  Waisbecker  gleichbedeutend  war  mit  dér 
auf  práciser  Naturbeobachtung  gegründeten  gewissenbaften  For- 
schung.  Seitdem  er  sich,  hauptsáchlich  unter  dem  Einfiusse  von 
Borbás  und  Degen  von  den  Fesseln  des  altén  Artbegriffes  los- 
schlug,  konnte  sein  scharfes  Auge  auch  auf  diesem  engen  Ge- 
biete  ein  dankbares  Féld  finden,  welches  schöne  Früchte  für  die 
Wissenschaft  zeitigte.  Durch  seinen  kránklichen  Zustand  an 
die  engere  Heimat  gebunden,  kannte  er  jedes  Detail  dieser 
Flóra  so  genau,  dass  er  auf  Grund  dieser  positiven  Kenntnisse 
in  manchen  kritischen  Falién  seine  Bestimmungen  bekannteren 
Botanikern  gegenüber  behaupten  konnte. 

Seiner  Tátigkeit  ist  es  zu  verdanken,  dass  nun  die  Um- 
gebung  von  Kőszeg  zu  den  floristisch  am  besten  durchforschten 
Gebieten  Ungarns  gehört,  wobei  ihm  als  besonderes  Verdienst 
anzurechnen  ist,  dass  spátere  Forscher  in  seinen  Angaben  stets 
eine  sichere  Grundlage  finden  werden.  Die  sehr  reichhaltige 
Sammlung,  die  er  von  den  Pflanzen  seines  Gebietes  zusammen- 
gebracht  hat  und  die  er  durch  Tausch  auch  mit  solchen  von 
anderen  Lándern  bereichert  hat,  ging  durch  Geschenk  seiner 
Érben  in  den  Besitz  des  ungarischen  Nationalmuseums  über. 


212 


Sein  Leben  und  Wirken  ist  ein  schöner  Beweis  dessen,  dass 
es  auch  unter  den  besehrankten  Verhaltnissen  einer  kleinen  Pro- 
vinzstadt,  férné  von  den  botanischen  Zentren  möglich  ist  durch 
gewissenhafte  und  geduldige  Arbeit  Dauerndes  zu  leisten.  Es 
beweist  andererseits  die  Wichtigkeit  dér  genauen  Lokalforschung, 
welche,  mit  einer  guten  Beobachtungskraft  und  kritischem  Geist 
gepaart,  zu  schönen  und  wertvollen  Ergebnissen  führen  kann,  jedoch 
auch  an  und  für  sich  jene  Grundlage  schafft,  auf  welche  sich 
jede  weitere  Arbeit  tiber  das  betreffende  Gebiet  stützen  muss. 

Dr.  J.  B.  Kümmerle : Publicationes  Dris  A.  Waisbecker. 

1.  Kőszeg  és  vidékének  edény  es  növényei.  (Die  Gefasspflanzen 
dér  Stadt  Kőszeg  und  dérén  Umgebung.)  Kőszeg,  1882.  Leitner  N. 
könyvnyomdája.  1-47.  old.  8®.  — Ref.:  Borbás  in  Bot.  Central- 
blatt.  XIV.  1883.,  p.  270  - 271. 

2.  Uj  növény -nem  hazánk  flórájában.  [Eine  neue  Pflanzen-Gat- 
tung  in  dér  Flóra  Ungarns]  (Természettudományi  Közlöny  XXII. 
1890.,  XI.  pótfüzet  142  — 143.  old.) 

3.  Zűr  Flóra  des  Eisenburger  Comitats.  (Üsterreichische  Bo- 
taniscbe  Zeitschrift.  XLI.  1891.,  p.  278—279  et  298—300.) 

4.  Kőszeg  és  vidékének  edény  es  növényei.  Második  javított 
és  bővített  kiadás.  [ Die  Gefasspflanzen  dér  Stadt  Kőszeg  und 
dérén  Umgebung.  Zweite  verbesserte  und  vermehrte  Auflage.] 
Kőszeg,  1891.  Feigl  Gy.  könyvnyomdája.  1 — 70  old.  8®.  — Ref.: 
Staub  in  Just  Bot,  Jahresber.  XIX.  2.  1891.  (1894.). 

5.  Ueber  die  Büschelhaare  dér  Potentillen.  (Őst.  Bot.  Zeitschr. 
XLII.  1882.,  p.  263—265.) 

6.  Beitrdqe  zűr  Flóra  des  Eisenburger  Comitates.  (üst.  Bot. 
Zeitschr.  XLIIÍ.  1893.,  p.  281-282,  317—319  et  354—357.) 

7.  Néhány  érdekesebb  ibolya.  [Über  einige  interessanteren 
Veilchen .]  (Természettud.  Közi.  XXV.  1893.,  495 — 496.  old.) 

8.  Cár  ex  Fritschii  n.  sp.  (Verhandlungen  d.  zool.-bot.  Gesell- 
schaft.  XLIV.  1894.,  Sitzungsberichte,  p.  51.) 

9.  Beitráge  zűr  Flóra  des  Eisenburger  Comitates.  (Őst.  Bot. 
Zeitschr.  XLV.  1895.,  p.  109 — 111  et  143 — 145.) 

10.  Betráge  zűr  Flóra  des  Eisenburger  Comitates.  (Üst.  Bot, 
Zeitschr.  XLVII.  1897.,  4 — 9.) 

11.  Ueber  die  Variationen  einiger  Carex-Arten.  (üst.  Bot. 
Zeitschr.  XLVII.  1897.,  p 429—433.) 

12.  Carex  caryophyllea  Lat.  var.  caespitiformis  Waisb.  (Allge- 
meine  Botanische  Zeitschrift.  III.  1897.,  p.  10.) 

13.  Carex  Fritschii  Waisb.  (Alig.  Bot.  Zeitschr.  III.  1897.,  p.  11.) 

14.  Bemerkunqen  über  Asplenium  Forsteri  Sadl.  (Őst.  Bot. 
Zeitschr.  XLVIII.  1898.,  p.  419—423.) 

15.  Carex  panicea  L.  var.  praesiabilis  Waisb.  (Alig.  Bot, 
Zeitschr.  TV.  1898.,  p.  163.) 


(L 


21S 


16.  Beitráge  zűr  Flóra  des  Eisenburger  Comitates.  (Őst.  Bot. 
Zeitschr.  XLIX.  1899.,  p 60-67,  106—108  et  186—190.).. 

17.  Beitráge  zűr  Kenntnis  dér  Gattung  Odontites.  (Őst  Bot 
Zeitschr.  XLIX.  1899.,  p.  437 — 442.) 

18.  Beitráge  zűr  Flóra  des  Eisenburger  Comitates.  (Őst.  Bot. 
Zeitschr.  LI.  1901.,  p.  125 — 132.) 

19.  A bárcs- fajok  eltérései  és  vegyült  fajai  Vasvármegyében. 
Die  Variationen  und  Hybriden  dér  Cirsium-Arten  des  Eisenbur- 
ger Comitats  in  Ungarn.  (Természetrajzi  Füzetek.  XXIV.  1901., 
p.  332 — 344.)  — Ref. : Thaisz  in  Magy.  Bot.  Lap.  II.  1903 , p.  46—48.) 

20.  Carex  caespitosa  L.  var.  W aisbeckeri  Kükenthal  nov.  var. 
(Alig.  Bot.  Zeitschr.  VII  1901.,  p 53.) 

21.  Vasvármegye  harasztjai.  Die  Farne  des  Eisenburger 
Comitats  in  West- Ungarn.  (Magy.  Bot.  Lap.  I.  1902.,  p.  14 1 — 147. 
168—178,  204— 210  et  237-218.) 

22.  Új  adatok  Vasvármegye  flórájához.  Neue  Beitráge  zűr 
Flóra  des  Eisenburger  Comitats  in  West-  Ungarn.  (Magy.  Bot.  Lap. 

II.  1903.,  p.  63—79.) 

23.  Uj  adatok  Vasvármegye  flórájához.  Neue  Beitráge  zűr 
Flóra  des  Eisenburger  Comitats  in  West-  Ungarn.  (Magy.  Bot.  Lap. 

III.  1904.,  p.  88—108.) 

24.  Uj  adatok  Vasvármegye  flórájához  Neue  Beitráge  zűr  Flóra 
des  Comitats  Vas  in  West-Ungarn.  (Magy.  Bot.  Lap.  IV.  1905.,  p. 
54-78.) 

25.  Scirpus  setaceus  L.  Vasvármegyében.  Seirpus  setaceus  L. 
im  Comitat  Vas.  (Magy.  Bot.  Lap.  V.  1906.,  p.  227 — 228.1 

26.  Uj  adatok  Vasvármegye  flórájához.  Neue  Beitráge  zűr 
Flóra  des  Comitats  Vas  in  West-  Ungarn.  (Magy.  Bot.  Lap.  VIII. 
1908..  p.  41—60.) 


JL 

I 

Dr.  Josef  Pantocsek. 

Ein  Nachruf. 

(Megemlékezés  Dr.  Pantocsek  Józsefről.) 

Mit  Portrait.  — Arcképpel. 

h-ta  • ( r,r-  1)e?en  Árpád.  (Budapest). 

Am  4.  September  1916  s^tarb  auf  seinem  Gute  in  Tavarnok 
(Komitat  Nyitra)  dér  pensiomerte  Direktor  des  Pozsonyer  kön. 
Staatskrankenhauses,  Dr.  Josef  Pantocsek  im  Altér  von  70  Jahren. 

Wir  verlieren  an  ihm  einen  Mann.  dessen  Begeisterung  für 
die  Botanik  gepaart  mit  seltenem  Fleisse  Leistungen  vollbracht 
hat,  die  dér  ungarischen  botánischen  Literatur  zűr  Éhre  gereichen. 
Er  stellte  seine  Begabung  und  seine  Arbeitskraft  in  den  Dienst 


214 


dér  systematischen  Forschung  zu  einer  Zeit,  als  im  dritten  Viertel 
des  vergangenen  Jahrhundertes  eine  ziemliche  Ebbe  in  diesem 
Wissensckaftszweig  eingetreten  war. 

Nach  einer  Periode  grösster  Sterilitat,  die  dem  Zeitalter 
Sadler's  folgte,  raffte  mán  sich  — deutschem  Beispiele  folgend 
— zu  dem  Bestreben  auf,  von  dér  Hochschule  aus  die  physiolo- 
gisek-anatomische  Ricktung  in  unserem  Lan  de  zűr  Geltung  zu 
bringen,  wobei  mán  übersak,  dass  ein  Erfoig  dieser  Ricktung 
einen  gewissen  Entwicklungsgang  dér  Kultur  voraussetzt,  über 
den  wir  zu  dieser  Zeit  nock  nickt  kinübergekommen  waren. 

So  kamen  dann  beide  Richtungen  zu  kurz  und  die  Folge 
war  ein  ziemlicher  Stillstand  dér  botanisclien  Forschung,  durch 
die  Arbeit  weniger  Manner  unterbrocken,  die  es  sick  zűr  Auf- 
gabe  gestellt  katten,  wenigstens  auf  systematisckem  Gebiete  die 
Kontinuitat  zwiscken  einer  vormals  glanzenden  Periode  und  dér 
voraussichtlich  erfreulicheren  Zukunft  herzustellen. 

Sie  kamen  allé  aus  den  gebirgigen  Teilen  unseres  Landes. 
Es  ist  als  ob  die  Eintönigkeit  dér  Vegetationsdecke  des  Tief- 
landes  zűr  Zeit  dér  grössten  Empfánglichkeit  des  Gemütes  nickt 
den  unmittelbaren  Antrieb  zu  einer  Bescküftigung  mit  Pflanzen  er- 
wecken  könne,  wie  die  reicke  und  abweckselungsreiche  Flóra 
unserer  Berge. 

Josef  Pantocsek  war  einer  dieser  Manner.  Er  ist  am  15. 
Október  1846  als  Sohn  eines  Apothekers  und  Patriziers  in  Nagy- 
szombat (Tyrnau.  Kom.  Pozsony)  geboren ; dock  verhess  er  seinen 
Geburtsort  schon  im  Altér  von  5 Jahren,  als  seine  Eltern  nach 
Nagytapolcsány  resp.  Tavarnok  (in  Nvitraer  Komitate)  iibersie- 
delten,  wo  seine  edelgesinnte  und  hochbegabte  Mutter  Yixzenzia 
géb.  Bobóczky  ein  Gut  gekauft  liatte.  Seinen  Elementarstudien 
oblag  er  in  Nagytapolcsány,  seinen  Mittelschulstudien  in  Xyitra, 
Kalksburg  und  Esztergom. 

Für  Botanik  interessierte  er  sick  schon  im  frükesten  Jünglings- 
alter.  Jedenfalls  hat  er  kierzu  die  erste  Anregung  von  seinem 
Vater  Josef  Pantocsek  erhalten,  dér  s.  Z.  mit  A.  F.  Láng  und 
Partsch  botanisiert  liatte.  Zuerst  erregte  die  Flóra  dér  Umge- 
bung  von  Nagytapolcsány  sein  Interessé,  die  er  wahrend  dér 
Ferien  kennen  lemen  konnte ; seine  erste  grössere  Exkursion 
führte  er  schon  im  Altér  von  14  Jahren  aus,  als  er  mittels 
eines  ihm  zűr  Yerfügung  stehenden  Ponnywagens  in  Begleitung 
eines  Stalljungen,  stets  Pflanzen  sammelnd,  bis  zűr  Tátra  vor- 
drang.  Die  Schulzeugnisse,  die  er  in  den  köheren  Mittelschul- 
klassen  in  Esztergom  erhielt,  bezeugen  allé  seine  grosse  Vorliebe 
für  Xaturwissenschaft  und  seinen  rastlosen  Fleiss  im  Sam- 
meln  von  naturwissenschaftlichen  Objekte.  Nach  Erlangung  des 
Reifezeugnisses  entschied  er  sich  für  das  medizinische  Stúdium, 
dem  er  an  den  Universitáten  in  Göttingen  und  Wien  oblag.  In 
Wien  war  er  Schüler  Ed.  Fenzl’s,  in  Göttingen  aber  (vielleich 


215 


dér  einzige  ungarisehe !)  Schüler  Anton  Grisebach’s.  Dér  Einfiuss 
dieses  hervorragenden  Botanikers  und  bedeutendsten  Pflanzen- 
geographen  seiner  Zeit  war  für  seine  spatere  Arbeitsrichtung 
ausschlaggebend. 

Zunachst  scheint  sich  dér  Einfiuss  des  ersten  Erforschers 
dér  albanischen  und  mazedonischen  Flóra,  als  welcker  Grisebach 
gelten  muss,  in  dem  Pláne  Pantocsek’s  zu  áussern,  die  von 
Grisebach  begonnene  Arbeit  auf  dér  Balkanbalbinsel  nordwest- 
wárts  fortzusetzen.  Die  Erfolge,  welche  die  Erforscher  dér  in 
botanischer  Hinsicht  so  reichen  Balkanhalbinsel  für  allé  Mühsale 
belohnten,  mit  welchen  die  Bereisung  dieser  damals  so  schwer 
zuganglichen  Gégén den  verbunden  war,  reizten  seinen  Wissens- 
durst;  den  direkten  Anstoss  zu  seiner  bedeutungsvollen  Reise 
nach  Montenegró  babén  aber  sicher  die  glánzenden  Erfolge  dér 
botaniscben  Forschungsreise  V.  v.  Janka’s  gegeben,  dér  i.  J.  1871 
im  Balkan  so  senshtionelle  Entdeekungen  gemacht  hatte.  So 
brach  er  denn  in  Begleitung  seines  Jugendfreundes  und  Studien- 
genossen  Josef  Ármin  Knapp  im  April  1872  auf,  um  über  Wien, 
Triest  u.  Ragusa  die  damals  noch  türkische  Stadt  Trebinje  zu 
erreichen. 

Das  seinem  Werke1 * 3  vorangescbickte  genaue  Itinerarium 
entbindet  mich  dér  Aufgabe,  die  von  ihm  besuchte  Oite  liier  ein- 
zeln  aufzuzahlen,  es  sei  hier  nur  erwáhnt,  dass  es  ihm  als 
ersten  Botaniker  gelungen  war,  einige  dér  höehsten  Erkebungen 
Montenegro's  und  dér  Hercegovina,  so  den  Kom  (dér  viermal 
bestiegen  wurde)  und  den  Durmitor  zu  erreichen.  Eine  ganze 
Reihe  von  Novitaten  belohnte  ihn  für  das  Wagnis,  diese  wilden, 
stark  zerrissenen  und  schwer  zuganglichen  Gebirge  trotz  ungünsti- 
gen  Wetters,  Xahrungsmangels  und  Krankheit,  unter  Aufbietung 
aller  Willenskraft  und  Anspannung  aller  Krafte  erstiegen  zu 
habén  und  mit  Recht  nennt  Visiani  2 diese  Reise  als  eine  «labo- 
riosissima  inquisitio».  Sie  verdient  diese  Bezeichnung  sowohl  in 
Bezug  auf  die  überwundenen  Schwierigkeiten  als  auch  in  Bezug 
auf  die  Zahl  dér  innerhalb  dreier  Monate  gesammelten  Pílanzen. 

Die  ganz  vorzügliche  Bearbeitung  des  gesammelten  Mate- 
riales  tmg  nicht  wenig  dazu  bei,  den  Erfolg  zu  vervollstandigen. 
Allerdings  konnte  sich  P.  bei  vielen  kritischen  Familien  und 
Gattungen  auf  Grisebach  stützen,  dér  die  Bearbeitung  einiger 
Familien,  sowie  die  Revision  einiger  Novitaten  besorgte. 

Das  Werk  bedeutet  den  Höhepunkt  seines  Schaffens ; denn 
es  ist  das  Vollstandigste  und  Verlasslichste,  was  bis  zum  heu- 


1 Adnotationes  ad  Flórám  et  Faunam  Hercegovináé,  Crnagorae  et  l)al- 
matiae.  Verh.  des  Ver.  für  Naturkunde  in  Presburg.  N.  Folge  11.  Heft  1874. 

Ks  existieren  von  dieser  Arbeit  5 oder  6 Separatabdrüeke  auf  Yelinpapier,  die 
er  seiner  Mutter,  dem  Kardinai  Haynald,  Grisebach,  Boissier  und  dem  Hof- 
museum  in  Wien  geschenkt  hat.  (Pánt.  miindl.  1906.) 

3 Flóra  Dalmatica.  Supplem.  II.  p.  1. 


tigen  Tagé  über  die  Flóra  von  Montenegró  geschrieben  wordeu 
ist  und  wird  für  allé  Zeiten  das  klassische  Quellenwerk  für 
dieses  Gebiet  bleiben. 

Dér  bei  Pantocsek  stark  entwickelte  Lokalpatriotismus  be- 
wog  ihu,  diese  wichtige  Arbeit  (die  aucli  eine  Aufzáhlung  dér 
von  ibm  gesammelten  und  von  Dr.  G.  v.  Horváth  bestimmten 
Insekten  enthalt)  in  den  Verhandlungen  des  Vereines  für  Xatur- 
kunde  zu  Pozsony  (Presaburg)  in  lateinischer  Sprache  erscheinen 
zu  lassen,  nachdem  die  Diagnoseneiniger  Novitaten  schon  ein  Jahr 
früher  in  dér  Österr.  botan.  Zeitschrift 1 veröffentlicht  worden 
waren.  Die  Ergebnisse  dieser  Reise  wurden  dann  spater  von  Visiam 
in  sein  II.  Supplement  zűr  Flóra  Dalraatica  2 aufgenommen  und  ein 
Teil  dér  neuen  Arten  auch  abgebildet.3 * * 

Paxtocsek  hat  spater  noch  einige  Nachtriige  zu  dieser 
Arbeit  geliefert,  so  über  die  in  diesem  Gebiete  gesammelten 
Scleranthus- Arten  * und  über  Gentiana  crispata  Vis.  6 

Xoch  einmal  hat  sich  Pantocsek  mit  Pflanzen  dér  Balkan- 
halbinsel  beschaftigt,  als  er  eine  Pflanzensendung  vöm  Haupt 
mann-Rechnungsführer  F.  Hofmann  zűr  Bearbeitung  erhielt,  die 
derselbe  wahrend  des  Okkupations-Feldzuges  1878  in  Bosnien 
gesammelt  hatte.6  Unter  diesen  befand  sich  u.  A.  die  prachtige 
Symphyandra,  die  P.  nach  ihrem  Entdeeker  S.  Hofmanni  benannte  7, 
die  einzige  gelbblühende  Symphyandra- Art  Europa's,  dérén  nacbste 
Verwandte  den  Kaukasus  bewohnen  und  die  seit  ihrer  Wieder- 
auffindung  durch  den  Schreiber  dieses  Nachrufes,  dér  reichlich 
Samen  verteilte,  jetzt  in  den  meisten  botanischen  Garten  ver- 
breitet  ist  und  eine  wahre  Zierde  unserer  Alpineta  bildet. 

Xebst  dem  europaischen  Orient  und  einer  Klasse  dér  Kryp- 
togamen,  mit  welcher  er  sich  spater  eingehend  beschaftigt  hat, 
war  es  die  Flóra  dér  Karpathen,  die  sein  Interessé  bis  zu  seinem 
spatesten  Altér  vpll  in  Anspruch  nahm. 

Xoch  als  Mediziner  durchstreifte  er  die  nahere  und  weitere 
Umgebung  seines  Wohnortes  Nagytapolceány ; seine  Ausflüge 


■ Jahrg.  XXIII.  1873  p.  4- 6,  79-81,  265-268. 

2 Memor.  de  R.  Istit.  Veneti  scient.  vol.  XX.  1878. 

3 Zu  dér  auf  p.  542  beschriebenen  (Pánt.  Adn.  p.  55)  und  auf  Tafel  XIV. 
Fig.  4 (irrtümlicherweise  als  3 bez.)  abgebildeten  Campanula  monanthos  Pánt. 
ist  zu  bemerken,  dass  schon  Schur  (Sertum  1853  p.  47,  Enura  p.  443)  eine 
C.  monantha  unterschieden  hat.  Dér  Name  dieser  seit  ihrer  Entdeckung  nicht 
vviedergefundenen  Píianze  möge  alsó  in  C ■ Pantocsekiana  abgeandert  werden. 

* ÖBZ.  1874  : 25. 

3 ÖBZ.  1874:  140. 

6 Über  bosn. -herceg.  Pflanzen  etc.  ÖBZ.  1881  : 347  und  Plantarum  nova- 
rum  bosniacarum  et  nonnularum  aliarum  descriptiones.  Magyar  Növ.  Lapok  V. 
1881  Dez.  p.  150.  (enth.  die  Diagnose  von  Sumphyandra  Hofmanni,  Conj- 
dalis  Stummeri  und  Salvia  Sonklari). 

7 In  Magy.  Növ.  Lap.  a.  a.  0.  dann  in  Őst.  Bot.  Zeit.  1882.  No.  5 (Mai) 
149.  Vgl.  noch  J.  Wagner  «Egy  új  kerti  növén.v»  in  «A  Kert*  II.  1896  p.  790 
(mit  kolorierter  Tafel). 


217 


erstreckten  sich  bald  bis  in  die  höheren  Gebirge  an  dér  Grenze 
des  Nyitraer  Komitates  und  dér  Komitate  Trencsén  und  Turócz.  lm 
Jahre  1867  érsekién  seine  erste  Publikatiou  über  die  Flóra  des 
Facskó-er  oder  Naklate-íNasensteinpGebirges.1 2  die  einige  wichtige 
Beitrage  zűr  Kenntnis  dér  Komitatsflora  lieferte. 

lm  Sommer  1868  besuchte  er  von  Nagytapolcsány  aus  über 
Privigve,  Znió-Váralja,  Szent-Márton,  Szucsánv,  Kralován,  Jasse- 
nova  den  Chocs  im  Liptóer  Komitate;  dann  ging  die  Reise  über 
Rozsnyó-Hradek-Bilanszko,  von  wo  aus  dér  Kriván  bestiegen 
wurde,  weiter  über  Csorba  nach  Tátrafüred,  wo  er  zufallig  mit 
den  deutschen  Botanikern  Fritze  u.  Ilse  zusammentraf.  Mit  dem 
Besuch  dér  Kohlbachtaler,  des  Felkaer-  und  Drechslerhauschen- 
Tales  wurde  diese  Tour  beendigt,  dérén  Ergebnisse  ebenfalls  in 
dér  «Oest.  Bot.  Zeitschrift»3  veröffentlicht  wurden. 

lm  Jabre  1875  wurde  er  in  Wien  zum  Doktor  dér  Medizin 
promoviert,  im  selben  Jahre  verehelichte  er  sich  mit  Therese 
Edler  von  Neuhauser,  aus  welcher  Éhe  zwei  Töchter3  und  ein 
Sohn  entsprossen;  in  demselben  Jahre  wurde  er  zum  Kreisarzt 
in  Tavarnok  gewáhlt,  wo  er  spater  auch  die  Stelle  eines  Bezirks- 
arztes  und  Honorar-Komitats-Pbysikus  bekleidete. 

Hier  entfaltete  er  wáhrend  dér  nun  folgenden  21  Jahre  eine 
bewunderungswürdige,  an  Selbstaufopferung  grenzende  arztliche 
Tatigkeit.  Mit  dem  grössten  Pflichtgefühl  oblag  er  den  schwieri- 
gen  Aufgaben  eines  Landarztes ; es  war  ihm  kein  Weg  zu  weit, 
kein  Wetter  zu  schlecht,  wenn  es  galt,  Kranken  Hilfe  und  Trost 
zu  bringen ; das  Gefühl  innerster,  wahrer  Humanitat  zog  ihn 
immer  wieder  zu  den  kranken,  hilfíosen  Menschen;  dieses  Gefühl 
durclrwebte  sein  ganzes  Wesen  in  dem  Masse,  dass  er  von 
Armen  nicht  nur  kein  Honorar  annahm,  sondern  sie  oft  auch 
mit  Arzneien  und  Lebensmitteln  versorgte.  Als  ihr  Landsmann 
konnte  er  sich  mit  dér  slovakischen  Bevölkerung  in  ihrer  Sprache 
unterhalten ; er  liebte  die  derb  biedere  Art  dieses  urwüehsigen, 
leider  aber  noch  stark  zurückgebliebenen  Yolkes  und  verstand 
es  vorzíiglich,  sich  seinem  Gedankengange  anzupassen.  Die 
Bevölkerung  hing  mit  Bewunderung  und  Liebe  an  ihm ; dér 
Ruf  seiner  arztlichen  Kenntnisse  ging  so  weit,  dass  noch  viel 
spater,  als  er  schon  Direktor  des  Pozsonyer  Kranken hauses 
war,  gelegentlich  seiner  Ferienurlaube,  die  er  in  Tavarnok 
zubrachte,  aus  dér  Umgebung  ganze  Yölkerwanderungen  auf- 
brachen,  um  seinen  arztlichen  Rat  einzuholen ; noch  in  seinen 
letzten  Lebensjahren  suchten  ihn  Patienten  zu  Hunderten  auf. 


1 Ausflug  in  das  Facskóer-  oder  Naklate-Gebirge.  «Oest.  Bot.  Zeit.«  1868. 
p.  249—252. 

2 Aus  dér  Tátra.  Fragment  aus  meinem  Tagebucke  vöm  Juli — August 
1868.  ÖBZ.  1869.  p.  334. 

8 Seiner  Toehter  Frau  Staatsanwalt  Dr.  Wilhelm  Schaffer  géb.  Amelif. 
Pantocsek  in  Pozsony  verdanke  ich  die  hier  mitgeteilten  biographischen  Daten. 

15 


218 


Mit  fást  abergliiubischer  Zuversicht  hing  das  Yoik  an  ihu ; und 
seinerzeit  machte  die  Anekdote  die  Runde,  dass  einmal  ein  Zigeuner, 
dér  kein  Geld  zűr  Anfertigung  einer  von  Pantocsek  verschriebe- 
nen  Medizin  hatte,  einfach  das  Rezept  verschluckt  habé  und 
davon  gesund  geworden  sein  soll. 

Doch  hatte  auch  Pantocsek  Gelegenheit,  sich  von  dér  Wan- 
delbarkeit  dér  Yolksgunst  zu  überzeugen.  Als  er  i.  J.  1895  gele- 
gentlieh  des  Auftretens  einer  Cholera-Epidemie  zűr  Yerliütung  dér 
Verschleppung  dér  Seucbe  das  Verbrennen  des  Bettzeuges  dér 
Kranken  und  Verstorbenen  anordnete,  empfing  maii  ihn  in  den 
Dörfern  mit  Sensen  und  Beilen,  so  dass  er  nur  dem  Eingreifen 
dér  Gendarmerie  sein  Leben  verdanken  konnte,  unter  dérén 
Assistenz  er  fortan  seiner  Pfliebt  walten  musste.  Als  modern 
gebildeter  und  belesener  Arzt.  wusste  er,  wo'das  Übel  an  dér 
Wurzel  zu  paeken  sei,  und  dass  nur  die  rücksichtsloseste  Desin- 
fektion  dér  Seuchenherde  einer  Epidemie  Einhalt  gebieten  konnte. 
Seiner  Energie  gelang  es  auch  bald  Herr  des  Übels  zu  werden. 

Seinem  Rufe  als  pfiichtgetreuen  und  \vo  es  sein  musste, 
höchst  energischen  Arztes  hatte  er  es  zu  verdanken,  dass  er  i.  J. 
1896  an  die  Spitze  des  Pozsonyer  Landesspitales  berufen  wurde. 
Hier  harrten  seiner  schwierige  Aufgaben,  die  er  mit  grösstem 
Geschick,  Energie  und,  \vo  es  notwendig  erschien,  mit  Rlicksichts- 
losigkeit  — selbst  seiner  vorgesetzten  Bebörde  gegenüber  — löste. 
So  gelang  es  ihm,  das  Pozsonyer  Krankenhaus,  eines  dér  grössten 
Spitiiler  unseres  Landes,  zu  einer  modern  eingeriehteten,  muster- 
haft  administrierten  Heilanstalt  umzugestalten.  Es  müge  hier  noch 
eines  Zuges  Erwahnung  getan  werden,  dér  als  Beweis  seines 
echten,  wahren  Humanitatsgeflihles  gelten  kann  und  das  ist  sein 
energisches  Einschreiten  gelegentlich  des  noch  immer  fortwüten- 
den  Krieges,  um  eine  Besserung  dér  Zustande  in  einem  unserer 
Kriegsgefangenenlager  durchzusetzen.  Wahrend  des  Krieges  stellte 
er  sich  in  den  Dienst  des  rőten  Kreuzes,  auch  hier  eiwarb  er 
sich  für  sein  erspriessliches  Wirken  volle  Anerkennung.  als  dérén 
ausseres  Zeichen  er  die  Rotekreuz-Auszeichnung  II.  KI.  erhielt. 

Inmitten  seiner  aufopfernden  árztlichen  Tatigkeit  fand  er 
doch  noch  Musse,  sein  Lieblingsstudium,  die  Botanik,  fortzu- 
setzen.  Mit  seltenem  Geschicke  gelang  es  ihm,  die  Pflichten  des 
arztliches  Berufes  mit  den  Aufgaben  des  ernsten  Forschers  in 
Einklang  zu  bringen.  Erholungsreisen  in  die  Karpathen,  nach 
Böhmen,  Siebenbürgen  (Brassó),  nach  Dalmatien,  Frankreich,  die 
Schweiz,  an  die  Riviéra,  den  Plattén-  und  Neusiedlersee  lieferten 
ihm  immer  wieder  neues  Matériái  zu  Studien.  Die  reiclie  Flóra 
dér  Karpathen  zog  ihn  immer  wieder  an  : die  Ei  gebnisse  mehrorer 
Reisen  hat  er  auch  wissenschaftlich  verwertet.1 

* Trifolium  Haynaldianuin  in  «Oest.  Bot.  Zeit.a  1878,  382;  Correspon- 
denz  «Oest.  Bot.  Zeit.»  1882,  32.  — Notulae  praeviae  de  novis  Hungáriáé 
plantis.  «Magy.  Növ.  Lap.»  VI.  1882,  l(i2— 168. 


219 


lm  Jahre  1898  erschien  im  Bande  des  Sammelwerkes  «Ma- 
gyarország  vármegyei  és  városain  (Die  Komitate  und  Stadte  Un- 
garns),  welehes  die  Beschreibung  des  Nyitraer  Komitates  entkált, 
eine  aus  seiner  Feder  stammende  kurze,  zusammenfassende  Schil- 
derung  dér  mannigfaltigen  Flóra  dieses  Komitates,1  welcbes  nebst 
typischen  Tieflandsformationen  in  seinen  nordöstlichen  Teilen 
auch  schon  subalpine  und  alpine  Elemente  enthalt.  Die 
Besonderheiten  wie  Achmanthes  inflata  Kütz.  (bei  Tavarnok), 
Teucrium  Scorodonia  L.  (im  Tribecs-Gebirge : dér  östlicbste  Stand- 
on in  Európa),  Crepis  sibirica  L.  (auf  den  Bergen  ob  Gajdéi 
klafterhohe  Bestande  bildend),  werden  gebührend  hervorgehoben ; 
die  Arbeit  entlúilt  auch  durch  Mitwirkung  V.  v.  Borbás’s  wichtige 
Beitráge  zűr  Kenntnis  dieser  Komitatsflora. 

In  spateren  Jahren  erregte  die  Flóra  dér  Máramaroser  Kar- 
pathen  sein  besonderes  Interessé.  Im  Jahre  1905  besuchte  er  in 
Begleitung  dér  Pozsonyer  Professoren  Dr.  Jós.  Bezdek  und  Dr. 
Rudolf  Szép  Kőrösmező,  Borsa,  die  Hoverla,  die  Pietrosa  und 
noch  mebrere  andere  interessante  Lokalitáten ; die  Ergebnisse 
dieser  Reise  wurden  von  J.  Bezdek2 3  veröffentlicht.  Ausser  Woodsia 
ilvensis  bei  Sándor-forrás,  war  die  Auffindung  weissblühender 
Exemplare  von  Rhododendron  Kotschyi  und  die  in  dér  zitierten 
Publikation  allerdings  nicht  erwahnte  Entdeckung  eines  weit  gegeD 
Xordosten  vorgescbobenen,  neuen  Standortes  dér  seltenen  Sym- 
phyandra  Wanneri  auf  den  Felsen  dér  Piaira  Bohajului  im  Repede- 
Tale  unter  dér  Alpe  Pietrosa  wohl  das  wichtigste.  Diese  Pflanze 
tritt  dórt  in  einer  etwas  kahleren  Form  auf,  die  Pantocsf.k  (in 
sched.)  f.  subglabra  genannt  hat. 

Im  Jahre  1906  bereiste  P.  in  Begleitung  Dr.  Férd.  Filarszky’s 
und  Dr.  Alex.  Jávorka’s  abermals  das  Máramaroser  Komitat.  Die 
Tour  ging  von  Felső-Yissó  über  Borsa  und  das  Csiszlatal  auf  die 
Torojaga,  die  Alpe  Pietrosa  und  durch  das  Bukujescutal  zuríick 
nach  Borsa.  Bei  dieser  Gelegenheit  wurde  die  práchtige  Pídmo- 
naria  Filarszkyuna  J Áv.  bei  dem  unteren  Meerauge  dér  Pietrosa- 
Alpe  entdeckt.  Pantocsek  hat  über  diese  Reise  ausser  einem  Vor- 
trag  im  Pozsony-er  Urania- Véréin,2  welcher  sich  aber  nur  auf 
eine  kurze  Schilderung  des  Gebietes  beschránkt,  nichts  veröf- 
fentlicht. Die  wáhrend  dieser  2 Reisen  gesammelten  Hieracien 
wurden  von  K.  H.  Zahn  bearbeitet  und  die  von  P.  gesammelten 
in  dieser  Zeitschrift,4  die  von  Jávorka  gesammelten  aber  in 
den  Annál.  Mus.  Xat.  Hung.  VIII.  1910,  34  u.  f.  veröffentlicht. 


1 Flóra  Comitatns  Nitriensis.  p.  353—365. 

3 A Máramarosi  Havasokról.  «Földr.  Köziem. » 1905.  IX. 

3 Máramaros  rengetegeiben.  Uránia  előadás  90  vetített  képpel ; tartotta 
Pozsonyban  1910.  évi  január  hó  15.-én  Pantocsek  József  Dr.  Pozsony.  Anger- 
maver  Karói. v könyvnyomdái  intézetéből.  1910. 

4 «Ung.  Bot.  Bl.»  VI.  1907,  212,  u.  f. 


15* 


220 


Wichtiger  als  diese  dér  Floristik  gewidmeten  Exkursionen 
war  aber  seine  Betátigung  auf  dem  Gebiete  dér  Bacillarien- 
Kunde,  welcher  er  seit  dér  Mitte  dér  siebziger  Jakre  des  v. 
Jahrh.  oblag.  Angeregt  dureh  eine  ungarische  Arbeit  Johannes 
Neupauer’s  1 begann  er  sich  mit  diesen  mikroskopisch  klemen 
Wesen,  von  welchen  manche,  besonders  die  fossilen,  besonders 
scliöne  Kieselpanzer  tragen,  eingehend  zu  bescháftigen.  Bald  stand 
ihm  das  Matéria!  reicher  Fundstellen  dieser  Gebilde  (Alsó-  und 
Felsö-EsztergáU',  Kékkő.  Szentpéter,  Szakai,  Bajtha  und  Mogyo- 
ród in  Ungarn,  ferner  Matéria!  einer  Anzakl  auslandischer  Fund- 
stellen) zűr  Verfügung.  «Die  Zakl  dér  Gattungen,  Arten,  Yarie- 
taten  und  Formen.  welche  diese  ungarischen  Ablagerungen  ent- 
haiten,  ist  eine  erstaunliche  und  waren  es  besonders  die  Materialien 
von  Szentpéter  und  Szakai,  die  dureh  ikren  Reichtum,  Xeuheit 
und  Grossartigkeit  an  Formen  nicht  nur  die  mühevolle  . . . Arbeit . . . 
erleichtern  halfen,  sondern  auck  dem  Laien  eine  verblüffende 
Augenweide  botén. »1  2 3 

lm  Jahre  1886  war  er  im  Standé,  den  ersten  Bánd  seines 
umfassenden  Werkes  über  die  ungarischen  fossilen  Bacillarien 
(marine  Bacillarien)  herauszugeben,8  welchem  1889  ein  II.  Bánd  4 * 
Brackwasser-Bacillarien,  im  Jahre  1892  aber  dér  III.  und  Schluss- 
band  (Süsswasser-Bacillarien)8  folgte.  Vöm  III.  Bande  erschie- 
nen  zunackst  nur  die  Tafeln;  dér  Text  folgte  erst  bei  Gelegen- 
heit  dér  Fertigstellung  dér  II.  Auflage  unter  dem  Titel  «Beschrei 
bung  neuer  Bacillarien,  welche  in  dér  Pars  III.  dér  Beitráge  . . . etc. 
abgebildet  wurden»  in  Pozsony  i.  J.  1905. 

Dieses  Werk  ist  nicht  nur  das  Bedeutendste,  was  über 
diesen  Gegenstand  in  Ungarn  veröffentlicht  worden  ist,  sondern 
es  ist  wegen  Aufnahme  dér  Bacillarien  mehrerer  auslandischer 
Standorte  (Máhren,  Russland,  Bulgarien,  Japan,  Ivalifornien. 
Australien)  zu  einem  dér  wichtigsten  Quellén  werke  dér  Bacillarien- 
forschung  überhaupt  geworden.  Die  Tafeln  wurden  mit  Ausnahme 
weniger  von  A.  Grunow  angefertigter,  sámtlich  von  Pantocsek 
nach  dér  Natúr  gezeichnet,  sie  sind  dann  dureh  Lichtdruck  ver- 
vielfáltigt  worden.  In  diesen  Werke  wurden  1335,  darunter  bei- 
láufig  900  neue  Formen  abgebildet  und  in  lateinischer  Sprache 
beschrieben ; leider  war  die  Auflage  sehr  kiéin  (etwa  30  Exemplare) 
und  aueh  sofort  vergriffen.  Um  dér  Xachfrage  zu  genügen  be- 
sorgte  W.  Junk  in  Berlin  im  J.  1903  — 1905  eine  2.  verbesserte 
Auflage  mit  teilweise  umgearbeiteten  Texte,  auch  diese  ersehien 


1 Az  ásatag  Diatomaceak  Rhyolith  csiszpalában  s egyéb  kőzetekben, 
l'ngar.  Akad.  1867. 

2 Pantocsek.  Beitráge  zűr  Kenntnis  dér  fossilen  Bacillarien  Ungarns. 

3 I.  Die  Marínén  Bacillarien.  Mit  30  Tafeln  in  Lichtdruck.  Nagy-Tapolcsány. 
1886.  4 p.  4. 

4 n.  Brackwasser-Bacillarien.  Mit  30  Tafeln.  Nagy-Tapolcsány  1889.  4. 

1 III.  Süs8swasser-Baeillarien.  Mit  42  Tafeln.  Nagy-Tapolcsány  1892.  4. 


221 


aber  nur  in  einer  ganz  geringen  Exemplarenzabi,  da  die  áusserst 
zártén  Figuren  mehr  Abzüge  nicht  zuliessen.  Die  Abbildungen 
dér  2.  Auflage  stehen  jenen  dér  1.  schon  etwas  nach ; feinere 
Details  sind  ieider  schon  durch  die  Abnützung  dér  Plattén  ver- 
loren  gegangen. 

Trotzdem  das  Werk  als  eines  dér  wiehtigsten  Quellenwerke 
allgemein  anerkannt  worden  ist,  hat  es  doch  an  Kritiken  nicht 
gefehlt.  J.  Teaipére  hat  in  dér  Zeitschrift  «Le  Diatomiste»  Xr.  15 
p.  49—54  (1893)  unter  dem  Titel  «Remarques  sur  les  Diatomées 
de  Hongrie  du  Dr.  Pantocsek»  in  Begleitung  zweier  aListes 
rectifieatives»  von  J.  Brun  und  E.  Baxter  eine  ganze  Reihe  von 
Berichtigungen  veröffentlicht,  die  geiegentlich  dér  Verfassung  dér 
II.  Auflage  des  Werkes  wohí  zu  berücksichtigen  gewesen  waren. 
Immerhin  musste  auch  dér  Kritiker  zugeben,  dass  Paxtocsek’s  Arbeit 
eine  bedeutende  ist.  Diesem  zusammenfassenden  Werk  folgten 
spater  Doch  eine  Anzahl  kleinerer  Arbeiten  iiber  Bacill árién,1 


1 Die  Bacillarien  des  Klebschiefers  von  Kertsch.  Mit  3 Tafeln.  Verh. 
dér  Kais.  Russ.  .Mineralog.  Ges.  zu  St.  Petersburg.  2.  Ser.  Bánd  XXXIX.  Xr.  2. 

A Balaton  kovamoszatjai  vagy  Bacilláriái.  lm  Sammelwerke  «A  Balaton 
tud.  tan.  eredm.» 

Beschreibung  und  Abbildung  dér  fossilen  Bacillarien  des  Andesittuffes 
von  Szliács  in  Ungam. 

A szliácsi  finom  Andesittufa  Bacilláriái  (Dasselbe).  Pozs.  Orv.-Term. 
Egyes.  1903. 

Új  Bacilláriák  leírása  (Beschreibung  neuer  Bacillarien).  Pozsonyi  Orv  - 
Term.  Egyes.  1904,  1907,  1908,  1909. 

A Fertő-tó  kovamaszat-viránya  (Bacillariae  lacus  Peisonis).  Mit  4 Ta- 
feln. Pozsony.  1912. 

A kopacseli  andesittufa  kovamoszatai  (Die  im  Andesittuffe  vöm  Kopacsel 
vork.  Bacill.).  Mit  1 Tafel.  Bot.  Közi.  1913. 

A lutillai  ragpalában  előforduló  Bacilláriák  (Bacillarien  des  Klebschiefers 
von  Lutilla).  Mit  2 Tafeln.  Pozsony  1913. 


A hegyeket  alkotó  láthatatlan  mikroskopiai  lényekről.  Magv.  Orv  és 
Term.  XXIX.  1897  (1893):  218—222. 

Die  Bacillarien  als  Gesteinsbildner  und  Altersbestimmer.  Verh.  Deutsch. 
Aerzt.  und  Naturf.  1894  II.  Hálfte  1.  192—197. 

Magyarország  tengeri  lerakodásokat  alkotó  ásatag  Bacilláriáknak  mikro- 
photographiái  (Mikrophotographien  dér  fossilen  marieneu  Bacillarien  Ungarns). 
40  Photographien  u.  Titelblatt.  (XVohl  nur  als  Manuskript  zu  betrachten.) 

Magyarország  csiszolópalái  iDie  ungar.  Schleifschiefer).  Term. -tud.  Közi, 
XVI. : 307. 


Magyarországi  fosszil  Bacillariaceák  és  Diatomaceák  1.  c.  XVII.  : 426. 

A Diatomaceák  irodalma  (Literatur  dér  Diatomaceen).  1.  c.  XVIII.  190. 

Magyarország  fosszil  bacillariaceái  (Die  fossilen  Bacillarien  Unararns) 
1.  o.  XXIV.  : 214.  ' 

A kovamoszatokról  mint  kózetalkotókról  (Die  Kieselalgen  als  Gestoins- 
bildner).  1.  c.  XXIV. : 492. 

A diatomák  praeparálásáról  s tanulmányozásáról  (Über  das  Praeparieren 
u.  das  Stúdium  dér  Diatomeen).  1.  c.  XVIII. : 350. 

Hegyeket  alkotó  mikroskopi  lények.  íBerge  bildende  mikroskop.  Wesen.) 
1.  c.  XXIX. : 540. 

Bacilláriákat  tartalmazó  kőzetek  (Bacillarien  enthaltende  Gesteine).  Föld- 
tani Köziem.  XIV. : 205. 


222 


ferner  einige  Mitteilungen  über  mikroskopische  Teclinik,* 1 2  über 
andere  Algen.3  einige  naturwissenschaftliche  Gegenstánde,3  end- 
lich  aber  popularwissenschaftliche  Aufsatze.  4 5 

lm  Jahre  1907  veröffentliehte  er  bei  Gelegenheit  des 
50-jáhrigen  Jubileums  des  Pozsonyer  Vereines  für  Naturkunde 
(z.  Z.  Pozsonyi  Orvos-term.  Egyesület)  im  Jubileumsbande  eine 
Beschreibung  dér  Naturvvissenschaftlichen  Yerhaltnissen  dér  Um- 
gebung  von  Pozsony  ;6  ein  grosser  Teil  dér  Kryptogamen  wurde 
darin  von  unserem  bewahrten  Forscher  J.  A.  Báumler  bearbeitet. 

Mit  den  angeführten  Arbeiten  glauben  wir  alles  wichtige 
aus  seinen  Publikationen  herausgegriffen  zu  habén ; es  ist  dies 
eine  stattliclie  Reihe  von  Originalarbeiten,  auf  welche  dér  Verfasser 
mit  dér  Beruhigung  zurückblicken  konnte,  dass  er  alles,  womit 
ihn  Natúr,  Begabung  undgünstige  áussere  Verhaltnisse  ausgestattet 
liaben,  in  den  Dienst  dér  Wissenschaft  gestellt  hatte  — und  alles 
das  imben  gewissenhafter  Erfüllung  seiner  eigentlichen  Berufs- 
pflichten,  die  eine  Betatigung  auf  einem  ganz  anderen  Gebiete 
erforderte. 

Sein  Herbar  hatte  er  schon  zu  Lebzeiten  dem  Pozsonyer 
Árzte-  und  Naturf.  Véréin  zum  Geschenke  gemacht;  seine  sebr 
reichhaltige  Bibliothek  und  seine  BacilJariensammlung,  von  vvel- 
cher  besonders  seine  Typenplatten  einen  hohen  Wert  reprasen- 
tieren,  betinden  sich  noch  im  Besitze  seiner  Familie.  Duplikate 


Diatomacea-készítmények  (Diatomaceen-Praeparate)  1.  c.  XV. : 171. 

Fossile  Bacillarien  und  Diatomaceen.  1.  c.  XV. : 373. 

Beitrage  zűr  Kenntnis  dér  fossileu  Bacillarien  Ungarns.  1.  c.  XIX. : 311, 
XXI. : 306. 

A bacilláriák  vagyis  kovamoszatok  mint  kőzetalkotók  és  korszakhatá- 
rozók (Die  Bacillarien  als  Ge9teinsbildner  und  Altersbestimmung).  1.  c.  XXVI.:  219. 

A Balaton  fenékalatti  mederfúrások  sorozati  mélységi  próbáiban  talált 
Bacilláriák  táblázatos  kimutatása  (Tabellarieche  Zusammenstell.  dér  geleg. 
Tiefbohrungen  im  Becken  des  Plattensees  gef.  Bacilarien).  In  «A  Balaton  köruv. 
geolog.  képződményei.)  1913.  4,  5 p. 

1 Über  Indicatoren.  Zeitschr.  f.  wiss.  Mikrosk.  V.  1888:  39—12. 

Pantocsek  war  einer  dér  ersten,  die  sich  in  Ungarn  mit  Mikrophoto- 

graphie  bescháftigt  habén.  Seine  Photogramme  wurden  i.  J.  1885  iu  Budapest 
ausgestellt ; gelegentlich  dér  ersten  ungar.  Amateur-Ausstellung  erhielt  er  die 
goldene  Medaille. 

2 Adatok  Nyitramegye  moszatvirányához  (Beitr.  zűr  Algentlora  des 
Nyitraer  Komitates).  Pozs.  Orv.-term.  Egyes.  XIX.  1898. 

Adatok  Pozsonyváros  és  vidéke  moszatvirányához  (Beitrage  zűr  Algen- 
flora  dér  Stadt  Pozsony  u.  ihrer  Umgebung).  Pozsonyi  Orv.-term.  Egyes.  1901 

s A poresőkről  és  porhullásról  (Über,  Staubregen  u.  Staubfall).  Nyitra- 
megyei  Orvos.-gyógyszer.  és  Term.  Egyes.  Évk.  IV.  1895—96:263—271. 

4 A növények  érzéki  élete  (Über  das  Sinnesleben  dér  Pflanzen).  Magy. 
orv.  és  term.  vándorgyül.  XXXIV.  1907. 

Az  állítólagos  meteorpapirosról  (Über  das  angebl.  Meteorpapier).  Pozs. 
Orv.-term.  Egyes.  XVIII.  1896. 

5 Pozsony  és  környékének  termésretrajzi  viszonyai.  In  «Etnlékmű»  kiadja 
a Pozsonyi  Orv.-term.  Egyes,  fennállásának  50.  évfordulója  alkalmából.  Pozsony 

1907,  p.  181-268. 


seiner  moritenegrinischen  Pflanzen  befinden  sich  im  Herbar  Visiani’s 
(Padua),  im  Herbar  Boissier  (Chambézy)  und  im  Wiener  Hof- 
museum. 

