Skip to main content

Full text of "Magyar tájszótár : a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából"

See other formats 


T^S* 


W^'f^ix^ 


m 


K    \  l  Wr\TPQ 


7  ,v 


M 


t   V 


m  l 


n 


Va 


Wk 


l'r'lTii 


lírái 


ÍWiV 


/»  i 


w^ 


ml 


'i 


V     V»' 


I\    £ 


3?3. 


f    f 


MAlíYAK  TAJSZOTAR. 


A    MAGYAR  TUDOMÁNYIG    AKADÉMIA    MEGBÍZÁSÁBÓL 


SZERKESZTETT! 

SZINNYEI JÓZSEF 

BQY*TRMI   TANÁR    A   M.   T.   AKADÉMIA   R    TAGJA.  ^  £ 


í 


MÁSODIK    KÖTET, 
ó— zs. 


<u 


BUDAPEST, 
ö  0  R  N  Y  A  N  S  Z  K  Y     VIKTOI!     KIADÁS 

1897— 1901 


V 


(I.  II. 


Ó.  Ó  pénz:  régi  pénz  (Tolna  m.  Paks  Nyr. 
XX  11.430). 

ó-user:  zsibvásár  (Saékelyfóld  Tsz.;  Három- 
nak m.  MNy.VI.328.  345;  Nyr.  V.90).  Az  ősze- 
ren  vette  (Kolozsvár  Szinnyei  József). 

ÓBITOZ :  óbégatva  ordítoz.  Ekezdett  a  hócsön- 
szakállu  akkorán  óbitoznya,  hocs  csak  u  harsogott 
bele  az  erdü  (Göcsej  Nyr.  11.371). 

OBSIT  (opsét  Kalocsa  vid.  Hilye  puszta  Nyr. 

ÓCSÁROL  (ócsáü  Palócság  Kassai  J.  Szó- 
kön^-  11.418). 

OCSENÁS:  hitvány  (Félegyháza  Nyr.  V.  130). 

ÓCSKA  (dvicskd  Palócság  Nyr.  XXII.528). 

OCSMÁNGOL:  mocskol,  rútít  (Szatmár  m. 
Kapnik  vid.  Nyr.  11.236). 

OCSMÁNYOL:  N  (Szatmár  m.  Kapnikbánya 
és  vid.  XvK.  11.379;  —  talán  sajtóhiba  ocsmán- 
gol  helyett,  vö.  Nyr.  11.236). 

OCSMÁR:  ocsmány  (Komárom  m.  Kürth  Nyr. 

XIX. 188). 

OCSMÁROL:  ócsárol  (Komárom  m.  Kürth 
Nyr.  XIX.188;  Torda-Sz.-László  Borbély  József). 

OCSMONDA  (ocsonda  Tata  vid.  Nyr.  V.474): 

ronda,  rút,  undok  (Fehér  m.  Nyr.  IX.284;  Kis- 

Kúnsag  Nyr.  IV.42;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.333; 

.ryháza    Nyr.    V.130;    Kecskemét    Csaplár 

Benedek). 

OCSPONDÁR:  ocsmány,  rút  (Qömör  m.  Nyr. 

XXIII 

OCSÚ  (Balaton  mell.,  Tolna  m.  Tsz.;  Csalló- 

Csaplár  Benedek;  Palócság  Nyr.  XXI.460; 

XXII.78;  Kecskemét  Csaplár  Benedek;  Szentes 

^■p.  VIII.331;  Békés  m.  Balog  István;  Szeged, 

már  vid.,  Székelyföld  Tsz.;   oes'ő  Palócság 

M^  XXI.460;  ocsó  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 

Hont  m.  Nyr.  V.474;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 

-,6;ec*n  Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XX1I.144; 

:iBae  Nvr.  XV  1.432;  ucsu  Veszprém  m. 

Devecser  Nyr.  XVIII.479;  Somogy  m.  Nyr.  XIV. 

432;  Székelyföld  Tsz.  373a;  Kiss  Mihály,  Oyórffy 

Iván;  Háromszék  m.  Vadr.;  Nyr.  IV.478;  Három- 

azék  m.  Uzon  Nyr.  IX.40;   Erdóvidék  Nyr.  IX 

WMIU  :  KA0T1B  TUIZÚTA*  H. 


42;  Csík  m.  Gyergyó  vid.  Nyr.  IV.283;  Moldva, 
Klézse  Nyr.  VI.374;  ucsú  Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.483 ;  uócsuő  Soprony  m.  Horpács  Csapodi  Ist- 
ván (Nyr.  XIV .432.  kevésbbé  pontos  hangjelö- 
léssel: ócsó]):  a  gabonának  szóráskor  v.  rostá- 
láskor maradt  szemetje,  hulladéka;  gabona  alja, 
szemetes  gabona. 

OCSTJD-IK  Ckiúcsúd-ik  Kalotaszeg,  Zsobok 
Melich  János;  ucsuod-ik  Székelyföld  Kriza;  Há- 
romszók m.  Vadr. ;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  487). 

ki-úcsúdik :  kigyógyul  az  elmebajból  (Kalota- 
szeg, Zsobok  Melich  János). 

ODA.  Odánok:  oda.  Mikor  ódának  értem,  hát 
béon  én  lészátom  (Göcsej  Nyr.  11.86).  Gyere  te 
ide;  innejd  odánok  éppeg  ollan  messzi  van,  mind 
onnajd  idánok  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.468). 
Ekeszte  magát  idánok-odánok  rángotnya  (Göcsej 
Nyr.  U.371). 

[Szólások].  Odáig  van:  oda  van,  el  van  ájulva, 
halálán  van  (Veszprém  m.  Nyr.  11.134). 

oda-s-tova :  ide-s-tova  (Göcsej  Nyr.  XTV.452). 

oda-toa :  itt-ott  Tisztára  kipusztút  a  riepa, 
csak  oda-toa  maratt  egy  kevis  belüllö  (Göcsej 
Nyr.  XTV.452). 

oda-valósi  (Göcsej  Budenz-Album  162;  Ipoly 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.574;  oda-valusi 
Göcsej  Nyr.  XIV.  167):  odavaló  [vö.  hová-valási, 
ide-valósi). 

ODÁBB  (odébb  Göcsej  Tsz.;  Hegyalja  Kassai 
J.  8zókönyv  H.386;  Szatmár  Nyr.  IX.264;  odébb 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.422):  tovább  (Göcsej  Tsz.). 
Osztafí  odéb  mentek  (Gömör  m.  Vály  Nyr.  XXIII. 
236).  Mongya,  bátyám,  odább  a  mesit^  Hogy  mon- 
hatnáin,  mikor  nem  tudom  odább  t  ^Göcsej  Nyr. 
XTV.452). 

[Szólások].  Odébbion  az  úr:  menjen  odább 
(Hegyalja  KassáTTT  BzóKöüy v  TV.8). 

ODÉBBACSKA:  kissé  odább  (Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XVII.564). 

[ODÉBBADJ  (ode*bbdd  Gömör  m.  Vály  Nyr. 
XXIII.236;  odébbat  Székelyföld  Gyórffy  Iván): 
kissé  odább,  tovább,  később.  Odébbdd  ék  kicsit 
mémmig  csdk  elhdjit  Krisztus  ur*ónk  ész  szemit 
(Gömör  m.  Vály  Nyr.  XXIII.236). 

1 


ODÉKLÁL-OPLINO 


ófrál-ok 


ODBKLAL:  sokáig  téüenül  áll  (pl   a  ki  nem 
hídja,  mibe   kezdjen)  (Fölsö-Csallóköz  Nyr.  IX 
282)  |vö.  módikid!]. 

ODOLI:  idumUilun.  Odoli  egy  ember  (Oyór  m. 
Tti.). 

ODOR,  XTDOB:  1.  öblös  üreg.  Nagy  a  viz 
odra:  a  vismosta  mélyedés  a  meder  fenekén 
(Székelyföld  Tas.).  Belelépett  a  jég  odrába:  a  hol 
a  patak  jégkérge  be  van  szakadva  (Háromszék 
m.  Oelence  Erdészeti  Lapok  XXII .196);  2.  a 
csűrben  két  felél  levő   oldalrekesz,  a  melybe  a 

Bbonát  rakják  (Erdély  Kassai  J.  Szokom  v  II 
9;  415;  Székelyföld  Tsz.;  Kassai  J.  Szókönyv 
1  .312;  Kiss  Mihály,  Györffy  Iván,  Andrássy 
Antal  1848;  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XV. 
886;  Háromszék  m.  Tsz.;  Nyr.  V.90;  Vadr., 
Csík  m.  Tsz.).  A  csürinek  széles  a  szérűje  $  az 
odrának  nagy  a  réve  (Székelyföld  Nvr.  IX.  176). 
Két  egész  odor  gabonája  lett  (Háromszék  m. 
Kováazna  Butyka  Boldizsár);   3.  padlás,    pajta 

Íadlása,  szénapadlás  (Székelyföld  Köváry  László 
842;  8zékely-Keresztúr  Nyr.  XXII.335;  Székely- 
Udvarhely  Vozári  Erzsike;  Csík  m.  Czimmer- 
mann  János).  Meghált  az  udorba  egy  kicsi  poros 
szénán  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  484); 
4.  oldaldeszkája  az  ágynak.  Az  ágy  udorára  ül 
(Udvarhely  m.  Király  Pál)  [vö.  áyy-odra]. 

[Közmondások].  Vires  udor,  vires  pajta,  vires 
erűén  (Udvarhely  m.  Nyr.  V.569). 

ODROS:  nagybélú,  nagyehetó  (Székelyföld 
Tsz.;  Györffy  Iván). 

[ODROZ]. 

[be-odros]. 

(Szólások].  A  viz  beodrozta  magát :  hosszú  mé- 
lyedést mosott  a  medre  fenekén  (Székelyföld 
Tsz.  273b). 

ODU  (adu  Zala-Szántó  Halász  Ignác;  odú  Duna 
mell.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.8;  Balaton  mell. 
Tsz.;  odú  Palócság  Nyr.  XXI.460;  odv  Palócság 
Nyr.  XXI.460;  Székelyföld  Tsz. ;  udn  Székelyföld 
Kriza;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  474; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.483;  Moldva,  Klézse  Nyr. 
VII .237;  mii-ujába  Kolozsvár  Arany-Gyulai  NGy. 
L466). 

ODVAS  (odvas  Balaton  mell.  Tsz.  17a;  Zala- 
Szántó  Haláss  Ignác]. 

ÓFERA:  adomány,  áldozat  Oyere,  öreg,  ófe- 
rára  (Szabolcs  m.  Dessewffy  Nyr.  XXH.141; 
betlehemjárásban). 

[ÓFÉROL].  |ÍUrt 

be-ófórol:  bejuttat.  Beóférolta  a  jó  helyre 
(Beregazásj  Nyr.  XXV.190). 

OFICÉRQ8:  katonatiszt  (Kaszárnyai  szó  Nyr. 
vTSSB).  * 

OFLING :  pofon  (Hars  m.  Léva  Czimmermann 
János). 


g 


ÓFRÁL  (ofrál  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
IU79;  Tata  Matusik  Nep.  János  ,-,;// 

Zala  m.  Szepezd  Jászság 

kimnach    Ödön):    1.    nzaladgál,    futkos,    kóh, 
csavarog  (Soprony   m.   Kassai  J.  Szókon ,v  in 
196;  Tsz.;  Pertó  mell    MNy.   III .406;  Vas 
Kemenesalja  Tsz.;  Zala  m.  Szepezd  N\ 
287;  Veszprém  m.  Pápa  Nyr.   XVI.575;  Fehér 
m.  Nyr.  V.36;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  II 
279;  Tata  Matautt  Nep.  János  1841 ;  Eger  Kassai 
J.  BsókOnjf  IV.'.M;  a.  ófrál,  úfrái:  teszi  a  azé* 
et,  csapja  a  levet,  udvarol  (Jászság  Kimo 
dön);  8.   ófnil:   kunyorál   |?j   (Knnszentmiklós 
Nyr.  XV.620)  (vö.  lófrál].  . 

ÓFRÁLÓD-IK    (ófróJónnyi) :    eel&üanul    jár 
(Somogy  m.  8zóke-Dencs  Nyr.  HL2 

ÓFRIKÁL:  kószál,  csavarog  (Eger  Kassai    I. 
Szókönyv  III.  196;  IV.9). 

ÓFRINGÁL:  ácsorog,  lézeng  (Knnszentmiklós 
Nyr.  XV.;VJ(»,. 

OGRÁDA:   udvar   (Moldvai    csáng.    Nvr.    X. 
204). 

ÓHATATLAN:  elkerülhetetlen  (Erdély  Sziny- 
nyei  .József).'  Óhatatlan,   hogy  ö"  gyerek  mindig 
les  legyen  [igyl]  (Kecskemét  Simonyi   Zsig- 
mond). 

ÓHÍT  (óhitt):  óhajt  (Tolna  m.  Sár-8z.-Lőrinc 
Nyr.  III.  177;  Hol?  Tsz.). 

[OJIi-IK,  ÓL-IK]. 

el-ojlik  (Somogy  m.  Simonyi  Zs.  Az  analógia 
hatásai  24;  Tüzetes  M.  Nyelvtan   1.427;   el-ólik 
Alföld  Simonyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan    1 
Tisza-Sz.-Imre    Nyr.    IX.  137)  :    elalszik    (pl.    a 
gyertya). 

[OJTÓZ-IK). 

kü-ojtózik:  kisarjazik  (Göcsej  Nyr.  XIV. i 
Akárhogy  kürittyok  is  a  berket,  csak  kiioj- 
tavaszra  (Göcsej  Budenz-Album  159). 

1.  OK:  okosság.  Uaon  okos  fíju^ju^egész, 
gyeörök  cntppagji  (Göcsej  Nyr.  11.178).  Ez  a 
yyertk  fhWUtiCojjan  okkal  néz:  okosan,  értel- 
mesen, figyelmesen  (Tolna  m.  Király  Pál). 
van  okkal,  mind  a  tordai  malac  kosszal  (Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  III.306). 

J Szólások].  Szívesen  teccett  adni,  de  mi 
ddal:  miért?  (Borsod  m.  Szihalom  Ny: 

ok-vetetlen :  1.  minden  szót  megfogadva,  robo- 
tolva dolgozó  eggyügyü  (ember)  (Háromszék  m. 
Tsz.);  2.  okvetetlenül:  hiába,  ügy-é,  hogy  nem  >■ 
tem  el  okvetetlenül?  (Koloss  m.    Zsobok  Melich 
János). 

okvetnólkül :    okvetetlen    (Baranya    m.    Or- 
mányság Nyr.  1.424). 

okul-vetós:    okul-adás.    Azt  veti  okul,    hogy 

_  '  *\ 


OK— OKOS 


OKOSÍT-ÓKUMLAL 


rossz  idő  járt,  tűért  nem  mehetett;  de  ez  hijába- 
való  okulvetés  (Csallóköz,  Kecskemét,  8zókely- 
föld  Csaplár  Benedek). 

\±  OK|. 

ok-högy :  sarkantyú  (Heves  ni.  Névtelen  1840). 

okhögyes :  sarkantyúi  (Heves  m.  Né v telén  1 840). 

[8.  OK]. 

ei-ok:  elérésit  a  füle  mellett.  Á  fia  a  gorof- 
nak  az  ellen  hetediket  elokta  és  at  ütülétten  mik- 
foktón  még  jobban  szerette  a  lányt  (Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  11.131).  Eztet  is  eloki:  ez  sem 
fog  rajta  (Baranya   m.   Ormányság  Nyr.  1.424). 

meg-ok:  kiáll,  eltúr  (Csík   m.   Gyergyó-Ditró 
XI  1.282). 

OK-EK :  okul,  tanul.  Nem  valami  jó  oskolánk 
van;  nem  igen  okik  benne  a  gyerek  (Abaúj  m. 
Sziksió  Király  Pál). 

bele-okik:  beletanul  (Csallóköz  Nyr.  1.280; 
Palócság  Nyr.  XXI.506;  XXII.32;  Székelyföld 
rffy  Iván).  Nem  tud  beleokni.  Maj  csak  bele- 
okik (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.333).  iSTwi  tud  ez 
a  fiú  még  semmit  a  mesterségébúi.  —  Sósé  báncsa, 
maj  beleokik  idővel  (Miskolc  Király  Pál). 

(el-okik). 

[Szólások].  Elokik  rajta  (v.  vmin) :  meg  tudja 
tanulni,  eltalálja  a  nyitját  (Palócság  Nyr.  XXI. 
506;  XXII.33). 

OKA:  1.  két  font  (Baranya  m.,  Ormányság, 
Székelyföld  Tsz.);  2.  pint  (két  icce)  (Baranya 
m.  Ormányság  Tsz.;  Dráva  mell.  Nyr.  V.522); 
3.  icce  [?]  (Bukovina  Nyr.  VI.525). 

OKAJ :  az  a  hely,  hol  a  juhok  a  fejés  előtt 
vannak  (Torda-Aranyos  m.  Qerend   Nyr.  XXIII. 

OKAS:  pintes.  Okás  üveg  (Dunántúl  Nyr.  V.228)' 

(OKÍT). 

beló-okitt :  beletanit.  Jancsi  még  most  ék  kicsit 
nem  igen  járatos  asz  szántásba,  henem  hát  majt 
az  apja  aprádonkéntbeléokittsa  (8zékelyfóldGyórffy 
Iván). 

OKOL:  okul  vet  (Csallóköz  Nyr.  1.280). 

meg-okol :  1.  megfelel  (vmiért  okadólag)  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.340;  Győrffy  Iván).  Csak 
perelj!  Én  megmondtam,  s  a  törvény  előtt  is  meg- 
oklok  érte  (Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XXIII. 
223).  Mégokolok  én  magaméit,  s  lássa  más  és  a 
magáét  (Székelyföld  Fejér  József);  2.  kezeske- 
dik .  vmiért)  (Székelyföld  Tsz. ;  Udvar- 
hely m.  Vadr. ;  Háromszék  m.  Győrffy  Iván); 
8.  megszenved  [?].  Megoklott  (Székelyföld  Tsz. 
274a). 

[OKOS]. 

(Szólások).  Okos  a  maga  hasa  felé:  önzó  (So- 
mogy m.  Sándor  József). 


(OK08ÍT]. 

föl-okosít:  fölvilágosit,  fölnyitja  a  szemét 
(Székesfehérvár  Nyr.  VII.  139;  Veszprém  m. 
Enying  Simonyi  Zsigmond). 

10KT-]. 

(Szólások).  A  maga  oktából:  a  maga  bölcsesé- 
géból,  a  maga  eszétől  [némi  lenéző  mellékérte- 
lemmel]. Annyit  tud  a  maga  oktából  is.  Azt  nem 
éri  föl  a  maga  oktából.  Olyan  ember  ezt  nem  te- 
hette a  maga  oktából.  Mit  csinálna  ott  [vmi  föl- 
BŐbbség  előtt]  szegény  ember  a  maga  oktából! 
(Kis-Kún-Halas  Korda  Imre). 

OKTÁL  (Mátyusfólde  Nyr.  XV1I.623;  oktá 
Soprony  m.  Horpács  Nyr.  XIV.432;  oktály  Hol? 
Tsz.  258a):  1.  oktály:  gabonamérték  (Hol?  Tsz. 
258a);  oktá:  V.  mérő  (Soprony  m.  Horpács  Nyr. 
XIV.432);  2.  oktál:  eggy  helynek  v.  teleknek 
fele  (ses8Ío  octava:  Tallóson  33,  Vezekényen 
28  hold)  (Mátyusfölde  Nyr.  XVH.523). 

OKTALAN.  Oktalan  nagy:  rendkívül  nagy. 
Oktalan  nagy  város  lehet  az  a  Pest  (Erdővidók 
Nyr.  VH1.188). 

OKTALANKOD-EK :  élhetetlenkedik,  ügyet- 
lenkedik (Torda  Nyr.  VIII.  184). 

OKTÁLOS.  Oktálos  gazda :  a  kinek  fél  helye 
v.  telke  (sessio  octava)  van  (Mátyusfölde  Nyr. 
XVU.523). 

OKTATÓ :  tanító  (Gömör  m.  Balog  Nyr. 
XXIII.45). 

OKTI:  oktalan,  ostoba,  féleszű  (Erdóvidék 
Nyr.  VIII.  188). 

OKTÓ  (Háromszék  m.  MNy.  VL226.  343; 
Vadr.;  Erdővidék  Nyr.  VIH.188;  ottó  Háromszék 
m.  MNy.  VI.226.  343):  co. 

OKTONDI:  rv  (Vas  m.  Kemenesalja,  Marcal 
mell.,  Pápa  vid.  Tsz.;  Somogy  m.  Nyr.  X.476; 
Békés  m.  Balog  István;  Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

OKTONDISKOD-IK :  ügyetlenkedik  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

ÓKULA  (Veszprém  m.  Nyr.  1.465;  Hajdú  m. 
Földes  Nyr.  XVI.384;  Hol?  Nyr.  XIX.79;  okula 
Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál):  pápaszem. 


OKULÁRÉ,     OKOHLÁRÉ 
XIX.79). 


cv    (Hol?    Nyr. 


ÓKUMLÁL  ('ókomlál  Palócság  Nyr.  XXI.419; 
XXII.7S;  akumlál  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.501; 
ókornál  [?]  Rozsnyó  Nyr.  VIII.235;  vö.  XVIII. 
501;  ókomlál  Békés  m.  Balog  István;  okumlál 
Gömör  m.  Nyr.  XXIII.45):  nézelődik,  körültekint- 
get, fürkésződik,  vizsgálgat,  kémlelődik,  lesel- 
kedik (Kis-Kúnság  Nyr.  VIII.42;  XV.388;  Xagy- 
Kúnsáíc  Xvr.  11,186;  XVI.432;  XX.45;  Szentes 
Nyr.  \  111.331 ;  Békés  m.  Balog  István;  Palócság 
Nyr.  XXL419;  XXII.78;  Gömör  m.  Nyr.  XVUI. 

1* 


ÓKUMLAI 


ÓLC8A-01 


8 


601;  Rozsnyó  Nyr.  VIII.286;    Rimaazomhat   vi.i 
X.89;XH.834;  Tokaj  öreg 

m.   Bereg-RAkos  ét  vid.  Pap  Károly;   Szilágy- 
8omlyó  Nyr.  XV  1.288). 

ki-ókumlál:  l.  kínéi,  kifürkész,  kitud,  kisüt 
(Orosháza  Nyr.  V  tt  csak  ókumldlni  van, 

de  a  ki  nyilván  hoiaáértendó).  ókumláld  már  ki 

2.  ki- 
essel, kigon.i  Bör  m.  Nyr,  XXlil.-ir, ;  itt 
csak  okumlál  van,  de  a  Ari  nyilván  hoiaáértendó). 

ÓKÜMLALÓD-IK:  nézelódik  (Somogy  in.  Nyr. 
X.476). 

IÓKUMLÁSZ)  ('ókomlász  Palócság  Nyr  XXII 
78):  leskelődő,  ácson: 

ÓL  («í  Soprony  m.  Király  Pál) :  1.  istálló  (Ba- 
ranya m.  Ormányság  Tsi. ;  Palócság  Tsi.;  N\r. 
XXI!  7-;  Boraod  m.  Ethnograplua  VII 7U;  Qömör 

Tsz.);  2.  as  épületnek  vmely  kissebb  és 
különféle  célokra  aiolgáló  elkülönített  része,  pl. 
as  eggy-eggy  házaspár  számán  i  melléképü- 
letben elkülönített  kis  szoba  (Szlavónia  Nyr.  V. 

XXI11.::í< 

OLÁH  [alak  [alak  utánn]  Hunyad  m.LozsádNyT. 
-  478;  olaj  Baranya  m.  Bélyt-  Nyr.  XVI II. 287; 
8seged,  Csanád  m.  Apáca,  Torontál  m.  Monos- 
tor, Majdan  Kálmanv  L.  Szeged  népe  1. 10;  III. 
80.  177;  Koszorúk  11.162;  valá,  valáhúl  Moldvai 
csáng.  Nyr.  X.106;  valáh  Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.490;  váláh  Moldva,  Klézse  Nyr.  XIV.42). 

[oláh-bangó]. 

(Szólások].  Oláhbángóval  fizetett:  hitelbevásá- 
rolt (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

oláh-borsó :  pörköltkávé-szinú  nagyszemú  bab 
(Mánnaros-Sziget  Nyr.  XV1I.93.  176). 

OLAJ  (aiaj  Nyitra  m.   Vág-Hosszúfalu    Nyr. 
75;  ali  Pannonhalma  Nyr.  XII.187;  Pozsony 
m.  Tárnok   Nyr.   V1II.470;  Pozsony  m.  Olgya 
Tolnai  Vilmos). 

OLAJOS  (aléjos  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  VIII. 
470). 

[ÓLAL]. 

be-őlal:  beavat  [vö.  avat  1.]  (Csallóköz  Nyr. 
1.280).  Az  új  hátasokat  az  esketés  után  beóláják 
(Csallóköz  id.  8zinnyei  Józsefné). 

ÓLALKOD-IK  (olálkod-ik  Borsod,  Abaúj, 
Torna,  Zemplén,  Szabolcs  m.  Király  Pál). 

OLASZ  (olosz  Szeged  Nyr.  V.571 ;  Székelyföld 
Oyórffy  Iván). 

olasz-kolbász :  fasirozott  hús  (Kolozsvár  Sziny- 
nyei  József)- 

olasz-tök:  cucurbita  melopepo  (Nógrád  m. 
Nyr.  IV.. 

OLASZKA:  nyári  viola,  szines  ibolya  (chei- 
ranthus  incanua)  (Abaúj  m.  Nyr.  V.272;  Tokaj 


olaaska- virág :    cv  (Hegyalja    Ka 

ÓLC8A  (ölesd):  kamara,  szobácska  (S 
Nyr.  V.12;  Szlavónia,  Kórógy  Nyr.    XXIII 
v  Pál). 

(OLC8ÍT),   ÓCSÍT:   olcsóvá   v.  olcsóbbá  tesz 
\.  A  vdsut  az  ócstí,  ás 
drágít  (Szlavónia  Nvr    \  .12). 

OLCSÓ  (ócsu  Székel  (lyórffy 

Iván;  Háromszék  m.  Vadr. ;  nlcsu  Háromszt 
Tsz.;  olcsú  Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  VII. 
882). 

[OLC8ÓD-IK],  ÓC8ÜOD-IK:  olcsó  V.  olcsóbb 
tessz  (Székelyföld  Kis.s  Mihály). 

[OLCSÚL],  ÓCSIL  (m'égócsil):  <v  (Szlavónia 
Nyr.  XXIII.  1G6.  216). 

OLD  ivódd  meg  a  bogot:  Háromszék  m.  Nyr. 

IX..". 

OLD-EK  (Moldvai  csáng.   Nyr.   IX.530;  ód 
kiód-ik,  megód-ik  Vas  m.  Király  Pál;  Udvai 
m.  Felméri  Lajos;  Háromszék  m.  Vadr.):   oldó- 
dik. 

ki-oldik,  ki-ódik:  kioldódik  (pl.  a  zsák)  (Vas 
m.  Király  Pál;  Udvarhely  m.  Felméri  Lajos). 
Közzs  még,  mer  még  a  malomba  ér,  héccér  oldik 
kii  (Moldvai  csáng.  Nyr.  III.4). 

meg-ódik :  megoldódik.  Megadott  a  szijju  (Há- 
romszék m.  Vadr.  511a). 

OLDAL  (óda,  ódat;  —  óda  Vas  m.  órség  N 
V1I.469;  Tolna  m.  Fölsó-Nyék  Nyr.  VL823;  odal 
Göcsej  Nyr.  XII.47) :  1.  szél.  Az  erdő  oldala  (Nóg- 
rád m.  Tolmács  Nyr.  XV.237);  2.  lejtó  (Tolna 
m.  Fölsó-Nyék  Nyr.  VI.323);  3.  a  hosszú-szekér 
[vö.  nyujtó-rúd]  oldala  (két  hosszú  rúd,  a  m< 
ket  a  végeik  táján  néhány  záp  köt  össze)  (Sop- 
rony m.  Horpács  Nyr.  XIV.432 ;  Csapodi  István) ; 
4.  lajtorja  (Vas  m.  órség  Nyr.  1.422;  VII.469; 
Göcsej  Nyr.  XII.47).  —  ódallag :  oldalt,  oldalvást 
(Háromszék  m.  Gyórffy  Iván). 

[Szólások].  Majd  oldalba  kedvellek:  oldalba 
lek  (Borsod  ni.  Őzlllttlöm  Hyr.  XXV. 525). 

ódal-bahó:  farkas  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
IX.427;  Vadr.;  Rozsondai  József;  Halmágy  Vadr. 
561). 

oldal-bakó:  lehajtó-nélküli  tarisznya,  a  mii) 
leginkább  iskolás-gyermekek    viselnek    (Hajdú- 
szoboszló Nyr.  XVII.  136)  [vö.  2.  bakó]. 

ódá-böroe:  oldalborda  (Érsekújvár  Nyr.  VIII 
282.  332). 

[oldal-borda]. 

[oldalbordás]. 

mög-oldalbordáa  :  oldalba  ver  (Szeged  Csap- 
lár Benedek). 


9 


OLDALAS— OLDALI 


OLDALLAST— OLDOZ 


10 


ódal-gomboló:  [tréf.)  oldalba-ütéa.  ódalgom- 
bolót  adni.  ödalgombolót  kapni  (Háromszék  m. 
Uion  Erdélyi  Lajos). 

mellékszoba  (Székelyföld  Kiás  Mi- 


ódal-koma :  a  fókomán  kívüli  többi  (mellékes) 
koma  v.  a  távollevő  koma  helyettese  (Három- 
asék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

ódal-nyüasgó :  tarisznya  (Székelyföld  Kovács 
János). 

[oldalpáloz). 

el-oldalpáloz:  elsompolyog,  odább  áll.  .No  jól 
trta,  d$ty8Wk~dn  holnap1,  avval  eloMalpálom 
(Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.~" 

ódal-pótlók:  vendégoldal  v.  a  hosszúszekér 
oldala  l?J  (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  VIII.479; 
itt  .ódalpótlék        sarogja'  kétségkívül  hiba). 

oldal-vég :  a  marha  oldalának  végén  levő  jó- 
izú  porcogó  hús  (Székelyföld  Tsz.). 

oldal  sáp  (ódal-záp):  szekéroldal  (szekérlaj- 
torja) foka  (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  VIII.479 ; 
Heves  m.  Csépa  Nyr.  11.380;  Bereg  m.  Som 
Békás8y  Sándor). 

OLDALAS.  Oldaloslag :  oldalt,  oldalvást,  oldal- 
ról (Háromszék  m.  Vadr.  511a). 

[OLDALAZ]. 

kj-ódalaz:  két  oldalról  kicsépel.  A  zsúpnak 
meg  a  kúskának  [?  alkalmasint  hiba  kicskának 
helyett]  valót  nem  agyalik  le,  csak  kiódalazik 
(Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XVI.470). 

[OLDALOAT]. 

mög-ódalgat:  eldönget  (Békés  m.  Balog  Ist- 
ván ;  8zatmár  Nyr.  IX.265  [itt  meg  nélkül,  de  ez 
nyilván  hozzáértendő]). 

OLDALGÓS,  ÓDALGÓS:  egyenetlen,  gidres- 
gödrös,  lejtős,  dülős  (út)  (Szeged  Csaplár  Bene- 
dek; Heves  m.  Névtelen  1840;  Tisza-Dob  Jaksics 
Lajos ;  Abaúj  m.  Szántó  vid.,  Borsod  m.  Miskolc 
vid.  Király  Pál).  Itt  má  nincs  sok  ódalgós  hely: 
a  hol  a  kocsi  oldalogni  szokott  (Eger  vid.  Nyr. 
XVII.477). 

[OLD  ALÍT]. 

el-ódalit :  1.  elillan,  megszökik  (Komárom  m. 
Fúr  Nyr.  XX.479);  2.  elcsen,  ellop  (Békés  m 
Balog  István). 

[OLD ALLAGOS],  ÓDALLAGOS :  oldalt  levó 

oldalvást  levó    (Székelyföld   Csaplár   Benedek; 

omszék   m.    MNy.    VI.343;   Vadr.).   Üdalkost 

(Somogy   m.   Vikár  Béla),   ódÓkost  (Baranya  m. 

Patacs  vid.  Csaplár  Benedek):  oldalvást. 

[OLDALL],  ÓDALL  (o'da//ani  Háromszék  m. 
MNy.  VI.343;  Vadr.  511a;  odarolm  Székelyföld 
Tsz.  [így  a  kéziratban  is,  de  megjegyzendő,  hogy 


a  közlő  az  ó  helyett  is  mindig  o-t  ír);  ódarol, 
ódarolm  Háromsiók  m.  MNy.  VI.343;  Vadr.  511a; 
Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván;  ódáról  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  ódarlim  Háromszék  m. 
Vadr.  511a):  L  féloldalt  jár,  farol  (a  szekér  v. 
a  szán  a  lejtős,  csúszós  úton)  (Székelyföld  Tsz.; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.343;  Vadr.  511a;  Kiss 
Mihály,  Gyórffy  Iván);  2.  oldalt  húzódik  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

el-oldall  (Balaton  mell.  Tsz.;  el-ódát,  el-ódányi 
Dunántúl  MNv.  Y.90;  Veszprém  m.  Csetóny  Nyr. 
V.427;  Fehér  m.  Nyr.  X.189;  el-ódal  Tolna  m. 
Ireg  Király  Pál;  el-ódall,  el-ódall&m  Háromszék 
m.  MNy.  VI.324;  el-odarol  Háromszék  m.  MNv. 
VI.324;  Vadr.;  el-ódarolm  8zékelyfóld  NyK.  X. 
334;  Kiss  Mihály;  el-ódaról  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos):  észrevétlenül,  lassan  elsompo- 
lyog. Kaptya  a  kényeret,  aszta  elódal  vele  (Tolna 
m.  Ireg  Király  Pál). 

meg-ódarol  (meg-oldarolm  Székelyföld  Tsz.): 
oldalba  ver,  eldönget  (Székelyföld  NyK.  X.334; 
Kiss  Mihály). 

[OLDALLAST],    ÓD  ÁLLAST :    oldalt,    oldal- 
1  vast  (Eger  Nyr.  XIX.266). 

[OLDALLÓS],  ÓDALLÓS :  fartatós,  dülős  (út, 
hely)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.343;  Vadr.  511a; 
Gyórffy  Iván). 

[OLDALOG],  ÓDALOG:  1.  folytonosan  félol- 
dalt jár,  hol  erre,  hol  arra  az  oldalra  billen  v. 
csúszik  (a  szekér  v.  a  szán  az  egyenetlen,  gid- 
res-gödrös  v.  lejtős,  csúszós  úton)  (Abaúj,  Borsod 
m.  Király  Pál) ;  2.  az  út  egyenes  vonalától  oldal- 
vást halad  (Abaúj,  Borsod  m.  Király  Pál)';  3.  bo- 
torkál, támolyog,  ténfereg,  hanyagul  ballag  (Abaúj, 
Borsod  m.  Király  Pál;  Bereg  m.  Pap  Károly); 
4.  settenkedik,  lábatlankodik  (Bereg  m.  Pap 
Károly).  Ugyan  ne  odalógj  mindég  itt  a  kezem 
alatt!  (Abaúj,  Borsod  m.  Király  Pál). 

el-ódalog:  észrevétlenül,  lassan  elsompolyog 
(Zala  m.  Nyr.  XIX.528;  Békés  m.  Balog  István; 
Bereg  m.  Pap  Károly). 

OLDALTAG  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.533; 
ódaltag  Háromszék  m.  MNv.  VI.222;  Vadr.  511a; 
ódáitok  Háromszék  m.  MNy.  VI.343;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos):  oldalt,  oldalvást,  ol- 
dalról. 

OLDALVÁST  (ódóvást  Palócság  Nyr.  VI.518). 

[Szólások].  Mell  aktaónk  káveévaó  kéét  ódóvást 
(Palócság  Nyr.  VI.518). 

[OLDL-DJ]. 

ki-ódlik:  kioldozódik  (pl.  a  zsák)  (Bereg  m. 
Király  Pál). 

(OLDOK],  ÓDOK:  oldal  (Baranya  in.  Patacs 
vid.  Csaplár  Benedek). 

OLDOZ  (elo'ífca  Fehér  m.  Sz.-Mihály  Zolnai 
Gyula). 


I! 


OLDOZ-IK-ÓI.MOS 


ÓLMOZ— OLTOTT 


12 


OLDOZ-IK  (óilz-ik  Kunság  N  I 'ezt 

m     Moi  ékelyföld 

GyórfTv    i  Pehér   m    Nyi 

Király   Pál;   Tolna  tn.    Király    Pál;    kiM.- 
(hosasabban  ejtett  dz  hanggal)   Kger  vid. 
W  11  180),  oldozó 

(Szólások].  Ódzik  mán  a  bocskora:  keid  inga* 
domi  aa  elhatároaáaában  (Kunság  N\  r.  X  111.528). 

JOLDOZKOD-IK),  ÓCKOD-IK:  húzódozik,  v<>- 
íodik.  Ha  mán  mindenki  elvállalja  a  fizetést, 
én  h  óckodom  (Gömör  m.  Balog  völgye  Király 
Pál). 

[OLDOZKOLÓD-IK] 

el-óckolódik:  eloldozód  i  rkolódott 

(Mátyusfólde  Kyi    \!  7). 

OLDOZOLÓD-IK]. 

ki-ódzulódik :  kioldosódik  (kötés,  csomó)  (Pan- 
nonhalma Nyr    X 11  187). 


[ÓLKAL  ÓKA  :  ól   (Heves   m.  Gyöngyös  vid. 


Király  Pál). 


OLL-IX:  vedlik  (szárnyas)  (Dráva  mell.  Nyr. 

1  OLLÓ  (álló  Esztergom  Nyr.  IX.540;  Komá- 
rom m.  Perbete  vid.  Gáncs  Géza;  Érsekújvár 
vid.  CzF.;  Zemplén  m.  Szőnyeg  Nyr.  X.325; 
álló  Érsekújvár  Nyr.  VI1I.282):  szelementartó 
szarufák,  a  melyek  a  fölsó  végük  felé  kereszt- 
ben eggymásba  vannak  eresztve  (Balaton  mell. 
Tsz.;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  16). 

(Szólások].  Ollóba  venni:  L  két  keresztbe  ve- 
tett rúddal  fölemelni  (fatörzsököt,  gerendát) ; 
2.  két  felöl  megtámadni  (pl.  két  ember  eggyet, 
két  agár  eggy  nyulat)  (Székelyföld  Tsz.). 

olló-háló :  két  ollószerűen  keresztezett  rúdra 
alkalmazott  merító-háló  (Szeged  Hermán  0.  Ha- 
lászat 

olló-láb:  (faház  része]  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
III.479). 

ollóláb-asár :  (faház  része]  (Vas  m.  őrség  Nyr. 
111.479). 

2.  OLLÓ :  1.  kecskegödölye  (Erdély  Kassai  J. 
Szókönyv  IV.16;  8zékelyföld  Tsz.  [itt  az  olló 
mutató-szó  alatt  .kecskefiú  v.  olv'  másolási  hiba ; 
a  közló  kéziratában  olló  áll|;  Nvr.  IX.  177;  Kiss 
Mihály);  2.  ózfiú  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  (vö. 
kecske-olló,  őz-olló). 

OLLÓZ-IK:  megfiadzik  (kecske)  (Székelyföld 
Tsi.). 

OLLÓDZ-IK  . 

meg-ollődzik :  w  (8iékelyfóld  Hff,  IX  177; 
Gyórffy  Iván). 

ÓLMOS.  Ólmos  eső:  súrú  ködforma  eső,  mely 
azonnal  megfagy  s  az  utat  nagyon  síkossá  teszi 


(Csallóköz  Szinnyei  József;  Borsod  m.  leírtba 
József)*  ólmos  idő:  mikor  I  mos  eső  esik  (Csal- 
ink.* Szimíy^rJozHof;  Abaúj  in.  l'ál). 
Ólmos  út:  ólmos  esótól  támadt  nagyon  bi 
'jégkuie^ol  bevont  út  ilh'ves  m.  Névtelen  1840; 
Abaúj  m.  Király  Pál;  Hegyalja  Kassai   .1.   Szó- 

ÓLMOZ:  a  föl  bocsátott  sárkány  zsinegjét  el- 
fogja s   a   sárkányt   hatalmába  keríti  (Szeged 

Nyr.  VII 

(ÓLOM). 

ólom-madár  :  lassan  járó  (Ipolyság  Czimmer- 
mann  János). 

1.  OLT  (e\ojt  (tüzet,  gyertyát|  Somogy  m. 
Szenna  Király  Pál). 

2.  OLT:  megaludtat  (tejet)  (Húromszók  in 
MNy.  Vl.i'.lti). 

(OLTALMAZKOD-IKI,  ÓTALMAZKOD-IK : 
óvja  magát.  Nagyon  kell  ótalmazkodnom  (Békés 
m.  Nyr.  XIV.44). 

[OLTÁR]. 

ótór-bütü:  oltár  oldal  vége  (Székely  föld  Andrássy 
Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  V1.343). 

[OLTÁS],  ÓTÁS:  fülözetlen  édes  tejből  készült 
túró  (Kecskemét  vid.  Tsz.). 

OLTÓ  (ótó,  ojtó):  szer,  melyet  a  tejbe  tesz- 
nek, hogy  megaludjék  (szopós  borjúk,  bárányok, 
gödölyék  stb.  megszárított  gyomrából  k 
összetúrósodott  tej  sóval  keverve)  (Csallóköz  id. 
Szinnyei  Józsefnó;  Heves  m.  Névtelen  1840; 
már  m.  Csaholc  Nvr.  XIX. 382;  Zemplén  m. 
Szuruyeg  Nyr.  X.326;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
343|;  Vadr.). 

oltó-fűrész:  pelzságe  (gyümölcskertészeti  esz- 
köz) (Gyór  Nyr.  XI.528). 

OLTOTT,  ÓTOTT:  kocsonya  (Székelyföld 
Tsz. ;  Háromszék  m.  MNy.  \  1.  íTy  Iván; 

Brassó    m.    Hétfalu   Nyr.   V.377;    XVI.575).    — 

ti  tej:  aludt  tej  (Pápa  Bódiss  Jusztin).  < 
fúró:  1.  édes  tejből  oltószerrel  készült  túró 
(Györ-Sz. -Márton  Bódiss  Jusztin;  Csongrád  m. 
Szentes  Nyr.  VHJ.882);  2.  ecetes  túró  (Vas  m. 
Hegyhát  Nyr.  1.467 ;  Bódiss  Jusztin) ;  8.  romlott 
túró  (Balaton-Füred  Bódiss  Jusztin);  4.  ragasztó- 
szer, a  mely  úgy  készül,  hogy  összetört  meszet 
romlott  túróval  összekevernek  s  a  keveréket 
vízben  összefózik  (Gyór  m.  Pázmánd  Bódiss 
Jusztin);  6.  kötéseknél  használt  szer,  a  mely 
úgy  készül,  hogy  oltott  meszet,  túrót  és  kevés 
lisztet  összeelegyítenek  s  ezt  az  anyagot  addig 
rik.  míg  nyúlós  nem  lessz  (Dunántúl  Bódiss 
Jusztin).  —  ót  ott  lábú:  (tréf.)  cserepár,  fekete- 

snyás  katona.  őtoU  láhú  német:  így  ne\ 
a  köznép  a  térdig-  bajorokat  (Cs; 

köz  Csaplár  Benedek),    őtott   csizmadia:    [ti 
suszter,  ütött  tréf.]   gombkötő  (Deb- 

recen  Nyr.    IX.476).   Ótott  szamár:  [tréf.]   nyúl 
(Csallóköz  Tolnai  Vilmos). 


18 


OLTOVÁNY— OLY 


OLYAN-OLYIK 


14 


OLTOVÁNY  (ojtivány  Vas  m.  őrség  Nyr.  11 
663;  Zala  m.  Hetes  Bellosics  Bálint). 

oltoviny-Bima :  sokáig  elálló  csemege-alma 
(Moldva,  Klózse  Nyr.  VU.382). 

OLVAD  (ovad  Dunántúl  Nyr.    XVI.289;  Csa- 

István). 

[OLVADANDÓ]. 

elóvandó:    olvadékony.    Á    rézólom    elóvandó 
(Hontm.  HelembaNyr.  VII.43;  a  .Lengyel  László* 
ú  gyermekjátékban). 

|OLVA8|. 

[8iólásokl.  Nem  olvas  a  kosztunk:  nem  számít 
as  költünk,  nem  tess  ki  köztünk  eggy  ember- 
számot (Szeged  vid.  Nyr.  IV.82). 

el-olvas:  ráolvasással  elűz,  elmulaszt  (beteg- 
séget). Kiolvasták  a  nyüveket  a  disznyó  füliből 
(Székelyföld  Kiss  Mihály) 

föl-olvas:  megolvas.  Másnap  röggel  az  ökrö- 
met fölolvastam,  harminchat  darabbal  töbre  taná- 
tam  (Torontál  m.  Jázova  Kálmány  L.  Szeged 
népe  III.254). 

le-olvas:  ráolvasással  levesz.  Hajam,  hajam, 
hajam  szála,  de  sok  bú  rakodott  raja:  a.  ki  asT 


1ül  Tibfvasnú,  ti  JÚ    hkn  megáldana  '  (ggVSTE 
gyei  Nyr.  V.2B8J.     '" 

még-olvas:   1.    elolvas   (pl.   könyvet,  újságot) 
(Soprony    m.   Röjtök  Nyr.   III.281);   2.   fölolvas. 
,en  ojan  jó,  olvassa  meg  nekem   ezt   az   írást 
(Székelyföld  Fejér  József). 

OLVAS    (Bihar    m.   Sárrét   Király   Pál;    olás 

Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.287):  lék  (jégen) 

y annak  a  ludak  az  olvásban  (Bihar  m.  Sárrét 

Kirak  Pál).  Olást  vágni  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 

XVIII.287). 

OLVASÓ.  Kálvinista  olvasó:  [tréf.]  pénz  (Er- 
dély Nyr.  IX.523): * 

OLVASZT  {olaszt  Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr    X  11.562). 

OLVASZTÓ:  rántásnak  való  zsiradék  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

[OLVATAQ]. 

olvatag-férög:  dohánypalántát  pusztító  féreg 
(,azért  hívják  így,  mert  puha,  mintha  el  akarna 
olvadni'  (?))  (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  VIII. 
239)  (vö.  óvantag]. 

OLY  (oj,  61;  —  6  Somogy  m.  Darány  Nyr. 
XXII.333):  némely,  ó  helön  (Somogy  m.  Darány 
XX1I.333).  Ez  már  jobb  ut,  csak  oly  helyen 
sáros  (Zala  m.  Kővágó-Örs  ?  Simonyi  Zsigmond). 
M&Xen  az  ut?  —  01  helen  jó,  ol  helen  göcsörtös 
(Vas  m.  őrség  Nyr.  V1I.469).  —  Olybá  (olybé 
Háromszék  m.  Nyr.  III.423).  —  Olybást  (Hol? 
Lehr,  Toldi  222),  oly  vast  (Baranya  m.  Simonyi, 
M.  Névrag.  5) :  olybá.  —  Olykor  (ókor  Veszprém 


í 


m.  Csetény  Nyr.  V.471;   Somogy  m.  Kubinyi- 

Vahot,  Magyar-  és  Erdélyorsz.  Képekben  III  .40; 

11. Mi\  jitt  ókor  hiba];    Somogy   m.  Darány 

XXII  1.39;    Fehér    m.   Csurgó    Nyr.    X.96; 

ukor  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.501). 

oly-forma.  Olyformálag:  oly  formán  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

[oly-ki]. 

olyki-olyki :  eggyik-másik.  Ez  [a  körte]  is  jó 
olykinek-olykinek  (Zala  m.  Kővágó-Örs?  Simonyi 
Zsigmond). 


OLYAN  (ajan  Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.  XVI.377;  oan  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.84; 
olan  Győr  Nyr.  XIII.38;  ollan  Rábaköz  Nyr.  XVI. 
288;  Zala  m.  Diás  Nyr.  XIII.477;  Zala  m.  Rész- 
nek Nyr.  XII.377;  Somogy  m.  Nyr.  XVI.46; 
onnyan  Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  XXII.238; 
uan  Veszprém  Nyr.  VIII.328;  Torda-Aranyos  m. 
Gerend  Nyr.  XXIU.92;  uan  Baranya  m.  Ibafa 
Nyr.  XXII.282;  uján  Balaton  vid.  Nyr.  III.517; 
Veszprém  m.  Nyr.  1V.140.  277;  VI.422;  Veszp- 
rém m.  Csetény  Nyr.  UI.323;  V.523;  Veszprém 
Nyr.  VH.376 ;  Fölsó-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr. 
VII.475.  523;  Tolna  m.  Nyr.  IV.516;  Fehér  m. 
Csurgó  Nyr.  X.185;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
-XVI.41.  331;  XVII.44;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VUI. 
84;  Erdóvidék  Nyr.  IV.39;  Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  VI. 181;  újan  Veszprém  m.  Nyr.  V.224; 
ujján  Veszprém  m.  Nyr.  IV.514;  VI.418;  Somogy 
m.  Kapoly  Nyr.  IV.84;  Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  IX.285;  ujon  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
572;  XVII.44;  ullan  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXII.357.  406.  407;  XXIII.47;  uUjan  Moldvai 
csáng.  Nyr.  IX.486;  ullyan  Moldvai  csáng.  Nyr. 
111.480;  Moldva,  Klézse  Nyr.  UI.336;  V.47; 
úllyan  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.451 ;  vnyan  Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.478.  575;  unnyan  Torockó 
Vadr.;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXII.94;  Király 
Pál). 


(OLYANOS],  OLLANOS  (Veszprém  Nyr.  VII. 
474;  ojanos  Veszprém  m.  Szentkirály-Szabadja 
Zolnai  Gyula):  olyan,  olyanféle. 

ojanos-fóle:  olyanféle  (Veszprém  m.  Szent- 
király-Szabadja Zolnai  Gyula). 

OLYIK  (Göcsej  Nyr.  XIV.451 ;  ojik  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  VI1I.85;  ölik  Sümeg  vid.  Nyr.  XXII. 
286;  Keszthely  vid.  Nyr.  VI.523;  Baranya-Sz.- 
Lőrinc  Nyr.  XVII.380;  ólik  Baranya  m.  Ibafa 
Nyr.  XX.191 ;  ollik  Dunántúl  Nyr.  XVI.239;  Rába- 
köz NyT.  XV.286;  Vas  m.  Órség  Nyr.  V1I.322; 
Somogy  m.  Nyr.  n.376;  Somogy  m.  Újmajor 
Nyr.  VIII.179;  Fölsó-Somogy  Nyr.  X.190;  Szeg- 
szárd  vid.  Nyr.  VII .382;  olyig  Győr  vid.  Csaplár 
Benedek;  ollyik  Somogy  m.  Nyr.  11.376;  Fehér 
m.  Perkata  Nyr.  1U.35;  Baranya  m  Abaliget 
Csaplár  Benedek):  1.  némely,  némelyik  (i.  h.). 
Olik  ember  észt  szereti,  ölik  amaszt.  Ölik  ember 
semmivel  se  törődik  (Keszthely  vid.  Nyr.  VI.523); 
2.  olyan.  TaMlkatei  ölik  tűkét  is, 
ártott  a  fagy  (Keszthely  vid.  Nvr.  VI.523). 


0MÁC8KA-0NDÓ 


ONDÓ-ONNANSÓ 


16 


OMÁCska  (Komárom  m.  Perbete  vid.  Oanoa 
Oéia;  Nyitrn  m.  Magyar-Soók  Nyr.  XV.618; 
W.327;  Hont  i.  .\  111.480;  ómácsk 

marom    m.  i    m. 

Magyar-Soók  l.  főzelék,  vastag- 

om m.  Kürti  JX.188;   Honi 

m.  Nyr.  XV III. 480).  Krumpli-<mdcska  (Komárom 
m.  Perbete  vid.  Gáncs  Qéia ;  Nyítra  m.  Magyar- 
Soók Nji  18;  XX.827);  •.martát  l'aradi- 
csom-omdcska  (Nyitra  m.  Magyar-Soók  Nyr.  XV. 
518;  XX.827). 

OMBOJOS:  moaiatos,  zavaros,  nem  tiszta. 
Ombojos  víz  (Békés  m.  Sárrét  Nagy  Sándor). 

OML-IK :  ömlik.  Hogy  avvizne  omojjík (Debre- 
cen Nyr.  VI II 

éaaie-omlik  :  csomósán  lebomlik.  összeomlott 
a  fonal  (as  orsóról  v.  a  tekerólev.  In'l  v:iló  le- 
gombolyitáskor)  (Ssékelyföld  Kiss  Mihály). 

16-omlik:  gyermeket  szül.  meufiadzik,  megel- 
nl  (HUKalyOU  VoJE  n^;  Kiss  Mihályi.  A  mén 
kasa  érnél,  feleséged  leomlik,  fia  lesz  (Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  III.828). 

mög-omlik:  cv  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

OMLÁLÓD-EK:  küszködve  fáradozik,  töri  ma- 
gát (Beregszász  vid.  Király  l'ál). 

OMLÁLÓDÁS :   nehéz   fáradozás,   küzdelmes 
munkálkodás.    Mai  időbe   sok    omlálődátsal    tud 
megélni  az  ember.  Mennyi  omlálódásomba  k> 
míg  ezt  a  darabka  földet  megszerezhette 
most  elveszik  tőlem!  (Beregszász  vid.  Király  Pál). 

OMLÁS:  1.  meredeken  leomlott  martos  hely 
(Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  2.  örvény  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

(Szólások).    OUyan    az,  mintejjji^omlá&L.^ 
termett  és  kövér    fHéfya!J«Tvr.   VI.425). 
nagy  omlást:  <v  (Tisza-Dob  Nyr.  XXV.331). 

[OMLÓ]. 

(Szólások).  Omlólag  van:   közel  van  a  szülés- 
hez, fiadzáshoz,  elléshez  (Székelyföld   Kiss 
hály;  Háromszék   m.   Vadr.).   A    teheny  ovi 
van  (Udvarhely  m.   Keresztúr  vid.    Vadr.   471) 
Omlófélbe  van        omlólag  van  (Székelyföld  Vadr. 
382). 

OMLOTT:  [tréf.  nép-etimológia?)  omelette 
(Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VII.  131). 

ÓN  (Székelyföld  Gyórffy  Iván;  onot   Három- 
szék m.  Uson  Ei  jos;  óny  Zala  m.  Alsó- 
\yr.  XI II. 332):  ólom. 

(OND). 

ond-mond :  mondogat  (Komárom  Beöthy  Zsolt). 
QwfajMwowB  (Bopronj  m.  Csorna  Nvr.  XXII. 
"888): 

1  ONDÓ :  1.  a)  a  kölesnek  kásatöréskor  lefosz- 
lott héja,  köleskorpa  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.373 


gtt  omló  nyilván  hiba];  (iyór  m.  Tsz.;  Győr  m- 
zigetkÖZ     N\  .   .:     1I:iI;ih      \ 

XV.388;Kún-MajsaNyr.VIl  .  skeméttfe 

IX.93;  Szatmár  m.  Nyr.  XI.284;  Ssék.dyföidTsi.; 
Gyórffy  Iván);  b)  a  napraforgónak 
lefoszlott  héja  (Szatmár  m.  Nyr 
maghója,  a  melyből    a  korpa  leess  (Nógrád 
Nyr.  III.B43);  2.  pálinka-seprő  (Székelyföld  Ti 
Gyórffy  Iván). 

2.  ONDÓ    --    oltó   (Győr-Ss.-Márton     Bódisa 
Jusztin). 

ONDÓK:  a  gyapotfonó  kerék  középfáia,    a 
melyben  a  gyapotfonó  orsó  pereszlenjén  a  ka 
húrja  jár  (Háromszék  m.  Tsz.;  Szabó  Ki 

ondokol  i  lyuülnkiük.  iéwli  i  r  i i  1  ii 
telonkedik  (Hrassó  m.  Hétfalu 
576;  Király  Pál). 

(ONGOROD-IK). 

el-ongorodik :  elszunnyad,  elszenderedik  i 
mör  m.  Király  Pál). 

ONNAN,  ONNÉT,  ONNAT  (ottttOl  Hutiyad  m. 
Lozsád  Nyr.  XXII.836;  om  ti-Halas  N 

XV.65;  onnaj  Rábaköz    Nyr.    XV.481;    Soprony 
m.  Csepreg  Nyr.  11.177;  Zala  m.  Hetes,  Dobro- 
nak   Nyr.    11.234.   383;    Keszthely    N 
Veszprém   m.    Csetóny   Nyr.    V.471 :  XVIII. 
Mátyusfölde  Nyr.  XIX.503;  XX.81;  ... 
vid.  Nyr.  XX.415;  Rábaköz  Nyr    XTV.6S 
m.  Órség  Nyr.  VII.467;  Bakony  vid  S8; 

Göcsej  és  Balaton  mell.  MNv.  V.99; 
XIV.  163;  Tolna  m.  Dunaföldvár   Nvr.    XVI 
Mátyusfölde  Nyr.  XIX.503  ;  XX.81 ;  onnajt  Duna 
mell.  Kassai  J.  Szókönyv  H.189:  Vas  m.  órség 
Nyr.  IV.472;  Balaton  vid.  Nyr.  IV.37;  Veszprém 
m.  Csetény  Nyr.  V.471;   XVIII.285;   ónnal   I 
Kun-Halas   Nyr.    XV.65;    onnand  Dunántúl   ' 
XVI.190;  Vas  m.  Marác  Nyr.  U.334;  Duna-Szent- 
györgy  Nyr.  VII.238;  Kis-Kún-Halas  Nyr   X\ 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;    onnandék  Baranya 
m.  Ibafa  Nyr.  XX.46;  onnat  Heves  m.  Saár  N 
V.38;   Temesköz   Kálmány   L.    Szeged  népe  II. 
237;  Hegyalja  Kassai  J.  SzoUnw  0.189;  Szé- 
kelyföld   Arany-Gyulai   NGy.   HI.27;   Udvar! 
m.  Homoród  IX.89 ;  Háromszék  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  1.373;  Csik-Szentkirály  Nyr.  VIII.!", 
gyó-Sz.-Miklós     Nyr.    VIII 
csáng.  Nyr.  III.4;  Moldva,  Klézse   Nyr.    IV. 336; 
X.479  ;  önné  Gömör  m.  Ot  \  IX.573; 

onnen  Körös-Tarcsa  Király  Pál;  Debrecen 
III.236;  Kolozsvár  legifj.  Szinnyei  József ;  onnen 
Zilah  Nyr.  XIV. 430;  onnen  Esztergom  m.  Muzala 
Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  II.8;  Veszprém  m. 
Csetény  Nyr  \\  111.332;  Bakony  vid.  Nyr.  V.88; 
Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  II 
Sátoraljaljl  onnénd  Csallóköz 

plár  Benedek;  onnét  Kolozsvár  légi' 
nyei  József;  onni  [versben,   rímelve   ,1* 
Torontál  m.  Török-Becse  Nyr.  V.284 ;  onnót  < 
m.  Nyr.  V  1.414;  X.90). 

ONNANSÓ  (Baranva  m.  Ibafa    Nyr.    X 
onnatsó  Komárom  Nyr.  XTV.222):  túlsó. 


17 


ÓNOS— ONTRA 


ONTRÁS—  ÓRA 


18 


ÓNOS  {ányas  Balaton  mell.  Tsz.  271b;  Hor- 
váth Zsigmond  1839):  1.  ónos:  ónedóny-gyojte- 
nuny  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  ónos:  fagyos, 
óságot  oaináló  (obő)  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály); 8.  ónyas:  nyúlszivú,  félénk  (Balaton  mell. 
Tbb.  271b;  Horváth  Zsigmond  1839). 

[Szólások),  ónossá  Unni:  L  nagyon  megijedni, 

ijedségtől  elszédülni  v.  ellíábulni  (Balaton  mell., 

1.  Tsz.);  2.  kétségbe  esni  (Vas  m.  Kéme- 

ueealja  Tsz.).  Má  majd  ónossá  leszek  vele  (Veszp- 

\  11.474). 

ÓNOZ  (ónozni   Udvarhely   m.   Nyr.  IX.236) : 
lmot  önt   (a  megijedt  gyermek   feje  fölött 
v  tál  vízbe,  abban  a  hitben,  hogy  attól  él- 
ik az  ijedelme)  (Udvarhely  m.  Nyr.  IX.236); 
2.    hazudik,  ferdít,  hazudozva  simít  (vmely  dol- 
got),   nagyit   (Székelyföld   Kiss   Mihály;    Erdő- 
vidék Nvr    VIII  188;  IX.236).    De  bátya,   híjába 
ónozza  azt  kend  (Alföld  [?]   Nyr.  XV.94).  Na  hi- 
szeng  ökeme  és  jól  tud  ónozni  (Székelyföld  Arany - 
»y.  III.  305). 

(Szólások],  ónoz  hidegen:  hazudik  (Székely- 
föld  Nyr.   IV.70;   Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

(ÓNOZÓ),  ÓNAZÓ :  fagyos  esó  (8zatmár  Nyr. 

VI  1.283). 

[ONT). 

el-ont :  elönt.  Elontotta  a  víz  a  falut  (Moldvai 
csáng.  Nyr.   IX  453). 

ONTOK:  bélfonal  (az  a  fonal,  a  melyet  a 
vetélő  segítségével  a  mellékbe  beleöltenek)  (Szé- 
tőld  Tsz.  256a;  275a;  Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Olasz- 
telek Nyr.  XV.384;  Háromszék  m.  Nyr.  III.374; 
Vadr.). 

[Szólások].  Egyik  ontok,  a  másik  mejék  [mond- 
ják eggymással  rosszul  élő,  pörlekedő  házas- 
felekre, mikor  mindkettejük  hibás]  (Székelyföld 
Tsz.  256a). 

ONTOHÁC  (Udvarhely  m.  Vadr.;  Kiss  Mihály; 
rac  Székelyföld  Gálffy  Sándor):  olyan  kakas- 
csirke, a  melyben   a   nemi   ösztön  későre  fejlő- 
dik; á.  é.  legényről  is  mondják. 

ONTOZ[-EK?)  (öntözni):  1.  kiüríti  magát  (Vas 
m.  őrség  Tsz.);  2.  megkölykezik  (olyan  állat,  a 
mely  eggyszerre  többet  ellik)  (Vas  m.  Tsz.). 

ONTRA  (Szeged  Csaplár  Benedek;  Palócság 
XXII .78;  Borsod  m.  Ethnographia  VH.82; 
Gömör  m.  Tsz.;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
94;  Tokaj  Nyr.  XIX.432;  XXIV.192;  Székely- 
föld Tsz.;  ontora  Székelyföld  Tsz.;  Andrássy 
Antal  1843;  Udvarhely  m.  Nyr.  XVII.432;  Csík 
m.  Győrffy  Iván;  Csík-Madaras  Nyr.  XX.  144): 
L  faedénynek  (hordónak,  dézsának)  fenekén  kí- 
vüli párkánya  v.  azon  bevágása,  a  melybe  a 
feneket  illesztik  (i.  h.);  2.  ontra:  gatyakorc, 
gatyapártazat  (a  melybe  a  madzag  van  húzva) 
(Palócság  Nyr.  XXII. 78;  Borsod  m.  Ethnographia 

VII  .8 

OIUUI :  MAOTAB  TJUBÓXlB  11. 


ONTRÁS:  korcos,  pártázatos.  Ontrás  poniely 
(Gömör  m.  Tsz.). 

ONTRÁZ:  ontrát  vág  (Bodrogköz  Nyr.  XVH. 
556). 

ONTRÁZÓ:  ontra- vágó  eszköz  (Tokaj  Nyr. 
XIX.432). 

ÓNZIR[P]:  levendula  (Hol?  Nyr.  XU.528). 

ÓNYÁROO:  kedvetlenül  végez  vmit  (Szat- 
már  m.  Szamoshát  Nyr.  X.139;  itt  ónyárok  nyil- 
ván hiba). 

OPÁLKA,  OPÁLKO:  vesszőből  v.  hársfor- 
gácsból font  nagy  abrakoló  kosár  (Pozsony  m. 
Taksony  Nyr.  XV.  190;  Nyitra  m.  Vág-Séllye  és 
M.-Soók  Nyr.  XV.518;  XX.327). 

OPASZ:  az  ú.  n.  opasz-játékban  az,  a  ki  az 
elbújtakat  keresi  (máskép:  kopasz)  (Nógrád  m. 
Szócsény  Nyr.  V.283). 

[OPASZOL]. 

ki-  v.  meg-opaszol.  Ki-  v.  meg-opaszolja  a 
követ:  az  opasz-játékban  az  elbújtak  vmelyike 
előugorva  hármat  üt  a  kőre  (Nógrád  m.  Szé- 
csény  Nyr.  V.283). 

OPATANCA:  vastag  metélt  tészta,  mely  kö- 
eskásával  van  meghintve  és  kendermag-olajjal 
megöntözve  (Érsekújvár  Nyr.  VHI.332). 

ÓPÉRÍJNCIA  (ópinncipia  Gyöngyös  Nyr.  III. 
22T";  <>prtwci^ifl^eiikexuJ^akőny  vid.   Nyr.  V.87). 

ÓPERENCIÁS  (auferenciás  tenger  Szeged  vid. 
Nyr.  1.376). 

OPICA:   majom  (Mátyusfőlde  Nyr.  XX.327). 

[ÓPRIL]. 

fel-ópril:  ,f eltilt'  (Brassó  m.  Tatrang  Nyr. 
11.476;  vö.  XXIII.482)  [vö.  oprit}. 

OPRIT:  akadályoz,  tartóztat,  tilt  (Brassó  m. 
Tatrang  Bartha  Károly)  [vö.  óprü\. 

fel-oprit:  föltartóztat,  megakadályoz,  kitilt 
(Brassó  m.  Tatrang  Bartha  Károly). 

OPSZESZ  (Tokaj  Nyr.  XXIV.192;  opszisz 
Zemplén  m.  Bodrog-Szerdahely  és  vid.  Nyr. 
XXII.479) :  lábbeli  sarka  (vö.  nóm.  absatz  plur.). 

[OR],  ORV:  tolvaj  (Székelyföld  Tsz.). 

or-hideg:  lopó-hideg  (Székelyföld  Tsz.). 

or-tag[?]:  orgazda  (Dunántúl  Nyr.  V.228). 

[ÓRA]. 

óra-fü:  panicum  crus  galli  (Nógrád  m.  Nyr. 
IV.23). 

óra-maradás:  elkésés  [fazekas  céhben]  (Sá- 
rospatak Nyr.  XVU.528). 

2 


19 


ÓRABÓRA-0RD08ICS 


i  >NAL— ORMÓ 


20 


ÓBÁBÓbA:  apró  savanyú  szilva  (Salavónia, 
Kórógy  N.      WIU.869). 

ŐRÁLLÓ:  orgasda  (Baranya  m.  Nyr.  11.184). 

[ÓBÁZ]. 

ei-órái:  óráig  vesztegel  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek,  Üyórffy  Iván). 

ORBÁNCOS  (nbráncoa  Csongrád  m.  Arany- 
tűim NGy.  11.832;  Mindasent  u    o,  1.72). 

OBOA  (orda  Bukovina  Nyr  V1.525;  urda 
Ipoly  vOlgre,  vid.  Nyr.  XVI.574;  Brassó 

m.  Bácsi  01.664):   1.   orda,  orda,  m 

édes  juhturo  (Kalotasseg  Kiralv  Pál;  Kolosa 
XVm.576;  Siekvlyföld  Tsz.; 
11.556;  Csaplár  Benedek;  Gyórffy  Iván; 
Torda-Aranyos  m.  Qerend  Nyr.  NXIIÍ.577;  l Id 
hely  m.  Nvr.  UL512;  Caik  m.  árany^Oynlai  NGy.  I. 
123;  Caik-Madaras  Nvr.  XX.144;  Brassó  m.  Bács- 
falu  Nvr  111.564;  Bukovina  Nyr.  VI.525);  2.  urda: 
a  tehénnek  borjasás  után  kifejt  súrű  teje  (Ipoly 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr    XV  1.574). 

ORDAS  (Balaton  mell.  Tss.;  Vas  m.  Tsz. 
166a;  Baranya  m.  Csúza  Nvr.  X\  111.287;  Alföld 
Nvr.  XV.94;  Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  VIII. 
239;  hordás  Vas  m.  Tsz.;  ordacs  Csallóköz  Nyr. 
1.280;  Csaplár  Benedek,  Szinnyei  József;  ordos 
Udvarhely  m.  Kiss  Mihály;  Moldva,  Klézse  Nyr. 
VI  1.382):  h  ordas,  ordos,  hordás:  csíkos,  barna- 
csíkos.  Ordas  farkas.  Ordas  alma  (Vas  m.,  Bala- 
ton mell.  T8Z.).  Ordos  törökbúza.  Ordos  ruha. 
Ordos  alma  (Udvarhely  m.  Kiss  Mihály).  Ordos 
alma:  sárga-barázdás  piros  nyári  alma  (Moldva, 
Klézse  Nyr.  VII.382);  2.  ordacs,  ordas:  hamu- 
szín, szürke,  szürkésbarna  (Hol?  Tsz.).  Ordacs 
macska.  Ordacs  szemű  ember  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek) ;  3.  ordas :  komondor,  farkasszőrü  nagy 
eb.  Te  Pista,  hívd  magaddal  az  ordast  (Alföld 
XV.94);  4.  ordas:  cirmos  macska  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVIII.287);  5.  ordas:  dohánypa- 
lántát  pusztító  féreg  (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr. 
VI II. 239). 

[OBDÁS]. 

ordás-leves :  leves,  a  mely  úgy  készül,  hogy 
az  ordából  kiverik  a  vajat,  s  a  mi  hulladék 
maradt,  abba  kaprot  tesznek  s  föleresztik  tojás- 
sal (Székelyföld  Pesti  Napló  1893.  284.  sz.). 

OBDEL  (Hódmezó-Vásárhely  Nyr.  11.420;  or- 
dH  Harangod  Nyr.  Y1.376):  rendelet  (vö.  ordre). 
Kiadta  az  ordelt  (Hódmezó-Vásárhely  Nyr.  II. 
420).  A  násznagytól  ezt  az  ordét  vettem  (Haran- 
god Nyr.  VI.376). 

ORDIBÁL:  hangosan  beszélget  (Szolnok- 
Doboka  m.  Nyr.  XVII.316;  Szolnok-Doboka  m. 
Apa-Nagyfalu  Nyr.  X1I.429). 


ORD1 


ko 


zilágy    m.    Deésháza 


'.ni 


(ORDOSICS). 

ordosics-napja :   aprószentek  napja  (Baranya 


tn    Tsz.;  Baranya  m.  Ormányság  Kassai  .1.  Szó  - 

ORGONÁL    [órainál    Szatmár    N  |64; 

Bereg  m.  Pn;  |    kiabál,  lármásan  be- 

szél (Zala  m.  Nyr    XIX.528;  Nagy-Kúnság  N 

Bereg  m.  Pap  Károly);   2.    i 
danol  (Bereg  m.  Pan  Károly);  8.  sír,  b<V 
lén   m.    Nyr.    IV. 522);  4.   ordít,    üvölt   (farkas, 
kutya)   (Hsékchfi.l.l    Gyórffy   Iván;    Háromszék 
m.  N\  i    III  '74;  Háromszék  m.  Kovászn 
Boldizsár).    Orgonálni   ke:  m  farkas 

(Székelyföld  Arany-üyulai  NOy.   1 11.391).    Orgct, 
nálnak  a  f atkánk:   többen  eggyutt    «i 
(SleTcelyfóld  Gyórffy  Iván). 

ORGONÁZ:  orgonál,  orgonán  ját  rom- 

szék m.  Nyr.  II  1.374). 


ORGOVÁNY : 

Nyr.  111.:'..' 


orgonavirág  -Baranya 


ÓgggfflJ;  fülbevaló  (Rozsnyó  Nyr.  VIII.566). 

QBJ  (disznó  árjÁ  Gömör  m.  III. 454; 

orgy,    orgyá   Szlavónia  Nyr.    XXHL214;    >rgyn, 
disznó  órgya,  Zala  m.  Kis-Kanb  .111.526; 

Somogy  m.  Nyr.  XII.382;   or;a  Tolna   m.  I 
Nyr.    XXII.430;     Kis-Kún-Halas    Nyr. 
Kecskemét  Nyr.  XIV.278;   Csongrád  m.  Arany - 
Gyulai  NGy.  H.432;  Bács  m.  Bia  Nyr.  XIV 
Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.  182;  Csali. 
XIV.279;  id.  Szinnyei  Józsefné;  Nógrád  in.  L 
Nyr.  IV.334;   Hont   m.   Nyr.    XVH1480;    Rima- 
szombat Nyr.  XII.  190;  Mármaros  m.  Nyr.  XI V. 
279;  Szilágy  m.  Kerekes  Ernó;  6rj&  Tokaj  N 
XXIV.192;  Szüágy  m.  Kerekes 'Ernő) :  dis: 
gerinc  húsostul. 

orja-leves  í_  húsos  disznógerincból  fóz< 
(CBallókófflyr.  XIV.279). 

orja-szalonna:  a  disznó  hátgerincével  egg 
levágott  szalonna  (Szilágy  m.  Kereke8  Ern< 

ORJAS,  ORJOS:  a  disznó  hátgerince  húsos- 
tul, a  fó  eggy  részével  eggyütt,  a  melyen  az 
orra  is  rajta  van  hagyva  (Székelyföld  Gyórffy 
Iván,  Fejér  József).  Orjds  káposzta:  káposzta 
djsznóorjával  (Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.334). 

orjás-hús :  a  birka  hátgerince  alatt  futó  hosszú 
szalagszerú  hús  (Csallóköz  Nyr.  XIV.J7 

ORMÁS :  az  ásott  hantnak  gyepes  része  (Ba- 
ranya m.  Ormányság  Nyr.  IX.285). 

ORMATLAN:  esetlen,  idomtalan.  Ormótlan 
állatok  (Garam  vid.  Arany-Gyulai  NGy.  1.482) 
(vö.  ormótlan]. 

ORMÓ :  l.  pattanás,  pörsenés  (a  testen)  (Szé- 
kelyföld Gyórffy  Iván;  Háromszék  m 
2.  káposztalevélnek  kiemelkedő  középső  vasta- 
gabb ina  (Székelyföld  Tsz.;  Erdélyi  Lajos); 
8.  az  a  vonal  alakjában  végighúzódó  szegély, 
a  mely  két  posztódarab  össze  varrásánál  k< 
kezik  (Székelyföld  Erdélyi  Lajos);  4.  ,a  hidas 
v.  zselyóp  oldala'  (Bodrogköz  Tas.). 


21  ORMÓDZ-IK-ORR 

ORMÓDZ-IK,  ORMOJODZ-IK:  fölhorzsolódik. 
folpattogzik  (Háromszék  m.  MNy.  VI.343;  Vadr. 
511a;  Györffy  Iván). 

fel-ormódaik :  cv.  Felormódzott  (Háromszék  m. 
Vadr.  511a). 

ORMOS  (urmos  Baranya  m.  Patára  vid.  Csap- 
lár Benedek):  malom  kőpadjának  eleje,  melyen 
a  liszteló-lyuk  van  általvésve  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

ORMÓS,  ORMOJOS:   1.  fölpattogzott,  fölhor- 
zsolódott,    fölsebzett  (Háromszék    m.  MNy.   VI. 
843;  Vadr.  511a;  Győrffy    Iván);  2.   túró- 
morzsoló rovátkos  fa  (Háromszék   m.   MNy.  VI. 
843;  Gyórffy  Iván). 

ORMÓTLAN  (orm'ótlan):  esetlen,  idomtalan, 
ügyetlen,  durva,  műveletlen  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XX.45;  Palócság  Nyr.  XXI.508 ;  XXII.78 ;  Heves 
m.  Névtelen  1840;  Érsekújvár  Nyr.  Vn.40;  XIX. 
457)  [vö.  ormótlan). 

ORMOZ:  lehántja  a  káposztalevélről  a  kö- 
zépső kiálló  részt  (Székelyföld  Tsz.). 

ORMOZÁS  :  [faház  része]  (Vas  m.  óreég  Nyr. 
III  479). 

ORNYÁK:  szúk  völgynyilásban  levő  rét  (Zala 
m.  Orosztony  Nyr.  XXIV.384). 

OROM  (unna.  Baranya  m.  Patacs  vid.  Csaplár 
Benedek) :  L  szántóföldnek  domborúbb  közepe 
(Balaton  mell.  Tsz.);  2.  szántóvas  foka  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

OROSZLÁN  (aroszliány  Beszterce-Naszód  m. 
Zselyk  Nyr.  XVIII.576). 

OROZKOD-IK  (oroszkod-ik) :  lopódzkodik  (Szé- 
kelyföld Fejér  József;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
343). 

be-oroszkodik :     belopódzkodik    (Székelyföld 
TTBáJ 

OROZOL:  lop  (Zilah  Nyr.  XH.286). 
(OROZVA). 

[Szólások].  Orozva  tojik  és  ül  a  tyúk:  olyan 
helyen,  a  melyet  a  ház  asszonya  nem  tud  (Há- 
romszék m.  Nyr.  IV. 477). 

orosva-kőtt  (Nagy-Kúnság  Nyr.  III.367;  Csong- 
rád m.  Mindszent  Kis  Sándor ;  orozba-kőtt  Abaúj 
m.  Nyr.  IV.  113):   törvénytelen,   fattyú  (gyerek). 

orozva-maró  (orozmaró  Székelyföld  Fejér  Jó- 
zsef). 

ORR  (ór;  —  arr  Háromszék  m.  Nyr.  V.466; 
Vadr. ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Erdő- 
vidék  Nvr.  IX.41;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V. 
329;  XVI.478;  Brassó  m.  Zajzou  Nyr.  IV.330; 
Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.458):  L  csúcs.  Áz 
Eger  [erdő]  orra  (Fertő  mell.  MNy.  IH.243); 
2.  a  vízbe  orrszerúen  benyúló  partrész  (Komá- 


ORRKA-ORROL 


22 


rom  Hermán  O.   Halászat  K.);    8.    a   halásztú 
hegyes   vége   (Komárom   Hermán   0.    Halászat 
4.   a  fúrészpenge  fölső    vége  (Háromszék 
m.  Kovászna  Erdészeti  Lapok  XXII.  128). 

[Szólások],  órod  túlle  fokhagymás:  abból  bi- 
zony nem  kapSz  (POUreUHÜ  Wyf.  V.22?J.  Ászt  veti 
az  arromra:  azt  veti  a  szememre  (Székelyföld 
kolumbán  Samu).  Ászt  én  neked  még  az  arradra 
hányam:  szemedre  vetem  (Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.458;  Kolumbán  Samu).  Orrott  (orotf) 
estem  (esett):  orra  (Vas  m.  Nyr.  XVII  1.144  [itt 
arott  hiba];  XXII.512;  Budapesti  Hírlap  1893. 
212.  sz. ;  Vas  m.  Kemenesalja?  Kresznerics  F. 
Szótár  11.97). 

orr-bókony,  or-bokony:  1.  orr-bókony:  a  hajó 
könyökfája,  a  mely  az  előrészéból  nyúlik  a  kö- 
zepe felé,  8  a  melybe  a  kikötésnél  a  láncot 
akasztják  (Kis-Duna  mell.  Qyór  és  Mosony  közt 
Nyr.  XI.44;  Bódiss  Jusztin);  2.  or-bokony:  a  ház- 
hajó hátulján  levő  cifrára  faragott  fa  (Baja  Nyr. 
XVH.239). 

or-hajtás :  [a  házhajó  része]  (Baja  Nyr.  XVII. 
239). 

orr-pattintás:  fricska  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

ór-tőke:  a  hajó  v.  ladik  elejét  alkotó  erős 
fa,  a  melyhez  az  oldalak  és  a  fenék  erősítve 
vannak  (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Sze- 
ged Csaplár  Benedek). 

orrba-való:  zsebkendő  (Rozsnyó  Nyr.  VIII. 
565). 

óron-verősdi :  kártyajáték,  a  melyben  a  vesz-  f***"*^ 
tesnek  a  kártyával  az  orrára  vernek  (Baja  V*W<J 
Balassa  József).  (  **hL 

óron-verőske :  cv  (Csallóköz  id.  Szinnyei  Jó- 
zsef n 

orra-verős:  cv  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

[ORRKA],  ORKA :  orrocska  (Dráva  mell.  Ko- 
pács Nyr.  XVI.332).  Szídd  ki,  kincsöm,  a  zárká- 
dat (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.42). 

ORRADZÓ,  ÓRODZÓ  (órradzó,  órrodzó): 
1.  kantárfej  (a  kantárnak  az  a  része,  mely  a  ló 
orrán  fekszik,  hogy  a  száját  ne  tátogassa;  na- 
senriemen)  (Győr  m.  Nyr.  XI.430;  Tolna  m. 
Dombóvár  Nyr.  XXV.192);  2.  gabonás-hajón  levő 
fölvigyázó  ember,  a  kinek  a  hajó  orránál  van 
a  helye  (Vác  Döbrentei  Gábor  1846) ;  8.  tíz-tizen- 
két méter  hosszaságú  fenyüszál,  a  végén  eggy 
szál  deszkával,  a  mellyel  a  hajót  lefelé  menté- 
ben kormányozzák  (Kis-Duna  mell.  Győr  és  Mo- 
sony közt  Nyr.  XI.44). 

[ORROGAT]. 

le-orrogat:  leszid.  Lefalángatott,  de  én  is  le- 
orrogattam  (Háromszék  m.  Nyr.  LX.33). 

ORROL  (óról;  —  arról  Székelyföld  NyK.  X. 
334;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.   Vadr.  491b): 


10 


ORRONDl-ORSZÁGOL 


OR8ZÁOOLTAT-ORV08 


21 


orral  érint    Úgy  megütlek,  hogy  omlód  a  földet 
(Veszprém  Nyr.  Xil 

fel-órol:  megorrol,  megharagszik  (Debrecen 
Nyr.  II  1.568). 

meg-orrol:  megszid,  sseméro  vot  vmit  (Csik- 
Szentgyörgy  Nyr.  X.238). 

ORRONDI,  ÓRONDI:  csücskée-szájú  kancsó 
(Nfozótnr  PUlls  Imre;  Békél  Hl.  Ityr.  XIV .287). 

ORRONO:  orrol,  haragszik  (Alföld  [?]  Nyr. 
XV.94). 

ORRONQAT:  orrol.  haragszik,  haragot  tart 
(Alibid  (?]  Nyr.  XV.94;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
848;  Vadr.;  Kiss  Mihály,  Györfly  Iván). 

ORROS,  ÓROS:  csücskés-szájú  kancsó  (Nagy- 
Kúnaág  Nvr.  SVX482:  XX.46;  Karcag  Nyr. 
XXVI.46;  Markovics  Sándor;  Mezőtúr  Farkas 
Imre;  Heves  m.  Tiszafüred  ós  vid.  Kimnach 
Ödön;  Hajdú-Szovát  Nyr.  XX1Y.587;  Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XIX.379). 

ORS:  reves,  taplós  (Szeged  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV.43;  Tsz.). 

ORSÓ  (arsó  Bereg  m.  Nagy-Dobrony  Hermán 
0.  Halászat  K.;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
326;  Zemplén  m.  Deregnyó  Nyr.  XII.94;  ársa" 
Oömör  m.  Nvr.  XVIII.454;  assó  Mátra  vid.  Nyr. 
XXIV.288;  ersa*  Oömör  m.  Nyr.  XVIII.422;  ersó 
Rimaszombat  Nyr.  XVII.525;  ósó  Udvarhely  m. 
Vadr.  511a;  ósó  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr. 
184;  ossó  Udvarhely  m.  Nyr.  IX.236;  Vadr.; 
Segesvár  Nyr.  IX.44;  oss'ó  Palócság  Nyr.  XXII. 
78;  óssó  8zékelyföld  Nyr.  IV.236):  1.  a  borsajtó 
csavarja  (Gyór-Sz.-Márton  Bódiss  Jusztin);  2.  a 
malomkövet  forgató  gyors  kerék  (Tokaj  Nyr. 
XXIV.192). 

orsó-farkú  hal:  aspro  vulgáris  (Háromszék 
m.  Uzon  Nyr.  VHI.383). 

orsó-fü:   [?]   (Zemplén   m.   Szürnyeg  Nyr.  X. 


orsó-hal:  1.  petromyzon  fluviatilis  (Erdély 
Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  arsó-hal:  aspro 
vulgáris  (Bereg  m.  Nagy-Dobrony  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

[ORSÓZ-IKj. 

el-orsórik:  ellopódzik,  titkon  odább  áll  (Sza- 
mosköz Nyr.  XI.92;  Székelyföld  Tsz.;  Gyórffy 
Iván). 

(ORSZÁO). 

orsság-mirü :  mérnök  (Göcsej  Nyr.  11.87). 

orsság-út:  tejút  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

ORSZÁGOL :  vándorol,  országról  országra  jár 
(Sop"ronym.*tilsó-Szakony  Nyr.  XVII.384 ;  Hajdú- 
Böszörmény  Nyr.  XV.520;  Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.457).  Ebusu  a  vén  cigán,  foggya  ma- 
gát, válláro  veti  a  na1  fejszit  és  emént  országunya 


(Oöcaej,  Páka  Kiküldötte  külső   or- 

szágokra látni,  hallom,  tapasstalm.  Oda  is  orszá- 
golt több  esztendeig  a  királyfi  (Háromszék  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  1.361).  Nem  nem  qr- 

sságal  senkivel  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.   XX III 

OHSZÁQOLTAT:   utaztat.    [A   király)  Svégezte 
mágdba,  kojjú  |a  három   Sttf/d  móddal  kilanU- 
tassa  s  osztán  országoltassa,  hogy  maga  után 
szagának  derék  örökösököt  hadhasson  (Udvarhely 
m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  436). 

ORSZOK  (orszak  Székelyföld  Tsz.):  1.  ászán 
orrát  eggy befoglaló  fa  (kereszt- or szók)  (Szék 
föld  Tsz.;  Háromszék  m.  Nyr.  V.90);  2.  a  szán 
orra  kte8M  elónyúló  lapos  lteméin 
az    ökörrúdat  teszik   (vonó-orszok)   (Sz> 
Tsz.;  Nyr.  VDL61  Mihály;  Udvaj 

Olasztelek  Nyr.  XIII.578;  Háromszók  m.  Tbz.: 
Csik  m.  Nyr.  X.90). 

ORT  (Székelyföld  Kriza;  Háromszók  m.  Vadr  : 
art  Székelyföld  Kriza;  ert  |?)  Háromszék  m. 
Vadr.  511a).  Egy  ort  rák:  25  rák. 

ORTÁLY:  az  enyém-  és  tiedról  való  vitat- 
ko"Sffi8,  civalrodás,  versengés  (Tolna  m.  BódisB 
Jusztin;   Baranya  m.   Ormányság   Nyr.  VII 

ORTÁLYKOD-IK :  az  enyém-  és  tiedról  vitat- 
kozik, civakodik,  pörlekedik,  veszekszik,  kiabál, 
ágál,  erőszakoskodik  (Dunántúl,  Gyór  m.,  Tolna 
m.  Bódiss  Jusztin;  Baranya  m.  Ormányság  ' 
VII.81). 

ORTÁLYOSKOD-IK :  l.  az  enyém-  és  tiedról 
vitatkozik,  civakodik,  pörlekedik  (Baranya  ni. 
Ormányság  Nyr.  VII.81 ;  Baksay  Sándor;  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  fösvényen  alku- 
szik (Szeged  Csaplár  Benedek). 

ORTÁLYOZ    (ortájoz,   ortáloz;   —   ortujoznyi 
Félegyháza  Nyr.  IV.559.  alkalmasint  hiba,  mert 
V.130.    orfafyoznyi-nak  írja  ugyanazon    közló) : 
L  az  enyém-  és  tiedról  vitatkozik,  civak 
pörlekedik,  kiabálva  pöröl,  zsörtölődik  (Balaton 
mell.,  Vas    m.   Kemenesalja  Tsz.;  Baranya   in. 
Ormányság  Nyr.  VII.81;  Kis-Kún-Halas  Nvr.  XV. 
333;  Fólegyháza   Nyr.  1V.559;   V.130;    Csaplár 
Benedek;  Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek).  Ne  ortályozzatok !   Már   megint 
lyoztok?  (Baranya  m.  Ormányság  Baksay  B 
dor);  2.  felesel  (Pápa  vid.  Tsz. ;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek);  8.  csacsog,  fecseg,    kotyog  (?)  (K 
szentmiklós  Nyr.  XV.520). 

ORVOS  (orvos  Csongrád  m.  Algyó  Nyr.  VIII. 
517;  Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  Vadr.; 
Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  VI  1.332;  urus 
Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  IV.8W;  Háromszék  in. 
Erdóvidék  Vadr.  146;  Moldvai  osáng.  Nyr.  III 
53;  Moldva,  Klézse  Nvr  \  11.237;  urvos  Eger  ós 
vid.  Nyr.  XVII.477-.  XVHI.18):  orvosság  (S 
vónia  Nyr.  XXIII.361;  Szilágy  m.  >65). 

urus-ember:  orvos  (Háromszék  m.  Vadr). 


II 


ORVOSÍT— OSTOR 


08TORKA— OSZLÁR 


OEV08ÍT:  gyógyít  Mit  tuggya  je  kiid  al  lo- 
vamat orvositanvit  (Mátra  vid.  Nyr.  XX1V.478). 

ORVOSOL  (urusol  Székelyföld  Tsz.;  Udvar- 
hely m.  Nyr.  IV.176;  V  1.466;  Háromszék  m. 
Nyr.  V.129). 

[OBVOSOS],  ÜBÜ80S:  orvos  (Udvarhely  m. 
Gyórffy  Iván).  Marha-urusos,  dühü-urusos  (Há- 
romazék  m.  Vadr.  621a). 

ORVOSSÁG  (orvosság  Debrecen  Nyr.  IX. 161 ; 
Háromszék  m.  Vadr.  511a;  Háromszék  m.  Orbai 
járás  Nyr.  VH.832;  uruság  Székelyföld  Nyr.  VIII. 
romazék  m.  NyK.  111.17;  Nyr.  V.129; 
Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  X.42;  Brassó  m.  Zaj- 
zon  Nyr.  II  1.373;  Moldva,  Klézse  Nyr.  VI  1.237; 
urusság  Székelyföld  Tsz.;  Arany-Gyulai  NGy. 
111.144;  NyT.  IV.328;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.176; 
Háromszék  m.  Nyr.  11.174;  Vadr.;  Háromszék 
in.  Kis-Borosnyó  Nyr.  XVI.48;  Moldvai  csáng. 
111.53). 

|OS|. 

os-mos :  mos,  mosogat  (Somogy  m.  Kassai  J. 
Szolöllyv  IV.46).  Qssák-mossák  [a  halott  ruháit] 
(Göcsej,  Nagy-Lengyel  JNyr.  v  u.86). 

OSON  (ossan  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 
46T"<ö*o"ni  Háromszék  m.  MNy.  VI.344;  usan 
Heves  m.  Fel-Német  Nyr.  XXV.522). 

OSONKOD-IK  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.371 ;  ozsonkodni 
Háromszék  m.  MNy.  VI.344) :  oson,  lopódzkodik. 

el-osonkodik :  eloson,  ellopódzkodik  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

OSONT  (Vas  m.  Kemenesalja,  Veszprém  m. 
Pápa  vid.,  Tolna  m.  Tsz.;  Palócság  Nyr.  XXII. 
78;  Háromszék  m.  Tsz.;  osint  Háromszék  m. 
Kiss  Mihály;  kiusint&ni  Orosháza  Nyr.  VI.179; 
usint  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
NyK.  III.  17;  ussant,  ussint   Hol?  Nyr.  XII.528): 

08011. 

el-osont,  el-osint:  eloson  (Pápa  vid.  Tsz.; 
Palócság    Nyr.    XXH.78 ;    Háromszék    m.    Kiss 

Mihály). 

ki-usint:  kioson  (Orosháza  Nyr.  VI.179). 

OSTOBA:  lusta,  rest  (Vas  m.  óreég  Nyr.  II. 
563;  Göcsej  Nyr.  XIV.455;  Göcsej,  Résznek  Nyr. 
XI  1.188;  Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XIII.332). 

OSTOBÁKOD-IK:  lustálkodik  (Vas  m.  Órség 

Nyr.  II,v 

OSTOBÍT:  butít  (Göcsej  Budenz- Album   160). 

OSTOB  (ustor  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.287 ; 
Fehér  m.  Lovasberény  Nyr.  XHI.192):  1.  játék, 
a  mely  abból  áll,  hogy  10—15—20  fiú  eróson 
összefogódzva  sugár-alakban  forog  a  sor  végén 
sarkon  forgó  fiú  körül,  miután  ez  ókét  erósen 
megrándította  (Debrecen  Nyr.  XXI.95) ;  2.  alkal- 
matlan, veszedelmes.  Ostor  ember  v.  gyermek 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 


ostor-csapó 
Lajos). 


ostor    1.    (Tisza-Dob   Jaksics 


ostorcsapba  :  ostorcsapot  játszik.  Ostorcsapóz- 
zunk! (Tisza-Dob  Jaksics  Lajos). 

ostor-fa :  a  kútgémról  lefüggd  rúd,  a  mely- 
nek a  végére  a  vödör  van  akasztva  (Tolna  m., 
Szeged  Tsz.). 

ostor-feje :  az  ostornak  az  a  része,  a  melybe 
a  telket  húzzák  (Zemplén  m.  8zürnyeg  Nyr.  X. 
324). 

ostor-högy  :  az  ostorhégyeske  (  ostor  1.)  já- 
tékban az  összefogódzott  gyerekek  között  a  leg- 
szélső (Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XXI.96). 

ostorhegyes:  1.  a  rudas  elé  (vagyis  a  rúd 
elótt  jobbra)  fogott  ló  (Heves  m.  Névtelen  1840; 
Debrecen  Ethnographia  VI.220);  2.  ostorhegyes: 
az  ostorhégyeske  (  ostor  1.)  játékban  az  össze- 
fogódzott gyerekek  között  a  legszélső  (Gömör 
m.  Otrokocs  Nyr.  XXI.96).  / 

ostorhégyeske  =*  ostor  1.  (Gömör  m.  Otro- 
kocs Nyr.  XXI.96). 

[ostor-mén]. 

ostormón-fa  (Tokaj  Nyr.  XIX.432;  XXIV.  192; 
ustormöny-fa  Szeged  vid.  Nyr.  UI.278):  vörös 
gyúrúce  (hegyi  cserje,  a  melynek  jó  gúzst  ad 
a  vesszeje). 

ostor-nyakló:  szíj  v.  madzag,  a  mellyel  az 
ostor  a  nyélre  van  kötve  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály) [vö.  nyakló  3.]. 


s-Oator^pónz 
Tusnád  MelTc 


kjxaisiiakjadott  borravaló  (Csík- 
ános).  '" 


ostor-telek :  szíj,  a  mellyel  az  ostor  a  nyélre 
van  kötve  (Gömör  m.,  Bodrogköz  Tsz.). 

OSTOBKA  m  ostor   1.   (Gömör  m.   Otrokocs 

Nyr.-XXl.y6i: — 

OSTOBKÁZ:  osforAra-játékot  (=  ostor  leját- 
szik. Gyerekek,  gyertek  no  ostorkáznyi!  (Gömör 
m.  Otrokocs  Nyr.  XXI.96). 

OSTOBKOD-IK:  arcátlankodik,  alkalmatlan- 
kodik (Székelyföld  Tsz.).  Ezek  a  csürkék  rajtam 
ostorkodnak  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

OSTOBOS  (ustoros  Fehér  m.  Nyr.  X.188): 
béres-inas  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  Hol?  Tsz.). 

ostoros -játék 
Nyr.  XXI.95). 

OSTBOM  (ostorom  Székelyföld  Nyr.  IV.236). 

OSTYA  (tustya  Szilágy  m.  Bürgezd  Kerekes 
Ernó). 

OSZLÁB:  osztály  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839). 

oszlár-levól:  osztálylevél  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond   1839). 


ostor  1.  (Veszprém  m.  Pápa 


27 


08ZLAT-0S 


08ZT0Z-IK-ÓTÁ 


■ 


otromba  növ^ajL  ember 
Mihály). 

kovács-szurok    (Szlavónia    Nyr. 


OSZLAT:  oldat.  Pokolkó-oszlat  (Erdély  Nyr. 
XIII. 187). 

JOSZLATTAT-IKl. 

meg-oMlattatik:  meghal  (Siókelyföld  Tsi.  [itt 
megoszlatni  hiba);  Ferenczi  János  1882). 

OSZLÓD-EK:  oaitoikodik.    Oszlódnak  (a  tett-  I 
vérek)  (Zala  m.   Lesonce-lstvánd   Nyr-   XV  1.93). 

el-os«lódik:  megositoiik.   Az  foszt  át 
nem   osztódunk  (Zala   m.  Lesence-Istvánd  Nyr. 

XVI.'.t.i,. 

[OSZLOP]. 

(Ssekely 

08ZMOJÁ 
XXUI.312). 

OSZPOR A :  papnak,  mesternek  a  szegényebb- 
rendű  hivektól  szolgáltatott  csekély  pénzbeli 
fizetség  vagy  szemes  gabona,  avagy  e  helyett 
leszolgált  napszám  (vö.  kepe,  melyet  a  jobbmó- 
dúak  fizetnek)  (Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  V1II.323; 
Kiss  Mihály,  Kóváry  László  1842,  Gyórffy  Iván ; 
Udvarhely,  Háromszék,  Brassó  m.  Nyr.  VIII.368. 
869;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.478). 

OSZPORÁS:  oszporát  fizető.  Egész-  és  fél- 
oszporás  (Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely,  Három- 
szék, Brassó  m.  Nyr.  VII  1.369). 

[OSZT). 

el-oBBt  (el-aszt):  szóthány,  széttapos  (pl.  sze- 
metet, szalmát,  homokot)  (Huuyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.456;  XXIII.46). 

ki-oszt:  nem  részeltet  vmiból. £JL- 
gát  a  levesből  a  gazdasszony.   Eúgem  szépen  ki- 
SzéKfrgKryiBB  Mihály). 

[mög-oszt]. 

[Szólások].  Megosztya:  odaadja  mi 
mályl  Táncoltassa  meg  'i  Vtttt  ts!  —  A 
kell,  mer  a  fösviny,  a  nem  osztya  meg  (Nyitra  m. 
Vág-8éllye  Nyr.  XV.518).  Vö.  mégosztani:  ,a  tárgy 
külön  megemlítése  nélkül  nemi  eggyesülést  je- 
lent' (Veszprém  m.  8zentgál  Nyr.  ifi.  183). 

OSZTÁLY:  osztályrész.  Osztályt  ád  [fiainak 
as  atya]  (Soprony  m.  Fölsó-Szakony  Nyr.  XVII. 
384). 

[OSZTÓ]. 

os«tó-kanál:  leves-osztó  kanál  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

osstó-pör :  civakodás,  veszekedés.  Ugyan  mi- 
csoda osztópörük  lehet  egymás  koszt,  hogy  úgy 
lármáznak  f  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[osstópörős]. 

osztópörőskőd-ik :  veszekszik,  felesel.  Ne 
osjtőpőrösködj !  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


OSZTOz-iK:  civakodik,  veszekszik,  \ 
dik  (Pápt  vftd    Thz.;   Pólegyháza  Nyr.   VI 
Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Benedek;    Szentes 
Nyr.  K.94;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

OSZTOZÁS:  civakodás,  veszekedés,  pörleke- 
dós  (Zilah  Nyr.  XIV.431). 

08ZTOZKOD-IK:  az  enyém-  ós  tiedn'l  \ 
kőzik,  verseng,  rtnekedlk  (Vas  dl  sárvári  iáiéi 

Simon vi  kogyyatok!  (Bárá- 

nyi in.  OrmányBág  Baksay  Sándor). 

OSZTOSZKODÓ:  veszekedő,  pörlekedő 
rontúl  in.  Szóreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  III 
1  ii  1  >  . 

OSZTOZÓD-IK  :  veszekszik,  pörlekedik  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Kiss  Mihály). 

ÓTA  (iltd,  Áziltd,  hziltálul  fogva,  miit 
miltó  Szlavónia  Nyr.  V.63.  64;  XXIII.2I 
mita    Dráva    mell.    Kopács   Nyr.    XVI 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.285  szék 

vid.  Nyr.  VIII. :{?:*;   &zolta   Gyöngyös   \ 
0,180;  nú\"lte  Moldvai  csáng.  Nyr.  I 
Vác  Vass  József  1841 ;  őte  MAtyusfölde  N 
23;  Nyitra  m.  Magyar-Soók  Tolnni  Vilmos;  Nóg- 
rád m.  Nagy-Oroszi  Nyr.  X1I.280;  miöte  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek ;  az*/  Somogy 
VIII.218;  Bács  m.  Zenta  Nyr.  XVIII.383; 
tyusfölde  Nyr.  XX.23;  mőte  Duna  mell.  Kassai 
J.  Szókönyv  III.386;  Közóp-Somogy   Nyr.    VIII. 
218;  Mátyusfölde  Nyr.  XX  rgom  és  vid. 
Nyr.  01.84;  XIX.239;  Komárom  m.  Kiirth   ~ 
XIX. 188;  Vác  Czech  János  1840;  Ipoly  vid.  Nyr. 
III  428;  Hont  m.  Nyr.  V.474;   Arad   m.   Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  1.28;  Nyr.  VII.123;  Bács 
m.  Zenta  Nyr.  XV1II.383;   m'őte   Palócság  Nyr. 
XXI.306.  363;  XXII.77;  ázöíétó  Hont  m.  Ipoly- 
ság Nyr.  XIX.  188;   műtétül   Hont  m.   Kővár  és 
vid.    Nyr.   XVI.526;   XVII.42;  uta  Somogy    m. 
Babod  Nyr.  XII.377;  &uta  Zala  m.  Hetes,  Dobro- 
nak  Nyr.  11.467;   Somogy  m.    Mesztegnye 
IX.281;   X.87;   azufa,  &zútá  Göcsej   Nyr.    XIV. 
453;  Kardos  Albert;  muta  Vas   m.  őrség  Nyr. 
IV.228;  Vas  m.  Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII. 
574;  Göcsej  MNy.    V.78;   Veszprém   m.  Ali: 
Zolnai    Gyula;   Somogy    m.   Nyr.  X.476;    n 
Soprony  m.  Horpács  Nyr.  VI.122;    Gö< 
XIII.256;  Győr  m.  Duna-Szentpál  Nyr.  VIII. 522; 
Alföld  Nyr.  IV.379;  Torontál  m.  Szóreg  Kain 
I.   Kosaorúk  III. 174;  Somogy  m.  Nagy-A 
XXIŰ.459;   mútútu  fogva  Soprony  m.  Horj 
Nyr.  IV.181 ;  szűk  üdülte  [sok  idő  óta] 
csáng.  Nyr.  IX.453;  züte  Baranya  m.  Örmény- 
ság  Nyr.  XXV.143;  azüte  Baranya  m.  Orm 
ság  Nyr.  III.182;  XXV.143;  Ipoly  null.  Nyr  III. 
428;  müte  Baranya  m.  Ormányság  Nyr   III 
XXV.148;  KecskemétNyr.XIl>:<:  nütSomogy 
m.  Darány  Nyr.  X.\1I.:*33). 

[ÓTÁP].    Ótá  ment:  legelőre   ment    (Zala  m. 
Alsó-Lendva  vid.    Nyr.   XIII.332). 
malacokat  ótá:  legelészni  (Vas  m.  Kercsa  Ki 
Pál).    Ót.i  'iák  a  disznut:  legelőre.    0 

löjögetnek    (Zala  m.   Hetes   Nyr.   I 


29 


OTT-OTTAN 


OTTAN8AO-OZ80NT 


ftO 


járni:  marhákkal  járni,   marhákat  őriini  (Zala 
m.  Hetes  Nyr.  XIX.  143)  [vö.  gyóta]. 

OTT  (od  van:  Pécs  Simonyi  Zsigmond;  od- 
ben  Repce  mell.  Nyr.  XX.367;  tfiben  Repce 
meli  X.367;  Vas  m.  órség  Nyr.  1V.228; 

VII. 322-  ülj  Ott  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.453). 

ott-honn  {ot-hol,  ott-hol  Szlavónia  Nyr.  V.63; 

Siatmár  Nyr.  Vin.233;  Abaúj  m.  Beret  vid.  Nyr. 

11.476;  Ugocsa  m.  Tamásváralja  Nyr.  XIV.376 ; 

kul  Keszthely  Nyr.  XI.237;  ott-hun  Veszprém 

Nyr.  VII.234;   Zemplén  m.  Deregnyó  Nyr.  VII. 

otthonnan:  hazulról  (Nagy-Szalonta  Nyr.  XXI. 
283;  Szentes  Nyr.  VI.516). 

ott-való:  odavaló  (Csallóköz  Nyr.  1.280). 

OTTAN  (otta  Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
XV  11.878;  otta  Baranya-8z.-Lórinc  Nyr.  XVII. 
380;  ottanag  Dunántúl  Névtelen  1840;  Göcsej, 
Páka  Nyr.   1.374;  ottanak  Keszthely   vid.  Nyr. 

23;  Göcsej  MNy.  11.414;  Veszprém  m.  Cse- 
tény Nyr.  XV.91;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
II  130;  ottanék  Rábaköz  Nyr.  XI.  190;  ottanik 
Zala  m.  Dobronak  Nyr.  11.233.  234 ;  ottand  Repce 

N'vr  XX.369;  Esztergom  Nyr.  IX.543;  Fehér 
m.  Nvr.  X.187;  Alföld  Nyr.  11.425;  Duna-Vecse 
11.478;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.65;  Fölső- 
Bácska  Nyr.  XII.262;  ottangat  Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.526;  ottannak  Zala  m. 
Kóvágó-öre,  Révfülöp  Nyr.  XIX.141;  Veszprém 
Zolnai  Gyula;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XXII. 
379;  Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelv- 
járás 18;  ottanné'g  Somogy  m.  Szóke-Dencs  Nyr. 
III. 231;  ottannég  Balaton  vid.  Zolnai  Gyula; 
ottannék  Somogy  m.  Újmajor  Nyr.  VIII.  139; 
Somogy  m.  Zich  Nyr.  V1II.519;  Rábaköz  MNy. 
V.99;  ottaniénak  Rábaköz  MNy.  V.99;  ötté  Eger 
Nyr.  XVI.570;  ötté  Heves  m.  Istenmezeje  Nyr. 

230;  ottég  Palócság  Ethnographia  HI.353; 
Heves  m.  Névtelen  1840;  Heves  m.  Pétervásár 
X1X.240;  ottég  Palócság  Ethnographia  III. 
356;  ottég-\&  Gömör  m.  Nyr.  XVÜI.505;  oWég 
Palócság  Nyr.  XXI.467 ;  ottéig  Heves  m.  Párád 
Nyr.  XXII.475;  ottén  Palócság  Ethnographia  III. 
353;  otteng  Palócság  Ethnographia  III.361;  otfiét 
Palócság  Nyr.  XXI.467;  ottonnak  Soprony  m. 
Tsz.  277b;  Repce  vid.  Nyr.  XX.415;  Göcsej 
MNy.  11.408 ;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  ottonnék 
8oprony  m.  Tsz. ;  otonék  Göcsej  Nyr.  11.422).  — 


óttanag:  legott.  Mihá'st  haza  juttok,  az  asszon 
ottanag  naon  naon  migbetegüt  (Göcsej,  Páka  Nyr. 
1.374). 

ottan-ottan:  néha-néha,  olykor-olykor  (Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  X.333). 

OTTANSÁG:  ottan  (Zemplén  m.  Monok  vid. 
Nyr.  V1II.39). 

OTTHONRA  (othonka,  othunka):  könnyű  nói 
kabátka  (Vas  m.  Kemenesalja,  Nemes-Magasi 
Nyr.  XIX.191;  Nagy-Szalonta  Nyr.  XV.470;  Te- 
mesköz Kálmáuy  L.  Szeged  népe  II.  Bevezető 
XX.  1.;  BácB  m.  Bajmok  Nyr.  XV.469;  Udvar- 
hely m.  Bethlen  Nyr.  XV.469;  Háromszék  m. 
Dézsi  Mihály). 

OTTOOYON  (ottogyan):  ottan  (8zékelyföld 
Tsz.  178b;  Nyr.  IX.426;  XIII.510;  Kiss  Mihály, 
Kriza,  Gyórffy  Iván;  Udvarhely  m.  Tsz.;  Vadr.; 
Nyr.  VI.466;  Udvarhely  m.  Oláhfalu  Nyr.  VIII. 
168;  Csík  m.  Nyr.  X.90). 

ÓVA:  ejnye,  ejnye  no,  no  bizony,  hogyne! 
(Bereg  m.  Bereg-Rákos  és  Munkács  vid.  Pap 
Károly). 

ÓVANTAG  (óvantak  Székesfehérvár  Zolnai 
Gyula) :  kullancs  (Tolna  m.  Dombóvár  Nyr.  XXV. 
192;  Székesfehérvár  Zolnai  Gyula;  Kis-Kúnság 
Kimnach  Ödön;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.333). 
Tele  vannak  a  kutyák  óvantagokkal  (Fehér  m. 
Velencei-tó  vid.  Nyr.  XVII.431). 

óvantag-f Órög :  eo.  Megette  volna  az  ővantag- 
férget  is,  olyan  éhes  volt  (Sió  mell.  Nyr.  XIII. 
569)  [vö.  olvatag-férög]. 

OVATKOZ-IK:  hivatkozik.  Mindig  rám  óvat- 
kőzik  (Gömör  m.  Beje  Nyr.  XXV.287). 

OZMÁK :  véka  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVHI. 
287). 

OZSLINCOL:  kóborol  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr. 
VI.425). 

OZSONNA   (uzsonya  Debrecen   Nyr.   IX.  163). 

OZSONT  :  1.  ördögszar,  búz-aszat  (ássa  foe- 
tida,  stinkasant)  (Rábaköz  MNy.  III.242) ;  2.  vmi 
gyökér  összetörve  és  borszesszel  keverve  (fog- 
fájás elleni  szer)  (Rábaköz,  Vásárosfalu  Horváth 
Flóris). 


ö.  o. 


Ő  (itet  Nyitra  m.  Vág-Hosszúfalu  Nyr.  XIX 
664;  Hont  m.  Nyr.  V.426;  ü  Veszprém  Nyr.  VII. 
376;  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  IX.2H1;  tíket 
Veszprém  Zolnai  Gyula;  ü,  útet,  tik,  tikét  \Y 
rém  m.  Nyr.  Yl.r.ji  ;  VII.36;  Veszprém  Nyr.  II. 
135;  Essék  fid.  Nvr.  VII.232.  278;  Szlavónia 
Nyr.  XXIII.Uiíí;  Kunszentmiklós  Nvr.  711.423; 
Kecskemét  M  mi r  Ny r.  VII 1 .360 ; 

Oroshása  Nyr.  VL871;  VH.182.  186;  Bács  m. 
Bajmok  Nyr.  VII.520;  Szeged  Csaplár  Benedek  ; 
Csallóköz,  Patonyszél  Nyr.  XII.143;  Szatmár 
Nvr.  VII.275;  8zatmár  m.  Nagy-Károly  Nyr.  VII. 
229;  Zemplén  m.  Deregnyó  Nvr.  VII.474:  Szi- 
lágy m.  Nyr.  VI1.382):  maga,  ön,  kegyed  (Du- 
nántúl Nyr.  V.228;  Veszprém  Nyr.  11.135;  Somogy 
m.  Nemes-Déd  Nyr.  VIII.524;  Csallóköz  Nyr.  I. 
280;  Csaplár  Benedek;  Csallóköz,  Patonyszél 
Nyr.  XII.143).  Ö  is  od  vót?  [Felelet:  Én  és  od 
lótam]  (Vas  m.  Órség  Nyr.  VI  1.4 19).  Istennek 
ajállom  ükét:  önöket  (Veszprém  Zolnai  Gyula). 

ÍHova  lett  innen  az  ostorom?  Felelet:]  Hiszen  ö 
maga  a  kérdezó]  vitte  el  (Csallóköz  Király  Pál). 
ó  náüa  nincsen  kés.  ő  mit  mond  hozzá?  ó  neki 
könnyű  (Mátyusfölde  Nyr.  XX.213). 

ÖBLEDÉK:  öblögetés  után  maradt  szennyes 
víz  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

|ÖBLEDÉZ-IK]. 

ki-öbledezik:  kiömledezik  (a  víz  a  partra) 
(Háromszék  m.  MNy.  VI. 344). 

ÖBLENT:  öblint  (Palócság  Nyr.  XXI.216; 
XX  11.78). 

ÖBLINCSEL:  öblöget  (8zékelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.344). 

ÖBLINGET. 

meg-öblinget:  megöblöget.  A  zsétárt  megöblin- 
getem  (Palócság  Ethnographia  III.353). 

ÖBLÍT  (Öblüt  Csongrád  m.  Algyó  Nyr.  VIII. 
517). 

ÖBLÖGET:  1.  [trtf]  iddogál  (Székelyföld  Kiss 
Mihály);  2.  öblös  hangon  szól.  Öblöget  a  klarinét 
(Szatmár  m.  Barna  Ferdinánd);  8.  tele  szájjal 
hebegve  beesel,  veszekszik  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV  ~>24);  4.  szaporán  beszél,  cseveg, 
fecseg  (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.560;  Vas 
m.  Kemenesalja,  Veszprém  m.  Pápa  vid.,  Szat- 
már vid.  Tsz.);  5.  (a  víz)  iszapból  v.  kövecsből 


t«  riiletnagyobbodást  rak   a    partjához  (Szék 
fold   N\K  Kiss  Mihály). 

ÖBLÖS :  az  a  halászlegény,  a  ki  az  < 
fölfejésénél   a  hál<>   öblét  (derekát)  szedi  (Bod- 
rogköz Hermán  0.  Halászat  K.). 

ÖBLÖZ :  erősen  túz,  égetően  süt  (a  nap),  nagy 
forróságot  áraszt  (a  kályha)  (Baranya  m.    i 
( Mmánvság  MNy.  V.127;  Tiszafüred  és  vid.  K 
nach  Ödön). 

ŐBÖJÖG :  kóborol  (Pest  m.  solti  járás  Simonyi 
Zsigmond). 

1.  ÖBÖL:  1.  kebel.  Siettémbe  peig  az  öblömbü 

met  (Vas  m.  őrség  Nvr   1 
Öbtibt    U  sej    MNy.    11.414).    Ümög 

Nesze,  tödd  az  öblödbe  észt  az  ómat  (Somogy  m. 
Király    Pál);  2.  az  öreghálónak   az  a  része,  a 
melyben  a  hal  megfogódik  (Balaton  nu-II. 
man  0.  Halászat  K.). 

2.  ÖBÖL  (Bodrogköz  Tsz.;  öböly  Hegyalja 
Kassai    J.    Szókönyv    11.394;    Kassa   vid.    Nyr. 

XVI  1.285):  hó. 

[Szólások].  A  búzát  megütötte  az  öböl :  az  eggy - 
szerre  rájött  nagy  forróságtól  foltokban  hirtelen 
megsárgult    (Szatmár    m.    Nagy-Károly    Ta 
Irén).  Megütötte  az  öböl  [a  fát] :  megütötte  a  hó, 
azaz  a  nagy  hőségtől  vmely  része  elhalt  (g 
már  m.  Nagy-Károly  Szinnyei  József).  Megu 
az  öböl  [a  makkot]:  az  érés   beállta  előtt  meg- 
szűnt tovább  fejlődni  és  lehullott  (Abaúj  m. 
dószeti  Lapok  XXII.437>.  MegÜtx  [a  babot 
sót]  az   öböly:    megragyásítja  (Kassa   vid. 
XVII.285).  Megüti  az  öböly  a  szőlőt:  .aestus  de- 
coquit  uvas*  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönw    II. 
894), 

ÖBREKÖD-IK|. 

neki-öbreködik:  [?].  Nem  mették  e  szóilöt,  de 
nekiöbreködntt  (Moldvai  csáng.  Nyr.  III.4i. 

ÖCS  (ecs  Debrecen  Nyr.  1X.206;  Háromszék 
m.  Uzon  Nvr.  VI  11.373;  ecsém,  écsém  8oprony 
m.  Röjtök  Nvr.  QL466;  Debrecen  Nvr  IX.207; 
Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr  XVI.43;  Három- 
szék m.  Vadr  ócém  Moldvai  csáng.  Nvr. 
X.156;  öcsé,  öcsi  (megszólítás]  Palócság  Nvr.  VI. 
518;  XXII  1.69;  ücse,  űcsém  Szlavónia   Nvr    V 

XX III.  1 »",!».  907):   1.  húg  (Somogy   m.    ' 
XXI.528 ;  Baranya  m.  Ormányság  Tsz. ;  Baranya 


ÖC8É8-ÖKL-IK 


<*'>k'I.K-ÖKREND-IK 


M 


m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841 ;  Félegyháza 
Nyr.  VI.134);  s.  fiteetvér.  öcémnid  iwd  hama- 
rább teremtett  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.156);  8.  ro- 
kon. Neki  ücse  ván  Rétfálun  (Szlavónia  Nyr. 
X  X  111.307).  öcsink  [,még  a  gyermek  is  azt  mondja 
akár  a  legöregebb  rokonra  is,  hogy  öcsitik'} 
.a  mell.  Nyr.  VI.  133). 

ÖCSÉ8].  úcészek:  testvérek.  Magik  öcészck-é? 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  X.156). 

ŐDÖNG  {ődöng  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  VIII.331 ;  ődönög  Fölsó- 
Somogy  190):  kószál,  kóborol,  őgyeleg, 

tunyán  v.  dülöngözve  jár  (Félegyháza  Nyr.  V.36. 
Nagy -Kúnsáu  Xvr.  XVI.432;  Debrecen  Nyr. 
XXIII.334;  Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  VI.232; 
Szatmár  vid.  és  hely  nélkül  Tsz.;  Háromszék 
m.  Vadr.). 

el-ődöng:  kószálva  haszontalanul  eltölt  (időt) 
(Békés  m.  Nyr.  III. 524). 

ödöng-bödöng:  botorkál,  ingadozva  jár  (a 
járni  kezdő  kis  gyermek)  (Szeged  vid.  Nyr.  VI. 
182). 

ŐDÖNGÉS:  kószálás,  kóborlás.  Megunta  a  sok 
ödöngést   (Csongrád    m.    Arany-Gyulai   NGy.   II. 

[ÖDÖNGÖL]. 

mög-ödöngöl:  megdülöngözik  (Mezőtúr  Nyr. 
X.86). 

(ÖGY1. 

őgy-vőgy:  sok  völgy.  Mej nyulacska ,  nyulacska 
őqvet-vőpvet  befussa  (Dunaföld vár  Nyr.  XVIT.235; 
gyermekversben). 

ŐGYELEG   {őgyeleg  Bács   m.  Zenta  Nyr.  IX. 
378 ;  —  a  Tsz.-beli  értelmezésre  nézve  vö.  NyK. 
.5). 

[Szólások],  őgyeleg  a  szekérrúd:  ide-oda  inog  [?] 
(Bács  m.  Zenta  Nyr.  IX.378). 

ÖKL-IK,  ÖTL-DZ  {ikl-ik  Háromszék  m.  Fel- 
méri Lajos;  Vé\ökly-ik  Palócság  Nyr.  XXI.506; 
XXII.'U):  í.  ökl-ik:  bugyog,  ömlik  (Zala  m.  Bala- 
ton mell.  Fleischmann  Jenő).  Úgy  jön  a  víz  ki, 
ugyan  öklik  [a  kútból]  (Vas  m.  Ságh  Kresznerics 
<zótár  11.105);  2.  őkl-ii:  zsendül,  érni  kezd. 
Ökleni  kezd  a  szilva  (Székelyföld  Kiss  Mihály); 
3.  ikl-ik :  hámlik,  hányja  a  fehérjét  (a  dió :  le- 
hámlik  róla  a  finom  hártyája).  Mikor  a  dió  ik- 
lik,  sok  eső  esik  (Háromszék  m.  Felméri  Lajos). 

fgl-öklyik:    fölpersenik,    kipattogzik    (pl.    az 
(Palócság  Nyr.  XXI.506;  XXII.34)  |vö.  ötlés]. 

ki-öklik :  kibuggyan,  kiömlik.  Kiöklik  a  bor  a 
^uVmrmjífn  (Falaton  mell.  Nyr.  \\.<)?,).  Brtü- 
mbm  a*  árkot,  mer  azon  a  viz  mindig  kiöklik 
(Zala  m.  Balaton  mell.  Fleischman  Jenő). 

meg-őklik,  meg-ötlik  :  láthatóvá  fejlik  (gabo- 
naszem) (Székelyföld  Kiss  Mihály).  MeaöÜött  v. 

azonrm    kaqtas  tuszötab  n. 


megöklött  Qjrozsnak  a  szeme :   megtelt,   már  lát- 
ható (Székelyföld  Nyr:  IXM7T;  Erdélyi  Lajos). 

ÖKLE:  rhodeus  amarus  (Győr  vid.  Hermán 
0.  Halászat  Ki 

ÖKLEL :  nyilai,  szúr  (oldalszúrás)  (Nógrád  m. 
Rimóc  Nyr.  VI.273). 

ÖKLELÉS  i  oldalszúrás  (Érsekújvár  Nyr.  VIII. 

nsik 

ÖKLELET:  nyilalás,  belső  szúrás  (Palócság, 
Gömör  m.  Tsz.). 

ÖKLÖMKOBA:  akkora  mint  az  öklöm  (Há- 
romszék m.  Vadr.  503b). 

[ÖKÖGJ. 

ökög-bakog:  akadozva,  dadogva  beszél  (Al- 
föld Nyr.  1Y.379;  Szeged  és  vid.  Nyr.  VI.182; 
Kálmány  L.  Szeged  népe  1.212).. 

ÖKÖL.  ükli  [a  fának] :  azon  része,  hol  a  tör- 
zse ágakra  oszlik  (Zilah  Nyr.  XIV.431). 

ököllé-ütött :  ostoba  (Szeged  Nyr.  VII.236).    ^^. 

öjtlöm-pipa;  otromba  ember  (Kis-Kúnság  Nyr. 
XX036;-  Kis-Kún-Halas  NyTxV.333). 

ÖKÖR  {öker  Mármaros  m.  Visk  Király  Pál; 
öker  Maros-Torda  m.  marosi  alsó-járás  Ravasz 
Árpád;  Beszterce-Naszód  m.  Zselyk  Nyr.  XVIII. 
576;  ötyer  Alsó-Fehér  m.  Csúcs-Koppánd  Nyr. 
XXV.348). 

ökör-csata:  ökörcsorda  (Székelyföld  Kriza; 
Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Vadr. ;  Győrffy  Iván). 

ökör-érfü:  fekete  hunyor  (helleborus  niger) 
(Pécs  Kassai  J.  Szókönyv  III. 165). 

[ökör-fark]. 

ökörfark- virág :  verbascum  tapsus  (Zemplén 
m.  Deregnyő  Nyr.  XIII.235). 

[ökör-húgy]. 

ökörhúgyos.  Ökörhugyoson :  kigyódzólag,  csa- 
vargósan  (Háromszék  m.  MNy.  V1.344). 

ökör-itó:    [tó  neve]  (Tokaj  Nyr.  XII.191). 

ökör-szem :  anemone  triloba  (Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XII.477). 

ökör-tórdü :  ostoba  (Szeged  vid.  ?  Tsz.  299b). 

ökör-tinó  :  tinó  (Zala-Lövő  Simonyi  Zsigmond). 

[ÖD-IK ;__  durván,   barom-módra  visel- 
kedik (SzékelylCIH  Tsz.). 

ÖKREND[-IK]:  ökrendezik  (Csallóköz,  Kecs- 
kemét Csaplár  Benedek;  Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843,  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.344). 

rea-ökrend  {rea-ökrendeni) :  rárivall  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.346;  Győrffy  Iván). 

S 


K 


ÖKKKNDP.Z-IK-   din 


ÖLŐDIK 


n 


ÖKBENDÉZ-IK  (öklendez  8solnok-Dohoku  in 
Domokos  Nyr.  XI. 884;  öklendéz-ik  Veszprém  m. 
Várpalota  Nyr.  XXI  J77;  öklöndözni  Szatnuir 
Tid.  Tsz.;  ökröndÖM-ik  Palócaag  Nyr  XXII.7S).— 
Öklendez:  öklelődzik  (Székelyfol .i  An.lmssv  ÍÉ 
tal  1843). 

ÖKRENDÉZÉS    {ökröndötés   Abaúj   m.   Beret 

\\r     111..V28). 

ŐKBENDI  (Háromssék  m.  MNy.  VI.844;  Há- 
romssék  m.  Márkoafalva  Qyórffy  Iván;  ökröndi 
Háromssék  m.  Vadr.):  buta,  bárdolatlan,  durva 
ember. 

ÖKBÉSZ  (Balaton   mell.   Horváth    Zsigmond 
1889;  Vesiprém  m.  Olassfalu  Nyr.  XVll  17 
risz  Csallókös,  Baosfa  Nyr.   XVI.92);   uUrpász- 
tor,  ökörrjBl  hánó  fflnhnr  


ÖKRŐD-IK,  ŐKBÓGY-IK  [ökr'ögy-ik) :  1.  Iri- 
pattogiik  (as  arc)  (Nógrád  m.  Nyr.  V.182); 
t.  ökrendesik  (Palócság  Nyr.  XXI  .(M;  XXII 

ÖKRÖS:  öJtajrüásstor  (Veszprém  m.  Olaszfalu 
Nyr.  XVÜ.47).        *" 

1.  ÖL:  1.  ágyéktáj,  herezacskó.  Egészen  ki- 
pállott mán  ennek  a  gyereknek  (flúgyereknek]  az 
öle;  ugyan  mér  nem  tartyátok  tisztán?  Nagyot 
emelt  s  úgy  megrokkant,  hogy  leszállt  az  öle.  Egy 
karóba  esett  s  most  egyre  fajtatja  az  ölit  (Abaúj 
m.  Szikszó  Király  Pál);  2.  magyar  öl:  öt  láb 
(Háromszék  m.  Nyr.  X.327);  3.  öl  föld:  ,Dósán 
[Jász-Nagykún-Szolnok  m.]  eggy  öl  föld  szántó- 
ban 2  kat.  hold  és  124_j°,  kaszálóban  1422~|"-' 
(Nyr.  XVII.576). 

öle-lejárós:  sérvéses,  tökJjs4Bcgyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  11.173;  111.32). 

ölbe-nyiló:  kerti  commelina  (Balaton  mell. 
Földrajzi  Közi.  1894.  76). 

2.  ÖL:  kéréssel  ostromol.  Ezek  a  gyermekek 
reggétő  fogvást  őrökké  ölnek,  hogy  süssek  nekik 
egy  ***  tejes,  málét  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

(Szólások).  Öli  magát:  erősen  igyekszik  (Abaúj 
m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos).  Öli  a  dolgot: 
könnyen  elbánik  a  dologgal  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

ÖLEB:  nyaláb.  Egy  öleb  szalma  (Gömör  ni. 
Nyr.  XVIII  502).  En  nagy  öleb  mohát  hozott  az 
öreg  az  erdeórü  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.335). 

[ÖLEBÉL]. 

föl-öléből:  fölnyalábol.  A  sok  vasat  Babszem 
Jankaó  mind  félöleblétU   (Mátra  vid.  Nyr.  XXII 
287). 

ÖLEKED-EK:  gyötrődik,  bánkódik;  bánattal 
emésití  magát  Én  bizon  nem  ölekedém  átér  a 
néhány  forimtér  (Ung  m.  Király  Pál). 

ÖLÖ  (e/.oMcés  Zala  m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp 
Nyr.  X1X.48):  meghízott,  leölésre  szánt  disznó. 
Az  ölök  (Somogy  m.  Szőllós-Qyörúk  Nyr.  XV1.46). 


ÖLŐD-EK  m  öUked-ik.  Az  emberek  nagyon 
öiődíek,  hogy  meg  talál  halni  (Abaúj  m.  Puszta- 
falu Szádeosky  Lajos). 

(ÖLÖM). 

|Szólánok).  Ölömre  menne  mingyár :  kész  volna 
•  >lni.  Csak  atttt  topnának  > 

mutáx:  (Zala  m.  Nyr.  X 

ÖLT  {öt,  ött) :  bevet  (kenyeret  a  kemencébe). 
Még  nem  őtik  a  kenyeret  a  péknél  (Somogy    ■ 
Tab  Nyr.  XV.: 

be-ölt,  be-őtt:  1.  befúr  |  túbe)  (Zala 

m.  Szepczil  Nyr.  XVII  lile  2.  bevet  (kényeret 
a  kemencébe)  (Balaton  mell.  Tsz. 
bor    1839;   Zala   m.    8zepezd    Nyr     XVII 
Somogy  m.  Szóllós-Gy örök  Nyr   XXII .239;  Szat- 
már  vid.  Tsz.);   8.   igába  fog  (teheneket)   i 
m.  őrség  Nyr.  11.472). 

őt-föt:   varrogat,  foltoz   (KiR-Kún-Halas  N 
XV.333;  Nagy-Kúnság  Nyr.  III.282). 

ÖLTŐ,  ŐTŐ:  1.  öto:  bélfonal  (az  a  fonal,  a 
melyet  a  vetélő  segítségével  a  mellékbe  bele- 
öltenek)  (Háromszék  m.  Vadr.    511a);   2.   I 

Eár.  Egy  öltő  bocskor,  harisnya,  galamb  (Moldva, 
üézse  Nyr.  VI. 374);  8.  őtő :  csoport,  csapat, 
szakasz,  rész.  Néztem  a  csordát ;  egy  öteje  a  ker- 
tek felé  ment,  a  másik  a  faluházának  tartott.  Ve- 
tettünk sok  virágmagot;  egy  öteje  már  kel  fa 
tojásnak  egy  öteje  kikőtt,  a  többi  zápon  maradt 
(Beregszász  vid.  Király  Pál).  Egy  öteje  ennek  a 
hétnek  esős  volt.  Egy  öteje  ennek  a  libának  rossz 
(Szatmár  m.  Vámos-Oroszi  Vozári  Gyula). 

felöltő:  dolmány,  mándli  (Balaton  mell.  Tsz.). 

ÖLTÖGET:  föladogat  (szénát  villával  kazal- 
rakáskor)  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

[ÖLTÖZ]. 

fel-öltöz:  fölöltöztet  (Kassa  és  vid.  N\r  XX 
573). 

le-öltöz:  levetkőztet  (Kassa  és  vid.  Nyr.  XX 
573). 

ÖLTÖZ-IK  {ölytözöm  Brassó  m.  Hosszúfalu 
Nyr.  XX  11.238). 

ÖLTÖZÉK:  papi  palást  (Brassó  m.  Hétfalu 
Király  Pál). 

ÖLTÖZŐ:  öli  ruhdjé  jis  vem 

(Mátra  vid.  Nyr.  XXII.2-7:  XXIV.336). 

(ÖLTÖZTET]. 


fel-öltöztet :    (tréf.)    beosipet,    leitat    (Repce 
mell.,  Nemes-Viss  Nyr.  X\ 

ÖLYV  (élyv  Hunyad   m.   LozrúM    Nyr.  XXII. 
:   hülü  Nagy-Kőrös   Nyr.   XX1V.335:  Király 
Pál;  ölyü  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János: 
Szilágy  m.  Király  Pál;    üUü  Udvarhely  m 
rály   Pál;    Csik    m.    Tsz.;    üllú   Udvarhely   m. 
Király  Pál;  ülő  Abaúj  m.  Pusztafalu  Ssádecik) 


87 


ÖMBÖJ— ŐR 


ŐR-ÖRDÖG 


38 


Lajot;  üiu  Székelyföld  Kin  Mihály;  Udvarhely 
m.  Vadr.  36;  Háromszék  m.  Tsi.;  MNy.  V1.215. 
M 1 ;  Háromszék  m.  Uion  Erdélyi  Lajos). 

ÖMBÖJ:  nyári  eső  napsütéskor  (8zabolcs  m. 
Nyírvidék  Barna  Ferdinánd). 

(ÖML-IK]. 

meg-ömlik:  kiömlik  (ólom-öntéskor  az  ijesztő 
tárgy  képe)  (Székelyföld  Nyr.  XIV.335). 

|ÖMIÍT|. 

be-ömlit :  behorpaszt  (Bodrogköz  Tsz.). 

ÓN  (Balaton,  Duna,  Tisza  mell.  Hermán  0. 
Halászat  K. ;  őny  Balaton  mell.  Tsz.  153a;  őny- 
li:il  Erdély  Hermán  O.  Halászat  K.;  ön-hal 
Boldva  mell.  Komjáti  Hermán  0.  Halászat  K.): 
l.  aspius  rapax  (Balaton  mell.) ;  2.  bálin  (Duna, 
Tisza  mell.) ;  8.  idus  (Erdély)  (Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

ön-hal,  öny-hal,  ün-hal :  1.  chondrostoma 
nasus  (Csongrád  m.  Szentes) ;  2.  leuciscus  ruti- 
lus  (Ssendró);  3.  aspius  rapax  (Berettyó-Újfalu); 
4.  idus  (Erdély);  5.  alburnus  lucidus  (Boldva 
mell.  Komjáti)  (Hermán  0.  Halászat  K.). 

ön-keszeg:  aspius  rapax  (Tisza-Földvár  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

ÖNKÉNTEN:  önként  (Szatmár  m.  Kapnik 
vid.  Nyr.  11.236). 

ÖNT  (ráöttöttük  Heves  m.  8z.-Domokos  Nyr. 
XX II. 524):  füllent,  szószátyárkodik.  Égy  szeg  se 
jó  ebbe  az  emberbe,  úgy  önt  (Háromszék  m.  Ki- 
rály Pál). 

el-önt:  eldönt.  Elöntötte  a  morha  a  karót 
(Dráva  mell.  Nyr.  V.472). 

föl-önt :  földönt  Fölöntötte  a  bögörét  a  zétellel 
(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284). 

lé-önt :  ledönt.  Léöntöm  a  partot  (Dráva  mell. 
Nvr.  V.472).  Leöntöttük  a  házát  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.284). 

ÖNTÉS :  megbabonázás  végett  elöntött  kuru- 
zsoló  főzelék,  öntésbe  kellett  hogy  lépjék,  s  azétt 
beteg  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ÖNTHETÓ  {öthetó  Székelyföld  Tsz.). 

(ÖNTŐ). 

felöntő,  fölöntő :  1.  félvékányi  öblú  faedény, 
a  mellyel  a  gabonát  a  malomban  a  garatra  föl- 
intik (Somogy  m.  Király  Pál;  Csanád  m.  Puszta- 
Kaszaperegh  Nyr.  VII.45);  2.  fél  véka  (Somogy 
m.  Nyr.  11.376;  XVII.565;  Somogy  m.  Sima 
XIX.381).  Égy  fölöntő  búza  (8omogy  m. 
Király  Pál). 

ÖNTÖZŐ:  kupa.  Hozz  egy  öntöző  vizet  (Zala 
m.  8zepeid  Nyr.  XVII.237). 

1.  ŐR:  L  azon  fonál,  mely  a  szövőszék  hosz- 
szában  a  nyüstön  és  a  bordán  át  uyúlik,  s  a 


melybe  az  ontokot  beleszövik  (=  mejék).  Csak 
az  őrt  tárcsa  v.  csak  az  őre  van  meg  (a  szövet- 
nek, mikor  az  ontoka  már  kiszakadt  belőle) 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Ollyan  len- 
geteg  az  ingem,  hogy  az  őrje  v.  Őre  is  alig  tartja 
(Székelyföld  Tsz.  238b ;  Incze  József) ;  2.  a  rok- 
ki >l yahálón  a  táskaszerú  verseket  megalkotó,  il- 
letőleg tartó  8  két  ágra  oszló  rövid  fonal  (Udvar- 
hely m.  Fölső-Rákos  Hermán  0.  Halászat  K.); 
3.  kerek  abroncsra  kötött  csúcsos  gyékényúszó, 
i  a  mellyel  az  elsüllyesztett  hálók  helyét  jelzik 
i  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat   K.). 

őr-fa :  1.  árboc :  a)  röpüló-híd  árboca,  melyen 
a  hajót  tartó  kötelet  csúsztatják;  b)  vontató- 
hajó v.  halászladik  árboca,  a  melyre  a  vontató 

!  kötél  van  rákötve  (Esztergom  Kresznerics  F. 
Szótár  11.111;  Kis-Duna  mell.  Győr  ós  Mosony 
közt  Nyr.  XI.44) ;  2.  ajtószárfa  (Dráva  mell.  Nyr. 

j  V.522;  itt  örfa  nyilván  hiba). 

őr-háló:  hosszú  és  mély  háló,  a  mellyel  a 
folyónak  eggyes  szakaszait  elrekesztik,  hogy  a 
halak  el  ne  szökhessenek  (Körös-Tarcsa  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

őr-harang:  erdős  helyen  legelésző  marha 
nyakában  lógó  éleshangú  csengetyü  (Székely- 
föld Tsz.). 

őr-kő:  1.  az  eresztőhálón  az  őrrel  szem- 
közt álló  nagyobb  kő  (Balaton-Füred  Hermán 
0.  Halászat  K.);  2.  őr-kú:  az  eresztőháló  hossza 
közepén  és  két  végén  alkalmazott  nagyobb  kő 
(Balaton-Füred  Hermán  0.   Halászat  K.). 

őr-madzag:  a  pendely hálón  a  zsebeket  meg- 
alkotó, illetőleg  tartó  rövid  madzag  (Berettyó- 
Újfalu  Hermán  0.  Halászat  K.). 

őr-vessző:  a  jég-alatti  halászatnál  az  a  vessző, 
a  melyet  a  lékekbe  elébb-elébb  dugnak,  hogy 
a  rúd  irányát  megtudhassák  (Zemplén  m.  Karád 
Hermán  0.  Halászat  K. ;  Bodrogköz  Nyr.  XIII. 
181). 

2.  ŐR  (őrök,  őrsz,  őr,  őrünk,  őrtök,  őrnek, 
őrtem,  órni) :  őröl  (Szalonta  Nyr.  VIII.431 ; 
Hajdu-Hadház  Nyr.  VIII.  178;  Szeged  Csaplár 
Benedek;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr. 
IX.133;  Szatmár  m.  Nyr.  VI1I.39;  Szabolcs  m. 
Tisza-Dob  Nyr.  XX.432). 

mög-őr:  megőröl.  Észt  a  keveset  a  maimocs- 
kán őri  meg  (Zemplén  m.  Bodrog-Szerdahely 
Nyr.  XXII.479).  Megőrte  az  egér  (Debrecen  Nyr. 
III.280).  A  jó  gyomor  mindent  megőr,  a  babot  is 
lejárja  (Tisza-Dob  Nyr.  XXIV.94).  A  jó  malom 
mindent  megőr  (Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m. 
Nyr.  IX.133). 

ÖRDÖG  (érdé'g  Udvarhely  m.  Homoród  Vadr. ; 
cerdeg,  ctrdag  Alsó-Fehér  m.  Nyr.  XXV.346). 

ördög-bocskor:  mezei  iringó  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

ördög-borda :  páfrány  (Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.323). 

3* 


omu\t 


ORDOGeÉG  -öRE«í 


M 


őrdőgborda-fü :  páfrány  (polypodium  filix  ma* 
et  femina)  (Bodrog-Kisfalud  Kassai  J.  Szókönyv 
11.429). 

ördőg-bór:  [tróf.]  oxfordi  gyolcs  (Brassó  m. 
Hétfalu  1  U). 

ördőg-oórnája :   lícium  (Ssatmár  Király  Pál). 

őrdőg-oaUingája  —  ördög-hinta  (Somogy  m. 
I  jmajor  Nyr.  Vili.  179). 

ördőg-caipte-fü :  1.  erythrea  pulchella  (Bala- 
ton mell.  Fultl rajai  Köal.  1894.  60);  2.  verouica 
chamaedris  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.122) 

ördőg-edennye :  csintalan,  hamis  gyerek  [szidó 
ssó)  (Székelyföld  Tss.;  Ferenczi  János  1832). 

ördög-hni:  cottus  gobio  (Udvarhely  m.  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

ördög-harapta-fű :  scabiosa  succisa  (Balaton 
mell.  Földrajzi  Közi.  1894.  61). 

ördög-hinta:  körben  forgó  hinta  (méternyi 
magas  faoszlopon  vízszintesen  forgó  gerenda  v. 
deszka)  (Szlavónia  Nyr.  XXIII.357;  Mármaros 
m.  Técsó  Király  Pál). 

ördög-jegy:  ló  lábán  a  térdhajlás  alatt  levó 
varforma  (Zemplén   m.   Szürnyeg  Nyr.  X.278). 

ördög-kereke:  [tréf.]  kerékpár  (velocipód) 
(Bars  m.  Nyr.  XVI  11.384). 

ördög-korbács:  [tréf.]  olvasó  (Csongrád  m. 
Mindszent  Kis  Sándor). 

ördög-köröm:  [tréf.]  bakancs  (Kaszárnyai  szó, 
Névtelen  1840). 

ördög-ló  ördög-hinta  (Érsekújvár  Nyr.  VII. 
40). 

ördög-lova :  1.  m  (Rábaköz,  Beó-Sárkány  Nyr. 
XVIII  l'.W:  Pápa  Nyr.  XVI.575);  2.  vasúti  góz- 
kocsi  (Fölsó-Somogy  Nyr.  XI 90). 

ördög -malom:  korongjáték,  körbenforgó  (rin 
gelspiel)  (Szeged  vid.  Csaplár  Benedek). 

ördög-motolla  {ördög-motóla,   -motolla):   1. 
ördög-hinta  (Abaúj  m.  Király  Pál);   2.        ördög- 
malom  (Rimaszombat   Nvr.    IV.560;   Hol?   Nyr. 
XVI  1.268). 

ördög-oldal  (ördög-ódal,  -ódala,  -uódala) :  1.  car- 
lina  acaulis  (Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X.332 ; 
Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV.181);  2.  th uja  ori- 
entális (Zemplén  m.  Deregnyó  Nyr.  XI II. 235); 
3.  madárlábfú  (ornithopus  major)  (Szerencs  Kas- 
sai J.  Ssókönyv  V.205);  4.  vmi  tekervényes 
növény  (Békés  m.  Budapesti  Hírlap  1895.  71.  sz.). 

ördög-oldalborda :  polypodium  vulgare,  aspi- 
dium  filix  mas  (Nógrád  m.  Nyr   IV.72). 

ördög-sár:  sárvulkán  (olyan  hely,  mely  esős 
idóben  feneketlen  sárral  van  tele,  sót  gyakran 
füstölög  is)  (Gömör  m.,  Nógrád  ni.,  Erdély  Nvr 
XX1H.381). 


ördög-asar:  bús-assat  (ássa  foetids)  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

ördög-azekér :  1.  ördög-malom  (Hol?  Nyr. 
X\  11.268);  2.  barlangó  (salsola  rosacea)  (Tisza 
Sz.-Imre  Nyr.  IX.137);  8.  szitakötő  (libellula) 
(Háromszék  m.  Nyr.  VIII. 474). 

ördög-asekere 
Tss.). 


ördög-hinta  (Balaton  mell. 


ördög-BBÖm  :  1.  coreopsis  bicolor  (csinos  sál 
világ,  melynek  közepe  sötétbarna)  (Rába  n, 
Nyr.  XVI1.524);  2.  rézvirág  (zinnia)   (Heve.- 
Névtelen  1840);  3.  scabiosa  atro-purpurea  (Nóg- 
rád m.  Nvr.   IV. 72 1. 

ördög- saükflógi :  ássa  foetida  (Nógrád  m.  Nyr 
V.182). 

ördög-unta:    [szidó  szó],  ördög-unta  banyája 
(Hol?  Tsz.)  [vö.  éb-únta}. 

ördög-zsír:  tengelykenésre  való  égetett 
dös  fekete  repce-olaj  (Heves  ra.  Névtelen  1>*40). 

ÖRDÖOSÉG:    rosszaság.    Az   esze  mind  csak 
ördögségön  még  zuvaton  jár  (Udvarhely  m.  N 
IV.32). 

ÖRDÖNGÖS  (ördögös  Baranya  m.  Tolnai  Vil- 
mos; vördöngős  Temesköz  Kálmány   L.  Szeged 
népe   11.234):    csintalan   (Székelyföld   Kiss 
hály). 

ÖRDÖNOÖSKÖD-IK :     csintalankodik     (S 
kelyföld   Tsz.   [itt  ördögösködni  hiba];   Ferenczi 
János  1832;  Kiss  Mihály). 

ÖREG  (örög   Székelyföld   Tsz.;  X. 

333;   Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.481;  ctnxg  A 
Fehér  m.   Nyr.  XXV.346):  1.   nagy   (Keszthely 
Nyr.  XI.237;  Gyór  m.  Szigetköz  Nyr.  XIX  IMI  ; 
Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.92).   Öreg  í 
harangl  öreg  szemű  borsó  (Fertó  mell.  MNy.  III. 
406).  Öreg  alma,  öreg  kövecs  (Göcsej  Tsz.).  I 
öreg  fejsze,  öreg  harang   (Zala   m.  Szej 
XVÜ.287).  Öreg  borsó  (Keszthely  vid.  N\  r. 
VI.523).    Öreg    tojás    (Baranya   m.    Patacs 
Csaplár  Benedek).    Öreg  szemű  kw 
este:  késó  este  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.   XVIII 
287).  Öreg  harang,  öreg  templom,  öreg  bab,  öreg 
Duna  (Csallóköz   Csaplár  Benedek).    Öreg  fogú 
fésű  (Csallóköz,  Arak  Nyr.  X.382).  öreg  krumpli 

Kun-Halas  Nyr.   XV.333).    Öreg    m\ 
harang  (Kecskemét  Nyr.  IV.284).  Öreg  e 
szál    kolbász:    hosszú    (Mezőtúr    N 
L  régi,  régies  szerkezetű.    Öreg  6  intúl 

Bódi88  Jusztin).   Öreg  má  a*  óra  (Baranya   m. 
Csúza  Nyr.  XV  111.287). 

[Szólások].    ŐregébOl  kifaragta    a  kapanyelet: 
nagyjából  (Zala  m.  Nyr    XXV 

öreg-anya:  a  testvér  anyósa  (Zala  m.  Tűrje 
Bódiss  Jusztin;  Veszprém  m.  Nyr.  XXI 

öreg-ányiká:    öreganya   (Szlavónia,   Haraszti 
Nyr.  XXI11.3U7). 


41 


ÖREGEBB— ÓRJEG 


ŐRJEGÉ8-ÖRÖK 


öreg-apa:  a  testvér  apósa  (Zala  m.  Tirje 
Bódiss  Jusztin;  Veszprém  m.  Nyr.  XXI. 521). 

öregapám-siók:  zsöllyeszék  (Tata  vid.  Nyr. 
V.474). 

öreg-apattyú :  az  öregháló  kijáró  vezérfája 
(Budapest  Hermán  0.  Halászat  K.). 

öreg-épiká :  öregapa  (Szlavónia,  Haraszti  Nyr. 

öreg-bárka :  állóbárka  (nagy  bárka,  a  melyet 
helyt  hagynak,  nem  visznek  ki  a  halászatra) 
(Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

őreg-haláss  i  L  a  nagy  hálóval  járó  halász 
(Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  az  öreg- 
hálóval,  gyalommal  s  ezek  rokonaival  járó  ke- 
rítő halász  (Általános  haszn.  Hermán  0.  Halá- 
szat 

öreg-háló :  200—250  méterig  éró  kerítő  háló, 
vidék  szerint  más-más  fölszereléssel,  mindig 
zsák  nélkül  való,  kivévén  a  Balatont,  hol  a 
gy  almot  is  így   nevezik   (Hermán   0.   Halászat 

öreg-legény :  első  halászlegény  (Qyór  m. 
Pinnyéd  Hermán  0.  Halászat  K.). 

öreg-pap:  plébános  (Csaplár  Benedek). 

öreg-rend :  koros,  idős.  A  városba  pedig  lakott 
egy  öregrend  király  (Háromszék  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  1.361). 

öreg-rendü:  x  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
VIII.47). 

öreg-szüle:  öreganya  (Dunántúl  Nyr.  V.228; 
Bare  m.  Nyr.  II  1.276). 

öreg-szűr :  bokáig  érő  szúr  (Pozsony  m.  Kas- 
sai J.  Ssókönyv  1.447). 

ÖREGEBB  (örebb  Zala  m.  Király  Pál;  Zala 
m.  Szepezd  Nyr.  XVII.237;  Veszprém  m.  Szent- 
gál Nyr.  III.184;  Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V.379): 
nagyobb  (i.  h.)  Szól  má  az  örebb  harang  (Zala 
m.  Király  Pál).  Te  örebb  vagy  mint  én  (Zala  m. 
Szepezd  Nyr.  XVII.237). 

IÖBEGEL]. 

le-öregél:  nagyjából  lemos,  ledörgöl.  Lé'öre- 
gelém  a  piszkot  a  kerékről  (Tolna  m.  Sár-Sz.- 
Lórinc  Nyr.  IU.87). 

ŐRINGEL :  eszeveszetten  megy  v.  szalad. 
Úgy  ment,  ugyan  őringelt  (Balaton  mell.  Tsz.). 
Fut,  csak  úgy  őringül  (Rábaköz  Nvr.  XIII.73). 
ügy   éfutott,    csak   úgy  úőringüt  (Vas   m.  Pálfa 

:tf). 

ŐRIZ,  ÓRÖZ   (ériz  Soprony   m.  Röjtök  Nyr. 

ŐRJEG:  halat  tápláló  apró  tó,  vízállás,  a 
Duna  kiöntésének  maradványa  (Pest  m.  Hermán 
O.  Halászat  K.;  Kis-Kún-Halas  és  vid.  Nyr. 
XX11I.192;  Hegedűs  István). 


ŐRJEOÉ8  (őrjegös):  vízállásos,  órjegés  hely: 
a  hol  az  esővíz  hosszabb  ideig  megáll,  de  még- 
sem terem  sás  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV  11.576). 
Hatvankáromba  még  azokon  az  őrjegös  helyekön 
s€  termött  széna  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII.192). 

ŐRJEGET :  torkaszakadtából  kiabál  (Soprony 
m.  Fölsó-Szakony  Nyr.  XVII.384)   [vö.   hőröget]. 

|ŐRLET],  ÖLET:  őröl  (Somogy  m.  Visnye 
Nyr.  XVII.334). 

mög-őlet:  megőröl.  Maj  mögőleti  a  mónár  (So- 
mogy m.  Visnye  Nyr.  XVII.334). 

[ŐRLŐ],  ŐLLŐ:  őrölni  való.  Kevés  öllöje  van 
a  mónárnak  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

ŐRLŐS:  őrlető  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

(Szólások).  Koplal,  mint  az  őriősök  ebe  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

ÖRMÉNY:  örvény  (Körös-Tarcsa  Hermán  0. 
Halászat  K.;  Szeged  Király  Pál). 

örmény-tapló :  a  gyékény  barkás  virágjának 
gyapotszerű  anyagából  való  tapló  (másképp : 
páklya-tapló)  (Hol?  Nyr.  XII.528) 

örmón-tő:  örvénygyökér  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

(ŐRMÉNYIi-IKl,  ŐRMENL-IK:  örvénylik,  ör- 
vénymódra kavarog  (pl.  a  sok  ember  a  vásár- 
ban v.  eggyes  ember,  a  ki  ugyanazon  helyre 
vis8za-vis8za  csavarog)  (Szatmár  m.  Szamoshát 
Nyr.  X.39)  [vö.  örvényl-ik]. 

ÖRÖK  (örek  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.481).  — 
örökké:  mindig,  örökké  mulat  (Balaton-Füred 
Nyr.  XVIII.  132).  Xe  kiabálj  örökké!  Örökké  sza- 
ladgál. Ennek  örökké  jár  a  szája  (Palócság  Nyr. 
XVIII.  132).  örökké  pintyózza  [cicomázza]  azt  az 
egy  szem  jányát  (Abaúj,  Borsod  m.  Király  Pál). 
Xe  légy  örökké  a  sarkamba  (Nagykun-Madaras 
Nyr.  XVIII.132).  örökké  kacag  (Székelyföld  Nyr. 
XVni.12).  Ez  örökké  itt  vót  (Kolozsvár  Szinnyei 
József)-  Egyik  szé'mivé  mindörökké  sírt,  a  másikká 
pedig  mindörökké  kacagott  (Udvarhely  m.  Keresz- 
túr vid.  Vadr.  436).  Mindörökké  szökik  (Székely- 
föld Nyr.  XVIII.  12).  —  örökkég:  örökké  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  VI.517).  örökkik  csak  nem  marat- 
hatott ott  (Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVIII.285). 

(Szólások).  Soha  míg  a  világ,  s  az  örök:  soha- 
sem (Udvarhely  m.  Séra  Kálmán;  (Tsz.  260b. 
hibásan  soha  nélkül]),  örököt  írni:  megeggyezni 
(Nagy-Kunság  Nyr.  11.274). 

örök-étig  (Soprony  m.  Szilsárkány  Nyr.  VI. 
472;  Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  111.35;  Székelyföld 
Nvr.  1X426;  örökkétig  Soprony  m.  Tsz.  260b; 
Göcsej,  Ormányság  MNy.  V.99;  Zilah  Kerekes 
Ernő;  Kolozsvár  legifj.  Szinnyei  József;  Szé- 
kelyfold Nyr.  V.175;  Kn>s  Mihály,  GyórfTy  Iván; 
Udvarhely  m.  Nyr.  VI.517;  Keresztúr  vid.  Vadr. 
Itt;  Háromszék  m.  Uson  Erdélyi  Lajos;  Csík 
m.  Nyr.  X.90;  Csík-Rákos  Dobos  András):  örökké, 


ÖRÖKÍT-ÖRÖM 


ÖRÖMB8-ÖRVBND 


44 


mindig.    Órökkétig    csak  játszik   (Balaton -Kiírod 
Nyr.  XVII! .132).  Mindörökkön  örökkétig  (U.l 
hely  m.  Nyr.  IV .81). 

örök-fal :  a  falunak  a  meió  felőli  védő-kerí- 
tései és  a  vetésmeiöt  ai  erdőtél  elválaattő  sánc- 
hányas  (Háromssék  rn.  Vadr.i. 

(ÖRÖKÍT]. 

rá-őrőkitt:  maradandóan  ráerősit  (a  kovács 
vaslemest  fára:  tüsesen  tessi  rá,  úgyhogy  be- 
leég, s  a  két  végén  kiálló  szegek  belehatolnak 
a  fába)  (Rábakös,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVI II.  191). 

ÖRÖKLŐDIK:  húzódik  (betegség).  A  baj 
naprúl-napra  öröklődött:  húzódott,  míg  aztán 
krónikussá  vált  (Tisza-Doh  V,  II). 

[ÖRÖKÖD-IK]. 

bele-öröködik:  belerögződik,  krónikussá  vá- 
lik. Beleörökődik  a  baj  (8omogy  m.  Nvr.  XII. 
279).  Ebbe  má  beléöröködött  a  zéhfájás  (Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.41). 

meg-őrőködik :  megrögződik,  krónikussá  vá- 
lik. Mindig  jobban  megöröködött  (a  fájás)  (Tolna 
m.  Nvr.  XIV.  187).  Megöröködik  rajta  a  vir  (Pest 
m.  Monor  Nyr.  X1I.J79). 

ÖRÖKÖNTE :  örökké  (Kezdi- Vásárhely  MNy. 
VI.344). 

ÖRÖKÖS  (örnkkös  Háromszék  m.  Vadr.  411); 
l.  örökbe  fogadott  (Arad  m.  Majláth falva  Nyr. 
Vm.226);  2.  as  ekének  vmely  vasrésze  (Rába- 
kös, Beő-Sárkány  Nyr.  XV1II.191). 

ÖRÖKSÉG  (őrekség   Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVI  1.31;")):   i.   szántó,   kaszáló   v.   bármely  más 
ingatlan  birtok,   de   többnyire  föld   (Kolozs    m. 
Sstána  Nyr.  IX.503) ;  2.  beltelek  (lakóház  és  mel-  j 
léképületei)    (Közép-Baranya   Nyr.    11.237;   Ba- 
ranya    m.    Mecsekhát    Thomaer    Ignác    1841) ;  I 
8.  épület  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.333;  Hódmezé-  | 
Vásárhely  Nyr.  IX.87.  92;  Makó  Csécsi  Miklós). 
</,  derék  örökség  (mondják  tekintélyes  külsejű 
épületre].  Vetlem  20  lánc  homokot.  —  Van-é  rajta 
örökség?  —  |tréf.:j  Van  hát!  Egy  szárnyék  meg 
egy  guggon  ülő  gunyhő.  —  No  hisz  szép  kis  örök- 
ségek! (Kis-Kún-Halas  Korda  Imre). 

ŐRÖL  (őU,  óT/eni,  ó7/ük,  öltök,  ölnek  Göcsej 
Tss.;  Somogv  in.  Visnye  Nvr.  XVII.334;  Veszp- 
rém m.  Szentgál  Nyr.  111.85;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek):  sokat  bessél,  csacskálkodik  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.).  Eleget  őrlött  (Háromszék  m. 
Nyr.  1X.33). 

ÖRÖM  {erem  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.481). 

[Ssólások|.   De  őröm  embör  ez  a  Mózes  l 
(Essék  vid.  Nyr.  VII  1.227). 

őröm-asszony:  menyasszony  (Háromszék  DL 
Uson  Erdélyi  Lajos). 

öröm-ebéd:  vissontlátási  ebéd  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek;  Háromssék  m.  MNy.  V  1.344). 


öröm-ember  :  vőlegény  (Háromssék  m.  Uson 
Knlólyi  Lajos). 

öröm-lajbli:  (nép-etimológia)  nrn 
kesfehérvár,  kaszárnyai  szó  Nyr.  XV II. 2 

öröm-leány:  menyasszony  (Háromszék  m.  Tss. 
157b). 

ÖRÖMS8.    örömessen :  örömest  (Mátyusl< 
XIX.668).  örömessen  táncoltuk  iMátyuifölde 
Nyr.  XX.  174). 

ÖRÖMEZ:  ornl.  örvend  (Göcsej  Budenz-AH 
169). 

ÖRÖMKÉD-IK :    örömét   leli,    g>  ük. 

Örömkt'dik  benne  (Vevprén  Simonyi  Zsi^"" 

ÖRÖMSÉG:  orom.   L,tt  erre  nág 
réziil  (Gömör   m.   Runya  Nyr.  XIX.526). 

[ŐRÖS]. 

őrös-háló:  a  téli-szákhoz  hasonló,  keresztőr- 
rel és  följáró-őrrel  ellátott,  rúdon  járó,  Hulyosó 
nélküli  háló  (Szatmár  m.  Nagy-Dobrony  Hermau 

0.   Halászat  K.)  (vö.  örvös-háló]. 

ÖRTYÁN,  ERTYÁN:  [euphem.]  BH 
tyán  vigye  el!  Ertyán  egye  meg!  (Fertő  ni- 
III.244). 

ÖRÜL  (örü,  örün.  Vas  m.  Őrség   Király  I 
ürül,  megürül  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
hely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  44~>.    4.~>7):   nevet 
(Eszék  vid.  Nyr.  V1II.227). 

ŐRÜL  {örjül,  beleőrjül,  megőrjül  Abaúj  m. 
Szikszó  Király  Pál). 

ŐRÜLT  (örjült  Tokaj  Nyr.  XXIV.  192). 

1.  ÖRV  {ölv  Székelyföld  Tsz.;  Erdélyi  i 
András8y  Antal  1843;   Háromszók  m.  MNy.  VI. 
223.    344;    Győrffy   Iván):    1    ölv,   orv:   nyakló 
(ebeké)  (Balaton  mell.   Tsz.;   Székelyföld   Tsz.; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.223.  344):  2.  öl,-.-   állat 
nyakán  levő  másszinü  csík  (Székelyföld  Erd 
Lajos);  3.  örv:  az  örvöshálón  a  keresztőr  (1 
kolc  Hermán  0.  Halászat  K.). 

(Szólások].  Öribül  ver:  kioldatlanul  csépeli  a 
kévéket  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

2.  ÖRV:  ürügy,  szín  (Balaton  mell..  Va*  m. 
Kemenesalja,  Göcsej  Tsz.),  örvirel:  ürügye  alatt 
(Debrecen  Nyr.  XXHI.335).   Vminek 

mar  vid.  Tk'z.).    Annak  Orvéval  (Hegyalja  Kassai 
•I.    Szókönyv    III.4.'57).    Annak 
alatt  az  örv  a  '  oda  (Kis-Kún-Halas  v 

XV  u::i  Awé[?  nyilván :  annak]  az  yil- 

ván:  örvijje]  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  II 

ÖRVEND    (örvt'<i}uu  vünk    Csanád    m. 

Batonya,  Apátfalva  Kálmány  L.  Kossorúk  II. ÍJ. 
19;  örvbnd  Kükülló  m.  Gógánváralja  Nyr   VIII. 
467):  örömmel  tess,  szeret  (vmit)   (Sopron> 
Repce  mell.    N\r.    11.560).    örvendi  az  olvasást 
(Csallóköz  Nvr    IX".   örvendi  az  '«»«- 

lást,  a  dolgot  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


40 


ÖRVENDEZ— őszi 


ŐSZINTE— ÖSSZE 


48 


ÖRVENDEZ  (érrtniiz  Udvarhely  m.  Homoród  | 
vid.  Vadr.). 

ÖRVÉNY :  nagyon  mély  réssé  a  folyónak 
(Hol?  Hermán  0.  Haláasat 

ÖRVBNYL-IK  (örvinyl-ik,  örvinyl-ik) :  örvény- 
módra kavarog  (a  sok  ember  a  piacon),  ide- 
oda  forgolódik  (Nagy-Kánság  Nyr.  XVI.432).  Ni, 
am  meg  hogy  őrvüiylik!  (eggy  dologkerülésből 
ide-oda  forgolódó  napszámosra  mondta  eggyik 
társa|  (Mátyusfölde  Nyr.  XX.217)  [vö.  örményl-ik]. 

ÖRVÖS  (ólvfs  Síékelyfóld  Tsz.):  L  (as  olyan 
állat),  a  melynek  a  nyaka  másszinú,  mint  a 
testének  többi  része  (Székelyföld  Tsz.);  2.  = 
örvös-galamb  (Rába  mell.  Nyr.  XVII.524;  Hol? 
Tsz.);  3.  örrös  [?]  vége  (a  fölfúrészelt  tönknek 
s  as  eggy  tónkból  kikerülő  deszkáknak):  azon 
vége,  a  mely  még  nincs  átfúrészelve  (Három- 
ssék  m.  Kovászna  vid.  Erdészeti  Lapok  XXII. 
127). 

örvös-galamb :  nagyobb  vadgalamb- fajta  (Rába 
mell.  Nyr.  XYII.f>24). 

Örvös-háló:   a  téli-szákhoz   hasonló,  kereszt- 
órrel   és  fóljáró-órrel    ellátott,   rúdon  járó,   sú- 
só  nélküli  háló  (Miskolc  Hermán  0.  Halászat 
K.)  [vö.  örös-hiüó]. 

IÖS). 

őa-mos:  gyakran  mos  (Nagy-Kúnság  Nyr.  III. 
282)  [vö.  os-mos]. 

ŐS  (ós-fi  Kisújszállás,  Túrkevi  Széli  Farkas; 
üs  Kúnszentmiklós  Nyr.  VI  1.422). 

ös-fl :  a  ki  vhol  teljesen  otthonos  (Kisújszállás 
Széli  Farkas).  Tudom  én  a  dürgést,  ö's/í  vagyok 
én  ott  (Túrkevi  Széli  Farkas). 

ŐSI  (ősi  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXHI.192;  őszi 
Somogy  m.  Visnye  Vikár  Béla). 

Ö8TÖRKÖD-IK  :     kötekedik ,      berzenkedik 
cy-Kórös  Nyr.  V  1.424)  [vö.  böstörköd-ik,  kös- 
törköd-ik]. 

ÖSTÖRÖQ:  pöröl,  pörlekedik  (Soprony  m. 
Repce  jnell.  Nyr.  11.560 ;  Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  Vf.158)  [vö.  böstörög,  köstörög). 

ÖSVÉNY  (ősiembe  Szatmár  m.  Adorján  Nyr. 

181;  ősven  Háromszék  m..  Erdővidék  Vadr. 
;  ösvent  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
441 ;  ösvény  Háromszék  m.  Vadr. ;  ösvény  Kalota- 
szeg, Zsobok  Melich  János).  —  ösvembe:  nyo- 
mon (Szatmár  m.  Adorján  Nyr.  X.431). 

1.  ŐSZ  (üsz  Somogy  m.  Orci  Vikár  Béla; 
fiwasé  Kösép  -  Baranya  Nyr.  III.327;  üszste 
Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 484). 

[2.  ŐBZ1. 

ősz  apa:    vmi    madár   (Heves    m.    Névtelen 
10) 

ŐSZI  (Őszi  Balaton  mell.  Nyr.  X  11.474;  So- 
mogy m.  Szenna  Király  Pál). 


üszi-bogár 
XI1.474). 


óssi-féreg  (Balaton   mell.  Nyr. 


őssi-féreg:  tücsökfaj,  mely  a  szőllők  között 
s  általában  a  hegyek  déli  oldalain  nagy  soka- 
ságban található  ősszel  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.665). 

őszi-kaktusz:  sempervivum  (vastag  kövér- 
levelú  virág,  mely  a  kaktuszfélékhez  hasonlít  és 
ősszel  virágzik)  (Somogy  m.  Szóllós-Oyörök  Nyr. 
XV  1.46). 

őszi-nyál :  ökörnyál,  bikanyál  (Tolna  m.  Paks 
Nyr.  XIX.479). 

ŐSZIKE :  kökörcsin  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
344). 

ŐSZINTE:  magának  élő,  komor,  mogorva 
(Zemplén  m.  Simonyi,  M.  Nyelv  11.193). 

ŐSZINTES:  tiszta  szivú  (Erdővidék  Tsz.). 

ŐSZLŐ:  a  marhák  őszi  legelője  és  legelése 
(Csík  m.  Qyergyó  vid.  Kiss  Mihály). 

ŐSZÖNNE:  ősszel  (Vas  m.  őrség  Nyr.  II. 
563). 

ÖSSZE  (eszi  Csallóköz  Nyr.  1.232 ;  essze,  essze 
Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III.514;  Veszprém  m. 
Csetény  Nyr.  XXH.380;  Rác -Almás  Simonyi 
Zsigmond;  Komárom  m.  Szent-Péter  Király 
Pál;  Mátyusfölde  Nyr.  XX.76;  Székelyföld 
Nyr.  1.466;  V.221;  Maros-Torda  m.  Nyárád 
mell.  Nyr.  VIII.280;  Udvarhely  m.  Vadr.  4;  Nyr. 
III.554;  IV.33.  80.  227;  Zetelaka  Nyr.  11.88; 
Száldobos  Nyr.  IV.93 ;  Székely-Udvarhely,  Beth- 
lenfalva Nyr.  VII.378;  Homoród  vid.  Nyr.  IX. 
38;  Háromszék  m.  Nyr.  11.174.  554;  V.465; 
Uzon  Nyr.  VIU.375;  Csík  m.  Nyr.  VIU.183;  XH. 
524;  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VIII.229;  X.46; 
Csik-Bánfalva  Nyr.  XI.96;  Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.355;  Moldvai  csáng.  Nyr.  111.52;  IX. 
451 ;  Moldva,  Klézse  Nyr.  V.268.  570;  ésszi,  esszi 
Mátyusfölde  Nyr.  XIX.459;  XX.76;  Nyitra  m. 
Kürth,  Vizkelet  Crményi  László;  ésszii  Vas  m. 
őrség  Nyr.  11.175.  325;  VH.467;  őrség,  Szalafó 
Nyr.  VH.87;  eszve  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.481; 
öszhö  Göcsej  Nyr.  XIII.495 ;  ösznye-visznya  Zilah 
Kerekes  Ernő;  összi  Vas  m.  őrség  Nyr.  U.190; 
Palócság  Nyr.  XXI.213;  Torna-Ujfalu  Nyr.  X\  II. 
234 ;  Ö8SZÖ  Repce  mell.  Nyr.  XX.365 ;  Veszprém 
m.  Torna  Nyr.  XHI.524;  Palócság  Nyr.  XXIII. 
284;  XXIV.95;  Nógrád  m.  Nyr.  XXI1I.144;  Nóg- 
rád m.  Szécsény  Nyr.  IV.277 ;  Gömör  m.  Hanva 
Nyr.  XX.141.  142;  összü  Vas  m.  őrség  Nyr.  n. 
374;  Körmend  vid.  Nyr.  III.379.  429.  476;  Gö- 
csej, Páka  Nyr.  1.417;  Göcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  VI.267;  öszvel  Göcsej  MNy.  11.414;  öszvő 
Göcsej  Nyr.  XIII.257.  495). 

[Szólások].  Velem  essze:  velem  eggyütt  (Komá- 
rom m.  Szent-Péter  Király  Pál).  Atyafiak  össze : 
rokonok  eggymással  (Veszprém  m.  Nyr.  XVIII. 
287). 

ösz-láb:  a  kinek  a  lábai  a  térdénél  összeál- 
lanak.  Az  az  ehözött  kódus  Dóka,  az  a  sirmántyu 


47 


ÖSSZES— ÖSZTtt  K  K 


Ö8ZTÖKEL-Ö8ZTrtl{C 


m 


össse-visssa 
Ernő). 


madár,  <u  az  éssláb!  (Udvarhely   m.  Olasztelek 

WI.S8;  Kolumbán  Samui 

öMse-marok,  ös§ie  marók  (ésszé  marok,  isszü- 
marok,  össsü-marok) :  kettős  (összefogott)  marék 
(Vm  m.  Oraég  Nyr.   VI  1.321 ;   Baranya   m 
mányság  (íyi  .Kán-Halai  Nvr    XV 

806;  Kecskemét  v  l     Csallóköi   Nyr.    I. 

280;  Nyitra  m.  Dudvág  és  Feketevíz  mell.  (V 
menyi  László;  Palócság  Nyr.   XXI  117     »;■  • 
m.  Nyr.  XVIII.459;  Heves  m.  Terpes  Ethnogra- 
phia  Ahaúj  m.  Beret  Nw.  [1.621  i    Síé- 

kelyfóld  Kiss  Mihály).  Csak  két  összemarok  zabot 
kaptak  (Zala  m.  Tapolca  Nyr.  VI1I.872)  A'rret* 
orosslánfüttyöt  két  jó  ésszemarokkal  (Háromsiék 
in  Vadr.  870).  Akkora,  mind  a  két  ésszemarkom 
(Háromsiék  m.  Vadr.  511b). 

össse-ököl:   kettes  (összetett)   BkftL    Akkora, 
az  ésszeöklöm  (Háromszék  m.  Vadr.  511b). 

(östnye-risznya     Zilah    Kerekes 

ívisssál:  össze-vissza  tesz,  savar  (Három- 
siék in.  MXy.   VI.344). 

ÖSSZES  {őszies  Zilah  Kerekes  Ernő ;  öszvesen 
8sabolc8  m.  Dessewffy  Nyr.  X  X 1 1 . 1 40 ;  öszvössen 
Repce  vid.  Nyr.  XX.369).  —  öszvesen:  eggyütte- 
sen,  mindnyájan.  Nosza  pásztorok,  öszvesen  sies- 
sünk hozzája  menni  szépen  csendesen  (Szabolcs 
m.  Dessewffy  Nyr.  XX II.  140;  betlehemjárásban). 

ÖSSZÜTT  (Vas  m.  Kemenesalja,  Nemes-Ma- 
gasi  Nyr.  XIX. 191;  Göcsej  Budenz-Album  171; 
Zala  m.  Dobronak  Nyr.  11.234;  ésszütt  Vas  m. 
Óreée  Nvr.  YH.487;  éssütt  órség,  Szalafó  Nyr. 
111.234;  ösxütt  Göcsej  MXv.  II  414):  eggyütt. 
Mink  összütt  kapatunk  (Göcsej  Nyr.  XIV.216). 

Ö8ZTÖKE  (Vas  m.  Őrség  Tsz.;  Duna-Vecse 
Nyr.  11.627;  Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  VIII.479; 
Bereg  m.  Som,  Bereg-Rákos  vid.  Békássy  Sán- 
dor, Pap  Károly;  Hol?  Nyr.  11.379;  észkéte 
Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XIII.578;  észteké, 
észteké  Dunántúl  Nyr.  XVI. 190;  Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  11.518;  XX.365;  Balaton  mell. 
Tsz.;  Pápa  Nyr.  XVL627;  Mezőtúr  Nyr.  IX.183; 
Síékelyfóld  Tsi.;  Nyr.  VIII.r,ir,:  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Kovászna  és  vid.  Erdészeti 
pok  XXH.128;  rétiké  Alföld  Kóssa  Albert;  Bihar 
DL  Kuiryi-Vásárhely  Nyr.  QL289  ;  Szatmár  m. 
Kömörő  Nvr.  XII.664;  8zatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XVIII.431;  Tokaj  Nvr.  XXffl.886;  isztikc 
Tokaj  Xyr.  XXIV.48;  Szilágy  ni.  Xyr.  VII.381 ; 
osztok  Bereg  m.  Som  Békássy  Sándor;  ösztökü 
Vas  m.  Órség  MNy.  V.79;  Osztok  Nógrád  m. 
Síirák  Precska  József;  Palócság  Nyr.  XXII.80; 
Heves  m.  Csépa  Nvr    II  380;   Bars   m 

Borsod  m.  Sáta  és  vid.  Nyr.  XXI.214; 
Gömor  in  Nvr.  XVIII.453):  L  fanyelű  vaseszköz, 
a  mellyel  as  ekéről  a  rátapadt  földet  és  giz- 
gazt  letisztítják  v.  a  búsa  közül  a  gyomot  irt 
ják  (i.  h.);  2.  észteké:  (a  fúrészmalomban)  az 
előtolást  essközló  illetőleg  közvetítő  vasrúd  (Há- 
romszék m.  Kovászna  és  vid.  Erdészeti  Lapok 
XXII. 128). 


ÖSZTÖKÉL,  Ö8ZTÖKÖL  (észkttH,  észkitél 
Háromsiék  m.  Uson  Erdélyi  Lajos;  észtekéi 
Dunántúl   N\  líromssék 

Uion    Erdélyi    Lajos;    iszkttél    Háromszék    m 
iHzna  Butyka  Boldizsár;  iszkit-  szék 

in.  Szádeczky  Lajos;  iszkitél  l'dvurh.  U   m 
resstúr  vid.  \  r.lóvidók  Va-i: 

<>n  XVlll.'.t:,;  issüJOl  Hajdú  m.  Földes 

VTL885;  Tokaj   N  IV.48;  Ugocsu 

Homonns  \\r.  VIII.427;  Szilágy   m.   Nvr.    VII 
881;  kupnikbánya  és 

Székelyföld    Kiss   Mihály;    Üszkütül    Háromszék 
m.    Nyr.    I.X.4J4;    u,  .-skemót   Csaplár 

Benedek;  üsztükél  Szilágy   m.  Király   Pál).  — 
tél,  isztikél,  üszkütöl,  üszkUHU:  izgat, 
ingenl.   Imitogat  (Kapnikbánya    és    vi 
11.377;  Székelyföld  Kiss  Mihaiv :  Háromszék 
Nyr  Szádeczky  Lajos;  Erdövidék 

Nem  tudom,  miféle  gonosz  I  hogy  úgy 

nem  férsz  a  bőrödbe  (Udvarhely    m.  Keres 
vid.  Vadr.  484). 

föl-öszkötöl,    fSl-ÖBBkötól,    fel-lsskötöl : 
bosszant,  főiingerel,  fölbújt  (vki  ellen)  (Hál 
szék  m.  Uzon,  Kovászna  Erdélyi  Lajos,  Butyka 
Boldizsár). 

[ÖSZTÖN],  ÉSZTÉN:  ökörhajtó  vessző  (Szé- 
kelyföld  Nyr.    XIV.47;    Csík   m.   Gyergyó 
Kiss   Mihály).    Szömös  észtén:    olyan    ökörhajto 
vessző,  a  melynek  a  végén  tú  v.  szeg  van  (Szé- 
kelyföld Nyr.  XIV.47). 

ÖSZTÖNKÖD-IK :  1.  bujtogat,  háborúságot 
szerez  (Komárom  m.  Duna-Almás,  Vas  m.  Bódiss 
Jusztin ;  Vas  m.  Ságh  ?  Kresznerics  F.  Szótár 
11.109);  2.  civakodik,  pörlekedik.  M  köd- 

tök, mint  a  kutya  még  a  macska!  (Veszprém  m. 
Torna  Nyr.  XV.382). 

ÖSZTÖNEÖDŐ:  bujtogató,  háborúságszerző 
(Vas  m.  Ságh  Kresznerics  P.  Szótár  11.109). 

ÖSZTÖRÜ,  ÖSZTÖRÜ   (Vas   m.    Órség  I 
II  1.479;    Vas    m.    Kemenesalja   Tsz.;    Palócság 
Nyr.  XXII.78;  Debrecen  Nyr.   XXIII  zat- 

már  m.  Nyr.  X.431 ;  Szatmár-Németi  Nyr.  \ 
278 ;    Szilágy    m.    Tasnád    Barna     Ferdinánd  . 
Torda-Sz.- László    Borbély   József;    eszrö   Bereg 
m.  Munkács  és  Bereg-Rákos   vid.   Pap   Károly; 
eszleró  Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III  térő 

Szatmár  vid.  Tsz.;  Szabolcs  m.  Király  Pál; 
eszteru  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Soprony  m. 
Rábaköz  X\r.  III.280;  iszra  Baranya-Sz.-Lóriiu 
Nyr.  XVII.335;  ostoru  Székelyföld 
osztoró  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Andrátty  Antal 
1843;  Köváry  László  1842;  Erdóvidék  Kiss  Mi- 
hály Vas  m.  Órség  T 
ösztöreü  Gömör  m.  Aggtelek  Nvr.  VH.88;  üsz- 
tiirü  Szolnok-Doboka  m.  Malom  Muzsi  János; 
üsztürü  Maros  fölső  vid.  Bekecsalja  Pap  Károly): 
1.  osztoró:  karó,  babkaró  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843) ;  2.  ösztörü:  támaszfa,  gyámfa 
(Vas  m.  Órség  Tsz.;  MNy.  V.79;  Palócság  .\ 
XXII.78);  8.  eszrö,  eszterö,  iszra,  ostoru,  osztoró, 
ösztöreü,  ösztörü,  ösztörü,  üsztürü,  üsztürü:  ágasfa 
(létrául  szolgáló  v.  vminek   fnlakasztására   \ 


4'.* 


ÖSZTÖVÉR- <*>  V 


-ÖZVEGYÜL 


50 


ágasfa;  a  mezőn  takarmány  szárítására  való 
ágasfa  v.  gúlaszeru  ágas  faalkotraány)  (Baranya- 
8i.-Lórine  Nyr.  XVII.335;  Palócaág  Nyr.  XXII. 
78;  Qömör  m.  Aggtelek  Nyr.  VII.33;  Bereg  m. 
Munkács  és  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly ;  Siat- 
már  431 ;    Siabolcs   m.   Király  Pál; 

Szilágy  m.  Tasnád  Barna  Ferdinánd;   Szolnok- 
ká  in.    Malom    Muz8i    János;    Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Kóváry  László  1842; 
Maros  fölsó  vid.  Bekecsalja  Pap  Károly ;  Torda- 
László  Borbély  József;  Erdóvidék  Kiss  Mi- 
hály);   4.    ösztörú:    horgas    szeg,    a  melyre   a 
mészáros   a    húst    fölakasztja    (Debrecen    Nyr. 
XXIII  U5;8zatmár-Németi  Nyr.  XIV.278);  6.  ész- 
teré,  esztcru,    ősztörii:   gát,   töltés    (Soprony  m. 
Rábaköz  Nvr.  111.280;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
uo?  Kresznerics  F.  Szótár  11.109).  Kitört  az  Ikva 
az  eszterón   (Soprony   m.   Röjtök   Nyr.   111.514) ; 
ztörú:  féleszű  (Qömör  m.  Serke  Nyr.  XIX. 
45)  [vö.  eszteric]. 

osztoró-fa:  létrául  szolgáló  ágasfa  (Székely- 
föld MNy.  VL174;  Kiss  Mihály). 

Ö8ztörű-va8:  az  a  vas,   a  mely  a  náddal  fö- 
házak  végén  a  nádtető  széléhez  a  nád  föl- 
szoritására  és  megtartására  alkalmazott  deszká- 
kat tartja  (Túrkeve  Nyr.  III.473). 

ÖSZTÖVÉR  i Marcal  mell.,  Tolna  m.  Tsz.; 
Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  öszkövér 
Palócság  Nvr.  XXII.78;  visztér  Székelyföld  Tsz.; 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.423;  Vadr.): 
sovány. 

ÖT  (üt  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXI1.357). 

(Szólások],     ötön   vette:   lopta    (Rimaszombat 
V.229;  Hol?  Tsz.). 

öt-tüvel-kőtött :  hibás  elméjű,  ügyetlen  (Nagy- 
kunság Nyr.  11.274). 

ÖTLÉS:  pörsenés,  pattanás  (Heves  m.  Név- 
telen 1840)  |vö.  fél-öklyik). 

ÖTÖD  :  ötödik.  Ötöd  kakasszókor  (Marosszék, 
rád-Karácsonyfalva  Nyr.  XV1.48). 

(ÖTÖLJ. 

ötol-hatoi   (ütöl-hatol  Szatmár  vid.    Tsz.).  — 
katú:  csak    nagyjából    tesz    vmit    (Székes- 
fehérvár Nyr.  VII.430). 

ÖTVEN  (ödven  Repce  vid.  Nyr.  XX.371 ;  öt  fen 
Repce  vid.  Nyr.  XX.367;  Sümeg  vid.  Nógrádi 
Jenó:  A  sümegvidéki  nyelvjárás  5). 

ÖV  (ó  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.489). 

övbe-való:    kendó   (Székelyföld   Nyr.   V.424). 


ÖVÉ,  ÖVÉK  (ijejjiket  Somogy  m.  Darány 
Nyr.  XXIII.39;  öreje,  övejik  Göcsej  Budenz-Al- 
bum  170;  övejje  Baranya  m.  Király  Pál;  üejje 
Sümeg  vid.,  Veszprém  Nógrádi  Jenó :  A  sümeg- 
vid.  nyelvjárás  5;  üvé  Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
169;  üvejéneV  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  XXV 
143;  üvéje,  üvéjük  Fölső-Bácska  Nyr.  X1I.262 
[itt  iivejük,  üvéjük  hiba];  Balassa  József;  üvejje 
Baranya  m.  Király  Pál). 

ÖVEDEZ  [nyilván :  bele-övedez] :  beleavatkozik 
(Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.425). 

ÖVEDZET :  övezet,  övedzetig  ér  a  víz:  derékig 
(Balaton  mell.  Tsz.). 

ÖVEDZKÉD-DX :  körülövezi  magát  (Ipoly 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.526). 

ÖVEDZKEDŐ:  övező  (Ipoly  völgye,  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.526). 

[ÖVETKEZ-DZJ. 

bele- ö vetkezik:  belefog  (vmibe)  (Békés  m. 
Balog  István). 

[ŐZ]. 

ős-lábú  gomba:  eggy  gombafaj  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

őz-olló:  őzfiú  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö. 
2.  oüó]. 

[ÖZÖN]. 

[Szólások].  Egész  özön  van  nálunk  aféle  dirib- 
darab deszka:  temérdek  sok  (Háromszék  m.  Uzon 
Nyr.  IX.40). 

özön-fa:  vízben  keménnyé  avult  és  megfeke- 
tedett fa  (Háromszék  m.  MNy.  VI.344;  Vadr.; 
Gyórffy  Iván). 

[ÖZÖNTELEN],  EZÖNTELEN  :  számtalan 
(Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  111.182). 

ÖZVEGY  (cedvegy,  cedzvegy  Alsó-Fehér  m.  Nyr. 
XXV.347;  ögyvédz  Temesköz  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  11.234;  ögyvez  Alföld  Nyr.  11.425; 
Szeged  Csaplár  Benedek;  Temesköz  Kálmány 
L.  Szeged  népe  11.234;  Szilágy  m.  Nyr.  Vli. 
354.  382;  Zilah  Kerekes  Ernő;  Szilágy-Somlyó 
Nvr.  XVL188;  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Gyórffy 
Iván;  Csík  m.  Ethnographia  VI.  107;  Király  Pál). 

ögyvez-leány :  olyan  leány,  a  kinek  a  szere- 
tője meghalt  (Székelyföld  Fejér  József). 

ÖZVEGYRE:  vmi  madár  (Hol?  Tsz.). 

[ÖZVEGYÜL]. 

meg-őzvegyül :  özvegységre  jut  (Csallóköz 
Király  Pál). 


Hinnrmi :  uaoyab  taj«zútar  u. 


p. 


|PAC,  POCI. 

pac-virág,  poo-virág:  pipitér,  fehéraugaraa 
anthemis    (Balaton    mell.   Tsz.;  Földrajzi  Köil. 

PÁC:  a  meghéhelt  kendernek  a  csepünól  és 
Bitesnél  vmivel  finomabb  részecskéié  (Székely- 
föld Tsz.:  BálOBMék  DL  V;idr.;  Kiss  Mihály; 
Hunyad  m.  Lozsád   Nyr.  XX1U.143:    XXV.575). 

PACA:  parányi  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.136) 
(vő.  pici\. 

PACAL  (paca  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V. 
522;  pacó  8oprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.560; 
Baranya  m.  Tsz.;  Közép-Baranya  Nyr.  111.327: 
Eszék  vid.  Nyr.  VI1I.44;  pocó  Vas  m.  Tarodháza 
Nyr.  X.90) :  h  böndő,  gyomor  (Baranya  m.  Tsz. ; 
Közép-Baranya  Nyr.  III.327).  Majd  trés  lesz  a 
pacánk,  még  ennyi  ruhát  kiverjünk  (Eszék  vid. 
Nyr.  V1ÍI.44);  2.  laska,  csusza  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839;  Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  11.560;  Vas  m.  Tarodháza  Nyr.  X.90; 
Zala-Egerszeg  Király  Pál).  Túrós  pacal  (Soprony 
m.  Röjtök  Nyr.  III.514)  [vö.  tészta~pacal\. 

pacal-bíró :  (tréf.J  a  mészárosokra  és  a  vágó- 
hidra fölügyelő  elöljáró  (régebben)  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XVT1.91). 

pacal-leves:  olyan  leves,  a  melybe  csusza 
van  belefőzve  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.236). 

paoal-tószta:  tésztafoszlányokkal  készült  leves 
(, rongyos-leves')  (Zala  m.  Csaplár  Benedek)  [vö. 
tészta\. 

PACALOS:  [gúny.]  mészáros,  mészáros-legény, 
mészáros-inas  (Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál). 

PACÉR:  hitvány  kis  ló  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  IX.285). 

[PACÉRKA]. 

pacerka-fü:  gyepi  gyopár  (filago  arvensis) 
(Hegyalja  Kassai  .1.  Szókönyv  11.257). 

PACIL  (Alsó-Fehér  m.  Lázár  István;  Buko- 
vina Nyr.  VI.525;  pecél  Brassó  ni.  Tatrang  Nyr. 
0.628 .'pécü  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  IV.556;  XVI. 
575) :  szenved,  tapasztal  (kül.  szenvedést).  Meny- 
nyit padinak  hóban,  fagyban  t  (Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  IV.556).  Még  Hlyet  se  paciltam  soha:  ilyen 
sem  esett  meg  rajtam   (Bukovina  Nyr.  VI.525). 


PACKA :   donga  (azon  állapotban,  a  mint 
erdőn  előkészítik)  (Bonod   m.   Diói 
szeti  Lapok  XXII 

PACKÁZ-IK  :   pack ázást   játszik    (Baja    Nyr. 
XX.474). 

PACKÁZÁS:  gyermekjáték,  a  mely  abból  áll, 
hogy  ketten  eggymással  szembe  állva  mutató- 
és  nagy-újjukat  kiegyenesítik,  a  többi  hármat 
pedig  lecsukják,  azután  igy  csapdosnak  eggy- 
másnak  nyitva  tartott  két  ujjára :  a  melyik  ha- 
marább kiáll,  az  a  vesztes  (Baja  Nyr. 
Bayer  József). 

PACKONA  {poszkona  Brassó  m.  Hétfalu  N 
XXII.48):  eggyszerii,  szimpla,  nem-teljes  (virág). 
Packona  szé'kfü,   viloja   (Székelyföld    T.- 
Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VÍ.228;  Nyk*.  III,-.; 
Vudr. ;  Nyr.   V.90).    Szegfűm   elég    van,    de    > 
packona  (Háromszék  m.  Kovászua   Bwtvka 
dizsár).  Nem  teljes  tnrág,poszk' 
m.  Hétfalu  Nyr.  XXII.48)  [vö.  poszkona 

PÁCÓ:    patkány    (Baranya    m.    Csúza    h 
XVIII.335;    Mohács  Hegedús   István)   [vö.  poc\. 

páoó-fogató :  patkányfogó  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.142.  335). 

1.  PÁCOL:  1.  gerebenez  (lent,  kender 
kelyföld  Tsz.  [itt  paczkolni  hiba] ;  Ferenczi  János 
1832,  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Tsz.);  2.  fésül 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

meg-pácol:  1.  meggerebenez  (kendert)  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Háromszék  m.  Vadr.  r>\2);  2.  meg- 
fésül. Pezzsi  hó,  kejj  fi.  pácold  meg  e  hajadot! 
(Havasalja  Vadr.  382). 

[2.  PÁCOL]. 

(be-pácolj. 

[Szólások].  Bépácolta  magát:  [tréf.]  leitta  ma- 
gát (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

PACTJHA,  PUCIHA  (pacuha  Békés  m.  Balog 
István;  Nagy-Kúnság  Nvr.  XVI. 432:  Palóeság 
Nyr.  XXn.78;  Gyöngyös  vid.  Nyr.  11.181; 
kolc  Csaplár  Benedek;  Debrecen  CzF. ;  Hajdú 
Nagy  Sándor:  Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  \  111 
234;  Hajdú-8zovát  Nvr  XX1V.587;  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókon  I ;  Zilah  Kerekes  El 

Bereg  m.  Deroen  Nyr    XX. 4.*í2 ;  pt 


H 


PACUR— PACSMAG 


PACSMAG— PADALLÓ 


54 


Szeged  76;  Heves  m.  Névtelen  1840; 

Gyöngyös  vi  11.181):  1.  pacuha,  puciha: 

lim-lom,  eók-mók,  ágynemű,  ruhanemő,  batyu 
(Sieged  .\>r  IX.376;  Palóesáu  N>  r  XX  11.78; 
Heves  m.  Névtelen  1840;  Gyöngyös  vid.  Nyr. 
11.1*1);  2.  pacuha,  puciha:  pongyola,  lompos, 
rendetlen  öltözetű  (Békés  m.  Balog  István ;  Nagy- 
Kunság  N>  r.  XVI  kolc  Csaplár  Benedek; 

Debrecen  CiF.;  Hajdú  Nagy  Sándor).  Be  pacu- 
hdn  Őltőzködöl!  (Hajdú-Szovát  Nyr.  XXIV.587); 
3.  pacsuha:  könnyelmű  kis  ember  (Bereg  m. 
Der  XX.482);   4.  pncuha:  rest,   lusta, 

lomha  (Hajdú  m.  Nádodvar  Nyr.  VIII  884;  Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókőnyv  IV. 79);  5.  pacuha: 
puha.  Pncuha  kenyér  (Zilah  Kerekes  Ernó)  [vö. 
pucina]. 

pácuhá-pánná :  hamupipőke  (Palócság  Nyr. 
XXIII  71). 

PACÜR:  komédiás  (Jász-Nagykún-Szoluok  m. 
Alattyán  Nyr.  X.141). 

1.  PACSA:  nói  fejrevaló  (föltornyozott  nagy 

fehér    gyolc8kendó)     (Vas    m.    Bódiss    Jusztin; 

Göc-  XII.47;  Bódiss  Jusztin;  Hetes  vid. 

Zala    m.    Szentgyörgyvölgye   Nyr. 

PACSA  (pácsá):  kocsonya  (Szlavónia  Nyr. 
XXIII.  i59).  Érné  étt  van  még  égy  kis  pacsa,  ed 
még  (Essék  vid.  Nyr.  VIII.  140). 

PACSA :  ronda,  szennyes,  csúnya  (Kis- 
Kunsác  Nyr.  IV.43;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
333;  Kassa  vid.  Nyr.  XVII.285)  (vö.  pocsék). 

pacsa-füstös:  ronda,  szennyes  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.    XV.333). 

PACSÁLKOD-IK :  pancsol,  maszatol,  malac- 
kodik.  Mit  pacsálkodsz  megint?  (Nagy-Kőrös 
Nyr.  VL4 

PACS ANGOL :  sárban,  vízben  gázol,  tapiskál 
(Tolna  m.  Sárköz  Tsz.). 

PACSATÁL :  pancsol  (Fehér  m.  Wolff  Béla). 

PACSING :  L  aratás  után  a  tarlón  összegereb- 

bjrélf  hulladék  gabona  (Rába  mell.   Nyr.   XVII. 

itt  pdcsing  hiba);  Csapodi  István;  Somogy 

Szóllós-Györök    Nyr.     XXII.239);   2.    tokos 

búza  v.   lefölözött   eleség   (az   ocsunál   vmivel 

több)  (Balaton   mell.   Horváth   Zsigmond   1839; 

PACSIBTA  (pacsérta  Göcsej  MNy.  V.  101 ; 
pacsirka  Somogy  m.  Csurgó  Endrei  Ákos;  So- 
mogy m.  Gyékényes  Király  Pál;  Dráva  mell. 
KopAea  Nyr.  XVL572;  pecsirtdt  Veszprém  m. 
XXIV  383  :  kis  (két  deciliternyi)  üveg  bor 
(Kecskemét  Nyr.  XIX.46). 

PAC8LI:  posztóból  v.  szőrből  való  félcipó 
(Kis-Kún-Halas  Nvr  XVIII.192;  Nagy-Kúnság 
Xyr.   XVI. 432). 

1.  PACSMAG:  1.  posztószélekból  összefont 
tágas  téli  cipó  (Vác  Czeeh  János   1840);  2.  el- 


kosspitolt  rossz  cipő  v.  papucs  (Pápa  vid.,  Bala- 
ton mell.,  Vas  m.  Tsz.;  Fehér  m.  N\r.  IX.284; 
Székesfehérvár  Nyr.  VII.  187;  Félegyháza   I 
V.  130;  Vác  Czech  János  1840;Gömör  m.  Tsz.). 

[Szólások].  Pacsmagod  nem  teszek:  alávaló  min- 
denes szolgád  nem  lessek  (Pápa  vid.  Tsz.).  Ás 
sé  mongya  (v.  monta) :  pacsmag :  eggy  szót  sem 
szól  (v.  szólt)  (Veszprém  m.  Nyr.  IV.136.  822; 
Zala  m.  Nyr.  III.271)  (vö.  papucs-mag]. 

paosmag-szájju :  nagyszájú  (Rábaköz,  Beó- 
Sárkáuy  Nyr.  XVIII. 191). 

2.  PACSMAG:  durva  ecset,  a  mellyel  a  ko- 
vács a  tüzet  fecskendezi  (Bodrogköz  Tsz.). 

PACSMAGOL:  pancsol.  Mit  pacsmagolsz  te 
ottan?  (Bereg  m.  Pap  Károly).  Xe  pacsmagolj ! 
(Udvarhely  m.  Ferenczi  Miklós)   [vö.  pecsmegel], 

PAD  (pod  Eszék  vid.  Nyr.  VHI.326;  Moldvai 
csáng.  Nyr.  X.153):  1.  padlás  (Dráva  mell.  Nyr. 
V.572;  XIII.476;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
572;  Eszék  vid.  Nyr.  VIII.  179.  326;  Szlavónia 
Nyr.  XXHI.310;  Palócság  Nyr.  XXI.507;  XXII. 
78;  XXIH.284;  Heves  m.  Nyr.  VIÍ.41 ;  Gömör 
m.  Tsz.;  Rimaszombat  Nyr.  V.229;  Bihar  m. 
Fúrta  vid.  Nyr.  IV.182;  Hajdú  m.  Nyr.  XVII. 
171 ;  Hajdú-Hadház  Nyr.  IX.524 ;  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  11.391 ;  IV  52;  Tokaj  Nyr.  XIX.432; 
Szatmár  m.  Nagy- Károly  Császár  Árpád;  Sza- 
bolcs m.  Besenyőd  Nyr.  XII.143;  Tiszafüred  és 
vid.  Kimnach  Ödön;  Tisza-Dob  Nyr.  XX.482; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.426;  Sátoralja- 
újhely Nyr.  XVIII.  188;  Kassa  vid.  Nyr.  XVII. 
285;  Torna  m.  Tsz.;  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXin.143);  2.  =  pad-láda  (Háromszék  m.  Vadr.; 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXII.48;  Király  Pál); 
8.  pod:  híd  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.153);  4.  la- 
pos dombtető  (Alsó-Fehér  m.  Lázár  István). 

pád-ál,  pád-ájá:  a  ház  eleje  az  uccán.  Á  pád- 
ál  (v.  csak:  pád)  álát:  a  ház  előtt.  Kimégyök 
á  pádál  (v.  csak:  pád)  áld:  a  ház  elé  (Szla- 
vónia Nyr.  XXIII.310). 

pad-láb  :  igen  alacsony  ember  (Rábaköz,  Beő- 
Sárkány  Nyr.  XVIII.  191). 

pad-láda:  hosszú,  keskeny  fehérnemútartó 
láda,  mely  ülőhelyül  is  szolgál  (Háromszék  m. 
Vadr.) 

pad-mező :  gyepes  fönnsík  (Mármaros  ra. 
Hosszúmező  Király  Pál). 

pad-ódal:  .karospad'  azaz  karosszék  alakú 
hegyoldal  (Székelyföld  Kriza). 

pad-szék  pad-láda  (Alsó-Fehér  m.  Lázár 
István). 

pad-tető:  lapos  dombtető  (Alsó-Fehér  m.  Lá- 
zár István). 

padra-szuszogó :  zsíron  pörkölt  lisztpép,  liszt- 
sterc  (Rimaszombat  Nyr.  V.182). 

PADALLÓ :  a  boglyakemence  előtt  álló  három- 
lábú padka,  mely  a  kemence  görbületének  meg- 


16 


r\l>ic     PAD] 


PADLÓZTAT-PADMAI.V 


M 


van  faragra  (Szeged  és  vid.  hivónyi 
(i\iil:u  Kocsmárosné  barna  lánya  nem  fekszik  a 
dimnas  ágyba  ibú  padaliója,  barna  legény 

lakarója   (Torontál    m.    ú-Sz.-l\an    kalmany    L. 
Sieged  népe  111.75). 

PÁDIG:   szösz  (Vas  rtnend  Névtelen). 

padika:  i.  i  uobakmeiuM  kiálló  talapzata, 
alyen  Ülni  is  lehel  (Dráva  mell. 

k,   iáe  a  padikára   (Essék 

\i.i     \\r    \lll  17'.»);   2.  alm MOttJ   nvitott  tűzhely 
(Karain  a  in   Tsz   ;  Szlavónia.  Halassá  J.  A  sslav. 

PÁDIMENTOM  (Tissa-Dob  Nyr.  XX.482; 
Hajdú-8sovát  Recbnits  Ignác;  Alsó-Fehér  m. 
Lázár  lst\;ui;  i-nlémentom  Vas  m.  Kemeneu 

initum    > 
már  in.  Nag\  ('sászár  Árpád  \  págyament 

Szabolcs  m.  Kisvárda  Kunos  Ignác):  padló. 

(PADKA],  PATKA:  1  patka  a  szobakeroence 
kiálló  talapzata,  a  mely  üló-  és  fekvőhelyül 
szolgál  (Borsod  in.  Ktlinoírraphia  VII. 74;  Dráva  | 
mell.  Nyr.  Y.572);  2.  sut  (Hajdú-Hadnál  Nyr. 
3.  alacsoii\  nyitott  tűzhely  (Hihar  m. 
\\r.  QL282.  [itt  pátka  hiba)',; 
Lintner  Lajos;  Borsod  m.  Ethnographia  VII.73; 
Bol?  CzF.) 

PADLÁS,  PALLÁS  l/m/xWs  Csallóköz  Csaplár 
Benedek):  1.  padlás:  padló  (Baranya  m.  Onnány-  ; 
ság  Tsz.;   Székelyföld   Kiss  Mihály);   2.  pallós:  ■ 
szobatető,  fölső  padlat  (Somogy  m.  Kutas  Vikár 
Béla). 

[PADLAT],  P ÁLLAT :  padló  (Pécs  Kassai  J. 
Siókon}  v  1Y.52;  Szeged  vid.  Nyr.  V.274). 

PADLÓ,  PALLÓ:  1.  padló,  palló:  szobatető, 
fölső  padlat  (8zeged  vid.  Nyr.  1.377;  Székely- 
föld Nvr.  IY.236;  Kiss  Mihály).  A  malomkövet  a 
szegén  embör  éppen  a  padlóig  főrugta  (Udvarhely 
ni.  Keresztúr  vid.  Vadr.  463);  2.  palló:  deszká- 
ból való  gyalogjáró  (Tisza-Dob  Nyr.  XX.432); 
3.  palló:  bürü,  gyaloghíd  (Szatmár  m.  Nyr. 
5OX.380;  Munkács  és  Bereg-Rákos  vid.  Pap 
Károly ;  Székelyföld  Tsz. ;  Gyórffy  Iván) ;  4.  palló: 
eggy  v.  két  bakon  nyugvó  gerendázat,  melyet 
a  halász  a  partról  a  vízbe  állit,  hogy  az  ághegy- 
hálónak  megfelelő  mélységű  vizet  érjen  (Marina- 
ros  m.  Hermán  O.  Halászat  K.);  5.  palló:  a 
fenékhorog  ina  (Sieged  Hermán  0.  Halászat  Ki. 

palló-kő,  palló-kü  :  a  fenékhorgon  a  kikötött 
vég  felőli  első,  nagyobb  kő  (Sieged  Hermán  0. 
Halásiat  K). 

palló-verés:  vízáradás-hozta  nád-,  gyékény-, 
vessző-  és  egyéb  törmelékből  összeverődött  s 
a  víz  színét  kissebb-nagy  obb  terjedelemben  takaró 
uszadék  (Tisza-Dob  Nyr.  XX.432). 

(PADLÓKA],  PALLÓKA :  1.  a  horgon  az  úszó 
tutaj,  a  gyalinou  a  pára  (Szatmár  m.  Kis-Maj- 
thény  Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  as  eresztő- 
hálón  a  pára  (Mármaros  in.  Vlak  Hermán  0. 
Halászat  K.). 


|PADLÓZTAT|. 

ld-pallőitat :    bepadlóztat   (szobát)    (Zala    DL 

\IX.96). 

PADMALY  (padlan  He\ 
VIII.569;  Abaúj  m.  Királj   Pál  issai 

J.  Siókönyv  IV.53;  Torna  in.  Ruehietl      ' 
1839;  Tokaj  Nyr.  XXIV.192;  pad*  Kán- 

Makó  Nyr.    IX.877;   Bácsi 
rog  m.   Ó-Moravica  Székely    Sándor;    Szín 
m.    Qencs    Nyr.    X.525;    Síékelvföld     I 
Lapok   XXIL672;  Jáihály,  Oyórfl 

Háromszrk   in    MNy.  VI.223;    Vadr 
VI.    4T.í ;    Báromasék    dl    Angyalos,    Besenyő, 
Gidófalva    Nvr.    XVIII.574;  padmáj  [?]   Csík  m. 
Nyr.   XIL189;  padmai  Kis-Kúnság   Nyr.   I\ 
.    ,  ..inai  Vilmos;  Rimasson 
vi.i.    Nvr.    X.89;    SzékHvfold    Andráasy    A 
L843;  Háromsiók  m.  MNy.  VI.344;    Hennán  0. 
Halászat  K.;  C'siU   m.  MNv.  VI 
kelyföld  Brdéuetí  Lapok  XXII ' 
Báromasék   m.    Vadr.;   Csík    m.   Nvr.   XII  : 

al  Nógrád  in.  Ipoly-Litke  Nyr.  IV.  172. 
niur  in.    Nvr.    XVI II.    4öt>;   }»mdá,  pond  aj    Kis- 
Kun-Halai  Nyr.  XV.88  dl  Hóny 

Nvr.   XV.285;  Palócság  Nyr.  XXI.868;  XXI 1 
Esztergom  dl  Muzsla  Nyr.  XXV.288;  Vác  D 
nyi    Gyula;    Hont   m.   Nyr.    XVIII.480;   Nógrád 
m.  Tolmács  Nyr.  XVIII.48;  Kis-Kún-Halas  N 
XV.333;    Szeged    Tsz.;    Divónyi    Gyula;    Szé- 
kelyföld Király    Pál;    Hol?   Tsz.;  pandái   Hont 
m.    Ipolyság    Nyr.    XIX.94;   pangyal    Hont    m. 
Czinmarmann    íanos;  pannal  Bars  m.    Nvr 
138;  Ipoly  mell.  Varbó  Hermán  0.  Hall 
1.  padlan,  padmaj,  padmáj  (?],  padmaly,  pad: 
pandái:    vízvájta   üreg   a   vízpart,    árokpart    v. 
töltés  oldalában   (a  víz  színe   alatt  1  és 

vid.  Tsz. ;    Divényi    Gyula;    Hont   in.    Czim: 
mauu  János;  Abaúj  m.  Király  Pál;  Szí 
Andráasy  Antal  1843;  Kiss  Mihály,  GyőríTy  ! 
Háromszék  m.  MNy.  VL223.  :*44;  Csík  m.  M 
VL875;  Nyr.  XII.189).  Padmojt  ás  a  viz  a  mart 
alá  (Háromszék  m.  Vadr.);  2.  part 
pandái:  alámosott  folyópart   (Hont  m.    Ipolyság 
Nyr.  XIX.94;    Háromszék  m.  Hermán  0.    Halá- 
szat K.);  b)  padi  i  függőleges 
folyópart  (Hont  m.  Nyr.  XVIII.430;   Nógrád    m. 
Tolmács  Nyr.  XVIII.48;  Tornám.  Ruehietl  Mik- 
lós 1839).  Ez  |a  háló)  pannalrúl,   amaz  ladikról 

náltatik  (Ipoly  mell.  Varbó  Hermán  O.  Hala 
szat  K.);  c)  padnál,  pandái:  függőleges  árok 
(Nógrád  m.  Ipoly-Litke  Nyr.  1V.172;  Vác  D 
nyi  Gyula);  3.  oldal-üreg,  üreg:  a) padlan.  , 
maj,  padmai,  padmaly,  padmoj 
pandái,  pannal:  a  sír  aljában   oldalt    vájt  üreg 
(Győr    m.    Bóuy    Nvr.    XV.285;    Esztergom    m. 
MÜzsla  Nyr.   XXV.288;   Bars   m.   Nyr 
H.-ves  és  Borsod  m.  Nyr.  VIII. 569;    Rimaszom- 
bat vid.  Nyr.  X.89;  Abaúj  m.  Király  Pál;  H 
alja    Kassai   J.    Szókönyv    IV.53;    Tokai 
XXIV.   192;    Kis-Kúnság    Nvr.  IV.42;    Kis-Kún- 
Halas   Nyr.  XV.333;   Békés    m.  Tolnai  Vili 
Csanád  m.    Makó  Nyr.    1X.377 ;   Szege 
DiWmvi    <iyula;    Bács-Bodrog    m.    O-Moravua 
Székely  Sándor;  Székelyföld  Király  Pál;  Három- 


67 


PADMALYOS— PAIZ808 


PAJA-PAJTA 


H 


szék  m.  Vadr. ;  Háromszék  m.  Angyalos,  Bese- 
nyő, Gidófalva  Nvr.  XVIII. 574):  t>)  paékm:  pince 
oldalába  alul  vájt  üreg  (Tokaj  Nyr.  X  X I  \M 

mdal:  szénaboglya  alja  (Kis-Kún-Halas  N\  i 
X\  ..{33);  d)  pandái:  a  kemence  belsejének  alsó 
szöglete,  a  hol  az  oldala  meg  a  feneke  össze- 
hajlik  i<iyór  m.  Bóny  Nyr.  XV.285);  e)padmaj: 
földbe  vájt  pinceszerű  gödör  (pl.  sárgaföld-ásás 
re),  verem  (Szatmár  m.  Qencs  Nyr.  X.525; 
Háromszék  m.  Nyr.  VI. 473)  [vö.  pandaüó]. 

PADMALYOS  {padmajos,  paudalos):  1.  padma- 
lyos :  hosszában  alámosott.  Padmalyos  part  (Szó- 
:.»hi  IKrinan  O.  Halászat  K.);  2.  padmajos: 
alul  bemély edó.  Egy  mé  gödröt  vájt  padmajosan : 
hogy  alul  szélesebb  volt  mint  fölül  (Ugocsa 
ni    (iódény háza  Nyr.  111.370);  3.  paudalos:  oldal- 
-res.  Paudalos  sír  (Esztergom  m.  Muzsla  Nyr. 
WV.288);  4.  paudalos  kenyér:  a  mely   a  ke- 
mence oldalához  ért  s  attól  elföldesedett,  és  az 
a  föld  reásült  (Gyór  m.  Bóny  Nyr.  XV.285). 

IPADOL]. 

ki-palul :  bepadlóz  (szobát)  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

PADUC  (Hont  m.  Nyr.  VI.232;  Háromszék 
m.  Nyr.  V.90;  Háromszék  m.  ÜZOD  Nyr.  VIII.383; 
paduszk  Boldva  mell.  Komjáti,  paluc  Szatmár  m. 
Nagy-Dobrony,  patic  Bars  m.  Léva,  patus  Szeged, 
z-hal  Göcsej,  potoz  Kúnszentmárton,  pofoz- 
nak Kornádi  Hermán  0.  Halászat  K.) :  chondro- 
stoma  nasus. 

PÁFLETY:  a  tehén  hasa-húsa  (bauchfleck) 
(Békés  m.  Balog  István). 

PAGONÁL:  ver,  dorongol  (meg-  v.  elver 
vkit;  lever  gyümölcsöt  a  fáról)  (Balaton  mell., 
Pápa  vid.  Tsz.;  Zala  m.  CzF.). 

össze-pagonyál:  összever  (vkit)  (Veszprém 
m.  Szentgál  Nyr.  III.  184  (itt  összepagomjáták 
hiba];  Bánóczi  József). 

PAGONYA:  kicsinyszerú,  törpe  (Pápa  vid.? 
Tsz.;  CzF.) 

PÁHÓ :  1.  épületfa-raktár  (Csallóköz  id.  Sziny- 
Józsefné,    Csaplár    Benedek);  2.    magtár 
(Hont  m.  Tsz.;  Bars  m.  Nyr.  X.138). 

PÁHOG:  1.  piheg,  liheg,  lelkendezik  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 525;  Szabolcs  m. 
Besenyőd  Nyr.  XII. 143;  Bodrogköz  Tsz.).  Pá- 
hogva  jött :  lélekszakadva  (Szabolcs  m.  Kis- 
Besenyőd  Nyr.  IX.  137).  Páhog,  mint  a  duyott 
liba  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.524).  Úgy 
jóllakott,  alig  páhog  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
XII.428);  2.  lengedez.  Páhog  a  szél  (Szabolcs 
m.  Besenyőd  Nyr.  XII.143)  |vö.  pápog,  piheg- 
páhog]. 

PÁHÓS:  épületfa-kereskedó  (Csallóköz  id. 
Szinnyei  Józsefné,  Csaplár  Benedek). 

PAIZSOS :  kemény.  Paizsos  szalonna  (Somogy 
m.  Kutas  Vikár  Béla). 


PAJA :  mind  a  két  végén  meghegyezett  fácska, 
a  melyet  a  gyermekek  ü  tó  fával  föl-  és  ilütruk 
(ftrfore  Nyr!  111.472;  Kún-Majsa  Nyr.  VIII.47Ü; 
Félegyháza,  Kecskemét  Csaplár  Benedek;  Nagy- 
Kóros  Nyr.  IX.377;  Dorozsma  Nyr.  XIV.233). 

PAJÁZ:  pajáviú  játszik  (Kis-Kúnság  Nyr. 
IV.43). 

[PAJKOLJ. 

ki-pajkol:   kicsúfol  (Rsztergom  Nyr.   111.284). 

PAJKOS:  cifrálkodó,  uraskodó,  kényes, büszke 
(Háromszék  in.  Tsz. ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

PÁJLÁJ:  ímmel-ámmal  végzett.  Pájláj  (pái- 
lái)  munka  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin;  Tolna  m. 
Simontornya  Nyr.  V.230). 

PAJMOG:  magában  dörmög,  dohog,  zúgoló- 
dik, zsörtölődik  (Székelyföld  Gyórffy  Iván;  Há- 
romszék m.  Vadr.;  Csík  ra.  MNy.  VI.375;  Nyr. 
XII.  189). 

PAJOD  (Tisza  mell.  Tsz.;  Szeged  Kassai 
J.  Szókönyv  IV.55;  Tsz.;  Palócság  Nyr.  XXIII. 
285;  Gömör  m.  Tsz.;  Rimaszombat  Nyr.  XXV. 
525;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Hegyalja  Kas- 
sai J.  Szókönyv  V.235;  bajod  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  V.184J;  pajoc  Torna  m.  Ruehietl  Mik- 
lós 1839;  pajor  Alföld  Nyr.  XV.94;  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  V.235):  1.  pajoc,  pajod, 
pajor:  hernyó,  pondró,  kukac,  a  melyből  a  csere- 
bogár lessz  (Alföld  Nyr.  XV.94;  Tisza  mell.  Tsz.; 
Szeged  Kassai  J.  Szóköuyv  IV.55;  Tsz.;  Heves 
m.  Névtelen  1840J;  Gömör  m.  Tsz. ;  Rimaszombat 
Nyr.  XXV.525;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839). 
Máj  lesz  pajod  gyüvöre;  megeszi  mind  á  krump- 
lyit  (Palócság  Nyr.  XXIII.285) ;  2.  bajod,  pajod, 
pajor:  mezei  hazátlan  csiga  (limax  agrestis) 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.184). 

PAJSLI:  tüdő  (állató;  tréf.  emberé  is).  Fene 
egye  meg  a  pájslidat!  (Veszprém  m.  Csetény 
Halász  Ignác). 

PAJTA :  1.  istálló,  akol,  ól  (Szilágy  m.  Kere- 
kes Ernő;  Székelyföld  Tsz.;  Gyórffy  Iván; 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  450;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.243 ;  Csík-Tusnád  Melich  János ; 
Brassó  m.  Zajzon,  B ácsfalu  Nyr.  III.373.  564). 
ökör-,  bornyu-,  juh-,  disznyó-pajta  (Székelyföld 
Kiss  Mihály) ;  2.  szőllóbeli  hajlék,  présház  (Hajdú 
m.  Hadház  Nvr.  XIX.  143;  Hajdú-Szovát  Nyr. 
XXIV.587;  vö.  XXV.96;  Szilágy  m.  Nyr.  VI. 
473;  Kerekes  Ernő). 

pajta-bíró:  pajtamester  (alsóbbrendű    gazda- 
sági tiszt,  a  ki  a  pajtákra  ügyelt  föl  s  a  gabona 
mennyiségéről  számolt  be;  most:  ellenőr) (Sop- 
i  rony  m.  Horpács  Nyr.  XIV.432;  Hol?  Nyr.  XVII. 
223;  CzF.). 

pajta-föle :  az  istálló,  akol,  ól  padlása,  a  hová 
takarmányt  is  raknak  (Háromszék  m.  Vadr.  521a; 
Erdélyi  Lajos). 


PAJTI-PÁKÁ8ZK0D  1K 


PAkASZOL  -PAKOSZTOSIyOD  IK 


•;i» 


pajta-fla:  a  nagy  obbf éle  pajták  oldalához 
gasstott  fiók-épület,  a  melybe  leginkább  a   ki- 
nyomtatott  v.  kiesépclt   polyvás  gabonát  taka- 
rítják (CiP.;  Vas  m.  Órség  Nyr.  III  1 

PAJTI:  pajtás  (Baranya m.MecsekhatTliiiinaer 
Ignác   184  i    in.  Kothauser  Izidor;  Tata 

'        v  17  1.  PalócaágN\r    JCXÜL68;  Hogy- 
alja  Erdélyi  J.  Népd.  éa  mond.  111.88). 

PAJZÁN :  1.  maga  szabadjára  hagyott,  szaba- 
don  levő.  A  csikóm  nem  vót  a  saroglyához  kötve, 
csak  úgy  pajzán  módra  eleresztve;  el  is 

a  vásárban  (Kis-Kun-H.ilns  Ny..  WIII 
Pajzánon  ereszteni  [kocsi  mellett  a  lovat)  (Sseged 
Tss.).  Mit  csináljak  a  deressel,  gnzd'uram?  — 
Ereszd  pajzán  (Alföld  N\  |  XV.  94) ;  2.  elhagyott, 
árva  (Pest  m.  Abony  vid.  N\,  VL46I);  3.  szol- 
gálat v.  foglalkozás  nélküli,  facér  (Kis  Kun  Halas 
Nyr.  XXOL289);  4.  használatlan.  Pajzánul  volt 
a  kemence  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  XI. 477); 
5.  hanyag.  Pajzánul  <>lt»;ött  leány  (Pest  ni.  Nyr. 
VII  1.471).  Pajzánul  tőtötte  még  a  puskáját :  köny- 
nyedén  (Melótúr  Nyr.  VIII.  138);  6.  rossz,  hit- 
vány. Pajzán  szekér  (Pest  m.  Nyi.  V1II.471). 

PAJZÁNÓ :  dologtalan,  dologtalan  ember.  Van 
itt  a  malom  körül  elég  pajzánó  (Csanád  m.  Mező- 
hegyes Kis  Sándor). 

PAJZÁNOS,  PAJZÁNYOS :  munka,  szolgálat, 
foglalkozás  nélküli,  dologtalan.  Hogy  vannak, 
Éva  néni?  —  Hát  kérőm,  mi  most  az  öregemmel 
már  csak  olyan  pajzános  életet  élünk ;  eleget  tör- 
tük már  testünket,  úgy  sincs  sok  hátra  (Alföld 
Nyr.  XV.94).  Pajzányos  ló,  ökör:  a  melynek 
párja  nincs  s  azért  a  gazda  eggy  ideig  nem 
veheti  hasznát  (Szeged  vid.  Nyr.  11.92). 

PÁK  :  pulyka  (Bars  m.  Czimmermann  János). 

PÁKA  (Szeged  Tsz.;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.24; 
Gömör  m.  Tsz.;  pajka  Szatmár  m.  Nyr.  X.431  ; 
pájka  Bereg  m.  Pap  Károly;  pókja  Alföld  Nyr. 
II  425;  páklya  Szeged  Tsz.;  Divényi  Gyula ; 
Hol?  Nyr.  XII.528):  gyékény  virág,  nád  buzo- 
gánya. 

páklya-tapló :  a  gyékény  barkás  virágjának 
gyapot8serú  anyagából  való  tapló  (másképp  : 
örmény-tapló)  (Szeged  Tsz.  282a;  Hol?  Nvr.  XII. 
528). 

PÁKÁSZ:  1.  kutató,  fürkésző  (Bereg  m.  Pap 
Károly).  Pákász  macska:  ennivaló  után  kutató, 
torkos  macska  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
111.87;  IV. 55).  Nagy  pákász:  mondják  az  olyan 
emberre,  a  ki  mindent  kifürkész,  kieszel,  föl- 
talál (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  111.87) ;  2. 
rétsági  kishalász,  vadáss,  a  ki  as  egész  évet  a 
rétségben  halászattal,  vadászattal  tölti  (Tisza 
mell.  Sárrét  CzP.;  Békés  m.  Balog  István;  Bihar 
m.  Kornádi  Hermán  0.  Halászat  K.)  |vö.  pákosz). 

PÁKÁSZKOD-IK:    keresgél,    kutat,   fürkész. 

Pákászkodik    a    macska:   ennivaló    után    kutat, 

a  fazekakat  kutatja  és  meghajtogatja,  torkosko- 

I  Hegy  alja  Kassai  J.   Szókönyv  111.87.  119.) 

[vö.  pákoszkod-ik]. 


PÁKÁ8ZOL:   ímmel-ámmal  csinál  (Debrecen 
1 11.385). 

PÁKÁZ-IK:  virágzik  mád,  káka)  |?|  (Tisza- 
Beő  Nyr.  VI II  1*6). 

PAKÉT  (pékét  Moldvai  csán 

rgy  pakét  masina  [gyújtó)  (I 

\  II  1.329). 

PAKK  AD:  fakad  (Moldvai  csáng.  Nyr  IX  . 

PAKLINC8  (Kis-Kiin-Halas  Nvr.  XIX.336  ; 
Nógrád  ni   \\r.  V  lóvidék  i 

dlancs  Mátyásfölde,   Tallós   Nvr.    X 

MM     kullancK,  birkatetú  (1 
Kún-lialas  Nvr   XIX.3 

MátyusinlMc,  Tallós  Nyr.  XVI. Í82);  2.  pakeléncs : 
poloska  (Knlóvidck  Tsz.). 

(PÁKLIZ). 

ki-pákliz  :     kisemmiz,     kinulláz,     kiforira' 
vagyonából,  az  örökségből)  (Udvarhely  m. 

IV.2^7). 

PAKÓCSA:  szemölcs  (Nagy-Kálló  Nyr.  XII. 
480). 

PAKOL  :  1.  sokat  eszik ;  2.  oroz,  csen  (S/. '•!•:• 
föld  Kiss  Mihály). 

PAKOMPABT,      PAKONPART      (jft 
Érsekújvár  Nyr.   VUI.832):   1.   pofaszakáll  (Vas 
m.  Sorok   mell.   Nyr.  XXII.144;,!' 
XXII.7H);    2.   Kossuth-szakáll  (Érsekújvár  Nyr. 
VIII.332);  3.   szakáll   (Baranya  m.   Ormányság 
Nyr.  VIII.47)  [vö.  cukompart]. 

PÁKOSZ  (Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.89;j?<j 
Tisza-Dob  Nyr.    XIX.95;  pákosz  Palócság 
XXII.78):  1.  kukta-természetű,  torkoskodó. 
Iánk   (Tisza-Dob    Nyr.    XIX.95;  Palócság 
XXII.78;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.89);  2.  ren- 
detlenkedő, kártevő  (Palócság  Nyr.  XXII  7*)  |vö. 
pákász]. 

PÁKOSZKOD-IK  (pákoszkogy-ik) :  1.  tun 
után  kutat,  kuktáskodik,  torkoskodik   (Palócság 
Nyr.  XXI.503;  Mikó  Pál;  Sátoralja-Ujhely 
XVI.43);  2.  rendetlenkedik  (Palóeság  Nyr.  XXII. 
78)  (vö.  pákászkod-ik\. 

PÁKOSZTÁS:  nyalánk  (Szatmár  m.  Nyr  XI. 
284). 

PÁKOSZTOS  (pakosztos  Tisza-Dob  Nyr  XIX. 
95):  1.  ennivaló  után  kutató,  kukta-tenm '-szetií. 
torkoskodó,    nyalánk    (Nagy-Kúnság  Nyr.   XVI 

Kis-Kűn-Halas  Nyr.  XV.333;  Mezőtúr 
X.569;    Csougrád    Nyr     IX.90;    Palócság 
XXUL26;  Tisza-Dob  Nyr.  XIX.95);  2.  c 
szilaj,    vásott,    elkapatott    (Kecskemét   Csaplár 
Benedek;    Békés   m.    Balog   István;    l 
Csaplár  Benedek;  Nyitra  m.  Magyar-Soók  Tolnai 
Vilmos). 

PÁKOSZTOSKOD-IK  (pákosztoskogy-ik):  tor- 
koskodik, nyalakodik  íPalóctég  Nvr    \\i 
Rimaszombat  Nyr.  XVII  r>73). 


61 


PAK8AMÉTA-PALACSINTA 


PALAJ— PÁLANNYA 


PAKSAMÉTA,  PA8KAMÉTA:  adoma  (?  ta- 
lán: tréfa,  bolondság,  komédia;  vő.  paksamétát] 
(Csallóköz  N\r    I  :*31). 

PAKSAMÉTÁZ:  komédiás  (Uyór  vid.  Nyr. 
V.6J 

|PAKS1|. 

paksi-mogyoró  :  a  seggszó  rökre  rászáradt 
ssarosomó  (Dunántúl  Tolnai  Vilmos). 

PAKULÁB:  juhásslegény,  juhássbojtár  (Szi- 
lágy  m.   Berecsky  Lajos;  Kalotaszeg,  Zsobok 


Meíich  János;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  IX.  176; 
Qyórffy  Iván ;  Marosvásárhely  Nyr.  1X.428 ;  Udvar- 
hely m.  Nyr.  111.512;  Udvarhely  m.  Bágy  Baözó 
Mózes;  Háromszék  m.  MNy.  V1.356;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Háromszék  m.  Koyászna 
Butyka  Boldizsár;  Hunyad  m.  Bordeaux  Árpád). 

PAKURA:  szekérkenőcs  (Brassó  m.  Bácsfalu 

II  1.564). 

PALA:  tövisszúró  gébics  (Zala  m.  Szentgyörgy- 
völgye Nyr.  11.280). 

1.  PALACK  (j>alac  Soprony  m.  Horpács  Nyr. 
IV  l-l  :  poloc  Baranya-Sz.-Lórinc  Nyr.  XVII.380): 
1.  kulacs,  csutora  (Székelyföld  Tsz. ;  Gyórffy 
Iván) ;  2.  kulacsforma  lapos  faedény,  a  melyben 
imiivalót  hordanak  (csobolyó)  (Somogy  m.  Nyr. 

»>;  Baranya  m.  8ziget  vid.  Tsz.;  Baranya- 
Sz.-Lórinc  Nyr.  XVII.380). 

2.  PALACK:   hüvelykujj   (Baranya  m.  Tsz.), 
palac-uj :  x  (Somogy  m.  Sándor  József). 

PALACKA:  poloska  (Esztergom  Nyr.  XXV. 
567;  Bare  m.  Zeliz  vid.  Nyr.  XIV.288). 

palack-féreg  (Székelyföld  Tsz.;  Marosvásár- 
hely Nyr.  1X.428;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.276; 
Háromszék  m.  Nyr.  VI.473;  palac-féreg  Székely- 
föld Tsz.  282b;  Gyórffy  Iván;  Háromszék  m. 
Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVIII.574):  cv. 

palacfóreg-virág :  pásztor  tarsolya  (Három- 
szék   m.    Angyalos,    Besenyő,    Gidófalva    Nyr. 

XYlII..-,74). 

PALACKÓ:    kulacs   (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
77 ;  Király  Pál). 

PALACSINTA  (páiácinká  Érsekújvár  Nyr. 
VHL883;  XIX.457;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX. 
189;  paladincsa  Marosszék  Kriza;  palicsinta 
Háromszék  m.  Vadr. ;  pélacsinta  Moldvai  csáng. 
III. '1:  plmctwt*  Szilágy  m.  Incze  Kálmán; 
Kalotaszeg  Antal  Domokos;  Kolozs  m.  Nagy- 
Ida  Bodor  Ákos;  Kolozsvár  Szinnyei  József; 
uok-Doboka  m.  Kovács  József,  Vékony  Jenő ; 
Udvarhely  m. Bacsó  Mózes;  Hunyad  m.  Bordeaux 
Árpád;  Alsó-Fehér  m.  Lázár  István) :  l.placsinta: 
lepény  (Alsó-Fehér  m.  Lázár  István);  2.  pali- 
csinin  :  leányoknak  előhaj- választéka  (Háromszék 
m.  Vadr.). 


PALAJ,  PÁLÉ,  PÁLÉ:  1.  palaj :  iszapos  hely, 
folyó  mentén  felhordott  sekély-vizű  homokos 
helyek,  folyó  partján  támadt  föliszaposodás,  folyó- 
ból kiemelkedő  szigetszerű  foldhat  v.  homok- 
zátony (Szatmár  m.  Nagy  László;  Szatmár  vid. 
Tsz.;  Ssatmár  m.  Szamos  mell.  Hermán  O. 
Halászat  K.;  Szatmár  m.  Géberjén  Nyr.  XV.335); 
2.  palé:  alacsony  fekvésű  széles  vizenyős  \ni- 
gyelés.  Bncsi-palé,  Bugyoka-palé  (Pest  m.  Bo- 
gyiszló  Nyr.  III. 47);  Z.pálé:  mocsár  (Fájsz  Nyr. 
VII.336.  429). 

PALAJTA  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.45;  paléta 
Vas  m.  Hegyhát  Nyr.  1.467 ;  Balaton  mell.,  Göcsej 
MNy.  V.152;  Zala  m.  Kerka  mell.  Tsz.  325b; 
palita  Vas  m.  őrség  Nyr.  IV.521) :  ponyva. 

PALAMÁR  :  hajókötél,  kül.  a  mellyel  a  hajót 
kikötik  (Baja  Király  Pál;  Alsó-Fehér  m.  Lázár 
István). 

PAL ANGOL:  lebeg  (pl.  a  panyókára  vetett 
zeke  v.  mente  a  szélben)  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.344;  Vadr.  512a;  Gyórffy  Iván). 

PALANGOZ-IK:  M  (Háromszók  m.  MNy.  VI. 
344;  Vadr.  512a;  Gyórffy  Iván). 

PALÁNK  (paláng  Komárom  m.  Bagota  Nyr. 
XXV.478;  palánt  Kis-Kükülló  m.  Szókefalva  Nyr. 
XV.284  [kétszer] ;  pallang  Vas  m.  Répce-Sz.- 
György  Nyr.  XVIII.574 ;  pallánk  Soprony  m. 
Szilsárkány  Nyr.  VI.373).  —  Pallánk:  élő  sövény- 
kerítés  (?)  (Soprony  m.  Szilsárkány  Nyr.  VI.373). 

PALANKÁL:  lebeg  (pl.  a  panyókára  vetett 
zeke  v.  mente  a  szélben)  (Háromszék  ra.  MNy. 
VI.344;  Vadr.  512a). 

[PALÁNTA),  PALÁNT  (Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XIV.332; 
Bodrogköz  Tsz.;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.564;  Szé- 
kelyföld Nyr.  V.85 ;  Vadr. ;  Gyórffy  Iván ;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  palánn&k  Udvar- 
hely m.  Nyr.  VIII.480 ;  palán-m&g  Vas  m.  Sorok 
mell.  Márton  József;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VII.230;  palánta  Nógrád  m.  Nyr.  III.544):  első 
kihajtása  a  kerti  növénynek,  melyet  aztán 
gyérebben  ültetnek  el.  Káboszta-,  hagyma-,  répa-, 
ugorka-palánt  (Székelyföld  Vadr.;  Szinnyei  Jó- 
zsef, Gyórffy  Iván ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos).  Hogy  a  palántot  a  bóha  még  né'  egye . .  . 
(Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XIV.332).  A  hideg 
megkapta  a  palántot  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.564). 
Jobb  léssz,  ha  mégöntözöd  az  ugorkapdlántot 
(Székelyföld  Nyr.  V.85). 

PALÁNTÁL:  ültet,  ültetget  (növényt,  palán- 
tát) (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.432;  Bars  m.  Zeliz 
vid.  Nyr.  XIV.  288;  Hargita  vid.  Vadr.  95). 

P ALÁNTÁs  (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  VIII. 
238 ;  palantás  Nógrád  m.  Nyr.  111.544) :  palánta- 
ágy. 

PÁLANNYA,  PÁLANYA  (Tata  Matusik  Nep. 
János  1839;  Csaplár  Benedek;  Eger,  Gyöngyös 
Kassai  J.  Szókönyv  1.280.  468;  IV.67;  Gömör 
m.  Tsz.;   Kis-Kúu-Halas   Nyr.   XVHI.192;  pálo- 


n 


palAst-pAi.ii\s 


PÁLICRA     l'U.I.IK 


Cl 


nya,  polánya  Alföld  N\  l) :  gömböc,  dissnó- 

gyomor  (uéhol:  a  disinó  kis  gömböce,  vakbele, 
végbele  is). 

PALÁST.  Krisztus  palástja:  [tréf.]  palacsinta 
23). 

palást-desska :  a  zsiiuiolyes  eres*  alá  sze- 
getett deaika  (fliékelyföld  Kiss  Mihály). 

PALÁSZTA:  pássta  (Rieged  Csaplár  Bene- 
dek). 

PALÁ8ZTÁ8:  páastás.  Palásttá*  eső  (Rseged 
Csaplár  Benedek).  Palásxtásan  esik  a*  eső  (Alföld 
Nyr.  11.426). 

PALATYAL:  ver,  sulykol  (Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XI.38). 

P ALÁZOL  (palácol  Hol  ?  Kresznerics  F.  Szó- 
tár 11.118;  palájzul  Roprony  m.  Repce  mell. 
Nyr.  11.660;  palázolás,  palárul&a,  palázuló  Vas 
m.  Répce-Ssentgyörgy  Nyr.  XVÚ.985;  Vas  m. 
Sorki-Tótfalu,  Német-Gencs  és  vid.  Ethnograpliia 
IL118.  866;  Repce  vid.  Bthnograpbis  01.76): 
Luca-napját  járja  (Luca  napján  hajnalban  töb- 
bed-magával köszönteni  jár  házról  házra). 

[PÁLCÁS]. 

pácás-gasda :  arató-gazda,  aratókra  fölügyelő 
gazda  (Pest  m.  Virág-Peregh  Király  Pál). 

pálcás-gyolcs:  a  fehérítés  után  gömbölyű 
fára  fölhengerített  gyolcs  (Félegyháza  Nyr. 
XXV. 186). 

[PÁLCIKÓ1,  PÁCIKÓ:  pálcácska,  pálcika 
(Bodrogköz  Tsz.;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  484). 

PÁLÉ :  borkorcsolya  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.MS). 

1.  PÁLHA  (páka  Fertó  mell.  MNy.  III.405; 
Balaton  mell.   Tsz.;  pájha  Hol?   Nyr.    XII.239; 

'  Balaton  mell.  Tsz.  281b;  Göcsej  Tsz.): 
hónalj-alatti  ereszték  az  ingben  (és  a  hosszú 
szűrben)  (Fertó  mell.  MNy.  QL406;  Balaton  moll. 
Tsz. ;  Hajdú-Szovát  Rechnitz  Ignác:  Szaimar  ni. 
PatóhásaNyr.  XIX.879;  Heiryalja  Kassai  .1.  Szó- 

v  IV.57;  Zemplén  ni.  Bafinyeg  Nvr.  X.427; 
Székelyföld  NyK.  X  ;r,;  Kiss  Mihály/ Andrassy 
Antal  1843;  Udvarhely  m.  Vadr.;  Ferenci  Mik- 
lós; Hol?  Nyr.  XII.239). 

2.  PÁLHA :  szénaréteg  a  boglyán.  Aggy  csak 
egy  pálhát,  hadd  csináljak  neki  szarvat  (Szatmar 
m.  Patóháza  Nyr.  XIX.379). 

PÁLHA  i'ilyha):  gyékényből    való 

úszó  as  öreghálón  (Bodrog  mell.  Tsz.;  Hennán 
0.  Halászat  K). 

PÁLHÁS:  L  as  öregháló  föle;  2.  az  a  halász- 
legény,  a  ki  as  öregháló  fölfejésénél  a  háló 
fölét  szedi  (Bodrogköz  Hermán  O.  Halászat  Ki 

pálhás-főle:  as  öregháló  fölső,  párás  kötele, 
háló  föle  (Bodrogköz  Hermán  O.   Halászat   K.). 


pálhás-in :     ,     <  Bodrogköz    Hennán    O.    Hala- 

PÁLIOSA:  levesbe  való  kockás  tészta  (So- 
mogy m.  Nemes-Dód  Nyr    \  1 : 

PALINCS,  PALLINC8:    vastag  deszka  (Casv 

nád-A|';itl:ilvn,    Csanád-Palota    Kálmány    Lajos). 
Azt  |a  házat]  a  régi  öregek  erős  tölgyfa  j 

m  I  Apátfalva  Kálmán\    I.    Koszo- 
rúk 1.18). 

PALINCSÁR:  alsóbbrendű  uradalmi  szolga 
v.  megbízott  (Bereg-Rákos  vid.  Pap  Kai 

[PÁLINKA).  Pulimkor*:  panyókára  (vetni    v. 
Veillli)  (Xilali    Kerekes  Krnó;  Udvarhely  ni.  Kiss 
Mihály:     Háromszék     m      Va-li 
Pálinkára  vette  a  zekéjét  (Székelyföld    Andrassy 
Antal  1843).  Csak  ügy  palinkára  vei 
a  nyakába  (Székelyföld   Qyórffy   Iván)   |vü 
linkó]. 

[Szólások].  Palinkára  venni:  könnyen  venni. 
föl  sem  venni,  keveset  törődni  vmivel  (Zilah 
Kerekes  Ernő). 

PÁLINKA  (pájinka  Pest  m.  Szeremle  Nyr. 
XVL508;  Mezőtúr  Nyr.  VIII.444:  Arad  m.  Pe. 
Nyr.  VI  1.122;  Rimaszombat  Nyr.  V.229;  Qöntor 
m.  Berzóte  Nyr.  XIX.478;  Gömör  ni.  Otn 
Nyr.  XXV.572;  Debrecen  Nyr.  IX.  163;  Bihar  m. 
Pocsaj  Nyr.  IX.557 ;  Szatniár  ni.  Nagy-Dobos 
Nyr.  IX.561;  Kassa  vid.  Nyr.  IX.667;  palvimka 
Toma-Ujfalu  Nyr.  XVII.232  ;  pályinka  Kima- 
szombat  Nyr.  V.229). 

pálinka-utój :  a  pálinka  első  lejártatása  után 
nyert    gyengébb    utópálinka    (Székelyföld    I 
Mihály). 

PALINKÁZT AT :  lebegtet.  A  szél pnlinkáztatja 
[a  panyókára  vetett  zekét,  mentet|  (Székel. 
Andrassy  Antal   1843)  [vö.  paliukóztat]. 

[PALINKÓ].  Pálinkára:  panyókára  (vetni  v. 
venni)  (Székelyföld  Csaplár  Beuedek:  Andrassy 
Antal  1S43;  Háromszék  m.  MNy.  V1.844;  Vadr. 
512a).  Palinkéra  vetette  a  zekéjét  (Udvarhely  in. 
Győrffy  Iván)  [vö.  pálinka]. 

PALINKÓZ-IK:  lebeg  (pl.  a  panyókára  vetett 
zeke  v.  mente  a  szélben)  (Háromszék  ni.  M 
VI. .{44:  Vadr.  512a). 

PALINKÓZTAT:      lebegtél     (Háromszék     ni. 
VL844;  (iyőrffy  Iván)  [vö.  palinkáMtn(\. 

PALKÓ:  [tréf.]  fing  (Gyóf  m.  Tsz.;  Oyór  ni. 
Pázmándhegy,  Debrecen  vid.  Bene  János). 

[PALKÓZ]. 

be-palkóz:  bepofáz,  fölfal  (Kis-Kún-Halas  N 

XVm.192). 

PÁLL-IK    fjOpáUk    Kalocsa    Nyr.     VIII.:' 

-vös  Nyr.  II  1.555;  lepárlón  Székely- 
föld Tsz.  286b). 


ti.-, 


PALLÉR— PÁLMA 


PALÓC-PÁLOS 


M 


el-pállik:  elfülled  és  kivész.  Elpdllik  a  gabona 
a  hó  alatt  (a  vastag  hóréteg  alatt,  főkép  ha  erős 
fagyok  járnak,  s  így  szellő  nem  járhatja,  a  gabona 
iit-ni  kapván  levegőt  megfullad,  elsárgul  és 
kivész)  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin;  Somogy  m. 
-olád  Vikár  Béla;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 
XX  1.143  [itt  elpalik  hiba]). 

ki-pállik:  kirothad,  elfülled  (v.  elöregszik,  el- 
esenevészik,  elkorhad)  és  kivész.  Kipállott  a  fü 
s-  [a  sok  nedvességtől]   (Zala   m.  Volák 
s).  Kipállik  a  gabona  a  hó   alatt        elpúllik 
lántúl  Bódiss  Jusztin).  Kipállik  a  fa  (Dunán- 
túl Bódiss  Jusztin';  Győr  m.  Tsz.  283a). 

lö-párlik,  le-pálik:  1.  le-párlik:  kipállik  (Szé- 
kelyföld Tsz.  286b);  2.  le-pálik:  kihull  (szór). 
Ha  lépálik  a  szőré  [a  lenyúzott  bőrnek],  fenének 
sé  kői  a  bőre  (Kalocsa  Nyr.  XIII.276). 

PALLÉR :  gazdasági  munkák  fölügyelője 
(Tolna  m.  Xvr.  VI.524;  Szatmár  m.  Lauka  Gusz- 
táv 1842). 

1.  PALLÉROZ  {kipalliroz  Kúuszentmiklós  Nyr. 

VII.:{80). 

ki  palléroz  :    kicifráz,    fölcifráz,     fölcicomáz. 

magát   (Székelyföld    Kiss   Mihály). 

menyecske.   (A  tejbekása]  jaó  apraó 

n  pallérozva    (Mátra    vid.    Nyr. 

XXIV.431).  [A  köleskása  teteje  meg  van  zsírozva] 

és  apró  szőllóvel  jói  kipallirozva  (Kúuszentmiklós 

\  11.380). 

[Szólások].  Kipallérozta  magát :  [tréf.]  leitta 
magát  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

PALLÉROZ :  porolgat  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos)  (vö.  palot\. 

el-palléros :  elpazarol.  Elpallérozta  a  vagyonát 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

PÁLLOL  :  kenyérnek  való  tésztát  szakajtó- 
ban forgat  és  kidolgoz  (Bodrogköz  Tsz.). 

[PALLOS]. 

pálos-kés:  pallos.   Azannal  veszi  a  páloskést,   \ 
al  keresztül  akarja  ütni  a  gyomrán  a  zides  ! 
annyának  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  X.474). 

PÁLLOTT:  elázott  (étel)  (Gömör  m.  Tsz. 
291a). 

1.  PÁLMA:  topolyfa  (Esztergom  Nyr.  XIX. 
199). 

pálma-fa:  1.  jegenyefa  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.335;  Csallóköz  Nyr.  1.331;  Csalló- 
Király  Pál;  Mátyusfölde  Nyr  XI1.528; 
Nyitni  m.  Dudvág  és  Feketevíz  mell.  Ürményi 
László;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII.239);  2.  rezgő 
nyárfa  (Csallóköz  Nyr.  1.331;  Csallóköz,  Féli 
Király  Pál;  Kecskemét  Nyr.  XII.283). 

PÁLMA:  pofoncsapás  (Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  V.877).  Kapsz  egy  pálmát  (Szatmár  in. 
Nagybánya  Schönherr  Gyula). 

■marra  i  u aotab  rutzc/tks.  u. 


1.  PALÓC:  disznókereskedő  (Baranya  m. 
Pellér.l  Nyr.  X  1.3*2). 

2.  PALÓC:  szórfú,  gabona  között  termő  vé- 
kony gaz  (Fertő  mell.  MNy.  111.242;  Balaton 
mell.  Tsz.). 

palóo-fú :  cv  (Vas  m.  Ságh  Kresznerics  F.  Szó- 
tár 11.118). 

PALÓKA  {panóka  Kecskemét  Király  Pál): 
borjú  orrára  kötött  sündisznó-bőr  v.  szegekkel 
kivert  szíjdarab  v.  szeges  vaskarika,  a  mely  arra 
való,  hogy  az  anyja  ne  engedje  szopni  (Mező- 
túr Nyr.  X  .609;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII.239; 
Kún-Majsa  Nyr.  VIII.470;  Kecskemét  Király  Pál; 
Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  V1II.331;  Szeged 
vid.  Nyr.  1.425). 

PALOL,  PÁLL  (pallúni  Somogy  m.  éjsz.  vid, 
Bertalanffy  Theodor;  palól.  párol  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.524):  L  szelel,  szór  (búzát- 
ku  korit  át,  kendermagot  stb.,  kicsinyben;  (Bála. 
ton  mell.,  Göcsej,  Pápa  vid.  Tsz. ;  Somogy  m. 
éjsz.  vid.  Bertalanffy  Theodor;  Baranya  m.  Or- 
mányság  Nyr.  1.424;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XlV.524;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVIII. 
432;  Bereg  m.  Munkács  és  Bereg-Rákos  vid. 
Pap  Károly;  Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály). 
Paládon  málét  palolnak,  ide  hull  a  pihe  [találós 
mese;  =  hó]  (Ugocsa  m.  Fertős-Almás  MXy. 
IV.315);  2.  porol  (pl.  ruhát)  (Székelyföld  Tsz.; 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Nyr.  V.90;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  3.  ver,  ütöget, 
vereget  (Göcsej  Császár  Árpád;  Székelyföld 
Tsz. ;  Kiss  Mihály)  [vö.  pelei]. 

el-pall:  l,  ütéssel-veréssel  szétszór  (Székely- 
föld Kiss  Mihály);  2.  elvereget  (port  vmiről) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  3.  elver,  elpáhol.  Jól 
elpallotta  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  4.  verve 
elúz  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.324;  Gyórffy  Iván). 

ki-pall :  kiporol  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos).  Palid  ki  észt  a  zekét,  te!  (Háromszék  m. 
Király  Pál).  Kipallani  vkinek  a  gúnyáját:  elverni 
vkit  (Háromszék  m.  Király  Pál).  Likas  a  nad- 
rágom, kapitány  uram !  —  Itt  a  snájdér,  béfóggya, 
két  káplár  jól  kipajja,  édes  katonám  (Háromszék 
m.,  Erdő  vidék  Vadr.  190)  [vö.  ki-pelei]. 

le-pall:  leporol  (Székelyföld  Tsz.). 

még-pall:  megver  (Háromszék  m.  Király  Pál). 
ügy  mégpallom  a  hátad,  hogy  nem  felejted  el 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

PALÓNYA:  vmiféle  halászháló  (keritőháló  ?) 
(Zemplén  m.  Kesznyétem  Kassai  J.  Szókönyv 
IV.58). 

PÁLOS  (Soprony  m.  Fölső-Szakony  Nyr. 
XV1I.384;  Vas  m.  Tsz.;  pallos  Göcsej  Tsz.; 
parozs  Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  111.88;  polos 
Vas  m.  Tsz.  283b;  Bács-Bodrog  m.  Kis-Hegyes 
Síékely  Sándor;  polozs  Heves  m.  Névtelen 
1840):  L    tojás   v.   üres   tojáshéj,  a  melyet  a 

6 


■ 


PALOTA-PÁIN  \/ 


PAMAC8-PAMPULA 


polozsna-tojás 
XX  432). 


pálos    1.   (Tisza-Dob  Nyr. 


tyúk  fésskóben  hagynak  v.  bele  teamek,  hogy 
a  tyúk  oda  tojjék;  2.  láptojáa  |vö.  palozsa,  por 
lossna]. 

palas-tojáa  (Zala  m.  Alaó-Lendva  Nyr   XXIII. 
287;  pallos-tojás  Göcsej  Tas.  288a;  po 
Oöoaej  MNy.    V.88;   Komárom   Nyr.   VII.282) : 

záptojás. 

PALOTA:   terein,  ebédló-terem  (Szék. ilyfold 
Qyórffy   Iván).   Monyon  föl  a  kasfiii/  \ 
(HAromaz.  k  m.  Arany-Gyulai  Nüy.  1.371). 

jPALOZSA]    (panusa    Statmár  m.    Patóháza 
Bartók  Jenó ;  polozsa  Hol?  Baksay   Károly) 
pálos  1. 

PALOZ8NA  (Qyór  m.  Szigetköz  Nyr.  XIX 
191;  Pannonhalma  Nyr.  XII .  1 S7 ;  Pápa  vid.  Tsz. 
288a;  MNy.  V.88;  Oroaháza  Nyr.  IV.377;  Kecs- 
kemét, 8ieged  Csaplár  Benedek;  Makó  Nyr. 
•  'sallóköz  Csaplár  Benedek;  Szatmár  m. 
Patóháia  Nyr.  XVI.96;  palizsna  Makó  Nyr.  IX 
377;  palissnya  Hajdú  in.  Földes  Nyr.  XVI.384; 
paloxsnya  Zala  m.  Arács  Nyr.  XXII.239;  Pápa 
Nyr.  XVI.576;  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII. 
834 ;  paluzsna  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX. 
879;  parozsna  Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  III. 88;  \ 
polosna  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Hol? 
XIX.  191 ;  polozva  Palócság  Tsz.;  polozsna 
Pápa  vid.  Tsz.  283a;  MNy.  V.88;  Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.482;  Szentes  Nyr.  VIII.331 ;  Tokaj  Nyr. 
XXIV.192;  Szilágy  m.  Nyr.  1X.565;  Hol?  Tsz.; 
polozsnya  Csongrád  Nyr.  IX.90):  1.  2.  pálos 
1.  2.  (i.  h.);  3.  palozsnya:  ki  nem  pattogott  kuko- 
rica-szem (kukorica-pattogatáskor)  (Somogy  m. 
Visnye  Nyr.  XVI  1.334 ;  Vikár  Béla)  |vö.  palozsnak]. 

(Közmondások).  A  tyúk  is  oda  tojik,  a  hol 
polosnát  tanál:  a  szerencse  szerencsét  vonz 
(Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


[PALOZ8NAK]  {palasnyak  Székelyföld  MNy. 
VL178;  palasnyok  Marosszók  és  Küküllő  null. 
Kiss  Mihály ;  pólósnak  Székelyföld  Tsz. ;  polos- 
nyik  Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.576;  polosnyok 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  polozsnag  Háromszék 
m.    MNy.   VI.222;   polozsi  vflyfóld    Tsz.; 

Udvarhely  in.  Nyr.  VIII. 47.''. :  Háromszék  in.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  polozsnok  Székelyföld  Nyr.  II. 
Háromszék  m.  Mííy.  VI.222;  Vadr.;  poros- 
nyak Székelyföld  Tsz.;  porozsnok  Székelyföld 
Kóváry  László  1842;  Udvarhely  m.  Olasztelek 
Nyr.  XX.576;porozsnyak  Székelyföld  Taz.) 
los  1.  2.  (vö.  polozsna). 

(Szólások).  Még  a  polozsnokot  is  megissza: 
nagyon  részeges  (Székelyföld  Nyr.  II  230). 

(PALOZSNÁS],  POLOZSNÁS :  záp.  Polozsnás 
tojás  (Komárom  Nyr.  VH.282). 

PALüCÁS:    pállott   szájú    (Érsekújvár    Nyr. 

IV. 174). 

(PÁLYÁZ),  PÁHÁZ:  futtat  (lóversenyen) 
(Komárom  m.  Nagy-Igmáud  Nyr.  VIII.95). 


PAMACS  »i 

Sáta    vid.    Hartlia    -lózaef;   Szatmu 

föld  Ki.ss  Mii.  rva  eoaet  (vö.  kohó  \ 

PAMATYOL:   pancsol   (8zatmár   m.    Kapuik 
vid.  Nyr.  II  .' 

PÁMPILLÁS:  cifrálkodó,  igen  cifrán  ki. 
sött  (Csallóköz    id.  Szinnyoi   Józaefné;   Balaton 
mell    ClF.;  Horváth  Zsigmond 

PAMPOG:  1.  pöfékel  (a  pipázó  az  ajkával, 
mikor  az  elalvó-félben  leVfl  pinát  szaporán  szíja) 
(Kia-Kún  Halas  Xvr.  XXIII.239;  Ipolj 
.id.  Nyr.  XV1.526);  2.  járta' 
l>oksz  örökké?  Pampogva  beszél  (az  öreg, 
fogatlan  embör,  a  ki  a  hamut  is  mamiinak  mon- 
gya|  (Kis  Kun-Halas  Syr.  XXIII. 239). 

PAMPOQÓ:  [gúny.)  azáj,  csúnya  nagy  azáj 
(Debrecen  Nyr.  IX.475)  (vö.  pampula]. 

PAMPUCOL    (Kis  Kún-Halaa    Nyr.    \ 
Debrecen  Nyr.  UlMli;  pampw 
V.478):    1.   pampucsol:  pancaol   (Érmellók 
V.473);  2.  pampucol:   kendóz   (arcot)    (Kis  Kun 
Halas    Nyr.    XV.333;    Debrecen    Nyr     III 
8.  pampucol:  elrak,  elszuszakol   (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.333);  4.  pampucol:  hiábavaló  kelleti. n 
munkát  végez  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.333). 

PAMPULA  (Somogy   m.  Csurgó  XV. 

286;  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII 
Baranya  Nyr.  III.327;  Baranya  m.   Bélye    v 
XV.425;  Alföld  Nyr.  XV.95;  Nagy-Kúnság 
XVI.432 ;  Fólegyháza  Nyr.  IV.5" 
Nyr.    XV.333;    XXIII.239;    Kecskemét    N>  r.    X. 
382;  Szeged  Nyr.  VII  /eged  vid.  Nyr.  I. 

425;  Debrecen  Nyr.  1X.475;  Vác  Divényi  Oyula; 
pampulya  Szeged  Nyr.  VII.236;  Adács  Nyr.  III 
427 ,  papula    Kis-Kún-Halas   Nyr.    VIII.43;    XV. 
333;  XXIII.239;  Nógrád  m.  Nyr.  VI  ulya 

Nógrád  m.  Nyr.  IV.94;  Nógrád  m.  Toln; 
XV.143;  Gömör  m.  Nyr.  XXUI.45):  l.  pawj 
pampulya,  papula,  papulya:  (gúny.)  száj,  cau 
nagy  száj  (Somogy  m.   Visny 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.432;  Fél.  - 
IV..V,'..;  Kis-Kún-Halaa  Nyr.  X 
Szeged  Nyr.  VII.236;  Szeged  éa  vid.  Nyr.  I 
VII.236;  VIII.235;  Vác  Divényi  Gyula 
m    Nyr.  IV.94;  VI.135;  Nógrád  m.  Tolmács 
XV.143).    Nagy  j  a    van:   sokat    bet 

(Somogy    m.    Caurgó   Nyr.    XXV.286).    Ák 
papulyája  van,  mint  a  lónak  (Nógrád  m.  Toln 
Nyr.  XV.143).   Fog  be  a  pampuládat  (Baranya 
m.  Bélye  N>  fogd   be  a  pnt 

(GömÖr  in.   Xvr.  XXIII  4'. 

pult,  ■■■-    UI.327  "jón 

a  pampulnd  (Debre.-m  Nyr.  IX  17 
a  p  >k  (Adács  Nyr.  III 

verögesd  öss: 

a  sörke  szaporodik  (Kia-Kún-Halaa  Nyr.  VII I 
2.  ;.  la    ló  v.   azarvasmarha  szája, 

alsó  ajak  l  ..Halas  Nyr.  XXI 

ken  X.382);  8.  pampulu     1"   OITCÜn] 

Szorítsd  meg  a  pampuhíját,  majd  nem  Kányko< 


PAMPULÁZ-PANCILUSOZ 


PANCSOL-PANKÓ 


70 


(Alföld  Nyr.  XV.96);  4.  papulya:  szájaskodó, 
nyelves  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV. 143)  (vö. 
ampula]. 

PAMPULÁZ:  szájaskodik,  nyelvel  (Szeged 
vid.  Nyr.  1.425;  Király  Pál). 

1    P AMPüSKA :  1.  fánk,  farsangi  fánk  (Kecs- 
kemét V  32;  Csaplár  Benedek;   Szeged 
:i  János;, Palócság  Császár  Árpád;  Érsek- 
kiszúr  Árpád,  Csaplár  Benedek;  Eszter- 
r    XIX.239;   Hont  m.  Nyr.  VI.232; 
W1IIM7:    Hont  m.   Páld   Nyr.  XIV.676;  Deb- 
recen Nyr.  111.563;   Kassa  vid.  Nyr.   XVI1.285; 
Tokaj  Nvr.  XXIV.  192;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós 
1839);  2.  vakarcs  (Vas  m.  Tarodháza  Nyr.  X. 
89)  [vö.  pompos]. 

P AMPÜSKA:    nói  dolgokba,    kül.   főzésbe 
avatkozó  férfi  (katuska)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 

AMPÜSKA:  botos-féle  meleg  posztócipó 
(Bács-Bodrog  m.  Bezdán  Székely  Sándor)  |vö. 
pancsuska]. 

P AMUKA :  ügyetlen,  pipogya.  Pamuka  ember 

lErmellék  Király  Pál). 

PAMUT  (pamuk  Repce  vid.  Nyr.  XX. 368 ; 
Esztergom  Nvr.  IX. 542;  Csallóköz  Szinnyei 
József). 

pamuk-háló :  eresztő-háló  (Balaton-Füred  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

[PAMÜTOS],  PAMÜKOS:  pamukhálóval  ha- 
lászó halász  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

(PANASZ]. 

(Szólások].  Panaszba  tesz:  szemére  hány  (Nagy- 
Kálló  Nyr.  XII.429). 

PANOÁK:  kölyüben  megtört  árpa  (olyan- 
forma  mint  a   gersli)   (Zemplén    m.    Szürnyejr 

1.  PÁNCÉL  (páncér  Székelyföld  Gyórfly  Iván). 

■2.  PÁNCÉL:  (nép-etimológia)  vágott  derekú 
(spencer-szabású)  vászon  rékli  (8omogy  m.  Nyr. 
II.:576;  Baranya  m.  Sziget  vid.  Tsz.)  [vö.  ben- 
zer,  pangyal]. 

PANCIKÁL:  keservesen  megy  (Nagy-Kőrös 
Katona  János). 

PANCTLU8 :  gyékényből  font  ütő,  a  mellyel  a 

k  a  nagyhéten  pancilusozn&b    (TorontAl 

m.  Szóreg  Kálmány   L.   Szeged   népe  Ül.  142). 

PANCILUSOZ :  a  nagyhéten  szerdán,  csütör- 
íteken  a  gyerekek  a  templom  kö- 
rül pancilusozn&k  vagyis  ütik  a  gazszálakat, 
szerintük:  a  zsidót;  mindeniknek  van  pancüusa, 
8  ha  gazszálat  talál,  fölkiált:  ,Itt  a  zsidó,  üssük 
á  zsidót.";  erre  mindeggyik  oda  szalad  s  üti  a 
gazszálat,  kiabálván :  .Pancilus  Pilátus,  mé  ver- 


ted  mög  a  Jézust!'  (Torontál  m.   Szóreg  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  III. 142). 

(PANCSOL). 

fől-panosol:  elpazarol  (Békés  m.  Nyr.  III. 
524). 

FANCSUSKA:  L  szőrből  kallott  v.  posztószé- 
lekből összefont  bokáig  érő  téli  lábbeli  (Érsek- 
újvár CzF. ;  Tata  CzF.;  Matusik  Nep.  János 
1841;  Vác  CzF.;  Czech  János  1840);  2.  elviselt 
cipő  (Tata  Matusik  Nep.  János  1841)  [vö.  3. 
pampuska], 

PANDALLÓ :  ,víz  alatt  lévő  s  a  fenék  színén 
fölemelkedő  halmocska,  melyet  eggy  oldalról  a 
viz  mosogat'  (Hol?  Tsz.  284a)  [vö.  padmaly]. 

PÁNDLI :  varga-asztal  (Heves  m.  Csépa  Nyr. 
11.331). 

PANDRA:  gálád  (Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr. 
VIII.234). 

PANDÜC:  óra  sétálója,  ingája  (Zala  m.  Ta- 
polca Nyr.  XXV.478). 

PANDÚR  (bandur  Hont  m.  Tesmag  Nyr.  X. 
528 ;  pándor  Szolnok-Doboka  m.  Malom  Muzsi 
János;  pandúr  Pápa  vid.  Tsz.):  1.  pandúr:  városi 
hajdú  (Baja  Bayer  József);  2.  pandúr:  vármegye 
szolgája  (nem  katonája)  (Pápa  vid.  Tsz.) ;  8.  pán- 
dor: útkaparó  (a  ki  az  országutakat  és  a  me- 
gyei utakat  tisztogatja)  (Szolnok-Doboka  m. 
Malom  Muzsi  János). 

PANG  (pang-ik  Pest  m.  Tinnye  Király  Pál). 
Pangik  [sokáig  áll)  a  leves,  mingyá  nem  jó  lessz 
(uo.  ua.) 

PANGANÉT  {bagnét  Kis-Kún-Halas  Nyr.  Vm. 
42;  kaszárnyai  szó  Nyr.  III.  185.  327;  V1.234; 
bágnéH  Gömör  m.  Runya  Nyr.  XIX.525 ;  mangá- 
nét kaszárnyai  szó  Nyr.  V.331 ;  VT.234 ;  pangal- 
létoB  puska  Baranya  m.  Nyr.  XV.576). 

PANGYAL :  női  ruhaderék,  testhez  álló  rövid 
női  kabátka  (Szatmár  m.  Czimmermann  János) 
[vö.  benzer,  2.  páncél\. 

(PANITT  P].  Panittbann :  titkon,  alattomban 
(Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  1.140.  455; 
U.294;  IV.61). 

PANK  (pdnk;  —  pang  kaszárnyai  szó  Nyr. 
VI.234):  1.  pad  (Dráva  mell.  Nyr.  V.572;  Szla- 
vónia Nyr.  XXIII.311;  kaszárnyai  szó  Nyr.  VI. 
234).  Ott  ül  mindig  a  kályha  mellett  a  pánkon 
(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.572) ;  2.  kerék- 
gyártók faragó-padja  (Nagykun-Madaras  Nyr. 
XIV.480). 

PÁNKÓ  (pánko  Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  V. 
347):  1.  fánk,  farsangi  fánk  (Bihar  m.  Bartha 
József;  Székelyföld  Tsz.;  Arany-Gyulai  NGy. 
III.236 ;  Győrffy  Iván ;  Udvarhely  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  111.85 ;  Homoród  vid.  Nyr.  IX.39; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.223;  Nyr.  I\  ÍK); 

Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  2.  csöröge, 

6* 


71 


PANKOL-PANYÓKA 


PANYÓKA-IU 


forgáoafánk;  (Bánffy-Hunyad  Nyr.  X.23;  Ciuoaa 
János)  |vö.  A  inko,  paraszt-pánkó,  puha- 

ras-pánkó,  száraz-pánkó]. 

(PÁNKOL). 

föl-pánkol:  '  1.    tolhújt   (Salgó-Tarján 

Fiók  Károly). 

PANKOTA:  vmi  szőllófaj  (Gyöngyös  Nyr.  I. 
rózsaszólló  (Sieged  Tsz.). 

pankota-BBÓiö:  vmi  szőllőfaj  (Hegyalja  Kas- 
sai J.  Siókönyv  IV.  6 

PÁNT  {pátüc  Balaton  mell.  Tas.). 

PÁNTÁLÓD-IK  (pántáluód-ik):  1.  nyelveske- 
szájaskodik    (Vas    m.    Kemenesalja   T 
2.  isörtölódik  (Göcsej  MNy.   11.415)   [vö.  pánto- 
lód-ik\. 

PANTEL:  pántlika,  szalag  (Oömör  m.  Krasz- 
nahorka  Varalja  Nyr.  111.185). 

PÁNTLIKA  {pdjika,  pálika  Baranya  ni.  Me- 
csekhát  Thomaer  Ignác  1841;  pándlika  Maros- 
szék, Sóvidék  Vadr.  221;  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nvr.  IX. 4:27  ;  pántéka  Göcsej  Nyr.  XIII. 
268;  pántika  8zékelyföld  Gyórffy  Iván;  Udvar- 
hely ni  Vadr.  21;  Háromszék  m.  NyK.  III. ít; 
pdntyika  Moldvai  csáng.  Erdélyi  J.  Népd.  és 
mondák  1.420;  plántikd  Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
214). 

pántlika-virág:  cifra-sás (KúnszentmiklósNyr. 
xviii.  189). 

(PÁNTLIKÁS). 

pántlikás-hús :  disznónak,  birkának,  marhá- 
nak hátgerince  alatt  futó  hosszú  szalagszerű 
pecsenyéje  (Hol?  Nyr.  XIV.279). 

PÁNTLIKÁZ  (pdntikázott Udvarhely  m.  Homo- 
ród-Almás  Nyr.  VII.95). 

[PÁNTOL]. 

el-pántol  (é-pántot):  elver  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV. 477;  Bereg  m.  Pap  Károly).  Nem  árt,  ha 
ászt  a  tatalyingót  ek  kicsit  elpántojja  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.226). 

meg-pántol :  megver  (Bereg  m.  Pap  Károly). 

PÁNTOLÓD-IK  (Balaton  mell., Pápa  vid.  Tsz.; 
pontoluód-ik  Göcsej  MNy.  11.415):  L  pántolód-ik : 
kötekedik,  ingerkedik  (Balaton  mell.,  Pápa  vid. 
Tsz.);  2.  pontoluód-ik:  zsörtölődik  (Göcsej  MXv. 
II  .415)  [vö.  pdntálód-ik}. 

PANUSA  (panus  Szolnok-Doboka  m.  Malom 
Muzsi  .János) :  1.  kukorica-háncs,  kukorica-hán- 
talék  (Szilágy  m.  Kerekes  Ernő;  Zilah  Nyr. 
XIV.4.U  ;  Brdély  NyK.  11.378;  8zolnok-Doboka 
m.  Malom  Muzsi  János ;  Mezőség  Hegedfis  István); 
2.  megszáradt  kukorica-csutka  (Szatmár  m.  Pató- 
háza  Nyr.  XIX. 379)  [vö.  málé-panusa]. 

1.  P ANYÓKA  (ponyóka  Csongrád  m.  PIoetz 
1839;  Abaúj-Torna  m.   Gönc-Ruszka   Nyr.   VII. 


Hegyalja    Kassai    J.    Siókön  w    IV 
ponyókán,  ponyókára,  Debrecen  Nyr.  XXIII ,8 
i        nyóka,  ponyóh 

a  négy  sarkán  kettős  varrásíi,  kétujjnyi  széles, 
eggy-két  arasznyi  hosszú   kötője   van;  esek 
kötik  öasie  a  belerakott  füvet,  szénát,  csal  a 
détstb.  ((  is  Pál .  Pannonhalma  N 

XI  1.1 87;  Abaúj-Torna  VII. 

ióka:  ponyra  . .assai  .J. 

Siókon w  !\   146);  8. ponyóka:  pongyola  (Csong- 
rád m.  PIoetz  1839)  [vö.  ponyos]. 

2.  PANYÓKA:    női    munkával,    gazdassm 
teendőkkel  foglalkozó  ember  (Szatmár  m.  Cseke 

•it). 

(PANYÓKÁS).  Ponyókásun     panj  tve, 

könnyedén,  pongyolán  (Debrecen  Nvr.  XXIII. 

PÁNYVA:  nyeles  serpenyő  (Komárom  m. 
Für  Nyr.  XVIII.528). 

PÁNYVA    (panya   [?]    Székelyföld    T*z.    [i<ry 
Gyarmatin  Vocab.   is,  a  honnan   át   van   véve; 
nyilván  hiba  pdnya  helyett) ; 
pánya-\iöte\  Erdély   Kassai  J.  Szókönyv   IV.60). 

PÁNYVÁZ:  kifeszíti  a  vitorlát.  így  non 
oda,  peig  pányvázunk   is  (Tihany   Nyr.    III  : 

[PÁNYVÁZTAT]. 

ki-pányváztat :  póznákkal  kijelölteti  vmirnk 
a  határát.  Kipám/níztattam  a  rétemet  (Göcsej 
Tsz.  285a). 

1.  PAP  (pop  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.4>5;  X. 
202):   1.   legfölső    kévéje   a   gabona-ki 
(Balaton  mell.,  Vas  m.   Kemenesalja  T- 
C8ej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VII. 33;  Pápa  Nvr  XVI. 
576;  Somogy  m.  Sándor  József;  Tolna  m.  Tsz  ; 
Pannonhalma  Bódiss  Jusztin;   Pest   m.   Tinnye 
Nyr.  VII.  136;   Komárom   m.    Pfir  Nvr.  XX 
Borsod  m.   Király  Pál;    Gömör    m.    Tsj 
XVIII.506;  Hajdú  m.  Kába  Nyr.  XXV.J 
locsa  vid.,  Szatmár   m.    Czimmermann    hinos; 
Abaúj   m.    Király   Pál;  Tokaj   Nyr.    XXIV 
Zemplén  m.  Sziirnyeg  Nyr.  X.326;   Székelyi 
Kiss  Mihály) ;  2.  a)  a  borsajtó  garatjának  vastag 
deszkafödele,  mely  a  törköly  lenyomás 
gál  (Borsod,  Abaúj  m.  Kiráív  Pál;  Zemplén  m. 
Mád   Nyr.    VI.285;   Tokaj   Nyr.    XXIV.192);    b) 
a  borsajtó   garatja  födelének   nyomtató-fája,   a 
borsajtó    nyomórúdja    (Győr    m.    Pázmándhegy 
Bódiss  Jusztin ;  Balaton  mell.  Tsz. ;  Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  VII.34);  3.  támasztó  oszlop  (a 
lyentpl.  az  eltörött  gerenda  alá  állítanak 
oszlop  (a  milyent  az   elkorhadt   sasfa  v.   ágas 
mellé  állítanak),  segítő  rúd  (a  milyent  keréktörés 
esetében   alkalmaznak)   (8  VUL 

515:  tiály,  Gyórffy  Iván;  Marosvásárhely 

vid.  Zilaliy  József);  4.  kasza  v.  sarló  után  ma- 
radt fölálló  szál  '•'/  tdm papnak  hagyád 
el  magad  után?  (Székel yföld  Kiss  Miliah 
nak  kitett  jegy  (Székelyföld  Tsz.);  6.  két  kötélág 
eggybefonására  szolgáló   eszköz   (a  házi  • 
eresztésnél)  (Heves  m.   Névtelen 
nyérberakásnál  a  bukoliba  szúrt  vékony  fácska, 


PAP 


PAP-PAPIKOZ 


74 


a  végén  zsiros  rongy,  a  melyet  meggyújtanak, 
hogy  a  kemencébe  világítson  (másutt:  szusztora) 
(Csongra  s.  botos  kölönte  (eottus 

gobio)  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr.    XXI.  151.  318). 

[Szólások).  Nagy  pap:  beszédes  (Tisza-Sz.- 
Imre  Nyr  IX. 130).  Papot  áll  a  kés:  ha  játsiva 
a  földre  vetik,  s  a  hegyén  egyenesen  megáll 
(Nagy-Kóros,  Kecskemét  Simonyi  Zsigmond). 

pap-erszény:  [tréf.j  anyakönyv,  kül.  a  teme- 
tési része.  Hova  üfyekf  —  Clj  <i  yt/'  ers:innytl»  ; 
halj  meg,  hogy  a  neved  belekerüljön  a*  anya- 
könyvbe (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

pap-fejü  cinege:  búbos  cinege  (Somogy  m. 
8sóke-Denc8  Nyr.  Ili  231). 

pap-hajgáló :  takácsmácsonya  (dipsacus  fullo- 
num)  (Vas  m.  Ságh  ?  Kresznerics  F.  Szótár  II. 1 19). 

pap-kéve:  legfelső  kévéje  a  gabona-kereszt- 
nek (Szeged  Nyr.  1.271). 

pap-kompór,  pap-kumpér,  pap  -  krumpli : 
sárga,  porhanyó  bélú  burgonya-faj  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

pap-kóró:  a  kepekalangyát  jelölő  száraz  ló- 
BÓska-szál  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

pap-lonc:  convolvulus  arvensis  (Nógrád  m. 

pap-macska:  nagy,  szőrös,  fekete  hernyó 
ra  vid.  Kelecsény  József  1843;  Érsekújvár 
\  11-41  ;  VI1I.332;  X1X.457;  Komárom  Nyr. 
VI  1.282;  Palócság  Nyr.  XXH.78;  Esztergom  és 
vid.  Nyr.  VHI.612;  X1.381 ;  Hont  m.  Nyr.  VI. 
232;  Bars,  Borsod,  Abaúj  m.  Király  Pál;  Kis- 
kun-Halas Nyr.  XV.333;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.432;  Hol?  Tsz.). 

pap-monya  (pap-mony  Balaton  mell.  Föld- 
rajzi Közi.  1894.  71):  [nép-etimológia]  fekete 
hunyor,  fekete  zászpa,  physalis  alkekengi  (Bala- 
ton mell  Földr.  Közi.  1894.  71 ;  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Erdóvidék  Nyr.   IX.42)   [vö.   paponya]. 

pap-pörc  =  pap-töpörtyü  (Zala  m.  Tapolca 
Nyr.  VIII.469  [itt  pappóre  nyilván  hiba]). 

pap-Bajt  (pap  sajtja  Tolna  m.,  Székelyföld 
Tsz.):  vad  mályva  és  gyümölcse  (Soprony  m. 
Nyr.  V.  425;  X.332;  Vas  m.  Nyr.  X.332:  Vas 
m.  Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.574;  Komá- 
rom m.  Fúr  Nyr.  XX.479;  Nógrád  m.  Nyr.  III. 
544;  Szolnok-Doboka  m.   Malom  Muzsi  János). 

pap-saláta :  tavaszi  mezei  saláta  (Göcsej  Tsz.). 

pap-sapka,  pap-sipka :  1.  a  kecskerágó  mag- 
tofcj**  gyümölcse  (Zala  m.  Tapolca  Nyr.  VIII 
469;  Csallóköz  Csaplár  Benedek  ;  Heves  m.  K 
telén  1840;  Siatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
524);  2.  kecskerágó  (evonymus  europaeus)  (Du- 
nántúl Erdészeti  Lapok  XXH.862). 

papsipka-fa:  kecskerágó  (evonymus  euro- 
Daeus)  (Hevea  m.  Névtelen  1840;  Eger  vid. 
Kassai  J.  Szókönyv  III.  165). 


papsipka-óma :  gerezdes  apró  alma  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

pap-tetű  :  acerina  cernua  (Győr  Nyr.  XI.430 ; 
vö.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

pap-töki :  pukkantó  (staphylea  pinnata)  (Sop- 
rony és  Vas  in    Nyr.  X.332). 

pap-töpörtyű :  az  ajak  szélén  támadt  kipat- 
togzás,  a  mely  megszáradva  töpörtyűhöz  ha- 
sonló (Csallóköz  Szinnyei  József)- 

[pap-tyúkja]. 

[Szólások].  Eleresztette  a  pap  tyúkját:  elnngotta 
magát  (Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX. 
135). 

pap-zsák:  1.  [tréf.j  nagyobbfajta  zsák  (Fehér 
m.  Wolff  Béla);  2.  [tréf.j  kicsiny  és  széles  zsák, 
a  melyen  nem  látszik  meg,  milyen  sok  fér  bele 
(Somogy  m.  Ádánd  Bánóczi  József). 

2.  PAP:  enyv  (Háromszék  m.  Kis-Borosny, 
Nyr.  XVI.48). 

[PAPA]. 

papa-madár :  papagáj.  Francia  is  kevély,  mint 
a  papa-madár  (Gyöngyös  Erdélyi  J.  Népd.  és 
mond.  1.238). 

PÁPA:  pápaszem  (Baranya  m.  Ormánysáe 
Nyr.  11.279). 

pápa-keszeg:  leuciscus  rutilus  [?]  (Komárom 
Hermán  0.  Halászat  K.;  Szeged  Tsz.  203b). 

pápa-látó  fú :  chondrilla  juncea  (Balaton  mell. 
Földrajzi  Közi.  1894.  71). 

PAPAJGÓ:  gágogó.  A  gyepen  papajgó  libák- 
legeinek  (Nógrád  m.  Szécsény  Király  Pál). 

PAPANC:  kúszó,  fölfutó  v.  a  földön  elfutó, 
elterjedő  gyom,  gaz  (convolvulus)  (Hol?  Nyr. 
VIII. 523).  Űri  papanc:  kerti  folyóka  (Komárom 
m.  Naszvad  Nyr.  IV.283). 

PAPABUSKA:  cigány:  a)  kuruzsló  cigány 
(Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI.238) ;  b)  kolom- 
pár-cigány (Somogy  m.   Mocsolád  Vikár  Béla). 

PAPATYI:  1.  zöldpihés  kis  liba  (Nagy-Kún- 
ság Nyr.  III.282;  XV1.432);  2.  a  ház  nádtetején 
termő  moha  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.432)  [vö. 
i  papotyol]. 

PAPIK  (Háromszék  m.  MNy.  VI.344;  Alsó- 
Fehér  m.  Lázár  István;  papik,  poplik  Hunvad 
m.  Lozsád  Nyr.  XXIII. 143):  mind  a  két  végén 
meghegyezett  fácska,  melyet  a  játszó  gyerme- 
kek ütőfával  föl-  és  kiütnek. 

PAPIKA  (papikám):  papácska,  papa  (Dráva 
mell.  Nyr.  V.522;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
284;  XVII.45). 

PAPIKOZ  (papikozni  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
344;  poplikozás  Huny  ad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIII. 
143):  papikkal  játszik. 


7r, 


papír    papozó 


l'M'l'  \/      I  *  \  lv 


76 


PÁPIR,  PÁPÍB:  parázsnak  pehelysierú  hamva 
(Bodrogköi  Kassai  J.  Biókönyv  1V.66;  Tss.). 

PAPÍRNYA:  papirosgyár  (Rozsnyó  ée  vid. 
Strorap  József). 

PAPIROS  (poppiros  Vaa  m.  Sorok  mell.  Már- 
ton József;  8zilágy  m.  Taanád  Nyr.  VI.474; 
Koloza  m.  Biucau  ékelyföld 

Kassai  J.  Siókon \ \    II.11I  I  irossiék, 

Nyárád  mell.  Vadr.  207;  pepita,  Moldvai  csáng. 
Nyr.  IX.448;  pipiras  Siolnok-Doboka  m.  Apa- 
Nagyfalu  Nyr    XII  429). 

(PÁPISTA). 

pápista-pap:  [tréf.]  vetőgép  (Marosvásárhely 

vid.  Zilahy  József)- 

pápista- varnyti :  [tréf.]  gabonaevó  (hússal  nem 
éló)  varjú  (Zemplén  m.  Siürnyeg  Nyr.  X.27'.)). 

PAPLAN  (poklán  Repce  vid.  Nyr.  XX.368; 
Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841; 
paklár  |?  a  közló  eggy  leánytól  hallotta  ígyj 
Fehér  m.  Siolgaegyhása  Nyr.  IV.45;  paplany 
Háromszék  m.  Uion  Erdélyi  Lajos).  —  Poklán: 
otthon  készült  durva  takaródzó-lepedó  (Baranya 
m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841). 

PAPNÉ:  [tréf.]  a  gabonakeresztnek  legfölsó 
kévéje   alatti    17    kéve   (Hajdú  m.    Kába  Nyr. 

PAPÓ:  öregapa,  öregapó,  öreg  ember  (Ba- 
ranya m.  Ormányság  Tsz.;  Dráva  vid.  Nyr.  XIII. 
476;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  X\  111.335;  Gömör 
m.  N\r  XVHI.r.DJ:  xxin.t;'.);  Rimaszombat  Nyr. 
IY.öííÖ;  Szilágy  m.  Nvr.  IX. 182.  565;  Torda- 
Aranyos  m.  Gerend  Nyr.  XXIII.577). 

PÁPOG:  liheg,  piheg.  A  kintUM  má  egészen 
nekirakodptt  (haldoklik],  csak  ugy  pápog,  má  réni 
se  tud.  Úgy  pápog,  nem  méhet  má  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.474.  573)  (vö.  páhog]. 

PAPÓKA:  öregapa  (Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVII. 
476). 

PAPONDEKNI  (Debrecen  Nyr.  IX.  163;  pakon- 
tekli  Debrecen  Nyr.  XXttL885;  pakmieJ&  So- 
mogy m.  Nágocs  Nyr.  VI.427):  kcmónypapiros 
(pappendeckel). 

PAPONYA:  kökörcsin  (Székelyföld  Gyórffy 
Iván)  (vö.  pap-monya]. 

P APORÁSZ:  (gúny.]  beszél,  kiabál  (Orosháza 
VL179). 

PAPOS:  1.  kényelmes  (Tokaj  Nyr.  XXIV. 
192);  2.  papos  lud:  fehér  lúd,  a  melynek  fekete 
folt  van  a  fején  (Pápa  Nyr.  XVI.576). 

PAPOTYOL:  pipee,  pajpog,  pipityel  (kis  liba) 
(Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr  11.276)  \vö. papatyi]. 

PAPOZÓ:  vmi  gyermekjáték  (Torontál  m. 
Sióreg  Kálmány  L.  Sieged  népe  111.277). 


(PAPPÁZ|. 

be-pappás:  papirossal  beragastt  ab- 

bkot)  (uni  m.  Péter  János). 

PÁPRÁD  (Baranya  m.  Ormányság  N 

286;  páprádo  .a  m.  Ormányság  Nyr.  II. 

ragu  Hol?  Tsz..   |  ;i   ni. 

m     N 

PAPRIKA  V 

88).  —  Papri 

gúnyneve  (t  i.  régebben  piros   nadrág 
(Kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.:' 

PAPRIKÁS:    összefont    zsebkendőnek    p 
I  (nem  göbös)  végével  való  ütés  (másképp:  cm, 
vö.  borsós)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nvr   IX 

PAPUCS:  cipó  (Háromszék  m.  Angyalos,  Be- 
senyő, Gidófalva  Nvr.   X\  ill.r,74). 

[Szólások].    As   se  monta,  papucs   v 
csak  imént:  eggy  szót  sem  szólt  (Veszprém    m. 

Nyr.  IV..Í22). 

Ipapucs-mag]. 

[Szólások].  As  se  monta:  papucsmag,  csak 
émént:  <*>  (Veszprém  m.  Nyr.  IV.322)  [vö.  1.  pacs- 
mag). 

papucs-talpu  :    (szarvasmarha),    a    melynek 
hosszú  körme  van,  azért  nagyon  a  sarkán 
s   ott  lágy  lévén   a  talpa,   mindjárt    megfájdul 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

PAPUNYÁZ:   lazán  rakva  magasan  fölhall 
(szénát,  szalmát,  fahasábokat)  (Székelyi 

PAPÜSA  (jiapuzsa  Székelyföld  Tsz.):  1.  össze- 
kötött csomó,  kül.  dohánylevél-csomó  (Kalota 
Zsobok  ifj.  Antal  Domokos ;  Háromszék  m.  Nyr. 
III.374;  V.90).    Egy  papusa   dohány  (Három 
m.  Erdélyi  Lajos;  Brassó  m.  ll.ttalu  Nvr.  XVI. 
575).    Egy  papusa    dohán  t 
tákvá  (Székelyföld  Gyórflfy  Iván);  2.   kis  fonot- 
tas  kalács,  mely  ilyen  alakú:  «  (Brassó  m.  Hét- 
falu MNy.  V.347;  Tatrang  Nyr.  II 

P APUSÁL:  csomóba  szed  és  köt  (pl.  dohány 
leveleket),   összefog,   összehajt  (Háromszék    in. 
Nyr.  III.:t74;  V\9Ö;  Gyórflfy  i'v 

(Szólások],  l'ujnisdlja  a  Máját:  Illegeti,  hogy 
szép  legyen  (Székelyföld  Kiss  Miti 

össze  papusál:  összecsomagol  (Háromszék  m. 
Dalnok  Márton  Imre). 

(1.  PÁR]. 

pár-raj :  méhrajból  még  ugyanazon  évben  ki- 
td  m.  Fabó  András  1841). 

2.  PÁR:  1.  gól.  Hadd  főjjön  apárgyába  [mond- 
ják, mikor  a  burgonyát  leszűrik,  ráteszik 
dót  és  betakarjak  ejtgj   ruhával]  (Zala    m.  6 
pezd    Nyr.    XVII  iránya   m. 

Sumony    Nyr.    111.320);    8.        piir-lúg  (Kis-Kun 


77 


PABA-PÁRA 


PARÁC8KA-PARÁH0L 


78 


Halas  Nyr.  X  4.  kenyér-élesztő  (kovász, 

komlós  korpa)  (Balaton  mell.  Földrajzi  Közi. 
1894.  64;  Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  X.329;  Mezótúr 
Nyr.  X.336;  Caongrád  m.  Ploeta  1839;  Csong- 
rád m.  Sientes  Nyr.  XVI1.229  (itt  hiba  vao  as 
értelmelésben];  Négyesy  László;  Tiszafüred  és 
Kimnach  Ödön;  Palócság  Nyr.  XXII1.95; 
Rozsnyó  Nyr.  VI  11.565;  Abaúj  m.  Névtelen  1839). 

pár-födél:  durva  házi  vászonból  való  lepedó 
(pl.  a  Kzapulóbau  fölül  levó  lepedó,  a  melyre  a 
hamut  teszik;  háti  ruha,  a  melyben  a  füvet 
iják  a  mezőről)  (Vas  m.  Horváth  József; 
Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXII.  144;  Zalám. 
Balaton  mell.  Fleischmann  Jenő;  Sümeg  vid. 
Nógrádi  J.  A  8timegvid.  nyelvjárás  24). 

pár-hamu :  kiszapult  (vagyis  szapulás  után 
maradt)  hamu  (Somogy  m.  Nyr.  X.476 ;  Baranya 
m.  Tsz.  286b). 

pár-kas:  vesszőből  font  széles  kas,  a  mely- 
ben a  kovászt  tartják  (Abaúj  m.  Névtelen  1839). 

pár-lúg:  szódás  víz,  a  melyben  mosáskor 
párolnak  ik'is-Kún-Halas  Nyr.  XV.333). 

pár-ssárító:  széles  kosár,  a  melyben  az  élesz- 
tőt szárítják  és  tartják  (Csongrád  m.  Ploetz 
ia39). 

pár-tüs:  parázs  (Szatmár  vid.  Tsz.;  Szatmár 
m.  Xairy-Kálló  Nyr.  XII.430;  Tisza-Dob  Nyr. 
XVIII.'mI;  Hajdú-Szovát  Rechnitz  Ignác;  Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  IU.62;  IV.69;  Tokaj 
Nyr.  XIX.432). 

1 .  PÁRA :  pénz  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.530) 
[vö.  parácska]. 

2.  PÁRA  (pala  Körös-Tarcsa,  pala-húzó  Ung 
m.  Záhony  Hermán  0.  Halászat  K.) :  átlyukasz- 
tott kéreg-  v.  fadarab,  a  milyeneket  a  húzó-háló 
fölére  fúzve  kötnek,  hogy  úszva  járjon  a  vizén 
(Sok  helyen,  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Győr  Nyr. 
XI  430;  Palócság?  Tsz.). 

para-háló :  nagy  (néha  100  öl  hosszú)  kerító- 
háló  (Balaton  mell.  Király  Pál). 

pala-húzó :  az  a  halászlegény,  a  ki  az  öreg- 
háló fölét  húzza  (Ung  m.  Záhony  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

para-szedö  :  az  a  halászlegény,  a  ki  a  háló- 
nak a  vizből  való  kiszedésekor  s  a  hajóba  való 
betakarításakor  a  felint  fölszedegeti  és  rendbe 
rakja  (Csongrád  Hermán  0.  Halászat  K.). 

para-takaró  :  gyékény,  a  mellyel  nagy  hő- 
ségben a  parás-inat  betakarják  (Szolnok  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

para-vetö:  az  a  legény,  a  ki  a  hálónak  pá- 
rákkal fölszerelt  részét  a  vizbe  veti,  illetőleg  a 
vízből  kiszedi  (Csongrád  Nyr.  XI1I.182). 

PÁRA  :  szarvasmarha  (Tolna  m.  Fölső-Nyék 
Nyr.  VI.323).  Hajóid  t  a  párákat  itatnyi  (Tolna 
m.  Fölső-Nyék  Xyr.  VI.277). 


(PARÁCSKA],  PORÁCKA :  pénz.  Köesz  ka- 
pódzik  az  éfiunak  a  poráckából  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  IX.630)  [vö.  1.  pára]. 

PARÁDÉ  (prádé  Cegléd  Széehy  Károly;  Há- 
romszék m.,  Krdóvidék  Vadr.  145;  péráai  Zala 
m.  Dobronak  Nyr.  XV.190):  l.  prádé:  tempó 
(Háromszék  m.  Márk  Imre).  Az  én  ludum  nagy 
hekreazt  a  prádét  megtette,  térgyig  érő  nagy  hóba 
felhágott  a  tojóba  (Háromszék  m.  Erdóvidék  Vadr. 
145);  2.  prádé:  figura,  táncfigura  (Erdóvidék 
Benedek  Elek).  Ögyél,  fiam,  korélábét,  hogy  a 
lábad  hányjon  prádét!  (táncközbeli  mondóka] 
(Székelyföld  Arany -Gyulai  NGy.  111.251). 

PARÁDÉS  (prádés  Torontál  m.  Egyházas-Kér 
Kalmány  L.  Szeged  népe  II  1.205). 

PARÁDÉZ  (parádézni) :  tréfál  (Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.526). 

PARADICSOM  (paradisotn  Szombathely,  M.- 
Gyerőmonostor,  Marosvásárhely  vid.  Király  Pál ; 
paradizsom  Marosszék  Király  Pál).  —  Paradi- 
csom: honvédek  gúnyneve  (t.  i.  régebben  piros 
nadrágjuk   volt)   (Kaszárnyai  szó   Nyr.   VI.234). 

PARADICSOMOS.  Paradicsomos  fiaskó:  hon- 
védek gúnyneve  (t.  i.  régebben  piros  nadrágjuk 
volt)  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.234). 

PARADIZI :  paradicsom  (Gyöngyös  Nyr.  III. 
555). 

[PARADOL]. 

meg-paradol:  megöntöz,  meglocsol.  Ugyan 
paradold  meg  má  a  ház  föggyét  (Szatmár  m.  Pató- 
háza  Nyr.  XVI.96)  (vö.  paráhol\. 

PÁRADZ-IK  :  párzik  (a  galamb)  (Szeged  Kál- 
m'ány  L.  Szeged  népe  1.215). 

PARAPERNTJM  (Udvarhely  m.  Nyr.  XXV. 
571;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár; 
penefémum  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
perefernum  Csík  m.  Péter  János):  kelengye,  nász- 
hozomány  [vö.  peme). 

P ARAPINA:  pajtás,  játszótárs  (Erdővidék 
Nyr.  VIII.  188;  Benedek  Elek). 

PARÁHOL  (práhol  Szilágy  m.  Kerekes  Ernő): 
1.  permetez  (az  eső).  Paráhol  az  esső  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  IV.68).  Kern  esett,  csak  egy 
kicsinyt  paráholt  az  eső  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV. 524) ;  2.  vízzel  megpermetez  (pl.  ruhát 
a  vasalás  előtt),  gyengén  megöutöz,  meglocsol 
(pl.  szoba  földjét)  (Kisújszállás  Nyr.  XIX.23S; 
Békés  m.  Sárrét  Nagy  Sándor;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.524);  8.  pazarol,  tékozol 
(Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.335)  (vö.  paradol\. 

be-práhol:  vízzel  megpermetez,  befecskend. 
Práhold  be  a  ruhát  (Szilágy  m.  Kerekes  Ernő). 

meg-paráhol:  vízzel  megpermetez  (pl.  ruhát 
a  vasalás  előtt),  gyengén   megöntöz,  meglocsol 


79 


PARAH0LÁ8-PARA1 


IWKAl'ÁCfiKOD  IK    PARASZT 


n 


(pl.  sióba  földjét)  (Békét  m.  Balog  I 

hold  még  éggy  kicsit  azt  a  virágot  (Abaúj  m.  Nyr. 

VI  171). 

PAR AHOLÁS :  öntözés,  locsolás.  Tudom,  nem 
tuggyátok,   ez    a  paraholas  honnan  kerülhetett  ex 
a  locsolódás  (Szatmár-Németi  Nyr.  XV.516.  hús- 
kösaöntóben). 

PARÁHOLÓ,  PRAHOLÓ:  l.  warÁMUi  per- 
melesó.    Csak   olyan  kis  paráholó  [pori  elverő] 
esó  vét  (Siatmár  m.  Patóházn   N 
2.  prttAo/d:.ltimAr-easköi|  (8ieged  vid.  Nyr.  111. 

PARAJ  (varaj  Heves  m.  Nyr.  VII  41) 

PARANCSOL  (poronesol  Pozsony   m.  Deiiki. 
tra  m.  Vág-Hosszúfalu    Nyr.    XV.518;   Szé- 
kelyföld Tsz.;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.; 
Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  VI1.332;  Mold- 
vai csáng.  Nyr.  111.53;  IX.483). 

|8zólá8ok).  Mit  pára?     mit  paranesol?  (Kunság 
X11I..VJ4;   K  !'.    XI1I.4.TJ;    Kis  Kuil- 

Halas   Nyr.   XIX.335;    Debrecen    Nyr.    IX.  165). 
Parancsoljon:  tessék    (Marosvásárhely  Nyr.   IX. 
428).  Parancsodon  besétálni,  leülni  (Erdély  Sziny- 
József)- 

PARANCSOLAT  (poroncsolat  Kolozs  m.  Zso- 
bok  Melich  János ;  Székelyföld  Kiss  Mihály  ; 
Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Vadr.  100;  pran- 
csolat  Pest  m.  Bogyiszló  Nyr.  111.48). 

[PÁRÁN  KA]. 

paránka-vas:  az  az  eszköz,  a  mellyel  az  ór- 
fán  (árbocon)  a  vontató-kötelet  föl-  és  leszállít- 
ják (Kis-Duna  mell.  Győr  és  Mosony  közt  Nyr. 
XI.44). 

PARÁNKÓ  (Háromszék  m.  NyK.  111.13;  m> 
ránkó  Székelyföld  Nyr.  1.327;  Csaplár  Benedek, 
Kiss  Mihály,  GyőrfTy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr. 
513a,  553):  parányi  [vö.  pirinkó]. 

PARANTYÁS  (Göcsej  MNy.  11.41."):  ptrántyás 
Vas  m.  órség  Nyr.  III.283;  Zala  m.  Dobronak 
Nyr.  X1V.191;  prántyás  Zala  in.  Volák  Lajos; 
Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVII.478):  permetes, 
harmatos,  lucskos,  csatakos  (Zala  m.  Dobronak 
XIV.191).  Ha  vki  harmatos  fűben  jár,  , 
lesz  a  ruhája  (Somogy  m.  Csurgó  Nyr, 
XVII  47*).  Pérántyás  pizsele  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
QL9B8).  Prántyás  csibe  (Zala  m.  Volák  Lajos). 
Parantyds  a  hajrája  (Göcsej  MNy.  11.415)  [vö. 
pirintyés,  poronty ós\. 

PARÁNYI  (pérányi,  perányi  Göcsej  MNy.  I. 
219;  11.415;  Nyr.  X1II.254;  pirányi  Székelyföld 
Nyr.  IV.236;  Udvarhely  m.  Vadr.  64;  Homoród 
vid.  Nyr.  XXIII. 44;  Háromszék  m.  Kiss  Mi- 
hály). —  Pirányig,  pirányég:  pillanatig  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

PARAPÁC8  (Székelyföld  Tsz.:  Nyr.    IX.  175; 
Háromszék  m.  Vadr.  512b;  ; 
Nyr.   V1II.188;  púrápács   Székelyföld   Nyr.    IV. 


286;  UdvarlieU  m.  Vadr.  512b;  Udvarhcdy  m. 
Enlaka  Nyr    l  ["se.; 

perepács  Háromszék  m  vadr.;  perepáty  Kolozs- 
vár \  .  k.  lürge,  virgonc,  szapora 
ée  bátor  beszédű  (gyermek) 

pArAPÁCSKOD-iK:  élénken,   szaporán   és 
bátran  beszél  (Udvarhely  n 

1 .  PÁRÁS.  Párások  padja :  a  dereglyén  a  far- 
tól számítva  az   elsó   pad,    közvetlenül   a  háló 
mellett,  két  legény  számára,  kik  ■  halót  Uhá 
ják  8  a  párás  fölét  szedik  (Balaton   mell.  B 
man  ü.  Halászat  l 

parás-legény :  az  :i  halászlegény,  a  k: 
faŰnál  v.  reléi  szedi    (Hol?    Hermán    0.    II 
szat  K.). 

2.  PARAS  (parázs):  omlós  (Kapnikbánya  és 
vid.    NyK.    11.379).   P 

(Szabolcs  m.    Besenyőd    Nyr.    XI! 
króm,  la  eszek  abbul  a  sütntnkhul,  a  m< 

olyan  jó  párás.  Párás  biz  az,  csa  u  /«/.. 

'   a  párás   (krompé)   bandurka   (Zemplén    m. 
XV  11.274).   Parázs,  ídes,  vastag,  uüt 
tójja  ken,  be  jó  ídes  [így  ajánlgatja  a  kofa  a  sült 
tököt)  (Debrecen  Nyr.  XIX.288).  Párás  \ 
borsó,  fuszujka:   hajalatlan,  töretlen   szemű  fótt 
borsó  v.  bab  (melyet  megsózva,  lé  nélkül  adnak 
föl)  (Sárospatak  Nyr.  XV1I.140;  Székelyföld  Thz.; 
[itt  285a,  valamint  a  közló  kéziratában  is. 
borsó  hiba];  NyK.  X.335;  Udvarhely   m 
mell.  Nyr.  XVII.93).    Szereti  erősen   a   [ 
párásul  (Udvarhely  m.  Nyikó   mell.   Nyr.    XVII. 
93).  Párás  cukor:  törött  cukor,  porcukor.  Párás 
hó:  szemcsés,  nem    tapadó  hó.   Könnyen  hordja 
a  szél    a    havat,    mert   még   párás,    nem    fagyott 
össze  (Szabolcs  m.  Nyr.  XVII.92.  98 

[Szólások).    Sok  jó  parázs  pís:t  kopott  >/>"'■ 
eccer-másszor  a  kalap-árulásbúl  (Debre> 
XIX.288).  Jó  párás  pénz  (Hol?  Nyr.  XVII.'.' 

PARASZT    {poroszt  Moldvai  csáng.   Nyr 
202):  1.  goromba,  durván  órlött.  Parasztra 
(lisztet)  (Heves  m.  Névtelen   1840)  n  és 

parasztul  őrletni.  Inkább  parasztul  őszünk:    dur- 
ván órlött,  nem  szitált  lisztből  sütünk   (Dunán- 
túl Nyr.XVIlI.42).  Parasztra  ölet) 
Schvi  .  alá):  2.  üresen,  megmunknlatlunul, 

felhasználatlanul  maradt  része,  darabja  vminek: 
a)   búza   között  maradt  üres  folt  (Dráva  mail. 
Kopács  Nyr.  XVI.573);  b)  szántáskor  szám 
nul    maradt   darab   föld   (Tokaj    Nyr.   XIX.  I 
kapálatlanul    maradt   darab   föld.    Mar 
egy   darab  parasztja,   de  már  nem 
meg  (Nagy  Kunság,  Túrkev.'  Nyr.  III 
hának  sima.   kivarratlan,   kiz- 
(Borsod  m.  Ethnographia  VII>3)-  Uft 
zsinórral  a  mentémet,  hogy  egy  csepp  paraszt  se 
idt  rajta  (Szolnok  Gy  ar).    ügy 

kihányták  zsinórral,  hogy  alig  maradt  egy  kis  pa- 
raszt rajta  (Hol?  Lehr,  Toldi  397.  398);  d)  posztó- 
nak v.  egyéb  kelmének  a  széle,  melyet  a  szabás- 
kor félrevetnek  (Halaton  mell.  Fábián  Gál 
e)  nyomtatványnak   üres  széle,  margója  (Szat- 


M 


PARASZTI— PARASZTUL 


PARATÉ-PARÉ 


■ 


már  m.  Nagy bánya  Nvr    XIV.524);  8.  sörény. 
iszt  hús  (Székelyföld  Király  Pál).  Ha  a  kö- 
vérít nem  szereted,  vegyed  a  parasztját  (Három- 
szék in.  Kováazna  Butyka  Boldizsár);  4.  szelíd, 
jámbor,  kezes  (állat)  (Báca  m.  Zenta  Nyr.  IX 
378 ;  Pest  m.  Túra,  Hevea  m.  Karácsond  Király 
Pál;  Ipoly   völgye,   Kővár   vid.   Nyr.   XV1.526 ; 
Hajdú  ra.  Egyei  Csaplár  Benedek).  Paraszt  jó- 
szág (Tisza   mell.    Erdősi   József);   B.  poroszt: 
ddvai  caáng.  Nyr.  X.202);  6.  gyász- 
isztba  van:  gyászban  van  (Ba- 
ranya m.  Pellérd  Nyr.  XI. 382). 

[8zóláaok].  Parasztéi  jártam:  pórul  jártam 
(Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác   1841). 

parasst-ebéd:  reggeli  8 — 9  óra  tájban  való 
étkezés  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Uyórffy  Iván ; 
Háromszék  m.  MNv.  VI .243;   Vadr.   373.   496a; 

IX.34). 

paraszt-liszt:  goromba,  durva-órlésfl  (pitlélet- 
len)  liszt  (Fölsó-Somogy  Schwarcz  üyula;  Heves 
m.  Névtelen  1840). 

paraszt-mácsik:  puszta  (semmivel  meg  nem 
hintett)  metélt  (Rábaköz  Halász  János). 

paraszt-malom:  olyan  malom,  a  mely  csak 
eggyszer,  vagyis  parasztra  óröl  (Gyór  Nyr.  XI.287). 

paraszt-őrlés:  korpával  elegy  liszt  (Heves  m. 
Sirok  Nyr.  111.44). 

paraszt-palacsinta :  tepsiben  sült  vastag  pala- 
csinta-tészta (Erdély  Szinnyei  József)' 

paraszt-pánkó :  vastag  tésztából  készült  és  jó 
pirosra  sütött  csöröge  (Kalotaszeg  Czucza  Já- 
nos). 

paraszt-példa:  közmondás.  Az  van  a  paraszt- 
példába (v.  azt  mondja  a  parasztpéldá),  hogy  las- 
san járj,  tovább  érsz.  Mán  csak  jól  tartja  a  pa- 
rasztpélda, hogy  a  kinek  nem  viszked,  ne  vaka- 
ródzék  (Borsod,  Abaúj  m.  Király  Pál). 

paraszt-tányér:  cseréptányér  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.335). 

paraszt-tyúk:  bóbita  nélküli  tyúk  (Szeged 
Király  Pál). 

PARASZTI:  paraszt-  (Göcsej  Budenz- Album 
162;  Nyr.  XIV.167),  parasztos.  Paraszti  munka 
(Szeged  Csaplár  Benedek).  Miska  fijam  a  paraszti 
munkát  szereti,  Sándor  fijam  még  jobb  szeret  bar- 
kácsolni (Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XVII.90). 
Paraszti  beszéd  (Gyór  m.  Bóny  Nyr.  XV.285). 

PARASZTIKU8:  x.  Parasztikus  munka.  Pa- 
rasztikus  ember  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

PARASZTOS:  sovány  (hús).  Jó  parasztos  húst 
vettem  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldi- 
zsár). Aggyon  a  parasztossából  annak  a  húsnak 
(Kézdi-Vásárhely  Horváth  Farkas). 

[PARASZTUL]. 

mög-parasztúl:  l.  megszelídül  (Mátra  vid. 
Nyr.  XXII.335).  Nagyon  szilaj  az  a  l'ó,  hé!  —  Maj 

aiuuim :  maotab  TUmteAn  n. 


wüpparasztúl  az  'én  kezembe.  Húzd  esst  a  kan- 
tárt a  ficánkoló  lovad  fejibe,  s  égyvésten-igybt 
mégparasztúl ;  úgy  áüya,  mint  a  tőke  (Gömőr  m. 
Király  Pál);  2.  megháborodik,  megörül  (Brassó 
m.  Hótfalu  Nyr.  1X1408;  Király  Pál). 

PARATÉ :  pajtás,  játszótárs  (Erdóvidék  Bene- 
dek Elek). 

PARÁZNA  (perázna,  pérázna  Rábaköz  MXy. 
V.98;  Göcsej  Nvr.  XI1I.307):  romlott,  rossz.  Egye 
fene  észt  aparázna  szekeret  (Tokaj  Nyr.  XXIV.  192). 

PARÁZNÍT:  paráznaságra  rávesz  v.  kény- 
szerit, megszeplősít  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.565). 

meg-paráznít :  m.  Hogy  [ez  v.  az]  parázniccson 
meg!  (Bánvölgyi  palócság  Csaplár  Benedek). 

PARÁZNÍTTAT:  azt  mondja  reá  v.  neki, 
hogy  ez  v.  az  paráznítsa  meg  (Bánvölgyi  palóc- 
ság Csaplár  Benedek). 

PARAZOLY  (Orosháza  Nyr.  IV .377  ;  parazló 
Békés  m.  Balog  István;  parizol  Udvarhely  m. 
Nyr.  XVIII.239;  Háromszék  m.,  Erdóvidék  Vadr. 
177):  napernyő,  esernyő. 

PARÁZS  (parazsa,  parazsa  Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  111.29;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván; 
Marosszék  Nyr.  XV.  185;  Udvarhely  m.  Keresz- 
túr vid.  Vadr.  439.  554;  Háromszék  m.  MXv. 
VI.210;  Vadr.;  Kiss  Mihály;  parézsa  Székelyföld 
Tsz.;  párzsa  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Hont 
m.  Nagy-Csalomja  Xyr.  XVI. 526;  porázs  Göcsej 
Xvr.  XIII.254;  porázsa  Udvarhely  m.  Bethlen- 
falva Nyr.  VII.384;  Háromszék  m.  Vadr.  554; 
Csík  m.  MNy.  VI.375 ;  prázsa  Udvarhely  m.  Kiss 
Mihály ;  prézsa  Székelyföld  Tsz.  286a). 

PARAZSINA :  1.  hosszú  karó,  pózna  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  2.  vessző  (Szé- 
kelyföld, Háromszék  m.  Tsz.). 

PARAZSINÁL:  megvesszőz  (Székelyföld  Tsz.). 

PARÁZSOL  (Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Nyitra  m.  Dudvág  és  Feketevíz  mell.  Úrményi 
László ;  prázsol  Csallóköz  Zolnai  Gyula ;  Pozsony 
m.  Tárnok  Nyr.  VIH.142):  ránt,  beránt  (levest, 
főzeléket). 

be-parázsol,  be-prázsol :  beránt  (levest,  főze- 
léket) (Csallóköz  Nyr.  1.331;  Csaplár  Benedek, 
Zolnai  Gyula). 

[Szólások].  Beparázsolt  neki:  beadott,  befutott 
neki,  meglakoltatta  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

PARÁZ80LÉK,  PRÁZ8 ALÉK :  rántásnak  való 
liszt  és   zsiradék  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

PARÁZSOLT :  rántott  leves  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

PARCS:  perca  fuviatilis  (barsch)  (Erdővidék 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

PÁRÉ :  1.  zsengefüves  térség,  mező,  rét,  par- 
lag (Székelyföld  Nyr.  XV II. 567;  Andráasy  Antal 

6 


PAKKZ  IK     1WKISZT0Z-IK 


PAEIZÁTA-PABl 


M 


1848;  Gálffy   Sándor,  Gyórlty  Iván;  Udvarhely 
m    Nyr,  VIII.478;  Háromszék   m    MNy.  \l 
i  páréra!   (Háromszék    m.    MN>      \l 
i .);   2.   gyepes,   pázsitos    hely    az   udvaron 
(Síékelyföld  Benedek  Elek).  Loccsansd 
mosadékot   |  j»«r*r«  (Székelyföld   Nyr,  IX 

PARÉZ-IK:  legel  (Siókrlvfol.l  GáMry  Sán- 
dor). A  tavasion  kicsapom  őket  [a  tulkokat],  Aadd 
jMrfoaiia*  (Udvarhely  m.  Nyr.  VIII .478). 

PARÉZSIA.  Xigyparézsia:  nagyon  bőbeszédű 
Háromaiék  m.  Nyr.  X.89). 

PAROÉT  (porait  Dráva   mell.  Kopács  N 
XXIAM,  parkét  Síékelyföld  Nyr    XVII .1 

PÁRQOL  (párqol):  párol,  gőzöl,  gózpára  fölé 
tart  (PalócsiL  .\l  U9;    XXII. r-    Qömör 

m.  N\r    WIIIMU;  Rimaszombat  Nyr.   X\ 
Békés  m.  Balog  István;  Szatraár  m.  Nagybán  \  a 
Nyr.  XIV.VJ5). 

meg-pérgol:  megpárol,  meggózöl,  gózpára  fölé 
tart  (Borsod  in.  Kthnographia  VII.77).  Ha  fá 
füled,  párgold  meg.  Párgold  meg  észt  a  fekete  csip- 
két ecettel  (Szatmár  Nyr.  VIII.233). 

PÁRHOTATLAN :  páratlan  (Pest  m.  Páty 
Nyr.  XV1II.288). 

PABI:  parányi  (Karcag  Nyr.  XIII.432). 

PARICKOL:  vizet  szór  szerte  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)   (vö.  parisztol,  preckil\. 

PÁRTKA :  párocska  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
631). 

(PARTL). 

mög-paril:  elfonnyad  (Brassó  m.  Hétfalu  Nvr. 
,7). 

PARIPA:  herélt  ló  (Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841 ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVII1.335). 

paripa-flng  :  bukta,  bábafog  (sütemény)  (Sze- 
ged Nyr.  VI  1.380). 

paripa-tik:  kappan  (Göcsej  Simonyi  Zsig- 
mond). 

PARÍROZ,  PAREROZ  (palléroz  kaszárnyai 
szó  Nyr.  V  1.234). 

PÁRI8:  [?  eggy  közlő  értelmezése  szerint: 
piros-pozsgás].  Közből  fdusik  paris  gyermek  (Ud- 
varhely m.  Homoród  vid.  Vadr.  122;  a  változa- 
tokban :  páros  gyermek,  fodor  gyermek  634).  Ma- 
rosszéki piros  paris  (Marosszék,  Nyarad  mell. 
Vadr.  209). 

PARISZTOL :  szerteszór  (vizet),  szétver  (mag- 
csomagot, port,  fövényét),  szikráztat  (tüzet)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály)  [vö.  parickol\. 

PARISZTOZj-IK] :  szétfreccsen,  sz.  tlövcllik 
(viz),  szétszóródik,  ssétveródik  (magcsomag,  por, 


Kiss  Mihály; 
Hiszek    m.    GyórfTy    hm      Háromnak    m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

el-parisstotlk:  szétszóródik  / 
mik  a  m  csáng. 

PARIZÁTA:   léckerítés  (palüwade)  (I 
sóháza  BjT,  X IX. 379). 

i.  párjal  (lej  rmaDék 

másol  (Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  vili 

hlún-Halai  Nyr.  xy.:i::  \\\ 

1 92).  Hol  az  írás  r  —  Éppen  m<> 
(Borsod,  Abaúj  m.  Király  I 

lö-párjál  (le-páriát):  lemásol  (Sopron) 
köz  Halán  János;  Püspök  Ladany  Nyr.  VL1 

Kún-Halai  Nyr,  XIX.  alog 

István;  Brmellék  Nyr.  V.4?:{;  Ssatmál  Dl.  Nagy- 
bánya Nyr.  XV.507).  Vidd  a  jegyzőhöz;  ő  s: 
lepárjálni  a  leveleket.  Mondd  meg,  hogy  párj 
le;  megfizetek  érte.  Mán  rajzolni  is  tud  ez  a 
rek;   a   könyvébül   mind  lepárjálja   az  << 
(Borsod,  Abaúj  m.  Király  Pál)  [vő.  le-párol\. 

2.  PÁRJÁL:  párját  keres  vminek  (Tokaj  Nyr. 
XXIV. li»2). 

meg-páriál:  megkétszerez  (Érmellók  Nyr.  V. 
473). 

[1.  PÁRJÁZj. 

18-párjáz    (Rábaköz  Halász  János;  le-pár  <j 
Zala  m.  Volák  Lajos):  lemásol. 

2.  PÁRJÁZ  :  1.  kettesével  eloszt  (Szatmár  m. 
Ombód  Nyr.  XV. 507);   2.    szekundul. 
neki  [t.  i.  segített  neki   vkit  szidni)  (Hol?   ti 
1X.25). 

meg-párjáz:  megkétszerez.   (A  csókot]   vissza 
meg  tudom  párjázni,  s:>  kból 

J'iplát  is  tudok  csinálni  (Arad   m.  Pécska   Kal- 
mány  L.  Koszorúk  1.89). 

PARK  (part  [nép-etimológia]   Göcsej,   Nagy- 
Lengyel  Nyr.  X.191;  Győr-Sz. -Márton  [nb.  I 
főapátság  domboldali  kertjét  nevezi   néha  j 
nak  a  nép]  Bódiss  Jusztin). 

PARLAG  (pallag  Palócság  Nvr.  XXII  7- 
mör  in.   Radimt  Xyr.  \  III.570;  Székelyi 
Háromszék    in.    Vadr 

170;  paállag  Gömör    ni.  Radnól    Nyr.  VÍ1I. 
670;  pallyag  Heves  m.  Sir<>k  Nvr.  III. 4 
Vas  m.  Tsz.;  Órség  MNy.  V.90;  Vas  m 
mell.  Márton  József;  Göcsej   MNy.    \ 
N 1 1 1.2ör.  I  .aranya  m.  Ibafa  N  1 92 ; 

paraAiokra  Vas  m.  Német-Geii(  s  Nvr.  XX\  ! 
parrag  Dunántúl  Nvr.  V.128;  Udvarhely  DL  Bo- 
moród-Karácsonfalva  Nyr  XXV. 527.  528:  Három- 
szék m.  Tsz. ;  Erdóvidék  Arany-Gyulai  NGy.  III. 
302;  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XX 
Moldvai  csáng.  Nvr.  IX. 448;  pőrag  Dráva  i 
Rtsék  vid.  Nyr    VIII.  227)  [vö. 
rolog]. 


■ 


PARLAGI— PÁRNA 


PÁROL-PÁROSGAT 


B8 


parrag-ember :  nőtlen  ember  (Zala  ni.  Volák 
Lajos). 

parlag-féreg,  pallag-féreg:  kullancs  (Csík  m. 
Tsz.  225a;  Kiss  Mihály). 

parak-ka^álás :  elsó  kapálás  a  ssőllóben  (Vas 
m.   Ilaltavur  Nyr.    X  lí>3). 

parrag-sséna :  első  kaszálási  széna  (előszéna) 
(Dunántúl  Nvr.  V.128). 

paUagon-sült  pogácsa :  [tréf.]  tehénszar  (Há- 
m.  Vadr.  512a). 

[PARLAGI]. 

paragi-pücsök :  mezei  tücsök  (gryllus  cam- 
pest  m.  őrség  Nyr.  VII.330). 

1.  PÁRLÓ:  félsinges  mérték,  a  mellyel  a 
tímárok  a  bőrt  fölmérik  s  a  talpakat  párosítják 

elyföld  Tsz.). 

2.  PÁRLÓ  {pálló  Baranya  m.  Mecsekhát  Tho- 
maer  Ignác  1841 ;  Bihar  m.  Kisháza  Nyr.  XXV. 

kelyföld  Kiss  Mihály;  pd/M-sajtár  Bala- 
ton mell.  Tsz. ;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  II. 
;  pállu-s&iX&r  Göcsej  MXv  11.415;  pó/d-sajtár 
Tolna  m.  Nyr.  VI.524;  pártf-sajtár  Göcsej  MNy. 

ru-sajtár  Vas  m.  Őrség  MNy.  V.90).  — 
Pálló:  1.  izzasztó  gőz,  gőzfürdő.  Azt  csak  a  pálló 
gyaviccsa  még  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  sza- 
puló sajtár  (Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841):  8.  ruhaszárító  kötél  (Bihar  m.  Kis- 
háza Nvr.  XXV. Ö75). 

pálló-sajtár  (pállu-sajtár,  páló-sajtár,  páró- 
sajtár,  pánt-sajtár) :  szapuló  sajtár  (Balaton  mell. 
Tsz.;  Vas  m.  őrség  MNy.  V.90;  Göcsej  MNy. 
0.415;  V.90;  Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  sümeg- 
vid.  nyelvjárás  24;  Tolna  m.  Nyr.  VI.524;  Or- 
mányság Nyr.  11.137). 

(PARMAGOL,  PARMANGOL]. 

ki-parmagol:  megver  (Somogy  m.  Nemes- 
Déd  Nyr.  VI 

le-parmangol :  lever.  Leparmangóta  a  jég  a 
gyümöcsöt  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.575). 

PÁRNA  (párna):  1.  derekalj  (Csallóköz  id. 
anyei  Józsefné;  Szlavónia  Nyr.  XXIII. 311; 
Pest  m.  Csanád  Békássy  Sándor;  Kis-Kún-Halas 
.333;  Hol?  Tsz.);  2.  a  szekér  tengelyére 
erősített  lapos  fa,  a  melyen  a  fürgentyü  (vö.  fér- 
getyü  1.]  mozog  (Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  VIII. 
516;  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XIII.578; 
Csík  m.  Péter  János)  (vö.  tengely-párna]. 

párna-csup:  a  fölső  vánkoshéjnak  (vánkos- 
cihának)  csipkés  vége,  a  melyen  keresztül  az 
alsó  vánkoshéj  (párnatok)  végére  varrt  színes 
kelme  kilátszik  (Nagy-Enyed  Nyr.  XVII  420). 

párna-fa :  szobapadló  alatti  gerenda  (ászok- 
fa; —  ezen  párnafákra  szegezik  rá  a  padló- 
deszkákat)  (Abaúj   m.    Erdészeti    Lapok   XXII. 


párna-tánc :  a  fonóbeli  társasjátékok  eggyike 
rhely  in.  Homoród  vid.  Nyr.  XXIII 

(1.  PAROLI. 

lö-párol :  leír.  Lépárúja  a  táblára  a  nevit  (Sop- 
rony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.335) 
(vö.  lé-párjál]. 

(2.  PÁROL]. 

össze-párol  (é'ssze-párol) :  összeülik,  összetalál 
(kettő)  (Háromszék  m.  MNy.  V  1.344;  Gyórflfy 
Iván).  De  óss^epárol  ez  a  két  cseléd!  (Alföld  (?) 
N\r.  XV.94). 

3.  PÁROL  (párl&ni,  párom,  párúayi;  —  pá- 
lóni  Somogy  m.  Nyr.  XI.40;  párom  Vas  m.  őr- 
ség Nyr.  11.325.  kétszer) :  lúgoz,  szapul  (Dunán- 
túl Nyr.  V.228;  Vas  m.  őrség  Nyr.  11.325; 
Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  HI.303;  Nyr. 
XI .40;  Göcsej  Tsz.;  MNy.  11.415;  Baranya  m. 
Tsz.). 

PAROLA  (páru  Szlavónia  Nyr.  XXUI.361 ; 
parula  Pápa  vid.,  Győr  m.  Tsz.;  Rábaköz,  Bá- 
gyogh  Nyr.  XVII.277). 

(Szólások].  A  parulát  megtartani:  az  alkukö- 
tést megtartani,  szavának  ura  lenni  (Pápa  vid. 
Tsz.).  Szamártú  ne  kivány  pandát  (Rábaköz,  Bá- 
gyogh  Nyr.  XVII.277). 

[PAROLÁL]. 

még-parolál:  megfelel.  Mégparolál  (az]  igére- 
tinek:  teljesíti,  a  mit  igórt  (Hajdú  m.  Tetétlen 
Nyr.  XXII.523). 

PÁROLÁS,  P ÁRULÁS  (párulás):  1.  szavatartó 
(Debrecen  Nyr.  IX.131;  Abaúj  m.  Beret  Nyr. 
111.523);  2.  felelős  (Kecskemét  Nyr.  IX.376). 

PÁROLOG:  meg  nem  szedett  tavalyi  nád 
(Dráva  mell.  Nyr.  V.572)  (vö.  parlag]. 

[PÁROLOG]. 

ó-párolog :  észrevétlenül  eltávozik  (Komárom 
m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII. 94).  lűkó  oszténg  vere- 
kedésre kerút  a  dolog,  mik  is  éparalogtunk  (Szi- 
lágy m.  Nyr.  VÜ.381). 

PAROPLI  (karapli  Baranya  m.  Nyr.  XI. 545; 
paraplyi  Gömör  m.  Nyr.  XXIII.45;  párokli  Zala 
m.  Hetes  Nyr.  11.373;  Baranya  m.  Nyr.  XI.545; 
paropli  Debrecen  Nyr.  V.177;  Hajdú  Nagy  Sán- 
dor): esernyő  (Hetesben  napernyő  is). 

PÁROS.  Páros  kés:  asztali  kés  és  villa  (Bor- 
sod m.  Zöldhalom  Vikár  Béla). 

(Szólások].  Párost  futni:  versenyt  futni  (ket- 
ten) (Csongrád   m.    Arany-Gyulai  NGy.    11.394). 

PÁROSDI:  fonóbeli  társasjátékok  eggyike 
(Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Nyr.  XXIII.44). 

PÁROSGAT :  párosítgat  (Háromszék  m.  MNy. 

VI. 234). 


87 


PART-PÁRZ  IK 


PÁ6I-  PÁSKOM 


1    PART.-l.  halom    lottb,  hogy  (Göcsej  M v 
II  i  Sebestyén  Clyún.   Békés 

m.  Balog  István;  Bars  ni.  Zeliz  vid.   N\i.  XIV 
288;  Gönxr.    Torna  B  mmszombat  S 

íj  in.  1' .  Szádeczky  Laios). 

Né,  omol  láccanak  a  ti 

(ívnia).  Parinak  megy  (Pest  m.  Veresegy- 
háza Simonyi  Zsigmond).  Pártnak  nehéz  mennyi 
(Nógrád  m.  Szécaény  Kálmán  8án»í  irorí 

ri  lAhanj  ni.  Pusztafalu  Szá- 
deczky Lajos).  Nehéz  ment.  aJc  (Abaúj  m 
Erdéaieti  Lapok  XXll  Dmboklalbaa  leró 
bevájás  v.  bevágás  (pl.  a  honnan  MdM  hord- 
tak v.  a  melyet  as  esó  mosott  kn  (Danántúl 
Bódiss  Jusatin;  Tolna  m.  Qyönl  X\r  XX\  '.288); 
3.  stéle  vminek.  A  szemem  partja :  a  ssemct  U- 
•«ó  csontok,  a  szemgödör  csontos  széle  (Jász- 
ság  Nm.  XII  280;  Csapodi  István). 

[part-mái]. 

partmálos  (Zala  m.  Kővágó-Örs  Nyr.  XII.  10; 
Simonyi  Zsigmond).  Partmálos  hely:  L  padma- 
lyos,  alámosott  part  (Balaton  vid.  Bódiss  Jusz- 
tin); 2.  szakadni  készülő  part  (Pápa  Bódiss 
Jusztin);  8.  nem  meredek,  sik  part  (Soprony  m. 
Bódiss  Jusztin). 

parton-magas:  (tréf.)  kicsiny  (ember)  (Kecs- 
kemét Mihelics  Károly). 

PART:  (euphem.)  patvar.  Mi  a  part!  Üsse 
part!  (Kecskemét,  Szeged.  Csallóköz  Csaplár 
Benedek).   Part   vigye!  (Csallóköz   Nyr.   l.'.VM  ■ 

ly  Pál). 

PÁRTA:  gatya  v.  pendely  fölső  pártázata,  a 
melybe  a  kötó  v.  madzag  húzva  van  (Somogy 
m.  Nvr.  X.476). 

PÁRTÁS:  férjhez  adó.  Pártás  leány  (Kalota- 
aieg,  Zsobok  Melich  János). 

PÁRTÁZÓ :  szoknya  v.  kötény  szegő  szalagja 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVI  11.335). 

PARTIKULA:  1.  bírósági  végzés  másolata; 
2.  könyvből  kivágott  számla-lap ;  S.  anyakönyvi 
kivonat  (Veszprém  vid.,  Balaton  mell.  Bódiss 
Jusztin). 

(Szólások].  Partü'ulába  tétté:  lajstromba  ve- 
zette (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.575). 

(PÁRTOLL 

el-pártol:  1.  elfogad,  elvállal  (Komárom  m. 
Nagy-Igmánd  Nyr.  V&L94;  Hont  m.  Páld  N\r. 
XIV. 575;  Hars  m  \IV.288).  Pizt 

hoztam,    ha    épártója    (Komárom   m.    t 
XVI II  V28).  Az  asszonyság  nem  akarta  elpártolni 
rokonának  (Hont  m.  Tesmag  Nyr.  X.626) ;  2.  párt- 
fogásába vesz.  Ié'pártuüa  (Rábaköz,  Beó-Sárkány 
Nyr.  XVIH.94). 

PÁRTUZi-IKP  nyilván  el  igekötóvelj:  elpár- 
tol, eláll  (Zala  m.  Hetes,  Nyr.  11.37 

(PÁRZ-IKJ. 

[Szólások].  Ez  (a  szemüveg]  is  párzik:  ugyan- 


olyan,  mint    az    alóM    MÓM11    iívcií    volt   (PeZt 
]  Kecske  N\  r    XI  1.280;  Csnpodi 

PASI:    nagybátya,  bácsi  v.   nagym  : 
Csak  csőn    ké  rám,  pasim'  vid. 

Hová  min  kid,  pasim 
Nyr.  XV  181).  Aggyon  kee,  pasim,  < 
nyeret  (Dráva  mell.   Kopács  N 
mási,  pásó). 

pási-anya:    öreganya    (Csallóköz    Kassai    I. 

Siókon)  v  1V.72). 

páai-apa :  öregapa  (Érsekújvár  Csaplár  Bono- 
dat) 

pási-atya  (Csallóköz   Kassai  J.  Szók' 
72;  pázsi-utyám   Pozsony   m.    Deáki   Nyr. 
327):  cv. 

pási-nyanya:   nagy  nono,    néni   (Dráva    m 
Nyr.  !.  Nyr.  VIII.: 

Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII 

pási-papa :  nagybátya,  bácsi  (Dráva  mell.  R 
V.572;    Eszék    vid.    Nyr.    XV. 181;   Baranya   m. 
Csúza  Xyr.   X\  111.335). 

PÁSINKA :  öregapa  (Érsekújvár  Csaplár  Bene- 
dek) \\  laj. 

PÁSKA  (Szatmár  m.  Kapuik  vid.  Nyr.  11.276; 
pácska  Csík    m.   Nyr.    XII.189;   Bukov; 
VI  1.525;   paska    Moldvai    csáng.    Nyr.    X.20 

1.  paska:  csomag  (Moldvai   csáng.  -!<)4); 

2.  pácska,  páska :  papirosba  csomagolt  le 
ségesebbfajta  trafik-dohány   (Kapnik    vid. 
H.276;   CZft   m.    Nyr.   XII.189;   Bukovina   Nyr. 
VI.:.: 

páska-dohány  --=  páska  2.  (kapnik  vid.   I 
UNJ). 

PÁSKÁCIU:  legelő  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  II. 
373).  Pákákat  leget  etett  a  páskáciun  (Hetes,  Dob- 
ronak  Nyr.  XIV.333). 

PÁSKÁLÓD-IK  :  1.  izeg-mozog.  Mit  páskáló- 
dol  azon  a  kocsin?  (Szeged  Csaplár  Benedek); 
2.  lassan  készülődik,  kászolódik  (Kecskemét 
Király  Pul). 

ki-páskálódik:  ki  kászolódik.  Alig  tudtam  a 
sárból  kipáskálódni  (Kecskemét,  Szeged  Csaplár 
Benedek). 

PÁ8KÓ :  káka  buzogánya  (Baranya  m.  Or- 
mányság  Tsz. ;  MNy.  V.82). 

1.  PASKOL  (pocskol  Pápa  vid.  Tsz. : 

Nyr.  XXIIL46;  Székel  3«   Mihály;  meg- 

pacskulom  Veszprém  Nvr.  VI  1.473;  mögpocskól* 
Somogy  m.  Babod  Nyr.  XII  278). 

2.  PASKOL :  pákosztoskodik  (Nógrád  m.  Vad- 
kert Tóth  Béla). 

PÁSKOM  (Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVIII. 
48;  Fehér  m.  Nyr.  X.187;   Csongrád   n 
szent  Erdélyi  Gyula;  páskom  Balaton  n 
11.93;  Fehér  m.  Nyr.  X.187;  Palócság  N; 


PASKORTA— PAB80G 


PA880GAT-PA8ZITA 


90 


219.  31.5  s;  Nógrád  m.  Rimóo  Nyr.  VI. 

273;  páskom  ll..ut  m.  Ipolyság  Nyr.  X1X.94; 
paskony  Palóceág  Nyr.  XXI. 3 13;  Komárom  ni. 
Naszvad  Nyr  I\  .283;  paskum  Veszprém  m.  Al- 
mádi Zolnai  Gyula;  páskum  Soprony  m.  Repce 
mell  Nvr  11.561 ;  Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXII. 
144;  Fehér  m.  Csurgó  Nyr.  X.96):  1.  legeló  (i. 
h.);  2.  páskom:  zsombékos  bely  (Nyitra  m.  Far- 
kasd  Tolnai  Vilmos). 

páskom-főd :  legeló  (Békéé  m.  Szántó  Soma). 

PASKORTA:  torkos,  nyalánk,  nyalakodó, 
kuktálkodó  (Palócság,  Gömör  m.  Tsz.;  Nógrád 
m.  Nyr.  V.182;  Vác  Divényi  Qyula). 

PASKORTÁSKOD-IK :  torkoskodik,  nyalako- 
dik, kuktáskodik  (Palócság  Tsz.). 

1.  PASLA:  rendetlen  öltözetű,  elhanyagolt 
külsejű  (Nasy-Kúnság  Nyr.  XVI.432;  Kisújszál- 
lás Nyr.  XXI.144.  335). 

2.  PASLA:  folyton  pislogató  [gúnynév]  (Rába- 
kös,  Beó-Sárkány  Nyr.  XV1I.192). 

PASLAGOL:  paskol,  ver  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

PASLICA:  egérfogó  (Baranya  m.  Tsz.). 

PASLOG :  pislog  (Palócság  Csaplár  Benedek) 
(vö.  passog]. 

PASLOGAT :  hunyorgat  (Vas  m.  Sorok  mell. 
Márton  József)  [vö.  passogat]. 

PASMAG:  hasogatott  végű  fenyólapocka,  a 
mellyel  a  kártyázó  fiatalok  játék  közben  eggy- 
más  tenyerébe  ütnek  (Udvarhely  m.  Vadr.). 

P ASMAGOL :  paskol,  ver,  páhol  (Szilágy  m. 
Nyr.  IX.565;  Háromszék  m.MNy.  VI.344;  Gyórflfy 
Iván). 

el-pasmagol:  elver,  elpáhol  (Szilágy  m.  Bür- 
gezd  Kerekes  Ernó). 

[PASMINT]. 

el-pasmlnt :  elkényeztet.  Elpasmintani  a  mar- 
kát jó  takarmánnyal  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.526). 

{PASO ;  vö.  pási[. 

pásó-ányikám :  nénikém  (így  híja  a  gyermek 
a  szülei  leánytestvérét)  (Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
307). 

PÁSSADOZ[-lK] :  henyén  ásítozik  (Székelyföld 
Tsz.;  Háromszék  m.  Vadr.;  Gyórffy  Iván).  Mit 
péssmdoisz  annyit,  te !  (Háromszék  m.  Vadr.  367). 

PÁSSADOZÁS:  henyélkedve  ásítozás.  Csak 
ne  legyen  olyan  nagy  kedved  a  pássadozásra ;  in- 
dulj immán  éccér  dogodra !  (Háromszék  m.  Vadr. 
512a). 

PASSOG :  pislog  (álmosan),  pislantgat  (lopva) 
flMreafehérvár  Nyr.  VI  1.187;  Mátyusfölde  Kóaaa 


Albert).  Csak  up  passog,  ollan  ámos   (Kemenea- 
alja.  Jánosháza  Nyr.  XV.  141)  (vö.  poslog]. 

PASSOGAT:  pislogat  (Soprony  m.  Rábaköz 
Halász  János;  Gyór  vid.  Nyr.  V.522;  Győr  m. 
Csécsény  Nyr.  XII.236;  Kemenesalja,  Pálfa  Nyr. 
XXV.481 ;  Balaton  mell.,  Pápa  vid.  Tsz.;  Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VIII.48)  [vö.  paslogat,  pisso- 
ga(\. 

[Szólások].  Passogat,  mint  az  Ur-Istvány  bir- 
kájo  (Rábaköz,  Bágyogh  Nyr.  XIV.517). 

PASSOL:  gombbal  v.  babbal  játszik  (Báca- 
Bodrog  m.  Uj-Verbász  Székely  Sándor). 

IPÁSTT]. 

pásti-fü:  lenfojtó  vadóc  (Vas  m.  Sorok  mell. 
Márton  József). 

[FÁSTOL]. 

föl-pástol:  fólkoncol,  földarabol.  Mindjárt 
fölpástollak  ezzel  a  késsel  (Udvarhely  m.  Nyikó 
mell.  Nyr.  XV II. 90). 

PÁSZ:  (szélmalomban)  a  szeles  kerék  meg- 
állítására szolgáló  fakarika  (Puszta-Kaszaperegh 
Nyr.  VII.46). 

PASZAT :  1.  szenny,  piszok,  mocsok  (Dunán- 
túl Nyr.  V.228;  XVI.240;  Bódiss  Jusztin;  Győr 
m.  Csécsény  Nyr.  XH.236);  2.  piszkos  kenőcs 
(Dunántúl  Bódiss  Jusztin;  Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.) ;  8.  szemét  (Balaton  mell.  Tsz.)  [vö.  maszat, 
peszet]. 

PASZATOL  (elpaszitol,  épaszitul  Baranya  m. 
IbafaNyr.  XIX.499;  XX.46;  piszatol  Tata  Matu- 
sik  Nep.  János  1841):  L  maszatol,  mocskol  (Sop- 
rony m.  Repce  mell.  Nyr.  11.561;  Pápa  vid., 
Baranya  m.  Tsz.).  Ne  piszatój:  [mondták  a  gye- 
reknek, a  ki  koppantas  közbeu  játszadozott  az 
égő  gyertyabéllel)  (Tata  Matusik  Nep.  János 
1841);  2.  pancsol  (pl.  vízben)  (Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  11.561;  Vas  hl  Hegyhát  Nyr. 
1.467)  [vö.  maszatol,  peszetel]. 

be-paszatol:  bemocskol.  Hum  paszatútad  be 
a  csecse  pipödet?  (Dunántúl  Nyr.  XVI.240). 

elpaszitol,  é-paszital:  elpiszkol,  elmocskol 
(Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  X1X.499;  XX.46). 

FASZATOS :  szennyes,  piszkos,  mocskos  (Sop- 
rony m.  Rábaköz  Nyr.  III.281 ;  Tolna  m.  Simon- 
tornya  Nyr.  V.230)  [vö.  maszatos]. 

[PÁSZÍT]. 

össze-pászít,  össze-pásszít :  összeilleszt  (Pest, 
Ugocsa  m.  Simonyi  Zsigmond).  Bizon  rosszul  van 
összepászitva  ez  az  asztal;  már  is  itong-fitong 
mind  a  nigy  lába  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
X.92;  Katona  Lajos). 

PASZITA  (Balaton  mell.  Tsz.;  MNy.  V.153; 
Vaa  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Göcsej  Tsz.;  MNy. 
V.153;  Keszthely  Nyr.  XLS87;  Somogy  m.  Nyr. 
XJV.479;  Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  XXV.288;  pasxit 


91 


PASZITOL-PAN 


PÁ8ZMA-PAS 


n 


Baranya  m.  Ormányaág  N  céta  Ma- 

ros fölsó  vid.   Bekecs-alja  Pap  Káról \ 
Estlergom    Nyr.   III  IV 

669;  pocita   Csallókös    id.    Ssl 

lel     I  :.  irhelj    n.    Vadr.;    I 
\  111.171 :  /,„  Lfhely  m 

astit,  pástit a. 
keresstelési    vendégség    (Balaton    mell.    Tas.; 
MNy.  V.168;  Vas  m.  Kemenesalja  Tss.;  Göcsej 
Tss.;  MN  8o- 

:y  m.  Nvr    XIV  l7'.».   Tolna  m.  Oyönk 
1V.288;  Baranya  m.  Ormán  r.  11.279; 

Esstergom  N  \  r.  II  I  káplár  Bene- 

dek; Udvarhely  m.  Kiss  Mi  h>  .  po- 

vendégség  (Csallókös  id.  SsinnyeJ  Jósai 
Pélefjháll  Nyr.   IV  559);   8.  p&eéta,  pocita,  //«- 
gyermekagyas  asssonynak  vitt  eledel  (Maros 
Tólsó  vid.  Bekecs-alja  Pap  Károly;  Udvarheh 
m    Vadr.;  Nvr.  VIII  471  í 

PASZITOL:  pusstít  (Moldva,  Kiesse  Nyr.  IX 
429).  3 

el-passitol:  elpazarol  (Csík  m.  Péter  János). 

PÁSZKA    ipáska    Palócság     Nyr.     XX  11.77): 

1.  pászka:  húsvéti  kalács  (Abauj   m.  Névtelen 
1839;    Hegyalja    Kassai    J.    Bsókönyv    III 

2.  páska,  pászka:  a   ssidóknak   húsvéti  k..\ 
talán  kenyere,  macesz  (Palócság  Nvr.  XXII. 77: 
Nógrád   m.   Litke    Nyr.   IV.286;   Borbás  Vince; 
Tiszántúl  Balassa  József,  Munkácsi  Bernát,  Kunos 
Ignác). 

páazka-morssa :  százszorszép  (Szatmár  Kiráh 
Pál). 

PASZKODÁL:   csiped,  csipked   (szóllószemc 
ket).   —  Milyen  a  szőlő?  —  Má,  kérem,  paszko- 
dálják  (Hegyalja  Haberern  Jonathán). 

PASZKONCA,  PATKONCA  (paszkonca  Bala- 
ton mell.,  Vas  m.,  Kemenesalja  Tsz.;  Dráva  mell. 
VL874;  Orosháza  Nyr.  VL1T9;  Nógrád  m. 
\«')grád  m.  Rimóc  Nvr.  VL97*;  [poly- 
I.itke  Nyr.  XII.:i75;  Mátra  vid.  Nyr.  XXIV 
Hont  m.  Tsz.;  Qömör  m.  Kassai  J.  Bsókönyv  III. 
138; Tss.;  Abanj  m.  Beret  Nvr  II  vjl  ;  Székely- 
föld Tsz. ;  patkonca  Erdély  Csaplár  Benedek ;  Szé- 
kelyföld Tss.  281a;  Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván; 
Pál;   Brassó   m.   Hétfalu 
Nyr.  X  X I  í  4* ;  poszkonca  Székelyföld  Tsz.) :  1. 1 
konca:  himkender,  virágos  kender  (Gömir.  Hont 
m.  Tsz.;  Nógrád  m.  Rimóc  Nvr.  VL378;   Mátra 
vid.  XIV.478);    2.    patkonca,  poszk„ 

eggysseru,  szimpla,  nem-teljes  (virág)  (Székely- 
Tss.  281a.  305a;  Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván; 
irhely  m.  Kórispatak  I.  ű;  Brassóm. 

Hétfalu  Nvr.  XXII  .4- 

kancák  lettek,  egy  se  teljes  (Erdély  Csaplár  Bene- 
dek); S.  paszkonca:  a)  nemzésre,  szaporításra 
alkalmatlan  férfi,  félig  herélt  kakas  (Balaton 
mell..  Vám  DL  Kemenesalja  Tss.;  Abaúj  m.  Beret 
b)  magtalan  asszony  (Gömör  m. 
Tss.) ;  4.  paszkonca :  korcs,  hitvány,  nem  sokat 
éró  (Dráva  mell.  Nyr.  V1.874:  Orosháza 
VI. 179). 


paszkonca-  v.  patkonoa-kender :  li  ím  kender, 

HŰ  •'.    S/«.k 
III. 1         N  Ipoly-L 

XII  >ld  Tsz    248a.  287b). 

patkonoa-küsasason :   nem    úri    rendi 
kodó  leél  Id  Kiss  Mihály). 

1.  PÁSZMA:  fonal  Üteg  v.  -tincs  (T«n 

:      \  III    17-  . 

VIII. 565;  BtaaMombti 

Tss.;  Szatmár  m.   Krassó  :np- 

léa  ni.  Ssfirnyeg 

Rákos  vid.    Pap  Károly;   Székehf.>|.|    l 
vászmi  Butyks  Boldizsár;  Csík  m.  Nyr    XII 
Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIÜ.96.   i 

2.  PÁSZMA:    tábla,   szakasz    (eggy   táblája, 
szakasza,  darabja  pl.  a  szóllómki  (Zilah  és  vid. 
Kerekes  Ernó).  Pászmára  aratnak:  fogáson! 
(vagyis   a   ssántófóldön    nem   hosszában   Imlml- 
nak  az  aratók,  hanem  keresztben,  daráimul 
Csík  m.  Nyr.  XDL189)  [vö.  pászt 

PASZMAGA :  vászon-nadrág  (Szatmár  m  Ador- 
ján N\r.  X.431). 

PÁSZMÁLÓD-IK  :     bonyolódik,      k. 
(Hegyalja  Kassai   J.    Szókönyv    II  1.1:21)   [\ 
kászmálód-ik\. 

PÁSZMÁS  :   pásztás.    Pászmás  eső  (Zilah  és 
vid.  Kerekes  Ernő;  Csík  m.  Nyr.  XII 

PÁSZOG:  lassan,  lomhán  jár,  mozog,  dolgo- 
zik (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.   X 

PÁSZOGAT:  dologra,  munkára  hajt 
niiz,   gyorsabb  járásra   kényszerít  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.H24). 

PÁSZOL   (belepaszőt  Dráva   mell.  Nyr.  XIII. 

|Sznlások].   Pászol,  mint  kutya  szájába  a  tojás 
(Csongrád  m.  Nyr.  IX.374). 

PASZOMÁNT  (paszovány  Pozsony  Nyr.   XIV. 
48;  poszománt  Székelyföld  Kiss  Mihály).  —  Po- 
szománt:  [tréf.)  a  tele  nem  töltött   pohárnak  as 
a  része,  a  mely  az  ital  színen    fölül  vai 
kelyfóld  Kiss  Mihály). 

PASZOMÁNTOS  (paszamétos  Torontál  m.  Szá- 
ján Kálmán v  L.  Szeged  népe  11.73;  poszom<t 
telyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].     Köszönöm   poszomántoson :    (tréf.) 
nagyon  szépen  köszönöm.  Poszomántoson  t<~> 
poharat:   úgy,   hogy   eggy-két   ujjnyi   híjjá  van 
(Székelyföld  Kiss  I 

PÁSZOS  (fi  m.  Besenyőd  Nvr  XII 

pásszos  Veszprém  Simonyi  Zs.  Az  analógia  hat. 
28):  ráilló,  testhez  álló.  Pászos  ujjas  (Szabolcs 
m.  Besenyőd  Nyr.  XI  1.143). 