Er  blieb  seiner  Liebe  zűr  Botanik  treu  bis  zu  seinem  Le- 
bensende  und  noch  kurz  vor  seinem  Tode  am  15.  Juli  1916  hat 
er  in  Begleitung  seiner  2 Enkel  nochmals  die  beschwerlicbe 
Tour  auf  den  Nasenstein  ober  dér  Quelle  des  Neutraüusses  unter- 
noramen,  um  die  seltene  Crepis  sibirica  zum  letzten  Male  zu 
seben.  Die  früheren  reichen  Bestánde  sollen  aber  dórt  jetzt 
schon  sebt1  stark  gelichtet  sein.  D/a  Monate  spater  erlag  er  einem 
tückischen  Typhusanfalle,  tief  betrauert  von  seinen  Angehörigen, 
seinen  Freunden  und  allén,  denen  er  Gutes  getan  hat.  Seine 
irdisehe  Hülle  wurde  am  6.  Sept.  im  altén  Friedbofe  zu  Ta- 
varnok  beerdigt. 

Er  war  dér  Arzt  wie  er  sein  sollte.  von  echter  Humanitat 
durchdrungen ; es  war  ihm  gleich,  ob  das  Elend  über  Freund 
oder  Feind  gekommen  war,  und  je  misslicher  sich  die  Verhalt- 
nisse  seiner  Patienten  gestalteten,  umso  mehr  nahm  er  sich  ilirer 
an.  Und  alles  das,  ohne  das  in  seinem  Innersten  erregte  Mit- 
gefühl  áusserlich  zűr  Schau  zu  tragen.  Unter  einigen  Eigentüm- 
lichkeiten  seiner  Persönlichkeit  soll  die  erwahnt  sein,  dass  er 
als  Gelehrter  gerne  ein  strenges  Inkognito  bewahrte,  so  dass 
es  violen  seiner  Bekannten  und  Vorgesetzten  unbekannt  war, 
dass  er  sich  als  Botaniker  einen  weit  über  die  Grenzen  seines 
Heimatlandes  reichenden  Ruf  erworben  hatte.  Im  Yerkehre  war 
er  einer  dér  liebenswürdigsten  Menschen,  voll  unverwüstlichen 
Humors,  dér  ihm  oft  dazu  verhalf,  sich  und  andere  aus  kritischen 
Lagen  herauszuschlagen. 

So  nehmen  wir  denn  Abschied  von  unserem  lieben,  unver- 
gesslichen  Freunde,  in  dessen  Gesellschaft  es  uns  vergönnt  wrar, 
Stunden  des  reinsten  Genusses  zu  verbringen ! 

Seine  Werke  werden  sein  Andenken  dér  Nachwrelt  erhalten ! 


Aus  dér  Flóra  von  Bazin. 

Bazin  flórájáról. 

Irta:  | ,os*  Holu,»y  (Bazin). 

Seit  Lumnitzer’s  Zeiten  wrnrde  die  Umgebung  Bazin’s  von 
vielen  Botanikern  meistens  nur  flüchtig  begangen  und  botanisch 
durchforscht ; nur  stehen  mir  leider  dérén  Publikationen  nicht  zu 
Gebote.  In  den  50-er  Jahren  des  vergangenen  Jabrhunderts,  bota- 
nisierte  hier  aueh  dér  hiesige  slovakische  ev.  Pfarrer  Johann 
Mockovóák,  bei  dem  ich  als  Presburger  Student  im  J.  1855  einige 
Pakete  Pflanzen  gesehen  habé.  Leider  ging  sein  kleines  Herbar 


224 


nach  seinem  Tode  verloren.  Dieser  gutmütige  eifrige  Naturfreund, 
begrüsste  die  Mitglieder  dér  Presb.  naturwissenschaftlichen  Ve- 
reines  bei  Gelegenheit  einer  Studienexkursion  in  die  Umgebung 
des  Eisenbades  mit  einem  hübschen  slovakischen  Gedichte,  wie 
dies  auch  in  dér  Vereinsschrift  erwáhnt  wurde.  Damals  waren 
noch  die  Schwefelsáure-Fabrik  und  das  Gold-Pochwerk  im  Be- 
triebe.  An  dieser  Exkursion  nahm  auch  ich  als  jüngstes  Mitgiied 
dieses  Vereines  teil.  Mockovőák  war  Schüler  des  berühmten 
Kovács- Martiny  am  Presb.  Lyceum,  dér  sich  auch  mit  Botanik 
befasste,  wie  dies  seine  handschriftlichen  Notizen  und  zahlreichen 
gelungenen  Federzeichnungen  in  seinem  mit  Papier  durchschos- 
senen  Handexemplare  dér  LuMNrrzER’schen  Flóra  posoniensis  bezeu- 
gen.  Dieses  kostbare  Buch  wird  in  dér  Lyceal-Bibliothek  aufbe- 
wahrt,  woher  ich  es  auf  einige  Wochen  ausgeliehen  békám  um 
darüber  im  Jahrbuche  dér  Turóczszentmártoner  Museum- 
Gesellscbaft  zu  berichten. 

Seit  mehr  denn  30  Jahren  pflegte  ich  fást  jeden  Sommer 
auf  1 — 2 Tagé  aus  Nemesváralja  im  Bosácztale  des  südlichsten 
Trencsiner  Komitates  nach  Bazin  zu  kommen,  wobei  kleine  Spa- 
ziergauge  ins  nalie  Weingebirg,  oder  auch  in  den  Wald  unter- 
nommen  und  Pflanzen  gesammelt  und  notiert  wurden.  Einige  Kleinig- 
keiten  habé  ich  darüber  in  den  Jahresheften  des  Presburger  Vereines 
fürXatur-  und  Heilkunde  und  des  Trencsiner  naturwissenschaftlichen 
Vereines  veröffentlicht.  Wohl  sind  mir  bei  diesen  flüchtigen  Be- 
obachtungen  mitunter  auch  odiose  Fehler  unterlaufen.  So  erwahnte 
ich  u.  a.  dass  im  hiesigen  Weingebirge  auch  Bosa  rúbiginosa 
L.  vorkomme.  Doch  jetzt,  da  ich  die  Umgebung  seit  7 Jahren 
meines  Hierseins,  unzáhligemale  begangen  habé,  muss  ichs  reu- 
mütig  bekennen,  dass  ich  aus  dér  Férné  eine  intensiv  roth 
blühende  Bosa  canina  irrtümlich  für  die  duftende  Weinrose 
gehalten  habé.  Aber  wenn  diese  auf  allén  trockenen  Kalkhügeln 
des  Trencsiner  Komitates  so  gemeine  Rosenart  im  hiesigen  Wein- 
gebirg von  mir  noch  niemals  gesehen  wurde,  so  habén  wir  sie 
mit  Sicheiheit,  obwohl  als  Seltenheit,  im  nahen  Bahnwalde  bei 
Csukárd.  Leider  sind  aber  auch  hier  ihre  Tagé  schon  geziihlt, 
weil  ein  Teil  des  Bahnwaldes  ausgerodet  wird,  um  den  Bódén 
als  Ackerland  zu  beniitzen.  Am  Zaune  dér  stiidtisehen  Baum- 
schule  stehen  einige  Exemplare  dér  Rosa  rúbiginosa , in  Formen 
mit  glatten  und  borstigen  Friichten,  die  aber  von  anderwarts  hier- 
her  versetzt  wurden.  Vielleicht  liebt  diese  Rose  Gránit-.  Gneiss- 
und  Thonschieferunterlage  nicht  und  meidet  darum  die  Vorhiigel 
dér  Kleinen-Karpathen.  Dafür  habén  wir  im  Csukárder  üdén 
Weingebirg  die  kaum  spannhohe,  weisse,  herrliche  Bosa  spino- 
sissima  L.,  die  nur  zwischen  Gebüsch  1 — 2 Fuss  hoch  wird;  aber 
schon  im  Baziner,  Limbacher  und  Grünauer  Weingebirg,  so  viel 
mir  bekannt  ist,  gánzlich  fehlt.  In  Presburg  gehört  sie  gar  nicht, 
zu  den  Seltenheiten. 


225 


Von  hiesigen  Kosén,  verdient  noch  R.  trachyphylla  Kaü. 
erwáhnt  zu  vverden,  die  im  Czajler  Tale  auf  dér  Westseite  des 
Perneker  Weges  vorkommt.  Ein  Rhodologe  würde  in  dér  Flóra 
Bazins  nicht  viel  finden,  weil  sie  arm  an  Roseu  ist,  dafür  ist 
sie  desto  reicker  an  jRwöws-Arten  und  Formen.  Stellenweise  sind 
die  Horste  dér  Brombeeren  so  durcheinander  verflochten,  dass 
raan  sehr  achtsam  bei  dérén  Einsammeln  sein  muss.  um  zu  dem 
Blütenstück  auch  das  dazu  gehörige  Schössling-  und  Blattstück 
abzuscbneiden.  sonst  ist  eine  heillose  Konfusion  unvermeidlich. 
Es  hat  mich  sehr  gefreut,  meinen  Rubus  moestus , dér  ina  südl. 
Komitat  Trencsin  an  vielen  Stellen  vorkommt,  zwischen  Griinau 
und  St.  Georgen  am  Rande  dér  Weingarten,  in  grosser  Menge 
und  vollkommen  fruchtend  angetroffen  zu  habén.  Die  hiesige 
Pflanze  bliiht  blassrosa.  wogegen  die  Trencsiner  konstant  weiss 
ist,  sonst  unterscheiden  sie  sich  in  gar  nichts.  Herr  Zigmuxdik 
schnitt  unter  meinen  Augen  fiir  Herrn  Dk.  Filarszky’s  Exsieca- 
tenwerk  die  nötigen  100  Exemplare.  Es  gilt  bei  manchen  deut- 
schen  Batographen  als  unumstössliches  Dogma,  dass  allé  Brom- 
beeren, die  an  dér  Blattoberseite  neben  Striegelhaaren  auch  Stern- 
haare  führen,  entweder  zu  Rubus  tomentosus  borkh.  gehören,  oder 
dessen  illegitime  Xachkommen  (Bastarde)  sein  müssen.  Wer  aber 
den  R.  moestus  lebend  sieht,  wird  dieses  Dogma  gewiss  fallen 
lassen.  Schon  die  vollkommene  Fruchtbildung  überall,  wo  er  vor- 
kommt, spricht  gégén  seinen  hybriden  Ursprung.  Auch  R.  •pur- 
puréul Hol.,  dér  im  Bosácztale  an  mehreren  Stellen  vorkommt, 
gehört  bei  Bazin  zu  den  haufigeren  Arten,  namentlich  in  Wal- 
dern.  Dagegen  fand  ich  den  Riesen  unter  den  Brombeeren 
R.  Vestii  Focke,  nur  in  einem  Horste  bei  den  Holzhauern.  R.  bi- 
frons  Vest.,  dér  im  Bosácztale  so  háufig  ist,  dass  er  auch  Bas- 
tarde bildet  und  den  ich  auch  in  Mahren  bei  dem  Bade  Luha- 
covic  an  vielen  Stellen  gesehen  habé.  wurde  bisher  in  einem 
Wirrsal  von  Brombeeren  zwischen  Limbach  und  Griinau  gefunden. 
R.  Radula  Whe.,  rudis  N.  W.  sind  auch  nicht  selten.  Die  gewöhn- 
lichste  Brombeerart  ist  hier  R.  thyrsoideus  Wimm.  ; er  ist  ein 
besonderer  Liebling  dér  Kinder,  die  sich  im  Spátsommer  seine 
saftigen  Beeren  schmpcken  lassen.  R.  tomentosus  Borkh.  in  emer 
ganzen  Reihe  von  Formen,  ist  überall  auf  Hügeln  zu  habén. 
R.  cesius  X tomentosus  ÜK.  ist  auch  hier  dér  háufigste  Bastard 
und  vielgestaltig.  Práchtigen  R.  macrophyllus  Whe.  habén  wir  un  weit 
vöm  Eisenbade.  Eine  ganz  besondere  Freude  bereitete  mir  R.  sube- 
rectus  And.,  dér  zwischen  Limbach  und  Grünau  an  Bachen  wiichst 
und  dér  im  Bosácztale  felüt,  lm  Trencsiner  Komitate  habé  ich 
ihn  nur  im  Strecno-Pass,  schon  verblüht,  gesehen.  R.  candicans 
Whe.  kann  mit  R.  thyrsoideus  nicht  vereint  werden,  schon  wegen 
dér  schmalen  ínflorescenz,  dér  reinweissen  Blumenblátter  und  dér 
verháltnissmássig  schmalen  Blattchen  dér  sterilen  Schösslinge.  Ich 
sammelte  noch  eine  Reihe  weiterer  Brombeeren,  die  aber  noch 


226 


dér  Sichtung  bedürfen.  Die  Glandulosen  selbst  bieten  eine  lángé 
Stufenleiter  verschiedener  Arten,  Bastarde  und  Formen  und  wer- 
den  den  Batographen  noch  viel  Kopfzerbrechen  verursachen,  bevor 
sie  bemeistert  werden  können.  Auch  im  Geschmacke  dér  Brom- 
beerenfriichte  ist  ein  grosser  Unterschied,  dér  leider  mit  Worten 
nicht  beschrieben  werden  kann.  lm  allgemeinen  kann  gesagt  wer- 
den : je  stachliger  und  drüsenreicher  eine  Brombeer-Art  ist,  desto 
sclimackhafter  und  aromatischer  sind  dérén  Früchte,  so  dass  mán 
auch  im  Finstern,  nacli  dem  Geschmack  eine  Glandulose  von  den 
drüsenlosen  mit  Sicherheit  unterscheiden  kann.  Wer’s  nicht  glaubt, 
dér  probiere  es ! 

Wahrhaft  beschamend  ist  die  Armut  an  Orchideen  in  dér 
Flóra  von  Bazin,  im  Vergleich  mit  dem  Orchideenreichthum  des 
Bosácztales  und  dessen  naehster  Umgebung.  Es  gelang  mir  bis- 
her  nur  16  Arten  Orchideen  aufzufinden.  ImSchur  bei  St.  Georgen 
fand  ich  zwischen  vielen  Orchis  palustris  Jcq.  und  incarnata  L.. 
dérén  Bastard : 0.  Uechtritziana  Hskn.  (0.  incarnata  X palustris), 
aber  nur  in  einem  einzigen,  schönen  Exemplare.  Auf  trockeneren 
Stellen  dér  Wiesen.  zwischen  dem  Erién walde  und  dem  Pálffy’schen 
Meierhofe.  fand  ich  eine  schöne  Gruppé  Gymnadenia  conopea  R.  Br. 
und  ein  versehamtes,  ziemlich  kümmerliches  Exemplar  von  Orchis 
müitaris  L.  Beide  sind  im  Bosácztale  sehr  haufig  und  hier  gehören 
sie  zu  den  Raritaten.  Orchis  fusca  Jacq.  prangt  in  herrlichen  Indi- 
viduen  im  Czajlertale  in  Gesellschaft  von  Cephalanthera  rubra 
Rich.,  und  0.  speciosa  Hőst.  wiichsthieund  da  auf  Grasplatzen  dér 
öden  Weingárten  und  auf  offenen  Stellen  dér  nahen  Eichenwal- 
der.  Mán  sagte  mir.  dass  die  Blumenverkauferinnen  sammtliche 
Orchideen  unbarmherzig  abreissen  und  dies  sie  die  Ursache  ihrer 
Seltenheit.  Wol  habé  ich  Mádchen  gesehen,  die  grosse  Biische 
von  Cephalanthera  ensifolia  Rich.  zum  Verkaufe  aus  dem  Walde 
schleppten,  aber  andere  Orchideen  habé  ich  in  ihren  Handen  nicht 
gesehen.  Tiefer  in  den  Waldern  mögen  wohl  noch  einige  Arten 
an  geeigneten  Stellen  vorkommen : aber  dahin  kam  ich  noch  nicht. 
Dagegen  gehört  Ruscus  Hypoglossum  L.  gar  nicht  zu  den  Selten- 
heiten.  lm  das  Jahr  1880  sah  ich  in  Presburg  am  Grünen  Platz 
Verkáuferinnen  mit  Biischeln  v.  fruchtendem  Ruscus  vor  Weihnach- 
ten.  die  sie  aus  den  St.  Georger  Waldern  einschleppten.  Er  kommt 
aber  auch  im  Grünauer  Gemeinde- Walde,  bei  Bazin  am  Ivalvarien- 
berge  und  im  Czajler  Tale,  sowie  in  den  Modreiner  \\iildernvon 
und  als  wir  voriges  Jahr  eine  Offiziersschule  in  dér  Stadt  hatten  und 
zwischen  den  einjahr.  Freiwilligen  auch  ein  Botaniker,  dér  Assistent 
an  dér  Krakauer  Universitat  H.  Augustinovicz,  sich  befand,  erzahlte 
er  mir.  dass  er  im  Limbacher  Walde  bei  den  Übungen  zwischen 
vielem  im  Frühjahr  blühenden  Ruscus  am  Bauche  herumgekro- 
chen  sei.  leli  habé  keinen  Grund,  an  dér  Wahrheit  seiner  Angabe 
zu  zweifeln,  weil  ich  in  ihm  einen  guten  Pflanzenkenner  kennen 
gelernt  habé.  Ein  im  Blumentopfe  an  meinem  Fenster  vor  zwei 


227 


Jahren  versetztes  Exemplar  blühte  mir  nicht  nur  im  Frühling, 
sondern  aueli  im  Dezember  und  voriges  Jahr  im  Október;  es 
treibt  auch  im  November  neue  Ivnospen.  Die  Blümchen  fallen 
aber  ab  un  setzen  keine  Frtichte  an. 

Yor  etwa  16  Jahren  verabredeten  wir  mit  weiland  Dr.  Kokn- 
huber  einen  gemeinschaftlichen  Ausflug  in  die  Baziner  Wálder. 
Er  kam  aus  Presburg,  icb  aus  Podhragv  und  da  wir  uns  fást 
40  Jahre  láng  nicht  gesehen  hatten.  besahen  wir  einander;  wie 
alt  wir  schon  geworden  sind ! Wir  kamen  aber  im  Czajler  Tale 
nur  bis  zu  den  Kalköfen,  denn  ein  Regen  zwang  uns  zurückzu- 
faliren.  Damals  war.am  Strassenrande,  nahe  dér  Schwefelsiiure- 
Fabrik,  viel  Echium  áltűtsimum  Jcq.  mit  Verbascum  speciosum 
Schrád.  Dieses  imposante  T "erbancum  ist  bei  Bazin  ziemlich  haufig, 
aber  das  Echium  habé  ich  seitdem  nur  noch  einmal  dórt  und 
beim  Czajler  Friedhof  gesammelt  und  heuer  suchte  ich  es  dórt 
vergebens.  Einmal  fand  ich  es  aueli  bei  Tótgurab  in  wenigen 
Exemplaren.  Belegstiicke  habé  ich  von  beiden  Standorten  im  Herbare. 

Asplenium  gernmnieum  Weiss  habé  ich  nur  in  einem  Rasen 
an  einer  Weingartenmauer  bei  Griiuau  gefunden,  wogegen  A.  sep- 
tentrionale  Hoffm.  auf  den  Steinhaufen  des  St.  Georger  und  Bazi- 
ner Weingebirge  stellenweise  in  máchtigen  Rasen  zu  habén  ist, 
aber  A.  Ruta  muraria  L.  scheint  liier  sehr  selten  zu  sein.  Verge- 
bens besichtige  ich  viele  steinigen  Stellen  in  den  Weingarten  und 
die  Stadtmauer:  nirgends  kam  es  mir  zu  Gesicht;  nur  an  dér 
nördlichen  Seite  dér  Turmmauer  am  Hauptplatze  stecken  einige 
Exemplare  in  den  Steinfugen  eingezwangt.  Woher  kamen  diese 
her?  In  den  Baziner  Waldern  gibt  es  keine  bemerkenswerten 
Felspartien,  und  die  wenigen  zu  Tagé  tretenden  Steinblöcke  beher- 
bergen  dieseu  Farn  auch  nicht.  Möglicherweise  war  diese  Farn- 
art  doch  an  den  Steinhaufen  dér  Weinberge  zu  habén,  weil  mán 
aber  beim  Neuaussetzen  dér  durch  die  Phvlloxera  verwiisteten 
Weingarten  die  meisten  Steinhaufen  wahrend  des  Rigolierens 
vergrub.  mügén  so  manche  P^undstiitten  dieses  kleinen  Farns  zer- 
stört  worden  sein.  Aspidium  lobatum  Sm.  und  spinulosum  Sw.  sind 
in  den  Waldern  selten  und  A.  Thehjpteris  Sw.  kommt  auf  einer 
Sumpfwiese  des  Czajler  Tales  vor.  Die  letzeren  zwei  Arten  sind 
im  Schur-Walde  massenhaft. 

Sehr  lohneud  ist  das  Begehen  des  Westrandes  des  Senkvicer 
und  Schwanbacher  Eichenwaldes,  wo  mán  Potentilla  rubens  Cr. 
(P.  opaca  Koch,  Neilr.)  nicht  eben  selten  antrifft.  Dr.  Pantocsek 
hat  sie  im  «1856 — 1906.  Emlékmű»  des  Presb.  Yereines.  auf  Seite 
206  als  neue  Art:  Pót.  Jacquiniana  Pánt.  beschrieben.  Dieselbe 
fand  ich  auch  in  einigen  Exemplaren  vor  dem  Schwarzwasser 
Meierliofe.  Sie  wachst  im  Bosácztale  auf  allén  trockenén  Wiesen 
und  sonstigen  Grasplátzen,  sowie  auf  Brachen  dér  Hügel  in  grosser 
Menge.  umso  überraschender  ist  es,  dass  sie  bei  Bazin  die  trockenen 
Yorhügel  dér  Karpathen  und  die  ausgedehnten  Weidepliitze  ángst- 


228 


lich  meidet;  wenigstens  habé  ich  sie  dórt  bislier  nirgends  be- 
obachtet.  An  sonstigen  interessanten  Potentillen  habén  wir  hier 
Potentilla  pilosa  Wlld.  und  canescens  Bess.  und  sehr  haufig  P. 
Ouentheri  Pohl.  Letztere  hielt  ieh  für  P.  subargentea  Borb.  (einen 
Bastard  dér  P.  aryentea  und  cinerea);  doch  da  sie  steilenweise 
viel  háufiger  vorkommt,  als  ilire  mutmasslichen,  auf  Moralitiit 
nicht  besonders  achtenden  Eltern  und  da  sie  mit  dér  Révfaluer 
und  Botfalver  Pflanze,  die  kaum  Bastarde  sein  dürften,  identisch 
ist,  bin  ich  von  dieser  Meinung  abgekommen  und  betrachte  unsere 
schöne  P.  Guentheri  für  eine  gewisse,  sehr  konstante  Art.  Ich 
begegnete  ihr  von  St.  Georgen  bis  Králova  bei  Modern,  sowol 
in  dér  Ebene,  als  auch  auf  den  Hügeln.  Am  Westrande  des 
erwahnten  Senkvicer  Eichenwaldes  befindet  sich  eine  ausgebrei- 
tete  Weide,  \vo  auf  feuchteren  Stellen  Luzula  multi/tora  Lej.  und 
in  ihrer  Nachbarschaft  L.  pallescens  Hoppé  büschel-  und  rasen- 
weise  wachsen.'wie  ich  es  bisher  nirgends  gesehen  habé.  Zwischen 
dieser  buschigen  Weide  und  den  Weingarten  ist  in  Menge  Ader 
c-anus  WK.  in  Gesellschaft  dér  schönen  Artemisia  pontica  L. 
Diesen  Aster  fand  ich  auch  zwischen  dem  Schur  und  dem  Schwarz- 
wasser-Meierhof,  wo  auch  Aster  Tripoiium  L.  und  Artemisia 
monogyna  WK.  und  auf  den  Áckern  Erucastrum  Pollichii  Schp.  u. 
Spenn.  wachsen.  Auch  fand  ich  im  erwahnten  Eichenwalde  ein 
einziges  Exemplar  von  Campanula  bononiensis  L.  und  weiter  süd- 
warts  Achülea  Neilreichii  Kern.  und  oberhalb  des  Wasserrisses 
Taraxacum  serotinum  Sadl.,  weiches  hier  besonders  in  dér  Alléé 
haufig  ist.  Diesem  runzeligem  derben  Kerle  begegnete  ich  auf  dér 
Lössterrasse  von  Tyrnau  bis  Csejthe ; weiter  gégén  Xorden  wagt 
er  nicht  zu  wandern.  Es  verdient  erwahnt  zu  werden,  dass  mein 
Exkursionsgebiet  ziemlich  reich  an  Bachen,  Wassergriiben  und 
Moriisten  ist,  dennoch  sehr  arm  an  Potamogeten  erscheint.  Pota- 
mogeton  trichoides  Cham.  ist  dér  wertvollste,  dér  massenhaft  in 
einem  nie  ganz  austrooknenden  Wassertümpel  zwischen  dem  Schur 
und  Schwarzwasser  Meierhof  mit  P.  natuns  L.  vorkommt.  Sonst 
sah  ich  bei  dér  Mühle  Fric’s  nur  noch  P.  crispus  L.  u.  P.  lucens  L. 

Die  Baziner,  255  Jocli  grosse  Heide  bietet.  lieute  keine 
besonders  reiclie  Ausbeute  an  Pflanzen,  schon  aus  dem  Grunde 
nicht,  weil  sie  vor  etwa  30  Jahren  parzelliert  und  zu  Acker- 
feldern  verwendet  wurde.  Nach  einigen  Jahren  hess  mán  wieder 
alles,  wie  es  wollte,  mit  Grasern  bewachsen.  und  so  ging  die  ur- 
sprüngliche  Vegetation  zu  Grunde.  Jetzt  wachsen  da  zum  grössten 
Teile  nur  Ivosmopoliten.  nur  hie  und  da  trifft  mán  auch  wert- 
vollere  Pflanzenarten.  Sehr  haufig,  steilenweise  massenhaft  wachst 
da  Trifolium  striatum  L.,  das  ich  auch  auf  Grasplatzen  bei  St. 
Georgen  und  im  Czajlaer  Weingebirg  angetroffen  habé.  Ein  ein- 
ziges vöm  weidenden  Hornvieh  verschontes  Exemplar  des  Ver- 
bascum  phoenicewn  L.  habé  ich  da  gefunden.  Tunica  Saxifraga 
Scop.  ist  im  obern  Teile  ziemlich  haufig,  und  Ranunculu*  illy- 


ricus  L.  erscheint  in  ziemlich  grossen  Mengen,  kommt  aber  nur 
selten  zűr  Blüte.  In  dér  Riclitung  gégén  Grünau  zu  ist  an  We- 
gen  ziemlich  haufig  Sagina  bryoides  Fröl.  und  Montia  minor 
Gmel.,  welch  letztere  auch  in  feuchten  Furchen  dér  Brachfelder 
bei  Grünau  in  grosser  Menge,  aber  nicht  jedes  Jahr  wachst  und 
in  den  im  Friibjahr  mit  Wasser  angefüllten  Wagenspuren,  in 
grösseren,  lebhaft  grünen  Rasen  zu  seben  ist,  vvo  sie  dann 
die  Montia  rivularis  Gmel.  darstellt.  Heuer  fand  ich  dórt  zwei 
reinvveiss  blühende  Exemplare  des  Muscari  comosum  Mill. 
Höchst  géméin  ist  in  diesem  westlichen  Teile  dér  Heide  Festuca 
Mynrus  Ehr.,  wogegen  ich  F.  bromoides  L.  nur  in  einem  Rasen 
auf  dem  Gesimse  des  Turmes  am  Hauptplatze  gefunden  habé. 

lm  untern  Laufe  des  durch  die  Heide  fliessenden  Baches 
wachst  schon  seit  Jahren  dér  Gartenflüchtling  Solidago  sero- 
tina  Ait.,  dér  auch  an  den  Ufern  des  Grünauer  Baches  in  grossen 
Gruppén  lustig  vorkommt  und  sich  durch  seine  unterirdischen 
Ausláufer  stark  vermehrt,  so  wie  Aster  laevis  L.  an  den  Zuflüssen 
und  Ufern  des  Schwarzwassers  schon  ganz  eingebürgert  ist, 
ja  schon  starke  Kolonien  in  lichte  Stellen  des  Schurwaldes 
entsendete.  Die  früher  bei  Bazin  nicht  beobachtete  oder 
nur  übersehene  Helminthia  echioides  Gaertn.  fand  ich  heuer  auf 
zwei  Ackern  unterhalb  Bazin,  und  zwar  zwischen  Crepis  setosa,  in 
solcher  Menge  und  Üppigkeit,  dass  ich  gar  nicht  besorge.  dass  sie 
wieder  verschwinden  könnte.  Dórt  fand  ich  auch  zwei  blühende 
Exemplare  dér  Centaurea  solstitialis  L.,  die  gewiss  mit  fremden 
Samen  von  Luzernklee  eingeschleppt  wurde.  Ab  und  zu  erscheint 
sie  auch  sonst  wo  auf  Kleefeldern ; weil  sie  aber  dórt  mehrmals 
im  Jahre  abgemaht  wird,  kommt  sie  niemals  dazu,  durch 
Ausstreuen  des  Samens  für  die  Nachkommenschaft  zu  sorgen. 
Wie  sie  unbemerkt  ankam,  so  verschwindet  sie  spurlos.  Dagegen 
ist  Galinsoga  parviflora  Cav.,  die  in  Presburg  noch  1854  als 
seltener  Ankömmling  galt,  nicht  nur  dórt,  sondern  auch  um 
St.  Georgen  und  Bazin,  stellenweise  auch  in  Weingárten,  schon  ein 
lástiges  Ünkraut;  Erechthites  hieracifolia  Raf.  breitet  sich  vöm 
Schurwalde,  wo  sie  zuerst  beobachtet  wurde  und  wo  auch  ich  sie 
jedes  Jahr  sehe,  auch  in  die  Wálder  aus.  Báumler  sammelte  sie 
am  Gemsenberge  und  ich  im  Grünauer  Gemeindewalde ; sie  wird 
sicher  auch  weiter  nordwarts  schon  angesiedelt  sein.  Matricaria 
discoidea  DC.  behauptet  keck  ihren  Standort  auf  Schutt  und  an 
Wegen  und  Gassen.  Dér  Exote  Euclidium  syriacum  R.  Br.,  den 
ich  am  Feldwege  von  Schwanbach  zűr  FRié’schen  Mühle  vor 
6 Jahren  gefunden  habé,  erhalt  und  verbreitet  sich  dórt.  Diese 
Pflanze  scheint  unter  jene  Arten  zu  gehören,  welche  getreten 
werden  wollen,  wie  Poa  dura,  Polygonum  aviculare  und  Senebiera 
Coronopus  Poir.,  welch  letztere  am  hiesiegen  Vieh-Marktplatze  in 
an  die  Erde  gedrückten  grossen  Exemplaren  vorkommt. 

Hanf  wird  in  dér  Umgebung  nirgends  angebaut,  aber  zwi- 


schen  dem  Schur  und  dem  PÁLFKv’scheu  Meierhofe,  sehe  ich  jedes 
Jahr  auf  Stoppelfeldern  viele  verwiJderte  6 und  9 Hanfpflanzen, 
die  in  dér  Tracht  insoferne  von  gebauten  Pflanzen  abweichen, 
dass  sie  keinen  nackten  Stengel  babén,  sondern  vöm  Grund  an 
üstig  sind,  und  eine  Pyramide  bilden.  Es  nimrnt  sich  sonderbar 
aus,  die  kaum  2 Fuss  hőben  Hanfpflanzeu  wie  zu  Pyramiden 
zugestutzte  Thujabüumchen  auf  dem  dürren  Stoppelfelde  zu  seben. 
Bis  tief  in  den  Sommer  hinein  waren  sehr  viele  Acker  unter- 
halb  Bazin  iiberschwemmt.  Beim  Meierhofe  Natalienhof,  oder 
wie  ihn  das  hiesige  slovakische  Volk  nennt  «Talihuf»,  war  ein 
grosser  Wassertümpel,  einem  Teiche  ahnlieh.  Als  das  Wasser 
grösstenteils  verdunstete  und  dér  Sehlamm  betreten  werden 
konnte,  machte  ich  mich  dahin,  um  zu  seben,  ob  da  nicht  etwas 
für  mein  Herbar  passendes  wiire.  Und  ich  ging  nicht  umsonst, 
um  den  ganzen  Wassertümpel  herum ; denn  ich  brachte  von  dórt 
üppige  Hasén  von  Crypsis  alopecuroides  Schkad.,  einen  starken 
Hasén  von  Seirpus  supinus  L , riesige  Polster  von  Limosella 
aquatica  L.,  wie  ich  sie  bisher  niemals  gesehen  habé,  die  erste, 
hier  geseheue  Chara  (ob  fragilis  '),  auf  den  Bódén  hingestrecktes, 
sehr  iistiges  Lythrum  Hyssopifolia  L.  und  zwei  Exemplare  Juncus 
sphaerocarpus  Nes.  Nacli  einigen  Tagén  ging  ich  wieder  dahin,  belmt- 
sam  um  die  Wassertüm])el  und  Kanale  steigend,  und  besich- 
figte  die  Lokalitiit  mit  Spion-Augen.  Zu  meiner  nicht  geringen 
Freude  fand  ich  an  einer  feuchten  Ackerfurche  eine  Menge 
Juncus  sphaerocarpus  zwischen  seinem  Brúder,  dem  J.  bufo- 
nius  L.  Selbstverstündlich  habé  ich  tiichtig  dreingegriffeu,  um 
auch-  meinen  geebrten  Correspondenten  davon  gébén  zu  können. 
Dieses  niedliche,  zárté  Pflünzehen  habé  ich  auch  im  Bosácztale, 
und  habé  es  auch  an  einer  Sandbank  dér  March  bei  Ungr.  Skalitz, 
mit  Seirpus  Michelianus  und  Lindernia  pyxidaria  1860  gesam- 
melt.  Xachdem  die  Exemplare,  die  ich  vöm  Natbalienhofe  beim 
gebraebt  babé,  aus  dér  Presse  genommen  wurden.  bemerkte 
ich,  dass  einige  nicht  kugelrunde,  sondern  ovale,  langliclie  Kapseln 
babén,  aber  ganz  sicber  zu  J.  bufonius  nicht  gehören.  Diese 
werden  wol  dér  Bastard  J.  sphaerocarpus  X bufonius  sein,  den 
ich  in  meinem  frühern  Herbárium  irgendwoher  aus  Deutsch- 
land  besass.  Sehliesslich  sei  noch  erwiihnt,  dass  ich  auf  einem 
steinigen  Weingartenrande  viele  blübende  Senipervivuni  tectorum 
L.  gefunden  habé;  spater  fand  ich  eine  grosse  Gruppé  im  Csu- 
kárder  Weingebirg,  und  heuer  an  einer  andern  Stelle  bei  Csukárd 
und  auch  bei  Limbach.  Auf  Dachern  sáli  ich  es  in  diesel1  Gegend 
nirgends. 

Bazin,  22.  XI.  1916. 


281 


Uj  Centaurea-fajvegyülékek. 
Neue  Flockenblumen-Bastarde. 


Von  - | tVagner  János  (Budapest). 

Egy  táblával.  — Mit  einer  Tafel. 

Centaurea  Margittaiana  (C.  pseudospinulosu  Borb.  X C’. 
rhenuna  Bor.)  Wagn. 


Évelő.  Szára  kb.  1 m.  magas, 
szegletes,  barázdált,  töve  felé 
kissé  érdes  és  mint  az  egész 
növény  + pókhálós  és  szürkén 
molyhos : sokágú,  sokfészkü. 
Alsó  szárlevelei  szárnyasán 
szeldeltek,  fölfelé  fogyó  karé- 
jokkal ; a legfelsők  épek : végső 
karéjuk  a többinél  jóval  na- 
gyobb és  mindkét  lapján  + 
érdes. 

Fészke  bögrealakú,  alsó  része 
duzzadt : hossza  és  vastagsága 
kb.  14  mm. ; a pikkelyek  zöl- 
dek, erezetük  + látható ; a kül- 
sők függeléke  apró  tövisben 
végződik;  a középsőké  kihe- 
gyezett háromszögű,  a belsőké 
+ hártyás;  a lefutó  sötétbarna 
szegély  keskeny,  többnyire  7a 
mm.  és  valamennyi  függelék 
szabályosan  rojtozott;  a kö- 
zépső pikkelyfüggelékek  pillái 
1 — 2 mm.  hosszúak.  Virágai 
bíborszínúek,  a szélsők  su- 
gárzók. Kaszaija  37a  mm. 
hosszú,  füstös ; bóbitája  2—3 
mm.  hosszú  szennyes-fehérvagy 
+ lilás-füstös. 

A Tokaj  melleti  Nagyhegyen 
gyűjtötte  Margittai  Antal  ta- 
nítóképzőintézeti tanár  1914. 
július  20.-án. 


Perennis,  caule  c.  1 m alto, 
angulato,  sulcato,  basin  versus 
paullo  scabro  et  úti  tota  planta 
plus-minus  griseo-arachnoideo, 
multiramoso,  polycephalo.  Fo- 
1Ü8  caulinis  imis  pinnatisectis, 
segmentis  sursum  versus  gra- 
datim  diminutis,  summis  inte- 
gris,  segmentis  ultimis  caeteris 
multo  majoribus,  utrinque  plus- 
minus  scabris. 

Capitula  amphoriformia.basi 
incrassata.  c.  14  mm  lata  lon- 
gaque,  squamis  viridibus,  ner- 
vatura  plus-minus  conspicua, 
exteriorum  appendicibus  in 
spinam  parvam  desinentibus, 
mediarum  acuminato-triangu- 
laribus,  intimarum  plus-minus 
membranaceis,  margine  decur- 
rente  intense  brunneo,  angusto, 
plerumque  7a  mm  lato,  appen- 
dicibus omnibus  regulariter 
ciliatis,  ciliis  appendicum  me- 
diarum 1 — 2 mm  longis.  Flo- 
sculi  purpuréi,  laterales  ra- 
diantes.Acbaenia  37a  mm  longa, 
fusca  ; pappus  2—3  mm  longus, 
sordide  albus  vei  plus-minus 
violaceo-fuscus. 

In  monte  Nagyhegy  prope 
Tokaj  detexit  Antonius  Mar- 
gittai,  instituti  paedagogici 
professor,  die  20.  mensis  -Juli 
a.  1914. 


232 


Ezt  a gyönyörű  hybridet  a 
szerencsés  felfedező  6 pél- 
dányban találta.  Kettőt  közü- 
lök a saját  herbáriumomba 
osztottam  be.  Mindkét  példá- 
nyom minden  részében  a tő- 
fajok között  közepén  foglal 
helyet,  miért  is  minden  kétsé- 
get kizárólag  meghatározhatók 
voltak.  A pseudospinulosá- tói 
megkülönböztetik  főleg : a rhe- 
ttflttű-cra  emlékeztető  termete ; 
az  ugyancsak  a rhenana  leve- 
léhez hasonló  kisebbszerű  le 
velek ; a gömbölyűbb  fészkek, 
melyeknek  pikkelyei  tompáb- 
bak és  szabályosabban,  hossza- 
sabban rojtozattak,  a kisebb 
termés  és  rövidebb  bóbita.  A 
rhcnaná- tói  eltér  magasabb  ter- 
metében szélesebb  levélsal- 
langjaiban, fészekpikkelyeiben, 
melyek  közül  különösen  a kül- 
sők rövidebb,  vagy  hosszabb 
tövisben  végződnek  és  egyéb 
a pseudospinulosa  felé  vezető 
sajátságokban. 


Meghatározásánál  csak  az 
először  Grabowskytól  (Flóra 
von  Oberschlesien  und  des 
Gesenkes)  említett  és  azóta  a 
cseh-morvaországi  és  sziléziai 
flóraművekben  általában  sze- 
repelő C.  rhenana  X C.  Scabiosa 
combinatio  jöhet  szóba,  mely- 
ből azonban  példányt  még  nem 
láttam.  . 


Dér  glückliche  Entdecker 
sammelte  von  diesem  schönen 
Bastard  6 Exemplare.  2 davon 
wurden  meiner  eigenen  Samm- 
lung  einverleibt.  Beide  Exem- 
plare stehen  in  allén  ihren  Ei- 
genschaften  in  dér  Mitte  zwi- 
schen  ihren  Stammeltern,  konn- 
ten  alsó  jeden  Zweifel  aus- 
schliessend  determiniert  wer- 
den.  Von  C.  pseudospinulosa 
unterscheidet  sich  dér  neue  Ba- 
stard hauptsáclich  durch  fol- 
gende  Merkmale : den  stark 
verzweigten  vielköpfigen  Sten- 
gel  mit  einem  an  jenen  dér 
C.  rhenana  erinnernden  Habi- 
tus; die  kleineren,  wiederum 
an  diejenigen  dér  C.  rhenana 
erinnernden  Blátter;  die  mehr 
abgerundeten  Köpfe,  dérén 
Hüllschuppen  stumpfer  und 
dérén  Anhángsel  regelmássiger 
gefranst  sind ; die  kleineren 
Achaenen  und  den  Pappus. 

Von  C.  rhenana  ist  er  durch 
seinen  höheren  Wuchs,  die 
grösseren  Blátter  mit  breiteren 
Blattsegmenten ; durch  seine 
Hüllschuppen,  von  welchen  be- 
sonders  die  áusseren  mit  kür- 
zerem  oder  lángerem  Stachel 
bewaffnet  sind  und  durch  an- 
dere  Merkmale  leicht  zu  un- 
terscheiden,  welche  zu  den 
Eigenschaften  dér  C.  pseudo- 
spinulosa hinüberleiten. 

Bei  dér  Bestimmung  dieses 
Bastardes  kann  eigentlich  nur 
dér  zuerst  von  Grabowsky 
(Flóra  von  Oberschlesien  und 
des  Gesenkes)  und  spáter  von 
den  Autoren  dér  böhmischen, 
máhrischen  und  schlesischen 
Flórén  allgemein  aufgeführte 
Mischling:  C.  rhenana  X C. 
Scabiosa  in  Betracht  gezogen 


233 


Legújabban  Schube1)  közli 
1 -jellel.  Minthogy  a C.  S'cabiosa 
és  a C.  rhenana  nagy  terüle- 
ten nő  együtt,  a fenti  combi- 
nationak  megfelelő  vegyülék 
létezése  kétségbe  nem  vonható. 
Utóbbi  főleg  abban  kell  hogy 
különbözzék  az  itt  leírt  hybrid- 
től,  hogy  fészekpikkelyei  szé- 
lesebbek, tompábbak,  a lefutó 
sötétbarna  szegély  szélesebb 
és  a pseudospinulosá-ra  jel- 
lemző tövis  hiányzik. 

A C.  rhenana  X C.  Scabiosa- 
keveréknek  különben  binár  neve 
még  nincs  és  én  részére  a.  C. 
GrabowsJcyana  nevet  hozom  ja- 
vaslatba. 


A Centaurea  Herbicliii  Jka. 
— mint  azt  « A Magyarországi 
Centaureák  Ismertetése))  című 
munkámban  kétségtelenül  meg- 
állapítottam — a C.  spinulosá- 
nak  a micranthos-szai  való  ve- 
gyüléke,  mely  az  itt  szóban 
forgó  hybrid  megítélésénél  za- 
vart nem  okozhat. 

Centaurea  Jávorkae  (C. 

Wimm.  et  Grab.)  Budai  et  Wagn 

Évelő.  Szára  kb.  80  cm.  ma- 
gas, szegletes  és  barázdált,  + 
érdes,  vagy  síma;  ágas,  ágai 
1 — 3-fészkűek,  a fészek  tövén 
megvastagodottak.  Alsóbb  szár- 
levelei kihegyezett  kerüléke- 
sek,  alapjuk  felé  hosszasan 


werden,  von  welclier  Kombina- 
tion  ich  bisher  leider  kein 
Exemplar  zu  seben  békám. 

Da  C.  rhenana  und  C.  Sca- 
biosa  in  einem  sehr  ausge- 
dehnten  Gebiet  zusammen  ge- 
deihen,  iát  an  dem  Vorkom- 
men  dér  letztgenannten  Kom- 
bination  nicht  zu  zweifeln. 
Letzterer  Bastard  müsste  aber 
breitere  Hüllschuppen  besitzen, 
mit  breiterem,  dunklen,  herab- 
laufenden  Rand  und  seine  Hüll- 
schuppen-Anhángseln  müssten 
ganz  wehrlos  sein. 

Dér  Bastard  C.  rhenana  x 
C.  Scabiosa  hat  übrigens  bis- 
her keinen  bináren  Namen ; er 
wiid  neuerdings  von  Schube 
mit  ! erwáhnt ; ich  schlage  für 
denselben  — zu  Ehren  des 
ersten  Autors,  dér  ihn  entdeckt 
hat  — den  Namen  C.  Ora- 
bowskyana  vor. 

Centaurea  Herbichii  Jka.  ist, 
wie  ich  dies  in  meinem  Werke : 
Centaureae  Hungáriáé  schon 
im  Jahre  1910  beweisen  konnte, 
dér  Bastard  von  C.  spinulosa 
mit  C.  micranthos : er  hat 
verháltnismássig  ganz  kleine 
Köpfe  und  kann  bei  Beurtei- 
lung  dieses  neuen  Bastardes 
gar  nicht  in  Betracht  kommen. 

carniolica  Hőst  X C.  oxylepis 

Perennis,  caule  cca  80  cm 

I alto,  angulato,  sulcato,  plus- 
minus  scabro  vei  glabrescente, 
ramoso,  ramis  1 — 3-cephaIis, 
sub  capitulis  incrassatis.  Foliis 
inferioribus  acuminato-ovali- 
bus,  basin  versus  longe  an- 


*)  Die  Verbreitung  dér  Gefasspflanzeu  in  Schlesien,  1903 : 331. 

l(i 


keskenyedők,  vagy  széles  lánd- 
zsásak,  ép-,  vagy  fogasszélüek : 
a felsőbbek  széles  alapból 
hosszan  kihegyezettek  vagy 
lándzsaalakúak  és  a tő  felé  hir- 
telen befűzöttek,  szárölelők. 
Levelei  zöldek,  apró  sértőktől 
érdesek ; fiatal  hajtásai  és  a 
fészkek  alja  többedre  pókháló- 
sán molyhos.  Fészke  15  mm. 
hosszú  és  átlag  12  mm.  vastag. 
Pikkelyei  zöldek,  vagy  lilás- 
füstösek,  a pikkelyfüggelékek- 
től csaknem,  vagy  teljesen  fe- 
dettek : a külsők  függeléke 
hosszú,  + ívben  visszagörbülő, 
a középsőké  kihegyezett  há- 
romszögű, a legbelsőké  kár- 
tyás. Valamennyi  függelék  sza- 
bályosan rojtozott,  a pillák 
hossza  2 — 3 mm.,  számuk  át- 
lag 14. 

A függelékek  színe  sötét- 
barna. Virágai  biborszínüek,  a 
szélsők  sugárzók.  Kaszatja 
3 — 35  mm.  hosszú,  bóbitája 
nincs. 

Sajólászlófalva  és  Sajólád 
környékén  (Borsodmegyében) 
gyűjtötte  1915.  szeptember  ha- 
vában Budai  József  miskolczi 
középiskolai  tanár. 

A látott  példányok  két  cso- 
portba oszthatók.  Az  első  cso- 
port példányai  + tarka  fész- 
kűek,  vagyis  a pikkelyfügge- 
lékek kisebbszerűek,  a miért 
magát  a pikkelyt  egészen  be 
nem  takarhatják,  ezek  a C.  oxy- 
lepis  vegyülékei  a C.  carniolica 
típusával ; a másik  csoportba 
oszthatók  azok,  a melyek  pik- 
kelyfüggeléke jóval  nagyobb, 
a pikkeh't  minden  esetben  tel- 
jesen befedik,  a fészek  egészben 
+ sötétbarnaszínü.  Ezek  a C. 


gustatis  vei  laté  lanceolatis, 
margine  integris  vei  dentatis, 
superioribus  e basi  lata  longe 
acuminatis  vei  lanceolatis, 
versus  basin  abruptim  angu- 
statis,  amplexicaulibus.  Fólia 
viridia,  setulis  minutis  exaspe- 
rata,  germina  et  basis  capitu- 
lorum  plerumque  arachnoideo- 
lanuginosa. 

Capitula  15  mm  longa,  c. 
12  mm  diám. ; squamae  virides 
vei  lilacino-fuseae,appendicibus 
fere  omnino  tectae;  appendi- 
ces  squamarum  exteriorum 
longae,  plus-minus  arcuatim 
reflexae  mediarum  acuminato- 
triangulares,  intimarum  mem- 
branaceae.  Appendices  omnes 
intense  brunneae,  regulariter  ci- 
liatae,  ciliis  2 — 3 mm  longis 
sub  14-nis. 

Flosculi  purpuréi,  exteriores 
radiantes.  Achaenia  3—3.5  mm 
longa,  epapposa. 

Prope  Sajólászlófalva  et  Sa- 
jólád Comitatus  Borsod  Hun- 
gáriáé médiáé  detexit  mense 
Sept.  1915.  Josephus  Budai, 
gymnasii  miskolcziensis  pro- 
fessor. 

Die  von  mir  gesehenen 
Exemplare  sind  unter  sich  et- 
was  verschieden.  Diejenigen, 
welche  aus  dér  Mischung  dér 
typischen  Stammarten  entstan- 
den  sind,  habén  kleinere  Hüll- 
schuppenanhangsel ; ihre  Blü- 
tenköpfe  sind  infolgedessen 
+ grün  und  braun  gescheckt; 
dann  gibt  es  Exemplare  mit 
bedeutend  grösseren  Schuppen- 
anhángseln,  welche  die  Schup- 
pen  selbst  vollstandig  be- 
decken : die  Blütenköpfe  sind 


235 


oxylepis  keverékei  a C.  carni-  dann  immer  einfárbig  + dun- 

olica  f.  pseudo-Candollei  Gugl.-  kelbraun.  Diese  entsprechen 

rel  = f.  unicolor.  dér  Kombination  C.  carniolica 

f.  pseudo-Candollei  Gugl.  mit 
C.  oxylepis  = f.  unicolor. 

Táblamagyarázat.  — Tafelerklárung. 

(V.  tábla.  - Tafel  V) 

I Centaurea  Margittaiana'W agn.  1.  Szárrész  több  fészekkel. 
(Stengelteil  mit  mehreren  Köpfchen).  — 2.  Fészekpikkelyek.  (Köpf- 
ehenschuppen).  — 3.  A C.  rhenana  Bor.  — 4.  A C.  pseudospinu- 
losa  Borb.  — 5.  A C.  Scabiosa  L.  középső  fészekpikkelye  imittlere 
Köpfehenschuppe). 

II.  Centaurea  Jávor kae  Budai  et  Wagn.  1.  Szárrész  több 
fészekkel.  (Stengelteil  mit  mehreren  Köpfchen).  — 2.  Fészekpik- 
kelyek. (Köpfchenschuppen). 


Beitráge  zűr  Moosflora  des  Balaton  (Plattén  )-Sees  und 
seiner  Umgebung.  I. 

Adatok  a Balaton  és  környéke  mohflórájához.  I.  x) 

Anctore : I.  (Jyorffy  (Kolozsvár). 

(Mit  16  Orig.-Abbild.  auf  Taf.  VI) 

Fontinalis  hypnoídes  R.  Hartm. 

Seit  langem  beabsiclitigte  ich  die  Durchforschung  dér  Um- 
gebung des  Balaton  (Platten)-Sees  in  bryologischer  Hinsicht  in 
Angriff  zu  nehmen,  um  diese  Lücke  in  unseren  Kenntnissen  aus- 
zufüllen.  Die  Flóra  des  Balatonsee’s  ist  bekanntlich  durch  die 
tvissenschaftlichen  Forschungen,  an  dérén  Spitze  dér  unermüd- 
liche  Prof.  Dr.  v.  Lóczy  schreitet,  dér  die  Ergebnisse  in  einem 
grossen  Sammelwerke  zusammengefasst  hat-,  bezüglich  dér  rezen- 
ten  (Bordás  V.  19ü0,  Bernátsky  1906,  1907,  Mágocsy-Dietz  1914) 
u.  fossilen  (Tuzson  J.  1906)  Phanerogamen.  dér  Algen  (Dr.  Ist- 
vánffi  1897-)  — Diatomeen  (Dr.  Pantocsek  1902),  ferner  bezüglich 
des  Planktons  (Entz  jux  1903)  ziemlich  gut  durchforscht ; es 
stehen  nur  mehr  einige  Gruppén  dér  Kryptogamen,  so  u.  A.  auch 
die  Bryophyten  aus.  Erst  im  J.  1915  konnte  ich  zűr  Realisierung 
meines  Planes  schreiten.  Die  Durchforschung  des  Gebietes  wird 
selbstverstándlich  mehrere  Jahre  hindurch  dauern,  doch  ist  ja  nur 
dér  erste  Schritt  schwer ! 


’)  Szerző  részletesen  ismerteti  e balatoni  mohát,  amelyet  Tapolca  mel- 
lett, a oMelegtó))  vagy  «Nagytó»  vizében  1915.  VI.  27.-én  gyűjtött  volt.  A Fon- 
tinalis  hypnoídes- nek  ez  hazánkban  második  előfordulási  helye.  Legelsőbben 
Baumler  J.  A.  közölte  Pozsony  mellől  (a  Duna  Pöcseni  ágában  gyűjt.  Baumler) 
a Pozs.  orv.-term.  egyes,  emlékművében  (1907 : 224). 


16* 


Als  ersten  Teil  will  ich  hier  meine  Bemerkung  über  Fontinalis 
hypnozdes  R.  Hartm.  mitteilen,  welches  Moos  ich  bei  Tapolca 
(Com.  Zala)  im  «Melegtó»  od.  «Nagvtó»  (warmen  od.  grossen 
Teich)  120  M.  ü.  d.  M.  (Substrat:  grosskörniger  Sarmatischer 
Kaik.  Über  die  interessanten  geologischen  Verhaltnisse  des 
Melegtó  u.  überhaupt  dér  Tapolcaer  «Lóczy-Höhle»  — vergl. 
Lóczy  1913:597—601)  am  27.  Juni  1915  in  so  vielen  Exem- 
plaren  sammelte,  dass  wir  dieses  Moos  auch  in  unserem  Exsic- 
catenwerk :Bryophyta  regni  Hung.  exs.  ausgeben  wer- 
den  können.  Das  Wasser  dieses  Teiches  ist  warm,  u.  zw.  bestándig 
-f-  16  C0.1)  Dass  die  Verhaltnisse  für  die  Entwicklung  von 
Wassermoosen  hier  sehr  vorteilhaft  sind.  zeigt  dér  Umstand, 
dass  auch  Fontinalis  hypnozdes  hier  massenhaft  waehst  und 
reichlich  fruchtet. 

Fontinalis  hypnozdes  waehst  hier  teils  den  Ivalksteinen  dér 
Ufer-Einfassung  anhaftend  unter  Wasser  u.  zwar  in  einerTiefe  von 
30 — 50  cm  bis  1 m unter  dem  Wasserspiegel,  teils  aber  im  Ab- 
flusse  des  Teiches  an  Steinen. 

Wahrend  die  einzelnen  Individuen  im  Teiche  selbst  immer 
flutend,  zwar  reichlich,  doch  vereinzelt  wachsen,  vegetieren  sie 
im  Abflusse  massenhaft,  dicht  aneinander,  stark  mit  Gallertmas- 
sen  dér  verschiedenen  Algen  durchsetzt. 

Im  Folgenden  gebe  ich  eine  ausführliche  Beschreibung  des 
Mooses  ven  Tapolca. 

I.  Anatomische  Beschreibung. 
a)  Geschlechtliche  Generation. 

S t e n g e 1.  Dér  flutende,  sich  vielfach  verzweigende  Stengel 
ist  zwar  verhaltnismássig  dünn,  doch  zah  und  widerstandsfahig. 
in  allén  seiner  Eigenschaften  mit  den  Beschreibungen  überein- 
stimmend  (cf.  Limpricht  1895 : 663) ; bis  30  cm  láng. 

Stengelblatter  sind  am  untersten  Teile  des  Stengels  meistens 
vorhanden  : dieser  ist  nur  manchmal  von  Blattéra  entblösst,  wie  dies 
bei  anderen  Fontinalis-Arten,  welche  in  schnellfliessenden  Gebirgs- 
bachen  vorkommen,  die  Regei  ist.  Die  untersten  Blatter 
stimmen  mit  den  höher  gelegenen  Blattéra  ganz  überein; 
sie  sind  namlich  nicht  rudimentár  [wass  ich  hauptsáchlich  des- 
halb  betone,  weil  Prof.  Goebel  in  seinem  grundlegenden  Werke 
bei  Fontinalis  (nur  im  Allgemeinen  — die  Art  leider  nicht  — er- 
wahnend)  behauptet.  dass : «An  dem  unteren  angehefteten  Teil 
bleiben  die  Bliitter  rudimentar»  (1915:798).  Ueber  Fontinalis- 
Sprosse,  welche  mit  kleineren  Bláttchen  besetzt  sind,  spricht  auch 
K.  von  Schoenau  (1912 : 35,  Fig.  15.)]. 

‘)  Auch  in  Winter  + 16  C°.  — Dér  Tapolcaer  Teich  entstand  eigentlich 
aus  mehreren  hier  dem  Bódén  entströmenden  Quellén,  welche  mán  künstlieh 
mit  einem  Damm  umgeben  hat  (cf.  Lóczy  1913 : 598). 


237 


Diese  Eigenschaft,  sowie  die  dicken  (unter  15—45°)  abste- 
henden  Sprosse  zeigen,  dass  unser  Moos  in  stillfliessendem  Was- 
ser  lebt. 

Am  untersten  Teil  des  Stengels  sind  Haftpolster  entwickelt. 
Die  Rhizoi'den  sind  dér  Zugsfestigkeit  entsprechend  ziemlich  dick- 
wandig:  u.  zw.  falit  von  dér  vollen  Breite  von  16 — 19 — 21  u.  dér 
Rhizoi'den  auf  die  Dicke  dér  Wande : durchschnittlich  2 p.  -f-  2 a, 
zusammen:  4 a,  denn  auch  hier  wechselt  die  Wandverdickung 
fcf.  H.  Paul  1903:261). 

Dér  Stengel  zeigt  im  Querschnitte  eine  rundliche  Kontúr 
is.  Taf.  VI.  Fig.  2);  den  Stengel  bedeckt  von  aussen  die  Epider- 
mis  [«Mantelschicht»  Lorentz  1867:37],  die  polyedrischen.  dick- 
wandigen,  gelben  epidermalen  Zellen  (Taf.  VI.  Fig.  1 u.  2 e)  und 
die  Hypodermis,  welche  zusammen  2,  hie  und  da  aber  auch  3 
Schichten  bilden.  Die  Mitte  des  Stengels  füllen  die  hvalinen, 
dünnwandigen.  hellfarbigen  polyedrischen  Zellen  des  Siengelpa- 
renchvms  [Lorentz  1867:37]  (Taf.  VI.  Fig.  1 u.  2 p),  die  s.  g.  «In- 
nenzellen»  (bei  Li.mprichtj  aus.  In  dér  Mitte  des  von  den  epider- 
malen Zellen  umgebenen  Parenchyms  [mit  Hedwig's  (1782,  1:18) 
Worten:  «pars  corticalis»]  ist  kein  Centralstrang  [«pars  medulla- 
ris» : Hedwig  1.  c.].  Die  dickwandigen  Zellen  bilden  ringsherum 
einen  Zylinder,  sie  sind  alsó  den  Prinzipien  dér  Biegungsfestig- 
keit  entsprechend  geordnet  [cf.  Haberlandt  1909 : 157].  Dér  ver- 
haltnismassig  dünne  Gürte!  zeigt,  dass  dér  Stengel  von  dér 
Kraft  des  strömenden  Wassers  nicht  sehr  in  Anspruch  genom- 
men  ist  ( Fontinalis  antipyretica  zeigt  schon  einen  dickeren  peri- 
pherischen  Teil,  s.  U.nger  1861.  Taf.  III.  Fig.  20,  21). 

Blatt.  Die  entfernt  gestellten,  trocken  abstehenden  Sten- 
gelblátter  habén  eine  den  Beschreibungen  (z.  B.  Juratzka  1882: 
357,  Cardot  1892:99,  Limpricht  1895:663,  Warnstorf  1906: 
632—633)  und  Abbildungen  (z.  B.  B.  E.  V..  tab.  432,  fig.  3-4 — 5, 
Roth  1905,  II.  Bnd,  Taf.  XXX.  Fig.  4 b)  entsprechende  Form, 
sie  sind  namlich  eilanzettlich,  láng  und  scharf  zugespitzt  (Taf.  VI. 
Fig.  3 u.  4).  Die  flachen,  nicht  gekielten  Blatter  sind  coneav 
(einen  bogenförmigen  Querschnitt  zeigend),  weich.  Eben  auf  Grund 
dieser  letzteren  Eigenschaft  stellte  J.  Cardot  in  seiner  Mono- 
graphie  Foniinalis  hypnoides  in  die  Sect.  «AlalacophylIae»  (Cardot 
1892:98).  Die  obersten  Stengelblatter  sind  dicht  angeordnet 
und  aufrechtstehend.  Die  Astspitze  meiner  Exemplare  ist  öfters 
ganz  zugespitzt;  und  da  die  Stengelblatter  nicht  selten  langer 
sind  und  deshalb  schmaler  erscheinen,  könnte  mán  einzelne  Indi- 
viduen  fiir  var.  pungens  Klinggr.  haltén. 

Die  Blatter  dér  Sprosse  habén  eme  den  Astblattern  ganz 
áhnliche  Form,  nur  sind  sie  ihrer  Jugend  wegen  kleiner  (Taf.  VI. 
Fig.  5 u.  6). 

Sehr  interressant  ist  die  Insertion  dér  Blatter.  Sie  veren- 
gern  sich  an  dér  Basis  plötzlich  (Taf.  VI.  Fig.  7)  und  weil  sie  mit 


238 


dem  halben  Umfang  des  Stengels  zusammengewacksen  sind,  steht 
dér  viel  breitere  untere  Teil  dér  Blátter  vöm  Stengel  manchetten- 
artig  weg.  Die  Insertion  dér  Blattrander  liegt  tiefer,  als  die  dér 
Blattbasismitte,  so  dass  die  Blattrander  etwas  herablaufen;  die 
Blátter  habén  demzufolge  entschieden  eine  geöhrte  Basis  *)  (Taf. 
VI.  Fig.  3,  4,  7)  im  Gegensatz  dér  Beschreibungen  mehrerer  Auto- 
ren  und  im  Einklapg  mit  den  Abbildungen  dér  B.  E.  (Vol.  V. 
Tab.  432  fig.  3 — 4—5) 

An  den  beiden  Ecken  dér  Blattbasis  sind  die  Blattflügel 
(Alar)-zellen  (Taf.  VI.  Fig.  11  a)  entwickelt,  welche  wegen  dér 
gelblichen  Farbe,  ihrer  Grösse  und  dér  dickeren  Wand  wegen  so- 
gleich  auffallen.  Die  Blattflügelzellen  bilden  auch  bei  Fontinalis 
hypnoides  eine  gutbegrenzte  Gruppé.  Dass  diese  Alarzellen  nicht 
nur  passiv  fungieren,  sondern  an  den  Lebenserscheinungen  dieses 
Wassermooses  auch  activ  teilnehmen,  beweist  dér  reichliche 
Plasmainhalt,  dér  auf  unseren  Figuren  in  dér  Mitte  dér  einzelnen 
Zellen  plasmolysiert  bezeichnet  ist  (Taf.  VI.  Fig.  1 u.  2 bei  a,  11 
bei  a,  Fig.  12). 

Die  Blattflügelzellen  sind  gro3S,  in  ihrer  Oberfláchenansicht 
ebenso  auffallend.  wie  in  Querschnitten  (Taf.  VI.  Fig.  1 u.  2 bei  a. 
Fig.  12):  sie  sind  viel  dicker  als  die  benachbarten  Zellen.  Ich 
fand  sie  immer  einschichtig;  — nach  dér  einschlágigen 
Literatur  sind  sie  «ein-  oder  zweischichtig.» 

V’  as  den  Zweck  dieser  Blattflügelzellen  anbelangt,  so  kann 
mán  sie  hier  alléin  nur  für  Streckzellen  haltén,  sie  sind  selbst- 
verstándlich  keine  Wasserspeicherzellen  (s.  Grebe  1912:15— Ifi). 

Zwischen  den  zwei  Gruppén  dér  Blattflügelzellen  befinden 
sicli  jene  Blattzellen,  welche  den  unteren  Teil  des  Blattes  bilden 


i)  Dasselbe  sah  ich  bei  den  von  mir  untersuchten  Exemplaren  u.  A. : 

Deutschland  : Brandenburg : Barwalde  MI.  1871  lég.  R.  Ruthf.  ex  Rabh. 
Bryotb.  eur.  Nr.  1228,  1313 ; Neuruppin  im  Ruppiner  See  I.  1887  lég.  C.  Warx- 
storf;  Preussen  : Woziwoda  VI.  1884.  lég.  C Grebe. 

Francé : Bords  de  la  Loire  Sept.  1888  lég.  F.  Hy  (Fontinalis  Ha- 
vam Hy). 

Ober-Italien : Tőrre  d’Isola  bei  Pavia.  19.  I.  1898  lég.  A.  Artaria  (Bryoth. 
enr.  merid.  No.  259). 

Norge  : prov.  Akerskus,  Eidsvold  30.  IV.  1911.  S.  Sörensen. 

Niederösterreich : Wiener  Práter,  11.  II.  1912.  lég.  I.  Baumgartner  (Musc. 
eur.  exs.  No.  1156;  Krypt.  exs.  No.  2095). 

Alandia  lég.  Bomansson;  Stockholm  10/1858.  S.  0.  Lindberg. 

Rossia : Gouv.  Wologda,  Kreis  Ustsyssolks,  in  den  Stromschuellen  dér 
Wisinga  4/VI.  1895.  lég.  E.  Zickendraht  : Kurland,  Kreis  Talsen,  am  Nordufer 
des  Mühlsees  bei  Postenden  18.  VI.  lég.  Joh.  Mikutowicz  (Bryoth.  Baltica  No.  296). 

Nord-America : Clarks  Lak  Mich.  Nov.  91.  1.  Tüopus  com.  Roll. 

Ebenso  bei  den  Varietaten  : 

Bei  var.  Adlerzii  Card.  [Schweden : Neriken,  Kvistbro,  Svarta,  im  See 
Stora  Björken.  M.  u.  VIII.  1904—8.  lég.  E.  Adlf.rz  (Musc.  eur.  exs.  No.  564)j ; 
bei  var.  pungens  Klinggr.  [Brandenburg : Gross-Sagmanten  lég.  W.  Freibf.rg 
(Musc  eur.  exs.  No.  1158)];  fo.  ad  var.  pungens  acc. : Brandenburg:  Tilsit  18. 
VIII.  1911  lég.  W.  Freibfrg  (Musc.  eur.  exs.  No.  1157). 


23H 


und  mit  dem  Stengel  zusammengewachsen  sind ; sie  sind  etwas 
dickwandiger,  so  wie  die  Zellen  dér  Lamina  (Taf.  VI.  Fig.  11  bei  b ), 
habén  eine  gelbliche  Farbe,  und  falién  deshalb  auch  auf.  lm 
Querschnitt  falién  diese  am  Grunde  entwickelten  Zellen  dadurch 
auf,  dass  sie  entweder  in  ihrer  ganzen  Breite,  oder  bie  und  da 
zwei  Schichten  bilden.  Auf  unserer  Tafel  bei  Fig.  2 z.  B.  hat  die 
Schnittflache  den  Insertionspunkt  an  einer  Stelle  getroffen,  wo 
auf  dér  einen  Seite  keine  solche  dickwandigen  basalen  Zellen 
vorkommen ; auf  dér  anderen  Seite  aber  sind  zwischen  den  Blatt- 
flügelzellen  (aj  und  dem  Stengel  2 solehe  Zellen  sichtbar,  die 
aber  nur  einschichtig  sind ; wahrend  bei  Fig.  1 dér  Taf.  VI.  diese 
Zellen  in  dér  ganzen  Breite  zwei  Schichten  bilden ; was  jedoch 
ihre  Dicke  anbelangt,  sind  sie  nicht  so  breit  wie  die  Blattflügel- 
zellen  (Fig.  1 a).  lm  Allgemeinen  kann  mán  sagen,  dass  diese 
Zellen  untén  gewöhnlich  zweischichtig,  oben  aber  nur  einschich- 
tig sind  (Taf.  VI.  Fig.  12). 

Die  übrigen  Zellen  dér  Blátter  sind  einförmig  gestaltet,  sie 
sind  allé  langer  als  breit,  dünnwandig.  hyalin  5 — 6-eckig:  das 
Plasma  liegt  in  dér  Mitte  wurmförmig  zusammen  geschrumpft; 
u.  zw.  ebenso  am  Grunde  (Taf.  VI.  Fig.  11  gégén  0 gezeichnete 
Stelle),  als  auch  am  unteren  (Taf.  VI.  Fig.  10)  und  oberen  (Fig.  9) 
Teil  des  Blattes.  Die  Blattspitze  ist  von  lockeren  Zellnetzen  ge- 
bildet  (Taf.  VI.  Fig.  8 ; ohne  Plasmaleib  gezeichnet !). 

Die  Pflanze  ist  zweihausig;  am  Stengel  sitzen  zablreiche 
kleine,  knospenförmige  <$  Blütensprosse. 

b)  Ungeschlechtliehe  Generation. 

Sporophyten  sind  zahlreich  entwickelt.  Zűr  Zeit  des  Sam- 
melns  waren  die  Kapseln  noch  nicht  ganz  reif,  wahrend  des 
Trocknens  sind  sie  aber  nachgereift  und  habén  sicb  entdeckelt. 

Wie  bei  allén  Fontinalis- Arten,  ist  auch  hier  die  Séta  sehr 
kurz,  und  die  Vaginula  viel  langer.  Am  oberen  Teil  zerschlitzte 
Perichaetialblatter  decken  nur  die  untere  Halfte  dér  Kapsel  (Taf. 
VI.  Fig.  13  u.  14).  Einige  Kapseln  sah  ich  auch  in  meinem  Maté- 
riái, bei  welchen  die  Perichaetialblatter  bis  zűr  Mündung  reichten. 

Die  Urne  ist  unter  dér  Mündung  zusammengeschnürt  (Taf. 
VI.  Fig.  13  u.  14),  hat  eine  lánglich  eiíörmige  (Taf.  V.  Fig.  15) 
oder  elliptische  Form  (Taf.  VI.  Fig.  13).  Die  Abbildungen  dér  B.  E. 
(Vol.  V.  tab.  432  fig.  12,  13) x)  und  T.  Husnot's  (1892—1894.  Pl. 
LXXXI.  fig.  6.  9),  zeigen  diese  Einschnürung  entweder  überhaupt 
nicht  (fig.  13),  oder  nur  sehr  schwach  (fig.  12). 

Von  den  untersuchten  Exemplaren  zeigten  die  Exemplare 
dér  Bryoth.  Europ.  merid.  Xo.  259.  und  ein  RuTHE’sches  Exem- 


*)  Da  die  RoTH'sche  Abbildung  (Taf.  XXX.  Fig.  4 c)  auffallenderweise 
jener  dér  B.  E.  sehr  ahnlieh  ist  — bloss  in  einfacberer  Ausstattung  — so  muss 
ieh  selbe  ausser  Acht  lassen. 


240 


plar  (aus  Barwalde)  Kapseln,  die  jener  dér  B.  E.  ganz  áhnlich 
waren ; aber  Kapseln,  die  mit  jenen  meiner  Exemplare  ganz 
íibereinstimmten.  sah  ich  nur  bei  dem  französischen  Moos  («F. 
Ravani,»  Loir  lég.  Hv). 

Es  frágt  sich,  ob  unsere  Pflanze  diese  Eigenschaft  nur  des- 
wegen  zeigt.  weil  die  Sporophyta  in  noch  nicht  ganz  reifem  Zu- 
stande  gesammelt  worden  sind. 

Dér  Deckel  und  die  ausseren  Peristomzahne  entsprechen  den 
Beschreibungen.  Nur  vöm  inneren  Peristom  will  ich  erwáhnen, 
dass  dasselbe  ein  sehr  schönes,  purpurrotes,  gitterförmiges  Netz 
bildet,  und  da  — nach  meiner  Ansicht  — keine  dér  bisher  ver- 
öffentlichten  Abbildungen  die  Zartheit  desselben  wiedergibt  — 
bildete  ich  es  auf  dér  Fig.  16  dér  Taf.  VI.  ab. 

Die  Sporen  sind  papillös,  im  übrigen  den  Beschreibungen 
entsprechend. 

Die  kegelförmige,  am  Rande  zerfetzte  Calyptra  (Taf.  VI.  Fig. 
15)  sitzt  ganz  leicht  auf  dem  Deckel,  mit  ihrem  Rande  den  unte- 
ren  Teil  des  Deckels  nicht  bedeckend. 


II.  Geographische  Verbreitung. 

Das  Moos  dér  Balatonsee-Gegend  entspricht  nach  obigem 
dér  F.  hypnoides ; es  unterscheidet  sich  von  den  übrigen  in 
Európa  vorkommenden  Malacophyllae- Arten  u.  zw.  von:  F.  longi- 
folia  C.  Jexs.,  F.  androgyna  Ruthe.  F.  seriata  Lindb.,  F.  Duriaei 
Sch.,  F.  dichelymoides  Lindb.  und  von  dér  in  Európa  erst  vor  Kur- 
zem  entdeckten  F.  fasciculata  var.  danubica  Carlot  x)  (s.  Familler 
1911  : 3),  von  den  specifischen  Eigenschaften  abgesehen.  auch  im 
Habitus. 

Die  ungarischen  Standorte  dér  F.  hypnoides  passen  sebr 
gut  in  die  geographische  Verbreitung  dieses  Mooses  in  Európa, 
sie  füllen  einigermassen  eine  Lücke  aus.  Diese  Art  kommt  im 
benachbarten  Bühmen,  Mabren,  Niederösterreich,  Krain,  sowie  in 
Ober-Italien  vor ; ihr  Vorkommen  am  Balaton  ist  auch  ein  Beweis. 
dass  Borbás  die  Scheidelinie  zwischen  dér  westlichen  und  üst- 
lichen  Flóra  ungefahr  richtig  gezogen  hat  (Borbás  1900:193  et 
squ.,  Fig.  auf  S.  194). 

Dér  östlichste  Punkt  dér  Verbreitungslinie  von  F.  hyp- 
noides in  Mitteleuropa  liegt  alsó  bei  Tapolca,  welcher  Standort 
nur  etwas  östlicher  liegt,  als  dér  Pozsonyer*  2)  und  die  Mahrischen 
Standorte  (Loschitz,  Alüglitz). 

In  dér  Literatur  dér  ungarischen  Moosfiora  wiire  ausser  dér 
erwahnten  nur  noch  eine  Angabe.  die  sich  auf  F.  hypnoides  be- 


')  Exs : Bayern : Donauufergestein  bei  Neustadt  a.  D.  Sept.  1911.  lég. 
1c.  Famii.ler  (Musci  eur.  exs.  No.  1155)! 

2)  J.  A.  Baumler,  1907 : 224. 


241 


ziehen  könnte;  Dr.  Schur  erwahnt  in  seiner  Arbeit  (1866:853 
íolgendes : «4343.  F.  squamosa  L.  var . tenella  — In  Gebirgsbáchen. 
in  den  Arpaser-  und  Kronstádter  Gebirgen.  Jui. — Septbr.»  — 
Diese  Date  wurde  auch  von  Hazslinszky  übernommen  (Hazsl. 
1885:203).  Zwar  ist  es  richtig,  dass  F.  squamosa  var.  tenella  B.  E. 
ein  Syn.  von  F.  hypnoides  ist,  andererseits  ist  es  aber  auch 
s i cher,  dass  in  den  schneli  fliessenden  Gebirgswássern  dér  er- 
wahnten  Gebirge  F.  hypnoi'des  nicht  wáchst.  lm  Herbar  des 
Siebenbürgischen  Museumsvereins  liegt  kein  Exemplar  dér  Schur’ 
schen  F.  squamosa  vor. 

Kolozsvár,  6.  jul.  1916. 


III.  Zitierte  Abhandlunyen. 

1907.  Báumler  J.  A. : Növényvilág  viszonyai  — részben : Bryineae.  — in 
«1856— 1906  emlékmű.  Kiadja  a Pozsonyi  orvos-term.-tud.  egyesület  fenn- 
állásának ötvenedik  évfordulója  alkalmából. u Pozsony,  1907  : 222— 225. 

B.  E.  = Bryologia  Europaea  seu  genera  muscorum  europ.  monogr.  ill.  etc. 
Editoré  W.  Ph.  Schimper  Vol.  V.  Cum  tabulis  CVI.  Tab.  429—534.  Stutt- 
gartiae  1851—1855. 

1906.  Dr.  J.  Bernátsky:  A Balaton-vidéki  növényfenologiai  megfigyelések 
eredményei.  — Néhai  Dr.  Staub  Móric  hátrahagyott  irataibóf  «Balaton 
Tud.  Tanúim.  Eredményei))  I.  k.  4.  rész,  Budapest,  1906 : 1—55. 

1907.  J.  Bernátsky:  Die  pfianzengeographischen  Verháltnisse  dér  Balatonsee- 
gegend  von  Vinz.  Borbás  von  Dejtér.  Deutsche  Bearb.  von  Dr.  J.  Ber- 
nátsky : «Resultate  dér  wissenschaftl.  Erforschung  des  Balatonsees» 
II.  Bnd.  2.  Teil,  1907  : 1—154. 

1900.  Dejtéri  Borbás  Vince:  A Balaton  tavának  és  partmellékének  növény- 
földrajza  és  edényes  növényzete.  — «Balaton  Tud.  Tanúim.  Eredményein 
II.  k.  II.  rész.  Budapest,  1900 : 1—431. 

1892.  J.  Cardot  : Monographie  des  Fontinalacées.  — Memoires  de  la  Soc.  nation. 
d.  Sciences  nat.  et  mathémat.  de  Cherbourg,  Törne  XXVIII.  1892:1—152. 

1903.  Entz  jun.,  Géza  dr.  : Adatok  a Balaton  planktonjának  ismeretéhez.  — 
«Balaton  Tud.  Tanúim.  Eredményein  II.  k.  1903. 

1911.  Dr.  Ignaz  Familler:  Die  Laubmoose  Bayerns.  — Sep.-Abdr.  aus  Denkschrif- 
ten  dér  Kgl.  bayr.  botanischen  Gesellsch.  in  Regensburg  X.  Bnd.  Neue 
Folge  V.  Bnd.,  I.  T. : 1-233,  II.  T.:  1—174. 

1915.  Dr.  K.  Goebel:  Organographie  dér  Pfianzen.  II.  Aufi.  II.  T.  1.  Heft. 
Jena,  1915. 

1912.  K.  Grebe  : Beobachtungen  über  die  Schutzvorrichtungen  xerophiler  Laub- 
moose gégén  Trocknis.  — Hedwigia  LII.  1912:1 — 20. 

1909.  Dr  G.  Haberlandt  : Physiologische  Pfianzenanatomie  IV.  Aufi.  Leip- 
zig  1909. 

1885.  Hazslinszky  Frigyes:  A Magyar  birodalom  mohflórája,  Budapest,  1885. 

1782.  Joannis  Hedwigii  : Fundamentum  Históriáé  naturális  etc.  Lipsiae,  1782. 

1892 — 94.  T.  Husnot  : Muscologia  Gallica-Descriptions  et  Figures  des  mousses 
de  Francé.  Cahan  1892—1894. 

1891.  Dr.  Istvánffi  Gyula:  A Balaton  kryptogam  növényzetének  vázlata.  — 
F ö 1 d r.  Közi.  1891 : 50—58. 

1894.  Dr.  Istvánffi  Gyula:  A Balaton  mikroszkópos  növényzetéről  — Földr. 
Közi.  1894 : 160-167. 

1897.  Dr.  Istvánffi  Gyula  : A Balaton  moszatfiórája.  — «A  Balaton  Tud. 
Tanúim.  Eredményein  II.  rész,  I.  szakasz,  Budapest,  1897:1—140. 

1882.  J.  Juratzka  : Die  Laubmoosfiora  von  Oesterreich-Ungarn,  Wien,  1882. 


242 


1895.  K.  G.  Limpricht  : Die  Laubmoose  Deutschlands,  Oesterreichs  und  dér 
Schweiz,  II.  Abt.  in  Rabit.  Krypt.-Fl.  II.  Aufi.  IV.  Bnd.  Leipzig  1895. 

1913.  Lóczi  Lóczy  Lajos  : A Balaton  környékének  geológiai  képződményei  etc. 
— «Balaton  Tud.  Tanúim.  Eredményein,  I.  k.  I.  rész,  I.  szakasz:  Buda- 
pest, 1913  : 1— VIII.,  1 — 617. 

1867.  Dr.  P.  G.  Lorentz  : Grnndlinien  zu  einer  vergleiehenden  Anatomie  dér 
Laubmoose.  — Abdr.  a.  d.  Jahrb.  f.  wiss.  Bot.  VI.  1867  : 1— 104. 

1914.  Mágocsy-Dietz  S. : Adatok  a Balaton  és  környéke  flórájának  ismeretéhez. 
— Bot  a n.  Közi.  XIII.  1914:117—127. 

1902.  Dr.  Pantocsek  József:  A Balaton  kovamoszatai  « Balaton  Tud.  Tanúim. 
Eredményein,  II.  rész,  I.  szakasz,  függelék,  Budapest  1902 : 1—142. 

1903.  H.  Paul  : Beitráge  zűr  Biologie  dér  Laubmoosrhizoiden.  — Engler’s  B o- 
tan.  Jahrb.  32.  Bnd.  2.  H.  1903,  Leipzig:  231—274. 

1912.  K.  von  Schoenau:  Zűr  Verzweiírung  dér  Laubmoose.  — Hedwigia  LI. 
1912  : 1-56. 

1866.  Dr.  J.  F.  Schur  : Enumeratio  plantarum  Transsilvaniae  Vindobonae  1.866. 
1906.  Dr.  Tuzson  János  : A balatoni  fossilis  fák  monográfiája.  — «Balaton 
Tud.  Tanúim.  Eredményei*  I.  k.  I.  rész.  pal.  függelék.  Budapest,  1906: 
1 — 56. 

1861.  Dr.  F.  Unger:  Beitráge  zűr  Physiologie  dér  Pflanzen.  — VII.  Teil  Über 
den  anatomischen  Bau  des  Moosstammes  — Sitzb.  d.  mathem.  naturw. 
Cl.  XLIU.  Bd.  II.  Abt.  1861.  Wien : 497— 518. 

1906.  C.  Warnstorf  : Kryptogamenflora  dér  Mark  Brandenburg.  II.  Bnd.,  Leip- 
zig, 1906. 


Figurenerklárung  dér  Tafel. 

Fig.  1.  u.  2.  Stengelquerschnitt  aus  dem  Insertionspunkte  eines  Blattes;  e = 
Epidermis,  b—  die  dickwandigen  basalen  Zellen  des  Blattes.  a=  Blatt- 
fliigel  (Alar)-Zellen  ; (Vergr.  100  : 1). 

Fig.  3.  u.  4.  Astblátter  (die  Gruppé  dér  Blattfiügelzellen  ist  ganz  schwarz  ge- 
zeichnet) ; (Vergr.  8 : 1). 

Fig.  5.  u.  6.  Ümriss  dér  Sprossblátter  (unterer  Teil  weggelassen) ; (Vergr.  8 : 1). 

Fig.  7.  Insertioti  eines  Blattes  (Alarzellou  ganz  schwarz) ; (Vergr.  12.5 : 1). 

Fig.  8.  Blattspitze  (collabierter  Protoplasmaloib  nieht  gezeichnet) ; (Vergr. 
100 : 1). 

Fig.  9.  u.  10.  Laminazellen  aus  dem  obereu  und  unteren  Teil  des  Blattes; 
(Vergr.  100 : 1). 

Fig.  11.  Unterer  Teil  des  Blattes:  a = Alarzellen,  b = dickwandige,  zwei 
Schichten  bildende  Zellen : in  dér  Richtuug  O — A liegt  die  organische 
Achse  des  Blattes ; (Vergr.  100  : 1). 

Fig.  12.  Querschnitt  durch  die  Blattflíigelzellen  und  dickwandigen  unteren  Zel- 
len, welche  hier  schon  einschiehtig  sind  (Vergr.  100:1). 

Fig.  13.  u.  14.  Sporophyt  mit  dér  Hálfte  seiner  Lángé  aus  dem  Perichaetium 
emporragend;  (Vergr.  8:1). 

Fig.  15.  Zwei  Calyptron  : (Vergr.  8 : 1). 

Fig.  16.  Inneres  gitterförmiges  Peristom  ; (Vergr.  32.5 : 1). 


248 


Beitrag  zűr  Kenntnis  dér  wildwachsenden  Gráser  dér 
Umgebung  von  Zagreb  (Agram). 

Adatok  a Zagreb  környékén  vadon  termő  füvek  ismeretéhez. 

Irta-  \ ®r*  ^nre^  Forenbacher  (Zagreb). 

Wáhrend  meiner  fást  sechzehnjáhrigen  floristischen  und 
pflanzengeographischen  Tátigkeit  in  dér  Umgebung  dér  Hauptstadt 
Kroatiens  habé  ich  den  wildwachsenden  Grásern  immer  die  ge- 
bührende  Aufmerksamkeit  geschenkt,  und  so  hat  sich  durch  rege 
und  systematische  Sammeltátigkeit  wáhrend  dieser  Zeit  einziem- 
lich  bedeutendes  Matériái  angeháuft.  Dasselbe  im  Botanisch- 
physiologischen  Institut  dér  Universitát  kritisch  bearbeitet 
iibergebe  ich  dér  Öffentlichkeit.  Bei  dér  Bearbeitung  des  Ma- 
terials bediente  ich  mich,  ausser  einiger  Monographien.  haupt- 
sáchlich  zweier  Werke,  und  zwar  des  Ascherson-Graebner- 
schen  Standardwerkes : «Synopsis  dér  mitteleuropáischen  Flora» 
(Bd.  II.,  1898—1902.)  und  eines  dér  gediegensten  Werke  dér  dies- 
bezüglichen  neueren  Literatur,  dér  «lllustrierten  Flóra  von  Mittel- 
europa»  (Bd.  I.,  190G.)  von  Dr.  Gustav  Hegi.  Ein  eben  nicht 
immer  befriedigendes  Vergleichsmaterial  fand  sich  in  den  Her- 
barsammlungen  des  genannten  Institutes  vor.1)  Es  glückte  mir  in 
dér  Umgebung  von  Zagreb  — zu  dér  ich  auch  die  Samoborer 
Gegend  mitrechnete  — 3(3  Gattungen  mit  77  Arten  und  einer 
grossen  Anzalil  von  Varietáten  und  Formen  zu  ermitteln.  Gerade 
diesbezüglich  hat  meine  Publikation  gewissen  Wert,  da  mán  sonst 
den  vielen  Formen  und  Varietáten  nicht  die  gebührende  spezielle 
Aufmerksamkeit  zu  widmen  pflegt.  Ich  hoffe,  dass  dieser  Beitrag 
eine  gute  Grundinge  für  náhere  Untersuchung  dér  Gramineenflora 
meines  Vaterlandes  bilden  wird.  Ich  wünsche,  dass  diese  Zeilen 
wohlwollend  aufgenommen  werden  und  Andere  zu  áhnlicher 
Erforschung  anderer  Gebiete  veranlassen  möchten.  Auch  das  prak- 
tische  landwirtschaftliche  Interessé  könnte  bei  diesbeziiglichen 
Untersuchungen  als  Leitmotiv  dienen.  Sind  es  nicht  die  Gráser, 
die  als  die  wichtigsten  Bestandteile  unserer  Kunstwiesen  gel- 
ten*?  Es  mögen  sich  Xachfolger  finden,  und  meine  Mühe  war 
nicht  umsonst! 


1 Als  ich  schon  mit  dér  Abfassung  meiner  Arbeit  fertig  war,  erwarb  die 
Institutsleitiing  das  gediegene  von  Dr.  A.  von  Degen  herausgegebene  Exsiccaten- 
werk  «(iramina  hungarica»  und  so  konnte  icb  glücklicherweise  noch  dieses 
Werk  zum  Vergleinhe  heranziehen. 


244 


Verzeichnis  dér  Arten.  1 
I.  Oryza  L. 

1.  0.  clandestina  (Weber)  A.  Br.  In  Wassergriiben,  an  Ufern 
stehender  und  langsam  fliessender  Gewásser.  an  Teichen 
(Maksimirj,  an  Sumpfwiesen. 

II.  Phalaris  L. 

2.  Ph.  arundinacea  L.  Haufig  in  Graben  (Mlinska  cesta),  an  Ufern? 
in  Sümpfen. 

III.  Anthoxanthum  L. 

3.  A.  odoratum  L.  Überall  auf  Wiesen;  hie  und  dain  Buschwáldern- 
Bei  Stupnik  fand  ieh  auch  var.  glabrescens  Celak.  subvar- 
longiaridatum  Celak. 

IV.  Hierochloe  R.  Br. 

4.  H.  australis  Roem.  et  Schult.  Stellenweise  in  liekten  Busch- 
waldern, besonders  auf  Kaik.  wie  z.  B.  auf  Rebro  und  Gracec 
bei  Gracane,  Banova  pecma  und  in  dér  Samoborer  Gegend.  Des 
Wohlgerucbes  wegen  und  als  Mittel  gégén  die  Motten  wird 
dieses  Gras  in  Zagreb  von  den  Bauern  unter  dem  Xamen 
«Milica-trava»  verkauft. 

V.  Andropogon  L. 

5.  A.  ischaemon  L.  Gesellig  auf  sonnigen,  dlirren  Hügeln,  wie 
z.  B.  Kameniti  stol,  Gracec,  Rebro,  Podsusedski  und  Samoborski 
brieg,  an  sandigen  Orten,  an  Weinbergrandern.  an  Weg- 
rainen  und  an  Eisenbabndammen ; im  allgemeinen  KalkbodeD 
vorziehend. 

6.  A.  halepensis  Brot.  Hie  und  da  in  Weinbergen  (Okrugljak) 
und  auf  Ruderalstellen,  wahrscheinlicb  eingescbleppt. 

VI.  Panicum  L. 

7.  P.  sanguinale  L.  Hie  und  da  auf  Sand bódén. 

8.  P.  lineare  Krockeu.  Auf  Sandfeldern,  an  Mauern.  an  W'einberg- 
und  Wegrandern  bei  Zagreb  und  Samobor.  Am  verbreitetsten 
var.  typicum  Aschers.  et  Graebner,  nicbt  so  selten  f.  gracil- 
limum  Aschers.  et  Graebner. 

9.  P.  crus  galli  L.  Hautiges  und  liistiges  Unkraut  auf  bebautem 
Bódén,  an  Wegen,  in  Graben,  am  Rande  dér  Siimpfe  -und 
auf  Schuttkaufen.  Hinsichtlich  dér  Liinge  dér  Grannen  konnte 
ich  untersclieiden : var.  longisetum  Dőli.,  und  var.  brevitielum 
Döll. 


1 Ins  Verzeichnis  sind  nur  diejenigen  Arten  eingegangen,  die  ich 
selbst  saminelteund  dérén  Betege  vorliegen. 


245 


10.  P.  verticillatum  L.  Auf  Schutt  und  bebautem  Bódén  (besonders 
in  Weinbergen)  als  Unkraut.  Von  seinen  Varietaten  wurde  var. 
robustum  A.  Br.  auf  gut  gedüngtem  Bódén  beobachtet. 

11.  P.  glaucum  L.  Haufiges  Unkraut  besonders  auf  sandigem 
Bódén,  in  Weinbergen  (Cmrok,  Prekrizje,  Sestine). 

VII.  Cynodon  Rich. 

12.  C.  Dactylon  Pers.  Überall  an  Wegrandern,  an  Mauern,  in 
Weinbergen,  in  Garten,  auf  Wiesen  und  Weiden,  auf  trocke- 
nen  und  sandigen  Abhangen,  auf  Eisenbahndammen. 

VIII.  Milium  L. 

13.  M.  effusum  L.  Besonders  in  sckattigen  Waldern  an  feuch- 
ten  Orten  (Maksimir,  Sofijin  pút,  Zagreber  Gebirge).  Var.  elatius 
Koch  ist  nicht  so  selten  zu  beobachten. 

IX.  Alopecurus  L. 

14.  A.  pratensis  L.  Als  Unterart  eupratensis  A.  et  Gr.  háufig 
auf  Wiesen  und  Wegrandern.  Gehört  zu  unseren  besten 
Futtergrasern.  Var.  typicus  A.  et  Gr.  sehr  verbreitet. 

15.  A.  geniculatus  L.  Auf  Sumpfwiesen  in  Maksimir  und  a.  d.  Savé, 
auch  sonst  an  feuchten  Orten. 

16.  A.  myosuroides  Huds.  Hinter  dem  Staatsbahnhof  in  Zagreb  auf 
einem  Acker. 

X.  Phleum  L. 

17.  Ph.  pratense  L.  Sehr  géméin  auf  Wiesen,  an  Rainen,  We- 
gen,  auf  trockenen  Hügeln.  Eine  sehr  haufige  Form,  besonders 
auf  trockenen  Hügeln,  aber  auch  in  Weinbergen  (z.  B.  Ok- 
rugljak),  ist  var.  nodosum  (L.)  Richt.  Var.  typicum  Beck 
subvar.  fallax  C.  J.  v.  Klinggr.  fand  ich  auf  Wiesen  bei 
Stupnik. 

18.  Ph.  Boehmeri  Wibel.  Sehr  oft  auf  Kalkhügeln  (Rebro,  Gracec, 
Perjavica).  Var.  latifolium  Beck  verbreitet. 

XI.  Agrostis  L. 

19.  A.  álba  L.  Besonders  auf  Wiesen  und  Waldlichtungen.  An 
Abhangen  bei  Mirogoj  wurde  auch  var.  genuina  (Schur) 
Aschers.  et  Graebner  subvar.  diffusa  (Hőst)  mit  lebhaft-violett 
gefarbten  Aehrchen  gefunden. 

20.  A.  vulgáris  With.  Auf  trockenen  Wiesen  sehr  verbreitet.  Die 
haufigste  Form  ist  var.  genuina  Schur. 

21.  A.  spica  venti  L.  Haufiges  Unkraut  un  tér  dér  Saat,  auf 
Aeckern,  in  Garten. 


246 


XII.  Calamagrostis  Adansoh. 

22.  C.  arundinacea  Roth.  Sehr  verbreitet  im  Zagreber  Gebirge, 
besonders  an  trockenen  Abkángen  (Elvirin  pút). 

23.  C.  epigeios.  Roth.  An  sandigen  Bachufern  bei  Bijenik,  in 
Eichen-  und  Buschwiildern  bei  Gracane  und  Podsused. 

XIII.  Holcus  L. 

24.  H.  lanatus  L.  Überall  auf  Wiesen  verbreitet.  Ein  ziemlich 
gutes  Futtergras.  Var.  coloratus  Rchb.  oft  vorkommend.  Auf 
einer  Wiese  bei  Mirogoj  und  neben  dem  altén  Weg,  dér  von 
Rude  nach  Pljesivica  fiihrt,  wurde  auch  var.  albovirens  Rchb. 
beobachtet. 

25.  H.  mollis  L.  Auf  Wiesen,  aber  etwas  seltener  als  erstge- 
nannte  Art. 

XIV.  Avena  L. 

26.  A.  elatior  L.  Überall  auf  Wiesen  verbreitet.  Gekört  zu  un- 
seren  bestén  Futtergrasern.  Var.  biaristata  Aschers.  wurde  in 
Sestine  beobachtet.  Auf  einer  Wiese  hinter  dem  Samoborer 
Bahnhof  fand  ich  auch  die  seltene  var.  subhirsuta  Aschers. 

27.  A.  fatua  L.  Haufig  auf  Getreidefeldern  (besonders  unter 
dem  Hafer)  als  lastiges  Unkraut  verbreitet.  Hie  und  da  auch 
auf  Wegrandern  und  Sehutthaufen  beobachtet.  Var.  glabrata 
Peterm.  mit  ganz  kahlen  oder  nur  am  Grunde  mit  wenigen 
Haaren  besetzten  Deckspelzen  ist  auch  nicht  so  selten  be- 
obachtet worden  (Mlinska  cesta). 

X\'.  Trisetum  Pers. 

28.  T.  flavescens  P.  Beauv.  Besonders  auf  Wiesen  dér  Save- 
niederung  verbreitet.  Gehört  zu  unseren  besseren  Futttergrá- 
sern.  lm  Gebiete  wurde  nur  subsp.  prateme  Aschers.  et  Graebner 
beobachtet.  Var.  glabratum  Aschers.  scheint  ziemlich  luiuíig 
zu  sein. 

XVI.  Ventenata  Ivoeler. 

29.  V.  dubia  F.  Sciiultz.  In  Buschwiildern  und  Weinbergen 
(Okrugljak,  Markusevec,  Luksici,  Goljak). 

XVII.  Aera  Aschers. 

30.  A.  capillaris  Hőst.  Auf  Sand  und  Triften.  an  V aldrandern 
z.  B.  bei  Mirogoj  und  Prekrizje.  lm  Weinberge  Okrugljak 
wurde  auch  var.  ambigua  Aschers.  gefunden. 

31.  A.  flexuosa  L.  Auf  Niederungswiesen  aber  auch  Gebirgs- 
waldern  ziemlich  haufig.  Var.  Legei  Richt.  mit  grünen  Rispen- 
asten  und  silbergliinzenden,  durchscheinenden  Hüli-  und  Deck- 
spelzen wurde  sehr  oft  gesehen,  besonders  am  Elvirin  pút  im 
Zagreber  Gebirge. 


247 


32.  A.  caespitosa  L.  Auf  feuchten  Wiesen,  auf  nassen  Weiden, 
an  Gráben,  an  Ufern,  in  Wáldern  verbreitet.  Von  Varietáten 
wurden  var.  parviflora  Richter  und  var.  altissima  (Moench) 
Volkart  beobachtet. 

XVIII.  Sieglingia  Bernh. 

33.  S.  decumbens  Bernh.  Auf  Wiesen  bei  Sv.  Simun. 

XIX.  Sesleria  Scop. 

34.  S.  tenuifolia  Schrad.  Auf  grasigen  Abhángen  bei  Markuse- 
vec  und  Samobor  (Rude,  Ostrc,  Okid). 

XX.  Arundo  L. 

35.  A.  Phragmites  L.  Bei  Savé  am  baufigsten  als  var.  tíjpiea  Aschers. 
et  Graebner  subvar.  genuma  Aschers.  et  Graebner  f.  violas- 
cens  Aschers.  et  Graebner  vorkommend.  Durcb  Flussregulie- 
rung  wird  sie  von  Tag  zu  Tag  seltener. 

XXI.  Molinia  Schrank. 

36.  M.  coerulea  Moench.  Bei  uns  als  var.  litorali*  (Hőst)  Aschers. 
et  Graebner  in  Auwaldern  bei  Maksimir,  am  Kameniti  stol, 
auf  dér  Bukovacka  cesta,  im  Zuti  jarek.  Podsused  und  Sv. 
Simun  ziemlich  verbreitet. 

XXII.  Melica  L. 

37.  M.  ciliata  L.  An  Mauern,  an  Waldriindern. 

38.  M.  nutans  L.  Unter  Gebüsch,  an  Waldriindern,  z.  B.  Med- 
vedgrad,  Sv.  Jákob,  Brestovac,  Tuskanec,  Pantovcak.  Remete, 
Podsused. 

39.  M.  uniflora  Retz.  In  Busch-  und  Laubwaldern,  besonders  an 
Abhángen,  z.  B.  Rebro,  Gracec,  Elvirin  pút  im  Zagreber  Ge- 
birge;  ziemlich  haufig. 

XXIII.  Koeleria  Pers. 

40.  K.  ciliata  Kern.  Auf  den  Wegriindern  und  Wiesen,  besonders 
dér  Saveniederung. 

XXIV.  Eragroslis  Hőst. 

41.  E.  minor  Hőst.  Auf  bebautem  Bódén. 

42.  E.  pilóta  P.  Beauv.  Auf  bebautem  Bódén. 

XXV.  Dactylis  L. 

43.  D.  glomerata  L.  Auf  Wiesen  und  Grasplatzen  géméin,  und  hie 
und  da  auf  Waldlichtungen  und  Waldriindern  des  Gebirges. 
Var.  ciliata  Peterm.  vvurde  am  Cmrok  beobachtet. 


248 


XXVI.  Sclerochloa  P.  Beauv. 

44.  S.  dura  P.  Beauv.  Besondera  auf  festgetretenen  Feldwegen. 

XXVII.  Poa  L. 

45.  P.  annua  L.  Überall  auf  bebautem  Bódén  und  Wiesen. 

46.  P.  nemorális  L.  In  schattigen  Wáldern,  z.  B.  Sofijin  pút, 
Maksimir,  Zagreber  Gebirge,  Samobor.  Var.  firmula  Gaud.  nicht 
selten ! 

47.  P.  palustris  L.  Auf  feuchten  Wiesen  bei  Maksimir  und  be- 
sonders  an  grasigen  Ufern  dér  Savé. 

48.  P.  compressa  L.  An  dürren  Orten,  auf  sonnigen  Hiigeln  und 
Wiesen. 

49.  P.  triviális  L.  Verbreitet  auf  feuchten  Wiesen  und  Grasplát- 
zen,  an  Hecken,  Griiben  und  Waldrándern.  Var.  multiflora 
Rchb.  wurde  am  Sofijin  pút  beobachtet. 

50.  P.  pratensis  L.  Überall  auf  Wiesen  und  Grasplátzen,  an 
Rainen  und  Waldrandern;  eines  dér  gemeinsten  und  besten 
Futtergráser.  Auf  einer  Wiese  am  Cmrok  wurde  var.  angusti- 
folia  Sm.  und  am  Sofijin  pút  var.  vulgáris  Gaud.  subvar.  glauca 
(Lej.  et  Court.)  beobachtet.  Auch  var.  setacea  Döll.  ist  auf 
Wiesen  a.  d.  Savé  nicht  so  selten. 

XXVIII.  Briza  L. 

51.  B.  média  L.  Gehört  zu  unseren  besten  Futtergrasern.  Sehr 
haufig  auf  trockenen  Wiesen,  an  Wald-  und  Wegrándern,  in 
lichten  Wáldern.  Von  den  vielen  Formen  wurden  f.  typica 
Aschers.  et  Graebner.  und  f.  major  Peterm.  beobachtet.  Die 
erste  Form  ist  verbreiteter. 

XXIX.  Glyceria  R.  Br. 

52.  G.  fluitans  R.  Br.  In  Wassergráben  und  Sümpfen  bei  Zagreb 
und  neben  dem  altén  Weg,  dér  aus  Rude  bei  Samobor  nach 
Pljesivica  führt;  an  Teichrándern  in  Maksimir. 