[PASSZOL,  PASZOL). 


lö-passzol,  lö-pasEol:  L  lefogy,  lesován 
elgyengül  (Dunántúl  Bács  m.  Zenta  Bódiss  Juss- 


M 


PASZPA— PASZTERMÁL 


PA8ZTBRNÁC— PATA 


!<4 


tín).  A  Bábi  egészen  lépaszót,  csak  a  csontikája 
meg  a  búri  van.  Szegény  néném  úgy  lépaszót,  hogy 
alig  van  jártányi  ereje  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
;  2.  lejárja  magát,  legazdálkodik,  meg- 
bukik, t  .1,  Bács  m.  Zenta  Bó- 
diss  Jusztin).  A  Faró  (Farahó)  égiszen  lépaszót, 
érni  má  még  a  maradványát  is  eladi  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI  431). 

PASZPA:  [?].  Paszpa  helyett  lészen  gesztenye, 
turbula  (Szombathely  vid.  Erdélyi  J.  Népd.  és 
mood.  1.126). 

PASZPÓLT:  foglaló  zsinór,  a  melyet  két 
ruhaszegély  között  alkalmaznak,  mikor  össze 
akarják  a  kettót  varrni  (fr.  passe-poil)  (Balaton- 
Füred,  Veszprém  Bódiss  Jusztin). 

PASSZUS   (paksns,  pdksus  pont  m.  Nyr.  VI. 
Ipolyság  Nyr.  XIX.  189;  Ermellék  Nyr.   V. 
pakszus  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  X.191; 
Arad   m.   Pécska  Kálmány   L.   Koszorúk  1.163; 
utál   m.   Csóka  Kálmány   L.    Szeged   népe 
QL262;  parszus  Székelyföld  Deák  Pál).  —  Pak- 
sns: marhal,  wi.   marhapasszus  (Hont  m.  Nyr. 
rmellék  Nyr.  V.473). 

PASZTA :  tábla,  szakasz  (szóllónek  eggy  táb- 
lája; szántóföldnek  eggy  szakasza,  melyet  az 
aratók  eggyszeri  fogásban  keresztül  aratnak) 
Kim-Halas  Nyr.  XV.333;  Kecskemét  Nyr. 
IV.-J84;  8zékelyfóld  Tsz.).  Pasztára  aratni  (Há- 
romszék m.  Tsz.).  A  gabonát  pasztánként  aratják 
(Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

pászta-fej :  az  aratók  közül  az,  a  melyik  elül 
jár  és  arra  vigyáz,  hogy  a  pasztát  egyenesen 
vágják  keresztül  (Székelyföld  Tsz.). 

PÁSZTÁQY  (pásznát  Vas  m.  Kemenesalja 
;  pásztágy  Gyór  m.  Tsz.;  páznát  Balaton 
mell.  Tsz.;  Vas  m.  Ságh  Kresznerics  F.  Szótár 
II  126;  posztágy  Szabolcs  m.  Nyr.  XII.38;  posz- 
tó/onként  Tisza-Dob  Nyr.  XVIII.571;  XIX.95) 
paszta.  Már  egy  páznátot  learattak  (Balaton  mell. 
Tsz.).  Posztátonként :  szakaszonként  (Tisza-Dob 
\IX.95)  (vö.  páznátos]. 

isok].  Posztátonként  rángotulóiízott  is:  idő- 
nként (Tisza-Dob   Nyr.   XVIII.571).   Posztá- 
ár  rám  a  gyomorfájás  (Tisza-Dob  Nyr. 
XIX 

PÁSZTÁS.  Pásztás  eső:  szakadozott,  csak  da- 
rabonként járó,  bizonyos  területnek  csak  eggy- 
eggy  részére  terjedő  eső  (Balaton  mell.  Tsz. 
319b;  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác 
1-41;  Kis  Kun-Halas  Nyr.  XV.333;  Székelyföld 
Tsz.  288a). 

PÁSZTÁZ:  pasztánként  arat  (Háromszék  m. 
Tsz.  288a). 

PA8ZTERMÁL:  fölbont  és  földarabol  (kül. 
disznót,  de  vágómarhát,  tyúkot  is)  (Baranya  m. 
Tudom.  Gyújt.  1826.  11.44;  Dráva  mell.  Nvr. 
V.572). 

föl-pasztermál  i  x .  Reggére  még  fút  (a  disznó) ; 
oszt  vótam  föpasztérmáni  (Essék  vid.  Nyr.  VIII. 


326).  Mind  a  három  désznat  én  pasztérmátom  föl 
(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.G73). 

PASZTERNÁC,  PESZTEHNÁC:  paaztinák 
(pastiuaca)  (Balaton  mell.  Borba 

[PASZTÉRNÁK),  PASTERNÁK  (Ipoly  mell. 
Borbás  Vince;  peszternók  Székelyföld  Kiss 
Mihály):  x. 

[PÁSZTOR]. 

pásztor-pecsenye:  a  disznó  vesepecsenyéje, 
melyet  azon  frissiben  sütnek  meg  (Soprony  m. 
Nyr.  XII.381). 

PÁSZTORÍT  :  terel.  Eriggy  csak,  Pista,  pász- 
toricsd  idébb  oszt  a  szárnyát  a  g ujának.  [Tréf. :] 
Pásztoricsd  idébb  oszt  a  bort  (Debrecen  Nyr. 
IX.476). 

PÁSZTOROL :  őriz  (Háromszék  m.  Gyórffy 
Iván). 

PÁSZTOROLT ATÁS :  őriztetés.  Erdö-pászto- 
roltaUís  (Háromszék  m.  MXy.  VI.344). 

PÁSZTORTA:  gyékény -csilla  [?).  Tápén  a 
gyékéncsillát  pásztortának  hljják  (Csongrád  m. 
Tápé  Kálmány  L.  Szeged  népe  111.82). 

PASZULY  (pacúr  Komárom  m.  Szentpéter 
Király  Pál ;  paszuja,  paszulya  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg,  Deregnyó  Nyr.  X.323;  X1II.235;  paszur 
Szeged  Csíkos  Márton;  paszúr  Alföld  Nvr.  V. 
123;  Hódmezó- Vásárhely  Nyr.  U.334;  Szeged 
Kálmány  L.  Szeged  népe  1.208;  Szeged  vid. 
Nyr.  III.277;  Torontál  m.  Száján,  Szóreg  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  11.159;  111.74).  —  Paszur: 
(tréf.)  bögyöró  (Szeged  Csíkos  Márton). 

[Szólások].  Gyönyörű  paszúr:  gyönyörűséges 
mákvirág  (Hódmező-Vásárhely  Nyr.  11.421). 

pa8zuly-kosztó :  babfosztás  a  hüvelyek  lesze- 
dése estéjén  (Ugocsa  m.  Király  Pál). 

paszúly-szalma  (Szilágy  m.  Keresztúr  Kere- 
kes Ernő;  pa  szűr-szalma  Torontál  m.  Morotva 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.140):  a  babnak  meg- 
száradt szára  és  hüvelye,  a  melyből  a  szeme- 
ket kiverték. 

1.  PATA  frora-kukac  Nagy-Kőrös  Nyr.  XXIV. 
335) :  hernyó,  pondró,  kukac,  a  melyből  a  csere- 
bogár lessz  (Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII. 136;  Gö- 
döllő Szinnyei  Otmár;  Komárom  m.  Naszvad 
Nyr.  1V.236;  Palócság  Tsz.;  Nyitra  vid.  Kele- 
csény  József  1843). 

pata-kukac,   pota-kukac:  m   (Pest  m.   Pilis, 
regyháza  Szinnyei  Otmár;  Nagy-Kőrös  Nvr. 
XXIV.335). 

2.  PATA,  POTA:  1.  pata:  minteggy  két  hü- 
velyknyi hosszú,  pinckéhez  hasonló  hengerke, 
a  mellyel  körbenállós  játékot  játszanak  (Soprony 
m.  Csepreg  Bódiss  Jusztin ;  Vas  m.  Tsz.) ;  2.poUi  : 
szörlabda  (Veszprém  m.  Somlyó- Vásárhely  Bódiss 
Jusztin). 


PATA-PATN  s 


PATICSOL-PATi. 


N 


8.  PATA:  veszekedés,  csetepaté  (Palócság 
Tas.). 

4.  PATA  (Szlavónia  Nyr.  XXIII .358;  pata 
8slavónia  Nyr.  V.12):  kacsa  (vö.  pdtká]. 

PATAK:  sár  (Tolna  m.  Sarkos  Nyr.  IV.419; 
VIJ80). 

PATALLÉHOZ   (pataü'éroz):   szaladgál,    csa- 
tangol (Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.  192;  Palóc- 
19;    Bartha    Jóssef;    Szolunk 
>ka  m.  Rastegár  László). 

PATÁZ,  POTÁZ:  L  patái:  patával  |vö.  2. pata 
1.)  játszik  (Soprony  m.  Csepreg  Bódiss  Jusztin  ; 
Vas  m.  Tas.);  2.  potáz:  szórlabdával  játszik 
(Veszprém  m.  Somlyó-Vásárhely  Bódiss  Jusztin). 

PATÉCS  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  Vas  m.  Fejérpataky  László;  Pest  m.  Csö- 
mör Nyr.  JQL186;  Jászberény  Kimnach  Ödön; 
Kténcs  Dunántúl  Bódiss  Jusztin ;  patiécs  Vas  ni. 
ipce-Szentgyörgy  Nyr.  XVI  11.574;  jxitics  Bara- 
nya-8z.-Lórinc  Nyr.  XVII.380;  patics  Dunántúl 
Bódiss  Jusztin  \patincs  Vas  m.  Jánosháza  Simonyi 
Zsigmond ;  ptpecs  Hajdú  m.  Tetétlen  Nyr.  X 
383;  ptUcs  Gömör  m.  Tsz.;  Abaúj  in.  Király 
Pál;  Szabolcs  m.  Nagy-Kalló  Katz  Samu;  Há- 
romszék m.  Nyr.  V.90 ;  petics  Zenta  Bódiss  Jusz- 
tin; pttöcs  Palócság  Tsz.):  lázas  bőrkiütés  (mor- 
bus  v.  febris  petechialis)  (Abaúj  m.  Király  Pál): 
a)  patécs:  himlő  (Vas  m.  Fejérpataky  László; 
Jászberény  Kimnach  Ödön);  b)  patécs,  paténcs, 
patics,  patics:  fekete  himlő  (Dunántúl  Bódiss 
Jusztin;  Baranya-Sz.-Lórinc Nyr. XVII.380);  o)pa- 
tiées:  bárányhimló  (Vas  m.  Répce-Szentgyörgy 
XVIII  574);  d)  petecs,  petics:  skarlát  (scar- 
latina)  (Zenta  Bódiss  Jusztin;  Szabolcs  m.  Nagy- 
Kalló  Katz  Samu);  e)  patécs:  hagy  mázzal  járó 
kiütés  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1- 
vepecs:  hagymás  (Hajdú  m.  Tetétlen  Nyr.  XXV. 

PATÉL :  1.  mosófával  sulykol  (ruhát)  (Csalló- 
köz Czimmermann  János;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr. 
XVI.'.fJi;  2.  a  vajból  köpülés  után  a  vizet  ki- 
paskolja (Somogy  m.  éjsz.  rész.  Bertalanffy  Theo- 
dor). 

PATÉLLÓ:  mosófa,  mosólapocka  (Pozsony 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.  192;  Csallóköz  Kassai 
J.  Szókönyv  IV .7  |  L881  [itt  patélo  hiba]; 

Csaplár  Benedek,  Szinnyei  József;  Csallóköz, 
Patonyszól  Nyr.  XII.  142;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr. 
XVL92). 

PAT1C8  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.426; 
Szilágy  m.  Kóváry  László  1842;  Alsó-Fehér  m. 
Lázár  István;  pacsik  Mátra  vid.  Xvr.  XXD7.478; 
pacsit  Oömör  m.  Nyr.  XXI  í  pacsit:  fonott 

kerítés  (Oömör  m.  X\  r.  XXIII.45);  2.  pacsik, 
patics:  vesszőből  font  és  sárral  be  tapasztott  fal 
(Mátra  vid.  Nyr.  XXIV.47S;  Szilágy  in.  Kóváry 
László  1842;  Alsó-Fehér  m.  Lázár  István). 

patlcs-hás:  fából  épült,  vesszővel  befont  és 
sárral  becsapott  oldala  has  (Saatmár  ós  vid. 
Nyr.  VIU.233.  523). 


|PATIC80L],  PACSITÓL:  f«*2 
lat    sárral    hotapasst    (Nógrád    m.    Fülek    N 

XXII 

PATIKA,  APATIKA  ifOÜka  Nvitra  in.  Vág- 
Hosszufalu,  Vág-8óllye  Nyr.  X 

ápátifiká  Baranya   m.   Nagy-Harsány 
Nyr.  VII.477;  Érsekújvár  N)  r  VI0.46;  XIX  . 
Eumassombat  ói  vid.   X\r.   XXH.882;   Rozsnyó 
Nyr.  V1II.564;  patyika  Szeged    m 
872;  Rimaszombat  \i«l    \ 
[tréf.]  árnyékszék  (Székelyföld  Kiss  M 

patika-ször :  orvosság  (Zala   m  izsa 

Nyr.  X.184;  Baranya  m.  Ormányság  N\ 
142). 

PATIKÁS:  patikárius  (Jász-Nagykún-Szolnok 
m.  Dóvaványa  Nyr.  XII.280). 

PATING  1/  iokaj  Nyr.    XIX.432;   Szé- 

kelyföld Tsz.;  vö.  NyK.   X.335;   Alsó-Fehér   in. 
Lázár  István;  patying  Félegyháza  CsimmertBMUi 
János;  Heves  m.  Csépa  Nyr.  [1.880;  T«.m 
Ruehietl  Miklós   1889;  Bereg   m.  Tiszahát 
Károly) :  1.  a)  pating,  patting,  patying :  az  a 
gúzs  v.  lánc,   mely  az  ekét  és  a  l 
tartja  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI  " 
Kun-Halas  Nyr.  XV.333;  Félegyháza    Czimmer- 
mann János;  Békés   m.   Balog   István.    Szeged 
Csaplár  Benedek;  Heves  m.  Csépa  Xyr.  11.380; 
Tokaj    Xvr.    £1X482;    XXIV.192;    Zemplén  m. 
Szürnyeg  Xyr.  X.325;  Torna  m.  Ruehietl  M.  I 
Székelyföld    Tsz.;   MNy.    VI. 173;    Kiss   Mi! 
Udvarhely  m.  Olasztelek  Xyr.  XIII.öT^ . 
szék   m.    Kiss    Mihály:    Csík    in.    Xyr.    XII. 189; 
Gyergyó  vid.  Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iváu;  Csík  m. 
Kilyénfalva  Xyr.  IX. 525);  b)  patting:  erős  szíj, 
a  mellyel  a  lőcs  a  szekér-lajtorjához  van  k 
(Alsó-Fehér  m.  Lázár  István),;  2.  pating:  zsineg 
(8omogy  m.  Csurgó  Endrei  Ákos);   8.  patying: 
szalag  (Bereg  m.  Tiszahát  Pap  Károly). 

PATIBKÁL,  PAP  IRKÁL  (j  i  Vas  m. 

órség   Nyr.    XV. 575;   pap  irkáim    Ciöcsej    Tas.): 
I  böngész. 

PATIZ:  part-forma  hangot  ad  (a  tengelic) 
(Pápa  Xyr.  XVI.676). 

PATIZA :  [?j.  Patiza  tojássá  (Szeged  Kálmány 
L.  Szeged  népe  1.107;  változatában:  pacsirta  t. 
Kálmány  Lajos). 

PÁTKÁ:   kacsa  (Szlavónia  Nyr.    XXIII.:; 

PATKÁNY  {htckány  Háromszók  m.  MNy.  VI. 
318;  Gyórffy  Iván;  buzgány  Csík  m.  Gyergyó 
vid.  Xvr.  I V. 282 ;  patkán  Alsó-Fehér  m.  Lázár 
István;  pockány  Dráva  mell.  Nyr.  V.672;  Dráva 
mell.  Kopács  Nvr.  X\  aranya  m.  Csúza 

Nyr.  XVIII. .535;  potkány  Gömör  m.  Xyr.  XXIII. 
48).  —  Patkán,  patkány,  pockány:  vakandok 
ranya  m.   Ormányság  Tsz. ;  Dráva   mell.    ? 

T2;  Dráva  moll.  Kopács  Xvr.   XVL678;  Ba- 
ranya m.  CsúsaNvr.  XVIII.335;  Marosvásárhely 
vid*  Btaky  Jóssef;  Kis-Kükülló   m.   Szőkefalva 
XV.  148;  Alsó-Fehér  m.  Lázár  István). 


71 


PATKÓ-PATT 


PAT'l  rVAR 


N 


patkány-túrás    (Marosvásárlieh     \id.    Ziluhy 
pockán-turás  Dráva  null. 
Baranya    m.  Cstisá 
rnil.886):  vakandtúrás. 

|1.  PATKÓ). 

patkó-fekvő :  (olyan   ló),  a  mely  a  patkóján 
•  (Szatmar  m.  Kapnik- 
bánya  és  vid.  NyK.  11.379). 

•2    PATKÓ:  nésv  krajcáros  (Tata  vid.  Nyr.  V. 
Sseged  Nyr.  VII.381). 

PATKÓS.  1 'atkós  szúr:  olyan  szúr,  a  mely  a 

vállain  kétfelől  gömbölyeges   vörös-posztós   eif- 

ittal  van  ellátva;  meg  pedig  vagy  egészpat- 

mely  egészen  be  van  borítva,  vagy  félpat- 

ik  félig  van  beborítva,   úgyhogy  a 

tt  a  szúr  kilátszik  (Hol?  Nyr.  XII. 

PATONY:  az  a  vékony   zsineg,   a   melyre  a 
ni  (Csongrád  m.   Szentes  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

PATRAC:  durva  vászonból  való  lepedő,  ab- 
rosz v.  kissebb  ponyva,  a  melyben  pl.  szalmát 
hordanak  i  Kunság  Nyr.  XIV.526;  Kecskemét 
Király  Pál). 

PÁTRÁC :  páfrány,  édes  haraszt  (Vas  m.  Nyr. 
XVIII.  144i. 

PATRAO:  szeles,  hóbortos  (állat)  (Ipoly  völ- 
k'ovár  vid.  Nyr.  XV  1.526). 

PATRAGOSKOD-IK:  szeleskedik  (Ipoly  völ- 
gye, Kővár  vid.  Nyr.  XV  1.526). 

PÁTRAPOCSOK:  piszkos,  rút  (Alföld  Nyr. 
tt.421 

PATRIL:  gondoskodik  vkiról.  Az  én  fijamat 
ne  patrija  senki  (Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  XX IV. 

PATRÓ  (patro):  1.    éjjeli   őrjárat  (patrouille) 

Mihály).    .4    részeg  katonákat 

min  bevitte  a  pátré  a  várba  (Marosvásárhely  Nyr. 

2.  éjjeli  őr,  bakter  (Zala  m.  Arács  I 
XXII.J  :.»;  Torontál  m.  Száján  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  II  1.4;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  VII.235; 
k  m.  Nyr.  XXV.383). 

lásokj.  Patróba  menyek:  őrjáratra.  Patróba 
őrjáratra  rendel  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
Patronok    vetettek    (Háromszék     m.     Kovászna 
Butyka  Boldizsár). 

PATRÓZ:    Őrt  jár  (éjjel),   bakterkodik  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály).   Az   icaka   neki  kell  pat- 
(TUza-Sz.-Imre  Nyr.  \  11.518). 

|PATT]. 

[Szólások).  Pattot  vett:  elhatalmasodott  (Nagy- 
Kunság  Nyr.  II.274).  Pattot  vett  rajta  (Hódmező- 
vásárhely Nyr.  11.421). 

nmmi  i  magtár  tajkóta*  u. 


[PATTAN). 

[Szólások).  Jól  pattan  neki:  jól  vált  az  esse 
(Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXI  1.458). 

[PATTANT). 

[megpattant]. 

Pattantsd  még  az  orrát:   adj  neki 
fricskát  (Székelyföld  Gyórfly  Iván). 

PATTANTYÚ  (pattantó  Balaton-Füred  Her- 
mán O.  Halászat  K.):  1.  pattantó,  pattantyú:  hal- 
hólyag  (Balaton  mell.  Földrajzi  Közi.  1894.73; 
Balaton  Füred,  Agárd  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.236);  2.  pattan- 
tyú: a  colutea  arborescens  és  a  hyperieum  gyü- 
mölcse (Balaton  mell.  Földrajzi  Közi.  1894.73); 
3.  pattantyú :  azon  keskeny,  vékony  szalag,  me- 
lyet a  mogyorófa  színén  levő  évgyűrű  fólpat- 
tantása  (fölhasítása)  által  nyernek,  s  a  melyből 
kosarakat,  rostákat  stb.  készítenek  (Csík  m.  Nyr. 
XII.  189);  4.  pattantyú:  hosszú,  sugár  mogyorófa- 
szái, a  melyből  abroncsot  szoktak  hasítani  (Csík 
m.  Nyr.  XII.  189). 

pattantyú-fű :  a  melandrium  vespertinum  nős- 
ténye (Balaton  mell.  Földrajzi  Közi.   1894.  73). 

PATTANTYÚS:  szeles,  szeszélyes  (ember) 
(Somogy  m.  Ádánd  Bánóczi  József). 

[PATTI]. 

patti-búza:  pattogatott  kukorica  (Bodrogköz 
Tsz.). 

PATTINT  (Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Ko- 
szorúk 1.180;  pattyint  Tisza  mell.  Erdósi  József): 
pattant  (pl.  ostorral). 

ki-pattint:  kipattant  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[meg-pattint],  meg-patint:  (eret)  vág  (Hol? 
Tsz.). 

[PATTINTÓ],  PATINTÓ:  érvágó  eszköz  (Hol? 
Tsz.). 

PATTOGÓS:   ruganyos.    Pattogósán   menyen. 
u'd  itt  futa  el  nagy  pattogóson.  A  bolha  pat- 
togóson  szökik.    Mijén    pattogóson   viseli  magát! 
.elyföld  Kiss  Mihály). 

PATTJSA  (Csík  m.  Gyergyó  vid.  Nyr.  XII. 
189;  Csík  m.  Kilyénfalva  Nyr.  IX.525;  papusa 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Erdélyi 
Lajos):  juhtetú. 

1.  PATVAR:  1.  pörpatvar,  zenebona  (Rima- 
szombat Nyr.  V.229);  2.  ízetlenség,  baj  (Balaton 
mell.  Tsz.). 

2.  PATVAR:  deszkával  elkerített  szurdék: 
a)  a  kovácsmúhelyben,  a  hová  a  rossz  vasdara- 
bokat dobálják,  b)  a  pálinkafőző  kunyhóban,  a 
hol  a  maradék  törkölyt  bizonyos  edényekben 
Ö8szegyújtőgetik  (Balaton  mell.  Tsz.;  Bódiss 
Jnsztin).  Jó  lesz  a  patvarba.  Vessétek  a  patvarba 
(Balaton  mell.  Tsz.)  [vö.  pitvar]. 

7 


M 


PATVAB     l'ATTYOQ 


I  AUQYIGAT     l'í' 


100 


bé-patyókál   (Orosháza  Nyr. 


3.  PATVAB:  elhulló   tüsea  vasasikra  (Zala 

in.  Budisa  Jusztin). 

PATY1KULU8 :  kiaié  becsípett  (Nógrád  m. 
Pálfal  vn  KV.287). 

PATYÓKA:  mindenféle  ruhadarab,  a  mellyel 
télen  a  fejet  beburkolhatják.  Könnyebb  vagyok, 
hogy  a  sok  vatyóka  lement  a  fejemről  (Vas  m. 
Kemenesalja?  Kressnerics  F.  Siótár  11.123). 

1.  PATYÓKÁL  (bebatyókáll  Székesfehérvár 
VQ.188  san  betakargat,   beburkol* 

gat  (Balaton  mell.,  Pápa  vid.  Tsz. ;  Vas  in.  Kaid 
Kressnerics  F.  Szótár  11.128). 

bó-patyókál    (Vas    m.    Kaid    Kresznen 
Szótár   11.123;  bt-batyókdll  Székesfehér 
V1L188):   x.  Bé  voltam  patyókálva  (Vas  m.  Kaid 
Kressnerics  F.  Szótár  11.123). 

2.  PATYÓKÁL:  ver  (Vas  in.  Kemenesalja 
Tsz.). 

le-patyókál:  lover  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

meg-patyókél :  megver  (Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.). 

[PATYÓKÁZ]. 

be-patyókás 

VI. 1 

PATYOLAT  (votyolat  Székelyföld  Kiss  Mi- 
hályi. 

patyolat-tök  (patyolatok  Zala  m.  Alsó-Lendva 
XXI  11.287;  Bódiss  Jusztin):   fehér 
tök,  úri   tök,  sütő  tök  (Zala  m.  Alsó-Lendva  és 
.III. 287;   Bódiss   Jusztin;    Szalonta 
1 ;  Csongrád  m.  Szentes  (nem  patyo- 
lat magában,  mint  Nyr.  VIII.331.   van   közölve] 
Négyesy  László). 

PATYOLATOS.  Patyolatos  tök:  <v  (Hol?  Tsz.). 

PÁTYOLGAT:  gondosan  takargat,  gyöngéd 
figyelemmel  bánik  vmivel  (Ka  VI  1.428). 

PÁTYOSZ:  1.  kendernyaláb,  melyet  eggy- 
eggy  fonásra  kötnek  a  guzsalyra  (Abaúj  m. 
Király  Pál);  2.  szösz,  félcsepü,  a  gerebenen  a 
asálkender  után  maradó  szöszcsomó  (Abaúj  m. 
IX.231;  Király  Pál;  Névtelen  1839;  Már- 
maros  m.  Técsó,  Visk  Farkas  Imre). 

pátyosi-vássony :  durva  vászon,  a  melyból 
panyókát  (1.  ezt)  és  ponyvát  készítenek  (Abaúj 
m.  Névtelen.  1839). 

PÁTYOSZOL :  1.  guzsalyra  kötni  való  kender- 
nyalábot rendez,  egyenget,   ké  kender- 
nyalábokat  gerebenes  (Abaúj  m.  Nyr.   IX. 231; 
!y  Pál). 

PÁTYOSZOZ:  M  (Abaúj  m.  Király  Pál). 

PATTYOQ:    pöfékel,    pipázik    (Mátyusfólde 
JUL128;  Pozsony  m.  Taksony  Nyr.  XV.  190), 


IPAUQYIOÁT). 

fel-paugyigát :  fölrázogal  n  paugyiy 

dtt  ^(Szlavónia  Nyr  MII. 

üti-j). 

PAUZ:  a  jég-alatti  halászatnál  az  a  rúd,  a 
melyet  |lékr<  I.  b  a  melyhez  a 

kihúzó  kötél  kötve  vs 
Bennan  0.  Halászat  B 

PAZAR  (pazérra  Tolna  m.  Sár-Sz  Sj  r 

Ilistí). 

(Szólások).  Pazérra  ejteni  a  jószo  iza- 

rolni  (Tolna  m.  Sár-Sz. -Lőrinc  Nyr.   II! 

PAZARLÁS  {pmérUi  Székelyföld  Tsz.). 

PAZARLÓ  (]>a,  :íuiry    m. 

1V.:'.77). 

PAZAROL  jtf—al  Szeged   vid.    Nyr.   V.J 
Csallóköz  Szinnyei  József;  pózéról  i    m. 

,a   Nyr.   XV1II.835;   Abaúj   m.   Nyi 
Háromszék    m.    MNy.    VI.  Inok-Dol 

m.  Kalmár  Klek;  pattü,  pazú  Rábakös,  I 
kány  Nyr.  XVIII. r.M;  Bápoe  vid.  N 
elpazsérol  Háromszék  m.  Mark  lm: 

PAZARSÁG  (pazuság  Göcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  VII.131). 

(Szólások],   Pazuságot    tenni    vmihöl:    pazarul 
bánni    vmivel.    Valamikor  a  fajin   cigá> 
naobb  pazuságot  tettem,  mind  most  a  zsirus  do- 
hánybú  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VH.li'.li. 

PÁZNÁTOS:  az  aratók  közül  az,  a  melyik 
elfil  jár  (Vas  m.  Ságh  Kresznerics  F.  Szótár 
Q.198)  [vö.  pdsztágy]. 

PAZSÉR:  naplopó  (Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XI.39). 

PÁZSIT  (pástnt  Háromszék  m.    Nyr.    IX ,; 
páti  Vas  m.  Sorok  mell.  Márton  József;  Palóc- 
ság, Gömör  m.  Tsz.;  Rimaszombat  Nyr.   V.229; 
Székelyföld    Gyórffy    Iván;    Gyer^: 
Nyr.  VIII.231 ;  pásta  Vas  m.  Hegyhát  Nyr.  I. 
pázsint  Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mihálv ;  Udvarhely 
m.  Vadr.  30;  Háromszék  m.  MNy.  VL22 
nok-Doboka  m.  Nyr.  XVII.315;  pázsint  Moldva, 
\  4.288). 

PÁZSITKA :  metélő  hagyma  (Nógrád  m.  N 

IV.  24). 

pázsitos  (pdm**o#!Udvarhely  m.  V*i 

Háromszék  m.  Nyr.  IV.187). 

PÁZSITOSOD-IK    {bepásto8od\&    Székelytold 

V.424). 

PAZSRÁK:  falánk  (Rozsnyó  és  vid.  Nyr.  VIII. 
565;  XV1I.476)  (vö.  pozsera). 

PEC:  tollhegy  (Háromszék  m.  MNy.  VL844; 
Győrffy  Iván)  (vö.  pecke]. 

PÉCÁL :  1.  pedz.  A  halpecálja  a  horgot  (Bácska 


101 


pecán-pecEk 


PÉCÉL-PECKE 


102 


Nyr.  XXIV  470);  2.  horoggal  halasi  (Baja  Balassa 
Jóssef,  Haver  Jóssef)  [vö.  pécáz). 

PÉCÁN  :  kukorica  levele  (Udvarhely  m.  Nyr. 
286). 

PÉCÁZ  i  horoggal  haláss.  A  halász  pecázza  a 
halat  (Bácska  Nyr.  XX1V.470)  [vö.  pécál\. 

PÉCCÉGET  (Csallóköz  Csaplár  Benedek  \  pe- 
eeget  Balaton  mell.  Tsz.;  pöccöget  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  \  111.335;  pöcöget  Soprony  m.  Rába- 
köz  Halász  János) :  1.  pé'ccéget,  peceget,  pöcöget  : 
gyöngéden  (jatekbó1)  ütöget,  legyintget  (kül. 
vesszővel,  ostorral)  (Csallóköz  Csaplár  Benedek ; 
Soprony  in.  Rábaköz  Halász  János;  Balaton  mell. 
Tsz.);  2.  pöccöget:  horgász  (Baranya  m.  Csúza 
XV II  1.335). 

1.  PÉCCEN:  gyengén  perceg  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

[2.  PECCEN]. 

át-peccen :  átszökken.  Átpeccentem  a  berenán  : 
átvetettem  magamat  a  kerítésen  (Debrecen  Kóssa 
rt). 

PÉCCENT,   PECCINT   (péccent  Csongrád  m. 
Szentes    Négyesy    László;   peccént    Kalotaszeg, 
Zsobok  Melich  János;  peccint  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Szilágy  m.  Nyr.  IX. 565;  pöcint,  rápö- 
Soprony  m.  Rábaköz  Halász  János;  Veszp- 
m.  Csetény  Halász  Ignác ;  Kis-Kúnság  Nyr. 
IV. 43;  Kis-Kun-Halas    Nyr.  XV.334):  1.  peccint, 
ni:  gyengén  meglegyint,  megcsapint,   meg- 
koppint,  megfricskáz  (Soprony  m.  Rábaköz  Ha- 
lász   János;    Csallóköz   Csaplár  Benedek;    Kis- 
Halas   Nyr.   XV.334;   Szilágy   m.   Nyr.  IX. 
565);  2.  péccent,  pöcint:  [a  pitykejátéknak  eggy 
fogasa]  (Kis-Kúnság  Nyr.  IV.43;  Szentes  Négyesy 
László). 

ki-pöcint :  gyengén  kiüt  (labdát)  (Soprony  m. 
Rábaköz  Halász  János). 

még-péccént :  megkoppint.  Vigyázzon,  mer 
nippéccénti  az  orrát  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich 
János). 

rá-pöcint :  rálegyint,  rákoppint.  Rápöcintéttem 
a  kézire  (Veszprém    m.   Csetény  Halász  Ignác). 

IPECCENTÉS],  PÖCINTÉS :  1.  fricska ;  2.  gyer- 
mekjáték, a  mely  abból  áll,  hogy  eggy  krajcárt 
as  ujjuk  hegyére  tesznek,  s  aztán  eggy  másik- 
kal leütik  róla  (KisKún-Halas  Nyr.  XV.334). 

[PECE|. 

pece-hal :  uinbra  canina  (Szatmár  m.  Börvely 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

PÉCE:   jel   (pl.    irány-  v.   határjelöló    karó, 
:ia)  (Hegyalja  Kassai  J.   Szókönyv  IV.11J: 
Abaúj  m.  Sárvár  Kimnach  Ödön). 

PECEK   {pöcök;  —  pectg   Gömör   m.   Tss.): 

■ék:  mind  a  két  végén  meghegyezett  fácska, 

melyet  a  gyermekek  ütófával  föl-  és  elütnek  (Nóg- 


rád m.  Fabó  András  1841);  2.  pöcök:  a  mé- 
csesben levő  kis  bádogcsó,  a  melybe  a  belet 
húzzák.  Mécses  pöcke  (Somogy  m.  Nyr.  X.4 
S.  peck  [?  nyilván  a  közlő  elvonása  a  pecke 
alakból]:  dugasz  (palack  v.  tentatartó  dugasza) 
(Balaton  mell.  Tsz.);  4.  pecek:  a  női  nemzórész 
csiklója  (clitoris)  (Dunántúl  Benedek  Pál) ;  b.pe- 
ceg,  pöcök:  gatya  elejének  négyszögű  eresze, 
betoldása  (schlitzenzweck)  (Győr  Nyr.  XI.382; 
Gömör  m.  Tsz. ;  Szeged  Csaplár  Benedek) ;  6.  pö- 
cök: [gúny.]  kicsiny  gyermek,  alacsony  tömzsi 
ember  (Székesfehérvár  Nyr.  VII.  188;  Zala, 
mogy  m.  Király  Pál)  [vö.  pocok]. 

pöcök-erobör:  kicsiny  és  élénk,  feszes  járású, 
rátartós,  hányaveti  ember  (Dunántúl  Bódiss 
Jusztin). 

pecek-pocok :  egyenes  növésű  és  tartású 
tömzsi  kis  gyermek  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
X.333). 

[PÉCÉL]. 

el-péoél :  elcövekel.  Elpécelték  [így  I]  az  udvarát 
(Hol?  Tsz.). 

PÉCENEG  (peceneg,  pöcöneg) :  L  rézfej  ü  szö- 
gecske (a  milyennel  pl.  a  koporsót  cifrázzák) 
(Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Háromszék 
m.  MNy.  VI. 344;  Kézdi-Vásárhely  Gyórffy  Iván); 
2.  pöcöneg:  apró,  kicsi  (ember)  (Háromszék  m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

1.  PECÉB  (peszér  Balaton  mell.  Tsz.):  1.  pe- 
cér:  kutyaápoló  (Háromszék  m.  NyK.  III.  13); 
2.  peszér:  [gúny.?]  kutyakedvelő  (Balaton  mell. 
Tsz.). 

2.  PECÉB:  halfogó  eszköz,  mely  eggy  nád- 
szálból és  a  végére  kötött  zsinegből  és  horog- 
ból áll  (Bihar  m.  Nyr.  XIII.314). 

3.  PECÉB.  Fekete  pecér:  pemetefű  (Békés  m. 
Vésztő  Földrajzi  Közi.   1894.   75)   [vö.  peszérce]. 

PÉCÉBÁ,  PÉCÉBÁJ :  pálinkafőző  kunyhó 
(Szlavónia  Nyr.  V.12;  XXIII.361). 

PECÉBEZ :  pecérrel  (1.  2.  pecér)  halász  (Bihar 
m.  Nyr.  XIII.314). 

PÉCÉZ:  jelöl  (határt)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
432). 

ki-pócóz:  kijelöl  (pl.  vmely  épületnek  a  he- 
lyét karókkal)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
1V.112). 

[PECIZ],  PÖCIZ:  horoggal  halász  (Tolna  m. 
Paks  Nyr.  XXII.430). 

PECKÁS:  szolgagyerek,  kályhafútő  (Tokaj 
Nyr.  X1X.432;  Bereg-Rákos  és  vid.  Pap  Károly). 

PÉCKÁZ:  gombozik  [játék]  (Baranya  m.  Tsz.; 
Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.192). 

PECKE:  tollhegy  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
344;  Gyórffy  Iván)  [vö.  pecj. 


II)  I 


^T8S-1'! 


101 


PECKEL.  PÖCKÖI  Ion  mell. 

Thi.  ;  Tolna  m.  Paks 

boiik  (játék)  (ToUm   in.   Paks   N\r    XXII  , 
8.  meghág  (tyúkot  a  kakas)  (Bsékelyfold  Kist 

ki-pöcköl.  magát:    ki.sipi.  kinyalja 

magát  (Mosony  m.  Hódira  .Jusztin). 

mög-pőokől:  megfricakái  (Tolna  in  I'aks  Nyr. 
aranya  m.   Csúza  ..  111.286. 

peokei-pockol :  ssegeséssel,  ékelórael  iga 
gat,  javítgat  (pl.  bútort)  (8satmar  m  Nagybánya 
Nyr.  X.h:í  ; 

PEÜk&LÖD-IK :  nyugtalanul,  erőlködve  ka- 
paaskodik,  csipeszkedik.  hágdos,  mászkál  (ma- 
gasra föl)  (Ssékelvlold  Tsz.:  Gálffy  Sándor; 
Háromssók  m.  Tss.;  MNy    VI  idr.)  [vö. 

póckolód-ik]. 

PECKES,  PÖCKÖS:    1.  az  a  halász- 

legény,  a  ki  a  átjáró-kötél  pöckét  be-  és  ki- 
akasztja (Csongrád  in.  Tnpe  Hennán  0.  Halá- 
ssat  K.);  as  a  halászlegény,  a  ki  a  hálónak 
párákkal  fölszerelt  részét  a  vízbe  veti,  illetőleg 
a  vizból  kiszedi  (Szeged  Tsz.);  2.  peckes,  pec- 
kes, pöckös:  feszesen  ja  e,  rátartó*,  kevély 
(8oprony  m.,  Veszprém  m  iá  vid.,  Zenta 

ss  Jusztin;  Hajdú-Szovát  Nyr.  XXIV 
Székelyföld  Tsz.;  IMvarhely  m.  Nyr.  V.2&1  ;  VIII. 
Kolumbán  Samu):  3.  pöckös:  friss,  gyors, 
élénk,  túzról  pattant,  eleven  (Soprony  m.,  Veszp- 
rém m..  Kalocsa  vid.,  Zenta  Bódiss  Jusztin). 
Dirik  pöcköt  (helyesen:  pöckös]  lián  (órség, 
8zalafó  Nyr.  III.17U)  [vö.  bötykös]. 

PECKESKED-IK :  feszesen  jár,  hetykólkedik, 
rátartuskodik,  kevélykedik  (Székelyföld  Tsz. ; 
Kiss  Mihály). 

PÉCKÉZ,  PÉCKÉZ:  hegyez  (Háromszók  m. 
MNy.  VI,U->;  Vadr.  512a;  Gyórffy  Iván). 

rngg-péckéz:  meghegyez.   Péckézd  még  jól  a 
,  ha  vele  beszélsz,  mert  kiokoskodik  a  bö- 
rödből  is  (Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

PÉCUKA:  cica  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály) 
|vö.  pészika]. 

[PEC8,  PŐC8]. 

pöcs-mácsik:  krumpli-nudli  (.antryalbögyörű) 
(Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XX II. H 

PECSENYE   (pecsinye   Dunántúl  Nvr.  V.228 
Baranya   m.    Ormányság   Nyr.    11.187;    II! 
Saékelyföld  Kiss  Mihály;  pecsönye  Tolna  m.  Sár 
köz   Nyr.    IV. 4 IS;    ág&n-peesönnye  Baranya  m 
Csúza  Nyr.  XVI  11.93):   szalonna  (Dunántúl  Nyr 
V.228;  Tolna  m.  Sárköz  I  U8;  Baranya 

Tsz.;  Baranyám.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác 
1S41;  K  ínya  Nvr.  ÜL327;    ornw. 

Tiszahát  Nyr.  VIII.  178)  |vö.  2.  pfcsi]. 

(PÉCSÉT),  PÉCSÍT:  szepló  (Hunyad  m.  Lo- 
saád  Nyi 


|PÉCSÉTÉ8|.  PÉCSi  /eplós.  A 

lagakit  megs.  -  v  lesz  az  un  a  (Hunyad 

in.  botsad 

1.  PÉCSI:    kicsiny,  csekély  (Oyór  m.  Kassai 
J.  Siókönyv  IV.11 

[1    PÉCSI],  PÖC8I :  sült  szalonna  (Krdóháza 
(?  Zala  DL   Brdóhátj   N  ;  ccsénye]. 

PE08MEOEL  i     babrál,     pepecsel,     piszmog 
(Kash  >r.  KVIL888)  |vo.  pacsmagol]. 


PECSMELŐD-IK :  ^  (l'songrád  (  ne- 

PECSMELŐDÉS:   babrálás,  pepecselés,  pisz- 
i8.  Sok  pecsmelődés  van  a  kerti   vetemények- 
kel  (Csongrád  Csaplár  Benedek). 

PEDER,  PÖDÖB  (bédér  Háromszék  ni.  L'zon 
Erdélyi  Lajos). 

PEDIG  (p<  lergom  Nyr.  I 

Szlavónia  Nyr.   XXII I 

Udvarhely  n.  Nvr.  111.618;  IV.32.  227. 
822;  VM65.   517;  Udvarlnlv   m.    Korond   N 
IV. l-l  ;  Háromszék  m.  Nvr.  IV.514;  V.80;   \ 

Erdóvidék   Nyr.  IV.3Ü 
a  hideg]  Szlavónia  Nyr.  V  nia 

XXJII.168.  213;  Pál; 

Ethnographia  VI. 108;  pedí-tiy  Csik  m.  Nyr.  XII. 
189;    peding    Baranva    in.    Na. 
XI  11.88;   Dráva    mell.    Nyr.    V 
vid.  Nyr.    V1I.277;    VIII.J7  I'rava  mell. 

Kopács  Nvr.   XVI.  m.  Kthír  . 

phia  VI.kV,.  107;  pedzig   Csallóköz  Nyr.  I 
peg    Baracska    Arany-ííyulai    NQy.    1.166; 
Szabolcs  m.  Anarcs    Király    Pál;   pég  "Szabolcs 
ni.    Kis-Besenyőd    Nyr.    IX.  136;    mámj 
pedig)  Szilágy  m.  Kerekes  Ernó;  pt  gy  Palóc-ság 
Tsz.;  Nvr.  VÍ.r.17;  VÍI.34;  VIII.450;    Ethnogra- 
phia III.353;   Vác  Czech   János    1840,   Csaplár 
Benedek;  Heves  ni.  Sirok  Nyr.   VIII.44;    H 
in.   Bátor   Nyr.   V1II.88;   Heves   m.    Pai 
XXII.475;   Heves   m.   Szék   Király    Pál;    M 
vid.   Nyr.   XXTI.335;    Hont    ni.    Páld  Nvr.  XIV. 
-rád  m.    Nyr.    íBt876;    IV.425;  Nógrád 
m.  Rimóc  Nyr.   VI.85;   Nógrád   m.   Patak  v 
VIII 560;   Nógrád    m.   Terheled  Nyr.  XXII 
Gömör    ni.    Tsz.;  pegyéé    Nógrád    m.    Istvánffy 
Gyula;  pegyét  GÖmör  m.  Nyr.  XXIII. 46 
hely    m.    Kriza;   pegyét   Giinior    in  VIII. 

yíd,  pegyid  Heves  in.  Mikofalva  Ktliuo- 
|  biu    VI.  1 17  ;    Király    i  vid. 

Csaplár  Ben»  eves    in. 

11.181;    ni.130.    2á8;    IV.18S  m. 

Istenmezeje  Nvr.  XV.280;  Maira  vi  l  XII. 

335;  Gömör  m.  Knnva  Nvr.  XIX.  alva 

Nvr.  V.826;  pegy  r  in.  Tfs 

Palócság  Nyr.  VIII.48  11;   XX!. 

ves    m.    Sirok    Nvr.    VIII.44;    Gömör    in. 
XVI1I.4V  :.    XVIII 

Gömör  in.  lí 
Nvr.   XX 
Gyór    Nvr.    VI  Vas  ni.  Őrség  Nyr.  I. 

111.179;    IV.47J 
VII.468;  Vas  m.  Karkasfa  Nyr.  Ili 


m 


PEDIGLEN-PEDZ 


PiMó-rEiü 


m 


inend  vid.  Nyr.III.43o.  111.467; 

Göcsej,  Nagy-Lengyei  Nyr.  VI  \  11.36. 

86;  Vet;  i  m.  Csé- 

kút  Nyr.  VIII. 237;   Veszprém   m.   Csetény  Nyr. 
m.    Nyr.   X.187;  Komárom  m. 
Fúr  •;  Csallóköz  Csaplár  Beuedek; 

Tissa-Sz.-Imre  Nyr.  VII.518;  Kis-Kún-Halas  N 
VII :  \II,17J;  Szeged  Csap- 

Biatmár   m.    Nagybánya  Nyr.  IX. 
XVI  11.457;   pejg  Sop- 
Vas   ni 
XVIII ..',74;  Zala  m.  Dobronak 
01.319;    Göcaej    MNy.    11.414; 
■  öcsej,  Páka  K  l ;  Vesij 

m.  Olaszfalu  Nyr.  X\  mogy  m.  Nyr.  X. 

mi    Nyr.   X.187;  Fehér  m.  Csurgó 
N\r.  X.186;  pqig  Göcsej,  Páka  Nyr.  1.375;  Gö- 
ngyel  Nyr.  VII.  131 ;  XIV.232;  Veszp- 
1.876;  \  111.328;  Somogy  m.  Kapoly 
IV. 36;  Somogy  m.  Újmajor  Nyr.  VIII.  139; 
Somocv    m.    Mesztegnye  Nyr.  IX.J-1:   Somogy 
m.  Alt-sok  Nvr.  XXIII. 41;  Tolna  m.  Görbő  Nyr. 
DI.47Ö;  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.369;  Fehér 
m.    Nvr.    X.187;   Alföld    Nyr.   11.514;   Kis-Kím- 
>vr.   V1II.83;    Szeged   vid.    Nyr.  III.321. 
368:  IV.421.  V1.275;  VD.519;  Csík  m.  Gyergyó- 
r.  VIII.231  ;  pejitt  Gyergyó-Sz.-Mik- 
\yr    VIII.230;   X.40;  pejt  Gömör  m.    Nyr. 
KVI1I.459;  pelig  Mohács  Hegedús  Lajos;  penég 
ly    m.   Homoród   vid.   Vadr. ;   Gyergyó- 
r.  VIII.90;  penét  Székelyföld  Tsz.; 
Gyórffy  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  V.621;  Udvar- 
m.  Homoród  vid.  Vadr.  512b;  penig  Vas  m. 
•e-Lak   Tolnai  Vilmos;  Göcsej  MN..  V.160; 
..alja    kassai    J.    Szókönyv   III. 128;   penyég 
•hl  Gyórffy  Iván;  Udvarhely  m.  Homo- 
ród vid*.  Vadr.  Ö12b;  penyét  Székelyföld  Tsz.  291a; 
Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Vadr. 
59;  Homoród-Almás  Nyr.  V.233;  Udvai- 
hely  m.  Korond  ifj.  Felmóri  Lajos;  pét  Gömör 
m.  Nvr  XXII1.45;  pety  Vas  ra.  Répce-Lak  Tolnai 
Vilmos;  pety  (vagy  p.  hogy]  Vác  Nyr.  X.X.284; 
petyig  Vas  m.  Répce-Lak  Tolnai  Vilmos). 

pedig-hogy:   csakhogy   (Háromszék  m.  MNv. 
16;  Vadr.).  Xa,  elment  B.?  —  El.  —  Pedig- 
hogy  egyszer  elment!  (Szilágy  m.  Simonyi   Zsig- 
mond). 

1.  PEDIGLEN  (pedigtelen  Heves  m.  Névtelen 
1840  .;   Nyr.  IX.265;  Szilágy  m.  Tasnád 

és  vid.  K  Krnó;  pedingetlen   Dráva  mell. 

Nyr.  V.522 ;  pegyéglen,  pegyégleng,  pegyigletg  Nóg- 
rád ni  1  i  vula ;  pegyítetíen  Palócság  Nyr. 
VI.466;  VII.34.  35;  pegyittelen  Palócság  Nyr. 
XXI.423;  pejiglen  Somogy  m.  Szólád  Nyr.  VÍII. 

EDIGLEN:  kétágú  fa,  a  mellyel  a  rövid 
legtoldják  (Zala    m.   Tapolca   Vázsonyi 
Izidor). 

PÉDINTÉR:  [tréf.J  gyalogjáró,  gyalogos  (Pest 
m.  Ercsi  Beöthy  Zsolt,  Rupp  Kornél). 

PÉDZ  (megpccni  |?),  megpecXe  Gömör  m.  Serke 
pé'gyészíem  Gömör  m.  Zeherje  Nyr. 


VII  182;  pöá,  pocte  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XVII. 
—  Pedz:  fog.  Jól  pedzi  a  halat  (a  horog): 
biztosan  fogja  (Berettyó  mell.  Hermán  ü.  Halá- 
szat K  ). 

hoszá-podz:  közel  jár  hozzá  (ahhoz,  a  mit  ki 
akar  találni).  Pedzék  hozzá  (Borsod  ni.  Szihalom 
Nyr.  VIII. 

meg-peda  (meg-pecc?):  gyeugén  megérint  (te- 
két a  dákó).    Megpecte   (Gömör  m.   Serke   Nyr. 

X1X.4.-)). 

rá-pedz  közel  jár  hozzá  (ahhoz,  a  mit  ki 
akar  találni),  gyanít.  Pedzék  rá  (Borsod  m.  Szi- 
halom Nyr.  V111.569).  Miugyuá  pégyésztem  roá: 
gyanítottam  (Gömör  m.  Zeherje   Nyr.  V  11.182). 

PEDZŐ  (Abaúj  m.  Király  Pál;  peccő  Békés 
m.  Király  Pál;  Bihar  m.  Némethy  Géza;  Bod- 
rogköz Tsz.;  Nyr.  XIII.182):  1.  a  halászó  horog 
madzagára  v.  a  háló  följáró-órére  erősített  fa- 
darabka,  mely  a  víz  színén  lebegve  mutatja  a 
horogra  v.  a  hálóba  került  hal  rángatódzását 
(Békés,  Abaúj  m.  Király  Pál;  Bodrogköz  Tsz.; 
Nyr.  XIII.182);  2.  horgászó  eszköz,  mely  botra 
kötött  zsinegből,  úszófácskából  és  horoggá  gör- 
bített gombostűből  áll  (Bihar  m.  Némethy  Géza). 

pedző-horog:  olyan  horog,  amely  inánál  fogva 
vesszőre  v.  babkaróra  van  kötve  (Berettyó-Újfalu 
Hermán  O.  Halászat  K.i. 

[PEDZŐZI,  PECCŐZ:  peccö\e\  (1.  pédzö  2.) 
horgász  (Bihar  m.  Némethy  Géza). 

PEGGY :  kapócsont  (bárány  bokájából  v.  tér- 
déből való  csontocska;  öt  ilyennel  peggyeznek 
a  gyerekek)  (Erdély  Vozári  Gyula)  [vö.  béygy-kó\. 

PEGGYES:  <x  (Kolozsvár,  Nagy-Enyed  vid. 
Pap  Károly ;  Alsó-Fehér  m.  Lázár  István). 

PEGGYESEZÉS :  kapócsontozás  (Szolnok-Do- 
boka m.  Deés  Nyr.  XX1I.478). 

PEGGYEZ:  kapócsontoz,  kapócsontokkal  ját- 
szik (Erdély  Vozári  Gyula)  [vö.  béggyez]. 

[PEGYÖL]. 

meg-pegyöl :  megmelegszik.  Ő  ülő  helyébenn 
megpegyöl  (Csallóköz  Kassai  J.  Szókönyv  IV.81). 

PEHELY  (pélfti  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI. 
pelyhi  Brassó   m.  Hétfalu   Nyr.    V.37» 
tmár  in.  Nvr.  X.431;  ;><    Naity-Kúnsát:   .'• 
XV1.432;  pih  Jászkunság  Nyr.  VII.526;  Erdóvi- 
dék  Tsz.  \  pihe  Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli 
XXI. 476;  Zala  m.  Hetes  Bellosics  Báliut; 
Hetes,    Dobronak    Nyr.    XIV. 333;   Baranya    m. 
onnányság  Nyr.  1.424;  Fehér  m.  Nyr.   IX.284; 
.esí'ehérvar  Zolnai  Gyula;  Szeged  Fereuczi 
János;  pihe  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  II 
pihi  Veszprém  Nyr.  XV. 334;  Veszprém  m.  Cse- 
tény Nyr.  V  iór  m.  Nyr.   IX.284:  pihi- 
íg  Balaton  mell.  Földrajzi  Kozl.  1894.78;  lúd- 
pije  Baranya  m.   Kassai    J.   Szókünyv   IV.  114: 
pili   Székelyföld    Tsa.;   Udvarhely   ra.    l-l: 
Lajos;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 214;  Háromszék 


107 


PEHE8-PÉLDA 


IU-PBLLE 


IM 


ni.  UlOD  Laios;  Csík  m.  Nvr.   XII 

aranv-;>i/i  Háromszék  m.  MNv    VI.316;  Nyr,  II. 
isnád  Melich  JánoK ;  />•/<  Háromszék 
in   Vadr.  b\2b;pöjhe  Síékelyföld  Tsi.;  pöle,  pölhe 
Somogy    ii.     Kutas    Vikáí   Béla):    1.    pili:   ki- 
aludt paraiM  légett  szalmának   pehely- 
siern  hamva  (Síékelyföld  Tsz  >lhe: 
•nasiem  héja  (Somogy  m.  Kutas  Vikár  Béla); 
vékony,  gyenge.  Hörgő,  bőmJutt, 
pihe  ember  vót  az  ura,  aszián  egyre  vetett  r  alá  " 
raiud,  Nagj  Mihah 
(Udvarhel)  in   Fi              ujos). 

plhl- virág:   seneoio   vulgáris  (Balaton    mell. 
li  1894.73). 

PEHÉS:  pudvás,  korhadt  (Vas  m.  őrség  Nvr. 

PEHETEO  (pchehjteg  Háromszék  in.  Király 
Pál):  L  ssalmacBUtak   (Háromszék   m.    Nyi 

Bevettem  má  tizenöt  pehelyteget  és,  mégse' 
hevül  ex  a  kemence  (Háromszék  in  Király  Pál); 
2.  kemence-sepru  (piszkafa  végére  1.  ima- 

csutak  v.  kukorica-fo8Ztal«  kelyföld  Tsz.; 

ráasy   Antal   1843;  Háromszék   ni.  MNv.    VI. 
ios,  Gyórffy  Iván);  8.  tuzlnesoló 
kelyföld  Erdészeti  Lapok  XX  11.672); 
4.  posz-gomba,  pöfeteg-gomba  (Székelyföld  i 

Háromszék   m.  Vadr.   613b);   5.   pulia. 
lágy. M\jen peheteg  dérékujt  títőtt  sz<  i  ->on ! 

(Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  XV1II.526). 
Peheteg  ember  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö. 
pemeteg]. 

PEHETŐ:    kerneiiee-seprű    (piszkafa    végére 
tt  szalmacsutak)  (Háromszék  m.  Nyr.  XVII. 
381)  |vö.  peheteg,  pemet]. 

PEKLE :  az  a  vékony  zsinór,  a  melyre  a  horog 
■  van  (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

PEKMEZ  (Göcsej  Nyr.  XXV.270;  Baranya 
m.  lbafa  Nyr.  XX.r.'ií:  pmhmte  Dráva  mell.  Nvr. 
V.57-  aranya  m.  Csúza   Nyr.    XVIII. 

;  peszmeg  Göcsej   Nyr.   XXV.270 ;  Baranya 
m.  Király  Pál;  peszmek  Baranya  m.  Ibafa   Nyr. 
pökméz  Szlavónia  Nyr.  XXIII.36Ü) :  gyü- 
inolcs-is,  lekvár. 

1.  PÉLDA  (példa  Csík  m.  Vadr.  557):  1.  kép 

(pénzen).  Példa   —    írás   [pénzfölvetéssel    való 

sorsolásnál)  (Bárcaság  Családi   Kör   1861.  200); 

rut,  ocsmány,   utálatos,   cégéres,   világ 

csúfja  (Zilah  Nvr   UV.481 ;  Marosvásárhely  Nyr. 

Csik   m.   MNv.   VI  -gesvár   N 

IX.44).  Te  példa!  (Göcsej  MNv.  V.128).  Te  példa! 

sej  MNy.  V.128;  Erdély  NyK.  1L871).  Te  fa* 

példája!  (Sopron.  idiss   Jusztin).    Példa 

ember  (Bánffy-Hunyad  Nyr.  X.22).    Jaj  be  példa 

módra  nézsz  ki!  Hogy  is  képes  olyan  példát 

nálni  magából HQzékelyUM  Kiss  Mihály).  Jaj  be 

példa  vagy!  (Marosvásárhely  vid.  Zilahy  József). 

Hallgass,  te  példa!  Te  világ  példája,  te!  En  ebbe 

a  sirámas  életbe  kegyelömbe  soha  se  vöszöm  a  pél- 

r.    IV. 17  hé  példa! 

(eredj),  te  példa!  (Udvarhely  m.   Hnmoród 

Ír -inkább  vásot- 


taknak   mon  iromuék   m. 

Te  j  fi  i  Hun  vad  in.  I.ozsád 

\  III.  148). 

2.  PÉLDA :  (nép-etimológiai  plaid  (Udvarhely 
ni.   \  76). 

PELB  (Síékelvfold  Kriia;  Udvarhely  m. 

1832    III. 

7*.»    [kétszeri  ;  vság 

m.  Ibafa  192; 

.    Dunántúl    Kassa 

Udvaihely  m.  Vadr):  mókushoz  hasonló  ham- 
vasszinú  rágcsáló  állat  (glis  esculentus,  glis 
quercinus,  ^lis  avellanarius,  glis  myoxus). 

pili-mókus:  n  (Maros-Torda  in.  <iörgény-Si.- 
Imre  Felim  rí   Lajos)  (vö.  pirimókus]. 

PELEL  (pelldi'B  Balaton  mell.  Tai 
■  köz  Halász  Jánoa):   1.   szelel,    szór   (bt 
kukoricát,    kendermagot  stb.  kicsinyben)  (1 
Ion    mell.   T»  .    Rábaköz    H  ios); 

2.  fújtat,  szit  (tüzet  köténnyel)  (Rábaköz  Halász 
János)  (vö.  palol]. 

ki-pelél:  kiporol.  KepéVüte  szipen   a   ruh 
(Sopronv   m.   Kisfalud,    Nagy-Miháli    Nyr.    XXII. 
473)  (vö.  ki-pall\. 

PELENGÉB  (pérénge  Székelyföld 

perengéj  Székelyföld  Ferenczi  János  189 

PELENKA  (peténké,  pelenke  Repce    vid, 

XX. 364;  Kapuik   vi.l.  Nyr.  U:2l<\;  pijinká  GömÖr 
in.  Nyr.    XV1II.4J3):    pólya    (Baranya   m.  ' 
Nyr.  XVHL8*6;  Pécs  vid.  Bódiss  .lusztin). 

PELÉNY:  polyvatartó  kissebb  cs  i  m. 

Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841;  Cl 
(vö.  pilénös], 

(PELÉSZ),  PÖLHÉSZ:  pelét  fogdos   (Udvar- 
hely m.  Vadr.  513b). 

PÉLÉSZKA:  vézna  (ember),  vékony,  gyenge 
(tárgy)  (Rábaköz  Halász  János;    Orosh;. 

IV.377). 

PELETÉR:  a  magyar  vejsz  k  az  ol- 

dalfalak, a  melyeken  a  hal  betéved  (Keszthely 
Hermán  0.  Halászat  K 

PELHEDÉK:  vízben  v.  borban  úszkáló  aj 
szemét  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond   18 

PELIKÁN   (pellikán  Székelyföld   Tsz.;  PÜ 
madár  Nógrád  m.  Istvánffy    Gyula;  }>i 
dár  Síékelyföld  Gyórffy  Iván).  —  J  hor- 

gas   foghúzó   (Krdely    Mark    Imre;     S* 
Tsz.), 

PÉLLA :  pernye  (elégett  szalmána  B*k, 

nádnak  peheiyt'onna  könnyen  szállincózo  hau 
Ont&zd  meg   a  >gy  el  ne  vigye  a 

szél  >  .  ukülló   m.    8iókef; 

Nyr  [vö    í.  pernye]. 

PELLE:    mindenféle    apró   hal  összessége 
mellyel    i    fenékhorgot  fölhalazsák   (Komárom 
Hermán   0    Halászat  K 


M* 


PÉLLEGI 


PEMETEG-PEMPÖL 


110 


pelle-ssedó :  az,  a  ki  a  horogra  való  apró  hala- 
kat  fogdossa   (Komárom   Hermán   0.   Halászat 

1.  PÉLLEGET  (peüöget):  1.  rázogat.  Ni pel- 
lőgesd  máü  azt  az  abroszt,  túrd  össze  (Kis- Kun - 
Halas  Nyr.  XXIII. 239);  2.  kézi  orsót  sodor  (Bé- 
kés m.  Balog  István). 

mög  pellöget :  megrázogat  Az  asszonyok,  mikó 
melegük  van,  mögpellögetik  a  szoknyájukat  (Kis- 
Kun-Halaa  Nyr.  XXIII. 239). 

PEI.I.EQET :  mondogat,  híresztel.  Féllege- 

tik:  híre  jár  (Szilágy   m.  Nvr.   IX. 565)   [vö.    bél- 
leget]. 

PELLEMPÁTY    (péVémpáty ;    —    pillempáty 

iiiir  m.  Nagybánya  Nyr.  X.333):  1.  fityegő, 

z6  nói  ruhadísz  (szalag,  fodor,  rojt,  cafrang) 

(Nagy-Kúnság  Nyr.  11.186;  XVI.432).  Török  Zsuzsi 

magyar  pruszlit  varratott,  az  aljára  pellempátyot 

rakatott  (Karcag  Arany-Gyulai  NOy.  1.205).    De 

sok  mindenféle  pillempátya  van  annak  a  ruhának! 

:már  m.  Nagybánya  Nyr.  X.333);  2.  magyar 

nadrág  ellenzője  (Békés  m.  Balog  István). 

PELLÉZŐ :  hosszú,  keskeny,  istápokra  feszít- 
hető háló,  a  mellyel  a  halakat  a  varsa  felé  tere- 
lik (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

PELŐCE:  a  magyar  vejszénéi  azok  az  oldal- 
falak, a  melyeken  a  hal  betéved  (Csongrád  m. 
Tápé  Hermán  O.  Halászat  K). 

PÉLYHES  (pihés  Debrecen  Nyr.  IX.206 ;  pi- 
hés Mezőtúr  Nyr.  IX. 569;  pihés  Debrecen  Nyr. 
X.567;  pilis  Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m. 
Izmi  Krdélyi  Lajos;  anxnypúlüs  Udvarhely  m. 
V;uir.  334):  1.  pihés,  pihés :  nagyszőrú  (csikó) 
•  túr  Nyr.  X.569).  Azt  nem  tehetem,  hogy  a 
kök  in  y  lúír  i$  fizessek,  a  ki  a  pihés  mellett  lógóra 
szók  járni  (Debrecen  Nyr.  X.567);  2.  pilis:  per- 
•1  belepett  (Székelyföld  Tsz.). 

PELYHEZ  (piliz  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
s;  Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  III. 429;  arany- 
ptiiz  Háromszék  m.  Nyr.  11.521 ;  Brassó  m.  Bács- 
falu   Nyr.    III.429;    arany/ní/ik    Udvarhely    m. 
ikó  mell.  Vadr.  111).  —  Piliz:  szállin- 
gózik (a  hó)  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

PELYP  (pejp) :  selyp  (Székelyföld  Tsz. ;  Gyórffy 
Iván :  Háromszék  m.  Vadr.).  Pelypén  beszél  (Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.575). 

[PELYPÉSKED-IKI,  PEJPESKED-IK:  sely- 
pesen beszel  (Szt-kelyföld  Tsz.). 

PEMECSÉL :  pamacsol,  pamaccsal  beken  (pl. 
t  borotválás  előtt)   (Gömör,    Heves   m.  Nvr. 
XXV  _ 

PEMET,  PEMETE  (pemet  Dunántúl  Nyr.  V. 
228;  Erdészeti  Lapok  XXII.862;  Zala  m.  Király 
Pál;  Veszprém  vid.  Nvr.  XIX.575;  Pápa  vid., 
Baranya  m.  Tsz.;  Székesfehérvár  Nvr.  VII. 187; 
pemét  Veszprém  vid.  Nvr  XIX.575;  Veszprém 
m.  Szentgál  Nyr.  11.185;  Fehér  m.  Bicske  Király 


Pál;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1. 
pemete  Nsgy-Kúnság  Nyr.  XVI.432.  Mez 
Nyr.  X.336;  Gömör  m.  Nyr.  XV1II.456;  XXIII. 
45;  Rimaszombat  Nvr.  V.229;  Bihar  m.  Pocsaj 
Nyr.  V.á21 ;  Szatmár  m.  i'atóháza  Nvr.  XVIII 
|itt  remete  uyilván  hiba);  Bereg  m.  Pap  Károly  ; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.346;  Háromszék  m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár;  penete  Rimaszom- 
bat Nyr.  V.229;  Kalotaszeg  Nyr.  XVII.474; 
Marosszék  Hegedús  István;  Háromszék  m.  Vadr. 
512b;  Szolnok-Doboka  m.  Horgaspatak  Nyr.  XI. 
478;  penete  Palócság  Nyr.  XXII.78;  penetej  [?  ta- 
lán hiba  peneteg  helyett]  Csík-Madaras  Nyr.  XX. 
144;  peneti  Brassó  m.  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  Hí. 
373;  penttö  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely 
m.  Kriza;  Udvarhely  m.  Erdóvidék  Nyr.  XXV. 
89;  Háromszék  m.  Vadr.;  Nyr.  IV.469;  XVII. 
381):  1.  kemeuce-seprú  (piszkafa  végére  kötött 
szalmacsutak,  kukorica-fosztalék  v.  nyers  nö- 
vény lomb)  (i.  h.).  Fenéiével  sokszor  ki  is  rudal- 
talak  (Kalotaszeg  Nyr.  XVII.474).  Ojjan  a  fejed, 
te,  mind  o  pemét:  boglyas  (Fehér  m.  Bicske 
Király  Pál).  Akkora  bokrétája  van,  hogy  penetö- 
nek  és  mégjárna  (Háromszék  m.  Nyr.  IV.469); 
2.  pemete,  penete:  túzlocsoló  pamacs  (Rimaszom- 
bat Nyr.  V.229);  3.  pemet:  rendezetlen  csomó 
(kül.  haj)  (Székesfehérvár  Nyr.  VII.  187);  4.  pe- 
nete: [tréf.,  gúny.]  borzas  [mint  főnév]  (Szolnok- 
Doboka  m.  Horgaspatak  Nyr.  XJ.478)  [vö.  pehető]. 

pemete-fa      pemet,  pemete  1.  (Bodrogköz  Tsz.). 

PEMETEG  (Csík  m.  Tsz. ;  peneteg  Háromszék 
ni.  Kovászna  Butyka  Boldizsár)  pemet,  pemete  1. 
[vö.  peheteg], 

(PEMETÉL,  PEMETÉL]. 

ki-pemetel  (Baranya  m.  Tsz.  290b;  ki-pemetél 
Mezőtúr  Nyr.  X.336):  pemetével  kisöpör  (sütő- 
kemencét). 

PÉMHED:  dagad  (Székelyföld  Kiss  Mihály) 
[vö.  pomhad], 

mög-pömhed:  megdagad  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

PEMPETYÖL :  kavar,  dagaszt  (Orosháza  Nvr. 
1V.377). 

PEMPŐ  (pémpő):  1.  pép,  gyermekpép  (Vas 
m.  Horváth  József  1843,  Fejérpataky  László; 
Veszprém  m.  Horváth  József  1843;  Somogy  ni. 
Nyr.  X.476;  Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  111.35;  Tolna 
m.  Tsz.;  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.90; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.333).  Ennek  a  pempöjit 
sé  enném  még  [mondják  ronda  asszonyra]  (Veszp- 
rém m.  Nyr.  V.418).  A  borbély  meleg  pempőt 
rakott  a  kelevényre,  hogy  megérjen  (Fehér  m.  N 
XVII. 555);  2.  rosszul  sült,  szalonnás  kenyér 
(Pápa  vid.  Tsz.). 

PEMPÖL:  pancsol,  kotyvaszt  Sem  szeretem, 
hogy  az  ebédet  soká  pempöljem,  hanem  mielőbb 
elvégzem,  aztán  elvetem  a  gondját  (Arad  m.  Hódos 
Kollmann  Vilmos). 


III 


' 


112 


PEMPŐS:  pépes.  Sokat  kan 
fiúikba  (lein -r  m.   l'olgárdi  Nyr.   \ 

PEMPŐZ:  1.  pépet  eszik   (Vas,   Baranya   m. 
Kassai  J.  Szókönyv  I 
játazi  |  József). 

IKNCELEG:  botorkál.   Fél  óráig  pencclgr 
míg  végre  kitalált  (Tolna  m.  Paks 

PENCURÁK:    vmi  gombafaj  (Qiimor  m.  Tsz. 

PÉNDÁR:  szóllócaősz  (Moldva,   Klémo   Nyr. 

PÉNDÉLY  KV| ni. -II.  N\r. 

Ü6  Komárom  Hermán  O.   Hal.i-z;it    K.: 

I'eteliy,     i 

kéve  Kirárj   Pál;  ptwffil  KalotaszegNyT.  XVU. 

\.21  ;  Xi.  nyel 

taszeg  Nyr.   XVII  i  .szprein 

délyi  J.  Nepd.  és  mond.  [1.901  ;  péntsl  Bon 
m.  I  udrei  Ákos;  ;  I  m.  N\  r.  Ili. 

276;  Hont  in.  Teamag  Nyr    VIII.429;  / 
mogy  m.  Nyr.  II  176;    Király    Pál;    Sf- 

mocv    in.    <  tlrei    Ákos;    Marcal    mell. 

Zala    in.    Kis-Kanizsa    Kiralv    Pál;    Tolna 
m.  Gyönk  Nyr    \  ntö-hAlő  Sin  mell.  Her- 

mán 0.  Halászat  K. ;  péntöl  Tolna  m.  Fölső- 
Nyék  Ny  I ;  pén  työl  Szlavónia  Nyr.  XXffl, 
309:  .'szprém  Nyr.  VI.528;  Fehér  in.  Nyr. 
Fehér  m.  intői 
Soprony  m.  Répee  mell.  Nyr.  11.561 ; p6ndS-hél6 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 33">;  pOndoY'htíó 
Szeged  Hermán  0.  Halászat  K. ;  pöntöl  Baranya 
m.  Ormányság  N  ndel, 
pendély,  peiitő,  pintöl:  nói  (hosszú)  ing  (Soprony 
m.  Repce  mell.  N  egé- 
lyes  Nvr.  X.189;  Eger  Knekes  Imre;  Sajó  mell. 
Nyr.  XXIII.  32;  Tiszafüred  és  vid.  Kimnach 
Ödön). 

[Szólások].  Nagy  fót  van  a  pemhhjin  (a  leány- 
j:   földje   is    lessz    hozományul    (Borsod    m. 
Kthnographia  VII.166). 

pendel-háló  (Komárom  Hermán  0.   Halászat 
K  .  k-Hecse 

Nyr.  IX. 93;  pendő-hd!-  Komarom  Hermán  0. 
Halászat  K. ;  pmiöl  háló   Pest    m  idre, 

Tétény,  Ráckeve  Király  Pál ;  péntő-háló  Sió  mell. 
Hermán  0.  Halászat  k\;  pbndő-háló  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVII 1  ndöl-háló  Szeged  Her- 

mán  0.   Halászat    K      Benta 
pöndöly-háló  Csongrád  Nyr.  VII  háló 

Szeged  Henn  :  kerek  vetoh 

a  melynek  alsó  inán  ólomgolyók  vannak,  tartó 
kötele  pedig  a  belsejében  szétágazik,  hogy  ösaze 
lehessen  húzni;  a  halász  kanyarítással  dobja  be 
a  vízbe,  úgyhogy  as  alja  szoknya  módjára 
szétterül. 

pendöl-Bsofká :    hamupipőke    (Palócság   Nvr. 

XXIII.  71,. 

PENDELYES.    Péndélis   gyéréit:    kis   gyerek 


(Vas  m.  Kemenesalja,  Nemes-Magast  Nvr.  XIX. 

I 

|PÉNDÉLYEZŐ|,     PÖNDŐLÖZŐ:     pondi 
mró  haláaz  (Szeced   Henn  ialá- 

SIHt    > 

PÉNDÉR,  PÖNDŐR:    komi 
m.   Tapolca 

VI.8-1  ■    U.ini. 

|PÉNDÉRÉD-IK,  PÖNDÖRŐD-IK). 

(Szólások), 
várhely   m.   Ktlmniírapliia 

PÉNDÉRGET:kondorítgat,  pödörget  (.- 
fold   Kiss  Mihály). 

PENDERQŐ:     kondor    szál  m. 

M.Ny.    VL846;    Vadr.  .M2h). 

PENDERÍT,  PÖNDÖRÍT 
.    in.    Vadr.    492a;    binderitm    Szatmár 
Tsz.):  1.  benderüt:  sodor,  zodorít  (fonalat) 
romssék  m.  Vadr 
könnyedén  összecsinál  vmit  o 
Kalló   Nyr.    XII.429) 
hogy  nol  1 1 >uii;tiitit l  Horváth  Zsigmond). 

[Szólások],  Táncra  penderíti  (Rimaszombat  " 

XV.474). 

elé-penderit :  hirtelen  előállít,  előteremt  (P 
vid.  Tsi.  2! Ha). 

föl-penderít:  fölpödörít,  fólkunkorit  (bajuszt) 
(Pápa  vid..  Székelyföld  Tsz.). 

ki-penderit,  ki-pöndörit:  kilök,  kiiodit  (F 
Csallóköz  Nyr.  V1II.378;  Baranya  m.  Csúza 
XV III. 478).  Majd  IcipöndöríHek !  (Pápa  Nyr.  XVI. 
576). 

le-penderit:  gyorsan  leír  (Alföld  (?)  Nvr.  XIV. 
478;  Háromszék  m.  MNy.  VI.338;  Gyórffy  h 

meg-penderit :  megkondorgat   (betűt)   (Ali 
[?]  Nyr.  XIV.478;  Háromszék   m.  MNy.    VI 
Gyórffy  Iván). 

PENDERJEGES:     kondor 
összefouolódott  (fölfutó  nővén j  m. 

MN\.   V1.846)   Vadr.  Öl2a). 

PENDERKE:     knndor    szál    (Háromszék    m. 
MNy.  VI.:; lö;  Vadr.  512b;  öyőrffj 

PÉNDÉRKÉD-IK,  BÉNDÉRRÉD-IK ! 
kedik,    kakaskodik   (Székelyföl 
•lek ;  Háromszék  m.  Gyórffy    Iván 
ik). 


PÉNDÉRKÉDŐ.  S:<n 
bal    szembeszálló 
Mihályi  |v...  pfUtírkedő,  pi 

(PENDERÜL). 

össíe-pönderül:  összekondorul  (Hároms 
Gyórffy   h 


113 


PiMDI-PENÉaflte 


PBNÉ8ZKE-PENTEKES 


114 


(PÉNDI,  PÖNDIJ. 

pöndi-kós,  pöndi-két:  olyan  kés,  a  melynek 
a  csüutuyele  lehullott  (vaska,  vaskó;  csizma- 
takarításra,  földvájásra,  gyomlálásra  használjuk) 
ili.i  romszék  m.  Vadr.  522b;  Udvarhely  m.  Kiss 
Mihály). 

PENDIKÉS:  pendelykés  (pendelyes  kis  gye- 
(Székelyföld   Kiss   Mihály;   Háromszék  m. 

PENDREK :  medvecukor  (bárendreck)  (Érsek- 
II  Nyr.  V1II.47). 

PENDRI :  fürge,  ügyes  (Kunság,  Kisújszállás 
Nyr.  XX. 288). 

PENDÜL,  PÖNDÜL :  összeszedi  magát,  neki- 
telik (betegség  után)  (Alföld  Nyr.  XV.94;  Fél- 
egyháza Nyr.  XXVI.95;  Szeged  és  vid.  Nyr.  II. 
92;  Sümeghy  Pál  1841;  Heves  m.  Névtelen  1840; 
Szilágy  m.  Nyr.  IX.565)  (vö.  tendül]. 

fel-pöndül,   fől-pöndül:  cu  (Alföld   Nyr.  XV. 
Szeged  vid.  Nyr.  n.92).  Vatokas  vót,  de  féí- 
pendüt  a  jó  koszton  (Gömör  m.  Nyr.   XIV. 91 1. 

PENE:  pumi-kutya  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

PENEL:   pihen  (Nagy-Kőrös   Katona  János). 

PENÉSZ  (penyész  Abaúj,  Borsod  m.  Király- 
Pál  ;  Udvarhely  m.  Vadr. ;  pilisz  Vág  mell.  Tsz. ; 
pilisz  Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.84; 
püisznye  Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m.  Nyr. 
V.90;  püisznye  Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
IV.84;  pinész  Marosszék,  Aranyosszék  Kiss  Mi- 
hály ;  pinisz  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.335 ; 
pirisznye  Székelyföld  Márk  Imre;  Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  V.377;  XVI.575;  Király  Pál). 

penyéss-féreg :  aphis  brassicae  (Hegyalja  Kas- 
sai J.  Szókönyv  IV.86). 

PENÉSZÉD-DX     (peniszlöd-üc     Kis-Kún-Halas 
.  püisznyéd-ik,  püisznyedeil  Székely- 
föld Kiss   Mihály;  Háromszék  m.   Vadr.  513a; 
arhely  m.  Homoród  vid.  Vadr.    561 ;  pilisz- 
nyédem  8zékelyföld  Tsz.  296a;  pilísznyéd-ik  Er- 
dély Kassai    J.    Szókönyv   IV.86;  pilisznyéé'd-ik 
^elyföld  Kiss  Mihály;  pirészlenyéd-ik  Csík  m. 
XII.235;  pirisznyéd-ik  Székelyföld  Nyr.  IX. 
176;  Oyórffy   Iván,   Felméri   Lajos;  Háromszék 
m.   Vadr.;    m'égpirisznyéd'étt  Székelyföld    Márk 
Imre;   Háromszék  m.   Kovászna  Butyka  Boldi- 
zsár; pirisznyéed-ik  Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

PENÉSZES  (penyészes  Abaúj,  Borsod  m.  Király 
Pál;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IV.86;  penész- 
Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXII.  144:  Veszp- 
;  VTI.363;  penészlös  Baranya  m.  Ibafa 
Nyr.  XX.192;  peniszlös  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
6/.  304;  pilisznyes,  püisznyes  Komárom  Nyr. 
VII.282;  Vág  mell.  Tsz.  296a;  pilisznyes  Érsek- 
újvár Nyr.  V1I.41;  Háromszék  m.  Nyr.  V.90; 
pirisznyés  Komárom  m.  Kürth  Nyr.  XIX.188).  — 
Penyészes:  sápadt,  satnya,  csenevész.  Penyészes 
gyermek  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IV.86). 

SZIXHTIU  :  MAGTÁR  TAJSZÚTÁR  U 


i   Ojjan  penyészes  ez  a  gyerek,  mintha   beteg  véna. 

Ilyen  penyészes  gyerek   nem  igen  lesz   élő.    Egy 
I  eladó  lánya  volna,  de  az  is  csak  olyan  penyészes 

(Abauj  m.  Szikszó  Király  Pál). 

PENÉSZRE :  inalva  rotundifolia  (Zemplén  m. 
Deregnyó  Nyr.  XI1I.235). 


[PENÉSZL-IK]. 

mög-penésslik  :  megpenészesedik.  Ó  édes  kis 
jukam,  de  mégpeneszlötté  (így!]  (Heves  m.  Ken- 
gyel Nyr.  V.227). 

PENG  (pönög  Repce  mell.  Nyr.  XX.366;  So- 
mogy m.  Szóke-Dencs  Nyr.  IV.479;  Tolna  m. 
Ozora  Nyr.  V.382;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
236;  Duna-Pentele  Király  Pál). 

PENGE :  kis  kés  (Bars  m.  Léva  Czimmer- 
mann  János). 

PENGETYŰ,  PÖNGETYŰ:  sarkantyú-taréj 
(Alföld  Nyr.  XV.94;   Szeged   Csaplár  Benedek). 

PENGŐ  (pengő;  —  pengii  Vas  m.  őrség  Tsz. 
343a;  pingő  Szlavónia  Nyr.  XXIII.312;  pöngöl 
[forint]  Tolna  m.  Fölsó-Nyék  Nyr.  VI.323.  421): 
L  pengő,  pingő:  csengó  (Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
312).  Bé  van  a  ló  hajtva,  a  biró  udvarán  szóll 
a  pengő  rajta  (Háromszék  m.,  Erdóvidók  Vadr. 
163);  2.  pengő:  sarkantyú-taréj  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839;  Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek);  3.  pengő,  pengii,  pöngü:  sze- 
kértengely tövén  levó  lapos  vaskarika  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Vas  m.  Nyr. 
XVIII.  144;  Vas  m.  Órség  Tsz.  343a;  Nyr.  II. 
563  (itt  pönyü  hiba];  Gyór  Nyr.  X1I.96;  Heves 
m.  Csépa  Nyr.  11.380). 

pengő-karika :  szekértengely  tövén  levó  lapos 
i  vaskarika   (Tokaj   Nyr.   XIX.432;   Zemplén    m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.324;  Hol?  Tsz.). 

PENGŐS  (egy  pöngölös  bankó  Tolna  m.  Fölső- 
Nyék  Nyr.  VI.323). 

PENGYÓZ :  cicomáz.  Pengyózza  magát  (Kassa 
vid.  Nyr.  XVII.285)  (vö.  pintyóz]. 

PÉNITÉNCIA  (fenetencia  (tréf.  nép-etimoló- 
gia?] Fehér  m.  Szolgaegyháza  Markovics  Sán- 
dor). 

PÉNTEK   (péiitök   Székelyföld    Nyr.    IV.236; 
I  pintik,  pintek  Veszprém  m.  Csetény  Halász   Ig- 
j  nác;  Fölsó-Bácska  Nyr.  XII.216;  Hont  m.  Tes- 
mag  Nyr.  IX.336). 

[Szólások].    Sok  pintéket  ért  mán:  sok  szeren- 
I  esetlenség  érte  már  (Dunántúl  Nyr.  V.264). 

[PÉNTÉKEL]. 

meg-póntekel :  pénteki  napon  megcsap,  meg- 
botoz  (elitéltet)  (Vas  m.  Kemenesalja  Kreszne- 
rics  F.  Szótár  11.128). 

PÉNTEKES:  a  ki  pénteken  böjtölni  szokott 
(Székelyföld  Ferenczi  János  1832). 

8 


115 


PÉNTfiKI-PÉNZ 


NZBL— Pl 


116 


(PÉNTEKI),  PINTBKI:  pénteki  hetivásár. 
Majd  tladom  a  malacomat  a  pintekiben  (Karoag 
Széli  Farkas). 

PENTELŐDZKÖD-IK  [nyilván:  össze-p.} :  ösz- 
ssefogódzik  (Nógrád  m    i  Jl.»5). 

PÉNTYÖO  (Silavónia   I 
Kun-Halas  V  53;  Kecskon 

Pál;  pöntyög  Airóld  Nyr.  II  I 
ged  Ferenci i  János ;  Torontál  m.  BtaJáD  Kálmány 
L.  Szeged  népe  11  244):    nyelvel,  nyelveskrdik. 
felesel.    Ne  merj  nekem  péntyögni!  (Kecskemét 
Nyr.  XXV.  U)  (vö.  2.  pityeg]. 

mőg-pőntyőg:  elfeleselget.  Hogy  mögpöntyőg ! 
(Torontál  m.  Szajan  Kulmány   L.    Szeged  népe 

11.2,. 

vissá-póntyög:  vissiafelesel  (Szlavónia  Nyr. 
XXIII.362)  [vö.  vissza-pertyög], 

PÉNTYŐOŐ:   [tróf.]  banyakemence  (Kecske- 
ál). 

PÉNZ  [yntra  Vas  m.  Hegyhát  Nyr  1.467;  p& 

i  Nyr.  V .63;  pond*  Öátoralja-Ujhely  Nyr. 

XV  11.280;    Zemplén   m.    Deregnyó   Nyr.    XVII. 

Deés  Nyr.  XX.574;  Kolozsvár  Nyr  XXIV. 

pés  Vas  m.  Órség  Nyr.  IV.621 ;  Somogy 
m.  Kapoly  Nyr.  IV.36;  Somogy  m.  Mesztegnye 

1X282;  Veszprém  m.  Nyr.  IV.  177;  V.i 
Tolna  m.  Xvr.  IV.516:  Kis-Kun-Halas  Nyr.  XV. 
64;  Hódmezővásárhely  Nyr.  V.417;  VI.  178; 
8zeged  és  vid.  Nyr.  111.477;  IV.178;  Gyöngyös 
Nyr.  111.332;  Nógrád  m.  Szécsény  Nyr.  IV.277; 
Háromszék  m.  Nyr.  IV.516;  pez  Palócság  Nyr. 
XX  1.509;  piz  Losonc  vid.  Nyr.  XXIH.38;  pézz 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  VII.525;  pindz 
Kolozs  m.  Szucsák  Xvr.  XVI.328;  piz  Szolnok 
Xagy-Szalonta  Nyr.  X1I.376:  Oros- 
háza Nyr.  m.557;  p(z  Repce  vi.l.  Nvr.  XX. 370; 
Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  11.558;  V.522;Gyór 
m.  8sigetkiz,  Kis-Bajcs  Nyr.  VI. 190;  Esztergom 
Csallóköz,  Arak  N\r.  X.883;  Nóg- 
rád ni.  Nvr.  VI.  135.   470;   Nógrád   m.   Tolmács 

XV.329;  Gyöngyös  Nyr.  III.227;  Püspük- 
Ladánv  Nvr.  VI.  174;  Mezőtúr  Nyr.  VI  11.360; 
Cegléd  Nvr.  IL617;  Békés-Gyula  Nvr.  1X.188; 
Szentes  Nyr.  V.46;  VI.381 ;  Bács  m.  Bajmok  Nyr. 
V1II.2R0;  Hajdú  n  í  Nvr.  n.478;  111.319; 

IV.186;  Debrecen  Nyr.  III  424;  V.266.  518;  VI. 
328;  VII.522;  IX.164;  Szinnyei  József;  Bihar 
m.  Ssékelyh-.  .  VI.45.  80;  Bihar  m. 

Pocsaj  Nyr.  VI. 420;  Szabolcs  m.  Besenyőd 
XII. 143:  Szatmár  m.  Nagybánya  Nvr"  X.329; 
Szilágy  m.  Tasnád  Nyr  VI  281).  —  Péz,  p(z: 
krajcár  (Sseged  vid.  Nyr.  III.477;  Debrecen  Nyr. 
III. 424;  Szinnyei  József;  Szabolcs  m.  Besenyőd 
Nyr.   XI  1.143). 

(Közmondások].   Pénztől  pattanik  a  puska 
mindenre  pénz  kell  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

péz-bór:  bér  (Arad  m.  Majláthfalva  Nvr.  VIII. 

póz-nyeló  ip.-ngel'ó):  [gány.]  adóbehajtó  (Pa- 
lócság Nyr.  XXI.509;  Márton  Imre). 


póns-tömleo,     pónz-tömleo :     carrép -persely 

illitromszék  m    U  Kiss  Miha 

pése-vesstss:  pénzét  vesztő.  Ha  ki  nem  M 
a  dogot,  a*  a  két  ember  pétevesztes  lett  i-óna  (Pest 
in    humsüd  Nyr.  IX.230).   Elátt  a   két  ember  a 
M,  hogy  pézevesztes  lesz  (Pest  m. 
Dömsöd  Király  Pál). 

[BÉNtífcL). 

mög-pónsöl :  megveszteget.  Könnyű  n 
méppétizélte  az  urakat  (Gödkt  m.  N 

PÉNZES  (pínzés,  pézös):  1.  fizetett  munkás, 
napszámos.  Mindent  pénzessel  tétet  (t.  i.  nem  a 
bán  cseléddel]  (Zala  m.  Lttenee-Istvánd  Nyr. 
XVL98);  2.  thymallui  vexülif< 

Egyházas-Oláhfalu    Hermán    O.    Halászat    I 

iohárka   (Somogy   m.    Nvr    II 
XIV. 479;  Király  Pál;  Somogy   m.   Szőke  Dencs 

Nyr.  111.231). 

PÉNZESKE:  vörös  és  sárga  boglárka,  m 
bos-virág  (Bars  m.  Kassai  J.  Szókon) v    IV.88). 

PÉNZÉZ:  1.  pénzel,  pénzt  szerez   (Kalotas: 
Zsobok  Melich  János);   2.  pénzbe  játszik. 
pénzezem  többet,  hogy  annyit  vesszek  (l'd  varhely 
m.  Nyr.  XXV.174). 

meg-póniea:  1.  megfizet  [?]  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  IX.531);  2.  megbírságol.  A  primár  még- 
pénzézi  a  zenibért  (Moldvai  csáng.  Nyr.  III. '■*>). 

[Szólások].    Jól   Mifpénzétie   magát:  jnl    mi 
szedte  magát,  meggazdagodott  (Székel vfnld  Kiss 
Mihály). 

PÉNZHETNÉK:  [tréf.]  pétit  kíván,  pénzre 
vágyódik.  I'énzhetnékje  van:  <v  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek).  Sagyon  pénzhetnékje  van  (Dunán- 
túl Nvr.  XVIII.91). 

PENZIÓ:  [nép-etimológia]  benzin  (Palócság 
Nyr.  XIV.90). 

[PÉNZKE],  PÍZKE:  pénzecske  (Vác  Sím 
Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.546). 

PÉNZŐ:  kézelő  (Baranya  m.  Tsz.)  [vö.  lénző]. 

[PÉNZTELENÍT). 

még-pónztelenit:  pénzétói    megfoszt,   pél 
elfogyasztja.  .1   tok  <Unom-dánom  mégpénztelenüi 
az  embert  (Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

PÉNZSI:  beszédes,  szájas.  Pfnzsi  vo%  mind 
eggy  fejérnép  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXI 11 

PÉNYE :  1.  tespedező,  henye,  renyhe  (Heves 
m.  Névtelen   1840);   12  eztetett,   kényes, 

nyafogó  (Heves  m.  Tiszafüred  és  vid.  Kimnach 
Ödön;  Borsod  m.  Sáta  vid.  Bartha  Józs 

PENTHED,  PEMHED,  PENYVED  (:• 
hrl  1.1  Tsz.  290b;   elpenyhed   ZsIh   m. 

Simonvi  Zsigmond;  penyredni   Hároni- 
m.  MNy.  VI.357). 


117 


PENYHEDB8-PER 


PÉRA-PERDOC 


118 


el-peny hed :  eltikkad.  Ojan  meleg  van,  §§émtm 
éfmiked  aj  ember  (Zala  m.  Szepesd  Simonyi 
Zsigmond). 

meg-pemhed:  megposhad  (Székelyföld  Tsz. 
290b). 

ssét-penyhed :  szétmállik  (Szolnok-Doboka  m. 
Almási  S.). 

|PEN  YHEDÉS],  PEMHEDÉs :  poshadás  (Szé- 
kelyföld Tsz.:  Kiss  Mihály). 

[BENYHEDÉZ],  PEMHEDÉZ :  heverve  lopja 
a  napot  (Csik  m.  MNy.  VI  .ár.). 

PENYVEDSÉG :  penész  (folyadékon)  (Három- 
szék m.  MNy.  V1.845;  Győrffy  Iván). 

PENYVETEG:penÓ8zee(Háromszékm.  Győrffy 

PEN YVETT :  hosszú  állásban  megromlott,  el- 
ázott (étel)  Gömör  m.  Tsz.;  Nyr.  XXIII.45). 

PÉP  (pepp  Palócaág  Nyr.  XXI.217;  XXII.78): 
sár.  Csin<ijunk  pépet  (mondják  az  ucca  porában 
játszó  gyerekek]  (Pest  m.  Kocsér  Nyr.  XXIV. 
335). 

1.  PÉPE:   hig  sár   (Székelyföld  Nyr.  V.434  ; 
. -Kükülló  m.  Halmágy  Nyr.  IX.427;  Rozson- 
dai  József). 

|2.  PÉPE]. 

[Szólások].  Xé~  pépe:  ne  beszélj,  ne  lármázz 
(8zeged  vid.  Nyr.  0.368;  VII.473)  [vö.  pepeg]. 

PEPECS:  rest,  tunya,  alamuszi  (Szolnok-Do- 
boka m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XII.4J 

PEPECSEL  (pepecöl  Udvarhely  m.  Nyr.  VIII. 
pepöcsöl  Udvarhely  m.  Vadr.). 

PEPECSELŐD-IK:  pepecselget  (Balaton  mell. 
Tsz.). 

PEPEG:  fecseg  (Orosháza  Nyr.  IV.377)  [vö. 
2.  pépe]. 

[PEPENYE]. 

pepenye-fa:  viburnum  lantana  (Baranya  m. 
Szebeny  Kassai  J.  Szókönyv  IV.91). 

PEPÉS:  tapasz  (Dunántúl  Nyr.  V.228). 

PÉPES  {pépes  [?]  Háromszék  m.  Nyr.  XVII. 
381):  kásás  (gyümölcs,  pl.  körte)  (Székelyföld 
Tsz.  291  ab. ;  Kiss  Mihály). 

[PÉPÉSÉD-IK]. 

meg-pópésédik :  megkásásodik  (gyümölcs,  pl. 
körte)  (Székelyföld  Tsz.  291b;  Háromszék,  Csik 
m.  Kiss  Mihály). 

[PÉB]. 

pór- hal :  thymallus  vexillifer  (Szilágy  m.,  Szé- 
kelyföld Hermán  O.  Halászat  K.;  Székelyföld 
Kriza). 


1.  PÉBA  ipirá):  burgonya  (Baranya  m.  Tsz. 
66b;  8zlavónia  Nyr.  V.12;  XXIII,; 

2.  PÉBA:  1.  nőstény  állat  (kül.  kanca,  tehén) 
külső  nemi  része  (vulva)  (Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.;  Kresznerics  F.  Szótár  11.130;  Zala  m.  Gö- 
csej Vass  József  1841 ;  Veszprém  m.  Szentkirály- 
Szabadja  Zolnai  Gyula;  Pápa  vid.  Tsz.;  Somogy 
m.  Nyr.  X.476;  Pécs  Kassai  J.  8zókönyv  1V.94); 
2.  valag,  segg  (Palócság  Bartha  József). 

PEBC  (pöre  Tolna  m.  Fölsó-Nyék  Nyr.  VI. 
323;  Udvarhely  m.  Vadr.  92). 

PEBCE:  v miféle  labdajáték  (Szatmár  m.  Lauka 
Gusztáv  1842). 

PÉBCÉG :  1.  serceg.  Perceg  a  mécs  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  IV.99);  2.  pattogzik  (Caík- 
Szentgyörgy  Nyr.  X.331). 

PÉBCEN:  freccsen  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.565). 

(meg-percen;. 

[Szólások].  A  mint  a  hajnal  megpercent :  a  mint 
hajnalodni  kezdett  (Hajdú-Szoboszló  Nyr.  XIV. 
421). 

PÉBCENET,  PEBCENET  (Orosháza  Nyr.  V. 
328;  Zilah  Kerekes  Ernő;  percent  Kisújszállás 
Nyr.  X.326):  perc. 

[Szólások].  Percent:  l.  azonnal  (pl.  megyek) 
(Győr  m.  Pázmánd  Bódiss  Jusztin;  Erdőháza 
[?  Zala  m.  Erdóhát]  Nyr.  XI.285);  2.  [feleletül:] 
igen  (Komárom  m.  Tárkány  Bódiss  Jusztin). 

1.  PEBCENT:  serkent  (Erdóháza  [?  Zala  m. 
Erdóhát]  Nyr.  XI.2S5). 

2.  PEBCENT :  fingik  (Esztergom  m.  Benedek 
János). 

el-percent.  Magát  elpercenti:  elfingja  magát 
(Veszprém  Nyr.  VI.89). 

PEBCES:  hetyke,  kevély  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.). 

PEBCULAT:  hamuszemétben  rejlő  gyönge 
parázs,  szalma  szene.  Nincs  a  kamu  között  egy 
perculat  se  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

PEBCSELŐD-IK:  párzik  (juh)  (Szolnok-Do- 
boka m.  Domokos  Nyr.  IX.427). 

PEBDÁCSIL:  felesel  (Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
362). 

Yiszá-p3rdác8il :  visszafelesel  (Szlavónia  Nyr. 
XXII1.3t)2). 

PEBDÍTŐ:  orsó  karikája  (Hol?  Tsz.). 

PEBDITUS:  elfajult,  elvetemedett  [rendesen 
e  nem  annyira  gyalázó,  mint  inkább  trófálódzó 
megszólításban:]  Te  perditus  kurva:  te  hamis! 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

PEBDOC:  büdös  dohány  (Baranya  m.  Tas.). 


119 


PERE8ZTEG     l'f  ! 


LM 


PERDOL:  fele  íj   m.  Beret  Nyr.  IV. 

330). 

IFtRDÜI.]. 

lö-perdü :  lepattog,  lepattan  (Mátra  vid.  X\  r. 
XX  11.288). 

1 .  PERE:  szókfú  virág  (Baranya  ni.  Csúza  Nyr. 

XV11I.M5). 

pere-fű:  8iékfú,8íékifü  (ehamomllla)  (Baranya 
m.  Kassai  J.  Saók.myv  Ulti;  QL8W;  IV.96). 

2.  PERE:  1.  apró  cserépdarab  (kapózáshoz, 
kap<  z  való);  2.  apró  cserépdarabokkal 
való  kapósás,  kapós-játék.  Játszunk  perét!  (Al- 
föld Nyr.  V.'.» 

PEREC:  1.  otthon  sült  apró  fonott  kalács 
(Göcsej,  NagN  N>r.  Vni.488);   2.  ruha- 

tekercs,  a  melyet  a  fejre  tesznek,  midón  terhet 
visznek  rajta  (Hol?  Tsz.). 

PERECÉL,  PERECÖL:  lassan  ballag  (Oros- 
háza Nyr.  IV. 377). 

PERECKÓ:  fókötó  (Közép-Baranya  Nyr.  III. 

[PEREG]. 

pereg-pattog :  szétpereg  (kukoricamorzsolás- 
nál,  babfejtésnél,  gabona-cséplésnél  a  szem) 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.334). 

IPEREK,  PER]. 

perek-mester,  per-mester:  1.  perek-mester: 
hegybíró,  hegygazda  (bergmeister)  (Nyitra-Ge- 
rencsér  Nyr.    XVI II.  r-mester:   bánya- 

tiszt, bánya-fölügyeló   (Szatmár  m.   Nagybánya 
KB;  Nagybánya  és  Fölsó-Bánya 
Schönherr  Gyula). 

PEREMÉR :  í ülemülefü  (calendula  offieinalis) 
(Hol?  Kassai  J.  Szókönyv  V.209). 

PEREMÓCS:  m  (Békés  m.  Budapesti  Hirlap 
1895.  71.  sz.) 

PERENGA :  teherhordó  rúd,  a  melynek  két 
végét  eggy-eggy  ember  fogja  (Moldva,  Klézse 
Nyr.  VI.: 

PÉRÉNGAT:  fonáskor  a  fonalat  fölötte  vé- 
konyan fonja  és  túlságosan  megsodorja  (Csík 
m.  Nyr.  XI  1.235). 

PERENGÉL:  hentereg,  fetreng.  Ugyan  hol 
perengéltél  te,  hogy  ojjan  maszatos  a  ruhád? 
(Pápa  vid.  Király  Pál). 

PEREPOTAL  { perepotányi) :  civódik  (Félegy- 
háza Nyr.  V.130). 

PEREPUTTY:  cók-mók  (Soprony  m.  Horpács 
Nyr.    IV  Hl;    Csapodi    István;    Alsó-Fehér    m. 
Lázár  István).  Pereputtyostu :  mindenestül  (Tata 
Nyr.  V.474). 

PERESZLEN  (pereszlen, pör őszien;  —pereclen 
Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XII 


B$rmMÍmy  BiekelyfBld  Nyr.  VIII. 461  t«(?| 

Szeged  Csaplár  Menedék):  l   orsó  karikája  (Sze- 
ged Csaplár   Benedek;  Biékelyföld  Nyr.  vili 
461;  Csík  r.  Xn.285);  2.  a  kötélverő  gé- 

pébe  illesztett  vastag  dróthorog,  a  melyre  a 
kenderszálat  akasztják  s  a  mely  gyors  forgásá- 
val a  kötélszálat  sodorja  (Maros 
8.  a  gerendás  borsajtónak  orsóján  legalul  füj 
négyszögű  alkotmány,  a  melyre  a  köveket  r 

ilyosabb  k'gyen,  h  a  mely  az  orsóval 
eggyütt  forog,  emelkedik  v.  száll  ni. 

Nagyban\a  Ny  r.  XTV.525;  Katona  Lajos);  4.  u> 

fttrg(  (Siolnok-Doboka  N'agyfalu 

(Szólások].  Ireg-forog,  mint  a  peretdex 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 508).  Ugy  forog,  n 

részien  (Háromszék  ni.  Vadr.  86 
a  nyelve,  mint  a  pereszlen.    Úgy  megy   a  d< 
mint  a  pereszlen  (Marosszék  Király  Pál).  \A: 
dög]  ugy  kipattant  a  királynéból,  mint  a  pere-. 
(Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  IIL861). 

PERESZTEG :  terméketlen  márgás  talaj  (Zala 
in.  Balaton  nett.  Fleisehmann  Jenó;  Zala  in. 
Tapolca  Nyr.  X.475). 

PEREZ:  apró  cserépdarabokkal  L9.  pere]  ka- 
póz,  kapóst  játszik  (Alföld  Nyr.  X\ 

PERÉZS  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
184.  268;  IV.93;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.  XI.334;  peres  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
X1V.525):  kukac,  féreg,  nyű  (Hegyalja  Kassai 
.1  Szókünyv  11.184.  268;  rv.93).  Sürög'forog  mint 
a  peres  (v.  mint  a  sajtkukac)  (Szatmár  ni.  Nagy- 
bánya  Nyr.  XIV.525).  Ha!  a  sok  perézs  |kul 
módra  nyüzsgő  sok  gyerek  v.  sok  ember?)  I 
lárma:'.  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyír.  XI. 
334). 

PERGÁL  (Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVII.476;  pergal 
Tiszafüred  és  vid.  Kimnach  Ödön):  pörköl,  pirit. 

PERGE:   kukac,    féreg,   nyű   (kül.   szalonna- 
nvú)    (Székelyföld    Tsz.;    Háromszék    in.    Tsz.; 
MNy.  VI. 845;"  Gyórffy  Iván;  Háromszék  in 
vászna  Butyka  Boldizsár)  [vö.  2.  pérje]. 

PÉRGÉC,  PÉRGÉC:  disznónak  (v.  marhának) 
az  a  vékony  hurkája,  a  melybe  a  kolbászt  töl- 
tik, vagy  pedig  meg  nem  vakarva  és  üresen 
hagyva  kására  forgatják  (kásába  mártják),  az- 
után a  kásás  oldalát  fakanál-nyélen  befelé  for- 
dítják és  így  megfőzik  (néha  káposztalébe  fóziki 
v.  szénen  megsütik  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
345;  Gyórffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon,  Bita 
Erdélyi  Lajos). 

PERGEL  (pergel):  pörköl,  pirit  (Csongrád  m. 
Ploetz  1839;  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Gyórffy 
Ivan;  Zemplén  m  Szurnyeg  Nyr.  XVII.469; 
Szolnok-Doboka  m  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.382; 
Alsó-Fehér  m.  Lázár  István). 

bé-pergel  i  |tréf.]  befut,  bead  (vkinek).  Nekem 
annyéra  bépérgéltek  (pl.  leszidtak,  lefóztek  v 
szedtek],  hogy  mostanság   megérem  vclle.   Bépér- 


121 


PKB6ELKSNM     I 


PERGÓS-PERJÉSED-IK 


122 


géítek  vaj  huszonötig  a  fenekibe,  hogy  ugyan  füs- 
Székelyföld  Kiss  Mihály). 

le-pergel:  1.  lepirongat,  leszid;  2.  lefőz,  meg- 
ver (játékban)  (Háromszék  m.  M.Ny.  V  1.338; 
Gyórffy  Iván). 

rá-pergel:   rápirit  (vkire)  (Túrkeve  Nyr.  IX. 

PERGELÉSNYI.  Pergelésnyi  szalonna:   sütet 
szalonna  (azaz  annyi,   a  mennyit   eggy    ember 
számára   eggyszerre    megsütnek)   (Szatmár   m. 
salma  Nyr.  XX. 191). 


[pőrgó-rokka]. 

pörgórokás 
XXIII  :í»>1). 


esztergályos    (Szlavónia    Nyr. 


pérgéc  (Székelyföld    Kiss  Mi- 


PERGELŐ 

hály). 

PERGELÓÜ-IK:    rakáson    forog    (íváskor    a 
tprony  m.  Saród  Hermán  0.  Halászat 

PEBGELT:  1.  pörkölt,  pirított.  Pergelt  hús, 
tészta,  gombóda  (Zemplén  in.  Szürnyeg  Nyr. 
XVÜ.469);  2        pergelt-leves  (Tokaj  Nyr.  XXIV. 

pergelt-leves:  rántott  leves  (Tisza-Dob  Nyr. 
XX.432:  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XVII.469). 

PERGÉS:  kukacos,  férges,  nyüves.  Pergés 
szalonna  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Bol- 
dizsár). 

[PERGETETT],  PÖRGETETT:  kócból  rög- 
tönzött (madzag)  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.373). 

PÉRGETYŰ,  PÖRGETYÚ  (pérbete  Zala  m. 
ígó-örs  Balassa  József;  pérgeté  Zala  m. 
Szepezd  Nyr.  XVII.237;  pérgettyü  Hajdú  m.  Föl- 
des Nyr.  VII.235;  pörgete  Balaton  mell.  Nyr.  II. 
93;  Baranya  m.  Patacs  vid.  Csaplár  Benedek; 
pörgető  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XV1II.335) : 
L  pérbete,  pörgete,  pörgető:  kereplő  (Balaton  mell. 
11.93;  Zala  m.  Kővágó-Örs  Balassa  József; 
Baranya  m.  Patacs  vid.  Csaplár  Benedek;  Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.335);  2.  pörgettyű: 
kis  kolomp,  melyet  a  fenékhorog  karójára  köt- 
nek 8  a  mely  megszólal,  mihelyt  vmelyik  ho- 
rogra hal  kerül  (Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 

PERGŐ,  PÖRGŐ :  1.  orsó  (Somogy  m.  Király 
Pál);  2.  rokka  (Somogy  m.  Nyr.  11.377;  Baranya 
m.  Ormányság  Tsz.;  Nyr.  1.424;  Baranya 
Lórin.  Nyr  XVII.380);  3.  állat  nyakába  való 
kissebbszerú  kolomp,  csengó  (Nagy-Kunság  Nyr. 
XVL482;  Mezótúr  Nyr.  IX.479;  Mátra  vid.  Nyr. 
XXIV. 478;  Tisza-Örs  Csaplár  Benedek;  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.326;  Nagy-Károly  Nvr. 
VII.230;  Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  VI.82;  Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  X.524;  Szilágy  m.  Kóváry 
László  1842;  Háromszék  m.  Vadr.  493b;  Csík 
m.  Kilyénfalva  Nyr.  IX.525). 

(Szólások].  Válogat,  mint  a  juhász  a  pergőbe 
(8satmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.:5i>0).  Válogat, 
mini  a  cigány  a  pergőbe  (Nagy-Károly  Nyr.  VII. 
230).  Válogat,  mint  a  kondás  a  pergőbe  (Zemp- 
lén  m.  Tállya  Nyr.  VI.82).  Válogat,  mint  a  kon- 
dás a  pergőben  (Zemplén  m.  Ssürnyeg  Nyr.  X.524). 


PÉRGÓS,  PÖRGŐS:  esztergályos  (Göcsej 
MNy.  V.150;  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókön w 
IV .93;  Baranya  m.  Ormányság  Tsz.  292b;  Szla- 
vónia Nyr.  V.TJ). 

1 .  PÉRGYÓ  (pergyó,  pergyó,pérgyu,  pergyuő  Gö- 
csej Tsz.;  MXv.  11.415;  V.377;  Nyr.  V.35;  Zala 
m.  Hetes  Nyr.  11.373;  Somogy  m.  Nyr.  XVII. 
171;  pertyó  Vas  m.  Őrség  Tsz.;  MNy.  V.150): 
szabad  ée,  szabad  levegő.  Kiáltott  a  pergyóra 
(Göcsej  Tsz.).  Há  menün  kje  ?  —  Kü  a  pérgyura, 
mét  id  ben  naon  meleg  van  (Zala  m.  Hetes  M 
11.373).  Kiáll nnál-é  igy  (eggy  ingben]  a  pérgy 
-zlek  a  pergyóra  (Somogy  m.  Nyr.  XVII. 171). 

'1.  PÉRGYÓ.  Pérgyón:  lazán,  pongyolán  (öl- 
tözött) (Göcsej  Tsz.;  Bódiss  Jusztin;  Keszthely 
vid.  Bódiss  Jusztin). 

PÉRGYÓKÁS.  Pérgyőkásan:  <x>  (Göcsej  és 
Keszthely  vid.  Bódiss  Jusztin). 

PÉRGYÜKA  (pargyóka  Göcsej  Tsz. ;  pergyóka 
Göcsej  Király  Pál;  pergyuőka  Göcsej  MNy.  II. 
415;  pérgyuka,  pergyuka  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII. 
330;  Zala  m.  Szentgyörgy  völgye  Nyr.  11.280; 
Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.228;  XJV.424; 
Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XII1.332;  Zala 
m.  Hetes  Nyr.  XIX.  143;  pirjuka  Vas  m.  Mogyo- 
rósd  vid.  Nyr.  XXII. 144;  pernyuka  Vas  m.  őrség 
.  V.78;  pertyuka  Vas  m.  Őrség  Tsz.  293b; 
Göcsej  MNy.  V.150):  lepke  (vö.  gyuk\. 

1.  PÉRJE  (pereje  Székelyföld  Tsz.;  perelye 
Háromszék  m.  Nyr.  IX.425;  pérje  Székelyföld 
Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XV. 
336;  perje  Székelyföld  Tsz.;  Erdészeti  Lapok 
XXII. C>71;  Háromszék  m.  Tsz.):  csűrnek,  ólnak, 
istállónak  gömbölyű  v.  hasogatott  fákból  való 
fölső  padlata,  padlása. 

2.  PÉRJE  (perje,  pérje  Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek; Tokaj  Nyr.  XXIV.192;  Székelyföld  Tsz.; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.345;  Csík  m.  Nyr.  XII. 
235;  Csík-Várdótfalva  Péter  János;  pörgye  Pápa 
Nyr.  XVI.576;  Veszprém  vid.  Nyr.  X1X.575; 
pörje  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Alföld  Nvr. 
IV.379;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.277): 
szántóföldeken,  ugarokon  dúsan  szertegyökerező 
vékonyszálú  fú  (poa-  v.  phleum-féle,  rispen  v. 
viehgras). 

perje-fü:  x  (Háromszék  m.  Tsz.). 

3.  PÉRJE:  kukac,  féreg,  nyű  (kül.  szalonna- 
nyú)  (Csík  m.  Nyr.  XII.235;  Csik-Várdótfalva 
Péter  János)  [vö.  perge], 

[PERJÉSÉD-IK]. 

el-perjésedik :  perje-fúvel  (vö.  2.  pérje]  be- 
lepódik.  Elperjésedett  a  földje  (Háromszék  m. 
Nyr.  IX.425). 


(« 


PHRJÉ8Z-P! 


Itt 


PEBJÉ8Z:  peije-fútól  |vö.  2.  péfje]  tisstít 
(ssántás  alá  való  fűidet)  (Csallóköi,  Siek.UiuM 
Csaplár  Benedek;  Háromssék  m.  MNy.  VI.846; 
Gyórffy  Iván). 

PERJINT:  vet  A  lúnak  Hon   egy  kis 

sxindt  (Siolnok- Doboka   in.   Domokos  Nyr.   IX. 

PEBKÁL  {párgál  Torontál   m.  Német-Elemér 

má||  l*a\o*\  pergát  Ssékelyföld  nlai 

NGy.  III.157;  Kiss  Mihály;  Udv:irli.-l\  m.  1  ehór- 

icll.  Vadr.    127;   vérkát  Háromssék   dl 

PERKÓ:  perec  (Rimasiorabat  vid.  Nyr.  X.89). 

PERLEKEDÉS  ipfirlenkedés  Göcsej,  Nagy- 
Lennel  Nyr,  X\  :.7f»  (ve  bi>Uenkéd-ik\. 

PERLET.  Forrasztó  perlet:  schlagloth-balken 
(eaüstmúves  mestereié)  (Hul  ?  Nyr.  W.48). 

PÉRME  (permé):  permeteg,  permetező  esó 
(8iékvlvfóld  Andrássy  Antal  184.3;  Háromszék 
m.  MNy    VI  868;  Vad*.;  Gyórffy  Iván; 

Háromszék  m.  Maksu  Király  Pál). 

perme-essó :  >  (Háromszék  m.  Uzon,  Dalnok 
Erdélyi  Lajos,  Márton  Imre;  Csík-Rákos  Dobos 
András). 

1 .  PERMED :  permetezik,  csepereg  (Székely- 
föld Andrássy  Antal  1843). 

PERMED,  PERJED  :  éled,  gerjed,  mozogni 

kezd.  Férmed  a  tüz.   Fenned  a  (túshftl  tett]  tej: 

forrni  kezd  (Székelyföld  Győrffy  Iván).  Nem  jó 

i  hús,  mert  perjed  [t.  i.  megnyüvesedett] 

ld  [?|  Nyr.  XV.94;  vö.  perjed  Háromszék 
m.  M 

PÉRMEDÉZ     (Székelyföld     Andrássy     Antal 
1843;  pernyedez-ik  Bereg  m.  Fornos   Nyr.   XX. 
:  pörjedöz-ik  Torontál    m.    Bsajáo    Kálmány 
L.  Szeged  népe  B.196;  pfi'Mffiw  Csallóköz  Nyr. 
1.331):  permetezik  eg.  Femyedezik  az  eső 

(Bereg  m.  Fornos  Nyr.  XX. 476).  Esik  esó,  pörje- 
dözik  (Toron tál  m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged 
népe  11.195). 

PERMEG:   permen  zik   (hódara)  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.346;  Vadr.  512b;  Gyórffy  Iván i 
permeg,  gyerekek?  —  Hát  a  dara  esik  (Alföld  [?) 
<4). 

[PÉRMESZ). 

permess-tűs:   eleven  kodó  tíiz,  melyet  a  me- 
lón   elalvóban  hagytak   (Háromszék    m.    MNy. 
t»;  Gyórffy  Iván). 

PERMESZT  (perjeszt  Gömör  ni.  Tsz  ;  permeszt, 
perneszt    Háromszék    m.   MNy.    VI  idr. ; 

Gyórffy  Iván;  bepemyeszt,  bepérnyeszt  Balaton 
mell.,  Pápa  vid.  Tsz.;  Tolna,  Abauj  in.  Király 
Pál;  pörjeszt  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVIII.192: 
pörnyeszt  Vas  m.  Kemenesalja,  Pápa  vid.  Tsz.) ; 
gerjesst,  cyujt  (tüzet);  hirtelen  fölforral  (tejet, 
viset). 


be-pérnyemt  {It+pentyeszt):  begyújt,  bef ót  | 
UUoa    mell..    Pápa    vid.    Tss. ;   Tolna,  Abaúj  in. 
>  Pál). 

PERMET  |  permetet;,  permetező  eső 

(8iék«-ivf"id  Andrássy  Antal  i  (Ty  Iván; 

Háromssék  m.  M 

PERMÉT?:  Is):    v   (Síékelyföld   Tss.; 

Háromsiók  m.  MNy.  VT.846;  Vadr.  512b). 

PERMÉZ-IK:  permetesik,   csepereg  (ai  esó) 
omsiékm.  MNy.  VL845;  Vadr. 512b;  (iyórffy 
Iván). 

PERMÓNYIK,    PERPLÓNYIK:     kistermetű 
ember  (Rozsnyó  Nyr.   VIII 

PÉRMÓZ[-IK?]:  keresztezett  kézzel  eggy 
körül  forog  [kii  leányok  játéka]  (Bihar - 
fid.  Nyr.  IV.! 

PÉRNAHÁJTÉR  (Fehér  m.  Nyr  >na- 

hqjier  Háromssék   m.  Kovászn.-i   !  okU- 

zsár):  semmirekellő,  gaz  kópé  |  ••nháuter). 

PÉRNE :  menyasszonyi  hozomány  (Csík-Mada- 
ras Nyr.  XX. HÍ)  [vö.  parafemum}. 

1.  PERNYE,  PÖRNYE  (/  ie  Gö- 
mör in.  Nyr.  XVUJ.4Ö4;   Rimaszombal 

229;  pé'rje  Fehér  in.  Lovasberény  Nyr.  XVI 
Csallóköz  Csaplár   Benedek;   Ssékelyfóld 
Mihály;   pornya   Dráva   mell.?    Nyr.    XVII. 
pörjt  Csallóköz  Csaplár  Benedek):  elé^> 
mának,  szénának,  nádnak  pehelyforma  könn 
szállingózó  hamva  (Zala  m.  Hetós  Nyr.    II 
Balaton  mell.,  Pápa  vid.,  Tolna  m.  Ts/ 
m.    Nyr,    X.188;    Fehér    m.    Lovasben 
XVI.334;  Dráva  mell.?  Nyr.  XVH.238;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr  XV.884;  Szeged  Nyr.  VIL286 ;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;   Palócság  Nyr.  XXI 
XXII.78;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.454;  Rimaszom- 
bat   Nyr.    V.229;    Borsod    m.    Nyr.    XVIII 
Tüzes  pirje.  Elégett  <s  kialutt  fekete  pérje   (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály)  (vü.  ptlla\. 

pörnye-bíró:  a  tűzbiztonságra  s  a  hozza 
tozó  dolgokra  ügyelő  elöljáró  (régebben)  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XVII.91). 

2.  PERNYE,  PERJE:  1.  pernye:  száraz  ág- 
hulladék  (Szatmár  ni.  Xai 
Szolnok-Doboka  in.    Nyr.    XVII.382;    XXV.:. 

2.  perje,  pernye:  száras  takarmány-hulladék,  tő- 
rek  (Nógrád  m.  I.itko  Nyr.  IV. 226). 

(PERNYÉD,  PÖRNYED]. 

el-pörnyed:  elhamvad  (Zala  m.  Volák  Lajos). 

PERNYÉKEL :  permetesik,  csepereg  (as  esó) 

(Deésakn  'S2). 

PERPÉNCE  i}>érpencc,  perpeno)  •  L  a  mot 
eggyik  vége  (a  másik  as  ágas)  (Sze. 
1.281;  Kiss  Mihály);  2.  ssitafa,  szemrázó   fs  (a 
malomban:  as  a  kis  pálca,  mely  a  forgóké  lyu- 
a  a  gabonát  a  garat  alatt  függd 
kis  medencébe  rázsa)  (Síékelyföld   Tss.);  8.  a 


m 


PBRREGTET-PERTYÖG 


PERVÁTA-PE8HEDT 


ÍM 


forgó  malomkőbe   vésett,    k  <">;-■  ikas  vas, 

a  melvml    fogva  a  korong   a    követ   forgatja 
(Csík  m  4.  [nép-etimológia)  ter- 

pentin  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI. 575). 

PKRREGTET:  penget  (sarkantyút).  Elindul- 
nék snrkanytyúmat  perregtetve  (Arad  m.  Péeska 
Kálmány  L.  Koszorúk  1.72). 

PERRENTYŰ:  pörgetyú  (Háromszék  m.  Vadr. 

[1.  PÉKSÉG]. 

(Szólások}.  Perseg  a  sár:  mikor  a  hal  az  isza- 
pot túrja,  8  ei  buborékot  hány  (Tószeg  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

M-pérs8g:  kipattogaik  (Nógrád  m.  Nyr.  V.182; 
itt  a  hiányzó  ki-  nyilván  hozzáértendő),  á'í- 
■#*  :?mem  alatt  a  képem   (Nógrád   m. 

Nagy-Szécsóny  Nyr.  XIII.478). 

PÉRSÉGÉS :  pattanás.  Tiszta  pérségés  a  képe 
(Nógrád  m.  Nyr.  V.182). 

[PÉRSÉGET],  PERSÖGET:  ujjai  közt   mor- 
zsolgatva harsoetat  (kissebb  papirost,  pl.  bankót) 
Kun-Halas  Nyr.  XV.333). 

PERSELY  (persej,  persely,  pérsé'j,  pörsöly;  — 
tsöi  Baja  Nyr.    XVII.240):  a  kerék-agy   vas- 
I  két  végébe   vert  vaskarika)   (Cegléd 
Csongrád   Nyr.   IX.90;   Heves   m. 
elén    1840;   Heves  m.   Csépa   Nyr.    11.380; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323;  Szatmár  m. 
r.  X.139;  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
irhely  m.  Olasztelek  Nyr'.    XI II. 578;    Erdő- 
id  Nyr.    IX.42;   Csík   m.   Nyr.    XII. 235)   (vö. 
kerék-persely). 

(PÉRSENÉS],  PÖRSENÉS  ipörsenís) :  pattanás 
(bőrön)  (Dnnántúl  Nyr.  XII.  1*6;  Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.  :;:',4;  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly)  (vö. 
porsanás]. 

PERSLI :  perca  fluviatilis  (Szeged  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

PERSONÁTUS,    PERSZONÁTUS    (pérszóná- 

tekiut.'lvt  tartó,  nagyképű  (Kis-Kún-Halas 

XV.333;  Szabolcs  m.  Besenyőd   Nyr.    XII. 

ly  pérszónátusan  tudott  beszélni  (Miskolc 

és  vid.  Nyr.  VI.227). 

PÉRSÓNIÁS:  tekintély t  tartó,  nagyképű  (Veszp- 
rém m.  Nvr.  XVI  11.287;  Veszprém  m.  Devecser 
Beacsik  Ferenc). 

PERSZÓT  (Győr  vid.  Nyr.  VI.325;  pércók  Vas 
DL  Pilfu  Nyr  XXVI.45):  pernye  (elégett  szal- 
mának,  szénának,  nádnak  pehely  forma  könnyen 
szállingózó  hamva). 

PERTULÁLL:  tegez  (Göcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  X.191). 

PERTYÖO:  szepeg,  sir  (Baranya  m.   Csúza 

Nyr.  XVIII.336). 


visssa-pertyög:  visszafelesel  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.335)  (vö.  riszd-péntyög]. 

PÉRVÁTA  (pelvdta  Zala  m.  Kis-Kanizsa  Bane- 
kovics  János;  pérvdta,  perváta  Balaton  mell. 
Tsz.;  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.236;  Fehér  m. 
Nyr.  V.36;  Debrecen  Nyr.  XX.570;  Hajdú  Nagy 
Sándor;  pérvdta  Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr. 
X  1.238;  pervatu  (?)  Ugocsa  m.  Homonna  Nyr. 
VI  11.427;  pérvéta,  pervéta  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.27.  333;  Kecskemét  Nyr.  IV.284 ;  Tisza-Beó 
Nyr.  VIII.186;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.89; 
porváta  Székelyföld  Kiss  Mihály):   árnyéks^ 

PERZS:  perzselés.  Valami  perzs  volt  a  ruhá- 
mon (Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII.382). 

perzs-büz  {perzs-bűz,  pézzs-büz,  pőzzs-büz): 
büdös  szaga  vmi  perzselődő  posztóneműnek. 
tollnak  v.  szőrtelenek  (Erdély  Király  Pál;  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  482;  Háromszék  m.  MNy.  VI.345; 
Vadr.;  Csík  m.  MNy.  VI.375). 

[pérzs-szag],  perszag:  ^  (Debrecen  Nyr.  XXIII. 
335). 

PERZSEG:  láng  nélkül  ég  (Alföld  |?j  Nvr. 
XV.94;  Háromszék  m.  MNy.  VI.345;  Gyórffy 
Iváu). 

el-perzseg:  láng  nélkül  elég.  Gyújtsd  lángra 
a  tüzei,  hiszen  mind  dperzseg  a  fa!  (Alföld  (?) 
Nyr.  XV.94). 

PERZSEL  {pézzsél  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

PERZSELEG:  láne  nélkül  ég  (Alföld  (?)  Nyr. 
XV.94;  Háromszék  m.  MNy.  VI.345). 

PES,  PÖS:  húgy  (Székelyföld  Tsz.). 

PESHED,  PESVED  (peshed  Székelyföld  Tsz. ; 
pessed  Vas  m.  Hegyhát  Nyr.  1.467 ;  kipéssed  Bor- 
sod m.  Sáta  vid.  Bartha  József;  Gömör  m.  N\  r. 
XXII. 520 ;  lepesved  Csallóköz  Kassai  J.  Szókönyv 
IV.105;  pesszed  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.453; 
pressed  Kecskemét  Király  Pál ;  Szeged  Sümeghy 
Pál  1841):  1.  pessed,  pesszed,  pressed:  poshad 
(Vas  m.  Hegyhát  Nyr.  1.467;  Kecskemét  Király 
Pál ;  Szeged  Sümeghy  Pál  1841 ;  Moldvai  csáng. 
Nvr.  IX.453);  2.  peshed:  eggy  helyben  sokáig 
tétlenül  ül,  vesztegel  (Székelyföld  Tsz.)  [vö. 
poshad]. 

ki-péssed :  kipálük  (Borsod  m.  Sáta  vid.  Bartha 
József)-  Kipéssedt  a  szád  széle  (Gömör  m.  Nyr. 
XXII.526). 

le-pesved:  leül  ['?)  (Csallóköz  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV.105). 

(PESHEDÉZ  ,  PESSEDEZ:  poshados.  Ez  a 
tejfel  már  pessedez  (Alföld  (?)  Nyr.  XV.95). 

(PESHEDTJ,  PÉSSEDT,  PRESVKDT :  L  prés- 
vedt:  állott,  poshadt  (Vác  Divényi  Gyula);  2.  pé's- 
sedt:  pállott  (Borsod  m.  Sáta  és  vid.  Bartha 
József)  (vö.  poshad(\. 


127 


PB8HB8ZT    PE8ZB 


ii     7\       l-l      'MI-, 


198 


PESHESZT:    savanyit    (ubork.it,    káposztát) 
iHsai  J.  8zókönyv  IV.  101)  [vö.  pos- 

has:t\. 

PE8LÉKEL.   ki-   h  bejárkál  (Debrecen  Éi 
PESLET  (pöslet  Udvarhely   m.  KVri'sztiir  vid. 

Kies  untalan  jön  megy,  Ide 

CXI  144  335; 
traár  m.  Nagybánya  K\ 
Erdély  Kaasai  J.  Siókönyv  11.258;  IV.mi;  Szé- 

rai     Háromszék  m.  M 
engt  abaggyára,  hogy  isten   számába  az 

ikon    káricájjanak,    peslessenek    (Szatmar    m. 
.  bánya  Nyr.  V1II.22G)  [vö.  fislat,  fislet]. 

peslet-koslat:  N  (Szatmár  in.  Nagybánya  Nyr. 
4). 

PESSEDÉZ :    fakadoz    (víz)    (Háromszék    m. 
Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

PE8T:  kemence  (a  székelyeknél:  nagy  ter- 
jedelmű és  két  oldalt  alul  nyilt  szobai  fűtő  ke- 
im-nce)  (Nyit;  e   Tsz.;  Székelyföld  Tsz.; 

Csaplár   Benedek.    (iyórffy    Iván, 
iry  László   1842;   Háromszék  m.   Nyr,   IX. 
Báromazel   m.  Uzon  Nyr. 
VIIMtfO;    Csik  m.   Nyr.   X1I.235).    Qjjan    > 
mint  egy  pest:  elhízott,   nagytestű  (Székelyföld 
Tsz.).  Pest  alatt,  pest  megett  (Háromszék  m.  Tsz.). 
alatt  a  helye  (Háromszék   m.   Nyr.    IX.34). 
Ülj  be  a  pest  alá  (Húromszék  m.  Tsz.  294a). 

pest-alja :  kemence  alja  vagyis  a  szobai  fűtő- 
kemence  eggyik  végében  belül  levő  ülőhely 
(Székelyföld  Tsz.:  Báromtaék  in.  Tsz.:  Vadr. 
600a;  Háromszék  m.  Közép-Ajta  Király  Pál; 
Csík  m.  Nyr.  X11.235;  Király  Pál). 

[pest-fenék]. 

(Szólások).  Minden  hitvány  ember  nálad  tartja 
a  pestfeneket:  nálad  találkozik  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

pest-mege:  kemence  mögé  (Háromszék  m. 
Tsz.  294a). 

PÉSTÁLGAT:  példálódzik,  célozgat  (arra,  a 
mi  sérti)  (Udvarhely  m.  Vadr.  512b;  Győrffy 
Iván). 

PÉSTÁLÓD-IK:  cw  (Udvarhely  m.  Vadr.  512b). 

PÉSTÁLÓDZ-IK:  x  (Székelvföld  Győrffy  Iván; 
.  r    VL824    [itt    i'éstálozdni   kétség- 
kívül hiba]). 

|PÉ8TÉLGET],  PÉSTÖLGET:  v  (Udvarhely 
m.  Nyr.  \:SM). 

PÉSTELŐDZ-IX  (Udvarh.lv  in.  Vadr.;  pesté- 
lódz-ik  Háromszék  m.  Vadr.  512b):  cv. 

PESTERICE:  sült  répa  (Göcsej  1827.  Nyr. 
XVIII.  Íj 

1.  PESZE    (pisze):  agaricus   cantharellus   v. 


va 


boletus  subtomentosus  (gombafaj)  (Palócság  ' 
XX  111.285;  Nógrád  m.  Nyr.    1 11.543)  |vö.  »z. . 

pesze-gomba:  cv  (Pest  m.  Kassai  J.  Bzókönyv 
12;  Nőgrád  m.  Fabó  András  1841 1. 

[1.  PESZE]. 

pesse  bátya:  a  legközelebbi  nagybátya.  Vésze- 
báty<  .a  malL  Nyr.  \.;>, 

pesie  ányiká:  öreganya   (Szlavónia,  Kórógy, 
Sz.- László 

pesze-ányóosá :  v  (Szlavónia  Nyr.  V.12). 

pesze-ápiká:     öregapa    (Szlavónia.    Kórógy, 
Sz.-László  Nyr.  XXI II. 

pesze-ápóosá :  n  (Szlavónia  Nyr.  V.l 

pesze-szüle:    öreganya,    anyai    részről 
öreganya  (Dráva  mell.  Nyr.  V.672;  a  m. 

Csúza  Nyr    XVIII  : 

pesse-szülike :  öreganya.  Pesze-szülikém  (Drá 
tnelL  Nyr.  V\6 

PESZÉRCE,  PÖSZÉRCE  [peszerce,  pőssiérce): 

1.  pemetefű  (Balaton  mell.  Földrajzi  Közi.  l 
75;  Göcsej  MNy.  11.41  1.   Pápa   vid.   T 
Kun-Halas  Nyr.  XV.334);  2.  szalamander  (Csalló- 
köz Nyr.  1.331).  —  Lányok  pöszércéje:   leán 
után  futkosó    ember  (Kis-Kún-Halas   N\  r.    KV. 
.'i.'J4)  (vö.  peszterice,  pöszörke,  poszt örke  és  Ásbóth: 
A  szláv  szók  a  magyar  nyelvben  34]. 

PESZET:  1.  szemét.  Majd  összehúzom  ezt  a 
sok  peszettt  (Arad  in.  Hódos  Kollmann  Vilmos); 

2.  haszontalan,  semmirevaló  (Orosháza  Nyr.  IV. 
378)  [vö.  2.  meszet,  pasznt\. 

PESZETEL:  maszatol,  mocskol  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond ;  Marcal  mell.  Tsz.)  (\ 
szetel,  paszatol\. 

1.  PESZI:  tepsi  (Eszék  vid.  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV.  107;  Tsz.). 

2.  PÉSZI:  cica  (Háromszék  in.  MNy.  VI 
Kiss  Mihály)  ]vö.  picus], 

PÉSZIKA:  ^  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály) 
(vö.  pécuka], 

PÉSZLEK  {pöszlek):  1.  apró  szerszám,  apró 
készség,  eszköznek  apró  része  (Székelyföld 
Andrassy  Antal  1843). 

resztungod  van,  te  Pista!  Hó  kaptad  azt  a  fáin 
küs  peszlekit?  (Székelyföld  Győrffy  ham.  Szekér 
v.  ott  iszlekei.  Be  hitvány  ekepöszlekei 

(Udvarhely  m.  Vadr  ,//  ti 

!  t'qyütt  (Udvarhely  m.  oiasz- 
telek  Nyr.  XV.576).  Te  hitvány  peszlek!  (Ud \ 
hely  m.  Vadr  iy,  silány,  vék 

(Csík  in.  Nyr.  XI  1.235). 

1.   PESZMEG:   keszeg  (Heves  m.  Né- 
1S4(»;  Hegyalja,  Szeged  Kassai  J.  Szókönyv  III 
158;  IV  l 


129 


PESZMEG-PfiSZTERK K I  >  I K 


KKEDŐ— PETÁK 


ISO 


PESZMEG:  1.  rosszul  sikerült  (keleti,  n. 
sületlen  v.  összesült,  agyonégetett)  kenyér  v. 
más  tésztás-étel  (Pápa  vid.  Tsi. ;  Székesfehérvár 

VII  1^7:  Kmnarom  Szinnyei  Jóisef;  Komá- 
rom m.  Csém    Nyr.    XXV .17:1;    Palócság  Tsz.). 
Az    én  pogácsám  peszmeg    (Vas   m.   Pálfa   Nvr. 
.578);   2.  kotyvasztok  (Soprony   m.   Repce 
mell.  Nvr.  11.661);  3.  vézna,  csenevész,  hit \ 

átlan.  Ti  peszmeg  !{\&s  m.  Pálfa  Nyr.  XXV 
676).  Peszmeg  gyerek.  Peszmeg  virág.  Ez  a  k 
csak  olyan  peszmeg  (Szabolcs  in.  Nyr.  XXV 

PESZMET:  apró  szemét  (Alföld  Nvr.  XV.94; 

Kun-Halas  Nvr    XV.333 ;  XVH.676 ;  Kecske- 

Oaaplár  Benedek;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  V. 

Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Hogy  söpörtél, 

Zsuzsi?  —  nézd,  ott  a  sarokba  a  peszmet  (Alföld 

XV.94).  Peszmet  esett  az  itelbe,  mer  nem  vél 

befedve  (Mezőtúr  Farkas  Imre)  (vö.  piszmat,  posz- 

mat\. 

PÉSZMÉTE:  (gúny.]  törpe.  Még  ez  a  peszmete 
is  szembe  áll  az  emberrel!  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

PESZMETEG:  apró,  semmit-érő  (Tisza  mell. 
ősi  József). 

PESZMETEL:  szemetel  (Alföld  Nyr.  XV.í»4; 
tplár   Benedek)   |vö.   1.  piszmatol\. 

PESZMETKEJ. 

peszmetke-hal:  alburmis   lucidus   (Tiszaföld- 
Herman  O.  Halászat  K.). 

PESZNEK:  pékek  gúnyneve  (Veszprém  Nyr. 

PESZNYES  (pesznyes) :  satnya,  beteges  (Nagy- 
k'únsac    Nvr.    XVI.432;    Túrkeve    Nyr.    V.227; 
een  Nyr.  XXII  1.335). 

PESSZEG  (a  gúnár]  (Hol?  Tsz.). 

PESZTENEZ:  vmi  aprólékos  dolgot  végez, 
lassan  dolgozgat,  pepecsel  (Szatmár  vid.  Tsz.; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV 

PESZTÉRICE  (Vas  m.  Kemenesalja,  Pálfa 
XXV.431;  XXVI. 45;  pisztiric  Háromszók 
m.  Vadr.):  L  pesztérice:  nyírfa-gomba  (nyírfa- 
tüdó)  (Vas  m.  Pálfa  Nyr.  XXV  .431  :  XXVI 
%.  pisztiric:  eggy  kellemes  izú  gombafaj  (Három- 
szék m.  Vadr.)  [vö.  peszérce]. 

pessteric-gomba  (Székelyföld  Tsz. ;  pisztiric' 
gomba  Csik  m.  N»r.  XI  1.235):  bükkfa-gomba* 
süveg-gomba  |vö.  petrec-gomba]. 

PÉSZTÉRKÉD-IK  (peszterked-üc,  pesztérkégy- 
<k,   böstörkönni    Székesfehérvar 
:  Orosháza  Nyr.  VI.  134;  péstérkéd- 
ik  Udvarhely  m.  Nvr.  \.2'M  ;  pöstörköd-ik  Kirtos- 
alja  Nyr.    VI. 324       l.  >d-ik,  pestérkéd-ik, 

peszierked-ik,  pöstörköd-ik:  tehetetlenül  igyekszik, 
iparkodik,  erőlködik,  erőlködve  kapaszkodik, 
csipeszkedik.  vmihen  mesterkedik  (Székesfelnr- 
vár  Nyr.  VII.  138;  Orosháza  Nyr.   VI.134;  8zé- 

«UJ»HTE1  :  MACJYAB  TXJSZÖT1*  II. 


kelyfóld  GálfTy  Sándor;  Udvarhely  m.  Nvr.  V. 
231;   Pirtosalja   N  2.  pisztérkfd-ik: 

erejével  henceg,  hányivetiskedik  (Kolozs  m. 
Bonchida  Ifelieh  János);  3.  pi'stérké'd-ik,  pisztér- 
kfd-ik: berzenkedik,  kakaskodik  (Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr.  V.231);  4.  pisz- 
terkcd-ik,  pisztérkégy-ik :  settenkedik,  sürgölődik, 
forgolódik  (Palócság  Nyr.  XXII.7H;  Gyöngyös 
és  Eger  vid.  Kassai  J.  Szókönyv  [Y.lOö).  So  ez 
[t.  i.  az  alkalmatlan  vendég]  mindig  itt  peszter- 
kedik  az  ember  nyakán  (Kassa  vid.  Nyr.  XVII. 
285)  [vö.  böstörköd-ik,  pénderked-ik,  pezderked-ik, 
posztorkod-ik]. 

fel-peszterkedik :  fölkapaszkodik.  Alig  pesz- 
terkettünk  fel  [alighogy  vmire  vittük,  t.  i.  a  kár- 
tvaj át  ókban),  *  már  is  leesünk  (Csík  m.  Nyr. 
XI  11.328). 

PÉSZTÉRKÉDŐ.  Szembe  peszté'rkedő :  nagyob- 
bal szembeszálló  v.  pörölő  (Székelyföld  Kiss 
Mihály)  [vö.  péndérkédő,  pezdérkedő\. 

PESZTEBKEL,    PESZTERKÉL :    1.    peszler- 

kel :  piszmog,  pepecsel,  sokáig  szuszog  v.  ve- 
sződik vmivel  (Göcsej  Vass  József);  2.  peszter- 
kél:  kotorász,  vájkál  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839);  3.  pesztérk'él:  ingerel  (Rábaköz 
Halász  János)  [vö.  pisziérkál]. 

PÉSZTONKA  (Csallóköz  Szinnyei  József; 
pesztonka  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVL4B3;  Szatmár 
m.  Lauka  Gusztáv  1842;  Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  11.379;  pesztunka  Érsekújvár  Nyr.  XIX.95; 
Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839):  kis  gyermekre 
ügyelő  leányka,  száraz  dajka. 

PESZTRA  (pészra,  peszra  Alföld  Nyr.  XV.94 ; 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.432;  Békés  m.  Csaplár 
Benedek;  Szentes  Nyr.  VIU.331;  Tiszafüred  és 
vid.  Kimnach  Ödön;  Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr. 
VIII. 2.14;  Debrecen  vid.  Kóssa  Albert;  pészre 
Eger  vid.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.107;  pesztra 
Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.89;  Tisza-Dob  Nyr. 
XIX.95;  Szatmár  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK. 
11.379):  1.  peszra.  pesztra:  ^  (Alföld  Nyr.  XV. 
(.»4  ;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.432;  Békés  m.  Csap- 
lár Benedek;  Tiszafüred  és  vid.  Kimnach  Ödön; 
Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  VIII.234;  Debrecen 
vid.  Kóssa  Albert;  Tisza-Dob  Nyr.  XIX.95;  Kap- 
nikbánya és  vid.  NyK.  11.39);  2.  peszra,  pesztra : 
kis  szolgáló  (Szentes  Nyr.  VIU.331;  Rimaszom- 
bat vid.  Nyr.  X.89);  3.  peszre:  8—9  éves  leányka 
(Eger  vid.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.107). 

PÉT  (pet;  —  pét  Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  III. 
564):  1.  bögyöró,  fasz  (fiúé  és  némely  állatoké) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván;  Három- 
in  MNy.  VI.346;  Háromszók  m.  Uzon 
délyi  Lajos).  Kutya-,  kopó-,  réce-,  kakas-,  ganci- 
pét  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  (kis  fiúnak 
becéző  megszólítása].  Oyeresze  ide,  Jánoska  ; 
gyere  petém,  gyere!  (Székelyföld  Győrffy  Iván) 
[vö.  pete,  petérke,  2.  pity\. 

PETÁK:  eggy  kori  hétkrajcáros.  Hogy  a  lánc? 
1  —  Égy  peták  (Tolna  m.  Ozora  Nyr.  V.429).  Aggyá- 

9 


181 


KOL     l'l-TKI 


II.     1*1  i 


in 


nak  egy  garast  vagy  vedig  petákot   (Szabolcs  m. 
\m     V  1.338,.    Száz  petákot   megérne  (Csik- 

elások).  Olyan  jaó  ökröm  van,  miml 
Olya  ti    <«    fij'im.   mind    a   j 

"JUH    hm 

|j  ni.  Zi 
|PÉTÁKOL). 

ki-potákol:  kiporoz.    Míg  bent  U 
juk  mi  Olt  (Arad    in.    Hódol  Ko Ilmáim  Vilmos). 

PETÁR:  bögre  (Bni  nbó,   Da- 

rány,  Nagy-Dobasa,  Istvaudi  Hjt.  XXV 

PETE:  1.  tojás  (8zattnár  Kassai  .1.  Ssókftim 
IV.lits.  188;  Hol?  Ts.  U  .  vadka 

(Siatmar  m    Kassai  J.  S»óköny\  11.226;  III 
IV.  106);    2.    állal    toki  m.    Kassai  J. 

Siókünyv  IV.  108)  |vö.  ;«r). 

PETEK:   l.   eivódás,  veszekedés,    pörjMÉ 
aenebona,  patália,  lármás  dulakodás  (Nagy-Kun- 
ság Nyr.    N.  kémét   Nyr.    XIV. 
Békés  m.  Balog  István;    Hajdú   m.  Földes  Nyr. 
Ili  .86).   No  ka  Gyurka   odamegy,  majd  i 

et,   melyet,   tudom, 
megemleget  (Alföld  Nvr.  X 

oda  neki  este  azt  a  baszom  pipát,  oszt  olyan  pete- 
kit   csinál   érte,   kogy  még   a  gyérét  se  áta 

(és  nikü.  Nem  ah  ■  >  |a  luly- 

péns-szedónek] ;  de  micsoda peték  Utl  abbéi  (Ím  1- 
egyháza  Nyr.  X1V.229).   h 

még   a    karmadik  faluba  is 
,it  a  h(r<  ■  t  ■'   (Kún- 

tmiklíSB  Nyr.  XIV.229),    R  I  ná- 

luk. Állott   a  peték  egész   nap.    Bezzeg    >■ 
nay,  Nyr.  XIV .229).    v 

vetek  rőt  Ittátok  v&na!  (Dorossjna 

XIV  m  egy  petéket  |mondja  a   duhaj 

legény,  mikor  a  mulatozókat  kiverte  a  korcs- 
mából). \  >k  lett  abból  osstán  (Bihar  m. 
Sarkad  Hyr.  XIV.229).  Majd  csapok  én 
inassal  egy  petéket  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
11.407).  No,  soka  életemben  ilyen  petekém 
nem  vöt  (mondja  a  betyár,  mikor  üldözői  elől 
D  keresztül  meemenekűlve  végre 
fóllélekzik)  (Báes  m.  Bia  Nyr.  XIV.229).  Nagy 
peték  volt  ott  [tréf. :  nagy  lakodalom].  No,  az 
ugyan  kikapta  a  petéket  [mondják  tréf.  megvert 
kutyára]  (Békés  m.  Balog  István);  2.  kudarc 
(Baranya  m.  Király  Pál). 

■dánok).  Nizd  a  pojácát,  kogy  méttészi  u 
tekéi!    Úttészi  a   vetekét,    mimika  avva  ja  rúdda 
gyUtt  véna  a  világra  (vándor-komédiások  ni 
ványaira  tett  megjegyaések)   (Félegyháza  Nyr. 

229). 

PETEK  A:  gáncs  vetés.  Miska  pétékát  vetett 
nekem  al  lábává,  s  kasra  estem  (Székelyföld 
Gyórffy  Iván). 

PETÉL:   köiösül   i Székelyföld  Kist   Mihály; 
k  -Tusnád  Melich  János). 


PETÉL,   PITÉL:    <v.    Ha   petényi    «/. 
meg  a  fene  a  fúrt  isenkárom-vá- 

rosba,   van   ott   elég    I 

József).    Pitéi  a  kakas   (Hajdú-Szovát  Kechmtz 
Ignác)  )vo.  petéz-ik\. 

PETÉLŐD-lK  ^ot  (Saéki  lyl 

Milu 

(PÉTEB). 

|Pét«r  bécsi). 

(péterbácsis). 

(Szólások].  Nem  >k*< 

teketóriázok  vele  (Komárom  B<  "lt). 

péter-saeg:  kömény  csomó  (ág  töve)  a  desz- 
kában (Vas  m.  Kemenesalja  Tsi 

PETERÁK:  töltött  tojás  (Szntmar  ni.  Nyi 
.   Szatmár  Xyr.  VII.  190). 

PÉTERKE,  PÖTÖRKE  (p<  > 

XII.28Ö):  épfiletfa  csapja  (két   v.  négy  oMairól 
berótt  és  megvallatva   lefaragott    vége,    m< 

.   másik  épfiletfa  bevésésébe  belefíleastenek) 

kelyföld  Tsz.;  Andrássy  Antal 
Iván;  Háromszék  m.  MNy.    VI 
Vadr. ;  kezdi -Vásárhely  (Jyórffy    hun:    Csik    in. 
Xyr.   XIL286)  [VÖ.  péti. 

PÉTERKE:    1.  kukac  (mogyoróban,  túréban, 
szalonnában  stl>.)  (Csik  m.  Nyr.    XII. 2- 
Várdótfalva    Péter    János);   2.    nétpött 
(eocciuella  septempunctata)    (Zala    m.    Ssepesd 
Nyr.  XVIL287  (itt  petérke  hiba] ;  Lal 
8.  csibe  nyelvén  támadt  keményedét    (Hont  ni. 
Xyr.  \\:27\). 

(Szólások).  Elmegy  a  Péterkéje:  elvet. 
hes  né,  ha  kívánságát  nem  teljesítik  (Haja  N'yK. 
XXVI.872).  /.  Pétsrkéje  (a  terhes  nőnek, 

ha  nem  ennek  belóle]  (Szolnok  NyK.  XXVI 

[vö.  i«tikt\. 

PÉTÉRKÉS:  csapos  végű.  Pétérkés  fa  (Csík 
m.   Nyr.   XI  1.235)  (vö.  pétérke]. 

PÉTÉRKÉS:  férges,  kukac  iszék  m. 

Márk   lm: 

PÉTÉRKÉZ :  csapot  farag  az  épületfa  végére 
v.  a  csapot  a  másik  épületfa  bevésésébe  bele- 
illeszti (8iókelyfóld  Tsz.:  Csik  m.  Nyr.  XII 

PETÉZ-IK:  pánik  (trúnár  a  lóddal)  (ScaUnár 

m.  Kassai  .1.  Szokényv   11.304)  (vö.  pet. 

(PETI). 

peti-bogár:  bétpöttea  böde  (eocciuella  septem- 

punctata)  (Baranya    m.    Csúza    Nvr.    X\  111 

PETICS:  pécsik  (éles  tojócsővel  bíró  légyfaj. 
mely  a  marhát  bántja ;  hypoderma 
ság  Vozári  Gyula). 

PETIKÉ:  szitafa,  szemrázó  fa  (a  maion: 


I'KTIKULA-PETRfiZSKl.YMM 


PETRÓLEUM— PETYHÜDT 


as  a  kis  pálca,  mely  a  forgókó  lyukát 

■  a  gabonát  a  garat  alatt  függő  kis  medencébe 

rázza)  (Gyór  vid.  Nyr.  V.522). 

[Szólások).  Jaj,  mingyá  leesik  a  Petikém:  el- 

IU.502).  Adj   neki  egy 

falatot   [abból,  a  mit   nagyon   megkívánt],   mert 

■    eheti  a  Petikéjit  (Szeged   Nyr.   1.324) 

l'étérke]. 


petike-gerendőlecske 


petike  (Gyór  Nyr. 


petike-hal    [nép-etimológia?    vö.    szb.   pitka]: 
•us  ;tin;iru8  (Gyór  m.  l'innyéd  Hermán   0. 
Halászat  K.)  [vö.  szent- Péter- hal a\. 

PÉTIKTTLA  (Udvarhely  m.  Olasztelek  Nvr. 
X1V.283;  pétyikula  Gyöngyös   vid.  Nyr.  11.181): 

PÉTIKULUS:  N  (Csongrád   m.  Szentes  Nyr. 

PETKÓ :    [kis    fiúnak    becéző    megszólítása] 
i  János)  [vö.  pét]. 

(PETLEN). 

petlen-szájju :  nagyszájú  (Rábaköz,  Beő-Sár- 
kány  Nvr.  XV III.  191). 

(PETREC]. 

petrec-gomba  :  csiperke-gomba  (agaricus  cam- 
pestris)  (Borsod  m.  Noszvaj  Kassai  J.  Szókönyv 
I  [vö.  peazteric-gomba]. 

PETRENCE  {petrence,  petrence;  —  pelremzse 
ugy    m.    Adánd    Bánóén    József;  pötrönct 
Baranya  in.  Csúza   Nyr.  XVIII. 335;    Kecskemét 
X.381):   kis   szénarakás   (a  mekkorát   két 
ember  két  rúdon  eggyszerre  elvisz)  (Duna  mell. 
Kassai  i.  Szókönyv   IV.109;  Soprony   Tsz.;  So- 
y  in.  Nvr.  X.476;  Pápa  Nyr.  XVI.576;  Baranya 
1  súza  Nyr.  XVIII.335;  Kis-Kúnság  Kimnach 
Ödön;  Kecskemét  Nyr.  X.381 ;  Csaplár  Benedek; 
S/eged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Csallóköz, 
XVI.92;  Eger  Kassai   J.  Szókönyv 
[V.109;  Mont  m.  Nvr.    VI. 271;   Gömör  m.  Nyr. 
XXIIU:.:  Udvarhely  m.  Nyr.  XVII. 43á;  Három- 
szék m.  Kiss  Mihály). 

petrence- fa:  petrencehordó  rúd  (Soprony  m. 
Pápa  Nyr.  XVI.576). 

PETREZSELYEM  (pelemzsirom  |ígyl|  Szilágy 
in.  IMhrgead  Kerekes  Ernő ;  petémzsirom, petemzsi- 
rom  Soprony  m.  Nyr.  X.332;  Soprony  m.  Repce 
mell.  Nvr    ÍI  :  Balaton   mell.  Föld- 

rajzi Közi.  1894.  59;  Vas  m.  Nyr.  X.332;  Vas  m. 
/.untgyörgy  Nyr.  XVI  11.674;  Sümeg  vid. 
.uli  .1.  A  sümegvid.  nyelvjárás  18;  Somogy 
in.  Nyr.  11.376 \petenzsirom  Keszthely  vid.  N\  r.  VI. 
petérzsejém,  peterzsejem  Székelyföld  Gyórffy 
Iván;    Brdóvidék    Nyr.   1X.430;   AÍsó-Fehér   in. 
"terzsirom  Rábaköz,    Beó-8ár- 
kány    Nyr.  XV III  T.»l  ;  írom   Somogy    m. 

rgó  Endrei  Ákos;  petözsejöm  Udvarhely   m. 


Nyr.    VI.272;  petremzsirom  Vas  m.  Sorok  mell. 
Márton  .József;  petrézse  Mátyusfölde  Nyr.  XVII. 

;  pe/reweré'm-BZÓlló  Somogy  m.  Adánd 
IV.334;   petrezsijom  Szlavónia   Nyr     XXIII.359; 
petrezsirom  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII 
mogy  m.  Ssóke-Dencs  Nyr.  IV.92;  m  m. 

Caetény  Nyr.  V.426;  Fehér  m.  Nyr.  X.1H8;  Ba- 
ranya m.  Ibafa  Nyr.  XX. 192;  petrezsirom  Bara- 
nya m.  Ormányság  Nyr.  1.424;  petrizs  Zala  m. 
Hetes  Nyr.  11.373).  —  Petrezsejem,  petrezselyem 
petrezselyem-szölló  (Zemplén  m.  Tolcsva  Nvr.  IX. 
480;  Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.432). 

petrezselyem-szölló  (Csongrád  Nyr.  IX.90; 
petrezserém-szőUő  Somogy  m.  Adánd  Nyr.  IV. 
334) :  kis  csipkés-levelú,  aprószemú  szólló. 

PETRÓLEUM  (petlóreum  Tisza-Sz.-Imre  Nyr. 
IX. 138;  kaszárnyai  szó  Nyr.  V.331  ;  VI.-J34;pei- 
lórium  DebreceD  Nyr.  IX.162;  XI.476;  petrt 
[nép-etimológia]  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV. 
182;  petri  Keszthely  vid.  Nyr.  VI.S28;  petrol 
Hajdú-Nánás  Kimnach  Ödön;  petrol  Sümeg  vi<l. 
Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelvjárás  17;  pftra  l 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.459;  petr-olaj  [nép-etimo- 
lógia] Eszék  vid.  Nyr.  VIII.373;  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.572 ;  petróli  Veszprém  m.  Szent- 
gál Bánóczi  József;  petromolja  Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  X.191 ;  piklórium  kaszárnyai  szó 
Nyr.  VI.234)  [vö.  szent-Pétér-olaj). 

PETRUSKA:  petrezselyem  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  X.323). 

PÉTYAKÁS,  PITYÁKÁS :  1.  pétyákás:  sovány, 
göthös,  beteges  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.  192) ; 
2.  pityákás :  rosszgyomrú,  ételben  válogatós  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV. 334)  [vö.  bégyóL 

1.  PETYEG  (Háromszék  m.  MNy.  VI.34<>; 
péttyeg  Székelyföld  Benedek  Elek):  rövid,  pec- 
kes szíj,  a  milyennel  a  kocsiernyő  fáját  hosszá- 
ban két-három  helyen  a  kocsiderék  fölső  fájá- 
hoz erősítik. 

2.  PÉTYEG,  PÖTYÖG  (péttyeg  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  pöttyög  Szeged  Ferenczi 
nos):  1.  pétyég,  péttyeg,  pötyög:  ketyeg  (az 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Tiszafüred  és  vid. 
Kimnach  Ödön);  2. pötyög:  gagyog  (kis  gyerek), 
csacsog,  kotyog  (Győr  vid.  Nyr.  V.522;  Zala  in. 
Nyr.  XXV.332;  Nagy-Kúnság,  Túrkeve  Nyr.  VIII. 
46!);  Nógrád  m.  Nvr.  IV. 94;  Heves  m.  Tiszafü- 
red és  vid.  Kimnach  Ödön;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek);  8.  pötyög,  pöttyög:  felesel  (Szlavónia 
Nyr.  V.12;  Szeged  Ferenczi  János)  [vö.  péntyög, 
pityeg]. 

[Szólások].   Laskodj,  kása,  ne  [mond- 

ják olyan  lármázónak,  a  kinek  még  szólnia  sem 
illik)  (Debrecen  Arany -Gyulai    NGy.    1.13).    i. 
sagy,  kása,  ne  pötyögj!  (Debrecen   Nyr.    V.517). 

PETYHETT:  petyhüdt.  Lomha,  petyhett  vérű 
(Veszprém  m.  Szentkirály-Szabadja  Zolnai  Gyula). 

PETYHÜDT:  állott    Petyhüdt  víz  (Békés  m. 
Balog  István). 

9* 


m 


PBTYH(VSZ-IK    rí-zsun. 


BQ     l'IAC 


IM 


PETYHŰ8Z-IK :  korhad.  Petyhűszik  a  fi 
(Ung  in.  Kassai  J.  Siókön v\    IV.liiS). 

PETYKE:  kockás  darabka  (Háromssék  ni. 
Gyórffy  Iván). 

Petty  iy,  csepp  (Heves  m  T 

és  vid.  Kimnach  Ödön  >j<iw 

Nánás  Kimnach  öd 

PETTYEGET:  vontatva,  apródonként  mon- 
dogat (8aékclyf«dd  Krisa  János). 

PETTYEGETETT  (phttnyetett  Pápa  vid.  Tsi.). 

PETTYENT,  PÖTTYENT:  L  pettyent:  fecs- 
csent  (Háromssék  m.  MNv.  VI.346);  i.  jmttyent: 
|tréf.|  közösül  (8seged  Csíkos  Márton). 

PÉTYVM8    (petyves):    pudvás,     korhadt    (fa, 

Sirenda)  (Balaton  mell.  Tsz.;  Zala  ni.  Kővágó- 
ra Haláss  lg: 

1PÉVENYE). 

póvenye-rÓEsa:  pünkösdi  rózsa,  bazsarózsa 
(Baranya  m.  Kassai  J.  Ssókönyv  IV.  118). 

(PEZDE). 

pesde-fa:  ágbog-fa  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843)  [vö.  pezuu], 

PÉZDÉRJÉDZ-IK:  szóródik,  pattogzik.  Sze- 
mibe  pezderjédzett  az  esső:  a  szél  tói  elkapva  sűrű 
apró  cseppekben  szétszóratván  a  szeműbe  csa- 
pódott (Háromszék  m.  Vadr.). 

PÉZDÉRKÉD-IK,  PÖZDÖRKÖD-IK:  berzen- 
k,  kakaskodik  i  SsékelyfSld  Kiss  Mihály,  Csap- 
lár Benedek;  Háromsz.  k  dl  Tas.  [így:  \>eszderke- 
dik);  Ssabó  Elek  1832)  [vü.  bÓtttrtőd-tk, 
kéd-ik,  pésziérkéd-ik}. 

PÉZDÉRKEDÖ.  Szembe  pézdérkédő:  nagyob- 
bal szembeszálló  v.  pörölő  (Ssókelyföld  Kiss 
Mihály)  |vö.  péndérkédő,  pesztérkédő\. 

PÉZDÉRKÉL  (peszderkél):  hetvenkedik  (Szé- 
kelyföld Oyórflfy  Iván;  Csik  m     Nyr.    XIII 

PÉZDÉZ-IK :  szóródik,  pattogzik.  Sz éviibe  i 
dézik  az  üvegdarab  (Udvarhely  m.  Nyr.  IY.378). 

PEZOENYE  (pezzgenye):  kenderföldön  a  nyö- 
vés  után  ott  maradt  és  a  lábán  megszánni! 
apró  kender  v.  letörött,  letaposott  kenderhulla- 
dék  (Csík  m.  Oyergyó  vid.  Nyr.  XII  2 

PÉZME,  PÖZME  (vezme):  száras  ágtörmelók, 
ághulladék  (Erdély  Kassai  J.  Ssókönyv  IV  ll.{; 
Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály;  Marosszék  Vadr.). 
Katrazz  egy  küs  pőzmét  össze  (Udvarhely  m. 
Vadr.)  (vö.  pezde]. 

PÉZ8DŰL  (libüsdül  [.mint  a  méhek  a  kasból') 
Vas  m.  Bögöte  Nyr.  XVI.92)  [vö.  puzsdul]. 

[meg-pössdül) 

[Szólások).  Megpözsdül  a  viz:  hirtelen  árad 
(Győr  m.  Tas.). 


PÉZ8ÉG.  BIZ8ÉO  (bezzeg,  bezseg  Székelyföld 
Nyr.  XV.432.  sík    m.    Nyr.    VI. 

bizség,    bizseg   Göcsej    Vass    Józ*. 
l«Yh. 
lár  Benedek;  Székelyföld  Gyórffy    Iván;   b\ 

m.  Csúza  Nyr.  X \  1 1 1 
lár  Benedek;  pizseg,pizsfg  Rábaköz  Halász  János; 
Vas  m.  Kemenesalja,  Veszprém   m.   Pápa 
Tsz.):  L  bezzeg,  bizseg:   forrm  kezd,  lassan  forr 

Csallóköz,   Csaplár    Benedek;   Szók 
Csik  m.  Nyr.  VI.471);  2.  . 
bad  i;  8.  bizség, 

pizse'g:  n  -  Etemsseg,  sflrög-forog  (pL 

ember,   sok   apró   állat)    (Vas    m. 
Tsz.;  (Jöcsej  Vass  József  1841;    Fehér  m. 
V.129).  A  vásárban  pizseg  a  sok  ember, 
nek  a  hangyák  az  odvas  fá 
Annyi  van,  csak  up  pizséy  (Kábaköz   Halász    li 
nos).  Aha  e  > 

u  bizsignek  (Vas  m.  Német-Gencs  Nyr   X.W '! 
Csak  ihin  buzog  a  sok  hangya  v.  féreg  (Bar; Ki 
DL  Csúsa  Nyr.  XVIII. 4t>)  [vo.  bozsog,  bözsged]. 

PÉZSÉRÉG,    BIZSEREG    (4 
Vas  ni.  Kemenesalja    . 
sics  Bálint;  Csallóköz  Csaplár  Benedek: 
Eűs-Kún-Halas   Nyr.   XJV.285; 
X.380;  Szeged  Csaplár  Benedek;  b 
nya  m.  Ibafa  Nyr.  XXII.283;    pézzéreg,  \>rzsereg 
Alföld  (?)  Nyr.  XV.94;  Háromszék  VI. 

345;  Vadr.  512b;  Gyórflfy  Iván;  p\  tlló- 

ki>z  Csaplár  Benedek;  /[:  bizsc 

rauya  m.   Ibafa  Nyr.  XX.287):  1.  b\ 
rög,   pézséréy,    pizséreg :    forrni   kez 
hányva),  lassan  forr  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
Kecskéméi  Nyr.  '.  /eged,  Csallók 

lár  Benedek;  Háromszék  m.  MNv  VL845;  Vadr. 
512b;  Győrffy  Iván).  Forr-e  már  a  víz.  Jutka?  — 
Már  pezsereg  (Alföld   [?]  Nyr.    XV.94);  2.  /, 

pizséreg:    nyüzsög,    hemzseg,    siirög-forog 
(pl.  sok  ember,  sok  apró  állat)  (Szeged.  Caalló- 

IW'iiedek).   Annyi  hangya   bizsu 
a  fődön!  (Zala  m.   Hetes    Bellosics    Bálint) 
bözsörikel,  zsiborog]. 

[Szólások].  Ha  a  trágya  büzsörög,  hát  a  szó  ni  a 
honné  égne!   [mondják    dicsekedő    hitvány 
bem;    vö.    büzölög?]   (Baranya    m.   Ibafa  Nyr. 
XXII.283). 

PEZ8I:    káposztás    béles   (Komárom    m.    Fúr 
Nyr.   XVm.62 

PEZSMEG:   pezseg  (Tolna  in.  Paks  Nyr.  XIX. 
479). 

PEZSMEGŐ :  pezsgő.  Pezsmegő  bor  (Tolna  in. 
Paks  Nyr.  XIX. 479). 

Pl:  mind  a  két  végén  meghegy*  ika, 

melyet  a  játszó  gyermekek  ül 
ütnek  (HaminBsékm.  MNy.  VI.. 
[vö.  pige\. 

PIAC    (piarc   Göcsej    Nyr.    XIV.  1 
Hegedús    Lajos ;    Székesf- 
Fehér  m.  Lovasberény  Nyr.  XVII  V 


PIACOL-PICI 


riCIÜÁL— PICU8 


188 


V.420;  Baja  Bayer  József ;  piharc  Soprony 
m*.   1  11.561  ;    '  rony 

m.  Horpáot   '•  Vas  in.  Őrség  Nvi.  V. 

XI.237;  Göcsej,  Nagy-Len- 
gye! mogy  in.  i'iira- 
tnysáig  N>  r.  XXV.  142;  pjjart  Képce 
vid.  Nvr.  XX.369;  Vessprém   m.  Csetény    Nyr. 

piac-sser:  piac-sor  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 

PIACOL:  piacon  járkál  (Háromszék  ni.  MNv. 

VI.::, 

PIACOS:  szemrevaló,  csinos,  szép,  tetszetős 
rnép,  marha,  gabona)  (Háromszék  m.  MNy. 
IV. 478;  Kiss   Mihály;   Csik-Szent- 
29). 

PIAS:    csákánvkapa    (fr.    pioche)    (Dunántúl 
XV1.240;    Soprony   m.   Horpács   Nyr.   IV. 
181). 

PICPÜC:  cifraság  (Szeged  Nyr.  IV.221). 

PÍC-IK:  mondják  a  gyerekek,  midőn  a  pi- 
lincke  a  kerített  vár  (kör)  szélét  érinti  v.  azon 
keresztben  fekszik  (Szeged  Csaplár  Benedek 
[Kecskeméten:  isz-ik  *.]). 

[PICC;  vö.  micc]. 

[Szólások].  Épen  ebben  a  picben  haldoklik: 
ebben  a  pillanatban  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XV  1.96).  Egy  picre  összeszokotálta  az  ekét  (Szé- 
kelyföld Arany-Gyulai  NGy.  III.353). 

1.  PICCES:  hegyesre  szabott.  Picces  derék 
(Debrecen  Xyr.  III.563). 

[2.  PICCES),  PICCÖS  (picös) :  cifrán  öltözött, 
puccos  (Szeged  vid.  Nyr.  1.425 ;  Kalocsa  Simo- 
nyi  Zsigmond). 

picces-puccos:  cv  (Szeged  Nyr.  IV.221). 

PICE  (Csongrád  m.  Ploetz  1839;  Szeged 
Hermán  0.  Halászat  K. ;  Bács  m.  Zenta  Nyr. 
IX  M  ;  pice  Heves  m.  Csépa  Nyr.  III.287;  Sze- 
ged Tsz.;  Xvr.  V1L236;  X1II.182;  Csaplár  Bene- 
dek; pöce  Tolna  m.  Paks  Xyr.  XIX.480):  halfogó 
horog.  Tutalyos  pice:  a  melynek  úszó  fácskája 
(jeladó  pedzóje)  van,  s  a  mely  a  vízben  lebeg; 
ólmos  pice :  a  mely  leül  a  víz  fenekére  (Szeged 
Tsz.  295b;  Xyr.  XIII.  182). 

PICÉZ   (Csongrád    m.    Ploetz   1839;    Szeged 
0.878;  Hermán  O.  Halászat  K.;   Bács   m. 
Zenta  Nyr.  IX.91 ;  picéz  Szeged    Csaplár   Bene- 
dek; pöciziú  Tolna  m.  Paks  Nyr.  X1X.480):  hor- 
gán. 

PICI  {paci  Szatmár  m.  Porcsalma  Nyr.  VIII. 
Ssatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.91 ;  Szat- 
már vid.  Katona  Lajos;  Szabolcs  m.  Besenyőd 
Nyr.  XIL148;  Bodrogköz  Tsz.  295b;  piszi  Toron- 
tál n  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.201; 
puci  Ermellék  Xyr.  V.473;  Zilah  Nyr.  XIV.431). 

pici-pirindicke :  igen  piciny,  parányi  (Baranya 
m.  Ormány8ág  Nyr.  11.279)  (vö.  pirindike]. 


PICIGÁL:  csipked,  megcsipked  (pl.  szőllót  8 
más  gyümölcsöt  a  madár)   (Szatmár    m.   Nagy- 

..t"Xyr.   XIV,", 

PICIGUS :  cinege  (Siolnok-Doboka  m.  Malom 
Muzsi  János). 

PICIJÁNY:  kukorica  héjjá  (Szolnok-Doboka 
m.  Malom  Muzsi  János). 

PICIKE  (peceke  Jász- Nagykun -Szolnok  m. 
Tisza-Derzs  Széli  Farkas;  picika  Vác  Simonyi 
Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.548). 

PICIKÉZ(-IKP):  rákászik  (kézzel  v.  csalétek- 
kel) (Beregszász  vid.  Király  Pál). 

PICIL :  féllábon  ugrálva  megy  eggy  meghatá- 
rozott pontig  (a  pilinckézésben  vesztes)  (Deés 
Nyr.  XXII.478). 

PICINKÓ  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Szé- 
kelyföld Tsz.  298a;  Háromszék  m.  Angyalos, 
Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVIII.574;  pecenkó  Csík 
m.  Nyr.  XII. 189)  [vö.  icinkó-picinkÓ]. 

PICINYKE  (picinkák  Nyitra  m.  Vág-Királyfa 
Nyr.  XX. 25). 

PICIEKA:  picinyke  (Soprony  m.  Rábaköz 
Halász  János;  Csallóköz  Szinnyei  József)  [vö. 
picurka). 

PICIRKÓ :  <v  (Csallóköz  Szinnyei  József)  [vö. 

pl/  urkó]. 

PICORA:  pittyedt,  duzzadt  alsó  ajak  (Bihar 
m.  Sarkad  Márki  Sándor). 

[PICÖK). 

picök-nap.  Picbk-napkor :  soha  napján.  Majd 
elhozz'  ő  picöknapkor  (Békés  m.  Gyula  Király 
Pál). 

PICŐK :  ingbe  a  galléron  alul  v.  zsák  szájába 
bővítés  céljából  betoldott  vászondarab  (Szatmár 
m.  Nyr.  X.431 ;  Szatmár  m.  Patóháza  Xyr.  XIX. 
379;  Beregszász  vid.  Király  Pál). 

PICULA  (pecula  Háromszék  m.  Angyalos, 
Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVUI.574;  Csík  m. 
Gyímes  Nyr.  X.504;  piculi  Szatmár  m.  Nyr. 
VIII.  141):  ezüst  tízkrajcáros  (Szilágy-Somlyó 
Nyr.  XVI.286;  Erdély  Gyórffy  Iván,  Szinnyei 
József;  Székelyföld  Nyr.  11.471;  Udvarhely  m. 
Nyr.  1V.374;  Brassó  m.  Zajzon  Nyr.  IV.375). 

PICURKA  (picorka,  pucorka  Somogy  m.  Sán- 
dor József):  picinyke  (Dunántúl  Tsz.;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.282.  333)  [vö.  icurka-picurka, 
picirka]. 

PICURKÓ:  w  (Csallóköz  Nyr.  1.331;  Nyitra 
m.  Dudvág  és  Feketevíz  mell.  Ürményi  László) 
[vö.  picirkó]. 

PICUS  (Erdély  Nyr.  XVI1.225.  226;  Székely- 
föld Gyórffy  Iván;  pécus  Székelyföld  Nyr.  V  . 
Gyórffy  Iván;  peszus,  peszu.s  Háromszék  m   MN\ 
VI.345;    Gyórffy    Iván):    L    cicus,    cica   (i.   h.); 


m 


PKTSKA     Pl 


PI01  \C8I 


t.  picus:  barka,   ML  fazfab.i  lély  Nyr. 

kW,  pemto,  2.  pétet]. 

PICU8KA  (pécmAro,  p»ara«ft<i  >     L  oi       ki 
Nyr.  XVI 

•vászna   Márk    Imre); 

n    Kovászna  Márk  Imre). 
PI08A ;  segg.    Picsán    >  «eggbo   rúgni 

PICSÁN  kevés.  ; 

rsn;.t.n\i    [PW   HE    OMfMN    Komaromi    BoháTl). 
US     fc     Oí     úvrgemet,     /ny     Ko»tóZ*/;    A  ÍM   02 

ti.  Csak  egy  / 

Mi^tf     flMM*    ál 


emplcn  in.  Király  Pál). 


|PIC8ÁZ|. 

meg-piosáz:    megver  (Kunság   Nyr.  XV.520). 

PÍC8Ó:  vízlevezető  árok.  n.cai  inilt  csatorna 

ebbe  az  edénybe,  mint  a  pi  van 

ebbe  a  kútba,  mint  a  picsákba  (Kecskemét  Király 
Pál)  |vö.  1.  picsóka). 

PICSOG  (pityog  Bács  m.  Új-Verbász  Székely 

8ándor):  sír,  si-ri,  sírdogál   (Marcal    mell.  Tsz.. 

8zeged  Halasi   Géza;  Palócság   Nyr    XX1.418; 

.1.78;  Eger  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  133;  Hont 

mermann   János;  Nógrád   m.    Nyr.  IV. 

K imaszombat   Nyr.    V.229)  [vö.   t.  fityug, 

icsog-picsog]. 

PICSOGÓ:  síró,  sívó-rí TÓ,  sirdogáb*  (T<.nmtál 
rimtalva.  Torok-Kanizsa  Kálmány 
L.  Szeged  népe  111.118). 

1.  PICSÓKA:  árok,  árokszerü  gyalogút  (Kecs- 
kemét Király  Pál)  |vö.  picsó], 

picsók  ka  (bargonyahoz  hasonló 

növénygumo)  íZilah  Kerekes  Ernó)  |vö.  pityóka]. 

PICSUS  :    [gúny.]  gyenge  világú  lámpa  (Váfl 
.la). 

PIDÉRA  :    picinyke    (Vns    m.    Kemenesalja, 
Fáira  Sztrókay  Lajos). 

PLDRI-PÖDRI :    szeles,    szeszélyes    (ember) 
(Somogy  m.  Ádánd  Bánóczi  József)- 

PIÉTLI,  PÉKLI:  1.  pn'tli:  eggy  köteg  széna 
(Rábaköz,  Beó-Sá  rl  ..-.XVIII.:  ékli: 

eggN  apró   gally  fa   összekötözve  c 

mTSzigetkóz  Nyr.  XIX.191;  Markovics  Sándor). 

riFA:   aszalt   alma   (Szeged    Sümeghy    Pál 

1841). 

PIFPA:  k.ileskása-étek  (Hol?  Tsz.). 

PIGE,  BIGE  (bige  Nagy-Kúnság  Nyr    XVI 
142;    DebteTén    Nyr.    XII 475;    Palócaág    Nyr. 
XX1.809;    XXII  .83;    Abaój    m.    Szikszó    Király 
Pál;  büge  Palócság  Nyr.  XX  1.309;  pige  Hont  in. 


Ipolyság  Ny?    XIX  ,94;  H<  «l  J   Szó- 

.  .   1  \  ni 
ia  m     Nyr     XV. 

Kun  Halas  Nyr.  XV.282.  8 
mind  a  két  végén  megh« -i 
a  játszó  gyermekek  ütófával   föl-  éa    eMtnek 
[v.i.  ,, 


ik 


(Szólások].    Ugrik  a  pigéje:  közösülni 
•  -mpléH  IB.  TilrJI  Nyt1.  V.MJ." 

PIGÉZ,  bigéz  bigézni   Palócaág  N 

XXI! 

Király  Pál;  bügéziú  Eger  Nyr.  XVIII.lfl 

<ság   Császár    árpád;  i   m. 

ik  alföld  [?1  Nyr.  XV 
ével  játszik. 

PIHÁKOL    (Csallóköz    Nyr.  ni. 

Dudvág  ós   Peketevía    mell.    Örményi   Lázi 

kul   Gyór    ni.    Halász    János):  lelkendez,  li- 
heg. 

PIHATÁS:    köhécselő,   göthös,    betei: 
m.  Őrség  Nyr.  111.288  (itt  Qyilfan  hiba}; 

Göcsej  Vass  József  1H41). 

[PIHE]. 

pihe-puha:  nagyon  puha,  gyenge  (Ermellék 
Nyr.  V.47;5). 

PIHEG    (peheg    Zala    m.    Hetes    Nyr.    II. 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.323)  |vö.  iheg-piheg\. 

piheg-páhog:  1.  liheg-piheg,  lelkendez  (nagy 
melegtől,  erós  fáradságtól)  (Szatmáf  DL  Nagy- 
bánya Nyr.  X.888);  2.  kelletlenül,  szuszogva 
tesz  vmit  (Szatmár  ni.  Párna  Fenlinand)  [vö. 
páhog]. 

PIHELŐD-IK :  penészedik  (Somogy  m.  Csurgó 
Endrei  ál 

PIHEN  (pihen-ik  Szolnok-Doboka  ni.  Xvr. 
XVII, '5 11'.). 

pihesked-IK  :  eggyre,  Ismételve,  hnaamo- 
san  piheg  (Hegyalja  Kassai  .1.  Sznkönyv  IV. 
114)  [vö.   ihesktfiik-piheskedik], 

|PIHŐ|. 

[Szólások].  Egy  pihőre:  eggy  hajtásban. 
pihőre  mentUnk  el  Újlakig  (Beregszász   vid.   Ki 
rály  Pál). 

PIHŐCE:    pehelv    (Tolna    m.    Nyr.    VI. 
Dráva  mell.  Nyr.  VI.:<74). 

PIHÖRNYE:    nádi    hiizniránv    pelyhe  (Dl 
mell.    Nvr.    '  Dráva    mell.    Kopács 

XVI 

PIK:  kapóM  (Krdóly  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 

PIKÁCST:  r   m.    Nml 

Nyr.  IX. 567). 


141 


HkAkoL-rik'u 


PIKÓS     l'II.K 


U2 


PIKÁKOL:     ímmel-ámmal,    kt-ll.-t!.  nu  1    tesz 

vmit      l'ikákolva    enni    (Székelv-Kereaztur    N\r. 
VIII  ,V 

PIKÁKOS:  kényét,  válogatós  (Háromszék  m. 
Vadr 


IPIKÉT]. 


lést 


Kitis:i   a    i>i kittre,    hont   mindi 
./.   \>i.  XV.48U 


PIKÉZ:  kapókövei,  kapókövekkel  játszik  (Er- 
dély Kassai  J.  Szúkönyv  UL106;  IV.115)  [vö. 
pity 

PIKHERCS:  rosszul  sikerült,  keletlen,  sület- 
len   tészta    (Komárom   Beöthy    Zsolt.    Szinuyei 
NÍ;  Hol?  Tss.). 

PIKK-PAKK:    pitt-patt.    Csak   hallom,   hogy: 

pikk- pakk,   pikk-pakk,    s   aligség-alig   mengyek  el 

onnét,  éccer  csak  zuhé  le  [törött,    omlott],  mintha 

istennyila   csapta   vóna   ki   (Szatmár  m. 

Nagybánya  Nyr.  X.888). 

IPIKKED]. 

meg-pikked:  megbüdösödik  (a  hús  nyáron  a 
■Wllftfll)  (<iyór  m.  Bóny  Nyr.  XVII. 575). 

PIKKELY :  lapos  ércgomb  (Vas  m.,  Hegyalja, 
ii  J.  Szókönyv  IV. 115.  184). 

PIKKEN:  i:\ni.  !.  megpattan  (Három- 

ul. MNy    V1.845;  Vadr.;  Gyórffy  Iván).  Itt 
mi  pikkent,  hallottam  a  pikkenést  (Alföld  [?] 

PEKKENÉS:  gyenge  repedés  (megpattauás) 
hangja  (Alföld  (?]  Nyr.  XV.95). 

PIKKESZT:  repi-szt.  megpattant  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.34."> ;  Győrffy  Iván). 

PIKKHANGYI:  pökhendi  (Komárom  m.  Fúr 

479). 

[PIKLIZ]. 

el-piklis:  odább  áll,  eleblábal  (Somogy  m. 
Adánd  Bánóczi  .József)  [vö.  el-pitlt/.ül}. 

1.  PIKÓ:   1.   bohó   (Háromszék   m.  MNy.  VI. 
12b;   Gyórffy    Iván);    2.   ügyetlen, 
mamlasz  (Cegléd  Széchy  Károly). 

PIKÓ:  acerina  cernua  (Körös-Tarcsa  Her- 
mán 0.  Halászat  K  ) 

3.  PIKÓ:  .premonda  cipó'  (Somogy  m.?Tsi. 
29a)  [vö.  pipó\. 

[4.  PIKÓ|. 

|8zólások].  Éheim  a  pikót:  sírva  fakadni. 
Mért  vetette  el  a  pikót  az  a  fiú?  (Szatmár  m. 
Patóháza  N>r.  XVIII.432). 

[5.  PIKÓ]. 

pikó-ssalag:  olyan  szalag,    mellnek    a   vége 


felkor -alakúan  van  bevágva   (Veszpn  ni    Hódiss 
Jusztin). 

PIKÓS  :  pityókos,  becsípett  (Baranya  m.  Kas- 
sai J.  Szókönyv  IV.  11 

1.  PILA:  pislogó,  Pila  mécs  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Nyr.  111.88;  Somogy  in.  \  isnye  Nyr. 
XVII.334). 

2.  PILA :  1.  ügyetlen,  féleszű  nőszemély  | 
romszék  m.  MNy.  VI .845;  Vadr.;  Gyórffy  Iván; 

m.  MNy.  VI.375);  2.  ronda,  kócos,  vaksi 
nőszemély.  Te  pila!  (Pertó  mell.  MNy.  III. 244); 
3.  nóies  természetű,  nóies  dolgokba  avatkozó, 
nói  munkát  végezni  szerető  fiú  v.  férfi  (Szeged 
Tsz.)  [vö.  (ihii's-j/Ua,  kancsi  pila,  kuti-pili,  részé- 
gés-pihi,  savda-pila,  sánta-pila,  szösz-pila,  vaksi- 
pila\. 

PILÁCS :  gyenge  világú  lámpa  (Vác  Divényi 
Gyula). 

PILÁCSA :  szaggatott  tészta  (Somogy  m.  Kas- 
sai J.  Szókönyv  IV.116;  Nyr.  11.376;  Király 
Pál). 

PILÁCSOL :  1.  pislog  (a  mécs),  halványan 
világol  (a  reves  fa)  (Pápa  vid.  Tsz. ;  Baranya 
in.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.116);  2.  laposakat 
pislant  (az  álmos  ember)  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek)  [vö.  piláncsol\. 

PILÁK:  pislogó,  fájós  szemű  (Baja  Bayer 
József). 

PELÁL :  ápol,  gondoz  (pl.  marhát)  (Baranya 
ra.  Tsz.;  Nyr.  III.565;  Közép-Baranya  Nyr.  III. 
327;  Ormáuyság  Kassai  J.  Szókönyv  ÍV.  116; 
Nyr.  111.230). 

PILÁNCSOL    (tűz   ]>iláncsol&8a    Gyergyó-> 
Miklós  Nyr.  X.40):  pislog  (a  mécs,  az  elalvófél- 
beu   levő   tűz)    (Székelyföld    Kiss    Mihály)    [vö. 
pilácsol]. 

PLLAT  (pilattja) :  ütés  helye  (Székelyföld  Nvr. 
XIII.Ő10). 

PILÁTUS:   [tréf.]  álmos  ember.    Xo  te  Pilá- 
tus, mégse  aludtad  ki  magad?  [vö.    Menj  al  ■ 
ne  pislogj,  mint  Pilátus !\  (Gömör  m.  Nyr.  XXIII. 
505)  [vö.  1.  pila;  vaksi-pila,  vaksi-pilátus]. 

Pilátus-fa  :  kecskerágó  (evonymus)  (Zala  in. 
Volák  Lajos). 

Pilátus-konyhája:  [tréf.]  árnyékszék  (Bala- 
ton mell.?  Tsz.  293b;  Vas  m.  Kemeuesalja? 
Kresznerics  P.  Szótár  11.131). 

PILÁTÜSKOD-IK :  vakoskodik,  sötétben  v. 
álmos  fővel  tesz  vmit.  Ugyan  gyű  gyertyát,  ne 
jiiltítuskoggy  A  mellett  á  tűz  mellet!  (Gömör  m. 
Nyr.   XX  111.505). 

PILE  (Szlavónia  Nyr.  XXIII.358;  pie,  piének 

Dráva  mell.    Nyr.    V.522;    Dráva    mell    Kopács 

Nyr.   XVI.331;  pije    Dráva    mell.  .72; 

pije  Baranya  m.  Tsz.):  1.  liba,  lúd  (i.  h.);  2.  pile: 


in 


IMI.KNÖ8     PH.INgEZ  IK 


I'IIJN  ILKA 


111 


pilincke  (Pest  m.  Csaplár  Bene- 


csibe    (Szlavónia 
piri,  pirike], 

PILÉNÖ8,  PILÉNYÖS:  polyvatartó  kunyhó 
(8zlavónia  N  00810)  [tfl   /*/ény]. 

PILIOKS:  kéli  kétköz-háló  (Smlimk  -hnboka 
in  Hermán  0.  Halászat  K.;  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  N\r    \1 .188). 

PILIC8E:  csibe  (Szlavónia,  Rétfalu  Nyr.  XXIII. 

868)  |VŐ.  ptl  pirike]. 

PILIOÉZ:  tancol   (Bács   in.   Besdáu  Ssékely 

pilimajz,  PILIMAJSZ:  denevér  (Rozsnyó 
.;   Abaúj   m.    Jászó  Nyr.   IX.478; 

XVIII  j:Ui. 

PILINC  pilincke  (Tata  Vass  József  1841) 
(vö.  piac], 

PILINCK 
dek). 

PILINCKE  (hilincke  Soprony  m.   Nyr.   XVII. 

Bnekqjvár  Nyr.  VII.41;  Temesköz 

Kálmány  L.  Biegeo  népe   11.944;  Tónik-Mecse 

Nyr.  IX.98;  ptKncJU   Tata   Matusik   Nep.   János 

>;    Vetsprém    Nyr.   H.184;  Tolna  m.   Paks 

Nyr.  XX  nch    Veszprém    Xvr.    11.184? 

Pápa  vid.  Fábián  Gábor   1839):  1.  mind   a   kél 

végen    meghegyezett    fácska,    melyet  a  játszó 

rmekek    Btófával    fül-    és    elütnek   (i.   h.l; 

2.  blincke:  az  a  fácska,  a  melyre  a  horog  inát 

használat    után    reátekerik   (Fehér    m.   Velence 

Hermán  O.  Halászat  K.)  [vö.  pincüe,  pincke\. 

PILINCKÉZI-IK)  {biiinckézfik  Dunántúl  Nyr. 
XVI.240;  piliekétni  Békés  m.   Nyr.    [11.526;  pi- 

Un>  u  in.  Paks  Nyr.  XIX.47H):  piliuekó- 

vel  játszik. 

(Szólások].   Csak  úgy  pilinct  dologgal: 

könnyen  veszi  (Békés  m.  Nyr.  1 11.525). 

PILINO:  L  kilincs  (Balaton-Füred  vid.  Bódiss 
Jusztin);  2.  az  ajtózárnak  kívül  eső  része  (Ba- 
laton-Füred vid.  Bódiss  Jusztin;  Baranya  m. 
Tsz.) ;  3.  az  istállóajtón  az  a  fa,  melyet  az  ajtó- 
félfa lyukába  illesztenek  bele,  hogy  az  ajtót  be- 
zárják (Veszprém  vid.  Bódiss  Jusztin). 

PILINOA  (Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV.181; 
Soprony  m.  Fölsó-Szakony  Nyr  XVII  :W4;  Bala- 
ton mell.  Fábián  Qábor  1839;  Vas  ra.  Répce- 
rgy  Nyr.  XVIH.574;  Zala  m.  Aráé*  Xvr 
';  Székesfehér  var  Nyr.  VTI.187 ;  pilingya 
Pápa  vid.  Tsz.  ■  Hol  ?  Tas.  j  pilonga  Vas  m.  Órség 
Tsi. ;  plnige  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 
117):  késpenge  |vö.  kés-pUinga\. 

PILINOEL:  szállingózik  (a  hó)  (Háromszék 
m.  Vadr.  ",12a). 

PIL INGER:  harangozó  [t.  i.  a  húszas  évek- 
ben ;  ember  volt  a  harangozó)  (Kecske- 
mét Sin;  .rmond)  (vö.  bérka  a  Pótlékban], 

PILINGÉZI-IK] :  szállingózik  (a  hó)  (Székely- 


föld   Kiss   Mihály,   <  *h;i;  szék 

Gyórffy   Iván)    (vö.   fi 
gix-ik\. 

PILINGŐR:  az  az  orvos,  a  ki  kijön  ■  fal 
és  beoltja  a  gyerekeket  (Szlavónia  Nyr.  XXIII 

1  ILINKÉ  (Udvarhely  m 

gB    m.    \  rinkt     Háromszék    in. 

pülünke  üdvackelj   bl  Syr.  VI.272):  pehely. 

pirinke-hó:    szállingózó    hó  m. 

Vadr.  618b  [e  k«  isan 

itnV  értelmezéssel];  Kiss  Mihál 

PILINKÉL,  PIRINKÉL:  szállingózik    (a   hó) 

(Székelyföld  Tsz.;    NyK.    X.886;    Kiss    Mihály). 

PILINKÉL:  x  (Székelyi 
Mihály,  Háromszék  m.  MNy.  VT.21  Nyr. 

'7;   Vadr  M:uk    írnr 

PILINKÉZ-IK    (Háromszék   m.    Vadr 
Csik  m.  Nyr.  XII.  fakéx-ik  Csík  m.  Péter 

dános):  cv. 

PILIS   (Csongrád    m.    Ploetz    1839;    8«e{ 
Nyr.  XVI.191;  Csapi:::  k:   Békét,  Bihar, 

Szatmár  m.  Barna  Ferdinánd;  pili 
1.136;    Hajdú    m.    Földes    Nyr.    X\ 
Csallókíiz  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  117;  puli* 
Kun-Halas    Xy-.     XV.333;     Nagy-Kúnsi 
XVI.191;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. r, 
Szatmár  m.  Kömörő  Xvr.  XIX  lü   Deb- 

recen Hajdú  Nagy   Sándor):    1.  pil 
lis,    puli  nyer    megszegésekor    lev; 

darab  (Csallóköz  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  117; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.:;:  Kunság  Nyr. 

XVI.191;    Csongrád    m.    Ploetz     1839;    Szeged 
Csaplár   Benedek;    Békés,    Bihar,    Szatmár    m. 
Beme   Ferdinánd;    Nagybánya   Nyr.    XIV 
Debrecen   Hajdú   Nagy   Sándor  HU:    kis 

szelet.  Aggy  é~ggy  pilis  kényeret  (Hajdú  m.  Pől- 
des  Nyr.  XVI.384);  3.  püis,  pilis.  pOHs:  gyürke 
(a  kenyérnek  sülés  közben  kihasadt  éa  kiduz- 
zadt része)  (Szeged  Xvr.  [.186;  XVI.191;  Szat- 
már m.  Kömöró  Nyr.  X:  «rö.  /.  püU, 
jnslc}. 

(Szólások).  Félti  a  pilist:  félti  a  bórót  (Szeged 
Csaplár  Benedek). 

PILISRE:   1.   a  kenyér  megszegésekor  1 
gott  darab  (Nyitra  in.  Pegn  ''•  Dmei 

Ferenc  1841);  2.  hegycsúcs  (Nyitra  m.  Pogránj 
és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841;  Háromszék  m. 
Nyr.  V.'.Hi). 

PILISZNYÁK:    gyenge,   satnya,    nei: 
k    (Háromszék    i 
Vadr.;  Gyórfly  Iván)  [vö,  peniu\. 

1.  PILKA:  sás  m.  Nyr.   II.::'." 

PILKA:  l.  kavics,  kapókő  (Fehér  m.  v 
X.i  él  vid.  I'.ay.-r  Joseef,  Csap: 

dek;  Nagy-Kikinda,  Zen ta  Nyr 
lincke  (Bája  Nyr,  XX.  169). 


[48 


Hl. KA     PILLANT 


PILLANTÁS— PILLKDT 


146 


ILKA,  PINKA  (pilka  Somogy  m.  Sándor 
József;  pilke  Somogy  m.  Kassai  J.  Saókönyv 
P7.118;    N\i     II  a    Vas   m.  Kemenes- 

alja? Kresznerics  F.  Szótár  Q.162;  Vm  m.  Őr- 
ség Tsz.;  Zala  m.  Alsó-Lendva  Nyr.  XII  1.332): 
fadugó.  hordódugó. 

KÁZ:    kapókövekkel   játszik   (Fehér    m. 
\  188;   Bács   m.   Kassai  J.    Siókönyv  III. 
106;  IV.  118). 

PILL  :  pillanat.  Egy  pillba.  Egy  pirra  (Há- 
romszék m.  Vadr.).  Pillba  itt  terem.  Egy  pirra 
itt  Us;  (Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Vadr.  560). 

PILLADT  :    lankadt,  bágyadt,  fáradt.  Pillat- 
nél  (Tisza-Roff  Markovics   Sándor) 

l'ilh'itt]. 

PILLÁML-IK :  írvengén  villámlik  (Háromszék 
m.  m  Vadr.  ;  Gyórffy  Iván). 

PILLAMOD-IK :  pitymallik  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.345;  Vadr.  512b;  Gyórffy  Iván). 

PILLANAT:    pillantás.    Kökény  szemed  pilla- 
nata szegény  szivem  szorongatja    (Komárom  Er- 
.  ■!    Népdalok  és  mondák  11.113). 

PILLANCS,    PILLÁNCS   (pillancs   Csallóköz 
Farkas  Ferenc;   Székelyföld   Kriza;   Udvarhely 
m.  Vadr.:  Nyr.  XVII. 432;  pillancs   Somogy   m. 
Sándor  József;   Somogy   m.(  Vese   Király   Pál; 
Somogy  m.  Csurgó  Endrei  Ákos;  Tolna  m.  Sár- 
t.  VH.94;  Hol?   Tsz.):  1.  pillancs: 
pislogó  [mint  gúnynév :]  Pillancs  Kiss  (Tolna  m. 
Sz.-Lórinc  Nyr.    VII.94);   2.  pillancs:    mécs 
(Csallóköz  Farkas  Ferenc);  8.  pillancs, pillancs : 
pillangó,  lepke  (Somogy  m.  Sándor  József;  So- 
mogy m;  Vese  Király  Pál;  Somogy   m.  Csurgó 
Endrei  Ákos;  Székelyföld  Kriza;  Udvarhely  m. 
i.  XVII.432;  Hol?  Tsz.). 

PILLANG:  pillangó,  lepke  (Brassó  m.  Hét- 
falu Király  Pál). 

PILLANGÓ :  1.  kerek  réz-,  ezüst-  v.  gyöngy- 
ház-lapocska (a  milyenekkel  a  menyecskék  fej- 
kötóje  s  a  lányok  cipője  van  díszítve)  (Fehér 
m.  Nyr.  X.188;  Baranya  m.  Tsz.;  Nyr.  11.184); 
2.  a  halnak  levakart  eggyes  pikkelye  (Rábaköz, 
Beó-8árkány  Nyr.  XVIII. 191 ;  Balatonfüred  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

pillangó-fű:  rezgőfű,  nyúlperje  (zittergras, 
briza  média)  (Hegyalja,  Tarcal  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV.  119). 

PILLANGÓS:  cicomás.  Ojan  pillangóson  ótő- 
hogy  majd  elrepül.  Még  a  gyűrűje  es  pillan- 
gós (Háromszék  m.   Vadr.   379)   [vö.   pillengös]. 

[PILLANT]. 

[el-pillant]. 

[Szólások].  Mig  a  szemedet  elpillantanád,  meg- 
gyavul: eggy  szempillantás  alatt  (Háromszék 
m.  Vadr. 

ázatna  ■.  maoyab  tubzótá*  u. 


PILLANTÁS  i  pillanat.  Én  mindön  pillantásba 
mehetök  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  474). 

PILLANTAT:  x.  Egy  pillantatra  mind  a  tizen- 
kettőnek elüti  a  fejit  (Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  443). 

PILLANTÓ  (Zala  m.   Kővágó-Örs,   Révfülöp 

XIX.  141;    pillantó   Veszprém,    Pécs    Nyr. 

XIV.568;  inüantyú  Komárom  m.  Nyr.   XIV.91): 

szemhéj,  szempilla.  Szemem  pillántója  (Veszprém, 

Pécs  Nyr.  XIV.568). 

PILLÁZ :  küszöb.  Át  ne  lipt  többet  észt  a  pil- 
láztl  (Bihar  m.  Kisháza  Nyr.  XXV.575). 

1.  PILLE:  1.  a  kenyér  megszegésekor  levá- 
gott darab  (Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  111.35 ;  Kecs- 
kemét Csaplár  Benedek;  Csongrád  m.  Ploetz 
1839;  Baja  Nyr.  111.35);  2.  gyürke  (a  kenyérnek 
sülés  közben  kihasadt  és  kiduzzadt  része)  (Fehér 
m.  Perkáta,  Bács  m.  Baja  Nyr.  111.35;  Hajdú 
m.  Nyr.  XVII.422)  [vö.  püis,  pisle]. 

pille-bankó :  1 849-beli  szaggatott  német  bankó- 
szelet (más  néven:  csusza-bankó,  csipetke-bankó, 
szelet-bankó)  (Kis-Kúnság  és  solti  járás  Nyr. 
XVIII.231). 

2.  PILLE  (pile  Tisza-Dob  Nyr.  XX.432):  a 
forralt  tej  hártyája,  bőre  (Heves  m.  Tiszafüred 
és  vid.  Kimnach  Ödön ;  Rimaszombat  Nyr.  V.229 ; 
Bodrogköz  Tsz.;  Hajdú-Nánas  Kimnach  Ödön; 
Bereg  m.  Pap  Károly). 

PILLED  (hitted  Pápa  vid.  Tsz.  296b) :  lankad, 
bágyad,  fárad,  ernyed,  kimerül,  gyengül  (Vas 
m.  Sitke  Kresznerics  F.  Szótár  11.131:  Zala  m. 
Szepezd  Xyr.  XVII.237;  Csallóköz,  Székelyföld 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.345; 
Vadr.;  Hol?  Tsz.). 

el-pilled:  ellankad,  elbágyad,  elfárad,  eler- 
nyed, kimerül,  elgyengül.  Elpilledt  (Fölső-Csalló- 
köz Nyr.  VIII.333).  Elpillednek  a  csirkék  [a  nagy 
melegben]  (Vas  m.  Sitke  Kresznerics  F.  Szótár 
11.131).  Csirke,  tyúk  elpilled  [a  nagy  melegben, 
a  szomjúságtól]  (Csallóköz,  Székelyföld  Csaplár 
Benedek). 

ki-pilled:  o»  A  tyúk  a  sok  kergetés  miatt  ki- 
piUrit,  most  könnyen  meg  lehet  fogni  (Veszprém 
Király  Pál). 

mög-pilled:  -v.  Mig  van  püledve  [a  gyermek 
a  betegségtől]  (Vas  m.  Nyr.  XIII.477). 

[1.  PILLEDÉZ],  BELLEDEZ  (büledezm)  ~  pil- 
led (Pápa  vid.  Tsz.  296b). 

2.  PILLEDÉZ  (pilledezni):  könnyen  szökdel 
(Pápa  vid.  Tsz.). 

PILLEDT  (pülett):  1.  lankadt,  bágyadt,  fá- 
radt, ernyedt,  kimerült,  gyenge  (Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  0.681  :  Soprony  m.  Rábaköz 
Halász  János;  Rábaköz  Beő-Sárkány  Nyr.  XVI II. 
191;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Veszprém  Király  Pál;  Somogy  m.  Szóke-Dencs 

10 


147 


l'ILLÉDZ-IK-  l'IMl'IKl 


l'IMI'o     PDIi 


148 


Nyr.  III.281;  Fehér  m.  Lovasberóny  Nyr.  X\  II 
2.  miledi  l'ilhtt  i  kmgé  (Zala  m.  Kóvágó- 

öre.   Krvlul.  .1X1  ih  [▼&  l<iU<nlt\. 

[PILLÉDZ-IKJ,  PILÉDZ-IK:  bóröti/ik.  liartyá- 
8odik    (forraláskor  a  áskor   a  viz 

szine)  (Tista-Dob  Nyr,  XX.4.T2;  itt /*»/,,/  ,/.  nyil- 
ván hiba)  |vö.  püléz-ik\. 

be-pillcdaik:  bebörndzik.  Iiepillédzik  a  tej 
(Gyöngyös  Nyr.  IX.332). 

PILLENOŐ:  szarvasmarha  álla  alatt  lefityegő 
húsos  Mr(8iaboK's  ....  Kis  Besenyőd  Nyr.  IX. 186). 

riLLENQŐS.  Pillengős  kaláris:  üveggyön- 
gyökből való  nyakék,  a  melyen  elül  az  alsó 
gyöngysor  közepén  csillag-  v.  szív  alakú  kis 
bross-féle  csüng  alá  (Borsod  m.  Bthnographia 
VTL82)  (vö.  pillangós). 

PILLÉS:  gyürkés.  Pillés  kenyér  (Hajdú  in. 
Nyr.  XVII.4J 

PILLESZT :  fáraszt  Pillesztém  panaszommal 
(Soprony  m.?  Tamási  Nyr.  KXL526). 

PILLÉZ:    könnyedén    dolgozik    (Nagy-Kőrös 
••na  János). 

[el-püléz]. 

[Szólások].  Eli'ill<:i  az  időt:  haszontalanul  tölti 
el  (?1  (Hódmezó- Vásárhely  Nyr.  11.367). 

PILLÉZ-IK :  vékony  jégkéreggel  vonódik  be 
(a  víz)  (Hajdú-Nánás  Kimnach  Ödön)  [vö.  pil- 
lédz-ik). 

PILLOG:  pislog,  hunyorgat  (Qöcsej  Budenz- 
Album  158;  Nyr.  XTVM64). 

PILLOGTAT:  <*>.  Vgy  fáj  a  szeme,  hogy  élig 
tud  vélle  pillogtatni  (Székelyföld   Kiss  Mihály). 

P ILLÓK:  lepke  (Zala  m.  Tapolca  Nyr.  MII. 
469;  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  SVTL287;  Sümeg 
vid.  Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelvjárás  18; 
Somogy  m.  Ziegler  Géza;  Veszprém  m.  Nyr. 
11.329;  Hol?  Tsz.). 

PILLOG :  meg-meglebben  (Baranya  m.  Patacs 
vid.  Csaplár  Benedek). 

PIMASZ:  élhetetlen  (Székelyföld  Tsz.). 

PIMISZ:  a  hajó  hátsó  részén  levő  elrekesz- 
tett hely  (Kis-Duna  mell.  Győr  és  Mosony  közt 
Nyr 

PIMÓK:  pimasz  (Hol?  Tsz.  296b). 

PIMPALAN:  vmi  gyermekjáték  (Fehér  m. 
Fölső- Alap  Nyr.   XVI.-V 

PIMPIMPÁRÉ  :  pitypang,  gyermekláncfű  (le- 
ontodon    taraxacum)    (Mátyusfölde   Nyr.    XVII. 
ram.  Farkasd  Tolnai  Vilmos). 

PIMPIKI:  ocsmány,  pajzán  [?].  Nem  mtosz  el, 
te  pimpiri!  (Ssolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
IX.427). 


PIMPÓ:  L  barka  (8zék<-lvM,l  Tm.; 
nály,  <ín  rdóvidék  ' 

m    Tsz.;  Csík  in   Kilyénfal 
vót   szentelnek  isárnapjn 

\ll  285) .  '.'-   leontodon  taraxacum 
sod  m.  Nyr.  XXII  184;  Borsod  m.  Noszvaj  Kas- 
nyi   IV  120);  :<.  penéai  |  Utóid  Nyr. 
kémét  Nyr.  i  rheh   i... 

.... 

Kil\,ntal\a   \  25). 

pimpó-fa:  rekettyefúz  (Székelyföld  Tsz.  296b; 
Márk  Imre). 

pimpó-virág :  leontodon  taraxacum   (Bodrog- 

Isz.). 

PIMPÓDZ-IK :  penészedik  (Székelyföld  M 
Imre). 

meg-pimpódzik:  megpenészedik  (Székelyföld 
Nyr.  IX.  I. 

PIMPÓKOS:   virágos  (bor)   (Tolna  m.   I' 
Nyr.  XX  11.430). 

PIMPÓNYÁS :  finnyás  (Szeged  Csaplár  Bene- 
dek). 

1.  PIMPÓS:  penészes  (kenyér,  túró,  sajt),  vi 
rágós  (bor)  (Komárom  Nyr.  VII.282,  alföld 
XV.95;  Kecskemét  Nyr.  IX.376;  X.382;  Három- 
szók  m.  Vadr.). 

2.  PIMPÓS:  cifrálkodó,  cifrán  öl r  így- 
Kőrös  Katona  János;  Szolnok-Doboka  m.  .V 
Imre). 

PIMPÓSOD-IK:  penészedik  (Háromszék  in. 
MXy.  VL845). 

mög-pimpósodik:  megpenészedik  1/  ,/  impö- 
sodott  a  befőtt  (Székelyföld  Márk  Imre). 

PIMPÓZ:  cicomáz  (Nagy-Kúnság  Nyr.  II  I 
[vö.  pintyóz]. 

PIMPÓZ-IK:  pelyhezik  (a  fúzfa  barkája,  a 
csipkeburján  virága)  (Háromszék  m.  MNv.  VI. 
345;  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

PINA  (pena-vágó  Székelyföld  Hermán  0.  11  a 
lászat  K. ;   puna  Csongrád   m.    Mindszent    Pap 
Sándor). 

pina-fa:    a    farhám    matakja    (K  rcsa 

Hermán  0.  Halászat  K.i. 

pina-fedél:  abramis  brama  (Bódva  mell.  Her- 
mán 0.  Halászat  K.) 

pina-fésű:  acerina cernua (Jász-Nagykun-Szol- 
nok m.  Kenderes,  Kisújszállás  Hermán  0.  Halá- 
szat K). 

pina-lajtorja:  szerbtövis   és  er\n_ 
pestre  (Balaton  mell.  Földrajzi  Közi.  1894. 

pina  nyaló:  cobitis  taenia  (Szatmar  in.  Nagy- 
Dobrony  Hermán  0.  Halászat  I 


149 


PINC-PINCOS 


PINCOSKOD-IK-PINT1.I 


150 


pina-rágó:  M  (Fehér  m.  Velence,  Szatmár 
Hermán  O.  Halászat  K) 

pina-reszelő :  m  (Berettyó-Újfalu  Hermán  0. 
Halászat  K.i. 

pena-vágó:  aj  (Székelyföld  Hermán  0.  Halá- 
szat Ki. 

pinavágó-hal:  cv  (Tisza-Földvár  Hermán  0. 
Halászat  K). 

(PINC)  (benci  Baranya  m.  Tsz.  37a ;  binc  Du- 
nántúl NvK  11.379;  Somogy,  Baranya  m.  Tas.; 
pénc  Esztergom  Nyr.  KDŰtt):  mind  a  két  vé- 
gén hegyesre  faragott  fácska,  melyet  a  játszó 
gyermekek  ütófával  föl-  és  kiütnek  [vö.  pilinc, 
pincike,  pincke], 

|PINCEJ. 

pince-szer:    présházbeli   mulatság  (Tolna  m. 
,  Xyr.  XXV.288). 

pinceszeréi:  pincéről  pincére  jár  inni.  Pince- 
zni  méntünk  (Vas   m.  Jánosháza  Nyr.  XVI. 
141). 

PINCELŐD-IK :   párolódik  (Baranya  m.  Nyr. 

II. 1- 

mög-pincélődik:  megpárolódik.  Jól  mégpin- 
celődött  a  hus  a  bográcsban  (Baranya  m.  Nyr.  III. 
665). 

[PINCEZ]  {benciz  Baranya  m.  Tsz.;  bincezm 
Somogy,  Baranya  m.  Tsz.  41a):  pilinckézik. 

PINCÉZ[-IKP]:  pincében  borozgat  (Szilágy- 
Somlyó  Nyr.  XVI.286). 

PINCIKE  {princüe  Hol?  Nyr.  Nyr.  XV.95): 
1.  mind  a  két  végén  hegyesre  faragott  fácska, 
melyet  a  játszó  gyermekek  ütófával  föl-  és  ki- 
ütnek (Mohács  Király  Pál;  Baja  Bayer  József; 
Bács  m.  Űj-Verbász  Székely  Sándor) ;  2.  a  malom- 
béli  szálvas  tengelye  (Baja  Nyr.  XVII.240); 
S.  csapó-csiga  (hegyes  csiga-alakú  játékszer, 
melyet  a  gyerekek  ostorral  csapkodva  pörget- 
nek) (Szent-Endre,  Pomáz  Nyr.  XVII.226)  [vö. 
pilincke,  pinc,  pincke]. 

PINCIKÉZ[-IK?]:  pilinckézik  (Mohács  Király 
Pál;  Baja  Bayer  József;  Bács  m.  Új-Verbász 
Székely  Sándor). 

PINCKE  (Veszprém  Nyr.  11.134;  bincke  Dunán- 
túl NyK.  11.379;  Göcsej  Vasa  József  1841  ;picka 
Szatmár  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.379; 
8zolnok-Doboka  m.  Nyr.   XVI1.382)         pincike. 

INCKÉZ-IK]  (binckezm  Zala  m.  Bódiss  Jusz- 
tin ;  binckézxú  Göcsej  Vass  József  1841  \pickáz-ik, 

:ni  Erdély  Vozári  Gyula;  Maros-Torda  m. 

XV.  574;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII. 
382):  pilinckézik. 

PINCOS :  válogatós,  finnyás,  kényes,  rátartós 
(8zilágy  m.  Xyr.  IX.565;  Zilah  Nyr.  XIV.431 ; 
Székelyföld  Kiss  Mihály). 


PINCOSKOD-IK:  linnyáskodik,  kényeskedik, 
rátartóskodik.  Pincoskodik  elé  8  hátra,  $  abból 
áll  minden  dolga  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

PINCUS:  piros  tojás  cifrázására  való  essköz 
(Ssatmár  m.  Vámfalu  Vozári  Gyula). 

PINCSI  (pindsi  [pumi  kutya]  Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.). 

PINDIBI:  picike,  parányi  (Nógrád  m.  Ist- 
vánflfy  Gyula). 


PINDIBKÓ:  e»  (Győr  ra.  Tsz.). 

PDNDÜBKA  (pandzurka  Vác  Nyr.  XX.284; 
I>i\ ényi  Gyula ;  pindzurka  Vác  Divényi  Gyula):  cw 
(Dunántúl  Tsz.  295b;  Veszprém  m.  Nyr.  IX.282; 
Pápa  vid.  Tsz.;  Somogy  m.  Sándor  József;  Győr 
m.  Rábaköz  Halász  Géza;  Tata  vid.  Nyr.  V.329; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Aggy  ép  pindurkát 
(Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác).  Várj  csak 
egy  pindurkát  (Fehér  m.  Vaál  Nyr.  XVIII.573). 
Csak  egy  pindurkát  kentem  rá  (Székesfehérvár 
Zolnai  Gyula). 

PINGÁSZ:  festő  (Veszprém  Nyr.  VII.381). 

PINGÁTT:  kép  (Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
VI.323). 

PINGÓKA:  fűzfa-sípocska  (a  milyet  tavasz- 
szal  a  gyerekek  csinálnak)  (Rimaszombat  Nyr. 
XXII.431)  [vö.  fingó]. 

PINIKE:  picike  (Dunántúl  Nyr.  V.228)  [vö. 
pinyige,  pirike]. 

PINKA:  kalapács  (Abaúj  m.  Jászó  Nyr.  IX. 
478). 

[PINKLI],  PINTLI:  batyu.  Zöld  erdőbe  este- 
ledtem, a  pintlimet  levetettem  [mondja  a  vándorló 
legény]  (Torontál  m.  Lőrincfalva  Kálmány  L. 
Szeged  népe  III.239). 

[PINNYOG]. 

[Szólások].  Pinnyogva  teszi:  ímmel-ámmal,  ked- 
vetlenül (Ugocsa  m.  Nyr.  XV.574). 

PINT  (egy  pinty  bor  [tréf.  ?  —  ,bolond  mesé- 
ben'] Debrecen  Nyr.  V.180). 

[PINTÉB]. 

pintór-lelke :  a  nagyra  szabott  abroncsnak 
két  vágása  közé  toldott  fácska  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839). 

PINTINOK :  kesely  ló,  szárcsalábú  ló  (Brassó 
m.  Hétfalu  Király  Pál;  Brassó  m.  Tatrang  Xyr. 
U.523;  üt  pintinó  nyilván  hiba,  vö.  Nyr.  XXÍII. 
485). 

[PINTÍT]. 

be-pintit:  bepiszkol,  berondít  (Gömör  m. 
Hanva  Nyr.  XX.286;  Gömör  m.  Runya  Nvr. 
XXI  1.286). 

PINTLI :  1.  fekete  bársony  homlokkötő  (Bala- 


ir.i 


POK     ríMVÖKÉS 


PINYIQB    l'li-x 


in 


ton  mell.  Horváth  Zsigmond    1839);   2.  fejkötő 
fölé  kötött  fejdih.  \  111. 

528);  3.  öv  (Hevet  m.  Csépa  Nyr.  111 .288). 

PINTOK:  a  fazekasoknak  talpbórból  való 
edóny-simitója  (Sárospatak  Nyr.  MII 

PINTÓKA:  félfertály  fele,  eggy  porció  (Há- 
romasék  m.  Vadr.). 

PINTOL:  mocskol  (Qömör  m.  Tsz.). 

PINTÖL:  mér.  Pintőlik  a  bort  (Pest  m.  Sze- 
remle  N\  05). 

I.  PINTY  {bincs  Erdély  Kassai  .1.  BlókOnyi 
IV  lJl;  Székelyföld  ti  Mihály; 

Háromszék  m.  Tsi.;  Vadr.;  MNy.  VI  J 

(Ssólások).  ügy  elrepül  töllünk  az  élet,  mind  a 
bincs  (Háromszék  m.  Vadr.). 

PINTY:  vékoay  fonal  (Székelyföld  Kassai 
J.  Szókönyv  IV.  122). 

PINTYEL:  vékony  fonalat  fon  (Székelyföld 
Tsz.;  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  122). 

el-pinoel:  elvékonyít  (fonalat,  ha  fonás  köz- 
ben a  kendert  vékonyan  ereszti)  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  11.136). 

PINTYEBÉL:  szerfölött  vékony  fonalat  fon 
(Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  Vadr.). 

1.  FINTYERGET:  M  (Székelyföld  Tsz.;  Kiss 
Mihály). 

[Szólások].  Ne  pincergesd  az  ételt :  ne  olyan 
foghegyen  egyél  (hanem  láss  hozzá  jobban) 
(Háromszék  m.  Nyr.  IX.34). 

2.  PINTYERGET:  durcáskodik,  duzzog  (Ka- 
locsa Tóth  Béla). 

PINTYÓZ:  cicomáz,  cifráz,  ékesget,  piperóz. 
örökké  pintyózza  azt  az  egy  szem  jányát.  Vénecske 
már,  de  még  most  is  pi  tagat  (Abaúj,  Bor- 

sod in.   Király  Pál)  [vö.  pengyóz,  pimpóz). 

fel-pintyóz :  fölcicomáz,  fölpiperéz.  Ennye,  de 
felpintyóztad  magad,  húgom!  (Abaúj,  Borsod  m. 
Király  Pi 

ki-pinty  óz:  cv.  Nyalka  menyecske  még  L-né; 
a  jánya  mellett  magát  is  úgy  kipintyózza,  hogy 
no!  (Abaúj  m.  Király  Pál). 

PINTYŐKE  (pingyúke  Vas  m.  Órség  Nvr.  VII. 
330;  pintyóka  Palócság  MNy.  V.154;  pini 
Zala  m.  Szentgyörgy  völgye  Nyr.  11.280).  —  Pin- 
tyőke: 1.  bádogból  való  kannaformájú  csöves 
szopó-edényke  (csecsemők  számára)  (Hegyalja 
Kassai  J.  Ssóköoyv  ÍV.122);  2.  kancsónak  csücs- 
kéé szája  (Nagy-Kúnság?  Nvr.  XV1.482;  Mezö- 
i'arkas  Imre);  8.  kemencepadka  (Pest  m. 
Kecske  Nyr.  XX IV. 335). 

PINTYŐKÉS:  csücskés-szájú  (kancsó,  bögre, 
fazék)  (Hajdú-Nánás  Máté  Lajos). 


PIN YIGE :  szeretó,  mátka.  Elmék  mán  pinyú 
gém/  orgom  m.  Muzsla   N\  288) 

PINYIRI:  kicsiny  (Zilah  Kerekes  Ernó). 

PIÓCA  {piánc  Bereg-Kákos  és  Munkács  vid. 
Pap    karoly ;  pihóca  Soprony   m.   Repce   D 

Nyr.  II  ■■•• 

PIÓKA   (Danástul    Nyr.   V.228;  Göcsej   B 
X11I.856  XII.  189;  Somogy 

m.  Nvr.  X.476;  XVHI.289;   Baranya   m.  Kii 
Pál;  i  m    Onnányság  Tsz.  mell. 

Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X 
omogy  m.  Nyr.  11.377 ;  X.476 
he\yenpihnk,i  nyilván  hiba]  \piuka  Zala  m.  Szent- 
györgyvölgye Nyr.  11.280):  pióca. 

1.  PÍP:    pipacs    (Békés    m.    Földrajzi 
1894.  77). 

2.  PÍP,  PIP   (pép  Zala,   Szatmár  m.   Bódiss 
•Jusztin):    1.  .szárnyasállat  nyelvén  szomjúságtól 
támadt  bórkeményedés  (Zala  m.  Bódiss 
Kis-Kún-Halas  Nyr.   XV. 333;  Szatmár  m.  Bódiss 
Jusztin;    Barna    Ferdinánd;    Székelyföld    1 
Háromszék  m.  Tsz.;  MNy.  VI.355;  Vad 

Pipje  van  n  tyúknak  (Hegyalja  Kassai  J. 
könyv  IV.123).  Pipja  van  [a  kis  csirkének]  (fi 
már  in.  Nyr.  X. 431).  Pipja  leit  Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Pipje  lett  a  tyúknak  (Háromszék  m. 
Dézsi  Mihály).  Ha  még  nem  iszom,  pípom  lessz 
(Háromszék  m.  Vadr.  361);  2.  a  pulyka  orrán 
fityegő  bórnyújtvány  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV, 
333)  [vö.  pípic,  pipik,  pipiké,  pipit e}. 

3.  PIP:  a  mécs  bádogcsövecskéje,  a  mel 

a  belet  húzzák  bele  (Szatmár   m.   Nyr.   X.431). 

|4.  PÍP]. 

[Szólások].  Pípen  adni:  nagy  kérésre  adni  oda 
vmit  (Eger  Simonyi  Zsigmond). 

PIPA  (]>'épa  Palócság  Nyr.   XXI.215;  jw 
Tata  vid.  Nyr.  V.474;  pelpa  Palócság  Nvr.  XXI. 
362;  XXII.78;  pépa  Tolna   m.  Fölsó-N\ 
VI.323;  pipa  Székelyföld  Kiss  Mihály  ;  p 
vónia  Nyr.  XXIII. UK  812):   1.  r<j>n :  a   hoi 
csap  eresztóje,  fordítója  (Balaton  melL  Horváth 
Zsigmond  1839);  2.  pipa,  pipa:  orrosfptetA,  me- 
lyet  patkoláskor  v.  hágatáskor    alkalmaznak    a 
lovaknál   (Székelyföld   Kiss   Mihály)    |\ 
pipája}. 

pipa-bíró :  az  az  ember,  a  ki  azzal  van  meg- 
hízva, hogy  vigyázza  meg,  ki  pipázik  v.  n 
rozik   a   fajúban  tilalom    ellenére   (Soprony   m. 
Röjtök  Nyr.  11.369). 

pipa-kámis:  pipaszár  (Szlavónia  .III. 

812). 

pipa-matyók:    nagy   pipás    (Tolna  m.   Paks 
Nyr.  XXÜ.480). 

pipa  szőr:  pipaszár  (Hun vad  m.  Lozsád  N 
XXH.864;  X XIII.  143). 


158 


PIPACS— P1PES 


PÍPES-PIPISKE 


154 


PIPACS  (paesat  Csallóköa  Nyr.  1.331 ;  papics 
Krdó\  i-i.k  Tsz. ;  papics k  Dráva  mell.  Nyr.  V.672; 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.572 ;  paiae$  Csal- 
lóköz Nyr.  1.331).  —  Pipacs,  pipacs-virág:  hon- 
védek gúnyneve  (t.  i.  régebben  piros  nadrágjuk 
(Kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.234). 

|PIPACSKA|,  PATIC8KA:   pipacs   (Baranya 
X\  111.335). 

PEPACSOS :  piros  (Tolna  m.  Pölsó-Nyék  Nyr. 

PIPÁKOL:    pip-h&ügoi   ad    (Háromszék    m. 
VI.846). 

PIPÁL,  PÍPÁL   {pelpál  Tisza   mell.    Erdósi 

József):  1.   föl  8  alá  hajtogatja  a  fejét  (a  ló 

n vári  hóségben  v.  üres  jászol   elótt)  (Zemplén 

ni.  TiDya   Nyr.   IV.521;  Háromszék  m.  Vadr.; 

MNy.  VI.846;  Nyr.  III.374;  Gyórffy  Iván);  2.  közel 

la   szinthez  a  levegővel  érintkező  vizet  ko- 

úzza  (a  hal  az  ú.  n.  dögvizekben)  (Doroszló 

nan  O.  Halászat  K.). 

[Szólások].  Pipál  a  hegy:  esőre  ködözik,  köd 
emelkedik  róla  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály).  A 
havas  pipál:  ec  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXII. 
366). 

PEPÁZ-IK.  Pipánk  a  ló:  jár  a  vékonya  (mi- 
kor nagyon  jóllakott)  (Csallóköz  Erdélyi  Pál; 
MeaóturNyr.  X.569). 

PIPE:  fiatal  liba  (Zilah  Nyr.  XIV .431 ;  Erdély 

Kassai  J.  Szókönyv  IV.  124;  Bánffy-Hunyad  Nyr. 

:   Kolozsvár  Szinnyei    József;   Székelyföld 

:  Nyr.  V.85;  Kiss   Mihály;  Marosvásárhely 

IX.428;  Háromszék  Nyr.    IX.423;   Csik  m. 

Tsz.). 

[Szólások].  Te  pipe!  [mondják  kényesnek] 
(Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  V.91). 

pipe-ember:  gyenge  ember  (Székelyföld  Tsz.). 

pipe-húr  (pipe-hur) :  libapimpó  (potentilla  an- 
serina),  tyúkhúr  (alsine  média),  aranka  (Székely- 
föld Tsz.;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva  Nyr.  XVIII.574;  8zolnok-Doboka  m. 
Horgaspatak  Nyr.  XI.478). 

pipehúr-fü:  cu  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

pipe-természetü:  gyenge.  Pipetermészetü  em- 
ber v.  gyermek  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

PIPEFÉLE:  cv,  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

PIPELLE  :  püspökfalat  a  csibepecsenyén 
(Veszprém,  Pápa  Bódiss  Jusztin). 

[PÉPEK). 

piper-vöcsök :  kis  búvár  (madár,  kissebb  a 
csörgókacsánál)  (Csongrád  Nyr.  IX.90). 

1.  PÉPES,  PÍPÖS:  finnyás,  kényes,  hetyke, 
rátartós,  cifrálkodó  (Rábaköz  Halász  János ;  Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.;  Udvarhely  m.  Vadr.). 


2.  PÍPBS,  PÍP08 :  (szárnyasállat),  a  melynek 
a  szomjúságtól  bórkeményedéae  támadt  a  nyel- 
vén (8zékelyfóld  Tsz.;  Kiss  Mihal . 

[PÍPÉ8ÉD-EK,  PÍPOSOD-IK). 

meg-pípesedik,  meg-píposodik :  bórkeménye- 
dóse  támad  a  nyelvén  a  szomjúságtól  (Székely- 
föld Tsz.).  Ha  még  nem  iszom,  megpíposodom 
(Háromszék  m.  Vadr.  361). 

PEPI:  piros.  Pipi  kendő  (Szeged  Kálmáuy  L. 
Szeged  népe  1.67 ;  Arad  m.  Pécska  Kálmány  L. 
Koszorúk  1.53;  11.89;  Borsod  m.  Ethnographia 
V1I.82).  Pipi  a  kendője  (Csongrád  m.  Arauy- 
Gyulai  NGy.  11.29).  Pipi  szoknya  (Hajdú-Szovát 
Rechnitz  Ignác;  Mátra  vid.  Nyr.  XXIV.478).  Pipi 
ágyterítő:  piros  falú,  virágos  .olajosból'  készí- 
l  tett  ágyterítő  (lepedő)  (Borsod  m.  Ethnographia 
VII.75). 

[pipi  szőr]. 

pipiszőrÖB.  Pipiszőrös  kendő:  szőrszövetből 
való  fehérpettyes  piros  kendő  (Alföld  Nyr.  II. 
425;  Temesköz,  Arad  m.  Pécska  Kálmány  L. 
Szeged  népe  II.  Bevezető  XX.  1.;  Koszorúk  I. 
206).  Pipiszőrös  kendőbe  megy  esküvőre  (Szeged 
Nyr.  1.136).  Pipiszőrös  csuri  (Arad  m.  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  1.205).  Pimszörös  rokolua 
(Csanád  m.  Batonya  Kálmány  L.  Koszorúk  II. 
182). 

PÍPIC:  szárnyasállat  nyelvén  szomjúságtól 
támadt  bőrkeményedés  (Heves  m.  Tiszafüred 
vid.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  123)  [vö.  2.  pip,  pi- 
pik, pipiké,  pipite]. 

PEPICE :  burgonya-kása  (Fölsó-Somogy,  Bala- 
ton mell.  Szemnecz  Emil). 

PEPICS:  1.  mécs  (Vas  m.  Nyr.  XXIV.384); 
2.  istálló-lámpa  (Zala  m.  Kis-Kanizsa  Banekovics 
János). 

PÍPEK  pipic  (Bodrogköz  Kassai  J.  Szókönyv 
IV.123;  Tsz.). 

PÍPIKA:  pipa  (Szlavónia  Nyr.  XXIII.216). 

PÍPEKE  =  pipic  (Hont  m.  Nyr.  VI.271)  [vö. 
pipke]. 

[Szólások].  Ne  no,  hogy  pipikét  ne  kapj!  [mond- 
ják a  kis  gyereknek,  mikor  adnak  neki  abból, 
a  mit  nagyon  kíván]  (Hont  m.  Nyr.  VI.271). 

PIPILE:  kicsiny,  kicsike  (Dráva  mell.  Nyr. 
V.572). 

PIPERGÓ :  mocsaras,  vizenyős  helyeken  termő 
haszontalan  fúféle,  mely  sűrűn,  ecsetformán 
(50—70  cm.  magasra)  nő  (Kalotaszeg  Czucza 
János). 

PIPERIG  :  káka  (Alsó-Fehér  m.  Lázár  István). 

PEPERKÁS :  [?].  Nem  jó,  mert  pipirkás  a  hárs 
héja  (Bánffy-Hunyad  Nyr.  X.23). 

PIPISKE  (pipiske):  1.  pacsirta  (Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  1.424;   Nyitra  m.    Pográny  és 


161 


ri!'ISKf-I>-IK-PIPIZÁL 


IMIKE-PIRAMIS 


LM 


l>ni(.\szkv  Fereno  1841;  Rozsnyó  Nyr.  VIII. 
666;   Borsod,  Abauj   m.    Királ)     Pál;    Heg\ 
Kas* 

Úgy  jár,  mint   a  Ügy  szedegeti  a 

lábát,  mint  a  pipiske  (Km«r  Simonyi  Zsigmond); 
2.  madarainkra  fout  kis  kalács,  a  melynok  egy- 
v  vége  a  fej,  a  másik  a  fark,  s  a  fejbe  kot 
borsaiéin  van  dugva  ssemnek  (gyerekeknek  sü- 
ti ki  (Borsod,  Abaúj  ni.  Király  Pál);  8.  kényes 
kis  ember  (Tokaj  A\  .192). 

pipiske-gomba  :  csirkegomba  (Hars  m.  Király 
Pál). 

PIPISKÉD-IK,  PIPÍSKÉD-IK  {pipíuki 
Csongrád  m.  Ssentes  Négyesy  László):  lábujj- 
hegyre áll,  ágaskodik  (Szeged  Kassai  J.  Szó- 
könyv 111  JÖO;  Tsz.;  Csongrád  m.  Szentes 
Négyesy  László).  Pipiskedik  már  a  polcra,  hogy 
egy  kolbászt  adjon  (Csanád-Apátfalva  Kálmány 
L.  Koszorúk  11.19). 

PIPISKÉI. :  .v  (Békés  m.  Szántó  Soma). 

PÍPITB  (Hol?   Kassai   J.   Szókön vv    IV .1 
>e  Nógrád  m.  N.w    XXÜL608;  v^áte,  pípite 
ugyös  Nyr.  1\  tiöcsej  Tsz.;  prí- 

pite Nógrád  m.  Nvr.  XXlII.r.tiií ;  pripety  Nógrád 
m.  Tolmáos  Nvr.    XVI.46;  prípite  Hol?   Kassai 
J.  Szókönyv  IV.  123;  pripity  Nógrád  m.  Tolmács 
:  prípitye  Hont  m.   Ipolyság   Nyr. 
X 1 X.  189) :  h  pipite,  pipta,  pripety,  prípite,  pripity : 
szárnyasállat  nyelvén  szomjúságtól  támadt  bór- 
keményedés  (Göcsej  Tsz.;  Nógrád  m.  Tolmács 
1.46;  Hol?  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  123); 
te:  száj  széle.  Fáj  a pipitém  (Gyön- 
gyös Nyr.  1X.333);  3.  prípitye:  pípes  csirke  (a 
melynek  a  szomjúságtól  bórkeményedése  támadt 
a  nyelvén)  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.  189). 

(Szólások].  Leszakad  á  pípétéje  v.  prípetéje  [ha 
nem  kap  abból,  a  mit  megkivánt]  (Nógrád  m. 
Nyr.  XXIH.502). 

PIPITÉR  (pipityér  Soprony  m.  Röjtök  Nyr. 
III. M-i:  Soprony  m.  Szakony  Király  Pál;  pipi- 
tyér Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X.332) :  1.  székifü 
(chamomilla  vulgáris)  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szó- 
Unyv  11.16;  Dunántúl  Földrajzi  Közi.  1894.66; 
Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III. 513;  Vas  m.  Tsz.; 
Vas  m.  Körmend  Nyr.  11.469;  őrség  Nyr.  IV. 
184;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VIII.468;  So- 
mogy m.  Nyr.  X.476;  Baranya  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  IV.95).  Jószagú  pipityér:  matricaria 
chamomilla  (Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X.332); 
2.  krajcárvirág  (ranunculus)  (Soprony  m.  Sza- 
kony Király  Pál) ;  8.  apró  kapor  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.);  4.  büdös  pipityér :  anthemis  cotula 
(8oprony  és  Vas  m.  Nyr.  X.332). 

[PEPIZA]. 

pipiza-munka :  babra-munka,  sok  pepecselés- 
sel járó  munka  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

PIPIZÁL :  babrál,  pepecsel,  piszmog  (Három- 
szék m.   Vadr.;  Háromszék   m.    Uzon  Erdélyi 


Egyél  hamar,  ne 
pipita  Várdótfalva  Péter  János). 

PIPKE:  szárnyasállat  nyelve  alatt  v.  farán 
támadt  kis  kelevény  (Sopronj  m.,  Balaton  melL, 
Veszprém  m.  Bódiss  J  \  ai  dl  Kemenes- 

alja N\i.  QL88  [itt  tuba])  [vö.  yíyike], 

FTPÓ:  cipó  (Pozsony  in.  Kassai  J.  Szókönyv 
IV.  1.  ÖWL 

PTPOG:  csúnyán   pipázik  (Brassó  m.  Zajzon 

Nyr.   III.: 

PEPOGYA  (jripotya  Gömi.r  i. 
vézna,  gyenge,  beteges,  nyomorék  (Zilali 
XIY.-4.U;  Biékelyfnld  CzF.). 

PLPOGYÁS:  beteges  (Székelyföld  Tsz.). 

PIPÓK :  pipacs  (Baranya  m.  Mecsekhát  Tho- 
maer  Ignác  Le 

11.  PIPOLA]. 

pipola-háló:  tokfogó  háló  (szerkezete  olyan 
mint  a  laptoló  hálóé,  de  léhése  islingból  van 
kötve)  (Gyór  m.  Nyr.  XI.430;  Hermán  0.  Halá- 
szat Ki 

2.  PIPOLA:   [euphem.   e  h.:   pa  >lög, 

manó  stb.].  Hordjon  el  a  pipola !  Vágjon  le  a 
i'ijinla!  Üssön  meg  a  pipola!  Mi  a  pipola !  (Csal- 
lóköz Csaplár  Benedek). 

PÍPOMPÁPOM:   taraxacum   officináié  (Nóg- 
i  rád  m.  Ipoly-Litke  Nyr.  III.543). 

PIPONYA:  harmat  (Székelyföld  Kassai  J. 
Bfókönyv  11.368;  IV.125;  Tsz.). 

PIPŐKE :  sárgamellú  kis  madár,  sármányka 
(Háromszók  m.  MNy.  VI.345;  GyórflFy  Iván)  [vö. 
<ike\. 

(PIPÖBE). 

pipöre-tyúk :  [?]  (Torontál  m.  Száján  Kálmány 
Ei.  Szeged  népe  III. 166). 

1.  PIPPAN,  PIPPANY  (pippang  Csallóköz 
Csaplár  Benedek):  aranka,  fúuyúg  (apró,  igen 
sűrű  szórforma  fú,  mely  a  lucernát,  lóherét  stb. 
pusztítja;  cuscuta  europaea)  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.;  Gyór  m.  Szigetköz  Duna-Szentpál  Nvr. 
VIII.522;  Gyór  vid.  Nyr.  VI.325;  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

pippan-fü:  szórfú  (agrostis  capillaris)  (Vas 
in.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  126). 

2.  PIPPAN  :  pip-fé\e  hangot  ad,  pipogBJ  kezd 
(a  kis  liba)  (Pest  m.  Kassai  J.  Szókünw  IV. 
126). 

|PIR,  PIBJAP].  Pírjáig:  színültig,  csordultig 
(Balaton  mell.  Tsz.).  Tőcse  teli  pirgyáig  (Veszp- 
rém   m.    Nyr.    IV.276).    Pirgyáig   tőcse 
(Veszprém  m.  Szentgál  Bánóczi  József) 
eszik:  tele  eszi  magát  (Pápa  Bódiss  Jusztin). 

PIRAMIS:  a  puska  gyújtócsöve,  a  melyre  a 
kapszlit  teszik  (Tokaj  Nyr.  XXIV.  1 


157 


PIRCI-PIRICS 


IMRICSKOLÓ-PIRINTYES 


ir>H 


PIRCI:  pkiny  (Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

PIRCÖM-PURCOM    fptoÖM'pHceem):   nagyon 
tt,  nagyon  puccos  (Szeged  Kálmány 
L.  Szeged  né;  Kálmány  Lajos). 

PIRCSE:  csóré,  csupasz,  meztelen  (Moldva, 
Kiesse  V  l;  V  11.478). 

PIRCSI:  pircsi  fene  [vö.  fene].  Egyen  meg  té- 
ged a  jóféle  pircsi!  (Székelyföld   Kiss  Mihály). 

PIRE:  kis  csirke  (Háromszék  m.   MNy.   M. 
Vadr.   513a;   Gyórffy   Iván)    (vö.   1.  piri, 

pisse). 

[PIREG]. 

pireg-pörög:  eggyre  pörög.  Pireg-pörög  a 
rokka  (Balaton  mell.  Nyr.  11.93). 

PÍREO :  föld  és  érctartalom-nélküli  kő  eggyütt 
(Szatmár  m.  Nagybánya  vid.  Nyr.  XIV.239). 

1.  PIBGA:  száraz  bab-  v.  borsó-hüvely.  Vess 
egy  marék  pirgát  a  tűzre  (Somogy  m.  Szőllős- 
Györök  Király  Pál). 

[2.  PIBGA,  PÜRGA]. 

pirga-málé  (Szilágy  m.  Egrespatak  Kerekes 
i ;  purga-málé  Szatmár  m.  Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  11.379):  idó  elótt  letört  s  azután  rú- 
don megszárított  új  kukorica. 

PIRGÁL:  1.  kifejt  a  hüvelyéből  (babot,  bor- 
sót) (Dunántúl  Hegedűs  István;  Fehér  m.  Wolff 
Béla;  Veszprém  m.  Várpalota  Nyr.  XXI.477; 
Somogy  m.  Szóllós-Györök  Király  Pál);  2.  nyit, 
nyitogat  (szőllót)  (Zala  m.  Szabó  Béla)  [vö.  2. 
pirkát\. 

PIRHANYAGOS  (Vas  m.  Kemenesalja  Nvr. 
m.88;  Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  1V.126; 
Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.334 ;  Hol  ?  Kresz- 
nerics  F.  Szótár  11.132;  pirhonyagos  Veszprém 
Zolnai  Gyula;  Pápa  vid.,  Balaton  mell.  Tsz.; 
pirnyagos  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII. 334): 
pirosas,  halvány-piros,  vörhenyeges. 

PEEtHANYUL:  kissé  pirosodik.  Pirhanyul  a 
szüölüó  (Soprony  m.  Nyr.  V.425). 

PIHHÓKA :  pirosas,  halvány-piros,  vörhenye- 
ges (Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  126). 

1.  PIRI:  1.  picike,  parányi  (Hajdú-Szovát 
Rechnitz  Ignác);  2.  kis  csirke  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  NyK.  III. 13;  Csík  m. 
Tsz.)  (vö.  pire,  pirike]. 

2.  PIRI  (Nógrád  m.  Nyr.  V.182;  p(ri  Gömör 
m.  Otrokocs  Nyr.  XVIII.  426):  pálinka. 

PIRICB  (?):  rizs  (Szlavónia  Nyr.  V.12)  [vö. 
pirincs}. 

1.  PIRIC8:  árnyékszék  (Zala  m.  Hetes  Nyr. 
11.45). 

[2.  PIBICS]. 

pirics-vássony :    nyers    vászon,    fehéritetlen 


vasion  (Baranya  m.  Vékony  Kassai  J.  Szókönyv 

IV.  128). 

PIRICSKOLÓ:  léniaszerű  párkányos  desz- 
kácska,  a  mellyel  a  fazekas  a  kályhaszemeket 
simítja  és  szögleteiket  formálja  (Kezdi- Vásárhely 
Nyr.  XVI.384). 

PIRIKÉ  (pilike  Somogy  m.  Nyr.  XX.430; 
pirige  Székelyföld  Csaplár  Benedek):  1.  pilike, 
pirike :  picike  (Somogy  m.  Nyr.  XX.430).  Pirike 
sirke  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.432).  Az  én 
szoknyám  sárga  pikét,  lippentsünk  hát  egy  pirikéi 
(Kls-kún-Halas  Nvr.  XV1H.192) ;  2.  pirige :  g\ 
kóce  (Székelyföld  Csaplár  Benedek);  3.  pirike: 
kis  csirke  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.345;  NyK.  111.13;  Vadr.  513a; 
Udvarhely  m.  Nyr.  IX.236)  [vö.  pinike). 

PIRIKÓ  :  kis  csirke  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

PIRIMÓKOS:  1.  magát  túlságosan  cicomázó, 
magáról  szépet  képzelő.  Né  te,  be  pirimókoson 
ül  ott!  (Háromszék  m.  Vadr.);, 2.  finnyás,  étel- 
ben válogatós  (Udvarhely  m.  Ége  Ferencz  Mik- 
lós) [vö.  mákos). 

PIRIMÓKUS:  vmi  ördög-,  manó-féle.  Majd 
elvisz  a  pirimókus  [mondják  a  gyereknek,  mikor 
rosszalkodik].  Olyan  vagy,  mint  a  pirimókus 
[mondják  makrancos  gyereknek]  (Háromszék  m. 
Bölön  Brassai  Károly)  [vö.  pili-mókus]. 

PIRINC:  parányi  (Háromszék  m.  NyK.  111.13). 

PIRINCES :  cv  (Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék 
m.  NyK.  111.13). 

PIRINCS:  rizs  (Szlavónia  Nyr .  XXIII.359)  [vö. 
pirice]. 

PIRINDIKE:  parányi  (Baranya  m.  Tsz.)  [vö. 
pici-pirin  dike\. 

PIRINKA :  cv.  Várj  ép  pirinkáig  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

PIRINKÓ  (piringó  [kis  ember  gúnyneve]  Hajdú- 
Hadház  Nyr.  XXI.45 ;  Háromszék  m.  Nyr.  III. 
374):  cv  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XX.45;  Kecskemét 
Csaplár  Benedek;  Orosháza  Nyr.  IV.378;  Sze- 
ged és  vid.  Nyr.  VI.136;  Csaplár  Benedek; 
Palócság  Császár  Árpád;  Szatmár  m.  Nagy- 
Dobos  Nyr.  IX.138;  Nagybánya  NyT.  IX.567; 
Zolnai  Gyula;  Szamosköz  Nyr.  XI.92;  Székely- 
föld Tsz.;  Arany-Gyulai  NGy.  III.352;  Csaplár 
Benedek,  Gyórffy  Iván;  Háromszék  m.  Tsz.; 
Vadr.;  NyK.  III. 13;  Kiss  Mihály,  Márk  Imre;  Nyr. 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva 
XV III. 574;  Háromszék  m.  Száraz- Ajta  Butyka 
Boldizsár;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
IX.  127)  [vö.  paránkó]. 

PIRINTY:  lucsok,  csaták  (Rábaköz  Halász 
János). 

PE&INT  YES :  vizes,  lucskos,  csatakos.  Pirin  - 
tyes  csibe  (Rábaköz  Halász  János)  [vö.  parantyás, 

poronty,, s\. 


101 


NYÓ     PI1 


PIRKOL 


m 


PIRINYÓ    (piringyó   Sümeg    Nógrádi    Jenő; 
yd   Kuniig,  Kisújszállás    Nvr.    XX.288):*, 
(Békés  m.  Balog  Ist  marom   Kóssa  Al- 

bert;  Palóoaág   Nyr.    JÚOI.78;    Bger    Knokes 
Imre;  Gömör  m.  Tsz.;  Rimaszomk  CXI, 

886;  Bodrogköi  Tsz  ;   ábenj    m.   Nyr.    I\ 
>  Kassai  J.  Szókönw    IV. 126;  Nyr 
824;  Tok  CXIV.1W;  3iatmár  m.  Nagy- 

bánya Nyr.  IX.567;  XX.480;  Siilágy  DL  KVrokea 
Ernő;  Erdély  Kóssa  Albert ;  Háromaiék  m   I 
V.90;  Márk  Imre)  [vö.  mirinyó}. 

PIRIPIÓ    (f'ir(f)ió) :    parti    ripó   (tnerops   api- 
aster,  immenwoli,    inonenfresser)  (Zemplrn    m. 
Sserenca,   Hernád-Hidvég    Kassai  J.  Szókönyv 
XJ;  IV.128). 

IPIBÍT). 

ki-pirit :  kiforgat,  kikoptat,  kisemmiz  (örök- 
ségből, járandóságból)  (Háromszék  m.  MNv.  VI. 
335;  Gyórfly  Iván). 

PIRÍTÓ:    pirosító   (Baranya   in.  Csúza  Nyr. 

XVI! 

PIRÍTÓS  (pirítós  Qömör  m.  Nyr.  XVni.502; 
piritus  Qyór  m.  Tsz.;  Vas  m.  Répce-Szentgyörgy 

XVÚL674;  Kecskemét   Tsz.;  582; 

piritus   Qyór   m.   Rábaköz    Névtelen;    Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.65;  píritus  Soprony  m.   Horpács 

Vl»()9):  L,  piritus:  sült  tésztának  tűztől  bar- 
nított része  (Gyór  m.  Tsz. ;  Vas  m.  Répce-Szent- 
györgy Nvr.  X\  IlI.-~.74);  2.  pirítós,  pirit 
tus,  piritus:  pirított  kenyér  (Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  V.269;  Gyór  m.  Rábaköz  Névtelen;  Kis- 
Kun-Halas  Nyr.  XV.65;  Kecskemét  Tsz.;  Nyr. 
X.382;  Gömör  m.  Nyr.  X VIII. 502). 

PIRITY:  10—12  m.  hosszú  kerító-háló  (Heves 
m.  Csépa  Nyr.  III.286;  Csongrád  Nyr.  VII.526). 

pirity-háló:  cv  (Szeged  Hermán  0.  Halászat 
K :.:  Török-Becse  Nyr.  IX.93). 

PIRITYEL:  iddogál  (Kecskemét  Nyr.  IV.284). 

PIRITTTEL:  sütkérezik.  Pirittyel  a  napnál 
(Kolozsvár  Kassai  J.  8zókönyv  IV.  126.  128). 

PIRKAD:  pirosodik  (Tisza  mell.  Tsz.). 

1.  PIRKÁL:  firkál  (Székelyföld  Győrflfy  Iván; 
Marosvásárhely  vid.  Zilahy  József;  Udvarhely 
m.  Nyr.  111.261)  jvö.  cirkál]. 

2.  PIRKÁL:   1.    kifejt    a   hüvelyéből    (babot,  ! 
borsót)  (Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  127; 
Hol?  Tsz.);  2.  "nyit,   nyitogat  (szóllót)  (Balaton 
mell.  Tsz.;  Zala  m.  Szabó   Béla;   Zala  in. 
polca  Nyr.  XXV.47*)  (vö.  pirgál]. 

PIKK  Ál,  ÁS:  szóllónyitás(ZaJa  m.  Kővágó-Örs, 
Révfülöp  Nyr.  XIX.  141). 

PERKALL-IK  (pirkall&m) :  pirkad,  pitymallik, 
hajnalodik  (Hars  m.   Zeliz   vid.   Nyr.   XIV.288). 

PIRKÓ:  burgonya  (Szilágy   m.  Nyr    VI  47  í; 

try    László    1842;   Kerekes   Ernő,    Ravasz 

Árpád;   Zilah   Nyr.   XIV.431;   Hegedús  István). 


PIRKOL:    ide-oda    kapkod 
I    firknl]. 

PIRKOTNYI  (Székelyföld  Nyr.  ÍV.286;  Ué 

hiiv  ni    Kiss  Mii  iniuiir  BároMiiéh  m. 

Uzon   Nyr.    VII  l  Háromszék    m. 

snyó  Nyr    XVI  |M):  parányi. 

PIRNYAD:  pirul  (Heves  m.  Névtelen  184 

PIROHA:  derelye  (Zemplén  m.  Nyr.  IV.r. 

PIRÓK:  pirosas,  vöröses,  vörheny  eges  (Bala- 
ton mell.,  Marcal  mell.,  Vas  m.  Kemenesalja, 
Pápa  vid.  Tsz.;  Palócság  Nyr.  XXI.422;  l'.oreod 
m.  Szihalom  Nyr.  XXIV.432;  Qömör   m.   Tsz.). 

IPIRONG]. 

pirong-szó:    pirongatás.    ott    sem    m 
pap   nekem  pirongszónál   egyebet   (Erdély    Vadr. 
224).  Az  eml"  iszót  szenved  (Szolnok- 

Doboka  m.  Nyr.  XVI  1.382). 

PIRONGAT  (porin^ami  Baranya  m.K.-Domt><>. 
Darány,  Nagy-Dobsza,  Istvándi  Nvr.    XXV. 526). 

PIRONSÁG:  pirongatás  lot  ne  kapjak 

(Szabolcs  m.  Kis-Besenyód  Nyr.  IX. 137). 

PIROS  (piross  Abaúj,  Borsod  m.  Király  P 

[piros  lipe]. 

piroslipés.  Piroshpés  mgváll:  olyan  ingváll. 
a  melynek  az  ujjai  piros  virágokkal  és  leve- 
lekkel vannak  telehímezve  (Borsod  m.  Ethno- 
graphia  Vn.80). 

PIROSÍTÓ  (pirossító  Ahaúj,  Borsod  in.  Király 
Pál). 

PIROSKA:  leuciscus  rutilus   (Tolna  m.  I 
man  0.  Halászat  K.). 

piroska-keszeg :  scardinius  erythmphthnlmus 
(Szeged  Tsz.  203b;  Hetman  0.  Halász 

[PIROSLÓ]. 

pirosló-keszeg :  <x>  (Szeged  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

[PÍRTYASZT). 

meg-pirtyasEt :  elcsigáz  (Énnellék  Nvr.  V.  | 

PIRUCS:  fiideletlen  lógós  kocsi  (Alföld  Kas- 
sai J.  Szókönyv  IV.129). 

PIRÚS :  pirított.  Pirús  kinyer  (Szlavónia  N 

XXIII.  ::r>9). 

PIRVINDIKÓKA :  picike,  parányi  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVI II, 335). 

PISIL  (péséjjék  Gömör  in    Nvr    XW.72:  pesel 
ív  kassai  J.  Szókönyv  IV.100;  Székelyi 
Tsz.  293b;  pésélés  Brassó   in     Hosszúfalu    ti 
I\  Ö17;  pisel  Marosvásárhely  Szádi 
jrisef-tfcDeéeNvr.  XII.45.  140;  XXI  \III. 

383;  pösöl  Duna  mell.  Kassai  J.    Szókon w  IV. 
100). 


161 


PISÍT-PISLI 


PISLICÁR-PÍSZ-IK 


161 


PISIT:  kilövell  (folyadék  az  edény  keskeny 
hasadékán;  a  vér  a  baromfi  nyakából,  mikor 
leöli  Kunság   Nyr.    XVI. 482;    Mezőtúr 

96). 

PISKÁL :  pisál,  vizel  (Heves  m.  Vozári  Gyula; 
Eger  Nvr.  XVII  1.23;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
Hódmezé- Vásárhely  Nyr.  \  .417). 

PISKOLC  (spiglóc  [antimonium,  spiessglas] 
Rozsnyó  Nyr.  VI  11.556). 

PISKÓTA  (kiskóta  (nép-etimológia]  Hol  ?  Nyr. 
VII  1.69). 

PISLA:  l.  pilla  (Heves  m.  Névtelen  1840); 
2.  szem,  álmos  szem  (Heves  m.  Névtelen  1840; 
Bereg  m.  Pap  Károly).  Nyisd  fel  már  a  fisiádat 
(Gömör  m.  Radnót  Nyr.  XXIH.45);  3.  hunyor- 
gató szemű  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Tisza 
mell.  Erdósi  József);  4.  mécs.  Jaj,  kialudt  a 
pislát*  I  (Mátra  vid.  Nyr.  XXIV .478). 

PISLADOZ:  pislog.  Pisladoz  a  mécs  (Udvar- 
hely in.   Király  Pál). 

PISLÁKOL:  cv  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Tisza  mell.  Erdósi  József;  Szatmár 
m.  Nagybánya  vid.  Nyr.  XIV.237;  Szamosköz 
Nyr.  XI.92). 

PISLANCS :  villamos  lámpa  (Csanád  m.  Mező- 
hegyes Márki  Sándor). 

PISLÁNG:  pislogó,  föl-föllobbanó  túz  (Szat- 
már m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.379). 

PISLANGOL :  pislog,  föl-fóllobban  (túz)  (Szat- 
már m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.379). 

PISLE:  a  kenyér  megszegésekor  levágott 
darab  (Hont  m.  Nyr.  V.474;  VI.271)  [vö.  püis, 
1.  pille]. 

PISLEN,  PISLENY  (pisten  Szlavónia,  Haraszti 
XXI  11.358;  pizslen  Vas  m.  Fejérpataky 
László):  kis  csirke  (mely  nemrég  kelt  ki  a  to- 
jásból) (Szlavónia  Nyr.  V.12;  Erdély  Kassai  J. 
Szókönyv  IV.130;  V.  182;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr. 
11.556;  IV.236;  IX.176;  Udvarhely  m.  Nyr.  III. 
261 ;  Homoród  Nyr.  IX.38 ;  Háromszék  m.  Tsz.  j 
MNy.  VI.345;  Nyr.  IV.515;  V.90;  Háromszék  m. 
Orbai  járás  Nyr.  VII.332;  Kézdi-Vásárhely  Nyr. 
1X425;  Csík  m.  Tsz.  298a.  299a;  Nyr.  XII.235; 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.575;  Hosszúfalu  Nyr. 
IV.:, 

[Szólások].  Annyi,  mint  a  pisién:  fölötte  sok 
(Székelyföld  Tsz.).  Annyi  ember  van,  mint  a  pis- 
ién, ügy  nyüzsögnek,  mint  a  pisién  (Háromszék 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 


PI8LENKE 

■ 


(Nagy-Kükülló   m.   Halmágy 


PISLI  (Székesfehérvár  Nyr.  VII.187;  pisili 
Szatmár  m.  Czimmermann  János ;  pusli  Sümeg 
vid.  Nógrádi  Jenó  :  A  sümegvid.  nyelvj.  24) : 
köteg.  Egy  pisli  fa  (Székesfehérvár  Nyr.  VII. 
187).  Egy  pisili  rősse  (Szatmár  m.  Czimmermann 
János). 

8X0STZI I  M  AOTA.B  TAJSZOTAm  II. 


PISLICÁR:  .nobilisnak  látszani  akaró  snassz 
ember*  (Békés  m.  Gabányi  Endre). 

pisalicár-háló :    az  öreghálónál  kissebb  (csak 
j   100—120  m.  hosszú),  de  ugyanolyan  szerkezetű 
háló  (Szeged  Hermán  O.  Halászat  K.). 

PISLOG :  pitymallik  (Nagy-Kálló  Katz  Samu). 

PISLOGÁS:  villámlás  (Udvarhely  m.  Zete- 
laka  Nyr.  11.88). 

PISOJKA:  kukorica-kásával  töltött  vékony 
hurka  (Szlavónia  Nyr.  XXIII.359;  Balassa  József). 

PISOLYGÁS :  mosolygás  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  111.258).  MUyen  szép  pisolygása  van 
(Háromszék  m.  Vadr.  513a). 

(PISOLYOD-IK]. 

el-pisolyodik :  elmosolyodik  (Székelyföld  And- 
rássy  Antal  1843)  [vö.  el-visolyodik]. 

PISOLYOG  (pisojog;  — picsolyog  Borsod,  Gö- 
mör m.  Király  Pál ;  picsorog  Alsó-Csallóköz  Kóssa 
Albert) :  I.  mosolyog  (Alsó-Csallóköz  Kóssa  Al- 
bert; Borsod,  Gömör  m.  Király  Pál;  Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  III.306;  Kiss  Mihály; 
Udvarhely  m.  Nyr.  III.554;  Háromszék  m.  Vadr.; 
Csík  m.  MNy.  VI.375);  2.  pisojog:  villámlik  (Ud- 
varhely m.  Havasalja  Vadr.)  [vö.  bazsalyog]. 

[Szólások].  Pisolyog,  mind  a  vadalma  (Három- 
szék m.  Vadr.).  ügy  pisojog,  mind  a  süket  vad- 
alma (Székelyföld   Arany-Gyulai  NGy.   III.306). 

PISÓS :  labdajáték  közben  való  pihenés  (Pa- 
lócság Császár  Árpád). 

PISSOGAT:  pislogat  (Göcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  VIH.48)  [vö.  passogat]. 

PISTA:  gyönge  elméjű,  bárgyú  ember,  sze- 
líd bolond  (,a  kivel  csak  pistikázni  szoktak') 
(Kis-Kúnság  Nyr.  XXV.336).  Ez  csak  olyan  Pista 
(Kis-Kúnság  Nyr.  XXV.334). 

Pista-kisasszony:  férfiaskodó,  férfias  sportot 
és  mulatságot  kedvelő  nó.  Ahun  gurul  a  Pista- 
kisasszony! [mondják  kerékpározó  nőre]  (Erdély 
Ellenzék  1897.  200.  sz.). 

[PISTÁL]. 

ki-pistál:  kikóstolgat  (Hol?  Tsz.). 

PISTIKÁZ:  tréfál,  bolondozik,  mókázik  (Kis- 
Kúnság  Nyr.  XXV.334.  336)  [vö.  istapistáz]. 

PISTYOG:  [?).  Pistyog  a  csirke  [midőn  éjjel 
a  szárnyával  verdes]  (Pozsony  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV.130). 

pistyog-kattyog  [a  gyöngytyúk]  (Hol?  Nyr. 
XII.528). 

(PÍSZ-IK). 

[Szólások].  Píszik  a  segge:  mehetnékje  van 
(Szeged  Nyr.  VI  1.324). 

11 


taa 


I'ISZB— PI88KIXT 


I  !   /KilOL-PISZMÁL 


164 


(Szolnok-Doboka  in.  Domokos 


PISZE  (yisza  Hol?  Tsz.).  Alig  pisze:  kissé 
pisié  (Kis-Kúnság  Kimnach  Ödön). 

PI8ZEG  ipiszög) :  1.  suttog.  Né  pisiig. 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos);  2.  csendes  siippogással 
sir,  hang  nélkül  szepegve  tokog  (8satmar  vid. 
Tsz.;  8iaUnár  m.  Palóhán  Xvr.  XVU1.432;  Szé- 
vulai  Nüy.  111.360  >ály; 

Csik  m.  '•  176;  8iolnok-Doboka  m.  Domo- 

kos N\r    £1.98)  [vö.  pisimag,  szépig], 

PI8ZEREO 
Nyr.  XI.93). 

PISZI :  kis  kutya  (Vas  m.  Kemenesalja  I  K  rósz-  ! 
nerica  F.  Ssótár  11.133)  [vö.  2.  piszi i}. 

[Szólások).  Htm  a  pisit:  (euphem.]  hiszi  l 
fene  (a  manó,  az  ördög)  (Vas  m.  Kemenesalja? 
Kresinerics  F.  Siótár  11.133). 

IPISZIT). 

pisEit-passat:  tisztátalan  folyadék  v.  kenőcs 
(Dunántúl  Bódiss  Jusztin)  [v<».  paszat], 

PISZK:  száj  (Rozsnyó  Nyr.  VIII.565)  [vö.  1. 
piszka,  piszkú], 

1.  PISZKA:  madár  v.  más  állat  szája  (Torna 
m.  Ruehietl  Miklós  1839). 

2.  PISZKA:  mákszemnyi,  szikra,  csepp.  Égy 
piszka  hó  sincs  ott  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
IX.  285). 

PISZKATOLÓD-IK :  L  piszkálgat ;  2.  piszmog 
(Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

1.  PISZKE  (biszke  Eger  Nyr.  XVIII.19;  brüszke 
Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVI  1.476;  büszke  Tisza-Roff 
Markovics  Sándor;  Eger  Nyr.  XVIII.19;  Qömör 
m.  Hanva  X\r.    XX.287;   Rimaszombat   ós   vid. 

XVH.624;  XXII.382;  picke  Bars  m.  Nyr. 
18;  piszke  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXII.430; 
Baranya  m.  Csúza  Xvr.  XVIII.335;  Cegléd  Ilosvay 
Vilmos;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.334 ;  Kecskemét 
Nyr.  X.382;  Palócság  Tsz.;  Hont  m.  Nyr.  VI.271 ; 
Rimaszombat  Nyr.  V.229):  egres  [vö.  bickéce], 

2.  PISZKE :  alburnus  lucidus  (Duna  mell.  Her- 
mán 0.  Halászat  K. ;  Balaton  mell.  Tsz.  153a; 
Horváth  Zsigmond  1839;  Zala  m.  Szepezd  Nyr. 
X\  II.J',7)  [vö.  1.  piszle], 

3.  PISZKE :  orrcimpa  (Beregszász  vid.  Király 
Pál). 

PISZKÉS :  kissebb  kerítóhálóval  járó  halász 
(Komárom  Hermán  O.  Halászat  K.). 

pisskés-bárka :  kis  halászatnál  használt  bárka 
(Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

pi8zkóa-háló:  az  öreghálónál  kissebb,  de 
ugyanolyan  berendezésű  háló  (Komárom  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

PISZKINT:  piszkálva  megérint  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 


PISZKITOL:  piszkaiéit  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

PISZKOL:    szid,    dorgál  BftTM 

Nyr  orsód  m.  8áta  vid.  Bartha  Jó- 

zsef)- 

meg-piszkol:  megszid,  megdorgál  (Borsod  in. 
Sáta  \ii    Barthl  József;  Debrecen  XIII 

hiltiik  a  gyereket   (üömör,   Heves 
m.  Nyr-  XXV. 287). 

PI8ZKOLÓD-IK  :  szidalmakkal  illet   Piszi. 
dtk  rlarrl:   szidalmaz  vkit  (Cegléd   Ilosvay  Vil- 
mos). 


PISZKOLÓDÁS  :      szidalmazás, 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 


fMtktdéi 


PISZKOS    (puckos    [mosdatlan]    Baranya    m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.478):  1.  lekváros  galn 
kaj  Xyr."XXlV.192);  2.  pityókos,  becsípett  (Hegy- 
alja Ssókönyv  IV.  132);  3.  [tr< 
etimológia]  biztos,  komiszárius  (Esztergom  vid. 
Xvr.   XlX.J.'.'.t)  (vö.  adó-piszkos], 

PISZKOTI :  piszmogó  ember  (Háromszék  m. 
Kiss  Mihály). 

PISZKOZ-IK:  piszkolódik.  Piszkozik  a  ruha 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.335). 

PISZKÚ.  Nagy  piszkú :  szájas,  nyelves  (Rozs- 
nyó Nyr.  VI  11.565). 

PISZKUTÁL:  bizgat,  piszkál  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XV  1.432). 

1 .  PISZLE  {pise,  pisle,  pisze  Tona   m.   Paks 
Nyr.  X1X.479;  XXII.430;   pisze-ha,    Duna    mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.;  púszla  Tolna  m.  i 
Nyr.  XVIII.334;  piszle  Tolna  m.  Pa  \IX. 
479):  alburnus  lucidus  [vö.  2.  piszke,  béka-piszlr]. 

2.  PISZLE  (piszlyé):  1.  kutya  orra  (Nógrád 
m.  Fülek  Nyr.  XXII.95);  2.  [tréf.,  gúny.]  ajak 
(Qömör  m.  Tsz.).  Mégdagadt  a  piszléje  (Nógrád 
m.  Fülek  Nyr.  XXII.95). 

1.  PISZLI:  kolbásztöltó  (Fólegyháza  Nyr.  IV. 
560). 

2.  PISZLI:  kis  kutya  (Székelyföld  Kiss  Mii, 
[v<>.  piszi\. 

piszli-kutya :  <v  (Székelyföld  Kiss  Mihályi. 

PISZMA:  buta,  bárgyú,  mamlasz  dini?  Tsz.) 
[vö.  buszma], 

PISZMAG,  PISZMEG:  csendes  szippogással 
sír,  hang  mlkül  szepegve  zokog  (Szolnok-Doboka 
m    Domokos  Nyr.  XI.93)  [vö.  piszeg]. 

1.  PISZMÁL:  piszkál,  turkál,  vájkál  (Három- 
szék m.  MXv.  V  1.346).  Anydkdm,  Pista  a  kezemre 
ül>tt.  —  Igen  ám,  mert  mindig  piszmái  az  ételben 
(Alföld  [fj  Nyr.  XV.95). 

fel-pissmél :  fölfal  |?)  (Háromszék  m.  US} 
VI.  , 


LM 


PISZMÁL— PI8SZANT 


PISSZEGTET— P1TI8ZKÁL 


166 


2.  PISZMÁL  :  fitymál,  ócsárol.  Ejnye,  de  csúf 
kenu'  Kati;  Ufpmm  hogy  tudtál  érte  pénzt 

19  —  Ne  piszmáld,  jó  ez  nekem!  (Alföld   (?) 
»5.). 

PISZMASÁO:  tanyasiig,  lustaság,  lassúság, 
tehetetlenség  (Gyór-Sz.-Márton,  Veszprém  vid. 
Bódiss  Jusztin).  A  legduzmábbon  belevágto  nagy 
piszmasdggal  a  tüsök  közi  (Baranya  ni.  Ormány- 

V11.525). 

PISZMAT:  apró  szemét  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek)  (vö.  peszmet,  poszmat]. 

PI8ZMATI  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály ;  pisz- 
moti  Erdóvidék  Kis-Bacon  Nyr.  XXVI.47):  pisz- 
mogó ember. 

1 .  PISZMATOL:  piszkít,  szemetel  (Zala,  Veszp- 
rém m.  Bódiss  Jusztin;  Csallóköz  Csaplár  Bene 
dek)  [vö.  peszmetel]. 

PISZMATOL :  piszmog,  szuszog,  pepecsel, 
babrál,  piszkál,  turkál,  vájkál  (Vas  m.  Kemenes- 
alja, Veszprém  m.  Pápa  Bódiss  Jusztin;  Somogy 
m.  Crorgó  Nyr.  XVI1.478;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.346;  Három- 
szék m.  Uzon  Forró  István). 

PISZMOTA :  1.  piszmogás  (Háromszék  in.  MNy. 
Vadr.);  2.  piszmogó  (Balaton  mell.  Tsz.; 
MNy.  V.153;  Órség,  Göcsej  MNy.  V.153;  Három- 
szék m.  MNy.    VI.346;    Vadr.).   Piszmota   ember 
(Rábaköz  Halász  János). 

PISZOG  :  piszmog  (Pozsony  m.  Kassai  J.  Szó- 
IV.131). 

PISZOLÓD-IK:  .zundít'  |?]  (Székelyföld  Nyr. 

11.47 

PISZONYOD-IK :    1.    színét,    fényét    veszti, 

pÍ8Zoksziuú     lessz     (viseltes    szövet,    ércnemú) 

kelyföld  Tsz.;  Háromszék  m.  MNy.  VI.346; 

;  HL825);  2.  penészedik  (Székelyföld  NyK. 

X.335;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.). 

meg-piszonyodik :  L  színét,  fényét  veszti, 
piszokszinú  lessz  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Meg 
sem  piszonyodott  a  köntösöm  (Székelyföld  Tsz.) ; 
enészedik  (Székelyföld  Gyórffy  Iván;  Csík 
m.  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282).  Ez  a  szilva  mep- 
ptszonyodott  (Háromszék  m.  Vadr.). 

PI8ZONYU:  színehagyott,  fényevesztett,  pi- 
szokszinú  (viseltes  szövet,  ércnemú)  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.357;  Nyr.  HI.325). 

(PISZÖS). 

piszös-szájú:  [gúnynév]  (Kalocsa  Nyr.  VIII.477). 

PISZPADOL:  1.  piszmog,  babrál  (Kis-Kún- 
Hnlas  Korda  Imre) ;  2.  finnyáskodik,  válogat  az 
ételben  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.334). 

PISZBA:  fehér  orrú  (Borsod  m.  Szihalom 
Nyr.  XXIV  432). 

PISSZANT :  könnyedén  megpiszkál,  megérint 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.478). 


raög-pisBzant :  m.  Ugyan  pisszancsd  még  csak 
oszt  a  tüszkét,  hogy  melengessem  még  a  készkémet 
még  a  lábcsámat  (Eszék  vid.  Nyr.  VIII.140). 

|PISSZÉGTET|. 

ki-pisszegtet :  kipisszeg,  kifütyöl  (Székelyföld 
Tsz.). 

PISSZEN:  mukkan.  Ne  merj  pisszenni!  (Sátor- 
ai ja-Újhely  Nyr.  XVII.279).  Egyet  se  pisszenj! 
(Csík  m.  MNy.  VI .375). 

PISSZENTÉS:  mukkanás.  Egy  pisszentést  ne 
merj  tenni!  (Sátoralja-Ujhely  Nyr.  XVII.279). 

[PÍSZT]. 

fel-píszt  {fel-píszt&w) :  odafagyott  kötelet  a 
cibék  villásbotjával  fölszabadit  (Balatonfüred 
Hennán  O.  Halászat  K.). 

PISZTÉR.  Puska  -pisztér :  puskatisztogató. 
Kutya-pisztér :  erdész  v.  más,  a  ki  ugrani,  va- 
dászni stb.  tanítja  a  kutyákat,  v.  a  ki  zavarja, 
bántja,  abajgatja  ókét.  Csibe-pisztér :  csibék  őr- 
zője. Liba-pisztér :  libapásztor.  Áüat-pisztér : 
állat-órzó.  Nagy  pisztér:  [mondják  arra,  a  ki  jól 
ért  vmihez]  (Vas,  Zala,  Veszprém,  Gyór,  Ko- 
márom m.  Bódiss  Jusztin).  Lú-pisztér,  kutya- 
pisztér  (Rábaköz  Halász  János). 

PISZTERKAL:  1.  babrál;  2.  piszkál,  bolygat, 
háborgat,  abajgat,  noszogat  (Vas,  Zala,  Veszp- 
rém, Gyór,  Komarom  m.  Bódiss  Jusztin;  So- 
mogy m.  Király  Pál)  [vö.  peszterkél]. 

PISZTOLY  (pistaj  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  440;  Csík 
m.  Nyr.  VI.90 ;  pistaly  Erdóvidék  Arany-Gyulai 
NGy.  111.91 ;  pistoly  Háromszék  m  Angyalos, 
Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVIII. 574;  pistő"  Ko- 
lozs  m.  Zsobok  Melich  János;  pistuj  Szlavónia 
Nyr.  XXIII.312;  püstő  Békés-Doboz  Nyr.  VIII. 
335;  Tokaj  Nyr.  XXIV.192;  püstöly  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  IV.  156;  Zilah  Kerekes  Ernő). 

PISZTOBGA:  [?]  (Szatmár  vid.  Tsz.). 

PISZTRÁNG  (pisztráng  Erdély  Szinnyei 
József). 

PITÁNKODIK :  ólálkodik  (Rozsnyó  Nyr.  VIII. 
235). 

PPTE:  lepényforma  sült  tészta  (Alföld  Nyr. 
IV.379;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.432;  Csongrád 
Nyr.  IX.90;  Palócság  Tsz.). 

pite-máié:  kukoricalisztből  tejjel  sütött  le- 
pénytészta (Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  X.89 ; 
XXVI.479). 

PITHÁS :  beteges,  nyavaly gós  (Tolna  m.  Nyék 
Gáncs  Géza). 

PITISZKÁL  (pipiszkál  Háromszék  m.  Vadr. 
513a):  1.  pipiszkál,  pitiszkál,  pitizkál:  piszkál, 
piszkálgat  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  134; 
Szatmár  Nyr.  IX.265;  Nagybánya  Zolnai  Gyula; 
Székelyföld  Gálffy  Sándor ;  Háromszék  m.  Vadr. 

11* 


te? 


PITIZÁL-P1TVAR 


l'ITVAROL     I'ITV 


618a);  S.  pitiszkál:  babrálgat,  pisimog,  pepecsel 
.1)   Szinnyei  Jóuef;  Háromszék  ni.  Vadr.). 

PITIZÁL:  babrálgat,  piszmog,  pepecsel,  las- 
sacskán motoskál  vmin  (Székelyföld  Tbs.). 

PITKE:   tyúkocska   (becéző    ssó|  (Komárom 

.      ■ 

PITLE  Mi  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Bars 
m.  \\r  XVII13K4):  L  pitié,  pitit:  malombeli 
síitasserssám  (Vessprém  Frecskay  János ;  Ceg- 
léd I  Vilmos;  Heves  m.  Névtelen  1840; 
rnnacli  <"),i,,||.  QOmOr  m. 
Tss.)  Pitíire  őrölni:  tinómra  őrölni  (Bari  m.  Nyr. 
KVÜL884);  2.  pitU.  szitált  liszt  (Bereg-Rákos 
és  vid.  Pap  Károly)  [vö.  pitlik]. 

PITLÉL:  finom  lisztet  őröl  (Nagy-Kúnság  Nyr. 

XVI  | 

PITLÉLÉS,  PITÉLLÉS:  1.  piti, les:  tinómra 
őrlés,  lhfujtóljuk  <i  búzát  pitiélés  előtt  (Borsod 
in.  NM.  XVI1Í.M4);  2.  pitéilés:  korpátlan  liszt 
(Heves  m.  Sírok  Nyr.  111.44). 

PITU  {bidli  Vas  m.  Kemenesalja  és  Szer- 
gény  Nyr.  XXV.90):  puttony,  itató- puttony  (Sop- 
rony,  Vas,  Veszprém  m.  Nyr.  XXV.90;  Vas  m. 
Sorok  mell.  Márton  József;  Vas  m.  Kemenes- 
alja és  Szergény  Nyr.  XXV.90;  Zala  m.  Tűrje 
Bódiss  Jusztin;  Fehér  m.  Baracska  Tsz.;  Tisza 
mell.  Erdósi  József;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
Török-Becse  Nyr.  1X.93 ;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.94;  Bars  m.  Nyr.  XVUI.384). 

PITLIK :  malombeli  szitaszerszám.  Pitliken 
őrölni:  szitára  őrölni  (Palocság  Tsz.)  [vö.  pitle]. 

pitlik-malom  :  szitás  malom.  Egész  nap  jár  a 
szájuk,  mint  a  pitlik-malom  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

IprrLiKfüj]. 

el-pitlikül :  eleblábal,  odább  áll.  Jó  tette,  hogy 
elpitliküt,  mer  külömben  maj  kivalagásztuk  vőna 
(8omogy  m.  Nyr.  III.468)  (vö.  el-pikliz\. 

IPITLIS]. 

pitlis-malom:  szitás  malom  (Török-Becse  Nyr. 
IX.Í* 

PITLIZTET  i  lisztet  finomra  szitáitat  a  pitlin 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

PITONKA:  vmi  ehető  gombafaj.  Őszi,  tavaszi, 
fehér,  barna,  piros  pitonka  (8zatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.524). 

PPT  AB :  rövid  (derékig  nem  érő)  női  ujjas 
(Tisza-Dob  Nyr.  XX.480). 

PITVAR  ivutrur  Szeged  vid.  Nvr.  \  .27  1 ;  pitar 
Vas  m.  órségNyr.  111.479 ;  VII.372 ;  Göcsej  Nvr 
XIII. 495;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VII.86; 
Somogy  m.  Csurgó  Endrei  Ákos;  Baranya  m. 
Nvr.  V.331 ;  Jászság  Kimnach  Ödön;  Mezőtúr 
X.569;  Kecskemét  Nvr.  IX.360;  Csaplár 
Benedek;   Kúnszentmiklós  Nyr.    XV.47;    Békés 


m.    Nyr.  V.86;   Tolnai    Vilmos;   Csongrád    ■ 

Arany-Gyulai    NGy.  11.881;   Nyr.    I 

mező- Vásárhely  N  \.92;  Szentes  ' 

Szeged    Kalmanj    I..  Szeged 
népe  I.  Bevezető  XII     Csaplár  Benedek;  Komá- 
rom m.  Natffvad  Nyr.  IV. 236;  Komárom  tn 
Nyr.  XVI  Komárom  m.  Perbete  vid.  Gáncs 

Géza;  Csallóköz  Tsz.;  Palócság  Tsz. ;  Nyr  XXI. 
507;  Borsod  m.  Bthnographia  Vll.73;  Gömör  m. 
Nvr.  XVIII.  167;  XXIII  16;  Nógrád  m.  Nyr.  VI. 
186;  Nógrád    ni.  Kimóc   Nvr.    VI>  m. 

Fugyi- Vásárhely  Nyr.  111.232;  Bihar  m     I 
Nyr.    VI.519;    Debrecen    Nyr.    0L668;   IX. 165; 
Szatmár   Nyr.    VII.423;   Szatmár    m.    I'utóhása 
Nyr.    XVm.482;   Tokaj  Nyr.    XXIV.198;    Kassa 
vid.  Nyr.  XVIII.  4  ulyföld  Csaplár  Bene- 

dek; Aranyosszék  Kriza;  Torda-Sz.- László  I 
bély  József;  Szolnok-Doboka  m.  Domol 
Xfl.625):  1.  pitar:   (könyöklő    és   oszlopuk 
kuli)  tornác  (Zala  m.  Hetes  Ethnograpnia  VIII. 
93;  Somogy  m.  Csurgó  Endrei  Ákos).    Oszlopos 
pitar  (Baranya  m.  Nyr.  V.331);  2.  j  Ivar 

(Békés  m.  Tolnai  Vilmos) ;  8.  pitar:  előszoba  (a 
konyha  előrésze,  a  melyből  jobbra  és  balra  a 
szobák  nyílnak)  (Palócság  Nyr.  XXL607;  Borsod 
m.  Ethnographia  VII.73;   Kassa  vid.  Nvr.  VIII. 
431 ;  Tokaj  Nyr.  XXIV.192;  Szatmár  in.  Patóháza 
Nyr.    XVII  1.432;   Torda-Sz.-László   Borbély 
zsef);  4.  pitar,  pitvar :  konyha  (Kecskemét  Csap- 
lár Benedek;   Mezőtúr  Nyr.   X.569;    Kúnszent- 
miklós  Nyr.   XV.47;  Békés    m.   Tolnai    Vil: 
Csongrád   m.   Arany-Gyulai  NGy.    11.381;   Hód- 
mező- Vásárhely  Nyr.  IX.92;  Szentes  Nyr.  V.225; 
VIII.331;  Szeged  Kálmány   L.  Szeged    népe   I. 
Bevezető  XII.;  Csaplár  Benedek;  Komarom  m. 
Naszvad   Nyr.  IV.236;   Komárom   ni.    Fúr 
XVIII.528;    Komárom    m.    Perbete    vid.    Q 
Géza;  Csallóköz  Tsz.;  Csaplár  Benedek ;  Palóc- 
ság Tsz.;  Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.576;  Nógrád 
m.  Nyr.  VI. 135;  Bihar  m.  Fugvi-Vásárhely 
III. -232;    Debrecen     Nyr.    III.563;    Tokaj' 
XXIV.192  ^Székelyföld   Csaplár   Benedek)    [vö. 
2.  patvar]. 

PITVAEOL:  udvarol  (Tisza  null.  Erdósi 
József)- 

1.  PPTY,  PITTY:  1.  mind  a  két  végén  meg- 
hegyezett fáeska,  melyet  a  játszó  gyermekek 
ütőfával  föl-  és  elütnek  (Székelyföld  Benedek 
Elek;  Háromszék  m.  Gyórffy  Iván;  Háromszék 
DL  Uzon  Erdélyi  Lajos);  2.  az  ing  vallanak 
tetején  levő  hegyes  háromszög  alakú  betoldás 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos):  3.  orrhegy. 
Megfogom  a  pittyedet  (Alföld  |?|  Nyr.  XV.95). 

2.  PITY:   (kis    fiúnak   becésö   megszólítása). 
Egyél  egy  ki<  pityém,  mett  ha   nem, 
Iáira  hitvánkozol  (Háromszék  m.  Vadr.  856)  [vö. 
pit). 

[3.  PITY]. 

pity-kő:  kavics,  a  mellyel  a  gyermekek 
szanak,  parittyásnak  (Soprony  m.  Fútelek,  i 
tergom    Nvr.     XXV.407;    Hont    m.    Páld    N 
XIV.576). 


169 


PITY-POTY— PITYERÉ 


PITYEkED-IK-  PITYÓKÁS 


170 


pitykövea:     kavicsokkal     játszik     (Dunántúl  PITYÉBED-IK  (elpétyéréd  ik  Székelyföld  Kiss 

Horváth  István)  |vö.  bé'ggykövez].  Mihály). 


PITY-POTY,  PITY-POTTY  I  pity-potya  Sze- 

ged  Kalmany  I..  Szeged  népe  1.21.  :>>tya 

Hol  .1.286):  hitvány,  haszontalan,  sihi n \ . 

semmirevaló  (Nagy-Kunság,  Túrkeve  Nvr.  VIÍI. 

469;  Szeged  vid.  Nyr.  VI.  182).  Pity-poty   (pity- 

ty)    ember   (Tolna    m.    Paks    Nvr.    XXI  1.430; 

Palócaág  Nyr.  XXI.417).  A  mi  Péterünk  se  vöt 

ippen  pitty-potty  ember  (Orosháza  Nyr.   VI. 371). 

Nem  hummi  pitty-potty  emberek  azok   (Debrecen 

VI  1.328).  Pity- potya  embör  (Szeged  Kálmány 

-zeged  népe  1.  212).  Pity-poty  ár:  potom  ár 

.i.  Magyar-Soók  Nyr.  XX.221).  Pity-poty 

potom  áron  (Mátyusfölde   Nyr.   XIX.557). 

PITYÁKL  IK:  pitymallik  (Brassó  m.  Hétfalu 
Kiss  Mihály). 

PITYE:  ajak  (Gömör  m.  Tsz.  133b)  (vö.  1. 
pitty\. 

PITYEG :  l.  pity-pity-h&ngot  ad,  csipog  (a  kis 
csirke).  Pityeg  a  pisién  (Székelyföld  Kiss  Mihály); 
2.  csacsog,  fecseg  (a  kis  leány)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály)  [vö.  2.  pityeg]. 

PITYEGTET,  PITYÖGTET :  kényeztet  (gyer- 
meket) (Székelyföld  Kriza;  L'dvarhely  m.  Vadr.). 

PITYEMONYÁSZ:  restül  dolgozik,  haszon- 
talanul tölti  az  idót  (Bihar  m.  Poesaj  Nyr. 
VL4B 

PITYENEG:  az  ing  nyaka  és  válla  közötti 
ékformájú  ereszték  (Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843;    Háromszék    m.   MNy.    VI.   346;   Győrffy 

1.  PITYEB:  huzamosan  szótt  vászon  (Ba- 
ranya m.  Tsz.). 

2.  PITYEB  {pityer;  —  pityer  Vas  m.  Czim- 
mermann  János;  Bz&ntxx-pttyér  Zala  m.  Szent- 
györgyvölgye Nyr.  11.280;  pütyröket  Vas  m. 
Német-üencs  Nyr.  XXVI.93):  pacsirta  (Duna 
mell.  Kassai  J.  Szókönyv    11.207;    Soprony    m. 

V.425;  Soprony  m.  Szakony  Király  Pál; 
Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 133;  Vas  m.  So- 
rok mell.  Márton  József;  Vas  m.  őrség  Nyr. 
1.421;  VII.330;  Zala  m.  Sümeg  vid.  Nyr.  XXII. 
286;  Zala  m.  Orosztony  Nyr.  XXIV.384 ;  Ba- 
ranya m.  Ormányság  Nyr.  1.424;  Palócság  Tsz.). 

1.  PITYERÉ  (Félegyháza  Nyr.  IV.660;  Oros- 
háza Nvr.  IV.378;  Szeged  Nyr.  V.571;  pityeré 
Kecskemét  Nyr.  IV.284 ;  Csongrád  Nyr.  IX.90; 
Makó  Csécsi  Miklós;  pityöre  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
III.  472:  \VlII.192;Hódmezó-Vásárhely 

IX.92;    XV.520;    Szeged    Nyr.     VII.236; 
putera  Gyór  m.  Rábaköz  Névtelen  ;  putra  Csalló- 
köz Farkas  Ferenc;  Komárom  m.  Naszvad  Nyr. 
16;  pütyöre  Szeged  Király  Pál):  árnyékszék 
(a  szabadban). 

2.  PITYEBE:  burgonya  (Mármaros  m.  Hosssú- 
mezó  Király  Pál;  Zaránd  m.  CzF.). 


PITYÉBÉG(í>«yér^Székelyf..I.l  iály; 

Pityereg  Szilágy  m.  Kusaly  Kerekes  Ernó;  Három- 
szék m.  Tsz.:  Nyr.  X.327;  pöcsörög  Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  111.360;  pötyörög  Udvarhely 
m.  Vadr.  55;  Háromszék  m.  Király  Pál).  — 
Petyereg:  csepereg  (az  esó)  (Szilágy  m.  Kusaly 
Kerekes  Ernó).  Petyeregni  kezd  az  idő:  csepe- 
regni kezd  az  esó  (Háromszék  m.  Nyr.  X.327) 
[vö.  pityorog]. 

PITYEBÉSZ:  pityereg  (Csallóköz  Nyr.  I.  331). 

PITYEBI  Pityeri  táti  [zsidó  gúnynév)  (Ka- 
locsa Nyr.  VIII.477). 

PITYEBKE:  búbos  pacsirta  (Hol?  Nyr.  XVII. 
575). 

PITYEZ:  kapókövez,  kapókövekkel  játszik 
(Esztergom  Kassai  J.  Szókönyv  III.106;  IV.115) 
[vö.  pikéz]. 

[PITYI]. 

pityi-gangos  (pici-ganyos  [nyilván  hiba  e  h. 
pici-gangos]  Maros-Torda  m.  Nyr.  XII.425) : 
L  rátartós,  büszke,  hetyke,  negédes  járású  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály).  Mondom  neki  [a  lónak] 
amúgy  mirgyilusoson :  Hó,  megájj,  pityigangos! 
ne  légy  ojan  jeszke!  (Háromszék  m.  Vadr.  431); 
2.  vmi  babonás  képzeletbeli  lény.  Sokszor  a 
piciganyos  [így]  jár  az  emberek  feje  felett  tüzes 
szekerén  (Maros-Torda  m.  Nyr.  XII.425)  [vö. 
gangos]. 

PITYIZÁL  (pitized  Pápa  vid.  Tsz.). 

PITYKE  (petyke  Vas  m.  Tsz.). 

PITYKEL:  hegyesít  (Háromszék  m.  Gyórffy 
Iván). 

PITYKÉZ-TK:  [tréf.]  közösül  (Szeged  Csíkos 
Márton). 

PITYMALL-IK  (\pitynyall-ik  Palócság  Vozári 
Gyula):  sötétedik  (este).  Mikor  má  pitymallani 
kezdett,  a  csizsmadijáné  gyertyát  gyútott,  kettőt, 
mint  sábeskor  a  zsidók  (Ugocsa  m.  Gődényháza 
Nyr.  III.370). 

PITYMOBOD-IK:  pitymallik,  hajnalodik  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

PITYÓ :  [tréf]  tojás  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

PITYOGÓ :  [tréf.  gúny.]  mécs  (Cegléd  Dosvay 
Vilmos). 

PITYÓKA:  burgonya  (Erdély  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV. 135;  Szinnyei  József;  8zékelyföld  Tsz.; 
Császár  Árpád;  Torda-Aranyos  m.  Gerend  N\r. 
XXIII.577;  Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.330;  Csík- 
Madaras  Nyr.  XX.  144;  Segesvár  Nyr.  1X.44; 
Bukovina  Nyr.  VI. 525)  [vö.  2.  picsóka]. 

PITYÓKÁS:  pityókos,  kissé  becsípett  (Tisza 
mell.   Erdósi    József;   Cegléd    Uosvay    Vilmos; 


171 


ITI'YÚKOS     l'IT 


I    plajbász 


172 


Szeged   Csaplár  Benedek ;    Rhnattonifcal    R  PIVÓ,   PÍVÓ 

XV.474;    Kassa    vid.    Nyr    XTII.28Ö;    BlftllB 


Baaboka,  UgooM  m.   Ny*.   K.184;  Zilafa  Hyr. 
JOV.481;  Szilágy-Somlyó  Nyr    ICvTJBfl). 

PITYÓKOS  (bityókos  Zala  ni.    \ Ólak    Lajos). 

pityókos-eszü:  félessú,  hóbortos  (a  ki  úgy 
bessél  v.  viselkedik,  mintha  pityókos  volna, 
pedig  nem  is  isiik)  (Kis-Kúuság  N\  i    XXV. 336). 

PITYOLÁZ:  pityizal  (Déli-Somogy  Simonyi 
Zsigmond). 

TYOROO  (Cegléd  Iloavay  Vilmos ;  Szatmár 
vni.  Tsz. ;  /i.sorop  Szatmár  m.  Nagybánya  Bahdnv 
herr  Gyula):  hangosan  pityereg  |vö.  picsog, 
pityerig]. 

PITYÓS  (Szilágy-8omlyó  Nyr.  XVI.286;p»íw 
Bodrogköz  Tsz.;  pityis  Heves  m.  Névtelen  1840; 
Szatmár  m.  Gencs  Nyr.  X.52r>;  ptíym  Nógrád 
DL  Fabó  András  1841;  Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy  VI.846;  Gyórffy 
Iván;  pityus  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVIJ.T2;  Békés 
m.  Balog  István;  Zilah  Nyr.  XIV.431):  1.  pitis, 
is,  pityos,  pityus:  pityókos,  kissé  becsípett 
(i.  h.);  2.  pityós:  iszákos  (Szilágy-Somlyó  Nvr. 
XVI. 286). 

PrTYŐKE:  apró  fánk  (Erdély  CzF.;  Szé- 
kelyföld Andrássy  Antal  1843;  Háromszók  in. 
MNy.  VI.346;  Gyórffy  Iván). 

(PITYPALATTY]. 

pitypalatty- virág:  papa  ver  rhoeas  (Vas  in 
Sorok  mell.  Márton  József). 

PITYPANG:  leontodon  taraxacum  (Gömör, 
Borsod  m.  Nyr.  XXII.  134). 

PIT Y PIRIT Y:  pitypalatty,  fúrj  (Bodrogköz 
Kassai  J.  Szókönyv  IV.133.  136;  Tsz.)  (vö.  kittij- 
kurutty,  putypurutty]. 

1.  PITTY:  ajak,  pittyedt  alsó  ajak,  barom  ajka 
(PaJócság  Nyr.  XXII.78;  Nógrád  m.  Kukk 
XX  11.95;  Heves  m.  Névtelen   1840)   [vö.  pitye]. 

(Szólások).  Pittyet  veszek:  lepittyesztem  az  aj- 
kamat (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

PITTY:  .hegyes  petyeg  a  papucson  v. 
csipkés  rész'  (Brassó  m.  Hótfalu  MNy    VI.321). 

PITTYASZ:  pittyedt  ajkú  (Székelyföld  Tsz.). 

PITTYEGET:  szájával  gúnyos  mozdulatokat 
tesz  (Balaton  mell.  Tsz.). 

PITTYÉS:  rátartós,  hetyke  (Fehér  m.  Rác- 
Almás  Simonyi   Zsigmond)   [vö.   hicces,   hittyé's). 

PITTYEZ-IK:  pilinckézik  (pinckével,  pigével, 
dóiéval  játszik)  (Székelyföld  Benedek  Elek). 


PITYUKKÁ,  PÜTYURKA:  picike  (Alföld  Gál 
Simon;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos)  [vö.  putyur]. 

PITYŰRKE:   K  (Komárom  Beöthy  Zsolt). 


(iMinantul  Nu    \  1  - 1  .  Salavónia  Nyr.  V.10 
XXIII  :••<));  2.  sörélesztó  (Szlavónia  N> 

PIVONKA:  pünkö8<:  bazsarózsa  (poeo- 

iii.u  (Possonj    in.   Kassai   J.   Szók.mw    IV. 113. 

PIZ|-EKP|  (pi:m) :  pilinckrzik  íplnokével,  pigó- 

\.'i,  dóiéval  látszik)  (HAromaiéi  m.   MNy.    vL 
346;  GyórfTy  Iván). 

FIZOL  (pizúl):  az  eregetó   zsinegeket  eggy- 
másba   bonyolítva   erőszakkal   elveszi   a    m 
sárkányát.    Pizúdd,   pizwl  kujvar 

XXVI  Mi). 

PIZSE:  otirke,   kis  csirke  (Rábák  Sár- 

kány Nyr.  XVDL191;  Balaton  mell,  P 
Tsz.;  Somogy  m.  Ádánd  Nyr.  01.475)  [vő.  pire\. 

PIZSÉLLE  (pizstlle;  —  pixellé  Zala  m.  Kassai 
•i    Baókönyv  V.182;  pizséU  Vas  m.  órsóg 
III. 283;  Vas  m.  Hódos  Gombocz  Zoltán;  pizsélle 
Vas  in.  Őrség  Nyr.  1. 1  *öle  Zala  m.  Alsó- 

Lendva    vi.I.    Nyr.    XIII.:'.  Z;ila    in. 

Hetes   Ethnographia   VIII.94):    x  in. 

Horpács  Nyr.  V.269;  Vas  in.  Nyr.  111.27 
Tarodháza  Nyr.  X.90;  Vas  m.  Soruk  null.  Már- 
ton József;  Vas  m.  őrség  Nyr.   1.422;   III.283; 
Zala  in.    Kassai    J.    Szókönyv   V.182;   Zala   m. 
Hetes  Bellosics  Bálint;  Göcsej  Tsz  XVII. 

508;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XIV.382;  Zala 
m.  Alsó-Lendva  Nyr.  XI1I.332). 

PIZSI:  hangyaboly  (Fehér  ni.  Szolgai  - 
Nyr.  IV.45). 

PIZSL-IK,  PIZL-IK:  szétmállik,  szétporlik 
(kó,  föld,  hant)  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.576; 
Bellosics  Bálint). 

el-pízslik:   >    (Dunántúl  Nyr.  1.104). 

PLÁGA    (paldga    Hajdú-Nánás   Máté    Lajos; 
Kalotaszeg,  Zsobok  afelich  János \  peldga  Hajdú- 
szoboszló Feltóthy  László):  tenyeres  (tényt- i 
csapás  vesszővel,  pálcával,  léniával). 

PLÁGÁZ:  tenyérbe  csap  (vesszővel,  pálcával. 
léniával)  (Erdély  Csaplár  Benedek). 

PLÁGÁZGAT:  tenyérbe  csapkod  (vessző 
pálcával,  léniával).  Nem   is  plágdzgatta 
tenyeremet  (Szatmár  m.  Nagy-Dobos  N>  r   IX 

PLAHOL:  páhol    (Nógrád    m.    Tolmács    N 
XVIII.48).  Csak  plahódd  őt'  >dig,  még 

mozogni  bír  (Nógrád  in.  Tolmács  Nyr.  XVI  : 

PLAJÁS,  PALAJÁS:  1.  palajás :  határszéli 
ór  (Brassó  m.  Tátraim  Nvr  11.523);  2.  piáját: 
mezei  rendór  (Arad  NyK.  XŰ.108);  3.  plajás: 
a  gombozásnál  [gyerekjáték]  az  ütésre  szolgáló 
gomb  v.  domborúra  kivert  régi  pénz  (Arad  Tolnai 
Vilmos). 

PLAJBÁSZ  ikalajbác  Székelyföld  Gyór 
kalajbász,    kdldjbász   Székelyföld    Nyr     IV. 183; 


173 


PLAKON  PLÉH 


PLÉHE8— PLUNDRA 


174 


Csík  m.  Gyimes  Nyr.  IX.504;  palajbác  Székely- 
föld Oyórffy  Iván ;  palajbász  Tolna  m.  Fölsó- 
:;  Hajdú-Hadház  Nyr.  1X525; 
Debrecen  Nyr.  XI 476;  pe'ldjbász  Soprony  m. 
Szilsárkány  Nyr.  VI.373;  plajbác  Szilágy  m. 
Deéshása  Kerekes  Ernő;  plojlfác  Maros-Torda 
in  marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád;  polojbász 
irhely  m.  Nyr.  Y.180). 

PLAKCIN :  kis  háti  ponyva,  melynek  a  négy 
sarkán  kettes  varrású,  kétujjnyi  széles,  eggy-két 
arasznyi  hosszú  kötője  van ;  ezekkel  kötik  össze 
a  belerakott  füvet  (Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr. 
VTL519). 

PLATTÉN,    PLATNI    (pdldtten    Székelyföld 
platni  Torda-Aranyos   m.   Gerend 
\ III. 577;    plattén    Kolozsvár     Szinnyei 
József;  Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos;  Marosszék 
Seprődi    János;    Marosvásárhely    Nyr.   IX.428; 
Alsó-Fehér  m.  Lázár  István) :  1.  pdldtten :  a  tűz- 
hely vaslapja  (Székelyföld  Nyr.  IV.236);  2.  platni, 
Iten:  takaréktűzhely  (Háromszék  m.   Erdélyi 
Lajos;  Marosszék   Seprődi   János;   Marosvásár- 
hely   Nyr.    IX.428;    Torda-Aranyos   m.   Gerend 
! II."»77) :  3. plattén:  vaskemence  (Három- 
szék m.  Erdélyi   Lajos;   Alsó-Fehér  m.   Lázár 
István). 

PLATTY:  (lapos  ütés,  laposan  ütődő  test 
hangja].  Addig  ődöngött  a  gyermek,  hogy  egyszer 
csak  platty!  —  letenyerelt  a  sárba  (Abaúj,  Borsod 
m.  Király  Pál). 

PLATTY AN :  laposan  ütve  v.  ütődve  csattan 
(a  pof;  az  egész  szájjal  ügyetlenül  szélesen 
cuppantott  csók;  a  gyúródeszkára  csapott  lágy 
tészta)  (Abaúj,  Borsod  m.  Király  Pál). 

PLATTYOG:  laposan  ütődve  csattog  (pl.  a 
sodrófával  sebesen  nyújtott  tésztalevélnek  a 
széle,  mikor  a  sodródeszkához  csapódik)  (Abaúj, 
Borsod  m.  Király  Pál). 

PLÉBÁNOS  (pélébános  Pozsony  m.  Zsigárd 
Nyr.  XIX.-T.9.  504). 

PLÉH  (pele  Vas  m.  Tarodháza  Nyr.  X.90; 
Vas  m.  S.-Tóthfalu  Király  Pál;  pele  Rábák. iz 
Bódiss  Jusztin;  Repce  mell.  Nyr.  XX.367;  Vas 
m.  Pálfa  Nyr.  XXV. 576;  Vas  m.  8orok  mell. 
Márton  József;  pele  Hajdú  m.  Kába  Nyr.  XXV. 
426;  pélé  8omogy  m.  8zólád  Nyr.  VIII.326; 
Mezőtúr  Nyr.  VIII.443;  Pozsony  m.  Zsigárd  N\  r. 
XIX. 459.  504;  péíéh  Székelyföld  Nyr.  IV.; 
ajtu/*7A*-lik  Vas  m.  Órség  Nyr.  VII.470;  XII. 
281 ;  pili  Székelyföld  Gyórffy  Iván ;  Háromszék 
ilo8,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVIII. 
plén  Szlavónia  Nyr.  XXIII.312;  jrife  Göcsej 
ily  Pál;  8omogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI.238: 
t'ágyog  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VII.  131  ; 
pőU  Közép-Baranya  Nyr.  11.237;  Baranya  m. 
ormányság  Nyr.  1.379;  Baranya-Sz.-Lőrinc  Nyr. 
XVII.380;  pöléh  Somogy  m.  Király  Pál):  l. pele, 
pfle,  plé,  pléh,  plén,  pöle,  pölé,  pöléh:  vasból  való 
ajtózár  (Rábaköz  Bódiss  Jusztin;  Vas  m.  Tarod- 
ház;  i  K);  Vas  m.  Sorok  mell.  Márton 
József;  Göcsej  Király  Pál;   Somogy   m.   Király 


Pál;  Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI.238;  So- 
mogy m.  Csurgó  Endrei  Ákos;  Közép-Baranya 
Nyr.  11.237;  Ormányság  Nyr.  1.379;  Baranya- 
Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII.380;  Fehér  m.  Nyr.  X.188; 
Szlavónia  Nyr.  XXI1I.312);  2.  pele.  tepsi  (Vas 
m.  Pálfa  Nyr.  XXV.576);  8.  pléé  |ígyl):  ,mell- 
szövet'  [?|  (Dráva  mell.  Nyr.  V.572). 

pöle-bágyog:  bádog-icce  [?]  (Göcsej,  Nagy- 
Leugyel  Nyr.  VII.131;  vö.  Lehr  A.  Toldi   460). 

plóh-kendő:  [nép-etimológia]  plaid  (Hol  ?  Nyr. 
V 11 1.69). 

PLÉHES :  bádogos  (Marosvásárhely  Nyr.  IX. 
428). 

PLEKETOB:  meddő  juh  v.  tehén  (Alsó-Fehér 
m.  Lázár  István). 

PLÉNGYUHA  (pléngyuha,  plengyuha  Cegléd 
Ilosvay  Vilmos ;  Kecskemét  Nyr.  XXV.95 ;  Csap- 
lár Benedek,  Simonyi  Zsigmond ;  Szeged  Csaplár 
Benedek;  pléngyuha  Szeged  Debreczeni  János; 
pléngyuhafu  [?]  Szeged  vid.  Nyr.  11.92) :  lompos, 
toprongyos,  rendetlenül  öltözött,  piszkos.  Má 
megin  de  plengyuha  vagy:  lecsúszott  a  kapcád 
(Kecskemét  Nyr.  XXV.95).  De  pléngyuhán  áll 
rajta  a  ruha,  mintha  vasvülává  rakták  vóna  rá! 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

PLETYKA  (peletika  Dunántúl  MNy.  V.98 ; 
pélétyka  Kecskemét  Nyr.  IX.357  ;  Palócság  Nyr. 
XXI.417). 

PLETYKÁL  (kipéZétykájja,  Heves  m.  Péter- 
vásár Nyr.  XIX.240). 

PLINÁL :  zálogol  (Bukovina  Nyr.  VI.525  ;  vö 
XXDI.485). 

PLINCUS:  mocskos,  piszkos  (Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XVIII.532). 

PLOP:  jegenyefa  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXII.502;  XXIII.143). 

PLÖTYÖGŐS:  lötyögős,  nagyon  bő  (ruha) 
(Tokaj  Nyr.  XX1V.192)  [vö.  pőtyögős). 

PLŐTYÖNG :  fityeg.  Nézd  csak,  hogy  plőtyöng 
itt  ez  a  főt  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX. 
379). 

PLUNDRA  (pundra  Félegyháza  Pollák  Béla; 
Szeged  Kálmány  L.  Szeged  néne  1.79 ;  Divényi 
Gyula;  Beregszász  Nyr.  XXV.480;  Bereg-Rákos 
vid.  Pap  Károly;  Háromszék  m.  Vadr.  366):  L 
plundra,  pundra:  hosszú  fölső-ruha,  köpönyeg 
(Beregszász  Nyr.  XXV.480) ;  2.  plundra:  zeke- 
féle (Székelyföld  Széchy  Károly).  Farboszontó 
kurta  pundra  (Háromszék  m.  Vadr.  366);  3. 
plundra:  kabát  v.  egész  öltözet  (Vác  Divényi 
Gyula);  4.  plundra,  pundra;  rongyos  ruha  (pl. 
guba)  (Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly) ;  6.  plundra, 
pundra:  rövidszárú  gyermeknadrág,  hátulgom- 
bolós ujjas  bugyogó  (Félegyháza  Pollák  Béla; 
Szeged  Divénvi  <i\ula;  Hont  m.  Ipolyság  N\r. 
XIX.94)  [vö.  pundri\. 


175 


PLUNDRÁS-  pocak 


POCAK     POCIK 


m 


[PLUNDBAS|,  PUNDRAS  (Cegléd  Iloavay  \  il- 
moa;  Pélegyhása  Pollák  Béla;  Hegyalja  Erdélyi 
■I.  N-i'-i.  és  mond.  III. 143;  jmndorás  Nagy-Knn- 
aág  f  marii:  nadrágoa  (Cegléd 

Iloavay  Viin  •  m/i-ría;  térdig  éró  nádi 

viaelő.  Pumlrás  gyáva  német 
J.     Népd.    éa    mond.    UL148.)    l'undrás    német 
| kerékpárotok    gúnyneve)    (Félegyháia    Pollák 
Béla);  9.pundorás:  pongyola  (Nagy-Kúnaég  Nyr. 

PLüTA:  átlyukaaztott  kéreg-  v.  fadarab,  a 
milyeneket  a  húzó-háló  fölére  fűzve  kötnek, 
hogy  úaiva  járjon  a  viieu  (Rrdóvidék,  olt  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.)  [vö.  plutaj,  póta]. 

PLÜTAJ:  tutaj  (Bihar  ni.  Nyr.  XIII.364;  Kth- 
nographia  IV.202). 

PLUTÁS :  tutajos  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XVI  11.96). 

[PLÚCSKŐL]. 

meg-plücskől :  (tréf.)  megver  (Csík-Szent- 
györgy Nyr.  x  .-J38). 

PLÜNNYÖO  (Sz.-krlylV.M  Tsz.;  prünnyög 
8iékelyf"<"»hl  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Homo- 
ród  vid.  Nyr.  XXI1I.44;  Háromszék  m.  Vadr. ; 
ptriinnyöghecc  Székelyföld  Nyr.  V.85):  bőg  (a 
tehén  a  borja  után,  a  borjú  az  anyja  után), 
hümmögve  sir  (a  gyerek)  [vö.  bünnyög]. 

1 .  POC :  nagy  has  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

2.  POC;  patkány  (Tisza  mell.  Erdősi  József ; 
Bihar  m.  Érkeserü  Nyr.  11.179;  Bihar  m.  Fúrta 
vid.  Nyr.  IV.44;  Bihar  m.  Székelyhíd  Nvr.  V. 
268;  Hajdú-Ssovát  Rechnitz  Ignác;  Hajdú  m. 
Földes  Nyr.  XVI.384)  [vö.  pácó,  pocik]. 

poo-egór  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.432;  Szé- 
kelyföld Arany-Gyulai  NGy.  III.372;  Nyr.  11.471  ■ 
pác-egér  Székelyföld  Nyr.  V.222;  Marosvásár- 
hely Nvr.  IX.428;  Udvarhely  m.  Nyr.  XI.40; 
Kis-Kükülló  m.  Szókefalva  Nyr.  XV.144;  Seges- 
vár Nyr.  IX.44):  » 

[3.  POC]. 

poc-hal  (Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XVIII.46; 
Beregszász  vid.  Király  Pál;  póc-hal  Bodrogköz 
Hermán  0.  Halászat  K.):  1.  poc-hal:  ebihal. 
tojásból  kikelt  békafi  (Baranya  m.  Bélye  Nvr. 
XVIII.46;  Beregszász  vid.  Király  Pál);  2.  póc- 
hal:  umbra  canina  (Bodrogköz  Hermán  O.  Ha- 
lászat K.). 

POCA:  l.  disznó  (Tata  Matusik  Nep.  János; 
Kecskemét  Csaplár  Benedek);  2.  tintafolt  (Tolna 
m.  Paks  Nyr.  XXI  1.430). 

poca-fű:  csudafa,  pukkantó  (datura  stramo- 
nium  (Hol?  Tas.  CzF.). 

POCA:  tálas,  táltartó  (Vas  m.  őrség  Nyr. 
0.668 

1.  POCAK  (pocok  Balaton  mell.  Tsz.). 


POCAK:  vadkörte,   vackor   (Mármaro* 
Tócaó,  Visk  Farkaa  Imre)  (vö.  pockm). 

POCÁK:  «t«  l    v.    ít.il  maradék,  a  melyet  a 
gyertm-k  m.  (Rábaköz    Halász  János). 

I  ki  |a)    poA  én   [a]   r  nem 

iszom'  [mondják  i  kin  gyereknek,    mik 
bárból    keveset  Iszik  v.   a  szájába  vett  kort 
a   pohárba  visszaereszti]   (Göcsej    Vasa  József 

POCÁKOL  I  Bol?  Tsz.):  1.  sz  , 

iszik  v.  ivás  közben  az  italt  b< 
fcol    H   kis    gyerek,    mikor  a    pohárból   keveset 
iszik  v.  a  szájába  vett  kortyot  a  pohaii 
ereszti).    Pocákolnak    a    k  i     libák, 

mikor  a  tiszta  vizet   korpás  szájukkal    I.. -mocs- 
kolják (Göcsej  Vasa   József  1^  uniós  v. 
mosdás  közben   locsolja  a  vizet  (Veasprém    m  . 
Vas    m.    Kassai    J.   Szókönyv    I\ ".; 
Kemenesalja  Tsz.). 

POCAKOS  {pockos  Baranya  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv  1.441:  Zemplén  m.  Nyr.  IV  -l> 
föld  Kiss  Mihály,  Kriza;  Háromasék  m     V 
pocokos  Duua  mell.  Kassai    I 
Vas  m.  Horváth  József  1839).  —  !'■              asas, 
terhes,  viselős  (Vas  m.   Horváth                  ^39). 

POCÉL :  babrál,  pepecsel  (Jászberény  Simonyi 
j  Zsigmond). 

POCEROS:  tisztátalan,  nem  kedves  (Baranya 
m.  Ormányság  Nyr.  11.279)  [vö.  bócéros]. 

POCÉZ[-IK]:  babrál,  pepecsel,  immel-ámmal 
dolgozik  (Eger,  Jászberény  Simonyi  Zsigmond; 
Félegyháza  Nyr.  XXVI.95). 

POCÉZGAT:  babrálgat,  pepecselget  (Gyön- 
gyös vid.  Nyr.  11.181). 

POCI:  malac  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

POCIK,  POCOK  [kucok  Dunántúl  Nyr.  V.181; 
pocik  Esztergom    Nyr.   VIII.512;    Komárom    m. 
Király  Pál;  Komárom   Nyr.  VH.282;   Koma 
m.  Naszvad  Nyr.  IV.236;  Komárom  m.  Fúr 
XX.479;  Nyitra  m.   Pográny  és  vid.  Drnovszky 
Ferenc  1841;  Érsekújvár  Nyr.  VII.40;  VIII 
Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.676;  Nógrád  m.  EUmóc 
Nyr.  VI. 273;  pockot  Torontál  m.  Deszk  Kalmany 
L.  Szeged  népe  UI.13 ;  pocok  Dunántúl,   Dv 
Dráva  köze  Nyr.    XXIII.lt,.",;    Zala    m.    Tapolca 
Nvr.    VIII.469;    Baranya    m.    Ormánys; 
Bereg  m.  Pap  Káról]  r*   VIII 

Csík  m.  Gyergyó   vid.  Nyr.  IV.283.  Du- 

nántúl Nyr.  V.22>  a  m»-ll.,  Vas 

m.  Kemenesalja  Tsz.   308a;   Zala    m.   Szépeid 
KVII.287;    Somogy    m.    Kalmanesa    Nvr. 
XL388;  iránya     Nyr.     III  hér 

m.  8eregélyes  Nv  ér  m.    Velen 

tó  vid.  Nyr.  XVH.481  :  Kis-Kún-Halaa  Nyr.  XXIII. 
239;  Baja  Bayer  József):  1.  pocok: 
(Baranya  m.  Ormányság  Tsz.;  Bereg  m.  Pap 
Károly ;  Tiszahát  Nyr.  \  III. 178;  Csík  m.  Oyergyó 
vid.  Nvr.  IV.288);  2.  pocik:  egér  (Esztergom 
VIII.512;  Komárom  m.  Király  Pál;  Koma- 


177 


PÓCIK-POC  K  \ 


POCKA— POCOK 


178 


rom  Nvr.   VII  J-':   Komárom   ni.    N:ihzvu<!     N\r. 
16;  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XX  .479;  Nyitra 
m.  Pográny   és   vid.   Drnovszky   Ferenr    1-41 
Ersti  íyr.  VII.40;  Vm.882;  Hoot  ni.  Páld 

^rád   m.  Rimóc  Nyr.  V  1.273); 
3.  kurok,  pocok,  pucok:  vakandok  (Dunántúl  N\r. 
KVL240;  W1II.463;  Balaton  mell., 
m     Kemenesalja  Tsz.   308a;   Zala  m.   Ta- 
polca Nyr.  VHI.469;  Zala  m.  Saepead  Nyr.  XVII. 
Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI.238;  Közép- 
Fehér  m.  Seregélyes  Nyr. 
'i-hér    m.    Velencei-tó   vid.  .VII. 

Duna-Dráva  köze  Nyr.  XXIÜ.463;  Kis- 
K  un  -Halas  Nyr.  XXIII.239;  Baja  Bayer  József) 
[vö.  vicok]. 

ocok-farkú:  aspro  vulgáris   (vékony,   érdes 
árol,  a  mely  a  patkányéra  emlékeztet)  (Sze- 
ged Hermán  0.  Halászat  K.). 

pocik-madár:  denevér  (Komárom  m.  Király 
Pál). 

pocik-túrás   (Palócság   Nyr.   XXII.78;  pocok- 

Duna   mell.,  Baranya   m.  Kassai   J.   Szó- 

IV.  153 ;  pucok-túrás  Balaton  mell. 

Zsigmoud  1839;  Baranya  m.  Kassai  J. 

önyv     IV. 166;     Kecskemét    Czimmermaun 

János):  vakandtúrás. 

pucok-túró :    vakandok    (Szlavónia,    Kórógy 
XXI1I.358). 

POCIK  (polák  Vas  m.  Tsz.) :  1.  polc  (Vas  m. 
Tsz.;  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  X.476;  Fehér  m. 
188;  Pannonhalma  Nyr.  XII.187;  Zemp- 
lén m.  Pap  Károly) ;  2.  a  kályha  vallanak  a  fal 
felé  eső  része  (Csallóköz  Csaplár  Benedek);  8. 
sárlóca  (sárból  rakott  ülőhely  a  kemence  v.  a 
ház  elótt)  (Vas  m.  Tsz.;  Somogy  m.  Kubinyi- 
Vahot:  Magyar-  és  Erdélyország  képekben  111.40; 
Nvr  XIX. 287;  Somogy  m.  Csurgó  Endrei  Ákos; 
Pápa  vid.  Tsz.;  Tolna  m.  Fölsó-Nyék  Nyr.  VI. 
Fehér  m.  Nyr.  X.188;  Gyór  m.  Tsz.)  [vö. 
polc]. 

PÓCIKA  (Nógrád  m.  Nyr.  1V.425;  pöcikára 
Torontál  m.  Lőrincfalva  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1 11.280;  poncika  Torda- Aranyos  m.  Sz.- 
László  Moldován  Gergely) :  1.  pócika :  polc  (Nóg- 
rád m.  Nyr.  IV.425;  Torontál  m.  Lórincfalva 
Kalmány  L  Szeged  népe  III.280);  2.  poncika: 
tűzhely  "párkánya  (Torda-Aranyos  m.  Sz.-László 
Moldován  Gergely). 

PÓCIKÁLÓD-IK :  nyugtalanul,  erőlködve  ka- 
paszkodik, csipeszkedik,  hágdos,  mászkál  (ma- 
gaara föl)  (Háromszék  m.  Vadr.)  (vö.  pöckolód-ik\. 

POCIKOZ-IK :  pocakosodik,  hasat  ereszt  (Gö- 
csej MNy.  V.130). 

meg-pocikozik :  teherbe  esik.  A  gyöngyi  meg- 
pocikozott  (Göcsej  MNy.  V.130). 

POCKA :    vadkörte,    vackor    (Mármaios    in. 
<k  Király  Pál)  (vö.  2.  pocak]. 

urnára  i  maotab  tamzótáb  ii. 


pocka:   polc  (Z—ptén  m.  Szürnyeg  R 
XI.94). 

POCKÁROZ:  packázik  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1834.  1839). 

POCKOL:  1.  ékel;  2.  f úr-farag  (Marosvásár- 
hely vid.  Zilahy  József)  (vö.  peckel-pockol]. 

fel-pookol  (Székelyföld  Tsz. ;  fel-pocokol  Bod- 
rogköz  Tsz. ;  fel-pöckol  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
mszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár): 
alátámaszt  (ingó  bútort,  a  lába  alá  pótlékul  fa- 
darabkát v.  forgácsot  tévén).  Pöcköld  fel  az  asz- 
tal lábát  (Székelyföld  Tsz.  301b).  Ezt  az  asztalt 
fel  kéne  pöckölni  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár). 

meg-pockol:  megékel,  ékkel  megerősít  (Szé- 
kelyföld MNy.  VI. 174).  Pockolja  meg  a  gerebjét 
(Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János). 

PÓCKOL :  rak.  Ne  pöcköld  egymásra  a  lábai- 
dat (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 
,A  tulipános  ládán  egymásra  pöckölt  kalács* 
(Csík  m.  Ethnographia  VII.385). 

[Szólások].  Póckójja  magát:  emelgeti  és  föl- 
jebb teszi  magát,  följebb  helyezkedik  (Három- 
szék m.  LJzon  Erdélyi  Lajos). 

ki-pockol:  kirak.  Előbb  kipockoljuk  ezt  a  sok 
holmit,  azután  bátran  meszelhet  (Arad  m.  Hódos 
Kollmann  Vilmos). 

PÓCKOLÓD-IK:  nyugtalanul,  erőlködve  ka- 
paszkodik, csipeszkedik,  hágdos,  mászkál  (ma- 
gasra föl),  emelgeti  és  följebb  teszi  magát,  föl- 
jebb helyezkedik  (Háromszék  m.  Vadr.  512a; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík  m. 
MNy.  VI.375)  (vö.  péckelöd-ik,  pocik álód-ü]. 

1.  POCOK  {pucok  Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
Kecskemét  Nyr.  X.382):  1.  pocok:  ék,  ékszeg 
(Székelyföld  Tsz.;  MNy.  VI.174;  Marosvásárhely 
vid.  Zilahy  József;  Udvarhely  m.  Nyr.  1V.373; 
Kézdi-Vásárhely  Nyr.  XVII.479  (itt  patzok  nyil- 
ván hiba].  480);  2.  pocok:  ingó  bútor  lába  alá 
pótlékul  tett  fadarabka  v.  forgács  (Háromszók 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár).  Libeg  az  asztal, 
tégy  egy  kis  pockot  a  lába  alá  (Székelyföld  Tsz.); 
8.  pocok,  pucok:  [gúny.]  kis  (zömök)  gyerek,  ala- 
csony köpcös  ember  (Kecskemét  Nvr.  X.382; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Székely-Keresztúr  Nyr.  XXII.335);  4.  pocok: 
kicsiny,  apró  (gyerek,  ember)  (Bars  m.  Léva 
Czimmermann  János ;  Háromszék  m.  Kovászna 
Butyka  Boldizsár)  (vö.  pé'cék]. 

pocok-alma :  korán  érő  apró  alma,  mogyoró- 
alma, fúz-alma  (Marosszék  Kriza). 

pocok-szeg:  nagy,  vastag  szeg  (Szatmár  m. 
Barna  Ferdinánd). 

2.  POCOK:  meztelen,  csupasz  (Karcag  Nvr 
XXVI.46)  [vö.  1.  puckos]. 

[1.  POCOK],  POCUÓK:  pocakos  (Soprony  m. 
Rábaköz  Halász  NM 

12 


179 


POCOK— POC8KOLÓD  -  IK 


ím,      K(.Mi|\Z      POFÁI; 


180 


2.  POCOK:    nyakravaló   (Nógrád    m.   Fülek 
\\  11.96). 

POCOL :  kényelmesen  fekaiik,  édesdeden  he- 
veréai,  lomha  kedvteléssel  hever  (Beregaiáai 
fOtti}  Pál) 

POCOB:  hasas  (állat .  kiil.  sertés,  a  mely 
fiat  fogott)  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1889). 

POC8AJ  (poéta  (?)  Oönmr  |  \  111.46): 

pocsolya,  hig  sár  (Baranya  m.  Kassai   J.  Szó- 
könyv  11.428).  Nagy  a  pocsaj  (Gönmr    ni    Nyr. 

XXÍI1 

POC8ALÉK  anya  m.  Kassai  J.  Szó- 

könyv  11.428). 

POC8ÁLÉK:  mosogató  lé,  moslék  (Marcal 
mell.  Tss.) 

POC8ARA8.  Pocsaras  viz:  pocsolyavíz  (Hol  ? 
Arany-Gyulai  NQy.  1.602). 

POCSÁROZ:  sárban,  vízben  gázol  (Dunántúl? 
Tss.  136a.  280a). 

POCSATÉK:  lucskos,  piszkos  hely  (pl.  a  kony- 
hában) (Rimaszombat  Nyr.  XVII  978). 

POCC8AN:  feccsen  (Háromszék  m.  Gyórffy 
Iván)  [vő.  csubban]. 

POCCSANT:  feccsent  (Háromszék  m.  MNy. 
VI. 348). 

POCSÉK  ipocsok  Veszprém  m.  Csetény  Nvr. 
XVII1.234:  Békés  m.  Nyr.  III.525):  l.  pa 
pocsolya,  lucskos  sár  (Szatmár  vid.,  Bodrot:  kuz 
Tss.);  2.  pocsék,  pocsok:  csúnya,  rút,  undok 
(Békés  ni  Nvr.  II  1.525).  De  pocsék  egy  asszony! 
(Kassa  vid.  Nyr.  XVO.285).  Ereggy  elülem,  pocsok! 
(Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVI II  234). 

POCSÉKOL  (pocsékol  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek; Székelyföld  Kriza):  1.  sárban, 
vízben  gázol,  tapiskál  (Szeged  Csaplár  Bene- 
dek); 2.  pocsékol:  ártatlanul  gyaláz,  becsmérel 
(Székelyföld  Kriza). 

POCSÉK:  pocsolya  (Tolna  m.  Tsz.;  Qömör 
m.  Tsz.;  Nvr.  XXIÍI.46). 

POC8ÉTA  (pocsóta  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). 

POCSÍT:  dülleszt  (Ipoly  völgye,   Kővár  vid. 
J6). 

POCSKOL :  1.  locsol,  szétfecsegtet  (vizet)  (Ceg- 
léd Ilosvay  Vilmos;  Bereg-Rákos  és  vid.  Pap 
Károly);  2.  gyaláz.  Kértem  Htet,  hogy  ne  pocs- 
koljon engemet,  kevesebbel  is  megáll  az,  mert  ha 
nem  vagyok  is  az  urammal  megesküdve,  világ- 
eredeti*  nem  vétam  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
IX  .2*»6). 

POC8KOLÓD-IK :  1.  mocskolódik.  Miért  pöcs- 
kötődött  minden  éjtszaka?  miért  csunyitotta 
magát  össse?  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NQy. 


D.40  zkolódik,  eggymáat  gyalázza  (Ceg- 

léd Uosvav   Vilmos;  Arad  Tolnai  Vilmos). 

POCSKONDIÁZ 
Ssabolcs  Ugocsa  ti  Hegyalja, Zemp- 

lén  m     1  id    K:iks;i  II 

kelyföld  K  k  m. 

Vadr.)  Hogy  bánik  <<*  aayótMdval,  hogy  poc*/ 
diázza,  hogy  bbcsméli  úcco  szőribe  mind" 
uumdőn  igaz  ok  nékül  (Udvarhely  m.  Keres 
vid.  Vadr.  4- 

be-pooskondiás :  bepisskol  (Debrecen  Nyr. 
XXIII  nr»  [itt  be  nélkülj;  Dézsi  Lajos). 

meg-pocskondijáz:  megszid,  lepiszkol,  legya- 
láz. Mán  csak  ntlitl  tartok,  hogy  újfent  megpocs- 
kondijáz  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  IX.558). 

POCSKOS:  Mennye*,  piszkos,  lucskos  (01 
VÓnis    N\r.    XXÜI.862;    Háromszék     m.    Vadr. 
513a). 

IPOC8KOS8ÁO). 

[Szólások].  Pocskosságoí  tett  rajtam :  gyalázott, 
becsmérelt  (Somogy  m.  Adánd  Bánóczi  József). 

POCSOQ:  1.  tocsog.  nengyen,  nem 

csog  [találás  nu-sc  :  a  hold  árnyéka]  (Debre- 
cen Nyr.  IV.282);  2.  fürdés  közben  locsolja  a 
vizet  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  153). 

POCSOLYA  (pocsonya  Udvarhely    m.  Ki 
Pál). 

PODBÁL:  marti-lapu  (tussilago  farfara.  huf- 
lattieh,  brandlattich,  rosshuf)  (Szatmár  m.  Kap- 
nikbánya  és  vid.  NyK.  11.379). 

PÓDEKS  (Nagy-Kúnság  Nvr.  XVL482;  pódes 
Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430):  alfél. 

PODLTXTKA  (brutyka  Sümeg  vid.  Nógrádi 
1  A  siimegvid.  nyelvj.  24:  pailluska  Szoínok- 
Doboka  m.  Horgaspatak  Nvr.  XI.478;  padlutka 
Debrecen  Nyr.  XXVI  lágy  m.  Nyr.    IX. 

565:  podhttka  Szatmár  m.  Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  11.374;  pulutyka  Dunántúl  Nyr.  V.2 
Zala  m.  Kóvágó-örs  Simonyi  Zsigmond  :  pmrufyka 
Bfimag  vi<l.  Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelvj 
kalarábélevélból,  zöld  káposztalevélból,  szólló- 
levélből,  rópalevélből  v.  marti-lapuból  készült 
főzelék  [vö.  potlohó,  potyulka]. 

POFA   (pufa    Udvarhely    m.    Nyr.    VIII ,". 
Csík  m.  Nyr.  VIII.380).  Ugy  megváglak  pu) 
hogy  bémecskensz  az  asztal   alá   (Csík    ni. 
Vili. 880).  —  Pofa:  a  hajó  orrán  az   ■    rési 
mely  rendszerint  faragványok  kai    van 
(Általános  haszn.  Hermán  0.  Halászat    B 
bufa). 

[Szólások].  Két  pofára  dogozik:  két  pofára 
eszik,  mohón  és  sokat  eszik  (Sseged  Nyr.  III 

pofa-szíj:  [gúny.]  arcbőr  (Csongrád  m.  Szen- 
tes Nyr.  VIII 

|POPÁL|,   PÜFÁL:   zabál   (Tolna  m 
Szilasi  Mól 


181 


POPÁS— POH.W 


POHÁJ08— PÓK 


1*2 


POFÁS.  Pofás  fejsze:   életlen,    vastag  fejese 
•csej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.  180). 

POFÁZ[-IK|:  L  két  pofára  essik,  tabál  (Arad 
Tolnai  Vilmos;  Csongrád  m.  Szentes  Friedmann 
Bernát;  Szeged  Nyr.VHl.235);  2.  teli  szájjal, 
nagy    hangon    beszél,    nagyokat    mond    (Arad 

Tolnai  Vilmos). 

be-pofás :  bezabál,  sokat  eszik  (vmiból)  (Sop- 
ni.  Repce  nicli.  Nyr.  11.61  •  i 

BOFFANTYÚ:   (tréf.)   pofa  (Tolna  in.  Paks 

XXI  1.430). 

POFIT:  pufók  (Balaton  mell.  Tsz). 

POFITOS:  x.  Pofitos  ábrázatú  (Vas  m.  Ke- 
menesalja Kresznerics  F.  Szótár  11.135)  [vö. 
pofotyos,  pufatos], 

POFONDÁL:  pofon  üt,  pofon  ver  (Dráva 
mell.  Nyr.  V.572). 

POFOS:  pufók  (Székelyföld  Tsz.). 

POFOTYOS:    a    (Székelyföld    NyK.    X.335; 
Mihály,  Győrífy  Iván)  [vö.  pofitos,  pufatos]. 

POGÁCSA  (bogácsa  Abaúj  in.  Szikszó  Király 
bbgácsd  Palócság  Nyr.  XXIV.191;   bugácsá 
nSr   m.    Nyr.    XVÍII.465;   Gömör    m.   Runya 
\523).  Mézes  pogácsa ;  mézeskalács  (Szé- 
•  föld  Kiss  Mihály).    Tordai  pogácsa:  ^  (Ko- 
lozsvár Szinnyei  József)- 

POGÁCSÁS:  mézeskalácsos  (Zilah  Nyr.  XIV. 
.elyföld  .Háztartás*  1896.187). 

POGÁNY:  veszekedő.  Pogány  embör  (Arad 
m.  Majláthfalva  Nyr.  VIII.225). 

pogán-bors :  törökbors  (Háromszék  m.  Vadr.). 

POGÁNYKOD-IK :  csintalankodik  (Baranya 
in.  Bánfa  Jenó  Sándor). 

POGOCSA :  tréfa  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.202). 

POGOCSÁL:  tréfál  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X. 
202). 

POGONYICS  (Alsó-Fehér  m.  Lázár  István; 
pohonics,  puhancs  Heves  m.  CzF.  V.365;  Névte- 
len 1840):  kisbéres. 

1POGONYÍT). 

lő-pogonyit:  legyaláz,  becsületében  gázol 
(Csanád  m.  Makó  Nyr.  XXIII.578). 

össze- pogonyit :  * .  Mán  csunyájul  összepogo- 
*yUotta  (Csanád  m.  Makó  Nyr.  XXIII.578). 

POGGYÁSZ  (padgyász  Vas  m.  órsóg  Tsz.): 
mindenféle  házi  bútor,  eszköz,  holmi,  ruhanemű, 
lim-lom  (Balaton  mell.,  Vas  m.  őrség  és  hely 
nélk.  Tsz.). 

POHÁJ  (Dráva  mell.  Nyr.  V.572 ;  Szatmár  m. 
Nyr.  XI.284;  pahaj  Essék  vid.  Nyr.  VIII.326; 
pohaj  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVL678):  liszt. 


Mingyá  hozok  a  podru  pahajt,  osziáng  sütők  égy 
kis  kalácsikát  (Essék  vid.  Nyr.  Vili JS 

POHÁJOS  :  liszttartó  edény  (Szatmár  m.  Nyr. 
XI.285). 

POHÁLL :  dagaszt  (kenyértésztát).  Sem  köny- 
nyíl  jól  pohállani  (Vas  m.  Pölsó-ór  Király  Pál). 

POHÁB  (povár  Udvarhely  m.  Nyr.  XI.37; 
pukar  Gömör  m.  Krasznahorka-Váralja  Nyr.  III. 
185;  puhár  Gömör  m.  Nyr.  XVI1I.453;  puhár 
Heves  m.  Felnémet  Nyr.  XXV.522;  Rozsnyó 
vid.  Nyr.  XVII.476;  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich 
János ;  Beszterce-Naszód  m.  Zsely k  Nyr.  XVIII. 
576):  csupor,  bögre,  cserépfazék  (Soprony  m. 
Nyr.  1V.419;  Zala  m.  .Háztartás'  1896.187;  Zala 
m.  Hetes  Ethnographia  VI1I.96;  Keszthely  és 
vid.  Nyr.  VI.523;  XI.237;  Zala  m.  Alsó-Lendva 
vid.  Nyr.  XIII.332;  Veszprém  Simonyi  Zsigmond; 
8omogy  m.  Kubinyi-Vahot:  Magyar-  és  Erdély- 
ország képekben  111,40;  Nyr.  11.377;  X.476; 
Somogy  m.  Endréd  Ádám  Imre;  Baranya  m. 
Patacs  vid.  Csaplár  Benedek;  Székesfehérvár 
Márki  Sándorné;  Győr  m.  Duna-Sz.-Pál  Nyr. 
VIII.522;  Csallóköz  Nyr.  XIV.518;  Csaplár  Be- 
nedek; Fölső-Csallóköz,  Somorja  vid.  id.  Sziny- 
nyei  Józsefné).  Kispohár:  bögre;  nagy  pohár: 
fazék  (Sümeg  vid.  Nyr.  XXIL286). 

pobár-vágott :  pohárral  vágott  fánk  (Szatmár 
m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.276). 

POHARAS  (puharas  Bánffy-Hunyad  Czucza 
János).  Poharaslag:  poharanként.  Poharaslag  idd 
a  tokaji  bort  napjában  kétszer-háromszor,  akkor 
használni  fog  (Udvarhely  m.  Erdóvidék  Király 
Pál). 

puharas-pánkó :  pohárral  vágott  fánk  (Bánffy- 
Hunyad  Czucza  János). 

1.  POHASZT  :  pohosít,  pohossá  tesz  [?]  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.346). 

2.  POHASZT:  dagaszt  (Háromszék  m.  Uzon 
Forró  István). 

POHÉ:  [alkalmasint]  rhodeus  amarus  (Karád 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

POHOS  (púhos  Palócság  Nyr.  XX1I.78)  |vö. 
pothos,  pöhös[. 

pohos-keszeg :  [talán]  a  scardinius  erythr- 
ophthalmu8  ikrás  nősténye  (Szeged  Hermán  O. 
Halászat  K.). 

POJÁN:  két  bérc  között  elterülő  hegy  nyak 
(Hétfalu,   Csernátfalu  Kiss  Béla). 

POJÉKA:  sült  húsból  v.  májból  készült  be- 
csinált-féle  eledel  (Csík  m.  Gyergyó  vid.  Nyr. 
XII. 235;  Kiss  Mihály). 

1.  PÓK  (pank  Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839; 
Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  IV.61 ;  />a«Aháló, 
pankhÁlü*  Rozsnyó  és  vid.  Nyr.  XVII.476;  XVIII. 
459;  pánk  Székelyföld  Tss.;MNy.  VI.  174;  Nyr. 
IX.  175;    Gyórífy    Iván;    Háromszék    m.    Vadr. 

12» 


1*3 


PÓK 


POKOL 


LM 


518a;  Nyr.  V.90;  IX.84;  Bárenttéh  ...  Uson 
Brd<  s;  Brassóm.  Hátfala  Nyi    XLVl 

min.  Tss.  284a;  Háromszék  in 

Vadr.  518a;  Nyr.  VI.478;  Háromnak  m.    Uion 
Erdélyi  Lajos;  Brassó  m    Hétfala    Király    I 
ponk  Udvar!u'l\     ni.     \  «/caló    Abnúj    in. 

Beret  Xvr  11.521  ;/>OHÁhálö  Udvarhel)  in.  Kriza; 
;>nA-hiis  Palóeság  Nw.  XX:  mk- 

háló  Bodrogkös  Tss.;  ^usAháiló  Torontál  m. 
Száján  Kálmány  L.  Sseged  népe  11.244).  —  Pók: 
L  caeaalofóle  kis  gömbölyú,  a  pókhoz  némileg 
hasonló  bogár,  mtdy  száraz  nyárban  a  legeló- 
fUveket  lepi  meg  s  a  marhának  ártalmas  (CsF.; 
Székelyföld  Tss.,  a  hol  pti  áll,  de  megjegy- 
sendó,  hogy  a  kösló  késiratában  ó  helyett  ír 
mindig  o  vau);  9.  ágbegyháló  (.kitünóen  jel- 
lemsó  elnevesés,  mert  a  két  abroncs  négy  vége 
úgy  viszonylik  as  általa  kifessitett  hálóhoz, 
s  lm>  phia  vagy  tegenaria-pók  lába  a  háló- 
jához') (Körös  Tárcsa  Hermán  0.  Halászat  K.): 
3.  szalmából  font  öblös,  födeles  kasfóle,  a  nnl> 
ben  hüvelyes  vetemény t,  kendermagot,  lisztet, 
tojást  stb.  e(T.  tartanak  [más  néven :  kópic]  (Zala 
m.  Hetes  Ethnographia  VIII.97);  4.  csomósodás 
a  lábszáron,  kül.  a  ló  lábának  a  csáukja  alatt 
(Cegléd  Uosvay  Vilmos;  Békés  m.  Balog  István; 
8sékelvföld  Tsz.).  A  köszvény  a  lábon  pókot  vet 
(Arad  in.  Majláthfalva  Nyr.  VHI.225;  itt 
hiba)  (vö.  him-pók\. 

[Szólások].  Hogy  a  pók  mássza  meg!  [tréf.  szi- 
dalom) (Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Megmászta 
a  pdttk:  teherbe  esett  (Székelyföld  Tsz.  S 
(itt  pók  másolui  hiba  a  közló  kéziratabeli  pank 
helyett);  Háromssék  m.  Vadr.  513a).  Befogta  a 
púnk  a  szemét:  a  halál  fátyla  borult  a  szemére 
(8sékelyföld  Nyr.  IX.  175). 

pók-háló  {pank-káló  Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVII. 
Székelyföld  Tsz.;  pank-kála-  Rozsnyó  X\r 
XVII1.469;  pánk-háló  Ssékelvföld  Tsz.  284a; 
Háromssék  m  Nyr  VI.478;  Vadr.  513a;  Három- 
ssék m.  Uson  Erdélyi  Lajos;  Brassó  m.  Hétfalu 
.y  Pál ;  pók-áió  Fehér  m.  Rothauser  Izidor ; 
p-ók-áll'ó    Palócság  UÜL78;    ponk-áló 

Abaúj  m.  Beret  Xyr.  11.521  ;  ponkháló  Udvarhely 
in  Kriza:  punk-halló  Toroutál  DL  Száján  Kál- 
mány L.  Sseged  népe  11.244 :  punk-háló  Bodrog- 
köz Tss.) 

[pókhálós). 

[Szólások).  Pókhálós  a  szeme  (korhelykedés 
után  másnap]  (Csanád  m.  Makó  Nyr.  XXV.  144). 

ipókhálósod-ikj 

[be-pókhálósodik]. 

(Szólások).  Bepókhálósodtak  a  szemei  [a  haldokló- 
nak): elhomályosodtak  (Esztergom  vid.  X\r.  XI. 
381). 

pók-has  (Nagy-Kunság  Nyr.    XX.46 ;  pok-kas 
Baranya  m.  Csusa  Xvr    XVIII.336;  puk  has  ki* 
Kún-Halas  Nyr.  XXÚL289;  Palócság  Nyr  XXI 
416;  XXII.78):  l.  pok-has,  puk-has:  nagy    has 
iBaranya    m.    Csúza    Nyr.    XVIII.335;   Palócság 


Nyr.    XXI 416;    XXII. 78);  a.  pók-h 

i,  potrohos  ember  (Nagy-Kunság  X 

I  239;  Palóc- 
.<).  kas-pók]. 

pók-máoská:    nagy,    szórós,    fekete     hen 
néven:  papmacska)  (Érsekújvár  Nyr.  VIII. 

pók-reszelő :  as  a  resseló,  a  mellyel  a  srófos 
sseg  domború   fejét  |/  vágják  be  (Ssó- 

kelyfclil  t  és  a  kéziratban 

de   megjegyzendő,   hogy    a    köstt  ó  helyett   is 
mindig  o-t  ir). 

pók-ssállingó:  réten,  mezon  szállongó  pókháló- 
szálak (Háromasék  m.  Nvr.  III.325). 

PÓK:  himló  (Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál). 

|Szólások].  Megköte  a  pók:  meghimlózntt,  Iiim 
lóbe  esett  (Brassó  m.  Hétfalu  Xyr.  XX  11.48). 

1.  PÓKA:  vakasem,  halánték  (Baranya  m. 
Ormányság  Kassai    .1.    Bsókönyv  [V.140;    I 

2.  PÓKA:  1.  pólya  (Borsod  in.  Xvr.  XVIII. 
568;  Hegyalja  Kassai  J.  Bfóköny*  ÖL90;  IV. 
140;  Székelyföld  Tsz.  [itt  poka  hiba;  a  közlók 
kéziratában  is  igy  áll  ugyan,  de  mind  a   I 

az  ó  helyett  is  o-t  ír];  Arauy-Gyulai  NGy.    III. 
14.    427;   Háromszék    m.    Vadr.;   Csík-Madaras 
Nyr.   XX.144;    Szolnok-Doboka    m.    Xvr    XVII. 
382);  2.   pelenka  (Borsod   m.    Xvr    XVIII 
Szatmár  m.  Nyr.  X.431). 

I  óka-kötő :  pólyakötő  (Székelyföld  Tsz.  302a 
[itt  poka-k.  hiba];  Arany -Gyulai  NGy.  III.  14. 
427;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

póka-ruha :  pelenka  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

PÓKÁL:  pólyáz  (Bereg  m.  Pap  Károly). 

be-  v.  bó-pókál:  bepólyáz  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Zoluai  Gyula;  Bereg  in.  Som  Király 
Székelyföld  Tsz.  302a  [itt  bepokálni  hiba];  Kiss 
Mihály;  Háromszék  in.  513a;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csik-Madaraa  Xvr.  XX  144: 
Szoluok-Doboka  m.  Nyr.  XVII.382). 

[POKÁB]. 

pokár-is:  savanykás  iz,  gyenge  boríz  (Sse- 
ged Csaplár  Benedek). 

POKLA:  tehénnek,  kancának,  kocának  ■ 
lepénye  (secundinae)  (Soprony  m.  Csepreg  [ 
IV..V24;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Somogy  m.  Nvr.  XI  1.279;  Pest  m.  Tini 
VII.  136;  Szabolcs  m.   Tisza-Dob   N 
Torontál  m.  Száján   Kálmány   L.   Szeged   népe 
11.125;  Székelyföld  Tsz.  251b.  302a;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.356). 

POKOL  (poku  8oprony  m.  Csepreg  Xyr.  EL 
93;  Göcsej  Nyr.  XIII.497). 

pokol-bél:  nagyétú  (Debrecen  Nyr.  XXIII 
335).  Ez  ajan  pokolbél  (Debrecen   Déssi   Lajos). 


ni 


PÓKOS— PÓL 


POLÁKOL-POLTURA 


186 


pokol  bélü  :  »   i  Debrecen  Dézsi  Lajos). 

pokol-fakadók:  pokolvar  (authrax,  earbun- 
oulusi  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.141). 

pokol-gői  i  bán yabeli  mérges,  gyilkos  levegő 
(Ssatznár  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.379). 

pokol-kelet :    pokolvar    (Sseged    vid.    Nyr. 
káplár  Benedek). 

pokol-küssöb :  (vén  asszonyok  szidására  hasz- 
nált szó]  ik'is-Kún-Halas  Nyr.  XV.334). 

pokol-meleg :  pokoli  hőség.  Nincs  most  pokol- 
meleg:  mit  lehögsz  '  (Kis-Kún-Halas  Nyr.   XXIII. 

pokol-sár:  sárvulkán  (olyan  hely,  a  mely 
esős  időben  feneketlen  sárral  van  tele,  sőt  gyak- 
ran füstölög  is)  (Hol?  Nyr.  XXIII.381). 

pokol-szél:    guta    (Brassó    m.   Hétfalu    MNv. 