53.  G.  plicata  Fries.  In  und  an  Wassergraben  und  Sümpfen  in 
Biiehen  (Gracane). 

XXX.  Festuca  L. 

54.  F.  ovina  L.  Ein  hiiufiges  Gras  auf  trockenem,  sonnigem  Bó- 
dén. Am  Kameniti  stol  oberlialb  Mirogoj  fand  ich  subsp.  vul- 
gáris Koch  var.  Lemani  Aschers.  et  Graebn. 

55.  F.  heterophylla  Lám.  Sehr  verbreitet  in  Wáldern  und  Wald- 
rándern. besonders  des  Zagreber  Gebirges. 

56.  F.  rubra  L.  Diese  Art  kommt  in  unserer  Gegend  auf  Hügeln, 
trockenen  Wiesen,  an  Rainen,  aber  auch  in  Wáldern  vor.  Am 
Kameniti  stol  oberhalb  Mirogoj  fand  ich  subsp.  fallax  (Thuill.) 
Hackel  var.  barbata  Hackel. 


249 


57.  F.  pratensis  Hüds.  Auf  Wiesen  und  Wegrandern.  A.  d.  Savé 
fand  ich  sogar  subsp.  apennina  (De  Nőt)  Hackel. 

58.  í.  arundinacea  Schreb.  In  Buschwaldern  und  an  Grasplátzen. 
Var.  aspera  Aschers.  et  Graebn.  kommt  nicht  so  selten  auf 
Wegrandern  und  Wiesen  dér  Saveniederung  vor. 

59.  F.  gigantea  V ill.  Als  f.  typica  Aschers.  et  Graebn.  ist  sie  nicht 
so  selten  in  feuchten  schattigen  Laubwaldern,  z.  B.  bei  Pod- 
sused,  am  Sofijin  pút.  in  Maksimir. 

b().  F.  myuros  L.  Diese  Art  kommt  auf  den  Ruderalstellen  vor. 
Da  an  den  Aehrchen  die  untere  Hüllspelze  bei  meinen  Exem- 
plaren  nicht  einmal  1/s  so  láng  ist  als  die  obere,  gehören  sie 
zűr  var.  subuniglumis  Aschers.  et  Graebn. 

XXXI.  Cynosurus  L. 

61.  C.  cristatus  L.  Verbreitet  auf  trockenen  Wiesen.  Triften,  an 
Abhangen,  Wegrandern,  in  Weinbergen,  auf  Waldlichtungen. 
Gehört  zu  den  besseren  Futtergrásern. 

XXXII.  Bromus  L. 

62.  B.  ramosu.s  Huds.  In  Laubwaldern.  Bei  Prekriáje  kommt 
eine  Form,  die  sich  dér  V arietát  Beuekeni  (Lángé)  Aschers.  et 
Graebn.  sehr  nahert,  vor. 

63.  B.  erectus  Huds.  Auf  trockenen  Wiesen  und  Hiigeln,  in  Wein- 
bergen. Am  Okrugljak  fand  ich  subsp.  eu-erectus  Aschers.  et 
Graebn.  var.  Borbásii  Hackel.  Am  Miroslavov  pút  bei  Sestine 
kommt  subsp.  transsilvanicus  Hackel  in  einer  hochwüchsio-en 
Form  vor. 

64.  B.  inermi $ Leyss.  Auf  trockenen  Hiigeln,  auf  Wiesen,  an 
Rainen  und  Waldrandern,  meistens  als  var.  typicus  Beck’vot- 
kommend. 

65.  B.  sterilis  L.  An  Wegen,  W egrándern,  Mauem,  meistens  in 
dér  Náhe  vöm  bebauten  Bódén. 

66.  B.  secalinus  L.  Gemeines  Unkraut  auf  Getreidefeldern,  aber 
auch  in  Weinbergen  nicht  so  selten  (Okrugljak).  Sehr  ver- 
breitet subsp.  vulgáris  Koch  var.  glabratus  (F.  Schultz)  Aschers. 
et^  Graebn.  Var.  submuticus  Rchb.  wurde  von  mir  auf  einer 
Wiese  beim  Samoborer  Bahnhof  in  Zagreb  gefunden. 

67.  B.  arvensis  L.  Unter  dér  Saat  (Graéane,  Sestine,  Dubrava 
Stenjevec),  stellenweise  in  Weinbergen  (Sestine).  Von  den  Va- 
rietáten  wurde  var.  hyalinus  (Schür)  Aschers.  et  Graebn.  be- 
obachtet. 

68.  B.  commutatus  Schrad.  Auf  Wiesen  imd  unter  dér  Saat. 

69.  B.  mollis  L.  Háufig  auf  trockenen  Wiesen,  wie  z.  B.  bei  Miro- 
goj  und  Graéane,  an  V egen,  Mauern,  Eisenbahndammen,  in 
Buschwaldern. 


17 


250 


XXXIII.  Brachypodium  P.  Beauv. 

70.  B.  pinnatum  P.  Beauv.  Verbreitet  auf  steinigen,  sonnigen 
Hügeln,  in  trockenen  Buschwaldern,  an  Rainen,  gerne  auf 
Kalkboden,  oft  gesellig. 

71.  B.  silvaticum  Roem.  et  Schult.  Überall  in  Laubwaldern,  Ge- 
büschen,  und  Waldwiesen,  insbesondere  des  Zagreber  Ge- 
birges. 

XXXIV'.  Triticum  L. 

72.  T.  repens  L.  Auf  bebautem  Bódén,  an  Wegen.  Wegrándern, 
Záunen,  Mauern,  auf  wüsten  Pliitzen,  auf  Schutt,  géméin.  Var. 
aristatum  Döll.  wurde  auf  Mlinska  cesta  beobachtet.  Var. glau- 
cescens  (A.  Engl.)  fand  ich  auf  einer  Wiese  hinter  dem  Samo- 
borer  Babnhof. 

XXXV.  Hordeum  L. 

73.  H.  murinum  L.  An  Végén,  Wegrándern,  Mauern,  Ruderal- 
stellen,  auf  betretenen  Pliitzen,  auf  Schutt,  hiiufig  und  ge- 
sellig. 

XXXVI.  Lolium  L. 

74.  L.  temulentum  L.  Unter  dér  Saat,  besonders  Hafer-  und  Ger- 
stensaat. 

75.  L.  remotum  Schrank.  Unter  Flachs  niclit  so  selten.  Auchvar. 
oliganihuin  Beck  wurde  beobachtet. 

76.  L.  perenne  L.  An  Rainen,  auf  trockenen  Wiesen,  auf  Gras- 
platzen,  in  Weinbergen,  géméin.  lm  Weinberge  Okrugljak 
wurde  auch  var.  longiglume  Grantzow  beobachtet. 

77.  L.  multiflorum  Lám.  Haufig  auf  Wiesen,  an  Rainen,  in  Gra- 
ben.  Von  den  Varietiiten  vvurden  var.  lougiaristatum  Aschers. 
et  Graebn.  var.  submuticurn  Mutel  und  var.  muticum  DC.  be- 
obachtet. 


Megjegyzések  néhány  keleti  növényfajról. 

Bemerkungen  über  einige  orientalische  Pflanzenarten. 

Von  ■ \ ®r*  v*  (Budapest). 

LXXVIII.  Veronica  spicata  L.  subsp.  Prodani. 

E sectione  PseudolyBmachium  Koch  Syn.  605,  Boiss.  FI.  or. 
IV.  455.  Perennis,  caulibus  solitariis,  dodrantalibus,  simplicibus 
vei  superne  parce  ramosis;  tota  planta  pilis  crispulis  griseo- 
tomentella;  foliis  oppositis,  inferioribus  petiolatis,  petiolo  íamina 
dimidia  parte  longiore,  superioribus  sessilibus,  anguste  ovato-Ian- 
ceolatis,  basi  in  petiolum  attenuatis,  margine  crenatis,  plerumque 


251 


complicatis;  inflorescentia  spicata;  floribus  sessilibus ; calycibu s 
pentameris,  lobis  oblongis,  obtusis,  margine  eleganter  ciliatis, 
caeterum  glabris : covollis  coeruleis,  lobis  oblongis,  planis,  apice 
non  acuminatis;  capsulis  didymis,  paullo  compressis,  stylo  fere 
duplo  longiore  superatis,^aóm  vei  apice  pilis  paucis  tantum  obsitis. 

Habitat  in  Romániáé  districtu  Dobrogea.  In  locis  aridis  ad 
promontorium  Cap  Dolejmen  prope  pagum  Jurilovca,  ubi  Idibus 
Juliis  1914  detexit  dóm.  Julius  Prodan. 

Affinis  V.  Barrelieri  Schott,  differt  indumento  densiore 
capsulisque  glabris,  vei  subglabris,  qua  nóta  ab  omnibus  affinibus 
veronicae  spicatae  L.  recedit. 


Néhány  adat  hazánk  flórájának  ismeretéhez. 

Einige  Beitráge  zűr  Kenntnis  dér  Flóra  von  Ungarn.1) 

Von  ■ ( Irodán  Gyula  (Zombor). 

A kővetkezőkben  közlöm  kirándulásaimnak  némelv  ered- 
ményét, főképen  pedig  Alexi  Artemius  dr.  volt  naszódi  tanárom 
herbáriumából  származó  néhány  érdekesebb  adatot.  Ez  a herbá- 
rium a naszódi  alapítványi  főgimnázium  birtokába  került.  Alexi 
(szül.  1847-ben  Oláhszentgyörgyön,  megh.  1896-ban)  PoRcius-nak 
volt  buzgó  segítőtársa,  aki  fiatalabb  korában  gyakran  rándult  ki 
azokra  a helyekre,  ahová  Porcius  szívesen  elment  volna,  ha 
koránál  fogva  tehette  volna.  Nyári  vakációját  éveken  át  a hava- 
sokon töltötte  növények  gyűjtésével  elfoglalva:  nem  egy  rodnai 
havason  volt  saját  kis  menháza.  Roppant  nagy  anyagot"  gyűjtött 
össze,  de  sajnos,  ezt  a nagy  szorgalommal  összeállított  herbáriumát 
egy  az  oláhszentgyörgyi  fürdő  nyaralójában  keletkezett  tűz  meg- 
emésztette, még  mielőtt  szakember  átnézhette  volna. 

Második  herbáriuma  is,  mely  már  kisebb,  csak  sok  viszontag- 
ság után  és  megfogyva  jutott  a naszódi  gimnázium  birtokába. 
Ebből  a kevésből  sikerült  az  alábbi  fontosabb  és  nagyobbára 
Porcius  által  revideált  adatokat  összeállítanom.  Ezek  az  adatok 
nem  annyira  a növények  ritkaságánál  fogva  (habár  olyanok  is 
akadnak  köztük),  mint  inkább  annál  az  oknál  fogva  érdemelnek 
figyelmet,  mert  egyik-másikuk  néhány,  a rodnai  havasok  kevéssé 
ismert  részére  p.  o.  a Varful  Laptel  ui,  Var  fül  Nősei,  továbbá  a 


J)  Dér  Vert  záhlt  im  Folgenden  Funde  aus  seinen  letztjákrigen  Exkur- 
sionen,  haiiptsardilicdi  aber  solche  aus  dem  Herbar  dr.  Artemius  Vlexi’s  (1847— 
1896),  Professor  in  Naszód  auf,  dér  ein  eifriger  Mitarbeiter  Flórian  Porciui’s 
'■var  und  viel  Matériái  aus  den  Rodnaer  Karpathen  zusammenbrachte.  Sein 
erstos  Herbar  fiel  einem  Brande  zu  Opfer : ein  zweites  spater  angelegtes  kam 
nach  seinem  Tode  in  den  Besitz  des  Xaszóder  Gymnasimns.  Aus  diesem  stammen 
die  angeführten  Angaben. 


17* 


Mirasá-ra  vonatkozik.  Megjegyzem,  hogy  Alexi  Hier adum- gyűj- 
teménye még  nincsen  revideálva,  miért  is  cikkem  erre  a nemzet- 
ségre nem  terjed  ki. 

Cystopteris  fragilis  (L.)  Bernh.  Mihaiasa,  Váriul  Nősei,  Rotunda, 
Mirasa. 

var.  lobulato-dentata  Koch.  Mirasa. 

Nephrodium  Dryopteris  (L.)  Mich.  Valea  Vinului  (Borberek). 

N.  Robertianum  (Hoffm.)  Prantl.  Sángeorsul  (Oláhszentgyörgy  j. 

N.  Thelypteris  8w.  Rodna  (Porcius),  *Magvarnemegye  «Stréua». 

N.  spinulosum  Desv.  Preluci. 

N.  dilatatum  Desv.  Rodna. 

A7.  Filix  más  (L.)  Rich.  var.  deorsi-lobatum  Milde.  Rodna,  Valea 
Vinului  (Borberek). 

Polystichum  Lonchitis  (L.)  Roth.  Varful  Laptelui  (Tejhegy  csúcsai, 
Varful  Nősei,  Mirasa. 

P.  Braunii  (Spenn.).  Valea  Vinului. 

P.  aculeatum  (L.)  Roth.  Rodna-vecbe  (Óradna). 

P.  lobatum  (Huds.)  Presl.  Ugyanott  (Ebenda). 

Asplenium  viride  Huds.  Saca  la  Poarta  (Saca  kapuja),  Tarnita 
Gusatului,  Varful  Laptelui,  Varful  Nősei,  Petrosul,  Mirasa. 

S ’colopendrium  vulgare  Sm.  Valea  Secei  (Saca  völgye). 

Athyrium  Filix  femina  (L.)  Roth.  var.  rupicolum  Schur.  Óradna; 
var.  multidentatum.  Preluci. 

A.  alpesire  (Hoppé)  Ryl.  Rotunda. 

Equisetum  inundatum  Lasch.  Preluci. 

E.  fluviatile  L.  Preluci. 

Lycopodium  Selago  L.  Mirasa,  Preluci,  Repede  spre  Petrosul, 
Varful  Laptelui. 

L.  annotinum  L.  Rotunda. 

Selaginella  spiuulosa  A.  Br.  Mirasa  sziklák  alatt. 

Pinus  vXiginosa  Neum.  Dorna  Vatra.  Cándreni  (Bukovinában), 
Ilva  maré  (Nagyilva),  Cosna  (innen  közli  Porcius  is). 

Juniperus  intermedia  Schur.  Rodnai  havasokból  említi  közelebbi 
lelőhely  nélkül. 

.7.  communis  L.  Közelebbi  lelőhely  nélkül. 

Taxus  baecata  L.  Óradna  közelében. 

*Potamogeton  natans  L.  Coptelkei  tóban  (Szolnok-Doboka  m.). 

*P.  crispus  L.  Noszolyi  tóban  a Mezőségen. 

P.  pusillus  L.  var.  planifolia  Schur.  Marosoroszfalu. 

P.  pusillus  L.  Oláhszentgyörgy. 

Scheuchzéria  palustris  L.  Cosna  (Porcius  is  közölte  innen). 

*j Hydrocharis  morsus-ranae  L.  Tavakban  Magyarnemegye  a 
«Stréua»  nevezetű  növén}rtanilag  fontos  batárrészben ; Pri- 
bilesci  Nagysomkút  mellett  (Alexi). 


A *-gal  jelzettek  saját  gyűjteményem  adatai.  — Die  mit  einem  Steril 
iiezeichneten  Angaben  stammen  aus  meinem  eigenen  Herbar. 


253 


Eriophorum  vaginatum  L.  Petrosul  Marmatiei  (a  máramarosi  Pet- 
rosz),  Mihaiasa,  Petrosul. 

E.  Scheuchzeri  Hoppé.  Ineu  (Ünőkő),  Petrosul  Marmatiei. 

E.  gracile  Koch.  Cosna  mellett  (innen  közli  Porcius  is). 

E.  latifoiium  Hoppé.  Preluci,  Craciunel,  Mihaiasa,  Cibles. 

E.  polystachyum  L.  Cosna ; Gutin  hegység. 

Carex  curvula  All.  Ineu,  Gemenea. 

C.  canescens  L.  Negoiasa. 

C.  atrata  L.  Mirasa. 

*C.  pallescens  L.  Szarvaskő,  Bükkhegység  több  helyén. 

*C.  pilosa  Scop.  Tarkő  a Bükkhegységben. 

*C.  panicea  L.  Felsötárkány  (Heves  m.). 

C.  tristis  M.  B.  Corongis,  Mihaiasa,  Mirasa  (Nedeie). 

’C.  brevicollis  DC.  Szarvaskő;  Nagyeged/Eger  (Heves  m.). 

*C.  fiává  L.  Felsötárkány  (Heves  m.). 

C.  Michelii  Hőst.  Eger,  Ostoros  (Heves  m.). 

*C.  dinariea  Heuff.  Naszód  a Condor  vagy  Göndör  tavában. 

C.  rostrata  Stores.  Nedeie  (Mirasa). 

*C.  nutans  Hőst.  Vöröskői  völgy*  a Bükkhegységben  (Heves  m.). 
*Juncus  carpathicus  Simk.  Mirasa,  Rotunda,  Preluci,  Obirsia-Rebri. 
J.  triglumis  L.  Pietrosul,  Cisia,  Isvorul-Mare,  Obirsia-Rebri. 
Luzula  spadicea  (All.)  DC.  Mirasa,  Barariu,  2300*m-ig. 

L.  sudeUca  Willd.  Petrosul  Marmatiei  (a  máramarosi  Petrosz)- 
Mirasa. 

Gagea  silvatica  Pers  f.  bifolia  Prodan  foliis  radicalibus  binis. 
Szarvaskői  erdőben  (Heves  m.). 

Colchicum  pannonicum  Griseb.  et  Sch.  Kis-Ilva  (Beszterce- 
Naszód  m.). 

Allium  sibiricum  L.  Petrosul  « Taraiba*,  Buhaiesci,  Mirasa,  Coron- 
gis, Mihaiasa,  Petrosul  Marmatiei  (a  máramarosi  Petrosz). 

A.  xanthicum  Griseb.  et  Sch.  Corongis,  Mihaiasa. 

*A.  oleraceum  L.  Hídalmási  heg}?eken  (Kolors  m.). 

Lloydia  serotina  L.  Rodnai  havasokban,  közelebbi  lelőhely  nél- 
, kül.  Alexi  herbáriumában  ez  a jelzés  olvasható:  «Pre  alpi». 
Irts  sibirica  L.  Bendesti. 

Orchis  ustulata  L.  Borgoprund,  Mirasa,  Birlede. 

0.  maculata  L.  Naszód,  M agyarnem  egye ; Gutin  hegysége. 

0.  elegáns  Heuff.  Naszód,  Borgoprund,  :i:01áhszentgyörgy,  Magyar- 
nemegye  «Stréua»  nevezetű  részén. 

0.  incarnata  L.  *Magyarn emegy e «Stréua» ; Borgoprund. 

*0.  ambigua  (incarnata  X maculata)  A.  Kern.  «In  pratis  silvaticis 
humidis  reg.  mont.  prope  oppidum  Rodna®  lég.  Porcius. 
O.  latifolia  L.  Alexi  közelebbi  lelőhely  nélkül  csak  Erdélyből 
említi;  míg  Porcius  a nálam  levő  példányok  alapján  Óradná- 
ról  közli. 

Herminium  Monorchis  (L.)  R.  Br.  Oláhszentgyörgyi  fürdőnél  a 
kút  közelében  (Beszterce-Naszód  m.). 


254 


*Rumex  maritimus  L.  Magyarnemegye. 

*Atriplex  litorale  L.  Magyarnemegye. 

*A.  microspermum  W.  K.  Ugyanott,  Désen.  Szásznyíresen. 

Thesium  alpinum  L.  Terpü  köz  gég  közelében  (Beszterce-Xaszód 
megye). 

Viscaria  nivalis  (Kit.)  Simk.  ( Polyschemone  nivalis  Schott).  Pet- 
roaul  Marmat-iei  2000  m.  (a  máramarosi  Petrosz).  Innen 
nagyon  sok  anyaga  van. 

Silene  Zauadzkii  Herbich.  Piaira  Ursului  (medvekö),  Mihaiasa, 
Corongis,  Lázi,  Variul  Laptelui. 

S.  Armeria  L.  Mirasa. 

Dianthus  compactus  Kit.  var.  subbarbatus  Schur.  Craciunel,  Bir- 
lede,  Corongis. 

I).  glaciális  Haenkk.  Rodnai  havasokban,  közelebbi  lelőhely 
nélkül. 

Stellaria  Frieseana  Serinöe.  Cosna,  Cárlibaba. 

Cerastium  trigynum  Vitt.  Váriul  Barariu. 

C.  ciliatum  W.  K.  Mirasa,  Bujdeni. 

C.  lanatum  Lám.  Petrosul,  Negoiesti. 

*Arenaria  multicaulis  L.  Mirasa,  Mesteacán:  Porcius  nem  találta  meg. 

Trollius  europaeus  L.  Búza  a Mezőségen.  Alexi  nyomatékosan 
kiemeli,  hogy  az  említett  helyen  is  szedte;  úgy  tudom, 
hogy  Budai  József  miskolci  tanár  is  megtalálta  ilyen  ala- 
csonyabb részben  egy  nádasban  (egy  példányt)  a Bükk  tövében. 

Caliha  latifolia  S.  N.  K.  Petrosul  Marmatiei. 

Aquilegia  nigricans  Baumg.  Mirasa,  Mihaiasa. 

Délphinium  alpinum  W.  K.  Craciunel. 

Aconitum  Anikóra  L.  Corongis,  Mihaiasa,  Petrosul,  Váriul  Laptelui. 

A.  Vulparia  Rchb.  Vládeasa. 

A.  moldavicum  Hacqu.  Valea  Vinului  (Borberek). 

A.  Hosteanum  Schur.  Craciunel,  Mirasa. 

J..  Napellus  L.  Mirasa,  Petrosul,  Gardina. 

A.  Napellus  L.  var.  Hoppeanum  Rchb.  Petrosul,  Mirasa. 

A.  multifidum  Koch.  Petrosul,  Gardina,  Mirasa. 

Ranunculus  nemorosus  DC.  Mirasa. 

R.  aureus  Schleich.  Mirasa. 

R.  carpaticus  Herb.  Gutin. 

R.  napellifolius  Schur.  Mirasa, 

R.  Thora  L.  Corongis.  Váriul  Laptelui,  Petrosul. 

R.  glaciális  L.  Ineu  (Ünőkó). 

Cardamine  rivularis  Schur.  Mirasa. 

Resperis  nivea  Baumg.  Mihaiasa. 

Sempervivum  montanum  L.  Obirsia-Rebri  (Cormaia).  Ineu,  Cisia, 
Conrongis,  Galaji,  Gemenea,  Petrosul  Marmatiei  ia  márama- 
rosi  Petrosz). 

Drosera  rotundifolia  L.  Cosna,  Dealul  Strimbei  (Porcius  is  innen 
közli). 


255 

Saxifraga  Rocheliana  Sternb.  Rodnai  havasok,  közelebbi  lelő- 
hely nélkül. 

&.  Baumgartenii  Schott.  Inén  (Ünőkő,  Alexi  et  Porcius);  Corongis. 

S.  bryoides  L.  Ineu,  Variul  Petrosului. 

S.  stellaris  L.  Ineu.  Petrosul. 

S.  androsacea  L.  Mirasa,  Variul  Bararului. 

S.  rnoschata  Wolf.  Petrosul,  Ineu. 

S.  cymosa  W.  K.  Ineu,  Gemenea,  Petrosul. 

S.  racemosa  (Towns.)  Várfül  Barariu. 

S.  carpatica  Reichb.  Ineu,  Petrosul. 

*Rubus  leucophaeus  P.  J.  M.  (caesius  X tomentosus).  Kékes  (Szol- 
nok-Doboka), Bükkhegyseg,  Ostoros  (Heves  m.). 

*B.  candicans  Whe.  Kovácspataka,  Esztergom  m.  (lég.  Mihalik). 

Geurn  rivale  L.  Corongis,  Cráeiunel.  Variul  Laptelui. 

G.  aleppicum  Jacq.  Preluci  (Rodna). 

*Rosa  austriaca  Crantz.  Szásznyíres  (Szolnok-Doboka  m.). 

*R.  canina  L.  f.  euoxophylla  Borb.  Kékes,  Eger,  Nagveged  begyen 
és  Várhegyen. 

*f.  fissidens  Borb.  Kékes  (Szolnok-Doboka)  «Coasta  alba». 
lasiostylis  Bobb.  Felnémet  és  Szarvaskő  között  (Heves  m.). 

*B.  globularis  Fr.  Eger.  Nagyegeden  (Heves  m.). 

*E.  subcanina  Christ.  Eger,  \'árh  egyen  (Heves  m.). 

"R.  dumetorum  Thuill.  f.  subglabra  Borb.  Magas-Tátra  Csorbái  tó 
és  Tátrafiired  között. 

R.  transsilvanica  Schur.  Kékes  (Szolnok-Doboka  m.). 

R.  glauca  Vill.  f.  falcata  Pug.  Eger,  Nagy* egeden. 

*R.  conifolia  Fr.  Eger,  Várhegyen. 

*R.  spinosissima  L.  v.  macropetala  Borb.  Murányi  fensík'. 

*R.  alpina  L.  v.  adenosepala  Borb.  Magas-Tátra  a Csorbái  tó  és 
Széplak  között. 

* Comarum  palustre  L.  Zsombékos,  turfás  helyeken  Magyarneme- 
gyén  (Beszterce-Naszód  m.).  ■ 

'"Spiraea  denudata  Presl.  Magyarnemegye  «Stréua»  határrészben. 

Genista  May  éri  Janka.  Basesci. 

Oxytropis  campestris  (L.)  Í)C.  Mirasa. 

Empetrum  nigrum  L.  Lápos  helyeken,  Preluci  la  Maiereni. 

*T  iola  tristicha  V aisb.  ( V.  mirabilis  X silvestris)  ? Eger  Nagveged 
a kút  felé  haladva. 

*F.  danubialis  Borb.  Eger  közelében,  Bükk  a Heregréten  (Heves 
megye). 

stricta  Horn.  Magyarnemegye  "Stréua». 

* Peucedanum  palustre  L.  Magyarnemegye  «Stréua»  és  Sármáson 
a gázkút  közelében  a Mezőségen. 

Reracleum  carpaticum  Porcius.  Gardina,  Mirasa,  Cisia. 

Conioselinum  Fischeri  Wjmm.  et  Grab.  In  saxosis  umbratis  humi- 
disque  loco  «Strimtura  dracului  (Sghiobul  dracului)»  nomi- 
nata,  prope  oppidum  Rodna  (Transsilvania  borealis  orien- 


256 


talis)  lég.  Porcius  11  /MII.  1887.  Ez  a Strimtura  draculuí 
(ördög  szorosa)  Borberek  és  a bálnák  között  van,  a hová 
Kocsival  kényelmesen  el  lehet  jutni.  E helyen  egyébként 
már  mások  is  szedték. 

Chaerophyllum  Cicutaria  Vill.  Vártul  Laptelui;  Vladeasa  (Vlagye- 
asza),  Gutin. 

■Pyrola  rotundifola  L.  Magyarnemegye  «Stréua». 

P.  uniflora  L.  Mirasa;  Vládeasa  (Vlagyeasza). 

Azalea  procumbens  L.  Ineu,  Mirasa. 

Primula  carpatica  Grsb.  Vártul  Barariu. 

P.  minima  L.  Gemenea,  Ineu;  Petrosul  Marmatiei. 
fMenyanthes  trifoliata  L.  Hazánk  keleti  részében  Magyarnemegye, 
Magyarnemegye  és  Bethlen  között  több  helyen  (Beszterce- 
Naszód  és  Szolnok-Doboka  határán). 

Sivertia  alpestris  Baumg.  Galati,  Gemenea,  Corongis,  Gergeleu  ; 
Petrosul  Marmatiei. 

Pídmonaria  dacica  Simk.  Preluci  (Mayereni). 

Cerinihe  alpina  Kit.  Corongis,  Peatra  Ursului.  Mirasa. 

Stachys  alpina  L.  Gutin  (Nagybánya  környékén). 

*Salvia  Kanitziana  Simk.  Bota  hegyen  Mezőzáh  mellett  (Kolozs  m.). 
Satureja  alpina  (L.)  Scheele.  Vládeasa  (Vlagyeasza). 

*Mentha 1 longifolia  Huds.  var.  Huguenini  (D.  D.)  Bq.  Oláhszent- 
györgy  (Beszterce-Naszód  m.). 

^var.  hapalophylla  Bq.  Oláhszentgyörgy  (Beszterce-Naszód). 
*var.  collivaga  Br.  Ugyanott  (Ebenda). 

:!:var.  leioneurci  Borb.  Nagyszeben  (Szeben  m.). 

"var.  leioneura  Borb.  f.  arthrostachya  Top.  Ugyanott  (Ebenda). 
"var.  leioneura  Borb.  f.  hebosa  Top.  Cégéi  tó  (Szolnok-Doboka). 
*M.  arvensis  L.  var.  silvicola  (A.  M.)  Top.  f.  Nummulariae  (Schreb.). 
Oláhszentgyörgy  (Beszterce-Naszód  m.). 

*var.  austriaca  Jacq.  Kékes  (Szolnok-Doboka  m.). 

:|:var.  cuneifolia  L.  C.  Szúnyogsziget  (Pest  mellett). 

"var.  pegaia  Top.  Kékes  (Szolnok-Doboka  m.). 

*var.  cystodonta  Top.  Magyarnemeg}'e. 

^var.  pascuorum  Top.  ad.  f.  campylocorrnos  Top.  Magyar- 
nemegye. 

*var.  austriaca  Jacq.  f.  obtusedentata  Top.  Luska  talu  erde- 
jében Naszóddal  szemben. 

Pulegium  L.  var.  cacocea  Top.  f.  foetida  Top.  Magasmart 
(Szolnok-Doboka  m.). 

*M.  verticillata  L.  Var.  ovatifolia  Top.  f.  pycnodonta  Top.  Nagy- 
szeben (Szeben  m.). 


1 A felsorolt  Menthákat  Topitz  A.  revideálta.  — Di  angeführten  Mentben 
wurden  von  A.  Topitz  revidiert. 


*var.  ovaiifolia  Top.  f.  rubro-hirta  (L.  C.)  Top.  Nagyszeben. 
*var.  elata  (Hőst.)  f.  spaniodonta  Top.  Ugyanott  (Ebenda). 
*var.  nitida  Hőst.  Magasmart.  (Szolnok-Doboka  m.). 

*M.  Kerneri  Top.  var.  rhapidocea  Top.  Nedves  sós  árkokban  Ma- 
gyarnemegye  közelében  a «Sárátura»-ban.  a kút  mellett. 

*M.  dalmatica  Tausch.  var.  Femliana  (H.  Br.)  Bq.  Naszód. 

*var.  peracuta  Borb.  Nagyszeben. 

Pinguicula  alpina  L.  Ineu,  Corongis,  Galati,  Mirasa. 

Campanula  alpina  Jacq.  Preluci,  Cibles,  Petrosul. 

C.  carpatica  Jacq.  Muntii  Rodnei  (Rodnai  havasokban). 

C.  latifolia  L.  Valea  Secei  (a  Saca  völgye). 

Redraeanthus  Kitaibelii  DC.  Vládeasa  (Ylagyeasza)  a Bihar 
hegységben. 

*Adenophora  infundibuliformis  DC.  var.  edentula  Simk.  Erdők 
szélén  Magyarnemegyén  (Beszterce-Naszód  m.). 

Erigeron  carpaticus  Griseb.  et  Sch.  Corongis,  Mihaiasa,  Gergeleu, 
Cráciunel,  Petrosul  Marmatiei  (máramarosi  Petrosz). 

E.  alpinus  L.  Váriul  Laptelui,  Mihaiasa,  Mirasa. 

*Filago  minima  Fries.  Magyarnemegye. 

Gnaphalium  supinum  L.  Mirasa. 

Anthemis  carpatica  W.  K.  Petrosul. 

A.  macrantha  Heuff.  Preluci. 

Achillea  Ftarmica,  L.  Naszód  környékén  (Alexi),  Magyarnemegye 
«Stréua». 

Doronicum  carpaticum  (Griseb.)  Pax.  Váriul  Laptelui,  Petrosul, 
Mirasa. 

D.  glaciale  (Wulf.)  Nym.  Ineu,  Gemenea.  Petrosul. 

D.  hungaricum  Reichb.  Búza  község  a Mezőségen. 

Cineraria  campestri.s  Retz.  Ugyanott  (Ebenda). 

C.  sulphurea  Baumg.  Mirasa. 

Senecio  carpaticus  Herb.  Petrosul. 

Carduus  glaucus  Baumg.  Tibou  a Bukovinai  részen  és  Zilahon. 
C.  Kerneri  Simk.  Berlede. 

C.  viridis  A.  Kern.  Rodnai  havasokban. 

Cirsium  decussatum  Janka.  Benyes,  Mucel,  Corongis,  Rotunda. 

C.  rivulare  (Jacq.)  Lk.  Cosna,  Candreni. 

Crepis  Jacquini  Tausch.  Mihaiasa. 

C.  sibirica  L.  Rodnai  havasokon,  Cráciunel. 

C.  setosa  Hall.  var.  glábrata  Porcius.  Oláhszeutgyörgy. 
*Hieracium 1 Pilosella  L.  ssp.  subvirescens  N.  P.  í.  epilosum  N. 
P.  Óradna. 

*ssp.  auronotinum  N.  P.  Oláhszentgyörgy. 

*H.  Bauhini  Sch.  ssp.  effusum  N.  P.  Naszód.  Oradna. 

'‘ssp.  melaehaetum  Tausch.  Óradna. 


1 A felsorolt  Hieracium-oksit  Zahn  K.  H.  revideálta.  — Die  angeführten 
Hieracien  wurden  von  K.  H.  Zahn  revidiert. 


258 


*ssp.  fliferum  Tausch.  Ugyanott  (Ebenda). 

*ssp.  heothinum  N.  P.  Oláhszentgyörgy. 

*ssp.  Besserianum  N.  P.  Ugyanott  (Ebenda). 

*H.  cymosum  L.  ssp.  cymosum  N.  P.  f.  normale.  Feketelak  a 
Mezőségen. 

*H.  pratense  L.  ssp.  pratense  Tausch.  Oradna  (Beszterce-Naszód). 
*H.  laevigatum  Willd.  ssp.  leucidens  Zahn.  Óradna. 

*H.  umbellatum  L.  f.  putata  Nagyszeben  (Szeben  m.),  Hidalmás 
(Kolozs  m.). 

*ssp.  carpatigenum  Zahn.  Ciblesz. 

*var.  genuinum  Griseb.  f.  latifolium.  Oláhszentgyörgy,  Kékes. 
Leontodon  caucasicus  M.  B.  Corongis,  Petrosul. 

L.  croceus  Haenke.  Petrosul. 

Scorzonera  rosea  W.  K.  Cibles. 


A Centunculus  minimus  L.  Debrecen  flórájában. 

Centunculus  minimus  L.  in  dér  Flóra  von  Debrecen. 

Von  - ! Rapaics  R.  (Debrecen). 

A debreceni  homokterület  flórájának  ismét  egy  érdekes  faját 
fedeztem  fel,  ez  nevezetesen  a Centunculus  minimus  L..  mely 
azonban  nemcsak  Debrecen  flórájában  újság,  hanem  a Nyírségre, 
sőt  az  egész  Nagyalföldre  nézve  is.  Degen  árpád  úr  közlése 
szerint  a a Centunculus- nak  csak  két  termőhelyét  ismerjük  a sík- 
ról: Esztergommegy^e  róna  részeiben  Csenkénél  (Feicht.  120)  s az 
északi  pozsonymegvei  (morvamezei)  termőhelyeket  (Magyarfalva, 
Detrekö-Csiitörtök) ; a többi  mind  az  Alföldet  környező  hegyvidé- 
ken van.®  Jávorka  Sándor  úr  közlése  szerint  pedig  «Simonkai 
herbáriumában  van  egy  új  termőhelye : a zemplénmegyei  Tolcsva 
(a  horváthii  lejtőkön),  ez  esik  legközelebb  a debrecenihez.®  Meg- 
van azonban  elég  közel  ide  Biharmegvébeu  is  Rézbánya  mellett, 
hol  Kernek  szedte  (Ö.  B.  Z.  1875.  p.  13.). 

Debrecen  mellett  a pallagi  határban  buckaközökben  fordul 
elő.  Eddig  nagyobb  számban  nem  találtam,  de  ennek  bizonyára 
nem  az  a magyarázata,  mintha  tényleg  ritka  volna  az  egész  kör- 
nyéken, hanem  az,  hogy  az  a terület,  hol  gyűjtöttem,  1912-ben 
még  egészen  száraz  szántóföld  volt,  teknős  részei  csak  1913  óta 
mocsarasodtak  el1  s így  abban  a buckafenékben,  amelyikben  sze- 
mem elé  került  ez  a kis  növényke,  okvetlenül  egészen  új  telepe- 
dés.  Valószínűnek  tartom  azonban,  hogy  a debreceni  homokterület 
állandóan  mocsaras  fenekeiben  állandóan  is  megvan. 


1 Rapaics:  Régebbi  florisztikai  adatok  ellenőrzése.  (Az  időjárás,  1916. 
p.  105—108). 


259 


Azokban  a fenekekben,  melyekben  1916  szeptemberének 
végén  a Centunculus-t  szedtem,  a mocsarasodás  még  nagyon  kez- 
deti állapotban  volt,  Carex-e knek  még  nyomát  sem  lehetett  látni 
az  egész  év  folyamán,  hanem  teljesen"  a szittyók  uralkodtak. 
Különösen  feltűnő  nagy  mennyiségével  a Juncus  effusus  L.  f. 
compactus  Lej.  et  Court.,  kevesebb  a •/.  glaucus , töméntelen  a 
J.  lamprocarpus , compressus  és  bufonius.  Bőven  nő  a Cyperus 
fuscus  is.  keverve  kisebb  számú  Pycreus  flavescens-szel  s néhol 
Dichostylis  Micheliana.  Kákabokor,  nevezetesen  a Schoenoplectus 
Tabernaemontani  és  Sparganium  csak  itt-ott  akad. 

Néhol  azonban  füvesedés  kezdődik:  az  Agrostis  álba  bokrai 
jelentkeznek  s az  Agropyron  repens  rarackol.  Ilyen  helyeken  jelent- 
keznek a herefélék  is,  többnyire  Trifolium  fragiferum , kevesebb 
T.  repens  s néhány  szál  campestre.  A gyomosítók  közül  alábbiakat 
jegyeztem  össze  a Centunculus  gyűjtése  idején:  Bidens  tripar- 
titus , Mentha  aquatica  és  austriaca,  Equisetum  palustre,1 * 3  Misma. 
plantago,  Epilobium  adnatum,  parvifiorum , Lythrurn  hyssopifolium 
és  salicarium , Pólygonum  hydropiper  és  f.  remotum  Zapal.,  ersi- 
caria , tomentosum,  Ranunculus  sceleratus,  repens , Gnaphalium 
luteo-aibum,  idiginosum,  Roripa  silvestris , Scutellaria  hasti fólia, 
galenculata , Veronica  anagallis  és  anagalloides , mindezek  nagyobb 
mennyiségben,  ellenben  szórványosan  nehány  tő : Setaria  g/auca , 
Plantago  ramosa,  Seuecio  erraticus , Verbéna  officinalis,  Malaehium 
aquaticum,  Tussilago  farfara , Oenothefa.  Chenopodium  rubrum. 
Echinoehloa  stb. 

Érdekes,  hogy  ezekkel  a füvekkel  és  dudvákkal  együtt  fás 
növények  is  megjelennek,  persze  még  csak  mint  fiatal,  magról 
nőtt  csemeték,  de  mégis  bizonyságául  annak,  hogy  ha  idővel  újra 
eke  alá  nem  kerülnének  ezek  a fenekek  is.  nemsokára  egészen 
jelentéken}'  favegetáció  alakulna  az  egykori  szántóföld  helyén. 
Legnagyobb  mennyiségben  a Salix  álba  szerepel,  helyenként  oly 
bőven,  mintha  telepített  füzes  lenne.  Bőven  látni  a Fraxinus 
excelsior-t  is,  kevesebb  a Pop  idus  álba  s csak  a széleken  és  szór- 
ványosan telepedik  a Quercus  robur?  Az  előbbi  három  a szelek 
szárnyán  hódítja  meg  magának  ezt  a területet,  a tölgymakk  ere- 
dete is  könnyen  kideríthető : a területen  ugyanis  úgynevezett  mag- 
fák vannak  belőle,  vagyis  az  egykori  erdőből  az  irtáskor  itt-ott 
meghagyott  magános  öreg  tölgyek. 

Ilyenek  azok  a buckafenekek,  melyekben  a Centunculus  nő. 
Ez  maga  persze  nehezen  látható  meg  s csak  ott  jelentkezik,  hol 
körülbelül  tenyérnyi  szabad  foltok  akadnak  számára,  többnyire 


1 Néhol  nagy  mennyiségben  külön,  önálló  állományban  is,  a geológiai 

korú  zsurlóerdöket  idézve  emlékezetünkbe. 

3 A debreceni  lioraokterület  ama  részein,  hol  a közelben  nyírláp  van,  a 
Betula  pendula  és  pubescens  csemetéi  is  nagy  számban  láthatók  hasonló  ter- 
mészeti állapotban  levő  fenekekben. 


260 


pedig  kisebb  röghantokon,  melyeket  mohák  vontak  be.  Mindig 
együtt  láttam  a Sayina  procumbes- szel.1 

* 

Centunculus  minimus  L.  wurde  von  mir  Ende  September 
1916  in  dér  Xáhe  von  Debrecen  in  einigen  Dünentálern  dér  hiesi- 
gen  Sandgegend  aufgefunden.  Xeu  für  das  Grosse-Ungarische- 
Tiefland ; in  dér  Kleinen-Ungarischen-Tiefebene  seit  lánger  bekannt, 
auch  im  Bereiche  des  die  Tiefebene  umsáumenden  Berglandes. 


Néhány  adat  a hazai  flórához. 

Einige  Angaben  zűr  Flóra  von  Ungarn. 

Von  - ( BHdai  ddzse^  (Miskolcz). 

Azzal  kezdem  ennek  a rövidke  czikknek  közzétételét,  hogy 
mint  afféle  borsodi  tormába  esett  féreg,  e megye  keretén  túl- 
terjedő flórával  ez  ideig  nem  szívesen  foglalkoztam.  Mert:  ars 
longa,  vita  brevis  est,  éppen  elég  dolgot  adott  nekem  ennek  a 
megyének  a területe.  Régebben  megtettem  azt,  hogy  a Magas- 
Tátrán  (két  ízben)  napokig  végigsétáltam,  gyönyörködve  a havas 
páratlan  pompás  virágszőnyegében,  anélkül,  hogy  egyetlen  növénytől 
a szőnyeget  megraboltam  volna. 

Azóta  változott  a felfogásom,  s megváltozott  nézetemnek  íme 
azzal  adok  kifejezést,  hogy  közzéteszek  néhány  a honi  flórára  vonat- 
kozó adatot.  Ezek  az  adatok  részben  az  Alföldre : Mezó-Tur  és 
Orosháza  vidékére,  részben  Erdélyre  vonatkoznak.  Az  erdélyi  flóra 
adatai  nagyrészt  arra  a szűk  határra  szorítkoznak,  mely  Csik-, 
Háromszék-  és  Udvarhely  megyék  összeszögellésénél,  a Hargita, 
Tekse  és  Persány  hegységek  közt  fekszik,  s melynek  neve:  Erdő- 
vidék.  A felsorolt  községek  közül  Bibarczfalva  és  Kis-Baczon  Udvar- 
hely megyében;  Bodos,  Xagv-Baczon,  Baróth,  Száraz-Ajta.  Köpecz, 
Közép-Ajta  és  Nagy-Ajta  községek  Háromszék  megyében  fek- 
szenek. 


1 Cikkemben  felsorolt  növények  köztil  Debrecen  flórájára  (1.  Erdészeti 
Kísérletek  1916.  évf.,  28—80.  és  163—165.  old.)  nézve  a Centuncnlus-on  kívül 
még  újak : 

Chenopodium  rubrurn  L.,  fenékben  Pallagon ; 

Juncus  effusus  L.  és  f.  compactus  Lej.  et  Court.,  u.  o.. 

Pycreus  flavescens  (L.),  u.  o. 

Új  adat  továbbá  : 

TJlmus  scabra  Mill.,  a homokterület  erdeiben,  így  például  a Nagyerdőben  ; 
Ajaga  chamaepitys  i.L.),  tarlóban  Pallagon. 


261 


1.  M ező-Tur— orosh  ázi  adatok. 

Beckmannia  erucaeformis  (L.)  Hőst.  Mező-Tur.  Bőségesen  mindenfelé 
a sekélyvizű  szikes  mocsarakban. 

Potamogeton  pectinatus  L.  Orosháza.  A város  között  fekvő  egyik 
tóban  tömegesen. 

Agropyron  criatatum  (L.)  R.  et  Sch.  Mező-Tur.  A régi  temetőben 
és  a város  körül.  Egerben  is  láttam  a várfal  mellett. 

Oagea  pussilla  (Schm.)  R.  et  Sch.  Mező-Tur,  legelőkön,  szántókon 
s szőlőkben  közönséges. 

Allium  atropurpureum  W.  et  K.  Mező-Tur,  a régi  temetőben  és 
a Körös  felé  eső  búzaföldeken.  Utóbbi  helyeken  ökölnagy- 
ságú virágzataitól  helyenkint  piroslik  a búzavetés  és  tömeges 
fellépésével  nehéz  dudva  számba  megy. 

Kochia  prostrata  (L.)  Schrad.  Mező-Tur.  A Berettyó  gátján. 

Ceratophyllum  submersum  L.  Orosháza,  a Gyopáros-fürdő  tavaiban 
tömegesen. 

Ceratocephalus  orthoceras  DC.  Mező-Tur.  A Berettyó  gátján  és  laza 
homokos  talajon  kora  tavasszal  mindenfelé  közönséges. 

Myosurus  minimus  L.  Mező-Tur.  Kiszáradt  tócsák  fenekén  szikes 
helyeken. 

Delphinium  orientale  Gay.  Mező-Tur.  Az  őszi  vetésekben  tömeges 
megjelenésű  nehéz  dudva. 

Ranunculus  pedatus  W.  K.  Mező-Tur.  Száraz  legelőkön  s kaszáló- 
kon közönséges. 

Glaucium  corniculatum  (L.)  Curt.  Mező-Tur.  A város  körül  é3 
szántók  mesgyéjén,  néhol  tömegesen. 

Thlaspi  perfoliatum  L.  Mező-Tur.  Szikes  helyeken. 

Rapistrum  perenne  (L.)  Bergeret.  Orosháza,  Mező-Tur;  utak 
mellett. 

Euclidium  syriacum  (L.)  R.  Br.  Mező-Tur,  dülöutak  mellett. 

Sedum  maximum  (L.)  Hoffm.  Mező-Tur.  Utak  szélén,  akáczosokban. 

Lathyrus  Nissolia  L.  Mező-Tur.  Szántók  mesgyéjén.  kaszálókon. 

Agrimonia  Eupatoria  L.  Mező-Tur.  A régi  temetőben.  Mező-Túron 
ritkaság. 

Astragalus  contortuplicatus  L.  Mező-Tur.  A Berettyó  töltés  mo- 
csaras partjain  bőven. 

Abutilon  Avicennae  Adans.  Mező-Tur.  a város  körül  és  a Berettyó 
töltésén  mint  ruderális  növény. 

Bupleurum  rotundifolium  L.  Mező-Tur.  a kunhalmokon  ; ritka. 

Bupleurum  affine  Sadl.  Mező-Tur,  Legelőkön  s kaszálókon. 

Peucedanum  alsaticum  L.  Mező-Tur.  A város  körül,  utak  mellett. 

Caucalis  latifolia  L.  A Caucalis  daucoides- szel  és  a Lepidium 
Drabá-\&\  a legnehezebb  dudváját  képezi  a mezőtúri  őszi 
vetéseknek. 

Androsace  elongata  L.  A mezőtúri  régi  temetőben  és  akáczsorok- 
ban.  Ritka. 


Centaurium  pulchellum  (Sw.)  Druce.  Mező-Tur,  régi  folyómedrek 
állandó  nedves  helyein. 

Heliotropium  europaeum  L.  Mező-Tur,  búzatarlókban  bőven. 

Xonnea  pidla  <L.)  DC.  Mező-Tur,  szántókon  s kaszálókon  közönséges. 

Pulmonaria  mollissima  Kern.  Mező-Tur.  Egyetlen  fehérvirágú 
példányt  láttam  belőle  egy  kaszálón. 

Ajuga  Chamaepityj  (L.|  Schreb.  Mező-Tur,  tarlókban  közönséges. 

Marrubium  peregrinum  L.  Mező-Tur,  a város  körül,  belyenkint 
tömegesen. 

Yeronica  triphylla  L.  Mező-Tur,  szántókon,  felhagyott  kapált  föl- 
deken s szőlőkben. 

Teucrium  Scordium  L.  Mező-Tur,  régi  folyómedrekben,  melyek  a 
vizűt  megváltozása  folytán  kiszáradtak  és  elmocsarasodtak, 
belyenkint  tömegesen. 

Sideritis  montana  L.  Mint  tarlónövény  Mező-Túron  és  Orosházán 
mindenfelé  közönséges. 

Linaria  italica  Trev.  Orosháza,  szántókon  s vasúti  töltéseken. 

Aster  pannonicus  Jacq.  Orosháza,  Gyopáros  nevű  fürdő  körül,  a 
nádasok  szélén,  tömegesen. 

Centaurea  solstitialis  L.  Orosháza,  Mező-Tur,  utak  mellett,  vasúti 
töltéseken  tömegesen. 

Carthamus  lanatus  L.  Mező-Tur,  mezei  utak  mellett. 

2.  Erdélyi  adatok. 

Trigtochin  maritimum  L.  Bibarczfalva.  savanyú  vizekkel  átitatott 
réteken,  a falu  körül. 

Xardus  stricta  L.  Bodos,  Bérczoldal  és  Sárospatak  nevű  legelőkön. 
Xagy-Baczon,  erdei  kaszálókon,  belyenkint  hatalmas  zárt 
formáczióban ; Kis-Baczon  hegyi  legelőkön.  A nép  ezt  a füvet 
itt  Borsodban  disznófűnek,  Erdővidéken  czápszakállnak 
(czápnak  mondják  ott  a kecskebakkokat)  nevezi, 

Sieglingia  decumbens  (L.)  Bernh.  Köpecz,  Ivözép-Ajta  és  Bodos 
között,  a Közérő  nevű  erdei  legelőn,  helyenkint. 

Juncus  Rochelianas  R.  S.  Ivözép-Ajta.  nedves  erdei  réteken,  a 
Közérő  erdő  felé. 

HeleocharP  ovata  (Roth)  R.  Br.  Ivözép-Ajta  és  Köpecz.  A Közérő 
erdő  útjai  mentén,  az  út  kátyus  részein,  bőven. 

Heleocharis  carniolica  Ivoch.  Hasonló  heh'eken  az  előbbivel. 

Erythronium  dens  canis  L.  Baroth.  Bodos.  Száraz- Ajta,  Ivözép- 
Ajta,  Nagy-  és  Kis-Baczon  öreg  tölgyeseiben  bőven.  Igen 
gyakori  Magyar-Láposon  is  Szolnok- Doboka  megyében.  Erdő- 
vidéken csákóvirág  a népies  neve. 

Corallorrhiza  trifida  Chatelain.  Bibarczfalva,  a Báróbükke  nevű 
erdőben. 

Cypripedium  Calceolus  L.  Bodos,  Szénamező  nevű  kaszálón,  elég 
bőven. 


263 


Dianthus  superbus  L.  Bodos  (Erőspatak).  Közép-Ajta,  erdei  tisz- 
tásokon, öreg.  gyér  tölgyeseken. 

Trollius  europaeus  L.  Bodos,  Szénamező  nedves  kaszálóin,  helyen- 
kint  tömegesen.  A nép  pünkösdi  rózsának  nevezi. 

Hepatica  transsilvanica  Fuss.  Bibarczfalva,  a Báróbükke  erdő  tetején, 
a régi  vársáncz  körül  tömegesen. 

Bunias  orientalish.  Közép- *ijta  határában,  a falu  körül  tömegesen. 

Aruncu s silvester  Kostel.  Bibarczfalva,  a Báróerdeje  északi  felén, 
szálankint. 

Kosa  pendulina  L.  Bodos  és  Baróth  között  tölgyerdőben. 

Mentha*)  longifolia  Hőst  var.  ensidens  Bq.  f.  trachyprioncmta 
Top.,  var.  Huguenini  (D.  D.)  Bq.,  var.  hapalophylla  Bq..  var. 
phaecoma  Bq.  f.  acutidenti  proxima  et  var.  feriulensis  Top. 
Közép-Ajta. 

Mentha  arvensis  L.  var.  cnneifolia  (L.  C.)  Top.  Közép-Ajta. 

Mentha  verticillata  L.  var.  dér ot ina  (Hőst)  H.  Br.  f.  siatenicensis 
(Op.).  Közép-Ajta. 

Mentha  Kerneri  Top.  var.  cinerascens  (H.  Br.)  Top.  Xagy-Ajta. 

(lenista  sagittalis  L.  Vízakna,  a fürdő  fölött,  dombokon : helyen- 
kint  bőven. 

Dorycnium  herbaceam  Vill.  Közép-Ajta,  délnek  fekvő,  meredek 
hegN'lejtőkön  a falu  felett. 

Linum  flavum  L.  Közép-Ajta,  ugyanott. 

Peplis  Portula  L.  Közép-Ajta  és  Köpecz,  Közérő  nevű  erdőben, 
az  utak  kátyus  helyein. 

Chamaenerion  palustre  (L.)  Scop.  Közép-Ajta,  a falu  körül,  az 
Ajta  patak  árterében. 

Pimpinella  major  (L. ; Huns.  Közép-Ajta,  árnyas,  északos  erdőkben. 

Ferulago  silvatica  (Bess.)  Bibarczfalva,  a Bárobiikke  erdő  déli 
lejtőjén  elég  bőven. 

Symphytum  cordatum  W.  K.  Bodos,  Erőspatak  nevű  kaszálón,  a 
S.  tuberosum-ma\  vegyesen. 

LimoseUa  aquatica  L.  Közép-Ajta  és  Köpecz,  a Közérő  nevű  erdő 
kátyus  útján. 

Succisa  pratensis  Mnch.  Nagy-  és  Kis-Baczon  erdeiben,  különösen 
a Nagy-Morgó  hegy  északi  lejtőjén,  tömegesen. 

Telekia  speciosa  Baumg.  Közép-Ajta,  az  Ajta  patak  mellett.  Nagy- 
Baczon  az  Uzonka  patak  mentén. 

Achillea  Ptarmica  L.  Bodos,  Erőspatak  kaszálóin  az  Egyed  erdő- 
ben. Közép-Ajta,  a Közérő  erdőben. 

Cir sium  f űriem  Griseb.  Száraz- Ajta  és  Közép-Ajta  közt,  hegy- 
oldalakon, az  Ajtapatak  mellett. 

Megjegyzem,  hogy  úgy  Mező-Túrról,  mind  Erdővidékről  jóval 

több  növényt  közölhettem  volna,  de  a közfajokat  nag}Trószt  mellőz- 


*)  A felsorolt  Menthd-kat  Anton  Topitz  (St.-Nikola)  határozta  meg : 
fogadja  érte  e helyen  is  hálás  köszönetemet. 


264 


tem,  bár  ezeknek  teljes  felsorolása  is  sok  tekintetben  indokolt.  Van- 
nak ugyanis  esetek,  mikor  közfajok  egyes  vidékeken  megritkulnak, 
vagy  teljesen  kimaradnak.  Igen  ritka  pl.  Mező-Túron  a máshol 
közfaj  számba  menő  Agrimonia  Eupatoria  s ugyanez  mondható 
ugyanitt  a fel  nem  sorolt  Scutellaria  hastifóliá- ról  s a Steno- 
phragma  Thalianum- ról,  melyek  legtöbb  helyen  közfaj  számba 
mennek.  Érdekes,  hogy  Mezö-Turon  nyoma  sincs  a közfajok  közt 
az  Anthriscus  sűvestris- nek,  holott  ez  a növény  az  Alföld  más 
vidékén  pl.  Mező-Csáthon  tömegesen  található.  A Menthák  Oros- 
háza és  Mezö-Berény  vidékén  — a Mentha  Pulegium  kivételével  — 
teljesen  hiányzanak.  Az  ilyen,  helyenkint  az  Alföldön  teljesen 
kimaradó  közfajok  elterjedésének  végpontját  szintén  érdemes 
lenne  megállapítani,  a hegyek  lábától  az  Alföld  központja  felé. 

Máskülönben  szándékom  Mező-Túrnak  és  Erdővidéknek  flórá- 
jával részletesen  foglalkozni,  mikor  majd  mindkét  vidék  növény- 
világáról lehetőleg  teljes  képet  nyújtok  e folyóirat  olvasóinak. 

* 

* * 

Dér  Yerfasser  zahlt  im  Obigen  einige  seltenere  Pflanzen 
1.  aus  dem  ungarischen  Tieflande  (Umgebung  von  Mezö-Tur  und 
Orosháza),  2.  aus  Siebenbürgen  auf. 


A Jasminum  fruticans  L.  nem  tűnt  el  Budapest  flórájából. 

Jasminum  fruticans  L.  ist  aus  dér  Budapester  Flóra  nicht 

verschwunden. 

Von  ■ ! ^Sil^  Zoltán  (Budapest). 

Ez  a szép  sötétzöld  cserje  1850-ben  vált  ismeretessé  Buda- 
pest flórájából  Gerendát  József  gymjtése  alapján  a Jul.  v.  Kovács 
Exsiccata-ban : «Buda  in  Hungária.  Ad  sepes  vinearum.»  Az  iro- 
dalomban azonban  csak  1855-ben  találjuk  ennek  nyomát  a Rei- 
CHENBACH-féle  Icones  XVII.  kötetében:  «Crescit  in  collibus  aridis. 
Budáé:  Gerendát  Josef!»  Tovább  kutatva  az  irodalmi  adatok 
után,  arra  a meggyőződésre  jutunk,  hogy  Gerendát  óta  más  nem 
gyűjtötte  növényünket,  mert  valamennyi  adat  egyenesen  a Ge- 
RENDAT-félére  vonatkozik.  így  Gönczt  Pál  az  ő határozó  könyvé- 
ben — Pest  megye  és  tájéka  viránya  (1864.  pag.  134.)  — egyszerűen 
átveszi  a Gerendát  adatát  (bár  a forrás  megnevezése  nélkül) 
magyarra  fordítva:  « Budán  a szőlők  gyepüiben.»  Neilreich  az 
1870-ben  megjelent  Nachtráge  und  Verbesserungen  (ad  Aufzáhlung 
dér  in  Ungarn  etc.)  47.  oldalán  ugyancsak  Gerendát  alapján 
illeszti  be  a Jasminum  fruticans- 1 hazánk  flórájába  \h  «Verwildert 
an  Weingartenrándern  bei  Ofen  (Gerendát  Exsicc.).»  0 volt  egyéb- 
ként az,  aki  első  sorban  mutatott  rá  arra  a körülményre,  hogy 


265 


ez  a cserje  csupán  elvadulva  fordul  elő  budai  termőhelyén. 
Borbás,  Budapest  flórájának  kritikai  megírója,  az  irodalom  alap- 
ján szintén  felsorolja  a Jasminum- ot  «a  budai  szőlők  közt  elva- 
dulva)), 1 de  csak  csillag  alatt  és  apró  betűkkel  szedve,  annak 
jeleül,  hogy  ő a növényt  nem  látta  az  ismertetett  flóraterületen 
® kétségesnek  is  tartja  annak  létezését.  Majd  1 2 évvel 

későbben.  1891-ben:  A növények  vándorlása  s Budapest  flórájá- 
nak vendégei  ez.  tanulmányában 2 újból  megemlékezik  a Jasmi- 
num-TÓl  (pag.  7.):  «Lehet,  hogy  a KRiszTUs-koszorú  (Páliurus 
australis)  is  a török  uralom  alatt  került  Buda-Eörs  szoléi  közé, 
a Jasminum  fruticans  L.  ellenben  a budai  szőlők  gvepüiben 
(Gönczy,  Pestmegye  és  tájéka  viránya,  134.  1.)  előttem"  bizony- 
talan, de  azt  hiszem,  mind  a két  cserje  eltűnt  már  Budapest 
florajabol.» 

Ennyiről  tájékoztat  az  irodalom.  De  miként  az  irodalmi 
adatok  végeredményben  kivétel  nélkül  a Gerenday  gyűjtésére 
vonatkoznak,  úgy  a herbáriumok  is  (Magyar  Nemzeti  Múzeum: 
herb.  generale,  herb.  Haynaldianum,  herb.  hungaricum)  csupán 
Gerenday  által  gyűjtött  példányokat  őriznek  Budáról.  Hogy  tehát 
1891-ig  GERENDAY-n  kívül  más  tényleg  nem  gyűjtötte  a Jasminum- ot 
Budán,  nyilvánvalóan  kitűnik  ebből  a kis  összefoglalásból  s így 
Borbás,  Budapest  flórájának  legkiválóbb  ismerője  joggal  írhatta 
a saját  tapasztalatai  alapján  is,  hogy  ez  a cserje  hihetőleg  eltűnt 
mai  Budapest  flórájából.  1891  óta  pedig  semmiféle,  sem  irodalmi, 
sem  herbariumi  adatunk  nincs  a Jasminum  fruticans  budai  elő- 
fordulására vonatkozóan. 

Könnyen  érthetővé  válik  ilyenformán  nem  csekély  meg- 
lepetésein, amikor  1916.  évi  márczius  hó  22.-én,  egy  séta  alkalmával 
rátaláltam  erre  a cserjére  virágzásának  teljes  pompájában,  de 
olyan  előfordulási  viszonyok  között,  amelyek  kétségtelenül  szem- 
léltetik növényünk  elvadult  állapotát. 

Az  Orbán  hegy  nyugati  lejtőiről  egy  kezdetben  délkeletnek, 
majd  delkelet-keletnek  tartó,  6—8  m.  mélységű,  mindkét  oldalán 
es  pártján  is  cserjékkel,  bokrokkal  s fákkal  sűrűn  benőtt  árok 
húzódik  egeszen  a Németvölgyi-útig.  Ennek  az  ároknak  legalsó 
részé  mentén  gyűjtöttem  meg  évekkel  ezelőtt  a Rubia  tinctorum- ot 
(most  is  díszük),  ameh'et  Neilreich  3)  hazánkat  illetőleg  u»van- 
csak  elvadult  növénynek  tart,  Borbás  pedig  ezenkívül  kifejezetten 
a török  világból  származó  növény-emlékeink  közé  sorozza 
A Jasminum  fruticans  is  ennek  az  ároknak  a mentén  díszük 
még  ezidőszerint,  a Rubiá- tói  alig  pár  száz  lépésnvire. 

Az  ároknak  északi  partja  egy  helyen  megszakad  kb.  3 m. 
melysegnyire  s mint  egy  meredek  harmadkori  agyagtömb  tárul 


1 Borbás,  Budapestnek  és  környékének  növényzete  1879.  pag.  102. 

3 Pótfüzetek  a Természettud.  Közl.-höz  1891.  pag.  1 — 18 

3 Neilreich,  Aufzahlnng  dér  in  Ungarn  etc. 


18 


az  ember  elé.  Itt,  ennek  az  agyagtömbnek  a tetején  szövődnek 
egymásba  a Jasminum- cserjék  néhány  m2-nyi  területen,  orgona- 
bokrok (Syringa  vulg.),  akáczok  és  pántlikafű  (Phalaris  picta) 
közvetlen  társaságában.  Egy-két  kis  cserje  lekerült  az  agyagtömb 
aljába,  de  ezek  már  alig  látszanak  ki  a hosszabb  idő  óta  oda- 
hordott szemétből.  Egyébként  az  agyagtömb  alján  és  bent  az 
árokban  is  typikus  ruderális  növényzet  "ütötte  fel  tanyáját  : Baüota 
rágva , Sambucus  Ebulus,  Chelidonium  május , Anthriscus  trieho- 
spermus,  Urtica  urens , Bromus  sterilis , Aristól ochia  Clematitis, 
Ar ctiuni  Láppá  és  tomentosum , Amarantus  retroflexus,  Artemisia 
vulgáris,  Solanum  nigrum  etc..  mind  olyan  növények,  amelyeknek 
társaságában  valóban  senki  sem  keresné  a Jasminum- ot.  És  jó- 
részt éppen  ennek  a környezetnek  köszönheti,  hogy  oly  hosszú 
időn  keresztül  (66  év!)  elkerülte  a botanikusok  figyelmét.  De 
jelentős  szerepe  van  ezt  a tényt  illetőleg  annak  a körülménynek 
is,  hogy  virágzásának  időszaka  összeesik  a Colutea-év al,  melynek 
bokrai  sűrűn  szegélyezik  a Jasminum- hoz  vezető  raélyútnak  külö- 
nösen északi  peremét.  Mire  az  ember  a sárga  virágoktól  dúsan 
ellepett  Colutea- bokrok  szemlélése  közben  a Jasminum  közelébe 
érkezik,  figyelme  már  annyira  le  van  kötve,  hogy  a szintén  sárga 
virágokkal  pompázó  Jasminum- cserjék  hirtelenében  nem  tűnnek 
fel  mint  olyanok,  amelyek  közelebbi  megtekintésre  volnának  érde- 
mesek. így  jártam  magam  is  odafelé  menet:  a Jasminum-ot  jóformán 
figyelemre  sem  méltatva,  tovább  mentem.  Visszafelé  azonban 
ugyanazon  az  úton  jöttem  s ekkor  tekintetem  előbb  találkozott  a 
Jasminum- mai,  mint  a Coluteá- kkal.  Most  azonnal  feltűntek  a 
Coluteá-val  szemben  jóval  sötétebb  zöld  lombozat,  a vesszős, 
gyengén  lehajló  ágak  és  a kanárisárga  virágok  s ezzel  sikerült 
egy  már  eltűntnek  hitt  cserjénkről  megállapítani,  hogy  az  még 
mindig  meg  van  Budapest  flórájában,  ugyanazon  a területen, 
amelyen  annak  idején  Gerenday  felfedezte. 

Hazánkból  még  Fiume  környékéről  ismeretes,  ahol  a Ter- 
satto-hegven  szintén  elvadult  állapotban  fordul  elő.1 

* 

* * 

Dieser  Strauch  wurde  in  dér  Umgebung  von  Budapest  i.  J. 
1850  von  Josef  v.  Gerenday  entdeckt  und  in  dem  Exsiccatenwerk 
Julius  v.  Kovács’s  aus  «Buda  in  Hungária.  Ad  sepes  vinearum» 
ausgegeben.  In  dér  botan.  Literatur  erscheint  dann  dieser  Standort 
zum  ersten  Male  im  XVII.  Bande  von  Reichencach’s  Icones.  Allé 
spáteren  in  ungarischen  Landes-  u.  Lokal-Floren  vorfindlichen 
Angaben  beziehen  sich  allé  auf  die  erste  Entdeckung  durch 
Gerenday,  da  diese  Art  hier  seither  von  Niemandem  mehr  ge- 
funden  worden  ist.  Neilreich  führt  sie  als  verwilderte  Pflanze 
an,  ebenso  Borbás,  dér  sie  aber  selbst  nie  gefunden  hat  und  in 


1 Neilreich:  Die  Vegetationsverháltnisse  von  Croatien,  1868.  pag.  110. 


267 


einem  Artikel 1 auch  die  Bemerkung  fallen  Hess,  dass  dieser 
Strauch  gleich  wie  Paliurus  aus  dér  Flóra  von  Budapest  wohl 
verschwunden  sein  dürfte. 

Ich  fand  nun  diesen  Strauch  am  22.  Mai  1916  in  schönster 
Blüte  am  Raude  eines  mit  verschiedenen  Gestrauck  u.  Baumen  be- 
waehsenen  Grabens,  dér  sicb  vöm  Berg  Orbánhegy  zuerst  gégén  SO, 
dann  gégén  SOO  bis  zum  Weg  «Németvölgyi-út»  bei  Ofen  hinzieht 
u.  zw.  an  einer  Stelle,  wo  es  offenbar  ist,  dass  diese  Pflanze  sich 
bier  nur  im  verwilderten  Zustande  befindet.  Sie  ist  hier  zwiscben 
den^  zahlreichen  und  gleiehzeitig  blübenden  Colutea  arborescens- 
Stráuehern  leicbt  zu  übersehen. 


Újabb  adatok  Csongrád  vármegye  flórájához . 
Neuere  Daten  zűr  Flóra  des  Komitates  Csongrád. 

Von  : | LilDJ*  Béla  (Trencsón). 


Csongrád  vármegye  és  Sze- 
ged város  flórájáról  írt  rövid 
vázlatomban2  felsoroltam  az 


eddig  e területről  ismert  növé- 
nyeket. Mivel  egyelőre  nin- 
csen kilátásom  "arra,  hogy 
megfigyeléseimet  folytathas'- 
sam,  szükségesnek  vélem  pót- 
lólag közölni  az  1915.  évi 
gyűjtésemből  származó  — a 
jelzett  területre  nézve  új  — 
adatokat. 


A megye,  illetőleg  Szeged 
város  területének  flórájára  vo- 
natkozó gyér  irodalom  Lengyel 
Gézának  Királybalom  növény- 
zetéről írt2 * * *  értékes  dolgozatá- 
val gyarapodott  a múlt  évben. 


In  meiner  kurzen  Skizze 
über  die  Flóra  des  Csongráder 
Komitates  und  dér  Umgebung 
dér  Stadt  Szeged,'2  führte  ich 
die  bis  jetzt  von  diesem  Ge- 
biete  gekannten  Pflanzen  an. 
Da  ich  vorderliand  keine  Aus- 
sicht  babé,  meine  Beobaehtun- 
gen  fortsetzen  zu  können,  er- 
achte  ich  es  für  notwendig,  die 
aus  meiner  Sammlung  des 
Jahres  1915  stammenden — für 
das  Gebiet  neuen  — Anga- 
ben  nacktráglick  mitzuteilen. 

Die  bisher  in  geringer  An- 
zabl  erschienenen  Arbeiten 
über  die  Flóra  des  Gebietes 
von  Szeged  und  des  Komitates 
Csongrád,  wurden  voriges  Jahr 
durek  die  wertvolle  Mitteilung 
über  die  Pflanzenwelt  von  Ki- 
rálybalom v.  G.  Lengyel8  be- 
reichert. 


1 Vgl.  das  Citat  im  ungar.  Texte. 

ytti  oaoÁNYI  BÉLA  : ^songrádmegye  flórájának  előmunkálatai.  .Vagy.  Bot.  Lap. 

Alii  : Joú. 

...  , 1 tm. ^ Lengyel  Géza:  A Királyhalmi  m.  kir.  külső  erdészeti  kísérleti 

állomás  területe  növényzetének  ismertetése.  Erdészeti  Kísérletek  1915  : 50—73. 

18* 


268 


A gyűjtött  növények  a sze-  Die  gesammelten  Pfianzen 

gedi  Városi  Múzeum  gvüjtemé-  liegen  in  dér  Sammlung  des 

nyében  vannak  elhelyezve.  Stádtischen  Museums  in  Sze- 

ged aufbewahrt. 

Potamogeton  obtusifolius  Lk.  Sártó. 

Alopecurus  geniculatus  L.  Bezúrszék. 

Cynosurus  cristatus  L.  Újszeged. 

Brachy pódium  sylvaticum  (Huds.)  R.  et  Sch.  Újszeged. 
Eriophorum  latifolium  Hoppé.  Atokháza. 

Juncus  glaucus  Ehkh.  Újszeged.  Atokháza. 

Állium  atropur pureum  WK.  Körtöltés  (bei  Szegedj. 

Muscari  botryoides  (L.)  Lám.  Szelevényi  erdő. 

Rumex  pulcher  L.  Újszeged. 

Polygonum  graminifolium  Wierzb.  Yetyehát. 

Amarantus  lividus  L.  II.  ascendens  (Lois.)  Thell.  Szeged. 
Arabis  hirsuta  (L.)  Scop.  Szelevénvi  erdő. 

Conringia  austriaca  (Jacq.)  Rchb.  Újszeged. 

Agrimonia  Eupatoria  L.  Kamarás. 

Scniguisorba  auriculata  Focke.  Templomere. 

Oxalis  stricta  L.  Újszeged. 

Euphorbia  villosa  WK.  Köröserdő. 

Gentiana  Pneumonanthe  L.  Köröserdó,  lég.  Kiss  Ferenc. 

Dorosmai  tanyák  (Szabó  Imre  szóbeli  közlése). 

Hyssopus  officinalis  L,  q.  sp.  Makkoserdő. 

Melissa  officinalis  L.  Újszeged. 

Yeronica  verna  L.  Palánki  temető.  Horgos. 

Bryonia  dioica  Jacq.  Algyó. 

Campanula  rapunculoides  L.  .Újszeged. 

Erigeron  annuus  (L.)  Pers.  Újszeged. 

Echinops  multiflorus  Lám.  Makkoserdö. 


Apró  közlemények.  — Kleine  Mitteilungeu. 

A Centaurium  turcicum  (Velen.)  Ronn.  előfordulása 
hazánkban.  — Über  das  Vorkommen  von  Centaurium  turcicum 


(Yblen.)  Ronn.  in  Ungarn.- 

A Mitteilungen  des  Natur- 
wissenschaftlichen  Yereines  für 
Steiermark  52.  kötetének  (1915. 
évf.)  318.  oldalán  megemlíti 
Ronniger  a Balkán-félsziget 
<?eníaurmm-anyagának  kritikai 
feldolgozása  keretében,  hogy  a 
Centaurium  turcicum- ot  hazánk 


In  den  Mitteilungen  des  Xa- 
turwissenschaftlichen  Vereines 
für  Steiermark  Jahrg.  1915. 
Bánd  52  S.  318  ervváhnt  Ron- 
niger gelegentlich  Besprechung 
des  von  ihm  kritiseh  gesichte- 
ten  (7enfímrm»!- Materi  ales  dér 
Balkanhalbinsel,  dass  Centau- 


déli  részén  is  megtalálták.  Mint- 
hogy Ronniger  ezen  adattal 
kapcsolatban  én  reám  hivat- 
kozik, mint  akitől  a növény 
itteni  előfordulásáról  tudomást 
szerzett,  legyen  szabad  e nö- 
vény lelhelyéről  bővebbet  kö- 
zölnöm. 

A növényt  1913  július  hó 
30.-án  találtam  meg  a botanikai 
szempontból  annyira  érdekes 
«Nagy  Nyir»-ben  Kecskemét 
mellett,  ahol  «z  a fehérnyár- 
fával, Chrysopogon- nal,  St ipá- 
val,  Dracocephalum  austria- 
cum- mai  és  számos  jellemző 
homoki  növénnyel  benőtt  ho- 
mokbuczkák  között  teknőszerű 
mélyedésekben  meglehetősen 
gyéren  fordul  elő.  Az  itt  gyűj- 
tött növény  teljesen  megegyezik 
egy  olyan  példánnyal,  melyet 
Velenovsky  az  eredeti  lelő- 
helyen, Várná  közelében  Galata 
(Bulgária)  körül  a bozótos 
tengerparton  szedett  volt.  Meg- 
jelenésében olyan,  mint  a C. 
umbéllatum , azonban  a C.  uli- 
ginosum  mirigyes  szőrőzetével 
felruházva ; utóbbinak  nagyobb 
példányaitól,  melyeknek  nem 
ritkán  szintén  sokvirágú  s gaz- 
dagon elágazó  a virágzatuk,  a 
C.  turcicum  szélesebb,  öterű 
alsó  levelei  alapján  többnyire 
könnyen  megkülönböztethető. 

Említett  lelőhelye  Közép- 
Magyarországban  és  pedig  a 
Xagy-Alföldön  fekszik  s kétség 
nem  fér  hozzá,  hogy  e növény 
más  helyekről  is,"  különösen 
hazánk  déli  vidékeiről  elő  fog 
kerülni. 


rium  turcicum  auch  im  süd- 
lichen  Ungarn  gefunden  worden 
sei.  Da  er  sich  bei  dieser  An- 
gabe  auf  eine  von  mir  stam- 
mende  mtindliche  Mitteilung 
beruft,  so  sei  es  mir  gestattet 
über  den  Standort  dieser  Pflanze 
hier  náheres  mitzuteilen. 

Ich  habé  diese  Pflanze  am 
30.  Juli  1913  indem  botanisch 
ausserordentlich  interessanten 
«Xagy  Nyír»  bei  Kecskemét 
gefunden,  \vo  sie  in  den  mulden- 
förmigen  Depressionen  zwi- 
schen  den  von  Weisspappeln, 
Chrysopogon , Stipa , Draccce- 
phalum  austriacum  und  vielen 
charakteristischen  Sandpflan- 
zen  bewachsenen  Sandhügeln 
in  ziemlich  beschránkter  Zahl 
vorkommt.  Die  dórt  gesam- 
melte  Pflanze  stimmt  vollkom- 
men  mit  einem  vöm  Original- 
standorte  auf  buschigen  Meeres- 
abhangen  bei  Galata  náchst 
Vara  a in  Bulgarien  von  Yele- 
novskí  gesammelten  Exemplar 
überein.  Sie  hat  die  Tracht 
eines  C.  umbéllatum , aber  die 
drüsige  Bekleidung  des  C.  uli- 
ginosum,  von  dessen  grösseren 
Exemplaren,  die  auch  nicht 
sellen  mit  reichblütiger,  stark 
verzweigter  Infloreszenz  auf- 
treten,  C.  turcicum  durch  die 
breiteren,  fünfnervigen  unteren 
Blattéi-  stets  leicht  zu  unter- 
scheiden  ist.  Dieser  Standort 
liegt  im  Mittelungarn,  u.  zw  in 
dér  ungarisehen  Tiefebene : es 
ist  aber  nicht  zu  zweiKln,  dass 
die  Pflanze  auch  an  anderen 
Orten,  besonders  in  den  süd- 
licheren  Gegenden  unseres  Lan- 
des  gefunden  werden  wird. 

Degen. 


270 


A Woodsia  glabella  R.  Br.  felfedezése  Erdélyben.  — 

Über  die  Entdeckung  der  Woodsia  glabella  R.  Br.  in  Siebenbiirgen. 


Sündermann  F.  (Lindau)  az 
Allgemeine  Botanische  Zeit- 
schrift  1916.  évf.  5 — 8.  szá- 
mában (63.  old.)  közli,  hogy 
1889-ben  a brassói  Bucsecs- 
liegy  Buksoi  nevű  csúcsán,  a 
malajesti  menedékház  feletti 
sziklákon  felfedezte  ezt  a ritka 
harasztot.  Az  ott  gyűjtött  leve- 
leket hazatérése  alkalmával 
Römer  Gyula  brassói  tanárnak 
adta  át,  aki  a meghatározás 
helyességét  megerősítette. 

Römer  a kapott  5 lombból 
egyet  szívességből  nekem,  egyet 
pedig  Moesz  Gusztáv  múzeumi 
igazgatónak  engedett  át:  ezt 
a levelet  Kümmerle  J.  B.  dr. 
felülvizsgálta  és  megállapította, 
hogy  minden  kétséget  kizáróan 
valóban  a nevezett  növényről 
van  szó,  melynek  felfedezése 
ily  messze  keleten  és  oly  távol 
az  eddig  ismert  termőhelyeitől 
nemcsak  növényföldrajzi  szem- 
pontból érdemel  különös  figyel- 
met, hanem  egyúttal  a kárpáti 
flórát  is  egy  rendkívül  ritka  és 
érdekes  fajjal  gazdagítja. 


In  Nummer  5 — 8.  1916  der 
Allgem.  Botan.  Zeitschrift  (S. 
63)  teilt  Herr  F.  Sündermann 
(Lindau)  mit,  dass  er  i.  J.  1889 
am  Aufstiege  zum  Gipfel  Buk- 
soi des  Berges  Bucsecs  in 
Siebenbürgen,  an  Felsen  ober- 
halb  der  Malajester  Schutzhütte 
diesen  seltenen  Fara  entdeckt 
habé.  Die  dórt  gesammelten 
Wedelclien  wurden  bei  der 
Rückkunft  Herrn  Prof.  Jul. 
Römer  in  Brassó  übergeben, 
der  die  Bestimmung  bestatigte. 

Herr  Römer  liatte  die  Liebens- 
würdigkeit,  von  den  erhaltenen 
5 Wedeln  einen  mir  und  eiDen 
Herrn  Direktor  G.  v.  Moesz  zu 
überlassen;  die  von  Dr.  J.  B. 
KüMMERLEVorgenommene  Nacli- 
prüfung  ergab,  dass  es  sich 
zweifellos  ura  die  genannte 
Art  handle,  dérén  Entdeckung 
an  diesem  so  weit  gégén  Osten 
vorgeschobenen  Posten  niclit 
nur  in  pflanzengeographischer 
Hinsicht,  sondern  aucli  als  eine 
höchst  wertvolle  Bereicherung 
der  Karpathenflora,  die  grösste 
Beachtung  verdient. 

Degen. 


Viola  Riviniana  Reichb.  forma  Waisbeckeri  n.  f.  Habitu, 
foliorum  forma,  appendicibus  sepalorum  magnis,  calcare  crasso 
sulcato.  florum  magnitudine  petalisque  latis  omnino  typum  Violáé 
Rivinianae  refert,  a quo  tamen  dignoscitur  colore  totae  herbae 
obscure  viridi.  foliis  adultioribus  subtus  saepe  lividis  purpurascen- 
tibusve.  floribus  obscure  violaceis,  calcare  haud  albo,  séd  P lilacino. 

Habitat  in  Hungária  occidentali,  comit.  Castriferrei : in  dume- 
tosis  inter  Pinkafő  (strictius  «untere  Waldbauern»)  et  Rákösd, 
praeterea  in  silvis  ad  Drumoly  secus  semitam  ad  Yárosszalonak. 

Forma  haec  decora  parallelam  formám  sistit  V.  scotophiyllae. 
nam  V.  virescens  Jord.  et  V.  Riviniana  Reichb.  typos  diluie  — 
V.  scotophylla  Jord.  et  V.  Riviniana  Reichb.  f.  Waisbeckeri  Gáyer 
typos  atro-virentes  repraesentant  et  additamenta  praebent  ad  cog- 


271 


noscendas  formás  generis  Violáé  parallelas,  quales  praesertim 
formáé  pratenses  isivé  fruticetorum)  et  silvestres  inter  Violas  acaules 
et  caulescentes,  et  formáé  annuae  et  hibernae  inter  Tricolores. 

Cum  formis  intermediis  inter  V.  Rivinianam  et  silvestrem , 
quae  in  ditione  supra  indicata  deficiente  V.  silvestri  typica  fre- 
quenter  occurrunt,  forma  nova  non  confundenda.  Formáé  enim 
intermediae  ( V.  nemorosa  N.  W.  M.)  petalis  calcareque  angustiori- 
bus,  sepalorum  appendicibus  non  adeo  magnis  diversae.  nec  color 
florum  herbaeque  adeo  obscurus,  ut  in  f.  Waisbec&eri,  quae  in 
memóriám  scrutatoris  indefessi  Flóráé  comitatus  Castriferrei,  cl. 
quondam  Antonii  Waisbecker  dicata.  Gáyer. 


A Spergula  pentandra  L.  Szabolcs  vármegyében  (im  Komitate 

Szabolcs). 


Dr.  Rapaics  Raymund  a Magy. 
Bot.  Lap.  legutóbbi  számában 
közölte  ennek  a hazánkra  nézve 
kérdésesnek  tartott  növénynek 
a debreczeni  homokterületen 
való  előfordulását,  ahol  meg- 
figyelései szerint  gyakori  és 
elterjedt  ugargyom ; egyúttal 
annak  a sejtésének  is  kifejezést 
adott,  hogy  talán  a Nyírségen 
is  ugyanilyen  elterjedésnek  ör- 
vend. Abban  a helyzetben  va- 
gyok, hogy  megerősíthetem 
Rapaics  sejtését  annyiban, 
amennyiben  a gyűjteményem- 
ben levő  példa  tanúsága  szerint 
a Spergula  pentandra  tényleg 
előfordul  a Nyírségen,  közelebb- 
ről a máriapóesi  homokon,  ahol 
Emil  öcsém  gyűjtötte  1910 
májusában. 


In  dér  letzten  Xummer  dér 
Ung.  Botan.  Blátter  berichtete 
Herr  Dr.  Raymund  Rapaics  über 
das  Vorkommen  dieser  bisher 
für  Ungarn  zweifelhaften  Art 
auf  den  Sandgebieten  bei  Deb- 
reczen,  \vo  sie  seinen  Be- 
obachtungen  nacli  ein  haufiges 
und  verbreitetes  Unkraut  dér 
Brachen  ist  ; zugleich  gab  er 
seiner  Vermutung  Ausdruck, 
dass  diese  Pflanze  vielleicht 
auch  in  «Nyírség»  ebenso  ver- 
breitet  sein  dürfte.  Ich  bin  nun 
in  dér  Lage,  diese  Vermutung 
Rapaics’s  bestátigen  zu  können : 
nach  den  in  meinem  Herbar 
beflndlichen  Exemplaren  kommt 
Spergula  -pentandra  im  Nyírség 
tatsáchlich  vor,  zunachst  auf 
sandigen  Feldern  bei  Mária- 
Pócs.  \vo  sie  mein  Brúder 
Emil  im  Mai  1910  gesam- 
melt  hat.  Zsák. 


A Cardamine  hirsuta  L.  az  Alföldön  (im  Ungarischen- 
Tieflande). 

Régebbi  szerzőink  csak  a Kisalföldről  említik  ezt  a növényt 
(Xeilr.  Aufz.  p.  252  és  Feicht.  Eszterg.  fl.  p.  185).  Ezek  a ré- 
gebbi kisalföldi  adatok  mind  a Duna-mellékére  vonatkoznak. 
Újabb  időben  először  Újvidék  mellől  közli  Zorkóczy  (1896),  majd 
pedig  a Termtud.  Közlöny  1899-iki  évfolyamának  159.  lapján 


olvassuk,  hogy  Thaisz  szerint  Szabó  Imre  Budapesten  a Városli- 
getben gyűjtötte.  Prodán  (M.  B.  L.  1915,  p.  225)  a már  említett 
ujvidékin  kívül  több  más  bácsmegyei  adatot  is  közzétesz.  Bács- 
megyeben  is  dunamenti  erdőkben  nő. 

A múlt  esztendő  tavaszán  ellátogattam  az  óbudai  tőzegrétre 
a régi  római  fürdő  környékére.  Már  messziről  feltűnt  egy  fehé- 
res, nagyobb  terjedelmű  folt,  mely  közelebbi  megtekintésre  Car- 
damine  hirsutá- tói  sűrűn  benőtt  száradó  (de  még  zsombokos)  rét- 
részletnek bizonyult.  Ez  a termőhely  egyrészt  azért  érdekes, 
mert  a C.  hirsuta  Budapest  flórájában  eddig  csak  mint  behurcolt 
ruderális  növény  szerepelt,  mely  megjelenése  után  hamarosan  el- 
tűnt. Másrészt  pedig  figyelemre  méltó  az  is,  hogy  ez  a budapesti 
termőhely  a növény  eddig  ismert  alföldi  elterjedésében  nagyobb 
mértékű  folytonosság  feltevésére  jogosít,  mert  hiszen  a föntebbiek 
alapján  megállapítható,  hogy  a C.  hirsuta  a dunamelléki  alföldi 
i erdei)  réteknek  Pozsonytól  kezdődőleg  délkeletre  az  egész  Duna- 
vonalon  jellemző  növénye,  míg  egyebütt,  vagyis  a Duna  áradmá- 
nyos  területén  kívül,  nagyon  ritka  lehet. 

* 

Genannte  Pflanze  wurde  von  mir  1.  V.  1915  auf  dér  Óbudáéi* 
Torfwiese  (Budapest)  in  grosser  Menge  aufgefunden.  Diesel*  Fund 
beansprucht  insofern  Interessé,  als  C.  hirsuta  um  Budapest  bis- 
her  nur  als  eingeschleppte  Pflanze  bekannt  war,  die  kurz  nach 
ihrem  Erscheinen  wieder  verschwand.  Unabhángig  von  ibrem 
Auftreten  an  Ruderalplatzen  scheint  sie  aber  doch  auch  wild 
vorzukommen  und  ihr  Standort  bei  Budapest  füllt  nun  eine 
Lücke  in  dér  Reilie  dér  bisher  bekannten  im  Ungarischen-Tief- 
lande  aus,  wo  sie  den  filteren  und  neueren  Angaben  nach  eine 
charakteristische  Erscheinung  in  dér  Flóra  des  ganzen  ungarischen 
Donauufers  ist,  wahrend  sie  ausserhalb  des  Stromtales  sehr  selten 
zu  sein  scheint.  Rapaics. 


Az  Epipaetis  microphylla  (Ehrh.)  Sw.  Pest-megyei  újabb 
előfordulása.  — Über  neuere  Standorte  von  Epipaetis  micro- 
phylla  iEhrh.)  Sw.  im  Pester  Komitate. 


Ez  az  Ausztriában  elter- 
jedtnek  ismert  növényfaj  ha- 
zánkban meglehetősen  ritka, 
nemcsak  termőhetyei  számát 
illetőleg,  hanem  és  különösen 
szálanként,  nem  pedig  csopor- 
tosan való  feliepése  miatt.  Ma- 
gam két  ízben  találkoztam  vele  : 
először  (1910-ben)  Piliscsaba 
környékén  a Slanicka  (450  m.) 


Diese  in  Österreich  als  ver- 
breitet  bekannte  Art  ist  in  un- 
serem  Lande  ziemlich  selten, 
nicht  nur  inbezug  auf  dieZahl 
ihrer  Standorte,  sondern  auch 
inbezug  ihres  vereinzelten  und 
nicht  gruppén weisen  Vorkom- 
mens.  Ich  bin  ihr  zweimal  be- 
gegnet  u.  zw.  i.  J.  1910  in  dér 
Umgebung  von  Piliscsaba  am 


felé  menet  Cephalanthera  rubra 
társaságában,  majd  (1912-ben) 
Budapest  környékén  a Zúgli- 
getben  és  pedig  a «Lugas-út»- 
ból  kivezető  erdei  út  mentén, 
de  mindkét  esetben  csak  egy- 
egy  szálat  találtam.  Borbás 
Budapestnek  és  környékének  nö- 
vém^zeté-ben  csillag  alatt  veszi 
fel  mint  olyan  növényt,  ame- 
lyet a felölelt  flóraterületen  egy- 
általán nem  látott.  Mindazon- 
által fölemlíti  két  termőhelyét : 
«a  Pilisen  s a Zúgligetből  Buda- 
keszi felé  húzódó  erdőben », 
mely  utóbbi  adat  a Sadler 
megállapításaira  vonatkozik. 
Sadler  szerint  ugyanis  az  E. 
microphylla  «Rarior  in  sylvis 
ad  Budám,  copiosa  in  illis,  quae 
ex  Auwinkel  ad  Budakeszi  du- 
cunt.»  A Pilishegyről  Kerner 
közölte  az  Ö.  B.  Z.  XXVII. 
(1877.)  évf.-ában  (pag.  202). 

A piliscsabai  termőhely  új 
Pestmegye  flórájára  nézve  s 
míg  egyrészről  megerősíteni 
látszik  a Kerner  közlését,  ad- 
dig másrészről  közelebbi  kap- 
csolatot létesít  a pilishegyi  és 
a Zúgligetből  Budakeszi"  felé 
húzódó  termőhelyek  között. 
Egyébként  ugyancsak  a Zúgli- 
getben : a Disznófő  környékén 
gyűjtötte  újabban  Dr.  Jávorka 
is  íHerb.  Mus.  Nat.  Hung.). 


Linum  dolomiticum 

Virágai  kicsinyek.  Míg  a tő- 
alak  sziromlevelei  átlag  16  mm. 
hosszúak  és  10  mm.  szélesek, 
keskeny  körömből  széles  tojás- 
alakúak,  addig  a varietás  szir- 
mai csak  10 — 12  mm.  hosszúak, 


Wege  gégén  den  Berg  Sla- 
nicka  (450  M.),  wo  sie  in  Ge- 
sellschaft  von  Cephalanthera 
rubra  vorkam,  dann  i.  J.  1912 
im  Auwinkel  bei  Budapest 
lángs  des  Waldweges,  dér  aus 
dem  «Lugas-út»  hinausfübrt, 
in  beiden  Falién  fand  ich  je 
ein  Exemplar.  Borbás  bezeich- 
net  diese  Art  in  seiner  Flóra 
von  Budapest  mit  einem  Stern, 
alsó  als  eine  solche,  die  er  im 
behandelten  Gebiete  nieht  ge- 
sehen  hat;  er  führt  sie  vöm 
Piliser  Berge  und  aus  dem 
Walde  zwischen  dem  Auwin- 
kel u.  Budakeszi  an.  Letztere 
Angabe  stammt  von  Sadler 
her,  nach  welchem  sie«Rarior 
in  sylvis  ad  Budám,  copiosa 
in  illis,  quae  ex  Auwinkel  ad 
Budakeszi  ducunt»  war.  Vöm 
Piliser  Berg  führt  sie  Kerner 
(Ö.  B.  Z.  1877  : 202)  an. 

DerStandortbei  Pilisesaba  ist 
neu  für  das  Pester  Komitat ; er 
bekraftigt  einerseits  die  An- 
gabe Kerner’s,  vermittelt  aber 
andererseits  eme  Verbindung 
zwischen  den  Standorten  auf 
dem  Piliser  Berg  und  dem 
Auwinkel-Budakeszi-er  Vor- 
kommen.  Übrigens  wurde  diese 
Art  neuerdings  im  Auwinkel : 
in  dér  Umgebung  des  Sau- 
kopfes  auch  von  Dr.  Jávorka 
(Herb.  Mus.  nat.  Hung.)  ge- 
sammelt.  Zsák. 

*b.  var.  parviflorum. 

Floribus  parvis  pefalis  10  — 
12  mm.  longis,  9 mm.  latis, 
lanceolatis,  pallide  flavis  íco- 
lore  «Jaune  brillant»  dicto); 
foliis  basilaribus  augustioribus. 
Petala  typi  16  mm.  longa,  10 


274 


9 mm.  szélesek,  lándzsásak; 
színük  pedig  a tőfaj  tömény 
krómsárga  színével  szemben 
halovány  jaune-brillant-színű. 
Tőlevelei  is  keskenyebbek. 

Terem  Pilisszentiván  mellett 
az  Egyeskőtől  északra  fekvő 
gerincen  a töalak  társasá- 
gában. 


mm.  lata,  ex  ungue  angusto 
laté  ovata. 


Habitat  cum  tvpo  in  jugo  ad 
septentrionem  verso  supra 
saxum  «Egyeskő»  dictum  ad 
pagum  Pilisszentiván  Hungá- 
riáé mediae.  Wagner. 


A Corydalis  cava  (L.)  Schw.  et  K.  var.  scabricaulis  Zsák 
elterjedése.  (Über  die  Verbreitung  dér  gén.  Varietát). 


Eredetileg  Kolozsvárról  és  a 
Tordahasadékból  ismertettem, 
majd  Gáyer  közölte  Vas-me- 
gyéből a seéi  erdőből.  Azóta 
az  ország  különböző  pontjain 
megtaláltam  és  pedig  a tőalak 
fellépéséhez  mérten  mindenütt 
bőven  fordul  elő.  Újabb  termő- 
helyei : Királvhida  mellett  a 
Pürscherwald-ban  (1906);  Bu- 
dapest környékén:  a János- 
hegy(1910)  és  Hárshegy  (1914) 
erdeiben : Temesvár  körül  a 
Vadászerdöben  (1912)  és  Pilis- 
szántó fölött  a Pilishegy  er- 
deiben (1914).  Az  ország  ha- 
tárán kívül  Alsó-Ausztriában 
Wöllersdorf  és  Dreistatten  kö- 
zött a « March  Gr.»  erdőben 
gyűjtöttem  (1908). 


Diese  Varietát  habé  ich  zu- 
erst  von  Kolozsvár  und  aus 
dér  Tordaer  Schlucht  veröf- 
fentlicht,  spater  hat  sie  Gáyer 
im  Seé-er  Walde  im  Komitate 
Vas  nachgewiesen.  Seither 
habé  ich  sie  an  verschiedenen 
Stellen  unseres  Landes  gefun- 
den ; sie  kommt  überall  im 
Verháltnisse  zűr  Stammart 
reichlich  vor.  Die  neueren 
Standorte  sind  : im  Pürscher- 
walde  bei  Királyhida  (Bruck 
a/L)  (1906),  in  dér  Umgebung 
von  Budapest : in  Wáldern  des 
Johannisberges  (1910)  und  des 
Lindenberges  (1914);  imWald 
« Vadászerdő»  bei  Temesvár 
(1912),  endlich  in  den  Wáldern 
des  Pilisberges  ober  Pilisszántó 
(1914);  ausserhalb  des  Landes 
habé  ich  sie  im  «March  Gr.»- 
Wald  zwischen  Wöllersdorf 
und  Dreistatten  in  Nieder-Ös- 
terreich  gefunden.  Zsák. 


A Sisymbrium  officinale  (L.)  Scop.  var.  leiocarpum  DC. 
Bereg  vármegyében  (im  Komitate  Bereg). 


Eddig  ismertetett  hazai  ter- 
mőhelyei Kolozs-  (Borbás)  és 
Vas-vármegyékre  (Gáyer)  szo- 
rítkoznak. Ezekhez  csatlakozik 
gyűjtésem  alapján  Bereg-vár- 


Bisher  war  diese  Varietát 
aus  unserem  L ande  nur  im 
Komitate  Kolozs  (Borbás)  und 
Vas  (Gáyer)  bekannt.  Diesen 
Standorten  reiht  sich  nun  einer 


27Ö 


megye,  ahol  is  Munkács  város 
egyik  utcájában  találtam  meg 
1914  augusztusában;  itt  is, 
miként  többi  termőhelyein,  a 
tőalakkal  együtt  nő. 


im  Komitate  Bereg  an,  wo  ich 
sie  im  Monate  August  1914  in 
einer  Gasse  dér  Stadt  Mun- 
kács fand ; sie  kommt  hier, 
ebenso  wie  an  den  übrigen 
Standorten,  zusammen  mit  dér 
Stammart  vor.  Zsák. 


Magyar  és  horvát  botanikai  dolgozatok 
ismertetése. 


Referate  über  ungarische  und  kroatische  botanische 

Arbeiten. 


Szatala  Ö.:  Adatok  Ung  vármegye  zuzmóflórájának  isme- 
retéhez. — Beitráge  zűr  Flechtenvegetation  des  Komitates  Ung. 
— Botan.  Közi.  XV.  (1916):  17-50. 

Szerző  59  nemzetségen  be- 
lül 217  fajt,  72  varietast,  ill. 
formát  sorol  fel,  amelyek  kö- 
zül hazánkra  új : 2 faj,  2 va- 
rietas  és  3 forma  és  pedig: 


Dér  Verf.  zahlt  aus  dem  Ge- 
biete  59  Gattungen  mit  217 
Flechtenarten  und  72  Varie- 
táten  resp.  Formen  auf,  von 
welchen  einige  für  Ungarn  neu 
sind,  u.  zw. : 

Pyrenula  nitida  fo.  fiavescens  (prope  Turjaremete),  Cono- 
trema  urceolatum  (prope  Felsőnémeti,  Jósza),  Peltigera  erumpens 
(prope  Ubrezs),  Pertusarici  amara  fo.  isidiata  (prope  Németvá- 
gás), Candelaria  concolor  fo.  chlorina  (prope  Németvágás),  Par- 
melia  tiliacea  var.  convoluta  (prope  Jósza),  Xanthoria  parietina 
var.  adpressa  (prope  Ubrezs). 


Feltűnő  lelet  az  eddig  dél- 
európainak tartott  Parmelia 
pilosélla  Rónafiired  mellől. 

Az  irodalom  szerint  Ung  me- 
gyéből eddigelé  110  faj  volt 
ismeretes,  amelyeknek  számát 
már  eddig  is  tekintélyesen 
emelte  fel  szorgalmas  gyűj- 
tésével. 

E munka  — szerzőnek  dok- 
tori értekezése  — a gyűjtött 
anyag  lelkiismeretes  feldolgo- 
zásánál fogva  egyike  a magyar 
zuzmókutatás  kiválóbb  jelen- 
ségeinek. 


Ein  auffallender  Fund  ist: 
Parmelia  pilosélla  (pr.  Rónafü- 
red). 

Aus  dem  Com.  Ung,  waren 
bisher  110  Arten  bekannt. 


Die  Arbeit  — eine  Inaugu- 
ral  - Dissertation.  — gehört 
infolge  dér  Gewissenhaftigkeit. 
mit  welcher  das  Matériái  be- 
arbeitet  worden  ist,  zu  den 
wertvolleren  Erscheinungen  auf 


2 76 


dem  Gebiete  dér  ungarischen 
Flechtenforscliung.  Gy. 


Moesz  G. : Gombák  a Száva  partjáról.  — Pilze  von  dér 
Uftrgeqend  dér  Száva.  — Botan.  Közi.  XV.  (1916):  81  — 92, 
(21)— (z  5). 


Szerző  katonai  szolgálati 
ideje  alatt  is  gyűjtötte  a gom- 
bákat Jakovo  és  Kupi- 
n o v o mellett  a Száva  partján. 

Ezek  közül  több  új  hazánkra : 


Wáhrend  seiner  militari- 
schen  Dienstzeit  sammelte  dér 
Verf.  in  dér  Umgebung  von 
Jakovo  und  Kupinovo 
(Slavonien)  aucli  Pilze. 

Einige  von  diesen  sind  neu 


fiir  Ungarn : 

Urophlydis  pulposa  (Wallr.)  Schröter,  Uromyces  galegat 
(Opiz)  Sacc.,  Septoria  bidentis  Sacc.,  Cercospora  galegae  Sacc..  C. 
medicaginis  Ell.  et  Ev.,  Fusarium  corallinum  Sacc. 


Újonnan  leírt  faj  a : Neu  beschrieben  wird  : 

Lachnea  lutea  Moesz  nov.  s p.  (diagn.  vide  p.  82,  fig.  A —I 
p.  83) : ad  terrarn  argillaceam  in  ulmetis  prope  Kupinovo, 
com.  Szerém. 