;7). 

pokol-szökés:  pokolvar  (authrax,  carbunculus) 
(Szatmár  m.  Sziny érváralja  Nyr.  XXV.383;  Szé- 
kelvföld  Tsz.  (itt  pokol,  szökés  és  pokol-szökés 
hiba]). 

pokol-szőrű:  fekete-szórú.  Pokolszőrü  pari- 
padot  nyergeld  (Moldva,  Klézse  Nyr.  VI 92). 

PÓK08  (pankos  Csallóköz  Nyr.  1.331):  1.  pó- 
kos: csomós,  gumós  lábú  (ló)  (Békés  m.  Balog 
István;  Palócság  Bartha  József;  Tokaj  Nyr. 
XXI  2.  pankos:  sérvéses  (Csallóköz  Nyr. 

1.331)  [vö.  himpókos]. 

pókos-hasu:  1.  nagyhasú.  kidülledt  hasú; 
2.  hasas,  viselős  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[PÓKOSOD-IK]. 

megpókosodik:  elzsibbad.  Megpókosodott  a 
lábam  (Baja  Bayer  József)' 

|1.  PÓKOZ-IK1.  • 

még-pókoz[-ik  f ) :  fölpuffad.  Nagy  vizet  it  d 
morhikájá  és  megpókozot  (Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
362). 

(2.  PÓKOZ-IK). 

még-póko7ik:  meghimlőzik  (Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  XVI. 527). 

POKRÓC  {pokróc  Somogy  m.  Ádánd  Bánóczi 
József;  Csallóköz  Szinnyei  József). 

[POKHÓCOLJ. 

lé-pakrócol :  lever.  Lepakrócúta  a  jég  a  vetist 
rony   m.   Kisfalud,    Xagy-Miháli   Nyr.   XXI. 
335). 

mög-pakróool :  megver,  megagyabugyál  (Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.  [meg  nélküli;  Göcsej  Vass 
József  1841). 

PÓL:  Napoleon-arany  (Hétfalu,  Zajzon  Nyr. 
111.373). 


POLÁKOL  (nyilván:  el-  v.  mfg-p.\ :  megver 
(Balaton  mell.  Tsz.). 

POLC:  ház  előtti  kis  padka  (Zala  m.  .Ház- 
tartás' 1896.  187)  (vö.  poca,  pocik, pócika,  pocka]. 

(POLCOL]. 

(Szólások).  Pócojja  magát :  emelgeti  és  följebb 
teszi  magát,  följebb  helyezkedik  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

POLÉKLA:  vezetéknév  (Moldvai  csáng.  Nyr. 

X.2»)4). 

POLÉTA:  erdóló  cédula  (Csík  m.  Péter  János) 
]vö.  baléin]. 

POLGÁR  (pógár) :  1.  paraszt,  földműves  (Zala 
m.  Kis-Kanizsa  Nyr.  X.184;  Somogy  m.  Csurgó 
Endrei  Ákos;  Baranya  m.  Patacs  vid.  Csaplár 
Benedek;  Baranya-Sz.-Lórinc  Nyr.  XVII.380); 
2.  kisbíró,  községi  szolga  (Pest  m.  Túra  Nyr. 
111.46;  Jász-Nagykún-Szolnok  m.  Besenyszög, 
Szajol  Széli  Farkas ;  Komárom  m.  Naszvad  Nyr. 
IV.283;  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XVIII.528;  Ko- 
márom m.  Kürth  Nyr.  XIX.188;  Heves  m.  Név- 
telen 1840;  Hont  m.  Nyr.  V.474;  Bars  m.  Czim- 
mermann  János;  Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál; 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  Marosszék  Seprődi 
János;  Udvarhely  m.  Ferencz  Miklós;  Három- 
szék ra.  Tsz.;  Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr. 
VII.332;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Erdő  vidék  Nyr.  IX.42;  Brassó  m.  Hétfalu  Király 
Pál;  Csík  m.  Nyr.  IV.471). 

pógár-embör:  parasztember,  földműves  (So- 
mogy m.  Balaton  mell.  Nyr.  XVI.477 ;  Somogy  m. 
Ádánd  Bánóczi  József). 

[POLGÁRSÁG],  PÓGÁRSÁG :  parasztság, 
földműves-nép.  Pógárság  lakja  a  falut  (Baranya 
m.  Patacs  vid.  Csaplár  Benedek). 

(PÓLIN]. 

pólin-fü:  csombor-ménta  (mentha  pulegium) 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.209). 

PÓLINC:  fehér-fekete  fütyölő  madár  (Csalló- 
köz Nyr.  1.331). 

pólinc-fü  pólin-fü  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

POLOZNA:  pózna  (Somogy  m.  Kubinyi-Vahot: 
Magyar-  és  Erdélyorsz.  képekben  11.39;  Nvr. 
XIX.287;  Pest  m.  Valkó  Szilasi  Móric). 

POLTROM :  lézengő,  ténfergő,  kószáló,  bitang 
[?].  Poltrom  ember  (Heves,  Borsod  m.  Kassai  J. 
8zókönyv  11.80;  IV.152). 

POLTURA  (pótra  Arad  m.  Pócska  Kálmány 
L  Koszorúk  1.19;  Torontál  m.  Egy házas-Kér Kál- 
mány L.  Szeged  népe  III.  136;  Abaúj  m.  Beret 
Nyr.  11.557;  Zilah  Nyr.  IX.480;  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr.  51 ;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.216;  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  V.276). 


L87 


PÓLYA-POMÁNA 


l'OMHAl>-PONC808 


L88 


|Szólások|.  Nem  ámnám  egy  puttón  pótráér: 
nagyon  becse*  (Abaúj  m.  Beret  Nyr.  11567). 
Muszka  pótrdvai  fUetett:  adós  maradt  (Udvar- 
hely m    Felméri  Lajos). 

(PÓLYA],   FÓLA:  (teknő- fonna)   bülcaó  (So- 
mogy m.  Ny  Somogy  m.  Ádánd  Bán< 
József)- 

PÓLYAP.ELI],    PÓLABELI    (Veszprém    in. 
•  •rény  Zolnai  i  mog>  m. 

Visnve  Nyr    X\  11.334;  Fehér  ra.   Perkáta  Nyr. 
III. 35):  pólya*  gyermek. 

POLYHOS  (pojkos):  nvarhcjú-szólló,  makra- 
ssólló  (nemes  ssóllófa  an-Halas  N\  r.  XV. 

67;  Abaúj  m.  Névtelen  1839;  He*  issai 

J.  Siókönyv  111.320;  Tokaj  én  \id.  Kres*n< 
F.    8sótár    11.136;     N  [XIV.192; 

Zemplén    m.    Tolosva   Nvr    IX.480;   Bereg  m 
Dercén  N  1.12). 

POLYOS:  pihés,  pelyhes.  [Milyen  már  a  In- 
tyaf\  Már  polyos  (Hajdu-Hadház  Nyr.  IX.524; 
(itt  a  címszó  potyos,  de  ez  nyilván  hiba]). 

POLYVA  {p'jrtt,  péjr  Bevés  ii. 

VII.41.  Gömör  m.  Berke  Nvr.  xvm.i. 
kehrfÖld  Tss.;  pelva,   pétva   Sopronv    in.    I; 
mell.  Nyr.  I!  \.365;  Soprony  m.  Borpáos 

2;  Vas  m.  Répce-Szentgyörgy  Nyr. 
XVILÍ86;  XVI1I,-,71;  Vas  ni.  Sorok  mell.  Márton 
Jóssef;  Göcsej  MNy.  11.414:  Nyr.  XIII.309; 
Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVI11.334;  prlt/m.  pelyva, 
pelyva  Vas  m.,  Pápa  vid.  Tsz.;  Dráva  mell.  Ko- 
pács Nyr.  XVI.672;  Palócság  Nvr.  XXII.78; 
•  kujvár  Nyr.  V1H.332;    XI)  sztergom 

Itimaszombat  vid.  Nyr.  X.89;  Zemp- 
lén m.  8sürnyeg  Nyr.  X.326;  péva  Ssilágy  m. 
Tasnád  Nyr.  VI.280). 

pelyTa-kutyoló :  polyvatartó  kamara  (ólforma 
hosssú  és  keskeny  rekesz,  mely  a  pajta  elóré- 
sséhei  vsn  ragasztva)  (Vas  m.  ITsz.  228b)  [vö. 
kutyoló]. 

polyva-kutyó  (Soprony  m.  Fölsó-Szakony  Nvr. 
XVII. 3*4;  Vas  m.  Tss.;  pélva-kuttyuó  Göcsej 
MNy.    11.414;  pélva-ku/yu  Zala  m.  Hetes  Ethno- 

iphia  V1I.98 ;  pelyva-kutyó  Vas  m.  Tsz.  288b. 

Oa;  Marcal  mell.  Tsz.):  M  [vö.  kutyó]. 

(POLYVÁ8),  PÉLYVAS  (pélrás):  1.  pélyvás: 
a  csűrhöz  hozzáépített  kis  kamara,  a  melyben 
búzát,  zabot  v.  finomabb  takarmányt  tartanak 
(Palócság  Nyr  KXL607;  XX1L78);  2.  pilvás: 
pajta  (Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XVIII.528). 

polyráa-ló-gyomrú :  nagyehetó  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

(POMÁJ). 

pomáj-ssanfi:  se  nem  fehér,  se  nem  vörös. 
Pomájsztoü   tekén    (Borsod    m.    8zíhalom   Nyr. 

XXIV.4.;.  J 

POMÁMA:  alamizsna,  ajándék  (Marosvásár- 
hely Nyr.  IX. 428;  Alsó-Fehér  m.  Lázár  István). 


Pománába(n)    i.  ajándékba,  isten  nevében  (Ssat- 
m.   Nakybáj]  XXII.86Í  n  m. 

Nagy-Ida  Bodor  Ákos;  Háromszék  m.  ' 
íjos;    Szolnok  Doboka   m.   Sian 
Kovács  József).  Hja,  manapság  semmit  se  a  1 
pománában  (Zilah   Kereket  Eruó).  k  én 

ttgy  pománába    (Csík    m. 
XII  l    hiába,  oh  nélWL  Pománába 

jártunk  n'sik  m.  Nyr.  KUS88).  Sem  csak  úgy 
pománába  mentem  én ;  dolgom  volt  nekem  (Ssilágy 
m.  Tasnád  vid.  Kerekes  Ernó). 

POMHAD:  dagad   (arc,    kéz   háta,   láb   feje, 
ló  lába)  (Síékvlvf.il.l  MNy.  VI 
Háromszék    1  \  1.346;    Vadr.;    Gyórffy 

Iváll)    (V(i.    i>rm/ic<l\. 

meg-pomhad:  megdagad  (Székelyföld  MNy. 
VI.  174;  Kiss  Mihály). 

POMHADOZ  :     dagadoz    (Székelyföld     1 

Mihály). 

POMOSZNYIK:    kisegitó    férfi-    v.    nőcseléd 
(a  kit  ide-oda  küldözgetnek;  a  ki    nem    bél 
hanem  lisztért  s  egyéb  apróságokért  végez  kony- 
hai dolgokat)  (Zemplén  m.  Tállya  Nvr.   IV 
Sárospatak,  Sátoralja-Ujhely  vid.  Nyr.  XX \ 
Csak    nem    adom    a    leányomat  pomosznyiknak ! 
(Hegyalja  Nyr.  XXIV.479). 

(POMPÁSKOD-IK]. 

el-pompáskodja :  pompára  költi.  Elpompás- 
kodja  a  sok  szép  örökségit  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

POMPASZ:  [csizmadia-szerszám]  (Gyöngyös 
Nyr.  1.282). 

[POMPÁZ]. 

el-pompáz:  pompára  költ  (Háromszék  in. 
MNy.  VI. 324;  Gyórffy  Iván).  Elpompázza  minden 
jószágát  (Csallóköz,  Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

POMPOS :  1.  cipó  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Sümeg 
vid.  Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelvj.    24;    1 
vid.  Tsz.;  Veszprém   m.   Olaszfalu    Nvr.    XVII 
47  j  Veszprém  m.  Csetóuy  Nyr.  XVII.377 ;  Veszp 
rém    m.    Szilas    Nyr.    XVIII.568;    Baranya    ■ 
Patacs   vid.   Csaplár  Benedek;   Fehér  m.   Rot- 
hauser  Izidor) ;  2.  vakarcs  (Sümeg  vid.  Nógrádi 
J.  A  sümegvid.  nyelvj.  24;  Somogy   in.  Kassai 
.1.    Szokonyv    IV.  142;    Nyr.    II 
tésztából   sütött   vastag   lepény   (Balaton    null 
Tsz.);  túrós  lepény  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.); 
4.  fánk  (Hont  m.  Füzes-Gyarmat  és   vid.   Nyr. 
XV III. 5 17)  [vö.  1.  pampuska,  pempósz  Pótl.J. 

PONC :  vékony  gyolcs.  Ponc  ing  (8zékelyföld 
Kiss  Mihály). 

PONCSÉR:  portulaca  oleracea  (Balaton  mell. 
Földr.  Közi.  1894.75). 

PONCSOS:  nagyhasú,  hasas  (pl.  tehén)  (Vas 
in.  Fölsó-ór  Király  Pál). 


in 


PONDRÉCSKA     i 


PONT— PÓP1KÁZÓ 


190 


PONDRÉCSKA:  vmi  madár  (Heves  m.  Név- 
telen  1*40). 

PONDRÓ  (plondró  Mátyusfólde   Király    Pál; 
pondré  Heves  ni.  Névtelen    1840;   Eger  Kassai 
IV.  142;   Heves   m.   Verpelét  Dob- 
éi Gábor  1843;   Gömör  m.   Nyr.    XXI1I.46; 
iszombat    Nvr.    XX1.886;    ( Vgléd    Ilosvay 
Vilmos;  pondré  Palócság  Nyr.  XXII.78;  pondré* 
r  m.  Nyr.  XV1II.422). 

[Ssólások].  r  vackolódik,  mintha  pondré  véna 
a  seggibe  (Rimaszombat  Nyr.  XX  1.336). 

PONDRÓS  {pondrés  Eger  Kassai  J.  Siókönyv 
:  Torontál  m.  Tissa-Sz.-Miklós  Kálmány  L. 
Szeged  népe    11.204;  pundrés  Nógrád   m.    Szó- 
csény  Nyr.  IV.278). 

PONGÁR:  1.  szekrény  (Szilágy   m.  Nyr.    VI. 
;  2.  pohárszék  (Zilah  Nyr.  XIV .431). 

PONGORÁC:  eggy  cseresnye-faj  (Tokaj  Nyr. 
XXIV.l1' 

Pongrác-cseresnye :  ropogós-húsú  cseresnye 
-\alja  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 144). 

[PONGORÁDIJ. 

pongorádi-cseresnye :  v  (Kecskemét  Szily 
Kálmán). 

PONGYOLA  (pangyula  Szabolcs  m.  Tisza- 
Dob  Nvr.  XXIV.94;  pelengén  Göcsej,  Nagy-Len- 
gyel Nyr.  VI.  180;  Gyór-Sz.-Márton  vid.  Bódiss 
Jusztin ;  pelengye  Veszprém,  Gyór  m.,  Komárom 
m.  K  király  Pál;  Csallóköz  Kassai  J.  Szó- 

v  IV.82.  143;  Arad  m.  Hódos  Kollmann 
Vilmos;  pellengén  Gyór-Sz.-Márton  vid.  Bódiss 
Jusztin;  pengyeléa  Balaton  mell.  Tsz. ;  Pápa  vid. 
Tsz.  291a;  Gyór  m.  Szigetköz  Kaszt  Kálmán; 
pongyula  Cegléd  Ilosvay  Vilmos).  Pelengén  v. 
pellengén  öltözködik  (Gyór-Sz.-Márton  vid.  Bódiss 
Jusztin).  De  pelengyén  vagytok  felöltözve,  csak 
úgy  lóg  rólatok  a  cafrang !  (Arad  m.  Hódos  Koll- 
mann Vilmos).  Ojjan  pelengye  vagy,  hogy  rossz 
rád  nézni  is  (Komárom  m.  Kethely  Király  Pál). 
Lacsuha  embernek  pangyula  a  ruhája  (Tisza-Dob 
Nvr.  XXTV.94)  (vö.  plengyuha]. 

[PONGYOLASÁG],  PELENGYESÉG:  L  öltö- 
setbeli  hanyagság  és  piszkosság ;  2.  piszkos  jel- 
lem (Tolna  m.  Simontornya  Nyr.  V.230). 

PONK:  a  kemencének  magas  és  keskeny 
párkánya,  a  melyen  evő-eszközöket  és  más 
apróbb  tárgyakat  tartanak  (Szolnok-Doboka  m. 
Malom  Muzsi  János). 

PONKÓ:  v.  Kerestem  a  kést,  pedig  itt  van  ■ 
ponkón  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  M.  Németh 

PONKOSTOR:  a  szövőszéknek  hátulsó  hasa- 
jójához kötött  pálcaforma  fa,  a  melyhez  a  le- 
szövendó  mellékfonál  végét  kötik  (Székelyföld 
Tsz. ;  Udvarhely  m.  Vadr. ;  Csík  m.  Péter  János). 

[PONKTOM08],  PUNKTOM08:  pontos  (Deb- 
recen Nyr.  IX.165;  Kunos  Ignác).  Fonktomosan, 


funktomosan  (Debrecen   Nyr.   XX II  1.335;  pontu- 
Somogy  m.  Kapoly  Nyr.  IX.84):  ponto- 


san. 

PONT  (púmba  Udvarhely  m.  Vadr.;  punt 
.  Somogy  m.  Adánd  Bánócsi  József;  Mátyusfólde 
Nyr.  XX.266).  —  Púmba:  tüstént  (Udvarhely 
m.  Vadr.).  Az  óriás...  a  porba  mingyát  (r  pa- 
pot, mestört  vendégököt,  hát  púmba  ott  is  vad- 
nak (Udvarhely  m.  Vadr.  459). 

[Szólások].  Pont  az  ötvenedik  csapásná  szállót 
mőg  elősző  (Kis-Kún  Halas  Nyr.  VIII.83).  Düután 
három  órákkor  punt:  pontban  (Mátyusfólde  Nyr. 
XX.266). 

PONTOS  (puntos  Veszprém  m.  Szentgál  Bá- 

nóczi  József)- 

[PÓNYÁL1. 

be-pónyál:  gyengén,  nagyjából  befon  (kerí- 
tésen esett  rést  vesszővel  és  ágboggal)  (Udvar- 
hely m.  Vadr.). 

fel-pónyál:  szükségből  úgy-a-hogy  fölkötöz 
(szakadozott  bocskort  rossz  madzaggal)  (Udvar- 
hely m.  Vadr.). 

PONYEDRÁK:  [zsidót   gúnyoló   szó].    Zsidó, 
zsidó,  ponyedrák!  M(r  nem  eszel  szalonnát?  (Deb- 
•  recen  Nyr.  XXIII.335)  [vö.  potyetrákos]. 

PONYUS  (Abaúj  m.  Király  Pál;  Hegyalja 
Nvr.  XXIV.479;  ponyos  Abaúj  m.  Gönc  Nyr. 
VII.519):  kis  háti  ponyva,  a  melyben  füvet,  szé- 
nát, rőzsét  stb.  hordanak  (  1.  panyóka  1.). 
A  dudvával  nem  kell  összepiszkolni  a  tiszta  ab- 
roszt:  ott  van  a  ponyus,  arra  való  (Hegyalja  Nyr. 
XXIV.479). 

PONYVA  (panyó  Pozsony  m.  Olgya  Tolnai 
Vilmos;  penva  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VII. 
131;  pényva  Repce  mell.  Nyr.  XX.365;  Rábaköz 
Halász  János;  Vas  m.  Sorok  mell.  Marton  Jó- 
zsef; Göcsej  Nyr.  XÜI.309;  penyva  Göcsej  Tsz. 
325b;  ponvá  Szlavónia  Nyr.  XXIII.311 ;  ponya 
Székelyföld  Tsz. ;  pónya  ['?]  Háromszék  m.  MNy. 
VI. 223.  [Tsz.  248a.  pónya  másolói  hiba;  a  közlő 
kéziratában  ponya  áll]).  —  Ponvá:  lepedő  (Szla- 
vónia  Nyr.   XXIII.311). 

PÓPA :  botos  kölönte  (cottus  gobio)  (Szolnok- 
Doboka  m.  Nyr.  XXI.  151). 

POPÉ:  a  pópézásnál  a  sorba  rakott  diók 
közül  a  jobboldali   első  (Szeged   Nyr.   VII.236). 

PÓPÉZ:  sorba  rakott  diók  felé  vasgolyót  v. 
burgonyából  faragott  golyót  gurit  [gyermekjáték] 
(Szeged  Nyr.  VU.236). 

PÓPIKA :  henger-alakú  fácska,  melyet  a  ját- 
szó gyermekek  fölütnek  (téglára  keresztbe  fek- 
tetett zsindely  végére  helyezik  s  aztán  a  zsin- 
dely másik  végére  bottal  ráütnek)  (Torontál  m. 
Csóka  Kálmány  L.  Szeged  népe  II  1.276). 

PÓPDXAZÓ:  játék,  a  melyet  pópikával  ját- 
szanak (a  magasra  fölütött  pópikát  a  kint  levők 


101 


PÓPIUM08-PORCIÓ8 


IÁT     PORHAI. 


LM 


kézzel  v.  kalappal   igyekszenek   elkapni;   a    ki 
elkapja,    az   jön   be   ü  orontál    in    Csóka 

Kálmány  L  Stéged  népe  111.276). 

FÓPIDMOS:  irea,  kenócsös.  t 'ópiumos  csupor 
(Székelyföld  Kte  Mihály), 

POPOTYl  :   pici.    lyuu,  r,in 

neki'   (Pozsony     D  \ '  III.  142)    [?0. 

>tyi). 

POR  (pnrré  Alsó-Fehér  m.  Nyr.    XXV.347): 

Íuskapor  Ibányász-mesterszó)  (Szatmar  m.  Nagy- 
\  IV.  238). 

[Szólások).  Porig  ment:  ssétment  (Zilah  Kere- 
kes Ernő). 

por-hó :  porszerú  hó,  a  földet  csak  vékonyan 
belepő  hó  (Baranya  m.  Onnányság  Nyr.  VII. 525) 
|vö.  hó-por,  porka-hó\. 

por-só  hó  (Hegyalja   Kassai   J.   Szó- 

■    I  411). 

por-tubák:  burnót  (Háromszék  m.  Nyr.  V.90; 
Bukovina  Nyr.  VI.525). 

PÓR  karaius    vid.    Fülek    Nyr. 

XXII. !»•">:  paral  Udvarhely  in.  Kriza). 

1.  PÓRÁZ  (pórász  Udvarhely    m.   Olasztelek 

te  hiba] ;  Kolumlián  Samu  ; 
Udvarhely  m.  Oláhfalu  Nyr.  XX.477  [itt  perász 
hibaj;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XX1I.48;  Király 
Pál ;  Csík  m.  Gyergyó  vid.  Gyórffy  Iván) :  mad- 
zag, zsineg,  szórból  font  bocskorkötő. 

[Szólások].  Pórázt  vont  az  orra  alá:  fékre 
vette,  fékezni  kezdte  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.33). 

2.  PÓRÁZ :  karóz  (szellőben)  [?]  (Baranya  m. 
Patacs  vid.  Csaplár  Benedek). 

PORC:  porcellán  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI  " 

PORCÉLLÁN  (porcolán  Repce  vid.  Nyr. 
XX.3H4). 

PORCIKA  (porcsika  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; Mátyusfölde  Nyr.  XVII.523). 

PORCINTÁS:  fingás  (Zilah  Kerekes  Ernő) 
|vö.  2.  percent]. 

PORCIÓ  (parcio  Beszterce-Naszód  ni.  Zselyk 
Nvr.  XVIII. f)7»i;  porcijó  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII .:',35;  Beregszász  Színi  Péter;  Szilágy  m. 
T ásnád   Nyr.    VI  ■  rcio    Beszterce-Naszód 

m.  Zselyk  Nyr.  XVIII.576) :  adó   (Veszprém    in 
Szentgál  Nyr.  11.185;  8omogy  in    Újmajor 
VII1.179;    Baranya    m.   Csúza   Nyr.    XV1II.335; 
Hont  m.   Nyr.    VI. 271  ;    Hont   m.    Ipolyság 
XIX. 189;   Beregszász   Szini    Péter;    Szilágy   m. 
Tasnád  Nyr  VI.474:  Torda  Nvr.  XV1II.U5; 
cio]  Beszterce-Naszód  m.  Zselyk  Nyr.  XVII i 
[de:  eggy  parcio  pálinka]). 

PORCIÓS:  kis  pálinkás-üveg.  Benyúl  az  al- 
máryomba,  kiviszén  eggy  icce  pájinkát  meg  eggy 
porciaóst  (Gömur    m.    Otrokocs    Nyr     X 


PORCOOAT:  ropoi;  itatva   eszik.   A 

halai  i  Veszprém  m.  Csetény 

XVIII   I 

IPOROS,  PÁROS]. 

poroi-fü  (Székelyföld  <iyórffy  l\                 s-fú 

Székelyföld  T  Kon- 

Balai  Nvr.  XXlii  drogköz  Tsz.;  Z< 

lón  m.  Bzflrnyog  nrtfi  hiba]): 

aranthus  HpillOBUS. 

PORCSIN  (8«prony  és  Vas    m.    Nyr 
Cegléd   Ilosvay    Vilmos;    poréin    Balaton   mell. 

Nyr.   XII. 474):  polygonum  arenariuin 

porosin-fü:  ^  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

PORCSINY  (Uyöngyös  Nyr.  1.335;   porcsény, 

;  légy  alja,  Kassai   J.   Szókönyv    IV. 162; 

in    Abaúj    m.    Névtelen 

Kassai  J.  Szókönyv  IV.  162;  Tokaj  Nyr.    XXIV. 

198  ;  Zemplén  m.  Tolcsva  Nyr.  IX.480  [itt  parafa 

hiba]):  aprószemú,  tömöttfürtú  fekete  szőllő. 

PÓRÉ  (póri  Bodrogköz  Nyr.  XVII  rga, 

a  melyre  a  szárítanivaló  dohányt  fölfűzik  (Kun- 
ság,    Tisza-Sz.-Inuv    Nyr.    X.329;    Bonod     m. 
Zöldhalom   Vikár   Béla;   Bodrogköz 
XVH.563).  Hány  póri  dohányod  van?  (Bodrogköz 
Kársa  Ferenc). 

PORGOLÁD  (Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
borgoldd  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  porgolác- 
kapa  Háromszék  m.  Vadr.  519b;  porgoUtt-kspu 
Háromszék  m.  Vadr.;  porkolát  Torda-Sz.-László 
Borbély  József):  letüzdelt  vessző-kerítés,  gy> 
kerítés  a  mezőn  (Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Torda-Sz.-László  Borbély  József)- 

porgolát-kapu,  porgoláo-kapu:  faluvégi  vetés- 
kapu  (Háromszék  m.  Vadr.  513b.  519b). 

PORGOLÓ:   1.   pörkölő   (Szolnok-Doboka    m. 
Apa-Nagyfalu  Nyr.    XV.382);   2.   széles   nyílású 
tejesfazék    (Beszterce-Naszód    m.    Zselyk 
XVIII. 57f>) ;  3.  bögre,  kis   csupor,   csésze   (Szé- 
kelyföld Kriza). 

PORHADÉK:  1.  száraz  takarmány  porladéka, 
törekje;  2.  recés  széle  a  fúszárnak  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.886). 

PORHAJAS:  egész  hosszában  meghat: 
termővessző,  melyet  a  szöllőtőke  mellé  lehajta- 
nak és  gyökereztetés  végett  fél  méternyi  hosszú- 
ságban földdel  befödnek,  hogy  aztán,  mikor 
gyökeret  vert,  fölhúzzák  és  levágják  s  mint 
gyökeres  vesszőt  más  helyre  elültessék  (Deb- 
recen Nyr.  IX.  1  | 

PORHAJAZ :  szöllőtőke  termőágát  lehajtja  és 
k  erezte tés  végett  befödi  földdel,  hogy  aztán, 
mikor  gyökeret  vert,  az  anyátokéról  levágja  és 
más  helyre  elültesse  (Székelyföld  Tsz.). 

pop, HÁL:  kapál,  másodszor  kapál  (Göcsej 
MNv.  11.415;  Nvr.  XIV.165.  898;  Budenz-Album 
160;  Balaton  mell.  Tsz.  156a;  Balatonfüred  vid 
Király    Pál;    Vas    m.    Nvr.    XVIII. 1H      Horváth 


m 


PORHÁLAT— PORKÁZ 


PORKOL— PORONGY 


194 


Jóssef  1841 ;  Vas  m.  Kemenesalja   Nyr.   111.88; 
Somogy  in.  Visnye  Vikár  Béla).  Emegyék  kuko- 
U  porhányi  (Zala  m.  Alsó-Lendva   vid.   Nyr. 
XX III.  2*7). 

PORHÁLAT:  kapálás,  kapálás  ideje  (Göcsej 
1).  Porhálatkor  (Göcsej  Budenz- 

Album    1' 

PORHANYÍT  (poronyóitt  Székelyföld  Kiss 
IBM 

PORHANYÓ  (ponyoró  Háromszék  m.  Vadr. ; 

myó   Háromszék   m.   MNy.    VI.209;  poronya 

8zilágy  m.  Hadad  Kerekes  Érnó ;  poronyó  Szat- 

mar  m.    Nagybánya  Nyr.  XIV. 524;   Szilágy   m. 

lő;   Székelyföld   Tsz.;   Kriza,    Kiss 

Mihály,  Gyórffy  Iván;  Háromszók  m.  MNy.   VI. 

Ir.  513b;  Kiss   Mihály;   Háromszék   m. 

Orbai  járás   Nyr.  VII. 332;  Háromszék  m.  Uzon 

Krdehi  Lajos). 

[PORHANYÓD-DX],  PORÖNYÓOD-IK :  por- 
hanyósodik  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

PORHANYÓS  (poronyós  Szilágy  m.  Kerekes 
Krnó). 

PORHÓ  (Göcsej  Tsz.;  MNy.  V.100;  Nyr.  XIV. 

potM   Zala   m.   Hetes,   Dobronak   Nyr.   ín. 

porhanyó.  Mas  hát  [a  föld]  pont,  bizé  naon 

pont,  könyigés  a  szánt unak  (Zala  m.  Hetes,  Dobro- 

III.319). 

IPÓRI). 

póri-hagyma  (Székelyföld  Tsz.  [itt  port  h.  áll, 
-  a  közló  az  ó-t  is  o-nak  írja] ;  Kiss  Mihály ; 
pór-hagyma    Erdély    .Háztartás'   11.106):    allium 
porrum,  schnittling. 

PORINTYÓ:  kavics  (Baranya  m.  Pellérd  Nyr. 
59). 

PORIS  [olv.  póris?]:  borax;  poris-persely :  bo- 
raxtartó   (ezüstmüveseknél)  (Hol?  Nyr.   XV.48). 

PORKA:  a  földet  vékonyan  belepő  friss  hó 
(Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m.  MN>.  VI.346; 
Gyórffy  Iván). 

[Szólások].  Porkára  menni:  friss  hónyomon 
vadászni  menni  (Székelyföld  Tsz.). 

porka-hó:  x  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1848; 

mszék  m.  Vadr.).  Porka-havak  hulladoznak 

(Udvarhely  m.  Homoród  Vadr.  121)  (vö.  por-hó]. 

PORKÁL:  pörköl,  porzsol  (Rimaszombat  Nyr. 
XXI  336). 

PORKÁSZ :  friss  hónyomon  vadászik  (Három- 
szék m.  Vadr.  613b;  Gyórffy  Iván). 

PORKASZA:  [nép-etimológia]  takarékpénztár 
(sparkaase)  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.332). 

PORKÁZ        i'orkász  (Alföld  [?    nyilván   Sze- 
lőid) Nvr.  XV.95;  Háromszék   m.  MNy.   VI. 
346). 

SXCOiYKl :  MAÚYAft  TAJUÓTAH  U. 


PORKOL:  pörköl  (Palócság  Nyr.  VIII.460; 
Vozári  Gyula;  Heves  m.  Simonyi  Túz.  M.  Nyelv- 
tan 1.404;  Heves  és  Nógrád  m  Névtelen  1840; 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.422). 

PORNYÁL:  legelészget  (a  juhnyáj  hajnalban 
v.  az  esti  fejés  után)  (Székelyföld  Tsz.;  Kriza; 
Háromszék  m.  Vadr.). 

PORNYÁLTAT:  legeltet  (juhnyájat  hajnal- 
ban v.  az  esti  fejés  után)  (Háromszék  m.  Tsz.; 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva 
Nyr.  XVIII.574). 

[PORODOS]. 

porodos-porrá :  teljesen  porrá,  izré-porrá  (Szé- 
kelyföld Gyórffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
226). 

POROJA:  kukoricalisztből  készített  vastag 
málé  (görhöny,  prósza)  (Alföld  Nyr.  XV.95;  Sze- 
ged és  vid.  Nyr.  11.92:  VII.381 ;  Csaplár  Benedek). 

[POROKONY]. 

[Szólások].  Porokonnyá  tette:  tönkre  tette  (Gö- 
csej MNy.  11.415). 

POROL:  szemetel,  szitál,  permetezik.  Porol 
az  essö  (Bácska  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  146). 

még-porol:  leporol.  Szombatonkin  meg  költött 
égy  kicsit  porúni  ükét  [t.  i.  a  szenteket  a  temp- 
lomban] (Orosháza  Nyr.  V.328). 

POROND  (porong  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos;  porongy  Mátyusfölde,  Tallós  Nvr. 
XVI.382;  Bars  m.  Zeliz  vid.  Nyr.  XIV.288;  Szi- 
lágy m.  Nyr.  IX.565;  Kerekes  Ernő;  Torda-Sz.- 
László  Borbély  József):  L  porond:  folyamban 
képződött  föveny-  és  kavicssziget  (Hol?  Nyr. 
VII. 413);  2.  porongy:  olyan  zátony,  a  melyet 
már  növényzet,  nevezetesen  füzféle  borít  (Má- 
tyusfölde, Tallós  Nyr.  XVI.382);  8.  porong:  po- 
rondos  hely  a  vizeknél  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos);  4.  porond:  vízmosásos,  kövecses, 
száraz  puszta  hely  (Háromszék  m.  Tsz.). 

porond-fűz:  salix  herbacea  (Erdély  Kassai  J. 
Szókönyv  11.242)  [vö.  porongy]. 

PORONG :  takácsok  feszítőfája,  mely  a  vász- 
nat szövés  közben  kifeszítve  tartja  (Székelyföld 
Tsz.;  Nyr.  1.281;  IV.236;  Kiss  Mihály;  Udvar- 
hely m.  Olasztelek  Nyr.  XV.384;  Háromszék  m. 
Tsz.;  Nyr.  V.90;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

PORONGY:  gyalogfüz,  parti  fúz,  füzcserje, 
kosárkötő  fúz  (Székelyföld  Nyr.  IV.236;  Kriza, 
Kiss  Mihály,  Kóváry  László,  Gyórffy  Iván,  Gálffy 
Sándor;  Udvarhely  m.  Vadr.;  Kóbori  János; 
Udvarhely  m.  Korond  ifj.  Felméri  Lajos)  [vö. 
porond-füz]. 

porongy- vessző :  fúzvessző  (Mátyusfölde,  Tal- 
lós Nyr.  XVI.382). 

13 


LM 


i     K08-PORZSÁBA8 


PORZ8Á-  \l.l 


m 


POROS:    puskaporos.    Poros  zacskó   (bui 
szoknál)  (Sintmar  in.  Nagybánya  vid.  Ny r.  XIV, 

POROSZKA:  apró  lépésben  sebesen  járó  (ló). 
Ifhet  poroszkát  csinálni  (Mar< MŰ 
moll.  Tss.). 

POROSZKÁL  (poroskál  Békés  in.  Simonvi 
Zsigmoii  rád   ni    Sz.-iit.-s  N>r.  VIII.331): 

apró  k  pésben  sebesen 
m.    Csurgó    Endrei    I  Lgy-Kúnság    Nyr, 

482;  Cegléd  Ilosvav  Vilmos;  Palócság  ' 
XXJ.419;   Siatmár   vid.    Tss.;    Bereg    m.   Pap 
Károly;  Háromszék  in.  Tss.). 

|POROZ|. 

(fel-poros). 

[Szólások].  Felporozta  magát:  sokat  ivott  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály).  Egy-egy  ejtet  páliukiual 
mindenik  fel  van  porozva  (Székelyföld  Nyr. 
VI 11. 463). 

POROZÓ :  hóförgeteges  idó  (Székelyföld  Tsz.). 

PORSANÁS:  pattanás  (bórön)  (Csallóköz  Nyr. 
1;  Esztergom  in.  Nyr.  XII. 186)  \vö.  pé'n> 

PORTA:  1.  belsó  telek  a  rajtalevó  épületek- 
kel együtt  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.429;  Nagy- 
Kuniig  Nyr.  XVI.432;  Nagy-Kálló  Nyr.  XII. 
ótelzagyvalék,  melyet  a  szerzetesek  a 
koldusoknak  adnak  (Tata  és  vid.  Nyr.  V.329; 
Matusik  Nep.  János  1839);  3.  sereg  (Zala  m. 
Hetes  Nyr.  11.373) ;  4.  hirtelen  támadó  és  hamar 
elmúló  vihar.  Csak  bizé  e  porta  vöt  (Zala  m. 
Hetes  Nyr.  11.373). 

PORTÉKA  (partika  Vas  m.  Király  Pálw«u- 
tika  Göcsej  Nyr.  XIII.265;  Veszprém  Zolnai 
Gyula;  portik  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.J 

[PORTÉKAS],  PARTÍKÁS:  rófös  kereskedő 
(Vas  m.  Kemenesalja,  Pálfa  Sztrókay  Lajos). 

partókás-bót:  rófös  kereskedés  (Somogy  m. 
Ádánd  Bánóesi  József). 

IPORTIKÜSJ,  PARTIKUS:  templom  előcsar- 
noka (Szilágy  m.  Nyr.  VI  1.382). 

PORVÁL  (Tolna  m.  Nyr.  VI.230;  pérványi 
Veszprém  ni.   Csetény  Halász  Ignác):  pirongat. 

PORVÁZ:  x  (Hol?  Tss.). 

PORZ-IK:  szemetol,  szitál,  permetezik.  Por- 
zik az  esső  (Bácska  Kassai  J.  Szókönyv   IV.68). 

PORZSÁBA :  gyöngélkedés  (?]  (Hol  ?  Tsz.). 

PORZSÁBÁS  (Dunántúl  Nyr.  XVI.240;  Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.;  Somogy  m.  Nyr.  XII. 186; 
Somogy  m.  Szóke-Dencs  Nyr.  111 .231;  Tolna  m. 
Nyék  Gáncs  Gésa;  porzsákás  (?)  Zala  m.  1  a  polca 
75;  porzsávás  Vas  m.  órség  Nyr  III.283; 
Göcsej  Tsz.;  Somogy  m.  Ethnographia  III.  128; 
Árpád):  hporzsébás:  darás,  öregssemü  (liszt 
stb.)  (Somogy  m.  8zóke-Dencs  Nyr    III.J.'.l);  S. 


porzsdvds:   porladozó    (pl.   földben    levó  o» 
ibds:  a  csontoknak,  Id 
a  lábssárcsontiikuak    n  . irmmláHában  szenvedő 
(Göcsej  Tsz.);  4.  porzsákás  (?).-  bizonyos  jái 
tegségbm  Utalódé  (marha)  (Zala 

polca 

hös,  beteges,  nyavalygós  (Dunántúl   N 
240;  Vas  m.  órség  Nyr.  I 
nesalja  Tsz.;  Somogy  m.  Nyr.   XII  Lhao- 

graphia   DI.128;  Gnl 

<i:iiics   <ir/.a). 

PORZSÁS:    1.  darás,    öregszimú    tliszt  stb.) 
(8omogy  m.  8zóke-Deucs  Nyr  III .:■ 
esés,  ikrás,  oszlós  (Kis-Kún-Halas 

PORZSÁZ-IK:  buborékol.  Sok  halnak  köl>, 
mer  nagyon  porzsázik  a  víz  (Dráva  mell.  Kopács 

Nyr.  XVI.573). 

PORZSOL:  perzsel  (Palócság  Nyr.   XXI 
XXII.78;  Gömör  m.  Nyr.  XV III. 422). 

PORZSOLÓ    (porsoló    Háromszék    m.    Vadr. 
515b):   1.   cserépfazék,   öblös   ételhordó    csupor 
(Székelyföld  Nyr.  V.424;  Kóváry  Lászl 
Fehér  m.  Lázár   István);  2.  bögre,  csésze  (l  <i 
varhely  m.  Vozári  Gyula;  Háromszék  m.  V 
515b). 

PORZSOLTA :  langyos  víz  (Székelyföld  Tsz.). 

POS:  árnyékszék  (Somogy  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV.149;  Nyr.  11.377). 

POSAJDÉSZ:  tortafóle  édesség  (Gömör  m. 
Nyr.  XXIII.4ti). 

POSHAD  (possad  Palócság  Nyr.  XXI.41-: 
XXII. 7^  :  Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  Temeakoi  Kal- 
mány  L.  Szeged  népe  11.233)  [vö.  peshed]. 

[POSHADÉK],  POSSADÉK  (Palócság  Bartha 
József;  posadék  Kolozsvár  Erdélyi   Lajos;    Szé- 
kelyföld   Tsz. :    Háromszék    m.    Lécfalva    1 
Albert;  posadŰt  Szolnok-Doboka   m.    Apa  Nagy- 
falu Nyr.  XIII.331):  1.  posadfk:  rothadt  gyOmölCS 
(Szolnok-Dohoka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  X11I.331); 
2.  possadék:  összusavanyodott,    disznónak   való 
étel  (Palócság  Bartha  József) ;  3.  posadék:  zöld, 
nyálkás  lé  a  kút  mellett  (Háromszék    in. 
falva  Kiss  Albert);  4.  posadék:   apró   gyermek 
(Székelyföld  Tsz.).    Mennyi   sok  posadékja 
(Kolozsvár  Erdélyi  Lajos). 

POSHADT    (posadt,  po^  óság 

Tsz.;  (tömör  m.  Tsz.;  Nyr.  XVIII.4.V-;  XXIII. 4»i: 
Rozsnyó  Nyr.  VI1I.565;  Gömür  m.  Krasznalnn  ka- 
Váralja  Nyr.  III.185;  Torna  m.  Ruehietl  M 
1839;  Abaúj  m.  Jászó  Nyr.  IX.478;  Zemplén  m. 
possadt,  possatt,  possátt  Soprony  m. 
Rábaköz  Nvr.  111.281;  Somogy  m.   Szó 
rök  Nvr.   XVI. 4(1;  Cegléd  Ilosvav  Vilmos;  Ps 
ság  Nyr.  XX1I.78;  Hont  m.   [pólya  XIX. 

94;  Nógrád   ro.    Kun.  EtaNg    m. 

Munkács  és  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly  ;jm* 
vatt  Pozsony  m.  Tárnok    Nyr.    VIII.  142):   m 
nyú,  megsavanyodott  (Palócság  Tsi 
78;  Gömör  m.  Tsz.;  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI. 


m 


P0SHAJT-P08ZÁT 


F0SZÁTA-P08ZMAT 


198 


273;  Abaúj  m.  Jáasó  Nvr.   IX  17-.   Zemplén  in. 

Innia   m.    Ruehietl    Miki. 
Posot     trj,     posadt     tej:     hIu<!-  mor     m. 

-zunhorka- Váralja  Nyr.  111.185;  Rozsnyó  Nyr. 
V11I.565).  Posatt  lé:  aavanyú   leves   (Gömör  m. 
(vö.  peshedt]. 

(POSHAJT),  POSSAJT  i. Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
Sajó  völgye  Erdélyi  J.  Népdulok  és 
•»):  savanyit. 

[POSHAJTÁSl.POSSAJTÁS:  savanyítás (Nóg- 
1V.24). 

POSHASZT,  POSSASZT:  savanyít  (uborkát, 
kápoastát)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  Nyr. 
IV.lui.   |60)  [v«.  pesheszt}. 

POSLAK:  vágás  az  erdőben  (Baranya  m. 
Mecsekbát  Thomaer  Ignác  1841). 

POSOL :  siet,  szalad.  Nezém,  keresem,  hát  lá- 
tom, hogy  a  más  'ódaion  posol  félfelé  (Borsod  m. 
Bartha  József). 

POSTA,  POSTA :  [távolságmérték,  ha  hosszabb 
útr«>l  van  szó)  (Háromszék  m.   Fülöp   Adorján). 
-ia  hetven   posta,  ott  az  én   rózsám  katona 
(Udvarhely  m.  Vadr.  12)  [vö.  Nyr.  XXV.568). 

pósta-móna  [vü.  molna]  (Somogy  m.  Nyr. 
XVI1I.J  ; 

POSTÁNÉ:  póstamesterné  (Zilah  Nyr.XIV.431). 

POSTÁS.  Postás  juhász  v.  majoros:  a  ki  a 
túróról  és  a  vajról  számot  adni  köteles  (Nógrád 
m.  Fabó  András  1841). 

POSVÁNYOS.  Posfányós  országút:  a  melyről 
könnyen  lefoly  az  esővíz  (Somogy  m.  Visnye 
Nyr.  XVII  :::',4;  Vikár  Béla). 

POSZ  (possz  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.): 
1.  posz:  fing  (Erdővidék  Tsz.);  2.  posz,  possz  = 
posz-gomba  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Három- 
szék m.  Vadr.). 

posz- fundus:  1.  segg  (Szatmár  m.  Nagybánya 

Szántó  Gyula) ;  2.  [?]  Tán  avval  a  csúszós  szölleji- 

>in  nagyra   meg   awal   a   disznósertés   posz- 

fundusával  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.226). 

posz-gomba:  pöfeteg-gomba  (lycoperdon  bo- 
viBta)  (Tolna  m.  Dombóvár  Tömlő  Lajos). 

POSZA:  satnya,  vézna,  gyenge,  beteges  (Csal- 
lóköz Csaplár  Benedek;  Szinnyei  József;  Komá- 
rom id.  Szinnyei  József)  [vö.  3.  pösze]. 

possa-homok :  kékesbe  játszó  fehér  színű 
laza  homok,  a  melyben  semmi  sem  terem  meg 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 

POSZARIK:  vad  fülemile,  papfülemile   (mo- 
tacilla  atricapilla)   (Zala  m.   Szentgyörgyvölgye 
11.280). 

POSZÁT:  bél.  Poszátja  van  a  rakotlnfának 
(Zala  m.  Hetes  Ny.    XIX  YTti). 


POSZÁTA  (poszáta  Csallóköz  Nyr.  1.331 ,  po- 
száta Bábakftf  Halász  János;  Komárom  Nvr.  VII. 
282;  XIX.576  [az  utóbbi  helyen  pouató  hiba]) : 
L  poszáta,  poszáto:  satnya,  vézua,  sovány,  idét- 
len, gyenge,  beteges  (Rábaköz  Halász  János; 
Soprony,  Vas  m.  Kemenesalja,  Pápa  vid.  Tsz. ; 
Komárom  Nyr.  VII.282;  XIX .076;  Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.432).  Ez  a  macska  jwszátábí,  mint  a 
másik  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  XVI.477). 
Enni  adok  már  ezeknek  a  poszátáknak  [a  mala- 
cokat érti]  (Békés  m.  Balog  István):  2.  pnszáta, 
poszáta:  vad  (magyar,  lengyel)  fülemile  (Csalló- 
köz Nyr.  1.331 ;  Vas  m.  Sorok  mell.  Márton 
József). 

[POSZÁTÁSUL]. 

el-poszátásul :  elnyomorodik  (Vas  m.  Kemenes- 
alja, Ságh?  Kresznerics  F.  Szótár  11.138). 

POSZÁTL-IK  (paszátl-ik  Székelyföld  Nvk 
X.335;  Kiss  Mihály) :  szétszóródik,  szétröpül  (pl. 
a  száraz  falevél,  mikor  szél  fúj;  a  polyva,  ha 
lapáttal  ráütnek;  a  tollcsomag,  ha  megütik) 
(Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m. 
Vadr.)  Úgy  megütlek,  hogy  a  tested  ezer  darabba 
poszátlik  (Erdély  Vozári  Gyula).  A  nagy  fának 
tetejibe  levó  ágait  ugyancsak  rugdossa,  ugyan 
poszátoltak  szerteszéjjel  az  ágak  (Háromszék  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  1.363). 

POSZÁTOL:  1.  szétszór,  szétüt  (pl.  tollcso- 
magot,  polyvát)  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Ud- 
varhely m.  Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  XVIII.526); 
2.  elpocsékol,  elpusztít  (pénzt,  birtokot)  (Udvar- 
hely m.  Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  XVIII.526). 

POSZKA  (poszta  Soprony  Tsz.  305a) :  satnya, 
vézna,  sovány,  idétlen,  gyenge,  beteges  (Győr 
m.,  Balaton  mell.  Tsz.;  Győr  m.  Szigetköz, 
Duna-Szentpál  Nyr.  VIII.522  [itt  poszra  nyilván 
hiba];  Soprony  Tsz.  305a;  Pápa  Nyr.  XVI.576; 
Pápa  vid.  Tsz.  304b;  Veszprém  m.  Olaszfalu 
Nyr.  XVII.47;  Somogy  m.  Siklóssy  László;  So- 
mogy, Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv.  IV.  151 ; 
Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXII.430;  Tolna  m.  Dombó- 
vár Nyr.  XXV.192;  Tolna  m.  Nyék  Gáncs  Géza; 
Fehér  m.  Király  Pál,  Wolff  Béla;  Székesfehér- 
vár Nyr.  VII.  187;  Arad  Király  Pál).  Poszka  gye- 
rek (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.479;  Arad  Király 
Pál).  Poszka  tik  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX. 
192).  Poszka  süldő  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.203).  Poszka  virágillat:  gyenge  (Arad 
Király  Pál). 

POSZKONÁL :  nyű,  tép  (kendert,  lent)  (Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  V.377;  XVI.575). 

[POSZKUL]. 

é-posskú:  elsatnyul,  vézna,  sovány,  idétlen 
lessz  (Székesfehérvár  Nyr.  VII.  139). 

POSZMAT :  szemétdomb,  ganajdomb  (Szeged 
Nyr.  VII.236;  Csaplár  Benedek).  Kmiütték  a 
poszmatra  (Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  I. 
92).  A  poszmatba  temette  (Szeged  Kálmány  U 
Koszorúk  11.83).  Kihajtik  a  poszmatra  (Torontál 

la* 


IQ8 


POSZOO— POSZTOKKnl»-lK 


P08ZTPA8Z-PÓKH 


m 


m  Sióreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  01.116) 
|vö.  peszmet,  piasmnl]. 

POSZOO:  1.  csendes  fingokat  ereget  (Pápa 
Szeged    Tss.;  8zékelyföld    Kiss    Mi! 
Ennek  mindig  poszog  <i  j«  d  llosvaj,  Vii 

;  2.  feaieng,  kevélykedik  (8zékri\t<»l.|  Kiss 
Mihály);  bőségben   tétlenül    i  k   (Szat- 

már  m.  Kujmikhtinya  ós  vid.  NyK.  11.379)  [v<>. 
pöSMŐg]. 

POSZOO  AT:  csendes  fingokat  ereget  (Szé- 
ktlyl.l.i   Kiss  Mihály). 

POSZOGÓ:  1.  szamáron  járó  juhász  (gúny- 
név. IfoUák  t.  i.  ti  többi,  lóháton  járó 
pásztorok]  (Kis-Kun-Halas  Nvr.  VII  nyo- 
szolyó  lány.  Kis  poszogó.  Nagy  poszogó  (Három- 
szék m.  Király  Tál). 

possogó-bogár :  fekete  büdös  pincebogár  (Ceg- 
■  -s\a\    Vilmos;  Szeged  Tsz.  305a). 

posEogó-lány :  nyoszolyólány  (Háromszék  ni. 
Király  l'ál). 

[POSZOQÓSJ. 

poBzogós-jukú :  minduntalan  (ingó  (Cegléd 
Ilosvuy  Vilmos). 

POSZOGTAT:  csendes  fingokat  ereget  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

raeg-possogtat :  megpöfögtet.  A  vénasszony 
kását  főz,  mind  megposzogtatja  (Erdély  Erdélyi 
J.  Népd.  és  mond.  111.87). 

POSZOGTATÓ :  [tréf.]  paszuly  (Udvarhely  m. 
Nyr.  IX. 236). 

POSZRIK  (Nógrád  m.  Hajdú  Nagy  Sándor; 
Oömör  m.  Hanva,  Bei  KVUL505;  XIX. 

478;  Rimaszombat  Nyr.  XII.  190;  Sajó  mell.  Nyr. 
XXIII  '.2;  pusztrik  (Jömör  ni.  Krasznahorka- 
Váralja  Nyr.  111.185):  keresztelő. 

[POS8ZAN). 

Jd-posssan :  fúvó  hangot  adva  kifakad.  Nyom- 
kotta,  nyomkotta  (a  gumilabdát],  érre 
csak  kiposszant  (Zala  in.  Nyr.  XXI. 44). 

POSSZANT:  csendesen  fingik  (Székelyföld 
Gyórfly  Iván)  [vö.  posszint\. 

el-posssant.  Eposszantja  magát:  elfingja  magát 
(Vas  m.  Órség  Nyr.  11.42)  [vö.  el-pösszent}. 

POS8ZINT  posszant  (Zilah  Kerekes  Ernő; 
Székelyföld  Oyórffy  Iván). 

POSZTORKOD-IK  (Gödöllő  Szilasi  Móric; 
Heves  m.  Istenmezeje  Vozári  Gyula;  Heves  v. 
Gömör  ni.  Nyr.  \W.2H7 ;  postorkod-ik  (iymgyöa 
D.181;  Jász-Nagykún-Szolnok  m.  Tisza- 
Beó  Nyr.  VIU.186  (itt  postokodik  nyilván  hiba); 
postorkogy-ik  Mátra  vid.  Nvr.  XX1I.335;  posztor- 
kogy-ik  Palócság  Nyr.  XXII.78):  1.  lábatlankodik, 
alkalmatlankodik,  ólálkodik,  settenkedj  I 
lódik-forgolódik  vmi  körül  (Palócáig  Nyr   XXII 


ra   vid.  Nyr.   XX1I.885 
Nvr.  Il.l  ii<j  »tt  posztorkodxk  körülöttünk 

(Heves  m.  Istenmezeje  Vozári  Gyula).  Mmm 
ne  posztorkoggy,  nem  >  iáknak  (mondta  a 

hentes  eg)  Búnak,  a  ki  szintén  lm 
(l.ilm  mellette]  (Heves  v.  Gömör  m.  V. 
•2.  iparkodik.   .1*   ember  posztqrk" 
dőllo"   Szilasi   Muri,-)  |%u.  ,„,:(,,  l.,,l-ik\. 

POSZTPÁSZ:   csemege    (?J.   Posztpo 
hoztam    egynéhány   pár    <il»nít    (Hol?    lakodalmi 
I  köszöntőben)  Kálmány  L    Koszorúk  11 ,2 

POTA:  pápisták  gúnyneve  (Ki-Kúnság  Nyr. 

XXV.838;  Kis-Kun-Halas  Nvr 

PÓTA:  halfogó  horog  v.  háló  átlója  (gyé- 
kényből, pára-  v.  másféle  fából)  mell 
Hermán  O.  Halászat  K.;  Zala  m.  Szepezd  Nyr. 
XVII.-J.!?)  |v...  pluta]. 

POTHOS:  pohos,  potrohos  (Heves  m.  N( 
len  1840). 

PÓTINCA  (Balaton  mell.  Tsz.;  Zala  m.  Ta- 
polca Nyr.  X.471>;  Vázsonyi  Izidor;  Veuprém 
in.  Torna  Nyr.  XV.3K  ila  in.    Halász 

Ignác;  pótenca   Somogy  m.   Csurp  WII. 

478;  potinca  Veszprém  m.  Nyr.  XVII.  II 
öltözetlen,  félig-meddig   v.  könnyedén    ölt< 

i  rendetlen  v.  ronda  öltözetű.  Miér  gyiis 
pótincán,  maj  mé'gfázuó!   (Veszprém    m.    Torna 

\  Nyr.  XV.382).  Azon  p  /  kaput  i 

(Zala    m.    Halász    Ignác).    Pótincán    őtöszködik 
(Zala  m.  Tapolca  Vázsonyi  Izidor). 

PÓTENCÁS  (Vas  m.  Kemenesalja,  PálfaSz 
kay  Lajos;  Zala  m.  Balaton  mell.   PleisehmaaD 
Jenő;  pótencás  Somogy   m.   Csurgó   Nyr.   XVII. 
478):   a.   /•.'/.  <!>■  páHncás  vagy,  lányom!  (Zala  in. 
Balaton  mell.  Fleischmann  Jenő). 

PÓTIT  (Győr  m.  Szigetköz,  Dnna-Saentpál 
Éíyr.  VTIL523;  tópü  Komárom  ni.  Bána  Király 
Pál;  Nógrád  m.  Nyr.  V.182):  pótol. 

POTKA :  szerencsétlenség.  Mennyi  j> 
a  meg   kijü/iettiink  ezen   a  fene  hegyen 
kühó  m.  Szókefalva  Nyr.  XV.284). 

PÓTLÉK  (pátaUk  Székelyföld    Kiss   Mih 
—  PuóUik.  ntóasülött,  poethumus  [gnnj 
baköz,  Beó-Sárkány  Nyr.  XVII.  192). 

POTLOGÁR:  csirkefogó,  csavargó  (Bukovina 
Nyr.  VI.525;  vö.  XXIIL4S6). 

POTLOHÓ  (Csallóköz  Nyr.  [.881  ;  Alsó-Csalló- 
köz, Patonysz-1  Nyr.  XII  uhó  Győr  m. 
Sfigetköz,  Duna-8zentpál  Nyr.  VII  meg 
nem  fejeseden  káposzta  (Csall<<k<>/  Nyr.  I 
Győr  ni.  Duna-Szent]  :  2.  olasz 
kápoasta,  kelkáposzta  (Alsó-Csallóköz,  Patony- 
r.   XII.  143)  |vö.  podlutka.  potyulka]. 

PÓTOL  \átópol   Komárom    in.    Kürtit 

ergom    m.    Tokod    S? 
Klinda  T.;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.425;  V.182;  Ipoh 
I   völgye,  Kővár  vid.  Nvr .*  XVL67  1:  XYII.4J 


201 


POTOM-POTYA 


POTYADÉK-POTYOL 


Ml 


Tóid  Nyr.  11.425;  tápul,  Vitőpulom  Gyór  m.  8ii- 

fetköz,   Duna-Szentpál   Xvr.   VIII 523;  Pest  m. 
mi  VI  1.90;  kituópti  Rábaköz,   Beó-Sár- 

kám  .VIII.  94). 

POTOM  (potony  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
Vili  47i:  i.  potya,  ingyenvaJÓ  (Nógrád  m.   Nyr. 
V.182;  Temesköz   Kálmány  L.  Szeged  népe  II. 
i.  Potomba:  potyára,  ingyen,   hiába  (Vas  m. 
íenesalja,  Balaton  mell.,  Gömör  m.,  Szatmár 
Tsz.).  Potomra:   vaktában   (Hol?  Tsz.);   2. 
potomok:   azon    szolgálmányok,    a  melyeket   a 
felesek  és    a  harmadosok    a   gazdának   a   föld 
megmunkálásán  kívül  tartoznak  teljesíteni   (pl. 
holdunk 6&1  eggy  új  zsák,  eggy  forint,  eggy  pár 
csirke,  két  munkanapszám  hordáskor)  (Orosháza, 
Mezóberény,  Körös-Tarcsa  Esti  Újság  1897.  má- 
jus 28.) 

potom-ember:  csavargó  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  IV.  152). 

POTOMOS:  potyázó   (Szeged  vid.  ?  Nyr.   V. 

[1.  POTOB]. 

potor-ember:  csavargó  (Borsod  m.  Kassai  J. 
8zókönyv  11.80). 

|2.  POTOB). 

potor-kapa:  hegyes  kapa  (Baranya  m.  Pel- 
lérd  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  152). 

POTOBÁL:  botorkál,  ballag  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.67.  334). 

POTOS  (Alföld  Nyr.  XV.95;  Arad  m.  Majláth- 
Nyr.  VIII.238;  Szeged  Tsz.;  Temesköz 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.244;  botos  Csong- 
rád m.  Szentes  Nyr.  VIII.  187;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánja  Nyr.  XIII.577;  potoz  [?]  Csongrád  Nyr. 
VII  526):  L  botos, potos,  potoz  [?]:  dohányszárító 
ágas  (.két  potosra,  vagy  mondhatjuk  ágasra, 
tesznek  rudat,  s  ezzel  a  két  potossal  átellenben 
van  másik  két  potos,  s  ezen  a  két  potoson  is 
rúd  van;  ezekre   a  rudakra  aggatják   a   kukás 

leket':    Kálmány    L.    Szeged    népe    11.244) 

Nyr.  XV.95;  Arad  m.  Majláthfalva  Nyr. 

VIII.238;  Csongrád  m.   Szentes   Nyr.  VHI.187; 

igrád  Nyr.  VII.526;  Szeged  Tsz.;  Temesköz 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.244) ; 2.  botos:  deszka- 
kerítés oszlopa  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIII.577). 

POTBEMISZKA:  hitvány,  alávaló  (Vác  Czech 
János  1840). 

POTBOHOSQ/n/roAos  Cegléd  Ilosvay  Vilmos) 

IPOTY). 

poty-ssSm :  alacsony  emberke  (Rábaköz,  Beó- 
8árkány  Nyr.  XVIII.191). 

POTYA  U  potom.  Potya  pénz  (Szatmár  m. 
Kapnik  vid.  Nyr.  11.276):  2.  hitvány,  értéktelen 
(Gyór  m.  Sztrókay  Antal  1~ 


(Szólások].  Potyába  tenni:  könnyelműen  vé- 
gezni (Gyór  m.  Sztrókay  Antal  1842).  Potyára 
ment:  elpocsékolódott,  eltékozolódott  (Heves  m. 
Névtelen  1840).  Potyára  mind  elment  a  pénze, 
vágyottá  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

POTYADÉK:  1.  hulladék  (Vas  m.  Kemenes- 
alja, Ságh  Kresznerics  F.  Szótár  11.138).  Potya- 
gyümölcs  (Csallóköz   Csaplár  Benedek);  2. 
esó  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.  192). 

[POTYÁZ]. 

el-potyáz :  elfecsérel,  elveszteget  (Cegléd  Ilos- 
vay Vilmos).  Elpotyázta  a  vagyonát,  most  éhen- 
kórász (Alföld  Nyr.  XV.95).  Elpotyászta  az  időt 
(Debrecen  Nyr.  VII.189). 

POTYESZ:  [tréf.]  has  (Debrecen  Nyr.  111.424; 
Hajdú  m.  Földes  Nyr.  III.  181). 

[Szólások].  Teli  rakta  a  potyeszt:  jóllakott 
(Debrecen  Nyr.  III.424).  Megverte  a  potyeszt:  «v 
(Hajdú  m.  Földes  Nyr.  III.181). 

FOTYETBÁKOS:  bó  bugyogójú  (Szatmár 
Vozári  Gyula)  [vö.  ponyedrák). 

PÓTYIK:  halálmadár  (Bars  ra.  Kürthy  Emil). 

POTYKÁSZ:  ponty  (Szlavónia  Nyr.  V.12  [itt 
potykász  nyilván  hiba];  XXIII.358). 

[POTYKOS]. 

potykos-lotykos :  elérett,  túlságosan  leves 
(gyümölcs)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.334). 

POTYÓ :  keszőce,  félig  fótt  híg  lekvár  (Tokaj 
Nyr.  XXIV.192;  vö.  V.181)  [vö.  pötyőke]. 

potyó-ssilva :  aprószemú,  korai,  vöröses  szilva 
(Nagy-Kőrös  Nyr.  XXVI.188;  Cegléd  Ilosvay 
Vilmos). 

POTYÓKA:  vörös  szilva,  gömbölyű  szilva 
(Szeged    Simonyi    Zsigmond)  [vö.  pötyőke]. 

POTYOL  (patyal  Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XI.38):  ütögetéssel,  veregetéssel  puhít 
(húst,  kemény  gyümölcsöt)  (Székelyföld  NyK. 
X.330;  Kriza,  Kiss  Mihály). 

beló-potyol:  beleütöget,  belevereget.  Ott 
matat,  a  ki  nekem  az  én  fejemet  sokszé  belépotyóta 
a  falba  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.374). 

el-potyol:  elver  (Debrecen  Hajdú  Nagy  Sán- 
dor). 

meg-potyol:  1.  ütögetéssel,  veregetéssel  meg- 
puhít (húst,  kemény  gyümölcsöt).  Jó  meg  kő 
potyóni  a  húst  (Kolozs  m.  Szilasi  Móric).  Jó 
mékpoiyótam  a  húst  (Székelyföld  Szinnyei  Jó- 
zsef); 2.  megver,  elpáhol  (Békés  m.  Balog  István). 
Megpotyollak!  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

össze-potyol  (éssze-potyol) :  1.  ütögetéssel, 
veregetéssel  megpuhit  (pl.  húst)  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Zolnai  Gyula) ;  2.  összever,  összetör. 
Az  isten  ingönt  ki  né'  vigyön  a  faluba,   ha   essze 


ni 


POTYOLA&IK— POZDOR.1A 


POZDOlMAhZ  IK     l'OZSI.A 


904 


nem  potyollak,  mind  égy  i  I  dvarhel)    m. 

Nyr.  111.555)    Vtójjdra,  a  Ikti  tss**  nem  potyótak, 
|    /.-.in.ií   |   MM  ftiir'inÍH,!  /i<(/(j,   (i:   (i   s:ckm>  fr 

(Udvarhely  m.  Nyr.  IV. Hl). 

POTYOLÁZ-IK:  potyog.  szállingózik,  /'oryo- 
bürtfr  «  hó  (Baranya  m.  » Mmuisnág  Nyr  XI 
477)  (vö.  potyordsz]. 

POTYOR:  hig  aár  (Udvarhely  in.  Vadr). 

POTYORÁ8Z:  csepereg,  szemzik,   kis  csép- 

EekbiMi  ritkán  esik  (as  esó)  (Oyór  m.  8zigetköz, 
una-Szeutpal  N\r.  VUL628;  Komárom  Beöthy 
Zsolt;  Debrecen  N\i.  XXL476;  XXIII.:'. 

POTYÓ8:  behorpadozott  (Székelyföld  Kiss 
Miha 

POTYPDNKA:  vini  gombafaj  (Zemplén  m. 
Ssürnyeg  Nyr 

PÖTTY AN-IK:  hull  (a  birka)  (Tolna  m.  Nyr. 

VI.:, 

[POTTYINTJ. 

ki-pottyint:  kipottyant,  akaratlanul  kimond. 
Egy  szegén  legénnek  kedve  szottyant,  hogy  meg- 
hétasoggyék;  ki  is  pottyintá  é'ccbr  az  édös  annyá- 
nak,  hogy  ő  mibe  töri  az  eszit  (Udvarhely  m. 
Keresztúr  vid.  Vadr.  483)  [vö.  ki-pÖttyeut\. 

POTTYOOAT:  apránként,  eggy-eggy  szót 
elejtve  mondogat  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

POTYULKA:  meg  nem  fejesedett  káposzta 
(Oyór  m.  Szigetköz  Nyr.  XIX.191)  [vö.  podlutka, 
potloM). 

POVALYACS,  POVALACS:  naplopó,  csa- 
vargó, csirkefogó  (Vác  Czech  János  1840,  Mar- 
kovics  Sándor,  Székely  Sándor,  Szlávnics  György ; 
Vác  és  Esztergom  vid.  Divényi  Gyula). 

POVÁLYOS:  liszt-  v.  tojástartó  nagy  gyé- 
kénykosár (Csongrád  m.  Nyr.  VI.373;  Szeged 
Tsz.). 

PO  VÉD  A :  bőbeszédű  ember  (Tisza-Örs  Csap- 
lár Benedek). 

POVEDÁL  (szporedál  Szatmár  m.  Gencs  Nyr. 
X.526):  fecseg,  sokat  beszél  (Soprony  m.  Repce 
mell  N\r  11.561;  Zala  m.  Arács  \\r.  XXII 
289;  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  111.471;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  0406;  XV1.43-J  [itt  povedál  hiba]; 
Kecskemét  Csaplár  Benedek;  Hódmezó-Vásár- 
hely  Nyr.  IX.92;  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Palócság  Xvr.  XX  11.78;  Rimaszombat  vid.  Nvr 
X.89;  Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor). 

POZDORJA  [bozdorja  Udvarhely  m.  Nyr.  III. 
555;  Csík  m.  Nvr.  VIII.  1*4;  pazdfrgya,  pazder- 

^i    Repce  mell.  Nyr    XX.866;  Göcsej  Nyr.   V. 
;  Somogy  m.  Király  Pál;  Somogy  m.  Mesz- 
tegnye   I  ^34;   Somogy   in.    Kutas   Vikar 

Béla;  Baranya  m.   lbafa  Nyr  I  ehér 

m.  Nvr.  X.188;  pazdérja,  pazdérja  Nógrád  m. 
Nyr.  V.182;  Gömör  m.  Nvr  XXI1Í.45;  pazdemya 
Baranya   a.   Csúza   Nyr.    XVII  1.835:   pdzdirvd 


Mjrke    Nvr.    XVIII  42. ' 

in.  \  izdomya  Zemplén  m.  Dorogi 

Hegyalja   Kassai   .1.   Szókönyv    II 
lergya  Zala  m.  Gelse  és  vid.  N 
578;  Baranya  OQ    Ihai'a    N\r.    XX  1  léria 

Fehér  m.  Ciimmermann  Jánoi  Komá- 

rom in    < i;in»-H  Géza;  j  <   Palóc- 

ság Nvr    XX  ,'ozdora-ui 

Tisza-Dob    BÍJ  ><>rgya    Fehér   in 

N\r.    V.180;  i>o:dornya   Abaúj   m.  I'ál; 

Zemplén    m.    S/ürnyeg  Nvr.    X.826;   X 
pozdorva  Palócság  Nyr.  XX  1.3 14).  —  Pozd<., 
seprófú  (Nagy-Kúnság  Nyr.  X 

posdora-ótvar:    ótvar,    a    melyet    ]> 
füstöléssel  gyógyítanak  (Tisza- Dob  Nj  r. 

[POZDORJÁDZ-DX,  POZDORJÁZ-IK  | 
jáz-ik  Nógrád  m.  IstvánfTy  Gyula;  puzdurjái 
Marosvásárhely  vid.  Zilahy  Jól  ■  tt'oszlik, 

szétesik,  szerteszét  szóródik.  Az  öi 
az  ajtaót,   miliőm    darabra  po  (Nógrád 

m.  Istvánffy  Gyula). 

POZDORJÁS  (pazdé'rgyás  Zala  m.  Dobronak 
Nyr.  11.234). 

PÓZNA  (pózona  Székelyföld  Tsz.). 

[Szólások].  Az  már  mégés  pózna,  a  mit  az  az 
ember  csal:  az  már  mégis  sok  (Beszterce-Naszód 
m.  Zselyk  Nyr.  XVIU.576). 

pózna-föld:  4  kat.  hold  és  222 
tesz    eggy    sessiót    (Jász- Alsó 
XVI  1.576). 

PÓZNÁL:  (póznával)  lenyomtat.  ./"'   kápt 
disznó  fark/ifi!  párnáivá  (Szombathely  fid.  Kr- 
délyi  J.  Népd.  és  mond.  1.126). 

1.  POZSÁR:  ponty  (Balaton  mell.  T* 
Erdély  Kassai  J.  Ssékdnyv  III. 159:  H.iinan  0. 
Halászat   K. ;  Székelyföld   Tsz.;   Bárosaazék  m. 
Nyr.  V.90;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VIII 

pozsár-harcsa:  silurus  glanis   (Szatniar    i 
man  0.  Halászat  K.). 

2.  POZSÁR:  gazból  rakott   tűz.  a    mellyi 
tarlót  égetik  (Szatmár  m.  Vámfalu  Votárl  Gyula; 

már  m.  Kapnikbánya  ós  vid.  NyK.   II 
Mi,.  az  égisz  domb  (Szolnok-Doboka   DL 

Domokos  Nyr.  IX.427). 

POZSERA:  fösvénységre  hajló  ember  (Tisza- 
Örs  Csaplár  Benedek)  [vö  flk). 

POZSGÁNYA:  gyermekcsoport  (Szolnok-Do- 
boka m.  Apa-Nagyfalu  Nyr    XIII  ' 

POZSGÁS:  húsos  (növény)  (Nógrád    m.    Nyr 

IV.24). 

PÓZSICSA :  subán  levó  bórszegés  (Brassó  m. 
Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  111.373). 

POZ8LA:  sápadt  arcú  potrohos  gyerek  (Sze- 
ged Csaplár  Bene< 


Hl 


P0Z80G-PÓC8IKKI. 


PÖC8ÖGÓ8-PÖRC 


POZSOO  (jMsg&ni  Erdóvidék  Tsz.):  i.po«9ani, 
pozsog:  pezseg  (üömör  in.  Nyr.  XXIII. 40.  I 

k  Tsz.);  2.  pozsog:  zsibbad  (üömör  m.  \\r. 
XXIII. 4»*»)  (vö.  bozsog,  pezseg]. 

POZSOVIC8  (Vas  m.  Kemenesalja,  Nemes 
Magasi  Nyr.  XIX.191;  Zala  ni.  Orosztony  Nyr 
-4;  pocsovics  Somogy  m.  Nyr.  XIV.479 
\  A.  138;  posovics  Somogy  m.  Nyr.  II 
pozovics  Zala  m.  Kis-Kanizsa  Ethnographia  VII 
190):  lakodalmi  vendéghívó,  lakodalomba  hivő 
gáté  vőfély. 

1.  PÓC:  gatya  ülepében  levó  négyszögletes 
betoldás  (Balaton  mell.,  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
Göcsej  Vass  József  1841;  Hajdú-Szovát  Rech- 
nitz  Ignác)  (vö.  pőcök]. 

PŐC:  ondó  (semen  virile)    (Göcsej    CzF.; 
Vass  József  1841). 

PÖCCED:  dagad  (Gyór  m.  Tsz.;  Komárom 
m.  Perbete  Gáncs  Géza). 

föl-pöcced:  földagad  (Gyór  m.  Bóny  Nyr.  XVII. 

mög-pöcced:  megdagad,  megduzzad  (Csalló- 
köz, Komárom  Szinuyei  József). 

PÖCCETT:  dagadt  (Komárom  m.  Nagy-Igmánd 
VIII.95). 

1.  PŐCE  (jMcepart,  pecegödör  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XXII.325;/>öc«gödör  Makó  Nyr. 
XXÚ.227).  —  Pöce:  födetlen  csatornácska,  a 
mely  olvadás  v.  esőzés  idején  az  udvarokon 
és  az  uccákon  összegyúlt  szennyes  vizet  leve- 
zeti (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XXII.325). 

(2.  PŐCE]. 

[Szólások].  0  bize  pöce-.  biz  ez  furcsa  (Zala  m. 
Hetes  Nyr.  1.380). 

PÖCLI:  alacsony,  tömzsi,  pocakos  ember 
(Zala,  Somogy  m.  Király  Pál). 

PŐCÖK:  gatya  ülepében  levő  négyszögletes 
betoldás  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  170) 
[vö.  1.  póe\. 

PŐCCSENT:   feccsent  (Háromszék  m.   MNy. 
46). 

PŐCSDZ  (Debrecen  Nyr.  XXV.504;  Bereg  m. 
Pap  Károly;  Hol?  Nyr.  XIV.368;  pécsik  Gömör 
isz.;  pécsik  Mátra  vid.  Nyr.  XXIV.478;/>dcó* 
Eger  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  169):  bögöly  (éles 
tojócsővel  bíró  nagy  mezei  légy,  a  melytől  nyár 
idején  sokat  szenved  a  ló  és  a  szarvasmarha; 
•derma  bovis).  Szíjjá,  mint  a  pécsik  a  lovat 
(Mátra  vid.  Ryr.  XXIV.478)  [vö.  petics). 

PŐC8IKEL,  PŐCSDZÉL  {pöcsikel  Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr  XIX.S79 ;  pécsikéi  Hajdú  ro.  Sám- 
son Kunos  Ignác;  Beregszász  vid.  Király  Pál; 

'sikél  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.482;  Mezőtúr 
r.  X.569;  Farkas  Imre):  1.  pécsikéi:  alá  s  föl 
hajtogatja  a  fejét  (a  ló,  hogy  a  pócsiket  elker- 


gesse) (Beregszász  vid.  Király  Pál);  2.  pécsikel: 
rezegteti  a  fejét  (Hajdú  m.  Sámson  Kunos  Ignác); 
3.  ]>öcsikel,  pécsikel,  pécsikél:  bóbiskol,  szuny  ó- 
kál  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.432;  Mezőtúr 
69;  Farkas  Imre;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
I  XIX.379;  Beregszász  vid.  Király  Pál). 

PÖC8ÖGŐ8:  pocsolyás,  mocsaras   (Csongrád 
!  Nyr.  IX.90). 

PŐPETEG  (pöföteg  Palócság  Nyr.  XXII.78): 
porbélú  gomba,  posz-gomba  (lycoperdon  bovista) 
(Gyöngyös  Nyr.   1V.373;  Hont  m.  Nyr.   VI.271). 

pöfeteg-gomba :  M  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
Erdóvidék  Tsz.). 

PÖPPESZKÉD-IK  (püffeszkéd-ik  Cegléd  Ilos- 
vay Vilmos). 

PÖFÖG:  1.  pöf-pöf  hangot  ad.  Pöfög,  mint  fa- 
zékba a  kása  (Szeged  vid.  Nyr.  VII.519);  2.  pöf- 
feszkedik (Erdély  Csaplár  Benedek). 

PÖGY,  PÖGYE  (pögyii  Göcsej  Nyr.  11.178; 
pögye  Fölsó-Somogy,  Marót-puszta  Nyr.  X.190; 
püötye  Göcsej  MNy.  11.415):  hordódugó.  üb  belé 
ereszti  a  bort  a  korsúba  [a  fiú],  mind  ögy  öreg 
cselül;  aután  a  pögyit  so  sé  haggya  rátétetlen 
(Göcsej  Nyr.  11.178). 

PÖHÖS:  pohos,  potrohos.  Pöhös  ember  (Duna 
mell.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  139)  [vö.  pohos]. 

PÖKHENDI  (köphengyi  Palócság  Nyr.  XXII. 
76)  [vö.  pikkhangyi]. 

PÖLYHEDÉK:  pelyhedzó  szőr  (Vas  m.  Ke- 
menesalja, Ságh   Kresznerics  F.  Szótár  11.140). 

PÖNTYŐ:  L  tésztanemü  étel  (Szilágy  m. 
Bürgezd  Kerekes  Ernő);  2.  csepü,  melyet  a 
fonó  nő  nyálazóuí  a  szájában  forgat  és  rágogat 
(Szatmár  m.  Nyr.  XI.285). 

PŐNYEGÖL:  ruhát  v.  fejkötót  pántlikával 
cifráz  (Baranya  m.  Tsz.). 

[PÖR,  PER). 

per-tanács:  olyan  ember,  a  ki  úton-útfélen 
mindenkivel  szóba  áll  és  sokáig  beszélget  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

[1.  PŐB]. 

pór-fa:  a  nagyobb  ladikok  belső  szegője  (Ba- 
'  laton  mell.,  Velencei-tó  mell.  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

[2.  PŐB]. 

meg-pőr:  (szép  szóval)  megszid,  leszid  (Kun- 
ság, Kisújszállás  Nyr.  XX.288). 

PORC  (perc  Balaton  mell.  Tsz.;  Kis-Kúnság 
Nyr.  IX.567;  pörce  Göcsej,  Óraég  Nyr.  VU.282): 
töpörtyü  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Keszthely 
vid.  Nvr.  VI.52S;  Zala  m.  8k>\hz<í  N\r.  XVIÍ. 
237;  Göcsej  Tsz.;  8omogy  m.  Nyr.  XVI.190; 
Tolna  m.  Tsz.;  Tolna  m.  Paks  Nyr.   XXII.430; 


907 


PÖRCÖZ-PÖRKÓCÉS 


I'flRKttL-PÖ8E 


KM 


8zegaiárd-Palánk  N>r.  XI.527;  Fehér  m.   WoMf 
Béla;  Fehér  m.  Csákvár  Lchoczky  Dezső ;  Tata 
Horváth  Iguác;  Komárom    in    Kúrth  N\r.   \l\ 
188;  Szlavónia  \  111.360). 

IPŐRCÖZ]. 

rneg-pöroös:  töpörtyú  vei  megrak.  (A  köles- 
kásának]  meg  van  a  •  vúnszent- 

miklns  Nn.     \ll:W0). 

[1.  PÖRE]. 

póre-gatya:    1.   gatya.    Pöre-gatyálmu    lenni: 
eggy  szál  gatyában  lenni  (Pápa  vid.  Tsz.);  2. 
rojt  ni-lkuli.  szegett  aljú  gatya  (Csallóköz,  Féli 
:>  Pál). 

póregatyás :  gatyában  járó  (paraszt)  (Zala  m. 
Volák  Lajos).  Émöhetsz  mán,  pőregatyás  (Kecs- 
kemét Nyr.  XXVI 

pőre-ssekér:  oldal  nélküli  szekér  (Balaton 
mell.  Tsz.). 

2.  PŐRE:  fürge,  ügyes  (Kunság,  Kisújszállás 
Nyr.  XX.288). 

PŐREJ:  pörölés  (Vas  m.  órség  MNy.  V.131; 
Nyr.  VII.470;  Göcsej  MNy.  V.131  j  Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  XV.575). 

PÖRGE  (perge  kalap  Erdély  Erdélyi  J.  Népd. 
és  mond.  111.20).  —  Pörgén:  gyorsan,  szaporán 
(Göcsej  Nyr.  X1V.449). 

pörge-sikó:  tarackafúból  való  súroló  csutak 
(Rábaköz  Nyr.  XXV.429). 

PÖRKE :  töpörtyú  (Zala  és  Somogy  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  IV.168;   Somogy   m.   Nyr.   11.377). 

PÖRKED  ,  PERKED:  elsül,  elaszik  a  rek- 
kenő hőségtől  (fú,  gabona)  (Balaton  mell.  Tsz.). 

el-pörked:  elsül  (pl.  a  szőlló  a  nagy  forró- 
ságtól) (Vas  m.  Jánosháza  Nyr.  XVI.  141). 

(PÖRKEN). 

é-pörken:  |?]  (Vas  m.  Órség  MNy.  V.163). 

[PORKÉNT). 

be-pörkent:  hirtelen  v.  eggy  kicsit  befut 
(Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  111.87;  Somogy  m. 
Visnye  Nyr.  XVII.285). 

PÖRKENYÖ:  fonnyasztó  meleg  (szél)  (Sop- 
rony  m.  Nyr.  IV.77). 

PÖRKET . 

el-pörket:  elfonnyaszt  (növényt  a  nap  heve) 
(Balaton  mell.  Nyr.  XII.474). 

PÖRKŐCE:  töpörtyú  (Hol?  CzF.) 

PÖRKŐCÉ8:  töpörtyűs.  Pörkócés  jó  estét, 
szerelmes  pajtásom!  [betlehemes  játékban]  (So- 
mogy m.  Mesztegnye  Nyr.  V.235). 


PÖRKÖL:  1.  pirongat;  2.  nógat.  Add 
költe  szegény  fejét,  míg   rápörkölte  a   r« 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

rá-pőrkől:  1.  rápirít  (vkire).  Jól  rápb, 
Addig   i  szegény  fejét,   mí<i 

költe  a  részvételre  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

PÖRKÖLET:  [malom  része]  (Baja  Nyr.  XVII. 
389). 

[PÖRKÜL]. 

mök-pörkül:   megpörkölődik.   Még   a  ruhája 
em    mékpőrkéi    (Veszprém    m.    Csetény 
Nyr.  XVI  1.427). 

PÖRNYETEG:    porhanyó    (Szilágy    m.   N 

IV.71). 

(PÖRÖLJ. 

[Szólások].  Pöröl  a  tűz:  erősen  sustorog  (Z 
in.  An'u-s  Xyr.  XX1I.474;  Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

meg-pöröl:  veszekedik  (Makó  Nyr.    XV.  335). 

PŐRÖLY  (pörő  Balaton  mell.  Tsz.  306b). 

PORONTY:  harmat  (Vas  m.  órség  Nyr.  II. 
563;  Göcsej,  Baranya  m.  Ormányság  MNy.  V. 
153).  Écsunyászta  magát,  a  lo- 

honc  a  ruhája  (Vas  m.  órség  Nyr.   11.472)   [vö. 
pirínty]. 

PÖRÖNTYÖS :  harmatos,  vizes,  lucskos,  csa- 
takos (Vas  m.  őrség  Nyr.  11.324 ;  Zala  m.  Hetes, 
Dobrouak  Nyr.  XIV.191;  Göcsej,  Ormányság 
MNy.  V.153)  [vö.  parantyás,  pirintyés], 

PÖRSEDÍK:  pörsenés,  pattanás  (bőrön)  (Rába- 
köz  llnlasz  János). 

PÖRSÖL :  farka  suhogásával  hasgatja  a  vizet 
(a  hálóba  került  harcsa)  (Szeged  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

PÖRTET :  (botot)  úgy  hajít  el,  hogy  forogva 
röpül  (Vas  m.  Hegyhát  Nyr.  1.4 

PŐS  (pőzs  Csallóköz  Nyr.  1.331 ;  Mátyusfólde 
XYI.'.M):  i.  veaazőkéve  (Csallóköz  Szitás 
József;  Alsó-Csallóköz,  Patonyszél  Nyr.  XII .1 
Ezer  kéve  pőzst  adtam  a  töltésre  (Csallóköz  Nyr.  I. 
331);  2.  az  a  szalmacsutak  v.  fonat,  mely  as 
öregháló  és  a  gyalom  alsó  inára  alkalmazható 
s  arra  való,  hogy  iszapos  helyen  az  inat  a  be- 
vágástól megóvja  (Általános  haszn.  [Komárom] 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

pős-sövóny  (Csallóköz  Szitás  József;  pózs- 
sövény,  pözsövény  Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI. 
884.  381.  882):  karók  közé  állított  és  lécekkel 
összeszorított  vesszókév ékből  való  sövény  (más 
néven  i  állított  sövény). 

PÖSE:  berkekben  lévő  sárgás  posvány  (Gö- 
csej Tsz.). 


m 


PÓ8ÖL— PÖ8ZÖRKK 


PÖ88Z— PÓTYE 


210 


[PŐSÖL],  PÓZSŐL:  folyók  és  csatornák  part- 
jait fúzgallyakkal  és  réssévei  megbélleli,  hogy 
a  sebes  víi  ne  siaggathassa  (Sseged  CzF.). 

PŐSÖLÉS  (nyilván  így  olvasandó  pösölés  Tsz.).- 
folyóvizek  és  csatornák  partjainak  fúzgallyak- 
kal, rézsével  való  megbéllelese,  hogy  a  sebes 
vis  ne  siaggathassa  (Szeged  Tsz.). 

PÖSŐS:  elérett  (gyümölcs:  a  melynek  foly 
a  leve)  (Cegléd  Uosvay  Vilmos). 

PÖSSENT;  vizel  (8omogy  m.  Ádánd  Bánóczi 
József;  CegléTT  llülf a>  Vilmos). 

PÖSZ:  szösz,  csepú  (Marcal  mell.,  Pápa  vid. 
Tsz.). 

1 .  PÖSZE  (pisze  Pápa  és  Szatmár  vid.  Tsz.) : 
selyp,  selypítő  (Dunántúl  Nyr.  XVI.240;  Sop- 
rony  m.  Fölsó-Szakony  Nyr.  XVI1.384;  Zala  m. 
Hetes  Bellosic8  Bálint;  Veszprém  m.  Csetény 
Halász  Ignác;  Balaton  mell.,  Vas  m.  Kemenes- 
alja, Marcal  mell.  Tsz.;  Somogy  m.  Kassai  J. 
8zókönyv  IV.168;  Nyr.  11.377  [itt  pöcze  hiba]; 
Kubinyi-Vahot:  Magyar-  és  Erdélyorsz.  képek- 
ben ni. 40;  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXII.430;  Szé- 
kesfehérvár Nyr.  VH.188;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
SVJS4;  Békés  m.  Nyr.  111.525).  Pöszén  beszél: 
selypít  (Dunántúl  Nyr.  XVI.240).  A  kis  pösze  be- 
szédü  (Arad  m.  Hódos  Kollmann  Vilmos)  [vö. 
1.  csősze]. 

2.  PÖSZE:  szóké  (Tisza  mell.  Erdósi  József) 
(vö.  pöszi,  pöszke]. 

3.  PÖSZE:  beteges,  nyavalygós  (Komárom 
ni.  Gáncs  Géza)  [vö.  posza]. 

PÖSZI:    szóké    (Tokaj   Nyr.   XXIV.192)   [vö. 
sze]. 

PÖSZKE:  cv  (Tokaj  Nyr.  XXIV.192). 

PÖSZLÉE:  a  mivel  a  suba  v.  a  ködmen  ko- 
pasz foltjait  elfödik  (Szeged  Tsz.  307a). 

PÖSZLETŐ :  táncgyúlés  (Udvarhely  m.  Kriza). 

PÖSZMÉS:  töredezett  [?].  Pöszmés  szalma 
[házfódésre  alkalmatlan]  (Baranya  m.  Patacs 
vid.  Csaplár  Benedek). 

PÖSZMETEG:  fólrepedezése  a  bórnek  (Mar- 
cal mell.  Tsz.). 

PÖSZMÖG:  piszmog,  sokáig  babrál  vmivel 
(Hegyalja  Nyr.  XXIV.479).  Pöszmög  a  dögává 
(Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVIII.334). 

PÖ8ZMŐTÉS :  homályos,  maszatos  (pl.  pohár) 
(Csallóköz  Nyr.  1.331). 

PÖSZÖG:  csendes  fingokat  ereget  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos)  [vb1,  poszog],         '  " 

PÖSZÖL:    suba   v.    ködmen    kopasz    foltjait 
lékkel  elfödi  (Szeged  Tsz.;  CzP.). 

PÖSZÖRKE.  Qyerkök  pöszörkéje:  [tréf.]  a  fiú- 
kat szerető  kis  leány.  Lányok  pöszörkéje:  [tréf.] 

■XU2ITBI :  MAOT&B  TÁJtZÚTAR  U. 


P. 

főm 


a  leányokat  szerété  kis  fiú  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.335)  [vö.  peszérce,  pösztörke]. 

[PÖSSZ]. 

[Szólások].  Nagy  pösszel  van:  pöffeszkedik 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[PÖSSZENT]. 

el-pösssent.  Elpösszenti  magát:  elfingja  magát 
(Soprony  m.  RoJWirlfyT.  ITT.465)  [vö.  el-posszant]. 

PÖSSZÖS  (Csallóköz  Csaplár  Benedek :  pöszös 
Pannonhalma  Nyr.  XH.187):  pöffeszkedő,  föl- 
fuvalkodott, kevély. 

PÖSSZÖSKÖD-IK :  pöffeszkedik,  kevélykedik. 
Pösszösködik,  mintha  a  fél  vármegye  az  övé  vóna 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

PÖSZTÖB:  áltáljában  dolgozó  szóllőmunkás 
(Cegléd  Király  Pál). 

PÖSZTÖRKE:  kissebb  gyerek  (Bács-Bodrog 
m.  Bezdán  Székely  Sándor)  [vö.  pöszörke]. 

PÖTTÖN :  kis  termetú,  igen  kicsi,  apró  (Ko- 
márom id.  Szinnyei  József;  Soprony  m.  Nyr. 
XIV.329;  Soprony  m.  Rábaköz  Halász  János; 
Vas  m.,  Kemenesalja,  Marcal  mell.,  Pápa  vid. 
Tsz. ;  Veszprém  m.  Sümeg,  Nagy-Kanizsa  Király 
Pál;  Somogy  m.  Szóke-Dencs  Nyr.  111.231). 
Pöttön  ember  (Komárom  id.  Szinnyei  József; 
Székesfehérvár  Nyr.  XIV.230;  Szombathely  vid. 
Fejérpataky  László ;  Veszprém  m.  Sümeg  Király 
Pál).  Nem  mégy  innét,  te  pöttön!  (Nagy-Kanizsa 
Király  Pál).  Mit  akar  ez  a  pöttön  ember;  mind- 
járt a  zsebembe  rakom!  (Soprony  m.  Nyr.  XIV. 
230).  Pöttön  gyerek  (Nagy-Kanizsa  Király  Pál). 
Pöttön  lány.  Pöttön  állat  (Veszprém  m.  Sümeg 
Király  Pál).  Nem  is  hinné  a  zembér,  ebbe  ja 
pöttön  emberbe  mennyi  erő  van!  (Veszprém  m. 
Csékut  Nyr.  XIV.229).  Ekkis  pöttön  kis  pörsenis 
támott  a  kezin,  osztán  ugy  elmírgesédétt,  hogy 
doktor  köllött  neki  (Gyór  m.  Nyr.  XIV.230).  Pöt- 
tön ujj  (Székesfehérvár  Nyr.  XIV.230)  [vö.  höt- 
tön). 

PÖTTÖNKE :  cv  (Soprony  m.  Rábaköz  Halász 
János).  Ojan  pöttönke  kis  leányom  született,  hogy 
alig  láccik  ki  a  böcsőbú  (Gyór  m.  Nyr.  XIV.230). 

PÖTTÖNÖZ,  PETTENÉZ :  1.  pettené'z,  pettenez: 
piszmog,  babrál,  pepecsel,  apró-csepró  munkát 
végez  (Nagy-Kunság  Nyr.  11.136;  XVI.432  [itt 
pettemez  hiba];  Kisújszállás  Nyr.  XIX.238);  2.pöt- 
tönöz:  gyengén  meglegyintget.  Né'  csak  pöttö- 
nözd  azt  a  lovat,  hanem  üss  rá  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XXIII.239). 

[PÖTTÖNT]. 

rá-pöttönt:  rálegyint  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XXIII.239). 

1.  PŐTYE,  PÖTYE:  1.  pőtye:  lisztpép  (Pa- 
lócság Fiók  Károly);  2.  pötye:  dercepuliszka 
(Zilah  Kerekes  Ernó). 

14 


Bt] 


PÓTYE-  l'KÁMAX 


PRÁMÁZÁ8-PRA 


M 


|2.  PÖTYB). 

Sótyo-lapda:  taplólabda  (Somogy  m.  N 
). 

PÖTYKE:  1.  csinos,  takaros,  nyalka,  csinosan 
las    Nyr  Szeged 

Csaplár  Benedek).  Pötyke  légin.  Pötyki 
Pötykin  áll  rajta  a  ruha  (Stéged 

fké  legem,  /«í»iv.  fco&tp,  szoknya  (Szeged  vid. 
1 1  I  tt).  MÓnár  Marit  pötyke  kis  I  riyuk 

rontál  m.  Térvár  Kálmány  L.  8ieged  vid. 
111.74)  Pötyke  csizma  (Torontál  m.  Száján,  Rabé 
Kai:  Sseged    népe    DT.1SJ     58;    m 

tv  ke,  rátartás,  hánylveti  (Kis-Kúnsáfl 
18;  Sieged  Kálmány   I,    Szeged  nópe  I 
sok,  az  a  pötyke    »if-  »gy   hedergeti, 

[  riszálja  a  farát,  tnikó  nu  I  in  Halas  Nyr. 

111.142)  [vö.  hetyl,  P#V**H 

PÖTYKÖS  :  x  (Sseged  Csaplár  Benedek)  |vö. 
bötykös, 

PÖTYÖG:  eláll  (a  nagyon  bó  ruha)  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos). 

(PÖTYÖOŐ8). 

(Szólások).  Potyogásén  esik:  rosszul  esik,  ked- 
vetlenül hat  (Debrecen  Nyr.  XX.   ■ 

PÖTYÖQÖS  (pötyögős  Székelyföld  Nyr.  V.-l-JI. 
568;  pőtyöngős  Ssatmár-Németi  Nyr.  XIV.278): 
työgős,  pötyögős,  pőtyöngős :  lötyögős,  nagyon 
bó  (ruha)  (Csallóköz  Berinkey  Dénes ;  Tisza  mell. 
Erdósi  József;  Xagy-Kúnság  Nyr.  XVI.432 ; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Hajdú  m.  Földes  Nyr. 
111.36).  Pötyögős  ingújj  (Debrecen  Nyr.  IX. 476). 
Pötyögős  bő  harisnya  (Székelyföld  Nyr.  V.424. 
568).  Horpasz  -  a  marhának  a  lába  / 
riszinpőtyöngős  lágy  hús  (Szatmár-Németi  Nyr. 
XIV.278);  2.  pötyögős:  mócsing  (Nagy-Kúnság 
Császár  Árpád)  (vö.  plötyögős]. 

PÖTYÖKE :  aszaltszilva-fózelék  (nagypénteki 
étel)  (Békés  m.  Sárrét  Nagy  Sándor)  [vö.  potyő, 
potyóka). 

[PŐTYÖRÍKÖLJ. 

ó-pötyöriköl :  haszontalanul  eltölt  (idót)  (Oros- 
háza Nyr.  VI.  134). 

(1.  PÖTTYENT1. 

ki-pöttyent :  kipottyant,  akaratlanul  kimond 
(Oyór  m.  Tsz.  307a)  [vö.  ki-pottyint\. 

PÖTTYENT:  [tréf.l  közösül  (Szeged  Csikós 
Márton). 

PRADHAKLI:  húsvágó  szekerce,  a  mellyel 
a  kolbásznak  való  disznóhúst  apróra  vágják 
(Soprony  m.  Nyr.  XI  1.382). 

PRAKSZI :  gazdasági  tanuló  (Keszthely  Simo- 
nyi  Zsigmond,  Szinnyei  József)- 

PRAMAZ  (Ssolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu 
Nyr.  XI  i rámázni  Szatmár  m.  Patóháza 


Nyr.  XI  \  prámáz:  oifr  Szolnok- 

Doboka  r 

iHzár   alját)    (Szatmár    m. 
Patóháza 

PRÁMÁZÁS    (Szatinu    m     Nagybánya    '• 
JUV.678;    Kalotasseg    Kirak  azét 

Kalotaszeg  K  le    szegélyesós,  »zev 

1.  a  varró tta«« ni). 

PRÁMOZÁ8:    v    (Kalotaszeg  Király  Pál). 

pranda  (Csallóköz  C-  k  :  Ceg- 

léd Ilosvay  Vilmos;  Szentes  N\i    XVII 
m.  Nyr.  v.47  ssei .    Mi 

Nyr.  XXIV. 47H  ;  Hegyaljii 
lv.154;  Abaúj  in.  Beret   Nyr.    III- 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;    Csali  icsfa 

.  Alsó-Csalloki.z.  Komárom  m. 
XVII.2S7;  Tata  Matusik  Nep.  Jánt 
ni.    Ssjltt  iszt    Kálmán;    Abanj    in. 

XIX:.7'.»:    Szeged    Csaplár    Benedek; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek:  pranta,  práittú  Vác 
Divényi   Gyula,    Szlávnits   György;    Nógrád  in. 
Alsó-Szátok  Tolnai  Vilmos ;  Ba i  188; 

</a  Hegyalja   Kassai   J.   Szókönyv    IV.  1 

1.  psrania,  porondú,  jnanda,  pronda 
kos,  mocskos,  förtelmes  (Csallóköz  l 

dtk:  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVL92;  AJsó-CsaUÓ- 
köz,  Komárom  m.  Nyr.  XVIII.:: 
Nep.  János  1839;  Gyór  m.  Szigetköz  Kaszt  Kai- 
mán;   Szentes    Nyr.    XVH.46;    Szeged    Csaplár 
Benedek;  Bács  m.  Nyr.  V.471;  Mátra  vid 
XXIV.478;  Hegyalja  Kassai  J.  Ssókönyi  IV 
Abaúj  in.  Nyr.  &1X..879 ;   Abaúj   m.   Beret 
III. 523);   2.  paranda,   pranda,    pranta. 
csúf,     rút    (Csallóköz     Csaplár    B» 
Divényi  Gyula,   Szlávnits   György;    Nógrád    m. 
Alsó-Szátok  Tolnai  Vilmos;  Bars  m, 
Szeged  Csaplár  Benedek  ;   Baja  Bayer  József) ; 
3.  ji  randa,  pranta,  prántá:  hitvány,  alávaló,   ki- 
csapongó, rossz  erkölcsű   (Vác  Divényi    Gyula, 
Szlávnits  György;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Baja 
Bayer  József). 

pranda-szájú:  mocskos  szájú, mosdatlan  szájú. 
aljas  dolgokat  beszélő  (Baja  Bayer  József). 

PRANDÍT:  rondít,  csunyít  (Szeged  Nyr.  VIII. 
235). 

(PRÁNGÁL]. 

el-prángál:  elkészít,  fölkészít  (pl.  gyereket 
az  iskolába)  (Csallóköz,  Baka  vid.  Csaplár  Bene- 
dek). 

PRASLA:   otromba  nagy  lompos   legén  \ 
leány  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

PRA8NYA  (prásnyd):  1.  ronda  (Kis-Kún-Halaa 
;  Félegyháza  Nyr.   ivr.t.ii;   V.l 

2.  rút,  ocsmány,  undok  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
334;  Sseged  vid.  Nyr.  11.92). 

PRASSIVA:  rossz  viseletű,  erkölcstelen  (Nyitra 
in.  l'oirrany    és   vid.   Drnovssky   Fereno    1841). 

PRATÁL  (pratál):  takarít,  rendbe  hos,  rak 
gat  (Tisza-Í>'  Horsod    m.  Kóssa 


IOI.      !*l 


KEL— PRE8ZMQG 


214 


Albert:  Miskolc  Kőhalmi  Sándor;  Rimaszombat 

Kozsnyó  és  vid.  Nvr.  V1II.565; 

6;  Abaúj  ni.  Jászó   Nyr.  1X.478;  Kassa 

Zs.   A   magyar  nyelv  1.120;   Zemplén 

in.  Tailva  Nyr.   IV.521 ;   Bereg-Rákos   vid.   Pap 

Jy).  Pratálja  a  szobát  (Ka* 

ki-pratál:  kitakarít,  kirakosgat.  Pratáld  ki  a 
szobát  (Kassa  és  vid.  Nyr.  XX.578).  Mindent  ki- 
pratáltam  érte  a  ládából,  mégsem  találtam  meg 
(Hegyalja  N>r.   \\!\ 

PRATOL  (prátol)      praídi  (Nógrád    m.   Nyr. 
\  111.235). 

PRAtoLÁS  :  takarítás.  Minden  szombat  réggé 
nagy  prátolás  vdn  (Nógrád  m.  Nyr.  VI.  135). 

PRAttAhoZ     pratál  (Qömör  m.  Nyr.  XXIV. 

PRÉBORS:   disznósajt  (presswurst)  (Vas  m. 
nenesalja,  Pálfa  Nyr.  XX\  1.479). 

PRECEPTOR :  inas  |?]  (Tolna   m.  Fölsó-Nyék 
V  1.323).  Mos  még  itt  vöt  a  ténsurasáy 
céptora  és  aszonta,   hogy   a   ténsúr  a   bikacsékká 
maj  égkorbácsvtat,  mér  tettem  bolondá  (u.  o.  319). 

PRÉCKEL  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Szinnyei 
József;  lepéréckél  Brassó  m.  Hétfalu,  Bácsfalu 
VI. 231;  \epreckel  Kolozsvár  Szinnyei  Jó- 
zsef; Háromszék  m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.371; 
kel  Szolnok-Doboka  m.  Horgaspatak  Nyr. 
XI. 478):  (vizet  v.  más  folyadékot)  fecsegtet, 
szór,  hint  (spriccel)  [vö.  parickol\. 

le-preckel   (Kolozsvár    Szinnyei   József,   Há- 

>zék  m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.371;  /-y 

/.  Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.   VI.231):   lefecseg- 

tet,  lefrecsegtet  (lespriccel).  Ne  lepcségj  a  sárba, 

mind  lepéréckéUz  (Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  \  1.231). 

meg-preckel :  vízzel  megpermetez  (fehérneműt 
a  vasalás  előtt)  (Kolozsvár  Szinnyei  József). 

PRECSILA:  fejtörés,  gondolkodás  (Brassó  m. 
ilu  Nyr.  V.377). 

PRÉDA  :  pazarló.  Préda  ember  (Zala  m.  Volák 
Lajos ;  Erdély  Szinnyei  József). 

próda-beszéd:  hiábavaló  beszéd  (Veszprém 
in.  Nyr.  IV. 229). 

PRÉDÁL:  pazarol   (Erdély   Szinnyei  József)- 

PRÉDASÁG:  pazarlás  (Erdély  Szinnyei  József). 

PRÉDDXÁCIÓ  (perédikáció  Borsod  m.  Ethno- 
graphia  VII. 448). 

PRÉDIKÁL   [perdikái,    pérgyikál   Repce    vid. 
..•Ise  és  vid.   Nyr.  XV 
Somogy  m.  Nyr.  XI.39;  prégyikál  Moldvai 
csán  \149). 

PREGÁCSÁ    (prégacsa):    kék     házi    töU 
konyhakötény  (Szlavónia  Nyr.  V .12;  XXIII 
Bács  in.  Bajmok  Nyr.  XV.469). 


PRÉKtL    (iépériékiil  Rábaköz  Nyr.  XV.431; 
elprékelt  Fertő  mell.  MNy.  111.24 
m.    Kemenesalja,    Pápa    vid.    Tsz.).   —  Préköl: 
ront,  rombol,  tör,  zúz,  szaggat,  pusztít  (Vas  m. 
Kemenesalja,  Pápa  vid.  Tsz.). 

iő-pöriókül:  elront,  elpusztít  Annyi  juó  gé- 
ráhhínk  vuót,  osztán  má  mind  iépérukütik  a  cse- 
liédék.  Mind  iépériékütik  azt  a  sok  juószágot 
(Rábaköz  Nyr.  XV.431). 

[PRÉKELT]. 

elprókölt.    Elprékelt    ló:   lejárt  gebe    (Fertő 
j  mell.  MNy.  111.242). 

PRÉM,  PÉRÉM  (perem  Balaton  és  Velencei- 
i  tó  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.  j  Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XI.188;  perem  Székelyföld 
Tsz. ;  Kiss  Mihály ;  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  III.373)  • 
1.  perem:  gatya  szegése  (Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XI.188);  2.  perem,  prém:  lapos- 
kötő (Székelyföld  Kiss  Mihály);  8. prém:  szegély 
(ács  mesterszó]  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos) ;  4.  perem, 
prém:  nagyobb  ladikok  külső  szegője  (Balaton 
és  Velencei-tó  mell.,  Komárom  Hermán  O.  Halá- 
szat K.). 

próm-fa:  a  faház  falának  legfölső  gerendája 
(Zala  m.  Hetes  Ethnographia  VIII.99). 

PRÉMES:  lakodalmi  nagy  lapos  lyukacsos 
kalács,  a  melynek  külső  széle  nagy  négyszögbe 
vastag  prémesen  alakul  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

PRÉMONDA,  PRÉMONDA  {perémonda  Há- 
romszék m.  Vadr.) :  1.  prémonda :  a  részes  csép- 
ieknek v.  nyomtatóknak  a  kijáró  részen  kívül 
élelemre  adott  gabona  (Zemplén  m.  Kóssa 
Albert) ;  2.  perémonda :  útravaló  (Háromszék  m. 
Vadr.);  8.  prémonda:  díj,  jutalom  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

premonda-eipó  :  prófunt,  katonai  komisz- 
kenyér (Esztergom  Bódiss  Jusztin). 

PREPENÁCIÓ :  nagy  kocsma  (Bukovina  Nyr. 
VI.525). 

PRÉS  (pelés  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841 ;  peres  Somogy  m.  Mesztegnye  Nvr. 
VI1I.528;  pörés  Somogy  m.  Nyr.  X.476;  Király 
Pál ;  prös,  prösh&z  Zala  m.  Kővágó-Örs  Halász 
Ignác;  Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX.141). 

prés-kos :  anyacsavar  (borsajtóban)  (Győr- 
Sz. -Márton  Bódiss  Jusztin). 

PRESZLDNG:  cukorgyárból  került  répator- 
köly  (Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI.382 ;  XX.327). 

PRESZMOG  (Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.576; 
Gömör  m.  F.-Balog  Nyr.  XXII1.46 ;  prszmog 
Gömör  m.  Nyr.  XXII.420):  1.  prtut  »tog  : 

piszmog,    kelletlenül    dolgozik    (Hont    m.    Páld 
Nyr.  XIV.576;  Gömör  ni.  Nyr.  XXJX420);  2.  r 
mog:  szomorkodik,  búsul.  Né prészmogj,  légy 
(Gömör  m.  F.-Balog  Nyr.  XXIII.46). 

(Szólások).  Prészmog  az  esö:  permetezik  (Hont 
m.  Páld  Nyr.  XIV 

14* 


218 


PRÉZSMITÁL-PRIC8 


PRIOOfi     PKÓHAl, 


816 


PRÉZ8MITÁL  (péréssmitál  Zala  m.  Hetes  Nyr. 
1.423;  perézsmttál  Nagy-Kunság  Nyr.  \\  1.482; 
perizsmittál  Bihar  DL  Pocsaj  Nyr.  VÍ.426 ;  pirién- 
mitál  Rábaköz  Halasi  János;  pérzsmitál  Vas  m. 
őrség  Nyr.  1.468 ;  présmitdí  Baranya  m.  Csúsa 
Nyr.  XVIII.478;  prizsbitál  Csallókös  Csaplár 
Benedek;  prézsmitál  Somogy  m.  Csurgó  Endrei 
Ákos;  préssmitdl,  prizsmitáü  Qöosej  Vasa  József 
1-41;  Köiép-Banin>a  Nvr.  111.327;  Fehér  m. 
Sárbogárd  Tolnai  Vilmos ;  Székesfehérvár  Nyr. 
VII  188;  Kis-Kún-Halaa  Nyr.  XV.884;  Cegléd 
Uosvay  Vilmos;  Békés  m.  Nyr.  III.526;  Csong- 
rád m.  Sientes  Nyr.  VIII.28Í.  831 ;  Baja  Bayer 
Jóisef;  Alsó-Tissa  vid.  Nvr.  X1X.39;  Szegőd, 
Csallókös  Csaplár  Benedek ;  Palócság  Nyr.  XXII 
78;  Hont  m.  Pál.  IV.676;  Bars  m.  Léva 

Csimmermann  János;  Rossnyó  Nyr.  VIII. 566; 
Rimassombat  vid.  Nyr.  X.89;  Debrecen  Hajdú 
Nagy  Sándor;  Ssatmár  m.  Gencs  Nyr.  X.526; 
Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál ;  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nvr  XII.523  ;  Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV. 
521;  porozsmitál  Ssékelyföld  Nyr.  V.221  ;  Csík- 
Madaras  Nyr.  XX. 144;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV. 
32  (itt  poroszmitá  nyilván  hiba] ;  prosmitál  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Csik  m.  Arany-Oyulai 
NOy.  1.114;  prozsmitál  Székelyföld  Nyr.  1.200; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.356;  Vadr.;  Háromszék 
m.  Kis-Borosnyó  Nyr.  XVI.48;  Csík  m.  Kilyén- 
falva  Nyr.  IX.525 ;  Szolnok-Doboka  m.  Apa- 
Nagyfalu  Nyr.  XII.429;  prozsmitál  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  prosmitál  Firtosalja  Nyr.  VI.324): 
hosszasan  beszél,  papol,  perorál,  fecseg,  jártatja 
a  száját  Né  prézsmitálj  olyan  sokat !  (Békés  m. 
Nyr.  111.525).  Né  prézsmitálj  annyit,  hanem  menny, 
a  hová  mondom!  (Alsó-Tisza  vid.  Nyr.  XIX.39). 
Eriggy  mán  innen,  ne  prézsmitájj  annyit  a  filembe ! 
(Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál).  Né  prézsmitálj ! 
(Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.521).  Hallgass,  ne 
prézsmitájj  mindig !  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
XII.523).  Nem  megmondtam-e,  hogy  nekem  ne 
prozsmitál j?  (Székelyföld  Nyr.  1.200).  A  mig  kied 
porozsmitált,  há  én  biz  ebbe  az  órába  úgy  meg- 
ehütem,  hogy !  (Székelyföld  Nyr.  V.221). 

PRIBÉK  (piribék  Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.380; 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.133;  Székelyföld  Kiss 
Mihály ;  pribék  8zékelyfóld  Kriza) :  1.  pribék,  pri- 
bék: romlott  erkölcsű,  elaljasodott  ártalmas  em- 
ber, zsivány,  útonálló  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
Székelyföld  Kriza);  S.  pribék:  semmivel  sem 
gondoló,  mindent  összerontó,  tékozló,  gonosz 
fiú  (Pápa  vid.  Tsz.) ;  8.  piribék:  csintalan.  Piri- 
bék  gyerök  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.380).  N 
eresszék  ki  a  piribék  gyerököt,  mit  bizé  csak 
hama  akad  valami  hibáo  (Hetes,  Dobronak  Nyr. 
11.133);  4.  piribék:  kisértet  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[PRIC8]. 

prios-nyerög :  kissebbfajta  bórnyereg  (Kalota- 
szeg Bitai  A.;  Szolnok-Doboka  m  Korpodeán 
J.)  Hozd  el  a  csitkót,  az  esztendőst,  a  rongyosab- 
bat, a  prics-nyerget  tödd  a  hátára  (Udvarhely  m. 
Keresztúr  vid.  Vadr.  471). 


PRICCS  (pirics  Oömör  m.,  Székelyföld,  Há- 
romszék m.  Tsz.):  1.  pirics, priccs:  puszta  faagy, 
rabágy  (Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.    Nyr    XXIII 
287 ;  Szeged  Csaplár  Benedek ;  Tisza  mell  E  i 
József;  Ssékelyföld,  Háromszék  m.  Tsz.);  •, 
rics :  nagyobb  forgácsokból  font  nyoszolya  (Gö- 
ni nr  m.  Tsz.);  8.  priccs:  szénatartó  (Tisza  mell. 
Erdósi  János). 

PRIOLI  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.47«.»;  t*M 
Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.  143):  l 
hosszú,  vékony  és  hengeralakú  (fa,  pózna,  ven- 
dégoldal, vesszó,  bot).  Prigli  fa  (Tolna  m.  Paks 
Nyr.  XIX.479);  2.  pirkli:  dorong  (Nógrád  m. 
Tolmács  Nyr.  XV.143). 

PRIKULICS  (Kis-Kükülló  m.  Szókefalva  Nyr. 
XV.284;  Alsó-Fehér  m.  Lázár  István;  pirikulics 
Háromszék  m.  Vadr.  367;  pirkorics  Brassó  m. 
Bácsfalu,  Hosszúfalu  Nyr.    111.564;    IV 
sértet,  ó,   hogy  a  jóféle  pirikul  (Há- 

romszék m.  Vadr.  367).  A  beniilő  asszony   > 
csőn  fél  a  körtőbe  nyásba  szúrva  égy  csonka  sep- 
rűt, különben  a  pirkorics  a   szép  gyermekét  égy 
nagyfejű,  nagyhasu,  rövidlábú  kölyökvel  cseréli  fél 
(Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  IV.557). 

PRÍM  ÁL :  elfogad,  elismer  (Bukovina  Nyr. 
VI.525). 

PRIMÁR:  falu  birája.  A  primár  mégpénz< 
zembért  (Moldvai  csáng.  Nyr.  III. 3). 

[PRÍMÁS]. 

prímás-gomb:  libéria-gomb  (Esztergom  Nyr. 
XXV.576). 

PRINCIPÁLÜS:  násznagy  (Nógrád  m.  Szé- 
csény  Kálmán  Sándor). 

PRINCMÉTA:  bizonyos  ércvegyülék,  a  mely- 
ből régebben  kanalat  csináltak  (Háromszék  m. 
NyK.  ni.  13). 

[PRINCÖLTET]. 

mög-princöltet:  megugrat.  Te  Kati,  princöl- 
tesd  már  mög  oszt  a  macskát  egyször  (Kecskemét 
Nyr.  XXV.95). 

PRÍPITÉL  :  hörög  (a  tyúk  v.  a  csirke)  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  11.435)  (vö.  pipite]. 

PRÓBA  {poróba  Csík  m.  Nyr.  VIII  1-4;  tróba 
Fehér  m.  Nyr.  X.188;  Hont  m.  Nyr.  V.474: 
trouba  Gyöngyös  vid.  Nyr.  11.181). 

PRÓBÁL  (paróbál  Ssékelyföld  Kriza;  porobál 
Csík  m.  Nyr.  V.468;  poróbál  Repce  mell. 
XX.367;  Veszprém  Nyr  VI I  234;  Udvarhely  m. 
Keresztúr  vid.  Vadr.  436.  437;  Oyergyó-8z.- 
Miklós  Xvr.  VIII.231;  pornóból  Palócság  Nyr. 
XXL818;  XXII  -0;  porbál  Vas  m.  órség  Nyr. 
1.462;  Közép-Baranya  Nyr.  111.327;  Alsó-Bara- 
nya, Pellérd  Nyr.  XI.239;  porubál  Zala  m.  Hetes 
Nyr.  1.423;  Hetes,  Dobronak  Xvr.  II.4H7; porwí/ 
Vas  m.  órség  Nyr.  H.176;  VII.321;  téróbál  B 
m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.95 ;  toróbál  Vas  m.  Repce- 


217 


PRÓBÁLATLAN— PRÓSZA 


PROSZNA— PRUSZLIK 


218 


8sentgyörgy  Nyr.  XVIII.575 ;  Repce  mell.  Nyr.  XX. 
868;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67;  Udvarhely  m. 
Nyr.  IV.81.  371;  tor'óbál  Palócság  Nyr.  XXI 
B!8;  XX  11.80;  toruábá,  toruóbányi  8oprony  m. 
Horpács  Nyr  VI.  123;  IV.  182;  tróbál  Zala  m. 
zsa  Nyr.  XI  11.46;  Zala  m.  Oelse  ée  vid. 

XV. 574;  Somogy  m.  Csurgó  Endrei  Ákos; 
Baranya  m.  Csúza   Nvr.    XVIII  429;   Fehér  m. 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.66;   Kecs- 
kemét Nyr.  IX.359;  Temesköz  Kálmány  L.  Sze- 
ged J33;   Vác  Nyr.   XX.284;   Komárom 
Aürth  Nvr    XIX.  188;  Komárom  m.   Perbete 

Gáncs  Géza;  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI  574;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.95;  Abaúj 
m.  Buzita  Nyr.  VII.519;  tróbál  Abaúj  m.  Beret 

0.521;  Torna  vid.  Nyr.  XVII.323;  tra-bál 
Gömör  m.Nyr.  XVIII.456;  Gömör  m.  Runya  Nyr. 
X1X.525;  Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XX.143). 

bé-poróbál:  bepróbálkozik,  bemegy  és  meg- 
próbálkozik. 'Legelőbb  is  béporóbát  a  legüdöseb- 
bik  kirájfi,  s  kérdést  tött  a  kirájhoz  (Udvarhely 
m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  436).  Azután  béporóbát 
a  második  kirájfi,  s  az  is  csak  aval  a  szőrön- 
csévi  járt,  a  mivel  a  báttya  (uo.  437). 

PRÓBÁLATLAN:  tapasztalatlan,  járatlan.  Nem 
tudom,  próbálailan  parasztcseléd  vagyok  (Tisza- 
Eszlár  Nyr.  XII.507). 

PRÓCIÁS:  nagyon  választékosan  beszélő. 
Próciás  ember  (Somogy  m.  Nyr.  XV.43). 

PBOFÁT:  (?)  Prof  át  Üet  a  katona-Üet  (Du- 
nántúl Nyr.  V.264). 

[PBÓFBTA]. 

próféta-ssinor :  szoknya  aljára  varrott  caknis 
zsinór  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIX.335). 

PBÓHA  (Dunántúl  CzF.  V.359;  prohá  Szla- 
vónia Nyr    XXIII.360)  =  prósza. 

PBOKIA:  népiskola  (Csík   m.   Péter  János). 

PBÓNA:  elfajult,  korcs  tót  (Tata  Matusik 
Nep.  János  1839). 

PBÓ8TYA  (poróstya  Fájsz  Nyr.  VII.429): 
kerítés :  a)  függőlegesen  a  földbe  eresztett  durva 
fahasábokból  álló  kerítés  (a  hasábok  között  kes- 
keny köz  van,  s  hogy  egyenesen  álljanak,  a 
fölső  részük  össze  van  fonva  vesszővel)  (Bara- 
nya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.335;  Essék  vid.  Nyr. 
VIII.373;  Szlavónia  Nvr.  V.12;  XXIII.310;  Buda- 
pesti Szemle  LXXIX.12;  b)  palánk,  fakerítés 
ok-Becse  Nyr.  IX.93);  c)  léckerítés  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XXIII.239);  d)  poróstya,  próstya:  fo- 
nott kerítés,  sövény  (Fájsz  Nyr.  VII.429). 

PBÓSZA  (Dunántúl  CzF.  11.1115;  Halász 
Ignác  :  Vas  m.  Sorok  mell.  Márton  József;  Veszp- 
rém m.  Csetény  Nyr.  XVII.427;  Tolnám.  Kas- 
sai J.  Ssókönyv  IV.  154  ;  Baranya  m.  Tss. ;  Szé- 
kesfehérvár Nvr  XIII.477;  Kis-Kúnság  Nyr. 
IX.567;  poróca  Marcal  mell.,  Tolna  m.  Tsz.; 
porosza  Dunántúl  Nyr.  XVI.240;  Vas  m.  Répce- 
8zentgyörgy    Nyr.    XVIII.574;    Zala   m.    8zabó 


|  Béla;    Veszprém    m.   Csetény    Nyr.    XVII.427; 

Somogy  m.  Nyr.  11.377  j  Somogy  m.  Nyr.  X.476 ; 
!  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.95) :  kuko- 

rícalisstből  készült  száras,  porhanyó  pogácsa-  v. 
|  lepény  forma  sütemény  (görhöny)  (vö.  proka\. 

[PROSZNA). 

prossna-vessső :  spríngruthe  [molnár  mester- 
zsó)  (Győr  Nyr.  XI.287). 

PBOSZTTJJ:    ügyefogyott,    eggyügyü    (Alsó- 
i  Fehér  m.  Lázár  István). 

PBÓZSA :  malac  v.  barom  színének  tarkasága 
(Udvarhely  m.  Kriza). 

PRŐHÖL:    (bort,    vizet)   ügyetlenül   elöntöz, 
!  elveszteget  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.524). 

PBUNKBESZ:  kerti  zsázsa  (lepidium  sati- 
vum,  brunnkresse)  (Szatmár  m.  Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  11.373). 

PBÜSZKA  (Somogy  m.  VisnyeNyr.XVII.334; 
porocka  Veszprém  m.  Lovász-Patona  Singer 
Béla;  prucka  Győr  m.  Szigetköz,  Duna-Szentpál 
Nyr.  VIII.523;  purucka  Rábaköz  Nyr.  XI.190 ; 
Fehér  m.  Nyr.  IX.284;  Fehér  m.  Perkáta  Nyr. 
111.35  ;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.95; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  puruszka  Tolna  m. 
Gyönk  Nyr.  V.379):  mellény  [vö.  puruc\. 

PBUSZLI  (Fájsz  Nyr.  VII.429;  Tolna  m. 
Simontornya  Nyr.  V.238;  Temesköz  Kálmány  L. 
Szeged  népe  II.  Bevezető  XX.  1.  j  Rimaszombat 
vid.  Nyr.  X.89;  Udvarhely  m.  Bethlen  Nyr. 
XV.469 ;  puruszli  Vas  m.  Kemenesalja,  Pálfa 
Sztrókay  Lajos;  Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V.379; 
Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.277.  323;  Bara- 
nya m.  Tsz. ;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.432 ;  puszii 
Vas  m.  Kemenesalja,  Nemes-Magasi  Nyr.  XIX. 
191;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.432;  Jászkunság 
Nyr.  VII.526;  Kisújszállás  Nyr.  XXI.  144.  335; 
Mezőtúr  Nyr.  IX.479  ;  Csongrád  m.  Lauka  Gusz- 
táv 1842;  Debrecen  Nyr.  IX.206;  Bihar  m. 
Fugyi-Vásárhely  Nyr.  IH.232 ;  Hajdú  m.  Földes 
Nyr.  VII.235;  Hajdú-Szovát  Nyr.  XXIV.587; 
Gömör  m.  Nyr.  XXI1I.46;  Bánffy-Hunyad  Nyr. 
X.23):  .o. 

PRUSZLIK  (Vas  m.  Kemenesalja,  Nemes- 
Magasi  Nyr.  XIX.191  ;  Pápa  Nyr.  XVI.576;  Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVI.571 ;  Dráva  mell.  Nyr. 
V.572;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Komárom 
m.  Kürth  Czimmermann  János;  Tata  vid.  Nyr. 
V.329;  Hont  m  Ipolyság  Nyr.  XIX.94 ;  NógTád 
m.  Tolmács  Nyr.  XV.  143  ;  Jászkunság  Nyr.  VH. 
526;  Jász-Nagy kun-Szolnok  m.  Nyr.  XXV.191; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  Kecskemét  Nyr.  X.381 ; 
8zentes  Nyr.  V1II.331 ;  Szeged  Nyr.  1.325;  Csap- 
lár Benedek;  Temesköz  Kálmány  L.  Szeged 
népe  U.  Bevezető  XX.  1. ;  Bács  m.  Bajmok  Nyr. 
XV  .469 ;  pruclik  Csallóköz,  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek; pruszlik  Fehér  m.  Velencei-tó  vid.  Nyr. 
XVII.431;  pruszlyik  Bars  m.  Nyr.  X.138;  Gömör 
m.  Nyr.  XXIII.46.  80;  puroszlik  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  H.375 ;  puruszlájk  8omogy  m.  Csököly  Nyr. 


Jl!» 


rkrsy.Tni.n    IM 


PUCÉK     i'i  i 


IM 


XXV.94;  om  anánt&J  MN>     V.98;  Zala 

m.  Betel  Nyr.   ll.-J.Y   188;  Veszprém  m.  Cst 

dek ;  /Mraat- 

/íA  Vesapn  in  in.  Csetény 

PRÜ8ZTOLÓ:   rttoM   flftró,   ■   m.-lhol  a  szikla 
repeaitésével  foglalkoió  bányáss  a  lyuk 
keidi  (Szatmár  m.    Nagybánya   \i<l.    NYr    XIV. 
388). 

PRÜC8KÖL:  szól  i  k)  (Hol?  Nyr.  VII. 

386)  |vö.  trUcsköl,  Maajafj). 

PRÜCSÖK   (Veszprém    m.   Csatén)  Nyr.    V. 
nád  m.    Nyr.    Wlli 

myság  Nyr.    111.-  Há- 
romsiék  m.  Vadr.  881              k  Vas   m.   őrség 

■csej,    Nagy-Lengyel  Nvr.    VI 

228;  Somogv  m.  Nyr.  X  li  ;vö.  ír«- 
cafifcL 

[Szólások].  Prücski  van:  jó  kedvo  van  (Hajdú 
in.   Nvr    VII.  179). 

PRÜKZ-IK:    dulakodik.    ókkdódzik     (ei: 
marha  a  másikkal)  (Alföld   Kassai  J.    Baokönyv 
IV. 1 

PRÚSZKI :  [tréf.]  részeg  (Háromszék  m.  Nyr. 
IV.481), 

PRÜSZKÖL  []» lirknl  Rozsnyó  és  vid.  Stromp 
Józs.  Arad    m.    Nyr.    XIV.471)    (vö. 

tríiszköl]. 

PRÜSSZENT  (ptril.sszent  Arad  m.  Nyr.  XíV. 
471;    Háromszék    in.    Vadr.    366)  [vö.  trüsszent). 

[el-prÜ8szent]. 

(Szólások).  Elprüsszentette  magát:  [tróf.]  elfin- 
gotta  magát  (Zemplén    m.   Tállya  Nyr.  1V.477). 

PRÜS8ZÖO  (ptrüsszbg  Arad  m.  N\  r.  XIV  471 . 
ptüsszeg  Bihar  m.  Tárkány  Széli  Farkas;  püsszög 
Csallóköz    Nj  í;    Nyitra    m.    Dudvág    és 

Feketeviz  mell.  Ürményi  László)  [vö.   trüsszög}. 

PRÜTÜL:  [tréf.j  iszik.  Égy  keveset  prüt Ujunk; 
csak  mig  ne  riszögüjünk  (Udvarhely  m.  Vadr.  88). 

PUCA:  L  bögyöró  (8zeged  CsiU-;  Marton; 
Szatmár  m.  Laüka  Uusztáv  1842;  Szilágy  m. 
Ineze  Kálmán;  Kalotaszeg,  Zsobok  Antal  Domo- 
kos; Kolozs  m.  Nagy-Ida  Bodor  Ákos;  Kolozsvár 
Lajos;  Szolnok-Doboka  m.  Kovács  József 
Vékony  Jenő;  Szolnok-Doboka  in.  Malom  IfuaaJ 
János ;  Kis •Kükülló  m.  Hunvad  m.  Bácsi  Bor- 
deaux Árpád).    Rövid  a   gubám,  fú  ucám 


a).    Kovxa   a  guoam,  juzik 
(8iabolcs  m.  Ór  Nyr.  VI.333T;  2.  leáTjVRyÉTSeTT* 


,  *W£Tr   •      PUCOR  {pocor  Pest   in.    Kócsé.  XVI 

":.:      '      /••^•i>told  Kiss  MihaTy;  L.Tvarlioij      l88)    L  ~omor.  ktt  aartaa,  marha  v.  lo  gyomra 
IflTHoinoród  vnl.  Bencae  Miklós;  Háromszék  m. 
Uzon  Krdélyi  Lajos;  Csik-Rákos  Dobos  An 


PUCÉK  i   batyu,  bütyor  (Veszprém  m.  Szent- 

PUCELLA:  disznócsorda,   Otttrha  m. 

Hattá  Nyr.  XVIII  .(U.   Bellosica   Bál 

PUCÉR  (Göcsej  Nyr.  V.85;  Somogy  m.  Csurgó 
Bodrai  Ákos  m.   FöldeB  Nvr    X\  1.384; 

Bodrogköz   Tsz.;    Kársa    Ferenc;    Munkács   ós 
Bereg-Rákos  vid.  Pun  Károly;   Hol?  Érdél. 
Népd.  és    mond.  i:  drogköz   Tas.; 

csupér  Bodrogköz   Kassai    I  -Í22; 

r  Fehér  m.  Forna,   (  Ugocsa 

X.522) :  meztelen. 

PUCI:  m  (Munkács  és  Bereg-Rákos  vid.  Paf 

Károly)  |vö.  purin). 

PUCIKA  :  leánygyermek  nemi  része  (Szék' 

PUCIN:    meztelen.     I    />>',/, 
ZtMffl  ii  /juíiin-'i  vttkútött (Hajdtt-BaoDoaaló Fel- 

PUCINA:  poggyász.  Fölsüjj 
határa  segítették  (Dunántúl  Nyr. 

PUCKA:  bányászok  kót  ilya,  B  n. 

lyel  a  már  lefejtett  nagyobb  k 
(Szatmár  m.  kapnikbánya  és  vid.   NyK.  II 
Nagybánya  Nyr.  XIV.238). 

1.  PUCKOS :    csupasz,    tollatlan    (fi 
(Bereg  m.  Dercén  Nyr.  8X488;  Beregszász  vid. 
király  Pál)  [vö.  2.  pocok). 

2.  PUCKOS :  csombókos,   csomós  (bór)  |  i 
Kun-Halas  Nyr.  XXIII.239). 

[PUCÓK]. 

pucók-rópa  :  csicsóka  (helianthus  tuberosus) 
(Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  166;  V.203). 

[PUCOL]. 

[Közmondások).  Abrak  pucoli  a  lovat  (Tolna 
m.  Nyr.   VI.  131). 

PUCÓLÉK:  batyu,  kendóbe  bekötött  ruha 
v.  egyéb  holmi  (Zala  m.    Lesence-Istvánd 
XVI  1.230)  [vö.  cucólék]. 

[PUCOMÁZ]. 

fel-pucomáz  :  fölckmnáz.  Arannyal,  ezüsttel 
ftlpm  mázUutfh  (Székelyföld  Arany-Oyulal  R€ry. 
HL26 


iíCU\. 

2.  PUCA :  1.  alsó  szoknya  (Vas  m.  őrség  Nyr. 

2.  nói  ing  (Zala  iryörgyvölgye 

Nyr.   11.280). 

3.  PUCA.  Pucán  lenni,  piszkosan,  rongyosan 
(Vas  m.  Hegyhát  Nyr.  1.4' 


(Kis-Kún-Halas   Nyr.    VTU.86;    XV  -lód 

Ilosvay    Vilmos;   Csongrád    m.    Mindszent    Hám 
Eger   vid.   kassai   J.   Siókönyv  1V.78. 
:    Vác    Divónyi   Qyula;    Nógrád   m 
Bókássy  Sándor).   Mögrepedt  a   pucra.    u  kPtne 
mög    taláta    <  tőteni   a  iVst    m. 

SXVL188);  2.  disznósajt  (Csőn  g 
m.  Mindszent  Hám  Sándor);  3.  egészsége^ 
étvágyú  gyerek  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 


221 


PUCOREK— Pll  \ 


IMFFAD-PIHANTÓS 


111 


jrr. 


bú:    ki- 

86;  Boros- 


(Szólások).  KiveiötUa 
giann  magát  (Fin  Hún  Hnlnn 
Bd  Baranyai  Vilmos). 

PüCORÉK:  apró,  kicsiny,  növésében  elma- 
radt (állat,  gyermek)  (Háromszék   m.   MNv.  VI 
346;  Háromszék  m.  Ssotyor  Gyórffy  Iván;  Há- 
romsiék m.  Lécfalva  Kis  Albert). 

PUCORI :  kopasz  fiókveréb  (Bereg  m.  Der- 
cén Nsr.   XX Ali). 

PUCOS:  mestelen.  Pucosan  hagyni  (Szabolcs 
ni.  Kis-Besenyöd  Nyr.  IX.  137). 

PÜCOVÁL :  pucol,  tisztít  (Kassa  ós  vid.  Nyr. 
katonai  szó  Nyr.  III.525 ;  V  1.234). 

PUCBOS :  1.  hasas,  nagyhasú,    pocakos  (Vác 
:iyi   Gyula);   2.    étkes,   jóétvágyú    (Cegléd 
Uosvay  Vilmos). 

PJJgU ;  hhgyörn  (Tisza-Dob  Nyr.  XX.432)  (vö. 
1.  puca]- 

PUCURKA:  meggyújtott  és  a  levegóbe  föl- 
eresztett szöszcsomó  (Aranyosszék  Kriza). 

PüCSOK :  l.  kidudorodása  a  fának ;  2.  hirte- 
len magas  és  szúk  oldala  a  hegynek  (Palócság 
Vozári  Gyula). 

PUDAB:  pásztor  (Dunántúl  Nyr.  V.228). 

PÜDARÉK :  maradék  (zöldség)  (Csallóköz  Nyr. 

PUDRICS:  kicsiny.  Beh  kis  pudrics  ember  ez ! 
(Szatmár  Vozári  Gyula). 

PUDVA  (Csallóköz  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 
158;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVI.46;  Vas  m. 
Tb%.  ;  podva  Vas  m.  Tsz.):  1.  pudvás,  korhadt, 
reves  fadarab  (Vas  m.  Tsz.);  2  taplós,  fás  (pl. 
retek)  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVI.46). 

PUDVÁS   (podvás  Vas    m.  Tsz.   308a;   Bara- 
nya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.335;  pothás  Heves  m. 
telén  1840). 

PÜPÁKOL,  PUFÁTOL:  püföl,  ütlegel  (Szé- 
kelyföld Gyórffy  Iván,  Kiss  Mihály). 

meg-pufátol : 
Mihály). 

össse-pufátol  i 
Mihály). 


megpüfól     (Székelyföld     Kiss 
összepüföl  (Székelyföld   Kiss 


PÜPÁL:    x    (Székelyföld    Gyórffy  Iván)   (vö. 
bufál,  dufál]. 


PUFÁNGOL 

11.27- 


(Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr. 


PÜFANKA,    BUFÁNKA:   játék,    a    melyben 
puffokkal  fiz.  itmar  m.  Kapnik  vid.  Nvr. 

11.27-  J 

PÜPAT08:  pufók  (Tolna  m.  Páka  Nyr.  XXII 
vö.  po fitos,  pofotyos]. 


PUFFAD  (buffad  Hol?  Nyr.  XVII  276):  mér- 
gelődik magában  (Udvarhely  m.  Pehér-Nyikó 
vid.  Pap  Dénes). 

PUFFANCS  (puffancs):  h  puffadt  (GÖnior  m. 
X\III..")02);  2.  nagyehetó,  as  ételért  síró 
v.  irigykedő  gyerek.  Hát  jóláktá-r  ma,  te  puf- 
fancs? (Palócság  Nyr.  XXIII.25);  8.  sörélesztó- 
vel  készült  bukta-  v.  pogácsa-féle  sütemény 
(Gyór  m.  Szigetköz  Nyr.  XIX.  191  ;  Komárom  m. 
id.  Szinnyei  Józsefné ;  Balaton  mell.  Tsz.); 
4.  gömbölyű  kalács,  cipó,  zsemlye,  vekli  (Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.;  Baranya  m.  Czúza  Nyr. 
XVIII.335;  Palócság  Nyr.  XX1I.78;  Gömör  m. 
Nyr.  XXIII.46). 

PÜFFASZKOD-EK :  duzzog  (Kis-Kúu-Halas 
Nyr.  XV. 334). 

PÜFFOG:  haragszik,  dörmög  (Baranya  in. 
Csúza  Nyr.  XVIII.335)  (vö.  bufog\. 

PUFI:  pufók  (Csík  m.  MNv.  VI. 375)  (vö. 
pufii]. 

PUFLAG:  ütleg  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

PUFLAGOL:  ütlegel  (Heves  m.  Névtelen, 
1840). 

FUFLI:  pufók  (Zala  m.  Kis-Kanizsa  Bane- 
kovics  János)  (vö.  bufli,  pufi]. 

PUFÓK  (pofok  Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XVI. 
95;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.379).  — 
Pofok  (aprómarha):  a  melynek  a  fejét  vissza- 
felé nótt  toll  borítja  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XIX.379)  (vö.  püfök]. 

PUFOL:  püföl,  ütlegel  (Szatmár  vid.  Tsz.; 
Csík  m.  MNy.  VI.375)  (vö.  1.  bufol]. 

össze-pufol:  összeüt,  összetákol.  Hamar  ösz- 
szepufóta  ezt  a  ruhát  v.  ezt  a  pár  cipőt  (Zala 
m.  Volák  Lajos). 

PUGYIVÉTER:  szeleburdi  (Rozsnyó  Nvr.  VIII. 
566). 

PUHA:  dologkerülő.  Puha  embör  (Kis-Kúu- 
Halas  Nyr.  XIV.472). 

PUHAB:  serdülő  legényke,  siheder,  suhanc, 
kamasz  (Csallóköz  Nyr.  1.332;  Csallóköz,  Bacsfa 
Nyr.  XVI.92;  Fölső-Csallóköz,  8omorja  vid.  id. 
Szinnyei  Józsefné;  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  VIII. 

142)." 

PUHÁN:  puffan  (Palócság  Tsz.;  Nvr.  XXI. 
312.  418;  XXII.78;  Eger  Nyr.  VL462).  Puff,  le- 
estem, csak  u  puhantam  (Gyöngyös  vid.  Nyr.  V. 
274).  Nagyot  ]nilt<nit,  mikol  leesett  (Borsod  m.  Sáta 
és  vid.  Nyr.  XXI.328).  Nagyot  puhant  vmi  (Nóg- 
rád m.  Szécsény  Kálmán  Sándor). 

PUHANT:  puffant  (pl.  ágyúval,  puskával) 
(Palócság  Tsz.  OlP.)  (vö.  puhint]. 

PUHANTÓS :  j?)  Puhantós  hangja  van  (Szabolcs 

iiioin  i   Zs.   Tüzetes  M.   NyeUtau   1.385). 


PUHÁ0D-IK-PUH08 


PUHUD-IK-PULA 


vista)  (Erdély  Kassai  J.  Siókén \\   IV  160;  Ssé- 
kelyfüld  Andrássy  Antal  1848;  Csík  m.  Gyórffy 


PÜHAOD-IK:    puhul    (8iékelyföl«l 
hály). 

PUHATAG :    pöfeteggomba   (lycoperdon    bo- 

iíd  Anírássy  Antal  1848;  Cafh 
Iván). 

PÜHÜOTtL  (pukegyel):  ütlegel  (Bihar  m. 
Pocsaj  Nyr.  VI.4J 

még-puhögyöl :  megütlegel,  elver,  eldönget 
(Békés  m.  Balog  István). 

PÜHÉR :  hernyó,  mely  a  dohánypalánta  gyö- 
kerét rágja  (Bodrogköt  Kassai  J.  Siókönyv  IV. 
56.  159;  Tss.). 

[PUHINGAL). 

mög-puhingál:  megver,  eldönget.  Akar  hat 
lévorver  Ifhetne  nála,  mejgis  jaó  megpuhingánánk 
(Oömör  m.  Otrokoca  Nyr.  XIX.184). 

PUHINKÓ:|tréf.)  pálinka  (Komárom  Czimmer- 
mann  János). 

PUHINT:  puffant  (Qömör  m.  Nyr.  XVIII.422). 
Gyere,  mer  maj  ódába  puhintanak  (Veszprém  m. 
Csetény  Nyr.  XV.91)  |vö.  pukant]. 

PUHOQ:  puffog  (Nógrád  m.  Simonyi,  Tüze- 
tes M.  Nyelvtan  1.385). 

PUHOQ  AT :  nyomkod  (barackot,  szilvát,  hogy 
érett-e).  Maj  puhogatunk  ek  kis  szívat.  Gyiijjön 
be,  puhog ásson  nálunk  ek  kis  szívat!  [így  hívják 
meg  ai  azon  menó  ismerést  a  szil  vázasra]  (Ba- 
laton mell.  Simonyi  Zsigmond). 

PüHOOÓ  i  elérett,  szotyogós,  túlságosan  leves. 
Pukogó  körte  (Heves  m.  Várasszó  Vozári  Qyula). 

PÜHOL:  L  püföl  (Mátra  vid.  Nyr.  XXIV.478); 

2.  puhit  (párnát,  derekaljat,  almát  ütögetéssel) 

(Kolois  m.  Vista  Pál  Dezső;  Háromszék  m.  MNy. 

46;  Gyórffy  Iván);  8.  porol  (Kolozsvár  Bre- 

gárdt  J.) 

el-puhol :  elver,  elpüföl  (Szilágy  m.  Sarmaság 
Balázs  S.).  Szegény  kendért  ugyancsak  eöpuhollyak 
(Mátra  vid.  Nyr.  XXIV.478). 

fel-puhol:  fölpuhit  (párnát,  derekaljat)  (Szé- 
kelyföld Andrássy   Antal    1843;   Háromszék   m. 
VL896). 

ki-puhol:  1.  megpuhit  (párnát,  úgy  hogy  a 
szalmát  benne  ütögetéssel  összetöri)  (Maros- 
Ludas  Priedmann  Z.);  2.  kiporol  (Kalotaszeg, 
Makó  Kovács  András). 

meg-puhol:  megpuhit  Puhold  meg  a  párná- 
kat (Alföld  (?)  Nyr.  XV.95). 

PUHONOÓS :  puha,  puffadós.  Pukongós  kenyér 
(Gömór  m.  Kunya  Nyr.  XXII.287). 

PÜH08:  korhadt  (Komárom  m.  Kürth  N\r. 
XIX  1 


[PUHUD-IK|. 

meg-puhudik:  megpuhul  (Kalotaszeg,  Sztálin, 
Parnoi  Melich  János). 

PÜJ:  kukorica  (Moldvai  csáng.  OL6:  X.162. 
204). 

PUJKUCA:  jérce  (Huny ad   m.   Lozsád    v 
XXII.502;  XXI1I.143). 

PÜJNA:  1.  oltóval  megtúrósitott  tej  (Gyór  m. 
Tsz.);  2.  juhtúró  (Zala  ra.  Tapolca  Nyr.  VIII.469). 

pujna-túró:  juhtúró  (Fehér  m.  Szolgaegy- 
háza  Nyr.  IV.46). 

PUKHA8 :  férges,  kukacos  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.478). 

PUKKAD :  fölfuvódik  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

PUKKADT :  fölfuvódott  (mint  a  hólyag)  (Ceg- 
léd Ilosvay  Vilmos). 

PUKKANCS:  1.  pufók  (Nógrád  m.  Szirák  Bó- 
kássy  Sándor);  2.  tömzsi,  zömök,  alacsony  és 
vastag  ember  (Kassa  vid.  Nyr.  XVII.285);  8. 
tizennégy-tizenhat  éves  mindenes,  a  kinek  pár 
forinton  kivül  csizma,  ruha  jár  esztendőre  (Jász- 
Ladány  Nyr.  XXVI.  188);  kisbéres,  kanászgye- 
rek (Cegléd  Ilosvay  Vilmos);  borjúőrző  tanyai 
cseléd  (legény  v.  csak  suhanc)  (Nagy-Kőrös 
Király  Pál). 

[PUKKANT]. 

pukkan-máló  (pukkam-málé):  pattogatott    ku 
korica  (Szatmár  m.  Nyr.   X.431;   Szatmár   Nyr. 
VII.283)  [vö.  pukkantott-málé]. 

PÜKKANTÓ  (pukkantyú  Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos; Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.189):  L  | 
kantó:  fölfújt  papiros-zacskó,  a  melyet  elpuk- 
kantának  (Debrecen  Nyr.  XXIII.335);  2.  puk- 
kanta, pukkantyú:  hal  úszóhólyaga  (a  gyerekek 
ráütnek  v.  ráhágnak  s  elpukkantják)  (Hont  in. 
Ipolyság  Nyr.  XIX.189;  Bárdos  Remíg;  Cegléd 
Ilosvay  Vilmos ;  Körös-Tarcsa  Hermán  O.  Halá- 
szat K.);  8.  pukkanta:  a  csudafa  (datura  straino- 
nium)  bimbója,  virágja  (Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.323;  Udvarhely  m.  Nyr.  IX.236);4.  / 
kantó:  csudafa  (datura  stramonium)  (Kolozs  m. 
Szucsák  Nyr.  XVIII.576);  6.  pukkantyú:  hirtelen 
fölfortyanó,  hirtelen  haragú  gyerek  (Hont  ni. 
Ipolyság  Nyr.  XIX.189;  Bárdos  Remíg)  [vö. 
puttyantó]. 

[PUKKANTOTT]. 

pukkantott-málé:  pattogatott  kukorica  (Szat- 
már Nyr.  VII.283)  [vö.  pukkan  málé]. 

PUKKOG :  pöfög  (a  tészta,  mikor  kel :  hólya- 
gok  támadnak  rajta,  s  ezek  szétpukkannak) 
(Moldva,  Klézse  Nyr    VI  1.478). 

PULA:  bognár.  (,L-en  [Tolna  m.  Sár-Ss.- 
Lórincj  a  legrégibb  bognárnak  Pula  volt  a  neve. 
Pula  ma  már  köznévvé  vált  s        bognár;  úgy 


m 


PULADÉB— PUI.VA 


PULYÁL— PULYKA 


hogy  p.  egy  Kanta  nevű  boguárt  Kasza  púidnak 

hiúak-     I.ihr:  Toldi  460). 

PULADfcfl  (Palóoaág.  Gergely  fal  A 1 1 1 . 


ler  Rozsnyó  és  vid.  Stromp  József) :  1. 
puKder:  f\\\\\ngYnRÁ  (P«"«»"y*  és  vid.  Stromp 
József);  2   j  l>uífyogóban  v.  ingben  járó 

6— 6  éves  fiú  (Palócság,  Gergely  falva  Nyr  XXI 11. 

PULI :  Ua  juhászkutya  (Alföld  Tolnai  Vilmos; 
Kim- Halas  Nyr.  XV.834).  Égy  jó  pu 
is  mfyad  a  juhász   (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 
Oda  a  juhász.  Ki  monygya  mán  a  pulinak:  Ide 
utál  m.  Padé  Kálmány  L.  Sze- 
ged   népe  QL966).     IftJ  uint    a    Qálék 
*?  (Hajdú  m.  Földes  Nyr.  11.430). 

puli-kutya:  juhászkutya.  Mindig  a  sarkamba 
MM,  mint  a  pulikutya  (Cegléd  Ilosvay    Vilmos). 

PULISZ:  uskolás  gyermekek  ízókje  (Balaton 
moll.  Tsz.). 

PULISZKA  (huliszka,  huliszkávü  Szoluok-Do- 
boka  in.  Kirres  vid.  Balogh  Árpád;  Udvarhely  m. 
paliszka  |?]  [Erdóvidék  Tsz.;  pilicka 
Brassó   m.  Hétfalu,  Zajzon   Xyr.    V.275;  poi 
pciszka.pnjirh  kelyföld  Gyórffy  Iván;  ! 

pojoszka  Udvarhely  ni.  Kiss  Mihály:  poKcka,  po- 
i  Székelyföld  Gyórffy  Iván ;  ptácka  Székely-  ■ 
Tsz.  308b ;  puiszka  Udvarhely  m.  Korond  Nyr.  I 
IV.  1*1:  Háromszék  m.  Vadr.  361 ;  pujicka  Szó- 
kelyföld  Gyórffy  Iván;  Szolnok-Doboka  m.  Do- 
mokos Nyr.  XI.38:  XVL379;  pujxszka  Szatmár 
Xyr.  VII.283;  Székelyföld  Gyórffy  Iván;  Udvar- 
hely ni.  Nyr.  [V.228;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr. 
1X4  t  Marosvásárhely  vid.  Zilahy  József ; 

Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos;  pulirha  Bihar  in. 
Kurta  vid.  Nyr.  IV.82;  Székelyföld  Tsz.) 

pujszka-cóma :  az  a  fonal,  a  mellyel  a  pu- 
liszkát fölszeletelik  (Marosvásárhely  vid.  Zilahy 
József). 

puiszka-fa:    puliszka-keverő    fa    (Brassó    m. 

Hfti'alu  Király  Pál). 

pujszka-kötő  pujszka-cérna  (Marosvásárhely 
vid.  Zilahy  József). 

PULYA,    PÚJA     (púja    Szatmár,    Szabolcs, 
Ugocsa  ni.  Nvr.  IX.134):  1.  gyermek  (Gömör  m. 
XXIII.4Ö;  Kassa  vid.  Nyr.  XXV.384;  Zemp- 
IV.522;    Bodrogköz    Tsz.;    Kársa 
ne;  Szatmár  m.  Nyr.  X.431 ;  Czirbusz  Géza; 
már  Nyr.   VII.  190.   283;   XV.335;   Szatmár 
in.  Börvely  Czimmermann  János;  Szatmár,  Sza- 
gocsa  m.  Nyr.  IX.  135;  Szabolcs  m.  Kassai 
J.  Szoköiivv  1 1 1.289 ;  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr. 
XII.  1  ség  Halász  János;  Ugocsa  ni.  Nyr. 

VHI.426;  XY.574;  Mármaros  m.  Nyr.  Vin.426; 
XH.382;  Bereg  m.  Békássy  Sándor;  Bereg  m. 
ihat  Pap  Károly;  Zilah  Nyr.  XIV.431 ;  Szi- 
Somlyó  Xyr.  XYI.280;  Aranyosszék  Kiss 
Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr.;  Udvarhely  m. 
Siklód  Vadr.  97).  Timurnak  i  má  ez  (így!)  a  pu- 
lyák? (Zala  m.  Zala-Istvánd  Nyr.  XIX.  138).  Sok 
a  púja,   kevés  a  pupa  (Hajdú   m.   Földes    : 

IUUMNYU  :  MAOXAjt  TAJHZÚTAR  II. 


IV.  186).  Felszedi  a  sátorfát  meg   a  csomó  púját 
s   meyy   az   úrhoz  (Szatmár   m.   Patóháza 
XXlH.287).  Be  paci  kis  jószág  ez  a  Szat- 

már m.  Porcsalma  Nyr.  V1II.628).  A  pújának  a 
kucékba  a  helye  (Ugocsa  m.  Homonna  Nyr.  VIII. 
427).  Annyi  a  púja,  mint  a  rostán  a  juk  (Szat- 
már, Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.134).  Lány 
pahjája  van  (Munkács  és  Bereg-Rákos  vid.  Pap 
Károly);  2.  kistermetű,  törpe  (Zilah  Nyr.  XIV. 
481;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  11.471;  V1II.217; 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr. 
MI.332;  Csík  m.  Tsz.;  Csík-Várdótfalva  Péter 
János;  Kis-Kükülló  m.  Szókefalva  Nyr.  XV.144; 
-Fehér  m.  Lázár  István),  rulyán  maradt 
(Székelyföld  Nyr.  11.471);  8.  elkényeztetett,  el- 
puhult (Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  VIII.331 ; 
Szatmár  vid.  Tsz.)  (vö.  pulyi,  pulyó]. 

(Szólások).  Púja  idő  van  még :  korán  van  még 
(Szabolcs  m.  Karász  Zolnai  Gyula). 

puja-borsó:  törpe  borsó  (Székelyföld  Nyr. 
XVII.  140).  '  * 

pulya-kölyök :  kis  gyerek  (Hajdú  m.  Hadház 
Nyr.  XIX.143). 

[PÜLYÁLJ. 

meg-pujál:  megbabonáz,  hogy  törpe  maradjon. 
(Az  eggyik  gyermek  a  másiknak  a  feje  fölött  át- 
viszi az  eggyik  lábát  s  azt  mondja :  Ka  megpujál- 
talak,  mán  nem  lesz  nagyobb  (Csík-Várdótfalva 
Péter  János). 

[PULYI],  PUJI:  kistermetű,  törpe  (Székely- 
föld Kiss  Mihály)  (vö.  pulya,  pulyó]. 

PULYKA  (póka  Duna  mell.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.298;  IV.140;  Vas  m.  Órség  Nyr.  V.126; 
Veszprém  Nyr.  11.134;  VI.284;  Somogy  m.  Nyr. 
11.377;  Szegszárd-Palánk  Nyr.  XI.527;  Fehér  m. 
Nyr.  X.188;  Palócság  Kassai  J.  Szókönyv  111.90; 
Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.94;  Bars  m.  Léva 
Czimmermann  János ;  polka  Dunántúl  Nyr.  XVII. 
507;  pulka  Rozsnyó  Nyr.  VIII.566). 

[pulyka-orr]. 

pulykaorr  -  virág  :  karmazsin  -  virág,  vörös 
gyöngyvirág  (polygonum  orientale)  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  IV.  161). 

póka-szakál :  paréjféle  növény  (Zala  m.  Arács 
Nyr.  XXII.  239). 

pujka-takony :  1.  a  kanpulyka  orráról  lelógó 
vörös  húscafat;  2.  vörösparéj,  a  melynek  az 
előbbihez  hasonló  lekonyuló  vörösfürtú  virág- 
zata van  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

pulyka-taknya:  polygonum  orientale  (Nóg- 
rád m.  Nyr.  IV.71). 

póka-tara:  vörösfürtú  kerti  paraj  (Soprony 
és  Vas  m.  Nyr.  X.332). 

[pulyka-tojás]. 

pókatojásos:  szeplős  (Zala  m.  Alsó-Lendva 
vid.  Nyr.  XIII.332). 

ló 


u? 


itlvkAsz    ityitm 


PUNTUS-PUPOJKAs 


[PULTKÁSZ],  PÓKÁSZ:  pulykatolvaj  (Alföld 

|PÜLYÓ|,  PUJÓ   (Dráva    m.dl.    Kopács    N 
XVI  .  i  Dráva  moll.  Kopács   Nyr.   Ml. 

Baranya  dl  Caúia  n.m    xviii  i. 
gyerek.    Má    mfg    az    a    kegyötlen    vessze 
pujó  járt  itt  (Dráva   null     Kopács   Nyr.   XVI 
• 

(PUMA]. 

puma-harcsa:  silurus  glanis  (Tisza,  Szamos, 
Maros  mell.  Hermán  0.  Halászat  K 

PUMI:    kisfajta    eb   (Balaton  mell.    Horváth 
mond  1839). 

pumi-kutya:    «v    (Székelyföld     Arany-Gyulai 
[).    Csász-mász,    »u>,>l    a    /'uinikuti/n 
(Udvarhely  m.  Olasitelek  Nyr.  X\I.8(>). 

PUMPA:  kút  szivattyúja  (Palócaág  Császár 
Árpád). 

IPUMPOZ]. 

fel-pumpoz:  fölcicomáz.  Felpumpoz\ta]d  má 
magadat?  (Hajdú  ni.  Szovát  Nyr.  XXIV.587). 

PUN  AGA:  denevér  (Beszterce-Naszód  m. 
Zselyk  Nyr.  XVIII.576). 

jPUNCSI]. 

puncei-kutya  =  pumi-kutya   (Palócság  Tsz.). 

PUNDRA:  kés  (Szilágy  m.  Nyr.  V1.473). 

PUNDRI  (Udvarhely  m.  Bethlen  Nyr.  XV. 
469;  Szolnok-Doboka  m.  Malom  Muzsi  János; 
pundré  Alsó-Fehér  m.  Lázár  István):  1.  pundri: 
kabát  (Udvarhely  m.  Bethlen  Nyr.  XV.469; 
Szolnok-Doboka  m.  Malom  Muzsi  János);  2. 
pundri:  condra-bekecs  (Alsó-Fehér  m.  Lázár 
István)  (vö.  plundra). 

PUNGA :  1.  zacskó,  bőrzacskó,  pénzes  zacskó, 
erszény,  bugyelláris  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melioh 
János;  Háromszék  m.  Nyr.  XIX.201 ;  Hétfalu, 
Zajz.-n  N\r.  V.276;  Kis-Kükülló  m.  Szókefalva 
XV  144;  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu 
Usó-Febér  m.  Lázár  István); 
2.  [tréf.  gúny.)  száj.  Kf  járjon  a  ntmgéá !  Fogd 
bt  apungádat!  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János). 

(PUNI). 

(puni-SBUSs). 

[Szólások].  Puniszuszig  övött:  annyit  evett, 
Ihogy  alig  bir  szuszogni  (Szeged  vid.  Nyr.  VI. 
\182).  Puniszuszig  jóllakott:  M  (Alföld  Nyr.  11.425). 

PUNKLI    (Vas  m.   Körmend   vid.  Turcsányi 
Endre;  puntli  Vas  m.  Körmend  Bódiss  Jusztin; 
Vasm.  Német-Gencs  Nyr.  XXV1.94):  batyu.  Mfg 
taláto  lőknyi  e  ránduló  puntliját  (Vas  m.  Né) 
Gencs  Nyr.  XXVI.94)  |vö.  pinkli]. 

PUNTUM :  éppen.  Puntum  ennyi.  Puntum  ekkor 
(Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  VII  1.225). 


/     PUNTUS:  óranehesék.  Hadd  nízzem  meg  zsír 
anyámba  lévó  órámnak  ászt  a  kis 

nem,  hanem  ászt  a  kis  numeriussát  (Debrecen 
(karácsom  i    mlaitértambaii]    N 
y-Gyulai  V.;.    1.17). 

PUNYI:  ki.  «J  (8zilágy  m  KVrekes  Ernó; 
Zilah  Nyr.   XIV.  Hl). 

PÚP:  1.  gyürke  (a  kenyérnek   sülés  közben 
kihasadt  és  kiduzzadt  része)  (Csallóköz  Csaj 
Benedek;  Hegyalja  Kantai  -i    Biókönyi    II 
[V.168J;  2.  köldök.  A  púpjáig  ér  a  víz   (Abaúj, 
Borsod  m.  Király  Pál);  8.  a  |  Élé  része 

(Balaton  mell.  llnman  0.  Halászat 

pup-dagadő :  a  marha  szegyének  a  has  felől 
való  része  (más  néven:  ködökremek)  (Szatmár- 
Németi  Nyr.  XIV.277). 

púp-kéve:  a  gabonakereszt  tetején  ken 
ben  fekvő  legvastagabb,  legnehezebb  kéve  | 
laton-Almádi  Zolnai  Gyula). 

PUPA:  hernyóbáb  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

PUPÁCSKA:  kenyérlisztból  sodort  és  megvag- 
dalt tészta,  a  melyet  megsütnek,  amtáo  leöntik 

vizzel  és  túrót  v.  tejfölt  tesznek  rá  (Somo^ j 
Adánd  Bánóczi  József). 

PUPÁK:  1.  eggyügyü,  ügyetlen,  élhetetlen, 
mamlasz  (Tolna  m.  Nyr.  VI.230  ;  Baranya  m.  Or- 
mányság  Nyr.  111.280;  Kis-Kúnság  Nyr.  XXV. 
336;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.334 ;  Cegléd  Ilos- 
vay  Vilmos;  Nagy-Kőrös  Nyr.  XXIV.885;  Kecs- 
kemét Nyr.  IV.J-4:  X.382;  Szeged  vid.  ' 
11.98);  2.  bumfordi  (Vác  Divényi  Gyula). 

PUPCSA:  a  szúr  rózsája  alatti  kerek 
darab  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVI II. 335). 

PUPENC:  pattanás  (Rozsnyó  és  vid.  Stromp 
József). 

(PÜPIL]. 

pupil-pónz:  árva  pénze  (Háromszék  dl  Nvr. 
IV.478). 

PUPLATYI     pupák  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

PUPLIK:  1.  vesszőből  font,  alul  széles,  fölül 
szúk  nyílású  tágas  kosár,  a  mely  alá  a  barom- 
fiakat rekesztik  (borító)  (Hont    m.    Nyr    V 
Bars  m.  Léva  Czinimermann  János) ;  2.  széna- 
hordó kas  (Honi  m.  Páld  Nyr.  XIV.576). 

PÚPODÉI :  denevér  (Somogy  m.  Vese  Király 
Pál). 

PUPOJKA8:  fölhólyagzott  (pl.    bór. 
sás  v.  megégetés  után),  hólyagos   föladna   (pl. 
könyvtábla,  a  melyen  a  papiros  nem  ragadt  \v 
égés.  i),  dudorosan  álló  (ruha,  a  melynek 

a  testhez  kellene  simulnia)   (Abaúj,  Borsod   ni. 
Király  Pál)  [vö.  hupujkás]. 

pupujkás-fejű :  hosszúkás  koponyájú  (Deb- 
recen Hajdú  Nagy  Sándor). 


•_>•_»'.» 


PUPORA— PURCLI 


PURCLIS-PURUTTYA 


no 


PUPORA:  1.  kenyérlisztból  sodort  és  meg- 
vagdalt tészta,  a  melyet  megsütuek,  azután  le- 
öntik vizzej  ée  túrót  v.  tejfölt  tesznek  rá  (So- 
mogy m.  Adánd  Bánóczi  József);  2.  költ  mácsik, 
bukti  (Balaton  vid.  Horváth  Zsigmond  1839); 
3.  kerek  fonott  kalács  (Somogy  m.  Kassai  J. 
8ióköu Yv  IV.  162). 

PÚPOS,  PÜP08 :  1.  gyürke*  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek);  2.  kenyér  (Szeged  Csaplár  Bene- 
dek); 3.  [tréf.]  tele  pohár  bor.  if Füttyünk  be, 
igy**k  Fgy  púpossat  (Zala  m.  Kóvágó-örs,  Rév- 
fülöp Nyr.  XIX.  141). 

púpos  -  rántotta  :    omelette  -  féle    (Kolozsvár 
József). 

PÚPOZ,    PÚPOZ :    tetéz.    Púpozva   (púpozva) 
só-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  VIII. 371; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.335). 

[PUPP]. 

pupp-denevór:    denevér  (Somogy    m.    Vese 
ly  Pál). 

pupp-egér    (Somogy    m.    Vese,    Szilágy    m. 
Király   Pál;  Bihar    m.    Székelyhíd    Nyr. 
4;  pup-egér  Zilah  Nyr.   XIV.431 ;  pupp-egír 
Zilah  Nyr.  XIV.44,  :   *. 

[PUPPA,  PUPA). 

puppa-levól  (Szatmár  m.  Avasalja  Király 
pupa-levél  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
f;  Torda-Sz, -László  Borbély  József):  >.' 

PUPPERE  (Dráva  mell.    Nyr.   V.572;   Bara- 
nya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.335;  púpere  Szlavónia 
XXI  11.358;  puphere  Pest  m.  SzeremleNyr. 

XYl.ÖH.-,,;      x. 

PUPPEHEOI:  M  (Bihar  m.  Micske  Király 
Pál). 

PUPÚC:  apró,  vézna  ember  (Ipolyság  Nyr. 
XXVI.383). 

PUPUCA:  büdösbanka  (Szilágy  m.  Ballá  Kere- 
kes Ernő). 

PUPUJÁZ :  tetéz.  De  osztán  jó  pupujázva 
rakja  meg  a  vékát  almával!  (Marosvásárhely 
Káezáve  József). 

PÚRA:  pulyka  (Szlavónia  Nyr.  V.12:  XXIII. 
358). 

PURC:  fikarc  (Háromszék  m.  Gyórffy   Iván). 

[PURCAN]. 

le-purcan:  lepottyan  (Háromszék   m.  Vadr.). 

fSl-purcan :  1.  hirtelen  meghal  (Háromszék 
m.  Vadr.);  2.  hirtelen  haragra  lobban  (Három- 
szék m.  Vadr.).  Mindjárt  felpurcan  (Székelyföld 
Kriza). 

PURCLI    (Cegléd    Ilosvay    Vilmos;    Szeged 
mány  L.  Szeged  népe  1.215;  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  purszli  Kecskemét,  Szeged  Csap- 


lár Benedek;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe 
1.81):  röptében  bukfencező  galamb. 

[PURCLI8]. 

purclis-galamb :  m  (Baja  Bayer  József). 

PURCOG :  szaggatottan  fingik  (Bereg-Rákos 
és  vid.  Pap  Károly). 

PURDÉ   (purgyé    Zemplén   m.    Nyr.    IV.52 

1.  purgyé:  fattyúgyerek   (Zemplén   m.    IV.522); 

2.  purdé:  meztelen,  csupasz.  Purdé  gyermek. 
Purdé  malac:  szőrtelen  malac  (Szilágy  m.  Nyr. 
IX.Ő65). 

PURECSA:  csűrök  (játékszer)  (Udvarhely 
m.  Dézsi  Mihály;  vö.  Nyr.  XXIII.486). 

PURGÁCIÓ:  hashajtó  v.  hánytató  szer  (Gö- 
csej, Nagy-Lengyel  Nyr.  VII. 131). 

PURGAMEN:  vmi  szövet,  a  melyből  szok- 
nyát, párna-  és  dunyhacihát  készítenek  (Borsod 
m.  Ethnographia  VII.75.  80). 

PURGATÓRIUM  (purgatilom  Göcsej  Nyr.  XI. 
490;  XIII.354). 

PURGYA:  hosszú  és  vastag  karó,  husáng, 
dorong  (Szatmár  m.  Nagybánya  Schönherr 
Gyula;  Fölsőbánya  Kiss  Károly). 

PURHA  (Csallóköz  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 
158;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  pulyka  Nyitra  m. 
Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841):  kor- 
hadok, pudvás  része  a  fának  [vö.  1.  purzsa]. 

PURHÁS:  pudvás,  korhadt,  reves  (Zala  m. 
Hetes  Nyr.  11.373;  Bellosics  Bálint;  Pannonhalma 
Nyr.  XII.  187;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

PURHOS:  a.  (Gödöllő  Simonyi  Zsigmond). 

PURKICSKA:  (?)  A  purkicskákat  látom  e 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  III.2). 

PURTI-MURTI :  poggyász  (Veszprém  m.  Torna 
Nyr.  XVII.431). 

PURUC :  mellény  (Rábaköz  Halász  János)  [vö. 
pruszka). 

PURUNKÓ:  cigánygyerek  (Csík  m.  Péter 
János). 

PURUTTYA  (pruttya  Csongrád  m.  Szentes 
Négyesy  László;  purutya  Vas  m.  Hegyhát  Nvr. 
1.467):  1.  ronda,  szennyes,  lompos,  rendetlen 
(Dunántúl  Nyr.  V.228;  Tolna  m.  Tsz.;  Baranya 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  162;  Komárom  m. 
Naszvad  Nyr.  IV.236 ;  Komárom  m.  Perbete  vid. 
Gáncs  Géza;  Érsekújvár  Nyr.  VII.41  :  XIX.457; 
Bars  m.  Czimmermann  János ;  Cegléd  Ilosvay 
Vilmos;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.334;  Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  XVI.432).  A  Csehó  icsúfóta  Katlan- 
szarinak, mer  tnnyásságába  naón  puruttyán  tar- 
totta a  cserént  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.86). 
Hétköznap  még  puruttya  ez  a  híres  komáromi 
dáma  (Nagy-Becskerek  Nyr.  V.190).  Puruttya 
idő:  ronda,  lucskos,  sáros  idő   (Baranya-Sz.-Ló- 

15* 


12. '.1 


Pl  RUTTYASÁG— PÜBKÁL 


PUSKÁS— PUSTOI. ól  >  IK 


rinc  Nw  \\  ii. :-ih.  PwnMyammkmi  toiuiutea, 
rendetlen  munka  (Komárom  m.  Kór  Éíyr.  JOJ 
.tálatos,  ocsmány  (Marcal 
mell.  Tsi.;  Csallóköz,  Bacafa  Ktt  WI.92; 
Palócáig  Tsz  Hont  ....  Nyr,  VLÍ71  ;  V.gréd 
...    Nyi    VI  i  ....  Nyr 

ember  (Nyílra  m.  Magyar-Soók  Nyr 

mmwfhfi    lM  jószág   ez  á   Rozi'    ill«.iit    in. 
Ipolyság  Nm     \IX.96);  8.  lusta,  tespedt,    [>< 
httdt  (Vaa  m.  Hegyhát  Nyr.   1467;    Űs-Kúi 

IV  43;  Sientes  Négyesy  László).  Puruttya 
ló:  alázatos,  petyhüdt,  ssamár-in  <ir:i  viselkedő 
ló  (Nag>  W1V.886). 

PUBUTTYA8ÁO:  csúnyaság  (Csallóköz  N\  r. 
1.882). 

1.  PUBZSA:  pudvás  réssé  a  fának  (Soprony 
m.  Repce  mell.  Nyr.  11.661)  |vö.  purha]. 

2.  PUBZSA:  hitvány  gyapjújú  julifajta   (H. 
ves  m.  Névtelen  1840). 

purssa-ssórü :  I  idOr  szőrű  (Jász-Nagy- 

kún-Szolnok  m.  Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  IX 

PÜBZSÁS:  1.  pudvás,  korhadt  (Soprony  BL 
Rábaköz  Halász  János);  2.  párás,  omlós  (pl. 
burgonya,  sült  tök)  (Tolna  m.  Sár-Sz.-Lórinc 
Lehr  Albert). 

PURZSI  :  kicsi,  alacsony.  Purzsi  ember  (Szat- 
már  m.  Nagy-Dobos  Nyr.  IX.  138). 

PÚBÓ:  bivaly  borjú  (Kalotaszeg  Nyr.  XV II.  47). 

PUSA:  malac  (Palócság  Császár  Árpád). 

PU8I:  x  (Palócság  Császár  Árpád;  Rimaszom- 
bat Nyr.  XVÜ.678).  Hü  gondol,  bátyó,  mennyit 
fog  nyomni  a  pusi?  (Losonc  Nyr.  XVII.87). 

PUSKA   (piska    Brassó    m.    Hosszúfalu   Nyr. 
XX  11.284):  a  kerékagy  vasbéllése  (kerékpersely) 
tra  m.  Negyed,  Qyőrm.  Csiliz-Radvány  Nyr. 
7.  I'alócság  Tsz.;  Cegléd  Nyr.  III.189; 
Ilosvay    Vilmos)   |vö.   isten-puskája  (Pótl.),   vas- 
puska]. 

puska-csöcse  :  a   puskának   kapszlitartója,  a 
melyre  a  kakas  rácsappan  (Baranya  m.  Csúza 
WIH.93.  335). 

puska-kő :  kova  (Hol  ?  Tsz.). 

puska-köröm:  sasköröm  a  puskavesszőn  (Szó- 
»ld  Kiss  Mihály). 

puska-pisster :  puskatisztogató  (Vas,  Zala, 
Veszprém,  Qyór,  Komárom  m.   Bódiss  Jusztin). 

IPU8KÁDZ-IK]. 

U-puskádaik :  kilövell.  Annyira  megy  a  kasa 
ennek  a  gyereknek,  kogy  szinte  puskádzik  ki  belőle 
(Hajdú-Ssovát  Rechnitz  Ignác). 

[PUSKÁI*]. 

meg-piskál:  meglő  (Brassó  m.  Hoassúfalu  Nyr. 
XXI1.2- 


PUSKÁS:     cserkésző    vadász    (Zemplén    m 
Deregnyr 

|PUSKÁZ|. 

el-puskás:  1..  elhibáz,  elronl 

;i.    ellop 

11.1- 

[PUSKOSOD-IK). 

ki-puskosodik :    kifakad     I'alócság   Nvr.    XII. 

PUSMOG    (putmog    |?|     Haiom>/..k     m. 
XVH.881.  háromszor):  l.  suttog,  sugdos  (Szék 
föld  Tsz.;  Andrássy  Antul  1843).  S>  j>ut inogjatok! 
ígylj  (Háromsaék  m.  Nyr.  XVIL8Í  ;igá- 

ban  dörmög,  dohog,  zúgolódik  dik  (Szé- 

kelyföld   Gyórffy    Iván;    Háromszék    m.    Vadr. 
512a;  Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.238);  3. 
(a  pálinkaföseshei  készített  maláta  i   kádban, 
mikor  éled)  (Háromszók  m.  Kiss  Mihál 
d'dvarhely  m.  Honioród  vid.  Nyr.  XXIII. 44)  [vö. 
l>n*tog\. 

|Szólások|.  Pusmog  a  tÜM  (mikor  meggyuladó- 
v.  kialvó-félben  van)  (Háromssék  m.  Nyr.  V.90). 

PUSMOTA:    suttogás    (Háromszék   m.    M 
VL846;  Gyórffy  Iván). 

PUSMOTOL:   L    suttog,  sugdos;   2.   sistereg 
(a  pálinkafőzéshez    készített  maláta  a   kádi 
mikor  éled),   l'iismotol  a  forrázás,  mikor  éU 
kány  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

[PUSNÁL]. 

meg-pusnál:  megvet  (Rozsnyó  Nyr.  VHI.2 

PUSOK:  kemény  daganat  (állati  testen)  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

PUST:  viharral  járó  hóesés,  hóförgeteg  (Békés 
m.   Balog  István). 

PUSTOG:  1.  súg,  suttog,  sugdos  (Székelyföld 

Kiss   Mihály,   Gyórffy   Iván).    Az    ura  pustogja 

Mij    talpra    (Székelyföld    Arany-Gyulai 

NGy.   01357).    Pustog  a  fülibe   (Háromszék    m. 

Vadr.    .")ij;ii.    Egymásnak   pustogták:    No 

i  tejes  világéletökbe  nem  látott  eml 
várhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  461);  2.  ma- 
gában dörmög,  dohog,  zúgolódik,  zsörtölődik 
(Háromszék  m.  Vadr.  512a);  3.  sistereg  (a  pá- 
linkafőzéshez készített  maláta  a  kádban,  mikor 
éled)  (Udvarhely  m.  Kiss  Mihály)  (vö.  kustog, 
pusmog\. 

PUSTOL:  széltől  sodorva,  hordva  esik.  Pus- 
tol  a   hó   (Nagy-Kunság   Nyr    [L82G:    XVI 
Békés  m.  Balog  István;  Debrecen  XVI. 

\k  úgy  pustol  az  eső  (Hajdú   m.  Földes 

111.181  ;'   v„.    IV.  130). 

IPUSTOLÓD-IK]. 

el-pustolódik:  eltékozlódik,  elfecsérl 
pocsékolódik,    elpusztul    (Bihar   m.   Pocsaj 
VI II. 379). 


IH 


'.ÁR— PUSZTÍT 


PU8ZTUL— PUTRI 


PÜSZÁR:    rest  (Udvarhely    m.  Nyr.  IX.236). 
PUSZI:    tollatlan  verébfióka   (Udvarhely    ni. 

PU8ZLI:  i.  levágott  v.   I  m  a  földön 

megszáradt   leveles   ág;  2.   kóróján   megaszott 
kesói    hitvány    sarjúdohány    (Székelyföld    Kiss 
dy). 

PÚ8ZOG:  erősen  zihál.  Csak  úgy  pusmogott 
wtérgt  i  mell.  Kopáot  Nyr.  XVI 

PUSZPÁNG  {pucpangta  Zemplén  D.  Szürnyeg 

IPU8ZT). 

/.olások).  Puszira  ment  nekem  mindenem:  el- 
g  v  kii n- Madaras  Széli  Farkas). 

PUSZTA:  1.  érctartalom  nélküli  (kó)  (Szatmár 

m.  Nagybánya  vid.   Nyr.   XIV.239);  2.  kopott, 

elhasznii  >>s  (Göcsej  Nyr.  XII.95;  Zala  m. 

Al8Ó-Lendva  vid.  Nyr.  XIII.332).  Puszta  a  ruha 

XIV.395).   Vettem  i  takarítót  [nagy- 

ktinlót].  mer  a  másik  mán  naon  puszta  avét  vót 

m.   órség    Nyr.   1.422).    Az  ien  kendüm  is 

.  r.  XII.95).  De  puszta  ez  a  sze- 

Vas  m.  órség  Nyr.  V.31). 

puszta-bíró :  pusztafölügyeló  (Pest  m.  Péteri, 
Kunszentmárton,  Szentes  Nyr.  XVII. 223). 

[PUSZTÁDON]. 

pusstádon-puszta :  puszta,  csupa  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szóköuyv  IV.  164). 

PUSZTASÁG:  mezőség  (Székelyföld  Tsz.). 

PUSZTIA  (posztia  Háromszék  m.  (?)  Vadr. 
513b;  Udvarhely  m.  Nyr.  III.512;  pusztija  Csík- 
Szentgyörgy  Nyr.  X.238):  átkozott.  Immáng 
ügyes  éposziuútunk  a  posztia  muszka  meg  a  némöt 
mián  (Udvarhely  m.  Nyr.  III.512). 

;isok].  Mi'umj  a  pusziidba:  a  fenébe,  a 
manóba,  a  pokolba  (Szilágy  m.  Bereczky  Lajos; 
Kolozs    m.   Nagy-Ida  Bodor  Ákos;   8zolnok-Do- 

i  m.  Szamosujvár,  Kudu  Rácz  Béla,  Kovács 
József;  Hunyad  m.  Bordeaux  Árpád;  Udvarhely 
m.  Homoród  vid.  Baczó  Mózes:  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  Nyr.  XXV.377; 
Péter  János).  A  posztia  verjen  le!  (Háromszék 
m.  [?)  Vadr.  513b).    Hogy   a  pusztia  verjen    le! 

kelyföld  Kriza).  Vesztél  róna  pusztidba!  (Ud- 
varhely m.  Vadr.  91)  [vö.  Nyr.  XXIII.487]. 

PUSZTÍT  (posziit  Székelyföld  Kriza;  Udvar- 
hely   in.    Nyr.    IV. 32;   Udvarhely   m.   Homoród- 
V.266;   Háromszék   m.   (?)    Vadr.): 
bont,  fejt  (varrást  stb.)  (8omogy  m.  Kutas  Vikár 
Béla). 

ő-pusztit:  elront.  Immán  megin   épuszttítad  a 
ISeaej  Nyr.  XII.95).  A  füttü  épuszti- 
totta  a  masinát  (Göcsej  Nyr.  XIV.395). 

fó-pusatit :  fölfejt  (varrást  stb.)  (Somogy  m. 
Kutas  Vikár  Béla). 


PUSZTUL  Udvarhely   m.    Nyr.  III. 

512;  posztul  Csik-Szentgv  rr.    X.lW;    ki- 

jmsztol    Nógrád    in.    Terbeléd    Nvr.    XXII 
romlik  (Kecskemét Nyr. IV.284;  Csik-Szentgyörgy 

é-pusztul:    1.   elromlik,  eltörik,  elszakad,  él- 
ik, szétbomlik  (Tolna  m.   Bátta  Nyr.  XVIII. 
.1  f'ajzom  Iszövőszékem]  épusztút,  az  • 
adta  (Vas  m.  órség  Nyr.  1.422).  Épusztút  a  csiz- 
mám:  szétfeslett    a    varrása    (Szeged    Csaplár 
Benedek);  2.  elfogy  (Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XV 111. 
I  ;  8.  lefogy,   lesoványodik   (Csík   m.   Ethno- 
graphia  VI.106). 

ki-pusztul:  kiszabadul,  kitisztul.  Maga  sohase 
pusztul  ki  a  náthábul  (Fehér  m.  Rác-Almás 
Simonyi  Zsigmond). 

PUSZULYKA:  paszuly  (Zilah  Kerekes  Ernő) 
[vö.  faszulyk<i\. 

PUTA:   közellátó   (Érmellók  Kerekes  Ernő). 

PUTAK  (Somogy  m.  Kubinyi-Vahot:  Magyar- 
os Erdélyország  képekben  111.40;  Nyr.  11*877 
[itt  pietak  hiba] ;  Somogy  m.  Csurgó  Endrei 
Ákos,  Belevári  Ferenc;  pútok  Erdély  CzF.): 
vánkos. 

PUTÉRIA  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
puiyera  Szilágy  m.  Bereczky  Lajos;  puty-r>" 
Csík-Rákos  Dobos  András; putyiri,  putyuri  Erdő- 
vidék Nyr.  VIII.  188):  erő.  Nincs  putériája  (Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

1.  PUTINA:  puttón,  bödön,  hordócska  (Be- 
reg  m.  Dercén  Nyr.  XX.432;  Mármaros  m. 
Hajdú  Nagy  Sándor;  Szatmár  Nyr.  X.477;  Szat- 
már m.  Kapuik  vid.  Nyr.  11.276;  Szilágy  m. 
Zoványi  Jenő;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII. 
316;  Székely-Keresztúr  Nyr.  VIII.525).  Te  pu- 
tina!  [mondják  gúnyosan  kövér  gyereknek] 
(Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  H.276). 

2.  PUTINA:  bugyogó,  gyermeknadrág,  hátul- 
gombolós nadrág  (Kisújszállás  Nyr.  XX.288; 
Debrecen  Nyr.  XXIII.335;  Hajdú  Nagy  Sándor; 
Hajdú-Szovát  Nyr.  XXIV.587). 

[PUTNOK]. 

putnok-fü:  csombor-ménta  (mentha  pule- 
gium)  (Hol?  Kassai  J.  Szókönyv  V.209). 

1.  PUTKA:  cottU8  gobio  (Erdély  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

[2.  PUTKA]. 

pntra-eiék:  árnyékszék  (Palócság  Tsz.). 

1.  PUTBI:  ponty  (Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVIII. 
884). 

[2.  PUTBI]. 

putri-ház:  putri,  földkunyhó  (Borsod  m.  Nosz- 
vaj,  Fehér  m.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  165). 


IN 


PUTRIGAJ-PUTTYAN 


\NTÓ- PUZDURIÁZ-IK       286 


PUTRJGÁJ    {putrigáj,    putrigály    II 
in.  i  Lajos;  Brassó  ni.  Hétfalu   Ki 

rály  PAI;  Csik  Ka  kos  Dobos  András;  Hunyad  m. 
Boni. •  i  \  ürpád;  máMqti,  vutn&élm  Btatmáf  m. 
Nagybánya  N  "7.   Kapnikbánya  és   \id. 

NyK  0.874):  1.  korhadtság,  pudvásság,  reves- 
ség  (Kaj.mkl.au> a  és  vid.  NyK.  II. 
csttpn  putrigáj  (Háromszék  m.  Uson  Braélyi  '  ' 
jos;  Csik-Rakos  Dobos  András;  Hunyad  in.  Bor- 
deaux Árpád);  2.  korhadt,  pudvás,  reves  fa 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr  l\  567;  Brassó  m. 
Hétfalu  Király  Pál). 

PUTRIOÁJOS  {putrigdjos,  putrigályos  Három- 
ssék  in.  L'son  Krdélyi  Lajos;  Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  XVI. .75;  Hétfalu.  Tátraiig  Nyr.  II 
Csik  Rá  kos  Dobos  András;  Hunyad  m.  Bordeaux 
Árpád;  putregályos  Kapnikbánya  és  vid.  N\K. 
I;  putmgtijos  Háromszék  m.  Király  Pál): 
korhadt,  pudvás,  reves. 

PUTRIK.  Pálinkás  putrik:  pálinkamérés  (Nagy- 
várad Nyr    MI  Y 

PUTTINGÁL:  hátán  visi  vkit  (Vas  m.  Fölsó- 
ór  Király   Puli. 

IPÜTTON),  PUTTAN:  kétvedres  folyadék- 
mérték (Alsó-Fehér  m.  Lázár  István). 

PUTUNKA:  búzahordozó  edény  a  muntlisztes 
malmokban  (körülbelül  25  kupás)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

PUTYÉRKA:  ruha  (Nógrád  m.  Szécsény  Kál- 
mán Sándor). 

PÜTYKORA :  kés  (Nógrád  m.  Vecsekle  Nyr. 
Y.:,71). 

PÜTYKOS:  buggyos.  Nem  kö  nekem  putykos 
ujj  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

PÜTYÓKA:  L   hal   uszóhólyaga    (Heves    ni. 
Makáry  György  1839);  2.  sárból  gyúrt   vájatos  ' 
közepú    gombóc,  melyet  a  gyermekek   földhöz 
vágnak,   úgyhogy    nagyot    pukkan    (Heves    m. 
Makáry  György  1839). 

PUTTÓRA:  tyúk  (Somogy  m.  Szóke-Dencs 
Nyr.  III.23D. 

1.  PÜTYPURUTY:  pitypalatty,  fúrj  (Székely-  I 
föld    GyórtTy  Iván:    Háromszék    in.    Vadr.)   |vö. 
kittykurutty,  pitypirity]. 

2.  PÜTYPURUTY :  fltyfiritty  (Nógrád  m.  Fülek 
:.    XXII." 

PUTYUR:  picike  [kis  gyermek  becézó  neve] 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos)  |vö.  pityurka]. 

POTTYAN:  pukkan  (Heves  m. Makáry  György 

el-puttyan  (t-puttyan):  semmivé  leáss,  dugába 
dói  (Kis-Kun-Hulas    Nyr.    XIV.477).    Hét,    öcsim 

>s,  lesz-e  a  kézfogóból  valami?  —  EIpw 
az,  nénémasxony !  (Alföld  Nyr.  XV.96). 


PUTTYANTÓ:  1.  hal  úszóhólyajru  |  -  II. 

Rimaszombat 

a   derékon  és  a  combokon   szorosan   össze. 

nadrág,  a  mely  a  beleszorult  levegótól  duz- 
zad I.  II.  Nyr.  V.572);  8.  sárlepény, 
melyet  a  gyerekek  falhoz  v.  deszkához  csap- 
nak (Palócság  Vosári  Gyula)  (vö.  pukkant ó\. 

PUTTYOG:  pukkojf,  pöfög  (a  bor.  mikor  for- 
rásnak indul)  (Mol.ha.  Klézse  Nyr.  1\ 

PUTTYOGATÓ:  talpas  fácska,  a  mellyel  a 
vizbe  vágnak  s  buty,  kuty  \.  futg  hangot  csal- 
nak ki,  azaz  a  bóka  hangját  utánozzák  és  ezzel 
a  harcsát  a  horogra  csalják  (Al«\  sza- 

Abád-Szalók  Hermán  0.  Halászat  K.). 

PUTTYOGOTT:  pattogott.  A'i  nem  puttyogott 
kuknnraszem  (Palócság  Nyr.  XX1II.94). 

PUTTYOGTATÓ:  szarvalakú,  belül  üres  fa- 
készülék,  a  mely  a  hálóhoz  van  erősítve,  8 
mikor  a  csónak  halad,  putiii'nty  hangot  ad 
i  Tisza-Abád-Szalók  Nyr.  IX.  144). 

[PUTTYOGTATOTT],  PUTYOKTÁTOTT  : 
pattogatott.  Putyoktátott  kukorica  (Palócság  N 

XXII. 

[PÚZ]. 

ki-púz:  kilövellik  (pl.  érvágáskor  a  vér)  (Ba- 
ranya m.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.  157;  Baranya 
m.  Ormányság  Tsz.). 

PUZÁS  [igy  nevezik  a  harasztiak  a  rétfalu- 
siakat] (Szlavónia  Nyr.  XXI1I.308). 

PUZDORÁS:  hirtelen  haragú  (Zala  m.  Szent- 
györgyvölgye Nyr.  11.280). 

PUZDORÁSKOD-IK:  hurcolkodik  (Rábaköz 
Halász  János). 

be-puzdoráskodik  :  behurcolkodik  (Rábaköz 
Halász  János). 

el-puzdoráskodik :  elhurcolkodik  (Rábaköz 
Halász  János). 

PUZDORKOD-IK  i  toporzékol,  sikertelenül 
dühöng  (Székelyföld  Gyórffy  Iván). 

[PÜZDURÁZÓD-IK]. 

fel-puzdurázódik :  fölbosszankodik,  fölfor- 
tyan,  hirtelen  haragra  lobban  (Háromszék  m. 
Vadr.;  Kiss  Mihály). 

PUZDURI  {puzdori  Székelyföld  Gyórffy  h 
buzduri  Háromszék  és  Csik  m.  Király  Pál):  hir- 
telen haragú,  fölfortyanó,  pattogó,  kötekedő 
(Szatmar  m.  Nagybánya  Nvr.  XX.480;  Zilah 
Nyr.  XIV.431;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Ara- 
nyosszék Borbély  Samu). 

[PUZDURIAZ-IK,  PUZDURJÁDZ-IK1. 

fel-pusduriásik  (Háromszék  m.  Vadr.  498b; 
föl-puzdurjátl  ^vásárhely  vid.  Zilahy  Jó- 

zsef):  fölbosszankodik,    fölfortyan,   hirtelen   ha- 
ragra lobban. 


PÚZ8A-PÜC8KÖRÉ8Z 


Pl  1  FED-PÜS8ZENC8 


9& 


PÚZSA  (Dunántúl   Nyr.   V.228;    Baranya    in. 
Ormányság  Tsz.;  búsa  Baranya  m.  Tsz.):  csiga 
púzsu]. 

PUZ8DÜL:  pezsdül  (Qöc8ej  Nyr.  XIII.308) 
|vö.  pezsdül]. 

ki-puüsdul  (kü-puzsdul):  kikel  (a  csirke)  (Győr 
in.  Pásmánd  Bódiss  Jusztin;  Göcsej  MNy.  11.414). 

1    PüZSÉR  (Pápa  vid.  Tsz. ;  Baranya  m.  Hegy- 
idy  P.  Baranya  múltja  és  jelenje  V214 ; 
Csallóköz  Nyr.  1.332;  Vas    m.  Kemenes- 

alja? Kreszn  Siótár  II.  14">;  Torontál  in. 

Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.73):  1.  gye- 
rek (Pápa  vid.  Tsz.;  Baranya  m.  Hegyhát  Várady 

aranya  múltja  és  jelenje  1.224).  A  sok 
zsérok  (Vas  in.  Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szó- 
fmjdosott  a  kemince,  u tonna  a  kuckó, 
utánna  a  tsiradik  mindön  púzsérostü  (Torontál 
ni.  Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.73); 
2.  legény  (?]  (Csallóköz  Nyr.  1 

PüZSÉR:  bútyor,  batyu.  Élesztette  a puzsér- 
-zprém  m.  Szentgál  Nyr.  III. 184). 

PÚZSI:  csikó  (Szatmár  m.  Lauka  Gusztáv 
184- 

PÜZSÜ  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  III.230; 
puzsu  Baranya-Sz.-Lóriuc  Nyr.  XVTI.380;  Pécs 
vid.  MNy.  1Í1.242;  púzsú  Hol?  Tsz.):  csiga   [vö. 
m]. 

PÜCSKÉSZ :  tücsköket  fog  (Vas  m.  Kemenes- 
alja ?  Kresznerics  F.  Szótár  11.145). 

ki-pücskész:  1.  kiűz,  kikerget;  2.  kikeres 
(Vas  m.  Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár 
11.145). 

PÜCSKÖRÉSZ:    l.    tücsköket   fog    (Vas    m. 

enesalja?    Kresznerics    F.    Szótár    11.145); 

2.    bogarász   (Kalocsa    vid.   Csaplár  Benedek); 


3.  pepecsel,  hiábavalóságokkal  foglalkozik  (Vas 
ra.  Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár  II  : 

PÜFFED:  puffad  (Palócság  Vozári  Gyula; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

fel-püffed:  fölpuffad  (Alföld  Nyr.  XIII.382; 
Heves  m.  Bocs  Nyr.  XII. 332). 

PŰFFEDEZŐ :  dagadozó  (Balaton  mell.  Tsz.). 

(PÚFFENTJ. 

ó-püffent:  elront  (Félegyháza  Nyr.  V.35). 

PÜFFÖZ :  kapócsontoz  (Debrecen  Vozári 
Gyula). 

PŰFÖG  (püffög  Zala  m.  Volák  Lajos):  szag- 
gatottan, visszafojtva  sír  (Rábaköz  Halász  János; 
Vas  m.  Horváth  József  1839;  Balaton  mell.  Tsz. 
[itt  pöfög  hiba;  Horváth  Zsigmond);  Nyitra  m. 
Magyar-Soók  Tolnai  Vilmos). 

PÜFŐK:  pufók,  teli  képű  (Pápa  vid.  Tsz.; 
Vác  Divényi  Gyula)  [vö.  pufók], 

PÜNKÖSD  (pinkösd  Szlavónia  Nyr  XXIII. 168). 

pünköst-keszeg:  az  abramis  brama  nagyja 
(Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.) 

PÜNKÖSTI:  nagy  gömbölyű  fejű  sárga  réti 
lóiig,  a  mely   nyirkos  helyeken   terem 
culus-fajta)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

PÜSPÖK  (pispek  Székelyföld  Tsz.;  NyK.  X. 
335;  Marosszék,  Nyárád  mell.  Vadr.  801;  Szol- 
nok-Doboka m.  Apa-Nagyfalu  Nvr  XV.382;pw- 
pök  Székelyföld  NyK.  X.335). 

PÜSPÖKI  (pisprki  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.422). 

PÜSSZENCS:  [tréf.]  bocskor  (Somogy  m.  Csurgó 
Endrei  Ákos). 


I{. 


RAB  (rob  Moldvai  esáng.  Nyr.  IX.4s:i). 

rab-ssekér:  1.  k  szerszámos  taligája 

i.  Perkáta  Nyr.  111.35);  2.  targonca  (Szé- 
IwlyfWd  Kiss  Mihály). 

BABA:  rabok-használta  eggykerekú  taliga 
(Udvarhely  m.  Király  Pál). 

BABÁK:  \mi  halfogó  háló  (Zemplén  ni.  Szür- 
nyeg  B6). 

RABÉC:  veréb  (Vác  Divényi  Gyula). 

BABOTA,  ROBOTA :  úrdolga,  robot  (Székely- 
föld Tsz.). 

RABOTIN,  ROBOTIN]. 

rabotin-  v.  robotin-kendör :  vadkender  (Ceg- 
léd Ilosvay  Vilmos). 

BÁBSIC:  lesipuskás  (raubschütz)  (Dunántúl 
Fóv.  Lapok  1894.  jún.  5). 

|BAC]. 

ráo-asztag:  hosszában  rakott  nagyobbszerú 
asztag  (Balaton  mell.  Tsz.  26a). 

rác-borsó:  bab,  paszuly  (Duna  mell.  Kassai 
J.  8zókönyv  IV.  189;  8omogy  m.  Nyr  XVI  1.509); 
feketés  tarka  görbe  bab  (Hol?  Tsz.). 

BACI:  korcs  (pl.  galamb)  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.;  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXII. 430). 

RACKA:  1.  elfajzott,  korcs.  Ugyan  mér  nem 
herélteti  kend  ki  ezt  a  racka  csődört?  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos);  2.  durvaszőrú,  kutyaszórű  (bá- 
rány) (Borsod  m.  Szihalom  Nyr.  \  II  1.569;  vö. 
CzF.);  8.  igen  fehér  szórt  (juh)  (Jász-Nagykún- 
Szolnok  m.  Alattyán  Nyr.  X.144). 

BACKÓ  (rackuó):  1.  magyar-német  keverék 
(gyermek:  a  kinek  az  apja  magyar,  az  anyja 
meg  német  vagy  megfordítva)  (Baranya  m. 
Hegyhát  Várady  F.  Baranya  múltja  és  jelenje 
I);  2.  se  kondor,  se  egészen  sima,  se  fehér, 
se  füstös  szórt   (disznó)  (Göcsej    MXy.    11.415). 

BACÓ:  [gúny.]  paraszt  (Tisza  mell.  Erdósi 
József;  Eger  vid.  Nyr.  XVII.47 

RÁCOSKA:  tömött  fonású  hajfonat  (Pest  ni. 
Csanád  Békaasy  Sándor). 


RÁCS  rna  m.  Ruehietl   Miki. 

i  Ipoly  \  Kővár  vi<! 

í.  lajtoHa-alakiü  szénatartó  a  jászol  f « * i - 
tón  mell  I  Ilosvay  Vilmos;  Szatmar 

ni  KömörÓ  N\i.  XII  öt. Ii:  2.  falonfüggó  kenyér- 
tartó farostély  (Marcal  mell.,  Győr  m.  Tsz.; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos);  3.  a  füstön  álló 
tartó  eszköz  (Balaton  moll.  Tsz.);  4.  lécekből 
vert  fél  konyhaajtó.  Húzd  be  a  rácsot.  Tedd  be 
a  rácsot,  hogy  a  kutya,  csirke  be  ne  gy« 
(Abaúj,  Zemplén  m.  Nyr.    XVH.274). 

(Szólások].  Magossan  van  a  rácsa:  nem  órhoti 
el  a  célját  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XXII 

ráos-háló:  legerősebb  és  legsűrűbb  hálórész, 
a  melybe  a  halat  beszorítják  (Szeged  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

RÁCSA  (Általánosan  haszn.  Hermán  0.  Halá- 
szat K.;   Vas   m.   őrség,   Kemenesalja. 
Tsz.;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  II 
lozsvár  Szinnvoi  József;  rács  Székelyföld  N 
X.335;  Nyr.   f.152;   Kiss  Mihály):    1.  rák- 

fogó  készülők  (Székelyföld  Kiss  Mihály):  a)  rá- 
csa: abroncsra  alkalmazott  rákfogó  háló,  a  mely 
gyakran  merőben  luzfaháncsból  van  kötve  (Ál- 
talánosan haszn.  Hermán  0.  Halászat  K 
in  Orsóir,  Kemenesalja,  Szeged  Tsz.;  Hegyalja 
Kassai  J.  Siókönyv  11.351);  b)  rács:  ostornyol- 
hosszaságú  ág,  a  melynek  hasított  végébe  csal- 
étek van  csíptetve  (Udvarhely  m.  Vadr.;  Kriza); 
2.  rác*:  rákfogásra  használt  csalétek  (Székely- 
föld NyK.  X.335;  Nyr.  1.152). 

RACSÁL  (Szatmár  vid.  Tsz.;  rácsál  Szeged 
Csaplár  Benedek):  fecseg,  darál,  csácsog. 

RACSÍT :  lármáz,  pöröl  (Érmeilék  Xyr.  V. i 

RÁCSKOTOL:  rág.  kelyföld  Kiss  Mi- 

hály, Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.). 

HADINA   {rodina  Székelyföld  Tsz.):  I 
mekágyas  asszonynak  vitt  v.  küldött    étel,   ital 
(Székelyföld  Tsz  ;  Udvarhely  m.  Kóbori  János; 
Csík  m.  Balló  István;  Háromszék   m.   Nyr    IV 
478;  VI. 47.'. :  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva  Nyr.  XVÜL674).  Ea  :ek  (Há- 

romszék m.  Fejes  Áron).  Rad  lik  ennek 

8   ennek   (Székelyföld   Tsz.);    2.   gyermekágyas 
asszonynál  tett  látogatás,  a  mikor  a   látogatók 
mindenféle  ételt,  italt  visznek  neki  (Székel  \ 
Kóváry  László  1842;  Csík  m.   Kóródy   Miklós). 


Ml 


RADINÁS— RAG 


RÁG-RAGADÁNC8 


B4S 


messzi  —  Én  radinába  (Háromszék  m. 
r.  513q).  Voltál-e  már  radinába  ?  (Háromszék 
m    Kéjes  Áron);  3.  keresztelési  vendégség  (Szé- 
lold Tsz.;  Nyr.  11.471 ;  Kóváry  László  1842; 
Háromszék  m.  Kiss  Mihály,   Butyka   Boldizsár; 
in    Kthnographia  V1I.385;  Bukovina  Nyr. 
<ndégség   (pl.   lakodalmi)   (Három- 
szék m.  Butyka  Boldizsár). 

radina-hordó  kasornya:  kosár,  a  melyben 
ételt,  italt  visznek  a  gyermekágyasnak  (Három- 
szék in.  \  17). 


(RADINÁS]. 

radinás-kosár:  <u  (Háromszék  m.  Butyka  Bol- 

«lizs;iri. 

RADÓ  (radú  Gyöngyös  Nyr.  IX.333) :  1.  vesze- 
kedő, garázda,  bakafántos  (Jászberény  Kimnach 
Ödön):  2.  bujtogató  (Pápa  vid.?  Tsz.);  3.  tized- 
v.  adóbehajtó.  Kérnek  mindég  [ezek  a  gyerekek], 
mind  a  radó  (Veszprém  Király  Pál);  4.  radú: 
piszkos,  mocskos  (Gyöngyös  Nyr.  IX.333)  [vö. 
ruha-radó]. 

RÁF:  keréktalpra  húzott  vasabroncs  (Cegléd 

Ilosvay  Vilmos;  Heves   m.   Csépa   Nyr.   11.380; 

Hont   m.  Nvr    XX  1.470;  Zemplén  m.   Szürnyeg 

X.323;  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XIII. 

578). 

1.  RAFONYA:  ruháját  kímélni  nem  tudó 
személy  (Balaton  mell.  Tsz.). 

2.  RAFONYA:  szoknya.  Adjon  egy  rafonyá- 
nak  valót  (Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  sümegvid. 
nyelvjárás  24). 

RAG :  1.  faragatlan  fenyórúd  a  háztető- 
szerkezetben  (7 — 8  m.  hosszú  tetóre  10 — 12 
pár  ragot  tesznek,  s  ezeket  a  szelemen  fölött 
faszegekkel  szegezik  össze,  alsó  végük  pedig 
a  koszorúgerendán  fekszik  és  kijjebb  nyúlik, 
tehát  mindenik  rag-pár  A  alakú;  a  ragokra 
szögezik  a  tető  léceit;  1.  az  Ethnographia  VIII. 
99.  levő  rajzot)  (Vas  m.  Órség  Nyr.  III.479; 
Zala  m.  Hetes  Ethnographia  VIII.99;  Göcsej 
XII.95.  189;  Somogy  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.124;  Király  Pál).  A  mi  pajtánknak  hód- 
világ  a  zsúpja,  hajnalcsillag  a  ragja  [mondják  a 
szabad  ég  alatt  cséplók]  (órség,  Szalafő  Nyr. 
VL817).  A  rag  alatt:  a)  a  tetó  alja  és  a  padlás 
színe  képezte  szögletben  (Fehér  m.  Nyr.  VIII. 
323).  A  tyúk  lopva  a  rag  alatt  fészkel  v.  tojik 
(Zala-Egerszeg  Király  Pál);  b)  az  eresz  alatt 
(Somogy  m.  Vajda  Gyula).  Hová  tetted  a  kis  \ 
kosarat?  —  Oda  tettem  a  rag  alá :  a  tetó  alja 
és  a  padlás  színe  képezte  szögletbe  (Zala-Eger- 
sieg  Király  Pál).  Dugd  ezt  a  cele-culát  a  rag 
alá  (Veszprém  vid.  Nyr.  XIX.575);  2.  padmaly,  i 
oldalvájás  a  kővel  ki  nem  rakott  kút  fenekén, 
hol  a  kút  kürtője  a  víz  magasságáig  körül  ki 
van  bővítve  (Tolna  m.  Szakcs  Király  Pál). 

rag-aly,  rag-alja  (rag-ajja;  —  ragál  Tolna 
m.  PöUŐ-Nyék  Nyr.  V1.323.  nyilván  hiba  ragal 
helyett) :  1.  a  ház  padlásának  az  a  része,  a  hol 

SZIiniTBI :  MAGYAR  TAJBZÓTAB  II. 


a  tető  a  falat  éri  (Balaton  mell.  Tsz.;  Veszprém 
vid.  Nyr.  XIX.575;  Tolna  in.  I'ombovár  Nyr. 
XXV.  192;  Fehér  m.  Nyr.  VIII.823:  Kis  Kún- 
Halas  Nyr.  XV.380);  2.  eresz  (Zala  m.  Szabó 
Béla;  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVI  1.284;  Somogy 
m.  Vajda  Gyula;  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  \i. 
323). 

[rag-szög]. 

ragszög-furu :  az  a  fúró,  a  mellyel  a  háztető 
ragjait  átfúrják  (Zala  m.  Hetes  Ethnographia 
V  111.99). 


[rag-tartó]. 

ragtartu-fa:  koszorúgerenda  (a  faház  falá- 
nak legfölső  gerendája)  (Zala  m.  Hetes  Ethno- 
graphia VIII.99). 

RÁG:  1.  dörzsöl,  tör  (lábbeli).  .4  disznóbőr 
nem  rágja  az  emberlábat  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
X.153);  2.  rágalmaz,  gyaláz  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Sokat  rágott  mán  ingómét  (Udvarhely 
m.  Vadr.  70).  A  minap  es  a  kalákába  csak  ingö- 
möt  rágott  (Udvarhely  m.  Nyr.  VI.517). 

átoski-rág:  egészen  átrág,  keresztül  rág  (al- 
mát a  féreg)  (Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr. 
VIII.94). 

még-rág:  megmar  (Szilágy  m.  Nyr.   IX.565). 

[Szólások].  Megrágta  a  fülit:  megalázta  (a 
kevélyt),  kiábrándította,  észre  térítette  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

RAGÁCS :  kötekedő  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.573). 

RAGACSOS:  ragadós  (Szatmár  in.  Nagybánya 
Nyr.  XXII.368). 

[RAGAD]. 

meg-ragad:  1.  megmarad,  sokáig  megmarad 
vhol  (Székelyföld  Nyr.  XIV.335).  E  jövevény 
köztünk  [v.  városunkban]  megragadott  (Szatmár 
m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.378);  2.  meg- 
fog (pl.  a  maláta  az  üstöt)  (Székelyföld  Nyr. 
XIV.335);  3.  megfogamzik  (a  fa)  (Szilágy  m. 
Ér-Mihályfalva  Kerekes  Ernő). 

RAGADÁLY:  1.  ragadós  betegség  (Szatmár 
vid.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.175);  2.  alkalmat- 
lanul ragaszkodó,  tolakodó,  szép  szerével  el  nem 
távolítható  (ember)  (Székelyföld  Király  Pál). 
Ragadály  ember  (Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr, 
11.276);  8.  héja,  ölyv  (Mármaros  m.  Visk  Ki- 
rály Pál). 

RAGAJDÁNCS:  1.  ragadó  fú,  bojtorján,  bo- 
gáncs (galium  aparine,  galium  mollugo,  lappá. 
lappula,  bidens  tripartitus)  (Balaton  mell.  Föld- 
rajzi Közi.  1894.  65.  73;  Zala  m.  Tapolca  Nyr. 
V1II.469;  Somogy  m.  Szőllós-Györök  Nyr.  XVI. 
46;  Csallóköz,  Szeged  Csaplár  Benedek);  2. 
anyja  ruhájába  kapaszkodó  s  tőle  elmaradni 
nem  akaró  gyerek.  Te  ragadáncs!  (Csallóköz, 
Szeged  Csaplár  Benedek). 

16 


Mfl 


KA.i.M'ANY-RAGASZ 


RÁGC8ÁL-RA<;\  A 


U4 


RAOADÁNT:  h  (Csallóköz  Bseged  Csapi.u- 
Benedeki 

IRAGADAT). 

(Szólások  |.  Aratásra  ragadat:  aratás  felé.  Ta- 
vaszra ragadat:  tavas*  felé.   Húsvétra  ragu 
lmsvét  felé  (Síékelyföld  Kiss  lOhály).  Ún 
gadat  |ai  új  termésnek  még  érésekor]  édes  még 
a  kos  kenyér  is   (Háromszék    m.    Nyr     IX. 
i   ragadatkor:  ai   új   zsenge   idején.    B 
már  új  ószi  gabona  termett  (.mikor  az  új  héjé, 
új  kenyér  beállásakor4)  (8iékelyföld  Tsz.;   fá 
romssék  m.  l'zon  Knl<  Ivi  Lajos). 

[RAOADÉK). 

ragadék-nóv:  ragadványnév  (Heves  ni.  Hallá 
Kthnngraphia  VI.  114;  Heves  m.  Maklár  Király 
Pál). 

RAGADOMÁNY  [ragadomány):  toldalék,  épii- 
lethes    hoif átoldott    rész    (Huny ad    m.    Lozsád 
,7.  469;  XX II  í.  148 

RAGADVÁNY  (ragadvány):  bojtorján  (galinm 
aparine,  galium  mollugo)  (Nógrád  m.  Nyr.  1V.71 ; 
Mátra  vid.  Nyr.  XX1V.478). 

ragadvány-fü:  M  (Palócság  Nyr.  XXI.504). 

[RAGAL]. 

meg-ragal:  szájig  éró  vizet  lábújjhegyeu  át- 
gázol. Próbáld  \meg],  megragalhatod-e  a  vizet 
(Sseged  Kassai  J.  Szókönyv  IV.178;  Tsz.). 

RAGANCS:  ki  pattogott  kenyérhaj  (Ipoly  völ- 
gye, Kővár  vid.  Nyr.  XVI.573). 

RAGASZT:  1.  told  (épülethez).  Ragasztottam 
a  házamhoz  egy  kamorát  (Somogy  m.  Visnye 
Nyr.  XVII. 884);  2.  keres,  szerez,  vesz.  Éjjet- 
napot  ésszerag asztunk,  hogy  ragaszthassunk  va- 
lamit. Nincs  annyi  lelkem,  hogy  valamit  ragasz- 
szak (Ssékelyföld  Kiss  Mihály).  Valamikor  az 
embernek  van  pénze,  ócsóbban  ragaszt  (Zemplén 
in.  Szörnyei;  \\r.  XVII.375).  Ehejt  éppen  most 
€s  azétt  fáradozom,  hogy  a  fiamnak  valami  láb- 
belit ragasszak  (Csík  m.  Nyr.  IV. 471). 

be-ragasst:  befog.  Beragasztunk  mink  hár- 
masba |t.  i.  a  negyedik  lovukat  ott  fogták  zá- 
logba] (Heves  m.  Sz.-Domonkos  Nyr.  XXII.525). 

mög-ragasst :  megszerez.  Sokat!  még 

észt  a  kis  házat  mögragasztottam   (Alföld    Nyr. 
V.86). 

IRAGASZTÓ],  RAGA8ZTYÜ:  enyv  (Tolna  m. 
Fölsó-Nyék  Nyr.  VI.323). 

ragasztó-szög:  a  tézsola  végében  a  sikoltyút 
tartó  szög  (ekében)  (Heves  m.  Névtelen  1840; 
Heves  m.  Csépa  Nyr.  11.380). 

RAGASZTÓS:  szalonnás,  csirizes,  jól  ki  mm 
sült  (kenyér)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 


ragaastoa-bélü :  .  illiryalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.J 

RÁGCSÁL  (rácskál  Nagy-Kálló  Nyr.  XII.480; 

8sékolvf..l<l   Kíhh  Milials.  GyórfT)    Iván;  Három- 
szók   m.    \  a.li     .Mla:    \\k.    III 

RÁGCSÁLÓD-DX  (rácskála óyy-ik  Mátra  vid. 
Nyr.  X XII. 886). 

RÁGCSIGÁL:  rágicsál  (Tolna  m.  Sai 
IV.I1S). 

RAGGATÓDZ-IK  (rággáta'dz-ik) :  [?\  (Gömör 
m.   Nyr.   XVIII.501). 

RÁGICSKÁL:  rágicsál  (Csallóköz,  Szeged 
Csaplár  Benedek i. 

RAGMÁL  (Zala  m.  Kővágó-Örs  Simonyi  Zsig- 
mond;  rakmát  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 

:  keményen  szid,  fedd,  dorgál,  korhol,  l 
mái  tagam  folyvást  (Zala  m.  Kóvágó-örs  Bin* 
Zsigmond). 

RAGMÁLÓD-IK :  folyton  keményen  szid. 
fedd,  dorgál,  korhol  (Balaton  mell.  Tsz . ;  Hoi 
váth  Zsigmond   1889;  Pápa  vid.  Tw 

[Szólások].  Ragmálódik   rajtái  kOB    szid. 

korhol    engem    (Fehér   in.   Rác-Almás   Bim 
Zsigmond). 

RAGÓDZ-DX:  kapaszkodik (szekér,  kocsd  hátul- 
jára föl)  (Hajdú  m.  Hadház  Nyr.  XI  l  ko- 
csiba ragódzani  (Mezőtúr  Nyr.  IX.183). 

bele-ragódsik :  belekapaszkodik.  Beleragódzik 
a  szekérbe  (a  gyerek):  belekapaszkodik  a  haladó 
szekér  végébe  (Tisza  vid.  Nyr.  IX. 

RÁGOGAT:  rágicsál.  Rágogassák  réce  csőn' 
(Csík  m.  Kászon-Jakabfalva  Nyr.   VIII.: 

RÁGÓS :  nehezen  rágható,  szívós,  móesingos, 
kemény  (hús)  (Csallóköz  Szinnyei  József;  Ceg- 
léd  Ilosvay  Vilmos;  Arad  Tolnai  Vilmos ;  Szeged 
Ferenczi  János). 

RÁGOTT:  [tréf.  nép-etimológia?]  ragoút  (Gö- 
csej, Nagy-Lengyel  Nyr.  VII.131). 

RÁGTATÓ:  kendertöró  eszköz  (Székelyföld 
Tsz.  377a)  [vö.  vágtató]. 

RAGYA  (Balaton  mell.,  Pápa  vid.  Tsz.;  Som 
vid.  Nyr.  XIV.  140;  Somogy  m.  Ádánd  Bánóczi 
József";  Komarom  m.  Horváth  Iirnáe;  Debrecen 
vid.  Barna  Ferdinánd;  rogya  Vas  ni.  Kemenes- 
alja Tsz.;  Órség  Nyr.  \  11.323;  Göcsej  Nyr.  XIII. 
I;  Sümeg  vid.  Nógrádi  .1.  A  siimeg- 
vid.  nvelvjárás  9;  Udvarhely  ós  Háromszék  m. 
Vadr. ;  Kiss  Mihály;  rotya  Csik  m.  MNy.  VI. 
Vadr.  515a):  L  rogya:  possda,  vasrozsda 
(Vas  m.  Nyr.  VI  1.323;  Göcsej  N ;. 
2.  ragya,  rogya:  rozsdaszinú  kerek  foltok,  me- 
lyek a  leveleken  v.  a  gyümölcsökön  támadnak 
(Somlyó  vid.  Nyr.    XIV.  140;   Göcsej    Nyr    XIV 

tya  jól   befizetett  nekünk   (fi 
kelyfold  Kiss  Mihály);  3.  ragya:  a  mák 


Ml 


RAGYÁS-RAJ 


RAJHW,     RAJZÁT 


Ml 


bája  (Nógrád  m.  Nyr.  IV. 72);  4.  ragya,  rogya: 
iri  eeó  napsütéskor  (Balaton  mell.,  Vas  m. 
leuesalja,  Pápa  vid.  Tsz.;  Somogy  m.  Ádánd 
Bánócsi  József)-  Ragya  esik  (Komárom  in.  Hor- 
váth Ignác).  Megverte  a  vetést  (v.  a  szállót]  a 
ragya  (Debrecen  vid.  Barna  Ferdinánd). 

ragya-bimbó:  ragyás,  himlőhelyes  személy 
(8iatmár  m    Nyr.  XIV.329). 

ragya-bunkó:  L<w  (8iatmár  m.  Nyr.  XIV.329; 
laros  m.  Visk  Nyr.  XIV.230). 
Most  is  ragyabunkó  vagy  má";  art  akarod,  hogy 
a*  isten  még  nagyobb  csudát  csinájjon  belülied? 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos);  2.  himló.  Verjem  meg 
a  ragyabunkó!  (Kassa  vid.  Nyr.  XVII  285). 

ragya-eső :  nyári  esó  napsütéskor  (Somlyó 
vid.   Nvr.   XIV.  140). 

ragya-hullás:  cv  Istenem,  istenem,  adj  egy 
ragyahullást,  hogy  a  feleségem  veszesse  el  útját! 
(Erdóvidék,  Kis-Bacon  Arany-Gyulai  NGy.  111.74). 

RAGYÁS  (rigyás  Arad  m.  Majláthfalva  Nyr. 

Toromul  m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged 

ogyás  Vas  m.  órség  Nyr.   IV.521; 

Zala  m.  Nyr.   XXI.522;   Csík-Szentgyörgy   Nyr. 

29).  —  Bogyós:  rozsdás  (Vas  m.  őrség  Nyr. 

1V,VJ1). 

[RAGYÁZ  IK]. 

lé-ragyázik:  esős  idő  v.  záporeső  miatt  mind- 
fis után    lepereg  (a   szőllő   szeme) 
(Győr-Sz. -Marton    Bódiss    Jusztin;   Baranya   m. 
Ibafa   Nyr.  XX.lül;  [itt  lé-ragyáz  nyilván  hiba]). 

meg-ragyázik  (Szatmár  m.  Schönherr  Gyula ; 
meg-rogyázzik  Székelyföld  Kiss  Mihály):  meg- 
ragyá8odik  (szőllő,  gabona,  uborka). 

RAGYTVA  (ragyva  Pápa  vid.  Tsz.;  rugyva 
Komárom  m.  Perbete  vid.  Gáncs  Géza):  1.  ra- 
gyiva:  csinos,  szép  (Komárom  m.  Nász  vad  Nyr. 
Nyitra  vid.  Kelecsény  József  1843; 
ra  m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc 
1841);  2.  ragyiva,  ragyva:  rozoga,  rozzant,  hit- 
vány, semmitérő  (Vas  m.  Kemenesalja,  Pápa 
vid.  Tsz.;  Fehér  m.  Nyr.  V.36;  Wolff  Béla; 
Fehér  m.  Bicske  Király  Pál) ;  8.  ragyiva,  rugyva  : 
haszontalan,  semmirevaló,  alávaló,  jellemtelen, 
becstelen  (Fehér  m.  Bicske  Király  Pál;  Komá- 
rom m.  Perbete  vid.  Gáncs  Géza). 

RAGYIVÁTLAN :  tunya,  rest  (?)  (8zeged? 
Tsz.  299b;  vö.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.179). 

RAGYOG  (rogyog  Háromszék  m.  Vadr.  515a; 
rhely  m.  Fehér- Nyikó  mell.  Vadr.  117). 

RAGYOGTAT  (rogyogtat  Udvarhely   m.  Nyr. 

IV.  47 

RAJ:  gyermek,  magzat.  Rajom  (Baranya  m. 
Ibafa  Nyr.  XX.287).  Kegyes  rajom  (Dunántúl  Nyr. 
V.181).  Kedves  rajom  (Baranya  m.  Ormányság 
Nvr.  III.286).  E'dés  rajom  (Palócság  Nyr  XXIII. 
28).  Kedes  rajom  (Palócság,  Apátfalva  Nyr.  \  .224). 


raj-fű:  melissa  officinalis  (.ennek  a  virágját 
igen  esdekli  a  méh,  és  midőn  rajt  fogdosnak, 
a  kast,  köpüt  és  kaptárt  meg  szokták  ezen  fü- 
vei dörgölni)  (Hegyalja  Kassai  J.  8aókönyv 
IV.179).  J 

RAJRÓL :  mos  (ruhát)  (Rozsnyó  Nyr.  VIII.235). 

RAJCSŰLOZ  (Kassa  Nyr.  XVII.482;  rajcsu- 
rozni  Abaúj  m.  Jászó  Nyr.  IX.478;  rajcsúroz 
Rozsnyó  Nyr.  VIII.566):  futkos,  szaladgál. 

RAJCSÚR  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.275;  raj- 
csár  fí  nyilván  hiba  rajcsúr  helyett]  Zala  m. 
Nyr.  XIX.528;  rajcsűr  Debrecen  Nyr.  XI.477): 
1.  lovagló  hely  (reitschule)  (Kaszárnyai  szó  Nyr. 
VI.275;  Debrecen  Nyr.  XI.477);  2.  tánciskola 
(Zala  m.  Nyr.  XIX.528). 

RAJNOHA :  folyton  kunyoráló,  zsaroló  gyerek 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

RAJNOHÁL:  kunyorál,  zaklat  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

RAJNOHÁLKOD-IK :  M  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

RAJNOL:  nagyobb  fazék  (Abaúj  m.  Jászó 
Nyr.  IX.478). 

RA JNOLKA,  RAJNYELKA :  kis  lábas  (Rozs- 
nyó Nyr.  VIII.236;  Stromp  József). 


RAJNÚSKA : 
XXII.524). 


(Heves  m.  Sz.-Domonkos  Nyr. 


RAJOS:  méhtenyésztő.  Van  annak  méze,  mer 
rajos  ember  a!  (Orosháza  Nyr.  XVII. 46). 

RAJT  {réjtíí  Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr. 
VII.332;  Csík  m.  Nyr.  VII.331 ;  Gyergyó-Ditró 
Nyr.  VHI.480;  réjt&  Háromszék  m.  Vadr.  339. 
341 ;  reta  Udvarhely  m.  Kobáthfalva  Nyr.  VIII. 
144;  rét&m,  rét&d,  réta,  rétetok,  rétik  Szilágy 
m.  Nyr.  IX.563.  565;  Szolnok-Doboka  m.  Apa- 
Nagyfalu  Nyr.  XII.429;  Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XII.563;  XXII.332;  Udvarhely  m.  Vadr. 
51.  94;  Keresztúr  vid.  Vadr.  437.  439;  Homoród 
vid.  Vadr.;  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VTII.230; 
Csík-Bánfalva  Nyr.  XI.96;  rérra  Gyergyó-Sz.- 
Miklós  Nyr.  X.41 ;  ríttam,  rt'rta,  rittxmk,  rittok 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  VI.181;  XVT.575;  XXII. 
48;  Király  Pál;  Hétfalu,  Tatrang  Nyr.  U.524; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  111.53;  IX.492;  Moldva, 
Klézse  Nyr.  H1.384;  V.48). 

RAJTÓ:  1.  orgazda  (Somogy  m.  Nyr.  XII.37); 
2.  csempész  (Hol  ?  Nyr.  XII.37) ;  8.  titkár,  bizal- 
mas barát  [?]  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XII.37;  vö. 
XV.380). 

RAJTOF,  RAJTOK:  1.  rajtop:  tejes  köcsög 
(Rozsnyó  Nyr.  VIII.566);  2.  rajtok:  ételhordó 
fazék  (a  melyben  a  munkásoknak  ebédet  visz- 
nek, de  főzni  nem  főznek)  (Torna  m.  Ruehietl 
Miklós  1839). 

RAJZÁT:  gyermek,  magzat.  Rajzatom  (Ba- 
ranya m.  Ibafa  Nyr.  XX.287). 

16* 


M? 


RAJZOL-RÁK 


li\K\s     k\KOL 


248 


[BAJZOLj. 

el-rajsol:  ellop  (Győr  vid.  Nyr.  VMM 

ki-rajsol:  kibosséli  vkinek  as  erkölcsi  In' 
nem  térsz  el  töllem,  ma  ugy  kirajzollak,  hogy 
nem  köszönöd  meg  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[1.  RAK|,  RÁTOK        rak  szőlő  (Göcsej  MNy. 

11.  i; 

rakasőló  (Balaton  mell.  Tsz.  351b;  Debrecen 
és  vid.  Kiralv  Pál;  raq-szölő,  rak-szőlő  Hol? 
Kressnerics  F.  Ssótar  Ilii'.).  282;  ratok-szőlő 
Zala  m.  Kressner  -  v  S/.utar  II.'J.TJ):  nagy- és 
tömöttssemú  szóllőfaj. 

2.  RAK  (rok  Maros-Torda  m.  marosi  alsó-já- 
rás Ravass  Árpád):  1.  épit.  Mijén  szép  \ 
egy  egyszerű  szabadi  kőmives  rakta  (Veszprém 
m.  Almádi  Zolnai  Gyula);  2.  tesz,  helyez.  Mió- 
ta az  ablakra?  (Huny ad  m.  Lozsád  Nyr. 
XX  11.456);    8.    ültet.  \U    rakni    megyünk 

(Zala  m.  Csaplár  Benedek). 

|Ssólások|.  Ráki  án  Pétör:  keményen  táncol 
(Sseged  vid.  Nyr.  VI  1.473).  Raktam  a  fejéhez: 
korholtam  (Somogy  m.  Sándor  József).  Elébe 
rakja:  1.  elősorolja  (pl.  a  hibáit),  szemére  veti; 
2.  lelkére  köti.  A  nőm  égen-é'gen  elébe  rakta, 
hogy  mégbecsülje  magát  (Szilágy  m.  Nyr.  IX. 
188). 

le-rak  :  leszól.  Ugyan  lerakták  azt  a  jánt  (Deb- 
recen Nyr.  VL867). 

mög-rak:  1.  megver.  Megrakta  a  zsidót  (Nóg- 
rád m.  Tolmács  Nyr.  XVI.279);  2.  megpirongat 
Vessprém  vid.  Nyr.  XIX.574). 

|Ssólások].  Megrakta  a  horpaszt  i  jóllakott  (Sze- 
ged Csaplár  Benedek). 

reá-rak:  rábizonyít.  Azt  reám  rakd,  mett  ha 
nem,  megbúsulod  (mondja  az,  a  kit  a  másik 
kurvának,  tolvajnak  stb.  nevezett]  (Háromszék 
m.  Vadr.  369). 

RÁK:  [fazekasoknál:  ,a  korongtányér  alatt  a 
rák  vasból,  ebbe  csavarodik  az  orsó']  (Sáros- 
patak Nyr.  XVII.526). 

rák-kas :  abroncsra  alkalmazott  rákfogó  háló 
(Székelyföld  Háromszék  m.  Hermán  0.  Halá- 
szat 

rák-láb:  1.  ganajhányó  villa  (Heves  m.  Név- 
telen 1840);  2.  lágyvasból  készített  kétágú  szeg 
(Gömör  m.  Nyr  XVI  11.506;  Háromszék  m.  Uzon, 
Léefalva  Erdélyi  Lajos;  Udvarhely  m.  Olaszte- 
lek Nyr.  XIII  ö*78);  8.  a  rokolyaháló  kellő  köze- 
pét, illetőleg  csúcsát  alkotó  kétágú  fonalak,  a 
melyek  a  pórázban  eggyesülnek  (Udvarhely  m. 
Fölső-Rákos  Hermán  0.  Halászat  K.). 

rák-szöm :  zincum  sulfuricum  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos). 

|  \  rákssem -cukor:  apró  promincli-cukor  (Cegléd 
l  1  Ilosvay  Vilmos;  Szegszárd  vid.  Sárköz  Jenő 
l  1  Sándor). 


rák-ssoknys:   szoknya,    mely    a    flataloknál 
többnyire    élénk   piros  szinú  (Essék   vid.    M 
XV.  181). 

rák-varsa  kas    (Székelyföld   Hermán 

0.  Halászat  K.). 

RAKÁS  (tokás  Barniiy.-i  m.  Ormányság    M 

11.1.(7):  i.  mkás:  16  kévés  keretit  (Go r   m. 

Nyr.    XXIII. !•:.)•.    rékdt:    kaL.ngya   (SsékHy 
[V.288);    2.    rakás:   eggy    hónalj    <!«.! 
[dobAnykerteaietl  mesterszó]  (Arad  m.  Majl 
falva  Nyr.   VHI.288);   8.   rokás:  homokos   t 
(Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  II.  137). 

RÁKÁSZ  (rákészni  Veszprém  m.  Almádi  Zol- 
nai Gyula). 

RÁKCSIP:  kis  kavics,  a  mellyel  a  gyerekek 
.kapotsoiitiizni'  szoktak  (Háromszék  m.  Uzon 
Knlélyi  Lajos). 

RÁKCSIPEL:  kis  kavicsokkal  , kapócsontoz' 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

RÁKÉDLI,  REKÉDLI:  1.  rákédli:  röppeni 
2.  rekédli:  lidérc  (Török-Becse  Nyr.  IX 

1.  RÁKI:  pálinka  (Pozsony  m.  Olgya,  Nyitra  in. 
Magyar-Soók  Tolnai  Vilmos;  Tisza-Füred  Kiin- 
nach  Ödön)  (vö.  rakja]. 

[2.  RÁKI]. 

raki-szappan:  kendőző-szappan  (Baranya  in. 
Tsz.). 

RAKICSGÁL:  rakosgat  (Pest  DL  Fogthú  El 
mony  Lajos). 

RAKJA:  rossz  pálinka  (Dunántúl  Xyr.  V.228) 
[vö.  ráki]. 

[RAKÓ]. 

rakó-fa:  1.  az  a  darab  fütőfa,  a  melyet  k< 
nyér-bevetéskor  a  kemence  szája  elé  kihúzott 
parázstúzön  keresztbe  fektetnek;  ezen  otti 
tatják  be  a  lapátot  (Borsod  m.  Sáta  Bartha  Jó- 
zsef; Rimaszombat  Nyr.  V.272);  2.  épületfa 
(Udvarhely  m.  Ége  Ferencz  Miklós;  Udvarhely 
m.  Olasztelek  Nyr.  XV.336). 

RAKOCÁL:  rakosgat  (Moldvai  csáng.  Nvr. 
IX.530). 

RAKOD-IK  (rokad-ik  Maros-Torda  m.  mai 
alsó-járás  Ravasz  Árpád). 

[neki-rakodik]. 

[Szólások].  A  kincsöm  má  egészen  nekirakod 
csak  ugy  pápog,  má  rénise  tud:  haldoklik  (Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.474). 

RAKODÓ  :     kikötőhely.     Halászbárka-rakodó 
(Csanád,  Tolna  m.  Decs  vid.  Hermán  0.   Hala 
szat  ki 

RAKOL:  rak.   Tüzét  megrakoljuk,  négy  s: 
r  akol  jak  |Sz   Iván  énekének  kezdi- 
Kolony  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  III.  1 


Ml 


RAKOLÓDÁS-RAKOSZ  IK 


RAKOTMANY— RÁMUSZ 


380 


RA  KOLÓDÁS 
Vadr 


ntkusiriitás    (Bároanél    n. 


RAKOMÁNY:    takarmány  készlet.    Az    egész 
rakomány  migégett  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 
mit  hagysz  húgodnak,  szivem,  lelkem,  Jánosom?] 
i  rakományom,  édes  anyámasszony  (Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  III.8). 

[RAKOMÁNYOS). 

rakományos-kert:  szérűskert  (Heves  m.  Nvr. 
V1I.41). 

RAKONCA  {rókanea  Székelvföld  Erdészeti  La- 
pok XXII.670;  Gyórffy  Iván;  Udvarhely  m.  Fe- 
z  Miklós;  Háromszék  m.  MNy.  V  1.209.  358; 
»ca  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.   IV.236;  Három- 
szék   m.  Nvr    \   129;    rókinca  Székelyföld   Kiss 
Udvarhely    ra.   Olasztelek    Nyr.    XIII. 
Háromszék  m.  MNy.  VI.209.  358;  Három- 
szék   m.    Angyalos    Arany-Gyulai    NGy.    III 93; 
rokonca   Gömör   m..   Székelyföld   Tsz.;  rókonca 
Székelyföld  Kiss  Mihály):  1.  a  szán  v.  a  szekér 
oldalát  tartó  v.  támasztó   rúd   (Dunántúl   Erdé- 
szeti  Lapok    XXIL862;   Rábaköz,   Beó-Sárkány 
W1II.191;  Balaton   mell.  Tsz.;  Győr  Nvr. 
XI.47^:    Szlavónia    Nyr.    XXIII.312;    Arad    m. 
Majláthfalva  Nyr.  VIII.479;  Heves  m.  Csépa  Nyr. 
30;   Borsod    m.    Bartha  József;   Gömör   m. 
Tsz.;  Bereg  m.  Pap  Károly;  Bereg  m.   Dercén 
:  Szilágy  m.  Nvr.  IX. 565;  Székely- 
Tóid  Tsz.;  Nyr.  IV.236;   Erdészeti  Lapok  XXII. 
670;  Udvarhely  m.  Ferencz  Miklós;  Udvarhely 
m.  Olasztelek  Nyr.  XIII.578;  Szolnok-Doboka  m. 
Horgospatak  Nyr.  XL478);  2.  a  szán  v.   a  sze- 
kér négy  végébe  szúrt  rúd  (ezek   közé   rakják 
a  fát)  (Nagy-Kúnság   Nyr.   XVI.474;   Kolozsvár 
Szinnyei  József;  Székelyföld   Tsz.;    Háromszék 
ni.  Nyr.  V.129);  3.  kis  vas,  a   mellyel  a  bérfát 
lecsatolják  [szekér-rész]  (Zemplén  m.  Szürnyeg 

[Szólások].  Van  rókincája,  a  mihez  támasz- 
kodjék: gyámolitója,  védóje.  Jó  rókoncához  fo- 
gontozott:  jól  házasodott,  jó  helyre  folyamodott. 
Kitörött  a  rókincája:  elvesztette  a  pártolóját 
(Székelyföld  Kiss  Mihály).  Jól  esik,  mind  cigán 
lónak  a  rakonca  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI. 
nek  rakoncája  (Balaton  mell. 
|.  A  viznek  nincsen  rakoncája  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.524). 

rakonca-fészök :  az  a  lyuk,  a  melybe  a  ra- 
koncát  szúrják  (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  VIII. 
479). 

RÁKOS:  rakosgat  Egész  délután  tojást  ra- 
kostunk  a  padláson  (Abaúj  m.  Szikszó  vid.  Ki- 
rály Pál). 

RAKÓ  SÁS:  rakosgatás  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék   m.  MNy.  VI.347;   Vadr.). 

RAKOSZ-IK. 

még-rakoszik :  megrakodik  (Dráva  vid.  Nvr. 
XI  11.476). 


RAKOTMANY:  kazal,  asztag,  boglya,  kuko- 
ricaszár-rakás  stb.  efl.  (Csongrád  m.  Szentes 
Nyr    XV1I.205;  Négyesy  László). 

RAKOTT:  megrakodott.  Úgy  jöttem  a  házba, 
mint  a  rakott  méh  (Vas  m.  Kemenesalja?  Kress- 
nerics  F.  Szótár  11.151). 

[RAKOZ-IK]. 

mög-rakoEik:  megrakodik  (Somogy  m.  Ádánd 
Bánóczi  József). 

RALYHÁL:  csintalankodik  (Vas  m.  őrség 
Nyr.  IV.426). 

IRAMA]. 

ráma-háló:  a  vezetó-  v.  marázsahálón  az  a 
két  öregszeraü,  vastagabb  fonalból  kötött  háló, 
a  mely  közé  a  tulajdonképpeni  háló  jön  (Szé- 
kely-Keresztár Hermán  0.  Halászat  K.). 

[RÁMÁS]. 

rámás-csizma :  keményszárú,  bokában  szabá- 
lyosan ráncozott  csizma  (Zemplén  m.  Balogh 
Péter).  Rámás  csizmám  szegre  van  akasztva 
(Nagy-Kóros  Arany-Gyulai  NGy.  1.250;  vö.  584). 

rámás-fűrész:  kézi  fürész  (Győr  Nyr.  XI.528; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVII  1.382). 

rámás-kötő:  hímzett  kötény  [?]  Rámás-kötő 
vót  elibém  kötve  (Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr. 
XVII.234). 

RAMASICA:  az  erdón  maradt  apró  tűzifa 
(Brassó  m.  Hétfalu  Rozsondai  József). 

1.  RAMATY:  1.  szalmahulladék,  törmelék,  sze-    _ 
jnéjUCGyór  vid.   Nyr.   VI.325;    Békés   m.  Balog 

István). 

2.  RAMATY :  nevetségesen  csúnya  (Győr  m. 
Felpéc  és  vid."SZtfoTXy'"Lajóé). — 

RAMAZ  (ramasz  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  II. 
523):  fatörzsből  vágott  kissebb-nagyobb  darab 
(Székelyföld  Nyr.  V.424;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XXII.48;  Brassó  m.  Tatrang,  Zajzou  Nyr.  II. 
523;  III.373). 

RÁMLÓ :  kissebb  bányászkalapács,  a  mellyel 
a  gazdagabb  fémtartalmú  köveket  letörik  a  ha- 
szontalan kövekről  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.238;  Kapuik  vid.  Nyr.  11.276). 

[RÁMOL]. 

ki-rámol:  gazdagabb  fémtartalmú  követ  letör 
a  haszontalan  kőről  [bányász  mesterszó]  (Szat- 
már m.  Nagybánya  vid.  Nyr.  XIV.238). 

RÁMPÁS:  már  kiforrott,  de  még  meg  nem 
tisztult  új  bor  (Pozsony  vid.  Tolnai  Vilmos; 
Fehér  m.  Bicske  Volf  György ;  Baranya  m.  Sik- 
lós Simonyi  Zsigmond;  Alföld  Nyr.  XV.  188; 
Baja  Bayer  József). 

RÁMUSZ:  [?].   Hosszabb  vagy  te  a   rámusznál 
•p-Tisza    és    Hármas-Körös     mell.     Varga 
Gábor). 


MM 


RÁNCl-RÁNGÚL 


BANK K     RÁNT 


J.Y2 


|RÁNCI|. 

ránci-háló:  rúdra  alkalmazott  fólkörÓH-.szájú 
zsákhaló,  a  melyet  vii  ellenében  a  patakok  la. 
kivált  bokron  i  beállítanak,  b  a  Babba 

a    halakat  a    surboló  fákkal   bekergetik  (8»é- 
kelyfBM  Hermán  0.  Halászat  K  | 

RÁNCIKÁL  :  ráncigál  (Síékelvfuld  Kiás 
Mihály). 

(RÁNDÍT). 

(Ssóláaok).  Be  nagyot  rándított  rajtam   M 
vto:  be   nagy   kárt  okozott    atkám    (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

ki-ránditt:  kificamít  (Veszprém  m.  Sientual 
Hyr.  111.183). 

RÁNDUL :  sül  (a  hús)  (Torda-Sz.-László  Bor- 
bély József). 

el-rándul:  elpörkölődik  (szalonna,  hús)  (Szé- 
1.1  Kiss  Mihály). 

RÁNDULÁS:  károsodás  (Székelyföld  Csaplár 
Hiromisék  m.  MNy.  VL846;  Oyórffy 
Iván). 

megrándulás:  m  (Háromszék  in.  MNy.  V  1.340). 

IRÁNDÜLT). 

rándul t-eszü:  kificamodott  eszú  (Bihar  in. 
Czobor  Béla). 

RANOASZ:  1.  rendetlen,  rongyos,  piszkos 
öltözetű,  lompos  (,a  kin  úgy  áll  a  ruha,  mintha 
vasvillával  hányták  volna  rá')  (Palócság  Nyr. 
XXlU.To ;  Nógrád  m.  Nyr.  V.1M;  Nógrád  in. 
Fülek  Nyr.  XX1X96;  Nógrád  m.  Pálfalva  Nyr. 
XXV.287;  Rimaszombat  Nyr.  XXI.886;  (»■ 
m.  Serke  Nyr.  XIX. 4"»).  I>>  rangasz  az 
(Rimaszombat  Nyr  X\  II ..*»74».  Jáj  de  rdngdsz  Az 
d  mdgd  urd,  mindég  d  monydbércin  horgyd  d  gd- 
tyáját  (Palócság  N\r  XXIII .42);  2.  lomha,  rest 
(Heves  m.  Mátra  vid.  Nyr.  XXV.432). 

RÁNGATÓ:  szivattyús  kút  húzója  (Soprony 
m.  Szilsárkány  Nyr    \  I  .73). 

RÁNGATÓS :  szivattyús.  Rángatón  kút  (Cegléd 
Uosvay  Vilmos). 

RÁNGATULÓDZ-IK  (Veszprém  m.  Almádi 
Zolnai  Gyula;  rangot ulódzoxi  Tisza-Dob  Nyr. 
XVIII.571):  rángatódzik. 

RÁNCOLÓDIK:  cv.  Rángolőggyon  (Török- 
Becse  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.86). 

[RANGOS]. 

[Szólások).  Rangosán  ülünk:  magasan  (Szat- 
már  m.  Patóháza  Nyr.  XV.325). 

RANGUL:  rándul  (Bihar  m.  Hargita  Király 
Pál). 

meg  rangúi:  megrándul.  Jaj,  de  meg  rangúit 
a  bokám!  (Bihar  m.  Margita  Király  Pál). 


RÁNKOD-IK :  rázkódik,  bor/ 
v    undorodági 
Háromszék  m.  M 

rdnkodv*  mondd  ja*  urána  m,  édes  uram, 

meg  ne  haragnggyék,  met  esmég  ámodtam  Gyergyó- 
Si.-Mikló^  ívö.  rdnkorod-ik\. 

fel-ránkodik :  fölrezzen  (álmából)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

meg-ránkodik:  megrázkódik  (Székelyföld  Tsz.; 
Nyr.  X1V.335.  Ne  ijegess,  mert  ugy  megr 
belé,  hogy  elesem  (Háromszók  m.  Vadr.). 

RÁNKODA:  civakodás  (Erdó vidék  Ny  i 

RÁNKÓDOZ-IK  lik,  borzong.  U 

kódozol?  (Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  X.44). 

RÁNKOR  [lánghur  [nép-etimológia]  Arad   m. 

Hódol  Knllinann    Vilmos):    neheztelés,   elfojtott 
harag,  haragtartás,   bosasúforraláa  (Szilágy   ra. 
Zilah   Nyr.    XIV.431;    Han.inszók 
m".  \  27;    Vadr.;   Csík   ni.    Ethnographia 

V1I.888).  Bunkerom  mm  ni.  haragszom  rá  (Nóg- 
rád dl  Nyr.  IV.l7>i.  Bánkorom  ne- 
heztelek reá  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  La- 
jos). Ró nki>rt  tartani:  haragot  tartani,  hosszasan 
neheztelni  (Csík-Szentgyörgy  Nyr.  fián- 
korból teszi  (Rimaszombat  Nyr  XV.474).  Nem 
rdmkorbúl  beszélek  (Abaúj  m.  Beret  Nyr.  II 
Nem  beszélek  vele,  mert  olyan  lány húrban  vay 
(Arad  m.  Hódos  Kollmann  Vilmos). 

RÁNKOROD-IK :  rázkódik,  borzong  (pl.  fi 
ben  v.  undorodástól)  (Háromszék  m.  MNy.   VI. 
346;  Vadr.;   Gyórffy   Iván).   Jfi   lelt,   i 
korodol?  —  Ez  a  sületlen  hús  rosszul   esett  (Al- 
föld [?]  Nyr.  XV.  188)  [vö.  ránkod-ik}. 

RÁNKOROS  (Zilah  Nyr.  XIV.431 ;  ránkóros 
Orosháza  Nyr.  \ r.827):  neheztelő,  haragtartó, 
bosszúforraló.  A  harangozó .. .  égy  kicsit  ránkóros 
vót  a  papra  (Orosháza  Nyr.  V. 

[1.  RÁNT]. 

[el-ránt). 

[Szólások].  Elrántja  a  nótáját:  végez  vele  I 
kaj  Nyr.  XXH.428).  Elráncsiik  a  n 
tnttum  a  Józska  nótáját:   megvertem.   Elrántom 
egy   liter    bor   nótáját:    megiszom    (Tokaj    N\  r. 
XX.ií 

fel-ránt:  behajt  (adósságot)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.326;  Gyórffy  Iván). 

meg-ránt:  1.  sok  pénzt  csikar  (Háromszék  m. 
Kiss  Mihály);  2.  meu  XIV. 

478;  Háromszék  m.  MNy.  VI.340;  Gyórffy  1. 
Tüz-viz  veszedelem  megrántja  a  gazdát  (Csallóköz, 
Kecskemét,  Székelyföld  Csaplár   BenenYk 
az  eset  megrántotta   élt  kicsitt   (Háromszék    m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

össse-ránt:    összevesz    (Kis-Kún-Halas 
X\  -.333). 


MÜ 


RÁNT-RÁPÉ 


RAPITTYÁN— RAPSIN 


m 


RÁNT:  pörköl,  pirit  (szalonnát)  (Székely- 
föld Kiss  Mih 

BÁNTAT:  eggy   rántásra  való  (liszt)  (Alföld 

Mennyi  liszted    van   mégr)   Egy 

rántat  (Cegléd  Uosvay  Vilmos).  Egy  rántat  (Gö- 

XV1II.502).  Hántat  liszt  (Palócság 

1.  RÁNTÓ:  gúzzsal,  kötéllel    v.   más   készü- 
!   a   MÓnak   oldalára  erősített  hosszúnyel  ú 
üsza-Dob  Nvr.  XX.480;  Bodrogköz  Ny r. 
XVII.564). 

rántó-rúd:  a  közhálón  a  káta  v.  segg  igaz- 
gatására  való    rúd    (Udvarhely   m.   Új-Székely 
nan  O.  Halászat  K.). 

felrántó :  a  nyeregszernek  vmely  része  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.326). 

RÁNTÓ,  RÁTÓ:  1.  rántó:  rántáshoz  való 

lik  (Háromszék  m.  MNy.  VI.346;  Kiss 
Mihály.  Gyórffy  Iván);  2.  rántó:  szalonna  (Há- 
romszék m.  Kiss  Mihály);  3.  rátó :  a)  lábas 
(Gyór  m.  Tsz.);  b)  öblös  fazék  (Gömör  m.  Tsz.; 

XXIII.96;  Kimnach  Ödön;  Tornám.  Tsz.); 
c)  bögre,  csupor  (Rimaszombat  Nyr.  XVII. 574; 

taszeg  Nyr.  X\  11.47;  Király  Pál;  Bánflfy- 
Hun  .  \  11.380;  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich 

János);   d)   csésze   (Kalotaszeg   Nyr.   XVII. 526). 

(RÁNTOTT],  RÁTOTT  (Székelyföld  Nyr.  ÍV. 
Háromszék  m.  Tsz.;   Háromszék  m.  Uzon 
Lajos;   rátatt  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos):  kelt  tésztából  készült  kerek,  vas- 
tag, lapos  sütemény. 

(RÁNTOTTA],  RÁTOTTA  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Losonc  Máté  Lajos;  Gömör  m.  Tsz.; 
a-Dob  Nyr.  XX.480;  Hajdú-Szoboszló  Nyr. 
XIV.474;  Abaiij  m.  Király  Pál;  Alföld  Nyr.  XV. 
188;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Torontál  m.  Szó- 
reg  Kálmány  L.   Szeged  népe   111.82;   Székely- 

Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr. ;  NyK. 
Illő;  8zolnok-Doboka  m.  Deés  Nyr.  XL526; 
rátotta  Zagyva  vid.  Nyr  XXIII.578 ;  Nógrád  m. 
Litke  Nvr.  IV. 334;  rátottya  Ipoly  völgye,  Kővár 

Nyr.  XVI.573).  —  Rátotta:  *,  (Háromszék 
m.  Vadr.;  Kiss  Mihály). 

RANYHA,  RONYHA:  renyhe  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

RAPA  (Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly;  ropa 
Mármaros  m.  Técső,  Visk  Farkas  Imre):  sós 
víz,  mely  a  besózott  húsnemúekról  foly  le. 

RAPAJ :  nagy  lárma  (Szeged  vid.  Nyr.  11.92). 

RAPÁK:  ragyás,  ripacsos  (Heves  m.  Névte- 
1«  ti  1840;  Vác  Divényi  Gyula). 

RAPÁT :  mély  és  széles  vízmosás,  a  melyben 
szekerekkel  járnak  (Soprouy   m.   Csepreg  Nyr. 

RÁPÉ,  RÁTÉ  :  (?].  Hajma  rápé,   répa,  lapát. 
»ia  ráté,  répa,  retök  (Torontal  m.    Monostor, 
Szóreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  111.80). 


RAPITTYÁN  (Pápa  vid.  és  hely  nélkül  Tsz.; 
rapityán  Bakony  vid.  Bódiss  Jusztin,  Pleisch- 
mann  Jenó;  Fehér  m.  Wolflf  Béla;  rapittyá 
Arad  m.  Hódos  Kollmann  Vilmos;  rapottyán 
Zala  m.  Volák  Lajos;  Zala  m.  Tűrje  Bódiss 
■hisztin;  Zala  m.  Orosztony  Nyr.  XXIV.384): 
1.  sok  apró  darabra,  izré-porrá.  Az  Üveg  rapittyán 
t  össze  (Hol?  Tsz.).  Rapittyán  tömi  (üveg) 
(Pápa  vid.  Tsz.).  Ez  ugyan  rapityán  itört  (Fehér 
m.  Wolflf  Béla).  A  nyáron  jött  egy  nagy  szél, 
levágta  a  tetőt,  s  mindjárt  rapittyá  zúzódott  (Arad 
m.  Hódos  Kollmann  Vilmos).  Rapottyán  össze- 
törött (Zala  m.  Volák  Lajos).  Rapottyán  zúzlak 
(Zala  m.  Orosztony  Nyr.  XXIV.384);  2.  dara- 
bonként. Rapityán  összeszed  (Balaton  vid.  Bódiss 
Jusztin);  8.  egészen,  teljesen.  Rapottyán  leégett 
(Zala  m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin);  4.  azonnal. 
Rapityán  megteszi  (Bakony  vid.  Bódiss  Jusztin). 
Rapityán  megfelelek  rá  (Bakony  vid.  Fleischmann 
Jenó). 

RAPITTYÁNKINT  (Balaton  mell.  Tsz. ;  rapi- 
tyánként  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác; 
Balaton  vid.  Simonyi  Zsigmond;  rapotyánként 
Göcsej  Nyr.  V.35;  ripityánként  Kaposvár  Szo- 
kolay  Hermin;  ripotyánként  Somogy  m.  Ku- 
binyi-Vahot:  Magyar-  és  Erdélyország  képek- 
ben 111.40):  1.  apró  darabokra  szaggatva  (Bala- 
ton mell.  Tsz.).  Rapityánként  jön  a  garda:  foszlá- 
nyonként jönnek  a  garda-csapatok  (Balaton  mell. 
Simonyi  Zsigmond);  2.  sok  apró  darabra,  izré- 
porrá.  Rapityánként  törött  össze  (Veszprém  m. 
Csetény  Halász  Ignác).  Rapotyánként  széttörött 
(Göcsej  Nyr.  V.35).  Ripityánként  törött  össze  (az 
üveg]  (Kaposvár  Szokolay  Hermin).  Ripotyánként 
összetört  (Somogy  m.  Kubinyi-Vahot:  Magyar- 
os  Erdélyország  képekben  111.40). 

(RAPITTYÁRA],  RAPITYÁRA  (Fehér  m. 
Wolflf  Béla;  rapottyára  Zala  m.  Orosztony  Nyr. 
XXIV.384;  Zala  m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin;  ripi- 
tyára  Kaposvár  Szokolay  Hermin;  ripittyára 
Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XIX.500;  XX.287):  1.  sok 
apró  darabra,  izré-porrá.  Rapottyára  tört  a  sze- 
kér (Zala  m.  Orosztony  Nyr.  XXIV.384).  Össze- 
tépték ripittyára.  A  szél  ripitytyára  tépte  a  fa- 
ágokat  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XIX.500).  Ripi- 
tyára  szétfoszlik  (az  ernyedt  vászon]  (Kaposvár 
Szokolay  Hermin) ;  2.  egészen,  teljesen.  Rapoty- 
tyára  leégett  (Zala  m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin). 

RÁPOG:  hápog.  Rápog  az  a  gacsi,  mindég 
csak  azt  rápogja  (Fehér  m.  Nyr.  XI.228). 

RAPOS :  ripacsos  (Palócság,  Gömör  m.  Tsz. ; 
Nógrád  m.  Nyr.  XVIII.48). 

RAPPANCSOS  (Zenta  Nyr.  XVIII.383;  rapan- 
cos  Zemplén  m.  Zolnai  Gyula):  nem  sima  (pl. 
redós,  recés,  rögös,  göröngyös)  fölszinú  (pl.  jég). 

(RAPPI]. 

rappi-hóhór :  perca  fluviatilis  (mert  eggyszer 
eggy  rappi  ember  ennek  a  szálkájától  megful- 
ladt) (Palócság  Hermán  0.  Halászat  K.). 

RAPSIN :  mezei  egér  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XXII.48). 


MHf 


RAPSOL-RA 


ZÁS-RÁZŐ 


306 


RAP80L:  habzsol,  mohón  essik  (Vas  m.  Tsz.         ráma-mag:    kápofts,    tövesrópa,    kalarábé, 

tok  Htb.  magja  i  A Ikuij  m.  Névtelen  18.'. 

ninA         I. -_.... I       /T-I  —  -.       _         Djtü.       I}„lln_:„.  mionlol 


RÁRÓ.  kanosai  (Tolna  m.  Bátta  Bellosios 
Bálint). 

RÁBA,  RÁZ8A:  durva,  de  lágy  és  igen  érés 
szőrkelme  (Vas  m.  Sstrokay  Antal  1842 ;  Három- 
szék m.  Tsz.). 

rása-  v.  rássa-ssoknya :  durva,  de  lágy  és 
igen  érés  ssórkelméból  késsült  szoknya  (Csalló- 
kös,  Sseged  Csaplár  Benedek ;  vö.  Ethnographia 
VI.297). 

RÁSPOLY  (rdspó  Agárd  Hermán  0.  Haláasat 
Nógrád   m.  Ssirák   vid.    Békássy    Sándor; 
rátpw    1  k.    Olasstelek    Nyr.    XIV.288; 

Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  V.fll ;  r<fe;>tfval  Nyitra 
m.  Parkasd  N\  r  XIX. 554).  —  Bétpó:  I  ponty 
és  a  márna  sörényének  elsó,  fúrészes  csont- 
sugara  (Agárd  Hermán  0.  Halászat  K.). 

(3sólások).  Te  ráspor!  [mondják  mérges  nyel- 
vűnek] (Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  V.91). 

ráspó-hal:  aspro  vulgáris  (Szolnok  Hermán 
O.  Halászat  Ki. 

[RÁSPOLYOS]. 

ráspojos-kesü :  érdes,  kicserepesedett  kezú. 
Báspojos-kezü  szógálló   (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

RÁST  (Szatmár  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK. 
•} ;   Székelyföld  Kriza;   rásgy  Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  11.373):  eggy  darab  pázsitos  föld, 
gyepszelet. 

RASTA:  palavesszó  (Zala  m.  Henye  Király 
Pál). 

RASTAN  (rostán  Zala  m.  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  11.467):  roppan,  reccsen  (Vas  m.  őrség 
Nyr.  1.422).  Nagyot  rastant  (Vas  m.  Kemenes- 
alja? Kresznerics  F.  Szótár  11.151).  Csak  én  naot 
rostant,  kétfeli  törött  a  fóa  (Zala  m.  Hetes,  Dob- 
ronak Nyr.  11.467). 

RASTANT:  roppant,  reccsent  (Zala  m.  Hetes 
Bellosics  Bálint). 

RASTOO  (Vas  m.  Bögöte  Nyr.  XVI.93 ;  rastag 
Vas  m.  őrség  Tsz.;  Göcsej  Nyr.  11.370;  rostag 
Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.467;  rostog 
Göcsej  Nyr.  XIII.308;  Budenz-Album  158):  ropog, 
recseg.  Ugy  eszik,  csak  úgy  rostog  (Vas  m.  Bö- 
göte Nyr.  XVI.93).  A  mint  raktya  a  tüzet,  csak 
u  rastagott  (Göcsej  Nyr.  11.370).  Az  ujjank  ros- 
tog (Göcsej  Budenz-Album  158). 

RÁSZA  (káposzta/ví-wi  v.  -része  Rimaszombat 
Nyr.  XVII.574):  fiatal  káposzta-palánt  (Gömör 
m.  Tsz.:  Rimaszombat  Nyr.  XV11.574;  Miskolc 
és  vid.  Nyr.  V1.227;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós 
1839). 

rásza-fóreg:  tolakodó  (Zemplén  m.  Nyr.  IV. 
522). 


IRÁSZASj. 

rássás-kert :  gauajdombon  készített  melegágy 
(Abaúj  m.  Névtelen  1839). 

RÁSZT  {ráccá  |  lépdagadása)  vagyon:  Vas 
DL  Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár  II  l 

RATOTA:  lakodalom  utáni  napon  a  fiatal 
pár  hasánál  tartott  vendégség  (héréss,  kárlátó) 
(Nógrád  ni.  Fülek  Nyr.  XXII.í' 

RATYMAT  (ragymat  Háromszék  m.  Vadr. 
514a;  rati/mot  Székelyföld  Kriza):  ide  s  tova 
tipegve-topogva,  sürögve-forogva  tesz-vesz,  fog- 
lalatoskodik (házi  teendőkkel)  (Szék  Tsz.; 
NyK.  X.8  Mihály ;  Udvarhely  m.  Ferencz 
Miklós).  A  leányok  gyanították,  hogy  leánkérni 
<nla,  forgolóftn/i,  sorpötöltek,  ratymattak 
(Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  485).  Ne 
ragymass  tumyit,  te!  (Háromszék  m.  Vadr.  514a). 

RATYMATI,  RATYMOTI :  ide  8  tova  tipegve- 
topogva,  sürögve-forogva  foglalatoskodó.   B 
moti  vénasszony  (Székelyföld  Kriza). 

RATYMATOL    (Udvarhely    m.   Korond   Fel- 
méri Lajos;  ragymatol  Háromszék  m.   Vadr.) 
ratymat. 

[RAVASZ]. 

ravasz-állat:  róka  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melic-li 
János). 

RAVATAL,  ROVATAL  {romfal  Szilágy  in. 
Kerekes  Ernő):  1.  ravatal,  rovatai:  ormos  szek- 
rény-forma faalkotmány,  a  milyent  régente  a 
tehetősebb  ember  sírja  v.  a  családi  sírbolt  fölé 
emeltek  (Balaton  mell.,  Vas  in.  Kemenesalja 
Tsz.);  2.  rovatai,  rovatai:  községi  adó  (Szilágy 
in.  Kerekes  Ernő;  Kolozsvár  Szinnyei  József; 
Sl "kelyföld  Tsz.;  Székely-Udvarhely  vid.  Király 
Pál). 

RÁZ:  köpül  (Göcsej  Tsz.). 

be-rás:  betarkáz  (edényt  a  fazekas)  (Sáros- 
patak Nyr.XVII.527). 

RÁZAT:  szalmával  kevert  széna  (a  marhák 
számára)  (Vas  m.  Tsz.  312a). 

RÁZINT:  eggyet  (eggyszer,  hirtelen)  ráz 
(Vas  m.  Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár 
II.  15. 

mög-rásint :  eggyszer,  hirtelen  megráz.  Meg- 
rázintotta  (Vas  m.  Kemenesalja  ?  Kresznerics  F. 
8zótár  11.153).  A  bográcsot  füliné  fogva  m» . 
zinti  az  embör  n-Halas  N\  r.  VI  11.87). 

RÁZKÓDIK  (ráckód-ik   Alsó-Fehér   in. 
XXV.847;   rázkódik  Hegyalja   Kassai   J.   Szó- 
könyv IV.192). 

RÁZÓ:  szerszám,  a  mellyel  a  fazekas  a  sűrú, 
csomós  festéket  szétveri  és  az  edényt  be  tar- 
kázza (Sárospatak  Nyr.  XVII.:. 


•J-.7 


RÁZOGAT- i 


REBBENT-RÉBZ-1K 


L>> 


rásó-dorong:  a  garat  fölhúzására  és  leeresz- 
tésére szolgáin  dorong  (a  malomban)  (Baja  Nyr. 
XVII 

rásó-fa:  szitafa,  szemrázó  fa  (a  malomban  az 
a  kis  pálca,  a  mely  a  forgókó  lyukában  zörög 
s  a  gabonát  a  garat  alatt  függő  kis  medencébe 
rázza)  (Baja  Nyr.  XVII  240). 

[RÁZOGAT]. 

meg-rázogat 
(H.,1?  Tsz.). 


(tréf.)   megforgat  (vizsgálaton) 


RÁZOTT  :  szalmával  kevert  széna  (a  marhák 

szán  is  m.  Tsz.;  Zala  m.    Szepezd   Nyr. 

Nyr.  XVI.576;   Cegléd   Ilosvay 

Vilmos;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m. 

Olasztelek  Nyr.  XIV.288;   Háromszék  m.  Tsz.). 

RE  (rev  Székelyföld  Tsz.  [talán   a  közlő    kö- 
veztette ki  a  rere-ból];  reve  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek ;  farét'  Székelyföld  Tsz.  312b):  1.  re- 
vesség,  pudvásság,  pudvás  rész  (Hegyalja  Kassai 
Jaókönvv  IV  192;  Zilah  Kerekes  Emó;  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ;  Háromszék 
■L  MNy.  VI.215;  Háromszék   m.   Uzon   Erdélyi 
Lajos).  Csupa  ré  vót  a  váju  vígé  (Bihar  m.  Po- 
VIII.379).  Ojan  fát  vettem,  hogy  csupa 
jii  (Szatmár  m.   Patóháza   Nyr.  XIX.379).   Ez  a 
fa  csupa  ré  (Kalotaszeg,  Makó  Kovács  A.);  2.  ré 
(plur.  revek):  az  utak  jegén  támadt  vizes  gödör 
k-Szentgyörgy  Nyr.  X.330)  [vö.  redv]. 

-topló:  fa  pudvá88ágából  képződött  tapló 
(Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván). 

REÁ  (ré'a,  rea  Háromszék  m.  Vadr. ;  Nyr.  I. 
382;  Csík  m.  Gyimes  Nyr.  IX.504;  rélk,  rak 
Szilágy  m.  Nyr.   IX.665;   Háromszék   m.   Vadr. 

;  /Vik  Háromszék  m.  Vadr.  407;  r  éj  a,  r ej  a 
Háromszék  m.  Nyr.  1.382;  Csík  m.  Nyr.  VIII. 
278:  uttamás  Xvr.  IX.432  ;  rejik  Három- 

szék m.  Uzon  Nyr.  VIII.375.  376 ;  r^ok  Udvar- 

m.  Keresztúr  vid.  Vadr.    440;   reok,   reok 

Szilágy    m.    Nyr.    IX.565;  Udvarhely   m.   Vadr. 

i ;  n'd'm,  nád,  ria,  riá,    /-iánk,    ríátok,   rt'ok 

in  MNy.  VI.375;  Vadr.  514a;  Nyr.  1.382; 
Csík  m.  Gyimes  Nyr.  IX.504;  ryám  Beszterce- 
Naszód  m.  Zselyk  Nyr.  XXII.376;    rirám,  rivd, 

nVája,  /itatok,  /úik  Moldvai  csáng.  Xvr. 
IX.490.  492;  Moldva,  Klézse  Nyr.  III.384;  ÍV. 
432;  V.47;  X479;  XJV.42). 

[REBBEDJ. 

meg-rebbed:  megijed  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

REBBEDÉZ:  1.  repes,  repdes  (Alföld  [?]  Nyr. 
XV.188;  Erdély  Ürmössy  Jenő);  2.  rángatódzik 
(szempilla)  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  8.  ijedez 
(Erdő vidék  Nyr.  VIII.  188). 

[REBBEG],  RÖBBÖG:  ijedez  (a  ló)  (Tolna 
m.  Dombóvár  Tömló  Lajos). 

REBBEN  (VóXröbben  Balatonfüred  Nyr.  XIV. 
283):  dobban  (a  szív  örömében)  (Balaton   mell. 

Tsz.i. 

UDOIYKI :  MAOY  JL*  TÁJSZÖTjUL  U. 


fel-rebben  (fSLrőbiiu) i   fnlserken,   fölrezzen, 
fölriad  (SzékelytoM  Csaplár    Benedek:    Hál 
szék  in.  MNv.VI.326;    Vadr.).   .1    mini   dpihen- 
tem,    azonnal    fölröbbentem    (Balatonfüred    Nyr. 
XIV.283). 

meg-rebben :  1.  megmoccan  (a  magzat  a  vise- 
lős asszony  méhében  első  ízben)  (Balaton  mell. 
Tsz.  [itt  meg  nélkül,  de  ez  nyilván  hozzáértendő)); 
2.  megrezzen,  megijed  (Nagy-Szalonta  I 
XI  1.376;  Tisza-Örs  Csaplár  Benedek;  Székely- 
föld, Háromszék  m.  Tsz.  [itt  meg  nélkül,  de  ei 
nyilván  hozzáértendő]).  Megrebbene  a  lelkem  belé, 
akkorát  suhana  valami  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[REBBENT;  vö.  ribbant). 

fel-rebbent:  fölserkent,  fölrezzent,  fölriaszt 
(Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

REBDÁL;  várakozik  s  tölti  az  időt,  a  mint 
lehet.  Csak  rebdálj  hát  egy  kicsit  (Torda  Nyr. 
XVIII.184). 

REBEDA:  [szőllófaj]  (Gyöngyös    Nyr.   1.335). 

REBEDEG:  nyavalyatörés  (Baranya  m.  Pel- 
lérd  Kassai  J.  Szókönyv  III.195.  424;  IV.  194). 
Töri  a  rebedeg  (Baranya  m.  Pellérd  Kassai  í 
Szókönyv  III.  195).  Reg  fusson  el  rebedeggel  (Ba- 
ranya m.  Nyr.  XIV.  142). 

RÉBÉDÖZ:  ijedez  (Udvarhely  m.  Vadr.;  Kiss 
Mihály). 

REBEG:  l.  rángatódzik  (szempilla).  Rebeg  a 
szeme  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVI1I.371). 
Rebeg  a  szemem :  sírást  érez  (Debrecen  Nyr.  V. 
266) ;  2.  remeg,  fél  (Háromszék  m.  Tsz.).  Rebe- 
gek, meri  a  jóság,  szentség  az  erőszak  ellen  nem 
mindenkor  mentség  [.Zsuzsanna  hist.*]  (Torontál 
m.  Magyar-Ittebe  Nyr.  V.133).  Rebeg  a  szivem: 
ver  (a  félelemtől)  (Székelyföld  Tsz.). 

1.  REBÉNCÉS:  ijedős  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.346.  357;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

2.  REBÉNCÉS:  semmirekellő,  hitvány,  alá- 
való, cudar,  ügy  mekkordáztam  én  ezt  az  isten- 
telen rebencés  népet,  hogy!  (Eger  Nyr.  XVII.477) 
vö.  ribancos]. 

REBENCKÉD-IK  . 

meg-rebenckedik :  megrezzen,  megijed,  meg- 
bokrosodik (Háromszók  m.  MNy.  VI.340;  Győrffy 
Iván). 

REBENCS :  megrevesedett  csonka  élőfa  (Szé- 
kelyföld Kriza). 

REBENCSÉS.    Rebencses   fa:  cv  (Székelyföld 

Kriza). 

REBÉRNYE :  belül  korhadt,  odvas  százados 
élőfa.  Nagy  rebernye  fa  (Székelyföld  Kriza;  Há- 
romszék m.  Vadr.). 

RÉBZ-IK  (Alföld  |?J  Nyr.  XV.188;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.346;  Vadr.;   Győrffy  Iván;  rebzsik- 

17 


m 


!T     Uíi'CSEN 


■  <•:  KM       l:l  í 


260 


Marcal  nell.  Tsz.):  romlik,    l'qy  rébrik.    m 
a  szomszéd  lett  volna  (Alföld  |?|  Nyr.    \ 

RÉEZET :  rémlátomány  (Háromszék  m.  MNy. 
V1.846.  857;  Vadr.  :>l4a;  Oyórffy  \\ 

REBZSÉO:   repes  (Háromszék   in.    MNv.    VI 
Rebzség  a  szemem:  rángatodzik  a  szemmi 
héjjá  (Oyflrliy   Iván).   Rebzség  a   kis   gyermek: 
ni  felé  terjeszti  a  keiét  és  emelgeti   magát 
(Síékelyíöld    Kin    Ifihály).   öszömadta   gye 
hogy  rebzség!  (Alföld  |?)  Nyr.   XV.  188). 

1.  RÉCE:  léckerítés  (Nagy-Kunság  Nvr.  XVI 
unság,  Túrkeve  Nyr.  111.229;  Szat 
már  m.  Nyr.  XI.286). 

reee-kapu:  léckapu  (Szatmár  ni.  Nyr.  XI. 
286). 

rece-kerítós :  léckerítés  (Szatmár  Nyr.  XXIII. 
239). 

-'  RÉCE:  L  hálószerű  kivarrás  (Balaton  mell. 
Tsz.) ;  2.  csipke  (Munkács  és  Bereg-Rákos  vid. 
Pap  Károly). 

rece-fátyol:  csipkefátyol.  Hogy  tegyem  fej< 
recefátyolomot   (Marosszék,   Nyarad   mell.    Vadr. 

rece-flce :  csipkeszerú  cicoma  (Székelyföld 
Kriza;  Udvarhely  m.  Vadr.). 

3.  RÉCE  (réce):  1.  recepisz  (Jász-Nagy kun- 
Szolnok  m.  Tisza-Süly  Nyr.  XXV.432;  Alsó- 
Fehér  m.  Nyr.  XXV.348);  2.  recept  (Kunság, 
Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  X.329;  Bács-Bodrog  m.  Nyr. 
XII.280). 

RÉCE  :  kacsa  (Soprony  Császár  Árpád ;  Bala- 
ton mell.,  Baranya  m.  Tsz. ;  Kaposvár  Schröder 
Gyuláné;  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  IV.219). 

réce- tikmony :  kacsatojás  (Somogy  m.  Király 
Pál). 

RECEFICE:  1.  recepisz  (Dunántúl  MNy.  V.68; 
Kalotaszeg,  Zsohok  Melich  János);  2.  recipe, 
recept  (Kecskemét  Nyr.  IV.284). 

1.  RECÉO:  gyengén  recseg  (pl.  a  törött  v. 
hasadt  holmi,  ha  megmozdul)  (Dunántúl  Bódiss 
.lusztín).  Receg,  csikorog  a  númám  (Zala  m. 
Lenti   Nyr    XX III. 544). 

2.  RECÉO:  inog,  rezeg  (pl.  az  ajtó,  mikor  a 
szél  süvölt)  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin).  Jaj,  de 
receg  ez  a  deszka!  (Fehér  m.  Wolff  Béla). 

RECEPT  (recekt  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VII. ni:  X.ÜU):  l.  recept;  2.  recepisz. 

RECÉZÉS :  rece-kötés,  slingelés  (Balaton  mell. 
Tsz.). 

RECI:  rézgomb  (Veszprém  Nyr.  VII.428). 
[RECCSEN  ;  vö.  roccsan). 

fel-reccsen:  keményen  megfagy  (a  sár)  (Nagy- 

Kunság  Nyr.   II, {25). 


RECCSENT:  i.  roppant,  pukkaszt;  2.  |tréf.| 

baszik  (Hujdú-Szuvnt   Nyr     \\M  1 

be-reoosent :  érésen  befut  (Nagy-Kúnság  N 

Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa   m 
Nyr.    IX.  134).    Jó    b,  >  :té    a    kemencének 

(líujdú-Szovát  Nyr.   XXVI. I 

[Szólások].  Jó  beré'ccsentétt  neki:  jól  megbaszta 
ld  Kun  Báador). 

rá-röccsent:  rárivall.  Jó  rá ré'ccst  m  \rad 

Tolnai   Vilnius). 

|RÉCCSINT|. 

rá-röccsint:   1.   rágyújt(-ja   a    házat);    2.  rá- 
ijeszt (Szilágy  m.  Nyr.  IX.565). 

RECSETÉS:    fultüredezett,   fölpattogzott,    ki- 
cserepesedett  (Göcsej  Vass  József  1841). 

RECSETÉSÉD-IK:  föltöredezik,  fölpattogzik, 
kieserepesedik  (Göcsej  Vass  József  1841). 

RED,  RED  (regy,  rigy  Repce  mell.  MNv.    II. 
415;  Szlavónia  Nyr.   XXI1I.275.    809. 
Somogy  in.  Kaposvár,  Látrány  Nvr.  XXIII 
546;   rogy  Szlavónia  Nyr.    XXHI.646)!    i.   ránc 
(Vas   m.    Kassai   J.    Szókönyv    IV.!  m. 

Keineuesalja  Tsz.;  Somogy  m.  Bábony  Nyr. 
XXI1I.545;  Szlavónia  Nyr.  XXIII. 275.  309.  5 
A  gatya  reggye  (Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  XXIII. 
542).  Redre  szedte:  ráncba  szedte  (Vas  m.  Ság 
Nyr.  XXIII.542).  A  gatya  redje  (Zala  ■  <ialsa, 
Torna,    Torna-Pinkóe,    Karak"  k,  Kerta, 

Sárosd  Nyr.  XXIII.544).    A   gatya  redje   v.    redi 
(Zala  m.  Káptalanfa  Nyr.  XXIII.544 
redje  van  a  gatyájának!  (Zala  m.  Szeg 
XXID.543).  Retekre  szed  (gatyát)  (Zala  ni.  Tűrje 
X\r.   XXV.871).  Gatya  v.  csizma  rödje.   Úgy  köll 
a    deszkára    csapni,    hogy    redöt   vessen    a    vége 
[mondta  eggy  mosó  asszony].  Hej  mennyi  > 
{redöt)  vet  ez  a  dómány!  (Kaposvár  XIII. 

A  gatya  rödje  (Somogy   m.    Látrány 
XXIII.545).  A  gatya  redje  (Somogy  m.  Jut 
XXIII.545).  Redre  szedik  a  pöndölt  és  a  szoknyát 
(Somogy  m.  Nyr.  XXIII.545);  2.  rovátk,  barázda 
(fa  kérgében).  A  cseif  ^ebb  a  re<j 

a  tölfáé:  a  kérgén  levó  barázdák  mélyebbek, 
határozottabbak  (Vas  m.  Kemenesalja 
Dümülk  Nyr.  XXHI.548;  Turcsányi  Kndre). 
isiitnya  a  fát:  hosszában  (Vas  m. 
Körmend  Nyr.  XXIII.543;  Turcsányi 
8.  reá:  ráncos  fakéreg  (Göcsej  szélén  N\  r.  XXIII. 
275.  418);  4.  regy.  óvgyúrúje  a  fának  (Repce 
mell.  MNy.  11.415). 

REDEG:  óvgyürüzete  a  fán 
meud  Nyr.  XXIÍI  "»4.{ ;  Turcsányi  Kndre). 

REDEGÉS:  évgvúrúzetes  (fa)  (Vas   in.    k 
mend  Nyr.  XXIII.543;  Turcsányi  Kndre). 

RÉDEJ:    a    koszorúgerendát    tartó    faoszlop 

(Szatmar  ni.   Kümurű  Nyr.   XI  1.564). 

REDEI  löl;  —  rödöl  Somogy 

m.  Kapusvár  Nyr.   XXIII.544):  ráncba  szed  (in- 


KKDES     KEI 


KEI  MA     BÉG 


gatyát,  szoknyát,  kötétiyt)  (Vas  m.  Keme- 
nesalja, Ságh  Nyr.  XX III, '.42.  648;  Zala  in. 
Szegvár,  Galsa,  Torna,  Toma-Pinkóo,  Kurakó- 
Siörcsök,  Kerta,  8ároBd  Nyr  XXIII.543.  544; 
Somogy  m.  Kaposvár,  Jut,  Veszprém  m.  Vilonya 
:ii.:.44.  ' 

mög-redöl:  ^  (Zala  m.  Tűrje  Nyr.  XXV.371). 
Redöld   meg   a   y atyádat    (Zala   m.    Aszófó   Nyr. 

.:  11.544). 

RED  ÉS  (redes,  rfdis,  redős;  —  ré'yyé's  Pan- 
nonhalma vid.  Nyr.  XXV.870;  Szlavónia  Nyr. 
XX  111.546;  reyyös,  reyyös  Pannonhalma  vid.  Nyr. 
XXV.870;  Bakony  vid.  Nyr.  XXV.371;  Szlavó- 
nia, Kórógy,  Sz.-László Budapesti  Szemle  LXXIX. 

rödös  Somogy  m.  Nvr.  XXIII.545;  Somogy 
ni.  Kaposvár,  Mooskolád,  Látráuy  Nyr.  XX1IÍ. 
15;  rögyös  Szlavónia  Nyr.  XX1II.546) : 
1.  ráncos  (Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  XXI  11.542; 
Zala  m.  8zepezd,  Aszófó  Nyr.  XVII.284 ;  XXIII. 
Somogy  ni.  I.atrány,  Jut  Nyr.  XXIII.545; 
Somogy  m.  Kapoly  Király  Pál;  Szlavónia  Nyr. 
X X 1 1 1 . •"•  4 1 » ;  Szlavónia,  Kúrógy,  Sz.-László  Buda- 
pesti Szemle  LXXIX.  1 3).  Redés  (redes,  rédés,  redős, 
regyös,  reyyös,  rödös)  yatya,  ruha,  rékli,  kabát, 
szoknya,  pöndől,  péntő,  csizma  (Pannonhalma  vid. 
O70;  Bakony  vid.  Nyr.  XXV.371 ;  Zala 

Szegvár,  Káptalanfa,  Galsa,  Torna,  Torna- 
Pinkóc,  Karakn-Sziircsök,  Kerta,  Sárosd,  Lenti, 
Tűrje  Nyr.  XXHI.543.  644;    XXV.371;   Somogy 

Mocskolád,  Bábony,  Kapoly  Nyr.  XX1II.544. 
545;  Veszpróm  m.  Tüskevár,  Vilonya,  Fehér  m. 

asd-Ladány  Nyr.  XXIII.545.  546).  Rödös  csiz- 
mát viseltem  (Kaposvár  Nyr.  XXIII. 544).  Az  öreg 
asszonynak  redes  az  orcája  (Vas  m.  Körmend  és 
vid.  Nyr.  XXJU.543);  2.  rovátkos, ,  recés  (fa,  tál, 

s,  gyertya,  gomb)  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ; 
Vas  m.  Ságh,  Szombathely  vid.,  Német-Qencs 
és  vid.  Nyr.  XXIII.542.  543;  Soprony  m.  Pinnye, 
Nagy-Lózs  Nyr.  XXIII.543).  Ez  a  redes  pohár  a 
magáé  (Vas  m.  Jánosháza  Simonyi  Zsigmond). 
Rrdés  szakáll:  nagyon  mesterkélten  rendezett 
szakáll   (Zala  m.   Szentpéterúr   Nyr.  XXV.371). 

REDET,  REDET :  1.  redőzet.  [Kétféle  gomba 
ernyőjének  alsó  feléról  lévén  szó,  azt  mondta 
eggy  napszámos:]  Az  egyiknek  naobb  redeté  van 
(Vas  m.  Körmend  és  vid.  Nyr.  XXIII.543;  Tur- 
csányi  Endre);  2.  évgyürüzete  a  fának  (Vas  m. 
Körmend  és  vid.  Nyr.  XXIII.543;  Turcsányi 
Endre). 

REDETES :  ráncos  (pl.  csizma)  (Zala  m.  Lenti 
Nyr.  XXHL644). 

RÉDÉZ  [redez,  redöz;  —  rödöz  Somogy  m. 
Látrány,  Kaposvár  Nyr.  XXIII.544.  555):  ráncba 
szed  (Somogy  m.  Kaposvár,  Bábony,  Jut,  Lát- 
rány, Veszprém  m.  Devecser,  Fehér  m.  Nádasd- 
Ladány  Nyr.  XXIII.544.  545.  546). 

ki-redös:  N  (Zala  m.  Tűrje  Nyr.  XXV.:',71i. 
Kiredézi  a  szakállát:  nagyon  mesterkélten  ren- 
dezgeti (Zala   m.   Szentpéterúr   Nyr.  XXV.371). 

mög-rödei:  «  (Zala  m.  Tűrje  Nyr.  XXV.371). 


RÉDIA,    RÉDIJA:    marhalevél    (Nagy-Kálló 

Nyr.  X1I.4.JO;  Beregszász  Szini  Péter). 

RÉDIKÁL,  RÉTIKÁL:  1.  rédikál :  beszélget 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  11.326);  2.  rétikéi:  recitál 
(Ermellék  Nyr.  V.473;  vö.  567). 

RÉDLI :  takaréktűzhely  sütője  (Érsekújvár 
Nyr.  VIII.47)  [vö.  rérni\. 

[RÉDOM].  Rédomba :  sorban,  sorba.  Rédomba 
kaszát tenk.  Ájj  rédomba  (Dráva  mell.  Nyr.  VI. 
43).  Soká  hajtottunk  eyytnás  mellett  rédomba 
(Eszék  vid.  Nyr.  VII.232).  Ott  átunk  rédomba 
Rédomba  vágtam  a  fivet  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.573). 

REDŐ  (redő,  rödő  Balaton  mell.  Nyr.  XXIII. 
376).  —  Fa  redöje:  héja  (Veszprém  m.  Marcaltő 
Nyr.  XXIII.545). 

[REDŐZ]. 

be-redős.  Beredőzi  az  ablakot :  leereszti  a  re- 
dőnyöket (Szombathely  és  vid.  Nyr.  XXIII.543). 

REDV  :  pudvásság,  korhadtság,  revesség 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Székelyföld  Tsz.) 
[vö.  ré\. 

REDVES  (retves  Heves  m.  Névtelen  1840; 
Heves  m.  Sz.-Erzsébet  Vozári  Gyula):  1.  redves, 
retves:  pudvás,  korhadt  (Vas  m.,  Balaton  mell., 
Göcsej,  Pápa  vid.  Tsz.;  Somogy  m.  Nyr.  XIV. 
479 ;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  Heves  m.  Névtelen 
1840;  Heves  m.  Sz.-Erzsébet  Vozári  Gyula; 
Csallóköz,  Kecskemét  Csaplár  Benedek;  Székely- 
föld Tsz.);  2.  redves:  megromlott,  hitvány  (Vas 
m.,  Göcsej  Tsz.;  Csallóköz  Csaplár  Benedek) 
[vö.  1.  reves]. 

RÉF  réfőlom  (Szolnok  Hermán  0.  Halá- 
szat K'.l. 

[REFEC]. 

refec-rafac :  rongyos  (Balaton  mell.  Nyr.  11.93). 

REFENYEG:  renyhe,  haszontalan,  mihaszna 
(C8Ík-Sz.-György  Fejér  József)- 

REFFENT:  csacska  (leány)  (Csallóköz  Nyr. 
1.332). 

RÉFÓLOM:  az  öregháló  eggyes  darabjainak 
eggymáshoz  toldása  (Komárom,  Budapest  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

REFORMÁTUS  (leformátus  Göcsej  Nyr.  XIII. 
354)  [vö.  ló-formátus]. 

REFUJÁL:   számol   (Bukovina  Nyr.  VI.526). 

[RÉG]. 

[Szólások).  A  rég  lessz:  [tréf.]  messze  jövőben 
.  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

róg-óta  (rég-iltá  Szlavónia  Nyr.  XXUI.265; 
rég-ita  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.573). 

17 


RÉGKDKS-KI 


KST-REGNAL 


Ml 


[REOEDES]. 

régedes  -  régen  :     réges-régen    (Székel): 
Arany-Gyulai  N<iy.  111.415). 

REGÉL  (regei,  rigel.    rvtfJt,    réi/ol,    regül;  — 

.  Halna  N  >gel, 

i»rekeg,  kuruttyol  (a  béka)  (Székely- 

HjK    JL888;  Kiss  Mihah  ;  Háromszék 

m.  Királv  Pál;  Háromaaék  dl  Orftal  júráa  Nyr. 
VI!  Regeinek  a  >■ 

(KAMIM    mell    Király    Pál).    Regélnek   [nyilván 

■jelnek]  «i  békák  (Háromszék  m. 
IV.168);    2.    regei,    regül,   reköl:    11  ikat, 

nagyon  hosszasan  bőszéi,  bőbesséd  n  -  U  •  •<  1 1  k .  bzó- 
aaátyárkodik    (Vaaaprém    m.    ICeso- Komárom 

y    Pál;  Kis-Kun-Halaa  Nyr   XV.-Xi).  / 

bizony,  ne  regejj,  mind  a  béka!  (Háromszék    m. 

íy    Pál);   8.   regöl,   régöl,   regül:   mondogat, 

rebeaget,  beatéi  (mendemondát),  híresztel   (Vas 

m    Kemenesalja  Tsz.;  Göcsej,  ZágorJrida  Király 

Somogy  m.  Szóllós-Györok  Nyr.  XVI II 

»i  nekik  (Somogy  m.  Szóllős-Györök 

W'l  17 7 1  t.s/í  ré'gölik,  hogy  meain  <n/tin  a 
kolera  (8oprony  m.  Kövesd  Nyr.  XVI II. 513). 
Ászt  regulái  a  faluba,  hogy  új  pap  lesz  (Soprony 
in.  Horpács  Király  Pál);  4.  regei,  regöl,  regül: 
házról-házra  járva  verses  köszöntőt  mond  v. 
énekel  (karácsony  másodnapján)  (Repce  vid. 
Ethnographia  111.76 ;  Vas  m.  Répce-Szentgyörgy 
Nyr.  XVI  1.1*9;  Zala  m.  Radu,  Koraárváros  és 
vid.  kirak  l'al);  4.  regöl:  hazudik,  füllent  (Gö- 
csej, Zágorhida  Király  Pál)  [vö.  retyél]. 

el-regöl:  elbeszél  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI. 331). 

HEGELÉS  (regölés,  regülés) :  karácsony  másod- 
napján a  fiúknak,  legényeknek  házról-házra 
járása  éa  verses  köszöntő-mondása  v.  éneklése 
(Vas  m.  Hegyhát  vid.  Ethnographia  Q.398;  Repce 

Kthnographia  111.75;  Zala  m.  MNy.  V 
Udvarhely  m.  Kénos  Vadr.  532;  Udvarhely   m. 
Bágy,   Lókod,   Dálya,   Telekfalva  Ethnographia 

REGES  (Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Vadr. 
122;  Udvarhely  m.  Kénos  Vadr.  514a.  532.  533; 
Brassó  m.  Hosszúfalu  Ethnographia  11.238;  regüs 
Repce  vid.  Ethnographia  III. ifi;  Répce-Szent- 
r^y  Nyr.  XVII .189;  regüös  Zala  m.  MNy. 
V.337) :  karácsony  másodnapján  többed-magával 
házról-házra  járó  éa  verses  köszöntőt  mondó 
fiú  v.  legény. 

REGÉLTE :  rejtett  hely  erdőben,  vízmosásos 
árokban  v.  pataknak  mélyebb  vízfordulója  (Mold- 
vai caáng.  Nyr.  IX.532;  Klézse,  Moldva  Nyr. 
V.878)  |vö.  reglő]. 

REGEMENT :  igen  keményre  gyúrt  tésztából 
vagdalt  apró  kockák  (Győr  m.  Szigetköz,  Duna- 
Sz.-Pál  Nyr.  VI  11.528).  Darás  regemént  (Komá- 
rom Beöthy  Zsolt;  Győr  id.  Szinnyei  József). 

REGÉN.  Rigentül:  régóta  (Huny ad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.499). 


(Szólások).  Régen  jobb  ember:  aokkal  jobb  em- 
ber (Cttt  m    Tsz.). 

IRÉGE8T),  REÉGE8T:  régen  (Borsod  m.  Nyr. 
\l  |fl 

IRÉGESTELEN]. 

rógestelen-rógön :  réges-régen  (Veszprém  N 
vili  A 

REGGÉDÉN:  1.  a  reggeli  órákban  (Tolna  BL 
EHmontornya  ífyr.  V.280.)  Vgy  reggéden  indultuk 
rí  (Dunántúl  Lehr  A.  Toldi  288);  2.  reggelen- 
ként (Tolna  m.  Simontornya  Nyr.  V.230). 

RÉGGEL  (regvel,  regvei  Palócság  Kassai  I. 
Szókon \v    ív  thnographia    01.868;    Nyr. 

VI1.34.  35  [az  utóbbi  helyen  régvei  nyilván  hiba); 
Gömür  m.  Kunya  Nyr.  XIX.523;  Gönn-r  m. 
Haava  Nyr.  JtVlII.886;  Székelyföld  Kassai  l 
Szókiuiyv'  1V.195;  Csík  i...  SjT.  Vffl.183  (itt 
régvei  nyilván  hiba);  Vadr.  -V>7;  Gyergyó 
Miklós  Nyr.  X.40;  regvő  Gömör  m.  Tsz.;  riggé 
AJao-Fehéc  m.  Nyr.  X\v.:; 

[REGGELES].  Röggelösbe:  a  reggeli  órákban. 
Éccő  ú  röggelösbe  Balotán  a  Sasheverő  körű  legé- 
tettem a  tnénöst  (Kis-Kún-Halas  Nyr.   VI  11.41). 

REGGELI:  |tref.|  pálinka.  Egy  pohár  reggelit 
(Nagyvárad  Nyr.  XVI.572). 

réggeli-ebód :  reggeli  (Dunántúl  Nyr.  V.J 

REGGET  (rekget):  1.  rekeszt,  zár  ( marii;; 
istállóba,  baromfit  a  ketrecbe)  (Baranya  m.  Me- 
csekhát Thomaer  Ignác  1841 ;  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  IV.200);  2.  rejteget.  Mit  reggecc  a 
subád  alatt,  hé?  (Mezőtúr  Király  Pál). 

be-regget :  berekeszt,  bezár  (marhát  az  istál- 
lóba, baromfit  a  ketrecbe)  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839).  Hát  'sz  nem  tojik  [a  tyúk 
nek  reggetném  be!  (Kassa  vid.   Nyr.   XVIII 

RÉGI  (régi  Szilágy  m.  Nyr.  VII.382):  h  öreg. 
A    régiek    tudják    (Kalotaszeg,    Zsobok     Ifelieh 
János),  Régi  ember  (Moldvai  csáng.  Nvr   X 
2.  idős.  Mién  régi  ez  a  gyerek?  Régibb   ü, 
Szilágy  m.  Nyr.  V1I.382). 

[RÉGIÉD-IKj. 

el-régiedik:  régivé  lessz,  elavul  (8zékelvt<>l<i 
Kiss  Mihály). 

REGLŐ:  hegyoldalban  levő  tisztás,  legelő 
(Csík-Tusnád  Melich  János)  [vö.  regelye]. 

REGNÁL  (regnál):   kunyorál,   makacsul    kér, 
rimánkodik,  követelódzik  (Szeged  Nvr.  VII 
Szatmár  m.  Barna  Ferdinánd;  Székelyföld  Kiás 
Mihály).  Ne  regnálj  annyit!  (Hegyalja  Nvr.  XXIV. 
479). 

(Szólások),    llegge   óta    mindig   regnál    / 
(Hajdu-Szovat  jyan    ne    reg- 

náljatok már  annyit  rajtam  .'(Bereg-Rákos  és  vid 
Pap  Károly).  Rajtam  ne  regnálj!  Hn  inszék 
m.  521b). 


M 


REOÓ— RK!M 


i:  !'■:.!. VZ-IK—REJTÓZKÖD-IK 


Hl 


REGŐ:  brekegő,  kuruttyoló,  egö  Mfcrfl  (Krdó- 
vidék  Tsz). 

RÉGÖLY  Kivúr  Nvr.   XI.383;  régej  Heves  m. 

2;  régő  Balaton  mell.  Horváth 

Zsigmond  1839;  Heves  m.  Ny r.  1.281 ;  Oroshása 

•  utál   m,   M.-lttebe  Nyr.   VIII. 

riégüó  Rábaköi   Nyr.    XV.521):   l.    >■ 

i  részei  (Heves  m.  Csépa  Nvr   III 

régöly,  riégüó:  (szövőszék  réssé]   (Győr 

Nyr.  XI.383;  Rábaköz  Nvr.   XV.521;    Heves   m. 

>rosháaa  Nyr.  1V.382;  Torontál  m. 

M.-lttebe  Nyr.  VI  11.478);  3.  régő:  a  borsajtóban 

a  préagerenda  alá  a  végből  tett  deszkadarab, 

hogy    a   garatot   erósebben    lehessen   szorítani 

(Balaton  mell.  Hurváth  Zsigmond  1839)  (vö.  rigli\. 

régő-fák:  a  malomhajókon  keresztül  fekvő 
és  as  egész  sort  tartó  fák  (Győr  Nyr.   XI.287). 

IREGTÚN]. 

regti  n-fogtun:  [?]  Müté  azt  a  lant  möglátta, 
ziite  regtün-fogtuii,  szórtén- szálán  émönt  a  zesze 
(Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  XXV.  143). 

REGULÁS:  szigorú,  kardos  [?]  Regulás  asszony 
(Szatmár  fid.  Nyr.  XIII.475). 

REGYINA  (Szeged,  rezsina  Szentes  Hermán 
0.  Halászat  K.):  a  kecsegehálónál  az  a  két  üreg- 
szemű,  vastagabb  fonalból  kötött  háló,  a  mely 
közé  a  tulajdonképpeni  háló  jön. 

[REGYINÁS;. 

regyinás-tapogató :  kettős  tükör  között  le- 
hessél fölszerelt  négykávás  tapogató  (Csongrád 
m.  Algyó  Hermán  O.  Halászat  K.». 

REHEG:  pajkoskodik  (Vas  m.  órség  Nvr. 
IV  426). 

[RÉHEL]. 

be-róhel:  bevág  (Hegyalja  Nyr.  VI.425). 

REHŐDE  (talán  hiba  e  h.  rehöde?]:  lusta  (Ba- 
ranya m.  Ibafa  Nyr.  XX.287)  fvö.  rohoda\. 

REHÜL:  korhad,  mállik  (Fehér  m.  Perkáta 
Markovics  8ándor;  Kis-Kúu-Halas  Nyr.  XV.380). 

é-rehül:  elkorhad,  elmállik.  De  S  van  rehülvel 
ez  a  kő!  (Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  II.51í») 

REHÜLT  (Kecskemét  Király  Pál;  réhüdt  Du- 
na mell.  Kassai  J.  Szókönyv  IV  109;  rehütt 
Kun-Halas  Nyr.  XV.3H0):  korhadt,  redves. 
Egy  rehült  öreg  nyárfa  van  a  kertem  alatt  (Kecs- 
kemét Király  Pál).  Réhüdt  épület  (Duna  mell. 
Kassai  J.  Szókönyv  IV.199). 

IRÉJÁL),  REÁL:  1.  gajdol,  torkaszakadtából 
danol  (Szinyérváralja  vid.  Nyr.  XV.  189;  Bereg- 
szász vid.  Király  Pál ;  Bereg-Rakos  vid.  Pap 
Károly) ;  2.  sirva,  lármázva  kunyorál  (kis  gyer- 
mek az  anyjától),  ugyan  ne  réaljatok  már  annyit 
rajtam!  (Bereg- Rákos  és  vid.  Pap  Károly). 


RÉJÁZ-IK,  RÉÁZ-IK:  gajdol,  torkaszakadtá- 
ból danol  (Nagy-Kunság  Nyr.  11.32(5:  X\  1.471: 
Karcag  Nyr.  V.91). 

RÉJÁZÁS:  lárma,  zaj  (Bihar  m.  Pocsaj  N 
VI  11.379). 

[REJT]. 

el-rejt:  1.  elemészt,  elpusztít  A  kirájné  .  .  . 
elrejtette  a  kirájt  a  világrul  (Sátoralja-Ujhely 
Nyr.  XYIL282);  2.  eltilt  (vmitől)  (Üyór-Sz.-Már- 
ton  Bodiss  -hisztin;  Fehér  m.  Nyr.  IX. 284) ;  3. 
helyére  tesz  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin;  Fehér 
m.  "Nyr.  DÜH 

eló-rejt:  előkeres  (Székelyföld  Kriza). 

REJTEK  (rejtek  Erdély  Vadr.  227;  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  röjtök  Csallóköz  Nyr.  1.332; 
röjfökkéve  Veszprém  m.  Almádi  Zolnai  Gyula). 

—  Röjtök:  rekkenő  (idő)  (Csallóköz  Nyr.  1.332). 

—  Legrejteke:  legmélyebb  rejteke  (a  szívnek). 
Legrejtekebb :  legrejtettebb,  legtitkosabb.  Isten 
látja  az  embernek  legrejtekebb  gondolatát  is 
(Csallóköz,  Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

röjtök-kéve:  a  gabonacsomóban  a  legalul 
levő  kéve,  a  mely  nem  látszik  ki  (Veszprém  m. 
Almádi  Zolnai  Gyula). 

REJTELŐDÉS:  tűnődés  (Székelyföld  Kriza). 

REJTEM:  titok,  rejtély  [?).  Ah  hát  nar  rej- 
tem, áztat  mi  nem  ériyük  (Pest  m.  Cserói  puszta? 
Nyr.  X11I.37). 

[REJTETT]. 

rűtött-kóve  röjtök-kéve  (Zala  m.  Lesence- 
Istvánd  Nyr.  XVI.94). 

REJTIKE:  nenyúljhozzám-virág  (Háromszék 
m.  Nyr.  V.129). 

REJTŐKÉ:  rejtekfiók  (Háromszék  m.  MNy. 
V1.346:  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

[REJTŐZ-IK). 

(Szólások].  Rejtőzik  előttem:  rémlik  előttem 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XV1II.382). 

el-rejtőzik,  el-rejtödzik,  el-rejtézik:  L  el- 
ájul, elveszti  az  eszméletét  (Békés  m.  Sárrét 
Gabányi  Endre;  Háromszék  m.  Vadr.);  2.  ál- 
halott  (.tetszhalott')  lessz  (Békés  m.  Balog  Ist- 
ván; Szilágy  m.  Beretzky  Lajos;  Székelyföld 
Tsz, ;  Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván;  Háromszék 
in.  MNy.  VI.346).  Nem  holt  meg,  csak  elrejte- 
zett (Székelyföld  Tsz.). 

[REJTŐZÉS]. 

elrejtőzés:  álhalál  (.tetszhalál*)  (Székelyföld 
Tsz.  313a). 

IREJTŐZKŐD-IK],  REJTEZKED-IK :  ijede- 
zik, rémüldöz  (Székelyföld  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.346 ;  Gyórffy  Iván). 


■_»«•,: 


KK.lTüZrtTT     KKKKNŐ 


REKB8Z     REKKEN 


368 


el-rejteskedik :  alhatott  l, trtnzlmli.it')  tessz 
(Tolna  m.  Nvr 

REJTŐZÖTT:  álhalott  (.tetszhalott*)  (Tolna 
m.  N\r.  VLfl 

elrejtósött.elrejtódsött,  elrejtőzött:  »  (ToÜU 
in.  Nvr.  VI. 169;  8seged  Nyr.  V.571 ;   I 
m     Mindszent    Kis   Sándor;    Székelyföld    1 
Mihályi. 

RÉKAS.l.  j.iszkos.  mocskos,  szennyes  (Csalló- 
köt  Nyr.  1.3.  .is  Ferenc;  Gyórm.  Csiliz 

Radvány  Tolnai    Vilmos).  Mosd  meg  a   sz- 
nagyon  rékae  a  bodzakásától  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek),  litkas edény   mo  Mtlan  edény 

(Pozsony  m.  Tám  Vlll.l  18);  2.  mocs! 

mosatlan  edém  (Caallóköi  Kassal  J.  Ssókönyv 
lv.-Jt'i  :  (ímhcs  Oésa;  Caallókfla,  Bacafa  Nyr. 
\\l  140;  Mátyásfölde  Nvr.  XIX.288).  Sok  n 
kell  megtakarítanom  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 
Mosd  fel  <i  rékast  (Csallóköz  Kassai  J.  Szókönyv 
"!)• 

(REKEDJ. 

(bé-reked|. 

[8zólások].  Bérekt (ltunk:  beállott  a  tél  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

[el-reked]. 

[Szólások].  Elrekedt  az  idő:  beállott  a  tél.  Igen 
hamar  elrekedénk:  korán  állott  be  a  tél.  Nagy 
hirtelen  eccerre  minden  elrekedt:  hirtelen,  eggy- 
sserre  beállott  a  tél.  Az  üdőn  késén  rekedt  el: 
az  idén  késón  állott  be  a  tel  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Mikor  elreked:  mikor  a  hó  leesik  és 
nem  mehetnek  ki  a  marhák  (Háromszék  in. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

ki-reked:  elmúlik  a  rekedtsége  (a  berekedt 
toroknak)  (Székelyföld  Tsz.). 

(Szólások].  Kirekedt  az  esze:  elment  az  esze 
(Háromszék  m.  Nvr    IX.  U 

REKEDÉS :  tél  beállta  (mikor  a  hó  leesik  és 
nem  mehetnek  ki  a  marhák)  (Erdóvidék  Erdélyi 
Lajos).  Rekedésko)  -k  mindég  be  van  taka- 

rítva (Erdóvidék  Király  Pál). 

berekedés :  v.  Berekedéskor  (Háromszék  m. 
Szőröse  Péter  S.). 

REKEDÉZ:    [?].    Ugy    rekedéz,   mint   télbe    a 
i  i  Háromszék  m.  Vadr.  375). 

REKEG :  brekeg,  kuruttyol  (a  béka)  (Székely- 
föld NyK.  X.333;  Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván) 
(vö.  repeg,  retyég). 

REKENŐ  (Borsod  m.  Bogács  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV.201 ;  Tisza-Örs  Csaplár  Benedek;  Sze- 
ged Tsz. ;  rekénye  Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  reke- 
nye  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Cegléd  Király 
Pál;  rekenyő  Heves  m.  Névtelen  1840;  rekönye 
Kun-Halas  Nyr.  XV.380;  Kecskemét  Simonyi 


mond)!  1    nkmti,  <  mezei  sóskán 

ennivaló  savanyu  isárs  fVaz   ni    Kemeneaa 
Szt'K  lod  in.  Boga-  -  Kassal  •'.  Szó- 

k"ii\\    IV.201);  2.  rettenő,  rekénye,  rekettye,  reke- 
nyő, szőllő    fiatal    hajtásának    vége,    a 

melyet  kellemes  savanya  Iie  miatt  tavasszal  a 
gyerekek  meg  szoktak  enni  (Heves  m.  NéTtalaa 

niMlrk;  kis  kun- Halas 
XV.880;    Kecskemét  8imonyi  Zsigmond; 
Cegléd  Király  Pál,  Ilosvay  Vilmos). 

REKESZ  (rekec   Cegléd    Ilosvay    Vilmos;   re- 
i     XV.674;     körösztr«Ar«z< 
Somogy  in    adánd  Nyr.  IV.  186):  1.  rekeszt:  sö- 
vény kerítés  (Ugocsa  m.   Nyr.   XV.574);   2.   re- 
vejszének    a    szárnya,   tereló 
illetőleg  rekesztő  nád-  v.  vesszőfa! 
uya  in    Csúza   Nyr.   XVlll.d82)    |vö.   1 
'  Pót!.]. 

REKESZT:  1.  vejszét,  csíkgátat  állit  (a  ha- 
lász, csikasz).  Rekeszteni  mén  (Általánosan  Bar- 
mán 0.  Halászat  K.);  2.  lábút  v.  rekesztett  v. 
csíkgátat  csinál  (Bereg  m.  Dercén  Hermán  O. 
Halászat  K.). 

rá-rekesst:  rákényszerít,  rátukmál.  Lárckesz- 
tették  a  bi rúsáyot  (Somogy  m.  Nvr.  VI  | 

REKESZTÉS:  cölöpsorok  közé  gyepből  és 
zsombékokból  vert  keskeny  gát  (a  mely  a  csi- 
kasznak közlekedő  útul  is  szolgál)  (Bereg  in. 
Dercén  Hermán  0.  Halászat  K.). 

REKETES:  rekedt  (Székelyföld  Tsz.;  Három- 
sék  m.  Vadr.  [itt  reketés  nyilván  hiba  reketés 
helyett]). 

REKETÉSKÉD-IK :  be  van  rekedve  (nátha- 
tói) (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

REKETÉSSÉO:  rekedtség  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[REKETŰL]. 

el-reketül  (Repce   vid.  Nyr.    XX.411 
tttam  Dunántúl  Kyr.  XVL190;  é-rök,t,i\  Somogy 
in.  Sándor  József):  bereked. 

REKETTYE  (rakatla  Zala  m.  Alsó-Lendva 
vid.  Nvr.  Xm.832;  rakitia  Göcsej  Tsz.;  rakotla 
Vas  m.   Őrség  Tsz.;   Zala  m.  Het.  \IX. 

576;   rakottya   Borsod  m.   Sajó-Sz.-Póter  S< 
der  Gyuláné;    Székelyföld    Arany-Gyulai    v 
111.252;  Gyórffy  Iván;   Háromszék  ni    M\\.  VI 
Vadr.  838;  Erdóvidék  Tsz.). 

REKETTYÉS  (rakottlás  Vas  m.  őrség  Nvr. 
1.421). 

(1.  REKKEN]. 

ei-rökken:  félrerokkan,  félredül  (Háromszék 
m.  Vadr.)  (%  rokkan]. 

mőg-rökken:  meerokkan,  megrándul  (det 
ban  v.  térdben,  a  ki   magasról  talpra  esik    r. 
rosszul  lép)  (Háromszék  m.  Vadr. ;  Kiss  Mihály). 


Ml 


REKKEN     RÉKI.I 


REk'RE\('IÓZ-IK     RÉMESZKED-IK       270 


REKKEN]. 

el-rékken:  elszenderül,   elszunnyad   (Három- 
síé  k  in  idr).    Ek    kirsiddég   € 
ni  ebb'  a  nagy  melegbe  (Háromszék 
rtT>    Iván)  (vö.  2.  ei-rokkan]. 

mög-rökken,  mög-rökken  {éy-nkken  Balaton 
moll.  Nyr.  XII.474;  mfg-rfkkPn  Dunántúl  Bó- 
diss   Jusztin;   meg-rekken   Háromszék    m.    MNy. 

•n    Csallóköz    Csaplár    Bene-  | 
lek;  Tata   vid.    Nyr.   V.325;    Szatmár  m.   Kap- 
»nya  és  vid.  NyK.  11.378;  Székelyföld  Csap 
enedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.340;  Gyórffy 
1     megakad,    megállapodik,    megreked 
(Csallóköz,   Székelyföld   Csaplár  Benedek;   Há- 
romszék ni    MNy.  VI.340).  .4  z>ijló  jég  a    hídba 
megrökkent.  Megrökkent   [a  levegó    a   bányában] 
(Szatmár  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.378);  ; 
2.  a  melegtói   elsül,   elszárad,    megfonnyad   (a 
szúlló,    a    gabona)    (Dunántúl    Bódiss    Jusztin). 
.ken   [a    szúlló  a   száraz   földben]   (Balaton 
11.474),   3.    meghökken,   megrökö- 
nyödik.  Ugy  megrökkent,  hogy  egy  vas  se  maratt 
a  zsebibe  (Tata  vid.  Nyr.  V.325). 

REKKENŐ  (rökkenö  Kecskemét  Csaplár  Be- 
nedek; Szatmár  m.    Kapnikbánya  és  vid.  NyK. 

■•kkenö  meleg.  De  nagy   rekkenő   < 
(Veszprém  m.  Vörösberény  Zolnai  Gyula). 

(BEKKENÓS; 

[Szólások].  Bekkenős  a  földben  a  muhar:  a 
növófélben  levó  muhar,  mikor  a  nap  erósen 
rásüt,  növés  közben  úgy  pattogzik,  hogy  az 
ember  hallja,  ha  lefekszik  a  földre  (Hatvan  vid. 
Nyr.   XXV.r.75). 

REKKENŐSÉG :  rekkenő  meleg  (Székelyföld 
Tsz.). 

[1.  REKKENT],  BÖKKENT:  L  fojtott,  fül- 
ledt, rekedt,  dohos.  Hökkent  levegő  (Göcsej  Nyr. 
XI1I.257;  Budenz-Album  161).  Hökkent  szag  van 
a  szobábo  (Göcsej  Nyr.  XIV.454).  Bökkent  pince 
(Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.176);  2  fonnyadt,  kiszá- 
radt, kiaszott  (növény,  arc)  (Balaton  mell.  Király 
Pál).  Hökkent  gabona:  a  mely  a  hosszas  száraz- 
ság miatt  a  szárán  elporhanyul.  Hökkent  zsúp 
v.  nád:  a  mely  megáztatás  után  megszárittat- 
ván  törékeny  lett  (Balaton  mell.  Tsz.)  [vö.  rö- 
köny]. 

[2.  REKKENT]. 

meg-rekkent:  észrevétlenül  erósen  megüt 
(Székelyföld  Tsz.). 

13.  REKKENT]. 

el-rekkent :  1.  elrejt,  eldug  (Székelyföld  Tsz.) ; 
2.  elcsen  [?].  Eltökitette  az  étőt  s  elrekkentette  a 
hozzávalót  is  (Székelyföld  Nyr.  VIII.463). 

REKKENYEG:  rekkenő  meleg  (Szatmár  m. 
Szamoshát  Nyr.  X.139). 

RÉKLI  (léklé  Vas  m.  Órség  Nyr.  IV.521 ;  lékli 
:i-Sz.-Imre  Nyr.  IX.  138;  lékri  Nagy-Kúnság 


Nyr.  XX.46;  Nagy-Szalonta  Nyr.  XV.470;  Szen- 
tes Nyr.  V1II.332;  IX.í»4;  Temesköz  Kálmány 
L  Szeged  népe  II.  Bevezető  XX.  1.;  Bács  m. 
Nyr  XVI  144;  Alsó-Fehér  m.  Nyr.  XXV.348; 
Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XX1I.407;  réklé'Vaam. 
órség  Nyr.  IV.521 ;  rékli,  rekli  Vas  m.  Keme- 
nesalja, Nemes-Magasi  Nyr.  XIX. HU;  Heves  m. 
Csépa  Nyr.  III.288;  Gömör  m.  Nyr  XXIII.95; 
Udvarhely  m.  Bethlen  Nyr.  XV.469;  reklyi  Eger 
vid.  Nyr.  VI.381). 

[RÉKRÉÁCIÓZ  IK|,  LÉKRÁCIÓZ-IK  :  sétál 
(Kisújszállás  Nyr.  XXI. 144.  335). 

RÉKRUTA  (réguta,  reguta  Repce  vid.  N\r. 
XX.370;  Vas  m.  órség  Nyr.  IV.426;  Arad  m. 
Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.124;  kaszárnyai 
szó  Nyr.  VI.275;  réguta  Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.178;  kaszárnyai  szó  Nyr.  III. 
328;  VI.275;  réguta  Székelyföld  Gyórffy  Iván; 
rekuta  Erdély  Vadr.  243). 

[RÉM]. 

rém-fa  (Vas  m.  Kemenesalja?  Kresznerics  F. 
Szótár  11.157;  Mátyusfölde  ?  Nyr.  XVII 
Zenta  Schröder  Gyuláné;  rém-fa  Somogy  m. 
Szóllós-Györök  Nyr.  XII.382;  rén-fa  Székesfehér- 
vár Nyr.  VII.  188):  fogas,  a  melyre  a  leölt  ser- 
tést v.  a  levágott  marha  darabjait  fölakasztják. 

[RÉMED]. 

még  rímed :  megrémül.  Mév  vőták  rimedve 
szörnyen  (Nógrád   m.   Terbeléd   Nyr.  XX1I.573). 

RÉMEDEZ  (Zemplén  m.,  rimedez  Nógrád  m. 
Simonyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  I.  409):  ré- 
müldöz, hüledez. 

REMÉLSÉG:  reménység  (Arad  m.  Borosjenő 
Simonyi  Zsigmond). 

[REMÉLT-],  Bemélte:  reménye  szerint  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.346;  Gyórffy  Iván). 

REMÉNY.  Beménytem:  reményem  szerint 
(Székelyföld  Andrássy  Antal  1843). 

[REMÉNYKÉD-IK],  REMÉNKED-TK  (Zala 
m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573;  Bánffy-Hunyad 
Nyr.  X.21  ;  remenked-ik  Hont  m.  Visk  Nvr. 
V.336;  reminkéd-ik  Vas  m.  őrség  Nyr.  II. 
563;  Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  XÍV.191; 
reminked-ik  Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XIII. 
332;  reminyked-ik  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagy- 
falu Nyr.  XV.325):  rimánkodik,  könyörög. 

[REMÉNYSÉG],  REMÉNSZÉG  :  rimánkodás 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  X.154). 

RÉMESE  (Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál ;  ré- 
mes [?]  Csik  m.  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282):  L  ré- 
mes [?):  végbél  (Csík  m.  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII. 
282);  2.  rémese:  végbél-lejárás  (Brassó  m.  Hét- 
falu Király  Pál). 

[RÉMESZKED-IK]. 

rá-rémeszkSdik :  rámereszti  a  szemét,  rábá- 
mészkodik (Székelyföld  Csaplár  Benedek). 


271 


.tÜL     RENDVfiST 


871 


REMISZ.  kissebb  erdő,    fás  hely  (Fehér   m 

RÉMISZT  aranya  m.  Ibafa  Nyr.  X I  \ 

RÉMISZTŐ  {rémisztő,  rfmísztő,   r(misztő):    ré- 
)   in    Zieh  Nyr  VM.520;  Veti] 
n.    Nvr.    XVni.287;   Veszprém    Nyr,    vil.876; 

■.XIV  111  ;     Ws/prÓB     in.    Csotnn      \w 
XVin.875;    Bnék    vid.    Nyr.  VIII.  1  myn 

in.  Ibafa  Nyr    \!  ogléd  llosvay 

Vilmos:   Kis-Kún-Halas  Nyr.   XV.214;    Orosháza 
N>r    IV.279.  32«>  ■  .   VII  1  - 

RÉML-IK:  nagyon  homályosan  látszik.    Nem 
in  a  gyertyát,  csak  úgy  rémlik  (Pest  m.  Lac- 

há»  X.\  '1). 

meg-rómlik  megjelenik  és  azonnal  eltűnik. 
Megrémlett  előttem  (Hol?  Tsz.). 

RÉMLŐD-IK :  töprenkedik,  aggodalmaskodik, 
aggodalmában  sóhajtoz,  panaszkodik  v.  zsémbe- 
lódik  (Háromszék  m   M.\\.  \  I.:i4t,;  Gyórffy  Iván). 

RÉMONDA  (rémunda  Komárom  m.  Naszvad 
Bayef  .lózsef;  r*émunda  Palóc- 
ság Wyr.  wii.?'.'!:  í.  oosmány,  undok,  csúf, 
Eiszkos,  ronda,  rendetlen,  komisz  (Veszprém  m. 
evecser  Benézik  Peroné;  Tolni  m.  Gvónk  Nyr. 
XW.288;  Fehér  m.  Wolff  Béla;  Székesfehérvár 
Nyr.  VII.188 ;  Gyór  m.  Bódiss  Jusztin  ;  Komárom 
m.  Naszvad  Nvr.  IWJ36;  Palócság  Nyr.  XXII. 
79;  kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.275);  2.  feslett  er- 
kölcsű; feslett  erkölcsű  nőszemély  (Zala  m. 
Bódiss  Jusztin;  8omogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII. 
334);  8.  remunda:  a  hombárokban  dolgozó  nó- 
személyek  gúnyneve  (Baja  Bayer  József). 

REMONDÁS:  mindenes  (Fehér  m.  Nyr.  IX. 
284). 

REMPEL,  REMFÖL  (remptíl):  szól-szapul, 
megszól,  kissebbit,  gyaláz,  rágalmaz  (Győr  m. 
Csécsény  Nyr.  XII.236;  Vas  m.  Fejérpataky 
László,  Rupp  Kornél;  Vas  m.  Pálfa  Nyr.  XXV. 
576;  Balaton  mell..  Pápa  vid.  Tsz.).  Má  még 
rempünek  (engem]  (Vas,  Zala  m.  Simonyi  Zsig- 
mond). Mindig  másokat  rempo.  Na,  kirempotétek 
már  magatokat  ?  (Gyór  m.  Bóny  Nyr.  XVII.575) 
[▼ö.  rentyöl]. 

RÉMTELEN:  1.  rémító  (Szabolcs  m.  Kis- 
Beaenyód  Nyr.  IX.  137);  2.  rémitó  sok  (Szeged 
Csaplár  Benedek). 

RÉMÜ  (remii).  1.  rémító.  liémü  kegyötlen  égy 
gyilkos  (Eszék  \il  Nyr.  VI II. 43).  De  remii  rósz 
má  a  zut  a  szölősi  kertök  alatt  (Eszék  vid.  Nvr. 
VIII  ;_'7,  Bén*  sok  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
V.220).  liémü  sok  ember  vőt  ott  (Baranya  in. 
Csúza  Nyr.  XVIU.382).  A  rémü  hajtásba  annyira 
szúrt  a  meredik,  hogy  osztáng  még  strabba  s€ 
gyühettem  (Eszék  vid.  N\  r.  VI  1.277);  2.  rémitó 
sok.  A  laposokon  nem  lé'ssz  búza  gyüvőre;  má 
mind  ojan,  akár  égy  tófenék  a  rém*  eső  mihánt 
(Esték  vid.  Nyr.  VIII.373).  Jiémü  bor  lesz  a  Szár- 
hegyen  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr    XVI 


|KÉMÜL|. 

mög-rómül:    meghasad    (a    fal)    (Székel-. 
Kiss  M 

RÉMÜLKÖD-IK :  isornyúködtk  (Háromszék 
....   N\r    X.39). 

RENCE:   1.   utri.ulaii.i   (állóvízbeli  QÖ 
(HegyaUn  Kassai  J.  S 

:    wiv  ; 

REND:    1.    sor   (Kalotaszeg.  M.-li.h 

János).  Te  ide  rendbe  |a  sorbaj   fekiigytt  le  (Hu- 
nyad   m.   Lozsád   Nyr.    XXII .1 

ifú,  gabona)  (Kis-Kúnság  Kimnaeh  Ödön; 
Ceglo.l  ||.,sv.iv  Vilmos;  Moly  Nyr.  11.380); 
bj  urotl   v.  nyomtatott  sor,  verssor.  m  a 

ntü,    hogy   eső  rönd  irásom   a  /<-<, 

egésségbe  talaja  mind  az  egész  csalárgyává  i  i 
ni.  Ormányság  Nyr.  XXV.142).   Ebbü  a  nőt 
nem  gyut  eszembe,  c$ak  /<  Vetipréa  m. 

Devecser  Nyr.  XVI  11.479);  2.  —  rendbe:  —  iz 
-szer.  Két  rendbe  is  esett  ma  eső  (Torda-Aranyos 
m.    Gerend    Nyr.    XXIII.92).    Immá    sok   rendbe 
Hriémt  i  azokval  a  ma 

rokval    (Csík    m.    Gyergyó-Sz. -Miklós   Nyr.   VIII 
229);  3.  nemzedék  (Moldvai  csánj:  156). 

Egy  rend   ember  (Háromsz.k    m.    .MN'V.  VI 
Gyórffy   [vén);  4.    mód.    N 
nem  tudom  a  módját  (Hunyad    m    Lozsád 
XXII. 466);  6.  vagyonbeli  mód.   Ha  isten  rendet 
<"/.   ueretném  firhez  adni   a    farsangon   (Szatmar 
I  m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.226)  [vö.  jó-rend). 

[Szólások].  Hengyekbe  jár:  gondjukat  viseli 
(pl.  a  marháknak)  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 
456.  458). 

[rend-fa]. 

rendfa-ház:    szép    rendbe    (kunyhó    alakba) 
'  összerakott  tüzelőfa  (Zala,  Somogy  m ..  Kolegy- 
háza  Nyr.  XXV.  187). 

RÉNDÁS:  a  papnál  (papi    bér   fejében)  szol- 
gálatot  teljesítő   paraszt  (Moldvai    csán-.    N\r. 
|  X.204). 

[RENDELJ. 

mög-réndöl    (m  i:  1.    beszerez    (télre 

való  eleséget)  (Pápa  Nvr.  XVI.528);  2.  Begp 
gat  (Vas  m.  Pálfa   Nyr.   XXV.576);   8.   megver 
(Vas  m.  Pálfa  Nyr.  XXV.576). 

RENDES:  1.  furcsa  (Vas  m.  Tsz.;  Göcsej 
MNy.  VI 28).  Szomszéd  uram  minapábo  de  ren- 
dessen járó:  iettibc  futtábo  ISesftt  a  gatyájo  (Rába- 
köz Nyr.  XV.380).  No  a  rendes!  A  rendes  tőlled 
Háromszék  m.  NyK.  III.8);  2.  tréfás  (Gömór 
m.   Krasznahorka-Varalja  Nyr.   III.  185). 

[röndö8-rönd|.  1,  rendre,  sorban. 

..   tamtm  a  g%  réndés-ri 

ha  (Vas  m.  őrség  Nyr. 

V.J74). 

RENDVÉST.  Jó  rendvést:  jórészt  Jobb  rend - 
vfst:  nagyobbrészt.  Jó  rendvést  elvigezte.  Jobb 


RENO-I 


RKNKESZ  -RÉPA 


274 


rendvést  elvigeztük  a  munkát  (Hunvad  m.  Lonád 

\in.n:5i. 

RENG  (renrg  Göcsej  Tsz.;  renfg  Fehér  m. 
Rác-Almás  Sitnonyi  Zsigmond;  rönög  Vas  m. 
óm ■-  i.41).  Csak  ugy  reiii'g  a  fara   (Rác- 

Almás  Simooyi  Zsigmond).  —  Rönög:  rázkódik. 
■  s    rétam'  oan   naon,   csak  ur  rönögtem  belé 
(Vas  m.  őrség  Nyr.  11.41). 

RKNOE:  szakadásos  erdőnőtte  árok  (8zékely- 
V.424). 

RENGET  (renget):  ringat  (Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  11.561;  Szilágy  m.  Tasnád  Nyr.  VI. 
281 ;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XIV. 
4l»4;  Udvarhely  m.  Bethlenfalvi  Ujr.  V  11.384; 
Háromszék  m.  Nyr.  IV.ntiT).  Mikor  bölcsőben  ren- 
(Zemplén  m.  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond. 
I!.l> 

(Szólások].  Rósz  fában  rengették  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  VI 1 1.278). 

RENGETEG.    Röngetegfti:   nagyon  (Tata  vid. 
29). 

RENGETGET :  ringatgat  (Udvarhely  DL  Beth- 
lenfalva Nyr.  VI  1.384). 

RENGETŐ .-  pesztonka,  kis  gyermekre  ügyelő 
leányka,  száraz  dajka  (Háromszék  m.  Ny K.  111.13). 

RENGŐ  (rengő;  —  ringó  Eger  vid.  Csaplár 
Benedek;  Heves  m.  Sirok  Nvr.  VIII.668;  Abaúj 
m.  Névtelen  1839;  Alsó-Háromszék  Nyr.  XXI. 
ngő:  ringó.  Rengő  böcsö  (Udvarhely  m. 
Bethlenfalva  Nyr.  VII.384);  2.  rengő,  rengő,  ringó: 
bölcső,  kül.  abroszból  v.  ponyvából  hevenyészett 
mezei  v.  szőllőbeli  bölcső,  melyet  ágasokra  v. 
faágra  kötnek  (Gömör  m.  Király  Pál ;  Abaúj  m. 

elén  1839;  Zemplén  m.  Nyr.  IV.522;  Bodrog- 
köz Kassai  J.  Szókönyv  IV.207;  Szatmár  m. 
Adorján  Nyr.  X.431).  Ne  tedd  a  fődre  azt  a  gye- 
reket; köss  neki  rengöt:  ott  nem  mászik  hozzá 
semmi  (Abaúj,  Borsod  m.  Király  Pál).  Kicsi  fiam 
a  ringőbe  (Alsó-Háromszék  Nyr.  XXI.47);  8.  rengő, 
ringó:  mezei  sóskának  ennivaló  savanyú  szára 
(Eger  vid.  Csaplár  Benedek;  Bodrogköz  Kassai 
J.  Szó  könyv  IV.207;  Tsz.);  4.  rengő:  szóllő  fia- 
tal hajtásának  vége,  a  melyet  kellemes  savanyú 
ize  miatt  tavasszal  a  gyerekek  meg  szoktak  enni 
(Mezőtúr  Nyr.  X.286);  5.  rengő:  ághegyháló  (két 
keresztbe  összekötött  abroncsnak  a  négy  végére, 
tehát  négy  ág  közé  kifeszitett  négyszögletes 
háló,  hosssú  rúdra  alkalmazva)  (Szatmár  Her- 
mán 0.  Halászat  K. ;  Szatmár  m.  Adorján  Nvr. 

1);  6.  rengő:  pad  (Szilágy  m.  Nyr.  VI. 473); 
rengő:  karos  és  hátas  fapad  (Bihar  m.  Pugyi- 
Vásárhely  Nyr.  IIL232);  ringó:  padocska,  mely- 
ről a  magasra  vetett  ágyra  föllépnek  (Heves  m. 
Sirok  Nyr.  Vin.568)  (vö.  ringó]. 

rengó-srilva :  (nép-etimológia]  ringlott  (Kis- 
Kükülló  m   Szókefalva  Nyr.  XJI.330). 

RENGÜL:  rendül  (Bihar  m.  Marciin  Király 
Pál). 

SZIMXTKI  :  M AUTAR  TÁJ8ZÓTAH.  U. 


meg-rengül : 
Király  Pál). 


megrendül    (Bihar  m.   Margita 


renty  (Nagy-Kőrös  Nyr.  XXVI. 


RENKESZ  (renkec,  rönkee  Pozsony  m.  Kassai 
J.  Szókön vv  IV  207):  zömök  (Vas  m.  Kemenes- 
alja? Kresznerics  P.  Szótár  11.155;  Székelyföld 
Tsz. ;  Gyórfiy  Iván;  Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X. 
238).  Helyes  renkesz  testű  menyecske  (Balaton 
mell.  Tsz.).  Henkesz  ember.  Henkesz  ökör  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  IV.378)  (vö.  retyesz]. 

RENTY :  züllőfélben  levő  férfi-  és  nócselódek 
mulatsága  vmi  keritőnél,  lopott  aprójószágból 
csapott  lakomával  (Nagy-Kőrös  Nyr.  XXVI. 188). 

RENTYÖL:  1.  szól-szapul,  megszól,  kissebbit, 
rágalma*,  pletykázik  (Csallóköz  Farkas  Ferenc, 
Erdélyi  Pál);  2.  rentyet  csap  (Nagy-Kőrös  Nyr. 
XXV1.188)  (vö.  rempel,  retyél]. 

még-rentyöl:  megszól,  megrágalmaz,  f'jgy 
mégrentyötík!  (Csallóköz  Erdélyi  Pál). 

RENTYÖLÉS 

188). 

RÉNY:  gát,  kerítés,  sövénykerítés,  szőllő-  v. 
kert-árkokon  fölül  levő  sövény  tártai  ék  (Nyitra 
vid.  Kelecsény  József  1843;  Szeged  Tsz.). 

RÉNYE  (rénnye  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.): 
rántotta  (Győr  m.  Czimmermann  János;  Győr 
Fejérpataky  László ;  Balaton  mell.,  Vas  m.  Tsz.) 
(vö.  vaj-rénye). 

RENYEKÉD-IK  (renyeköd-ik) :  töprenkedik, 
aggodalmaskodik,  aggodalmában  sóhajtoz,  sopán- 
kodik, panaszkodik  v.  zsémbelódik  (Székelyföld 
Tsz. ;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr.;  Nyr. 
VIII.473;  Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  vid.  Nyr. 
XVIII.526;  Csík-Szentgyörgy  Fejér  József). 

RENYEKEDŐ:  töprenkedő,  aggódó,  aggo- 
dalmában siránkozó,  mindig  a  jövőtől  félő 
(Udvarhely  m.  Nyr.  IX.236). 

RENYELŐD-IX  renyekéd-ik   (Csík-Szent- 

györgy Fejér  József). 

(RENYHÉD], 

el-renyhed:  elrenyhül,  ellomhul  (Szabolcs  m. 
Simonyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.464). 

RENYHÓ:  dugadült,  düledező,  rozzant,  régi, 
hitvány  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

RENYŐD-IK  renyekéd-ik  (Udvarhely  m. 
Vadr.  514a).  Renyőttek,  hogy  vájjon  mi  lössz  a 
dologba  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
487). 

RENYŐDI  renyekedő  (Udvarhely  m.  Vadr. 
514a;  Háromszék  m.  Gyórffy  Iván). 

RENYŐZKÖD-IK     renyekéd-ik  (Udvarhely  m. 

Sz. -Erzsébet  Borbáth  Jenő). 

RÉPA  (répa  Rábaköz  Weiss  Géza;  ripa  Deb- 
recen Nyr.  XXI1.478). 

18 


J7-» 


KITC8EN-KH1 


KI  1INGET-RB80R 


871 


(rópa-otira). 

répaoslráa:  levágja  a  répa  oairáját  (Vas   m. 
uh  Jóaaef  1S89). 

répa-fenyő:  pinus  mI\«mmn  d'unántúl  Erdé- 
szeti Lapok  XXII 

répa-hal:  aspro  vulgáris  (Erdély  Honnan  0., 
Halászat   i 

REPCSÉN  (Háromszék  ni.  Uzod  Erdélyi  La- 
jos; rapeson  Udvarhely  m.  Fernnz  Miklós,  Bor- 
bath  Ji-nő  ;  ffárnmaiftt  m.  Vftdr.  ;  rapcsont 
UdvarholN  m.  Felméri  Lajos,  Ferencz  Miklós, 
Borbáth  Jenő;  Háromszék  ni.  Vadr.  514a  Kolozs 
in  Vista  Pál  Demé;  naacarfai  olaj  Sátoralja-Uj- 
hely  Nyr.  .'.:  repce. 

repcsán-olaj :  repce-olaj  (8átoralja-Ujhely  Nyr. 
XVI  287). 

REPDÉNCÉL:  röpdös  (Háromszék  m.  Vadr.). 

REPDÉNCSEL:  M  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
347). 

REPÉC:  recepisi  (Vas  m.  órség  Nyr.  1V.521). 

REPECSES:  repedezett  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  ni.  MXv.  VL846;  Qyórffy 
Iván). 

REPECSKÉS:  >.  .1  keszthelyi  börtönajtó  re- 
pecskés  (Keszthely  Nyr.  XIII.431). 

[REPEDÉZ-IKi. 

(Szólások).  Ne  repedezz:  (tréf.)  ne  ijedezzél 
(Háromszék  m.  Tsz.). 

[REPEDT]. 

repett-sarkú  (repett-sarku):  feslett  erkölcsű 
(nőszemély)  (Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  11.272; 
Csongrád  Nyr.  IX. 374;  Szeged  Csaplár  Benedek). 

REPÉG:  1.  brekeg,  kuruttyol  (Borsod  m. 
Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyuláné).  Estve  répeg 
as  sok  bika  (Borsod  m.  Sáta  Bartha  József); 
2.  kiabál,  lármás.  Né  repégj  af  filembe  (Borsod 
m.  Sáta  Bartha  József)  (vö.  rekeg,  retyég]. 

1.  REPEKED-IK:  igyekszik  (Vas  m.  Tarod- 
háza Nyr.  X.90)  [vö.  1.  ripakod -ik\. 

2.  REPEKÉD-IK:  töprenkedik  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

REPESEL  repes.  Képeséi  a  széniem: 

rángatódzik  a  szemem  héjjá  (Székelyföld  Kiss 
Mihály),  liepösölt  a  szive,  liepösöl  a  kis  gyermek : 
anyja  felé  terjeszti  a  kezét  éa  emelgeti  magát 
(Udvarhely  m.  Vadr.;  Kriza). 

REPESGÉL:  röpdös  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
Vadr.). 

REPESZT  (repiszt  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
KVÜL88S 


REPINGET:  röpdÖBtet,  röpitget  (madártiókái) 

(Háromaaéi  m.  Vadr.  514a). 

1.  REPÍT:  repeszt  (Baranya  m.   < 

XVIII. I, 

2.  REPÍT:  hullatja  a  szemét  (a  gabona) 
(Csongrád  m.  Nyr.  IX.90). 

el-repít:  1.  fészkéről  elszáll  (a  flókmadár); 
2.  hullatja  a  szemét  (a  gabona)  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

[REPÍTŐ],  REPÉTŐ:  könnyű  nói  kabátka 
(libegó)  (Beregszász  Nyr.  XXV.  1- 

RÉPKÉD:  repes,  liépkéd  a  szemem:  ránga- 
tódzik a  szemem  héjjá  (Hajdú  m.  Földes  Nyr. 
IV.  136). 

REPPEG:    röpülni    próbál,    szárnyát    DTÖl 
gátja   (a   fiókmadár)    (Alföld    [7\    Nyr,    XV. 188; 
Háromszék  m.  Gyórffy  Iván). 

[1.  REPPEN). 

meg-reppen:  kissé  fölröppen  8  újra  leszáll 
(a  veréb)  (Székelyföld  Nyr.  XIV. 335). 

[2.  REPPEN]. 

meg-reppen:  kissé  megropnl.  .1  mi  egyszer 
megreppen,  tovább  is  hasad  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.572). 

RER  (Erdély  .Háztartás'  11.106;  ler  Tokaj  Nvr. 
XIX.384;  Erdély  .Háztartás4  11.106):  takaréktúz- 
hely  sütője. 

RÉR:  sógor  (Szlavónia  Nyr.  V.12;  Király  Pál). 
Réröm:  így  hiják  a  gyerekek  körülbelül  16 — 18 
éves  korukig  a  nénjük  urát,  sőt  még  az  anyjuk 
testvérének  az  urát  is  (Szlavónia  Nyr.  XXIII. 

RÉRIKE :  sógor  (Szlavónia  Király  Pál).  Réri- 
kém        réröm  (Szlavónia  Nyr.  XXI1I.307). 

RÉRNI  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  lérni 
Erdély  Salamon  Ferenc;  rejni  Cegléd  Ilosvay 
Vilmos;  rélni  Érsekújvár  Nyr.  VU  1.882;  Hont 
m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.95):  takaréktűzhely  sütője 
[vö.  rédli\. 

RÉS  (res  Zilah  Kerekes  Ernő;  rézs  Cegléd 
Ilosvay  Vilmos;  rös  Göcsej  Nvr.  XII.284;  XIII. 
216;  rössök  Vas  m.  órség  Nyr.  11.41). 

rés-kert:  vastag  gallyból  font  sövény  (Szé- 
kely-Udvarhely Király  Pál). 

RÉSEDÉK:  rés.  nyílás  (Szatmár  Nvr 

RÉSELŐD-IK:  furakodik  (hogy  helyet  kapjon) 
(Háromszék  m.  Gyórffy  Iván),  liéselőggyünk,  ko- 
mám, mert  máskép  koppon  maradunk  (Alföld  [?] 
Nyr.  XV.188). 

RESOR:  szántóföld   mellett    húzott    kis   árok 
(Szolm»k-Doboka  m.  Domokos,   Lápos  Pap 
roly). 


•BD-RESVKh 


RÉSZ -RESZKÍROZ 


278 


RESPED  (mni  Székelyföld   Tsz.: 

Háromszék  m.  Vadr.):   tesped,   henyél,  tétU-nül 

eggy  helyben  marad,  unatkozik  (Hevea  m.  Ma- 

'♦;  Alföld  Nyr.  1V.379;  8ieged 

<  >a|»lar   Benedek;    Háromszék    m.    Vadr.) 

[vö.  rested]. 

é-resped:  a  hosszú  állásban  összeszárad.  Itt 
hagyja  állni  má  károm  naptya  ezt  a  süt  halat; 
iresped!  (Zala  m.  Kővágó-Örs  Simonyi  Zsigmond). 

lö-repsed  (Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Vadr.  514b;  lé-resped  Marosszék, 
Qernyeszeg  László  János) :  lomhán  leül  és  henyél. 

RESPEG  (Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV. 
673;  respek  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VII.131): 
messzelátó  (.távcső*). 

RESPEKTA:  v  (Csallóköz,  Magyar-Bél  Tol- 
nai Vilmos). 

RESSESÉO :  csípőssége  a  bornak  (forrás  ide- 
jén) (Heves  m.  Sz.-Krzsébet  Nyr.  XXV.287). 

[RÉST,  ROST]. 

rezs-dereje  (Debrecen  Nyr.  III.563;  Dézsi 
Lajos;  rözs-döröje  Szlavónia  Nyr.  XXIII.360): 
derelyeforma  (de  nem  töltött)  tészta  v.  haluska, 
a  melyre  túrót,  mákot  v.  izt  tesznek. 

RÉSTÁS:  hátralékban  levó,  adós.  Mennyivel 
vagyunk  még  réstásak?  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

RÉSTEL,  RÖSTEL  (röstöl  Gömör  m.  Nyr. 
XX11I.96):  1.  röstöl:  henyél,  hever  (Gömör  m. 
KXUI.96);  2.  réstel:  nem  szeret.  Jaj  de 
réstellék!  |nyilván  hiba  e  h.:  réstellek].  Nagyon 
restellem  a  duhánfistöt,  mer  nincs  szép  szaga 
i  Dráva  mell.  Nyr.  VI.43). 

é-röstel :  elhanyagol.  Éröstétem  az  imádságot 
(Makó  Nyr.  XXI  11.578). 

meg-röstell :  1.  megun  ;  2.  megneheztel 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

RESTELETLEN:  szorgalmas.  Bezzeg  reste- 
letlen  látn,  r  ez  (Székelyföld  Nyr.  1.136). 

RESTELŐZ-IK:  kerüli  a  munkát,  dologtah.n- 
kodik  (Szatmár  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK. 
Ii'.79). 

(RÉSÜL]. 

rnSg-résül:  rést  kap   (Háromszék  m.  Gyórffy 

RESVED:  pang,  sokáig  áll,  hosszas  fólés  v. 
n    tartás    következtében    összemegy    (< 
(Tata  Matusik   Nep.  János  1841).    Ott  rested  a 
té  a  tűzőn:  beforr  (Veszprém  m.  Csetény  Halász 
Ignác)  [vö.  resped]. 

ó-reBved:  elzsibbad.  A  lábam  sokszor  egészen 
Sresved  (Fehér  m.  Lovasberény   Nyr.   XVI.334). 

össze-resved :  összesül  v.  összefő.  Mindén  éte~ 
lém    összeresved,  ha  annyiszor    elhi   a    tűzhelytől 
/.prém  m.  Enying  Simonyi  Zsigmond). 


RÉSZ:  reszelő  (Székelyföld  Nyr.  VIII.462; 
Kriza;  Háromszék  m.  Kovászna  Tsz.). 

RÉSZ.    Uészt:    részint    (Székelyföld    Csaplár 
Benedek;    Háromszék    m.  Gyórffy    Iván) 
szérént:  részben,  részint  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
335). 

[Szólások].  Mi  részbe?  mi  tekintetben?  mi 
okból?  mi  végre?  mikép?  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

rósst-való:  részint  való  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  Gyórffy  Iván). 

[RÉSZEG]. 

rószög-embör  úttya:  tejút  (Zala  m.  Arács 
Nyr.  XXII.239)  [vö.  részegek-útja]. 

rÍ8*eg-fú:  lolium  temulentum  (Soprony  és  Vas 
m.  Nyr.  X.332). 

részegek-útja :  tejút  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.382)  [vö.  részég-embér  úttya\. 

RÉSZÉGÉD-IK  {mögröszögött  [?]  Göcsej,  Páka 
Nyr.  11.179). 

RÉSZÉGÉS:  lolium  temulentum  (részeg-fű) 
(Vas  m.  Kemenesalja  Horváth  Zsigmond  1839). 

[RESZEL]. 

be-reszel:  [tréf.]  megittasodik,  berúg.  Bére- 
se (Közép-Baranya  Nyr.  111.282).  Bereszelt  (Hol? 
Nyr.  XVII. 235). 

RÉSZEL  {reszel  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.501): 
a  részeseknek  aratórészül  jutó  csomókat  (ke- 
reszteket) kijelöli  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

RESZELEK:  lereszelt  por  [ezüstműves  mes- 
terszó] (Hol?  Nyr.  XV .48). 

[RESZELŐ]. 

reszelő-báb :  reszelni  való  mézeskalács  (Veszp- 
rém Budapesti  Hírlap  1893.  212.  sz.). 

[RÉSZESÜL]. 

[Szólások].  Jól  részesült:  [tréf.]  megrészegedett 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

RÉSZÉTEL:  reszelget  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Háromszék  m.  MNy.  VI.327;  Vadr.  499b; 
Erdélyi  Lajos). 

RESZKET  {recket  Alsó-Fehér  m.  Nyr.  XXV. 
347;  részked,  reszked  Vas,  Veszprém  m.  Simonyi 
Zsigmond;  Nagy-Kúnság  Nyr.  IV.277;  riszket 
Csík  m.  MNy.  VI.375;  Gyórffy  Iván). 

[RESZKETŐ]. 

reszkető-fű:  pillangófú,  nyúlperje  (zittergras, 
briza  média)  (Dunántúl  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 
119). 

RESZKÍROZ  (rékszíroz  Göcsej.  Nagy-Lengyel 
Nyr.  X.191 ;  reszkérozvú  Tiazu-Sz.-Imre  Nyr.  VIII. 
526):  szekíroz  (Rozsnyó  vid.  Nyr.  XIII.571). 

18* 


m 


kitesz 


RÉSZLET  (testület  Somogy  m.  Ádánd  Bánóczi 
József). 

RE8ZTUT:  pirított  1,  sztiit  krumpli  (Vas  m. 
Répce-8i..Qyörgy  Xyr    XVIII  r,76). 

1 .  RÉT  (rCfó'dal  [hegy  neve]  Kalotaszeg,  Zso- 
bok  Melich  János):  mocsaras,  lépőt  tavas  hely, 
mely  haláaiatra  is  alkalmas  (Általánosan  hasin. 
Hermán  0.  Halászat  I 

[2.  BÉT). 

rót-ümőg.   /  ;he:    ingujjban    (Veszprém 

■    Fábián  Gábor  1889).  Jaj  de  fizom  rétümegbe! 
(Veasprém  m.  8zentkirály-SzabadjaZolnui  Nyulai. 

rétüngős.  Uétüngösen:  <v  (Baranya  in.  Hegy- 
hát Várady  P.  Baranya  multju  ós  jelenje  1.2 

RÉTEG  i  rétegesség.  Ez  nem  jó  vas :  rétege 
van  neki  (Bácska  Nyr.  XIII.83). 

ÍRETEK]. 

[Szólások].  Retket  húzni:  füllenteni  (Bácska 
Tsz.  130b). 

RÉTEL:    (össze)hajt  (Székelyföld  Tsz.  314b). 

essze-rótöl:  összehajt  (ruhát,  papirost)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

meg-rótel:  megkorbácsol  (Háromszék  m.  MNy. 
•'>;  Gyórffy  Iván). 

[oda-rétel]. 

[Szólások].  Odarételi  magát:  odatelepszik  a 
többi  közé  (a  tűz  mellé)  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

IRÉTÉLŐD-IK]. 

gssze-rót&lődik:  összecsavarodik,  összeteke- 
rjük (a  kötél,  a  kigyó)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

meg-rótölődik :  megrétegesedik,  megnyilado- 
zik (a  vas)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

oda-réteiődik  odarételi  magát  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

[1.  RÉTES]. 

rétes-hely:  a  folyó  árterének  sekély  helyei, 
a  hol  a  tapogatóval  halásznak  (Szeged  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

RÉTES:  1.  réteges  (Székelyföld  Tsz.  314b); 
2.  összecsavarodott  háló  (mikor  nem  jól  szedik 
ki)  (Agárd  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[RÉTÉSÉD-IK]. 

meg-rótesedik :  megrétegesedik,  megnyilado- 
zik (a  vas)  (Székelyföld  Kiss  Miha 

RÉTEST:  folyvást  (Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  11.279). 

RETE8Z  (recet  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  IX. 
280;    Hajdú-Szobossló    Feltóthy    László;    retec 


Csallóköz  Csaplár  Benedek     1I.ij.1m    m    Réted- 

Nyr.    VUI.234;    Debr< 
lakaton  az  a  mozgatható  lemezke,  a  mely  a  kulcs- 
lyuk elfödésére  szolgál  (Székelyföld  Brassó   m. 

(Szólások].  lieteszt  mond(ott)  \ 

moii(l(ott)  (Szókeh:  Braaté    DL 

VUL867;  Háromszék   m.   Vadr.).   Még  azt 

s>    Wkmdtti     nr,l:  hu. mi  m-lkul  Minit  .1  (PoMMf 
m.  Tárnok  Nyr.  I.X.J80). 

retess-fő :  az  ajtófélfában  stb.    az   a   kai 
tmina  vas,  a  melybe  becsukáakor  a  fii 
horgát  (káváját)  beleillesztik   (Székel)! 

II.:, 

| Szólások].  As  si  mongya:  reteszfej:  eggy  szót 
sem  szól  (Rábaköz,  Beó-Súrka 
Veszprém  m.  Homok-Bödöge    Nyr.    III 

nonta:  reteszfej  (Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy- 
Mihali  Xyr.  XXI.431). 

RETESZEL  (rekeszeltük  Torna  m.   Torna  lj 
falu    Nyr.    XVII.232;    berekeszöl    Csongrád    in. 
Arany-Gyulai  NGy.  11.467). 

RÉTSÉG:  folyók  és  mocsarak  ártere,  mely 
nádat  terem  s  halászható  vizüket  il  tart  (Álta- 
lánosan lias/.n.  Hermán  ().  Halászat  K.i. 

[RETTEGŐ]. 

rettegő-fü :  gentiana  pneumonanthe  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  IV.203). 

RETTENTELEN :  rettenetes.  Rettenteién  nagy 

(Losonc  XyK.  XXIV.   136). 

RETTENTŐ  (röttent  rossz:  Szeged  Csaplár 
Benedek). 

[RETYE]. 

retye-mutya:    lim-lom,  cók-mók,  mindenféle 
díb-dáb  portéka,  étel-  v.  egyéb  maradék   (Tata 
Matusik  Nep.  János  1839;  Tolna  m.  Paks   Xvr. 
XXH.430;    Székesfehérvár  Nyr.    YII.-J. 
mar    m.    Kapuik    vid.    Xyr.    11.276).   Talál 
rakás  döglött  egeret.  Csak  ott  haggya  észt  a  retye- 
muti/a  dogot  s  tovább  hald  (Székesfehérvár 
XII  1.477). 

retye-putya  :  mindenféle  rokonság,  atyafiság, 
pereputty  (Nógrád  m.  Tolmács  N\  7). 

retye-rutya   (rétye-rutya    Mezőtúr    Nvr.  \  III. 
189;  rétye-ruttya  Debrecen  Xyr.  III.414Í :  l.  lim- 
lom, eok-mók,  mindenféle  dib-dáb  portél 
kémét  Nyr.  X.382  [itt  rotye-ruii/a  nyilván  hiba]). 
Beállt  a  cseléd;  elhozta  mán  minden  retye~n> 

Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál);  2.  minden- 
féle atyafiság,  rokonság,  ivadék,  fajzat,  pere- 
putty (kis-Kún-Halaa  Nyr.  XV.380;  Kisújszállás 

XXI. 1W.  886;  M  XXIII.:., 

ged  Xyr   \TL3Kl ;  Szeged  vid.  N  VI.  182; 

Palócság   Császár  Árpád;  Hegyalja  Kassai   J. 
Szókon  vv  IV. 2 16).  Nem  akart  az  fggyik  sf  h 
tolt  •!  magának,   se  pedig   más  retye-rutyájának 


■2*1 


HKTVKU-Rl 


RÉVEDEZ-RÉZ 


kihalászgatni  a  zavarosbvl  (Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos). Minden  rétyerutyáju  ott  (Mezőtúr 
Nyr.  V1II.189).  Elment  az  a  lakodalomba  retye- 
ruty             i  kés-Doboz    Nyr.    VIH.380).    Tagad 

miig  az  anyádat,   muidiin    reti/e-ruti/adat  fTOTOBtál 

m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.24).  No, 
megint  gyün  az  ispán  minden  retye-rutyájával 
(Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál).  IUtye-ruttya: 
li  rokona  (.segge-vége*)  (Debrecen  Nyr.  III. 
414);  3.  fecsegés,  csacsogás  (Soprony  m.  Csép- 
reg  X\r.  II  {72;  Vas  m.  Kemenesalja?  Kresz- 
lurics  F.  Szótár  11.156). 

tyerutyál:  fecseg  (Vas  m.  Tarodháza  Nyr. 
X.90).  Ne  retyerutyálj  annyit!  (Vas  m.  Kemencé- 
id ívsznerics  F.  Szótár  11.156). 

RETYÉG:  fecseg,   folyton  beszél   (Qyór  m. 
:    X1I.236;  Orosháza   Nyr.  IV.378) 
rekeg,  repeg]. 

RETYÉL    (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
»;  retyél  [?  talán  hiba   retyél  helyett]   Oros- 
háza Nyr.  IV.878;  nityöl  Szentes  Nyr.  VIII.281 
[itt  rőtyöl  hiba);  VIII.331):  fecseg,  darál,   sokat 
beszél  (vö.  regél,  rentyöl]. 

1.  RETYE8Z  (retyez  Udvarhely  m.  Firtosalja 

Nyr.  VL324):  zömök  (Székelyföld  Kriza ;  Udvar- 

m.  Firtosalja  Nyr.  VI.324).  Betyesz  menyecske 

(Székelyföld  Tsz.).  Retyesz  gyermek,  nő,   marha 

(Háromszék  m.  Vadr.)  [vö.  renkesz]. 

_\  RETYESZ:  hitvány,  nem  sokat  éró  (Oros- 
háza Nyr.  VI.  179). 

RETYETŰL:  szaporán  beszélve  pletykázik 
(Vas  m.  Kemenesalja,  Pálfa  Nyr.  XXV.431). 

1.  RÉV  {ré  Zala  m.  Kóvágó-örs,  Révfülöp  Nyr. 
XIX. 141;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVI.471 ; 
Csallóköz,  Szeged  Csaplár  Benedek;  Tisza-RofT 

kovics  Sándor;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.425; 
rén  Háromszék  m.  Nyr.  IX.425 ;  rí  Kunság, 
Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  X.327;  Mezótúr  Nyr.  VIII. 
360;  Palócság  Nyr.  XXI.214;  XXII.79  ;  rív  Bor- 
sod m.  Szíhalom  Nyr.  XXIV.432 ;  rő  Háromszék 
m.  MXy.  VI. 215).  —  hé:  folyóvízen  porondos 
átjáró  (Székelyföld  Tsz. ;  Marosszék,  Kibéd  Sep- 
rődi János)  [vö.  2.  reves]. 

[Szólások |.  A  zördög  révin  gyűlt  ez  a  tinó  is: 
lopott  jószág  (Szeged  vid.  Nyr.  III. 29). 

ré-bór:  dij,  a  melyet  a  révésznek  az  átszál- 
lításért fizetnek  (Csallóköz,  Szeged  Csaplár  Be- 
nedek). 

rév-hajó :  dereglye,  komp  (Tisza  mell.  Kassai 
J.  8zókönyv  1.423). 

2.  RÉV  (réve,  revét) :  terület,  terjedelem,  tér- 
fogat. A  csürinek  széles  a  szérűje,  s  az  odrának 
nagy  a  réve:  belürege  (Székelyföld  Xyr.  IX. 176). 
A  gé  környékét,  területét]  ellepte  már  a 
viz  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.425). 

REVE  [-gomba?]:  vmi  gombafaj  (Gömür  in. 
Tsz.  138b). 


RÉVEDÉZ  {révedték  Nagy-Szalonta  Nyr.  XV. 
422):  l.  bizonytalanul  bolyong.  0$ék  révedés  a 
szemem  rajta  (íráson  v.  könyvön) ;  látom,  hogy 
fehér-fekete,  de  olvasni  nem  tudom.  Uévedezek, 
révedezek  körülötte,  de  világosan  nem  tudom  (Nagy- 
Szalonta  Nyr.  XV.422) ;  2.  mereng,  elgondolko- 
zik. Akkó  történt,  mikó  este  a  kapu  előtt  réve- 
deztem (Fehér  m.  Nyr.  XV.422). 

RÉVEDEZŐ:  1.  [eggy  beteg  emberre,  a  ki- 
nek bizonytalan  végű  betegsége  volt,  mondta 
v ki  :]_0/yan  révedező,  nem  szeretem  a  formáját; 
2.  [olyan  emberre  is  mondják,  a  kinek  tettei- 
ben, Ígéretében  nem  híznak]  (Vas  m.  Kis-Cell 
Nyr.  XV.422). 

1.  REVES  {rés  Szilágy  m.  Sarmaság  Balázs 
S.):  pudvás,  odvas,  korhadt  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Heves  m.  Sz.-Erzsébet  Vozári  Gyula; 
Bereg-Rákos  és  vid.  Pap  Károly)  [vö.  redves]. 

2.  REVES:  folyóvízen  átkelő  hely  (Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XIX.379). 

[RÉVÉSZ]. 

révész- asszony:  bábaasszony  (Torda-Sz.-László 
Borbély  József). 

RÉVÉZ  =  révézet.  —  Méjfn  révéz!  (Sepsiszent- 
györgy László  Árpád). 

RÉVÉZET  (revezet  [?]  Székelyföld  Tsz.;  a 
közlő  kéziratában  is  így):  ijesztő, kísértet;  ijesztő 
v.  csúf  kinézésű  (pl.  alig  fölgyógyult  nagy  be- 
teg, a  ki  csupa  csont  és  bőr;  sárba  esett  gye- 
rek) (Székelyföld  Tsz. ;  Andrássy  Antal  1843, 
Kiss  Mihály ;  Marosszék,  Kibéd  Seprődi  János ; 
Udvarhely  m.  Vadr. ;  Győrffy  Iván).  Ojan  mind 
égy  révézet  (Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos). 

RÉVÉZETÉS  (révézetös):  1.  rémlátó,  ijedező, 
aggodalmaskodó,  ijedt  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.572;  Székelyföld  Kis  Sándor) ^.ijesztő- 
forma  (Székelyföld  Kriza;  Udvarhely  m.  Vadr. 
514b). 

RÉVÉZETÉSKÉD-EK :  nagyon  megijedve  si- 
koltoz (Marosszék,  Gernyeszeg  László  János). 

RÉVŰ.  Nagy  revü:  nagy  területű,  terjedelmes 
(Székelyföld  Nyr.  IX.  176.  424). 

RÉVÜL:  [?]  Paradicsomba  csőndttenek,  az  an- 
gyalok ottan  révülnek  (Torontál  m.  Szóreg  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  111.148)  |vö.  el-réült  el- 
révől:  mente  capior;  in  entzückung  geraten; 
réülés,  rívülés:  mentis  excessus;  entzückung 
NySz.). 

REZ  (ré'z):  1.  hegygerincnek  emelkedett  ré- 
sze, hegycsoport  főcsúcsa  (Udvarhely  m.  Ho- 
moród-Almás Nyr.  XXVI.44;  Háromszékm.  Sepei- 
Sz.-György  Király  Pál);  2.  magas  fennsík  (Ud- 
varhely m.  Nyr.  IX.236);  8.  erdóbeli  irtás 
(Udvarhely  m.  Nyr.  III.261). 

RÉZ:  vasaló  (Zilah  Nyr.  XIV.431). 


M8 


.    ./!•:/ 


ŐD-IK     : 


284 


|8iólásokj.  fate)  «(»    rsffJ     I 

magáért  (Dunántúl  Sebestyén  Gyula;  CtaUókfil 
Erdélyi  Túl ;  Eger  1.510;  Biolnok- Doboka 

in.  K8itegár  Lásiló). 

rós-bádog:  rés-iooc  (Donántol  l-i»hr  A.  Toldi 
460). 

rés-csipke:  lyoni  csipke    (Baranya    m.   Tsi.). 

rés-eleje:  ■  kifüstöl  pálinkafőzésnél  as  elő- 
ször   Kiulvt    pálinka    ((Vtrléd    Ilosvav    Vilmos; 
Kun- Halas   N\  i .   XV. 3*0). 

rói-elő:  m  (Szolnok-Doboka  m.  Malom  Muzsi 
János). 

réz-faszú:  1.  vmi  képzeletbeli  ijesztő  lény,  a 
mellyel  a  (yennel  /.tuetik  (ördög?).  G 

Cegléd  Ilosvav  Vilmos):  2.  kiáll- 
hatatlan, kellemetlen,  nem  rokonszenves  (em- 
ber) (Ctellóköi  Erdélyi  Pál). 

róa-kigyó:  tdredékeny,  lárgankigyóoaka  (zúzó 
kígyó?)  (Nagy-Ssalonta  Nyr.  VII.456). 

rés-ló:  (gúny.)  nagytestű,  kövér  férfi  v.  nó 
(Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Qyuláné). 

REZÁK:  alomnak  való  sás  (Zemplén  m.  Sziir- 
nyeg  Nyr.  X.326). 

RÉZÁL:  sűrűn  bevagdal  (halat)  (Dráva  mell. 
VI.43). 

még-résál :  v  Jó  mégrézitam  (a  halakat],  a 
pasi  nyanyám  osztáng  megföszte  (Eszék  vid.  Nyr. 
VIII. 140). 

[REZE]. 

rese-rusa:  1.  cók-mók,  lim-lom.  Szedett-vedett 
reze  ft.   perepotty.  Vdt   van   minin  reze- 

ruzti  minden  reze-ruzáját  (Csalló- 

köz Csaplár  Benedek). 

REZEDA  (rozoda  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Kiss  Mili 

REZEO  {rizPg  Székelvföld  Gvőrffy  Iván;  rőzög 
am-Halas  Nyr.  VlII.Sti)  (vö.  rozog). 

REZEL:  l.        rezez.  Ezüstvei  va  re  az 

a  kupak?  ((i(imör  m.  Han  WIII.505)  [vö. 

■k  (a  tajtékpipának)  ezüstből  van  ám  a  reze ! 

Toldi  460|;  2.  hazudik.  Abba  te  rezelsz ! 

(Székelyföld  Kiss  Mihályi  it a,  hogy  csak 

rezelsz  (Háromszék  m.  Vadr.). 

REZES :  a  kisüstös  pálinkafőzésnél  az  először 
lefolyt    pálinka   (réz-eleje)    (Pozsony   m.   Deákj 
Bódiss  .lusztin;   Székelyföld   Tsz.:    Nvr.   11.471; 
V.175.  221;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Nvr.  IV 
228;  Csik  m.  Oyórffy    Iván,    Péter   .János;    Ha 
romszék  m.  Tsz.;   Vadr.;   Háromszék   m.   Uzon 
Lajos;  Brassó  m.  Hétfalu  MNv     \ 
alu,  Zajzon  Nyr.  111.378). 

REZEZ :  kupakkal  és  kupnktartóval  ellát 
(pipát)  (Debrecen  Kunos  Ignác). 


|RÉZOÉLŐD-IK|.  RÖZQÖLŐD-K    forgolódik 
V.478) 

[RÉZQÓ). 

|SzólásokJ.  Mi  a  rezgő  végit  járja:  utolját 
járja  (pl.  az  ember;  a  pálinka,  mikor  az  üstről 
lefogy)  (Cegléd  Ilosvav  Vllmof). 

resgő-fü:    pillangóin ,    nyúlpcrje    (zittergras, 
i  média)  (Donántol  Kanál  J.  Bsokönjn  IV. 

[RÉZGŐSJ. 

rezgős-cipö:  gumi-cipó  (Tisza-Bög  Nyr.  XXIV. 

REZMÁN:  rozzant  (Tolna  m.  Nyr.  VI 

REZMEKEL:  fosik  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

RÉZMIN  (riAlMt»):  1.  pazarló  (Soprony  m. 
Mihail,  Kisfalod  Nyr.  XX  11.473);  2.  rendetlen  öl- 
tözeti (V;is  in.  Répce-Sz.-György  N\r.  XVIII. 
575)  [vö.  ruha-rézmin]. 

1.  REZNEK:  vmi  kissebb  vizi  madár  (Bereg 

m.  Tiszahát  Pap  Károly). 

[2.  REZNEK]. 

resnek-kolomp :  csúnya  hangú  kolomp  (a 
mely  úgy  szól,  mint  a  repedt  faaék)  (Pozsony 
m.  Kassai  J.  Siókönyv  IV.221). 

REZNEKES:  fosos  (gyerek:  a  ki  összerez 
magát).  Te  csúnya  reznekes!  (Csallóköz,    Szeged 
Csaplár  Benedek). 

REZNEKI:  cw.  Eredj  innen,  rezneki !  (Csalló- 
köz, Szeged  Csaplár  Benedek). 

[REZONÍROZ],    REZENÉROZ:  1.    zúgolódik: 
I  2.  nyafogva  kér  (Szeged  Nyr.  VII. 381). 

REZULA  (rezola  Somogy  m.  Mesztegnvr  Nvr. 

I   IX.281;  rezolva  [?]   uo.  282):  sűrű  fiatal  (tölgy-) 
erdó,  tilos  növendék-erdő  (Somogy  in    Nyr.    X. 

I  476    [itt    rerula    hiba];    Fölső-Somogy,    Balaton 

;  mell.  Szemnecz  Emil;  Somogv   ni.    \kszt. 
IX.    281.   2  uogy    m.    Visnye 

XVlI.334;  Somog  bönyei  uradalom  1 

szeti  Lapok  XXIÍ.Sf>2;  Baranya  m.  Ormányság 
Tsz.;  Baranya   m.    Mecsekhát   Thomaer   Ignác 

I   1841). 

REZZENT:  hirtelen  rezei.  Tele  rezzentette  a 
gatyát  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

el-rezzent.  Elrezzentette  magát:  hirtelen  ösz- 
szerezelte  magát  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

[RÉZZENT]. 

mög-rözzent :    megijeszt     Megrezzen  < 
kutyák:    ugatásukkal    elijesztették    (Somogy    DL 
8ióilóe-<i\.'»i-..k   Nyr. 

RÉZSÉG    (rezseg) :    nyugtalanul  zog 

(pl.  l»en  fekvő  gyermeki,  n 

m.  Bakaa  Király  Pal).  A  kirá  vámsába  csakúgy 


Hl 


REZSKI.     KI 


RIA-RIBA 


M 


rtzsgftt  má  a  sok  embfr  mindén  feli  (Nógrád    m. 
IstváufTv  Gyula). 

REZSEL:  tétlentt    tölti   as   időt  (Xagy-Kún- 
WI.474). 

REZSÍL:  nevet  (Brassó  m.  Tatrang  Xyr.   II. 

REZSNYICB  (Erdély  Szász  Béla;  Kis-Kiikülló 
in  Szókefalva  Nyr.  XV.284;  rozsnyica  Szilágy 
in.  Deésbása  Kerekes  Ernő):  kézi  malom,  kása- 
töró  malom. 

rörsnyice-malom :  v  (Udvarhely  m.  Keresz- 
túr vi.l.  Vadr.  47.'i.  Ől5b). 

1.  REZSÓ,  REZSÓ:  takaréktűzhely  sütóje 
(Székesfehérvár  WolfT  Béla). 

[2.  REZSÓ],  RIZSÓ,  RIZSTJ:  rézsút  (Dunán- 
túl  Nyr.   IX. 7 

[RÉZSÓSi,  RIZSÓS  (Repce  mell.   Xemes-Viss 
XV  11.336;   rézsüs  Háromszék   m.    Lécfalva 
Albert ;   rizsús  Göcsej,   Nagy-Lengyel   Xyr. 
VI  1*0):  rézsútos. 

RÉZSÜNT  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Te- 
mesköz Kálmány  L.  Szeged  népe  11.238;  re'- 
zsunt  Gömör  m.  Nyr.  XVIIL504):  rézsút. 

RÉZSÜNTAN:  v  (Csanád  m.  Puszta-Földvár 
lány  L.  Koszorúk  11.205). 

RÉZSÜNTOS,  RÉZSÚNTÖS:  rézsútos  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

RÉZSÚT  {rézsutt  Vas  m.  Kemenesalja  és  hely 
nélkül  Tsz.;  rézsűtt,  rézsútt  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  rizsott  Somogy  m.  Szóke-Dencs  Nyr. 
III. 231;  rizsótt  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.  315a). 

[REZZSEN]. 

[ki-rézzsen]. 

[Szólások].  Egy  tyukalja   tojás  egyszerre   ré'zs- 
zsent  ki:  eggyszerre  kelt  ki  valamennyi  csirke 
X.286). 

RÍ  (Dunántúl   Xyr.  XVI. 240;   ré,  réni,   rénni, 
a,  rénak,   rénik,  rét,   rétam   Vas   m.   órség 
V1I.419;  Göcsej  Tsz.;  Budenz-Album  167; 
Somogy  m.  Szóke-Dencs  Xyr.   III. 231;   Somogy 
m.  Csurgó  vid.   Király   Pál;   Baranya  m.   Tsz.; 
Dráva  mell.  Kopács  Xyr.  XV  1.474.  573;  Baranya 
'rmányság  Xyr.  1.424;  11.88;  Szlavónia  Xvr. 
1U.168;  rén  Vas  m.  órség  Xyr.  VI  1.420;  XII. 
Zala  m.  Balaton  mell.  Simonyi  Zs.  Tüzetes 
M.    Nyelvtan    1.600;    Göcsej,  Páka    Xyr.    11.42; 
Somogy   m.   Kis-Korpád    Xyr.   XXV.93;   re;nya 
Zala  m.    Hetes   Xyr.    11.45;   ré/ok    Göcsej    Xvr. 
XIII.4%:   rév  Dráva   mell.   Xyr.    VI.43;    Eszék 
vid.  Nyr.  VIII.43.  140.  326;  Baranya  m.   Csúza 
XV1II.382;  Szlavónia  Xyr.  XXIII.  168.  214; 
ríjj  Fehér  ni.    Velencei-tó   vid.   Xyr.    XV1I.431 ; 
riru  Csík  m.  Gyergyó  vid.  Kiss  Mihály;  (Három- 
szék m.  Vadr.  rivul  alkalmasint  a   közló   kikö- 
ztetése  ebból:  rivujj]). 


RIA:  1.  ijedt  sikoltás,  segedelemért  kiáltás. 
Hiút  kiátott;  2.  riadó  (Cegléd   Ilosvay    Vilmos). 

ria-fa:  riadó-veró  pózna  (a  katonáknál)  (Zala 
in.  Aszófó  Kimnach  Ödön). 

[RIAD],  RIVAD:  támad  (a  szél)  (Csallóköz 
Xyr.  I..-U2). 

fel-rivad:  fölzúdul.  Felrivad  a  szél  (Pozsony 
in.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.223). 

RIADÁS:  1.  a  jégnek  nagy  darabon  való 
dörgó  meghasadása  (Balaton  mell.  Tsz.:  MXy. 
VI 30;  Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  széles  re- 
pedés a  jégen  (Gyór  m.   Tsz.)   [vö.  jég-riadás]. 

RIADÓ :  széles  repedés  a  jégen  (Balaton  mell. 
Tsz.  315a;  Hermán  0.  Halászat  K.). 

RLAKOL :  rí,  bőg.  Hallod  pajtás,  a  tarka  tehén 
a  fiát  riakolja  (Csongrád  m.  Horgos  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.53). 

RIAMOD-IK:  riad  (Székelyföld  Csaplár  Be- 
nedek; Háromszék  m.  Gyórffy  Iván). 

neki-riamodik :  nekiriad.  Oly  vakon  nekiria- 
modék,  hogy  alig  tudott  tőle  menekülni  (Székely- 
föld Csaplár  Benedek). 

RIANÁS  riadás  (Balaton  mell.  Hermán  0. 
Halászat  K. ;  Zala  m.  Balaton  mell.  Fleischmann 
Jenó). 

[RLASZ]. 

riasz-módra:  riadva  (ijesztóleg)  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.346). 

1RIASZKOD-IK;. 

neki-ria8zkodik :  rárivall  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Nehiriaszkodik  a  lónak  [hogy  miért  bot- 
lott meg]  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
447). 

RIASZT  {rejaszt  Csík-Szentgyörgy  Fejér  Jó- 
zsef; ribaszt,  meg-  v.  mögribaszt  Tolna  m. 
Tsz.  315b;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  I. 
209.  216;  Szilágy  m.  Kerekes  Eruó;  Székely- 
föld Tsz.  315b;  Háromszék  in.  XyK.  111.16). 

rá-riaszt:  ráijeszt  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839). 

1.  RIEA:  rossz  szellem  (Somogy  m.  Szóke- 
Dencs  Xyr.  III.231). 

2.  RD3A:  igen  apró  hal  (Marcal  mell.   Tsz.). 

riba-hal :  se  (Marcal  mell.  Kresznerics  F.  Szó- 
tár 11.159);  alburnu8  lucidus  (Göcsej  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

riba-háló  (riba-hálló) :  h  igen  apró  szemű 
háló,  a  mellyel  a  ribahalakat  fogják  (Hol  ?  Kresz- 
nerics F.  Szótár  11.159);  2.  szúnyogháló  (Somogy 
m.  Szóke-Dencs  Xyr.  111.231).  olyan,  mint  a 
ribaháló  [mondják  igen  vékony  szövetről]  (Pápa 
Xyr.  XVI. 570).  Uján  ritka  ez  a  portéka,  mind  a 
ribaháló  (Veszprém  m.  Csetény  Haláss   Ignác); 


Ml 


k'ir.\M.i    kii'.i 


RIBIZLI 


vékony,  nffrel  (Balaton  nall. 

Horváth   Zsimiioii  Yns   m.    Krinem-salja. 

Fálía  Sitrókay  Lajos). 

RIBADLI:  szalag  (Töriik-Hecse   Nyr.   IX.98). 

RIBÁL:  tép,   szaggat,   cibál,   tépász. 
hurcol  (Székelyföld  Tsz.;  rom- 

szék  m.  Tsz.;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  \\  1.575; 
Király   Pál)  [vö.   rigál]. 

mög-ribál:  megtép  (Somogy  m.  Szóke-Dencs 
111.182). 

RIBÁLÓ:  ugorka-  v.  répagyalu  (Somogy   in. 
Ij   lȇl). 

RIBANC:  1.  ron  ly  Kassai  J.  Szókönyv 

Mihály;   Háromszék 

in.  Vadr.):  2.  hitvány,  haszontalan,  semmirekellő 

ír  (Zilah  Kerekes  Ernó;  8zilágy-Soinlvé  N\r. 

XVL986;    Székelyföld    Tsz.;   Nyr.    VÜI.468   fttt 

HMf  lnlta|;  l'dvarhelv    ni.    Nvr.    QI.664;    IV. 

in.  ori.ai  járás    Nvr.    VII 

JÜUL884;  Kis-Küküllő  m.  Szóké 

falv:.  WM,.    Ribanc  kdy   (Székelyföld 

ekelyföld  Csaplár 
Benedek).  Ebbé.  ja  ribanc  vüáy; 
S-./-.W  Qjitn     ti  i/n.t  i>,  )„,,,<  i      .  i  ;  (l'dvar- 

Ih-Iv    m.    Nyr.   IV..'1-J-Ji.    i  <///   ribanc   kehösi 

(Udvarhely  ni.  Nvr.  V  1.465).  Még  mer  feles (j 
a  ribanccaa!  (Háromszék  in.  MNy.  III. 16).  M 
el,  te  ribanc!  (Háromszék  in.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár) ;  3.  feslett  erkölcsű  nószemély,  ringyó 
(Fehér  m.  Wolff  Béla;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd 
Nvr.  VII  1.95;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Palócsóg 
Nyr.  XXIII.71). 

[Szólások].  Menj  a  ribancba!  a  fenébe,  a 
manóba,  a  pokolba  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  in.  Vadr.). 

RIBANCKOD-IK:  rongyoskodik  (Székelyföld 
Kiss  Mihályi. 

RIBANCOS:  l.  rongyos  (Erdély  Kassai  I 
8iókönyv  1V.223;  Székelyföld  fOm  Mihály:  Há- 
romszék m.  Tsz.;  Vadr.  514h) ;  2.  hitvány,  sem- 
mirekellő, cudar,  feslett  erkölcsű.  JHbancos  sze- 
mély: ringyó  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 
223)  [vö.  2.  rebencfs]. 

RIBANCSÁG:  hitványság,  cudarság,  aljasság 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  V  1.346;  GyórflV  Iván).  Ez  a  sok  szomorú- 
ság 8  ribancság  mind  a  világba  származik  a  vi- 
lágra (Udvarhely  m.  Nyr    IV  j 

RIBBAD:  zsibbad  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV.225). 

iRIBBANTp  vö.  rebbent]. 

meg-ribbant :  megriaszt,  megijeszt  (Vas  m. 
Kemenesalja,  JánosházaNyr.  207.268;  XV  141. 

|RXBI). 

ribi-rongy:  1.  rongyos  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály. Most  mán  matathatsz  a  vires  ládába;  tudom, 


h <>,/>/  nnn  t, mássz  egyebet,  mind  égy  t 

nmgy   funcsikát  (Székelyföld    Nyr.    \  i 
2.  h  liaaaontalan,  kelló,  cu< 

alávaló  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö.  rihe-rongy]. 

ribl -rongyos :    a>    (8zékel\fold    Kiss    Mibá 
Háromnék    m.    Vadr.    514b)    [vÖ.    rihe-rongyos, 
rihó-rongyos]. 

1     RIBIZLI  8omogy   m.   Gyékényes 

j   Pál;  Somogy   m.  Csök' 

xx\ 

2.  RIBIZLI:  rövid  fölülte  (Tolna  m.  Gyünk 
Nyr.  V.879). 

RICE :  repce,  vadrepce  (Soprony  m.  Rábaköz 
Nyr.  III.281 ;  Repce  vid.  Nyr.  XX.370). 

RICEVÉR:  |nép-etimológial  glicerin  (Temes- 
köz Káliniiny  I,.  Szeged  népe  II. 9 

RICI:  ujjatlan  v.  nagyon  rövid  újjá  női  rékli, 
nyári  kabátka  (Gyór  m.  Molnár  Imre;  <iyór  in. 
Szigetköz,  Duna-Szentpál  Nyr.  VIII  'ma- 

rom m.  Nagy-Igmánd   Nyr.   VIII '••"»:    Veszi 
m.  Csetény  Nyr.  V.52K)." 

RICTJ:  szúk,  rövid,  ügyetlenül,  ferdén  sza 
és    varrott   ruhadarab    (Ssatmár    in.    Ha: 
Nyr.  XIV.572;  Szátnnir  in.  PatóhiM  Ny  r.  XVI 

ricu-dolmány :  ügyetlenül   szabott.    rüvj.i 
szűk    dolmány    (Szatmár    m.    Nagybánya    Nyr. 
XIV.572). 

RICSA :  borsóból  és  darából  öss  étel 

(leves)  (Rozsnyó   és   vid.    Nyr.   VIÜ.566;   XVII. 
476;  Abaúj  m.  .Taszó   Nyr.    IX.478)    [vü.    ricset}. 

RICSAJ:  1.  lárma,  zaj  (Tiszafüred  és  vid. 
Kitrmaeh  2.  zajos  korhelykedés   (Nagy- 

Kiinság  Nyr.  XVI.474;  Cegléd  Ilosvay   Vilmos). 
Nagy  ricsajt  csaptunk  (Eger  vid.  Nyr.  XVII 

(RICSÉG]. 

ricsög-rocsog :  ripeg-ropog.  Tütet  raktam  [szá- 
raz   kóróból];    úgy    mögricsögött-rocsogott,   / 
(Szeged  Kálmány  L.  Szeged  né] 

RICSEK:  takony  (Munkács  és  Bereg-Rákos 
vid.  Pap  Károly). 

. RICSET  (riicset  Csallóköz  Csaplár  Benedek): 
UHUiflily   folelekne'tfltiDÓI  (pl.    babból  és   arpa- 

kásahül   v.  leneséből  éfl  árpakásúbúli   DHKEoty- 


,:i  --•■:•..  w\    Vasra.  Kemenesalja?  Kreszneries 
FTSzótár  II  1  Ryr  XI  1.47:  Csallóköz 

Csaplár  Benedek)  [vö.  ricsa). 

ricsót-leves :  rozsleves  (Fehér  in.  Nyr 

RICSETÉL  le  ételt  összekever,  pancsol 

(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

RICSETÉ8:  vegyeskereskedő  (Vas  m.  Sorok 

mell.   Nyr.   XXII  144). 

RICSKES :  taknyos  (Munkács  éa  Bereg-Rákos 
vid.  Pap  Károly). 


R1CSKÓ     KII 


KID1KK     RIQMUtí 


290 


RICSKÓ:  szíjgyártók  eszköze,  a  mellyel  a 
bór  ráncait  kiveszik  (Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Gyói  ';  Székelyföld  Tsz. ;  Hol?  N 

XVII.:i-l  [itt  ricsko  nyilván  hiba]). 

RICSKOL  (rirskul):  1.  ricskul:  kiveszi  a  bór 
ráncait  (a  szíjgyártó)  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek); 2.  ricskol:  megver,  megpuhít.  Hogy  a  fene 
ricskolná  meg  az  ódaladat!  (Szatmár  m.  Pató- 
bása  Nyr    X\  1.96). 

JBIC8KOLÓ1,  RICSKTJLLÓ  ricskó  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

RICSKOS:  himlóhelyes  (Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos) [vö.  rücskös]. 

RICSÓ:  nagyon  barna  ember  [gúnynév]  (Csík 
m.  Péter  János). 

RIDÁZÁS:  körbenforgó  játék  (Pest  m.  Csanád 

>sv  Sándor). 

RIDEG  [rédeg  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Vas 
in.  0  r    11.472;   Zala   m.  Orosztony  Nyr. 

\\!  iöcsej  MNy.  V.101;   Nvr.    XIII.258; 

XTV.449;   Zala  m.   Pacsa,   Sümeg  Király  Pál; 
jrv  in.  Sándor  József;   Somogy   m.   Babod 
0;   Somoev    ni.    Visnye  Nyr.   XVII. 
Baranya  m.  Pellerd  Nyr.  X1.:<S2;  réteg  Zala 
;rály  Pál;  riedeg  Göcsej  Nyr.  XIII. 
:  rüdeg  Szilágy  m.  Bürgezd  Kerekes  Ernó ; 
Székelyföld    Tsz.    31  fia;    Marosszék,     Gernye- 
aseg  László  János ;  Udvarhely  m.  Arany-Gyulai 
10.68):    1.    matrányos,    páratlan  (marha: 
a    melyet    még    nem    fogtak    járomba)    (Bala- 
ton mell.,  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.);  2.  magá- 
nosan élóro8gzhírú   (nószemélv)  (HalatoTnrMír 
Tsz.);-srhót.  449;  Zala  m. 

Pacsa,  Sfimeg  Király  Pál;  Somogy  m.   Visnye 
Nyr.  XVÜ.334).  Hideg  ember  (Dunántúl  Nyr.  XVI. 
leg  legény  (Vas  m.   órség  Nyr.  11.472) ; 
4.    szabad,    kijáró,    gulyába  v.   ménesbe   járó, 
meddó,  nem  szaporítani  való.  Hideg  marha  (Da- 
tál Nyr.  V.228;  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII. 
Zala  m.  Pacsa,  Sümeg  Király  Pál ;  Somogy 
m.  éándor  József;  Baranya  m.  Pellérd  Nyr.  XI. 
382;  Kis-Kún-Halas  Nvr.  XXIIL239).    hideg  jó- 
szág   (Nagy-Kunság    Nyr.    XVI.474).    Rideg    ló: 
■!i  ló  (Tolna  m.  Kassai  J.  Szókönvv  IV. 
'pg  ménes:  heréltek  (Dunántúl  Nyr.XVIII. 
^.  sovány,  soVAnyBR  tartott,   nem   hizlalt 
(sertés,  marha,   baromfi)   (Repce  vid.   Nvr.  XX. 
la  m.  Orosztony  Nyr.  XXIV.384;  Szeged 
•dek;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nvr. 
XI\  rflagy  m.  Bfirg  ekés 

Brnö;    Székelyföld    Tsz.:    Marosasék,    Gernye- 
szeg  László  János:  Udvarhely  m.  Kiss  Mihály, 
rfTy    Iván:    Háromszék   m.   Erdélyi    I.ajos; 
í  m.  Gyórffy   Iván,  Péter  János);  6.  dia 
a  mely  még  zóba  téve.    Aggy   em>. 

ridegeknek!  (Háromszék  m.  l'zon  Erdélyi  Lajos). 

rideg-betyár :  nótlen  fiatalember  (Kecskemét 

II1>4.  222:  király   Pál). 

rüdeg-dissnópásstor^  rideg  disznók  órzóje 
(Udvarhely  m.  Arany-Gyulai  NGy.  III. » 

wxarma  i  maotak  tájszót  ah  u. 


rideg-fóka:  fiatal  csikófalka  (Fehér  m.  Nyr. 
IX.  284). 

rideg-gulás:  a  gulya  órzóje  (ellentétben  a 
fejőssel)  (Rábaköz  Hevesi  Gábor). 

.  RIDIKE  ,  Háromszék  m.  MNy.  VL866;  Három- 
szék m.  T'zon  Erdélyi  Lajos;  lityiké  Székelyföld 
Tsz.;  rrdikö  Szatmár  Vakarcs  Kálmán;  nt 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  rügyUgö 
Kolozsvár  Erdélyi  Lajos):  vászon-  v.  bőrtáska 
-/.a-  -kó  (pl.  az  a  vászonfáska,  a  melyben  a 
falusi  leánykák  a  könyveiket  és  egyéb  tanulo- 
szereiket  az  iskolába  viszik;  vásárosok  oldal- 
táskája; kötéstartó  zacskó,  melyet  a  nők  a 
karjukra  vesznek;  vö.  fr.  ridicule). 

RÍDOGÁL :  sírdogál.  Szegény  kis  lyán  ridogát 
(Nógrád  m.  Istvánffy  Gyula). 

RIP:  kistarhús  a  marha  melléből  (Brassó  m. 
Hótfalu  Nyr.  XXII.48). 

[RIG]. 

rig-rug:  rugdos.  Rigi-rugi  egyik  a  másikat 
(Baranya  m.  Nyr.  11.184). 

RIGACS:  göröngy  (Zemplén  m.  Ond  Kassai 
J.  Szókönyv  IV.226). 

RIGACSOS:  göröngyös.  Rigacsos  út  (Zemplén 
DL  Ond   Kassai   J.   Szókönyv   11.244)   [vö.  i 

esi  is]. 

RIGÁL    (rit/ál) :    cibál,    húz,    rángat    (hajat) 

(Palócság    Nyr.    XXI.419;   XXII.79;    Heves    m. 

telén  1840;  Hont  m.  Nyr.  V.474)  [vö.  ribái]. 

meg-rigál:  megcibál,  meghúz  (hajat)  (Borsod 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.121).  Merrigálom  ezt 
ar  rósz  külyköt  (Palócság  Nyr.  XXI.506). 

RIGÁL Y  (fifjiíj):  ritkás  (Szatmár  m.  Szinyér- 
váralja  vid.  Nyr.  XV.189).  Mikor  kicsi  vöt,  olyan 
íj  vót  a  haja  (Szatmár  m.  PatóházaNyr.  XIX. 
379)  [vö.  vigáj]. 

RIGÁLYOS  :  v.  Rigályos  erdő  v.  vetés:  ritká- 
sokkal tarkázott  (Szatmár  m.  Szinyérváralja  és 
vid.  Nyr.  XV.189)  [vö.  hfgályos,  vigályos]. 

RIGÁS:  m  (Balaton  mell.  Tsz.). 

RIGÁZ :  cibál  (Garam  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839). 

RIOGAT:  ríkat  (Háromszék  m.  Vadr.). 

meg-riggat:    megríkat.    A    népet    megriggatja 
kény    beszédjével   a    pap]  (Háromszók    m. 
Vadr.). 

RIGLI  [riglyi  l'alócság  Nyr.  XXI1.79;  rikli 
Debrecen  Nyr.   Xl.l7t'»)  [vö.  régóhj]. 

RIGMUS  jrégmm  Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  \ '. 
347):  vers.  mondóka  (Csanád  ni.  Apáca  Kalmáuv 
1     Koszorúk   U.17». :  Bttttit  in.  Nyr.  XVIII 

Celetí  Virágok  1.83;    Háromszék   m. 
d  Erdélyi  Lajos). 

19 


m 


l     UUA  V/.AK 


RIOYET     KIKKNT 


RIQÓ:  Merotő.  Van-e  md  rigód,  ki?  (Baranya 
m.  Okorág  Király  Pál). 

rigó-fütty:    1     :  tészta  közötti   diónyi 

darai  i   Mihály               -zók 

in    \":i<lr .);  2.  galuska  (Kolozs  m.  Szucsák   Nyr. 

MIII.-.7Ö). 

rigó-palló:  a  aiomssód  karóhoz  kötött  tara 
vessző,  a  melyről   a  szóllófürtök  alácsüngenek 

tivbrecen  Nu    l\ .144). 

rigó-tök:  paptök,  kakukkvirág,  galambbegy 
(galambtojás-alaku  virágot  termő  tavaszi  erdei 
növétn  i  r.lővidék 

Tai.). 

RIOOLT A :  szeszélyes,  bogaras,  nehós  termé- 

sietú,  izgága,  házsártos.  Rigolya  gyemuk    |  ki 

•untalan  sírva  fakad.  Rigolya  ember:  a  Unek 

nehéz  eltalálni   a   kedvét  (Háromszék   m.   Kiss 

Mihály). 

rigója-bolond :  nyugtalan  házsártos  férfi  és 
kivált  nó  (Udvarhely  ni.  Yadr.  514b). 

RIOOLYÁS  (rigojds ;  —  zsigolyás  Székelyföld 
I  rigolya  (Enlt'lv  Kassai  J.  Sz"künvv 
III .68;  IV.226;  8zékelyföld  Kriza;  Udvarhely  m. 
Yadr.);  2.  ijedés  (barom:  a  melyet  nehéz  az 
igába  szoktatni)  (Székelyföld  Kriza;  Udvarhely 
m.  Vadr.). 

RIOOLYÁZ:  tréfál  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.347). 

RIOY:  földön  heverő  elszáradt  apró  gally  és 
vessző  (Borsod  m.  Diósgyőr  Erdészeti  Lapok 
XXII .244;  Bodrogköz  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 
225;  Tsz.). 

1.  RIOY  A  (rinya  Balaton  mell.  Földrajzi  Küzl. 
1894.  75;  Fábián  Oábor  1839;  rogya  Vas  m. 
Kassai  J.  8zóköny\  IV.±_>r>>:  barka  (dió-,  mo- 
gyoró-, éger-,  gyertyán-,  rekettye-,  fűzfa  barkája) 
(Dunántúl  MNy.  V.99;  Repce  mell.  Xvr.  XX. 
366;  Repce  mell.  Xemes-Viss  Nyr.  XVII.336; 
Balaton  mell.,  Vas  m.,  Kemenesalja,  Marcal 
mell.  és  hely  nélkül  Tsz. ;  Zala  m.  Csaplár  Bene- 
dek; Somogy  m.  Kubinvi- Vahot :  Magyar-  és 
Erdélyország  képekben  DUO;  Nyr.  X.476;  Ba- 
ranya m.  Mecse  L hat  Thomaer  Ignác  1841). 

2.  RIOYA:  ladikkal  nehezen  járható  zsom- 
békos,  buckás,  torzzsal  vegyes  nádas  hely  (Fehér 
m.  Velenrei-tó  vid.  Nyr.  XVIL431);  ritkás  nád 
(Agárd  Hermán  0.  Halászat  K 

RIOYÁS :  barkás  (Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer    Ignác    1841;    Alsó-Baranya,   Pellérd 

■• 

RIOYÁZ-IK :  barkát  hány,  bar  kasod  ik  (a  diófa, 
a  mogyorófa  stb.)  (Vas  m.  Tsz.  316b). 

le-rigyásik:  lehullatja  a  barkáit.  Lerigydzott 
mdr  a  mogyorófa  v.  a  diófa  (Zala  m.  Csaplár 
Benedek). 


RIOYET:  bőg  (a  bika,  mikor  kergetik)  (Vas 

in    K. mcnusalja?  Kresinerics  F.  8sótár  II. i 

RIHA:  1.  liit\:mv.  komisz.  U  riha 

isztntp  a  maga  rongyos  írásával?  (Komái 
I)   Pál);  6  (Vas  m.   Kassai  J.  8zó- 

könyv  IV.227;  V.186;  Vas  m.  Kemesesalja  Tsz.) 
(vö.  1.  risza]. 

RIHÁL:   erővel    főrészeivé   metsz   (Vas    m. 
Kemenesalja  Tsz.)  (vö.  riszál], 

[RIHE,  RÜHE|. 


rühe-róoi  i 
mell.  Tsz.). 


élhetetlen,    gyámoltalan   (Marcal 


ongy  (Kis-Kúnság  Nyr.   X 
ás  Nvr. 


rihe-roi  _ 
Kún-Hálas  Nyr.  X  fegíéd  Ilosvay  Viln 

-rongy  Balaton  mell.  Tsz. ;  Tata  Matusik  Nep. 
János  1841):  1.  élhetetlen,  szeir>n\.  nyomorait, 
mnirvos  (Kis-Kúnság  Nyr.  XXV.336;  Kis -Kún- 
Halas  Nyr.  XV.380;  Balaton  mell.  Tsz.;  Tata 
Matusik  Nep.  János  1841);  2.  ivadék,  fajzat,  j 
putty  (Cegléd   Ilosvay   Vilmos)   [vö.   ribi-rongy], 

rühe-rongyos :  élhetetlen,  szegény,  nyomorult, 
rongyos  (Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII. 
95;  Kiss  Dezső)  [vö.  ribi-rongyos,   rihó-rongyos], 

RIHI:  mindig  nevető.  Mit  kacagsz,  te  rihi? 
(Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  VI.231). 

[RIHÓ]. 

rihó-rongyos:  rongyos  (Hegyalja  Kassai  3. 
Szókönyv   IV.224)  [vő.  ribi-rongyos,  rihe-rongyos], 

RIHOG:  folyton  nevet  (Somogy  m.  Nvr  X. 
476). 

[1.  RIK]. 

rik-hám:  [szövőszék  része]  (8zékelyföld  T 

[2.  RIK]. 

rik-madár:  griffmadár  [?]  (Veszprém  ni.  * 
VI.422). 

RIK  A:  lyuk,  a  melyben  a  labdázó  áll.  Dugd 
bi  hanutr  a   rikába!  Jóba  dugod,  me  nem 
me  beli:  köptem,  még  a  Jancsi  rikájába  is     I 
Küküllő  m.  Szókefalva  Nyr.  XV.284). 

[RIKANT]. 

fen-rikánt:  fölöklel.  Fénrikántotá  d  teheny 
(Szlavónia  Nyr.  XXIII.265.  362). 

RÍKAT   {rékat  Veszprém    m.  Szómnál    S 
11.1*5;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.    1.424;   el- 
rigad  [?]  Moldvai  csáng.   Arany-Gyulai    NGy.    i 
279;  rikkat,  megrikkat  Háromszék  ni.  MNy.  VI. 
340;  Gyórffy  Iván;  Csík  m.  MNy.  VI  :*75). 

el-rigad:  elsirat  (Moldvai  csáng.  Arany-Gyulai 
NGy.  1.27 

RIKÉNT:  kurjant  (Zala  m.  (ielse  és 
XV.573). 


kIKIOET— RIKTIíi 


RIKT1G8ÉGESKN-RIOGAT 


294 


[RIKIGET]. 

rikiget-rakogat:  rakogat  (Szatmár  vid.    Nyr. 

x.aa-4). 

RIKÍT:  sikolt,  rikolt,  kurjant  (Soprony  in. 
Rábaköz  Nyr.  111.281 ;  Göcsej  Vass  József  1841). 

RIKÍTÓ  (ríkató  Veszprém  Nyr.  XII.561). 

RIKKAN-IK :  nyikordul  (fordultában  a  kulcs) 
illóköz  Nyr.  1.332;  Csaplár  Benedek). 

RIKKANCS:  l.  tehénpásztor,  csordás,  kanász, 
(Göcsej  Nyr.  V.36;  Fehér  m.  Seregélyes  Nyr. 
JL189;  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.222; 
Tsz.;  Alsó-Baranya,  Pellórd  Nyr.  XI.239;  Szla- 
vónia Nyr.  V.12;  Csallóköz  Kassai  J.  Szókönyv 
01247;  V.216;  Udvarhely  m.  Horváth  Farkas; 
Remete  Felméri  Lajos);  2.  [értelem  nélküli 
tréfaazó,  melyet  a  gyereknek  adnak  válaszul, 
m\\  i  in  kérdezgeti,  hogy  mi  van  ebben 

ibban  a  fazékban,    v.  mi   lessz   ebédre    stb.] 
(Quillnkői  Ownplrti  TTmii  ili  1 ) 

R1KKANTÓS,  RIKKANTOS:  1.  rikkantás: 
kiáltó,  élestorkú  (Csallóköz  Csaplár  Benedek); 
2.  rikkantos:  [tréf.]  savanyú  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.). 

RÍKÓD-IKíKis-Kún-Halas  Nyr.XV.213;  Nagy- 

Kórös  Nyr.  VI.424;  rikod-ik  Szabolcs  m.  Király 

Pál):  sir,  sírdogál,  nyafog.  Mindég  rikodik  ez  a 

pulya,  mint  az  anyavesztett  bornyú  (Szabolcs  m. 

ily  Pál). 

RIKOGAT:  rikkongat,  kurjongat  (Balaton 
mell.  Tsz. ;  Göcsej  Vass  József  1841). 

RÍKOL:  sír,  sírdogál,  sí-rí.  Annyit  ríkol  ez  a 
gyerek,    hogy   a  filém  is  fáj  bele  (Szabolcs   m. 
Új  Pál). 

RIKOLT  (rikájt  Csallóköz  Csaplár  Benedek ; 
Háromszék  és  Csik  m.  Király  Pál;  Háromszék 
m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.332). 

ki-rikolt  (kü-rikót):  1.  kikiált,  kihirdet  (Szé- 
kelyföld Tsz.).  Háromszor  rikóccsa  kii  a  páter 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  III.3);  2.  kimond  (vétket 
vkire)  (8zékelyfóld  Tsz.). 

RIKOLTOZ  (rikójtoz  Háromszék  és  Csík  m. 
Király  Pál). 

RIKTIG  (Veszprém   m.   Csetény   Nyr.   XXII. 

380;  Arad  m.   Pankota    Nyr.   XXII.368;   riktik 

Vas  m.  óreég  Nyr.  V.126;  Somogy  m.   Nágocs 

VI. 468;   rittig  Abaúj   m.   Beret  vid.   Nyr. 

76;  Torna   m.  Torna-Ujfalu   Nyr.   XVII.40; 

rittyig  Gyöngyös  Nyr.   XVI.523):  1.   csakugyan 

iúj  m.  Beret  vid.  Nyr.  11.476).  A    király  fé- 

nyitotta  a  markát,  hát  riktik  e  pticsők  vót  benn 

(Vas  m.  Óreég  Nyr.  V.126).  Hát  asztáü  annyira, 

hor  riktig  a  pap  először  belebujt  (Veszprém   m. 

Csetény  Nyr.  XXD.880).  Égy  lé  is  esett  és  riktik 

garaboncijás  dijak  lett  (8omogy  m.  Nágocs  Nyr. 

Vl.488).   Riktig,   csakugyan   rábeszélték   az  apju- 

komat  (Arad  m.  Pankota  Nyr.  XXII.368).  Jancsi 

kocsis  is  rittyig  tel€  szopta  magát  (Gyöngyös  Nyr. 


XV  1.523);  2.  éppen.  Épen  rittyig  tele  lett  a  fazék. 
i  unnak  rittyig  vizarf  (Gyöngyös  Nyr.  XVI. 
523).  Csütörtöki  szent  napon  jártak  akkor  is  jány- 
nézőbe,  rittig  úgy  mim  most  is  (Torna  m.  Torna- 
Ujfalu  Nyr.  Xvil.Kt). 

[RIKTIGSÉGÉSEN  j,  RITTIKSÉGÉSEN :  csak- 
ugyan. A  kés  lesik  a  tojásra  és  rittikségesen  eltöri 
(Abaúj  m.  Buzita  Nyr.  VII.  134). 

IRIKTÓL]. 

meg-riktól:  megigazít,  megjavít  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

RÍLL:  rí,  sír   (Kis-Kún-Halas   Nyr.   XV.214). 

R™5V  ringyó  (Pápa  vid.  és  hely  nélkül  Tsz. ; 
Pécs  Kassai  J.  Szókönyv  IV.228). 

rima-sóska:  [?]  (Hol?  Erdélyi  J.  Népd.  és 
mond.  III.  178). 

RIMÁNSÁG:  rimánkodás.  Bezzeg  vót  rimán- 
ság! (Borsod  m.  Sáta  Bartha  József). 

RIMÓC:  galambfaj,  a  melynek  feje  tolla  sima, 
s  a  mely  nem  kering,  midón  száll  (Szeged  és 
vid.  Nyr.  1.426;  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.215). 

RIMOG  (rimmog  Alföld  (?]  Nyr.  XV.188): 
rimánkodik  (Háromszék  m.  MNy.  VI.346;  Vadr. ; 
Gyórffy  Iván).  Hiába  is  rimmogsz,  nem  kapsz 
semmit  (Alföld  [?]  Nyr.  XV.188). 

[RDtPÉL]. 

el-rimpöl:  elrongál   (Nógrád   m.  Nyr.  V.181). 

RINGÁL :  ringat.  Bölcsőbe  ringálom  (Torontál 
m.  Egyházas-Kér  Kálmány  L.  Szeged  népe 
III.215). 

RINGALLÓ :  ringló  (Veszprém  m.  Várpalota 
Nyr.  XXI.477). 

RINGAT  (bringáim  Palócság  Tsz.). 

RINGÁZ:  ringat  (Pest  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
IV.228;  Heves  m.  Névtelen  1840).  Bőcsőbe  rin- 
gázom (Torontál  m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged 
népe  II. öi. 

RINGÓ  (ringaó):  kis  szék,  a  melyről  az  ágyra 
föllépnek  (Palócság,  Apátfalva  Nyr.  V.384)  [vö. 
rengő]. 

[RINGY|. 

ringy-rongy:  hitvány,  becstelen.  Hingy-rongy 
ember  (Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.286). 

RINYA,  RINNYA :  vízeres,  süppedékes,  vize- 
nyős hely  (Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ig- 
nác 1841). 

RIOG :  rikoltoz  (Somogy  m.  Simonyi  Zs.  Tüze- 
tes M.  Nyelvtan  1.413). 

[RIOGAT],  RIJJOGAT.REJOGAT:  l.rij jogát: 
ec  (Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII.43);  2.  rejogat:  ri 
asztgat  (Csík-Szentgyörgy  Fejér  József). 

19* 


991 


KIÓKA      RII'Ríi 


RIPINC     I 


996 


mög-riogat,  raög-rövogat     1. 
iiben    megriaszt    (Székelyföld     Kin     Mihály); 
2.  mégrfvogat:  megdorgál  (Dunántúl  N\ 

RIÓK  A  (riróka  Fehér  m.  Rj  óka 

Szeged  Tu.):  l.  rióka,  rívóka:  olyan  gyérei 

a  könnyen  áll  •  sírás,  a  ki  sokat 

(Fehér   m.   N  \\  .188; 

Háromeiék  m.  MN>  őrffy 
Iván);  a.  rívóka.  viihólyag  a  testen  (hydatis) 
(Sieged  Tar). 

RÍP:1.  derekasan, erővel  ial  vmit. 

Jól  jed,  ne  hadd!  Rijn  «  táncot  illárom- 

aiék  dl  Vadr.);  2.  üt.  Ríj  ry  Bnyed  vid. 

László  János). 

el-rip,  el-rip:  1.  derekasan,  erővel,  ügyesen 
végei  el  vinit  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  A 

te:  elmondta, 
elfújta  (Síékelyföltl  Kriza).  Jól  ,1, ,. 
eljárta  (Háromszék    in.  Vadr.);  2.  elcsen,    ellop 
(NÍsgy-Enyed  vid.  László  .lános). 

RIP-BOP,  REPP-ROPP  i/>sz   (Sze- 

ged J21;   Csaplár  Benedek).  Hipp-ropp, 

megosztoztak  rajta  (Debrecen  Nyr.  VII  : 

RIPACS:  l.  himló  (Balaton  mell.  Tsz.);  2. 
kanyaró  (Balaton  mell.  Tsz  i:  3.  himlőhely  (Vas 
m.  Tsz.);  4.  sebhely  (Vas  m.  Tsz.). 

1.  RIPAKOD-IK:  iparkodik  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.474)  |vö.  /.  reprked-ik]. 

RIPAKOD-IK :  haragosan  lármáz,  veszek 
szik,   felesel  <»rós   és  vid.  Pap    Károly; 

-kémét  Király  Pál;  HódmeiA-Váaárhely  Nyr. 
IX.92;  Rimaszombat  vid.  •). 

rá-ripakodik:    rárivall,   ráförmed    (Fehér   m. 

Wolff  Béla;    Alföld  Nyr.    XV.188;    Kecskemét 

ly  Pál;  Békés  m.  Nyr.  XVII.::  l8ág 

Nyr.  XXII  79;  Rimasiombat  vid.  Nyr.   X.89   [itt 

1];  Hegyalja  Kassai  .).  Szókönyv  11.128; 

IV  238).    I.iripakottam   asztán   istené'ssen   (Nagy- 

Kórös  és  vid.  Pap  Károly).  A  hogy  ráripakodoit 

a  zOsvárth  %r,  ugy  elhallgatott,    mind   a   h<n 

nagypeintékén   (Qömör   m.    Otrokocs  Nyr.    XXI. 

•gyík  a  zemberre  (<i<imür  ni.  Majom 

Nyr.  XXII. 572)  Kft). 

RIPAKSZ-IK:  haragosan  lármáz  (Hódmezó- 
Váaárhely  Nyr    IX.92). 

RIPASZKOD-IK:  kapaszkodik,  fogódzik  (Ba- 
ranya m.  Be  XVIII  47 

RIPAT:    piszok,    szenny,   mocsok   (Palócság 
•;   Bartha  József).    Csupa  ripat    az 
arcod;  mért  nem  mosod  még?  (Qömör   in. 
XXI  11.95). 

RIPATOS:  piszkos,  szennyes,  mocskos  (Palóc- 
áig Nyr.  XXII  ?'.»;  Bartha  József). 

|RD?ÍO). 

ripög-ropog   (ripig-rupaa   Tolna    m.    Sárköz 

Nvr.   IIJ. 


RIPINC:  fodros  nalag  (Alsó-Baranya. 
Nyr 

RIPÓ:  ripacsos,  tümlóhe  n,  Tsz.). 

RIPÓK  .   m.  Kassai  J.   Szók.. 

RÍPOL    (ribol    Kis  Kun  Halas    Nyr.    ' 
nar    m.    Nagybánya    Nyr.     XI 

mi  Bábakői. 
Sarkán)  Nyr.  jr.vm.191 ;  Vas  ....  Kemene*- 

:tl|.i,    Balaton    oíell.,    Pápa    Vid.    Tsz.;     Fehér    m. 

I 

nedek.   Szinnyei   JózseO:   koptat,   saagL 
(ruhát).   |  <<l   oszt  a 

in,  mer  ingyen  adják  ám!  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

i-rípol,  el-ríbol:  1.  elkoptat,  elszaggat,  el 
löglova  | vásott.  Biilaj  ; 
ha  vasbú  vóna   is  a   ruhája   (Csallóköz    Csa; 
Benedek),  /v/y   hü  alatt    a  ruhát 
(Matyusfölde  Nyr.  XX.328);  2.  elkölt,  elpocsel 
elveszteget,  elpazarol.  Kripúta  a  egész  in 
(Pozsony  in.  Tárnok  Nyr.   IX.-J-h. 

RIPPADOZ:    sikong,   riadoz,    kiabál,    ujjong 
(Székelyföld  Tsz.;  Kriza;   Udvarhely  m.  Vadr.; 
Nyr.  VIII.478;  Háromszék  m.  MNy.  VL847;  Há- 
romszék m.  Szotyor  Győrflfy  Iván).  [Ugyan  b\ 
iii'tt    nem    adattál    hirt    csak    egy    n  is? 

mondják  a  váratlanul  érkező  kedves  vendégnek]. 
Jobb  így.  Nem  adnám  sokért,  hogy  most  így 
fok  (Udvarhely  m.  Vadr.). 

RIPPENT:   csap.    Ma    jól  pofon   rippentelek! 
(Háromszék  in.  Vadr.)  [vö.  1.  rittyent]. 

RIPPOGTAT  ■■ri'ndoz     (Udvarhely     in. 

Olasztelek  Nyr.  XV.oTti). 

REPSZ-RAPSZ  (rips-raps  Del  VII. 

t-raps  Mezőtúr  Nyr.  VHI.l89)i  |hirtelen 
össze-  v.  szétkapkodás,  elfogyasztás  kifejez- 

szétkapkodták  (Félegyháia  Nyr.  VI 
43).  Réps-raps:    hirtelen   összekaph  el- 

fogyasztották   (Mezőtúr    Nyr.    VIII 

:  fogyott  el  minden  (Székesfehérvár  N 
VÉL430).  A  minap  licitátok  a  Pergel  zsidónő. 
mire  oda  ssörkölőetem,  má   minden  szra 

ment  (Veszprém  Nyr.  VIII. 

.sz  rips-raps,  osztozkodunk   rajta  (Deb- 
recen Nyr.  VII.328).  Csak  ugy  min- 
denből kiforgatták  a  szerencsétlent  (Szilágy-S 
lyó  Nyr.  XVI.. 

IRIPSZRAPSZOL].   RIPSRAPSOL:    pocsékéi 

(el-)  (Nagykunság,  Tarkeve  Nyr.  VIII. 4» 

1.   RISKA  (Veszprém   Zolnai  Gyula; 
Ilosvay    Vilmos;    Kis-Kún-Halas    N 
Bajdá-Siovál 

Hétfalu  KiraK   Pál;  rtoka  Háromszók   m.  M 
Háromszék   ni.. 
:  1.  riska,    roska,   róska:  piros, 
henyeges  (tehén,  macska)  (Hegyalja  Kassai 
Ssókönyv    l\  i  romszék   in. 


KISKA     RI8ZÁL 


RISZÁLÓ— R1TYÓ 


296 


Háromszék  m.,  Erdő  vidék  Vadr.  182;  Brassó  m. 
ilu  Király  Pál);  2.  risku:  vörhunyeges  v. 
sárgaszórú,  kicsiny,  kurtaszarvú,  jól  tejelő  tehén 
(Cegléd  Ilosvav  Vilmos;  Kis- Kun  Halas  Nyr. 
/.ovát  Nyr.  XXVI.  189);  8.  ridta: 
siller-bor  (Veszprém  m.  Zolnai  Gyula). 

2.  RISKA:  cigányasszony  (Komárom  m.  Al- 
más Bódis8  Jusztin). 

[RISKÓ). 

riskó-gomba:  sárga  gomba  (Háromszék  m. 
Gyórffy  Iván). 

RISTÜNG:    rend    (ruha).    Egy   ristung    ruha 
ióháza  (?   talán   Zala   m.   Erdóhát|  Nyr.  XI. 

1.  RISZA:  rossz  erkölcsű  személy,  kül.  nő- 
személy (Vas  m.  Pálfa  Nyr.  XXV.576)  [vö.  riha]. 

[2.  RISZA,  RICA). 

[Szólások].   Eltette  a   riszát:  elszaladt  (Nagy- 
kunság Nyr.  11.274).    Elhordta  a  ricát:  oo  (Szé- 
föld  Kiss  Mihály). 

RISZÁL  (ricál  Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mihály ; 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  332 ;  Három- 
szék m.  Kis-Borosnyó  Nyr.  XVI.48;  Csík  m. 
1.175):  h  ricál:  cibál,  tépász,  rángat, 
ráncigál  (hajat)  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Csík 
ni.  MNy.  VI. 175);  2.  ricál,  riszál:  ráz  (Alföld 
Bereg-Rákos  és  vid.  Pap  Károly; 
8zékelyfóld  Kiss  Mihály).  Riszálja  (ricálja)  a 
farát :  mozgatja,  rázza,  hányja-veti  (járás  v.  tánc 
közben  v.  mikor  szitál)  (Vas  m.  Horváth  József 

9;  Tolna  m.  Tsz.;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
474;  Békés  m.  Balog  István;  Hont  m.  Nyr.  VI. 
271  ;  H<  nyalja  Kassai  J.  Szókönyv  111.378;  Szó- 

föld  Tsz.;  Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m.  Vadr.). 
De  riszája  a  farát!  [mondják  hetykén  járóra] 
(Bare  m.  Nyr.  111.276).   Ha   úgy  tudnál   szitálni, 

I    a    farod    riszálni!    (Csongrád    m.    Arany - 

lai  NGy.  11.112).  Ha  ugy  tudnál  szitálni 
mind  a  farod  ricálni!  (Udvarhely  m.  Keresztúr 
//  úgy  tudna  sétálni  [?  nyilván 
hiba  e  h.  szitálni],  mint  a  farát  riszálni!  (Hajdú 
in.  Nyr.  VTL179).  Hiszájja  magát:  különféle  tisz- 
tességtelen mozdulatokat  tesz  (Kassa  vid.  Nyr. 
XV  11.285).  liicál  a  leány:  mikor  tánc  közben 
jobbra-balra  forgatják  (Háromszék  m.  Kis-Bo- 
rosnyó Nyr.  XVI.48);  3.  riszál:  rostál  (Nagy- 
Kunság  Nyr.  XVI.474);  4.  riszál:  nyiszál,  életlen 
késsel  vág  (Soprony  m.  Nyr.  V.425;  Vas  m. 
;it!i  József  1839;  Zala  m.  Tapolca  Nyr. 
Vm.469;  Tolna  m.  Tsz.;  Heves  m.  Kápolna, 
Kompolt,  Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál;  Gömör 
m.  Tsz.;  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

[Szólások].  Ebbe  csak  nem  riszálom  az  eszemet 
[mondja  pl.  az,  a  ki  vmely  érdektelen  dologra 
eggy általában  nem  tud  visszaemlékezni]  (Veszp- 
rém m.  Nyr.  1V.229).  Riszál  az  eső:  szitál,  szetn- 
zik,  aprózik  (Bács  m.  Nyr.  V.471). 

mög-ricál:  megcibál,  megtépász,  megrángat, 
megráncigál  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 


RISZÁLÓ:  életlen  rossz  kés  (Vau  in.  Horváth 
József  18:W). 

|RISZÁLÓD-1K|,  RICÁLÓD-IK :  ráncigál  (Csík 
m.  MNy.  VI.  175). 

RISZKOL:  marakodik,  veszekedik  (Bereg- 
Rákos  és  Munkács  vid.  Pap  Károly). 

[RISSZj. 

rissz  többe:  rossz.  Rissz-rossz  16  (Csallóköz 
Nyr.  1.378).  Risz-rosz  meszelő  (Torontál  m. 
Ó-Sz.-Iván  Kálmány  L.  Szeged  népe  111.65). 

RISSZANT  (Balaton  mell.,  Vas  m.  Kemenes- 
alja, Pápa  vid.  Tsz. ;  rosszant  Balaton  mell. 
Tsz.):  hirtelen,  eggyszerre,  eggy  rántással  (el- 
v.  le-)  metsz  v.  (ketté)  hasít. 

RISSZENT:  m  (Háromszók  m.  MNy.  VI.347; 
Vadr.;  Gyórffy  Iván)  [vö.  csisszent,  nyisszent]. 

RITÁK:  a  cséplés  után  maradt  apró,  zsup- 
pokba  nem  köthetó  szalma  (Baranya  m.  Mecsek- 
hát Thomaer  Ignác  1841). 

ritak-szalma :  <v  (Baranya  m.  Mecsekhát  Tho- 
maer Ignác  1841). 

RITKA  {retka  Baranya  m.  Ormányság  Tsz.; 
retka,  rétká  Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVII.476;  XVIII. 
454):  eggy  tincstekerék  a  gombolyagon.  Egy 
ritkával  megvarrhatod  (Székelyföld  Nyr.  1.281  , 
Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

RITKÁNYOS:  iszákos,  részeges  (Székelyföld 
Nyr.  XXV.48)  [vö.  itkányos). 

RÍTOK:  hiány,  kivágás,  csorba  (Csík  m. 
Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282). 

RITYÁLÓD-EK:  tréfásan  kötekedik,  gúnyo- 
lódik, viccelődik  (Udvarhely  és  Csík  m.  MNy. 
VI.  174;  Udvarhely  m.  Siménfalva  Nyr.  XXVI. 
44).  Maga  ne  rityálódj  annyit!  (Háromszék  m. 
NyK.  111.18)  [vö.  rityolód-ik]. 

RITYÁLÓDÓ :  tréfásan  kötekedő,  gúnyolódó, 
viccelődő  (Háromszók  m.  Vadr.  514b;  Erdóvidék 
Tsz.)  [vö.  rityolódó]. 

RITYÉGTET:  lötyögtet.  Rityegteti  magát: 
lotyögteti  magát  (a  vén  ember,  mikor  táncol) 
(Háromszék  m.  Kriza;  Vadr.  514b  [itt  ritti/x/t.ii 
hiba;  a  közlő  kéziratában  rityegteti  áll]). 

RITYI:  kurta  lábú  és  vastag  testű  (leány, 
tyúk)  (Udvarhely  m.  Vadr.). 

RITYÓ,  RICSÓ:  m  (Háromszék  m.  Kriza; 
Vadr.  514b  [itt  rityi  mint  háromazéki  szó  hiba 
a  kéziratbeli  rityó  helyett]). 

RITYOLÓD-IK  rityálód-ik  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Tsz.;  MNy.  VI.174;  Há- 
romszék m.  Zágon  Nyr.  XXVI.44). 

RITYOLÓDÓ  rityálódó  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

RITYÓ:   fejkötó   (Hajdú-Szovát    Nyr.    XXVI. 


>'IU 


Rím     MTTYÓ 


RITTYÓf    KIZAMoP  IK 


:tiHi 


rittY:  ostorpattanás  (Háromszék  m.  MNy. 
vi.:í47;  Vadr.;  Qyórfrj  hn 

RITTYÉQ:  i.  iái  oHtor.  a  MÖvóuék) 

(8sékrlyiold  Tsz. ;  Kiss  Mihály:  Háromszék  m. 
Vad:  Neki  az  ördögök  az  erdőnek,  nyírni 

Kft  U;  zúgott,  rittytgitt,  recsegett  (Háromsiék 
n  Vadr.  897);  2.  cuppog  (a  dagasstó  keié  a 
téaitában,  a  ló  lába  a  sárban,  as  agyagtaposó 
lába  stb.)  (Ssékelyföld  Kiss  Milml 

16-rittyög:  lepattog  (as  abroncs  a  hordói -l. 
a  megtüsesedett  cserép  égéskor  a  tódéiról,  a 
sűrűn  hulló  mennykő   as   égből,  a  jégesó  l 
délre)  (Ssékelyföld  Kiss  Mii>>: 

széllyel-rittyég:  ssétpattog  (a  földhöz  vert 
cserép-  v.  üveg-edény)  (8sékelyfoU  Kiss  Mihály). 

BITTYEQET :  pattogtat  (ostorral)  (Ssékely- 
föld Nyr.  V.568). 

RITTYEGETŐ:  ostor  (Háromszék  m.  MNy. 
V1.847;  Gyórffy  Iván). 

RITTYEOŐ8:  cuppogós.  [A  har*  :ka] 

jó  rittyégősön  fii  kezd  n  keverő  után  váladozni 
az  üst  ódáidról  (Háromszék  m.  Vadr.  398). 

RTTTYEOTET :  pattogtat  (ostorral)  (Székely- 
föld Tss.  317b;  Háromszék  m.  MNy.  VI.347). 

1   RlTTYEN :  pattan  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
A  sóbálvány  egy   istenes  nagyot   rittyent,   h< 
repedt  (Ssékelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  111.331). 

(2.  RlTTYEN). 

rittyen-rottyan  :  több  Ízben  fingik.  [Ilyenkor 
ritty-rotty  szóval  utánozzák  a  hangot]  (Szauna r 
m.  Nagybánya  Nyr.  X.334;  Katona  Lajos). 

1.  RITTYENT:  1.  pattant  (ostorral)  (Székely- 
föld   Tsz.;    Kiss    Mihály ;    Háromszék    m.  MNy. 

17:  Vadr.  514b;  Nyr.  VJJ'.i;  Háromszék  m. 

n   Erdélyi    Lajos)  fi    eggyet^    sógor! 

lldvarlnly  in.  N\r.  IV  ,81).  IJ'Shn  ostora,  sej  ön 
a  csapója,  egyet  rittyent  rélle,  s  elszalad  a  lova 
(Háromszék  m.,  Erdóvidék  Vadr.  163);  2.  csap, 
vág.  Ojan  mókán  mészáros  még  nem  születött,  a 

<  a  porba  né  rittyentsön  (Udvarhely  m.  Nyr. 

1 ).  Pofon  rittyent  (Ssékelyföld  Kiss  Mihály ; 
Hárorassék  m.  MNy.  VI.347;  Vadr.  514*)  [vö. 
rippent]. 

oda-rittyent :  odacsap,  odavág.  Úgy  odarity- 
tyenté  \egy  bikfa  tőribe],  hogy  jó  nagyot  döndült 
(Háromszék  m.  NyK.  111.15). 

2.  RITTYENT:  fingik  (Kolozsvár  Pap  Károly)- 

oda-rittyent:  oda  fosik  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Katona  Lajos). 

|3.  RITTYENTI. 

|Ssóláaok|.  Rittyentöm  magamat:  eleblábolok, 
odább  állok  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.81). 

BITTYÓ.  L  rosss  tejföl  (Kis  Kún-Halas  Nyr. 
2.  ondó  (semen  virile)  (Vas   m.  Tss.; 


Balaton  mell.  Tss.;  Horváth  Zsigmond    1884; 
Somogy  m.  Nyr.  X.47 

RITTYÓZ:    i  d    (Kolozsvár,  Ssékely- 

föld   Paj  >:     2.    ]rittyó;-ik'!f]:    m.-i 

van  (Vas  m.  Tss.;  Horváth  József  183 

RITTYÓZTAT:  onanizál  (Vas  m.  Tss.;  II 

RIV ADÓZOTT:  repedezett  (pl.  kissáradt  tó- 
fenék)  (Alsó-Csallóköz  Kóssa  Albert). 

HIVAKOD-IK 

ré-rivakodik :  rárivall,  ráförmed  (Somogy  B. 
Visnye  Nyr.  XV1I.834)    Ha  az  ember  rá 
kodik  .  .  .  (Tolna  in.  Sár-Sz.-Lőrinc  Nyr.    II! 

'  <>ggy  így  az  (Cegléd    Ilosvay 

Vilmos)  [vö.  rá-ripakodik]. 

RIVALKOD-IK  (Csallóköz  Csaplár  Bene<! 
rivajkod-ik  Zala  m.   Tapolca  Nyr.    X.476; 
kod-ik    Repce    vid.    Nyr.    XX.410):    sivalkodik, 
sikolt. 

föl-rivalkodik:  fölsikolt.    Álmában    úgy  / 
valkodik    szegény    gyermecske,    mintha    nyavalya 
törné  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

RTVANCS:  jégesó  (Hol?  Tsz.). 

RÍVÁS   (réás  Somogy   m.   Szőke  Dencs    M 
III.J31;  Somogy  m.  Kis-Korpád   Nyr.    XXV. 
Belsó-Somogy  Nyr.  XXV. 174;  révás  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.41;  riás  Vas  m.   őrség   N 
IV.472;  VII.372). 

RIVASZKOD-IK:  rivall,  kiált  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XV1II.478). 

rá-rivaszkodik  (Alföld  Nyr.  XXA**-,  rii-riras- 
kogyü-    Palócság    Nyr.    XXIL79):    rárivall,    rá- 
ied. 

RIVATAO:  hideg  és  szeles  (idő)  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.347;  Győrffy  [vén).    Hizony  crt 
rivatag  idő  (Alföld  (?)  Nyr.  XV 

[RÍVÓ]. 

rió-kánya:  olyan  gyermek,  a  ki    mindig 
lass,   te  riókánya!   (Zala   m.    Szepesd    N 
XV II. 284). 

RÍVOQÁL:  sírdogál.  A  hogy  ott  rívogá  ma- 
gába, belép  hozzáj'  az  ördög  fia  (Nógrád  m.  Ist- 
vánflfy  Gyula). 

RÍVÓS   {révós    {?]  Dráva   mell.    Nyr.    VI 
révós  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.   1.4 
Vessprém  Nyr.  IV.83). 

RIZA:  elavult,  gyenge  (Arany osssék  Bori  > 
Samu). 

RIZÁMOD-DC  (rizzamodni]?]  Ssékelyföld  1 
26). 

meg-risámodik :  megriad,  megijed  (Székely- 
föld NyK.  X.336;  Kiss  Mihály:  Háromszék  m. 
Vadr.;  Firtosalja  Nyr.  VI.324  (itt  meg  aélktl 


R1ZANK0D-IK     KOCSKA 


ROCSKoi.     ROG\ 


808 


ez  nyilván  hozzáértendő]).  Megrizámodtak  a  lo- 
vak (Háromszék  ni.  Vadr.).  Ezek  ak  kutya  ka  ha- 
lók egy  darab  csutaktól  ugy  megrizámodtak  vala, 
hogy  csak  ék  kiesi  héjjá,  hogy  é  nem  kapák  asz 
szekeret  (Székelyföld  Gyórfíy  Iván). 

RIZÁNKOD-IK  . 

meg-rizánkodik  :    cv    (Székelyföld    Kiss    Mi- 

RIZNA:  bányabeli  kocsi,  a  melyet  a  kó  ki- 
szállítására használnak  (Zalathna  vid.  Nvr.  XIII. 

RIZS  (rizsa  Tisza  mell.  Erdösi  József;  Tisza- 
8z.-Imre  Nyr.  IX.138). 

(RIZSÁ8). 

rizsás-katona :  olyan  katona,  a  ki  már  eggy- 
szer  kitöltötte  a  szolgálati  idejét  (Bars  m.  Zeliz 
vi.l.  N>r.  XIV.288). 

RÍZSIKEL:  hörög,  sípol  (a  köhögós  ember 
melle)  (Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gvu- 
láné;  (Hol?  Nyr.  XXVI.430). 

RÓ  (róvni,  megróttam  Balaton  mell.  Tsz.; 
róYja,  rovta  Kolozsvár  Melich  János):  1.  fejszé- 
vel róva  vág  (fatörzset)  (Székelyföld,  Háromszék 
m.  Tsz.);  2.  dob  (kóvel,  labdával)  (Torda-Sz.- 
László  Borbély  József). 

isokj.  Falut  ró:  a  faluban  kóborol,  ház- 
ról-házra  jár  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XXI. 

.  Hója  a  falut:  co  (Csík    m.   MNy.   VI.373). 

ia  az  uccát:  az  uccán  csavarog.  Sokat  rovta 
a  házunkat:  sokszor  volt  nálunk  (Kolozsvár 
Melich  János). 

el-ró:  fejszével  róva  ketté  vág  (fatörzset) 
(Székelyföld  NyK.  X.336). 

össze-ró:  összeilleszt.  Aptyuk,  ródd  össze  azt 
a  ferslógot  (Fehér  m.  Nyr.  XV.421).  Hosszul 
volt  összeróva  (Rábaköz  Nyr.  XV.421). 

(ROBBANJ. 

(Szólások).  Ott  robbanni:  eggyszerre  ott  teremni 
(Balaton  mell.  Tsz.). 

[le-robban]. 

(Szólások).  Lerobbant  az  essö:  hirtelen  meg- 
eredt a  szakadó  eső  (Zala  m.  Kóvágó-örs  Ha- 
lász Ignác).  Lerohbantt  a  rossz  idő:  <x>  (Vas  m. 
Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár  11.100). 

meg-robban:  eggyszerre  ott  terem  (Balaton 
mell.  Tsz.). 

ROBOG:  1.  zuhanva  dörög  (Háromszék  m. 
Vadr.);  2.  dohog,  zsörtölődik,  haragosan  lármáz 
(Szilágy  m.  Nyr.  IX.505). 

ROCCSAN:  reccsen  (Bihar  m.  Kisháza  Nyr. 
XXV 

ROCSKA  (racska  Komárom  m.  Fúr  Nyr. 
XV III. 528):  fogantyús  v.  eggyfülú  faedény  (vii- 


hordásra,  lóitatásra,  fejesre  stb.  való)  (Veszprém 
vid.  Nyr.  XlX.f>7r>;   Csongrád   m.   Nyr.    VI 
Makó    Nyr.    IX.377;    Török-Becse    Nyr.    IX 
Pest  m.   Kara  Nyr.    3CXIV.885;    Tiszafüred    és 
vid.  Kimuaeh  Ödön;  Palócság  Tsz.;  Hjt.  XXII. 
79;  Császár  Árpád:   Tóth    Aurél;  Vác  Imv.'-iiyí 
Gyula;  Hont  in.  Ipolyság  Nyr.  XÍX.96;  Nógj 
m.  Tolmács  Nyr.  XV.  1 48;  Bars  m.  Nyr.  X.l 
XVIII. 5S4;   Heves    m.   Szóláth    Tolnai   Vilmos; 
Gömör   m.  Tsz.;   Nyr.   XX1H96;   Rimaszombat 
Nyr.  V.229;  XV.474;  XVII.574;  Bihar  m.  Fúrta 
vid.  Nyr.  IV.182;  Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  VIII. 
234;  Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430;  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  IV  .243;  Zemplén  m.  Tolcsva  Nyr. 
IX. 480;  Bereg  m.  Pap  Károly;  Beregszász  Bó- 
kássy  Sándor). 

ROCSKOL:  gyűr  (papirost,  ruhát)  (Háromszék 
ra.  MNy.  VI.347;  Vadr.;  Gyórffy  Iván)  (vö.  rilcs- 
köl\. 

RÓDAL  {ródál  Székelyföld  Nyr.  V.424):  fej- 
szével róva  vagdal  (fatörzset)  (Székelyföld  And- 
rássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.347; 
Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

föl-ródal:  föl  rovogat.  Hódold  föl,  hány  zsák 
van  (Alföld  (?]  Nyr.  XV.  188). 

meg-ródal:  1.  fejszével  róva  megvagdal  (Há- 
romszók m.  MNy.  VI.340;  Gyórffy  Iván);  2. 
megver  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.340;  Gyórffy  Iván). 

rea-ródal:  ráver  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
347;  Vadr.).  Jól  réa-ródalék  (Csík  m.  Nyr.  V.468). 

RÓDALGAT:  rovátkol  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

(RÓDALÓ]. 

ródaló-féjsze  (Székelyföld  Kóváry  László 
1842;  ródaló-féjszit  Háromszék  m.  Vadr.  430; 
ródaló-fésze  Háromszék  m.  Vadr.  515a):  nagy 
fejsze,  a  mellyel  a  fát  róva  kivágják  v.  a  fa- 
törz8ököt  róva  több  darabra  vagdalják. 

RÓDIKÁL:  rágalmaz.  Nézz  a  tükörbe,  ne  ró- 
dikálj  mindig!  (Alföld  (?)  Nyr.  XV. 188). 

|RÓG]. 

le-róg:  fejszével  róva  apródonként  kivág  (fát). 
Lerógjá  á  fát  (Szlavónia  Nyr.  XXIII.362). 

ROGÁCS:  borjútartója  a  tehénnek  (Fertó  mell. 

MNy.  III.405). 

RÓGÁL:  kór  (Bukovina  Nyr.  VI.525). 

ROGASZ  (Göcsej  Király  Pál;  Zala  m.   Hetes 
Ethnographia  VHL97;  Zala  m.  Alsó-Lendva  vid. 
Nyr.  XII1.332;  roboz  Somogy  in.  Nyr.  XI X.l' 
gyékénysás. 

ROGOZSINA:  gyékény  (Brassó  m.  Hétfalu, 
Tatrang,  Zajzon  Nyr.  1I.Ő23;  111.373). 

ROGY  (ragy  Marosszék,  Gernyeszeg  László 
Zoltán) :  a  gátról  lezuhanó  víz  (Székelyföld  Kiss 


•  IMNC 


KulluNci     KOKK 


Mihály).  A    rogyh 
vásárh\i>   HHy.  VI. 847;  Vad 

rogy-eses:  v  (8aékelyföld  Kiss  Mihály). 

HOOYADOZ|. 

le-rogyados:   le-lerogy    (Debre.en    Nyr.    VI. 

ROOYADT:  tottyadt  (Gyór  m.  Szigetköz  N 

XIX  : 

ROOTASZ:  záporeső  következtében  bk 
és  rothadásnnk   indult  (gabonaaaár)  (Gj 
Márton  Bódisa  Ju 

ii  Benedek). 

ROGGYAN:    liirtelen    rogy    (Palócság    Nyr. 

XXII 

meg-roggyan :  megdűl.  .1  kqjií  .'/</#«» 

(Tolna  m.  Sar-Sz.-Lórinc  Nyr.  (11.87). 

|ROQYI|. 

lerogyi:  |tréf.|  pálinka  (Nagy-KállÓ  Nyr.  XII. 

. 

ROHANC:  zuhanó,  siheder  (Palóoaág,  Apát- 
falva N\r.  V.225;  Bevés  m.  Bátor  Nyr.  VIII.88; 
Mátra  m<: 

ROHANCOS:  elhanyagolt,  rongyos,  ronda  öl* 
tfl.  linh'i,  /   (Szilágy  in.  Nyr.  VL172). 

ROHASZT.  nálad  (Krdóháza  \?  talán  Zala 
in.  Krdóhát)  Nyr,  X  1.285)  |vö.  tokod,  tokaji,  9. 
lohol]. 

ROHODA:  1.  korhadt,  rozzant,  düledező,  ro- 
soga.  hitvány  (Vau  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Szat- 
iii ;ir  m.  Nagybánya  Nyr.    XIV 
hoda  ez  a  zágos  (Dráva  mell.  Kopács  N\  r.  X\  I. 
573);  2.  ronda,  ocsmány  (Vas  m.  Kassai  •). 
könyvi)  baköz,  Pápa  vid.  Tsz.).  Uohoda 

ember:  ki\űl-i>elül  megromlott,  hitvány,  piszkos 
ember  (Kunazentmiklós  Nyr.   X\'.i7i:  3.  lusta 
tanya  m.  Ebafa  Kyr,  XX. 267)  [vö.  rehőde]. 

ROHOQ:  nagy  lobogással  és  robajjal  ég 
(Abaúj  m.  Baksa  Király  Pál;  Szatmar  in.  Xagy- 
báliN  ur.     XI   ■ 

8iatniár  in.  Patóháza  Nyr.  XVUL432;  Marma- 
ros  m.  Vi8k  Király  Pál;  Szilágy  m.  Kerekes 
Ernő)  jvö.  lohog\. 

ROHOM,  ROHON  (Kertó  mell.  MXv.  II 
rokong  |?  alkalmasint  hiba  rokona  holyett]  Gyór 
X\r.    XL480;   Hermán   O.  Halászat   k\:   rokong 
Pertó  mdl    II.  rman   <).    Halászat    K.):    a   jég- 
alatti    halászatnál   az  a  rúd,   a  melyet  lekről 
lékre  tologatnak  s  a   melynél   a    kihúzó    1 
•  e  van. 

rohony- lék :  a  jég-alatti  halászatnál  a  két- 
oldalt futó,  soros,  apró  lékek,  ken 
át  a  háló  vezérrúdját  a  jen  alatt  hajtják  i Kertó 
mell.  Hermán  O.  Halászat  K.). 

ROHONC  rokont  (Oyór  ni.  Pinnyéd  Hermán 
O.  Halászat  K). 


rohonc-hk  lyór    m      l'innyéd 

flarmao  0.   Halászat  K 

ROHONCI:    veszekedő.    .1    /«»/»  obb 

l'ség  (Arad   in.  Hódos  Koll 
mann  Vilmos). 

ROHONYOS:    I  tt]   halál  /,   a 

ki  a  vezért  (rudat)  tolja  (Balaton  mell.  Hermán 
0.  Haláai 

ROJBA:   piros  m]   (16),  i  (Brassóm. 

Botfalu   kinn.  '    II 

534). 

RÓJTlKÁs  kirojtozotl  (pl.   a 

ruha  néle)  (Torda  Nyr.  XVIII  ' 

ROJTOSKOD-IK:    i  . .   a   be- 

szédjét (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

RÓKA:  rézgomb  (Nyírség  Cziinim-rmanii 
nos). 

|Szólások|.   Rókát    fogott .-    m< 
ruha)  (Hevei  ni.  Névtelen    1S4<>).    / 

v  (Hol?  Tsz.),    h 

Kassai  3.  Bsókönyv   PV.235).    Ugyancsak   »,, 
ám  a   rókái:   ugyancsak    ökrendezett 
in.t,  Szeged  Csaplár  Benedek). 

róka-gomba:  sárga  v.  éti  vargánya  (Udvar* 
hely  m.  Nyr.  IX.236;  Háromszék  m.  Gyórffy 
Iváu). 

ROKKA    [ropka    Nyitra    in.     Farkasd    Tolnai 
Vilmos;  Mátyásfölde  CiF.  V.582;  Komárom  m. 
Perbete   vid.   Qaaca  <i<'/.a:  Hont  m.,  Peai 
Bugyi  Király  Pál) :  L  tekercs,  csomó  (fonnivi 
a  mennyit  eggyszerre  kötnek  föl  a  rokka 
lére)  (Vas  m.    Kemenesalja    Tsz.).    Egy    r< 

i  i:  2.   mindeo   fonni- 
való  (pl.  len,  kender)  (Baranya   m.   Ormán} 
Tsz.);  3.  motolla  (Gömör  m.  Tsz.);  4.  a  borsaj- 
tóuak  két  fölálló   rúdja    \  e   (Gyór- 

Sz. -Marton  Bódiss  Jusztin). 

rokka-föld:  len-  v.  kender  föld  m. 

Ormányság  Tud.  Gyűjt.  1828.  X.7I 

rokka-kocsi:    kerékpál  m.-ból    t 

ember    nevezte    így,    mikor    1  len    látott 

eggyet:  Nyr.  XII.468). 

1.  ROKKAN  {rokkan-ik  Somogy   m.   V 
Nvi.  XV11.834):  öaaiébb  ereszkedik,  alább 
(gabonarakás,    szénaboglya;    liszt,    gabona    \ 
mérő  edényben)  (Pápa  vid.  Tsz.;   Ha 
zok  m.  Tsz.:  Vadr.).  M>> 
mada],  <lr  vutj  rokkanik  (Somogy  m.  Vii 
XVII 

el-rokkan:  félivrokkan.  félredűl    (Háromszék 

DL  Vadr.  4'.»7al  i  i  "1- 

|le-rokkan]. 

[Szólások).  '  ■'■' 

be  talál  állani  a  tél  te  : 

111.182). 


ROKKAN -RÓL,  -RÓL 


\8-ROMI..\S 


MM 


mög-rokkan:  1  megdúl.  A  gabona  mégrokkan 
(Tolna  m.  Sár-Sz.-Lórine  Nyr.  III  -7);  2.'öbs/ 
ereszkedik,  alább  száll  (gabonarakás,  széna- 
boglya). Mögrokkant  (a  garmada]  (Somogy  in. 
:iye  Nyr.  XVII.884).  Megrokkant  a  széna- 
búgja,  az  asztag  (Háromszék  m.  Vadr.)  [vö. 
mig-rékken,  meg-rottyan\. 

[L>.  ROKKAN]. 

el-rokkan:  elszenderül  (Háromszék  m.  MNv. 
Vadr.  497a;  Gyórffy  Iván),    ügy   elrok- 
m    tót!   (Háromszék   m.  Vadr.)   (vö.  2.  el- 
rekken]. 

ROKKANT:  hibás  elejú  (ló)  (Vas  m.  Keme- 
nesalja, Balaton  mell.  Tsz.). 

ROKOLYA  (rokoja,  rokola;  —  rokkoja  Temes- 
köz Kalmány  L. Szeged  népe  II.  Bevezető  XX.  1.; 
Csanád  m.  Batonya  Kálmányj  L.  Koszorúk  II. 
182;  rokoj  (?]  Tolna  m.  Sárköz,  Székelyföld  Tsz. 
(kétségkívül  sajtóhiba  e.  h. :  rokoja)):  szoknya 
(Balaton  mell.,  Vas  m.  Kemenesalja,  Pápa  vid., 
Tolna  m.'  8árköz  Tsz.;  Tolna  m.  Bátta  Nyr. 
XV1II.384;  Pest  m.  Szeremle  Békássy  Sándor; 
jszállás  Nyr.  XXI.144.  335;  Nagy-Szalonta 
XV.470;  Csongrád  m.  Ploetz  1839;  Török- 
Becse  Nyr.  1X.93;  Balmaz-Ujváros  Nyr.  V1I.95; 
Hajdú  Szovát  Nyr.  XXIV.587;  Székelyföld  Tsz. ; 
Nyr.  1V.236;  Udvarhely  m.  Nyr.  111.512;  Vadr. 
17;  Peronra  Miklós;  Sz.-Udvarhely,  Bethlenfalva 
N\r  V1I.378;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva  Nyr.  XVIII.574). 

rokolya-háló:  vetőháló  (azzal   a   külömbség- 
gel,  hogy  a  szélén  táskák  vannak)  (Székelyföld 
Hermán  0.  Halászat  K.;  Kiss   Mihály;   Három- 
ul. Nyr.  V.129). 

[ROKOLYÁZ]. 

[mög-rokolyás]. 

[Szólások].  Meg  van  rokolyázva  [a  fa]:  körös- 
körül eggy  darabban  le  van  róla  hántva  a  cser- 
kéreg, de  a  fölső  végénél  fogva  még  rajta  van 
(Háromszék  m.  Dalnok  Erdészeti  Lapok  XXII. 
669). 

ROKON  (rokkon  Vas  m.  Hegyhát  Nyr.  1.467 ; 
Göcsej  Nyr.  X1I1.31 1 ;  rokkony,  rokkonyom,  rok- 
konya  Dunántúl  Nyr.  XVI.240;  Soprony  m.  Rába 
vid.  Nyr.  XXVI.92;  Göcsej  Nyr.  XIII.355 ;  rokon 
Háromszék  m.  Vadr.;  Nyr.  XIII.311 ;  Háromszék 
m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.332). 

ROKUL  :  rokkan,  lejjebb  száll,  összébb  eresz- 
kedik (Háromszék  m.  Vadr.  524b;  Csík  m.  MNy. 

vi.:;: 

le-rokul :  lerokkan,  lejjebb  száll,  összébb  eresz- 
kedik (Székelyföld  Kriza). 

•RÓL,  -RÓL  (/érám,  tórád,  /éra,  /éránk,  /éra- 
tok, /érők  Vas  m.  Órség  Nyr.  VII.348.  418; 
raoVa  Nógrád  m.  Istvánffy  Gyula;  riölik  Csík  m. 
MNy.  VI.376;  rióüik  Csik  m.  Vadr.  515a;  ri- 
ról&  Moldvai  csáim.  N\r.  IX.4:><».  482;  rőll&m, 
-ad,  -a.  »tí//ik  Háromszék  m.  Vadr. ;  rd/ujja  Zala 

anmmn  i  magyar  taj-z<vtar  n. 


m.  Hetes  Nyr.  XIX. 576;  Hetes,  Dobronak  Nyr. 
111.319;  rdraja  Göcsej  |csak  eggy  szer  hallotta 
a  közlő]  Budenz-Album  168;  riíram,  rtírad,  rú- 
raja,   rti/ank,   ní/atok,   nírajik  Budenz- 

Album  170;  róra  Göcsej  Nyr.  XIII.354). 

RÓLÁS:  összerovás  (pl.  két  gerendavégnek 
ös8zerovása)  (Bereg,  Ugocsa  m.  Király  Pál). 

rólás-hás:  gerendákból  összerótt  faház  (Bereg, 
Ugocsa  m.  Király  Pál). 

ROLL:  ró  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.214). 

ROMÁZ  (romázni,  romázÁs):  [gyermekjáték: 
1.  eggyik  eggy  kurta  hegyes  gyakát  (fát)  a  he- 
gyével erősen  behajit  a  földbe,  a  másik  pedig 
ezt  a  kezében  levő  gyakával  hajitólag  kiütni 
igyekszik,  hogy  nyertes  legyen  (  földbehajtó- 
játék)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.347;  Vadr.; 
Győrffy  Iván);  2.  hegyesre  faragott,  fél  méter 
hosszaságú  pálcát  feje  fölött  háta  mögé  dob  eggy 
gyerek,  s  a  másiknak  addig  kell  a  pálcát  be- 
falnia, a  meddig  a  földbe  süllyedt;  ha  nem 
tudja  befalni,  a  pálcát  a  hátára  teszik,  s  vinnie 
kell  eggy  kiszabott  helyig;  ha  leejti,  kézzel  v. 
zsebkendőn  levő  boggal  addig  ütik,  mig  a  meg- 
jelölt helyre  nem  ér  (Háromszék  ra.  Nyr.  XIX. 
185)]. 

ROMRÓL  {rompol  Heves  m.  Névtelen  1840; 
Bars  m.  Zeliz  vid.  Nyr.  XIV.288):  L  rombol: 
ripol,  kíméletlenül  szaggat  (ruhát)  (Balaton  mell., 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.);  2.  rompol:  tör  (ken- 
dert) (Heves  m.  Névtelen  1840). 

ROMINA,  RUMINA:  rom  (Háromszék  m. 
Kiss  Mihály).  Af  fódindulás  rominába  dőjtbtte  at 
toronyunkat  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

ROMTNCS:  usgye !  vesd  el  magad!  Álló,  ro- 
mincs,  elfutott  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
572). 

|ROML-IK). 

bó-romlik:  1.  belefordul,  beledúl,  beleesik 
(árokba);  2.  nagy  bajjal  bevergődik  (külföldről) 
(Székelyföld  Tsz.). 

el-romlik:  lesoványodik.  Beh  naon  éromlott 
ez  a  szegin  fiu!  (Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  II  1.555). 

ki-romlik:  nagy  bajjal  kivergődik.  Csíkból 
kiromlani  (Székelyföld  Tsz.). 

lé-romlik:  lesoványodik  (Repce  vid.  Nyr.  XX. 
416;  Békés  m.  Balog  István;  Hont  m.  Páld  Nyr. 
XIV.576).  Leromlik  a  kutya  (Bars  m.  Zeliz  vid. 
Nyr.  X1V.288).  A  lovainkak  úgy  leromlottak  a 
sok  strapába  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
432).  Este,  naplémönt  utánn  a  zistállóbúl  a  ganéjt 
nem  jó  kivinni,  mert  al  lovak  leromlanak  (Hód- 
mezó-Vásárhely  Nyr.  IX.87). 

mör-romlik:  megbetegszik.  Mérromlasz  (Gö- 
mör  m.  Majom  Nyr.  XX  11.572). 

ROMLÁS:  1.  vihardöntötte  erdórész  (Székely- 
föld Kiss  Mihály);  2.  otromba  nacy,  idomtalan. 


Mfl 


KOMI.OTT -RONGY 


\-RONT 


800 


Romiáé  ember,  ökör,  bival 

otromba  (Csík  B  rid    Kiss  Miliál 

romlás-fa:  vihardöntötto  fa  (8iék.  I\ föld  Kiss 
Mihn! 

BOMLOTT:    THiltt     Romlott    kutya   (Hoves 

ROMMÁ:  rokkant.  Ez  a  pej  a  hdtüér*  egé- 
szbn  rommá  (Dráva  nu-11.  Kopács  Nyr.  XVI 

ROMONYA  ■■  romonya-szőlő  (Bereg  m.  Der- 

romonye-esőlő:vmÍKÍlánvabbfajtaszólló  (Hegy- 
alja Kassai  .1.  8iók..ny\   IV.  11). 

I.  RÓNA:  Minság  Nyr.  XVI. 

Törteve  Nyr.  V.227;  Szatmár  m.  Ecsedi- 
láp  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.i. 

i  RÓNA  (róna  |?|  Baranya  m.  Nyr.  III.  " 
L  kerékvágás  (Baranya  m.  Tsz.;   Nyr.   111.565; 
Baranya    m.   Ormányság  Tsz.);  2.  sekély    ár- 
kocska  (a  milyenbe  pl.  vet* •  meny  magot  vetnek) 
(Borsod  m.  S.  Péter   Schröder    Gyuláné); 

8.  ösvény,  út   (Krdóvidék  Tsz.)  [vö.  kerék-róna). 

(Szólások).  Biz  a  csak  most  is  azon  a  rónán 
vagyunk  mi,  a  mint  előbb  voltunk:  ugyanazon  a 
módon  (Szeged  Csaplár  Benedek).  Rónát  jár  a 
ló:  kifarol  (Baranya  m.  Nyr.  III.565). 

RONCTKA :  rongy,  rongydarab,  foszlány  (Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  V.377;  XVI.575). 

RONCSALÉK  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván; 
roncsolék  Háromszék  m.  MNy.  VI. 347):  törmelék, 
roncsolt  hulladék  [vö.  vár-roncsai  ék). 

RONCSOL:  rout  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melk-li 
János). 

RONDA  (londa  Eszék  vid.  Nyr.  VIII.279; 
Dráva  mell.  Nyr.  V.472;  Dráva  mell.  Kopács 
XVL984  481;  randa  Esztergom  Nyr.  IX. 
540;  Nógrád  m.  Istvánffy  Gyula;  Cegléd  Ilosvay 
Vilmos;  runda  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
1.424).  —  Runda:  rossz  erkölcsű  (Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  1.424). 

RONGÁL  (drongál  Karancs  vid.  Nyr.  XXII. 
48;  vö.  drangál?). 

(Szólások).  Rongálta  nejét:  verte  (Csík-Szent- 
Márton  Nyr.  XIX.43). 

RONOÁZ:  rongál  (Somogy  m.  Babod  Nvr. 
XIII. 286). 

RONOOL:  x  (Csík  m.  Gyímes  Nyr.   IX.504). 

RONOT:  pásskához  hasonló  nyújtott  tészta, 
a  melyet  elóször  megsütnek,  azután  megöntík, 
mint  a  perecet,  s  túróval,  zsírral  eszik  (Borsod 
m     Nvr    XXVI.46). 

(Ssólások).  Az  egész  lábafeje  rongy,  úgy  elszur- 
káta  a  nádsort yo.  Nem  érdömős  érte  pénzt   a 
mer  a  zegész kocsi  rongy  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 

XVI  :, 


rongy-piac:  ócska  ruhákat  áruló  ószeresek 
helye  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

rongy-vár:  ruhaazaggatn.  ruháját  nem  kiméló 
(gyerek).  Te  rongyvár!  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

RONGYA :  minden  mosónemű,  mosnivaló 
ruha,    f.h.rnemú    (Székelyföld    Tsz.;   MNy.  VI 

17  1:   Nvr.   VHL616;   Kiss   M  MidrassV 

tal   1848;  Háromszók  m    MNy.  VI  IV. 

Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván; 
Háromszék   m.   Uzon   En!  jos;   Csík    in. 

Gyergyó-8z.-Miklos    Nvr.    VT1L2Í9;    DuMu    m. 
H. -tialu   MNy    Y.::  17:  Moldvai  <•  J<)2). 

Rongyát  mosni  (Székelyföld  Tsz.).  Rongyát  mos- 
tak (Háromszék  m.    Vadr.    131 
{iiját  (Háromszék  m.  Uzon  Brdélyi   Lajos). 

RONGYÁS:  fehérnemű-árus  (Háromszék  m. 
MNy.  VI-U7:  Va.lr.  515b;  Gyórffy  Iván). 

RONGYÁSZ  :  rongyszedó,  rongykereskedó 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

RONGYIKA:  ócska  ruhahulladék,  ruhafosz- 
lány (Alföld  [?)  Nyr.  XV.  188;  Háromsz.k  m. 
MNy.  YI.347;  Gyórffy  Iván). 

RONGYILA:  a  kinek  nincs  ép  ruhája  (Szol- 
nok-Doboka m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIII.331). 

RONGYOS:  sovány,  vézna  (Dráva  mell.  M 
\  1.43;  Szlavónia  Nyr.  V.12;  XXIII 

rongyos-bugyogó:  forgácsfánk  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.382). 

rongyos-demjón :  vmi    szóllófaj   (Tokaj    ti 
XX IV.  192). 

rongyos-leves:  tészta-  v.  tojásfoszlányokkal 
készült  leves  (Vas  m.  Órség  Nyr.  11.563;  Erdély 
Csaplár  Benedek;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

rongyos-zsidó :  rongyszedó  zsidó  (Kecsk* 
Csaplár  Benedek). 

(RONT;  vö.  ront). 

[Szólások].  Rontya  a  fejem  a  köszvény:  haso- 
gatja, szaggatja,  kínozza  (Tisza-Dob  Nyr.  XXV. 
B8f). 

belé-ront:  belevág  (másnak  a  szavába),  meg- 
akasztja (másnak  a  tervét,  szándékát)  (Három- 
szók  m.  MNy.  VI.317;  Gyórffy  Iván).  NY  ronts 
belé  másnak  a  beszédébe  v.  a  .<•  I  (Csalló- 

köz, Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

el-ront:  1.  fölaprít,   fólvág.   Roncsd  el  a   fát 

(Maros-Torda   m.    Maros-Bükkös   Nyr.  X.4S);   2. 

ilt.   Roncsd  el  a   forintot    (Maros-Torda   m. 

s-Bükköi  Nyr.  X.48).  Ezt  a  bángót  ro 

cl  lejed  uekem  rézpénzel  vaj  piculával  (Székeh 

Kiss  Mihály);  8.  elhasznál  tam  két  tojást 

nla-Aranyos  m.  Gereml  Nvr.   XXII 
elrágalmaz,  elidegenít.  Égy  vén  banyó 
rám,  hogy  meggy  ülőt  az  én  bábám;  érontó 
töllem,  hogy  kapja  el  más  előliem  (Udvariul 
Va.lr 


OKOL 


310 


ki-ront :  1.    kitör.   Járom,    rontsd    ki 
nyakút'  (Szolnok-Doboka  in.  Domokos  Nyr.  XIV. 
>.  A  nyavalya  háromszor  kirontotta  (Csik-Sz.- 
Márton  Nyr.    XI \  ntson  ki  a  bt 

roinssék  m.  Kiss  Mihály);  2.  meglop.  Kit  ontot- 
ták i  há;át  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.l'.l). 

meg-ront:  megbabonáz,  megbűvöl  (Bereg  m. 
Pap  Károly). 

RONTÁS:    1.  megbabouázás,  büvölés-bájolás- 
sal    ártás    (Balaton   mell.    Tsz.).    Rontás   van   a 
dologban  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XVII. 375); 
2.  megbabonázó,  megrontó  szer  (pl.  ételkavarék, 
rongyba  takart   és  az   útra   kidobott   pénz   stb. 
a  melyről  azt  hiszik,  hogy  a  ki  rá-  v.  be- 
it   v.    hozzányúl,    annak    vmi    baja    támad) 
Nyr.  11.517;   llosvay  Vilmos;  Heves  m. 
Névtelen   1-40).  RonUisba  Aa^0"  (Kis-Kún-Halas 
:.  XIX.:; 

(Szólások|.  Rontásba  van:  sebes  a  teste  (Sze- 
ged vid.  Nyr.  111.277). 

ROP :  táncol  (Pozsony  m.  Dudvág  és  Fekete- 

víz  mell.  Dnnénji  László;  Arad  Xyr.  VIII.281). 

(in  jól  ropja:  járja   (a   táncot)   (Székelyföld 

a   a    táncot   (Háromszék    m.    Vadr. 

•.14b). 

ROP  AJ:  ropogás  (Vas  m.  Órség  MXy.  V.131). 

ÍROPÁNT  (Hajdú  m.  Xyr.   XI.44;  ropán  Hol? 
Nyr.  QL687):  eresztő-gyalu  (asztalosok  és  ácsok 

szerszámai. 

ropánt-gyalu :  x  (Heves  m.  Csépa   Nyr.    III. 
38 

tRÓPICA :  lyukbaguritós  labdajáték  (Bács  m. 
Új-Verbász  Székely  Sándor). 

ROPÓ :  [?J.  Nagy  ropó.  Kis  ropó.  Kobok  ropó. 
Székelyek   ropója.    Veressék    ropója    [helynevek] 
irosszék,  Szabéd  Nyr.  11.428). 

ROPOG:  korog.   Éjjen   nap   mindég    ropog  a 
hasam  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.. ",73).  Ropog  \ 
a  hasa  (Szatmár  Vozári  Qyula). 

ROPOGTAT:  fingik  (Szatmár  Vozári  Gyula). 

ROPOGTATÓ :  jtréf.]  derék.  Jól  áll  a  ropog- 
«  (Erdővidék  Xyr.  IX.35). 

ROPPANTOTT :  roppant.  Roppantott  megizzat- 
tam (Szatmár  m.  Patóháza  Xyr.  XIX.379). 

nagy  fa   (Háromszék   m.   Uzon    Erdélyi 
Lajos). 

ROSPONGYA:    ronda   (Csallóköz   Baka   vid. 
laplár  Benedek). 

1 .   ROST :   l.    rojt  (vászon   végén,   gatyaszár 
alján  levó  fonalszálak)    Hol?  Tsz.);  2.  a  szövő- 
széken levó  fonalaknak  le  nem   szóhetó   r 
a  mely  a  nyüstökben  és  a  bordában  fönnmaradt 
(Udvarhely  m.  Olasztelek  Xyr.  XV.384)  [vö.rustyd). 

ROST  (roston  Szatmár  m.  Nyr.  VII.33).  — 
rban,  —  roston:  —  ízben,  -szer.  Két  rostban 


is  voltam  <>tt  (Veszprém   m.  l-'ahián  Gábor  1839). 
Egy  rostba  (Debrecen  Sehönherr  Gyula).  Három 
roston  is  befűtöttem   (Bereg   m.   Zolnai    Gyula). 
Mán  kit  résfon  etqpJft  rajta   (Szatmár   m. 
VII.33). 

ROST  (rost  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III. 
85):  rostély  (Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schröder 
Gyuláné;  Hegyalja  Kassai  J.  8zókönyv  IV. 241; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.-* 

[Szólások].  Ölég  Pty  kertre  égy  rost :  elég  eggy- 
:re   eggy   baj   (Veszprém   m.   Szeutgál   Nyr. 

III.- 

ROSTA  {n~$ta,  resta  Baranya  m.  Ormányság 
Tsz. ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.382 ;  Dráva 
mell.  Kopács  Xyr.  XVI. 573;  Baranyám.  Okorág 
Király  Pál;  Palócság  Nyr.  XX1I.79;  Mátra  vid. 
Nyr.  XXIV.384;  Gömör  m.  Serke  Nyr.  XVIII. 
422;  Hódmezó- Vásárhely  Nyr.  IX.86.  520;  Sze- 
ged Xyr.  VII.236;  Temesköz  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  11.232;  Bereg  m.  Som  Békássy  Sándor; 
Tiszahát  Nyr.  V1II.177;  Székelyföld  Tsz.;  Udvar- 
hely m.  Vadr. ;  Kiss  Mihály ;  résta  [?  talán  hiba 
resta  helyett]  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu 
Nyr.  XII.429). 

rosta-ajj.  Égy  rostaajj  búza:  annyi  búza,  a 
mennyi  a  kirostálás  után  a  kézi  rostában  marad 
(körülbelül  fél  szakajtó)  (Cegléd  llosvay  Vilmos). 

ROSTÁL  (rostál,  restál,  risiánji  Mátra  vid. 
Nyr.  XXIV.478;  Tiszahát  Xyr.  VIII.177;  Ugocsa 
m.  Nyr.  VIII.425;  Csík  m.  Nyr.  VII.472). 

ROSTÁT:  untalan  jön-megy,  lót-fut,  házal 
(Hol?  Tsz.)  [vö.  lóstat]. 

ROSTÉLY  (rosté  Göcsej  Nyr.  Xni.309). 

ROSTIKA:  rojtocska,  foszladék  (Háromszék 
m.  MXy.  VI. 347;  Vadr.). 

ROSTIKÁZ-IK,  ROSTIKÁDZ-IK :  rojtosodik, 
foszladozik  (Székelyföld  Tsz.:  Háromszék  m. 
MXy.  VI.347;  Vadr.  515b;  Gyórffy  Iván). 

ROSTORA:  tunya,  rest,  lomha  (Göcsej,  Reaa- 
n ek  Xyr.  XII.  189). 

ROSTOK  (Veszprém  Nyr.  11.134;  Háromszék- 
in.  Kiss  Mihály ;  rastag  [katonai  szó]  Kreszneries 
F.  Szótár  II.  151;  rastok  Háromszék  m.  MXy. 
VI.356):  útközben  való  pihenés. 

ROSTOKOL  (rastagóni  Zala  m.  Szepezd  Xyr. 
XVII. 284;  rastagol  [katonai  szó]  Kreszneries  F. 
Szótár  11.151 ;  rostagul  Vas  m.  Répce-Szent- 
György  Xvr.  X VIII.r,7-~, ;  rostogó  Somogy  m. 
Darány  Nyr.  XXHL89):  pihenőt  tart  útközben 
v.  munka  közben,  szünetel,  idózik.  vesztegel 
iprém  Xvr.  11.134:  Alföld  Xvr.  XV.188; 
Kis-Kún-Halas  Xyr.  XV.380;  Cegléd  llosvay 
Vilmos;  Szentes  Xyr.  VIIL331  ■  Tokaj  Xyr.  XXIV. 
Bereg  m.  Pap  Károly ;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos).  Ott  rastagoltunk  (mondják  a 
katonák]  (Kreszneries  F.  Szótár  11.151).  Látta 
má  kigyémed  is  ott  Barcson,  hogy  a  dohánbeváttó 


:m 


mago:in  <lött  hogyan  rwfoftf  •• '  <>>  még  száz  /. 
is  (Somogj  11  \  111.39). 

lö-rostokol:  letelepszik  pihenni.  Ménnek,  mén- 
dégének  hetedhét  országon  w   Aiíuní/h;   wiá   ndgyó 
mégekőtek;  kát  év    vádonát -vádon   mifte    A 
lérostokoltak  (Nógrád   m.   Megyer  Nyr.   VII.88). 

ROSTOL:  pörköl  (ércet)  (Kapnikhánya  és  vid. 
78). 

R08TOLL-IK:  rojtosodik,  foszladozik  (Három- 
Blók  in.   MNV    Vi:U7;   V:i«lr.   516b). 

RÓSTYA:  köménymagos  levee  (Nyitni  m. 
Pográny  és  vid.  Drnovssky  Ferenc  1841). 

ROSZÁTLÓD-IK :  tágul,  lazul  (az  ereszté- 
kekben ».  romlik  (Csik  m.  Qyergyó-Ditró  Nyr. 
X  11.282). 

1  ROSZOO  [>»cog  Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter 
Selu  iláué):  (hangutánzó  ige],  Roszog  pl.  a 

cukor  a  fogak   alatt,    mikor  rágják;   a   vászon, 
mikor    repesztik;    a    répa,    mikor    fele-fóttilu-n 
a  vas,  mikor  bór  súrolja  stb.  (Vas  m.  Hor- 
>  .József  1839;  Vas  m.  Kemenesalja?  Kresz- 
nerics  F.  Szótár  11.162;  Hol?  Tsz.). 

2.  ROSZOO:  kocog  (a  ló).  Atyafi,  jól  roszog- 
nak   a   szürkék?  (Csallóköz   Csaplár   Benedek). 

el-roszog:  elkocog.  [Atyafi,  jól  roszognak  a 
szürkék?)  Már  biz  azok  úgy  lassadjában  csak  cl- 
roszognak  (Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Elroszog- 
nak  a  lovak  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

ROSZOOÓ :  kezdó  vége  a  vászonnak  (Balaton 
mell.  Tsz.). 

ROSSZ:  1.  sovány  (ember).  De  rósz  maga! 
(Csongrád  Nyr.  VII.526);  2.  fene.  Egyen  meg 
(ögyön  mög)  a  rossz!  (Baranya  m.  Patacs  vid., 
Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Hol  a 
roszba  jársz,  kogy  még  sé  kozod  ászt  a  treőnyét  ? 
(Abaúj  m.  Buzita  Nyr.  VII.519).  Mi  a  rossz  lelt 
ma  tikUket?  (Zemplén  m.  Deregnyó  Nyr.  XVII. 
414).  3.  nyavalyatörés.  Húsztá  d  görcs,  lelte  á 
roi  (Szlavónia,  Szt.-László  Nyr.  XXIII.363).  Hogy 
a  rósz  törje  ki  azt  a  gazembert!  (Abaúj,  Borsod, 
Zemplén  m.  Király  Pál).  Hányszor  szidott  min- 
ket, mint  a  bokor,  töretett  a  rósz  r  a!,  átkozott 
(Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVI  1.234)  l 
belé  a  rossz!  (Zemplén  m.  Deregnyó  Nyr.  XVII. 
227).  Ugy  elverte,  kogy  a  rossz  is  érte  bele:  a 
nyavalya  is  kitörte  (Csík-Sz. -Márton  Nyr.  XIX. 43). 

(Szólások).  Rosszul  beteg:  nagyon  beteg  (Kis- 
Kukülló  m.  Ravasz  Árpád). 

rosaa-baj:  nyavalyatörés  (Bereg  m.  Munkács 
és  Bereg-Kákos  vid.  Pap  Károly). 

rosaa-eredet :  vadhús  (az  ember  testén)  (Szé- 
kelyföld Tsz.  105b). 

roaaa-ótalfi :  rossz-étú.  Rosszételü  disznó  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  X\TII.r,71>. 


-féreg:  nyú,  pondró.  A  rosszféreg  egyen 
meg!  (Zala,  Somogy  m.  Király  Pál). 


rosBB-isü:  rossz  színben  levó,  sovány  (Tisza - 

<)rs    «  ..-llr'li-k). 

rossz-nyavalya  {rosz-nyavaja) :  nyavalyatörés 
(Tominál  m.  Bsóreg  Kálmány  I.  Őseged  népe 
111.168;  Palócság  irtod,  A! 

Zemplén    m.    Király    Pál).    A    rosznyavaja  kiüt 
/  (Torna   vid.   Nyr.   XVU.824J  (vö.   csunya- 
nyavaja,  nagy-nyavaja,  nehéz-nyavalya,  nyavalya], 

rossB-rügy  :     1.     rossz    gyerek    (Székely: 
l  ír  Benedek;   Háromszék  m    MNv    VI 
\'a<ir.).  E/ftf  >\  tan  hajtott  a  kenyér,  te  rossz-rügyl 
(Alföld  (?  —  alkalmasint  hiba  Székelyföld  hel 
\\  i.  XV.  188);  2.  alávaló,  erkölcstelen  nőszemély 
(Székelyföld   Tsz.;  Csík   m.   Gyergyó  vid.   Kiss 
Mihály). 

rossz-seb  (rosseb):  fene,  rákfene.  Hogy 
rosz-seb  egye  ki!  (Vas  m.  órség  .\\r.  1.422). 
A  rosseb  egyen  meg!  A  radai  rosseb  rág  gyón  meg! 
(Zala  m.  Tapolca  Nyr.  IX. 229).  Rosseb  egye  még ! 
(Zala  m.  Nyr.  XXIL480).  Rosz-seb  szállón  rád! 
(Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  V.285).  Egyen  még 
a  rosseb!  Mi  a  rosseb:  mi  a  fenel  (Somogy  m. 
Nyr.  XVIII.239).  Rossz-seb  egyen  meg!  (8omogy 
m.  Nyr.  XXI  1.333).  Hogy  a  rosseb  egye  meg! 
(Somogy  m.  Császár  Árpád).  Hogy  a  rosseb 
evett  róna  még!  (Somogy  m.  Szőke-Dencs 
111.275).  Üssön  beléd  a  rosseb!  (Veszj»i<  in  Király 
Pál).  Egyen  meg  a  rosseb!  (Baranya  in.  Patacs 
vid.  Csaplár  Benedek).  Te  rosseb!  [szidás]  (Gö- 
csej, Nagy-Lengyel  Nyr.  XIV.140). 

rosszseb-tüske  :  xanthium  spinosum  (Bada- 
csony Földrajzi  Közi.  1894.64). 

rosseböl:  azt  mondja  vkinek,  hogy  a  rossz- 
seb egye  meg.  Hallom,  hogy  6  helön  hogyan 
rossebölik  a  cselédöt  (Somogy  in.  Darány  Nyr. 
XXII.333). 

rossz-szél:  szélütés.  Rossz-szél  érte  (Székely- 
föld Tsz.). 

rossz-tevő:  gonosztevő.  Rosztevöje  nem  v- 
a    hazának,    mégis    emondott    engeu 
(Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.   Koszorúk   1.168). 

rossz-törvónyü :  gonosz.  Rossztörvényü  ember 
(Kecskemét  Nyr.  XIX.90). 

[rossz-világ),    rassz-világ:    a    szabadsági 
ideje  (Kis-Kükülló  m.  Szókefalva  Nvr    \V.144i. 

ROSSZÁN:  e ggy et  roszog  [1. 1.  roszog)  (Vas  m. 
Horváth  József  1839;  Vas  m.  Kemenesalja? 
Kresznerícs  F.  Szótár  11.162). 

ROSSZFÉLESÉG:  erkölcstelenség,  puráznál- 
kodás  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

(ROSSZUL]. 

ó-rosszul :    rossz    lessz.    Érosszút    a    gy> 

(Ves/pr.'in  in.  Almádi  Zolnai  Gyula). 

1.  RÓTA  (raóta):  1.  raóta:  kör  (Palócság 
Ethnographia   Hl  \:  a  kési  cs< 

gépek  forgatóinál   as  a    kiszabott  idó,   a  mely 


RÓTA-RÓTT 


ROTYÓ    B0VÁTKO6 


314 


eggy  forgatásra  (két  kérésit  34—36  kéve 
kivetésére)  elegendő  (Bereg-Rákos  vid.  Pap 
Káruk);  8.  róta:  bizonyos  kimért  időmennyiség, 
a  melyet  a  munkások  aratáskor,  csópléskor, 
kapáláskor  stb,  eggymás  kost  megállapítanak 
(Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

RÓTA  (Komárom  m.  Ete  Kóssa  Albert; 
rdővidék  Tss. ;  rota  Baranya  m., 
Mármaro8  m.  Kassai  J.  Saóköuyv  IV. 243;  [ka- 
r.  V1.275):  sereg,  csapat,  csoport 
(Mármaros  m.  Kassai  J.  Szókönyv  1V.243;  Erdő- 
vidék  Tsz.;  [katonai  szó]  Nyr.  VI.275).  Rotábann 
v.  rotával  menni:  csoportosan  (Baranya  m.  Kas- 
sai J.  Szókönyv  IV.243).  Rátával  halnak  az 
emberek.  Rátával  jön  a  felhő  (Komárom  m.  Ete 
Kóssa  Albert). 

[Szólások].  Rátával  jő  a  fájdalom:  [időközön- 
ként?] (Győr  m.  Tsz.). 

3.  RÓTA:  csomag  (Brassó   m.   Tatrang  Nyr. 

-'*)• 

1.  RÓTÁS:  a  labdajátéknak  eggy  neme  (Sze- 
ged vid.  Nyr.  IX.380). 

RÓTÁS.  Rőtás  eső:  szakadozott,  csak  da- 
rabonként járó,  bizonyos  területnek  csak  eggy- 
eggy  részére  terjedő  eső  vagy  meg-megszünő 
s  derült  idővel  váltakozó  eső,  mely  aztán  megint 
megered  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Vas  m.  Kemenes- 
alja? Kresznerics  F.  Szótár  11.163). 

RÓTAT:  összeró  (az  előre  elkészített  része- 
ket bevágásaiknál  fogva  eggymásba  illesztve 
csinál  vmit,  pl.  asztalt,  zsámolyszéket,  kútkávát, 
koporsót)  (Vas  m.  Kis-Cell,  Háromszék  m.  Nvr. 
XV. 421). 

ROTHAD  {rohad  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Pest  m.  Ráckeve  Király  Pál;  lerohad  Makó  Nyr. 
XXIII.Ö78). 

[ROTHADANDÓ]. 

érothandó:  rotbadékony.  A  ződ  bocfa  érőt- 
handá  (Hont  m.  Helemba  Nyr.  VII.43;  a  .Lengyel 
László'  nevű  gyermekjátékban). 

ROTHADT  (rohatt.  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; Pest  m.  Ráckeve  Király  Pál;  rotvatt  Szi- 
lágy m.  Hadad  Kerekes  Ernő):  nagy,  de  puha, 
ien  testű.   Rothatt  ember  (Székelyföld   Kiss 

Milmlyi. 

rohatt-sarok:  az  ég  aljának  délnyugati  része, 
a  merről  az  eső  szokott  jönni  (Pest  m.  Ráckeve 
ily  Pál). 

rohatt-szegle :  v  Rohatt-szegle  felé  borul,  essö 
lessz  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[ROTHUL],  RŐTÜL :  rothad  (Székelyföld 
Kriza). 

[RÓTT]. 

rótt-fal:  oszlopokon  álló,  keresztlécezett,  sár- 
ral behányt  fal  (Tokaj  Nyr.  XX IV.  192). 


ROTYÓ,  RÜTYÓ :  kaka  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.332.  347). 

[ROTYOG]. 

rotyog-fotyog:  rityeg- rotyog  (a  kása,  a  ká- 
poszta, mikor  fó)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 

X.334). 

rotyog-potyog :  x  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  X.334). 

ROTYOGÓ:  [?]  Szűröm  ujja  tele  vagyon  ro- 
tyogórá  (Gyöngyös  vid.  Nyr.  IV.379). 

ROTYOGTAT:  L  fingik;  2.  szarik  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos). 

[ROTTYAN]. 

le-rottyan:  leszakad.  Lerottyant  az  ágy  (Ba- 
laton mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

meg-rottyan:  megdúl.  Úgy  látszott,  mintha 
lábos  vóna  a  búza, pedig  a  töviben  meg  van  rottyam  n 
(Dunántúl  Nyr.  XVIII.42)  [vö.  meg-rokkan\. 

össze-rottyan:  összedűl.  Összerottyant  a  kályha 
v.  a  ház  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

ROTTYANTOTT:  [tréf]  rántotta  (Tisza  mell. 
Erdósi  József). 

[Szólások].  Ettél-e  már  tőlem  rottyantottat?  = 
[tréf.]  tojásrántottát  (Szeged  Nyr.  1.272). 

[ROTTYANTOTTKA|,ROTYÁNTOTKÁ:  rán- 
totta (Szlavónia  Nyr.  XXIII.360). 

ROVÁCKA:  L  rovátk ;  2.  hajtás.  Rováckán 
hamar  elvásik  a  selyemkendő  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

ROVÁCKÁS :  1.  rovútkos ;  2.  hajtásos  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

ROVÁS  (ravás  Erdóvidék  Tsz.;  rovás  Székely- 
föld NyK.  X.336):  L  kerítés  (Szolnok,  Gömör 
m.  Simonyi  Zs.  Tüz.  M.  Nyelvtan  1.498);  2.  kút 
béllésfája  (Heves  m.  Névtelen  1840) ;  3.  anyajuh 
és  báránya  nyakába  akasztott,  hajszálig  eggy- 
forma,  fából  faragott  jegy  (pl.  palack-,  fésÜ- 
stb.-forma)  (Somogy  m.  Bertalan  Alajos). 

ROVÁSOS.  Egy  rovásos  föld  (szántóban)  = 
8  hold  (Túrkevi  Nyr.  XVII.576). 

1.  ROVAT:  kis  barázda  (Hol?  Tsz.)  |?]. 

[2.  ROVAT]. 

össze-rovat:  összeillesztet,  megcsináltat  A 
kútkávát  összerovattam  (Vas  m.  Kis-Cell  Nyr. 
XV.421). 

ROVÁTK  (rovátck  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV.190;  Hernád  völgye  Nyr.  VI 10).  — 
Kút  rovátka  v.  rorátéka:  kútkorlát,  kútkáva, 
kútkerítés  (Hernád  völgye  Nyr.  V.110). 

ROVÁTKOS  (rovátékos  Szatmár  m.  Krassó 
Nyr.  XV  1.335). 


8 1 1 


ROVATOL:  rovátkol  (Hegyalja  Ka«Hai   I 
í    UNV    ÍV.I'.HM 

ROVATOS.  liovatos  embör:  a  kinek  sok  van 
:t  rováson  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr.   X 

JROVÁZJ. 

ki-rovás:  kifarag,  kirifráz.   NM  r„l 
vagy  ím    tH.uom.-zok    m.     Aran\  •Gyulai 

III  _MJ». 

RÓZAN-IK:  esillapodik.  Hnyugszik  (Csík  in. 
Gyergyó-Ditró  Nj 

ROZOA:  atárai  gally,  rózso  (Abaúj  m.  Név- 
telen 1839)  |vö.  rőzsgye]. 

ROZMARING  (rozsmarint,  rózsmarint  Vú 

In-Ív    in.    Vailr     7:    l 'dvarhelv    ni.    l-VIn'-r-Nyikó 
moll.   Vadr.   ll<>;   I  lófalva    Nyr.   VIII 

rtu«N<iriN-8sál  Aranyosszék  Nyr.  IV. 237). 

[roimaring-ág]. 

rozmaringágra-fonott  haj  :  négyágú  hajfonat 
(Beregszász  Békássy  Sándor). 

ROZMARINQOS:  rozmaringgal  koszait  már- 
tás (ünnepi  i  r  dl  Sziget)  \1X. 
Vas  m.  Kemenesalja,  Pál  fa  Nyr   XXV.431). 

ROZOG  lik  (nehéz  teher)  (Székelyföld 

Kiss  Mihály)  [vö.  riz?g\. 

ROZOGA :  rozzant,  düledező,  gyenge  lábon 
álló  (Csallóköz  Szinnyei  József;  Pápa  vid.  Tsz.; 
Cegléd  Uosvay  Vilmos). 

ROZONGAT  (Székelyföld  Tsz.;  Székely-Ke. 
resztúr  N\  r.  XX1I.335;  rózongat  Erdó vidék  Nyr' 
Vili. 188;  megrózongat  Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  III.309):  L  rózongat:  szárnyával  verdes. 
Rózongassák  a  búzát  a  madarak  (Erdóvidék  Nyr. 
VIII.  188);  2.  rózongat:  csendesen  dorgál  (Szé- 
kelyföld Tsz.);  8.  rózongat:  sérteget  (Székely - 
Keresztúr  Nyr    XXII. 

meg-róiongat :   szárnyával  elver  tété 

mind  megrózong attak  a  búzát  (Székelyföld  Arany- 
<.>ulai  NGy.  111.309). 

[ROZS]. 

ross-anya:  anyarozs  (secale  cornutum)  (Sop- 
rony  és  Vas  m.  N  Bont    ni.    Nvr.    V. 

Siilágy  m.  Nyr.  IX.ŐÖŐ;  Székelyföld  Tsz.; 
Krisa). 

ross-búsa:  rozs  (Kis-Kún-Halas  Korda  Imre). 

ross-eró.  Rozsérő  körte  rozzsal-érő  körte 
(Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr    \  1  '.25). 

rozs-féreg :  a  ló  végbelében  levó  kukac  (zab- 
féreg) (Tokaj  Nyr.  XXIV.  192;  Székelyföld  Tsi.). 

roms-olaj:  (tréf.J  pálinka  (Erdóvidék  Nyr. 
VIII.1H> 

roEssal-óró.  ltozzsai-érö  körte:  barnavörös-Kzinú 
le,  mely  az  árpára-érö  után  nyomban  k 
késik  (Zala  m.,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


RÓZSA  (rójztáxu  Hargita  vid.  Vadr.  96.  567; 
126;  Szép 
111  ;si  ;  Brassó   n  Nyr     Ul.378;   rúzsa 

i  ni  l  vasboróny  Nyr.  Jüll.193;  Kecske- 
mét B69;  Cegléd  llosvav  Vilmos:  liokés- 
Sz.-Andra^  Nvr  111.383;  horozsma  Nyr.  VII 
Orosháza  Nyr.  V1I.288:  8zeged  vid.  Nyr.  11.480; 
Bács  m.  Borsod  N  10;  Brassó  m.  Tatrang 
Moldva,  Kiesse  Nyr.   111  _MO,. 

rózsa-hal:  barbus  fluviatilis  (Komárom    I' 

maii   ().   Halászat    K). 

rózsa-kortás :  rosenkainm  [uombkötó  me 
szó|  (Possony  Nyr.  XIII,-  ' 

[RÓZSÁZ]. 

Irá-rÓBsás]. 

(SzólÚHok).  Majd  rád  rózsázok   én,  m> 
majd  rád  borítom  a  vizes   pokrócot  (Göi 
m.  Kelemór  Nyr.  XXI  11.1)5). 

ROZSDA  (ri'zsda,  rezsda  Dráva  mell.  Nyr.  VI 
43;    Dráva    mell.   Ko]  :{;    Hód- 

mezó-Vásárhely  Nyr.  V.417;  Csongrád  m.  A: 
Gyulai   NGy,  1L220;  Szeged,   Heves  m.,  Bereg 
m.  Király  Pál;  Bereg  m.  Som  Békása) 

ROZSDÁS  [rizsdás  Torontál  in.  Aforotva  K ;i  1  - 
inany   I,.  Bieged  népe  11.56;  reezs  sg  m. 

Tiszahát  Nyr.  VIII.  177). 

RÓZSIRA:    rózsácska   (Udvarhely   m.    \ 

ROZSNICSE:  piros  apró  szólló  (Csik-Tusnád 
Melich  -1:111. .sí. 

ROZSNOK  (rosnyak  Székelyföld  N\  r.  VI  11.515; 
rozsnok   Udvarhely    m.    Nyr.    IX.286;    rozsnyuk 
8sékelyfóld  Kiss   Mihály;  rozsm/nk    Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr.  IX.286):  tm 
vadóc  (bromus). 

ROZSNYÓK:  fiatal,  3—4  öles  legallyazott 
fenyóhusáng  (pl.  a  milyenből  a  komlókaró  ké- 
szül) (Háromszék  m.  Qelence  Erdészeti  Lapok 
XX  11.125). 

ROZSOL:  a  rozsot  a  buzaliol  kiszedi  (Három- 
szék m.  Tsz.). 

el-rossol:  elver,  elpáhol  (Háromszék  m.  L'zon 
Erdélyi  Lajos). 

meg-rozsol:  1.  a  rozstól  megtisztít  (búzát) 
(8zékelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály) ;  3.  elver,  elpáhol, 
megrak  (Székelyföld  Tsz.). 

RÖCSMÖG:  ocsmáuy,  uudok  (Veszprém  m. 
(Pápa  Nyr.  XV  1.576). 

|RŐP). 

[Szólások].  Szőtte  a  rőftyit:  megszaladt  (Ba- 
ranya m.  Ibafa  Nyr.   XXII  283). 

[RÖFFEN]. 

rá-röffen:  rátámad.  Úgy  rám  röffentek,  mintha 
én  volnék  az  oka  (Alföld  Nyr.  XV. 188). 


RÖPÖG-RÖír 


RÖGZ-IK— Rf>k<"»SY'">D-lK 


318 


RÖFÖG  (réffg  Székelyföld  Kriza):  röhög  1 1 
varhely  m.  Nyr.  VIII.473). 

RŐFÖL:  nagyokat  (róföseket)   lép,   fut,   sza- 
lad, siet  (Vác  Divényi   Gyula;  Félegyháza 
\  I  -,59). 

el-rófől:   elsiet,   eleblábol    (Kisújszállás   Nyr 
X  X .  1 I  m  I  i .   E  röf  őt  haza  (Dráva  vid.  Ny  r .  X 1 1 1 .475) 

1.  RÖG,  REG  (rög  Somogy  m.  Szóké- Dencs 
:  reg  Baranya  m.  Nyr.  XIV.  142: 
Onnányság  Nyr.  XXV.143):  vmi  állati  dögös  nya- 
valya (vértályog?).  Rög  szöktyön  meg  v.  foggyon 
Somogy  m.  Szóke-Dencs  Nyr.  III.275).  Reg 
fusson  el  rebedeggel!  (Baranya  m.  Nyr.  XIV.  142). 
Reg  futta  S  la  dogod!  (Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  XXV.143)  (vö.  rögény]. 

RÖG:  nyög,  jajgat  (Szatmár  m.   Patóháza 
XV  1.96). 

(RÖG]. 

rög-rég:  rágcsál,  rágogat  (Csallóköz  Nyr.  I. 
378). 

RÖGÉNCS:  1.  görcs,  csomó  (fában,  deszká- 
ban); 2.  görcs.  Jaj,  a  rőgéncs  húzi  a  lábom! 
(Somogy  m.  Király  Pál). 

RÖGÉNY :  marhák,  disznók  nyavalyája  (torok- 
daganat, vértályog)  (Zala  m.  Kresznerics  F. 
8zótár  11.164;  Balaton  mell.,  Vas  m.  Őrség  Tsz.). 
Rögény  szökjön  még  (v.  mög)!  (Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  V.285;  8omogy  m.  Nyr.  XIV.91) 
[vö.  1.  rög]. 

RÖGÉNYES:  nyavalygós,  beteges  (Zala  m. 
Balaton  mell.  Fleischmaun  Jenő). 

RŐGŐCSÖS:  rögös,  darabos  (Csallóköz  Nyr. 
L332)  [vö.  rigacsos]. 

RÖGÖLYÖS:  [?]  Rögölyös  korhely  (Vas  m. 
Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár  11.164). 

1 .  RÖGÖS  (röges  Eger  vid.  Nyr.  XVH.477). 
[2.  RÖGÖS]. 

rögöB-rögtőn:  rögtön.  Várj,  megyek  rögös-rög- 
tön  (Gyöngyös  Király  Pál). 

RÖGTÖN  (rökkönt  Nógrád  m.  Istvánffy  Gyula; 
röptön  Göcsej  Nyr.  XI.542;  XII.95;  XIIÍ: 
rötkön  Somogy  m.  [eggyszer  hallotta  a  közlő] 
:  röttön  Komárom  m.  Naszvad  Nyr. 
IY.236;  Palócaág  Nyr.  XXI.367;  Szentes  Nyr. 
VI  42;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.209; 
Bánffy-Hunyad  Nyr.  X.22). 

röttön-törvény:  statárium.  Mikó  kigyütt  a 
röttöntörvény,  négyet  akasztottak  fó,  pejig  a  javát 
ám'  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.84). 

RÖGVEST    (regvest    Baranya    m.    Drávafok 

Király  Pál;  rögvest  Gyór  vid.  Nyr.  V.522;Tata 

Király  Pál;  Nógrád  m.  Szirák  Békáasy  Sándor; 

lör  m.  Nvr.  &VÜL604;  Gömör  m.  Otrokocs 

Nyr.  XX1.92:  in.  Majom  Nyr.  XXII 


Kis-Kún8ág  Kimnach  Ödön;  Torontál  m.  Debe- 
lács  Pap  Károly;  rögvest  Somogv  m.  király 
Pál;  Udvarhely  m.  Ethnographia  VTI.84):  rögtön. 

RÖGZ-IK:  rögben  (vértályogban  ?)  döglik  (a 
birka)  (Somogy   m.   Szóke-Dencs   Nyr.   II  1.231). 

RÖHEN  (Vas  m.  Óreég  Nyr.  VII. 272 ;  Göcsej 
MNy.  1.219;  11.415;  Nyr.  XIII.308;  Nógrád  m. 
Tolmács  Nyr.  XV.237;  röheny-ik  Vas  m.  Bögöte 
Nyr.  XVI.93):  rohan. 

(be-röhenj. 

[Szólások].  Beröhen  a  kaszálás:  hirtelen  beáll 
a  kaszálás  ideje  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI.573). 

[rá-rőhen]. 

[Szólások].  Ránk  röhen  az  aratás :  hirtelen  be- 
áll az  aratás  ideje  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.573). 

1.  RÖHENCS:  ihogó- vihogó,  minduntalan  rö- 
högő (Nagy-Kunság  Nyr.  11.326 ;  Makó  Nyr.  IX. 
377). 

2.  RÖHENCS :  [tréf.]  suba  (Szentes  Nyr.  VI. 
232). 

RÖHENCSI  =  1.  röhencs  (Békés  m.  Balog 
István). 

[RÖHENT]. 

ki-röhent:  kirohantat.  Az  isten  két  medvét 
kiröhentett  az  erdőbül  [a  prófétát  kopasznak  csú- 
foló gyerekekre]  (Zala  m.  Nyr.  XXV.379). 

RÖHÖGŐ:  szőllőpásztoroknak  süni  rovátka 
kereplője,  csörgő  kelep  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV.253;  Tokaj  Nyr.  XXIV.192). 

RÖJTŐ  (Balatonfüred,  rütö  Keszthely  Her- 
mán 0.  Halászat   K.).-   vesszőből  font  haltartó. 

RŐKÖL  (rüköl  Palócság  Nyr.  XXII.575) :  han- 
gosan sír,  bőg,  ordít  (Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  III.418;  Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván;  Udvar- 
hely m.  Kórispatak  Király  Pál;  Háromszék  m. 
Tsz.;  Vadr.;  Erdóvidék  Nyr.  IX.42;  Csík  m. 
NMy.  VI.375). 

RŐKÖNY:  penészfolt  (pl.  ruhán)  (Borsod  m. 
Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyuláné).  Rőkönyt  kap: 
megfülled,  megdohosodik,  nehéz-szagú  penész- 
foltokat kap  (a  zöld  dohány  [megbarnul],  ha 
több  ideig  áll  rakáson  fűzetlenül;  a  nyirkos  v. 
szennyes  ruha  [penészt  kap],  ha  olyan  helyre 
kerti,  a  hol  a  levegő  szabadon  nem  járhatja) 
(Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.140). 

rökőny-levegő  (Szatmár  m.  Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  11.378;  Háromszék  m.  GyőrfTy  Iván; 
rőköny-levegő  8zatmár  m.  Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  11.379):  bányabeli  rekedt,  fojtott,  fülledt 
levegő. 

RŐKÖNYÖD  IK,  RÖKÖNYÖDIK  (Gyarmathi 
S.  Vocab.  és  Tsz.  23  la.  uwzrökörzödöm  hiba):  fül- 


BI9 


\t-rót 


:tj«i 


led,  dohosodik,  poshad,  rothadási)  a  k  imlul  (levegő, 
hus,  todény,  ruhaiu'inii.  !ú.  gaboaa  stb.)  (Sté- 
ged Tsz.;  Ceaplár  Benedek;  Bntmár  m.  Bna 
hál  Nyr.  X.140;  Biékelyföld   Csaplár   Benedek, 

iry  Lásiló  1842;  Udvarhely  m.  Kiss  M,' 
H.m.mszék  m.  Tsz.;  MNy.  VI.347;  Va.lr .;  Kiss 
Mihály.  Gyórffy  Iván;  Csik  m.  MNy.  VI.876). 

(Szólások).  Szegény  feje,  ei  is  rőkönyödik  már 
| mondjak  öreg  emberre,  régi  épületre]  (Sseged 
Csaplár  Benedek). 

el-rőkönyődik:  megijed,  megszeppen,  meg- 
riad (Nagy-Kunság  Nyr.  XVI.476). 

meg-rókőnyódik,  megrökönyödik:  1.  meg- 
reked, fojtott,  fülledt  lesss  (a  levegő)  (Székely- 
föld Csaplár  Benedek ;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
840);  2.  megfúl  lod.  megdohosodik,  megposhad, 
rothadásnak  indul,  nehéz-ssagú  penészfoltokat 
i.recen  Nyr.  IX.207;  8zékoly fold  Kriza; 
Udvariul v  m  Nvr.  VI  11.478.  509;  Háromszék 
m.  N7K.fn.l6;  Va.lr.;  Kiss  Mihály;  Hol?  Tsz.); 
megszeppen  (Nagy-Kúuság  Nyr. 
XV!  ^y-Kórös  Pap  Károly;  Zenta  Schrö- 

der  Gyuláné;  Rimaszombat  Nyr.  XV  474;  Szat- 
már  m.  Szamoshát  Nyr.  X.140;  Bereg  m.  Pap 
ly;  Udvarhely  m.  Nyr.  VII1.473.  509 ;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Szinté  mérrökö- 
nyöttem,  mikor  a  kis  Laci  kezében  azt  a  kést 
méUdttam  (Oömör  m.  Nyr.  XXII.576);  4.  meg- 
makrancosodik,  megátalkodik  (Csallóköz,  Csong- 
rád m.  Csaplár  Benedek;  Zilah  Nyr.  XV.430);5. 
megbolondul.  Ne  rökönyögy  meg !  (Bihar  m.  Kis- 
háza Nvr.  XXV.575). 

RÖKÖNYÖDÉS  (Oyarmathi  S.  Vocab.  és  Tsz. 
rökörzödés  hiba):  a  korhadáé  kezdete  (Nógrád  m. 
IV.  24). 

BÓKON YÖDÖTT :  korhadt  (Székelyföld  Nyr. 
IX  176). 

RÖKÖTÖL:  bömbölve  sir  (Székelyföld  Tsz.). 

RÖKÖNYÖS:  makacs,  csökönyös   (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

RÖMPŐLY  (>'  mpől;  —   rempely  Gö- 

mör  n.  Nyr.  XXIIL96;  Bchröder  Qyuláné):  fél- 
measzely   (Gömör  m.    Nyr.   XXI  11.95;   Schi 

láné;  Rozsnyó   Nyr.   VIII.566,  Rimaszombat 
Nyr.  Abauj    m.   Jászó    Nvr.    1X.478; 

Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839i  Bukovina  Nyr. 
VI.526). 

[RÖMPÖLYÖSj,  REMPELYES :  félmesszelyes 
(bádogmérték)  (Gömör  m.  Schröder  Gyuláné). 

RÖNKŐLY  (Moldva  Klézse  N  8.  429; 

rönlő  8zatmár  m.    Nagybánya   Nyr.    X1V.573; 
rUnkő  Bereg  m.  Pap  Károly):  L    rönkő,  rtinkő: 
levágott  fatörzs  darabja  (a  melyből  deszk 
részelnek  v.  zsindelyt   hasítanak)   (Szatmár    m. 
Nagybánya  Nyr.  xiv  g  dl  Pap  Károly); 

tönköly:    kistermetű   és  kövér 
mök   férti    v.   nőszemély   (Moldva,   Klézse   N\  r. 
-     I 


RONT:  ront  (Bika 

RÖPDÖS  {repdfs  Palóeság  XXI.809). 

RÖPDÖSŐ:  kitollasodott  madárli  (Dráva  mell. 
Nyr.  Vl.43). 

IRÖPDÖZ],  röbdöz    iftpdfe  (Vas  m.  Órsóg 

Nyr.  VII 

RÖPÉNT:  anyányi  (madárli:  a  m  már 

kinőtt  a  szárnya).  /  fécek  tárgyakat,  hó- 

uap  fhozom  ükét,  mer  má  1  m   'ielse 

és  vid.  Nyr.  XV.573)  |  tye\. 

RÖPI  -  röpike  (Pest  m.  Csanád  Békássy 
Sándor). 

RÖPIKE:  könnyű,  kurta,  bő  női  nyári  ujjas, 
rókli,    kabátka    (Somogy   m.    Kis-Korpád 
XXV.94;  Baranya  m.  Hegyhát  Várad\ 
ranya  múltja  és  jelenje  1.224;  Tolna  m.  Győnk 
Nyr.    V.379;    Tolna  m.   Bátta  Nyr.    W1II 
Fehér  m.  Nyr.  X.188;  Király  Pál   Wolff   Béla; 
Pest  m.  Rác-Almás  Simonyi  Zsigmond;  Pest  m. 
Csanád-Szeremle  Békássy  Sándor). 

RÖPINTYE:  pelyhesedő  madárfi  (Somogy 
m.  Szóke-Dencs  Nyr.  DL281)  |vü.  röpt'nt}. 

RÖPÖS:  röpülni  kezdő.  Röpös  veréb  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVI  11.382). 

RÖPPENTYŐS:  anyányi  (madárfi)  (Dunántúl 
Nyr.  V.228). 

[RÖPPÖGETJ. 

ó-röppöget:  elröpítget.   /  ette  [a  madár] 

a  fiait  (Zala  m.  Balaton  mell.  Sebestyén  Gyula). 

RÖPTÉT:  röpülni  tanítja  a  fiait.  -1  tüskebuj- 
káló,  mikor  az  eper  érik,  akkor  röj>t<  I  (Zala  m. 
Nyr.  XXV.379). 

RÖPÜL  (repSl  Palócság  Nyr.  XXI.809). 

RÖPÜLŐ   (Győr  m.   Rábaköz    Halász 
repüllő  Kassa  vid.  Nyr.  XVII.28".  Pozsony 

m.  Taksony  Nyr.  XV.  190)  =  röpike. 

repülő-Bsír :  esúz  ellen  való  orvosság  (Ce^ 
Ilosvay  Vilmos). 

1.  RŐSTÖL:  rántást  csinál  (Hegyalja  Kassai 
lókÖnyv  IV.254;  Tokaj  Nyr.  XXIV: 

2.  RŐSTÖL:  untalan  jár,  nyugtalanul  v. 
talanul  jön-megy  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

RÖSTÖLŐ  (Székelyföld  Tsz.;  Kő váry  László 
1842;    Háromszék    m.    Vadr.;    Tor«  iszló 

Borbély  József;  rösköllő  Kolozsvár  Nyr.  XV.520; 
röstöllő  Kolozs  m.  Bmoaák  N\r.  XVI.328; 
XV1II.576):  széles  szájú  csupor  v.  csésze. 

RÖSZÖG:  (hangutánzó  ige)  Jiöszög,  minta  ló 
[az  abrakért]  (Vas  m.  órség  Nyr.  II  47 

1.  RŐT  (rojt  Székelyföld  Király  Pál):  \<irlu«- 
nyeges,  a  Tsz. ;  Duna- 

!.  1  Hol?  Tsz.). 


m 


RÓT-RÓZSB 


RÓZ8GYB-RUD 


322 


HÓT:  puttony  (Erdély  Kassai  J.  Sió  könyv 
IV.U,:,    -255). 

BÖTE-PŐTB:  dib-dáb,  osekély  értékű  vmi 
(Veaiprém  in.  Devecser  Bencsik  Ferenc). 

BÖTYMÖL:  koty vasit  (ételt)  (Zilah  Kerekes 
Ernó). 

BÖTYÖO  (Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  sümeg- 
is  24;  Békés  m.  Nyr.  III.525;  rgtyFg 
g  viii    Nógrádi  J.  A  stimegvid.  nyelvjárás 
röhög. 

RÖTYÖK :  hasugság  (Somogy  m.  Nyr.  11.877). 

RÖV:  rövid  (Udvarhely  m.   Havasalja,  Csík 

m.  Vadr.). 

RÖVEBB:  rövidebb  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1848;  Marosszék  Nyr.  1.136;  Udvarhely 
in  N\r.  01.513;  Udvarhely  m.  Havasalja  Vadr. 
515b ;  Csik  ni.  MNv  VI.219.  347;  Vadr.  515b; 
Nyr    L186;  «iyórffy  Iván). 

RÖVICKE:  rövid  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
KVHL88S 

RÖVID  (rivid  Moldvai  csáng.   Nyr.  IX.482): 
alacsony.  Rövid  ember  (Siabolcs  m.  Kis- 
Besenyód  Nyr   ÍX.137). 

rövid-halási:  orozva  halászó  (Tisza- Abád- 
Sialók  Nyr.  IX.  144). 

rövid-ló:  kevés  lé  (pl.  tokány  v.  paprikáshús 
leve)  (Sieged,  Bánság,  Erdély  Csaplár  Benedek). 

RÖVID ED-IK    (Csongrád    m.    Arany-Gyulai 
n.3;    rövidöd-ik   Torontál   m.   Ó-Sz.-Iván 
Kálmáuy  L.  Szeged  népe  III.2):  rövidül. 

RÖVIDES,  Rövidéssen  (rövidessen,  rövidesen): 

1.  röviden  (Mátyusfölde  Nyr.  XIX.568).  Rövides- 
sen   alkuggyanak    (Mátyusfölde    Nyr.    XX.263); 

2.  nemsokára,  kevés  idő  múlva  (Vas  m.  őrség 
Nyr.  VII.469).  Rövidesen  bejön  a  tekintetes  ur  a 
faluról  a  városba  (8zatmár  m.  Máud,  Milota  Nyr. 
XIX  382). 

[RÖVIDSÉG]. 

[Szólások].  Xincs  benne  röviccség:  van  bőven 
(Tokaj  Nyr.  XXII.330). 

RÖVITT  :  rövidít  (Marosszék  Nyr.  1.136;  Kiss 
Mihály;  Csik  m.  Gyórffy  Iván). 

ROZ :  fehéritetlen  vastag  kendervászon.  Kan- 
tus alatt  röz  a  pendel  (Nyír  vid.  Tsz.). 

RÖZGÖN :  hamar,  gyorsan.  Rözgön  menj  (Vas 
m.  Kemenesalja?  Kresmerics  F.  Szótár  11.165). 

RÖZME:  bútor  és  ruhaféle  (Beregszász  Nvr. 
1  V23). 

RŐZSE  (rézsö  Dunántúl  Erdészeti  Lapok  XXII 
862;  Vas  m.  Kemenesalja,  Pálfa  Sztrokay  Lajos; 
Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond    i  ».s   (?] 

Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XlII.3.'i2i. 

SZDIimU  :  MAOYAB  TUSXÚTAK.  II 


RŐZSG YE  (rösgye,  rösgye;  —  ráigya  Gömör  m. 
Tsi.;  régye  Karancs  vid.  Fülek  Nyr.  XXII.95): 
rösse  (Érsekújvár  Nyr.  VIII. 332;  Bars  m.  Zelii 
vid.  Nyr.  XIV.288;  Hont  m.  Nyr.  VL271;  Hont 
m.  Páld  Nyr.  XIV. 576;  Gömör  m.  Tbi.)  (vö. 
rozga]. 

RÖZSME  :  kenyérmorzsa  (Szlavónia  Nyr. 
XXI  11.360)  [vö.  morzsa]. 

RŐZSÖN Y :  kampós  rúd,  a  mellyel  a  rohonyt 
lékról  lékre  hajtják  (Soprony  m.  Hegykő  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

BUBIJANKÓ :  fodorka,  rubiánka  (kerti  szagos 
fürtös  zöld  virág;  chenopodium  bothrys)  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  IV.245;  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.   X.323). 

RUCA:  kacsa  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.279;  Pápa  vid.  Tsz.;  Komárom  m.  Kassai  J. 
Siókönyv  IV. 219;    Palócság  Császár  Árpád). 

ruca-fű:  [?]  (Torontál  m.  Száján  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.109). 

ruca-láp:  úsztatott  fa  [mert  rajban  úszik: 
vö.  1.  láp]  (Békés  és  Arad  m.  Gabányi  Endre). 

RUCCAN  (russzan  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  III. 
36;  herusszan  Bereg  m.  Pap  Károly). 

át-ruccan:  hirtelen  átmegy  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XX II  1.239). 

be-ruccan,  be-russsan:  hirtelen,  váratlan  be- 
toppan, berobog  (Szeged  Ferenczi  János).  Eccer 
csak  berusszant  az  udvaromra  [fogattal]  (Bereg 
m.  Pap  Károly). 

fő-rnccan  (fel-,  föl-ruccan):  1.  hirtelen  föl- 
kerekedik (Balaton  mell.  Tsz.);  2.  hirtelen  el- 
határozással fölrándul  (pl.  Budapestre)  (Szeged 
Császár  Árpád);  3.  ingerülten  fölpattan  (Veszp- 
rém m.  Sz. -Király-Szabadja  Zolnai  Gyula). 

ide-ruccan:  itt  terem.  Miien  hamar  ideruc- 
cant! (Fehér  m.  Wolff  Béla). 

ki-ruccan:  kioson,  künn  terem  (Szeged  Fe- 
renczi János). 

össze-ruccan :  összezörren.  Mos  nemellik  idén 
is  összeruccantak  (Zala  m.  Balaton  mell.  Fleisch- 
mann  Jenő). 

visssa-ruccan :  visszasiet,  hirtelen  vissiamegy . 
A  mútkorokon  iszalajtottam  husér,  de  ojjan  honi 
húst  hozott,  ém  mingyár  visszaruccantam  vele 
(Veszprém  Nyr.  VIII.513). 

RÜCSKÖS:  piszkos  (Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
362)  [vö.  3.  rücsköt]. 

RUCSUJ:  fekete  (Csík  m.  Gyórffy  Iván). 

RUD:  tábla  (föld)  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X. 
204).  Három  csirta  szállóm  vagyon,  nincs  kit  rud 
földem  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IU.2). 

[Szólások].  Rúdnak  áll:  kötélnek  áll,  engedel- 
meskedik (Kecskemét  Nvr.  IX. 93). 

U 


323 


RUDAL-RUDAZ 


RUDAZÓ-Rl<, 


m 


rúd-fó :  a  szekérrúd  elején  levő  fa,  a  melybe 
a  jármot  teaiik  (Hevea  m.  Névtelen  1B40). 

rúd-Biárny  v.  -szárnya:  a  siekérrúdnak  két- 
ágú  belaó  vége  (Qyór  N\  r    \l  178;  Gyór   ■ 
ii-Radván)   Nyi    XX llí    7r,;  Cegléd  Ilosvay 
Vilmos;   Heves  m.  Névtelen    1*40;    ll«  \->    m 
Csépa  Nyr.  11.880;  Zemplén  m.  SiUrnyeg   I 
X.824) 

rúdssáray-fa :  as  a  fa,   mely  a  kocsi    i 
nak  a  kocsi  elejével  való  ssilárd  összekötésére 
ssolgál  (Pest-Nógrád  m.  Cserhát  Erdészeti 
pok  XXII.675). 

rudra-való:  lábnyi  széles  kelmevégek  finom 
hímzéssel  borítva  (Székelyföld  Nyr.  V,l 

IBUDAL]. 

ki-rudal:  kiver  (vkit  vhonnan)  (Háromszék 
m.  Uzou  Erdélyi  Lajos). 

le-rudal:  1.  nyomoroddal  lessorit  (szekérre 
rakott  szénát,  szalmát)  (Zala  m.  Balaton  mell. 
Sebestyén  Gyula) ;  2.  rúddal  leüt  a  lábáról  (Tolna 
m.  Nyr.  V1.523   (itt  lesudáni  hiba];  Bánóczi  Jó- 

ZS.'l'l. 

meg-rudal  (Csik-Szentgyörgy  Nyr.  X.238; 
meg-rudol  Háromszék  m.  MNy.  VI.342):  rúddal 
megver. 

RÜDALÁS:  nyomórúddal  való  leszorítása  a 
szekérre  rakott  szénának,  szalmának  (Balaton 
mell.  Tsz.  271a;  Zala  m.  Balaton  mell.  Sebes- 
tyén Gyula). 

RUDALLÓ:  a  nyomorodat  leszorító  kötél 
(Gyór  m.  Csiliz-Radvány  Nyr.  WIII.577). 

rudalló-lánc:  a  nyomorodat  leszorító  lánc 
(Gyór  Nyr.  XII.96). 

RUDAS  i  1.  a  szekérrúd  mellé  jobbfelól  fogott 
ló  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839 ;  Deb- 
recen Ethnographia  VI. 220);  2.  petrence  (Nagy- 
Kunsac  Nyr  XVI.475;  Túrkeve  Nyr  111.229; 
Kecskemét  Nyr.  X.381;  Heves  m.  Névtelen 
1840;  Gömör  m.  Nyr.  XXI II. 95;  Szatmár  vid.? 
Nyr.  XIII.577;  Hegyalja  Kassai  J.  Ssókönyv  II. 
199;  IV.109.  246;  Abaúj  m.  Névtelen  1839; 
Hol  ?  Nyr.  XXIII.45) ;  8.  szóllólugas  (Cegléd  Ilos- 
vay  Vilmos) ;  4.  mézeskalács,  mézesbáb  (Brassó 
m.   Hétfalu    *  LXIL48   |itt  rudas 

alkalmasint  hiba);  Király  Pál;  Hétfalu,  Tatrang 
Nyr.  11.524) 

rudas-fa:  petrencehordó  rúd  (Hol?  Nyr.  II. 
379). 

RUDA80L:  petrencéz.  petrencéket  csinál 
(Hegyalja  Kassai  J.  Ssókönyv  IV.246). 

(RUDAZ). 

le-rudas:  nyomórúddal  leszorít  Lerudazni  a 


(szalmával  v.  szénával  megrakott]  kocsit  (Fölsó- 
Csallóköz  Nyr.  IX.2K 

RÜDAZÓ:  nyomórúd  (a   mellyel   a  szekérn* 
rakott  szénát,  szalmát  leszorítják)  (Son 
KAlmánosa  Hjr.  xi  238). 

rudasó-kötól :  a   nyomorodat   leszorító 
(8oprony  m.  Horpács  Nyr    XI 

Gyór    m.    Csiliz-Ksdvány  .XÍII. 

577;  Vas  m.  Kemenesalja?  Kressnerics  P.  Szó- 
tár II  l' 

[RUG|. 

[Szólások].  Körmöt  rúgni:  meghalni  (Tiszáin 
és  vid.  kimuach  Ödön). 

[elrúg]. 

[Szólások].  Elrúg  a  tehén:  megszűnik   tejelni, 
nem  ad  többé  tejet  (Székelyföld  < 
dek;  Háromszék   m.   MNy.   VI.324).   Elrug.,' 
tehenem  (Székelyföld  Nyr.    VIII.4R1).   Az  éggyik 
tehenyém  még  nem  rúgott  el;  oszt  mongya  az  asz- 
szon,  hogy  adogat  égy-égy  fél  kupdnyét  (Csík   m. 
Nyr.  1V.472).  Érugott  a  kancám:  megssfint  nop- 
tatni  (Székelyföld  Győrffy  Iván).  [A  • 
az  annya  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.85).  Elrúgta 
az  ifjúságot,  a  három  ikset  (30  esztendőt] :  háta 
mögött  van  (Székelyföld  Kiss  Mihályi.  Addég  s 
addég  várakozám,  mig  a  szebb 
romszék  m.  Erdóvidék  Vadr.l.V.t).  Elrúgta  ajól- 
.  a  becsületet:  elvesztette   (Székelyföld   Kiss 
Mihály).  Rug  a  szőlő:  virágzás  után    hullatja  a 
szemét  (Somlyó  vid.    Nyr.   XIV.  14'  fa  a 

szöget:     meghalt     (Hódmező-  Vásárhely     Nagy 
Gyula). 

meg-rug.    Migrugja  magát:   nekirugaszkodik 
(Udvarhely  m.  Zetelaka  Nyr.  11.89). 

rug-vág:  kezével-lábával  hadonáz,  kapálódzik 
(Szeged  vid.  Nyr.  VI.  182). 

RÚGÁL :  rugdal  (Baranya  m.  Ormányság  Tsz.). 

RUGASZKODIK  (rubaszkod-ik,  el-,  neki  ru  basz- 
kod-ik  Háromszék  m.  Gyórffy   Iván;  Erdóvi 
Kiss  Mihály). 

át-rugaszkodik :  átszökik,  átugrik  (Csallóköz, 
Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

be-rugaszkodik :    |tréf]    berúg,    lerészegszik 
(Hol?  Nyr.  XV II. 235). 

[RUGASZT]. 

meg-ruga8zt :  megugraszt,  megszalaszt.  A  szé- 
kejek  eggy  hi>  indással  megrugasztották  a 

tatárokot  (Csik  m.  Ditró  Nyr.  VI.177). 

RÚGAT:  nyomtat  (gabonát).    Tenáp  is  ti 
i    rúgatunk   (8zlavónia    Nyr.    V 
XXIII.362). 

RUOATTYU:  rúgó  (Csallóköz  Nyr.  I 

RUGDAL    {rugdal   Somogy    m.    Simonyi   Zs. 


m 


RUGDALÓ-RIHA 


RUHÁZ-RUKKOL 


320 


Tüs.  M.  Nyelvtan  1.400;  Baranya  m.  Csúsa  N 
\\l  Kalotaszeg,  Zsobok   Melich   János). 

RUGDALÓ:  a  pörgó-rokka   v.  kerekes-rokka 
hajtódeszkacskája    (Pest    m.    Csanád    Békássy 
>r). 

HUGDALÓDZ-IK  (rugdálódz-ik  Bánffy-Hunyad 
fc  Szatinár  in.  Máté-Szálka 
és  < 

RUGDÁSKOD-IK  (Dráva  mell.  Nyr.  VI.374; 
Dráva  mell.  Kop  XVJ.573;  rugdáskód-ik 

XXIII.216):  rugdalódzik. 

RUGDOSKOD-IK:  x  (Heves  m.  Várasszó  Nyr. 

RUGDOZ:  rugdos  (Somogy  m.  Simonyi  Zs. 
Tüz.  M.  Nyelvtan  1.409). 

(RÚGÓ). 

rúgó-fa :  az  evezópadok  előtt  levő,  keresztbe 
alkalmazott   dorong,   melyben   a  búzólegény   a 
lábát  megveti,   hogy  egész   erővel  evezhessen 
írom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

rugó-hinga:  kötélen  lógó  deszka,  a  melynek 
két  kiálló  végén  eggy-eggy  gyerek  áll  s  a  kö- 
télbe fogódzik;  ezek  hajtják  a  hintát,  s  közbül 
ülnek  a  többi  hintázok  (Zala  m.  Balaton  mell. 
Sebestyén  Gyula;  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII. 
190). 

RUGÓD-IK:  rugdos.  Ne  rugódj,  hé!  —  Én 
nem  rugódok  (v.  nem  rugódlak),  hanem  te  rugódsz 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

RÜGÓDOZ   (Székelyföld   Kiss   Mihály;  rugó- 
vid.  Nyr.  XX.411;  Tolna   m.  Nyr. 
IV  ">16):  rugdos,  rugdalódzik. 

[Szólások].  Rugódozik  a  fingjához:  hety kétke- 
dik, büszkélkedik  (Háromszék  m.  Nyr.   IV.555). 

RÚGOTT  (rúgott) :  elválasztott,  már  nem  szopó, 
másodfúre  menő,  eggyesztendós  (borjú,  csikó) 
(Balaton  mell.  Tsz.;  Baranya  m.  Ormányság 
VIII.47;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VI1I.84;  Kecs- 
kemét, Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Csongrád 
m.  Szentes  Nyr.  VIII.331 ;  Borsod  m.  Szíhalom 
Nyr.  VTILÖ69;  XXV. 525). 

RÚGTAT :  vágtat,  minden  erejéből  fut  (Bala- 
ton mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.). 

(Szólások).  Oda  rúgtattam  neki  egy-két  szót: 
oda  vetettem  neki  eggy-két  (figyelmeztető,  intő, 
lebeszélő)  szót  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
X  1.477). 

RUHA  (róva  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V.377; 
rwoa,  ruvá  Szlavónia  Nyr.  XXI 11/214;  Székely- 
föld   Nyr.    IV.236;  Arany-Gyulai   NGy.   111.78): 

1.  vászon-öltözet    (Székelyföld    Kiss    Mihály); 

2.  kendő,  fejrevaló  kendő  (Székelyföld  Tsz.; 
Csík  m.  Kiss  Mihály).  Hit  sustákkal  egy  jó  karton 
ruhát  vehetsz  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 


Boldizsár).  Asztal-ruha,  zsebbeli-ruha,  nyak-ruha 
[nőké],  törló-ruha  [konyhabeli],  gyerek-ruha  (böl- 
csóbeli]  (Háromszék  m.  NyK.  III.  12);  3.  kötény 
(Palócság  Tsz.;  Nyr.  XXII.79;  Gömör  m.  Tai.; 
Marosvásárhely  Nyr.  IX.428;  Torda-Sz.-László 
Borbély  József;  Udvarhely  m.  Vadr.  15;  Szol- 
nok-Doboka m.  Malom  Muzsi  János). 

ruha-fala:  külső  színe  a  ruhának  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVIII.382). 

ruha-köntös:  vászonköntös  (vászonujjas,  vá- 
szonnadrág, vászonmellény,  kitli)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

ruha-moj :  ruhanyüvó,  ruhakoptató,  ruha- 
szaggató gyerek  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

ruha-nemű :  fehérnemű  (ing,  gatya)  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

ruha-nyúzi  =  ruha-moj  (Hol?  Szvorényi  J. 
A  m.  nép  eszejárása,  Egri  cist.  főgimn.  értés. 
1889.56). 

ruha-nyűg:  >.  (Kis-Kún-Halas  Kovács  Kálmán; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

ruha-radó  (ruhd-rádó) :  »  (Cegléd  Király  Pál ; 
Félegyháza  Nyr.  V.130). 

ruha-réz:  w  (Csallóköz  Szinnyei  József;  Fehér 
m.  Nyr.  IX. 284  [itt  ruha-rész  nyilván  hiba] ;  Szé- 
kesfehérvár Kőhalmi  Sándor;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.380). 

ruha-résmán:  m  (Vas  m.  Kemenesalja?  Kresz- 
nerics  F.  Szótár  11.159.  166). 

ruha-rézmin  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  ruha- 
riézmin  Soprony  m.  Nyr.  V.425 ;  Rábaköz,  Beő- 
Sárkány  Nyr.  XVIII.191):  «  [vö.  rézmin]. 

ruha-ssáritó  csillag  :  [tréf.]  nap  (Zala  m.  Arács 
Nyr.  XXII.239 ;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
11.394;  Mátra  vid  Nyr.  XXII.335). 

ruha-téő  :  takaros  (Göcsej  Nyr.  V.35). 

ruha-testye :  ruhaderék  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.382). 

ruha-vásár:  mikor  a  vásáros  napok  közé  vasár- 
nap esik  (Háromszék  m.  Vadr.). 

[RUHÁZ]. 

rá-ruhás  :  hozzáad,  hozzátud,  hozzátold  (Sop- 
rony m.  Rábaköz  Nyr.  III.281). 

RUHÁZKOD-IK 

[be-ruházkodik 

[Szólások].  Beruházkodik  az  itallal:  [tréf]  berúg 
(Csanád  m.  Makó  Nyr.  XXV.  144). 

RUHIKA :  ruhácska,  ruha  (Eszék  vid.  Nyr. 
VIII.43;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XV  1.474.  573). 

[RUKKOL],  ROKUL:  takarodik  (Csík  m. 
Péter  János). 

21* 


m 


RUMOJ-RU8NYA8ÁG 


RUSNYiT-RUC8KOl.nl  »IK 


m 


ki  rokul  :    •  mivel)     \     rsak  rohtfj 

vtU'  (Csík  mi    Péter  János). 

RUMOJ  :  romonya-nzölló  k  .cl.  I  Il.-svav  N'il- 
moe). 

RUPA:  ripaosos,  himlóhclye  .n Halas 

Nyr.  XXIII.239). 

húra  (Palócság Nyr.  XXIV. Lil    Bthnccráphia 
IV.25;  Nógrád    in.    Bsécsény    Kálmán    Sándor; 
Honi    m     Ipolyság   Nvr     XIX.95;  lóm  Pest  m. 
Bthoogl  .25;  rám  Pal  thno- 

graphia  IV.25 ;  rula  Bars  m.  Léva  (.'zimmorinann 
János;  rum  Palócság  Csásiár  Árpád;  Bars  m. 
Csimmermann  Jál  karéktúzhely  sütóje. 

RÚRÁS:    vízvezetéki    ember    (Roisuyó    N\r. 
VHL6Ö6). 

RUSKA :    kis    leány    (becésó    ssó|    (Dunántúl 
Bódis8  Jusztin)  (vö.  fruska]. 

ruskó  :  ui.dek,  .salak,  alja  nőinek,  íveméi 

fPsJéOStg  (saszar    Árpad  ;    Kis-Kiin-Hnlas 

'.SO;    Cegléd    Ili.svay    Vilmos;    Kecskemét 

lek.  Kirak    Pál;   Szeged    Csaplár 

Bened.-k:  Bol?    Nyr.    Xü.52fl)      Mindennek   van 

ruskója  (Arad  m.  Hódos  Kollmann  Vilmos)   [vö. 

tuskó]. 

RUSNYA  (ruzsnyább  Udvarhely  m.  Homoród- 
Alin  I  l    rút,    undok,    ocsmány, 

len  (Kis-Kun-HalasXyr.  XV.880;  Kecskéméi 
S2;  Rimaszombat   Nyr.    XV. 474;   Zilah 
X1V.431  ;   Székelyföld  Tsz  ;    Nvr    IX.lTti. 
X'IV  47;  Ai*ny-GynlaÍNGy.ln.l80;  KissMIhály; 
Marosvásárhely  Ssádeczky  Lajos;  Udvarhely  m. 
III.513;  Háromszék  m.   Tsz.;    Vadr.    360; 
Háromszék    m.    Angyalos  falva 

XV111.Ó74:  Háromszék  m.  Izmi  Erdélyi 
Lajos ;  Szolnok-Doboka  ni.  DomokoR  Nyr.  1X.427) ; 
2.  piszkos,  ronda,  szutykos  (Pápa  vid.,  Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz. ;  Csallóköz  Csaplár  Benedek ; 
ret  m.  Tiszafüred  él  vid.  Kimiia<h  Ödön; 
Nagy-Kúnsái:  Cegléd    Ilosvay 

Vilmos;  Ki>  kun  Halas  Nyr.  XV.380;  Kecskemét 
Csaplár  Benedek  ;  Békés  m.  Balog  István ;  Bács 
m.  Nyr.  V.471  ;  Bereg-Rákos  és  vid.  Pap  Károly); 
8.  lompos,  rendetlen  (Bereg-Rákos  és  vid.  Pap 
Károly;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  IX. 
:  4.  lomha  (Hont  m.  Nyr.  V.474;  Csalló- 
köz, Kecskemét  Csaplár  Benedek).  Csak  ái 
oan  rusnya  (Keszthely  Nyr  XI.237);  5.  alá- 
való, hitvány,  roszerkölcsú.  Rusnya  szolgáló. 
7  rusnya  (Bereg-Rákos  és  vid.  Pap  Ká- 
roly). 

(RU8NYÁL). 

meg-rusnyál :    megcsunyul    (Moldvai    csáng. 
Nyr.   1X531). 

RÜSNYÁLKOD-IK :  bemocskolja  magát,  mocs- 
kosan jár  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

RUSNYA8ÁO :  genyedtség  (Zilah   Nyr.   XIV. 
431  j  Kerekes  Ernó). 


RÜ8NYÍT  (r«.s.  ftld  Kiss  M 

i.  rút  indokít  (Keosl 

SsékrKfoid  Kiss  Mihály);  2.  rondít   (Békés   m 
Balog  István;  Szék  Kiss  Mi), 

|RUSNYÜL|. 

mög  rusnyéul :     megcsunyul,      eléktelenc 

(Székelyföld  Kiss  Mihah  | 

RU8TYA:    rojt    (Szlavónia  \  111.309) 

<s/|. 

RUSTYÁN:  kerti    kakukkfú    (Csallók 
(.882). 

RÚT:  járhatatlan,  rossz.  Rút  hehi  (Hunyad  m. 
Lozsád  Nyr.  XXIL467), 

(RÚTÍT],  RÜTÉT:  szid  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  XI. 477). 

RÚTSÁG:    genyedtség   (Komárom    n 
Tolnai  Vilmos;    Heves   m.   Szék   Ethnographia 

VI.  112.). 

RÜTYMA:  1.  ronda,  piszkos.  lompOl  (Csalló- 
köz Csaplár   Benedek;    Csallóköz, 
XVI. 140).  Rutyma  idő:  rossz,  esós  idó  (Tolna  m. 
Nyr.  XVUL288);  2.  hitvány,    haszontalan,   i 
mi  ívva  ló    (Komárom    m.    Perbete    fid. 
Géza). 

RUZSICSKA:  nyoszolyólány  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  XII.473). 

RŰCMEG:  rang,  vagyon  és  tudomány  nélkül 

nagyzoló    hitvány     ember    (Keszth 
György). 

RŰCMEGES:  bu  (Keszthely  Horváth  György). 

1.  RÚCSKÖL,  RÖCSKÖL:  1.  ráctkM,  riies- 
köl:  (össze)  gyúr  (ruhát,  pepirost)  (Háromszék  m. 
MNv.  VI. 347;  Vadr.  515a);  2.  röcsköl:  zúz,  cso- 
moszol  (szóilöt)  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.290)  [vö.  rocskol]. 

el-röcsköl:  összegyúr.    El  ne  mocskol 
ne  röcsköljetök  (Székelyföld    Arany-Gyulai   N 
II  1.24). 

össze-rücsköl:  összegyúr  (ruhát)  (Szatmár  in. 
Nagybánya Zolnai Gyula;  Erdély  Szinnyei  József). 

RÜC8KÖL:    izeg-mozog,    nyugtalankodik 
(Rimaszombat  Nyr.  V.229). 

|3.  RŰC8KÖL],  RICSKÖL:  ni  <  sk.  1  (Csalló- 
köz Nyr.  1.332)  (vö.  rücskös]. 

4.  RÚCSKÖL :  sir  (Veszprém  m.  Enying  N 
XXVL621  ;    Tisza  mell.    Erdósi    József;  Nagy- 
Kunság  Nyr.   XVI  47:,;  Kisújszállás   Nyr.    XXI 

RÜCSKÖLŐD-IK    (Erdély    Szinnyei   Józ 
/"/ni  Háromszék  m.  Vadr.  515a):    gy 
dik.  Igen  merőn  áll  (a  ruha],  a  mig  ék  kicsit  mim 
röcskölódik  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 


■I 


RÜCSKÖS-RÜG 


rüh-rühöl 


m 


RÜ CSKÖ8 ( recsekes  Vas m .  Bögöte N vr.  XVI  | •  J 
ricskis,  ricskes  Tolnám.  Fölsó-Nyék  Nvr.  VI 
Eger  Kassai  J.  Siókönyv  IV.229;  V.181 ;  Ceg- 
léd llosvay  Vilmos ;  rücskös  Keszthely  vid. 
Horváth  György ;  Somogy  m.  Szóke-Dencs 
.rléd  llosvay  Vilmos;  Kis-Kúu- 
Halas    N  B80;    XXm.289;    Baja    Bayer 

Jóssef ;  Érsekújvár  Nyr.  VII. 41  :  Hont  m.  Ipoly- 
ság Nvr.  XIX. 95;  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr. 
mör  m.  Nyr.  XXIII.95;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Zolnai  Gyula;  Szatmár,  Szabolcs, 
Ugocsa  m.  Nyr.  IX. 184;  Abaúj.  Zemplén,  Bereg 

Király  Pál;  Erdély  Szinnyei  József;  rütykos 
Tolna  m.  Fölsó-Nyék  Nyr.  VÍ.323;  Zemplén  m. 
Zolnai  Gyula) :  1.  rücskös :  gyűrött  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Zolnai  Gyula;  Erdély  Szinnyei  .Jó- 
zsef); 2.  recsekes,  rücskös,  rütykos:  nem  sima 
:ilma,  bór)  (Keszthely  vid.  Horváth 

rgy;  Tolna  m.  Fölsó-Nyék  Nyr.  VI. 323 ; 
Zemplén  m.  Zolnai  Gyula).  Recsekes  alma  (Vas 
m.  Bögöte  Nyr.  XV  1.92) ;  8.  ricskes,  ricskes,  rücs- 
kös :  bibiresós,  ripacsos,  ragyás,  himlőhelyes 
■  Ssóke-Dencs  Nyr.  III.231 ;  Tolna 
in.  Pölsó-Nyék  Nvr.  VI.323;  Cegléd  llosvay  Vil- 
mos; Kis kun-Halas  Nyr.  XV.380,  XXIII.239; 
Baja  Bayer  József;  Érsekújvár  Nyr.  VII.41; 
Hont  m.  Ipolyság  Nyr.   XIX. 95 ;   Ipoly  völgye, 

.írvid.  Nvr.  XV  1.574  ;Gömörm.  Nyr.  XXIII.95; 
Eger  Kassai  J.  Szókönyv  IV.229;  V.181;  Abaúj, 
Zemplén,  Bereg  m.  Király  Pál);  4.  rücskös: 
szeplós  (Kis-Kun-Halas  Nyr.  XV.380)  [vö.  rics- 
kos]. 

RÜC8Ő:  fakanna    (Szatmár  m.  Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  11.379 ;  Gyórffy  Iván ;  Szatmár  m. 
ló  Muzsi  János ;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.287 ; 
Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  IV.257). 

RÜCSÖK   (Abaúj,  Zemplén,  Bereg  m.  Király 
Pál;  röcskit  Háromszék  m.  Vadr.    519a;    MNy. 
47  [itt  a  röcsk    alanyeset  a  közlőnek   hibás 
kikövetkeztetésej ;  Háromszék  m.  Vadr. 

515a;  Kiss  Mihály):  1.  röcsök:  gyúródöttség, 
ránc  (Háromszék  m.  Vadr.  515a).  Hol  lett  úgy 
teli  ráesőkkel  ez  a  keszkenyö  ?  Téglázd  ki  a  röcs- 
kiből  v.  a  röcskit  belőlle  (Háromszék  m.  Kiss 
Mihály).  Röcskit  kivenni :  kitisztítani  (Háromszék 
m.  Vadr.  öl 9a;  MNy.  VI.347);  2.  rücsök:  pör- 
senés,  bibircsó,  himlóhely  (Abaúj,  Zemplén, 
Bereg  m.  Király  Pál). 

(RÜFFEN). 

ki-rüffen :  kipattan  (vmely  növénynek,  pl. 
repcének,  fajvirágnak  a  magtokja)  (Hajdú  m. 
Hadház  Nyr.  XIX.  143). 

iRÚTŐDÖZj. 

ki-rüfödős :  kipattog  (vmely  növénynek,  pl. 
repcének,  fáj  virágnak  a  magtokja)  (Hajdú  m. 
Hadhás  Nyr.  XIX.  143). 

[BÜG]. 

rüg-nig:  rugdos.  Rügik-rúgják  egymást  (Zala 
m.  Nyr.   XXV.475). 


RÜH  (rik  Palócság  Nyr.  XXI.809;   300.79; 
Heves  m.  Névtelen  1840). 


rü-ssir :  kénesós-zsir  (Cegléd  llosvay  Vilmos). 

RÜHEDER :  rüholódó,  csavargó,  dologtalan 
(Gyór-Sz. -Márton  Bódiss  Jusztin  ;  Pápa  vid. 
Tsz.). 

RŰHEDZ-IK  (ridz-ik  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  XIL884;  rüdz-ik  Bodrogköz  Kársa  Ferenc; 
rühedzni  Túrkeve  Nyr.  III.473) :  párosodik  (a 
disznó). 

RÜHELL  (röhell  Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A 
sümegvid.  nyelvjárás  24):  restell  (Somogy  m 
Kálmáncsa  Nyr.  XI.238;  Keszthely  vid.  Horváth 
György;  Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  sümegvid. 
nyelvj.  24).  Rühellétté  nagyon,  hogy  így  esett 
(Soprony  és  Vas  m.  határán  Tolnai  Vilmos). 
Rühellt  a  dúgot  (Somogy  m.  Szóke-Dencs  Nyr. 
111.231).  No  észt  má  rühellem  (Somogy  m.  Szól- 
lós-Györok  Király  Pál).  Hühellöm  ezt  a  dogot 
(Somoey  m.  Csurgó  vid.  Király  Pál).  Rühellyx 
a  dolgot  (Palócság  Nyr.  XXI.360 ;  XXII.79). 
Rühelli  á  dogot  (Érsekújvár  Nyr.  VII.41). 

RÜHELŐD-IK  (Tata  Matusik  Nep.  János  1841 ; 
rühelüód-ik  Rábaköz,  Beó-Sárkány  Nyr.  XVII.231 ; 
rühölöd-ik  Balaton  mell.  Tsz. ;  Göcsej  MNy. 
11.415  ;  Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  Vadr.) : 
1.  vakaródzik,  viszkető  testrészét  rángatja  v. 
hozzádörzsöli  vmihez  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Göcsej 
MNy.  0.415;  Tata  Matusik  Nep.  János  1841). 
Rühelüődik,  mind  a  koszos  malac  (Rábaköz,  Beó- 
Sárkány  Nyr.  XVII.231);  2.  fészkelődik,  nyug- 
talankodik (Göcsej  MNy.  11.415;  Székelyföld 
Kriza).  Még  rühölödhetnél-é?  (Háromszék  m. 
Vadr.) 

RÜHENT:  rándítva  dörzsöl.  Egyet  rühentett 
e  gyójtuóval  (Göcsej  MNy.  11.415). 

RÜHES  (rihes,  rihés  Palócság  Nyr.  XXI.309; 
XXII.32 ;  Hol  ?  Nyr.  IV.24 ;  ríhes  (?)  Dráva  mell. 
Nyr.  VI.374) :  l.  rihes  f&:  gombákkal,  moszatok- 
kal belepett  fa  (Hol  ?  Nyr.  IV.24) ;  2.  ríhes  (?) 
viz .-  olyan  víz,  a  melytől  viszketeges  kiütés  tá- 
mad az  ember  testén,  ha  megfürdik  benne 
(Dráva  mell.  Nyr.  VI.374). 

RÜHET  (Szatmár  vid.  Tsz.  j  megró'Aefétt  Hét- 
falu, Zajzon  Nyr.  III.224 ;  rühed  Békés  m.  Király 
Pál;  rühetnék  Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430):  pár- 
zik,  görög,  búg  (a  disznó).  Rühetnék:  párosodni 
vágyik  (Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430). 

mög-röhet:  cv.  A  golye  megröheté'tt  (Hétfalu, 
Zajzon  Nyr.  III. 224). 

RÜHŐCI:  folyton  vakaródzó  (Balaton  mell. 
Tsz.). 

RŰHÖL,  RIHEL:  1.  rihel :  rühtől  tisztogat 
(juhot  stb.)  (Heves  m.  Névtelen  1840);  2.  rühől: 
vakar,  dörzsöl  (Göcsej  MNy.  11.415;  Pápa  vid. 
Tas.). 


881 


RÜPÓ-RÍ 


RÜTYÓKE-RÜTT  . 


BM 


BÜPÓ:  ripök  (Bonod  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
IV.229). 

1.  RŰTYŐ:  alfél  (Tokaj  Nyr.  XXIV., 

2.  BŰTYÓ:   fiatal    aiajhácaka   (Szntmár    in. 

N>.      ' 

3.  BÜTYÖ:  [tróf.|  ^yorniekfóki.tó  iIhtkoH  v. 

héiÉMból  kézült.  wáam  .iisziu'sst.i.  Béka  ajOn 


eru 


ökkel    ékeaitve)    (Hajdú-Siovát   Ny 


áai  gyön- 

\\i. 


RŰTYŐKB:  vini  apró  hal  (alkalmasint  albur- 
niis  lucidua)  (Hal.it. .ii  ni. -II.  Tai.  168a;  Hon 
Zaigin»nd   1889?  M.rniMii  o.  Halászat  K 

RÜTYÜŐKE  (Vas  m.  Répce-Sientgyörg\ 
XVII  (tyük*   Zala    m.    H.-t. 

XV.  190):  nói  kurta,  könnyű  nyári  kába 

[RÜTTYENT|. 

be-rüttvont:  (tréf.)    berúg   (Szatmár  m 

XXV.  144). 


s. 


SÁB :  a  szólló  területének  harmada  v.  negyede 
it  ni.  Ipolyság  Nyr.  X1X.95). 

SABOL:  gazt  irt,  gyomlál  (szóllőben)  (Sop- 
rony  m.  Fölső-Szakony  Nyr.  XVII.384;  Soprony 
m.  Csepreg  Bódiss  Jusztin)  (vö.  sarából]. 

8ACCOL  tKis-K'ún-Halas  Nyr.  XV.380;  Ceg- 
léd llosvay  Vilmos;  sácol  Komárom  Beöthy 
Zsolt) :  becsül.  Mire  sácója  ?  (Komárom  Beöthy 
Zsolt). 

SADAR :  sebesen  hajt,  csavar  (Vas  m.  Kas- 
sai J.  Szókönyv  1.73 ;  II.5 ;  Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.) 

SÁDOL:  válogat  (ércköveket  a  bányász) 
(Szatmár  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.373). 

ki-sádol :  kimos  (aranyat  a  porból)  |bány ász- 
mesterszó) (Zalathna  vid.  Nyr.  XIII.238). 

8ÁF:  sajtár,  dézsa  (Csallóköz,  Baranya  m. 
Patacs  vid.  Csaplár  Benedek). 

8AFARINA:  kurva,  szajha  (Tiszafüred  Kim- 
nach  Ödön;  Székelyföld  Tsz.). 

SÁFLI  (Heves  m.  Csépa  Nyr.  11.331 ;  sáfó 
Közép-Baranya  Nyr.  111.327) :  dézsa,  sajtár,  fejóke 
|vö.  zséfő). 

SAOAR:  dombos,  napsütötte  legelő  (Fölső- 
Somogy,  Balaton  mell.  Szemnecz  Emil). 

8AGYLBÓ :  gézengúz,  sehonnai,  naplopó  (Esz- 
tergom Simonyi  Zsigmond,  Valló  Albert). 

|8AJ). 

saj-meggy:  apró  bokrokon  termő  meggy,  apró 
vad  meggy,  földi  meggy  (cerasus  pumila)  (Duna 
null.  Kassai  J.  Szókönyv  III.339 ;  Balaton  mell. 
Tsz ;  Vas  m.  Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szó- 
tár 11.171;  Hol?  Tsz.). 

SÁJÁRA  {sájjára  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos):  lassan,  hosszadalmasan,  tempósan  (lépni, 
dolgozni)  (Háromszék  m.  Vadr.).  Ne  őtözz  olyan 
sójára !  Jere  hamarább,  ne  lépjél  olyan  sójára ! 
(8zékelyföld  Nyr.  11.39 ;  Kiss  Mihály).  Ne  lépjél 
ojan  sójára!  (Háromszék  m.  Vadr.  364).  Ne  ké- 
szülöggy  ojan  sójára!  (Háromszék  m.  Kézdi-Vásár- 
hely  Kácáve  József). 

8AJAMÁ8:  vad  fokhagyma  (Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  XXII.4S  ■  Király  Pál). 


SAJÁT  {séját  Udvarhely  m.  Vadr.  516a;  siját 
Udvarhely  m.  Nyr.  IV.321;  Vadr.;  Ferencz 
Miklós;  Székely-Keresztúr  vid.  Vadr.  456):  L 
maga,  saját  maga.  Neköm  saját  Deák  György 
mondta  (Nagy-Kórös  Nyr.  XIX .330) ;  2.  (ellen- 
kezője a  mostohának].  Mindig  olyan  saját  volt 
kid  hozzám,  mint  az  édes  anyám  [mondja  az  anyó- 
sát sirató  menyecske]  (Budapesti  Hirlap  1892. 
márc.  21). 

[Szólások].  Sajátul  dolgozni :  úgy,  mintha  ma- 
gának dolgoznék  (Baranya  m.  Ormányság  Tsz.) 

SAJDÍT :  1.  sajgást  érez  (pl.  az  ember,  mikor 
csak  alig  ér  a  lábába  a  tövis  v.  a  szeg;  a  ló, 
mikor  a  vak  nyil  miatt  sántítani  kezd)  (Székely- 
föld Tsz.);  2.  fájdít  (Szolnok-Doboka  m.  Apa- 
Nagyfalu  Nyr.  XIX.336).  Ez  a  ló  sajdíttya  a  lábát 
(Cegléd  llosvay  Vilmos). 

SAJDOL:  fájdít(-ja  vmijét)  (Vas  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  1.450;  11.23;  IV.261). 

[1.  SAJDUL]. 

föl-sajdul:  fölkiált  a  sajgás  miatt  (Csallóköz, 
Szeged  Csaplár  Benedek). 

megsajdul:  sajogni  kezd  (Csallóköz,  Szeged 
Csaplár  Benedek).  Megsajdult  az  ujja,  mikor  el- 
lőtték a  f*lső  ízét  (Torda  Nyr.  XVIII.184). 

2.  SAJDUL:  suhan,  oson.  Odébb  sajdul  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály).  Mellém  sajdúla  (Három- 
szék m.  Vadr.)  Melléje  sajdul  a  két  nénnye  (Há- 
romszék m.  Vadr.  414). 

bó-sajdul :  besuhan,  beoson  (Székelyföld  Kriza; 
Háromszék  m.  Vadr.)  Bésajdul  az  ajtón  (Székely- 
föld Kiss  Mihály).  A  küssebbik  kirájléány  égy 
titkos  lappancson  hézza  bésajdult  (Háromszék  m. 
Vadr.  397). 

el-sajdul:  elsuhan,  eloson  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

eló-sajdul :  ott  terem  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ki  sajdul:  kisuhan,  kioson,  lopva  kifordul.  A'í- 
sajdul  az  ajtón.  Kisajdul  a  házból  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

SAJGÓ :  fénylő,  ragyogó.  Hajh  köszálon  föter- 
mött  sajgó  liliomszál !  (Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó 
mell.  Vadr.  117.531). 


3AJ0ÓD-IK-SAJ00 


SAJOL-SAHo 


8AJOÓD-IK:  sajog.  Aukkorákat  emejtem  a 
szekerem  hántoltán,  kom  éh  hétig  sajgoódott  bele 
a  vállam  (Vaa  m.  Farkaafa  Nyr.  111.178). 

SAJIN  (sitin,  sajfn):  1.  serény,  farm-,  tüzes 
(Saékelyföld    Ts?  ntalan    (i 

■  vidék  Nyr    IX  4J)  (vö.  csahin]. 

SAJINKA  (salyinka ;  —  sajinko  Brassó  m.  Hót- 
falu  N\r  \  378):  eelyemkondó  (Brassó  m.  Hét- 
falu  \w.     WII.J-;    KliaU    Pál; 

Hétfalu.  Zajion,  Bácsfalu  Nyr.  111,573.  564). 

SAJKA  (csajka  Balaton  mell.  Tsz.  152b;  Jász- 
Nagykún-Szolnok  m.  Tisza  -Süly  N\r.  XXV.432; 
Torontál  m.  Szőrei:  Kalmány  L.  Szeged  népe 
III.3;  Zenta   5i  III.5S3;  Mármaros  m.  II.  i 

inán  0.  Halászat  K.) :  1.  csajka:  lélekvesztő 
(Zeuta  Nyr.  XVI1I.3S3) ;  2.  csajka:  halászladik 
(Marmaros  m.  Hermán  0.  Halászat  K);  3. 
csajka:  lovakkal  vontatott  hajú  i.u  kinek  a  par- 
ton  megy  a  gőzzé')  (Jász-Nagykiiii-Szolnok  in. 
Tissa-Süly  Nyr  XXV.482);  4.  sajka:  kompformi 
hajó  (Balaton  mell.  CzF.). 

SAJLÓD-IK:  vajúdik  (Borsod  m.  Sajó-Sz.- 
Péter  Schröder  Oyuláné). 

|ld-aajlódikj. 

(Szólások).  Kisajtolta  magát :  sokat  szenvedett 
m.  Ege  Perenez  Miklós). 

8AJLÓDTAT(s<yfór/<r/):  kínoz,  kinlódtat  (Szé- 
kelyföld Tsz.)  A   íj  anyánktól  nuijf  osztottak,   ■ 

sajlótUittak   (L'dvarliely    in.  Homoród    vid. 
Vadr.  103). 

SAJNAKOD-IK:  sajnálkozik  (Komárom  m. 
Xagy-lcmand  Nyr.  VÍ1I.Í15;  Fehér  m.  Wolff 
Béla*). 

SAJNÁL  i.sflMojja  Szatmár  m.  Nagy-Dobos 
IX. 562;  sejnálom  Nagy-Kúnság,  Túrkeve 
Nyr.  V1II.469;  sz inal  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 454) : 
fájdít,  fájlal.  Sajnálja  a  Iá  hát  az  ókor  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  IV.260).  A  cé 
sajnálja  az  utó  bal  lábát  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGv.  111.31  M).  A  csálnili  ökör  sajnáija 
az  utó  bal'lahát  (Erdóvidék  Ny  r.  VIII.  188). 

neki  sajnál:  nekiszán.  Nekisajnálta  magát  a 
nyomorúságnak   (8zékelyföld  Csaplár   Benedek). 

oda  sajnál:  odaszán  (Baranya  m.  Ormáuyság 
Tsz.),  odasajnálni  » -kinek  (Baranya  m.  Orraány- 
ság  MNy.  V.127). 

rá-sajnál :  rászán.  Rásajnálom  a*  utolsó  fillé- 
remet (Székelyföld  OnaUbr  Benedek). 

SAJNOS  (sajnas  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXII. 457):  L  sajnos:  fájdalmas  (Göcsej  Tsz.); 
2.    sajnos:    bűnös    (Hunyad    m.    Lozsád     N 

XXII  • 

8AJOG  (song  Göcsej  Nvr  XIII  4í*9 ;  zsalyog 
Sxatmár  vid.  Tsz.) :  fájdít.  Sajogja  a  lábát  (Ceg- 
léd Ilosvay  Vilmos). 


[SfóláJOk).  Sajog   as  idő:    majd    borul. 
i.  míg  meg  nem  állapodik  (Borsod  m. 

hah.m   N 

SAJOL  [sajlom,   sajloá):  sajnál   (Alföld  Nyr. 
XV.235;  Pest   m.    Monor  Nyr     XI 
ax  t  ajnálom,  a  mi  vele  törtéir 

Nyr.  II.  IS 

|8AJTj. 

saj t-í lesütő :    szer,    melyet    a   tejbe    tesznek, 
hogj  megaludjék  (szopós  borjúk,  bárányok 
döfték  sth.  megszántott  gyomrain.)  kivett  ossae- 
túróaodott  tej  sóval   keverve)  (Soproni 
XII.882;  Viikeleti  Béla). 

sajt-motos:  a  tephritis    pntris  nyúve    II 
in.  Névtelen  184<h 

SAJTÁR  (sejtáí    Kii  küllő  mell.  Kelementelke 
Ravasz   Árpád;  sétár    Székelyföld    Tsz.;    N 

16;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV  ■ 
Har.>m>z.k  m.  Tsz.;  Vadr.:  Kiss  Mihalv  ; 
nok-Doboka    m.    Apa-Nagyfalu    Nyr.    XII- 
séter  Zala  m.  Tapolca  Nvr.  X.476  rassó 

m.  Hétfalu  Nvr.  V.878;  XVI.575;  Hótfala, 
zon  Nyr.  III.373;  Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  III 
zitár  Moldvai  csáng.  Nvr.  IX. 4 
Nyr.  XII.47;  KJa-Kún-Halas  Nyr.VHJ.84;  k 
k.iint  Csaplár  Benedek;  Csongrád  m.   Nyr    VT 
373;  Szntmar  vid.  Tsz.:    Szatmár    in.    Patóháza 
Nyr.    XVIH.432;    Erdély    Nyr.    XII.47 
Palócság    Nyr.    XXI  iter    Göcsej    Nyr. 

XII.47;  XIII.309;  tsétár  Dunántúl  I 
dek;  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XVIII.528;  Palócság 
Bthnographia    III.352;  Hont    m.    Ipolyság    Nyr. 
XIX.95;    Nógrád    m     Szirák     I 
Tiszafüred  és   vid.    Kiranach    Ödön :     1 
Imn-  Nyr.    X.329;    Csongrád    in.    Szentes 
VIII  a  m.  Bajmok  Nvr.  VII. 4?:.:  Fölső- 

Bácska  Nyr.XII.216;  Szabadka  Székely  Bánd 
zsetár  Palócság  Nyr.  XXI.307 ;    XXII  -1 
Gömör  m.  Serke  Nyr.  XVII1.4Í  -  m. 

Tsz.;  Vas  m.  Tarodháza  Nyr.  X.90;  Vas  m 
mi-nesalja  Tsz. ;    Beöthy    Zs,,it;    tséiér   Zala    in. 
Hetes  Ethnographia  VIII. '.»•'»;  Veaspn  lasz 

falu  Nyr.  XVI1.47;  zs*eter  Repce  vid.    N 

370;  zs<éter  Zala  m.  Alaó-Luidva  vid. 
XX1II.287;    zsiéter    Soprony    in.    Horpá 

liter  Zala  m.    Hetes    Bell.  int : 

zsiétár  Soprony  m.  Horpa< 

e  mell.  Nemes-Viss  Nyr.    XVII 
Székelyföld  Kiss  Mihály;     rttár    Hont    m. 
V.474;  Honi  in.  Fald  Nyr.  XIV.576;  »< 
rony  m.  Röjtök  Nyr.  111.4(1 
XXIV.335;  Abaújm.  Nyr    IV.  l\  in. 

Mád  Nyr.  VI.285;  Zemplén    ni 

rna 
vid.  Nyr.  XVII.324;  zsotár  Gömör  m.  T- 

SAJTÓ  (sató  Somogy  m.  Kai  mancsa  N 
Baranya  dl  I  ig  Nvr.  III.280 ;  $ai 

prém  m.  Zirc  Várpalota    K 
Dunántúl  Bódiss  Jusztin;  Győr  m 
láss    Géza;    Kis  Kun  i 
Duna  mell.  Kassai  J.  Szókony*   11 


M 


B  1 1 TOL-8AJTÓ8 


SAJTROK— SALAPOL 


BM 


mell.  Tsa.  (itt  satu  hiba];  Horváth  Zsigmond 
1834;  satum  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1889;  sotó  Palócaág,  Gömörm  ,  Krdóvidék  Tsz.; 
«otógerenda  Erdészeti  Lapok  XXII.864;  sotu 
Soprony  ra.  Horpáca  Nyr.  V.269;  Kisújszállás 
Nyr.  1.333;  sotú  Vác  Oivényi  Gyula;  Mezőtúr 
VIII.361;  Békés  m.  Balog  István;  sutu 
Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841 ; 
Pest  m.  Sitrokay  Antal  1842 ;  Arad  m.  Majláth- 
falva  Nvr  V1II.47S;  Hajdú  m.  Nyr.  XI.44  ;  Zilah 
!  ;    Udvarhely    m.    Galffy   Sándor; 

■raszék  m.  M.W  VL219;  mM  Palócság  Nyr. 

XX  11.79;  Gyöngyös  Nyr.  1.334;  V.95;  Gömör  m. 

X\  Ili  453;    Rimaszombat    Nyr.    XV.474  : 

ied  Ilosvay  Vilmos;  Kecskemét,  Szeged 
Csaplár  Benedek ;  s«fi<malom  Csongrád  m.  Szen- 
tes Nyr.  X\  11.222;  sutyó  Bare  m.  Czimmermann 

>s;  sutyu  Bars  m.  Nyr.  XVH1.384):  í.  sajtó, 
satu,  sotú,  sutu,  sutú:  szorító  eszköz  (pl.  aszta- 
losok szorító  eszköze,  a  melybe  a  gyalulnivalót 
becaaptatják ;  aaztalkendó-prés)  (Dunántúl  Bódiss 
Jusztin;    Gyór    Nyr.    XH.96;    Kisújszállás    Nyr. 

t;    Arad    m.     Majláthfalva    Nyr.    VIII.478; 

.irhely  m.  Galffy  Sándor);  2.  sutú:  olajmalom 
(Csongrád  m.  Szentes  Négyesy  László) ;  3.  satu: 
eroelÓ8zer  (cséplő-gópeknél),  emelőgép  (Balaton 
null.  Tsz.;  Horváth  Zsigmond  1834;  Gyór-Sz.- 
Márton.  Szombathely  vid.,  Vas  m.  Sárvár  vid., 
Balatonfüred  vid.,  Bódiss  Jusztin). 

sajtó-bálvány:  borsajtó  orsófája  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  IV  .265). 

sajtó-hés  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 
266;  sutú-ház  Cegléd  Ilosvay  Vilmos):  présház. 

sutú-malom :  olajmalom  (Csongrád  m.  Szen- 
tes Nyr.  XVI  1.222). 

sató-út  (Veszprém  m.  Zirc,  Várpalota  Király 
Pál;  satú-ut  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839):  szólló-mesgye,  szőllók  közötti  gyepes  út. 

SAJTOL  (satol  Pápa  vid,    Székelyföld   Tsz. ; 
sotul  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI1I.379 ;  sutul  Pest 
m.  Monor   Simonyi   Zsigmond;   Cegléd   Hosvay 
Vilmos;  Zilah  Nyr.  XIV.431 ;  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.    XI.334 ;    sutyolm    Komárom    m. 
Kürth  Nyr.  XIX.  188;  sutyul  Pest  m.  Monor  Si- 
monyi Zsigmond ;  Hont  m.  Nyr.  V.474) :  1.  sutul : 
hem.]  közösül  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
:  2.  sotul :  jár-kel  (Bihar  m.  Pocsaj 
III.379). 

[Szólások].  Sirok,  mert  sok  minden  sajtol:  nyom 
(Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  VI.  180).  Csak  az  irgal- 
mas, kegyelmes  isten  ne  sajtolná  sokáig!  [rendes 
sóhajtozás  nehezen  haldoklónál]  (Tisza-Dob  Nyr. 
XXIV.94). 

[SAJTOLÁS],  8ÜTULÁ8:  törkölyből  sajtolt 
bor  (Gyöugyös  Nyr.  1.334;  Eger  Nyr.  HI.43). 

[8AJTOLÓD-IKI.  8UTULÓD-IK:  [cuphem.] 
közösül  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI. 
334).  J 

[SAJTOS],  SÜTÚ8:  üvegbutykos  (kis  nyílású 
mmrru  i  maotar  tajazótab  a. 


pálinkás   üveg,  a  melynek    rácsavarható   ólom 
födele  van)  (Rimaszombat  Nyr.  V.271 ;  XI  1.190). 

sotús-legóny :  borsajtoló  legény  (Vác  Divényi 
Gyula). 

SAJTROK:  tekeuó,  a  melyben  a  bányászok 
az  aranyat  a  finom  porból  kimossák  (Zaluthua 
vid.  Nyr.  XIII.238). 

SAKTEE:  kavicshalom.  Kiporoncsoltak  saL: 
hordani  (Háromszék  ni.  Kovászna   Butyka   Bol- 
dizsár). 

SALABAKTÉR  :  1.  vén,  kopott,  ósdi  (Dunántúl 
Bódiss  Jusztin);  2.  méla  nézésú,  félkegyelmű, 
buta  (Győr  és  Komárom  m.  Bódiss  Jusztin ;  Gyór 
vid.  Nyr.  V.522);  3.  szuszi-muszi,  sunnyogó, 
alattomos  (Győr  m.  Öreg-Ecs  Bódiss  Jusztin); 
4.  éjjeli  őr,  bakter  [gúnynév]  (Gyór  m.  Peér 
Bódiss  Jusztin) ;  5.  [diáknyelven :)  ,puska*  (for- 
dítás, a  melyből  otthon  készülnek)  (Dunántúl 
Bódiss  Jusztin). 

SALAPÉROL:  jön-megy  (Udvarhely  m.  Ége 
Ferencz  Miklós). 

SALAFÓL :  lábát  vonszolva  megy  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[SALAK]. 

salák-szeg :  ék,  a  mely  a  verő  vasát  a  nyelé- 
hez szorítja  (Torockó  Jankó  J.  Torda  stb.  201). 

SALAM  (Torockó  Jankó  J.  Torda  stb.  201  ; 
sajám  Szatmár  m.  Nagybánya  Schönherr  Gyula  ; 
salyám  Szatmár  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK. 
11.366;  saram  Szatmár  m.  Nagybánya  vid.  Nyr. 
XIV.239;  slam  Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVII.476) :  1. 
salyám,  slam  :  iszap  (Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVII.476; 
Szatmár  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.366) ; 
2.  sajám :  porrá  zúzott  kő,  a  melyből  az  aranyat 
már  kiválasztották  [bányász  mest.]  (Szatmár  ni. 
Nagybánya  Schönherr  Gyula);  3.  saram:  fém- 
tartalmú kő,  a  melyet  a  föld  színén  v.  kissebb 
mélységben  a  föld  közül  szednek  [bányász  mest.] 
(Nagybánya  vid.  Nyr.  XIV.239);  4.  salam:  a 
vaskóben  a  sárga  puha  por  (bányász  mest.]  (To- 
rockó Jankó  J.  Torda  stb.  201). 

S ALÁMOS:  l.  iszapos.  Salámos  a  föld  (Szat- 
már vid.  Kelen  Ferenc);  2.  porhanyós  (föld: 
melyet  az  eke  vékony  szeletekben  hasít  be). 
Soh'se  láttam  ojan  salámos  földet,  mint  ez  (Szat- 
már m.  Patóháza  Nyr.  XVIII.96)  [vö.  slam]. 

SALAPÁL :  csapkod  (Debrecen  Nyr.  XXIII. 
335;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.566). 

1 .  SAL  API :  alázkodva  köszöngető  (Három- 
szék m.  MNy.  VI. 347;  Gyórffy  Iván)  [vö.  silapos]. 

2.  SALAPI:  vmiben  nagy  sürgölődve  járó, 
vmit  megnyugvás  nélkül  untalan  űző  (Három- 
szék m.  Vadr.). 

1.    SAL  ÁPOL:    süvegel    (Székelyföld    Fejér 

József)  [vö.  silapos], 

22 


8ALAPOL-8ALI.  \  l 


BALLATÁfl     SANADANA 


M0 


meg-salapol :     megsüvegel     (Háromnék     m. 
MN>.  V  1.342).  Beteg  a   birot   mindenki   mey> 
pojju  (Saékelyfbld  Fejér  József) 

2.  8ALAPOL:  sokat  jár.    jfa -in. -cy.    \  miben 
nagy  sürgölődve  jár,  vmit   megnyugvás    nélkül 
i  ni  ris    (Székelyföld    Tsz. ;    Háromszék    m. 
Kiss  Mihály)  (vő.  aorofot\. 

8.  SALAPOL:  örömében  tapsol    (Pápa    fid.? 
Tsz.). 

meg-salapol:  megver,  elver  (Szatmár  m.  Ni 
bánya  Nyr.  X.883).  .4  zesö  wteasalapolt  (Szoluok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.89)   |vö.  meg- 
snlapol). 


2.  8alapi  (Háromszék  m.  Vndr. 

>a  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
-cskemét   Nyr. 


SALAPOLÓ 
a). 

SALÁTA 

déd    I). 

XXVI  189;  Brassóm. 

i;    Hétfalu,    Tatrang    Nyr. 

Küküllőmell.  Krlementelke  Ravasz 

'  Göcsej  Nyr.  XIII.254;  zseláta  Vas 

m.  óreóg  Nyr.  IV.522). 

SALAVÁRI  (csulaváré,  csaiavári  Szabolcs  m. 
Besenyőd  Nyr.  IX.136;  XII.47):  1.  salavári:  kis 
harisnya  (Marosszék  Győrffy  Iván);  2.  salavári: 
durva  nyers  vászonból  készült  nadrág,  a  milyent 
napszámosok,  de  leginkább  bányászok  viselnek 
(Saatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XV.95) ;  3.  csaia- 
vári, csaiavári,  salavári:  szeles,  hóbortos,  fél- 
eszű (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. ;',s2  [itt  sok- 
nyilván  hiba];  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr. 
DC186;  XII.47;  Szilágy  m.  Akoa  Kerekes  Krnó) 
|vö.  fél-salavári\. 

SALÉTROM  (slétorom  Debrecen  Nyr.  X.567). 

SÁLKA  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  III. 185;  csa 
Debreoen  Nyr.  VH.187;   kaszárnyai  szú  Nyr.  VI. 
88):  a  katonáknak  bádog  ételes  edénye. 

SALLANG  (sarlang  Palócsáir  Tsz. ;  Udvarhely 
m.  Király  Pál). 

SALLANQÓ:  a  szekér  eggyik  oldalán  fityegő 
két  vaskarika,  a  melyekbe  a  villát  dugják  (az 
eggyik  a  fölső  oldalfa  elején,  a  másik  pedig  az 
alsónak  a  végén  fityeg)  (Mezótur  T.  Mészáros 
István:  A  nép  nyelvének  ügye  86). 

SALLANOÓS:  M  (Szolnok  Dobos  Károly). 

SALLANTYÚS:    1.    lompos.    Sallantyús    me- 
nyecske: rend*  ti.  in  líg-lóg  minden; 
2.  szárnyát  lógató.  Sallantyús  csibe;  8.  hitvány. 
'  ott  néhány  sallantyús  tinó   (Tisza-Dob   Nyr. 
;S0). 

SALLAT,  SOLLAT  (sarlat,  zsarlat  (?)  Három- 
szék m.  MNv.  VI.347.  356;  sorlatni  Szék 
Keresztúr  Nyr.  XXII.335):  zaklat,  faggat,  vallat 
arhely  m.  Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  X VIII. 526; 
Háromssék  m.  Vadr. ;  Kiss  Mihály).  Ne  soüassz 
(hiba  e   h. :  soüass]   immán  anyit  no!  Hát   még 


sottaist-eV  Qjan  eróssen  nollat,  hogy  nincs  szú, 
mintha  rabja  vőnek  (Háromszék  m.   Vadr.   866). 

|SALLATÁS|,  SOLLATÁS  :  zaklatás,  fagga- 
tás, vallatás.  Maamu  <>tted 
egyébbel  oj  időt,  kanm  csak  tollatássai  (Három- 
ssék m.  Vadr.  866). 

[SÁLLIZÓ). 

sállizó-asstal :  alacsony  kis  asztal,  a  melyen 
b  marha  beleiről  a  faggyút  lefejtik  (8opronj 

SALVIR:  hamis,  ravasz  (Rozsnyó  Nyr.  VIII. 
666). 

SALYVTRKOD-IK:  hamisk«.dik,  cigánykodik. 
Már  én  nem  tudok  úgy  salyvirkodni  (Kassa  vid. 
Nyr.  XIX.  190). 

SÁMÉ  (Baranya  m.  Tsz. ;  Baranya  m.  Orm:i 
ság  Nyr.    \  111.47" :    Alsó-Baranya,    Pellérd 
XI.239;  Baranya-Sz.-Lőrinc  Nyr  XVn.380; 
Baranya  m.  Sumony  Nyr.  III..'..  d  és 

vid.  kimnach  Ödön):  1.  kendő:  a)   sámé,  sá 
nynkkendő,  sál    (Baranya   m.   Ormányság    N 
VIII.47;     Alsó-Baranya,    Pellérd    Nyr.    XI. 
Baranya   m.    Sumony   Nyr.    1 11.320);    b 
fejkendő  (Baranya  m.  Tsz.;   Baranya-Sz.-Lórinr 
Nyr.  XVII.380);  2.  sámi:    főkötő,   párta   (I 
ntTéd  és  vid.  Kimnach  Ödön). 

SÁltÉDLI   (Vas    ni.     Répce-Sz.-György     N 
XVUL575;  Veszprém  m.  Szentgál   Nyr.    11.185; 
Székesfehérvár  Nyr.  VII.  188;  sámé'lli  Veszprém 
m.    Szentgál    Nyr.    11.185;   zsámedli    Bereg    m. 
Pap  Károly) :  zsámoly. 

SÁMLA  (Rábaköz    Nyr.    XV.286;   Győr    N 
>3;  Torontál    ra.    Magyar-Ittebe   Nyr.    \  III. 
478;   sámja  Heves    m.    Nyr.    1.281;    Hói?    Nvr. 
X1II.95;  sámlo  Rábaköz   Nyr.    XV 
Orosháza    Nyr.    IV.382;    zsámlya    Torontál     in. 
Magyar-Ittebe  Nyr.  VIII.478) :  a  szövőszék  ; 
i  sójának  (lábitójának)  eggy-eggy  léce. 

SAMRÁL :    babrál,    motoz    (Kassa    vid.    N 
XlX.lítO;   Sárospatak  és   Bátoralja-Ujhely   vid. 
Nyr.  XXV.481).  ott  samrált  a  \assa 

vid.  Nyr.  IX.: 

SAMU  :  1.  ostoba,  ügytt;  !>éba  bolondos 

Samu  vagy  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII 
2.  térdmagasságú   kis  ágasfa,  mely   a 
(kissebb  búza-,  árpa-boglya)  alá  dugott  rud 
föltámasztására  szolgál.  (Eggv  vontató  alá  2 
rudasfát  dugnak,  8  a  rudasfák  két  vége  alá  I 
a  samu\,  föl  van  emelve  a  vontató ;  ekkor  taszít- 
ják alája  a  vontatókocsi  két  nair\  rú  <>ng- 
rád  m.  Szentes   Nyr.   VI.232;  Négyesy  László). 

samu-nadrág :  hóbortos  ember  (Debre< 

V.477). 

SANADANA:  hóbortos,  féleszű    I 
bolond')  (Baranya  m.  Ormányság   Nyr    VI i: 


341 


-SANDRA 


SANDRÍT— SÁNTÍT 


m 


SANASER  :  sapka  bőr-ernyője  (Háromszék  m. 
Nyr.  III.325;  Háromszék  m.  Kis-Borosnyó  Nyr. 
X'vi.48). 

SÁNC  :  pipában  lövő  mocsok,  bagóié  (Szatm.tr 
\id.  Tsz.;  vö.  CzF.).  A  pipádat  kiverte  a  sánc 
(Szatmár  m.  Nagykároly  és  vid.  C'zimmernianii 
János). 

SÁNC  (sánc  Szlavónia  Nyr.   XXIII.263.  361): 

(Qöcsej    MNy.     11.41  ti ;   Szlavónia    Nyr. 

\  \  1 1 1  2M.  36 1 ;  Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Sohröder 

láné;  Kolozsvár  8zinnyei  József)-   Mér  I 
tolod  föl  oszt  a  sánc  portyát  ?  maj   mind  leomlik 
(Zala  ni.  Nyr.  XVII.  137);  2.  a  sznniosujvári  fog- 
ház (Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva 
Nyr.  XVIU.674). 

SANDA:  kancsal  (Balaton  mell.,  Vas  m.  Ke- 
menesalja Tsz.). 

sanda-pila :  gondatlan,  rendetlen,  aluszékony 
nőszemély  (Csallóköz  Csaplár  Benedek)    [vö.  2. 

1  SANDAL:  kancsal  (Palócság  Nyr.  XXI.508 ; 
Erdóvidék  Tsz.). 

ANDAL:  sandít,  fél  szemmel  néz,  lopva 
néz,  hamisan   néz.    Oda   sandái  (Hajdú-Hadház 

VIII. 178);  2.  lassan,  sunnyogva,  féloldalt 
megy,  bandukol.  Oyere  má  te,  ne  sandáj !  (Szé- 
kelyföld Fejér  József). 

SANDAIiÍT:  sandít,  fél  szemmel  néz,  lopva 
néz,  hamisan  néz  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI .475; 
Hajdú  ni.  Földes  Nyr.  IH.36).  Nagy^kópé  vagy  te; 
ide  hallgatsz,  s  mégis  amoda  sandái  (tsz!  (Abaúj 
m.  Szikszó  Király  Pál). 

SANDALOO :  lassan,  sunnyogva,  féloldalt 
megy,  bandukol  (Udvarhely  m.  Vadr. ;  Nyr.  VIII. 
472;  Kriaa). 

SANDÁBÓL  (Háromszék  m.  Vadr.  515a; 
sandorol  Székelyföld  Tsz.) :  x . 

SANDÉRVÁR:    vízmedence    (Közép-Baranya 
IV.237). 

SANDIKÁL :  sandítgat,  fél  szemmel  nézeget 
(Balaton  mell.  Tsz.). 

SÁNDOR:  (tréf.J  parasztbunda  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

Sándor-ökre :  vmi  madár  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

SANDRA,  SVANDRA  (csandra  Rimaszombat 
ée  vid.  Nyr.  XXII.382;  sandra,  sdndrá  Félegy- 
háia  Nyr.  IV.560;  V.130;  Kecskemét  Nyr.  X. 
382;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NQy.  H.225; 
Szeged  Csaplár  Benedek ;  standra,  svándrá  Vác 
Ciech  János  1840,  Markovics  Sándor;  Nógrád 
m.  Tolmács  Nyr.  XVIH.48;  Rimaszombat  Nyr. 
V.271 ;  XXH.382;  Kassa  vid.  Nyr.  XVII.238):  1. 
csandra,  sandra,  sándrá,  svandra:  csúnya,  csúf, 
ocsmány,  ronda,  cudar  (Vác  Czech  János  1840 ; 
Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVI1I.48 ;  Félegyháza 


Nyr.  IV.560;  V.130).  Ha  lefekszem  az  ágyamra, 
mindjárt  megcsókol  a  sandra  |t.  i.  az  uram) 
(Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.225).  Csandra 
é'gy  jaószdg  (Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  XXII. 
382) ;  2.  sandra,  svandra,  svándrá :  ringyó  (Kecs- 
kemét Nyr.  X.382;  Szeged  Csaplár  Benedek; 
Vác  Markovics  Sándor ;  Rimaszombat  Nyr.  V.271  ; 
XXII.382;  Kassa  vid.  Nyr.  XV1I.238). 

(SANDRÍT],  SVANDRÍT:  csúnt.  Oda  is  attak 
[a  hitvány  lámpáskát],  hogy  ne  svandrija  a  szo- 
Hont  m.  Tesmag  Nyr.  X.528). 

SANK:  iszap,  homokos  v.  kavicsos  iszap, 
szóllőhegyről  lemosott  iszapföld  (Palócság  Nyr. 
XXII.79;  Heves  m.  Nyr.  IV.560;  Eger  Simonyi 
Zsigmond ;  Heves  m.  Szóláth  Tolnai  Vilmos ; 
Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyuláné ; 
Rimaszombat  Nyr.  XVII.574;  Schilling  Lajos; 
Tisza-RofF  Markovics  Sándor).  Lementem  a  pa- 
takra s  megöblítettem  a  baltát  a  sankba  (Borsod 
m.  Noszvaj  Széli  Farkas). 

sank-gödör :  gödör,  mely  a  hegyi  szellőben 
a  záportól  lemosott  iszapföld  fölfogására  szolgál 
(Heves  m.  Névtelen  1840;  Eger  Kassai  J.  Szó- 
könyv ni.292;  Simonyi  Zsigmond;  Heves  m. 
Szóláth  Tolnai  Vilmos). 

[SANKOL]. 

be-sankol:  beiszapoJ  (Rimaszombat  Schilling 
Lajos). 

[SANTA]. 

sánta-arasz :  előarasz,  kurta-arasz,  a  hüvelyk- 
és a  mutató-újjal  mért  arasz  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

Sánta-Kata:  Sirius  (mert  ,ujan  billegve  mén 
az  égőn,  mintha  sántítna').  Viszi  mán"  a  Sánta- 
Kata  az  étét  az  ö  Kaszássá  után  (Kis-Kún- Halas 
Nyr.  XXV.334). 

Sánta-lány :  cc  (, viszi  az  ennivalót  a  kaszások 
után')  (Kecskemét,  Csongrád,  Szeged  Csaplár 
Benedek). 

sánta-pila:  sántikáló  nőszemély  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek)  [vö.  2.  pila]. 

sánta-szél:  esőhozó  szél  (Debrecen  Nyr.  IX. 
476). 

SÁNTÁL:  sántít  (Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  III.338 ;  Udvarhely  m.  Homoród-Sz.-Márton 
Nyr.  III.566;  Háromszék  m.  MNy.  VI.245). 

SÁNTÁZ :  a  juhok  lábait  tisztogatja  (Soprony 
m.  Szilsárkány  Nyr.  VI.472). 

[sántikúl;. 

meg-sántikúl :  megsántul  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.530). 

[SÁNTÍT]. 

[Szólások].  Sántittya  a  bal  lábát  az  ökör :  sán- 
tít a  bal  lábával  (Borszék  Csiky   Lajos).   Sántít 

22* 


Ml 


: \NTl  1.     SAIWKSZ  IK 


HAPAPA-8ÁR 


Ml 


SÁNYHÚTT  {sányhútt  Dráva  mell.  Nyr.  VI.43) : 
satnya,  vézna,  sáppadt,  betegszinú.  Szigénke, 
mejen  görcsös ;  csak  a  csontya  még  a  büri  van. 
Eme  éde  gyün  sapakonni  a  kis  sányhútt  (Essék 
vid.  Nyr.  VIII.  140).  Átér  ujon  sányhútt,  mer  min- 
dég  mérgös  (Dráva  mell    Kopács  Nyr.  XVII. 44). 

SÁNNYAD    (sányjad) :    sáppad    (Baranya    m. 
I.  Szókönyv  IV.270). 


a  csép:  nem  taktusban  csépelnek   vele  (Heves 
m.  Névtelen  18 

8ÁNTTJL    (meks&itii   Szlavónia   Nyr.   XXIII. 

8ÁNTU8  (Udvarhely  m.  Gyórffy  Iván ;  sántos 
Udvarhely  m.  Vadr.)  i  10-cuengó. 

8ANYAR:  kínos,  csigás  (Csallókös  Nyr.  1.332). 

meg-sanyar :  megkínoz,  elcsigáz,  megvisel. 
A  nap  megsanyarta  a  ssőUőt  (Vessprém  n 

Nyr    III  184).  A  fagy  jó  m>  a  fákat 

(Cegléd  Ilosvay  Vilmos).  .1  fagy  mőgsanyaria  a 

Kun  Halas  Nyr.  XV.880). 

SANYARGAT  (sonyorgat  Székelyföld  Fejér 
József). 

SANYARQÓS:     sanyarú,     k>  fanyar,  i 

Nagyon  sanyargasson  níz  (Vas  m.   Kemenesalja, 
Jánoshasa  Nyr.  XV.  141). 

SANYABOD-IK  (saranyod-ik  Heves  és  Borsod 
m.  Nyr.  VIII.569). 

|el]-»aranyodik :  elssibbad  (ütéstől,  pl.  a  kar) 
se  és  Borsod  m.  Nyr.  VUL669;    itt    el  nél- 
kül, de  es  nyilván  hozzáértendő). 

SANYAROG  (sonyorog  Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Fejér  József ;  Háromszék  m.  Tsz. ;  Vadr.) :  sajog 
(Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyuláné). 

SANYARÚ    {saranyú  Borsod  m.   Sáta  Bartha  í 
József;   sonyoru  Háromszék  m.  Vadr.  516b).  — 
Sanyarán,    sonyoráu :   sanyarúsn.    Kefélt,  vakart 
nagy  sanyarán  (Udvarhely  m.    Vadr.   94).    Édös  \ 
anyám,  .  .  .    nagy   sanyarán   feltartottál    (Udvar- 
hely m.  Homoród   vid.  Vadr.  102).    Sírva  eszed  \ 
kényeredet,  osztán  stonyorán    keresed    (Háromszék 
in.,  Erdő  vidék  Vadr.  156). 

BANYA  VESZ :  csenevész  (8zatmár  CsF.  1.946 ; 
Szatmár    vid.  Tud.  Gyűjt  1833.  X.79;  Tsz.  (itt 
hibaj). 


8APAKOD-IK  (sápákod-ik) :  sopánkodik,  pa- 
naszkodik (Dráva  mell.  Nyr.  VI.43;  Eszék  vid. 
Nyr.  VIII.  140:  8zlav<V  V.lt;  XXI  11.362). 

Mindörökké    sápákodik,    hogy   rostiakat    álmod 
(Szlavónia  Nyr.  V.62). 

ó-sapakod(-js) :  elpanaszol(-ja).  Aiaj  ésapako- 
dom  néki  a  bajomat   (Dráva  mell.  Kopács   Nyr. 

XVII.44). 

8APAK8Z  IK   a  sapakod-ik  (Baranya  m.  Csúza 

XV II  1,382).    Egész    éjjé    suhétoz,    de    átér 

sénkituk  ti  sapaksxik  (Essék  vid.  Nyr.  Vili  227). 


SAP  APA:  alacsony  kalsp  (ehapean  bas).  Akkó 
bennem  a  vér  mighát,  miké  a  tapopám  repül 
(Gyöngyös  Nyr.  IV.  188). 

8ÁPÉKOD-IK(*tj>rtor/ni):  sopánkodik,  nanasz- 
ko.lik  (Hol?  Tsz.) 

[8APÍT|. 

meg-sápit  :  iii.tfKÚppaszt  Mégsápüott  engem 
a  szerelem  (Borsod  m.  Igrici  Vikár  Béla). 

ISÁPÍTOZ),  8ÁPÉTOZ:  sáppndos  (Győr  m. 
Király  Pál). 

SAPKA,  SIPKA  (sikma  Bács  m.    kis-Hegye* 
Székely    Sándor;    Kisújszállás    Nyr.     XIX.238; 
Tisza-Dob   Nyr.  XX.480;  Érmellék 
Nyírség  C/immcnnann  János;  r  Király 

Pál;  sipag  Göcsej  Tsz.;  sipak  Zala  m  H.-t«-s, 
Dobronak  Nyr.  XV.190;  Göcsej  MNy.  V.88. 160; 
Hol  ?  Tsz.) 

sipka-miska :  csekélység.  Ez  csak  sipka-miska 
(Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  VI.268.) 

SÁPÓD-EK  (sápod-ik  Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  111.230):  1.  sápod-ik:  sopánkodik  (Baranya 
m.  Ormányság  Nyr.  111.230);  2.  tápfid-ik  :  töpren- 
kedik (Baranya  m.  Ormányság  Tsz.) ;  3.  sápod -ik: 
bajlódik,  vesződik  (Baranya  m.  Kassai  J. 
könyv  IV.270). 

SÁPOLÓD-IK:  sápitoz  (Erdő vidék  Tn 

SAPPOG:    nesz   nélkül,    lopva,   óvást   megy 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  0.826;  Kisújszállás  X\r.  XX 
190;  Békés  m.  Balog  István,  Szántó  Soma). 

SÁPPUDOTT:  halavány,  sáppadt  (Göcsej, 
Páka  Nyr.  11.179). 

ISÁPÜLJ. 

mög-sápul:  megsáppad  (Kecskemét  Nyr.  XII. 
283). 

[1.  SÁB]. 

[Szólások].  Én    még    ezétt  nem   halok  a  sái 
nem  jutok  tönkre  (Székelyföld  Kiss  Mili 

sár-görönda:  a  faház  falának  legfölső  gertn- 
dája  (Zala  m.  Hetes  Ethnographia  VIII.99). 

Bár-hajó :  csónakszerúleg  kivájt  vastag  fadt  •  i 
(A  Tiszaháton  meg  a   Tóháton  nagy  sái 
használták  a  Tisza  szabályozása  előtt;  két. 
fogtak  eléje  s  úgy  csúsztatták  a  sáron)  (Be 
Ugocsa  m.  Király  Pál). 

sár-hal:  tinca  vulgáris  (Duna  mell.  Hermán  0. 
Halászat  K). 

sár-hányő:  sár-ellenző  (szekér,  kocsi  k 
fölött  v.  előtt)  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  8sék 
föld  Kiss  Mihály). 

sár-mássó  siska:  gobio  vulga  irhely 

m.  Egy  hásas-Oláhfalu  Hermán  0.  Halászat 


IM 


BA1 


8ÁR-8ARAGLYA 


116 


sár-nye«ö:  1.  kocsikerék  tisztogató  vasa  (Győr 
m.  Pázmándhegy  Bódiss  Jusztin) ;  2.  fanyelű 
vaseszköz,  a  mellyel  az  ekéről  a  rátapadt  föl- 
letisztitják  (ösztöke)  (Győr  ni.  Pázmándhegy 
Bódiss  Jusztin);  3.  tömött  (töméses)  háznál  a 
szabályozó  vas,  a  mellyel  a  görbe  részeket  ki- 
egyenesítik (Gyór-Sz.-Márton  Bódiss  Jusztin); 
4.  az  a  vas,  a  mellyel  úri  házakban  a  sáros 
lábbelit  letisztogatják  (Soprony  m.  Egyed  Bódiss 
Jusztin ;  Soprony  m.  Szilsárkány  Nyr.  VI.373). 

sárba-hót:  tönkrejutott.  Sárbahót  ember  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

(•_>.   SÁR;. 

sár-vis :  epe,  epesár  (Csík  m.  Tsz.).  Min  sár- 

t  hány.  A  métától  beteg,  mindétig  csak  hánnya 

ki  a  sok  sárvizet   (Kis-Küküllő    m.    Szókefalva 

XV  284). 

(3.  BÁB]. 

sár-arany:  sárga  arany,  legfinomabb  termés- 
arany  (,az  egy  darabban  termett  legfinomabb 
arany, . . .  különböztetésül  az  érces  ásványokból 
tűz  által  kiolvasztott,  vagy  iszapos  fövényből 
kimosott  aranytól'  (CzP.).  Talpa  törött  én  hidam- 
**k.  —  Ácsak  vagyunk,  mégcsinájjunk.  —  Mibül  ? 
—  Bürökbül,  borzábul,  sáraraübul.  —  Hol  vette- 
tik a  sárarant?  (Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XVIII. 
525).  Hidunk  lábát  eltöretek.  —  Maj  mé'gcsiná- 
tattyuk  sáraranbú.  —  Hun  vénnítek  tik  a  sár- 
aranyat? (Hont  m.  Helemba  Nyr.  VII.43).  Hidunk 
lábát  eltörette.  —  Megcsinátatyuk  sáraranyba.  — 
Hol  veszitek  sáraranyat?  (Hont  m.  Tesmag  Nyr. 
VIII.570). 

sár-fehér,  sár-fejér:  formint  (szóllő)  (Pest 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  D.222;  Cegléd  Uosvay 
Vilmos). 

sárfehér-ssóllő:  cv>  (Somogy  m.    Adánd    Nyr. 
I;  Hol?  Tsz.). 

[sir-fü]. 

sárfü-mag:  az  euphorbia  lathyris  magva, 
a  melyet  hashajtószerül  használnak  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

■ár-gelle :  sárga  gerlice  (parus  caudatus,  parus 
pendulinus)  (Heves  m.  Bekóce   Kassai   J.    Szó- 

1V.274). 

sár-gyik  (Somogy  m.  Nyr.  XX.430;  sár-gyék 
Badacsony  és  vid.  Király  Pál):  sárga  gyik. 

sár-hajú:  sárgahajú  (Nyitra  m.Kolony  Erdélyi 
J.  Népd.  és  mond.  III.148). 

sár-hőccs:  közönséges  fakúsz  (harkályféle 
madár)  (Zala  m.  Szentgyörgyvőlgye  Nyr.  11.279) 
[vő.  1.  köes\. 

sár-keróp  {sár-kelep  Békés  m.  Budapesti  Hír- 
lap 1895.  71.  sz.;  sár-kerék  Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos; Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XVI.94;  sár- 
kerék  Soprony  és  Vaa  m.  Nyr.  X.332;  sár-kerep 


Hatvan  Nyr.  IV.23  ;  sár-kerép  Csongrád  m.  Szen- 
tes Nyr.  XVI.94):  apró  vad  lóhere  (trifolium 
agrarium)  [vö.  2.  kerép  és  Nyr.  XVI.94.  126). 

sár-külü :  szürke  harkály  (Zala  m.  Szent- 
györgyvölgye Nyr.  11.280). 

sár-máluó:  sármány  (Soprony  m.  Nyr.  V 

sár-tök :  cucurbita  aurantia  (Zemplén  m.  Szűr- 
nyeg  Nyr.  X.323)  [vö.  sári-tök\. 

sár-véhely:  sárga  gerlice  (parus  caudatus, 
parus  pendulinus)  (Borsod  m.  Noszvaj  Kassai 
J.  Szókönyv  IV.274). 

sár-virág:  pongyola  pitypang  (Cegléd  Uosvay 
Vilmos). 

sár-vis:  a  testen  támadt  kelésben  v.  hólyag- 
ban  levó  vagy  sebből  kiszivárgó  sárgás  nedv 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.381 ;  Tisza-Dob  Nyr. 
XX.480).  Vizikátort  raktam  rá,  had  szíjjá  ki  a 
sárvizet  (Túrkeve  Nyr.  XH.186).  Úgy  megverte, 
hogy  a  sárvíz  is  elfutotta :  vizes  hólyagok  támad- 
tak a  testén  (Cegléd  Uosvay  Vilmos). 

[4.  SÁR]. 

sár-pecsenye :  fölsár  (Székelyföld  Kiss  Mihály  ; 
Kézdi-Vásárhely  Nyr.  XVI.479)  [vö.  fő-sál]. 

SARÁBÓL  (sarabuni,  sarabunyi,  sarabúnyi;  — 
lécsaradúja  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XXVI. 
280;  sarabol&B  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI. 
180):  L  megnyírja  a  füvet,  gyöpöt,  a  gazdag 
vetést  (sarlóval  v.  gyöpnyíró  géppel)  (Dunán- 
túl, Zala  m.,  Veszprém  m.  Bódiss  Jusztin;  Pápa 
vid.  Tsz.;  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.287;  Hol? 
Tsz.);  2.  gyomlál,  gazt  irt  (sarlóval,  kapával) 
(Dunántúl  Bódiss  Jusztin;  Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  11.561 ;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VI.  180;  Zala  m.  Hetes  Bellosics  Bálint;  Vas 
m.  Sárvár  vid.  Bódiss  Jusztin ;  Somogy  m.  Ku- 
binyi-Vahot :  Magyar-  és  Erdélyország  képekben 
111.40 ;  Nyr.  11.377 ;  Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839)  [vö.  sabol\. 

le-sarabol,  le-csarabol :  1.  le-sarabol :  kacorral 
v.  sarlóval  nagyjából  lever  (burjánt)  (Torda  Nyr. 
XVIII.95) ;  2.  lé-csarabol :  lekaszabol.  Égyün  az 
a  küsőországi  kirá,  asztam  rniü  lécsarabúja  ükét 
(Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XXVI.280). 

SARAGLYA,  SAROGLYA  (sarágja,  saráglya 
Baranya  m.  Ormányság  Tsz. ;  Pest  m.  Szeremle 
Bókássy  Sándor;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.65. 
380;  serággyo  Fehér  m.  Nyr.  X.188;  séráglo 
Dunántúl  Nyr.  XVI.240;  Zala  m.  Hetes  Nyr. 
XIX.143;  Vas  m.  Répce-Sz.-György  Nyr.  XVIII. 
575  [itt  sérágló  nyilván  hiba] ;  seráglya,  séráglya 
Dunántúl  MNy.  V.98;  Győr  m.  Szigetköz, 
Duna-8z.-Pál  Nyr.  VIII.523;  Marcal  mell.  Tsz.; 
sorogja  8zékelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m. 
Olasztelek  Nyr.  XIII.578;  Csík  m.  Nyr.  VII.273; 
sorollya  Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII.39 ;  srágla 
8oprony  m.  Nyr.  XII.382;  Soprony  m.  Röjtök 
Nyr.  III.465;  Göcsej  Nyr.  XII .46  ;  XIII.309;  Ba- 
ranya m.  Ibafa  Nyr.  XX.287;  sráglo  Dunántúl 
Nyr.    XVI.240 ;    Repce   melL   Nyr.  XX.366)     i. 


BH 


SAUAGI.VAS     SAKK 


8ÁRÉL-8ARH  \ 


M 


srágla :  léckerítés.   Né  gráblázd  fél  a  sráglándl 
Oldatot  a  fődét!   (Sopmny  in.  Rój  tök    Nyr    III. 
466);  2.  saraglya,  sardgja,   serdggyo,   $erdy! 
fél magasságú  léc-  v.  vesssó-aitó  (a  konyhaajtón 
kivül)  i Mamii    mell.   Tsz  'in-Halas  Nyr. 

180;    Peh.r    m.    N>!  Pélegyháza 

Czimtm-rmanu  •Ián 

(8ARAOLYÁ8,  SAROOLYÁ8]. 

sráglás-talioska :  targonca  (Vas  m.  Keme- 
nesalja, Nemes-Maga*  \  ni). 

8ARAL:  sarat    Bstnál  (ügy,  hogy  oda 
hova  nom  kellene)  (Heves  m.  Névtelen   1840). 

8ARAMONTA  (snrnmonta,  sárámonta  Baranya 
■  Ormáuyság  MNv  V.108;  Essék  vid.  Tea. ; 
Sslavónia  Nyr.  V  ÍJ;  \  X II  1.861 ;  sérémonta,  sere- 
monta  Dráva  nu-11.  N\r.  \  1.43;  Dráva  null. 
Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XV III. 382.  478):  száras  saólló venyige. 

SARANG :  fiatal  hajtás  (Háromszék  m.  Vadr.). 

8ARANGOS:  kisarjadzott  (Háromszék  m.  MNy. 

;7;  Vadr. .  (iyórffy  Iván). 

8ARANGOZ-IK  :  sarjadzik  (Székelyföld,  Há- 
romszék m.  Tsz.). 

fel-sarangozik:  kisarjadzik  (Székelyföld  Tsz.). 

ki-sarangozik :   cv  (Székelyföld   Kiss  Mihály). 

SARAPOS:  kellemes  ízú.  Sarapos  vörös  bor 
(Kolozsvár  Haraszti  Gyuláné). 

SÁRÁT:  hágat  (kancát)  (Palócság  Nyr.  XXI. 
419)  (vö.  sáriik]. 

meg-sárát:  meghágat.  Méksáráttyá  d  kancát 
(Palócság  Bartha  József). 

8ARC  (sánc  Szeged  Csaplár  Benedek). 

(Siólásokj.  Nagy  sarcot  kell  kiállnia :  sokat 
kell  dolgoznia,  tűrnie  (Kecskemét  Csaplár  Bene- 
dek). 

SARCOL  (sacq/ják  Háromszék  m.  Vadr.  419; 
sáncol  Szeged  Csaplár  Benedek;  Torontál  in. 
Deask  Kálmány  L.  Szeged  népe  III. 196):  1.  zsa- 
rol. Sáncolják  az  embert  sok  adóval  (Szeged  Csap- 
lár Benedek);  2.  kínoz,  gyötör.  Mikor  az  édös 
annyát  vitte,  a  ló  mellé  kötötte,  ott  sáncolta. 
Kérte  az  öreg  asszony,  hogy  eressze  el,  né  kösse 
a  ló  mellé,  hanem  csak  úgy  vigye  el,  né  sancojja 
ojan  nagyon!  (Torontál  m.  Deszk  Kálmány  L. 
Szeged  népe  III. 196);  3.  szid.  A  mostohája 
öröké  sarcolta,  öröké  rájtá  járt  d  nyelvé  (Gömör 
m.  Hanva  Nyr.  XX.140). 

8ARDÓ  :  legényeknek  házról-házra  járása  és 
éneklése  a  farsangnak  két  utolsó  hetében  vasár- 
nap és  csütörtökön  as  esti  órákban  (Nyitni  m. 
Pográny  és  vid.  CsP.;  Drnovszky  Ferene  1841). 

[SÁRÉ]. 

(Szólások).  Sárét  jár:  bolondozik  (Heves  m. 
Névtelen  1840)  (vö.  3.  faré]. 


|8ÁRÉL|,  SÁRÉ:  sárgul  (Baranya  m  ormány- 
ság  N\r    III  230). 

8ÁRÉTT:  n  \  i  m  Ormáuyság  Tsz. 

[itt  sárett  nyilván  hiba);  Nyr.  01.280). 

SÁRGA  (sárig  SsékelyMd  Ti 
Nyr.  IV.328;    Irány-Gyulai    NGy.   111.20 
Fejér  József;  Udvarhely  m,  Nyr.  IV. 22- 
Gyulai  NGy.  1.186;  III  51   '•'<    Csik  m.  MN\ 
368;  Király  l'al  ;    Háromszék    m.   Nyr. 
i  ;  Brassó  m.  Hétfal u  VI  1 
drog  Erdély  Vádi 
ni.  Fehér-Nyikó  mell.  Vadr.  12  masék  m. 

Vadr.  515a).  —  A  szömöm  sárgájo:  fehére.  Ak- 
kora lőtt  a  s:  ' ,  mint  a  sárgájo  (Pest 
B    l'áty  Nyr.  XII.280). 

sárga-bólü:  láppadi,  beteges  (Borsod  m.  Sajó- 
8z.-Péter  Schröder  Gyuláné). 

sárga-föld:  agyag  (Bihar  m.  Nyr.  XXVI 

sárga-kása:  köleskása  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

sárga-külü:  arany  begy  (Zala  m.  Szentgyörgy- 
völgye Nyr.  11.280). 

sárig-nádmós :  sárga  cukor  (Székelyföld  Fejér 
József)- 

[sárga-rigó]. 

sárgarigóflszkez :  piszmog,  szuszog.  Addig  sár- 
garigófiszkeztunl.,  míg  éUexstünk  (Soprony  m. 
Tamási  Nyr.  XXI.526). 

sárgo-sármándli :  citromsármány  (Vas  m.  Né- 
met-Gencs  Nyr.  XXVI.  139). 

SÁRGASÁG  (sárigság,  sárikság  Háromszék  in. 
Angyalos,  Besenyó,   Gidófalva  Nyr.   XVI II 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

SÁRGICSKA:   keszegsaláta   (Abaúj   m.   - 
V.272). 

SÁRGINYA:  fahéjból  rögtönzött  és  nyélhez 
kötött  stanirli-forma  viimeritó  (Baraaya  m.  Or- 
mányság  Nyr.  IX.286). 

SÁRGÍT :  sárgán  világol.  Nem  látom  a  gyer- 
tyát, csak  egy  kicsint  sárgtt  (Fehér  m.  Tordacs 
Nyr.  XIV.91). 

(SÁRGOD  IK|. 

naeg-sárgodik:  megsárgul.  Megsárgodott  (Eger 
Nyr.  XVII1.23). 

SÁRGUL    (sárgil  Szlavónia  Nyr.  XXIII .216). 

SÁRGYÓKA  (Dunántúl  Nyr.  V.228;  Göcsej 
Tsz.:  Ms  kis  m.  Gelse  és   \ 

XV.573;  Somogy  m.  Király  Pál;  Közép-Baranya 
Nyr.   IV.237;   sdrgyúka  Baranya  m.  Kassa 
Siókönyv   IV. 273;   sárjóka   Zala   m.   Orositony 
1):  sármány. 

SARHA  (Gömör  m.  Tsi. ;  Hont  m.  Kővár  vid. 
Nyr.  XVL574;  XVII.96;   serha  Palócság   Tsi.) : 


Ml 


SÁRHÍT-SARJADZ  IK 


SÁRJÁNKA— SARKANTYÚ 


Ml 


L  sarka,  serka :  kutyapeoér,  gyepmester  (Palóc- 
ság Tsz.).  Alábbvaló  a  Barkánál  (Gömör  ni.  Tss.); 
S.  sarka :  alávaló,  hitvány.  Bajzomra  jár  ez  a 
szekríny,  összerontotta  az  a  sarka  szógáló  (Hont 
m.  Kővár  vid.  Nyr.  XVH.96);  8.  sarka:  bolondos, 
tréfás  (Bont  m   Kővár  vid.  Nyr.  XY1.Ü7 

SÁRHÍT:  párosodhatnék  (a  kanca)  (Zemplén 
m.  Siürnyeg  Nyr.  XII.884).  Sárkitnak  a  kancák 
(Hol?  Tss.  324b). 

8ÁRHOD-IK  (Szabolcs  m.  Simonyi  Zs.  Tüze- 
tes M.  Nyelvtan  1.457 ;  sárkud-ik  Hegyalja  Kassai 
-zókönyv  IV.275):  c* 

(SÁRHOT). 

meg-sárhot:  meghág  (kancát  a  ménló).  A 
ménlá  mfgsárkotta  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SÁRHOT-IK  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  sárkatni 

kelyföld,  Háromszék  m.  Tsz.) :  párosodhatnék. 

otnak  a  kancák  tavasszal  (Székelyföld  Kiss 

meg  sárhotik,  raeg-sárhatik :  megpárzik,  mén- 

i:ad.  Megmarhatott  (a  kanca) :  megszökte 

a  ménló  (Székelyföld,  Háromszék  m.  Tsz.).  Még- 

sárkotott  a  kancám    (Székelyföld   Kiss  Mihály). 

.1  kancám  mégsárkatott  (Brassó  m.   Zajzon  Nyr. 

msa 

SÁRHOZ-EK :  párosodhatnék  (a  kanca,  a  nős- 
tény-szamár) (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IV 
Sárkoznak  a  kancák  (Hol?  Tsz.  324b). 

(1.  SÁRI!. 

sári-virág:  caltha  palustris  (Nógrád  m.  Nyr. 
1V.71). 

2.  SÁRI :  sárga.  Hagy  csörögjön,  kagy  pörög- 
jön sári  sarkanytyútok  [.pünközsdölés'-ben]  (Sze- 
ged vid.  Nyr.  V.281). 

sári-tök:  cucurbita  adrantia  (Nógrád  m.  Nyr. 
IV.72)  (vö.  sár-tök). 

SÁREFIKÁXi:  lop,  csen,  cseneget.  Né  sárifi- 
káj  tná  ié !  (Vas  m.  Kemenesalja,  Pálfa  Nyr. 
XXVI. 479). 

el-sárifikál:  1.  eltussol,  elsimít;  2.   ellopogat 
m.  Kemenesalja,  Pálfa  Sztrókay  Lajos). 

SÁRIT :  párosodhatnék  (a  kanca)  (Kecskemét 
Debreceni  János;  Szeged  Csaplár  Benedek,  Csíkos 
Márton). 

18ÁRÍTÓ). 

sáritó-hónap :  párosodás  ideje  a  lovaknál 
(Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430). 

SARJADÉK:  sarjú-széna,  másod-széna.  Lesz 
még  talán  égy  kis  sarjadék  is  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos). 

[SARJADZ-IK,  SARJUDZ-IK 

meg-sarjadzik,  meg-sarjudzik:  kóros  elválto- 
zása támad  (a  körmének),  fölpállik  (Székelyföld 


Kin  Mihály ;  Udvarhely  m.  Borbáth  Jenő).  Meg- 
sarjadzott  az  ökör  lába  (Marosszék  Szász  J.). 
Megsarjudzott  az  ökröm  lába  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

SÁRJÁNKA :  sármány  (Baranya  m.  Csúsa  Nyr. 
XVIII.382). 

SARJ  AZ  (sargyaz  Keszthely  Horváth  György) : 
böngész.  Annyi  dió  vót  tavai  ezen  a  fán,  kogy 
késő  őszig  sarjaztunk  alatta  (Fölsö-Somogy  Si- 
monyi Zsigmond)  [vö.  sorjáz], 

SARJÚ  {sáré  Zala  m.  Alsó-Londva  vid.  Nyr. 
XIII.332;  sári  Vas  m.  őrség  Nyr.  VII.321;  Gö- 
csej Nyr.  XII.47;  X11I.255;  XIV.  166;  Budenz- 
Album  160;  Zala  m.  Hetes  Ethnographia  Vili. 
98 ;  sargyi  Vas  m.  Tsz.  324b ;  sargyu  Gyór  vid. 
Nyr.  VI.325;  Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X.332; 
Repce  vid.  Nyr.  XX.368;  Zala  m.  Lesence-Istvánd 
Nyr.  XVI.93;  Somogy  m.  Szólád  Nyr.  VIII.326; 
sargyú  Vas  m.  Tsz.;  Zala  m.  Nyr.  XX.569; 
sarnyu  Palócság  Tsz.;  sarnyú  Palócság  Nyr. 
XXI.309;  XXII.79;  Heves  m.  Makáry  György 
1839;  Nógrád  m.  Vecsekle  Nyr.  V.571 ;  Gömör 
m.  Hanva  Nyr.  XVIII.456;  Rimaszombat  Nvr. 
XVII.574;  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVn.187;  surnyó 
Torontál  m.  Morotva  Kálmány  L.  Szeged  népe 
II.  -244). 

[Szólások].  Jobb  előbb  a  szénát  takarinnyi,  mind 
a  sargyút :  jobb  elóbb  az  idósebbik  leányt  adni 
férjhez,  mint  a  fiatalabbikat  (Zala  m.  Nyr.  XX. 
569). 

sarjú-dohány :  az  első  levelek  leszedése  után 
nőtt  dohány  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

sarjú-póka:  eggyazon  évi  második  költésből 
való  pulyka  (Balaton  mell.  Tsz.  106/107). 

surnyó- vessző :  lebotol  ás  után  kihajtott  vessző 
(Torontál  m.  Morotva  Kálmány  L.  Szeged  népe 
11.244). 

[SARKADOZ],  SORKADOZ:  vallat  (Udvarhely 
m.  Fehér-Nyikó  mell.  Nyr.  XVIII.526). 

SARKAL:  sarkon  jár  (Hajdú-Szovát  Nyr.  XXVI. 
189). 

fel-sarkai:  fölver  a  sarkával.  Felsarkalja  a 
hosszú  köpönyeget  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
IV.277). 

SARKALÁS:  sarkon  járás.  Avva  a  sok  sar- 
kalássa  nyövik  e  a  topánkája  (Hajdú-8zovát  Nyr. 
XXVI.  189). 

SARKALAT  (Erdély,  Székelyföld  Tss.;  sor- 
kolat  Háromszék  m.  Vadr.  516b):  karéj  (kenyér 
v.  sajt).  Az  asztalfiából  egy  sorkolat  kenyeret  vett 
(Háromszék  m.  Vadr.  426). 

SARKANTYÚ  (sor kant yu  Háromszék  m.  Vadr. 
516b):  1.  sarkantyú-forma  konyhai  eszköz,  a 
mellyel  a  csipkés  tésztát  csinálják  (Heves  m. 
Névtelen  1840) ;  2.  kisarkalló  gátfonna,  a  melyet 
a   part  védelmére  emelnek   (Mátyusfólde   Nyr. 


m 


sárkány-sarló 


l  .08 -SAROK 


B89;  Heves  m.  Névtelen  1*40);  8.  i>Ai  sar- 
kantyú: vén  banya  (Palócáig  Nyr.  XX  111.71). 

SÁRKÁNY :  1.  a  terhes  felhő  sióléből  leoreez- 
kedd  fellegssál.    leereszkedett   a  sárkány,  nagy 
esső  fess*  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  tartóvas 
as  állóbárka  orrán,  melyen  a  fejlánosál  f< 
a  macska  függ  (8seged  Hermán  0.  Halássat  K.). 

sárkány-fark:  8iéltölcsér  (typlmn)  (Hujdú-Ná- 
nás  Pesti  Hirlap  1889.  175.  az.;  N.  ni/.t  1889. 
175.  ss.  esti  kiadás). 

sárkány-hús:  [tréf.)  fótt  eékla  (Fest  m.  Dabas 
j  Pál), 

sárkány-karika :  [ssekér  része]  (Vas  m.  őrség 
Tas.  343a). 

sárkány-lé:  |gúny.)  Belet  vízzel  elegyített 
tej  (Nógrád  m.  Fülek  Nyr.  XXII.95). 

sárkán-ssájú :  nagyszájú,  ordítozó  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  X 

sárkány-tej  v.  -tej :  1.  [tréf.]  pálinka  (Baranya 
m.  Pellénl  Nvr.  XI.239;  Bács  m.  Dautova  Jenó 
Sándor;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.431);  2.  [tréf.] 
krampampuli  (Balaton  mell.  Tsz.). 

SÁRL-IK  (sál-ik  Zala  m.  Hetes  Bellosics  Bá- 
lint; Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.523;  sáll-ik 
Balaton  mell.  Tsz.;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
XIV.332;  Veszprém  m.  Olaszfalu  Xvr.XVII.47; 
Veszprém  m.  Devecser  Nyr.  XVIII.479;  Baranya 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.275 ;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  sáWani  Baranya  m.  Tsz.):  párosodhat- 
nék (a  kanca). 

(Szólások].  Sállik  a  szája  vmire :  nagyon  vágyó- 
dik vmi  (pl.  étel)  után  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). 

SARLÓ  (salló  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Zemp- 
lén m.  Szúrayeg  Nyr.  X.325;  XI1.428;  sa 
Palócság  Nyr.  XX1I.79;  sord  Göcsej  MNy.  V.90; 
soré  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  X1V.431 ;  sarró 
Pápa  Nyr.  XVI.676;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
X\  .575;  saru  Göcsej  Nyr.  XIII.212.  254;  saruó 
Göcsej  MXv  11405;  Vas  m.  Répce-Szeutgyörgy 
Np.  XVIII...  Szlavónia  Nyr.  XXIII.166; 

saru  Göcsej  Nyr.  XUI.217. 254 ;  sárú  Göcsej  Nyr. 
XIII.212;  solló  Székelyföld  MNy.  V.361;  Nyr. 
IV.328;  V.175;  Kiss  Mihály;  Maros-Torda  m. 
marosi  alsójárás  Ravasz  Árpád;  Udvarhely  m. 
Nyr.  IX.23»> ;  Háromszék  m.  MKy.  VI.214;  Vadr. ; 
IX.236;  Háromszék  m.  Kis-Borosnyó  Nyr. 
XV  1.48 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Csík 
m.  Ditró  Nyr.  VI.  177;  Segesvár  Nyr.  IX 
Moldvai  csáng.  Nyr.IX.482;  sorló  Háromszék  in. 
Nyr.  VI  174;  sorú  Dráva  mell.  Nvr.  V1.43;  sorró 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  Erdóvidék  Nyr.  IX.236; 
sora  Vas  m.  üreég  MNy.  V.90 ;  Baranya  m.  Or- 
mányság  Nyr.  III.230;  sorú  Göcsej  Nvr.  XI  1.47; 
XII  1.254;  sóró  Nagy-Kanizsa  Király  Pál ;  Közép- 
Baranya  Nyr.  1V.237;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVir,7'2:  XVII.44;  Baranyám.  Ormányság  Nyr. 
III  .280;  Baranyám.  Csúza  Nyr.  XVIII.382;  Szlavó- 
nia Nyr.  V.64;  sért  Tolna  m.  Bátta  Nyr  X 


■olló-hátú     fóllvesült  hátú   (ló)   (8iókelyfüld 

Kiss  Mil>  I 

|  SARLÓS],     SÓRÓS  alakú     vízimadár 

i  moll.  Kopács  Nyr.  XVII 

SARMALÓD-IK,  HÁRMA LLÓD-IK  :  forgoló- 
dik   ívki    korul),   kérőket   (vldt),   sarkában   i 
(vkinek),  törleszkedik,  dörgÖlódzik  i  vkiln-z)  (Vas 
ni    Ságh  Kresznerics  P.  Szótár  II.! 
m.  Ibafa  Nyr. 

SARMALÓDZ-IK:  <v  (Veszprém  m.  Mezó- 
Komárom  Király  Pál). 

8ÁRMÁNDLI  (Repce  vid.  Nyr.  XX. 409 ;  sár- 
mánli  Vas  m.  őrség  Nyr.  VII. 331): 

SÁRMÁNKÓ:  x  (Csík  m.   MNy.  VI,"., 

SARMANKOD-1K :  vágyakozik.  Sarmankodik 
utána  (Baranya  dl  Hegyli.  Baranya 

múltja  és  jelenje  1.224). 

SÁRMÁNTYU  [sármántyú) :  sármány  (Erdély 
Kassai  .1.  Szókönyv  IV. 273;  Udvarhely  m.  olasz- 
telek  Nyr.  XVI.Htí;  Háromszók  m.  Vadr. ;  [vékony- 
lábú és  aprókat  lépó  ember  gúnyneve]  Erdó- 
vidék, Kis-Bacon  Nyr.  XXVI.47). 

SÁRMÁNY  (sármáluó  Soprony  m.  Nyr.  V  í 

SÁRMÓK :  sármány  (Mármaros  m.  Tócsó,  Visk 

Farkas  Imrej. 

SÁRMÓKA:  v  (Szolnok-Doboka  m.  Malom 
Muzsi  János). 

SAROK,  SARK  (sork   Háromszék    in.    Vadr. ; 
sork&m,  sorkixá,  sork&,  sork&t,  sorkon,  sorkn,  sorkú 
Vas  m.  Körmend  vid.  Nyr.  III.379;  Vas  m.  óri- 
Sz.-Póter  Nyr.  III.432;  Vas  m 
XX VI.  192;  Göcsej   Nyr.   XII1.2Ő4;    Baranya    m. 
Patacs   vid.,    Csallóköz  Csaplár  Benedek : 
m.  Gyergyó  vid.  Nyr.    IV.336;    Moldva,   Klézse 
Nyr.    IX.429;    sorok   Dhnántúl    Nvr.    XVI 
Repce  mell.  Nyr.  XX.366;   Göcsej  NyK.  II 
Vass    József   1841 ;   Baranya   m.    Pat; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Szatmár  m.  Kapnik- 
bánya  és  vid.  NyK.  II.36Ő.  371 ;    aorokme  Zala 
m.  Hetes  Nyr.  VIII.99;  soroArvas  Orosn 
IV.382;    sorokiró     Székelytold    Nyr.     X 

1.  sarok:    karéj.    Aggyon   ké,   \ 

kinyeret   (Dráva    mell.    Kopács    Nvr.    XVI.3 

2.  sarok:  a  sorból  kiálló  szóllótó  (Székelv 
Tsz.);  3.  sarok:  kis  öböl  (Bal a  rman 
0.  Halászat  K.) ;  4.  sarok:  része  a  városnak 
(nem  körülhatárolt  városrész,  hanem  csak  tájék). 
Abba  a  sarokba,  a  hun  én  lakok,  nincs  fgy  zsidó 
sé  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.381>;  5.  sarok:  csip- 
kefajta,  mely  hárászból  v.  fejtóból  késsül 

Jankó  J.  Torda  stb.  125). 

(Szólások).   Sorka  Ügyen,  errt:  úgy  elmen 
hogy  soha  többé  vissza  ne  térjen   (Szatmár   m. 
Kapnikbánya  és  vid.    NyK.    11.371 
talpra  esik  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 

sorok-iró:  sarok-cifrásó  lapos  fáncos  esont 
(8zékelyföl«l  Hjt.  XIV.3e% 


Bsa 


SÁROS— SAS 


8AS-SA8NYÚL 


BM 


sorok-rag :  a  háztető  farazatának  két  éle  alatt 
fekvő  fenyórúd  (Zala  m.  Hetes  Ethnographia 
VI  11.98.  99). 

sarka-vett:  levágott  sarkú.  Sarkavétt  liba 
(Nógrád  m.  Pülek  Nyr.  XXII.96). 

Borkon-forgó :  virgonc  (Moldva,  Klézse  Nyr. 
IX.4- 

[SÁROS]. 

Báros-hátú  (-hátú) :  (kurva  jelzője)  (Nagy-Kő- 
Székely   Sándor;    Csongrád    Nyr.    IX.374; 
Szolnok-Doboka   m.    Domokos   Nyr.   XI.93).    Te 
sároshátu  tel  (Ssatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 
'négy,    te   sároshátu,    csapatos,   facsikos 
kurva!  (Szatmár  m.  Katona  Lajos). 

SÁRPITA:  1.  ácsorgó;  2.  hízelgő  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

(SARUS]. 

aaniB-varga :  bocskorkészítő  (Pozsony  m.  Mo- 
dor fid.  Király  Pál). 

SARUTÁS :  sarukészító,  magyar  varga  (Göcsej 
MNv    V  150;  Barranya  m.  Tsz.). 

SARUZ  (saruzni):  táncol  [kül.  vénasszonyról 
mondják]  (Vas  m.  Hegyhát  Nyr.  1.467). 

1.  SARVAL:  gyalul  (káposztát)  (Háromszék  m. 
MNy.  V1.857;  Kiss  Mihály;  Nyr.  V.129;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

2.  SARVAL  :  rézsútosan  összeereszt  (két  desz- 
kaszélt) (Székelyföld  CzF.).  Sarvalatlan  maradt 
(Háromszék  m.  Vadr.  515a). 

SARVALÁS:  rézsútosan  való  összeeresztése 
két  deszka  szélének  (Háromszék  m.  Vadr.). 

SARVALÓ:  káposztagyalu  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

SARVALT :  gyalult  (káposzta)  (Háromszék  m. 
MNv    VI.347:  Vadr.;  Oyórfly  Iván). 

SÁRZ-IK:    párosodhatnék   (a   kanca)  (Qömör 
•nonyi  Zsigmond). 

SÁRZÓ:  sárga  föld,  a  mellyel  a  szoba  föld- 
jét és  a  fal  mellékét  lekenik  (Vas  m.  Kemenes- 
alja, Pálfa  Nyr.  XXIV.431). 

1.  SAS:  l.  faoszlop  (pl.  kapufélfa ;  deszkakerítés 
oszlopa ;  faépületben  azon  lapos  faoszlop,  a  mely- 
nek  véseteibe   a   gerendavegeket   beleillesztik) 

I  m.  órség  Nyr.  III.479 ;  Székelyföld  Tsz. ; 
Mihály,  Fejér  József;  Háromszék  m.  Tsz.; 

L  111.13;  Nyr.  XXV.383).  Hozunk  az  erdőből 
sasnak  való  fát  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár) ;  2.  köröm.  Nagy  sassai  vannak  (Hajdu- 
8zovát  Nyr.  XXVI.189) ;  8.  horog  (láncon)  (Tisza- 
Dob  Nyr.  XX.480) ;  4.  az  a  karika,  a  melybe  az 
ablak  akasztóját  teszik  (Soprony  m.  Szilsárkány 
Nyr.  VI.373) ;  6.  a  szekéroldalt  tartó  hátsó  görbe 
vasszeg  (Mátyusfólde,  Tallós  Nyr.  XVI.382). 

MAUTAR  TAJ8ZÓTÁJL  II 


■as-fa  1.  sas  1.  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
JOV.678;  Székelyföld  Nyr.  11.471;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  NyK.  111.13);  2.  a  kapaverő  ke- 
rekein a  falfákat  összekötő  lécfák  [bányász  mest.J 
(Torockó  Jankó  J.  Torda  stb.  201). 

sas-kánya :  nagy  kányafaj  (nagyobb  a  tikhordó 
kányánál)  (Vas  m.  Kemenesalja?  Kresznerics  F. 
Szótár  1.297;  11.173). 

sas-kőrőm  i  a  puskavessző  végén  levő  csava- 
ros kétágú  vas,  a  mellyel  a  puskából  a  fojtást, 
a  töltést  kiszedik  (Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Sepsi-Szentgyörgy  Nyr.  IV.191). 

sas-plé :  [kovács  mesterszó]  (Arad  m.  Majláth- 
falva  Nyr.  VIII.478). 

sas-szaggatta  képű :  ripacsos  (Kecskemét  Nyr. 
X.382). 

2.  SAS:  kéményből  lecsepegő  nedv  (Hajdú- 
Szovát  Nyr.  XXVI.189). 

SÁS:  a  gabonafajok  levele  (Soprony  m.  Hor- 
pács  Nyr.  XIV.431 ;  Heves^  m.  Névtelen  1840). 
Ereggy  ki,  hozz  sást  a  zsibaknak  (Rábaköz  Nyr. 
XV.431). 

sás-hagyma:  allium  scorodoprasum  (Hatvan 
Nyr.  IV.23). 

[SASI]. 

Basi-kógyó  :  [?].  Égy  nagy  sasi  kégyó  . . .  őda- 
lam  átfúrja,  mejjemé't  szaggattya  (Arad  m.  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  1.21). 

SÁSTXA:  hemerocallis  (Nógrád  m.  Nyr.  III. 
544). 

1.  SASKÓ:  alsó  vastagabb  vége  a  kévének 
(Szeged  Tsz.). 

2.  SASKÓ :  fehérneműn  v.  meszelt  falon  ned- 
vességtói támadt  folt  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.381 ;  Szeged  Tsz.). 

SASKÓS:  foltos  (az  összefülledt  vizes  fehér- 
nemű ;  a  fal,  mikor  a  salétrom  kivirágzik  rajta) 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  Kecskemét  Király  Pál). 

[SASKÓSOD-IK| 

mög-saskósodik :  megfoltosodik  (a  nedvesség- 
től) (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.381). 

össze-saskósodik :  összefülled  és  megfoltoso- 
dik (az  eggy  rakáson  hagyott  vizes  fehérnemű) 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

SASLÓD-EK :  bajlódik,  gyötrődik,  kínlódik,  ín- 
séggel küzd  (Békés  m.  Balog  István ;  Arad  Nyr. 
V1II.281 ;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.V.572;  Debrecen 
Nyr.  XXII1.335). 

SASLOO:  lappang,  bujkál,  lopódzik.  Saslogva 
megy  (Fehér  m.  Bicske  Király  Pál), 

[8ASNYŰL]. 

el-sasnyúl:  elsatnyul  (Csongrád  m.  Szentes 
Nyr.  IX.94). 


Ml 


OGAT     SATA 


8ÁTÁN-8ATRA 


m 


|8ÁSOOAT|. 

meg-sásogat:  levagdalja  a  vetés  8ássát(zol<l 
jót).  ,1  fejkutl  nhn  leltet  ám  (sá*t  hoi 

dok  (Rábakö.  1). 

8ASÓK  \  Hetea  N  v  i    X 1  \ .  •  >76) : 

1.  as  ajtó  vaakapeaának  az  a   kis   karikái 
melybe  i  lak  i-ztjak  (Zala  dl  Hetes 

Nyr"  XIX.578);  2.  kapooalyaJl  (Somogy  ■ 

8.  a  lánc  két  végét  össze'  ÚMki  kapocs 

Kim- Hal  'i;  4.  vastag,  lyu- 

kas  ssegen  keresztül    dugott   kétágú    rugalmas 

:  (Balaton  mell.  Tsz.;  Pápa  Nyr.  X 
5.  a  ssekéroldalt  tartó  hátsó  görbe  vassseg  (Pest 
in.  Csanád  He kássy  Sándor);  6  a  rakonca  fokán 
átdugott  szeg,  a  melynek  hasított  vége  kétfelé 
van  hajtva,  s  így  a  rakoncát  nem  engedi  ki- 
csúszni a  rakoncafészekból  (Tolna  m.  Varsád 
vid.  Tolnai  Vilmos). 

8ASOL:  beszegi  a  pós-sövény   peremét  (Má- 
le,  Tallós  Ny/.  XVI.382). 

8ÁSOL  síí.fiínyi,  sásúvfi) :  levagdalja  a  gabona 
sássát  (zöldjét)  (Soprony  m.  Horpács  Nyr.   XIV. 
Vas  m.  Sárvár  vid.  Bokor  János;  Mátyus- 
földe,  Tallós    Xvr.    XVI.382).   Má  le  van  sá 
(Rábakös  Nyr.  XV.431). 

SASOLÁS:    a    pós-sövény    pereme,    a    mely 
D  font  luzvesszókból   van   alkotva  (Mátyus- 
földe,  Tallós  Nyr.  XVI.382). 

1.  SASOS:  horoggal  ellátott.  Sasos  lánc  (Tisza- 
Dob  Nyr.  XX.480). 

2.  SASOS:  vörhenyeges  (Hajdú  m.  Tetétlen 
Barcsa  János).  Ojjan  sasos,  alvadásos  tört  vér 
ment  tőlem  (mondta  eggy  vérfolyásban  szenvedő 
assionyl  (Szabolcs  m.  Tisza-Dada  Nyr.  XIX.95). 

SASSUD-IK  (sassudok,  sassudni) :  lankad,  tik- 
kad, ernyed,  fárad  (Vas  m.  Kemenesalja,  Pápa 
vid.  Tsz.;  Háromszék  m.  515a). 

SASUL  :  m  (Háromszék  m.  Vadr.). 

bele-sasul:  belefárad,  beleun,  belefásul  (Szi- 
lágy m.  N\r.  IX ,666 i.  Én  má  egészlen  belesasú- 
tam  a  dologba  (Deés  Király  Pál). 

el-sasul,  é-sassul:  1.  ellankad,  elerőtlenedik, 
elbággyad.  Hidegtül  ugy  ésassul,  hogy  nincs  ereje 
főkényi,  és  megfagy  (Zala  m.  Tapolca  N\  i .  XXV 
478);  2.   alább  hagy,  csillapul   (fájdalom)  (Csík 
m.  Oyergyó-Ditró  Nyr.  XII .282). 

SAT  [satt?\:   fül    Teknő  sattya    (Baranya  m. 
K.-Dombó,  Darány,  Nagy-Dobsza,  Istvándi 
XXV.626). 

8ÁT:  as  istócfát  és  as  istréhelyt  összekötő 
fa  rúd  (bányász  mest.)  (Torockó  Jankó  J.  Torda 
stb.  201). 

8ÁTA :  kompótféle  nyalánkság  (Erdély  Csap- 
lár Benedek). 


(8ÁTÁN|. 

sátán-lőtté  fú:  boszorkán \:  i-  (Székelyföld 
Nyr.  VIII  . 

SÁTÁNKOD  IK  laidQ  m.  Bakó  Já- 

Majdú-SiovAi  XVI.  189). 

SÁTOR     (zsátor    Palócság  110): 

iwa   (Vas   m.   órség   Nyr.    [.421  :    11.324; 

[V.621  :  Zala  m.  Szentgyörgyvr  l*z.); 

2.  /.  (vö.  sátoros- 

kert],  A  kéri  sdtot  >t<  el  (Háromszék  ni. 

IX. 424). 

SÁTORGAT :   sátor-formára   fölálloga 

derkévet   az  áztatas  után  szárítás  végett 
gatjii  !>rt  (Hegyalja  Kassai   J.   S. 

1V.283).  Sátorgatjuk  a  kendert  (Abaúj  m.  Király 
Pál). 

BÁTORÍT:  cv  (Nógrád  m.  Nyr  XXII .528; 
Nógrád  m.  Fülek  Nyr.  XXII.95).  Mit  csináltok?  — 
Sátorgatjuk  a  kendert.  —  Mink  is  sátorítjuk  már 
a  mienket  (Abaúj  DL  Király  Pál). 

ki-sátorit:    kibont,    leereszt   (hajat    sátor 
mára).  A   lmjuk  szépen  simára  meffésüv- 
ritva  (Palócság    Ethnographia   01.868).    .1 
szépen  ki  vaőt  sátorítva  (Mátra   vid.  Nyr.    XXII. 
288). 

[SÁTOROS]. 

sátoros-kemence:   szabad  kemence,  a   n. 
nél  a  kémény  a  túzhely  fölött  sátor-alakban  ki- 
szélesedik (Szilágy  m.  László  Oéza). 

sátoros-kert  :  vesszőből  font  kerítés,  a  mely 
tövissel  és  szalmával   van   befödve   (Udvarhely 

in.  Vadr.). 

sátoros-kutya:  kóborló,  házról-házra  futká- 
rozó kutya  (Krdóvidók  Király  Pál). 

sátoros-nyoszolya:  szúnyoghálóval  sátor  mód- 
jára körülövezett  nyoszolya,  a  melyben  a  b 
asszony   fekszik   (Borsod   m.  Ethnographia  VII. 
172). 

SÁTOROSKOD-IK:  hízelegve  forgói' 
körül).   Ugyan  ne  sátoroskogy  mán  fojtón  körülöt- 
tem (Hajdú-Szovát  Nyr.  XX VI.  189). 

SÁTOROZ:  fölborzolja  a  tollait.  A  pulyka 
sátoroz  (Győr  m.  Bóny  Nyr.  XVII. 575). 

oda-sátoros :  sokáig  odamarad.  Ennye,  de 
odas  ín   kis   m  m   utánad 

küdeni!  Elmehetsz  egy  kicsit  a  szomszédba,  de 
osztán  sokáig  oda  ne  sátorozz!  (Borsod,  Abaúj 
m.  Király  Pál). 

1.  SÁTRA:  satnya.  Sátra  csirke  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  11.205). 

(2.  SÁTRA). 

satra-kata  :  mindenütt  ott  levő  leány  (Kassa 
vid.  Nyr.  XV  11.285). 


817 


SATKAl  i:k    savanyod-ik 


SAVANYÚ— SEB 


SATRAFÉK:  satrafa,  banya  (Kis -Kun-Halas 
Nyr.  XV. 381). 

SATRAFÉRC:  kópé,  selma,  nagy  huncut 
(Zala  m.  Aráca  Nyr.  XXII.239). 

SATRANTYÚ :  satrafa,  banya  (Szolnok-Doboka 
m.  Apa-Nagyfalu    Nyr.    XIII.331)   (vö.  satratyú]. 

SÁTRAT  :  untalan  jön-megy,  jár-kél  (Síékely- 
036;  Kiss  Mihály). 

SATRATYÚ:  satrafa,  banya  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek)  [vö.  satrantyú]. 

8ATT  (Szatmár  m.  Nagybánya  vid.  Nyr.  XIV. 
sat,  sott  Torockó  Jankó  J.  Torda  stb.  201. 
akna,  lefelé  menó  út  a  bányában. 

8ATYAK:  sapka  (Baranya  m.  Csüza  Nyr. 
XVUI.882;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.381  ;  Kecskemét  Nyr.  X.382; 
Szeged  és  vid.  Nyr.  11.92;  Kálmány  L.  Szeged 
népe  111.138). 

SATYTVA :  mocskos,  szennyes  (Nyitra  m. 
Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

[SATTYAG]. 

ki-sattyag:  kiballag  (Félegyháza  vid.  Czim- 
mermann  János). 

SAVALL,  SAVAL :  1.  sajnál,  bán.  zokon  vesz 
ijszállás  Nyr.  XXI.  144.  335).    Csak    azt    sa- 
i,  hogy  ö  nem  lehetett  biró  (Békés  m.  Balog 
István).  Az  ember  igen  savallotta  az  öt  forint  bün- 
tetést (Gömör  m.  Király  Pál) ;  2.  restell,  szégyell 
ra  vid.  Nyr.  XXII.335).    A   biró  igen  saval- 
lotta,  hogy   a    lyányának  olyan  szegény  legényhez 
kell  feleségül  mennie  (Gömör  m.  Király  Pál).  Ször- 
nyen savallotta  ja  daógot  a  többi  jeleott  [t.  i.  hogy 
nincsen  szeretője)   (Heves  m.   Párád  Nyr. 
XXH.475),   8.  neheztel,  haragszik,  haragot  tart 
(Debrecen  Nyr.  XXIII.335;  Dézsi  Lajos). 

SAV  ANYÁS :  kissé  savanyú  (Dunántúl  Zolnai 
Gyula). 

(8AVANYÍT]. 

[besavanyít]. 

(Szólások].  Az  anya  nagyon  nyelvéte  [szidta], 
besavanyította  a  fejét  (Veszprém  m.  Enying  Nyr. 
XXYI.521). 

el-savanyit :  [tréf.]  elsikkaszt  (Komárom  nr 
Tsz.). 

[SAVANYKÁS],  SAVANKÁS:  kissé  savanyú 
(Szilágy  m.  László  Géza ;  Erdély  Szinnyei  József). 

[SAVANYOD-IK], 

ki-savanyodik:  észrevétlenül  kisompolyog  (pl. 
a  kit  megszégyenítettek)  (Székelyföld  Tsz. ; 
Győrffy  Iván). 

neki-savanyodik:  nekifanyalodik,  nagy  nehe- 
zen rászánja  magát,  kénytelen-kelletlen    hozzá- 


fog (Csík-8zentgyörgy    Nyr.    X.330).    Fájj   n 
nő,  osztég  savanyogyyunk  neki  az  erdőlésnek  (Ud- 
varhely m.  Nyr.  III.512). 

SAVANYÚ  (csónyó  Somogy  m.  Kassai  J.  Szó- 
künyv  V.207;  sanyó  Baranya  m.  Kisasszonyfa  és 
vi<l.  Zalai  Mihály ;  savanya  Csongrád  m.  Mindszent 
Kis  Sándor;  Hódmezó-Vásárhely  Szeli  Karkas; 
!/ó  Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr. 
XX1.431  ;  sónya  Baranya  m.  Patacs  vid.  Csaplár 
Benedek;  sónyó  Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
IV.829;  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác 
1841  ;  sőnyó  Közép-Baranya  Nyr.  [11.827  ;  ^nnyu 
Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.45  ;  Göcsej  Nyr.  XIII.496; 
XVII.510;  sónyú,  suónyu  Göcsej  Nyr.  XIII .21 3).  — 
Savanyáim  (Háromszék  in.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
soványán  |?]  Háromszék  m.  MNy.  V  1.348) :  sava- 
nyúan. 

SAVÓ  {sahu  Vas  m.  Órség  Nyr.  VII.323;  saju 
Vas  m.  őrség,  Kerca  Király  Pál;  sau  Vas  m. 
órség  MNy.  V.78.  92;  órség, Kerca  Király  Pál; 
Göcsej  Nyr.  XIII.217.  496;  savu  Vas  m.  Órség, 
Kerca  Király  Pál). 

[Szólások].  Jön-megy,  mint  a  kutya  seggibe  a 
savó  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.325). 

SÁVOLL-IK :  sötétedik  (Gyór  vid.  Nyr.  V.522). 

SÁVOS  (sábos  Csallóköz  Csaplár  Benedek ; 
Baranya  m.,  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 
258.  259  ;  sáhos  Baranya  ra.  Kassai  J.  Szókönyv 
IV.259 ;  Debrecen  Nyr.  IX.  163 ;  Szilágy  m.  László 
Géza;  Székelyföld  Kriza,  Kiss  Mihály). 

[SCITT]. 

[Szólások].  Scittje  sincs  hozzá:  fogalma  sincs 
róla  (Bereg  m.  Fornos  Nyr.  XX.476). 

[SE]. 

sö-fű-se-fa  (Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X.332  ; 
Vas  m.  Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.575;  Zala 
m.  Szabó  Béla;  Közép-Baranya  Nyr.  III.327 ; 
sem-fü-sem-fa  Balaton  mell.  Földrajzi  Közi.  1894. 
65.  73 ;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.382) :  1.  lycium  barbarum ; 
2.  genista;  3.  cytisus. 

sö-szinü:  szintelen  (Repce  vid.  Nyr.  XX.409; 
Fölsó-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  VIII.525). 

1.  SEB.  A  víz  sebje  {sebgye):  sodra  (Tolna  m. 
Sár-Sz.-Lórinc  Nyr.  111.87  ;  Erdély  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV.289).  Erre  van  a  víznek  a  sebje  (Sze- 
ged Csaplár  Benedek).  Itt  van  a  víz  sebje  (Tisza- 
í  Roflf  Markovics  Sándor).  Sebje  van  a  víznek 
(Tisza-Dob  Nyr.  XX  480).  Oda  dűl  ki  a  sebje 
(Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  X.329). 

seb-lobbal:  sebbel-lobbal  (Zala  m.  Volák  La- 
jos). 

[2.  SEB]. 

seb-háló:  két  ollószerüen  keresztezett  rúdra 
alkalmazott  merító-háló  (Erdóvidék,  Olt  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

23* 


HÜ 


SBBfiQ-SÉD 


SÉD    s !•:«,!  i. 


860 


8EBEG:  gebesen  beszél  (Háromszék  m.  MNv. 
VI.848;  Vadr.). 

1 .  SEBES :  sebes  folyású  vis.  A  márna  a  se- 
besben él  (Miskolc  Hermán  0.  Halássat  K.).  — 
Sebest:  sebesen  (Ssékelyfbld  Csaplár  Benedek; 
Háromssék  m.  Vadr ) 

|Siólások|.  Ennek  a  fának  sebes  tüze  van  (Tür- 
kévé Nyr.  111.473).  Sírtam,  mint  a  sebes  eső  (Makó 
Nyr.  XXV1.620). 

■ebös-ógotóst:  nagy  tússel  és  sebességgel 
(pl.  dolgoini)  (Vas  m.  Hódos   Gombóca    Zoli 

2.  SEBES:  sebzett,  sebesült.  lm  egy  sebes 
asszonyt  kötitek  behozok  (Harangod  Nyr.  VI.475). 
Sebfs  szarvas  (Pápa  Beöthy  Zsolt).  Sok  sebest 
kosnak  ott  a  csatából  ki  (Szegőd  Kálmány  L. 
Sieged  népe  1.4  h. 

8.  8EBÉS  (sebős,  seböss):  1.  büdös.  A  halatos 
hatná  vótam;  de  még  a  köntöse  Ü  <>j""  sebős 
szögén  Oyurko  bának,  hogy  még  az  ereszbe  és 
megézzik  (Udvarhely  m.  Nyr.  VI.465);  2.  csípős, 
kesernyés  (túró)  (Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék 
m.  Kis-Borosnyó  Nyr.  XVI.48;  Csík  m.  Péter 
János).  A  nyelve  ojan  csipős  a  világra,  mind  a 
seböss  túró  (8iékelyföld  Nyr.  V.175). 

8EBÉSÉD-D2:  csipósödik  (a  túró)  (Székely- 
föld Tsz.;  Kiss  Mihály). 

mög-sebesödik:  csípőssé  válik  (a  túró)  (Csík 
m.  Péter  János). 

SEBESTTÉ :  fiókegyház  (Udvarhely  m.  Győrffy 
Iván). 

SEBŐK:  szeles,  kapkodó  (Hajdú-Szovát  Nyr. 
XXVI.189). 

8EBTÉN:  sebtiben,  sebesen  (Csallóköz,  Szé- 
kelyföld Csaplár  Benedek ;  Háromszék  m.  Vadr. 
515b;  Háromszék  m.  Szotyor  Győrffy  Iván). 

SEBT1N :  >.•»  Ára  főfelé  mént  naty  septin.  Ére 
lefelé  mént  naty  septin  (Veszprém  m.  Nyr.  VI. 
321;  vö.  573a). 

8EBTDNT:  c*>  (Balaton  mell.  Fábián  Gábor 
1839). 

1.  BED  (sét  Balaton  mell.  Tsz.;  Séf-árka  Szeg- 
szárd  Nyr.  VI.192):  patakocska,  csermely  (Bala- 
ton mell.  Nyr.  11.93;  Földrajzi  Közi.  XXII. 123; 
Király  Pál;  Veszprém  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
M9;  Veszprém  és  vid.  Kassai  J.  Szókönyv 
IV.170;  Nyr.  11.186).  Éppen  ott  alutt  a  séd  par- 
tyán  (Veszprém  m.  Nyr.  VI.522).  Talál  a  zúton 
elő  égy  sédét,  a  sédén  pedig  híd  vöt  (Veszprém 
Nyr.  VH.234). 

séd-busa :  aira  caespitosa  (Balaton  mell.  Föld- 
rajzi Kösl.  1894.  75). 

sét-fü :  kis  patakocska  mellett  korán  és  buján 
növő  zöldség  (libáknak  való)  (Balaton  mell.  Tsz.). 


(2.  SÉD) 

séd-gát:  folyó  közepén  hosszában  épített  gát 
a  víznek  kettéágaztatására  (Szeged  Király  Pál). 

8ÉDÉR  (Heves  m.  Névtelen  1840;  zsödör 
Győr  m.  Tsz.):  sodor,  pödör  (pl.  fonalat  ai  orsó 
torka). 


élttel  (Bihar  m.  Pooi  VTIL 


el-seder  i 
379). 

ÖBsse-ssödör :  összesodor  (Hol?  Nyr  XII  238). 

SÉDÉRÉD  IK:  pöndörödik  (oda,  eléje)  (Békés 

m.   Nyr.   01.526)  [vö.  s»,lród-ik}. 

oda-södöredik:  odapöndörödik,  Otl  tr-rem.  Úgy 
hogy  mégij  ettem  tőle  (Békés  m.  Nyr. 

III.. 72--,). 
SÉDÉRINT :  pödörint  (Cegléd  llosvay  Vilmos). 

SÉDÉRÍT:  1.  sodorít,  pödörit.  Sédéríccs  m 
kukoricahajai  [kötözéshez]   (Cegléd   Ilosvav  Vil- 
mos); 2.  pordit.    Ne  szunyókálj,  hanem  sederítsd 
azt  az  orsót  (Alföld  Nyr.  XV.235)    (vö.  séndérít}. 

SEDRE:    szeles,    hebehurgya,    ellianiark 
(Csallóköz  Nyr.  1.332  ;  Csaplár  Benedek,  Szinnyei 
József;  Pozsony  m.  Dudvág  és  Feketevíz  mell. 
Ürményi  László ;  Győr  vid.  CzF. ;  Győr  m.  Bóny 
Nyr.  XVII.575)  [vö.  sudri\. 

sedre-bedre:  szeles,  szeleburdi,   hebehurgya, 
kapkodó,  hóbortos   (Csallóköz  Csaplár  Bem 
[vö.  setre-kotra]. 

sedrebedrósköd-ik :     szeleskedik     (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

[SEDRÉLj. 

el-sedról:  elhamarkodva,   szeleskedve   csinál 
vmit;  szeleskedéssel,  hebehurgyasággal,  bai 
kodással  elront  (Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö. 
el-sudrál). 

SEDRÉLKED-DX     (sedréked-ik) :     szeleskedik 
(Csallóköz  Nyr.  1.332;  Csaplár  Benedek.  Sziny- 
nyei  József;  Pozsony  m.  Dudvág   és  Féke- 
mell.  Ürményi  László;  Győr  m.  Bóny  Nyr.  XVII. 
575). 

[SEFEJ,  SEFE]. 

sefej -deszka  (Szatmár  m.  Patóháza  Xyr.  XVIII. 
432;  sefe-deszka  Szatmár  m.  Na 
11.523;  Kapnikbánya  ós  vid.  Nyk.  11.379):  sodró- 
deszka, nyújtódeszka. 

SÉFINDÁL  :  sétifikál,  sétálgat  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

SÉFDNGÁL:  c*  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.425). 

(SEGÉL]. 

(Szólások].   /  ten  úgy  segéljen   1 

Kún-Halas  Nvr    VI II  87).  Isten  uccsegen  v.  uccsé- 
gén  (Székelyföld  Szinnyei  József,  Kiss  Mihály; 


Hl 


BEGG 


8EGGÉL-8ÉGO 


Háromszék  m.  Nyr.  V.30).  Isttn  üccsegén  (Csík 
in  Szinnyei  József)-  Teremt'  uccségen  (Székely  - 
föld  Kiss  Mihály). 

SEGG:  1.  húsóháló  zsákja  (Körös-Tarcsa  Her- 
mán 0.  Halászat  K);  2.  a  hálókütótú  alsó,  ki- 
vágott vége  (Ung  in.  Záhony  Hermán  0.  Halá- 


seggi-szája 
Ferenc). 


seggelyuka    (Bodrogköz    Kársa 


[Szólások].  Teli  van  a  segge  bodzatumval ':  nincs 
maradása  (cselédnek:  okot  keres,  hogy  elme- 
hessen, pedig  jó  dolga  van)  (Hódmezó-Vásárhely 
Nagy  Gyula).  Tele  van  a  segge  sukadozott  mogyo- 

dolga  van  (Szatmár  m.  Nagybánya  í 
XIV.573;  Katona  Lajos).  Segrement:  megbukott 
(Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Erdóvidék  Séra  Kál- 
mán).  Segre  esett:  cc  (Erdővidék  Séra  Kálmán). 

segg  bosszantó  (seg-boszantó) :  1.  szedett  tunika, 
turnúr,  fardagály  (Szeged  Kálmány  Lajos);  2.  há- 
tul függó  csokor  (Bihar  m.  Fugyi- Vásárhely  Nyr. 
ó.  bosszantó]. 

segg-bökködö  :    csipkebogyó    (a    csipkerózsa 
(vadrózsa,    rosa   canina]    termése)   (Somogy   m. 
ü). 

segg  dugacs:  kis  ember  v.  gyerek  (Tokaj  Nyr. 
XX1IL336).  Erigy,  te  seggdugacs!  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV  .234). 

segg-dugasz:  ,-v  (Veszprém  m.  Csékút  Nyr. 
XlXTÚ-2). 

segg-gyümőcs:  tojás  (Balaton  mell.  Király  Pál). 

seg-tönk:  kis  ember  v.  gyerek  (Szilágy  m. 
László  Géza ;  Udvarhely  m.  Szász  J. ;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.226;  Erdélyi  Lajos). 

segg-vakarcs:  1.  csipkebogyó  (a  csipkerózsa 
[vadrózsa,  rosa  canina]  termése)  (Bereg  m.  Der- 
cén Nyr.  XX.432);  2.  utolsó  gyermek  (Szilágy 
m.  Király  Pál). 

segg-vakaró :  1.  csipkebogyó  (a  csipkerózsa 
[vadrózsa,  rosa  canina]  termése)  (Balaton  mell. 
Földrajzi  Közi.  1894.  73;  Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz. ;  Somogy  m.  Adánd  Bánóczi  József;  Bereg- 
Rákos  és  vid.  Pap  Károly;  Székelyföld  Nyr. 
.1  417;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Nyr.  V. 
Krdó  vidék  Nyr.  IX. 235) ;  2.  csipkerózsa,  vad- 
rózsa (Székelyföld  Gyórfly  Iván;  Csík-Szent- 
györgy Nyr.  X.330);  8.  [tréf.]  mogyorófa-pálca 
(Székelyföld  Kiss  Mihály);  4.  [tréf.]  huszonöt 
v.  ötven  botütés  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

segg- vápa:  seggvágány  (Székelyföld  NyK.  X. 
888;  Kiss  Mihály). 

segge-vége:  rokona,  hozzátartozója  (Vas  m. 
lenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár  n.  176;  Szi- 
lágy  m.  László  Géza;   Háromszék  m.   Erdélyi 
Lajos). 

seggen-ülő  bab :  gyalogbab,  föl  nem  futó  bab 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.882). 

seggen- üló  tolvaj  (seggénn-ül'ó   tolvaj):   ügy- 
véd (Palócság  Nyr.  XXI.509 ;  Rimaszombat  Nyr. 
I  ;  XXII.377). 


seggibe-láb:  podiceps  eristatus  (Bodrogköz 
Kársa  Ferenc). 

SEGGEL  (seggel,  seggöl,  seggül) :  farol,  hátrál 
(Komárom  m.  Xagy-Igmánd  Nyr.  VIH.95;  Vas 
m.  Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár  11.177  • 
Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.432 ;  Székelyföld  Kiss 
Mihály,  Gyórfly  Iván). 

le-seggöl :  seggével  lenyom  (Vas  m.  Kemenes- 
alja? Kresznerics  F.  Szótár  11.177). 

SEGGELŐD-IK :  izeg-mozog,  fészkelődik, 
nyugtalankodik,  forgolódik  (Szoluok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XV1I.557;  Bakó  István). 

SEGGES  (segges,  seggös) :  1.  nagyseggű  (Pápa 
vid.  Tsz.).  Ej  de  jó  segges  lány  !  (Cegléd  Hosvay 
Vilmos) ;  2.  seggre  ugrás,  seggel  a  vízbe  ugrás 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos);  3.  kiszélesedő  hátulsó 
része  vminek  (pl.  szántónak,  kaszálónak)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály);  4.  fösvény  (Győr  m. 
Tsz.) ;  5.  a  ki  a  társaságban  minden  tréfának 
céltáblája  (Kis-Kúnság  Nyr.  XXV.336;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.381).  Ű  mög  mingyá  seggössé 
tött  ám  mindönkit,  a  kin  csak  ki  fokká  tott  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  VIII.85). 

segges-háló:  varsa  (Ipoly  mell.  Hermán  O. 
Halászat  K.) 

segges-hám :  [lószerszám  része]  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.324). 

segges-szák:  [halász-szerszám]  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.325). 

segges-tök:  1.  föl  nem  futó  tök  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  IV .291) ;  2.  kobaktök  (Túr- 
kéve  Nyr.  V.227). 

[SEGGI]. 

seggi-kó:  gömbölyű  kő,  melyet  a  bokorháló 
farkába  kötnek  (Bodrogköz  Hermán  O.  Halá- 
szat K.) 

SEGÍT  (segéjt  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
III.207.  240 ;  Erdővidék,  Kis-Bacon  Arany-Gyulai 
NGy.  111.74;  Csík  m.  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nvr. 
X.45;  segét,  segéteni  Szlavónia  Nyr.  XXUI.168; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  111.53). 

[rá-segít]. 

[Szólások].  Rásegit  az  Isten:  elérem  (Csallóköz 
Nyr.  XXVI.  141). 

SÉGÓ  (sékóra,  [?]  Vadr. ;  a  közlő  kéziratában 
meg  van  kérdőjelezve). 

[Szólások].  Ségóba  szid:  ráncba  szed,  meg- 
fékez, korlátok  közé  szorít  vkit  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos).  Ségóba  vas:  m.  Most  mán 
igazán  ségóba  veszik  a  tanulókat  (Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  III.304).  Ségóra  vette  v.  fokta: 
L  ráncba  szedte;  2.  szigorúan  kérdőre  vonta 
(Székelyföld  Gyórfly  Iván). 


m    Bfim  n 


SEJDÍT— SELMA 


864 


SEHOGY   (sékugy    Ipol)     völ  vid. 

Nyr.  XVL674;  «oAojry  Göcsei  Nyr  XI1I.307; 
sokoogy  Háromsiék  m.  NyK.  IIl.lt>  -  sukogy 
Somogy  m.  Nyr.  XXI  1.888). 

SEHOL   (soAo/   Háioamék  m.   NyK,   111.15; 

]  ;  sokujt  Síékely- 
föld   Fejér    Jóisef;    Udvarhely    m.    Olasitelek 
1.86;   Csík    m.   MNy.    VI.876;   Vadr.; 
sokul  Háromsiék  in    MNv.    V  1.222;   »okult  Síé- 
káhrföld    Kiss    Müial.  msiék    m.    MNy. 

V  1.222;  Vadr.  868.  616b;  Háromszék  m.  Orbal 
járás  Nvi  >K-    Nyr.    III. 

68;  sohult  Dunántúl  N\  r.  H.68;  Háromsiék  DL 
MNy.  VI.222;  Cltt  in.  Király  Pál;  sukujt  Csík 
m.  Vadr.  666;  sukult  Kalotaaieg,  Zsobok  Mt-luh 
János;  suhult  Székelyföld  Nyr.  \ 
Gyórffy  Iván;  Udvarhely  in.  Keresitúr  vid. 
Vadr.  448.  460;  Udvarhely  m.  Korond  ifj.  Fel- 
méri Lajos). 

(BtHONNA,  SOHONNYA]. 

(Ssólások).  Sékonnábú  gyütt:  a  kiről  nem  tudni, 
honnan  |  volt  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

Sohonnyából  jött :  ev  (Síékelyföld   Kiss    Mihály). 

SEHONNAI  {sokonnai  Palócság  Nyr.  XXII.79; 
Borsod  m.  Sajó-Si.-Péter  Schröder  Gyuláné; 
Síékelyföld  Vadr.  388 ;  Kiss  Mihály). 

SEHONNAN,  SEHONNÉT  (sokunnan  Székely- 
föld Fejér  József;  sokunnét  Székelyföld  Kiss 
Mihály ;  sukunnaj  Repce  vid.  Nyr.  XX.364). 

SÉHONTELENG:  sehol  sem  (Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  U.279). 

SEHOVÁ  (sá  se  Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX. 
381;  sfká  Somogy  m.  Szóke-Dencs  Nyr.  111.90; 
soká  Soprony  m.  Szakony  Király  Pál;  Repce 
vid.  Nyr.  XX.414;  Göcsej  Nyr.  XIV.216;  Budenz- 
Album  171;  Bakony  vid.  Nyr.  V.88;  soková 
Göcsej  Nyr.  Xin.307  ;  sokuva  Síékelyföld  Kiss 
Mihály,  Fejér  Jóisef;  sóvá  Gyór  Nyr.  XV.520 ; 
tukuva  Kolozs  m.  Zsobok  Melich  János ;  Három- 
siék in.  Vadr.  416;  sukuvá  Maros-Torda  m. 
marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád;  súkvá  Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.39). 

SEHULYAN:  semmilyen  (Ipoly  völgye,  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.476). 

SÉHUN  {sekont  Háromsiék  m.  MNy.  VI.222; 
séhun  8oprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  H.561 ; 
Vesiprém  m.  Nyr.  VI.521  ;  Somogy  m.  Nyr. 
III  468;  Hódmeió-Vásárhely  N  75;  Oros- 

háia  Nyr.  IV.618:  Ijm.1v  völgye,  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI.574;  sekun  Fájsz  Nyr.  VII.429;  sohun  Sop- 
rony m.  Horpács  Nyr.  XVIII.513;  Göcsej  Nyr. 
1.466;  XJII.256.  307;  Keszthely  Nyr.  XI.237 ; 
Kolois  m.  8itána  Nyr.  IX.602 ;  Kalotasieg, 
Zsobok  Melich  János;  Alsó-Fehér  m.  Nyr. 
XXV.347;  sukun  Repce  % 
m.  Órség  MNv.  V.168;  Nyr.  II.  176;  V11.322; 
Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.233;  Göcsej 
Nyr.  IH.180;  Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  süraeg- 
vid.   nyelvjárás  12;  Kalotasieg,   Zsobok  Melich 


JAnos ;  Alsó-Fehér  m.   Nyr.   XXV.347;    Hunyad 

i  oiaád  N\ :  164  ;  sukunt  Zílah  K-rekes 

;  Maros-Torda  m.  marosi  alsó-járás  Ravass 

1 ;  Gyergyó-Si.-Miklós  N\ ;  %o\- 

noK-Doboka  m.  Domokos  N ) 

sun  sö  Vas  m.  Órség  Nyr.  IV.228) :  sehol. 

SEJDÍT    (sajdít,    sajdit,   sajdít,    sajdít   Repce 
mull.    Nyr     XX.:W6 ;  Vas  m.    Rópce-8i.-György 
XVI II.:.  ithely     Horváth    György; 

ni    Ormányság  Nyr.  1.424;  Ali 

únság  Nyr.  XVI.476;  Cegléd 
Ilosvay  Vilmos;  Kis-KÚn-Halas  Nyr.  XV.381  ; 
Palócság  Nyr.  XXII.79;  Gömör  m  \  111. 

422;  Nógrád  m.  Terheled  Nyr.  XXIII.  1 
kelyföld  Arán)  Gyulai  NGy.III.287;  Kiss  Mihály; 
muék  in.  MNy.  V1.215;  sájdtí  Dunántúl 
SmiMiivi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  L88)s  l.  sej- 
titkon  tudtára  ad  (Torda-Sz.-László  Borbély 
Jóisef);  2.  sajdít,  sejdít:  valamicskét  lát.  8t 
e  (t.  i.  a  vak  ló]  mégis   valamit.    A  saj- 

dít a  fé  szemére  [a  vak  ló]  (Cegléd  Ilosvay 
Vil  mos). 

ki-sejdít:  kinéz,  kiérez.  Kisejdíti,  mi  a  kedves 
(Dunántúl  Lejur  A.  Toldi  449). 

meg-sajdit:  meglát,  megpillant.    Még 
bennünket    a   túlsó  partról    (Dunántúl    Lehr    A. 
Toldi  449). 

SEJK:  ,kis  fejedelem,  atyafi-elöljáró'  (Három- 
szék m.  Tsz.). 

SEJT,  SLEJT :  lép  (a  melybe  a  méhek  a 
mézet  gyűjtik)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
IV.292). 

SEJTÉS:    ódivatú    nagy    konyhn  y    (a 

raelylu'ii  ■  kopükból  kiszedett  mézeteket  is 
szokták  tartani,  s  innen  a  neve)  (Gyöngyös  vid. 
Kürthy  Menyhért).  Vasárnap  vittem  kaza  a  piacrú 
él  libafértát,  oszténg  elzártam  a  sejtésbe  (Gyön- 
gyös Nyr.  XVI.523). 

SEKRESTYÉS  (segréstyés  Soprony  m.  Hor- 
pács Nyr.  X.265). 

SELEJTES    (eslejtés,   eslejtes    Palócság    N 
XV.270;  XXI.368;  XX II. 33  ;  Losoi  XVII. 

190;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Knrancs  vid. 
Nyr.  XX1I.48  [itt  eslejtés  nyilván  blbáj;  eslétes 
Palócság  Kassai  J.  Szókönyv  11.115). 

SELLÉG:  nád  széléből  lehasogatott  vékony 
szálakból  font  zsiuórka  (Székelyföld  Nyr.  V 

SELLŐ :   sebes   folyású    szakasza,    zúgója  a 
víznek  (Szatmár  vid.  Kassai  J.  Szókönyv  IV 
Tsz.  {itt  sellő   nyilván   hiba];  Bereg  m.    K 
Pál ;  Székelyföld  Kriza ;  Aranyosszék  Nyr.  1 
Kiss  Mihály). 

SELMA : csintalan,  kópé.kujon,  huncut  (Dunán- 
túl Bódiss  Jusztin ;  Székesfehérvár   Szilas 
ric;  Tata  Matusik  Nep.  János  1841);  2.  kissebb- 
sserfl   (48   réssre   osztott)  mértéke  a  szabónak 
(Gyór-Si.-Márton  Bódiss  Juszt; 


MM 


SELMAK-8ÉM 


8ÉMÉNY-SEMMI 


866 


SELMÁK:  v  (Törők-Becse  Nyr.  IX.93). 

SÉLYE  (Székelyföld    Kassai  J.  Szókönyv  III. 

104;    Moldva,   Klézse    Nyr.    V.48;  zsélyef   zaéjc 

8zékelyfőld    Nyr.    11.472 ;  Kiás   Mihály ;  Udvar- 

m.   GáltTy   Sándor;   Moldva,    Kiesse    Nyr. 

V.48):  ládasserú  lapos  koporsó. 

SELYEM:  1.  a  kukorica  virágának  aesóból  ki- 
növő selyemszerű  haja  (Komárom  Király  Pál; 
Statmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. ",74;  Bereg 
in.  Király  Pál);  2.  a  gyékény  finom  háncsa,  a 
melyból  a  kötéseket  csinálják  (Soprony  m.  Sa- 
ród,  (Tolna  v.  Csongrád  m.  ?|  Tápé  Hermán  0. 
Halássat  K.) ;  8.  az  eresztóháló  teste  (Balaton- 
füred Hermán  O.  Halászat  EL) 

selöm-fenyó :  pinus  strobus  (szép  sima  kérgú, 
hosszú  fényes  levelű  fenyüfaj)  (Rába  mell.  Nyr. 
XVII.524). 

selyem-folyás :  a  körömházon  alul  való  meg- 
tüzesedése  az  újjnak  (selymet  húznak  belé, 
hogy  tovább  ne  terjedjen)  (Székelyföld  Tsz.). 


selyem-garas : 
telén  1840). 


régi   ezüstgaras    (Heves    m. 


selyem-hal :  acerina  Schraitzer  (Duna  és  Tisza 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Gyór  Nyr.  XI.430). 

sejöm-sikú:  csikós  selyemből  való  (Szeged 
Divényi  Gyula).  Sejem-sikú  a  firhang  ja.  Sejém- 
8Ücú  vizitlijit  (Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszo- 
rúk 1.108.  202). 

selyem-szedő :  az  a  halász,  a  ki  a  tulajdon- 
képpeni hálót  szedi  (Keszthely  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

SELYMÉDZ-IK:  ereszti,  hányja  a  selymét 
(a  kukorica)    (Komárom,   Bereg  m.  Király  Pál). 

SELYMEK  (sémék,  siémik) :  L  selymek,  siémík  : 
a  gyékény  v.  a  káka  finom  háncsa,  a  melyből 
gyékényszövéshez  való  madzagot  meg  (sodrósás- 
sal keverve)  hálóinat  sodornak  (Fertő  mell.  MNy. 
ŰI.243;  Rábaköz,  Beó-Sárkány  Nyr.  XVIII.238); 
2.  sémék:  az  a  cifraság,  a  melyet  a  gyékényre 
a  maga  anyagából  (sásból)  szőnek  (Baranya  m. 
Sellye  Zalai  Mihály). 

[SELYMES,  SÉMES:  pamutos  (Baranya  m. 
Tsz.). 

sejmes-borizű-alma:  nyári  borízű  alma  (Ceg- 
léd Ilosvay  Vilmos). 

selmSs-ffi:  a  gabona  közt  található  finom- 
bugájú  pázsitfű  (Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X.332). 

selymes-lepedő  :  fehér  gyolcsból  készült  gaz- 
dag himzésú   lepedő   (Borsod  m.  Ethnographia 

vii  : 

SELYÓ  (Nógrád  m.  Fülek  Nyr.  XX  11.95;  selyo 
[gúnynév]  Heves  m.  Saár  Nyr.  111.92) :  kancsal. 

SELYP  {szejp  Székelyföld  Tsz.)  [vö.  pelyp]. 

SEM  (sén  Somogy  m.  Babod  Nyr.  XII.278). 


SÉMÉNY:  gyékénykáka  v.  sás  (Baranya  m. 
Nyr.  V.831). 

SEMER:  sodor,  pödör  (fonalvéget,  hogy  a 
tű  fokába  belehúzhassa)  (Borsod  m.  Bogács 
Kassai  J.  Szókönyv  IV.295). 

SEMERGET:  sodorgat,  pödörget  (fonalvéget, 
hogy  a  tű  fokába  belehúzhassa)  (Kassai  J.  Szó- 
könyv  1.456;  11.209;  IV.295). 

SEMERÍT  :  sodorít,  pödörít  (Borsod  m.  Ethno- 
graphia VII.78). 

SEMERÍTÉS  :  megsodort,  megpödört  hajtincs 
(Borsod  m.  Ethnographia  VII.78). 

SEMLING  (Erdély  Hermán  O.  Halászat  K. ; 
semlyénk  Erdély  uo.  825b ;  zsemlén  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  zsemlénk  Erdóvidék  Hermán  O. 
Halászat  K.):  barbus  Petényii  [vö.  zsemle, 
zsemle-ha[\. 

SEMLYÉK  {sejtnek  Csík  m.  Péter  János ; 
sejtnek,  selymek  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv 
IV.294;  Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály,  Fejér 
József;  Udvarhely  m.  Vadr. ;  Háromszék  m. 
Tsz.;  NyK.  111.18;  Király  Pál ;  Csík  m.  Kilyén- 
falva  Nyr.  IX.525 ;  Kara-sémí/f  Mezőtúr  Nyr. 
X.144;  semlyék  Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schrö- 
der  Gyuláné;  Szeged  Tsz.;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  IV.294;  semlyek  Borsod  m.  8áta  vid. 
Bartha  József ;  sömje  Szeged  Csaplár  Benedek ; 
sömjék  Alföld  Nyr.  XV.236 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.381 ;  Kecskemét  Csaplár  Benedek ;  Szeged 
és  vid.  Nyr.  11.92;  IX.523;  Csaplár  Benedek): 
süppedékes,  ingoványos  hely,  vizenyős  kaszáló 
v.  legelő. 

SEMLYÉKES  (sejmekes  Csík  m.  Péter  János  ; 
sejmékes,  selymékes  Székelyföld  Nyr.  VIII.509 ; 
Háromszék  m.  Király  Pál,  Győrffy  Iván;  Csík- 
Tusnád  Melich  János;  sémikés  Mezőtúr  Nyr.  X. 
286;  sem ly ekés  Borsod  m.  Sáta  vid.  Bartha  Jó- 
zsef; zsemjékes  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XII. 
143):  süppedékes,  ingoványos,  vizenyős. 

SEMMI  {sémi  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.373; 
Zala  m.  Balaton  mell.  Simonyi  Zsigmond ;  sirot't 
Szlavónia  Nyr.  XXIII.169) :  zincum  sulphuricum 
oldata  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

[Szólások].  Semmire  tette:  megölte  (Mátra  vid. 
Nyr.  XXII.335). 

semmi-hal:  silány,  értéktelen  hal  (Komárom 
Hermán  0.  Halászat  K.). 


semmi-hogy  i 
453). 


semmikép   (Göcsej   Nyr.   XIV. 


sémmi-lStteképpen  {sémmi-lőtteképen) :  sem- 
miképpen, semmi  módon  (Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.442;  Szentes  Nyr.  VI.268;  Szé- 
kelyföld Arany-Gyulai  NGy.  UI.341 ;  Kiss  Mihály ; 
Háromszék  m.  Vadr.;  Torda  Nyr.  XV  111.95).  A 
bojtároknak  még  csak  tüdő,  májj  van  a  bográcsba, 
máshó  semmiiötteképen  sé  szabad  nyúni  (Kis- 
Kún-Halas     Nyr.    VIII.87).    Semmüetteképpen   se 


161 


8EMM1NÉBE-8ENYK 


8ENNYBVÉ8Z-8ENYVEDÉK 


."{♦i* 


tuttam  sémire  se  menni  (Marosvásárhely  Nyr. 
181).  Nem  tuttam  semmiletteképpen  megfogni  (Há- 
romsiék  m.  Vadr.  482).  Semmiletteképpen  nem 
tudjuk  vala  itt  marasztani  (Háromszék  m.  Kiss 
Mihály).  Semmiletteképpen  el  nem  távoték  (Gyer- 
gyó-8z.-Mik    l  Nm     X.40). 

■emminok  klnÓBÖ :  nem  ssép,  jelentéktelen 
(Bonod  m.  8ajó-8ientpéter  Schröder  Gyuláné). 

semmire- való:  sovány  (Heves  m.  Sírok  Nyr. 
VIII.668). 

8ÉMMINÉBE:    semmikép.    Sémminébe    se  jó 

Sdvarhely  m.  Vadr. ;  Háromsiék  m.   MNy.  VI. 

SEMMITLEN:  vagyontalan  (Hajdú  m.  Nád- 
u.lv.rr  Nyr.  IX.280). 

(8ÍMMIZ]. 

eó-semmis:  elemészt,  elveset,  megöl.  ÁMcm 
törte  ja  boszork'  a  fejét,  kod  lehetné  ja  kiránét 
eósemmixnyi  (Nógrád  m.  Istvánffy  Gyula). 

ki-sémmis:  kinulláz,  kiforgat  (örökségből, 
járandóságból)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.472). 

SENDERGET:  forgat  hengerget.  En  nagy 
malomkövet  sendergettek  [a  vén  banyák]  a  fejem 
felett  (Palócság  Ethnographia  III. 361). 

8ÉNDÉRÍ  T :  1.  eggyet  fordít,  csavarít,  pödörít 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Heves  m.  Névtelen 
1840;  Mátra  vid.  Nyr.  XX  11.335);  2.  pöndörit 
(gyorsan,  könnyedén  összecsinál  vmit,  pl.  épü- 
letet) (Hódmezó-Vásárhely  Nyr.  IX.92;  Czakó 
Béla)  (vö.  sédérit]. 

8ENDÉRKÉDIK:  settenkedik  (vki  körül) 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos)  (vö.  sündörköd-ik\. 

SENK :  1.  csapszék.  Betértünk  a  senkbe  (Kassa 
vid.  Nyr.  IX. 557);  2.  kármentó  (az  ivószobában) 
(Zemplén  m.  Pap  Károly). 

[8ÉNKÉL],  SINKEL :  ajándékoz.  Magának 
sinkelem  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXII.94). 

el-sinkel:  elsikkaszt  (Szeged  Nyr.  11.378)  [vö. 
el-ajándékoz  és  el-sinkófál]. 

SENKI  {senki  Debrecen  Nyr.  XI.477). 

[8ÉNKINÉ],  SENKDNI:  olyan  leány,  a  kinek 
gyermeke  van  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  VIL331). 

SENT YÉREG :  kószál,  kullog  (Orosháza  Nyr. 
VI  179). 

SENYE  (Nagy-Kunság  Nyr.  11.326;  Túrkeve 
Nyr.  HL478;  XV. 520;  Kecskemét  Nyr.  X.382; 
Rimaszombat  Nyr.  V.271  ;  X\  11.574;  sene  Cegléd 
Ilosvay  Vilmos):   balog,  balkezes  [vö.  1.  sunya). 

senye-kés:  balkéz  (Borsod  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV.303). 

•enye-kezü:  balog,  balkezes  (Borsod  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  IV. 295). 


sene  sutya:  <v  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

8KNNYEVÉ8Z  (senyjevéss) :  senyved  (Hegyalja 
Kassai  J.  Ssókönyv  IV.295)  [vö.  csenevész-ik]. 

SENYVED    (semmed    Csallóköz    Nyr.     1.332; 
Répcr  vid.   Nvr.   XX.:'.71;   Vas  m.  Tsz.;   Vas 
órtég  N>  Göcsei  Ny r   XII  96  |   XIII .494 ; 

semved  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  senved,  ésenved 
Dunántúl  Nyr.  XI1.279 ;  Soprony  m.  Repce  mell. 
Ny.    II   .fii  ;  Keszthely  Horváth  Oy.  «**- 

búzölögve  ég  (a  nedves  fa)  (Keszt- 
h.lv    Horváth    György;   Székelyföld    Tsz.) 
semmed:  geny ed.  Semmedett  a  lábom  '>kát 

rakattam  rá   (Göcsej    Nyr.  XII.95);   8.    semmed, 
senved,  senyved:  zsibbad  (Csallóköz  Nvr.    I 
Soprony  m.  Repce   mell.    Nyr.    II  iton 

mell.,  Vas  m.  Tsz.;  Vas  m.  Rába-Sz.  Mihály 
Bódis8  Jusztin;  Vas  m.  órsóg  Nyr.  1.421). 

el-senyved  (el-semmed,  t-senved):  1.  elrothad 
(pl.  a  test  a  földben)  (Háromszék  m. 
Lajos);  2.  elzsibbad.  Ésenved  a  lábom  (Dunántúl 
Nyr.  X1I.279).  A  kezem,  lábom  elsemmedt  (Vas 
m.  Tsz.)  Elsemmedtt  a  keze  (Vas  m.  Kemenes- 
alja? Kresznerica  F.  Szótár  11.177). 

[Szólások].  Elsenved  a  tüz:  lassan,  nehezen  ég 
és  végre  elalszik  (Keszthely   Horváth   György). 

[SENYVEDEG],     SENNYEDEG     (HÍ 
in.  Kiss   Mihály;   senyedeg    Udvarhely    m. 
111.261 ;     Gyórffy    Iván ;    Háromszók    m.    Vadr. 
516a;  sinyedeg  Székelyföld  Nyr.    11.230;  sinnye- 
deg  Székelyföld  Ferenczi  János  1832  [az  ó  kéz- 
iratából a  Tsz.-ban  hibásan  így  :  sinyedeg],  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.;  MNy.    VI.215  |itt 
sinnyedek  hiba);  Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván;  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos):    1.  rüh    (Szé- 
kelyföld Tsz. ;  Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m. 
III.261;  Gyórffy    Iván;    Háromszék    in.    Vudr.  ; 
Kiss  Mihály).    Úgy  áll  rajta  a  sinyedeg,   »< 
tepesz  (Székelyföld   Nyr.    11.230);    2.    sinnyedeg: 
beteges  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[SENYVEDEGÉS],  SENYEDEGES  (Szék 
föld  Tsz.;  sinnyedeges  Ferenczi  János  1832  [az 
ó  kéziratából  a  Tsz.-ban  hibásan  így :  sinyedeges] ; 
zsenyedeges  Udvarhely  m.  Homoród  vid  Kriza): 
1.  senyedeges,  zsenyedeges:  rühes,  fekélyes,  sebes 
(Székelyföld  Tsz. ;  Udvarhely  m.  Homoród 
Kriza);  2.  sinnyedeges :  beteges,  a  sok  beteg- 
ségtói lesoványodott  és  meghalaványodott  (Szé- 
kelyföld Tsz. ;  Ferenczi  János  1832 ;  Háromszék 
m.  Tsz.  [itt  sinnyedes  hiba);  Erdélyi  Lajos). 

[SENYVEDEGESÉD-DX]. 

meg-sinnyedegesedik :  megrühesedik.  Meg- 
siiinyedegesedett  (Háromszék  m.  Vadr.  516a). 

[SENYVEDEGÉSKÉD-DX),  SDNNYEDEGES- 
KED-IK:  betegeskedik  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

[SENYVEDEK],  SENYEDÉK  (Csallók 
lár  Benedek;  sinnyedek  Háromszék  in.  MNy.  VI. 
348;  sönyedék  Vas  m.  Jánosháza  Nvr.  XIV 
sönnyedék  Vas  m.  Sorok    mell.   Nyr.    XXII.  14  4. 


809 


8ENYVEDÉKES  TÁR 


SEPPEG-SERhIT 


Balaton  mell.,  Pápa  vid.  Tas. ;  Veszprém  m.  Nyr. 
XIV. 90;  sitnyedik  Gdoeej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
V.285;  sünyedík  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XIV. 
94;  sítnnyedik  Vaa  m.  Őrség  Nyr.  VII.:: 
1.  senyédéi,  sönyedék,  sönnyedék,  sünnyedik:  riili, 
kosz  (Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Vas  m.  óreég 

\  11.331 ;  Vaa  m.  Jánosháza  Nyr.  XIV.567 ; 
Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXII.  144;  Balaton 
mell..  Pápa  vid.  Tsi.);  2.  siunyedék,  sönnyedék: 
sebfakadék,  genyedtség  (Háromszék  m.  MNv. 
VI.848).  Folyt  belülié  a  sönnyel  rprém  ni 

\IV.90). 

(8iólá8okJ.  Sünyedik  rozsda   verjen   m?g!   (Gö- 
•  ngyel  Nyr.  V.285).   Hogy  a  sünye- 
dik fészkellen  beléd!  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 

XIV 

[SENYVEDÉKÉS],      SENYEDÉKES :      rühes 
llóköz  Csaplár  Benedek). 

[SENYVEDÉSJ,  SEMMEDÉS:  zsibbadás  (Vas 
m.  Tsz.). 

SENYVEDEZ :  1.  rothad  (Székelyföld  Csaplár 

Benedek);  2.  kinnal  ég  (a  túz  v.   a  túzön  levő 

fa),  ég  is  nem  is,  búzölög    (Szilágy    m.    László 

Géza ;  Székelyföld  Csaplár  Benedek ;  Háromszék 

'Ny.  VL347;  Győrflfy  Iván;  Erdélyi    Lajos). 

|8ENYVEDT|,  SEMVETT:  beteges,  betegség- 
tói megviselt.  De  semvett  színbe  vagy!  (Cegléd 
llosvay  Vilmos). 

[SENYVEDTSÉG],  SEN  VEDSÉG :  zsibbadt- 
ság  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin).  Senvedség,  hideg- 
ség jött  bele  (Tolna  m.  Nyr.  XIV.  187). 

SENYVESZT:  nagyjából,  félig-meddig,  meg- 
főz, abárol  (húst)  (Háromszék  m.  László  Árpád). 

(SENYVETEG],  8INNYETEG :  poshadt  álló 
vízben  termo  szórfű,  mely  a  benne  járó  embert 
megrühesiti  (Szeged  Tsz.). 

sennyeteg-fü:  cv  (Szeged  Kassai  J.  Szókönyv 
iv.  9 

SEPDOS:  suttog  (Rozsnyó  Nyr.  VIII.236). 

SEPELEG:  sopánkodik,  sápitoz.  Mindig  sepe- 
leg,  hogy  nem  tud  többet  fizetni  (Keszthely  Hor- 
váth György). 

[SEPER],  SÖPÖR:  kotródik  (Heves  m.  Név- 
telen  184 

be-sőpör  (bé-söpör) :  megcsal  (Rábaköz,  Beő- 
Sárkány  Nyr.  XVIII. 47;  Zala  m.  Hetes,  Dobro- 
nak  Nyr.  XIV.101). 

SÉPÉTNEK:  satnya,  vézna  (Heves  m.  Sirok 
Nyr.   Vm.668). 

SEPLETA:  hitvány,  haszontalan,  gyalázatos, 
alávaló  személy  (Vác  Czech  János  1840)  (vö. 
séprita]. 

SEPLETÁR:    hitvány,    haszontalan.    Sej>l 
népség  (Esztergom  vid.  Nyr.  XIX.239). 

SZIKH T KI  :   MAGYAR  TAJ>ZÓTAR  II. 


8ÉPPÉG  (seppeg,  sejipeg,   %ep\  ISOg,  sut- 

tog (Palócság  Nyr.  XXI.314;  XXII. 7«<:  Heves 
m.  Névtelen  1840;  Alföld  Nyr.  XV.286;  Cegléd 
llosvuy  Vilmos).  Né  séppégj,  te!  (Borsod  m.  Sáta 
Hartha  József).  A  javasasszony  három  miatyánkot 
seppegett  a  fájós  lábamra  (Szeged  vid.  Nyr.  11.02). 
Ha  seppögve  mongyuk  [a  ráimádkozást],  hát  anná 
nagyobb  foganattya  lösz  (Szeged  Nyr.  IV.  1: 

8EPPÉGÉS  {seppögés) :  susogás,  suttogás 
(Cegléd  Ilnsvay  Vilmos;    Szeged    Nyr.    IV  1 

SÉPPÉNKÉGY-IK :  settenkedik  (Borsod  m. 
Sáta  Nyr.  XXI.314). 

SÉPRITA:  söpredék,  koldus  népség  (Heves 
m.  Tarna-Méra  Nyr.  IX.333)  [vö.  sepleta]. 

(1.  SEPRŐ,  SEPRŰ]. 

|söprü-bütü]. 

mög-8ÖprübütÜB  :  megseprúz,  seprűvel  elver. 
Kendőt  is  mégsöprübütüzte  a  múlt  hétön  is  M 
bá  (Székelyföld  Nyr.  V.175). 

seprű-káva:  vesszőkarika,  a  molylyel  a  nyír- 
faseprűt összeszorítják  (Székelyföld  Tsz.    107a). 

seprű-tusa:  seprű  szára  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.478). 

seprű-tüve:  seprűuyél  (Hajdú-Nánás  Máté 
Lajos). 

2.  SEPRŐ  :  élesztő  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SEPRŐS:  élesztős.  Nem  szeretem  a  seprőst, 
mett  mégpuffaszt  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[1.  SER,  SÖR]. 

sör-élesztő  (söléresztő  Szeged    Nyr.  VIII.235). 

sör-főző:  vmi  labdajáték  (Szeged  vid.  Nyr. 
IX. 380). 

2.  SER:  sodrás,  sodrat.  Kiment  a  sere  (a  sod- 
rott cérnának  v.  fonalnak,  a  melyet  visszafelé 
sodortak]  (Székelyföld  Tsz.). 

SÉR-IK  (szér-ik):  fáj,  sajog  (Moldvai  esáng. 
Nyr.  IX.530).  Nem  sérik  e  szived  irton  t  (Moldva, 
Klézse  Nyr.  111.568).  Erősszen  szóik  <i  lálmiii 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  III.4). 

SÉRBÉL,  CSÉRBÉL:  lop  (Békés  ni.  Balog 
István). 

el-sörböl,  el-csörböl:  ellop  (Békés  m.   Balog 

István). 

SÉRCÉG  (sercseg,  Sértyfa  Ipoly  völgye,  Kovái 
vid.  Nyr.  XVI.574 ;  sertyog  Cegléd  llosvay  Vil- 
mos) [vö.  cserszeg]. 

SÉRDÍT  (serdtt,  sördtt):  pördit,  fordít  (Hátra 
vid.  Nyr.  XXII.335;  Cegléd  llosvay  Vilmos). 
Serdttsd  ide  ászt  a  hordót!  (Gyöngyös  Nyr  IX  333). 

el-sördít :  elpördit  (pl.  csapócsigát)  (Csongrád 
m.  Mindszent  Kiss  Sándor). 

24 


SERDÜL— SERB01  I.Y 


meg-aerdit:   megpördit,    megfordít    (Szolnok 
Csimmermann   Jánoe).   Ma   bizony  megsenir 
ha  még  ámolyogsz  (Háromsiék  m.  Vadr. ;  Gyórffy 
Iván). 

rá-serdit:    rákeid  (pl.  a  nótára)  (Nagy-Kim 
ság  Nyr.  W  1.476). 

1.  SERDÜL  {csőréül,  mcsördülié  Vas  in.  Keme- 
nesalja, Nemes-Magasi  Nyr.  XIX  137.  191;  csör- 
dm  Zala  m.  Orosstony  Nyr.  XXi 

nw-osőrdül :  fölcseperedik,  megnó.  De  félcsör- 
dülté  mák  hé!  (Vas  m.  Kemenesalja,  Nemes- 
Magasi  Ny.    XIX.i:i7). 

2.  SERDÜL  (serdül,  sördül)  i  pördül,  fordul 
(Mátra  vi  XX II. 335).  Karika  volnék,  ser- 
dülnék (Borsod  m.  Síihalom  Nyr.  IX.333). 

ki-Bördül :  kifordul.  Baózsu  vnónék,  piros  raózsa, 
mégis  kiserdünék  (Heves  m.  Bocs  Ethnographia 
\  1.115).  Rózsa  volnék,  piros  volnék,  mégis  kiser- 
dülnék (Borsod  m.  Szihalom  Nyr.  IX.333). 

meg  sördül :  megfordul.  Mé'ssérdütek  a  sár- 
kukon (Dorozsma  Nyr.  IX. 379). 

Bördül-pördül:  sürög-forog  (Kecskemét,  Sze- 
ged Csaplár  Benedek). 

[8ÉRDÜLT]. 

osördüt-jány  :süldó  (13— 15  éves)  leány  (Vas  m. 
Kemenesalja,  Nemes-Magasi  Nyr.  XIX. 138.  191). 

SEREG:  juh-  v.  kecskenyáj  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

SEREGI  (sereg,  sörög):  pörög,  forog  (Mátra 
vid.  Nyr.  XXII.335;  Orosháza  Nyr.  IV.378). 
Sereg  az  orsó  (Eger  vid.  Nyr.  XVI1.477).  Sérgétt 
az  orsó,  mint  annak  a  rengyi  (Heves  m.  Fel- 
Német  Nyr.  XXV.521).  Serégjünk  éggyet  (Gyön- 
gyös Simonyi  Zsigmond).  Péz  vaónek,  pengenék, 
karikába  sergenék  (Heves  m.  Bocs  Ethnographia 
VI.  115).  Össze  fogóznak,  a  ki  a  közepin  van,  fejire 
teszi  a  kézit,  osz  úgy  serég  ott  (Csanád  m.  Ba- 
tonya  Kálmány  L.  Koszorúk  11.194).  A  gyerö- 
kök  összefogódzkonnak  ketten,  oszt  a  lábukat  össze- 
vetik, sörgenek  (Torontál  m.  Száján  Kálmány 
L.  Szeged  népe  11.84).  Az  a  legén  sergett  körü- 
lötte (Heves  m.  Sz.-Erzsébet  Nyr.  XX.43). 

körül-sereg :  körülforog  (Szilágy-Somlyó  Nyr. 
XVI. 139). 

SEREGÉLY  (serege,  serégé,  serege,  seregek 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.382;  Cegléd  Ilos- 
vay  Vilmos ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.423  ;  Csong- 
rád m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.276;  8zilágy  m. 
Nyr.  IX.565;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  Vadr. ;  MNy.  VI.219.  848;  Gyórffy  Iván; 
Háromszék  m.Uzon  Erdélyi  Lajos  ;  seregi,  seregi- 
madár  Orosháza  Nyr.  V.142;  Mármaros  m.  Técsó, 
Visk  Farkas  Imre;  Tisza-Roff  Markovics  Sán- 
dor; seregje,  sereglye,  seregjék  Torontál  m.  Mo- 
rotva  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.147. 148;  Baja 
Bayer  József;  Szatmár  m.  Mánd  Nyr.  XIX.382; 
Bodrogköz  Tsz.). 


sereglye-ijenstó :    madárijesztő    (Baja    Bayer 
József). 

seregi-madár:  seregély  (Tisza-Roff  Markoviét 
Sándor). 

[SÉREOÉLYÉ8|. 

sereged  ön-kígyó:  nagyobbfajta  mérges  kígyó 
(Szlavónia  Nyr.   X XIII  .158). 

SEREGNYEFF:  triugoides  hypoleur 
rogköz  Kársa  Ferenc). 

sérelem:  i.  lelki  fájdalom,  bábánál 
ti  <i  séreVfm  (Ipoly  völgye,  Kővár  * 
XXII.98);  2.  sérvós  (hemia)  (W  Ide   Nyr. 

XVII 

(Szólások].  S  esik:  fáj.  Annak  is  s- 

mire  esett,  hogy  a  nat  teőt  oda  döfte  (Mátra  vid. 
Nyr.  XXIV. 478). 

SÉRELÉMKÉD-DX:  bánt,  sérteget,  DÖl 
m.  Pásmándhegy  Bódiss  Jusztin;  Vas  m.  K; 
nerics  F.  Szótár     11.179;  Cl 

SÉREMÓRÁL    (Cegléd  Ilosvay    Vilmos;  Kis- 
kun Halas  Nyr.  XV.381  ;  Szeged,  Csali.) 
lár  Benedek;  séramórál  Nagy-K 
seremorál  Szeged  Nyr.  VIII.235) :  céltalanul  jön- 
megy,  őgyeleg,  haszontalanul  tölti  az  időt,  kése- 
delmeskedik, tesz-vesz,  piszmog. 

el-sóremórál :  cc.  Csak  elséremó)  '  nap, 

hogy  semmi  jóravalót   nem  tesz  (Csaliéi, 
lár  Benedek). 

SÉREMÓRÁZ:  eo  (Szeged  Nyr.  IV. 221  :  Bács 
m.  Dautova  Jenő  Sándor). 

SERENG    (Hont,     Bars   m.   Nyr.     XXV 
Garam    mell.    Horváth    Zsigmond    1839;  serény 
[?]  Hont  m.  Tsz.:  sering  Ipoly  vid.  Nyr.  III.; 
sarjú,  másodszéna. 

1.  SERÉNY,  SÖRÉNY  (siríny  Cegléd  Ilos- 
vay Vilmos;  Kun-Majsa  Nyr.  V11I.470)  :  1.  a  hal 
hátának  úszószárnya  (Balatonfüred,  Kopácsi 
Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  a  ház  Tokaj 
Nyr.  XXIV.240). 

2.  SERÉNY  (siríny  Heves  m.  Saár  Nyr.  III 
sörén  Keszthely   vid.   Horváth    György;   m 
Zalám.,  Veszprém m.  Enying Király  Pál  ;  8omogy 

i  m.   Visnye   Nyr.    XVII.334).  —   Serény,  siríny: 
!  ügyes  (Heves  m.  Saár  Nyr.  111.92 ;   Kalotaszeg, 
Zsobok  Melich  János). 

[Szólások).   Sörén   fene  egyen  meg!  (Készt! 
vid.  Horváth  György).  Hogy  a  sörény  fénye  egyen 
meg !  (Zala  m.  Király  Pál). 

SERÉN YKÉD-IK  (sörénkéd-ik    Kesztl 
Horváth  György). 

SÉRÉNYL-IK:  serénykedik  (Szókel) 
Mihály). 

SÉRÉNYTELEN :  lusta.   Ugyan  hun  j 
serény  telén  pásztori  személy?  |kará< 
riumimn)  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  VI.378). 


SERES     >í  i;.,l  . 


SERGÓ-SERÍT 


:'.T4 


SERES  (seres;  —  sérüs  Háromszék  m.  MNy. 
48;  Vudr.  515b):  L  seres,  seres,  sérüs:  össze- 
sodródott  (fonal)  (Székelyföld  Tss. ;  Háromsiék 
m.  Tsz. ;  IfNj  V  1.348 ;  Vadr. ;  Brassó  m.  Tatraug 
11.524);  2.  seres:  hegedó,  fagyni  kezdó 
(vis)  (Bereg  in.  Munkács  és  Bereg-Rákos  vid. 
Pap  Károly). 

SÉB£8  :  .sérelmes4.    Panaszkodom,  mert  seres 
vagyok  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  VI.  180). 


{seres,  séris  Zilah  és  vid.  László  Géza ; 

szérész  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.202) :  1.  fájás,  pl. 

nak-sxérész :  nyakfájás,  difteriüsz  (Moldvai  csáng. 

«>2);  2.  betegség   (Hont  m.  Kővár   vid. 

XV  1.674);  3.  daganat  (Hont  m.  Kővár  vid. 

XV  1.574);  4.  lépdaganat (Hol  ?  Nyr.  XII.186); 

mi  lágyékbeteg8ég  (nyilalás,  folyás  stb.). 
Serese  van  (Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly); 
6.  sérvés  (hernia)  (Hont  m.  Nyr.  V.474  ;  Mátyus- 
fólde  Xvr.  XVU.523  ;  Zilah  és  vid.  László  Géza; 
Hol  KU.186);  7.  lágyék.  Épen  ott   ütött 

meg  a  seresemen  (Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly) 
|vö.  sérvés]. 

SERESED-IK:  heged,  fagyni  kezd  (a  víz) 
(Bereg  m.  Munkács  és  Bereg-Rákos  vid.  Pap 
Károly). 

8ÉRÉT,  SÖRÉT  (sélét  Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály, Gyórffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr;  sölét 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Kiss  Mihály). 

SEREVÉNY :  sűrűn  növó  vékony  vesszók, 
sarjadzó  nyár-  és  jegenyebokrok,  apró  fűzfához 
hasonló  fú  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.381 ;  Szeged 

serevóny-fü* :  salix  viminea  (Szeged  Tsz. 
327b). 

SEREVÉNYÉS :  sűrűn  növő  vékony  vesszők- 
kel, sarjadzó  nyár-  és  jegenyebokrokkal  borított. 
Bercelés,  bozótos,  serevényés  hely  (Kis-Kún-Halas 
XXIII.47). 

8ÉRGET    (Palócság    Nyr.    XXII.79;    Cegléd 
Ilosvay  Vilmos ;  •Yr^ftem-Zonjaftam  Torontál  m. 
m  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.155;  sörget 
Csongrád  m.  Mindszent  Kis  Sándor;  [sürget]  sür- 
gesd  8zeged  vid.  Nyr.  111.477):   pörget,   forgat. 

meg-serget,  mög-sürget :  megpörget,  megfor- 
gat. Sérgesd  mér  raózsádot  (Eger  vid.  Nyr.  XIII. 
Sérgesd  még,  forgasd  még  (Arad  m.  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  1.222).  Sürgesd  mög,  for- 
gasd mög  karika  módra  (Szeged  vid.  Nyr.  III. 
• 

sirget- forgat:  irget-forgat.  Lüttem  égy  fekete 
vamyút,  sir gettem- forgattam,  csak  a  . . .  vót,  Pétör 
óra  benne  vót  (Torontál  m.  Száján  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.155). 

SÉRGETYÚ  (sérgettyü  Cegléd  Ilosvay  Vilmos ; 
sörgetyú  Alföld  Nyr.  XV.236):  pörgetyü  (gyer- 
mekjáték) (Palócság  Nyr.  XXI.421 ;  Heves  m. 
Makáry  György  1839;  Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
385 ;  Eger  Simonyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  I. 
502). 


SÉRGŐ  :  ördögmalom  (ringelspiel)  (Heves  m. 
Nyr.  XVII.268;  Eger  Nyr.  1V.560;  Jász-Nagykún- 
Szolnok  m.  Tisza-Süly  Nyr.  XXV.43'2). 

aörgó-malom  :  cv  (Jász-Nagykún  Szolnok  m. 
Tisza-Süly  Xyr.  XXV.432). 

SÉRIFIKÁT,  (sérafikál  Debrecen  Nyr.  XXIII. 
335) :  haszontalan  járkálással  tölti  az  idót,  dolog- 
talanul  jár- kél,  föl  s  alá  járkál,  sétikál  (Soprony 
in.  Tsz.;  Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.234; 
Heves  m.  Névtelen  1840 ;  Gömör  m.  Tsz. ;  Bor- 
sod m.  Nyr.  XVIII.515;  Bodrogköz  Kassai  J. 
Szókönyv  IV.301 ;  Tsz. ;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa 
ni.  Xyr.  IX.  184;  Bereg-Rákos  és  vid.  Pap  Károly). 

SÉRIGÁIi :  <v  (Soprony  m.  Fölsó-Szakony  Nyr. 
XVI  1.384). 

SÉRIKÁL  (Balaton  mell.,  Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz. ;  siérikál  Rábaköz  Nyr.  XV.431 ;  sori- 
kálni  Székelyföld  Tsz.;  sórikál  Csik  m.  Péter 
János) :  rv.  Még  köllené  ám  fognyi  a  dolog  vígit. 
öcsiém,  nem  csak  siérikányi  (Rábaköz  Nyr.  XV, 
431). 


(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 


SÉRIMÓRIKÁL  : 
475). 

SERING  :  szán  -  alakú  fonott  aszaló-eszköz 
(Szilágy  m.  Nagyfalu  Kerekes  Ernő). 

[SERING],  SIRING:  forog,  örvénylik  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.348;  Vadr.  516a;  Gyórffy 
Iván).  Nézd  csak,  Pista,  hogy  siring  ott  a  víz! 
(Alföld  [?  alkalmasint  hiba  e  h.:  Székelyföld] 
Xyr.  XV.236). 

SÉRINGÉL],  SIRINGEL:  ,-v  (Háromszék  m. 
MXy.  VI.348;  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

(SÉRINGET),  SIRINGET :  forgat,  keringet 
(Háromszók m.  MNy.  VI.348;  Vadr.  516a;  Gyórffy 
Iván). 

[8ÉRINGÉZ-IK],  SÍRIN  GEZ-IK:  forog,  örvény - 
ik  (Háromszék  m.  MNy.  VI.348). 

össze-siringgzik :  összesodródik  (fonal)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

[SÉRINGŐ],  SIRINGŐ  iseringő  Székelyföld 
Andrássy  Antal  1843):  1.  seringő,  siringó:  örvény, 
vizforgó  (Alföld  [?  alkalmasint  hiba  e  h. :  Szé- 
kelyföld] Nyr.  XV.236;  Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.242.  348; 
Vadr.  516a ;  Gyórffy  Iván) ;  2.  siringó :  szerpen- 
tíu-út  (Háromszék  és  Csik  m.  Király  Pál). 

[SÉRINGŐZ-IK],  SIRINGŐZ-IK  l  örvénylik 
(Alföld  l?  alkalmasint  hiba  e  h. :  8zékelyfóld] 
Nyr.  XV.236;  Háromszék  m.  MNy.  VI.215.  348; 
Vadr.  516a;  Gyórffy  Iván). 