Az  1 — 5 szövegközti  ábra 
(autotypia)  — mint  szerző  min- 
den rajza  — igen  szép. 


Die  Textflguren  1 — 5 (Auto- 
typien)  sind  — wie  allé  Zeich- 
nungen  des  Verf.  — vortreffich. 

Gy- 


Hollendonner  Ferenc  : Az  aquincumi  római  hordók  és 
kútrészek  fája.  — Das  Holz  dér  römischen  Fásser  und  JBrun- 
nenfassunqen  in  Aquincum.  — U.  ott  — ebenda : 92- -94,  (26)  — 
(28).  (cf.  M.  B.  L.  XV.  1916:  107). 


Sántha  L. : Egyszerű  mikropolarizáló  készülék  (3  szö- 
vegk.  ábra).  — Fin  einfacher  Mikropolarisationsapparat  (Mit  3 
Textfig.)  — U.  ott.  — ebenda:  96—99,  (30)—  (31). 


Leírása  annak,  hogy  egy- 
szerűen, sajátkézzel  miként 
készíthető  microscopiumunk- 
hoz  analysator  és  polarisator. 


Beschreibung  eines  Verfah- 
rens,  wie  mán  sieh  einen  Po- 
lárisától’ und  Analysator  mit 
einfachen  Belielfen  selbst  zu- 
sammenstellen  kann.  Gy. 


Sántha  L. : A zúzmók  vizsgálása  poláros  fényben  (4  szö- 
L ntersuchung  dér  Flechten  in  polarisiertem  Lichte. 
— ebenda:  99—101,  (31)— (32). 


vegk.  ábra).  — 

(Mit  4 Textfig.)  — U.  ott 

Szerző  a Physcia-nemzetség 
eddig  megvizsgált  tagjait  po- 
láros fényben  való  viselkedé- 
sük alapján  (1.  M.  B.  L.  XV. 


Verf.  unterscheidet  von  den 
bislier  untersuehten  Arten  dér 
Gattung  dér  Physcia  nach  ihrem 
Verhalten  im  polarisierten 


1916:107.)  4 ül  5 csoportra, 
(amelyek  a rendszertani  cso- 
portokkal szoros  összefüggés- 
ben vannak)  osztja  be  és  pedig ; 

1.  Stellaris -,  2.  Aipolia-, 
5.  Obscura-G ruppe. 


Lichte  (vergl.  M.B.L.  XV.  1916  : 
107)  4 resp.  5 Typen  (welche 
mit  den  systematischen  Grup- 
pén im  engsten  Zusammen- 
hange  stehen)  u.  zw.  eine : 
3.  Dimidiata -,  4.  Pulverulenta-, 

Gy. 


Botanikai  Múzeumi  Füzetek  (Botamsche  Museumshejte)  Bnd 


II.  köt.  Jahrg.  1916.  évf.,  Heft  1. 
Budapest  1916.  — 8°. 

p.  1 — 2.  Győrffy  I.:  f Dr. 
Gomba  Károly. 

p.  5 — 7.  Dr.  Bogsch  Sándor  : 
Daphne  arbuscula  Cél.  ágfa- 
sciatiója  (1  fény  nyomásos  táb- 
lával) 2 elszallagosodott  ág  le- 
írása (Lelőhely : Gömör.  vm. 
Murányvára  «Ciganka»  1902. 
lég.  ? ; Murányvár : «Tesna 

skala»  1911  gyűjtötték  Bihari 
Gyula  és  Bogsch  Sándor).  A 
fénynyomásos  tábla  igen  szép. 

p.  8 — 20.  Győrffy  I. : Adatok 
az  Ephemeropsis  tjibcdensis 
Goebel  szövettani  ismeretéhez. 
(II— III.  tábla).  Max  Fleischer- 
től  Gedeh-ből  (Java)  kapott 
anyagon  végzett  vizsgálatai 
alapján  szerző  köv.  főeredmé- 
nyekre jut:  a tok  alakja  más, 
mint  a leírások  és  ábrák  fel- 
tüntetik: az  urna  epidermalis 
sejtjei  lemezcollenchymaticu- 
san  vastagodottak ; a tok  nyaki 
részén  kis  kiemelkedéseken 
«átszellőztető  dombok»-on  ül- 
nek szétszórtan  a phaneropo- 
rus  légzőnyílások.  E kiemel- 
kedő stomák  bizonyítják,  hogy 
az  ivartalan  nemzedék  a leve- 
gőben való  élethez  jól  alkal- 
mazkodott. 


füzet  (Tab.  I — III.),  p.  1—32.  — 

p.  1 — 2.  I.  Győrffy  : f Dr. 
K.  Gomba. 

p.  5 — 7.  Dr.  S.  Bogsch:  Fa- 
seiationsfálle  an  Zweigen  von 
Daphne  arbuscula  Cél.  Be- 
schreibung  von  2 Zweigver- 
bánderungen  (Fundort : Com. 
Gömör  am  Berge  «Ciganka» 
náchst  Schloss  Murány  1902 
lég.  ? ; «Tesna  skala»,  unweit 
Schloss  Murány,  1911,  lég. 
Bihari  et  Bogsch).  Dér  beige- 
fügte  Lichtdruck  ist  sehr  schön 

p.  20 — 32.  I.  Győrffy:  Bei 
trage  zűr  Kenntnis  dér  Hi- 
stologie  von  Ephemeropsis  tjibo- 
densis  Goeb.  (Taf.  II — III).  Bei 
dér  Untersuehung  des  von 
Max  Fleischer  aus  Gedeh 
(Java)  erhaltenen  Materials 
fand  dér  Verf.  folgende  wich- 
tige  Ergebnisse : die  Form  dér 
Kapsel  ist  eine  andere,  als 
sie  die  Beschreibungen  und 
Abbildungen  darstellen ; die 
epidermalen  Zellen  dér  Urnen 
sind  plattencollenchymaiisch 
verdickt ; am  Halse  dér  Kapsel 
sind  adurchlüftende  HügeD, 
auf  welchen  Auswölbungen 
sich  die  phaneroporen  Spaltöff- 
nungen  entwickeln.  Diese  em- 
porgehobenen  Stomata  bewei- 
sen,  dass  die  ungesehlechtliche 
Generation  stark  an  das  Luft- 
leben  angepasst  ist.  g. 


U7  is 


Gyó'rffy  István:  A gánóczi  «Hradek»  végveszedelme.  — 

Pótfüzetek  a Term.-tud.  Közlönyhöz  XLVIII.  köt.  (1916.  aug.) 
1-2.  (CXX1— CXXII.)  pótf . : 59—65. 


Szerző  e mésztufa-dombot 
fenyegető  veszedelemre  tereli 
a figyelmet,  t.  i. : a növényi 
lenyomatokban  oly  gazdag 
dombból  már  alig-alig  van  va- 
lami a szorgalmas  kőfejtés 
folytán. 


[Ez  alkalommal  fel  kell  hív- 
juk az  érdeklődést  a kézirat 
kinyomatása  ideje  alatt  meg- 
jelent egy  fontos  cikkre,  t.  i. 
Dr.  Horváth  Géza  a Püspök- 
fürdő tavában  2 új  Hemiptera- 
fajt  fedezett  fel,  amelyeknek 
egyike:  a víz  tükrén  tartóz- 
kodó Mesovelia  thermalis  Horv. 
(diagn.  et  fig.  vide  Horváth  in 
Annales  h i s t.  natúr. 
M us.  n a t.  H u n g.  V o I.  XIII. 
1915:  547 — 548),  amely  «abból 
a geológiai  időszakból  maradt 
meg  a nagyváradi  Püspökfürdő 
meleg  taván,  amidőn  hazánk- 
nak még  subtropikus  kiimája 
volt,  t.  i.  a harmadkor  végé- 
ről és  hogy  ez  e Mesovelia 
ott  szintén  oly  maradék-faj, 
mint  a Melanopsis  Parreyssi , 
a Neritina  Prevostiana  és  a 
Nymphaea  Lotusn  (cf.  1.  c. 
107)]. 


Dér  Verf.  lenkt  die  Auf- 
merksamkeit  auf  die  den  Gá- 
noczer  Kalktuff-Hügel,  den  s. 
g.  «Hradek»  bedrohende  Ge- 
fahr.  Dieser  an  fossilen  Pflan- 
zenresten  so  reiclie  Hügel 
wird  námlich  innerhalb  kíir- 
zester  Zeit  einem  dórt  ange- 
legten  Steinbruche  zu  Opfer 
fallen. 

[Bei  dieser  Gelegenheit  mtis- 
sen  vir  erwiihnen,  dass  wáh- 
rend  dér  Drucklcgung  obiger 
Ahhandlung  eine  wichtige  Ar- 
beit  von  Dr.  G.  Horváth  er- 
schienen  ist.  in  welcher  dér 
verdienstvolle  Verfasser  2 He- 
mipteren  beschreibt,  welche  ét- 
im Thermalwasser  von  Püs- 
pökfürdő entdeckt  hat;  die  eine 
ist : Mesovelia  thermalis  Horv. 
(Annales  hist.  natúr. 
Mus.  nat.  Hung.  Vol.  XIII. 
1915:  547  — 548),  welche  «aus 
jener  geologischen  Periode  im 
warmen  Teich  von  Püspök- 
fürdő zurückgeblieben  ist,  als 
• Ungarn  noeh  ein  subtropi- 
sches  Kiima  hatte;  diese  Me- 
sovelia ist  alsó  auch  so  ein 
Relief,  wie  Melanopsis  Par- 
j reyssi,  Neritina  Prevostiana 
! und  Nymphaea  Lotus » (cf.  1. 
e.  107)].  Gy. 


Treitz  Péter : Jelentés  az  1912.  és  1914.  évi  agrogeolo- 
giai  munkálatokról.  — Berichte  über  die  agrogeologischen  Arbeiten 
in  d.  J.  1912  und  1914.  — Am.  kir.  Földtani  Intézet  évi 
jelentése  1913-ról,  1914-ről.  Budapest  1914:  417 — 427,  1915: 
431-460. 

Szerző  e 2 cikkében  oda-  Nach  Auffassung  des  Verf. 

nyilatkozik,  hogy : «...  a he-  soll  «der  Humus  aus  dér  Ver- 
gyeket  beborító  egyöntetű  föld-  witterung  dér  die  Berge  be- 


2?y 


réteg  elmállásából  keletkezett 
a helyi  termőtalaj  s ...  ez 
mindig  független  az  alapot  al- 
kotó kőzet  minőségétől.  Ez  a 
földréteg  a hulló  porból  szár- 
mazott s így  anyaga  egyön- 
tetű maradt,  bárminő  kőzet  fe- 
küdt is  alatta.»  «A  hulló  por 
mennyisége  határozza  meg  az 
illető  vidék  flóráját))  (cf.  p. 
432,  433). 


Tétele  igazolására  a Vacci- 
nium  Myrtillus  és  V.  Vitis 
ldaea,  valamint  a Sphagnum 
előfordulását  hozza  fel  (1912. 
évi  jelentésben  p.  423). 

E «hulló  por»-theoria  bota- 
nikai vizsgálata  és  bizonyí- 
tása rendkívül  ajánlatos  thema 
volna. 


deckenden  homogénen  Boden- 
schicbte  entstanden.  . . und  dér 
lokálé  Ackerboden  immer  un- 
abhángig  vöm  Substrate  sein. 

Dieser  Bódén  ist  aus  dem 
wáhrend  Jahrtausenden  aus 
dér  Luft  abgelagerten  Staub 
entstanden  ; so  ist  seine  Be- 
schaffenheit  homogén,  was  im- 
mer für  eine  Substrat  auch  un- 
ter  ihm  liege.  Die  Menge  des 
herabfallenden  Staubes  bedingt 
die  Flóra  einer  Gegend»  (ef.  p. 
432,  433). 

Als  Beispiele  erwáhnt  dér 
Verf.  die  Standorte  und  das 
Vorkommen  von  Vaccinium 
Myrtillus,  V.  Yitis  ldaea.  Sphag- 
num (im  Jahresberieht  1912 
p.  423). 

Die  botanische  Nacliprüfung 
dieser  «Fallenden  Staub  »- 

Theorie  ware  wiinschenswert. 

Gy. 


ifj.  Entz  Géza : A véglények  színéről.  — Vber  Farbung  dér 
Protisten.  — Állattani  Közlemények  XV.  (1916):  65—95; 
(deutsches  Rés.:  198 — 200). 


Szerző  behatóan  ismerteti 
a Protisták  I.  szerkezeti,  vagyis 
árnyalatbeli  és  II.  festékek 
okozta  különböző  színét,  főleg 
saját  vizsgálatai  alapján,  az 
irodalom  tekintetbevételével. 

A véglények  színe  nem- 
csak a szervezetségi,  hanem 
az  anyagcsere-viszonyoktól  és 
életfeltételektől  is  függ.  Jog- 
gal mondható  ez  esetekben, 
hogy  a szín  nem  más,  mint 
külső  befolyások-előidézte  re- 
actió  (cf.  p.  200). 


Verf.  bespricht  die  verscliie- 
denen  Modifikationen,  welche 
die  Struktur  und  die  verschie- 
denen  Farbstoffe  in  den  Fár- 
bungen  bei  den  Protisten  her- 
vorrufen.  Er  weist  an  zahlrei- 
chen  Beispielen  die  verschie- 
denenVerháltnisse  nach,  welche 
die  Veranderungen  hervorrufen; 
sie  entstammen  grösstenteils 
eigenen  Beobachtungen.  doch 
wird  auch  die  einschlágige 
Literatur  herangezogen.  «Die 
Farbe  eines  Protisten  hángt.  . . 
nicht  nur  von  den  Organisa- 
tions-,  sondern  aucb  von  den 
Stoffwechsel-Verháltnissen  und 
Lebensbedingungen  ab.  Es  lásst 
sich  in  diesen  Falién  mit  Recht 


280 


Helyszűke  miatt  szerzőnek 
eredeti  becses  cikkére  kell 
utalnunk,  amely  alapos  és  gon- 
dos vizsgálatoknak  összefog- 
laló eredménye. 


behaupten,  dass  sich  die  Fár- 
bung  als  eine  durch  aussere 
Einflüsse  verursachte  Reaktion 
aufzufassen  lasst»  (p.  200). 

Wegen  Raummangéls  müssen 
wir  bezüglich  dér  Details  auf 
die  sorgfaltige  und  auf  gründ 
liche  Beobaehtungen  gestützte 
Originalarbeit  hinweisen. 

Gy. 


Richter  Aladár : Borneo  egy  új  Schizaeá-ja  es  a vele 
rokon  fajok  physiologiai  anatómiája  (III— VII.  tábla).  — Über 
eine  neue  Schizaea-Art  Borneo  s und  über  die  physiologische/  Ana- 
tomie  dér  verwandten  Arten.  — Math.  és  Term.-tud.  Érte- 
sítő XXXIII.  (1915),  H.  3 — 4.  fűz.:  362—398. 


Szerző  az  első  részben  a 
Schizaeá- k Pectinatae  csoportja 
földrajzi  elterjedését,  a II.  rész- 
ben a Sch.  fistulosa  rendszer- 
tani helyzetét,  a III.  részben  a 
Fistulosa- csoport 


[1.  Sch.  fistulosa  Labill.,  2.  Sch. 
Baker,  i.  Sch.  malaccana  Baker. 
vei  n.  ssp.  (Borneo-Batavia  occid 
douw  lég.  Hans  Hallier)] 

rövidre  fogott  system.  anató- 
miáját, a IV.  részben  a spo- 
rangiophyllum  és  spórák  rövid 
értékelése  jelentőségét,  az  V. 
részben  a Pectinatae r-beliek 
xerophiliájának  és  phyloge- 
niájának  rövid  összefoglalását 
adja. 

A cikk  5,  lithograpkált  szép 
tábláján  anatómiai  részletek 
láthatók. 


Dér  Verf.  bespricht  im  I.  Teil 
die  geographische  Verbreitung 
dér  Section  Pectinatae  von 
Schizaea,  im  II.  Teil  die  syste- 
matische  Stellung  dér  Sch.  fi- 
stulosa, im  III.  Teil  die  knrzge- 
fasste  systematische  Anatomie 
dér  Fistulosa-GTuppe 

australis  Gaud.,  3.  Sch.  robusta 
5.  Sch.  Rallieri  A.  Richt.  n.  sp. 
in  ditione  fluminis  Sungei  Seke- 

im  IV.  Teile  über  das  Spo- 
rangiophyllum  und  dieSporen; 
im  V.  Teil  findet  sich  eine  Zu- 
sammenfassung  bezüglich  dér 
Xerophilie  und  dér  Phylogenie 
dér  Pectinatae- Gruppé. 


Die  beigefügten  5 schönen 
lithographierten  Tafeln  stellen 
anatomische  Details  dar. 

Gy. 


Aladár  Richter  : Phylogenetisch-taxonomische  und  phy- 
siologisch-anatomische  Studien  über  Schizaea.  (Taf.  I — IX.)  — 
Math.  u.  Natúr  w.  Béri  eh  te  aus  Ungarn  XXX.  1912. 
Leipzig  u.  Wien):  214  — 297.  — 8°. 


281 


Német  fordítása  lapunkban 
régebben  referált  2 cikknek. 
M.  B.  L.  XI.  (1912):  209  -210, 
XII.  (1913):  201. 


Deutsche  Übersetzung  dér 
in  den  Ung.  Bot.  Bl.  XI.  (1912): 
209— 210,  XII.  (1913):  201  re- 
ferierten  Abhandlungen. 

Gy. 


Hutyra  F.  és  Manninger  R. : Baktérium- ellenes  specifikus 
fermentumok.  — Über  Bakterien-tötende  spezifische  Fermenten. 
— Math.  Tér m.-tud.  Értesítő  XXXIII.  (1915):  488 — 499. 

Bodnár  J. : A zimáz  és  karboxiláz  enzimek  a burgonya 
és  cukorrépa  raktározó  szervében.  — Zymase  u.  Karboxylase 
in  den  Speicherorganen  dér  Kartoffél  und  dér  Zuckerrübe.  — 
Math.  Tér  m.-tud.  Értesítő  XXXIII.  (1915):  391 — 610. 


Ifj.  Entz  Géza : A Polytoma  uvella  cytologiai  viszonyai- 
ról és  mitoticus  osztódásáról.  — Über  die  cytologischén  Ver- 
háltnisse  und  die  Mitose  von  Polytoma  uvella.  (Mit  Taf.  VIII — IX. 
tábla).  — U.  o.  (Ebenda)  XXXIII.  (1915):  611 — 653. 


Sok  értékes  és  érdekes  rész- 
lete mellett  legfontosabb  ered- 
ményként megállapítja  a szerző, 
hogy  e fajnál  a centrosoma  és 
eentrodesmosis  a mitosis  min- 
den főbb  stádiumában  megvan. 

A 2 kettős  tábla  100  egyes 
ábrája  igen  szép. 


Xeben  den  vielen  interes- 
santen  und  wertvollen  Details 
ist  die  Feststellung  des  Vorhan- 
denseins  des  Centrosom3  und 
einer  Centrodesmose  u.  z\v.  in 
allén  wichtigen  Stadien  dér  Mi- 
tose am  bemerkenswertesten. 

Auf  2 schönen  Doppeltafeln 
sind  100  Einzelfiguren  darge- 
stellt.  Gy. 


Doby  Géza:  Növényi  enzymekről.  3.  A burgonya  levelé- 
nek invertáza.  — Über  die  pflanzlichen  Enzyme.  3.  , über  die 
lnvertase  dér  Kartoffelblátter.  — Math.  Tér m.-t ud.  Értesítő 
XXXIII.  (1915):  684—690.  Gy. 


Richter  Aladár : A Marcgraviaceae  néhány  új  alakjáról, 
a származás-  és  az  összehasonlító  alkattan  alapján.  (I— XIV. 

táblával.)  I.  rész-'  Norantea  Eötvösorum  Al.  Richt.,  vonatkozással 
Gilg  Norantea  macroscypha-jára  (I — V.  táblával).  — Über  einige 
neue  Marcgraviaceen-Arten , auf  phylogenetischem  und  vergleichenden 
anatomischen  Grunde  (I — XIV.  Taf.)  I.  T e i 1 : Norantea  Eötvösorum 
Al.  Richt.  mit  Beziehung  auf  Gilg’s  Norantea  mgcroscypha. 
(Taf.  I — V.).  — Mathem.  és  Természettud.  Értesítő 
XXXIV.  1916  : 551—586. 


Szerző  1 (egy)  példány  után 
(cf.  p.  567)  a levél  anatómiai 
kialakulása,  sklere'idák  fajtái, 
raphisok  előfordulása  és  levél- 


Der  Verf.  besclireibt  nach 
einem  einzigen  (cf.  p.  567) 
Exemplar  auf  Grund  dér  Blatt- 
anatomie,  nach  dér  Art  dér 


19 


alakja  alapján  leírja  a Xorantea 
Eötvösorum  sp.  n.-t  (diagn.  p. 
580 ; Tab.  I.  Fig.  1 — 6,  Tab. 
II.  Fig.  10—12,  Tab.  III— IV.)- 
[Hab.  in  Peruviae  ad  Vitoc, 
1794.  lég. Ruiz (Herb.  Béről.)]. 
A sklere'idák  tárgyalása  során 
szerző  új  műszavakat  alkalmaz 
[libro-,  (mikro-,  makro-)  rliizo-, 
palosklerei'da]. 


A cikk  5 kettős  kőnyomatú 
táblája  kifogástalan  szép  ki- 
vitelű s ékes  bizonyítéka  a M. 
Tud.  Akadémia  bőkezűségének. 


Bár  minden  nyomtatott  betű 
most : pénz,  lehetetlen  átsuhan- 
nunk e cikk  néhány  elvi 
kitétele  felett. 


1) Szerző  ellentétbe  kerül 
önmagával  eme,  isomorphus 
Marcgraviú-kí\t  illető  tanul- 
mányában [mely  — szerinte ! 
— követendő  minta,  s oly  rész- 
letes, hogy  a világirodalomban 
csak  Giovanni  Briosi  Euc.a- 
/ypíiís-tanulmánya  (Atti  deli’ 
Ist.  Botan.  deli’  Univ.  di  Pavia 
II.  ser.  vol.  sec.  Milano  1891 : 
1 — 95,  Táv.  I — XX.  — adnot 
Gyffy)  közelíti  meg,  de 
amelyet  mégisreferatum- 
b ó 1 ismer  (cf.  p.  565  sub  1 7) ! 
csupán]  a tekintetben,  hogy 
hosszadalmasan  fejtegetve  (sőt 
rajzokat  is  adva!)  a mellékérre 
merőleges,  vagy  azzal  pár- 
huzamosan készítendő  metsze- 
tek előállítása  elengedhe- 


Sklereiden,  dem  Vorkommen 
dér  Raphiden  und  nach  dér 
Blattform  die  n.  sp. : Xorantea 
Eötvösorum  Al.  Richt.  (p.  580 : 
Tab.  I.  Fig.  1 — 6,  Tab.  II.  Fig. 
10—12,  Tab.  III — IV.).  [Hab.  in 
Peruviae  ad  Vitoc,  1794,  lég. 
Rurz  (Herb.  Bero  1.)].  Bei  dér 
Beschreibung  dér  Sklere'íden 
wendet  dér  Verf.  einige  neue 
Fachausdrücke,  als  Libro-, 
(Mikro-,  Makro-)  Rliizo-,  Palo- 
skl  ereiden. 

Zűr  Abhandlung  gehören  5 
lithogr.  liergestellte  Doppel- 
tafeln  von  tadellos  schöner 
Ausführung,  welclie  als  Doku- 
mente  dér  Freigebigkeit  dér 
Ung.  Akad.  dér  Wissenschaften 
gelten  können. 

Obzwar  jetzt  jeder  gedruck- 
te  Buchstabe  eine  Mehraus- 
gabe  bedeutet,  so  ist  es  dennoch 
unmöglich  einige  grund- 
s a t z 1 i c h e Áusserungen 
des  Verf.  stillschweigend  zu 
übergehen. 

1)  Dér  Verf.  geriit  in  dieser, 
i die  isomorphen  Marcgraviaceen 
behandelnden  Arbeit  [ welclie 
— nach  ihm ! — ein  Muster- 
Werk  u.  zw.  ein  so  einge- 
liendes  sein  soll,  dass  sich  ihm 
in  dér  Weltliteratur  alléin 
nur  Giovanni  Briosi’s  Eucalyp- 
íws-Studien  (Atti  deli' Ist.  Botan. 
deli'  Univ.  di  Pavia  II.  ser.  vol. 
sec.  Milano  1891  : 1 — 95,  Táv. 
I - XX.  — adnot.  Gyffy)  n á- 
h e r t,  welches  Werk  dér  Verf. 
aber  dennoch  nur  (!)  aus 
einem  Referate  kennt 
(cf.  p.  565  sub  17]  mit  sich 
s e 1 b s t in  Widerspruch, 
als  er  einerseits  die  Notwen- 
digkeit  des  Anfertigens  von 
guten,  — entweder  senkrecht 


283 


t etlen  és  követendő  (p.  561) 
szükségesség  (p.  562 

felülről  1.  és  köv.  sorok),  mégis 
oda  lyukad  ki,  hogy : « általános 
képe  mitsem  változik »,  avagy : 
«Mindez  amellett  szól,  hogy  a 
sklerei'dek  átlag  egyarányos 
kiképződésüek  a levélszövet 
minden  irányában » (p.  576 

felül) ; ((Valóban  jellemzően  ki- 
emelkedő alkattani  bélyeg,  hogy 
az  elsődleges  erezetet  kereszt- 
ben érő  s a vele  parallel  met- 
szetek microscopiumi  képei 
között  érdembe  vágó  különb- 
ség nincs » (p.  573, 3.  bekezdés). 
Ennek  dacára  pálcát  tör  az 
eddigi  vizsgálati  eljárások  felett 
(p.  561,  563  felül). 


Tehát  korántsem  lehet  oly 
általánosításról  szó,  aminőt  a 
szerző  odaállít,  amikor  azt 
mondja:  «csakis  úgy  nyerhe- 
tünk helyes  fogalmat,  ha  a 
microscopiumi  vizsgálatra  szánt 
metszeteket  két  irányban  ejt- 
jük meg»  (p.  562  első  2 sor) 
s ha  szerző  vizsgálati  eljárását 
nem  követik:  «liarais  képeket 
kapnak.»  (p.  561). 


2)  Szerző  szerint  egészen 
«új  gondolat))  (l. : p.  564 
felülről  20 — 21.  sor)  a skle- 
rei'dáknak  a liúzási,  valamint 
a hajlékonyság!  szilárdságelvei 


auf  die  Seitennerven  gericli- 
teten.  oder  mit  diesen  parallel 
laufenden  Querschnitten,  — 
welche  Richtungs-Einhaltung 
unerlasslich  ist  (p.  561),  sehr 
weitláufig  bespriclit  und  auch 
Fig.  beifügt,  anderseits  aber 
d o c h zu  dem  Resultate  kommt, 
dass : «das  allgemeine  Bild  sich 
gar  nicht  verandert»,  oder : 
«A11  dies  zeigt,  dass  die  Skle- 
re'iden  im  allgemeinen  in  den 
verschiedenen  Richtungen  des 
Blattgewebes  identisch  aus- 
gebildet  sind»  (p.  576.  oben); 
«Ein  wahrhaft  charakteristisch 
sich  hervorhebendes  Merkmal 
ist,  dass  die  Bilder  dér  zum 
Seitennerv  senkrecht  u.  dér  mit 
diesem  parallel  verfertigten 
Querschnitte  keinen  wichtigen 
Unterschied  zeigen»  (p.  573, 
dritter  Absatz). 

Trotz  dieses  negativen  Er- 
gebnisses  verwirft  dér  Verf. 
die  diesbezüglichen  Resultate 
dér  bisherigen  Untersucliungen 
íp.  561,  563  oben). 

Aus  dem  erhellt,  dass  von 
einer  Verallgemeinerung,  wie 
sie  dér  Verf.  folgenderweise 
darstellt:  «einen  richtigen  Be- 
griff  können  wir  erst  dann 
bekommen,  wenn  wir  die  mikro- 
skopischen  Querschnitte  in  zwei 
Richtungen  verfertigen»  (p.  562, 
1 — 2 Zeile  von  oben)  und  wenn 
jemand  die  Methode  des  Verf. 
nicht  befolgt,  erhalt  er  in  die- 
sem Falle  ((falsche  Bilder» 
(p.  561)  — keine  Rede  sein 

kann. 

2)  Nach  dem  Verf.  wáre 
das  experimentell  ausgeführte 
Stúdium  dér  Zug-  u.  Biegungs- 
festigkeit  dér  Sklere'iden  eine 
ganz  neue  Idee  (p.  564,  20—21. 

19* 


284 


szempontjából  kisérletileg  való 
tanulmányozása.  A szerzőnek 
eme  «új»  gondolata  nekünk 
azonban  mégsem  új! 

Legyen  szabad  csak  néhány 
legújabbi  munkát  idéznem  erre 
vonatkozólag : 


Zeile  von  oben).  U n s i s t s i e 
keineswegs  neu! 


Es  mögen  hier  nur  einige 
neuere  diesbezügliche  Arbeiten 
zitiert  werden : 


Walther  Wiedersheim  in  Jahrb.  f.  wiss.  Botan- 
XXXVIII.:  41-69. 

Oscar  Melville  Ball  : Dér  Einfluss  von  Zug  auf  die  Aus- 
bildung  von  Festigungsgewebe  (Taf.  VI— VII).  — Jahrb.  f. 
wiss.  Botan.  XXXIX.  1904:305—341. 

Bücher  : Anat.  Anderungen  bei  gewaltsamer  Krümmung  u. 
geotr.  Induktion.  — Leipzig  1906. 

H.  Vöchting  : Unters.  zűr  exp.  Anat.  und  Path.  etc.  1908 : 
270-  282. 

W.  Grabert  : Über  d.  Einfluss  allseitiger  radialer  Wachs- 
tumshemmung  auf  die  innere  Differenz.  d.  Pflanzenstengeis.  — 
Halle  a.  S.  1914:  1—54. 


De  épúgy  még  sok  más  ne-  Ebenso  könnten  aber  noch 

vet  citálhatnánk  (p.  o.  viele  andere  Forscher  (z.  B. 

J.  Baranetzky,  M.  v.  Derschau,  Fr.  Elfving,  Hallbauer, 
Dr.  R.  Hegler,  Hottes,  M.  Molliard,  W.  Pfeffer,  M.  Scholz, 
G.  Stoye,  Jul.  Wortmann  etc.), 


amiről  különben  minden  jó 
tankönyv  tájékoztat  is  bennün- 
ket (p.  o.  Dr.  W.  Pfeffer  : 
Pflanzenphysiologie,  II.  1901, 
§§.  35-36.  etc.). 

A szerző  ajánlotta  irányban 
((tudományos  iskolá»-tsem  kell 
már  alapítani,  mert  ilyen  rég- 
óta van : 


erwiihnt  werden ; übrigens  orien- 
tiert  uns  hierüber  jedes  gute 
Lehrbuch  (z.  B.  Dr.  \V.  Pfeffer: 
Pflanzenphysiologie,  II.  1901, 
§§  35—36  etc.). 

Es  ist  alsó  nicht  nötig,  auf 
die  vöm  Verf.  anempfohlene 
Richtung  eine  neue  Schule  zu 
gründen,  denn  eine  solche  be- 
steht  schon  lángé: 


«Da  die  zoologisehen  u.  botanischen  Disziplinen  in  ihrer 
konventionellen  Eiuteilung  nicht  völlig  parallel  laufen,  konnten  die 
beiden  Gebiete  oft  nicht  gleichmássig  reprásentiert  werden.  Dies 
gilt  besonders  in  Bezug  auf  die  «Entwicklungsmechanik».  Die 
botanischeSeite  dieser  Forschungs richtung  ist 
s e h r v i e 1 altér1  als  die  zoologische  und  sie  wurde  von  jeher 
als  integrierender  Bestandteil  dér  Pflanzenphysiologie  betrachtet. . » 
(Dr.  L.  Johannsen,  Die  Kultur  dér  Gegenwart  III.  Teil,  I.  Bnd. 
1915:  VI). 


1 Eredeti  szövegben  nincsen  ritkítva.  — 1 Vöm  Ref.  gesperrt. 


3)  Szerző  nyitott  ajtót  dön- 
get. Hiszen  mindenki  tudja, 
hogy  rendszertani  vizsgálatok- 
hoz i s sokszor  — de  nem  min- 
dig — szükséges  a microsco- 
pium.  De  már  most  ép  oly 
egyoldalú  eljárás  volna  a 
szerző  ajánlotta  módszer  kö- 
vetése. Szerző  szerint  még  a 
«származástani  kapcsolatok»-at 
(sic!)  (p.  560,  2.  bekezdés)  is 
csak  egyedül  microscopium- 
mal  mutathatjuk  ki! 


Ez  a mieroscopium  szentsé- 
gére való  esküvés  nem  ép  oly 
gyatra  alapon  álló,  akár  azé  a 
íloristáé,  aki  egyetlen  herba- 
riumi  példányról,  vagy  akár- 
hányszor csak  egyetlen  egyed- 
ről  szóló  új  faj  leírását  adja 
kicsinyes  különbségek,  bélye- 
gek alapján?!  Egyenlőképpen 
túlzott  mindkét  felfogás. 

Hogy  a növényföldrajz  sem 
zárkózhatik  el  a mieroscopium 
elől  (p.  561)  szintén  tudott 
dolog.  Ismeretes,  hogy  a 
phytogeographus  is  rá  van 
utalva  sokszor  a microsco- 
pisták  eredményeire, de 
ritkán  a microscopiumra! 

Du.  A.  F.  W.  Schimper  nö- 
vénygeographiai  könyvét  is- 
merjük (vonatk.  p.  561)  s nem- 
csak épen  cjme  után  s az  első 
pár  anatómiai  képet  mutató 
lapja  után ! De  e könyv  is  ép- 
úgy,  mint  minden  systematicus, 
csak  felhasználja  itt-ott  — ahol 
rákényszerül  — a microsco- 
pisták  eredményeit  a maga 
céljaira,  amennyiben  éppen 
segíti  feladata  megoldásában. 


3)  Dér  Verf.  klopft  an  offene 
Türen.  Jedermann  weiss,  dass 
auch  die  Systematik  sehr  oft 
— wenn  auch  nicht  immer  — 
auf  die  Resultate  dér  mikro- 
skopischen  Untersuchung  ange- 
wiesen  ist.  Die  Befolgung  dér 
vöm  Verf.  anempfohlenen  Me- 
thode  würde  zu  e i n s e i t i- 
g e n Resultaten  fiihren.  Nach 
Verf.  sollen  auch  die  phyloge- 
netischen  Beziehungen  aus- 
schliesslich  alléin  nur  mit  Hilfe 
des  Mikroskops  nachweisbar 
sein  (p.  560,  zweiter  Absatz). 

Dieses  Überschátzen  dér 
Rolle  des  Mikroskops  ist  ein 
ebenso  labiler  Standpunkt, 
wie  dér  einiger  Floristen,  die 
auf  Grund  eines  einzigen  Exem- 
plares,  ja  eines  einzigen  Indi- 
viduumé ihre  neuen  Arten  we- 
gen  nichtssagender  Unter- 
schiede  aufstellen ! Die  e i n e 
Auffassung  ist  ebenso  e i n- 
seitig,  wie  die  andere. 

Dass  auch  die  Pflanzengeo- 
graphie  nicht  des  Mikrosko- 
pes  entraten  kann  (p.  561)  ist 
ja  auch  bekannt.  Jeder- 
mann weiss,  dass  die  Pflan- 
zengeographen  sehr  oft  auf  die 
Resultate  dér  Mikroskopiker 
angewiesen  sind,  seltener  aber 
auf  das  Mikroskop  selbst  (Ar- 
beitsteilung !). 

Die  Pflanzengeographie  Dr. 
A.  F.  W.  Bchimper's  kennen 
wir  (beziigl.  auf  die  S.  561), 
aber  nicht  nur  dem  Titel  und 
den  ersten,  einige  anatomische 
Bilder  darstellenden  Seiten 
nach ! Wie  allé  systematischen 
Werke,  verwertet  auch  dieses 
Buch  die  mikroskopischen  Re- 
sultate, soweit  sie  eben  dem 
Zwecke  dienen. 


4)  Lapunkban  már  szó  esett 
ama  szerző  alapította  (1904— 
1913)  és  19  doctori  értekezés- 
ben irányított  felfogásnak 
tarthatatlan  voltáról,  amely 
iránynak  gyakorlata  volt,  hogy 
két  összehasonlítandó  fajról  az 
anatómiai  kialakulásuk  alapján 
kellett  jó  vagy  rossz  faj  voltát 
eldönteni,  amely  irány  szélié- 
ben <>  kolozsvári  irány » néven 
vala  ismeretes,  s amelynek  a 
sorban  elsője  épen  e sorok 
írója  volt  (v.  ö.  M.  B.  L.  III. 
1904  : 168);  majd  megismétlő- 
dött többször  is  [vide  Dr.  Futó 
M.  eontra  Boreás  M.  B.  L.  II. 
1903:265—281,  III.  1904: 
205—213,  281—285;  XIII. 

1914  : 146], 

Az  anatómiai  bélye- 
gek sem  mindig  állan- 
dók, éppen  ezért  a szerző  meg- 
követelte kizárólagos  ki- 
indulási alapként  folyton  nem 
i s szolgálhat.  A külső  facto- 
rok  is.  hogy  mily  lényeges  és 
más  anatómiai  szerkezetet  idéz- 
hetnek elő.  közismert.  Mindenki 
tudja,  hogy  a szöveti  kialakulás 
is  módosulhat  egyugyan- 
azon növénynél;  csak  emlé- 
kezetünkbe kell  idézni  azokat 
a minden  tisztességes  tan- 
kön37vben  egymás  mellett  lévő 
képeket  (p.  o.  W.  I.  Palladin 
Pflanzenanatomie  Xach  d.  V. 
russ.  Aufi.  übers.  u.  bearb.  von 
Dr.  S.  Tschulok,  Leipzig  und 
Berlin  1914:  p.  182,  Abb.  173 
A— B:  p.  183  Abb.  174  A— B), 
amelyek  ugyanazon  növény- 
ről készültek,  csak  a Fény, 
Víz  stb.  s combinatiójuk,  avagy 
mechanikai  hatások  (1.  Haber- 
i.andt:  Physio).  Pflanzenanat. 


4)  In  unserer  Zeitschrift 
wurde  schon  zu  wiederholten 
Malen  erörtert,  dass  die  Rich- 
tung,  welche  dér  Verf.  einge- 
schlagen  hat  (1904—1913)  u. 
nach  welcher  er  19  Disserta- 
tionen  ausarbeiten  hess,  un- 
haltbar  ist.  Diese  Richtung 
sollte  die  Frage  dér  guten  oder 
schlechten  Arten  auf  Grund 
des  inneren  Baues  entschei- 
den.  Diese  Richtung  galt  bei 
uns  als  «Kolozsvárer  Richtung» 
und  dérén  allererster  Anfanger 
war  dér  Keferent  selbst  (M.  B. 
L.  III.  1904:  168).  Dann  hat 
sich  dieser  Kampf  Öfters  er- 
neuert  [vide  Dr.  Futó  M.  eontra 
Borbás  M.  B.  L.  II.  1903 : 265 — 
281.  III.  1904  : 205-213,  281  — 
285;  XIII.  1914:  146]. 

Die  anatomisehen  Merk- 
male  sind  aber  nicht 
immer  konstant  und  des- 
wegen  können  sie  nicht  — wie 
dies  dér  Verf.  verlangt  — aus- 
schliesslich  als  Ausgangs- 
punkte  gelten.  Dass  die  áusse- 
ren  Lebensbedingungen  ein- 
greifend  auch  auf  den  anato- 
mischen  Bau  einwirken  kön- 
uen,  ist  ja  allgemein  bekannt. 
Jedermann  weiss.  dass  sich 
die  anatomische  Struktur  bei 
ein  und  derselben  Pflanze  mo- 
difizieren  kann,  wir  müssen 
uns  nur  auf  jene  nebeneinan- 
der  gestellte  Bilder  erinnern, 
welche  in  jedem  guten  Lehr- 
buclie  auffindbar  sind  is.  W.  I. 

Palladin  Pflanzenanatomie 
1914:  p.  182,  Abb.  173  A— B; 
p.  183,  Abb.  174  A -B),  welche 
ein  und  dieselbe  Pflanze  dar- 
stellen.  nur  die  Wirkungen  des 
Lichtes,  des  Wassers  oder  die 
Kombination  beider,  oder  aber 


287 


IV.  Aufl.  1909:  178,  Fig.  70), 
etc.,  etc.  befolyásoló  hatása 
alatt  módosulnak.  De  e tekin- 
tetben a szerző  citálta  Dn. 
A.  F.  W.  Schimper  tankönyvére 
is  hivatkozhatunk  (p.  8 Fig.  I., 
1—2,  3—4,  5 — 6;  p.  27.  Fig. 
29  2.  ábrája;  p.  29  Fig.  31 
a— b,  Fig.  32  a — b;  p.  73  Fig. 
42  a — b). 

Azonban  éppen  oly  hibát  kö- 
vetnénk el,  ha  már  most  min- 
den kialakulást  csupán  a külső 
factorokra  vezetnénk  vissza. 

A bryologia  e tekintetben  igen 
meggyőző  példákkal  szolgál 
mindkét  irány  elfogult  hí- 
vének s találna  támasztó  pon- 
tot a maga  igaza  védésére, 

«Daher  sind  anatomische 
phologischen  von  Fali  zu  Fa 
systematische  Zwecke  zu  prii 
1916  : 12). 

Mindezek  alapján  tehát  kétel- 
kedéssel fogadjuk,  hogy  szerző 
«új  cs apás ok»-on  haladna 
(p.  558). 

Hogy  miben  áll  a korszerű 
systematikai  vizsgálat  (vonatk. 
p.  558,  2.  bekezdés)  — szerző 
bizonyára  megengedi  — mások 
is  tudják,  mert  Prof.  v.  Wett- 
stein  közkézen  forgó  «Hand- 
buch»-ját  (ref.  1.  M.  B.  L.  X. 
1911:  349—351)  nálunk  is  jól 
smeri  mindenki. 


Több  elvi  jelentőségű  dol- 
got kel  Ivén  megvilágítanom, 
hosszadalmasabb  lettem.  Alap- 
jában véve  pedig  mindez  el- 


mechanische  Wirkungen  is. 
Haberlandt:  Physiol.  Pflanzen- 
anat.  IV.  Aufl.  1909:  178,  Fig. 
70)  etc.,  etc.  darstellen.  Wir 
können  in  dieser  Hinsicht  auch 
das  vöm  Verf.  angeführte  Buch 
Schimper’s  zitieren  (p.  8 Fig. 
I.,  1 — 2,  3 — 4,  5 — 6;  p.  27 
Fig  29,  2 Abb.,  p.  29  Fig.  31 
a— b.  Fig.  32  a— b;  p.  73  Fig. 
42  a— b). 

Ein  ebenso  grosser  Fehler 
wáre  es  aber,  wenn  wir  nun 
jede  Veránderung  im  Baue  al- 
léin nur  auf  áussere  Faktorén 
zurückführen  wollten. 

Die  Bryologie  könnte  jedem 
in  jedweder  Hinsicht  Befange- 
nen  gute  Beispiele  gébén  und 
zum  Bevveise  dér  Richtigkeit 
seiner  Ansicht  Stützpunkte  lie - 
fern : 

Merkmale  ebenso,  wie  die  mor- 
auf  ihre  Verwendbarkeit  fiir 
m»  (Bryol.  Zeitschrift  I. 

Auf  Grund  des  bisher  Ge- 
sagten  hegen  wir  Zweifel  an 
dér  Behauptung  des  Verf.,  dass 
er  sich  auf  eine  «n  e u e 
Fáhrte»  (p-  558)  begebe. 

V elchen  Weg  die  moderné 
Systematik  zu  befolgen  hat 
(bezügl.  des  auf  S.  558,  zwei- 
ter  Absatz  behaupteten.),  wissen 
wir  und  dér  Verf.  wird  uns 
das  auch  zugeben.  wenn  wir 
betonén,  dass  das  Handbuch 
von  Prof.  von  Wettstein  (M.  B. 
L.  X.  1911:  349 — 351)  auch 
bei  uns  allgemein  bekannt  ist 
und  gelesen  wird. 

Da  es  sich  um  Forschungs- 
prinzipien  handelt,  bei  welchen 
grundsatzliche  Verschieden- 
heiten  zűr  Áusserung  gelan- 


288 


mondottokat  akár  el  is 
hagyhattam  volna.  S 
nem  is  szólaltam  volna  fel,  ha 
nem  éppen  a M.  Tudomá- 
nyos Akadémia  prestige 
alatt  láttak  volna  napvilágot 
eme  elvi  kijelentések. 

Kötelesség  már  egyszer 
szembe  nézni  e fejét  fel-fel- 
ütögető  elvvel,  nehogy  a maj- 
dani, jövő  botanikus  nemzedék 
korunkról  olyat  tételezzen  fel. 
hogy  teljesen  egyet  értett 
szerző  véleményeivel,  mert 
hiszen:  «Qui  tacet,  con- 
sentire  v i d e t u r» . . . . 


gén,  musste  ich  lánger  bei  dér 
Sache  verweilen  und  zwar  des- 
halb,  weil  die  Ansichten  des 
Verf.  unter  dem  Prestige  un- 
seres  ersten  vdssensch.  Insti- 
tutes  zum  Ausdruck  kamen 
und  ich  ein  Gewicht  darauf 
légén  musste,  dass  die  künfti- 
gen  Botaniker  nicht  dér  Mei- 
nung  sein  sollen,  dass  wir  mit 
den  Meinungen  des  Verf.  ein- 
verstanden  waren,  denn  tQui 
tacet,  consentire  vide- 
t u r . . . . » 

Gyó'rffy  (Kolozsvár). 


Dr.  Rapaics  Raymund : Debreczen  flórája.  (Flóra  von 
Debreczen). — Erdészeti  Kísérletek  XVIII.  1916.  1 — 2. 
füzet. 


Nagy  szorgalommal  össze- 
állított felsorolása  Debreczen 
körül  eddig  megfigyelt  virágos 
növényeknek  és  harasztoknak. 
A dolgozat  legfontosabb  részét 
a szerzőnek  számos  kritikai 
megjegyzése  kiséretében  azok 
a növények  teszik,  melyeket  ő 
maga  gyűjtött  és  lelkiismere- 
tesen meghatározott. 

Újonnan  leírt  fajok : 

Achillea  Kerpelyi  (a  virágok 
színében  és  a levelek  szabá- 
sában a crithmifoliá- hoz,  egye- 
bekben pedig  a pannonivá- hoz 
hasonló ; talán  a kettő  hybridje), 
Achillea  debreczeniensis  (az 
A.  Neilreichii-tö\  a levelek  fino- 
mabb szabdaltságában  külön- 
bözik), 

Arctiurn  artisticum  (az  A. 
Lappá- tói  hosszú,  vesszőszerű 
ágai  és  fürtösen  álló  fészkei- 
ben tér  el), 


Eine  sehr  fleissig  gearbeitete 
Zusammenstellung  dér  um  Deb- 
reczen bisher  beobachteten 
Blütenpflanzen  und  Farne.  Die 
wichtigsten  sind  die  vöm  Verf. 
selbst  • beobachteten  und  ge- 
wissenhaft  bestimmten  Pflan- 
zen,  nebst  vielen  kritischen 
Bemerkungen. 

Neu  beschrieben  werden : 
Achillea  Kerpelyi  (in  Blüten- 
farbe  u.  Blattzuschnitt  dér 
crithmifoliá , sonst  aber  dér 
pannonica  ahnlicli,  vielleicht 
Bastard  dér  beiden), 

Achillea  debreczeniensis  (von 
A.  Neilreichii  durch  feineren 
Zuschnitt  dér  Bliitter  ver- 
schieden), 

Arctiurn  artisticum  (von  A. 
Láppá  durch  lángé,  rutenför- 
mige  Áste  und  traubig  ange- 
ordnete  Blütenköpfe  verschie- 
den), 


289 


Leontodon  hajdonicalis  (a  L. 
autumnalis-jiak  egyfészkü,  bi- 
zonyára csak  elcsenevészedett 
alakja), 

Poa  pseudopraecox  (a  P.  cri- 
spú- nak  termetesebb  nagy  és 
szétterülő  bugájú  alakja), 

Glyceria  scabriglumis  Deg. 
et  András,  (alakja  a G.  prae- 
formis- nak,  melytől  abban  tér 
el,  hogy  virágpolyváinak  háta 
az  erek  között  a polyva  alsó 
felében  érdes). 

Egyelőre  még  nélkülözünk 
egyet  s mást,  ami  Debreczen 
flórájából  biztosan  elő  fog  még 
kerülni  (így  pl.  néhány  Euphor- 
biá- 1,  H y per icum- fajt,  Epilo- 
bium  adnatum- ot,  Angelicú- 1, 
Sium -ot  stb.). 


Leontodon  hajdonicalis  (wohl 
nur  einköpfige  Kümmerform  des 
L.  autumnalis), 

Poa  pseudopraecox  (von  P. 
crispa  durch  höheren  Wuchs 
und  grosse,  ausgebreitete  Rispe 
veschieden), 

Glyceria  scabriglumis  Deg.  et 
András.  (Eorm  dér  G.praeformis, 
von  dieser  durch  die  am  Rücken 
zwischen  den  Nerven  bis  zűr 
Mitte  rauhen  Deckspelzen  ver- 
schieden). 

Vorlíiiifig  vermissen  wir  noch 
einiges,  was  sicli  um  Debreczen 
sicher  noch  finden  lassen  wird 
(z.  B.  einige  Euphorbia-,  Hype- 
ricum- Arten,  Epilobium  adna- 
tum, Angelica , Sium  etc,). 

D. 


Lily  Rechinger : Ein  Pfingstausflug  in  die  Kleinen-Kar- 
pathen.  — «Westungaris  cher  Grenzbote»  Nr.  15176. 
21.  Juni  1916. 


Vonzó  leírása  egy  Széles- 
kútról  a Rachsturnra  és  a 
lozornói  homokterületre  tett 
botanikai  kirándulásnak. 


AnzieheDde  Beschreibung 
einer  bot.  Exkursion  von  Szé- 
leskút  auf  den  Rachsturn  und 
auf  die  Sandfluren  von  Lozorno. 


Dr.  Jul.  Gáyer : Amerikanische  Einwanderer  in  dér  Um- 
gebung  von  Pozsony.  — Beilage  zűr  Presburger 
Zeitung®  152.  Jahrg.  Nr.  334.  p.  3 — 4. 


A Matricaria  suaveolens  meg- 
jelenéséről ír,  amely  elnyo- 
mással fenyegeti  Pozsony  körül 
a M.  Chamomillá-t ; előfordu- 
lását közli  még  a következő 
növényeknek : 


Bericlitet  über  das  Auftreten 
von  Matricaria  suaveolens , 
welche  um  Pozsony  die  M. 
Chamomilla  zu  verdriingen  be- 
ginnt,  ferner  über  das  Vor- 
kommen  von 


Galinsoga  parviflora,  Erigeron  canadensis,  Oenothera  biennisi 
Aster  salicifolius , A.  növi  belgii , Solidago  canadensis , S.  serotina, 
Erechthites  hieracifolia  (auf  Schotterbanken  entlang  dér  Donau), 
Helodea  canadensis. 


Az  1865-ben  megjelent  Rúd-  Die  i.  J.  1865  aufgetretene 

beckia  laciniata  alkalmasint  Rudbeckia  laciniata  seheint 
ismét  eltűnt  a flórából.  wieder  versehvunden  zu  sein. 


290 


Rapaics  Raymund : Déli  vendég  Debreczen  flórájában. 

( Ein  südlicher  Gast  in  dér  Flóra  von  Debreczen.)  — «Urania» 


XVII.  Xr.  2.  Budapest  1916.  p. 

Az  Echinochloa  eruciformis 
előfordulásáról  értekezik,  ame- 
lyet Hazslinszky  1842-ben  Deb- 
reczen körül  gyűjtött  volt. 


64—65. 

Bericlitet  über  das  Vorkom- 
men  von  Echinochloa  erucifor- 
mis, welclie  Hazslinszky  i.  J. 
1842  bei  Debreczen  gesam- 
melt  hat. 


Rapaics  Raymund : A botanika  magyarországi  történe- 
tének fő  irányai  I.  — (Ueber  die  Hauptrichtungen  dér  Geschichte 
dér  Botanik  in  Vngarn  I.)  — «Urania»  XVI.  Budapest.  1915, 
p.  184—188. 


Rapaics  Raymund  . Irányelvek  Magyarország  flórájának 

növényföldrajzi  elemzéséhez.  (Leitende  Prinzipien  bei  dér pflanzen- 
geographischen  Analyse  dér  Flóra  von  Vngarn).  — «Urania» 
XVII.  Budapest,  1916,  p.  50 — 54. 


Ivó  Pevalek : Sisyrinchium  angustifolium  Mill.  in 

Kroatien.  — «I  v j e s c a o raspravama  ma  te  m.-p  r i r o d. 
razreda«.  Svezak  5,  Zagreb  1916,  p.  I.1 


Szerző  bőségesen  találta  e 
növényt  Zagreb  mellett  Podsu- 
sedben,  mely  közlésével  kap- 
csolatban felsorolja  annak  eddig 
ismert  lelőhelyeit  a mon- 
archiánkban. A növénynek  kolo- 
meai  előfordulása  (Hayek.  Pflan- 
zendecke  I.  4.  414)  — úgy  lát- 
szik — elkerülte  szerző  figyel- 
mét. 


Verf.  fand  diese  Pflanze  zahl- 
reich  bei  Podsused  náchst 
Zagreb  und  záhlt  die  bisher 
bekannten  Standorte  dieser 
Pflanze  in  unserer  Monarchie 
auf.  Dér  Standort  bei  Kolomea 
(Hayek.  Pflanzendecke  I.  4.  414) 
scheint  dem  Verf.  entgangen 
zu  sein. 


Vale  Vouk:  Biologische  Untersuchungen  dér  Thermal- 
quellen  von  Zagorje  in  Kroatien.  — Ugyanitt.  — Ebenda. 


p.  97. 1 

Varazdinske  Toplice,  Stubica 
Toplice,  Sutinske  Toplice,  Smr- 
dece  Toplice,  Jezercica  kod 
Stubice  és  Toplicina  kod  Gota- 
lovca  hőforrásainak  alga-flórá- 
ját tárgyalja 
Leírt  új  fajok : 


Behandelt  die  Algenflora  dér 
Thermen  von  Varazdinske  To- 
plice, Stubica  Toplice,  Sutinske 
Toplice,  Smrdece  Toplice, Jezer- 
cica kod  Stubice.  Topliéica  kod 
Gotalovca. 

Xeu  beschrieben : 


Phormidium  thermale , Hyphesthrix  jassacensis,  Anabaena 
thermalis , Xostoc  thermophilum , Lyngbya  Martensiana  Mén.  forma 
elongata,  Beggiatoa  constricta?,  Microcoleus  thermalis. 


1 Horvát  eredetije  megjelent  (Kroatisch  erschien  die  Arbeit  in) : «Prirod 
istraziv.  Hrv.  i Slav.»  1916.  Svezak.  8. 


291 


Dr.  V.  Vouk  und  J.  Pevalek : Ein  Beitrag  zűr  Kenntnis 
dér  Basidiomyceten  Nord-Kroatiens.  — Ugyanitt.  — Ebenda. 
p.  120.1 


Felsorolása  196  fajnak,  me- 
lyek közül  a Chalymotta  macro- 
ceptis  (Zagrebi  és  a Boletus 
Boudieri  (Stubical  érdemel  kü- 
lön említést. 


Es  werden  196  Arten  ange- 
führt,  hervorzuheben  Chaly- 
motta macroceptis  (Zagreb)  und 
Boletus  Boudieri  (Stubica). 


J.  Pevalek : Zűr  Kenntnis  dér  Biologie  u.  dér  geogr 
Verbreitung  dér  Algen  in  Nord-Kroatien.  — Ugyanitt.  — Ebenda 


p.  121 — 132.1 

Eme  részletes  és  értékes 
munka  tartalmát  illetőleg  a 
föntebb  idézett  német  kivonatra 
utalunk. 

Leírt  új  fajok : 

Cyl  indrospermuni  Vouk  ii 
(Tuskanec). 

Összesen  200  fajt  sorol  fel. 


Bezüglieh  dieser  ausführ- 
lichen  und  wertvollen  Arbeit 
möge  auf  den  oben  erwáhnten 
deutschen  Auszug  verwiesen 
werden.  Neu  beschrieben  wird  : 

(Prekrizje)  und  Symploca  erecta 

lm  ganzen  werden  200  Arten 
aufgezáblt.  D. 


Erwiderung.- 

Zu  dér  auf  Seite  282  und  283  dér  « Magyar  Botanikai  La- 
pok»  Bd.  XIV.  (1915)  erschienenen  Besprechung  meiner  Arbeit 
über  «Schássburgs  Archegoniaten»  von  «Gy.»  sei  mir 
gestattet,  einige  bericlitigende  Bemerkungen  zu  machen. 

Es  heisst  dórt  an  einer  Stelle: 

«In  Wirklichkeit  kennt  aber  die  Literatur  aus  dér  Umge- 
bung  von  Nagyszeben  noch  mehrere  Arten,  die  dér  Verfasser 
nicht  aufgezáhlt  hat;  mehrere  Daten  von  M.  Fuss,  Dr.  Sc.hur  u. 
Dr.  J.  Roll  sind  unberücksichtigt  geblieben.» 

Dazu  sei  bemerkt: 

1)  dass  obige  Arbeit  doch  nur  die  Archegoniaten  von 
Segesvár  (Schassburg)  und  nicht  von  Nagyszeben  (Her- 
mannstadt  behandelt.  Rein  Wunder  darum,  dass  «der  Verfasser 
mehrere  Arten  nicht  aufgezáhlt  hat»,  diejenigen  namlich,  die  in 
Nagyszeben  Hermannstadt)  wohl  vorkommen  mögeu.  in  Segesvár 
(Schassburg)  dagegen  nicht; 


1 Horvát  eredetije  megjelent  (Kroatisch  erschien  die  Arbeit  in) : «P  r i r o d 
istraziv.  Hrv.  i Slav.»  1916.  Svezak.  8. 

- Höhh  Henbik  válasza  GYÖRFFY-nek  a « Segesvár  archegoniumos  növé- 
nyei)) ez.  dolgozatáról  írt  [a  M.  B.  L.  XIV.  (1915.)  évf.  282—288.  oldalán  meg- 
jelent] referátumára. 


292 


2)  dass  Herrn  «Gy.»  wohl  entgangen  ist,  was  ich  auf  Seite 
2 meiner  Arbeit  über  Wesen  und  Ziel  derselben  geschrieben 
babé!  dórt  heisst  es : «\Vas  die  Darstellung  sein  will,  ist:  Ein 
Versuch,  die  Moose  und  Farne  des  Gebietes,  d.  h.  die  von  mir 
im  Laufe  von  3 Jahren  angetroffenen  und  gesamraelten  Moose 
und  Farne  zusammen  mit  denjenigen  Fői  men,  die  ich  selbst  nicht 
gefunden,  die  aber  Baumgarten  in  seiner  «Enumeratio»  IV  als  in 
Schassburg  vorkommend  anführt,  zum  erstenmal  im  Zusammen- 
hang  darzustellen ...»  Damit  ist  doch  Wesen  und  Ziel 
dér  Arbeit  gén  au  gekennzeichnet!  Für  die  Schassbur- 
ger  Archegoniatenflora  konnte  darum  nur  Baumgarten’s  «Enume- 
ratio»  IV  in  Betracht  kommen.  Im  Literaturnachweis  sind  nun 
aber  auch  Fuss’s  «Systematisclie  Aufzahlung  dér  in  Siebenbiirgen 
angegebenen  Kryptogamen»  sowie  Schur's  «Enumeratio  plantarum 
Transsilvaniae»  angeführt,  wenn  auch  beide  Autoren  sich  zum  weit- 
aus  grössten  Teile  in  Anbetracht  dér  Archegoniaten  unseres 
Gebietes  auf  die  Angaben  Baumgarten’s  stützen  und  mir  darum 
sehr  wenig  neues  botén  (Schur  nur  bei  Xr.  27.  44,  76  und  Fuss 
bei  Nr.  123!);  und 

3)  dass  h e u t e meiner  Meinung  nach  botanische  Angaben, 
wie  die  von  Baumgarten,  Fuss,  Schur  wegen  ihres  hohen 
A 1 1 e r s nur  beschrankten  wissenschaftlichen  Wert 
habén  und  ich  darum  nicht  viel  von  denselben  haltén  kann. 
Klagt  doch  Professor  Dr.  I.  Győrffy  selbst  in  den  von  ihm  und 
seinem  hochgeschatzten  Mitarbeiter  Péterfi  herausgegebenen 
«Schedae  et  animadversiones  diversae  ad  Bryophyta  regni  Hun- 
gáriáé exsiccata.  . . » Seite  12  darüber,  dass,  trotzdem  wir  zwei 
vorzügliche  Werke  über  die  einheimische  Moose,  das  eine  von 
Juratzka  ex  1882  und  das  andere  von  Hazlinszky  ex  1885 
besitzen.  «wir.  leider,  noch  immer  kein  neueres,  besseres  Werk 
über  die  Moose  Ungarns  habén. » Demnach  entsprechen  — 
vas  ja  auch  die  schon  begonnene,  von  mir  mit  heller  Freude 
begrüsste  Herausgabe  einer  neuen  Moosflora  Ungarns  seitens  dér 
beiden  treffiichen  Forscher  beweist  — die  beiden  grundlegenden, 
a 1 1 e r e n Werke  nicht  mehr  den  heutigen  Anforderungen,  wie 
die  z.  T.  v e r a 1 1 e t e n Angaben  von  Baumgarten,  Fuss,  Schur  usw. 
bezüglich  des  Vorkommens  einzelner  Archegoniaten  im  Gebiete 
von  Segesvár  (Schassburg)  nicht  mehr  dér  Wahrheit  ent- 
sprechen! Manche  Pflanze.  die  Baumgarten  seiner  Zeit  im 
betr.  Gebiete  gefunden  hat,  mag  seither  und  wird  auch  in  den 
68  Jahren  seit  Erscheinen  seiner  Enumeratio  ausgestorben,  ver- 
schwunden  sein  infoige  veránderter  Lebensbedingungen  und  die 
Angabe  des  Forschers.  dass  sie  im  Gebiete  vorkam,  hat  darum 
für  uns  Epigonen  nur  noch  historische  Bedeutung ! Und 
umgekehrt  habé  i c h Arten  im  Gebiete  entdeckt,  die  bisher  un- 
bekannt  waren,  die  Baumgarten  nicht  nennt.  Auch  die  Gesamt- 
lieit  dér  Moos-  und  Farnpflanzen  einer  Gegend  ist  eben,  wie  jede 


Flóra  begrenzter  Gebiete,  im  Laufe  dér  Zeiten  einem  bestándigen 
Wechsel  und  Wandel  unterworfen. 

Mit  dér  Absicht,  vorwiegend  dem  historiachen  Gesichts- 
punkte  Rechnung  zu  tragen,  habé  ich  die  Angaben  Baumgarten’s 
und  dann  von  Fuss  und  Schur  (s.  o.)  liickenlos  in  die  Arbeit 
aufgenommen,  die  aber  wohl  mehr  als  eine  blosse  «Enumeration» 
aein  dürfte,  wie  sie  «Gy.»  nennt : denn  ausser  dem  Fundort  im  Gebiete 
erfáhrt  mán  noch  die  Art  des  Vorkommens,  den  morphologischen 
Aufbau,  die  Fruchtzeit  und  bei  mehreren  Moos-  und  Farnpflanzen 
eine  ausführliche  Darstellung  ihrer  biologiachen 
Verháltnisse ! 

Herrn  «Gy.»,  dem  ich  hiermit  fiir  die  freundliche  Durch- 
sicht  meiner  Arbeit.  für  die  dabei  bekundete  Geduld  und  die 
anerkennenden  Worte  am  Schlusse  seiner  Besprechung  herzlichen 
Dank  sage,  erlaube  ich  mir  die  Mitteilung  zu  machen,  dass  ich 
seit  Drucklegung  obiger  Arbeit  (1914)  im  Gebiete  von  Segesvár 
(Schássburg)  emsig  weiter  gesammelt  und  ausser  mehreren  Moo- 
sen  dórt  3 neue  Pteridophyten  entdeckt  habé : Equisetum  varie- 
qatum  Schleicher,  Pheyopteris  polypodioides  Fée  und  Aspidium 
Thelypteris  Swartz. 

Derzeit 

Kolozsvár,  Fnde  Október  1916. 

Heinrich  Höhr, 

Professor  am  Bischof  Teutsch-Gyranasium 
zu  Segesvár  (Schássburg). 


Külföldi  botanikai  dolgozatok  ismertetése. 

Referate  über  auslándische  botanische  Arbeiten. 


Dr.  L.  Rabenhorst  s Kryptogamen-Flora  von  Deutsch- 
land,  Österreich  und  dér  Schweiz.  II.  Aufl.  VI.  Bánd:  Die 
Lebermoose  von  Dr.  Karl  Müller.  — Leipzig.  I.  Abt.  1906 — 
1911:  VII  + 870;  II.  Abt.  1912— 1916 : VII  4-  947.  — Verlag 


von  Ed.  Kummer.  — 8°. 

Folyóiratunk  egyik  régebbi 
évfolyamában  (M.  B.  L.  VII. 
1907  : 259—262)  ismertettük  e 
mű  1—4.  füzetét.  Az  utolsó 
füzetével,  a 28.  Lief.-gal  a nagy- 
érdemű szerzőnek  alapvető  ha- 
talmas müve  befejezést  nyert, 
amely  könyv  a hepaticologusok 
körén  kívül  is  bizonyosan  gya- 


In  einem  ál  térén  Bande  un- 
serer  Zeitschrift  (VII.  1907  : 
259— 26 i)  referierten  wirüber 
die  1 — 4.  Lief.  dieses  Werkes. 
Jetzt  ist  die  28.  und  letzte 
Lieferung,  das  Schlussheft  er- 
schienen.  Dér  Verf.  hat  sich 
mit  diesem  grundlegenden 
Werk  ein  grosses  Verdienst 


294 


korta  forgatott  lészen,  mivel 
mindig  modern  szempontok  ve- 
zérlik. A leíró  részen  kívül 
igen  érdekes  és  tanulságos 
fejtegetéseket  mond  el  szerző 
a VIII.  részben : 


erworben:  wir  zweifeln  nicht, 
dass  es  ausser  den  Hepaticologen 
noch  das  Interessé  eines  grös- 
seren  Leserkreises  finden  wird, 
da  es  nun  das  modernste  Nacli- 
schlagebuch  über  Lebermoose 
darstellt  und  das  Interessé  dér 
Sy  stematiker  in  gleichem  Masse 
beanspruehen  darf,  wie  jenes 
dér  Pflanzengeographen.  Dem 
beschreibenden  Teil  folgen  im 
| VIII.  Absehnitt  sehr  interes- 
sante  und  lehrreiche  Einzel- 
heiten,  u.  zw.  iiber  die: 


Aj  Geographische,  B)  Vertikale  Verbreitung;  C)  Oekologie, 
I.  Klimatisehe  (1.  Warme,  2.  Licht,  3.  FeuchtigkeiP,  II.  Biotisehe 
Faktorén,  III.  Substratverháltnisse  (1.  Felsenvegetation,  2.  Geröll- 
und  Felsfluren,  3.  Erdvegetation,  4.  Humusboden,  5.  Rindelebender 
Baume  und  Straucher).  Gy. 


Bryologische  Zeitschrift  I.  Jahrg.  Heft  N r.  1.  (Juli), 
Heft  X r.  2.  u.  3.  (Aug.).  1916.  — Verantwortlicher  Schrift- 
leiter:  Leopold  Loepke.  — Erscheint  in  zwangloser  Folge  in 
Heften.  die  in  dér  Regei  einen  Druckbogen  umfassen.  — Bezugs- 
preis  für  Abonnenten  10  Mk.  für  20  Bogén.  — Druck  u.  Veri. 
Ma.x  Lande  (Hoffmann  & Cawpe’p  Verlag),  Berlin-Sehöneberg.  — 8°. 


A <Briologische  Zeit- 
s c h r i f t»  Németországban  az 
első  folyóirat,  amely  kizárólag 
csak  a mohok  tanulmányozá- 
sával fog  foglalkozni,  — mondja 
a felhívás  — melynek  még  a 
Világháború  ezerszeres  nehéz- 
ségeit is  le  kell  küzdeni.  A szak- 
körök bizonyára  a legnagyobb 
örömmel  fogják  az  új  folyó- 
iratot üdvözölni. 

A megjelent  2 füzet  tar- 
talma : 


Dk.  I.  Győrffy  : T e r a t 
(Mit  5 Textfig.)  — S.  1 — 6. 

Az  I.  részben  szerző  Funaria 
hi/gronietrica-8záv\eve\et  ír  le,  a 
melynek  ere  elágazó;  a II.  rész- 


Die«Bry  ologische  Zeit- 
schrift)), in  Deutsehland  die 
erste,  die  dem  Stúdium  dér 
Bryophyten  alléin  gewidmet 
sein  soll . . .,  — sagt  dér  Pro- 
spekt  — welche  neue  Zeit- 
schrift noch  dazu  die  vielen, 
vöm  Weltkrieg  hervorgerufe- 
nen  Schwiorigkeiten  bekampfen 
muss.  Die  Bvyologen  werden 
sie  sicher  mit  grösster  Freude 
begrüssen. 

Dér  Inhalt  dér  bisher  er- 
schienenen  2 Hefte  ist  fol- 
gender : 

bryologica.  I — II. 

I.  Teil : Beschreibung  eines 
Stengelblattes  von  Funaria 
hyyrometrica  mit  gegabelter 


ologia 


295 


ben  ugyané  moha  olyan  tokját, 
amely  «acrosyncarpie  renver- 
sée»-t  mutat.  (Lelőhelye : Ko- 
lozsvár Malomvölgy,  lég. 
Győrffy). 


Rippe;  II.  Teil : Funaria  hygro- 
metnca- Kapsel  «acrosvncarpie 
renversée»  zeigend.  iFundort: 
Kolozsvár  Malomvölgy,  lég. 
Győrffy). 

dér  Be  stándigkeit 
den  Laubmoosen.  — 


Leopold  Loeske : Zűr  Frage 
anatomischer  Merkmale  bei 
S.  6-12. 


A Ditriehum  homomallum -, 
D.  vaginans-  és  D.  zonatum- on 
végzett  vizsgálatai  alapján 
szerző  eredményeit  így  foglalja 
egybe : az  anatómiai  bélyegek 
bizonyos  határon  belül  inga- 
doznak, éppen  azért  system a- 
tikai  alkalmazhatóságukat  eset- 
ről-esetre  meg  kell  vizsgálni; 
a 3 említett  moha  egyugyan- 
azon fajnak  egymásba  átmenő 
(regionális)  formája. 


L.  L. : Ü b e r d a s V 
in  W e s t f a 1 e n,  naeh 
S.  12—14. 


Dér  Verf.  fasst  die  Ergeb- 
nisse  seiner  Untersuchungen 
bei  Ditriehum  homomallum , D. 
vaginans  u.  D.  zonatum  folgen- 
derweise  zusammen:  Die  anato- 
mischen  Merkmale  schwanken 
innerhalb  gewisser  Grenzen, 
eben  darum  ist  ihre  Yerwend- 
barkeit  für  systematische  Zwe- 
cke  von  Fali  zu  Fali  zu  prüfen ; 
die  genannten  3 Moose  sind 
ineinanderübergehende  Formen 
(Regionalformen)  ein  und  der- 
selben  Art. 


örkömmé  n des  Cinclidotus  aquaticus 
Mitteilungen  von  B.  Wiemeyer. 


Leopold  Loeske:  Zűr  Morphologie  und  Verwandt- 
schaft  des  Aulacomnium  palustre.  (Mit  6 Textfig.)  — S.  14 — 22. 


Az  Aulacomnium  palustre 
levélcsúcsa  változó  kifejlődését 
ismertető  kritikus  cikk,  amely- 
ben szerző  e faj  változatait: 
az  Aulacomnium  papillosum 
(C.  M.)  JAEGER-t,  Sphaeroce- 
phalus  acuminatus  Lindb.  et 
ARNELL-t  és  Aul.  marginatum-ot 
is  tárgyalja. 

L.  Loeske  : Peristom-  und 
— S.  22—31. 


Kritische  Behandlung  dér 
Veránderlichkeit  dér  Blattzu- 
spitzung  von  Aulacomnium 
palustre , ausserdem  behandelt 
dér  Verf.  die  Yarietáten  Aul. 
papillosu m (C.  M.)  Jaeger, Sphae- 
rocephalus  acuminatus  Lindb. 
et  Arnell  u.  Aul.  marginatum. 

Zentralstran  g-S  t udie  n. 


Könnyen  ingadozó  bétyegek 
fperistomium-különbség,  axilis 
nyaláb)  egyoldalú  alkalmazása 
ellen  szerző  élesen  foglal  állást. 


Dér  Verf.  kámpft  gégén  die 
einseitige  Cbenvertung  von 
Merkmalen  (Peristomunter- 
schied,  Zentralstrang),  die  leicht 
schwanken. 


L. Loeske : Über  die  sy 
Leptobarbula.  — S.  31 — 33. 

Szerző  szerint  a Leptobarbula 
berica  felesleges  nemzetség  s 
a Ra/ö^a-genusba  osztja  mint 
Streblotrichum  bericum-ot. 


tem  atische  Stellung  von 

Xaeh  Verf.  ist  Leptobarbula 
berica  eine  überflüssige  Gat- 
tung, er  teilt  dieselbe  in  die 
Barbula  - Gattung  ein  als  : 
Streblotrichum  bericum. 


C.  Warnstorf : Brvologische  Neuigkeiten.  (Mi t 
5 Textfig.)  — S.  33—45. 

Szerző  következő  fejezetek  Dér  Verfasser  bespricht: 

alatt  értekezik: 

Über  das  Verhaltnis  dér  Pleuroclada  albescens  zu  Pl.  islan- 
tlica ; ein  Blatt  von  Mnium  affine  mit  Gabelrippe ; die  veget. 
Yermehrung  dér  Sphagna\  ferner  teilt  er  Bemerkungen  über  die 
Formen  dér  Gattung  Fontinalis,  über  die  Infloreszenz  von 
Pohlia  nutans  und  über  die  Nematodenkolonien  auf  steriler 
Grimmia  montana  mit. 


I.  Győrffy : Teratologi 
9 Textfig.)  — S.  45 — 48. 

Physcomitrium  piriforme- 
szárleveleket  ír  le  szerző,  me- 
lyeknek szélén  különböző  alakú 
kinövések,  karéjok  voltak; 
ugyané  fajnál  a podosyncarpia 
egy  esetét,  s protonemát  hajtó 
levelet  ír  le. 


Besprechungen.  — S. 

K.  Müller  röviden  ismerteti 
(p.  48)  a köv.  művet: 

Evans’s  «Notes  on  Nort 

A folyóirat  életrevalósága, 
szükségessége,  de  legfőbbként 
az  a tény,  hogy  szerkesztője 
nyugodni  sohasem,  csak  te- 
remteni tud,  feltétlenül  meg- 
hozza a legszebb  gyümölcsöt 
úgy  szellemiek,  mint  anyagiak 
terén  — ami  egyebekben  őszinte 
kívánságunk. 


a brvologica.  III— IV.  (Mit 

Dér  Verf.  beschreibt  u.  bildet 
Stengelblatter  von  Physcomi- 
trium piriforme  ab,  dérén  Rán- 
der  verschiedenartige  Aus- 
wüchse,  Lappén  etc.  zeigen. 
Audi  wird  einer  Podosyncarpie 
u.  eines  mit  Protonemafáden 
versehenes  Blattes  bei  dersel- 
ben  Art  Erwáhnung  getan. 

48. 

K.  Müller  bespricht  kurz  auf 
S.  48: 

h American  Hepaticae V.» 

Dér  angeführte  reiche  In- 
halt  beweist  die  Vielseitig- 
keit  dieser  jiingsten  Zeitschrift ; 
für  ilire  Lebensfáhigkeit  bietet 
die  rastlose  Arbeit  des  Schrift- 
leiters  Gewahr;  wir  zweifeln 
nicht,  dass  sie  in  geistiger  Hin- 
sicht  vollen  Erfolg  erzielen 
wird  und  wünschen,  dass  auch 
dér  materielle  Erfolg  nicht 
ausbleiben  möge.  Gy. 


297 


Die  Zoocecidien,  durch  Tiere  erzeugte  P f 1 a n zen- 
g a 1 1 e n Deutschlands  und  ihre  Bewohner.  — Mit 
Unterstützung  des  Reichsamtes  des  Innern  u.  unter  Mitwirkung 
namhafter  Forscher  herausgegeben  von  Ew.  H.  Rübsaamen  in 
Zoologica  (Stuttgart)  Heft  61  ; I.  Lief.  1911,  II.  Lief.  1916.  — 
E.  ScHWEiZERBART’sche  Verlagsbuchhandiung.  — 4°.  — Mk. 
28  -f  30. 


Pompás  kiállítású  alapvető 
munka,  amelynek  tartalma  s 
művészi  kivitelű  nagyszámú 
táblája  elsőrangú. 

Tartalma  : 


Ein  prachtig  ausgestattetes, 
grundlegendes  Werk,  dessen 
Inhalt  u.  künstlerisch  ausge- 
führte  Tatéin  keines  Lobes  be- 
dürfen. 

Inhalt : 


Lief. I. Tr  Thomas: Verzeichnis  derSchriften  über  deutsche 
Zoocecidien  u.  Cecidozoen.  — E.  Küster:  Allgemeiner  Teil.  — 
Alfréd  Nalepa  : Eriophviden  (Mit  6 Tafeln  u.  3 Textfig.). 

Lief.  II.  D.  H.  H.  v.  Schlechtendal : Erioph vidocecidien  (Mit 
Taf.  VII— XXIV  (I— XVIII)  u.  34  Textfig.).  Gy. 


C.  Warnstorf:  Pottia-Studien.  — Hedwigia  LVIII. : 
35—152. 


A Pottia- nemzetség  syste- 
matikus  feldolgozása.  Az  Er- 
délyi Nemzeti  Múzeum  (Ko- 
lozsvár) gyűjteményéből  kapott 
(cf.  p.  117)  mintaanyagban 
szerző  Pottia  truncata  (L.)  in 
B.  E.  normális  növényei  között 
a var.  a)  truncatula  (L.)  = P. 
truncatula  Lindb.  feltűnő  alak- 
ját találta,  amelyet  meg  is  kü- 
lönböztet mint: 


Systematische  Bearbeitung 
dér  Gattung  Pottia.  Aus  dem 
Herb.  Musei  Transsilvanici  in 
Kolozsvár  erhielt  dér  Verf.  (cf. 
p.  117)  u.  A.  Pottia  truncata 
(L.)  in  B.  E.-Proben ; unter 
normalen  Pflanzen  dér  var.  a) 
truncatula  (L.)  = P.  truncatula 
Lindb.  fand  dér  Verf.  eine  auf- 
fallende  Form,  welche  er  fol- 
genderweise  unterscheidet : 


var.  minutissima  Warnst.  nov.  var.  (diagn.  p.  117)  (Maros- 
vásárhely  1886,  lég.  Demeter;  Déva:  Csengőwald  1899,  lég. 
M.  Péterfi).  y. 


L.  Diels : Phelipaea  Boissieri  Stapf  in  Macedonien.  — 
Notizblatt  des  K.  bot.  Gart.  u.  Mus.  zu  Berlin-Dahlem  Nr.  61. 
1916,  p.  416. 


Diels  e közleményében  a 
fenn  nevezett  növénynek  (Ano- 
planthus  Biebersteinii  var.  Bois- 
sieri Reut.)  a Vardar  menti 
Gradskón  (körülbelül  60  km.- 
nyire  északra  a görög  határ- 


Prof.  Diels  berichtet  in  die- 
ser  Mitteilung  über  die  Ent- 
deckung  dér  im  Titel  gén. 
Pflanze  (Anoplanthus  Bieber- 
steinii var.  Boissieri  Reut.)  bei 
Gradsko  ara  Vardar,  etwa  60 
20 


2y8 


tói)  történt  felfedezését  közli, 
ahol  Müllenhoff  Adolf  had- 
nagy 1916  április  hó  12.-én  és 
május  havában,  valamely  kö- 
zelebbről nem  ismertetett  Cen- 
taurea-ia j gyökerein  élősködve 
találta. 

Ez  a felfedezés  a Balkán 
flórája  iránt  érdeklődő  bota- 
nikusok körében  érthető  fel- 
tűnést keltett,  annál  is  inkább, 
mert  ez  a növényfaj  alakjánál 
fogva  is  a keleti  flóra  egyik 
legfeltűnőbb  növénye,  melynek 
legközelebbi  rokona  ( Anopl . 
Biebersteinii)  mint  a Krim- 
félsziget  ritkasága  volt  is- 
meretes. 


km.  nördlich  dér  griechischen> 
Grenze,  \vo  sie  von  Leutnant 
Adolf  Müllenhoff  am  12.  IV. 
und  im  Mai  1916  auf  den  Wur- 
zelstöcken  einer  Centaurea- 
Art  schmarotzend  angetroffen 
wurde. 

Dieser  Fund  hat  im  Kreise 
dér  sich  für  die  Balkanflora 
interessierenden  Botaniker  ein 
leicht  erklárlicbes  Aufsehen 
erregt,  denn  es  handelt  sich 
um  eine  dér  auch  ihrer  Form 
nach  merkwürdigsten  Pflanzen 
dér  orientalischen  Flóra,  dérén 
nachste  Verwandte  (Anopl. 
Biebersteinii)  als  Raritát  dér 
Halbinsel  Krim  bekannt  war. 

D. 


W.  Junk : Bibliographia  Botanica.  Supplementum.  — 

Berlin  (Sáchsische  Strasse  68).  1916.  8°.  750  pp.  Preis  in  Leinen- 
band  M.  150. 


Talán  felesleges  megmagya- 
rázni, hogy  mit  jelent  egy  ki- 
zárólag a botanikai  irodalom 
számára  készült  munka,  mely 
25.000  könyvnek  illetőleg  ér- 
tekezésnek czímét  öleli  fel, 
könyvtárosoknak,  könyvkedve- 
lőknek, de  még  a kutatóknak 
is,  akik  mindeddig  hiába  vár- 
tak Pritzel  Thesaurusának 
folytatására.  Ami  bennünket 
arra  indít,  hogy  ezt  a kataló- 
gust ezen  a helyen  tegyük 
ismertetés  tárgyává,  az  ennek 
a műnek  szerkesztési  módja, 
melvlyel  a szerzőnek  sikerült 
oly  kézikönyvet  teremtenie, 
amely  minden  e téren  eddig 
alkotott  kézikönyvet  túlszár- 
nyal. Szándékosan  nevezzük 
kézikönyvnek  ezt  az  eredetileg 
antiquarius  - katalógusnak  ké- 
szült, de  éppen  szerkesztési 


Es  ist  wohl  überflüssig  den 
praktischen  Wert  eines  aus- 
schliesslich  dér  botan.  Litera- 
tur  gewidmeten  Werkes,  das 
25.000  Bücher-  und  Abhand- 
lungentitel  enthált,  für  Biblio- 
thekare,  Bibliophilen  und  For- 
scher,  die  bisher  vergeblich 
auf  eine  Fortsetzung  von 
Pritzel’s  Thesaurus  gewartet 
habén,  besonders  hervorzuhe- 
ben.  Was  uns  bewegt  diesen 
Katalog  an  dieser  Stelle  zu 
besprechen,  ist  die  Art  und 
Weise,  wie  dér  Yerf.  zu  Werk 
gegangen  ist,  um  uns  ein 
Nachschlagewerk  zu  schaffen, 
welches  alles  auf  diesem  Ge- 
biete  bisher  Erschienene  in 
den  Schatten  stellt.  Wir  ge- 
brauchen  das  Wort  Nachschla- 
gewerk bewusst  für  dieses 
Buch,  welches  ursprünglich 


299 


módja  folytán  ennél  sokkal 
többet  nyújtó  művet.  Amit 
Pritzel  Thesaurusában  nélkü- 
löztünk, azt  itt  mind  feltalál- 
juk, t.  i.  nemcsak  önálló  mun- 
kákat találunk  benne  felso- 
rolva, hanem  különnvomásokat, 
értekezéseket,  sőt  még  néhány 
fontosabb  botanikai  czikknek 
(sajnos  sokszor  hiába  keresett) 
az  eredeti  folyóiratból  kiolló- 
zott szövegét  is  és  ezek  árát; 
szóval  a JuNK-féle  bibliogra- 
phia  a most  megjelent  pótkö- 
tetével együtt  bízvást  Pritzel 
műve  tökéletesített  folytatásá- 
nak tekinthető,  melyet  ezentúl 
semmiféle  könyvtár  nem  nél- 
külözhet. 

Azáltal,  hogy  a szerző  min- 
den fontos  bibliographiai  ada- 
tot felsorol,  így  pl.  a külön- 
nyomásoknál  zárójelben  meg- 
jelöli annak  a folyóiratnak  czí- 
mét,  amelyben  az  illető  dolgo- 
zat megjelent,  sok  munkától 
és  bosszúságtól  kíméli  meg  a 
könyvtárosokat,  akiknek  ed- 
dig megrendelések  alkalmával 
emiatt  elég  bajuk  volt.  A bo- 
tanikai müvek  mai  ára  is  figyel- 
met érdemel. 

A mű  ára  igen  mérsékelt. 


den  Zwecken  eines  Antiqua- 
riatskataloges  dienen  sollte, 
das  aber  eben  durch  die  Art 
dér  Redaktion  weit  darüber 
hinausgewachsen  ist.  Alléra, 
was  wir  in  Pritzel’s  Thesau- 
rus vermisst  habén,  ist  hier 
Rechnung  getragen;  wir  fiú- 
dén hier  nicht  nur  selbststán- 
dige  Werke,  sondern  auchSe- 
paratabdrücke,  Dissertationen, 
ja  auch  die  (leider  so  oft  ver- 
geblich  gesuchten)  Ausschnitte 
wichtigerer  botanischer  Arbei- 
ten  und  ihre  Preise,  kurzum 
die  JuNK'sche  Bibliographie 
samt  dem  jetzt  erschienenen 
Supplement  kann  getrost  als 
eine  vervollkommnete  Fort- 
setzung  des  PRiTZEL'schen 
Werkes  gelten,  die  fortan  in 
keiner  Bibliothek  entbehrt  wer- 
den  kann.  Damit.  dass  dér 
Verf.  allé  wichtigen  bibliogra- 
phischen  Details  anführt,  so 
z.  B.  bei  den  Separatabdrücken 
in  Klammer  den  Tittel  dér 
Zeitschrift,  in  welcher  die  betr. 
Arbeit  erschienen  ist,  erspart 
er  den  Bibliothekaren.  die  bei 
Bestellungen  bisher  ihre  liebe 
Nőt  gehabt  habén,  viel  Arbeit 
und  Árgernis.  Die  heutigen 
Preise  dér  bot.  Werke  dürfte 
auch  viele  interessieren. 

Dér  Preis  des  Werkes  ist 
ein  sehr  mássiger.  D. 


20* 


300 


A Kir.  M.  Természettud.  Társulat  növénytani  szak- 
osztályának ülései.  — Sitzungen  dér  botanischen 
Sektion  dér  königl.  ungar.  naturwissenschaftlichen 

Gesellschaft. 


Az  1916.  évi  november  hó  8.-án  tartott  ülés  — Sitzung  am 

8.  November  1916. 


1.  Jávorka  Sándor  megem- 
lékezik Haynald  LAJOs-ról 
születésének  100.  évfordulója 
alkalmából. 

2.  Lacsny  I.  L.  «A  nagy- 
váradi patakok  Baeillariái»  ez. 
értekezését  Szabó  Zoltán  ter- 
jeszti elő. 

3.  Kümmerle  J.  Béla  be- 
mutatja «Adatok  a Balkán- 
félsziget Pteridophytáinak  is- 
meretéhez)) ez.  dolgozatát. 

4.  Kümmerle  J.  B.  Kandlek 
J.  « Flóra  biblica  exsiccatá»- 
ját  ismerteti. 

5.  Tuzson  János  egy  Tri- 

setum  baragense-nak  tartott 
növényt  mutat  be.  amelyet  a 
délkeleti  Kárpátokban  az  1914. 
év  nyarán  tett  botanikai  ki- 
rándulása alkalmával  gyűjtött. 


1.  Alex.  Jávorka  gedenkt 
mit  warmen  Worten  Ludwig 
Haynald’s  gelegentlieh  dér 
100.  Jahreswende  seines  Ge- 
burtstages. 

2.  Z.  v.  Szabó  legt  eine  Ar- 
beit  L.  I.  Lacsny’s  über  «Die 
Bacillarien  dér  Nagyváradéi- 
Báche»  vor. 

3.  J.  B.  Kümmerle  legt 
seine  Arbeit  aBeitráge  zűr 
Kenntnis  dér  Pteridophyten 
dér  Balkanhalbinsel»  vor. 

4.  J.  B.  Kümmerle  bespricht 
die  « Flóra  biblica  exsiccata» 
J.  Kandler’s. 

5.  Joh.  Tuzson  legt  eine 
Pflanze  vor,  die  er  gelegent- 
lich  einer  im  Sommer  1914  in 
den  südöstlichen  Karpathen 
durchgeführten  bot.  Exkursion 
gesammelt  hat  und  die  er  für 
Trisetum  baragense  halt. 


Az  1916.  évi  december  hó  13.-án  tartott  ülés.  — Sitzung 
am  13.  Dezember  1916. 


1.  Moesz  Gusztáv  «A  sárga- 
dinnye Septoriája»  czímú  érte- 
kezését Kümmerle  J.  Béla  ter- 
jeszti elő. 

2.  Schiller  Zsigmond  « Tha- 
h'cb-wm-tanulmányok ; a Thalic- 
trum  nigricans  Scop.  és  rokon 
alakjai*  ez.  előadásában  e tárgy- 
körben végzett  tanulmányainak 
eredményét  ismerteti. 


1.  J.  B Kümmerle  legt  eine 
Arbeit  Gustav  Moesz’s  «Über 
die  Septoria  dér  Melone»  vor. 

2.  Sigm  Schiller  berichtet 
ü.  seine  «77?a/?cO-um-Studien» 
u.  zw.  «Über  Th.  nigricans 
Scop.  und  seine  verwandten 
Formen». 


3ül 


3.  Boros  Á.dám  «Űjabb  ada- 
tok Budapest  környékének  nö- 
vényzetéhez)) czimen  tart  elő- 
adást. melynek  során  néhány, 
florisztikai  szempontból  érde- 
kesebb növényt  mutat  be  új 
lelőhelyekről. 

4.  Mágocsy-Dietz  Sándor 

«Ki8ebb  közlések  és  bemuta- 
tások)) czímmel  a)  bemutat  egy 
törpenövésű  (20  cm.  magas) 
kukoricza-növényt,  bi  a Trigo- 
neila  coerulea  felhasználásának 
néhány  érdekes  hazai  és  kül- 
földi esetét  ismerteti,  c)  bemu- 
tatja a Trapa  natans  csírázá- 
sát. rámutatva  arra  a jelen- 
ségre, hogy  ez  sok  tekintetben 
analógiát  mutat  a Crinum- 
genus  csirázási  módjával. 


5.  Kömmerle  J.  Béla  fel- 
olvassa Szabó  Zoltán-nak  a 
KőRösY-LENHossEK-féle  folyó- 
iratjegyzékről és  Junk  «Bibíio- 
graphia  botanica»  supplemen- 
tumáról  megírt  ismertetéseit. 


3.  Adam  Boros  halt  einen 
Vortrag  über  «Neuere  Beitráge 
zűr  Kenntnis  dér  Vegetation 
von  Budapest  und  seiner  Um- 
gebung»,  -\vobei  einige  in  flo- 
ristischer  Hinsicht  interessan- 
tere  Pflanzen  von  neuen  Stand- 
orten  vorgelegt  werden. 

4.  A.  Mágocsy-Dietz  hált  un- 
ter  dem  Titel  «K!einere  Mittei- 
lungen  und  Demonstrationen» 
einen  Vortrag,  im  Laufe  des- 
sen  a)  eine  zwergwüchsige 
Maispflanze  (20  cm.  hoch)  vor- 
gelegt, dann  b)  die  Verwen- 
dung  von  Trigonella  coerulea 
im  In-  und  Auslande  bespro- 
chen,  c)  eine  Keimpflanze  von 
Trapa  natans  demonstriert 
wird,  wobei  herausgehoben 
wird,  dass  dér  Keimprozess 
bei  dieser  Pflanze  mehrere 

I Analogien  mit  jenem  dér  Gat- 
tung  Crinum  aufweist. 

5.  J.  B.  Kömmerle  legt  das 

Referat  Z.  v.  Szabó  s über  das 
von  Kőrösy-Lenhopsek  ver- 
fasste  Zeitschriften-Verzeich- 
nis  und  über  Junk's  Supplement 
zűr  «Bibliographia  Botanica# 
vor.  F. 


Gyűjtemények.  — Sammlungen. 

Kryptogamae  exsiccatae  editae  a Museo  Palatino  Vindo- 
bonensi  Cent.  XXIV. 

A megjelent  XXIV.  cent.  a Die  Cent.  XXIV  dieses  Ex- 

következő hazai  adatokat  tar-  siccatenwerkesentháltfolgende 
talmaza  : ungarische  Daten : 

tungi  (Dec.  89 — 91):  no  2301  Jilletia  controversa  Ki  hií, 
pr.  Pozsony^  lég.  J.  A.  Báumler;  no  2304  Uromyces  Astragali 
Sacc.,  pr.  \ihnye  lég.  A.  Mágocsy-Dietz;  no  2305  Uromyces  am~ 
biguus  Lév.,  ad  oppid.  Aranyosmarót  lég.  G.  Moesz:  no  2306 
Puccinia  Centaureae  Mart.,  pr.  Szekszárd  lég.  L.  Hollós:  no 


302 


2309  Puccinid  Balsamitae  Rabenh.,  pr.  Szekszárd  lég.  L.  Hollós: 
no  2311  Coleosporium  Inulae  Rabenh.,  comit.  Pest  in  insula  Cse- 
pel lég.  A.  Mágocsy-Dietz  et  Z.  Szabó;  no  2325  Septoria  Sapona- 
riae  Savi  et  Becc.,  pr.  Szekszárd  lég.  L.  Hollós  ; no  2329  Asper- 
gillus  niger,  Hungária  : in  foliis  fermentantibus  Nicotianae  Tabaci 
lég.  C.  Preissecker  : no  107  Coleosporium  Melampyri  Kleb.,  pr. 
Bars.  lég.  J.  Tuzson;  no  617  Cucurbitaria  elongata  Grev.,  pr. 
Szent-György  lég.  A.  Zahlbruckner.  Lichenes  (Dec.  59—61): 
no  2368  Caloplaca  (sect.  Gyalolechia)  lactea  A.  Zahlbr.,  in  ditione 
Plasse-St.-Nicolá  prope  Fiume,  ca.  100  m.  lég.  F Blechschmidt 
et  J.  Schuler:  no  2369  Caloplaca  (sect.  Eucaloplaca)  placida  y ar. 
diffracta  Stnr.  nov.  comb.,  pr.  Fiume  lég.  J.  Schuler.  Musci 
(Dec.  51 — 53):  no  2371  Blasia  pusilla  L.,  com.  Pozsony  in  monte 
aSauberg»  supra  Szent-György  lég.  A.  Zahlbruckner  ; no  2378 
Andreaea  frigida  Hueb.,  Magas-Tátra  Ivl.  Kohlbachtal  1920  m.  lég. 
I.  Győrffy  : no  2379  Hymenostylium  curvirostre  Lindb.,  Magas- 
Tátra,  Alpes  Belaénses : «Faixblösse»  1550  — 1600  m.  lég.  I. 
Győrffy  ; no  784  c)  Cinclidotus  aquaticus  B.  E.  com.  Hunyad, 
pr.  Ponor  Ohába  lég.  H.  Lojka,  comm.  A.  de  Degen;  no  886  b) 
Andreaea  petrophila  Ehrh.,  com.  Szepes,  inter  lacum  Csorbaénsem 
et  vicum  Pod-Bansko,  1100  m.  lég.  A.  de  Degen. 


A «Schedák»  Zahlbruckner 
A.  Dr.  szerkesztésében  megje- 
lentek az  Annáién  des  K.  k. 
Hofmuseums  XXX.  (1916.  évi) 
kötetének  197 — 225.  lapján. 


Die  «Schedae»  erschienen  in 
dér  Redaktion  Dr.  A.  Zahl- 
bruckner’s  in  den  Annál,  des 
K.  k.  Hofmuseums  XXX.  1916, 
S.  197-225.  G. 


Anatomie  und  Entwicklungsgeschichte  dér  Phanero- 
gamen,  dargestellt  in  mikroskopischen  Original-Práparaten 

mit  begleitendem  Text  und  erklarenden  Zeichnungen  von  Prof. 
Dr.  Fr.  Sigmund.  Lief.  1 — 5.  (Mit  Práparaten-Mappe  1 — 5).  — 
Gescháftsstelle  des  Mikrokosmos,  FRANKu'sehe  Verlags- 
handlung,  Stuttgart.  — Bei  Einzelbezug  Mk.  10.50,  bei  Voraus- 


bestellung  nur  Mk.  9.50. 

Rendkívül  melegen  ajánlható 
minden  intézetnek,  főleg  közép- 
iskolának eme  elsőrangú  prae- 
paratum-sorozat  megszerzése, 
amelynek  ára  — nagy  didak- 
tikai értéke  mellett  — igen 
mérsékeltnek  mondható.  A prae- 
paratum-sorozathoz  magyarázó 
szöveg  s instructivus  szép  tábla- 
rajzok  tartoznak.  A festett 
praeparatumok  kiállítása,  nem- 
különben jóságuk  és  használ- 


Eine  Priiparaten  Serie,  dérén 
Erwerbung  jedem  Institute, 
besonders  den  Mittelschulen 
wármstens  zu  empfehlen  ist; 
dér  Preis  ist  im  Verháltnisse 
zu  dem  didaktisehen  Wertein 
1 recht  raássiger  zu  nennen.  Dér 
i Serie  ist  ein  Text  und  Tafel- 
abbildungen  beigegeben,  welche 
sehr  instruktiv  sind.  Die  Aus- 
stattung  dér  gefarbten  mikro- 
skopischen Práparate  ist  erst- 


'hatóságuk  elsőrangú  (csak  a 
Juncus  effusus  szárának  ke- 
resztmetszete nem  sikerült). 


klassig  und  von  dem  Stengel- 
querschnitt  des  Juncus  effusus 
abgesehen  sind  allé  vortreff- 
lich  gelungen  und  zu  Unter- 
richts-  und  Yergleiehszwecken 
gleich  gut  verwendbar. 

Gy- 


Személyi  hírek.  — 

Kinevezések: 

Baumgartner  Gyula.  cs.  kir. 
■pénzügyi  titkár,  az  alsó- ausz- 
triai cs.  kir.  országos  pénzügy- 
igazgatóság kebelében  Wien 
székhelylyel  pénzügyi  taná- 
csossá neveztetett  ki. 

Dafert  Ottó  dr.,  a linzi 
cs.  kir.  mezőgazdasági  vegy- 
kísérleti  állomás  segédassis- 
tense,  rendes  assistenssé  lépte- 
tett elő. 

Felsinger  Lénárt  dr.,  a 
wieni  cs.  kir.  vetőmagvizsgáló 
állomás  segédassistense,  ren- 
des assistenssé  neveztetett  ki. 

Haunalter  Emil,  a wieni 
cs.  kir.  vetőmag  vizsgáló  állo- 
más adjunktusa,  a felügyelői 
czírnet  és  jelleget  nyerte  el. 

Hayek  Ágost  dr.  városi 
kerületi  orvost,  a wieni  cs. 
kir.  tudományegyetemen  a nö- 
vényrendszertan magántanárát, 
rendkívüli  tanárrá  nevezték  ki. 

Himmelbauer  Farkas  dr.,  a 
wieni  cs.  kir.  mezőgazdasági 
vegykísérleti  állomás  segéd- 
assistense és  egyetemi  magán- 
tanár, rendes  assistenssé  lé- 
pett elő. 


Personalnachrichten. 

Ernennungen: 

Dér  k.  k.  Finanzsekretár 
Julius  Baumgartner  wurde  zum 
Finanzrat  dér  k.  k.  Finanz- 
Landes-Direktion  für  Nieder- 
Österreich  in  Wien  ernannt. 

Dr.  Ottó  Dafert,  Hilfs- 
assistent  dér  K.  k.  landwirt- 
schaftl.-chemischen  Versuchs- 
station  in  Linz,  wurde  zum 
Assistenten  ernannt. 

Dér  Hilfsassistent  dér  K.  k. 
Samenkontroll-Station  in  Wien 
Dr.  Leonhard  Felsinger  wurde 
zum  wirklicken  Assistenten 
ernannt. 

Emil  Edler  v.  Haunalter, 
Adjunkt  an  dér  K.  k.  Samen- 
kontroll-Station in  Wien,  er- 
hielt  den  Titel  u.  Charakter 
eines  Inspektors. 

Dr.  August  Edl.  v.  Hayek, 
stádt.  Bezirksarzt  u.  Privat- 
dozent  für  system.  Botanik  an 
dér  K.  k.  Universitát  in  Wien, 
wurde  zum  ausserordentlichen 
Professor  ernannt. 

Dr.  Wolfgang  Himmelbauer, 
Hilfsassistent  dér  K.  k.  land- 
wirtsch.-chemischen  Versuchs- 
station  u.  Privatdozent  a.  d. 
Universitát  in  Wien,  wurde 
zum  Assistenten  einannt. 


304 


Kövessi  Ferencz  dk.,  a sel- 
meczbányai  bányászati  és  er- 
dészeti főiskolán  a növénytan 
tanára,  I.  osztályú  rendes  ta- 
nárrá neveztetett  ki. 

Kümmerle  J.  Béla  dr.,  a 
Magyar  Nemzeti  Múzeum  nö- 
vénytani osztályának  őre,  igaz- 
gató-őrré léptetett  elő. 