SÉRÍT,  SIRÍT  (séritt,  sirirt ;  —  sürit,  sűríteni 
Ssatmárm.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 573;  Háromszék 
m.  Nyr.  V.129;  sünt  [?]  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
475 ;  sürjécs  (imperat]  Szatmár  m.  Adorján  Nyr. 
X.431) :  L  serit,  serit,  séritt,  sirit,  sirit,  siritt:  so- 
dor, pödör  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  Székelyföld 

24* 


376 


Ü  IK 


876 


Naa.;  Udvarhely  m.  K  oaaék  m. 

ili.;{74;  Kirüj  Pál;  Braaaó  m  Hétfalu 
XVI  ,6  [•  hol  sebes  a  folyáaa] 

2. 
il  lanit,  nyújl  < t.wZt:it >  (Saó- 
kelyföldTa*  m  Király 

Pál)  ni.   Hoinoród  vid. 

XM11.41.  Háromi 

3.  $i  '     szorít  (     k< 

fog,  tart.  nem  tág  >'"") 

.arheh   n  l'al;  Udvarhely  m.  Homo- 

Wlii .ii .  Háromaaék  bl  Nyr.  v. 

nyomítad,   aaoritad,    ae 

Háromszék  m.  Vadr.; 

ekét '  (I!  ik  m. 

páhol   (Háromszék    m.  Brdéh  I 

■).  Siritsd'  Se  hadd,  siritsd!  .íjuk 

cedóket]    (Háromszék   m.    MNv.    VI 
llihálj  :  Háromsaék  m.  Uaon  Erdélyi  1. 1 
a  ben  .  .  .  hat    cséplő  siríti  a  I  |"li 

szaporán  (SaékelvMd  Arany-Gyulai  NGj   111  • 

.  sürit  [?):  sürög- forog, 

aokat   és   szaporán   jár-kél    (Nniry •Ktnaág    Nyr. 

XVI  47');  Saatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 573; 

nluly  ni.  Király  Pál;  Háromszók  dl  Vadr.). 

(Szólások).  Ugy  siritlek  a  fődhö,  hogy  oda  ra- 
gacc!  (Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Nyr.  XXIII. 
44).  Sürjécs  mán:  fózz  hamar  vinit  (Saatmár  m. 
íján  Nyr.  X. 431).  Jól  siritti  a  dolgot:  jól  csi- 
nálja. Siritsd  befelé  az  ételt:  add  be  szaporán! 
(Háromszék  m.  Kovászua  Butyka  Boldizsár). 

el-sörit,  el-8irít  (el-  'i.  elcsen,  el- 

lop  (Székelyföld  Nyr.  Vm.461;  Kiss  Mihály; 
Hárooiaaék  m.  MNy.  VI.324;  Vadr.;  Király  Pál). 
Észre  setm  vehetem,  elserité  a  keszkenőmet  (Székely- 
föld Tsa.  328a). 

fel-serit:  fölsodor.  Olyan  veszett  forgószél  A 
kedik,  hogy  az  őket  hintóstól  f>  <  l>  n-gőbe 

•  kelyföld  Arany-Gyulai  NOy.  III.321). 

ki  serit,  Id-siritt:  1.   kipödör,    h'isiritti   a  ba- 
jusszal (Székelyföld   Nyr.    11.89;    Kiss   Mihály); 

2.  kipöndörít  (vkit  a   házból)   (Székelyföld  Nyr. 

•:  Kiss  Mihály).    Dart  kistritelték  az 

ablakon  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGv.  III. 368); 

3.  kilop,  .honnan  vmit)  (Szó kely föld  Kiss 
Mihály). 

meg-sirit :  1.  megsodor  (fonalat)  (Csík  m.  Nyr. 
XQ.286);  2.  megfordít  I  meg, 

ha  meqtecik,  csókod  meg!  jtáneközheli  mondóka] 
(Caík-8zentkirál.  ÍJ-:.. 

/.olások).  l'gy  megsiritlek  egy  fával!  (Három- 
saék m.  Vadr.  516a). 

SEBITTÖ,  8IRITTŐ  :  1.  serf  í;  sodró- 

oraó  (két  fonal  össaesodrására  való)  (Székelyfold, 

n.   Füle    Hermán    0.    Halászat  K.)i 

2.  sirittó  :  örvény,  vízforgó  (Háromszék  ni.  Vadr. 

•la). 

airitó-fa:    sodrófa,    nvújtófa   (Háromsaék   m. 
ly  Pál). 


SÉHJE8:  aor  |v 

•  mszók  in.  Uaon  Erdélyi  Lajoi  >*tg 

jő  a  terjes!  (Udvarhely  m.  Olasatelek  N\i. 

8ÉRKE  (sőrke  Gyór  in.  Rábaköl  Santha  Géza; 

|Saóláaok).  A  serke  már  kötelet  fon  a  fejedben 
izaombal  Í71). 

serke  leves:  daralrves  (Heves   é  I   m. 

VHI.669;  ttáromaaék  ni.  Vadr.). 

SERKED    (sörked   Szeged    Csnplár  Bened. 

SERKED  EZ  IK    (sörkedöz-ik    Szeged    I 

l'Mii'-ik'k)  [vö.  si:rkendi''Z-ik\. 

[Szólások].  Serfa  vetés:  lassan,  hel, 

el    nő    (Szolnok-Doboka    ni.    Dómot 

XVII.' 

kisörkedEik:    kipárnázik,    pöraenésea    leaaa. 
i     rossz    borotválástól] 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

SERKÉDZ  IK:  gyöngyözik  (a  bor)  (Balaton 
mell.   Horváth  Zsigmond  1839). 

SÉRKENDÉZ-IK  :  serkedezik  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos).     -  /'/'//<  [vérzett], 

dezett  belőle  (Tisza-Eszlár  Nyr.  XII.5CH>i 

>k  a  f órások  (Török-Becse  Kálmány  L.  Sae- 
ged  népe  11.98). 

SERKENT:  berreg  (az  ütó-óra,  mielőtt  üt) 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos:  Székelyföld  Kiss  Mihály: 
Csík  m.  Péter  János). 

SERKENTŐ  (serkentő) :  1.  az  ntö-örán:ik  azon 
szerkezeti  része,  mely    az    ütés  elótti  berregést 
előidézi  (Saókelyföld  Kiss  Mihály);  2.  ébre 
óra  (Erdély  Saionyel  Joaaef);   3.  a  vetélót 
oda    járató    eszköz    [takács    inest.]    (Hol? 
XII  1.95;  Frecskay  János). 

SERKÉNY:  épületszarvazásnál  használt  ir 
jelzó    rúd,   melynek    a  fölsó   végére   kötél 
kötve  (Udvarhely  m.  Vadr.  504l>). 

SERKÉS:  kérge  alatt  bibiresós  (az  alvó  rü- 
gy éktől,  t.  i.  a  fatörzs  a  harapégés  atán)  (Három- 

szék  m.  Dalnok  Erdészeti  Lapok   Wll.fit, 

SERL-DX  (sSU-ik)  :  összesodródik  (a  fonal  a 
nyirkos  hidegtói)  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Tedd 
be  az  ajtót,  serlik  a  fonal  (Székelyföld  Tsz.). 

be-serlik:  cv  (Székelyföld  Tsz.  327b). 

éssze-sellik :  cv  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SÉRÓ:  [tréf.|  fej  (Kis-Kúnság  ti}  '.36; 

Kún-Halai  Nj  -1). 

SÉROLÓ  :  timárszerszám,  a  nn dlyel  a  rossz 
húst  veszik  le  a  borról  (Torda  Jank.-  J,  Torda 
stb.   1 


SEROD-IK  : 
Budenz-Albnni 


sérül 
159). 


(Göcsej    Nyr.     XIV.  165; 


SERPENYŐ— 8ÉRTBPERTE 


SERTEPERTÉL-  8ERCK 


178 


SERPENYŐ  [csfrpenyő,  cserpenyö  Somogy  m. 
Tsz.;  Sz.  »;    Győrffy  Iván; 

Udvarhely  m.  Szaldoboe  Nyr.  IV. 42;  Háromszék 
m.  Vadr. ;  Háromszék    m.    Usou  Erdélyi  Lajos ; 
cserpenyü  Vas  m.  Óreég  Nyr.  VII.322;  csörpenyö 
irhely  m.  Vadr.  494a). 

SERPENYÚZ :  haszontalan  munkát  véges 
Félegyháza  Nyr.  IV.559;  Szigetvári  Iván). 

el-serpenyüa :   haszontalanul    eltölt.    Elserpe- 
gyháza  Szigetvári  Iván). 

8ÉRPÉTEL  (Székelyföld    N  Kiss 

Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.;  Urpitík]  Székely- 
Ív  iss  Mihály  :  sfrpitél Székelyföld  Kiss  Mihály; 
mszék  m.  Vadr.  515b;  sőrpötöl  Udvarhely 
m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  485;  szérpetél  Három- 
szék m.  Vadr.  515b):  nyugtalanul  jár-kél  ide  8 
tova,  sürög-forog.  A  leányok  gyanították,  hogy 
leánkémi  mönt  oda ;  forgolóttak,  sörpötöltek,  raty- 
mattak  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  485) 
(vö.  sertepertél,  sertepitél]. 

|SÉRSZ-IKj,  SIÉRSZ-IK:  fáj  (Nagy-Küküllö 
m.  Halmágy  Nyr.  IX.427;  Rozsondai  József; 
Brassó  m.  Hétfalu  Vadr.  515b). 

föl-sórssik :  fölsértódik,  fölsebzik  (Székely- 
föld Kiss  Mihály;   Háromszék    m.   Vadr.   515b). 

SÉRT  (sert  Csallóköz  Nyr.  1.332;  Alsó-Csalló- 
köz, Komárom  m.  Nyr.  XVII.287). 

le-sert:  lehorzsol  (bórt,  seben  képződött 
vart)  (Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI.381). 

SERTE,  SÖRTE  (sörtély  Pápa  vid.  Tsz. ;  sör- 
t(l  Veszprém  m.  Nyr.  XVIII.288) :  L  sörte,  sörtÜ: 
a  kettéválasztott  zsuppkévék  fölálló  sörényes 
része,  a  mely  eggymas  mellé  rakva  a  tetó  ge- 
rincének taréját  alkotja  (Veszprém  Nvr.  XVIII. 
288;  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  1H.184); 
2.  serte  serte-kapu  (Heves  m.  Névtelen  1840) ; 
8.  serte :  a  fúrésztönkök  érdes,  egyenlőtlen  vége, 
a  melyet  a  fölfúrészelés  elótt  le  kell  .nyírni', 
meg  kell  .bütüzni'  (Háromszék  m.  Kovászna  és 
vid.  Erdészeti  Lapok  XXII.  127);  4.  serte:  a  kö- 
zönséges erdei  fűrészeken  előállított  deszkák- 
nak azon  vége,  a  mely  még  összefügg  és  nincs 
átfúrészelve  (Háromszék  m.  Gelence  és  vid. 
Erdészeti  Lapok  XXII.  127). 

sörte-fa :  a  nádtető  szélén  kissé  kiálló  lécekbe 
szúrt  fák,  a  melyek  a  nádszegély  tartódeszkáját 
támasztják  meg  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

serte-kapu :  vízszintesen  két  kis  oszlopon 
fekvő  rúd,  a  melyhez  hegyes  karók  vannak  erő- 
sítve (8ZŐ11Ő,  erdő  stb.  kapuja)  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

sörte-vas :  a  nádtető  szélén  kissé  kiálló  lé- 
cekbe szúrt  vasak,  a  melyek  a  nádssegély  tar- 
tódeszkáját támasztják  meg  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos). 

SERTEPERTE  :  nyugtalanul  ide  s  tova  járó- 
kelő, mindenfelé  sürgő-forgó,  lábatlankodó  (Tisza 
mell.  CsP.;  Halász  János)  [vö.  sértepiie]. 


SERTEPERTÉL  < ^erte  fértél  Alföld  Nyr.  11.425; 
8zeged  vid.  Nvr.  VL288;  sfrteftrtU  Mátra  vid. 
JTJŰL886):  nyugtalanul  jár-kél  ide  s  tova, 
sürög-forog,  láb  alatt  van,  lábatlankodik,  setten- 
kedik (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.47Ő;  Hékós  m. 
Balog  István;  Debrecen  Nyr.  XXÜI.886;  Mátra 
vid.  Nyr.  XXI1.335;  Kassa  vid.  Nyr.  XVII.285; 
Szatmár  vid.  Tsz.;  Szatmár  m.  Nasrvbánya  I 
X.335;  Beregszász  Nyr.  XXVI.523;  Kereg-Rákos 
és  vid.  Pap  Károly).  A  szomszédban  sertefertél 
(Alföld  Nyr.  II. 425).  Se  sertepertélj  mán  itt  a 
kezem  alatt!  (Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor)  [vö. 
sérpetel,  sertepitél]. 

el-ser tepertél:  ide  s  tova  járással-keléssel, 
lábatlankodással,  ténfergéssel  eltölt  Elserteper- 
téli az  időt  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

SERTEPITE  =  sértepérte  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

SERTEPITÉL  (Székelyföld  NyK.  X.336;  Kiss 
Mihály;   sértepetél    Székelyföld    Kiss    Mihály) 
sertepertél. 

SÉRTÉS  (sértve's  Gömör  m.  Nyr.  XVI1I.459; 
sértvés  Gömör  m.  Nyr.  XXIII. 45 ;  sörtélyös  Sze- 
tted Csaplár  Benedek;  sörtvélyes  Somogy  m. 
Nyr.  11.377). 

[SERTÉZ],  SÖRTÉLYEZ:  a  ház  szalmatete- 
jének gerincét  készíti  (Baranya  m.  Patacs  vid. 
Csaplár  Benedek). 

SERÜL,  SIRÜL:  1.  serül,  sirül :  fordul  (Szé- 
kelyföld Nyr.  11.471).  Jövel,  kénesem,  sirülj  egyet .' 
(Udvarhely  m.  Siklód  Vadr.  96).  Mikor  erre  kéne 
menni,  ne,  hát  arra  serül  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.301);  2.  sirül:  sodródik,  gön- 
gyölödik,  tekeródzik.  Xé,  hogy  sirül  abba  a  le- 
pedőbe, mind  a  hernyó  a  szilvalevelbe  !  (Udvarhely 
m.  Király  Pál).  Szerétén  tul  van  égy  szép  lyány, 
haja  sirül  [nyilván  hiba  e  h. :  sirül]  fejér  nyakán 
(Moldva,  Klézse  Nyr.  IV.  188). 

el-sirül  {el-serülai  Székelyföld  Tsz.  328a); 
1.  elkanyarodik  (az  út)  (Háromszék  és  Csík  m. 
Király  Pál) ;  2.  észrevétleuül  elillan,  eloson, 
gyorsan  odább  áll  (Székelyföld  Tsz.  328a;  Kiss 
Mihály ;  Udvarhely  m.  Király  Pál ;  Háromszék 
m.  Vadr.  497a).  Elsirült  mint  a  pereszleny,  a 
hogy  elsirttette  a  pipámat  (Székelyföld  Nyr.  VIII. 
461). 

fel-sirül :  fölhámlik,  fölfoszlik,  fölhorzsolódik. 
I   Ojant  fogok  a  derekadon,  hogy  a  bőröd  mind  fel- 
sirül  (Háromszék  m.  Vadr.  361). 

ki-serül,  ki-sirül:  észrevétlenül  kioson  (Szé- 
kelyföld Nyr.  11.39;  Kiss  Mihály).  Észre  sem  ve- 
.    úgy    kiserüle    az   ajtón    (Székelyföld    Tsz. 
328a). 

le-sörül,  le  sirül:    lehámlik,    lefoszlik,  lehull. 

letörlődik,  Uliorzsolódik  (Székelyföld   Erdészeti 

Lapok  XXII.67I;  Háromszék    m.    Nyr.  V.90  [itt 

le-sérül  hiba].    Még  csak   nem  is  szégyölli,    neköm 

I  pedig  sirul  [hiba  e  h. :    sirül]    le  az  arcám  bőre, 


PL-8ÉRVÉ8 


H  KYKSES-Sl 


B88 


/ki  >•  lofaft  es  (Udvarh-h    m.  N>  i 

Ái  <■  i  bőre,  úgy  suégyelte  (Torda 

WIII  .1 

meg-sirui:  i.  menodxódik,   megfaeearodik  (a 

gÜiS),   ni'  !ik  (a  K.  11:11   (Szri. 

föld  Kiss  Miiiai\  i .   2.    nekiiramodik    Mtgm 
mint  a  forgásiéi  (Háromszék  in.  Vndr.i. 

[8ÉRÜL]. 

meg-sérül     inogtdköeödik,  sérvést  kap  (1 
vid.  Taz.). 

|8ÉRÜLÉ8|,  8IRÚLÉS:  orvom.  ..i  \  ■■uylés. 
/'  ik  in.   \!  75). 

8ÉRÜLKÖD-IK  (serülködni  Székelyföld  Tsz.; 
'Jcöd-ik   Háromaiék   m.  MNy.  VL849;  Vadr.; 
sürülk.ulm,  siirülkódbk,    stíríUködQtX   Székelyföld 
Tsz.  328a;  Nvr.  LX.175);  lürög-forof, forgolódik 
(vki  lettenkedik.   Addiy  lőtt,  m(g 

nyakon  csípte  (8zékelyföld  Nyr.  1X.17.~h.  A  macska 
i    siuHlkoJtk    az    vijér   után,    hogy    megfogd 
(Székelyföld  Tsz.  328a). 

el-sirülködik:    eloson    (Háromszék    in.    MNy. 

VI      .  r.). 

ki-sirülködik :  kioson  (Háromszék  m.  MNy. 
VX849;    Vadr.). 

körül-8irülköd(-i]  (körül-siriilködni) :  sürög-fo- 
rog,  forgolódik,  settenkedik  körülötte  (Háromszék 
m.  MNy.  VL849;  Vadr.). 

SÉRŰLKÖZ-IX,  SIRÜLKÖZ-IK       shiilköd-ik 

1.  (Háromszék  m.  Gyórffy  Iván). 

el-sirülközik  rlsirülködik  (Háromszék  in. 
MNj  Vadr.  öl6a). 

kl-sirülkömik  ki-sin'ilködik  (Háromszék  in. 
MNy.   VLM9;  Ya.lr.  510a). 

[SÉRÜLŐ],    SIBÜLLŐ    (Székelyi .-hl    ( iy  órffy 
I\an;  Háromszék  és  Csik   in.  Király  Tál;  surullö 
Tusnád  Huday  József):  szerpentin-nt. 

[SÉRÜLŐS],  SIRÚLLŐS  :  N  (Háromszék  és 
Csík  DL  Király  Pál). 

(SÉRÜLT]. 

sérült-fű  :  mereuríalis  annua  (Badacsony  Föld- 
rajzi Közi.  1894.  60). 

SERÜNNETT:  serénven  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.B33). 

8ÉRVÉ8:  1.  sérülős  (Kis-Kúu-Halas  Nyr.  XY 
381).  Sérvé*  van  a  lábán  (Ahatij  m.  Nyr   IY  . 

2.  haabeli  (lép-  v.  máj-)daganat  (Tisza-Dob 

180;    Hol?    Nvr.    XII.1W)  ;  3.  sérv  (lierria) 
(Kecskemét   Nvr.    XIV .288;  Csongrád  m.  Algyó 
YIII-M7;  Erdély  Szinnyei  Jóaaef ;  Székely- 
föld Kiás  Mihály;  Háromszék  m.    Uion  Erdélyi 
Lajos)  |vö.  sérés\. 


:    m  iköt    iSzntmar    Király 

Pál  nnyel    Jóé*  I 

MNy.     V1.848;    Háromszék    m.    Uion 

I.lljos). 

SÉRZIK:   ösazosodrodik    (a    fonal    a 
bidegtól)    (B  .  m.  MNy.    \ 

Gyórffy  Iván). 

|8ÉRZ-IK). 

föi-sórzik:  petédül  (a   bór  az  ember 

ii   (Hiromafék    dl    MNj      VI.848;    Gyórffy 
haii;  Háromszék  in.  béefalva 

SÉSOG  [a  liba,  mikor  szemet  kap]  (Nagy- 
Kalló   Nyr.   X 1 1  430). 

8E8TA :  elemi  iskolás  gyerek  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XV1.475). 

SÉTAFITA:    ok    nélkül    ide  járkáló, 

lnti-tuti  (Háromaeek  dl  Nyr.    [V.481  [gúnynév}; 
Mihály). 

SÉTÁL  {mvízszétál  Moldvai  csátm 

[meg-szétál]. 

[Szólások].  Szétálják  meg  magikat:  sétáljanak 
eggyet  (Moldvai  csáng.  Nyr. 

SÉTÁLÓ  [sHáUő] :  1.  óra-inga  (Fehér  in.  I.< 
berény    Nyr.    XVII.    576;    Baranya    in.    Csúaa 
Nyr.    XYIII.382;    Tisza-Sz.-Iinn      Nyr.     IX 
Csongrád  m.  Hám  Sándor:  Szentes    Prledmann 
Bernát;  Békés,  Csanád,  Bihar m.  Márki  Sándor; 
Hajdú-Böszörmény    Kimnaeh    o.l.ui;    Borsod  m. 
Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyulánó) ;  2.  toron  j 
kélye  (Csanád  m.  Makó  Nyr.  IX.377). 

SETE  (Alföld  Nvr.  XY.235;  Nagyvárad  Király 
Pál;  Hajdú-Szovát  Nyr.  XXIV.587  ;  Biaboli 
Besenyőd  Nyr.  XII.  143;  setyc  Kisújszállás  Si- 
monyi  Zsigmond  ;  Cegléd  Ilosvny  Vilmos ;  Csong- 
rád m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.261 ;  Hódmező- 
vásárhely Nyr.  VIII.92) :  balog,  bal 
asszon i/  olyan  setén  [visszásán]  csavarja  a  m 

(Nagyvárad    Király  Pál)  [vö.   balog-sete, 
suta,  siiii\. 

sete-kéz  :  balkéz  (Szabolcs  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 1V.303). 

sete-suta  (Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe 
L212;  I'.hroceu  Nyr.  VII.328;  setye-sntya  Ceg- 
léd Ilosvay  Vilmos)  =  sete. 

[SETÉR,  SÖTÖR]. 

sötör-kotor,  BŐtőr-kotor:  1.  sepor-k.it. >r.  taka- 
rít, tisztogat    (Csallóköz,    Szeged  Csaplár  Efc 
dek) :  2.   snrög-forog,    lábatlankodik   (Csallóköz. 

Csaplár  Benedek;  Peel  m.  Tinnye  v 
\  11.136). 

SETÉT,  SÖTÉT  (sitél  Dráva  mell.  Kopács  r 
XYII.44;  Nógrád  m.  Bimóc  Nyr.  VI.86;  Nógrád 
in.  Tolmács  Nvr.  XY.374;  Ipoly   völgye,  Kővár 
vid.  Nyr.  XVII.425;   Borsod  m.  8zíhalom    N 


SETKTF.IMK-SETTENT 


8RTÜ-SICLING 


{2;  sitit  Palócság  Nyr.  XXI.309;  XXII.79; 
site*t  Qömör  in.  Nvr.  X\  111  423  ;  sitit  Arad  m. 
Pécska  Nvr.  VII.  1±>;  Bánffv-Hunva.l  Nyr.  X :1\  . 
sutét  Nógrád  m.   Tolmács  Báca 

in  Bajmok  Nyr.  VII.520;  Torontál  m.  Sióreg 
>zeged  népe  111.68;  Marosvásárhely 
Ssabó   Béla;    Aranyozzék     Kiss    Mihály;    sütít 

asseg,  Zsobok  Melich  .lanos). 

sitétbe-hedegülő :    alainusai,  alattomos  (Bor- 
ii. Szíhalom  Nyr.      . 

(8ÉTÉTÉD-IK,  SÖTÉTÉD-IK|. 

el-sötótedik:  elesteledik.  Kivitetettünk  (Maros- 
ssék,  Karácsonfalva   Nyr.  V11.192).    Mfgy, 
dégi,  hát  év  vádon  erdőbe  ésitété'gyik  (Nógrád  m. 
Megver  Nyr.  VI. 469). 

SÉTÉTSÉG,  SÖTÉTSÉG  (sitítsfg  Arad  m. 
Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.24;  siitéccség 
8ieged  Nyr.  IV.  138). 

SETÉZ  :  balkézzel  végez  vmit  (Hajdú-Szovát 
XXIV.587). 

SÉTIFIKÁL  (sétafikál  Szilágy  m.  László  Géza) : 

tfikál:  sétikál  (Dunántúl  CzF.  V.780;  Tokaj 

XXIV.240;     Beregszász    Nyr.    XXVI.523; 

Kis-Kükülló  m.  Szókefalva  Nyr.  XV.144;  Seges- 

Nyr.  1X44);  2.  sétafikál,  sétifikál :  ok  nélkül 

jön-megy,    lót-fut    (Szilágy  m.    László    Géza; 

Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos). 

SÉTIFITÉL :  ok  nélkül  jön-megy,  lót-fut  (Szi- 
lágy m.  László  Géza). 

[SETRE]. 

setre-kotra:  szeles,  szeleburdi,  hebehurgya, 
kapkodó  (Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö.  hétre, 
sedre-bedre]. 

SETRÉNG:  settenkedik  (Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos). 

SETRENKED-IK :  cv  (Orosháza  Nyr.  IV.518)- 

1  SÉTTÉG  (Békéfl  m.  Balog  István;  setteg 
I  Nyr.  XV .286;  settyeg  Félegyháza  \ 
ettyrg  Békés  m  Balog  István;  söttyög 
Hódmezé- Vásárhely  Nyr.  VIII.514) :  settenkedik, 
óvást  lépked,  leskelődve  jár.  Mit  setUgsz  ott, 
mint  a  ki  ludat  akar  lopni'  (Alföld  Nyr.  XV.235). 
Söttyög,  mint  a  für  (Hódmezé-Vásárhely  Nyr. 
VIII  - 

el-sötyög:    elsettenkedik.    Az    öreg    vargának 
olt  mit  tenni,  ott  hagyta  az  ördögöket,    első- 
työgött  onnan  (Székesfehérvár  Arany-Gyulai  NGy. 
1.500). 


2.    SÉTTÉG 
14). 


susog,    suttog   (Palócság  Nyr. 


setteg-suttog:    súg-búg  (Szatmár   m.    Nagy- 
bánya Nyr.  X.383;  Érmeilék  Nyr.  V473). 

8ÉTTENT:  hirtelenében  ráüt,  ráhúz  (kézzel) 
(Szilágy  m.  Nyr.  IX. 565). 


SETÜ:  fejóedény  (Zala  m.  Tapolca  Nyr.  X. 
47»>). 

SETYEPOTYÁIi :  suttog,  suttogva  beszélget 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X1V.573)  (vö.  sopo- 
tyál\. 

SÉTTÉRA :  szerété  (Csongrád  m.  Szentes 
Nyr.  VI.233). 

II.  SI|. 

si-leány  (Somogy  m.  Kubinyi-Vahot :  Magyar- 
os Erdélyország  képekben  III  3!) ;  Nyr.  II 
Király  Pál;  si-lány  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX. 
287 ;  Baranya  m.  K.-Dombó,  Darány,  Nagy- 
Dobsza,  Istvándi  Nyr.  XXV.526 ;  str-lány  (?)  Bara- 
nya m.  Hegyhát  Várady  F.  Baranya  múltja  és 
jelenje  1.224):  nyoszolyóleány. 

2.  81 :  és  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.502). 

SÍ.  Sijja :  sínli.  Nagyon  sijja  ez  a  ló  az  előbbi 
kocsist  (Baranya  m.  Nyr.  III.565). 

si-rí  (sétt-réit  Eszék  vid.  Nyr.  VII.277 ;  sév- 
rét;  Dráva  mell.  Nyr.  VI.374  ;  Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.44 ;  sit-ré  Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A 
sümegvid.  nyelvjárás  10 ;  sit-rén  Somogy  m. 
Visnye  Nyr.  XVII.334;  sít-rí  Zala  m.  Nyr.  XXV. 
331). 

SIAS  (Székelyföld,  Kis-Kükülló  vid.  Kassai  J. 
Szókönyv  1.415  ;  IV.306 ;  sías  Hol?  Nyr.  XII.528): 
hamis,  hamiskás. 

SIBÁL:  aprószentek  napján  vesszőkorbáccsal 
játókból  megvereget  (Bács  m.  Zenta  Nyr.  IX. 
378). 

SIBÁR  (Göcsej  Király  Pál ;  Somogy  m.  Ethno- 
graphia  111.128;  Közép-Baranya  Nyr.  III.327; 
subár  Somogy  m.  Ethnographia  111.128;  zsibár 
Göcsej  Király  Pál) :  vékony  füzvesszőból  v.  isza- 
lagból font  korbács,  a  mellyel  aprószentek  nap- 
ján az  ismerősöket  játékból  megveregetik. 

SIBÉK  (sibiék) :  hordó  csínja,  hornyolata,  ont- 
rája  (az  a  bevágás,  a  melybe  a  feneket  bele- 
illesztik) (Zala  m.  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 26; 
Göcsej  Tsz.;  MNy.  V.160). 

[8IBIKLÉROZ]. 

el-sibiklóroz :  elcsen  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.325 ; 
XVI.475). 

SIBELLA:  vaksi,  rosszul  látó  (Veszprém  Nyr. 
XV. 334;  Somogy  m.  Sándor  József)  (vö.  vak- 
sibilla,  vaksi-pila]. 

[SEBRIK]. 

sibrik-hal:  cobitis  taenia  (Szarvas  Hermán 
0.  Halászat  K.) 

1.  SICLING:  metélő  hagyma  (Dunántúl  Bódiss 
Jusztin ;  Vas  m.  Sárvár  vid.  Nyr.  XXVI.192). 

2.  SICLING :  magyar  nadrág  ellenzője  [szabó 
mest.l  (Györ-Sz.-Márton  Bódiss  Jusztin). 


m 


S1D0R-SIFLKT 


SIII.I-8ÍK 


884 


SIDOR:  kapar.  Mii  sülöm  oson  a  lábason, 
nincs  md  abba  semmi!  (MáUusfoldr  Király  Pál) 
|vo.   huhr\. 

SIB8ZT  iSzatmar  m.  Kapuik  vid.  Nyr. 

UMBT11T :  <v  (Ssatmar  in.  Kapuik  \id.  Nyr. 
11.276). 

8H:'i  Qsfl    m.     Ktlin..eraphia     VI.  107; 

Király  Pá  knoanást  Simonyl 

Nyr.    W  l'alócság 

Kthnograptaia  UI.866;  lp<»u  v < . i ^ s < • .  Kővár  % i<l. 

r8si 
kő  (Kifssi>n  kend]  Hont  ni  Kovái  és  vid.  Nyr. 
Ml!    ■ 

[Ssólások].  Ixtssan  sikessetek,  te!  (Mátra  vid. 
Nyr.  XXIV.-I. 

SIETŐ:  sietős.  Siető  utam  ran  (Háromszék 
ni.   Vadr.  396). 

SIETŐS.  Sietőst :  sietve  (Háromszók  m.  MNy. 

gietós-sietve:    nagyon    sietősen.    Sietős-sietve 
iparkodunk  (Csallóköz,    Kirskeinét,    Székelyföld 
;ir  Benedek). 

[SIETVE]. 

Bietve-8ÍetŐ8:  nagyon  sietős  (Csallóköz,  K 
kémét,  Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

SEETVÉST:  sietve   (Háromszék  m.  MNy.  VI. 

SIFAR:  palakő  (bányász  mest.]  (Torockó  Jankó 
J.  Torda  stb.  174.  201). 

sifar-futta :  palától  megromlott  vaskő  [bányász 
mest]  (Torockó  Jankó  J.  Torda  stb.  201). 

8IFFENT:  csÍRszent,  csusszant  (a  lábával) 
(Háromssék  m.  MNy.  VI.848;  Vadr. ;  Győrffy 
Iván). 

[8IFITEJ,  8ÜFÜTE :  1.  kefélgetés ;  2.  ide-oda, 
ki-  és  bejárkáláa,  sürgölódés  (Háromssék  m. 
MNy.  VI.348;  Vadr.;  Kiss  Mihály, Győrffy  Iván). 

8IFITÉL  (siifüt„l  Háromssék  m.  MNy.VLMS; 
Vadr.  öl  7b  ;  Győrffy  Iván):  1.  kefélget  (Székely- 
föld Tsz.;  Háromszék  m.  MNy.  VI.348;  Vadr. 
517b;  Győrffy  I\  soszog,  súrolja  a  föl- 

det a  lábával  (Kolozsvár  Pap  Károly;  Székely- 
föld Tsz.;  Kriza;  Marosvásárhely  Nyr.  IX. 428; 
mszék  m.  MNy.  VLS48  ;  Vadr.  öl 71. ;  Krdélyi 
Lajos);  8.  untalan  jón-megy,  ide  s  tova  v.  ki- 
es be  jár,  sürög-forog  (Abaúj  m.  Pusztafalu 
8zádeczky  Lajos;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX  131.  667;  XX.480;  Katona  Lajos;  Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.39;  Székelyföld 
Tsi.). 


sifltel-lifltel,  siflt-lifltel 
in    Nagybánya  Nyr.  X.336) 


sifiM  3.  (Szatmár 
8IFLET:  M  (Háromssék  m.  Vadr.)  |vö.  fislet]. 


8IFLI  (si/lin  Vas  m.  Német-Gencs  Nyr   XXVI. 
.ig  Nyr.  XXII 
móz<  romi   m,   Nyr.    XXII  186;   Vas 

tn.   Horváth  Józsid     18  II  :    Vai    in.    Soi 

l  III.  Vas  m.  NémotGenos  Nyr  XXVI 
i    in.    Wolfl   Béla;   Fehér  m.  8z< 
egyli  •       i  <  li'i  ni    l.uvuaberóny 

XVI]  Nsr   Vll.41|;2.«/K,#í/ítft: 

csusza  (Pannonhalma  N\r    XII.  187.   I 
m.  Tárnok  Nyr.  VH  1.148;   i'aióotág  Nyi    XXII 
79;  Hunt  in.  Xvr.  V1.27I;   Nógrád    m     Nw     VI 
Nógrád  ni.  Vocsekle  I  3.  barát- 

iul,- (Érsekújvár  Nyr.  VII  1.332). 

SIFLIKÁRITJS :    kéts/im'i  ember,  kótkulacsos 

i-mplén  in.  Tállya 
IV.B21   [ itt  siflűcarius  hiba]). 

SIFLIS:  mézeskalácsos    (Vas  tn.  HorváÜi 
ssef    1841  ;    Szombathely    Pejérpataky    Láai 
Baja  Bayer  József)- 

SIFNYÍK  :  kómívesnek  segédkező  napszámos 
(Nógrád  ni.  Szécsény  Kálmán  Sándor). 

SIFONÉR    (fisonér    Baranya-Sz.-Lórin< 
XVII. 335). 

SIFRA:  murva,  kavics  (Esztergom  vid.  Nyr. 
XEL289). 

SIFTER:  puskumúves  (Tolna  m.  Szegszárd- 
Palánk  Nyr.  XI. 527). 

SÍGAT :  fájdít  (Heves  m.  Névtelen  1*  I 
a  hibát  is  sokat  sigatta   (Tisza-Dob   Nyr.  XXIV. 
332). 

SIGGAT:  mondogat,  hírlel.   liégóta  s\ 
hogy  majd  meg   fogják   tenni   (Zemplén   m. 
178). 

SIHADOZ  :  jajveszékel,   rémesen   jajgat  (pl. 
a  nő,  mikor  megijed)  (Háromszék  m.   Uzon 
délyi  Lajos). 

SIHÁR:  szikár,  száraz  termetű  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839). 

SIHEDER  (siiheder  Hegyalja  Kassai  I  Szó- 
könyv l\  iildó.  Siheder  malac  (Szeged  68 
vid.  Tsz.;  CzF.  V.936)  [vö.  suhadér]. 

SIHEG :  fulladó  hangon,  hehegve  beszél  (a 
rekedt  v.  a  tüdővészes  ember)  (N ..j\  Kunság 
Nyr.  XVI.475;  Debrec  n  Nyr.   XX i 

SIJÁTSÁG  (sijáttság) :  rónaság  (Udvarhely  m. 
Vadr.  46a  461.  452.  456.  516a). 

1.  SÍK:  L  síkos.   Ojan   roppant  sík  az  u 
(Kolozsvár  Szinnyei    József);    8.    keleftdó.   Ma 
sík  vöt  a  búza  a  piacon  (Székelyföld  Nyr.  1.326; 
Kiss  Mihály). 

sík-féreg :  lisztféreg  (lárva  tcnebrionis  moli- 
toris)  (Heves  m.  Névtelen  1840;  Kolozsvár  Sziny- 
nyei  József;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

2.  SÍK :  arany-,  ezüst-  v.  réz-paszománt  (Mar- 
cal mell.  Tsz.). 


SÍK— SÍKÁRLÓ 


SÍKÁROL— 8IKATTYÚ 


m 


8.  SÍK:  törzs,  derék..  Síkja  a[z  élő]  fúnak 
(Baranya  m.  Ormányság  Kassai  J.  8»ókönyv 
IV.308;  Baranya  m.  Csúza  Xyr.  XVIII.382). 

8IKA :  simító  [takács  raest.)  (Torontál  m.  Ma- 
gyar-Ittebe Nyr.  VIII.478). 

8IKÁJOS:  síkos  (út)  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
848;  Vadr.  (itt  sikajos  hiba] ;  Oyórffy  Iván). 

KÁLKOZ-IK:  csuszkái  (a  jégen)  (Abaúj  m. 
Névtelen  1839;  Kassa  és  vid.  Nyr.  XX.574)  [vö. 
síkárkóz-ik]. 

SIKÁNKOD-IK:    v  (Székely-Udvarhely   Tsz. 

8IKÁNKÓZ  (Zemplén  m.  Nyr.  IX.526;  sikan- 
ik  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.287;  stikankózxú 
Zilah  Kerekes  Ernó) :  K . 

8IKANYÓ:  csuszka  (Ugocsa  m.  Nyr.  XV.574). 

SIKANYÓZ-IK  :  csuszkái  (a  jégen)  (Debrecen 
Hajdú  Nagy  Sándor). 

8ÍKÁR,  SIKÁR:  1.  tésztanyújtó-alakú  mán- 
gorlófa  (Palócság  Nyr.  XXVI.316) ;  2.  simító  [ta- 
kács most]  (Torontál  m.  Magyar-Ittebe  Nyr.  VIII. 
478);  3.  mosófü,  kannamosó  zsurló  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XXIII.239;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos); 
4.  síkárló  (a  mivel  az  edényeket  sikárolják)  (Ceg- 
léd Ilosvay  Vilmos);  5.  agyag  (Komárom  m.  Kürth 
Nyr.  XIX.  188). 

sikár-fód :  sívó  homokföld,  a  melyben  csak  a 
tikár  (3.)  terem  meg  (Cegléd   Ilosvay   Vilmos). 

sikár-fü :  mosófú,  kannamosó  zsurló  (Tolna 
m.  Paks  Nyr.  XXII.430;  Nógrád  m.  Somos-Ujfalu 

1 11.543). 

sikár-kefe:  súroló  kefe  (Fehér  m.  Pákozd 
Haláss  Ignác). 

1.  SIKARI:  sovány,  szikár  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XXIII.239;  Debrecen  Nyr.  XXIII.335). 

2.  SIKARI:  eleven,  életrevaló  (Bács  m.  Zenta 
.röder  Gyuláné). 

3.  SIKARI:  egyenes  (nem  bodor).  Ennek  a 
kecskének  ojan  bonta  sikari  szőre  van,  mint  a 
sikár,  olyan  egyenes  a  szőre  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XXI  11.47). 

sikari-ssőrű :  egyenes  (nem  bodor)  szőni. 
Sikari-szőrü  állat  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII.239). 

SIKÁRKÓ  (Tokaj  Nyr.  XXIV.240;  sikarkó 
Bcreg-Rákos  és  Munkács  vid.  Pap  Károly) : 
csuszka. 

SÍKÁRKÓZ-IK,  SIKÁRKOZ-IK  :  csuszkái  (a 
jégen)  (Tisza-Dob  Nyr.  XX.480;  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  111.52;  IV.308;  Tokaj  Nyr.  XXIV. 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XI  1.523;  Bod- 
rogköz Tsz. ;  Bereg  m.  Pap  Károly  ;  Beregszász 
Nyr.  XXVI.523)  [vö.  síkálkoz-ik]. 

SÍKÁRLÓ,  SÍKÁLLÓ  (sikál  i,  sikáló,  sikálló, 
síkárló) :  1.  sodrófa,  nyújtófa,  tésztaiapitó  (Palóc- 

aUMMTZI :  MAOTAB  TAJcZÓTAB  U. 


ság  Császár  Árpád;  Rimaszombat  Nyr.  XVII.574; 
Bonod  m.  8ajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyuláné; 
Borsod  és  Abaúj  m.  Király  Pál ;  Kassa  vid. 
XXV.384);  2.  tésztanyújtó-alakú  mángorló-fa 
(Palócság  Nyr.  XXII.79;  XXVI.316;  Bereg-Rákos 
és  Munkács  vid.  Pap  Károly);  8.  simító  [takács 
mest.)  (Oyór  Nyr.  XI.883);  4.  nyakas  pohártalp- 
v.  gombalakú  üvegeszköz,  a  mellyel  .a  patyolat 
fehérneműt  tetszetős  ráncokba  sikálták,  mikor 
vasaló  még  nem  volt  (Baranya  m.  Nyr.  XXVI. 
422) ;  6.  marhaganéból,  lúgzott  hamuból  és  agyag- 
ból készült  híg  tapasz,  a  mellyel  a  falat  simára 
kenik  (Székelyföld  Tsz.);  6.  meszelő  (Vas  m. 
Órség  Nyr.  III.283). 

sikárló-fa,  sikáló-fa:  1.  nyújtófa,  sodrófa 
(Hegyalja  Kassai  .1.  Szókönyv  IV.308);  2.  zuricht- 
eisen  [nyereggyártó-szerszám]  (Győr  Nyr.  XI. 
430). 

SÍKÁROL,  SÍK  ÁT.  (sikárol,  sikál,  sikált;  — 
sikár,  stkároii,  síkárBZ,  síkárnyi  Palócság  Nyr. 
XXI.311;  XXII.79;  XXVI.316):  1.  nyújt,  lapít 
(tésztát  sodrófával)  (Borsod,  Abaúj  m.  Király  Pál). 
Sikálja  a  tésztát  (Kassa  és  vid.  Nyr.  XX.573); 
2.  mángorol  (Palócság  Nyr.  XXII.79);  8.  gyalul 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  I1I.3);  4.  sártapasszal  si- 
mít (falat,  a  melyen  a  tapasz  megrepedezett) 
(Székelyföld  Tsz.;  Andrássy  Antal  1843;  Három- 
szék m.  Vadr.  516a);  5.  meszel  (Vas  m.  óreég 
Nyr.  III.283 ;  Göcsej  Tsz. ;  Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841);  6.  csuszkái  (a  jégen) 
(Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  IX.  138). 

be-sikál:  betapaszt.  Besikálom  a  lyukat  (Ma- 
rosvásárhely Szabó  Béla). 

SÍKAT  (Nagy-Kúnság  Nyr.  U.136;  sikat  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.381;  megsikkat  Székelyföld 
Kiss  Mihály) :  1.  sikat :  sikoltat  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.381);  2.  sikat:  fájdít.  Nem  tudom,  mi 
lelte  ezt  a  gyereket;  egész  istenadott  ijjel  a  fejit 
slkntta  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.136). 

meg-sikkat:  megríkat  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

SIKATTYTJ,  SIKÓTYTJ  (csigatéj  Torontál  m. 
Magyar-Ittebe  Nyr.  VIII.478;  csigőté  Balaton 
mell.  Tsz.;  csikojtó  Heves  m.  Csépa  Nyr.  11.380; 
Tisza  mell.  Nyr.  III.238;  Csongrád  m.  Szentes 
Nyr.  XVII.45;  Torontál  m.  Szóreg  Kálmány  L. 
Szeged  népe  111.63 ;  csikojtó"  Kalotaszeg,  Zsobok, 
Bikal,  Farnos  Melich  János;  csikoltó  Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  X.324;  Szilágy  m.  Nyr.  IX. 
182;  csikoltú  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.190; 
csikóté  Dunántúl  Erdészeti  Lapok  XXII.860; 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518;  Balaton 
mell.,  Göcsej  MNy.  V.153;  Marcal  mell.  Tsz.; 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  VII.524;  csikóVe 
Repce  vid.  Nyr.  XX.410;  csikótó  Kisújszállás 
Nyr.  XXH.377;  Mezőtúr  Nyr.  IX.183;  Palócság 
Nyr.  XXIII.384;  csikótó-fn  Bodrogköz  Tsz.; 
csikó" tó"  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János;  esi- 
kótyú  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  csikutiV&am. 
őrség  Nyr.  11.374;  sikattyű  Bodrogköz  Kassai 
J.  Szókönyv  1V.311 ;  Tsz.;  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.325;  Szatmár  vid.  Tsz.;  Bereg   m.    Pap 

25 


m 


BIKATTYl 


.  YÚ8-8IKIT 


oly;  Hár. 
Zala  m.  s 

BereotáM  vi>i  Kn-.ii)  Pál;  rüblratfy*  Székely* 
föld  Nvr.  LS81  [itt  tikkaUyu  hiba] ;  In 

i;  Udvarhely  m.  \  Ik  m.  Nvr.  vi.:i67 ; 

sikkattyú   Bsatmái    m.    Emi  wi.335; 

sikkatyu    Szel  Tea.;    sikkatyu    Udvarhely 

m.  Olasz  i  Saékel} 

Tas. ; 

sikoltyu  Szókelvfold  Taa.;  Csík  m.  Nyr.  V  1.367; 
sikált  icelyföld  N 

fold  MXy.  Vl.172;  Nyr.  VIII.509;  Udvarheh    DL 
VTII.508  ékelyföld  Kiss  Mihálj  i 

Udvarhely  in.  Vadr.;  Udvarhely  m.  olasztelek 
Nyr.  XI1I.578;  sikotyú  Csík 

m.  h  s-karika  Székelyföld  Tei. ; 

sikotyú  SzékohM.l  Nvr.  vili  174:  ri*oíy»-karika 
Székelyföld  Nyr.  IX.  177;  riittíyu  karika  Székely- 
föld  Nyr.  IV.328):  1.  csikojtó, 
csikóit*,  csikóté,  csikóPe,  etikátá,  ikuti, 

sikkatyu,  sikkotyu,  sikoltyu,  sikotyú .  néhány 
ssemból  álló  láncdarab,  a  mellyel  a  tézsolát 
a  ssekér  v.  as  eke  rúdjához  csatolják  (Dunántúl 
Erdésaeti  Lapok  XX  11.860;  Sopronv  m.  Repce 
melL  Nyr.  11.518;  XX.410;    Oyór    Nyr.    XI 

in.  őrség  Nyr.  11.374;  Balaton  mell.  Göcsej 
MXy.  V.153;  Kisújszállás  Nyr.  XXII.377;  Mező- 
túr Nyr  IX.  183;  Szentes  Nyr.  XVII.45;  Toron- 
tál m.  Szóreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  111.63; 
Heves  m.  Csépa  Nyr.  11.380;  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  V.190;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.324;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.  182;  Kalotaszeg, 
Zsobok,  Bikal,  Farnos  Melich  János;  Székely- 
föld Tsz.;  Csík  m.  Nyr.  VI.367);  2.  csigóté,  csi- 
kóté, csikótó,  csikótyú,  sikóttyu :  fa-csat,  a  mely- 
lyel  a  rudat  a  szánhoz  v.  az  eketaligához  vagy 
a  tézsolát  a  rúdhoz  csatolják  (Balaton  mell., 
Marcal  mell.  Tsz.;  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Palócság  Nyr.  XXIII.384;  Udvarhelv  m.  Vadr.; 
Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XIII.578);  3.  si- 
kóttyu: boronahorog  (a  mellyel  a  boronát  a 
vonó  marhák  után  akasztják)  (Udvarhely  ni. 
Nyr.  VIII.509);  4.  sikóttyu:  a  váltóeke  taligájá- 
nak as  a  része,  a  mely  között  a  taliga  ágasá- 
nak elsó  része  van,  a  mely  által  az  eke  váltása 
szerint  a  taliga  szintén  jobbra  v.  balra  váltódik 
(SzékehMd  Nyr.  VIII.509);  6.  csikojtó,  csikóté: 
járom-alakú  készülék,  a  mely  a  malom  hídjának 
deszkáit  eggybetoldja  és  összeszorítja  (Baranya 
m.  Ormányság  Nyr.  VII.524;  Tisza  mell.  Nyr. 
III.238);  6.  sxkattyú  .  fölhúzó  csiga  (Bereg  m. 
Pap  Károly);  7.  sikkantyú,  sikkattyú :  szövőszék- 
ben csiga,  a  melyen  a  nyüst  föl  és  alá  jár 
(Saatmár  m.  Krassó  Nvr  \\  1.335;  Beregszász 
vid.  Király  Pál);  8.  atigatéj,  ríkatíyu,  sik 
sikkattyú,  sikkatyu,  sikójtyú,  sikoltyu,  sikólti/u, 
sikóttyu,  sikóttyu,  sikotyú:  a  szövószékbeli  nyüst- 
fonalak  mindeggyikének  közepén  magából  a  fo- 
nálból kötött  hurok  v.  a  fonál  közepén  elhelye- 
zett karika,  a  melybe  be  van  szedve  a  mellékfonál 
(Torontál  m.  Magyar-Ittebe  Nyr.  VIII ,478  :  Zemp- 
lén m.  8ztirnyeg  Nvr  X.325;  Bodrogköz  Kassai 
J.  Szóki.  11;  Tsz.;    Szatmár    vid.    Tsz.; 

Székelyföld     Tsz.;   MXv.    VI  -     1.281; 

VIII.474;  Kiss  Mihály,  OvórfTy  Iván  ;  Udvarhely 
m.  Vadr. ;  Udvarhely  m.  Ölasztelek  Nyr.  XV.384 ; 


Háremetek  m.  Nyr.  v.u«.».  Bárenezek  m.  Unon 

.r.    VI. Bffi 

|8zólásokj.  Annak  se  csörren   m«<j 
>  sem   leasi   négy   ökre   (Kisújszállás 

XXII 

otikótó-fa.  a    mellyel    a 

szánhoz  v.  az  eketaligáhos  csat-  .íjak  il:.,.in  . 
Tsz.). 

sikotyu-gyökór:  a  vérroljáró-fú  gyökere  (1 
romszék  in.  Kis-Borosnyó  Nyr.  XVI 

osikoltó  karika:  1.  az  a  karika,  a  melyet  a 
rúd  végért'  tolnak  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X..T.M);  2.  fíMérkoriha:  f81húao*c«  i  m. 

Széni  •Nvr  II 

a  szövőszék  azon  része,  a  melyen    a    szer- 
föl  és  alá  jár  (Balaton  mell.   Horváth   / 
1839);  4.  sikotyu-karika,   sikotyú-kui 
karika:  a  szövőszékiieli  nyüstfonalak    mindegy- 
gyikének  közepén  elhelyezett  karika,  r  ti 
van   szedve    a   mellókfonál    (Székelyföld    1 
Nyr.  IV.328;  IX.  177). 

[SIKATTYÚS],    SIKKATTYTJS:    esik 
szőttes  (Székelyföld  <iyőrffy  Iván). 

SIKÉNTOZ:  sikoltoz  (Somogy  m.  Csurgó  vid. 
Király  Pál). 

[SIKERIJ. 

sikeri-sár :  sárgaszínű  ragadós  agyagföld  (Bor- 
sod m.  Sáta  vid.  Bartha  József). 

(SIKERÍT). 

ki-8ikerít :  szert  tesz  vmire,  kieszközöl,  meg- 
szerez, előteremt,  kiteremt.  Hát  osztdn   m 
nál  csak  kenyeret  a  nép?    —  De  bu 

kisikeríti  az  a  szalonnát  is,  a  hol  lehet  (Szabolcs 
m.  Király  Pál). 

SIKERÜL  (süketül  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXII.355). 

(Szólások].  Bizony  félek  túle,  hogy  ez  az  adós- 
ság a  nyakamba  sikerül  A  kei  ri;/>. 
a  piaci  Vince  Mártonnak    az   adóssága    (Kalota- 
szeg Keleti  Virágok  86.  88). 

SIKÍNT:  sikít  (Baranya  m.  Abaliget  Csaplár 
Benedek). 

(1.  SIKÍT|. 

rá-BÜrit:  rákiált  (Somogy  m.    ádánd    Bán< 
József). 

2.    SIKÍT   (sikitt):    sártapasszal  falat) 

(Háromszék  m.    Vadr.;    Kiss    Mihálv  ;    Csik    ni. 
VI.376). 

át-sikitt:  átomn  nyedén  átvisz  (Harom- 

szék  m.  Vadf  :  Kiss  Mihály). 

el  sikitt:  1.  elillantat:  2.  elcsen,  orozva  elvisz. 
it'itta  a  zekéje  alatt  a  tángyéit  vföld 

Kiss  Mihály). 


m 


SIKKAD  -SIKOL 


8IKOLÁND-IK— SILABIZÁL  390 


SIKKAD  (csikkad  Karancs  vid.  Nyr.  XXI  47- 
.katt    [perf.J    Alsó-C'salluköz,    Komarom    in. 
Nyr.  X\ 

(el-laikkad     (Palócaág     Nyr.    XXI1.79   (itt    el 
il,    de   ez    nyilván    hozzáértendő);    Császár 
l'1;    \el-\crikkad    Karancs  vid.  Nyr.   XX  1.478 
(itt  el  nélkül,  de  ez  nyilván    hozzáértendő]  : 

itt  [perf.J  Alsó-Csallóköz,  Komarom  in.  Nyr. 
XVII.287):  elvesz,  oltünik. 

(SIKKAJT]. 

el-sikkajt:  elveszít,  elpusztít,  elsikkaszt.    Na 
lézus  sikkajcsa  el!  Titeket  is  elsikkajta- 
nálak  (Eger  vid.  Nyr.  XVII.429). 

SIKKAN  (Baranya  in.  Nyr.  111.565;  csikkan 
Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.431):  nyikkan,  nyikor- 
dul. A:  "it"  nagyot  rikkant,  mikor  felnyitották 
(Baranya  ni.  Nyr.  111.565). 

SIKKASZT  (csiggaszt  Baranya  m.  Nyr.  11.184; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93;  Csalló- 
köz Nyr.  1.232;  Király    Pál;    Pozsony    m.    Viz- 
nárom  ni.  Kürth  Ürményi  László). 

ki-sikkasEt :  kipusztít  (pl.  férget  a  marhából) 
(Siaboles  in.  Kis-Besenyód  Nyr.  IX.  136). 

[SIKKÖL]. 

ki-sikköl:  kiküld.  Szerencséd,  hon  nem  tánátdd 
itthon  Már  áj  z  Bojnylkot,  mer  minygyá  kisikkőt 
véna  á  világ  bú :  99  embert  ütött  ágyon,  te  létté 
véna  d  sxdzagfik  (Nógrád  m.   Megyer   Nyr.    VI. 

• 

SIKLÓ :  1.  mosófú,  kannamosó  zsurló  (Balaton 
mell.  Fábián  Gábor  1839);  2.  hócipó  (Csallóköz 
NvK  XXIV. 134);  3.  az  a  keresztfa,  a  melyen  a 
vaskarika  ide-oda  siklik,  mikor  a  boronát  for- 
dítják (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.325)  [vö. 
sikolya]. 

[SIKLÓD-].  Sikloggyon  (használják  a  sikl-ik 
ige  fölszólító  módja  helyett]  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Egyetemes  Philologiai  Közlöny  XV.1051). 

SIKOBÁL :  sikoltoz  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.565). 

8DXÓD-IK  (Kis-Kún-Halas  Nyr.    XV.213;    sé- 
ii,  sékod-ik  Vas   m.  őrség  Tsz.;   Nyr.  1.421; 
sékód-ik  Göcsej    Nyr.    11.473;    s*ékod-ik   Vas    m. 
Hódos  Gombocz  Zoltán) .-  si-rí,  sikoltoz    [vö.    só- 
ik]. 

SÍKODAT:  simogat  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 

meg-sikogát:  megsimogat.  Kedvemre  megsiko- 
<ját  csókolgatnám  (Moldva,  Klézse 
Nyr.  1V.336). 

|SIKOL|.  SÍKUL:  gyalul  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
I1I.3). 

meg-sikul:  meggyalul.  Maj  a  Mihály  még- 
rikullya  ászt  a  doszkát  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
III  3). 


SIKOLÁND-IK:  csuszkái  (a  jégen)  (Udvarhely 
m.  Vadr.  503b;  Háromszék  m.  Vadr.  432;  Kiss 
Mihály). 

SIKOLÁNDÓ:  csuszka  (Udvarhely  m.  Nyr. 
IX.236). 

SIKOLT   (sikojt   Háromszék  m.  Nyr.   VI.474 ; 
sikójt  Hárumszék  in.  Orbai  járáH  Nyr.    VII 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

(SIKOLTÓ],  SDXÓTÓ,  SIKÓTYÚ:  ujjnyi  hosz- 
szaságú  vastag  fűzfa-tilinkó,  a  melynek  igen 
erós  éles  hangja  van  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SIKOLYA :  hócipó  (Csallóköz  NyK.  XXIV.  134) 
(vö.  sikló]. 

SIKONKA :  csuszka  (Erdély  Csaplár  Benedek  ; 
Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.382). 

SIKONKÁZ[-IK]  (Szatmár  m.  Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  11.379;  Erdély  Csaplár  Benedek; 
sikkonkáz-ik  Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  IX.138) :  csusz- 
kái (a  jégen). 

SIKONYÁL  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr. 
XVI.477 ;  Somogy  m.  Szóllós-Györök  Nyr.  XXII. 
239 ;  sékonyál  Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.45 :  Göcsej 
Nyr.  XI1I.257):  sikítoz,  sikongat. 

SÍKOS :  arany-,  ezüst-  v.  rézpaszomántos.  Sí- 
kos puruszlik  (Marcal  mell.  Tsz.  329a). 

[SÍKOSUL]. 

be-sikosul:  beborul  (Göcsej  MNy.  V.129). 
Besikosut  ám,  bizo  megázunk  (Göcsej  MNy.  V.160). 

SÍKOZ[-IKP]  (síkozni):  csuszkái,  korcsolyázik 
(Hajdú-Szovát  Nyr.  XXVI.  189). 

SÍKSÁG :  sikosság.  Ojan  síkság  vam  ma ! 
(Kolozsvár  Szinnyei  József). 

SÍKUL,  SÍKUL  (szikul  Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.531):  1.  szikul:  síkossá  válik  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  IX.531);  2.  sikul:  észrevétlenül  eloson. 
Sikulj!  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  3.  síkul:  kel 
(áru).  Nehezen  síkúit :  rossz  keleté  volt  (Székely- 
föld Nyr.  1.326;  Kiss  Mihály). 

el-síkul,  el-sikul:  1.  elsikamlik,  elcsúszik 
(Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  síkossá  lessz 
(Székelyföld  Kiss  Mihály);  8.  észrevétlenül  el- 
oson. Élsikult  vele.  János  öcsém  tám  megérezte 
a  sáfrány  illatját,  mett  hamarocska  elsikula  közü- 
lünk (Székelyföld  Kiss  Mihály);  4.  elsikkad,  el- 
vész, eltűnik.  A  sapkám  elsikula  valamerre  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

ki-sikul:  kisiklik,  kisikamlik,  kicsúszik  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály).  De  kisíkútt  a  dijófa  a 
síkra  I  (Torontál  m.  Morotva  Kálmány  L.  Szeged 
népe  11.34). 

meg-sikul :  megcsuszamodik,  megcsusszan 
(Székelyföld  Kin  Mihály). 

SILABIZÁL  (csiüabizál  Háromszók  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

26* 


m 


SII.ÁK-8ILAI 


SILAPSI— 8ILI1' 


m 


SILÁK:  1.  gyengén  pillogó  tús,  gyenge  túz- 
világ    (Udvarhely    és  Ősik  ~m.    Nyr.    YIII.474; 
Háromsiék  m.  Tss.;  MNv    V  1.348.  867 
Nyr.  Vül  ^s    Iflhál  .     i 

bokrok  kötött  száraz  ágat  kerezsgéltek,  m 
aliihb  éggy  kicsi  silákot   tegyenek    (l'dvarhcl)    ni 
Olasstelek  Ethnograpln  .  VÍ.72):  2.  vaksi.  Nézd 
meg.  tf  silák!  (Háromsiék  in.  Uion  Erdélyi 
jos)  |vö.  silánk,  iüép], 

8ILÁKOL:  pislog,  pislákol  (a  túl)  (Ssékely- 
föld  Tas.;    Kriza,    Kiás   Mihal,  v    Iván; 

Háromsiék  m.  Uson  Erdélyi  Lajos 
a  Hü  (Háromszók  in     Nvr.   X.39)   [vö.    tüdmkol, 
nlápol]. 

SILÁKOSKOD-IK:    vaksiskodik.    M   rffati 
koggy!  (Háromszék  m.  Uzou  Erdélyi  Lajos). 

SILÁNK  ..silák  l.(  Háromnak  in.  Gyórffy  Iván). 

SILÁNKOL  —  silákot  (Székelyföld  Kriza; 
Háromszék  m.  Uson  Erdélyi  Lajos). 

(MLÁNY1,  8IVÁNY:  l.  elviselt,  elkoptál. >tt, 
elavult  (ruha,  szerszám)  (Dunámul  Nyi 
Marcal  mell.  Tsz.;  Fehér  m.  Ercsi  Király  Pál). 
>,y  a  ruhám  (Tolna  m.  Nyr.  VI.524);  2.  hit- 
vány, silány,  rossz.  Sivány  gyors:  hitvány,  ritka 
szövésű,  rossz   anyagú   gyolcs.    Sivány  pan 

iy   muzsika   (Vas,  Tolna,   Fehér  m.   Király 
Pál). 

SILAP:  pálinkafőző  rézedénynek  púpos  födele 
(Qöcsej  Tsz.). 

1.  SILÁP:  gyengén  pislogó  túz,  gyenge  tűz- 
világ  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely  in. 
Vadr.)  |vö.  silák]. 

i,  SILÁP  (csiláp  Gömör  m.  Runya  Nyr.  XXII. 
286;  siláb  [?|  Siatmar  Nyr.  VIII.233):  1.  siláb  [?], 
siláp:  nagy  darab   (kül.   kenyér)   (Nagy-Kúuság 

XV  1.475;  Békés  m.  Balog  István;  Szatmár 
m.  Nvr.  XI .285;  8zatmár  Nyr.  VIII.233;  Szatmar 
m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 138;  XIV.573;  Zemplén 
m.  Nyr.  IV.522  [itt  siknp  nyilván  hiba);  Bereg- 
Rákos  és  vid.  Pap  Károly).  Ojan  siláb  kenyeret 
szelt  be  [nyilván  hiba  e  h. :  le],  hogy  én  két  napig 
is  megímém  vele  (Szatmár  Nyr.  VIUl' '.'.;  uo.  a 
mutatószó:  siláp).  Aggy  egy  siláp  kimui  >■  t  (Hajdú 
m.    Földes   N  ember:  nag\ 

metü  ember  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.475; 
ujszállás    Nyr.    XXI  1-14     886);    2.    rsil,,, 

husáng,   dorong,   fütykös  ( Kis-K u n-i 

XV.381;  Bács  m.  Zenta,  Borsod  in.  Sajú- 
Si.-Péter  Schröder  Oyuláné;  Gömör  m.   Runya 

XX  11.286). 

SILÁPOL:  pislog,  pislákol  (a  tús)  (Székely- 
föld Kriza;  Udvarhely  m.  Vadr.  516a)  [vö.  sihí- 
kol]. 

SELAPOS:  L  lekonyult  karimájú.  Silapo* 
lap  (Duna  mell.  Kassai  J.  Ssókönyv  111.96;  IV. 
811;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  X\  11.478);  2.  a 
kinek  a  kalapja  karimája  le  van  hajtva  (Somogy 
in.  Nemes-Déd  Nyr.  Y1.325);  3.  nagy-ereszú 
(Somogy  m.  N\  r.  II   .77)  [vö.  1.  salapi,  1.  salapol]. 


8ILAP8I:  i.  lekonyult  karimája.  Süaprtí  i 

■  II.    M\\.    III  406);   2.   .i  kinek  a  kai  | 
mája  le  van  hajtva  v.   a   ki  a  süvegét 
gyón  a  szemére  h  tó  mell.  M\\ 

111.406 ;  Halat. .n  mell.,  Pápa  vi 

Hoó-Sárk;.  XVIII:- 

4.  ügyetlen,   ügyefogyott  (Székesfehérvár   ' 
VII. 188). 

SILBAK  {tübok  [kutonui  SSÓ]  X\r.  III. 185; 
sirbak  [katonai  HÓ]  Nyr.  III.328;  VLS7I 

SILBAKOL  (sirh<iklun\i    Gömör  m.  Serke   és 

vi.l.    Nyr.   XVlll.iiii;   sirbakol,   rirbakoUm 
Kun  -Halas    Nyr.    XV.66;    Csongrád    m.    Ar 
Gyulai  NGy.  11.38). 

SILIGÓ  (rsirigó  Borsod   m.  Ssomolyi  Kaasai 
zókönyv  V.200;  silligó  Zilah  Kerek. 
h  csirigó:  bolond  búza,  részegitó  búza   (elymtu 
oaninus,  triticum  caninum)  (Borsod  in. 
Kassai     I.    Szókönyv    V.2()0);    2.    süigo    [ígylj: 
puszta  rozs   (a   melyben    búza  nincs)  il 
Halas   Nyr.  XV.381);   3.   süigó,   sü 
hitvány,  selej-  temmirevaló  (Szi- 

lágy m.  Nyr.  VI.473;  Zilah  Nyr.  XIV. Lili.  ,S'i 
búza:  a  melyet  a  rosta  átejt.  S 
Kún-Halas  Nyr.  XXIII.239).  Siligó  föld:  sováuy 
föld  (Zilah  Kerekes  Ernő). 

SILIGÓS:   silány,   selejtes  (gabona)    (Szilágy 
m.  László  Géza).  Siligós  búza  (Szatmar  in.  Kap 
nik  vid.  Nyr.  11.276). 

SILIMÁL  (e\sülimál  Nagy-Kalló  Nyr.  XI  1.430). 

el-silimál  (rl-süliniál):  l.  elesén,  eldug  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.237;  Nagy-Kall..  Nyr.  XII  • 
2.    elsimít.   Elsüirnálta  a   dogot  (Debrecen 

111.474). 

SILINGA  {sillinga  Sümeg  vid.  Nyr.  XXII. 286): 
vesszőből  font  tágas,  sekély,  kétíulű  kosár  (Du- 
uántúl  Nyr.  XVI.240;    Soprony    m.  Röjt.-k 
11.369 ;  Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelv- 
járás 25). 

SILINGÉR:  dorong,  husáng  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

SILINGÖL  (silingőhú) :  részegen  tántorog  (So- 
mogy m.  Nyr.  XIX.287). 

SILÍNYI  (silínyi) :  [?].  Csak  két  óra  már  süt- 
nyi  [?]  életem  (Csanád  m.  Apáca  Kálmánt  L. 
koszorúk  11.150;  maga  a  gyújtó  kérdójeleste 
meg). 

|8ILEP|. 

silip-salap:  ütés-verés,  csilie-pnhé.  Gyér 
elő,  >//'//  salap!  (Szatmár  m.  Nagybánya 

Nyr.  V.383). 

[silipsalapol]. 

meg-silipsalapol :  megver,  elver  (Szatmar  in. 
Nagybánya  N\  r.  X.383)  [vö.  3.  salapol]. 


SILIP1TYKA— 8DIA 


SIMAKOD-IK-SIMINDSIÁS  394 


8HJPITYKA:  csekélység,   semmiség  (Pa 
ság  Csásiár  Árpád). 

SÍLL:  sír  (Kis-Kúu-Halas  Nyr-  XV.214). 

SILLA:    ár  (Brassó   m.    Hétfalu   Király  Pál; 
Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.524).    A  tUéoml  W- 
szúrta   a    vargának  a  szfmit    (Brassó    m.  Zajzou 
V.469). 

8ILLAL:  tréfál,  iiiyeleg  (Hol?  Nyr.  Xn.528). 

8ILLÁM :  csekélység,  semmiség  (Bodrogköz 
Tsz.)  |vö.  1.  siUom\. 

(SILLENCIÓ,  SZILEN  Cl  Ó. 

[Szólások].     SiUenció  alatt  megteszi  az:   négy 

ssem  közt,  titokban,  suttyomban    (sub    silentío) 

zpróm   m.   Szentgál  Nyr.    111.184;    Bánóosi 

József).    Szilencióba  van  [mondták   eggy  össze- 

básról,  a   melyet  nem   akarnak  fölépíteni] 

(Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  X.191). 

BILLENT:  füllent  (Palócság  Nyr.  XXII.79; 
Eger  Kassai  J.  8zókönyv  11.204;  IV.311 ;  Nógrád 
m.  Nyr.  IV.  142). 

(SILLER]. 

|8illör-koc8Í). 

8Íllörkoc8Ís[-ikP]:  [tréf.J  gyalog  megy  v.  jár 
[ScbilkT  nevű  birtokos,  a  ki  jó  gyalogló,  messze 
fekvő  tanyáira  gyalog  szokott  ki-  és  onnan  be- 
járni s  általában  sokat  jön-megy  mindenfelé] 
(Kúnszentmiklós  Nyr.  V1I.324). 

SILLOO:  alig  pislog  (túz)  (Borsod  m.  Sajó- 
Sz.-Póter  Schröder  Gyuláné). 

1 .  SILLOM  :  csekélység,  semmiség.  Sillomba 
az  egész  dolgot  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV  ~>7.'.j.  Mikor  már  két  léből  kimostam  a  fehér- 
ruhát, akkor  a  többi  munka  már  csak  siltom 
(Nagy-8zalonta  Király  Pál).  Sillom  rőt  néki  [az 
ennivaló:  hamar  megette]  (Beregszász  Nyr.  XXVI. 
523)  [vö.  sillám]. 

[2.  SILLOM]. 

[Szólások].  Csak  úgy  sillomba  tette:  suttyom- 
ban, titokban  (Palócság  Nyr.  XXII.79).  Sillomba 
maradt:  titokban  maradt  (Hódmezé- Vásárhely 
Nyr.  11.421).  Sillomba  van:  elsikkadt,  eltűnt,  el- 
veszett (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.475).  Sillomba 
ment:  karba  veszett,  veszendőbe  ment  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  11.274;  Szolnok  Dobos  Károly). 

SILÓ:  veremszerú  pince  (zöld  takarmány  be- 
vermelésére)  (Borsod  m.  Király  Pál). 

STJf:  mogyorófa  kérge,  a  melyből  a  kókast 
fonják  [bányász  mest.J  (Torockó  Jankó  J.  Torda 
stb.  201). 

SIM-IK :  csúszik,  csuszamlik  (Nógrád  m.  Fülek 
\X  11.95). 

SIMA,  SÍMA :  sikos  (Gömör  és  Torna  m.  Tsz.; 
Rimaszombat  Nyr.  XVII.574;  XXI.336). 


sima-borona:  vesszőből  font  borona  (Bács  m. 
nta  Nyr.  IX.'Jl). 

simá-ruha:  eggyszinű  ruha  (Palócság  Nyr. 
XXI1I.Í 

sima-vasalás:  nyári  patkolás  (Tokaj  Nyr.  XXIV. 
240). 

Bimára-húzott :  sima  (nem  ráncos)  szárú 
mára-húzott  etúma  (Borsod  m.  Ethnographia  VII. 
;  81.  82). 

[SIMAKOD-IK],  SIMAKOGY-IK  :  fésülködik 
(Palócság  Nyr.  XXI.307;  XXII.79). 

meg-simakogyik :   megfésülködik.   &im*ko*f$ 
meg  (Heves  m.  Ballá  Ethnographia  VI.  1 17).  //■ 
simakoggy  mi:sz  szépen  (Eger  vid.  Nyr.  X11I  I 

[SIMAKOZ-IK  . 

meg-simakozik :  megfésülködik.  Simakozz  mem 
má  (Palócság  Nyr.  XXI.307). 

|SIMALLY-IK 

meg-simallyik:  megcsuszamodik  (Borsod  in. 
Bartha  József). 

SIMÁNDI:  hízelgő  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
348;  Győrflfy  Iván;  Háromszék  ni.  Uzon  Erdélyi 
Lajos).  Simándi  koldus  (Székelyföld    Tsz.  330a). 

SIMÁNDISKOD-IK :   hízeleg    (Háromszék   m. 
!  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

SIMÁNKOD-IK:  hízeleg,  hízelegve  kunyorál 
(Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

SIMÁZ :  vasal.  Simázzák  má  az  új  ruhát  (Szé- 
kesfehérvár Wolff  Béla). 

meg-simáz:  vesszóboronával  megboronál  (föl- 
det, mikor  már  meg  van  fogazva)  (Bács  m. 
Zenta  Nyr.  XVIII.383). 

SIMÉG:  csendesen.  Simég  ögyetök  (Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  11.279). 

SÍMELY  (símej,  simely):  tengely  vánkos,  ten- 
gely alatti  párna,  a  melyen  a  fergetyú  fordul 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Heves  m.  Névtelen 
1840;  Szatmárhegy  Nyr.  XIX.383;  Tokaj  Nyr. 
,  XXIV.240;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323; 
Székelyföld  Tsz.). 

símej-dörgőló :  simely  vasalás  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos). 

SIMFÖL:  leszól,  gyaláz  (Tokaj  Nyr.  XXIV.240). 

SIMFORIZÁL:  hízelkedik,  nyájaskodik.  Addig 
simforizált,  míg  célt  ért  (Háromszék  m.  Nyr.  IX. 
425). 

SIMICA:  fapalack,  csobolyó  (Somogy  m.  Nyr. 
11.377). 

[SIMINDSLÁS]. 

simindsiás-pók :  olyan  pék,  a  ki  csak  a  sü- 
tést vállalja  el  (Csongrád  m.  Hám  Sándor). 


m 


SIM1T-8IML'I.K\ 


SIMULKÁZIK— SINDEVÉ8Z-1K        896 


SIMÍT    \stmitt):    1.    vasul    (ruhát)    (Zihih    N 
X1V.4.U;  Szék. •KM, l  Kiss    Mihály);  2.   hitoleg 
föld  Kiss  Mihály). 

[ki-sünit  |. 

(Szólások).  Kisimittyák  az  ember  estit     k 
gatják  az  eazéból,  rászedik  (Turda  Janosó Gyöi 

[SIMÍTKOD-IK]. 

mőg-similkodik :  megfésülködik.    7V  timWtp 

Íyál  mög  (Békés  m.  Puszta  Földvár  Kálmány  L. 
[osaorúk  11.197). 

8IMÍTKOZ  IK  (Békés  in.  Gvulu  X\r   IX  188; 
simüozik   Palócáé*    X  nthikozzk 

Csanád  ni.  Apáca  Kálmán)   L.  k  11.197; 

ijüfffcawál  8züá*y-8otftryó  Nyr,  xvi.i:;;m:  iv->iii- 
ködik. 

SIMÍTÓ:    l.    i .  ihprügel    [takács   most.)  (Győr 
lapot,  a  két   szélén  gömbölyű 
mellyel  i  lakatos  a  vasat  csiszolja  (Szó- 
ld Tss.). 

simitó-desska :  tapasztó  deszka  (Cegléd  Ilos- 
vay  Vilmos). 

simitó-gyalú :    egyenes   élű   gyalu  (Aranyos- 
szék  Jankó  J.  Torda  stb.  138). 

simittó-rós :  vasaló  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

simittó-vas :  eu  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SIMOGAT  (megsimogattam  Torna  m.  Torna- 
l'jfalu  Nyr-   \\  11.187). 

SDMÓK A :  isuszka    (Abaúj  m.  Névtelen  1839) 
*imulka\. 

SIMÓKÁL:  csuszkái  (a  jégen)  (Bács  m.   Fe- 
ketehegy Székely  Sándor). 

SIMÓKÁZ-IK:  <v  (Abaúj   m.  Névtelen  1839) 
[vö.  simulkáz-ik]. 

[SIMOLYOD-IK]. 

hossá-simolyodik     (hozzá-simojodik) :     hozzá- 
simul (Háromszék  m.MNy.VI.348;  Vadr.;  Gyórffy 
in). 

SÍMÜL   (simul,   simul):   1.    takarodik.    Simulj 
innen!  (Háromszék  m.  Vadr.);  2.  hízásnak  indul 
M  m.  Névtelen  1840). 

el-simul:    elcsúszik    (pl.    a   jégen)    (Miskolc 
Kóssa  Albert). 

meg  simul,  meg-simul :  meg<  ítgttm  ult 

a  lábom  (Rimaszombat  Nyr.  XXI.336).  Megsimul- 
tnm.  Megsimult  a  csizmám  talpa  (Tisza-Dob  Nyr. 
XX  480). 

neki-simul:  megszedi  magát,  meggazdagodik. 
simult  6  kemi  (Kisújszállás   Nyr.    XXI.336). 

8IMÜLKA:  csuszka  (Rozsnyó  Nyr.    VIII.566) 
[vö.  simóka]. 


SIMULKÁZIK  •■HiiHzkál    (a   jé- 

VII  1.566;    Hegyalja    X 
XXIV. 479)  [vö.  simókáz-ik]. 

SÍN  (Göcsej  Vass  József  1841 ;  Cegléd  Uosvay 
Vilmos;  sing  Somogy  m.  Nyr.  XIX.287;  Pe*i 

iád  Békássy   Sánd  dl 

Tsz.;  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  111.373):  L  sing:  róf 
(Erdóvidék,  Calk  m.  Tsz.;  Hétfaiu,  Zajzon  ' 
HL878);  2.  sín, sing:  kocsikerék  talpvas:» 
Vaas  Józs.:    1841;  Somog)    m  !S7; 

Cegléd  Ilosvay  ViliiHo.  Patt  m  '  >;mád  Békássy 
Sándor). 

sing-fa:  hasábfa  (a  milyet  az  erdón  ölbe 
raknak)  (Nagyvárad  Király  Pál). 

sing-szög :  a  kocsikerék  talpvasának  odaeró- 
sítésére  való  szeg  (Udvarhely  m.  Olasztelek 
Nyr.  XI  11.578). 

sín-vas  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  sing-vas  HtV 
romszék  m.  Nyr.  X.327)        sín  2. 

SINCS  (sincsek  [sincsenek]  Göcsej  Budeuz- 
Album  165). 

SIND.  Sindi:  sínli.    Nagyon  sind<  éget 

(8zékelyföld  Nyr.   VIII.461).    Sindi    a    marha   a 
t:»  legelót,  mert  jobbhoz  volt  szokva  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

mög-sind.  Még-sindi:  megsínli  (Udvarhely  Ht. 
Kórispatak  Király  Pál).  Mi 
(Székelyföld  Kiss  Mihály).  Mé'gsindi  a  betegséget 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos 
[v.  ez  a  fa]  megsindette  a  helyet  (Székelyföld  Tsz. 
330b). 

SIND-IK:  sínlik,  sínlódik  (Csík  m.  IfNy.  VI. 
376).  lén  örökké  sindéttem  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
III.4). 

lé-sindik:  fogy,  csökken.  Immár  öreg  vagyok, 
■lik  az  erő  (Moldvai  csáng.  Nyr.  III. 4i. 

mög-sindik:  megsínlik.  Megsindett :  megszen- 
vedte a  betegséget   (Udvarhely    m.    Kőris; 
Király  Pál).  Megsindettem  a  nyava.i 
megsindett,  élig  akatt  meg  (Székelyföld 
hály).   A  búza  megsindett    (Háromszék  m. 
111.15). 

[SINDÉL]. 

sindöl-kötö:  vmiféle  köl 
dél-kötöm  közepe  (Arad  m.  Pócska    KeJmáay    L 
Koszorúk  1.89). 

[SINDESZ]. 

sindess-dongás:  vékonydongájú,  sovány  (?) 
(Göcsej  Nyr.  11.178). 

SINDEVÉ8Z:  sínlódó,  nyavalygós  (8zékel;. 
Andrássy  Antal  1843;  Kiss  Mihály;  Csík  m.  Pé- 
ter János)  [vö.  csenevész]. 

8INDEVÉSZ  IK    (senydevész  Hegyalja   Kassai 
J.  Siókön w  I\'295):  sínlódik,    nyavalyog 
locsa  Schröder  Gyuláné ;  Székelyföld  Tss.). 


8INDIKUSKOD-IK-8INKÓFÁL 


SINKÓFÁZ-8INKÓZ-IK 


B96 


SINDIKUSKOD-IK :    kunyorál,    esengve    kér 
várhely  m.  Nyr.  III.554). 

SINDŐD-IX:  sinlődik,  nyavalyog  (Ssékely föld 
Kiás  Mihályi 

SINEO:  vaanti  vagány  (Székelyföld  Nyr.  IV. 
190). 

8ÍN2S:  talpvasas.  Stnfs  szánkó  (Cegléd    Ilos- 

Vilmoe). 

[SÍNFOLj. 

el-sinfol:  elsikkaszt  (Hajdú    m.    Földes    Nyr. 
VII  i 

8INOÉL:    váltogatott    kézzel     úszik     (Alföld 
|?  alkalmasint  hiba  e  h.:  8zékelyföld]  Nyr.  XV. 
Szilágy  m.  László    Géza;    Háromszék    m. 
VI.348;  Győrflfy  Iván;  Erdélyi  Lajos). 

SINGES  :   rőfös  kereskedő  (Székelyföld  .Ház- 
tartás* 11.187). 

1    SENKA:  [csablézás  nevű  játék    (^    bicska- 
s)   közben   használt  szó).   Édös  kis  bicskám, 
ájj  ki  néköm  sinkára !  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  11.302). 

[2.  SINKA]. 

•inka-fa:    akácfa   (Baranya    m.    Patacs    vid. 
Csaplár  Benedek;  Közép- Baranya  Nyr.  III.327). 

1    SINKÓ  :  csuszka  (Palócság  Nyr.   XXII.79 ; 
Heves  ni.  Névtelen  1840;  Eger  Nyr.  IV.  172). 

SINKÓ:  derékig  érő  női  ing,  melyet  a 
szoknyába  bekötve  v.  nagy  melegben  szabadon 
kint  hagyva  viselnek  (Temes  m.  Szkúlya  Nyr. 
XV.470). 

8INKÓFA:  kópé  (Pápa  vid.  Tsz.). 

SINKOFÁL   (sinkofál  Tata    Matusik  Nep.  Já- 
nos 1839;  Eger  Énekes    Imre;    Szilágy-Somlyó 

XV  1.287  ;  elsinkofál  Palócság  Nyr.  XX1.419  ; 
XX  11.33;  sinkofál,  elsinkofál,  ésinkófáll  Győr  m., 
Vas  m.  Kemenesalja,  Marcal  mell.,  Tolna  m. 
Tsz. ;  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác ;  So- 
mogy m.  8ima   Nyr.    XIX.381 ;   Székesfehérvár 

VII. 139;  Tata   Matusik   Nep.  János    1841  ; 

Czech  .János  1840;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
Kim-Halas  Nyr.  XV.381;  Cegléd  Ilos- 
vay  Vilmos;  Békés  m.  Balog  István;  Orosháza 
Nyr.  VI.134;  Szeged  Sümeghy  Pál  1841  ;  Deb- 
recen  és  vid.  Nyr.  VH.189;  XXIII.286;  Bereg- 
Rákos  és  vid.  Pap  Károly;  sinkopál,  e\sinkopál 
8zatmár  m.  Gencs  Nyr.  X.525;  Székelyföld 
Kriza;  Háromszék  m.  Vadr.;  sinkopál,  elsinkópál 
Debrecen  Nyr.  VI  1.189;  Bihar  m.  Pocsaj  Nvr. 
VL424;  Zemplén  m.  Tállya  Xyr.  IV.477;  Bereg- 
Rákos  és  vid.  Pap  Károly;  Szilágy  m.  Nvr 
XIV.576;  Székelyföld  NyK.  X.336;  Kiss  Mihály): 

ikofál:    csalárdsággal    ad-vesz,    csereberél 

ágy-Somlyó     Nyr.     XVI.287);    2.    sinkopál: 
•  legve  settenkedik   (vki    körül)    (Székelyföld 
Kriza ;  Háromszék  m.  Vadr.);  3.  .sinkopál:  kunyo- 
rál, esengve  kér,    folytonos   kéréssel   alkalmat- 


lankodik (Székelyföld  Kriza).  Rajtam  ne  sinká- 
pálj!  (Székelyföld  Kis*  Mihály).  Kész  volnál 
estig  es  rajtam  sinkópálni  (Székelyföld  NyK.   X. 

el- sinkofál,  el-sinkópál  (el- sinkofál,  el- sinko- 
pál [némely  közlőnél  az  el  hiányzik,  de  nyilván 
oda  kell  érteni]) :  1.  elveszteget,  eltékozol,  <  I- 
l»r.  dál,  elver  (vagyont),  túlad  vmin  (Dunántúl 
Bódiss  Jusztin;  Veszprém  m.  Cseténv  Haláss 
Ignác;  Tata  Matusik  Nep.  János  1839;  Eger 
Énekes  Imre;  Vác  Czech  János  1840;  Gömör 
in.  Tsz.;  Békés  m.  Balog  István;  Szeged  Sü- 
meghy Pál  1841;  Debrecen  Nyr.  VII.  189;  Szat- 
inár  m.  Gencs  Nyr.  X.525);  2.  dugába  dönt, 
meghiúsit,  elront,  elmismásol  (Dunántúl  Bódiss 
Jusztin;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Orosháza 
Nyr.  VI.134);  3.  ellop,  elcsen,  elsikkaszt,  eltün- 
tet, eldug,  mesterkedéssel  elkaparit  (Dunántúl 
Bódiss  Jusztin  ;  Győr  ra.,  Marcal  mell.,  Tolna  m. 
Tsz. ;  Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.381  ;  Székes- 
fehérvár Nyr.  VII.139;  Tata  Matusik  Nep.  la 
nos  1841;  Palócság  Nyr.  XXI.419;  XXII.33 ; 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.475 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.381 ;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Békés  m.  Balog 
István;  Debrecen  vid.  Nyr.  XXIII.286;  Bihar  m. 
Nyr.  VI.424;  Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.477; 
Bereg-Rákos  és  vid.  Pap  Károly;  Szilágy  m. 
Nyr.  XIV.576;  László  Géza;  Szilágy-Somlyó 
Nyr.  XVI.287;  Udvarhely  m.  Borbáth  Jenő); 
4.  elkunyorál  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  5.  el- 
oldalog, ellopódzik,  odább  áll,  eltűnik,  elsom- 
fordál. Elsinkofál  a  dolog  elől  (Bereg-Rákos  és 
vid.  Pap  Károly). 

SINKÓFÁZ  (kicsinkófáz  Somogy  m.  Ádánd 
Bánóczi  József). 

el-sinkófáz:  1.  elveszteget,  eltékozol,  elpré- 
dál, elver  (vagyont).  Te  bxzon  elsinkófáznád  az 
isten  pézit  is  (Veszprém  m.  Nyr.  V.124).  Elsin- 
kófázta  a  vagyomot  (Szeged  vid.  Nyr.  11.368) ; 
2.  elpuskáz  (vmit)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVIII. 
191);  3.  elcsen,  elsikkaszt  (Bars  m.  Nyr.  X. 138; 
Szeged  Nyr.  VÍ1.235;  Ferenczi  János). 

ki-csinkófáz :  fortéllyal  kicsal  (Somogy  m. 
Ádánd  Bánóczi  József)- 

SINKÓPÁLÁS:  kunyorálás,  esengő  kérés. 
Sok  sinkópálás  után  juték  hezza  (Székelyföld 
NyK.  X.336). 

[8INKOPÁBOZ]. 

el-sinkopároz :  elfecsérel,  elveszteget  (Rima- 
szombat vid.  Nyr.  X.88). 

SINKORNYÁL:  csiklandoz  (Bars  m.  Léva 
Czimmermann  János). 

SINKÓZ[-IK] :  csuszkái  (a  jégen)  (Győr  vid. 
Nvr.  VMB2;  Palócság  Nvr.  XXI.506;  XXII.79; 
Heves  m.  Névtelen  1840;  Eger  Nyr.  IV.  172; 
Négyesy  László ;  Borsod  m.  Kóssa  Albert ;  Bor- 
sod m.  Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyuláné;  Rima- 
szombat Nyr.  V.188;  XVI  1.574).  Mindéig  ajeigén 
■  sinkaóznyi  (Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XVIII. 
185). 


NI 


SINL-8Ü? 


sil  AKÁ8-81PÍT0Z 


HM 


SINL-  M/i,  BégatiR,  mégaéUéXXé  Kessthely 
n..r\at»i  György;  Síékesfebénráf  Nyr.  vil .; 

SÍNL-IK:  l?|.  Bdsikódott   a   bdrdn,    csak   úgy 
sinlttt  ||  uránba  [a  melyet  ti  gyapjából  kin. 
mint  a  ganéba  (Debrecen  vid.   Klep    puszta  Nyr. 

[8ÍNLESZT]. 

le-sinlestt:  lesorvaazt    (Háromszék    m.    MNy. 

[8INÓRA|. 

■inóra-gomba:  vmi  gombafaj  (Zemplén  m. 
Sztirnyeg  Nyr 

8INTÉR  (sintt'f  Cegléd  Uosvay  Vilin 
XII.M7S)     1.        •.,-,  sintér:  ktltyapei 
nyúló  (Vessnrém  m.  Nyr.  IV.276;  V  1.4 18;  Zala 
m.  Tmpol  29;    Zala    m.    <ielse    Nyr. 

XHLOT5;  Fehér  ni.  Nvr  V.86;  Cegléd  Uosvay 
Vilmos;  Baja  Nyr.  2UL878);  2.  sintér:  \v 
gúny.]  borbély  (Somogy  m.  Vlnye  Nvi.  Wll. 
884);  8.  sintér:  [tnt..  gÚBT.]  foghúzó  [mert  jól 
megkínozza  a  hozzáfordulót]  (Somogy  m.  Visnye 
XV  11.334). 

8INTEREG  (Zemplén  m.  DereguyóNyr.  XVII. 
184;  sőntörög  Kis  -Kun  -Halas  Kovács  Kálmán  : 
törög  Abaúj  m.  Király  Pál):  vki  körül  forgolódik, 
settenkedik,  lábatlankodik.  Itt  tOniörög  mindig 
a  lábom  alatt  (Ki- Kun-Halas  Kovács  Kálmán) 
[vö.  snntorog,  sündörög]. 

8INTÉRES:  a  labdajátéknak  eggy  neme  (So- 
mogy m.  Szobb  Ethuographia  III.  128). 

SINTÉRÉZ:  szid,  korhol  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

mög-sintöréE:  megszid  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

8INYÓR:  senior  (Szlavónia  Nyr.  V.12). 

SIÓ  (Pölsó-Somogy  Simonyi  Zsigmond ;  Kö- 
zép-Baranya Nyr.  III.327;  séjő,  sijó  Baranya- 
Sz. -Lórii  WII.380;    siu  Somogy  in.  N\r. 

XVI1I.239;  si,ó  Dunántúl  Nvr.  VSSSjt  malom 
melletti  ssilipes  árok,  a  melyen  áradás  idején 
Etet  lebocsátják,  hogy  a  maimotel  ne  vigye. 
Annyi  viz  vót  a  fojóba,  hogy  még  a  siójába  is  köllött 
ereszt  enyi  (Fölsó-Somogy  Simonyi  Zsigmond). 

SÍP  i,zs(bba\,  dobbal,  nyári  hegedövei'  Bihar 
m.  Bsékelyhi  .284):  füstvezetó  csó,  mely 

a  kemence  kürtőjének  folytatásakép  a  padláson 
végig  van  fektetve  (Palócság  Ethnogrnphia  I  V.23). 

sip-fa:  barna  fúzfa,  a  melyből  tavasszal  sí- 
pot készítenek  a  gyerekek  (Göcsej  Tsz.). 

sip-gatya  :  térdig  érő  szúk  gatya  (Somogy  m. 
Lengyeltóti  járás  Ethnographia  VI.228). 

sip-tolyú:  a  lúd  szárny  tol  Iáinak  vastagabb 
vége  (Mátra  vid.  Nyr.  XXl'l.:t35). 

np-újjú  fing,  sip-ujju  ümög :  1.  bóssájú,  kés- 
elő nélküli  (.borjúszájú')  ing  (a  milyent  a  pás«- 


torember  vitel)  (Kerté  mell.  MNy.  II  1.405;  Győr 
m.    Bódis  a ;    8omogy    m.    Nyr.    \  I 

2.  szúk-  és  i  női  ing  (8opi 

lak,  Vas  m.   Hosazú-Perosztog    Bódiss 

SIPÁKÁS  (Heves  m.  Névtelen  1840;   Csong- 
rád i  ;««  Négyosy  László;  rsipákds  S, 
tes  Nyr.  VL179):  kevés  esőtől   átnedvesedő 
azután  kamat  megszáradó  (fúld). 

8IPAKI:  Ifúay.1  tudákoskodva  ostobaságokat 
mondó  ember  (Debrecen  Hajdú    Nagy    8ái!<: 

SIPAKOD-IK  Ikodik,    sj 

I  toz,  sivítoz  (1  lyr.  \.\r. 

m.  Sajó-Sz. -Péter  Schröder  Gyuláné;  Gémor  m. 
Serke   és   vid.    Nyr.    XVIII  140).    ám    osáá 

kották,  hogy  belefúl  n  fiú  a  vízbe  (Kimassom- 
bat   N.vi     \\ 

1.  SIPÁKOL  (sipakol  [?]   Fehér   m.    Perkáta, 
i  Ssolgsegyhása  Nyr.  111.86;  vö.  X.189)    : 

(a  kis  csirke,  liba,  kacsa,  galamb)  (Vn 
,  menesalja  Tsz.;  Somogy  m.   Visnye  Nyr.  XVII. 
.'H4;   Fehér   m.    Perkáta,    Szolgaegyháza 
Ilii". :     X.189;     Nukv- Kunság    Nyr.     XVI 
Kis-Kun-Halas  Nyr.  XV.381 ;  Cegléd  Ilosvay  Vil- 
1  mos;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai    NOy.    II 
2.    [gúny.]    sopánkodik,    panaszkodik    (Kis-Kun 
Halas  Nyr.  XV.381)  [vö.  csipákol]. 

2.  SIPÁKOL:  pislog  (a  mécs)  (Szerencs  K 
j  sai  J.  Szókönyv  IV.  117.  119). 

SIPÁNDI:  sívó-rívó  (Háromszók  m.  Nvr.  IV. 
431). 

[SIPÉG|. 

sipeg-sápog:  panaszos,  beteges,  siránkozó 
hangon  beszél  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X. 
335). 

SIPIRC :  1.  lódulj,  takarodj,  hordd  el  magad ! 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.475;  Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos; Szeged  vid.  Nyr.  1.425;  Debrecen,  Rima- 
szombat Nyr.  XV.520;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa 
in.  Nyr.  IX.  184).  Sipirc  innen,  gyerek,  n 
helyed !  (Szeged  Csaplár  Benedek);  2.  [ti 
rothadt,  alja-dohány  (Tisza-Sz.-Imre  Nyi 

[SLPIRCÜL;  vö.  supércul]. 

d-sipircül :  eltakarodik,  elkotródik,  elhordja 
az  irháját  (Alföld  Ballá  János). 

8IPIRKE:  kistermetú,  vézna,  cincál.  8ipi 
ember  (Szatmár  m.  Csimmermann  János;  B 
már  m.  Mánd  Nyr.  XIX.383). 

SIPIRKÓ:  esik  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVII.ilii;  Kalmár  Elek)  [vö.  suporka). 

SIPÍT  (si]>itt):  1.  csipog,  sír  (a  kis   csirke,  a 
galnmldi)  (Cegléd  Uosvay  Vilmos;  Szeu 
2.    [gúny.|    sopánkodik,    panaszkodik    (Kis-Kun- 
Hala^  Háromszék  m.  Vadr.). 

SIPÍTOZ:  1.  csipog,  sir  (a  kis  csirke)  (Cegléd 
Uosvay  Vilmos);  2.  (gúny.]  sopánkodik,  panasz- 
kodik (Kis  Kun  Halas  Nyr.  XV.381 


4i»l 


SIHTYKA— 81RÁIA 


SIRÁNK     SÍRÓ 


4(il> 


SIPITTKA:    vékonyhangú   (Kecskemét    N 
XXV. 96). 

evezető  cső,  mely  a  kemence  kür- 
••k    folytatásakép    a    padláson    végig    van 
Palócság  Kthnographia  1V.23). 

SIPÓ:  fűzfasíp,  játéksip    (Szolnok-Doboka  m. 
Kalmár  Elek)  [v«.  sipoly]. 

8ÍPÓKA :  négyszögletű  deszkával)  u,  a  melyen 

/t  a  malomkő  alól  lefoly  (Alföld  Nyr.  XV. 236; 

Tisza  mell.  Nvr.  111.238;  Csongrád   m.    Szentes 

ka  Pótl.]. 

I'ÓKÁS:  (az  olyan  lúdpecsenye),  amelynek 
kér  maradt  (Zala  m.    Szepezd 
XVII.2> 

I8ÍPOL1. 

ki-sipol:  szép  szóval,  fortéllyal  kicsal.  Jócskán 
l>énze.   de  a  jó  barátok    mind  kisípolták 
Nagy  Kunság  Nyr.  11.136). 

POLY:  sip.  Fogd,  Andris,  dudádot,  te  Jancsi, 
sipolyudot,  én  is  fogom  furujámot  (Arad  m. 
Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.5)  [vö.  sipó\. 

[SÍPOS]. 

sipos-fa :  akácfa,  a  melynek  leveleivel  a  gyer- 
mekek  sípolnak  (Vas    m.    Hegyhát    Nyr.   1.467). 

SIPPAD:  süpped  (Csallóköz  Nyr.  1.332;  Szla- 
r    V.12;  Szeged,  Bodrogköz    Tsz.)  [vö. 
hippiül,  suppudoz], 

SIPRÓ:  rózse  (Somogy  m.  Nyr.  11.377). 

1 .  SÍB  (serek  Borsod  m.  Szendró  Nyr.  V.400  ; 
zsír  8zlavónia  Nyr.  XX1II.214:  Székelyföld 
IV. 328;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr. 
Nyr.  IX. 423). 

sir-ájuó  (Qöcsej  MXy.  0.408;  sir-ájók  Bara- 
nya m.  Csúza  Nyr.  XV1II.382):  sirásó. 

sír-ásó:  [gúny.]  hidászkatona  (Kaszárnyai  szó 
XXVL527). 

r-homp:  sírhant  (Székelyföld  Nyr.  XXI.284) 
[vö.  homp). 

SÍR  (sir-ik  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr. 
XVII.l 

|18-«ír]. 

(Szólások).  Lesir  róla  a  ruha:  lerí  róla,  rosz- 
szul  áll  rajta  (Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XII.  143). 

|8IRALL-IK). 

meg-sirallik:  eggy  szerre  erősen  sírni  kezd. 
A  gyermek  egyszerre  megsirallott  (Székelyföld 
Tsz.). 

[SIRALMAS]. 

siralmas-ház :  halottas  has  (Balaton  mell.  Tsz.). 

SIRÁLY    {csira     Borsod    m.    Szihalom    Nvr. 

xx; 

SZIKH YU  :  MAOYAR  TklMÓTkB..  II. 


SIRÁNK:  sírdogáló,  sivó-rívó  (Háromszék  m. 
Vadr.;  Kiss  Mihály). 

[SIRÁNKOLI,  SZIRÁNKOL:  sírdogál  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  1X.530). 

SIRÁNY:  bögre,  csupor,  fazék  (Hont  m.  Ke- 
menee  Nyr.    XIV.518;    Hont    m.    Ipolyság    N 
XIX.95;    Ipoly    völgye,    Kővár    vid.    Nyr.    XVI. 
574;  Nógrád  m.  Nyr.  V.182;   Hajdú  Nagy  Sán- 
dor, Király  Pál). 

[SIRATÓ]. 

sirató-estve :  az  esküvő  előtti  este,  mikor  a 
menyasszonyt  a  leánybarátai  siratják,  hogy  el- 
vesztik a  társaságukból  (Székelyföld  Tsz.). 

8IRATOZ :  siratgat  (Székelyföld  Kiss  Mihály. 
Ifjúságát  ohajtozza,  öregségét  siratozza  (Székely- 
föld Arauy-Gyulai  NGy.  111.233).  Még  máig  mind 
siratozza  az  urát.  Ha  tudná  az  én  bús  életemet, 
éjjel-nappal  siratozna  engemet  (Udvarhely  m. 
Nyr.  VIII.473).  [Török  császár  lánya]  siratozá 
szép  fogoly  katonát  (Csík  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
II  1.46).  Elindula  három  árva...  temetőbe  holt 
anyához,  kit  még  e  föld  is  siratoz  (Moldva, 
Klézse  Nyr.  IV.432). 

[Szólások].  Siratozza  magát:  sírdogál,  sirán- 
kozik. Szegény  árva  leány ...  siratozza  magát  (Szé- 
kelyföld Arany-Gyulai  NGy.  111.15).  Siratozza 
magát  a  szegény  rab  asszon  (Udvarhely  m.  Vadr.  9). 
Kezem  fejemre  kapcsolom,  magamat  úgy  siratozom 
(Udvarhely  m.  Vadr.  84). 

SIRATÓZ-IK:  siránkozik.  Ríttunk  ne  siratóz- 
zatok  (Moldva,  Klézse  Nyr.  V.48). 

SIRHONG:  túzkaparó  horog  (Veszprém  Nyr. 
VII.381). 

[SIREBIKÁGAT]. 

ki-siribikágat :  kisilabizálgat,  kibetűzget.  Eén 
is  ki  tudom  é'cs  cseppet  siribikágatnyi  a  beteöt 
(Palócság  Nyr.  VI.518).  Écs  cseppet  ki  is  tudom 
siribikágatnyi  a  beteöt  (Palócság  Nyr.   VII.34). 

[SÍRIK]. 

sirik-sarok  (Fájsz  Nyr.  VII.429;  sirik-sorok 
Baranya  m.  Patacs  vid.  Csaplár  Benedek):  zeg- 
zug. 

SIRINGÉZ  IK;. 

el-siringézik:  elsurrog  (a  füle  mellett)  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.348;  Vadr.;  Gyórffy  Iván) 
[vö.  tl-surungozÚe]. 

SIRK ARKÓZ-IK :  csuszkái  (a  jégen)  (Tisza 
mell.  Erdősi  József). 

[SÍRÓ]. 

[Szólások].  Síróba  ereszteni:  sírásra  fakasztani, 
megríkatni  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  MXy.  VI.359).  Síróba  kél:  sírva  fakad 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Katona  Lajos).  Siróba 
kél  mind  a  két  látó  szeme   (Szatmár   m.    Nagy- 

26 


4<>;i 


SIR0QÁL-81SKA 


JUJ 


bánya  Nyr.  IX.  182).  Siróba  kőt  Icatta 

(Siatmár  m.  Nagybánya  K  ajos).    Sfróro 

fnk<itl\am\:  sirva  fakadt|am)    (fliatmál    in.    Nyr. 
VII.229.  283). 

siró-bika:  a  kinek  semmi  som  elég,  a  ki  un  n 
Bél  t<>M)t<t  szeretne  össze k  itmár  m. 

tnennann  János;  Ssatmár,  Szabolcs,  Ugocaa 
m.  N\  i  I  \  184)  Ugyan  ne  legyél  már  olyan  siró- 
bika  !  (mondja  a  férj  a  feleségének,  mik' 
neki  nem  égésien  jogos  ■semrehányáel  tesz, 
hogy  rosssul  gazdálkodikj  (Ssatmár  m.  V/nnmer- 
mann  János). 

sirő-kesskenö :  késben  hordott  kendő    (Bara- 
nya m.  Nyr.  V.381). 

8EELOGÁL:  sírdogál  (Miskolc  Simonyi  Zs.  Tu 
zetes  M    Nyelvtan  1402). 

sraOOAT:  siratgat  (Miskolc  Simonyi  Zs.  Tü- 
setes  M.  Nyelvtan  I  420). 

mög-sirogat:  megsirat   (Göcsej    Nyr.    II.4J1). 

8ÍRÓKA  ísirőka):  1.  sívó-rívó,  sírdogáló  (gyer- 
mek) (Székelyi "l-l  Kiss  Mihály);  2.  sopánkodó, 
örökösen  panaszkodó  (nőszemély),  siránkozva 
kéregető  (koldus)  (Székelyföld  Kiss  Mihály); 
3.  disznó  v.  szarvasmarha  máján  támadt 
hólyag  (Hegyalja  Kassai  J.    Szókönyv    IV. 305). 

8IBÓKÁNÉ:  sopánkodó,  örökösen  panaszkodó 
nőszemély  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SÍBŐL:  sírt  ás  (Eger  Kassai  J.  Szókönyv 
1Y.:í05). 

SIRONQÁL:  sírdogál  (Aszód  Nyr.  1.275). 

8IBÓPLI:  hosszúnyelü,  horgasvégű  túzbevájó 
vasuk  a  kovácsoknak  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

(8IBTO8). 

sirtos-szemü .-  kisírt  szemű  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

1.  SISAK:  pálinkafőző  rézedénynek  púpos 
födele  (Balaton  mell.  Tsz.). 

2.  SISAK  (Soprony  m.  Nyr.  XYIII.288;  Sop- 
rony  m.  Horpács  Nyr.  IV.  181;  Soprony  és  Vas 
m.  1  2;  sisak  8oprony  DL  Nvr.  XXII.512; 
Soprony  m.  Saród  Hermán  0.  Halászat  K.): 
káka,  szittyó  (szalmaszál  vékonyságú,  eggy  mé- 
ter magasra  is  megnövő,  teljesen  sima,  csomót- 
lan, gömbölyű  szárú  sásféle  növény,  a  melyet 
megszárítva  szóllókötözésre  használnak)  |vö.  V. 
siska). 

SI8KK&G  (sisőrög):  1.  sisfrig  a  vasas  kerék, 
midőn  esős  időben  apró  kövecses  fövénnyel 
tt  úton  megy  a  szekér  v.  a  kocsi  (Székely- 
föld Kriza;  Háromszék  m.  Vadr.);  2.  meleg  van, 
úgyhogy  a  tárgyak  minteggy  reszketnek  a  leve- 
gőben (Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  I 
a  nap:  melegen  süt  (Somogy    m.    Visnye    Nyr. 

w 

1.  SISKA  (suska  Beregszász  Nyr.  XX VI. 523; 


Bereg  m.  Tisza- Adón v  ifj.  VozáriOynlai 
tnlw.    kajla  fúlú.    lelóg*    fitlü    (disz* 
mell  nenesalja  Tsz.;  Zala  m.  Hetes 

ig)    m.    Sellye    Nsr.   Hl. 
Kaposvár  Schroder  I  -  Székesfehér- 

vár Nyr  V1I.188;  8zolnok  r,59;  Szeged 

Tsz.)  [vö.  suski-tlissnó], 

■iaka-fülü:  M  (Somogy  m    Csnrgó  Nvr  XVII. 
478;  Tolna  ....  Dombovái    Nyr.    XXV.1W; 

:     XV1II.382;    Heves    .... 
Kompalt   király   Pál). 

2.  SISKA:  szóllókbon  v.  rosszul  müveit  sovány 
földeken  fölburjánzó  vékony   sásféle    v.    magas 

mi    növény    (Békés    m.    i 
1895.71.  sz.;  Bihar  m.    Poklost.-!.*    Nvr.    V 
288;  Borsod  m.  Szíhalom  Nvr.  XXIV.432;  Heves 
és  Qömör  m.  Nyr.   XXV.J  -gszász    ' 

XXVI.523;  Szilágy  m.  Nyr.  1X.565;  László  Géza  ; 
Kóváry  László  1842;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI. 
287)  [vö.  2.  sisak]. 

siska-fü:  cv  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
V.199). 

3.  SISKA  (Palócság  Nyr.  XXI.306;  XXII 
Rimaszombat  Nyr.  XVII.574;  suska  Palócság 
Nvr.  XXI.306;  XXII.79;  Pest  m.  Pilis  Nj  r.  XXVI. 
188;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Qömör  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  IV.341 ;  Cserhát  Erdészeti  Lapok 
XX  11.864;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.122):  tölgyfa- 
gubacs  [vö.  8usa], 

suska-fa :  kocsányos  tölgy  (Cserhát  Erdészeti 
Lapok  XXII.804). 

suska-gubios :  sulyomfortna  gubacs  (Gönn>r 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.318). 

4.  SISKA:  1.  fánk  (Fehér  m.  Nyr.  X.188; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek,  Szinnv<  i  .József, 
Tolnai  Vilmos;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI. 140; 
Palócság  Tsz.;  Mátyusfölde   CzF.    V.40 

újvár  Nyr.  VII. 41;  Császár  Árpád;  Hontm. 
XVIII. 430;  vö.  517;  Bars  m.  Nvr.  X.188;    Bács 
m.  Nyr.  XVI.  144);  2.  gombóc,  a  melynek  köze- 
pén íz  (lekvár)  van  (Esztergom  m.  Muzsla 
XXV.288). 

SISKA:    szobakemenoe,   búbos   kéme: 
banyakemence,  téglakemence,  kályha  (Ksztergom 
DL  Kbed  Nyr.  XXV.288;  Cs  .'-Inai  Vilmos; 

Bars  dl    Caimmermann   János;   Hont    m. 
XVI  11.430.  517)  [vö.  siskó\. 

6.  SISKA:   boszorkány    (Brassó    m.    Hétfalu 
Király  Pál).  Csúf,  siska  asszony  (Brassó  m 
falu  Nyr.  XXI  1.94). 

7.  SISKA:  apró  sáska  (stenobothrns)  (Szilágy 
m.  Nyr.  IX.565). 

8.  SISKA:  leányok  hmncntkája  (Bács-Sz.-Ta- 
más  Nyi  ^8). 

9.  SISKA:  sebes  (?)  (Ssolnok-Doboka  in. 
Nagyfalu  Nyr.  XI  1.429). 


tfg 


SISKA— SIVAKL  IK 


8IVAKLÓ-SIVAT 


«N 


10.  SISKA:  hitvány  (pl.  ember)  (Fájsz  Nyr. 
VII  429). 

SISKÓ :  szobakemence,  téglakemenee,  kályha 
(Pozsony  m.  Dudvág  és  Féke  te  víz  mell.  Örményi 
László;  Possony  m.  Zsigái  28;    Ma 

Csaplár  Benedek)  [vö.  5.  siska]. 

8ISTÉRÉQ    (csisztereg    Qyőr  m.  Tas.;    seszte- 
tt  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Ba- 
r.  1V.86;  sustorog  Székelyföld  Nyr. 
i.  sustorog :  magában  emésztődik  (a  szén- 
égetés végett  összerakott  és  földdel  v.  vizes  lapu- 
val beborított  fakupac)  (Székelyföld  Nyr.  VA 
2.  sesztérég :  szeszereg,  a  fogát  szíja  (fájdalmában). 
Mit  sesztérégsz  olyan  kényesen,   hisz   nem  jön  ki 
rajta  a  béifd!  (mondják  a  gyereknek,  mikor  vmi 
-len    seb    bekötésekor    a    fogát    szíja] 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek).   Hát    sesztérgétt  a 
róka,  a  mi"  kaparták  a  bélit  neki,  mer  fájt  neki 
(Bakony  vid.  Nyr.  IV.86). 

SISTERÉKEL:    sistereg.   Hurka,   kolbász  pe- 
csenyével. . .  benne  sisterékel  (Pest  m.  Arany-Gyulai 
3)  [vö.  sustorékol\. 

8IT,  SITT:  eggy  napszám  vagyis  8  órai 
munkaidő  a  bányászoknál  (Szatmár  in.  Nagy- 
bánya vid.  Nvr.  "X1V.238;  Torda  Jankó  J.  Torda 
stb.  156). 

[SITÉBj. 

sitér-sotor:  sietve  helyrerakosgat  (Tolna  m. 
Simontornya  Nyr.  V.230). 

SITLI:  közellátó  (Nagy-Kúnság  Nyr.   11.326). 

|8ITTf!G]. 

sittög-suttog:  suttog,  suttogva  beszél  (Szeged 
Nyr.  IV.221). 

[8ITTYEN]. 

[sittyen-suttyan  . 

ó-sittyen-suttyan :  eloson,  észrevétlenül  el- 
tűnik. Ippeg  mos  vöt  itt,  s  ma  ugy  ésittyent- 
suttyant,  hogy  észre  se  vettem  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X.335). 

SIVADOZ  (csiadoz  Székelyföld  Kriza;  Három- 
szék m.  Vadr.;  Kiss  Mihály;  csivaduz Székelyföld 
Tsz.;  siadoz  Székelyföld  Kiss  Mihály;  sivadoz 
Székelyföld  Kriza,  Csaplár  Benedek;  Háromszék 
in.  Vadr.;  Gyórffy  Iván):  sikong,  riadoz,  ijedezve 
kiáltoz. 

SIV ADÓZÁS  (csiadozás  Székelyföld  Kriza; 
Háromszék  m.  Kiss  Mihály ;  siadozás  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  sivadozás  Székelyföld  Csaplár  Be- 
nedek; Háromszék  m.  MNy.  V  1.348):  sikongás, 
vészriadozás,  sivalkodás.  Halgatom,  hogy  miféle 
siadozás  van,  s  hát  égés  van!  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

SIVÁKL-DX :  kihámlik  a  zöld  héjjából.  Sivák- 
lik  a  dió  (Torna  m.  Kassai  .1.  Ssókönyv  1.436; 
1V.318;  V.204). 


SIVAKLÓ:  nem  magvaváló  (szilva)  (^(Rozs- 
nyó Nyr.  VUI.566). 

SIVÁKULÓD-IK:  sikong,  sivalkodik  (Balaton- 
Almádi  Zolnai  Gyula). 

8P7ALKOD-IK  (siákod  (így!  —  nyilván  hiba 
e  h.:  siákod-ik\  Göcsej  MNy.  0.416;  Nyr.  XIII. 
219;  sivakogy-ik  Palócság  Nyr.  XXH.79; 
kod-ik,  sivákonni  Komárom  m.  Kürth  Nyr.  XIX. 
188;  Rimaszombat  Nyr.  XV.474)  [vö.  csivakod-ik, 
l-f  Ár). 

SIVALL:  rivall,  kiált  (Székelyföld  Tsz.). 

még-sivall:  fölkiált.  Duku  Jancsi  mégsivalla: 
Várj  meg,  nagyajaku  cafra!  (Udvarhely  m. 
Vadr.  91). 

[SIVALLÓ]. 

[Szólások].  És  sivall'ó  lelek  se  Vót  otfég :  eggy 
árva  lélek  sem  (Palócság  Nyr.  XXI.419;  XXII. 
79).  Itt  búsulok  magamba;  nem  nyit  rám  ajtót 
egy  csivalló  lélek  se  (Gömör  m.  Nyr.  IX.230; 
Rimaszombat  Király  Pál;  [egy  cs.  nyilván  így: 
éccs.  -=  egy  s.]).  Nincs  ott  égy  sivalló  lelök  se 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.230). 

SP7AN  (megcsian  Székelyföld  Kriza;  sian, 
sian\&,  elsian,  fe\sian,  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Háromszék  m.  Vadr.  516a;  sijanni  Háromszék  m. 
Vadr. ;  stVanni,  felsivanni  Székelyföld  Tsz.):  ijed- 
tében élesen  kiált  (Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mihály ; 
Háromszék  m.  Vadr.). 

el-sian:  elsivalkodik  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

fel-sian,  fel-sivan:  éles  hangon  fölsikolt  (ál- 
mában), sikoltva  fölriad  (álmából)  (Székelyföld 
Tsz.).  Felsivant  a  gyermek  (Székelyföld  Tsz. 
331b).  Felsiant  az  álmából  a  gyermek  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

meg-csian,meg-sian :  ijedtében  csahint  (farkas 
láttára  a  kutya)  (Székelyföld  Kriza). 

SIVÁNKOD-IK :  1.  sivalkodik,  ijedtében  föl- 
sikolt (Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  sirán- 
kozik (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.408 ;  XXIII. 
143).  Eleget  sivánkadtak,  javánkadtak  a  szülei, 
ük  azér  útnak  indulának  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXIII.96). 

[SIVA1ÍTOTT]. 

[Szólások].  Egy  sivantott  lélek  sem  volt  oda- 
haza (Gyór  m.  Tsz.  331b). 

8IVÁNY  (sfvány  Cegléd  Ilosvay  Vilmos):  ter- 
méketlen homokfóld,  homokbucka,  futóhomok 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.381;  Szeged  Tsz.). 

aivány-fód:  rossz,  terméketlen  föld  (Erdély 
Király  Pál). 

sivány-homok:  futóhomok  (Heves  m.  Nyr.  I. 
150). 

SIV  AT:  Hivítozás,  vészkiabálás  (Háromszék  m. 
MNy.  V  1.348;  Vadr.)  [vö.  zsivat]. 

26* 


i      SKl  IÁIT 


406 


1     SIVATAG:    sivó-rivó    (Nagy-Ku  >     -     N\i 
WI.475;  Hódmezó-VáaárhelyNw   111  - 
Nánáa  Máté  Lajos). 

2.    8IVATAO:    futóhomok    (Hevén    ni.     N 
1.160). 

|Szóláaok|.  Úgy  viszi.   »ii»t  i   mmtac   ri'isza- 

I inre  'Ny r.  1\  I .  .      S     itug  ilyen  volt:  ennen 

ílv.ii  volt  (Zemplén  in.  Monok  VI  11.89). 

•ivatag-hely :  puszta,  kietlen  hely  (Székely- 
föld Tas.). 

■ivatag-siél:  lord  asél  (Székelyföld  Nyr.  1.200) 

81VÍT  {süvii  Gömor  m.  Krasznnhorka -Váralja 

Igye,    Kővár   vid. 
Nyr.  XVI. .71;  GömÖT   m.  Kraszuahorka-Váralja 
111.186). 

8IVÍTYŰ  (Komárom  Nyr.  VII.282;  svétyü  Tata 
Matusik  Nep.  János  1841 ;  svftyü  Tata  Vass  Jó- 
zsef 1841):  vörösbegy,  pirók  (loxia  pvrrhula) 
(vö.  silvöltyü]. 

|1.  SÍVÓ). 

sivó-rivó  (sijó-rijó  Somogy  m.  Visnye  Nyr. 
XV II. 834). 

2.  SÍVÓ:  csupa,  meró.  Sívó  pernye  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  11.136).  Ojjan  vót  a  feje,  mint  a 
pártCtz,  keze-lába  mint  a  sívó  jég  (Tisza-Dob  Nyr. 
XVIII.671).  Sívó  új:  egészen  új  (Kisújszállás 
Nyr.  XXI.  144.  335). 

sivó-homok:  futóhomok  (Heves  m.  Névtelen 
1840;  Nagy-Kunság  Nyr.  11.136;  Cegléd  Ilosvay 
Vilmos). 

nvó-rota:  tiszta  (búza  nélküli)  rozs  (Heves 
m.  Névtelen  1840;  Nagy-Kúnság  Nyr.  11.136; 
Tisza-Roff  Markovics  Sándor;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.381). 

(SIVÓD-IK]. 

siTÓdik  rivódik:  sínlódik,  nyavalyog.  Addig 
sivódott-rivódott  biz  ott  szegén  (így!  —  helyesen: 
szegén],  hogy  osztón  mőghalt  (Szeged  Nyr.  IX.237). 

8TVOL:  zsinatol  (a  verébsereg)  (Háromszék 
m.  Vadr.  516a)  (vö.  zsibot], 

SIVOLÁS:  sivalkodás,  zsivaj,  zajongás  (Szé- 
kelyföld Nyr.  V.424;  Kiss  Mihály). 

SKRIMPICIÓ :  vén  banya  (Palócsác  N  v  r.  X  X 1 1 1 . 
71). 

SKTJLI:  kancsal,  sanda  (Bars  és  Hont  m 
Czimmermann  János;  Rozsnyó  Nyr.  VIII. 666. 
Abaúj  m.  Jássó  Nyr    IX  478). 

SKTJLYA  (Rimaszombat  Nyr.  XII.  190;  skulyo 
Palócaág  Nyr.  XXIII.25):  <*. 

8K ULTIT:  sandít.  Mit  skulyitdsz  má  mégint 
ide?  Űccsé  kapsz  má  semmit!  (Palócság  Nyr. 
XXIII.25). 


8KUNT:    művészet    (kunst)    (Hars    m.    I 

Czimmeniiaiin   -lauos). 

SKÜTELLA:     ételhordó     (Kassa     \ 
XVIII.481). 


SLAG  (Szilágy  m.  Nyr.  VH.382;  slóg  Baranya 
ordórész,  vágás. 


in.  Csúza   Nyr.    XV!!. 


XVIII.8S2):   levágott 


SLAJC:  zsilipk:i]ni   H   töltésen,    mely    a    vizet 

a  vizjárta  rétről  n  bekerítettre  ál   nem    er< 
(Dráva  mell.  Nyr    \  1 

[SLAJMIZ]. 

el-slajmiz:  elcsen,  elkaparint,  elcsal  (Győr  ni 
Molnár  Imre). 

SLAMPÁL  :  lomhán  jár.  Egy  cseppet  sem  siet, 
hanem   csal,    stampél   (Szatmár    dl     Nagyba 
Nyr.  XIV.r,7;{). 

SLAMPÉT,  SLAMPÉTT:  rendetlen,    ren 
lenül  öltözött,  lompos,  cafatos  (Gsallóki 
lár  Benedek;  Érsekújvár  Nyr.  VII.41 ;  XIX 
Kunság  Nyr.  IV. 4 

SLAMPETÁ : 
95). 

SLANKAMÉNKA:  [szóllófaj]  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos). 


(Hont  m.  Ipolyság  Nyr   XIX. 


SLATTYOG:     papucsban,    lábát    húzva    jár, 
csosztat  (Csallóköz  Erdélyi  Pál). 


.  SLEPPA 
Elek). 


slepp,   uszály  (Abaúj    m.    Kalmár 


SLÉPPÉS  (seleppes  Hajdú-Szovát  X\  r  XXVI. 
475). 

SLEGO:  lompos  ember  (Rozsnyó  Nvr.  VIII. 
566). 

SLIC:  eggy  v.  két  vasszeggel  ellátott  vas- 
karika, melyet  a  jászolhoz  hasznainak  (Aranyos- 
szék  Jaukó  J.  Torda  stb.  138). 

SLICC:  parittya  (Hajdú  m.    Kimnach    Ödön). 

SLIKK:  kétszer  kimosott  finom  por  [bányász 
mesterszó]  (Zalathna  vid.  Nyr.  X  111.238). 

SLINGEL,     SLINGÖL  GÖmöt 

P.-BalOg    \\r.    XXII. .VJti;    twgoh    Heves    m 
sontn  Nyr.  1.327;  Borsod  ni.  Ktlmouraphia  VII.82). 

SLOBRIK  :  vágóhíd  (schlachtbrücke)  (Rozsnyó 
Nyr.  VI II. 566). 

SLUCKA:  rossz  személy  (Székesfehét 
VII. 188). 

SLUF:  a  varsa  vörösöké  (schlupf)  (Soprony 
m.  Hegykó  Hermán  O.  Halászat  K). 

8LUTYI:  balog,  balkezes,  balogsuti  (Vác  Di- 
vényi  Gyula). 


MG 


SLLTYIZ-IK  -80D 


8ÓDAR-S0DRÁS 


410 


•lutyi-fa:  fa  korcsolya  (cipőre   kötött  fadarab, 
a  melybe  eggy    kés   vasa  van  beleverve)  (Vác 
i\i  Gyula;  Losonc  Nyr.  XIV.287). 

8LÜTY1Z-IK:  bal  lábon  korcsolyázik  (Vác 
Dhrényj  <iyuia). 

SMAJKLÍROZ:  hízeleg.  Hiába  smaj kiír óztam 
otthagyott  (Cegléd  llosvay  Vilmos). 

SMAKKOL  (Danán tál  Bódiss  Jusztin;  samakkol 
.  -Li-nirvrl  Nvr.  X.191):  izük. 

SMÁNYA :  hitvány  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 

XV .; 

SMÁTROQ:  lassan  ide-oda  jár   (öreg  ember 
ic   Divényi   Gyula;    Bars   m.    Léva 
Czimmermann  János). 

SMOJGÁR:    kis    taknyos    (Palócság    Császár 

SMURKÁL:  pislogat  (Kassa  vid.  Nyr.  XXV.384). 

SNEC :  hálószerű    fejkötó   (Dráva   mell.  Nyr. 

VI.:;74). 

[8Ó|. 

(Szólások].    Sóban    van:    nagy    beteg    (Nagy- 

Ktmsai:  Nyr.   11.274). 

só-pentyű:  szaruból  való  sótartó  (Hol?  Tsz.). 

só-tőrö  (söjtörii  Vas  m.  őrség  Király  Pál). 

8Óba-főtt  (soba-fött  Erdély  Szinnyei  József; 
sóban- főtt  Szatmár  m.  Szinyérváralja  Nyr.  XXV. 
383):  főtt  marhahús,  leveshús  (Zilah  Nyr.  XIV. 
Knlély  Salamon  Ferenc;  Kolozs  m.  Szucsák 
XVIIÍ..-.76;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  NyK.  III. 13;  Hunyad  m.  Tolnai 
Vilmos). 

SOBAK:   sváb    (Vas    m.  Kassai  J.  Szókönyv 
22;   Vas  m.   Kemenesalja  Tsz.;   Kemenes- 
alja? Kresznerícs  F.  Szótár  U.182). 

sobak-fejü :    ostoba    (Vas    m.    Kemenesalja  ? 
znerics  F.  Szótár  11.182). 

8ÓCÉ :  naplopó,  csavargó,  csirkefogó  (Cegléd 
Ballagi  Aladár). 

SOD :  a  szobai  nyitott  futó  kemencének  tűz- 
fala, a  mely  mellett  a  túz  ég,  vagy:  az  a  kft 
fala  (a  hátulsó  s  az  eggyik  oldalfal),  a  melyek 
között   a    tűz   ég   (Székelyföld  Tsz. ;    Andrássy 

1  1843;  Nyr.  11.230;  Háromszék  m.  Tsz.; 
élyi  Lajos;  Csík-Szentkirály   Nyr.    VIII.190). 

te,  mint  a  sod  (Székelyföld  Tsz.).  Olyan  fekete 
(feteke),  mint  a  sod  ódah  (Székelyföld  Nyr.  II. 
230;  Háromszék  m.  Vadr.)  Vigyázz,  né'  dörgöld 
l?  a  meszet t  a  sodrói !  (Háromszék  m.  Nyr.  XVII. 
381).  Tedd  a  sódba  (Háromszék  m.  Vadr.). 

sod-alja :  kemence  alja  (a  szobai  nyitott  futó 
kemence  alatti  üreg,  a  melyben  tűzifát  tartanak) 
(Háromszék  m.  Nyr.  XVII.381 ;   Erdélyi    Lajos). 

sod-fej,  sód-fej  (sott-fej):  a  szobai  nyitott  futó 


kemence  eggyik  sarkában  levó  túspad,  a  melyre 
a  tűzifa  végét  teszik  (Székelyföld    Nyr.   V.424 ; 
ni.  Király  Pál). 

sód-kő:  szobai  nyitott  futó  kemeuce  tűzfalául 
szolgáló  lapos  kó  (Székelyföld  Tsz.  332a). 

sód-láb:  kemenceláb  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.348;  Vadr. 
516a). 

SÓOAR  (sodar  Hont  m.  Tesmag  Nyr.  VIII. 
429;  sóder  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.382 ; 
Baranya  m.  Pellérd  Nyr.  XI.382;  sóder  Vas  m. 
őrség  Nyr.  1.421 ;  sóderéit  Soprony  m.,  Zala  m. 
Király  Pál;  sóder  Soprony  m.,  Zala  m.  Király 
Pál;  Dráva  vid.  Nyr.  XV.425;  sod'er  Repce  mell. 
Nyr.  XX.365;  íorforszelet  Hajdú  m.  Nádudvar 
Nyr.  VIII.234;  sodor  Szlavónia  Nyr.  XXIII.169; 
Szatmár  m.  Máté-Szalka  és  vid.  Nyr.  XXVI. 
496 ;  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  zsódér  Keszthely 
Horváth  György ;  Fölsó-Somogy,  Balaton  mell. 
Nyr.  VIII.525;  Tata  Király  Pál):  lapocka.  Fáj 
a  zsódérom  (Keszthely  Horváth  György).  Az  én 
emböröm  boros  fejje  oat  dobott  nekem,  hocs  csak- 
úgy semmed  bele  a  bal  sóderom  (Vas  m.  őrség 
Nyr.  1.421).  Leütöttem  a  sóderát  (Soprony  m.f 
Zala  m.  Király  Pál). 

sodor-szelet:  hosszába  vágott  darab  szalonna 
(Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  VIII.234). 

[SÓDÉROS],  ZSÓDÉROS  (Zala  m.  Gelse  és 
vid.  Nyr.  XV.574 ;  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  XXV. 
478;  zsodéros  Nagy-Becskerek  Nyr.  V.183).  — 
Zsódéros:  féloldalas,  ferde  vállú  (Zala  m.  Gelse 
és  vid.  Nyr.  XV.574;  Zala  m.  Tapolca  Nyr. 
XXV. 478). 

SODOMA,  SZODOMA:  süppedékes  hely  az 
ecsedi  lápon  (Szatmár  m.  Czimmermann  János). 

1 .  SODOR.  Sodra  a  köszörült  késnek :  lát- 
hatólag kihúzott  élvékonysága  (Heves  m.  Makáry 
György  1841)  [vö.  sor  2.]. 

2.  SODOR :  habveró  fával  v.  fakanállal  össze- 
kever (lisztet  és  tojást  vízzel)  (Háromszék  m. 
Erdélyi  Lajos). 

öszve-sodor:  habverő  fával  összekever  (tojás 
sárgáját)  (Székelyföld  Nyr.  XIV.335)  (vö.  sédér]. 

SODORDNT  (sudorint  Szlavónia  Nyr.  V.12) 
[vö.  sédérint]. 

(Szólások].  Mindég  sudorint  d  nyelvén,  nem 
mondi  ki  igazan  d  szót  (Szlavónia  Nyr.  V.12). 

SÓDOROG :  ácsorog  (?(.  Gyetünk  na  (szavazni], 
ne  sódorogjanak !  (Nyitra  m.  Negyed  Nyr.  XV. 
518)  (vö.  szádorog]. 

SODRÁS  (sudrás  Szlavónia  Nyr.  XXIII.309) : 
L  sodrás:  két  külömbözó  szinú  posztóból  való 
összesodort  vékony  galand,  melyet  a  szűrszabó 
az  ös8zevarrásnál  alkalmaz  cifraságul  a  szűr- 
dolmány  gallérján  és  egyebütt  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek):  2.  sudrás:  sodrott  hajfürt  (Szla- 
vónia Nyr.  XXIII.  309). 


411 


SODRÉK-SOIU>I>\N 


So.l     SOKAI. 


Itl 


SODRÉK  {sodorék    Siókolvfold    Kiss   Mihály; 

Udv»rlii'l>    in    Teleki  Kndre):  1.  sodrék    waénH 

hajfonat    a    fej    kél    oldalún    (I'ost    ni.    Csanád, 

•  mle  Békáasy  Sándor)  ;  B.  ft    gyó- 

kény  keidete  (Bii: 

rék,  sodrrk     hab>  I    v.  faknnállal  vízből, 

lisztből  éa  tojásból  összehabart  lé  (eroastékm-k 

vos  levesbe  <  i    (Székelyföld   Kiss 

Mihály;  Udvarhely  m.  Teleki  Endre  ;  ilámmuék 

rdelvi    I.a 

SODRÓ  (fodrod):  faeszköz,  a  mellyel   a   tej- 
ből habot   vernek  úritóval, 
ehetnék  (Ahaíij  in.   Bnzitu  N\  r.   YII.:>19). 

|80DRÓD-IK  lik]. 

el-sodródik:  észrevétlenül  odább  áll,  eltűnik 
(Szamosköz  Nyr.  XI.92). 

sodros:  pödrött,  8odrottas  (Hárojaasók  m. 

MN>.   VL848;  Vadr.;  Oyórffy  Iván). 

SODRÓS:  sodrú  erejű  (Háromszék  m.  MNy. 
VL848;  Vadr.) 

(80DROTT]. 

sodrott-tészta:  angyal bögyörő,  kmmpli-núdli 
(Csallóköz,  Nagy-Magyar  Tolnai  Vilmos). 

SÓGAT:  itszit  (kutyát)  (Brassó  m.  Hétfaln 
MNy.  v.: 

SÓGOR  (sógur&m  Csík  m.  Péter  János;  s"óg- 
nram  Palócság  Nyr.  XXI.364;  suó  Nagy-Kükürió 
ni.  Maimágy  Steuer  J.  A  székely  nyelv  hangjai 
16  (Vadr.  sóe  hiba]) :  1.  sógorom :  a  nagynéném 
férje  (Somogy  m.  Nyr.  XXI.528);  2.  §ógor: 
nász  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XV11.44  ;  Szla- 
vónia Nyr.  XXIII. .'507);  3.  sógor:  férfirokon 
(8zlavónia  Nyr.  XX III. 307);  4.  sógor:  így  szólít- 
ják eggymást  a  legények  (Palócság  Nyr.  XXIII. 
68);  6.  sógor:  így  szólítja  a  vásárban  a  vevó 
az  eladót  (Palócság  Nyr.  XXIII.69). 

SOHA  (sasé  Baranya  m.  Ibafa  Nyr  XXII .283; 
sáéé  8zlavónia  Nyr.  X  X  111.214  :  saha  Alsó-Fehér 
in  Nyr.  XXV.:t47:  $é*é  Bánffy-Huuyad  Melich 
János ;  sóvá  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XVI. 
86.  kétszer). 

(Szólások).  Soha  mig  a  világ:  soha.  Ha  az 
isten  meghajja  |hogy  káromkodol],  soha  mig  a 
világ,  meg  nem  gyárit t.  Soha  örökké  lehetetlen, 
hogy  meggyógytijjnn   (Háromszék  ni.    Vadr.  356). 

(SÓHAJT],  8UÓHAJT  :  óhajt,  kivan.  A  pá 
kát    nem    suőhajti/uk;    ha    bor    ruóna,    ok    kiéne 
(Gyór  m.  Csecsén  .11.236). 

SÓHAJTGAT  {suhajgat  Szatmár  m.  Máté- 
Szalka  és  vid.  Nyr.  XXVI.  496). 

8ÓHAJTOZ  (snhétoz  Essék  vid.  Nyr.  VIII. 
227). 

SOHODÁN:  sehogyan.  Hogy  vagy  i — Bizony 
sohodán  s€!  |vö.  hányadán]  (Gömör  m.  Hanva 
Albert  János). 


|8ÓJ,  8ÓP| 

el-sój,  eltó  |?)  (e*rf>ja    ésójia    Csallóköz 
dólyi    Pál;    i  (88.    hiba    a 

eladni):    i  a  fájás).   Ésójt  a  fáján  (Csalin- 

köz  Brdélyi  Pál).  A  fájdalom  olsója  tett* 
—  helyesen:  elsója  testeim  t\  (Fölaó-< 
Nyr.  VIII.383). 

SOK   [sik   ideje    Moldvai    rsáng.   Nyi 
szik  Ideje 

idülté    Moldvai  csáng. 
III .2i.  sokszor  (Mátra  vid.  Nyr. 

WII.  886).  —    Sokább:  t 
\r,h.   Sokábing:   ^    (Sslavónia   Nyr.    V.61).   — 
Nyr.  XIV.    163;   Budena-Altmm 
(Répea  vid.  Nyr.   XX.41S 
JánoHháza  Simonyi  Zsigmond  II 

116;     N\r.    XIII.354;    XIV.163;    Budenz -Alhnm 
Keszthely    Nyr.    XI.237),    sokig    (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XII.526),  sokig 
szeg  Király  Pál):  sokáig.  —  S  wía: 

későbbre.   Sokárább    dógozdt      tovább,  hosszabb 
ideig  (Vas  m.  Pállá  Nyr.  XXVI  479). 

(Szólások].  Sokba  áll:  sokba  keriil  (Kalota- 
szeg, ZaobOK,  Melich  János).  Sokból  álló  dolog 
ám    igarán  böetk%  aehéi  do; 

log  (Csallóköz,  Kecskemét  Csaplár  Beoedel 
se  soktól  való  [mondta    vki  eggy  b<  ézna 

emberre]  (Rimaszombat  Ny  r.  XXIL876). 

sok-érő  (soker'ő):   sokat  éró   (Palócság  Nyr. 

XXI.417). 

[sok  ház]. 

sokházi:  szolgálatváltoztató,  helyét  cserélgető, 
ide-oda  szegődő  (cseléd)  (Erdély  Csaplár  Bene- 
dek; Háromszék  in.  MNy    VI, '149). 

sok-száju:   a    ki   ugyanazt    a    dolgot 
kóppen  hazugul  beszéli.    Sokszáju  ember   (Fertő 
mell.  MNy.  11I.40<>). 

SOKAC,  SOKÁC  (sukac  Győr  vid.  Kassai  .1. 
Szókönyv  IV.336). 

SOKADALOM:  országos  vásár  (1 
lár  Benedek,  Kimnach  Ödön;   Székehtold  Tsz.; 
Aranvosszók  Borbély  Samu ;   Háromszók  m. '! 

III .17:    Nvr.  IV.144.  513;  Hótfalu,  Zajzon 

V.4H«t:  fsik  m.  Tsz.) 

SOKADOZI  IK| :  1.  gyülekezik  (Erdély  Csap- 
lár Benedek);  2.  zajong,  lármáz.  Ne  sokadozza- 

nnu/tt,  hallgassatok!   (Háromszék m.  Va 
3.    tétováz    a    feleletben,     habozik,    késlekedik 

ágy   in.   László  Géza;    Marosvásárhely 
méri    Lajos),    Ne  sokadozz,   hanem   gyere!  i 
nyosszék  Borbély  Samu).  Siess  már  te,  ne  soka- 
dozz annyit!  (Szatmár  Király  Pál).  Ne  sokad- 
kend,  hanem  mondja  meg,  hogy  eljön-e  vagy  nem 
(Szatmár  m.  Nyr.  XI.285). 

|80KÁL). 

meg-sokál:  hosszallja  vkinek  az  odamaradá- 
sát  Siess,    maj  megsokál  gazdád !  (Nagy-Kunság 


413 


S0KKELEBB-S01I 


SOM-SOMFORDÁL 


414 


Nyr.  II  1.281).  Siess,    mert    megsokálnak !   (Nagy- 
Kúnság  Hyr.  xv  1.475). 

SOKK  ELÉBB:  sokkal  több  (Göcsej  MNy.  II. 
406;  —  Bódi88  Jusztin  közlése  nemi  Komá- 
rom viil.  tót  ember  száján  sokelebb:  több). 

SÓKOD-IK  (8'ókod-ik;  —   s'ókud-ik   Vas  m. 
131) :  1.  si-ri,  siránkozik,   sival- 
kodik, kiabál,  ordit  (Vas  in.  Úrség  Nyr.  111.283; 
Vas  m.  Hosszú-Pereszteg  Bódiss  Jusztin;  Vas  m. 
lós  Gomboez  Zoltán;  Zala   in.   Tapolca    Nvr. 
WV.478;  Göcsej    Nyr.    XJII.496;    Sümeg  vid. 
ádJ  ■!     \  sümegvid.  nyelvjárás  25);  2.  sóhaj- 
le,  nagyokat   nyög,    háláistenkedik    (Vas    ni. 
Pálfa  N\  181;  Veszprém  és  Balatonfüred 

vid.  Bódiss  Jusztin)  [vö.  sUcód-ik,  simlkod-ik]. 

SOKORLAT:    búzavirág   (centaurea   cyanus) 
Kassai  J.  Szókönyv  IV.325  ;  Kresznerics 
/.ótár  II.  183). 

(SOKSZOROZ  . 

be-sokszoroz :  [tréf.]  becsíp  (Hol?  Nyr.  XVII. 
236). 

[SOKUL]. 

meg-sokul:  megsokasodik  (Székelyföld  Csap- 
lár Benedek;  Háromszék  m.  Gyórffy  Iván). 

SÓLÉNTOZ:  áhítozik,  eseng.  Te,  az  a  Naca 
te  utánnad  sóléntoz;  vigyázz  magadra,  a  mar- 
kába kerít!  (Somogy  m.  Csurgó  Király  Pál). 

8ÓLYA  (sóla):  l.  lábbeli  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.):  a)  nói  topán  (Zala  m.  Szentgyörgy- 
völgye Nyr.  11.279);  b)  bakancs  (Győr  m.  Bódiss 
Jusztin);  c)  nagy,  nehéz  csizma  (Csallóköz,  Duna 
mell.  Bódiss  Jusztin);  d)  bocskor  (Győr  m.  Bó- 
diss Jusztin);  e)  elviselt  cipő  v.  papucs  (Pápa 
vid.  Tsz.;  Bódiss  Jusztin);  2.  fahenger,  melyen 
az  új  v.  a  kijavított  hajót  a  fatalpakról  v.  a 
szánról  a  vízbe  csúsztatják  (Szeged  Tsz.;  Divé- 
nyi  Gyula). 

sólya-szájú:  nagyszájú.  Ne  ordíts  már,  te 
sólya-szájú !  [mondják  síró  gyermeknek]  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

SÓLYOM  (sájm  Alsó-Fehér  m.  Nyr.  XXV.348). 

[1.  SOM]. 

som-bajom:  som-formájú  bajor  szolid,  góhér 
(Diósgyőr  Kassai  J.  Szókönyv  1.234;  IV.328). 

som-cseresnye :  cerasa  cornea  (Borsod  m. 
Nozzvaj  Nyr.  V.177). 

som-gohór:  nagy  és  tömöttfürtú  fehér  szóllő 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

som-kóró  (Cegléd  Ilosvay    Vilmos;  Hegyalja 

Kassai    J.    Szókönyv    1.460;    IV.328;  som-kóré 

Heves  m.   Névtelen    1840):    trifolium  melilotus 
ofticina!Í8. 

som-szeg:  hegyesfejú  szeg  (a  milyent  pl.  a 
csizmapatkóba  vernek,  hogy  a  jégen  ne  csúsz- 


szék)  (Vas  m.  Kemenesalja?  Kresznerics  P.  Sió- 
túr 11.183;  Pécs  Kassai  J.  Szókönyv  IV.328). 

2.  SOM:  lusta  (?]  (Szentes  Nyr.  VI.328). 

8.  SOM:  1.  üt,  vág  (Karcag  Kimnach  Ödön). 
Jól  hátba  somták  azt  a  gyereket  (Bereg- Rákos 
vid.  Pap  Károly);  2.  dob  (Kalocsa  Czimmermann 
János). 

el-som:  elver  (Zilah  Kerekes  Ernő). 

ide-som :  ide  üt,  ide  vág.  Jól  idesomott  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  DJS 

meg-som:  1.  megüt  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly;  Marosvásárhely 
Nyr.  XV.239);  2.  megdob,  ügy  megsomtam  a 
lábát,  hogy  most  is  sántít  belé  (Abaúj  m.  Beret 
Nyr.  1V.330). 

oda-som :  oda  üt,  oda  vág.  Majd  odasomok: 
Somj  oda  neki!  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.326).  Jól 
odasomott  neki  (Hajdú  ni.  Földes  Nyr.  II  1.320). 
Ugy  odasomok  a  hátadra,  hogy  meggebedsz! 
(Abaúj  m.  Király  Pál). 

rá-som:  ráüt,  rávág.  Elmenj,  mert  úgy  rád 
somok  evvel  a  fütykössel,  hogy  arrúl  kódulsz ! 
(Abaúj  m.  Király  Pál). 

végig-som :  végig  vág  (vkin)  (Bereg-Rákos  és 
vid.  Pap  Károly). 

SÓMÁB:  sóhordó  ember  (Alföld  Nyr.  XV.236). 

SOMATOS :  takaros,  csinos,  megtermett  (leány) 
(Orosháza  Nyr.  IV.378). 

SOMFORDÁL  (Balaton  mell.  Fábián  Gábor 
1839;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII.44;  Alföld 
Nyr.  XV.236;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Békés  m. 
Balog  István;  Debrecen  Nyr.  XXIII.335;  Abaúj 
m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XX.480;  Bereg-Rákos  és  vid. 
Pap  Károly;  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu 
Nyr.  XV.382;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  La- 
jos; e\somfordál  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.237; 
sonfordálm  Szatmár  vid.  Tsz.  333a;  eUomfor- 
gyálni  Szilágy  m.  Nyr.  XIV.576 ;  somperdál  Kassa 
vid.  Nyr.  XIX.190;  sompordal  Pápa  vid.  Tsz.; 
Debrecen  Nyr.  XXIII.335;  Székelyföld  Tsz.; 
Kriza;  Háromszék  m.  Vadr.  516b;  Háromszék 
m  Uzon  Erdélyi  Lajos;  e\sompordál  Szilágy  m. 
László  Géza;  ésompordáni  Orosháza  Nyr.  VI.  134; 
élsomporgyál  Szilágy  m.  László  Géza ;  somportál 
Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 348; 
Csik-Szentgyörgy  Nyr.  X.238;  sumperdál,  sum- 
pordál  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) : 
L  somfordál,  somperdál,  sompordál,  somportál, 
sonfordál,  sumperdál:  settenkedik,  sompolyog, 
lappangva  jár.  ólálkodik  (Balaton  mell.  Fábián 
Gábor  1839;  Pápa  vid.  Tsz.;  Debrecen  Nyr. 
XXIII.335;  Kassa  vid.  Nyr.  XIX.190;  Szatmár 
vid.  Tsz. ;  Bereg-Rákos  és  vid.  Pap  Károly ; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík-Szent- 
György  Nyr.  X.238).  Mindég  ére  somfordál;  nem 
tudom,  mire  lesesködik  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVII.44).  Az  a  kupic  addig  som  fordált ,  hogy  meg- 


éli 


S0MF0RKÁL-80M0Z 


80Mr<>I.Y<.ó_80NK<>n 


416 


i  Alföld  Nyr.  XV.286).  Nr  somfordálj  körü- 
löttem (Abanj  in  l'u>/t:i!alu  Szádeezky  Lajos). 
Mit 

Pap  Károly).  Addig  somportdia  a  Irány  körül, 
hogy    rlknpá    (Sz.  Tsz.);    2.    somf<- 

somporddl,   sompori, il      v ki    kÖriU  "gva, 

8ettonki-(i\.'  kanyoril  (SíékelyfSld  Tsz.;  Bárom- 
Biék  m.  MNn     VI  :UH     Háromszék   m.  Uion 
délyf  Lajos). 

(Szólások).  Addig  somponl, ilt  nijtum,  hogy  csak 
odaaddm:  addig  settenkedett  korulottom  kunyo- 
rálva (Síékelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  Vadr. 
516b). 

el-Bomfordál  (elsőm  forgyáhú,  é-sot»/><>  iéd, 
d-tompordál,  rl-somp,  umpirdál,   <7-«wn- 

pordáh  ■.  alnttoinban  odább  áll,  eloldalog,  elsom- 
poiyoc,  észrevétlenül  eltávozik  (Nagy- Kunság 
-gléd  Ilosvay  Vilmos;  Békés  m. 
Balog  István;  Oroshála  Nyr.  VI.184;  Snftmár 
DL  Nagybani  XX.480  (itt  a!  nélkül,  de  ez 

kétségkívül  hozzáértendő];  Szilágy  m  N\  r.  X1Y. 
576;  Bereg-Rákos  és  vid.  Pap  Kan.lv;  Szilágy 
in.  László  Géza;  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagy- 
falu Nyr.  XV.382  |itt  el  nélkül,  de  ez  kétségkmil 
hozzáértendő];  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

oda  sumpérdál :  odnsompolyog  (Háromszék  m. 
Uion  Erdélyi  Lajos). 

SOMPORKÁL  —  somfordál  (Zala  m.  Tapolca 
Nyr.  XXV.478). 

SOML-IK  (somly-ik) :  zöld  héjjából  kiválik  (a 
dió)  (Pest  m.  Ácsa  Hajdú  Nagy  Sándor;  Nógrád 
m.  Csaplár  Benedek). 

SOMMÓTOGÓ :  furfangos,  ravasz  (Beregszász 
Nyr.  XXV1.523). 

SOMODI:  1.  torockói  kalács  (Torockó  Vadr. 
533);  2.  fűszeres  rétes  (Székelyföld  Nyr.  V.424). 

1.  SOMOLYOG  {somojog) :  mosolyog  (Mezőtúr 
X.86;  8«eged  vid.  Nyr.  111.30;    Gömör   m. 

Nyr.  XVI II. 458;   Szatmár   m.    Nagybánya    Nyr. 
•5;  Székelyföld  Tsz.;  Háromszék   m.    Uzon 
Erdélyi  Lajos)  [vö.  bazsalyog,  pisolyog]. 

(Szólások).  Somojog,  mint  az  árparipó  (Szeged 
vid.    Nyr.    II  1.30).    Somolyog, 
(8*atmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XV.95). 

2.  SOMOLYOG,  SIMOLYOG  (somojog,  simo- 
jog):  sompolyog,  settenkedik  (pl.  vki  kdrül  hízel- 
kedve) (Háromszék  m.  MNv.  VL848;  Vadr.  516a; 
Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván). 

eló  somolyog:  elősompolyog.  Hová  fut, 
ram?  —  kiáltott  a    fia   utána,    elésomolyogx 
cikerből  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.392). 

SOMOZ:  száráról  leszed  (szőllőt,  csercsnyét) 
(Eger  Kassai  J.  Siókönyv  IV.329;  Borsod  m. 
Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gynláné). 

lö-somos :  m  (Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schrö- 
der Gyuláné). 


80MPOLYGÓ:     1.     Qeheien    járó.    támolygó. 
Sompttlygó  b»r  ctak    must    k<dt    fol    az 

ágyból  s  még  nehezen  jár  (Zala  m.  Bódiai  J 

kiásat 
telgő  (huiiantul  i  iisztin ;  Balaton   mell 

Tsz.). 

sompordi  (sumpordi  Sáromasék  m.  Uzon 

mpo- 
lyogva  kéregető  (Székelyföld  Kiss   Mihály     Ma 
in.  MN>.  V1.848;  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

somrog :    dörmög,    morog    (Ipolj     völgye, 

ar  vid.  Nyr.   XVI 
oszt  somrog  m  '87*i    Kővár  vid. 

\m    xvn.n>r>). 

SOMVAD:  BÖld   héjjából   kiválik   (a  dió)  (Pest 
m.  Ácsa   Hajdú   Nagy  Sáudor;  Nógrád    m. 
III.544)  (vö.  suvad]. 

SOMVASZT:  zöld  héjjából  kifejt  (diót)  i 
m.  Ácsa  Hajdú  Nagy  Sándor;  Nógrád  m.  K. 
N\i.   VI.278)   [VÖ.   suras:t\. 

SOMZ-IK:  zöld  héjjából  kiválik  (a  dió,  a  inan- 
dola,  a  gesztenye)    (Heves    m.    Névtelen 
Eger  és  vid.  Kassai  J.  Szókönyv  1.436:  I\ 
328). 

SONKA  (sunka  Répoe  mell.  Nyr.  XX. 366; 
Keszthely  Hermán  0.  Halászat  K.;  zsonhn 
marom  m.  Tárkány  Bódiss  Jusztin;  Somo^. 
Nyr.  3QV.479).  —  Zsonka:  sódar  (Komárom  m. 
Tárkány  Bódiss  Jusztin;  Somogy  m.  Nvr.  XIV. 
479).  —  Bajaim  sunka;. [ÍTé.(.\ füstuit  hal  (Keszt- 
hely Hertnan  0.  Halászat  K.|. 

[SONKÁS]. 

sonkás-pacal:  sonkás  tészta  (Zala  m.  Csaplár 
Benedek). 

1 .  SONKÓ :  mezei  kóró  (a  gabona  közt  termő 
káros  növény,  a  melynek  félökölnyi  virága  van) 

j  (Győr-Sz.-Márton  Bódiss  Jusztin). 

2.  SONKÓ:  szóllőcsutka  (Győr  ni..   Komárom 
m.  Tárkány,  Zala  in.  Tűrje  Bódiss  Jusztin). 

1.  SONKOLY  (sunkoj,   sonkol;  —   sonkó    Du- 
nántúl  Bódiss  Jusztin;  sonku  Vas  m.  őrség  Tsz.; 

sári  Zala  ra.  Hetes  Nyr.  70X.576; 
Dunántúl  Bódiss  Jusztin):  l.  salak,  seprő, fil< 
(Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Erdővidék    Nyr.    IX. 42)  ;    2.    tökmaí 
sajtolása  után  megmaradt  törmelék    (Pápa    vid. 
Bódiss  Jusztin);  3.  üres  lép,  a  melyből  a   d 
már  kifolyatták  v.    kisajtolták,    lé] 
nántúl  Bódiss  Jusztin  Tsz.;  Vas 

m.  Nrmet-Gencs  Nyr.  XXVI.186;    Balaton  mell. 

:  Szlavónia  Nyr.  XXIH.3I  1  Ilosvay 

Vilmos;    Borsod,    Gömör,    Abauj,    Zemplén    m. 
Király  Pál;  Zempléi  m    Deregny*  Wll. 

:    4.    a    mákszemeknek    kiüresített    tai 
(Gyór-8».-Márton  Bódiss  Jusztin). 

sonku-facsari :  fösvény    ember,    a    ki  m 
sonkolvból  is  mézet  akar  facsarni  (Zala  m 
diss  Jusztin;  Zala  m    Hetes  Nyr.  XIX.576). 


417 


SoNkoLY-SOPPAN 


80E-8ÓRÁL 


418 


2.  SONKOLY:  magyar  szólló*  (Sümeg  vid. 
Nógrádi  J.  A  süinegvid.  nyelvjárás  25). 

sonkó-ssőllő  i  aprÓ8iemú  tömött  szólló  (Sümeg 
Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelvjárás  25). 

SONKOLYOS  {sonkojos):  1.  salakos.  Sonkojos 

vas  (a  mely  törik)  (Háromszék  m.  Uion  Erdélyi 

Lajos) ;  S.  lépes.  Sonkolyos  méz  (Borsod,  Qömör, 

íj.  Zemplén    m.    Király    Pál) ;   3.    sonkoly - 

siodó.  sonkolyárus,  mézeskalácsos  (Borsod,  Gö- 

r,  Abauj,  Zemplén  m.  Király  Pál). 

SONTYORODOTT :    aszott,    ráncos,    töpörö- 
(Soprouy  m.  Rábaköz  Nyr.    111.281  ;    Rába- 
köz, Beó-Sárkány  Nyr.  XVII1.238). 

SOP  (Abauj  m.  Névtelen  1839;   Zemplén   m. 
g   Nyr.    X.426;   Bereg-Rákos    vid.    Pap 
-áp  [?  alkalmasint  hiba  e  h. :  sóp]  Brassó 
m.  Hétfalu    Nyr     XXH.94;    sóp   Udvarhely    m. 
XV.239;  Segesvár  Nyr.  IX.44;  sopa  Zemp- 
lén ni.  Szürnyt'g  Nyr.  X.426;  supa  Pozsony  m. 
Tárnok  Nyr   VlII.471;  Török-Becse  Nyr.  IX.93): 
1.  sáp  (?],  sop,  sopa,  supa:  szin,  félszer  (Pozsony 
m.  Tárnok  Nyr.  VIII.471 ;  Török-Becse  Nyr.  IX. 
93;  Abaúj  m.  Névtelen  1839;  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  X.426;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXII. 
2.  top:  a  háshos  ragasztott,  gallyakból  font 
ól  (sertések,  ludak  számára)  (Bereg-Rákos  vid. 
Pap  Károly);  8.  sáp:  fáskamara   (Udvarhely  m. 
Nyr.  XV.239);    4.    sáp:    szénapadlás   (Segesvár 
Nyr.  IV.44)  [vö.  sopka]. 

SOPÁNG:  sopánkodik.  Héj,  de  sopángtak! 
(Zala  m.  Szántó  Halász  Ignác). 

SOPÁNKOD-IK    (sipánkod-ik    Komárom    m. 
Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.95;  sipánkodni  Székely- 
föld  Tsz.    330a).    —    Sopánkod-ik,    sipánkod-ik: 
kunyorál  (8zékelyföld  Tsz.  330a;  Háromszék  m. 
1X424). 

SOPÁNKODÓ  {sipánkodó  Tolna  m.,  Székely- 
föld Tsz.).  —  Sipánkodó :  L  kunyoráló ;  2.  fös- 
vény (Székelyföld  Tsz.). 

SOPANT :  panaszkodik  (Beregszász  Nyr.  XXVI. 

SOPKA:  szin,  félszer  (Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.426)  [vö.  sop\. 

SOPOTYÁL  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.573  [itt  sopotyás  sajtóhiba];  Aranyosszék 
Moldován  Gergely;  sopótyál Zilah  Nyr.  X1V.431) : 
suttog,  sugdos  [vö.  setyepotyál\. 

II.  SOPPAD]. 

ki-soppad:  kicsúszik,  kisiklik,  kisuhan,  ki- 
surran. Ki-soppatt  a  kezem  közo,  mint  valami 
kígyó.  Úgy  kxsoppatt  az  ajfón,  hogy  észre  se 
vettem  (Borsod  m.  Sáta  Bartha  József). 

2.  SOPPAD:  süpped  (Gömör  m.  Baloghy 
Dezsó)  [vö.  sippad,  suppadoz,  süpped], 

[SOPPAN]. 

|be]-soppán:  .belép'  (talán:  besurran,  beoson, 
besuhan?]  (Félegyháza  Nyr.  V.130;  itt  csak  így: 
soppánnyi,   de  &  be  kétségkívül  hozzáértendő). 

nmma  i  maotar  tajöótar  n 


lö-soppan:  lekopik  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
288). 

SOR:  1.  rend.  Nittci  annak  semmi  sora  (Hajdú- 
8zovát  Nyr.  XXVI.  189).  Úgy  van  a  sor  nálunk 
(Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  111.35) ;  2.  láthatólag 
kihúzott  élvékonyság.  Késnek  sora  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  IV.324).  Sora  van  a  ki- 
nek (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Kivenni  a  kés  sor- 
ját: jól  kiköszörülni  (Hol?  Tsz.  208a);  8.  köteles 
napszám  v.  fuvar.  Gyalog  sor :  községi  ingyenes 
gyalog-napszám.  Rövid  sor:  ingyenes  lovas  fu- 
var. Hosszú  sor:  több  mérföldre  köteles  ingyenes 
v.  taksás  fuvar  (Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII  .89); 
4.  gyöngyözése  az  erós  pálinkának  (Székelyföld 
Tsz.;  Háromszék  m.  Vadr.  516b);  5.  dolog.  Isze, 
ka  úgy  véna  a  sor,  nem  bánnám  (Somogy  m. 
Darány  Nyr.  XXU.333).  Ke  úzd-fúzd  a  más  sorát, 
ha  láss  a  magadékon  (Szeged  vid.  Nyr.  VI.275). 
Kekem  nagyon  nehéz  sorom  van  vélle  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.226);  6.  ügy.  Pesten 
voltam  a  fiam  sorában  (Dunántúl  Lehr  A.  Toldi 
45).  Ténnap  befordútam  Istványékhon  is,  osztáng 
elvégesztük  a  sort  (Szeged  vid.  Nyr.  11.463).  Ippeg 
arra  vót  sorom :  menókém,  utam,  dolgom  (Deb- 
recen Nyr.  IX.476);  7.  eset.  Mikor  a  feleségém- 
nek émontam  a  soromat,  annyfi  hogy 
nem  tudott  lelkének  hord  h  k  vid.  Nyr. 
VTI.277);  8.  baj.  A  tavali  sorok  nagyon  hátra 
vertek  bennünket.  Kiki  legjobban  tudja  a  maga 
sorát  (Dunántúl  Lehr  A.  Toldi  45) ;  9.  sors.  Szo- 
morú, rossz  sora  van  szegénynek.  Dejszen  jó  sora 
van  annak  (Dunántúl  Lehr  A.  Toldi  45).  Mijén 
jó  soruk  van!  (Veszprém  Nyr.  VII.376).  A 
többijek  még  jobban  irilléttik  a  sorát  (Veszprém 
m.  Csetény  Nyr.  XXVI.280).  Fordul  a  sora  (Kún- 
8zentmárton  Nyr.  111.31).  Jobb  sorod  lösz  mindön- 
féle  legénné  (Hüye  puszta  Kalocsa  mellett  Nyr. 
IX.384);  10.  állapot.  Még  ilyen  sorban  se  voltam 
soha.  Kagy  sor:  bajos,  nehéz  állapot  (Dunántúl 
Lehr  A.  Toldi  45);  11.  mód.  Más  annak  a  sora 
(Dunántúl  Lehr  A.  Toldi  45);  12.  ügyes.  Akár- 
miféle dolog  legyen,  sor  ő  mindenhez  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

[Szólások].  Éj  jaó  sort  nevettek  felettem:  jó 
sokat  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.288).  Eveté  kéd  a 
sorát:  elveti  kend  a  gondját  (Dráva  mell.  Ko- 
pács Nyr.  XVII.44).  Sora  van  a  sornak :  oka  van 
mindennek  (Szeged  vid.  Nyr.  IV. 34).  Héj  édes 
sógorkám,  más  [helyesen:  nás]  sora  ván  ánnák ! 
(Losonc  vid.  Nyr.  XXIII.  39).  Ha  úgy  jött  a  sor, 
hát  bele  kell  nyugodnunk  (Dunántúl  Lehr  A. 
Toldi  45).  Világi  sora  van :  jó  dolga  van  (Sop- 
rony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.381). 

sor-lék:  a  szeg-  v.  saroklékek  között  kijegelt 
lékek  (Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[SÓRAGOL]. 

el-sóragol  (el-sóragóm):  eltoloncoz  (Somogy  m. 
Sióllós-GyÖrök  Nyr.  XVI.46). 

SÓRAL:  1.  sompolyog  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.   XIV.573);  2.  csavarog,   csatangol, 


419 


SORBÉU-SOKI.-IK 


80RODZ-IK-80KTY 


m 


kóstál  (Baranya  m.  Bugád  víd.  Kassai  J.  Szó- 
1V.331). 

ei-sórál :  elaonpo9jO&  szégyenkezve  lassan 
odább  áll  (8znunar  m.  Nagybánya  Ny r.  XX.481). 

SORBÉLI:  40—60  éves.  Mennyi  idős  volt? 
—  Md  bizony  sorbéli  vót  (Eszék  vid.  Nyr.  VI1I.44). 

BORDÉLY   (Qyör  m.   Sitrokay   Antal    ! 
Borsod  m.  és  Hegyalja  Kassai  J.  fi  III 

234;  sördén  Zala  m.  8sentgyörgyvölgye  Nyr.  II 
280;  surdé  Torontál  m.  Szóreg  Kálmány  L 
Szeged  népe  111.96;  surgyé  Cegléd  llosvay  Vil- 
mos; Bodrogkös  Kársa  Ferenc;  8iatmár  m. 
Lanka  Gusztáv  1842):  kölesmadár  (emberíza 
niiliiiria). 

|SORJA|.  SUÓROYA :  halászmadár-féle  (Rába- 
kői,  BeóV  Nyr.  XV1II.238). 

8ÓRJÁDZ-IK  (sóriádz-ik,  sórjddt-ik  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  0.186;  XVI.475;  Mezőtúr  Nyr. 
X.86;  sorgydzxÁ  Vas  m.  K»  ím. -in-salja  Tsz.; 
sórgyáz-ik  Rábaköz  Nyr.  XIII  7.5  ;  s'órgyáz 
Vas  m.  Halfa  Nyr.  XXV.  676;  suórgyáz-ik  Rába- 
köz, Beő-8árkány  Nyr.  XVÜI.S88):  sebesen  gu- 
rul v.  surrogva  száll,  hempereg,  hömpölyög, 
surran.  Fut,  csak  úgy  tárgyasuk  (Rábaköz  Nyr. 
XIII. 73).  Fu%  fut,  csak  ú  suórgydzik  [a  suórgya 
madár]  (Rábaköz,  Beó-Sárkány  Nyr.  XVIII.238). 
Úgy  kivágta  a  toptál,  csak  úgy  sarjadzott  (Nagy- 
kunság Nyr.  XVI.475).  Úgy  fődhő  váktam,  szint- 
úgy sóriádzott  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.136). 

(Szólások).  Csakúgy  sarjadzott  az  ajándék: 
csakúgy  dűlt,  özönlött  (Mezótúr  Nyr.  X.86). 

SORJÁZ,  SÓRGYÁZ:  1.  sorjáz:  sorba  rak 
(Siatmár  m.  Ombód  Nyr  XV.607);  2.  sórgyáz: 
böngész  (Keszthely  Horváth  György)  [y'ó.sarjaz]. 

le-sorjás :  soronként  lever  v.  lelódöz  (Szatmár 
m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.236). 

SORJOS:  gyöngyöző  (pálinka)  (Háromszék  in. 
MNy.  VI  -241)  |vö.  soros]. 

[1.  SORLIK). 

meg-soriik  Megsorlik  a  szöllő :  szép  zöld  faka- 
dása  van,  úgyhogy  zöldellik  a  szóllóhegy  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  IV.331). 

[2.  SORL-DZ]. 

ösrae-sollik:  összeforr  (eltörött  csont)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr. 
611b). 

(sortlk-forlik]. 

meg-sorrik-forrik :  összeforr  (eltörött  csont) 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

össse-sollik -follik :  (úgy-a-hogy)  összeforr  (el- 
törött csont,  letört  oltovány)  (Székelyföld  And- 
rássy  Antal  1843;  Gyórffy  Iván;  Háromszék  m. 
MN\  idr.  511b;  (Nyr.  X.327.  sor  forl 

hiba];  Kiss  Mihály). 


SORODZ-IK:  gyöngyözik  (szeszes  ital)(Három* 
szék  in.  Vadr.  516b). 

SOROPOL:    untalan  jön-mcRy,   ide  s  tova  v. 
ki  he   jár  sokat.   Ne  sorofolj  annyit!  (Szék 
föld  Tsz.)  (vő.  2.  salapol], 

SOROL:    faluz,    kószál    (Somogy  in. 

-477). 

be-sorol:  beson  besorolta  mak 

(Mátra  fid  Nyr.  XX IV. 2- 

el-sorol:  gyorsan  odább  áll,  elhordja  az  irhá- 
ját (Bókós  m.  Balog  István). 

SOROMPÓ  (csörömpő  Szatmár  Nyr.  \ 
I : aranya  m.  Ormánysag  Tsz. 
m.  M.-Soók  Tolnai  Vilmos;  Kecskemét  Csa, 
Benedek;   Zenta   Nyr.    XVHI.883):    1. 
sorompó:   kerítés,    fakerítés,    léckerítés,   rácsos 
kerítés  (Baranya  m.  Ormánysag  Tsz. ;  Nyitra  m. 
M.-Soók  Tolnai  Vilmos;  Cegléd  llosvay  Vilmos; 
Zenta    Nyr.    XVI1I.383) ;    2.   sarampó:    lóck 
(Kecskemét  Csaplár  Benedek). 

[SOROMPÓS,  SARAMPÓS]. 

sarampós-ajtó:  pitvarnak  külső,  félmagasságú 
lécajtaja  (Palócság  Ethnographia  I \  .  1  '• » ) 

sarampós-kerités :  fenyúszálakból  v.  desz- 
kákból készült  kerítés  (Palócság  Ethnographia 
IV.6). 

SOROMPUL:  elóbbre-előbbre  jó  (Zala  m. 
Hetes  Bellosics  Bálint). 

BORONG:  végszürnek  rongyos  két  vége 
(Göcsej  Vass  József  1841). 

SOROS:  1.  a  kin  a  sor  van  (pl.  I  kiint  haló 
pásztor  melletti  őrködés  sora)  (Alföld  Nyr.  IV 
379 ;  Szatmár  m.  Nyr.  XI.285) ;  2.  gyöngyöző, 
erős  (pálinka :  mert  csak  az  erős  pálinkának 
van  .sora)  (Székelyföld  Tsz.  333a;  Háromszék 
m.  Vadr.)  [vö.  sorjos]. 

soros-élű:  láthatólag  kihúzott  élvékonysagu 
(kés,  fejsze,  kard)  (Székelyföld  Kiss  Mili 

soros-lék  (Pest  m.  Tószeg,  soros-vék  Latorca 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K.)  =  sor-lék. 

soros-mise:  kitűzött  mise,  a  melyei  minden 
évben  elmondanak  bizonyos  napon  (Palócáig 
Császár  Árpád;  Gömör  m.  Tsz.  260b). 

soros-ólom:  az  öreghálón  a  rendes  számú 
ólmozás  (Pest  m.  Tószeg,  Szolnok  Bánata  0. 
Halászat  K.) 

SOROSABR.  Sorosabban:  helyesebben  (meg- 
teszi) (Csallóköz  Nyr.  1.332). 

SORPAG:  súg,  suttog  (Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XI.39). 

SORTY.  Nád  sortya  (sortyo):  a  levagot: 
nak  földben    maradt    szára.    A   zegész   lábafeje 
rongy,  úgy  elszurkálta  a  nád  sortyo  (Dráva mell. 


4:21 


80RU-808TOG 


8ÓTAG08— 80VÁLL0TT 


422 


ics  Nyr.  XVI.573).  Belészakatt  a  nád  sortya 
ttomba  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.   XVI  1.44). 

80RU :  sorsú.  Akkor  is  csak  uján  sorú  vöt  ti 
(Veszprém  Nyr.  VI  1.376). 

SORVAD  (Msfrvad  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV  .27. 

1.  senyvedve  hull  le  (a  bór  a  testről)  (Há- 

siék  m.   Tsi.);   2.  zsibbad   (Somogy  m.  K.- 

Darány,    Nagy-Dobsza,    Istváodi    Nyr. 

el-sorvad :  1.  elolvad  (a  hó)  (Mátyusfolde  Nyr. 
XIX. 2S8);  2.  tustól  megemésztetik,  elhamvad 
(has,  boglya)  (Háromszék  m.  Kese  Dénes);  3. 
elzsibbad  (Hol?  Tas.) 

le-sorvad :  1.  lohulladoz  (a  mész,  a  vakolat  a 

falról).    Lesorvad  a  házról  a  tapasz  (Háromszék 

in.    Erdélyi    Lajos);    2.    leroskad,    összeroskad 

:omszék  m.  Lécfalva  Kiss  Albert).   A    mely 

ház  gondaüan  kézre  birik,  lesorvad  (Székelyföld 

[  11.423). 

össse-sorvad :  összeforr  (az  eltörött  csont) 
(Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos). 

SORVÁST  (Pest  m.  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 
330;  Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.276;  sor- 
bást  Baja  Simonyi  Zs.  M.  Névragozás  5) :  sor- 
ban, sorba,  soronként  véve. 

SORZ-IK:  gyöngyözik  (a  szeszes  ital)  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.348;  Vadr. ;  Gyórffy  Iván). 

[SÓS]. 

sós-csempész :  só-  és  paprika- tartó  (Soprony 
Király  Pál). 

sós-káposzta :  savanyitott  káposzta  (Erdély 
Kassai  J.   Szókönyv    IV.321 ;    Székelyföld  Tsz.) 

sós-kő,  sós-kű:  nagyobb  darab  kavics,  a 
mellyel  a  sót  törik  (Szombathely,  Veszprém, 
Pápa  vid.  Nyr.  XXV.407  ;  Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
311). 

sós-tej  (sós-tej):  aludttej  (Erdély  Kassai  J. 
Szókönyv  IV.321  ;  Székelyföld  Tsz.). 

8Ó8-ugorka:  savanyított  ugorka  (Erdély  Kas- 
sai J.  Szókönyv  IV.321). 

SÓSDI:   sóska   (Székelyföld    Andrássy   Antal 
1843;    Udvarhely    és    Csik    m.    Gyórffy   Iván; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.223;  Vadr.;  Három 
m.    Nyr.    XXV.383;    Háromszék   m.    Kovászna 
Hutvka  Boldizsár). 

SÓSKA  (sócska  Dráva  mell.  Nyr.  VI.87). 

sóska-bot:  sóskaszár  (Zemplén  m.  Deregnyó 
Nyr.    VII.474;   Zemplén    m.    Szürnyeg  Nyr.    X. 

sóska-fa:  berberis  vulgáris  (Zemplén  m.  De- 
regnyó Nyr.  XI  11.236). 

SOSTOG:  mászkál  össze-vissza  (Beregszász 
Xvr.  XXVI.528). 


SÓTAGOS:  homokos,  fövenyes  (föld)  (Fertó 
mell.  MNy.  III.406). 

8ÓTALAN  (sajtalan  Félegyháza  Nyr.  XXV. 
379;  Hódmezó- Vásárhely  Nyr.  11.239;  Szeged 
Csaplár  Benedek ;  Török-Becse  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  11.112;  Torontál  m.  Majdan  Kálmány 
I..  Szeged  népe  HL162;  Zemplén  m.  Császár 
Ar  itiici ;  Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.521 ;  Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  XV1I.426;  Bereg  m.  rap 
Károly ;  Székelyföld  Tsz. ;  sojtalan  Zala  m.  Kó- 
vágó-örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX.141).  Sajtalan: 
hiábavaló.  Sajtalan  beszéd  (Szeged  Csaplár  Bene- 
dek). Sajtalan  az  a  harag,  a  hitül  senki  se  fél 
(Fólegyháza  Nyr.  XXV.379). 

SÓTRA:  apró,  fekete  vadkacsafaj  (Szeged 
Tsz.) 

SOTUS :  sodóval  (chaudeau)  leöntött.  Sotus 
tészta  (Soprony  m.  Nyr.  IV.419). 

SOVÁJOS :  süppedős  (homok,  iszap)  (Három- 
szék m.  MNy.  V1.348;  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

SOVÁLL  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.357;  Nyr.  X.39;  sováU&m  Szé- 
kelyföld Tsz.  333b;  sováriani  Székelyföld  Tsz.; 
sovárol  Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Fejér 
József;  Háromszék  m.  MNy.  VI.357;  Csík  m. 
Péter  János;  suválni  Udvarhely  m.  Homoród 
vid.  Vadr.):  zöld  héjjából  kifejt  (diót,  mogyorót). 
Sováljunk  diót  (Háromszék  m.  Vadr.  516b). 

bó-sovárol  i  beomlaszt  (alámosott  part-  v. 
árokszélt)  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 317;  Kiss 
Mihály). 

SOVÁLL-IK  (bésovárl-ik  Háromszék  m.  Er- 
délyi Lajos) :  zöld  héjjából  kiválik  (a  dió,  a  mo- 
gyoró) (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.221.  348;  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

bé-sovárlik:  beomlik  (a  víztől  alámosott  part) 
(Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos). 

és8ze-sovállik:  lassanként  összetapad  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.344;  Erdélyi  Lajos;  Háromszék 
m.  Szotyor  Gyórffy  Iván). 

lé-sovállik:  lefejlik  (pl.  a  fáról  a  héj)  (Három- 
szék m.  Uzon  Bodali  Mihály). 

SOVÁLLÓD-IK:  1.  beomladozik  (a  víztől  alá- 
mosott part)  (Háromszék  m.  Kese  Dénes);  2.  mál- 
ladozik (kő)  (Székelyföld  Nyr.  1.151). 

bó-sovállódik :  beomladozik  (a  víztől  alámo- 
sott part)  (Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos). 

éssze-sovállódik :  lassanként  összetapad  (Há- 
romszék m.  Erdélyi  Lajos). 

SOVÁLLOTT:  zöld  héjjából  kivált  v.  kifej- 
tett (dió,  mogyoró)  (Háromszék  m.  Xyr.  IX. 33). 
Sováüott  nuuft/aró  (Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék 
m.  Nyr.  X.39). 

[Szólások].  Teli  van  sováüott  magyaróval  a 
zsebe:   bőviben  van    minden   jónak  (Háromszék 


tffl 


S0VÁNY-8ÓZ 


8ÓZÓ-F- 


m 


m.  Nyr.  IX.38).  Teli  van  a  feneke  sovállott  magya- 
róttál:  v  (Székelyföld  Tsz.    3.! i  m    a 

mots  sovállott  magyaréval:  .v  (Csík-Várdótfalva 
Péter  János). 

80VÁNY  («oAány  Silavónia  Nyr.  XX  111.21 4): 
vmi  cigányétol  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

|SOVÁNYKOD-IK|. 

é-aovánkodik :  termékenységét  elveszti.  Eze- 
ket a  főieket  mint  szántófődeknek  hassnálik,os 
ésovánkonnak  (8omogy  m.  Nemes-Dód  Nyr.  VIII 
•VJ.",). 

SOVÁNYUL  (Yésoványü  Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
216). 

lö  Boványil :  lesoványodik  (Szlavónia  Nyr. 
XXII1.216). 

SÓVÁBOÓ:  sopánkodó,  irigy  (Borsod  m.  Sajó- 
Sz.-Póter  Schröder  Gyuláné). 

SÓVÁROG  (suárog  Baranya    m.   Ormányság 
;    zsovárog    Veszprém  m.    Csetény 
Haláss  Ignác).  —  Sóvárog ,  zsovárog:  nyomorog 
(Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác  ;  Székely- 
föld (?]  Tsz.;  vö.  NyK.  X.336). 

SÓZ:  1.  sót  ad  neki  (marhának,  lónak)  (Sza- 
bolcs, Zemplén  m.,  Sárospatak  Nyr.  XVIII.512). 
Hova  indulsz?  —  Megyek  a  marhát  sózni  (Sza- 
bolcs m.  Nyr.  XVDL618);  2.  hint,  szór.  Cukrot 
is  sóztam  a  rétesre.  Sózz[ál\  még  [égy  kis]  honio- 
kot a  kereesbe,  mer  még  kövér  (Dráva  mell.  Nyr. 
VI.43;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII.44).  Cukrot 
sózott  a  csörgére.  Zabot  is  sóztam  a  bükköny 
közé  (Dráva  meU.  Kopács  Nyr.  XVI1.44);  3.  üt, 
dob,  ló.  Majd  nyakon  sózlak  (Gyór  m.  Rábaköz 
Halász  Géza).  Jó  a  hátába  sóztam  nyili  puska  ml 
(Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.334).  Nagyot  só- 
zott a  hátára  (Rimaszombat  Nyr.  XV.279). 

[be-sós]. 

J Szólások].  Besóztak  neki:  jól  megverték  (Ko- 
rom m.  Tsz.) 

el-sós:  1.  besóz,  besózva  eltesz  (pl.  húst) 
(8iékelyföld  Nyr.  XXV.46);  2.  elszór  (Pozsony 
m.  Tárnok  Nyr.  VII  1.471);  3.  elsüt,  jó  áron 
elad.  Jól  elsózta,  nem  rí  vissza  (Török-Sz.-Miklós 
Nyr    IX.623). 

le-sós:  ütéssel  földre  terít  (Nagy-Kúnság Nyr. 
11.326). 

még-sós:  1.  meghint.  Bors,  sáfránnyo  jó  még 
is  sózattam  (Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  IV.562); 
2.  megüt,  megdob  (Vas  m.  Kemenesalja  Nyr. 
HJ.88;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI 

odasóz:  1.  oda  üt  (Debrecen  Nyr.  IX.206). 
Jól  odasósztam  neki  «  loptdval  (Debrecen  Nyr. 
VI  11.426).  Jól  odasózott  neki  (Kecskemét,  Sze- 
ged, Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  odamond. 
Jól  odasózott  neki.  Jól  odasózta  neki  a  megérthető 
beszédet  (Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek);   3.  nyakába   sóz  (sok  munkát),   nya- 


kába varr  (portékát  drága   áron).  Jól  odaaó 
neki  a  munkából  (Kecskemét,  Szeged,  Csali. 
Csaplár     Benedek).     Jól     odasózta     (Hódmező- 
vásárhely Nyr.  11.421).  Jól  odasózta  neki  a  por- 
tékáját (Kecskemét,   Szeged,   Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

rá-sós   (réa-,  réja-sóz) :   1.  ráüt,   ráhúz,  rá 

,  Veszprém  N\r.  \  II. 
428.  473;   8oumL  . 

Fehér  m.  Nyr.  X7Í88;  Szék. -lyfoM  Fejér  József; 
Háromszék    m.    MXy.    VI. 346);    2.   ráerössa) 
rátukmál,    nyakába   varr   (portékát   drága  ál 
(Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.140;  Debn 

Rásózta  a   tehenet  (Keszthely  Hoi 
xy). 

SÓZÓ :  fekete  körte  (Vas  m.  Horvát  József 
L889). 

sózó-körte:  cv  (Vas  m.  Horvát  József  1839). 

SÓZÓKA:  apró,  a  kökénynél  kissé  nagyobb 
szilvafaj  (Heves  m.  Névtelen  1840;  Borsod  m. 
Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyuláné). 

SÓZOTT:  savanyitott  (ugorka)  (Székelyföld 
Nyr.  11.471). 

SŐFŐL:  farosbárka  (Soprony  m.  Saród  Her- 
mán 0.  Halászat  K.) 

SÖLTÜLGET:  [?).  Szép  szeretőm  emleget,  ke- 
servesen söltülget   (Moldva,   Klézse  Nyr.  V.480). 

[SÖMÖNTIJ. 

sömönti-körtvóly:    kerekded,  szagos,  émely- 
gős izú   körtefaj   (Vas  m.  Perenye    Kreszn* 
F.  Szótár  1.337). 

[SÖMÖRGÖS],  SEMERGES:  sömörös  (Szé- 
kelyföld Tsz.) 

[SÖMÖRKÖD-IK|. 

összó-semörködik :  összeaszik,  összeszárad, 
összi'töpöni.Iik.  A  búza  szemé  mind  ésszésémér- 
kédik  ebbé  a  nagy  melegbe  (Udvarhely  m.  Homo- 
ród  vid.  Nyr.  XXIII.44). 

SÖMÖRÖDIK,  SÉMÉRÉD-IK:  sömörös  lesss 
(Szatmár  vid.  Tsz.;  Háromszék  m.  MNy.  VI 
Vadr. ;    Kiss    Mihály ;  Háromszék    m.    Szotyor 
Gyórffy  Iván). 

össze  -  sömörödik :  összeaszik,  összeszárad, 
Ö8szetöpörödik.  Ennye,  beg  összesömörödőtt  szegén 
ember !  (Beregszász  Szini  Péter). 

SÖMÖRÖDÖTT  :    összeaszott,    összeszáradt, 

Ö88zetöp(irn.lött    (Beregszász    Nyr.     XXVI 
Udvarhely  m  Xyikó  vid.  Nyr.  XVIII.526). 

összesömörödőtt:  cv  (Beregszász  Szini  Péter). 

SÖMÖRÖG  (Szatmár  vid.  Tsz.;  Beregm.  Pap 
Káról v  :  Háromszék  m.  Tsz.;  sémereg,  sémérég, 
semerget  Palócság  Nyr.    XXI.309;   Zemplén    m. 

Székelyföld   Kiss   Mi- 
hály) :  sömör  [vö.  éb-séméreg\. 


m  8ÖNDÖRÖGYIK-8ÖVÉNYF.L 


SPACÉR0Z-8PÉKES 


42.1 


8ÖNDÖRÖGY-IK:  jobbra-balra  csapódik,  pön- 
dörödik (a  keményre  vasalt  tunika)  (Szeged  I)i- 
vényi  Gyula).  Van  is  annak  víkony,  karcsú  de- 
reka, söndörögyik  a  farán  a  tunika  (Arad  m. 
Pócska  Kálmány  L.  Kossorúk  1.107). 

SÖNTÉS  (esöntés  Somogy  m.  Sándor  Jóssef; 
sentés  Palócság  Tss.;  Nyitra  m.  Vág-Séllye,  M.- 
Soók  Nyr.  XV.518;  Heves  m.  Névtelen  1840; 
söntés  Balaton  mell.  Fábián  Gábor  1839;  Göcsej 
MNy.  11.416;  Nyr.  XII.331 ;  Somogy  m.  Sándor 
Jóssef;  8omogy  m.  Ssóllős-Györök  Nvr.  XXII. 
889;  Cegléd  Dosvay  Vilmos ;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
581 ;  Tiszafüred  és  vid.  Kimnach  Ödön ; 
Ssatmár  m.  Pap  Károly ;  söntis  Somogy  m.  Nyr. 
XII.:«">;  söntts  Vas  m.  Répce-Ss.-György  Nyr. 
XVI II. 575):  L  sentés,  söntés,  söntis,  söntts:  az 
ivószobában  levó  léces  borméró  rekesz  (kármentő) 
(Balaton  mell.  Pábián  Gábor  1839;  Göcsej  MNy. 
H.416;  Nvr.  XII.331;  Vas  m.  Répce-Sz.-György 
XV1ÍI.575;  Somogy  m.  Nyr.  XII.335;  Ceg- 
léd Ilosvay  Vilmos;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.381; 
tra  m.  Vág-Séllye,  M.-Soók  Nyr.  XV.518; 
Tiszafüred  és  vid.  Kimnach  Ödön;  Szatmár  m. 
Pap  Károly) ;  2.  sentés :  csapszék,  ivóház  (?]  (Pa- 
lócság Tsz.);  S.  esöntés,  söntés:  mosogató  hely 
(Somogy  m.  Sándor  József);  4.  söntés:  három- 
lábú mosogató  szék,  a  melynek  víztartója,  dézsa- 
forma teteje  van  (Somogy  m.  Szóllós-Györök  Nyr. 
XXII.239). 

1.  SÖRE:  1.  hizó.  Söre  ökör,  tehén,  ürü (Tisza- 
Roff  Markovics  Sándor);  2.  hizó  v.  hízott  lábas 
jósság  (Eger  vid.  Nyr.  XVII.477;  Tisza-Sz.-Imre 

29;  Tisza-Dob  Nyr.  XX.480;  Nagy-Kálló 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
310;  Hol?  Tsz.). 

[Szólások].  Sörére  fogni  a  marhát:  hizlalóba 
(Szabolcs  m.  Kis-Besenyőd  Nyr.  IX.  137). 

2.  SÖRE:  hóbortos,  meggondolatlan  (Oros- 
háza Nyr.  IV.378). 

SÓRÉS:  hizó  marhát  órző  pásztor  (Szatmár 
m.  Nyr.  XIX.381). 

[SÖRGYE,  SÚRGYE . 

sörgye-fa  (Somogy  m.  Nyr.  X.477;  sürgye-fa 
Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv  11.327):  fekete- 
gyúrú-fa  (acer  tataricum). 

8ÖVÉNY  (süény  Baranya  m.  Ormányság  Nyr 
11.137;  süvé  Kalocsa  Nyr.  VDI.277;  silvény  Pest 
m.  Csanád  Békássy  Sándor):  L  sövény:  szekér- 
kas (Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XIII.578); 
2.  sövé" :  fúzvesszőból  font  szilva-aszaló  (Három- 
szék m.  Lisznyó  Kese  Dénes). 

süvó-kómóny:  vesszőből  font  kémény.  Uján 
sovány,  mind  a  süvékémény  (Kalocsa  Nyr.  VIII.277). 

sövény-támogató :  magával  jótehetetlen  hülye 
(Csallóköz  Nyr.  XVI.330). 

[SÖVÉNYEL]. 

be-sövényei:  sövénnyel  bekerít  (Erdóvidék 
Tsz.). 


[8PACÉROZ],    PACÉROZ:    sétál    (Debrecen 
rxaaT;  Énnellék  Nyr.  V.473;  Székelyföld 
Kriza;  Udvarhely  m.  Vadr.  35). 

SPÁDÉ:  bányászok  eszköze,  a  mellyel  a 
bányamécs  kanócáról  a  hamvas  részeket  eltávo- 
lítják (Szatmár  m.  Nagybánya  vid.  Nyr.  XIV.237). 

SPAGÉT:  madzag  (Veszprém   Nyr.    XV.334). 

SPAJZLI:  éléskamara  (Tolna  m.  Fölső-Nyék 
Nyr.  VI.323). 

SPANYOL  (isponyor  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
spanyor  Zala  m.  Király  Pál ;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.66;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  1.422; 
Udvarhely  m.  Király  Pál).  —  Isponyor:  spanyol- 
viasz, pecsétviasz  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

spanyol-bodza :  orgona-lila  (Mátyusfölde,  Tal- 
lós  Nyr.  XVI.382). 

1.  SPÁRGA  (espárga  Kalotaszeg,  Zsobok 
Melich  János;  Udvarhely  m.  Fölső-Rákos  Her- 
mán 0.  Halászat  K. ;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
356;  esparga  Palócság  Nyr.  XXI.362;  ispárga 
Bihar  m.  Fugyi-Vásárhely  Nyr.  111.232). 


2.    SPÁRGA 
XVII.523). 


baltacím    (Mátyusfölde    Nyr. 


SPARGÉTA:   -v  (Mátyusfölde  Nyr.  XVII.523.). 

[SPARHERD]  (parhert  Borsod  m.  Dédes  Ethno- 
graphia  IV.24 ;  porhel  Eszék  vid.  Nyr.  VTII.326; 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.283;  pörhel  Ko- 
márom m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.95;  porhely 
Közép-Baranya  Nyr.  11.237  ;  pórhert  Vas  m.  Sorok 
mell.  Márton  József;  sparhel  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVin.382;  sparhét  Abaúj  m.  Beret  vid. 
Nyr.  11.476;  sparh'ét  Palócság  Nyr.  XXII.79; 
sporhed  Somogy  m.  Kimnach  Ödön;  spörhej 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  spórhel 
Mátyusfölde  Nyr.  XIX.466;  Nyitra  m.  Vág-Séllye 
Nyr.  XIX.556;  XX.78.  171;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  sporhelt  Vas  m.  Sárvár  vid.  Bo- 
kor János;  sporhelt  Tata  vid.  Nyr.  V.329;  Győr 
m.  Rábaköz  Huszár  Géza;  sporhelyt  Érsekújvár 
Nyr.  Vni.332):  takaréktűzhely  (vö.  spór]. 

SPEHÁCS:  titkos  háztűznézés  (t.  i.  a  kérő 
hasához  a  megkért  leány  szülei  elküldenek  eggy 
ügyes  asszonyt  spehácsrn)  (Kassa  vid.  Nyr. 
XIX.190). 

SPEHELY:  fogas,  fafogas.  Függeszd  fel  amoda 
a  spehelyre  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  X1X.480). 

SPÉK :  1.  vékonyra  faragott  hegyes  fácska,  a 
melyet  hurka-  v.  májustöltéskor  a  disznó-  v. 
marhabélbe  szúrnak  (Tata  Matusik  Nep.  János 
1839);  2.  a  pendely-  v.  vetőháló  szétsugárzó 
zsinegei,  a  melyek  azt  összehúzzák  (Csepel- 
sziget Hermán  0.  Halászat  K.). 

SPÉKEL  (espékelni  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
356;  ispékel  Csik  m.  MNy.  YI.372). 

[SPÉKES],  ESPÉKES,  ISPÉKES:  L  espékes : 
mazsolával,   mandolával   nyelvből   készült  édes 


427 


KUKA -SPINTŐL 


8PION-8RÁO 


43fl 


becsinált  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVL287);  2. 
espikes:  hagymás  rántással  elkéssitett  ecetes 
dissnóhúsleves  (Debrecen    Nyr.    XXV1.884);  8. 

ispikis:  vöröshagymával  ós  babérlevéllel  elké- 
ssitett ecetes  rántottlevos  (Hékés  m.  Sárrét 
Nagy  Sándor). 

8PÉKULA:  spekuláló,  a  ki  mindig  töri  v  ni  in 
a  fejőt  ijvar  Nyr.   VIII  332). 

SPEKULÁL  (spekulál  Hajdú-Ssovát Nyr  X  X  \  I . 
189):  gondol kosik.    tori    u   felét    Min  tptku 
megint  (Kr*. -kujvár  Nyr.  V1II.382).  Egtoz  dUott 
nap  spekulál,    miül    valami   pap    (Hajdú-Ssovát 
N\r    XXVI  1*9). 

8PÉKULANT:  okos  (Érsekújvár  Nyr  VIII. 
332). 

SPÉL:  nyársfonna  fa.  imdlytd  a  sátorgyé- 
kónyt  a  rudlmz  tűzik  (Komárom  Hermán  0. 
Halászat  Ki 

[8PENDLI]. 

spendli-hurka :  disznónak  v.  marhának  az  a 
vékony  hurkája,  a  melybe  a  kolbászt  töltik, 
vagy  pedig  meg  nem  vakarva  és  üresen  hagyva 
kására  forgatják  (kasaim  mártják),  azután  a  ka 
sás  oldalát  fakanál-nyélen  befelé  fordítják  és 
igy  megfőzik  (néha  káposztalébe  főzik)  v.  szé- 
nen megsütik  (^ficken-hurka)  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

8PENDSÓK:  ügyetlen  nagy  leány  (Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XVI1I.432). 

SPENDSU:  ügyetlen  kis  leány  (Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XVIII.432). 

SPENÓT  (espenát  Erdóvidék  Tsz. ;   vö.   NyK. 

í'alócság  Nyr.  XXI. 362 

Dunántúl  MXy.  V.98;   ispinót  Székelyföld  NyK. 

Mas  Mihály  ;  pénót  Repce  vid.  Nyr.  XX. 

370;  pürét  Palócság  Xvr.  XX  1.362:  pinót  Fehér 

m.  Nyr.  IX. 284). 

spénót-bakter :  (gúny.]  finánc  (Balaton  mell' 
Simonyi  Zsigmond ;  Bars  m.  Léva  Czimmermann 
János). 

spenót-vadász:  x  (Arad  m.  Simonyi  Zsig- 
mond). 

I8PICC),  ÉSPICC  (Palóc-sáp  Xyr.  XXI.362: 
ispicc  Pozsony  m.  Zsigárd  Xvr.  XIX. 504):  szivar- 
szopóka. 

(SPICLI],  PICLI:    árulkodó   (Veszprém    Nw 

54). 

SPIK:  takony  (Rozsnyó  Nyr.  VI  11.566.) 

SPIKÖS:  taknyos  (Rozsnyó  Nyr.  VI  11.566). 

SPILLÉR:  l.  kártyás;  2.  ravasz,  agyafúrt 
ember  (Háromszék  m.  Nyr.  IV.478). 

SPINTOL:  haragit,  bosszant  (Rozsnyó  Nyr. 
VIII.2 


8PION  (rspüm    Nógrád    m.    Kim  \  I. 

278;    tspion  Székel \ fold    Oyrtrffy    Iván;    ispiőny 

.  Kunsá|  ny:  met 

hatatlan  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XX.46). 

SPIR:  spiritusz,  borszesz  (Brassó  m.  ilétfalu 

|j    l'al). 

SPIRA  :  fruska.  l'urge  leányka,  hamis  leányka 
(Palócság  Nyr.  XXIII.TO)  |v„."  1.  sVi,ka\. 

SPIRITUSZ  (piritus  Kecskemét  Sim. 
mond;  Báromasék  m.  Uzon  Nyr.  i  utác 

Szlavónia  Nyr.  XXIII 

1.  SPIRKA  (Palócság  Nyr.  XXII l.7<»:  Rossi 
Nyr.  VTJL566;  npirka  Borsod  m.  B  i'éter 
SÓhröder  Gyuláné) :  l.sipirka:  élén 

rsod  m.    Sajó-Sz.-Póter   8chröd< 
2.  spirka:  élénk  gyerek  (Rozsnyó  Nyr.  VIII 

Árka:  fruska,  fürge  leányka,  hamis leái 
(Palóoság  Nyr.  XX1II.70;  Császár  Árpád 
m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos)  (vö.  spira] 

2.  SPIRKA:  töi)örtyú  (Abaúj    m.   Jássó   N 
IX.478). 

(SPIROM]. 

spirom-szég:  szeg,    a    mellyel   a    sz 
koszorúfához  szegezik  (Udvarhely  m.  Olasztelek 
Nyr.  XV.336). 

SPIRTÁL:  piszkál  (Kassa  vid.  Nyr.  XVIII. 
431). 

meg-spirtál:  nu-irpiszkál.  S]iirt<íl<l  nwy  n  tüzet, 
hogy  jobban  égjen  (Kassa  vid.    Nyr.    XXIII 

SPLEH:  piszok  (Rozsnyó  Nyr.  VQLM4 

SPLEHÖS:  piszkos  (Rozsnyó   Nyr.    V1II.566). 

(SPOL]. 

spol-snyef:  vmi  vízimadár  (Heves  ni 
Nyr.  III.479). 

SPONGYA  {éspongya  Palócság  Ny:-.  XXI  {62). 

SPÓR  (pór  Bihar  m.  Ér-Keserű  .Király  Pál): 

takaréktűzhely  (Palócság  Császár  Árpad;  líihar 
m.  Kr-Kcstrú  Király  Pál;  Debrecen  Dézsi 
Gyula;   Erdély  Szinnyei  József)   (vö.   sparherd]. 

SPÓRESZOL:  takarékoskodik  (Zemplén  m. 
Tállya  Nyr.  IV.521). 

SPRENCEL:    preckel,    spriecid.    rizsei    i 
permetez  (fehérneműt  a  vasalás  elótt)  (Rozsnyó 
Xvr.  VIII.235.  666). 

SPOJÁLÓ:  szövőszékhez  tartozó  rokkaforma 
eszköz,  a  mellyel  a  fonalat  a  csóré  |vö.  cső 
4.]  rágombolvitiak  (esóUó,  s|mlrad)  (Zemplén  m. 
Szűrnyeg  Hyr.  X  325). 

[8RÁG). 

srág-kerités :  léckerítés  (Vas  m.  Kemenesalja, 
Nemes- Magasi  Xyr.  XIX.  191). 


m 


8RÉDEJ-STÖMP 


8TÖMPÖLY-STRIMFLI 


á)0 


8RÉOEJ:  ,két  ágas  össsekötó  fát  hivuak  így'  [?] 
íóhása  [?  talán  Zala  m.  Erdóhát]  Nyr.  X1.285). 

8BÉO:  rézsút  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.  142). 

sr ÉKELT:  agyag  iszapja  (schlicker)  [fazekas 
meatj  (Sároapatak  Nyr.  XVII.526). 

SRÓF   (sffóf  Nógrád    m.    Istvánffy    Gyula; 
$*róf  Huny  ad  m.  Lozsúd  Nyr.  XXII.358;  XXIII. 
suróf  Szilágy-Somlyó  Kerekes   Ernő ;   Szé- 
kelyföld Nyr.  IV  .386;  ttróf  Szilágy -Somlyó  Ke- 
rekes Ernő). 

sróf-inas:  fafogas  eszköz,  a  melybe  az  asz- 
talos a  munkafát  befogja  (Székelyföld  Tsz.; 
Prec8kay  János). 

sróf-szolga:  M  (Székelyföld  Tsz.). 

sróf-tekerő :  srófszeg-csavaró  (fanyelű  vas,  a 
lapos  hegyét  asrófszeg  vágásába  bele- 
illesztik) (Székelyföld  Tsz.). 

STÁCIÓ  (tstácció  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
•1;  istáció  Zala  m.  Kis- Kanizsa  Nyr.  X.184): 
ició:  vasúti    pályaház    (Hont    m.    Helemba 
IV. 192);  2.  éstácció:  mérföld  (Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  X.191). 

STAND  ÁR:  hajóállomás  (Baja  Bayer  József). 

STEMPELY  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.480; 
eempel  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  IX.40 ;  estemplyi 
Palócság  Nyr.  XXI.362;  stömpej  Torda-Aranyos 
m.  Gerend  Nyr.  XXIII.578;  templi  Hajdú  m. 
Földes  Nyr.  XVI  384) :  bélyeg. 

STENG :  a  bányában  eggymás  mellé  helyezett 
két  palló,  a  melyen  a  hont  halad  (Torockó 
Jankó  J.  Torda  stb.  202). 

STEBC  (isterc  Dunántúl  MNy.  V.98;  Soprony 

m.  Répee  mell.  Nyr.  11.519;  istércs  Repce  mell. 

XX.367;    izsderc    Veszprém    m.    Csetény 

Haláss  Ignác):   megpirított    s    vízzel  és  zsírral 

föleresstett  lisztből  készült  morzsatészta, 

[Szólások].  Az  istercit  nekije!  [euphem.  e  h. : 
az  istenit]  (Balaton-Almádi  Zolnai  Gyula). 

[STIBICŐL]. 

ka-stibicöl  (ki-stibicőnyi) :  kitalál  (Félegyháza 
Nyr.  IV.Ő59). 

8TIBU  (Sárköz,  Kalocsa  Nyr.  Vin.463;  istibli 
Tolna  m.  Nyr.  VI.523;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.366):  topánka. 

8TILÁL :  kémkedik  (Érsekújvár  Nyr.  VII.332). 

STOMP:  érc-zúzó  [bányász  mest.]  (Szatmár 
m.  Nagybánya  vid.  Nyr.  XIV.238;  Zalathna  vid. 
Nyr.  XIH.238). 

STOMPORÓ:  vas-üllő,  a  melyre  a  vasat, 
mikor  a  túzbe  viszik,  ráütik,  hogy  lássák,  jól 
tartja-e  a  fogó  (kohászati  mest)  (Torockó  Jankó 
J.  Torda  stb.  202). 

STÖMP:  földbe  vert  karó,  oszlop  (Szolnok- 
Doboka  m.  Nyr.  XVII.382). 


STÖMPÖLY,  STEMPELY  (estempe  Udvar- 
hely m.  Nyr.  V.231 ;  estempe  Udvarhely  m. 
Olasztelek  Nyr.  XV.336;  estempej  Székelyföld 
Tsz.  [itt  estempeg  hiba];  Ferenczi  János  1832; 
Háromszék  m.  MNy.  V  1.356 ;  éstémptj  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Háromszék  m.  Dálnuk 
Márton  Imre ;  estempély  Háromszék  m.  Kovászna 
Butyka  Boldizsár;  estempély  [?]  Háromszék  m. 
Tsz. ;  istempej  8zékelyföld  Nyr.  XXV.48 ;  östömpó, 
östömpöj  Kalotaszeg.  Zsobok  Melich  János; 
stempdy  Háromszék  m.  Tsz.  112a;  stömpöj  Szé- 
kelyföld Kriza ;  stömpöly  Borsod  m.  Nyr.  XVIII. 
515;  Zemplén  m.  Mád  Nyr.  V1.285;  Tokaj  Nyr. 
XXIV. 240):  támasz tékul  (pl.  a  mestergerenda 
alá)  alkalmazott  vendógoszlop.  A  pincébe  eggy 
estempély  kell,  hanem  a  padló  beszakad  (Három- 
szék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

[8TBÁF]. 

stráf-szekér :  nagy  fuvaros-szekér  (Kolozsvár 
Szinnyei  József,  Melich  János). 

STRÁJPA  (Zala  m.  Hetes  Ethnographia  VIII. 
97;  Nógrád  m.  Rimóc  Ethnographia  IV.30; 
strajfa  Cegléd  Ilosvay  Vilmos):  istállóbeli  választó- 
rúd  (mely  a  lovakat  eggymástól  v.  a  tehenektől 
elválasztja). 

STRAPA:  fáradság,  vesződség.  A  lovainkak 
úgy  leromlottak  a  sok  strapába  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.432).  Sok  strapával  él  (Abaúj 
m.  Beret  Nyr.  111.523).  Annyi  a  strapám,  hogy 
meg  se  győzöm  (Hegyalja  Nyr.  XXIV.479). 

STRAPÁCIÓ  (terepácció  Qöcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  X.191):  L  cv.  Sok  strapádéba  került  (Veszp- 
rém m.  Szentgál  Nyr.  III.184);  2.  baj,  kelle- 
metlenség (Hont  m.  Nyr.  VI.271). 

STRAPÁL:  1.  fáradoz  (Hegyalja  Nyr.  XXIV. 
479) ;  2.  fáraszt.  A  szegény  ember  agyon  strapája 
magát  (Szatmár  és   Szabolcs  m.  Kovács  Jenő). 

STRÁZSA  (esterázsa  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
356;  estrázsa  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  La- 
jos; éstrázsa  Palócság  Nyr.  XXI.362;  isterázsa 
Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  11.185;  Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  11.131;  Somogy  m.  Sándor 
József;  Csurgó  vid.  Király  Pál;  isterázsomesXiér 
Győr  m.  Kis-Bajcs  Nyr.  VI.  186;  sterázsa  Szat- 
már m.  Máté-Szalka  és  vid.  Nyr.  XXVI.497; 
trázsa  Eszék  vid.  Nyr.  VII.231.  278). 

STRÁZSÁL  (éstrázsál  Gömör  m.  Nyr.  XXII. 
431 ;  isterázsál  Somogy  m.  Csurgó  vid.  Király 
Pál;  isterázsáü  Győr  m.  Kis-Bajcs  Nyr.  VI.  187; 
istrázsá  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.273;  trázsál 
Székesfehérvár  Nyr.  III.520). 

STRIMFLI  (éstrimflyi  Palócság  Nyr.  XXI.362; 
istirimfi  Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV.93; 
Csík-Szentkirály  Nyr.  VII.335;  istirimfli  Nagy- 
szalonta Nyr.  XV.470 ;  istirinfi  Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.245;  istirinfli  Bihar  m.  Fugyi- 
Vásárhely  Nyr.  III.232;  istrimfli  Csongrád  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  11.98;  stimfli  Abaúj  m.  Kal- 
már   Elek;    stirimfli   Debrecen    Nyr.    IX.  163; 


431 


STRÓP- E 


suu    BÚDUL 


481 


Hajdú-Szovát  Nyr.   \W1  17  I.  strinfi  HáromRiók 
m.  Uion  Erdélyi  Lajos;   trimfli  Temesköz  Kél 
mány  L.  Szeged  népe  II    Bevetett  XX.  I.) 

8TRÓF  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.276;  estróf 
Bukovina  Nyr    M  mtctéa. 

[8TRÓFOL) 

inog  strófol :  megbüntet  (Kaaiárnyai  szó  Nyr. 
VI.276;  Bukovina  Nyr.  VI. 472). 

8TRÓZSÁK  ( Kaszárnyai  szó  Nyr.  111.328; 
Székesfehérvár  (kaszárnyai  szó]  Nyr.  XVII.283; 
Érsekújvár  Nyr.  VII. 41 ,  t rózsák-  [kaszárnyai  szó] 
Nyr.  VI.326):  szalmazsák. 

8TRUMPÁNDLI :  1.  katonák  fejrevalójának 
álladzója  (sturmband)  [nép-etimológia]  (Kaposvár 
Nyr.  XII.381);  2.  botos  [?]  (Érmellék  Nyr.  VÍ478). 

STRUZSÁL:  dörzsölve  lefejt  (kukoricát  a 
csövéről)  (8zntmár  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK. 
U.87-H 

STUCLI  (Pozsony  m.  Dudvág  és  Feketeviz 
mell.  Ürményi  László ;  stich  Csallóköz  id.  Sziny- 
nyei  Józsefné;  Érsekújvár  Nyr.  VI  1.41 ;  tucli 
Vas  m.  8orok  mell.  Nyr.  XXII.144;  tuszli  Dunán- 
túl Sebestyén  Gyula;  Oyór  m.,  Komárom  m. 
Bódiss  Jusztin;  Komárom  m.  Ács  id.  Szinnyei 
Józsefné;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  Vas  m.  Kemenesalja  Bódiss  Jusztin;  Vas 
m.  Répoe-Sientgyörgy  Nyr.  XVIII.575) :  1.  sticli, 
stucli,  tucli,  tuszli:  kötött  kézcsuklómelegitó 
(Pozsony  m.  Dudvág  és  Feketeviz  mell.  Ürmé- 
nyi László;  Csallóköz  id.  Szinnyei  Józsefné; 
Érsekújvár  Nyr.  V1I.41 ;  Győr  m.,  Komárom  m., 
Vas  m.  Kemenesalja  Bódiss  Jusztin;  Vas  m. 
8orok  mell.  Nyr.  XXII.144);  2.  tuszli:  kötött 
kesztyű,  a  melynek  csak  félig  vannak  meg  az 
ujjai  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Vas  m.  Répce-8zentgyörgy  Nyr.  XVIII.575; 
Zala  m.  Nemes- Vita  Bódiss  Jusztin) ;  8.  tuszli : 
karmantyú,  vadász-karmantyú  (Dunántúl  Sebes- 
tyén Gyula;  Győr  m.,  Komárom  m.,  Vas  ,m. 
Kemenesalja  Bódiss  Jusztin;  Komárom  m.  Ács 
id.  Szinnyei  Józsefné);  4.  tuszli:  ügyefogyott 
(ember)  (Gyór-Sz.-Márton  Bódiss  Jusztin). 

STUCHROSKOD  DX:  takarékoskodik  (Bare  m. 
Léva  Czimmermann  János). 

STUDENC:  pörösködó,  csalni  akaró  ember. 
Igen  nagy  studenc  (Somogy  m.  Tarany  Nyr. 
XV.44). 

8TUFA :  1.  olyan  kő,  a  melyen  szabad  arany 
van  [bányász  mest.]  (Zalathna  vid.  Nyr.  XIII. 
288);  2.  szép  alakban  kristályosodott  ásvány 
[bányász  mest.]  (Szatmár  m.  Nagybánya  vid. 
Nyr.  XIV.239). 

STYURC:  rakodó-hely  [bányász  mest.]  (Za- 
lathna vid.  Nyr.  XII  1.238). 

1.  SUBA:  [gúny.]  újonc  (Székesfehérvár  (ka- 
szárnyai szó]  Nyr.  XVII.284;  Hnl?  [kaszárnyai 
szó]  Nyr.  XXVI.526). 


[1.  8UBA|. 

suba-fa:  [tréf.]   fasz  (Szeged   Csikós  Márton). 

[•ubafásj. 

el-subafás:  elver,  eldönget,  elpáhol 

ja  két  katona,  ősziéig  jaól  elsuba fázta  <  I ! 
Bocs  Nyr.   \  \ 

8UBÁKOL:   sopánkodik  (Cegléd  Ilosv:. 
mos). 

SUBELLA:  [tréf.]  suba  (Szentes  Nyr.  \  I 

8UDÁML-IK:    suhan    (Erdóvidék    TU 
Vadr.  517a)  [vö.  suraml-ik\. 

bé-sudámlik :  .berohan*  [?  talán  n]  (Kr 

dővidék  Tsz.). 

[SUDARASOD  IK] 

ki-sudarasodik :  kimarad  vmiből,  hoppon  ma- 
rad (Orosháza  Nyr.  1V.377). 

[BUDIT]. 

meg-sudit :  1.  megsuhint  (Háromszék  m    I 
falva  Kiss  Albert);  2.  megüt,  megsújt  Egyik  </ 
buffantó  vasval,    másik    egy  bolond    hojszu-forma 
vasval  ugy  megsudita  és  fui  hogy  nun 

a  vajnokomon  a  pilattja  (Székelyföld  Nyr.  XIII. 
509.  510);  3.  megrándít,  megrúg(-ja  a  fejsze 
v.  a  bot  az  ütő  kezét,  mikor  nem  talál)  (Udvar- 
hely m.  Vadr.). 

[SUDRÁL]. 

el-sudrál :   elhamarkodva,  szeleskedve   csinál 
vmit;  szeleskedéssel,  hebehurgyasággal,  liamar- 
kodással  elront  (Kassa  vid.  Nyr.  XVII.238;  I 
vács  Ferenc)  [vö.  el-sedrél\. 

1.  SUDRI,  SODRI:    szeles,   hebehurgya,   el- 
hamarkodó,  meggondolatlan.   Sudri  bolond  (1 
romszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.  sedre)] 

2.  SUDRI :  fonóházi  berekesztő  mulatság  (Vas 
m.  Pálfa  Nyr.  XXVI.479). 

SÜDREBUNKÓ:  [tréf.]  fasz  (Tokaj  Nyr.  XXIV. 
240). 

1.  SUDRIMANKÓ:  -v  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

2.  SUDRIMANKÓ:  1.  kicsinyre,  rövidre, 
szűkre  szabott  fölső  ruha;  2.  ügyetlen,  haszna- 
vehetetlen eszköz  (Szatmár  m.  Nagybánya  N 

XIV. 573). 

SUDÜCKOD-IK   (suduc konnyi) :    hízeleg   (1 
egyháza  Nyr.  V.130). 

[8ÚDÜL]. 

föl-súdúl,  fö-súdul:  fölnő,  fölcseperedik  (gye- 
rek, suhanc),  magasra  emelkedik  (a  nap).  Ugyan 
fösúdult  ez  a  gyerök !  Fösűdult  már  a  n 
jól  fblsúdult  a  nap  (Kis-Kún-Halaa  Nyr.   XXIII 
239.  574) 


SUFRI-8UGDÓD-1K 


SUGD08-8UHANCÁR 


434 


8UFRI :    új    bor,    karcoe,    vinkó,    lőre 
Kunság  Kirnnach  Ödön;  Tiszafüred  Nyr.  XXVI. 
430). 

SÚG  (csug  Udvarhely  m.  Homoród  vid.,  Csik 
m.  Vadr.;  csúg  Palócság  Nyr.  XX1.314;  XXII.33; 
Ssék  Kiss  Mihály;  Csik  m.  MNy.  V1.870; 

becsúg  Gömör  m.  A.-Hangony  Nyr.  XIX.331): 
1.  sistereg  (a  nedves  fa,  mikor  ég);  2.  suhog 
(a  vékony  vessső) ;  3.  sunyik  (Csallóköz  Erdélyi 
Pál). 

meg-súg  (a  vii  a  kavicson,  a  hol  a  folyó  se- 
kély, de  sebes  folyású]  (Szókely-Keresztúr  Her- 
mán O.  Halássat  K.  826b)  (vö.  súgás,  súgő\. 

SUGÁR,  SUDÁR  (sudarléc  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  sudár  Kis -Kun- Halas  Nyr. 
3QV.429;  Kecskemét  Nyr.  XIX.46):  L  sugár: 
hosszú  szőrszál.  Ló-sugár,  tehén-sugár,  csacsi- 
sugár  (Hódmezó-Vásárhely  és  Orosháza  vid. 
Gabányi  Endre);  2.  sudár:  a  kútgémról  leföggó 
rúd,  a  melynek  a  végére  a  vödör  van  akasztva 
iton  mell.  Tsz. ;  Vas,  Somogy,  Baranya  m. 
Király  Pál);  3.  sudár,  sudár,  sugár:  az  ostor 
végére  kötött,  lószőrből,  tehén-  v.  ökörfarkszőr- 
ból  v.  selyemből  való  vékony  fonadék  (suhogó, 
pattogtató)  (Pehér  m.  Boglár,  Komárom,  Vas,  So- 
mogy, Baranya  m.  Király  Pál;  Balaton  mell. 
Tas.;  Nvr.  XXV.313;  Vas  m.  Répce-8z.-György 
01.575;  Pápa  Nyr.  XVI.576;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.429;  XV.381 ;  Kecskemét  Nyr. 
\.46;  [sugár]  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
324);  4.  sudár:  hosszú  és  egyenes,  szálas. 
Sudár  szarvú  ökör  v.  tehén  (Komárom  m.,  Vas 
m.  Király  Pál).  Sudár  jegenyefa  (Abauj-Torna, 
Gömör,  Borsod,  Zemplén,  Szabolcs  m.  Király 
Pál).  Szép  sudár  növésű  legény  ez  a  Danyi  (He- 
ves, Borsod,  Abaúj  m.  Király  Pál). 

sudár-fa:  a  kútgémról  lefüggő  rúd,  a  mely- 
nek a  végére  a  vödör  van  akasztva  (Fehér  m. 
Nyr.  XI.228;  Fehér  m.  Boglár,  Somogy  m. 
Szenna  Király  Pál). 

sudar-lóc:  v  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

8UGÁRITÓ :  vessző,  a  melynek  kihegyezett 
végére  a  gyerekek  almát  v.  agyaggolyót  szúr- 
nak, s  aztán  megcsóválván  elhajítják  (Szatmár 
m.  Nyr.  XI.285). 

[SÚGÁROL]. 

meg-súgárol:  megsúg,  megsugall.  Én  istenem, 
súgárold  meg,  hogy  a  tejes  kásába  kell-e  só! 
Mintha  az  isten  súgárolta  vóna  meg,  nem  menék 
el,  8  be  jó  lón!  (Székelyföld  Fejér  József)- 

SÚGÁS:  sekély,  de  sebes  folyású  hely  a  fo- 
lyóban (Székelyföld  Tsz.  334b). 

SUGATAG :  uszadékfa  (Duna-hordta  fatuskó, 
fatönk,  a  milyeneket  a  viz  itt-ott  a  kanyarodá- 
soknál lerak)  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[SUGDÖD-IK1,  CSUGDÓDIK:  BUgdosÓdik 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

■mnmi  i  mastas  tajuótab  u. 


(csugdosódaak     Székelyföld 


SUGDOS  (csugdos  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Vadr.  494b;  csúg- 
dos  Csik  m.  MNy.  VI.370 ;  suddos  Borsod  és 
Gömör  m.  Király  Pál). 

eugdoB-bugdos :  sugdosódik  (Félegyháza  Nyr. 
VI.43;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.287). 

(SUGDOSÓ],  CSUGDOSÓ :  híreúgó,  hírter- 
jesztő (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SUGDOSÓDIK 
Kíbs  Mihály). 

1.  SÚGÓ,  SÚGÓ  (Csallóköz  Csaplár  Benedek, 
Erdélyi  Pál;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.  140; 
Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály;  Hermán  0. 
Halászat  K.;  Udvarhely  m.  Nyr.  1.136;  IV.371 ; 
Háromszék  m.  Nyr.  1.136;  Vadr.;  Gyórffy 
Iván;  Csik  m.  Nyr.  1.136;  suga  Udvarhely  m. 
Székely-Keresztiir  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.348;  Gyórffy  Iván):  1. 
súgó :  sisteregve  égő.  Súgó  fa  (Csallóköz  Erdélyi 
Pál);  2.  súgó:  folyóparti  szakadék,  bevágás, 
öblöcske,  a  melyben  a  viz  súg  (Csallóköz  Erdé- 
lyi Pál);  3.  suga,  súgó,  súgó:  sekély,  de  sebes 
folyású  hely  a  folyóban  (Székelyföld  Tsz. ;  Her- 
mán 0.  Halászat  K.;  Kiss  Mihály;  Udvarhely 
m.  Nyr.  1.136;  1V.371 ;  Székely-Keresztúr  Her- 
mán O.  Halászat  K. ;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
348;  Nyr.  1.136;  Vadr.;  Gyórffy  Iván;  Csik  m. 
Nyr.  1.136);  4.  súgó,  súgó:  uszadékfa  (Duna- 
hordta  fatuskó,  fatönk,  a  milyeneket  a  viz  itt- 
ott  a  kanyarodásoknál  lerak)  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.140);  5. 
súgó :  sunyó  [az  ú.  n.  opasz- játékban]  (Csallóköz 
Erdélyi  Pál). 

2.  SÚGÓ,  SÚGÓ:  csupa,  merő,  puszta.  Súgó 
szalmával  v.  kóréval  tartja  a  marhát  (Háromszék 
m.  Vadr.  516b).  Egyebet  nem  ittam  súgó  víznél. 
Ma  nem  ettem,  csupa  súgó  kegyeret  [hiba  eh.: 
kenyeret]  (Háromszék  m.  Vadr.  554).  Ez  a  gatya 
csupa  súgó  rongy  (Székelyföld  Nyr.  XXII.  133) 
[vö.  2.  suhogó]. 

3.  SÚGÓ:  vaddisznó  malaca  (Veszprém  Tol- 
nai Vilmos). 

SUGÓS :  vmiféle  labdajáték  (Somogy  m.  Szobb 
Ethnographia  in.  128). 

SÚGÓZ,  SUGÓZ:  uszadékfát  fog  ki  (a  Duná- 
ból kézzel  v.  csáklyával)  (Csallóköz  Nyr.  1.332). 
Hol  az  ura,  szomszédasszony?  —  Oda  vansúgózni 
(Csallóköz  Király  Pál). 

SUGTON :  suttyomban  (Háromszék  m.  Gyórffy 
Iván). 

SUHADÉR:  siheder  (Palócság  Ethnographia 
III ..".57;  Mátra  vid.  Nyr.  XXU.335). 

SUHAGÓ:  rossz  vaskő,  a  melyben  csillogó 
fehér  szemek  vannak  [bányász  mest.]  (Torockó 
Jankó  J.  Torda  stb.  202). 

SUHANCÁR  (suhoncár  Udvarhely  m.  Vadr.): 
1.  suhanc,  siheder  (Tolna  m.  Tsz. ;  Cegléd  Ilos- 

28 


m 


SUÜANCÁKoD  IK     srilll'o 


8UHOO-8UHM 


m 


vay  Vilmos;   Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.881 ;  8ze- 

Sd  Nvr.  II  :i78;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
205;  IV.385;  Székelyföld  Tri.;  Udvarhely  m. 
Vadr.);  2.  vékouy,  sugár  (SzékHyMd  Tol) 

SUHANCÁRODIX  (suhancárodni) :  vékonyo- 
dik (Szi-kfivfuld  Tai.) 

(8UHANT]. 

(Szólások).  Suhancsék  kend  a  levesre:  vesaen 
bele  iairh:iu  pirított  vöröshagymát  (Szeged  vid. 
Nyr.  IV.:U). 

SUHANTÉK:  leven  étkeknek  vékony,  ritka 
rántása  (Stéged  Tss.) 

SUHAR:  kopárosság  (Siókelyföld  Kiss  Mihály). 

1    SUHARC:    1.    kopárosság,    kopár    kassáló 

(8zékelyl  Mihály);   2.  megkórósult  pur- 

lag    (Székelyföld  'iák      Háromszék   m. 

S.  asszú  roncsolékos   puszta  erdei  hely 

(Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Vadr.) 

2.  8ÜHARC:  1.  suhogó  vessző,  natrv  vessző, 
husáng  (8zolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVI1.382; 
8zolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI  .89);  2. 
vékony  és  éles  levelű  sásféle  (siska)  (Beregszász 
vid.  Király  Pál). 

SUHARCOS :  kopár.  Sukarcos  kely  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

SUHATAG:  pózna,  dorong,  husáng  (Balaton 
mell.  Tsz.;  Nyr.  VII.351)  [vö.  csiatag]. 

1.  8UHÉ  :  suhogó  eső  (Székelyföld  Kriza). 

2.  SUHÉ:  suhanc  (Arad  m.  Pécska  Kálmány 
L.  Szeged  népe  1.213).  Suhé  legény.  Van  a  Urá- 
nak két  suhé  fia ;  az  eggyik  olyan  14 — 15,  a  másik 
18  esztendős  (Bihar  m.  Hosszú-Pályi  Király  Pál). 

SüHI:  ellopták!  (Székelyföld  Kiss  Mihály) 
(vö.  suhint]. 

8UHÍKOL :  sápítoz,  sopánkodik  (Kis-Kún- 
Halas  Kovács  Kálmán). 

SUHINT :  lop,  csen,  sikkaszt  (Székelyföld 
NvK.  X.336).  Jól  tud  suhintani  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

el-euhint:  1.  gyorsan  elmos.  Suhincsd  el  ezt 
a  kis  edényt,  aztán  menjünk  (Kassa  vid.  Nyr. 
XVII.285);  2.  ellop,  elcsen,  elsikkaszt  (Három- 
szék m.  Vadr.  497a).  Elsuhintá  a  dohányomot. 
Hogy  Un  képes  ott  enyi  szem  elöl  elsuhintani! 
(8zékelyfóld  Kiss  Mihály). 

SUHINTOTT:  hamarosan  készült.  Suhintott 
étel  (pl.  rántott  tojás,  pirított  leves  stb.  eff.) 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos).  Suhintott  leves :  a  mtlv- 
hez  rántást  sem  csinálnak  (Szalon ta  Nyr.  XIII. 
428;  XX.428). 

SUHÍTÓ:  vékony  káka,  árva  káka,  béka- 
szittyó,  béka-sás  (szalmaszál  vékonyságú,  eggy 
méter  magasra  is  megnövő,  teljesen  sima,  cso- 


mótlan, i:  inbölyú  szárú  aásf él« ■ 

szárítva    szóllókötözesre     használnak)     juucuh 

efTusus)  (Vas  in.  Kemenesalja  Tss.)  (vö.   csuhu] 

SUHOG:    1.  |a   forrni  kezdő,    forrásban  levő 
viz)  (Hol?  Tsz.).  A  trtz  má  suhog  (Ceglt- <i 
Vilmos);    2.  zúgva  foly  v.  omlik  !<•  (a 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

1.  SUHOGÓ:   1.  vékony,   hajlós  vessző  (Szé- 
kelyföld  NyK  .romszék 
m.  Krdólyi  Lajos;  Háromszék  m.  Lécfalva   1 
Albert).    Vágtam   egy  jó  suhogót.   Elment  fi 
suhogót   hozni   gúzsnak    (Bereg-Kákos    ( 
Károly);    2.    hosszú,    vékony    ostor    fTotni    m. 
Tsz. ;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Zemplén  dl 
nyeg  Nyr.  X..TJ4);    3.  ostorhegy    (Szeged   Tsz.) 

2.  SUHOGÓ:    csupa,    merő,    puszta.    Suhogó 
inával    v.    kóréval    tartja    a    marhát.    Tiszta 

csupa  suhogó  vízzel  él  (Háromszék  m   Vadr.)  [vö. 
2.  súgó\. 

,  SUHOL:  1.  súrol,   sikárol   (Palócság  Csá 
Árpád;    (iünnir    m.    Nyr.    XVIII.45fJ).    A    szoba 
\>a\lőját  suholja  (Nógrád   m.   Szécsény    Kálmán 
Sándor);  2.  vakar.    Suholhatod  osztang  a  fejedet 
(Gömör  DL  Majom  Nyr.  XXII.572). 

el-suhol:  elsúrol,  elhorzsol.  Bőr  se  volt  az 
egy  oldalán,  úgy  elsuholta  a  föld  (Palócság  Nyr. 
XX  1.46). 

fel-suhol:  fölsúrol.  Suhold  fel  a  padot !  (Rima- 
szombat Nyr.  XVI  1.574). 

SUHOTOL:  suhog.  Valami  suhotol  a  bokorba 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SUHOTOLÁS:  suhogás  (Székelyföld  Kiss  Mi 
hály). 

SÚJT,    SÚJT    {só j tani    Háromszék    m.    M 
VI ,',48;  Vadr.;  GyórflTy  Iván). 

ki-sújt,  ki-sujt:  kisöpör.  Sújtod  ki  egy  kitté 
ezt  a  szobát,  nagyon  szemetes  már  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek)  m   a  pitart   (Bars    dl 

Garam-Lök  Nyr.  XXVI.  137). 

meg-sujt:  rávátr,  ráhúz.  ráüt.  Megsújtott  (Hol? 
Tsz.).  Úgy  megsujtlak  evei  a  pácával,  hogy  sohase 
íl  ojant  (Marosvásárhely  Nyr.  XV.239). 

rea-sujt:  na  (Háromszék  m.  Kiss  Miha 

SUJTÁS  (sútás  Borsod  m.  Ethnographia  VII.81). 

SUJTÁZ:  horgászik,  horoggal  halászik  (Zala 
m.  Ssepezd  Nyr.  XVI1.284). 

|SUJTI). 

sujti-verés:  vesszővel  verés  (Kalotasz 

XVII.47). 

SÚJTÓ:  kútgém  (Csallóköz  Csaplár  Benőd- 
Pozsony  m.  Taksony  Nyr.  XV.!90)fY».  kút-sujtő], 

8UJTOGÁL:  dobál  (Borsod  B 
Schröder  Gyuláné). 


437 


SUJTÓS— SULPÓ 


8ULY-8ULYOK 


Itt 


SUJTÓS,  SÓJTÓS  (sajtos  Háromszék  m.  MNy. 
>48;  Vadr.  516b):  1.  sajtos,  sujtás:  súlyos 
ütésú,  erős  (ütés,  csapás)  (Dunántúl  Bódiss  Jusz- 
mi;  Háromszék  m.  MNy.  VI.348;  Vadr.  516b); 
2.  sujtás:  drága  (Győr  ra.  Bódiss  Jusitín).  Ha 
mé~g  nem  egyesül  ki,  fisiárist  keli  foganni.  Ap 
pedik  sujtás  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  VIII.47). 

SUK  (Siatmár  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK. 

79;  Gyórffy  Iván;  csuk  Szilágy  m.    Nyr.  IX. 

:  sug,  sugtú   Szatmár    m.    Nagybánya    Nvr. 

■lsó-Bánya    Nyr.    X\  1*471;    Hnjdu 

Nagy  Sándor;  sií^ni  Székelyföld    Kiss   Mihály): 

1.  sug,  suk:  dob,    lük    (Szatmár   m.   Nagybánya 

t;  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.379; 

Gyórffy  Iván);  2.  csuk:   döf,    szúr   (Szilágy    m. 

alája-súg:  alája  lop  (csirkét  a  kotlónak  v.  a 
kappannak,  idegen  szopós  malacot  a  megmala- 
cozott  disznónak,  idegen  bárányt  a  bárányos 
juhnak)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ki  sug,  ki-csuk:  L  ki-sug:  kidob  (Szatmár  m. 
Fölső-Bánya  Hajdú  Nagy  Sándor).  Míkó  villám 
üt  a  házba,  kést  kell  súgni  ki  az  ablakon,  hogy 
a  villám  utánna  menyen  (Szatmár  m.  Fölső-Bánya 
I  471);  2.  ki-csuk:  kidöf,  kiszúr.  Az  ökör 
szinte  kicsukta  a   kőjök  szemit  (Szilágy  in.  Nyr. 

mfig-csuk:  megszúr.  A  tövisk  megcsukta  a 
lábam  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.  182). 

SUKDÁL,  SUGDÁL:  dobál,  hajigál  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  IX.138;  XIV.573). 

[SUKDOS],  CSUKDOS :  döfölget,  szurkál  (Szi- 
lágy m.  Nyr.  IX.  182). 

SUKK   (csukk   Palócság    Nyr.    XXII.33):    láb 

(Veszprém  m.    Szentgál    Nyr.    III.184; 

Palócság  Nyr    XXin.94;  Debrecen  Nyr.  XI.477). 

SÜLI  (Szatmár  m.  Adorján  Nyr.  X.431;  sulii 
Tokaj  Nyr.  XXIV.240):  alattomos,  sunyi. 

SULLOG  :  lassan  megy,  sompolyog,  lopva  jár, 
alattomosan  kullog  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.381  ; 
Szatmár  vid.  Tsz.;  Beregszász    Nyr.  XXVI.523) 
suüankod-ik,  suüong\. 

Iel]-sullog:  szégyenkezve    elkullog,    elsompo- 
lyog (8zatmár  m.  Nagybánya  Nyr.   XIV. 57:5;  itt 
ikül,  de  ez  nyilván  hozzáértendő). 

SULLÓKÁL:  lassan  jár  (Kisújszállás  Nyr. 
XXI.  144.  335). 

8DLLONG 
Nyr.  n.276). 


sullog  (Szatmár  m.  Kapnik  vid.  ? 


[SÜLLONGOL;  vö.  csullankod-ik\. 

ki-sullongol :  kisompolyog  (Szatmár  m.  Kap- 
nik vid.  Nyr.  11.235). 

SULPÓ:    kamasz    (Sárospatak    és    Sátoralja- 
újhely vid.  Nyr.  XXV.431). 


1.  SÚLY  (smj,  suj,  súly):  vizi  dió,  visi  gesz- 
tenye (trapa  natans)  (Dunántúl  Nyr.  V.228;  Bala- 
ton mell.  Földrajzi  Közi.  1SÍ>4.  77;  Dráva  mell. 
VI.43;  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
1.437;  11.298;  IV.337;  Közép-Baranya  Nyr.  IV 
237;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVII1.382)  (vö. 
súlyom]. 

[2.  SÜLY,  SÜLY]. 

[Szólások).  Rettenetesen  a  sujján  fogta  [a  beteg- 
ség]:  nagy  beteg  volt  (Csanád  m.  Makó  N\r. 
XXVI.T2H).  Snján  fogja  a  hideg:  erősen  rázza 
za-Dob  Nyr.  XXV.331).  Tettnap  is  beteg  volt, 
de  még  nem  fokta  a  baj  ojjan  sújján  (Tisza-Dob 
Nyr.  XXIV.332).  Siess  haza,  mert  az  anyánk  a 
súlyán  van,  tüdőgyuladásban  és  májdaganatban 
van  (Kecskemét  [parasztleány  levelében)  Simo- 
nyi  Zsigmond). 

[STTLYAL]. 

föl-súlyai :  fölemel,  fölsegít  (terhet).  Fölsújja- 
ták  a  pucináját:  hátára  segítették  a  poggyászát 
(Dunántúl  Nyr.  V.264). 

[SULYHOSOD-IK). 

mőg-sulyhosodik :  megsúlyosodik.  Mé  nem 
sulyhosodik  [a  lúd],  pegy  mán  három  hetyi,  hogy 
tömjük  (Nógrád  m.  Patak  Nyr.  VIII.560). 

SULYKOL  {súkol  Mátra  vid.  Nyr.   XX  11.335). 

SULYL-IK  (sujl-ik):  súlyosodik,  nehezedik 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.357;  Vadr.;  GyórfTy 
Iván). 

[Szólások].  Rajta  sulyl-ik:  reánehezedik,  az  6 
vállát  nyomja  (Háromszék  m.  MNy.  VI.340). 
Rajta  sulylik  minden  házi  gond  (Székelyföld  Csap- 
lár Benedek). 

meg-sulylik:  megsúlyosodik  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.340).  Megsulylott  neki  az  állapota  (Szé- 
kelyföld Csaplár  Benedek). 


:    nehézkedik    (Heves    m. 
ránehezkedik    (Heves    m. 


SULLYONKOD-IK 
Bocs  Nyr.  XII.332). 

rá-sullyonkodik  : 
Bocs  Nyr.  X1I.332). 

SULYOGAT:  latolgat,  méreget  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek). 

1.  SULYOK  {sujakbot  Aranyosszék  Jankó  J. 
Torda  atb.  138;  suk  Vas  m.  Óreég  Nyr.  VII 
Göcsej  Nyr.  XIII.498;  Göcsej,  Résznek  Nvr.  XII. 
189;  Zala  m.  Hetes  Ethnographia  VIII.94;  súk 
Göcsej  MNy.  11.416;  Pest  m.  Kassai  •?.  Szókönyv 
186;  Mátra  vid.  Nyr.  XXII.335;  Nógrád  m. 
Szirák  vid.  Békássy  Sándor;  Ipoly  völgye,  Kő- 
vár vid.  Nyr.  XVI.574  ;  sukk  Zala  m.  Alsó-Leiidva 
vid.  Nyr.  XIII.332).  —  Sulyok,  sujok :  mángorlófa 
(Pest  m.  Kimnach  Ödön;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

sujak-bot:  fakalapács,  a  mellyel  a  vastag  fa 
elhasitásánál  a  baltára  v.  az  ékre  ráütnek  (Ara- 
nyosszék Jankó  J.  Torda  stb.  138). 


m 


Sl'LYOK-SUNIU 


SUNDA-SUNYI 


2.  SULYOK:  kukorica-csutka  (Bars  in.  Léva 
Ciimmermann  János). 

SÚLYOM  (sujom):  viii  dió,  vizi  geaitenye 
(tmpa  nataus)  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Hegyalja 
Kas*  11.298;    Bodrogköi 

V.,-   Hol?  Tsz.)  |vö.  1.  súly]. 

SULYOSL-IK :  súlyosodik,  nehezedik  (Székely- 
föld  Csaplár  Benedek). 

SUM AOOL  (sumagó,  sumaijul):  1.  sunyiskodik, 
alattomoskodik,  kétssinúsködik  (Baran\a  m. 
Sellye  Zalai  MiluUy);  2.  bambán,  szótlanul  ul. 
mogorván  hallgat  (Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII. 
884;  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX. 287)  [vö.  su- 
mákot, sümmög]. 

SUMÁK:  1.  sunyi,  alattomos,  kétszinúsködő, 
gyanús  sserepet  játsió,  titokszerú,  sötét  tekin- 
tetű (ember)  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin;  Somogy 
m.  Szóke-Dencs  Nyr.  III.231);  2.  konokul  hall- 
gató (Dunántúl  Bódiss  Jusztin) ;  8.  ostoba,  tudat- 
lan (Göcsej  Tsz.);  4.  bolond  (Zala  m.  Czimmer- 
mann  János). 

SUMÁKOL:  1.  félig-meddig  alszik,  pislog 
(Keszthely  vid.  Horváth  György;  Somogy  m. 
Nyr.  XX.430) ;  2.  lapit,  fülel  (Sümeg  vid.  Nógrádi 
J.  A  sümegvid.  nyelvjárás  25);  3.  sunyiskodik, 
alattomoskodik,  kétszinúsködik  (Dunántúl  Bódiss 
Jusztin;  Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  XVI. 
477);  4.  konokul  hallgat  (Dunántúl  Bódiss  Jusz- 
tin) [vö.  sumagol,  sumókol]. 

SUMÁR:  fúz-  v.  nyárfa-bokrok,  melyek  a 
partokon  a  vizhordta  iszapban  vízhordta  gallyak- 
ból nőnek  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

sumár-erdö :  fiatal  fúz-  v.  nyárfa-erdó,  a  mely- 
nek fái  vizhordta  gallyakból  nőttek  (Szeged 
Csaplár  Benedek). 

(SUMMA]. 

(Szólások].  Summára  adni:  eggyre-másra  adni. 
Summára  16  pengőjével  adtuk  az  életet  (Zemplén 
m.  Bodrog-Szerdahely  és  vid.   Nyr.    XXII.479). 

SUMMOG:  szid  (?]  (Székelyföld  Nyr.  V.424). 

SUMÓKOL:  settenkedik.  Sumákotok,  mint  a 
macska  a  forró  kása  korú  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  IX.286)  [vö.  sumákol\. 

1.  SUNDA  (Hajdú-Hadház  Nyr.  IX.524;  Szat- 
már  m.  Nyr.  XI.286;  Nagy  Elemér;  Szatmár, 
Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.184;  Szabolcs  m. 
Besenyőd  Nyr.  XII.  143;  Szabolcs  m.  Büd-Sz.- 
Mihály  Nyr.  XXVI.430;  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV. 337;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XIII. 
48;  Bodrogköz  Tsz.;  Kársa  Ferenc;  Beregszász 
Nyr.  XXVI.523;  Erdély  Kassai  J.  8zókönyv  IV 
337;  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  Erdélyi 
Lajos,  Győrffy  Iván;  csunda  Pozsony  m.  Kassai 
Szókönyv  IV.337;  Debrecen  Nyr.  VII.  138; 
XXI.477;  Székelyföld  Tsz.;  Köváry  László  1842  ; 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  IX.427):  ősa- 
nya, csúf,  utálatos,  ocsmány,  förtelmes. 


(2.  SUNDA ]. 

Bunda-bunda:  csalfa,  ingyenélő  (Székelyföld 
Thz.)  (vö.  sundám-bunddm]. 

(8UNDÁL-BUNDAL]. 

elsundál-bundál:  csalással,  alattomosan  ma- 
gához kanárit  Elsundálta-bundálta  a  pénzt  (Csik 
m.  Nyr.  XXV.376). 

SUNDÁM-BUNDÁM  (sundán-hundán   Szolnok- 
Doboka  ni    Apa-Nagyfalu  Nyr,  Xlll.:'.77. 
tomosan,    titkon,    hamissággal   (Szolnok-Doboka 
m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIII.377).  Sundám-bundám 

■ízn\  vid.  Nyr.  VI.288 . 
valamit  az  embertől  akar  nyerni,  ne  úgy  sun<l 
bundám  akarjik  jutni  valamihez  (Szilágy-Somlyó 
Nyr.  XVI.287).  Per  sundám-bundám:  c*  (pl.  sze- 
rezni) (Székelyföld   Tsz.    335b),   2.    könnyedón 
(Hol?  Nyr.  IV.318).  Per  sundám-bundám:  ^  Per 
sundám-bundám  vette  az  égisz  dogot.  Per  sundám- 
bundám  nekiment,  mintha  az  övé   vőna  a  din 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.384);  8.  ingyen 
(Háromszék  m.  Lisznyó  Kese  Dénes). 

[SUNDASÁG],  CSUNDASÁG:  csúnyaság,  un- 
dokság, ocsmányság,  fertelmesség  (Székelyföld 
Kiss  Mihály;  vö.  Tsz.  57a). 

[SUNDÍT],  CSUNDÍT:  csunyít  (Debrecen  Nyr. 
XXI.477). 

SUNTOBOG:  sompolyog  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843)  [vö.  sintereg,  sündörög]. 

SUNUB:  picsa  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr. 

XVI.574). 

SUNY[-IK]:  1.  húnyik  (bújósdi  játékban  a 
kereső,  míg  a  többiek  elbújnak)  (Csallóköz,  Arak 
Nyr.  X.382);  2.  elbúvik  (a  bújósdit  játszó). 
Ereggyetek  sunyni,  gyerekek,  majd  én  megkereslek 
(Csallóköz,  Csaplár  Benedek)  [vö.  szuny-ik]. 

el-sunyik :  elbúvik  (a  bújósdit  játszó).  Gyertek 
gyerekek  bújósdit  játézanyi ;  sunnyatok  el  akár- 
hová, majd  én  megtalállak  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

le-sunyik:  lekonyul  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
338)  [vö.  szonnyad]. 

meg-suny.  Megsunyja  magát:  meghúzza    ma- 
gát, meglapul.  A  nyúl  megsunyta  magát  (Három- 
|  szék  m.  Vadr.). 

össze-    v.    össse-suny.    Össze-    v.    ésszesunyja 
magát:  összehúzza  magát,    összekucorodik   (Há- 
|  romszék  m.  MNy.  VI.344;  Vadr.). 

1.  SUNYA:  balog,  balkezes  (Kecskemét  Nyr. 
i82;  Nagy-Kúnság  Nyr.  11.326)  (vö.  senye]. 

2.  SUNYA:  konyafülú.  Sunya  disznó  (Pest  m. 
Fábián  Gábor  1839). 

8UNYÁSZ:  alattomos,  ravasz  (Háromszék  m. 
i  Vadr.). 

SUNYI  (sunnyi  Székelyföld  Tsz.):  1.  szem- 
öldökét a  szemére  rántó  (Vas   in.   Kemenesalja 


441 


Bt NYISK0D-IK-8UPÁK0L 


BUPÁL-8UPETLI 


449 


Tsz.);  2.  kancsal  (Pannonhalma  Nyr.  XII.  188; 
Alföld  Nyr.  11.425);  8.  alattomos,  ravasz,  tette- 
tett alázatos  (Fehér   m.   Nyr.   X.188;   Palócság 

.11.79;  Érsekújvár  Nyr.  VII.41 ;  Bars  m. 
XVin.384;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.425;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XV  1.475;  Cegléd  Üosvay  VUmos; 
Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.567;  XIV.573;  Székelyföld  Tas.; 
ráasy  Antal  1843;  Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó 

.  r.  XVII.86;  Háromszék  m.  Uson  Erdélyi 
Lajos;  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr. 
XII .429);  4.  lomha  (Ssatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.573)  (vö.  szunyi]. 

8TJNYISKOD-IK :  alattomoskodik  (Háromszék 
m.  Uson  Erdélyi  Lajos). 

SUNNYÁLKOD  IK :  x  (Szatmár  vid.  Nagy 
Elemér). 

SÜNNYASZKOD-IK :  N  (Háromszék  m.  Vadr. 
517a). 

[SÜNNYASZTJ. 

le-sunnyasst :  lekonyít,  leereszt  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.338;  Vadr.)-  Lesunnyasztotta  a  fejét 
(a  fülét,  a  farkát)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SUNNYOG  (Balaton  mell.  Tsz.;  Vas  és  Zala 
m.  Bódis8  Jusztin ;  Szatmár  m.  Kapuik  vid.  Nyr. 
IIJTti:  Székelyföld  Tsz.;  Fejér  József;  Udvar- 
hely m.  Teleki  Endre;  Háromszék  m.  Szörcse 
Péter  8. ;  sunnogni  Oyőr  m.  Tsz. ;  súnyog  Kapuik 
vid.  Nyr.  11.276;  szunnyog  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XI\'.573):  L.  sunnog,  sunnyog:  hunyorgat 
(Gyór  m.,  Balaton  mell.  Tsz.;  Vas  és  Zala  m. 
Bódiss  Jusztin);  2.  sunnyog,  súnyog,  szunnyog: 
alattomosan  leselkedve  sompolyog,  ólálkodva 
kullog,  lopódzik  (Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr. 
11.276;  Nagybánya  Nyr.  XIV.573;  Székelyföld 
Tsz.;  Udvarhely  m.  Teleki  Endre);  3.  sunnyog: 
vki  körül  settenkedve,  sompolyogva  kér  vmit 
(Székelyföld  Fejér  József;  Háromszék  m.  8zörcse 
Péter  S.) ;  4.  suttog  (Háromszék  m.  Lécfalva 
Kiss  Albert)  [vö.  csummog,  1.  sünnyög]. 

el-sunnyog:  elsompolyog  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

SUNNYOGÓ.  Sunnyogó  nap:  majd  felhős, 
majd  verőfényes  (mikor  a  nap  ,bujkáP).  Sunnyogó 
idő:  minduntalan  esőre  álló  idő  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

BUNYÓRA:  bújósdi  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

SüNYORGAT:  hunyorgat  (Dunántúl  Bódiss 
Jusztin;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

SUNYORI:  hunyorgós  szemű  (Repce  mell. 
Nemes-Viss  Nyr.  XVII.336)  (vö.  kunyori\. 

SUNYOROG:  hunyorgat  (Dunántúl  Bódiss 
Jusztin). 

SUPÁKOL,  8UPÁTOL  (supákol,  megsupákol 
Komárom  m.  Czimmermann  János;  Alföld  Nyr. 


XV.236;  Háromszék  m.  MNy.  VI.348;  Vadr.; 
Győrflry  Iván;  Csík-Várdótfalva  Péter  János; 
supátol,  elsupátol,  megsupátol  Pest  m.  Czimmer- 
mann János;  Szilágy  m.  Lecsmér Kerekes  Ernő; 
Háromszék  m.  Vadr.  425.  517a):  páhol,  dönget 

el-snpátol:  elpáhol  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
Megcsípi  ót  s  jól  elsupátojja  (Háromszék  m.  Vadr. 
425). 

meg-supákol,  meg-supátol:  elpáhol,  eldönget, 
megrak  (Szilágy  m.  Lecsmér  Kerekes  Ernő; 
Csik-Várdótfalva  Péter  János).  Láss  a  dologhoz, 
mert  majd  megsupákoüak !  (Alföld  Nyr.  XV.236). 

SUPÁL  (supal,  elsúpaltam  |?)  Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XI.39;  supál,  megsupál  Pest  m. 
Czimmermann  János;  Székelyföld  Gyórffy  Iván; 
Háromszék  m.  Vadr.;  Csík  m.  MNy.  VI.376): 
páhol,  dönget  (vö.  hupál,  zupái,  zsupál\. 

el-supál:  eldönget,  elver.  Úgy  elsúpaltam  (így !), 
hogy  csak  ajan  kell  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.  XI.39). 

megsupál:  elpáhol,  eldönget,  megrak  (Szé- 
kelyföld Győrfify  Iván). 

[SUPÉLLÁL]. 

be-supellál :  befüggönyöz.  Ne  supellád  úgy  be 
azt  az  ablakot  (Komárom  m.  Nyr.  XXIV.578). 

SUPÉR  (Komárom  Nyr.  VU.282;  suptr  Sze- 
ged Ferenczi  János;  supper  Hont  m.  Horvát 
József  1843):  hajóács. 

suppel-láda:  hajóácsok  szerszámtartó  ládája 
(Török-Becse  Nyr.  IX.93). 

[SUPfJRCUL;  vö.  sipircül\. 

ki-supércul:  kilódul,  kiröpül  (a  kit  kidobnak) 
(Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.46). 

SUPERLÁT  (Kecskemét  vid.  Nyr.  XXIV.578 ; 
supéllát  Hont  m.  Nyr.  VI.271;  superlát  Három- 
szék m.  MNy.  VI.356):  1.  supéllát,  superlát: 
mennyezet,  a  mely  alatt  a  pap  a  szentséget  viszi 
(Kecskemét  vid.  Nyr.  XXIV.578;  Hont  m.  Nyr. 
VI.271);  2.  superlát:  ágymennyezet  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.356). 

(SUPÉRLÁTOS],  SUFELLÁTOS:  mennyeze- 
tes. Supeüátos  ágy  (Tisza-Dob  Nyr.  XX.576). 

SUPÉROL:  a  ladik  deszkáinak  összeeresz- 
tésénél  hagyott  réseket  mohával  betömi  s  a 
mohát  fa-szíjjal  odaerősíti  (Dráva  mell.  Nyr. 
VI.43). 

meg-supSrol :  k  .  Mos  még  a  csiklimet  akarom 
mégfesteni,  ha  má  még  va  superollal  (Eszék  vid. 
Nyr.  VIII.  180).  Várd  még  a  esiklit,  a  közepet  is 
supéród  még  (Eszék  vid.  Nyr.  VHI.373).  Ma  még- 
supéroli  a  csiklimet  a  majsztor  (Dráva  mell.  Ko- 
pács Nyr.  XVII.44). 

SUPÉTLI,  SUPÉDLI:  az  ágy   alá    betolható, 

kerekeken   járó    gyermek-fekvőhely    (Vas    m. 

net-Gencs  Nyr.  XXVI.126;  Pekovits  Sándor). 


m 


SUPOG-SUPKIKAI. 


8UPRIKÁL-8URGYÉ 


1  SUPOO:  pufo&  Úgy  ütte  hóiba,  hogy  ugyan 
supogott  belé  (Síék.  iMnM  Kiss  Mihály)  \\ö.hupoy, 
iupog\. 

2.  8ÜPOO:  rattOff.  Kg  i  !"jan  é'ggy  legényt 
el  akar  szédíteni,  mind  supogva  bestéi  nekije  (Deés 

8UPOOTAT  (Síékolyföld   Kiss   Mihály;   sup- 
pogtat  Székelyföld  Tsz.):  pufogtatva    üt  v.  ver, 
i,  puhul,  dönget. 

el-Bupogtat:  elpáhol,  eldönget  (Székelyföld 
Ki&s  Mihály). 

8UPOBKA:  gyik  (Szatmár  m.  Kapuik  N\r. 
XV!  ...pnikbánva    ós    vid.    NyK.    11.379) 

(vö.  sipirkó]. 

8UPPADOZ:  nüppedez  (Háromszék  m.  Tsz.) 
|vő.  sippad,  2.  8opparf\. 

SüPPAN:  puffan  (leeső  nehéz  tárgy)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály)  [vö.  huppan,  euppan], 

bé-suppan:  bepufTati.  Égy  negyven  mázsás 
buxugány  úgy  bésuppan  a  na.  . 

(Udvarhely  ni.  Keresztúr  vid.  Vadr.  44(1). 

meg  suppan:  nagyot  puffan.  Ugy  leesett,  ugyan 
megsuppant  (Székelyföld  Kriza). 

[8ÜPPANT;  vö.  huppant]. 

röja-suppant :  ráhúz  (úgyhogy  puflFan).  Éggyet 
suppant  rija  e  doronggal  (Udvarhely  m.  Zete- 
laka  Nyr.  11.89). 

(8UPPA8ZT). 

hozeá-suppaszt:  hozzávág.  Hozzád  suppasz- 
tom  ezt  a  botot  (Zilah  Kerekes  Ernő). 

8UPPOGATÓ:  1.  pufogtatva  ütő  v.  verő  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály);  2.  csép  [?]  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.348;  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

8ÜPPOGTAT:  pufogtatva  ver  (cséppel  gabo- 
nát) (Háromszók  m.  Erdélyi  Lajos). 

[8UPRA],  SUBBA:  fúzvesszöből  font  korbács 
(Pozsony  in.  Dudvág  és  Peketeviz  mell.  Örmé- 
nyi László). 

STJPBÁKOL:  paskol,  ver  (Székely- Udvarhely 
Melich  János). 

SUPBÁL  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Székely- 
Udvarhely  Melich  János;  subrái  Pozsony  m. 
Dudvág  és  Feketevíz  mell.  Ürményi  László): 
paskol,  ver,  korbácsol. 

SUPRIXA  (Hont  m.  Horvát  József  ,1841 ; 
Bocs  m.  Bezdán  Székely  Sándor;  subriká  Érsek- 
újvár Nyr.  VI  1.41;  XIX.4ST):  fűzfavesszőből  font 
korbács,  virgács. 

1.  8UPBIKÁL:  vesszókorbáccsal  ver,   virgá- 
csot (Hont  m.  Horvát   József  1841;   Nagy-Kún- 
ság    Nyr.    XV1.475;    Békés    m.    Balog    István; 
Debrecen  Nyr.  XXIH.836;  Zilah   Nyr.    XIV.431) 
uprikol\. 


mog-§uprikál :  megver  (Berúg  in.  Dercén  Nyr. 
131). 

2.  SÜPBIKÁL  (Fehér  in.  Rupp  Kornél;  mi- 

XXIII.ÍM 
Schrödor  Gyulám  ni  hűl  ki  a  voosoi 

8    OJtán    kivarrja    (kimesterkéli).    i 
tufrikátá  má  í  ágNyr.XXHl 

SUPBIKOL:   tenyerével    paskol    (Vác   Czech 
40)  |vö.  /.  suprikál]. 

ISÜBAMKOD-IK ;  vö.  csullankod-ik). 

el-csuramkodik  :  észrevétlenül  ellopódzik,  el- 
oson, elillan  (Vas  m.  Horvát  József  1841 
nesalja  Tsz.  |itt  el  nélkül,  de  ez  nyilván  hozzá- 
értendő]). 

[SURAML-IK;  vö.  sudáml-ik\. 

be-suramlik :  besurran,  beoson,  belopódzik 
(Szeged  Csaplár  Benedek). 

el-suramlik:    eloson,    elillan    (Balaton    m 
Tsz.  L itt.  el  nélkül,  de  ez  nyilván  hozzá- 
Horváth  Zsigmond  1839;   Pápa    vid.  Tsz.  [itt  el 
nélkül,  de  ez  nyilván  hozzáértendő)). 

SURBANKÓ:  suhanc,  siheder,  kamasz  (Makó 
Nyr.  XV.335  [itt  surbunkó  alkalmasint  hiba]; 
\\  111.578;  Szeged  Nyr.  1.136;  Torontal  m.  Szá- 
ján Kálmány  L.  Szeged  népe  1.213). 

SUBC  (suarc  Erdővidék  Tsz.;  súre  Mar 

hely  Nyr.  IX.42S):  kötény  (Palócság  Nyr.  XXII. 
79;  Nógrád  m.    Vecsekle  Nyr.    V.571 ;    Hajdú- 
Szovát  Nyr.    XXVT.475;    Nagy-Károly    Csa 
Árpád;    Zemplén    in.     Szürnyeg    Nyr.     X.427; 
Sátoralja-Ujhely  Nyr.  XVI.287 ;    Bereg   in. 
Károly;  Beregszász  Nyr.  XXV.480;  Kalotaszeg, 
Zsobok  Melich  János;  Székelyföld  Kiss  Mih 
Torda  Nyr.   XVUI.96 ;    Maros-Torda   m 
mell.  Nyr    VIII. 280;  Udvarhely  in.  Homoro.l  vid. 
Vadr.  109;  Háromszék  m.  MNy.  VI.366 ;  Három- 
szék  m.    Uzon   Erdélyi    Lajos;   Háromszék    in. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

SUBDÉ  (Kolozsvár  Pap  Károly;   Székelyföld 
Nvr.  1V.328;  Gyórffy  Iván;  Háromszék  m.  i 
MNy.  VI.349;  Vadr.;   Háromszék   m.    Uzon  Kr- 
délyi  Lajos;  Segesvár  Nyr.  IX  44  :  turdelyX  Ha 
romszék  m.  Nyr.  X.39;  surgyé  Karcag  Kimmuli 
Ödön ;  Bihar  m.  Purta  vid.  Nyr.  IV.l&i 
Saovát  Nyr.  XXVI.189  (itt  sürgué  hiba. 
Debrecen"  Nvr.  IX.206;  Beregszász  Nyr.  XXVI. 
523;  Zilah  Nyr.  XIV.431 ;  Kolozsvár  Pap  Ki 
Szinnyei  (öld    Tsz.    [itt 

hiba];  Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván;    Mai 
m.  Kórispatak  Nyr.  IX.23Ü ;   Törd.  VIII 

Háromszék  m.  Vadr.  517i  Iktfllfl  m. 

Szőkefalvi  Nyr.  XV.  i  ;  . 

Nyr.   IX.428;     :urgye  \?\  Bihar  m.  Kugyi- Vasár- 
hely Nyr.  111.232):  szalmazsák. 

SUBPOL :  éreet  kutat  (Szatmar  m.  Kapnik- 
bánya  és  vid.  Nyk.  II 

SUBGYÉ :  kamasz  (Hajdú-Nánás  Kimnach 
Ödön)  |vö.  surján]. 


44T) 


Sl  KINT-SURMA 


SURMÓ-8USKÁLÓD-IK 


446 


8ÜHINT:  csen,  lop,  sikkaszt  (Síékelyföld  Csap- 
lár Benedek;  Háromssék  m.  MNy.  VI.848;  Vadr.; 
Háromszék  m.  Gyórffy  Iván). 

el-surint:  elcsen,  ellop,  elsikkasst   (Székely- 
föld Csaplár  Benedek ;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
Egy  forintom  tv  elsurintotta  (Há- 

romszék m.  Vadr.)  (vö.  el-surrint]. 

SURJÁK :   fűz-   v.  nyárfa-bokrok,   melyek  a 
partokon  a  vizhordta  iszapban   vízhordta   galy- 
kból  nőnek  (Szeged  Csaplár  Benedek;  Kál- 
mány  L.  Koszorúk  11.39). 

BÚBJÁN  (Veszprém  m.  Fábián  Gábor  1839; 
Pest  m.  Virág-Peregh  Király  Pál ;  Fehér  m.  Tsz. 
sza-Dob  Nyr.  XIX.95;  Rimaszombat  Nyr. 
XVII. 574$;  surgyán  Soprony  Kassai  J.  Szókönyv 
1Y.336;  Hol?  Tsz.;  surgya'  [?|  Fehér  m.  Nyr. 
X.188;  surjány  Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  IX. 
378 ;  Hegyalja,  Szerencs  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 
340 ;  surjány  Borsod  m.  Sáta  Bartha  József) : 
1.  surján :  vastag  vesszőkből  álló  berekalja  (a 
hol  már  készei-lábbal  kell  dolgoznunk,  hogy  előre 
haladhassunk)  (Tisza-Dob  Nyr.  XIX.95);  2.  sur- 
ján: fiatal  erdő  (Veszprém  m.  Fábián  Gábor 
1839);  3.  surján,  surjány:  giz-gaz,  gyom  (Pest 
ni.  \  inig-Peregh  Király  Pál;  Hegyalja,  Szerencs 
Kassai  J.  Szókönyv  IV.340);  4.  surján,  surjány: 
vékony  fahajtás,  a  fának  legfölső  vékony  vesz- 
sseje  (Borsod  m.  Sáta  Bartha  József)-  A.  surján 
hajt  (Rimaszombat  Nyr.  XVII.574);  6.  surjány: 
kisded  fenyőfa  (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr. 
■78);  6.  surgyán,  surgya"  [?) :  fiatal,  cse- 
tlő (legény,  leány)  (Soprony  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV.335;  Fehér  m.  Nyr.  X.188) ;  7.  surgyán, 
turján:  szép  karcsú  termetű  (legényke,  me- 
nyecske, fa)  (Fehér  m.  Tsz.;  Hol?  Tsz.)  (vö. 
surgyé). 

surján-Bandi:  eszelős  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
X  XIII.  -239). 

surjány-leány:  süldóleány  (Veszprém  m.  Cso- 
tény  Halász  Ignác). 

STJBJÓKÁS :  nem  jól  kelt,  súrúbélő  és  nem 
foszlós  (kalács)  (Cegléd  Széchy  Károly). 

SURLÓ  (suUófú  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SÚRLÓDIK  (sullód-ik  Háromszék  m.  Vadr.; 
héizasullód-ik  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
476) :  dörgölódzik.  Ojan  jó  szüvel  sullódik  a  le- 
génhez,  mind  a  macska  a  kutyához,  vaj  mind  a 
tanulatlan  ló  a  kert  ódaiához  (Háromszék  m. 
Vadr.  359). 

hSsza-BTillódik :  hozzádörgölődzik.  HezzasuU 
lódott  (Háromszék  m.  Vadr.).  H?zzasullódik  a 
róka,  8  belébukkik  a  vas  fogú  bába  a  tóba  (Udvar- 
hely m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  476). 

|SÚBLOGAT|,  8ULLOGAT:  súrol  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

[SURMA] 

surma  bárány :  oláhfajta  apró  bárány  (Somogy 
m.  Kassai  J.  Ssókönyv  IV. 162). 


8UBMÓ:  [?].  Te  surmó!  [szokták  mondani 
gyerekeknek]  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

SÚROL  (zsurolm  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ; 
zsurul  Veszprém  Nyr.  XV.335). 

SÜROS :  az  a  halászlegény,  a  ki  a  hajót 
mosni  tartozik  (Körös  mell.  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

[SURRAN]. 

aurran-furran  :  illan-villan  (Háromszók  m. 
MNy.  VI.348 ;  Vadr.). 

(SURRANT]. 

elsurrant :  ellop,  elcsen,  titkon  elcsíp  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

[SURRINT]. 

el-surrint:  ni  (Csallóköz  Csaplár  Benedek) 
[vö.  el-surint\. 

SURUJA :  öregasszony  (Karcag Kimnach  Ödön). 
[SURUNGOZ-IK]. 

el-surungosik :  elsurrog  (a  füle  mellett)  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.348;  Vadr.  516a;  Győrffy 
Iván)  [vö.  el-siringézik). 

SURUTVÁL:  dörzsöl  (Csík  m.  Kilyénfalva 
Nyr.  1X.525). 

SUSA :  1.  gubacs  (Baranya  m.  Siklós  Kassai 
J.  Szókönyv  IV.341);  2.  súlyom  (trapa  natans) 
(Baranya  m.  Siklós  Kassai  J.  Szókönyv  IV.337) 
[vö.  3.  siska]. 

SUSÁRLÓ:  varázsló  (Erdóvidók  Tsz.)  [?]. 

SUSINKA  (szuszinka  Tiszafüred  és  vid.  Kim- 
nach Ödön) :  aszalt  gyümölcs  (alma,  körte)  (Ba- 
ranya m.  Ormányság  Nyr.  1.424 ;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.381 ;  Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schrö- 
derGyuláné;  Rimaszombat  Nyr.  XXI.336:  Hajdú- 
Böszörmény  Kimnach  Ödön;  Kassa  vid.  Nyr. 
XVII  .285;  Ugocsa  m.  Nyr.  XV.574). 

1.  SUSKA  (siska  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.323):  1.  suska:  tok,  burok  (pl.  a  milyenbe  az 
elvágott  v.  megsebzett  ujjat  kötik,  a  mig  meg- 
gyógyul) (Háromszék  m.  Tsz.);  2.  suska :  a  szarv- 
csontnak külső  szaruborítóka.  A  suskája  leesett, 
s  csak  a  hegyes  csutkája  [csontrésze]  maradt  ott. 
Suskástól-csutkástól  letörött  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály); 3.  siska:  a  lenmag  burka  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.323);  4.  suska :  kukoricahéj 
(8zatmár  Nyr.  VII.190.  283;  XVII.574;  Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XVIII.432;  Ugocsa  m.  Nyr. 
XV.574)  [vö.  susok,  sústya]. 

2.  SUSKA:  venyige,  szóllővessső  (Veszprém 
m.  Mező-Komárom  Király  Pál). 

SUSKÁLÓD-IK :  1.  keresgél ;  2.  maszatol  (Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVUÍ.382). 


8U8KI-8U800Ó 


8U80K-SU8Z 


itf 


[8U8KI). 

suski  dissnó :  konya-füln,  kajlii-fiilú  .lisznó 
(Csongrád  m.  Arany-Gyulai  N<>>  II.3U2)  [vö. 
1.  siska]. 

8U8KÓ:  üledék  (Cegléd  Ilosvny  Vilmos)  (vö. 
ruskó]. 

SüSKOL:  kukoricát  hánt  (Palócság  Nyr. 
XX  11.79). 

SUSKUS:  l.  minden,  a  mit  titokban  tesznek 
(fondorlat,  cselszövény,  csinytett,  összejátszás 
stb.  eff.).  Miféle  suskusba  járnak  azok  a  vénasszo- 
nyok? összedugták  a  fejüket,  suskust  csinátak. 
Suskusba  vótak  a  cselédek :  összejátszottak  a  gaz- 
dijuk ellen.  Ott  óldkodik  a  kérték  alatt ;  má  mé'gin 
mi  suskusba  ártya  magát  (Csallóköz  Erdélyi 
Pál).  Suskust  csinálni :  kárára  törekedni  vkinek 
(Kassa  vid.  Nyr.  XVIII.431);  2.  hiba.  Ej,  ti  moh 
mindig  suskust  csinál  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
25). 

8USLYA :  balkézzel  adott  pofon  (Vác  Divényi 
Oyula). 

SUSMA  :  mattá,  mulya,  ügyetlen  (Kisújszállás 
Nyr.  XX  1.144.  335;  Debrecen   Nyr.    XXUI.835). 

SÜSMÁKOD-IK :  szuszog  (munkával),  piszmog. 
Ne  susmákoggyik  mán  annyit;  fogjik  má  hozzá 
eccer  isten  igazába!  (Hajdú-Nánás  Máté  Lajos). 

SÜSNYA:  1.  fattyúhajtá8,  gyökérhajtás  (fa 
tövéből  sarjadzott  vékony  vessző)  (Baranya  m. 
Essék  vid.  Tsz.;  Kopácsi  Sándor);  2.  ág-bog, 
ágtörmelék,  rözse  (Baranya  m.  Mecsekhát  Tho- 
maer  Ignác  1841 ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
382)  [vö.  susnyó,  sutnya]. 

SÜSNYAS:  taknyos  (Érsekújvár  Nyr.  VII.41). 

SUSNYÓ  (KiR-Kún-Halas  Nyr.  XV.381 ;  Kecs- 
kemét Nyr.  XIX.46;  Király  Pál;  Csongrád  m. 
Ploets  1839;  susmó  Arad  m.  Hódos  Kollmann 
Vilmos):  fattyúhajtás,  gyökérhajtás  (fa  tövéből 
sarjadzott  vékony  vessző).  A  mi  erdőnkben  nincs 
is  fa,  hanem  csak  susmó  (Arad  m.  Hódos  Koll- 
mann Vilmos). 

(BU80GJ. 

össse-susog :  összeboronál,  összesusogták  őket 
(Csallóköz  Erdélyi  Pál)  [vö.  susogó]. 

Busog-busog:  súg-búg  (Szeged  vid.   Nyr.   VI. 

BUBog-puBog :  cv  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
X.383). 

[8USOOÓ|. 

[Szólások].  Susogóba  mönt:  puhatolódzni  a  lá- 
nyos házhoz,  hogy  a  leánynak  ehhez  v.  amahhoz 
a  legényhez  van-e  hajlandósága,  vagy  hogy  oda- 
adnák-e a  leányt  a  kérőnek  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XXV.334).  Susogóbajárnak  [a  banyák]  (Balaton 
mell.  Tsz.;  Csallóköz  Erdélyi  Pál). 


BUBogó-mlse:  csendes  mise  (GömOf  m.  Tsz. 
260b;  Borsod  m.  Sáta  Bartha  .József). 

8USOK  :  kuk.. ricahéj  (Palócság  Nyr.  XXI.607; 
IXIL79)  ív...  /.  .s-,/.vA.,|. 

SUSORKA:  lehántott  kukoricahéj.  A  suso> 
éjjelre  össze  kell  rakni  (Alföld  Nyr.  XV.236). 

(SUSÓSOD-IK). 

el-susósodik:    elsatnyul.     1       i   /úszág  cg> 
eUutótodik  (Arad    m.  Hódos   Kollmann    Vilmos). 

SUSOTOL :   sugdos,  sugdosódik  (Székelyföld 

Mihály). 

SUSPIRIKOL :  suttog  (Somogy  DL  krasaóf 
János). 

SUSPITA :  calutea  arborescons  (Balaton  mell. 
Földrajzi  Közi.  1894.  75). 

SUSTÁK :    kétgarasos,   négykrajcáros 
darab)  (Erdély  Csaplár  Benedek,  Győrffy   l\ 
Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  V.221 ;  XIV.47;    Császár 
Árpád;  Marosvásárhely  Nyr.  ÍX.498;  udvarhely 
m.  Nyr.  X.240;  Arany -Gyulai  NGy.  ÍIL63;  Hál 
szék  m.  Kovászna  Butyka  Bolti  Ik  Mada- 

ras Gidró  J.  Bonifác). 

[SUSTÁKOL]. 

bó-sustákol :  [tréf.]  bever  (nőszem. 
jól  bésustákolának  (Székelyföld  Kiss  Ifihi 

meg-sustákol :  megver  (Csík  m.  GyórfTy  Iván). 

SUSTORÉKOL :  sustorog,  sistereg,  serceg  1 1 
romszék  m.  Kiss  Mihály).    Ne  haggyátok  a 
gyertyát  sustorékolni !   (Bihar    m.    Kisháza  Nyr. 
XXV.575)  [vö.  sisterékel\. 

8ÚSTYA  (sustya  Pest  m.  Pilis  Nyr.  XXVI 
188):  kukoricahéj  (Komárom  Király  Pál 
rom  m.  Fúr  Nyr.  XVIII.528;  Komárom  m.  Kiirth 
Nyr.  XIX.188;  Hont  m.  Nyr.  V.474;  Hars  m 
Léva  Czimmermann  János;  Pest  m.  Alberti 
Ilosvay  Vilmos)  [vö.  1.  suska\. 

8ÚSTYÉ  :  x-  (Komárom  m.  Bagota  Nyr.  XXV. 
478). 

1.  SUSU:  susogás,  súgás-bugás  (Székelyföld 
Kiss  Mihály)  (vö.  sususu]. 

BUBu-pusu:  a  (Szatmár   m.  Nagybánya  K 
X.383). 

2.  SUSU:  pereputty.  Ott   vót   minden   ija  ; 
susuja  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  V1.4J 

SUSUJÁL:  susog,  suttog  (Háromszók  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

SUSUSU:  susogás,  súgás-bugás  (Székelyfold 
Kiss  Mihály)  [vö.  1.  susu). 

SUSZ.  Suszta:  alig  érintette  (a  labda  azt,  a 
kit  meg  akartak  vele  dobni).  Nem  dobta  meg, 
csak  suszta!  (Csallóköz  Erdélyi  Pál)   [vö.   cteztj. 


8USZTAN-IK-SUTA 


8UTER-SUTT0GÓ 


460 


SUSZTAN-IK  1  nyilván  el  igekötóvel):  .elsuhog1 
[?  talán :  elsuhan)  (Csallóköz  Nyr.  1.332). 

SUSZTÉB  (sujsiter,  sujsztfr  Repce   vid.   Nyr. 

Vas  m.    Német-Gencs    Nyr.   XXV.  138; 

Tata  Nyr.  IV.564;  sujsiter  Veszprém  m.  Csetény 

•23;  suster  Háromszék    m.    Uion    Nyr. 

susster-bogár :  vörös-szárnyú  kerti  poloska 
(Somogy  m.  Nyr.  XX.430). 

susster-fa:  jtréf.]    burgonya  (Bare    m.    Léva 
nmermaon  .la  nos). 

suszter-kávé:  jtréf.]  köménymagos  leves  (He- 
•ii    Cziinmermann  János). 

susBter-patkó :  négy  krajcáros  pénzdarab  (Sze- 
ged Kálmány  L.  Szeged  népe  1.12 

SUSZTOG:  suhog  (pl.  járás  közben  a  papucs) 
(Csallóköz  Erdélyi  Pál;  Mátyusfölde  Király  Pál). 

1.  SÜT    (sutu    Udvarhely    m.    Homoród    vid. 
i . ;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidó- 
i  Nyr.  XVI  11.574;  sutty  Palócság  Nyr.  XXII. 
(t:  kemencezug,  kemence  mögé  (Gömör, 
Nógrád  m.  Nyr.  XV. 421;  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Tokaj  Nyr.  XXIV. 420);  2.  sut,sutu: 
szobai  nyitott  fútókemence  belső  szeglete.  Bújj 
bi  a  satuba  v.   sutba   (Udvarhely    m.    Homoród 
vid.    Vadr.).    Ülj   be   a    sutuba    (Háromszék   m. 
Angyalos,    Besenyő,  Gidófalva  Nyr.   XVII1.574); 
8.  sut,  sutty:  szöglet,  kuckó  (a  szobában)  (Palóc- 
ság N\r.  X  XI  1.7!);   Szatmár  m.   Patóháza  Nyr. 
XVHI.482)  [vö.  háló-suity). 

]Saólások).  Sutra,  Klek!  félre  lelkiismeret! 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  11.274). 

sut-lik :  keskeny  sikátor,  kutyaszorító  (Pest  m. 
Szeremlc  Békássy  Sándor;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.881;  XVIII.192). 

12.  SUT,  SUTTY  PJ. 

jSzólások].  Ennye  a  suttyát  Lacinak!  [szokták 
mondani,  mikor  vki  vmi  érdekeset,  meglepőt 
beszél  el]  (Abaúj  m.  Buzita  Nyr.  VII.519). 

SUTA  (csuta   Vas    m.,    Kemenesalja,    Göcsej 
Tsz.;  Bakony   vid.    Nyr.    IV.86;   Veszprém    m. 
B2;  sutya  Kisújszállás  Simonyi 
Zsigmond;    Cegléd    Ilosvay    Vilmos):    L    csuta, 
suta:  kurta,  rövid,  csonka  (Vas  m.  Kemenesalja, 
Balaton  mell.,  Göcsej,  Tolna  m.  Tsz.).  Csuta  fark 
(nyúl  farka]  (Bakony  vid.  Nyr.  IV.86);   2.  suta: 
kurtaszarvú  (juh)  (Udvarhely  és  Háromszék  m. 
Lajos);  8.  suta:  félszarvu   (Hol?    Tsz.); 
ita:  szarvatlan  (juh,  kecske,  tehén,    bivaly) 
(Székelyföld  .36;  Kiss  Mihály;  Szolnok- 

Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIX.336).  Suta 
őz:  nőstény  óz,  őztehén  (Székelyföld  Kiss  Mi 
hály);  5.  csuta,  suta:  farkatlan  (Heves  m.  Név- 
telen 1840).  Csuta  tik  (Vas  m.  Tsz.).  Suta  tyúk 
(Hegyalja  Kassai  J.  8zókönyv  11.307);  6.  suta: 
alacsony  v.  lapos  tetejű  (épület)  (Udvarhely  és 
Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos);  7.  suta:  fél  fülére 
süket  (Hol?  Tsz.);   8.  suta,   sutya:   balog,    bal- 

8ZINNTU  :  MAÜYAB  TAJ8ZÚTÁB.  U. 


kezes  (Tolna  m.,  Pápa  vid.  Tsz.;  Kis-Kúnság 
86;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.381; 
íjszállás  Simonyi  Zsigmond;  Cegléd  Ilosvay 
Vilmos;  Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Benedek; 
Zenta  Schröder  Gyuláné;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.B67;  Bereg  ra.  Pap  Károly); 
9.  ^uta:  furcsa  észjárású,  sületlen,  mulya.  Suta 
ember  (Udvarhely  és  Háromszék  m.  Eri- 
Lajos),  óh,  be  suta  egy  ember!  (Kis-Kúnság 
Nyr.  XXV.MÖ);  10.  suta:  félszeg,  ügyetlen,  idét- 
len. Suta  dolog  (Udvarhely  és  Háromszék  m. 
Erdélyi  Lajos);  li.  suta:  ünnepi  nagy  aranyos 
fejkötő  (Borsod  m.  Sz.-István  Ethnographia  VII. 
81)  [vö.  sete,    sene-sutya,  suti,  süti]. 

suta-eke:  kerülő  (nem  váltható)  eke  (Besz- 
terce-Naszód m.  Zselyk  Nyr.  XVIII.576). 

suta-kéz  i  balkéz  (Bács  m.  Kassai  J.  8zóköny v 
IV.303). 

SUTER:  kontár  mesterember  (Kisújszállás 
Nyr.  XXI.  144.  335;  —  ?  vö.  Inkább  sujszter, 
mint  mestrember.  Tata  Nyr.  IV.554). 

SÜTI  (Palócság  Tsz.;  sutyi  Hont  m.  Nyr.  VI. 
271):  balog,  balkezes  [vö.  suta,  süti]. 

STJTINA,  SÜTYINA:  1.  sutina:  kopott  söprű 
(Székelyföld  MNy.  VI.  175;  Nyr.  11.471);  2.  vén 
sutyina:  vén  szatyor,  vén  csoroszlya  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[Szólások).  Sutina  vigye  el!  =  manó  vigye  el! 
(Székelyföld  Nyr.  11.471).  A  sutina  vigyen  el! 
(Csík  m.  MNy.  VI.367).  A  sutina  vigye  el!  (Csík- 
Várdótfalva  Péter  János).  Egyen  meg  a  sutina! 
=  egyen  meg  a  fenel  (Háromszék  m.  Kiss  Mi- 
hály). A  sutina  egyen  meg !  (Csík  m.  MNy.  VI. 
367). 

[SÜTÍT]. 

el-sutitt:  félszeg  állásúvá,  alaktalanná,  idom- 
talanná  tesz.  Addég  nyirogatád  innét  is,  túl  is, 
hogy  mind  elsutittád  (Székelyföld    Kiss   Mihály). 

SÜTNYA:  gyökérhajtás,  fa  tövéből  sarjadzott 
vékony  vessző  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos)  [vö. 
susnya]. 

SÚTOR:  fa  derekából  való  rész  (Ipoly  völ- 
gye, Kővár  vid.  Nyr.  XVI.574). 

SUTRA :  gyenge,  satnya,  vézna  (Hol  ?  Kassai 
J.  Szókönyv  III.218). 

SÜTRI:  farkatlan,  kurta  farkú.  Sutri  tyúk 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  111.218)  [vö.  csitri, 
csitri-csutrx\. 

SUTTANT:  hirtelen  odasúg.  Az  asszony  oszt 
suttantya:  Van  még  két  korsq\  pálinka  (Csik  m. 
Nyr.  VII.428). 

SUTTINT :  cv>  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Öljük 
meg  az  éjjel,  —  suttintja  az  egyik  (Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  III.375). 

SUTTOGÓ:  suhanc,  gyerköc  (Tolna  m.  Sár- 
köz Tsz.)  [vö.  suttyó]. 

m 


461 


SUTU-SUTTYW 


\r,_8UTTY0M 


1.    8ÜTU  :    t"k    (pl.    Irllkn    lökj 

illatokjai  (Szék 

ét  Caik  m.  Gyórffy  Iván;  Csík  m.  Borszék  F 

méri  Lajos). 


[il- 

ol- 


SÜTU,  8UT:    ipuskaiairv.    tus.    Puska    su- 
tuj.i  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SUTYÉROL]. 

el-sutyörol :  elcsen,  elemel. 
halat  i\a  moll.  Nyr.   \  I 

(SÜTYOL). 

el-sútyol:  elsikkaszt  (Ipoly  völirvt-,  Kővár  vid. 
W  1.381). 

SUTYORGÁS:  suhogás,  súgás.  Nagy  sutyor- 
gottal gyütt  a  fájás,  min  mikor  a  /,  »  triz 
forr,  osztón  eggyet  suttyan  (Zala  in.  Köves-Kálla 

8UTYORGÓ:  permetező.  Sutijorijó  idö:  mikor 
as  eső  permetez  (Tolna  ni.  Varsád  fid.  Tolnai 
Vilmos). 

SUTYOR1NT:  közösül  (Alföld  Magyari  Al- 
bert). 

be-sutyorint :  bever  (nőszemély no k)  (Alföld 
Magyari  Albert). 

SUTYOROG:  permetez.  Sutyorog  az  eső  (Tolna 
m.  Varsád  vid.  Tolnai  Vilmos). 

[SUTTY]. 

(Szólások).  Jü-megy  mint  az   Orbán  leli 
sutty   ide,  sutty    oda,    mintha     szúrná    A  zab    á 
seggit  (8zatmár  m.    Nagybánya   Nyr.    VIII.226). 

SUTTYAN  (Zala  m.  Köves-Kálla    N\r.    XIII 
477;  Ssatmár  m.  Nagybánya  Kyx.    IX.Í5J: 
tona    Lajos;    suttanni,    suttannyon     Székelyföld 

Mihály;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
484;  Háromszék  m.    \  íttyan-ik   Zala    m. 

Lesenee-Istvánd    Nyr.    XV I.'.»4> :    suhan,   surran 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Katona  Lajos ;  Szék 
föld  Kiss  Mihályi.  Mii  mikor   <i    knzónbo  a  viz 
forr,  osztón  eggyet  suttyan  (Zala  m.  Köves-Kálla 

XIII. 477i.  Swtunuk  at  ostor  (Zala    m.    Le- 
senee-Istvánd  Nyr.  XVI. í>4). 

átal-suttyan:  átsurran.  / 
átalsntt»<int    a   szomszídba    (Szatmár    m.    Nagy- 
bánya Nyr.  IX.132). 

é-suttyan:   elsurran,    elillan    (Székesfehérvár 
VII.  139;  Udvarhely  m.  Korond  ifj.  Felméri 
Lajos). 

ki-auttyan:  kisurran.  Mikor  rá   nem  m 
akkor  kituttyant  a  templombaó    (Nógrád     m.  Ist- 
vánfTy  Gyula). 

le-suttyan:  lepottyan  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  184 

meg-suttan:  megsuhan.  Ügy  m  m    (az 

ördög  hídján]  körösztü,  hogy  meg   se   su* 


K  vid. 

Vad 

át  a  itÉék   ni    Va<lr.). 

SUTTYANO:  földi  folyón.;  ,1a  in. 

Balaton  moll.  Flelichmanii  Jen 

8UTTYANT     (Kis-Kun -Halai     X>  r      X\ 
in 
11.121; 
hint  (vesszővel,   pálcával) 

Hyantott  vggyrt    a 
in.    Morotva    Kálmán)    I.    Szeged    népe  11.121). 
!'<//.  m    [döföli 

darab  vasai  |t.  i.  a  bagnétot]  (Kis-Kún-ll 
Vili  • 

(SUTTY  ANTÓ8|. 

suttyantós-mise:    |tréf.|     I 
mise  (vö.  /."' 

SUTTYÓ  [$Ü 
suhanó,  siheder,   toloseperedó  legényke  (Na 
Kunság  Nyr.  XVI.476;  Kis-Kún-Hal  VIII. 

4ü;  XV.:}81 ;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos 
Nyr.    XXVI.188;    Sseged   Kálmánj    L.    Szeged 
népe  1.213;  Tisza    mell.    Erdósi    JÍ 
tiin  >l  Kimnaeh  Ödön) 

■  ,nnt   afflíU   sutti/ó    bujt 

Kun-Halas  Nyr.  VIII.42)  [vö.  suttogó]. 

suttyó-gyerök :  x>  (Cegléd  Ilosvay  VHm 

suttyó-lány,  suttyó-leány:  süldÓle 
ged  vid.  Fővárosi  Lapok  3013.  1. ; 

Heves,  Borsod,  Ahaúj  m.  Király  Páll 

suttyó-legény      suttyó  (Mezőtúr  Nyr.  IX .47'.': 
Kömlódi  Péter;  Kecskemét  Czimmermann  .lános). 

[SUTTYOGAT],  SUTYOGAT :  sulin- 
rom  tn.  Szentgál  Nyr.  111.184). 

SUTTYOGÓS :   suhogós  (Baranya    m. 

Nyr.  X\  1II.:;82). 

SUTTYOGTAT:  suhogtat  (Kis-Kún 
XV.381). 

SUTTYÓM   [suttom    Veszprém    m 
Nyr.  XVn.47;  Pápa  vid..  Gömör  m 
Tsz.;  sutton  Balaton  mell.,  Vas  in.  Kon 
Tsz.;  Baranya    m.    Kassai    J.    Szókönyv  IV 
in.  Örsé- 
in. Tós  Egyetemes  Philol 
í 
kuckó,  zug,  szugoly,  sarok 
kun  'Vas  m.  órs>  nell., 

a  vid.  Ts  lya  m.  K 

IV.  1'  Gömör  m.,  Székelyfól 

ni  heverő:  lusta,  renyhe,  lebzselő 
m.  Kassai  J. 

i  v.    zug  ém  m. 

K 

luknak  [sok  It  fűzmadia  egg 

rém  m.'  Nyr.  III. 4 

alsó  része   a   falunak    (Vesíprém    m.    Olaszfalu 
XVII.47).  —  Suttyomban  (suttomba, 


SUVAD 


SUVADA8-SUVASZT 


464 


Pápa  vid.  Tsz.;  Borsod  ni.  8áta  és  vid.  v- 
XXI  314;  Qömdr  m.  Tm.;  Székelyföld  Tsz.:  Kiss 

SUVAD  (MM  .  •  1  X\r.  VI. 

420 ;  csód-ik,  kiesódik  Vas  m.  Kassai  .1.  Szokuiiyv 

/;,  kicA-d/ti-iAi?)  Balaton    mell.    Hor- 

b   Zsigmond  1839;  csóvád,   ticí  \a  m. 

Tss. ;  Somogy    m.    SsŐJlőt-Györök  Nyr.  XVI 

t,  K'Wott,  inéir.NMííott  Vas  m.  órség 

.  r.  1.421  :  U.5Ü3  ;  IV.426.  522;  suhad, 

had,  \é$uhad  Szatmár  m.  Nagybánya 

Katona  Lajos;  Szilágy  in.  Nyr.  VI. 

loS8  in.  Zsobok,  Kis-Petri  Melii-h  .lanos; 

suvad,  el-,   le-,    ki-,   megsimít/   stb.    Kolozs  m. 

Melich  János;  Székelyföld  Nyr.    X\ 
\  I  \  i  iyőrffy  Iván ;  Marosvásár- 

zabó   Béla;   Udvarhely  in. 
ik  Xyr.    IX.237;    Udvarhely  m.    Fehér- 
Nyikó  vitl.  Xyr.  XVII1.525;  Háromszék  m.  MXy. 
-.  517a;  .Xyr.  IX.31;   Kiss    Mi- 
hal  s  ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík 
m.  Kilyénfalva  Nyr.  $.625;  Segesvár  Nyr.  IX. 
súszik    (Segesvár   Xyr.    IX. 44); 
<vad:  zöld  héjjából  kifejlik,  kiválik   (a  mo- 
gyoró) (Csik   m.   Kilyéufalva   Xyr.    IX.525)  (vö. 
80mvad\. 

isok).   Hadd  suvaggyon   az  a  műnk 
hadd  haladjon  szaporán  (Háromszék  m.    Vadr. 
898.  517a). 

bó-suvad :  beomlik.    Bésuvatt  a  mart  (Udvar- 
k  m.  Erdélyi  Lajos). 

el-suvad  {é-csoad,e-sódoti,  el-suhad):  L  e-sódik, 
el-suvad:  elcsúszik.  Esóttam  a  jégén  (Vas  m.  őr- 
Esódott  (Vas  m.    Órség  Nyr. 
22).  Elsuvad  [a  hegy   v.   a  martosság  esős 
ketyfbld    Kiss  Mihály);   2.  el-suhad, 
el-suvad:  elsuhan,  elsurran,  ellopódzik,  elsomfor- 
latmár  m.  Nagybánya  Katona  Lajos ; 
ly  Xyr.  XV.239).  Úgy  elsuvadott  az 
i rosvásárhely  Szabó  Béla);  3.  e-csoad: 
elválik.   Nem  esoad  e  égymástu   (Uöcsej,   Nagy- 
Lengyel  Xyr.  V  1.420). 

ki-suvad  (ki-csódik,  ki-csóldik  [?],  ki-csovad,  ki- 
1.  had,  ki-suvad: 

i-   in.    Kassai    .1.   Szókönyv  V.207). 
bői  [a  kötél]  (Vas  m.  Tsz.  76b). 
il   (Kolozs   m.  Zsobok 
Melirh  János).   Ha   egyet   ránt  vala  rajta,  a  k<  - 
zembil  kisuvad  vala  (Háromszék  in.  Kiss  Mihály); 
2.    ki-suvad:    zöld    héjjából    kifejlik,    kiválik    (a 
mogyoró)  (Székelyföld  Xyr.  XV.20);   3.    ki-csól- 
dik [?),  ki-csovad:  kioldozódik   (a   rosszul  kötött 
:nó,  a  zsák  szája)  (Vas  m.  Tsz.  76b;  Balaton 
II.   Horváth   Zsigmond   1839).   JÓI   beköss 
zsákot,  mer  máskép  kicsovad  (Somogy  m.  Szőllós- 
Oyörök  Nyr.  XVI.46). 

lé-suvad  (lé-sfidoXX,  lé-suhad) :  lecsúszik  (Kolozs 
m.  Zsobok,  Kis  IVtri  Ifelieb  Jánot;  Marosvásár- 
hely Szabó  Béla;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos).  Lisói  ni.  órség  Nyr. 

Tjesuhadt  (tollhiba  e  h.:  lesuvadt,  mert 
a  mutató-szó:  suvad]  a  hó  a  ház  tetejéről  (Szé- 
kelyföld N>r    XI \ 


[Szólások]    Lisuhoi  ,i  nap:  leáldozik  (Szntinar 
m.  .Nagybánya  Katona    Lajot;   Szilágy   in.   N 
VI.  171).  .1  )(■>!<  minnyátt  lesuvad  az  égről  (Három- 
szék m.  Xyr.  IX.31;  Kiss  Mihály). 

mőg-suvad  (még-sódoU) :  L  mrg-sódik,  míg- 
suvad: megcsúszik.  Mfgsódott  a  lábam  (Vas  m. 
órség  Nyr.  1.421).  Megsuvadt  a  széna  (a  boglyá- 
ban) v.  a  gabna  [a  rakott  szekéren):  rosszul 
lévén  rakva,  eggy  része  lecsúszott  (Háromszék 
in.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Megsuratt  a  hegy  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály);  2.  még-sódik :  [tróf. ?J 
megnyúlik,  megnő.  Mióta  nftn  láttam  ezt  a  gye- 
t,  jó  mégsódott  (Vas  m.  órség  Nyr.  11.563) ; 
8.  még-sttvad :  |tréf.,  gúny.)  fölfordul,  meggebed, 

I  megdöglik  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván;  Csik  m.  Kilyénfalva  Nyr.  IX.525;  Seges- 

'  vár  Nyr.  IX.44).  Suvadj  meg!  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.349;  Vadr.);  4.  meg-suvad:  [tréf.,  gúny.] 
gyermeket  szül  (vö.  le-omlik,  mé'g-omlik)  (Udvar- 

|  hely  m.  Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  XVIII.525). 

rá-suvad  (réja-suvad) :  rácsúszik  (pl.  a  rakott 
!  szekérről  a  gabona  v.  a  széna  le  és  vkire  rá; 
I  az  eggyik  szalmafonat  a  másikra)  (Udvarhely 
•  és  Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos;  Udvarhely  m. 
,  Kórispatak  Xyr.  IX.237). 

SUVADÁS  :  omlás,  pl.  hé'gy-suvadás  (Székely- 
föld Xyr.  V.424;  Kiss  Mihály). 

SUVADÁSOS :  (hegy-)omlásos.  Suvadásos  hely 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SUVADÉK:    lehámlott    vakolat   (Székelyföld 
.órffy  Iván). 

SUVADÓS :  1.  lecsúszni,  leomlani  készülő. 
Suvadós  asztag  v.  rakott  szekér:  a  mely  rosszul 
lévén  rakva,  eggy  része  le  akar  csúszni  v.  om- 
lani (Háromszék  m.  Lécfalva  Kiss  Albert) ;  2.  süp- 
pedős (homok,  iszap,  vizenyős  hely)  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.348 ;  Vadr.  516b;  Háromszék  m.  Léc- 
falva Kiss  Albert;  Csík  m.  Kilyénfalva  Xyr.  IX. 
525).  Suvadós  hejj  (Udvarhely  és  Háromszék  m. 
Erdélyi  Lajos). 

|SUV ADÓZOTT],  SUHADOZOTT:  zöld  héjjá- 
>  ból  kifejlett.  Suhadozott  mogyoró  (Szatmár  m. 
(  Nagybánya  Nyr.  XIV.573;  Katona  Lajos). 

[Szólások].  Tele  van  a  segge  suhadozott  mogyo- 
róval: jó  dolga  van  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.573 ;  Katona  Lajos). 

SUVADT:  zöld  héjjából  kifejlett  Suvadt  mo- 
gyoró (Székelyföld  Nyr.  11.471;  XV.29). 

[Szólások].  Teli  ran  a  segge  suvatt  magyaróval: 
jó  dolga  van  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SÜVASZT  (kicsószt  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
V.207;  '-sovaszfam    Vas   m.   Kassai    J. 

Szókönyv  V.217;  Tsz.;  Kemenesalja,  Balaton 
mell.  Tsz  ;  csuaszt,  lncsuaszt  Göcsej  MNy.  V.91. 
162;  csuhaszttini  Göcsej  Tsz.;  sósztani  Vas  m. 
suasztani  Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.45 ; 
Göcsej  Nyr.  XIII.496;  suhasztani  Pest  m.  Nagy- 
Kovácsi    Erdészeti     Lapok    XX II.  129;    suvaszt, 

29* 


.l.v, 


srVASZTATI.AN     BÜKÉ 


KT-8ÜL 


466 


el-,  meg-,  reasuraszt  8«ók*-l\  í'.-lil  Amlr.issv  Antal 

ir    Benedek,    Kiss    Mihály,    <i\ 
Iván;  Háromasék  m.  MNj   \ 
606b.  617b;  Gyórfív    [fin;    Torda   Nyr.    XVIII. 

i      uvaszl:  löld  héjjából  kifejt    (diót)   (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály);  %,suhaszt:  gyűrűz (gyürú- 
8ierű    karikákat   metsz    gyümölcsfa- ág    tövébe, 
l'i'si  in .  Níiitn  Kovácsi  Erdészeti 

k   XXI  1.129);  8.  csuaszt,  sószt,  suaszt:  kitép, 
ránt,  húz,  nyú    (füvet,   fát,    kendert  a   földből) 

8 fa  m.  Őrség  Tss.;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.46; 
..,•■.,-,  MXv.  V.íU.;  Nvr  Xm.496);  4."  mwart. 
(pl.  főbe)  (Síékelyföld  Csaplár  Benedek; 
mszék  m.  MNy.  \  Vadr  )\  r>. 

csukaszt:  hasudik,    füllent    (Vas    m.    Kassai    .1. 
8sókönyv  V.217;   Kemenesalja,    Balaton    mell., 

el-BUvasit :  ellop,  elcsen,  elsikkaszt  (Székely- 
föld Győrffy  Iván;  Torda  Xyr.  XVIII.95). 

ki-csösst,  ki-csovasüt :  k '.'--tisztát  (vmit  a 
kezéből,  pl.  megfeszült  kötelet)  (Vas  m.  Kassai 
J.  Siókönyv  V.207;  Tsz.  76b). 

meg-suvasst:  1.  erősen  megüt  (Háromszék  m. 
Vadr.).  Ma  bizon  ma  ugy  tnegsuvasztlak  ódáiba, 
hogy  minnyátt  Pilátusra  vicsorodol  (Háromszék 
m.  Vadr.  372);  2.  agyonüt  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.340;  Győrffy 
Iván). 

rea-suvasEt:  ráhúz,  ráüt  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

SUVA8ZTATLAN:  (dió,  mogyoró),  a  mely 
még  zöld  héjjában  van  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

SuvikSZ  (subic  Veszprém  m.  Szentgál   Nvr 

11.185;  subick  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.323; 

igrád  m.  Algyó  Nyr.  VIII.517;  Debrecen  Nyr. 

1X.1Ü3;  XI.477;  XIII.432;  Gömör  m.  Nyr.  XVÍII. 

466). 

SUVIKSZOL  (subickónyi  Veszprém  m.  Szentgál 
Nvr.  11.186;  subikszol  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII. 

SÜFTÖL :  a  halat  eggyik  bárkából  a  másikba 
rakja  (Török-Becse  Nyr.  IX.93). 

8ÜOE:  |tréf.]  disznó  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
381). 

8ÜGEJ,     8ÚGE:    1.    stigej :    bozót,     bozótos 
hely    (Kis-Kún-Halas    X\  r.    \V>1;    XXIII 
2.  süge:  rőssenyaláb  (Esztergom  m.  Nyr.  XXIII 
233). 

aüge-fa:  rózse  (Esztergom  vid.  Nyr.  XI.381). 

8ÚGÉR  (sigér  Balaton  mell.  Tss.  163a;  Her- 
mán 0.  Halászat  K. ;  sigér,  sigereX  Baranya  m. 
Csúza  Xyr.  XVI  11.382;  sigér  Tokaj  XIV 

240;  singér  Karád,  súdér  Tisza  mell.,  sügre  Nóg- 
rád m.  Lázi  Hermán  0.  Halászat  K 

SÚKE:  félsüket  (Győr  m.  Tss.). 


Büke-bóka  (Sopront    m.  Mihali,  K 
XXI 

r.nli    •!     A  bü  Iviáráa  26;   síin ■■• 

Zala  m.  Arács    X 

-•cser    Benczií     Perei  Kunság    N 

XXV.886  i. 

bóka,  sike-bóka:  süket;  a    ki    ,se    ért,    se    hall 
(süket  mindenre,  a  mi  körülötte  történiki  •/ 

\rács  Nyr    XXII 
Veszprém    m.    Devecser    Renczik    Ferenc;    < 
Kunság   Nyr.    XXV.886;    Kis-Kún  B 
Imre).   Aki*   a   kapufának    szó 
bóka  (8oprony   Bt.   Mihali.    Kisfalud     Xyr.     XXII 
473);  2.  .r-bóka:  féleszű,  ei 

(Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  zfimegvid.  nyelvjárás 

[únság    X.w.   XXV: 

sike-lóka:  süket  (Kis-Kún  Halas  Xyr.  XV.381 ; 
Korda  Imre). 

SÜKET  (siket  Dunántúl  Bódiss  Ja  ara- 

nv;i  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 478;  Csallóköz  Er«í 
Pál;  Palócság  Nyr.  XXI.809;  Zemplén  n 
der  Gyuláné;  Hegyalja  Kassai   J.  Szókon w  II. 
336):  1.  riktt:  tompa,  érctelen.  Siket   hang 
ranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIÜ.478) ;  2.  süket,  n 
a  hangot  elnyelő,  rossz  akusztikájú.  Süketé 
t<  ni  fdom:  a  mely  nem  jól  kong;  a  melyben  nem 
hallik  a  prédikáció.  Süket  (siket)    ház   v.  szoba: 
a   melyben   a   szót   nem  érteni    meg;  a  mely- 
ben   a    beszéd    tompán    hangsik;    a   melyl 
igen    hangosan    kell     beszélni,     hogy    megért- 
sék (Balaton  mell.  Bódiss  Jusztin;  Göcsi 
Lengyel  Nyr.  VIII.82;    Csallóköz    Érdél} 
3.   siket:    (az  olyan   szoba),    a   melybe    kívülről 
semmi  nesz  nem  hallatszik  be  /.-Marton 

Bódiss  Jusztin);  4.  siket:  (az  olyan  ház),  a  mely 
mélységbe  van  építve   (Győr  m.    Pázmándhegy 
Bódiss  Jusztin);  6.  siket:  homályos,  sötét  (szoba .- 
a  melynek  igen  kicsiny  ablaka    van)   ((iyór   m 
Peér  Bódiss  Jusztin);  6.  siket .  pu-zta-falú  (szoba  : 
I  melyben    ninesenek    képek)    (Győr-Sz. -Marton 
Bódiss  Jusztin);  7.  süket,  siket:  (az  olyan  fazék), 
a  melyben  a  víz  nehezen  forr    föl    v.    az    étel 
nehezen  fő  meg  (Győr  vid.  Fejérpatak\ 
Győr  m.  Pázmándhegy  Bódiss  Jusztin;  i 
id.  Sziunyei    Józsefné;    Zemplén    m.    Schri 
Gyuláné);    8.   rosszul   füló,  nehezen    melegedő. 
Siket  kájha.  Siket  masina  [takaréktűzhely)   (Győr 
vid.  Fejérpataky  László). 

siket-csalány :  holt   csalán,   szelíd    csalán 

mely   nem  csíp)  (lamium    purpureum    v.    album) 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.336). 

siket-ér,  süket-ér:  folyómedernek   vizhagj 
ága,  a  mely  annyira    föl    van    iszapolva,    hogy 
csak  nagy  víz  idején  van  benne  víz  tli 
IX.  125). 

SÜKETÜL  (mvgsüketil  Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
216). 

SÜL  (aníHzszül  Moldvai  csáng.   Nyr.    IX.4 

(Szólások].  Süve-főve  nálunk  van :  mindig 
rém  m.  Nyr.   VIII.177;   Csalh 

komisz:  mindig,  f< 
köz  Erdélyi  I 


467 


SÜIjDELÉK-SULLKN 


SÜLLENT— SÚLY 


éH 


el-flül:  elfonnyad  (növény  a  nap  hevétől)  (Vas 
in    Sarvar  vid.  Bokor  János). 

föl-sül:  lesfii  (as  ember  bőre  a  napon)  (So- 
mogy m.  Siöllós-Györök  Nyr    XX  11.288). 

kl-aül:  kiudik.  Mentek  délig,  a  hogy  csak  ki- 
sült [t.  i.  olyan  gyorsan],  hetethét  országon  keresz- 
tül (Háromszék  in.  Vadr.  400). 

|Ssólá80k|.  Nem  sül  ki  a  szemed  ?  [t.  i.  szégyen- 
u|  (Debrecen  Nyr.  V.177). 

lesül:    a   színét,   frisseségét  elveszti  (a  nap 
ftmölos  a  fáján).  A  szivám  mind  lesüt, 
a  melegség  lesütötte  (Somogy  m.   Adánd  Hánóczi 
József)- 

SÜLDELÉK:    süldő-disznó   (Pest    m.    Fölaő- 
regyháza  Szinnyei   Otmár;   Heves  m.  Név- 
telen 1840;  Bereg   m.    Tisza-Adony   ifj.   Vozári 

SÜLDŐ  (südémet  Fehér  m.  Wolff  Béla;  südü 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.522;  s&fógyerek  Baranya 
m.  Pellérd  Nyr.  X  1.382;  süjdó  Marcal  mell. 
Tsz.).  —  Súdő  nyúl,  súdő  bika:  fiatal,  idei  (He- 
ves m.  Névtelen  1840). 

südű-gyerek:  serdülő  gyerek,  siheder  (Bara- 
nya m.  Pellérd  Nyr.  XI.382). 

SÜLÉ:  eggyügyú,  ostoba  (Cegléd  Széchy  Ká- 
roly) [vö.  süli,  sülü\. 

SÜLÉKEN Y :  1.  (az  olyan  homokos,  kövecses 
föld),  a  melyben  a  termés  hamar  elég,  elfony- 
nyad,  megsárgul  (,kisüT)  (Dunántúl  Bódiss  Jusz- 
Gyór  m.  Tsz.);  2.  (az  olyan  föld),  a  mely- 
ben a  gabona  gyorsan  érik  (Vas  m.  Kemenesalja 
Bódiss  Jusztin);  8.  (az  olyan  hús),  a  mely  hamar 
.1  (Győr-Sz.-Márton  Bódiss  Jusztin);  4.  (az 
olyan  gyerek),  a  ki  gyorsan,  könnyen  tanul 
(Győr-Sz.-Márton  Bódiss  Jusztin). 

8ÜLÉKÉS :  helyenként  kisült  (vetés)  (Rábaköz 
Simonyi  Zs.  Tüz.  M.  Nyelvtan  1.488;  itt  rétes 
hiba  e  b.:  vetés). 

SÜLEVÉNY  =  sülékeny  (Dunántúl  Bódiss 
Jusztin. 

8ÜLEVÉNYES:  1.  sülevényes  föld:  a  melyből 
minden  kisül  (Vas  m.  Kemenesalja  ?   Kreszne- 
P.  8zótár  11.189);  2.  sülevényes  vetés:  a  me- 
lyet idő  előtt  megfehérített  a  nap  heve  (Soprony 
m.  Pölsó-Szakony  Nyr.  XVII.384). 

SÜLI:  1.  eggyfigyú,  ostoba  (Cegléd  Széchy  Ká- 
roly); 2.  rosszul  látó,  vaksi  (Szeged  Perenczi 
János)  (vö.  sülé,  sülü]. 

SÜLLEDÉZ:  siseg,  sistereg    (a    nyers    fa    a 
:i.  v.  a  félig  tele    üstbeu   a    melegedő  víz) 
Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

[SÜLLEM). 

meg-süllen:  gyenge  sisegó,  sistergő  hangot 
ad  (a  megkevert  és  kevés  időre  a  tűzre  vissza- 
tett puliszka,  mikor    az    üst    oldaláról    leválik 


(Székelyföld  Kriza,  Gyórffy  Iván;  Báromazék  m. 
Vadr.;  Háromszék  és  Udvarhely  m.  Krdélyi 
Lajos). 

SÜLLENT:  posszant,  szelet  ereszt  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.348;  Vadr.  517b;  üyórffy  Iván; 
Háromszék  DL  Uzon  Erdélyi  Lajos)  (vö.  hülU-nt 
Pótl.). 

SÜLLÓ  (sillő  Eszék  vid.  Nyr.  VII.277;  sül 
Békés  m.  Szarvas  vid.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

SÜLLÖO  =  sülledez  (Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Fejér  József,  Gyórffy  Iván;  Háromszék  m. MN v. 
VI.348;  Vadr.  517b;  Gyórffy  Iván;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  MNy.   VI.376). 

[Szólások].  Ne  süllögj:  ne  siránkozzál!  (Szé- 
kelyföld Fejér  József). 

SÜLLÖGTET :  szeleket  ereget  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

meg-süllögtet :  szépen  süledeztet  (edényben 
puliszkát,  kását)  (Háromszék  m.  Nyr.  111.325). 

SÜLLŐS:  rövid  lélekzetü  (Győr  m.  Tsz.). 

1.  SÜLT-  (tikmony süjt  Zala  m.  Kis-Kanizsa 
Nyr.  IX.280 ;  tikmonstfrig  Göcsej   Nyr.   VIU.41). 

2.  SÜLT  (sít  Somogy  m.  Szenna  Király  Pál) : 
főtt.  Sütt  vaj  (Bács  m.  Zenta  Nyr.  IX.91). 

sütt-rosss:  egészen  rossz.  Nem  ollan  sütt-ross 
(Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI. 
432). 

sült-szőrű:  künn  nyaralástól  megvörhenye- 
gesedett  (de  külömben  fekete)  szőrű  (ló)  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

SÜLTELEN  :  sületlen  (Székelyföld  Tsz.). 

sűtelen-szájú :  [gúnynév]  (Göcsej,  Nagy-Len- 
gyel Nyr.  V.192). 

SÜLÜ :  eggyügyú,  ostoba  (Cegléd  Széchy  Ká- 
roly) [vö.  sülé,  süli]. 

SÜLY,  SÜLY   (sú  Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek; suj  8zilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.287  ;  Székely- 
föld Tsz. ;  Nyr.  1.466 ;  Háromszék  m.  Orbai  járás 
N\r.  VII.332;  Brassó   m.   Hétfalu   Nyr.   VI.  181  ; 
Csík  m.  MNy.  VI.367;  sűj  Szilágy  m.  Kerekes 
Ernó;   Székelyföld   Arany-Gyulai  NGy.  111.316; 
Udvarhely  m.  Nyr.  III.554;  Vadr.  516b;  Három 
szék  m.  Nyr.  IV.469  ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos ;  Csík  m.  Nyr.  XXV.377 ;  sujj  Háromszék 
m.  NyK.  111.13;  sul  Göcsej  Tsz.;  súly  8zékH\ 
föld  Arany-Gyulai  NGy.  III.222  ;  Császár  Árpád ; 
Háromszék  m.   NyK.   111.13;   sü  Cegléd  llo^ 
Vilmos;  sü,  sűAről   Torontál   m.    Egyházas-Kér 
Kálmány  L.  Szeged  népe  IIL15B;   siij  Kis-Kún- 
Halas    Nvr.    XV.381 ;   süj   Szilágy  m.    Kerekes 
Ernó  ;  sül  Csallóköz  Erdélyi  Pál  ;  süly  Csallóköz 
Nyr.  1.332;  Palócság  Bartha  József:  Szeged  vid.. 
Torontál  m.   Nyr.   XV1I.130;  Tokaj   Nyr.  XXII 
428):  1.  suj:  vmi  bőrbetegség  (Ssüágy-Somlyó 
(Nyr.  XVI.287);  süly:  vörösödéssel  és  hámlással 


4H 


SÜLLYED-8ÜNDÖRGÓPZ  I K 


SÜNDÖRKÖD-IK-SÜKI  I 


járó  bőrbetegség  (Palóeaág  Bftftha  József);  sü: 

bórkosz   (Cegléd    llosvay    Vilmos);   2.   suj,  súj, 

sujj,  súly:   rossz  fekt •!  rákfono 

asék    m.    NyK.    III.  13;    Háromszék     m.   Orbal 

jirái  Háromszék    i 

délv  B    ttíg:  bujakói  iSie- 

vid.,  Torontál  in.   Nyr.    JCVTL130);    4 
as  orron   támadt  nagyobb   seb   (Kis-K  ún-H 
Nyr.    XV.38!  kbda 

i'«tz.); 
6.  süly:  ,belső  golyva' |?|  (Csallóköz  Nyr.  1 

/őlások).    Hogy  a  sú  egyen    (v.  verjen]  meg! 
(Székelyföld  I  Benedek).  A  súj  [suj]  > 

meg'  (Háromszék  m    Vadr.  ö  1 6b ;  Csík  m.  MNy. 
VI.367).  A  sujj  \suly]  egye  meg!  (Háromszék  in 
A  suj  rgye  meg !  (Brassó  m.    Hét- 
falu  Nvr.    VI  iye  meg  a  su 
Somlyó  Nyr.  XVI  ,,,fn  még  a  8* 

.-iiék  m.  Orbai  járás  Nvr.  VII.332).  Sulii  egye 
meg!  (Tokaj  31.428).  Hát  a  tót  fene  sa 

súj  nem  önne-é  még?  (Udvarhely   m.  Nyr.    III. 
664).  Hogy  a  súj  s  fene  [v.  a  súj,  fene)  énné  i 
(Háromssék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).   Mi  a  sújt 
csináltatok?  (Csik  m.   Nyr.  XX  i  súj 

vesztegetné  reád  a  virágját!  (Háromszék  m.  Nyr. 
IV.4- 

süly-gyökér:  scrophularia  nodosa  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

SÜLLYED  (séed,  sejed  Székelyföld  Fejér  Jó- 
zsef; sellyed  Abaüj  m.  Pusztafalu  Szádeezky 
Lajos;  séllyed  Nógrád  m.  Fülek  Nvr.  XXII.95; 
sied  Háromszék  m.  NyK.  111.18 ;  Vadr. ;  Gyórffy 
Iván  ;  [sijed]  syett,  sijeggyön  Torontál  m.  Szóreg 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.  1 56;  Tokaj  Nyr. 
XXIV.240;  8zilágy  m.  Nvr.  IX. 565;  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VI ..214  ;  Vadr. 
400;  sijjed  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác; 
Szilágy  m.  Nyr.  IX .565). 

8ÜLLYÉN:  órzóvel  fölszerelt  szák  (Dráva 
m<ll.  Kopács  Hermán  0.  Halászat  K  :  itt  Kopá- 
csi hiba). 

SÜMENKÉD-EK :  éled,    nő.    A    kukorica    eső 
ften    sümenkédik     (Tolna     m.     Sar-Sz.- 
Lórinc  Nyr.  111.87)  [vő.  caJ^kU-ikX]. 

SŰMMÖG:  mogorván  hallgat  (Vas  m.  Korné- 
lja Nyr.  III. 89)  (vö.  sumagol]. 

8ÜMMÖGET:  x  (Vas  m.  Kemenesalja  Nyr. 
III  - 

SÜN  (wadisznó  Cegléd  llosvay  Vilmos;  To- 
rontál  m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged  népo  II. 
138). 

SÜNDŐRGŐDZ-DX,  SÜNDÖRGŐZ  IK 

i.  ólálkodik, 
settenkedik,  lábatlankodik   (Békés  m.  Balor 
ván).    .1    udid 

rgődzSÜ   (Bihar  m.   Sarkad    Arany  - 

rid  m.  \i 
Gyulai  N(iy.    11.384);   2.    hízelegve    dörgólódzik 


(az  emberhez  a  in  k'nnsair  Nyr.  XVI. 

Debrecen    N 
Sándor). 

SÜNDŐRKÖn  -IK 
diirk 

settenkedik,  lábatlankodik,  legyeskedik  (vki  k-.- 
rül)  [vö.  séndérkéd-ik). 

8ÜNDÖRKÖZ-IK  : 

Tamási    |!óla). 


(Mezótúr  Nyr.    I\ 


8ÜNDÖRÖG:  1.  ólálkodik,  ft 
lank.xlik  Blmilni 

idáig 
\  sündörgött  körülötte,  míg  meg  nem    nyti 
j  kiváitt  (Ssatmár  m.   Nagybánya  V 

2.  biselegve  dörgölöd: 
'  (Nagy-Kunság  Nyr.  XVI.475) 

1.  SÜNNYÖG:  kénytelen,  kedvetlenül  jáx-kél 
I  (Moldva,  Klózse  Nyr.  IX.429)  [vö.  sunnyog]. 

[2.  SUNNYOG). 

sünnyög-dünnyög:  zümmög.  Az  a  x< 
még  iiiihr,  <iki  i»nne  vét  [a  bürbe], 
zönögnyi,    sünnyögnyi-dünnyögnyi    (Veszprém    in. 
'  Csetény  Nyr.  XXVI.279). 

SŰNYÖL  (silnnyöl  Zilah  Nyr.  X1Y.4:'>1>:  1. 
!  nyöl,  sünnyöl:  nagy  öltésekkel  varr  (Szilágv  ni. 
>  Nyr.     VII.382;    Zilah    Nyr.     XIV.431 ;    Ken 
Ernő);  %.9Ünyől:  beszó,  bestoppol  (kikopott  h( 

a   ruhán)  (Zilah  Kerekes  Krnó);  3.  thuu 
ráncol  (Szaunái-  in.  Patóháza  Nyr.  XI \ 

SÜPLEGEL:   ütlegel   (Zilah    Kerekes    Ernó). 

.    Antal 

kú    Iiiu 


SÜPPED  (st-pped  Székelyföld  Andra: 
L848;  ufptd  Bieged  Tsz.  331a)  [ve 
2.  soppad,  suppadoz). 

[SÜPPEDEK],  SÖPPEDÉK:   ki 

k.kjuila-habarcs,  a  moly  némel) 
alakban  kiüti  magát  a  földből; 
a  fölszine  megkérgesedik  (Széki 

SÜRDÍT:  sürget  (Komárom  m.  Nngy-Imnand 
Nyr.  VIII.95). 

SÜRGÖL:    x    (Szatmar    in.     Nagybáuv 
XV. 95). 

8ÜRGÖNT:   ^    lÜars  m.  Új-Bars   Kiral\    I 

SÜRGÖNYÖSEN:    sürgősen.    Aszong 
mennyek     sürgönyism    <>    helyin 
(Debrecen  Nyr.  X,W7  Ml). 

SŰRÍT  (sürüitt  Sfékelyföld  Kiss  Mihály:   sü- 
dvarhely  m.  Nyr    VJ1.3 
órsé^   Nvr.   1 

bölcs,  Ugocsa  m.  Nyr.    IX 
Király  Pál      L       <   "    nyüzsög,  hen 
tömegesen  mozog,  rajzik.   SArdtenek  az  eml 
,I»obroceaKÓEaaAlbertné).5^Wi 
ott  l 
zsák,  a  legyek)  (Csallóköz  Erdélyi  Pál);  2.  ffti 


SÜRÖG— SÍ! 


SÜKVED— 8ÜSŰTKK 


M 


tolak  í  körül),    nagyon   tör- 

lészk  /kihez),    lábatlankodik    (Beregszász 

>kat  és  gyor- 
san beszél,  mindenfélét  összebeszél  (Vas  m. 
Örs.  »'»)•  De  sokat   tud  sün' 

tt  már  annyit!  (Vas   m.    Pálía    Nyr.    XXVI. 
ürít:  vmi  tervet  forral  (Debrecen  Nyr. 

be-Bürit:  sűrű  levüvé  tesz  (főzetőt)  (Szatmár 
in.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.303). 

SÜRÖG  ($tVty-forog  Csanád  m.  Batonya  Kal- 

BZOttik    11.12;   Dorozsina   Nyr.   Vll. 

;  türrög  8zékelyfólri  Kiás  Mihály).  —Surrog: 

úlódik  (vki  körül)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

|SŰRR,  SÜRj. 

sürr-forr   [tür-for,    sür-fór,  sürruek- forrnak ) . 

hemzseg,   toloug,    rajzik    (Kis-Kűn- 

Szoboszló     Király    Pál). 

for  a  nép,   mimika  volna  (Hol?   Nyr. 

Sürmek-formak    ezök  a  fölyhők,    trtégsé 

Aún-Halas  Nyr.  XXIII.574). 

1.  SÜRÜ  nogy  m.  Henész  Nyr.  XXIII. 

Mátyusfólde    Nyr.    XX  íren 

I.    Nyr.    XX.369;    sür  m. 

•  'lvtan    1.340-.     HKNfcd 

Szabolcs  m.  Kisvarda,    Szatmár   m.    Porcsalma, 

reg,  Ugocsá  m.  Király  Pal;  Szatmár  m. 

Mán  1.  vaskos,  zömök.  Alacsony, 

sürü  ember  (Heves  m.    Saár    Nyr.    11.524.    525). 

Süni  ló  (Abaúj  m.    Szádeczky    Lajos);    2.    sorú 

fiatal   erdő,    tilos    növendék-erdő    (Somogy    m. 

r    XVII.334). 

sürü-beiú:  vaskos  (ember)  (Csongrád  m.  Sron- 
V  111.331). 

sürü-gazdasszony:    csupa   gazdasszony   (a  ki 
min  gazdasszony kodással    foglalkozik; 

dicsőséget  talál  az  örökös  sütés-főzésben ;  egye- 
bet sem  tud,  mint   gazdasszony kodni ;   nem   lát 
messzebb    a    fózőkanálnal    (Székely-Udvarhely 
ly  Pál). 

sürű-genge:  ritka  szövet  (Rozsnyó  vid.   Nyr. 
XVII  I 

sürü-kóró:  sürün  vetett  takarmány-kukorica, 
caalamádé  (Pozsony  m.    Olgya   Tolnai    Vilmos). 

IJRŰ:  sajtár  (Szilágy  m.  Nyr.  VI. 473)  t?]. 

SŰRÜD-IK   (súríiöd-ik  Székelyföld   Kiss    Mi- 
hály). 

SÜRÜGYÉK :  bozót  (Székelyföld  Nyr.  IX.Ö6). 

8ÜRÜLKÖD-IX  (sürölködóm  Székelyföld 
összeszorul,  tömörül  (Székelyföld  T  Mi- 

hály i  Háromszék  m.  Lécfalva  Kiss  Albert ;  Csík  m. 
<lr.).  SürÜlködnek  a  gyermekek: 
hárman  -negyén  eggymás  mellé  állnak  és  nyom- 
ják eggvmást  (Háromszék  m.  Lécfalva  Kiss 
Albert). 

{8ŰRŰ8J,  SŰRŐ8:    sűrű   (Pozsonv    m.    Deáki 
N>r    XX. 25). 


J8ÖRVED] 

meg-sürved:  megsűrűsödik  (pl.  a  tej)  (Sza- 
bolcs m.  Kisvarda  Kunos  Ignác). 

8ÜRVEDÉS:  esti  szürkület,  alkonyat,  alko- 
ny ódás.  Este  felé  vót,  úgy  sürvedéskor  (Ung  m. 
Király  Pál). 

SÚRVEDZ-IK :  sötétedik,  alkonyodik  (Szatmár 
m.  Ilk  Király  Pál). 

SÜSÉTEK  (Pozsony  m.  Kassai  «L  Szókönyv 
IL207;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  füsőtek  (?) 
Csallóköz  Nyr.  1.278  (XII.143.  szerint  hiba;  de 
vö.  NySz.  1 1.1 626. püseték\\süsitek  Pozsony  m.  Ol- 
gya Tolnai  Vilmos;  süsíték  Csallóköz  Gáncs  Géza, 
id.  Szinnyei  Józsefné;  Csallóköz,  Patony szél  Nyr. 
XII.  143;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.140):  búbos 
pacsirta,  mezei  pacsirta,  pipiske  (alauda  triviá- 
lis, alauda  eristata)  (vő.  süsütke]. 

|8Ü8KE|. 

8üske-hajú:  rövidre  nyírott  hajú  (Alsó-Csalló- 
köz Kósda  Albert). 

SÜSMÖG:  susog,  suttog,  sugdos  [?]  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.348). 

SÜSŐKE  (süske  Győr  m.,  Komárom  m.  Bódiss 
Jusztin;  süsöke  Győr  m.  Bóny  Nyr.  XVII.575; 
süsöke,  stisiike  Győr  m.,  Komárom  m.  Bódiss 
Jusztin.):  búbos  pacsirta,  pipiske. 

SÜSÖLÉK:  búbos  pacsirta,  pipiske  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Erdővidék  Tsz.  (itt  süsölek 
alkalmasint  hiba]). 

(SÜSŐRÉL]. 

fél-süsörél:    fölcicomáz,    fölpiperéz     / 
réllye  magát  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI. 
574). 

1.  SÜSÜ  [süsö  Csallóköz  Csaplár  Benedek); 
1.  (tarajos)  gyermekfej  kötő  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Hont  m.  Nyr.  XVIII.430;  Érsekújvár 
Nyr.  VIII.332);  2.  sapka,  nagy  sapka  (Göcsej 
Nyr.  11.473;  Kis-Kún-HalasNyr.XV.381;  Nógrád 
m    Fabó  András  1841). 

■2.  SÜSÜ:  1.  mafla,  bamba,  eggyügyü,  Ügyetlen, 
bolondos,  bohó  (Soprohy  m.  Repce  mell.  Nyr. 
11.561;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Pápa  és  vid. 
Tsz.;  Nyr.  XVI. 576;  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Palócság  Nyr.  XXII.79;  Érsekújvár  Nyr.  VIII. 
47);  2.  kérelmétől  el  nem  álló,  önfejű  (gyermek) 

ÍSoprony    m.    Fölsó-Szakony    Nyr.    XVII. 
\.  süket.  Tf  **s*!  (Vas  m.   Pálfa    Nyr.    XXVI. 
479);  4.  paraszt  (Kis-Kúnaág  Nyr.  IV.48). 

süsü-Bence:  mafla,  ügyetlen  (öoprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  11.561)-. 

SÜSÜTE:  susogás,  suttogás  (Háromszék  m. 
MNy.  VL348;  Vadr.;  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos). 

SÜSÜTKE :  búbos  pacsirta,  pipiske  (Csallóköz 
Erdélyi  Pál)  (vö.  süsétek]. 


168 


SÜSÜTÖIi-Srikn 


I  I  TÓ8 


164 


8Ű8ÜTÖ1  \o%  (TTárumssék  n.  Uion 

Erdélyi  Lajos). 

süt  (Hrniwó  m.  Botfalu  Király  Pál;  H 

Sslnvóni..  Alii 

168). 

(Szólások).   Nyélbe  süt  4t:.n„    | 

heiysetébe,  ügyeit  rendbe  hosni,  jövőjót  meg- 
alapitani.   Ügy  hiszem,  fiiam,  eh 
sütöttelek  Mfcf  lásd,  hogy  boldogulsz  a  saját 

eszedhl  (Csallókös,  M  le,  Sieged  Csaplár 

Bened 

el-sttt:    megfonnya8it.    meuhorvasst.    A 
elsüti  a  gyenge  leveirt  (Baranya  m.    Nyr.    XXVI. 

(ki-süt). 

[Szólások].    KiiÜtőt  á  jó  idő    (Szlavónia   Nyr. 

xxi : 

lé-süt:  a    színét,   frisseségét  elvett]    (s    per- 
sseló  nap  a  gyümölcsnek   a  fájam      I 
mind    lesüt,    a    melegség    <  ">ugy    m. 

Ádánd  Bánóczi  Józ 

SUTÉL:  sütöget,  sütni  szokott.  Mi  nem  süté- 
lünk  oli/nn  kenyeret,  mint  az  urak  (Bars  m.  Új- 
Bars  Király  Pál). 

8ÜTELÉK:  1.  sütött  ennivaló  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.348;  Háromszék  m.  Szotyor  Qyórffy 
Iván).  No  Pista,  ott  jó  heh.  van  "tt  főze- 

lék, siitelék  juttig  való  (Alföld  [?  alkalmasint 
hiba  e  h.:  Székelyföld)  Nyr.  XIII.577);  2.  -  sütet 
|pl.  kenyér].  Ez  má"  jó  sütelék!  (Udvarhely  in. 
Teleki  Endre). 

SÜTET.  Egy  sütet  liszt:  a  mennyi  eggy  sütés- 
hez kell  (Repce  vid.  Xvr.  XX.411;  Szatmár  in. 
Mátészalka  *  AVI.541;  Zemplén  m. 

Ssürnyeg  Nyr.  XIX. 375).    Egy    sütet    kenyér:  a 
mennyit  eggyszerre  sütnek  (Baranya   m.    Ibafa 
XX.287;  Debrecen  Nyr.  IX.204). 

18ŰTHENYŐS]. 

•öthenyós-idő :  kánikulában  az  ég  beborul  á- 
sakor  támadó  rekkenő  hőség  (Baranya  m.. Sellye 
Zalai  Mihály ;  —  Baranya  m.  Nyr.  VI.474.  a 
.napnyugot,  alkonyat'  értelmezés  nyilván  hi- 
bás). 

8ŰTI  (Rábaköz,  Beó-8árkány  Nyr.  XVIII.238; 
sütü  Székesfehérvár  RajniRs  Mátyás):  balog, 
balkezes  |vö.  balog-suti,  sete,  suta,  suti]. 

SÜTKE :  kissé  ügyetlen,  nem  egészen  ép  kezú 
(Csallóköz  Erdélyi  Pál). 

8ÜTKÉREZ:  sütéssel  foglalkozik.  Micsinál- 
nák,  komámasszon  f  —  Hát  sütkérezünk ;  égy  csátá 
kenyérét  már  kiszéttünk,  most  rakjuk  bf  á  máso- 
dikát (Abaúj  m.  Beret  Nyr.  11.422). 

8ŰTKS8  =  sütke  (Csallóköz  Erdélyi  Pál). 

8ŰTKŐ:  süldő.  Sütkő  nyuszka  (Baranya  m. 
Tsz.).  Sí/W *yí/ (Kis- Kún-Hala*  N>  r  XV  213.381). 


BÜtkö-legóny:   siheder,   suhanc  m 

Tsz.). 

8ŰTKÖL:   sütéssel    foglalkozik,     mim 
untalan  m      MNy      VI 

|itt  tülköl  hüm);  Kiss  Mihály). 

8ÜTKÖLŐDIK:  1.  ^    (8zékel>!   II     Kist    Mi 
hál)  :  Háromszék  m.    Vadr.);    2.    sütkérezik  (a 
napon,  a  tűméi)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SÚTKÖLŐZ-IK:     1.     =     sütköl     (8zé 
i.     iliimmszék    m.    Uzon    Erdélyi 
Itkérezik  (a  napon,   a   tűznél)  (Szatmár  dl 

..,-.  \IV.:»7.{). 

SÜTKÖRÉL         suti.  .   Kunság  Nyr.  VI. 

ilti;  \(».  418;  Háromasék  m.  Kese  Dénes). 

SÜTKÖRÉL-LK     {süiköréMy.     |H  (a 

verófényen)  (Háromasék  m.  MNy.  VI.848 ;  Vad 

SŰTKÖRÉSZ        Sütköl  (Udvarhely  in.  Knl.lyi 
Lajos;  Háromssék  m.  MNy.  VI.848;  Vadr. 517b; 

Erdélyi  Lajos). 

SÚTKÖRÉSZ-IK    [iütkörésim):    sütkén-zii. 
napon,  ;i   tfisnél)  (Bodrogki  ihelyés 

Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos). 

SÚTKÖRÉZ-IK:    m.    Mind    ide  gyűl   a   tüzhő 
ttlkörimi  (Torna  vid.  Nyr.  XVII.::- 

SÜTKÖZ      sütköl  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

ISÜTNI]. 

sütni-való:    1.  az  a  hal,  a  melyet  silánysága 
miatt  eladni  v.  a  nagybérlőnek  részbe  adni  nem 
lehet,  a  melyen  tehát  a    halászbokor  mego- 
zik.  Fogtunk  öleyet,  még  sütnivaló  is  mar 
ged  Hermán  0.   Halászat  K.);    2. 
élesztő  (Vas  m.  Rópce-Lak  Tolnai  Vilmos). 

SÜTŐ  (süjtö    Udvarhely    m.    Olasztelek   M 
KV.886;  Erdővidék  Arany-Gyulai  NGy.   111 
sütő  Szlavónia  Nyr.  V.12.  63;  XXHI.359) :  1.  süjtö, 
sütő:  sütőház  (az  a  szoba,    a   melyben   a  sfl 
kemenoe  van,  meg  eggy  tüzelő,  mert  rendt 
nyári  konyhának  is  használják)   (Udvarhely    m. 
Olasztelek  Nyr.  XV.836  ;  Krdővidék  Arany-Gyulai 

01.802;   Kis-Küküllő   m.   Szókefalva  N 
XV.144);  2.SÚJIŐ:  sütőkemence  (Erdővidék  Arany* 
Gyulai   NGy.    111.302);   3.  sütő:   tok    (Szlavónia 
Nyr.  V.12;  XXIII.35U);  4.  sütő:  sipialius  dobula 
(Kolozsvár  Hermán  0.  Halászat  Ki 

SÜTÖGETŐ  :  kenyérsütő  kofa  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos). 

SÜTÖRGÉL:  sütöget  vmit  zsíron,  serpenyő- 
ben (apró  liüsdarabkákat,  vesét,  lúdvért)  (Csalio 
köz  Csaplár  Benedek). 

SÜTŐS:  forró  (Csallóköz,  Arak    N 
Vas  m.  Kemenesalja?  Kresznerics  F.  8zótár  II 
A   vtz  már  nagyon  sütős    (Tolna  m.  Fölsó- 
l   Nyr.  VI.823).    len  sütős   nap  még  ném 
sasé  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr    XXII  - 


466 


S(N  VKQEL-SVÁRTU 


406 


SÜTYŐT:    fütyöl.    Síityút   I   gőzös  (Hajdú  m. 
III  181). 

SÜTTYÖGTET :  füttyöget  (?].  Nem  siittyögtet- 
tek,  nem  lármáztak,  máccor  pejig  ucs  csiwogtak 
(Moldvai  esáng.  Nyr.  I1I.3). 

SÜV:  sógor  (Kalocsa  Király  Pál)  \sH:  ,sógor, 
sógorasszony'  Erdóvidék  Tsz.  megbízhatatlan 
adat). 

SÜVEG  \»ijeg  Somogy  m.  Marót  puszta  Nyr.  X. 
190;  siveg  Palócság  Nyr.  XXI.309 ;  sópfa  Zala  m. 
Hetéé  Ethnographia  VIII.99;  Bellosics  Bálint;  sőg 
Vas  m.Német-Genes  Nyr.  XXVI. 138;Pekovits  Sán- 
dor;   Vas    in.    Vönöck    Tolnai    Vilmos;    Vas  m. 
óreég  MNy.  V.91 ;    Nyr.    \  11.372;   Göcsej  Nyr. 
X  111.496;   sőgfa.   Fertó  mell.  MNy.  III.406;  Vas 
rály  Pál;  siUg  Soprony  m.  Horpács 
s-üjeg  Somogy  m.  Marót  puszta 
90;  süög  Göcsej  MNy.*  11.416;  Nyr.  Xin.257. 
^He  süóg,  n'óg  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV.  181 ; 

370;    Vas  m.   Répce- 

Sz.-Györ-  XVDL575):  L  sijeg,  sőg:  kalap 

-:ipka  (Vas  m.  Német-Gencs  Nyr.  XXVI. 138; 

vita  Sándor;  Somogy  m.  Marót  puszta  Nyr. 

•Ok  2.   süveg:   anyasróf,   csavarház   [molnár 

mest]  (Gyór  Nyr.  XI .288). 


■üveg-csisma : 
llosvay  Vilmos; 
^1). 


netnezesizma, 
Kis-Kún-Halas 


botos    (Cegléd 
Nyr.   XIV.285; 


■üveg-fa  (sög-fit,  sőg-fa):  1.  fejfa  (a  kálvinis- 
ták temetőjében)  (Vas  m.  órség  Király  Pál); 
2.  a  ladik  elején  és  végén  azon  fa,  melyhez  az 
oldaldeszkák  szegezve  vannak  (Gyór  vid.  Nyr. 
25);  3.  polcfa,  melyet  az  ajtóragasztókba 
süvegként  beeresztenek  (Fertő  mell.  MNy.  III. 
406);  4.  pajták  kapunyitásánál  a  kapulábakra 
vízszintesen  fektetett  gerenda,  a  melyre  a  ren- 
des ragoktól  elfutó  vendégragokat  rakják  (Zala 
m.  Hetes  Ethnographia  VIII.99;  Bellosics  Bálint). 

■üveg-gomba :  kucsmagomba  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Csík  m.  Nyr.  XH.235). 


süveg-váró:  gerendapártásó,  mely  a  fekvő 
gerendák  végeire  van  illesztve  (Baranya  in. 
Csúza  Nyr.  XVI II. 382). 

SÜVEGEL  (süjegel  Somogy   m.    Nyr.   X.477). 

[SÜVEGES]. 

■üveges-háló:  rúdra  alkalmazott,  félkörös-szájú 
zsákháló,  a  melyet  víz  ellenében  a  patakokba, 
kivált  bokros  helyeken  beállítanak,  s  a  melybe 
a  halakat  a  zurboló  fákkal  bekergetik  (Márma- 
ros  m.  Visk  Hermán  0.  Halászat  K.). 

SÜVÖLT  (sőt,  silót  Göcsej  Nyr.  XIII.496). 

[SÜVÖLTŐS1,  SÜVÜTŐS:  gyűrűs  zsidó  (Mátra 
vid.  Nyr.  XXIV.478). 

SÜVÖLTYŰ:  vörösbegy,  pirók  (Hol?  Tsz.; 
vö.  CzF.)  [vö.  sivüyű]. 

SÜVÖLVÉNY:  siheder,  suhanc  (Hódmező-Vá- 
sárhely  Simonyi  Zsigmond ;  Udvarhely  m.  Király 
Pál). 

SVÁB  (sóháb  Baranya  m.  Hegyhát  Várady  F. 
Baranya  múltja  és  jelenje  1.223;  sováb  Jász- 
Nagykún-Szolnok  m.  Tisza-Beó  Nyr.  VTII.186; 
Szilágy  m.  Tasnád  Nyr.  VI.474;  subáb  Hont  m. 
Nyr.  VI.271).  —  Subáb:  búcsús,  búcsújáró  (ha 
magyar  is)  (Hont  m.  Nyr.  VI.271)  [vö.  sobak). 

sváb-tök :  burgonya  (Tokaj  vid.  Kassai  J.  Sso- 
könyv  IV.135;  V.225). 

SVÁBEL:  kénes  gyújtó  (Rozsnyó  Nyr.  VIII. 
566). 

SVARBÁL:  rendetlenül,  hánydel-vesdel  módra 
dolgozik  (Kassa  vid.  Nyr.  XXV.384). 

8VÁRTLI  (Somogy  m.  Nyr.  X1I.382 ;  Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XV1II.382;  svargli  Esztergom  vid. 
Nyr.  XIX.239):  disznósajt. 


BUHM  .  *  AGY  AB  TUSZÓTAft.  II. 


sx. 


SZAB:  1.  szakit,  tép,  hasit  (Dunántúl  Nyr. 
XV  1.240);  2.  ver.  Szabj  egynihányat  az  ingire! 
(8iek.lv fold  Kiss  Mihály). 

(Szólások).  Nevet  szabni:  csúfnevet  adni  (Ko- 
márom Nyr.  XV  111.233). 

el-ssab:  elszakít,  eltép,  elhasít  (Dunántúl  Nyr. 
XVI.240).  É  né  szabd  a  ruhád!  (Soprony  m. 
R..jt  1 11.513). 

felszab :  fölavat,  fölszentel  (új  ruhát;  t.  i. 
mikor  vki  új  mhát  vesz  föl,  megnézik,  hogy 
mi  köp  áll,  8  azután  eggyet-kettót  ráütnek,  mond- 
ván: .Az  új  ruha  elszakadjon'  stb. ;  ezzel  fel 
tan  szabva  az  új  ruha)  (Csik-Madaras  Nyr.  XIX. 
527). 

íe-ssab:  k'szakit.  letép,  lehasít  (Dunántúl  Nyr. 
XV  1.240:  Soprony  m.  Rábaköz  Nyr.  III.281  ; 
Bács  m.  Zenta  Bódiss  Jusztin). 

meg-ssab  i  1.  formássá,  csinossá,  arányossá 
tesz.  Az  oszlop  megszabja  az  épületet.  A  magyar 
köntös  megszabja  az  ember  testét.  A  mellény  a 
leány  termetét  megszabja  (Háromszék  m.  MNy. 
VI. .',40;  Vadr.;  Gyórffy  Iván);  2.  célba  vesz 
(labdázásnál)  (Háromszék  m.  Nyr.  VI1I.514). 

ŐMse-ssab:  összevagdal.  Foktam  magam,  össze- 
szabtam [az  eltörött  szövőszéket],  kivettem  a  szinbe 
(Vas  m.  Óreég  Nyr.  1.422). 

rea-ssab:  ráver  (Háromszék  m.  MNy.  VI.346). 

SZABAD.  Szabadjon:  legyen  szabad.  Szabadna: 
szabad  volna  (Rábaköz,  Repce  mell.  Nyr.  1.391). 
Szabanna.  Szabadott  vuóna:  szabad  lett  volna 
(Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV.  182).  Szabadna  (Nóg- 
rád m.  Nyr.  IV.  178).  Nem  szabadottam  elmenni: 
nem  volt  szabad  elmennem  (Rábaköz,  Repce 
mell.  Nyr.  1.391). 

(Szólások].  Szabad  vagyok  vele:  szabadságom- 
ban v.  hatalmamban  áll;  azt  tehetek  vele,  a  mit 
akarok.  Azt  megteheted,  szabad  vagy  vele.  A  mivel 
szabad  vagyok,  az  iránt  rendelközni  is  akarok 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

szabad-konyha:  a  konyha  közepén  álló  nyi- 
tott túzhely  (Mezőtúr  Nyr.  X.568). 

szabad-rókli:  testhez  nem  álló  nói  kabátka 
(Marosvásárhely  Szabó  Béla). 

SZABADIT :  a  kötelet  lassan  kieresztgeti  [ha- 
lász mest.]  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 


|bó-szabadít]. 

[Szólások].  Bészabaditják  a  határt:  ki  engedik 
menni  :i  marhákat  a  mezőre, 
lóra  stb.  (Hávonaék  n.  Krdélyi  Lajos). 

|mög-8zabadit]. 

[Szólások].  Megszabadítják  a  határt  bésza- 

baditják (Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos). 

SZABADÍTÁS :  L  az  az  idő,  mikor  a  marhá- 
kat ki  engedik  menni  a  mezon-,  az  ugarra,  a 
tarlóra  stb.  Szabadittáskor  (Székelyföld  Fejér 
József);  2.  szabadság  (urlaub)  (Baranya  m.  Or- 
mányság  Nyr.  IX.285). 

SZABADÍTÓ:  üdvözítő  (Csík  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  1.125;  karácsonyi  misztériumban). 

SZABADKA:  testhez  nem  álló  nói  kabátka 
(Vas  m.  Kemenesalja,  Nemes-Magasi  Nyr.  XIX. 
191;  Nógrád  m.  Szécsény  Kálmán  Sándor). 

[SZABADOM]. 

szabadom-levél :  szabadlevél.    Van  ü  neki  sza- 
badom-levele (Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  i 
11.244). 

[SZABADOS]. 

[Szólások].  Nem  vagyok  én  a  rózsámmal  s: 
dos  (Hol?  Erdélyi  J.  Népd.  és  mondák  III. 189). 
Akkor  leszek  a  rózsámmá  szabados  (Veszprém  m. 
Csetóny  Nyr.  V.523). 

SZABADSÁG:    országos     vásár    (Debrecen, 
itiirt-d  Kimnach  Ödön;   Hajdú-Hadház  Nyr. 
XXI  11.335;  Szilágy  m.  Kőváry  László  1842). 

[SZABADULÁS]. 

be-szabadulás  =  szabadítás  1.  Bészabadulás- 
kor  (Udvarhely  m.  Erdélyi  Lajos). 

[SZABDAL]. 

meg-szabdal:  1.  megvagdos  (Csallóköz,  Kecs- 
kemét, Székelyföld  Csaplár  Benedek);  2.  meg- 
csapdos, megver  (Szeged  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  Gyórffy  Iván). 

rá-szabdal:  ráver  (Csallóköz,  Szeged,  Szók 
föld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
346;  Győrffy  Iván). 

SZABINÁL:  szabogat  (Szatmár  m.  Kapni  k 
vid.  Nyr.  11.277). 


100 


SZABITÁL-SZAC8KÓ 


SZÁCSLI-SZAGíi A ! 


470 


SZABITÁL :  ^  (Tolna  m.  Sár-Sz.-Lórinc  Nyr. 
III. 177). 

SZABMÁNYOS:  részes.  Szabmányos  munka 
(Baranya-Sz.-Lórinc  Nyr.  XVII.380). 

SZABÓ  i  1.  pelecus  cultratus  (Alsó  Duna  mell. 

Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  szóllőpusztító  bogár 

íirus  eephalotes)  (Esztergom  Nyr.    XVII.415). 

szabó-bogár:  vörös  poloskafaj    (kora  tavaszi 

<>s  lapos  bogár,  mely  a  verőfényes  kerítések 

ét  falak  tövét  csoportosan   megszállja;    pyrrho- 

eoris  apterus)  (Erdély  Nyr.  IX.182;  Székelyföld 

Kiss  Mihály). 

szabó-gallér:  1.  széles,  lapos,  hosszú  metélt 
Mg  Nyr.  XXVI.46;  Hajdú-Nánás  Máté  La- 
jos; Nógrád  m.  Szécsény  Kálmán  Sándor;  Abaúj 
m.  Szikszó  Király  Pál;  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
kön ');  2.  rétegesen  hajtogatott  leveles 
tésztából  derelyemetszővel  háromszögletúre  szab- 
dalt táska,  a  melyet  levesbe  v.  sós  vizbe  főznek 
be  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  IV.345;  Székely- 
föld Tsz.;  Pesti  Napló  1893.  248.  sz.;  Kiss  Mi- 
hály, Gyórffy  Iván;  Aranyosszék  Jankó  J.  Torda 
stb.  128). 

szabó-hal:  pelecus  cultratus  (Alsó  Duna  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

ssabó-vas:  nehéz,  tömör  vasból  készült  va- 
saló, a  milyent  a  szabók  használnak  (Cegléd 
Hosvay  Vilmos). 

SZABÓD-IK  (Csallóköz    Nyr.   1.332;    Mátyus- 
fólde  Nyr.    XV1I.523;   Nyitra    m.    Magyar-Soók 
Nvr.     XX. 125;    szabod-ik,    szabódva,    Csallóköz 
Csaplár    Benedek;    Mátyusfölde    Nyr.    XX.211; 
ra  m.  Magyar-Soók  Nyr.   XX.  125;   szobodm 
Csallóköz  Tolnai  Vilmos):  1.  erősen  kér,  könyö- 
rög, esedezik    (Csallóköz    Nyr.    1.332;    Csaplár 
Benedek,  Tolnai  Vilmos ;  Mátyusfölde  Nyr.  XVII. 
bodva  kértem  (Mátyusfölde  Nyr.  XX.211 ; 
ra  m.  M.-Soók  Nyr.  XX.  125);  2.  bocsánatot 
kér.    Szabódjál   szépen,    aztán    megbocsát    apád 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

SZABOGAT:  vereget  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

meg-szabogat :  megver.  Engem  jól  megsza- 
bogatának  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Jól  meg- 
szőbogatta  (Háromszék  m.  Vadr.  368). 

[SZABOL]. 

lö-szabol:  leszakít.  [A  sapka]  káskéttya   is   lé 
vót  félig  szabóivá    (Vas    m.    Német-Gencs    Nyr. 
i  94). 

SZÁCSIKA:  kis  háló,  melyet  a  megmaszla- 
gozott  hal  kifogására  használnak  (Bereg  m. 
Nagy-Dobrony  Hermán  0.  Halászat  K.). 

SZACSKÓ  (szacskó) :  szárcsa  (Dráva  mell.  Nyr. 
V.380;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI .284;  XVII. 
45;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.382;  Szla- 
vónia Nvr   XXIII. 358). 


8ZÁC8LI:  korsó.  Régi  időben  száesliban  árul- 
ták a  pálinkát  (Arad  m.  Hódos  Kollmann  Vil- 
mos). 

SZACSMATOL :  permetezik.  Csak  szacsmatol 
az  eső  (Arad  m.  Hódos  Kollmann  Vilmos). 

SZÁD:  száj  (élettelen  tárgyé),  nyílás,  lyuk. 
Hordó,  fazék,  katlan,  kád,  barlang,  hiti,  bánya, 
kemence,  éstáló,  varsa  száda  (Kolozsvár  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.434;  Székelyföld  Tsz.;  MNy. 
VI.174;  Nyr.  XXVI.45 ;  Hermán  0.  Halászat 
K. ;  Kiss  Mihály,  Kóváry  László  1842 ;  Udvar- 
hely m.  Olasztelek  Nyr.  XV.336;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.330.  349 ;  Vadr. ;  Gyórffy  Iván). 
A  ki  lángost  akar  enni,  álljon  a  kemence  száda 
körül{To\na.  m.  Nyr.  VI.82).  Az  erszénynek  ...  a 
szádat  vágjuk  ki  (Brassó  m.  Zajzon  Nyr.  V.333). 

szád-fa:  a  régi  kemencénél  (a  magyar  v. 
csempe-kemencénél)  az  az  elül  levő  fa,  a  melyre 
a  kályhaszemeket  rakják  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.349 ;  Gyórffy  Iván,  Kese  Dénes). 

SZÁDALL-IK:  nyílik,  torkollik.  A  pince  szele- 
lője fölmegy  az  udvarra  s  a  ház  véginél  szádallik 
(Komárom  Király  Pál). 

SZÁD  ÁLLÓ  (Hont  m.  Nyr.  VI.271 ;  Hont  m. 
Ipolyság  Nyr.  XIX.95 ;  Szeged  Csaplár  Benedek  ; 
Székelyföld  Gyórffy  Iván ;  szádaló  Palócság, 
Gömör  m.  Tsz. ;  szádló  Gyöngyös  Nyr.  1.334 ; 
Zemplén  m.  Mád  Nyr.  VI.285;  Zemplén  m.  Tolcsva 
Nyr.  IX.480) :  L  szádalló :  kemencének  sárból 
tapasztott  ajtaja  (=  előte)  (Székelyföld  Gyórffy 
Iván);  2.  szádaló,  szádalló,  szádló:  hordódugó 
(Palócság  Tsz. ;  Gyöngyös  Nyr.  1.334 ;  Hont  m. 
Nyr.  VI.271 ;  Gömör  m.  Tsz. ;  Szeged  Csaplár 
Benedek) ;  az  erjedő  bor  dugasza  (Zemplén  m. 
Mád  Nyr.  VI.285);  3.  szádalló,  szádló:  hordó 
csapja  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.95;  Zemp- 
lén m.  Tolcsva  Nyr.  IX.480). 

szádló-fa:  fadugó  (Erdóvidék  Tsz.) 

SZÁDOK :  szájtátó,  bámész  (Heves  m.  Makáry 
György  1839). 

[SZÁDOL]. 

bó-szádol:  bedug,  beföd,  becsinál  (nyílást) 
(Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.319). 

SZÁDOROG  :  bámészkodva  ácsorog,  ténfereg, 
bódorog  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.136;  XVI.475; 
Békés  m.  Balog  István ;  Abaúj  m.  Szikszó  Király 
Pál)  [vö.  sódorog). 

SZÁDOZAT :  nyilas  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.349;  Gyórffy  Iván). 

SZAG  (zag  Soprony  m.  Tsz. ;  Repce  mell. 
Nyr.  XX.367 ;  Szombathely  Király  Pál). 

SZAGGAT  :  1.  dicsekszik,  fennhéjáz,  nagyzol. 
Né  szaggass  azzal  az  új  köntössel  (Pápa  Erdélyi 
Pál);  2.  halálozáskor  szaggatottan  harangoz 
(t.  i.  elóbb  az  eggyik  haranggal  kétszer,  aztán 
a  másikkal  eggyszer,    végül    mind    a    kettővel 

30* 


•471 


SZAGGATÓ-SZÁJ 


S/\.l\|./  IHKU 


eggyütt)(8zék.  iw..|.i  i 

Maros-Torda  m  Bi.-Gerioe  Bthnographia  V1.2 

Háromszék  m.  MNy.  VI.84  ugatnak 

a  holtnak  (8lékelyföld  Nyr.  VII 

szaggatnak  (Háromszék  in    Nyr.  1X32)  |vö.  sza- 

kogat\. 

rá-Biaggat:    rávágyik    (Heves    m.    Névtelen 

SZAGGATÓ :  l.  ai  öregháló  ■éijámt  leg- 
vége, a  mely  a  csapdossanak  legink:tl>l>  ki 
lévén  téve,  mindig  szakadozott,  cafatos  (Ti1 
llrimaii  o.  Halászat  K);  2.  j<>  tömörre  főzött 
kukorica-  v.  köleskásái »]  kisz:iüunt»>tt  ualu 
a  melvt't  téréral  v.  egyébből  meghintenek,  aztán 
megzsirozzák  v.  megtöpörtyüxik  (Csallóköz  Csap- 
lár Bent-dokl. 

8ZAGGATOTT :    újjal    szaggatott   (csipedett) 
teszt  m    Nyr.    X.188;    Cegléd    llosvay 

Vilmos;  Stéged  Csaplár  B—oéek). 

[8ZAGO8]. 

ssagos-level :  pelnrgonium  (Zemplén  m.Dereg- 
nyó  N>r    XIII  38 

SZAGOSTÓ    (Soprony  in.  Szépiák     Győr    m. 
hisztin  ;  szakostó  (?)  Soprony  m.  Röj- 
tök    Nyr.    II  1.465):     fiatal    (legalább   eggyéves) 
szóllővosszó. 

SZÁGULDOZ  (szágódoz-ik  Székelyföld  Tsz.; 
Kiás  Mihály  ;  e\szágódoz-ik  Mezőtúr  Nyr.  X.569). 

SZAHÁN  (Dráva  mell.  Nyr.  VI>7  ;  Eszék  vid. 
; Dráva  meU.  Kopács  Nvr.  XVII 
Baranya  m.  Csúza  Nvr.  XVIII.382  ;  szdhdn  Szla- 
vónia Nyr.  XXIII. 31 1  ;  isdkdm  Dráva  mell.  Kopács 
XVI.573  ;  szahány  Baranya  m.  Tsz. ;  száhány 
Sslavónia  Nyr.  V.12) :  tepsi.  Sütök  égy  kis  bűd- 
csikót,  a  szakdnba  bedugom  a  porhell" 
vid.  Nyr.  VIII.    326).    Két  szói  Ütem 

(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII.45). 

SZÁJ  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék 
in.  MNy.  VI.849;  Vadr.;  tag  Tolna  m.  Decs  Nyr. 
XX  884;  zaj  Tiaia-Roff  Markovics  Sándor;  To- 
rontál m.  Szóreg  Kalmany  L  Szeged  népe  III.:!) : 
L  száj,  saj:  elsó  jégképzódés,  vékony  jógkéreg 
a  viz  színén  (Sz<  Kiss    Mihály;  Három- 

szék m.  MNy.  VI.349;  Vadr.).  -  izén 

egy  kis  saj  (Tolna  m.  Dec>  ;  2.  zaj: 

úszó  jég.    Ez   a  l  jön    (Tisza- Roff 

Markovics  Sándor).  Nagy  zaj  mén  a  Dunáu 
rontál  m.  Ssóreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  UI.8) 
(vö.  zajl-ik). 

SZÁJ  (wákat  Pozsony  m.  Duna-Szerdahely 
Zolnai  Gyula). 

(Szólások).  A  hogy  értettem  a  szájokból:  a  be- 
szédjükből (Gömör  m.  Nyr.  XVI1I.506). 

ssáj-bóro :  szájas,  bóbesiédú,  pletykázó  (Szat- 
raár  m.  Kapuik    vid.    Nyr.    11.277;    Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Háromszék  in.  MNy.  VI  : 
Gyórffy  Iván;  Erdóvidék  Ágoston  L 


ssáj-bosssontó :  |tréf.|  pálinka  (Hí  m 

Vadr.  507n). 

ssáj-csaló:    |tréf.|    kis    galuska    (Székelyföld 
Káldy  <iyiila). 

száj-gyürü  (Hol?   Thz.;  szdja-gyürrjo  Vas    m. 
Kemenesalia?     Ki  P.    Szótár    11 

szdja-gyűreje  Hol?  Kassai  .1    Bsókönyi     1V.349; 

gyUre  |?  alkalmasint   a  szája- gyHreje-b6\ 
vetkeztette  ki  a  közlő]   Somogy    m 
:  ajak. 

száj-liszt-por:     (nép-etimológia]     8eidlitz 
(Erdély  Király  Pál). 

ssája-bákó:     tál  málészájú,     mafla, 

baml  rogyott  (Hol?  Tsz.  299b 

tár  Benedek).  Anna/,  a  nagy  i 
-(//,    úgy  össze  ró' 

fa -mét  Nyr.  XXV.95). 

szájja-ógött :  a  ki  a  száját  megégi 
mini  tégőti   (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VII! 

Ordít,    mint    <i    szájjaégött  (Kis -Kun-Halas    Nyr. 
XXI  1.474). 

szája-hült:  eggyiigyú,  málészájú,  mafla,  ii_ 
fogyott  (Kis-Kún-Halas?  Nyr.  XV.45;  K< 
Csaplár  Benedek).  Vót   szeretóm,    i>. 
kertek  alatt  a  sárba  düt  (Arad  m.    Pécska 
mány  L.  Koszorúk  1.200)  [vö.  hült-száju}. 

szája-mosó :  szájmosó.    Hozzon    be   szájamosó 
(Hol?  Simonyi  Zsigmond). 

szája-táti:  szájtátó,  málészájú,  mafla  (Csa 
köz  Csaplár  Benedek;    Kis-Kún-Halas  Nyr.   XV. 
305;  Székelyföld  Csaplár   Benedek;  Bárom 
m.  Győrffy  Iván). 

szábo-valu  :  falat.  Esz  szdbovalu  kenyerem  sincs 
(Vas  m.  Óreég  Nyr.  VII.372). 

szájon-forgó:  közhirú,  közhírben  ken- 
!  közszájon  forgó  (Csallóköz,  Székelyföld  Csa 
|  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  V1.349). 

SZÁJADZÓ:  hordódugó  (Dunántúl 
Barauya  in.    Ormányság    Nyr.    III. 230;    Cegléd 
llosvay    Vilmos;    Kis-Kún-Halas    Nvr.    XV. 428; 
Félegyháza  Nyr.  XXVI.95;  Hol?  Tsz.). 

SZÁJAS  (szájjos  Fehér  m.  Nyr.  X.189;  szájos 
Soprony  m.  Képee  mell.  Nyr.  11.561;  Vas  m. 
Sárvár  vid.  Bokor  János):  1.  csüeskés  szájú. 
Szájas  bégre  v.  fazék  (Losonc  Máté  Lajos);  2.  szé- 
les szájú.  Szájas  korsó  (Somogv  m.  Kassai  .1. 
Szókönyv  [V.849;  Székelyfold  K  M  ily); 
8.  széles  szájú  korsó,  kanta  (Dunántúl 
228;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  Vili 
Soprony  m.  Repce  m<  Vas    m. 

Tsz.;  Vas  m.  órség  Nyr.  IV.522;  Vas  m.  Sál 
vid.  Bokor  János;  Veszprém    m.    S 
11.185;  Tolna  m.  Pölsó-Nyék  Nyr.  VI.323;  T 
m.  Paks  Nyr.  XJX.480;  Fehér  m.    Nyr.    X 
XIX. 480). 

8ZÁJBELI  jobbfelóli  >■*- 

kelyl'öld  Kriza;  Háromszék  m.  Vadr.). 


1ZAK 


SZÁK-SZAKÁC8KA 


474 


8ZÁJBÓK: nínrv8tájú(Pertómoll.MN>.  III.4' 

SZÁJER:  fátyol  (vü.  schleier]  (Göcsej,  Nagy- 
Leugyel  '1). 

SZAJKÓ :  1.  ssájac8ka.  Várj  e  kicsit,  had  hüle- 

meggytk  aza  zitel,  me  megígeti  a  szajkódat  (Szat- 

m.  Nagybánya   Nyr.   XXI.330);    2.    Májas, 

láromszék  m.  Vadr.;  Csik  in.  MNy. 

SZAJKOL:  magol,  értelem  nélkül  tanul  (Szol- 
nok-Doboka  m.  Nyr.  XVII.382). 

8ZÁJONG :  szájtátva  ácsorog,  ténfereg  (Heves 
m.  Makáry  György). 

SZAJOS:    jcgaajlásos    (folyóvíz)    (Brassó    m. 
ilu  Király  Pái). 

SZAJZ-IK:   vékonyan   bejegedzik,    vékonyan 

bt  ktzil  fagyni,  (a  víz)  (Székelyföld  Kiss  Mihály ; 

.  Ége  Ferencz  Miklós;  Háromszék 

m.  Vadr.    517a;    Csik    m.    Gyergyó-Ditró    Nyr. 

XI  1.282)  |vö.  zajl-ik]. 

8ZÁJZÓ  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.382; 
száiszó  Közép-Baranya  Nyr.  111.327):  hordódugó. 

1  SZAK :  apró  darab,  rése,  törmelék.  Szakká 
teszi:  apró  darabokra  töri.  Szakká  válik:  apró 
darabokra  törik  (Vas  m.  Kemenesalja?  Kresz- 
nerics  P.  Siótár  11.201).  Szakká  lenni:  össze- 
nyomódni, összetöródni  (Hol?  Tsz.).  Szakká  f*ő: 
szétfő  (Vas  m.  Sárvár  vid.  Bokor  János).  Mind 
szétfőtt  a  krumpli,  szakká  főtt  (Rábaköz  Nyr. 
XIII.73)  [vö.  1.  szaka]. 

2.  SZAK:  sár,  locs-pocs  (Vas  m.  órség  Nyr. 
IY..r>22;  Pápa  Király    Pál).    Oan   rósz   idügyárás 

alig  fókodott  fö  az  ut  a  mutkori  kis  har- 
mattú,  már  mégin  csupa  szak  minden  (Vas  m. 
órség  Nyr.  1.422). 

3.  SZAK  (szaku  Érsekújvár  Nyr.  XXVI.284): 
olajsajtolás  után  maradt  sonkoly,  olajpogácsa 
(Palócság  Nyr.  XXII.79;  Érsekújvár  Nyr.  VII. 
4 1 ;  Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  IX.333 ;  Komárom 
m.  Kürth  Nyr.  XIX.432;  Kún-Majsa   Nyr.    VIII. 

-Kún-Halas  Nyr.  XV.428;  Szentes  Nyr. 
XVII.222;  Szeged  Csaplár  Benedek). 

4.  SZAK  (szaka  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
349):  1.  szak,  szaka:  toka  (Borsod  m.  Sajó- 
Si.-Péter  Schröder  Gyuláné;  Rimaszombat  Nyr. 

71 ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.349).  Szakot  eresz- 
tett. Olyan  szaka  van,  mint  egy  tarisznya  (Abaúj 
m.  Szikszó  vid.  Király  Pál);  2.  szak:  baromfi 
állán  fityegő  piros  lefTentyú  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos;  Mezőtúr  Király  Pál);  8.  szak:  pofasza- 
káll, barkó  (Nagy-Kunság  Nyr.  XVL475).  Az 
államat  borotválom,  de  a  szakomat  nem  bántom 
(Mezőtúr  Király  Pál). 

[5.  SZAK). 

[Szólások].  Szakot  tett  rajta :  1.  nagy  goromba- 
ságot vitt  végbe  rajta  (Vas  m.  Órség    Nyr.    II. 
'.  bossiút  állt  rajta  (Soprony  vid.  Bódiss 
tin). 


SZÁK  (iszák  Csongrád  Hermán  0.  Halászat 
EL):  1.  szak,  iszák  nuntútiáló  (ezzel  hordják  a 
fogott  halakat  a  bárkába,  ezzel  merik  ki  őket 
belőle,  s  eszel  szedik  ki  a  prédát  a  vejszéböl) 
(Alsó-Csallóköz  Kóssa  Albert;  Balaton  mell.  Tsz.; 
Csongrád  Hermán  0.  Halászat  K.;  Szeged  Tsz.; 
Király  Pál;  Zemplén  m.  8zürnyeg  Nyr.  X.:j, 
2.  nyélen  lógó  négyszögletes  keretre  feszitett 
háló,  melyet  a  part  mellé  buktatnak  (Győr  vid. 
Nyr.  VI.192;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.382). 

ssák-háló  =  ágkegy-káló  (?)  (Török-Becse 
Nyr.  IX.93). 

szák-lék:  az  a  lék,  a  melyen  a  téli-szákot 
leeresztik  (Bodrogköz  Hermán   0.  Halászat  K.). 

szák-vas :  a  téli-szák  káváira  alkalmazott  súly 
(Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.). 

1.  SZAKA  (szakáj,  szakáig  Székelyföld  And- 
rássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.349; 
Vadr.):  1.  kerék  falából  a  csapnál  v.  abroncsból 
a  rovásnál  kitört  darabocska  (Heves  m.  Névtelen 
1840;  Székelyföld  Tsz.;  Andrássy  Antal  1843; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.349;  Vadr.).  Szakát  ve- 
tett a  kerék:  a  falából  a  csapnál  kitört  eggy 
darabocska  (Heves  m.  Névtelen  1840;  Székely- 
föld Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.349 ;  Vadr.  505a ;  Gyórffy  Iván).  Szakát  vetett 
kerék  v.  abroncs  (Háromszék  m.  Vadr.).  Szakát 
vetett  a  kereke  (Székelyföld  Nyr.  IX.  176).  Szakát 
vete  a  kerekein,  s  bagolylábat  vetek  neki  (Székely- 
föld Tsz.  29a).  Az  egyik  [előkérek]  szakát  és  vetett 
(Háromszék  m.  NyK.  111.16).  Vessen  a  hintám- 
nak négy  kereke  szakát  (Udvarhely  m.  Pehér- 
Nyikó  mell.  Vadr.  315);  2.  abroncs  rovatéka 
(Háromszék  m.  MNy.  V1.334.  349).  Vágj  szakát 
neki  (Háromszék  m.  Vadr.) ;  8.  a  késnek  a  nyelve 
és  éllapja  közötti  nyakrovatéka  (Háromszék  m. 
MNy.  VT.349)  (vö.  kés-szaka,  1.  szak]. 

2.  SZAKA:  szigony  v.  horog  hegyének  visz- 
szája  (.visszhorga').  Letörött  a  szakája  (Tihany, 
Székelyföld  Hermán  0.  Halászat  K.). 

3.  SZAKA:  1.  vmi  toroknyavalyája  a  disznó- 
nak (Székelyföld  Tsz.);  2.  a  disznó  ínye  v. 
szája  szélének  vmi  baja.  Szakája  lett  a  disznónak 
(Háromszék  m.  Vadr.);  3.  orrgyík  (disznó  nya- 
valyája) (Háromszék  m.  Nyr.  V.90). 

szaka-fű:  scrophularia  nodulosa  (Székelyföld 
Tsz.). 

SZAKÁCS :  szakácsné  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIU.382). 

szakácB-kalán  (szákács-kálán):  fózókanál  (Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.382;  Szlavónia  Nyr. 
XXIII.311). 

SZAKÁCSKA  (szakácska,  szákácská):  kötény, 
konyhakötény  (Aszód  Xyr.  IX.525;  Heves  m. 
Csépa  Nyr.  III.288;  Hont  m.  Nyr.  XVIII.430; 
Czimmermann  János;  Hont  m.  Ipolyság  Xvr. 
X1X.95;  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI. 
574;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVni.48;  Bars 
m.  Léva  Czimmermann  János). 


178 


^\I>-SZAKADÁ8 


SZAKADAT- 8ZAI 


476 


(SZAKAD). 

[Szólások].  Annyi  a  dogom,  out  se  tudom, 
merre  ssakaggyak  (Székelyföld  Fejér  József). 
Nem  szakad  markába  a  dolog:  megalakítás  nél- 
kül dolgoiik  (Háromssék  ra.  Nyr.  IX.428).  [Hogy 
a  sujborf]  Még  nfm  uakatt  ára  (Veszprém  ■ 
Nyr.  VI1I.224).  Tüske  szakatt  a  lábába  (Dráva 
null.  Nyr.   VI.87). 

bele-siakad:  belemegy,  belefúródik,  beleakad. 
Beleszokott  igyhn  a  vaskorog  a  boncába  (Dráva 
mell.   Nvr.   VI.87). 

(el-aaakad]. 

(Szólások].  Északadok  ehbsségömbe:  olyan  éhes 
vagyok,  hogy  maid  meghalok  (Somogy  m.  Vis- 
nye  II.2S6). 

fel-asakad:  föltisztul  (a  bércre  ereszkedett 
felhő)  (Háromssék  m.  MNy.  VI.327). 

(ki-aaakad]. 

(Siólások).  Kissakad  a  hal  a  horogból:  sebe- 
süléssel ssabadul  (Általánosan  haszn.  Hermán 
O.  Halászat  K.). 

[le-ssakad]. 

|8zólások].  Leszakad  a  tűz :  elalvó-félben  van 
(mert  a  fa  leégett)  (Háromszék  m.  Erdélyi  La- 
jos). Én  elmegyek  s  vágok  még  vagy  egy  darab 
fát,  hogy  a  tüzünk  le  ne  szakadjon  (Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  III.391).  Tegyen  rá  fát,  mert 
Uszakatt  a  túz  (Kolozsvár  Hantz  Jenő,  Schöffer 
István).  Leszakattam  má  a  ziskolábú :  nem  járok 
többet  iskolába  (Hódmezó- Vásárhely  Széli  Far- 
kas). 

[még-szakad]. 

(Szólások].  Tegyen  rá  fát,  mert  megszokott  a 
tűz  =  Uszakatt  (Kolozsvár  Hantz  Jenő,  Schöffer 
István). 

(rá-s*akad]. 

[Szólások].  Rám  szakatt  a  hideg  (Tisza-Dob 
Nyr.  XXV.331). 

ssét-szakad:  szétfő  (pl.  a  burgonya)  (Borsod 
m.  Sajó-Sz. -Péter  Schröder  Gyulánó). 

SZAKADÁLY:  1.  hegyszakadék,  hegyszaka- 
dás,  meredek-omlás,  omlásos  hegyoldal  (Szat- 
már  m.  Nagybánya  MNy.  VI. 349 ;  Kapnikbánya 
éa  vid.  NyK.  11.379;  Háromszék  m.  MNy  VI. 
331);  2.  legkarcsúbbfajta  hosszútestú  apró  da- 
ráss.  De  megmarta  a  karomat  a  szakadály  /(Kalota- 
szeg, Damos  Király  Pál)  (vö.  hegy-szakadály). 

SZAKADÁS:   1.    sérvés    (hernia)    (Tisza- Dob 
Nyr.  XX.576;  8tékelyföld  Tsz.  339a;  Kiss    Mi 
bály);  2.  töltésszakadás  helyén  támadt  tó   (Ba- 
ranya m.  Csóia  Nyr.  XVII1.382). 

(Szólások].  Szakadás  essőn  rá !  (átok]  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVIII.382).  Szakadás  érgye  el  a 
kezét!  (átok]  (Zala  m.  Nyr.  XXII.430). 


SZAKADAT,  SZAKADAT:   1.  szakadat:  szü- 
net. Nincs  sztik.uiatj.i    (Háromszék  m.  MNy.  VI 
849;  Vadr.);  2.    szakadat:    szakadékos,   omlás- 
martos hegy  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  SzaL 
(szakadékos  szántó  neve]  (Maros-Torda  m. 
Gerice  N\  r.  II  L5):  8.  szakadat:  hegynyak,  hegy- 
nyereg (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SZAKADÉK  (szakadik):  1.    hegyről  leasakadt 

föld    (Krdó  vidék   Nyr.    IX.42);    2.    folyóvíz 
sebb  ága  (Székelyföld  Tsz.);  3.  folyóvíz  mel 
árka,  a  mely  áradáskor  megtelik 
ton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839);  4.  máshonimn 
odaszakadt  ember.    Te   bácskai   szaka' 
bácskai]  (Dráva    mell.    Kopács   Nyr     X\  1.283); 
5.  a  tyúknak  utolsó    kis    tojása,    a    mely   után 
megkőtlik  (Székelyföld  Tsz.);  6.  máslás  (8zék«ly- 
föld  Tsz.);  7.  legkarcsúbbfajta  hosszútestú  a 
darázs,  kecskedarázs  (Vas  m.  őrség    Nyr.    VII. 
331;  Vas  m.  Kemenesalja?  Kresmeríet 
tár  11.200;  Göcsej  MNy.  IL416;  Király  Pál;  Szé- 
kelyföld Tsz. ;  Erdészeti  Lapok  XXII.672;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.349;  Kiss  Mihály:    1 
Nyr.  IX.42).  Megmarta  a  szakadék    (Háromszék 
m.  Vadr.). 

SZAKADKOZ-IK :  gyengül,  fogy  (az  erő) 
(Székelyföld  Nyr.  11.471;  Háromszék  m.  Vadr.; 
NyK.  111.13;  Csík  m.  MNy.  V1.375). 

el-szakadkozik  (e-szakotkoznyi  Vas  m.  K 
nesalja  Nyr.  111.88):  1.  elszármazik,  máshová  telep- 
ítik    (Tolna    ra.    Sár-Sz.-Lórim      Nvr.     III 
2.  elfogy,  kimerül  (az  erő)    (Háromszék  m. 
délyi  Lajos);  3.  az  éhezéstől    annyira    kimerül. 
hogy  enni  sem  tud  (Vas   m.   Kemenesalja  Nyr. 
111.88). 

[Szólások].  Elszakatkozott  az  ételtől:  nem  kí- 
vánja az  ételt,  nem  tud  enni  (Székelyföld  Kriza, 
Gálffy  Sándor). 

(SZAKADOZOTT]. 

ószakadozott :  1.  ágról  szakadt,  szegény, 
hagyatott  (ember:  a  kiről  már  a  rajta  levő  kevés 
ruha  is  le  készül    szakadni)    (Dunántúl    Bódiss 
•hisztin);  2.  a  ki  az  éhezéstől  annyira  kimerült, 
hogy  enni  sem  tud  (Győr  m.  Bódiss  Juszt i ti  i. 

SZAKADT:  1.  sérvéses  (herniosus).  Szakatt 
ember    (Háromszék    m.    Uzon    Er<!  ios); 

2.  szakadtja  a  kukoricának:    hántaléka    (Fertő 
mell.  MNy.  III.242). 

átussakatt:  sovány,  beesett  (Keszthely  vi<l. 
Horváth  György). 

SZAKAJSZT :  szakaszt,  szakít  (Bakony  vid. 
Nyr.  IV.568 ;  Fölső-Bácska  Nyr.  XHJ68 

SZAKAJT:    szakit    (Veszprém   m.   Szentgál 
Nyr.  III. 184;  Tolna  m.  Ozora  Nyr.  V.43  ;  Gödi 
Simonyi   Zsigmond ;    Kis-Kúnság   Nyr.   IX.667 ; 
Palócság  Nyr.  XXI.307.  419). 

be-ssakajt :  bever.  Ojan  ez  a  gyerek,  éggyik  a 
másiknak  a  fejit  beszakajtya  (Gödöllő  Simonyi 
Zsigmond). 


477 


SZAKALI     SZAKJA 


SZAKMÁNY— 8ZAK0ÜAT 


478 


|mög-8zakajt|. 

|Szólások].   A  kisteleki   fődön   mögszakajtották 
erőszakká  a   barmot  (kiszakítottuk  eggy    részt  a 
csordából] ;  sok  csúvest  [szarvasmarhát]  éhajtottak 
;is  Nyr.  VUI.88). 

SZAKÁLL-  harcsa  (Udvarhely  m.  Oláhfalu 
Gyórfly  Iván). 

(SZAKÁLL],    SZAKÁL:  a  gereblyeszerú  szi- 
v  ágainak    többszörös  visszái   (.visszhorgai*) 
(Siendró  Hermán  0.  Halászat  K.). 

ssakáll-gyalásó :  [tréf.J  metélt,  csikmák  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  111.255). 

[SZAKÁLLAS]. 

szakálos-horog :  eggy  ín  végébe  alkalmazott 
több  horog  (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

SZAKÁLTOZ :  állrovatékkal  ellát  (abroncsot) 
omszék  m.  MNy.  VI.349). 

SZAKÁS:  visszás  (,visszhorg08').  Szakás  ho- 
rog, szigony  (Székelyföld  Hermán  0.  Halászat  K.). 

SZAKASZ  {szakaszt  Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 

kükülló  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.284) :  asztag. 

Ajan  szép  szakasztjai  még  az  ángornak  sincsenek, 

mind  az  úrfinak  (Kis-Kükülló  m.  Szókefalva  Nyr. 

XV.284). 

SZAKASZOL:  fölszabdal  (döntött  fát  fűrész- 
tönkökre) (Háromszék  m.  Bereck  és  vid.  Erdé- 
szeti Lapok  XXII.  127). 

(SZAKASZT]. 

[mög-szakaszt]. 

[Szólásuk].  Megszakaszt  a  kold :  megtelik.  T$f- 

nap  szakasztott  meg  a  hold  (Baranya  m.  Mecsek- 
hát Thomaer  Ignác  1841). 

[SZAKASZTÓ]. 

szakasztó-kosár:    szakajtó    (Komárom    Nyr. 

VI  1.282). 

szakasztó-vóka :  ^  (Vas  m.  Tsz.), 
[szakasztó-szál]. 

(Szólások).  Bárcsak  egy  szakasztó-szál  virágot 
ad  vala !  =  eggy  szál  virágot  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Egy  szakasztó-szál  nem  sok,  de  még 
annyi  se  maradott  (Marosvásárhely  Nyr.  XV.181). 
A  kikről  beszéltem,  azok  hónap  mind  egy  sza- 
kasztó-szálig  legyenek  a  tü  vendégeitek  (Három- 
szék m.  Vadr.  418). 

SZAKICSÁL,  SZACSKÁL:  szétaprít  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.349;  Vadr.). 

8ZAKISZT  (Jászkunság  Nyr.  VII.526 ;  Szat- 
már  m.  Máté-Szalka  és  vid.  Nyr.  XXVI.496. 
541;  szakiszt  Pölsó-Bácska  Nyr.  XI1.262):  sza- 
kaszt, szakit. 

[SZAKJA]. 

szakja  vas   (száklya-vas) :  az  a   vastölcsér,  a 


melybe  a  fúvó  csöve  megy  (kovács  mest.j  (Kis- 
újszállás Nyr.  1.333  \  Arad  m.  Majláthfslvu  Nyr. 
V1II.479;  Székelyföld  Tsz.). 

SZAKMÁNY  (Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VI  1.136; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Palócság  Nyr.  XXII.79; 
Hont  m.  Nyr.  XVI1I.430;  Tisza-Dob  Nyr.XX.576; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IV.352 ;  Bereg  m. 
Pap  Károly ;  szokvány  Balaton  mell.  Tsz. ;  Gyór 
m.  Kassai  J.  8zókönyv  IV.352;  Gyór  vid.  Nyr. 
VI.325;  Nyitra  völgye  Vass  József  1841;  Nyitra 
m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841  ; 
Hont  m.  Nyr.  XVIII.430;  Czimmermann  János; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  szatmány  Szeged  Csaplár 
Benedek) :  1.  egészében,  áltáljában  kiadott  és 
elvállalt  munka  (ellentéte  a  napszámos  mun- 
kának) (Gyór  m.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.352; 
Gyór  vid.  Nyr.  VI.325;  Pest  m.  Tinnye  Nyr. 
VII.  136;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Palócság  Nyr. 
XXII.79;  Tisza-Dob  Nyr.  XX.576;  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  IV.352;  Bereg  m.  Pap 
Károly).  Szakmányba  dolgoztatja  a  szőlejét  [az, 
a  ki  egész  áltáljában  adja  ki  kapálni,  azaz  nem 
napszámra].  Szakmányba  vállalta  a  szőlőinunkát 
[az,  a  ki  pl.  az  első  kapálást  fölvállalta  s  teszem 
50  frtért  megalkudta].  Szakmányban  dolgozik. 
Szakmányba  áll.  Szakmányba  jár  (Lehr  A.  Toldi 
210).  Szakvánba  jár  (Győr  vid.  Nyr.  VI.325). 
Szakványában  dolgozni  (Balaton  mell.  Tsz.).  Szuk- 
ványba  menni  (Hont  m.  Czimmermann  János). 
Szakmányba  dolgozni  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 
Szatmányban  dolgozni  (Szeged  Csaplár  Benedek). 
Szakmámba  áráttón  á  mút  nyaroü,  oszt  égyre- 
égyre  öt  csom"6  tyisztábúzá  esett  (Palócság  Nyr. 
XXIV.191);  2.  arató-  v.  cséplő-rész  (Nyitravölgye 
Vass  József  1841;  Hont  m.  Nyr.  XVIII.430). 
Szakványért  aratni:  gabonarészért  (Nyitra  m. 
Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

szakmány-munka,  szakvány-munka  =  szak- 
mány  1.  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

SZAKMÁNYOS,  SZAKVÁNYOS :  1.  szakma- 
nyos,  szokványos:  olyan  munkás,  a  ki  vmely 
munkát  áltáljában,  előre  kikötött  bérért  vállal 
föl  (Dunántúl  Lehr  A.  Toldi  210 ;  Gyór  vid.  Nyr. 
VI.325) ;  2.  szokványos :  részért  arató  munkás 
(Hont  m.  Nyr.  XVIII.430). 

SZAKMÁT :  elaprózott,  apró  darabokra  szag- 
gatott v.  tördelt  holmi,  lefaragcsált  hulladék  (Vas 
m.  Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár  11.201). 

SZAKMATOL  :  elapróz,  apró  darabokra  szag- 
gat v.  tördel,  faragcsálva  szemetel.  Ne  szakma- 
tolj belé:  ne  szemetelj  belé  (Vas  m.  Kemenes- 
alja? Kresznerics  F.  Szótár  11.201). 

SZAKÓCA  (szakuóca) :  kis  fejsze,  kis  szekerce 
(Vas  m.  Kemenesalja  Kresznerics  F.  Szótár 
11.201;  Göcsej  MNy.  V.160;  Keszthely  Hermán 
0.  Halászat  K.;  Palócság  Döbrentei  Gábor). 

[SZAKODAT]. 

ki-ezakogat :  kiszaggat  (kásából  galuskát). 
Az  öreg  asszonynak  vuót  a  keblibe  eggy  tarisznya, 
abba  beleszúrta  a  kiest,  oszta  úgy  szakogatta  ki 
belüöle  a  kását  (Szombathely  Nyr.  XV (.429). 


Hl 


SZAKÓGAT-SZÁl, 


SZÁL   -HZ ALÁD 


IM 


SZAKÓOAT  (Zala    in     BódzM  Jusztin ;    Szako 

8.  ahiuiu  in. 'ii.  Bódiss  Jusztin 
« 1>  II  rváth  Oyörgy;  szakágat  Zala  B 
Bódiss  .hisztin):  Össsenyomogat,  ujjával  szét 
nyomkod,  szétfakasztgat  (gyümölcsöt,  kiil.  szil 
vát). 

össve-azakogat :  öassenyomogat,  szétfakaszt- 
gat ÖsMveszakogatta  kesével  (Vas  ni.  Remeim* 
alja?  Kressnerics  P.  Siótár  11.20 J). 

1 .  sz  AKOL  (waitiinnya) :  mocskol,  piaskol  (Pápa 
Király  Pál). 

be-szakol  (br-szakúnnyn) :  bemocskol,  bepisz- 
kol (Pápa  Király  Pál). 

[9.  SZAKOD. 

el-szakol  (tl-szakúnyi) :  eltipor,  széttipor  (gi- 
lisztát, osigát,  kígyót,  békát,  bogarat,  egeret  stb.) 
(Zala  m.  Bódiss  .hisztin). 

SZÁKOL :  szákkal  halászik  (Bodrogköz  Hermán 
0.  Halászat  k\). 

1.  SZAKOS:  lucskos,  csatakos,  sáros,  piszkos 
(Vas  m.  Hódos  Gombocz  Zoltán;  Zala  m.  Hetes 
Nyr.  11.46;  Pápa  Király  Pál).  Oh  beh  szakos  »t 
van  I  (Vas  m.  őrség  Nyr.  1.422).  De  szakos  uz 
ut!  (Vas  m.  órsóg  Nyr.  IV.522).  Ez  az  ucca 
végig  szakos  (Vas  m.  őrség  Nyr.  IV.184)  A 
jöget  a  szakos  útra  (Zala  m.  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  11.133).  Darabosnak  as  út  szakos  (Göcsej 
MNy.  11.415).   Szakos  tányér  (Pápa  Király  Pál). 

SZAKOS :  piros  leffentyús.  De  szép  szakos 
tyúkjai  vannak,  szomszédasszony !  (Mezőtúr  Király 
Pál). 

3.  SZAKOS:  fojtós  (gyümölcs,  kiil.  alma) 
(Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mihály ;  Erdóvidék  Nyr. 
YIII.188). 

SZAKOS :  a  jég-alatti  halászatnál  az,  a  ki  a 
hálót  a  azáklékbe  beboosátja  (Bodrogköz  Her- 
mán 0.  Halászat  K). 

SZAKUL:  szakad  (Göcsej  Nyr.  XIV.164; 
Budenz-Album  158).  Szakállon  tná  vége  !  (Zalám. 
Alsó-Lendva  Nyr.  XXVI ,122). 

el-zaakul :  eltörik,  szétmállik  (pl.  a  tojás,  ha 
elejtik  v.ha  ráütnek),  szétomlik  (pl.  a  főtt  krumpli) 
(Dunántúl  Bódiss  Jusztin;  Vas  m.  Kemenesalja? 
Kresznerics  F.  Szótar  11.201). 

özaae-saakul:  össsezúzik,  összetörődik,  szét- 
mállik (a  gyümölcs  a  rázódástól;  az  elérett 
körte,  ha  leejtik ;  puha  tárgy,  ha  erősen  fogják 
meg)  (Dunántúl  Nyr.  XVI.240;  Soprony  m.  Nyr. 
XXV.227;  Vas  m.  Kemenesalja?  Kressnerics 
/otar  11.201;  Vas  m.  Tarodhála  Nyr.  X.90 
[itt  össze  nélkül,  de  ez  nyilván  hozzáértendő,  és 
szakai  kétségkívül  hiba). 

1.  SZÁL:  1.  azon  fonál,  mely  a  szövőszék 
hosszában  a  nyüstön  és  a  bordán  át  nyúlik,  s 
a  melybe  as  ontokot  beleszövik  (Erdély  Tsz. 
256a);  2.  szála:  a  fonott    kender   legfinomabb 


része  (Ipolj   \nkye,  Kovái 

8.  csepp,   szikra,   mákszemnyi.  A'*< 

vizem,  egy  szál  kenyerem  (Szeged  ( 

' '  i  mig  fsz  szállás  sé  ettem    (Mátra 
Nyr.  XXII.287).  Nem  biz  tggy  szálat  és  i 
szék  m.  Orbai  járás  Nyr.  XW-VM). 

[Szólások].  Mind  a  szála,  mindnyája.   " 
íukat  korbdecst  <eg  a  biru  (Göcsej  (i 

XIV.  451).  Miét  nésztél  nnét  ojan  szálára 

[hiba  e  h. :  szálára]')      tetőtől  talpig  (Háromszék 
m.  Nyr.  V.30;  Erdélyi  Lajos). 

szál-ember:  szép  szál  ember,  szálas  emb'-r 
(Tokaj  Nyr.  XXIV.840;  Brdélj  - 

[szál-fa]. 

[Szólások].  Száfát  áll:  tótágast  áll  (8oprony 
m.  Csepreg  Nyr.  n.275). 

szál-ház :  épületfa-kereskedés  (Félegyháza 
Nyr.  XXVI.95). 

[ssá-karó]. 

szákaró-gát:  kerítés,  mely  eggy mástól  némi 
távolságra  kis  árokba  állogatott  ói  szó- 

vei összefont  hasábfákból  áll  (Palócság  Kthnu- 
graphia  1V.6). 

szál-mester :  fenyüszálak  fölügyelője  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

szál-vas :  1.  kőfejtésnél  és  szöllórakásnúl  hasz- 
nált vasdorong,  a  melynek  fölső  vége  goin 
alsó  vége  pedig  hegyes  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839) ;  2.  vasrúd,  mely  a  korong 
segedelmével  a  fölső  malomkövet  forgatja  (Győr 
Nyr.  X1.287;  Baja  Nyr.  XYI1.24<n. 

[szál-vonás]. 

szálvonáz  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
573 ;  szálvonyáz  Kis-Kún-Halas  Kovács  Kálmán) : 
szálakat  húz  ki  (a  vászonból). 

szála-szösz :  [?]  (A  gerebenelés  által  ,áll  elő 
a  fejeszösz,  a  szálaszösz,  apró  szösz  és  a  csepú') 
(Szatmár  m.  Krassó  Nyr.  XVI.i 

szála- vássony:  [?]  Egy  kis  szőlőcskét  eladtam 
és  az  árán  szálaviszony  alá  való  fődet  vettem. 
[Milyent?]  Virágos  kender  alá  való  fődet,  mert 
ennek  legszebb  és  leghosszabb  szála  van  (Eszter- 
gom m.  Ebed  Nyr.  XI.381). 

2.   SZÁL  (Szeged   Csaplár   Benedek;   Tisza- 
Dob  Nyr.  XX.576;  Tokai  Nyr.  XXIV.240;  szála 
Tokaj  Nyr.  XXIV.240 ;  száj  Bereg  m.  Pap 
szájj  Mármaros  m.  Csaplár  Benedek):  tutaj. 

SZÁLA:  formint  (Győr  m.  Tsz.). 

szala-Biőlő :  <x>  (Győr  m.  Kassai  J.  Szókönyv 

11.222;   IY.:156). 

1.  SZALAD:  kicsi ráztatott  gabona  (Székely- 
föld Tsz.;  Csík  m.  Pétéi  János). 


én 


LAD-SZÁLAL 


8ZÁLALÜAT— SZALDÓK 


Hl 


|2.  SZALAD]. 

ki-szalad :  mem-kül  i  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.152). 

[meg  ssalad]. 

[Szólások].  Itten  mégálgfo,  úomuédauaom :  maj 
máskor  is  mékszaladom  ám  magát:  átszaladok 
és  meglátogatom  (Veszprém  Nyr.  VI  1.474). 

8ZALADGÁLÓZ-IK :    sialadgál  (Zemplén  in. 
ret  Kalmár  Elek). 

8ZALADÓ.  Szaladó  eső  (szaladod  esseő) :  futó 
XX1II.578;  Mátra    vid.    N\r. 
XX II. 384). 

8ZALADOS:  1.  kii-siráztatntt  gabona   (Gömör 

Tsz.);  2.  kicsiráztatott  búzából  készült  lágy, 

édes  sütemény  (költés,   csiramáié)  (Sopron y  m. 

XXV.514;    Vas   m.   MNy.    11.415;   Király 

Pál;  Vas  m.  Répce-Sz. -György  Nyr.  XVIII.575; 

Vas  m.  Kemenesalja,   Balaton  mell.,   Pápa  vid. 

Tsz. ;   Tolna   m.    Kassai   J.    Szókönyv    IV. 355 ; 

r  m.  Wolff   Béla  ;  Pest  m.  Kassai  J.   Szó- 

v  111.131  ;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr 

VUL96  [itt  s:aladós  alkalmasint  hiba]). 

SZALAG  (szallag  Repce  vid.  Nyr.  XX.368 ; 
zalag  Szombathely  Király  Pál). 

ssalag-sik  :  sikárló  fü  (Csallóköz  Nyr.   1.332). 

SZALAGÁRÉ  :  ammóniák  (sal  ammoniacum) 
(Bács  m.  Zenta  Bottröder  Gyuláné)  (vö.  szalaiy 

káré}. 

SZALAGOS:  vmi  tésztanemű  (Sümeg  vid 
Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelvjárás 

SZALAJTOTT :     nem    somogyi,    beköltözött 
tt    embör     (Somogy     m.    Csurgó     Nyr* 

SZÁLAL  (szálai,  szálónyi;  —  szállal  Három- 
szék m.  Kiss  Mihály):  L  szálanként  szedeget, 
szálanként  eszi  a  füvet  v.  a  takarmányt  (pl. 
a  jóllakott  v.  beteg  marba;  a  néhány  hónapos 
bárány,  borjú  v.  csikó,  mikor  rákapatják  a  ta- 
karmányra). Nem  eszik  (az  a  marha],  csak  szálai, 

így  jóllakott  má  mint  a  dob.  |A  takarmány) 
olyan  rossz,  hogy  a  marha  nem  eszi,  csak  szálalja 
(Ssatmár  m.  Nagybánya,  Szatmár  vid.  Nyr.  XI. 
<ny  szálai  (az  eléje  tett  takar- 
mányból! (Borsod  m.  Nyr.  XVL35).  Sem  eszik, 
csak  szálai  (a  barom].  Őzek  szálainak  a  pataknál 
(Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XI. 573-.  Szálai  a  ló  a 
rét*n  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XVII. 
563).  Vegyél,  fiam,  ebbűl  a  sal 
innen  szólalsz?  (Abaúj  m.  Nyr.  VI.419).  Szálai 
as  as  arató  is,  a  ki  nem  fog  jó  markokat,  ha- 
nem csak  néhány  szálat  markol  és  arat  le  eggy- 
szerre  (Székelyföld  Nyr.  XI.573);  2.  szálanként 
kihúzogat  (fölösleges  palántaszálakat)  (Mátuis- 
folde  Nyr.  XVII.523);  8.  szálanként  szétszed 
(Palócság  Nyr.  XXII.79);  4.  szálanként  elhullat 
•  kendert:  olyan  gondatlanul  bánik  a 
kinyütt  v.  a  raegtilolt  kenderrel,  hogy  as  szálan- 
hull  ki  a   keséból    (8zékeiyfö!d    Nyr.    XI 

i  Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

•xmrrei  i  m aotab  tájbzútáb.  n. 


Össse-Hálal :  szétzilál.  Mind  bsszezzálalod  a 
kenderfüket  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XI.573). 

SZÁL  ALGÁT  =  szálai  1.  (Szatmár  m.  Nagy. 
bánya,  Szatmár  vid.  Nyr.  X1.571). 

[SZÁLALÓ]. 

szálaló-szál.  Egy  szálaló-szál :  eggyotlen-eggy 
ssál.  Újfent   behajtotta    a    kőssig    házáho,   j> 
egy  szálaló-szál  szituit  se  evett  meg  egyik   se  (Bi- 
har m.  Pocsaj  Nyr.  IX.558). 

[SZÁLALÓD-IKI,  SZÁLLALÓD-IK  :  pisz- 
mogva dolgozik  (pl.  az  az  arató,  a  ki  nem  fog 
jó  markokat  hanem  csak  néhány  szálat  markol 
és  arat  le  eggyszerre)  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
349;  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

el-szálalódik,  el-ssállalódik :  szálanként  elhul- 
ladoz  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály).  Ügyelni  kell, 
mert  nem  akarom,  hogy  mind  elszálalódjék  a  ken- 
derecském,  mert  úgyis  kevés  van  (Szolnok-Doboka 
m.  Nyr.  XI.573). 

SZALÁMI  A:  nagy,  füles  gomb  (a  milyen  a 
német  parasztok  ruháján  van)  (Esztergom  Nyr. 
XXV.576).      $±*J,4««ZK  -  c^'^^í  1/jtípZZU 

SZALAMONLA:  élesztő  (Jász-Monostor  Kim- 
nach  Ödön). 

SZALANGÁL:  szaladgál  (Vas  m.   Horvát  Jó- 
zsef 1843;  Vas  m.    Kemenesalja?    Kresznerics 
zótár  11.202:  Vas  m.  Jánosháza,  Kis-Unyom 
Simonyi  Zsigmond). 

[SZALASZT]. 

[Szólások].  Sokat  szalasztott  [vesztett]  rajta, 
hogy  el  nem  atta  (Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy- 
Miháli  Nyr.  XXI.431). 

SZALATYKÁRÉ:  ammóniák  (sal  ammonia- 
cum) (Kisújszállás  Nyr.  XIX.23K)  (\ö.  szalagáré]. 

SZÁLAZ:  szálanként  kihúzogat  Szálazzák  a 
burgit  (a  takarmányrépát,  azaz:  a  fölösleges 
palántaszálakat  kihúzogatják)  (Mátyusfölde  Nyr. 
XVII.523). 

[SZALDÓK,  SZÁDOK]. 

száldok-fa   (Kezdi- Vásárhely  Nyr.    XV1I.479; 
'k-fa    Székelyföld    Nyr.    IX. 177;    szádok-fa 
Székelyföld  Tsz.;  Fejér  József;    Háromszék  m. 
Vadr.;  Kézdi-Vásárhely  Nyr.  XVI.  192;  szadop-fa 
Moldva,  Klézse  Nyr.  IX.426;    szaldék\-t*\    Mold- 
váiig. Nyr.  X.202;  zádog-fa  Székelyföld  Nyr. 
1I.">6;  Udvarhely  m.  Gálffy    Sándor;    Csík    m. 
Nyr.    VI II.  183;  zádok-fa    Udvarhely    m.    Gálffy 
Sándor,  Királv  Pál;  Háromszék  m.  Tsz.;  zádor-fa 
lyfold   N\r.   11.472;    vö.    556;    zódog-fa 
Szatmár  m.   Nagy-Károly  vid.  Nyr.  XXYII.220; 
Fiók  Karolyi:   hársfa. 

szádok-kürt  (Székelyföld  Fejér  József;  zádok- 
kürt  Udvarhely  m.  Király  Pál):  hársfa  kérgeból 
csavart  hosszú  pasztorkürt 

31 


481 


SZÁLIKA-8ZÁLL 


SZÁLLÁL-SZÁLLÓKA 


484 


8ZÁLIKA:  testhez  nem    álló   rékli  (Pest    m. 
.11.381)  [vö.  uáUóka]. 

|8ZÁLINGOL]. 

el-ssálingol :  kender  v.  lenssálakat  rossz  ke- 
t éléssel  szétzilál  (Háromssék  in.  Vadr.). 

SZÁLKA  (szaka  Zala  ra.  Szentgyörgyvölgyo 
Ny r.  11.279;  szika  Bori  dl  Nyr.    VL271 5    Hont 

BL   [pofoág   N\r.  MX.181Í):  LudH:  |'i|.!ii:viijtu 

riomn  nali  m.  Bsentgyörgyvölgye  Nvr.  1 1 .  1* 7 *. » ) ; 
2.  szálka:  gyufa  (Síékelyföld  Király  Pál; 
Udvarhely  DL  Nvr.  01.261;  Háromszék  DL 
Nyr.  111.381;  Csík  m.  Király  Pál,  Péter  János); 
8.  szálka:  vékony.  Be  szálka  tested  van!  Ugyan 
szálka  ember!  (Háromssék  m.  Vadr.)  [vö.  gyújtó- 
szálka]. 

ssálka-fa:  puha  (fenyő)  tűzifa  (Háromszék m. 
Oetonoe  Brdéaaetl  Lapok  XXII.126). 

SZÁLKÁS:  karcsú,  magas  növésű.  Szálkás 
csikó  (Udvarhely  m.  Gálffy  Sándor). 

szálkás-írás:  írás,  kézírás  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

ssákás-kőssfln :  fekély  (Vas  m.  őrség,  Szalafó 
\  11.181). 

(SZÁLL]. 

(Szólások].  Külön  kényérre  szállt:  maga  gaz- 
dája lett  (Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.334; 
Kűnszentmárton  Nyr.  111.30). 

(alá-ssáll]. 

(Szólások).  Alászált  a  tél:  megenyhült  (Tür- 
kévé Nyr.  V.227). 

el-ssáll:  elszármazik,  elköltözik.  Régen  elszá- 
tant  én  Kajárrű  (Veszprém  Nyr.  XXVI.278). 

ki  száll:  1.  elköltözik  a  szülei  házból,  a  maga 
gazdája  lessz,  a  maga  kezére  kezd  dolgozni. 
Az  én  gyermekeim  már  mind  kiszálltak  (Csik  m. 
14);  2.  vnii  hivatalos  dolog  végzé- 
sére kimegy.  Kiszállottak  az  adóirogatók.  Kiszál- 
lott az  egzsékució  ttok  a  papok  vizsitdlui 
(Székelyföld  NyK.  X.332).  Kiszállott  az  esperes 
(köri  vizsgálatra),  a  dúló  (végrehajtásra),  a  ka- 
tonaság (adóbehajtásra)  (Székelyföld  Kiss  Mihály); 
8.  korcsmásni  megy  (Székelyföld  Tsz.). 

külön-száll  ki-s;dll  1.  Mikor  megembered- 
tünk, mind  különszálltunk  ttz  apai  házból  (Veszp- 
rém m.  Enying  Király  Pál). 

löszált:  1.  leapad.  Azér  van  úgy  iSséálvo  a 
vU  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  XVI.477); 
S.  lecsap,  leüt.  Lfszáü  a  ménkű  (Baranya  m. 
Csúza  Hyr.  XVI  11.2*6). 

mög-száll :  1.  leapad.  Zavaros  a  Nyárod,  nem 
akar  megszálni  (Marosszék,  Nyárád  mell.  Vadr. 
206).   Megszállott  a  víz   (Csik  m.   Gyimes 

504).  Megszállott  a  foga  húsa  (a  vén  marhá- 
naki (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  2.  leszáll.  Me*g- 
szát  a  busa  ára  (Somogy  m.  Adánd  Bánóczi  Jó- 


zsef); 8.   (tréf.|   földül  i'-lfordul    (a   szekér, 
v.   szánjával),    bedül   az    árokba    (Szék 

(Szólások).   Már  nem   büzley  tya  sem, 

mert  meg  kezdett  szállani  a  foga  hú  íjuk 

rossz  erkölcsű  nőszemély ról,  mikor  vénülni  k< 
(Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos). 

oda-azáll :  odaházasodik  a  mátkájához,  azaz  úgy 
házasodik  meg,  hogy  a  mátkája  családjához 
megy   lakni  (Kalotaszeg  Czucza  János). 

rá-ssáll :  <v  (Kalotaszeg  Czucza  János).  Nagy 
István  a   Kezdi  Borisra  szállott  (Háromszék 
Király  Pál). 

[SZÁLLAL],  SZÁLAL:  szállingózik  (Székely  - 
föld  Nyr.  XL57*). 

be-szállál :  beszáll,  betelepszik.  Abba  ja  haj- 
iokba a  muzsikusok  fognak  be  szállani  (Székes* 
fehérvár  Wolff  Béla). 

SZÁLLÁS:  hegyi  legelón  levő  eggyszobás 
kis  faház,  melyet  a  gazda  v.  a  cselédje  hasz- 
nál tavasszal,  mikor  a  marhát  kihajtja  legalul 
(Mármaros  m.  Visk  Király  Pál). 

SZÁLLINGÓ,  SZÁLINGÓ :  itt-ott  gyéren  álló 
eggy-eggy  fűszál  (Székelyföld  Nyr.  11.471  ;  Kiss 
Mihály). 

szállingó-epör :  eperfaj,  a  mely  eggy  ideig 
nő,  de  mikor  már  húsosodik,  lehull  a  fáról 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

SZÁLLINGÓZ-IK  (elészállingozui  Háromszék 
DL  Vadr.;  szálinkóz-ik  Veszprém  Nyr.  XV1I.575; 
Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.353). 

[SZÁLLÍT]. 

ki-szállit :  kiriipít(-i  a  fecske  a  fiait)  (Csong- 
rád Nyr.  IX.90). 

le-szállit:  1.  lecsendesít  (Háromszék  m.  Győrfly 
Iván);   2.   lealáz  (Háromszék   m.   MN>.  \  i.:i38). 

SZÁLLÍTÓ:   lenge,    könnyű,   fölülről    ráncba 
szedett  s  alul  szabadon  bóre  hagyott  ruhád. 
melyet  olykor  szalaggal  v.  derékszíjjal  szoríta- 
nak a  testhez  (Jász-Nagykún-Szolnok  m.    '■ 
XW.191). 

SZÁLLÓ:  1.  szálló  vendég.    [Meglássa  a  diá- 
kot]. , Anyám,  miféle  szálló  az?*   \Az   egy  szegény 
útonjáró,   fiam]    (Udvarhely    m.    Keresztúr 
Vadr.  478).   A  szálló  nem  alutt,  csak  az  ágyával 
bajlódott  (Háromszék  m.  Vadr  :.  szállás, 

szállóhely.  Szállóba  odamentünk.  Éjjelre  hol  lesz 
a  szállónk?  1  >'lót  nem  szeretem  (Székely- 

föld Kis>  Mihály). 

szálló-eper  szálling  ó-eper  (Eger,  Borsod  m. 
Sáta  Bartha  József)- 

SZÁLLÓRA:    bőhátú  női  ujjas   (Vas  m.  K< 
menesalja,  Nemes-Magasi  Nyr.  XI  rsod 

m.  Sajó-Sz.-Póter  Schröder  Gyuláné)  (vö.  ssálika]. 


Ml 


SZÁLLONGÁL - SZALOGAT 


SZALONKA  SZÁM 


m 


SZÁLLONOÁL  (Háromszék  m.  MNy.  V1.367; 
szálingál  Temesköz  11.241 ;  szállingál  Háromszék 
V1.215;  Kiss  Mihály):  szálldogál,  szál- 
lingózik. 

wKAT.it a   (szalma,   szárma  Torockó  Jankó  J. 

Torda  stb.  290;  szórna  Soprony  m.  Repce  mell. 

11.561;  Zala   m.   Kis-Kanizsa    Lichtschein 

Ödön;    Veszprém    m.    8ientgál    Nyr.    VII.280; 

^Hray   ■  V.88;  Somogy   m.    Zich  Nyr. 

VIII. 520;  Somogy  m.  Szenna  Király  Pál;  Gömör 

iina-  és  Balogvölgy  Tsz.). 

(Szólások].  Szalmájára  szép  a  termés  (Csongrád  m. , 
Hajdú  m.  Kardos  Albert).  Szalmájára  sok,  szemre 
kevés  [a  gabonatermés]  (Kalotaszeg  Czucza  János). 
bájára  nézve  v.  szalmájára:  külsejére  nézve, 
külsejét  tekintve  (Szatmár  m.  Nagybánya  ?  Nyr. 
Krdóly  Szinnyei  József).  Szalmájára  nézve 
elég  dirik  ember  (Kalotaszeg  Czucza  János).  Szal- 
májára nézve  elég  derék  ember  (Torda  Kanyaró  Fe- 
renc). Szalmájára  nézve  ügyes:  szép  külsejű  (Há- 
romszék és  Csík  m.  Kováts  S.  János). 

szalma-bor:  múbor  (Tokaj   Nyr.    XXIV.240). 

ssalma-dussa:  szalmazsák  (Csík  m.  Gyergyó 
vid.  Gyórffy  Iván). 

ssalma-lésza :  szalmanyoszolya,  szalmaágy  (So- 
mogy m.  Nyr.  XV. 520)  |vö.  lésza]. 

[szalma-szál]. 

[Szólások].  Szalmaszálai  se  tesz  keresztül :  sem- 
mit se  lendit  a  háznál  (Csallóköz,  Szeged  Csaplár 
Benedek). 

■malma-térd:  szalmaszálon  levő  csomócska. 
De  bion  nem  erős  a  szél,  mert  a  gyönge  szalma- 
térdet se   tudja   meghajlítani    (Jászberény    Nyr. 

I11..H7). 


i-virág:  zinnea  elegáns  (Balaton   mell. 
Földrajzi  Közi.  1894.  65). 

■mai  mán -telelt :  abramis  ballems  (hitvány  hal) 
(Nógrád  m.  Lázi  Hermán  0.  Halászat  K.) 

[SZALMÁS]. 

szómás-bödüc:  szalmazsák  (Zala  m.  Hetes 
Ethnographia  VIII.95). 

szómás-út:  tejút  (Komárom  m.  Fúr  Nyr. 
XX.4 

SZ ALMÁZ :  hebehurgyán,  hányd-el-vesd-el 
módra  csinál  vmit  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.573). 

(SZALOGAT,  SZALGAT  . 

el-ssalogat  {i-szalgatx&va  Somogy  m.  Nágocs 
Nvr.  V  1.427  ;  el-szalogatluk  Somogy  m.  Babod 
Nyr.  XI  1.233):  elszalaszt.  Felém  gyünni  kilenc 
farkast  láttam,  juhaidat  mind  észalgattam  (Somogy 
m.  Nágocs  Nyr.  VI. 427;  karácsonyi  misztérium- 
ban). A  falopókkal  összeütköztünk,  de  elszalogat- 
tuk  ükét  (Somogy  m.  Babod  Nyr.  X1I.233;  eggy 
béresgazda  levelében). 


SZALONKA  (szaláng  Vas  m.  Sztrokay  Antal 
1842;  szolánka  Baranya  m.  Tsz.) 

SZALONNA  (szalanna  Maroe-Torda  m.  Nyr. 
XXV.  574;  volánná  Vaa  m.  Órség  Nvr.  II 
Vas  dl  Bép©e-8z.-Györgj  Nyr.  XVIL286;  Zala 
in.  Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelvj 
Veszprém  m.  Devecser  Nyr.  XVTO.479;  tzalámo 
Rábaköz  MXy.  V.78  ;  szaluna  Szolnok-Doboka  m. 
Nvr.  XVII.315;  szlanina  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXIII.  143;  szolanna  Göcsej  MXy.  V.88;  szó- 
tanná Göcsej  Tsz. ;  szoláno  Göcsej  Nyr.  XIII.219. 
254). 

szalonna-bőr :  [tréf.,  gúny.]  misemondó  ruha 
(casula)  (Rimaszombat  Nyr.  V.271). 

szalonna-felső :  szalonna  fölseje  (Csongrád  m. 
Szentes  Nyr.  XV1.94). 

SZALONNÁS  {szalonnás  Repce  mell.  Nyr. 
XX.366;  Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr.  V.235. 

SZALU  (Vas  m.  Órség  MNy.  V.78;  Göcsej 
Nyr.  XHI.217;  Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely  m. 
Olasztelek  Nyr.  X1V.288 ;  Kükülló  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  IV.357 ;  szálú  Göcsej  Nyr.  XII.95 ; 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX.285;  Cegléd 
Ilosvay  Vilmos;  Brassó  m.  Hétfalu  Horger  An- 
tal): L  szalu,  szálú:  vályuzó,  hornyoló  horgas 
fejsze,  vájó  balta  (Vas  m.  órség  MNy.  V.78; 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX.285 ;  Székelyföld 
Tsz.;  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XIV.288; 
Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal;  Kükülló  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  IV.357);  2.  szálú:  ácsok  si- 
mító szerszáma  (Göcsej  Nyr.  XII.95;  XI1I.217; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

szalu-kapa :  teknővájó  kapa,  vakaró  fejsze, 
keresztfejsze  (Somogy  m.  Sándor  József ;  Baranya- 
8z.-Lórinc  Nyr.  XVII.380). 

szalu-kés,  szalu-kés :  ácsok  simító  szerszáma 
(Göcsej  Nyr.  XIV.165;  Budenz-Album  160). 

SZÁLUL  (Székelyföld  Tsz.;  szálúi  Kükülló  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  IV.358;  szóival  Háromszék  m. 
Vadr.):  horgas  fejszével  váj.  hornyol  v.  tisztít 
(pl.   kerékfalat  a  hajlásúinál). 

[SZÁLLTA]. 

[Szólások].  Szállya  kendnek!  [.paraszti  el  köszön- 
tése a  bornak']  (Vas  m.  Kemenesalja  ?  Kresz- 
nerics  F.  Szótár  11.206;  vö.  Nyr.  XVIII.177. 
224.  276.  464). 

[SZÁM]. 

[Szólások].  A  számára:  úgyszólván,  körülbelül, 
jóformán,  majdnem.  A  beteg  csak  úgy  van  a 
számára  most  is,  mint  tegnapelőtt  volt.  Mindegy 
a  számára,  akár  van,  akár  nincs.  Ez  a  lakás 
egész  kastély  a  számára.  [Mikor  gyött  kend  meg, 
bátyúra  ?\  Az  écaka,  a  számára  regvei  (Borsod  m. 
Nyr.  XIV.84).  A  szamaara  jól  sem  lakott  (Rozsnyó 
Nyr.  VI1I.564).  Eggy' óriás asszámára (Heves,  Bor- 
sod m.  Nyr.  XXI.508).  Ét  torom  asszámára.  Egy 
bial   asszámára:    majdnem   olyan,   mint  egy  bi- 

31* 


ÍM         8ZÁMADÓD-IK-SZ  \ 


-Z\MI«i\L— 8ZÁM0LÓ 


488 


valy  (Palóctág  N\r.   \\l  188]     Mm  ssám< 
csak  ai  Isten  gondviselésére   biiva,   fölügyslel 
nélkül.    Isten    s:<imába[n\    hagyni    vmÜ    (BsUtOH 
mell  h/föld   Tsi.j,  Nem 

igára,  hogy  Ist  iba  az   ucrákun   köri- 

lessenek    (Szatmár     DL     Nagyb;i 
VII  1.226). 

[ssam-idő]. 

lSiólások|.  Számideje,  hogy  .  .  . :  nagyon  régen 
történt  (Brassó  ni    Hetfulu  Horger  Antul). 

(8ZÁMADÓD-IK  |. 

bé-tsámadődik :  bessámoltatik.  I  USbbi  f  6o- 
jérnak  bé  kell,  hogy  számadággy<  i-  I  tohhivel  be 
kell  számolni  i Moldvai  eaáng.  Nyr.  111.4)  [vö. 
ssámodol], 

8ZAMALÜ  (Göcsej  Nyr.  XII.47 ;  Zsil  DDL 
8sentgyörgy  völgye  Nyr.  Q.280;  ar astaM  Zala  m. 
8zentgyörgy  völgye  vid.  Kassai  .1.  Bsókőnrv  IV. 
359;  Tss.;  szömölü  Vas  m.  Óreég  Nyr.  1V.622): 
ssénvonó. 

SZAMÁR  (szamár  Pest  m.  Veresegyháza  Nyr. 

JCV.630:    szomiir    Vas  m.    Órség   Nyr.    VTL271): 

utólag  szamárszórból  készült  pokróc-szoknya 

tarom  dl  Perbete  vid.  Ganos  Gesa);  t.  sser- 

számhúzó    (takar*  mest]  (Heves  ni.  Nyr.  I.: 

ssamár-ádomás :  az  olyan  áldomás,  i  mely- 
hez az  italt  csak  az  eggyik  fél  veszi  (Csík  in. 
Ethnographia  VI  1.385). 

ssamár-fül :  sah  ia  argentea  (Somogy  m.  Szóllós- 
Györ  KVL48). 

•saroár-görönda :  tehertartó  gerenda,  a  mely 
a  malomban  a  fősúlyt  tartja  (Baja  Nyr.  XVII. 239). 

szamár-hurut  hnrott  Gömör    DL   Já- 

nosi Nji    XVI  11.2--;  X1X.288). 

■samár-kehü:  x  (V.  -/.prém  m.  Szentgál  N\r. 
111.184). 

szamár-köhögés :  v  (Rimaszombat  Nyr.  XIX. 
388). 

szamár-ló:  [tréf.]  savanyúvíz,  borvíz  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Schönherr  Gyula). 

szamár-szeg:  az  eke  szarvait  összefoglaló 
szeg  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 


isr-tövis:  fészkes  virágú  szúrós  kóró  (ear- 
duus  acanthoides,  onopordum  acanthinm,  eirsinm 
lanceolatum,  xanthium  spinosum)  (Balaton  mell. 
rajzi  KősL  1*94.  65). 

saamár-tövisk :  M  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

SZAMARAOOL  (számárágot) :  szamáron  lovagol 
(Gömör  m.  Nvr  XVIH.őoi  .  Abnúj,  Borsod,  Zemp- 
lén m.  Kiral'y  Pál). 

SZÁMÉNT  ALÁN:  számtalan  (Szél  \'yr. 

IX.176;  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  II  ",24)  (vö.  tár 
méntalan). 


SZÁMIOÁL:  számítgat  (8zókelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

8ZÁMIGÁLOAT:  x  (Siékelyföld  K 

SZÁMÍT  :  szándékoz  nü    vhova:  uú 

zik    vhova  menni  (Hajdú  m.   I 
:K1).  El  .   de  nincs  értékem 

|érkesésem|,  /  sária  mennyek  (Szabolcs  m. 

SZÁML  iK  ft     |?|    Göcse  l. 

i  mtódik  (Gömör  m.  Nvr.  XVIÜ.601  . 
elyföld    Tss.;    Hál 

I  MNy.   11.416).  Most 
nagyim  iái  számlik  a  föld  (Gömör  m.  Torna 

Izatmár   N 
VÍII.233).    II'    nem  jál  számlik  [a  foldj,  mek  kel 

atmár  vid.  Nyr.  VII 
nyenv.  ros  lik  [a  föld  ír  m. 

i)  r.  XIV 
fuhlje:  sok  litdyen  eggy-eggy  darab  szántatlanul 
marsdl  (Székelyföld  Nyr.  IX.175).  Jál 

Székelyföld  Kiss  Slihály).  Jól  számtól  a  főd 
(Udvarhely   DL   Vadr.  56).  Most  nagyon  j 
lik  a  fád  (Udvarhely  in.  Király  Pál);  2. 
\l-ik  [?]:  nyúlik,  terjed.  A  gyep" 
táföÚem    (Göcsej    Vass  József  I    mi 

\k  a  határdombig  szánlik  (Göcs- 

SZAMÓCA  (cimóca  Ahaúj  m.  Nyr.   XVII- 

Hereg  m.  Vozári  Gyula  ;  szemőce  Győr  m. 
Tsz. ;  szimóca  Zemplén  m.  Sztirnyeg 

szamóc-szeölleö:     mazsola.     Olli/an    séamáú- 
szeölleö,  •>  hátba  veteőnk   i  Borsod   m.  Kth 

nograpliia  VII.  173). 

SZÁMODOL:  1.  számol  (Szatmár  DL  Nagy- 
bánya Nyr.  XX1.211;  Szolnok- Doboka  m.  ! 
JTVÜ.816;  XXI.211;  Szolnok-Doboka  m.  Száss- 
Nyires,  Bálványos- Váralja  Kovács  Dezsó) ;  2.  szá- 
mot ad  (Szolnok-Dohoka  DL  Szász-Nyires,  I 
v;myos-V;iralja  Kovaes  Dezsó).  A  mit  te  nekem 
adsz,  följegy  zik  az  égbe;  a  mivel  megbántasz,  te 
tar  érte  (Székely-Kereszt úr  I  um 

Egylet  Kiadv.  V.503)  [vö.  számadód-ik}. 

SZAMOGA  (Szatmár  m.   Udvari  Nyr.  \ 
noga  Hol?  Nyr.  XIL528):  lapályos,  vízi •:. 
kákatermő  hely. 

SZÁMOL:  gyónik  (Kecskemét  Nyr.   IV.284). 

össze-száraal :    összeszed,    össsegyúj: 
isszeszámidak    húsz    vidér  bárt  (Hunyad  m. 
zsád  Nyr.  XXI  1.456). 

[SZÁMOLÁS],    SZÁMLÁS:    számbavét. 
bányászati  és  kohászati  szerszámoknak  (Szatmár 
m.  Kapuik  vid.  Nyr.  IL2T5 

SZÁMOLKOD-DX :   halálos  ágyán  félrebessél 
[úgy  magyarázzák,  hogy  számot  ad  az  Isten 
az    életéről]   (Brassó   m.    Hétfal n    Nvr.    V 
XVL676;  Horger  Antal.  Király  Pál). 

I8ZÁMOLÓ],    SZÁMLÓ:    szán  nyási- 

altiszt,  a  ki  följegyzi,    hogy  a  hon  md- 


SZÁMOS— SZÁNDÉK 


8ZÁNDÉK— 8ZAP 


m 


eggyike  háoy  utat  tett  meg  (Siatmár  m.  Kapni k 
Nagybánya  vid.  Nyr.  XIV.238). 

SZÁMOS.  Számos  marha:  teljes  idejű  marha, 
a  melynek  eggyes  darabjától  a  pásztornak  v.  a 
bérelt  puszta  tulajdonosának  egész  bért  fizet  mk 
M  m.  Névtelen  1840). 

[Szólások].  Nfm  számos:  nem  számit  (Zala  ni. 
Hetéé,  Dobronak  Nyr.  111.474).  Van  neki  nyóc 
ökre  meg  luva,  de  ez  nem  számos.  Vala, 
szaporább  (több]  ez  a  búza  köbölnél,  de  hisz  a 
nem  számos.  \Ázt  mondod,  nincs  cseléded;  hát 
^Hb?)  Hisz  az  nem  számos!  (Nagy- Kunság, 
Túrkeve  Nyr.  III.229).  Ez  a  nap  nem  számos: 
i  számítódik  bele  a  szabadságba  (Hol  ?  Si- 
monyi  Zsigmond).  Számosul  csak  ketten  voltak  : 
szám  azt  nogy  m.  Sándor  József). 

SZAMOTLÁS :  szarufa  állának  a  koszorúfába 
való  beeresztése  (Csik  m.  Kászon-szék  Tsz.). 

SZÁM OZKOD-IK  :  összeszámol  (pl.  a  béressel 
számoszkodik  a  gazda  újév  elótt)  (Rimaszombat 
U). 

meg-Bzámozkodik:   ec   (pl.    a  gazdaember  a 
.iccsal :  a  kovács  fölszámítja  a  munkája  árát, 
a  gasda  meg  a  teljesített  fuvarokét)  (Gömör  m. 
Nyr.  XVI1I.501 ;  Albert  János). 

SZÁMTALAN    (szántaion    Göcsej   Nyr.    XIII. 

SZAMUKLÁL (Nagy-Kunság  Nyr.  11.326  j  XVI. 
Hajdú  m.    Földes  Nyr.   III. 181  ;   Debr> 

Szabolcs  m.  Kis-Besenyód  Nvr. 
17;  Kassa   vid.   Nyr.    XXV.384;   Abaúj  m. 
Szikszó  Király  Pál ;  szamiklál  Szabolcs  m.  Kis- 
Besenyód  Nyr.  IX.  1 37  :  szamoklál  Palócság  Csap- 
lár Benedek):  1.  szamiklál,  szamoklál,  szamuklál: 
szaglálódik,  szimatol,  szaglászva  kutat  (Palócság 
Csaplár   Benedek;    Debrecen    Nyr.    XXIII.335 ; 
Szabolcs  m.  Kis-Besenyód  Nyr.  IX. 137).    Ugyan 
mit  szamuklál  az  ágy  alatt  az  a  kutya  ?  Ne  sza- 
muklálj  üt  körültem!  (Abaúj  m.  Szikszó  Király 
Pál);    2.  szamuklál:   lassan    dolgozik,    piszmog 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.475;  Hajdú   m.   Földes 
III. 181).   Szamuklál   a    dolgon   (Kassa  vid. 
V.384) ;  S.  szamuklál:  bámészkodva  ácso- 
t,  elácsorogja  az  idót  (Nagy-Kúnság  Nyr.  II. 
>;  Debrecen  Nyr.  XXIII.335). 

(1.  SZÁM]. 

szán-lábú :   lúdtalpú   és  kiálló  sarkú  (ember) 
(Háromszék  m.  Nyr.  IV.431). 

(2.  SZÁM]. 

át-ssán:  átenged  (Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek; Háromszék  m.  Gyórffy  Iván). 

SZÁNASSÁG:   szánnal   járás,   szánnal   fuva- 
rozás. Elment  szánasságra  (Udvarhely  m.  fölvid. 
Vények  szánasságra  (Udvarhely  m.  Oláh- 
falu Kriza). 

1.  SZÁNDÉK:  igyekezet    Minden  szándékom 


az,  hogy .  .  .  (Zala  m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr. 
XIX.  141). 

2.  SZÁNDÉK:  szárnyék.  A  zekém  szándéka  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

SZÁNDÉKOSKOD-IK :  szándékozik,    vmiben 
töri  a  fejét  (Dunántúl   Bódiss  Jusztin 
Budeuz-Album  160). 

SZÁNKÓ  (szánkó  Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr. 

XVII.47 ;    Somogy    m.   Adánd   Bánóczi  József; 

Tolna  m.  Gyönk  Nyr.    XXV.288).  —  Szánkó:  a 

ladik  fenekét  belülről  védő    padolat   (Komárom 

;  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[SZÁNT]. 

[Szólások].  Szánt  rajta:  szidja,  pirongatja,  üti- 
veri.  Ne  szánts  annyit  rajta :  ne  szidd,  ne  piron- 
gasd annyit  (Székelyföld  Tsz.).  Szánt  a  gyerme- 
kemen: üti-veri   (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  IX.558). 

ki-szánt:  az  egyenes  barázdavonalból  félre- 
farol (az  eke)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

mög-szánt:  befejezi  a  szántást.  Mésszántotta- 
tok-é  ma  ?  (Palócság  Nyr.  XXI.505). 

SZÁNTÓ  (szantu  Zala  m.  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  III.319;  szántu  Vas  m.  Órség  Nyr.  VII. 
271).  —  Szántó:  szántóföld.  Szúvatos  a  szántóm, 
nehéz  lesz  jól  elboronálni  (Székelyföld  Nyr.  IX.  177). 

szántó-ebéd:  reggeli  8 — 9  óra  tájban  való 
étkezés  (Székelyföld  Gyórfly  Iván). 

szántó-kukac :  csimasz,  cserebogár  pajorja 
(Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  XVI.477). 

szantu-pityér :  pacsirta  (Zala  m.  Szentgyörgy- 
völgye Nyr.  11.280)  [vö.  2.  pityer]. 

SZÁNTÓKA:  pacsirta  (Székelyföld  Tsz.  [itt 
szántoka  hiba] ;  Gyórffy  Iván ;  Csik  m.  Péter 
János). 

szántóka-madár :  kontyos  pacsirta  (Három- 
szék m.  Vadr.  383). 

SZANY :  parasztmellény,  a  melyet  hol  az  ing 
alatt,  hol  az  ing  fölött  hordanak  a  legények 
(Balaton  mell.  Király  Pál). 

SZANYITRÁS:  salétromfőző  (Nógrád  m.  Litke 
Nyr.  IV.225). 

SZAF  (Palócság,  Gömör  m.  Tsz.;  szapp  Ipoly 
vid.  Nyr.  1.178;  szapp  alatt,  «z<i/7>allya  Palócság 
Ethnographia  IV.24):  kemence,  lapos  kemence 
[vö.  szapha]. 

[Közmondások].  HivaÜan  vendégnek  szapp  alatt 
a  helyi  (Palócság  Ethnographia  ÍV  í  tlan 

vendégnek  szapp   alatt   a  helye   (Ipoly  vid.  Nyr. 
1.178). 

szap-al,  szap-alja  (szap-al  Palócság  Tsz. ;  seap- 
alja  Gömör  m.  Tsz.  340b;  szapp-allya  Nógrád  ni. 
Lapujtó  vid.  Ethnographia  IV.24) :  kemence  pad- 
kája. 


m 


SZÁPA-SZAPORÉK 


SZAPORICA-8ZAPU 


4M 


(SZAPA,  SZAPÓ). 

ssápa-kesseg  (Sieged  Hermán  0.  Haláaiat 
uápó-kttmg    Tisza   mell.   Thi.   208b):   abramis 
npi. 

SZAPHA:  1.  kémen..    |  l'alóeságl 

nographl  wii.7'.'    Heves  m.  Sírok 

Nyr.  VIII.56^  m    Dédei  Schröder  G 

láné).  L>  <t  kemence  araj  l'alóoság 

Bthnographia   111.357);   2.    kemence,   i 
iiH'tioe  (Heves  m.  Névtelen  184<>;  BthnogTapbia 
ív.jj.  Bonod  m.  Siíhalom  Nyr.  XX1V.432)  (vö. 

s:ap}. 

SZAPHÁS :'  padkás.  Scaphfo  kemence  (Heves  m. 
Párád  N>r.  XXII  ; 

8ZAP IRKÁL :  sebesen,  aprózva  jár  (Orosháza 

[SZAFIBOGÁZj. 

(el-ssapirogás). 

(Szólások).   /  gázzá  (a   beszédet] :   sza- 

porán   beszél    (Tolna    m.    Sár-Sz.-Lőrinc    Nyr. 
DL87). 

SZAPOLY  (szop  Alsó-Csallóköz  Kóssa  Albert; 
szapaj  Dráva  mell.  Nyr.  VI.87;  szapaó  Komárom 
Hermán  0.  Halászat  K.;  szapoj Zent&üyr.  XYIII. 
383;  szapol  Kis-Duna  mell.  Oyór  és  Mosony 
közt  Nyr.  XI.44;  uapoly  Csongrád  Nyr.  Vll.526; 
Szeged  Tsz.;  Baja  Nyr.  X  VII.  240 ;  szapor  Csalló- 
köz, Bacsfa  Nyr.  XVI.  140;  uaptíy  Török-Becse 
1X.93):  fából  készült,  hosszabb-rövidebb 
nyelű  v.  füles  meritó,  melyet  a  víznek  a  csó- 
nakból való  kihányására  és  ivásra  is  hasz- 
nálnak. 

SZAPORA  (szapara  Háromszék  m.  Nyr.  VI. 
474;  Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  VII 
zápora  (?)  Székelyföld  Tsz.).  —  Szaporább:  több 
(Nagy-Kánság  Nyr.  XVI.475).  Szaporább  egy  mér- 
földnél. Valamivel  szaporább  ex  a  búza  köbölnél 
(Nagy-Kúnság,  Túrkeve  Nyr.  111.229). 

ssapora-nyaku :  nagyfejű  (Gömör  m.  Gortva 
völgye  Nyr.  XV.474). 

[SZAPORÁL). 

el-szaporál:  elhamarol  (Háromszék  m.  MX\. 
VI.324). 

[8ZAPORÁTLAN]. 

(Szólások).  Egyedül  szaporátlan  a  munka:  nem 
halad  (Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal). 

SZAPORCÁS:  szaporán  beszóló,  hadaró.  Sza- 
porcás  ember  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 
364)  (vö.  szaporica). 

SZAPORÉK:   szapora  (Háromszék   m.   MNv 
49    (hibás    értelmezéssel);    HálMMlék    in. 
Uzon  Ósz  Lázár;  Csík  m.  Ráduly  Simon).  Sza- 
porékon  fut  (Háromszék  m.  Kováts  S.  János). 


SZ APORICA  i  szapora  beszédű,  hadaró  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.)  |vö.  szaporcás,  $za\ 

(8ZAPORÍT|. 

(Szólások].  Ez  a  cukor  szaporít,  több  kell  be- 
lőle (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III  1 

SZAPORITÓS:  jól  tenyésző,  sikeres  (Székely- 

ínl.l  Kiss  Mihály). 

(8ZAPORÍTSÁGI,  8ZAPORÍCSÁG:  szaporo- 
dás (Heves  m.  Névtelen   i 

SZ APORNICA :  szaporán  beszélő,  hadaró  | 
laton    mell.    Tsz.;    Somogy   m.  Csurgó   és 
\Wi  :,i7)  (vö.  $xaporic*\ 

SZAPORNICÁZ  :  szaporán  beszél  (Repce  vid. 
Nyr.  XX.410). 

SZAPOROD-IK  (szaparad-ik  Moldvai  csáng. 
Nyr.  1X.484). 

,  le-ssaporodik :     megbabázik      (Somogy     in. 
Adánd  Báaóoil  József). 

meg-szaporodik :  >..  Megszaporodott  (Fehér  m. 
Nyr.  V.273;  Rábaköz,  Zenta  Nyr.  XX VI. 568). 
//  <:aporocc,  elmegyek  komának  (Duna-Almás 

Nyr.  III.  189). 

SZAPORÚSÁG:  szaporodás  (Jász-Nagykún- 
Szolnok  m.  Tisza-Szent-Imív  Nyr.  IX. 137). 

SZAPPAN  (szápán  Csallóköz 
szappant    Göcsej    MNy.    11.415;    Nyr.    XIV.l 
Baranya   m.    Ormányság    Tsz.;  szappantól  Zala 
in.    Nagy-Kanizsa   Lichtschein    Ödön;    Bács   in. 
Dautova  Nyr.   XX VI. 238). 

szappan-lúg:  szappanfőzésnél  maradt  fekete 
lúgsalak  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

szappan-szar:  N  (Szolnok  vid.  Pintér  Kálmán). 

SZAPPANOSA:  szappan.  Lelköcsém,  ággy  éd 
dórób  szappanosát  (Szlavónia  Nyr.  V.61). 

(SZAPPANOZ). 

meg-szappanyoz :  megszól,  megrágalmaz.  Jól 
megszappanyozták  (Székelyföld  Kiss  Mili 

SZAPU  {szapú  Hont  m.  Nyr.  V.474 1:  L  kosár, 
kerek  kosár,  szalmakosár  (Dunántúl  Nyr.  V.228; 
Baranya  m.  Nyr.  XIV.142:  Közép-Bara 
11.237;   Baranya  m.  Mecsekhát  Thoma- 
1841);    2.   gabonamérték,   gabonaméró   faedény 
(mérő,  nyolcados,  két  kila,  két  mérő. 
mérce,    két   méc,   négy  fertály)  (Csallóköz  Nyr. 

rtök  Tolnai  Vilmos;  Mái  n 
földe    Nyr.    XX.328;  Vág,   Nyitra,   Garam    vid. 
;  Hont  m.  Nyr.  V.474;   Baranya  m.   Tsz.); 
3.  hárskéregből  késsült  káva,  a  mellyel  a  sza- 
puló kádat  megmagasbitják,  hogy  több  ruha 
jen  belé  (Erdély?  [Brassai  S.  közi.]  r] 
A    nép    nyelvének   ügye   85);   4.    (tréf.)   fii 
fürdőház.   Megyek    a    szapuba   (Fehér    in. 
Keresztúr  Király  Pál). 


szait.it    szak 


SZÁRAD— 8ZÁRAZ 


m 


SZAPUJT:  igen  lapos   (Keszthely   vid.    Hor- 
váth György). 

SZAPUL:  1.   ágyba  visel  (Tata  vid.  Nyr.  V. 
megszól  (Ssegssárd  Miskolczy  Gusztáv) 
uöl-uapul]. 

[8ZAB]. 

szar-babuk :  büdös  banka  (Erdő vidék  Tsz.). 

■sar-banka  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  szara- 
banka  Székelyföld  Tsz):  *. 

saar-edén:  8jtorzsáfc4gyermekról  szokták  tréf. 
mondani]  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

Bgar-övő:  fösvény,  zsugori  (Hont  m.  Nyr.  VI. 

. 

fű :  napégette  sárga  fú  (Csallóköz  Erdélyi 


Pál). 

szar-galamb:  [tréf.]  büdös  banka  (Hol?  Her- 
mán 0 

(Szólások].  Tipródik,  mint  a  szargalamb  (Veszp- 
rém m.  Torna  Nyr.  XIII.524). 

ssar-högyös  :  [gúny.]  kevély  ember  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.305). 

ssar-ülő  gerenda:  a  keresztgerendák  vége 
fölé  fektetett  gerenda  (faház  tetőzetében)  (Pa- 
lócság Ethnographia  IV.  13). 

szar-zsák:    nagytestű,    kövér    és    nagyehető 
ember,  a  ki  bő  nadrágot  és   bő  ködment   visel 
■iL-lyfóld  Kiss  Mihály). 


-facsart:  fösvény  (Somogy  m.  Nyr.  XIX. 
576;  Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr.  VI.325). 

18ZAR-DX]. 

[Szólások].  Ok  nélkül  szarod  a  bokrot,  mett 
nem  mész  semmire:  hiába  erölködöl,  fáradozol 
(Székelyföld  Kiss  Mihály),  Szarva-kúgyva  (Hegy- 
alja  Kassai  J.  Szókönyv  \.Í96.  Í97),  szarral- 
huggyal  (Hajdú-Szovát  Rechuitz  Ignác),  szarva- 
kugyva  v.  szarván-kugyván  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X.383) :  apjájJtójitjCS^p-csupp 
módra  (ad,  fizet).  Az  adóságotcSOJt  Szarva- 
huyyva  fizeté  meg.  Péter  nékem  száz  forintommal 
tartozék,  de  azt  csak  szarva-kugyva  adta  meg, 
talán  tízszerre  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
V.líMJ.  197).  Ászt  a  kis  pénzt  is  csak  szarral- 
buggyal  fizette  meg  (Hajdú-Szovát  Rechnitz  Ignác). 

SZÁR :  1.  kukoricaszár,  a  melyről  a  levelet  a 
jószág  leette  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Pest  m. 
Csanád  Békássy  Sándor);  2.  lábszár.  Hosszi 
szára  van  a  gyereknek  (Zala  m.  M. -Szerdahely 
Liehtschein  Ödön). 

[Szólások].  Száron  van :  talpon  van  (Heves  m. 
8irok  Nyr.  VIH.568). 

saár-fa:  ajtófélfa  (Vas  m.  Német-Gencs  Király 
Pál;  Pest  m.  Csanád  Békássy  Sándor). 


szár-isik  (szár-izék):  kukoricaszár,  a  melyről 
a  levelet  a  jószág  leette  (Cegléd  Nyr.  IV.  132; 
XX  1.332;  Uosvay  Vilmos). 

ssár-keszte:  kötött  kézcsuklómelegitő  (stucli, 
sticli)  (Baranya  m.  Sz.-Lórinc  Nyr.  XVII.380). 

szár-páca:  kukoricaszár,  a  melyről  a  levelet 
a  jósság  leette  (Pápa  Nyr.  XVI.576). 

[SZABAD]. 

el-szárad  :  lefogy,  lesoványodik.  A  jukok  ezen 
a  sovány  eleségen  leapadnak,  elszáradnak.  Le  kell 
ezt  a  birkát  metszeni,  mert  már  egészen  elszáradt 
(Zala  m.  Nyr.  XVII.271). 

SZÁRADOTT :  tejevesztett.  Száradott  juk  (Er- 
dély Nyr.  XV1I.221). 

SZARAGÓGYA:  csipkebogyó  (Udvarhely  m. 
Nyr.  V.125;  Kiss  Mihály;  Erdóvidék  Nyr.  IX. 
235;  Csík  m.  Kiss  Mihály). 

SZÁRAJT  {szárajt,  megszárajt) :  szárít  (Palóc- 
ság Nyr.  XXI.307.  419;  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV.369;  Zemplén  m.  Nagy-Géres  Kalmár 
Elek;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XVII.426). 

SZARAKOD-IK :  1.  piszmog,  babrál,  bíbelődik, 
vesződik,  fáradozik  (Pápa  vid.  Tsz.;  Tata  Ma- 
tusik  Nep.  János  1841 ;  Csallóköz ,  Kecske- 
mét, Szeged  Csaplár  Benedek;  Szatmár  Nyr. 
XV.520).  Hadd  már  abba,  ne  szarakoggy  vele! 
(Bereg  m.  Pap  Károly).  Te  mibe  szarakodol? 
Ma  mind  csak  abba  szarakottam,  kogy  egy  gereb- 
jét  megcsinájjak  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  2.  in- 
gerkedik, kötekedik,  untatólag  tréfálkozik,  ha- 
szontalankodik,  gyerekeskedik  (Pápa  vid.,  Tolnám. 
Tsz.;  Tata  Matusik  Nep.  János  1841;  Csalló- 
köz, Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Benedek  j  Ceg- 
léd Ilosvay  Vilmos).  Mit  szarakodsz  velem! 
(Győr  m.  Tsz.) ;  S.  [labdázásnál]  nem  áll  meg  a 
célnál,  hanem  folyton  néhány  lépést  fut  ki  és 
vissza  (Pápa  Nyr.  XVI.576). 

SZARÁPÁS:  satnya,  vézna,  sovány,  idétlen, 
gyenge,  beteges,  nyavalyás  (Szegszárd  Miskolczy 
Gusztáv).  Szarápás  gyermek  (Baranya  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  IV.  151). 

SZÁRASZT  (Arad  m.  Pécska  Kálmány  L. 
Koszorúk  1.67;  szárasztja  Békés  m.  Puszta- 
Földvár  Kálmány  L.  Koszorúk  .11.150;  meg- 
száraszt  Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XIV.  187;  szá- 
razzá meg  Szabolcs  m.  Kis-Besenyód  Nyr.  IX. 
136;  szároszt  Háromszék  m.  MNy.  V1.243):  szárít. 

[SZÁRASZTÓ]. 

Bsárasstó-rúd :  ruhaszárító  rúd  (Csík  ni.  Kth- 
nographia  VII. 388 ;  Hétfalu,  Zajzon  Horger  Antal). 

[SZÁRAZ]. 

■sáras-allya:  alom  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.384). 

száraz-betegség  =  szároz- fájás  (Esztergom  Bó- 
diss  Jusztin). 


Ml 


SZÁROBI 


SZÁRCSI— RZAKK\ 


486 


száraz-osontok:  lábszárak  (Rábaköz,  Beó- 
8árkány  Nyr.  win  i*8). 

ssárasétel  {swák  1.   kenyér,   sialonna 

irii  ii. ni  ív tt  v.  sült   étel)   (Cegléd 
Uostai    Vilmos);  2.   téaztáa  (Csallóköz 
XVI.  140;    Sopronv   m.   Repce   mell. 

n.5«. 

száras-fa:  (tréf.j  hegedfl.  Vedd  elő  azt  a  száraz- 
nőre,  aztán  húzd  rá!  (Abaúj  B.  Király  Pál). 

ssáros-fájás :  szaggatás  (a  lábszárcsontban) 
(Dunántúl  Caapodi  István).  Szároz  fájás  van  a 
idbcmba  (DnnintóJ  Bódiss  Jusztin). 

száraz  fájdalom:  csontfájás,  szaggatás  (a  láb- 
szárban v.  :i  karban)  (Pozsonv   DB.  Tárnok 
VIII.U8;  Sopron)   m.  K    Prikk  a ;  Itépce 

és  Rába  vid.  Horgai  Antal ;  Rábaköz,   Beó 
kány  Nyr.   XVIII 1 

száras  fürdő :  gőzfürdő  (Hegyalja  Kassai   J. 

Siókön  yv  11.322). 

száraz-hús:  bográcsban  megfőzött,  aztán  a 
napon  megszárított  birkahús  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
/  II  1.86). 

száras-kántor:  olyan  kántor,  a  ki  csak  éne- 
kelni tud,  de  orgonálni  nem  (Eger  vid.  Nyr. 
XIX.  331). 

■sáros-kovács :  olyan  kovács,  a  ki  nem  űzi 
a  mesterségét  (Vas  m.  Sárvár  vid.  Bokor  János). 

száras-láb:  madárlábnak  hústalan  alsó  réssé 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

száraz-malom  iszároz-tnalom):  1.  lóhúzta  ma- 
lom (Vas  m.  Sárvár  vid.  Bokor  János);  2.  kézi 
malom  (Vas  m.  Sárvár  vid.  Bokor  János);  3.  olyan 
malom,  a  melynek  (kivált  szárazságban)  kevés 
a  vize,  s  azért  csak  ritkán  őrölhet  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 


__-meddö  (Heves  m.  Névtelen  1840;  szá- 
raz-meddü  Tolna  m.  Ozora  Nyr.  1V.566) :  öreg 
anyajuh,  a  mely  abban  az  esztendőben  nem  ellett 

ssáraz-pánkó :  csöröge,  forgácsfánk  (Székely- 
föld Tsz.  284b). 

száraz-pénz :  a  cselédnek  a  ruhán  fölül  adott 
készpénz  (Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác 
1841). 

s»áras-prókátor:(gúny.)  olyan  üuyvéd,  a  kinek 
nem  igen  van  pöre  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839). 

száraz-tészta:  mindenféle  főtt  tészta,  a  me- 
n.'in  levesbe  fősnek  bele,  hanem  túrót  (de 
tejföl  nélkül),  mákot  vagy   kenyérmorzsát   hin- 
tenek rá  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

SZÁRCSA  {sarca  Somogy  m.  Nomenclator 
Aviurn  32;  sdrcsa  Fehér  m.  Velencei-tó  vid. 
Nyr.  XVII.430;  Nomenclator  Avium  32). 


SZÁRC8I  {sérti  Háromszék  m.  Vadr.;  Csik  in. 
MNy    VI  B76)    i.  .  szárad:  vókot 

szárlábú,  száraz,  sovány    testű    (ló)   (Pipa 
Tsz.;  Székelyföld  AndráHHv  Antul   l 
szék    m.    Tsz.;  Vadr. ;    Csik    in.    MNy. 
2.  iulmi     bóka,    li.kalábú,  fehér  bokájú 

(Szók.  Ist.,1,1    Nyk 

szárcsi.  Kit  szárcsi  lába  van   (Székelyföld    Kiss 

Mihály). 

ssárosi-lábú :  hókalábú,  keselylábú,   fehér' 
tos  lábú  (ló)  (Háromszék  m.   Nyr. 
Mihály ). 

SZARDÓD-IK  :  piszmog,  babi  "lik,  ve- 

sződik, fáradozik.  Ok  nélkül  szardódol,  wtt  nem 
méssz  semmire  (Székelyföld  Kiss  Mi: 

SZARÉSZ  {szurészó  Baranya  m.  CzP. ;    Bara- 
nya m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1  >rász 
Székelyföld  GyórfTy  Iván;  szaréz  Toln:: 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.130;  IV.Í* 
(gúny.]  böngész,  szanaszét  szedeget  (Székely 
GyórfTy  Iván):  2.  SMaréss\-ó],  szaréz:  kószál,  kó- 
borol, csavarog  (pl.  rideg  disznó)    (Baranya    in 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841;   Tolna,  Fehér 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.130;  IV.9). 

SZARHÁSZ  (Borsod  m.  és  Hegyalja  KasK.i 
Szókönyv  11.130;  IV.9.367 :  ró  Nógrád  m. 

Fabó  András  1841;  [CzF.  V.1066  LbaJ): 

kószál,  kóborol,  csavarog  (pl.  rideg  disznó). 

[SZÁRI]. 

szari-csóka:  1.  kék  csóka   (coracias    garrula) 
(Zemplén  m.  Hermán  Ottó;    Zemplén   m.   Szúr 
nyeg   Nyr.   X.279;   Mármaros   m.    Técső,   Visk 
Farkas  Imre;  Beregszász  Békássy  Sándor);  2.  liir- 
hordó,  pletykázó   (Nagy-Kúnság  Nyr.   XVI  I 
Túrkeve  Nyr.  V.228). 

SZÁRIKA  (szarika  Székelyföld  Gyarmathi  S. 
Vocahularium98a.  100b; Tsz.  [vö. Nyr.  XXIII. 
,t  [?|  Székelyföld  Nyr.  Y.424  [ebben  ■ 
leményben  több  hibás  adat  van]):    guba,    bi 
szúr  (Székelyföld  Tsz.:  Nyr.  V.424;  Kriza 
romszék  m.  Vadr. ;   Brassó   m.    Hétfalu   H< 
Antal,  Király  Pál;  Hétfalu,  Zajzon  Nyr    III 
IV.  273).   Be  jó  meleg  ez  a  szárika!  (Brassó    in. 
Hétfalu   Nyr.  XXII.Ü4). 

I8ZÁRIKÖ],    CÁRIKÓ:    bórdamh.    BB 
bányász  a  hátára  köt.  mikor  zsákot  visz,    h 
a  vaskó-darnbok  föl  ne  horzsolják  a  bőréi 
rockó  Jankó  J.  Torda  stb.  1'.' 

SZÁRÍTGAT  {szárogat  Dunántúl  Nyr.  XVI  240). 

(SZARKA]. 

ssarka-bibóke :  tövissiúró  gébics  (lanins  oottu 
rio)  (Nógrád  m.  Diós-Jenő  Nomenclator  Avium 

szarka-bojtorján:  őrgébics  (lanius  excubitor) 
(Székesfehérvar  Nomenclator  Avium  54). 

szarka-gábor  :  -\  (Veszprém  m.  Fábián  Gábor 
Í9;   Pest   m.    Pilis   Nyr.    XXV1.188 
Ilosvay  Vilmos).  Nagy  szarkagábor:  x  (Dunántúl 


01 


SZARKUC8KA— SZÁRMÁN 


SZÁRMÁNT-SZÁRNYÉK 


m 


Nomenolator  Avium  54).  Kis  smrkogábor:  kis 
őrgébics  (lanius  minor)  (Vas  m.  Nomenolator 
Avium  54)  [vö.  gábor). 

szarka-gáborján  (Mátyásfölde  Nyr.  XVII.523; 
Caallókös    Csaplár    Benedek;    szarka- giborgyán 
dl  Hennán  Ottó;  Vas  m.  Kemenesalja  Tas. ; 
;t'g  vid.  Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelvj.  24; 
szarkagábrián  Csallóköz   Csaplár   Benedek):  őr- 
gébics  (lanius  excubitor),    kis   őrgébics  (lanius 
>r),  tövisssúró  gébics  (lanius   collurio).   Vas- 
<zarkagáborgyány  (Vas  m.  Német-Gencs  Nyr. 
isfejü-gábor:  tövisssúró  gébics, 
lanius  collurio,  Nomenclator  Avium  55).  Kéttye- 
gatu  szarka-gáborján  :  vizi  buka  (Zala  m.  Szent- 
györgy völgye  Nyr.  IL279)  [vö.  gáborján]. 


rka-gebic:  őrgébics  (lanius  excubitor)  (He- 
ves m.  Névtelen  1840). 

szarka  láb:  1.  delphiuium  (Soprony  és  Vas  m. 
2.  bojt  a   mente   aszályában  (To- 
rockó  Jankó  J.  Torda  stb.  124). 

szarka-pap:  [tréf.]  cisztercita  (Baja  Bayer 
József) 

8ZARKUCSKA:  [?].  Szarkueskát  esztek  (Veszp- 
rém m.  Szentgál  Nyr.  111.330  [gyermekjáték 
közben  énekelt  versben]). 

SZÁRMA:  1.  vagdalt  hússal  és  rizzsel  töltött 
káposztalevél  (Alföld  Nyr.  XV.236 ;  Kecskemét 
Tsz  X.382  ;    XII.283 ;  Csanád  m.  Makó 

;    Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
Szentes  Nóvák  Sándor;  Szeged  Divényi 
.la;  Arad  m.   Pécska   Tolnai  Vilmos;  Zenta 
XV II  1.333;    Schröder  Gyuláné);  2.  egész- 
ben betaposott  káposztafej  (Zenta  Schröder  Gyu- 
láné) [vö.  szármáli,  szármánt,  szármát]. 

1.  8ZÁRMÁL  (Zalathna.  Abrudbánya  Kováts 
S.  János;  szármáli  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXII. 
Kováts  S.  János,  Horger  Antal)  =  szárma  1. 
ármánt,  szármát]. 

(2.  SZÁRMÁL  . 

ssót-ssármál :  levelenként  szétfejt  (káposzta- 
főt)  (Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.277,. 

[SZÁRMA  LÉS). 

ssármáléa-káposzta :  töltött  káposzta  (Brassó 
m.  Hétfalu  Horger  Antal). 

SZÁRMÁT.ÓD-IK:  1.  származik  (vmely  csa- 
ládból, vkitól)  (Székelyföld  Kiss  Mihály) :  2.  [el-, 
ide]  származik,  szakad,  költözik,  telepszik.  Ide 
sxármálódott  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Nemrég 
szármálódott  falunkba  (Udvarhely  m.  Vadr.) 

el  számlálódik :  elszármazik,  elköltözik,  el- 
vándorol (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SZÁRMÁN  i  meredek  kopass  hegyoldal,  hom- 
lokhegyoldal (Udvarhely  m.  Vargyas,  Homoród- 
Almás,  Háromszék  m.  Illyefalva   Kiss   Mihály). 

azoraru  :  maut ab  Tkjaink*  u. 


SZÁRMÁNT  -  SMárma  1.  (Baranya  m.  Tsz.; 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII.45). 

BZÁRMÁNTOS:  töltött,  takartos.  Szármántos 
kapiszta  (Baranya  m.  Kisasszonyfa  és  vid.  Zalai 
Mihály). 

SZÁRMÁT  szárma  1.  (Kis-Kún -Halas  Nyr. 
XV.428;  XVIH.192). 

[SZÁRMAZIK]. 

el-származik :  elmegy,  eltávozik.  [,No  Péter, 
má  most  én  vissza  mik,  mer  apád  ma  hét  vasbocs- 
kort  nyőtt  é,  mióta  engem  keres*  stb.]  Evi  á  veres 
juhocska  észármázott  (Nógrád  m.  Megyer  Nyr. 
VII.37). 

SZÁRMÁZ  AT;  származás  (=  származott,  szár- 
mazottak). Onnét  való  származat  vagyunk  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  IIL2). 

SZÁRMOL:  szétfejt,  szétszed,  szálakra  tép 
(8zatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.573). 

SZÁRNY  {szárnyúja  Szeged  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  1.141) :  hónaljúszószárny  (Balatonfüred 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

szárny-karó  (Szatmár  m.  Börvely  Hermán  O. 
Halászat  K. ;  szárnya-karó  Csongrád  m.  Szentes 
Hermán  0.  Halászat  K.) :  a  szárnyas-varsa  szár- 
nyát tartó  karó. 

szárnya-lék:  a  jég-alatti  halászatnál  a  két- 
oldalt futó,  soros,  apró  lékek,  a  melyeken  át  a 
háló  vesérrúdját  a  jég  alatt  hajtják  (ágiik,  sor- 
lék) (Keszthely  Hermán  0.  Halászat  K.). 

SZÁRNYAL  {szárnyál  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SZÁRNY  ALÁSZ:  szárny  algát  (Szolnok-Doboka 
m.  Deésakna  Nyr.  1.383). 

[SZÁRNYAS]. 

szárnyasegér:  denevér  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  IV.373 ;  Brassó  m.  Türkös  Horger 
Antal). 

szárnyas-háló  =  szárnyas-varsa  (Tolna  m. 
Simontornya  Hermán  O.  Halászat  K.). 

szárnyas-varsa :  a  halak  betévedésére  számító, 
hálóból  kötött,  abroncskeretú  eszköz,  vörösök- 
kel, hogy  a  beletévedt  hal  ki  ne  találjon  (Bala- 
ton mell.,  Komárom,  Szeged  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

szárnyas-vóter :  cv  (Göcsej  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

[SZÁRNYAZ]. 

lé-szárnyaz:  szárnyon  ló  (madarat)  (Fehér  m. 
Velencei-tó  vid.  Nyr.  XV1I.431). 

SZÁRNYÉK:  L  ssárnysserú  sséle  vminek. 
Csak  szárnyéka  érte  az  estének  (Csallóköz  Eh  r. 
1.332);  2.  a  magyar  vejssének  a  szárnya  (La- 
torca mell.  Hermán  0.  Halászat  K.);  8.  nádból, 
vesssőből  v.  kukoricaszárból  való,  korccal  kötö- 


480 


SZAKPOT-IK-8ZARVAS 


8ZARVASKA-8Z AT  , 


B00 


főtt,  rendesen  )— (  alakú  nádfalaiat,  mely  a  lá- 
bai ióssagot  a  aiél  ellen  oltalmazza  (Alföld  Nyr. 
KVjW;  Hermán  Ottó;  Pest  m.  8ztrokay  Antal 
<-Kúnság  Kimnach  Ödön :  Kii  Kun  Maian 
Nyr.  XV.428;  Félegyháia  Ciimmermann  .lánoa; 
Kecskemét  Csaplár  Benedek,  Horváth  Jóssef; 
Sieged  Caaplár Benedek;  Torontál  m.  Pádé  vil 
Kálmánv  L  Sieged  népe  11.244 ;  Báei  m.  Sitró- 
kay  Antal  1842;  Baci  m.  Zenta  Nyr.  IX.91). 

8ZARPOT-IK:  piszmog,  babrál,  bibolódik,  vo- 
nódik, fáradoiik  (Siókelyföld  Kriia). 

[8ZART-|. 

[Siólások].  A  »■  nagyon  odavan  (Kis 

Kun-Halai  Nyr.  XV.805). 

|SZARU|. 

■saru-fa  (szalu- fa  Csallóköi  Nyr.  1.332 \  szálú- fa 
Hol  ?  Tii.  217a).  —  Szarufák :  kivarrás  v.  suj 
táaoiái  a  mellény  elején  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos) 

8EABV  {szarta  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. 
Göcsej  MNy.  1.220;  Baranya  m.  Csúza  Nyr 
XVI  11.382;  Csallóköi,  Bacsfa  Nyr.  XVI.  140 
számija  Soprony  Símonyi  Zsigmond ;  Göcsej  MNy 
;  srarvdjját  Rábaköi,  Beó-8árkány  Nyr 
XVII.  184;  szarvájo  8oprony  m.  Horpács  Nyr.  VI 
158) :  1.  starv :  a  szénás-szekér  négy  szögletére 
öníegöngyölt  szénacsomó  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  X.326);  2.  szarva:  puskaportartó 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

SZARVACSKA:  kifli  (Nógrád  m.  Litke  Nyr- 
1V.286;  Kassa  vid.  Nyr.  XXV.384;  Brassó  m- 
Hétfalu  Nyr.  XVI.575;  Horger  Antal,  Király 
Pál). 

SZARV ALÁS :  összecsavart  szénacsomó,  a 
milyent  elül  és  hátul  kétoldalt  raknak  a  sze- 
kérre, hogy  megállja  a  rakodás  (Veszprém  m. 
Olaszfalu  Nyr.  XVII.47). 

SZARVAS:  1.  kifli  (Rábaköz  Halász  Géza; 
Pécs  Kánai  J.  8zókönyv  III.247)  j  2.  ganéjdomb, 
trágyadomb,  ganéjkazal ;  [a  neve  onnan  van, 
hogy  magasra  fölrakják  és  két  kiemelkedő  he- 
gyet —  .szarvat'  —  csinálnak  neki]  (Heves  m. 
Névtelen  1840;  Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  IX.  137; 
Túrkeve  Nyr.  V.228). 


-bogár:  (tréf.)  szarvasmarha  (Székely- 
föld Horváth  Farkas). 

szarvai-moha :  lycopodium  complanatum  (He- 
vei m.  Párád  Nyr.  IV.71). 

szarvas-tag:    szarvascomb  (Székelyföld   Tsz. 

355a). 


•tőke :  ágas-bogas  szóllótóke  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 


-tüske :  rhamnns  catharticus  (Vas  m. 
Kassai  J.  Ssókönyv  IV.374). 

ülő:  horgai  üló  (Hevei  m.   Névtelen 


h4m. 


SZARVASRA:  Hzarvasfánk  (ágaa-bogai  Él 
meny    tojásos   tésztából)    (Háromszék    m.    Kiss 
Mihály). 

SZARV AZAT:  a  hál  padlásának  faalkotmá- 
nya  (Kalotaszeg,  Ziobok  Melich  János). 

SZÁSZAK:  hencegd  ostoba  ember  (Poz*< 
ni.  Dudvág  éi  Peketevlz  mell.  Ürményi  Lá- 

(SZÁSZÉRKA]. 

ssáisör  ka-hajú :  kuszált  hajú  (Gyöngyös  vi<). 
Nyr.  11.181). 

SZASZMATUL,    SZOSZMATOL :    1.    szos 
tol:  motyog,    piszmog   (Heves   m.   Nyr.    XXVII. 
524);  2.  szaszmatul :  turkálva  kutat  (sárba  n 
szemétben  ennivaló  után   a   disznó)   (Győr  vi.i. 
Nyr.  VI.325)  [vö.  szbszmbtbl,  szuszmotot\. 

SZÁSZOL  i  1.  lazán  és  magasan  rakja  meg 
szénával  a  szekeret,  hogy  soknak  lássék;  2  föl- 
puhítja  a  dunyhában,  párnában  a  tollat,  hogy 
duzzadó  legyen  (Szeged  Ferenczi  János). 

[SZATÁROL]. 

el-szatárol :   elveszteget,    elpazarol,    i 
rolta  az  már  minden  vagyonát   (Kassa  vid. 
XVII.285). 

SZATLER  (Ugocsa  m.   Nyr.  VIII.426 ;   s: 
ler  Dunántúl  Nyr.  XVI.240 ;  8oprony  m.  Horpács 
Nyr.  IV.182;  zatiér  Tolna  m.  Nyr.  VI.524) :  szij- 
gyártó,  nyerges. 

SZATYANGÓS:  sáros,  csatakos,  ronda,  pisz- 
kos (Orosháza  Nyr.  VI.  179). 

SZATYARÁL :  szelel  (a  pipa)  (Csallóköz,  Szer- 
dahely Tolnai  Vilmos). 

SZATYI:  [tréf.]  kenyér  [diák-szó,  de  más< 
mondják]  (Dunántúl  Nyr.  111.27;  Soprony,  Szom- 
bathely, Pápa,  Csurgó  Bódiss  Jusztin ;  Debrecen 
Czimmermann  János;  Arad  Ilosvay  Vilmos). 

SZATYING   (szating    Nyitra  m.   Pográny    él 
vid.  Drnovszky  Ferenc  1841  ;  szattying  Abaúj  m. 
Pusztafalu    Siádeczky   Lajos) :    keskeny    k 
v.    fúző-szalag,    pertli    (Palócság    Ethnographia 
IX.364;  Heves  m.    Czimmermann  János;   Nóg- 
rád m.  Szécsény  Kálmán  Sándor ;  Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.574;   Cegléd    Ilosvay 
mos ;  Kecskemét  Tsz. ;  Kis-Kún-Halas  N 
356;   Csongrád  m.  Ploetz   1839;    Bács  m. 
Hegyes  Székely  Sándor;  Bereg  m.  Pap  ! 
Beregszász  Nyr.  XXVI.523). 

ssattying-kóró,  szattyin-kóró :  enphoi 
lustrís   (Hegyalja  Kassai  J.  Sióköoyv 

SZÁTYÓK:  málészájú  (Duna  mell.  Kassa 
Szókönyv  IV.377;  Vas  m.  Kemenesalja?  Kresi- 
nerics  F.  Siótár  11.208;  Hol?  Tu.) 

SZATYOR  (szotyor  Székelyföld  Kiss  V 
Háromszék  m.  Tsz.;   Csik   m.    Kóródy 
[szotyar  Háromnék  m.  Nyr.  X.327.  nyilván  hiba]): 
1.    kétfülú,    hosszúkás,    tarisznyaforma,    össie- 


MM 


SZATYRA-SZAVAZAT 


8ZÁZ-8ZEC8KA 


MM 


lapítható  gyékénykosár  (Baranya  m.  Örménység 
Nyr.  11.137 ;  Csallóköz  Kecskemét  Csaplár  Bene- 
dek; Roisnyó  Nyr.  VI  11.236.  566;  Bodrogköz 
H.-rman  O.  Halásiat  K.;  Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Háromssék  m.  Tsz.;  Csík  m.  Kóródy 
Miklós) ;  2.  fűzfavesszőből  font  nagy  garaboly  [?] 
(Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  VI.233). 

(Szólások).  Szatyrostul :  mindenestül  (Zala  m. 
Tapolca  I  76). 

SZATYKA:  vén  banya  (Gömör  m.,  Bodrog- 
köz Tas.) 

8ZATTY,  SZOTTY:  harkályféle  madár  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály)  [vö.   kéreg-szotty,   szutya]. 

SZATTYÁN  (szottyan  Székelyföld  Nyr.  IV.328; 
Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr.  V.180). 

8ZATYU8:  ringyó,  szajha  (Qyőr  m.  Tsz.) 

SZ AUMOGNI :  töltött  disznógyomor  (Tolna  m. 
Oyönk  Nyr.  XXV. 288). 

SZAVAL  (szóval  Esztergom  vid.  Nyr.  XIX.239) : 

1.  szaval:  sokat  beszél.  KP  szavajj  már  annyit 
na !  (Csanád  m.  Makó  Nyr.  XXIII.578) ;  2.  sza- 
val, szóval:  szavaz  (Esztergom  vid.  Nyr.  XIX. 
239;  Rimaszombat  Nyr.  XXV1.479;  Bács  m. 
Zenta  Nyr.  IX.91)  [vö.  szól]. 

SZAVAS:  ékesszóló.  Az  idei  követünk  nagyon 
szaros  ember  (Félegyháia  Nyr.  XIV.186)  [vö.  szós\. 

SZAVATTYÓS:  bőbeszédű,  szószátyár.  Sza- 
vattyút  ember  [diák-szó]  Nagy-Kanizsa  Bódiss 
Jusztin  ;  —  magam  is  több  ízben  hallottam  húsz 
és  eggynéhány  évvel  ezelőtt  [tréfás  beszédben] 
eggy  tanulótársamtól). 

SZAVAZ  (cavadz  Tisza  mell.  Nyr.  XXVI.  140; 
szovaz  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.95; 
Esstergom  és  vid.  Nyr.  IX.540;  XIX.239;  XXV. 
576 ;  Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal) :  1.  sza- 
vaz, szovaz:  szónokol,  beszél  (Komárom  m.  Nagy- 
Igmánd, Nyr.  VIII.95;  Komárom  m.  Guta  Horto- 
bágyi Ágost;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos).  Szépen 
szavazott  a  tisztelendő  úr  (Fehér  m.  Wolff  Béla) ; 

2.  szavaz,  szovaz:  szaval  (Esztergom  Nyr.  XXV. 
576;  Bács  m.  Zenta  Nyr.  IX.91). 

meg-asavaz  (messzavaznyi,  mőg-szavaz):  1.  el- 
beszél (Baranya  m.  Sz.-Lórinc  Nyr.    XVII.380); 
2.  a  szavazást  teljesíti,  elvégzi  (Palócság  Nyr. 
.05). 

SZAVAZAT  (szovazat  Mátyusfólde  Kóssa  Al- 
bert; Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal):  1.  sza- 
vazat: szó,  mondás.  Máséccsa  mög  a  szavazattyát : 
vegye  viasza  a  szavát  (Baranya  m.  Ormányság 
Zalai  Mihály;  Nyr.  11.130  [itt  szavattyát  hiba]); 
2.  szovazat:  szónoklat  (Mátyusfölde  Kóssa  Al- 
bert); 8.  szavazat:  előadás,  előadási  képesség. 
Jó  szavazattya  van  (Kis-Kún-Halas  Kovács  Kál- 
mán ;  Debrecen  Dézsi  Lajos ;  Szatmár  m.  Denge- 
leg  Nyr.  XXV.431  j  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 


[SZÁZ]. 

ssás-látő :  többfelől  köszörült  üveg,  mely  a 
tárgyakat  többszörösen  mutatja  (Szeged  Nyr. 
VI1.381). 

száz-levelű  pogácsa:  rétegzetes,  sokrétű  po- 
gácsa, a  melyben  massolaszőlló  v.  egyéb  édesség 
v.  ízt  adó  jószág  van  (Dunántúl  Csaplár  Bene- 
dek ;  Komárom  m.  Almás,  Győr  vid.,  Esztergom, 
Garam-Kis-Palló,  Garam-Kis-ölved  Bódiss  Jusz- 
tin). 

ssáz-rétű  pogácsa:  cv  (Győr  m.  Écs,  Vas  m. 
Csákány  Bódiss  Jusztin). 

százszor- szép  kendő :  cifra  nagy  kendő  (Heves 
m.  Szék  Ethnographia  IX.372). 

[SZAZAD],  SZÁZOD  :  százalék  (Zala  m.  Hetes 
Nyr.  11.45). 

SZÁZADOL  :  [?]  Ü  neki  még  nem  szabad  szá- 
zadolni,  mert  kiskorú  (Püspök-Ladány  Nyr.  VI.  174). 

be-századol :  lefizeti  a  százalékot.  A  hágyá- 
Hk  még  nincs  beszázadolva  (Püspök-Ladány  Nyr. 
VI.  174). 

még-századolj. 

[Szólások].  A  juhokat  megszázadoljak :  minden 
századikat  a  juhásznak  adják  (Jászság  Kováts 
S.  János). 

SZEBB  (szebb  Kalotaszeg  Nyr.  XVII.47 ;  szeb- 
beb  Gömör  m.  Nyr.  XVUI.502  ;  szebbében  Vas  m. 
óreég  Nyr.  VTI.419;  szebbebet  Göcsej,  Páka  Nyr. 
1.374;  szebbebb  Göcsej  Tsz.;  szébbebb  Vas  m. 
órség  Nyr.  VII.419;  Göcsej  Nyr.  XTV.166;  szé- 
pebb  Vas  m.  Meszlen  Király  Pál ;  szépébb  Gömör 
m.  Nyr.  XVIII.502 ;  szöbbeben  Zala  m.  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  11.234;  lekszöbbebebb  Zala  m. 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  H.233).  —  Szebben :  jobban. 
[Jobban  vdn-e  mán  a  menye  1\  Meg  nem  egészen 
tökéletes,  de  mán  szebben  ván  (Gömör  m.  Simonyi 
Nyr.  XIX.91). 

SZÉBÉNYI :  rossz  szúr  (Kúnszentmiklós  Nyr. 
XV.47). 

[SZEBEZS]. 

ssebes8-kő :  gömbölyű  kő,  melyet  a  bokor- 
háló farkára  kötnek  (Szolnok  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

SZÉCS:  havasi  tisztás  (Háromszék  m.  Király 
Pál;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.575;  Király 
Pál;  Brassó  m.  Négyfalu  Horger  Antal;  Brassó 
m.  Bácsfalu  Nyr.  III.564).  Medvét  láttam  a  szé- 
csen  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXII.94). 

SZÉCSITA:  szárazság  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
m.3;  X.204). 

SZECSKA  (sécka,  secka  Vas  m.  Sárvár  vid. 
Bokor  János;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVUI.382; 
szócska  Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály,  Gyórffy 
Iván;  szócskába  Háromszék  m.  Vadr.  517a). 

32» 


606 


SZBD-tíZi 


MM 


(tséd  Szlavónia  Nyr.  V.64;  XXIII.16H 
Debrecen  Ny  r     IX.161 ;    Ssatmár   N 
Szatmár  m.  Máté-Ssalka  és  \  \  \  I  i  9fl  | 

tel  (Vas  in.  Óreég  Nyr.  1.421). 

fel-sied:  ráaied.  Felszedett  (Qömör  és  Torna 
m.  Tai.). 

(kt-ssed). 

[Szólások].  Kiszedet*  a  szFmM  szőrit!  [fenye- 
getés] (Gyór  in.  Bódiss  Jussttn).  I  ki- 
szedem  a  szeme  szőrit  i  mindjárt  átesem  rajta, 
mindjárt  elvéglein  illol?  Tsz.).  Kiszedem  a  szc- 
mid  szálát!  (fenyegetés]  (Esztergom  Bódias  Jubz- 
Un). 

körll-szed  :    koriiltúiöget    (fékötét  szalm. 
kai)  (Háromaiék  m.  MNy.  VI.336 ;  Gyórffy  Iván). 

leüssed:  1.  megejt,  megbuktat;  2.  szándéka- 
bél  kiver;  3.  megsiégyenít,  meggyaláz  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mibály). 

[Siéláaok].     Leszedte    magát    v.     leszedte    az 
Hetet :  1.  leitta  magát ;  2.  megbukott,  tönkre  t 
magát,   elfecsérelte    a   vagyonát   v.   az  erejét, 
egészségét  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

meg-siéd 1 1.  leszüretel.  Mésszédtetek-é  má  tyík? 
(Palócság  Nyr.  XXI.505) ;  2.  rászed  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.340;  Oyörffy  Iván). 

[Szólások].  Megszedem  a  szemed  szőrit:  fölnyi- 
tom a  szemedet  (ha  nem  látod  a  teendőt),  ön- 
tudatra óbreeztlek  (Székelyföld  NyK.  X.334). 
Mégszedni  a  szeme  szőrit:  megcsalni  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

öMie-uöd:  rendbe  ssed.  Kemény  kocsis,  jő 
össze  tuggya  szönni  a  lohakat  (Baranya  m.  Ózd 
Somssich  Sándor). 

uéd-véd:  szedeget.  Abbú  [az  ezer-ráncú  vörös 
szoknyából]  szidem-védém  ki  a  vőrseimet  (Bakony 
vid.  Nyr.  V.87). 

ased-vési:  vásárol.  Szédi-vészi  (Félegyháza 
Nyr.  VL48). 

SZEDÁN:  karos  gyerekszék,  a  melynek  az 
elején  léc  van,  hogy  a  kis  gyerek  ki  ne  essék 
belóle  (Komárom  m.  Für  Nyr.XVIII.528;  Kovács 
Antal). 

[8ZEDÉQÉL]  (szedeget  Háromszék  m.  MNy. 
VI.357 ;  szödögél  Szeged,  Torontál  m.  Száján, 
Kálmany  L.  Szeged  népe  1.79;  11.79,  204): 
MSdSSJSi 

SZEDEGET :  i.  szemenként  szedegeti  az  en- 
nivalót (lábas  jószág)  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos); 
2.  aratás  után  kalászt  szedeget,  gyújt  a  tarlón 
(Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál). 

be-szedeget:  [tréf.]  berúg  (Hol  ?  Nyr.  XVÜ.236). 

SZÉDÉL :  szedeget,  A  cselédek  fái  szedetnek 
m  erdőben  (Bars  m.  Uj-Bara  Király  Pál). 

[SZÉDELEG],  BZSDŐLÖG:  ténfereg,   csava- 


rog (Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Benedek).  A  zit* 
te*  vesztesse  ti  ezeket  t.  napestig  szédö- 

lögnek  a  vízkárén  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  \\  I. 
578).  Ott  szédölög  mén  a  dóg 

(Dráva  meU.  Kopács  Nyr.  XVII 

SZEDELÉK:  szedegetett   holmi    (Háromszék 
m.  GyórfTy  Iván). 

[SZÉDELGŐ],  SZÉDÖLGŐ :  csavargó  (Barn 
m.  Csúza  Nyr.  XVIII .:: 

SZÉDELŐZKÖD-IR  (SZt  mi 

Kassai  J.  Szókönyv  IV .379 ;  szedelősköd-ik  Debre- 
..u    Nyr.    XXUI.335;   Szatmár   m.   Nagyba 
Nyr.  XTV.573;  szedelö  :igy- 

bánya   Nyr.    XX.480;   szedető:!  idék 

Nyr.    I X.  ÍJ  ;    szederiszkedeí    Göraör    n 
összeszedegeti  a  holmiját  (az  elmenni  kész< 

el-szedölőzködik :  closon.  Elszed, 
szedelőzködött)  (Eger  és  vidéke   Nyr.    XVII 
X\  111.23). 

fel-szödelőzködik :  fólkászolódik,   a  holm 
összeszedegetve  fölkészül  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
501). 

összeszedelőzködik :    összeszedegeti    a  hol- 
miját (Alföld  Nyr.  XV.236). 

SZÉDEB  (seder   Nógrád  m.  Nyr.  IV.72;  sze- 
derj  Göcsej  Nyr.  XIV.163;  szederje  Baranya   dl 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841  ;  Pehér  m. 
X.522 ;  szedemye  Balaton  mell.   Földrajzi    K 
1894.  77;  Göcsej    Vass  József  1841;  Abaúj    m. 
Névtelen  1839;  szödörje  Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  11.137;  Baranya   m.    Patacs  vid.   Csaplár 
Benedek;  szödörnye  Baranya  m.  Hegyhát  Vái 
F.  Baranya  múltja  és  jelenje   1.224;  Szlavónia 
Nyr,  XX1II.214) :  földi  eper  (Baja  Bayer  József). 

sződör-fa:  eperfa  (Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI. 
140;  Balaton  mell.  Földrajzi  Közi.  1894.63). 

sződörnye-pödörnye :  vad  szeder  (Szlavónia 
Nyr.  XXIII.359). 

[SZEDÉRÉNCS],  SZÖDÖRÉNCS:  földi  szeder 
(Somogy  m.  Nyr.  XVI  11.239;  Király  Pál). 

SZEDERIN  (sederény  Brassó  m.  Hótfala  I 
Pál ;  szederin,  szederina  Balaton  mell.   Földrajzi 
Közi.  1894.  77 ;  szederin-bukor  Palócság  Ethno- 
graphia  III.356) :  szeder. 

SZEdErjegÉS  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  sze- 
dernyeges  Bereg-Rákos  Pap  Károly) :   szederjes. 

SZEDERJES.  Szederjes  eper:  fehéres   foltok- 
kal tarkázott  eper  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

[SZEDETT]. 

főszödött    gyerök:    talált    gyermek    | 
Nyr.  IV.^ 

[SZEDI]. 

szédi-vedi:    1.   (tréf.)  molnár  (Csallóköz,  Mo 
sony  m.  Nezsider  R.  Prikkel  Marián;  Rábaköz, 


BOB 


i»li:.\l:.vZ— SZEG 


8ZBO-IK-8ZEO 


.vm 


Beó-Sárkány  Nyr.  XVIII.238).   Itt  volt  a  uidi- 
prony   m.   Pinnye   R.    Frikkel  Marián); 

2.  [tréf.j  tolla*  és  rongyász  zsidó   (Soprony  DL 
Csorna,  Mosony  m.  Nezsider  R.  Frikkel  Marián). 

SZÉDIBABÁZ  :  addig  forog  körben,  mig  el- 
szédül (Fötoó-Somoiry,  Balaton  mell.  Nyr.  XXVII. 
525). 

SZEDŐ :    rongyszedő    zsidó    (Háromszék    m. 
:r. ;  Kováts  S.  Jáuos).    Szedő  jár   a    faluban 
-mszek  ni.  Lécfalva  Kiss  Albert). 

|Ussödó|. 

kiaaedó-lók :  a  jég-alatti  halászatnál  az  a 
nagy  lék,  a  melyen  a  hálót  kihúzzák  (Tószeg 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

|SZÉDŐZKÖD-IK 

fél  szédózködik:  fólkászolódik,  holmiját  ösz- 
szeszedeget ve  fölkészül  (Szoluok-Dobokam.  Deés- 
akna  Nyr.  1.381). 

[8ZÉDŰLT|,  SZÉDŰTT:  eszement,  féleszű. 
Mi  csináiá  má  meg  in,  te  szédütt !  [mondta  az  asz- 
szony  a  cselédjének,  a  ki  tálakat  tört]  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos). 

(1.  SZEGJ. 

(Szólások].  Szegik  a  tetőt:  kettéválasztott  zsupp- 
kévék  fölálló  sörényes  részét  eggymás  mellé 
rakva  tarajat  csinálnak  a  tetó  gerincének  (Veszp- 
rém m.  Nyr.  XVIII.288). 

[el-s*eg]. 

[Szólások].  Szegjük  eö  ja  kényért:  válakozzunk 

szét  [mondják  a  ház-  és  vagyonközösségben  élő 

családos  testvérek,  mikor  már  nem  tudnak  meg- 

ft-rni    az  apai  házban]   (Palócság  Ethnographia 

»'>4). 

föl-szeg:  L  fölvág,  fölhasít.  As  sarkantyúm 
taraüya  felszegte  ja  zsákot  (Mátra  vid.  Nyr.  XXTV. 
383);  2.  fölszánt,  föltör  (gyepet,  parlagot)  (Szé- 
kelyföld Tsz.).  Ezt  is  föszektík ;  gyöp  vót  (Soprony 
ni.'Nyr.  XXV.526).  Felszegjük  ezt  a  gyepei,  mett 
rosszul  termi  a  füvet  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ; 

3.  [tréf.]   teherbe   ejt.   Felszegték   az   új  asszont 

kelyföld  Kiss  Mihály). 

[meg-ueg]. 

[Szólások].  Megszegi  a  szekeret:  a  rúdnál  fogva 
irányítja  (Tokaj  Nyr.  XXÜ.330).  Megszegte  a  lovam 
a  nyakát:  karikába  hajtotta  (Székelyföld  Nyr. 
1X1 76).  Az  a  ruha  egészen  megszegte  Katit :  igen 
illik  neki  (Háromszék  m.  Tsz.  342a). 

[2.  SZEGI. 


\\v 


[Szólások].  Ezt  meghagyom  szegnek:  ezt  pillé- 
ik hagyom  [mikor  u.  í.  a  kenyeret  megszegik, 
a  levágott  darabot  =  pillét  magát  hagyják  egy 
szeletnek].  Jó  szegnek  hattá:  jókorát  vágott  a 
kenyérből,  mikor  megszegte  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos)  [vö.  2.  szel]. 


|8ZBG-IK1 

[Szólások].  Sziép  szónak  nem  szegik  számyo: 
hajtanak,  adnak  rá  (Vas  m.  Nyr.  XXVIJ26). 

[1.  SZEG,  SZÖG]. 

[Szólások].  Szöget  húzni:  közösülni  (Baja  Bayer 
József). 

szög-fejező:  [kovács-szerzzám]  (Arad  m.  Maj- 
láthfalva  Nyr.  VIII.478). 

[szög-hegy]. 

[Szólások].  Szeghegyen  áll:  fokhegyen,  hegyes 
élre  állítva  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

2.  SZEG,  SZÖG:  1.  szeglet  sarok  (Gömör, 
Torna  m.  Tsz. ;  Brassó  m.  Négyfalu  Horger 
Antal).  Naf  fene  ék  kupacot  hortatok  ere  a  szögre 
(Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III.465).  Otteg  hever  a 
kemence  szögibe  (Mátra  vid.  Nyr.  XXV.478).  A 
hátolsó  szögbe  van  egy  rozsdás  lámpás  (Hont  m. 
Tesmag  Nyr.  X.526).  Ott  van  a  szögön  [t.  i.  as 
asztal  sarkán]  (Zemplén  m.  Nagy-Géres  Kalmár 
Elek).  Azt  a  küsruhája  [kendője]  szegibe  kötte 
vót  (Háromszék  m.  Vadr.  422) ;  2.  falurész  (ucca, 
sor)  v.  mezőrész.  AUszeg,  fölszög,  közép-szég  [vő. 
ezeket].  Szentgyörgy-szeg,  Kis-szég,  Domián-szeg, 
Tibor-szég  [uccák]  (Zala  m.  Szentgyörgyvölgye 
Nyr.  III.332,  333).  Gyakor-szeg,  Bálint  szeg,  Kürti- 
szeg, Balog-szeg,  Turszeg,  Mezes-szeg  [mezórészek ; 
,a  szegeket  a  Tur  kanyarulatai  képezi'  (így!)] 
(Szatmár  m.  Sonkád  Nyr.  UI.382). 

szeg-lyuk,  szeg-lik:  1.  szeg-lik:  saroklék  (Ba- 
laton mell.  Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  szeg- 
lyuk:  zeg-zug.  Minden  szege-lyukát  (Szilágy  m. 
Nagyfalu  Kerekes  Ernő). 

szögre-húzó :  senkivel  sem  barátkozó,  mindig 
ellenmondó,  civakodó  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
423;  XIX.335). 

szégre-járó :  kikapós,  kicsapongó,  korhely.  Az 
asszony  szégrejáró  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Vadr.). 

szégre-járócska :  kissé  kikapós,  kissé  kicsa- 
pongó, korhelyecske.  A  gazda  szegrejárócska 
(Háromszék  m.  Vadr.  517b). 

szögrü- végre:  nagy  részletességgel,  töviről 
hegyire  (Szeged  Nyr.  IV.221 ;  Csaplár  Benedek). 

szegrül-végrűl :  távolról.  Atyafinak  atyafi  no, 
ugy  szegrül-végrül,  mer  a  nagyapánk  együtt  men- 
tek a  vásárra  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
X.383). 

3.  SZEG,  SZÖG :  barna,  gesztenyeszínű.  Szeg 
legény  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  1.437). 

szög-sárga:  sötétsárga  ló  (Bereg  m.  Simonyi 
Zsigmond). 

Mög-szin :  barna,  gesztenyeszínű.  Szegszin  haj 
(Fehér  m.  Perkata  Nyr.  1IL35). 


:,()7 


SZKGDEL-8ZEGKNM  u 


SZEGÉN  YKK.IMK     8ZI  :.<>* 


szög-samü:  <v  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1889). 

SZEGDEL:  aseldel  (Cegléd   Uosvay  Vilmos). 

8ZEGDE8:  cv  (Jászság,  Nógrád  m.  Simon  m 
Zs.  TUsetes  M.  Nyelvtan  1.412). 

SZEGKDB8  {szé'gedLs,    szögedés) :  szúrás,    D 
lallás,  oldalny  Hallás  (Vas  m.  Vasvár  Nyr.   VIII 
468;  Göcsej  Csássár   Árpa 

(8omogy  m.  Tab  Nyr.  XV.240).  Gyün-megy, 
mint  a  zsidóba  a  szegedi*  (Vessprém  m.  Torna 
N\r.   XIII.524)  |vö.  uigezi*]. 

(Ssólások).  Szúr  a  **égedés:  oldal nyilallásom 
van  (Zala  m.  Simonyi  Zsigmond).  Szúr  a  szege- 
di* (Vessprém  m.  Olassfalu  Nyr.  XVI  1.47).  Sze- 
gedi* szúrja  (Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  sümeg- 
vid.  nyelvjárás  24).  Jaj,  de  az  ódalomba  ütött  a 
tzigedi*!  (Heves  m.  Kápolna,  Kompolt  Király 
Pál). 

SZÉGEL,  SZÖGEL  {szögeli  Miskolc  Simonyi 
Zs.  Tüsetes  M.  Nyelvtan  1.465) :  L  szögel,  szögeli: 
aseges  (Miskolc  Simonyi  Zs.  Tüsetes  M.  Nyelv- 
tan 1.455 ;  Zemplén  m.  Tállya  Kalmár  Elek) ; 
2.  szegei:  a  jégen  a  vonókat  fejszével  kijelöli 
(Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

be-BBögel :  bezár  (ajtót)  (Veszprém  m.  Somló- 
Vásárhely  Beöthy  Zsolt). 

SZÉGELLÖ.  A  Barta  szegelleje.  Szilok  szegei- 
leje  [határrészek]  (Háromszék  m.  Uzon  Nyr. 
VII  1.383)  (vö.  szigle). 

SZEGÉNY  (szégin  Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.45; 
*zig(n  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.483):  gyámolta- 
lan, ügyefogyott,  élhetetlen  (Zala  m.  Hetes  Nyr. 
U.45).  ó  be  szegény  vagy!  (Székelyföld  Fejér 
József). 

szögén-álat:  szegény  [?]  E<  •  hő   nem 

eggy  szegénálat  ember  (alább  így :  szegén 
ember]  (Maros-Torda  m.  Éhed  Nyr.  VI.229). 

aaegény-bor:  silány,  gyenge,  savanyú  bor, 
vinkó,  csiger,  lóre  (Szabolcs  m.  Nyr.  XVII.  140; 
Ssékelyföld  Nyr.  XVII.92,  140). 

szegény-kalács:  szegényes,  nem  finom  kalács, 
a  melyben  nincsen  meg  minden  hozzávaló)  (Szé- 
kelyföld Nyr.  XVII.92). 

szegón-ssajú:  élhetetlen,  semmirevaló  (Csík 
m.  Péter  János). 

szegény-vitéz:  kirántott  zsemlyeszelet  (Ko- 
lozsvár Szinnyeiné  Rosendahl  Hilma). 

(SZEGÉNYES),  SZEGÍNYES:  szegény.  Szegí- 
nyes  ember  vagyok  (Mátyusfölde    Nyr.   XX.263). 

(SZEGÉNYI). 

szegónyi-bizonyitvány:  (tréf.]  vászonzubbony 
(Háromszék  m.  Nyr.  IV.431.) 

SZEGÉNYKE  {szeginka  Vác  Simonyi  Zr.  Tü- 
setes M.  Nyelvtan  1.548).  —  Szegenke:  mécses 
(Mátra  vid.  Nyr.  XXII.384). 


(8ZÉGÉNYKED-IK|. 

mek-sieginködik :   elszegényedik.    MekuegUt- 
(Vessprém  m.  Csetény  Nyr.  XVIII. 334). 

SZEGÉN Y8ZEBŰ:    szegény.    Volt    egyszi » 
tnlágon    egy  szegényszerü   molnár   (Csongrád    m 
Ariiny-Gyulai  NGy.  11.424). 

(1.  SZEGES]. 

szeges-fa :  a  halászrúd  hajtására  való,  pai 
szegekkel  kivert  villa  (Baranya  m.  Kopács  Her- 
mán 0.  Halászat  Ki. 

szöges-szegfű  i  fúszeres  szegfű  (Gömör  m.  Si- 
monyi Zs.  A  magyar  nyelv  11.192). 

(2.  SZEGES],  SZÖGES:  szegletes.  Kereknek 
lennyi  a  feődnek,   csak  szöge*  nem   leket  (Mátra 
vid.  Nyr.  XXIV.478). 

SZEGES:  L   az   a    darab,    a    melyet    a 
nyérból    a   megszegéskor    levágnak.    B   sz> 
könyér    (Baranya    m.    Ormányság    Nyr 
143).  Ész  szeges  könyeret  vitt  magává  (Baranya 
m.  Ormányság  Zalai  Mihály);  2.  fölszántott 
zsit  (Székelyföld  Kiss  Mihály);   3.   a  zsúp; 
nádfödél   végső   szálainak   fönt  a  tetőn  és  alul 
az  eresznél    egyenletesre    vágása   v.   igazítása 
(Dunántúl  Bódiss  Jusztin);  4.  tarajcsinálás  (zsupp- 
v.   nádfödél    gerincére,   t.    i.   úgy,   hoi: 
választott  apró  zsuppkóvóket  sörényes  részükkel 
fölfelé  eggymás  mellé  rakva  ráerősitt-mk)  (Zala 
m.   Bódiss  Jusztin);   5.  zsupp-  v.  nádit 
gélye  (a  hol  a  zsupp  v.  a  nád  le  van  fogl. 
(Dunántúl  Bódiss   Jusztin;  Hegyalja    Kassai    J. 
Szókönyv  IV.383);  6.  eresz  (nádfödélnél)  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos). 

[SZEGEZ]. 

[meg-szegez]. 

(Szólások].  Megszegezi  a  nyakát:  büszkén  hordja 
(Jász-Nagykún-Szolnok   m.   Tisza-Sz.-Imre 
IX.  130)  (vö.  megszeg). 

(SZEGEZ,  SZÖGEZ]. 

be-szegez,  be-szögez :   bezár.   Szögezd   bt 
ajtót  (Dunántúl   Nyr.    XVIII.'.U).    Szegezd  b- 
az  ajtót  (Soprony  m.  Röjtök  Nyr.   01.518).  Beszö- 
geztem a  házat  (Vas  m.  őrség  Nyr.  1.422). 

rá-szögez:   rázár.   Szögezd  rá  az  ajtót!  (Zala 
m.  Bódiss  Jusztin). 

SZÉGEZÉS    {szegezi*,    szögezés) :   szúrás,    i 
lallás,  oldalnyilallás  (Zala  m.  Alsó 
Nyr.   Xm.882;    Veszprém    m 
Baja  Bayer  József)  (vö.  szegedi*]. 

[Szólások].    Szúr  a  szegezi* :  oldali 
van   (Baranya  m.  Bélye,  Csúza   N 
XVI  11.382)  (vő.  szfgezvest). 

SZEGEZŐ  (Rábaköz,  Vas  m.  Kemenesalja  Bó- 
diss Jusztin;  Marosssék  Kelemen  Lajos;  Ud 
hely  m.   Séra  Kálmán;   Háromszék  m.  Ba 


108 


SZEGEZ VÉST  KLET 


SZEGLET-8ZEGÓDI 


B10 


János;  Csik  m.  Ráduly  Simon;  szegező  Soprony 
Hegykő  Hermán  0.  Halászat  K.;  Vas  m. 
Órség  Nyr.  111.479;  szegző  Marosszék,  Nyá- 
rid mell.  Vadr.  207;  szögez*  Zala  m.  Alsó- 
Leadva  .:  11.332;    Zala   m.    Galam- 

bok Bódiss  Jusztin):  1.  szegező,  szegező,  szegző: 
ajtózáró  fapecek  (Soprony  m.  Hegykő  Hermán  0. 
Halássat  K. ;  Marosssék  Kelemen  Lajos ;  Nyárád 
mell.  Vadr.  207;  Udvarhely  m.  8éra  Kálmán; 
Háromsiók  m.  Bartha  János;  Csik  m.  Ráduly 
ion);  2.  szegező:  fa-tolósár  (Rábaköz,  Vas  m. 
Kemenesalja  Bódiss  Jusztin);  3.  szögezü:  kulcs 
(Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XIU.332;  Zala 
m.  Galambok  Bódiss  Jusztin). 

ssögeső-fa:  1.  az  a  kis  pálcika,  a  mellyel  a 
kolbász  v.  a  hurka  végét  becsinálják  (Pozsony 
in.  Tallós?  Nyr.  XVII.565);  2.  aa  a  pálca,  a 
melyet  a  leölt  disznó  hátsó  lábainak  Achilles- 
ina  alá  húznak,  hogy  fölakaszthassák  a  rém- 
fára (fogasra)  (Pozsony  m.  Tallós?  Nyr.  XVII. 
555) ;  3.  fa-zár  kulcsa,  a  melybe  annyi  szeg  van 
belefúrva,  a  hány  rovátka  van  a  závár  nyel- 
vének (Bodrogköz  Nyr.  XVH.555). 

ss&gesó-sár :   zár,  a  melyet  az  ajtóra   fölsze- 
geznek   (megkülömböztetve    a    vtsett  zártól,   a 
vet  az  ajtóba  belevésnek)  (Kalota-Sz.-Király 
Czncza  János). 

i  szegez  vést;. 

(Szólások).  Szegezvést  szúrja :  nyilallik  az  oldala 
(Borsod    m.    Sajó-Sz.-Péter    Schröder  Gyuláné) 
zégezés]. 

SZEGJE:  szegély  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67). 

SZEGKE:  szögecske  (Palócság  Tsz.). 

SZÉGLE,  SZÖOLE  {szegéje  Háromszék  m. 
Vadr. ;  szegélye,  szegélye  Székelyföld  Csaplár  Be- 
nedek ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.349;  Brassó  m. 
Hétfalu  Nvr.  11.328;  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.532; 
Moldva,  Klézse  Nyr.  V.48. 378 ;  szégle  Mátyusfólde 
CzP.;  Esztergom  vid.  Nyr.  XLX.239;  szögié  Vas 
m.  Bódiss  Jusztin;  Vas,  Zala  m.  Király  Pál; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek,  Király  Pál) :  1.  szeglet, 
sarok,  zug  (i.  h.)  A  kis  poharat  kő  id'adni,  ott 
á  a  szöglébe  (Csallóköz  Király  Pál).  Nem  tola- 
tom az  egész  szöglébe  [az  egész  telken]  egy  jó 
kapát  (Vas,  Zala  m.  Király  Pál) ;  2.  szögié :  szúk 
sikátor  (Pápa  Bódiss  Jusztin) ;  8.  szögié :  falu- 
rész  (ucca,  sor).  Nagy  lagzi  vót;  az  egész  szögié 
odacsődült  bámészkodni  (Vas,  Zala  m.  Király 
Pál)  |vö.  szégellö,  szuglya). 

ssegle-ssugla :  1.  zeg-zug.  Ismerem  minden 
szegle-szugláját  (Nyitra  m.  Magyar-Soók  Tolnai 
Vilmos);  2.  a  pajta  sarkában  levő  lyuk,  a  melybe 
polyvát  raknak  (Soprony  m.  Egyed,  Vág  R.  Prik- 
kel  Marián);  3.  kicsi,  szúk  szobácska  (Dunántúl 
Bódiss  Jusztin;  Soprony  m.  Süttör  R.  Príkkel 
Marián;  Rábaköz,  Beó-Sárkány  Nyr.  XVI  11.238). 

SZÉGLELET,  SZÖGLELET:  1.  szegletet:  szög- 
zug   (Dunántúl    Kováts   S.    János).    Ez   az 
úrra  széglelet,  haza  megyünk,  ka  léket  (Vas  m.  Kör- 


mend Nyr.  11.469).  Ez  a  zucca  szegletet,  bele- 
mennyünk,  ka  léket  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VI  11.468).  Ez  a  zucca  szöglelet,  haza  menPk,  ha 
léket  (Zala  m.  Gelse  Nyr.  X1II.576);  2.  szöglelet: 
össsessögellése  az  utaknak,  házaknak  (Pápa 
Bódiss  Jusztin). 

SZEGLET,  SZÖGLET  (szegeiét,  szegelet  Abaúj 
m.  Szikszó  vid.  Király  Pál ;  Szatmár  m.  Nyr. 
VII.33  ;  Szatmár  Nyr.  VII.283 ;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XXII.412;  Szilágy  m.  Tasnád  Nyr. 
VI. 4 74;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Marosszék  Ra- 
vasz Árpád ;  Udvarhely  m.  Magyaros  Séra  Kál- 
mán; Háromszék  m.  MNy.  VI.210 ;  Séra  Kálmán; 
Csik  m.  Ráduly  Simon;  Csík-Szentkirály  Nyr. 
VIII.334;  Csík-Szentmárton  Nyr.  XIX.43).  — 
Szegeiét,  szegelet:  falurész  (ucca,  sor)  (Szolnok- 
Doboka  m.  Bányai  Elemér;  Udvarhely  m.  Ma- 
gyaros, Háromszék  m.  Séra  Kálmán;  Csik  m. 
Ráduly  Simon).  Az  egész  szegeiét  kijött  a  csudára 
(Marosszék  Ravasz  Árpád).  Az  egész  szegelet 
kigyütt  csodára  [más  így  mondta:  ,Az  egész 
kicsi  falu  kigyütt  csodájukra']  (Csik-Szentmárton 
Nyr.  XIX.43). 

[Szólások].  Szegeiéire  jön  [vkivel]:  megeggyez 
vkivel  (Szatmár  Nyr.  VU.283).  Nem  tudok  vele 
szegeletre  jönni  (Szatmár  m.  Nyr.  VII.33).  Aka- 
ratos ember  ez;  nem  lehet  vele  szegeletre  jutni: 
megeggyezni  (Abaúj  m.  Szikszó  vid.  Király  Pál). 

sségellet-almaráj :  sarokba  való  almáriom 
(Brassó  m.  Hosszúfalu  Horger  Antal). 

SZEGŐ:  1.  a  mivel  vmit  beszegnek  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos);  2.  szegély  (Székelyföld  Fejér 
József);  3.  háztető  éle  (Palócság  Ethnographia 
IV.15). 

SZEGŐD-IK :  rendel.  Eggy  ujjost  szegődtem  a 
szabónál  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

át-szegődik:  1.  máshoz  szegődik  szolgálatra; 
2.  átpártol ;  3.  elfordul  (a  szekér  rúdja  eggyik 
állásból  a  másikba)  (Abaúj,  Borsod  m.  Király  Pál). 

még-szegödik :  megalkuszik,  megeggyez  (pl.  a 
béres  a  gazdával)  (Székelyföld  Fejér  József). 

neki-szegődik :  nekiirányul,  nekimegy  (a  kocsi- 
rúd vminek)  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  VIII. 331). 

rea-Bzegődik :  nyakába  varrja  magát,  ráköti 
magát  (az  alkalmatlan  tolakodó)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.346;  Győrffy  Iván). 

SZEGŐDI:  1.  uraváltoztató  (Székelyföld  Tsz.). 
Szegődi,  de  nem  tóti:  a  ki  beszegődik,  de  nem 
tölti  ki  az  időt  (Szeged  Nyr.  1.324).  Szegődi,  de 
esztendőt  nem  tóti  szolga  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV.384) ;  2.  pártváltoztató  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.351) ;  3.  mindenkihez  hozzászegődő, 
magát  akármelyik  háznál  hamar  otthon  találó 
(ember,  eb)  (Marcal  mell.,  Székelyföld  Tsz.). 

szegődi-nem-tőti :  L  uraváltoztató,  idejét  ki 
nem  töltő  (cseléd)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.231; 
Fejér  Géza);  2.  szavát  meg  nem  tartó,   a   ma- 


Ml 


SZBGÓDBÉG-SZÉGYfiN 


-yfnkimk- 


Sll 


géra  vállalt  munkát  nem  teljesít*.  Kend  is  ollyan 
$U§ódúntm-tóH  embör  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

SZEGŐDSÉG  (uegóccség,  uegöttség)  t  L  M6- 
gódéa.  Jakab  msgfokta  a  papot  |a  kinél  szolgált| 
*  a  ssegőccség  sserént  bocskorstijat  hasított  a 
Kátábul  (Siatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VI II. 466); 
%  Megadott  bór.  Menyi  a  usgöccségbd  t  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos). 

(Szólások).  Szegőttségre  indul  ja  gasda  a  cse- 
léddel, a  kit  meg  akar  fogadni]:  eggyeskedni 
keid.   [A    gasda]   úgy  meg  vót  elégülve,  hogy  a 
Ú  ssegőttségre  indult  (Háromsiékm.  Vadr.  4 J7 ) 

8ZEOÖLÉK:  szegély,  ssegésre  való  szalag 
(Abaúj,  Borsod  m.  Király  Pál). 

SZEGŐT:  ssegödtet  (Szatmár  m.  Kapnikvid. 

be-szegőt:  beszegődtet.  Beszegőtni  a  cselédet 
(Ssatmár  m.  Kapuik  vid.  11.277). 

SZEGY  (ssegy):  marha  v.  birka  eleje  (a  két 
első  láb  között  levő  rész)  (Veszprém  m.  Szent- 
Gál  Nyr.  ILI.184;  Kis  -Kim-Halas  Nyr.  XV.428; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  Kecskemét  és  vid.  Nyr. 
XIV    278 ;  Kézdi-Vásárhely  Nyr.  XVI.479). 

szegy-dereka:  a  szegynek  a  szegy-szárnya 
után  való  réssé  (8zatmár-Nómeti  Nyr.  XIV. 277). 

szegy-deszka :  a  szindeszka  után  következő 
azon  deszkák,  a  melyeken  még  a  tönk  fölülo- 
téből  (esetleg  kérgéből)  több-kevesebb  rész  rajta 
van  a  széleken  (Háromszék  m.  Bereck  és  vid. 
Erdészeti  Lapok  XXII. 127). 

szegy-fej  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  szegy-feje  Kecskemét  és  vid.  Nyr.  XIV. 
278;  sugy-fú  Bsatmár-Németi  Nyr.  XIV.277): 
a  marha  nyakának  alsó  része  a  fejtől  az  első 
lábak  koséig. 

(Szólások].  Szegy  fűn  ülni:  asstalfőn  ülni  (Deb- 
recen Nyr.  XI.477). 

—egy  irtás;  a  marhaszegyének  vmelyik  része 
(Debrecen  Nyr.  XIV.  178). 

ssegy  -szárnya :  a  szegynek  a  tarja  és  az 
oldal  felől  eső  részének  a  széle  (Szatmár-Né- 
meti  Nyr.  XIV.277;  Debrecen  Nyr.  X1V.278). 

ssegy- víresse:  a  szegynek  as  a  része,  a  hol 
a  marhát  megszúrják  (az  első  vágás)  (Szatmár- 
Németi  Nyr.  XIV.277). 

SZEGYÉN 

(8zólások|.  Stégyenbe  hajtani:  megszégyeniteni, 
szégyent  hozni  a  fejére  (Heves,  Borsod  m.  Nyr. 
IX.178). 

szégyen-bokréta :  szalagokkal  gazdagon  föl- 
díszített bokréta,  a  melyet  a  leány  as  eljegy- 
zéskor a  legénynek  ad,  viszonzásul  a  tőle  ka- 
pott fejrevaló  kendóért;  ezt  a  bokrétát  a  vő- 
legény as  esküvő  napjáig  tartozik  a  kalapján 
viselni  (Borsod  m.  Ethnngraphia  VII. 167). 


|SZÉGYÉNÉD-IK|. 

meg-ssegyenedik :    megszégyenül ,    szégyent 
vall  (Csík  m.  Kiss  Miliai .  i 

SZÉGYÉNL  (ssigÜl  Vas  m.  Sárvár  vid.  B« 
János).  —  Szigyell:  szégyen !■•• 
vót  is,  mindig  ükét  szigyílU' 
(Veszprém  m.  Csetóny  Nyr,  XXIV .4 

SZÉGYENTELEN  (szégyentelen,  szégyentelen): 

nemtelen,  nemérmetlen  (Baranya  dl  Őrmányniág 

Nyr.  1.424;  8zékelyföld  Fejér  .lózseO.  Nem  akarik, 
hogy  égy  szégyöntelen  utófutót  vögyön  £(Bm 
Ormányság  Nyr.  D.181).  S'ém  szégyöl  kibunni  a 
szégyöntelen  a  zuccára  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.45). 

SZEHETEL :  lassan  jár  (Alföld  Nyr.  XV.2- 

eló-szehetel:  ulócammog,  elókull<  már, 

hogy  elészeheteltél  (Alföld  Nyr.  XWJ 

SZEHÍT:  késztet,  ösztönöz,  fölbújt  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.428). 

[SZEHÜL]. 

neki-szehül :  nekikészül,  nekifohászkodik  1 1 
Kún-Halas  Nyr.  XV.428). 

SZEJKE:  1.  kellemetlen  ízű  és  szagú  (bii 
köves,  salétromos,  kátrányos,  petróleasnoA,  tim- 
sós)  ásványvíz  (Székelyföld  Andrássy  \; 
Fejér  József;  Udvarhely  m.  Séra  Kálmán;  Három- 
szék m.  Tsz.) ;  2.  vizenyős,  süppedékes  hely,  a 
hol  ilyen  ásványvíz  fakad  föl  (Székelyföld  Tsz. ; 
Andrássy    Antal    1843;   Csík    m.    Péter 
8.  sötétszürke.  Szejke  tehén  (Háromszék  m.  Uzon 
ósz  Lázár). 

SZEJKÉS  (szelykés) :  vmi  ásványtól  kellé u 
len  ízű  és  szagú  (szénsavas  víz).  Szejkes  a  vize 
(Székelyföld  Nyr.  IX.  176). 

szej kés-hely  {szelykés-hely)= szejke  2.  (Szék 
föld  Tsz. ;  Háromszék  m.  Vadr.  517b  [itt  szejkes 
nyilván  hiba];  Csík  m.  Péter  János). 

ssejkós-vís  (szelykés-víe)  =  szejke  1.  (Szék 
föld  Tsz. ;  Nyr.  11.471 ;  Háromszék  ni  \ 
517b   [itt  szejkes    nyilván    hiba]);  ván; 

Háromszék  m.  Lécfalva  Séra  Kaim 

SZEJMEN:  lompos,  rendetlen  el: 
köz  Várady  F.  Baranya  múltja  és  jelen 

1.  SZÉK:  L  vastaglapú  vágóasztal,  a  melyen 
a  mészáros  v.  a  hentes  a  szabadban  áralja  a 
húst  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos);  2.  mészárszék 
(Félegyháza  Nyr.  XIV.  186;  Cegléd  Ilosvay 
mos;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Nógrád  m.  Fabó 
András  1841;  Baja  Bayer  József);  3.  a  sz 
fákat   tartó  állvány  (Heves  m  n  1840); 

4.  nagyobb  krucsa   (hányaerek  kereszteződése) 
(Zalathna  vid.  Nyr.  XIIl.-J 

szók-álló :  L  mészároslegény,  vágólegény  (Szé- 
kelyföld Tsz.  Nyl  ;  2.  olyan    mészáros 
v.   hentes,   a    ki    nem    boltban,    hanem    sz> 
árulja  a  húst  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 


SZÉK 


SZÉKÁCS-SZÉKESÜL 


514 


szók-bíró:   1.    mészárszék    fölügyelő 

.11.138;   Bihar  m.  Sárrét  Nyr. 

XVII.91);  2.  .  Pista  komám  is  széki 

mikor  ingem  a  tilalmasba   hozott  fáé'  károm 

a   faluházáná  (Udvarhely  m. 

3.   a  régi  székely  asékek 

elöljárója,   fojt  [?|    (Háromszék   m.   Nyr.   XVII. 

szók-fia:  itéló  bíró  (Erdóvidék   Tsz), 
szók-gazda  :  mészáros  (Bihar  m.  Fugyi-Vásár- 

sBÓk-húa:  mészárezókbeli  hús  (Heves  m.  Név- 
telen 1*40). 

ssék-láb :  1.  mosóteknó  v.  lúgzó  edény  állása, 
bakja  (Csallóköz,  Kecskemét  Csaplár  Benedek; 
Sze^"  VI  1.381 ;   Székelyföld  Csaplár   Be- 

nedek;   Háromszék    m.    MNy.    VI. 349;   Vadr.); 
2.  fódorong,  dúc  a  szövőszékben  (Zala  m.,  Győr 
I  Jusztin ;  Győr  Nyr.    XI.383). 

[szók-szín]. 

[Szólások].    Székszínen    van:    a    nyilvánosság 
.  szem  elótt  van.  Székszínre  kerül:  a   nyil- 
vánosság elé,  szem  elé,  közszemlére  kerül  (Szat- 
már  !  ál). 

szók-ülés:  a  fedélszerkezetnek  az  a  része, 
a  melyet  a  szarufák  alá  támasztékai  állítanak 
líd  varhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XV.336;Kolumbán 
Samu). 

2.  SZÉK  (Abaúj  m.  Király  Pál;  széka  Baranya 
m.  Zalai  Mihály;  szikty*  Zala  m.  Szepezd  Nyr. 
XVII.284;  Veszprém  m.  Nyr.  XIV.  91 ;  széka 
Baranya  m.  Ormányság  Tsz. ;  székájti  Baranya  m. 
Zalai  Mihály;  szik  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVII. 45:  Háromszék  m.Nyr.  V.129;Győrffy  Iván; 

;it  Háromszék  m.,  Erdővidék  Vadr.  185;  szik 
kelyfold  Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m. 
Tsz.:  Vadr.;  Csik-Szentgyörgy  Nyr.  X.330;s.?fAja 
Háromszék  m.  Vadr.  518b;  Kiss  Mihály ;  szíkty'é 
Soprony  m.  Horpács  Nyr.  X.265):  1.  szék,  szik: 
bele,  magva,  veleje  vminek.  Bodza  széke:  bodza 
bele.  Bab,  borsó  széke:  csirája  (Abaúj  m.  Király 
Pál).  Tojás  széka  v.  székája  (Baranya  m.  Zalai 
Mihály),  tojás  széke  (Abaúj  m.  Király  Pál),  tojás 
szikja   Háromszék   m.  Vadr.  518b),  tojás  sziktyé 

rony  m.  Horpács  Nyr.  X.265):  tojás  sárgája. 

szia  szikja:  káposzta  torzsája  a  rajtalevó 
apró  levelekkel  eggyútt  (Háromszék  m.  Vadr. 
Mihály).  A  tököm  széktya  (Veszprém 
\vr.  XIV.91),  a  tököm  szíktyi  (Soprony  m. 
Hoipéca  Nyr.  X.265):  here.  Szeme  széke:  szeme 
bogara,  szemefénye.  Jaj  be  szép  fekete  szemed- 
széh  Minántúl  Lehr  A.  Toldi  12).  Ax 

a  szeme  széke:  legkedvesebb,  legféltettebb  jószága 
(Vas  m.  Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár 
Q.21S);  2.  széka,  széktya,  szik,  szik:  tojás  sár- 
gája (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.284 ;  Baranya  m. 
Ormánvság  Tsz.;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII. 

Székelyföld  Andrássy  Antal   1843;  Három- 

szék  m.  Tsz.;  Gyórffy    Iván;    Csík-Szentgyörgy 

X.8S0);    3.    szik,    szik:    káposztatorzsa   a 

mniTSI  :  M AOTAB  TÁJttCrtkA.  II. 


rajtalevő    apró  levelekkel  eggyütt  (Székelyföld 
Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m  129; 

Gyórffy   Iván);   4.    szikja    szik\j&\:    java    (Csík- 
Sientgyörgy  Nyr.  X.330).  Seprtk  a  baráti  u 
viszik  a  székéjség  szikját   (Háromszék  m.,  Erdó- 
vidék Vadr.  185). 

SZÉKÁCS,  SZÉKÁCS:  1.  székács:  bárd,  hús- 
vágó bárd  (Nógrád  m.  Szécsény  Kálmán  Sándor ; 
Bars  m.  Fleischmann  Jenó) ;  2.  székács :  harkály 
(Jász-Nagykún-Szolnok  m.  Széli  Farkas);  8.  szé- 
kács: vadgalambfajta  (Gömör  m.  Tsz.);  4.  szé- 
kács: örvös  galamb  (Torna  m.  Ruehietl  Miklós 
1839). 

SZEKÁL:  szekíroz.  Szekállak  az  embert  (Dunán- 
túl Nyr.  XIX.272). 

1.  SZÉKE  SZUKA:  L  zeg-zug  (Szatmár,  Nagy- 
Bánya  Kováts  S.  János);  2.  szúk  helyiség  (Sze- 
ged  Nyr.  IV.221). 

2.  SZEKE-SZÜKA:  lim-lom  (Szatmár,  Nagy- 
Bánya  Kováts  S.  János). 

SZEKÉR  (szekér  Göcsej  Nyr.  XIII.215;  Palóc- 
ság Tsz.;  Nyr.  XXII.79;  Heves  m.  Névtelen 
1840 ;  Rozsnyó  Nyr.  XVIU.421 ;  Abaúj,  Borsod, 
Zemplén  m.  Király  Pál;  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.323;  Szatmár  m.  Porcsalma  Nyr.  XX. 
191  ;  Szatmár  m.  Máté-Szalka  és  vid.  Nvr. 
XXVI.495;  Csík  m.  Tsz.;  Brassó  m.  Hétfalu 
Horger  Antal). 

szeker-ágas :  a  szekér  hátulsó  tengelyén  fekvő 
kétágú  fa,  a  melyhez  a  nyújtó  csatolva  van 
(Heves  m.  Névtelen  1840;  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg Nyr.  X.323). 

szekér-ija:  a  szekérrúd  szárnya  végén  a 
nyújtó  alatt  keresztben  fekvő  fa,  mely  a  rudat 
egyenesen  tartja  (reibscheit)  (Udvarhely  m. 
Olasztelek  Nyr.  XIII.578)  [vö.  1.  éh]. 

szekér-utó:  hátsó  fele  a  szekérnek  (Három- 
szék m.  Gyórffy   Iván). 

SZEKEECS:  a  kenyérnek  sülés  közben  ki- 
hasadt és  kiduzzadt  része,  gyürkéje  (Soprony 
Király  Pál). 

[SZEKERES]. 

szekeres-ágy :  apró  kerekeken  járó  alacsony 
ágy,  a  melyet  nappalra  a  rendes  magasságú 
ágy  alá  tolnak  be  (Csík  m.  Gyergyó  vid.  Kiss 
Mihály). 

SZEKERKÓ  {szekerka") :  kis  szekér,  gyermek- 
szekér (Gömör  m.  Nyr.  XVIII.502 ;  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal). 

SZEKERKÓZ-IK :  szekerez  (Székelyföld  Kiss 

Mihály). 

SZÉKÉRŐL  :  szekíroz.  Né  szekéröjjön  (Szeged 
Kálmány  L.  Szeged  népe  1.213). 

SZÉKESÜL  (sziékésül) :  telik,  keményedik. 
Sziékesül  a  kaboszta  (Vas  m.  Baltavár  Nyr.  X.  183) 

n 


515 


ÍTLŐ 


NÁ80D-TK     B 


|8ZÉKÉTLŐ|. 

ssökötió-BEöm    i/mktt'  Háromasék    bv 

(Ssólások].  Égy  szrkftlő-szfm :  eggy  árva  ss< 
eggy  árva  csepp,  eggy  morsaa,  eggy  ssikra. 
sseketló-ssem   bétám   sincs  (Háromszék  ni.  Nyr. 
'lö-stemet  ryoti  (Három 

ssék   m.    Vadr.i     Elmmtnm    vé§*4* 
egy  sseketlo-szemet  sem  ftoJttM  ki  MőlU  (Három' 
aaék  m.  Vedr.  41  lottó, 

hogy    abból    csak    egy  szckctló-szem   sem    ma 
(Háromszék    m. 

Slmegeazik    a    cseresuyét)  :     az    utolsó 
(Háromszék  in.   Vndr.  554). 

8ZEKÍROZ  (szakcroz  Tisza'null.  Krdósi  József). 

SZÉKJES:    itéló     l>iro|?|     Eortoványba    In 
i    vagyok  We  lakok 

én:  nincsen  bíró,  nincs   vármegn  •  en-  ' 

gömet  az  lopásért  büntessen  (Csanád    in.    Pus; 
vár  Kálmány  L  Koszorúk  11.1 

SZÉKLA  :  tutajnak,  talpnak  a  rúdja,  a  mely- 
lyel  kikötik  a  szárazra  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó*  < 
May*  IV.389). 

SZEKRÉNY  {SMŐkrön  Soprony   m.  Szilsárkány 

VI.878;   szökrbny    l!aran\a-Sz.-Lórinc   Nyr. 

XVII. 380):  1.  ládafornia.    a    melyben  a 

tartani    (Soprony   in.    Szilsárkány 

VI. 373);  2.  sxökröny:  tulipántos   láda   (Ba- 

ranya-8z.-Iiórim-  Nyr.  XVI1.3- 

SZÉKSŐ:  szélsó(Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XXVI. 
383;  Arad  m.  Péeska  Kálmány  L.  Koszorúk 
I4'.».  77    M  .  II  Ü 

SZEKSZE-MONCA  (Szatmár  m.  Nagybánya  N j  i . 
>;  seksza-monta   Debrecen   Balassa  Józ 
szeksze-monta  W.Ö76;  Bodrog-  J 

kői  Tas.;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.  1' 
L   seksza-monta,   szeksze-monta:    cók-mók    (lH-l>- 
recen   Balaaaa  József;  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv  III.  163;  Bodrogköz  Tsz.).  Elhoztam  minden  \ 
szekszemontát  (Tisza-Doh  N, 
monca,  szeksze-monta:  pereputty,  fajzat,    ivadék, 
ia-fin    vkinek.  Huncut  unnak  /<  mon- 

tája  (Tisza-Dob  Nyr.  XX.576).  Rosszak  nattok 
bizon  H  tűstül- fokostul,  minden  szekszeinmicíiok 
is  av  vét  (8antmár  in.  Nagybánya  Nyr.  X.570); 
8.  seksta-monta :  picsa  (Debrecen  Balassa  József) 
[vö.  ekce-monca). 

SZÉKSZINA  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  szak- 
szina  Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék  m.  Tsz. ; 
MNy.  VI.351.  356):  mindenféle  portéka,  holmi, 
limlom,  cók-mók.  Sok  szoksz  inával  jár  (Székely- 
föld Tsz.). 

SZÉKSZINÁS  (szakszinds  Nagy-Kúnság  Nyr' 
XVL475;  L'dvnrhely  m.  Kóbori  János; 
szinás,s:ekszinás  Balaton  moll.  Horváth  Zsiumond 
1839;  Fehér  m.  Nyr.  JL187?  Ufóid  Nyr.  XV.236; 
Kis-Kún-Halas  Nvr.  XV.428;  Kecskem.t  Nyr. 
IV.J-4 ;  Cegléd  Uosvay  Vilmos;  Csongrád  m. 
Szentes    Nyr.    VHL881;  r.    XVII: 


í.  inét:  molataágok,  lakodalom,  ka 

kalmával  mindent  Intésé  (Udvarhel)   m    K 

ságszerz'  Dália 

ii  párokat)  (Udvarhel)  m.  Kóbori  János);  8.4 

I  ih./s,  a»«7i.s;/Hn.s,  <  »•"/,    ///./■.    pityókos,  beoeipett, 

Játon  moll    II  iumond  1 

Peh« 

uini  Halas    N. 

'■ 

\  VI. 476;  Csongrád  m.  Ssentes  Nyr.  VIII. 

Hol?   Nyr.    XVII..' 
SZEKSZINÁSOD  IK:     pit  •lik 

(Kecskemót  Nyr.  IVi 

SZEKURÁL:     hiztosit   (hazat)  (Vai   tn 

\i«i.  Bokor  Jáa 
[1.  SZEL). 

/.ólások).  Pofon  szel:  pofon  vág  (Saékelyfold 
Mihály).  Pofon  szt lh k  (Háromszék  m.  Vadr. 

[2.  SZEL). 

[Szólások).  Szelnek  hagy:  nem  i  k^ 

darálna  lefogyott  kenyérből,  hanem  az  egész 
darabot  a  kezébe  veszi  (Kis  Kun-Halas  Nyr.  XV. 
304.  428)  (vö.  2.  szeg]. 

1.  SZÉL  {szé  Fehér  m.    Csureó    Nyr.    X  I 
szí  Ho\os  m.  Szék   Nyr.   VII1.50). 

(Szólások).  Tolja  (Otelló- 

köz,  Szeged  Csaplár  Benedek). 

sz' ól-ajtó:  konyhának,  istállónak  külsó  i<d- 
magasságú  lécajtaja  (Brassó  m.  Hétfala  Horger 

Antal). 

szél-ballangő :  a  szappaugyökér  megszáradt 
virága  (Kis-K'ún-lIalas  Nyr.   XXUI.2 

szól-baszó  :  vérese,  hója  lyföld   Kadar 

Klek  ;  Háromssék  dl  Fodor  Zoltán). 

szél-borka:  szeles,  szohmurdi  nőszemély  (í 
kolylold   Nyr.  1.136.  245;  Kiss  Mihály). 

szél-eresztő :    a     fúvokhau     támadt     lev 
áramlatot     a     túzhöz     vei  só     (Torockó 

Jankó  J.  Torda  stb.  202). 

[szói-fújja],  szó-fuja :  leányoknak  könnyű, 
vékony,  lebegó  nyári  kabátkája  (Borsod  m. 
Ónod  vid.  Nyr.  XVI  1.383)  (vö.  fújja]. 

szól-gábor:  szeleburdi  fiú,   legény    v.    embe! 

(Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

ssél-gáspér:   »     K>  Kunság   Nyr.    XXV   ; 

szél-görcs:   x   (Hol?  Nyr.  XIV .:,_• 

szél-hajó  :  vitorlás  csónak  (yarht)  (Tihain 
XIX.470). 

szól-hajti    kóré:    (vmi  m. 

telei  IQÜ 


szí  : 


8ZEL-8ZELDE8 


5S9 


szél-hajtó:  1.  szeles,  szeleburdi  (Szatmár  rn. 
Nagyban  480);  2.  nagy  kerek  k 

n><i:    Arad  Tolnai  Vilmos). 

•sél-hajtó  keszeg:  alhurnus  laddoi  (Duna 
mell.,  Pebér  m.  Velencei-tó  mell.  Hermán  0. 
Halászat  K.h 

ssél-hal:  alburnus  luuidus  (Székelyföld,  Olt 
mell.  Hermán  O.  Halászat  K). 

ssél-hordta:    rendetlenül    szerteszét    heverő, 
összevissza    hányt   (holmi)   (Csallóköz.   Székely- 
Csaplár    Benedek;    Háromszék    m.    MNy. 
-yórffy  ív 

szél-kakas:  szeles,  szeleburdi  fiú,  legény  v. 
ember  i<iömör  m.  Otrokocs  Nvr.  XXI.91). 

[ssél-kapoa]. 

szélkapca-essü :   szeles,   szeleburdi,  bolondos 
-rszanl    Miskolczy  Gusztáv,  Kovács  Károly). 

szél-kelep:   1.   házra,   kazalra   erősített  kele- 
pelő készülék,   melyet  a  szél  ide-oda  forgat  és 
ogtat  (a  madarak  elijesztésére) ;    2.  szeles, 
szeleburdi,   folyton  jövő-menő  v.  forgolódó,   fe- 
íő  leány.   Ugyan  Ujj  le  mán,  te  szélkelep;  ne 
egyre,  mind  az  Orbán  lelke !    Hollgass  mán, 
te  szélkelep!  (Borsod,  Abaúj  m.  Király  Pál). 

szél-kergetö:  1.  nagyon  sebes  (Udvarhely  m. 
Üyórffy  Iván) ;  2.  nagy  kerek  köpönyeg.  Fölvette 
Ikergetöt  (Csongrád  Nyr.  IX.374). 

szél-keszeg:  alburnus  lucidus  (Győr  m.  Rév- 
falu. Hermán  O.  Halászat  K.). 

szél-kiáltó  :  csér  (viza  madár)  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos). 

szól-lebogtetö :  legyező  (Udvarhely  m.  Fel- 
méri Lajos). 

ssél-pál:  szeles,  szeleburdi  fiú,  legény  v. 
ember  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ssél-panna :  szeles,  szeleburdi  nőszemély  (Gö- 
mör  m.  Otrokocs  Nyr.  XXI.91).  Ébatta  szeil- 
pannája!  (Gömör  m.  Majom  Nyr.  XXII. 572). 

szél-toló :  szeles,  szeleburdi  ember  (Csallóköz, 
Kecskemét  Csaplár  Benedek). 

[szél-vár). 

ssélvári:   szeles,  szeleburdi  (Békés  m.  Balog 

István). 

szél-virág :  pipacs  (Hol  ?  Tsz.) 

sselek-annya :  nyugtalan  természetű  nőszemély 
(Palócság  Nyr.  XX1II.70). 

•zéllel-bélelt  {szélié-bélelt):  szeleburdi  (Bars  m. 
X.138;  Kis-Kúnság  Nyr.  XX \  eged 

Nyr.  VII.236). 

sséUel-lobbal  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  szellel- 
lobbal  Háromszék  ni.  Nyr.  IX. 424).  sebbel-lobbal. 


A   %V   felesződtem,   szellel-lobbal  munkához  fog- 
tam (Háromszék  m.  Nyr.  IX.424). 

2.  SZÉL    («M    Mutra    fid    Nvr.    XXI1.384; 

szebe    Palócság    Nyr.    XXII. 71);    széj   Kúnszeiit- 

Da ártOD  Nyr.  11.47") ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 

Lajos;    s:,\jv\\    Brassó   m.    Hétfalu   Nyr.   VI.  181 ; 

■antiába    Háromszék  m.    MNy.   VI.349; 

5171);  Kováts  S.  János). 

[Szólások].  Szélt  fogni:  széltében,  eggymás  mel- 
lett sorban  elhelyezkedni  (szőllóbeli,  mezei  mun- 
kában, társas  játékban,  vonuláskor).  Szélt  fog- 
tunk, úgy  mentünk  át  a  réten  [v.  a  vizén],  nem 
mint  a  tótok,  egymás  után  (Borsod,  Abaúj  m. 
Király  Pál). 

szél-deszka:  a  színdeszka  után  következő 
deszka,  a  melyet  a  végből  vágnak,  hogy  a  tönk 
belső  részéből  kikerülő  derékdeszkák  kellő  szé- 
lességitek legyenek.  (A  széldeszka  tehát  a  derék - 
deszkák  irányára  függőleges,  és  csak  abban  kü- 
lömbözik  a  szegydeszkától,  hogy  a  tönknek  elő- 
leges szegélyezésekor  vágják)  (Háromszék  m. 
Bereck  és  vid.  Erdészeti  Lapok  XXII.  127). 

szél-hám:  szélhámosság,  szédelgés,  svindlér- 
ség.  Szélhám  ennek  az  embernek  a  mestersége  [jár 
eggyik  városból  a  másikba,  hogy  vkit  becsap- 
hasson*] (Félegyháza  Nyr.  XXV.  187). 

szélhámos:  1.  lógós  (ló).  A  másikak  jók  vó- 
nánok,  csak  a  szélhámosnak  vannak  bogarai  (Szol- 
nok-Doboka m.  Szász-Nyires,  Bálványos- Váralja 
Kovács  Dezső) ;  2.  szeles,  szeleburdi,  ugrifüles 
(Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XXI.91 ;  Bácska  Sze- 
gedy  Rezsó).  Oszt  az  a  szélhámos  |,futri,  kacki, 
szeles,  vizsla']  jányok  is  olyan  jóféle,  de  azér 
mondaná  csak  valaki  az  annyának!  (Zemplén  m. 
Deregnyő  Nyr.  XI.332);  3.  bolondos  (idő).  Ej  de 
szélhámos  idő  van!  (Félegyháza  Nyr.  XXV. 187); 
4.  csaló,  szédelgő,  svindler  (Pécs  vid.  vagy 
Bácska  Nyr.  XXV.  187).  Az  csak  olyan  szélhámos 
ember  (Félegyháza  Nyr.  XXV.187;  a  közlő  eggy 
odavaló  kocsistól  hallotta). 

szél-szem :  a  hálók  szélső  szemei  (Komárom 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

szól- víz:  a  tó  szélén  a  sekély  víz  (Balaton 
mell.  Hermán  O.  Halászat  K.). 

szójje-hosszatjába :  széltében-hosszaban  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.349;  Vadr.  517b;  Kováts  S. 
János). 

szélibe-szabott :  1.  zömök,  alacsony  termetű 
és  kövér  (ember) ;  2.  idomtalan  (tárgy)  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  X.384). 

szólint-ho88zant :  széltében-hosszaban.  Meg- 
jártuk szélint-hosszant  (Hol  ?  Nyr.  XII.528). 

SZELDE  :  szeleburdi,  szeles  bolond  (Székely- 
föld Tsz.  266b). 

SZELDES:  szeldel  (Jászság  Simonyi  Zs.  Tü- 
zetes M.  Nyelvtan  1.412). 

33* 


510 


8ZELE-8ZELEL 


8ZÉLEL-8Z! 


no 


[8ZELB;  vö.  steleberdi,  szeleburdi,  szelever.li\. 

szele-kajla:  felesni,  bolondos  (Stéketfehér- 
vár  Nyr.  VILIM)  [vö.  kajla]. 

ssele-kóla:  síelés,  ttelrburdi,  hóbortot  bo- 
londos (Dunántúl   Ny    WVI.430)  (vö.   keh-kóla). 

ssele-kótya  :  síelés,  sieleburdi  (Tolna  m. 
Paks  Nyi  égig  ütöm  in  a  i 

kótyát,  asz  tán  kimöhet!  (Kecskemét  Jesienssky 
János)  (vö.  kala-kótya,  kele-kótya,  szeles-kótya], 

SZELEBERDI :  sseleburdi,  hebehurgya  (Pápa 
Tas.  343a  (itt  ueberdi  hiba).  897)   |vö.  szele- 
verdi]. 

SZELEBURDI  (szelebnrgyi  Qömör  m.  OtTO- 
kocs  Nyr.  XXL01;  <zelepurdi  Siókelyföld  Kiss 
Mihály). 

SZÉLED  (eUzéjjed  Siókelyföld    Kiss    Mihály; 
elsiélked  Beregszász  vid.  Király  Pál;  meg«< 
Vestprém  in.  fajiig  Király  Pál). 

el-ssélhed:  elbódorog  (a  csordából    a   szélen 
járó  8  a  többitől  i-1-rlmaradó  tehén)  (Beregszász 
Király  Pál). 

meg-ssélyed:  elszéled.  Szegény  apánk  halála 
után  minnyájan  megszélyedtünk  (Veszprém  m. 
Knyiug  Király  Pál). 

(8ZÉLEDÉZ-DZJ,  SZÉLLEDÖZ-IK:  elbódorog. 
SzéGedözik,  m  M  kntlú  [mondják  az  anyjá- 

tól  elmaradozó   gyerekről]   (Hódmezö-Vásárhely 
Nyr.  V.417;  Szigeti  István). 

SZÉLEDZŐ:  [szíjgyártó-szerszám]  (Heves  m. 
Nyr.  1.334). 

SZELEL  (elszellel  Pápa  Bódiss  Jusztin;  szenei 
Győr  m.  Rábaköz  Haláss  Oéza;  szenei  Nagy- 
Kanizsa  Király  Pál;  szenyel  Tata  vid.  Nyr.  V. 
329;  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  V.269  j  Soprooy  m. 
Szilsárka  Repce  vid.  Nvr.  XX. 

368;   Vas  m.   Tsz.;   Göcsej   MNv.    11.416;   Nyr. 
XI  11.354;  szenyel  NagyKanizsa  Király  Pál). 

el-Bielel  (el-szellel  Pápa  Bódiss  Jusztin) :  1.  el- 
szalad, elillan,  észrevétlenül  odább  áll,  megugrik 
(Balaton  mell.  Tsz.;  Pápa  Bódiss  Jusztin;  Csong- 
rád :  H);  Tokaj  Nyr.  XXIII.w.;  Szatmár 
m.  Nagybánya  N  181).  Ojjan  hirtelen  el- 
szelelt,  hogy  a  szájába  se  rakhattam,  hogy  minek 
küdöm  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VI II. 226); 
2.  elsiet  (dolgot),  elhamarkodva  fölületesen  csi- 
nál (Székelyföld  Kiss  Mihály). 


ki-sselel :  kikutat.  Kiszeleltem  az  egész  szemetet 
és  nem  leltem  (Bihar  m.  Kisháza  Nyr.  XXV.575). 


•pali:  sebbel-lobbal,  nagy  sietséggel    fö- 
lületesen végei  vmit  (Székelyföld  Kiss  Mihály) 

|VÖ.  palol\. 

el-ssell-pall .-  sebbel-lobbal,  nagy  sietséggel, 
elhamarkodva  fölületesen  elvégez  vmit.  Félig- 
meddig  elszelli-paüja  (Székelyföld   Kiss  Mihály). 


SZELEL:  vonalat  hús  a  széle  kötelében  (pl. 
a  szíjra  a  stijgyártó,  a  ruhára  krétával  a  sz 

a   beszogést   ét   a   gombfölvarráal 
nyebben    végezhesse)   (Gyór-St.-Márton   Bódias 

•in). 

[8ZÉLELÖ]. 

saólelő-kör:  zun<  btzirkel  |nyereggyárto-ett- 
köz]  (Gyór  Nj 

SZELEMÉN  -lény    Palóesá: 

Bthnographia  IV. i  I     i. 
meny:  parasztház   födelének   ormán    v.  l 
gerenda,  a  mely   vagy   M  ollófákon,  vagy   ága- 
sokon nyugszik  (Dunántúl  Erdészeti  Napok  XXII. 
Vas  m.   Őrség  Nyr.   III.4V  Motés 

Bthnographia  VTII.99;  Bellotics    Bálint;   Göcsej 
X\r.  .  Restnek  Nyr.  X 1 1  189 ; Veszp- 

rém vid.  Nyr.  XIX. ö7."> ;    Csallóköz   Csaplár  Be- 
n.-iok:  Hevet  m.  Csépa  Nyr.  [11.287;  l'alocság, 

Apátfalva    Bthnographia   [\  m.    Kth- 

DOgraphia  VII.68;  Kecskemét  Csaplár  Benedek ; 
léd    Uosvay    Vilmos;   Félegyháza    Czimmer 
mann  dános;  Csongrád  m.  Arai 

;   2.  szel .  jén    levó" 

zut    [?]   (Kis-Duna    mell.    Gyór  és   Mosony  közt 
Nyr.   XI. 44). 

szelemen-ágas  :  a  szelemengerendát  tartó  ágas. 
Hosszú,  mint  u  szelemen-ágas  (Dunántúl  Erdé- 
szeti Lapok  XXII.863). 

SZELENCE:  orgonavirág  (Gyór  m.  Rábaköz 
Halász  Géza;  Vas,  Zala  m.  Ctimmermaiin  Jánot; 
Zala  m.  Hetes  Bellosics  Bálint;  Veszprém  m 
Csetény  Nyr.  V.523). 

szelönce-fa  (szelmre-f'a,  szelönce-fa):  orgonafa 
(Dunántúl  Földrajzi  Közi.  1894.  62;  Vas  ■ 
Király  Pál;  Vas  m.  Német-Gencs  Nyr.  XXVI. 
139;  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  KVH.284;  Vestprém 
Nyr.  XVII.575;  Pápa  vid.  Tsz.;  Somogy  m 
X.477;  Tolna,  Fehér  m.  Király  Pál). 

szelence- virág :  orgonavirág  (Dunántúl  Föld- 
rajzi Közi.  1894.62;  Pápa  vid.  Tsz.  343a). 

SZELEP:  házfódél-alakú  pásztorkunvho  iSzat- 
már   m.    Nyr.   X1.285;   Szatmár   m.   Mand 
XIX. 383). 

SZELES:  pityókos,  félrészeg  (Dráva  moll. 
Kopács  Nyr.  XVII. 45;  Baranya  m.  Csúza  Nvr 
XV III.  382). 

szeles-kótya :  szeles,  szeleburdi  (Tolna  m. 
Paks  Ny  i.   ÖX.480)  (vö.  szele-kótya]. 

SZELES:  levesbe  szelt  kenyér  (Dráva  moll. 
Nyr.  VI.374). 

SZÉLES    [széjés,    széjes    Háromszék  i 
161.  517b;    Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 

nnes   Nyr.    IX 
szék  m.  Vadr.  517b;    Háromszék  m.  Utón 
VI  11.383;  széjbs  Székelyföld   Nyr.  1 

|8ZÉLE8ZT],  SZÉLL YE8ZT :  terjeszt  s 
széllyel  szélly esztett-  (Moldva.  Kiélte  Ny 


SZELET— 8ZELINT 


SZKLKÓ— SZÉLLYELED-IK         522 


|8ZELET|. 

Bzelet-bankó :  1849-beli  szaggatott  német 
baukó-sz  Kunság    és    solti    járás    Nyr. 

XVIIIJ.U). 

8ZELEVÉN Y :  a  mit  a  siántóvaa  fölszel,  ba- 
rázda teteje  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 382). 
A  mint  a  szelevények  járnak  (Vas  m.  Kemenes- 
alja. Ságh  Kresznerics  F.  Szótár  11.211). 

SZELEVERDI:  szeles, szeleburdi  (Maival  mell., 
Tolnám  Tsz..  Kis-Kúnság  Nyr.  XXV.886;  Cegléd 
ay    Vilmos;    Szatmár   m.   Nagybánya   Nvr. 
90)  |vö.  szeleberdi\. 

SZELEZ :  1.  szelet  csinál ;  2.  szeleskedik  (Há- 
romszék m.  Győrffy  Iván). 

[SZELHÜD-IK 

meg-8zelhüdik :     megvadul,     megbokrosodik. 

:elhüdtek  a  lovai  (Székelyföld  Nyr.  IX. 176). 

[./"'/  fogd,   a   míg   nekiszelhüdnék  !\    Tmmán   késő, 

mett  meg  van  szelhiidve  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

neki-szelhüdik :  nekivadul,  nekidühödik  (Há- 
romszék in.  MNy.  VI. 342;  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Jól  fogd,  a  míg 
nekiszelhüdnék!  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[SZELHŰSZ-IK,  szérhűsz-ik:. 

fel-siörhÜBsik :  földühödik.  Felszerhütt  (Csík 
m.  Péter  János). 

rá-szörhüszik :  nagyon  vásik  rá  a  foga  (Csik 
m.  Péter  János). 

SZELIBE-BELLBE :  Ímmel-ámmal.  Szelibe- 
belibe  foktak  a  dologho  (Békés  m.  Nyr.  IV.318). 

SZELÍD  {szelégy  Székelyföld  Kiss  Mihály: 
Gyarmatin  8.  Vocabularium  101  [itt  hibásan  így: 
selégy,  de  a  sz  kezdetű  szavak  között;  a  Tsz.- 
beli  selégy  innen  való] ;  szeligy,  szeligy  Dunántúl 
MNy.  V.80;  Göcsej  Nyr.  XIII.355;  szilid  Tolna 
m.  Sárköz  Nyr.  IV.418;  szilíd  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.27.  65;  Székelyföld  MNy.  V.361 ;  szi- 
ligy  Dunántúl  MNy.  V.80;  Göcsej  Tsz.;  MNy. 
I  :  Székelyföld  Tsz. ;  Csík  m.  Gyergyó- 
Ditró  Nyr.  XII.282;  sziliyy  Baranya  m.  Mecsek- 
hát Thomaer  Ignác  1841  ;  Székelyföld  MNy.  V. 
361;  szölégy  Közép-Baranya  Nyr.  III.327;  Or- 
mányság  Nyr.  III.230).  —  Sziligy:  gyenge  (Csík 
m.  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282). 

Bzölid-fa:  nemes  fa  (Zalám.  Hetes  Nyr.  11.45). 

szölid-föld :  termőföld  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

SZELÍDED :  szelíd  (Háromszék  m.  NyK.  III.7). 

SZÉLDNDÉK  {sseUndök  Udvarhely  m.  Vadr. ; 
Torontál  m.  Csóka  Kálmány  L.  Szeged 
népe    III. 171;   szöléndök    Udvarhely    m.    Vadr. 
517b). 

SZELINT  :  fuvint  (szellő)  (Háromszék  m.  MNy. 
V  1.349;  Gyórffy  Iván). 


8ZELKÓ:  vadkacsa  kanja  (Baranya  m.  Or- 
mányság  Tsz.). 

SZELLEG :  leng,  lebeg,  lobog  (Háromszék  m. 
Gyórffy  Iván). 

ISZÉLLEJT]. 

el-széllejt  (<l-s:clltjt)  ■.  elszéleszt  (Palócság Nyr. 
XXI.241). 

(SZELLEN). 

ó-szellen:  elillan,  odább  áll  (Dunántúl  Hor- 
váth Zsigmond  1839;  Pápa  Bódiss  Jusztin;  Há- 
romszék, Csík  m.  Kováts  S.  János). 

SZELLEN  GÉL  (szellengel;  —  szili  ing<l  Három- 
szék m.  Győrffy  Iván) :  1.  szellengel,  szellengel, 
sctllingél:  leng,  lebeg  (Csallóköz,  Székelyföld 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.349; 
Győrffy  Iván);  2.  szellengel:  menésével  szelet 
hajt  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály)  [vö.  cellengéí]. 

SZELLENGEL':  lebeg  (Háromszók  m.  Vadr.). 

[1.  SZELLENT]. 

el-azellent :  hirtelen,  eggyszerre  elvág  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  11.325;  XVI.237). 

[2.  SZELLENT]. 

el-szellent :  1.  föltünés  nélkül  eltávozik  (.kám- 
forrá válik')  (Arad  Tolnai  Vilmos);  2.  elszellenti 
magát :  elfingja  magát  (Nagy-Kúnság  Nyr.  II. 
325;  XVI.237).  Elszellentette  magát  (Zemplén  m. 
Tállya  Nyr.  IV. 477). 

SZELLET :  pára  (állaté),  szusz.  A  vizi  szellet 
kigyün  a  halbú  a  vizén  kivü  (Somogy  m.  Adánd 
Bánóczi  József). 

[Szólások].  Nagy  szellet  van  benne:  nagyra  van, 
sokat  képzel  magáról  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Hol? 
Tsz.). 

[SZELLŐ]. 

szellő-keszeg :  aspius  rapax  (Győr  m.  Pinnyéd 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

szellő-labda:  üres  gumilabda.  Ez  nem  tőtött 
[teli]  gumilabda,  hanem  szellőlabda  (Zala  m.  Nyr. 
XX  1.44). 

SZELLŐD-DX  (Háromszék  m.  MNy.  VI.349; 
Győrffy  Iván ;  Brassó  m.  Bácsfalu  Horger  Antal ; 
szellSd-ik  Háromszék  m.  Vadr.) :  szellőzik. 

SZÉLSŐ  (sz'ésső  Brassó  m.  Hétfalu  Horger 
Antal). 

SZÉLLTEL  (széjjelt  Zemplén  m.  Nagy-Géres 
Kalmár  Elek;  széllé  Zala  m.  Nagy-Kanizsa  Licht- 
schein  Ödön). 

[SZÉLLYELÉD-IK,  SZÉJELÖD-IK  . 

Bzót-szójelödik :  elszéled.  A  csirkéknek  mos 
mé  nincsen  bírójuk;  azüta  szétszéj elöltek  (Szeged 
Kálmány  L.  Szeged  népe  1.145). 


BM 


S/.KM 


:._'» 


I  SZfiM:  1.  Kuk.  |  iiulwt  a  kutyást  a 
csákánnyal  a  sóba  vá.  Jankó 

158);    2.    darab.  m    horgot 

(Sieged  Hennán  O.  Halássat  I 

(Siólások).  Szem  ártott    ,„ki     iMmmel    verte 
meg  vki,  megigézte  vki  (Csallóköz  Osmplái 
nedek  /  rfdd:   tiemmeJ    tartanak 

tuggya  ő  ászt,  hogy  szöm  van 
mög  magát  (Sieged    Csaplár    Benedek).    Oh 
lógnak  a  szemei  (korhelykedés    után  való  uap| 
(Csanád  in    Makó  Nvi    XXV  i 
róaseg  (Szláv. .ma    Nyr.    XX  M.  868).    Á    szömére 
jüt    (a    lónak):    h  na.lt  a  ssemén  (Szla- 

\\II1.368).  A  szemét   hizlalni: 
nyörkmiui  \  miben  (Háromszék  m.  Nyr.  ív 
Szemmel  vágni:  Inteni  (Székelyföld  Fen 
nos  1832).    8t  mindent    hin 

.mt   (pl.  a  ki  Idegen   társaságba   jut    s   az 
ismeret  lm  arcoktól  mii  issadöbben).  / 

se  szót,  csak  Veszprém   m. 

Csék 

néive.  S.  '  csak  megjárj  hom  mi 

lakik  benne,  oszt  csak  azután  tuggyuk  meg  (Szat- 
már  m.  Nagyba  n>  a  Nyr.  X.  384).  Szömre  h< 
szembesíteni  (Dnnátttál  Nyr.  XVlII.íM).  8m 
mönnek  (a  jegyesek,  mikor  a  paphoz  mennek  él 
eggy  mást  eljegyzik.  eggy masniik  igére;. i  tett- 
nek) (Szeged  Csaplár  Benedek).  Eggy  (kát,  W- 
rom)  szemre  metszik  a  ttoTUft:  úgy  metszik,  hogy 
eggy  (két.  hamm)  rügyszem  marad  rajta  (Du- 
nántúl Csapódj  István;  Eger.  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókmiyv  IV.401;  Arad-Hegyalja  Tolnai  Vilmos ; 
Torda  Kanyaró  Ferenc;  —  Bárdos  Rémig  sze- 
rint minden  szóllótermő  vidéken  használatos  ki- 
fejezés). Szemre  venni:  a  göcsön  elvágni  a  termő- 
ágat (Székelyföld  Tsz.). 

BBöm-bábo:  szemfény  (pupilla)  (Nógrád  m. 
Nyr.  XI  1.280). 

ssem-bekötócske :  szembekötósdi  (Pest  in. 
Dömsöd  Simonvi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvűm  I 

ssem-bekőtös :  x  (Rábaköz  Xyr.  XVIII  44). 

szem-bogár:  szemfény  (pupilla).   [A]  uéM 
bogara  (Vas   m.    Jánosháza   Nyr.  XIV.283;  XV. 
141). 

ssem-gömb :    szemgolyó.    A    szemem    gin, 
(Zala  m.  Nyr.  XIII. 477). 

szem-guba:  1.  szemgolyó.  A  szemed  gubája 
(Székelyföld  Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván;  Három- 
szék m.  M>  :  ;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos);  2.  szemgödör.  A 
szemedet  a  gubájából!  (Székelyföld  Kiss  Mihály) 
<!.  guba). 

szem  gyökér:  szem-in  (Háromszék   m.    MNv. 

[Szólások].  Szemed  gyükére!  =  az  ám!  no 
bizonyt  ugyan  eltaláltad!  [ironice] (Háromszék  m. 
MNy.  VI.860;  Gyórffy  Iván.) 

•ház :  magtár  (Vas  in.  Kemenesalja,  Ságh 


Kreszuei:  iéf   m    Wolfl 

Béla;  Tata  Czimin.iiuaiin   János). 

ssöm-hój  (szöm-haj  I  i     .  1 1 1  í 

szöm-hunyéz  [szém-húmás  Veszprém  m.  8zilas- 

Hall.as   Kii..:      . 

(Szólások |.   Az  eges: 
szenthúmást  si l  (Veszprém  m.  Szilas -Balti 

szőm-hunyitás:  szempillantás,  pillanat   I 
hunyttá*  alatt  a  »'/>ii.  hurok  (Kis-Kún- 

ki   Nyr.   VIII ,8 

szem-hunyvást:  szembehuuyvn,  behun 
mel.  Szfmhunyvást  bekötöm  (Eger  Nvr.  X\  II 
XVIII 

Bzöm-höl:    szemhéj.    Szeműn  hőt"    (8somb*4> 
hely   Nyr.  XIV.667). 

szem-kapó,  szemet-kapó:  izemet-vonsó  illa 
romszók  m.  MNy.   VI 

szöm-közre:    szembe    (Mátra   vid.  Nyr.   XXII. 
384).  Gyün  én  rám  szemközre 
ruhába.  Gyün  én  rám  szemközr< 
fehérbe    (Palócság    Ethuographia    III-. 
Szemközre  gyött  ránk  az  ellenség  (Gömör  m.  K 
Pál). 

szem-közt  (szömköst  (Somogy  m.  Vikár  u\ 

szem-kupa:  szempilla,  szemhéj.    Hozzát<» 
i  nisrtlhit,  lof|f  fettrigetim  fő  a  szemem  ku- 
páját! (Csongrád  vid.  Arany-Gyulai  NGy.   [.82). 

szöm-öldök    (szöm-öldek   Moldvai    csa: 
IX  481). 

szömöldők-fa  (szömődök-fa) :  fölső  küszöb  (az 
1  ajtó   bontásának  az  a  fölső  része,  a  mely 
szöbnek  felel  meg)   (Heves   m.    Névtelen  1840; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

szemöldök-kő:  kóből  való  főlsó  küszüh  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

szöm-pörc:  pillanat.  Égy  széf  :ént- 

pérc  alatt  (Háromszék  m.  Uzon    Erdélyi   Lajos). 

szem-szál:    pillaszőr.   Szemem  (szemed,  szeme) 
szála  (Esztergom  Bódiss  Jusztin). 

[Szólások].  Kiszedem  a  sx  Hát.'  [fei 

getés]  (Esztergom  Bódiss  Jusztin). 

szem-szók:     szemfény    (papilla). 
szeme  széke:  legkedvesebb,  legféltettebb  jószága 
(Vas    m.   Kemenesalja?  Kresznerics  F.   Szótár 
11:213). 

szem-szöktibe  (Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  VIII. 
234;  szeme-s.  Vas  m.  Ságh  Kres> 

8zótár  11.213;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai  * 
11.403):  eggy  pillanat  alatt,  abban  a  pilla 
han.  A  mit  szeme-szöktében  meglát  (Vas  m.  Ságh 

zn-ricsF.  Szótár  11.21 
nem  aló  szeme-szöktében  mén  neki  a  gyerekéiül 


SZÍ  M 


SZEM     BZfiMF. 


HU 


ugyancsak  ütUgeli  ám  a  piszka  fával  egyre-másra ! 
(Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  II  4c 

uöm-if urasból :  a  látszat  kedvéért  (Marosszék 
Ravasz    A  l'dvarhely    m.    Bén    Kálmán ; 

k    in     Ki-    Ubeit;   Caik  in.  Kaduly  Si- 
mon; Bsolnok-Dobokam.  Bányai  Elemér).  / 
mint  U  a   világ  kinrsiétt  és  egyet 

nem  m   szemszúrásból  verte 

az   ál  gerendái,  kídlást  (Háromszék 

m.  Vadr.  400). 

Bsém-ssúró  (szém-szuró) :  szemorvos  (Dunántúl 

ssem-töris:  szembe  tört  pillaszőr  (Beregszász 
vi.l.  Király  Pál). 

szem-tükre:  szemfénv  (pupilla)  (Bács  m.  Nyr. 
VI  1.247). 

BBém-tüzesedós:  szemgyuladás  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

ss&m-ügy  (szöm-ígyet  Szeged  Nyr.  1.415). 

(Szólások].  Szömlgyet  kapott:  vérszemet  ka- 
a  szeme,  fólbátorodott  (Szeged  Nyr. 
1 .415).  Szömügyet  vösz:  vérszemet  kap,  kinyílik 
a  szeme,  fölbátorodik  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
517  :  itt  .felháborodik'  nyilván  hiba).  [Nyilván  ilyes 
szólásokban  járja  a  Hegyalján  is  a  Kassai  J. 
:önyv  IV.398.  idézett  szem-ügy:  .vakmerő 
ügyekezet  valami  tételre').  Szemügyet  veszteni: 
szem  elől  elmenni  (Székelyföld  Tsz.). 

szem-veréssé :  szivárványhártya.  Éfutotta  a 
hájog  a  szhnvéréssit  v.  a  szémetéréssit  (Cegléd 
Uosvay  Vilmos). 

[ssém- világ]. 

szémvilág-hej :  messzelátó  hely.  Távóra  egy 
szemvilágherré,  kogy  kadd  látkassa  meg  ászt  a 
fát,  letelepedének  (Csík  m.  Oyergyó-Sz. -Miklós  Nyr. 
VIIi.230). 

szem-via:  [tréf.]  pálinka  (Nagyvárad  Nyr.  XVI. 

szöm- vizsga:  katonai  ellenőrző  szemle  (Temes- 
köz Kálmány  L.  Szeged  népe  11.244). 

8zömbe-pgndSrkedö :  nagyobbal  szembeszálló  ' 
•roló  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  a  Tsz.-beli 
szembe-penderkedö  hibásan  van  másolva  a  közlő 
kézirata  után,  a  melyben  szembe-pezderkedö  van). 

•aembe-pésztérkédő  :  x  (Székelyföld  NyK.  X.  ! 
336;  Kiss  Mihály). 

•sömbe-pöidörkédö  :  cv  (Székelyföld  NyK.  X. 
336;  Ferenczi  János  1832;  Kiss  Mihály). 

szembe- varrás :  az  össze  varrásnak  az  a  módja, 
mikor  az  abrosz,  lepedő  stb.  összevarrandó  da- 
rabjainak a  széleit  nem  eggymásra,  hanem  csak  ; 
eggymás    mellé    teszik    (Háromszék    m.    MX\ 
VI.349;  Gyórffy  Iván;    Háromszék  m.  Lécfalva 
Séra  Kálmán). 


sséme-fájós  (s:Hme-fájós)  -.  fájós  szemű  (Csalló- 
köz, Kecskemét  Csaplár  Benedek). 

BBemed-ezinü :  olyan  s/íiu'i,  mint  a  szemed. 
Huszár  VÚ§ffok,  l'lk'in  haliam,  az  is  marad-, k ; 
szemedszitm  dolmányomon  sárga  gomb  ragyog 
(Pápa  Erdélyi  J.  Népdalok  és  mondák    III. Í28). 

[sz8min-való|. 

[Szólások].  Szi'minvalója  van:  1.  vmi  külső 
hályogféle  borult  a  szemére  (a  szarvasmarhá- 
(Fertő  mell.  MNy.  [U.245  [iit  szemvaUija  és 
lója  hiba] ;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VI. 180);  2.  [tréf.)  nagyon  homályos  a  tseme 
(az  ittas  embernek)  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VI.  180). 

[szömön-  v-  szömönő-nóvön]. 

[Szólások].  Mindön  szömön-  v.  szömönő-névön : 
minduntalan  (Szlavónia  Nyr.  XXIII.265). 

szemre-való :  esinos,  tetszetős  (Csallóköz,  Sze- 
ged Csaplár  Benedek;  Debrecen  Nyr.  XXIII.335; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XX.480). 

ssemre- vetés :  szemrehányás  (Székelyföld  Csap- 
lár Benedek;  Háromszék  m.  Gyórffy  Iván). 

2.  SZEM  (szemni) :  szemel  (Kúnszent marton 
Nyr.  11.475).  Borsót  v.  lencsét  szemnek  (Három- 
szék m.  Kováts  S.  János). 

ki-szem:  szemenként  kiválogat,  kiszedeget 
Kiszemni  (Győr  m.  Tsz.). 

[SZEMBE]  (cömbe  Kecskemét  Csaplár  Bene- 
dek, Váczy  János ;  8zeged  Sümeghy  Pál  1841 ; 
Csongrád  m.  Mindszent  Kis  Sándor;  csőmbe 
Szeged  Nyr.  11.377;  Szeged  Nyr.  VII.235;  Csap- 
lár Benedek ;  szömbe  Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  11.301 ;  Szeged  Csaplár  Benedek) :  1.  cömbe, 
csőmbe,  szömbe:  szembekötósdi  (Kecskemét  Csap- 
lár Benedek,  Váczy  János;  Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.301  ;  Szeged  Nyr.  11.377;  VII.235; 
Sümeghy  Pál  1841,  Csaplár  Benedek) ;  2.  cömbe: 
az,  a  kinek  a  szembekötősdi-játékban  a  szemét 
bekötik   (Csongrád  m.   Mindszent  Kis   Sándor). 

[SZÉMBÉZ],  SZÖMBÉZ :  szembekötősdit  játszik 
(Szeged  Csaplár  Benedek). 

[SZÉMBÉZÉS],  SZÖMBÉZÉS  (Csongrád  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  11.301 ;  csömbézés  Torontál  m. 
Pádé  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.87):  szem- 
bekötósdi. 

SZÉMÉC  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.575  [itt 
szemec  hiba];  Kolumbán  Samu;  Hétfalu,  Bács- 
falu  Nyr.  111.564;  VI.281 ;  szem'éc  Brassóm. 
Hétfalu  Horger  Antal ;  szemécs  (?)  Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  XXII.94;  Király  Pál):  szemtelen,  arcátlan 
(gyerek).  Mién  szemécs  (?)  a'ked  fy'a !  (Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  XX  11.94).  Óján  széméc  gyermek  ez! 
(Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  VI.231). 

SZEMECSEL  {szemecselm) :  szemet  v.  szemen- 
ként szedeget,  válogat,  eddegél  (Háromszék  m. 
MNy.   VI.349;    Vadr. ;   Gyórffy    Iván).   El   lehet 


527      SZl  IK     SZBlfl 


SZEMENi 


már  a  malacokat  l  válasz  tani,  meri  uemecselnek 
(Alföld  \  '.iö). 

|SZÉMÉC8ÉLŐDZ-IK|,    SZÖNC8ÖLŐDZ-1  U  | 

v    (Ki>-Kun -Hal:. 

SZÉMÉC8KÉL    (Alföld    Szál  l\  ;    sző- 

D.    Csttia  Nyr.  XVI II. 3*3):  cc 

wy.Jfeirfcns.rg  :    permetezik,  szcmsik  (az  I 

OmsSÓk    m     <i>urlT\    !\;ini 

SZEMEL:  1.  Szemenként  meuszed.  tis/tit  (há- 
zát) (Rimasioniiia-  L  permetezik. 

d'alócság    [Heves  v.  lii.nn.r  in.  V] 
Kiinaszombat    Nyr.     XXV 

még-BEÖmel:  1.  nu'irn  ■/.   megvizsgál  illunyad 

m.    LoHád    N  Ide  hozzuk  a  lám- 

pdhat   si  j"<  .    I  Mimin  ad  m.   Lo 

\\ll  .:  '    <>   lámp 

jól  mégsztméliik  (Hnn\nd  in.   [jOSsád   N\  r.   XXIII. 

;  2.  Bsemenkénl  megsaed,  tisztit    (gabonát, 

íét  irtb.)  (Székelyföld  N%  In  Hyr.  XIV. 

[össze-szémöl). 

összeszemelés :  a  feoókhorogliak  nyugatomba 

hely<  midón  a  horgokal  Biép  rendben  a 

csiptetóbe  rakják  (Tisza  null.  Hennán  <>.   Hala 
szat  K.). 

[SZÉMÉLINT|. 

meg-szemelint :  hirtelen  megnéz,  megtekint 
(Háromszék  ni.  MNy.  Vl.3-41). 

SZEMÉLT  (szemij,  szemtlij,  szmi  (/,*:• 
null,  s:<>»iihi)  ■  szajha,  ringyó,  kurva  (Sopronv  ni. 
Horpáes    Nyr.    X.265;    Fehér    ni.    Nyr.    X.Í88; 
Nagy-Kúnság    Nyr.     XVI.475;  Ilosvay 

Vilmos;  Nagy-Kórös  Arany-Gyulai   NGy.    I 

iza  Nyr.  VI.134;  Kis-Kán-Halas  Nyr. 
XV .448;  Kecskemét  Nyr.  X.382;  Sseur.l  Nyr. 
II578). 

(személy-választás). 

(Szólások].    Nincsen    költök    uemüyvéSUuttit : 

iniKs  kiilömbség  köztük  (pl.  a  tinók  közt)  (Csongrád 
Nyr.  V1II.Ő14). 

8Bömóly-ve8ztö  :  szemfény  vesztő.  Aha!  Úgy 
tünedezel,  mind  o  szömély vesztő !  (Ráckeve  Király 
Pál). 

SZEMÉLYE:  gabonahulladék,  ocsu  (Moldvai 
caáng.  Nyr.  IX.532 ;  Moldva,  Klézse  Nyr.  V.378). 

SZEMÉLYES:  egészíti  telj  (edény)  (Moldva, 
Klézse  Nyr.  V.378). 

SZEMÉLYES:  mos    termetű 

(Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schrbder  •  íynláné; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IV.404;  Abaáj  ni. 
Beret  Nyr.  II  1.523);  2.  személyes  emberek:  bizo- 
nyos emberek,  bizonyos  uem<  a  nngy- 
rerü  gyep  személyes  embereké  (Háromszék  m. 
Nyr.  IX  • 


szemencér  :  kohókőm  enoénél  dolgosé  elsó 

munkás  (Szatmai    m.    Kni.nikhan\a  ól  \ 
II.37«.h. 

I8ZEMENDŐ]. 

szemendő-szem :  cggyetlen-eggy  szem.  Sze- 
mendő-szem   sí  Vaa  m.  Högöte  Nyr.  XVI 

8ZÉMÉRCSEOÉS  (sznnercseges) :  érd< 
esős  (pl.  a  fenyűfa  bem,  a  fövényssemekkel  ra- 
kott érckól  (Háromszék  m.  MN. 

Mihály). 

SZÉMÉRCSÉL    (szemnrsélni) :  §m  sze- 

menként   szedeget,    \ 
■lék  m.  MNy.  VI.350;  Vadr.;  Kiss  Mili 

SZEMERCSES:  érdes,  ripacsos  (pl.  i  t<  nyúfa 
héjjá)    (Háromszék    m.    Erdóvidék 
Háromaaék  m.  Papoló  Bajkó Viktor;  I  k  m. 

Lécfalva  Kis  Albert). 

1.  SZEMÉRE:  Qgyöll  fenyühéjbfl 

imitt    túró   (kászu-tuió)    (Háromszék    m.    Kováts 
S.  János)  [vö.  SZeiin  rkr\. 

2.  szemere:  öeasenőtt  ssemOlddkn  (Hol? 
Nyr.  XII.628)  (?) 

szémérég  {$temereg):l.  permeteiik, ssemsik, 

szitál,  csepereg  (az  esó)  (Vas  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 1V.401;  Vas  m.  Kemenesalja?   I 
rics    F.    Szótár    11.213;    Tolna    m.    Király    Pál; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Abaúj  m.  Király  Pál); 
2.  fölszivárotr,  fölbuzog,  fölpezseg    (víz.   boi 

kelyföld   Csaplár    Benedek  ;    B  k  m. 

MNy.  VI.350;  Vadr. ;  Gyórffy  Ivani. 

SZÉMÉRÉL:  szégyell.  Szem<  I  (Caalló- 

köz  Nyr.  1.332). 

SZEMÉREM  (szemérem,  szemirem,  szöméröm): 
szégyen.   Ennyi  (Zala  m.  Szent- 

györgyvölgye  Nyr.   III.466).    A    futás   szemirem, 
de  hasznos  (Göcsej  Nyr.  X1V.4.V4).  emé- 

rem,  de  hasznos  (Göcsej,  Résznek  Nyr.  XII 
mérőm    rányízni.  Ni:m  tészöm,  mer  áz  s: 
Szöméröm    iineki:    nem    illik    hozzá    (Szlavónia 
Nyr.  XXIII.361). 

szemérem-pecsenye:  [tréf.J  tök  (Orosháza  Nyr. 

ív.:;, 

8zömóröm-8zó :  szeméremsértó  szó  (Udvar- 
hely m.  Vadr.  |itt  szőmérem-szó  hiba;  a  közló 
kéziratában  — öm  vanj). 

SZEMERGÉL:  szemet  v.  szemenként  szede- 
get, válogat,  eddegél.  Szemergél  a  tyúk  (8zoh\  ,k 
Doboka   m.    Domokos  .  VII..V>3)    [vö. 

mérkél]. 

SZEMERGÖ:    permetező,  szitáh  szó. 

Szemergő  eső  (Komárom  m.  Izsn  Kreszneri< 
Szótár  11.213). 

SZÉMERGŐ8:    érdes,  ri;  .vnfa 

héjjá)    (Hárotnaaék   dl    Panolc     Hajkó   Viki 
Háromszék   m.   Ia<  falva   Kis  Albert). 


■ 


SZEMERKÁL  -SZEMEIT I 


RZEM  ETEL  — SZEMLÉI. 


530 


SZEMERKÁL:  permetezik,  szemzik,  szitál. 
csepereg  (az  esó)  (Nyitra  m.  Pográny  és  vid. 
Drnovszky  Ferenc  1841)  |vö.  szemerkél], 

8ZÉMÉRKB  (szemerke) :  L  borefenyü,  boróka- 
fenyő.   (Székelyföld    Tsz.;   Háromszék    ni.  M.\\ 
i's    Vadr.  [hibásan    ip\  .    vö. 

II  1.326];  Brassó  m.  Hétfala  Horger  Antali; 
2.  —  szémérke-turó  (Háromszék  m.  Kováts  B.  Já- 
nos)  |vö.  1.  szemére], 

szemerke-fa  =  szPmerke  1.  (Háromszék  ni. 
Kovássna  Király  Pál). 

szömörke-fenyó  (szemerke -fenyő):  >  (Három- 
szék m    MNy.  V  1.350;  Vad r.  518a;  Gyórffy  Iván). 

szömérke-turó  (szemerke-t uró  v.  -túró) :  össze- 
dőlt   fenvúhéjba    tömött    táró    (káazu-tnn'.i 
(Székelyföld    Tsz.    343b;   Háromszék   m.    MNy 
150;    Vadr.    518a;   Háromszék  m.    Kovászna 
v    Pál;    Háromszék  m.  Páva,  Zabola,   Léc- 
falva   Biirtha   János,   Kis   Albert;   Szamosujvár 
Hunyni    Elemér). 

SZEMERKÉL  (szemerkél ;  —  szömörkél  Udvar- 
hely m.  Vadr.  518a) :  1.  szemerkél,  szemerkél,  szö- 
mörkél: szemet  v.  szemenként  szedeget,  válogat, 
eddegél  (Bereg-Rákos  Pap  Károly;  8zékelyfóld 
Tsz. ;  Fejér  József;  Udvarhely  m.  Vadr.  518a; 
Háromszék  ni.  Tsz.;  Gyórffy  Iván;  Csík  m. 
Gyórffy  Iván).  Szemerkél  a  párén  (Székelyföld 
Kiss  Mihály) ;  2.  szemerkél:  permetezik,  szemzik, 
szitál,  csepereg.  Szemerkél  az  eső  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek)  (vö.  szemergél,  szemerkél,  szi- 
nt irkál}. 

SZEMERKEZ-IK:  permetezik,  szemzik,  szitál, 
csepereg.     Szemerkezik    az    eső    (Pest    m.    Kis- 
..  XVUT.233). 

SZEMÉRMES  :  a  ki  kéreti  maeát  az  evésnél 
(Tolna  m.  liátta  Nyr.  XVIII.334). 

szemérmes-test :  szeméremtest  (Veszprém  m. 
Nyr.   XIV.91). 

SZEMES  (szemes) :  l.  szemes  eleség.  Aggy  sze- 
mest a  malacoknak- !  (Székelyföld  Fejér  József); 

2.  azon  épület,  a  melyben  a  fölszórt  gabonát  a  föl- 
méréséig  tartják   (Heves  m.     Névtelen    1840); 

3.  szép,  nagy  (állat,  gyümölcs).    Szemes  dinnyék 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  11.326). 

szemes-ügyes :  szemfüles  (Marosvásárhely  Nyr. 

SZEMÉT  izemet  Háromszék  m.  Vadr.;  GyórfTy 
Iván;  Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal;  zemet 
Zala  m.  (ielse  és  vid.  Nyr.  XV.574;  Zala  m. 
Szántó  Halász  Ignác;  Sümeg  vid.  Nógrádi  J. 
A  sümegvid.  nyelvjárás  8).  —  Szemét:  piszok 
(Szatinár  m.  Patóháza  Nyr.  XVIII.432). 

szemét- vető :  ékalakban  összeállított  két  pózna, 
a  melyek  a  folyókban  fölállított  fürdőkhöz  so- 
dort szemetet  eltérítik  (Török-Becse  Nyr.  IX.93). 

1 .  SZEMETEL  :  l.  szemet  v.  szemenként  sze- 
deget, válogat,  eddegél  iCegléd  Ilosvay  Vilmos) ; 

mmn  i  maqyab  tuuútíh.  n. 


2.  permetezik,  szemzik,  szitál,  csepereg  (az  esó) 
(Debrecen  Nyr.  XX  1.476).  Szemétül  az  eső  (Gyór 
vid.  \yr.  VI.325).  Elkezdett  szemetünyi  (Veszp- 
rém m.  Almádi  Zolnai  Gyula).  Szemetrl  az  eső 
(Heves  m.  Névtelen  1840 ;  Csongrád  ro.  Szentes 
Nyr.  XVI  1.46)  |vö.  szimatol]. 

ki-szemetel:  megszemel,  szemenként  meg- 
szed (tisztít).  Szemeted  ki  észt  a  kis  paszujt  (Hajdú- 
Szovát  Nyr.  XXVI.  189). 

2.  SZEMETEL:  [tréf.,  gúny.]  idózik  vhol 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[SZEMETELŐDZ-IK],  SZÖMETELŐDZ-IK : 
1.  kotorászva,  turkálva  szemet  keres.  Szömete- 
lődznek  a  disznók  (Szeged  vid.  Nyr.  11.463) ;  2.  per- 
metezik, szemzik,  szitál,  csepereg.  Szömetelődzik 
az  eső  (Szeged  vid.  Nyr.  11.463). 

SZEMETEZ  :  cv  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

SZEMETLEN:  illetlen  (Ipoly  völgye,  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.574). 

[SZEMÉTLŐJ. 

[szömötlő-szöm]. 

[Szólások].  Mind  egy  szömötlö-szömig :  az  utolsó 
szemig.  Mind  egy  szömötlő-szömig  megöszi  a  cse- 
rősnyét  (Udvarhely  m.  Keresztár  vid.  Vadr.518b). 

SZEMÉTSÉG:  piszokság  (Pest  m.  Domony- 
völgy  Lichtschein  Ödön). 

SZEMEZ :  permetezik,  szemzik,  szitál,  cse- 
pereg. Szemez  az  esső  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV.402). 

SZEMEZÉS :  gyermekjáték,  a  melyet  úgy 
játszanak,  hogy  a  földre  tesznek  eggy  kis  golyót, 
a  másikat  meg  a  szemükhöz  teszik  és  azon 
vannak,  hogy  a  földön  levót  megüssék ;  a  ki 
eltalálja,  azé  lessz  a  földön  levó  golyó  (Bács- 
Bodrog  m.  Új-Verbász  Székely  Sándor). 

SZEMLEKES:  szemcsés,  érdes  (pl.  homokkő) 
(8zékelyföld  Andrássy  Antal  1848;  Háromszék 
ra.  MNy.  VI.350.  357 ;  Gyórffy  Iván). 

(SZEMLÉLI. 

[Szólások].  Én  azt  a  közeledő  urat  mintha  szem- 
lélném: mintha  ismerném  (Háromszék  m.  Nyr. 
1 11.326).  Úgy  szemlélsz  vele:  úgy  hasonlítasz 
hozzá  (Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr. 
XIV.525). 

el  szemlél:  meg  nem  ismer  (Háromszék  m. 
Nyr.  III.326). 

ki-szemlól:  kiismer  (Háromszék  m.  Nyr.  III. 
326). 

meg-szemlól:  meglát.  Megszemlélték  egymást 
s  holtig  egymásé  lettek  (Háromszék  m.  Nyr.  111. 
326).  Nem  sokat  köntör falazott,  a  hogy  a  vajkolt 
csidmát  megszemlélte  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.34). 

reá-Bzemlól  (ré'a-szemlél) :  1.  ráismer   (Három- 

34 


681 


SZEMLÉLET— SZEMZ  IK 


SZKMZEQ-8ZÉN 


581 


■sék  m.  MNy.  V  1.346;  Vadr.);  2.  hoitá  haaonlónak 
látszik  (Siatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  111.326). 

(SZEMLÉLETI. 

(Szólások).  Szemléltirr :  mintha  ismerné  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.850).  Szemléltirr  közeledett  hezza 
(Háromsaék  m.  Vadr.). 

ISZfcMLÉLKED  IK|,  SZEMLÉKED-IK  :  nóze- 

lódik,   körültekintget   A    macska   keidét   szémlé- 

kfnnyi,  asztam  mfglátto,  hogy  az  asztalon  van  az 

ugyürtí  (Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XV. 91). 

SZÉMLÉLKÉZ-IK :  nézlelóssel  megismerni 
igyekssik  (Háromsaék  m.  Nyr.  111.326). 

8ZÉMLŐ  (szemző) :  láno-ssembe  (a  lánc  meg- 
Ütésére)  való   fadarab   (Brassó  m.  Három- 
falu, Négyfalu  Horger  Antal). 

[ssömló-ssöm]. 

(Ssólások].  Mind  egy  szömlő-szömig:  az  utolsó 
ssemig.  Mind  egy  szömlő-szömig  megöszi  a  cse- 
rösnyét  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.518b). 

SZEMÖK  (szemők,  szömök) :  1.  nagyszemfl  (Gö- 
mör  m.  Nyr.  XXIII.24;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
428;  Békés  m.  Szántó  Soma;  Háromszék  ni. 
Vadr.;  Csík  m.  MNy.  VL876).  Ej  de ssfmők  ld~ ! 
(Cegléd  flosvay  Vilmos).  Szömők  [galamb]  (Szeged 
Kálmány  L.  Szeged  népe  1.215).  Szömők  krumpli: 
a  melynek  nagy  csiraszemei  vannak  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV .428);  2.  jegyes  szemű  (szarvas- 
marha, birka  stb.,  t.  i.  olyan,  a  melynek  a  szemei 
fölött  eggy-eggy  folt  van,  v.  fekete  szemhéjú, 
vastag  szemöldökű)  (Balaton  mell.,  Göcsej  Tsz. ; 
Tisza-Dob  Nyr.  XX.576;  Háromszék  m.  Vadr.; 
Csík  ra.  MNy.  VI.376). 

SZÉMÓKÉZ-IK  (szfm'őkéz-ik) :  szemzik,  cse- 
pereg (az  esó)  (Palócság  Nyr.  XXI.554;  XXII.79). 

SZEMÖLCS  1.  szömölcs. 

SZEMTELEN  (szentelen  Szilágy  m.  Király 
Pál ;  szemtelen  Bánffy  -  Hu  ny  ad  Czucza  János ;  Maros- 
vásárhely Kelemen  Lajos;  Háromszék  m.  Kis 
Albert;  Erdóvidék  Biró  István;  szöntelen  Göcsej 
Nyr.  XIII. 493). 

SZEMUNCA  (szam<mc<íja,  szelemonca  Udvarhely 
m.  Nyr.  V.231 ;  szelemunca  Háromszék  m.  Vadr. 
518a;  szelemuncia  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
III. 304;  szemonc  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  szemunca  Bánffy-Hunyad  Czucza  János; 
Székelyföld  Kriza ;  szemuncáatöl  Udvarhely  m. 
Kriza;  szémuncia  Udvarhely  m.  Vadr.):  ivadék, 
nemzetség,  pereputty.  Bősz  féle  minden  szeműn- 
cája.  Rost  szemunca  !  A  zapja  se  vöt  jóféle,  látszik 
a  szfmuncáján  (Bánffy-Hunyad  (Czucza  János). 
Elment  minden  szémunciástól :  minden  pereputy- 
tyostul  (Udvarhely  m.  Vadr.).  Űsmerem  az  egész 
szelemunciaját  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
II  1.304). 

SZÉMZ-IK :  permetezik.  Szemzik  az  eső  (Borsod 
m.  Sáta  vid.  Bartha  József;  Csongrád  m.  Szentes 
Nvt.  XVH.46). 


._  :  <v  Szemzeg  az  eső  (Palócáig  (Hevet 
v.    GÖmör   m.  ?|    N  '.J-T.    Rimaazomlmt 

Nyr.  XXV.525). 

SZEMZŐ:    a   ló    kantárán    levó    Bzeni< -II- 
(Félegyháia  Czimmermann  János). 

SZÉN  (szén  Göcsej  Nyr   XIII 
Ormánysag  Tsz. ;  a  többi  alakváltozatot  1    alább 

M  öiUetét.'l.-km-l).  S;.n.  Mtfft.    tüz.  |-arazstúz 

(Baranya    m.   Ormánysag   Tsz  ;  Szlavónia  Nyr. 

V.12;  \\III.:un). 

szén-ágy:  a  kohóknál  és  a  verőknél  levó  fa- 
kunyhó,  a  melyben  a  gazda  a  szenet  és  a  %< 
tiait  tartja  (Torockó  Jankó  J.  Torda  stb.  186). 

szén-ház,  szin-ház:  1.  szén-ház,  szin-h  > 
ház    (az    ■    rendesen    különálló   kissebb  épület, 
a  melyben  sütőkemence,  katlan  és  túzheh 
s  a  hol  kenyeret,  kalácsot  sütnek,  meenak,  sza- 
pulnak éi  nyaranta  fűznek  is)  (Székelyföld 
XXV.187);    2.    8Z(  nraktár    (Csík     m 

Gyórffy  Iván). 

szón-hej:  1.  tűzhely  (Szlavónia  Nyr.  XX III. 
310);  2.  szénégető  hely  (Szatmár  m.  Kapnik- 
bánya  Gyórffy  Iván). 

[szén-szapora]. 

[Szólások).  Szénszaporát  fontak  (a  leán\ 
vö.  szénszapora- fonás]  (Székelyföld  Arany-G\ 
NGy.  111.326). 

szénszapora-fonás :  ,Ha  eggy  házba  össze- 
gyűlve több  fonóleány  van,  kivesznek  a  tűsből 
egy  izzótüzet,  8  teszik  a  tűz  eleibe.  Kikezdi 
a  legidősebb  leány,  nyújt  egyet,  s  rendre  mind- 
egyik; ezután  esmét  az  idősb  kettőt,  s  rendre 
mindegyik,  s  igy  tovább  hármat  g  stb. 
s  a  melyik  leány  nyújtása  alatt  az  izzó  szén 
elhalt,  annak  büntetésül  a  szeretejét  ki  kell 
kiáltani,  a  kisebbeknek  pedig  a  szék  alatt 
búni.'  (Háromszék  m.  Vadr.). 

szón-szító :  1.  piszkafa  v.  húzóvas,  a  mellyel 
,  a    tüzet    fölszítják    (Marosszék    Rava> 

Háromszék  m.  Lécfalva  Kis  Albert;   Erdő 
I  Biró    István);  2.  facső,  a  mellyel  a  tüzet  fújva 

élesztik  (Háromszék  m.  Bitai  Géza). 

szén-vonó  (szé-vonó  Heves  m.  Névtelen  1840; 
j  szE-vanó    Szatmar    m.   Máté-Szalka  és    i 
XXV1.497;  njő    Pest    m.    Nyáregyhau 

Szinnyei    Otmár;  szén-vonó  Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos; szen-vonyó  Zala  m.  Király  Pál;  szen-vonyu 
Zala  m.   Hetes  Ethnographia   VIII.96;   szi-vanó 
KisújszáUás  Király  Pál;  Mezőtúr  Nyr.  VIII 
Tisza-Örs  Kimnaeh  Ödön  ;  Bodrogköz  Tsz.  j 
vonó  Hajdú-Szoboszló  Nyr.  XIV.427 ;  Hajdú-8zovát 
Nyr.  XXIV.587;  Debrecen  Nyr.  IX.267;  Szilágy 
m.  Nyr.  VI.473 ;  szi-vanó  Debrecen  Nyr.  IX.161  \ 
Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr     IV.183; 
in.   Feketehegy,    Zemplén    m.    Sátoralja-UJhely 
Székely    Sándor;  Beszterce-Naszód    m. 
XVIII  ">76;  szi-vonó  Bihar  m.   Pocsaj 


BÜ 


A— 8ZENÉ8Z 


SZENETAL— 8ZENT 


584 


V.521 ;  szi-vonyó  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V. 
523;  szín-vonő  Nógrád  m.  Alsó-Szátok  Tolnai 
Vilmos). 

saénvonós  (sJevonós  lájfdt  Oömör  m.  Nyr. 
XVIII  4" 

(8ZÉNA]. 

széna  bíró:  széna-  v.  kaszáló-fölügyeló  (Sza- 
bolcs m.  Kisvárda,  Udvarhely  m.  Eted.  Három- 
szék X\  11.138). 

sséna-fü :     (dombon,     hegyen    levő)    kaszáló 

így   m.  Séra  Kálmán;  Szolnok-Doboka  m. 

.  ai  Elemér;  Kolozsvár  Kassai  J.  Szókönyv 

11;  Szinnyei  József;  Marosszék  Ravasz  Árpád; 

Marosvásárhely  Nyr.  IX.428 ;  Udvarhely  m.  Séra 

Kálmán;  Háromszék  m.  Bartha  János;  Csík  m. 

Ráduly    Simon;    Brassó    m.    Négyfalu    Horger 

Antal). 

sséna-kőró:  súrún  vetett  takarmánykukorica 
(csalamádé)  (Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.  140). 

széna-murva :  szénatörmelék  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos). 

széna-nyár:  jó  szénacsináló  idő  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

sséna-plé :  szénatörmelék  (Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos). 

széna-vágó:  kazal  v.  boglya  meghasítására 
szolgáló  eszköz  (Heves  m.  Névtelen  1840;  Cegléd 
Ilosvay  Vilmos). 

SZEND  ÉRÉD-IK  (szöntyörönnyi,  eszöntyörönnyi 
Göcsej  MNy.  11.416;  Nyr.  XIII.257). 

[SZENDÜL,  SZENTÜL]. 

el-ssentül :  lenyugszik  (a  nap)  (Csík  m.  Gyér- 
gyó-Ditró  Nyr.  X1I.282). 

le-ssendül :  M  Leszendül  a  nap  (Moldvai  csáng. 
X.104). 

SZENELŐ,  SZENELLŐ  :  1.  szeneid :  kandalló 
(Balaton  mell.  Tsz.);  2.  s zenéli ő :  parázzsal  meg- 
rakott födeles  ágymelegító  serpenyő  (Győr  Nyr. 
XII.96). 

SZENES]:  pipásoknak  tözszerszámtartó  er- 
szénye (Baranya  m.  Tsz.). 

szenes-betyár:  szénégető  (Somogy  m.  CzF.). 

szenes-ház  (szenes-ház) :  1.  konyha  (Szlavónia 
\ XI  11.310;  Király    Pál);   2.   szenes- 
kamra (Jászság  Kováts  8.  János).  Vidd  a  szenes- 
í  élegyhása  Nyr.  XXV.  187). 

szenes- víz :  [nép-etimológia]  szén  uás- víz,  szenna- 
levél-forrázat  (Palócság  Nyr.  XIV.90). 

SZENÉSZ  (szenészni):  szenet  éget  (Székely- 
föld Nyr.  V.4. 


(SZENET  ÁL]. 

be-zzenötál :  beszerez  (vkit  vhová).  Ha  a  vá- 
rosba méssz,  valahová  szenétáld  be  a  fiamat  is 
(Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

össze-  v.  essze-szönetál :  összeboronál,  össze- 
házasít (Udvarhely  m.  Kóbori  János;  Három- 
szék m.  Vadr.).  Kincs  ojan  ember,  a  ki  őket 
ésszé  tudná  szenet álni  (Háromszék  m.  Vadr.  365). 
Az  egyiknek  [t.  i.  az  eggyik  szegény  embernek] 
fia  volt,  a  másiknak  leánya.  Kapták  magukat  a 
szegény  emberek  s  összeszenetálták  a  két  ifjút 
(Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  IH.350). 

SZÉNÉTÁLÁS:  tukmálás,  tuszkolás.  Szene- 
tálas  nékül  es  biz  ésszetartunk  (Háromszék  m. 
Vadr.  365). 

SZÉNÉTÁLÓD-EK :  vkire  rá  iparkodik  erő- 
szakolni, tukmálni  vkit  v.  vmit.  Héjába  szene- 
tálódol,  mett  semmi  sem  lessz  belőlle  (Háromszék 
m.  Vadr.  365). 

SZENKÜCI  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  szén- 
kuci  Székelyföld  Tsz.  [a  közlő  kéziratában:  szent- 
kuci\;  szinkóci  Székelyföld  NyK.  X.336;  Kiss 
Mihály ;  Háromszék  m.  Vadr.) :  ibolya,  korai 
vad  viola. 

SZENKTJCKA  (Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  II. 
524;  szenkuszka  Brassó  m.  Pürkerec  Horger 
Antal):  x. 

SZENT:  szent  igaz,  bizonyos.  Am  má  szent, 
hogy  többet  feléje  se  nízek  (Csallóköz,  Komárom 
Szinnyei  József). 

[Szólások].  Am  mék  szent:  az  még  hagyján, 
az  még  megjárja  (Csallóköz,  Komárom  Szinnyei 
József).  Nagyon  ritkán  gyün  ide;  minden  szent 
időbe  egyszer  (Pécs  Simonyi  Zsigmond).  Szent 
elegyibe  fújják:  mindnyájan  énekelnek  (8zeged 
vid.  Nyr.  HI.365).  Ezen  szenten  kihozom  :  azonnal 
(Bereg  m.  Tiszahát  Pap  Károly). 

szent-András-pofa:  1.  jámbor  v.  keserves 
arc.  Ne  vágj  olyan  szent- András-pofát !  (Három- 
szék m.  Kováts  S.  János) ;  2.  gyuladt,  orbáncos 
arc  (Csongrád  Nyr.  IX.90  [vájjon  nem  hiba 
szent- Antal-pofa  helyett  ?]). 

szent- Antal-tüze :  orbánc  (Bács  m.  Zenta 
Schröder  Gyuláné).  Szent- Antal-tüze  van  rajta: 
orbáncos,  gyuladt  az  arca  (Csongrád  Nyr.  VIII. 
513). 

[Szólások].  Kivert  mán  a  szent- Antal  tüze  [mond- 
ják a  bortól  kipirosodott  képú  embernek]  (Szeged 
vid.  Nyr.  VII.519). 

szent-atyasága  (szentsága  Palócság  Tsz.). 

szent-bibic-nap :  soha  napja.  Szent-bibic-napkor 
se  leszek  készen:  soha  sem  (Csongrád  Nyr.  VIII. 
513). 

szent -egyház :  templom  (Vas,  Veszprém  m. 
Tsz. ;  Baranya  m.  Csúsa  Nyr.  XVHI.479 ;  Pa- 
lócáéig Tsz.) 


m 


8ZRNT 


0ÜKT— 8ZE.N 


110 


Ment-födél :  (nép-etimológia,  vö.  szrmfödél]  a 
koporsó  föUó  része  (Siatmár  m.  Czimmermann 
János). 

Bsent-Qyőrgy-gomba :  kuosma-ssöiiioioui;  (He- 
vet m.  Névtelen  184* 

ssent-György-kessog :  ab  rtuuisbrania  (Balaton 
(Íred  Honnan  0.  Halászat  K.i 

zzent-Qyörgy-paduc :  chondroatoma  uasus 
(Eri  Hermán  0.  Halászat  K.). 

Bsent-Qyőpgy-Tirág  (szengyör-virág,  szengyór- 
virág,  szent-György",,  í   - .    isyvirág  (con- 

vallaria   majális)   (Soprony   és 

..i  ni  Kassai  •'  Szókönj i  i\  • 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.3S2);  2.  primula 
Is  (Koloss  m.  8sucsák  Nyr.  WII1.57B) ; S.  oap 
sella  bursa  pastoralis  (Nógrád  in.  Nyr  IV.71); 
4.  eorydalis  cava  (Heves  ra.  Nyr.  1V.71);  6.  caltha 
peiustrii  (8solnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.XlI. 
477,. 

ssengyörgvi-borsa :  syringa  (Soprony  és  Vas 
m.  Nyr.  X.!32). 

ssent-háromság-viola:  háromszínű  viola  (viola 
tricolor)  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

szent-Ivány-alma:  sz.  Iván  napja  táján  érő 
almafaj  (Hol  ?  Tsz.). 

ssentiványi-alma:  cv  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

ssent-János-fü :  hypericnm  perforatum  (Vasm. 
Jánosháza  Nyr.  XVI. 141). 

szent-János-kabalája  :  1.  gebe  (Háromszék  ni. 
Kuváta  S.  János);  2.  ff]  H* a srnntfánot-káfialdi 
este  seregi  S&esnek  a  viz  felett,  hónap  es  jó 

üdö  less;  (Csík  m.  Kthnographia  VI. 118). 

szent-János-pohár :  Elküttek  a  szent- János- 
pohárral (mondja  a  gyerek,  a  kit  János-napjat 
köszí. nteni  küldtek]  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.478). 

szent-János-tüze :  kopott  hátikosarakkal  totóig 
tűzdelt  sudárfa.  a  milyent  sz.  János  napjának 
alkonyán  a  közellevó  hegymagaslatokon  Ifibb 
ponton  meggyújtanak,  és  ha  a  fa  tetejére  tűzött 
kossorú  is  elég,  as  a  leány,  a  kié  a  koszorú 
volt,  a  nép  hite  szerint  férjhez  fog  menni  (Szat- 
már  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.379). 

szent-Lészló-füve :  gentiana  asclepiadea  (Bor- 
sod m.  Noszvaj  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 414). 

szent-Péter-agara :  (tréf.|  medve(Erdély  Cz.F. ; 
Névtelen  1840). 

szent-Póter-hala :  rhodeus  amanis  (Kolozsvár 
Hermán  ü.  Halászat  K.). 

ssent-Péter-karja :  |tréf.|  korcsmacégér.  Vjjünk 
bi  a  szent-Péter-karja  alá!  Ne  menj  bé  a  szent- 
Péter  karja  alá,  mett  ugy  megver,  hogy  nem  tudsz 
onnan  kijóni  (azaz:  megrészegszel |  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 


Bttsnt -Péter-olaj :  petróleum 

ssent-Póter-páoája :    eggy    három    csillagtfól 
álló  csillagzat  (Székel) fold  Kiss  Mihály). 

BBent-Péter-BitakáUa :  |tréf.|  korcsmacégér  (Vas 
in    Kemenesalja?  Kressnerics  K.  Szótár  LUK>1 

Hol 

[SZENT,  SZÉMT]. 

meg-szént,  mög-szemt  (meg-szémt'étte   Csnll<> 
köz  Csaplár   Benedek,    Biinnyei   Jóiaef:    meg- 
szemt,  meg-8zrmfru\  Pozsony  m.  Kassal    J.   Szó- 

Háromszék  m.  Vldr. ; 
ék    ni     l'zon  Erdélyi  Lajos;  Ud 
in.  Nvr 'VIII.  1  lé,  meg-szi  meg]- 

Ivl'old  Nyr.  IX.26  ;  Háromszék  m.  , 
344b  [meg  nélkül,  de  ezt  nyilván  oda  kell  érteni] ; 
Csík   m.    Gyergyó-Sz.-Miklós    Nyr.    X.40; 
szönteni    Udvarhely   m.    Vadr. ;    Firtosalja 
VI.324):  észrevesz,  megsejt,  megin 
veszi.    Megszemteni    a   nyulat  (Csal  •  r.  I 

332).  A  mentette  a  borzot  •  u»... 

(Székelyföld    Nyr.    IX. 26).    Mihelyt 
hogy    megyek,   elvitte    uz   orrát,    mintha 

<   (Udvarhely   m.  Nyr.   VIII.47*.*).    Msgt 
tette    a    tolvaj,    hogy    nyomozódni    kezdtek    utána 
(Háromszék  m.  Vadr.).  Mégszéntia  dolgot  (Három 
szók   m.    Uzon   Erdélyi    Lajo*).  Megszenté  a 
püánesoUsét    nagy    távóra    (Gyergyó-Sz.-Mikl"- 
Nyr.  X.40)  (vö.  még-eszént  és  NyK.  XXVI.8). 

SZENTEL  (szentónyi) :  (vizet   v.  inas   I 
kot)  fecsegtet,  frecsegtet,  precki 
egyhaza    Nyr.    VI.  134).    Ne    s: 
egyháza  Szigetvári  Iván). 

meg-szentel:    megáld.    Széni  ;  a  meg- 

váltó  Kiiriisztus!   (Brassó    m.    Hossznfaln 
XXI  1.237). 

össze-vissza-Bzentel :      össze-viss  kel. 

spriccel.  Össze-vissza  szentőt  (Félegyháza  Sziget- 
vari  Iván). 

[SZENTELT]. 

Bzentölt-papír :     [nép-etimológia]      bélyeges 

(stemplis)    papiros  (Arad   m.   1  Inai    Vil- 

mos) jvö.  stempely], 

SZENTES  [szentes,  \  -yes, 

istenes    (Baranya    in.    Csúza    Nyr.    XVIII  : 

az  ailoharka  csárdájának  homlokzata, 
a   inchre   rendesen    I    Iiajo    védőszentjét   f< 

I      Halászat    K.):    3. 
a  hajó  előrészén  levó  kis  szoba  (Kis-Duna  mell. 
Qyór  és  Mosóin  XI.44). 

SZENTES:  észrevevés,    sejdités   (Háromszék 

m.  Tsz.). 

ISZENTÜL]. 

meg-szentül:  jámborabb,  kegyesebb  lessz  (£ 
kelyflHd    Pl 


8HNVKDHETÓ-SZÉP 


SZEPE-SZEPELEG 


:>:k 


SZENVEDHETŐ  iszínvedítető):  tűrhető.  Szen- 
hetó  tót  (Fihér  in.   Nyr.  X1V.187).  Somégaz 
éjjel  szenvedhető  volt  [a  beteg.  t.  i.  lehetett  tőle 
aludni]  (Kolosa  m.  Zsobok  Melioh  János). 

SZÉN  V  EDHETÓS  (szenvedheteős):  törhető  (Mátra 
vid  -4).  A  z*  karja  csak  szenvulhetós, 

de   mit   mondjak  én!  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 

XVI 

SZENVEDŐ :  vigilia.  Szenvedője  [as  ünnepnek] 
(Ssekelyfold  Tas.). 

SZENVEDSÉO :  ssenvedes  (Somogy  m.  Ádánd 
Bánóczi  József)- 

(SZENNY]. 

[Szólások],     M>st    M    hor4$é    I    fem    MMNfA  . 
foltjait  as  ütéseknek  v.  helyét  a  sebeknek,  me- 
ket  attól  a  késtói   kaptál   (Debrecen   Hajdú 
_'>  Sándor). 

SZENNYÍT   (Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  II. 

yföld  Fejér  Jóssef;  szenyít  Szatmár 

in.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.277;  szennyittik  Brassó  m. 

:alu  Kriza):  szennyes,   mocskol.    Mai   napig 

szennyittik  az  ő  koporsóját  (Hétfalu 

Kriza). 

SZENNYÜL :  szennyesedik  (Szatmár  m.  Kap- 
nik vid.  Nyr.  11.277). 

bé-szennyül :  beszenny  esedik  (Székelyföld  Kiss 

Mihály). 

meg-szennyül':  meg8zennyesedik"(8zékelyföld 
Kiss  Mihály). 

SZÉP:  jó.  A  virágnak  is  sz*ep  szaga  van  (Gö- 
csej Nvr.  XIV. 395).  Micsa  szerén  szép  szag  ez! 
(Zala  m.  Szeutgyörgyvölgye  Nyr.  UI.466).  Lám, 
annak  peding  méjen  szép  szaga  van!  (Eszék  vid. 
VI  1.277).  Qjan  soká  faragtam  [a  halat|,  de 
azér  nem  Vitt  valami  szép  szaga  (Eszék  vid.  Nyr. 
VI II.  140).  Szép  szágá  ván  ennek  d  rózsának  (Nóg- 
rád m.  Nyr.  VI.  135).  Ez  a  szép  barátom  öreg 
ldvai  csáng.  Nyr.  X.154). 

szép-asszony:   1.    vmi    menyétféle    (Csík    m. 
-rer   Antal);   2.   tündér;  (a   szép-asszonyok  a 
nép   hite   szerint   a   Torda-hasadékban   laknak) 
(Torda  Kanyaró  Ferenc);  8.  lidérc,  boszorkány, 
gonosz  szellem,  a  mely  a  nép  hite  szerint  éjje- 
le   megissasstja  a  lovakat  és  befonja  a  sö- 
liket  (Háromszék",  in.  Kováts  S.  János). 

(Ssólásokl.  Jó  kedtrük  van  a  szépasszonyoknak: 
y  a  forgóssói  (Háromszék  m.  Horger  Autal). 

szépasszony-fonala :  ökörnyál,  bikanyál  (a  le- 
vegőben szállongó  pókhálóféle)  (Brassó  m.Tür- 
I  Horger  Antal). 

szcpasszony-szele :    forgószél,  a  mely  a  nép 

►  szerint  elkapja  a  leányokat,  ha  a  közepébe 

kerülnek  (Háromszék  m.  Kováts  S.  János;  — 
vö.  szép-asszonyok:  .forgóssél',  Brassó  m.  Bács- 
falu  Nyr.  II  1.564 ;  nyilván  csak  ilyenféle  mondá- 
sokban :  .Elkapták  a  szépasszonyok*). 


as  ópasszonyok-szele :  gutaütés  (Brassó  m. 
Hosszúfalu  Horger  Antal). 

szépasszonyok-tánoa :  forgószél  (Háromszék 
m.  és  Hétfalu  Horger  Antal). 

ssép-kevés :  édes-kevés,  igen  kevés  (Kecske- 
mét Csaplár  Benedek). 

Rzóp-Bzagú :  jÓ8sagú  (Baranya  m.  Ormányság 
M  «y.  V.12fi).  Szépszagú  ez  a  virág  (Dráva  un  II. 
Nyr.    VI.87).    Drága    kenetüket  és  szépszagú 
zsarnokát  vittek  (Kecskemét  Nyr.  IX.376). 

szép-szeméjü :  szép  ábrázatú,  tekintetű  (Csong- 
rád in.  Szentes  Nyr.  XVII.46). 

[szép-szőr].  Szép-szérént,  szép-szerinl :  szép  sze- 
rével (Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék 
m.  Vadr.) 

1.  SZÉPE  (cepe-gomba  Palócság  Kassai  J. 
Ssókönyv  IV.416;  Eger  vid.  Nyr.  XVII.429) : 
vargánya  (agaricus  cantharellus)  (Heves  m.  Nyr. 
111.543 ;  Gömör  m.  Tss.  138b;  Rozsnyó  vid.  Nyr. 
XVII.476)  [vö.  1.  pesze\. 

szepe-gomba  (Eger  és  vid.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.292;  1V.416;  cepe-gomba  Palócság  Kassai 
J.  Szókönyv  IV.416;  Eger  vid.  Nyr.  XVII.429):  x. 

szepe-kalap  :  formájából  kiment  kalap  (Rima- 
szombat Nyr.  V.271). 

2.  SZÉPE :  1.  fehér  v.  szürke  (ló),  ha  sárgás- 
fekete  pettyek  kezdenek  rajta  lenni  (Székely- 
föld Tsz.);  2.  szóké  (Erdóvidék  Tsz.). 

[SZÉPED].  Szépedén  v.  szépedén:  szépecskén. 
Biz  ő  neki  szépedén  (v  szépedén)  termett  gabo- 
nája (tenyészik  a  jószága ;  nevékf-'nnek  a  gyerekei) 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

szópedón-lassadján:  szép  lassacskán  (Csalló- 
köz Nyr.  1.378). 

SZEPEG  (cebeg  Balaton  mell.  Tsz.;  m 
Heves  m.  Dosztál  Károly;  Tolna  m.  Nyék  N\r 
VI.323;  zöpög  Balaton  mell.  Tsz.):  1.  szepeg, 
szepeg,  szipeg,  zöpög:  szipákolva  sír,  szippogva 
pityereg,  csendes  szippogással  sokog  (Balaton 
mell.  Tsz.;CzF.;  Tolna  ni.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI. 
323;  Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyu- 
láné;  Ssékelyfóld  NyK.  X.335 ;  Háromszék  in. 
Tsz.).  Még  mindég  szipegsz,  atta  rossz  kölyke ! 
(Heves  m.  Dosztál  Károly);  2.  cebeg :  fogát  szíja 
fáztában  (hideg  fürdő  után)  (Balaton  mell.  Tss.; 
Horváth  Zsigmond  1839);  8.  szepeg:  mérges- 
kedik  (Hol?  Tss.)  [vö.  piszég,  szipog,  szippng, 
szopog,  szuppog]. 

[SZÉPÉQET. 

meg-ssópöget :  meghizlal  (sertést)  (Udvarhely 
m.  Vadr.). 

1.  SZEPELÉG  (szejnlgeV):  kelletlenül,  nyug- 
hatatlanul fészkelődik  (Vas  m.  Kemenesalja  Tss.). 


589 


SZFl 


SZKPRENCE-8ZÉR 


540 


2.  8ZSPÉLÉQ   \s:<,  sopánkodik,    saj- 

nálkozik (Oroshása  N 

SZEPELKED-IK  ■  ks/tk   il'nim 

mell.  Kassai  J.8iókönyv  IV.417)  [v«  f-ür). 

SZEPENTYÓ:  ringyó  (Va«  ni.  Kemenesalja 
Tai.)  (vö.  szipirtyó], 

8ZEPENTYÓK:   x   (Vas  ra.  Pálfa  Nyr.  XXV 

SZÉPÉREG:  szepeg.   Mikst  ki:r<  tünk 

erdőn,   szépérgétt    a  kis  gyerek  (Balaton  fid. 
Sebestyén  Oyula). 

SZÉPET  :  bőrös-láda,  koffer  (üömör  m.,  Erdó- 
vidék  Tsz.). 

SZÉPÉTÉL  («f*jMfefai) :  szeleskedik,  sebbel- 
lobbal  Ida  s  tova  járva  végez  vmit,  kapkodva 
dolgnsik,  sietve  rakosgat,  sietve  és  Bajjal  koto- 
rássva  keresgél,  hány-vet  (Székelvf'old  Tsz.  ; 
Háromszék  m.  Vadr.  518a;  Kósdi-Váaárhel) 
ive  Jóssef;  Udvarhely  in.  Kiss  Mihályi 
|vö.  sérpei  '.  uepL  '■  -  trl\. 

[Szólások].  Hogy  szépétel  ö  kéme  !  =  hogy  ipar- 
kodik kft  tiatalt  összeboronálni!  (Csík  in.  Kácáve 

JÓI8l'f). 

SZEFI:  az  öregháló  kátáján  a  száj  tágulása 
által  támadó  hónalj  (Bodrogköz  Hermán  0.  Ha- 
lászat K). 

SZÉPIKE:  (gúny.]  olyan  nem-szép  leány,  a 
ki  különös  szépitó  ékitéseket  használ  (Székely- 
től.! Kiss  Mihály). 

SZÉPKA  :  a  szövőszéknek  vmely  része*(Zemp- 
ii.  Szürnyeg  Nyr.  X.325). 

ISZEPLENj. 

sseplen-kesseg  :  abramis  vimba  (Tisza-Földvár 
Ihrman  O.  Halászat  K.). 

SZEPLET,  8ZÉPLET  (széklet  Székelyföld 
Andrássy  Antal  1843):  szeleskedik,  sebbel-lobbal 
ide  8  tova  járva  végez  vmit,  kapkodva  dolgozik, 
sietve  rakosgat,  sietve  és  zajjal  kotorászva 
sgél,  hány-vet  (Székelyföld  NyK.  X.336; 
Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  Vadr.: 
NyK.   VI  ;  Oyórffy  Iván;  Háromszék  m. 

Uzon  Erdélyi  Lajos).  Ne  szepless,  hanem  csináld 
lassan!  (Udvarhely  m.  keresztúri  járás  Fázsint 
Mihály).  Annyit  szeplet,  s  még  sincs  sem  » 

mszék    m.    Kovászna     Butyka    Boldizsár) 
[vö.  szépétél]. 

8ZEPLETEL :  v  (Háromszék  m.  Kovászna 
Butyka  Boldizsár)  [vö.  szép- 

SZEPLETI:  szeleskedó,  kapkodó,  ó  te  szep- 
leti  bolond!  (Háromssék  m.  Uson  Erdélyi  Lajos). 

SZEPPEN  (megszöppent  Udvarhely  m.  Nyr. 
VIII.  i 

SZÉPRE:  száraz  ághulladék  (Szilágy  m.  Nyr. 
IX.565;  Kóváry  László  1H 


SZEPRÉNCE,  SZEPRÉNTE  {szepUfnce  Kalota- 
szeg  Czucza   János;  szeprénee  Zala  m.  Szepezd 
Simonyi  Zsigmond;  szeprence  Somogy 
XIX  J>7;    szeprönce    Somogy    in.    Visn 
XV  11.334 ;  szeprénte  Zala  m.  Aráca  K 
Zala    in.   Ssepesd  8im  *z*pr*nte 

Zala    m.    Szepezd  Nyr    XVII..'  Vas 

in.  Kemenesalja  Nyr.   W.89 ;  Balaton  moll.  Tsi. ; 
Zala    in.    Király    l'al,    Szabó    Béla;    Somog\ 

v    Pál;    Nagy-Kórös   I  úzre- 

való  száraz  venyige  v.  ághulladék  (i.  h);  2.  nzep- 

>■:  üledéke  kissebb  mennyiségű  : 
nak  (pl.  bornak,  teának)  (Szókesfehórva 
Adolf). 

SZEPRÉNCÉSV  üledékes.    Szeprencés   a    bor 
ii  i.ai   Havas  Adolf). 

SZÉPRÉNCIA:  rendetlen  teremtet.  MA   mig 
mit  törteiéi,  ti  scepréncia?  (Dráva  mell.  Koi 
Nyr.  XVII.45). 

1.    SZER:    1.    sor,    rend    (Székelylold    Tsz.; 
Brassó   m.   Hétfalu    Horger  Antal).   Az 
a    ,v:  kra    (Háromszék     m.     Vadr. 

Ezt  a  két  víka  búzát  sem   tudom    mégőtid,   mert 

ád    szert    a    mónár    (Nagy-Szalonta 
VIII. 431).    ,Szeres :  az,  a  kin  a  szer   van 
Szentgyörgy  Nyr.  X.238).  Szene:  ndre 

(eggymásután).  ügy  határozták,  hogy  szerre  A 
zenek  (Háromszék  m.  Vadr.  407).  Meglesz  szerre 
mindén    (Háromszék    m.    Uzon    Erdélyi    Lajos). 
Annak,  gazd'  uram,  szere  (kezelési  rendje]  is 
hímé    [tapintati   fogása]    is   van,    ága-boga    [több 
oldalú    gyakorlati  "ismerete]    ü  ><d  a 

háron  kell  [tisztában  k.-ll  lenni)  (Szé- 

kelyföld Nyr.  L181;  Kiss  Mihály);  2.  közösség. 
Szerbe  állani:  összeállani,  pl.  közasztaltartásra, 
úgy  hogy  sor  szerint  mindennap  más  adja  a 
fózuivalót  (Háromszék  "m.  MNy.  VI.360).  Szerbe 
ütnek  marhát:  társaságban,  vagyis  úgy,  hogy 
többen  összeállva  megveszik  a  marhát  s  aztán 
mindenikük  egyenlő  v.  a  hozzáadott  összegnek 
megfelelő  részt  kap  belőle  (Székelyföld  Fejér 
József)-  Ma  ugyan  jó  mar/iát  ütnek  szerbe.  H 
állasz-e  a  szerhez?  (Székelyföld  Kriza);  3.  sors- 
húzás útján*  [osztály  részül  jutott  darab  a  társa - 
ságbau  levágott  marhából.  Ez  az  én  szerem  (Szé- 
kelyföld Kriza);  4.  fajzat,  fajta    // 

naga! [mondta  eggy  öregasszony  a  közlőnek, 
a  kit  garaboncás  diáknak  tartott]  (Borsod  m. 
Sz.-István  Ethnographia  VII.365)  [vö.  nyőstény- 
szérzet] ;  6.  hivatás.  Betölti  a  szerit  (Székely- 
föld Győrffy  Iván);  6.  rész,  alkotó  rész.  Sok 
szerrel  van  [a  ház,  a  gép]  (Baranya  m.  Bélye 
Nyr.  XV. 424).  Sok  szerrel  van  ez  a  masina  (Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVM.882);  7.  (neea-)sor. 
ítsó  szerre:  az  ueea  túlsó  oldalára 
(Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelvj.  17. 
18.  24).  Bal  szeren,  jobb  szeren  [van  ennek  v. 
amannak  a  háza]  (Pápa  vid.  Tsz.). 
az  inneccsö  szer  (Csik-Madaras  Gidró  J.  Boni: 
Buza-szer:  búsa-sor,  búza-piac  (az  a  sor,  a  hol 
a  búzát  árulják) ;  piac-szer :  piac-sor  (Háromszék 
m.  MNy.  VI. 328.  346).  ó-szer:  zsibvásár  (az  a 
sor,  a  hol  ócska  holmikat  árulnak)  (Székelyföld 


541 


SZER 


SZER-SZERDÁ8 


54a 


Te*.;  Háromaiék  m.  MNy.  V  1.328.  345;  Nyr.  V. 
90;  Kolozsvár  Síinnyei  József);  8. 
kók  szere  i Csík  Madaras  Gidró  J.  Bonifác).  Falu- 
v.  fiiösüő-szer ;  pap-szer  v.  uósuó-szér  (Soprony  m. 
Horpács  Nyr.  1V.286) ;  9.  (fölső  v.  alsó)  része  a 
falunak.  Füsü  szer,  asu  szer  (Vas  m.  Hódos 
Gombóca  Zoltán).  Al-szeren,  föl-szeren  (van  ennek 
v.  amannak  a  háza]  (Pápa  vid.  Tsz.);  10.  desz- 
kából ácsolt  félfödelú  ajtótlan  kocsiszín  (Kuii- 
Madaras   Király    Pál)   [vö.    ko<  \\.   sors. 

Gyenge  szerben  van:  rossz  sorsban,  nyomorúság- 
ban (Szatmár  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NvK.  II 
371);  12.  szerszám  (Göcsej  MNy.  V.128;  Szeg- 
szard  vid.  Nyr.  VU.882;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
X\  111.382;  Székelyföld  Tsz.).  Hitvány  szer  (Há- 
romszék m.  Nyr.  11.522).  Hám-szer:  hámszerszám 
-nád  Melich  János);  13.  az  urasági  bé- 
reseknek és  ostorosoknak  az  a  derékszíjhoz  kö- 
és  rézkarikákkal  cifrázott  készülete,  a  me- 
lyen a  dohányzacskó,  pénzes  erszény,  tokos  bicsak, 
pipaszurkáló,  acél  stb.  fityeg  (Dunántúl  CzF.); 
14.  portéka.  Hitvány  szer  (Háromszék  m.  Nyr. 
rjJSSB) :  15.  ruházat.  Fehér  szír  v.  szőr  (a  paraszt- 
nép ruházata;  azért  a  kaputos  embert  fekete- 
sxörősne*  híják)  (Szlavónia  Nyr. .  XX1II.309) ; 
16.  serben:  ízben,  szerre:  -szorra, -szerre,  -szőrre. 
Huszonkét  szerben  veri  az  eső  (Soprony  m.  Kis- 
falud, Nagy-Miháli  Nyr.  XX  1.475).  Három  szerre 
van  még  [fa  a  fáskamrában] :  háromszorra  (vagyis 
még  három  ízben  hordhatni  föl  belőle  annyit, 
a  mennyit  eggy  szerre  szoktak)  (Kolozsvár  Szinnyei 
Józsefi:  17.  alkalmas,  ügyes,  kész  (vminck 
az  elvégzésére)  (Békés  m.  Sárrét  Nagy  Sándor). 
Nagy  szer:  mindenre  alkalmas  (Szatmár  m.  N 
X.430).  Menyen  oda,  úrfi,  a  szekér  elé  az  ökröt 
vezetni,  hisz  úgyis  mindenre  szer  maga  (Szabolcs 
m.  Aba-pusata  Balkányi  Kálmán)  [vö.  sor  12.]. 

[Szólások].  Szeribe  nevétük:  mindennap  más 
háznál  kapott  enni  (Somogy  m.  Balaton  mell. 
7).  Szeribe  vannak:  éjjeli  őrködésben 
[vö.  szeres].  Há  méssz  máma  este  ?  —  Szeribe  ren- 
delt a  kisbiró  (Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  11.369). 
Szerivel  szedi  fel  az  asztagból  a  kévéket  v.  a  bog- 
lyából a  villafoltokat:  sorjában,  a  hogy  össze- 
rakták. Szerivel  [jogrenddel,  rendesen]  kell  bánni 
a  fonallal,  nehogy  ésszeduvaggyon  (Székelyföld 
Kiss  Mihály).  Szerbé-számba  szedte:  rendbe  szedte 
(Beregszász  Nyr.,XXVI.523;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos).  Xincs  szeri-száma:  össze-vissza, 
minden  rend  nélkül  van  (Szolnok-Doboka  m. 
Nagyfalu  Nyr.  XIÜ.377).  Sem  szere,  sem 
száma:  rendetlenül  sok  (Székelyföld  Tsz.).  Szerit 
téve:  szerét  ejtve  (Háromszék  m.  MNy.  \  1.350; 
Vadr.). 

ssér-gyaógyitaó :  orvosság  (Mátra  vid.  Nvr. 
KZH884).  J 

szer-hal:  az  a  hal,  a  melyet  a  tizeden  fölül 
az  apátság  asztalára  szállítanak  (Tihany  Her- 
mán O.  Halászat  K.). 

Í6. szer-szám :  1.  a  kürtő  része,  a  melybe  a  hal 
a  kotrócából  kerül  (Fertő  mell.  Hermán  O. 
Halászat  K.);  2.  fasz  (Szolnok-Doboka   m.  Apa- 


Nagyfalu  Nyr.   XII 429);   8.  szekérteher    // 
szerszám  kukoricád  termett?  (Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos). 

[Szólások].  Szolnokon  tanultam  meg  a  szerszám 
járását:  a  halászatot,  a  halászszerszám  alkal- 
masását (Ung  m.  Záhony  Hermán  O.  Halászat  K.). 

szer-szem  (szer-szem  Balaton  mell.  Tsz.;  szőr- 
szöm  Zala  m.  Balaton  mell.  Fleisehmann  Jenő; 
ször-szön  Veszprém  m.  Nyr.  XIX.675;  ször-szöny 
Hol?  Tsz.):  életrevaló,  virgonc,  ügyes,  serény. 
M  indakettő  jó  dógos,  de  a  fiatalabbik  szörszömebb 
(Zala  m.  Balaton  mell.  Fleisehmann  Jenő). 

[szérszemköd-ik] ,  szörszönköd-ik :  serény- 
kedik, iparkodik  (a  munkában)  (Tolna  m.  Szakos 
Király  Pál). 

[szőr-szó]. 

szerszavas :  faluszája  (Miskolc  vid.  Barna  Fer- 
dinánd). 

szérszavaskod-ik:  csak  szóval  végez,  szájas- 
kodik,  szájhősködik  (Erdély  CzF.). 

szenbe-futó:  bika  alá  való  (Udvarhely  m. 
Vadr.). 

szörre-szörre:  fölváltva  (Udvarhely  m.  Vadr.). 

2.  SZER :  moslékot  készít.  Disztuknak  a  sze- 
rüjök  efogyott ;  nem  tuok  mijje  szernyi :  a  disznók 
lisztje  v.  korpája  elfogyott;  nem  tudok  mivel 
moslékot  készíteni  nekik.  —  Émmá  szertem :  én 
már  készítettem  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.380). 

SZÉRÁG:  gyöngysor  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X. 
204  [itt  a  .gyöngy'  értelmezés  alkalmasint  hibás; 
vö.  Nyr.  XXIII.5291). 

SZERB  (szerv  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  Já- 
nos). 

SZERB Á Ti:  iszik  (Beregszász  Nyr.  XXVI. ö23). 

be-szerbál:  megiszik.  Én  is  be  vótam  állítva 
rendesen,  mer  még  többet  beszerbáltunk  (Beregszász 
Nyr.  XXVI.283). 

SZERDA  (szarada  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
453 ;  széréda,  szérédá,  szereda  Palócság  Nyr.  XXII. 
79;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.454;  Debrecen 
I X  1 63 ;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  0.465;  Szatmár 
m.  Simonyi  Zsigmond;  Zemplén  m.  Tállya  Kal- 
már Elek;  Székelyföld  GyórfTy  Iván;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  —  Szerda:  [tréf.]  ta- 
risznya (Heves  m.  Névtelen  1840). 

SZÉRDÁS,  SZEREDÁS  (szerdás  Csongrád  m. 
Szentes  Nyr.  VI.233 ;  Szeged  Csaplár  Benedek  : 
Gömör  m.  Sz.-Simony  Tsz.;  Szatmár,  Szabolcs, 
Ugocsa  m.  Nyr.  IX.  134;  Szeged  vid.  Tsz.  299b; 
Divényi  Gyula;  szerdás  Csongrád  m.  Szentes 
Négyesy  László;  szerédás,  szeredás  Kis- Kun- 
ság Kimnach  Ödön;  Nagy-Kunság  Nyr.  XVI. 
475;  Tisza-Sz.-lmre  Nyr.  IX. 1 '.7;  Szeged  Di- 
vényi Gyula,  Csaplár  Benedek;  Bihar  m.  Fugyi- 
Váaárhely   Nyr.    UI.232;   Bihar   m.    Fúrta    vid. 


B48 


Iv'l'KK 


SZERDEPURDl     SZEREG\  IN  \ 


Nyr.  IV.  1*2;  Debreoeo  (fj  B;  Hajdú  m 

,r    Vili  234;  Hajdú  m.  Föl 
XVL884;    HajdO-Ssoval   Nvr    XXIV.587;    KXVl 

475;  Szatinarm.l'atnha/.n  Nvr.  XVHL482;  Zrmp- 

\.  Pap   Károly;   Bodroj 

i 
szfrdds,  szérfdds,  szeredds :   tariszinn 
Kftaaáj  Kimuarh  Ödön;  Nagy-Kunság  N>  r.  XVI. 
Imre  Nyr.   IX .1  d    "» 

Szentes  Négyeay  Leasló ;  Sseged  Divényi  Gyula ; 
Oömörm.  Bs,  BimonyTez.;  Bihar  m.  I'uu.m  vásár- 
hely Nyr.HI.888;  Bihar  ■    Parti  rid  Nvr.  ív 
,i  Nvr.    XIX.988;    Hajdú    ra.    Nád- 
udvar  Nvr    VIII.284;  Hajdú  dl  Földes  Nyr.  XVI. 

\\  1.475; 
tmár  m.  l'atóhasa  Nyr.  JCVIII.482;  Zemplén 
m  Nyr.  IV.  522;  Pap  Károly;  Bodrogköz  K. 
Pereuc;  Bereg-8om  Nyr.  XV.470);  1 
uertdds:  kocsioldalon  függe"  faedény,  a  melybe 
sokszor  aa  élelmi  szereit  rakja  a  kocsis  (Szeged 
sédek);  8.  szerdát:  balgatag,  ok- 
tondi, féleszű  (Szeged  vid.  Tsz.  299b;  Divényi 
Oynla). 

ISzólásokj.  Bekötötték  a  szerdást :  nem  lessz 
több  gyerekük  (Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m. 
Myr.  ix .: 

1.  szerdék  (Kia-Kún-Halaa  Nyr.    XV.428; 
szerdék}?]  KiR-Kún-Halas  Nyr.  X1V.375;  szerdék 
Baranya   m.    Nyr.   XV.428;   Székelyföld   T 
szerzemény,  keresmény.  Ez  saját  szerdékem  (Ba- 
ranya m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác). 

(Közmondások].  Ébü  gyüt  szérdéknek  v.  szer- 
dikuek  I?)  ébü  kő  éveszni  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV .375;  XV.428;  a  a*,  szó  csakis  ebben  a  köz- 
mondásban él).  Ebül  gyűlt  szérdéknek  ebül  kell 
wn  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1834;  Székelyföld  Tsz.). 

2.  SZÉRDEK  (szárdék  Csallóköz,  Féli  Király 
Pál;  szerdék  Győr  m.  Szigetköz,  Duna-Szentpál 
Nvr.  V  111.623;  szerdék  Csallóköz  Csaplár  Beae- 
dek;  szérdék-uiró  Csongrád  in.  Szentes  Négyesy 
László;  szérdek  Gyór  m.  Vámos  Bódiss  Jusztin; 
Vaa  m.  Kemenesalja,  Gömör  m.,  Erdóvidók  ét 
hely  nélkül  Tsz. ;  szerdék  Rimaszombat  Nyr.  V. 
271;  Békés  m.  Sárrét  Gabányi  Endre;  szérdék- 
túró  Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  V 1 1 

Pozsony  m.  Olgya  Tolnai  Vilmos;  szérdik  Sop- 
rony  m.  Repce  mell.  Nyr.  II .561  ;  Bihar  m. 
Kurta  víii.  Nyr.  IV.183):1.  szárdék,  szerdék,  szer- 
dék, szérdek,  szirdik,  szérdik  :  aludttej  (Csallóköz 
CaF.;  Csaplár  Benedek;  Csallóköz,  Féli  Király 
Pál;  Pozsony  m.  Olgya  Tolnai  Vilmos;  Mátyus- 
földe  CzF. ;  Gyór  m.  Szigetköz,  Duna-Szent  pnl 
Nyr.  VH1.523;  Gyór  m.  Vámos  Bódiss  Jusztin; 
Bihar  m.  Fúrta '\id.  N\  r-  IV.183);  2.  szérdik: 
félig  megaludt  tej  (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr. 
11.561);  8.  szérdek:  vert  tej,  vajavett  sav 
tej  (Erdóvidék  Tsz);  4.  szérdek:  tejlev. 
ni.  Tsz.);  6.  szerdék:  a  savóban  levó  túró  (Rima 
szombat  Nyr.  V.271);  6.  szerdék :  tehéntúró  (Bé- 
kés m.  Sárrét  Gabányi  Endre) ;  7.  szérdek :  be- 
csinált-féle  (Hol?  Tbz.);  8.  szérdek:   kotyvadék 


eledel,  h  menesarj 

<  Hzerdék]. 

Biördók-turó  <<  Sscntes  Négv 

László;  szérib  -zentea  Nvr    VI  11.332;  szer- 

Bihar  m 
oltott,  hanem  természetesen  képződött  káró,  friaa 

tehéntúró. 

SZERDEPURDI:     szeleburdi,     Melei     bolond 

(Székelyföld  Tsz.  366b), 

[SZERB]. 

■zere-rét :  kaszáló-rét  (Szlavónia  Király  Pál). 

SZÉRÉCSIA,  SZÉRÉCSIJA  (szert 
i:  l.  nyomorúság  (8zilág)  m.  Hun 
mese  Kálmán;  Kalotaszeg, Antal  Domokos; 

Kolozs    m.    Nagy-Ida    Bodor    Ako 
lyj   Lajos;  Ssolnok-Doboks  m.   Ka 
.Vékonj   Jenó;  Kis-Küktillő  m.,  M 
ii.ii    Lajos;    Udvarhely    in.    Homoród    vid. 
kos  Dobos  András);  2.  n 

morult.  élhetetlen,  ügyefogyott.  Szerecsvi  ember. 

Azt  a  szerecsiát  miért  küldte?  (Kolozsvár,  Deéa 

Bányai  Elemér). 

[Szólások].  Mfnny  a  széré'csiába  f  (Uo.  é 
vásárhely   Szabó   Béla).    Vigy, 
Pnszttja    el    a    szérecsija !    (Marosszék    Ravasz 
Árpád). 

SZERECSIKA    (széri'csika) :     1.    hydrargyrum 
bichloratum  corrosivum  (mérges  an 
(S/étied  és  vid.  Divényi  Gyula.    Kardos  alfa 
Hódmezó-Vá8árhely,   Bánság   Kováts  S.   János; 
Nagy-Becskerek    és    vid.    Kis     Sándoi 
Schröder  Gyuláné);  2.  arseniknm   (Arad  Tolnai 
Vilmos).  Szerecsikát  ivott  pálinkába  (Csongrád  in. 
Arany-Gyulai  NGy.  11.230);  3.  vmi  hashajt- 
(Arad  Tolnai  Vilmos) ;  4.  =  szerecs, 
lotaszeg  Czucza  János). 

saerecsika-alma :  kissobbfajta,  kiviil  ziddes, 
belli    narancssárga,     igen    fűszeres    szó    alma 

iAi.oI  Tolnai   Vilmos). 

SZEREDÁRIS :  az  az  ajándék  (tojás  v.  eggy 
cső   kukorica  v.  eggy  darab  tózeg),  a  i 
gyerekek  azelőtt   a    tanítónak    minden   szei 
vittek,   mert  a  ki  nem  vitt  neki    semmit,  azt  a 
daj  szünetkor  nem  engedte   játszani    (Bihar 
in.   Kurta  fid.  Nyr.  IV.  182)  [vö.  szombatáris]. 

[SZEREDÉN]. 

ssereden-ssérte  (szereden-szerte) :  szerteszét 
(Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XVI.43;  Három- 
szék m.  MNy.  VI. 226.  350). 

[SZEREDINA]. 

[Szólások].    Áltdlkólte   a  szer  •  >ó    után 

köpíi  sekelyfold  Nyr.  VIÜ.516). 

SZÉREGYINA:  [?).  Nem  vettetöm  a  s: 
i/i/ina  tüzire,  sem  a  purgátérijumba,  sem  poh 
(Torontál   m.   Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe 

111.147). 


546 


RBLfiM 


SZERESZURÁL-SZEREZ 


5áO 


(SZERELEM). 

sserelem-gyerek :  törvénytelen  gyerek  (Tokaj 
Nyr.  XX IV. 240). 

sierelöra-hideg :  as  az  izgatottság,   remegés, 

hideg    borzongás,    a   mely   a   szerelmeteskedőt 

elfogja,  mikor  másik  nembelinek  a  közelébe  jut 

k>  ölelkezik  v.  közösülni  készül  (Dunántúl 

Pap    Benedek). 

(Szólások).  Didereg,  majd  megveszi  a  szerelém 
hidegje.  |Ua  vkinek  kipattogsik  a  szája  széle, 
mondják:]  Kiverte  a  szerelémhideg  (Dunán- 
túl Pap  Benedek).  Bántja  a  szerelémhideg  (Fehér 
ierkáta  Nyr.  111.36).  Majd  kilelte  a  szerelem- 
hideg (a  királykisasszonyt,  a  mint  meglátta  Já- 
nos királyfit)  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
BJ86). 

(SZEREM). 

még-szergm :  megterem.  Megszermettem  (Moldva, 
Ploskucén  Nyr.  IX.488). 

SZERÉN  (Vas  m.  Órség  Nyr.  1V.522 ;  Zala  m. 
Hetéa  Nyr.  0.45;  IK-tés,  Dobronak  Nyr.  XV.190; 
Zala  m.  Szentgyörgy  völgye  Nyr.  III.466;  szeren 
ru.  őrség  Nyr.  VII.419;  Hetes,  Dobronak 
11.466;  szereti  Vas  m.  Szalafő  Nyr.  VII.88; 
\VI',77:  szérin  Vas  m.  órség  Nyr.  11.175;  szőre 
Göcsej  MNy.  V.159;  szőrén  Göcsej  Nyr.  11.86; 
szőrén  Vas  m.  Hódos  Gombocz  Zoltán) :  nagyon, 
igen.  Szerén  esik  a  hó  (órség  Nyr.  IV.522).  Sze- 
rén görbe:  igen  sovány  (Hetes  Nyr.  11.45).  Szerén 
meleg  van  (Hetes,  Dobronak  Nyr.  XV.190).  Micsa 
szerén  szép  szag  ez!  (Zala  m.  Szentgyörgy- 
völgye Nyr.  III.466).  Szeren  nagy  (órség  Nyr. 
VU.419).  Naon  szeren  meg'édétt  (Hetes,  Dobronak 
Nyr.  11.466).  Szerén  ekesztek  egymás  koszt pörünyi 
(Vas  m.  Szalafő  Nyr.  V1I.88).  Áj  de  szerén  naon 
okos  vagy !  (Vas  m.  Szalafó  Nyr.  XVI.377).  Akkor 
é fűtötte  a  vién  banya  szérin  a  keméncit  (órség  Nyr. 
11.175).  Beraktam  e  likat  szőrén  sok  tökinávé  (Gö- 
csej Nyr.  11.86).  Oan  szőrén  jajgatott  fájdalmába 
(Vas  m.  Hódos  Gombocz  Zoltán). 

SZERENCSE  [széréncsá,  széréncsa  Szlavónia 
Nyr.  V.63;  XXIII.212)  (vö.  szretya]. 

SZERENCSÉS  (esés  (köszöntésben)  Göcsej  MNy. 
V.100?  Arad  vid.  Nyr.  V1I.233  ;  szirincsis  Kalota- 
szeg Nyr.  XVI.  142). 

[Szólások).  Csésjó  napot!  (Göcsej  MNy.  V.100). 
Csés  jó  egésségét!  (Arad  vid.  Nyr.  VII.233). 

8ZÉRÉS  (szeres):  1.  soros,  a  kin  a  sor  van 
(pl.  az  őrködés  sora,  malomban  az  órlés  sora) 
(Zala  m.  Hetes  Ethnographia  VIII.93;  Somogy 
m.  Szóke-Dencs  Nyr.  III.231 ;  Tokaj  Nyr.  XXIV. 
240;  Székelyföld  Kiss  Mihály  ;  Csík-Szentgyörgy 
Nyr.  X.238).  Ki  moa  a  szeres  (éjjeli  ór)?  (Zala 
m.  Hetes  Bellosics  Bálint).  Ki  ma  a  szeres  pap?  = 
melyik  papon  van  ma  a  szolgálat  sora?  (Ko- 
lozsvár Nyr.  VI.  171) ;  2.  fűszeres.  Szeres  pogácsa 
(Háromszék  m.  MNy.  VI. 350;  Gyórfíy  Iván).  — 
Szeresül:    rendesen,    a  maga  rendje-módja  sze- 

MIMIKI :  MAOYAR  TAJSZÓTAB.  U. 


rint,  úgy  a  hogy  kell.  Szérfsül  bomyudzik  a 
tehén :  minden  évben.  Nem  teremnek  a  gyümölcs- 
fák szeresül :  as  eggyik  évben  teremnek,  aztán  a 
másikban  v.  több  éven  át  megint  nem.  Nem 
foly  szeresül  az  országgyűlés:  félbe-félbeszakad. 
Nem  tudok  szeresül  evei  a  két  ökörrel  szántani 
(mert  nem  járnak  jól  vagy  a  barázdában,  vagy 
egyébként).  Nem  is  tudtam  szeresül  meg  is  gon- 
dolni, mitevös  legyek  (Székelyföld   Kiss   Mihály). 

[SZERESZURÁL]. 

be-szereszurál  :  minden  módon  iparkodik 
vhová  beszerezni.  Ha  lehetne,  biz  ö  minden  pere- 
puttyát  beszereszurálná  a  vármegyei  hivatalokba 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

(SZERET). 

(Szólások).  Kinálás:  Tessék  mán  szeretni!  (Szat- 
már  m.  Krassó  Hajdú  Nagy  Sándor).  Tessék  szeretni ! 
(Ugocsa  m.  Fertő-Almás  és  vid.  Nyr.  IX.230).  Sze- 
resse nó !  (Kalotaszeg,  Kalota-Sz.-Király  Czucza  Já- 
nos). Szeresse  jobban  no  a  mü  ételünköt !  (Székelyföld 
Fejér  József).  Szeressed!  (Székelyföld  Nyr.  IX. 
426).  Csak  annyit  iszik?!  Szeresse  jobban,  no! 
(Udvarhely  m.  Nyr.  XI.37).  Szeresszék  cak  ezt  a 
piszkukét!  Szeresszék  a  bort!  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  X.150). 

[SZERÉTÉN]. 

Bsérétön-szójjel  (Háromszék  m.  Vadr.;  széré- 
tön-széjjel  Udvarhely  m.  Vadr.  518a;  szörétön- 
széjjel  Udvarhely  m.  Kriza) :  szerteszét. 

(SZERETET). 

sserettemre-való :  kedvemre  való.  Aggyik  az 
úr  egy  szerettemre-való  kalapot !  (mondta  a  kalap- 
vevő paraszt  a  kereskedőnek)  (Debrecen  Nyr. 
V.177). 

SZERETETLEN  :  a  kit  nem  szeretnek  (Göcsej 
Nyr.  XIV.166;  Budenz-Album  161). 

SZERETÖS:  a  ki  szeretőt  tart  (Repce  vid. 
Nyr.  XX.411). 

SZEREZ :  1.  megvételre  ajánl.  Szer  észtek  nekem 
oszt  a  lovat  (Vas  m.  Nyr.  XVIII.144);  2.  \meg 
nélkül?)  ráadással  megtold  (Győr  m.,  Háromszék 
m.  Tsz.).  Én  es  kiégyenlittöm  a  dogot,  mihent 
pénzre  töszök  szőrt,  még  a  kámáttyává  es  szörzöm 
(Udvarhely  m.  Nyr.  IV.322). 

(be-SBÖröz). 

(Szólások).  Beszerezte  magát  télre:  beszerezte 
magának  a  télire  valót  (Vas  m.  Kemenesalja? 
Kresznerics  F.  Szótár  11.217). 

el-szöröz:  ellop.  Elszerezte  a  lajbimat  (Heves 
m.  Sirok  Nyr.  XXVI.332). 

elő-szörös:  előidéz.  Az  a  hideg  viz  mögén 
előszörzötte  azt  a  belső  kelevényt  (Nagy-Kőrös  Nyr. 
XX1V.335). 

mög-BzöröB :  ráadással  megtold  (Fölsö-Somogy 
'  ;Nyr.  XVI.475;  Székely- 


Nyr.X.lW):  Nagy-Kúnság 


36 


:»17 


SZÉRfcZGET—  SZBRKEZ-IK 


RKBZÓD.IK-8ZRRTIBK         Mfl 


föld  Tas.;  Fejér  József).  Vegyen  ebből  a  ezilvá- 
ból;  jól  megmérem,  meg  is  uertem!  (Csallókös 
Csaplár  Benedek).  Még  it  egértém  a  cetreenyét 
(Vaam.Nvr  W  III 

m.  8aentgal  Nyr.  111.188).  Sttritze  még  még  égy 
bUlenggell  (Békés  m  Balog  István).  Még  meg  te 
szerezte  a  mésMáros  (Bareg-Rákos  ós  vid.  Pap 
Károly).  Megszerzi  hárommal  (Kalotaszeg.  Zsobok 
Melich  János).  .Ilikor  a  uékely  a  vásár,  n  tuh 
órát  vott.  drágalta,  s  a  végin  arra  kérte  az 
órást,  hogy  szőrözze  meg  avval  a  kicsire  |egy 
drága  kis  aranyórára  mutatva]'  (Udvariul) 
Nyr.  IV.322).  Ugyan  szőrözte  már  mbg  egy 
lömnyivel;  ne  legyen  olyan  szükkezti  .'  (Udvarhely 
m    Ssáss  Béla). 

SZÉRÉZGET  (szirtigei  Kúnszentmártou  Nyr. 
11.475). 

SZÉRÉZKÉD-IK  (szérészkéd  ik) :  gazdálkodva 
azerezget  (Szatmár  m.  Kapuik  vid.  Nyr.  11.277). 

8ZBROYIA  (Alföld  Nyr.  XV.236;  Tisza  mell. 
Tsz.  223b;  Csongrád  Nyr.  VII.526;  Arad  m. 
Majláthfalva  Nyr  VI  11.238;  szenna  Cegléd  Ilos- 
vay  Vilmos) :  két  ágason  vízszintesen  fekvó  vé- 
kony gerenda,  a  melyre  a  száritani-való  dohányt 
aggatják. 

ssergyia-fa:  cv>  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr. 
XV II.  45). 

|8ZERI). 

szeri-kása:  abárkása  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.574). 

SZERINT  {szörént  Szeged  vid.  Nyr.  III.424) : 
szerte.  Elfogy  a  birka  ország  szerint  (Tamási 
Nyr.  XXI.526). 

[8ZÉRKÉLŐDZ-IK,  SZŐRKÖLŐDZ-IK]. 

oda-Bzörkölődzik:  odavackalodik.  A  minap 
licitátok  a  Pergel  zsidóná,  de  mire  odaszörkölőc- 
tem,  má  minden  ripszrapszra  ment  (Veszprém 
Nyr.  VIII.513). 

SZERKESZT  (sbrkesztik  [a  könyvet]  Torontál 
m.  Száján  Kálraány  L.  Szeged  népe  11.233): 
ültet  (szól lót].  Észt  a  szóilöt  négy  éve  szérkesz- 
tettem  (Somogy  m.  Szóllós-Györök  Nyr.  XXII. 
239). 

SZERKESZTET:  ácsoltat,  összeillesztet  (fa- 
házat) (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János). 

SZERKETÁL:  szerez  (Székelyföld  Fejér  Jó- 
zsef) (vö.  szokotál]. 

SZERKETÉL :  apródonként  szerkeszt  (Három- 
szák  m.   Nyr.  1 11.326). 

eló-szörkötól :  elókeresgél  (Háromszék  m.  MNy. 
YI.323;  Va.lr.;  Erdélyi  Lajos,  Gyórffy  Iván). 

(SZERKÉZ-IK). 

oda-szerkezik  :  odatelepszik  (pl.  vmely  társa- 
ság körébe)  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin;  Vas  m. 
Kemenesalja?  Tsz.  276b). 


8ZERKEZŐD-IK :  helyezkedik  (Háromszék  m 
Gyórffy  Iván). 

8ZÉRKŐDZ-IK:  telepszik  (oda,  melléje)  (Pápa 

é-ssörkődsik  (Cegléd  Ilosvuy  Vilmos;  i-szbr- 
ködzik  Ki  ilaa  Nyr.  XV.428):    elköltözik, 

elszármazik. 

oda-szerkődzik :  odateh-pszik  ML  \imdy  tár- 
saság körébe)  (Dunántúl  Pápai  Kálmán). 

ISZÉRKŐZTET]. 

be-szerkőatet :  bejuttat  (vmely  állásba)  (Bé- 
kés m.  Balog  István). 

SZERMET:  szemét  (Gyór  m.  Szigetköz,  Duna- 
Sz.-Pál  Nyr.  VIII.523). 

SZERMETÉL:  szemetel,  szemzik.  szitál.  , 
metezik  (az  esó)  (Pápa  Bódiss  .hisztin). 

SZÉRNYE:  szóitól  védett  hely  (Hont  m. 
XVIII. ;*il7).  Maradj  a  szérnyéh 
(Hont  ni.  Nyr.  W1I.271). 

SZÉRRÉZ.  Szé'rrézve:  sorra,  rendre,  eggymás- 
után  váltakozva  (tenni,  használni)  (Háromszék  ni. 
Szotyor  Gyórffy  Iván). 

SZERTE  (falu  szert  Palócság  Nyr.    XX  1.558). 

szörte-szóllyel  (szerte-széjvel  Brassó   m.    1 
falu  Horger  Antal). 

[SZÉRTÉDÉN]. 

szertóden-szerte :  szerteszét  (Háromszék  ni. 
Vadr.  518a). 

[SZERTÉDÉS]. 

szertódes-szerte:  szerteszét  (Háromszék  ni. 
MNy.  VI.226). 

SZERTELENKED-IK :  szertelenül  viselkedik, 
rendetlenkedik,  helytelenkedik,  nem  tudja  ma- 
gát mérsékelni  (Csallóköz,  8zéke!yföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  ni.  MNy.  VI.350;  Gyórffy 
Iván). 

SZERTENGŐS:  [?]  Miska  feleségét  most 
negyedszer  elhagyta.  —  Nincs   azon  mit  csodál- 
kozni;  hiszen   mindenki  tudja,  hogy  Miska  szer- 
tengős  (Kaposvár  Nyr.  XVI  i.  1*3). 

SZERTES:  szeles,  hebehurgya,  szeleburdi, 
kapkodó  (Gyór  ra.,  Pannonhalma,  Komárom  ni ., 
Esztergom  m.  Bódiss  Jusztin;  Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.;  Kaposvár  Sohröder  Gyuláné). 

SZERT ESÉG .-  rendetlenség,  összevisszaság 
(pl.  n  szobában)  (Bars  m.  Léva  Czimmermann 
jTánoa), 

SZERTET:  lót-fut.  csatangol.    Hun    szert 
má  megint  1  (Keszthely  és  vid.  Horváth  I 

SZÉRTIBE    (szertibe):    szerteszét,    szanaszét 

I  (Székelyföld    Kim    Mihály,     Csaplár    Bene 


549 


8ZERÜ— 8ZEK 


SZERZBT-SZESZEREg 


iw 


Háromszék  m.  MNy.  VI.350;Vadr.  5l8a;GYÓrffy 

8ZERÜ:  moslékba  való  liszt  v.  korpa.  Disz- 
luknak  a  szerüjök  efogyott  (Zala  in.  Hetes  Nyr. 
1.380)  (vö.  &  szer\. 

SZÉRŰ   (szert  Palócaág  Ethnographia  IV. 31  ; 
Kassai  J.  Siókönyv  IV. 424;    Zemplén   m. 
Szurnyeg   Nyr.    X  rdóvidék    Tsi.;    szirö 

XX.30;  Éraekujvá*  Nyr.  VIII. 
Szlavónia  Nyr.  XXJII.168;  szlr*$  Szlavónia, 
XIII.  165;  szúró  Hegyalja  Kassai 
Zemplén  m.  Tállya  Nyr. 
szürü   Soprony    m.    Horpács  Nyr.  XIV. 
Zala  m.  Hetes  Bellosics  Bálint;  Pápa  vid. 
Tsz  em  m.  Olaszfalu   Nyr.  XV.40;  So- 

177;  Somogy  m.  Kapoly  Nyr. 
4;  Tolna  m.  Deos  Nyr.  VI.45;  Nagy-Kúnság 
Nyr.  VI.129;  Háromszék  m.  MNy.  VI.215;  Vadr.; 
szürü  Palócság  Ethnographia  IV.31 ;  szűrű  Veszp- 
rém m.,  kül.  Pápa  vid.  Nyr.  VI.39;  Somogy  m. 
oly  Nyr.  JV.S4;  Palócság  Nyr.  XXI.360.460; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.207;  Nyr.  VII.324).  —  fin 
álló  vis  szinén  belehajított  kavicstól  támasztott 
kerekdedség,  a  mely  nagyobb-nagyobb  lessz  és 
végre  elsimul  (Nagy-Kúnság  Nyr.  VI.129)  (vö. 
szűr  és  NyK.  XV. 464]. 

szűrű-biró :  az  az  ember,  a  ki  nyomtatáskor, 

csépléskor,  szóráskor  a  szérűre   fölügyel,  hogy 

•  mi  baj,  lopás  ne  történjék  (Hol?  Nyr.  XVII. 

ssürü-pásztor :  m  (Somogy  m.  Adánd  Báuóczi 

szérű-torok  (széró-,  szűrü-torok) :  a  csűrben 
a  szérű  eggyik  felének  fölső  részén  levő  geren- 
dázat,  a  melyre  takarmányt  raknak  (Palócság 
Ethnographia  IV.31). 

SZERVIÁN  (szervián) :  L  szerb  konyhakertész 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Kolozsvár  Szinnyei  Jó- 
zsef); 2.  Szerbiában  is  járt,  zöldséggel  keres- 
kedő kesztölci  (esztergommegyei)  ember  (Hont 
m.  Nyr.  VI.271). 

szörvián-tőviak :  szerbtövis  (Hont  m.  Nyr.  VI. 
271). 

SZÉRVIÁNKA  (szervijankát):  rövid  női  kabát, 
ujjas  (Palócság  Nyr.  XXIL79).  Mer  hideg  >ót, 
szervijankát  is  attak  rám  (Torna-Ujfalu  Nyr. 
VII. 186). 

SZERVUSZ  (szerbusz  Fehér  m.  Nyr.  XVII.  136). 

8ZERZEDÉK:  1.  holmi  apránként  összegyúj- 
tögetett  élelmi  szer ;  2.  ráadás  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

SZERZEK:  ráadás,  nyomtaték  (Bereg-Rákos 
és  vid.  Pap  Károly;  Beregszász  Nyr.  XXVI.523). 

SZERZÉS:  ráadás  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; Székelyföld  Kiss  Mihály). 


SZERZET:  fajzat,  fajta.  [Ki  zörget  a  kapun?] 
Nem  tudom  én,  miféle  szerzet.  No  mán  azt  is  el- 
törted, te  gyász  szerzet!  Nem  olyan  szerzet  ő, 
hogy  kötélnek  álljon!  (Abaúj  m.  Szikszó  Király 
Pál).  Derék  szerzet!  Jóféle  szerzet!  (ironioe).  BU 
szerzet.  Hitván  szerzet  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

|8ZÉRZŐSKÖD-IKj. 

rá-szöraősködik:  szert  tesz  rá,  megszerez. 
Rá  ké  szörzősködni  (Baranya  m.  Pellórd  Nyr.  XI. 
382). 

1.  SZESZ:  L  petróleum.  Hozz  egy  liter  szeszt; 
de  ne  büdös  legyen!  A  legjobb  olaj  se  ér  annyit, 
mint  a  leghitványabb  szesz  (Csongrád  m.  Szentes 
Király  Pál);  2.  ecetesség.  Ez  a  bor  megromlik, 
mer  má  is  van  szesze  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI 1 

2.  SZESZ  (szesz,  szösz):  szín,  ürügy.  Avval  a 
szesszel  menü  oda  .  .  .  (Vas  m.  Kemenesalja? 
Kresznerics  F.  8zótár  11.218).  Avel  e  szesszel .  . . 
(Göcsej  MNy.  11.415).  Avval  a  szesszé  gyütt . . . 
(Veszprém  Nyr.  11.134;  Veszprém  m.  Csetény 
Halász  Ignác).  Valami  szesszé  csak  be  kő  gyünnyi 
(Veszprém  m.  Torna  Nyr.  XVIL431).  Valami 
szesszel  kivisszük  (Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  Astimeg- 
vid.  nyelvjárás  24).  Avval  a  szösszel  mönt  el.  .. 
(Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XXV.286).  Avval  a 
szesszel  mentem  é...  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.383).  Avval  a  szesszel .  .  .  (Baranya  m. 
Ózd  Somssich  Sándor).  Annak  a  szeszivei .  .  . 
(Székelyföld  Tsz.).  Annak  a  szészivel  ment  oda  .  .  . 
(Székelyföld  Kiss  Mihály).  Annak  a  szészivel 
ment  el,  hogy  találkozzék  a  komájával,  s  hát  bizon 
inni  ment  (Székelyföld  Fejér  József).  Annak  a 
szészivel  [v.  szöszivel]  jött  hezzám,  hogy .  .  .  (Ud- 
varhely m.  Nyr.  V.231)  [vö.  nesz]. 

SZESZEO  (szeszeg) :  1.  szíja  a  fogát  (fájdalmá- 
ban) (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Ne  szészégj  ojan 
erőssen,  mett  nem  halsz  meg  belé !  (Háromszék  m. 
Vadr.  356);  2.  szepeg,  szurkol,  drukkol,  fél  (a 
büntetéstől)  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin;  Balaton 
mell.  Tsz.;  Horváth  Zsigmond  1834). 

SZÉSZÉLŐD-IK  (szeszelőd-ik) :  gerjedez  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.350;  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

SZESZÉLYES :  1.  szeszes.  Szeszélyes  ital 
[úriasan  beszélni  akarók  szava]  (Debrecen  Dézsi 
Lajos);  2.  [?).  Szeszélyes  ember  (.Néhánytól  hal- 
lottam ;  —  mondja  a  közlő  —  ők  se  tudják,  én 
se  tudom,  miféle  értelemben  használják')  (Tokaj 
Nyr.  XXIV.240). 

8ZESZEMOSZA:  piszmogva,  szuszogva,  las- 
san dolgozó,  alamuszi  (Repce  mell.  Kováts  S. 
János;  Nagy-Kúnság,  Túrkeve  Nyr.  VII  1.469). 

SZESZEMUSZI:  v  (Nagy-Kúuság,  Túrkeve 
Nyr.  V1II.469). 

SZESZEMUSZA:  x-  (Székesfehérvár  Nyr.  VII. 
430). 

SZÉSZÉRÉG  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin;  Zala 
m.    Király    Pál,    Szabó    Béla;    Balaton    mell. 

36* 


661 


8ZESZE8_88^^H 


IM0Z-1K-SZÍ 


K9 


Horváth  Zsigmond  1884;  uöuörög  Gyét  DL 
Tri.):  1*  utaMirig,  atösiSrög:  nyöszörög,  bor- 
songva  írubbaszkodik  (Győr  m.  Tsz.;  Zala  DL 
Stabó   Béla).    Én  nem    tudom,   mi  baja  mm 

igei  óta  szfszérég  (Zala  in    Ki 
rály  Pál);  2.  ssistfrfg :  szepeg.  aiurk..i.  drukkol, 
fél    (a    büntetéstől)    (Dunántúl    Bódiss    .Jusztin; 
Balaton  null    Horváth  Zsigmond  1884). 

SZESZES  i  ecetesedni  kesdő  (bor)  (Dráva  mell. 

8ZÉSZMOTOL :  nyugtalanul  jár-kél  ide  s 
tova,  sürög-forog  (Tisza-Örs  Csaplár  Benedek). 

SZESZPÉTA:  búzavirág  kalásza,  (Somogy  in. 
Nemes-Dé.l  Nyr.  Vili 

SZÉSZPÉTÉL  (Székelyföld  Fejér  József;  HA- 
romssék  DL  Vadr. ;  Udvarlu-ly  DL  Kiss  Mihály; 
szetzpetelni  Háromszék  m.  MNy.  VI.351 
pőtöl  Udvarhely  m.  Kiss  Mihály):  szeleskedik, 
sebbel-lobbal  ide  s  tova  járva  végez  vinit.  kap- 
kod?! dolgozik,  sietve  rakosgat,  sietve  és  zajjal 
kotorászva  keresgél,  hány-vet  (vö.  szépétél,  szösz- 
mőtöl\. 

SZÉSZPÉTÉLŐD-IK :  cv  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály ;  Háromszék  DL  Vadr.  518a)  [vö.  szöszmö- 
tölőd-ik]. 

fSl-szöszpétölődik,  fel-szöszpötölődik  :  föl- 
szedelódzködik,  fölcihelődik,  fölkászolódik.  Fel- 
szeszpetelődött  nagy  kínnal  (miután  az  ájulásból 
föleszmélt]  (8zékelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III. 
371).  Az  ágyból  félszöszpötölödött  (Udvarhely  m. 
Kiss  Mihály). 

(SZESZPÉTÉLÖDZ-IK]. 

fel-szöszpetőlódzik  =  fél-szeszpetélődik  (Szé- 
kelyföld Kriza). 

8ZESZPITÁLIS  :  telekhelyiség  (Beregszász 
Szini  Péter). 

|8ZESSZEN|. 

mög-zzezszen :  megszeppen  (Dunántúl  Bódiss 
Jusztin  ;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1834) 
(vö.  mög-szusszan]. 

SZÉT  (sdltmegy  Ung  m.  Király  Pál). 

8ZETEM  (Háromszék  m.,  szötöm  Udvarhely  m. 
Vadr.):  morzsa,  szemer. 

SZÉTÉMNYI  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  Vadr.  518a ;  cétémnyi,  egy  cetemnyi  (?  al- 
kalmasint a  közlőnek  hibás  kikövetkeztetése 
ebből:  Se  cétémnyi  ■*  éggy  sze'témm/i  v.  helye- 
sebben: szőtömnyi]  Udvarhely  m.  Nvr.  VI1I.472; 
szeiemnyi  Székely-Keresztúr  Nyr.  VIII.525;  sző- 
tömnyi Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.472;  Szász  Béla) : 
parányi,  morzsányi,  mákszemnyi.  Egy  szetemnyi 
sár,  por  (Háromszék  m.  Vadr.  472a).  Ugyan 
szőrözze  már  mög  egy  szötömnyivel ;  ne  legyen 
olyan  szükkezü !  (Udvarhely  m.  Szász  Béla).  Adj 
egy  cetemnyi  tejet!  Várj,  épen  egy  cetemnyit  me- 
gyek! (Udvarhely  m.  Nyr.  VUI.472). 


SZÉTMOZ-IK  :  balluizkodik   (Kgcr    \ 

XVII   , 

8ZETYEMATYOL:  haszontalan ul  tölti  az 

(Ugor-!  dl  Hyr,  \\  ".74). 

SZETYEMOTYÁL :  talanultőH 

(lissmog,  tesz-vess,    rakosgat   (Békés  m.   Balog 
stván;    Szatmár    m.    Nagybánya    Nyr.    X 
(vö.  szotyog-motyog,  szöty-moty\. 

SZETYEPOTYÁL  (szétyepotyál) :  haszon' 
nul,  (lulogtalanul  tölti  az  időt,  lomlia  munkával 
lopja  az  iilót.  piszmog,  sokáig  készülődik  (Nagy- 
Kunság  N\r.  XVI. 1?:,;  Túrkeve  Nyr.  VIII.469; 
Hajdú  m.  Földes  Nyr.  111.36;  Debrecen  Nyr.  III. 
414). 

el-BBetyepotyál :  haszontalanul  eltolt   Klszetye- 
potyálja  az  xdőt  (Debrecen  Nyr.  XVI  1.524).  A 
el  ne  szetyepotydld  az  időt !  (Érmei K-k  Király  Pál). 

[SZETTYÉN1. 

szettyón-bokor :    ősszel    kéket    virító,   évelő, 
méternyi    magasságú    növény    (Tisza-Dob 

XX.Y76). 

SZÉVÉKED-IK   (szévékedni) :  szeleskedik  (Gö- 
mör  m.  Nyr.  XXIII.500). 

(1.  SZÍ]. 

szi-szó:  mendemonda,  üres  szóbeszéd  (Gó 
Vass    József    1841).    Mindén    szíre-szóra    hajlik 
(Soprony  Nyr.  VI.  172)  (vö.  Nyr.  XX  11.411). 

(Szólások].    Minden    szíre-szóra:    mindunta: 
Minden  szíre-szóra  pínzt  k(r  t illem  (Győr  m.  l 
csóny   Nyr.   XXV.476).    Ne   korháliasd   magadat 
[ne    vágass    magadon    eret]    minden    szere- > 
(Balaton  mell.  Tsz.  214b;   a   közlő    kéziratában 
nem  é-vel,  hanem :  scfre-scőra). 

2.  SZÍ,  SZÍV  {szín  Zala  m.  Balaton  mell. 
monyi   Zs.    Tüzetes    M.   Nyelvtan  1.600;  s; 
Bereg,  Ung  m.  Király  Pál;  szíj  Tokaj 
139;    sz(/ok   Vas   m.,   Zemplén  m.   Bodrot: 
szivu  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  11.422;  IV 
Kolozsvár    Szinnyei    József;    Székelyföld 
Mihály):    1.    húz.    .4    kerfó    mellé 
mikor    óra   jártam    (Dráva   mell.    Kopács 
XVI.431).    Kormányt   vet,   szíj  (evezési   mester- 
szó)    (Tokaj    Nyr.    XX.139);    2.    nyújt.     Ti 
sziv    (Baranya    m.    Ormányság    MNy.    V.l 
3.    vékonyan    főikapál,     gyeptől     megtiszt 
(Baranya  m.    Ormányság  MNy.   V.l 27).   F 
színyi  (Vas  m.  órség  Nyr.  XV.574). 

(Szólások].  Szítta  a  fogát:  bosszankodott,  nem 
tetszett  neki  (Csallóköz,  Szeged  Csaplár  Benedek). 

el-szi  (elszívni):  1.  elnyújt  (tésztát)   (Baranya 
m.  Ormányság  Tsz.);  2.  vékonyan  föl  kapál,  v. 
tői  megtisztogat  (Baranya  m.  Ormányság  Tsz.). 
Sz\jja  el  k*e  avve  a  kapáve  a  fődet:  húzza  le  a 
legfelső  rétegét  (Zala  m.  Hetes   Nyr.    XIX 
Scfjja  el  kee  avva  ja  i   fődet  innét 

ranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX.285). 


681 


SZIBÁK-8ZIG0R0D-IK 


8Z1GOROO-SZÍJ 


Bfi  I 


fől-asi  —  el-szi  2.  .Barázsnyi:  a  Tóid  síinét 
kapával   vékonyan   föűzini1  (Göcsej?  Nyr.   XV 

ki-asi:    kifúj     Szttt  ki  az  órod !  (Dráva  mell. 
Mást  szítta  ki  a  orrát   (Essék   vid. 
VIII.  140).    Kiszitta   a   zorrát  (Dráva  mell. 
Szidd  ki,  kincsöm,  a  zor- 
kádat!  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.42).  Szidd 
li  arrotlot!  (Háromszék  m.  Vadr.).    Szídd  ki 
az  arrodot  az  ajtó  megi !  Kiszitta  az  arrát  a  mar- 
kába (Háromssék  m.  Vadr.  375). 

16-beí:  lehús.  Leszítta  magát:  lelapult  (Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XV  1.431). 

SZIBÁK:  szortyogó  (Szolnok-Doboka  m.  Do- 
mokos Nyr.  XI.  188). 

SZICSKÁL:  szítogat  (Székelyföld  Gyórfty  Iván). 

SZIGET  (szeged  Esztergom  Nyr.  XXV.576; 
szeget,  szeget  Dráva  mell.  Nyr.  VI.87;  Dráva 
null.  Kopács  Nyr.  XVI.45;  Háromszék  m.  Vadr.; 
raszék  m.  Nagy-Ajta  Nyr.  11.525;  Bokros- 
szeget,  ^mm-suget  [határrészek)  Háromszék  m. 
t.  VIII.383;  [szöged]  a  tengernek  a  he- 
tedik szögegyibe,  a  tenger  hetedik  szögegyibe 
Hont  m.  Tesinag  Nyr.  X.528;  szöget  Csongrád 
m.  Szegvár  Vikár  Béla;  szüget  Hont  m.  Nyr. 
VL371).  —  Szeget:  (sziget,  és)  vizkanyarodásnál 
v.  határszélnél  való  térszeglet  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

1.  SZIGONY  (cigony  Tata  Matusik  Nep.  János 
1839;  Bács  m.  Doroszló  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
szigeny  Dráva  mell.  Nyr.  VI.87;  szigény  [?  az  é 
alkalmasint  hiba  I  helyett]  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  X VIII.383;  szügöny  Szeged,  Algyó,  Tápé 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

2.  SZIGONY  (hal  szigonya,  hal  szigonyába):  a 
hal  lélekzó  szerve  (apparátus  branchialis)  (Ba- 
ranya m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.105.  193;  IV. 
430).  Ez  a  hall  friss,  mertt  veres  a  szigonya  (Ba- 
ranya m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.349)  [vö.  3.  szi- 
rony\. 

SZIGONYÁSZ  (szigonyászrú) :  szigonnyal  halász 
(Szatmár  m.  Nagy-Dobrony  Hermán  O.  Halá- 
szat K.). 

SZIGONYOS:  L  szalonnás  (kenyér)  (Három- 
ssék m.  MNy.  VI.350;  Vadr.);  2.  fölszine-fagyott, 
kérges,  cserepes  (hó)  (Székelyföld  NyK.  X.336; 
Kiss  Mihály)  (vö.  szihanyos,  szikányos,  szikony, 
szironyos]. 

SZIGONYOSOD-IK :  fölül  megfagy,  kérgese- 
dik, cserepesedik  (a  hó)  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

SZIGORKOD-ffi. :  nyomorog  (Háromszék  m- 
NyK.  III.: 

[SZIGOROD-IK!. 

el-Bsigorodik :  lesoványodik  (Háromszék  m. 
Nyr.  V.129).  Nagyon  sindi  a   betegséget,  egésszen 


elszigorodott  (Székelyföld  Nyr.  XUI.4H1).  Egésszen 
el  van  szigorodva  (Székelyfold  Kiss  Mihály). 

SZIGOBOG:  nyomorog  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály, (JyArffylván;  Háromszék  in.  NyK.  [11.18; 
Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal). 

[SZIGOROSOD-IKj. 

Ö8sze-8zigorosodik:  összetapad,  összeáll.  Az 
a  jó  vakolat,  a  melytói  az  'építésnél  a  kövek  leg- 
jobban összeszigorosodnak  (Vas  m.  Kemenesalja 
Király  Pál). 

SZIGORÚ,  SZIGORÚ  (cigorú  Tolna  m.  Király 
Pál ;  Kis-Kún-Halaa  Nyr.  XV.67) :  1.  sovány,  szi- 
kár, vézna  (Kolozsvár  Pap  Károly,  Szinnyei  Jó- 
zsef; Kalotaszeg  Czucza  János;  Székelyföld  Tsz. ; 
MNy.  V.356;  VI.175.  243;  NyK.  111.16;  Gyórffy 
Iván ;  Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Nyr.  XXIII. 
44;  Háromszék  m.  Nyr.  V.129;  Háromszék  m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Brassó  m.  Hétfalu  Horger  An- 
tal; Moldva,  Klézse  Nyr.  VII.478);  2.  fejlet- 
len, satnya,  csenevész,  növésében  elmaradt 
(Segesvár  Nyr.  IX.44).  Most  nagyon  szigorú  a 
gyümölcs  (Kolozs  m.  Zsobok  Melich  János); 
3.  szúk  (út,  átjárás)  [?  ,ha  jól  emlékezem', 
mondja  Budenz,  a  közló]  (Székelyföld  MNy.  VI. 
175) ;  4.  eggyszerú,  szimpla.  Szigorú  virág.  Szi- 
gorún nyüik  (Jász-Nagykún-Szolnok  m.  Tisza- 
Roff  Markovics  Sándor) ;  5.  beteges,  nyavalygós 
(Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Aatal).  Néhány ,  év 
óta  ojan  szigorú  vagyok  (Győr  m.  Nagy-Écs 
Bódiss  Jusztin);  6.  szegény,  szúkölködó,  nyo- 
morgó (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  IV.384. 
430) ;  7.  hitvány,  nyomorult.  Hogyne  vónék  én 
szomorú,  mett  elhagyott  egy  szigorú!  (Háromszék 
m.,  Erdó vidék  Vadr.  178).  Hogyne  lennék  szo- 
marú:  elhagyott  a  szigarú!  (Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XV.522).  Szigorú  pajtában  . .  . 
megtaláltuk  Jézust  (Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  IH.274;  karácsonyi  misztériumban).  — 
Szigarán  [vö.  szomorún]  (Alsó-Fehér  m.  Nyr. 
XXV.346). 

SZIGORUCSKA  :  soványka.  Ojjan  szigorucska 
szegény  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Bol- 
dizsár). 

SZIGORÚSÁG:  1.  soványság  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos),  ó  te  szigorúság!  =  óh  te 
sovány!  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos); 
2.  nyomorúság.  Szigorúság  a  dolga  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

SZIHANYOS:  nedves.  Nehéz  kirúgatni  észt  a 
búzát,  mer  szihanyos  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XV  11.45)  (vö.  szigonyos,  szikányos]. 

SZÍJ  (széva  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.524; 
szí  Szilágy  m.  Király  Pál;  szijju  Székelyföld 
Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m.  Nyr.  111.261 ;  szijjura 
Csík  m.  Ditró  Nyr.  VI.177;  sziju  Erdély  Szinnyei 
József;  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  IV.429. 
430;  Király  Pál;  Háromszék  m.  MNy.  VI.210; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Brassó  m. 
Hétfalu  Horger  Antal;  szijű  Marosvásárhely  Nyr. 


r>r,r, 


8ZMADÉK— 8Zl.ióK\l. 


SZIK  -SZIKKADT 


H6 


l\  198;  Hyi      Wlil  818;   seiva 

Brassó  m.  Bácafalu  Nyr   III   >'>i    ifit  I  Brassó  in. 
.   XVI  576;    Horgor   Antal).         Sz\j: 
fúifa-pántíika.    n  ladiknak    mol 

ött  réseire  Uleeitenel  rá  (Dráva  mell.   * 

ij08). 

siij-giliMta :  galandféreg  (Heves  m.  Névtelen 
1-40). 

ssij-gyártó    (tti-nyartá    Háromszék    in.    Uzon 

nedt-K  Hont  m.  Ipolyság  \\i  Xl\ 

tMÜ-jártó  Dunántúl  Ny  i  álló- 

kös,  Szeged  Csaj  tiek;  Hont  in.  Ipolyság 

Al.aiij  in.  Szikszó  vid.  Kiruly  Pál). 

B*ij-hátú,    swjj-hátú:    feketecsíkos    gerincű. 
Sxtjkátú  fakó  (Heves  m.  Névtelen  1840).  K  § 
hátú  fakó  A<i„  i  harangos   (Kis  Kim-Halas 

i  Torontál 
Kálmánj   L.  Szeged  népe  111.66). 


szi-pörgo 


umany   u.   osegeu   ut*pe    ui.uu;. 

:    pörgetett   szíj  |?)    (Vas   m.  óreóg 

ez^-szin:  drapszinú,  szarvashőrsziiiú.  Aygyon 
nekem  olyan  (Cegléd    Uosvay 

Vilmos). 

SZIJADÉK:  forgács  (Vas  m.  őrség?  Nyr. 
VII. 4, 

[SZÍJÁL]. 

meg-srijal :  késsel  meghasogat  (nagyobb  halat 
hosszában)  (Hol?  Nyr.  XUL182;  Hennán  0.  Ha- 
lászat  K.  281). 

(SZÍJÁTÓL). 

fel-ssijatol  (M- sziatol):  megvakar,  meiítisztít 
(dismóbelet)  (udvarhely  m.  Nyr.  V1II.169). 

(8ZIJÓ,  8ZÍLÓ,  SZÍVÓ]. 

•sdjő-kés  {szijjó-kés  Hol?  Nyr.  XII.95;  szijjó- 
kis  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  szijó-kés  Somogy  m. 
Nyr.  X.476  (itt  sujó-kés  hiba) ;  XIX.287 ;  Somogy 
m.  Szóké- Dencs  Nyr.  II  1.231 ;  szíjó-kés  8omogy  m. 
Kéthely  Király  Pál ;  Vas,  Baranya  m.  Kas* 
8iókönyv  IV.444;  szüó-kés  Csallóköz,  Duna- 
Sserdahely  Király  Pál;  szió-kés  Baranyám.  Zalai 
ly ;  sziu-kés  Vas  m.  Hódos  Qombocz  Zoltán; 
sziú-kés   Pápa   Király  Pál ;  í  Hol  ?  Tsz. ; 

szívó-kés  Vas,  Baranya  m.  Kassai   J.   Szókönyv 
kétnyelú  vonókés  (húsoló,  faragó,  si- 
mító szerszám). 

■siló-pad :  faragópad,  a  melyen  a  vonókéssel  , 
dolgoznak    (Csallóköz,   Dnna-Szerdahely   Király 
Pál).  ! 

s»yó-88ék  (8omogy  hl  176  [itt  sujá-  j 

vIX.287;  szió-szék  Baranya   m.    Or-  , 
mányság    Nvr.    IX. 286;   szivó-szék    Hol?    Tsz.): 
faragószék,  vonószék. 

SZTJÓKÁL  (styókdnyíy.  vonókéssel  farag  (So- 
mogy m.  Sióke-Dencs  Nyr.  III.231). 


8ZÍK  {fUéknő  Dunántúl  I.ehr  A.  Toldi 
Kun- Halas     .\  ílir.71;     Szol 

Toldi    12;   Stéged   vid.    Nyr    III .  i 

>'k  Cegléd  Ilosvay  Vilmos):  sz 
f'atl 
Nyr. 
vay  Vilmos). 

(Szólások).  Jó  röggSt,  ikit  a  széksói  (mondják, 
ha    vki    elásó  at  és    csak  jó   i<l 

veszi    észre)    (Kia-Kún-Halas 

van:  pállott  a  ssája  széle  (Tiszai'  • 

X\,-.7.i,. 

(szik-pad). 

ssikpados:  szikes.  Szikpados  föd  (Csongrád  in. 
Szentes  Nyr.  VHL881). 

SZIKÁCS:  loicacs   (Ssolnok-Doboka    in. 
mokos  Nyr.  IX.487). 

SZIKÁJ:  szívós,  nyúlós,  ragadós,  tapad  ós  (sár, 
agyagos  föld)  (Székelyföld  Tsz.:  Háromuél 
Vadr.  518b).  Jaj  mijén  agyagos  szikáj  < 
élig   képes  szántani!  (Székelyföld    Kiss  Mii 
[vö.  sziváj], 

SZIKÁJOS  {szikajas  Székelyföld  Tsz.  3461* 
(Slókelyfóld  Tsz.  346b;   Andrássy    Antal    i 
Háromszék  m.  Uzou  Erdélyi  Lajos)  (vö.  «'A 
szik  dny  os,  sziváj os\. 

SZIKÁNCS:    szilánk,    apró    forgács,    szálka 
itmár  vid.  Tsz.;  Beregszász  Nyr.  XXVI 

Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XII  I 

SZIKÁNCSOS:  szilánkos,  szálkás.   Szikáncsos 
deszka  (Szatmár  Nyr.  VIII.233). 

SZIKÁNYOS:   szívós,   nyúlós,   ragadós,  tapn- 
dós,  agyaguyirkos  (föld)  (Székelyföld    J 
Andrássy  Antal   1S43)  [vö.    szigonyo 
szikájos,  szii  '  ányos]. 

SZÍKÉS,  SZIKES  (szt'kas  (föld)  M 
Pál).    —     j  pállott,    pállott    Bzájú    (Tis 

Dob  Nyr.  XX.576). 

SZIKET  :  nátha  (Qömör  m.  Tsz.). 

SZIKILLÓ:  kicsiny  (Háromszék    in.    PelméH 
■s). 

SZIKITEL:  rángat,  tologat  (vmit.  pl.  a  ku 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Zolnai  Gyula). 

SZIKK ÁCSOS:    fölül  szikká: 
ges,  de  belül  meg  szívós  (föld)  (Zala  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  IV.;  >ej  Tsz). 

SZIKKAD  (cikkad  Oyór    m.    Tsz.:    Fehér    ni. 
Nyr.   X.1S6). 

SZIKKADT:    1.    száraz, 
szelni  való  száraz  zsemlye.  Szik 
lód  Ilosvay  Vilmos).  Szikká  te  szárai 

idó    (Göcsej     I  i);    2.   szikár    (Borsod  ni. 

Sajó-Si.-Péter  Schröder  Gyulánó). 


687 


8ZIKKAJT-SZIL 


SZÍL-SZILAK 


m 


SZIKKAJT:   szikkaszt    (Palócaág   Nyr.    XXI 

SZIKKAN :  szikkad  (Székelyföld  Kiás  Mihály). 

mög-eiikkan :  megszikkad,  megkeményedik. 
Mfgszdkan   a  főd   (Brassó   m.    Hétfalu   Horger 

SZIKKASZ :  sikló,  békarokkához  hasonló  ffl 
(száraz,  homokos  dombokon  terem)  (Göcsej  Tsz.). 

SZIKLA    cikla  Hont  m.  Tesmag  Nyr.  X.527). 

ssikla  gyöngye:    havasi  gyopár  (gnaphalitun 
iiumi  (Székelyföld  Nyr.   XVI. I7SL 

SZIKONT:  Msziiu'-fagyott,  kérges,  cserepes 
(pl.  hó)  (Székelyföld  Kriza)  [vö.  szigony os\. 

SZIKORIL :  szorongat.  Ne  szikorijjon !  (Kecs- 
kiintt  Nyr.  IX.93). 

SZIKBA  (cikra,  cikrá  Palócság  Nyr.  XXI.314; 
XXm.94;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.455; 
Gömör  m.  Hanva  Nvr.  XX. 287;  Rimaszombat  és 
vid.  XI  1.382;   Borsod,   Abaúj  m.   Király 

Pál;  Abaúj  m.  Nyr.  VI. 172;  Bereg-Rákos  és 
Munkács  vid.  Pap  Károly;  iszkra  Nógrád  m. 
VI  416;  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI. 
476).  —  Szikra,  cikra:  csepp,  csipet,  parányi 
(Bereg-Rákos  és  Munkács  vid.  Pap  Károly). 
Akajt  a  kémény  köllös  közepin  éccörre  csak  be- 
ugrik az  a  szikra  pé'cus.  A  kéntök  kicsi  macskája, 
az  a  szikra-szikra  macskaköjök  a  műnk  házunk 
tetejin  járkátt  (Székelyföld  Nyr.  V.222).  Há  bár 
égy  szikra  ázalékot  istálak  a  káposztára  (Kis- 
illó  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV. 46).  Egy  szikra 
vizem  sincsen  (Erdély  Csaplár  Benedek).  Éc 
cikrát  lementünk  a  pincébe :  eggy  pillanatra  (Brassó 
m.  Hétfalu  Horger  Antal)  [vö.  sziszkora]. 

SZIKRÁNYI.  Szikrányég :  pillanatig,  rövid 
ideig  (Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Nyr.  XXIII.44). 

SZIKRÁZ-IK    (iszkráz-ik  Nógrád  m.  Nyr.  VI. 
rddz-ik  Torontál  m.  Szóreg  Kálmány  L. 
Szeged  népe  111.257 ;  Bihar  m.  Székelyhíd  Nyr. 
V.427). 

SZIKRUCA:  picike,  parányi  (Szatmár  m.  Kap- 
nikbánya  és  vid.  NyK.  H.380). 

1 .  SZIL  («*ffa  Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X  332). 

szil-fa:   balsamina   (Borsod  m.  Sajó-Sz. -Péter 
ler  Gyuláné). 

2.  SZIL  (Göcsej  Budenz-Album  160;  Zala  m. 
Galambok  Bódiss  Jusztin ;  szijjok  Göcsej  Nyr. 
XII .'.••"»  :i '■■.  :<Mii  Baranyám. OrmányságKaasaiJ. 
Szókiinyv  IV. 444.  446):  L  szil:  vág  (Göcsej  Bu- 
denz-Album 160);  2.  szív:  hasit  (abroncsnak 
való  ágat)  (Baranya  m.  Onnányság  Kassai  J. 
Szókonvv  IV. 444.  445);  8.  szil:  farag  (pl.  kapa- 
nvtlet)  (Zala  m.  Galambok  Bódiss  Jusztin);  4.  gya- 
lul. Tököt  s;ijjok  (káposztának]  (Göcsej  Nyr.  XII. 
95;  Kardos  Albert). 


8ZÍL  (szil,  észil,  szilok,  szili  Veszprém  Nyr. 
IX. 2-2:  Nagy-Kanizsa  Király  Pál;  Baranya  m. 
Onnányság   Nyr.  XXV  142;  szil  Tolna  m.  Paks 

XXV.666;  a 
lókös,  Komárom,  BajaKirály  Pál  //ok, 

szülünk  Kis-Kűn-Halas  Nvr.  XV.214 ; szivúl  Udvar- 
hely m.  Nyr.  VII.324) :  szí. 

SZILÁCS  (sziács  Dunántúl  Erdészeti  Lapok 
XX  11.863;  Vas  m.  Nyr.  VII.470;  Balaton  mell. 
Tsz.;  Göcsej  Tsz.;  MNy.  11.415;  Nyr.  XIII.496; 
c$  Vas  m.  Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szó- 
tár H.228;  Baranya  ra.  Zalai  Mihály;  szijács 
Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XXIII.287;  So- 
mogy m.  Nyr.  X.476 ;  Nagy-Kanizsa  Király  Pál ; 
szilács  Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyu- 
láné ;  Gömör  m.  Tsz. ;  szivacs  (?)  Baranya  m. 
Tsz.  (Tud.  Gyűjt.  1826.  11.41.  lapjáról,  a  hol  Bzin- 
tén  szivats  áll);  szivacs  Rábaköz,  Beó-Sárkány 
Nvr  XV1II.238;  Vas  m.  Horvát  József  1841; 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  uo?  Kresznerics  P. 
Szótár  11.223;  Hol?  Tsz.;  szliács  Veszprém  in. 
Zalai  Mihály) :  1.  sziács,  sziács,  szijács,  szilács,  szi- 
vacs (?),  szivacs,  szliács:  gyaluforgács  v.  vonókés- 
sel csinált  forgács  (Balaton  mell.  Tsz.;  Vas  m. 
Kemenesalja  ?  Kresznerics  F.  8zótár  11.223 ;  Vas 
m.  Őrség  Nyr.  VII.470 ;  Göcsej  Tsz. ;  MNy.  II. 
415;  Nyr.  XIII.496;  Zala  m.  Alsó-Lendva  vid. 
Nyr.  XXIII.287;  Somogy  m.  Nyr.  X.476;  Veszp- 
rém m.  Zalai  Mihály  ;  Nagy-Kanizsa  Király  Pál ; 
Baranya  m.  Tsz. ;  Zalai  Mihály ;  Gömör  m.  Tsz. ; 
Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyuláné;  Hol? 
Tsz.);  2.  sziács,  szivacs:  szakajtó-  v.  méhköpü- 
kötósre  való  vesszőhasítvány  (rendesen  fűzfa- 
vesszőből, a  melyet  két  v.  három  felé  hasíta- 
nak 8  aztán  az  eggyes  ágakat  oly  vékonyra 
faragják,  hogy  kötésre  alkalmassá  válnak)  (Du- 
nántúl Erdészeti  Lapok  XXII.863 ;  Rábaköz,  Beó- 
Sárkány  Nyr.  XVIII.238;  Vas  m.  Horvát  József 
1841 ;  Vas  m.   Kemenesalja  Tsz. ;  Göcsej  Tsz.). 

SZILAJ :  gyors  (Bihar  m.  Fugyi-Vásárhely  Nyr. 
III.232).  Szilaj  cseléd  (Hajdú-Hadház  Nyr.  IX- 
524).  Szilajon :  gyorsan  (Bihar  m.  Fugyi-Vásár- 
hely Nyr.  in.232).  Mijén  szilajon  tud  írni  az 
ifjúr !  (Hajdú  m.  Kába  Nyr.  XV.520).  Fuss  szi- 
lajon, mert  igyák  elverlek!  (Szabolcs  m.  Nyr. 
XIV.235).  Add  ide  azt  a  villát  szilajon !  (Tisza- 
Dob  Nyr.  XIX.95). 

(Szólások].  Ez  a  vetés  sé  igni  szilaj :  nem  igen 
díszlik  (Somogy  m.  Nyr.  XVIII.239). 

szilaj-mónes :  heveró  lovak  ménese  (meg- 
külömböztetésül  a  binya-ménesiöl)  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

1.  SZILÁK  (szilok):  darab,  szelet.  Acca  egy 
szilák  kenyeret  nekem  es!  (Baranya  m.  Nagy- 
Harsány  Nyr.  VH.478  (kérdés,  hogy  itt  szilák  k. 
nem  szilái  k.-ből  lett-e]).  Aggy  egy  szilák  kenye- 
ret! Száz  pengővel  egy  szilák  fődet  vevék  (Székely- 
föld Fejér  József).  Vágj  egy  szÜak  (igy!)  sza- 
lonnát! (Háromszék  m.  Nyr.  X.327).  Feldűlt  a 
szekér,  s  miml  szila/,  ba  tört  a  járom  (Kalotaszeg 
Czucza  János).  Ugy  megütődött  a  korsó,  hogy 
mind  szilákba  ment  v.  szilákba  romlott  (Székely- 


:,:,!» 


SZILÁM     sziUNY 


SZILÁNY0D-1K— 8ZII.KK 


580 


fold  Kin  Mihály).  Azok  a  gonosz  mérges  disznók 
még  szilákba  sz*gyt()ák   .1  (Székely- 

föld   Arai 

vékonyra  haattenl  i/.iluh  Kerekei  Krnó). 
Szilokba  hasalt:  szilánkokra  hasadt  (Székely- 
föld Kríia). 

[2.  SZILÁK,  SZOLOK]. 

uiilok-fórög :  |nép-etimológia|  fi  Kokszéra  (Bger 

. 

ssilak-sser:  M  (Tokaj  Nyr.   XXIV. 240). 

SZILAKOL:  aprit.  ■    hasogat,    forgá- 

csol (Háromszék  in    KNy.  VI.860;  Vadr.;Gyórfry 
Iván). 

|8ZILAMOD-IK|. 

el-ssilamodik :  elforgácsolódik  (Háromszék  m. 
Qyőrffy  Iván). 

SZILÁNCSOL:  aprít,  vékonyra  hasogat,  for- 
gácsol (Háromszék  m.  MNy.  VI.350;  Vadr.  518*; 
Qyórffy  Iván). 

SZILÁNK  (sziláng  Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843):  1.  szálka  (Nagy-Kunság  Nyr.  XVI.475; 
Túrkeve  Nyr.  III.229);  2.  keskeny  darab  (szán- 
tóföld) (Csallóköz  Nyr.  1.332). 

SZILÁNKÁL:  vékonyra  hasogat,  aprit  (fát) 
(Debrecen  Kóssa  Albert). 

SZILÁNKOD-IK :  vékony  szilánkokra  hasad 
(a  fa)  (Háromszék  m.  Lécfalva  Kiss  Albert) 
|vö.  szilánkoz-ik]. 

el-ssilánkodik :  I.  apró  darabokra  szakad, 
szétforgácsolódik  (Háromszék  m.  MNy.  VI.350; 
Vadr.  518b  (e  két  helyin  ú  nélkül,  de  ezt  nyil- 
ván hozzá  kell  érteni];  Kováts  8.  János;  Kiss 
Mihály;  Brassó  m.  Pürkerec  Horger  Antal): 
2.  szétzUUik,  szétszóródik  (a  család)  (Hódmező- 
vásárhely Kováts  S.  János). 

ki-ssilánkodik :  kirojtosodik  (a  mha  alja)  (Há- 
romszék  m.   Kováts  S.  János). 

8ZILÁNKOL  (szilángol  Háromszék  m.  MNy. 
.0;  Vadr.  518b):  1.  szilánkot,  szilángol:  eprit, 
vékonyra  hasogat,  forgácsol  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.350;  Vadr.  318b;  Gyórffy  Iván) ;  2.  szi- 
lánkol:  apró  pelyhekben  esik  (a  hó)  (Oyór  in. 
Bóny  Nyr.  XVII.575). 

SZILÁNKOS :  nehezen  törő  (fa)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.350;  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

[SZILÁNKOZ-IK;  vö.  szilánkod-ik\. 

el-ssüánkosik :  i.  apró  darabokra  szakad  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.350;  Vadr.  518b  [e  két 
helyen  el  nélkül,  de  ezt  nyilván  noná  kell  ér- 
teni]; Kováts  S.  János,  Kiss  Mihály);  2  éter- 
elharapódzik  (a  tűz  v.  a  fntó  növény) 
(Háromszék  m.,  Hétfalu  Horger  Antal). 

SZILÁNY  (Gömör  m.  Tsz.;  sziUány  Göcsej 
Nyr.  XIII.  íl  1) :  szilánk,  forgács. 


SZILÁNYOD-IK :  soványodik  (Háromszék  in. 
MNy.  V1.850;  Gyórffy  Iván 

Horgor  Antal;  Brassó  in.  Torkos  Borgei    \ 

SZILÁT  Balaton  mell.  Tsz. ;  íj 

laton  mell  CiPi  ;  in.,  Veetprém  m., 

Zala  in.    Bódiss  .i  Zala  m.   1  mell. 

Kli'ischmann  Ji-nó  ;  Göcsej  Nvr.  XIII. 308;  Sóin 
m.  Csurgó  ós  vid.  Nyr.  XX 
k.rosztúri  járás  I'azsint  Mihály;  ím., 

Veszprém  m.,   Zala   m.   Bódiss   Jusztin 
Veszprém  in.  Enying  Simonyi   Zsigmond ; 
Kun  Halas  Nyr.  XV.428;  Csongrád  m.  Ham  Sán- 
dor): szelet,  darab  (pl.    kenyér,    szalonna,    fold  ; 
szántóföldnek  v.  széliének  osztálykor  ulhn 
keskeny  fele).  Aggy  i  m. 

Csurgó  és  vid.   Nyr.   XXVI.546).  Jó  s 
mmrei  v.  szalonnát  levágott  (Kis-Kúu  Halas 
XV.428).  Megettem  egy  szívat  dinny  i^rád 

m.  Hám  Sándor).  Éty  szívat  fődet 
Az  a  kis  szívat  esső  talán  maj  éhv:  <'Bzp- 

róm  m.    Enying   Simonyi   Zsigmond).    Un    meg- 
haragítasz, vi  k!  (Udvarhelj 
sztúri  járás  Pázsint  Mihály). 

SZILÁTÓL:  szeletel,  darabokra  vág  (Gyór  m., 
Veszprém  m.,  Zala  m.  Bódiss  Jusztin). 

föl-ssilatol :  fölszeletel  (kenyeret)  (Vas  m. 
Szinnyei  József). 

SZILILTAT:  unszol,  kényszerít  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  X.204). 

SZILIMÁK  :  l.  vékony,  sovány,  vézna,  cingár, 
gyenge ;    2.    élhetetlen    (Háromszék    ni.    > 
518b;  Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván;  Háromszék  in. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

SZILIMÁN,  SZILIMÁNY  (szidimán  Ferenezi 
János  1832;  Tsz.  [itt  á  helyett  hibásan  a-val]):  m 
(Zilah  Kerekes  Krnó;  Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843;  Marosvásárhely  Nyr.  IX.428;  Udvarhely  in. 
Kriza;  Háromszék  m.  MNy.  VI.350.  857;  Vadr.; 
Gyórffy  Iván;  Háromszék  ra.  Uzon Erdélyi  Lajos). 

SZILISTYE:  temetó  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X 
204). 

SZILKE  (Zala  m.  Nyr.  X1X.528;  Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.475;   Cegléd   Ilosvay  Vilmos;   Bt 
Doboz  Nyr.  VII  1.330;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  11.245;  Szentes  Nyr.  VI.232;    Algyó   1 
VIIÍ.517;  Garam  vid.  Arany-Gyulai  NG> 
Heves   m.    Tiszafüred   és   vid.   Kimnach  Ödön; 
Debrecen    Tolnai    Vilmos ;    Hajdú-Szovát 
XXIV. 587;   Szatmár   m.   Czimmermann   János; 
Szatotyár  vid.  Kelen  Ferenc;   Nagy-Károly   Csá- 
szár Árpád;  Szatmár  m.   Patóháza  -III. 
Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XH.148;  Nagy- 
-Kálló   Nyr.    XIL419;    8zabolcs    m     Tisza- 

XX.576;   Abaúj    m.    Buzita    Nvr    VII 
Zemplén    in.   Szürnyeg  Nyr.  X.325;  Tokaj  N 
XXIV.240;  BereK-Kakos  Pap  Károly;  Bz 
Kóváry   Lász  Szolnok-Doboka   ni 

X VII. 382 .szélke Kecskemét  vid. Tsz.;  Csongrád  m. 
Ploetz  1839;  Szeged  és  vid.  Nyr.  11.92;  VII.S 
Borsod    m.    Kthnographia    VII. 173:    Borsod    m. 


Ml 


SZIL0NY-8ZILVÁNY 


SZILVÁS— SZIMPATÉROZ  562 


Ónod  vid.  Nyr.  XVII.888;  Bonod  m.  8ajó-8i.- 
Péter  Schröder  Gyuláné;  Sárospatak  Nyr.  X\  II. 
628  I  _■  :  II  7!t) :  különféle  nagy- 

ságú és  alakú  (legtöbbnyire  cserép-)  edény  (fazék, 
köcsög,  csupor,  bögre,  esesse,  kis  lábas). 

1.  SZILONY  (Székelyföld  Nyr.  11.471;  Kiss 

-arhely  m.  Vadr. ;  sárony  Szilágy  m. 
!  .565) :  fűzfavesszőből  hasogatott  abroncs- 

7.6. 

2.  SZILONY:  szigony  (Hargita  vid.  Bucsin 
Hennán  Ottó  Halászat  K.). 

1.  SZILOS:  szilfa-erdő, -berek,  -liget  (Márma- 
ros  in.  Hosszúmező  Király  Pál). 

2.  SZILOS:    szilánkos  (Pápa  Bódiss  Jusztin). 

SZILÜSKA:  szilváskert  (Nógrád  m.  Tolmács 
Nyr.  XVIII. 48). 