Maly  Győző  dr.-í,  a görzi 
mezőgazdasági  vegykísérleti 
állomás  segédassistensét  (ez- 
idő  szerint  a linzi  állomáshoz 
beosztva),  rendes  assistenssé 
nevezték  ki. 

Quint  József  tanítóképző- 
intézeti tanárt  a budapesti  I. 
kerületi  állami  tanítóképzőinté- 
zet igazgatójává  nevezték  ki. 

Szabó  Zoltán  dr.,  budapesti 
tudományegyetemi  magántanár 
és  adjunktus,  a m.  kir.  állat- 
orvosi főiskolán  a nyilvá- 
nos rendkívüli  tanári  czímet 
nyerte  el. 

Szurák  János  dr.,  a Magyar 
Nemzeti  Múzeum  növénytani 
osztályának  segédőre,  múzeumi 
őrré  léptetett  elő. 

Wahl  Brúnó  dr.,  a wieni 
mezőgazdasági  bakteriológiai 
és  növényvédelmi  állomás  ad- 
junktusa, a felügyelői  czímet 
és  jelleget  kapta  meg. 

Westerdijk  Janka  dr.  kis- 
asszonyt Amsterdamból  az  ut- 
recliti  tudományegyetemen  a 
növénykórtan  rendkívüli  tanár- 
nőjévé nevezték  ki. 

Magántanári  képesí- 
tést nyertek: 

Bodnár  János  dr.,  a m.  kir. 
növényélet-  és  kórtani  állomás 


Dr.  Franz  Kövessi,  Profes- 
sor  d.  Botanik  a.  d.  Hoch- 
schule  für  Bergbau  u.  Forst- 
wissenschaft  in  Selmeczbán}?a, 
wurde  zum  o.  Professor  I. 
Klasse  ernannt. 

Dr.  J.  B.  Kümmerle,  Kustos 
dér  botan.  Abteilung  des  un- 
gar.  National-Museums,  wurde 
zum  Kustos-Direktor  ernannt. 

Dér  Hilfsassistent  dér  land- 
wirtsch.-chemischen  Versuchs- 
station  in  Görz  (derzeit  in 
Linz)  Dr.  Viktor  Maly.  wurde 
zum  Assistenten  ernannt. 

Josef  Quint,  Lehrerpraepa- 
randie-Professor.  wurde  zum 
Direktor  an  die  Lehrerpraepa- 
randie  des  I.  Bezirkes  von 
Budapest  ernannt. 

Dr.  Zoltán  v.  Szabó.  Privat- 
dozent  u.  Adjunkt  a.  d.  Universi- 
tát  in  Budapest,  erhielt  an  dér 
Königl.  ungar.  tierarztlichen 
Hochschule  daselbst  deu  Titel 
* eines  a.  o.  öff.  Professors. 

Dt.  Johann  Szurák,  Hilfs- 
kustos  a.  d botan.  Abteilung 
des  ungar.  National-Museums, 
wurde  zum  wirklichen  Kustos 
ernannt. 

Dr.  Brúnó  Wahl,  Adjunkt 
dér  landwirtsch.-bakteriologi- 
schen  u.  Ptianzensehutz-Station 
in  Wien,  erhielt  den  Titel  u. 
Cliarakter  eines  Inspektora. 

Frl.  Dr.  Johanna  Westerdijk 
aus  Amsterdam  wurde  zűr  a. 
o.  Professorin  dér  Pflanzen- 
pathologie  a.  d.  Universitát  in 
Utrecht  ernannt. 

Habilitiert  wurden: 

Dér  Assistent  an  dér  Königl. 
ungar.  Versuchsstation  für 


305 


assistense.  a kolozsvári  tudo- 
mányegyetemen a növénybio- 
chemiából. 

Ifj.  Entz  Géza  dr..  tudo- 
mányegyetemi magántanár,  a 
budapesti  műegyetemen  a hy- 
drobiológiából. 

Kitüntetések: 

Correns  Károly  E.  dr. 
egyetemi  tanárt,  a Vilmos  csá- 
szár nevéről  elnevezett  berlin- 
dahlemi  biológiai  intézet  igaz- 
gatóját, a berlini  tudományos 
akadémia  rendes  tagjává  vá- 
lasztotta 

Ferdinánd  bolgár  király  ő 
felségét  a budapesti  tudo- 
mányegyetem tanácsa  tiszte- 
letbeli bölcsészettudományi 
doktorrá  avatta. 

Filarszky  Nándor  dr.  ud- 
vari tanácsost  és  tudomány- 
egyetemi  magántanárt,  a Ma- 
gyar Nemzeti  Múzeum  növény- 
tani osztályának  igazgatóját, 
a Magyar  Tudományos  Aka- 
démia levelező  tagjává  válasz- 
totta. 

Goebel  E.  Károly  dr.,  tit- 
kos udvari  tanácsos,  a mün- 
cheni kir.  egyetemen  a bota- 
nika tanára  és  az  egyetemi 
növénytani  laboratórium  veze- 
tője, továbbá  kiadója  a «Flora 
oder  Allgemeine  Botanische 
Zeitung » ez.  folyóiratnak,  a 
stockholmi  tudományos  akadé- 
mia levelező  tagjává  válasz- 
tatott. 

A Magyar  Tudományos  Aka- 
démia Hollós  László  dr.,  nyug. 
főreáliskolai  igazgató  «Magyar- 


Pflanzenphysiologie  u.  Plian- 
zenkrankheiten  Dr.  Joh.  Bod- 
nár, an  dér  Universitat  in  Ko- 
lozsvár für  Pflanzenbiochemie. 

Dér  Privatdozent  Dr.  Géza 
Entz  jun.  am  Polytechnikum 
in  Budapest  für  Hj’drobiologie. 


Auszeichnungen: 

Prof.  Dr.  K.  E.  Correns, 
Direktor  d.  Kaiser  Wilhelu- 
Instituts  für  Biologie  in  Berün- 
Dahlem,  wurde  zum  o.  Mit- 
gliede  dér  Akademie  d.  Wis- 
senschaften  in  Berlin  gewahlt. 

Se.  Majestat  König  Ferdi- 
nand  von  Bulgarien  wurde 
vöm  Senate  dér  Budapestet- 
Universitat  zum  Ehrendoktor 
dér  philosoph.  Fakultat  pro- 
moviert 

Dér  Privatdozent  Hofrat 
Dr.  Ferdinánd  Filarszky.  Di- 
rektor an  dér  botan.  Abteiiung 
des  ungar.  National-Museums, 
wurde  zum  korrespondieren- 
den  Mitgliede  dér  ungar.  Aka- 
demie d.  Wiss.  gewahlt. 

Geh.  Hofrat  Dr  Karl  Eber- 
hard  v.  Goebel.  o.  Professor 
an  dér  Königl.  Universitat  u. 
Vorstand  des  botanischen  La- 
boratoriums  derselben  in  Mün- 
chen, Herausgeber  dér  «Flora 
oder  Allgemeinen  Botanischen 
Zeitung»,  wurde  von  dér 
schwedischen  Akademie  d. 
Wiss.  in  Stockholm  zum  kor- 
respondierenden  Mitgliede  ge- 
wahlt. 

Die  ungar.  Akademie  dér 
Wissenschaften  hat  dem  Ober- 
realschul- Direktor  i.  R.  Dr. 


306 


ország  földalatti  gombái,  szar- 
vasgombaféléi » ez.  dolgoza- 
tát a MiRcziBÁNYi-díjjal  jutal- 
mazta. 

Klebs  György  dr.  titkos  ud- 
vari tanácsost,  a heidelbergi 
egyetemen  a botanika  rendes 
tanárát  és  a botanikai  intézet 
és  növény  kert  igazgatóját,  a 
bajor  kir.  tudományos  akadé- 
mia levelező  tagjává  válasz- 
totta. 

Pammer  Gusztáv,  a wiani 
cs.  kir.  vetőmagvizsgáló  állo- 
más főfelügyelője,  a kormány- 
tanácsosi czímet  és  jelleget 
kapta  meg. 

Rechinger  Károly  dr.-í,  a 
wieni  cs.  kir.  «Naturhistori- 
sches  Hofmuseum»  őrét,  a ko- 
ronával díszített  aranvérdem- 
kereszttel  tüntették  ki. 

Jubileumok: 

Engler  Adolf  dr.,  titkos  fő- 
kormánytanácsos, egyetemi  ta- 
nár s a berlin-dahlemi  bota- 
nikus kert  és  bot.  múzeum 
igazgatója,  1916.  évi  augusztus 
hó  16.-án  ünnepelte  doktorrá 
avatásának  50-ik  évfordulóját. 

ScHWENDENER  SlMON  DR.,  tit- 
kos  kormánytanácsos  és  a ber- 
lini kir.  egyetemen  a botanika 
nyug.  tanára,  1916.  évi  augusz- 
tus hó  8.-án  60.  doktorjubi- 
leumát ünnepelte  meg. 

Nyugalomba  vonult: 

Schiller  Zsigmond  dr.,  a 
«Pester  Lloyd»  felelős  szer- 
kesztője s a hazai  flóra  fel- 
kutatása körül  nagy  érdemeket 
szerzett  botanikusunk,  4í  évi 


Ladislaus  Hollós  für  seine 
Arbeit  «Die  Hypogeen  und 
Trüffeln  Ungarns»  den  Marczi- 
BÁNYi-Preis  verliehen. 

Geh.  Hofrat  Dr.  Georg 
Klebs,  o.  Professor  d.  Botanik 
a.  d.  Universitát  und  Direktor 
des  botanischen  Gartens  und 
Institutes  zu  Heidelberg,  wurde 
von  dér  Kgl.  bayerischen  Aka- 
demie  d.  Wiss.  in  München 
zum  korrespondierenden  Mit- 
gliede  gewáhlt. 

Dem  Oberinspektor  dér  K.  k. 
Samenkontroll-Station  in  Wien 
Gustav  Pammer,  wurde  dér 
Titel  u.  Charakter  eines  Re- 
gierungsrates  verliehen. 

Dem  Kustos  an  dem  K.  k. 
naturhistorisclien  Hofmuseum 
in  Wien  Dr.  Karl  Rechinger, 
wurde  das  goldene  Verdienst- 
kreuz  mit  dér  Krone  verliehen. 

J u b i 1 a e n : 

Geh.  Oberreg.-Rat  Prof.  Dr. 
Adolf  Engler,  Direktor  des 
botanischen  Gartens  und  des 
bot.  Museums  in  Berlin-Dahlem, 
feierte  am  16.  August  1916 
das  Fest  seines  50-jahrigen 
Doktorjubilaums. 

Geh.  Reg.-Rat  Dr.  Simon 
Schwendener,  Professor  dér 
Botanik  an  dér  Kgl.  Univer- 
sitat  in  Berlin  i.  R.,  feierte 
am  8.  August  1916  sein  60- 
jahriges  Doktorjubilaum. 

In  den  Ruhestand  trat: 

Dér  um  die  Erforschung  dér 
ungar.  Flóra  hochverdiente 
Dr.  Siegmund  Schiller,  ver- 
antwortl.  Redacteur  des  Tag- 
blattes  ccPester  Lloyd»,  hat 


307 


publicisztikai  munkálkodás  után 
megvált  szerkesztői  állásától, 
amelyet  32  éven  át  közbecsü- 
lésben  töltött  be. 

Alapítvány  ozás  bota- 
nikai czélra: 

Az  orosz  harcztéren  hősi  ha- 
lált halt  Gomba  Károly  dr.  a 
kolozsvári  tudományegyetem 
növénytani  intézeténél  végren- 
deletileg  20.000  koronás  ala- 
pítványt tett  botanikával  fog- 
lalkozó tanárjelöltek  jutalma- 
zására. 


Hírek  a harcztéren lévő 
botanikusokról: 

Bocskay  Ottó  dr.,  szolgá- 
latonkívüli  honvédfőhadnagy,  a 
budapesti  m.  kir,  vetőmagvizs- 
gáló állomás  adjunktusa,  az 
olasz  harctéren  Doberdo  mel- 
lett megsebesült:  az  ellenség 
előtt  tanúsított  vitéz  magatar- 
tásáért a kardokkal  díszített 
ezüst  és  bronz  Signum  laudis-t 
kapta. 


Gulyás  Antal  dr.,  tartalékos 
főhadnagy,  az  olasz  harcztéren 
tanúsított  vitéz  magatartásáért 
a Signum  laudis-t  kapta. 

Lengyel  Géza  dr.,  a buda- 
pesti m.  kir.  vetőmagvizsgáló 
állomás  adjunktusa  s e folyó- 
irat főmunkatársa,  1916.  évi 
augusztus  hó  1.-én  hadnaggyá 
lépett  elő. 

Szandovics  Rezső  dr.  főhad- 
nagy, székesfővárosi  tanár,  a 


sich  nach  44-jáhriger  erfolg- 
reicher  publizistischer  Tatig- 
keit  in  den  Ruhestand  zurück- 
gezogen. 


Botanische  Stiftung: 

Dér  auf  dem  Felde  dér  Éhre 
gefallene  Botaniker  Dr.  Karl 
Gomba,  hat  dem  bot.  Institute 
dér  Kolozsvárer  Universitát 
eine  Stiftung  von  20.000  Kronen 
hinterlassen,  welche  zűr  Un- 
terstützung  dér  sich  speziell 
mit  Botanik  bescháftigenden 
Lehramtskandidatendienen  soll. 

Nachrichten  über  die 
im  Felde  stehenden  Bo- 
taniker: 

Dr.  Ottó  Bocskay,  Honvéd- 
Oberleutnant  a.  D.  u.  Adjunkt 
an  dér  Königl.  ungar.  Samen- 
kontroll-Station  in  Budapest,  ist 
auf  dem  italienischen  Kriegs- 
schauplatze  bei  Doberdo  ver- 
wundet  worden : für  sein 

tapferes  Verhalten  vor  dem 
Feinde  wurde  er  mit  dem  sil- 
bernen  u.  dem  bronzenen  Sig- 
num laudis  mit  Kriegsdekora- 
tion  ausgezeichnet. 

Dr.  Anton  Gulyás,  Ober- 
leutnant  i.  R.,  erhielt  für  sein 
tapferes  Verhalten  vor  dem 
Feinde  am  italienischen  Kriegs- 
schauplatze  das  Signum  laudis. 

Dr.  Géza  Lengyel,  Adjunkt 
an  dér  Kön.  ungar.  Sarnen- 
kontroll-Station  in  Budapest  u. 
Hauptmitarbeiter  dieser  Zeit- 
schrift,  wurde  am  1.  August 
1916  zum  Leutnant  befördert. 

Dér  Oberleutnant  Dr.  Rudolf 
Szandovics.  Profes3or  in  Buda- 


808 


harcztéren  súlyosan  megsebe- 
sült; az  ellenség  előtt  tanúsí- 
tott vitéz  magatartásáért  a 
III.  oszt.  hadiékítményes  ka- 
tonai érdemkeresztet  nyerte  el. 

Szurák  János  dr.  főhadnagy, 
a Magyar  Nemzeti  Múzeum 
növénytani  osztályának  őre.  az 
orosz  harcztéren  megsebesült; 
az  ellenség  előtt  tanúsított 
vitéz  magatartásáért  immár 
negyedízben  részesül  kitünte- 
tésben, ezúttal  a II.  oszt.  né- 
met vaskeresztet  nyervén  el. 


Varga  Ferencz,  a budapesti 
tudományegyetem  növénytani 
intézetének  assistense,  4.  ki- 
tüntetéseképen  a III.  osztályú 
hadiékítményes  katonai  érdem- 
keresztet kapta  meg. 


pest,  ist  am  Kriegsschauplatze 
schwer  verwundet  worden;  für 
sein  tapferes  Verhalten  vor 
dem  Feinde  erhielt  er  das 
Militar-Verdienstkreuz  III.  KI. 

Oberleutnant  Dr.  Johann 
Szurák,  Kustos  an  dér  botan. 
Abteilung  des  ungar.  National- 
Museums,  ist  am  russischen 
Kriegsschauplatze  verwundet 
worden.  Durch  sein  tapferes 
Verhalten  vor  dem  Feinde  hat 
er  sieh  schon  zum  viertenmal 
eine  Auszeichnung  (diesmal 
das  deutsche  Eiserne-Kreuz 
II.  Klasse)  erworben. 

Franz  Varga,  Assistent  an 
d.  botan.  Institut  dér  Univer- 
sitát  in  Budapest,  erhielt  als 
4.  Auszeichnung  das  Militar- 
Verdienstkreuz  III.  Klasse. 


Meghalt.  — Gestorben. 

Wilhelm  Seymann. 

Wilhelm  Seymann  ist  am  8.  Juli  1915  in  treuester 
Erfüllung  seiner  heiligsten  Pflichten  auf  dem  Felde  dér  Éhre 
gefallen.  Am  26.  November  1887  als  Sohn  des  damals  in  Sissek 
stalionierten  DonauDampfschiffahrts-Beamten  J.  Seymann  geboren, 
besuchte  er  nach  Übersiedlung  seiner  Eltern  nach  Orsóvá  die 
Elementarschule  dieser  Stadt,  kam  dann  an  die  Realschule  nach 
Szeged  und  nachdem  sich  seine  Vorliebe  für  Naturwissenschaft 
schon  sehr  ausgeprágt  hatte,  nach  Erlangung  des  Reifezeugnisses 
au  die  philosophische  Fakultat  dér  Budapester  Universitát,  wo 
er  vorzugsweise  botanische  Kollegien  hörte.  Nach  einigen  Se- 
mestern  ging  er  nach  Breslau,  wo  er  die  Vortriige  Prof.  Dr.  Férd. 
Pax’s  hörte.  Seine  Eltern,  die  die  Anlagen  und  Neigungen  ilires 
Sohnes  mit  Liebe  und  Verstandnis  pflegten,  scheuten  keine  Opfer, 
um  ihm  das  Betreten  einer  wissenschaftlichen  Lautbahn  zu  er- 
möglichen,  doch  liess  seine  Ausdauer  oft  nach  und  nach  einiger 
Zeit  sah  er  sich  genötigt  das  Hochschulstudium  aufzugeben  und 
sich  nach  einem  Broterwerb  umzusehen.  Er  erhielt  eine  Anstel- 
lung  bei  dem  Eisenwerke  in  Nadrág  (Komitat  Krassó-Szörény), 
spáter  aber  bei  dér  Donau-Dampfschiffahrts-Gesellschaft  in  Gönyü, 
von  1913  ab  aber  in  Budapest. 


309 


Als  dér  Krieg  mit  Italien  ausbrach,  wurde  er  einberufen 
und  kam  mit  seinem  Regimente  an  die  Isonzo-Front.  Das  Unglück 
wollte,  dass  schon  am  ersten  Tagé  in  seiner  Nahe  eine  feindliche 
Gránáté  platzte.  Dér  Luftdruck  schleuderte  ihn  in  die  Höhe  und 
besinnungslos  wurde  er  nach  4 Tagén  in  das  Spital  nádi  Klagen- 
furt gebracht,  wo  er  36  Stunden  spáter  starb.  Er  wurde  dórt 
begraben. 

Schon  friih  entwickelte  sich  bei  ihm  nebst  einem  guten 
Zeichnentalent  das  Interessé  für  die  Natúr.  Er  legte  verschiedene 
Sammlungen  von  Schmetterlingen,  Kafern,  Mineralien  und  Pflanzen 
an,  die  er  fleissig  vermehrte.  Eine  besondere  Vorliebe  hegte  er 
aber  stets  für  Pfianzen;  die  ausserordentlich  reiche  uod  interes- 
sante  Flóra  dér  Umgebung  von  Orsóvá  mit  ihren  vielen  süd- 
lichen  und  östlidien  Elementen  mag  dazu  beigetragen  habén, 
dass  er  sich  spater  ausschliesslich  botanischen  Studien  widmete. 
Broterwerb  und  manche  andere  widrige  Vorkommnisse  zwangen 
ihn  oft  seine  Studien  auf  lángé  Zeit  zu  unterbrechen ; immer 
wieder  brach  aber  seine  leidenschaftliche  Liebe  zűr  Pflanzenwelt, 
insbesondere  für  die  Flóra  seines  Heimatsortes  hervor ; er  scheute 
keine  Mühe  und  keine  Entbehrungen,  wenn  es  sich  darum  handelte, 
einen  interessanteren  Punkt  oder  eine  seltenere  Pflanze  aufzu- 
suchen.  Oft  wurden  seine  Ersparnisse  solchen  Exkursionen  ge- 
opfert.  Seine  Exkursionen  erstreckten  sich  bald  bis  nach  Moldova 
und  Báziás ; am  ersteren  Orte  hatte  er  das  Glück,  die  für  Ungarn 
bisher  noch  nicht  nachgewiesene  und  auch  nicht  veröffentlichte 
Conydalis  slivenensis  Velen.  samt  ihrer  Var.  ternatifolia  Adans. 
zu  entdecken.  Die  gesammelten  Schatze  wurden  auf  das  sorg- 
fáltigste  prapariert  und  zu  einem  sehr  schönen  Herbai-  vereinigt. 
In  Budapest  war  er  einer  dér  Lieblingsschüler  weil.  Prof.  Dr.  L. 
Simonkai’s,  den  er  oft  bei  seinen  Exkursionen  begleitete  und  von 
dem  er  auch  viele  Anregungen  erhielt.  Auch  dér  Schreiber  dieser 
Zeilen  gedenkt  — nicht  ohne  Bewegung  — dér  schönen  Exkur- 
sionen im  unteren  Donautale,  die  er  in  Begleitung  dieses  so 
schöne  Hoffnungen  erweckenden  und  im  persönlichen  Verkehr  so 
anziehenden  jungen  Mannes  durchgefiihrt  hat.  Aus  diesem  Zeit- 
raume  stammen  seine  botanischen  Publikationen.1 2 3 4) 


‘)  1.  Elnyomorodott  virágú  akáczfa.  [Robinia  pseudoacacia  forma  cleistogaina 
Tuzson  in  Math.  és'  Természettud.  Értesítő  XXIV.  4 (1906)  p.  768  ] — 
Magyar  Botanikai  Lapok  VI.  (1907).  p.  267-270.  — Eine  Akazie 
mit  verkümmerten  Blüten.  p.  270 — 272. 

2.  A Daphne  Cneorum  L.  két  újabb  lelőhelye  Budapest  környékén.  — Zicei 

neuere  Standorte  von  Daphne  Cneorum  L.  in  dér  Umqebuvg  von  Buda- 
pest. — Magy.  Bot.  Lapok  VII.  (1908),  p.  244—245. 

3.  A Colchicum  hungaricum  Janka  rendszertavi  helye.  Magy.  Bot.  Lapok 

Vili.  (1909),  p.  61 — 64.  — Die  systematische  Stellung  von  Colchicum 
Jiungaricum  Janka.  p.  64-68. 

4.  Uj  Achillea-fajvegyülék  Dél  magyar  országból.  — Ein  neuer  Achillea-Bastard 

aus  Südungarn.  — Magy.  Bot.  Lapok  VIII.  (1909),  p.  238—241. 


310 


So  nehmen  wir  deno  Abschied  von  diesem  für  die  Botanik 
so  aufrichtig  begeisterten  Jiingling,  dér  sicher  noch  Wertvolleres 
geleistet  hátte,  wenn  ihn  Widrigkeiten  des  Lebens,  olt  aber  aueh 
jugendlicher  Leichtsinn  nicht  so  oft  von  dem  zum  Ziele  führen- 
den  Weg  abgelenkt  und  so  viele  Erwartungen,  die  sich  an  sein 
entschiedenes  Talent  knüpften,  zu  nichte  gemacbt  hatteu. 

Wie  dem  auch  sei,  durch  seinen  Heldentod  hat  er  sich 
Anspruch  erworben,  dass  wir  ihm  ein  ehrendes  Andenken  be- 
wahren ! D. 

Seymann  Vilmos,  a Dunagőzhajózási  Társaság  tisztviselője, 
lelkes  és  nagytehetségű  fiatal  botanikusunk,  az  Isonzo -írón tón 
1915.  évi  július  hó  8.-án  hősi  halált  halt. 


Brinkmann  Vilmos,  westfá- 
liai  tanító  s neves  gombász, 
1917.  évi  január  hó  6.-án 
Osnabrückben  56  éves  ko- 
rában. 

Bryhn  Nils  bryológus,  höne- 
fossi  (Norvégia)  orvos,  1916. 
évi  deczember  hó  21.-én  63 
éves  korában. 

Celakovsky  László  dr.,  a 
prágai  cs.  kir.  cseh  műegye- 
temen a botanika  rendkívüli 
tanára,  1916.  évi  deczember 
havában. 

Cogniaux  Alfréd  dr.,  tanár 
Genappe-ban  (Belgium),  1916. 
évi  április  hó  15.-én. 

Fekete  Lajos,  ministeri  ta- 
nácsos, a selmeczbányai  bá- 
nyászati és  erdészeti  főiskolá- 
nak nyug.  tanára,  1916.  évi 
június  hó  29.-én  80  éves  ko- 
rában. 

Galgóczy  Károly,  a Magyar 
Tudományos  Akadémia  tiszte- 
letbeli tagja,  1916.  évi  október 
hó  23.-án  életének  94.  évében. 


Wilelm  Brinkmann,  Lehrer 
in  Westfalen,  bekannter  Pilz- 
forscher,  am  6.  Janner  1917 
in  Osnabrück  im  Altér  von  56 
Jahren. 

Dér  Bryologe  Xils  Bryhn, 
Arzt  in  Hönefoss  (Xorwegen), 
am  21.  Dezember  1916  im  63. 
Lebensjahre. 

Dr.  Ladislaus  Celakovsky, 
a.  o.  Professor  dér  Botanik  an 
dér  K.  k.  böhrn.  technischen 
Hochschule  in  Prag,  im  De- 
zember 1916. 

Dr.  Alfréd  Cogniaux,  Pro- 
fessor in  Genappe  (Belgien), 
am  15.  April  1916. 

Ministerialrat  Ludwig  Fe- 
kete, em.  Professor  dér  Bo- 
tanik a.  d.  Hochschule  fúr  Forst- 
u.  Bergbau  in  Selmecz bánya, 
am  29.  Juni  1916  im  Altér 
von  80  Jahren. 

Ivarl  Galgóczy,  Ehrenmit- 
glied  dér  ungar.  Akademie 
dér  Wiss.,  am  23.  Október 
1916  im  94.  Lebensjahre.  Dér 


5.  Zár  Kenntnis  dér  Hybride  Asplenium  Adiantum  nigrurn  X Ruta  muraria. 

— Österreichische  Botanische  Zeitschrift,  LX.  (1910), 
p.  278—280. 

6.  A Colchicum  Haynaldii  .Janka  és  a Colchicum  pannoniam  Griseb.  et 

Schenk  systematikai  értéke.  — Dér  systematische  Wert  des  Colchicum 
Haynaldii  Janka  und  Colchicum  pannoniam  Griseb.  et  Schenk.  — 
Magy.  Bot.  Lapok  XII.  (1913),  p.  327—330. 


311 


A gazdasági  növénytani  szak- 
irodalom  fejlesztése  körül  szer- 
zett érdemeket. 

Lovag  Guttenberg  Ármin 
dr.,  udvari  tanácsos,  a wieni 
cs.  kir.  talajmívelési  főiskola 
rendes  tanára.  1917.  évi  már- 
czius  hó  22.-én. 

Hansgirg  A.  db.,  ismert  phy- 
kológus,  a prágai  cs.  kir.  cseh 
egyetem  nyug.  tanára,  Bécs- 
hen,  1917.  évi  február  hó 
15.-én. 

Haraíic  Ambrus,  a lussin- 
piccolói  cs.  kir.  tengerészeti 
iskola  tanára,  1916.  évi  októ- 
ber hó  2.-án  61  éves  ko- 
rában. 

Heering  Vilmos  dr.,  a ham- 
burgi általános  növénytani  in- 
tézet assistense  és  múzeum- 
őre az  áll.  herbáriumnak,  a 
nyugati  harcztéren  1916.  évi 
május  hó  26.-án  hősi  halált 
halt. 

Hesse  Oswald  dr.,  udvari 
tanácsos,  gyárigazgató,  1917. 
évi  február  hó  10.-én  a Stutt- 
gart melletti  Feuerbachban. 

Kny  Lipót  dr.,  titkos  kor- 
mánytanácsos, a berlini  kir. 
tudományegyetemen  a növény- 
anatómia  és  növényélettan  s 
a kir.  mezőgazdasági  főisko- 
lán a botanika  ny.  tanára, 
1916.  évi  június  hó  26.-án  75 
éves  korában. 

Kocsis  István,  a budapesti 
m.  kir.  vetőmagvizsgáló  állo- 
más alkalmazottja,  szorgalmas 
és  lelkes  növénygyüjtő,  1916. 
évi  szeptember  24.-én. 

Llerssen  Keresztély  dr.,  a 
königsbergi  egyetem  nyug.  bo- 
tanikai tanára  s igazgatója  a 
növénytani  intézetnek  és  bota- 


Verblichene  hat  sich  auf  dem 
Gebiete  dér  landwirtschaftli- 
chen  Botanik  grosee  Verdienste 
erworben. 

Hofrat  Dr.  Hermann  Ritter 
v.  Glttfnberg,  o.  Prof es sor 
an  dér  K.  k.  Hochschule  für 
Bodenkultur  in  Wien,  am  22. 
Márz  1917. 

Dér  bekannte  Phykologe 
Dr.  A.  Hansgirg,  em.  Profes- 
sor  dér  K.  k.  böhm.  Univer- 
eitat  in  Prag,  am  15.  Feber 
1917  in  Wien. 

Ambrosio  Haracic,  Professor 
an  dér  K.  k.  nautischen  Schule 
in  Lussinpiccolo,  am  2.  Ok- 
tóber 1916  int  Altér  von  61 
Jahren. 

Dr.  Wilhelm  Heering,  Assi- 
stent  am  Institut  für  allge- 
meine  Botanik  und  Kustos 
am  Herbárium  in  Hamburg, 
ist  am  26.  Mai  1916  auf  dem 
westl.  Kriegsschauplatze  ge- 
fallen. 

Hofrat  Dr.  Oswald  Hesse, 
Fabriksdirektor,  am  10.  Feber 
1917  in  Feuerbach  bei  Stutt- 
gart. 

Geh.  Reg.-Rat  Dr.  Leopold 
Kny,  Professor  dér  Pflanzen- 
Anatomie  u.  Physiologie  an 
dér  Königl.  Universitát  und 
Prof.  d.  Botanik  an  dér  Königl. 
Landwirtschaftl.  Hochschule  i. 
R.,  in  Berlin  am  26.  Judí  1916 
im  75.  Lebensjahre. 

Stephan  Kocsis,  angestellt 
a.  d.  Köuigl.  ungar.  Samen- 
kontroll-Station  in  Budapest, 
fleissiger  Pflanzensammler,  am 
24.  September  1916. 

Dr.  Christian  Luerssen,  em. 
Professor  dér  Botanik  a.  d. 
Königl.  Universitát  u.  Direktor 
des  botan.  Instiuts  u.  Gartens 


312 


nikus  keltnek,  1916.  évi  július 
hó  3.-án  Charlottenburgban. 

Massee  György,  a kewi  kir. 
botanikus  kert  assistense,  1917. 
évi  február  hó  17.-én  67  éves 
korában. 

Olivér  Dániel,  a londoni 
egyetem  nyugalmazott  tanára, 
1916.  évi  decz.  hó  1 6.-án  Ke  wban. 

Pantocsek  József  dr.,  tisz- 
teletbeli megyei  főorvos,  a po- 
zsonyi kir.  áll.  kórház  nyug. 
igazgatója,  1916.  évi  szeptem- 
ber hó  4.-én  Tavarnokon,  életé- 
nek 70.  évében.  (Bővebb  meg- 
emlékezés e lap  213.  oldalán). 

Pearson  Henrik  W.  dr.,  a 
South  African  College  botani- 
kai tanára  s a növény  kert 
igazgatója  Cape  - Town  - bán, 
1916.  évi  november  hó  3.-án 
47  éves  korában. 

Procopp  Jenő  dr.,  orvos  és 
lelkes  botanikus,  1916.  évi 
augusztus  hó  11.-én  Kőbányán, 
életének  72.  évében. 

Raciborski  Maryan  dr.,  a 
krakói  cs.  kir.  egyetemen  a 
botanika  tanára  s a növény- 
kert igazgatója,  1917.  évi  már- 
czius  hó  végén. 

Rehm  Henrik  dr.,  neves  my- 
kológus,  kir.  titkos  egészség- 
ügyi  tanácsos,  a München  mel- 
letti Neufriedenheimben  88 
éves  korában. 

Sabransky  Henrik  dr.,  kör- 
orvos Söchauban  (Stájerország), 
1916.  évi  deczember  hó  29.-én, 
hivatásának  gyakorlása  — egy 
katona  orvosi  kezelése  — köz- 
ben szerzett  betegségében,  52 
éves  korában. 

A megboldogult  hazánkfia 
hervadhatatlan  érdemeket  szer- 
zett magának  úgy  szülővárosa 


in  Königsberg,  am  3.  Juli 
1916  in  Charlottenburg. 

Georg  Massee,  Assistent  am 
Königl.  botanischen  Garten  in 
Kew,  am  17.  Feber  1917  im 
Altér  von  67  Jahren. 

Dániel  Olivér,  em.  Profes- 
sor  dér  Botanik,  in  Kew  bei 
London,  am  16.  Dezember  1916. 

Dr.  Josef  Pantocsek,  Hon.- 
Komitats  - Physikus.  Direktor 
des  Pozson}Ter  königl.  Staats- 
krankenhauses  i.  R,  am  4. 
September  1916  in  Tavarnok  im 
Altér  von  70  Jahren.  (Nach- 
ruf  auf  S.  213  dieser  Nummer.) 

Dr.  Henry  W.  Pearson, 
Professor  dér  Botanik  a.  d. 
South  African  College  und  Di- 
rektor des  botanischen  Gartens 
in  Cape-Town,  am  3.  November 
1916  im  47.  Lebensjahre. 

Dr.  Eugen  Procopp,  Arzt  u. 
begeisterter  Botauiker,  am  11. 
August  1916  in  Steinbruch  bei 
Budapest  im  Altér  von  72 
Jahren. 

Dr.  Maryan  Raciborski,  Pro- 
fessor d.  Botanik  an  dér  K. 
k.  Universitat  und  Direktor 
des  botanischen  Gartens  in 
Krakau  Ende  Márz  d.  J.  1917. 

Dér  verdiente  Mykologe 
Dr.  Heinrich  Rehm,  königl.  geh. 
Medicinairat  in  Xeufriedenheim 
(bei  München),  im  Altér  von 
88  Jahren. 

Dr.  Heinrich  Sabransky,  Di- 
striktsarzt  in  Söchau  (Steier- 
mark),  ist  am  29.  Dez.  1916 
einer  Krankheit,  die  er  sich 
bei  Behandlung  eines  Soldaten 
zugezogen  hatte,  erlegen. 

Dér  Verstorbene,  ein  ge- 
bürtiger  Ungar,  hat  sich  so- 
wohl  um  die  Erforschung  dér 


313 


(Pozsony),  valamint  később 
Stájerország  nyugati  része  fló- 
rájának felkutatása  körül,  fő- 
képpen azonban  alapos  és 
lelkiismeretes  Rubus- tanulmá- 
nyai révén. 

Schubert  0.  dk.,  a geisen- 
heimi  szőlőnemesítő  állomás 
assistense,  1916.  évi  szeptem- 
ber hó  18.-án,  az  oroszok  ellen 
vívott  karczban  szerzett  sebe 
sülése  következtében. 

Torges  Emil  dk.,  vveimari 
főtörzsorvos  s híres  Calama- 
grostis- kutató,  1917.  évi  már- 
cius hó  23.-án  86  éves  borában. 

Volkf.xs  György  dk.,  a ber- 
lini kir.  egyetem  tanára  és  a 
dahlemi  kir.  botanikai  mú- 
zeum őre,  1917.  évi  január  hó 
I O.-én. 

Lovag  Wiesner  Gyula  dk.. 
udvari  tanácsos,  a wieni  cs. 
kir.  tudományegyetem  növény- 
élettani  intézetének  igazgatója 
s a növéuyanatomia  és  phy- 
siológia  nyug.  tanára,  1916. 
évi  október  . hó  9.-én  79  éves 
kora bán. 

Zacharias  Ottó  dr.  tanár, 
a plöni  (Schleswig  - Holstein) 
biológiai  állomás  megalapítója 
és  igazgatója,  az  1916.  év 
folyamán  Kiéiben  70  éves  ko- 
rában. 

Zmuda  Antal  dr.,  a krakói 
tudományegyetem  as-istense, 
mint.  tartalékos  hadnagy  a 
bakteriológiai  laboratóriumhoz 
beo-ztva,  Medgyesen  1916.  évi 
deczember  hó  15.-én  28  éves 
korában  szerencsétlenség  kö- 
vetkeztében (egy  carbolsav- 
tartály  esett  rá). 


Flóra  seiner  Vat-rstadt  (Po- 
zsony), spater  um  jene  West- 
steiermarks,  in  erster  Linie 
aber  durcli  seine  gründlichen 
und  gewissenhaften  Rubns- 
Studien  unvergiingliche  Ver 
dienste  erworben. 

Dr.  0.  Schubert,  Assistent 
dér  Rebenveredelungsstation  in 
Geisenheim,  am  18.  September 
1916  infoige  einer  Verwun- 
dung  im  Kampfe  mit  den 
Russen. 

Dér  bekannte  Calamagrostix- 
Forscher  Dr.  Emil  Torges, 
Oberstabsarzt  in  Weimar,  am 
23.  Márz  1917  im  Altér  von 
86  Jahren. 

Dr.  Georg  Volkens,  Pro- 
fessor  a.  d.  Königl.  Universitat 
in  Berlin  und  Kustos  am  Kgl. 
botanischen  Museum  zu  Dah- 
lem,  am  10.  Jiinner  1917. 

Hofrat  Dr.  .Július  Ritter  v. 
Wiesner,  cm.  Professor  dér 
A n atomié  u.  Physiologie  d«*r 
Pflanzen  und  Direktor  des 
Pfianzenphysiologisehen  Insti- 
tuts  dér  K.  k.  Universitat  in 
Wien,  am  9.  Október  1916  im 
79.  Lebensjalire. 

Prof.  Dr.  Ottó  Zacharias, 
Begründer  u.  Direktor  dér 
Biologischen  Station  zu  Plön 
(Schleswig-Holstein),  im  Laufe 
des  Jahres  1916  in  Kiél  im 
Altér  von  70  Jahren. 

Dr.  Anion  Zmuda,  Assistent 
a.  d.  Universitat  in  Krakau, 
als  Leutnant  i.  R.  dem  Bak- 
teriul. Laboratórium  zugeteilt, 
verunglückte  (ein  Carbolsáure- 
gefáss  tiel  auf  ihn)  in  Med- 
gyes  (Si  eben  bű  rgen)  am  15. 
Dezember  1916  im  28  Lebens- 
jahre. 


21 


314 


Értesítés. 

Értesítjük  igen  tisztelt  elő- 
fizetőinket, hogy  a háború  szülte 
drágaság  miatt  tetemesen  meg- 
szaporodott nyomdai  költségek 
lapunk  előállítását  lényegesen 
megdrágították,  mely  körül- 
mény kényszere  alatt  kényte- 
lenek vagyunk  mi  is  a folyó- 
irat előfizetési  árát  felemelni. 


A következő  számmal  kez- 
dődő XVI.  (1917.)  évfolyam, 
valamint  az  ezután  következő 
évfolyamok  előfizetési  ára  en- 
nélfogva : 

belföldön  és  Ausztriá- 
ban ...  ...  ...  ...  K 14 — 
Németországban  ...  « 1450 
egyéb  külföldön  pedig  « 15. — 

lesz  évfotyamonkint. 

Felkérjük  ennélfogva  azokat 
az  előfizetőinket,  akik  az  1917. 
évfolyamra  már  előzőleg  a régi 
előfizetési  árat  bektildötték, 
Imgy  az  árkülönbözetet  utólag 
beküldeni  szíveskedjenek. 

A kiadó. 


- Mitteilung. 

Da  die  durch  den  Krieg 
hervorgerufene  Teuerung,  wel- 
che  aucli  eine  Preissteigerung 
dér  Druekereierzeugnisse  mit 
sieh  gebraeht  hat,  die  Her- 
stellungskosten  unserer  Zeit- 
schrift  wesentlicli  erhöht  hat, 
sind  auch  wir  unter  dem  Drucke 
dér  Verhaltnisse  gezwungen, 
die  Abonnementspreise  zu  er- 
hölien. 

Dér  Abonnementspreis  wird 
für  den  mit  dér  nachsten  Num- 
mer  beginnenden  XVI.  (1917) 
und  die  folgenden  Jabrgiinge : 

für.  das  Inland  (inkl. 

Österreich)  ...  ...  K 14. — 

für  Deutsehland « 14.5o 

fürdasübrigeAusland  « 15. 

pro  Jalirgang  betragen. 

Wir  ersuchen  desluüb  jene 
unserer  Abonnenten,  die  für 
den  Jalirgang  1917  scltonvor- 
her  den  früheren  A bon  nemen  ts- 
betrag  eingesandt  habén,  die 
Differenz  nachtraglich  einzu- 
senden. 

Dér  Herausgeber. 


Az  előfizetéseket  (egész  évre  belföldön  és  Ausztriában  14  kor., 
Németországban  14  kor.  50  fill.,  egyéb  külföldön  15  kor.)  s kéz- 
iratokat kérjük  a lap  kiadójának  czímére  (Dr.  Deoen  Árpád,  Buda- 
pest VI.,  Városligeti  fasor  20/b.  sz.  a.)  küldeni. 

Praenumerationen  (ganzjáhrig  für  das  Inland  und  für  Öster- 
reich 14  Kronen,  für  Deutsehland  14  Kronen  50  Heller,  für  das 
übrige  Ausland  15  Kronen)  und  Manuskripte  bitien  wir  an  den 
Herausgeber  des  Blattes  (Dr.  A.  v.  Degen,  Budapest  VI.,  Város- 
ligeti  fasor  20/b.)  zu  adressieren. 


315 


A budapesti  m.  kir.  állami 
vetőm  átvizsgáló  állomás  kiadá- 
sában megjelenő : 

Magyar  fiivek  gyűjteménye 

czíiiuí  gyűjteményből  megje- 
lent a Vili.  csomag  (50  szám- 
mal); kapható  a nevezett  inté- 
zetben (II.  kér.,  Kis  Rókus- 
utcza  15). 

Ára  : belföldön  10  kor. 
külföldön  15  kor. 

(a  szállítási  költségen  kívül). 

A Vili.  kötet  tártaim 

351.  Typhoides  arundiimcea  (L.)  Mncli. 
var.  picta  L. 

352.  (252b.)  Stipa  longifolia  Borb. 

353.  (58b. í Heleocliloa  alopecuroides 
(IMII.  et  Mitterp.)  Hőst. 

354.  (1071).)  Plilenm  Michelii  All. 

355.  Calainagrostis  negleeta  (Ehrh.)  I’. 
Beauv. 

356.  1 153b.|  Calainagrostis  varia  (Ehrli.) 
Sclirad. 

357.  (158b.)  Weingártnoria  canesoens 
(L.)  Bernh. 

358.  Avenastrum  pubescens  iHuds.) 
Jess.  f.  diantba  Henff. 

359.  (165b.)  Avenastrum  planieulme 
(Schrad.)  Jess. 

360.  (1  íOb.)  Sesleria  Heufleriana  Scliur. 

361.  |140c.)  Sesleria  Heufleriana  Schur. 

362.  Sesleria  kalnikensis  Jáv. 

363.  (212b.)  Eragrostis  pilosa  (L.i  Beauv. 

364.  Koeleria  Rochelii  Sehur. 

365.  Koeleria  rigidula  Síink. 

366.  Koeleria  pubiculmis  (Hack.) 

367.  (146b.)  Koeleria  gracilis  Pere. 

368.  Koeleria  colorata  (Heuff.) 

369.  Koeleria  colorata  (Heuff.) 

370.  Koeleria  gracilis  Pere.  forma  ad 
var.  coloratain  (Heuff.)  vergens. 

371.  Koeleria  maioriflora  (Borb.) 

372.  Koeleria  maioriflora  (Borb.)  f.  an- 
gustiglumis  Doni. 

373.  Koeleria  arenicola  (Dóm.) 


Von  dem  im  Verlage  dér 
kön.  ung.  Samenkontroll-Station 
in  Budapest  unter  dem  Titel : 

Gramina  hungaríca 

erscheinenden  Kxsiccaten-Wer- 
ke  ist  nunmehr  auch  Faszikel 
\ 1 1 1 (50  Xummern)  ersehionen : 
erhaltlich  bei  dem  genannten 
Institute  (II.,  Kleine  Rochus- 
Gasse  15). 

Preis:  im  Inlande  10  Kron. 

im  Auslande  15  Kron. 
(ansser  den  Transportspesen). 

a — Index  tömi  VIII. 

374.  Koeleria  sabulosa  Xobis. 

375.  (149b.)  Koeleria  phleoides  (Vili.) 
Pere. 

376.  Briza  albida  (Lej.) 

377.  Daetylis  abbreviata  (Drejer). 

378.  Daetylis  maritima  (Hallier). 

379.  (76b.)  Poa  alpina  L. 

380.  (76c.)  Poa  alpina  L. 

381.  Poa  caesia  Sm. 

382.  Poa  Furkotae  Deg. 

383.  (327b.)  Festuca  ovina  L. 

384.  (175b.)  Festuca  valesiaca  Scldeich. 

385.  Festuca  valesiaca  Schleich.  f.  bana- 
tica  Nob. 

386.  (38b.)  Festuca  pseudovina  (llack.l 

387.  Festuca  rupicola  Heuff. 

388.  (39b.)  Festuca  sulcata  (Hack.)  Nym. 

389.  Festuca  hispida  (Hack.) 

390.  (173b.)  Festuca  Wagneri  Nob. 

391.  (180b.)  Festuca  amethystina  1,. 

392.  (186b.)  Festuca  rubra  L. 

393.  Festuca  pratensis  Huds.  f.  aristata 
Hack. 

394.  Festuca  aspera  (Mutel). 

395.  Festuca  bracliystachys  (Hack.) 

396.  (196b.)  Festuca  pseudolaxa  Schur 

397.  (340b.)  Agropymn  caesium  Presl. 

398.  Agropyron  trichophoruin  (Link). 
Hicht.  f.  tluminense  Deg. 

399.  Hordeum  secalinum  Schreb. 

400.  (2941).)  Hordeum  maritimum  Witb. 


21* 


316 


A budapesti  m.  kir.  állami 
vetömagvizsgáló  állomás  kiadá- 
sában megjelenő: 

Magyar  sáslélék,  szittyófélék, 
gyékényfélék  és  békabuzogányfélék 
gyűjteménye 

czimü  gyűjteményből  megje- 
lent a IV.  csomag  (50  szám-  . 
mai);  kapható  a nevezett  inté- 
zetben (II.  kér.,  Kis  Rókus- 
uteza  15). 

Ára  : belföldön  15  kor. 
külföldön  20  kor. 
a szállítási  költségen  kívül). 

A IV.  kötet  tartalma. 

151.  Carex  Goodenowii  Gay  var.  poly- 
gama  Peterm. 

152.  Carex  melanostnehya  (Ueelitr.). 

153.  Carex  őrivé torum  Poll. 

154.  Carex  caryophyllea  Lat. 

155.  a,  b.  Carex  traehyantha  Doni. 

156.  Carex  Hostiana  D.  C. 

157.  Carex  nutans  Hőst. 

158.  Carex  bírta  L. 

159.  Carex  hirta  L. 

160.  Luzula  Porsteri  (Sin.)  1).  C. 

161.  Luzula  luzulina  (Vili.)  L).  T.  et 
Sarntli. 

162.  Luzula  luzulina  (Vili.)  D.  T.  et 
Sarnth. 

163.  Luzula  pilosa  (L.)  Willd. 

164.  Luzula  pilosa  (L.)  Willd. 

165.  Luzula  nemorosa  (Poll.)  E.  Moy. 

166.  Luzula  nemorosa  (Poll.)  E Moy. 
var.  parviflora  Dőli. 

1 »-7.  Luzula  euprina  Rocli. 

168.  Luzula  silvatiea  (Huds.)  (iáiul. 

169.  Luzula  spadieea  (All.)  Lám.  et  1).  (’. 

170.  Luzula  spicata  (L.)  Lám.  et  I).  C. 

171.  Luzula  campestris  (L.)  I).  C. 

172.  Luzula  campestris  (L.)  D.  C. 

173.  Luzula  pallescens  (Wablbg.)  Hess. 

Meg’elent : 1917  aug.  bú  10.-én. 


Von  dem  im  Verlage  dér 
kön.  ung.  Samenkontroll-Station 
in  Budapest  unter  dem  Titel 

Cyperaceae,  Juncaceae,  Typhacese 
el  Sparganiaceae  hungaricae 
exsiccatae 

erscheinenden  Exsiccaten-Wer- 
ke  ist  nunmehr  aueh  Faszikel 
I\'  (50  Nummern)  erschienen; 
erhiiltlieh  bei  dem  genannten 
ínstitute  (II.,  Kleine  Rocbus- 
(íasse  15). 

Preis : im  Inlande  15  Kron. 

im  Auslande  20  Kron. 
(ausser  den  Transportspesen). 

— Index  tömi  IV. 

174.  Luzula  sudetica  (Willd.)  1).  C. 

175.  Luzula  multiflora  (Ehrli.)  Lej. 

176.  Luzula  multiflora  (Ehrli.)  Lej. 

177.  Juncus  bufonius  L. 

178.  Juncus  sphaerocarpus  Nces. 

179.  Juncus  Tenageia  Ehrli. 

180.  Juncus  trittdus  L. 

181.  Juncus  squarrosus  L. 

182.  Juncus  eompressus  Jacq. 

183.  Juncus  eompressus  Jacq. 

184.  Juncus  Gerardi  Lois. 

185.  Juncus  tenuis  Willd. 

186.  Juncus  ílliformis  L. 

187.  Juncus  glaucus  Ehrli. 

188.  Juncus  glaucus  Ehrli. 

189.  Juncus  effusus  L. 

190.  Juncus  conglomeratus  L. 

191.  Juncus  conglomeratus  L. 

192.  Juncus  maritimus  Lám. 

193.  Juncus  suhnodulosus  Schrk. 

194.  Juncus  Rocholianus  Scluilt. 

195.  Juncus  alpinus  Vili. 

196.  Juncus  fusco  ater  Sclireb. 

197.  Juncus  atratus  Krock. 

198.  Juncus  lampocarpus  Ehrli. 

199.  Juncus  lampocarpus  Ehrli. 

200.  Juncus  triglumis  L. 

Erschienen:  am  10.  Aug.  1917. 


P ÁLLÁS  RÉSZVÉNYTÁRSASÁG  NYOMDÁJA  BUDAPESTEN  . 


Magy.  Botan.  Lapok  t , u v,,  „ _ 4„ 

Ungar.  Botan.  Blatter  ) ’ ahr"-  • 191o.)  evf.  Nr.  b— 11.  sz. 


Tab.  No.  V.  sz.  tábla. 


Magy.  Botan.  Lapok  < j ahr?.  XV.  (1916.)  évi.  Nr.  6-12.  ez. 
Ungar.  Botan.  Blatter  ) 


Tab.  No.  VI.  sz.  tábla. 


(I! 

i 


Ad  nat.  delin.  Győrffy.