SZILVA  {szia  Göcsej  MNy.  11.415;  Nyr.  XIII. 
496;  sziba  Vas  m.  Hódos  Gombocz  Zoltán; 
Vas  m.  Órség  Nyr.  11.374;  VII.  323.467;  XIII. 
384;  Göcsej  Nyr.  XHX352;  sziba  Mohács  Király 
Pál ;  szífaotTÚ  Komárom  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
szija  Göcsej  Tsz.;  sztivá  Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
168.  359;  szita  Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X.332; 
Zala  m.  Kóvágó-Ors,  Révfülöp  Nyr.  XIX. 141; 
Nagy-Kanizsa  Lichtschein  Ödön;  Veszprém  Nyr. 
VI  1.381;  sávra  Nógrád  m.  Salgó  vid.  Pap  Gy. 
Palóc  népkölt.  41 ;  sávvdX  Gömör  m.  Vály 
völgye  Nyr.  XXIII.92). 

szilva-cibere,  szilva-cibre :  szilvaleves,  híg 
keszőce  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III. 207; 
Kolozs  m.  8zucsák  Nyr.  XVIII.575)   [vö.  cibere]. 

ssilya-iz  (Erdély  Szinnyei  József;  Háromszék  m. 
Kiss  Mihály:  s;itra-éz  Udvarhely  m.  Kiss  Mihály; 
éz  Bereg  m.  Király  Pál) :  L  szilva-iz,  szüva-éz : 
alekvár  (Erdély  Szinnyei  József;  Háromszék, 
Udvarhely  m.  Kiss  Mihály);  2.  szilvéz  :  szilva- 
sajt (úgy  készül,  hogy  a  szilvát  péppé  főzik,  de 
nem  annyira,  mint  a  lekvárt ;  ezt  a  pépet  desz- 
kára öntik  és  szilvamaggal  körülrakják,  hogy 
le  ne  folyjon  a  deszkáról,  s  igy  hagyják,  a  mig 
lepényszerúvé  meg  nem  szárad)  (Bereg  m.  Király 
I'a!)  (\ö.  8.  lz\. 

ssífa-orrú    keszeg:    abramis    vimba  (az  orra 
járói  és  kékes  színéről)  (Komárom  Hermán  0. 
Halászat  K). 

szilva-szak :  szilvakása  (Vas  m.  Kemenesalja ? 
Kresznerics  F.  Szótár  11.222)  [vö.  1.  szak]. 

saüva-szérdók:  szilvalekvárnak  az  alja.  Szilra- 
szérdékét  főzött  a  feleségém  (Gömör  m.  Hanva 
Albert  János)  (vö.  2.  szérdék). 

SZILVÁNY  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv 
II.:{4'.»;  III .193;  Hermán  O.  Halászat  K.;  Ba- 
ranya m.  Mohács  Kassai  J.  Szókönyv  IV.435; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVI II. 383;  szílvány  Ko- 
márom m.  Naszvad  Nyr.  [V.286;  sávány  I 
marom  Kthnographia  IV.169):  a  hal  lélekző- 
sserve  (apparátus  branchialis).  I 

SZIKITTKI  :  MAGYAR  TAJ8ZÓTAM  U. 


SZILVÁS :  bárminemű  gyümölcsfákkal  beülte- 
tett szóllóalj  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

[SZILVÁSOSI,  SZIVACSOS:  szilvás  (Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.675). 

SZILVTKÁ:  szil vácska,  szilva  (Szlavónia  Nyr. 
V.61;   XXIII.2H',). 

SZIMATI :  1.  szimatoló,  szaglálódó ;  2.  jó  szag- 
lású (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SZIMATISÁG:  szimatolás,  szaglálódás,  szi- 
matoló v.  szaglálódó  természet  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

SZIMATISKOD-IK :  szimatolgat,  szaglálódik 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SZIMATOL  (szamatol  [.szimatol,  szaglász']  Vas 
m.  Hosszú-Pereszteg,  Zala  m.  Tűrje  Bódiss 
Jusztin) :  1.  gyengén  eszik  (a  marha)  (Brassó  m. 
Hétfalu  Horger  Antal;  Brassó  m.  Hosszúfalu 
Nyr.  VI.475)  [vö.  büzlegéí,  büzlög,  büzlöget] ; 
2.  szemet  v.  más  ennivalót  keresgél  a  porban 
v.  a  szemétben  (a  malac,  a  disznó)  (Székelyföld 
Tsz. ;  Háromszék  m.  Tsz.) ;  3.  csendesen  esik. 
Szimatol  az  eső  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX.  138)  [vö.  zamat;  —  1.  szemétéi]. 

(szón]. 

[Szólások].  Szimi  likam  v.  sám'  a  likam  i  sza- 
gold meg  a  seggem  lyukát  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

SZTMTRKÁT,  (szimükál  [?]  Székelyföld  Nyr.  II. 
471;  vö.  556):  1.  ennivalót  keresgél  (vmiben 
az  orrával  turkálva,  pl.  tyúk  a  szemétdombon) 
(Háromszék  m.  Vadr. ;  Kiss  Mihály ;  Csík  m.  MNy. 
VI.376).  A  johoknak  ne  aggy  ennik,  met  még  jól 
szimirkálnak  a  szalmába  (Székelyföld  Fejér  Jó- 
zsef) ;  2.  turkál,  válogat  az  ételben  (Székelyföld 
Nyr.  11.471)  [vö.  szemerkél]. 

SZIMMANT :  megszagol  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.350;  Győrffy  Iván).  Szimmantom,  hát  olyan 
büdös,  hogy !  Egyet  rajta  szimmantott  (Háromszék 
m.  Vadr.). 

SZIMMOG:  1.  szipákol,  szija  az  orrát  (Csík- 
Szentgyörgy  Nyr.  X.238) ;  2.  szipákolva  sir,  szip- 
pogva  pityereg,  csendes  szippogással  zokog  (Er- 
dély Kassai  J.  Szókönyv IV.  131.436);  3.  piszmog, 
szuszog  (munkával),  ügyetlenül  és  lassan  mozog 
(Székelyföld  Kiss  Mihály).  Ne  sámmogj  annyit! 
(Székelyföld  Tsz.). 

SZDfOTA:  szimat  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
357)  [vö.  zamat]. 

SZIMOTÁL:   szimatol  (Háromszék  m.  MNy. 

VI. 357). 

SZIMŐ:  árvízkor  a  vízből  hellyel-közzel  alig 
kibukkanó  gyepes  földhát  (Komárom  m.  Nyr. 
XXVI.284). 

SZIMPATÉROZ :  rokonszenvez  (Tokaj  [mester- 
emberek körében]  Nyr.  XXIV.240). 

H 


NI 


8ZIMZ-SÍÍN 


8ZÍNÁD-8ZÍNEL 


M4 


8ZOIZ  (Szeged  Csaplár  Benedek;  cinc  Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVUI.98)<  párkány,  pár- 
kányiat  (hason,  hajón,  malmon,  bútoron). 

1.  SZÍN  (szén  Udvarhely  m.  Vndr.  8.  518a; 
Kiás  Mihály;  stény  Udvarhely  m.  Vadr.  518a; 
IV  228;  Kiss  IDhály;  Aram  liyulai  NGy. 
vÖMMtényú  Moldvai  csáng.  Nyr.  V.48; 
stény  Udvarhely  m.  Nyr.  XI.40;  stiny,  szinyü 
Háromsiék  m.  Uion  Erdélyi  Lajoe;  stün  Sop- 
rony  m.  Repce  null  Nyr.  XX.365;  Göcsej  Nyr. 
Mll.258;   Zala   m.    Kővágó-Örs,  U  Myr. 

\l\  142;  Veszprém  m.  Csetétty  Nyr.  XXVI.280; 
rózsa&rWnü  8oprony  m.  Csepreg  Nyr.  IV.331).  — 
Srittem:  magamaiinú,  olyan  színű,  mint  ón  (Há- 
romsiék m.  MNy.  VI.339). 

(Ssóláaok).  Szint  tart  vele:  egyenlő  magas- 
ságú vele  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843; 
Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván).  Most  esztendeje  ám 
•  tót  (a  gödör):  tele  (Eger  vid.  Nyr.  XVII. 
477).  Magunk  színt  legyen  mondta:  köztünk 
legyen  mondva  (Heves  m.  Sirok  Nyr.  VIII.568). 
Ó  is  elálutt  szint  azon  szint:  szint'  azonképpen 
(Nógrád  m.  Megver  Nyr.  VI1.38).  Szinül  (sziu„l) 
tenni:  szinleg  (Háromszék  m.  MNy.  VI.350;  Vadr.). 

ssin-áltig:  csordultig  (Háromszék  m.  Nyr.  X.39). 

szin-bor:  az  először  kisajtolt  v.  kitaposott 
ssólló  mustjából  lett  bor.  Dögös  embernek  ivós 
bort  való  innya :  a  szinbor  mulatsághol  való  (Pest 
m.  Tinnye  Nyr.  VII.90). 

ssin-deszka  (szin-decka) :  a  tönk  fölületéról 
fűrészelt  két  legkülső  deszka  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Bereck  és  vid.  Erdé- 
szeti Lapok  XXII. 127). 

szin-fa:  jól  megderekasodott  kivágandó  fa 
(Szolnok-Doboka  m.  Deésakna  Nyr.  1.383). 

ssin-jártig  (szényártig  Udvarhely  m.  Kriza; 
szinártig  Udvarhely  m.  Felméri  Lajos;  szin- 
jártig  Székelyföld  Oálffy  Sándor ;  Háromszék  m. 
X.39;  szinyártig  Udvarhely  m.  Vadr.  518b; 
Homoród  vid.  Vadr.  560;  Háromszék  m.  Kis- 
Borosnyó  Nyr.  XV  1.48;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos ;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár) :  színig,  színültig,  csordultig.  Szinyártig 
(Székelyföld  Kriza).  Szinyártig  tötött  pohár 
(Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Vadr.  560).  A  kanna 
szinyártig  van  vittel,  jó  lest  ügyelni!  (Háromszék 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

asin-vaa:  tiszta  vas  (Szeged  Divényi  Gyula). 
Fodor  Pistát  mos  késérik  színvasba  [t.  i.  vasra 
verve]  (8zeged   Kálmány  L.   Szeged  népe  1.8) 

azine-hagyó:  színét  vesztő  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.350 ;  Gyórffy  Iván). 

ssine-hagyőa  :  -v  (Csallóköz,  Kecskemét,  Szé- 
kelyföld Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.350). 

2.  SZÍN  íbjéi  Szatmár  m.  Porcsalma  Nyr.  XX 
191;  szén    Palócság   Nyr.    XXII.79  ;  stiny  Pápa 
vid.  Tsz.). 


szin-alj  kocsiszín,  félsz 

romszók  m.  MNy.  VI.350;  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

SBÍn-tartó :  napernyő  (Székelyföld  Fejér  József). 

[SZÍNÁD]. 

szinád-mÓB :  (tréf.]  takony  (Cegl<<!  ll..*vay 
Vilmos). 

Bzínád-Bsag:  [tréf.]  flngszag.  De  nagy  színed- 
szag  MM  itt!  (Cegléd  llosvay  Vilmos). 

Bzínnád-Bzagú :  (tréf.j  flngszagú  (Kis -Ktiii- 
Halas  Nyr.  XV.305). 

SZÍNÁK:  rossz  fiú  (Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr. 
VUI.2.U). 

SZINDSÁK:  eggy  decinél  kissebb  pálinka- 
mérték (Brassó  m.  Hétfalu  Kováts  S.  János; 
Bukovina  Nyr.  VI.525). 

SZÍNEL,  SZINEL:  1.  letisztítja  a  bői 
(a  timár  a  hüsolóhoz  hasonló  vassal)  (Szeged 
Nyr.  IV.527);  2.  (vmivel)  eggy  színben  van, 
egyenlő  magas.  A  Kanálisban  szinel  a  viz  a 
partval  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XIV.48)* 
A  torony  színei  a  heggyel  (Mármaros  m.  C'zim. 
mermann  János). 

[Szólások].  Színlek  az  úrhoz :  úgy  tetszik  ne- 
kem, hogy  már  láttam  az  urat  (Bars  m.  Nagy- 
Sarló  Nyr.  XVII1.233). 

el-színöl:  1.  elsimít  (pl.  gabonával  megtöltött 
véka  tetejét)  (Brassó  m.  Bácsfalu  Horger  Antal) ; 
2.  elsimít  (vmi  dolgot),  eltussol,  elürügyel,  elcsúr- 
csavar,  elferdít  (Udvarhely  m.  Magyaros  Séra 
Kálmán;  Háromszék  m.  Horger  Antal;  Három- 
szék m.  Lécfalva  Bitai  Géza).  ElszinelU-  a  t»l- 
vajságát  (Székelyföld   Kováts    S.   .1  \'<tgy 

okosan  elszínli  az  adósságát  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek). 

ki-szinöl :  kiforgat,  kisemmiz  (vagyonból,  örök- 
ségből, járandóságból).  Ahajtos-ahajt  stépön  ki 
is  szinöte  Anti  bá  a  fi  ját  mindön  vagyonba.  Soha 
se  búsújj,  szógám,  hogy  kiszinötek  a  vagyotio 
hiszön  csak  kitisztúlá!  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV. 
227). 

[Szólások].  Kiszínli  magát:  1.  fölcicomázza  ma- 
gát (Brassó  m.  Horger  Antal);  2.   kimossa,   ki 
menti,  kivágja  magát  (a  tettes,  a  hazug)  (Szeged 
Kováts  S.  János).    Kiszínli  magát  a  hazugságból 
(Háromszék  m.  Horger  Antal;  —  %  Ktl 

527   [hely   nélkül]:   Jciszínel:   kitisztáz,  kim 
3.  mentegetódzéssel  kivonja  magát  vmiból  ( Há- 
romszék m.  MNy.  VI.886;  Vadr.;  Kováts  s 
Győrffy  Iván).  Mihelyest  fitetésre  kerül  a  sor,  ü 
sen   kiszínli    magát   a   részvételből    (Székelyföld 
Csaplár  Benedek). 

ie-Bzinöi:  1.  lebárdol  (hengeralakú  fát,  vajC 

a  szélét  lefaragja)  (Háromszék  m.  MNy.  VI. ."138; 
Vadr.;  Brassó  m.  Türkös  Horger  Antal 
fölöz,  letisztul  (pl.  mézet)  (Háromszék  i 
VMM;  Vadr.;  Gyórffy  Iván).  StíneM  le  a  méset 

(Alföld  [?]  Nyr.  XIV. 4, 


m 


SZlNELEG-SZINkK 


SZÍNLEL— SZÍNTELEN 


EM 


meg-asinel  (rnsg-ssinleni) :  agyagos  földdel  újra 
n(-ja  a  hál  v.  a  csűr  földjét)  (Székelyföld 
Tsz.). 

rea-szinöl  (rra-cnn/eni) :  ráfog,  ráken  (Három- 
szék ui.  MN.v    V  1.346;  Gyórffy  Iváu). 

SZINELEQ:  szineskedve  hiieleg  (Szolnok- 
Doboka  m.  Deéaakua  Nyr.  1.383). 

SZÍNELŐ,  SZINELŐ:  a  húsolóhoz  hasonló 
vas,  a  mellyel  a  tímár  a  bőr  színét  letisztítja 
(Stéged  és  vid.  Nyr.  III.479;  IV.527). 

ashüő-fa:  két  lapltójú  fa,  a  mellyel   a   szűcs 
a  bór  színét  a  csávától   megtisztítja  (Székely- 
\>r.  XIV. 335). 

Bsilló-fejsse :  simító  fejsze  (Csallóköz,  Baoafa 
W1.140). 

szinlő-kassa :   eszköz,   a   mellyel   a  tímár   a 

•lás  után   másnap  a  tókére  fektetett  borból 

m  páelevet  kinyomja  (Székelyföld  Nyr.  XIV. 335; 

Sepsi-Sz.-György  Kováts  S.  János;   Brassó  m. 

Türkös  Horger  Antal). 

ssinlő-kós  {szinlő-kés) .  fanyelű,  igen  éles  nagy 
kés,    a    melyet   a   szűcs   a   bőr    kikészítésénél 
használ   (Kezdi- Vásárhely    Nyr.   XIV.239;   Hol? 
V  11.288). 


i:  1.  a  parttal  eggy  színben  levő.  Má 
egisszen  színes  tót  a  víz  (Komárom  Beöthy  Zsolt) ; 
2.  kétszínű.  Színes  ember  (Veszprém  m.  Vámos 
Zolnai  Oyula). 

SZÍNESÉÉ  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 
:  széneske  Szilágy  m.  Ballá   Kerekes   Ernő): 
ibolya  (cheiranthus). 

[SZÍNESLŐ]. 

szineslő-szinig :    csordultig,    színültig    (Nagy- 
Kunság  Nyr.  11.274). 

SZÍNÉSZ :  tettető  (Szatmár  m.  Czimmermann 
János). 

[SZÍNEZŐ]. 

szinező-ka8za :    streichmesser   [nyereggyártó- 
eszköz]  (Qyór  Nyr.  XI.430). 

SZINGYÜLA :  1.  pongyola,  léha  [?]  (Kúnszent- 

miklós  Nyr.  XV.520);  2.  ringyó  (Vas  m.  Kassai  J. 

.    IV. 440;   Vas   m.    Kemenesalja  Tsz.; 

uo.  ?    Kresznerics    F.    Szótár   11.222 ;   Somogy, 

Baranya  m.  Baksay  Sándor). 

8ZINKB  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.425;  Hont  m. 
Ipolyság  Nyr.  XIX. 188;  Abaúj  m.  Névtelen 
1839;  szénke  Palócság  Nyr.  XXI.218;  XXII.79; 
szénke  Nógrád  m.  Lapujtő  Ethnographia  IV. 17): 
l.  zinke,  szénke:  szín,  félszer  (kocsi,  hordók, 
kádak,  tűzifa  stb.  tartására)  (Hont  m.  Ipolyság 
XDU88?  Nógrád  ra.  Nyr.  IV.425;  Nógrád 
m.  Lapujtő  Ethnographia  IV. 17:  Abaúj  m.  Név- 
telen 1839);  2.  szénke:  ssőllóhegyi  kunyhó  (Pa- 
lócság Nyr.  XXI.21S;  XXII 


|  SZÍNLEL]. 

el-Bsinlel:  elUrügyel.  Nagy  okosan  elszínleli 
az  adósságát  (Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

ki-szinlel:  kiürügyel.  KiszinleH  magát:  ki- 
ürügyli   magát   (vmiből)  (Háromszék  m.  Vadr.). 

SZÍNLELŐ:  az  az  asztalszerű  alkotmány,  a 
melyen  a  halakat  nagyság  szerint  kiválogatják 
(Duna  mell.  Hermán  0.  Halászat  K). 

SZINNÁN  :  fehér  posztószerű  szövetből  varrott 
női  félkabát  (Bihar  m.  Kisháza  Nyr.  XXV.575). 


SZINTE   (szinta 
Szinnyei  József). 

[SZINTÉDÉNJ. 


[majdnem]  Kolozsvár  legifj. 


szintédén-szinte  :  szinte-szinte,  majdnem  (Há- 
romszék   m.    Uzon    Erdélyi    Lajos).    Szinti 
szinte  elszalasztom  vala   [elszalasztottam  volna]. 
Szintédén-szinte  megtaláld  a  gojóbis  (Háromszék  m. 
Kiss  Mihály). 

[SZINTÉDÉSTE]. 

szintódeste-szinte :  szinte-szinte,  majdnem. 
[A  megáradt  patak]  öt  az  ágak  közül  szintédeste- 
szinte  lemosta  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
III.330). 

SZINTÉG  (Vas  m.  Órség  Nyr.  1.422;  Eszék 
vid.  Nyr.  VII.231 ;  Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII.133; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.222;  Vadr.;  szinteg  Ba- 
ranya m.  Ormányság  Nyr.  III. 230;  Baranya  in. 
Drávafok  Nyr.  11.473;  Baranya  m.  Patacs  vid. 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VL222; 
Vadr. ;  szintig  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  II. 
561 ;  Soprony  m.  Rábaköz  Nyr.  111.281 ;  Vas  m. 
órség  Nyr.  VII.469;  Göcsej  MNy.  11.415;  Nyr. 
XIV.163;  Göcsej,  Páka  Nyr.  1.374.  375;  szintig 
Rábaköz  Nyr.  XI.190;  Vas  m.  Répce-8z.-György 
Nyr.  XVIII.575;  Pápa  Nyr.  XVIII.381):  1.  szinte, 
majdnem  (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.561). 
TJm  megdobtam  a  tomporámat,  hogy  szintég  sántí- 
tok bele  (Vas  m.  órség  Nyr.  1.422).  Mégmontam 
neki,  hot  rajtaveszt;  szintig  ugy  is  lett.  Ez  a 
keszkenyü  szintig  ollan,  mind  a  másik  (Vas  m. 
Órség  Nyr.  VII.469).  Ha  reátok  nlzek,  szintig 
megujjolok  (Veszprém  m.  Pápa  Nyr.  XVIII.381). 
Szintég  úgy  megátallotta  magát,  láttam  rajta  (Eszék 
vid.  Nyr.  VII.231);  2.  szintén  (Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  11.561;  Rábaköz  Nyr.  III.281  ;  Vas  m. 
Rópce-Sz.-György  Nyr.  XVIII.575 ;  Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  III.230;  Baranya  m.  Patacs  vid. 
Csaplár  Benedek).  Az  ién  puruckám  szintig  ijen 
(Rábaköz  Nyr.  XI.190).  Szintig  abtm  (a  botból] 
is  ff  naon  szép  kisasszon  ugrott  kit.  Ott  is  szin- 
tig ugy  ekeszte  számunya,  hogy  ü  ff  királkisasszon 
(Göcsej,  Páka  Nyr.  1.574.  375).  A  szomszíd  pa- 
punkat .  .  .  szintég  mevvertem  (Pest  m.  Tinnye 
Nyr.  VH.133). 

SZÍNTELEN    (széntelen    Szilágy    in.    Hadad 
Kerekes  Ernő;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

36* 


601 


SZINTÉN-SZHWknl. 


SZIPAT     SZU 


M8 


SZINTÉN:  szinte,  majdnem.  |A  fiú)  az  isko- 
lát mentől  hamarébb  úgy  kitaiiőja,  hnyy  a  mest- 
urnái  szintén  többet  tudott  (Udvarhely  m.  Keress- 
túr  vid.  Vadr.  47 

[SZINTÉNÉS]. 

ssintónös-ssinte:  szinte-szinte,  majdnem  (Csík 
m  Király  Pál).  Ssintinfs-szinte  megbolondul  utánna 
(Csík  m.  Ethnograplna  VI  106). 

SZINTÉTIQ:  szintén  (Göcsej,  Ormányság  MNy. 

V.KH)). 

[SZÍNÜL]. 

fől-ssinúl:  összeszedi  magát  (betegség  után) 
(Borsod  m.  Ssihalom  Nyr.  VIII .668). 

meg-szdnúl :  szint  kap.  Ojjan  sápatt  ez  a  gye- 
rek a  városi  levegőtől!  —  No,  majd  megszinül 
itt,  ha  eddig  sápatt  vöt  (AbaÚJ   m.    Nyr.   IV  J77). 

1 .  SZÍP,  SZIP :  esorgóskút,  a  melyből  folyton 
foly  a  víz  (Brassó  in  Bétfahi  Nyr.  XXII.94; 
Hótfalu,  Bácsfalu  Nyr.  III.564).  Eriggy  a  szip- 
hoz  vizétt!  (Hétfalu  Nyr.  XXII.94). 

2.  SZÍP,  SZIP  (szípni,  szípok,  szlpod,  szíp}&, 
sztp\&,  Té\szip\tí,  félszipni):  1.  szí  (Székely- 
föld Nyr.  XUU26;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m. 
Nyr.  V.569;  XXV.666;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
223;  Vadr.  183.  518b;  Nyr.  V.35;  Király  Pál; 
Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  III.373 ;  Csík  m.  MNy.  VI. 
376 ;  Király  Pál ;  Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.238). 
Szívják,  vonnyák  egymás  piros  vérit  (Udvarhely 
m.  Malomfalva  Nyr.  VI1.427).  Osztán  se  nem  ok 
nékü  szipod  a  levegőt  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.81). 
Jó  tubák  az;  nem  ojjan  rósz,  mind  a  mejent  én 
szípok  (Csík  m.  Nyr.  XIII.329);  2.  rásziszeg  (a 
lúd,  a  gúnár  az  emberre)  (Székelyföld  Kiss 
Mihály);  8.  mar  (Székelyföld  Nyr.  XIX.  126; 
Vadr.). 

föl-Bzip:  fölszí.  Hol  viz?  —  Ökör  félszipta 
(Háromszék  m.  Nyr.  V.35).  Sokan  félszipni  [a 
portubákot]  ugy  szeretik,  hogy!  (Háromszék  ra., 
Erdóvidék  Vadr.  183). 

megseíp:  haragosan  sziszegve  megmar  (a 
lúd,  a  gúnár)  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Három- 
szék m.  Vadr.). 

SZIP  A  :  1.  vén  lotyó  (Székelyföld  Tsz.);  2.  ba- 
nya (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  IV.441 ;  Székely- 
föld Tsz.;  Gyórffy  Iván;  Szolnok-Doboka  m. 
Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.382).  Vén  szipa  (Székely- 
föld Kiss  Mihály ;  Marosvásárhely  Orbán  Elek). 
Eredj,  járd  meg  jobban  (a  táncot],  vén  szipa!  Nu 
szufle,  vén  szipa!  [a  misztériumbeli  öreg  pász- 
tort szólítják  így]  (Csík  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
1.124)  (vö.  szipirtyó]. 

SZIPACS:  a  Tisza  beállásakor  hegyre  fordult 
zaj-jégnek  vízbe  lenyúló  része  (Heves  m.  CsF.; 
Névtelen  1840). 

SZIPÁKOL  (szipákol  [?]  Kúnszentmiklós  Nyr. 
XV.47) :  L  szíja  az  orrát  (Komárom  Szinnyei  Jó- 


zsef; Nagy-Kunság  Nyr.  XVI.476;  Béren 
|y).   Szipákolva  simi  (SsékHvMd  v> 
386);  2.  rendetlenül  v.  erősen  és  gyorsan  szija  n 
pipit  (Vas  in  k.  menosalja  Tsz. ;  Cegléd  Ilosvay 
Vilm  Kun  Halas  Nyr.  X\ 

ság  Nyr.  XVT.475;  Kunszenti.. 
Baksay  Sándor;  Beng  m.  Pap  Károly);  8.  gyak- 
ran tnbákol  (Holt  Tas.)  [vfi.  mpékw[. 

SZÉP  AT:     szippantásnyi.     Egy    sztyi' 
(Palóeság   Tsz.).   Egy  szipat  tubák  (Sz< 
Mihály). 

SZIPIRTYÓ    (sipirtyó    [?\   M<  IX. 

479):  1.  ringyó  (Somogy  m.  Kassai  J.  S 

Kresznerics  P.  Szótár   11.222;   Mei 
T.  Mészáros  I.  A  nép  nyelvének  1;  Szeged 

vid.  Nyr.  U.92).  fi  túrT.  Mészá- 

ros I.  A  nép  nyelvének  ügye  84);  2.  vén  rii 
(Szeged  Csaplár  Benedek) ;  3.  banyi 
XXIV.240;  Bereg-Rákos  és   vid.    Pap    Kái 
8zékelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván;   Udvarti.lv    m 
Vadr.).    Vén  szipirtyó  (Cegléd   Ilosvay   Viln. 
Abaúj  m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos)  [vo. 
pentyó,  szipa], 

SZIPIRTYÓK:  banya  (Háromszék  m.  Erdó- 
vidék Bánó  Géza). 

SZIPOG:  1.  szipákolva  sír,  hang  nólkiil  sze- 
pegve zokog  (erős  sírás  után  a  gyerek)  iXagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.475;  Békés  m.  Balog 
Székelyföld  Tsz.);  2.  szortyog  (Ssolnok-Doboka 
m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  X1I.429);  3.  zörög  (?] 
(Szabolcs  m.  Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430)  [vö 
p?g,  szippog,  szopog,  szvppog]. 

SZIPOGÓ  :  szipákoló,  szortyogó  (Háromszék 
m.?  Vadr.  518b)  [vö.  szippogó]. 

SZIPÓKÁL:  szívogat  (pl.  szalmaszállal  pálin- 
kát  az  átalagból,  mézet  a  lépből)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

SZIPÓKÁS:  szipákoló,  szortyogó  (Három 
m.?  Vadr.  518b). 

SZIPOLY:  moly,  kül.  mézmoly  (Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Erdővidék  Tsz.). 

SZIPORKA  (riporka  Palócság  Nyr.  XXII 
szapirka  Soprony  és  Vas  m.  R.  l'rikkel  Mar 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  II.5Ö1). 

SZIPORKÁL  (Soprony  és  Vas  m.  R.  Prik 
Marián;  szapirkál  Soprony  és  Vas  m.  R  Prikkel 
Marián;  Repce  vid.  Nyr  XX.410; 
rony  és  Vas  m.  R.  Prikkel  Marián):  sziporkázik. 

SZIPPANT  (cippant  Palócság  Nyr    XXII I 

SZTPPANTNYI:    szippantásnyi    (Szék. 

Mihályi. 

SZIPPOG:  1.  szipákol,  szija  az  orrát,  sz 
(8iékelyfóld    Kiss   Mihály).    Ne  szippogj  a* 
■  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  2 
bákol  (Ssékelyfóld  Tss.)  [vö.  szipog,  szuppog]. 


SZU'POGAT— SZIKOK  M\M 


SZIROMA-SZIRONYOS 


S70 


SZIPPOOAT:  tubákol  (Székelyföld  Tsz.  348a; 
Kiss  Mii ... 

8ZIPPOGÓ:  szipákoló,  szortyogó  (Székely  - 
RUd  Kiss  Mihály)  [vö.  szipogó]. 

[SZÍR]. 

szir-ssar:     1.    haszontalanság,    hiábavalóság, 

•g.  Ne  hallgass  minden  ra  (Ziluh 

-  lő);  2.  haszontalan,  hiábavaló,  jelen- 

AY   hallgass   minden    szír-szar  beszédre 

ua.). 

SZIRÁ.CS :   szemosés   hó  (Baranya-Sz.-Lórinc 
XVII.380). 

[8Zm£G]. 

ssirég- forog  :  ireg-forog,  sürög-forog,  cél  nél- 
kül sürgölódik-forgolódik.  Ne  szirégj- forogj,  ha- 
nem  légy  bélén,  üld  meg  a  helyedet  csöndesen! 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

SZIRINGOZ-IK :    preckelódik,    szétfreccsen, 
tlövellik   (az  alázuhanó   víz)   (Háromszék  in. 
MNy.  VI.350;  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

[SZIBKÁLÓ;. 

ssirkáló-fa :  piszkafa.  Házasodik  a  lapát,  veszi 
a  szirkálufát  (táneközbeli  mondóka]  (Arauyosszék 

SZIRK3TOL  :  piszkál  (tüzet)  (Székelyföld  Kiss  ! 
Mihály). 

SZIRKÓ   (cirkó  Zemplén  m.   Szürnyeg  Nyr.  | 

I  X.235 ;  Zemplén  m.  Nagy-Géres  Kalmár 

Klek :    Bodrogköz   Kársa   Ferenc) :  holtszén,  fa- 

ibolcs   m.    Kis-Be8enyód   Nyr.    IX. 137; 

már,    Szabolcs,    Ugocsa    m.    Nyr.    IX.  184;  í 

Abaúj  m.  Kársa  Ferenc;  Zemplén  m.  Szürnyeg 

X.325;  Zemplén   m.    Nagy-Géres   Kalmár 

Elek ;   Bodrogköz   Kassai  J.    Szókönyv   IV.441 ; 

Tsz.;  Kársa  Ferenc;   Ung,   Bereg  m.  Filozófiai 

írók  Tára  VI.101;  Beregszász  Békássy  Sándor). 

kell  a  cselédeknek  a  szirkóval  (v.  cirkóval)  ! 
jáccani,  mer  az  ágyba  hugyoznak  (Zemplén  m.  ' 
Szürnyeg  Nyr.  XIX.235). 

SZIRKOTA:  piszkafa  (Székelyföld  Fejér  Jó- 
zsef)* 

SZIRKOTÁL    (megszirkitál    Torda-Sz.-László 

Borbély    József):    piszkál    (tüzet)    (Székelyföld 

jér  József,  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 

VI. 350;  Vadr.;   Gyórffy   Iván).   Ne  szirko- 

táld  a  tüzet!  (Háromszék  m.  Nyr.  X.39). 

meg-ssirkitál :  megpiszkál  (tüzet)  (Torda-Sz.- 
László  Borbély  József). 

SZIBKOZ-IK:  pattogzik  (szét),  sziporkázik 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.350;  Gyórffy  Iván). 

SZIHNYOZ:  színes  bórfonalakkal  kivarr  (bun- 
dát, ködment)  (Bánffy-Hunyad  Nyr.  XII.380). 

SZIBOKMANY:  elvetemedett,  aljas  ember, 
bitang,  csavargó  (Bereg  m.  Pap  Károly). 


SZIBOMA:  szegény  (Dráva  mell.  Nyr.  VI. 
374).  Méjen  sziroma!  [t.  i.  a  gyerökcse).  Ha  az 
a  fistös  ingcse  nem  róna  rajta,  csupa  kopasz 
véna  (Eszék  vid.  Nyr.  VIII.  1 40 

1.  SZraONY  (szilogy  Eszék  vid.  Kassai  J. 
Szókönyv  1.411.  412;  Tsz.;  szilony  Székelyföld 
Nyr.  11.471;  Fejér  József;  Csík  m.  Tsz.;.?//, 
Somogy  m.  Horváth  József;  Baranya  m.  Tsz.; 
Király  Pál;  Baranya-Sz.-Lórinc  Nyr.  XVII.380; 
Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841 ; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.428;  Kúnszentmiklós 
Király  Pál;  szirony  Heves  v.  Gömör  m.  Nyr. 
XXV.287  ;  sziroty  Dunántúl  Nyr.  V.228;  Somogy 
m.  Sándor  József;  Eszék  vid.  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV.442;  szityor  Tolna  m.  Szakcs  Király 
Pál,  Bellosics  Bálint) :  1.  szirogy,  szityor:  zúz- 
mara  (Tolna  m.  Szakcs  Király  Pál,  Bellosics 
Bálint ;  Baranya  m.  Tsz. ;  Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841 ;  Baranya-Sz.-Lórinc  Nyr. 
XVII.380);  2.  szilogy,  szirogy,  sziroty:  hódara, 
daraesó  (Dunántúl  Nyr.  V.228;  Somogy  m.  Hor- 
váth József,  Sándor  József;  Baranya  m.  Király 
Pál;  Eszék  vid.  Kassai  J.  Szókönyv  1.411.412, 
IV.442;  Tsz. :  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.428;  Kún- 
szentmiklós Király  Pál);  3.  szilony,  szirony:  ol- 
vadás után  megfagyott  fölszine  a  hónak  (Szé- 
kelyföld Nyr.  11.471  ;  Fejér  József;  Csík  m.  Tsz.). 
Megbír  a  szirony  (Heves  v.  Gömör  m.  Nyr.  XXV. 
287). 

2.  SZIBONY  (círma  Somogy  m.  Nyr.  XXVI. 
531;  cirom  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.384;  XV.67; 
szirany  Torockó  Jankó  J.  Torda  stb.  116;  szi- 
rony Tolna  m.  Tsz. ;  Békés  m.  Budapesti  Hírlap 
1895.  71.  sz.;  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XII. 
143  ;  Bánffy-Hunyad  Nyr.  XII.380) :  1.  cirom,  szi- 
rony: keskeny  (színes)  bórezalag  v.  bórfonál 
(a  mellyel  a  bundát,  ködment  cifrázzák  v.  a 
melyból  ostort  fonnak)  (Tolna  m.  Tsz. ;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.384,  XV.67 ;  Békés  m.  Buda- 
pesti Hírlap  1895.  71.  sz. ;  Szabolcs  m.  Bese- 
nyőd Nyr.  XII.  143;  Bánffy-Hunyad  Nyr.  XII. 
380);  2.  szirany:  színes  bőrszálakkal  való  ki- 
varrás  (bőr-övön)  (Torockó  Jankó  J.  Torda  stb. 
116);  3.  cirom:  színes  csík.  Cirma  van  (Somogy 
m.  Nyr.  XXVI.531). 

oirom-ustor:  keskeny  bőrszalagokból  font 
ostor  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.384). 

3.  SZIBONY  (Szeged  Hermán  O.  Haláaza4  K.; 
szironya  Szeged  Tsz.;  szironnya  Csongrád  K 
IX.90):  a  hal  lélekzőszerve  (apparátus  bran- 
chialis).  A  szögedi  embör  nem  őszi  mög  azt  a 
halat,  a  melynek  nem  piros  a  szironnya  (Szeged 
Hermán  0.  Halászat  K.)  [vö.  2.  szigony]. 

1.  SZIRONYOS  (cirmos  (iömör  m.  Tsz.  \  szi- 
ronos    Szatmár     m.    Patóháza    N\  179): 

fólszine-facyott.  cserepes,  kérges  (hó)  (Pest  m. 
Nagy-Kovácsi  Erdészeti  Lapok  XXÍI.129;  Gömör 
m.  tsz.;  Ssatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.37H; 
Bodrogköz  Kassai  J.  8zókönyv  ÍV. 442 ;  Tsz.; 
Kársa  Ferenc).  Szironyos  a  sár  (Székelyföld  ti 
IX.  177)  (vö.  szigonyos]. 


SZIROM  itat 


l     öZITYl  PITYI 


573 


2.  8BIRONYO8  (Borsod  m.  Sajó-Mz.-Péter 
Bchröder  Qyuláné;  Hegyalja  Kassai  .1.  Saókönyv 
IV.  1 ;  m.    Nyr  .:tl): 

1      irmos:   csikós.   Cirmos    alma   {sárga   cirmos, 
r„a   cirmoé)  (éomogj    m.  N 
■' 
káposzta:  piros  t  >*ztafej    (1 

sod  m.  Sajó-8z.-Péter  Bokrodéi  <«vuláné;  Hegy- 
alja Kassai  J.  Siókönyv  1V.442)   (vö.  cirm<> 

8ZIHT  leirt  Palóoaág  Nyr.  XXIII .94).  -  Szir- 
tok-,  az  omló  part  szakadékai  (Sieged  Hermán  0. 
Halászat  K .). 

■mirt-osomp:   sziklaszál   (Székelyföld  Nyr.  V. 

|8ZI8Z). 

szisz-fa :  fűzfa  (Baranya  és  Somogy  m.  Sziget- 
vár vid.  Kassai  .1.  Szókönyv  IV.443;  Trz.). 

8ZISZÁKOL:  zihál  a  nagy  nevetéstől  (Sop- 
rony  m.  Szilsárkány  Nyr.  VI.472). 

SZISZÉRÉG:    elszuszog    (vmi    munkán). 
napig  s:is:r,<i>tt  rajta    (Fehér  in.   Wolff  Méla). 

8ZI8ZKORA:  szikra  (Bereg  m.  Nyr.  XV.520; 
Beregszász  Nvr.  XXVI.528).  Hogy  jön  a  szisz- 
kora a  gőzös  k  "  1H0I?  Nyr.  VI.366). 

SZISZKORÁL:  szikrázik,  szikrákat  szór  (Be- 
reg  m.  Nyr.  XV.520).  Hogy  sziszkorái  a  kímCny! 
(Hol?  Nyr.  VI.366). 

8ZISZOG:  sziszéé  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.384). 

SZISSZANÁS:  szisszenés  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXII.384). 

SZÍT:  koppant  (gyertyát,  azaz  elveszi  a  ham- 
vát) (Göcsej  Tsz.). 

[Szólások].   Végig  szít:  \i>c\z  húz.    végig  vág. 
te  be  végig  szítottál  </:  (Bereg- Rákos 

vid.  Pap  Károly). 

ki-szít:  kihúz.  Szíjcsd  ki  a  tüzet:  húzd  ki, 
kapard  kijjebb  (Szatmár  vid.  Nyr.  XI  11.47'.). 

meg-ssit:  megüt  (Bereg-Rákos  vid.  Pap  Ká- 
roly). 

(SZITA). 

szitá-ból:  eggy  szitára  itá- 

bélé'  Nyr.   XXIII -^l). 

szita-káva :  szita  fája  (Szatmár  m.  Porcsalma 
Nyr.  XX 

szita-kéreg:  m  (Heves  m.  Névtelen   1 

SZITÁL:  csepereg.  Szitál  az  eső  (Tolna  in. 
Tsz.;  Debrecen  Nyr.  XXI. 477;  Hajdú-Szovát 
Nyr.  XXIV  :»S7;  Székelyföld  Tsz.). 

[Szólások].  Szitál  1 :  rázza  a  fejét  ol- 

dalvást (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

SZÍTAT:  szívat  (Fehér  m.  Király  Pál). 


meg-ssítat:  megnzr 

lóbe!  (Fel  ér  m.  Kir 

8ZÍTATÓ:  itató*  papiról   (KÍ8UJ*»áll.. 
nach  Ödön). 

8ZÍTATÓS:  itntos  (papiros)   (8*olnok 
DL   Nyr.   WIl 

SZITEL:  madzag,  a  mellyel  az  ostort  a  n 
léhez  kötik  (Nyitra  ni.  Pogány  és  vid.  hrnovKzky 
Fereuc  1841). 

SZITIKA:  ndtáotka  (Baranya  m.  Csúza  N 
XVII. 47*2 ;  gyermekmondókában  1 

SZITKA:    1.    szit.irsk  1    (Nógrád    m.    Sim. 
Zsigmond;  Abaúj  m.  l'Ioetz   1839);   2. 
(Nyitra  in.  Negyed  Tolnai  Vilmos;  Komárom  m. 
Bagota  Nyr.   XXV. 473). 

SZITKOLÓD-IK:  szitkozódik  (Székelyföld 
Mihály). 

SZITKOS:   szitkozódó,    átko. 
(Székelyföld  Csaplár    Benedek;    Háromszék    in. 
Kováts   S.   János,    Horger   Antal,  Qyórffy  I 
Brassó  m.  Négyfalu  Horger  Antal).  Nem  mondana 
a  világért   egy   szitkos  szót   (Csali" 
Benedek). 

SZÍTÓ,  SZITTÓ:  holtszén,  korom  (Székely- 
föld Győrffy  Iván;  Csik  m.  Gyergyó  vid.  Nyr. 
IV.283). 

szító-fa:  piszkafa  (Göcsej  Tsz.). 

[SZITOK]. 

szitok-szó:  átkozódás,  káromkodás  (Székely- 
föld Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  Kováts  .1. 
János). 

SZÍTÓS,  SZITTÓS  :  szenes,  kormos  (Szók. 
föld  Gyórfify  Iván;  Csík  in.  M.Nv.  VI.376 
János;    Gyergyó    vid.    Kiss    Mihály;    Csik    m. 
Kilyónfalva  Nyr.  IX.525). 

[SZÍTÓZ,  SZITTÓZ]. 

bó-szitóz:  bekormoz  (Csík  m.  Gyergyó  vid. 
Nyr.  IV.283). 

é-szittóz :  összekormoz.  Észt' 
(Székelyföld  Gyórffy  Iván). 

[SZITYÍ5G;  vö.  /.  szotyog,  szütyőg], 

szityeg-ssotyog:  pityeg-potyoff,  hulladoz(é 
v.  rothadt  gyümölcs;   kis  gyerek)   (8iékel\ 

.   Fura   körti  ez  az  r>  hsem 

irik  eccerre,  hanem  ma  égy,  hó  ugy 

szityegve-szotyogva  hull  le.  Ojjon  üdő  tót,  h>> 
ménkű    csak    ugy  szityegett-szoti/oqott    /, 
(Szatmár  m.  Nagybánya  N  4). 

szityög-szötyög :  szortyog.   ( 
ját,  csak  u  zötyögött   (Vas  m.  Nén 

.:.    XXVI. 138). 

SZITYI-FITYI :  L  incitinci,  apró,  hitvs'r 
ged  Nyr.  IV.221),  Szityifityi   úr:   a   ki   szer< 


m 


SZ1TY1-8ZOTYI-8ZÍV 


SZIVAQ08-SZIVÁJ 


574 


nagyot  játszani,  de  nincsen  hotzá  módja  (Bala- 
mell.  Tsz);  2.  ineitím-i,  apró  ember  (Vas  m. 
K» ■!:  i  Tsz.). 

8Z1TYI-SZOTTI :  mindenfelé  járkáló  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

szityiszotyi-kezü  :  hullatta  kezú  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

|8ZITYK*8). 

Bzitykös-sBUtykos :  szutykos,  piszkos.  Éggyik 
fodros,  másik  rongyos,  a  harmadik  sziiyké's-szuty- 
kos  (8oprony  m.  Horpács  Nyr.  IV.  182). 

SZITYÓ:  gumi  puska  (Palócság  Császár  Árpád). 

[8ZITYOLJ. 

szityol-szotyol :  dagaszt  (tésztát)  (Eszék  vid. 
Réfalu  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 444) 

1.  SZÍTT Y-SZOTTY:  szilvaíz  (Csík  m.   Nyr. 

XIlI.:.l<»i. 

SZITTY-8ZOTTY :  apródonként,  csippcsupp- 
módra.   Az  adósságot   csak  úgy  szitty-szotty  fize- 
(Brassó    ni.    Hosszúfalu    Nyr.    VI. 475).  ~ 
Srittyel-szottyal :   hébe-hóba  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X.334 ;  Katona  Lajos). 

8ZITTYEGET:  pattogtat  (ostorral)  (Székely- 
föld  Tsz.;  Kiss  Mihály)  (vö.  rittyeget]. 

SZITTYEMSZOTTY :  [olyan  emberre,  kül. 
gyerekre  mondják,  a  kivel  mindent  lehet  tenni]. 
Téged  bizony  mindenki  bolonddá  teh>  hjem- 

"l!  (Gyór  m.  Csécsény  Nyr.  XXV.476).  Kinek 
nem  tetszik  a  szittyemszotty,  fogadjon  az  kippen- 
koppot  (Zala-Sz.-György  Kresznerics  F.  Szótár 
II.-2-J 

[SZITTYEN]. 

szittyen  szottyan :  szottyan.  Hirtelenében  olyan 
jó  kedvem  szittyáit  szottyant,  hogy  a  sült  nyulat 
is  é  tudtam  volna  fogni  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.   JL884). 

1.  SZITTYÓ  {szittya  Dunántúl  Nyr.  V.228) : 
káka  (Somogy  m.  Nyr.  III.543 ;  Somogy  m.  Kál- 
inancss  Nyr.  XI.238;  Dráva  mell.  Nyr.  VI.43; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.383). 

2.  SZITTYÓ :  kötött  ing  (Fehér  m.  Nyr.  IX. 
284). 

8ZÍV  (imádra  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Xyr. 
XVI. 574;  .szűfogásoa  Rábaköz,  Beó-Sárkány  Nyr. 
XVIII. -248;  Sümeg  vid.  Nógrádi  J. 
nyelvjárás  10;  **tíhuólag  Rábaköz,  Beó-Surkany 
Nyr.  XVII  J41;  szuny  evés,  növesztés  Háromszék 
m.  MNy.  VI.351;  Vadr.  519b;  szü  Aranyosszék 
Borbély  Samu ; Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal; 
szüv  Soprony  m.   Bonéci    Nyr.    VI.  122;    !•'• 
Bell.  Nyr.   XX. 365;    Háromszék  in.  Közép- Ajta, 
Csík    ni.    Király    Fái;    .szűrein     Moldvai    csáng. 
Arany-Gyulai  NGy.  1.279;  szüvö  Vas  m.  Nén 
Gencs   Nyr.    XXVI  138;   szúv   Székelyföld   Nyr. 


IV.328).  —  Sziv:  a  varsa  szúk  bejárója,  a  me- 
lyen a  hal  betéved  (vörösök)  (Csongrád  m.  Szen- 
tes Hermán  0.  Halászat  K). 

(Szólások).  SzUvit  veszti:  bátorságát  veszti 
(Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  454).  S 

látta:    megdöbbenve   (Hnnyad  in.  Lo- 
ssád  Nyr.  XXI  1.458;  Kolurabán  Samui. 

sziv-adás:  bátorítás  (Háromszék  m.  Gyórffy 
Iván). 

sziv-deszkázat:  a  zsilip  fenekét  képező  s 
eggymásba  ékeléssel  illó  deszkák  (Torockó  Jankó 
J.  Torda  stb.  202). 

[sziv- érj. 

|Szólások|.  Szedd  ki  a  szíverit!  =  szúrd  bele 
a  kést!  eressz  rajta  vért!  (Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos). 

sziv-fogásos,  szü-fogásos  :  1.  szü- fogásos :  szív- 
bajos, szívgörcsben  szenvedő  (Rábaköz,  Beó- 
Sárkány  Nyr.  XVIII.238 ;  Sümeg  vid.  Nógrádi  J. 
A  sümegvid.  nyelvjárás  10.  24) ;  2.  sziv-fogásos  : 
nyavalyatörős  (Veszprém  m.  Csetény  Halász 
Ignác). 

sziv-hólyag  (szüfh-ólag):  szivburok  (Fozsony 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.445;  Soprony  m. 
Rába  vid.  Nyr.  XXVI.91). 

[Szólások].  Megrepett  a  szühuólaggya :  [tréf]. 
büzített   (Rábaköz,  Beó-Sárkány  Nyr.  XVII.231). 

sziv-kapás :  fölbátorodás,  nekibátorodás(Három- 
szók  m.  Gyórffy  Iván). 

sziv-mátra,  szi-médra:  1.  szív-mátra:  lidérc- 
nyomás (Cegléd  Nyr.  XIII.515);  2.  szi-mádra: 
vmi  nói  betegség  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI.574)  [vö.  mátra]. 

szü-nyerós :  fölbátorodás,  nekibátorodás  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.351;  Vadr.  519b). 

szív-rózsa  :  fenyűtoboz  (Cegléd  Nyr.  XIII.515). 

sziv-szoritás :  nyavalyatörés  (Bács  m.  Zenta 
Schröder  Gyuláné;  Torontál  m.  Nyr.  XVII.523). 

sziv-szorittós :  szívbajos  (Veszprém  m.  Cse- 
tény Halász  Ignác). 

szív-vesztés    (Háromszék    in.    Gyórffy    Iván; 
<esztés   Háromszék   m.   MNy.   VI.351 ;  Vadr. 
'  519b) :  bátorságvesztés. 

8ZIVAGOS:  szívós.  Szivagos  agyag:  a  melyet 
úgy    lehet   vágni,    mint    a    szalonnát    (Torockó 
!  Jankó  J.  Torda  stb.  9 

SZIVÁJ:    szívós,     nyúlós,    ragadós,    tapadós 

1  (agyagföld)  (Háromszék  m.  Vadr. ;  Kiss  Mihály). 

Sziváj  föd  (Erdély  Szinnyei  József;  Székelyföld 

Kriza).   Sose    hittem,    hogy  ezen  a  fődön  fetfH  le- 

(Udvarhely  m.   Király 
Pál).  Alig  lehet  járni,  olyan  szí  (Udvar- 

hely in.  Keresztúr  vid.  Fázsint  Mihály)  [vö. 
szikáj]. 


676         SZIVÁJ08-8ZIVÁRVÁNY08 


SZÍVÁS— 8ZÍVÓ 


r,7ti 


8ZIVÁJO8:  v  (Székelyföld  AndrásHy  Antal 
1848)  |vö.  szikájos,  sgwdnyos). 

(8ZIVAKOD-IK|,8  IJAKOD  IK:  s/iki. 
vid.?   Tsz.  (itt  ivjakodni  kétségkívül  hib*|)  [?Ö. 
ttivalkod-ik]. 

8ZIVALICA:  szilvapálinka  (Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  III.184;  Mar. al  mell.  Tsz.). 

8ZTVALKOD-IK  :  1.  stivárog  (8iilágy  m. 
Diósad  Kerekes  Ernő);  2.  szikkad  (Siatmár, 
8iabolca,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.  1*4;  Ssilágy  m 
Nyr.  IX.666;  Zilah  Kerekes  Ernő;  Ssékeíyfüld 
Andrása}*  Antal  1843;  Kriza;  Háromszék  m. 
Va.ir  \\K  111.13).  Már  kezd  szivalkodni  a  sár 
(8sah..|rs  ni.  Besenyőd  Nyr.  XI1.143).  Kiterítjük 
a  gyolcsot,  hogy  szivalkodjék  (Udvarhely  m.  ke- 
resztúri  járás   Pázsint  Mihály)  [vö.  szivakod-ik]. 

meg  ssivalkodik:    megszikkad.    Hadd   szival- 

koggyék    meg   (a    nedves    forgács],   akkor  össze- 

szeggyük  és  bevisszük  a  ptíarba  (Heves  v.  Uömör 

m.  Nyr.  XXV.287).  Meg  nem  ssivalkodik  a  főd  ez 

a   nagy  eső  után   (Szatmár  Nyr.  VIII.233). 

SZÍVÁN YOS :  szívós,  nyúlós,  ragadós,  tapa- 
dós  (föld)  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék 
m.  Nyr.  XV. 47  (itt  szivanyos  nyilván  hiba])  [vö. 
szikányos,  szivájos], 

SZIVAR  fater  Eger  Nyr.  XV.  139.  183;  cibdr 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.455;  szivor  Maros-Torda  m. 
marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád ;  szivor  Szilágy 
m.  Deésháza  Kerekes  Ernő). 

ssivar-pic,  ssivar-pioo:  szivarszopék:)  (Vas  m. 
Sorok  mell.  Nyr.  XXII. 144;  Háromszék  m.  Uzon 
Nyr.  IX.40). 

szivar-szió:  %  (Veszprém  Nyr.  VII.375). 

SZIVARÍT:  szárit  (halat),  aszal  (gyümölcsöt) 
(Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVIII.335;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.383). 

[SZIVARÍTOTT],  8ZIVORÍTOTT:  meghaso- 
gatott és  megszárított.  Szivorított  hal  (Szolnok 
vid.  Nyr.  11.272). 

SZIVÁRKOD-EK:  szivárog  (pl.  a  bor  a  hordó- 
ból) (Somogy  m.  Szóke-Dencs  Nyr.  111.231). 

SZIVAROSRA  i  szivargyári  munkásnő  (Kassa 
és  vid.  Nyr.  XX.573). 

SZIVÁRVÁNY  'ián   Somogy  m.    Nyr. 

XX. 430;  szovárvány  Erdövidék  Tsz.;   szuárgyán 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  111.230). 

ssivárvány-idó  :  zivataros  idő  (Szilágy-Somlyó 
Nyr.  XVL287;  Bakó  István). 

SZIVÁRVÁNYOS:    zivataros.   Íj  jen  istentelen 
■illatot  se  kellene  kihajtani 
(Hódmező- Vásárhely  Csaplár  Benedek). 

szivárványos-kút :  1.  szivattyús  kút  (Tolna  m. 

Paks    Nyr.    XXI  1.430;  Barnnya  m.  Ormányság 

VII.525;  Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  8cbröder 

(iyuláné;  Heves  m.  Névtelen   1840;  Tiszafüred 


és  vid.  Kimnaoh    Ödön;   Kun-Majza  Nyr.  VIII. 
470;    Cegléd    Ilosvay    Vilmos;    Zilah    Kerekes 
Braó);  2.   réti  munkások  kútja,  a  mely  les, 
péloi    után    a    fold    árjáin  beeresztett  • 
tapasztott  uádcsóból  áll  (Heves  m.  Névtelen  |H 

SZÍVÁS:  léghuzat  (kályhában) (Erdély  Szinr 
József).  Jő  szívása  van  a  kályhának  (Székelyi'  11 
Nyr.  XIX.48). 

SZIVATTYÚ:  szivárvány    (Bereg-Rákos 
Pap  Károly). 

SZÍVEL  (m'éftszürel  Repce  vid.  Nyr.  XX.416; 
szüvdl,  szüvelleni  Háromszék  m.  Vadr.). 

mög-szivel  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.286;  még-szüvel  Repce 
vid.  Nyr.  XX.416):  eltúr,  elszenved. 

SZÍVES    (szürrs   Repce   mell.   Nyr.    XX.866; 
Udvarhely  m.  Homoród-AlmásNyr.  V.288;  Csík  m. 
Gyergyó-Sz.-Miklós   Nyr.   X.42;  szüves   Csik  m. 
Gyergyó  vid.  Nyr.  VI.46;  szülessen  Soprony  m 
Csepreg  Nyr.  IV.332;  Brassó  m.  Hétfaln  II 
Antal ;  szüve szea    Moldvai    csáng.     [  ■  ulai 

NGy.  1.279) :  1.  szíves :  (az  olyan  galainl*  .  a  mely- 
nek a  hátán  szines  foltjai  vannak  (Cegléd  Ilos- 
!  vay  Vilmos);  2.  szivcs:  kész.   Szíves   vagyok  az 
uramír    meghalni   (Szolnok-Doboka    in.    N\  | 
475);  8.  szívesen,  i  .  erősen,  nagyon,  ke- 

servesen. Jaj  de  rossz,  mikor  uan  szívesen  gyün 
a  fájás!  (Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác). 
Fáj   a   szüvem    érette    naii  >n    (Moldvai 

csáng.  Arany-Gyulai  NGy.  1.279). 

(Szólások].  Kérem  szívesen  (Csongrád  m.  Szen- 
tes Nyr.  IX.94). 

szüves-tét :    szívesség.    Sok    szüvestéti*  l 
irányomban  (Háromszék  m.  Kováts  S.  János). 

szüves-tótel :    -c    (Háromszék    m.    Kováts 
János ;  Brassó  m.  Négyfalu  Horger  Antal).  1 
köszöné  kiráj-attyának    a    hojza  való  s: 
[így!]  (Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VÜI.389 

szüves-tétű:  szives  (Háromszék  m.  Kováts  S. 
János). 

SZIVESKÉD-IK :  szívesen  tesz  (vmit),  sz 
sen  szolgál  (vmivel).   Igenis,  szíveskedik  ehinni 
[a  levelet].  Igén  sí  le  [t.  i.  a  kóstoló- 

val] (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.  127).  Csal 
sziveskédék  ám   még   többel  is!  (Győr  m.  v.   Ko- 
marom  m.  uo.).  Mindjárt  szivesknlek  (ezt  v.  azt 
megtenni]  (Győr  m.,  Vas  m.,  Veszprém  m. 
diss  Jusztin). 

SZÍVESSÉG  (sziveccség  Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.406). 

|8ZÍVÓ]. 

ssivó-papiros  :    itatós    papiros    (Banr 
Csúza  Nyr.   XVIII .383). 

saivó-tök:  lopótök  (Szilágy  m.  Király  Pál). 

szívó-váz   l?  —  vö.  2.  sívó]:   finom   és  tiszta 


:»77 


SZIVOGÓ— 8ZÓ 


szó 


vas,   a   mely    nem   szálkás   és   nem    szakad  be 
Jankó  J.Torda  stb.  178.  202). 

SZIVOOÓ:    a    malmok    alatt    visszafolyó  via 
Nyr.   XXVI  282). 

(8ZIVOL :        N-ev/ni  Baranya  m.  Ormányság 
Tod.  Gyújt  1828  i  innen  Tsz,  MNy.  V. 

Int  sajtóhiba], 

be-asivol:  vesssóvel  összefoglal  (kerítést)  (I)u- 
\  .  I_'S;    Baranya  m.  Zalai  Mihály). 

SZIVOLA :  1.  síivar;    2.    szopókás    cigaretta 
r  m.  Wolff  Béla). 

SZÍVÓS  Székelyföld   CzF.   V. 

l;    Kin    Mihály    |vö.    MNy.    V1.860;   Vadr. 
!;   szyjas   8zékelyfóld    NyK.    X.336;   szijos 
Szatmár    m.    Porcsalma    Nyr.    VIII.523 ;    szijós 
'47a ;  sziós  Borsod  m.  Sajó- 
Sehröder    Gyulánó ;    szívós    Kis-Kún- 
Halai  szíjas,  szijós,  szi- 

li türó  (fai  (Kis  Kun  Halas  Nyr.  XV. 
ékelyföld    CzF.    V.1339;    Kiss    Mihály 
V1.860  ;  Vadr.  518b] ;  Hol  ?  (Göcsej  ?] 
Tsz.  347a) ;  2.  szijjas :    fölszine-fa«;yott,  kérges. 
Székelyföld  NyK.  X.336). 

SZKÉPÁL  [tokepál  Brassó  m.  Hótfalu  Horger 

'l  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 

XVI.575;  Horger  Antal;  Tatrang    Nyr.    11.524): 

epál:  szabadit  (Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  II. 

szképiil :  szabadul,  menekszik 

(Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.575;  Horger  Antal). 

ki-szképél:  kiszabadul,  kimenekszik.  Alig  tu- 
dék    az    árokból   kiszképálni   (Brassó  m.  Hétfalu 
XVI.575)   (vö.   ki-cszkdpál  és   Nyr.   XXIII. 
530). 

SZLAVINKA :  rosszul  égetett  faszén  (Borsod 
m.  8  Schröder  Gyulánó). 

SZLICUROZ:  korcsolyázik  (Rozsnyó  Nyr.  VIII. 
236). 

SZLIMÁCSÉK :  csiga.  Szlimácsek,  mácsék,  őcsd 
ki  szárváskádát !  (Érsekújvár  Nyr.  VII.41). 

SZMERKOG :  szíja  az  orrát,  szortyog  (Rozsnyó 
VI  11.566). 

8ZMERKOL:  v  (Rozsnyó  Nyr.  VIII.566). 

SZMÚDOS:  kozmás  (Rozsnyó  Nyr.   VIII.566). 

|8ZMÚDUL|. 

meg-szmúdul  (meg-szmúdul):  megkozmásodik 
■anyó  és  vid.  Nyr.  XXVII.525).  Megszmúdult 
-ve*  (Rozsnyó  Nyr.  VIII  566). 

SZMÜHTOL :  szaglász,  szimatol.  keres(Rozsnyó 
VIlI.2.{«i;  XXVII.525). 

SZÓ    (szovnk   Göcsej   Nyr.    XI II. 254; 
szovnd,  szóra  Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal): 
szöveg.    A    nótája   nem   szép,  de  a  szava  szép  [a 
Pápajiné  nótájának]  (Abaúj  m.  Kalmár  Elek). 

fZniXYKI  :  MAÜTAB  TUUÓTUL  II. 


(Szólások].  Szavát  állani:  szavának  állani* 
megtartani  a  szavát  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 
il  venni:  szavát  hallani.  Pénzért  sem 
ít  venni  (mondják  hallgatag  emberről].  Ne- 
héz beteg,  már  uliy  leltet  szavát  venni  (Csallóköz, 
Kecskemét  Csaplár  Benedek).  8 
1.  megnémul.  Szavát  veszti  a  gyerek  (Palócság 
Albert  János);  2.  elhallgat  (Palócság  Albert  Já- 
nos; Nógrád  m.  Bertalan  Pál;  Simonyi  Zs. 
Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.143).  Szó,  szellő  !  =  mende- 
monda! (Alföld  Nyr.  XXII.411).  Sz  óba  vettek: 
megszólták  (Palócság  Nyr.  XXI.558).  Szókint:  a 
hogy  mondani  szokták.  Akár  a  kapufának  szój- 
./"/>,  ojjan  sükebóka ;  szókint  ráillik,  hoh  há  fö- 
nyút,  mind  a  sudár,  lém  maratt  mind  a  mozsár. 
Annyi  eső  esett,  szókint,  maj  hogy  a  bicska  ki 
nem  csírázott  a  zsebünkbe  (Soprony  m.  Nagy- 
Miháli,  Kisfalud  Nyr.  XXII.473). 

szó-dara:  mendemonda,  mesebeszéd,  üres 
szóbeszéd,  hitelt  nem  érdemlő  üres  fecsegés, 
szó8zaporító  beszéd  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Vadr.;  MNy.  VI.350;  Győrffy 
Iván). 

[szó-fia]. 

szófia-beszéd :  <v  (Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Kriza;  Háromszék  m.  Vadr.  518b). 

szó-kiszóllő:  szókimondó  (Székelyföld  GyőrfTy 
Iván). 

szó-megálló :  1.  titoktartó  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.85]  ;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván);  2.  szavának 
álló,  szavát  megtartó  (Székelyföld  Csaplár  Be- 
nedek). 

szó-megtartó:  szavának  álló,  szavát  meg- 
tartó (Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

szó-mondás:  vélemény,  szándék,  kívánság 
nyilvánítása.  Ez  az  én  szómondásom  (ezzel  végzi 
a  vőfély  a  lakodalomba  hívó  és  a  lakodalom- 
ban az  eggyes  ételeket  ajánló  mondókáját]  (Bars 
m.  Új-Bars  Király  Pál;  Hol?  Nyr.  XII.528). 

szó-szapora:  1.  bőbeszédű,  szószátyár.  Szó- 
szapora  ember;  2.  szószaporítás,  bőbeszédúség. 
Ez  az  ember  nagy  szószaporával  él.  Jó  szószapo- 
rája van  neki  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

szó-szapuló:  gáncsoskodó,  mindenben  hibát 
kereső,  kákán  is  csomót  kereső  (Bars  m.  Léva 
Czimmermann  János). 

szó-szóló:  násznagy  (Brassó  m.  Zajzon  Nyr. 
11.559;  III.186.  377). 

szó-tartó:  titoktartó  (Csallóköz,  Kecskemét, 
Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

szó-tétetlen :  szóvá  nem  téve.  Bárcsak  tudnál 
elhalgatui  valamit  szótétetlen!  (Háromszék  m.  Vadr. 
358). 

szó-verdi:  lepcses  szájú  (Háromszék  m. Győrffy 
Iván). 

37 


179 


BXOBi    szoDK 


8ZOM::i.    SZÓR 


580 


(ssó-vita). 

(Szólások).  Fogról  fogra  gyütt  a  szóvita  köt 
(Soproaj    in.    Nagy  Miháli,    Kisfalud    Nw     XXI 
481). 

ssava-bóvehetó:  szavahihető  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

SZOBA:  padlás  (Palócság  Tsz.;  Boai  m.  Tes- 
mag,   Nógrád  m    Btmóc  Kthnographia  IV. 19). 

ssoba-ssuss:   szobaleány    (Rimaszombat   Nyr. 
i     xi  1.190). 

8ZÓBELI:  rosszhírű  (Kis Kun-Halas  Nyr.  X\ '. 
428).  Ssóbéli  ember  (8omogy  m.  Nyr.  XII 
Akkó  még  nem  nyőt  fő  az  a  sok  kapcabé'tyár,  a 
ki  később  a  ssandárvüdgba  szóbelivé  tötte  a  jóra- 
valóbbját  is  (Kis-Kuu-lIalas  Nyr.  VIH.83).  Szóbeli 
leány  (Gyór  ni.  Nyr.  111.427). 

SZOBOB  (cobor  Gyór  m.  Bóny  Nyr.  XIV.526; 
Komárom  m.  Perhete  vid.  Gáncs  Géza;  coborfa 
Háromszék  m.  Nvr.  IX. .53;  észtobor  Brassó  m. 
Négyfalu  Horger  Antal):  1.  cobor,  szobor :  oszlop 
fpL  deszka-  v.  léckerítés  oszlopa,  a  melyre  a 
deszkákat  v.  a  léceket  szegezik  ;  pajta  v.  csűr 
támasztó-oszlopa;  kapufélfa  stb.)  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  Komárom  m.  Perbete  vid.  Gáncs 
Géza;  Gyór  m.  Bóny  Nyr.  XIV.526;  Bars  m. 
Zeliz  vid.  Nyr.  XIV  .288);  2.  észtobor:  deszka- 
kerítés (Brassó  m.  Négyfalu  Horger  Antal). 

oobor-fa :  szövőszék  hengere  (kettó :  az  eggy ikre 
a  fonal  van  fölcsavarva,  a  másikra  meg  a  szótt 
vásznat  csavarják  föl)  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.33). 

SZOCIALISTA  (cocilista  Hol?  Nyr.  XX  VII. 
580;  cocista  Tápió-Sz.-Márton  Nyr.  XXVII.580; 
coeolista  Orosháza  Budapesti  Hírlap  1895.  32.  sz. 
7a;  cokilista,  cokilusta  [tréf.  népetimológia]  Fél- 
egyháza, copidlista  Heves  m.  Komló  Nyr.  XXVII. 
580;  cucilista  Alföld  Nyr.  XXVII.580;  Szentes 
Szigetvári  Iván;  Szeged  Tolnai  Vilmos;  csucsi- 
lista  Baranyám.  Nyr  XXVII.580;  szocilista  Szeg- 
ssárd  Miskolczy  Gusztáv;  Csanád  m.  Makó  Nyr. 
XXIII.578;  Hol?  Nyr.  XXVII.580;  szotyolista 
jgúny.]  Csanád  m.   Makó  Nyr.  XXIII.578). 

SZÓDA  {szolda  Tisza-Sz.-lmre  Nyr.  VIII.526; 
Tokaj  Nyr.  XXIV.240). 

SZÓDÉ  (szódé  Székesfehérvár  Nyr  XV.421; 
Havas  Adolf;  Fehér  m.  Bia  Király  Pál;  Kapos- 
vár Döbrentei  Gábor;  szodéj  Háromszék  m.  Bá- 
rót Bíró  István;  szódéi  Fölsó-Somogy,  Balaton 
mell.  Nyr.  XXVII.525;  Szemnecz  Emil;  zódé 
Balaton  mell.  Tsz.):  mohó,  mohón  evő,  falánk, 
zabáló,  evésben  v.  ivásban  telhetetlen  (Zala  in. 
Arács  Nyr.  XXII.239;  Balaton  mell  Tsz.;  Fölsó- 
Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  XXVII.626;  Szem- 
necz Emil ;  Kaposvár  Döbrentei  Gábor,  Schröder 
Gyuláné;  Tolna  m.  Paks  Nyr,  XXIL481;  Fehér 
m.  Nyr.  V.38;  Székesfehérvár  Nyr.  XV.421; 
Nagy-Kúnaág  Nyr.  XVI.475;  Túrkeve  Nyr.  III. 
280;  Mezőtúr  Nyr.  X.28Ö.  569;  Békés  m 
log  István;   Székelyföld    Tsz.;    Andrássy   Antal 


I-i:í.    Háromszék   m.   Kia-Borosnyó    Nyr.    XVI 
48).    De   szódé   gyomra    van    ennek  a   kutyának! 
r    m     Bia    Király  Pál  de  szódé  égy 

>■  ez!  (Székesfehérvár  <zódé 

módon  tszik  (Szék 

mint  a  légy  (Békés  m.  Sárrét  Nagy  Sándor).  Ne  légy 
ojan  szódé !  (Udvarhely  m.  Olasztelek  >76). 

Ne  egyél  oly  szódén  v.  szódé  módra  '  (H  aromásé 
Vadr).  Szódén  eszik  (Háromszék  in.  uily). 

Mijén  szódé  vagy!  Ne  légy  ojan  szódé!   (Hat 
szék  m.  Kiss  Albert).  Szód 
Szódé  ember    (Háromszék    m.    8epn 
Uzon    Brdélyi    Lajos) 
Bthnographia  VI.  118)  (vö.  kod<-\. 

SZODÉL :    mnlióskodik    (Udvarhely    m. 
rond  ifj.  Felméri  Lajos). 

SZODÉLKOD-DX :  N  (Háromszék  m.  Kiss  Mi- 
hály). 

SZODÉSÁO:  mohóság,  falán  tlen- 

ség   (Háromszék    m.    Kiss   Mihályi 
szodésággal  vagy  el!  (Háromszék  m.  Vadr.  51 

SZODÉSKOD-IK  (szodrjoskod-ik  Háromszék  m 
Bárót  Bíró  István;  szodéloskod 
Balaton  mell.  Szemnecz  Emil):  mohóskodik,  falán- 
koskodik.  telhetetlenkedjk,  nyalánkoskodik.  kot- 
nyeleskedik (MezőtúrNyr.X.286.  569:  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Lécfalva  Kiss  Albert; 
Erdóvidék  Tsz.).  Szodéskodik  fejémép  I 
romszók  m.  Vadr.  518b). 

SZODÉZ    =   szódéi    (Udvarhely    m.    Korond 
ifj.  Felméri  Lajos). 

[SZÓDOL]. 

el-ssódol :  eloson.  Mikó  észrevette,  hogy  gyü- 
vők,  mingyá  észódót   innen    (Veszprém  in.  Torna 

Nyr.  XVII.431). 

SZÓD V A :   tenyeres-talpas,  nagyseggű  nősze- 
mély (Fertő  mell.  MNy.  111.242). 

SZÓK :    1.    szokott.    Itt   szók   lénnyi    (Zala   m. 
Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX.  1  I 
tenni    (Balatonfüred    Király     Pál).     N 
ténnyi,  csinyányi  (Zala  m.  Kis-Kanizc 
Ödön).  Az  április  még   mindig  «///<< 
lenni  (Veszprém  m.  Enying  Nyr.  XXVI.521).  Szo- 
kok   menni   (Veszprém    m.    Yiirösberóny    Zolnai 
Gyula).  Az  ember  mindent  meij 
(Somogy   ós   Bereg  m.  Simonyi  Zs. 
Nyelvtan  1.590).  ö  így  s;ok  tenni. 
Nem  szók  od"  [XVI. 

Hun   szók   kenti 
Vilmos).  Itt  a  haha  ttok  bubúlni  (AIniúj  m    ; 
már  Elek  is  te  este  ü  '''  I»gy '  — 

összerántott  alak  v.  hiba  szokok  helyett ?)  (<í 
Nyr.  IX.383);  2.  szoktak,  szokták, 
ok  ezt  így  szók  tenni   (Balatonfüred    Király 
I'al). 

(el-ssokj.    Elszoktam:    megszoktam    (Moldvai 
csáng.  Nyr.  X.201). 


SZOKA- 


8ZOKOG AT-  SZOKOTAL 


589 


1    SZOKA:   harisnya  (Bacs-Bodrog   m.    M 
és  Székely  Sándor). 

2.  SZOKA:  ucca.   Gyért  a  másik  szo- 

i,   igyunk  egy   kis  pivót  !  (Dunántúl    ^r    V. 

SZOKÁK:  melléknooa  (Silavónia  Nyr.  XXIII. 

SZOKAKA:  ucca  (Salavónia  Nyr.  V.10). 

SZOKÁL  (szokál)  =  szók  (Baranya   m.   Tsz.; 
Baranya  m.  Ormányság  Tsz. ;  MN\    V.161;  Hegy- 
Kassai   J.   Szókönyv   IV.452;  Erdély  MNy. 
V.161  :okálok   egyházba   járnia.    Magunk 

íjuk  ásztdt  tennie  (Szlavónia  Nyr.  V.62).   <>t 
út  lPn\já.  Éde  szokált  gyüni  (Szlavónia  Nyr. 
XX  111.216). 

[SZOKÁS). 

szokás-mondás :  közmondás  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  JTVIII.883;    Szeged  Barna  Ferdinánd). 

lKuzmondások).  Szokásmondás  nem  emberszóllás 
(Kecskemét  Nyr.  XVIII.Ő23). 

SZOKATLANKOD-IK :  félénken,  bátortalanul, 
ügyetlenül  viseli  magát,  vádaskodik  (idegen 
helyen)  (Csallóköz,  Szeged,  Székelyföld  Csaplár 
Benedek;   Háromszék  m.   MNy.  VI.351;  Vadr.). 

•  1 .  SZOKLAL :  szoktat.  Nem  jó  árnyékra  szok- 
lalni  magunkat  (Moldvai  csáng.  Nyr.  III.3). 

SZOKLAL:    szokott   (Moldvai   csáng.  Nyr. 

50). 

SZOKMÁNT,  SZOKMÁN  (szukmány  Szatmár 
ni.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 573;   Erdély  Kassai  J. 
könyv  IV. 464 ;  zokmány  Udvarhely  m.,  Csík  m. 
vid.    Tsz.   391a):    férfiak,  téli   daróc- 
fólöltóje    (cedele,    condra,    zeke)    (Szatmár    m. 
bánya  Nyr.  X1V.573;  Erdély  Kassai  J.  Szó- 
könyv T  /ékelyföld  Nyr.  V.424;  Kóváry 
László   1842;   Udvarhely    m.    Tsz.   391a;  Vadr. 
XV.239;    XV1I.432;   Király   Pál;    Ke- 
resztúr  vid.  Vadr.  457;   Udvarhely  m.  Bethlen- 
falva Arany-Gyulai  NGy.  111.133;  Csík  m. Gyergyó 
vid.   Tsz.    84a.    391a;    MNy.    VI.377;    GyórfTy 
/.olnok-Doboka  m.  Bethlen  Nyr.  XV.469 ; 
nok- Doboka  m.  Malom  Muzsi  János ;  Seges- 
IX. 44:  Bukovina  Nyr.  VI 

SZOKNYA:  alsószoknya    (Hajdú-Szovát    Nyr. 
\  1.475). 

asoknya-háló :  kerek  vetóháló,  a  melynek 
alsó  inán  ólomgolyók  vannak,  tartó  kötele  pe- 
dig a  belsejében  szétágazik,  hogy  össze  lehessen 
húzni;  a  halász  kanyaritással  dobja  be  a  vízbe, 
úgyhogy  az  alja  szoknya  módjára  szétterül 
(=  pendelyháló)  (Dráva  mell.  Nyr.  VI.87;  Baja 
Hermán  O.  Halászat  K.). 

ssokny-ing  (szok-ing  Ipoly  vid.  Nyr.  III. 428; 
szokl-ing  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.574; 
szótying  Borsod  m.  Dédes  Schröder  Gyuláné): 
L  szoknying :   alsószokuya    (Nógrád  in.  Nyr.  IV. 


425;  XXin.82;  Sajó  mell.  Nyr.  XX11I.32;  Abaúj 
m.  Szikszó  Király  Pál) ;  2.  szoking,  szokling,  szok- 
nying, szótying :  szoknya  (Borsod  m.  Dédes  Schrö- 
der Gyuláné;  Ipoly  vid.  Nyr.  111.428;  Ipoly 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XV1.574;  Abaúj  in. 
Szikszó  Király  Pál;  Kassa  vid.  Nyr.  XVI1I.431). 
A  ládába  kivettem  a  f eteké  szók  ny  ingom.  Fejér 
fátyol  szoknyingot  vettem  fel  (Torna-Ujfalu  Nyr. 
XV  11.40.  186);  8.  szoknying:  derékig  érő  rövid 
nói  ing,  fodros  ujjakkal,  a  melyeket  külön  köt- 
nek föl  hozzá  (Palócság  Nyr.  XXII.79;  Nógrád 
m.  Pálfalva  Nyr.  XXV.287;  Nógrád  m.  Veróce 
vid.  Nógrádi  Lóránd). 

szokott    (Háromszék    m.    Kiss 


SZOKOGAT : 
Mihály). 

SZOKÓS:  megszokott  (Csallóköz  Nyr.  1.332). 

SZOKOTA:  skrupulózus,  gondos,  szigorúan 
számító,  mindent  számba  vevó,  mindent  meg- 
ügyeló,   mindent    töviról-hegyire    tudni    akaró, 

!  mindenbe  beleelegyedő,  katuska-természetü  (Szé- 
kelyföld Tsz. ;  Gyórffy  Iván ;  Háromszék  m.  Tsz.). 

j  Igazán  jó  szokota  veje  van!  (Háromszék  m.  Ko- 
vászna  Butyka  Boldizsár).  Szokota  ember  a  bíránk 

!  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.425). 

SZOKOTÁL  (székétál  Háromszék  m.,  Erdő- 
vidék Bíró  István ;  szokotyál  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.132;  X.135):  1.  számol,  számít, 
számítgat,  számba  vesz  (Székelyföld  Tsz.;  Nyr. 
IV.328;  Gyórffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.; 
Nyr.  IV.478;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  La- 
jos; Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal;  Csík  m. 
Nyr.  XII.334;  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.204); 
2.  vizsgál,  szemügyre  vesz  (Szilágy  m.  Bereczky 
Lajos;  Székelyföld  Kóváry  László  1842;  Három- 
szék m.  Tsz.;  Nyr.  IV.478;  Erdélyi  Lajos;  Há- 
romszék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár;  Csík- 
Rákos  Dobos  András).  Addig  szokotálta,  míg  ö  is 
jónak  találta  (Udvarhely  m.  keresztúri  járás 
Pázsint  Mihály) ;  8.  fontolgat,  gondolkozik,  gon- 
dol (Székelyföld  Gyórffy  Iván;  Udvarhely  m. 
Firtosalja  Nyr.  VI.324;  Csík  m.  Gyórffy  Iván; 
Háromszék  m.  Tsz.;  Háromszék  m.,  Erdóvidék 
Bíró  István).  Azon  szokotyáltak,  hogy  ezir  Zsófit 
meglakolta ttyák  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X. 
135).  Oda  is  szokotyáltunk  (arra  is  gondoltunk], 
hátha  a  zisten  ott  mutatta  meg  neki  a  szeren- 
cséjét (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX  1 
4.  szerez  (Székelyföld,  Háromszék  m.  1 
Valahogy  szokotálunk  egy  pár  csizmái  (Udvar- 
hely m.  keresztúri  járás  Pázsint  Mihály).  Szo- 
kotálj  valamit  a  gyermekekre,  met  hideg  vtml 
(Udvarhely  m.  Ége  Ferenc  Miklós);  6.  zsémbel, 
pöröl   (Borszék   Hegedűs   István)  [vö.  szérkfiál]. 

el-szokotál  (vmit) :  túlad  (vmin)  (Csik-Várdót- 
falva  Péter  János). 

fel-  v.  föl-ssokotál :  fölszámít,  összeszámít 
(Székelyföld  Tsz.  119b.  349b;  Háromszék  m. 
Tsz.).  Szokotálja  fel  nekem,  mennyivel  tartozom 
(Székelyföld  Kriza).  Felszokotálom,  mennyi  kell 
étté  (Háromszék  m.  Vadr.  518b). 

37* 


HU 


SZOKOTÁLÓD-IK-SZÓL 


8ZÓLAJTÓ-8ZOLGA 


684 


meg-ssokotál :    1.    megszámit ,    összessán 
összeszámol  (Háromszók  m.  Uion  Krdól>i  Laj 

i  meg,  mennyit  kell  fiiessünk    (Csík    ni. 
N  \  i   MII .378).  Megszokotáltunk :  számoltunk  eggy* 
mással  (Brassó  m.  Zajson  Nyr.  II  1.224); 
néz,  megvizsgál  (Szilá«\  m.  Bereeak  >zé- 

kelyföld  Tas.;    Háromszék   m,    Nyr     V 

Rákos  Dobos  András).   Má"  mégswokotúlon, 
Utas,  jó  Ússz;  hanem  pedig   ott  hagyom 
Háromszék  m.  Uson  Erdélyi  Lajos).  Jó 
tald  meg,  nehogy  valami  ribanc  dolgot  végy!  (Há- 
r<iin8sék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

őssse-ssokotál :  összeszerez.  Egyik  ad  tah, 
kereket,  a  más  ekekabalát,  harmadik 

i  (,  hosszú  vasat,  s  egy  picre  bsszeszokotálta  az 
(Síékelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  111.353). 

8ZOKOTÁLÓD-iK(íf/^Y<i7<;(/-íA-  Háromszék  m. 

vidék   Biré   István):    1.  iueii  sokat  alkuszik, 

krajeároskodik,  kicsinyeskedik  (alkunál)  (Udvar- 

nei  Miklós-.  Háromuék  m.  < ivúrffy 

Iván;  Isik-Madaras  tiidro  .1.  Bonifác).  A<?  szo- 
mj H,  aggyá  ide  imár  azt  a 
marhat'  (Udvarhely  m.  Ége  Ferencz  Miklós). 
Ne  szokotálódj  sokat,  hanem  fizess !  (Udvarhely  m. 
keresztúri  járás  I'ázsim  Mihály);  2.  vitatkozik 
í  m.  Kilyénfalva  Nyr.  IX.525);  3.  gondol- 
kőzik,  fontolgat  (Udvarhely  m.  Ferencz  Miklós ; 
Udvarhely  m.  Magyaros  Sóra  Kálmán;  Három- 
ssék DL,  Erdóvidék  Bíró  Istwm).  Annyit  ne  szo- 
kotálógyyál!  (Háromszék  m.  Vadr.  364). 

SZOKTAS :  rászokott  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843). 

[8ZOKTATÓJ. 

sBoktató-garas :  az  a  pénz,  a  melyet  a  ka- 
násznak a  kis  malacok  őrzéséért  az  első  ki- 
hajtáskor  szoktak  adni  (Balaton  mell.  Tsz.). 

ssoktató  kása:  ludas-kása,  melyet  a  vendég- 
nek elsó  fogadáskor  adnak  (Hol  ?  Kresznerics  P. 
Szótár  11.225;  CzF.). 

8ZOKTON:  szokottan,  szokás  szerint,  közön- 
ségesen (Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Három- 
szék m.  Gyórffy  Iván). 

SZÓL:  ajáudékul  igér.  n Lakodalmat  ültek... 
Az  anyós  egy  tele  kötó  arany  és  ezüst  pánit 
,szólotV  a  menyének"  (Kalotaszeg  Keleti  Virá- 
gok 1.90).  Ezt  neki  szólottam  (Háromszék  m. 
Uson  Ósz  Lázár)  [vö.  szaval]. 

el-ssól:  elrágalmaz,   megszólással   elidegenít' 
elmar,  kimar.  Észóták  a  házábü  (Dunántúl 
V.263).  1  hastól  (Szatmár  m.  Nagybánya 

Katona  Lajos).  Elszóltam  én  ugy  attul  a  hásztul, 
hogy  siróba  kél  mind  a  két  látó  szeme  (Szatmar 
m.  Nagybánya  Nyr.  IX.  132).  .1  >t   igazán 

szerettem,  az  írígyök  elszólották  túüem  (Torontál  m. 
Száján  Kálmány   L.  Szeged  népe  11.53). 

elé-ssól:  fölszólal  (Háromszék  m.  Gyórffy 
Iván  én,   ha    több   lesz  kettőnél 

(Alföldi?)  Nyr    XIII. 237). 


ki-saól  :    1.    kinmiht 
il,l,  ,i  nd  IcstőM  (Ud  . 

bely  m.  Keresztúr  vid    Va  ki»M«szél 

(titkot)   (Háromuék    m     M  ki 

.  11   ívkit.  \1N\     VI 

meg-ssól :  megszólít.  Mékszót  (Zala  m 
györgy völgye  Nyr.  II 

Össse-Bsól:  összebeszél,   összeszól 
rom  m.  Púi  Nyr.  KVHL038). 

rá-ssól:  eltalálja  az  igazat  (Heves  és  Borsod 
m.  Nyi    VII  1.509). 

visssa-ssól :    bátra    stól.    Odébb  I 
mimii  elhajít  Krisztus  urnónk  tsz  szemet, 

i  isszásr'ó  PeH9mek,  hogy   vegyi'  fél   (Go 
m.  Vály  Nyr.  XXIII.236). 

szól-ssapul:  megszól.  Szóják-szapúják  a  sz< 
fiatul  aszont  (Csallóköz  Szinnyei  J< 
szapújja  az  embert   (Debrecen    Nyr.    V.2 

tl\. 

löszól-szapúl :   x>    Úgy    < 
jobban  sé  kő  (Csanád  m.  Maki 

[SZÓLAJTÓ],    SZÓLLAJTÓ:    halán* 

szem  (Béni;  in  Kertész  Dénes;  Bereg  in.  Dér- 
cen  Nyr.  XX.432  [itt  hibásan  ,fül  töve*  értelme- 
zéssel]) [vö.  szólító]. 

SZÓLAL,  SZÓLAL-IK:  1.  szólal:  szol.    A 
pőnavirág hézza  igyssólala  (Udvarhely  m.  Vadr.4); 
2.  szólal-ik:  megszólal.  A  men< 
lan    nxólalik   (Marosszék    Nyárád-Ki 
Nyr.    XVI.48).    Kádéi     Kata    is  szólalik  (Udvar- 
hely in.  Vadr.  6). 

bé-szólal :    beszól.    Bészólalt   a    tóba      1 
kéncsöm,  Kádár  Kataf  (Udvarhely  m.  Vada 

SZÓLAML-IK   {mögszomlal-ik  (Jöesej  Nyr.  II. 
370). 

[SZÓLAMOD-1K]. 

még-  v.mög-SEÓlamodik:  megszólal.  Mégszóla- 
modott (Repce  vid.  Nyr.  XX.410).  Mikoimmán beleüt 

\a    talirskájábo],    megszólamodott   (Zala  in.   II 
Dobronak  Nvr.  II  234).  Megszólam»il»tt  a     egény 
ember   a  szórna    tetején    (Somogy    m.    Zi<h 
VIII.520). 

[SZÓLÁS]. 

kiszólás:  mondás,  megjegyz* 
néha  ennek  a  béresnek 
De  jó  kiszállásai  vannak!   (Alföld  Kis  Báli 

SZOLGA    (szóga):    1.    szolgám,    izógám :    fiam, 
öcsém,  lányom,  húgom,  anyjukom.  ifjú  baj 
[kedveskedő  megszólítás]  (Göcsej  Császár  \ 
Kún-Halai  Nvr.  XXIII.240;   Cegléd   11. 
Vilmos;    Palócság   Nyr.    XXIII.26;   Sz< 
Kiss   Mihály;   8zolnok-Doboka  m. 
N\r.    XI  1.429).    Eriggy,     szógám,    ham 
Küküllö  m.  Szókefalva  Nyr.    I 
fdes  szógám:  anyjukom,  édes  anyjukon, 


B8B 


BZOi 


SZ<>L<  i. a  LÁL— SZOMJAS 


688 


cen  Nyr.  XXV. 427);  2.  csizmahúzó  (Bars  m. 
Léva  Czimmeninmn  János);  3.  gyertyatartó  (bá- 
nyász  mest.j  (Torda  Jankó  J.  Torda  stb.    160). 

szolga-bíró    (szóga-biró) :    sárgarigó    (oriolus 
galbula)    (Borsod    in.    Hermuu   Ottó;   Tiszántúl, 
Nomenclator   Avium    57;   Zemplén  m. 
iyeg  Nyr.  X.279). 

szolga-bosszú :    [tréf.J    száruyasállat  hátának 
felöli   része   (Bereg-Rákos  és  vid.   Pap   Kú- 

szolga-bot:  hegyes  vasalása,  néha  csak  ki- 
hegyezett erós,  karószerú  bot,  a  melyre  a  lap- 
táros hálóhúzáskor  támaszkodik  (Komárom  Her- 
mán 0.  Halászat  k\). 

szolga-fa  (szóga-fa):  1.  bogrács-  v.  üsttartó: 
a)  a  földbe  levert  könyök-alakú  fa  (Esztergom 
vid.  Nyr.  XXVI.184;  Kis-Kún-Halaa  Nyr.  XV. 
428)  /i  faragott  szógafa  is  jó  lé  vót  verve 

a  fődbe;  ara  akasztották  a  bográcsot  füliné  fogva, 
ha  fösziek  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.85) ;  b)  két 
ágasfa  (Hol  ?  (Pápa  vid.  ?)  Tsz.) ;  c)  fölül  össze- 
tákolt 8  a  földön  széjjelálló  három  karóból  ké- 
szült alkotmány,  a  melyről  kampós  kötél  lóg  le 
túr  Nyr.  X.569);  d)  fahorog,  fakajmó  (Ceg- 
l<-il  Ilosvay  Vilmos;  Hol?  Hermán  0.  Halászat  K.); 
e)  nyitott  tűzhelyen  levő,  sarkon  forduló  fa-  v. 
vaseszköz,  a  melynek  a  karjára  akasztják  az 
t.  Szolga  fa;  vas  szolga  fa  (Székelyföld  Nyr. 
XXV.327);  2.  ágasfa,  a  melyen  a  kaszás  v.  az 
arató  a  kasza  v.  a  sarló  élét  kiveri  (Hol  ?  [Pápa 
vid?]  Tsz.);  3.  ágasfa,  a  melyen  szőllőkötéskor 
a  kötözó  sást  v.  zsuppot  tartják  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839;  Zala  m.  Ábrahám  Si- 
monyi  Zsigmond);  4.  a  gyalupad  elébe  való 
deszka-  v.  gerenda-tartó  faszer  (asztalosoknál, 
ácsoknál)  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839 ; 
Hol?  Nyr.  111.567);  6.  borfejtéskor  a  hordót 
fok-tnelve  tartó  fa  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839). 

szolga-pálca  =  szolga-bot  (Komárom  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

szolga-vas  (szuóga-vas) :  1.  =  vas  szolgafa 
|vö.  szolga-fa  1.  e.j  (Székelyföld  Nyr.  XXV.327); 
2.  a  faekének  azon  része,  mely  a  vaseke  lapos- 
vasának felel  meg  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 

XVII  1.233). 

SZOLGÁL:  1.  szolgálatával    szerez.  Szolgálok 

egy  vagy  két  darab  jószágot.  Egy  borjút  szolgált 

(Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.   11.898.    399); 

2.  sikerül.  Hogy  szógált  a  heti?  *m  hogyan  ütött 

ki  a  hetivásár?  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  VIII. 

:   3.   nyílik    (vhova,  vmerre).  .4  tátos  egész 

zatlanul  igyenöst  beugrat  a  likba,    8    hát    az 

éppeg  az  alvilágba  szógát  (Udvarhely  m.  Keresztúr 

vid.  Vadr.  443);  4.  világit.  Jól  szolgál   a  hold, 

fe  olvasni  lehet  mellette  (Bare  m.  Nyr.  XVIII. 

384).  ' 

[Szólások].  Nem  szolgáltam  én  ere  t  [felelik  a 
kínálásra]  (Szlavónia  Nyr.  XXIII.363)  [vö.  rá- 
szolgál]. 


[mög-szolgál]. 

(Szólások].    Mégszögáta  az  ördögöt    [mondják, 

mikor    vki    hiábavaló    utat  tett]  (Dunántúl  Nyr. 

V. Üti,. 

rá-8zolgál  (vmire):  megérdemel  vmit.  Rá- 
szőgátam  én  ára  (Bereg  m.  Fornos  Nyr.  XX. 
476). 

[SZOLGÁLÁL],  SZÓGÁLÁL:  szolgál.  Ez  a 
lyány  Liní/m  [Léván]  szógálát  (Bars  m.  Új-Bars 
Király  Pál). 

SZOLGÁLÓ  (szugáló  Sümeg  vid.  Nógrádi  J. 
A  sümegvid.  nyelvj.  24). 

SZOLIGYA :  katona-szajha  (Soprony  m.  Röjtök 
Nyr.  11.369). 

[SZÓLÍT]. 

meg-szólit:  meghi.  Ha  itt  marad  ifiur  far- 
sangra, megszólítom  vendiegsigbe  (Göcsej  Nyr.  Xü. 
95).  Maradjon  itt  farsangra,  megszól tttom  a  ven- 
digsigembe  (Göcsej  Nyr.  XIV.450). 

SZÓLÍTÓ  (szóllító)  ■.  halánték,  vakszem  (Tiszán- 
túl Munkácsi  Bernát;  Szabolcs  m.  Kisvárda  Kunos 
Ignác;  Bereg  m.  Pap  Károly)  [vö.  szóiajtó]. 

[SZÓLÓ]. 

felszólló:  peres  ügyben  való  képviselő  (Gyön- 
gyös vid.  Nyr.  IX.331). 

SZOLOMP,  SZALANK :  iszalag,  fölkúszó  nö- 
vényszár (Göcsej  Tsz.;  Zala  m.  Galambok  Bó- 
diss  Jusztin). 

8ZÓLONGAT,  SZÓLLONGAT :  szólítgat  (Csal- 
lóköz Szinnyei  József). 

SZOMBAT.  Ünnep  szombattya:  sátoros  ünnep 
előtti  nap  (nagyszombat,  pünkösd  szombatja  és 
karácsony  estéje,  akármelyik  napra  esik  is) 
(Csallóköz  Erdélyi  Pál;  Győr  m.  Fejórpataky 
László;  Alföld  Szigetvári  Iván;  Erdély  Geréb 
Márton,  Szinnyei  József).  Karácsony  szombattya  : 
karácsony  estéje  (akármelyik  napra  esik  is) 
(Csallóköz  id.  Szinnyei  Józsefné;  Torna  vid.  N\  i 
XVII.323;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.139; 
Erdély  Szinnyei  József). 

SZOMBATÁBIS:  az  az  ajándék  (tojás  v.  eggy 
cső  kukorica  v.  eggy  darab  tőzeg),  a  melyet  a 
gyerekek  azelőtt  a  tanítónak  minden  szombaton 
vittek,  mert  a  ki  nem  vitt  neki  semmit,  azt  a 
szombati  szünetkor  nem  engedte  játszani  (Bihar 
m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.  182)  [vö.  szeredáris]. 

SZOMJAS  {szoméhás  Szlavónia  Nyr.  XXIII.361 ; 
szoméhos  Somogy  m.  Nyr.  11.377;  szoméos  So- 
mogy m.  Újmajor  Nyr.  VIII.  140;  szomgyas  Sü- 
meg vid.  Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelvj.  13; 
Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVII.426;  szomgyus 
Repce  vid.  Nyr.  XX.368.  409;  Vas  m.  Német- 
Geiics  Nyr.  XXVI.282;  Somogy  m.  Újmajor  Nyr. 
VII  1.140;  szomihos  Somogy  m.  Kubinyi-Vahot: 
Magyar-  és  Erdélyország  Képekben  111.40;  szóm- 


r,s; 


Ml\Z  IK-SZOMOGY 


SZOMOROO-SZoMKA 


588 


jus   Zala    n».    Kővágó  öre,    Révful  KIX. 

>»yás  Sseged  Kálmán]   L.  Sseged  népe 

l.io'.t.    ,  noli  Dobol  \\  II. 

uougyus  Zala  m.  Gelse  éa  \ 
674;    uonnyas    Udvarhely    m  iroti    8éra 

Kálmán;  Mtiromaiék  n 

SZOMJAZIK    [uu-zssomnya:  szék  Ke- 

lemen   Lajos;   stonnynz-ik  8sékelyfóld  Kím  Mi* 

SZOMJÚ  (uomé  Bilavónia  N\  r.  \ '.12;  szomjú 
ék    m.    Uion    Nyr.    VHI.376;    szomnyu 
Ssolnok-Doboka  m.  N\r.  XVII 

»yu  Szókelyfóld 
Mili:ii\  .  Háromnak  m    Vadr.  481.  518b;  Három- 
aiék  in.  Uzon  Nyr.  Vll  .  szómé:  szomjúság. 

(Szlavónia  Nyr. V. 12); 2.  momju, 
szomnyu.  sznmnyú.szonnyu:  szomjas  (i.  h.).  Szmtnyu 
Ipomc  iaromssék  m.  Vadr.  481      s      nytm: 

szomjasan  (Székei  in  Mihály).  8t 

nyan  vátem  egén  nap  (Háromssék  m.  Vadr.  51 
Szonnyan  akarom  megölni  a  ke 
lakó  iromnek  m.  Vadr.  404). 

■lomju-kóró :  takacskóró  (Hol  ?  T 

[SZOMJUL),  SZONNYÚL  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  szomil  Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.373):  szom- 
jazik. Vgy  szonnyúlok,  hogy !  (Udvnrhely  m.  Ma- 
gyaros Séra  Kálmán). 

meg-szomju!  I  m'>:g  Vas  m.  Nagy-Rákos 

Nyr.  III.42Í);  szomil  [meg  nélkül,  de  ezt  alkal- 
masint hozzá  kell  érteni)  Zala  in.  Hetes  Nyr.  11.373; 
meg  [vótak]  szomjuhw  Veszprém  in.  Szentkirály- 
Szabadja  Zolnai  Gyula;  mig-stommyul  Marosszék 
ff  ólomon  Lajos;  >i  mi  Udvarhely  m.  Kiss 

Mihály;    Háromszék  m.,  Érdővidék   Bíró  István: 
meg    |vótam]    szonnyul\i\    Háromszék    m.    Vadr. 
431;  szonnyulni  \me§  nélkül,  de  ezt  nyilván  hozzá 
kell  érteni)  Háromszék  m.  Vadr.):  megszomjazik. 
Mikor    eh  itt    w"g    a    /. 
(Vas   m.    Nagyi 
I  ssomjulva  (Veszprém  m.  Bsentkirály- 
badja  Zolnai  Gyula).  Meg  vétem  s*  (Há- 

romszék  m.  Vadr.  431). 

[SZOMJÜLT],  SZOMÉTT  (Vas  in.  Őrség  Nyr. 
11.84;   szomitt  Vas  m.  Csákány  Bódiss  Jusztin): 
szomjas,  ó  de  MMométt  vookl  (Vas  m.  óreég 
11.84). 

SZOMJÚSÁG  (szonnyuság  Háromszék  ni.  Vadr. 
405;  I  w  C'sik  m.  A 1  torja  Király  Pál). 

SZOMÓDOS:    fojtós,    fanvar    (Háromszék    in. 
Mihály;    MNy.    VL216.   :'  I   Im1n.ii 

hibásan  igy  értelmezve:    .zamatos);    Knló\ 

VIII. 188    [itt  szomádos   alkalmasint  hiba)). 
Szomódos   volt  a  gyümölcs  s  mégis  elfogyott 
romszék  m.  Nyr.  IX.31). 

1.  SZOMOGT:  ízetlenség  (Erdóvidék  Tsz.) 
|?  —  vö.  szomogy:  sapor  ingratus;  widríger 
geschma<  k  PPB.-ból  NySz.J. 

2.  SZOMOGY  (somogy  Vas  m.  Király  Pál ; 
Hol?    Tsz.;    szomogy   Győr    m.    Tsz.;   Rábaköz, 


Beó-Sárkány  Nyr.  XVIIL288;  Vai  m    K 
alja   Tsz.;  Vas  m.  Német-Gen 

n/  alja  Vas  m.   Kemenesalja   Tsz 
alja.  a  padlásnak   a  födél  és  a  padlat  érinti 
sénél  lévé  tz<  o  az 

almám]   széna   ko 
Német-Genos  Nyr    JCXVI.94). 

siornogy-alla  (Repce  vid.  Mj  r.  XX.409 
Vas   m.    Király    Pál;    lomogy-nlja   Va 
Kemenesalja   l 

somogy-fő  :  az  eresz  elérészéból  mai 

lrtti  részéből)  a  padlás  vonalán    alulra    kii 

zvég  vagy  az  oda  lenyúló  elad  ízi 
az  ereszből  kiérő  faragásos  vége  (Vas  n 
Pál). 

SZOMOROG:  szomorkodik.    Pintekén  \ 
'.,  szombaton  szomorogunk   (Soprony  in.  Bor- 
pács  Nyr.  V.141  |  gyermekmondókában). 

szomorú  latmár  m.   Nyr.   VIII. 

141).    —    Szomorún    (Szolnok-Doboka    m. 
XVII.816;   Udvarhely   in.   Vadr.    ll;Brass< 
Hétfalu  Horger  Antal;   szotnoji'm   li  k  in. 

Vadr.;  szomolytíu    Háromszék  m.  MNy.  VI.9 
szomorúan, 

[SZOMPOLY]. 

szompoly-asszony:  násznagy-asszony  (Szil 
Keresstár  Ker.'kes  Ernő)  [vö.  «»/). 

SZOMPOLYOD-IK  (compolyndm  Szatmar  \id. 
Tsz.)  [vö.  szonkolyod-ik,  szontyolod-i)<\. 

cl-szompolyodik,  |el-]compolyodik :  megül-- 

tódik,  lehangolt  lessz,   elveszti   a   kedvét,  el- 
komolyodik, elszomorodik,  airhatnékja  jön 
kés  in.  Balog  István;  Statmár  vid.   Tsz.    [i1 
nélkül,  de  ez  (vagy  meg)  nyilván  hozzáértendő!). 

meg-8zompolyodik  (meg  i. 

szégyelli    magát  (Mesőtúr  Nyr.  Heregm. 

Gát    vid.    Pap   Károly);    2.   meghassa   magát, 
meglapul,    megszeppen    (Szatmar   m.    Patól 
Nyr.  XVI. 96  [itt  meg  nélkül,  de  ez  n\  ilván  hozzá- 
adó]; Bereg  m.  Gát  vid.  Pap  Karoly). 

SZOMFOR:  kénkő,  büdöskó  (üaranya  ni.  Or- 
mánvság  MNy.  V.101 ;   Baranya  n  vid. 

Tsz.;    Dráva   mell.    Nyr.    VI.874    [itt    hiba 
.foszfor'  értelmezéssel!;  Baranya  m.  Csúza 
NVIII.383). 

[SZOMSZÉD]. 

szomszéd-kesű :    balog,    balkezes    (Koloz- 

vid.  Sehöffer  István). 

SZOMSZÉDOL:    a    szomszédban    jár,    szom- 
szédot látogat.  Ha  mektuggya,  hogy  szomszéil 
vótam,  még  rám    méri   a   botot  (Veszprém    N 
VII.4 

SZONHCA:  minden  U  nélkül,  ssimpl 

egyenesen  (Győr  in..  Veszprém  in..  IV- 
locsa  Bódiss  Jusztin:  Hol 
ti ika  pofon  váglak  (Szolnok    limai    i 


8Z0NK0LY0D-IK-SZ0NNYAD 


SZOP— 8ZOPORNYICÁ8 


590 


8ZONKOLYOD-IK  (szonkolyodni)  «=-  szontyo- 
ik  (Székelyföld  Tsi.). 

SZONTYOLA :  bús,  kedvetlen,  lehangolt,  szo- 
morkás (8silágy  m.  Zilah  Nvr.  X1V.431).  Szón- 
tyolán  (Siatmár  m.  Kapnik  vid.  N\  r.  II 17 

8ZONTYOLI:  M  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.   Kis-Borosnyó  Nyr.   XYI.48). 

8ZONTYOLOD-IK  (el-,  mezszontyohd-ik,  meg- 
szontyolodom   Keszthely    vid.    Horváth    György; 
Debreren    Nvr    111.563;    Rimaszombat  vid.  Nyr. 
X.88;  Zemplén  m.  Tállya    Nyr.    IV. 477;  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly;  Székelyföld   Tsz.;   Há- 
szék  m.  Nyr.  \XM'2:  nweszontyolyodott,  szon- 
tyolyodni  Pápa  vid.  Tsz.;  Beregszász  Nvr.  XXVI. 
;   szontyorod-ik,   el-,   measzontyorod-ik,   szon- 
Göesej  Nyr.   XIII.354;   Keszthely    vid. 
.  áth   György ;    Somogy    m.    Sándor  József ; 
Közép-Baranya   Nyr.    III.282;    Békés   ra.   Balog 
ged  vid.  Nyr.  11.43;   Orosháza  Nyr. 
Nyitra  m.   Bódiss   Jusztin;    Gömör    m. 
XX II. .76;  Bereg-Rákos  vid.   Pap  Károly; 
'lótfalva    Péter   János;    elszonytyolod-ik 
Rimaszombat  Nyr.  XV.429;  e\szotyorod-ik  Nyitra 
m.  Bódiss  Jusztin;  elszuntyolodni    Mezőtúr  Nyr. 
IX. 479)    [vö.    condolod-ik,    szompolyod-ik ,    szón- 
kolyod-ik\. 

el-szontyolodik,  el-szontyorodik  (el-szonytyo- 
lodik,  el-szotyorodik,  el-szuntyolodik) :  1.  megille- 
tődik,   lehangolt    lessz,    elveszti    a    kedvét,  el- 
komolyodik, elszomorodik,  sírhatnékja  jön  (Keszt- 
rváth  György;   Somogy  m.  Sándor 
József;  Közép-Baranya  Nyr.  III.282;  Békés   ra. 
Balog  István;  Szeged  vid.  Nyr.  11.43;  Debrecen 
III .563;  Zemplén  m.   Tállya    Nyr.    IV.477: 
lótfalva    Péter   János);    2.    elszégyelli 
magát  (Mezőtúr  Nvr.    IX.479;    Rimaszombat   és 
vid.  Nyr.  X.88;  XV.429);  8.  elálmosodik,  lassacs- 
kán  elszenderedik   (Nyitra  m.   Bódiss    Jusztin; 
Pápa  vid.  Tsz.  [el  nélkül,  de  ez  nyilván  hozzá- 
értendő)). 

meg-szontyolodik,  meg-szontyorodik    (meg- 

■   1.   =    elszontyolodik,    el-szontyo- 

inör  ni.  Nvr.  XXII. 576;  Beregszász  Nyr. 

XXVI.522;  Székelyföld  Tsz.  255b.   350b).    Meg- 

szontyolodott    a    szomszédom,    mert  csontot  vetett 

meket  szült]  a  leánya  (Háromszék  m.  Nyr. 

2.    meghúzza    magát,   meglapul,    meg-  j 

szeppen  (Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

SZONTYOLODOTT  =  szontyola  (Székelyföld 

SZONTYOLOG  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  And- 
rássy  Antal  1843;  szontyorog  Udvarhely  m.  Nyr. 
V.180;  Csík  m.  Kóródy  Miklós):  le  van  han- 
golva, szomorkodik,  kesereg,  pityereg. 

SZONNYAD:  konyul  (le-),  lankad,  fonnyad 
(növény  a  szárasságtól)  (Háromszék  m.  MNv. 
VI.350.  357;  Vadr.;  GyórfTy  Iván)  [vö.  konuyad, 
Ifi-sunyik,  szuny-ik\. 


[8ZOP,  SZOP-IK  . 

be-ssop.  Beszopott :  leszopta  magát,  leitta  ma- 
gát (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII  57*  [itt 
bepopott  hiba];  Katona  Lajos). 

szop-nyal.  Szopja-nyalja :  nyalja-falja  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  X.383). 

SZOP  ÁCSOL:  szopogat  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.350;  Vadr). 

SZOPÁKOL:  közel  a  víz  színéhez  a  levegő- 
vel érintkező  vizet  kopoltyúzza  (a  hal  az  ú.  n. 
dögvizekben)  (Agárd  Hermán  0.  Halászat  K.i 
[vö.  szipákol], 

SZOPICSOÁL:  szopogat  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

[SZOPICSKA]. 

szopicska-nyalieska:  mindig  vmit  szopogató, 
nyalakodó,  torkoskodó  (gyerek)  (CssJlókds  Csap- 
lár Benedek). 

SZOPICSKÁL:  szopogat  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.277 1. 

szopicskál-nyalicskál :  -/.  -nyalogat.  Mit 

szopicskálod-nyaiicskálod  az  ujjadat,  te  kis  bohó? 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

SZOPICSKOL:  szopogat  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

SZOPIKÁL,  SZOPIKÁL-IK :  szárazon  szopik, 
az  ajakát  szopogatja  (Háromszék  m.  Kiss  Mi- 
hály). 

SZOPLAT:  szoptat  (Dunántúl  Nyr.  V.228; 
Rábaköz  Halász  Géza;  Tolna  m.  Decs  Hermán 
Miksa;  Dráva  mell.  Nyr.  V.472;  Mohács  Hege- 
dűs Lajos). 

SZOPODÉK:  1.  emlő  (Soprony  m.  Beó-Sár- 
kány,  Süttör,  N.-Peíeszteg  R.  Prikkel  Marián); 
2.  gumi-szopó  (cucli)  (Soprony  m.  Süttör,  Csorna, 
Beő-8árkány,  Vas  m.  Szombathely  vid.  R.  Prik- 
kel Marián);  8.  vézna,  sovány,  gyenge  gyerek 
(Soprony  m.  N.-Lövó,  Keresztény,  Sarlód,  Vas  m. 
Vasvár  R.  Prikkel  Marián). 

SZOPOO:  szopogat.  Szopog  a  gyerek  (Sza- 
bolcs m.  Simonyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.413) 
[vö.  szipog,  szuppog], 

SZOPÓKA  (szipóka  [.szipka']  Vas  m.  Ré[ 
Ss.-György  Nvr.  X VI II. 575) :  i.  ujját  szopogató 
gyerek  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  bádogból 
való  kannaformájú  csöves  szopó-edényke  (cse- 
csemők számára)  (Pécs  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 
122). 

8ZOPORNY1CA:  takony-kórsáé  (állat-,  kül. 
lóbetegség)  (Tokaj  Nyr.  XXIV .240;  Háromszék  m. 
Tsz.  ;  Nyr.  V.129;  Győrffy  Iván). 

8ZOPORNYICÁS :  takonykóros  (ló,  szarvas- 
marha) (Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal). 


691      8ZOPORNYICÁ80D.IK-8ZORQOL 


8ZORG08- 


601 


SZ0P0RNYICÁ80D-IK|. 

meg-ssopornyioásodik :  takoiykónágba  <sik. 
A  mely  ló  sok  ,  megszopornyicásodik  (Sió- 

8ZOPORNYIKA:  1.  kehesaég  (kutyabetegaég) 
(8iabolos  m.  Besenyőd  Nyr    XII  ll.ti,  g.  fél 
betegség  (kutyáknál)   (Nagy  Kunság  Nyr     XVI 
47B). 

OPORNYIKÁ8:  L  kehes  (áltat,  kiil.  kutya) 
ibokü    ni.    Besenv  XII. 148;    Na 

Kalló    Nvr.    XII  429;    Bereg-Rákos   és   vid. 
Károly);    2.    beteges    (állat)    (Beregssáss    Nyr. 

1.523;  Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.482;  Bereg- 
Rákos  és  vid.  Pap  Károly). 

1.  8ZOPORTY:  hóval,  vfzzel  elegy  dunai 
apró  jég  (Eastergom  Nyr.  IV.  174). 

SZOPORTT :  takony  (Moldva,  Klézse  Nyr. 

SZOPORTYÁNY:  fösvény,  zsugori,  kapzsi 
(Baranya  ni.  Hertelend  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
!.VJ|. 

8ZOPORTYOL :  szortyog  (Moldva,  Klózse  Nyr. 
IX.4L' 

(8ZOPPAN]. 

be-szoppan:  lu-toppan.  Beszoppan  a  szobáim 
(Fehér  m.  Xyr.  IX. 2*4;  -  elszólás?) 

|8ZOPPINT|. 

bó-szoppint:  hirtelen  bekap,  beszop  (pl.  meg- 
ütött v.  elvágott  ujját;  édességet)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

SZOPPÍT:  hirtelen  szop  (be-,  pl.  mézet  az 
ujja  hegyéről)  (Székelyföld  Tsz.). 

SZÓRAKOZ-IK:  |?|  No  ez  ugyan  sok' 
kötik ;  csak  úgy  zúg  bele  a  fülem,  még  a  szája  is 
habzik,    mikó  beszél  (Fólegyháza  Nyr.  XIV.  186). 

8ZORDITT:  sürget,  siettet  (Udvarhely  m. 
Kiss  Mihály). 

8ZOROUL:  sietve  indul  (pl.  munkára),  ugyan 
nehezen  szordulnak!  (Udvarhely  m.  Kiss  Mihály) 

meg-szordul:  sietve  megindul.  Megszordultuk 
a  méhek  (Udvarhely  m.  Kiss  Mihály). 

neki-szordul :  sietve  nekiindul.  Nekúaor&uUak 
az  aralók  (Udvarhely  m.  Kiss  Mihály). 

8ZOROAT:  sürget  (Székelyföld  Andrássy  An- 
tal 1843;  Oyórffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.223.  351)  |vö.  cirgat]. 

SZOROOL:  cv  (Balaton  mell.  Tsz.;  Békés  m. 
nyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.4:'.. 
szorgold  hót,  hogy  rul 

(Zala  m.  Király  Pál).  Majd  szorgolom  a  cipőtök'  t 
(Zala  m.  Volák  Lajos). 

meg-BEorgol :  megsürget.  Ereggy,  szorgold  meg 
azt  a  szabót!  (Zala  m.  Király  Pál). 


SZORGOS  (szorgos    Háromszék   m.  MNy.  VI. 
!  ős  (Székel viui.i  Fejér  .József ;  c 

Mflicll   •!., 
keJyföld    Kiss    Mihály).    Ahaji   félih 
haggyam  a  szorgos  dogom    (Sféketrfttld    Nyr 
176).  Sok  a  dogom,  mi  Nyr. 

V.617).  Sok  a  dolog,  mind  szorgos  (Hajdú  m 
des  Nvr.  111.225;  sly  m.  Kereastár  vid. 

Vadr.  088  (Hál 

szék  m.  NyK.  III. 17);  2.  munkával  elhalmro 
Oly  szorgos  a  malomt  hogy  nem  lehet  őrni  (Szut- 

M  ■  i     \  [U    B     ' 
iuiih  ■  r  igen  s  ■  mp 

lén  in.  Bsflrnyeg  Nyr.   JuX.876 
ualiimtns  i Ipoly   vid.  Nyr.  III.42H).    . 
ül    utón -útfélen  kÖMÖnnek;  erre  a  vele  menő 
i     azt    mondja  :|    .1 

'  (Debrecen  Dézsi  Ls 

SZÓRGYÁZ[-IK| :    szétpattogzik,    sziporli 
(pl.  a  tűz  B  pipából)  (GŐCfi  VU54;  Hol? 

|  |vö.  s6rjád:-ik\. 

SZORÍT   (szírit    Háromszék  m.    Nyr.    IX 
flotta  Háromszók  m.  Nyr.  1V.515). 

ki-szirít:  kiforgat,  kifoszt.  Mindenéből  kiszirt- 
tntta  (Háromszék  m.  Nyr.  IV.515). 

[SZORÍTÓ]. 

szorító-háló:  zsákos  v.  kátás  gyalomdVst  in. 
Tószeg  Honnan  O.  Halászat  K.). 

[SZÓRÓD-IKj. 

mög-szóródik:  [?]  Hej,  de  m< 
is  haragudtam  '   (Arad    m.    Pécskn    Kalmány    L. 
Koszorúk  1.124). 

1.  SZOROG:   siet   (Székelyföld  Tsz.;  Három- 
szék in.  Vadr.).  Ne  szorogj  Így  '  Ne  szorogj 
erőssen,  mintha  hónap  világ  vége  lenne !  (Székely- 
föld Kiss  Mihály).  Scorogjatok  n/übe, 
miit/n/át  este  oan /  (Székelyföld  Fejér  József). 
'   Ne  szorogj!  (Háromszék  m.  Tsz.). 

|2.  SZOROG]. 

szorog-hót :    nz    ünnep    elótti    li  in-k 

utolsó  napjai,  mikor  már  nagyon  sok  és  bü 
a   dolog,   mikor  az   embernek    már  a  kön 
égett  a  munka   (Háromszék  m.  Uson  Bért  Kál- 
mán;  Háromszék  m.  Lécfalva  BitaJ  <iézai 
erre  a  szoroyhiti  <sind- 

léitt  (Háromszék  m.  Uzon   Xyr.  VIII. fi 

SZÓRÓL  (N^V/uniOömör,  Nógrád  m.  Simon] 
Tiaetei  M.  Nyelvtan  1.396;  szórhuú  Kolosa  m. 
Batána  Nyr.  IX.503):  szór. 

SZORONG:    szoritó-fa   (l  <i  .dr.|. 

(SZORONGAT],    SZORINGAT :    rejteget,    tit- 
koigat   Mán  fá  W8  mondanom,   nem  szorim, 
tom ....  Qyöt  >8sd  .  .  .  estem  szeri 

-za-Hegyos  Kálmány  L.  Szeged  népe  II.9). 

SZOROS    (szoross   Székelyföld    Kiss    Müi 
szók    u.  a  szorosba 

zékelyföld  Kiss  Mihal. 


sx<  >R0SKA-8Z0TYE 


8ZOTYKA— 8ZOTYOQTAT 


m 


szoros-mise :  nagymise  (mert  azon  a  sok  em- 
ber összeszorul)  (Palócság  Tsz.). 

SZOROSKA:  a  kályha  nyaka  és  a  fal  közötti 
üresség  (Tata  Matusik  Nep.  János  1841). 

SZORTYOG  [a  csizma,  ha  járás  közben  bele- 
megy a  viz]  (Ugocsa  m.  Nyr.  XV.574). 

SZORTTOS :  szortyogós,  taknyos,  náthás  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.360;  Vadr.;  Györffy  Iván), 

(SZÓRT  YOSOD-IK]. 

mög-szortyosodik :  szorty ogóssá,  taknyossá 
leess,  megnáthásodik  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SZORUL  (szurul  Szilágy  m.  Perecsen  Kerekes 

Kinő). 

(SZORULÁS]. 

[Szólások].    No    lessz   ott  mingyd  szorulás!  = 
no  lessz  ott  mindjárt  hadd-el-hadd !  (Cegléd  Ilos- 
\  ilmos). 

SZORULTSÁG  (szaruitság  Moldvai  csáng.  Nyr. 

1X.4- 

SZÓS :  1.  beszédes,  bőbeszédű  (Gömör  m.  Nyr. 

KVHL60B;    Brassó   m.  Bácsfalu  Horger  Antal); 

2.   plt-tvkázó,  hírhordó  (Beregszász  Nyr.  XXVI. 

! :    Nyr.    XII.528) ;  8.   (?].  A  biró  meg  a 

szós  megtette  a   becsűt  (Zemplén  m.   Nyr.   XVII. 

<is\. 

[Szólások].  Szós  vkivel :  szóba  szokott  állani, 
beszélni  szokott  vkivel  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
358).  Nem  vagyok  vele  szós  (Háromszék  m.  Ko- 
váts  S.  János).  Jó  szósok  egymással:  szívesen 
beszélnek  eggy mással  (Udvarhely  m.  Horger 
Antal).  Szós  vagyok  vele:  már  beszéltem  vele 
ívmi  ügyben),  már  alkuba  ereszkedtem  vele 
(Háromszék  m.  Uzon,  Lécfalva   Séra  Kálmán). 

SZOSZNYA:  erdei  fenyú  (Abaúj  m.  Erdészeti 
Lapok  XXII.437). 

SZOSZNYÁS:  erdei  fényűvel  benótt  terület, 
fenyves  (Abaúj  ni.   Erdészeti   Lapok  XXII.437). 

SZOTÁK:  tót  (Zemplén  m.  Terebes  Kassai  J. 
Szókönyv  V.212). 

SZÓTÁNKANÓ:  könnyű  nói  kabátka  (Pest 
DL  Tinnye  Nyr.  VII.90). 

SZOTYADÉK:  1.  hulladék;  2.  apróság  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

SZOTYAKOS :  elérett,  nagyon  puha  és  leves 
(gyümölcs)  (Alföld  Nyr.  IV.379)    [vö.    szotyogós]. 

SZOTYALÉK:  hulladék  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  18, 

SZOTYÉ :  1.  folyóvízbe  esett  és  még  jéggé 
iuni  fagyott  hó  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
III.  _*30 ;  Szeged  vid.  Tsz.);  2.  törmelékes  termés- 
jég a  Dunán  (Alsó-Csallóköz  Kóssa  Albert)  [vö. 
1.  szotyó,  szotyor]. 

amniTKi :  maotab  tajszótah  u. 


SZOTYKA:  l  ringyó, szajha  (Tolna  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  IV.350;  Szegszárd  Miskolczy  Gusztáv; 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.475;  Orosháza  Nyr.  IV. 
378;  Nógrád  m.  Nyr.  1V.94);  2.  ügyes,  bátor- 
beszédú  leánygyermek  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.574)  [vö.  2.  szotyó\. 

1.  SZOTYÓ,  SZOTYU:  havas  esó  8  a  tóle 
okozott  sár  (Gyór  m.  Vámos  Bódiss  Jusztin) 
[vö.  szotyé,  szotyor]. 

2.  SZOTYÓ  (Veszprém  m.,  Zala  m.,  Somogy 
m.  Csurgó  Pap  Benedek;  szotyu  Vas  m.  Őrség 
Tsz. :  Veszprém  m.,  Zala  m.,  Somogy  m.  Csurgó 
Pap  Benedek):  ringyó,  szajha  [vö.  szotyka]. 

1.  SZOTYOG:  L  szortyog  (a  bagóleves  pipa, 
a  csizmában  a  víz)  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos ; 
Szatmár  m.  Gencs  Nyr.  X.525);  2.  potyog,  hul- 
ladoz  (az  elérett  gyümölcs  a  fáról)  (Tolna  m. 
Tsz.;  Palócság  Nyr.  XXI.418;  XXII.79;  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Csík  m.  MNy.  VI.376).  Szotyog 
az  alma  a  fáról  (Székelyföld  Tsz.)  [vö.  szityeg- 
szotyog,  szütyög]. 

el-szotyog:  elpotyog,  elhulladoz.  Testömnek 
tagjai  mind  elszotyogtak  imitt-amott,  a  mig  a  vizet 
hortam  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  481). 

ki-szotyog:  kipotyog,  kihulladoz  (pl.  a  vad- 
hús és  a  nyű  a  sebből)  (Székelyföld  Tsz.). 

le-szotyog:  lepotyog,  lehulladoz  (pL  a  sár- 
tapasz a  falról)  (Brassó  m.  Hétfalu  Horger  An- 
tal ;  Csík  m.  MNy.  VI.368). 

[Szólások].  Ne  húzd  nyársra  a  cibrét,  met  úgyis 
leszotyog:  ne  add  az  urat,  mert  rongyos  vagy 
(Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  XXV.524). 

szotyog-lotyog:  pityeg-potyog,  hulladoz  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  X.334). 

szotyog-potyog :  cv  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  X.333). 

[2.  SZOTYOG]. 

szotyog-motyog:  tesz- vesz,  babrál,  bíbelődik, 
piszmog,  pepecsel  (Csallóköz  Csaplár  Benedek) 
(vö.  szetyemotyál,  szöty-moty], 

el-szotyog-motyog:  elbabrál,  elbibelődik,  el- 
piszmog, elpepecsel.  Elszotyog-motyog  egész  nap 
eggyehmással  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

SZOTYOGÓ  =  szotyogós.  Szotyog'ó  körfí  (Pa- 
lócság Nyr.  XXII.79). 

SZOTYOGÓS  (szotykos  Zemplén  m.  Deregnyő 
Nyr.  XVII.229):  1.  szortyogós  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos);  2.  elérett,  nagyon  puha  és  leves  (pl. 
körte,  szilva)  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII. 
382).  Szotyogós  körte  (Zemplén  m.  8ztirnyeg  Nyr. 
X.323).  Szotyog'ós  körfé  (Palócság  Nyr.  XXI.418; 
XXII.79).  Szotykos  körte  (Zemplén  m.  Deregnyő 
Nyr.  XVII.229)  [vö.  szotyakos,  szutykos]. 

SZOTYOGTAT:  potyogtat,  hullat  (Székely- 
föld Tsz.  351a;  Csík  m.  MNy.  VL876). 

88 


M0TYÓKA8— SZOTTYAN 


SZOTTYANT— SZÓ,  SZÜ 


SZOTYÓKÁS  —  stotyogós  (Hegyalja  Kassai  J. 
Siókönyv  IV.  152;  Bereg-Rákos  és  vid.  Fap  Ká- 
roly). 

SZOTTOL:  ütögetéasol,  veregetéssel  puhít 
(gyümölcsöt)  (Bereg-Rákos  és  vid.  Pap  Károly) 
[vö.  potyol\. 

el-ssotyol:  |tréf.J  elver,  elpáhol  (Bereg-Rákos 
és  vid.  Pap  Károly)  (vö.  el-potyol\. 

SZOTYOLA  (Somogy  in.  Király  Pál,  Siabó 
Béla;  Pehér  m.  Kálói  Tolnui  Vilmos;  szotolya 
Balaton  mell.  Földrajzi  Kösl.  1894.  75):  napra- 
forgó. 

SZOTYOB:  visen  ússkáló  hó-  és  jóggomoly 
(Qyór  m.  Tai.)  [vö.  szotyé,  1.  szotyó]. 

(SZOTYOBI). 

ssoty ori-motyori :  alamuszi,  tedd-ide-tedd-oda 
ember  (Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII  .334). 

SZOT  YORK  OD-IK :  tolakodik,  furakodik  (Ipoly 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.574). 

8ZOTYOROD-IK :  1.  kuporodik  (Soprony  m., 
Gyór  m.  Bódiss  Jusztin);  2.  ólálkodva  megy 
(Vas  m.  Kemenesalja,  Ságh  Kresznerics  F.  Szó- 
tár 11.228;  Zala  m.  Bódiss  Jusztin). 

lö-Biotyorodik:  leül  (Rábaköz  Bódiss  Jusztin). 

oda-szotyorodik :  odaül  (vki  mellé)  (Rábaköz 
Bódiss  Jusztin). 

SZOTYOROG:  ólálkodva  megy  (Zala  m.  Bó- 
diss Jusztin). 

SZOTYÓ8  (szót y os  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
475;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Szabolcs  m.  Be- 
senyőd Nyr.  XI  1.143):  1.  szotyos:  szortyogós 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos);  2.  szotyos,  szotyos:  el- 
érett, nagyon  puha  és  leves  (gyümölcs)  (Nagy- 
Kúnság  Svr.  XVI.475;  Szabolcs  m.  Besenyőd 
Nyr.  IX.137;  XII.143;  Szatmár  ra.  Nagybánya 
Nyr.  X.334;  Katona  Lajos;  Hegyalja  Kassai  J. 
Siókönyv  IV.162;  Ugooaa  m.  Nyr.  XV.574;  8zi- 
lágy  m.  Nyr.  IX.566). 

SZOTYÓSOD-IK :  elérik,  nagyon  megpuhul 
és  ellevescdik  (gyümölcs)  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843). 

8ZOTTY.  Vén  szotty :  vén  trotty,  totyakos 
vén  ember  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 
130;  Székely  Imre). 

SZOTTYAN:  pottyan  (8zókelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Csík  m.  MNy.  VI.376).  Ha  leesik,  éppen 
az  óiba  szottyan  s  belehal  (Háromszék  m.  Vadr. 
431)  [vö.  szittyen-szottyan,  szotty en). 

bele-ssottyan :  belepottyan.  [Olyan  kényelmes 
a  csizmám,  hogy  a)  lábam  csak  úgy  szottyan  bele 
(Pápa  vid.  Tsz.). 

eló-seottyan :  váratlanul  elékerül  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 


haza-HBottyan:  váratlanul  hazakerül,  haza- 
vetódik.  Behjó,  hogy  hazaszottyanhatál !  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

ide-BBottyan:  váratlanul  itt  terem,  véletlenül 
idevetődik  S<>,  honnét  szottyanál  ide?  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

ki-Bsottyan:  kipottyan,  kiesik,  kicsti 
szottyant  a  kezéből  (Csallóköz  Csaplár  Benedek ; 
Székelyföld  Fejér  József;  Hol?  Tv 

[le-BBOttyan]. 

[Szólások].  Leszottyant  a  kedve:  cliiwMit  a  kedve 
(Székelyföld  Fejér  József). 

mök-szottyan  :  megcsappan,  megfogy  (az  em- 
ber a  betegségben)  (Somogy  m.  Szóke-Denos 
Nyr.  111.182). 

oda-BBOttyan:  váratlanul  ott  terem,  véletlen iil 
odavetődik  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[SZOTTYANT). 

bó-BBottyant:  bevet  (kenyeret  a  sütőkemen- 
cébe). Már  megszütyölttem,  bé  is  szottyantoüam 
(Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv  V.13). 

el  szottyant :  elpottyant,  elejt.  A  tyúk  a  V 
a  fészkén  kívül  (v.  a  vízben)  elszoityantotta.  A  hogy 
a  kerten  hágott  átal,  elszottyantotta    (Székel 
Kiss  Mihály). 

ki-szottyant :  kipottyant,  kiejt.  A  terhes  asz- 
szony  a  gyereket  magából  véletlen  rögtőn  /iszoty- 
tyantotta  (Székelyföld  Kiss  Ifihálj 


[SZOTTYANTOTT). 

SBottyantott-leves :  tészta-  v.  tojásfoszlányok- 
kal készült  leves  (Székelyföld  Kiss  Mihal 

[SZOTTYINT). 

oda-SBOttyint:    odavet,    odadob,  odalök.  Szép 
mönyecske,  .   .   .   köszönd   apádnak    s    anyádnak, 
hogy   tőllem    megtagadónak,    égy    rosszkedi 
gazdának  szépön  odaszottyintának !  (Udvarhely  m. 
Vadr.  79). 

SZÓZAT:  szó,  beszéd,   hír   (Nógrád  m.    Nyr. 
IV.143;    Háromszék  m.    Orbai    járás   Nyr.    VII. 
;  332;    Huny  ad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.469).  A  vót 
a  szózat:  az  a  hír  járt  (Nógrád  m.  Nyr.  IV 
Ez  vala  a  szózat  (Háromszék  m.  Orbai  járás 
VI  1.332). 

1.  SZŐ  (szón  Vas  m.  őrség  Nyr  .VII. 420; 
szüli  Zala  m.  Balaton  mell.  Simonyi  Zs.  Tüzetes 
bt  N\«  lvtan  1.600;  szú,  szuni  Somogy  m.  Szenna 
Király  Pál;  Szlavónia  Nyr.  XXIII.  169;  lle 
Nyr.  VIII.360;  szüv  Kecskemét  Simonyi  Zsig- 
mond; szüv  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.383). 

2.  SZŐ,  SZÜ:  víz  szinére  laposkás  kavicsokat 
majdnem  vizirányosan  dobál,  úgyhogy  többször 
föl-fölugrálnak,  mielőtt  elmerülnek.  Gy- 

rekek,  szöjjnnk!  (Borsod,  Abaúj  m.   Király 
Menjünk  szüni!  (Ugocsa  m.  Tisza- L'j lak  Let: 


8ZÖCSÉNY— SZŐK-IK 


SZÖKCSÉR— 8ZÖKELL-IK 


KÜm 


la).    Jerünk    szőni!   Szőjünk!   (Erdély    Nyr. 
\  1  170;   Székelyföld    Kiss    Mihály)    (vü.    szövés, 
165]. 

SZÖCSÉNY    (szőcsén   Vas    m.    Tsz.;   szőcsény 
■>■)  Vasa  József  1841;  Székelyföld  Kassai  J. 
8sókőny\   11.146;  szőcsin  Dunántúl  Nyr.  XII.186; 
sz'ö'  e  vid.  Nyr.  XX. 370;  sz'őcsing  Győr 

in.  Rábaköz  Halász  Géza;  szőcsiny  Vaam.Répce- 
Njr.  XVI1I.576;  szUőcsíny  Soprony  in. 
Horpács  Nyr.  V.269):  szemölos  |vö.  szömölcsény]. 

SZÖCSKE  {szecska  Balatonfüred  Szabó  Béla; 
Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.523 ;  sze cske  (Dunán- 
túli Lehr  A.  Toldi  12;  szécskó  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Gyór  m.  Rábaköz  Halász  Géza;  Gyór 
Nyr.    VI.325;    Csongrád    in.    Arany-Gyulai 
11.329;  szecskö   Esztergom   m.    Bátorkeszi, 
Komárom  m.  Sz.-Péter  Király  Pál;  szé'cskú  Csalló- 
köz Király  Pál;  sztcskü  Veszprém  Simonyi  Zsig- 
mond; Tolua  m.  Nyr.  VI.524;  szé'cskii  Csallóköz 
i  ly  Pál ;  Zala  m.  Szabó  Béla ;  szöcskő  [Dunán- 
túl]   Lehr  A.  Toldi  12;  szöcskü  Sió  mell.  Szabó 
Béla;  Siófok  vid.  Király   Pál;   szökcse  Pest    m. 
Tsz.;  szökcső  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  szücskö 
Kun-Halas  Nyr.  XV.67). 

SZÖDÖGEL,  SZÖDÖGÉL  (szödögel  Háromszék 
MNy.  VI. 351 ;  Gyórffy  Iván;  szödögel  Csalló- 
köz, Székelyföld  Csaplár  Benedek;    Háromszék 
m.  MNy.  VI.351;  Gyórffy  Iván):  szövöget. 

SZÖGY:  sündisznó  (Hol?  Kassai  J.  Szókönyv 

1V.314;   V.17). 

SZÖK-IK,  SZÖK :  1.  szök-ik :  ugrik  (Kolozsvár 
Szinnyei  József;  Székelyföld  Nyr.  XV1II.12); 
2.  szök :  táncoltat.  Tennap  es  mind  merén  szöktek 
[Furust]   (Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  XXII.238). 

[Szólások].  Mirigye  (miriggyé)  szökött:  kelése 
támadt  (Székelyföld  Nyr.  IX.  175;  Háromszék  m. 
Réty  8zékely  Sándor;  Sepsi-Sz.-György  Fejér 
Botond;  Csík-Somlyó,  Csík-Taplóca  Zöld  Ferenc). 

át-szök,  át-szökik:  1.  át-szök:  átugor.  Átszökte 
az  árkot  (Heves  m.  Nyr.  XVIII.231);  2.  át-szökik: 
átugrik.   Átszökött  a  kerítésen  (Szeged  Nyr.  XVIII. 

[el-szökik],  el-szök:  elborít  (Gyór  m.  Vámos, 
Göcsej  Bódiss  Jusztin).  Egész  arcát  elszökte  a 
vér  (Keszthely  Bódiss  Jusztin).  Elszökte  a  tálló: 
elfutotta,  elborította  a  vér  az  egész  testét  (Gö- 
csej Tsz.  351b  [itt  s  a  Tud.  Gyújt.  1832. 111.81. 1.  is, 
a  honnan  ezen  adat  a  Tsz.-ba  került,  el  hiányzik 
és  talló  hiba];  Kerekes  Gábor,  Joó  Mihály). 

[Szólások].  Ez  a  patak  észökik:  kiszárad  (Veszp- 
rém Nyr.  XII.561). 

[fel-szök]. 

[Szólások).  Hólyag  szökte  fel  a  testét:  hólyag 
támadt  a  testén  (Vas  m.  Őrség  MNy.  V.127). 

mög-szök :  megtáncoltat.  Tennap  ők  es  Furust 
megszöktek.  Eljöök,  hő  Furust  kivezessem  a  gyűj- 
tőbe, hő  megszökjünk.   Eresze  Furust  a  gyűjtőbe, 


ho  szöknönk  meg.  Ez  a  Márton  Ándér  János 
Istánnya  ki  akar  vezetni  a  gyűjtőbe,  hő  szökne 
meg.  Ménn  evei  a  borbát  fllyuval  a  gyűjtőbe,  hő 
ő  jes  szökjön  meg  (Brassó  m.  Hosszúfalu  Nvr. 
XXII.238).  ' 

[Szólások].  Rög  szöktyön  meg!  (Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  III.275;  vö.  1.  rög).  Rögény 
szökjön  m?g  (v.  mög) !  (Göcsej  Nagy-Lengyel  Nyr. 
V.285;  Somogy  m.  Nyr.  XIV.91;  vö.  rögény). 
Megszökte  a  mirigy  a  halottat:  kék  foltok  támad- 
tak rajta  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1889). 
Megszöki  magát:  nekirugaszkodik.  Abból  a  hejből 
megszöki  magát  az  esztendős  csitkó  .  .  .  igyenössen 
az  égbe  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  471). 
Megszökte  magát  é'ccöribe,  éfutott  a  paphoz  a  diák 
(Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  478). 

szök-rug:  jókedvében  ugrál,  táncol  (Veszp- 
rém m.  Csókut  Nyr.  XXV.286). 

[össze-szők-rug]. 

[Szólások].  A  vadász  um  meglütte  a  nyulat, 
mingyá  összeszökte-rugta  magát:  rugdalódzva,  ka- 
pálódzva  kiadta  a  páráját  (Veszprém  m.  Csókut 
Nyr.  XXV.286). 

8ZÖKCSÉR:  mezei  tücsök  (Hol?  Tsz.;  vö. 
Nyr.  VI.230.  szökdencs:  szökcsér,  szökcse). 

SZÖKDÉCSEL  (szögdicsölt  Kecskemét  Nyr. 
XXV.95;  —  [csökdicséi  Nyr.  XXI.419.  a  közló 
értesítése  szerint  sajtóhiba  szökdécsel  helyett]). 

SZÖKDENCS:  szöoske  (Tolna  m.  Nyr.  VI. 
230). 

SZÖKDÉNCSEL :  szökdécsel  (Szatmár  m.  Kap- 
uik vid.  Nyr.  11.277;  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszók  m.  MNy.  VI.357). 

SZÖKDÖS  (szögdös) :  szökdécsel,  szökell,  ugrál 
(Vas  ra.  Őrség  Nyr.  III.283).  A  madár  szökdös 
az  ágon  (Szeged  Nyr.  XVUI.231). 

SZŐKE  (szöjke  Udvarhely  m.  Király  Pál; 
szölke  Repce  vid.  Nyr.  XX.369;  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  1.416;  Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  II. 
383;  Göcsej  Nyr.  XII.234 ;  XIV.  163;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.883;  Esztergom  Nyr.  III.284; 
Székesfehérvár  vid.  Nyr.  11.191;  Fehér  m.  Per- 
káta  Nyr.  111.36;  Gömör  m.  Nyr.  XVIU.456; 
szükit  [szókét]  Göcsej,  Páka  Nyr.  1.372;  szülke 
Göcsej  Nyr.  XII.  192). 

szőke-kő :  jó  vaskó  (Torockó  Jankó  J.  Torda 
stb.  202). 

szőke-szömű :  világoskék-szemú.  Szőkeszémü 
kis  lány  (Győr  m.  Bódiss  Jusztin).  Szölkeszémü 
leán  (Vas  m.  őrség  Nyr.  1.416). 

SZÖKEDÉK:  pörsenés,  pattanás  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

SZÖKELL-IK   (bészököllöm  Erdővidék   Tsz.). 

bó-szököllik:  beugrik.  Bészököllöm  (Erdóvidék 
Tsz.). 

88* 


B8B 


BZÓKÉLL-IK    BZÖLLŐ 


8ZÖMKÖ8IT-8ZÖM'' 


6Q0 


8ZŐKÉLL-IK:  szóké  szint  játszik,  szókéhe 
játsaik,  siókére  hajlik  (8iókelyíöld  Kiss  Mi- 
hály). 

(Szólások).  Szökellik  az  ég:  virrad  (Szolnok  ud. 
NyK.  XVII.86). 

SZÖKEMÉ8:  pörsenés,  pattanás  (Fertó  mell. 
MNy.  111.406  (itt  sxőkemés  hiba];  IVrtó-Sz.-Miklós 
R.  Prikkel  Mariám 

■lőkeméi-ember :  olyan  ember,  a  ki  úgy  el* 
megy,  hogy  mit  Mm  tudnak  róla  (Soprony  m. 
Iván  R.  Prikkcl  Marián  [mint  Írja,  nem  égésien 
megbiiható  forrásból]). 

SZÖKEMINY:  szökevény  (Zala  m.  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  XIV.l'.Ui. 

SZÖKÉS:  pöreenés,  pattanás  (Munkács  és 
Bereg-Rákos  vid.  Pap  Karoly  :  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Udvarhely.  Háromszék,  Csik  m.  Király 
Pál ;  Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal).  Szökésem 
lett  (Síékelyfóld  Kiss  Mihály).  Qjan  péankó  szö- 
kés vöt  a  kezemen,  mind  egy  f eteké  mákszem  (Csik 
m.  Nyr.  XI  1.1 89). 

SZÖKŐ:  1.  táncos.  Jó  szökő  lány  (Udvarhely 
m.  Erdóvidék,  Háromszék  m.  Kováts  8.  János). 
0  elég  borbát  szökő,  me  ő  a  lassancsárdást  es 
onnyan  borbáton  járja,  mind  a  kerékforgót  (Brassó 
m.  Hossiűfalu  Nyr.  XXII.238);  2.  tánc.  Szökőre 
való:  jó  táncos  (Udvarhely  m.  Erdővidék,  Há- 
romszék m.  Kováts  8.  János);  3.  kocsiúton  ki- 
álló kő.  Észt  a  nac  cökőt  ki  kéne  törni  (Brassó 
m.  Hétfalu  Horger  Antal). 

8Bökő-jak:  egérnek,  ráknak  menekvó  lyuka 
(Székelyföld  Nyr.  XIV.335). 

SZÖKTET:  párosodik  (a  disznó)  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  X.152). 

fel-ssöktet:  fülbújt,  föllazít.  Felszöktesszék  e 
népszéget  ox  boérokra  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X. 
103). 

meg-ssöktet :  megtáncoltat.  Eressze  el  kied 
Sárit  a  szöktetóbe!  Eggyen-ketten  megszöktessük, 
aval  haza  lödörittsük  (Székelyföld  Vadr.  382). 
Majd  megszöktetem  (Udvarhely  m.  Erdóvidék, 
Háromszék  m.  Kováts  8.  János). 

SZÖKTETŐ  (szélctető  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXn.456;  XXIII.96.  143):  táncmulatság.  Eressze 
el  kied  Sárit  a  szöktetóbe!  (Székelyföld  Vadr. 
882).  Haggya  el  ked  Sárit  a  széktetőbe !  (Hunyad 
m.  Lossád  Nyr    XX  11.466;  XXIII.96). 

[8ZÖL],  SZÜLL :  sző  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
214). 

8ZÖLEVÉNY:  vadkomlóból,  vadszőllóből  ke- 
letkező sűrűség  (a  Duna  szigetein)  (Csallóköz, 
Bacsfa  Nyr.  XVI.  140). 

SZŐLLŐ  (szellő  Tolna  m.  Decs,  Pest  m.  Sü- 
kösd,  Csanád  Bayer  József;  szöjlö  Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  III.231.  232;  szőUyő  Moldva, 
Kiesse  Nyr.  XIV.42). 


■sőlló-alj    (szőllally,    sz'őllally  Palócság   N 
XXI.176. 

■EŐllő-baJo:  azóllökacs  (Keszthely  Horváth 
György). 

BBÖlö-geresd   (Ipoly  völgye,    Kővár  I 
\\\\H\,szőllő  gerezd  Zemplén  in.  8zürnyeg  x 
X.826):  szóllófürt. 

sEŐllö-hátja:   a   tőke  mellett  két  oldalról  ki 
kapált  föld  (Kecskemét  Nyr.  XIX.46). 

szőlő-in:  szőlIőkoc8ány  (Székelyföld  Kiss 
hály). 

BBŐllő-keringő :  szóllókacs  (Hajdú  tn.  iladház 
Nyr.  XIX  14.'{). 

szőllő-láb :  hegyoldalban  fekvő  szőllőnek  alsó 
vége,  a  mely  üresen  van  hagyva  v.  gynm 
fákkal  vau   beültetve,  v.   a   hol    kukorica,  zab, 
kaszálni   való  fú   stb.  terem  (Szilágy    in. 
VTL881  :  Marosszék  Ravasz  Árpád). 

sBŐlő-metet:  szőllömetszés  (Balaton  n 
XIV.166;   Baranya  m.  Budenz-Album   161)  (vö. 
metet], 

sBŐlő-nyel:  szóllófürt  (Duna  mell.,  Baranya  m., 
Borsod  m.   Kassai  J.  Szókönyv   11.240;   111 
(vö.  nyel-szölö]. 

szőlő-rekettye:    szóllókacs    (Győr    m.   Bőny 

Nyr.   XVII.: 775). 

BBŐllő-rengő :    szőllö    fiatal    hajtásának  vége, 
a  melyet  kellemes  savanyú  íze  miatt  tavasszal 
a  gyerekek   meg  szoktak   enni   (Mezőtúr 
X.286)  [vö.  rengő]. 

szőlő-tartomány:  szőllőbirtok  (Göcsej  Király 
Pál). 

SZÖMKÖSÍT:  szembesít.  Én  nem  bánom,  ha 
a  plébános  úr  szömkösíti  is  vele  (Torontál  m. 
Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.244). 

SZÖMÖLCS,  SZEMÖLCS  (sümöcs  Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván;  Háromszék  in   Sí  Ny 
VI. 214;  sümölcs  8zékelyfóld  Tsz. ;  szömőcs  Kecs- 
kemét, Szeged  Csaplár  Benedek;  szümőcs  Szat- 
már  Nyr.  XV.835). 

SZÖMÖLCSÉNY  (Pozsony  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv  [1.238;  IV. 479;  szemőcség  8seg8/ 
kolczy  Gusztáv;  stömőcség  Soprony  m.  Nyr  XXII 
239;   szömőcsing   Csallóköz    Csaplár    Benedek): 
szemölcs  (vö.  szőcsény]. 

[SZÖMÖLCSŐ]  (sömöltyü  Háromszék  m.  Zágon 
Császár  Árpád;  siimötyü  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  szömőcsö 
Torontál  m.  Klárafalva  Kálmány  L.  Szeged  népe 
II  1.1 58;  Debrecen  X\  r.  \  X. 570 ;  szömörcsö  Bereg- 
Rákos  Pap  Károly;  szömörcsü  Kis-Kún-Halas 
XV.66;  XIX. 44,:   x 

SZÖMŐBCE  (Balaton  mell.,  Győr  m.  Tsz.; 
Borsod  m.  Nosivaj  Kassai  J.  Szókönyv  IV.406; 


MM 


8ZÖMÖRC8ÖK— SZÓR 


SZÖRCÖO-SZ<"»F{NVr 


NI 


szemerice  Heves  m.  Névtelen  1840 ;  Eger  Kassai  J. 

Szókon w  1V.406):  rhus  cotinus. 

SZÖMÖRCSÖK:  kucsmagomba,  süveggomba, 
sa.-György-gomba  (Vas  m.  Kemenesalja,  Balaton 
I.,  Székelyföld  Tsi.). 

ssemörcsök-galuska:  összevagdalt  szalonná- 
ból, tehénhúsból,  tojás  sárgájából  készült  és 
lisztlángban  gömbölyűre  forgatott  galuska,  a 
melyet   levesbe  fóznek  bele  (Székelyföld  Tsz.). 

SZÖNTÖS  (*öntös):  fésületlen,  borzas,  kócos 
(Baranya  m.  Kassai  J.  Ssókönyv  IV.480;  Ba- 
ntuvá m.  Csúza  Nyr.  XV1II.478;  Szlavónia  Nvr. 
XX  111.362;  8zlavónia,  Szent-László  Nyr.   XXUI. 

SZŐNYE:  szürkés-fehér  (juh,  berbécs)  (Szé- 
föld  Kriza;   Udvarhely   m.    Gálffy   Sándor; 
Háromszék  m.  Vadr.). 

SZŐNYEG  (szúnyeg  Maros-Torda  m.  marosi 
alsó-járás  Ravasz  Árpád ;  szúnyög  Szolnok-Do- 
boka m.  Nvr.  XVII.315).  —  Szőnyeg:  szúnyog- 
háló (Soprony  m.  Fölsó-Szakony  Nyr.  XVII. 
384). 

SZŐR:  színes  lapos  zsinór,  a  melyet  fűző- 
pántlika  helyett  használnak  a  vánkos-  és  a 
dunyhacihák  fűzésére  (Borsod  m.  Ethnographia 
VI  1.75).  —  Az  erdő  szőre:  [tréf.]  a  fák.  Az  ek- 
lézsia  eladta  az  erdeje  szőrit  (Szolnok-Doboka  m. 
Deésakna  Nyr.  1.383). 

[Szólások].  Elveszett  szörinszán  :  szőrin-szálán, 
nyomtalanul  (Tolna  m.  Sár-Sz.-Lőrinc  Nyr.  III. 
87 ;  —  vö.  szörtén-szálán).  Szőrin-lábán  elveszett  j  ^ 
(Hol?  Fejérpataky  László).  Szörin-szört  [megy  a 
csere,  pl.  a  marhacserélés,  mikor  sem  az  eggyik, 
sem  a  másik  cseréló  fél  nem  ad  ráadást]  (8zat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  X.384). 

szőr-disznó  (szőr-disznyó) :  sündisznó  [nép- 
etimológia, vö.  sül  NySz.]  (Eger  Kassai  J.  Szó- 
könyv IV.314;  V.17;  Székelyföld  Nyr.  U.471 ; 
Kiss  Mihály)  [vö.  szür-disznó]. 

szőr-féreg:  L  a  ló  szórét  pusztító  féreg  (Tokaj  ? 
Nyr.  XVII.560);  2.  a  lovaknál  a  csürökhajlásban 
a  szőrön  mutatkozó  száradás  (a  takonykórság- 
nak eggy  jele)  (Bodrogköz  Nyr.  XVII.560);  8.  a 
birka  agyában  fészkelő  és  kergeséget  okozó 
apró  állatka  (Csongrád  m.  Szegvár  Nyr.  XVII 
559);  4.  a  birkában  fészkelő  apró  állatka  (Kis 
Kunság  Nyr.  XVII.560);  5.  élősdi  féreg,  melyet 
a  bárány  a  legelón  szed  föl  (Bodrogköz  Nyr. 
XVII.560);  6.  a  birka  és  a  marha  tüdejének 
hörgőiben  fészkelő  élősdi  féreg  (filaria  bron- 
chialis-féle)  (Mátyusfölde?  Nyr.  XVII.560;  Heves 
m.  Névtelen  1840);  7.  vékony  cérnaformájú 
fehér  féreg,  a  mely  a  szarvasmarha  máját  fúrja 
össze  (8árospatak  Nvr.  XVII.560); 8. [tréf.]  kapca- 
betyár  (Kis-Kúnság  Nyr.  XVII.560). 

ssór-fü:  hengerded  szárú,  apró,  sovány  ha- 
vasi fú  (Székelyföld  Gyórffy  Iván). 


sxőr-hara:  durva  szőrszövet.  Klastromba  kell 
költöztetni,  szörharáha  öltöztetni  (Dunántúl  Er- 
délyi J.  Népd.  és  mond.  11.179). 

ször-húztában :  alattomban  (Kisújszállás  Nyr. 
XX  1.144.  335). 

ssör-keszeg :  scardinius  erythrophthalmus  (Be- 
reg  m.  Xagy-Dobrony   Hermán  O.  Halászat  K.). 

szőr-malac  :  sündisznó  (Székely-Udvarhely 
Schilling  Lajos). 

sEÓr-méntibe :  suttyomban  (Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos). 

szór-mók :  szórös-arcú  ember  (Nógrád  m. 
Fülek  Nyr.  XXII.95 ;  Tokaj  Nyr.  XX1V.240)  [vö. 
bajmz-mók\. 

[szőr-rigó],  szőrigó :  sárgarigó,  sármány  (Hol  ? 
Tsz.). 

[szőr-szekér]. 

[Szólások].  Megereszti  a  szőrszekeret :  rossz 
életre  vetemedik  (Hódmezó-Vásárhely  Nyr.  III. 
86). 

szőr-tojó:  vaseszköz,  a  mellyel  a  timár  a 
bőrről  a  szőrt  letolja  (Székelyföld  Nyr.  XIV.335). 

[SZÖRCÖG]. 

át-szörcög:  átszivárog,  átszürenkedik.  Bion 
pejig  mögrakták  ám  két  ódarú  úgy,  hogy  a  mo- 
gyorőfa-páca  leve  pirossan  facsarodott  át,  de  még 
át  is  szörcögött  a  gatya  üllepön,  mire  föleresztötték 
a  deresrú  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.83). 

[SZŐRI]. 

szőri-szarka :  1.  kis  őrgébics  (lanius  minor) 
(Pest  m.  Pilis  Nyr.  XXVI.188;  Fehér  m.  Ve- 
lence, Bács  m.  Baja  Nomenclator  Avium  54); 
2.  szajkó  (Nógrád  m.  Szirák   Békássy    Sándor). 

SZÖRKÖL:  reszket  (Bács  m.  Topolya  Szé- 
kely Sándor). 

SZŐRMELÉK:  szőrhulladék.  Szedd  össze  a 
szörmeléket  (Alföld  Nyr.  XV.237). 

SZÖRNY:  szörnyeteg  (Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.133 ;  kétszer,  és  e  mellett  ször- 
nyeteg és  szörnyeg  is  uo.). 

[SZÖRNYED]. 

él-szörnyed:  lesoványodik,  összeesik  (Munkács 
és  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

SZÖRNYEG :  szörnyeteg  (Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.133.  134). 

[8ZÖRNYÍT]. 

el-szőrnyit:  túlozva  elferdít  (rossz  hírt)  (Szat- 
már  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.375). 

SZÖRNYŰ  (szérnyú,  szernyü  Székelyföld  Kiss 
Mihály ;  Háromszék  m.  Vadr. ;  Csik  m.  Gyergyó- 


Hl        SZÖRNYÜHETETLIM     s/u|:il  \ 


>Z-8ZÓTBMÉNY 


MN 


Sz.-Mikló*    Nyr.   \  111.229;  szérnyUn  Csik  ni 
rály  Pál ;  ssörjü  Csongrád  m.  Szentes  Nyr    IX 
94).  —  Szörjii  jó:   nagyon  jó  (Szentes  Nyr    IX 
94).  —  S:ömyen,  szörjen:  nagyon.  Szörnyen  ereős- 
sek  az  fn  fiaim  (Mátra  \id.  N\  s'jtfr- 

jen  meg  lehet  találni,   akár   m  (Szentes 

♦4). 

SZŐRNYŰHETETLEN.    Szörnyühetetlen   sok: 
szörnyű  sok  (Vessprém  ni.  Varpalota  sim..u\ 
As  analógia  hatásai  27;  N\  K.  XXlV.l.'iii). 

SZÖRNYÜKÖD-IK,  SZÖRNYŰLKÖD-IK  (el- 
szérnyúlköd-ik  Székelyföld  Kise  Mihály  ;  szörnyéi- 
ködüi  Székelyföld  Kriia).  —  Szörnyű  köd -ik :  fon- 
toskodik, nagyképűsködik,  nagyitja  a  dolgát 
(CsaUóköi  Csaplár  Benedek). 

[SZÖRNYÜLKÖZ  IX]. 

el-SBÖrnyülkősik  (Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek ;  el-szörnyúközik  Kecskemét  Csaplár  Benedek) : 
elssörnyúködik. 

SZÖRNx  ÖtELENG  :  szörnyűséges,  szörnyű 
(Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  11.279 ;  Dráva 
mell.  Nyr.  V.522).  Szörnyiiteleng  nagy  (Baranyám. 
Zalai  Mihály). 

[8ZŐRÖL]. 

(ssőröl-bőröl]. 

el-Bzóröl-bőröl  i  elszór,  elhány,  elveszteget, 
elpocsékol  (kül.  holmi  apróságot)  (Bereg  m.  Ki- 
rály Pál). 

[SZŐRÖS]. 

szőrös-barack:  őszibarack  (Székelyföld  Tsz.). 

szőrös-büfögő:  képzelt  vizi  lény,  a  mely  ki- 
jön a  vizből  veszekedni  és  megkergeti  az  em- 
bereket (Csongrád  m.  Tápé  Ethnographia  VI.  104). 

szőrös-füge,  szörös-fige:  egres  (Székelyföld 
Tsz. ;  Kriza;  Háromszék  m.  Vadr. ;  Csik  m. 
Gyergyó  vid.  Nyr.  IX.427;  Kiss  Mihály). 

szórös-gyüker :  ernyős  elecs  (butomus)  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

szőrös-ing:  vörös-kék  pamuttal  kivarrt  ing 
(Baranya  m.  Nyr.  V.331). 

szőrös-piszke:  egres  (Palócság  Tsz.). 

8ZŐRPICSE:  orvosságié,  orvosság-szirup  (Szat- 
már  m.  Nagybánya  vid.  MNy.  VI. 351 ;  Kapni  k- 
bánya  és  vid.  NyK.  11.880). 

SZÖRPÖL  (szőrből  Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839;  Beregszász  Nyr.  XX VI. 523  ;  szűrből 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.573;  szürpöl 
Borsod  m.  Sáta  és  vid.  Nyr.  XXI. Jl  i\  rilrWfek 
Székelyföld  Tsz.). 

(SZÖRTÉN-SZÁLÁNJ. 

(Szólások].  Szörtén-szálán  imönt  a  zrsze:  tel- 
jesen elment  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  XXV. 
143). 


(MOSZ]. 

(Szólások].  Mi  a  szösz!  (kételkedve  csodálkozó 

n.  Garam-Lök  Nyr.  XXVI  I 

Szöszé-babé   sikkasztottam  el  a  portékám:   potom 

árra  vesztegettem  el  (Nógrád  m.  Nyr.    IV. 177). 

Szöszön-boron   adtam  cl  a  jószágomat :  y>  (Debre- 

Nyr.  IV.  177). 

Iszösz-mönnykö]. 

(Szólások].  Űssen  beléd  a  szöszmenkó!  (Maros- 
Torda  m.  Nyr.  XXV.574).  Üsse  még  a  szőszmfnkö! 
(Udvarhely  m.  Vadr.  74). 

szösz-pila:   1.   a   kivel  csak  szöszt  fonatnak; 

2.  a    kire   fonás   közben  sok   szösz   ragadt 

3.  borzas  nőszemély   (Székelyföld   Kiss  Mihály) 
(vö.  2.  pila). 

szösz-pök :  szöszcsomócska,  melyet  a  fonó- 
asszonyok, hogy  nyáluk  gyűljön,  a  szájukban 
forgatnak  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék 
in.  Vadr.).   /."  Uüg  s  addig  fontam,  addig 

rágtam  •>  sok  SZÖSzpököt,  hogy  az  ajakam  úgy  ki 
lágyult,  hogy  a  térgyemig  lepittyett  (Háromszék  tn. 
Vadr.  413). 

szösz-pösz:  szöszke,   nagyon    szőke,    ken 
forma   hajú    (Szeged  Nyr.   IV.221)   (vö.  szöszke- 
pöszke). 

[SZÖSZKE[. 

szöszke-pöszke  =  szösz-pösz  (8zeged  Nyr 
IV.221). 

SZÖSZMET:  apró  szemét  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.351  :  Vadr  .) 
(vö.  szöszmöte]. 

SZÖSZMÖRÖG:  lassan  tesz  vmit  (Békés  ni. 
Nyr.  III.525;  Orosháza  Nyr.  IV.378). 

SZÖSZMÖTE:  apró  szemét  (Háromszék  m 
MNy.  VI.351 ;  Vadr.  519b)  (vö.  szőszme(\. 

SZÖSZMÖTÉL:  piszmogva  tesz-vesz,  babr 
dolgozik,  aprólékos  dolgokkal  foglalkozik  (Abaúj 
ni.  Király  Pál)  (vö.  szuszmotál]. 

SZÖSZMÖTÖL:    babrál,    piszmog,    pepecsel, 
tesz-vesz,  rakosgat,  kotorászva  keresgél  (Nagy- 
kunság  Nyr.    XVI .475;  Túrkeve   Nyr.    III 
!  Békés  m.  Balog  István;  Békés-Doboz  Nvr.  VIII. 
|  330;    Szatmár    m.    Nagybánya    Nyr.    XIV 
!  Zemplénin.  Tállya  Nyr.  IV.521;  Háromszék  in. 
MNy.  V  1.351).  Nem  tudom,  mit  szöszmötölst 
sokáig  (Hegyalja  Nyr.  XXIV.479)(vö.5/<wrwaíM/. 
szészprtél,  szu8zmotol\. 

SZÖSZMÖTÖLŐD-IK:  x  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.  519b)  (vö.  szisspé- 
télőd-ik,  szuszmotolód-ik}. 

SZŐTEMÉNY   (Székelyföld    Andrássy    Antal 
1843.  Háromszék  m.  MNy.  VI.351;  Vadr.;  Gy 
Iván;    szőttemény    Udvarhely    m.    Király    1 
szövet. 


>\i\r> 


8ZŐTET— SZPLINA 


SZPURKÁL— SZÚ 


m 


(8ZŐTETJ,  SZŰTET :  ssövet  SziiteUe  (Zala  m. 
Szabó  Béla). 

SZÓTTES  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Három- 
ssék   m.   MN  1;    Vadr.;    Qyőrffy    Iván; 

szövette*  Székelyföld  Fejér  József;  szüttes  Bánffy- 
Hunyad  Nyr.  XI  1.380):  szóttnemú,  háziszótt,  hasi 
ssövet.  Ma  a  szörettes  nadrágomat  húzom  fel 
(Székelyföld  Fejér  Jóssef).  Székely  szüttes  kötő 
(Bánffy-Hunyad  Nyr.  XI  1.380). 

SZÖTY-MOTY :  késlekedve  babrál,  piszmog 
(Tolna  m.  Sár-Sz.-Lórinc  Nyr.  111.87).  Szötytek- 
motytak  (Veszprém  m.  Enying  Nyr.  XXVI.521) 
[vö.  szetyemotyál,  szotyog -motyog]. 

SZÖTYÖK:  regösük  dobja   (hólyaggal   bekö- 
fasék)   (Vas   m.    Vámos-Család    Sebestyén 

.in). 

[SZÖTTYEN,  vö.  szottyan]. 

[Szólások].  Kedvi  szőtt  yen  az  öregnek:  kedve 
szottyan,  kerekedik  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.384). 

fel-ssöttyen :  könnyen  fölmegy  (lábbeli)  (Be- 
regszász Nyr.  XX VI. 330). 

SZÖVÉS:  gyermekjáték,  a  mely  abban  áll, 
hogy  laposkás  kavicsokat  a  víz  színére  majd- 
nem viziranyosan  dobálnak,  úgyhogy  ezek  több- 
ször föl-fölugrálnak,  mielőtt  elmerülnek  (Borsod, 
Abaúj  m.  Király  Pál;  Erdély  Nyr.  VI.  170)  [vö. 
2.  sző]. 

SZÖVET  (szöjet  Zala  m.  M.-Szerdahely  Licht- 
schein  Ödön). 

[SZÖVETSÉO]. 

[Szólások].  Szövetséget  kötni:  ígérettel  leköte- 
lezni   magát   vkinek.    A   szövetsége    nem    bukott  ' 
meg :  elfogadták  az  igéretét  (Tolna  m.  Paks  Nyr. 
73). 

SZÖVETSÉGES:  bonyolódott.  Ez  a  hagyaték  j 
nagyon    szövetséges    dolog   (Püspök-Ladány    Nyr. 
VI.  174). 

SZÖVŐ  (szőszék  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 
357.  40*;  XXIII.  143 ;  szUjőfa  Somogy  m.  Király  ' 
Pál ;  szuvőfa  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.383 ; 
szírdszék  Kecskemét  Simonyi  Zsigmond). 

szüjő-fa  (Somogy  m.  Király  Pál ;  szüvő-fa 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.    XVIII.383):   szövőszék. 

szövő-ssók  {szü-szék  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XX  11.357.  408;  XXII1.143;  szülőszék  Kecskemét 
Simonyi  Zsigmond). 

SZÖVŐKÉ :  juncus  effusus  (Nógrád  m.  Ipoly- 
Litke  Nyr.  111.543). 

SZÖVŰL:  szövődik  (Brassó  m.  Hétfalu  MNy. 
VL8S1;  Vadr.  519b;  Győrffy   Iván). 

SZPLINA  (Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal; 
Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.524;  észplina  Brassó 
m.  Hétfalu  Horger  Antal):  pokolvar. 


ssplina-fü,  eszplina-fű:  pokolvargyógyító  fú 
(Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal). 

(SZPURKÁL,  PURKÁLj. 

be-szpurkál  (Bujtanál  in.  Kapnikbánya  és  vid. 
N\K.  11.373;  be-pvrkál  Marosvásárhely  vid.  Zi- 
lahy  .József) :  bepiszkol,  berondít 

el-szpurkál:  elpiszkol,  elrondít.  Mind  dszpur- 
kálta  az  edényeimet  (Kis-Kükülló  m.  Szókefalva 
Nyr.  XV.284). 

oesssQB-sspurkál,  össze-purkál :  összepiszkol, 
összerondít.  Megint  assszceszpurkáltad  magadat, 
te  gyermek!  (Kis-Kükülló  m.  Szókefalva  Nyr. 
XV.284).  Már  ha  nekem  összepurkáJva  hozza 
haza  az  edényemet,  nem  is  a  kapuzábéhoz,  hanem 
a  fejihez  vágom  (Marosvásárhely  vid.  Zilahy  Jó- 
zsef)* 

SZPURKÁT  (Szilágy  m.  Bereczky  Lajos; 
Szolnok-Doboka  m.  Kovács  József,  Vékony  Jenő ; 
Kis-Kükülló  m.  Szókefalva  Nyr.  XV.284 ,purkát 
Kalotaszeg,  Zsobok  Antal  Domokos) :  piszkos, 
ronda. 

[SZRATYI]. 

[Szólások].  Szratyiba  van:  szorultságban  van 
(Nógrád  m.  Nyr.  IV.  178). 

SZRÉPOG:  szíja  az  orrát,  szipákol,  szortyog 
(Ipolyság  Nyr.  XXVI.383;  Rozsnyó  Nyr.  VIII.566). 

SZRETYA:  [tréf.]  szerencse.  Nmet  szretyám 
[mondják  a  kártyázók]  (Bács  m.  Topolya  Szé- 
kely Sándor). 

[SZTÁRI]. 

sztári-baka:  öreg  baka  (a  ki  már  a  harma- 
dik évet  szolgálja)  (Kaszárnyai  szó  a  délvidéki 
ezredeknél  Nyr.  VI.44). 

SZTRAPACSKA:  krumplis  galuska  (Rozsnyó 
vid.  Nyr.  XVII.476). 

SZTRAPKA:  szőllófürtnek  néhány  szemből 
álló  része  (Vác  Czech  János  1840). 

SZTRIGA:  boszorkány.  Nagy  sztriga  (Gömör 
m.  Balassa  József). 

SZTRIKOG:  fecskendez   (Rozsnyó  Nyr.  VIII 
566). 

SZÚ  {szó  Borsod  m.  8ajó-Sz.-Póter  Schröder 
Gyuláné;  s«roliszt  Heves,   Abaúj  m.  Király  Pál 
szuh  Duna   mell.    Kassai   J.   Szókönyv  IV.462 
szuj   Háromszék   m.   MNy.    VI. 222;   Brassó  m 
Hétfalu    MNy.   V.347;  szúj  Kis-Kún-Halas  Nyr 
XV.67;  Zilah  Kerekes  Ernő;  Szolnok-Doboka  m 
Domokos    Nyr.   XIV.425 ;   Háromszék    m.   Uzon 
Erdélyi    Lajos;  sznl   Vas  m.  Sárvár  vid.  Bokor 
János;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  szuFéWe  Keszt- 
hely Simonyi  Zsigmond ;  szuly  Vas  m.  Kassai  J. 
Szókönyv   1V.463;   szúly  Duna   mell.  Kassai  J. 
Szókönyv  IV.462)  [vö.  szuvas]. 

[Szólások].  A  szú  belerágott  a  pofájába  :  [tréf. 
himlőhelyes  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 


809 


SZUNTAO-SZr-;i.Y\ 


8ZUGOL-8ZULÁNK 


6Q8 


azú-étto  (születte  Keaitholy  Simonyi  Zaig- 
mond):  (tréf.|  himlőhelyes  (Síékelyföld  Kiss 
Mihi. 

ssúi-fü,  ssui-fü:  fii.  a  mellyel  sutótvöröiet 
festenek  (Háromszék  m.  MNy.  VI.850;  Vadr.; 
Qyőrffy  Iván). 

tsó-liast:    a   Bzúórlötte    sárgás    por    (Heves, 

Abauj   in    Király  Pál). 

szúj-sieg:  apró  fasseg,  a  mellyel  a  szn- 
ly  ukat  bedugják   (Háromszék   m.   Uzon  Erdélyi 

»8). 

SZÜANTAO:  rózsát,  harántékosan  (Baranya 
m.  Kassai  ,1.  Szókoiiyv  11.473 ;  1V.4H3 ;  Ormány- 
ság  Tsz.). 

8ZUFLA  (sufla  (?)  Veszprém  Nyr.  VII.473; 
szupla  Vas  m.  Répce-Sz.-Gvörgy  Nyr.  XVIII. 
575):  1.  szufla,  szupla:  [tréf.]  lélekzet,  szusz 
(Vas  m.  Répce-Sz.-György  Nyr.  XVIII.576;  V< 
rém  m.  Szentgál  Nyr.  111.184;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.428;  Orosháza  Nyr.  VI.  179;  Szeged 
Divényi  Gyula ;  Szilágy  m.  Incze  Kálmán ;  Szol- 
nok-Doboka m.  Kovács  József,  Vékony  Jenő ; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csik-Rákos 
Dobos  András).  Kifogyott  a  szuflája  (Fehér  m. 
Nyr.  X.188).  Nincs  annyi  szuflájjo,  hol  lefújja 
onnan  (Somogy  m.  Szóke-Dencs  Nyr.  111.231). 
Kiszorítom  belüled  a  szufiát:  megfojtlak  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVIII.383).  Kifogyott  a  szuflája 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.84).  Kérem  az  én  iste- 
nimet, hogy  a  szufiát  tartsa  meg  benned !  [tréfás 
ráköszöntés]  (Székelyföld  Nyr.  1.180).  Suhutt  se 
tdnátam  ojan  kujon  asszony embört,  mint  te,  a  ki- 
nek még  a  szuflája  se  jó  (Székelyföld  Nyr.  V.175); 
2.  szufla:  [tréf.,  gúny.,  megvetóleg]  lélek  (Oros- 
hása  Nyr.  VI.  179).  Kutya  szufla  van  benne. 
Kutya  szufla  szorult  beléd  (Alföld  Nyr.  11.425). 
Kiaggya  a  szufláját  (Szilágy  m.  Incze  Kálmán; 
Szolnok-Doboka  m.  Kovács  József,  Vékony  Jenó; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csik-Rákos 
Dobos  András);  3.  szufla:  [tréf.)  eró  (Veszprém 
VI  1.4^8).  De  kevés  benned  a  szufla!  (Fehér  m. 
Nyr.  X.188);  4.  szufla:  makacs,  önfejű  (Szeged 
Nyr.   VI  1.381). 

[Szólások).  Kifogyott  a  szuflája:  nincs  bátor- 
sága (Veszprém  Nyr.  VII.473). 

SZUFLÁL:  lélekzik,  lehel  (Brassó  m.  Tatrang 
Nyr.  11.524). 

8ZUFLÁ8:  bőszült,  a  ki  dühében  fölfújta  ma- 
gát 8  nem  tud  magán  uralkodni  (Szeged  Di- 
vényi Gyula). 

SZUGLYA  (szugla  Pozsony  m.  Taksony  Nyr. 
X.192; Komárom  m.  Bódiss  Jusztin;  zugla  Mátyás- 
földe, Tallós  Nyr.  XV  1.382):  L  szuglya,  szugla: 
szeglet,  sarok,  zug,  kuckó  (Komárom  m.  Bódiss 
Jusztin;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz  ;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek ;  Pozsony  m.  Taksony  Nyr.  X.  1 92 ; 
Vác  Divényi  Gyula);  2.  zugla:  térjmeg-ucca, 
zsákueca  (Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI.382) 
jvö.  szrgle,  szugoly). 


SZUOOL  :  baszik  (Torontál  in.  Kgyházas-Kér 
Pap  Kálmán). 

SZUGOLY  (szugoj  Szatmár  vid.  N>  r  VIII .523; 
szugoly  Bereg-Rákot  és  vid    Pap    Károly  ;   Síé* 
kelyftfld   Tsz.;  szuguj    Brassó   in.    Héti 
X \  1.576 ;    Horger    Antal;    zugoly    Ssatm.ir    m 
Patóháza  Nyr.  XVI1L482):    aseglet,  sarok,  zug 
[vö.  szuglya], 

SZUGOLYÉK    (Székelyföld    Tsz.;    szubu' 
8iékrl>tnl«l    Tsz     858a;    szugojék    Székely 
Kiss  Mihály  ;  szugujék  Aranyosszék  Borbély  Samu  . 
Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal):  cv>. 

SZUHARÉ:    lakoma  (vö.   fr.   soirée)    (K 
szombat  Nyr.  XXVI.479). 

SZüJKA:  a  kemencébe  bevetendő  első  kenyér- 
tésztába szúrt  vékony  száraz  kóró,  a  melyre 
megzsirozott  vászoudarab  van  csavarva,  s  ezt 
meggyújtják,  hogy  a  többi  kenyér  bevetésénél 
világítson  (Alföld  Nyr.  XV.236). 

1.  SZUKA:    l.   nőstény    kutya  (Hajdú-Szovát 
Nyr.    XXIV.587;    Székelyföld    Tsz.);    2.    k 
(Kecskemét  Nyr.  X.382). 

szuka-ingyáll :  szűk-újjú  ingváll  (Gömör  ni. 
Tsz.). 

2.  SZUKA:  fortély  [?)  (Beszterce-Naszód  m. 
Zselyk  Nyr.  XVIII.576). 

SZUKÁS:    fortélyos  [?).    Szip  léc  e,  de  szukái 
,  (Beszterce-Naszód  m.  Zselyk  Nyr.  XVIII.576). 

SZUKSZUMMÁL:  neheztel.  Szukszummált :  ne- 
heztelt érette  (Érmellók  Nyr.  V.42 

1.  SZULÁK  [cmlák  Csallóköz  Nyr.  1.232;  Bá- 
lát, .n  mell.  Nyr.  XIL474;  Zala  m.  Balaton  mell 
Nyr.  XVII.230;  szulák  Székelyföld  Kiss  Mihály) : 
k ii szó,  fölfutó  v.  a  földön  elfutó,  elterjedő  gyom, 
gaz  (convolvulus)  (Csallóköz  Nyr.  1.232;  Csaplár 
Benedek;  Győr  m.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.4»l4  : 
Balaton  mell.  Nyr.  XII.474;  Földrajzi  Közi. 
1894.  75;  Göcsej  Tsz.;  MNy.  V.81;  Zala  DL 
Lesence-Istvánd  Nyr.  XVI.93;  Zala  m.  Balaton 
mell.  Nyr.  XVII.230;  Pécs  Kassai  J.  Szókönyv 
IV.4H4;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.383;  Szé- 
kelyföld Csaplár  Benedek,  KissMibaK  ;  Három- 
szék m.  MNy.  VL350;  Vadr.;  Nyr.  V.129; 
Brassó  m.  Négyfalu  Horger  Antal).  —  E 
szulák:  tamus  cominunis  (Balaton  mell.  Köbl- 
rajzi   Közi.   1894.  75)  [vö.  szulánk]. 

2.  SZULÁK  (szulák  Székelyföld  Kiss  Mi! 
Fejér  József):  fuláuk  (Háromszék  m.  MNy  VI. 
350;  Gyórflfy  Iván;  Erdóvidék  Tsz.).  Méh  v. 
kígyó  szúlákja  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  A  mé 
a  szúlákját  az  újomba  eresztette  (Székelyfold 
Fejér  József)-  A.  méh  a  kezembe  eresztette  a 
lakját  (Háromszék  m.  Vadr.)  [vö.  szúlánk]. 

SZULÁNK  (Győr  m.  Szigetköz,  Duna-Ss.-Pál 
Nyr.  VIII.523;  szúlánk  Székelyföld  Kassai  .t. 
Szókönyv  11.227)  =  1.  szulák  [vö.  szulánka] 

ssulánk-ffi:  v  (Csallóköz   Csaplár   Benedek). 


Hl 


SZÚLÁNK-SZUNY1 


SZUNYITA-SZUPTILI8 


610 


8ZÚLÁNK:  fúlunk  (Baranya  m.  Csúia  Nyr. 
XVIII.383)  [vö.  5Í.  szulák]. 

SZULÁNKA  i  polygonum  eonvol vulus  (Zala  m. 
Arács  Fúld  rajai  Közi.  1894.  75)  [vö.  szülénk]. 

SZULIMÁN  :  1.  arcpirosító  (Arad  m.  Kováte  8. 
János;  Brassó  m.  Botfalu  MNy.  V.347;  Nyr.  V. 
378    |itt   utuliman  hibaj;  Horger  Antal);  2.  arc- 
ra (Arad  m.  Kováts  S.  János). 

SZUNDÁROZ:  szundikál.   Hadd  szundá, 
műt  a  gyerekek  <iz  úton  [t.  i.  a  szekéren]   (Szat- 
már  m.   Csaholc  Nyr.   XIX.383). 

SZUNDI  i  szundikáló  (Brassó  m.  Hétfalu  MNy. 
17). 

SZUNDIKÁL  (sungyikál  Mátyusfölde  Csaplár 
Beuedek;  szundrikál  Abaúj  m.  Kalmár  Elek). 

SZUNDÍT  {sundít  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

SZUNY(-IK)  (beszomni  Tolna  m.  Nyr.  VI.230) : 
húnyik  (bújósdi  játékban  a  kereső,  míg  a  töb- 
k  elbújnak)  (Soprony  m.  Horpacs  Nyr.  IV. 
182;  Vas  in.  Sárvár  vid.  Bokor  János;  Zalám. 
Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XIII.332).  Szunyni  megy 
(Soprony  m.  Nyr.  XV.  141 ).  Most  maga  szunnyon, 
majd  én  bújok  el  (Soprony  m.  Simonyi  Zsigmond) 
suny-ik]. 

be-ssom:   behuny  (szemet)    (Tolna   m.   Nyr. 
50). 

el-8Euny[-ik  P] :  elszunnyad,  elalszik.  Alighogy 
elszunytam  (Vas  m.  Jánosháza  Nyr.  XIV. 283; 
XV.  141). 

SZUNYÁK:  aluszékony,  álmos,  tunya,  rest 
(Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár)  [vö.  sumák,  szu- 
nyáta]. 

SZUNYÁKOL  {szunyákul):  bóbiskol,  szunyó- 
kál (Vas  m.  Órség  Nyr.  IV.426 ;  Szeged  Csaplár 
Benedek).  Mellette  szép  barna  léán  szunyákol 
(Háromszék  m.,  Erdóvidók  Vadr.  170)  [vö.  su- 
mákot, szunyától]. 

SZUNYÁL,  SZÚNYÁL:  ^  (Háromszék  m. 
MNy.  V1.209;  Vadr.). 

SZUNYÁTA  {sunyáta  8zatmár  m.  Nagybánya 
>):  1.  szunyáta,  sunyáta:  aluszékony, 
álmos,  tunya,  rest  (Szatmárm.  Nagybánya  Nyr. 
XIV  :,73;  Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  Ko- 
vászna Butyka  Boldizsár).  Szunyáta  ember  (Heves 
m.  8aár  Nyr.  11.525.  563).  Hogy  belezabált  megint 
az  álomba  ez  az  álomtáska,  ez  a  szunyáta  medre' 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek) ;  2.  sunyáta :  sunyi, 
kissé  alattomos  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.573)  [vö.  szunyák,  szunyita]. 

SZUNYÁTÓL:  bóbiskol,  szunyókál  (Gömör, 
Torna  m.  Tsz. ;  Kolozs  m.  Zsobok  Melich  János) 
[vö.  szunyákol]. 

SZUNYI:  l.  aluszékony,  álmos,  tunya,  rest 
(Székelyföld  Andrássy  Antal   1843;  Háromszék 

8MM1K1 :  JUQYAB  TÁJBZÓIUL  II 


m.  MNy.  VL860; Vadr.;  Gyórffy  Iván);  2.  lepe- 
dővel egészen  körülkerített  ágy  (Orosháza  N\r. 
IV.378)  [vö.  sunyi]. 

SZUNYITA  =  szunyáta  (Székelyföld?  Vadr. 
519a). 

SZUNNYAD  (elszúnyod-ik  Székelyföld  Kiss 
Mihály ;  ne  |.sztMo<z*jék]  szunoggyék  Székelyföld 
Nyr.  IV.  183;  ne  |&?u»t/o</janak]  szunyoggyanak 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  456). 

[SZUNNYADÓS],  SZÚNYODÓS:  aluszékony. 
Az  ojan  legényéit  nem  adnék  égy  hagymát,  ki  min- 
den hajnalba  keresi  a  lovát;  szúnyodós  az  uján, 
lovát  nem  jól  őrzi  (Háromszék  m.,  Erdővidék 
Vadr.  163). 

SZÚNYOG  (szunyokok  Göcsej,  Páka  Nyr.  II. 
133). 

szúnyok-fa:  szilfa  (Szeged  Nyr.  VII.381). 

szúnyog- virág :  valeriána  rubra  (Baranya  m. 
Pellérd  Kassai  J.  Szókönyv  IV.466). 

[SZÚNYOGOL]. 

el-8zúnyogol:  haszontalanul  eltölt,  elveszte- 
get.  Elszúnyogolja  az  időt  (Alföld  Nyr.  IV.379). 

SZUNYÓS :  bújósdi  (Vas  m.  Német-Gencs  Nyr. 
XXVI.  186). 

SZUPAK:  hasznavehetetlen,  fületlen  gomb 
(Hajdú  m.  Földes  Nyr.  111.42). 

SZUPERÁL  (suph-ál  Szentes  Nyr.  VIII.331): 
1.  szuperál:  sikerül,  jól  esik  (Rimaszombat  vid. 
Nyr.  X.89);  2.  szuperál,  superál:  szelel  (pipa) 
(Alföld  Bélay  Jenő;  Szentes  Nyr.  VJII.331). 

be-szuperál:  (tréf.J  berúg,  leissza  magát.  Be- 
szuperált  (Tata  vid.  Nyr.  V.473). 

SZUPOJKÓ,  SZUPUJKÓ  {szupolykó,  szu- 
pulykó;  —  szupujka  Székelyföld  Kriza;  Három- 
szék m.  Lécfalva  Kiss  Albert) :  L  szupojkó,  szu- 
polykó, szupujkó,  szupulykó:  hirtelen  elvékonyodó 
(Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Kiss  Mihály ; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.350;  Győrffy  Iván;  Há- 
romszék m.  Kis-Borosnyó  Nyr.  XVI.  48;  Három- 
szék m.  Páva,  Zabola,  Haraly,  Szörcse,  Ko- 
vászna, Papolc  Bartha  János ;  Erdővidék  Bíró 
István).  Szupujkó  betüköt  vet  (Háromszék  m. 
Vadr.);  2.  szupujka,  szupujkó:  száraz  testű,  töpö- 
rödött, kicsi  (Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m. 
Lécfalva  Kiss  Albert). 

SZUPFOG :  közel  a  víz  színéhez  a  levegővel 
érintkező  vizet  kopoltyúzza  (a  hal  az  ú.  n. 
dögvizekben)  (Agárd  Hermán  0.  Halászat  K.) 
[vö.  szipog,  szippog,  szopog]. 

[SZUPPOS]. 

szuppos-fasék:  tejes  fazék  v.  köcsög  (Vas  m. 
Óri-Sziget  Nyr.  XIV.518). 

SZUPTJLLIS  (szubtilis  Zala  m.  Kővágó-öre, 
Révfülöp    Nyr.   XIX.  142;   Székesfehérvár   Nyr. 


611 


SZÚR-8ZURDÉK 


SZÚRDOS— SZÚRÓ 


XXV.874;  szuptilis  Vas  m.   Pálfa  Nyr.    XXVI. 
479;  Mezótúr  Nyr.  X.569;  szuktélos  Komán  DB  m, 
Nagy-Igmánd    Pápay   József;   szuktilis  Van    U 
Sárvár  vid.  Bokor  János;  szupttros  Érmellék  Nyr. 
V.478;Papp  Mihály) :  1.  szuktélos,  szuptüit:  Unom, 
filigrán  (Komárom   in.   Nagy-Igmánd  Pápay  Jó- 
zsef; Meiótúr  Nyr.  X.669);  2.  szubtilisan,  szúk- 
tüisan,  szuptilütsan,  szupt(ros[-an\ :  szűken  (merni 
(Vas   m.   Sárvár   vid.    Bokor   János;    Érmellék 
Papp  Mihály).  Szubtilisan  mérte  meg 
(Zala  m.  Kóvágó-öre,  Révfülöp  Nyr.  XIX  142 
Nagyon  szubtütsan  mérte  meg  a  húst  (Székes- 
fehérvár Nyr.  XXV.874).  Oan  szuptilissan   ! 
hogy  .  .  .  (Vas  m.  Pálfa  Nyr.  XXVI.479) 

[SZÚR]. 

(föl-BBÚr]. 

[Szólások).  Fölszúrja  az  orrát:  földúzza  az 
orrát,  megneheztel.  Dejszen  vele  kényesen  kell 
bánni,  mert  minden  kicsinységért  hamar  fölszúrja 
az  orrát  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

SZUKÁT  A:  leánydrusza  (Udvarhely  m.  [rit- 
kán] Vadr.). 

SZŰRD ANCS:  királydinnye  (tribulus)  (Hol? 
Szalonta?]  Nyr.  VII.457;  vö.265.  és  CzF.). 

SZURDÉK  (sordék  Göcsej  Tsz. ;  soraikba.  Zala 
m.  Alsó-Lendva  és  vid.  Nyr.  XXIII.287;  XXVI. 
522;  szurdék  Tolna  m.  Nyr.  VI.230;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.428;  Szolnok-Doboka  m.  Bányai 
Elemér;  Székelyföld  Tsz.;  Csík  m.  Gyórffy  Iván; 
szurdik  Pozsony  m.  Taksony  Nyr.  X.192;  Csalló- 
köz, Arak  Nyr.  X.382;  Ksztergom  Nyr.  IX.232; 
Hont  m.  Nyr.  XVIII.430;  Hol?  Tsz.;  Dunántúl 
Nyr.  V.228;  Baranya  m.  Tsz.;  Mohács  Király 
Pál;  Dráva  vid.  Nyr.  VI.87;  Eszék  vid.  Nyr. 
VI  11.327;  Mátra  vid.  Nyr.  XXII.384;  Szilágy- 
Somlyó  Nyr.  XV1.287;  szurduk  Udvarhely  m. 
Homoród-Almás  Nyr.  XXV.381;  XXVI.44;  szur- 
gyék  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  szurgyik  Tolna  m. 
Gyönk  Nyr.  XXV.288;  Hont  m.  Nyr.  XVIII.517; 
Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.574;  Cegléd 
Ilosvay  Vilmos;  Bács-Bodrog  m.  Kis-HegyeK 
Székely  Sándor) :  h  sordék,  sordik,  szurdék,  szur- 
dik, szurgyék,  szurgyik:  szeglet,  sarok,  zug, 
kuckó,  sut  (Göcsej  Tsz.;  Pozsony  m.  Taksony 
Nyr.  X.192;  Csallóköz,  Arak  Nyr.  X.382;  Esz- 
tergom Nyr.  IX.232;  Hont  m.  Nyr.  XVIII.430. 
517;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.428;  Székelyföld 
Tsz.).  Mit  guóttusz  ott  a  soraikba?  (Zala  m. 
Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XXIII.287).  A  soraikba 
átitotta  (Zala  m.  Alsó-Lendva  Nyr.  XXVI.522). 
Ott  van  a  szurgyikba  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos); 
2.  szurgyik:  odu  (Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  XXV. 
288);  8.  szurdék:  árnyékszék  (Csík  m.  Gyórffy 
Iván);  4.  szurdék,  szurdok,  szurduk:  két  magas 
hegyoldal  közötti  meredek  szoros  út,  hegyszaka- 
dék  (Dunántúl  Nyr.  V.228;  Tolna  m.  Nyr.  VI. 
230;  Baranya  m.  Tsz.;  Dráva  vid.  Nyr.  VI.87; 
Mohács  Király  Pál;  Mátra  vid.  Nyr.  XXII.384; 
Udvarhely  m.  Homoród-Almás  Nyr.  XXV.381; 
XXVI.44).  Ugyan  hutyon  tuttá  fógyünni  a  szur- 
dokon?  (Eszék  vid.  Nyr.  V1II.327);    6.  szurdok: 


mély    völgy    (Szilágy-Somlyó     Nyr     XV1.287); 

6.  v  -t  domb  közötti  völgy  (Bács-Bod 

in.  Kis-Hegyes  Székely  Sándori. 

[Szólásokl.  Szurgyikban  van :  bajban  van  (Ip 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.574). 

SZÚRDOS :  szurkál.  Bácsi !  Hona  tűvel szúrdos ! 
(Rimaszombat  Nyr.  XXV  1.285). 

8ZÚRGÁL:  cv  (Zemplén  m.  Tállya  Kalmár 
Elek). 

[SZURKA]. 

szurka-fa:    iiltetó    karó   (Baranya    ni 
Nyr.  XVIII.383). 

szurka-piszka:  1.  piszkafa  (Szeged  Kálni;in>  I. 
Szeged  népe   1.212;    Divónyi   Gyula);   2.    p 
szurkáló   (Mezőtúr  Nyr.   VIII.189;   Szeged  Kal- 
mány  L.  Szeged  népe  1.212;  Divónyi  Gyula). 

[SZURKÁL]. 

szurka-piszkál :  1.  vmi  eszközzel  megdöfköd, 
megbökdös   (gyümölcsöt   a  fán,   tüzet,  embert) 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.335);  2.  inger- 
kedik, évelódik,  bosszant   (Alföld  Nyr.  XV  J 
Hol?  Nyr.  IV.318). 

[Szólások].  Ne  szurka-piszka,  mert  szikra  veti! 
[mondják  tréfából,  ha  vki  vmihez  hozzányúl] 
(Szolnok  Nyr.  V.418). 

SZURKÁLÓ  (szirkálófa  Torockó  Jankó  J. 
Torda  stb.  290). 

SZURKOD :  szurkál  (Somogy  m.  Csurgó  és 
vid.  Nyr.  XXVI.546 ;    Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[SZURKOL]. 

ki-szurkol:  nagy  nehezen  kiad  (pénzt)  (Szeg- 
szárd  Miskoiczy  Gusztáv).  Valahogy  mégis  csak 
kiszurkóta  (Alföld  Molnár  Sándor). 

SZURKOS :  1.  kormos.  Szurkos  kovács  (Dráva 
mell.  Nyr.  VI.87) ;  2.  piszkos.  Szurkos  fazék  (Sze- 
ged Csaplár  Benedek);  3.  minteggy  szenest- 
nek  induló  (televény)  (Bihar  m.  Nyr.  XXVI.321) 
[vö.  szurtos]. 

szurkos-kezű:  tolvaj  (Kunság  Nyr.  IX.523; 
Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[SZURKÓZ-IK] 

bele-szurkózik  :  beleszúródik.   A    tő  beles 
kőzött  a  kendőbe  (Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VIII. 
430). 

SZURMOS:  piszkos.  Ollyan  szurmos  ing  volt 
rajta  (Kassa  vid.  Nyr.  XXV.384)  [vö.  cirmos, 
szurtos], 

[SZÚRÓ]. 

szúró-karó:  karcsú,  hegyesvégú  pózna,  a 
mellyel  a  hajót  a  part  hosszában  a  szélviz!"  n 
tolják  8  a  gúzsnál  fogva  hirtelen  meg  is  állit- 
hatják; akkor  használjak,  mikor  a  tanyát  meg- 


613 


SZUROK— SZUSZAKOL 


SZUSZAKOL-SZUSZIMUSZI 


614 


sündisznó    (Beregszász    Nyr. 


húzták,  s'a  hálót  már  be  lehet  takarítani  (Csöng- 
rúd  Hermán  0.  Halászat  K.). 

SZUROK:  faszén,  korom  (Baranya  m.  Tsz.; 
Dráva  mell.  Nvr  VI .87;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.383;  Baranya-Sellye  Bodonyi  Nándor). 

|SzólásokJ.   Vigyázzunk,  mert  máskép  a  szurkot 
megesszük:  rosszul  járunk,  megjárjuk    (Torontál 
M.-Ittebe  Nyr.  V.134;  .Zsuzsanna históriájá4- 
ban). 

[SZÚRÓS]. 

síurós-disztó 
XXVI.523). 

[SZURTOS],  SZIRT08 :  cirmos,  piszkos-szürke 
(macska)  (Kúnszentmárton  Nyr.  11.475)  [vö.  csir- 
tos,  szurkos]. 

SZURUTYKA:  aludttej  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
KVjOS;  Hol?  Tsz.). 

SZUSZ  (szussz  Debrecen  Tolnai  Vilmos;  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály):  1.  szusz:  eró.  Nincs  ben- 
ned szusz  (Veszprém  Nyr.  VII.428);  2.  szusz,  szussz: 
góg  (Debrecen  Tolnai  Vilmos).  Nagy  a  szusz 
benne:  nagyralátó,  gógös  (Szatmár  m.  Kapnik- 
bánya  és  vid.  NyK.  11.371);  3.  szusz:  forgószél. 
Szusz,  kerekedjél  pokolba!  [szokták  mondani  a 
forgószélnek]  (Székelyföld  Tsz.). 

[Szólások].  Bámultomba  (v.  jettémbe)  megállott 
vöt  a  szussz  bennem:  elakadt  a  lélekzetem.  Ki- 
mént  a  szussz  belölle:  [tréf.]  meghalt  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

1.  SZUSZA:  1.  orrán  át  beszélő  (Tolna  m. 
Nyr.  VI.230;  Cegléd  Volf  György);  2.  ügyetlen 
(Félegyháza  Nyr.  IV.560). 

2.  SZUSZA:  országút  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX .491;  X.204). 

3.  SZUSZA:  nagy  gabonatartó  faláda  (Bars 
m.    Léva  Czimmermann  János)  [vö.  1.  szuszék]. 

[4.  SZUSZA]. 

szusza-tégla :  összeforrt  tégla  (Kecskemét  Nyr. 
IX.93). 

SZUSZ AK:  összehány  t-vetett  holmi,  lim-lom, 
mók  (Baranya  m.   Ózd    Somssich    Sándor) 
[vö.  2.  szuszék). 

1.  SZUSZÁK:  alamuszi  (Szeged  Csaplár  Be- 
nedek). 

2.  SZUSZÁK:  tarisznya  (Kalotaszeg Nyr.  XVII. 
526). 

SZUSZAKOL  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
478;  Alföld  Nyr.  IV.379;  Kúnszeutmiklós  Baksay 
Sándor;  Tokaj  Nyr.  XXIV.240;  szuszikol  Zala, 
Somogy  m.  Bódiss  Jusztin;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.567):  gyömöszöl,  tömköd,  duggat,  ; 
dug. 

be-szuszikol:  hi'Kvómöszöl  (Szatmár  m.  Nagy-  ' 
bánya  Nyr.  IX.567 1. 


bele-szuszakol :  belegyömöszöl  (Kúnszentmik- 
1Ó8  Baksay  Sándor;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  VII. 
234).    Egy    kenyeret    meg    holmi    egyetmást 
beleszuszakolt   egy  zsákba   (Csongrád  m.   Arany- 
Gyulai  NGy.  11.420). 

ré-szuszakol :  rátukmál,  eróvel  rádisputál, 
nyakába  sóz  (Székelyföld  Gyórffy  Iván). 

SZUSZAKOL  (szuszaiul  Fölsó-Somogy,  Bala- 
ton mell.  Nyr.  XXVII.525):  1.  szuszákol:  szundít, 
szunyókál  (Székesfehérvár  Havas  Adolf) ;  2.  szu- 
szákol, szuszukul :  piszmog  (Székesfehérvár  Havas 
Adolf;  Fölsó-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  XXVII. 
525;  Debrecen  Nyr.  XX1II.335;  H.  Nagy  Sándor). 

el-szuszákol :  elpiszmog.  Elszuszákol  vele  egész 
délután  (Székesfehérvár  Havas  Adolf). 

SZUSZ AKOLÓD-IK :  szuszog,  piszmog  (Ba- 
ranya m.  Nyr.  11.184).  újan  sokájig  szuszakolódik 
vele  (Baranya  m.  Sellyei  Mátyás). 

SZUSZÁL:  tömköd,  gyömöszöl  (Zala  m.  Ga- 
lambok, Somogy  m.  Balaton  mell.  Bódiss  Jusz- 
tin). Szuszáld  a  szájába !  (Gyór  m.  Tsz.). 

SZUSZAMUSZA:  lassan  dolgozó,  piszmogó 
(Pápa  vid.  Tsz.;  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXII.431) 
[vö.  szuszimuszi]. 

1.  SZUSZÉK  (szuszuk  Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek; Pozsony  m.  Taksony  Nyr.  XV. 190;  Nyitra 
m.  Vág-Hosszúfalu  Nyr.  XX.329;  Komárom  m. 
Fúr  Nyr.  XX.479;  Palócság  Tsz.  353b;  Bars  m. 
Léva  Czimmermann  János;  szuszék  Somogy  m. 
Balaton  mell.  Nyr.  VI1I.525;  Palócság  Tsz.; 
Nógrád  m.  Szécsóny  Kálmán  Sándor;  Szatmár 
m.  Kömöró  Nyr.  XII.564;  Torna  m.  Ruehietl 
Miklós;  Bereg  m.  Pap  Károly;  Kolozs  m.  Szu- 
csák  Nyr.  XVIII.576;  Székelyföld  Nyr.  V.424; 
szószék  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVIII.48;  Gö- 
mör  m.  Tsz.;  Rimaszombat  Nyr.  V.271;  Torna- 
Ujfalu  Nyr.  XVII.186;  Szatmár  vid.  Tsz.;  Cegléd 
Ilosvay  Vilmos ;  Csongrád  m.  Nyr.  VI.373 ;  Torda- 
Aranyos  m.  Gerend  Nyr.  XX11I.578;  Székelyföld 
Nyr.  IV.328;  szúséek  Palócság  Nyr.  XXII.80; 
szuszik  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  XVI.384 ;  szúszink 
Kalotaszeg  Nyr.  XVII.47) :  nagy  gabona-  v.  liszt- 
tartó faláda  [vö.  3.  szusza,  szuszinkó]. 

2.  SZUSZÉK:  ronda  ételzagyvalék,  a  mely 
még  a  disznónak  sem  kell  (Somogy  m.  Sándor 
József). 

SZUSZIMUSZI:  l.  kis  szuszogó  [kedveskedő 
megszólítása  kicsiny,  de  már  járni  tudó  gyere- 
keknek, kül.  leánykáknak].  No,  kis  szuszimuszi, 
hogy  vagy?  (Szatmár  in.  Nagybánya  Nyr.  X. 
383);  2.  alamuszi,  élhetetlen,  lassan  dolgozó, 
piszmogó  (Gyór  m.  Szigetköz  Nyr.  XIX.191; 
Somogy  m.  Szóke-Dencs  Nyr.  III. 231 ;  Tolna  m. 
Gyönk  Nyr.  XXV.288;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
Kúnszentmiklós  Baksay  Sándor;  Szeged  és  vid. 
Nyr.  VI.233;  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.212; 
Székelyföld  Tsz.);  8.  =  szuszmota  [?]  (Három- 
szék m.  Vadr.)  [vö.  muszi,  szuszamusza]. 

39' 


615      SZU8ZÍNKÓ- 8ZU8ZM0TOI .«'»!»  1K 


8ZXJ8ZOO    SZUSSZAN 


616 


szusziNKÓ  —  1.  szuszék  (Kalotaszeg,  Zso- 
bok  Hattok  .lános). 

SZU8ZKA:    1.    nehezen    szuszogó    (Békén   in. 

Nyr.  III. 525);   2.   alamuszi,  félkcgvelmfl,  a\üge 

Kunság  NM    l\  .43;  Sseged  Csaplár  Bene- 

SZUSZKÓ:  kuckó  (Pest  és  Eger  vid.  Kassai 
J.  Siókönyv  1V.469). 

SZUSZKORÁL:    piszkál,   szít.  Ne  szuszk<> 
azt  a  tüzet  v.  azt  a  mécset  t  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
VI  416). 

8ZU8ZKORÁLÓ:  piszkafa  (Szeged  Divényi 
Gyula). 

SZUSZKURA:  |tref.|  titkos  szerető  (Három- 
ssék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)   [vö.  2.  küsz/,  ura}. 

SZUSZLA :  pálinkafőzésnél  az  első  lé  (Szolnok- 
Doboka  m.  Malom  Muzsi  János). 

SZUSZLÉK,  SZUSZLIK:  kuckó,  zug:  a)  szusz- 

kaatenoe  mellett  levő  kuckó  (Vai  m.  Hor- 
vát József  1839);  b)  szuszuk:  két  hál  közötti 
zug,  a  hol  a  szükségüket  végzik  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek)  [vö.  kuszlik]. 

1.  SZTJSZMA:  1.  szusz,  lélekzet;  2.  lélek 
(Székelyföld  Fejér  József). 

2.  SZUSZMA:  1.  mngábavonult,  szótalan,  hall- 
gató (Székelyföld  Kriza);  2.  szuszogó,  tutyi- 
mutyi, u-dd-ide-tedd-oda  ember  (Szeged  Tsz.  299b; 
Divényi  Gyula);  3.  =  szuszmota  (?)  (Három- 
szék m.  Vadr.  519a)  [vö.  buszma]. 

SZUSZMÁKOD-IK :  piszmog,  sokáig  elbibelő- 
dik  vmi  munkával  (Pápa  vid.  Tsz.). 

SZUSZMITA :  mafla.  Oh  bizony  szuszmita  lány 
vagy!  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII. 45). 

SZUSZMOG:  piszmog  (Debrecen  Nyr.  XXIII. 
335). 

SZUSZMOTA:  szuszogva,  ímmel-ámmal  foly- 
tatott munka,  piszmogás  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek ;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 351 ;  Vadr. 
519a;  Győrffy  Iván). 

SZUSZMOTÁL :  piszmog,  sokáig  elszuszog 
vmi  munkán.  Ne  szuszmotálj!  (Háromszék  m. 
Vadr.  519b)  [vö.  szőszmötél]. 

SZÜSZMOTKErdóvidék.Kis-Bacon  Nyr.  XXVI. 
47;  szuszmati  Székelyföld  Kiss  Mihály):  pisz- 
mogó, lassan  dolgozó. 

SZUSZMOTOL   (Háromszék    m.    Vadr.    616b; 

szuszmátóny'x  Félegyháza  Nyr.  VI 
Fehér  m.  Kelemen  Béla):  piszmog,   ímmel-ám- 
mal   dolgozik,   sokáig   elszuszog   vmi    munkán. 
napig  szuszmitút  rajta  (Fehér  m.  Kelemen 
Béla)  (vö.  szaszmatul,  szöszmötöl]. 

SZUSZMOTOLÓD-IK :  x  (Háromszék  m.  Vadr. 
519b)  [vö.  szőszmötölód-ik\. 


SZUSZOG:  L  szelel.  Jól  szuszog  ez  a  szivar? 
(Bihar  m.  Kiaháza  Nyr.  X 
Immel-ámmaJ  dolgotu,  nagy  lassan  végez  \ 
(Nógrád    m.    Nm     l\  mél    Caai 

Benedek).  Ugyan  ni  szus:> 
káldssnl!  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

szuszoR-maszog  :  piszmog,  ímmel-ámmal  '1  "1 
k,  naiív    lassan   és    ügyetlenül    végei    \mit 
kelyföld  Kiss  Mihály;  Báromszók   m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos)  [vö.  maszog], 

szuszog-muszog:  v.   Ott  szuszog-muszog  re 
8  nem  hal.nl  veit  hejbül  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  X.304)  [vö.  muszog]. 

SZUSZOGÓ  (szuszoga  Somogy  m.  Nyr.  II  376 ; 
Kis-Kúnság  Nyr.  IV.43;  Kis-Kún-Halai 
428):    1.    szuszogó,    szuszogó:    főtt    kukorica-   v. 
árpakásából     kiszaggatott    galuska,    a    melyet 
zsemlyemorzsával  és  zsíros  töpörtyúvel  v. 
val  hintenek  be  (8omogy   m.    Nyr.    II. 
Kunság  Nyr.  IV.48;  Kis-Kún-Halaa Nyr. XV 
Cegléd   Ilosvay    Vilmos;    Nógrád    m.    Vecsi 

V.571);   2.  [tréf.J   hurka   (Nógrád  ni. 
IV.  142). 

[SZUSZOGÓS]. 

[Szólások].  Szuszogás  a  hegy:  [tréf.J  meredek 
(Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  XXIV.432). 

SZUSZOK :  [vmi  horospincebeli  v.  borméró 
edény]  (Zemplén  m.  Mrnyeg  Nyr.  X.325). 

[SZUSZOS],  SZUSSZOS:  gőgös  (Debrecen  Tol- 
nai Vilmos). 

1.  SZUSSZAN:  pihen.  Megálnak  a  kőszikla 
tetejin,  hogy  egy  küs  ideig  szusszannyanak  (Udvar- 
hely m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  480).  Álljunk  a 
szekérrel,  hogy  szusszanjanak  a  lovak!  (Három- 
szók m.  Nyr.  III.325).  Szusszanjatok  ek  küsznég! 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  X.152). 

ki-szusszanj-ja  magát]:  kifújja,  kipiheni  ma- 
gát. Álljunk,  hogy  szusszanják  ki  magokat  a  In- 
vak!  (Háromszék  m.  Nyr.   III 

meg-szu88zan:  1.  szusz-hangot  ad.  01 
fest  kapott,  hogy  amugn  rom- 

szék  m.  Nyr.  111.325);  2.  megpihen  (8aékerj 
Fejér  József;  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.152);  3.  meg- 
neheztel,  megorrol   (Nagy-Kúnság   Nyr.    11.326; 
XV  1.383;  Mezőtúr  Nyr.  X.569).  Az  igasságír  meg- 
szusszannak ük  mini  hamarább  (Szabolcs  m.  A 
puszta  Balkányi  Kálmán). 

Ös8ze-szu88zan:  összekap,  összevesz.  Ázom 
szusszantak  össze,  hogy  . . .  (Szabolcs  m.  Abapuszta 
Balkányi  Kálmán). 

[2.  SZUSSZAN]. 

mög-szusssan :  megszeppen.  Odament  a 
hát  telli  vöt  tűzzé;  hü  mostan  mőgszusszant,  émönt 
a  szomszédokká  (Somogy   m.    Mesztegnye    M 
IX.282)  [vö.  még-szesszen]. 


tilT 


8ZUS8ZANT— 8ZUTYK0S 


SZUTYOK -SZUVAS 


510 


SZUSSZANT:  L  lélekzetet  vesz  (8«ékelyföld 
Tsz);  2.  kifújja  magát  (Erdély,  8sékelyfóld  Tsz.). 

belé-ssuaasant:  beledöf  (pl.  kést  vkibe)  (Há- 
romszék m.  M\v    VI.  :,1  ;  NyK.  111.10). 

8ZÜS8ZANTAT:  pihentet  (fáradt  lovat)  (Há- 
romszék in    Nyr.  111.326). 

meg-MUBSsantat :  megpihentet.  Szusszantasd 
meg  a  fáradt  lovakot!  (Háromszék   m.   Nyr.  III. 

8ZÜSZTORA  {sustora  Alföld  Nyr.  XV.236; 
Békés  m.  Balog  István;  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek;  susziora    Alföld    Nyr.    XV.236;    szuszkora 

nes    Nvr.    VIII.331;    szusztora    Kisújszállás 
XIX.238;  Nagy-Kúnság  Nyr.  VI.416;  XVI 

Mezőtúr  Nyr.  X.336;  Békés  m.  Balog  István; 
Makó  Nvr.  IX.:C7;  Szentes  Nvr.  XV1I.45;  Sze- 
ged Csaplár  Benedek;  Székelyföld  Tsz.;  Csík 
m.  Gabányi  Endre;  Gyergyó  vid.  Nyr.  IV .283) : 
L  sustora,  susztora,  szusztora:  a  kemencébe  be- 
vetendő első  kenyértésztába  v.  a  bukoliba.  szúrt 

>ny  száraz  kóró  v.  fácska,  a  melyre  meg- 
ssirozott  v.  megolajozott  vászondarab  vagy  csepü 
van  csavarva,  s  ezt  meggyújtják,  hogy  a  kenyér- 
él  világítson  (Alföld  Nyr.  XV.236;  Kis- 
újszállás Nvr.  XIX.238;  Nagy-Kúnság  Nyr.  VI. 
XV  U7-,;  Mezőtúr  Nyr.  X.336;  Makó  Nyr. 
Szentes  Nyr.  XVII.45;  Szeged  Csaplár 
Benedek);  2.  sustora,  szuszkora,  szusztora:  nád 
végén  levő  kanóc,  a  mellyel  bevilágítanak  a 
kemencébe,  hogy  lássák,  miként  pirulnak  a 
kenyerek  (Békés  m.  Balog  István ;  Szentes  Nyr. 
VIII.331);  8.  szusztora:  viasz  seprőjéből  csinált 
mécs  (Székelyföld  Tsz.);  4.  szusztora:  |gúny.) 
hitvány  világító  (pl.  vékony  gyertya)  (Csík  m. 
Gabányi  Endre);  5.  szusztora  :  zsugori.  Métt  vagy 
ojan  szusztora?  (Csík  m.  Gyergyó  vid.  Nyr.  IV. 
283);  6.  vén  szusztora:  vén  rosszféle  (Csík  m. 
Gyergyó  vid.  Nyr.  IV.283). 

SZUSZTORKA  =  szusztora  1.  (Szeged  vid. 
Nvr.   [.49 

SZUSZU:  lassan  dolgozó  ember  (Somogy  m. 
Siőke-Dencs  Nyr.  HI.231). 

SZUTÜKAIi :  szúr,  döf,  váj.  Hadd  el,  ne  szu- 
tukáld  annyit!  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 

XI.l**). 

SZUTYA :  harkály-fajta  madár  (Somogy  m. 
Szóke-Dencs  Nyr.  III.231)  [vö.  szatty]. 

SZÚT  VAKOL  (szutyakúU):  pöfékel,  jóízűen 
pipál,  erősen  szíja  a  szortyogós  pipát  (Kis- 
kunság Bilksay  Sándor;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
Székesfehérvár  Nyr.   VII.  188;  Havas  Adolf). 

SZUTTÁNT:  szúr  (hirtelen)  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.   XV. 428). 

SZUTYKOS  (szotykos  Alföld  Nyr.  IV. 379;  Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 132;  szucskos  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Győr  m.  Tsz.  352b;  szu- 


tyakns  Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  szutykos  Keszthely 
Horváth  Győr.  "gy  m.  Király  Pál ;  Bárá- 

nyi in.  Kassai  .1.  Szókönyv  1V.469;  Hol?  Tsz. 
354a) :  1.  szutykos,  szucskos :  piszkos,  ronda,  mocs- 
kos, szennyes  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Győr 
m.  Tsz.  352b ;  Keszthely  Horváth  György;  Somogy 
m.  Király  Pál;  Baranya  m.  Kassai  .1.  Szókönyv 
IV.469);  2.  szotykos:  taknyos  (Alföld  Nyr.  IV.379; 
Hol?  Tsz.  354a).  Csupádokon  csupa  csak  annyit 
montam,  hogy  hát  izé,  na,  hogy  hát  nem  szeretem 
a  dógát;  avval  pedig  nem  törtem  be  a  fejit  a 
szotykosnak  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 132). 
Erigy,  te  szotykos !  (Szatmár  m.  Nagybánya  Ka- 
tona Lajos);  S.  szutyakos:  bagóleves  (pipaszár) 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos);  4.  szutyakos:  olyan 
ember,  a  kinek  mindig  a  szájában  látni  a  pipát 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos)  (vö.  szotyogós]. 

SZUTYOK  (Szegszárd  Miskolczy  Gusztáv ;  Ceg- 
léd Ilosvay  Vilmos;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.428; 
Csongrád  m.  Szentes  Király  Pál ;  Hol  ?  Tsz. ; 
szűcsök  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Győr  m. 
Tsz.) :  1.  szutyok,  szűcsök :  piszok,  rondaság,  mo- 
csok, szenny  (Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Győr 
m.  Tsz. ;  Szegszárd  Miskolczy  Gusztáv).  Ugyan 
honnan  rakodik  ez  a  sok  szutyok  err'  az  asztalra  ? 
(Csongrád  m.  Szentes  Király  Pál);  2.  szutyok: 
takony  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.428;  Hol?  Tsz.); 
3.  szutyok:  bagóié,  pipamocsok  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos). 

1.  SZUTYÓKA:  harkály  (Somogy  m.  Kál- 
máncsa  Nyr.  XI. 238). 

2.  SZUTYÓKA :  idétlen,  növésében  elmaradt. 
Szutyóka  gyermek  (Baranya  m.  Hegyhát  Várady 
F.  Baranya  múltja  és  jelenje  1.224). 

SZÚTYOL  =  szútyongat  1.  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  IV.469). 

SZÚTYONGAT  (szúntyogat  [?]  Rimaszombat 
vid.  Nyr.  X.89;  szútyongat  Békés-Doboz  Nyr. 
VUI.330;  Szeged  Tsz.;  szuttyongai  Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.475):  1.  szútyongat:  dologgal  elkinoz, 
elcsigáz,  szorongat,  nyomorgat,  bántalmaz  (Ceg- 
léd Ilosvay  Vilmos;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
IV.469);  2.  szúntyogat  [?],  szútyongat,  szuttyongat : 
nógat,  sürget,  serkent,  ösztökél  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.475;  Debrecen  Nyr.  XXIII.335;  Hajdú 
Nagy  Sándor;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.89); 
8.  szútyongat,  szútyongat:  pirongat,  szid,  dorgál, 
korhol  (Békés  m.  Balog  István;  Békés-Doboz 
Nyr.  VIII.330;  Hódmezó-Vásárhely  Nyr.  IX 
Mindig  szútyongat  a  gyalázatos  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos).  A  mérges  asszony  szolgálóját  szüntelen 
szutyongatja  (Szeged  Tsz.);  4.  szútyongat :  szóval 
csipdes,  bosszant  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.428- 
XVIII.  192). 

SZUTTYAN-IK:  megsuhan  (a  vessző)  (Bala- 
tonfüred Király  Pál)  [vö.  suttyan]. 

SZUTTYOGTAT :  suhogtat  (vesszőt,  botot, 
kardot)  (Balatonfüred  Király  Pál)  [vö.  suttyogtat], 

SZUVAS  (szujos  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos;   szulos   Vas   m.    Sárvár 


619 


SZUVAT-8ZÜK 


I — öZÜKi 


0M 


vid.  Hókor  Jánoa;  Zala  m.  kóvágó-öra  Simonyi 
Zsigmond;  Somogy  in.  Sió  111.567; 

szuvas   Somogy   m.   Szóko-Dencs   Nyr.    III 
szuvos  Kis  Kun-Hala*  87):  1.  szujos,  szu- 

los, szuvas,  szuvos:  Rsúrágtn,  szúette  (Vil  m. 
la  nos;  Cegléd  Ilosvay  Viln 
kun-Halaa  Nyr.  XV.67).  A  jat  .  .  .  futta,,  vág- 
gyük  lé,  akkor  ném  Ifssz  szuvas.  Micsoda  Ment- 
nek szulos  a  seggi  ?  |.4  faszentnck]  (Somogy  in. 
Sióke-Dencs  Nyr.  UL276.  567);  2.  stuka :  odvas. 
Szulos  a  foga  (Zala  m.  Kóvágó-öra  Simonyi 
Zsigmond). 

SZUVAT  uh.  a/  Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.473; 
Háromszék  m.  Nyr.  XII.282):  1.  szuvat:  meg- 
száradt v.  megégett  sártapasz-darab,  a  mely  le- 
vált v.  leváló-félben  van,  v.  a  melyet  levertek 
(a  hás  faláról,  a  kemence  oldaláról  stb.)  (Szé- 
krlyiol.l  Tsz.;  MNy.  VI.  174;  Fejér  József,  I 
Mihaiv.  (iyórfh  l\aii;  Haromszck  DL  Nyr.  IV. 
imtsék  m.  Pólyán  Nyr.  JUÍVL 
■ék  m.  l'zon  Erdélyi  Lajos;  C'sik 
m.  Tsz.;  Nyr.  VII.382).  Lehullott  a  falról  a  szú- 
rat (Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  1V.47U). 
Lehullott  a  házikról  a  szuvat,  s  látszik,  hogy  szu- 
ette a  fája  (Székelyföld  Nyr.  IX.  177);  2.  szúrat. 
kéményben  levó  korom  (Esztergom  m.  Duua- 
balparti  felében  széltében,  Hont  m.  Csata,  Kis- 
Salla,  Kis-ölved,  Ipolyság,    Ipoly-Szalka   Bódiss 

tin).  Ég  a  szuvat  a  kürtőben  (Esztergom  Nyr. 
IV.  175);  3.  szuvat:  göröngy.  Felkapok  egy  szu- 
vatot  s  úgy  hozzád  csapom,  hogy!  (Háromszék  in. 

alva  Hantz  Jenó);  4.  szuvat,  mvtt:  tűnné- 
lek, szemét  (pl.  árvíz  hajtotta  szemét)  (Udvarhely 
m.  Nyr.  VIII.473;  Háromszék  m.  Nyr.  XII.282); 
5.  szuvat:   polyva  (Udvarhely  m.  Nyr.    [11.261). 

8ZTJVATOS :  rögös.  Szúvatos  a  szántóm,  nehéz 
lesz  jól  elboronálni  (8zékelyföld  Nyr.  IX.  177). 

SZUZMA :  Ízetlen  (Brassó  m.  Négyfalu  Horger 
Antal). 

SZÜGYELLŐ  i  a  nyerges  ló  szügyén  levó  szíj 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Kis-Kúii  Halas  Nyr.  XV. 
428;  Székelyföld  Kiss  Mihály).  Az  én  lovam  min- 
denkor jókedvű,  nem  kell  neki  karmazsin  szügyellö 
(Moldvai  csáng.  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  1.427). 

[SZÜOYES]. 

szügyes-vas :  halászó  szigony  (Baranya  in. 
Kisasszonyfa  és  vid.  Zalai  Mihály). 

SZŰK  (szig  Zala  m.  Szepetnek  Lichtschein 
Ödön). 

|Szólások|.  Szűk  [igy  is:  vékony]  az  élet:  silány 
a  termés  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.380).  Szűkön 
hiszent. -nem  igen  hiszem  (Zala  in.  Horváth 'iyórgy). 
Szűköt  lát:  szükséget  lát  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek). 

szűk-csárdás :  eggy  kalap-fajta  (fiatalok  hord- 
ják) (Aranyosszék  Jankó  J.  Torda  stb.  149). 

szük-kezü:  szűkmarkú.  Ugyan  szőrözze  már 
mög  egy  szötömnyivel ;  ne  legyen  olyan  szűkkezű'. 
(Udvarhely  m.  Szász  Béla). 


BBüköt-lát<>  <get  látó,  szükségben  éló 

(Székelyföld   Csaplár  Benedek;    I! 

M\\.   VI..Í.M). 

SZŰKELL:    kn  Idcsinym  Én 

|ezt  a  kendót]  szűkellem  (Gömör  m.  Simi 
IDL92)  |v«i.  Htükőt\. 

SZŰKÍT :  megfoszt   Köszönöm,  ne  tessék  szil- 

kűt'iu    ma,/át   miattam    njy   falattal    sr  '    (mondjak 
kinaláaral  (Veszprém  Király   Pál). 

[Szólások].  Szűkítem: ellene  mondok, nem  eggyé- 
zem  bele  (Vas  ni.  Kemenesalja  Nyr.  III. -'.m   ,s:  «■ 

>t :  ritkítom  a  párját  (Készt 
IV.828).  Szűkítem  [szükitten)  a  tsát 
kelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály;   Háromszék  m 
|  polc  Kováts  S.  János). 

el-szükit,  el-szükitt :  elhúz  (más  jósságát, 
szántáskor  a  szomszéd  földjét)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.324;  Vudr.). 

mög-szükitt:  megkissebbít.  Megszűkittem  a 
juhaim  számát  (mondja  a  gazda,  ha  juhokat  ad 
el]  (Háromszék  m.  Kováts  S.  János). 

SZÜKL-IK:  [?|  (Nyitra  völgye  Nyr.  111.28). 

SZŰKÖL  (szükkűl  |a  kutya]  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  11.563) :  1.  szúken  ad,  szűken  mér,  fösvé- 
nyen költ  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály) :  2.  keve- 
sell. Szűkölöm  a  posztót  erre  a  i  i Három- 
szék m.  Kiss  Mihály);  3.  szűkölködik. 
nékem  . . .  egy  jó  fejő  tehénkét  is,  hogy  a 
ne  szűköljünk  tejbe  (Torna- Újfalu  Nyr.  X VII.  185) 
(vö.  szűkell], 

röa-8zűköl:  szú  ken  szab  reá.   Te  szűkölted 
a  posztót  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

SZŰKÖS,  SZŰKÖS:  1.  szűk,  szűken  levó,  szű- 
ken mért  v.  adott,  fogyatékos.  Bizé  szégin  a  zén 
szomszédom,  szűkös  naío  a  kenyér  (Zala  m.  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  III.474).  Ez  ugyan  sz  >ndő. 

Szűkös  időt  értünk.  Szűkös  időben  élünk.    Biz  én 
egy  keveset  szűkös  vagyok  egészség  dolgában.  Sze- 
gény ember  tél  idején  szűkös  a  gabonában.   Nem 
vagyunk  szűkösök  jó  reménységben,  csak  az  enni- 
valóban. Ne  hányja  fel  szűkös,  panaszos  fala 
(Székelyföld  Nyr.  XV.75).    Szűkösen   van  ha 
ban    az   élelem    (Székelyföld    Csaplár   Bene<: 
Szűkös  mérés  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  2.  rí 
A  zembörök  astontdk,    hogy  ab  bizé  nem  ér  kö- 
rősztű  (t.  i.  a  szíj  az  asszony  derekán],  mét  naon 

íös  (Zala   m.    Hetes,   Dobronak    Nyr.  II .41 
3.   szükséges   (Szlavónia  Nyr.    V.12   [itt 
hiba);  XXIII.362;    Háromszék    m.   Nyr.    X\ 
Brassó  m.    Hétfalu    MNy     VI 
XVI.575;  Horger  Antal,  király  Pál,  Gyór: 
Brassó    m.   Tatrang,    Bácsfalu    Nyr    11.524;    III. 
564).  Nem  szűkös  arról  gondoskodni  (Sz* 

IX.176).    Szűkös  honn   lennem  (Háromszék 
m.  Nyr.  IX. 424). 

8ZŰKÜCS,  SZŰPŰCS:  aszalt  gyümölcs,  kül. 
alma,  körte.  AT«  sérj,  fiam,   adok  szükiicsöt 


Ml 


SZŰKÖL— SZCLE8ÉG 


SZÜLÉT— SZUXELKM 


vannak  a  kotyolók  [köszöntő  gyerekek];  kozs  ne- 
kik szükücsöt !  (Zala  m.  Nagy-Rada  és  vid.  Király 
Pál). 

(SZÜKŰL|. 

meg-MÜkül:   megfogyatkozik.    Megszűkültünk 
kenyér  dógában  (Székelyföld  Fejér  József)- 

SZŰKÜLÉS:  fogyatkozás,   hiány.    Ábbúl  nem 
tót  neki  szűkülése  (Debrecen  Nyr.  IX.477). 

[SZÜL]. 

[Szólások].     Bolondokat    szülnek :     gondolnak 
(Torda-Sz.-Láailó  Borbély  József). 

el-BEül :  elvetél  (Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

SZÜL-IK  :  születik.  Mind  apró  gyermeke  van ; 
az  egyik  most  szült  (Kassa  és  vid.  Nyr.  XX.573). 
Mindén  ember  szülik  valamire  (Hunyad  m.  Lozsád 
COL410;  XXIII. 143). 

SZÜLE  (szüe  Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI. 
238) :  l.  anya  (Baranya  m.  Nyr.  III.565;  Baranya 
m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841 ;  Palócság 
11.80;  Hont  m.  Nyr.  V.474),  Édes  szüle 
(Komárom  m.  Nyr.  IV. 175).  Szülém  (szülém)  (Tolna 
m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI. 277;  Komárom  m.  Kürth 
•grád  m.  Nyr.  XXIII.71).  Édes 
szülém  (Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVIII.334;  Pest  m. 
Tnra   Nvr.    111.46).    Édös   szülém    (Mohács    Nyr. 

11.110);  2.  apa.  Édes  szülém  (Eger  Nyr. 
\.  111.25);  8.  öreganya  (Somogy  m.   Kálmáncsa 

XI. 238;  Báranya  m.  Ormányság  Tsz.;  Ba- 
ranya m.  Kisasszonyfa  és  vid.  Zalai  Mihály ; 
8zlavónia  Nyr.  V.12;  Palócság  Nyr.  XXII.80; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Nagy  Kóros  Pap  Károly). 
Szülém    (Kis-Kún-Halas    Nyr.    XV.428;    Szeged 

VII.236;  Borsod  m.  Ethnographia  VII.171); 
4.  anyóka,  néni,  nénémasszony  (Közép-Baranya 

111.327  ;  Baranya  m.  Ormányság  Tsz.;  Szla- 
vónia Nyr.  V .12;  XXIII.307;  Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos; Nagy -Kóros  Pap  Károly).  Mit  árul,  szüle? 
vusfölde  Nyr.  XX.211).  Hogy  van,  szüle?  De 
rég  láttam,  szüle!  Isten  kozta  nállónk,  szüle !  (Bor- 
sod m.  Ethnographia  VII.171).  Hova  megy,  édes 
szüle?  (Hont  m.  Tesmag  Nyr.  X.527).  Szüle, 
ká  mén  ke?  (Mohács  Nyr.  XXVII.110).  Ördöngös 
vén  szüle  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  5.  katuska, 
asszony  ós  természetű  férfi  (Bukovina  Nyr.  VI. 
525). 

8ZÜLEML-IK:  meglessz.  Szülemlik-e  már?  Ej 
be  lassan  szülemlik!  (Vas  m.  Döbrentei  Gábor). 

SZÜLÉS  (Nyitra  m.  Pográny  és  vid.  Drnov- 
szky  Ferenc  1841 ;  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  11.521 ; 
Bodrogköz  Nyr.  XVII.567;  Zemplén  m.  Legyes- 
Bénye  Kassai  J.  Szókönyv  V.9;  szülés  Gömör, 
Borsod  m.  Nyr.  XVII.  190;  szüllés  Rimaszombat 
Nyr.  XYII..7T4;  szúlles  Borsod  m.  Sáta  és  vid. 
Bartha  József;  szüllís  Mátyusfölde  Kóssa  Albert): 
takarmány.  Az  idén  sok  szülés  volt.  Véknyán  ál- 
lunk szülés  dolgában  (Gömör,  Borsod  m.  Nyr. 
XVII.190). 

SZÜLESÉG  [szüesség  Zala  m.  Szentgyörgy- 
völgye Nyr.  11.280;  szükség  Vas  m.   Kassai   J. 


Szókönyv  V.9;  Tsz.;  Kemenesalja  Tsz.;  Zalám. 
Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XIII.332;  szülésig  Vas  m. 
őrség  Nyr.  1.422;  szülessig'éva  Soprony  m.  Kis- 
falud. Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.381  ;  szülesség  Zala 
m.  Hetes  Nyr.  n.373;  szülesstg  Repce  vid.  Nvr. 
XX  412;  Soprony  m.  Horpács  Nvr.  IV. 182;  XIV. 
432;  Vas  m.  Répce-Sz.-György  Nyr.  XVIII.575):<w. 

SZÜLÉT  :  szül.  Mi  felé  anya  született  téged,  te! 
(Borsod  m.  Nyr.  XXVL668).  Megmondtam  neki, 
hogy :  maga  született  engem,  hát  maga  tartson  is 
el!  (Félegyháza  Nyr.  XX.236).  Ha  ütet  événné, 
o'jan  gyerekét  születne,  hogy ...  Az  aszonyt  el- 
ámította, hogy  kopókölykököt  született,  nem  gyere- 
kekét (Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  I. 
236.  237.  238). 

még-saület:  megszül.  Mikor  születyi  ma  meg 
agy  gyermeket  ?  (Borsod  m.  Nyr.  XXVI.568). 

SZÜLET-IK  (süretayi  [?]  Göcsej  MNy.  11.416; 
szüretnyi  Göcsej  Nyr.  XIII.354). 

SZÜLETET:  születés.  Jézus  születtének  ij  méj- 
ségés  titka  (Udvarhely  m.  Bethlenfalva  Nyr.  XVII. 
327;  karácsonyi  misztériumban). 

[SZÜLETETT]. 

[Szólások],  Született  úgy:  szakasztott  úgy,  egé- 
szen úgy.  Mint  a  vin  jány,  kinek  nem  akad  tán- 
cossá, úgy  nyüzgütól  született  (Tisza-Sz.-Imre  Nyr. 
IX.  137). 

SZÜLTKE:  1.  öreganya  (Baranya  m.  Nyr.  III. 
565;  Szlavónia  Nyr.  XXIII.216.  307).  Édös  szü- 
like  (Szlavónia,  Haraszti  Nyr.  XXIII.307).  Szüli- 
kém  (Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVUI.335;  Baranya 
m.  Ormányság  Nyr.  III.230  [itt  szüldém  nyilván 
hiba];  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.428);  2.  nénike 
[öregasszonyok  megtisztelő  megszólítása]  (Szla- 
vónia Nyr.  XXHI.307). 

SZÜLŐK:  anyátlan  malac  (Beregszász  Nyr. 
XXVI.523)  [vö.  zülle]. 

[SZÜLÖTT]. 

szülötte-feőgyi :  szülőföldje.  Hát  a  szülötte- 
feögyi  is  ott  van  magának  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
384). 

SZÜLT:  született.  Szült  gazember  (Hunyad  m. 
Lozsád  Nyr.  XXII.500;  XXIII.143). 

[8ZÜN]. 

[Szólások].  Szün  nélkül:  szünet  nélkül,  szünte- 
len (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[8ZÜN-IK]. 

é-ssünik:  megszűnik,  elmúlik.  Észünt  a  fájás 
(Somogy  m.  Nyr.  XII.279). 

ki-ssünik :  *»  A  fájáso  kiszünt  (Somogy  m. 
Nyr.  XII.279).  Kiszünt  belüle  a  fájás  (Tolna  m. 
Nyr.  XIV.  187). 

SZÜNELEM :  szünet.  Egész  éjjel  nem  volt  tepe- 
delme  [nyugta]  a  betegnek;  egy  csepp  szünelme  se 
vót  (Tisza-Dob  Nyr.  XXIV.332). 


m 


SZÜNET    BZÚB 


SZÜRC8IKÉL— SZÜRET 


m 


|8ZŰNET|. 

szünet  szakadatlan:  szünet  n<  Ikul.  uakl 
liinul.  folyton  Szünet-Siakaánihtii  itt  reg- 

nál mjtam  ez  a  gyermek  (Háromsiék   in.   \ 
517a). 

(SZÜNŐ8). 

Biünős-Biüntelen :  szünet  nélkül,  Mtkada 
nul.  Tán  a  gépnél  dogozik )  I  szünös-szün- 

telén  (Bihar  tn.  Pocsaj  Nyr.  IX.568). 

I8ZÚNTES). 

síüntes-guba :  rongyból  készített  fölsóruha 
(Karcag  Nyr.  XXVI  1 

8ZÜPÜL:  hozzáfeszül,  pászol  (Debrecen  Nyr- 
XXI II  .135). 

SZŰR:   álló  vis   asinére  laposkás  kavicsokat 
majdnem  vizirányosan  dobál,  úgyhogy  töbl- 
föl-fohmralnak.  mielőtt  elmerülnek    (Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  VI.  129)  |vö.  szérű,  2.  sző). 

(1.  SZÜB|. 

asfir-osizmá  :  [tréf.]  botos  (Palócság  Nyr.  XXIII. 

42.. 

azür-dissnó :  sündisznó  (nép-etimológia,  vö. 
sül  NySa.j  (Heves  m.  Névtelen  1840)  [vö.  szőr- 
disznó]. 

szür-hosszú:  bokáig  éró  szúr,  öregszúr  (Nyitra 
in.   Pográny  és  vid.  Drnovszky    Ferenc   1841). 

szür-kankó:  szúrkabát,  szúrdolmánv,  szúr- 
bekecs  (Szlavónia  Nyr.  XXIII.309;  Nagy-Kúnaág 
Nsr.  XVI.475;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Bács  m. 
Zenta  Nyr.  XVIII.383:  Gyöngyös  Nyr.  III.331 ; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.427;  Hol?  Tsz.; 
Nsr.  XI  1.339)  [vö.  2.  kankó\. 

szür-kebél:   szúr  szárnya.  A  szolga,  ha  vető- 
ruha  nincs,  a  magot  a  szürkebélből  is  el 
szürkebél  kukoricát  lopott  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839). 

szűr-szegett:  szegett  szúr  (virágokkal  hím- 
zett, cifra  varrású  dolmányszúr)  (Nyitra  m.  Pog- 
rány és  vid.  Drnovszky  Ferenc   1841). 

Bzür-újj  {szur-áj  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
11.239). 

[2.  SZÚR:  vö.  zyr  Beszt.  Szj.  685;  zir  Schl. 
Síj.  1249]. 

Bzűr-lúd:  hnm vas-szürke  lúd  (Nógrád  in.  Fülek 
Nyr.  XXII.95). 

[3.  SZÚR]. 

[meg-aaür|. 

[Szólások].  Jól  megszűrte  a  betegség:  jól  le- 
soványodott (Keszthely  vid.  Horváth  György). 
Ugyan  mekszürie  oszt  a  gyereket  a  betegsíg  (Deb- 
recen Nyr.  V.223). 


Bzür-Bzapul:  aaól-azapul,  megszól.  Ott  ugyan- 
csak szu.  íjak  az  embert  (Szatmár  in. 
Nagybánya  Nyr.  X.3H 

8ZÜRC8IKÉL,   8ZÜRICSKÉL:    1.    SZÜrCSÜ 
aaflrenkedik,   lassacskán    szivárog    (Kecskemét 
lar  Benedek);  2.  szüricskél .  szúröget  (tejet, 
t,    bort    rí  ruhán    át)   (Balaton  mell. 

Horváth  Zsigmond  1839). 

SZÜRCSÖL  {csiircsöl  Gyöngyös  Nyr.  IX.332; 
Nógrádi  dl  Simonji  Ze.  Tüaetea  M.  Myolvtan  I. 
400;  szörttinlnx  Mulatón  mell.  Tsz.;  szürtyöl  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

SZÜRENKED-IK:    szivárog,  lassan  és  véko- 
nyan csurog  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
ls.v.);    Vas    tn.    Kemenesalja?    Kresznerio 
Szótár    11.236).    Hadd    szürenkedjék !    [mond 
mikor  a  csap  már  vékonyan  adja  a  bort]   (Ba- 
laton mell.  Horváth  Zaigmoad  1889 

át-Bzürenked-ik :  átszivárog.  A  víz  átszüren- 
kedik  a  töltés  v.  a  gát  alatt  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

be-szürenkedik :  1.  beszivárog.  A  víz  be- 
szürenkedik  a  pincébe   (Csallók*  ír  Bene- 

dek); 2.  belopódzik.  .4  pajkos  gyei 

k  a  kertbe  a  gyümölcsre.  Már  ismét 
beszürenkedtek  a  gonosz  legyek  a  szobába  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

le-szürenkedik :  leszivárog,  lassan  és  véko- 
nyan lecsurog  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  Vas  m.  Kemenesalja?  Kresznerica  F. 
Szótár  11.236). 

meg-szürenkedik  :  megcsappan,  megfogy,  le- 
soványodik (a  beteg)  (Gyór  m.  Tsz.). 

SZÜRENKÉZ-IK :  tétlenül  vesztegel  (Félegy- 
háza Nyr.  IV.560).  Egész  nap  esett  az  esső;  csak 
úgy  tünk   a   gyiófa  alatt.  Fé  délig  szü- 

renki-ztünk,  hogy  a  kocsi  értünk  nem    gyütt  (Fél- 
egyháza Nyr.  XXVI.95). 

SZÜRENKÉZÉS:  1.  az  a  must,    mely   a   he- 
venyében   kitaposott    törkölyről   sajtolás   nélkül 
leszivárog;  2.  tétlen  veszteglós  (Félegyháza  N 
XXVI.95). 

[SZÜRENKÜLŐ]. 

[Szólások].  Szürenkülóre  állítják  a  hordót  [mi- 
után   kimosták]:  a  szájával   lefelé,  hogy  a 
maradék  kifolyjon  belőle  (Székesfehérvár  Kele- 
men Béla). 

SZŰRÉS:    gyermekjáték,   a  mely   abban  áll. 
hogy  laposkás  kavicsokat  a  viz  szinére   m 
vi/irányosan  dobálnak,  ucyhogy  ezek  töbl 
föl-fölugrálnak,    mielótt    elmerülnek    (Hegyalja 
\V  11.567;  Tokaj?  uo.)  [vö.  szövés,  u 

SZÜRET  (szülét  Palócság  Nyr.  XX  1.31 1  :  XXII. 
80;  XXVI.316). 

zólások].   Akkor  szüret!  =  akkor  jól  van! 
(Esztergom  Nyr.  IV.  175). 


ti'iö 


szürigyül-szCszkCpC 


SZÜ8ZKÜPÜL-8ZÜTYÖL 


M 


SZŰRIG  YŰL:  szúröget.  A  tenger  vizit  .  .  . 
siürigyültuk  (Hol  ?  (lakodalmas  versben,  a  melyet 
a  közló  késirat  után  másolt  le]  Nyr.  IV.238). 

SZURKON YET  (Háromszék  m.  MXy.  VI.351. 
358;  Vadr.;  Gyórfly  Iván;  szürkünyet  Három- 
ssék m.  Gyórfly  Iván):  szürkület,  alkonyat 

8ZŰRKŰLÖD-IK:  alkonyodik  (Kalotaszeg  Czu- 
cza  János). 


8ZŰRKŰNYÖD-IX :  >,  (Háromszék  m.  Gyórfly 
Iván). 


SZŰRLÖG.    ZÜHLÖG:    szivárog,    lassan 
vékonyan  csurog  (Háromszék  m.  MXy.  VI.351 ; 
Gyórfly  Iván). 

SZÜRMŐ:  tolcséralakú  szúrózsák,  a  melyben 
a  fölöntött  aludttejből  a  savót  lecsepegtetik 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

SZŰRMÖG  ==  szíirlög  (Háromszék  m.  Gyórfly 
Iván). 

SZŰRMÖL :    szürcsöl    (Háromszék    m.    MXy. 
.1;  Vadr.;  Gyórfly  Iván). 

SZÚRÓ  (szúr*  Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

asfiró-ssák:  szőllótaposó-zsák  (Balaton  mell. 
Tss.). 

SZŰRŐD  IK. 

meg  szűrődik:  megcsappan,  megfogy,  lesová- 
nyodik (Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.236). 
/on  megszürödött  a  betegség  után  (Veszprém 
hl  Enying  Nyr.  XX  VI.  521).  Megszürődnek  az 
ökrök  [kivált  hosszú  szántás  után]  (Tolna  m. 
Varsád,   Szabatoni  puszta  Tolnai  Vilmos). 

[SZŰRÖLJ,    SZÜLL    {azüllem):   szűr   (Gömör, 
-rád   m.    8imonyi  Zs.    Tüzetes  M.  Nyelvtan 
1.396). 

SZÜRŐMEL :  szemereg  (Hol?  Nyr.  XII.528)  [?]. 

SZŰRÖNKÉL:  1.  szivárog,  lassan  és  véko- 
nyan csurog  (Csallóköz,  Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromssék  m.  MNy.  VI.351;  Vadr.; 
Gyórfly  Iván);  2.  szúröget  (Háromszék  m.  Vadr.). 

SZŰRÖS:  hívatlan  vendég.  Szúrós  (így !]  vótá 
a  lakodalomba  (Szeged  vid.  Nyr.  111.30).  A  szű- 
rösöknek pejig  hamarosan  kiatták  a  zódalast  a 
vendégkésérővel  (Szeged  vid.  Nyr.  IV.421). 

[SZŰRT]. 

[Szólások].  Nem  kell  nékem  a  szürtt  meleg 
[mondta  eggy  gazda,  mikor  sürgették,  hogy 
kályhát  csináltasson  a  szeneló  szobájába]  (Zala 
m.  Alsó-Páhok  Kresznerics  F.  Szótár  11.236). 

SZŰSZKŰPŰ:  olyan  ember,  a  ki  mindenbe 
beleüti  az  orrát,  a  ki  .minden  lében  kanál' 
(Háromssék  m.  Kiss  Mihály)  \vö.füszküpü,l.kösz- 
köpü,  üszküpü\. 

MWtil :  M AOTAB  TUBZÓTÁB  U. 


SZŰSZKŰPŰL :  rábeszólóleg,  tukmálólag  közre- 
hat (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SZOSZKŰPŰLÉS :  rábeszélő,  tukmáló  közre- 
hatás. Kárba  menyen  a  szüszkiipülés  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

SZŰSZKŰPŰLŐD-IK:  rábeszélóleg,  tukmáló- 
lag közrehat.  Abba  szüszküpülödik,  hogy  házas- 
ságot csinájjon  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SZŰSZKŰPŰTÖL :  ev:  (Udvarhely  m.  Nyr.  V. 
231). 


és  [SZŰSZMÉLÓD-IKj. 


fel-szüszmölődik :  ámulatából  föleszmélve,  föl- 
ocsúdva, magához  térve  rájön  vmire.  Csak  ké- 
sőre szöszmé'lödtek  [így!]  fél,  hogy  biz  a  hal  lehet 
az  aka  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIIL143). 

neki-szüszmélődik:  «  (Hunyad  m.  Lozsád  Ko- 
lumbán  Samu). 

SZUSZOG :  sziszegve  szivárog  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

SZŰSZÖRÖG:  M  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
351;  Gyórfly  Iván). 

SZŰTYKŐ:  tarisznya  (Szilágy  m.  Nyr.  IX. 
566). 

SZŰTYŐ  (szütyü  Vas  m.  Vép  vid.  Király  Pál; 
Zala  m.  Balaton  mell.  Fleischmann  Jenó ;  Veszp- 
rém m.  Csetény  Halász  Ignác;  Alföld  Nyr.  XV. 
237):  zsákocska,  zacskó,  tarisznya  (Vas  m.  Vép 
vid.  Király  Pál ;  Zala  m.  Balaton  mell.  Fleisch- 
mann Jenó ;  Veszprém  vid.  Nyr.  XIX.575 ;  Veszp- 
rém m.  Csetény  Halász  Ignác;  Somogy  m. 
Visnye  Nyr.  XVII.334;  Fehér  m.  Nyr.  V.36; 
Kelemen  Béla;  Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  111.36; 
Székesfehérvár  Nyr.  Vn.188;  Alföld  Nyr.  XV. 
237;  Békés-Doboz  Nyr.  VIII.383 ;  Zenta  Schröder 
Gynláné;  Hajdú-Szovát  Nyr.  XXVI.475;  Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  11.135;  Nyr.  XXIV. 
479;  Szerencs  Kassai  J.  Szókönyv  V.13;  Nyír- 
ség Czimmermann  János;  Beregszász  Nyr.  XXVI. 
523;  Ugocsa  m.  Gódényháza  Nyr.  III.370). 

SZŰTYÖG:  szotyog  (Palócság  Nyr.  XXI.306) 
[vö.  szityeg]. 

1.  8ZŰTYÖKE:  tarisznya  (Kalotaszeg  Nyr. 
XVII.47). 

2.  SZÜTYŐKE :  vmi  tánc.  Dejszen  ollyan  bor 
ez,  hogy  eggy  iccéjétől  eljárhatja  az  ember  a  pápai 
szittyákét!  (Dunántúl  Csaplár  Benedek). 

(3.  8ZŰTYÖKE]. 

szütyöke-bogár:  szöcske  ([Dunántúl]  LehrA. 
Toldi  12). 

[SZŰTYÖL]. 

meg-szütyöl:  megdagaszt.  MármegszütyöUtem, 
bé  is  szottyantottam  [a  kenyeret]  (Duna  mell. 
Kassai  J.  Szókönyv  V.13). 

40 


617 


8ZÜTYÓLÉK-8ZÜZ 


8ZÚZE88ÉG-8ZV. 


838 


SZÜTYŐLÉK:  SRákocska  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Tss.  131b;  Horváth  Zsigmond  1834)  |vö. 
fHylék). 

8ZÜVÓDŐZ :  siúr.  N*  szűvődöszd  oszt  a  vizet! 
(Torontál  m.  Száján  Kálmány  L.  8ieged  népe 
11.21 

[8ZŰZ]. 

/óláaokj.  Szűzre  csináljuk  a  kásás  hurkát: 
szárason.  Szűzre  ment  egész  vagyona:  elpusztult 
(Tolna  m.  Paks  Nyr.  X 

ssüs-étel:  sovány,  bőjtös  étel  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

ssús-föld  (szúz-főd) :  1.  olyan  föld,  a  melyet 
vetés  alá  legelőször  szántanak  föl  (Balaton  mell. 
Tss.  (itt  szuz-f.  hiba];  Horváth  Zsigmond  IS 
2.  a  rendesen  szántott  föld  alól  mélyebb  szán- 
tással fölforduló  új  föld  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 


■süs-gulya:  fint.il  (eggy-  v.  másfél-éves)  I 
ból  álló  gulya  (Dunántúl  Nyr.    XVIII.91 
kémét  Czimmermann  János). 

ssüs-levei:  vékony   leves   (Székel. 
Mihály). 

ssús-més:  szúzraj  méze  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

■süi-raj:    az    a   raj,   melyet  az  elsó   méhraj 
még  azon  esztendőben  ereszt   (Fehér  m.  i 
káta  Nyr.    111.36). 

(SZÜZESSÉG]. 

szüzesóg  dederkéje:    szúzhártya  (Borsod    in 
Kassai  J.  Szókönyv  Y.15). 

SZVOREA:   póráz,  a  melyre  a  vadászok  az 
ebeket  fúzik  (Nógrád  m.  Fabó  András  1841). 


!^--- 


T. 


TABAJDOK:    ügyetlen,    ügyefogyott,   félke- 
gyelmű (Székelyföld   Tsz.;  Udvarhely   m.   Nyr. 
iáromszék   m.  Nyr.   III.374;    XVII.381) 
[vö.  abajdok,  tajdok]. 

TABAK  (tobak  Dunántúl  CzF.):  1.  tabak,  to- 
bak:  tímár,  a  ki  juh-  és  kecskebőrból  fehér 
kutyaszarral  és  szömörcével  kordoványt,  szaty- 
it  és  irhabőrt  gyárt  (Dunántúl  CzF.  V.298; 
Pécs  Kassai  J.  Szókönyv  111.15)7);  2.  tabak:  hul- 
ladék (kül.  timársági  hulladék),  giz-gaz,  ringy- 
rongy,  rondaság  (Komárom  m.  Király  Pál); 
3.    tabak :  kutyaszar  (Komárom  m.  Király  Pál). 

T  AB  ÁKOS:  1.  juhbőr-irhát  készítő  mester- 
ember (Cegléd  Ilosvay  Vilmos);  2.  hulladék- 
gyűjtő, minden  gazt  és  rondaságot  összeszedő, 
rondasággal  foglalkozó  (Komárom  m.  Király  Pál). 

TABERNA:  pálinkás  sátor  (Szabolcs  m.  Be- 
senyőd Nyr.  XII.  143). 

TÁBÉRNYÁS:  1.  szanaszét  álló  (pl.  asszony 
mellén  a  ruha)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXI1I.239); 
2.  kiterjedt,  nagy,  erős.  Tábérnyás  szél  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.429). 

TÁBÉBTOS :  L  terpedt,  tertyedt,  nagy  helyet 
elfoglaló  (Soprony  m.  Mihályi,  Vica  R.  Prikkel 
Marián;  Gyór-Sz. -Márton  Bódiss  Jusztin);  2.  szé- 
les nagy  szájú  (pl.  fazék),  tátott  (pl.  száj),  sekély 
(pl.  tál),  bő,  kitágult  (pl.  ruha)  (Soprony  m.  Mihályi, 
Vica  R.  Prikkel  Marián ;  Győr-Sz.-Márton  Bódiss 
Jusztin;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.  [itt  tabértos 
alkalmasint  hiba]);  3.  igen  kövér  (pl.  ember) 
(Soprony  m.  Lócs  R.  Prikkel  Marian)  [vö.  tá- 
csérto8\. 

T ABIHA :  lusta,  lomha,  rest  [elhízott,  rest  és 
ronda  nöszemélyről  mondják]  (Csík  m.  MNy. 
VI.  172). 

T  ABIT  A:  bóbita  (Veszprém  m.  Fábián  Gábor 
1889). 

TÁBLA :  1.  húsmérő-asztal  (a  mészárszékben) 
(Heves  m.  Névtelen  1840);  2.  gyúródeszka 
(Borsod  m.   Sajó-Sz.-Péter   Schröder   Gyuláné). 

TÁBLÁS  (táblás) :  1.  a  ki  az  ablakba  az  üveg- 
táblát bevágja.  Eeküdenek  engem  .  .  .  fel  a  hu- 
tába három  ablakval,  hogy  a  ki  ablakszem  ki  van 
ütve  rajtuk,  vágassak  én  abba  újat.  Eőmenek  hát 
én,  de  hogy  im  a  táblás  nem  vaót  elé  .  .  .    (Pa- 


lócság Ethnographia  111.359);  2.  levélhordó,  levél- 
vivő szeres  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

táblás-fej sse :  bárd  (Baranya-Sz.-Lőrinc  Nyr. 
XVII.380). 

táblás-papiros :  irka  (Veszprém  m.  Szentgál 
Nyr.  III.  184). 

[TÁBLÁZ]. 

bé-tábláz:  táblával  becsuk  (ablakot).  Minden 
este  betáblázzák  (Háromszék  m.  Vadr.  343). 

ki-tábláz  .-  kinyitja  a  tábláját  (az  ablaknak). 
Minden  reggel  kitáblázzák  (Háromszék  m.  Vadr. 
343). 

TÁBOLKA:  vékony  táblácska,  a  melyet  drót- 
tal a  beoltott  fára  erősítenek  jelzőnek  (Alföld 
Nyr.  XV.280). 

[TÁBORJ. 

[Szólások].  Annyi  pislenünk  lett,  hogy  egy  tá- 
borral! Annyan  rohantak  elé,  mind  egy  tábor. 
Egész  egy  tábor  fecske  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.40). 

[tábor-kapu]. 

[Szólások].  Akkora  a  szád,  mint  ét  táborkapu 
[mondják  bőgő  gyereknek]  (Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos). 

TÁCSÉR :  lapos.  Tácsér  tányér  (Veszprém  m. 
Csetény  Halász  Ignác)  [vö.  tácsértos]. 

TÁCSERTOS:  1.  tág,  bő,  tátott,  terpedt,  ki- 
tágult, széttertyedt,  formájából  kiment  (pl.  cipó) 
(Keszthely  és  vid.  Halász  Ignác,  Bódiss  Jusztin; 
Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVII.478).  Tácsértos 
fazék:  széles  nagy  szájú  fazék  (Balaton  mell. 
Sebestyén  Gyula).  Tácsértos  tál :  széles  és  sekély 
tál  (Somogy  m.  Vese  R.  Prikkel  Marián);  2.  igen 
lazán  öltözött,  a  kin  csak  úgy  lig-lóg  v.  szerte- 
széllyel  áll  a  ruha  (Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr. 
XV.574;  Somogy  m.  Vese  R.  Prikkel  Marián); 
3.  bamba,  ostoba  (Veszprém  m.  Torna  Nyr. 
XV II. 432)  [vö.  tabértos,  tácsér,  tácső]. 

TÁCSI:  pólya,  kendő  v.  lepedő,  a  mellyel  a 
falusi  nők  a  kisdedet  magukhoz  kötik,  mikor  a 
háztól  messzire,  pl.  a  mezőre  mennek  (Torna  m. 
Ruehietl   Miklós  1839). 


TACSKA:   x   (Hol  ?  CzF.). 


10* 


681 


TÁC8KA-TA0 


TÁG-TÁGUL 


(TÁCSKA). 

|Szólások|.  Min  tácska  UH  a  zalma:  össze- 
töródütt  (Brassó  m.  Türköa  Horger  Autal). 

[TÁ08KÁL|. 

össse-  v.  essse-táoskál .  öasaetör  (Brassó  m. 
Hótfalu  Horger  Antal). 

TÁCSKOL:  tágabbra  fesiit  (pl.  orrlyukat,  er- 
szényt,  táskát,   taebet,   rabét)    (Háromszék    m. 
VI.351 ;  Kiss  Mihály). 

el-tácakol:  tágabbra  kifeszít  (Háromszók  m. 
Kiss  MiháM 

TÁCSKOLÓD-IK  [nyilván:  össze-t.\:  össze- 
lapul,  össienyomódik  (Székelyföld  Tsz.  (itt  tacs- 
kolódni  hiba];  Perencsi  János  1832,  Kiss  Mihály). 

TACSMOL :  két  szironnyal  juhászol  |\ 
rony    és  juhásxolás]   (Bánflfy-Hunyad   Nyr.    XII. 
380). 

TACSMOLÁ8 :  két  szironnyal  való  juhászolás 
(Bánflfy-Hunyad  Nyr.  X1I.380). 

TÁCSÓ :  1.  tág,  bó,  nagy  nyílású.  Lehet  abba 
az  üvegbe  tölteni,  elég  tácsó  szája  van  (Udvarhely 
m.  keresztúri  járás  Pázsint  Mihály);  2.  tátott 
szájú,  szájtátva  bámészkodó,  málé,  mafla,  ügyet- 
len (8zékelyföld  Tsz.;  Nyr.  V.424;  Kiss  Mihály. 
Gyóirffy  Iván;  Udvarhely  m.  keresztúri  járás 
Pássint  Mihály ;  Háromszék  m.  Vadr.)  [vö.  tácsér- 
tos,  tátó\. 

TÁCSOG:  szájtátva  bámészkodik,  bámész- 
kodva álldogál  v.  járkál  (Udvarhely  m.  Fehér- 
tó vid.  Nyr.  XVIII.479.  526;  Háromszék  m. 
Vadr.  519a;  Csík  m.  Gyórffy  Iván).  Ne  tácsogj 
az  uccán,  hanem  járj  gyorsan!  (Udvarhely  m. 
keresztúri  járás  Pázsint  Mihály). 

bó-tácsol:  letorkol,  elhallgattat  (Háromszék 
m.  Vadr. ;  Brassó  m.  Tűrkös  Horger  Antal).  Ha 
felébred  Józsa  úrfi,  kényérrel  kéli  bétácsolni  (Há- 
romszék m.,  Erdóvidék  Vadr.  151). 

lö-tácsol :  n  (Szilágy  m.  Bereczky  Lajos ; 
Kolozs  m.  Nagy-Ida  Bodor  Ákos;  Szolnok-Doboka 
m.  Szamosu j vár  Kovács  József;  Udvarhely  m. 
Sóra  Kálmán;  Háromszék  m.  Vadr.  492b;  Séra 
Kálmán).  A  végin  úgy  letácsótam  [a  nyavajást] 
s  úgy  odamondogatok  a  bögye  alá,  hogy  tudom, 
míg  a  világ,  mégemlögeti!  (Udvarhely  m.  Nyr. 
IV.81). 

TAFLA:  csúnya,  rút  (Orosháza  Nyr.  VI.179). 

TAFÓ:  ostoba,  bamba,  hülye  (Csallóköz  Nyr. 
XVI.330;  Csaplár  Benedek)  [vö.  tahó]. 

TAG :  eggy  darabban  levó  szántóföldek,  tago- 
sításkor jutott  határrész  (Kis-Kún-Halaa  Nyr. 
XV.428;  Palócság  Nyr.  XXII.80;  Mátra  vid. 
Nyr.  XXV.467;  Nagy-Kálló  Nyr.  XII.429).  Ez  az 
én  tagom.  Ötven,  száz  lánc  egy  tagban  (Mátyus- 
földe  Nyr.  XVII  523).  Gyere  ki  a  tagba!  (Fehér 
m.  Nyr.  X.188). 


tag-fa :  két  rúd,  a  mellyel  a  megnyúzott  mar- 
hát a  vágószínbe  visiik  (Kezdi- Vásárh. 
X\  1.479). 

tag-osztály  (tag-asztál  Veszprém  m.  Szentgál 
Nyr.  III. 184). 

tagra-vert:  (nép-etimológia  ebból:  tagréveil] 
ébresztő  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  III.328;  VI.826; 
Bodnár  Báador;  -  a  Bevezetés  IV.  lapján  levó 
értelmezés  hibás). 

(TÁG). 

[Szólások].    Megvénült  immág  a  mószuj ;  tó . 
fák  lábai:  gyengén  (Moldvai  csáng 
150). 

(TAGAD]. 

mög-tagad :  megfogad  (hogy    nem  . 
tagadom,  hogy  ezt  nem  töszöm  (Arad  m.  Miijluth- 
falva  Nyr.  VIII.224). 

[TAGADÁS). 

(Szólások).  Tagadást  tesz:  tagad  (Nagy-Kálló 
Nyr.  XII. 42'.)). 

(tAgAdít). 

még-tágádít:  tagad.  Més  se  mondom,  mé's  sé 
tágádítom  (Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XVIII.501 ; 
gyermekmondókában). 

(TAGADÓ). 

tagadó-bogár:  a  dohánypalántának  eggy  el- 
lensége  (Arad   m.   Majláthfalva  Nyr.   VIII. 

TAGADUS:  unitárius  (Hunyad  m.  Lozsád  N 
XXII.459;  XXIII.143). 

[TÁGISZT]. 

kl-táglszt:  kitágít.  Kitáyisztja  (Mátyusfólde 
Nyr.  XX.  126). 

(TÁGÍT). 

(Szólások).    Tágitt   rajta:   szünetet,    pihenést, 
enyhülést  ad  neki,  könnyít  rajta.  Nem  akar  raj- 
tunk ék  kicsit  tágittani  az  üdő  (Székelyföld 
Mihály). 

TAGOZ:  tagosít  (földet)  (Göcsej  Nyr.  XI  1.95). 

TÁGUL   (tágil   Baranya   m.   Kopács    Nyr    V 
220):  1.  könnyebbszik,  enyhül,  kevesbedik. 
kicsit  tágult  a  dolgunk  (Székelyföld  Kiss  M 
2.  takarodik,  kotródik,  elhordja  magát.    / 
(Csallóköz,  Szeged  Csaplár  Benedek).    Táguljon 
a  háztól!  (Erdély  Vadr.  234). 

el-tágul:  eltakarodik,  elkotródik,  elhordja 
gát.  EltáqűM  innét  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
11.349). 

megtágul:    1.  megkönnyebbszik,  megenyhül, 
megkevesbedik  (Brassó  m.  Hétfalu  Horg 
Mfktágult  a  bánatom  (Brassó  m.  Türkös  Horger 
Antal);  2.   meggyengül,   megromlik    (az  égést- 


TÁGULÁ8-TAJD0K 


TÁJÉKOZ— TÁK 


6M 


ség)  (Csík  m.  Ráduly  Simon).  Erősen  méktágult 
az  egésségrm  (Brassó  m.  Hosszúfalu  Horger 
Antal).  Kománasuony,  hogy  van  ?  —  Bizony  erő- 
ten  megtágult  [t.  i.  as  egészségem]  (Brassó  m. 
Hétfalu  U). 

[Szólások].  Télire  kelve  méktágulunk  a  doloktól: 
kevesebb  lessz  a  dolog  (Brassó  in.  Türkös  Hor- 
ger Antal). 

TÁGULÁS:  szünet,  pihenés,  enyhülés,  köny- 
nyebbülés.  Esik  most  ék  kicsi  tágulásunk.  Van-e 
tágulása  a  szüvednek?  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

1 .  TAHÓ :  l.  palóo,  bácskai  palóc  (Kecskemét 
Csaplár  Benedek ;  Temesköz  Kálmány  L.  Szeged 
népe  I.  Bevezető  IX.  1.);  2.  pásztorféle  ember 
(Baranya  m.  Nyr.  XIV.  142);  3.  halárus,  halszá- 

( Békés  m.  Balog  István);  4.  nagyon  gaz- 
dag, a  mellett  cselédjeit  úzó  ember  (Orosháza 
Nyr.  1V.378).  Ott  mén  Tót  Mihál  zsirosnyakú 
tahó  hat  ökre  (Hódmezó- Vásárhely  Kálmány  L. 
Szeged  népe  I.  Bevezető  VIII.  1.);  5.  eggyügyű, 
buta,  bárgyú,  tudatlan,  neveletlen,  műveletlen, 

paraszt  (Székesfehérvár  Nyr.  VII.188;  Ba- 
ranya m.  Nyr.  XIV.142;  Alföld  Nyr.  11.425; 
Kunság  Nyr.  XIV.526;  8zeged  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  I.  Bevezető  VII.  1.;  Koszorúk  11.225; 
Csaplár  Benedek);  6.  igen  nagy  termetű  és  el- 
hízott parasztasszony.  Vén  tahó  (Kecskemét  Ki- 
rály Pál);  7.  pápista  (gúnynév)  (Kis-Kúnság  Nyr. 
6;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.429)  [vö.  to/tf, 
tajóka,  tajókás]. 

2.  TAHÓ :  nyakleves,  pof  (Bare  m.  Új-Bars 
Czimmermann  János).  Odébb  innét,  mer  mingyár 
kapsz  egy  tahót!  (Bars  m.   Új-Bare    Király  Pál). 

TAJÁK  (talák  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX. 
287):  kalász  szálkája,  bajusza  (Baranya  m.  Ibafa 
Kassai  J.  8zókönyv  V.30;  Baranya  m.  Mecsek- 
hát Thomaer  Ignác  1841 ;  Baranya  m.  Ibafa  Nyr. 
XX  287;  Hol?  Tsz.). 

TÁJBÁSZ  (tajbász  Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 
XVII.477):  ügyetlen,  gyámoltalan,  élhetetlen, 
mafla,  ostoba,  bamba,  gyüge  (Göcsej  Tsz.;  Gö- 
csej, Páka  Nyr.  11.179).  Ugyan  és  e  a  gyerök 
csak  ollan  tájbász  ne  vóna!  (Zala  m.  Hetes  Nyr. 
1.423). 

TÁJCSOL  (tajcolni  [?]  Török-Becse  Nyr.  IX. 
93;  tájcolm  (?)  Zala  m.  Nyr.  XIX.528;  tájcsol 
Szeged  vid.,  Török-Becse  Szentkláray  Jenő; 
l<V«oflunk  Somogy  m.  Nyr.  XVIII.239):  német 
táncot  (keringőt,  gyors  polkát)  jár. 

TAJDÉMOL :  táncol.  Tajdémúnak  a  nyulak 
(Alsó-Csallóköz  Kóssa  Albert). 

TAJDOE:  1.  ügyetlen,  gyámoltalan,  élhetet- 
len, nehézkes  járású,  esetlen,  otromba  (Székely- 
föld Tsz. ;  Fejér  József;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál; 
Brassó  m.  Türkös  Horger  Antal).  Nem  iismert 
kéjedre  a  fajdok  (Háromszék  m.  NyK.  III. 16) ; 
2.  hitvány,  silány  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Vadr.)  jvö.  tabajdok]. 


[TÁJÉKOZ]. 

[kl-tájókoi]. 

[Szólások].  Kitájékozom  magam:  széllyelnézek 
(pl.  magaslatról)  (Tolna  m.  Szegszárd  Miskolczy 
Gusztáv). 

TAJGÓS:  a  ki  a  lábait  járás  közben  össze- 
súrolja, csámpás  (Bereg  m.  Pap  Károly). 

[TAJMÁSZKOD-IK ;  vö.  támbáskod-ik\. 

föl-tajmászkodik :  fölvánszorodik  (Csallóköz 
Nyr.  1.332). 

TAJMÓ:  [gúny.]  láb  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
429)  [vö.  kajmó). 

TAJÓKA :  mulya,  mafla,  bamba  (Palócság 
Császár  Árpád)  [vö.  1.  tahó]. 

talyóka-póter :  mulya,  mafla,  bamba,  tedd- 
ide-tedd-oda  ember  (Heves  m.  Kürti  Géza,  Név- 
telen 1840). 

TAJÓKÁS  (talyókás  Heves  m.  Névtelen  1840; 
dahókás,  tahókás  Cegléd  llosvay  Vilmos):  bohó- 
kás, bolondos. 

TAJTÉK  {tojtak  Székelyföld  Fejér  József). 

[TAJTOM]. 

tájtom-pípá  :  tajtékpipa.  Tájtompípaba"  (Gö- 
mör  m.  Runya  Nyr.  XIX. 525.  kétszer). 

TÁK  (tájak  Háromszék  m.  MNy.  VI.351 ; 
Vadr.;  Gyórffy  Iván;  Csík  m.  Nagy-Kászou 
Ráduly  Simon;  tajk  Háromszék  m.  Vadr.  519a; 
Kiss  Mihály;  tajkul  Háromszék  m.  Vadr.   365): 

1.  iák:  kiszakadt  talpú  bocskorba  v.  csizmába 
tett,  de  oda  nem  varrt  bőr-  v.  posztódarab  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.429;  Jász-Nagykún-Szolnok 
m.  Alattyán  Nyr.  X.142;  Szeged  Ferenczi  János; 
Székelyföld  Tsz. ;  Fejér  József;  Háromszék  m. 
Vadr.  519a).  Csuszog  a  bocskor,  e'hulott  a  tákja 
(Arad   m.    Pécska  Kálmány   L.  Koszorúk  1.7); 

2.  ták:  folt  (csizmán,  bórszerszámon,  ruhán) 
(Szilágy  m.  Nyr.  VII.382;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos).  Csupa  folt  meg  ták  az  a  ruha 
(Nagy-Szalonta  Nyr.  VII.458).  Kiszakadt  a  csiz- 
mám, .  .  .  hadd  tetessek  reá  egy  nagy  bolond 
tákot!  (Szatmár  m.  Kömöró  Nyr.  XV.517); 
8.  tájak,  tajk:  hitvány,  rongyos,  hasznavehetet- 
len (Háromszék  m.  MNy.  VI.351 ;  Vadr. ;  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván).  Tódom,  fódom,  kötöm, 
bogozom,  méges  csak  tajkul  marad  (Háromszék 
m.  Vadr.  365);  4.  tájak,  tajk,  ták:  haszontalan, 
erélytelen,  ügyetlen,  élhetetlen,  pipogya  (Szé- 
kelyföld Fejér  József;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
361;  Vadr.;  Nyr.  III.374;  V.129;  Kiss  Mihály, 
Gyórffy  Iván ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 
Ták  ember  (Háromszék  m.  MNy.  VI.351 ;  Vadr. 
519a;  Nyr.  X.327;  Gyórffy  Iván).  Ne  fogd  azt  a 
lapátot  olyan  tajk  módra !  (Háromszék  m.  Vadr.). 
Még  ilyen  ták  embert  sé  láttam!  (Háromszék  m. 
Ko vászna  Butyka  Boldizsár).  Ne  légy  ojan  ták! 
(Udvarhely  m.   Homorúd    vid.   Nyr.    XXI  11.44 1 ; 


IAKA-TAKARC80L 


TAKABC808-T  A  K  A 10  >  I  >  - 1  k 


BM 


5.  tájak:  lomha   (Csík   m.  Nagy-Kászon  Káduly 
Simon)  (vö.  bocskor-ták\. 

|Ssólások|.  Tdkot  vetni  rá :  megfoltozni  (Három- 
siék  m.  Uson  Erdélyi  Lajos).  Kiszakadt  a  csis- 
mám,  . .  .  hadd  vettessek  reá  egy  nagy  bolond 
t!  (Ssatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XV.96). 
Kiszokott  a  csissmám,  . . .  hagy  lökessek  rá  egy 
jó  nagy  bolond  tákot!  (Szabolcs  m.  ór  Nyr.  VI 
888).  Bocskornak  nem  lessek  tákja:  magamnál 
alábbvaló  embernek  nem  lestek  ssolgája  (810- 
kelyfóld  Tsz.).  Sem  lesük  senki  tákja  (Három- 
szék  in    \ -adr.  519a). 

ták-sier:    hitvány,  hasznavehetetlen  portéka 
(Háromsiék   m.    MNv.   VI.851 ;   Vadr.;    Oyórffy 
.n). 

TÁKA:  eggyttgyú,  ügyetlen,  ügyefogyott,  él- 
hetetlen,  mamlass   (Csongrád  m.  Ploetz    1889). 

ITAKÁC8). 

takács-him :  egyenlő  szinú  és  szélességű  csi- 
kós bessövések  a  vászonkendón  (Pest  m.  Sze- 
r.mle  Békássy  Sándor). 

takács-munka:  [tréf.]  ing  (Zala  m.  Nyr.  XIX. 
528). 

(TAKÁCSOL],  TAKÁCSUL :  takácsmódraficán- 
kol  (Veszprém  Nyr.  VII.381). 

TAKÁCSOS :  takács  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

TÁKÁNYOS :  a  ki  a  bocskorát  rosszul,  lazán 
kötözi  (Moldva,  Klézse  Nyr.  V1I.237). 

TAKAR:  1.  szénát  csinál,  szénát  gyújt  (Zemp- 
lén m.  Nyr.  IV.522;  Székelyföld  Nyr.  IV.328; 
Udvarhely,  Háromszék,  Csík  m.  Séra  Kálmán ; 
Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal).  Elment  ta- 
karni. Hónap  menyünk  takarni  (Székelyföld  Kiss 
Mihály);  2.  arat  (Heves  m.  Nyr.  VII.41;  Névte- 
len 1840;  Nagy-Kunság  Nyr.  XVI.524). 

TAKARÁS :  l.  védett  hely  (a  hol  a  golyó  nem 
érheti  a  katonát)  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.326); 
2.  siénagyújté8  (Csík  m.  Ethnographia  VI.  107). 

T AKARAT :  aiénagyújtós,  szénagyüjtés  ideje 
(Göcsej  Nvr.  XIV.  166).  Takaratkor  (Göcsej  Bu- 
dens- Album  1 

TAKARATLAN:  nem  takaros.  Annékül  is 
nagyon  takaratlanul  áll  én  rajtam  a  ruha,  hát 
ka  még  vatát  se  tesznek  bele!  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos). 

T  AKARATLAN  SÁG :  meztelenség  (Háromszék 
m.  MNy.  VTJ61). 

TAKARCS:  1.  takarékos,  fösvénységig  taka- 
rékos (Háromszék  m.  Nyr.  IV.432;  Háromszék  m. 
Uson  Erdélyi  Lajos);  2.  vagdalt  hússal  és  rizs- 
ssel  töltött  káposztalevél  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

TAKARCSOL  (takarcsúuyi) :  takargat  (Vas  m. 
Jánosháza  Simonyi  Zsigmond). 


bo-takarosol  {!><  t<ik<irrsúntií) :  botakargír 
m.  .Jánosháza  Nyr    W  1  11). 

(TAKARC808). 

takarosos-kápossta :  töltött  káposzta  (Csa 
köz  Csaplár  Benedek). 

TAKARÉK :  takarékpénztár  (Tisza-Esslár  Ny  r 
XII.507).  Légyén  szives  kianni  a  tak 
zömét  (Dráva  mell.  Kopár  VI.288). 

(TAKARÍT). 

(Szólások).   Takarítva:   teljesen,    égessen.  Az 
árviz  a  szénát  takarítva  elvitte.  A  házat  a  ra 
takaritva   kiürítették   (8zékelyf<»l.l  Kiss  Mihály). 
Takarítván:  1.  <v  (Abaúj  m.  Király  Pál) 
ván  Sdöglöttek  a  libám  (Somogy  m.  Király  I 
2.    csak,    csupán.    Takarítván    a   mesteremberek 
nem   fizetnek.   Ezekbe  az  utóbb  behozott  pénzekbe 
takarítván  mind   a   hátrálik   fizetnivalók  vannak 
(8zattnár-Nómeti  Nyr.  XV.335). 

ki-takarít :  kiherél.  Ezek  a  zemberek  tah 
ták   ki    a    barnyukat?    (Kis-Kükülló    m.    8zóke- 
falva  Nyr.  XV.336). 

meg-takarit:    kitakarít,    megtisztít.  Takar 
meg  a  szobát  (v.  a  köntöst)!  (Székelyföld    I 
Minek  nem  takarítod  meg  jobban  a    ripát,  n 
hagyod  ajan  hajasán?  (Szolnok-Doboka   m.    Do- 
mokos Nyr.  XIV.42). 

TAKARÍTÓ    {takarító,   takarító,  tákárittó):  1. 
nagykendó.    Mutt   vésárnap   évótam   a 
búcsúra,  vettem  ét  takarítót  (Vas  m.  órség  N 
L422);    2     kötény    (Dráva    mell.    Nvr.    V . . 
Szlavónia   Nyr.  V.12;   XXIII.309);   8.   fejkötón 
levó   patyolat   (Baranya  m.  Nyr.  V.330) ;  4.  ta- 
karékpénztár (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX. 
286). 

(TAKARMÁNY). 

takarmán-kalap :  szalmakalap  (Dunántúl  M 
11.139). 

TAKARÓ :  1.  szénacsinálás,  szénagyüjtés.  Ta- 
karóba megyünk  (Csík  m.  Király  Pál);  2.széna- 
esinálasra,  szénagyújtésre  való.  Jó  takaró  üdó 
van  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  8.  arató  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos;  Heves  m.  Névtelen  1840);  4.  a 
kasza  vasával  egyenlő  fekvésű  fafogak,  a  melyek 
arra  valók,  hogy  a  levágott  szálas  gabona  sz 
ne  hulljon  (Somogy  m.  NemesDéd  Nyr  VIII. 
524);  6.  a  kaszára  alkalmazott,  derékszögben 
meghajtott  vesszó,  a  mely  a  szálas  gabonát  a 
rendre  dönti  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

(Szólások).  Egy  takaró  szálig  mind  elpusztult 
(Kecskemét  Nyr.  XX\ 

TAKAROD-IK :  a  gabonáját  betakarítja,  hasa 
hordja.  Takaronnyi  (Alföld  Fejér  Miklós;  Pest  m. 
Tinnye  Nyr.  VII.  136). 

bó-takarodik:    *j.   Bétakarodott    (Széki 
Nyr.  1.135). 


iYM  TAKAR0DÁ8-TAKNY0LÓD-IK 


TAKNY08-TAKSÁL 


6X8 


[Szólások].  BétakarodoU :  (tréf.]  eladta  a  föld- 
jeit és  ai  értük  kapott  pénzt  hazavitte,  vagy: 
miután  a  földjei  árát  is  elpaiarolta,  visszavonult 
a  beltelkére  (Székelyföld  Nyr.  1.135). 

ki-takarodik :  takaros,  csinos,  tetszetős  lesss. 
ik  kicsi  kócos  csttkó  most  még  csak  oam  tor- 
nyos,  csámpás  jószágnak   látszik,   de   ka  kinövi 
magát  és  kitakarodik,  ebbö  még  oan  paripa  less, 
mind  ap  parancsolat  (Székelyföld  üyórffy  Iván). 

TAKARODÁS:  gabonabe hordás  (Soprony  m. 
Prikkel  Marián;  Soprony  m.  8iilsárkány  Nyr. 
VL616  (itt  az  .aratás'  érteimesés  hibás];  Veszp- 
rém  m.  Olaszfalu  Nyr.  XVII.47). 

TAKARÓDZÓ:  paplan  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

TAKAROS  {takaros  ((.  fehircseléd]  Bihar  m. 
Fugyi-Vásárhely  Nyr.  III.232). 

(TAKAROS). 

(Szólások].  A  kenyereket  a  nagyétü  csak  ugy 
kaffugtatta  bé  mind  egy  takaros  szálig  (Három- 
szék m.  Uzon  Nyr.  VIII.376). 

TAKART:  vagdalt  hússal  és  rizzsel  töltött 
káposztalevél  (Komárom  Beöthy  Zsolt;  Tata 
Matusik  Nep.  János  1839;  Csapodi  István). 

(TAKARTOS). 

takartos-káposrta :  töltött  káposzta  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Komárom  Nyr.  VII.282; 
Beöthy  Zsolt,  Király  Pál;  Tata  Matusik  Nep. 
János  1839;  Csapodi  István). 

TAKARUL:  a  gabonáját  betakarítja,  haza 
hordja  (Zala   m.  Nyr.  XXV.332). 

[Szólások].  Lopva  takarútak:  esős  időben  kap- 
kodva, sietve  takarították  be  a  gabonájukat 
(Zala  m.  Nyr.  XXV.332). 

be-takarul  =  tokárul  (Repce  vid.  Nyr.  XX. 
411). 

ki-takaral :  1.  kitisztul  (pl.  a  seb,  azaz  a  ge- 
nyedtség  oszladozik  belőle)  (Brassó  m.  Hétfalu 
Horger  Antal);  2.  kibonyolul,  kitakarodik  (?] 
(Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  11.327). 

(TAKARÜLÓj. 

takaruló-ut:    a   szérűhöz    vivő   út  (Győr  m. 

III.427). 

TÁKÉMBÁK:  hitvány,  silány,  hasznavehetet- 
len (Székelyföld  Kriza). 

[TAKTT]. 

«l-takitt:  eltakarít  (láb  alól)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.851;  Oyőrffy  Iván). 

TAKNYIPÓCKI:  [tnéf.]  taknyos  (Nagy-Kőrös 
Nyr.  VI.424)  (vö.  takony-pác]. 

TAKNYOLÓD-IK,  TAKNTALÓD-IK :  pisz- 
mog, ügyetlenül  bánik  vmivel  (Erdély  Szinnyei 


József;  Háromszék  m.  Nyr.  III.374).  Mindén  a 
fenével  taknyolódol  (Háromszék  m.  Nyr.  XVII. 
381). 

TAKNYOS:  apadt  és  rothadásnak  indult 
(dinnye)  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

taknyos-lezser:  acerina  cernua  (Bodrogköz 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

taknyos-maca:  M  (Szentes  Hermán  0.  Ha- 
lászat K.). 

TAKÓ:  hazug.  Takó  vuótá  égisz  Hetedbe,  azér 
nem  is  igén  hiszem  ám  el,  a  mit  mondasz  (Veszp- 
rém ra.  Torna  Nyr.  XVII.432). 

TÁKOL  (tajkal  Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.  XI.39;  XVII.556;  tajkol,  tajkolni  Szatmár 
vid.  Nyr.  VIII.523;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XV.96;  Szilágy  m.  Nyr.  VII.382;  Székelyföld 
NyK.  X.337 :  Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.472) :  tata- 
roz, foltoz,  foltozgat  (Szatmár  vid.  Nyr.  VHI. 
523;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XV.96;  Szi- 
lágy m.  Nyr.  VH.382;  Bereg-Rákos  és  vid.  Pap 
Károly;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

meg-tákol,  meg-tajkol:  megtataroz,  megfol- 
toz (Háromszék  m.  Vadr.  519a).  Megtákóta  a 
csizmám  a  csizmadia  (Szilágy  m.  Nyr.  VII.382). 
Viszem  a  csizmájimat,  hogy  tajkajják  meg  (Szol- 
nok-Doboka m.  Domokos  Nyr.  XI.39). 

(TAKONY]. 

takony-póc,  takom-póc  (takom-póc  Vas  m. 
órség  Nyr.  VII.470;  takony-póc  Vas  m.  Horvát 
József  1839;  Vas  m.  órség  Nyr.  U.563):  tak- 
nyos gyerek  (Vas  m.  Horvát  József  1839;  Vas 
m.  Órség  Nyr.  11.563;  VII.470;  Pápa  vid.  Tsz.; 
Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.523;  Érsekújvár 
Nyr.  VIII.332;  Hont  m.  Nyr.  VI.271;  Vác  Di- 
vényi  Gyula;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.524;  Ceg- 
léd Ilosvay  Vilmos ;  Debrecen  Nyr.  IX.163; 
Hajdú  Nagy  Sándor;  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos ;  Hol  ?  Tsz.)  (vö.  taknyipóckx\. 

TÁKOS:  haszontalan,  erélytelen,  ügyetlen, 
élhetetlen,  pipogya  (Háromszék  m.  MNy.  VI.351 ; 
Vadr.;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos)  (vö.  tikos-tákos]. 

TÁKOZ :  foltoz  (Balaton  mell.,  Pápa  vid.  Tsz.). 

[Szólások].  Tákozzák  a  vén  embört,  mint  a 
római  pápát  (Hódmezó-Vásárhely   Nyr.  V.417). 

ITÁKOZ-IK,  TAJKOZ-IK  . 

össze-tajkozik :  összevesz  (Háromszék  m. 
Gyóríry  Iván). 

TAKSÁL  (takszál  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr. 
III. 184):  nagyon  rátartja  az  árát,  nagy  árat  szab 
vminek.  Én  nem  taksálom  (Veszprém  Simonyi 
Zsigmond).  Én  nem  takszálom  (Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  III.  184).  Kern  taksálom  én  az  urat: 
nem  kérek  én  érte  sokat  az  úrtól  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos). 


na 


TAKSONY-TAI  \I 


I  \LALÁ8— TALÁLKOZ  IK 


640 


TAKSONY  éalepény  v.  Kriastua-tövia 

(gleditschia  triacanthusi  büv<  lvoaterinóso  (Tolna 
m.  Dombóvár  Nyr.   XXV  192). 

taksony-fa :  Krisztus-tövise-fa,  vad  szentjános- 
kenyér-fa (gledil  riaoantnua)  (Tolna  na. 
Gyönk  Tolnai  Vilmoa). 

TAKTAMÉNTA:  a  ki  mindent  hosszú  lére 
ereatt  (Veasprém  m.  Deveoaer  Benczik  Ferenc). 

TAKUL  (tokul  Székelyföld  Csaplár  Benedek, 
Gyórffy  Iván):  takarodik,  kotródik.  elhordJa 
magát  (Székelyföld  Fejér  Jósaef;  Hámmaaék 
in  MN)  \  I  218).  Taku{j!  (8zékelyföld  Csaplár 
Benedek,  Kiss  Mihály:  Háromszék  m.  MNy.  VI 
351;  Vadr.;  Gyórffy  Iván;  Caik  m.  MNv.  VI. 
376).  Takulj  innen!  (Siókelvfuld  Andrássy  Antal 
1843).  Takulj  innét!  (Székelyföld  Uyórffy  1\ 
Takulj  a  szemem  elől!  (Háromszék   m.    Nyr.  IX. 

el  takul:  eltakarodik,  elkotródik,  elhordja  ma- 
gát Eltakulj!  (Székelyföld  Tsz.). 

[TÁXUL,  TAJKUL). 

el-tajkul :  tdromlik,  hasznavehetetlenné  válik 
(Háromszék  m.  Vadr.  519a). 

(TÁL). 

tál-mosó:  mosogató-rongy  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

tálba-főtt:  1.  kók  (koch)  (Kolozsvár  Szinnyei 
József;  Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XVIII.576; 
8zékelyföld  Tsz.;  Nyr.  11.556;  Fejér  József; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.245);  2.  sós  vízben  fótt 
marhahús  (Székelyföld  Tsz. ;  Nyr.  II  1.28) ;  3.  [tréf.  ?] 
főzelék  (Székelyföld  Nyr.  11.471 ;  111.28). 

tálba-sült:  tálban  sült  kalács  (Székelyföld 
Fejér  József). 

TALABISEA :  ekeló,  az  ekének  kétágú  csúsz- 
tató fája  (Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

TALABOB  (alabor  Székelyföld  CzF.;  Nyr.  II. 
471):  váluforma  fa  v.  vas,  a  melyet,  midón 
lejtón  lefelé  mennek,  a  szekér  kereke  alá  tesz- 
nek, hogy  ne  forogjon,  de  ne  is  vássék  úgy, 
mint  ha  lánccal  van  megkötve  (Székelyföld 
Tsz.;  Nyr.  11.471;  Kóváry  László  1842,  Andrássy 
Antal  1843;  Marosszék  Nyr.  V1.172;  Udvarhely 
m.  MNy.  VI.  172;  Király  Pál;  Háromszék  m. 
Vadr. ;  Király  Pál ;  Csík  m.  Király  Pál;  8egesvár 
Nyr.  IX.44) 

|Szólások).  A  kerék  alá  talabort  vet  (Székely- 
föld Nyr.  11.471). 

TALÁL  (tana,  tana,  táná,  tanáüi,  tanát,  tá 
nává,  tánáiá,  tanól,  tánál  Zala  m.  Dergecs  Nyr 
111.34;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Félegyháza  Nyr 
V  176;  Békés  m.  Új-Kigyós  Nyr.  IV.232;  Szén 
tea  Nyr.  V.225;  Hódmezó-Váaárhely  Nyr.  IX  38 
375;  Szeged  és  vid.  Nyr.  III.277.  321.  368.  424 
VII  179;  Torontál  m.  M.-Ittebe  Nyr.  V.134;  Nagy 
Becskerek  Nyr.  V.225;  Palócság  Nyr.  XX1.311  ; 


Mátra  vid.  Nyr.  XXII.287 ;  Nógrád  m.  Szócsóny, 
Ipolv-I.itke,  Mogyer,  Terin  277; 

r«.    469;    VII 
völgye,  Kővár  vid.  N\  »74;  Göni" 

m.  Tsz.;  Bihar  m.  Ér-Keserú  Nyr.  V.17. 
m    Székelyhíd  Nvr.  v.l.u.  267.382  574    li 
m    Földes  Nyr.  11.479;  111.225.  235.420;  I 
I-:.;  VI. 2*7;  Debrecen  Nyr.   IIL614;    IV.47 
223.  518;   VI.880;   IX.  163.   207,   267;   Zemplén 
in.  Hodrog-KiTesztúr  Nyr.  IV.287;  Szatmár  N 
V1I.284  ;  Kalotaszeg,  Zsobok  Mell  Ssi- 

lágy-8z.-Kinily  Nyr.  VII.383;  Székelyföld  Tsz.; 
Nyr.  V.175;  Udvarhely  m.  Homoród-Almás  ' 
V.288;  Háromszék  m."  MNy.  VI .22-  saol- 

nok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XII.563;  Hu 
in.  Lozsád  Nyr.  XXII.406):  illik,  pászol  (rá,  bele, 
hozzá,  vele  össze)  (Háromszék  m.  MNy  V  1.228). 
A  kinek  lábára  az  a  papucs  tanál,  a  lesz  a  zü 
felesíge  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr  XII. 
563).  Az  órád  talál-e  az  enyimmel?  =  annyit  mu- 
tat-e, mint  az  enyém  ?  Nem  talál  a  színnel  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

[Szólások].  Hát  észt  mi  tolatta  ?  =  mi  lelte,  mi 
a  baja?  (Baranya  m.  Bélye  Nyr.  X 
nyomát  tanáta :  hűlt  helyét  lelte  (Mátra  vid 
XXII.287). 

elő-talál,  elől-talál  (elé-tdná,  elö-tanál) :  1.  ta- 
lálkozik vkivel.  Előtalál  v.  elöltalál  vkit  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 
Előtonátt  égy  cifraszürös  kanászt  (Zala  m.  I 
gecs  Nyr.  111.32).  Elétáná  égy  embert  (Nóprád 
m.  Megyer  Nyr.  VII.37).  [Az  Igasság]  elóltalálta 
a  Hamisságot  (Háromszék  m.  Vadr  ■:..  <  | 

talál,    kitalál,    rátalál  (Dunántúl    Nyr.    XVI.  190; 
Keszthely    vid.    Csaplár    Benedek).   Elitatm 
(Mátra   vid.   Nyr.   XXII.240).   Te    is   előtan,, 
szarva   koszt  a  tőgyit!  (Göcsej    Nyr     XIV. 
Jó  elő  van  találva  [az  arcképe]  (Veszprém  N 
VII.376). 

[TALÁLÁS]. 

kitalálás:  találmány.   Ez  okos  kitalálás  (I 
újszállás  Tolnai  Vilmos). 

TALÁLKOZ-IK   (taláksz-ik  Vas  m.  őrség  N 
11.563;  VII.373.  468;  tanákoz-ik,  tanákozott,  táná- 
kozott,  tánákozm  Nógrád    m.   Nvr.  VI.  135;  Nóg- 
rád  m.   Tolmács  Nyr.   XVI.277  ;   8zoluok 
XXII.333;  Szeged  és  vid.  Nyr.  III.226.  321;  IV. 
231;   tanáksz-ik  Göcsej    Nyr.    XIV  <sej, 

Résznek  Nyr.  XII.  189;  tanálkozik  Szeged  N 
IV.278;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VIII  - 
Zilah  Nyr.  XIV.93). 

[Szólások].  Dóga  talákozott:  dolga  akadt 
marom  m.  Fúr  Nyr.  XVIII.528). 

elől-találkozik,    elö-tanákazik :    1. 
kőzik:  összetalálkozik  (Székelyföld  Kiss  Mih 
2.  elö-tanákszik:  előfordul  (Göcsej,  Beásnék 
XII.  189). 

meg  találkozik :  összetalálkozik  (Moldvai csáng. 
Nyr.  XJO 


TALÁLMÁNY— T  ALI- 


TÁLÉS-TALP 


642 


TALÁLMÁNY:  találós  mese  (Veszprém  m. 
Hajmáskt  vXV.239). 

kitalálmány :  találmány  (Heves  m.  Ssóláth 
Tolnai  Vilmos). 

TALÁLÓS:  leleményes  (Székelyföld  Kiss  Mi- 

TALÁN  (tála  Szlavónia  Nyr.  XXIII.213;  tolóm 
VIII.566;  Zemplén   m.  Szürnyeg 
rna-Újfalu  Nyr  XVII.  186 ;  Kalo- 
taszeg,  Zsohok   Melich   János;   Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XVI.377;   8zékelyföld  Arnny- 
iai  NGy.  1.172;  Háromszék  m.  MNy.  VI.323 ; 
Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal;  Csík  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.193;  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.   X. 
tálam   Gömör   m.    Nyr.    XVII  1.456;    taláng 
Eszék    vid.    Nyr.    VII.277:    VIII.43.    140.   373; 
Dráva   mell.   Kopács  Nyr.   XVI1.44 ;  Gömör  m. 
Otrokocs  Nvr.  XVIII. 372:  Gömör m.  A.-Hangony 
\1X.830;  tolong  Szlavónia  Nyr.  XXIII.213; 
taláng  Szlavónia   Nyr.    V.63;   tám  Zemplén   m. 
Szürnyeg  Nyr.  XII.427;  Kalotaszeg,  Zsobok  Me- 
lich   János;  Szolnok-Doboka   m.   Domokos  Nyr. 
zékelyföld    Nyr.    1.180.   465;    Kiss 
Székely-Udvarhely,    Bethlenfalva   Nyr. 

VI  1.378;  Udvarhely  m.  Olasstelek  Nyr.  XVI.85; 
Háromszék  m.  MNy.  V1.223;  NyK.  III.5;  Nyr. 
IV  469;  V.30;  IX.40;   Háromszék  m.  Uzon  Nyr. 

VII  1.225.  374.  430;  Háromszék  m.  Kovászna 
Butyka  Boldizsár;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  VI. 
180;  Horger  Antal;  Csík  m.  MNy.  VI.376;  Nyr. 

B8;  XII.524;  XIII.378;  Moldva,  Klézse  Nyr. 
ÍÜ.336;  X.480;  táng  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr. 
X\  111.372;  táng  Palócság  Nyr.  XXII.80;  Heves 
m.  Párád  Nyr.  XXII.478;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
459). 

TÁLAS  (tálos):  l.  tál-  és  tányértartó,  tálszek- 
rény, pohárszékféle  a  pitvarban  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.284; 
Balaton  mell.  Tsz. ;  Gömör  m.,  Bodrogköz  Tsz. ; 
Borsod  m.  Ethnographia  VII.73;  Borsod  m. 
Sajó-Sz.-Péter  SchröderGyuláné;  Bereg  m.  Pap 
Károly;  Zilah  vid.  László  Géza;  8zékelyföld 
Csaplár  Benedek ;  Háromszék  m.  Vadr. ;  GyőrfTy 
Iván);    2.    fazekas   (Szeged    Abaujvári  Miklós). 

tálos-font:  fölfüggeszthetó  serpeuyós  mérleg 
(Soprony  m.   Süttör  R.   Prikkel    Marián;    Gyór 
XI1.96;  Gyór-Sz.-Márton  Bódiss  Jusztin). 

TÁLCSA  (Dunántúl  Nyr.  V.229;  tócsa  Baranya 
m.  Ormányaág  Nyr.  11.131.  137;  XXV.143;  Ba- 
ranya-Sellye Bodonyi  Nándor;  Kis-Kún-Halas 
.304;  Hol?  Tsz.):  tálacska  (a  melyet 
tányérul  is  használnak).  Mikorba  hozták  bé  az 
étet,  a  gorofná  külön  tócsája  vót  mindönkinek;  a 
lény  apikáját  is  megtisztóték  egy  tócsává  (Baranya 
m.  Ormanyság  Nyr.  11.131).  Tennap  is  erővé  öte- 
tött  mög  a  zannya  vele  é  tócsa  tésztalevest.  É  sze- 
géi könyér  mög  é  tócsa  gajginya  sömmi  vót  neki 
(Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  XXV.143). 

TÁLÉ:  tályog,  kelevény  (Dunántúl  Nyr.  XVI. 
Tolna  m.    Decs  Hermán  Miksa;   Szabolcs 
m    Nyr.  \  .274)  [vö.  tálgyú,  tállá,  tályog,  tárkele- 
réuy,  vér-tálé\. 

taunmrmi  ■.  maotab  tajhzótab  u. 


TÁLÉ8:  folyós  nyakú   (Balaton   mell.  Tsz.). 

TÁLGYÚ  (Erdély  Kassai  J.  8zókönyv  V.54; 
tálgyu  Tisza  mell.  Tsz.) :  tályog,  kelevény  [vö. 
tálé,  tálló,  tályog]. 

TALICSKA  (tacska  Bodrogköz  Tsz.;  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly;  tajicska  Nagy-Kunság 
Nyr.  XVI.524  ;  talircsa  Eszék  vid.  Nyr.  VIII.227 ; 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XV  1.284) :  eggykerekú 
taliga,  targonca  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Somogy  m. 
Nyr.  X.477;  Eszék  vid.  Nyr.  VIII.227;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV. 429;  Xagy-Kúnság  Nyr.  XVI.524;  Szeged 
vid.  Nyr.  VII.473;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI. 
140;  Érsekújvár  Nyr.  VII.41 ;  VIII.332;  XIX. 
457;  Bare  m.  Nyr.  X.138;  Bodrogköz  Tsz.; 
Bereg-Ráko8  vid.  Pap  Károly). 

TALIGA  (tajga  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
VIII.288;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI. 
187;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  tajiga  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.524;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  talyiga  Pa- 
lócság Nyr.  XXII.80;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.324;Hajdú-SzovátNyr.  XXIV.587):  az  ekének 
kétkerekű  előrésze,  a  melyhez  a  rudat  csatolják 
(Palócság  Nyr.  XXII.80;  Érsekújvár  Nyr.  VIII. 
332;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.429;  Cegléd  Ilos- 
vay Vilmos)  [vö.  eke-talyiga\. 

taliga-bókony :  az  eketaligában  olyan  görbe 
fa,  a  milyen  szokott  lenni  a  hidasban,  ladikban 
(Palócság  Kassai  J.  Szókönyv  11.56). 

taliga-fej  =  taliga-vezér  (Cegléd  Ilosvay. Vil- 
mos). 

taliga-vánkos :  az  eketaliga  tengelyére  illesz- 
tett fa,  a  melyre  a  gerendelyt  helyezik  és  szög- 
gel belekapcsolják  (Csallóköz,  Kecskemét  Csap- 
lár Benedek). 

taliga-vezér :  az  eketaliga  rúdját  kormányozó 
görbe  fa  v.  vas  (Cegléd  Dosvay  Vilmos ;  Székely- 
föld Nyr.  VIII.462). 

tajiga-virág :  nefelejcs  (Csík  m.  Gyergyó- 
Újfalu  Jánosy  Geró). 

TÁLIKÓ:  1.  tálacska;  2.  findsaalj  (Szatmár 
m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.380). 

TALKÉDLI  (torkedli  Cegléd  Ilosvay  Vilmos) 
[vö.  tulka). 

T ALLÉKOS :  ringyó,  szajha.  Te  talléros  .'(Veszp- 
rém m.  Nyr.  V.224). 

TÁLLÓ:  betegség,  a  melyben  a  marha  tes- 
tének minden  részét  elfutja,  elborítja  a  vér 
(Göcsej  Tsz.)  Elszökte  a  tállá:  elfutotta,  elborí- 
totta a  vér  az  egész  testét  (Göcsej  Tsz.  351b 
[itt  s  a  Tud.  Gyújt  1832.  111.81.  1.  is,  a  honnan 
ezen  adat  a  Tsz.-ba  került,  el  hiányzik  és  talló 
hiba];  Kerekes  Gábor,  Joó  Mihály)  [vö.  tálé, 
tálgyú,  tályog}. 

TALP  (tal(&  Palócság  Ethnographia  IV.  12; 
tálte  Szlavónia  Nyr.  XXII1.214;  tápéba.  Göcsej 

41 


TALPAL  TALPALÓ 


TALPAS  TÁLYOG 


B44 


MN\     IV  ISO;  táp  Komarom  Nyr.  VII    289  .Zala 
in.    Belét    Bthnographia    VID.99;   Somon 
>   Pál;  i"  OrmáuyRág  Nyr.  i 

m\a Sellye   Bodonyi  Nándor; 
ÖreégNyr  II  sej  Nyr.  11.422;  top  Sop- 

roni in.  Répoe  ini-ll.  Nvr  li  661 .  Zala  n.  Nyr. 
XXV.879;  Sttmi-K   vid  li  J.  A  sümegud 

nyelvjárás  26;  \esspi  l\    Pál;   Baranya 

in     ormányaág  Nyr.  1.880):  1.  táp.  toló, 
fabás  alapgerendája,  a  mely  a  földbe 
tetett  tuskókon  v.  téglaalapon  nyugszik,  i  mint 
hogy  kiviil  kiáll,  padka  gyanánt  ír  szolgál  (Vas 
m.    önée    Nvr    111.479;  Zala    m    Betét   Kthno- 

nia  Vin.99 .  Baraaya-8ellye  Bodonyi  Nándor). 

Szamát  összekevernek  sárrét,  abbíd  asztán  össze- 
gömbölgetnek  s  vellávée  ráraktyák  a  topokra  Imi- 
kor a  borona  falai  ké»sitik|  (Zala  n  W. 
379).  Ászt  monta  a  lány,  hoh  ha  6  mell 
ni  az  ajtun  vügyék  kii,  hanem  a  toap  állat  ájják 
kü  és  otonék  vügyék  e  (Göcsej  Nyr.  11.422).  Tómra 
tilt  le  (Sümeg  vid.  Nógrádi  J,  a  sumegvid.  nyelv- 
járás 26).  Űjjünk  ki  a  talpra!  (Csik  ra.  Gyergyó- 
Ujfalu  Jánoay  Gerő).  Mostmind merén  hasal  a  talpán 
|?  —  nyilván  hiba  e  h.  s  talpon)  (Brassó  m.  Hosszú- 
falu Nyr,  JCXTL288);  2.  tmp,  táp:  küRzöb  (Somogy 

in.  Király  Pal).  Itt  is  elestem  hat  a:  ajtuú  tajiábaí 
(Göcsej  MNy.  rV.180){  3.  talp:  a  kerék  kerü- 
lete (a  küllőkre  kereken  körül  ráhúzott  fák) 
(Gyór  m.  Nyr.  X1.479  ;  Beregszása  Békássy  Sán- 
dor;  Székelyföld  Kiss  Mihály);  4.  táp:  támasztó 
faosslop  (a  ház  elején)  (Baranya-Sellye  Bodonyi 
Nándor) ;  5.  talp :  a  súlyozott  apacson  az  a  rész, 
a  melyben  az  apacsúr  meg  van  erósitve,  a  mely 
tehát  a  viz  fenekén  jár  (Komárom  Hermán  0. 
Halászat  K.)  |vö.  kerék-talp]. 

ISzólások].  Talpon  áll  benne  a  zördög :  tetőtfii- 
talpig  rossa  (Stéged  Nyr.  111.30). 

talp-fa,  tal-fa,  tál-fá :  faház  alapgerendája* 
a  mely  a  földbe  fektetett  tüskökön  v.  téglaahr 
Ma  nyugszik  (Palócság  Ethnographia  ÍY»12í 
Szlavónia  Nvr  XXIII  214;  Budapesti  Szemle 
LXXIX.11;  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XV. 
336). 

t&lp-ssüve :  talp  közepe.  Talpam,  talpad,  talpa 
szüve  (Csík  m.  Gyergyó-Újfalu  .lánosy  Gerő). 

talpig-mejj :  potrohos  (Hódmező-  Vásárhely  Nyr. 
IX.-.23). 

TALPAL:  sietve  megy,  jár,  gyalogol  (Palóc- 
ság Tsz.;  Szatmar  m.  Nagybánya  Nyr.  XV.96). 
Talpaltom  egész  nap  (Marosvásárhely  Nyr.  IX 
428). 

le- talpal:  talpat  varr  (lábbelinek).  Nem  öltem 
el  hídba  a  napot,  letalpaltam  három  pár  csizmát 
(Stéged  Csaplár  Benedek). 

TALPALÓ,  TALP  ÁLLÓ  :  1.  a  magyarnadrág 
szárának  alján  levő  kengyel,  a  mely  a  nadrágot 
min  engedi  fölcsúszni  (Palócság  Nyr.  XX  11.80; 
Cegléd  llosvay  Vilmos;  Stabadka  KáRZonyi 
Gyula;  Hegyalja  Kassai  J.  Stókönyv  V.40; 
Beregszász    Békássy    Sándor;    Háromszék    m. 


MNy.    VU44;    Sóvidék    Boros   Gábor);    2.  — 
taiahm    (Moly   Tsz.) ;  8.   szövöttek    tapotiln, 
Iáhítója  (4—6  lécforma  fa,  a  melyeket 
a  lábával  váltogatva  nyomkod)  (Potso. 
XIV  48);  4   az  ón-,  csuka-,  fog 
pekléje  v.  caerkéje  v.  patonyja  (Keszthely  l 
mán  0.  Halászat  K.);  6.  borravalö,  melyet  annak 
adnak,  a  ki  utána  járt  vminek   (Tolna  m. 
VI  230). 

talpaló-pónz:    tanúnak    tizetett   költség  (Sté- 
ged Muntyán  István). 

TALPAS  (tápas:  —   talp 
pú  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.    XV1.675;    XXI! 
Horger  Antal;  talpas  Marosvásárhely  Nyr  XI V. 
280):  1.  talpas  .teletalpú  (Marosvásárhely  Ny  r  XIV. 
280):  2.  talpacs:  erŐHen  járó,   izmos  látni 
csej    Tsz.);    8.  talpas:  gyalogos  katona  (Qtiflkftf 
m.  Tsz.).    Én  nem  tom,  mért  hivnak  mi" 
pásnak,  távi  azért,  hogy  eleink  mint  noJoa 
nák  őrizték  a  haza  széjeit  (Brti* 
VI.  180);  4.  talpis:  fakorcsolya   (Brassó  m    II,  t 
falu  Nyr.  XVI.575).    ^4  gy>  >ssal 

járnak  az  uccán  (Brassó  m.  Botfák  Nyr  XXII. 
94);  5.  talpis:  patkóalakú  vas,  a  melynek  kiálló 
hegyei  vannak;  télen  a  talpukra  kötik,  hogy  a 
hegyekben,  az  erdőkben  el  ne  csússzanak  (Brassó 
in.  Hétfalu  Horger  Antal);  6.  talpas,  tápas.  tu- 
tajos  (Komárom  Erdélyi  Pál;  Hol?  Tsz.):  7. 
pas,  tápas:  medve  (Komárom  Erdélyi  Pál;  Szé- 
kelyföld Kassai  J.  Szókönw  111.339)  |vö.  vas- 
talpis]. 

tápas-inas:  fakereskedő-gyakoruok  (Komárom 
Nyr.  VII.282). 

TALPISOZ-BK:  korcsolyázik  (Brassó  m.  Hét- 
falu Horger  Antal). 

TÁLTOS  (tátos;  —  tátas  Balaton  mell.  Tsz.: 
táras  Somogy  m.  Lábod  Király  Pál:  Nógrád  m 
Ság-Újfalu  Kálmány   L.   Szeged  népe   III. 
1.  tátus:   bűbájos..  Szent   István    kirá   tátas 
(Nógrád  m.  Ság- Újfalu  Kálmány  L.  Szeged  népe 
II  1.303);  2.  tátas,  tátas:  garaboucás  diák  (Bala- 
ton mell.  Tsz.;  Csongrád  m.  Mindatent  Kis  Sán- 
dor) ;  3.  tátos :  nagyon  jó  fölfogású  gyerek  (Sza- 
badka Kászonyi  Gyula);  4.  tátos:  hirtelen  haragú 
ember   (Szabadka  Kászonyi    Gyula);    6. 
tátos,    tátus:    mnnkáhan   telhetetlen,    haszonleső 
ember,  a  ki  mindent  magának  akarna  elkapa- 
ritani.  Né,  ez  a   táltos  {tátos,  tátus)  m< 
nap  is  dogozik!  (Somogy  m.  Lábod  Király  1 
|vö.  CzF.j 

tátoB-szól:    szélvéRZ,    orkán    iKi>  Kun-Halas 
Nyr.  XV.429)  |vö.  tátorján,  t,ito,ján-szél\. 

TÁLYOG  (tájag  Saókelyföld  Tsz.;  Brassó  m. 
Hétfalu  Horger  Antal;  táragy  Csanád  ni     Y 
Nvr    XXVI,  ".20 ;  Csongrád  m.  Szentes  N 
95;  XVII  Hl;  Szeged  Tsz.;  tárgyag  Síé 
Kiss  Mihály;  tárigy  Somogy  m.  Király  Pn 
Palócság  Nyr.  XXII.80.  egléd  Ilosvaj 

mos) :  h  tájag,  tájog,  táragy,  tárigy, 
vény,  daganat  (Somogy  m.  Király  Pál ;  Cegléd  Uos- 


MS 


TÁMADÁS— TÁMATÓ 


TÁMBÁL-TÁMLI 


f>46 


vay  Vilmos;  Csanád  m.  Makó  Nyr.  XXVI .620; 
Szentes  Nvr.  KVI.9B ;  XVI  1.46 ; Szeged  Tsi.  ;Bereg 
m.  Pap  Károly ;  Székelyföld  Tsz. ;  Brassó  m.  Hét- 
falu  Horgei  Antal); 2.  tárgyag: mérges belsó  kelés, 
vérfene,  a  mely  vörös  v.  szederjes  foltokban  ütő- 
dik ki  a  bórre  (ssarvasmarhák  és  disznók  beteg- 
sége) (Síékelyföld  Kiss  Mihály);  8.  kékes- vörös 

izzadás   (pl.   sok   boritaltól)   (Palócság   Nyr. 

.    tájog:  fekély,   seb.  Jaj,   szomszéd, 

nagyon   megvágta    az   a   kasza ;  borzasztó  csúnya 

tájog  lett  a  lábán!  (Bereg  m.  Pap  Károly)   (vö. 

Ats-tárgyag  Pótl.,  tálé,  tálgyú,  táüó,  tarjagos]. 

(Szólások).  Tárjog  beléd!  (átok]  (Cegléd  Ilosvay  : 
Vilmos). 

táragy-gyükór :  fü,  a  mellyel  a  tályogos  lovat  I 
gyógyítják  (Szentes  Nyr.  XVII.46). 

TÁMADÁS  :  1.  kelés,  gyulladásos  kelés  (Tisza- 
1  és  vid.  Kimnach  Ödön;  Cegléd  Ilosvay 
Vil mos).  Ha  kelés  (támadás)  van  rajtad,  kereset- 
len üveggé  dörgöd  mög  (Szeged  Nyr.  IV. 83).  Mú- 
jon  el  a  támadása!  (Torontál  m.  Monostor  Kál- 
j  L.  Szeged  népe  III.152);  2.  kiütés  (Jász- 
Nagykún-Szolnok  m.  Dévaványa  Nyr.  XII.  186); 
8.  roham,  lázroham  (Hol?  Nyr.  XII.  186). 

TÁMADÁSOS:  kiütéses  (Jász-Nagykún-Szol- 
nok  m.  Dévaványa  Nyr.  XII.186). 

TÁMADÉK :  1.  támaszték.  Még  ülni  se  tudott 
támadók  nélkül  (Veszprém  Nyr.  VII.233) ;  2.  spreize 
[takács  mest.]  (Gyór  Nyr.  XI383;  Orosháza  Nyr. 
IV. 382) ;  8.  támogató,  gyámolító,  segító.  V  to- 
vább győszte  a  port,  mer  vét  támadékja  (Zala  m. 
vágó-Örs  Simonyi  Zsigmond). 

TÁMALÉK :  támogató,  gyámolító,  segítő,  védő 
(Tolna  m.  Dombóvár  Nyr.  XXV.  192). 

TAMARISKA:  1.  tamarix  germanica  (Zemp- 
lén m.  Deregnyő  Nyr.  XIII.236) ;  2.  lycium  bar- 
bárom (Sátoralja-Ujhely  Nyr.  XIII.236). 

(TAMÁS]. 

Tamás-keszeg :  leuciscus  rutilus(Körös-Tarcsa 
Hermán  0.  Halászat  K.i. 

[TÁMASZT]. 

(Szólások].  Haggyuk  azt  ára,  a  ki  a  napot  hor- 
dozza [t.  i.  az  Istenre] ;  én  ára  támasztok  min- 
dint (Tolna  m.  Sár-Sz.-Lórinc  Nyr.  III.178). 

rea-támasst:  ráfog  (vmi  csínyt,  hibát)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

[TÁMASZTÓ]. 

támasztó-fa:  rúd,  a  mellyel  a  part  hosszában 
vont  hidast  a  parttól  kellő  távolságban  tartják 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

TÁMATÓ  (Nógrád  m.  Lapujtő  Ethnographia 
IV.  13;  támatyu  Mátyusfólde  Nyr.  XX.  144;  tá- 
matyú   Komárom    m.    Kürth    Nyr.    XIX.    188) : 

manrtó. 


ITÁMBÁL,  TÁMFAL]. 

fől-támpál.  Föltámpálja  mdg<ít  fültápászko- 
dik  (Szlavónia  Nyr.  V.12). 

ITÁMBÁLÓD-IKi 

fel-támbálódik :  föltápászkodik  (Szatmár  vid. 
Tsz.;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.351;  Vadr.  [ez  utóbbi  két  helyen  fel 
nélkül,  de  ezt  nyilván  oda  kell  érteni] ;  Győrffy 
Iván). 

TÁMBÁSKOD-IK  (támbászkod-ik  Háromszék  m. 
MNy.  VI.351;  kitámpászkodm  Ugocsa  m.  Gődény- 
háza  Nyr.  III.371)  [vö.  tajmászkod-ik\. 

fél-támbáskodik,  fel-támbászkodik :  1.  föl- 
tápászkodik (Székelyföld  MNy.  X.337 ;  Kiss  Mi- 
hály; Háromszék  m.  MNy.  VI.351  |itt  fél  nél- 
kül, de  ezt  nyilván  oda  kell  érteni];  Győrffy 
Iván;  Csík  m.  MNy.  VI.376  [itt  fél  nélkül,  de 
ezt  nyilván  oda  kell  érteni]).  Csak  igazítsd  a 
dogod,  én  is  mingyár  féltámbáskodom  !  (Kolozsvár 
és  Torda  vid.  Király  Pál).  Feltámbáskodott  a 
beteg  (Háromszék  m.  Vadr.  519a) ;  2.  súlyos 
betegségéből  fölkel  (Bánffy-Hunyad,  Kalota-Sz.- 
Király  Czucza  János;  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Csík  m.  MNy.  VI.376  |itt  fél  nélkül,  de  ezt  nyil- 
ván oda  kell  érteni]). 

ki-támbászkodik,  ki-támpászkodik :  kikászoló- 
dik,  kivergődik,  nagy  nehezen  kimászik  (gödör- 
ből, bajból)  (Ugocsa  m.  Gódényháza  Nyr.  III. 
371;  Háromszék  m.?  NyK.  III.  12;  Háromszék 
m.  Kiss  Mihály). 

TÁMBOJOG:  1.  támolyog,  tántorog,  dülöng. 
Nem  látod,  hogy  támbojog  Tót  Jancsi!  (Udvar- 
hely m.  Eted  Nyr.  XVII.94) ;  2.  inog  (Zilah  vid. 
László  Géza). 

TAMBTJRA  (timbora  Székelyföld  Győrfly  Iván ; 
Udvarhely  m.  Eted  Budapesti  Hírlap  1895.  165. 
sz. ;  tombora  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.116. 
135). 

TAMBURÁS  (té'mburás  Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.473). 

TÁMÉNTALAN  (Pápa  vid.  Tsz.;  támétalan 
Székelyföld  Tsz.  [itt  és  Gyarmathi  S.  Vocab. 
101.,  a  honnan  a  Tsz.-ba  került,  támétalan  hiba]; 
Győrffy  Iván) :  töméntelen,  tömérdek  sok  [vö. 
száméntalan]. 

TÁMÍT  (hetábit  Szatmár  m.  Nyr.  VII.  190). 

be-támlt  {be-tábit  Szatmár  Nyr.  VII.  190):  beál- 
lít (váratlanul,  szó  nélkül,  illetlenül)  (Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  11.135;  XVI.142;  Hajdú  m.  Fqldes  Nyr. 
XVI.383:  Hajdú  m.  Kába  Székely  Ábrahám; 
Szatmár  Nyr.  VII.199).  Egyszer  csak  betámit, 
uram  fia!  (Bereg-Rákos  és  vid.  Pap  Károly). 

mög-támít :  megtámaszt.  Támícsd  meg  az  áda- 
ladot!  (Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk 
1.214). 

TÁMLI :  értelmetlen  (Mosony  m.  Lébény-8z.- 
Miklós  Varga  D.  György). 


Mff 


TÁMOQAT-TANA.J 


TANAKODIK-TÁNGÁL 


Mfl 


1.  TÁMOGAT:    állognt    (tekebábokat)    (Zala 
m     SimniiYi   Zsigmond;  Félegyházn  Sziget. 
Iván;  Hol  t  Sginnyei  .József). 

be-támogat:  befog  (lovakat)  (Baranya  in.  Ibafa 
Nyr.  XX.46). 

2.  TÁMOGAT :  tám-oi  |talán-t]  mondogat.  Ne 
támogasd,  hanem  mond  ki  egyenesen,   tud 

nem!  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.40;  Kiss  Mibály). 

TÁMOGATÁS:  iám  (talan| mondogatás.  Támo- 
gatás nélkül  fs  hinném  v.  meg  tudnám  érteni 
(Háromsiék  in.  Nyr.  IX. 40;  Kiás  Mihály). 

TÁMOLYOG  (támorog  Zala  m.  Tapolca  8imo- 
nyi  Zb.  Tttietet  M.  Nyelvtan  1.422).  —  Támo- 
lyog (támolog) :  lustán,  munkátlanul,  bámészkodva 
és  közhen-küzben  meg- megállva  ide-oda  jár 
(Caallóköz,  Baosfa  Nyr.  XVI.140;  Mosony  m. 
Lébény-Si.-Miklós  Varga  D.  György)  |vö.  témö- 
jög\. 

(TANL 

tan-dlj  (dandi  [Tolna  m.  8ár-Sz.-Lórinc|  Nyr. 
V11I.69;  standi  Tolna  m.  Nyr.  XXIV.227). 

tan-főlügyeló  (kan-felügyelő  [Tolna  m.  Sár- 
8i.-Lórinc|  Nyr.  VIII.69;  stan-fölügyelő  Tolna  m. 
27;  tan-figyelő  Baranya  ra.  Nagy- 
Harsány  Nyr.  VII. 477;  tan-fö  [Ugyan  kórom,  itt 
van-e  a  tan  fő?  —  Micsoda  tan  fő?  —  Hát  az 
iskolanagy.  —  Talán  a  tanfelügyelő  ?  —  Az  lesz 
az,  csakhogy  nekem  nagyon  hosszú,  hát  én  csak 
úgy  a  magam  esze  szerint  röviden  mondom-] 
Alföld  Nyr.  XV.280;  tan-fiityiilő  Baranya  m. 
Nagy-Harsány  Nyr.  VII.477;  tan-kegyelő  Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  X.191). 

tan-kegyelő :  tanköteles  gyerek  (Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  X.191). 

TANA  (Balaton  mell.,  Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.,  Kúnszentmiklós  Király  Pál;  tanya  Gömör 
m.  Tsz.) :  1.  tana :  tanakodás  (Balaton  mell.  Tsz.); 
2.  tana,  tanya:  titkos  tolvajgyúlés  (Vas  m.  Keme- 
nesalja, Gömör  m.  Tsz.);  8.  tana:  tanács,  javal- 
lat. Megfognggya  a  vénasszon-tanát  (Kúnszent- 
miklós Király  Pál)  (vö.  tanaj,  tanyáz-ik\. 

[TANÁCS),  TANÁC :  beszéd,  nyelv.  Érten 
tanácunkat.    Az  old  tanácot  jobban   hajtja  a  mó- 
szuj  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.530;  X.156). 

(TANÁCSOLJ,  TANÁCOL :  beszél.  Tudogat  a 
dermek  tanácolni.  Madárul  tanácolnak  ez  embe- 
rek (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.530;  X.156). 

le-tanáosol:  lebeszél  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.388;  Gyórffy 
Iván).  Letanácsoltam  a  szándékáról,  nehogy  kárára 
legyen  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

TANAJ:  tanakodás,  tanácskozás  (Somogy  m. 
Király  Pál).  Gyerekkoromba,  ha  jáeeani  akar- 
tunk, mindég  nálunk  vót  a  tanaj  (Nagy-Kanizsa 
Királv  Pál)  [vö.  tana]. 


TANAKOD-IK  (lanuakod-ik  Nagy-Kúnaag  ti 

föl-tanakodik :   összebeszélve   elhatároz  (i 
nyad  BEL  Lozsád  Nyr.  XXI. 

TANAKOZ-IK:  tanakodik.  Tanakozni  kéznek 
éggyütt  {\3á\nv\\r\\  m   Ki  resztúr  vid.  Vadr.  467). 

TANAKSZ-IK  :  *>  (Göcsej  Budcnz-Albnm  1 

TÁNC:  táncmulatság.  Eleget  coh<>l<,,,i,  hogy 
ménnyék  a  táncba;  de  há  mikor  nem  akár  táncó- 
nyi  (Palócság  Nyr.  XXUI.94). 

[Szólások].  Öregasszon   tánca   nem  tart 
[mondják  a  föld  mi  vesék,  ha  ai  esó  reggel  keid 
esni]  (Szeged  Nyr.  111.30). 

tánc-ingerlő  :  fölbujtó,  bujtogató  (Tokaj 
.WIV.240). 

TÁNCIKÁL:  táncolgat.  Hegyén-vőgyó 
kál,  háza  viszik,  szegén  ál  [találós  mese;  —  kasza] 
Bács  m.  Bajmok  Nyr.  V1I.476). 

TÁNCOL  {táncol  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.484; 
tnnszólló  [?]  Udvarhely  in.  Horaoród  Nyr.  I 
[lakodalmi  versben]). 

[TÁNCOS]. 

[Szólások].  Jó  táncos:  derék   v.  híres   lei: 
(Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  XXV.288). 

TÁNDÁ-SI-MÁNDÁ :  ügyetlen  (Zilah  vid. 
László  Géza). 

TANDI:  oktalan,    oktondi,    málészajú,    mafla, 
ügyetlen  (Székelyfold  Tsz.;   Brassó   m.  Hétfalu 
Király    Pál,    Horger   Antal).    No  még    i 
gyermekei  ti   latiam :    nem    ixij'jya   a  mi 
se!  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXII.'.M)  [vö.  h„ 
tantali). 

TÁNPLI:  lomha  (Félegyháza  Nyr.  IV. 560) 
[vö.  bamfii]. 

TANG  (Gömör    ra.    Hanva    Nyr.    XXVII 
Heves  m.  Névtelen  1840;  Tisza  mell.  Nyr.  XX  VI. 
:  Jász-Nagykún-Szolnok  m.  Tisza-Roff  Mar- 
kovics    Sándor;   tanga   Palócság    Bthnogrmphia 
IV.12;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  \ 
főd  Eger   Nyr.    VI.462):    laza.   Ej  de  tang  ez  a 
kötél!  Tangan  van   kőtvt   (Tisza-Roff  Markovics 
Sándor).    Ej   de   tangón   áll  a  gabona   abb« 
mert   nem  rázták   meg  jól]   (Heve- 
iden 1840).  Tang  föld,  tank  fó 
laza,    ritka,    nem    összeálló,     puha,     . 
(Palócság  Ethnographia  IV.12;   Heves   m.   v 
telén  1840;  Eger    Nyr.  VI.462;   Hegyalja   Kas- 
sai  J.    Szókönyv  I    hol    tang 
marha  megtaposná  (Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XXVII. 
524). 

TANGA:  sirály-fajta  madár  (Bodrogköz  Kársa 
Ferenc). 

1.    TÁNGÁL    i tángál    Csallóköz    N 
Pozsony  m.  Dudvág  és  Feketevíz  m»li.  (  rmónyi 


Ml 


TÁNGÁL— TANÍTGAT 


TANÍTÓ-TANÓROK 


BfiQ 


László):  1.  tangál,  tángál:  tenget  (Csallóköz  Nyr. 

síékesfehérva  VII.  188;  Vas   m. 

vár  vid.   Bokor  János;    Kis-Kún-Halas   N\r. 

XV  ngáljo   magát  (Pápa   vid.   Tsz.);  2. 

tángál,  tángál:  tengődik  (Győr  m.  Tsz.;  Győr  m. 

191  ;  Pozsony  ra.   Dudvág 

és  Fekete viz  mell.  Örményi  László). 

(Szólások].  Tángálom  az   élet  lámpáját:  táplá- 
.  a  mennyire  telik,  csak  éppen  hogy  ki  ne 
a lu  i  Nyr.  XV. 431). 

(tángál-bangál). 

é-tángál-bángál :  eltenget  Szögény  annya  most 
mm  éppeg  dóló  félőn,  s  immán  most  ugyanvalóst 
nincsen  senki  honnyába,  a  ki  égy  kicsit  kurájja. 
\ig  valahogy  étángáták-bángáták  a  dogot;  de 
hogy  lesz  ezutég,  az  isten  ha  tuggya,  a  ki  min- 
dönt tud!  (Udvarhely  m.  Nyr.  1V.275). 

1    TÁNGÁL    (nyilván   el-    v.    meg-t.] :   elver, 
megver  (Fehér  m.  Nyr.  IX.284;  Félegyháza  Nyr. 
AÚn-Halas  Nyr.  XV.429;  Kecskemét, 
Szeged  Csaplár  Benedek). 

el-tángál:  x  (Rábaköz  Nyr.  XV.431 ;  Nagy- 
Kúnsáu  Nyr.  XVI. 524;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
Be  reg-Rákos  Pap  Károly ;  Szilágy  m.  Nyr.  XIV. 

meg-tángál:  >.-  (Alföld  Nyr.  XV.280;  Nagy- 
Kúnság  Nvr.  XVI.524;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
Bereg-Rákos  Pap  Károly;  Debrecen  Nyr.  XXIII. 
335;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
Vadr.  365). 

önse-tángál :  összetákol,  összefoltoz  (Székes- 
fehérvár Nyr.  VII.  188). 

TÁNGÁLÓD-IK  (tangálód-ik  Csallóköz  Nyr. 
1\  Pozsony  m.  Dudvág  és  Feketevíz  mell. 
ürményi  László) :  1.  tangálód-ik,  tángálód-ik:  tengő- 
dik (Csallóköz  Nyr.  1.332 ;  Pozsony  m.  Dudvág  és 
Feketeviz  mell.  Ürményi  László ;  Pápa  vid.  Tsz. 
357a).  Csupán  levesen  és  vízen  tángálódik  (Győr 
m.  Bóny  Nyr.  XVI  1.575);  2.  tángálód-ik:  tánto- 
rog (?J  (Zala  m.  Tapolca  Nyr.  X.476). 

é-tángálódik :  eltengődik.  Csak  étángálódik  az 
ember  (Veszprém  m.  Almádi  Zolnai  Gyula). 

(TANI). 

táni-baba :  [gyermek-játékszer;  a  rongyszedő 
zsidó  árul  ilyeneket,  a  a  kocsiján  vmi  abroncsfélé- 
ről lógnak  le  feszes  állásban]  (Veszprém  m.  Bódiss 
Jusztin).  Ugy  áll,  mint  egy  tánibaba  (Veszprém 
m.  Torna  Nyr.  XIII.524). 

TANÍT    (tanéjt  Losonc  Simonyi  Zs.    Tüzetes 

Nyelvtan   1.433;   tanéjt  Somogy   m.   Szenna 

Király   Pál;    tanét  Gömör   m.  Nyr.    XVI1I.454: 

tanyitoni  Csík  m.  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VIII. 

232;  eltanyitt  Háromszék  m.  Vadr.) 

TANÍTGAT   (tanigat,    tánigdt    Palócság    Nvr. 
XXI. 307.  418;   XXII. -O;  Gömör  m.  Nyr.    XVÍII. 
501:  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Kis-Kún-Halas  Nvr. 
ba.lka    Kászonyi    Gyula:     t<*» 


Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.383;  Kis-Kúu- 
Halas  Nyr.  XV.214;  Csallóköz  Király  Pál;  Palóc- 
ság Nyr.  XXL807).  —  Tanigat:  ingerel  (Palóc- 
ság Nyr.  XX1I.80). 

TANÍTÓ  (tanéjttó  Somogy  m.  Szenna  Király 
Pál). 

tanító-uram  (tantram  Eszék  vid.  Nyr.  VIII. 
227.  279).  —  Tanító-uram:  mester  uram  (így 
címezgették  régente  a  mesterinasok  és  a  mes- 
terlegények azt  a  mestert,  a  kinél  a  mester- 
ségüket tanulták,  mégpedig  nemcsak  a  tanulás 
ideje  alatt,  hanem  azután  is,  hogy  a  mestersé- 
güket kitanulták]   (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

TANÍTVÁNY :  1.  mesterinas  v.  mesterlegény 
(így  nevezték  régente  a  mesterek  az  inasaikat 
és  a  legényeiket,  a  kik  náluk  tanulták  a  mes- 
terségüket] (Csallóköz  Csaplár  Benedek) ;  2.  tanító. 
Jó  tanítványa  volt  a  fiának  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.429  (uriaskodó  beszéd?]). 

TANK :  bál,  dohány  bál  (2—5  mázsás  dohány - 
csomag)  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Há- 
romszék m.  MNy.  VL85J ;  Gyórffy  Iván). 

TANKA:  kis  tó  v.  vízállás  (Alföld  Nyr.  IV. 
379;   Szeged  Kálmány   L.  Szeged   népe   1.209). 

TANKASZ:  életlen,  köszörületlen  (pl.  kés) 
(Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.575)  (vö.  tonka], 

jTANÓR],  TANÁB:  l.szóllő  v.  tilos  rét  kerítése 
v.  gyepüje;  2.  szólló  v.  tilos  rét  kerítésén  v. 
gyepüjén  levő  kapu  (Rábaköz,  Sz.-András  Tsz. ; 
Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  V.46;  Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.) 

tanór-kapu,  tanor-kapu:  faluvégi  kapu,  ve- 
téskapu (mely  a  falut  a  külső  határtól  elvá- 
lasztja) (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Csaplár  Bene- 
dek; Háromszék  m.  Vadr. ;  Nyr.  IV.478;  Három- 
szék m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr. 
XVHI.574).  —  Tanor-kapu  (városrész  neve]  (Sepsi- 
Sz.-György  Nyr.  IV.480). 

TANÓROK,  TANOBOK  (tanárok  Balaton  mell. 
Tsz.;  Somogy  m.  K.-Dombó,  Darány,  Nagy- 
Dobsza,  Istvándi  Nyr.  XXV.526 ;  Szedérjesi-faná- 
rok  (dűlő-rész]  Udvarhely  m.  Rava  Nyr.  III.  143): 
1.  tanárok:  falu  közelében  levő  árkolás  v.  gyepű 
(a  marhák  ellen)  (Balaton  mell.  Tsz.) ;  2.  tanórok : 
szólló  v.  tilos  rét  kerítésén  v.  gyepüjén  levő 
kapu  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  V.46) ;  3.  tanó- 
rák :  alacsony  sövény-  v.  deszkakerítés  átlépé- 
sére való  eggyfokú  lépcső,  azaz  eggy  jó  lábnyi 
magasaágban  keresztüldugott  deszkadarab,  a 
melynek  két  vége  alá  eggy-eggy  vastag  cövek 
van  tartóul  verve  (Udvarhely,  Háromszék,  Csík 
m.  Király  Pál);  4.  tanárok:  uccaköz  |8omogy 
m.  K.-Dombó,  Darány,  Nagy-Dobsza,  Istvándi 
Nyr.  XXV.526);  5.  tanórok:  mezőre  nyíló  út,  a 
mely  kapuval  van  elzárva  (Brassó  m  Hétfalu 
Horger  Antal);  6.  tanórok,  tanórok:  sík  helyen, 
leginkább  a  falu  mellett  fekvő  és  rendesen  élő- 
fákkal  körülvett  v.  máskép  bekerített  darab  föld, 
pl.  kaszáló,  lucernás,  lóherés  stb.  (de  lehet   be- 


661 


TANÓR0K08-TANUL 


TANULÓ  -TANYA 


899 


kerítetlen  lely  Nyr.  IX.527 ;  Székelyföld 

Tat  b  Mihály;  Mamaazék,  8ia- 

béd  Nyr.  11.428;  Udvariul  ifalu  Gyórffy 

han.Vsik  m.  Kyi  WVI.428;  Gyórffy  l\ 
llammszék  m.  Tsz.);  7.  tanútok:  faluban  levó 
füvei  kert  (Kukulló  m.  Tsz.);  8.  tanorok :  beke- 
rített füzes,  lic«'t.  berek  (8»ékely-Kereeitur  Nyr. 
\\  11.335;  Negy-Kükülló  mell.  Kiss  Albert); 
9.  Ceeeree,  tanárok :  erdótuli  körülkerített  hely 
(Udvarhelj  m.  Magyaros,  I  ra  Séra  Kál- 

maiil;   10.   hínárok:  finom  .    fű    ll '<!■ 

.;>    Pál). 

tanórok-kapu,  tanorok-kapu :  faluvégi  kapu. 
vetéskapu  (Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely,  Hamm 
aiék.  Csík    DL    Király   Pál).  —  Tanárok  kapuja 
sreaz  neve)  (Sepsi-8z.-György  Nyr.  IV.480). 

tanórok-leves :  köménymagos  leves  (Maros- 
ssék  Király   Pál). 

tanórok-sséna :  1.  kertek  alatti  jó  rétről  való 
finom  széna;  2.  legjobb  minőségű  széna  (Csík- 
Sz.-Márton  és  vid.  Király  Pál). 

TANÓROKOS:  jó  fütermő  (hely,  rét)  (Csík- 
Si.-Márton  és  vid.  Király  Pál). 

tanórokos-kert :  bekerített  jó  fútermó  rét  a 
falussóU'i  9s.  -Márton  és  vid.  Király   Pál). 

|TANOS]. 

tánoB-ól:  tehénistálló  (Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
310). 

TANTALI :  bámészkodva  ténfergő,  málészájú, 
Hajtató,  mafla,  eggyügyü,  hígvelejű  (Zilah  Nyr. 
XIV. 431;  Zilah  vid.  László  Géza;  Háromszék 
m.  Vadr.  519b)  [vö.  bandáit,  tandi]. 

TANTALOQ :  mélázva,  bámészkodva  ácsorog, 
bódorog,  lebzsel  (Háromszék  m.  Vadr).  [vö.  ban- 
dalog]. 

TANTALOK  -     tantali  (Székelyföld  Kriza). 

TANTOO  tantalog  (Háromszék  m.  Vadr. 
519b). 

TÁNTORI:  [tréf.)  tántorgó  (Dunántúl  Bódiss 
•Jusztin).  Hej  tántori,  tántori,  kár  a  kis  lant 
hántonyi !  (Vas  m.  Órség,   Szalafő  Nyr.  VII.96). 

TANUL  (tdnü  Szlavónia  Nyr.  XXI1I.169.  216; 
Vétanol  Szilágy  m.  Nyr.  IX.564;  tanál,  el-,  ki-. 
meg-,  reatanól  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy  v  1.324.  347; 
Vadr.;  Hétfalu  Horger  Antal):  szokik.  Más  sze- 
retőhöz tanált  (Háromszék  m.  Vadr.  497a). 

átal-tanól:  átszokik.  Átaltanól  a  tyúk  a  szom- 
széd kertibe.  A  legény  átaltanól  a  szomszéd  leán- 
hoz  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

bé-tanól:  beszokik  (a  tyúk  v.  a  csikó  a  házba, 
a  marha  a  tilosba)  (Székelyföld  (Kiss  Mihály). 

el-tanól:  elszokik  (vkitől,  máshová)  (Három- 
szék m.  MN  Gyórffy  Iván).  Töüem 
eltanólt  (Háromszék  m.  Vadr). 


kd-tsnól :  kiszokik  (a  hasából  idegen  helyre) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály), 

lö-tanol:  leszokik   (Szilágy  m.   Nyr.    I 

mög-tanói:  okul  (a  maga  kárán,  szégyenén), 
éssre  tér.  Hada  el,  meti   migi 
téríti,  k  i büntetéssel)  (Székelyföld  Kiss  Mii. 

rá-tanul,  röa-tanól :  rászokik  (Háromszék  m. 
MNy.  VI. 347;  Vadr.).   Rátanul.  i  az 

egérfogásra  (Csallóköz,  Kecskemét  Csaplár  Bene- 
dek).  Biza   lassacskán  reatanól  az  eml 
rosszra  (Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

TANULÓ:  mesterinél.  Tanuló  koromban  (Csal- 
lóköz, Szeged  Csaplár  Benedek). 

,  TANULSÁG  (Komárom   m.  Guta   Hortobágyi 
mdság  Csík  m.  Gyergyó-8z.  Miklns  Nyr. 
VU1.232;  Zala  m.  Bódiss  Jusztin;  tanóhág  Szé- 
kelyföld Fejér  József;   tanúság   Fehér   m. 
X.18I;  Veszprém   m.    Enying  Nyr.    XXVI  ,6 
Mr/.tm    B.   Philologiai  Közlöny  IX ,148;  tanúság 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII  KJ;  Baranya  m. 
Patacs  vid.,  Szeged  Csaplár  Benedek):  1    tanéi' 
ság,  tanulság,  tanúság:  tanulás,,  iskolázás  (Komá- 
rom   m.    Guta    Hortobágyi    Ágost).    Tanúságra 
fittek:  iskolába  (Zala  m.  Bódiss  Jusztin).  Az  én 
fijam  tanulságon  van  (Székelyföld  Fejér  József) ; 
2.  tanolság,  tanúság,    tanúság :  tudás,   tudomány 
(Fehér  m.  Nyr.  X.188;  Baranya  m.  Patacs  vid., 
Szeged  Csaplár  Benedek).  Nagy  tanúság  lehet  a 
fejében   (Zala   ra.   Bódiss  Jusztin).   Elmeket'  > 
nagy  tanúságtól  (Veszprém  m.  Enying  Nyr   XXVI 
521).    Nagy    tanúsága    van    a    tvtztélendö    úrnak 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVI1I.383).  Bizony  nagy 
tanúsága  van  az  öreg  papnak.  —  Nem  csuda,  hogy 
nagy  tanúsága  van;  tizenhat   állá  esztendeig  vót 
diák   (Mezőtúr  E.  Philologiai    Közlöny    IX 
A  tanolság  át  annyira  viivé  az   a  lelkiatya,   hogy 
papot    teve    belőle  (Csik    m.    Gyergyó-Sz. -Miklós 
Nyr.  VIII.232). 

[TANULT],  TANOLT:  tudós.  Az  isten  neki 
egy  ojan  tanolt  lelkiatyát  oda,  hogy  ...  a  tanol- 
ságát  annyira  viivé  .  .  .,  hogy  papot  teve  belőle 
(Csík  m.  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VIII.232). 

1.  TANYA  {tana  Vas  m.  Pálfa  Nyr.  XX 
tonya  Csík  m.  Nyr.  XXVI.428):  1.  tonya:  erdei 
major  (Csík  m.  Nyr.  XXVI.428  akó- 
ház (magában  a  községben  levő  is)  (Arad  m. 
Majláthfalva  Nyr.  IX.379);3.  tanya : halászkunylió 
(HolV  Hermán  0.  Halászat  K.);  4.  tanya:  tál 
ság  (Hajdú-Szovát  Nyr.  XXIV.587). 

(Szólások].  Tanyát  ütött  ü  kigyelme:  elbeszél- 
getett (Hajdú-Hadház  Nyr.  Vili.  178). 

tanya-hasú:  nagybélú,  nagyehető  (mint 
vai  béres)  (Alföld  Nyr.  XV.280;  Mezőtúr 
XXVI.  140;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Szentes 
lecz  Béla;  Szabadka  Kássonyi  Gyula). 

2.  TANYA  {tom/a  Háromszék  m.  Kiss  Mihály: 
Erdóvidék  Vadr.;  Csik  m.  MNy.  V 1. 376 ;  Gyórffy 
Iván;  Gyergyo-Ditr..  Nvr.  X1I.282;  tanya  Brassó 


r.\v,  \\.\s 


TANYASI  -TANYKK 


BM 


m.  Bátsfalu  Horger  Antal;  tornya  Moldva,  Klézse 
V.89      l.  i mya,  tonya:  szélesebb,  mélyebb, 
csendesebb   hely  a  folyó  vízben    (Háromszék    m 
Kiss  ik    m.    MNy.    \  1.376;    Gyórffy 

Iván;    Gyergyó-Ditn.    Nyr.    XII.282);  2.    tv 
tanya,  tornya:  álló  vis,  posvány,  pocsolya,  tócsa 

:ű  vidék  Vadr. ;  Brassó  m.  Bácsfalu  Horger 
-yó-Ditró  Nyr.  XII.282;  Moldva,  Klé- 
ue •*)•  Csupa  tonya  az  egész,  nem  lehet 
oda  menni  (Csík  m.  Jenőfalva  Gábor  János); 
3.  tanya:  a  víznek  a  húzóhálóval  eggy  vet' 
meghalásiható  része.  (A  halas  vizek  mindenütt 
kra  vannak  felosztva  s  minden  rész  külön 
nevet  visel,  tehát  a  víznek  gazdasági  és  birtok- 
jogi felosztása,  mely  a  földbirtoknak  dűlőkre 
való  felosztásával  azonos.)  (Általánosan,  Her- 
mán O.  Halászat  K.);4.  tanya  =  tanya-vék  (Bod 

,oz   Tsz.   382a);  5.  tonya:  [tréf.]  a  ki    sokat 
vedel,  a  ki  alig   győzi   magát   vizzel   (Csík   m. 
iszon  Ráduly  Simon). 

isok].  Tanyát  vetni:  húzóhálóval  halászni 
(Komárom  vid.  Hermán  0.  Halászat  K.)  Tanyát 
húzni.  l.  x;  2.  a  húzóhálót  kihúzni  (Balaton 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K.)  Öt  tanyát  húztunk: 
ötször  vetettük  és  húztuk  ki  a  hálót  (Általánosan, 
Hermán  0.  Halászat  k\). 

tanya-hal:  eggy  nagyobb  halászat  alkalmával 
.;ott  halak  összessége  (Balaton  mell.  Hermán 

0.  Halászat  K.). 

tanya-húzás:  akivetett  kerítő  hálónak  kihú- 
lása  (Általánosan,  Hermán  O.  Halászat  K.). 

tanya-szák:  az  a  rövidnyelú,  kerekhajtová- 
nyú  szák,  a  melybe  a  fogott  halat  a  hálóból 
szedik  s  a  bárkába  viszik  (Szolnok  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

tanya-vék:  a  jég-alatti  halászatnál  az  a  nagy 
lék,  a  melyen  a  hálót  bedugják  és  kihúzzák 
(Bodrogköz  Tsz.  382a ;  Hermán  0.  Halászat  K.). 

tanya- vetés :  az  eggyszeri  kivetés,  kerítés  és 
kihúzás  egésze  (Komárom  Hermán  0.  Halá- 
szat K). 

(TANYAIJ. 

tanyai-bélü:  nagybélú,  nagyehető  (mint  valami 
tanyai  béres)  (Hódmezé- Vásárhely  Samu  János). 

1.  TANYÁS  (tonyás  Csík  m.  Nyr.  XXVI.428): 

1.  tanyás  -.  az  a  bojtár,  a  ki  a  cserényt  rendben 
tartja.  É  bujtár  mindég  a  cserénné  vöt,  úgy  is 
hittak :  tanyás  va  lakos.  Üneki  a  rőt  a  hivatajja, 
hogy  a  cserénbe  semmi  cédaság  né"  lögyön  (Kis- 
kun-Halas Nyr.  VIII.84);  2.  tonyás :  erdei  major 
felvigyázója  (Csík  m.  Nyr.  XXVI.428). 

|2.  TANYÁS]. 

tanyás-nej,  tonyáa-hej :  vizenyős,  mocsaras, 
lápos  hely  (Udvarhely  m.  Magyaros,  Mátisfalva. 
Agyagfalva  Sóra  Kálmán ;  Homoród-Oklánd  Máthé 
István :  Cl  k  m.  Jenőfalva  Gábor  János). 


TANYASI :  tanyai  (Bihar  m.  Nagy-Bajom 
PálfTy  István;  Hajdú  m.  NyK.  XXIV.  137;  Hajdú 
m.  Kába  Nyr.  XXV. 426;  Hajdú  m.  Tetőtlen  Nyr. 
XXV.383;  Hajdú-Nánás  Máté  Lajos;  Szabolcs  m. 
Abapuszta  Nyr.  XXVI.381). 

TANYÁZ(-IK|:  1.  tartózkodik,  időzik.  Má  két 
i  heti,   hogy  náluk   tanyáz   (Veszprém    Nyr.     VII. 
;  376);  2.  beszélgetve  tölti  az  időt  (Nagy-Kúnság 
|  Nyr.    XVI.524;    Túrkeve    Xyr.    111.230).    Jöjjík, 
\  komám,  tanyázzik  /(Karcag  Nyr.  XIII.432).  Tanyáz- 
zik  még  nállunk!  (Nagy-Kúnság,   Túrkeve   Xyr. 
I  111.230).  Tanyázzon  még!  (Karcag  Nyr.  XXV1.46). 
Vasárnap  Patkóséknál  jöttünk  össze  tanyázni  (Me- 
zőtúr   Nyr.  X.569).    Soká  nem  tanyázok  [t.  i.  itt| 
(Nagy-Kőrös   Nyr.   XXVII.  137).  Mért  nem  teccik 
I  tovább   tanyázni  nálunk?  (Bihar  m.  Nagy-Bajom 
Pálffy  István).  Nehéz  volt  a  vizes  kanta,  hát  leült 
oda,  oszt  tanyázott  (Debrecen  Nyr.  IX.475);  8.  tit- 
kon tanácskozik  (a  tolvajbanda)  (Gömör  m.  Tsz. 
357b;  —  vö.  tana). 

ki-tanyáz :  kiül  (a  ház  elé)  beszélgetni  (Hajdú 
m.  Révész  Sándor).  Kitanyáztak  kegyelmetek?  — 
Kitanyáztunk  (Hajdú-Hadház  Nyr.  IX.525). 

meg-tanyás:  sokáig  elbeszélget.  <yá- 

zott  kee  (Hajdú-Szovát  Nyr.  XXIV.587). 

TÁNYÉR  (tángyér  Kúnszentmiklós  Nyr.  VII. 
379;  Zilah  Nyr.  XIV.431 ;  Erdély  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.45;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
XI.187;  Deés  Nyr.  XX.284;  Székelyföld  Tsz.; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.222;  Vadr.  399;  Három- 
szék m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.332;  Háromszék  m. 
Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVHL574; 
Erdóvidók  Nyr.  XIII.576;  Hétfalu  Horger  Antal; 
Brassó  m.  Zajzon  Nyr.  IV.330;  tángyír  Érmei- 
lók  Nyr.  V.473;  tánygyér  Brassó  m.  Hétfalu 
Horger  Antal;  porctánj/okat  [?]  Dráva  mell.  Ko- 
pács Nyr.  XVI.573). 


tányér-alma.  Szebeni  tányér-alma :  pogácsa- 
alma (Székelyföld  Tsz.). 

tányér-bél  (tány(r-bél) :  napraforgó  (Veszprém 
Nyr.  XV.335;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.523; 
Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.323;  Komárom 
Szabó  Béla;  Érsekújvár  Nyr.  VII.41). 

tányérból-virág  (tányérbé-virág) :  tv  (Csalló- 
köz, Bacsfa  Nyr.  XVI.  140;  Tolna,  Somogy  m. 
Király  Pál;  Hol?  Nyr.  XII.528). 

tányérbéli :  x  (Tata  Matusik  Nep.  János  1839). 

[tányér-bélú]. 

tányérbélü  virág:  x  (Balaton  mell.  Földrajzi 
Közi.  1894.  75). 

tányér-deszka  :  kis  deszka,  a  melyen  a  horogra 
való  csalétket  darabolják  (Komárom  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

tángyér-hal :  blicca  argyroleuca  (Olt  mell. 
Hermán  O.  Halászat  K.). 

tángy ér-karika :  a  kerékagy  mellett  kívül  és 


•;:,:» 


TÁNYÉRA8     TVPA8ZT 


rAPASZTAL    TAPI8KÁL0AT 


666 


belül  levő  vaskarika  (Székelyföld  » i \  t'.rf! \  Iván, 
Séra  Kálmán;  Cdl  B 

tanyér-keiseg :  blloca  argyroleuca  (Gyór  Hor- 
ni :m  O.  Ha  lasztit   1 

tányér-mester:  ai  a  legény,  a  ki  a   lak' 
loml  tt«kor  és  étkeséskor  a  tányérokról 

gondoskodik  (Altold  Nyi    xv.280). 

tányór-rossa  {tányér-rúzsa,  iá  :iap- 

•  11 «"»  vid.  Király  Pál;  Kis-Kún-B 
Cegléd  Dosvay  Vilmos;  Haja  és 
vid.  Király  Pál,  Bayer  József;  Szabadka  Kásio- 
!  tol  viil.  Király  Pál). 

tányér-tá:  kis  tál,  a  melybe  eggy  embernek 

találnak   (Mosony  m.  Lébény-S/  Miklós    Varga 
iyörgy). 

tányér-ülepü :    lajtos- ülepű   [gúnynév]   (Alföld 

WVUHÖ). 

tányér-virág  (t«  </) . -napraforgó  (Mátra 

vid.    Nyr.    XXIV.47U;    Borsod   m.    Mezó-Kövesd 
vid.  Pap  Károly;  Cegléd  Király  Pál). 

TÁNYÉRAS:  tányórtartó  (Tata  Matusik  Nep. 
dános   1*41). 

TÁNYÉRICA:  napraforgó  (Szeged  Nyr.  VII. 
381;  Torontál  in.  Száján  Kálmány  L.  Szeged 
népe  11.107.  108). 

TAP :  tapló.  Ennek  a  dohánynak  tap-szaga  van 
(Tolna  in.  Pak  XIX.480)  [vö.  2.  topos]. 

TAPACS:  tapogató-háló  (abroncskeretre  vont 
nyeles  v.  nyeletlen  háló,  a  mely  olyan  kosár- 
hoz hasonlít,  a  minővel  a  ty tikokat  szokták  borí- 
tani; sekély  vízben  a  halász  majd  ide,  majd 
oda  borít,  tapogat  vele,  s  a  meneküld  hal  a 
hálóba  ütődve  érezteti  a  jelenlétét;  sokszor  az 
egész   ve&szóból  van)   (Baja   Hermán   0.   Halá- 

TAPAJT:  tapint,  érint  (Vác  Divényi   Gyula). 

xólásokj.  Úgy  orrba  tapajtalah    [ütlek],  hogy 
tidh  a  fehir  vér  (Vác  Divényi  Gyula). 

TAPASZ  (tapaszt  Szatmár  HL  Kapuik  vid.  X\  r 
11.277  :  Csík  m.  Gyergyó-Ujfalu  Jánosy  Geró).  — 
Tapasz,  tapaszt:  tapasztó-agyag  (Gyergyó-Újfalu 
•lánosy  Geró)  [vö.  tepesz]. 

TÁPÁSZKODIK  (tápészkod-ik  Fehér  in.  Nyr. 
XXVI   ._'  kod-ik  Hajdú   m.  Földes   Nyr. 

III.181)  [vö.  támbáskod-ik\. 

TAPASZT:  tapint.  Tapasztom  a  fejem  (Kolozs- 
vár Arany-Gyulai  NGy.  1.466).  Tapasztom  a  fene- 
kem (Háromszék  m.  Vadr. 

[Szólások].  Tapasztanak  a  verebek:  nekiröp- 
iek  a  ház  falának  s  eggy  pillanatig  szinte 
megál Iának  rajta,  a  szárnyukkal  csapk< 
mintha  tapasztanák  a  falat  (olyankor,  mikor  csót 
éreznek)  (Szentes  Molecz  Béla).  Tapasztanak  a 
verebek:  eső  l?sz  (Szentes  Nyr.  V.2J 


bé-tapssst:     betöm,     betölt     (kutat,     gödi 
(llunyad  in.   L«»zsa 

raSg-tapaszt:  megérinl    ■  <nut 

a  fut  (Székelyföld  <iyórffy 

TAPA8ZTAL  (kapás j„l  Honi   m.    Ipoly-Nyék 
Csontnsi    János;  Szatmár    n 

Szálka  ós  vid.  Nyr.  XXVI.496  XIV. 

/  ipautadd  <i  feneked!  (Kolozsvár 
Arany-Gyulai  NGy.  1.466). 

[Szólások].  .V"/7      'rencse  tapasztalta :  nny. 
szerencsés  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.274). 

be- tapasztal :  1.  betöm    BétapautúUé  a  i 

(Hunyad  in.  bossád   Nyr.    XXII. 4.r,»») :  2.   bebizo- 
nyít (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX  284). 

ki-tapasztal :    megtud    (Baranya  in.    I 
ság  Nyr.  IX.285). 

TAPASZTÉK:    vakolat    (Alföld    Sitnonyi    Zs. 
Tttfetei  M    Nyelvtan  1.489). 

TÁPÉSZ:  ügyetlen,   gyámoltalan 

bamba,  mafla,  pipogya  (Pozsony  m.  Kassai  l 
Szókönyv  V.48;  Csallóköz  Nyr.  1.332;  Pozsony 
ni.  Taksony  Nyr.  XV.190;  Kis-Kúnság  Nvr. 
XXV.886).  * 

[TÁPÉSZT]. 

ki-tápószt:    kitámaszt.    Tápészt   ki!   (Bara: 
in.  Ormányság  Nyr.  111.230). 

TAPIKOL:     sárban     cammog    (Baranya    ni 
OrmányRág  Nyr.  III. 566). 

TAPINT  (tappint  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

TAPISKÁL    (tapicskál    Be  reg-Rákos    és    vid. 
Pap  Károly;   Székelyföld    Tsz.;    Kiss    Mih 
Háromszék  m.  Vadr.  520b;  tapiskál,  megtapi 
Háromszék  m.  MNy.  VJ.341 ;  Kiss  Mihály;  tipis- 
kál  Palócság  Császár  Árpád;  Heves  ni.  Makáry 
György  1839;   topicskál  Háromszék   m.    V*a 
1.     tapicskál,  tapiskál,  topicskál:   tapog,    tap: 
tapos   (kül.  sárban)   (Bereg-Rákos   és    vid. 
Károly;  Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály  ;  Három 
szék  m.  Vadr);  2.  tipiskál:  tipeg-topog  (Pa 
ság  Császár  Árpád;  Heves  m.   Makáry 
1839);  3.  >l :   vereget,    lapogat. 

a    tenyerivel    tapiskálja    (Háromszék    m.     I 
Mihály). 

ki-tapicskál :  kitapos  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

meg-tapiskál :  1.  megtapos  (pl.  agyagot,  sarat) 
(Háromszék   m.    Kiss   Mihály):   2.   mei: 
meglapogat   (pl.  tésztát  a  tenyerével) 
■lék  in.  MNy.  V1.341   [itt  a  .megtapogatni- értei- 
mesés  hibás];     Kiss  Mihály). 

tipiskál-tapiskál :  tapog,  eggy  helyben   tapos 
(Pest  m.  Domonyvölgy  Lichtschein  ód< 

ITAPI8KÁLGAT],    TAPICSKÁLGAT 
vereget,  meglapogat.  A  nagy  vizitHt  fa>. 


657 


TAPISKOL— TAPLAZ 


TÁPLÉSZ-TAPOOATÓ 


868 


Pulutótié  a  puiszkát   ésszé  &  hajtogatta,   tapics- 
kálgatta  (Háromssék  m.  Vadr.  398). 

TAPISKOL  •  i/  itkol  Soprony  m.  Fölső-Sza- 
kon] VII.W;  tapickoi  Hajdú  m.  Földes 
V  11.235;  tapictkol  Csallóköz,  Szeged  Csap- 
lár Benedek ;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  Hajdú  m. 

a  Székely  Ábrahám;  Debrecen  Nyr.   XX III. 

335;    Bereg-Rákos  és  vid.   Pap    Károly;   Zilah 

László   Oésa;    Székelyföld    Kiss    Mihály; 

■tkol  Cegléd  Ilosvay   Vilmos;  Bars  m.  Nyr. 

58;  tapisokol  (?|  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 

«;  tapsikol  Alföld  Nyr.  XV.280;  Cegléd  Ilosvay 
V il  mos ;  Kecskemét  Csaplár  Benedek ;  Török-Becse 
Kalinany  L.  Szeged  népe  11.86; Szabadka  Kászonyi 
amaszombat  Nyr.  XV.474;  topickol  Vas  m. 
Jánoshása  Simonyi  Zsigmond) :  L  tapickoi,  tapics- 
kol,  tapiskol,  tapisokol  [?]:  tapog,  tappog,  tapos 
sárban)  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Hajdú  m. 
Kába  Székely  Ábrahám;  Debrecen  Nyr.  XXIII. 
335 ;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XV.96 :  Bereg- 
Rákos  és  vid.  Pap  Károly;  Zilah  vid.  László 
Qésa ;  Székelyföld  Kiss  Mihály).  Tapickoi  a  sárba 
(Hajdú  m.  Földes  Nyr.  VI  1.235).  Tapaskol  [a  nagy- 
testű táncoló]  (Soprony  m.  Fölső-Szakony  Nyr. 
XVII ..'W4i ;  2.  topickol:  toporzékol  (Vas  m.  János- 
hása Simonyi  Zsigmond);  3.  tapicskol,  tapsikol: 
tenyerével  vereget  (vizet,  sarat,  tésztát,  nedves 
faltapaszt)  (Csallóköz,  Szeged  Csaplár  Benedek ; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  Szabadka  Kászonyi  Gyula) ; 
Ne  tapsikolj  a  vízben,  te  gyerek !  (Alföld  Nyr.  XV. 
280);  4.  tapiskol,  tapsikol:  tapsol  (Bars  m.  Nyr. 

18;  Rimaszombat  Nyr.  XV.474;  Cegléd  Ilos- 
vay Vilmos;  Kecskemét  Csaplár  Benedek;  Tö- 
rök-Becse Kálmány  L.  Szeged  népe  11.86;  Sza- 
badka Kászonyi  Gyula). 

ki-tapicskol :  kitapos  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

öwse-tapicskol :  összetapos,  összejárkál.  Már 
újra  összetapicskoltátok  oszt  a  szőnyeget !  (Bereg- 
Rákos  és  vid.  Pap  Károly). 

(TAPISKOLÓ],    TAFICSKOLÓ:    (tréf.)    láb. 
/   el   a    tapicskolódat !    (Kalotaszeg,    Zsobok 
Melich  János]. 

TÁPISZKOD-IK:  tátja  a  száját  (Vas  m.  Pálfa 
Nyr.  XXV.431). 

TAPÍT ;  tapint  (Palócság  Nyr.  XXI.418 ;  Bor- 
sod m.  Sáta  vid.  Bartha  József). 

TAPITNYA  :  ügyetlen  (nőszemély)  (Csallóköz 
Nyr    XVI, 330). 

TÁPLA:  tapogató-háló  (abroncskeretre  vont 
nyeles  v.  nyeletlen  háló,  a  mely  olyan  kosárhoz 
hasonlít,  a  minővel  a  tyúkokat  szokták  borítani; 
sekély  vízben  a  haláss  majd  ide,  majd  oda  borít, 
tapogat  vele,  s  a  menekülő  hal  a  hálóba  ütődve 
érezteti  a  jelenlétét;  sokszor  az  egéss  vessző- 
ből van)  (Csallóköz  Nyr.  1.332 ;  Pozsony  m.  Dud- 
vág  és  Feketevíz  mell.  Ürményi  László)  [vö. 
tápli\. 

TÁPLÁJZ:  istápol,  gyarapit.  Ü  táplászta  oszt 
a  piszi  (Torontál  m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged 
népe  11.244). 

nnomi  i  mastab  Tűnőn*  n. 


TÁPLÉSZ  (táplészrú):  tapogató  hálóval  halá- 
szik (Csallóköz  Nyr.  1.332). 

TÁPLI  (Győr  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Győr 
m.  Szigetköz,  Duna-Sz.-Pál  Nyr.  VIII.523;  taupli 
Csepel-sziget  Hermán  O.  Halászat  K.)  =  tápla. 

TAPLÓ  (tqpló  Csík-Tusnád  Melich  János; 
topjó  Dráva  mell.  Nyr.  VI.87;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.429;  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841;  topló  Vas  m.  Körmend  vid.  Nyr. 
111.429;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.429; 
Palócság  Nyr.  XXin.94;  Székelyföld  Erdészeti 
Lapok  XXII.672;  Udvarhely  m.  Király  Pál; 
Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal;  toplu  Vas  m. 
órség  Nyr.  VII.331). 

tapló-lelkű :  érzéketlen,  mást  megszánni  nem 
tudó  (Somogy  m.  Nyr.  XXVII.138;  Horváth  Sán- 
dor). 

TAPLÓS:  [gúny.]  oláh  (Zilah  vid.  László  Géza). 

TAPOD  (tipod,  kitipod,  megtipod,  hétipodé, 
Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m.  Vadr.  7) 
[vö.  tipéd]. 

[Szólások].  Tizénötögyik  évit  mos  tapog gy a: 
most  van  a  tizenötödik  évében  (Mátra  vid.  Bo- 
dony  Nyr.  XXIV.94). 

TAPODÉK:  lábnyom  (Heves  m.  Sírok  Nyr. 
VU1.568). 

TAPODÓKA:  lépcső  (Gömör  m.  Tsz.). 

[TAPODTAT]. 

[Szólások].  Abban  a  topodtatban:  abban  a 
nyomban,  abban  a  pillanatban  (Csongrád  m. 
Arany -Gyulai  NGy.  II  .444). 

TAPOG  (tappog  Tata  vid.  Nyr.  V.325;  tipog 
Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Tappog,  mint  a  tojó  galamb  (Tata 
vid.  Nyr.  V.325). 

TAPOGAT  (tapigat  Palócság  Nyr.   XXI.365). 

még-tapogat:  [tréf.]  megver  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.383;  Csongrád  m.  8zentes  Nyr.  VIII. 
331). 

TAPOGATÓ:  L  vesszőből  font,  alul  széles, 
fölül  szúk  nyílású  tágas  kosár,  a  mely  alá  a  barom- 
fiakat rekesztik  (Mosony  m.  Lébény-Sz.-Miklós 
Varga  D.  György) ;  2.  abroncskeretre  vont  nyeles  v. 
nyeletlen  háló,  a  mely  olyan  kosárhoz  hasonlít, 
a  minővel  a  tyúkokat  szokták  borítani;  sekély 
vízben  a  halász  majd  ide,  majd  oda  borít,  tapo- 
gat vele,  8  a  menekülő  hal  a  hálóba  ütődve 
érezteti  a  jelenlétét;  sokszor  as  egéss  vessző- 
ből van  (Hermán  0.  Halászat  K. ;  Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  11.137 ;  Szlavónia  Nyr.  XXIÍI.358 ; 
Győr  és  vid.  Nyr.  VI.  192;  XI.430;  Hont  m.  Nyr. 
VI. 271;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.325;  Tisza- 
Abád-Szalók  Nyr.  IX.  144;  Békés  m.  Balog  Ist- 
ván; Csongrád  Nyr.  IX.90). 

42 


TAINXÍATOS     TAPSI 


TÁRÁBA 


860 


tapogató-hál  intő  2.  (Bodrogköz  Tsx. 

168b). 

TAPOOATÓS:  az  a  haláss,  a  ki  tapogatóval 
jár  (S/firril  Hennán  O.  Halászat  R 

TAPOOATULÓDZ-IK:  tapogatódzik.  T  • 
tuló'lzott,  mént  a  |világtalnn| 
^Veaiprém  m.  Csetény  Nyr    \\  II  M7). 

TAPOS  {Upos  Székelyföld  Qyórffy  Iván)  |vö. 

át- tápot:  átjön.  A  mfnyem  gyerfkinek  a  posz- 
rikjábaó  tapostam  át  ide  eccseppet  (Götinir  in. 
Berzéte  N>r    \l\  178). 

be-tapos:  bejön.  Azé  tapostam  l>r  n  tiszteletes 
uramho,  hogy  . . .  (Gömör  m.  Berzéte  Nyr.   XIX. 

ide-tapos:  idejön.  Tuggya-e,  mér  is  tapos' 
ide?  (Abaúj-Torna  m.  Dalmady  Sándor). 

TÁPOT  :  tipeg-topog,  jár-kél  (Székelyföld  Kiss 
Mihály)  |vö.  tipk[. 

|belé-tapot| 

(Szólások].  Belétapotunk :  eljárunk  benne  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

TAPOTA:  1.  tipegés-topogás,  járás-kelés  (Szé- 
kelyföld Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.351 ;  Vadr.;  Háromszék  m.  Márkosfnlva 
Qyórffy  Iván) ;  2.  tipegő-topogó,  járó-kelő  (Három- 
asék  m.  Kiss  Mihály). 

TAPOTÁL:  tipeg-topog,  jár-kél  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.351 ;  Vadr.  ^519b;  Háromszék  m. 
Markosfalva  Qyórffy  Iván). 

TAPOTI:  tipegó-topogó,  járó-kelő  (Háromszék 
m.  Kiss  Mihály). 

TAPPANCS,  TOPPANCS:  1.  tappancs:  nagy 
láb  (Tolna  ni.  Szegszárd  Miskolczy  Qusztáv) ; 
2.  tappancs:  nehéz  lábú  (Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.)  (vö.  toppantyú]. 

TAPSÉR08  (tapsíros):  tenyeres-talpas  (Hajdú 
m.  Földes  Nyr.  VII.235;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  V.49;  Bodrogköz  Tsz.)  [vö.  tepsére- 
sed-ik]. 

TAPSI :  l.  tappogó,  nehézkes  járású  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.353;  Kiss  Mihály;  Moldva. 
Kléise  Nyr.  VII. 237);  2.  (labdázok  szava;  a  ját- 
szónak, mielőtt  a  labdát  elkapja,  tapsolnia  kell) 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.305.  429)  (vö.  2.  tepsi]. 

tapsi-füles:  1.  |tréf.|  nyúl  (Na^y-Kúnság  Nyr. 
WI.524;  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  V.49; 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  Kriza;  Csík 
m.  Vadr. ;  Brassó  m.  Hétfalu  Rozsondai  József). 
Láttam,  hogy  usintott  a  tapsifüles  (Háromszék 
m.  NyK.  111.17);  2.  (tréf.)  szamár  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  X.570);  8.  nagyfülú  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XYI  7_>4);  4.  (tréf.)  oktondi,  csacsi 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.57  ipsi- 

füles!  (Csallóköz  Szinnyei  József). 


TAP800Ó: i 
m    Slmonyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.411) 
gó]. 

ITAPSOL). 

|Szóláaok|.   7  még  jobban   bu 

izgatja  (Soprony  m.  Fölsó-Szakony   Nyr.   X 
864). 

(1.  TAR!. 

tar-búsa:    szálkátlan    v.    i  búsa 

(Balaton  mell.  Tsz.;  Hol?  Nyr.  IV. 

tar-varjú:  nagyfajta  varjú  (Hol?  Tsz). 

[3.  TAR;   vö.  /-/)•   poithow   Beszt.  Szj 
/urpozto  8chl.  Szj.  1243). 

tar-gyek:  szalamandra  (Udvarhely  m.  ' 
telek  Qyórffy  Iván)  (vö.  mérges  tarka  gye 

3.    TAR.    Tarja:  1.  a  marha   nyakának   fi. Is.', 
része,    tarkója    (Alföld    Nyr. 
Ilosvay   Vilmos;   Kecskemét  és  vid.   Nyr.    XIV. 
278;Szatmár-Németi  Nyr.  XIV.277;  EUmaazombal 
Nyr.  XV.474;   Háromszék  m.  Tsz.i 
a  bal  vállrész;  nagy  tarja:  a  jobb  váUréfli  (1 
sod  m.  és  Hegyalja  Kassai  J. 
Eül  '".  nagy  tar  (Kézdi-Vásárhely   Nyr.    XVI. 
479).    Porcogős    tárgya,   virágos   tárgya,   csontos 
tárgya   (Soprony   m.  Nyr.    XII.382);  2.  hát- 
marha  gerince    húsostul    (Győr  m.   Bóny    N 
XVII.575;  Baja  Nyr.  X1V.279). 

[1.  TÁR]. 

tár-hajó:  a  vízimalom  házhajója  melle- 
kissebb  hajó,  a  melyen  a  vizikerék  ten_ 
külső  vége  nyugszik  (Tisza  mell.    Nyr    III.  ' 
Szeged  Tsz.  366a;  Nyr.  XXI  1.4 14). 

tár-ház:  1.  éléskamra  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
384) ;  2.   takarékpénztár  (Heves  m.  Sirok   N 
VIII.568). 

tár-szekér  (tál-szekér  Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  475.  kétszer). 

tár-tombáo:  vízimalomnál  alkalmazott,  hajó- 
módra  kivájt  vastag  fatörzs,  a  melyen  a  vizi- 
kerék tengelyének  külső  vége  nyugszik  (Tisza 
mell.  Nyr.  111.238)   |vö.  tombác]. 

[2.  TÁR| 

tár-kelevény  (tár-kelevih):  nagy  fekély,  tályog 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.429;  Cegléd  Ilosvay 
Vilmos)  (vö.  tálé], 

TÁRA- VÁRA  (Eger    vid.    Csaplár  Ben 
Qyöngyös    vid    Nvr.    D.181;    t  árd-b'ár 
szombat    N\  r.    XVIII.459):   tárva-n 
vára  hagyni  as  ajtói  (Eger  vid.   Csapln 
dek).  Ni  hadd  fará-b'áreáh-dzát!  (Rimasz. 
bat  Nyr.  XVIII. 459)  (vö.  tári-vári\. 

TÁRÁRA:  kerítés,  a  mely  fei 
mellé  fektetett  durva  fahasábokból  áll  (Silav< 


861 


TARABARÁL-TARÁTA 


TARÁZ-TARHÓ 


m 


XIII  MII ;  Budapesti  Sierale  LXX1X. 

ITARABARÁL]. 

rá-tarabarál :    ráigazit.    A    nyerget    lehoszta, 
ja  tátog  csikaóra  (Nógrád  m.   Nyr. 
% 

TARABASA:  harkály  (Szlavónia  Nyr.  \  12). 

[TARABÓBÁL 

meg-tarabóbál :   1.    fejbe    ver   (Nagy-Kúnság 
LL826;  XVI.524);  2.  megcibál   (Nagy-Kún- 
LL826). 

1.  TARACK  (tarac  Duna  mell.  Kassai  J.  Ssó- 
könyv  11.184):  L  perjefú  (triticum  repens)  (Duna 
mell.  Kassai  I  Szókönyv  11.184;  Balaton  mell. 
Tsz. ;  Cegléd  Ilos vav  Vilmos) ;  2.  vad  inda  (Hajdú- 
Siovát  Nyr    XXIV.587). 

tarack-fű:  perjefú  (triticum  repens)  (Duna 
mell.  Kassai  J.  Szókönyv  V.55). 

•2  TARACK :  vassalak  (Székelyföld  Nyr.  V.424 ; 
Torockó  Vadr.;  Jankó  J.  Torda  stb.  178.  202). 

TARACSKOS  (daracskos  Zala  m.  Hetes,  Dob- 
ronak  Nvr.  11.466;  taracskos  Vas  m.  órség  Nyr. 
_»32.  331 ;  Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XIII. 
!;   taratykos  Zala  m.   Hetes,   Dobronak  Nyr. 
11.466):  varangyos.  Daracskos  (taracskos,  taraty- 
kos) béka  (i.  h.). 

TARAJ,  TARÉJ,  TARÉ  (kokastora  Soprony 
m.  Nyr.  X.332-,  kokastora-fa  Vas  m.  Nyr.  X.332; 
toraj  Göcsej  Nyr.  XI1I.254;  toráj&vo  (?)  Soprony 
m.  Csepreg  Nyr.  IV.563).  —  Taraj,  taréj:  a 
csikvarsa  v.  csikkas  öblös  szája  (Bereg  m.  Nagy- 
Bereg,  Dercén  Hermán  0.  Halászat  K.). 

TARANGÁL:  hadarva  beszél  (Hont  m.  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI. ő74).  Hun  van  az  a  kiilyök?  — 
ott  tar  angol  a  kapu  előtt  (Hont  m.  Kővár  vid. 
Nyr.  XVII.42). 

TÁRÁSZKOD  IK,  TARJÁSZKOD-IK|. 

rá-tárászkodik  (Tolna  m.  Szegszárd  Miskolczy 
Gusztáv;   rá-tarjászkodik  Baranya  m.   Hegyhát 
F.   Baranya   múltja   és  jelenje  1.224) : 
ráförmed,  rátámad. 

TARÁTA  (téráta  Somogy  m.  Király  Pál; 
téráto  Rába  mell.  Nyr.  XVII.524;  tráta  Fertó 
mell.  MNy.  111.242;  Zala  m.  Király  Pál) :  1.  taráta, 
'fa,  téráto,  tráta:  rendetlen  öltözetű,  lompos, 
ronda  (Fertó  mell.  MNy.  III.242;  Rába  mell. 
XVll  :,24;  Vas  m.  Pálfa  Nyr.  XXV.576; 
Vas  m.  Sárvár  vid.  Bokor  János;  Zalám.  Király 
Pál;  Zala  m.  Balaton  mell.  Fleischmann  Jenó; 
Zala  ra.  Tapolca  Nyr.  X.476;  Zala  m.  Kóvágó- 
örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX.142;  Somogy  dl  Király 
Pál ;  Kaposvár  Schröder  Gyuláné).  Taráta  ember 
(Gyór  m.  Csécsény  Nyr.  XII.236).  Ereggy  innen, 
te  taráta!  (Gyór  m.,  Veszprém  m.  Király  Pál). 
Milyen  taráta  vagy,  té  l?ány'  (Veszprém  m. 
Devecser  Nyr.  XVIII.479);  2.  elhanyagolt,  elha- 


gyatott, kerítés  nélküli  (ház,  udvar,  kert)  (Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.;  Nyr.  111.89;  Balaton  mell. 
Tsz. ;  Kaposvár  Schröder  Gyuláné ;  Pápa  vid. 
Tsz.). 

[Szólások].  Tárátárá  áll:  tárva-nyitva  áll,  min- 
den fölvigyázat  nélkül  van  hagyva  (Vác  Divé- 
nyi  Gyula). 

TARÁZ:  bottal  v.  cséppel  köröskörül  vereget 
(hegyes  cövekre  ráhúzott  kévét  a  cséplés  előtt) 
(Soprony  m.  Horpács  Nyr.  X1V.432;  Vas  m. 
Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár  11.243). 

lö- tárás  i  lever.  Létarázta  a  jég  a  vetíst  (Sop- 
rony m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.335). 

meg- taráé  =  taráz.  Megtarázza  a  búzát  (Vas 
m.  Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár  11.24 '.). 

TARÁZÓ:  a  szérű  közepére  levert  hegyes 
cövek,  a  melyre  a  kiverendő  kévét  ráhúzzák 
(Soprony  m.  Horpács  Nyr.  XJV.432). 

TARBÓL:  nyeseget,  darabol  [?]  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.351;  Gyórffy  Iván). 

TÁRCSA:  céltábla.  Tárcsára  lőni  (Gyór  m. 
Tsz.). 

TÁRÉ- VÁRÉ:  lárifári  Táréváré  beszéd  (Eger 
vid.  Csaplár  Benedek). 

TARÉK :  taréj.  .Kabona,  keresztfa  fölül  a  ház- 
fedél tarékján,  hogy  a  szél  meg  ne  kezdhesse 
a  szalmát'  (Bodrogköz  Tsz.  182a). 

TARGONCA  (tarbonca  Hol?  CzF.  VI.97 ; 
targancs  Pest  m.  Monor  Nyr.  XI.477;  torbonca 
Erdóvidék  Tsz.;  Hol?  CzF.  VI.97).  —  Targonca: 
kolduló  szekér  (Háromszék  m.  Tsz.). 

TÁRGTA:  kereten  nyugvó  padozat,  a  melyet 
kötélen  eresztenek  le  és  húznak  föl  (a  sóbá- 
nyában) (Torda  Jankó  J.  Torda  stb.  160). 

TÁRGYAK :  rendetlen  öltözetű,  lompos,  eset- 
len, idétlen,  ügyetlen  (Udvarhely  m.  Nyr.  IX. 
236;  Benedek  Elek). 

TÁRGYAL:  haszontalan  fecsegessél  tölti  az 
időt,  pletykázik  (Alsó-Zemplén  Mózer  Ödön). 

TARGYÁZ:  a  targyázóv&l  vág  (Sopronv  in. 
Nyr.  XII.382). 

TARGYÁZÓ  (targyázó) :  a  taglónál  szélesebb, 
hosszúnyelú  bárd,  a  melynek  a  foka  eggysze- 
rűen  tompa  s  nem  áll  úgy  ki,  mint  a  taglóé 
Soprony  m.  Nyr.  XII.382). 

TÁRGYI:  pálinka.  Vót  neki  éggy  rüzégés 
kántorja,  a  ki  szerette  a  tárgyit  (Szolnok  Nyr. 
XVI  11.473). 

ITARGYIZ]. 

be-targyis:  bepálinkáz.  A  kántor  betargyizott 
(Szolnok  Nyr.  XV1II.474). 

TARHÓ  :  1.  fölforralt  (juh-)tejből  oltószerrel 
kéasitett  édes  aludttej  (Alföld  Divényi  Gyula . 

42* 


Hl 


TARH0NYA-TARI8ZNYA 


TARI8ZMYÁL     T  UUAÜ080D-IK        Itt 


Kim -Halán  Nyr.  XV.429;  Kecskemét  Tsz.  ;  Csong- 
rád Nyr.  IX.90;  Zenta  8chröder  Gyuláné;  Sza- 
badka    Kássonyi    Gyula ;    Debrecen    Nvr.     III 
563);  2.  összefutott,   megtúrósodott  tej  (Cegléd 
Uosvay  Vilmos). 

[TARHONYA). 

tarbon ya-bélü:  nagyehetó,  telhetetlen  gyomm 
(pl.  béres,  napesámos)  (Csongrád  m.  Szentes 
Nyr.  VI.288;  Molecz  Béla). 

tarhonya-hasú:  m  (Hódmesö- Vásárhely  Samu 
János;  Csongrád  m.  Szentes  Molecs  Béla). 

TARHON  YÁS  (tárhányás  Szlavónia  Ny r.  XXI 1 1 . 

:t.v.M. 

TARHUDT  (larhütt):  korhadt,  rothadt  (széna) 
(Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m.  MN>.  VI.351; 
Vadr.;  Győrffy  Iván)  |vö.  torhadt]. 

|TABI|. 

tari-tarka  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  V.52; 
Vas  in.  Kemenesalja  Tsz.;  Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos; taU-tnrhi  Komárom  Király  Pál):  tarka- 
barka. Jaj,  oda  vagy,  szép  tari-tarka  madár! 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos).  Tali-tarka  madársereg 
(Komárom  Király  Pál). 

TÁRI-VÁRI:  1.  tárva-nyitva  álló  (Heves  m. 
Névtelen  1840);  2.  széttertyedt.  De  nagy  tári- 
vári  csizma!  (Csallóköz,  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek) (vö.  tára-vára]. 

TARICSKOL:  darabol,  vág  (fát)  (Szilágy  m. 
Bürgezd  Kerekes  Ernó). 

TARINKÓ:  tariszuyácska  (Hajdú-Szovát  Nyr. 
XXVI.  189). 

[TARISKA]. 

tariska-búsa:  szálkátlan  v.  rövidszálkájú  búza 
(Hol?  Nyr    IV. 23). 

TARISKÓ  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  Vadr.;  tariszkó  Szolnok  -  Doboka  m. 
Domokos    Nyr.    X.239;    XI.188):  t  lka, 

tarisznya. 

TARISZKOL. 

el-tariszkal :  elver  (Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XI.39). 

TARISZNYA  (tanyiszra  Gömör  m.  /».-Han- 
gony  Ny  II;  Szatmár  vid.  Békássy  Sán- 

dor; tányiszrá  Gömör  m.  Nyr.  XVII  1.458;  tarisnya 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XVII.426;  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Bethlenfalva 
Nyr.  XVII.332;  Csík  m.  Nyr.  VI.90;  VI1I.182; 
Erdóvidék  Nyr.  XIII.576;  Brassó  m.  Zajzon  Nyr. 
V.275;  taszimya  Nógrád  m.  Szirák  Békássy  Sán- 
dor). —  Tarisznya:  a  fogott  halak  elosztásánál 
divó  mérték ;  a  fogott  mennyiséget  u.  i.  nem  súly, 
hanem  tarisznya  szerint  mérik,  a  mely  eggy  rőf 
vászonból  készül  (Tihany  Hermán  0.  Halászat  K .). 

tarissnya-hitú :  [tréf..  gúny.]  katholikus,  luthe- 
ránus (Losonc  Máté  Lajos). 


|TARI8ZNYÁL|,    TARI8NYÁL:    1.    eleséget, 
ivalól     pakol    be    (tarisznyába    v.    egyel 
(Ssékei\ fold  Kiss  Mihály);  2.  p  ren- 

delkezik *nyájj   nekbm!  (Udvarlx  l\     in 

Felméri  Lajos). 

bó-tarisnyál :  eleséggel,   útravalóval  m< 
a  ta  i  t .  Bétarisnyáltak  s  émentek  az  tr>  \ 

(Alsó-Fehér  m.  Nyr.  XXV.360). 

fel-tarisnyál :  eleséggel,  útravalóval  m- 
vkinek  a  tarisznyáját.   Tarisny 
anyámasszon,  hadd  mennyek  szógáln, 
m.  Vadr.  ::'.»."»). 

TARISZNYÁZ:    táplál  (Csík-Sz.-Tamás   Nyr. 
XXVIII.  46). 

(el-tarisznyáz]. 

(Szólások].    Eliarúiznyázza   az    időt:    tétlenül. 
henyén,    haszontalanul    tölti  el   az   idót   (Nagy- 
Kúnság  Nyr.   XVI.237;   Bihar  m.   Heg} 
Imre  Nyr.  VI 

Nagy-Lengyel   Nyr.  VI  1.133).    Csak 
nyázod  az  időt,  w<  se  kérnék  egykor ! 

(Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Ál  nisz- 

nyázod    az    écakát:    elbeszélgeted,     nem     alszol 
(Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XV. 

TARISZNYÁZÁS :    táplálás    (Csík-Sz.-Tam  ál 
Nyr.  XX VI  11.46). 

TÁRITOPPOS,  TÁRITüPPOS:l.  tdrit- 
medvetalp-   v.    medvelábfej-,    tertyedt    láb- 
talp-alakú   (Székelyföld    Nyr.    XXVIII.1' 
Mihály);    2.    táritoppos,    tárituppos:  a    kin    sok 
szoknya  van.    Táritopposai  roll 

felöltözve  (Soprony  m.  Siittör   Prikkel    M 
3.    tárituppos    [ígylj:    púposhátú    (Marcal    n 
Tsz.). 

TÁRIZS:  tejben  főtt  köleskása  (Mármaros  m. 
Visk  Király  Pál). 

TARJAGOS:  1.  tályogos  [?).  Vöt  mintha 

tarjugos    lett   vóna    (Pest    m.    Alsó-Németi    Xvr. 
XIV.187);  2.  kékes-vörös,  szederjes,  vöröst' 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos;   Gömör  m.,   Bodrogköz 
Tsz. ;  Bereg-Rákos  ós  vid.  Pap  Károlyi 
bortő  kektarjagos  az  orra  (Palócság  Nyr.    XXII 
80);  3.  foltos  (pl.   az  ég,   mikor  apró,   daru 
í'elhók    látszanak    rajta)   (Hont   m.    Kővár   vid. 
Nyr.  XVI.574).  Tennap  tarjagos  vót  az  ég ;  gon- 
doltam, eső  lesz  (Gömör  m.  Nyr.  XVII.470).  Tar- 
jagos fölhő:  nagy,  darabos,  terhes  felh< 
ból  esót  várhatni  (Gyór  m.  Bóny  Nyr  X\  11.575) 
[vö.  tályog). 

tarjagos-fókötő :  (?)  (Szatmár,  Szabolcs,  Ugo- 
csa  m.  Nyr.  IX.184). 

(TARJAGOSOD-IK). 

ki-tarjagosodik:  kiajakosoilik.  földudorodik  és 
megrepedezik  (a  seb)  (Baranya  m.  Zalai  Mihá 
Szépön   kezdett  győgyini  a  sebje,  mos   még  már 
mégcsuk  fajik  kitárj  ag< 

mell.  Kopács  Nyr.  X  . 


H 


TARJAG08UL-TÁRK0NY0Z 


TARKU -TÁROGAT 


ITARJAGOSUL. 

[Szólások].  Tarjagosulnak  a  fölhők:  gyülekez- 
nek.  Inek  (Győr  m.  Bőny  Xyr    XYII.575). 

TARJÁSZKOD-EK :  terpeszkedik,  tétlenkedik. 
Úgy  ide  tarjásxkodol  a  kezem  alá,  hogy  nem  térek 
Med  (Abaúj  m.  Síiksió  vid.  Király  Pál). 

|Szólások).  Sokra  tarjászkodik.  Ez  az  ember 
igen  nagyra  tarjászkodik:  igen)sokat  akar  szerezni, 
meg  akar  gazdagodni  (Zemplén  m.  Szerencs 
Kassai  J.  Szókönyv  111.121 ;  V 

el-tarjászkodik :  hanyagul,  tehetetlenül  elte- 
rül, elterpeszkedik  (pl.  as  elesett  v.  leheveredő 
gyermek,    ember).    Miként    valamibe    megbotlik, 
mingyán   eltarjászkodik,   mint  a  béka  (Abaúj   m. 
sió  vid.  Király  Pál). 

TARJOSZKOD-IK :     terjegeti     a    szárnyait. 
Amott  kereködik  égy  kis  sutét  fölhö,  abba  tarjoszko- 
sárgalábú  holló  (Torontál  m.   Egyházas-Kér 
many  L.  Szeged  népe  III.  17). 

(TABKA). 

[Szólások].  Belől  van  a  tarkája  r  ravasz,  tettető 
(Nagy-Kunság  Nyr.  11.274). 

tarka-barát:  cisztercita  (Vas  m.  Kemenes- 
alja? Kresznerics  P.  Szótár  11.243;  Eger  Kassai 
J.  8zókönyv  V.52). 

tarka-ember:  álnok,  kétszinn  ember  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

tarka-fecske:  füsti  fecske  (hirundo  rustica) 
(Székelyföld  Nomenclator  Avium  52). 

tarka-bitü :    hitehagyott,   a   ki    más   vallásra 
át  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

tarka-isten:  picus  major  (Bodrogköz  Kársa 
Ferenc). 

tarka-lelkű :  álnok,  kétszínű  (Zenta  Schröder 
Gyuláné). 

TARKIS :  tarka  (disznó  v.  kutya)  (Szilágy  m. 
I.\-)66). 

TARKÍT  {tarkáitt  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

1    TARKÓ  (tirka;  tirkó  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
XXI. 520). 

i  TARKÓ :  tarkás  (8zékelyföld  Kiss  Mihály). 

TÁRKONY:  artemisia  dracunculus  (Erdély 
Szinnyei  József;  Moldva,   Klézse   Nyr.   V.528). 

TÁRKONY08:  disznóhússal  v.  bárányfővel 
főzött  tárkonyos  savanyú  leves  (Aranyosszék 
Jankó  J.  Torda  stb.  128;  Udvarhely  m.,  Három- 
szék m.  Séra  Kálmán). 

(TÁRKONYOZ). 

bele-tárkonyos:  belepiszkol  vmibe  (genyedé- 
ses  kezű  ember)  (Kunság  Császár  Árpád). 


TARKU:  vmi  hal  (?)  (Brassó  m.  Hétfalu  MNy. 

V.Ü47). 

TARLÓ  (talló  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XX.479; 
Hontm.  Nyr.  V.474;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  Kecs- 
kemét Nyr.  IX.360;  Szabadka  Kászonyi  Gyula; 
totf-ő'Palócaág  Nyr.XXII.80;  tara  Soproaj  m.  Hor- 
pács  Nyr.  XIV.432;  Vas  m.  Répce-Sz.-György  Xyr. 
XVIH.575;  Göcsej  MNy.  V.90;  tarrá  Vas  m.  Tsz. 
367a;  Balaton  mell.  Zolnai  Gyula;  Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  XV.575;  Pápa  Nyr.  XVI.576;  tarú 
Göcsej  Nyr.  XIII.212.  254;  táru  Göcsej  Xyr. 
XIII.217.  254;  tárú  Göcsej  Nyr.  XI1I.212;  taruó 
Göcsej  MNy.  11.405;  tolló  Maros-Torda  m.  marosi 
alsó-járás  Ravasz  Árpád ;  Háromszék  m.  Tsz. ;  MNy. 
V  1.2 14.  223;  Vadr.;  Háromszék  m.  Kis-Borosnyó 
Nyr.  XVI.48;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  La- 
jos; Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal;  Csík  m. 
Ditró  Nyr.  VI.177;  tollú  Maros-Torda  m.  marosi 
alsó-járás  Ravasz  Árpád;  toró  Vas  m.  Sorok 
mell.  Nyr.  XXII. 144;  Vas  m.  Xémet-Gencs  Nyr. 
XXVI.93;  tóró  Baranya  m.  Ormányság  Xyr.  III. 
230;  Eszék  vid.  Nyr.  VIII.227;  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVII.  191  ;  Baranya  ra.  Csúza  Nyr. 
XVIII.383;  torrá  Vas  m.  Tsz.;  Székelyföld  Nyr. 
1V.328;  toru  Vas  m.  óreég  MXv.  V.90;  torú 
Göcsej  Nyr.  XII.47;  XIII. 254). 

talló-főld:  tarló  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich 
János). 

talló-rópa :  fehérrépa  (Rimaszombat  Nyr.  X  X  V 1 . 
479). 

talló-virág:  tisztesfú  (stachys  recta)  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos). 

TARLÓZ  {tollósz,  tollószm  Székelyföld  Kiss 
Mihály,  Gyórffy  Iván;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XVI.52J6;  toUózm  Háromszék  m.  Vadr.  520b; 
torróz,  torrózm  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  Nyr.  XX.47).  —  Tarlóz:  megszedett 
szóllőben  v.  kukoricaföldön  keresgél  (Szilágy- 
Somlyó  Nyr.  XVI.287). 

ki-tollóz:  kiböngész.  Kitollózták  a  földet:  a 
takarítás  után  a  földön  maradt  burgonyát  stb. 
eff.  fölszedték  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.424). 

TÁRNICA:  erdóbeli  fútermó  tér  (Szatmár  m. 
Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.380). 

TARÓC8:  kisegítő  asszony  (Bihar  m.  Nagy- 
Bajom  Pálffy  István). 

TÁROGAT:  l.  hadonáz  a  kezével,  gesztiku- 
lál. Ne  tárogass,  met  elfutnak  a  csúrkék!  (Csík 
m.  Gyergyó-Újfalu  Jánosy  Gerő).  Ke  tárogass  úgy, 
nem  vagy  pap!  (Szolnok-Doboka  m.  Deésakna 
Xyr.  1.383);  2.  kézzel  integet,  hívogat  (Csík  m. 
Gyergyó-Ditró  Nyr.  X1I.282);  8.  fenyeget  az 
öklével  (Csík  m.  Gyergyó  vid.  Kiss  Mihály) 
tereget]. 


vö. 


le-tarogat:  lehord  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 


607 


TÁROGATÓ— TART 


TABOGATÓ  (BolT  C'zF.;  tárigatyú  Érsekúj- 
vár vid.  CiF.  VI.  117):  klarinét 

TABOOLYA   (Szeged   Nyr.   VII.236;   tarogja 
Szeged  Csaplár  Benedek;    tarogya   Sieged  vid. 
R  \  .471):  létra. 

TÁKOS:  kitárható.  Sé  ajtaja,  ti  ahlaka,  st 
táros  kapuja  (Sieged  vid.  Nyr.  111.477). 

TÁRS  (láss  SiekelyfoM  Kiss  Mihály;  [Ml 
hely    m.    Nyr.    IV.  176;    Háromsiók    ni.    \  . 
tódros  Brassó   in.   Tátraiig   Nyr.   11.524;    tóárus 
HáromBsók   m.    '  18;   továros   Brassó  m. 

Hótfalu  Nvr  XVL675;  Morger  Antal;  Bélfala, 
Báosfalu  Nyr.  111.504;  tóvárosi  |?)  Bukovina 
Nvr.  VI.526).  —  Tass:  feleség!  [megszólítás]. 
Hallódé,  tdss!  Jösstesie  egy  kicsiddég,  tdss ! 
(Székelyföld  (néhol]  Kiss  Mihály). 

(Ssólások|.  Tassba  állani:  társaságba  állani. 
össseállani.  Tassba  állottunk  vöt  s  szekerességre 
möntünk  (ketten)  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.  176). 

társ-pohár:  áldomás,  melyet  a  fölszabadított 
inas  a  legénytársainak  fizet.  Még  adós  vagy  a 
társpohárral  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

(Ssólásokj.  Még  nem  ittunk  társpoharat:  még 
nem  vagyunk  kuszipajtások  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

(TÁBSAL]. 

el-társal:  elcserél  (lónak  a  társát)  (Háromszék 
m.  MNy.  V  1.324). 

TÁRSALKOD-IK],  TÁBSOLKOD-IK :  szö- 
vetkezik. T&rsolkoggyanak  (Veszprém  Zoluai 
Gyula). 

(TÁBSALÓj. 

társalő-ján:    leánytárs,    leánypajtás.    Kedves 
jánpajtásim,  .  .  .  szerencse  .  .  .  egy  szerelmes   tár- 
salojánnal  szógájjon,  a  kibe  szivetek  örömet  fa 
jon!  (menyasszony   búcsúztatójában |   (Bihar   in. 
Székelyhíd  Nyr.  \  .574). 

TÁBSASÁO  ((rtr.sa^gyúlós  Kézdi-Vásárhely 
Nyr.  XVI.  192). 

társág-gyülós :  céhgyúlós  (Kézdi-Vásárhely 
Nyr.  XVI.l'.iL>). 

TABT:  tartozik.  Ez  (a  darab  föld]  oda  tart 
(Kolozsvár  Szinnyei  József). 

(Szólások).  Ahhoz  tartok:  1.  ahhoz  alkalma- 
zom magamat,  a  szerint  irányozom  a  dolgai- 
mat; 2.  úgy  gyanítom  (Csallóköz,  Szeged  Csap- 
lár Benedek). 

fel-tart,  fői- tart:  fölnevel  (Székelyföld  Kiss 
Mihály ;  Háromszék  m.  Tsz.).  Ecsém,  ne  á 
máid  annyit  apádékot,  mert  ők  tartottak  föl! 
(Udvarhely  ni.  Nyr  XXVI.429).  Édös  anyám,  .  . 
nagy  sanyarán  f>l  tartottál  (Udvarhely  m.  Homo- 
ród  vid.  Vadr.  102). 

[tart-ssabás]. 

(Szólások).  Tarcabás  vmitől :  tart,  fél  vmitól 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.    XV.429).    Akkorit  csattant 


TARTALÉK  -TARTOMÁNY 


«/   bunkósbot  a  feji  hó  tartabás  | 

tülle,  vájjon  fdno.  Kun-Halas  Nyr.  VIII 

—    Korda   Imre   értesítése   szerint  s   szó 
Halason  csakis  tarcabás  alakban  hallható).  Tu> 
báson  van  tőlem:  tart,  fél  tólem  (Jász-Nagykun 
Szolnok  m.  Tisza- RofT  Nyr    IX.  178). 

TARTALÉK.  I   mi  tartózkodó  majravi 
In  rja  az  embert.    Minden   tartalékai 
Knn-Halai  Kyr.  \ 

|TABTÁS|. 

kitartás:  ellátás.  Volt  ott  |a  lakodalomba!] 
olf/an  szép  kitartás,  hoi/i/   -hint  m-m  ,  hit 

az  ember  (Mezőtúr  Nyr.  IX.  I 

letartás:  az  öreg-  v.  piszkésháló   ólmoi 
nak    leszoritgatása  a  húzás    vége   fele.    mikor 
már  közel  van  az  a  hálórész,  a  melyben  a  hal 
megfogódott  (Komárom  Hermán  0.  Halászat 

TARTATLAN:  1.  rövid   ideig  tartó  iKis-Kun- 
Halas  Nyr.  XV.429);  2.  rosszul  tartott,  sov 
görhes  (marha)  (Göcsej  Tsz. ;  MNy.  II.41fi;  V.128; 
Balaton  mell.  Tsz.;  Pápa  Nyr.  XVI.576). 

TARTI:  rátartós,   kényes,   büs 
lyány  (Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.  I- 

rátarti:  M  (Mezótúr  Nyr.  YTJI.498;  Szeged 
vid.  Nyr.  IH.30;  Bács  m.  Nyr.  V.471;  Debrecen 
Nyr.  V.223;  Gömör  m.  Nyr.  XV1II.502). 

TABTIGÁ:  tartogat  (Gyór  m.  Sziget  k 
XIX.  191). 

TABTÓ:    1.    a    kocsi-    v.    szekérrúd    végére 
akasztott   szíj,    kötél   v.    lánc    (Vas    ni. 
József  1839);  2.  erőtlen,  dologtehetrtlm.  fl| 
fogyott,  kivénült  családtag,  a  kit  tartani,   gon- 
dozni, élelmezni   kell  (Székelyföld  Tsz.).   Nekem 
is   van   egy   tartóm.    H>l»llem  is  makónap    I 
lessz  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

tartó-szeg:  a  szekérrúd  végében  levő  szeg 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

tartó-szíj:  nyakló  (Gyór  Nyr.  Xi.480;  \h 
m.  Névtelen  1840). 

(TABTOGAT). 

(Szólások).  Tartogassa  magát:  nem  akar  t 
colni,  mikor  híják;  nem  akar  enni.  mikor  kínál- 
ják;   megvetőleg   veszi   a  dolgot,   a   világot,  a 
tömjénezőket  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  Nyr.  IX.40). 

TABTOMÁNY;:    1.   környék,    vidék.    Má  « 
Inbkös  mestőr  nincs  ezön  a  tartományon, 
mihénk  (Baranya-Ózd   Somssich  Sái 
tartományában  (Csík  m.  Gyergyó-Ujfalu  Jánosy 
Gerö);  2.  tájéka,  réssé  a  helységnek  v.  város 
•p-Baranya  Nyr.  IU.327);  3.  birtok.  J 
mánnyavan (Szeged  vid.  Nyr.  II.  1 
fődön  nincsen  {jen  rossz  tartomány,  min 
(Torontál  m.   Száján   Kálmány 
I1.244>.     Szőlő- tartomány :     ssöllóhir  -sej 

Király  Pál). 


669      TAKTOMÁNYOS     TARTÓZKni)  1K 


TARUI/T-TASI.I 


670 


(8zólások|.  Má  az  ellen  nincs  szó,  se  tartomány: 
már  az  ellen  nem  lehet  kifogást  tenni  (Sxatmár 
■  Nagybánya  Nyr.  VH1.226;  Hol?  Precakay 
János ;  —  vö.  Nincs  szó,  sem  tartomány,  holott  a 
tudomány  nem  prédikáltatnék.  XIX.  zsoltár). 

TARTOMANYOS:    1.    tartó.    Láncocska,    lón- 

irtományos  láncocska  [láncos-játék    kB* 

vere   kezdete)   (Hont  m.   Helemba 

;    2.  tartózkodó,   óvatos  (Csongrád 

♦0). 

TARTÓTLAN :  nem  tartós,  nem  állandó,  roin- 
ny  (Síékelyfóld  Kiss  Mihály). 

TARTOTT:  jól  tartott,  kövér.  Tartott  marha 
(Síékelyfóld  Kiss  Mihály). 

TARTOZ-IK,  TARTÓZ-DX    (tariodzol  Udvar- 
lu'lv    in     Homoród    vid.    Vadr.    105;    tartódzik 
Kun-Halas  Nyr.   XV.214;   Abaúj  m.   Buzita 
tóz-ik,  tartózik  Szlavónia  Nyr. 
X11I.362;  tarz-ik  [,adós4]  Nyitra  m.  Pog- 
vid.   Drnovszky    Ferenc   1841):  1.  tar- 
z-ik: tartja  magát,  fogódzik.  A  kéét 
\t  éggyik  ajtó  felnek,  hátát  mé~g  a  másik   ajtó- 
feelnek  szögezi,  felemelkedve   tartódzik   (Abaúj  m. 
VII.134).  Tartozzál  jól !  (Székelyföld 
y  hály);  2.  tartodz-ik,  tartódz-ik,  tartóz-ik, 
tdrtóz-ik: tartózkodik  (vhol)  (Szlavónia Nyr.  XXIII. 
Kun-Halas  Nyr.  XV.214).    Ott   tartózik 
(Szlavónia    Nyr.  V .65).    Hol   vagy,    gyilkos,    hol 
tariodzol?  (Udvarhely  m.   Homoród    vid.   Vadr. 
105) ;  8.  tartoz-ik :  van  (vkinek  vmije)  |?J  A  hátára 
még  tartozik   egy   gunyha  a  mószujnak   (Moldvai 
csáng.  Nyr.  X.152). 

hozzátartozik,  odaügyel.  Nem  is  tartóztam 
hozza,  s  eccer  csak  látom,  hogy  jó  (Csík  m.  Nagy- 
Kászon  Ráduly  Simon). 

meg-tartozik :  megáll,  megállapodik.  Úgy 
megrúgta  az  ajtóba,  hogy  az  udvar  közepin  tar- 
tozott meg  (Székelyföld  Nyr.  11.39 ;  Kiss  Mihály). 

TARTOZANDÓ:  tartozó.  Ez  még  a  faluhó 
tartozandó.  Em  má  nem  az  ü  jószágáhó  tarto- 
zandó (Veszprém  Nyr.  IV.82).  Ez  az  erdő  a  hely- 
séghez tartozandó  (Balaton   vid.   NyK.  XVI. 260). 

TARTOZATLAN:  1.  tartozatlan,  tartozatlanul: 
kellő  óvatosság  híján,  a  nélkül  hogy  észrevet- 
tem (-ed,  -e)  volna,  váratlanul.  Tartozatlan  úgy 
elesem,  hogy  a  fejem  szinte  betörött  (Székelyföld 
Fejér  József).  Tartozatlan  estem  el.  Egész  tarto- 
zatlanul elestem  (Udvarhely  m.  Magyaros  Séra 
Kálmán);  2.  tartozatlan,  tartozatlanul:  minden 
gondolkozás  nélkül.  Tartozatlan  agyonütlek  (Szé- 
kelyföld Kriza  János;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.40). 
A  tátos  egéssz  tartozatlanul  igyenöst  beugrat  a 
likba  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  443). 
Ha  megharagitassz,  tartozatlanul  agyonütlek  (Há- 
romszék m.  Vadr  i 

TARTÓZXOD-IK  {tartóckod-ik  Cegléd  Ilosvay 
Vilmos;  tarfozkod-ik  Székelyföld   Kiss   Mihály): 


fogódzik.  Tartózkodj  jól'.    (8iékelyfóld   Kiss  Mi- 
hály). 

oda-tartózkodik :  odamegy.  Az  öreg  koldus  . . . 
odatartózkodott  arra  az  órára,  a  mikorra  a  I. 
tány  mondta   (Csongrád   m.  Arany-Gyulai   NOy. 
11.465). 

TÁRULT:  korhadtas,  törékeny  (fa)  (Székely- 
föld Fejér  József)  [vö.  torhul]. 

TASAK:  1.  bórtok,  bőrtáska,  tarsoly,  bórer- 
szóny  (Dunántúl  CzF.;  Göcsej  Vass  József  1841 ; 
Szegszárd-Paláuk  Nyr.  XI.527;  Tolna  m.  Gyönk 
Nyr.  XXV.288;  Fehér  m.  Nyr.  XXVI.525 ;  Hol  ? 
Tsz.  [itt  tarák  hibaj) ;  2.  papirostáska  (Veszprém 
Nyr.  11.134);  8.  pakli.  Egy  tasak  gyufa  (Somogy 
m.  Nyr.  X.477);  4.  boríték  (Békés  m.  Nyr.  III. 
525);  6.  süveg  (Békés  m.  Nyr.  III.525). 

TASI:  krajcár  (Fehér  m.  Nyr.  XXVI.525). 

TÁSKA  (tácska  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
429):  1.  pénzes  zacskó  (Szeged  Tsz.);  2.  bőrtok, 
a  melybe  a  hámistrángot  belehúzzák,  hogy  ki  ne 
dörgölje  a  lónak  az  oldalát  (Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos: Győr  Nyr.  XI.430;  Nyitra  m.  M.-Soók 
Tolnai  Vilmos;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
324);  3.  darával,  túróval  v.  vagdalt  tüdővel 
megtöltött  réteges  tészta.  Darás,  túrós  v.  tüdős 
táska  (Csallóköz  Szinnyei  József;  Cegléd  Ilosvay 
Vilmos;  Szeged  Tsz.);  4.  a  falon  a  mésznek  v. 
a  vakolatnak  meglazulása  által  támadt  duzzadás 
(Erdély  Szinnyei  József). 

táska-hordozó :  levélhordó  (Soprony  m.  Rába- 
köz Sztrókay  Lajos). 

TÁSKÁZ :  a  meglazult  meszet  v.  vakolatot  a 
falról  leveri  (Erdély  Szinnyei  József). 

TÁSKÚL:  1.  táskásodik  [vö.  táska  4.]  Táskúl 
a  fal  (Göraör  m.  Hanva  Albert  János);  2.  [?] 
Táskúl  a  gyenge  lucerna  (Gömör  v.  Heves  m. 
Nyr.  XXV.287). 

el-táskul,  el-táskúl :  eltáskásodik  [vö.  táska  4.]. 
Eltáskult  a  mész  a  falon  (Rimaszombat  Nyr. 
XVII.574).  A  fal  eltáskult  (Gömör  v.  Heves  m. 
Nyr.  XXV.287). 

meg-táskúl:  meglazul  (a  mészréteg  a  falon) 
(Gömör  m.  Hanva  Albert  János). 

TASLA:  1.  konya,  lekonyult  (fül,  kalapkarima), 
lekonyult  karimájú,  félreütött  (kalap),  kajla 
(szarv)  (Félegyháza  Nyr.  V.130;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.429;  Kecskemét  Király  Pál).  De  tasla 
a  kalapom!  (Eger  vid.,  Kecskemét  Csaplár  Bene- 
dek). De  nat  tasla  kalap!  (Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos); 2.  formátlan,  esetlen.  Ej  de  nat  tasla 
ember!  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos).  De  tasla  is  va- 
gyok ezen  az  arcképen!  (Cegléd   Nyr.   XV1II.91). 

TASLAT:  kószál,  csavarog  (Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  V.63). 

1.  TASLI:  1.  táska  (Nógrád  m.  Szirák  Békássy 
Sándor);  2.    száj.    Fogd   be  a   taxiit:    hallgass! 


I     TA8ZLIM 


TÁ8ZLI8-TATAR 


(Nagy-Kálló   Nyr    XII  vak- 

m-HalaaNw    Wlll  142. 
üág  Császár  ,  Kall.,    Nw     Ml  • 

nosköz  Nyr.  X  öreg  ín.   Pap  Kii 

ildor;  Hál 
*g  m.  Dercén   Nyr.  XX. 482;  Háromszék 
Kovássna  Butyka  Boldissár). 

I   TA8LI:  kéregető  diák   inasa   (MY  Tar). 

TASI.IZ:  pofot  (Bereg  in.  Pap  Károly). 

fel-taslii:  fölpofoz.  .\Y  lármáz;,  Kei 
luk!  (Háromszék  m.  Kovássna  Butyka  Boldiz 

|TA8SOQ|. 

el-tassog:  elkocog.  Majd  csak  tltussoggyunk 
|szekéren  Tolnába)  (Tolna  ni.  Sár-Sz. -Lőrinc 
Nyr.  111.86). 

TASZINGÁL 


tassigái  (Heves   m.    Névtelen 


TASZINT  tták  Rá- 

bák. UV.621;  Veszprém  m.  Csetény  N 

XXJV.40O;  Ittailtatfiaiotta  Somogy  m.  N 

. ,  r.    \\  182; 
nt    Hegyalja    Kassai    J.    Szókönyv    V.140; 
Abaúj  m.  Beret  Nyr.  11.521):  taszít. 

TA8ZINTOAT:  taszítgat  (Miskolc  Simonyi  Zs. 
Tiizi  tes  M.  Nyelvtan  1.420). 

TASZÍT  (tajszit  Hargita  vid.,  Csík-Qyergyó, 
Hétfalu  Vadr.  557;  toszét  Ugocsa  m.  Gódóny- 
hása  Xyr.  111.371 ;  toszit  Szatmár  Nyr.  XIV.284; 
toszit  Heves  m.  Kengyel  Nyr.  V.227;  Bihar  m. 
Ssékelyhid  Nyr.  VI.139;  Debrecen  Nyr.  IX.161; 
Hajdú  m.  Kába  Nyr.  XXV.425;  Szabolcs  in. 
Besenyőd  Nyr.  XII.  143)  [vö.  tosz\. 

[Szólások].  Majd  neked  is  taszítok  valamit: 
juttatok,  adok  (Hont  m.  Bajta  Nyr.  VI.271). 

TASZÍTOAT    (taszigut   Miskolc    8imonyi    Zs. 

Tüzetes  M.   Nyelvtan  1.420). 

TASZÍTOTT:  metélt  tészta  (Nyitra  m.  Pog- 
rány  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

T  ASZKÓ :  balgatag,  féleszű,  félkegyelmű  (Gyön- 
gyös Kassai  J.  Szókönyv  V.64)  (vö.  fél-taszkó 
Pótl.,  fé-tasz,  toszi\. 

1.  TÁSZLI  (tacli  Baranya  m.  Nyr.  V 
fodor  v.  csipke  as  ing  nyakán  v.  újjá  végén, 
a  főkötő,,  az  ágyterítő,  a  lepedó  szélén  (Komá- 
rom m.  Ács  id.  Szinnyei  Józsefné ;  Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839;  Baranya  m.  Nyr.  V. 
331 ;  Székelyföld  Incse  József;  Udvarhely  m. 
Magyaros.  Agyagfalva,  Erdóvidék  Séra  Kálmán; 
Csík  m.  MNy.  VI.376;  Gyergyó-Ujfalu  Jánosy 
Geró ;  Háromszék  m.  Kovássna  Butyka  Boldizsár). 

I  TÁSZLI :  ügyetlen  (Háromszék  m.  Nyr.  XXV. 
388).  Ejnye  be  tászli  vagy!  (Háromszék  m.  Ko- 
vássna Butyka  Boldizsár). 

TASZLINY :  fodor  a  nói  ing  ujján  v.  nagyob- 
bára  fodorból  álló  ingújj  (Baranya  m.  Ormány- 
ságNyr   1.124.  II  1.230). 


TÁSZLI8:  fodros  v.  csipkés  kése I  lérú 

,  fodros  v.  csipkés  ssélú,  ssegélyú 
•  .    lepedői  I ri./.i • 

is    ing    ((>ik    m     Gyergyó-Ujfalu    .Ián 
Geró).  Egy  szép  tászlis  mgt 
nak  (Háromszók  in.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

TÁSZLIZ:  fodrot  v.  csipkét  varr  rá  (ing  nya- 
\.  újjá   végére,   fókötó,   ágyteritó,    lepedó 
szélére)  (Székely f<>ld  Incse  József). 

TAT  {taty  Tihany,  toty  Szatmár  m. 
tény  Hermán  0.    Halászat   K.):  l.   tat,  tat* 
eggy  fatörzsből  \  k  belseje 

pón  és  a  faránál)  erősítésül  meghagyott  kereszt- 
ben fekvó  rész,  a  mely  lilfihelyüj  is  szolgál 
(Tihany  Hermán  0.  Halászat  K.;  Szeg- 

Hiányosnak  tat  •>  helye  (Ssej 
csónak  ülódeszkája  (Csongrád  m.  i  388); 

a  csónak  két  végén  levó  ülőhely  (Pest  m.  Sse- 
remle  Nyr.  XVI.505);  8.  párkányléc  (oaónakbeo, 
lólekvesztőben) :  a)  tat.  párkányléc,  a  melyre  a 

pad   ráfekszik  (Komárom  Hermán  O.  Halásza' 
J -"> 4 ) ;  b)  toty:  a  közepén  kettéosztott  lélekvi 
tőben  az  osztásnál  mind  a  két  oldalon 
vid  erősítő    párkány    (Szatmár    m.    Ki^  Majtóny 
Hennán    0.    Halászat    K.) ;    4.    tat:    pártázata, 
széle  vminek  (pl.  ágynak,  kályhának,    gyér 
tartónak)   (Balaton   mell.    CzF. ;    Horváth    / 
mond  1839).  Az  ágy  tattyán    üldöy  <'sst- 

hely  vid.  Horváth  György).    Felált  a  tattyára  a 
A/í/A  (Somogy  m.  Tab  Zoluai  Gyula). 

tat-hal:  tinca  vulgáris  (,silány  hal,  csak  ú 
a  tat  mögé  dobjuk')  (Zemplén  m.  Karád  H 
maii  0.    Halászat  K. ;    Zemplén    m  ,»■/.. 

Szabolcs  m.  Polgár  Kassai  J.  Szókönyv    V 

taty-lik:  a  bödönhajó  tatján  az  a  lyuk,  a 
melyen  át  a  kaloda  végét  megkötik  (Keszthely 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

taty-vas:  csavaros  végű  vas,  mely  a  bödön 
orrát  az  elrepedéstől  óvja  (Tihany  Hermán  0. 
Halászat  K.  203.  832). 

TÁT  (káts  ki  [,tátsd  ki*)  Torockó  Kiss  Mihály) 
(vö.  2.  kák\. 

[TATA]. 

tatám-asszony:  keresztanyám  (Abaúj  m.  Név- 
telen 1839 ;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839). 

tatám-uram :  keresztatyáin  (Abaúj  m.  Névte- 
len 1839;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839). 

TATAJi:  ügyetlen.  Tataj  vagy,  fiam!  (Három- 
szék m.  Nyr    WII.381)  [vö.  tii*f\. 

TATALÓ:  ügyefogyott,  bamba,  bárgyú,  fél- 
eszű (Háromszék  m.  Vadr.;  Kiss  Mihál 

TATANGÓ:  ügyetlen  félbolond,  félkeg^ 
(Ssatmar  m.  Nagybánya  : 
tem,  kománé,  hogy  ez  a  tatangó  M> 
(Ssatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VIII  J 

TAT  AB:   l.    rongyból   össsecs 
(Alföld  Nyr.  XV.280;  Csongrád  m.  Ssentes  N 


»;::< 


TATÁR-TAT! 


TÁTI-TÁTOS 


•;74 


VID.832;  XVI.  -.tő;  Szeged  Nyr.  L186;  Csaplár 
Benedek  ;  Csanád  in  M  J.  roass, 

silány,  toldott-foldott,   ütött-kopott,    hasznavehe- 
tetlen  (Ssékelyföld   Tsz.;   Udvarhely   in.   Vadr. 
56).  Tatár  szerszám    (Ssékelyföld  Tsz. ;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.863;  NyK.  01.16;  Vadr.).  Tatár 
munka:  kontár  munka  (Háromszék  in.  MNy.  VI. 
353) ;  3.  haszontalan,  hitvány,  erélytelen,  pipogya, 
ügyefogyott,  élhetetlen,   ügyetlen,    hasznivehe- 
setlen,  bamba,  bárgyú,  eszelős  (ember) 
•  föld    Tsz.;    Kriza,    (iyőrffy  [van,    Fejér 
Uromszék  m.  Vadr.;  Nyr.  IV.47K;  V.129; 
Háromszék  in.  l'zon  Erdélyi  Lajos;  Háromszék 
Utolja  Király  Pál;  Háromszék  m.  Kovászna 
Butyka    Boldizsár;    Háromszék    in.    Szentivanv 
vid.  Hegedús  Béla;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXII. 
94;  Király  Pál,  Horger  Antal)  [vö.  tataj\. 

|Szólások).  Lé'bög,  mint  a  zsiratlan  tatár  [mond- 
ják ügyetlen  mozdulatú  fiatal  emberről]  (Hód- 
mező- Vásárhely  Nyr.  VI.  173). 

tatar-batar:  összetákolt  (Székelyföld  Tsz.  359a; 
Kiss  Mihály). 

(TATÁB). 

tatár-tyúk:  talpas  tyúk  (syrrhaptes  paradoxus) 
(Szeged  Nomenclator  Avium  32). 

tatár- virág:  krétai  mustár,  kis  torma  (iberis 
umbellata)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.65). 

TATARÁZ:  megigazgat,  javítgat,  csinosítgat 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

TATÁRKA :  1.  pohánka  (polygonum  fagopy- 
rum)  (Oömör,  Torna  m.  Tsz.;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  V.64;  Szatmár,  Bereg,  Mármaros  m. 
XIX.381);  2.  cirok  (holcus  sorghum)  (Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  V.64);  8.  hétpöttyú  böde 
(coccinella)  (Bereg  m.  Pap  Károly). 

tatárka-bogár :  hétpöttyú  böde  (coccinella) 
(Bereg  m.  Pap  Károly). 

tatárka-bon :  paprika  (Baranya  ni.  Ormány- 
ság  Kassai  J.  Szókönyv  V.65). 

TATAROS,  TATROS:  1.  t<i taros:  csinos,  ta- 
karos, csinosan  öltözött  v.  berendezett.  Tataros 
leány.  Tataros  kis  szoba  (Székesfehérvár  Havas 
Adolf);  2.  tatros:  cifra.  Be  tatrosok  ezek  a  lá- 
nyok! (Udvarhely  m.  Agyagfalva,  Mátisfalva  Séra 
nán.  Széli  Jakab);  8.  tataros:  takarékos  [?] 
(Balaton  mell.  Tsz.). 

[TATAROZ]. 

meg-tataroz:  [tréf.]  elver.  No  ezt  jól  megtata- 
rozták! (Udvarhely  m.  Fehér- Nyikó  vid.  Nyr. 
XVIII. 526). 

1.  TÁTI  (Borsod  m.  Sajó-Sz. -Péter  Schröder 
Gyuláné;  taté  Keszthely  Kimnach  Ödön):  tátott- 
szájú,  málészájú,  ügyetlen,  buta,  bamba. 

táti-ssájú:^  (Nagy-Kóros  Nyr.  V1.424;  Tokaj 
XXIV  >40). 

<nmiTEI  :  M AGYAR  TAJhZOTAJI  II 


2.  TÁTI:  1.  atya,  papa  (Esztergom  Nyr.  III. 
34).  Kedves  táti'  Ntvdó  táti:   nevelő  apa  (( 
m.  Qyergyó-8z.-MiklÓ8  Nyr.  X.46);2.  <»: 
(Esztergom  Nyr.  II  1.34). 

TÁTIKA:  oroszlánszáj  (antirrhimun  majns) 
(Dunántúl  Földrajzi  Közi.  1894.  67). 

TÁTINCS:  linaria  vulgáris  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Földrajzi  Közi.  1894.  67). 

TÁTINT:  hirtelen  eltátja  a  száját,  levegő 
után  kap  (Székely fold  Kiss  Mihályi.  Eggyel 
tátint' >tt  s  meijh alt  (Vas  in.  Kemenesalja?  Kresz- 
nerics  F.  Szótár  11.248).  Egyet-kettőt  tátintott, 
földhöz  ütte  magát  s  elmmt  Földvári 
árulni  [=  meghalt)  (Székelyföld  Arany-Gyulai 
XGy.  III.331). 

TÁTINTGAT:  tátogat,  levegő  után  kapkod 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

TATÓ:  keresztapa,  keresztanya;  —  tatóiuik 
nevezik  a  gyermekek  a  lógó-komákat  is  (Abaúj 
m.  Névtelen  1839). 

TÁTÓ :    szájtátva    bámészkodó,   málé,   mafla, 
ügyetlen,   élhetetlen   (Háromszék    m.  MNy.   VI. 
351 ;    Vadr. ;   Gyórffy   Iván),    Hyem    tát<'>   legény 
vagy!  (Háromszék  m.  Kovászua  Butyka  Boldiv 
[vö.  tácsó]. 

TÁTOCSKA:  oroszlánszáj  (antirrhinum  május) 
(Szeged  Nyr.  VIII.235). 

[TÁTÓD-IK]. 

el-tátódik:  szétnyillan,  szétválik  (pl.  kerék- 
fal) (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Három- 
szék m.  Győrffy  Iván). 

TÁTOG:  ásít  (Csongrád  Nyr.  IX.90). 

TÁTOGATÓ :  oroszlánszáj  (antirrhinum  május) 
(Udvarhely  m.  Nyr.  IX.236). 

TÁTOMBÁK  =  tátó  (Háromszék  m.  Vadr. 
519a). 

TÁTOMPELLE  (Rimaszombat  Nyr.  V.271  ; 
tátompüe  Zilah  vid.  László  Géza)  =  tátó. 

TÁTONDI  =  tátó  (Háromszék  m.  Vad     •",! 

TÁTORJÁN  :  szélvész,  orkán  (Kecskemét  N 
X1X.46;  Hol?  Nyr.  XII.528).  De   nagy  tát,,, 
Ugyancsak  nagy  tátorján  támad!  Ez  a  nagy  tátnr 
ján  hoz  valamit  |t.  i.  havat,  esőt).  Ez  a  s;<» 
tátorján  esőt  hajt  (Hol?  Nyr.  XIII.286). 

tátorján-gyükér  (Csongrád  m.  Szegvár  Kis 
Sándor:  tatorján-gyökér  [?]  Ssékelyföld  Nyr.  V. 
424):  brassica  tataria. 

tátorján-ssél  =  tátorján  (Hódmező-Vásárhely 
Nyr.  II  1.85).  A  tátos  ott  járt,   azért  vannak  most 
a   UUofjéntMéUk   (Csongrád    m.   Mindszent 
Kis  Sándor)  [vö.  tátos-szél\. 

TÁTOS :  1.  tátott,  szétfessegetett  (Cegléd  1 
vay    Vilmos^     Tátos   penna:    nagyhasitékú    toll 

43 


171 


TATOBOD-TK    TAVAS/ 


TAVA8ZI-TE 


671 


(Kis-Kún-Halas    Nyi      XV.429);  2.  szájtátó,    bá- 
inésBkodó,  figyelmetlen,  szórakozott  (Hajdn-Sao- 

N>i     WVI.189;    fi 
3.    oroszlánszáj    (antirrhinum     májusi    (Balaton 
moll.  Földrajzi  Kosi.  1894. 

tátoa-virág:  melampyTum  netnoróenm  (Baltion 

mell.  Földrajzi  Koil.  .  Bódiss  .Jusztin). 

(TÁTOSODIK). 

ki-tátosodik :  szót  nyílik,  tátott  lesss.  Nénéllik- 
nek  úgy  kitdtosodik  |a  zsebel  a  t'enyúká- 

'.  hogy  egészen  kifordul  (Cegléd  Uoaraj  Vil- 
mos). 

ITATOTT). 

tátott-ssájú   —  tátó  (Komárom   m.    Fúr  Nyr. 
179;  8iabadka  Kászonyi  (iyula;   Zilah    fid. 
László  Géza). 

jTATRA;   \o.   tatri]. 

tatra  füles:  eszelős,  félbolond  (Székelyföld 
Kriza). 

TATRAKOL:  \'?\  (Szatmár  vid.  Tsz.). 

TATRI:  1.  rendetlen  öltözetű,  lompos  (Vas 
DL  Kassai  .1.  Szókönyv  V.65;  Vas  in.  Kemenes- 
alja Tsz.  aszúja,  málészájú,  élhetetlen, 
ügyefogyott,  pipogya,  balgatag  (Vas  m.  Keme- 
nesalja, Tisza  mell.  Tsz.)  |vö.  latra). 

[TÁTTAN]. 

el-táttan:  szétnyíltán,  elfeslik  (Háromszék  m. 
Uyórffy    Iván     </■."  »'  i'lant    a    csizmái!' 

(Alföld  |?1  Nyr.  XV.280). 

TATYAK:  lucsok  (Fölsó-Somogy  Nyr.  X.  190) 
|vö.  latyak]. 

TATYAKOS:  lucskos  (Fölsó-Somogy  Nyr.  X. 
190)   |vo.   latyakos]. 

TATYALINQÓ:    ügyetlen,    félbolond,    félke- 
gyelmű   (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.    X\ 
<rt,   ha   ászt  a  tatyalingót   ek 
ntojja   (Szatmár  m.   Naeybánya   Nyr.    VIII. 

TAUTOZ:  az  ujja  hegyére  tett  krajcárt  leüti 
[gyermekjáték]  (Hács-Bodrog  m.  Beedán  Székely 
Sándor). 

TAVA:  négyszögletes  lábas  v.  tepsi  (Brassó 
in.  Xéuyfalu  Horger  Antal). 

TAVALY  (tava  Vas  ra.  Órség  Nyr.    XII 
Baranya    m.    Mecsekhát    Thomaec    Ignác 

•  1).  —  Tavaly  [taraj,   fa  :    harmadéve 

(Baranya-Sz.-I.úrin.     Nyr.  XVH.380;    Zilah  Nyr. 
XIV .481;  Erdély  Szinnyei  József). 

TAVASZ    (awa/UOi    Hargita  vid.  Vadr. 

l.  olyan    föld,    a   melyet    tavasszal  vetnek    be. 
.4   födémet    nem    tintám   fa  znak 

kell  hogy  hagyjam.    A  kel) 


föld  Kiss    Mihály);    a.    »  tavaszi   (Sz<  l 
«i  tavaszt  (Csik  n 
ró). 

tavass-fólt :  tavasz  felé  (Háromszék  m.  Vadr.). 

TAVASZI:  olyan  gabonauem  ü 
szokás 

lóköz  id.  Szinnyei   Józsefné;    Dunántúl    üodiss 
tin;  Csongrád  m.  Szentes  Xw.   VIII.381). 

TAVI  i  a  Nagy-Kórös  Nyr.  X  X  \  1 1 . 1 

tóji-kácsa:   tóhan   nevelt  kacsa   (Nar 
Xyr.   XXVIl.i:í7). 

tavi-kánya:  barna  réti  héja  íno 

8tis)  (Felkér  m.  Velence  Nomem  lator  Aviun 

tavi-sas:  réti  sas  (haliaetus   alhieilla)   (Alföld 
Nomenclator  Avium  41). 

TÁVOL    (tágaó,    táhaó,    táhaór&ó    Nógrád    in. 
XX  VI.  478). 

távol-jel:   telegramm.    Mekkaptam    a  távoléit 
(Komárom  |eggy  k.  zajából]  I 

TÁVOZ-IK  (támdz-ik  Alföld  Nyr.   V.85;   I 
i  vódz-ik  Szened   vid.  Nyr.    III.226;    távoztok 
rontál  m.  Száján    Kálmány  L.  Szeged    népe  II. 
145). 

[Saóláaok],   Tdvódzik  a  zcs:iti<:  bóborjtoakodik 

:  (Alföld  Xyr.  V.85). 

[TÁVOZTAT). 

el-távoztat:  eltávolít.    Ha  terhes  asszony 

isuiti/ál     liít,     tdVO 

íkdtú,  asztáii  iirin  ái  eszpróm  m.  Szeiit- 

gál  Nyr.  V.479). 

TÁVÜLÜNNAT  :  távolról  (Háromszék  in.  N 
III' 

TÁVUNNÓT:    x    (Szolnok-Doboka    m.    Deés 
Nyr.  IV.69). 

TÁV  ÚRUL:    messzell,    messzinek,    mess/' 
vóuek  tart.    TávúrÜQJák  (Zala  tá.  Al  .'Inai 

i  Gyula). 

TÉ  (te,  t$  [mint  m-  lenben  mint 

alany:  ti]  pl.  Hat  oeaté  j  monda- 

nád té  ezt  ágy,  hogj  .  .  .?  Hol  csavarogtál  már 
_: ini.  te  gonosz?  Hallod//.  ífjó  volnál  komé* 
gfoglak, 
nyakad !   [Nógrád  m. 
te    kórösi    lány?    Hallod-.     U      P<    caa 
nem    én    tógöd!    (Somogy    m..     Usó-Tiaaa    vid. 
'  Nyr.  XXII.423J).  —  Tekinted:  te   szerinted 
DOgy    m.    Szóke-I>eii  III. :U8).    —    / 

[tés  Somogy  m.  Csurgó  vid.   Kirah   l'ál;  ('• 
Doavay  Vilmos;    Udvarhely  m.    V  tésü 

li  is|  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  III. l-l 
m.    Király    Pál;    Zilah    Xyr.     XIV 
Doboka  m.  Király  Bál:    Kis-Kükúlló  ni 
falva    Kyr.    X1V.473;    \ 


M77 


ti: 


TEBE-TÉBOIM 


678 


Vadr.  44;  tisis  |té  is  is|  Kecskemét  Nvr  1V.284; 
Siatmár  in..  Erdély  Nvr.  IV.21). 

|té-s-tu). 

tettus:  tegeződő.  Testus  burátok  (Szatmár  in. 
Nagyban  '")• 

[Szólások).    Még    textusunk    ^:<>ll(t!  tegez 

i  m.  Földes  Nyr.  111.181). 

te  tu :  (megszólítás  erősebb  utánakiáltás  előtt]. 
Tetu  iqy,  nem  hallod,  vagy  mi  f  (Palócság 

|TB|. 

té-tova  ité-tú  Dunántúl    Nyr.    XVlII.iU  ;    Zala 

in.  Volíik  Lajoe;  Keszthely  Horváth  <»yörgy  \ti-tu 

Mosony  m.  Lébeny-Sz.-Miklós  Varga  D.  György): 

tó  tekintek:  körültekintek 

i.uitul  Nyr    XV1II.91).  Kimegyek  a  szőüábe  2k 

it  té-tó  tekinteni  (Keszthely  Horváth  György). 

ti-tu    tekintettem,    má    nem    híttom    semmit 

(Mosony  m.  I.  Miklós  Varga  D.  György). 

tsok|.  Se  té,  se  tova:  se  ide,  se  oda  (Tisza- 
nre  Nyr.  IX. 130). 

[TÉBj. 

téb-láb  (Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv  V. 
•tfv  in.  Szőke-lH-ncs  Nyr.  1V.470;  Tolna 
m.  Paks  Nyr  XXII .43 1 ;  tébb-lább,  tébbek-lábbok 
'■■•:.  XXV. 465;  tib-láb  Mosony  m. 
Lébt  iiklós   Varga  D.   György;  Somogy 

ni.  Fájsz  Nyr.  VIL429;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 
XVII.478;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nvr.  VIII. 
Kun-Halas  Nvr.  XV.473;  Szeged  vid. 
I  >ebrecen  Nyr.  VII.328 ;  tíb-láb  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek,  Szinnyei  József;  Cegléd 
Ilosvay  Vilmos;  Szeged  és  vid.  Nyr.  1.426; 
Csaplár  Benedek;  tépek-lábok,  tépm-lábm  Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.;  Balaton  mell.  Tsz.;  Hor- 
váth Zsigmond  1834;<ip-tá6  Mosony  m.  Lébény- 
Sz.-Miklós  Varga  D.  György  Mp-láp  Szilágy  m.  Nyr. 
VI. 41  9):  1.  téb-láb,  tébb-lább,  tib-láh,  tíb-láb,  tép- 
láb,  típ-láb:  tipeg-topog,  kis-helyen  ide-oda  jár- 
kál, láb  alatt  van  (Balaton  mell.,  Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.;    Somogy  m.   Fájsz    Nyr.   VII.429; 

<igy  m.  Csurgó  Nyr.  XVII.478;  Tolna  m. 
Paks   Nyi\    XXII.481;   Cegléd    Ilosvay   Vilmos; 

Kun-Halas  Nvr.  XV.473;  Szeged  vid.  Nyr. 
VI  233;  Debrecen  Nyr.  VII.328;  Csallóköz  Szin- 

;  József;  8rilágy  m.    Nyr.   VI.419).  Mit   tib- 

1  itten  annyit !  Ne  tfb-lábj  itt  az  utamba ! 
(Csallóköz  Szinnyei  József).  Ereggyetek,  ne  t(b- 
lábjatok  itt  az  utamba!  Nem  ttb-lábni  gyütteték 
ide !  (Csallóköz  Csaplár  Benedek).  A  hegypásztor 
beteges,  ritkán  tébb-lább  a  hegyen;  én  is  nehezen 
tébbek-lábbok ;  köne  valakit  fogannyi,  aki  vigyáz- 
zon a  szőlőre  (Balaton  mell.  Nyr.  XXV. 465); 
2.  téb-láb,  tép-láb:  tétováz,  habozva  tesz  vmit 
(Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv  V.74;  Balaton 
mell.,  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.);  3.  tip-láb: 
nagyon  igyekszik  vmit  elvégezni,  teljes  erővel 
dolgozik  (Mosony  m.  Lébény-Sz.-Miklós  Varga 
D.  György). 


|Szólások|.  Tébláb,  mind  a  tojó  galamb  (Somogy 
m.  Ssőks-Denca   Nyr.  IV.470).  Ni  H§y  i(t  ■ 
>lui  tii.-hih'        ne  légy  itt  mindig   Iái)  alatt.   n. 
alkalmatlankodjál!   (Komárom  m.   Nagy-lgmánd 
Nyr.  VIII  láb  dolgozik:  lassacskán  végzi 

a  dolgát   (az    öreg  v.   a   betegségből  föllábbadt 
ember)  (Szeged  vid.  Nyr.  1.426). 

táblából  —  téb-láb  1.  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

1.  TEBE:  esetlen,  rendetlen  kövérségű  (Vas 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  V.75;  Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz. ;  Balaton  mell.  Bagyary  Simon ;  Zala 
m.  Tűrje  vid.  Bódiss  Jusztin)  [vö.  töpönke  : 
törpe,  tebe  MNy.  VI.352). 

2.  TEBE :  1.  fa  koronája  (Brassó  m.  Báesfalu 
Nyr.  III.564;  2.  színes  papirossal,  aranyozott 
almával  és  dióval  földíszített  fenyúfacsúcs,  fiatal 
fenyőfa  v.  fenyűgally,  melyet  régente  körül- 
hordtak,  mikor  a  boricát  táncolták  (Brassó  m. 
Hétfalu  MNy.  V.346;  Horger  Antal). 

ITÉBÉLYED-EK],  TTBÉJÉD-IK  (tibelyed-ik) : 
tébolyodik  (Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.352;  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

meg-tibéjédik:  megtébolyodik  (Háromszék  m. 
Sepsi-Sz.-György  Király  Pál).  Tán  megtibejéttél  ? 
(Háromszék  m.  Lécfalva,  Szörcse  Kis  Albert). 

[TÉBELYEG],  TÉBÉLÉG  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek ;  tébölög  Szeged  Csaplár  Benedek ;  tibejég, 
tibelyeg  Háromszék  m.  MNy.  VI.352;  Vadr.  520a): 
1.  tébélég,  tébölög:  bolyong,  tévelyeg,  tébolyog 
(Csallóköz,  Szeged  Csaplár  Benedek);  2.  tibejrg, 
tibelyeg:  bódul  (tyúk)  (?)  (Háromszék  m.  MNy. 
VI  552;  Vadr.  520a). 

TEBEBCSE :  emelőrúd  alá  tett  tőke  (Moldva, 
Klézse  Nyr.  V.89). 

TEBÉS:  terebélyes,  dús  lombozatú.  Tebés  fa 
(Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.575 ;  Horger  Antal ; 
Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.524). 

TÉBOLYA  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.532; 
Moldva,  Klézse  Nyr.  V.378;  tiboja  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos):  tébolyodott,  bolond, 
eggyügyú  jvö.  tébolyu]. 

|TÉBOLYOD  IKJ. 

ó-tébolodik :  eltéved  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr. 
XX. 46). 

TÉBOLYOG (tébolyg&nyi,  tébolyog  Erdőháza [?  — 
Zala  m.  Erdóhát?]  Nyr.  XI.285 ;  Mátra  vid.  Nyr. 
XX  11.384;  tévajog  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
VI.323).  —  Tébolyog,  tévajog:  cél  nélkül  jön- 
megy,  jár  ide-oda  (Erdőháza  [?  —  Zala  m.  Erdő- 
hát?]  Nyr.  XI.285;  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
VI.323). 

el-tébolyog : ,  eltéved,  eltévelyeg  (Hajdú  m. 
Kába  Székely  Ábrahám). 

TÉBOLYU  (téboju):  tébolyodott  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.351.  357;  Vadr.;  Háromszék  m. 
Szotyor  GyőrfFy  Iván)  [vö.  tébolya]. 

43* 


Kl.ÓD-IK      I 


I  í  «,!•.  If  N     TÉHI 


B80 


TÉH  -      tfipHXilŐd'ik 

iföld  K  li  (pl.  útra, 

vendéi*  lik.  cipekedik,  Imrdo- 

codilí    (S:  J    1848; 

Háromszék  m.  Tsi.;  Kiss  Mihály,  Kriza).  Uggem 
tepielödik  '  (Háromszék  ni.  Vadr.) 

|TECSKED| 

el-tecsked:    aaéttertyed,    kitágul,    ki; 
formájából   (lábbeli   v.   ruha    a   sok   viseléstől 
(Saékelyföld  Kriza). 

(TfiDDj. 

t£dd-ide-tődd-oda     [tödd-ide-tödd-oda) :     l 

mnU:il:iii.  Igyettaa,  mamlasz,  pipogya,  onallas- 
talán,  erélytelen,  tehetetlen  (ember)  (Zala  m. 
.haza  Nyr.  VI.48 ;  Sze- 
ged vid.  Nyr.  VÍ1.478;  Szabadka  Káazonyi  Gyula; 
Rimaszombat  Nyr.  V.271  ;XV.J79). 

|Ssólások|.  Se  olyan  U  máid  .'= 

ne  olyan  lassan  (Hajdú  m.  Földes  Nyr.  XVI. 
884).  * 

TíIEGET:  szokott  tenni,  gyakran  tol 
ián  a  kesém?  —  Keresd  a:  ns:t<ifidbo,  oda  iéége- 
téd!  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.409). 

TÉG:  |?  —  gülü:  a  tübb    B»  tölgyfa 

közepén  talált  vastag  fejér  hernyó,  mit  donga- 

i!a-kor  találnak  a  zsenge  ,tég'  erdőben  tél 

közepén  is  élve)  (Moldva,  Klézse  Nyr.  V  11.478). 

|TÉGÁL|. 

el-tégál:    elpazarol   (Veszprém  Nyr.  XII. 561). 

TEGE:  tegnap  (Székelyföld  Tsz.  [Gyarmatai 
S.  Vocabnlariumából] ;  vö.  MNy.  VL867;  Xyr. 
XIY.566). 

[TÉGELY|. 

tégéj-pór:  kemencefestésre  való  vaspor  (Zilah 
vid.  László  Gr 

TÉGÉNT,  TÉGÉT  [tegéd  Baranya  m.  Pellérd 
Nvr.  XI.382;   tegid   Baranya  m.    Kassai  J. 
könyv  11.442  (itt  léged  hiba];    Xyr.    11.1*4:    III. 

:  Baranya  m.  Pellérd  Budapesti  Hirlap  1892. 
márc.  21;  Király  Pál;  Baranyn.-Sz.-Lórim-  Nvr 
XVTL880;  fajta*  Dunántúl  Xyr.  v\289;  Hol? 
Tsz.  (itt  tégent  hiba] ;  Baranya   m.   Tsz.; 

in.665;  Onnányaág  Nyr.  111.280;  Baranya- 
Sz.  Iván  Kassai  J.  Szókönyv  V.76;  tey> 
nya  m.  Ormánys.:  ara- 

nya m.  Drávafok  Nyr.  ÍT.478):  l.  minap."  mnltkor; 
2.  tegnap  [ezen  utóbbi  jelentés  csak  a  köwt- 
kezó  helyekről   van    k  Iván 

Kassai  .1.  Szókönyv   V.75;    Baranya  m.   Dráva- 

-vr.  11.47:'.;  Haranya-Sz.-Lórim-la  k<>zló  szerint 
.tegnap' jelentésben  csak  néha  haszn.i  Nyr.  XVII. 

TÉGET,  TÉGET:  1.  téget. -tegez,  /r-nek  szólít 
(Békés  m.  Simonyi  Zs.  tan  1.417; 

Erdély    Tsz.;    Székelyföld    Tai  lonyi    Zs. 


|  Tüzetes  M. Ny.  Ivtanl. 

. :.  ■    a  kii  m<  b    :  • 
I  illó  .  mezessel    kellem 
tania)  (Moldva,  Dém  Nyr.  V.878). 

|TÉGÉTÉN|,  TIGITÉN  :  minap,  múltkor,  m-m 
niben  (8zlavónia   Király  Pál). 

|TEGEZ|. 

meg-tegea:    tegez    (Háromszék   m.   AuiryaloN. 
ó,  Gidófalva  Nyr.  X\  : 

TÉGLÁS:  ].  (az  olyan  galamb),  a  melynek  a 
hátán    színes    foltjai    vannak    (Cegléd     II- ■ 
Vilmos);  2.   honvéd  |gúnynév;  a  honvédeknek 
u.  i.  régebben  piros  nadrágjuk  volt.  ■  ez  ások 
használattól  téglaszínűvé  fakult]  (Kasza: 
VI.234). 

téglás-hátú:  (az  olyan  galamb  v.  lúd),  a 
melynek  a  hátán  szines  foltjai  vaunak  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos). 

TÉGLÁZ:   vasal   (fehérneműt,  rn  illó- 

köz,  Szeged  Csaplár  Benedek;  Dunántúl  Bódiss 

.lasztin     Zilah  Xyr.  XIV.431). 

ki-tégláz:l.  kivasal  (fehérneműt,  ruhát)  (Csalló- 
köz,  Szeged  Csaplár  Benedek) ;  2.  simító-hen 
rel  kisimít  (bőrt  a  timár)  (Szeged  Nyr.    IV 

TÉGLÁZÓ:  1.  vasaló  (Szeged  Divényi  Gyula: 
Rimaszombat    Xyr.    XV. 474;    Zilah    vid.    I. 
Géza);    2.  tímárok  bőrsimító    vashengere   (Sze- 
ged és  vid.  Nyr.  III.479;  IV.527;  Divényi  Gyula). 

téglázó-vas:  vasaló  (Somogy  m.  Nyr.  XIV. 47'.': 
Báea-Bodrog  m.  Kis-Hegyes  Székely  Sándor). 

tógiázó-róa :  -v  (Marosvásárhely  Nyr.  IX. 428; 
Csik  m.  Nyr.  XXVI.428). 

TÉGLI:  virágcserép  (Borsod  m.  Sajó-Sz.  I 
Sehröder  Gyuláné). 

TEGNAP  (Uhunk  Bodrogköz  Tsz.;  tegnapelőtt 
Göcsej     1816.     Nyr.    XVII.507;    ténnap,    U 

Jlókdfl   Szinnvei  József ;  Zala  m.  Tapolca 
XVI.327;  Debrecen  Nyr.  Y1IL46;  Udvarhely  m. 
Nyr.  IV.33;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III. 4: 
a  tennap    Háromszék  in.  Xyr.    VI  k  in. 

Nyr.  IV. 471  ;  as  m.  órség 

1.421:    V..51:    \  11.271.    371;    Vas    m.    Pari 
Nyr.  111.178 ;  JOII.218;    U 

csej  Xvr.    XIII. 'J18;   ténnap   Udvarhely  in. 
IV.176;  a  /ó<  •  krlvt.M  Nyr.   V.175.  221; 

Udvarhely  m.  Nyr.  111.554). 

TEGNAPI  (á  vlföld  Nyr.  V.l 

(Szólások].  Tegnapi  ember  vagyok  [mond 
a  ki  az  este  v.  az  éjjel  mulatott  és  mo 

enjammerea]  (8aej  1896.  Jaa. 

18. 

TEHÁT  (tákát  Udvarhely  m.  Vadr.l. 

1.  TÉHELV  -n    (Sziláirv  m.    KVrekes 

Ernő)  [vö.  h<  /iWJ. 


88] 


TÉH1LY— TEHBN 


TKHENÉSZ-TEHER 


688 


2.  TÉHELY :  csomag,  nyaláb  (Pápa  vid.  Csap- 
lár Benedek  i. 

TEHÉN  (tekén  Göcsej  Nvr.  XI II. 2 15;  Palóc- 
áé* Nyr  XXH.80;  Nógrád  ni.  Nyr.  1X.332; 
Gön  Wlll.421;   Zemplén   m.  Szür- 

nyeg  Nyr.  XIV.  190;  Ssatmár  m.  Máté-Szalka  és 
VI  495;  Háromsiék  m.  Vadr.;  Há- 
romssék   m.  Orbai   járás  Nyr.  VI  1.332;    Brassó 
Hétfalu    Horger   Antal;    tehén  Csík  m.   Tus- 
Melith  .János;  teheny  Bslavónia  Nyr.  XXIII. 
168;  Udvarhely  m.  Keresztúr    vid.    Vadr.   471; 
Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal ;  tehinnek  Sop- 
rony  in.    Kisfalud,    Nagy-Mihail    Nyr.    XXI. 381; 
tejen,  -mbathely  és  vid.  Király  Fái). 

|8sólások].  Megfeji  az  apácák  tehenét :  huggyo- 
zik  (Hol?  Nyr.  XXM.503). 

tehén-bika:  bika  (essél  a  névvel  külömböz- 
tetik  meg  a  közönséges  bikát  a  bivalybikától] 
(Háromszék  m.  Király  Pál). 

tehen-hasxna :  tej.    Adott  ék  kis   tehénkasztiát 
rony    m.  Xagy-Miháli,   Kisfalud  Nyr.   XXII. 
A   komámasszony  adott  ék  kis  tehénhasznát 
(Veszprém    m.  Nyr.  XVI.514).  Szeny-Gyórgynap 
éecakáján  al  lepödöt  a  harmaton  köll  húzni,  tisz- 
tán hát  kifacsarni,  ászt  at  tehénnel  mök  köll  iUUni, 
oszt  nem  viszik  el  a  hasznát  (Hódmezó-Vásárhely 
ÍX.S8). 

tehen-hus :  marhahús  (Csík  m.  Gyergy ó-Új- 
falu Jánosy  Geró). 

[tehenhusos]. 

tehenhusos-leves :  húsleves  (Csík  m.  Gyergyó- 
Ujfalu  Jánosy  Geró). 

tehén-nyalás  :  a  homlokra  fél  kör-alak  ú;>n 
lehajló  hajtincs  (Zilah  Kerekes  Ernó). 

tehén-sugár :  eggy  szál  hosszú  tehénszór 
(Hódmezó-Vásárhely  és  Orosháza  vid.  Gabányi 
Endre). 

[tehén-szájú]. 

tehénasáju -  kapa  Itehéitszájju-kapa):  vágott 
orrú  kapa  (Göcsej  CzF. ;  Horváth  Zsigmond 
1839;  Somogy  m.  Nyr.  X.477). 

tehén-tinó  (Zala-Lövó  Simonyi  Zsigmond ; 
tehen-tinó  Székelyföld  Kiss  Mihály):  üszó,  üsző- 
borjú. 

tehen-vérű:  igen  jámbor,  igen  engedelmes 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

TEHENED-IK 

le-tehenedik :  lomhán,  nehézkesen  leül,  lehe- 
ver, ledül,  lefekszik,  elterpeszkedik  (Vas  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  V.78;  Vas  m.  Kemenesalja 
Tss.;  uo.?  Kressnerics  F.  Szótár  11.249;  Pápa 
vid.  Tsz.). 

TEHENES:  tehénpásztor  (Csallóköz,  Bacsfa 
Nyr    XVI.140). 

tehenes-gasda :  a  tehenészet  vezetője  nagyobb 
gazdaságokban  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 


1.  TEHENÉSZ  Hehenisz):  tehénpásztor  (Fehér 
m.  N\r.  X  188;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
\  .77  ;  Gömör,  Torna  m.  Tsz.). 

|2.  TEHENÉSZ],  TEHENÍSZ  :  teheneket  óriz. 
(Fehér  m.  Nyr.  X.188). 

TEHENKÉD-IK  (tehenkéd-ik,  le-,  riUehenkfd-ik 
Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXII. 144;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Érsekújvár  Nyr.  VIII.47 ; 
Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.89;  Szatmár  m.  Gencs 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.78; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X1I.523;  tehenkégy-ik, 
ríitehenkégy-ik  Palócság  Nyr.  XXI.503;  XXII. 
80  ;  tehénkéd-ik,  é-,  le-,  neki-,  rÁtehénked-ik, 
-kódik  Mosony  m.  Lóbény-Sz.-Miklós  Varga  D. 
György;  Gyór  m.,  Tolna  m.  Tsz.;  Székesfehér- 
vár Nyr.  VII.188;  Nagy-Kunság  Nyr.  XVI.524; 
Jászberény  Nyr.  XVIII.330;  Szeged  és  vid 
Nyr.  V.265;  VII.518;  Csaplár  Benedek:  8aa- 
badka  Kászonyi  Gyula;  Hajdú-Szovát  Nyr.  XXVI. 
189;  Hajdú  m^  Kába  Székely  Ábrahám;  Szat- 
már m.  Patóháza  Nyr.  XVI.96;  Alsó-Zemplén 
Mózer  Ödön;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.287 ; 
Segesvár  Nyr.  IX.44;  töhenkPdik  Pozsony  m. 
Vizkelet  Ürméuyi  László):  L.  lomhán  elterpesz- 
kedik, heverész,  lustálkodik  (Szeged  Csaplár 
Benedek;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.287).  !■ 
hintek  a  kocsmába,  hát  látom,  hogy  az  én  szépséges 
uram  ott  tehénkédikazasztalná  /(Szabadka  Kászonyi 
Gyula).  Ke  tehénkeggy  annyit  azon  az  ágyon  /(Hajdú- 
Szovát  Nyr.  XXVI.189);  2.  lomhán,  durván,  illet- 
lenül (rá-)nehezkedik,  támaszkodik,  könyököl, 
(neki-)  dülleszkedik  (Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXII. 
144;  Gyór  m.,  Tolna  m.  Tsz.;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.524;  Pozsony  m.  Vizkelet  Ürményi  László ; 
Csallóköz,  Szeged  Csaplár  Benedek;  Palóeság 
Nyr.  XXH.80).  Ke  tehenkedgyék  a  villa, 
(Zemplén  in.  Szürnyeg  Nyr.  XII.523). 

le-tehenkedik,  le-tehónkedik :  lomhán,  nehéz- 
kesen leül,  lehever,  ledül,  lefekszik,  elterpesz- 
kedik (Hegyalja  Kassai  J.  Szóköuyv  V.78; 
Segesvár  IX.44). 

neki-tehónködik :  nekidülleszkedik  (Szeged 
vid.  Nyr.  V.265 ;  Csaplár  Benedek). 

rá-tehenkédik,  rá-tehénködik :  lomhán,  dur- 
ván, illetlenül  ránehezkedik,  rátámaszkodik,  rá- 
könyököl, ráfekszik,  rádül  (Székesfehérvár  Nvr. 
VII. 188;  8zeged  vid.  Nyr.  VII.518;  Palóeság 
Nyr.  XXI.503;  Érsekújvár  Nyr.  VIII.47;  Rima- 
szombat vid.  Nyr.  X.89;  Hajdú  m.  Kába  Ssé- 
kely  Ábrahám;  Szatmár  m.  Gencs  Nyr.  X.525; 
Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVI.96 ;  Alsó-Zemplén 
Mózer  Ödön).  Rám  tehénkédik,  mint  egy  bivaj 
(Jászberény  Nyr.  XVIII.330). 

TEHER  (derűbe  (?)  Zala  m.  Alsó-Lendva  vid. 
Nyr.  X1II.331;  íerbe  Göcsej  Nyr.  XIII.499;  tere 
Keszthely  Horváth  György;  Kolosa  m.  Sztána 
Nyr.  IX.503;  Kalotaszeg  Melich  János;  Három- 
szék m.  Közép- Ajta  Király  Pál ;  tere  8oprony  m. 
Horpács  Nyr.  IV.1Ö8;  VI. 121  ;  Vas  m.  Pálfa 
XXVI.479;  téré  Rábaköz,  Potyond  Nyr. 
XIV. 569;    terével    Keszthely    Horváth    György; 


688 


TBHBBÉD  IK -TEHET 


684 


Urébv  Háromszék  m.  MNy,    VI.869 

rony  m.  líetterfaáM  Tolnai  Vilmos;   Békéi  m. 

Balog  István;  Harotaasék  n  MNj    vi 

Vu  m.  Óri-Ssiget  N\  terhi    l'.rauó 

m.    Hétfalu    n  -Ad   Pécs 

Kánai  J.   8zókönyv  V.7H;  /m    Zala  m.    Hetes, 

Dobronak    Nyr     I&.819;    Tolót  »"•    Király   Pál; 

Fehér  m.  N>.    JL188;  Békés  m.  Balog 

Hars  tn.  Czimmermann  János;  Kalotasseg  CraoM 

•lános;   Csik  m.    Gyergy  ó-Újfalu    .Jánosy   (J< 

Soprony    in.    H(  trrih 

Tolna  ni.  fíátta  Nyr.  \Vlli:u". :  terö  Közóp- 
Raranya  Nyr.  1 11.327;  Pécs  Kassai  .1  Bfókftny? 
V  >  vid.  N\r.   VIII.827;   Kis-Kún  Halas 

terű  Szilágy  m.  Tasnád  Nyr.  VI. 
Kalotaszeg  C«ucaa  Já- 
nos; Kalotaszeg,  Zsobok  Moli<h  lános;  Székely- 
föld Nvr.  11.471  .  ..  III  T * V  416; 
Kiss  Mihah  ;  Udvarhely  m.  Nyr.  111.261 ;  Koreaitúr 
vid.  Vádi                     -yó-8z.-Miklós  Nyr.    N 

In    Jánosy    Geró;  "Háromszék    m. 

241.  358;  Erdóvi.irk  Tsz.;  Hétfalu 

Horger   Antal  Ina  B.   Paki    Nvr.    XXII. 

Baranya  m.  Csúza  Nvr.  XVIII.429:  l'dvar-  I 
hely  m    Vadr.  94;    Háromszék   m.   Nyr.    IX 
Háromszék    m.    Angyalos,    Besenyő,    Gidófalva 

XVin.674;  terük  8zékelyföld  Nyr.  IV.8B8):  | 

>ek,  téri,  térő,  terű:  szállítmány  (t.  i.  a 
iiitímvit  eggyszerre  el  lehet  szállítani,  vinni 
szekéren,  a  fején  v.  a  hátán).   Egy  terek  széna,  i 

na,  gaz:  ponyvába  kötött  széna,  szalma, 
gaz,  a  mennyit  eggyszerre   elbír  a  fején  (Sop- 

•  rháza  Tolnai  Vilmos).  Éggy  térire  \ 

roló  fasz  ez  a  zab  (Fehér  in.  Nyr.  X.188).  Hány 

térő   mustunk  léssz?  (Eszék  vid.  Nyr.    VIII.327). 

Ott  es  kapa  ő  egy  terű  pénzt  (Gyergyó-Sz.-Miklós 

X.45).    Egy  >na    (Gyergyó  -  Újfalu 

sy  Gerö);  2  terű:  kolonc  (kútgémen  v. 
sajtón)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

|8f  ólások].  Téré  szám  .  teher  számra  (vö.  teher  1 .] 
(Vas  m.  Pálfa  Nyr.  XXVI.479).  Égy  terh  tutaj 
eggy  tutaj  a  terhével  (Csík  m.  Gyergyó-Ujfnlu 
Jánosy  Geró).  Derűbe  (?)  ment :  napszámba  (Zala 
Űa6-Lenó>a  vid.  Nyr.  XIII.331).  Fi  h-herre 
akarta  magát  leinni  (Csanád  m.  Makó?  Nyr.  XXV 

(teher-tartó). 

tehertartó-gérénda:  az  a  perenda,  a  mely  a 
malomban  a  fősúlyt  tartja  r.  XVII. 239). 

|TEHERÉD-IK]. 

le-teheredik  |?)  —  le-iehenedik  (Vas  m.   Kas- 
sai J.  Sz. -  könyv  11.203;  vö.  V 

TEHET ETLENKED-IK:  tétlenkedik  (Három- 
szék m.  MNy.  VI 

(TEHETSÉG]. 

| Szólások).   Annak  nincs  téheccsige,  hogy  a  mi 
Hetünket    évigye:    nem    veheti   el,   nincs   hozzá 
képessége,  hatalma  (Veszprém  m.  Csetén\ 
XXIV.430).  Tehetsige  van:  módja  van,  pénz. 
(Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor). 


TEJ  {té  Veszprém  N\  r  VII.31 

XII.332;  Mezőtúr  Nvr.  VIII.443;  D< 

IX  ir.4;   Haidú-Szovát 

Nyr.  VII.423;  Szilán  ■'    VUI.8Í 

obok  Mai  \n. 

94;  Szolnok  Doboka  m.  Domokos  Nj 
nnvosszék  Jankó  J 
.  teTól  Moll   Veasprém   Nyr.   VU 
1  111.  Szentgál  Nyr.    Ili  184;    Veesjfféa 

111.  Csetény    Halász    Ignác      H 

Nyr.  IX. ns;  Orosháza  Ssatmai 

.  Károly  Nyr.VII.2  i-Hadhái 

Hajdú-Ssovál  Nyr.  XXVI.l 

Som.  tton  mell.  Nyr.  VII 

in  Orbai  járás  Nyr    \  I  tfalu 

Horger  Antal;  Mázalék  'iyór  m.  Tsz.: 

tva    Kecskemét    Nyr.  ■    m. 

Horpács  Nyr.  X.265). 

téj-ázalók    (Győr    m.    Tsz.  ;  lik   Győr 

m.  Szigetköz,  Duna-8zentpál  Nyr.  VIII 
v.  téj-ásoWc  Soprony  m.  Mihályi,  Kapavár  r 

kel    M:iri;m  :  <  A-  |?|    Baranya    111.    B 

Nyr.  XXV  1.141 1:  1. 

lék  [?]:   tejnemüek   (tej,   tejföl,    táró)  (<■ 

:  Szigetköz.    Duna-8zentpál    Nyr.    Ylll 
Baranya   m.   Bánfa  Nyr.   XXVI. 141);  2. 
téj-ázolík:  tejbe    áztatott   zsemlye    (kis 
kéknek)  (Soprony  ni.  Mihályi..    Kapuvar  í'rikki-1 
Marián)  [vö.  ázalék]. 

tej-föl   (/'-/'/  Szatmár   m.    Nagy-Károly  X 
VII. 229;  té-fő  Veasprém  Nyr.  VII.375;  Veasprém 
m.  Csetény  Halász    Ignác;    Hajdú-Hadi 
IX.524;    té-föl    Hódmezó-Vásárhely  Nyr.    IX 
Orosháza  Nyr.  V.327;  té-föl I  Veszprém  ni.  Szent- 
gál    Nyr.    1ÍI.184;    tej-füt    Dráva    mell.    Kopács 
Nyr.  XVI  -fii  Soprony  in.    Horpács 

X.265). 

tejfő-fü:    tragopogon  major   (Földrajzi    KM. 
1894.  66). 

(tejfölös). 

tejfölés-óru :    szőke    orrú    (marha)    (Csík    111. 
Gyergyó- Új  falu  Jánosy  Geró). 

tej-gyertya  (Hol?  NyK.  XVU.306 
Kecskemét  Nyr.  X.382):  milly-gyertya  [forA  aéf- 
itimológia]. 

téj-hárolik   |?1   =   téj-áwalék  1     |?|    (Sopronv 
m.  Miháli,  Kisfalud?  Nyr.  XX1I.47 

tej-házalék:    tejpad    (Soprony    in.    l'eieszteg 
EL    l'rikk.'l   Marian). 

tej-pille:  a  forralt  tej  hártyája,  bőn 
m.  Tsz.)  |vö.  2.  pille]. 

(tej-verö|. 

tej  verő-dézsa :  köpülő  (Székelyföld  Tsz.). 

tejbe-gomb*őta ;    tejben    főtt    vagdalt   tészta 
(Palócság  Nyr.  XX  1.4 17). 


a* 


TRIC8E-TKKER 


TEKERCS— TEKEREG 


tejbe-káaa  (tejbe-kásd) :  tejben  fótt  kása  (Cea-  tekerte  oda  (Szatmár  ra.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.277). 
nád  m.  Haton ya  Kálmány  L.  Koszurúk  11.211;  Merre  tekerjem  az  utat?  =  mihez  fogjak,  mibe 
Debreetn  Nyr.    DLSB6;    Nógrád  m.    Litke    Nyr.      kezdjek  (mikor  tönkre  jutottam)?   (Csik-Tusnád 


laska   (Aranyosazék 


iv.334). 

tébe-laska:   tejben   fótt 
.lankó  J.  Torda  stb.  128). 

tejbe-tök:     (tréf,    gúny.)     fehérarcú 
(Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  VII IMI). 

teje-jó:  jól  tejelő.  Tejejó  tekén  (Hódmező- 
vásárhely Abaujvári  Miklós). 

TEJCSB:  tejecske  (Palócság  Tóth  Aurél). 

TEJES :  konyhaszekrényke  (Hajdú-Szovát  Nyr. 
XXI. 

tejes-fű:  a  ciehoriaceae-családbeli  minden 
sárgavirágú  fú  (Balaton  mell.  Földrajzi  Közi. 
1894.  59). 

tejes-gyertya :    milly-gyertya    [ford.    nép-eti- 
szprém   m.  Szentgál  Nyr.    III. 184  ; 
Baja  Bayer  József). 

tejes-kóró:  eötkény  (euphorbia  palustris)  (Ba- 
ranya in.  Kopács  Hermán  O.  Halászat  K.). 

TEJIKE:  tejecske  (Csurgó  és  vid.  Nyr.  XXVI. 

1.  TEJKE:  v  (Eszék  vid.  Nyr.  VIII.326). 

TEJKE :  a  garat  alatt  levő  válu,  a  melyen 
a  szem  lefoly  a  forgókóre  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Tsz.;  Csik  m.  Csík- 
Verebes,  Gyergy  ó-Szárhegy,  Gyergyó-Ditró  Frecs- 
>;  Csik  m.  Nagy-Kászon  Ráduly  Simon). 

l?k  én  a  tejkére  (Csík  m.  Kászon-Jakabfalva 

VTU.326). 

TÉK  1?]:  kerítés  (Hol?  Nyr.  XII.528). 

TÉKA  (Véka):  L  falszekrény  (Tiszafüred  és 
vid.  Kimnach  Ödön;  Brassó  m.  Hosszúfalu  Hor- 
Antal) ;  2.  faszekrény,  a  melyben  a  tejes 
edényeket  tartják  (Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr. 
VII  1.234);  3.  falon  függő  szekrényke,  a  melyben 
üvegeket,  poharakat  stb.  tartanak  (Hajdú-Szo- 
vát *  I  189);  4.  falon  függő  polcos  áll- 
vány (Cegléd  Ilosvay  Vilmos) ;  Bereg-Rákos  vid. 
Pap  Károly);  5.  írómappa  (Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos). 

TEKE  [Uge  Moldva,  Klózse  Nyr.  V1I.237 ; 
tüke  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.474). 

TÉKÉLÓSZ:  haszontalan  (Brassó  m.  Hétfalu 
Horger  Antal). 

TEKER:  L  föleaavarja  a  fonalat  a  zugoly- 
fára (Dráva  mell.  Nyr.  VI.87).  Ippen  tekertünk, 
mikor  az  a  lámpisto  bátyó m  hozott  égy  főző  halat 
(Eszék  vid.  Nvr.  VHL140);  2.  fonalat  gömbölyít 
(Beregszász  Nyr.  XXV1..V23). 


Melieh  János). 

beteker:  befon,  megcsal  (Dunántúl  Nyr.  XVI. 
190). 


ember         [el-teker]. 


(Szólások).  Eltekeri  a  szót:  elcsavarja,  elfer- 
díti az  értelmét  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

mög-teker :  1.  megcsikar  (pl.  görcs  a  beleket) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  2.  megtáncoltat  (Gö- 
mör  m.  Nyr.  XVIII.506;  Rimaszombat  Nyr.  V. 
271);  3.  megcsóvál,  megráz.  Megtekerté  e  fejit 
Ao'  nem  lehet  (Vas  m.  Német-Gencs  Nyr.  XXVI. 
138);  4.  megbabonáz.  Bántás  vöt  a  lobomon; 
három  fértáj  esztendüt  fekiittem;  asz  mongyák, 
meg  vótam  tekerve,  egy  gonosz  asszony  tekert  meg 
(Göcsej  Nyr.  XIV.454). 

TEKERCS:  1. összegöngyölgetett  ruha,  a  mely- 
nél fogva  a  teli  kosarat  v.  vékát  könnyebben 
lehet  fölemelni  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839);  2.  posztóból  v.  vászonból  készített 
koszorúfonna  kerek  fonadék,  a  melyet  a  fejükre 
tesznek,  mikor  terhet  visznek  rajta  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond,  Fábián  Gábor  1839; 
Zala  m.  Hetes  Ethnographia  VIII.96;  Veszprém 
Nyr.  11.134;  Zilah  vid.  László  Géza);  3.  eggy 
ágba  font  haj  (Szeged  Ferenczi  János) ;  4.  rétes 
(Baranya-Sz. -Lőrinc  Nyr.  XVII.380;  Baranyám. 
Kisasszonyfa  és  vid.  Zalai  Mihály) ;  5.  ujjnyi, 
vastagságra  elnyújtott  kenyértésztából  sodort, 
kerek  rétes  alakú  sütemény,  a  melyet  dara- 
bokra tördelve  leforráznak  és  zsírral  meg  tej- 
föllel készítenek  el ;  régebben  mákkal  és  mézzel 
is  ették  (Heves  m.  Vámos-Györk  Kürti  Géza; 
Gyöngyös  Nyr.  IX. 333) ;  6.  fej  (kender)  (Veszprém 
m.  Nyr.  XI.572);  7.  tekerőbogár  (a  mely  a 
szóllőlevélbe  csavarja  bele  magát)  (Gyöngyös 
Nyr.  1X333). 

TEKERCSE:  rétes  (Közép-Baranya  Nyr.  III. 
327). 

TEKERCSIK  =  tekercs  5.  (Heves  m.  Névte- 
len 1840;  Heves  m.  Sirok  Nyr.  VJIL568;  Heves 
m.  Vámos-Györk  Kürti  Géza;  Mátra  vid.  Nyr. 
XX1V.479;  Nógrád  m.  Vecsekle  Nyr.  V.571; 
Gömör  m.  Tsz.). 

TEKERÉD-EK :  1.  fordul.  Nem  tud  hova  lenni, 
merre  tekeredni  (Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr. 
11.277).  Az  étlenség  kénszeritette,  hogy  valamerre 
tekereyyyék  (Háromszék  m.  Vadr.  404).  Mán  most 
merre  tekeréggyék?  (Háromszék  m.  Uzon  S 
VIII.430);  2.  válik,  lessz.  Nem  hittem,  hogy  ijjen 
bor  is  tekeredik  belölle  (Zala  m.  Kővágó-Örs, 
Révfülöp  Nyr.  XIX.  142). 

be-tekeredik:  befordul  (Karcag  Nyr.  XI1I.432). 

|Ssólások|.  Oda  tekerte  a  bűne:  a  rossz    szán-  TEKERÉG  (tt  kéreg,  tekerög):  1.  csavarog,  kó- 

a    boldogtalan    ész,    a   balsors    oda    vitte      szál,  dologtalankodik  (Vas  m.  Örsét;  Nyr.  1.422: 
nár    in.    Kaonik    vid.  Nyr.  II.23Ü).    A  bűne      Vas  m.  Krtm-nesalja  Tsz.;  Zala  m.  Bódiss  Jusz- 


687 


rEKERfiS    TI 


IIKKRINT  -TKKERfl 


881 


un;   Oft  |  József    1841;   tVgléd  llosvay 

Vilmos;  Kiskun-Halas  N\  íj  m. 

Buiil  Bereg   m. 

Knlelv  Szinnvei  .lozsef;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV 

Háromuék  m.  Orbai  járás  Nyr.    VII 
Hu>.  M  md  megint?  (Siabadka    Kási 

Qyula) ;  2.  nyugtalankodik,  feszeleg,  Otintalaii- 
kodik  (Vas  m.  Óreég  Nyr.  IV  l 

(Szólások  |.  ürbán  /< 

reg  m  i  fali 

kergetegös  börbécs   (Udvarhely  m.  Nyr.    IV 

•1-tekerőg:  elcsavarog,    elkószái 
úgy  eltekerög,    mintha    nem  el  a  házamná  laknék 
(Udvarhely  m.  Nyr.  IV.  176). 

TEKERÉS  összecsavart.    Tekerés 

keiuló\'bC\  csináljak  a  főjükre  a  /  /'./-"/  k2.| 

(Haranya  m.  Nyr.  V.881).  Tekerés  fa:  a  melynek 
a  rostjai  nem  egyenesek,  hanem  eggymásba 
fonódottak,   s   azért  rosszul   hasad  urni, 

gyalulni    is   rossz    (Göcsej,   Nagy-I 
VT.  190);   2.   -  Veszprém   in  -01108 

Halász  Ignác);  S.  kis  patak,  melyet  át  is  lehet 
lépni  (Fehér  m.  Mezőföld  Király  Pál);  4.  nyug- 
itlan  'ZjiIji  ni.  Szentuyöriry  völgye  Nyr.  II. 
280);  6.  furfangos,  ravasz,  álnok.  '/'■ 
v.  lelkű  (Háromszék  111.  MNy.  VL858.  869;  Vadr.; 
Qyőrffy  Iván). 

(Szólások).  Tekerés  a  hurkája  [mondják  fur- 
fangos, ravasz,  álnok  emberről)  (Háromszék  m. 
Arany-Gyulai  Nüy.  III.301  ;  Kísr  Mihály).  Még 
a  hurkája  és  tekerés:  M  (Erdővidék  Nyr.  IX.35). 

tekere8-facsaros :  furfangos,  ravasz,  álnok 
(Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Háromszék  in.  Vadr.). 

TEKERGÉS:  csavargás,  kószálás  (Erdély 
Szinnyei  József;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.176). 

(Szólások).  Tekergésbe  van:  csavarog,  kószál 
(Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János). 

TEKERGETŐ :  gömbölyítő  (gombkötő-szer- 
szám) (Pozsony  Nyr.  XI II. 528). 

TEKERGŐ :  1.  csavargó  (Erdély  Szinnyei  Jó- 
zsef); 2,  örvénylő.  Tekergő  víz  (Sajó  mell.  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

(Szólások].  Tekergőbe  van  a  csősz:  cirkál  az 
őrizetére  bízott  területen  (Kalotaszeg,  Zsobok 
Mi'lieh  János). 

(TEKERGŐDZ-IK). 

rá-tekergődsik :     rátekeredik,     rácsavarodik. 
kergődzött    az    újjamra    a    madzag    (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos). 

TEKERIC:  nyaktekercs  üynx  torquilla)  (Hol? 
Tsz.;  —  Kiss  Mihály  a  székel;.  //t  ezzel 

értelmezi:  .tekeric,  wendehals'). 

TEKERINCS:  v  iSoprony  in.  Nomeiwlator 
Avium  47:  Vas  m.  Őrség  Nvr.  VII. Ml  :  Znla  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  V 


TEKERÍNT:    CSavarinl      Abból    a    777   rőfös 
koll 

nyakami  így    in. 

karácsonyi  misztériumban). 

TEKERÍT:  1.  esavarit.   El  nem  kell  tekerüt 
Alóra   kell  l<  .  bolcH   111.  Meaenyód 

XII  I  18);  8.  térít,  terel 

(Brassó  in.  Hossz* 

Nyr.   \\ 

(Szólások |.   Merte  l 
fonjak,  mibe  kezdjek    (mikor   tünk 
(Csík-Tusnád  Melich  Ján< 

(TEKERMÉNYÉ8). 

tekerményes-rigó :  énekes  rigó  Iturdtis  musi- 
cus)  (Háranasók  m.  Nomenclator  Avium 

TEKERŐ :  fonalgombolyító  (MArmaroa  m.  Tócsó, 

Visk  Nyr.   XXVI. 1  I"). 

tekerő-bot:  pálca,  a  melyet  a  takács  a  fonál- 
nak a  rúdra  s  a  lábtókra  való  igazításánál 
bályozó  eszközül    bánnál,   hogy  a  fonál  jól 
szüljön    minden    rúdon  (Dunántúl    Bódil 
tm;  Győr  Nyr.  30.888). 

tekerő-fa:  1.  karvastagságú   farnd,  :i  mell 
a  kocsira  rakott   fatönkök   köré   csak  la: 
tött  vasláncot  csavarás  által  megfeszítik  (Bra 
ni.  Háromfalu,  Négyfalu  Horger  Antul):  2. 
vószékbeli   dorong,  a  melyre  egész  vég  fonalat 
tekernek  föl  (Zemplén  m.  SzürnyegNyr.  X 
Székelyföld    Tsz.);    8.    gömbölyítő     [gombkötő* 
szerszám)  (Pozsony  Nyr.  XIII. 528). 

[tekerőfáz]. 

meg-tekerőfáz :    tekerőfával    megfeszít    (fl 
kérre  rakott  fa  köré    kötött    láncot).    T< 
még  u  fát  a  szekérén!   (Brassó  m.    Zajzon    Nyr. 
III.224). 

tekerő-fúró:    az  a  fúró,    a   mellyel    a   hol 
fenekét   a   csínjába   belerántják    (Balaton    mell. 
Horváth  Zsigmond  1839). 

tekerő-karika :    [szövőszék    része]    (Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr. 

tekerő-láb:  a  tekerő  ><»  része  (Szék* 

föld  Tsz.  219a;  Kis  Alber 

tekerő-lánc:  1.  szélmalomban  eggy  ko 
forma  szerszámnak  a  lánca,  b  melyet  a  b 
ke  re  ke  re  csavarnak,  8  ezzel  igazítják  a  vito 
a  szél  iránya  szerint  (Győr  in.  limliss  Juszi 

[vizi    malomnál)    (Győr   Nyr.    XI 
288). 

tekerö-levél :  vízszintesen  forgó  1  bo- 

ly itó  készülék,  a  melynek  a  részei:  1)  a  kecske- 
ágas-láh  v.    tekerő-láb;  2)   a  levilfa 
mást   keresztező  fa,  a  lái> 
téve);  3)  a  levélfák  végeiből  kiállónégj 
szeg,  a  mely  l  matrine  fonalat    k 

1  Mihály;   Háromszék  ■ 
Nyr.  IX.40:  Sóvidók  Boros  Gábor). 


TBKBBÖD-H    TKKINT 


TKKINTET-TEMK 


690 


tekerő-muisika :  kintorna  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  VliI .471 ; 
Barauya  m.  Csúza  Nyr.  XVI  11.429). 

tekeró-pánt:  az  elpattant  kerékvas  ideiglenes 
összetartása  végett  a  szakadás  helyére  csavar- 
gatott kötél  (Heves  m.  Csépa  Nyr.  11.380;  Heves 

ni    Vámos-Györk  Kürti  Géza). 

tekeró-putton :    csavaró-készülék,    a   mellyel 
ilmot  jobb  vízre   eresztik   vagy  a  part 
húzzák  (függőlegesen  álló  fahenger,  a  melyet 
a  tengelyül  szolgáló  földbe  vert  duc    körül  két 
\    négy  küllósugárnál  fogva  forgatnak,  8  így  a 
•t  v.  a  kötelet  rá-  v.  róla  lecsavarják)  (Ba- 
ranya  m.   Ormányság   Nyr.   VIII.47   |itt   tekerő- 
•ng  alkalmasint  hiba  e  h. :  t.-puttony\ ;  Baranya- 
•  e  Zalai  Mihály). 

tekeró-steg:  a  tekerö-levél  része  (Háromszék 
m.  Nyr.  K.40). 

TEKERŐD-IK:  forgatja  a  fejét  az  igában  j 
(kelletlenül  jár).  Tekeredik  az  ökör  (Tolna  m.  I 
Fölsó-Pél  Tolnai  Vilmos). 

TEKERŐDZ :  fehér  fátyollal  fólékesit  (új 
asszonyt)  (Tolna  m.  Sárköz  Nyr.  IV.418). 


[TEKEEŐDZÖ8]. 

tekeródíös-mönyecskike :  új  asszony  (Tolna 
m.  8árköz  Nyr.  IV.418). 

|TEKERŐZÖTT]. 

tekerósött-ményecske :   eggy-két  éves  fiatal 
asszony,  a  kinek   joga   van   fátyolt   csavarni  a 
nsakára  és  az  arcára  (Pest  m.  Csanád  Békássy 
lor). 

TEKERŰLET:  kanyarodás  (folyóvízé)  (Hegy- 
alja Kassai  .1.  Szókönyv  11.310). 

TEKER  VÉNY:  nyaktekercs  (jynx  torquilla) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely  és  Három- 
szék m.  Vadr.). 

TEKERVÉNYES:  furfangos,  ravasz,  álnok. 
Tekervényes  eszű  ember  (Székelyföld  Kriza).  Teker- 
vényes beszédű  (Háromszék  m.  MNy.  V  1.353). 

TEKERVÉNYL-EK :   furfangoskodik,    ravasz- 
kodik, álnokoskodik.  Nem  mind  arany,  ki  mész- 
fénylik;  látom,  az  igaz  szív  is  tekervénylik 
(Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.145). 

TEKÉZÉS:  labdajáték,  a  melyet  úgy  játsza- 
nak, hogy  eggy  sorban  lyukakat  vájnak  a  földbe 
és  feléjük  gurítják  a  labdát;  a  kinek  a  lyuká- 
ban a  labda  megáll,  az  kikapja  és  a  játszótársai 
valamelyikét  megdobja  vele  (Bács-Bodrog  m. 
l"j  Verbász  Székely  Sándor). 

TEKINT  (teként  Heves  m.  Saár  Nyr.  V.41 ; 
Moldva,  Kiesse  Nyr.  111.336;  V.192). 

meg-tekint:  megszán  (Szatmár  m.  Kapuik- 
bánya  és  vid.  NyK.  11.378). 

SZUIXYBI  I  MAOTAR  TAJIZÓTAR  U. 


TEKINTET:  tekintély.  Nincs  biza  semmi 
kintettye  az  embernek ;  ide-oda  hánnyák  az  em 
n  piaciul  (Kolozsvár  Németh  Sándor). 

TEKINTETES  1.  téns. 

TEKINTGELŐD-IK  [teJÖMgelód-ik):  tekintget 
(Adony  Simonyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.402). 
Mindénfelé  tekingelödik  (Veszprém  m.  Cseténv 
Nyr.  XVIII.285). 

TEKNŐ  (tekenő  Szlavónia  Nyr.  XXIII.214; 
Rimaszombat  Nyr.  V.271 ;  Debrecen  Nyr.  IX. 
163;  teken'ő  Palócság  Nyr.  XXIL80;  trime 

mör  m.  Hanva  Nyr.  XVIII.454;  tektnyö  Tolna 
m.  Alsó- Nyék  Nyr.  V.287;  Dráva  mell.  Nyr.  VI. 
87;  Bács  m.  Bajmok  Nyr.  VUI.93;  Szilágy  in. 
Tasuád  Nyr.  VI. 474  ;  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Hétfalu  Horger  Antal;  teknyő  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Szabadka 
Kászonyi  Gyula;  tekönö  Kalotaszeg,  .lakótelke 
Czucza  János). 

teknő-alj-fa :  szántalpnak  való  fa  (Cserhát 
Erdészeti  Lapok  XXII.864). 

teknő-fa:  öblös  növésű  törzs  (Cfterhát  Krdé- 
szeti  Lapok  XXH.864). 

[TEKNŐS]. 

tekenyős-béka :  édesvízi  kagyló  (Baranya  in. 
Csúza  Nyr.  XVI1I.383;  Baranya-Sellye  *Zalai 
Mihály). 

TEL-IK  (tell-ik  Veszprém  m.  Vörös-Berény. 
Almádi  Zolnai  Gyula;  elte/Jeni  Tolna  m.  Nyr. 
V.523;  kitell-ik,  kitellett  Hol?  Nyr  VI. 
ellőttünk  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János ;  ki/öt 
Zala  m.  Dergecs  Nyr.  111.34 ;  Székelyföld  Kiss 
Mihály ;  mögtöl,  mögroft  Baranya  m.  Ibafa  Nyr. 
XX.191 ;  m'éktölt  Brassó  m.  Hétfalu  Horger 
Antal;    érőitek    Moldvai    csáng.     Nyr.    X.106): 

1.  kerül.  Ennyibe  telik  (Heves  és  Borsod  m.  Nyr. 
IX. 177);  2.  teljesedik,  beteljesedik.  Az  éjjeli  álom 
nem  telik  ma  jóra  (Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó 
mell.  Vadr.  315). 

[Szólások].  Fejedén  téjék!  [mondják  a  kutyá- 
nak, mikor  vonít,  mert  azt  hiszik,  hogy  a  voní- 
tása veszedelmet  jelent]  (Székelyföld  Fejér  Jó- 
zsef)- 

el-telik:  1.  jóllakik.   Eltelleni  (Tolna  m.  Nyr. 
V.523).  Étellöttünk  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VII I. 
Eltettünk  vélle  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János); 

2.  elmúlik.  Szémmikép  nem  akar  eltelni  [a  hideg- 
lelés]  (Moldvai    csáng.   Nyr.   III.3);  8.    kimúlik. 

j  meghal.  Várom,  mikor  telem  el  e  vih'ujvúl  (Mold- 
'  vai  csáng.  Nyr.  II  1.3).  Az  dőbbszeri  derekek 
|  étőltek   (Moldvai    csáng.    Nyr.    X.106);    4.    elfér 

(Eger  Polgár  János).  Vettem  ecs  csinos  nat  tálat. 

oüyat,  hogy  az  Estók  s*ógor  háromesztendős  külyki 
t  v"6na  benne  (Heves  m.  Sz.-Domonkos   Nyr. 

XX  11.524). 

ki-telik:  1.  kikerül.  No  ekkor  má  kitíU  a  há- 
rom  bolond,  dr   tabb   is,    mer  abba   a   faluba    tuin- 

44 


691 


TKL-TELE 


TELEFON     TELEKEL 


601 


<lé*    ember    boton    vót    (Zala    m.    Dergeoi    Nyr. 
111.34);  a.  beteljesedik.  Ne  itt  h  Ih'i 
ember  mondása  (8sékelyfold  Fejér  József). 

|8sóIások].    Kitől  a  levett:  lejárt  a  becsülete, 
a*  értéke,  a  kedvessége  (Ssékelyföld   Kiss 
hály). 

|1.  TÉL|. 

telet-ssaka:   egéss   télen  át  (Vas   m.   Keme- 
nesalja? KreasniM  /.Mar  11.200;  Soprony 

in.  Szépiák.  Győr-Sz. -Márton.   Kuniamul  ■ 
kány  Budisa  Jusstifi). 

|2.  TELJ. 

tél-túl  (té -túl  Udvarhely  ni.  Séra  Kálmán  ; 
teltül,  teltül  |?|  Háromszék  m.  Nyr.  IX.82.  175. 
(megjegyzendő,  hogy  a  köslö  ua.  kötet  425.  lap- 
ján kügasitotta  a  közleményeibe  becsúszott  sajtó- 
hibákat, de  a  tel-t  nem  jelezte  hibásnak];  tel- 
tül Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék 
in.  MNv.  VI.351;  Vadr. ;  Gyórffy  Iván;  tél-túl 
H.-vea  m.  Névtelen  1840;  Alföld  N\r  XV. 281; 
Brassó  m.  Hótfalu  Nyr.  V.378;  XVI.575;  Bor- 
ger  Antal:  (  sík  Sz.-Márton  Nyr.  XIX.43;  ti-tu 
Kaposvár  Schröder  Gyuláné ;  til-tul  Szeged  Nyr. 
I\ '.221  :  til-túl  Debrecen  Nyr.  VII.328;  Érmellék 
V.473):  1.  tél-túl:  innen-onnan  (Heves  m. 
Névtelen  1840),  2.  lé-túl,  tél-túl,  tél-tul:  itt-ott, 
imitt-amott,  itt  is  ott  is  (Heves  m.  Névtelen 
1840;  Háromszék  m.  MNy.  VI.351 ;  Vadr. ;  Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  V.378;  XVI.575  [mind  a  két 
helyen  hibásan  értelmezve);  Horger  Antal).  Tél- 
túl  vót  ety  pár  kalász  (Hétfalu  Horger  Antal). 
Hullottam  tél-túl  (Csík- Sz.-Márton  Nyr.  XIX.43). 
Té-túl  beszélik  már.  Té-túl  zuvatol  (Udvarhely  m. 
.imán);  3.  tél-túl,  tél-tul,  ti-tu,  til-tul,  til- 
túl:  imígy-amúgy,  ímmel-ámmal  (Szeged  Nyr. 
1V.221 ;  Debreceu  Nyr.  VII.328;  Székelyföld  Csap- 
lár Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VL851 ;  Vadr. ; 
Gyórffy  Iván).  Azután  dolgozzatok  emberül,  nem- 
!iil  nagyjából,  »tad  u  eiq  dny  gyűjtés, 
mgd-felhadd-ott-módra !  (Alföld  Nyr.  XV.281). 
Ti-tu  nagyjából  (Kaposvár  Schröder  Gyuláné). 
TÜ-túl  formán  (Érmellék  Nyr.  V.473).  Tél-túl 
veszi  a  dolgot  (Aranyosszék  Séra  Kálmán).  Csak 
tél-túl  beszélt  velem :  félvállról  (Brassó  m.  Türkös 
Horger  Antal);  4.  tel-tul,  tel-túl  (?),  tél-túl:  össze- 
vi.H8za.    I  '-get   imséHék   K'xik   m.   Nagy- 

Kásxon  Séra  Kálmán).  Tel-tul  eleget  gyavátot 
Javasoltam]  s  már  ajangottam   többet  is  mon 
(Háromszék  m.  Nyr.  IX.*32;  vö.  425).  Tel-túl  mind 
csak   várásoltak  |helyesen  ■•link:  idegen 

nyelven  beszéltek]  (Háromszék  m.  Nyr.  IX. 175; 
vö.  424). 

téltuloz:  imígy-amúgy  teás  v.  csinál  (Szék 
föld  Csaplár  Benedek ;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
,  Vadr.  520a;  Gyórffy  Iván). 

TELE,  TELI  (telle  Somogy  m.  Sándor  József; 
Tolna  m.  Nyr.  VI.524). 

(Szólások].   Teli   van  a  zsákja:  terhes,  viselés 
(Nógrád   m.   Szabó    Pál;    Háromszék    m.    Nyr. 

'•!)• 


teli-test:    telitestú   (Háromszék  m.    MNy.   VI 

TÉLÉFÓN  (/<7í/omí|ik'|i  .•tim..|oLMiij.I;i 
kun  Szülnek  ni.  Tisza-Suh 

TELÉGET  (Somuny  m.  Mesztegnye  Nyr. 
281 ;  leijeget  Zala.  >   m.  Bagyary 

éldegél.  Ábbu  teleget,  n  jó  embe> 

(Somogy  m.  Mesztegnye  N 

TÉLÉGBÁP  {délégráf  Zala  m.  Gelse  és 
Nyr.    \vr»7.{;   deregráf  Göcsej    Nyr.   XIII.362; 
teligráf, fc/Í0ro'/'|nép-ctimológia]  Baranyám. Nagy- 
Harsány  Nyr.    VII. 477;   téligróf  [népetimológia] 
Palócság    Nyr.    Vin.461 ;    telógróf  Baranya 
Nagy-Hareáuy  Nyr.  VII.477 ;  teré'grá  fföld 

IV.  189).  —  Dilégráf:  (telegraf  ós:]  telegrainin 
(Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.57 

[TÉLÉGRAFÉR;. 

döröglafér-hás :  telegráfliivatal  (iMitiántúl  Nyr. 
XVI.  1 

TÉLÉGRAMM  (térégrám  Ssékelyföld  \\r  IV. 
189). 

1.  TELEK  {teleng  Rábaköz,  Beó-Sárkány  Nyr. 
XVIII.238;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  Pápa  Nyr.  XVI.576;  telt, 

Sz.-Péter  Schröder  Gyula'  fproaj    m. 

Repce    mell.  Nyr.  11.561;  vö.  1V.27:Í):  szíj,  mad- 
zag: a)  telek,  teleng,    telep,  telleg :    kettós  szíj  v. 
madzag,   a  mellyel   az   ostort  v.  a  korbácsot  a 
nyélre  rákötik    (Soprony    in.   Repce    mell. 
11.561;  vö.  IV.272;  Rábaköz,    Beó-Sárkány 
XVIII.238;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1  - 
Zala  m.  Hetes  Nyr.    XIX.  143;  Pápa  Nyr.    XV! 
576;  Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyuláné; 
Tokaj    Nu.    XXTV.240;  Zemplén   m.    Szürnyeg 
Nyr.  X.324).    Ostor-telek  (Gömör   m.,  Bodro- 
Tsz.).  Ostor  telke  (Hegyalja  Kassai  J.  Ssókőnjrv 
V.85).  Eöszakatt  a  korbács  teleki  (Mátra  vid. 
XXIV.479);  b)  teleng:  bocskorszij  (Balaton  mell 
Horváth  Zsigmond  1839).  Bocsk»r-telek  (Balaton 
mell.  Tsz.). 

2.  telek  (teBsMknek  Nyr.  11.422; 
Erdély  Csimmennann  János) -.1.  telek,  köz- 
vetlenül a  porta  mellett  levő  földdarab,  i  m»lv 
ben  kukoricát  és  burgonyát  termesztenek  (Bereg 
m.  Pap  Károly);  2.  telek:  (a  tanyákon)  művelés 
alatt  levó  föld,  a  melybe  a  legeié    nu, 

in  Halas  "Nyr.   XV.42! 
szántóföldön   a  tanya    körül    a  jószág   számára 
tartott  legelő   (Cegléd  Ilosvay  Vilmos);  4.  ft 
disznó..!  (Erdély  Csimmermann  János); 
ganaj,  trágyi  (Kis-Kún-Halas  N 
Maj>  Szeged  Csaplár   Bem 

(vö.  kutya-telek]. 

telek-alla:  a  ház    végében   levó   földek  (Vas 

m.  S„rok  mell  AII.144). 

TELEKÉL  (telekül) :  l.  \\  .:>•  Kun  Halas 

Kun-Ma 
jal  bekon  (KJa-Kún-Halas  \ 


IM 


TEL;  :KI.I 


TELIDES-TELLEGET 


8M 


(Szólások).  Magára  telekütö  (a  kutya  az  ételt): 
•  (Rábaköz,  Beó-Sárkány  Nyr.  XVII. 

1    TELEKE8:  szíjas,  fölszijazott,  szíjjal  még- 
kes  bocskor  (Hol?  Tsz.). 

rELEKÉ8|,  TELBKŐ8:  trágyás,  mejrtrá- 
Ö8  föld  (Szeged  Csaplár  Benedek). 


trágyáz    (Szeged 


|  TELEK  ÉZj,     TELEKÖZ  : 

Csaplár  Benedek). 

TELEKÉZÉTT:  megtrágyázott.  Teleké  zett  föld 
r.  XVI  11.383). 

(TELEKI). 

teleki-puttony:  tük  (Baranya  in.  Tsz.). 

teleki-varjú :  vetési  varjú  (corax  frugilegus) 
(Hol?  Nomenclator  Avium 

TELELŐ:  1.  télen  át  elálló.  Telelő  alma, 
körte,  dinnye  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos) ;  2.  major, 
a  hol  a  jószágot  teleltetni  szokták  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos). 

|TELÉNÉS|. 

telenes-teli  (Háromszék  m.  Vadr.  520a;  teli- 
l'dvarhely  m.  Magyaros,  Mátisfalva  Séra 
•nán;  telönös-teli  Udvarhely  m.  Kriza):  telides- 
teli. 

TELENGEN:  meg  (v.  jelentés  nélküli  tolda- 
lékszó) (Baranya  m.  Király  Pál;  Baranya-Sellye 
Zalai  Mihály)  [vö.  megintelen]. 

[TELEPÉD-IK|. 

még-telepedik:  meggyökerezik  (az  átültetett 
fa)  (Bihar  m.  Margitta  Horváth  János;  Csongrád 
m  Szentes  Molecz  Béla).  Aggyá  urát  annak  is, 
minek  vákta  ki  az  almafámat !  —  Méket  ?  A  mék 
mán  olyan  szípen  megtelepedett?  (Bihar  m.  Pocsaj 
Nyr.  IX.558). 

[TELEPÍTI. 

még-telepít:  kielégít,  jóllakat.  Az  eggyik  tehe- 
I  még  .  .  .  adogat  égy-égy  fél  kupányét,  s  így 
meg  túggyuk  őköt  (t.  i.  a  gyerekeket)  telepíteni 
(Csík  m.  Nyr.  IV.472).  Anyjuk  megtelepítette 
a  gyermekeket  egy  kupa  tejjel.  Annyink  van,  hogy 
meg  tudjuk  őket  telepíteni  (azaz:  van  annyi  éte- 
lünk, hogy  leültethetjük,  letelepíthetjük  s  jóllakat- 
hatjuk ókét)  (Csík  m.  Nagy-Kászon  Séra  Kálmán). 

TELESMÁN:  tátottszájú,  mulya,  mafla,  élhe- 
tetlen gyerek  (Háromszék  m.  Tsz.). 

TELEVÉNY :  az  a  föld,  a  mely  az  ajtó  elótt 
lábhordással  föltelik  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv 
V.87). 

TELHETETLEN.  Telhetetlen  mahoméd:  nagy- 
bélű,  nagyehetó  (Csallóköz  Csaplár  Benedek) 
(vö.  mahomet]. 

TÉLI.  —  Téli  oldal:  északi  oldal  (Szilágy- 
Cseh  Király  Pál). 


(Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 


téli-kánya:  gatyás  ölyv  (archibuteo  lagopus) 
(Holf  Noineticlatiir  Avium  42). 

|TELIDÉ8|. 

telidös-teli    (teledes-tele  Érmei  lék  Nyr.  \ 

TÉLIES :  téli.  Télies  ruha  (Nagy-Kanizsa  Licht- 
schein  Ödön). 

(TELINGÉS). 

telingés-teli :  telides-teli  (Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos). 

(TELIS]. 

telis-teli:  m  (Vas  m.  Kemenesalja?  Kreszne- 
rics  F.  Szótár  11.250;  Veszprém  m.  Szentgál 
Nyr.  11.185). 

(TELISDED). 

telisded-teli : 
11.131). 

(TELISDENj. 

telisden-teli  (Rábaköz  Nyr.  XVI.  138;  Ugo- 
csa  m.  Homonna  Nyr.  VII  1.427 ;  Szatmár,  Sza- 
bolcs, Ugocsa  m.  Nyr.  IX.  184;  telizsden-teli  Sza- 
mosköz Nyr.  XI.92):  x. 

(TELJEDÉS). 

teljedes-teli :  m  (Vas  m.  Kemenesalja?  Kresz- 
uerics  F.  Szótár  11.250). 

(TELJEN  J. 

teljen-teli:  M  (Vas  m.  Kemenesalja?  Kresz- 
nerics  F.  Szótár  11.250). 

TELJES  (tejes  Székelyföld  Kiss  Mihály;  tejes 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  461).  — 
Tejesleg :  teljességgel  (Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek; Háromszék  m.  MNy.  VI.351 ;  Vadr.)  — 
Tejjesebb  (pl.  vászon):  vastagabb,  sűrűbb.  Tejjé- 
sebbet  aggyon!  (Vas  m.  Kemenesalja,  Nemes- 
Magasi  Nyr.  XIX.191). 

(TELJESÍT). 

ki-teljesít:  1.  kipótol  (hiányt),  teljesen  leró 
(hátralevő  adósságot,  szolgálati  tartozást)  (Szat- 
már m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.235;  Szolnok-Doboka 
m.  Deésakna  Nyr.  1.382);  2.  végrehajt  (tervet) 
(Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.235). 

T  TÉLL-IK:  tevődik.  A  zajtu  nem  téllik  be  (Zala 
m.  Hetes  Nyr.  11.373). 

TÉLLÉG:  vánszorog  (Balaton  mell.  Bagyary 
Simon).  Ojjan  fáratt,  aüig  tud  má  csak  tellegni  is 
(Zala  m.  Király  Pál). 

TÉLLÉGET  (töllöget) :  teddegél,  teszeget  (Szé- 
kelyföld NyK.  11.368 ;  Kiss  Mihály,  Kriza;  Udvar- 
hely m.   Kriza;  Háromszék   m.  MNy.  VI.  221; 

Vadr.). 

TELLÉGET:  gesztikulál,  hadonáz  a  kezé- 
vel (Csallóköz  CzF. ;  id.  Szinnyei  Józsefné).  Be- 

44* 


Ili" 


TELLBTl  II.  \/.     TKMHK 


TKMHKTKTI  MoNDÁI 


(MM 


szelni  st  tud  a  uelkiil  hogy   teliégetne   (Csallóköz 

lek). 

TELLETULLÁ/-  i  ImÜM  készülődéssel  kés- 
lekedik, haszontalan  foglalkozassál  vesztegeti  az 
iddt  (Csallóköz  Csaplár  Menedék). 

TEMÉRDEK  lezy 

(iu8Ha\ ;  itmtrdtk  Veeiprém  m.  Geetény  Nyr. 
teékelyfffld  Pejér  Jóieei 

nya  in.  H  Várady  F.  Baranya   múltja  és 

jelenje    1.223).    —    Temerde,    temérdek:    roppant 
nagy,  óriás  (Szegssárd  |de  itt  temerde  nnn\ 
tess,  mint  a  köznyelvhcti  .temérdek',  pl.  temerde 
sok]   Ifiskoltt  \      Székelyföld  Fejér  Jó- 

ssef).  Mekkora  temerdi'  Székelyföld  Fejér 

József). 

TEMET:  töm  (pl.  ludat,  libát)  (Heves  m.  Név- 
telen 1840;  Gyöngyös    Nvr.    ÍX.881;   Tiua 
Imtv  Nvr.  IX.188).  Két  lml-t  (Fólegy- 

hása  Nyr.  XIV.185)  (vö.  töm\. 

[Szólások).  Temettek  a  rarjak:  esoporthan  rö- 
pültek (Csik  in.  Qyergyó  vid.  Nyr.  XIII.32- 

|el-teinet). 

(Szólások).  Eltemetni  okit:  vkint'k  a  jó  hírét, 
a  becsületét  rágalmazással  tönkre  tenni.  No  engem 
égiszen  eltemetett!  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
.-I  jószágot  elttimtni:  sok  adóssággal  megter- 
helni (8zatmár  m.  Barna  Ferdinánd). 

meg-temet:  megtöm.  Megtemeti  |a]  csizmáját 
szalmával  (Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  1X.138). 

TEMETÉS:    temető.     Tőrük-temető.     Tm 
part  [hátas,  partos  helyek)  (Mezőtúr  Nvr.  X.144). 

(Szólások).  Ez  is  émenne  ám  a  munka    temeti- 
lusta  (Mosony  m.  Lébény-Sz.-Miklós  Varga 
D.  György). 

TEMETKÉRÉZ[-DX  ?)  [tevietkéréz  Palócság 
XX1.217;  temet  kérézuek  Simonyi  7. 
M  N\»-|\';iii  1.421):  1.  temetést  rendez,  teme- 
tte felöl  rendelkezik.  Osztá"  há  méhhálok,  nekem 
Hát  temetést  ne  csinállyátok !  —  Ugyá"  né  temet  - 
kérézz  má  még  int !  (Falócsáu  Miko  Fái);  2.  teme- 
tést játszik,  femetkéréznek  á  gyerekek  (Falócság 
Mikó  Fái). 

TEMETŐ:    temetés.    Temetőre    mégy   (Vtl 
Sorok  mell.  Nyr.  XXII.  144). 

(teraetö-talp). 

(Szólások).    Temető-talpig:    teljesen    (Csík    m. 
Gyergyó  vid.  Nyr.  IV.283).  A  birtokából  te\ 
talpig  kiforgatták.  A>    i-ilág  nető- 

iszta    (Gyergyó-Újfalu    Orbán 
nee).   Temető-talpig  leégett  v.  elégett  (Udvarhely 
m.  Mátisfalva,  Háromszék  m.  Lécfalva  Séra  Káí- 
mán).  Temető-talpig    adós:    fülig   adós   (Csik  m. 
t  Kálmán).  Temető-talpából:  teljesen,  mindé- 
ül  (Székelyfőid  Nyr.  IV.328). 

TEMHE:  1.  lomha,  lusta,  tunya  (Falócság 
Nyr.  XX1L80;  Heves  m.  Névtelen  1840;   <• 


gyöe  él    vid.  Nvr    [M81;    IX.888;    KM 
Alföld  Nyr    1V.379;  Szeged  Csaplár   Kened. 

2.     nacv     lomha     testű,    OtTOml 

XX  11.80;  Heves  m.  Névtelen   1840)  [▼«,  tm 

TEMHETETLEN    {temheüen    [?)    Székelyi 
11.341  itelen,  ten 

dek  (Székelyföld  Kriza.  Háromszék  m.  MNv.  VI. 
222;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajosi 
tetten    sok   m  Háromszék    m 

hetetlen  sok  kender  (Háromszék  m.  \ ';> 
Temhetlen\?\sol<    katonaság    (Székelyföld    Aj 
■     , . 
igyonából    sem    juttat 
keUiold  Nyr.  V1II.461  ;  itt  kiteml 

TEMONDA:   1.   mendemonda,    pletyka   (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Csaplár  Benedek,  K  ródy 
Miklós;  Marosvásárhely   Nvr.   XXV  rom- 
szék  in.  Tsz.;   MNv.  VI.352;  Vadr.:  .Iv: 
Háronmók  m.  Orbai  járás  Nyr.  VII                rom- 
szék  HL   l'zon   Krdélyi    Lajos;    Krdővidek     I 
Nem  csinálok  temondát  belőle  (! 
József)-   Eleget  őrlött,  de  én  nem  csinálok  temon- 
dái    beUUe    (Háromszék    m.    Nyr. 
haggyuk  a  temondát!  (Háromszék  m   NyK.  Ili 
Ezt   a  temondát    kezdtél-    rólam    (Háromszék    m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár);  2.  pletj 
kalkodó  (Székelyföld  Fejér  József;    Háromszék 
m.  Vadr.;    Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi    Laj 

aida    asszony    (Háromszék    m.    Kir.ily    í'ál). 
Temonda  ember.    Ne  fülejj  itt,  te  temonda !  (Erdó- 
vidék  Király  Pál).  No  e  mán  igazi  temonda  / 
nép  (Háromszók  m.  Kovászna  Butyka  Boldi/- 

temonda-beszód :  mendemonda,  pletyka  | 
kelyföld  Kriza;  Krdővidek  Király  Fái). 

temonda-fésrek:    pletykafészek    (Székelyföld 
Csaplár   Benedek;    Háromszék  m.   Vadr.   520a; 

Gyórflfy  Iván). 

[TEMONDÁD). 

temondád-góró :    eryngium    plánum    (Nón 
m.  Ipoly-I.itke  Nyr.  IV.122). 

TEMONDÁL:    pletvkáz.    pletykálkod 
kelyföld   Tsz.;    Andrássy    Antal    1843;    Csa 
Benedek;    Háromszék   m.   Ts/ 

Vadr.  520a;  Háromszék  m.  Uzon  Enleh  i  Lajos; 
Erdóvidék  Tsz.;  Csik  m.  N\r.  V.468).  Rólam  ne 
temondájjitn  Háromszék  m.   Király   Fái). 

Az  asszonyok  mind  jól  tudnak  temondálni  (Három- 
szék m.  Kovászna  Mutyka  Boldizsu 

el-temondál:  1.  elpletykáz  (Székely 
lár     Benedek;     B 

Győrffy  Iván).   Ni   al/j  vele   ásóba,   meri 
dent  Jtemoniál!  (Alföld  Nyr.  XIII.237);  2.  el| 
láz  (Székelyfold    Csaplár    Benedek;    Háromszék 
iyőrffy  h 

le-temondál:    megszól,    elgyaláz,    plet) 
rossz  hirbe  k  idrássy    Antal 

1843). 


Mf     TEMONDASÁG—  TKMP1.<  >M 


TEMPLOMKA  -TÉNFEREG 


896 


TEMONDASÁG:    pletvkaság   (Háromszék  in. 
ly  Pál). 

TEMONDÁZ:    pletykáz,    pletykálkodik    (Szo- 
lár Benedek). 

TÉMÖJGŐ:  tébolygo  (Háromszék  in.  N\r.  IX. 
41  ;  Kiss  Mihály). 

témöjgó-lólök :  hazajáró  lélek  (Háromszék  m. 
U  ;  Kiss  Mihály). 

ITÉMÖJÖD-IK,  TÉMÉJÉD -IK|. 

mög-témöjödik,    még-témejédik,    mög-temö- 

lödik    [m  ,  téméjédik  Széki'lyföld    Fejér   József; 

még-témöjödni  Udvnrhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XV. 

575;  még-témölödöXX  Göesej,   Nagy-Lengyel  Nyr. 

•75):  megtébolyodik,  megbolondul. 

TÉMÖJÖG,    TÉMEJÉG:   1.  téméjég,    témöjög: 

g,    tántorog  (Székelyföld  Fejér   József; 

Székely-Udvarhely    Melich    János);    2.  témöjög: 

tévelyeg,    bódorog    (Székely-Udvarhely    Melich 

János)  [vő.  támolyog]. 

el-témöjög :  el  bódorog.  A  malacom  valahova 
'Itémöjgött  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.41;  Kiss  Mi- 
hály). 

TEMPLOM  (támlom  Kalotaszeg  Nyr.  XVII. 
47;  tamplom  Eger  vid.  Nyr.  XIX.331 ;  Heves  m. 
Párád  Nyr.  XXII.522;  XXIII.141;  Heves  in. 
Istenmezeje  Nyr.  XV.229;  Székelyföld  Kriza; 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  477.  478; 
Udvarhely  m.  és  Hétfalu  Vadr.;  Háromszék  in. 
Zágon  Nyr.  XXVI.93;  tdmplom  Csík  m.  Gyergyó 
vid.  Nyr.  IV. 283;  tdmplom  Szilágy  m.  Bürgezd 
Kerekes  Ernó;  Kalotaszeg  Nyr.  xVlI.47;  Bánffy- 
Hunyad  Nyr.  X.21 ;  Kalotaszeg,  Sárvásár  Nvr. 
XL48;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.371 ;  Háromszók 
in.  l'zun  Erdélyi  Lajos;  tamplonyba  Palócság 
Kthuographia  IX.370;  támplony  Háromszék  m. 
Zágon  Nyr.  XXVI.93 ;  támpolom  Székelyföld 
Nyr.  IV.328;  támpolombn  Udvarhely  m.  és  Hét- 
talu  Vadr.  519a;  támpolony  Udvarhely  m.  és 
Hétfalu  Vadr.  519a;  taplóm  Székelyföld  Kriza; 
arhely  m.  és  Hétfalu  Vadr.  519a;  táplom 
Háromszék  m.  Orbai  járás  Király  Pál ;  tápion 
Idvarhely  m.  Nyr.  IV.371;  táplony  Udvarhely 
ni.  X\r.  IV.371;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.427; 
méri  Lajos;  Háromszék  m.  Orbai  járás  Király 
Pál ;  teplom  Székelyföld  Kriza ;  Udvarhely  m.  és 
Hétfalu  Vadr.  519a;  Székely-Udvarhely,  Bethlen- 
falva Nyr.  VII.378;  Hétfalu  Nyr.  IX.427;  XXII. 
király  I'ál,  Rozsondai  József;  téplon  Hétfalu 
H..rger  Antal;  teplony  Dráva  mell.  Nyr.  VI.87 ; 
XIII.476;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284; 
XVII.191.  237;  Szatmár  m.  Máté-Szalka  és  vid. 
Nyr.  XXVI.497;  tiplony  Brassó  m.  Hosszúfalu 
Horger  Antal). 

templom-biró:  templom  fölügyelője  (Gömör 
m.  Tsz.). 

templom-ereBí :  templom  előcsarnoka,  pitvara 
(Háromszék  m.  MNy.  V1.243). 


templom-fara:  templom  hátulsó  vége  (Tóim* 
ni.  Nyr,  V1.524;    Abaúj,  Borsod  m.  Király  I'al) 

(TEMPLOMKA],  TAMPLÓK A :  templom  (Mold- 
vai csáug.  Nyr.  1X.531). 

TÉMPLOMOZÁ8,  TÉPLONOZÁ8 :  istentisz- 
telet (lirassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal). 

TEMPÓ  (timpó  Háromszék  m.  Vadr.  520a): 
csiny,  furfang,  fogás  (8zékelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Vadr.).  Ismerém  a  tempóikat  (Zala 
in  Nagy-Kanizsa  Lichtschein  Ödön).  Sok  tempót 
szokott  nini  (Veszprém  in.  Nyr.  V.330). 

[8zólások|.  Tempóra :  lassan,  kimérten,  hossza- 
dalmasan, tempósan.    Tempóra  dogozik  (Szeged 
vid.    Nvr.    VII.473).    Siess    egy   kicsit,    ne   olyan 
tempóra!    Nagy    tempóra    felötözik   (Székelyföld 
l  Nyr.  11.39). 

TEMPOBIZÁL:   haszontalanul   tölti   az   idót 
i  (Csallóköz,  Szeged  Csaplár  Benedek). 

TEMPÓS  {tempós,  tempós   Zala  m.  Tűrje  vid. 

1  Bódiss  Jusztin) :  1.  mindent  lassan,  akkurátusan, 
méltóságosan   tevó    (Zala  m.  Tűrje  vid.   Bódiss 

i  Jusztin).  Tempós  ember.  Témpóssan  őtözik  (Csalló- 
köz Szinnyei  József) ;  2.  tréfás  (ember)  (Somogy 

I  m.  Szóke-Dencs  Nyr.  III.231). 

TEMPÓZ[-IK] :  1.  mindent  nagyon  lassan  és 
kényelmesen  tesz  (Losonc  Máté  Lajos) ;  2.  tré- 
fái,  bolondozik  (Zala  m.  Szepetnek  Lichtschein 
Ödön;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.231 ; 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.524;  Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos; Tisza  vid.  Nyr.  XXVI.  140;  Zemplén  m. 
Szűrnyeg  Nyr.  XII.427);  3.  alakoskodik  | 
kelyföld  Fejér  József).  Ne  tempózz!  Már  megint 
tempózol!  (Székelyföld  Séra  Kálmán). 

[Szólások).  Tempózik,  mint  a  hasatt  teknő:  ké- 
nyes, rátartó8  (Debrecen  Nyr.  VII.274).  Tempó- 
.  zik,  mint  a  hasatt  teknő  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr. 
VI.130).  Tempózik,  mint  a  hasatt  fűzik  (Debrecen 
Nyr.  IX.131).  Tempóz,  mint  katona  a  talicskában 
(Szeged  vid.  Nyr.  VII.473). 

TEMZSE:  esetlen  nagy  és  vaskos,  erős.  De 
nagy  temzse  ember!  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos)  [vö. 
temhe,  tömzsi]. 

TÉNDŰL  (Nagy-Kőrös  Nyr.  VI.424;  tendül 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.117;  töndül  Nagy- 
Kóros  Nyr.  VI.424):  1.  összeszedi  magát,  neki- 
telik (betegség  után)  (Nagy-Kórös  Nyr.  VI.424). 
Már  kezd  tendülni  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
V.118);  2.  virágzásnak  indul  |á.  é.]  (Nagy-Kőrös 
Nyr.  VI.424)  (vö.  pendül]. 

fel-töndül  =  téndül  1.  (Kúnszentmiklós  Nyr. 
XXV.  82). 

TÉNFEREG  (ténfereg;  —  témfereg  Zilah  vid. 
László  Géza;  ténfereg  Síékelyföld  Nyr.  IX.  176; 
ténförgók  Vas  m.  Kemenesalja,  Szatmár  vid. 
Tsz.):  1.  hentereg,  fetreng  (Háromszék  m.  Vadr.; 
Csik  m.  MNy.  VI.376).  Ténfereg  a  disznó  a p* 
lyában  (Zala  m.  Nyr.  XXV.331);  2.  láb  alatt  van, 


TENG— TKN'ií-:i.\ 


láb  alatt   akadékoRkodik,    l;i l.atlan k. mIi k.    MtftM 
kedik  (Zala  m.  Nyr.  X  Vai  n.  Komon 

alja  Taa.;    Kélegyháza    Nyr.  IV.BÖO;   Csallóköz, 

\V|   |  M);      i, 

Siatmár  vid.  Tai.).  #«  Mo/oroaj  a  liOOM   <//n//, 

fr  Ab/í^m.'  (Tokaj  II .560).   AT«   íAi/erep- 

/tteá  ott  a  tüz  körül!  (Bereg-Rákos  és  vid.  Pap 

ily);  8.  oél  nélkül  Járkál,   kóaaáL   kódorog, 

kóborol  (Szabadka  Kásionyi  Gyula,   Rimaszom 
bat  Nyr    KV.474;   Tol  i  o.? 

XV  11.569;  Bereg-Rákos  éR  vid.  lap  Karoly; 
Zilah   vM.  Láailó  Géza  Zala 

in.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  X.XIll>7i;  4.  támo- 
lyog, táír  boltM  Ido-odo  jár  (Nagy-Kun 
Klód  IloRva)  Vilmos;  Zilah 
Nyr.  XIV.í.'Ui.  Sokai  í/r  [ivott],  reggél  f<lé  csakúgy 
ténferegve  jött  haza.  Beteg  szegény,  csak  úgy  ténfereg 
(Bodrogköz  Nyr.  XVII.559).  Ténfereg,  mint  az 
eszeveszett  lúd  (Síékelyföld  Nyr.  IX.  176).  Az  éjjel 
Unfergésbe  vöt  az  eszem:  magam  it  nntidég  tén- 
feregtem, alig  tuttam  alunngi:  gondoltam,  hogy 
az  idő  is  ojan  lesz,  mint  az  eszem  (Gömör  m. 
Ijl    XVII  470)  |vö.  fentereg,  ténszörög). 

el-ténferög:  1.  elvánszorog;  2.  elbódorog,  el- 
téved (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

|TBNO). 

teng-leng:  tengődik  (Székelyföld  Kriza). 

TENGELIC  (istiglic  Dunántúl  MNy.  V.98; 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.519;  XX.367; 
Vas  in.  Xémet-Gencs  Nyr.  XXVI.139;  Somogy 
m.  Sándor  József;  Tolna  m.  Nyr.  VI.  523;  istiriglic 
Somogy  in.  Kálmáncsa  Nyr.  XI.238;  stiglinc 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.213;  Baja  Nomenclator  Avium  61 ; 
Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XXVI.383;  Szatmár  m. 
Lauka  Gusztáv  1842;  tengelice  Balaton  mell. 
Sebestyén  Gyula;  Nffó  Repce  vid.  Nyr.  XX. 
tiglinc  Palócság  Nomenclator  Avium  61 ; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Arad  m.  Pécska  Kál- 
mány L.  Koszorúk  1.148;  töklinc  Palócság  Trz.; 
Nyr.  XXII.80;  Vác  Czech  János  1840;  Abaúj  m. 
Nomenclator  Avium  61):  1.  tengelic,  tengelice: 
vad  gerlice  (Balaton  mell.  Sebestyén  Gyula); 
2.  stiglinc:  honvéd  (gúnynév)  (Kaszárnyai  szó 
Nyr.  VI.234). 

TENGELY  (ténge  Csík  m.  Gyergyó-Újfalu 
Jánosy  Geró;  ténge  Palócság  Nyr.  XXI.366; 
tengő  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 429 ;  tengü  Vas 
m.  őrség  Tsz.  343a;  Nyitra  m.  Negyed  Nyr. 
XIII. 577;  töngöj  Udvarhely  m.  Vadr.;  Sóvidék 
Boros  Gábor). 

tengely-párna :  a  szekér  tengelyére  erősített 
lapos  fa,  a  melyen  a  fürgentyü  (vö.  férgetyü  l.| 
mozog  (Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  X.XIII.576;  Szé- 
kelyföld Győrfty  Iván)  (vö.  párna]. 

tcngely-vankos:  a  szekér  hátulsó  tengelyé- 
nek mása,  a  mely  hozzá  szorosan  van  kapcsolva, 
8  a  melynek  sassá  tartja  a  szekér  oldalait 
(Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XV  1.382). 


TENGER  [tengely  fivvn ka  ' 

I  (1  várhely  m.  Vadr.). 

(8zóláaok|.    Te  minálunk  ezen   a  tenger   *</, 

nap  (Abaúj  ED.   Huzita  Nyr.   VII 

gely  éccaka  is  mesét:  egész  álló  éjtszaka  (M 

vid.  Nyr.  XXIV.479). 

TENGERI    (tengeri    Szatmar    in.   Mat.-  Szálka 

rid   Nyr.  xx 

tengeri-bodza  ( i 
lila  (Balaton   moll.   Pöldi 
Horváth   Saigmoad   1839;  Gyór  m  Nyr. 

XVII.675;  Komárom  m    Guta  Hortobágj 

MatM.stnlde,  Tallós  Nyr.  XV  1.382). 

tengeri-csiháló:  kukorfc 
har  m.  Miske  Király  PáJ). 

tengeri-füge:   füge   (Csík    m.    Gyergyó    vid. 
Nyr.  IV.282). 

tengeri-szőllő  {-szőlő,  -szeölő):  ribiszki 
szombat  Nyr.  XXVI.479;   Gömör  m.  Ba 
Nyr.    XXII.382;   Hegyalja  Kassai  J.  Szók. 

V.91). 

TENGERLŐ:    tengernyi.    Tengerid  sok   mun- 
kám van  (Debrecen  Nyr.  XXI  11.335). 

TENGŐD-IK  (tengcdm  Balaton  mell.   Horváti 
Zsigmond  1832  (a  Tsz.-ban  a  kéziratból  bibi 
é  helyett  ö-vel  közölve]). 

TENGÖLŐD-IK    (Pécs    Kassai    J.    Sz«>Un\v 
III.192;    tengelődxú    Baranya    m.    Nyr.     II.  i 
töngölöd-ik  Pécs  Kassai  J.  Szókönyv  V 
töngölőd-ik  Baranya  m.  Patacs  vid.  Csaplár  Bene- 
dek) :  tengődik. 

TÉNS    (tejes-úr    Repce     vid.    Nyr.    X  X 
Baranya  m.  Csúza   Nyr.    XVIII.429;   Nyitra   m. 
Vág-Sellye,    Pozsony    m.   Deáki    Nyr.    XV 
Mátyusfölde  Nyr.  XIX.505;   Kis  -Kán-Halas  Nyr. 
XV.64;  tejes-uram    Kis-Kún-Halas    Nyr.    VI  11.41. 
84;    tejes-asszony    Kis-Kún-Halas    Nyr.    X\ 
urat  Göcsej    Nyr.    11.86;    téns-,    lés-,    (■ 
Paldeaág  Nyr.  XXIII. 70;  tés-úr  Répee  vid. 
XX.  I7ii;    Szegszárd    Nyr.    XIV.426;    Debn 
Nyr.  IX.  164). 

TÉNSZÖRÖG:  támolyog  (Zala  m.  Gelse  és 
vid.  Nyr.   XV.574)  (vö.  tészölög]. 

TÉNZSIKA:  válogatós,  ímmel-ámmal  • 
Ténzsika  a  marha  (Brassó  m.  Bácsfalu  Hoi 
Antal). 

TENZSIKÁL:   gyengén,  iminel-ámmal    eszik 
(Brassó  m.  Bácsfaíu  Horger  Antal). 

TENYÉR  (tener   Csík  m.  Gyergyó-Újfalu    •' a 
nosy  Geró;    tenerem,  tenereá,   tenere   Brassó  m 
Hétfalu    Horger   Antal;    tenér  Székelyföld   Kiss 
Mihály;  tenyér    Palócság  Tsz.;   tereny  Palócság 
Nyr.  XXI.361  ;  XXII.80;  Heves  m.  X 
Heves  m.  Kompolt  Király  Pál;  Gömör  m 


701 


TENYEREL     TÉPÁ8Z 


TÉPÁ8ZOLÓDÁ8— TEPELÁK  702 


XVII1.421.  458;  Abaúj  m.  Névtelen  1889;  Abaúj 
m.  Szikszó   Király  Pál;   terenyvel   Torna-Újfalu 
.;  tereny'ém,  terenyeá,  terenye  Dráva 
mell.    Kopács   Nyr.    XVI  573;   Nógrád   m.  > 
VI.  135;   Heve*  m.   Kompolt  Király  Pál;  Abaúj 
ziksió  és  vid.  Nyr.  XXVI.  185;  Király  Pál; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X1I.428;  Torda-Si.- 
Láaaló  Borbély  József;  Alsó-Fehér  m.  Nyr.  XXV. 
é'nye    Bontod    m.    Ethnographia    V  11.83; 
terény  Nógrád  m.  Alsó-Szátok  Tolnai  Vilmos).  — 
Tenyér:  a  vesssóbárka   (fúzvesszóból   font   bal- 
tartó) nyilasának  desikafödöje  (Tisza-Abád-Sza- 
lók  Nyr.  IX. 144  (hibásan   érteimesve];   Hermán 

[TENYERELJ. 

bele-tenyerei :  tenyerét  belenyomja.  Bele- 
tenyerelt  a  kásába  (Alföld  Nyr.  XV.281). 

TENYERES  (terenyes-iaip&a  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  V.90)  :  tenyérbe  -  csapás  vesszővel, 
pálcával,  léniával  (iskolai  büntetés)  (Hajdú-Ná- 
nás  Máté  Lajos;  Debrecen?  Nyr.  XXVI.558). 

tenyeres-napszám:  gyalog  napszám,  kézi  nap- 
szám (Udvarhely  m.  Nyárád  mell.  Ethnographia 
VII. 188). 

(TENYÉRI],  TÉRENYI:  tenyérnyi  (Mátra  vid. 
Nyr.  XXU.3H4).  Eggy  terenyi  szalmája  van  a 
jól  meghízott  sertésnek  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.90). 

(TENYÉSZEL). 

neki-tenyiszü :  (testben)  gyarapszik,  fejlődik, 
erősen  nó  (Mosony  m.  Lébény-Sz.-Miklós  Varga 
D.  Uyörgy). 

(TENYÉSZKED-IK). 

é-tenyészkédik :  ide-oda  vonul  (vihar  kitö- 
rése előtt  a  felhő)  (Gyórjn.  Pázmáud,  Gyór- 
Sz.-Márton  Bors  Albert).  Étenyészkédik  a  föhhö 
(8omogy  m.  Kapoly  Nyr.  XXVL827): 

TENYÉSZTEZ:  [népetimológia]  lawn-tennist 
játszik.  Tenyészteznek  (Csongrád  m.  Mindszent 
Xyr.  XXVIIÍ.46). 

[TENYÉSZTEZŐ]. 

tenyé8ztező-pálya:  [nép-etimológia]  lawn-ten- 
nis-pálya  (Csongrád  m.  Mindszent  Nyr.  XXVIII. 
46)  |vö.  lány-tenyésztezö  Pótl.|. 

[TÉP]. 

meg-tép:  megkoppaszt.  Megtépik  a  ludat  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  V.94). 

|TÉPÁL|,  TIPÁL :  cibál  (Balaton  mell.  Tsz.). 

TÉPÁSZ,  TÉPÁZ  [Upéts,  tipáz:  —  tibázw 
Dunántúl  Tsz.;  tipászm  Tolna  m.  Tsz.  363a; 
Székelyföld  Kiss  Mihály):  cibál,  ráncigál  (pl. 
békát  a  réce),  hajánál  fogva  cibál  (Dunántúl, 
Tolna  m.  Tsz. ;  Csallóköz,  Sseged  Csaplár  Bene- 
dek; Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Debrecen  Nyr. 
XXIII.335;  Székelyföld  Tsi.). 


ki-tépás,  ki-típáas:  kirángat,  kiráncigál,  ki- 
tépked. Szent  kaját  kitépázzák  (Torontál  m.  Szó- 
reg Kálmány  L.  Sseged  népe  III.  146).  Kitipász- 
hé  <i  sok  szép  hagymát  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

mög-tépásE,  mög-tópáz  {míg-típász,  mig-Hpáz): 

1.  megcibál,  megcibálja  a  haját  (Veszprém  m., 
Baranya  m.   Zalai   Mihály;    Nagy-Kúnság  Nyr. 

XV  1.524).  Pista  mégtipászott  v.  megttpászta  a 
hajamat  (Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Megtipász- 
lak !  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  2.  megver  (Veszp- 
rém m.  Zalai  Mihály;  Baranya  m.  Nyr.  VI.474; 
Zalai  Mihály). 

TÉPÁSZOLÓDÁS :  hajbakapás  (Csallóköz, 
Szeged  Csaplár  Benedek). 

[TEPE;  vö.  tipi\. 

tepe-tupa :  1.  ügyetlen  járású,  tipegve-tapogva 
lépő  (gebe)  (Erdély  CzF.;  Nyr.  III.270;  Három- 
szék  m.   MNy.    VI.352;   Vadr.;   Gyórffy   Iván); 

2.  mulya  (Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  V.94). 

TÉPED:  tapad  (Háromszék  m.  Vadr.). 

TEPEDELEM:  nyugalom,  nyugt(-om,  -od  stb.). 
Egész  éjjel  nem  volt  tepedelme  (Tisza-Dob  Nyr. 
XXIV. 332).  Nincs  tepedehnem  ettől  a  rossz  siró 
gyerektől  (Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.14Ü). 
Én  nekem  nincs  eggy  csepp  tepedehnem  se,  mintha 
én  megöltem  vóna  apámat  (Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XI.93). 

TEPÉL  (tepel):  1.  toporzékol  (Csík  m.  Gyer- 
gyó-Ditró  Nyr.  XII.282);  2.  türelmetlenkedik, 
elégedetlenkedik,  veszekszik  (Csík  m.  Gyergyó- 
Ditró  Nyr.  XII.282).  Annyit  tépett  ott!  (Csík  in. 
Nagy-Kászon  Ráduly  Simon)  [vö.  típer]. 

le-töpél :  letipor,  letapos,  legázol  (Székelyföld 
Fejér  József). 

[TEPEL;  vö.  teper]. 

le-tepél,  le-töpöl :  leteper,  legyűr,  leterit  (a 
földre)  (Udvarhely  m.  Nyr.  VII1.473 ;  Háromszék- 
in.  Vadr.). 

TEPELÁK  {tepelák;  —  tapalág  Kis-Kükülló 
m.  Szókefalva  Nyr.  XV.284;  tepelága  Torda  Nyr. 

XVI  11.95) :  1.  tapalág,  tepelák :  kapcabocskor,  idom- 
talan  nagy  bocskor,  formátlan  csizma  (Kis  Kü- 
külló  m.  Szókefalva  Nyr.  XV.284).  Látszik,  hogy 
tavaszodik,  met  az  úton  elhánták  a  tepelákot  (Há- 
romszék m.  Vadr.) ;  2.  tepelák,  tepelák :  idétlen, 
kistermetű,  rossznövésú  (Háromszék  m.  Vadr.; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csik  in. 
Nagy-Kászon  Ráduly  Simon).  Mijén  tepelák  ember! 
(Háromszék   m.    Kovászna    Butyka    Boldizsár) ; 

3.  tepelága,  tepelák,  tepelák:  ügyetlen,  gyámol- 
talan, élhetetlen,  pipogya,  erélytelen  (Székely- 
föld Nyr.  V.424;  Gyórffy  Iván;  Torda  Nyr. 
XVIII.95;  Háromszék  m.  MNy.  VI.352;  Vadr.; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  XX  11.94;  Király  Pál,  Horger  Antal). 
Tepelák  embör.  A  nem  oda  való,  az  ojan  tepelák 
(Udvarhely  m.  Magyaros  Séra  Kálmán).  Éjen 
tepelák  embert  még  én  se  láték  (Csik  m.  Nyr. 
XXVI.428)  [vö.  tetelók]. 


700 


TF!'KI/M»  -IK     TI 


TRPKRTÉh— TBP81 


704 


TEPBLŐD-IK  (t*t>riőd-ik) :  erősen  igyekasik, 
tori-marja  m  yföld  Tsz.  |itt  é«  üyar- 

mathi  S.  VoeM    100.,  ;i  honnan  véve  van,  tépe- 
lődöm hiba|;  NyK.  X.887 ;  Báromssék  m.  Va 
Mol.lv:,.    Kiélte    Nyr.    VII 
hogy   tudjon    vala\  tnni   (Ssékelyföld    I 

TRPELÓD-IK.  TIPELŐD-IK.  Tépelődni 

tödnek:    tépásszak    •  ••ruvinást,    eggymás     haját 
(Székelyföld  Kiss  Mili  tét  ember- 

it   kik  együtt  téjtelőtteh   iH.imms/.ek  »»    Vadr. 

TEPELÖoő:  iirvekvó,  szorgalmas,  serény 
(Moldva,  Kiesse  Nyr.  VII  217). 

TÉPÉB  (teper):  tipor  (Fehér  m.  Nyr.  1X.284; 
Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö.  tépfí]. 

TEPER  (jnyerni  Baranya  m.  Zalai  Mihály : 
Ormányság  Tss.;  Nyr.  VI1I.47  \it\pepe:\ú  hiba); 
peperx   be    Barauya   m.    Sum<  II  1.320; 

per  Baranya  in.  Kassai  J.  Szókönyv  IV.91): 
L  teper :  gyúr,  gyömössöl,  töm  köd  iSzatmárm.  Sza- 
moshat Nvr  X.140).  óssz>  teperi  a  kalap- 
jiit  v.  a  könyvének  n  leveleit.  Ne  teperj  annyi 
kenyeret  a  beledbe!  (Csallóköz,  Kecskemét,  Sze- 
ged Csaplár  Benedek);  2.  peptn  váj,  kotor 
(Baranya  m.  Zalai  Mihály;  Ormányság  Tsz.). 
Pepezni  [hiba  e  h.:  peperni]  a  tüzet  (Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.   VIII.47)   [vö.  tepel,   töpöröd-ik\. 

be-teper,  be-peper:  1.  be-teper,  be-peper:  be- 
gyűr, begyömöszöl,  betömköd.  Sok  kenyeret  bete- 
i  gyomrába  (Csallóköz,  Kecskemét,  Szeged 
Csaplár  Benedek).  Hozz  lé  égy  kakasit  [tojást] 
s  peperr  be  a  párba  [parázsba]  (Baranya  in. 
Sumony  Nvr.  111.320);  2.  be-peper:  betakar  hamu- 
val (Baranya  m.  Zalai  Mihály). 

ki-teper:  kikotor.  Kiteperni  n  tüzet:  a  para- 
saat  kitakarni  ós  fújással  fülóleszteni  (Baranya 
m.  Nyr.  11.184;  Zalai  Mihály). 

lö-teper  (le-peper  (vkit  a  földre]  Baranva  in. 
Kassai  J.  Ssókönyv  IV.91). 

[össse-teper]. 

[Szólások].  Összetepertünk  hamarosan  egy  boglya 
szénát:  össsehordtunk,  összeraktunk  (Szatmárm. 
Szamoshat  Nyr.  X.140). 

TEPERED-IK:  tertyedten  letelepszik.  (Né- 
mely vidéken  a  leányok,  menyecskék  10—15 
szoknyát  is  vesznek  magukra;  tánc  után  ren- 
desen a  Tőidre  ülnek  oly  módon,  hogy  sebesen 
eggyet  fordulnak  s  úgy  teperednek  a  földre.) 
(Alföld  Nyr.  XV.281)  [vö.  terep  .  .  .]. 

le-teperedik :   v.  Gyertek,   békás,   itt   a  fv>  tepseg-tapsog:    ide-oda  tappog   (82 

teperedjünk  le!  (Alföld  Nyr.  XV.281).  Simunyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.411). 


[TEPERTÉL  |. 

el-tepertól:  elkészül  (Bodl  -/..)  (vö.  el- 

■  prrtél\. 

TEPESZ  Úgy    áll   ra 

mint  a   ■  Nyr.  II 

Mihály).  Anni/i  a 
(Udvarhely  m    \ r| 

|TEPETT|. 

.a.snk|.    Ez  az 
ompa  só,  agyon  vun  sózva  (Hegyalja   k 
Ssókönyv   11.94;   V.98).    Csupn 
vagyok:  egésztn  at   vagyok  t\v 
ros  vagyok   (Bereg-Rákos  és  vid. 

TÉPLÓ  (Csik  in.  Tsz.;  tépető  Sz.-k.-i>fnld 
Gyórfíy  Iván):  kendertörö,  nagyoló  til<». 

ITÉPŐD-IK]. 

el-tópődik:  elszakad.    M 
1  (Fehér  in.  Etáé-Almás  Simonyi  Zsigmond). 

TEPPENTYŐS,    TEPPENTYES:    hossza 
inas  (beszéd)  (Somogy  m.  Baf 
mogy  m.    Szóke-Dencs    Nyr.    111.231)    [1 

/>'  ittyős], 

TEPS:  elhízott,  szóllyelmeiit  (Udvarhely  in. 
Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  XVIII.626)  (vö.  2.  U 

TEPSED  :  (szét-)nyomul,  (szét-)nyúlik,  (szét-) 
teltved    (Háromszék    m.    MNy.    VI.362;    Vadr. ; 
Mihály,  Gyórffy  Iván). 

el-tepsed:  szétnyomni.  Bzétmegy,  széttertyed. 
Eltepsed  a  lábom  alutt  </  béka  (Háromssék  in. 
Lécfalva  Séra  Kálmán;  Csík  m.  Nagy-Kánon 
Ráduly  Simon). 

lö-tepsed :  leesve  elterül  (a  földön)  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

meg-tepsed:   szétnyomul,   szétmegy,   szét 
tyed.   Megtepsed    a   lábom  alatt  a   béka    (Krdély 
Kassai  J.  Szókönyv  V.94  [itt  megtepseg  nyilván 
hiba] ;  Udvarhely  m.  Magyaros  8éra  Kálmán). 

ssét-tepsed:    szétnyomul,  szétnyúlik.  szé*- 
tyed  (Székelyföld   Andrássy  Antal    1843).  A 
nyer   széttepsed  a  sütésnél   (Háromszék   in.    í 

falva  Séra   Kálmán). 

TEPSEDT:  szétnyomult,  széttertyedt.  fonná* 
jából  kiment.  Ilyen  tepsedi 

'  (Udvarhely  m.   keresztúri  járás  Pássint 
Mihály). 

ITEPSÉG],    TEPSÖO:    tápon 
A  $á  "<i  (Udvarhely  m.  Vadr.  90 


TEPEROET:  gyűröget,  g> 
tepergeti  a  zsebébe,  míg  öss:>  lUÓBOS,  Kecs- 

kemét. Sseged  Csaplár  Benedek). 


TEPSÉGŐ:  tappogó.  Tepseg< 
m.  Simonyi  Zs.  Tüsetes  M.  Nyelvtan  1 

.'/"]• 


701 


TEPSBL— TÉR 


TER.AM     TKKCIK 


706 


|TEP8ÉL). 

BBét-t©p»öl:  szétnyom,  szétnyílj:  i Háromszék 
in.  Gyr.rffv  Iván). 

TEPSELÖD-IK :  (szét-)lapul,  (szét-)uyoraódik, 
(azét-)nyúlik  (Háromszék  m.  MNy.  VI  862;  Gyórffy 

jTEPSEN]. 

belé-tepsen  :  beleesve  elterül  (Szolnok-Doboka 
m.  Deésakna  Nyr.  1.381). 

el-tepsen:   1.   elnyúlik,    szétterül    (a   földön). 
Akkorákat  töpik,  kogy  eltepsen  a  ház  fődin  (Há- 
romszék m.   Vadr.   375).    Ugy  eltepsent,   mind  a 
•kelyföld    Kiss   Mihály;   Háromszék  m. 
Vadr.  520a).   Ugy  étepsentem,  mind  a  béka  (Udvar- 
m.  Fehér-Nvikó  vid.  Nyr.  XVIIL526);  2.  lus- 
lik  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  3.  el- 
hízik zy  (Ud várhely  m.  Fehér-Xyikó  vid. 
Nvr.    XV11I.526   [itt   el  nélkül,   de   ezt    nyilván 
hoszá  kell  érteni]). 

lö-tepsen:  leesve  elterül  (a  földön)  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

meg-tepaen:  elnyúlik,  széttertyed  (Székely- 
föld Gyórffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.). 

oda-tepsen:  odaesve  (odacsapódva,  odalocs- 
eaanva)  szétterül.  Kiszítta  az  arrát  a  markába, 
megnézte  s  ugy  feldobta  a  gerendába,  kogy  ugyan 
odaiepsent  (Háromszék  m.  Vadr.  375). 

[TEPSÉRÉSÉD-IK ;  vö.  tapsira*]. 

el-tepséreaédik :  naevon  elhizik  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

1.  TEPSI  (tepsii  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr. 
11.561 ;  tepszi  Vas  m.  Kemenesalja,  Veszprém  m. 
Pápa  vid.,    Tolna   m.    Tsz.;    Veszprém  m.  Cse- 

r.  V.523 ;  Pest  m.  Szeremle  Békássy 
Sándor;  Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Benedek; 
Hódmezó- Vásárhely  Nyr.  111.223  ;  Szabadka  Ká- 
szonyi  Gyula;  tepszia  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
210).  —  Tepszia:  kerek  kalács  (Háromszék  m. 
Szabó  Elek  1832;  a  Tsz.-bau  a  közlő  kéziratá- 
ból hibásan  így:  tapszia). 

(Szólások).  Nevet,  mintha  tepsziért  külték  volna 
(Hódmezó- Vásárhely  Nyr.  111.223). 

tepsi-szájú:  nagyszájú, csahos  (Veszprém  Nyr. 

11.135). 

2.  TEPSI:  1.  szétnyomult,  széttertyedt,  for- 
májából kiment  (Háromszék  HL  MNy.  VI.352; 
Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván);  2.  [tréf.]  medve 
(Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  XXII. 284)  [vö.  tapsi, 
tep*\. 

TEPŰL :  tépódik  (Háromszék  m.  Gyórffy  Iván). 

1.  TÉB.  Tirebb:  téresebb  (Szatmár  m.  Kap- 
nikbánya  és  vid.,  Székelyföld  NyK.  11.380). 

ÉR  [tiér,  tir):  L  (hozzá-)fér.  Miiig yá  azon 
tünőköttek,    hugyam  puszticcsák  é  a  világbú;  ka- 

«mmm  i  magyar  tajszútíh  ii 


nem  toka  nem  tirkettek  a  testihö  (Veszprém    in. 
Csetény    Nyr.    XXIV.480);   2.   (el-   v.    bele-)fér 
(Vas    m.   Répce-Szeutgyörgy     Nyr.    XVII 1  B 
Székelyföld    Kiss   Mihály).   Úgy  ide  tarjászk 
a  kezem   alá,    kogy    nem    térek   tüled   (Abaúj  in. 
Szikszó  vid.  Király  Pál).  Széles  az  ökröm  sza> 
nem    tir  az  istálómba   (Békés    m.    Endród  Kál- 
mány    L.    Koszorúk    II.  148).    Sem   tér  a  bűribe 
(Zilah  vid.  László  Géza). 

[Szólások).  Sehogy  se  tért  a  fejibe  az  embernek, 
kogy  az  ű  fiai  ojan  mihasznák  vénának  (Bihar  m. 
Székelyhíd  Nyr.  V.267). 

bele-tér:  belefér  (Baranya  m  lbafa  Nyr.  XXII. 
283).  Nem  sok  tér  bele  (Somogy  m.  Nyr.  XVIII. 
239). 

el-tér  (e-tér):  elfér  (Zala  m.  Arács  Nyr.  XXII. 
239;  Tolna,  Baranya,  Somogy  m.,  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  11.187;  Hont  m.  Ipolyság 
Nyr.  X1X.45;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

hossá-tér :  hozzáfér.  Sehugyan  se  tuttak  hozzá- 
tirni/i.  Akkor  maj  nem  tunnak  hozzát  tlrnyi,  a 
zVetedet  evinnyi  [hiba  e  h. :  événnyi]  (Veszprém 
m.  Csetény  Nyr.  XXIV.429). 

ki-tér :  kifér.  Danoltak  úgy  a  hogy  a  torkokon 
kútért  (Torna-Ujfalu  Nyr.  XVII.  187). 

[Szólások).  Nem  tért  ki  a  beszédbül  (-bői) :  nem 
hagyta  abba,  eggyre  beszélt  (Tolna  m.  Sár-Sz.- 
Lórinc    Nyr. 
XV1I.286). 


111.86;    Somogy    m.    Visnye    Nyr. 


még-tér :  1.  visszatér.  Ha  bemegyen  Szom- 
batba ..  .,  olyanokat  huz  a  fekete  butykosábaó, 
hogy  jaó  nyakba  van,  mikor  mettejr  (Gömör  m. 
Otrokocs  Nyr.  XVIII.426);  2.  megfordul  (Zala 
m.  Alsó-Lendva  Nyr.  XXVI.225).  Megtirt-e  már 
Ferenc  a  szérűn  [a  szekérrel)?  (Komárom  m. 
Ekecs  Nyr.  XXVI.225);  3.  megjavul,  meggyó- 
gyul. A  szemem  lobbot  kapott,  azután  az  egyik 
szemem  megtért,  de  rágyiitt  a  másikra  (Kúnszent- 
Márton  Nyr.  XII.280);  4.  megromlik.  Megtért  az 
ecet  (Rimaszombat  Nyr.  V.229);  5.  elszárad. 
Mettért  [a  szólló)  (Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI. 
273);  5.  elfér  (Somogy,  Tolna,  Baranya  m., 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.187).  Igen  ektér 
az  istálóba  (Zala  m.  Lesence-Istvánd  Nyr.  XVI. 
93)  [vö.  megtért]. 

|TERÁM|. 

[Szólások).  Térám  kotrám  úttyán :  lopással  (Ka- 
locsa Nyr.  VIII.461). 

(TEBCI). 

terci-ferci :  hitvány,  selejtes,  semmirevaló 
(beszéd,  gondolat,  ember).  Sekogy  se  szeretem  az 
ollyan  terci-ferci  beszédű  embert  (Csallóköz,  Duna- 
Szerdahely  Csaplár  Benedek). 

TERCIK:  bélleletlen  kabát  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos)  [vö.  untercik]. 

Ab 


707 


TKIU'S      l'KKK 


TKREBOGÁZ-TEREM 


70* 


TERC8,  TÉRC8 :  u  piilinxkiiról  leszúrt  fölösle- 
ge* ló  in  melyei  ■  iuo8lékba  öntenek  a  trli.n.k. 
borjak,    ditsnók    számára)    (Brassó    ni.    Hétfalu 
r8    |itt    ttm    hil.ai  ;    XVI.676;    Király 
Pál,  Horger  Antal  (Hraaaó 

m.  Bétfahi  Hyi    \\  11.94). 

TÉRD  (tftff  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Debre- 
oeo  Nyr.  VI.880;   Haja  Bayer  József;  Szókely- 

I  Krizu;    Háromszék  ni     MNv     VI 
Brassó  ni    Hétfalu  Horger  Antal;  térgyem  Deb- 
i    N\r    IX  168;    térgyig   8zékely-Keresztúr 
:    térgyre  Síénél    Kálmánv  L.    Ko 
aiorúk  11.23;  tergy  Palócsag  Nyr.  XX1.217;  tyérd 
Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.488). 

(8sólá8ok|.  Ángyod  térgye!  =  ugyan  eltaláltad! 
[ironicej  (Dunántúl  (Bódiss  Jusstín;  Baja  Bayer 

TÉRDEL  {térgyei  Cegléd  Ilosvay  Vilmos ; 
Abnúj  m.  Szepsi  Nyr.  IV.46;  Alsó-Fehér  in. 
N\t  XXV.347;  \etérgyel  Torontál  m.  Szóreg 
mány  L.  Szeged  népe  III.  129;  Brassó  m. 
Hétfalu  Horger  Antal;  megtérgyel  Jász-Nagykún- 
Szolnok  in.  Túrkeve  Nyr.  XV.520). 

fő-térdel  {fő-térdenyi) :  fölsúrol.  Térded  fő  a 
szobát !  (Göcsej  Nyr.  V.35). 

meg-térgyel :  megagyabugyál  (Jász-Nagykún- 
Szolnok  m.  Túrkeve  Nvr    X\ '.520). 

TÉRDEPEL  {térbecsül  Qyór  m.  Bácsa  Nyr. 
XXV.518;  térbegyül  Kecskemét  Nyr.  X.382 ; 
tofyiftek  Török-Becse  Kálmány  L.  Szeged 
népe  II  14..;  terheket  Palócság  Nyr.  XXI.312; 
térbekül  Hol?  Nyr.  IV.175;  térbetel  Szatmár  m. 
Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.367;  Yétérbetütek 
Veaiprém  m.  Cseténv  Nyr.  XVIII.284:  térbetul 
Repce  vid.  Nyr.  XX.371 ;  tierbetü[l]  Soprony  m. 
Horpáes  Nyr.  X.265;  tiérbetünyi  Soprony  m. 
Horpács  Nyr.  1V.182;  térbetyő  Hont  m.  Ipolyság 
Nvr.  XXVI.383;  térbetyüm  Esztergom  Nyr.  \ "III. 
512;  IX.543;  létérbetyüaek,  mérbetgűm  So- 
mogy m.  Szóke-Üencs  Nyr.  III.182;  IV.92;  tér- 
betyül  Esztergom  Simonyi  Zsigmond;  Nógrád  m. 
Nyr.  1V.425;  Kún-Majsa  Nyr.  VIII.  470;  tér- 
betyül  Mátra  vid.  Nyr.  XXII.384;  térdepel.  Há- 
romszék m.  Vadr.  520a;  térdetyünyi  Bor-sod  in. 
Szíhalom  Nyr.  XXIV.432;  térgybekül  Hol?  Nyr. 
IV.175;  térgyepei  Székelyföld  Kriza;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.223;  térgyepéi  Háromszék  in. 
Vadr.  520a;  térgyepei  Palócság  Nyr.  XXI.3I2; 
Uérgyepel  Abaúj  m.  Buzita  Nyr.  VII. 134;  térgye- 
pöl  Kecskemét  Nyr.  X.382;  térgyepüni  Tolna  m. 
Nvr.  VI.230;  térgyöpöl  Székely-Udvarhely,  Bethlen- 
falva Nyr.  V1I.378;  térpekfí  Gömör  m.  A.-Han- 
gony  Nyr.  XIX.331;  térpetyü^ön  Torontál  m. 
Tápé  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.159). 

|TERE|. 

tere-fere:  trécseléa,  fecsegés,  hiábavaló  be- 
széd (Pápa  vid.  Tsz.;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Palócság  Tsz.)  [vö. 
tiri-firi\. 


tereferél:   trécsel,    fecseg,   hiábavalóságoi 
beszél  (Cttllóköi  Csaplár  Benedek 
Bacsfa  Nyr.  XVI  1 10;  Komárom  m.  Na© 
Nyr.   V1II.95;  Pólegyháza   Nyr.    VI.43;  Szí-. 
vid.  Nyr.  VI.288). 

tereferél:  x  (Pápa   vid.   Tsz.;   Nyr.    III.' 

Itere-flcse). 

tereflosél:  m  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.326;  Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  X.570)  [vö.  csereficsél]. 

| tere-pere  ;  vö.  dere-bere). 

tereperéi:  <v  (Székelyföld  Nyr.  III.270;  Ha 
romszi'-k  ni.  Vadr.)  |vö.  dere-berél\. 

tere- túra:  1.        tere-fere  (Hegyalja  Kassai    I. 
Szókönyv  1.423;  Székelyföld  Kiss  Mihók 
kos,   tréfás,   bohókás    (Szeged,   Temesk 
mány  L.  Szeged   népe   1.912;  11.948)  (vö.   dere- 
dura]. 

(Szólások).  Mind  elbeszél'  üát: 

mindent  elmond  vegyesen,  mindent  összeb« 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

tereturál  -  tereferél  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Háromszék  m.  Vadr.  520a).  Annyit  m 
tereturájon!  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
484). 

TEREBOGÁZ :  őgyeleg,  kószál,  csatangol, 
kerüli  a  dolgot  (Alföld  Nyr.  XV.280). 

TEREBUGA :  az  eresztóhálón  az  islégból  kö- 
tött  öreg8zeniú    kél    szólsó    rész   (Mannán  - 
Visk  Hermán  0.  Halászat  Ki. 

TEREDŐZ-IK:  tnkarodik.    Esi 
zik,  (julija,  ménes   tnedözik   (Tómmal  ni    Száján 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.195). 

TEREGET  (terigel  Palócság  Nyr. 
Heves  m.  Névtelen  1840;  Heves  m.  Sirok 
111.37;  Nógrád  m.  Fülek  Nyr.  V.89;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.214;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
Szentes  Molecz  Béla;  Szabadka  Kászonyi  Gyulai. 
—  Tereget:  gesztikulál.  Sose  teregess  nékem,  nem 
vagy  te  pap !  {Zi\&h  vid.  László  Géza)  |vö.  tárogat]. 

[Szólások].  Terigeti  magát:  illegeti  magát  (Szen- 
tes Molecz  Béla). 

TEREGETŐDZ-IK :  gesztikulál  (Zilali  vid. 
László  Gél 

TEREL  {teréR'ék  [tereljük)  Vas  m.  Német- 
Gencs  Nyr.  XXVI.  187). 

TEREL:  trécsel,  fecseg,  hiábavalóságok 
szél    (Palócság   Tsz.;    Nyr.    111.270)   [vö.    derél, 

tiril]. 

\l.  TERÉM|. 

terem-vár:  (nép-etimológiai  váróterem  (Veezp- 
róm  m.  Enying  Nyr.  XXVI.521). 


709 


TEREM  TEREMTRTTÉZ-IK 


TEREMTÓ  -TEREPÉLYE8 


710 


2.  TEREM  (term-ik  Székelyföld  MNy.  V.359; 
Kise  Mihály,  Gyórffy  Iván;  Udvarhely  ni.  Sérti 
Kálmán;  Háromszék  m.  MNy.  VI.802;  Három- 
ssék  in.  Ke  vászna  Butyka  Boldizsár;  Brassó  m. 
Hétfala  Horger  Antal;  Brassó  m.  Báesfalu  Nyr. 
III  ;  in,  Gyergyó  vid.  R.  M.  Nyelveml. 

III.  vai  csáng.  Nyr.  IU.4)  (vö.  nertm). 

(Szólások).   Terim  az  embör,  mint  a  subagallér 
kémét,  Sieged  Csaplár  Benedek). 

[még-termik; 

[Szólások].  Megtermik  a  feje:  megtetvesedik 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

TEREML-IK:  születik  (Moldvai  csáug.  Nyr. 
IX  580).  Öcém  néd  évvel  hamarább  teremlett  (Mold- 
vai csáng.  Nyr.  X.156). 

TEREMT  (terént,  béterent'ém  Göcsej  Nyr.  II. 
86;  XIII.  493,:  üt,  csap,  vág.  Képen  teremtelek 
(Tolna  ra.  Nyr.  1V.516).  Vigyázz,  mer  nyakon 
teremtlek !  Úgy  a  főthö  teremtette,  hogy  csak 
nyekkent  belé!  (Csallóköz  Szinnyei  József). 

bé- terént:  nagy  gyorsasággal  beszállít,  bevisz, 
beröpit.    Vb   béterent'ém  a  tensurat  [a  városba], 
akár  a  vasaskocsi  [mondta  eggy  fuvaros]  (Qöcsej 
11*6). 

[Szólások].  De  beteremtétt  ez  az  idő!  =  de  hideg 
van!  (Palócság  Nyr.  XXIII.42). 

ki-terémt:  mesterien,  kellő  múértéssel  eló- 
v.  kiállít  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

le-terémt:  1.  földhöz  vág;  2.  leszid,  lehord, 
lerak  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

oda-terémt:  odaüt,  odacsap,  odavág.  üda- 
terénütk  a  hátad  közepire  (Veszprém  m.  Csetény 
Nvr.  V.523).  Úgy  odateremtlek  a  falhó,  hogy  a 
szemed  is  szikrázik  belé!  (Csallóköz  Szinnyei  Jó- 
zsef)- 

TERÉMTÉ8  (tremtés  Pest  m.  Bogyiszló  Nyr. 
111.48). 

[Szólások].  Ebbe  a  teremtésbe:  azounal,  tüs- 
tént (Kis-Kún-Halas  Nyr.  X1V.516). 

[TEREMTETTÉZ]. 

ki-teremtéttés :  [tréf.]  kicifráz,  cifrán  kivarr 
v.  kizsinóroz  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin).  A  szűre 
szépen"  ki  vót  teremtéttézve  (Dunántúl  Szinnyei  Jó- 
zsef)- De  kivan  teremtéttézve!  de  cifrán  ki- 
öltözött !    (Hol  ?    Szinnyeiné    Rosendahl  Hilma). 

kőrül-teremtettéz :  [tréf.]  cifrán  körülrak  (min- 
denféle garnirunggal)  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin). 
No  ez  (a  pecsenye]  ugyaü  körű  van  teremtét- 
tézve! (Dunántúl  Szinnyei  József)- 

[TEBEMTÉTTÉZ-IK]. 

ki-teremtettésik:  künn  terein,  kiugrik.  A  mint 
v?  látta,  hogy  [a]  menyasszonya  eilsznladt,  kite- 


remtettézik  a  sirbó  és   utánna!  (Gömör   m.   Nyr. 
XXIII.44) 

[TEREMTŐ]. 

(terémbura). 

[Szólások].  A  teremburáját!  [tréfás  káromko- 
dás, euphem.  e  h. :  ,A  teremtő  urát!]  (Arad 
Tolnai  Vilmos;  — vö.  Hé,  kocsmáros,  hol  vagy? 
a  teremburádat!  Arany,  Toldi  X.  én.  16.  vsz. ; 
Lehr  A.  Toldi  373).  Szitták  az  árgyiliussát,  terem- 
buráját,  még  a  rézangyalát  (Vas  m.  Őrség,  Szalafő 
Nyr.  VII.88). 

[terömtő-fa,  teröm-fa|. 

[Szólások].  A  terémfáját !  [tréf.  káromkodás] 
a  teremtését;  teringettét!  (Alföld  Molnár  Sán- 
dor ;  Arad  Tolnai  Vilmos).  Azt  a  tetőm  fáját  '. 
(Kecskemét  Nyr.  IX.376).  A  teremtő  fádat !  A  terem- 
fádat! (Dunántúl  Bódiss  Jusztin).  Eszem  a  terem- 
tőfádat!  Engem  szeress,  ne  anyádat!  (Nyitra, 
Papa,  Baranya  m.  Pöszéri  Erdélyi  J.  Népd.  és 
mond.  1.80). 

TEREMTŐD-IK:  (itt  v.  ott)  terem.  Lódulj, 
de  itt  teremtődj  mindjárt!  (Alföld  Nyr.  XV .281). 

TEREMTŐDZ-IK:  1.  terem,  születik,  teremtő- 
dik. Annyi  légy  terémtődzött  á  homokbúi  (Palóc- 
ság Nyr.  XXIII.283).  Hogy  teremtödzik  az  ilyen 
gyerek!  Jaj  de  rosszul  terémtődzött!  (Szentes  Mo- 
lecz  Béla) ;  2.  (itt  v.  ott)  terem,  eggyszerre  meg- 
jelenik (Szentes  Molecz  Béla). 

rá-teremtőzik :  ráterem,  rászületik.  Ráterem- 
tőzött  az  igazságra  [dicsérő  megemlékezés  eggy 
becsületes  emberről]  (Csanád  m.  Makó  Nyr. 
XXVI.325). 

[TERÉMTVÉNY),  TERENTVÉNY:  teremt- 
mény. Az  istennek  terentvénye  (Torontál  m.  Egy- 
házas-Kér  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.  183). 

TÉRÉNGŐZ-IK 

föld  Fejér  József). 

TEREP  {terep  Brassó  m.  Hétfalu  Horger 
Antal;  tirip  Torockó  Jankó  J.  Torda  stb.  202): 
lépcső. 

TEREPÉLY,  TERERÉLY  (telepe  Somogy  m. 
Hetös  Vikár  Béla;  terebély  Csongrád  m.  Aranv 
Gyulai  NGy.  11.392;  Háromszék  ni.  MNy.  VI.318; 
terepély   Csongrád    m.    Szentes    Nyr.    VIII. 331  : 
Molecz  Béla;  Székelyföld  Kriza):  1.  telepe,  U 
bély,  terepély:  terebélyes  (fa)  (Somogy  m.  Hetös 
Vikár  Béla;    Székelyföld  Kriza;   Háromszék  ni. 
MNy.  VI.318);  2.  terebély,  terepély : zömök,  töm 
alacsony  termetű  és  vaskos  (Csongrád  m.  Szen- 
tes Nyr.  VIII. 331 ;  Molecz  Béla).  Előtaláltak  egy 
kis  terebély  zömök  embert  (Csongrád  m.    Arany - 
Gyulai  NGy.  11.392). 

TEREPÉLYES,    TEREBÉLYES     (terebényes 

rgom  vid.  Nyr.  XIX.239>. 

46' 


jobbra-balra   tér   (Székely- 


711 


TKKKPEVTYOS  -TRRHELO 


TBRUI      :!  NO  ETTE 


712 


TEREPBNTYÓ8,  TERBPBNTYÉ8 :  1.  tere- 
bélyes. Terepentyfs  fa  (GöcroJ  BódiM  .lasztin; 
Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.  180);  2.  kelleténél 
ssélesebb.  Terepentyós  kalap  (Zala,  8nmng\ 
Bagyary  Simon.  Znla  m.  Gelse  éa  vid. 
XV.574);  8.  hnaaiadalmiiM.  Terepentyós  beuid 
(Somogy  in.  Hagy  a  r\   Simon)  |vö.  teppentyős], 

TEREPES,  TEREBES  (terében  Moldva,    Kié- 
lte   Nvr     VII.883;    terepes    Dunántúl    F.rdéaseti 
Lapok  XXII  868;  Vas  m.  Kemenesalja  Tss.;  uo? 
Kressnerics  P.  Siótár  11.254;  Csongrád  m.  Ssen- 
Nvr.  VIII.831):L'<  -rebélyes  (Dunán- 

túl BrdésseU  Lapok  XXIL863:  Vas  in.  Keme- 
nesalja Tss. ;  uo.  ?  Krcsznerics  P.  Szótár  II. 
254);  2.  terepes:  vaskos  (ember)  (Csongrád  in. 
Sientes  Nyr.  VIII.331). 

terebea-alma :  gömbölyű,  kedves  alakú,  zama- 
tos savanyú  isú  alma  | Moldva,  Klézse  Nyr.  VII. 
382;  a  kösló  úgy  vélekedik,  hogy  a  bakói  kerü- 
letben Terebes  nevű  pataktól  v.  falutól  kapta 
s  nevét). 

TEREPESED-IK :  terebélyesedik  (Vas  m. 
Kemenesalja?  K'resznerics  P.  Szótár  11.254). 

TEREPESÜL:  x  (Vas  m.  Kemenesalja?  Kr< 
neries  P.  Szótár  11.254). 

TÉRÉS  (teres  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  448;  térít  Dunántúl  Nyr.  XVI.240). 

[Szólások].  Otkin  téresebb:  maradj  ott  künn 
(Dunántúl  Nyr.  XVI  240). 

[TERESÍT]. 

roeg-teresit:  sikká  tesz.  Addig  se  én,  se  semmi 
famíliám  meg  nem  halhatunk,  mig  ezt  a  nagy 
hegyet  evvel  a  kosárral  mind  el  nem  hordom  s  a 
helyet  itt  meg  nem  teresítöm  (Haromsiék  ro. 
Arany-Gyulai  NGy.  1.365). 

TERGÉLTE:  esik  (Erdély  Haraszti  S.  Az 
Arpádiász  nyelve  70). 

TERGENYE:  teher  (Debrecen  Nyr.  XI.477; 
Ssatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XV.9ö;  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  II.  169). 

TERGENYÉS  (fergenyósón  Szatmár  m.  Ador- 
ján Nyr.  X.431):  teherrel  megrakott,  teherhordó. 
Tergenyés  szamár  (Csongrád  m.  Arany -Gyulai  NGy. 
II  BÜl).  Megviselte  az  élet ;  ojjyosj  6  már,  mint  a 
tergenyés  szamár  (Fehér  m.  Bicske  vid.,  Hajdú 
m.  Nádudvar  vid.  Király  Pál). 

TERGOVAL  (tergoványi):  csereberél  (Félegy- 
hása  Nyr.  V  130). 

TERHELŐ,  TERHELLŐ :  széles  szíj.  a  mely- 
lyel  a  lovon,  a  szamáron  v.  as  öszvéren  a  nyer- 
get v.  a  pokrócot  megszorítják  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839;  Cegléd  Ilosvay  VII- 
mo8:  Kúnszentmárton  Nvr  11.475:  Arad  ro.  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  11.155). 


TERHE8    [terűn    Ssékelyfold     Kiss    Mihn 
ssák  i laton    mell.  Bagyary 

rnmpilit  rítt  él  terhessé  (8omogy  m.  Szól 
Nyr.  IILS81) 

|Szólások|.  Terhes  a  ház  fedele,  kevéssé  mere- 
dek, asért  havasáakor  nagy  terhel  tan 
szék  m.  Nsr    l\ .423). 

TERHEZ  [terét  Keszthely  Horváth    I 
mög/rrAó'zve    Baranya    m.    Ormányság 
180;  megferóte  Komárom  in.  Kurth  N 
187).  —  Teréz:  terhet  hord  (Keszthely  Horváth 

:«y). 

mög-torhös,   mög-teris:    megterhel,   teh' 
megrak    Mőgürhősve  | ajándékokkal)  gyütt  haza 
az  embör  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.   II. I 
Afégterizte  a  kocsit   (Komárom    ro.   Kürth 
XI N. 187). 

|TERHEZŐ|,   TERÍHZŐ:  teherhúzó.    Terthzó 

lú  (Vas  m.   Nvr.   XVIII.  144i. 

TÉRINGET    (trrenget  Tisza-Eszlár    Nyr.    XII. 
506;  térénget  Székelyföld  V 
Marcal  moll.  Tsz.;  téringet,   téringeti,   h 
m'égtéringetötl  Vas  m.  őrség  Nvr    IL56 
már  m.  Patóháza  Nyr.  X1H.574;  Alsó-Pehér  m 
Nyr.  XXV.347;  Székelyföld  (Udvarhely  m.]  N 
V.175;  Udvarhely  m.  Nyr.  III.553;  Háromszék  m. 
Vadr.  327.  427;  téröngttaöm  Udvarhely  m.  Ke- 
resztár vid.  Vadr.  4~>i ;  Séra  Kálmán):  terelget 
(Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.568;  Marcal   mell.   Tsz.; 
Tisza-Kszlár  Nyr.    XII.506;    Alsó-Fehér  m.   ' 
XXV.847;  Siékelyffild  Fejér  József).  .1 
téringetik  (Sgatmár  m.   Patóhása  Nvr.   XIII. 574). 
A  johokat  tériiigette  (Háromszék  m.  Vadr.   4 

i,   ne  té'röngesfte   |a  juhoeskákat], 
mbnnion,  möndögejjbn  mind  utánunk  (Udvarhely 
ni.  Keresztúr  vid.  Vadr.  441);  itt  téröngesse  hiba, 
vö.  téröngetnöm  451). 

még-tóringet  (meg-térőttget):  1.  visszaterelget 
(pl.  marhákat,  ha  tilosba  akarnak  menni),  össze- 
terelget (pl.  csordát,  hogy  ne  sséledjea  él).  Osz- 
tán  tét  ing  esd  még  a  marhákot,  néhog;/  kárt  tegye- 
nek! (Udvarhely  m.  Magyaros  Séra  Kálm 
2.  meghajszol,  megforgat.  Fogsza  meg,  for> 
meg,  téringesd  meg,  lógasd  meg !  (táneközbeli 
mondóka]  (Háromszék  m.  Vadr.  327);  3.  (utána 
futva)  megütlegel,  elver,  elpáhol  (pl.  a  gazda  a 
feleségét,  a  ki  a  verés  elöl  a  házban  ide-oda 
fut).  A  világ  teremtésin  nincsen  ojan  rósz  terem- 
t<>tt  lelök,  mind  az  asszonyembör,  ha  azura  mfg 
nem  téringeti  keresőtt  fára  [t  i.  olyannal,  a  me- 
lyet éppen  erre  a  célra  keresett  ki]  (Udvarhely  m. 
Nyr.  III.553).  l'rgy  megmarkászlak  tégndöt  is,  mind 
az  uramat,  mikor  tnegtéringetött  (Székel  \  fold 
| Udvarhely    m.]  Nyr.  \  t  jól  migté- 

ringették  v.  mé'gtéröngettétök  (Udvarhely  in.  S 
Kálmán) ;    4.    kérdéseivel    jól    megforgat    Jól 
mé'gtéringetétt  engem  a  járásbiró  (Csík  m.  Nagy- 
Kásson  Séra  Kálmán). 

TERINGETTE    (keringette   Ssékelyfold   Kiss 
Mihály:  Háromszék  ro.  MNy.  V  1.223 ;  keringett* 


Ili  TÉR1NGEZ-IK-TERÍTRZ-IK 


TERÍTŐ—  TERII* 


714 


Háromszék  m..  Erdővidék  Vadr.  143;  keringette 
Vadr.  7;t;    teringettét   Pápa    vid. 
Tsz.). 

lóláaokj.  Káromkodások :  Hóhár  keringette  ■ 
kelyfóld  Kiss  Mihály).  Kuttya  gyilkos  keringet- 
•mszók  in..  Erdóvidék  Vadr   14:i>   Liliom 
keringötte!  (Udvarhely  m.  Vadr.  73). 

TÉRIK O ÉZ-IK :  l.  jobbra-balra  eltéreget  (az 
eke  v.  a  szekér  elé  fogott  marha,  azaz  nem 
megy  egyenesen)  (Háromsaék  m.  MNy.  VI. 357). 
Né,  itt  a  marka  mennyit  téringezett!  [mutatja  az, 
hogy  a  föld  rendetlenül  van  szántva]  (Három- 
saék m.  Lécfalva  Séra  Kálmán);  2.  többször 
megfordul  az  eke  elé  fogott  marhákkal  (hogy  a 
szántatlanul  maradt  darabkát  megszántsa)  (Csík 
m.  Nagy-Kászou  Káduly  Simon).  Már  a  vétek 
mul  maradt  darabka]  miatt  megint  térin- 
gézni  kell  (Háromszék  m.  Bárót  Séra    Kálmán). 

TÉRINT:  terel  (Zala  m.  Hetes,  Dobronak 
Nyr    111.474). 

TERÍT  [tnrényí  Csallóköz  Nyr.  XXVI. 141  ; 
bétenjteny  i  I  thnographia  VI.  1 13 ;  terűtöt 

Szlavónia  Nyr.  XXIII. IBS.  217  [ez  utóbbi  helyen 
as  o  hiba);  Balassa  József):  a  hálót  a  teritó- 
karókra  szárítás  végett  fölaggatja.  Hol  terítenek 
kendtek  ?  (Csongrád  Hermán  O.  Halászat  K.). 

TÉRÍT  (r&teritem  Mátra  vid.  Nyr.  XXIV.478). 

hóre-térít:    megengesztel,    kibékít.    Aszonta, 
hogy  a  ténsúr  a   bikacsékká    maj   egkorbácsutat, 
mér  tettem  bolondá.  Szójjon  hát  mos  ki,    komám, 
hó1   micsinyájjok,  .  .  .  az  uraságot  ho'    térleesem   ' 
here?  (Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.319). 

mög-tóritt:  megfordít.  Megtéritti  hazafelé  a 
kabalát  (Udvarhely  m.  Zetelaka  Nyr.  11.^9).  Még- 
téritti  az  ökrököt  (Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos). 

rá-terit:  ráterel,  ráhajt.  Az  egész  falu  libáját 
ráterítem  az  árpafeődre  (Mátra  vid.  Nyr.   XXIV. 

TERÍTÉS:  a  házfödél  fölszinére  kerülő  java 
födőnád.  Jó  lessz  terítésnek  (Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos). 

[TERÍTÉZ-IK],    TERITTÉZ-IK:   1.    terjegeti 
magát,  terjegeti  a  szármát  (Háromszék  in.  M 
VI.J  lyórffy  Iván).    Úgy  teritti- 

mind  éty  pá>->i  (Háromszék  m.  Szörese  Séra 
Kálmán);  2.  gesztikulál   (Székelyfold   Fejér  Jó- 
zsef); 3.  ágál,  henceg  (Székelyföld  Fejér  József). 
iy,  ne  terittezzél !  (Csik  m.  Xagy-Kászon  Káduly 
Simon). 

ki-terittéaik :  lomhán  kiheveredik,  kifekszik 
(a  napra)  (Udvarhely  in.  Séra  Kálmán;  Három- 
szék   in.    Nyr.    11.522 ;   Háromszék    m.   Szörese 

ti  Kálmán). 

lé-terittézik :   lomhán   leheveredik   v.  leül  (a 
földre)  (Háromszék  m.  MNy    VI.3.IH.  362;  Vadr. 
m;  Háromszék  m.  Lécfalva  Séra  Kálmán). 


TERÍTÓ  {terétő  Somogy  m.  Király  Pál): 
1.  terítő:  szőttes  abrosz,  a  milyent  az  asszonyok 
esős  időben  magukra  terítenek  (Somogy  m.  Nyr. 
XXV  1.475);  2.  terétő:  nagy  kendő  (Somogy  m. 
Király  Pál). 

terittő-karó.  Terittő- karók :  földbe  vert  ka- 
rók, a  melyekre  a  hálókat  v.  a  halakat  szárítás 
végett  fölaggatják  (Balaton  mell.  Hermán  O. 
Halászat  K.). 

[TERÍTS) 

terics-fa  terittő-karó  (Körös-Tarcsa  Hermán 
O.  Halászat  K.). 

teries-karó:  *  (Hol?  (nyilván:  Körös-Tarcsa] 
Hermán  O.  Halászat  K.). 


|TÉRJ|. 

térjmeg-ucca  (térmeg-ucca) :  zsákuccu  (Pápa 
Bagyary  Simon;  Ermellék  Nyr.  V.473;  Három- 
szék m.  Uzon  Séra  Kálmán). 

TERJEDEK  (tergyelik  Somogy  m.  Szóke- 
Deucs  Nyr.  111.231):  L  terjedek:  terjedelem,  ki- 
terjedés. Széles  víz  a  Maros,  nagy  terjedéke 
neki  (Udvarhely  in.  Király  Pál);  2.  terjedek:  is, 
tag  (Somogy  m.  Kubiuyi-Vahot:  Magyar-  és 
Erdélyország  Képekben  111.39;  Nyr.  11.377).  .4 
testemnek  minden  terjedéke  igen  fáj  (Somogy  m. 
Király  Pál);  3.  tergyelik:  rokonság  (Somogy  m. 
Szoke-Dencs  Nyr.  III.23H. 

[TERJEGETI,  TEROYÉGET  :  gesztikulál 
(Pápa  Nyr.  XVI.57B)  [vö.  tertyeget]. 

(Szólá8ok|.  Terjegeti  magát:  illegeti  magát 
(Szentes  Molecz  Béla).  Úgy  terjegeti  magát,  mint 
a  páva  (Alföld  Nyr.  XV.2S1). 

TÉRJÉK.  ,Tiria  :  térjék,  mákony'  (Vadr.  520b) 
[vü.  térjék,  törjék:  theriaca,  theriak  NySz.J. 

TÉRJÉNY:  síkság,  róna  (Nagy-Kőrös  Király 
Pál). 

TERJES:  széles  (pl.  szénás  szekér)  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.352).  Menj  odébb,  elég  terjes  az 
út.  ketten  csak  elférünk !  (Alföld  [?j  Nyr.  XV.2M>. 

iTERJESZKÉD-IK;  vö.  tarjászkod-ik,  tarjosz- 
kod-ik\. 

ki-terjeszködik :  nagy  lakomát  ad  (Kis- Kun- 
Halas  Korda  Imre). 

[TERJESZT]. 

ki-terjeszt:  kijelent.  Miján  csak  megpillan- 
totta a  gorofnak  a  fija  a  lányt,  .  .  .  üstöllést  ki- 
terjesztötte  apikája  és  anyikája  előtt,  hon  neki  um 
megtetszött,  hogy  ezentúl  Mm  ösmer  mást  feleségi- 
nek (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  11.131). 

TERJIGÁL:  faluról-falura  jár  (Kassa  vid. 
Nyr.  XIX.  190). 


715 


THUloM.oP  IK     1 1  í 


I  BRIlfiTT— TKRTYESZKF.D  IK 


7  IC 


TERJIGÁLÓD-IK :  M  Hit  terjigdlódik  mindi,/ 
Jobb  volna,  ha  otthon  ülne  (Kassa  vid.  Nyr.  XI V 
190). 

(TERMÉK]. 

termék-kó:  terméskő  (Csallóköi   Nyr.  I.8J 
Poasony  m    Pu.ivág  és  Feketeviz  mell.  Ürményi 
László). 

TERMEKŐZ-IK:  terein,  nó.  Termekőzik  ben- 
netté  szók  kopasz  (nagy  fa]  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.680). 

TERMES  (termis):  1  arp.i  (■  nemeB).  Ter- 
mit van  a  szemfmin  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos) ; 
2.  hályog.  Termit  van  a  szemén  {szemin)  (Jász- 
Alsó-Stentgyörgy  Nyr.  XII.186;  Jász-Apáti  Nyr. 
XI  11.524).  Hasaggy  hájog  .  . .,  oszojj  termés  (Sze- 
ged Nyr.  IV.  138;  ráolvasásban). 

(letermés|. 

(Szólások).  Letermétre  atta  ki  a  fődet:  úgy, 
bőgj  a  résses  adja  a  magot  és  a  munkát,  s 
aztán  a  termésen  (felibe  v.  harmadába)  osztoz- 
nak (Palócság  Mikó  Pál ;  Miskolc  vid.  Nyr.  V1II.40). 

TERMÉSZET  (termiszet):  1.  termés  (Szeged 
vid.  (nem  .Szeged  város';  a  közló  kéziratában 
kétségkívül  ,8zeged  v.'  állott,  s  a  v.-t  nyilván 
a  szedó  egészítette  ki  hibásan  ,város'-ra]  Nyr. 
V.274);  2.  élet,  elevenség.  A  muta  az  ujjamat 
mégütöttem,  nincs  benne  simmi  termiszet  (Fehér 
m.  Lovasberény  Nyr.  XVI.334).  Ára  jalá  Bora- 
nyába nagy  természet  van  a  lányba;  maga  mongya 
a  legénynek:  Csókollyon  kend  engemet  még! 
hér  m.  Perkáta  Nyr.  11.527);  3.  indulatosság, 
méreg,  dacosság,  makacsság,  makrancosság 
(Fehér  m.  Nyr.  X.188).  Erkölcsös  gyerök,  nagy 
természet  lakik  benne  (Szeged  vid.  Nyr.  VII.473) ; 
4.  ondó.  Elmegy  a  természete  (Heves  és  Borsod 
tn.  Nvr.  1X177).  Addig  legyeskedett  a  lány  k 
hogy  nagy  felindulásában  magától  elment  i 
mitzete  (Abaúj  in.  Király  Pál).  Ojjüm  tüzes  legény 
ez,  hogy  mihent  egy  jánhoz  ér,  mingyán  elmegy  a 
természete  (Abaúj  m.  Szikszó  vid.  Király  I 
A  férfiak  természetitől  térhettük  nJjp  a  fejérnép 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

(Szólások).  Nagy  természeti  van :  makacs  (Rima- 
szombat N  279). 

TERMÉSZETES:  indulatos,  heveskedő,  m>\ 
ges,  dacos,  makacs,  nyakas,  makrancos  (Vas 
m.  Pálfa  Nvr.  XXV.576;  Vas  m.  Sárvár  vid. 
Bokor  János;  Göcsej  Tsz  :  MNv  \  .128).  Kend 
igen  természetes  ember  (Győr  m.  Réti  Király  Pál). 
Juó  egy  terömtiés:  nem  liéha,  nem  kiévös,  nem 
termiétzetös  (Göcsej  MNy.  V.161). 

TERMESET:  teremt.  Jó,  hagy  az  itten  mada- 
is  termes;!, ti  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 
459).   .4  baglyát  üt  az  isten  termesztette  (Hunyad 
m.  Loisád  Nyr    XXII  1.144). 

(TERMETI. 

(Szólások).  Termetibe  jóll  áll  a  /In  (a  leány, 
a  marha)  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.41).  Azért  biza 


nem  rontom  a  termetemet :  nem  fárasztom  maga- 
mat.  Ne   rontsa  a  termetét,    komé!   (Szék.  |>f.,| 
Csaplár  Benedek). 

|TERMÉTT|. 

termett-ág:  lakodalmuk  alkalmával  teknő 
vagy  cseber  közepébe  erősített  fiatal  fenyőfa,  a 
ni. -iy  karácsonyfa  m..<ljára  kaláccsal,  pánkokkal, 

pirosított   tojáshéjakká]     fökötővel,    pántlikakkal 
gazda  irt  »n   föl   van   disziUe  (l'.anfTy-Hnnynd   I 
cia  János). 

TÉRMINA:  terminus,  határidő.  Együtt  <i 
dög,    mikó  i  términája    lejárt    (Nógrád    m     Me- 
gy er  Nyr.  V  1.469). 

(TERMŐ]. 

termő-test:  szeméremtest,  nemzőrész  (Csali" 
köz   Nyr.   [£88). 

TERPÁNYOL  (terpányó):  (össze-)tipor,  tapos, 
dúl  (ruhaneműt,  szalmát)  (Somogv  m.  Király 
Pál). 

TÉRPÉL :  szorgoskodik,  folyton  talpon  van. 
Né   U  mán    annyit,    no !    (Csik    m.    Nyr. 

XX  VI.  428). 

TERPÉNTÍN  (törpenté,  törpenti  Székelyföld 
Kiss    Mihály;   törpetiny  Veszprém  m.  Devecser 

Nyr.  XV III. 479). 

|TÉRT]. 

megtért:  megsoványodott,  elnyűtt  (Heves  éa 
Borsod  ni.   Nyr.   VIII .569)  (vö.  meg-tér\. 

(TERTYED). 

ssót-tertyed :     elszélesedik,    széf 
megy,  formájából  kimegy  (pl.  lábbeli)   (Bal 
melí    Horváth   Zsigmond    1839;    Kis-Kún-Halas 
Korda  Imre). 

TERTYEDT:    elszélesedett, 
ment,  formájából   kimeut  (pl.    lábbeli)    (Balaton 
mell.   Horváth   Zsigmond    1839;   Kis  Kun-Halas 
Korda  Imre).  Tertyedt  orrú  (Győr  m.  Ti 

TÉRTYEG:  járás  közben  a  térdében  meg- 
megroggyan, lustán  v.  bizonytalan  léptekkel  jar 
(Brassó  m.  Négyfalu  Horger  Antii > 

(TERTYÉGET],    TERTYÖGET  : 
(pl.  a  két   tenyerét)  rös    Nyr.    VI 

(vö.  ter jeget]. 

TERTYESZ         tertyedt  (Székelyföld   K 
hály). 

TERTYESZKED-IK :  terpeszkedik  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

é-tertyesEködik :     elterpeszkedik 
Halas  Korda  Imre). 

le-tertyee«ködik :   nagy  lomhán    lehev. 
(Kis-Kún-Halas  Korda  Imre). 


717 


TESTÁL 


718 


TERÜL:  1.  u-rjed.  Terült  hh,  mM  (Fehér 
m.  Perkata  Nyr.  ÍIL86);  a.  térítődik.  Fog-i  te- 
rülni a  sa  zasztal?  (Zemplén  in.  Tállya  Kalmár 

meg-terül:  megteritódik.  Az  asztal  mágátó 
megterüt  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  449). 

TÉRÜL  (haz&terül  Brassó  m.  Háromfalu  Hor- 
ger  Antal). 

-térül:    elhúzódik,    elvonni.    Étérüt  az  eső: 
<1  ideig  csöpörészett  itt-ott,  de  azután  elvo- 
nult (Dunántúl  Bódiss  Jusztin;  Somogy  m.    Ka- 
p.dy  Nyr.  XXVI.327). 

basa -terül:  hazatér.  A  leányok  má  hazai  erűi- 
nek a  táncbét  (Brassó  m.  Háromfalu  Horger 
Antal). 

meg-terül:  boldogul  (vkinél  vmi  dologban) 
kelyfold  Nyr.  XIV. 385).  Elmehetsz  komám- 
asszonyhoz, nállti  is  megtérülhetsz :  tóle  is  meg- 
kaphatod azt  (pl.  pénzt  v.  egyebet),  a  mi  kell. 
Nem  ketté  odaménnyek,  itt  is  megtérültem  (Három- 
szék m.  Séra  Kálmán). 

térül  férül  tnül-fordul  (Székelyföld  Nyr. 
111.270;  Háromszék  m.  MXv.  VI.352;  Vadr.  [itt 
terül- f.  hiba)). 

térül-fordul :  keriil-fordul,  gyorsan  jár,  hamar 
megfordul  vhonnan  (Csallóköz  Szinnyei  József; 
Szeged  és  vid.  Nyr.  VI  1.472;  IX.237;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.352;  Gyórffy  Iván).  Alig  gon- 
dolok meg  valamit,  [az  én  Kata  lányom|  térül- 
fordul, már  meg  is  tette  (Alföld  Nyr.  XV.281). 
mint  a  bolond,  ha  szóba  hozom  előtte;  de 
kis  térül-fordul,    megin    csak    előkerül 

(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.227). 

TESPED  \t*-psed  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.223.  368;  Vadr.). 

TÉSPELEŐGY-IK :  tépelődik  (Mátra  vid.  Nyr. 
X  XII. 384).  Itten  az  inas  tispeleőgyik,  mics  csi- 
nállyon  (Heves  m.  Párád  Nyr.  XXII.477). 

(TESSÉK). 

tessék-hás:  szalon  (Háromszék  m.  Kezdi- Vá- 
sárhely Hegedús  Béláné). 

tessék-lássék:    látszatra    való.    Tessik-lássík 
munka  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin;  Debrecen  Nyr. 
16).  Tessék-lássék  módra  (Dunántúl  Bódiss 
Jusztin). 

[TESSÉKEL!. 

betessékel:  azt  mondja  vkinek,  hogy  tessék 
bemenni  (Hajdú  m.  Kába,  Tetétlen  Nyr.  XXIII.37). 

TEST :  1.  holttest  (Marosszék  Kolosváry  Sán- 
dor); 2.  szeméremtest.  Úgy  kipállott  ennek  a 
gyereknek  a  teste  (v.  tes^je),  majd  hogy  nem  sebes. 
Addig  járt  az  a  rossz  szajha  a  katonák  után, 
hogy  utójjára  belepte  a  francv ;  a  doktor  most 
kúrájja  ax   utálatos   testét   (Abaúj   m.   Szikszó, 


Baksa  Király  Pál);  3.  herezacskó,  fi  <>mS~ 

tem,  osztón  a  vizhólyagom  a  testbe  esett  (Komá- 
rom m.  Nyr.  XIV. 187);  4.  (ruha)derék  (Eszter- 
gom m.  Czimmermann  János).  Ruha  testye 
(Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XV.372;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.382). 

test-álló  (test-álló,  test-áló,  test-áló):  testhez- 
álló mellényke  v.  kabátka  (Pest  m.  Kóka  Nyr. 
XII.381;  Szlavónia  Nyr.  XXIII.309).  A  szoknya 
má  kész,  most  varik  a  testálómat  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVII.  191). 

test-áros:  kurva  (Hol?  Kassai  J.  Szókönyv 
1V.441). 

test-kötése:  testalkat  (Háromszék  m.  MNy. 
V.352;  Vadr.;  üyórffy  Iván). 

test-vér  (tes-flr  Soprony  m.  Horpács  Nyr. 
X.265;  tes-vér  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  II. 
131;  Szlavónia  Nyr.  XX1II.214;  Eger  vid.  Nyr. 
XVII.477;  Pest  m.  Szeremle  Nyr.  XVI.503;  Bé- 
kés m.  Új-Kigyós  Nyr.  IV.231 ;  Arad  m.  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  1.140;  Alsó-Fehér  m. 
Nyr.  XXV.348;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Brassó 
m.  Hétfalu  Horger  Antal;  Csik  m.  Nyr.  XXVI. 
428;  tes-vér  Nógrád  m.  Megyer  Nyr.  VI. 175; 
tes-vir  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.135; 
Kalota-Sz.-Király  Czucza  János;  tes-vir  Kisúj- 
szállás Nyr.  XXI.144.  335;  Mezótúr  Nyr.  VIII. 
361;  Debrecen  Nyr.  IX. 165;  Bihar  m.  Székely- 
híd Nyr.  V.573;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIII. 
572;  V:s-vir  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János; 
test-ver  Palócság  Nyr.  XXI.507;  tezs-vir  Sümeg 
vid.  Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelvj.  5;  tezs-vir 
Repce  vid.  Nyr.  XX.370):  pajtás  [megszólítás] 
(Palócság  Nyr.  XXI.507;  XX1I.512;  XXII1.68; 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.505;  Kalota-Sz.-Király 
Czucza  János;  Csík  m.  Nyr.  XXVI.428)  [vö.  égy- 
testvér). 

test-virasztó :  holttest  mellett  virrasztó  (Maros- 
szék Kolosváry  Sándor). 

[test- víz]. 

testvizes :  forrásos,  süppedékes  (hely)  (Erdó- 
vidék  Nyr.  VIII.  188). 

testhös-álló :  nói  ruhaderék  (Csík  m.  Gyer- 
gyó-Űjfalu  Jánosy  Gerő). 

testhöl-álló :  testhezálló  mellényke  v.  kabátka 
Zsófi  néném  kietlen  szép  testhölállót  ]így!I  vett  a 
Jucikának  (Dráva  mell.   Kopács  Nyr.   XVI.431). 

testibe-habarodott :  testes,  nagytestű,  kövér, 
(Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr. 
514b). 

testihö-való;:  testhezálló  (ruha)  (Zala  in.  Sze- 
petnek  Lichtschein  Ödön). 

TESTÁL  (testál):  [tréf.|  az  utolsókat  rúgja 
(a  döglófélben  levó  állat)  (Hajdú  m.  Földes  Nyr. 
VII.235;  Zilah  vid.  László  Géza). 


m 


7i><» 


|TB8TÉL|. 

ki-testül:  elver  (Vas  m.   Kemenesalja,  I'álfa 
VXV.431). 

meg-testel:  megver,   elpáhol  (Debrecen   N\i 
06;    Szat.nar    m.    Patóháza    Nvr.    XVI.96; 
Szabolcs  ni     X.nrvidók  Jámbor  József;    Bereg- 
Rákos   vid.    Pap    Karoly;    Hegyalja    Kassai    I 
106), 

TÉ87  (tejszem  Hargita  vid.  Vadr. 

8ilavóm  \lli.ir»si:  1.  ültei  (8tatmárm. 

XXV.888).  Nem  tette*  szó- 

sohasem    Szabófalán    (Moldvai    csáng.    Nyr. 

>6);  2.  gondol.  vél.  hisz.   Asz  tettem,  hogy... 

pronj  ni.  Mesterhaza  Tolnai  Vilma* ;  Vas  m. 
•  id  Bokor  .lános).  Asz  tettem,  ighuót 
.  11.416).  Takaratkor  a  paraszt  nem 
megy  el  kicsi  napszámér,  mier  oszt  teszi,  hogy 
itlenkor  sxüksig  van  rá,  hát  többet  kiér.  Nem 
hát  iiuimo  semmit;  oM  /<  >o,  hónap  is  lesz  nap 
(Göcsej  Nyr.  XIV.450). 

|Szólások|.  E  már  teszi!  ez  már  jó,  helyes, 
alkalmas  stb.  (Mátyásföldi  Nvr  XVII.623).  Ámmá 
osztáu  trszi!  (Nógrád,  Gtimer  m.  Nyr.  XXII1.281). 
Tösze magát: hetvenkedik  (Baranya m.  Ormányság 
Nyr.  11.27  wutfét:  rátartja  magát,  nagyké- 

pűsködik (Csallóköz,  Kecskemét,  Szeged  Csaphír 
Benedek  Htomét:  napot  határoznak,  tűz- 

nek ki  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  474). 
Semmire  tesz:  semmivé  tesz.    Szegény   ángy 
is  ügy  tették  semmire  a  rosszak  (Palócság  Ethno- 
graphia  1  I  bíróság  törvényt  tösz:  ítél  (Arad 

in.    Majlathfalva    Nyr.    VIII.225).    Tüzet    tettem: 
tűset    raktam    (Karcag    Nyr.    XVIII. 131).    Tüzet 
Űzet!  (Székelyföld   Nyr.    XVIII.12). 
Tegyen  tüzet  a  kályhára!   (Heves  m.  Réde  Nyr. 
XVlIl.i:;i  i.     Tégy    tüzet   a   kemencére    (tűzhelyre, 
kályhám)!  (Balatonfüred    Nyr.    XVIII. 181).    Vá- 
eladom    nyilvánosan    (Csallóköz 
XXVI. 141).   Végbe  teszi:  véghez  viszi  (Sza 
bölcs  m.  Kis-Besenyód  Nyr.  IX.  136). 

Ibe-tfias). 

(Szólások].  No  komám,  ennek  ugyan  betett' 
beadott,    megadta    (Nógrád    m.    Terbeléd    Nyr. 
XXII.Ö7  ;  ugyan  jól  betett!  |t.  i.  rászedte] 

(Beregszász  Nyr.  XXV.285). 

el-ttes:  1.  elültet   (burgonyát,    kukoricát,    ba- 
bot,   borsót   stb.)    (Csallóköz    Csaplár    Benedek ; 
Hunyad    m.   Lozaád    Hyr.    XXII  .601  ;    XX1IL46). 
eltettük  már   (Hunvad  m.    Lozsád  Nyr. 
XXII  467);  2.  elvet  v.  elültet.  dént 

(Mosony  m.  Lébény-Sz.-Miklós  Varga  D.  György); 
3.  eltemet  (Székelyföld  Nyr.  11.42b").  Akkorában 
nt,  mikor  szegény  boldogult  apánkat  eltettük 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek),  ifiúta  étékik  (hiba 
eh.:  étét  tik]  az  öregít,  nagy  náluk  a  hátróság 
(Soprony  m.  Miháli,  Kisfalud  N>  r.   XXII.473). 

|Ssólá8okj.  Eltette  a  fejét :  veszedelembe  ejtette 
(Székelyföld  Tsz.). 


föl-tess:  1.  kiköt,  kikezd  |\  ki ,  ■•:,  '.ocseWyr. 
\l\    ir>ü).  Avval  az  em 

m.  Domaháza  Nyr.  XVIII  I  vete- 

kedik   Feltem  az  ökrökkel  ostoh  > 

fold   Nw 

ki-téss:   túltesz.    Kitesz    rajta    (Vas  m.    Nyr. 

XVIII.  II- 

lö-tőss :  1.  legyaláz.  Mindénnek  lététté  ( Veszp- 
réjn  m.  N\r.  \  1 11  i*i2-4> ;  2.  lefogyaszt,  elepeast. 
Létöszi   magát  a  sok   sírással 
XIV.5Ö8);   8.  letörleszt.    Letér  oá- óság 

(Brassó  m.  Háromfalu  Horger  Antal). 

[Szólások).  Letette  m  .  '  i  kiforgatta  magát 
a  vagyonából;  2.  leitta  magát  (Székelyfold  Kiss 
MihaU).  Letettem  I  uondoi- 

tam.  Letette  a  kvintáját    [hiba  e    h.:    h 
|tréf.|  seggre  esett  (Háromszék  m 
Letette  a  nfgyvent:  panaszt  tett  a  bírónál  (Zemp* 
lén  m.  Nyr.  IV.522). 

mög-téss:  1.  megver.  Jól  megtette  (Háromszék 
m.  Vadr.  368) ;  2.  megront,  meggyaláz.  No  meg- 
tevéi!  (Szatinár   m.   Kapnikbánya   és   vid.    N 
11.371);  3.  elhal  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Megtenni  a  kovászt :  kovászt  készí- 
teni (kenyérhez)  (Mosony  m.  Lébény-Sz.-Mi 
Varga  D.  György;  Nógrád  m.  Fülek  Nyr  XXII. 
9 6). [Megtették  neki: megbabonáztak  iVas  m.  órség, 
Szalafó  Nyr.  VII. 181).    1/  megbabo- 

názza. ^4  kuruzsló  asszony  megtette  a  legénynek, 
hogy  mindig  utána  járt  annak  a  leánynak  (Zala, 
Somogy,  Veszprém  m.  Bódiss  .Jusztin), 
[nyilván  így:  m.  vkinek]-.  ráolvasássá]  stb.  esz- 
közölni vmit  (Somogy  m.  Szöke-Dencs  Nvr.  III. 
182).  Az  a  leány  >■  iktftte:  magába  bolon- 

dított (Somogy  dl  Szóllős-Györök  Nyr.  XVI.46). 

rá-tSsa :  1.  ráhúz.  Téd  rá,  cigány!  (Kalota- 
szeg, Zsobok  Melich  dános);  2.  rábizonyít.  Azt 
reám  tedd,  mett  hanem,  megbúsulod!  [mondja  az, 
a  kit  a  másik  kurvának,  tolvajnak  stt».  neve- 
zett] (Háromszék  m.  Vadr.  869);  3.  jó  módba 
segít.  Mindén  rokonát  ráteszi  (Tolna  in.  Bár- 
Sz.-Lórinc  Nyr.  111.86). 

[Szólások].  Ráteszem  a  számot:  szólok  n 
B  ■  I  [t.  i.  hogy  mindig  pityókossan  r 
haza]  ráteszem  a  számot,  ul  létorkú,  mint  a  ku- 
tyát (Veszprém  Nyr.  VII. 474).  Enye,  de  roá 
—  kemény  hideg  van,  ugyancsak  a 
rog!  (Rimaszombat  Nyr.  VII.  182). 

[TE8ZE]. 

tesze-fosss:  rendetlen,  lompos  (Balaton  mell. 
Nvr.  IL98;  Horváth  Zsigmond  1839).^ 
(ember):  a  kin  csak  úgy  lig-lóg  a  ruha,  mintha 
úgy   dobálták  volna    rája.    Tesze-fosza  szol 
a    melyben    minden    szanaszét     h 
(Veszprém  m.  Csékut  Nvr.    XXV.386).   Ossz 
lálta    v.    összetákolta    teszefoszán   (Zala    m. 
XXV.331)  (vö.  csósze-fosza]. 


72! 


-ZK«Bli-TESZT\ 


ZT1KA     TUTI 


tesse-tussa:    1.  rendetlen,    bozontos    (Zala  in. 
Hetis  \\r    11.373);    2.  lomha,   lusta,  lassú 
oaej  Király  Pál;  Somogy  m.  Szóke-Dencs    Nvr. 
III2.il>. 

tesae-tussi:  élhetetlen,  gyáimiltulan,  pipogya, 
mafla  (8iegsaárd  Miakulczy  Gusztáv). 

TESZEGÉL:  teszeget  (Hegvalja  Kassai  J. 
8zók  72). 

TE8ZI :  jóravaló,  derék.  Teszi  gyerek  (Pannon- 
halma X\r.  XII  187). 

tessi  veszi:  l.  eggyügyú  (Beregszász  Nvr. 
X  X  \  I  keresztbe  összekötött  abrones- 

n;ik  a  négy  végére,   tehát   négy   ág  közé   kife- 
t  négyszögletes  háló,   hosszú    rúdra   alkal- 
mazva   (Heves    m.    Névtelen     1840;    Heves    m. 
r    111.286;  Alföld   Nvr.    XV.281;   Zenta 
XVIII.383;    (sok  helyen)  Hermán  0.  Halá- 
szat 

[teaaiTeaziz]. 

teszivessiső :  a  tesziveszivel  járó  halász  (S 
Hermán  O.  Halászat  k\). 

TESZIS:  affektáló.  Tészis  kis  lány  (Keszthely 
vid.  Horváth  Györf 

TÉSZLA:  hornyoló-fejsze  (Brassó  m.  Hétfalu 
Király  Pál). 

(TE8ZNYÉKED-IK). 

el-tesznye'kedi :  ellustálkodja.  Hát  mivel  tesz- 
nyelhetted  el  a  zide't?  (Gömör  m.  Hanva  Nyr. 
XX.  143)  [vö.  csesznye). 

[TESZNYÜL;  vö.  csesznye]. 

lg-tesznü :  lehentereg,  henteregve  lenyom  (pl. 
t,  vetést)  (Rábaköz,  Beó-Sárkány  Nyr.  XVIII. 

TÉSZŐLÖG:  bandukol,  őgyeleg,  kószál,  tén- 
fereg (Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.373;  Tolna  in. 
Bátta  Nyr.  XV  111.335).  Hazafeli  tészölgött  (Zala 
■    Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.467)  (vö.  ténszörög]. 

TÉSZTA  (tészta  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
1.191;  tiszta-  v.  ffeztoleves  Mármaros  in. 
Téesó  Király  Pál) :  marhahús-leves  (a  melyben 
metélt  tészta  van)  (Dráva  mell.  Nyr.  VI.374). 
Tésztát  főttem,  a  húst  még  a  kapisztára  vettem 
(hiba  e  h. :  vettem  vetettem)  (Dráva  mell.  Ko- 
pács Nyr.  XVII. 191). 

tészta-csiga:  levesbe  való  csigatészta,  lúd- 
gége  (négyszögletes  tésztaszeletkék,  a  melye- 
ket hengerded  fácskával  rovátkos  alapon  csö- 
vecskeformára összegöngyölhetnek)  (Hegvalja 
Kassai  J.  Szókönyv  1II.3U2;  V.l 

téssta-paoal :  levesbe  való  széles  laska  (Vas 
m.  Kemenesalja?  Kreszneries  P.  Szótár  11.259; 
Pápa  vid.  Csaplár  Benedek;  Abaúj  m.  Szikszó, 
Aszaló,  Baksa  Király  Pál)  (vö.  pacal]. 

MOnmU  :  MAOTAB  TiJKSOTAJin 


TÉSZTIKÁiíw/rt/rfi):  tésztácska,  tészta 
v.nia  Nyr.  V.61  .  XXIII  216). 


|TET]. 
(tet-szín). 

tetssin-körte 

XXVIII. 1 


pirosas  körtefaj  (Debrecen  Nyr. 


[TETE;  vö.  tetye,  tota\. 

tetemuta:  ügyefogyott  (Segesvár  Nyr.  IX. 
144)  (vö.  tetye-mutya,  titi-muti\. 

tete-puta:  élhetetlen,  ügyetlen  (Székelyföld 
Tsz.)  (vö.  tetye-potya]. 

(TÉTEL),  TÍTEL:  tett,  cselekedet.  Títelle 
nem  bántotta  az  istent,  csak  gondul atta  (Soprony 
m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.432). 

TETELÓK:  esetlen,  ügyetlen  ember.  Nagy 
tetelók  (Udvarhely  m.  Agyagfalva,  Magyaros 
Séra  Kálmán)  (vö.  tépelák]. 

TETEM  (teréntódó  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
hót/e  löm  Torontál  m.  Sző  reg  Kálmány  L. 
ged  népe  III. 155.  kétszer,  de  uo.  tetem,  höitetem 
is) :  1.  csont.  A  kérészttetemém  (Kaposvár  Nyr. 
XIV.568);  2.  tag.  Fájt  minden  tetemem  (Heves 
m.  Nyr.  XH.279;  Heves  m.  Vámos-Györk  Kürti 
Géza).  Sem  fejibe,  sem  karjába  sem  bélibe,  sem 
ódalcsony ttjába ,  semmiféle  tetemibe  ne  árcson  semmi 
gonosz  szóm!  (ráolvasásban)  (Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.1 15).  Ott  mög  ne  maraggyon,  se 
pedig  S  X.  kicsinek  a  kézibe,  se  lábába,  se  a 
szömibe,  se  a  fejibe,  se  a  szxvibe,  se  semminemű 
tetemibe!  [ráolvasásban]  (Szeged  Nyr.  IV. 278). 
Sómmi  tetemödbe  sömmi  fájdalom  né  maraggyor 
mög!  [ráolvasásban]  (Torontál  m.  Szóreg  Kál 
mány  L.  Szeged  népe  III.  155);  3.  emberi  holt- 
test, kül.  erőszakos  halállal  kimúlt  emberé  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Kiss  Mihály)  (vö.  hét-tetem]. 

tetem-tartó :  a  kriptában  az  a  gödör,  a  mely- 
ben a  holtak  csontjait  tartják  (Székelyföld  Tsz.). 

[tetem-toldój,  tetén-tódó  =  tetemtoldó-fü  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

tetemtoldó-fü:  cistus  helianthemum  (Hol? 
CzF. ;  —  .nevét  onnan  kapta,  hogy  némely  csont- 
bajok,  csonttörések  ellen  hasznos  gyógyszernek 
tartják,'  CzF.). 

TÉTEMÉNY:  L  tett,  eselekedet  Vakmer'ő 
telemeny  (Palócság  Bartha  József) ;  2.  megbabo- 
názás.  Azon  tétemin  van :  megbabonázták  (Vas 
m.  Örséit.  Szalafó  Nyr.  VII.181). 

TETEMES:  1.  erős  teli  tagokkal  bíró;  2.  tete- 
mesen vétkes  (Háromszék  m.  Tsz.). 

tetemes-tok  (tetelmes-tok  Győr  Nvr  XI. 430. 
alkalmasint  hiba):  aci;  íMenstádtii  (Győr 

Hermán  O.  Halászat  K.). 

46 


rtn 


\TÓK 


TBTÖ8— TKTSZ-IK 


714 


TÉTÉNTÓK:    ügyetlen  fett  m.   l'zon 

Erdélyi  !.:ij<>s>  |vü    n, téntók\. 

TETÉZ,    TETŐZ    r  .Üli, 

'  llmot ;  And  m 
láthfalva   Nyr    VII  1.289  ér  in.  Kapuik  VM. 

Hl'77;    Bsal  Bimonyi    Zsigmond; 

ilu.ll    viil.   László   <•<  Ka) :  1 

•  rak  (kasainak,  boglyának  zsalmál 
léd  Uosvaj  Vilmos).  Ba§jpéi tej  .un  Halas 

i.2.  tetejét,  tetejét:  letördeli  :>  léte 

;i  ssóllétónek,  a  dohánynak)    Cegléd  Uoi 
Vilmos;  Arad  m.  Majlatlifah  a  Nyr.  VIIL289). 

be-tetös:  ssalmával   beföd  (boglyát,    kasalt). 

Asttán   jól    I  isrl    a    boglyát   (v.    kazalt  \. 

nehogy    beitmfnmyeM  az  eső!  (Heves  m.   Vámos- 
k  Kinti  Géza). 

meg-tetés,  meg-tetöjos  :  kővel  v.  labdává] 
áthajH  (pl.  hasat,  templomot,  tornyot)  (Zemplén 
in.  Tállys  Nvr.  IV.521;  Zflah  vid.  Lásil 

ni  a   ti mplnmot?  (Szatmár   ni. 
Nagy-Károly  Barna  Ferdinánd). 

|TETÉZÉTT,  TETÉZT|. 

tetés-véka  i  (Zilah  Kerekes  Ernő  ; 

Kolozs    in.   Sárosak    N\!     XVIII.676; 
fold  Kiss    Mihálv;    Háromszék    in.    Vadr.:    Nvr. 

in.sa 

TETÉZVÉST:  tetézve  (Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos). 

TETŐ  (tétén  Szatmár  m.  Kapuik  vid.  Nyr.  II. 
Székelyföld   Tsz.:  Kiss  Mihály,    Fejér    ' 
zsef;  Háromszék  ni.  Vadr.;  'íyörffy  Iván;  tetej- 
munka  Körös-Tarcsa  Király  Pál;  tetéj,  \trtejem, 

■d],   hászfcré;,    tetéjben,  tetéjfa    tetéjön  Kis- 
Halas  Nyr.    XV.806;   Szeged,   Torontál    m. 
Kis-Hegves,   Száján    Kálmány    I.    Bseged 
1.128    2Í»í:  II.  23.  162):  i.  fölsó  rész.   Avas  má 

lejé  ennek  [a  szalonnának]  is  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos):  2.  |tréf.]  kalap.  Hoci  á  tetejéinet!  (Báes 
m.  Bajtnok  Nyr.  VIII.279);  8.  fej.  Úgy  szólot- 
tam, .  .  .  mint  így  tetéjben  szúrt  sm arvas  (Toiontál 
m.  Tisza-Hegyes  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.23). 
—  Tetejémbe:  fölöttem.  &  szalattam.  .  .  .  mintha 
tetejémbe  vőna  a  sas  (Torontál  m.  Pádé  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  11.178)  rá.  Fel- 
nyergelte aztán  Péter  a  szürkét,  felült  a  fittjébe  s 
útnak  indult  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGv. 
11.387). 

|8zólásokl.  Tétén  «<:fóbe  üt  (Szatmár  m.  Kap- 
uik vid.  Nyr.  11.277;  Székelytold  Tas.;  Fejér 
József).  A  ménkő  teteti  iitte  v.  sújtott, <  (Ssél 
föld  Kiss  Mihály).  Ma  tétén  svjtlak  (Háromszék 
m.  Vadr.).  Tető-talpig:  tetótól-talpig(Csík  m.  flyer- 
gyó-Újfalu  Orbán  Dénes). 

JTETŐDŐ8,  TETÉDÉ8]. 

tetödős-teteje  (Háromszék  m.  Uzon  Krdélyi 
Lajos:  tetéde-  v\      VI 226; 

tetődes-teteje  Báromssék  m.  Király   Pál):  1. 
teje.  Bem  csákój* '>■•'■■  a  tetéklrs-tetején  egy  fehér 
lúdtoll  volt  (Háromsz.  k  m.  Király  Pál). 


TETŐS    (titn.     iit'  lg}     in      lYre. 

Kerekes  Bntl ;  tetején,  u  <■ 
m.  Szoke-Deaes   Nyr.  ID.140;   Pest    m    n 
i  Györk    Simonyi    />.    A    m.    szótól  ..gléd 

Ilosvay  Viln  y várad  Király  Pál;  Három- 

szék   m.    Nvr     i: 

■    li    Csal!. 

no   Nyr,   111.87;   Somogy  m.  Szóké- 
Den< 
WII  834;  Nagy-Kún  XVI  191 

\\  r.   XXI  11.335;  Zemplén  in. 
XIV.48;    Ssékelyföld    Nvr.     II  171  •    XXVll 

Mihály,  Andrássy  Antal  1848,  Fejér  József; 

omssék  m.  Nvr.  r 
V.61):  1.  teteit,  U  es,  tétén,  tetős: 

llágy   m.    Pereesen    Kerekes   Ernő). 

s  véka  (Heves  m.  Kürti  Oéza).    Ti  > 
(Nagyvárad  Király  Pál;  Háromszék  m.  Nyr    III. 

i    Tetés  vagy  csapós    véka.  A   g 

póson  mérik  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
XIV.43).    Csappá    r  aktija  »  köböt,   nem  tetejéssen 
(Somogy  m.  Szóke-Dencs  Nyr.  III.  140).  Tetésen  van 
(hebrecen  Nyr.  XXIU.335).  .1   részt  teli 
ták  mérni,  nem  csapva  (Cegléd  Ilosvay   Vili 
Tetést  van  a  véka  (Nagy-Kán 
2.  teteis,  tetes:  szinültiu  tele  (Szilágy  m. 
csen  Kerekes  Ernó);  3.  ' 
mogv    ni.    Visnye    N\r.    XVII.334;    6z 
Nvr.' 11.471 ;  Kiss  Mihály,  Andrássy  Antal  ! 
Majd  ojan  tetés,   mint  én   (Tolna  m.   Bál 
rinc  Nyr.  111.87).    Biz  ü  tetess-  álom  (So- 

mogy m.  Szóké- Dencs   Nyr.  1 11.231).    J 
jó  tetős   ember  (Heves   m.   Vámos-Györk    Kürti 
Géza).  Ez  a  fiu  tetésebb  a  lyföld 

Nyr.    XXVII1.95).    János  még    valamivel  tett 
mint  Pista  (Székelyföld  Fejér  József).  A 

tebb,  mint  én.  Éakd  azt  a  bugjacskat  egy  h 
'(Háromszék  m.  Nyr.  II  1.8 

tetés-lágyu  :  magas  fönnhordott  fejű,  kecske- 

fejű  (Székelyföld  Nyr.  XXVIII .95 ;  Kiss  Mii 

tetős-tángyér :    az    az    eszköz,    a    mellyel    a 
szúcsök  a  kucsma  tetejét    kikerekítik  (Sz»  , 
föld  Tsz.). 

tetés-teli  (Csallóköz   Nyr.  1.882;   kt  Szinnyei 
j  Józsefne  U    Brdély  Kassai  J.   Szók 

j  V.87;    Háromszék   m.    Lécfalva   Séra    Kálmán; 
tetős-teli  Csík  m.   Nagy-Kászon   8éra  Kálmán): 
;  tetézett,  tetézve. 

tetős- tetej e :    legteteje    (Heves   m.    Felnémet 
Nyr.    XXV.528;   Székelyföld   Csaplár   Benedek; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.226;  Háromszék  m.  I 
Erdélyi  Lajos).   Éppen  a  tetős-tetejibe  állott  (Há- 
romszék m.  Vadr.) 

TETŐTLEN    (trtrjitlru    Duna-Veese    Simonvi 
Zs.  A  ra.  szótok  42;  tetétíen  Palócság  Nvr.  XXI 

[TET8Z-IKI. 

(8zólások|.  Sekem  teeve:    nekem    úgy    tetszik, 

lik.   Nekem  terv*'  ezek  a  gyermekek  most 

I  mintha  jobban  viselnék  magikot,  mind  eddig  (Szé- 


m 


TETSZED— TETŰ 


TETVES— TÉVELYEDIK 


7M 


k.lvfiild  Fejér  József).  Úgy  tercett  a  látása  nekem: 
láttam  (Zala  m.  Nyr.   XXV.331).    Visszáru 
ik:  nem  tetszik  (Baranya-Ózd  Somssich 

föl-  v.  fei-tetasik:  látható  lessz,  följön,   (öl- 

kt-I.                                (Komárom  m.  Kiirth  Nyr. 

Feltetszik  a  hajnal    v.    a  nap  (Palóc- 
sá^:                \I.506). 

meg-tetsaik:   v   (pl.  a  csillag)  (Csallóköz  Nyr. 

[TETSZÉD-].  Tecceggyen:  tessék  (Szatmár  ni. 
gybáuya  Egyet.  Philologiai  Közlöny  XV.1061 
>zeni  (Udvarhely  m.  Bán  Kálmán; 
Háromszék  m    MNj     VI.222).   Mán  e  bLutiyosan 

ini  fog    (Háromszék    in.    Szörcse    stb.    S 
Kálmán). 

TETSZETÉS :  magas  (Csík  m.  Séra  Kálmán). 
Miért,  oh  szent  József,  nem  benn  a  városba,  valn- 
melii  uri  palotába,  hanem    csak  alacsony 

barmok  jászolába  szállottatok  majdan  rongyos 
Itáliába?  [karácsonyi  misztériumban]  (Csik  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  1.120). 

TETSZETŐ :  tetszetős  (Csallóköz,  Szeged  Csap- 
lár Benedek). 

TETSZŐS:  x.  Ha  találsz  nálam  hívebbet  vagy 
pediglen  tetszősebbet,  élhetsz  vele  boldog,  víg  napo- 
kat (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.145). 

[TÉTTj. 

tt-hely:  célpont  (Tokaj  Nyr.  XXIV.240). 

TETTE  :  1.  tele.  Tette  hoztta  a  korsót  vízzel 
(Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  V.87);  2.  tel- 
jesen, egészen.  Tette  rósz:  egészen  rossz,  javít- 
hatatlan (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.136). 

TETTES:  derék.  Tettes  egy  ember  v.  beszéd 
(Székelyföld  Nyr.  IX.  177). 

TETUNDBÁK  [ritk.]:  mindeggy.  Nekem  tetun- 
[vö.  ol.  ,tot  un  dracu':  mind  (v.  csak)  eggy 
ördög)  (Háromszék  ni.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

TETŰ   (tető  Mátyusfólde    Nyr.    XX.30;   tetyü 

Palócság  Nyr.  XXI.313;  Gömör  m.  Nyr.    XVII I. 

Arad    m.    Pécska    Kálmány    L.    Köszönik 

'.  206).  —  Tetű:  kis  ék  (Gyór  vid.    Nyr.  V. 

522). 

tetü-gerebje :  [tréf.]  fésű  (Zilah  vid.  László 
Géia). 

tetügerebjós :  (tréf.,  gúny.|  fésűs  (Zilah  vid. 
László  Géza). 

tetü-komissáruz :  (tréf.,  gúny.]  borbély  (Alföld 
Nyr.  XX VI. 480). 

tetü-puska:  (tréf.)  fésű  (Sümeg  vid.  Nógrádi 
.1.   A  Mimegvid.  nyelvjárás 


tetüpuskás:  1.  [tréf.,  gúny.l  fésűs   (Zilah  vid. 
i);  2.  (tréf.,  gúny.]  borbély   [8* 
fehérvár  Zolnai  Gyula). 

TETVES:  kérge   alatt  bfUrcsót    (az  alvó  rü- 
gyektól.  t.  i.  m    fatörzs  a  harapégés   utáni 
romszék  m.  Dalnok  Erdészeti  Lapok  XX1I.669). 

[TETYE ;  vö.  trte,  titye,  1.  totya). 

tetye-mutya:  mulya  (Pozsony  m.  Kassai  .1. 
S/..)könyv  V.94)  [vö.  tete-mutu\. 

tetye-mutyi:  ügyetlen  (Hnromszi-k  ni.  Izmi 
Erdélyi  Lajos)  [vö.  (iti-muti,  Htyi-mutyi,  tutyi- 
mutyi]. 

[tetye-potya ;  vö.  tete-pnt<>\. 

tetyepotyáz:  haszontalanul    tölti  az  Műt. 
tetyepotyázz !  (Szabolcs  m.  Kis- Besenyőd  Nyr.  IX. 
136)  [vö.  szetyepotyál]. 

tetye-totya:  lomha  járású,  totyogó  (Zala  m. 
Gelse  és  vid.   Nyr.  XV.574)  [vö.  titye-totya], 

tetye-tutyi:  ügyetlen,  élhetetlen  (Erdóvidék 
Nyr.  IX.42). 

TÉTYÉG  (Somogy  m.  Schröder  Gyuláné; 
téttyég  Keszthely  Horváth  György ;  tettyPg,  lettyey 
Székesfehérvár  Nyr.  VII.  188;  Orosháza  Nyr. 
IY.378):  lassan,  lustán,  nehézkesen  jár,  totyog, 
cammog  (i.  h.)  Téttyey,  mint  u  hízott  réce  (K< 
hely  Horváth  György)  [vö.  tityig,  totyog]. 

tetyeg-tötyög :  v.  Az  öreg  az  ö  öreksíginek 
mi< itta  .  . .  nem  tudván  velem  eggyiltt  tetyegni- 
tötyögni,  .  .  .  tőlem  elmaratt  (Debrecen  Nyr.  VI. 
329)  [vö.  tityeg-tötyög]. 

TÉTYEKÉS:  otromba  kövér  (Keszthely  Hor- 
váth György)  [vö.  totyakos]. 

TEVE  (teleszór  Brassó  m.  Négyfalu  Horger 
Antal). 

TÉVED  (téed,  eltéed  Nagyvárad  Király   Pál). 

[TÉVEDŐS). 

tóvedős-kert:  bolygókert  (Debrecen  Nyr.  XXIV. 
180). 

[TÉVELŐD-IKI,  TIVELŐD-IK:  tevődik  (Csalló- 
köz, Püspöki  Király  Pál). 

be-tivelódik :    betevődik.    Ez    az    ajtó    <>j 
rosszü tivelődik  be;  mingyá  kinyilik  magát ú  (Csalló- 
köz, Püspöki  Király  Pál). 

[TÉVELYÉD-IK). 

el-tívelödik :  eltéved  (az  úton,  az  erdőben,  a 
varosban;   rakosgatás    közben  a  holmi).    . I 
dilim  hasba  minduntalan  eltíveHdiü  r<;l<imi (Csalló- 
köz  Csaplár  Beuedek). 

meg-tévelyedik :  megtéved.  Megtévelyettem : 
tévedtem  (Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva  Nyr.  XVIII.574). 

46 


rai 


TE  VI  ZSLA 


\        TIKh 


|TBVELYOÉD-IK|. 

el-tévelygedik:   eltéved  (Nógrád  in    Lapujtó 
\III.96). 

[TBVE8J. 

betétes:  a  jégalatti    halászatnál    as   a    nagy 
lék.  a  melyen  át  a   hálót  a  jég  alá  érettük 
nan  ü    Halászat    K.   .72b.  773a;  ai 
utóbbi  helytl  betét**  hiba). 

TÉVÖ(Pápa  Nyr  XVLÖ76;  Pata  ftfataaik  Nep. 
János  1889;  Mátyusfóide  CeP.  II  Kán- 

ság  Kimmuh  Ödön;  Bácska  Nyr  XIV.492;  Zonta 
Nyr.  XVIIL884;  tii>ó  Duettéi  Erdészeti  Lapok 
[.868;  Hvő  Fehér  in  Nyr.  X.188;  Komarom 
m  Naasvad  Nyr  IV.288;  Érsekújvár  Nyr.  VIII. 
882):  kemencének  tárból  tapasztott  ajtaja  |vo. 
kemence-tévő,  tevőké]. 

betevö-vék :  a  jégalatti  halászatnál  az  a  nagy 
lék,  a  melyen  Él  ■  hálói  a  Jég  alá  eresztik 
(Latorca  mell.  Hárman  0.  Halászat  K 

kitelő :  |?|   .1        '       MM  ti  gáflá- 

ó  asszony  (Debrecen  Nyr.  XXI' 

[TEVÓD-IK). 

ie-tévódik:  1.  lefekszik.  [Aszondi,  hogy  ti  ni 
van].  Akkó  CttA  frigy,  oszt  tövöggyle!  (Baranya 
in.  Orrnál  \ XV.  142);  2.  leszáll.  Lété- 

't  a  fiira  <i  varjú  (Torda- Arany os  m.  Qerend 
Nyr.  XXI  11.578). 

TÉVŐD-IK:  tévelyedik  (Szatmár  tn.  Kapuik 
vid.  XyK.  II 

TEVŐKÉ  =  rái-o  (Kis-Kúnság  Kiinnach  Ödön). 

TÉZ  (Székelyföld  Csaplár  Benedek;  tehézm 
Bars  m.  Léva  Czimmennann  János):  tegez. 

[TÉZTETJ. 

ötsse  testet:  összetegesódtet,  te-s-tu-pajtássá 
tett  (Békés  m.  Balog  István). 

TÉZSLA,  TÉZSOLA  (dérzsola  Zala  in.  Hetes 
Nvr.  XI XI 42;  ténzsoja  Székelyföld  Erdészeti 
Lapok  XXiI.670;  tenzsola  Kolozs  in.  üyerő- 
Vásárhely  Czucza  János;  tenzsola  Aranyosszék 
Jankó  J.  Torda  stb.   1  luinantúl  Erdé- 

szeti   Lapok    XXI  Halaton    mell.    Vas  ni. 

Kemenesalja,  őrség  Tsz.  363a;  Baranya  m. 
Pellérd  Nvr.  X  1.382;  Gyór  m.  Csiliz-Kadvány 
Nyr.  XXIII.575;  Csallóköz  Nvr.  1.332;  Csaplár 
Benedek;  Heves  m.  Csépa  Nyr.  0.880;  Cegléd 
Ilosvay  Vilmos;  Félegyhása Czimmennann  János; 
Kecskemét  Csaplár  Benedek;  Zempl. n  m.  Sziir- 
l  Nvr    X.324;  Szilágy  m.  Nvr.  IX  I 

Hol?  Nvr.  IL879;  téssojm 
Brassóm.  Hétfala  Horger  Antal;  Mfetőia 
kelyfóld  Nyr.  IV  328;  tizsola  Kolozs  m.  Zso- 
bok  Melich  János;  Székelyföld  Nvr.  V.424.  568; 
Udvarhely  m.  Olasztelek  N\  r.  XIII.578;  tézsolya 
Székelvföld    Tsz.;    Háromszék    in.    Nvr     V 


tinzsolya  StékHyfold   ErdéstOti  Lapok  XXII  • 
<o*»o/«-laiMi  Brdóvidék  Séra  Ké 
\     li  irfogatnál    használt    toldali 

elórinl    itnuyea    fogatnál   a   szekérrúdhoz    van 
tkatttva,  hatot  fogatnál  ;iz  elad  ■  isekérrúébot, 
a  második  pedig  az  elsó  toldaJékrÚdkot);  2.  az 
l  boattd  tud,  a  mely  mellé  szántáskor  és  I' 
n.tlaskor  as  igás  marhát  fogják. 

téssla-fa:  <v  (Cserhát  Erdészeti   Lapok    XXII. 

tézsla-fej :  a  tézsla  eleje,  a  melybe  a  jármot 
a  nyakszeggel  belefoglalják  (Csalit  ske- 

mót  Csaplár  Benedek;  Cegléd  Uoavay    Vili 

tézsola-lábú  (Háromszék  ni 
romszék  m.  Bárót  Bíró  István;  tézsoja-lábú  ( 
ni.  Nagy-Kászon  Ráduly  Simon  ;  tozsola-lábú  Erdó- 
vidék  Bén  Kálmán) :  lócslábú. 

[tés8la-láno|. 

tésslalánoos :  négyes  ökörfogatban  a  tézsla 
mellé  fogott  ökör  (Tolna  ni.  Simon. 

TÉZSLÁS,  TÉZSOLÁS  (ténzsaláx  Amiiyo* 
Jankó    J.    Torda    stb.     189  raasó    m. 

ll.-tiulu    Horger   Antal):    a  tézsla  mellé  fogott 

ink(ir). 

TÉZSÖL  (tézsőüi):  varr  (Gyór  m.  Szigetköz 
Nyr.  X1X.191)  |vö.  tii:öl\. 

TI  (a    /'    hátatok    Somogy    és    Veszprém    m. 
N\r.  V.219;  ré'nálatok,    té'tületek   Heves  m.  Fel- 
aémel    Nvr.    XXV.522;  tti  Vas    m.    Őrség 
VII.419.  467;  Erdély  Kassai  J.  8zóköny\   V.112; 
Moldva,  Kiesse  Nvr.   IV.432;  t 
[V.828;   Moldva,   Kiesse   Nyr.  IV.4 
[tüs    Udvarhely    m.    Keresztúr    vid.    Vadr. 
[vö.  tik]. 

ITtBÉBIÁS]. 

Tibériás-tengör   [vö.   Óperenciás  tenger] 
écc"r,  hol  nem  vőt,  még  a  tibériás  tengerén  is  tul 
rót  égi/ij  kiráj  (Arad  m.   F.-Varsánd   Nyr.    XIII. 
—  vö.  XV.145). 

TICS:  sárral  v.  agyaggal  betapasztott  erós 
vesszósövény,  a  melyet  házfalnak  is  használnak 
(Bereg  m.   K.-Dobrony   Király  Pál)  |vö.  patics]. 

tics-fal:  erós,  vastag  vesszőből  font  és  sár- 
ral v.  agyaggal  betapasztott  fal  (Bereg  m.  K.-Dob- 
rony Király  Pál). 

TICSÖL  :  összekoccant  két  golyót  v.  gombot 
[gyermekjáték)  (Tolna  m.  Paks  Nvr.   XXII 

TIDÓ:  nyírfa  kérgéből  sodort  rövid  fáklya, 
a  mellyel  a  szigonnyal  való  halászáékor  világí- 
tanak (Udvarhely  m.  Füle  Hermán  O.  Halászat 
k\;  Erdóvidók  Vadr.;  Nyr.  VIII. 188). 

TIED  (téed  Soprony  in.  Rába  vid  CVL 

91;  teéd  SsékclvMd  Tsz.;  teéd  Mátyusfölde 
XDC.466;  XX  m.  Deáki    Nyr    XIX 


m 


TIETEK -TIK KAD 


TIKKADOZ-TILAJGAT 


730 


561 ;  tejed  Csík  ni.  Gyergyó-8z.-Miklós   Nyr 
46;    téjéd    Udvarhely  ni.    Keresztúr    vid.    Vadr. 
469;    téjéd  Szolnok-Doboka   in.    Nyr.    XVII.316; 
ttd  Torockó  Jankó  J.  Torda  stb.  290;  tiedé  Zala 
m.  oiisa  Lichtechein  Ödön). 

TIETEK  (tihétek  Baranya  in.  Ormányság  Nyr. 

Ili  :' 

TIGANY:  serpenyő,  lábas  (Szlavónia  Nyr. 
XXIll.íll;  Király  Fal). 

TIOÉJA:  serpenyő  (Moldvai  csáng.  Nyr.  I1I.3; 

'4). 

|TIORI8|. 

tigris-ssoptatta:  méregzsák,  féktelen,  dühöngő, 
kegyetlen  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin;  Vas  m. 
Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár  11.259). 

TIOVA:  lopótök  v.  pléhlopó  (Brassó  in.  Hét- 
falu MNy.  VÍ47;  Nyr.  V.378;  Brassó  m.  Bács- 
falu  Horger  Autal). 

1.  TIK  (vo8](Mfc  Palócság  Mikó  Pál;  Gömörra. 
li;m\.i  Albert  János;  tük  Udvarhely  m.  Keresztúr 
viiI.    Vadr.   450;    tyik  Heves  m.  Felnémet  Nyr. 
V.522;  —  [tik  Gömör  m.  Balog  Nyr.   XVI II. 
a  közlőnek  levélbeli  értesítése  szerint  sajtó- 
hiba, talán  e  h. :  tek}). 

[2.  TIK,    TTK3BN  ?|.    Tikén  vagyok:   éhes  va- 
gyok. Aggy  egy  falás  kenyeret;  ojjan  tikén  vagyok, 
hogy  alig    állok  a  lábomon!   (Kolozs  m.    Kalota- 
.  irály  Király  Pál). 

|TÍK;  vö.  ták\. 

tik-ták:    hitvány,    haszontalan,     hányt-vetett 
(holmi,  ember)  (Székelyföld  Tsz.  [itt  tiktak  hiba; 
zlő    kéziratában    ttkták   áll];    Fejér  József) 
Mfe). 

TIKÁCSOL  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX. 
380;  Zilah  vid.  László  Géza;  Székelyföld  Tsz.; 
Mihály;  tikácu  Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.373; 
tikácul  Hetes,  Dobronak  Nyr.  XV.  190;  tikóncsol 
[? —  alkalmasint  hiba  e  h. :  tikánrsol]  Szatmár 
ni.  Kapuik  vid.  Nyr.  11.277):  fuldokol,  fuldokolva 
szaggatott  esuklásszerú  hangot  ad.  Egy  kis  pájin- 
kát  attam  neki,  osztón  ugy  tikácsolt  tülle'  (Szat- 
már m.  Patóháza  Nyr.  XIX.380). 

TIKKAD  (tyippadva.  Nógrád  m.  Fülek  Nyr. 
XX  11.95):  fullad.  Tikkaggy,  fúllaggy,  meg  ne 
maraggy!  [mondják  tréfásan  a  köhögőnek]  (Zilah 
vid.  László  Géza). 

[el-tyippad]. 

(Szólások].  El  vagyunk  tyippadva:  részegek 
vagyunk  (Nógrád  m.  Fülek  Nyr.  XXII.95). 

ki-tikkad:  a  hőségtől  kimerül  (Fehér  m.  Nyr. 
XXVI.525). 

meg-tikkad:  1.  megfullad  (Kolozsvár  Szinnyei 
József;  Székelyföld  Tsz.;  Csík-Tusnád  Melich 
János);  2.  elfárad,   ellankad  ,pl.  a  ló)   (Balaton 


mell.,  Székelyföld  Tsz.);  8.  erejéből  enged,  alább 
száll,  alább  hagy  (a  nagy  hőség,  u  túz)  (Bala- 
ton mell.,  Pápa  vid.  Tsz.);  4.  kiszárad.  Mégtik- 
katt  a  torkom  (Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal). 

TIKKADOZ :  fulladoz.  Nem  hiába  mindig  tik- 
kadozott  szegény,  de  meg  is  fulladt  ((Dunántúli 
Lehr  A.  Toldi  13). 

TIKKADT:  1.  büzhödésuek  indult  (hal,  hús) 
(Heves  m.  Névtelen  1840);  2.  fölötte  száraz. 
Tikkadt  idő  (Hol?  Tsz.  347a);  3.  szikkadt  (föld) 
(Baranya  m.  Zalai  Mihály). 

TIKKAN  :  esuklásszerú  hangot  ad  (pl.  a  tyúk, 
ha  toll  v.  polyva  ment  a  torkába,  s  attól  meg 
akar  fulladni)  (Palócság  Mikó  Pál). 

mög-tikkan:  1.    megfullad.    Vigyázz,   az   iste- 
j   nért,  meg   né  tikkanj !   (mondják,    ha  a  viz    ivás 
közben   .cigányútra'    megy   és  az  illető    erősen 
köhög];  2.  meggebed   (Háromszék   m.  Pap   Ká- 
roly). 

(TDXKANÓ;  vö.  1.  tippanó]. 

tikkanó-iz:    nehéz    szagú,    rosszízű,    romlott 
!  (Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyuláné). 

(TIKKASZT). 

ki-tikkaszt:  kifáraszt.  Az  erős  hajtás,  a  nagy 
sár  kitikkasztja  a  lovat  ((Dunántúli  Lehr  A.  Toldi 
í   13). 

TDXOG  (Bihar  in.  Pocsaj  Nyr.  VI.425;  Zilah 
és  vid.  Nyr.  XIV.431;  László  Géza;  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Torockó  Jankó  J.  Torda  stb.  189; 
Udvarhely  m.  Homoród  mell.  Király  Pál:  tipog 
Háromszék  m.  Vadr.  374;  titog  Békés  m.  Balog 
István;  Nagyvárad  Király  Pál):  fuldokol,  fuldo- 
kolva köhög  (pl.  füsttől),  fuldokolva  szaggatott 
esuklásszerú  hangot  ad,  levegő  után  kapkod, 
el -elfullad  (pl.  szólfú  vastól),  ügy  tipog,  mind  a 
pípos  tyúk  (Háromszék  m.  Vadr.  374).  Vigyáz- 
zon, dajka,  úgy  megy  annak  a  gyereknek  a  tej, 
hogy  csak  úgy  titog  bele  v.  tőle!  (Nagyvárad 
Király  Pál)  (vö.  cikog,  kikog). 

TÜXOL:  fuldokol  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
X1X.380). 

ITIKOMj. 

tikom-bakom :  hitvány,  hasznavehetetlen, 
esetlen,  élhetetlen,  ügyetlen,  erélytelen,  pipogya, 
ostoba.  Tikom-bakom  ember  (Székelyföld  Tsz. 
359a;  Kiss  Mihály). 

TIKOS:  keskeny  szíjjal  cifrázott.  Tikos  ^öcs- 
kor (nők  számára)  (Csik  m.  Gyergyó-Újfalu 
Jánosy  Geró)  (vö.  tákos]. 

tikos-tákos :  össze-vissza  foltozott.  Tikos-tákos 
fejelés  csidmája  (Udvarhely  m.  Vadr.  48). 

TDLAJGAT :  a  tilosba  szabadult  jószágot  szép 
csendesen  visszahajtja  az  istállóba  (Kunság  Nyr. 
XIV.526). 


781 


T1LALMA8    TIM 


TÍMÁR-TlNCSfiLGET 


7M 


TILALMAS    tilalmas  Torockó  Jank.    I   Torda 

ÖOJ1 
\  |U):  '  tétm  ■  határnak)   (Csik  m. 

olnok  hnhoka 
ni.  Malom   Muisi   János).    NtM  nlt  a  tilalmasba 
■>67). 

|TILALÓD-IK|. 

é-tilalódik:   olvoszelódik.    Más   mfgbócsüh 
mi  jószága    va~,    nálatok  még    mindi*  étilalódik 
Bprén  in.  Csotény  Nyr.   II] 

TILIBÓOY1  (Háromssék  in.    Vadr..    telebogyi 
ú  vid.  Nyr.  XVII! 
ügyetlen,  ügyefogyott,  félessü. 

TILIMITT  [tilnnittviú):    leesomh^it   tSzékoly- 

föld  üyannntlii  s.  VocaboJarluin  100;  mnen  Ts*. 
hibásan  eggy  tw\). 

TILINK,  TIBINK:  pálinkn-tisztáláskor  a* 

íVn.keii   maradt  maradok  (Szekolvfold   Tsz   "Jőlh. 
864b). 

TILINKÓ   {tilinka  Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mi 
hály;  Háromszék  m.  Va.ir.  881;  tillinkó  Cegléd  , 
Vilmos;  tirinkó  Abaúj  Dl.  Kalmár  Klek)   j 
|vö.  litilinka]. 

TDLÓ  {tilu  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.523).   \ 

TILÓD-IK:  1.   tilolódik    (a   kender)  (Kis-Kún- 
Halas    Nyr.    XV.47.'i);    2.   szenvedéseken    megy  | 
keresztül  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.473);  3    tö> 
renkedik.  Azon  t Hónnak  (Dunántúl  Nyr.  XVIII. 91). 

mög-tilódik:  jar,  megfordul  (vhol)  (Tata  Matu- 
Nep.  Jánot  1*41 ;  Tolna  m.  Simontornya  Nvr. 
heten  megtilódott  (Zala  CD. 
11). 

TILÓL,  TILOL  (tillani  Bereg-Rákos  és  Mun- 
kács vid.  Pap  Károly). 

|TILÓLÓ|  (tiltó  Bereg-Rákos  és  Munkács  vid. 
Pap  Károly;  tiluió  Fehér  m.  Nvr  VJO;  tinaló 
Hunyad  m*.  I.ozsád  Nyr.  XXII.356.  406;  XXIII. 
144):  tiló,  kendertiló. 

TILT  (/»/hatjn  Gyöngyös  Nyr.  XVIII.233;  tit- 
nya  Zala  m.  Hetén.  Dobronak  Nyr.  III. 474;  t(t 
8iékelyfold  Kis-;  Mihály;  f//i'/tvak  Nógrád  ni. 
Salgo  Vid.  Pap  (ív.  Patté  n-pkoit.  I 

fel-tilt:  kitilt  (marhát  vmely  legelőről)  (Csik 
m.  Binder  Jenő). 

TILTÓ :  1.  deszkakészítmény,  a  melyet  főként 
kukoricnhordáskor  a  terhes  szekér  hátsó  réssé* 
befedésére  használnak   (Bereg  m.  Pap  Ká- 
roly); 2.  az  a  rúd.  a  mellyel   a  malom  lapátos 
ken'-  .akasztják  (Tisza  moll.  Nyr.  III. 

Sseged  Divényi  Qyala). 

(TIM). 

tim-ső  [tém-só  Göcsej  Nyr.  XI II. 2 18). 


TÍMÁR  [tora,    ii..moi    m     kassai  .1.   8sÓk< 

UI.197;  VI J 

TIMON.  TIMONY  [tmó  Kis-Duna  mell.  (iyór 
és   Mosonv     I 

Duna  mell.   Győr  és  Mosonv    kosi    Nv 
Mohács   Nyr.    XX 

8seged    Hermán    0.  Halászat   K.;    Török-Becse 
Nyr.  IX.98). 

timon-sarok:  a  hajó  v.  az  állóbárka  farához 
[tetl  legalsó  sarok,  a  melybe  a  kormány  be 
\an  akasztva  (Szeged  Honnan  0.  Halászat 

timon-tartó:  1  kormányrúd;  2.  kormányos 
(Sseged   Barmán  <>    Halászat  K.). 

TIMPORÁL:  szerez,   kerít.    í  kapa!  — 

No  m a)   Hmpordyunh    valai 
Kun-Halas    Nvr.    XV.473).    // 
timmw  I  ,  '  (Kis-Kún-Ualas  Nyr.  XX1II.2 

össze-timporál :  osszegyú 

timporájja  a   népet    (Kis-Kun  I!  \HI. 

289). 

[TIMPOROD-IK]. 

bele-timporodik:  belőjön.  Heletimporodik  az 
iásba  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.421). 

1.  TINCS  (tencs  Csallóköz  Nyr.  1.332;  Csaplár 
Benedek). 

tincs-főd:  kis  hasat*  foki  (Háromszék  ni. 
MNy.  VI.862;  Vadr.). 

2.  TINCS:  szituit  homokból  készült  íin<»m 
vakolat  (Brassó,  Hétfalu  Horger  Antal). 

1.  TINCSÉL:    1.    tincsenként  szedeget  (k 
dert),   tincsekre   szedeget  (fonalat)  (Székelyföld 

Háromszék  m.  MNy.  VI. 352;  Vadr.;  Brassóm. 
Hétialu  Nyr.  XVI.575);  2.  az  áztatott  kenderről  a 
rostot  tincsenként  levonja  (Székelyföld  T 
Fejér  József;  Qyergyó- Újfalu  Jánosy  Gcró); 
3.  hasogat  (fát)  (Székelyföld  Tsz.);  4.  apródon* 
k^nt  hizlal  (Blékelyföld  Tss.;  Sóra  Kálmán). 

el-tincsel :  elhasogat,  széthasogat  (zsindelynek 
való  fát  zsindelylevelekre;  szántóföldet  hasá- 
bokra) (Háromszék  in.  MNy.  V  1.325;  ll.umiszék 
m.  Gelence  Ei.hsz.ti  Lapok  XXII  l 

még-tincsöl:  apródonként  meuhizlal  (Csik  m. 
Újfalu  János  még 

van  tincséíve.  Csak  míg  tudtuk  valahogy 
(Csík  m  uon  Raduly  Simon). 

2.  TINCSÉL:  vakol  (Brassó  Horger  Antal; 
Bétfalu  Nvr.  V.378;  XVI.575;  Horger  Antal, 
Király  Pál). 

TINC8ÉLGET :  apródonként  hizlalgat  (Síé- 
kolvföld  Kiss  Mihály).  Jól  kanalatoké  t 

megépülnek    | 
föld  Nyr.  VIII. 469 

még-tlncsölget :  apródonként  meiíhizlalgat. 
Ezt  a  malacot  jól  mt.  l'd varhely  Dl. 


TDKJHLŐ     TINTA 


TINTÁS— TIPI 


7.U 


:   Kálmán)    8jigémy  tm 
uhogtj  léket    (a  disznót]    (Ölik    in.    Nu«y  Kasion 
Káduly  Simon). 

TINCSEI  Ő:  \ukolo  (asa  lapátforma  szerszám, 
a  mellyel  u  vakolatot  a  falhor  csapjuk)  (Brassó. 

r  Antul). 

1.    TINCSELÓD-IK    (tincselődni):    saiiyarúan 
dolgozik  (Udvarhely  in.  Vadr.  520a). 

•2  TINCSELÓD-IK:  hizik  (Székelyföld  Kriza). 

fel  tincselödik  .   megbisik.  .4  mnlaczám  [hiba 
i  h.  :  malackám]  feltincs,  lódt-tt  (Brassó  m.  Hétfalu 
XVI.575;  Kolumbán  Samu). 

TINCSŐD-IK:    apródonként    híiik.    A    sertés 
ín  tincsődött  (Síékelyföld  Tsz.). 

|TINCSÖDTET|. 

fel-tincsódtet :  fölnevel  ós  apródonként  meg- 
hiilal.    Hát   feltint  södteti   |a   malacot),    s   <■ 
mi   fordul   belőle    (Háromszék   m.    Léniáivá 

mán). 

TINIKÉ:  félliteres  pléhedény  (Brassó  m. Négy- 
falu Hurger  Antal). 

TINKÓ:  ügyetlen  (Zilah  Kerekes  Eruó). 

TINKÓSÁG:  imyetlenség (Zilah  Kerekes  Ernó). 

TINKULI:  eggyügyú,  ostoba  (Szeged  Csaplár 
Benedek). 

TINÓ    {tina  Vas  in.  Király  Pál;    tinu    Göcsej 
atal    szarvasmarha   (nemi  kü- 
nélkül)    (Göcsej    Nyr     X1V.397;    B 
kelvt'old  Tbs.;    Kiss  Mihály).  Ökörtinó,  tehentinó 
Mihály;. 

tinó-binó :    apró    szarvasmarha    (Tokaj    Nyr. 
XXIV  .240;  8«ékely  föld  Kiss  Mihály  -.Háromszékm. 
Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

tinó-bornyu:  kiherélt  bikaborjú  (Brassó  m. 
Hétfalu  Király  Pál). 

tinó-o mi-gomba,  tinóni  gomba  [tinóri-gomba 
tmúr    Nyr.    X.477;    tin  orrú-gomba    Hegyalja 
könyv  11.292):  vargánya  (agaricus 
cantharellus). 

tinó-torty:    pöfeteg-gomba    (lycoperdon    bo- 
lyföld   Kriza:    Udvarhely    in.    Kiss 
Mihály;  Hiiromszék  m.  Vadr.). 

|TINÓRKA| 

tinörka-gomba  =  tinó-orrú-gomba  (Ssabolcs  m. 
Besenyőd  Nyr.  XII.  143). 

TINTA,  TÉNTA  (ténta  Dunántúl  Bódiss  Jusz- 
tin; Nyitra  ni.  Vág-Hosszúfalu  Nyr.  XX.29). 

tinta- fosó,  ténta-fosó,  ténta-fosó :  1.  ténta -fosó, 
ténta- fosó:  [gúny.]  deák  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin ; 
Zilah  vid.  Lássló  Gésa);  2.  ténta-fosó,  ténta-fosó: 
[gúny.]  hivatalnok  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin ;  Zilah 


vid.    László    (iéza);    3.    tint,-fo.s»:  paduc  <chon- 
dros torna  uasus)  (Hol?   Hermán  0.  Halászat  K). 

tinta-has :  paduc  (chondrostoma  nasus)  (Győr  m. 
Pinnyéd  IL-rman  O.  Halászat  K.) 

tönta-nyaló,  ténta-nyaló  :  1.  |gúny.]  deák; 
2.  |gúny.]  hivatalnok  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin; 
Zilah  vid.  László  Géza). 

[TINTÁS]. 

tintás-hal:  paduc  (chondrostoma  nasus)  (Ko- 
marom Hermán  0.  Halászat  K.i. 

TINTOK:  fátyolszövet,  tüll  (Kis Kún-Halas 
N\r.  XV.478;  XIX. :*:«."» :  Kecskéméi  Csaplár  Bene- 
dek; Szeged  Sümeghy  Pál  1841.). 

(TINTOROG). 

el-tintorog:  elballag  [?[.  Akkora  t  mai 

altintorga  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  111.27) 
[vö.  fintorog]. 

TINY  (Nvitra  m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky 
Ferenc  18U ;  Hol?  Nyr.  XII.528;  tény  Nyitra 
vid.  Kelecsény  J<  4:* ;  Hol  ?  Nyr.  XII.528 ; 

tyin  Nyitra  m.   Ghymes   Bihary  István):  magas 
karókeri  tés. 

[TIP]. 

(Szólások].  Tippá  tesz:  tönkre  tesz  (Vas  m. 
Kemenesalja,  Pulfa  Nyr.  XXV.431).  Tippá  teszem 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.).  Tippá  tettem  (Zala- 
Sz.-Grót  és  Zala-Istvánd  vid.  Szúcs  Imre).  Egé- 
szen tippá  tették  a  kertet  (Rábaköz  Nyr.  XI  11.73). 
Ez  a  gyerek  egészen  tippá  tFtte  a  ruháját  (Győr 
m.  Csécsény  Nyr.  XXV.476). 

TIPASZOS:  szikkadt  (eső  után  a  föld,  mikor 
hirtelen  szárad)  (Baranya  m.  Zalai  Mihály; 
Ormányság  Nyr.  1.424). 

(TIP AT  •  vö.  tápot]. 

bé-tipat :  belép.  Ide  [t.  i.  a  szent  fődre]  ne 
tipass  bé,  me  bünes  ember  vagy!  (Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XI.  188). 

[TTPÉD;  vö.  tapod\. 

tipöd-tapod,  tipöd-topod:taposgat.  Xetipógy- 
gye,  ne  tapoggya  v.  topoggya  a  pünközsdi  rúzséi 
(Sseged  és  vid.  Nyr.  V.281  ;  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.106). 

TIPÉO  (tépég  Háromszék  m.  Vadr.;  tippég, 
tippeg  Székelyföld  MNy.  VI.174;  Kiss  Mihály). 
—  Tépég :  úgy  moiog,  hogy  a  dolgának  nincs 
látatja  (Háromszék  m.  Vadr.). 

TTPEREG:  tipeg  (Alföld  Nyr.  XV.281). 

tipörőg-toporog :  tipeg-topog  (a  kinek  fázik 
a  lába)  (Félegyháia  Nyr.  VI.43). 

[TIPI;  \ö>tepe]. 

tipi-tapi:  minden  cél  nélkül  ide  s  tova  járó 
(Síékelyföld  Tsz.). 


m 


TIPIS     TIPPAN 


TIITAN      TIKIUL 


tipi-topi:  uiwgés-tapogás  (gyermekeknek  és 
öreg  embereknek   bizony  gó,   lassú 

lépegetéséról  mondják)  (Ssatmár  m    Nagybánya 
Nyr.  X.570). 

tipi-tupi  :  hányat;,  rest.  Intnlia.  errlytelen, 
gondatlan.   Ttpi-hqn  9iéke)yfb1d  Krlsa). 

|TIPI8|. 

tipis-tapos:  taposgat.  Ni  tipissa,  ni  tapossa  a 
>sgyi  rúzsát    (Arad  m.  Pécska  Kálmány  L. 
Koszorúk  1.226). 

|TIPOOTAT|. 

tipogtat-topogtat :  taposgattat.  Ni  tipogtasd, 
ni  topogtasd  a  pünközsgyi  raÓzsát  (Eger  vid.  Nyr. 

TIPOR  (rayorml  Göcsej  Tat.)  |vö.  tipir\. 

|Siólások|.  Már  az  ötödik  étet  tiporgya :  az  ötö- 
dik  évében    van    (Veszprém    ni.    Almádi  Zoluai 

.la). 

TIPORCOL:  tipeg-topog  (a  kinek  fázik  a 
lába  ]  Vasa  József  1841). 

TTPOS :  ragadós,  tapadós,  csirizes  (a  sár,  a  ki 
nem  sült  kenyér  v.  kalács)  (Háromszék  m.  MNy. 
_•:  Vadr.  520a;  Kiss  Mihály). 

TTPÓTYU:  dér  (Háromszék  m.  MNy.  \  1.352; 
Háromszék  m.  Szotyor  (iyórffy  Iván). 

TIPP  AD  {tipped  Szatmár  m.  Kapnikbánya  és 
vid.  NvK.  11.380):  1.  tapad  (pl.  a  föld  az  ekéhez) 
(Baranya  in.  CsÚSS  Nyr.  XV1II.429;  Székelyföld 
Fejér  József) ;  2.  szikkad  (Háromszék  m.  Király 
Pál). 

meg-tippad  :  ragadós,  tapadós,  szalonnás  lessz 
(a  ki  nem  sült  kenyér),  keménnyé  összenyomul 
(a    nedves    föld)    (Székelyföld    Andrássy    Antal 
k  m.  Gyergyó-Ujfalu  Jánosy  Geró). 

ossz!'  -tippad  :  összeesik  (a  toliiairasztott  tr>zta 
a  kelés  után;  a  ki  nem  sült  kenyér  a  kihűlés 
után)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XV.96  [össze 
nélkül,  de  est  nyilván  oda  kell  érteni]). 

TEPPADT :  ragadós,  tapadós,  csirizes,  kemény - 
nyó  össsenvomult  (nedves  v.  sok  esó  után  kissé 
megszikkadt  föld,  sár,  ki  nem  sült  kenyér  v.  k:i  I 
(Háromszék  m.  Vadr.  520b;  Háromszék  in. 
falvaséra  Kálmán;  Erdóvidék  Király  Pál;  Csík 
m.  Nyr.  XXVI.428;    Csík    m.  Nagy-Kászon  Bá- 
duly  Simon ;  Qyergyó-Újf  aln  .lanosy  Geró).  Tippatt 
a  főd  (esó  után,  mikor  hirtelen  szárad)  (Baranya 
m.  Zalai  Mihály).    Hát  hogy  számlik  a  f»ld?  — 
Ab   bion   rosszul,  met   erőst   tippolt  (Székelyföld 
Pejér  József).   Qjan  tippadt  ez  a  főd,  hogy  nem 
lehet    szántani  (Udvarhely    m.    Olasztelek 
XV.f,. 

1.  TIPPAN:  agrostis  (8zentes   Nyr.    VI.J 
Hol?  Tsz.). 

tippan-íú:  *  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
V.118.   119). 


2.  tippan  iinr,)-  \  \i  összeesik  (i 

dagasztott  tészta  a  kelés  után;  a  ki  nem  suli 
kényéi  ?.  kaláes  a  kiliules  után),  ragadós,  tana- 
dós, szalonnás  lessz  (Szatmár  m    Na.  Nyr. 

Andrást;  48; 

Udvarhely  m  30). 

meg-tippan :  <v .  Megtippant  a  kalács  (Három- 
szék  m.  Nyr.  IX.428). 

|1.  TIPPANÓ],  TIPPANÜ:  rekken'.,  tikkasztó 

rekkend 
hőség   (Göcsej    Nyr     XH  Ibnm 

160;  Zala  m.  Hétéi  Bellosics  Bálint)  |vö.  tikkanó]. 

|2.  TIPPANÓI,  TIPONYÓ  —  tippadt 
szék   m.   MNy.    VL862;    Vadr.;    Háromszék    m. 
Szotyor  Gyórfl'y  Iván). 

|TIPPANOD-IK|,  TIPONYOD-IK:  ragadós, 
tapadós,  szalonnás  letsi  (Háromssék  m.  MNy. 
VI.352;  Vadr.  59Üb;  Háromssék  m.  Szotyor 
Gyórffy  Iván). 

TIPPANÓS  (Erdély  Kassai  J.  Szél 
Szoln.»k-D«. boka  m.   Apa-Nagyfalu  N\r.  XIX  • 
Székelyföld    Kassai    J.  Szókönyv  V.119;  Kriza; 
Marosszék  Király  Pál;   tipanós  Ssolnok-Doboka 
m.  Nyr.  XVII  382;  tipanyós  Székelyföld  Andrássy 
Antal    1843;    tiponos   Szatmár   ni.  Kapnikh. 
és  vid.  NyK.  11.365;  tiponyós  Szatmár  m.  Kapnik- 
bánya ós  vid.  NyK.  11.365;  8zékelyföld  Andrássy 
Antal  lS4&)—hppadt. 

[TIPPANÓSOD-IK,  TIPANÓSOD-IK]. 

meg-tipanósodik  =  meg-tippan  (Ssolook-Do- 
boka  m.  Nyr.  XV  11.382). 

1.  TIPPANT:    összeesett,  szalonnás  (ken 
(Székelyföld    Nyr.    V.221 ;    Udvarheiv    m. 
XXVI.330). 

2.  TIPPANT :  állott,  dohos  (liszt,  korpa)  (Udvar- 
hely DDL   Király  Pál). 

|TIPRÓD-IK|. 

[Szólások].   Tipródik,  mint  a  a 
topog  (Veszprém  m.  Torna  Nyr.  XIII. 52 
tipródik   benne,   míg    végr> 

' .  addig  jár  utána  (Csallóköz,  Szeged  Csaplár 
Benedek). 

TTRÁNYOS:    zsarnok,    erósi 
maskodi 

Pál). 

TIKÁSZ:  állatorvos  (thierarzt)  (Tolna  in. 
VI.524). 

TIRHÍT:    eltakarít,    láb    alól    ellesi, 
(Borsod  m.  Sáta  Bartha  József;  Borsod  m.  Sajó- 
8i.-Péter  Schröder  Gyuláné). 

el-tirhit:  cv.  Mond  még,  hogy  tirhitson  d  a 
háztó  mindint!  (Borsod  m.  Sáta  Bartha  József). 

TIRiráL  {tirhul):  eltakarodik,  elhordja  mai 
odább  áll,  elillan  (Rimaszombat  Nyr    XXVI 


TIKI     TI 


TISZÓ- TISZTÁI. 


7:íh 


új!    (Borsod    m.    Sajó-Sz  -  Péter    Srh: 

tirhulna   mán  a  falukul'  (Bihar 
in.   :  v.r.   VI  4 9 

el-tirlu 
illatot;  ti  i.s  Hrhúlt  röktön.  Eltirhújj  innét,  te,  ne 
tlankoggy   itt   körülien*,    mer   nyakon   sózlak! 
Ikuo  Király  Pál). 

[Tinij. 

tin-firi:    1.  segés,  hiáhavalö  be- 

széd Bégé  (Ssatmar  m.  Nagybánya  Nyr. 

rŐ)  |vö.  tere-fere]. 

ltiri-piri|. 

[Szólások].  Tiripiri  hulláit  [mondják,  mikor  vki 
olyasmivel  foglalkozik,  a  miből  semmi  sem  lessz] 
(Székelyföld  Tsz.). 

tiri-tiri  —  tin-firi  (8zékelyföld  Kriza). 

TIRIA :  térjék  (theriaca)  máknedv.  A  gyer- 
mek ka  nem  alszik,   adj  neki  liriát!  (Háromszék 

■  Ír.). 

TIRIL:  trécsel,  íW-seg,  hiábavalóságokat  be- 
szél. Annyit  tirilU-k,  hogy  a  fejem  is  fáj  tölle 
(Székelyföld  Kiss  Mihály)  (vö.  terel]. 

TIRINÁKÓ :  ügyetlen,  idétlen  ember  (Székely- 
föld   I 

TIRPÁK :  1.  .tökéletlen'  (Beregszász  Nyr.  XXVI. 
I    [gúny.)   tót   (Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430; 
Hol?  Kassai  J.  Szókönyv  V.212). 

[TIRTYÉO]. 

tirtyég-tortyog:  totyog,  totyakosan  jár  (Szé- 
kelyföld Kriza).   Tirtyeg-tortyog,  mint  a  vén  ember 
omszék  m.  Vadr.  520b)  [vö.  tortyogó]. 

[TIRTYEN). 

meg-tirtyen:    ráncot    vet,    megbuggyosodik 
9  jól  teli  a  zsák,  mert  a  közepén  két  helyt  is 
>t  (Udvarhely  m.  Keresztúri  járás   Pá- 
vö.  megtortyan]. 

ITIRTYI). 

tirtyi-tortyi:   totyakos,    trottyos.   Ne    mönny 
tirtyi-tortyi  vén  legénhöz  (Udvarhely  ni. 

Vadr.  88). 

TISLÉR:     ;i-ztalos    (Dunántúl     MNy.    V.67; 

(prém  m.  Csetény  Nyr.  V.523 ;  Somogy  m.  Nyr. 

Un  Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  XXVII. 

Kalmány    L.   Szeged   népe  1.213; 

Szabadka  Kászonyi  Gyula). 

(TISZA]. 

tisza-háló:  öreg-  v.  léhésháló  (Körös-Tarcsa 
Hennán  0.  Halászat  K.) 

tisza- virág :    palingenia    longicauda    (Szeged 
Hermán  O.    Halászat  K. ;    Tisza-Roff  Markovié* 
lor). 

B21NXYKI  :  MAOYAK  TAJtUUVTA*  II. 


Tiszó:  bolond  (Igló  [?j  PJiot 

TISZT  (Mtri  Szeged  Kalmány  L.  Szeged  népe 

I.L''»7):     tisztvisel- 

I  sem  ügyeltek  ő  kiméék  (Kis- Kük  ifi  ló 
ra.   Szókefalva  Nyr.  XV.  144). 

TISZTA  (tyiszta  Palócság  Ethnographia  III. 
358):   l.   csupa,    meró   (Rábaköz    II  .éza). 

Tiszta  víz  (Érsekújvár  Nyr.   VI  11.332).  Szeng,, 
nap   elölt  tígy  egy  zöd  bikát  tiszta-új  fázik!-* 

ta-új  hárotnytikú  fedőt  (Bihar  in. 
Ér-Keserű  Nyr.  V.177).  Tisztán:  egészen,  éppen. 
Tisztán  ollyau  (Baranya  m.  Ormányság  Tsz.). 
Tisztán  aktmatkor  (Vas  m.  órség  Nyr.  1.421). 
Tisztán  akkor  [értünk  haza],  mikor  béakomodott 
(Vas  m.  óreég  Nyr.  IV.39).  Tisztán  e  falu  \ 
lakik  (Göcsej  MNy.  11.416).  Tisztára:  egészen. 
Mire  fő  lett  szántóvá  a  parrag,  tisztára  béako- 
modott (Göcsej  Nyr.  XIV.  449).  Tisztára  megette 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.383).  Tisztára  le- 
borúi  [alkalmasiut  hiba  e  h.:  beborul]  (Heves, 
Borsod  m.  Nyr.  VIII.569).  Ez  a  gyerek  tisztára 
ojan,  mint  a  zapja  (Szabadka  Kászonyi  Gyula); 
2.  búza  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1832; 
Kún-Majsa  Nyr.  VII  1.470). 

[Szólások].  Tuxta  a  hely  vmitől  (pl.  a  retektol)  • 
vmi  (pl.  retek)  nincs  azon  a  helyen  (Kolozsvár 
Németh  Sándor).  Tiszta  bizony:  talán  bizony. 
Tiszta  bizony  oda  fogsz  menni  ?  (Hegyalja  Kassai 
J.  Szóköuyv  V.122).  Tisztán:  bizonyára.  .4  t" 

kimentek  az  újvárosba 
kedés    van   (Marosvásárhely  Nyr.  XV.239).   1 
tára:    valósággal,    minden    bizonnyal.    A    kii  a 
iszttára  asz  hitte,  hogy  méhhaót  a  fia.  Az  a  I 
tisztára  eötévelyédétt  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.384). 
Tisztára  émi'nt   az   eszed    sétálni,    te.  (Zilah  vid. 
László    Géza).    Nem  mert  ott  maranni,  mer  nem 
vót  tiszta  gatya  :  nem  volt  bátorsága  (félelmében 
belerezelt  a  gatyájába]  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVII.    191).    Nem    volt   tiszta    gatyája,    hogy  ide 
ütötte  volna  az  orrát  (Kassa  vid.  Nyr.  XVII.285). 

tiszta-szoba :  elsó  szoba,  a  melyben  nem  lak- 
nak, hanem  csak  a  vendéget  fogadják  (Dunán- 
túl Bódiss  Jusztin;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
429;  Szabadka  Kászonyi  Gyula). 

tiszta-véna:  olyan  véna,  a  melyben  nagyon 
szép  a  vaskó  (Torockó  Jankó  J.  Torda  stb.  202). 

[TISZTÁDON]. 

tisztádon-tiszta  :  csupa,  meró.  Tisztádon-tiszta 
viz  (Udvarhely  m.  Felméri  Lajos]. 

TISZTÁL:  1.  tisztít,  tisztogat  (Szolnok-Doboka 
m.  Deésakna  Nyr.  1.888).  A  búzát  tisztálja  (Vas 
m.  Kemenesalja,  Ságh  Kresznerics  F.  Szótár 
Il.'Jiil);  2.  mos.  Tisztái  rajok  [t.  i.  a  gverekekre] 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.226);  3.  öblit, 
öblöget  (megmosogatott  edényt,  mosott  ruhát) 
(Székelyfold  Kiss  Mihály).  Ha  a  vizre  általjössz 
UUni  .  .  .  (l'dwirhely  m.  Nagy-dalambfalva 
Ai;ui\  Gyulai  V.v  01.188);  4.  desztillál  (pálin- 
.  lyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály). 

47 


789 


TISZTÁLÁS     TISZTI  I. 


>Ö    TI8ZT00ÁL 


ki-tisatál : 

Mihály). 


Móniit,  IdOblOgel 


le-tintái:  1.  desztillál  (pálinkát)  (Székelyföld 
Mibál)  ;    C 
2.  letörleszt  (tartozást)  |?|  (Háromszék  ni.  N\ 
90). 

TI8ZTÁLÁ8:  1.  lllllHálál  ! öld  Kiss 

Mihály,    Gyórff)     Iván);    2.    desztilláll    páliuka 

nok-Doh.  Székely- 

fúld  Tai.  866a  |itt  ti**  talaj    másolói  Inba;    meg- 

néstem  a  kösló  kéiiratát|). 

(Szólások).      TiUÍ  miapja  : 

rettegés  (Háromszék  m.  Vadr.  865). 

TISZTÁLKOD-IK :    1.    mosakodik    (Csallóköz. 

Sseged  Csaplár  Benedek);   2.  tiszta  ruhát 
magára   (Pest   m.   Tinnye  Nyr.  VII.  186;  Csalló- 
köz, Sseged  Csaplár  Bened<  k  .  Begyatya  Kassai 
J.  8iókönyv  V.I22)  |vi>.  /  ,/>]. 

mög-tisztalkodik :  megborotválkozik  (Dunántúl 
V.228). 

|TISZTÁLKOLÓZ-IK|. 

fön-tisztákolózik:  tisztán  fölöltözik  (Szlavónia 
XXII1.216). 

[TISZTÁS]. 

tisztás-malom :  szitás  malom  (a  mely  finomra 
is  óröl)  (Gyór-Sz.-Márton  és  vid.  Bódiss  .lusztin ; 
Vas  m.  Kemenesalja?  Kresznerics  P.  Szótár 
11.261). 

TISZTASÁG :  székbírság,  a  mellyel  a  tör- 
vényszék illetékessége  ismertetik  el  [régi  szó] 
(Háromszék  m.  Nyr.  1X.41 ;  Kiss  Mihály). 

TISZTÁSÍT:  gyérit  (erdót)  (Szatmár  m.  Kam- 
uik vid.  Nyr.   11.277). 

TISZTÁTALAN  (tisztálan  Oömör  m.  Bánréve 
iy  Zsolt). 

TISZTÁZ :  öblit,  öblöget  (kimosott  ruhát)  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos). 

[Szólások].  Tisztázza  a  poharat:  fenékig  üríti 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII 

TISZTÁZÓ:  1.   lisztet  osztályozó  szita  [malom- 
ban]   (8zeged    Divényi  Gyula;  l'.aja  Nyr.  XVII. 
240) ;   2.  kád,   a  melybe  a   tímár  a  bórt  azért 
teszi,    hogy    megtisztuljon    a    mésztói    (Szeged 
IV.  527). 

tisstásó-vis :  öblitó-víz  (a  nudyben  a  mosott 
ruhát  kiöblítik)  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

TISZTEL  (tüsztöl  Alföld  Nyr.  IV 

[bé-tisstel|. 

(Szólások|.  Bétisztélt  magának:  |tréf.|  beadott 
magának  (Székelyfold  Kiss  Mihály;  Udvarhely 
m.  Séra    Kálmán).  Keked  jól  bétisztelttk:  neked 


jól    I  megadták    (8iékelyföld    ' 

Mihály). 

lö  tisztéi:    1.    |tréf.|    leszól 
Mihály);  2.   [tréf.|   lerondlt   (leokád,  lehugs 

i  dverhely  m  .  Háromtsét  m.  . 
mán).    LlHtxU  .1  segge  az  in 

rföld  Kiss  Mihály). 

TISZTELENDŐ 

ii r   8zékel>told    Gyórify 
Csik  m.  Bthnographia  \  I 
szék  m.  Nyr.  XVII  l.i.i). 

[TISZTELET]. 

(Szólások].  A  Balog  komának  is  a 
malomi  ■  B.  komát  is  tisiteltetem  (Haranyam. 
Ormáajmág  Nyr.  XXV.143.  levélben). 

TISZTELETES    (ti/uiztéletts   uram   Gömör  m. 
Padár  Nyr.   VII.  1 

[TISZTELKÉD-IK|,    TISZTŐKÖD-IK  —  tis*- 
Uukodüt  (Fehér  m.  Tabajd  Király  Pál). 

TISZTESSÉG  (tüsztösség  Szeged  vid.  N\r.  IV. 
421;   véktyúsiistég   Gömör   m.   Padár  Nyr.  VII. 
132).  —   Első  tisztesség:  lakodalom;  másodi 
keresztelő;   harmadik   t.:  temetés   (Székelyföld 
Nyr.  V.424). 

(Szólások].    Vöt   a  lakodalomban    '  i    is, 

embörség  és:   szívesen  fogadtak  s  jól    elláttak 
enni-inni  valóval  (Szeged    vid.   Nyr.  II 

niy  iót-e  [a  lakodalomban]  elég 
szívesen   fogadtak-e   benneteket?  (Szeged    vid. 
Nyr.  IV.421). 

[tisstösség-szó]. 

[Szólások].  Tisztősségszó  mondva  .  tisztessége* d 
legyen    mondva.   Tisztessigsió  (így !]   Mű 
istállóba  mentem  (Hont  m.  Nyr.  V1.271). 

[TISZTI] 

tiszti-szék:  nagyobb  gazdaság  n 
jeliek    havi   gyűlése   (Jászság  Kimnaeh  Odta). 

TISZTÍT    (tiszt itt):   1.   átlátszó    sárgás 
ereszt  a  nemsóréaséból  (aborjasó  tehén  v.  bival) 
I  hasassága  fele  idején  túl)  (Háromszék  m. 
IX.41  ;   Kiss  Mihály);  2.  világi 
(a  szemüveg).  A  szemüveg  jól  tisztitt  (Háromszék 
m.   Nyr.   IX.41;  Kiss  Mihály). 

[meg-tisitit]. 

(Szólások).  Mékthiztttom  a  lelkemet:  meggyónok 
(Eger  Polgár  János). 

jTISZTÍTKOZ-IK  . 

mök-tisztitkozik :    meggyónik    (Eger    Polgár 
János). 

TISZTOGÁL:  tisztogat  (Tolna  n  Nyék 

Nyr.    VI.277;   Miskolc   Simonv  uzetes  M. 

Nyelvtan  1.402). 


741         TISZTi  míaI.ÓD-IK- TITILINKA 


TITOK --TIVOKNYAZ-IK 


742 


TISZTOGALÓD-IK:  tiszt. jutással  foglalkozik. 
ilóiltdiu  (Vas    m.   Kemenesalja, 
Ságh  Kreszneries  F.  Szótár  II  : 

tisztogat  [HtMÜgai  Dunántúl   Nyr.  II 
m  N\  r.  VI.  194 ;  Simonyi  Zs.  T 

Palócság   Nyr.  XXII.80;  Hont 
WII1.517;    Qömör  m.  Nyr.  XYIII.422: 
idka  Kássonyi  Gyula)  (vö.  tisztongat]. 

TISZTOGATOLÓD-IK  :  tisztogatással   foglal- 
;ti"t<itu(óiitii/t(  Veszprém  m.  Yörös-Beróny 
Znlnai  Gyula;   Veszprém  ra.  Hajmáskér  és  vi<l. 
Ruszin  ak  Ferenc). 

TTSZTOGÁTOLÓZ-IK  : 
XXIII.216). 


(Szlavónia    Nyr. 


TISZTONGAT:  tisztogat  (Hegyalja  Kassai  J. 
.   V.122;    Abaúj  m.  Beret  Nyr.  IV.330). 

ITISZTOS]. 

tisztos-tisztán  (Baranya  m.  Patacs  vid.  Csap- 
lár Benedek;  H9*tÖ8-tÍ8SÍá*  Baranya-Sellye  Zalai 
Mihály):  egészen,  teljesen. 

[TISZTÚD-IK]. 

[Szólások].  Tán  az  eszed  tisztúdik  ?=t&n  elment 
az  eszed?  (Csallóköz  id.  Szinnyei  Józsefné). 

ó-tisztudik :  eltakarodik,  elkotródik,    elhordja 
t'sallóköz  id.  Szinnyei  Józsefné).  Mere- 
fűggyatok  innen  mos  mingyá !  (Komárom 
m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VII  1.83). 

TI8ZTTJL:    a    szükségét    végzi    [kiil.    iskolás 
rmekek  közt  járatos  szój  (Abanj  m.  Szikszó 
ly  Pál). 

(Szolások).    Tisztul   az   esze:  elment  az  esze, 
-bolondult,    hóbortoskodik  (Csallóköz    Sziny- 
József;  Esztergom  Takács    Gedeon).   Nézd 
már  a    háborodottat ;    úgy   mén   <iz   úeeán,    mint 
<>   kinek    tisztul   az   esze!  (Cegléd    Uosvay    Vil- 
mos).   Tisztul,    tisztul?   (gúnyos    hanghordozás- 
sal)   ■=    tisztul    az    eszed?    (Esztergom    Takács 
on). 

ki-tisztul  :    kiszabadul,    kimenekül,    kievickél, 
kimászik.    Sehogysem    tisztulhatok    ki    bajaimból 
m.  Kapuik  vid.  Nyr.  11.235). 

TISZTÚLAT:  szar  (Szabolcs  m.  Tisza-Dob 
Nvr.   XX. 576). 

(TITI). 

titi-muti:  ügyetlen,  élhetetlen,  ügyefogyott, 
Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö.  tete-muta, 
'/»]. 

TTTILÁL  :  piszmog,  élhetetlenkedik  (Kis-Kun- 
ság  Nyr.  IV.43). 

TITILINKA  :  tilinkó  (Brassó  m.  H.ttalu  Nvr. 
XXII. ÍM;  Király  Pál.  Horuer  Antal)  [v'ó.pwümka 
Pótl.l. 


[TITOK]. 

titok-esdó:  titokra  kivánesi  (Háromszék  m. 
MNy.  YI.352;  GyórfTy  Iván). 

(titok-tartó). 

[Szólások].  Fogd  bé  jól  a  szádat  a  tit> 
mm:  benned  maradjon  a  titok!  KifesUt 
tartója:  megszületett  a  titkolt  gyermek  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

[titkon-órő]. 

titkonérö-körte :  körtefaj,  a  mely  az  árpával- 
éró  után  érik,  s  a  melynek  a  külsziuéról  nem 
igen  lehet  megismerni  az  érettségét  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

TITÜBÁL:  hímez-hámoz  (Szatmár  m.  Hajdú 
Nagy  Sándor). 

TITULA:  cím.  De  nagy  a  titulája !  (Baranya 
m.  Zalai  Mihály). 

[TITY], 

tity-toty:   ügyetlen,   élhetetlen,   ügyefogyott, 
gyüge   (Baranya  m.   Ibafa  Nyr.  XX.287).  Tity- 
toty  ember  (Csallóköz  Csaplár  Benedek).  77///-M//, 
majd  éppen  neked  adom!  (Pozsony  m.  Kassai    I 
Szókönyv  V.122). 

(TITYE;  vö.  tetye,  totya). 

titye-totya :  ügyetlen,  élhetetlen,  ügyefogyott, 
gyüge  (Csallóköz  Nyr.  XVI.330)  [vö.  tetye-totya]. 

[TITYÉG;  vö.  tétyeg], 

tityég-totyog :  lassan,  öregesen,  totyogva,  cam- 
mogva jár  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

tityeg-tötyög :  a  (Zilah  vid.  László  Géza)  [vö. 
tetyeg-tötyög]. 

[TITYI]. 

tityi-mutyi :  ügyetlen,  élhetetlen,  ügyefogyott, 
gyüge  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö.  tetye-mutyi, 
üti  muti,  tutyi-mutyi], 

tityi-totyi:  haszontalanságot  beszélő  (Brassó 
m.  Csernátfalu  Kiss  Béla). 

TIVONYOS:  nőszemély  ekén  erőszakot  tevő 
buja  (Háromszék  m.  Tsz.). 

TIVORNYA  (devernya  Csallóköz,  Szeged  Csap- 
lár Benedek ;  Székelyföld  Gyórffy  Iván)  [vö. 
devernyés]. 

ITIVORNYÁL],  DEVEBNYÁI*   (Szeged  Nyr. 

II.878;     Csaplár    Benedek;    Csallóköz    Csaplár 

Benedek;    Székelyföld    Gyórffy    Iván;    ievermB 

Czech  János  1840;  Rimaszombat  Nyr.  XV. 

383):  tivornyázik. 

el-devernál:  eltivornyáz  (pénzt)  (Tiszafáról 
és  vid.  Kimnach  Ödön). 

TTVOBNYÁZ-IK     (dévénnió;     Kis-Kún-Halas 
XIV.476;    XV.27;    Bács    m.    Nyr.    V.471 ; 

47* 


ru 


11/  -TÓ 


-i|.i»l»-IK 


II 


devemydiiw  Csallóköz,  Szei 

in.    Acsji   II 

,    Kecskéméi  N  Dévfr- 

|  rUskodik  (Báoi  m    N\i    \    171) 

|TÍZ|. 

jtiiön-három). 

[tisönharmad|. 

[Szólások|.  Tüenhormmldn  {szegődnek  a  része-  j 
MJr):  Égy,  hogy  a  learatott  gabonának  •  tizen-  I 
harmadrészét  k:ip>  in   Nyi   KXV1USS4). 

tisenhármas:  tizenhárom  kévéből  álló  kereszt  ' 
(Zemplén  m.  Bzürnyeg  Nyi 

[tUön-hat). 

[Siólá8ok|.    Kiadák    néki    tvtmkmi  fonijéwat: 
[tréf.| :    j  k   [t.   i.   eggy-eggy  juh   atán 

14 — 15— 1»'»  darab  juntáról  adnak]  (Csík  m.  Jenő- 
i  Qábot  János). 

[tisön-kettő]. 

tisenkettóre-néső :  kancsal  (Xau  \Tyr. 

XIII 

TIZED  :  városrész,  falurész  (Alföld  (Debrecen, 
Hajdú-Saoboaaló,  szentes  stbj  \XV.129; 

Kis  Kun-Halas    Nyr.    XV.881  ;     Cegléd    Ilosvay 
Vilmos). 

|Szólások).    /  tugfidnel  ele]:  úgy, 

hogy  a  learatott  gabonának  a  tizedrészét  kupink 
ves  ra.  Nyr.  XXV1I..V24). 

TIZEDES:  varosszolga  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

TÍZES  [iütet   Háromasék  m.  Tsz.):   1.    U 
falurész   (Csík    m.   Uyergyó-Ujfalu   [hat  tízeshM 
all.  s  ezek  közt  van:  Altt* és MarostiM]  Jánosy 
Geró) ,  2.  ■•■/.  egyénid  darab  szántóföldhói 

allé  taMarész  (Háromasék  m.  Tsz.).  —  / 
malom .  tiz  kereket  hajtó  malom  (Pápa  Kresz- 
neric8  P.  Szótár  11.262).  Tízes  vászon:  olyan 
szélességű  vásson,  a  melyet  a  borda  51  kétsze- 
res fonatú  ágban  fog  át  (Dunántúl  Bódiss  Jusz- 
tin ;  —  Kres/  I  [11.262):  ,tela  paullo  aobi- 
lioris  textúráé'). 

TÓ  iKereklófé/  üyla/rt  |?|,  Nagyi 

Sebestá  [állandó  víz- 
állások; van  köztük   néhány  tó-Utótagú  is:  talán 
tá  -c  tara,  8  tá  -«■  Inra-.  az:iz   mind  a   k> 
mélyrngos;  a  tá,   ha  ugyan  mint  nlanyeset  elő- 
fordul,   bizonyára    ragos  alakokból    (pl.  fVínál  -< 
kikövetkeztetve)  Pest  m.  Bogyiszlő 
111.47;  tói  Palócság   Nyr.  VIII.451 ;  Borsod 
Szihalom    Nyr.    VTU.6ÓB;   Nógrád   m.   Fabó 
András     1^41;    Pest    ni.    Valko    Szilasi     M 
Pest  m.  Domonyi  btaoheln  Ödön;  Tisza 

mell.  Nyr.    XXVI.  1 40 ;   Erdósi  József;    Szolnok 
Hermán    0.    Halászat    K. ;    kalaefü   [.Devécséri 
halastól,  benne  vagyok  lovastól')  Mátra  vid 
XXn.884;  tnltxV,  tóhxi,  tóiba  Pest  m.  Póth  Budeni 
J.  Ma«yar-ugor  ossz.  szótár  2J  m.  Veres- 

•i      Valkó     Szilasi 


onyi 

Zsil' id;  ta  thno- 

Ilin  VI.  11  Wak, 

/..//-ikni   Ipoly  völg  ii   vid.  N 

xvii  Balmág} 

A  székely  ny.  hangjai  H'>  [Vadr.  561.  1 

tó-biró:  a  halászok  elöljárói 

.id    Hermán  0.  Halá«z:it   K .). 

tó-0BÓss :    a   halastó    őre    (Tata    Hetttai 

K  i 

tó-fenék:  a  tónak  délnyugatra  eső  vége  (1 

laton   mell.   Hennán  0.   Halászni    k 

tó-hát:    hosszúkás    alakú  tónak  kö- 

zepe  (Sok    helyen,    Hermán    O.  Halászat  1. 

tó-kassa:    kurta    nyélre  erősített  kaszada; 
a   mellyel   |    esapasokat   a   \iz   alatt   tisztogatják 
(Komárom   Hermán  O.  Halászat  K.). 

tó-mester:  tisztviselő,  a  ki  a  baláaeetj  H| 

ket  intézte  (Tata   Hennán   0.  Halászat    1 

TOBOLYGÓS:  túlságosan  bő  (ruha)  (Heves 
m.  CzF. ;  Névtelen  1840). 

TOBOZ:  1.  szalmából  font  knntnalakú    tojás- 
tartó (Ipoly  völgye,  Kővár   vid.    Nyr.   XVI 
Cegléd    Ilosvay   Vilmos;    Erdély  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.12Ö);  t»nagy  gyékénykosár,  ■  merj 

leginkább    tojást   tartanak    (Hol?    Csapi; 
dek);   8.   kaszafenő-kó  tokja    (Székelyföld 

Mihály). 

TÓCS:  1.  malompor,  söpredék-liszt  v.  -korpa 
(Heves  m.  .Névtelen  1840;    Borsod   m.  Sajó 

i  Seliröder  Gyuláné;  Zem|»lén  in.  Kassai  .1. 
Szo könyv  V.131  ;  Torna  ni.  Kuehietl  Miklós 
1839);  2.  zalmioslék,  zabliszt  és  polyva  vizzel 
töleresztve   (marhák,    lovak,    B<  arai 

kelyföld  Kiss  Mihály ;  Udvarbei)  m.  Homoród 
vid.  Nyr.  L186;  Udvarhely  m.  Ége  Nyr.  XXVII. 
526)   [vö.   tolórs,    :<ih-ft>CS\. 

TÓCSA  (tócse,  tócséb&ó  Mátra  vid.  Nyr.  XXIV. 
479;  tocso  Udvarhely  m.  Győrffy  h 

TOCCSAN:    csobban,    lottyan    (a    sárban 
ember    lába)    (Tolna    m.    Paks    Nyr.     XXII 
[vö.  poccsan]. 

TÓCSKA :  t  ■  ie  tócskibo  meny- 

iii/i  ibikai  úszkál!  (Vas  m.   Német-Gei 

XXVI.'.Mi. 

TOCSKOL:    szétver,   szétfecsegi  I    v. 

híg  sarat)  (Székelyföld  Győrffy  Iván)  [vö 

TOCSMA:  pocsolya  (Udvarhely  m.  Kiss  Mi- 
hály). 

TOCSOGÓS:  vizenyős,  higsáros  (pl.  kasz 
Kun-Halas    Nyr.    JCV.478;    Cegléd    Uoi 
Vilmos). 

TÓCSOLÓD-IK:    ok    nélkül   vitatkozik,   k 
kedik   (Szilagy    m.    Király   Pál). 


TÓDÍT-TOJÁS 


TOJAT— TÓ  KA 


748 


TÓDÍT:    l.  mogtold  vmivel  (beszédet,  tréfát, 
asas  másnak  v.  másoknak  a  mondásához,  tréfá- 
jához   hozzátold,    hozzátesz,    hozzámond  vmiti. 
;  o  is  t'ódittya  a  beszedet  (Palócság  Nyr.  XXII. 

László  Géza). 

Tennap  Jánost  bosszantók,  de  még  a  kis  fiam   is 

dl  Nyr.  IX.."'  zzá- 

itnasaombat  N\  r.  XV.  279). 

-/eged   vid.   Nyr.   VII.  473). 

mög-tódit  ■  t<>ilit  1.  Alig  mond  valamit  a  zem-  í 
bér,    mingyá    mfgtódíttyák    (Szabadka    Kászonyi 

,la). 

TÓDOLOO  :  tolong,  csődül.  Ott  igen  fődolog-  | 
nak  (Vas  m.  Kemenesalja?  Kresznerics  P.  Szó-  i 
tár  11.266). 

TÓDZOLÓ:     toldozó.    TodzoU    (így;    de    uo. 
6  hosszú  <f-val]  horgas  |igy!]  ár  [csizmadia- 
szerszám]  (Kézdi-Vásárhely  Nyr.  XVI  1.480). 

TOHOLI:  bamba,  buta,  bárgyú,  hülye,  gyüge 
lóköz  Nyr.  XVL380;  Csaplár  Benedek  )  |vö. 
ríj. 

TOHONCOS:  csámpás,  félszeg,  idomtalan  ter-  í 
metú  il'écs  vid.,  Nagyvárad  Király  Pál)  [vö.  to-  I 

VOSJ. 

TOHONYA     (donyha    Háromszék     m.     MNy. 

i  1  :  Gyórffy  Iván  ;  tohonya  Göcsej  Tsz.) : 
1.  donyha,  tahonya,  tohonya :  tunya,  lomba  (Tata 
Horváth    Ignác;    Mosony    m.  Lébény-Sz. -Miklós 

-  i  D.  György  ;  Gyór  m.  Tsz.;  Rábaköz  Halász 
Géaa;    Rábaköz,   Beó-Sárkány    Nyr.  XVIII.238; 

r.  XXVI.525;   Székesfehérvár  Nyr.  j 
VIM  88;  XIX.576;  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  X.476; 
Zala   m.    Hetes    Nyr.    XIX.576;    Marcal    mell., 
Balaton  mell.,  Pápa  vid.  Tsz.;  Kaposvár Schröder  , 
Uyulaiiu ;  Tolna  m.Gyönk  Nyr.  XXV.  288;  Tolna 

aámontornya  Nyr.  V.230;  XIX.576;  Baranya 
m.  IbafaNvr.  XX.287;  Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII. 

Kunság  Nyr.  IV.43 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  I 
XV.478;  Háromszék  m.  MNy.  VI.321 ;  GyőrfTy 
Iván).  A  milyen  tohonya  vagy,  te  bizony  efekünné 
délig  is  (Gyór  m.  Bóny  Nyr.  XVII.575);  2.  to- 
honya: elpuhult,  lottyadt,  tottyadt  (Rábaköz 
Halász  Géza;  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  XIX.576); 
i.  h>,ny<i :  nagytestű,  esetlen,  kövér,  otromba 
(Palócság  Nyr.  XXII.80;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
Szabadka  Kászonyi  Gyula)  [vö.  döhöme, 
tnnyhó,  torhonya,  töhönye]. 

TOHONYÁLKOD-IK :  tunyálkodik  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.  365b). 

[TOJIK]. 

el-tojik :  lopva  tojik  meg  (Székelyföld  Kiss 
Mihályi. 

TOJÁS  (tonás  Tata  vid.  Nyr.  V.329)  [vö.  tolás]. 

[8«ólások].    Tojáson  jár:   büszkén    (Tata    vid. 

tojás-köpéce :  tojástartó,  a  melybe  a  híg  tojást 
beleállitják,  mikor  eszik  (Soprony  m.  Mesterháza 
Tolnai  Vitai 


tojás-rátott:  rántotta  (Háromszék  ra.  Vadr. 
514  BL  Gyergyo-1'jia! 

TOJAT:  kényeztet  (gyerm.k.t)  (Udvarhely  m. 
Vadr.  513a)  [vö.  tojt«t\. 

TOJHOS :  hanyagul,  rendetlenül  öltözött.  lom- 
pos (Szeged  Csaplár  Benedek,  Fer  nos). 

TOJKÓ:  kis  tojás  (Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX. 
432). 

TOJMÁK:    idomtalan,   magára    semmit    sem 
adó,  trottyos  (ember)  (Háromszék  in.  MNy.  VI 
[gúnynév].  352;  Vadr.  519a;  GyórfTy  [Tán; 
m.  Nagy-Kászon  Ráduly  Simon). 

[TOJÓ]. 

tojó-répa:  burgonya  (Mármaros  m.  Kassai  .1. 
Szó  könyv  V.126). 

TOJÓKA:  1.  jó-tojó  tyúk  [kedveskedő  név  v. 
megszólítás];  2.  [gúny.]  kistermetű  kövér  nő- 
személy (Csík  m.  Nagy-Kászon  Ráduly  Simon) 
[vö.  tolóka]. 

TOJÓKÁZ  (tojókázm)  =  tojóz  (Debrecen  Nvr. 
XXIII.335). 

TOJOMAlí:  tojás  (Vas  m.  Órség  Nyr.  II ."• 

[TOJÓZ]. 

meg-tojóz:  meghág,  megbúboz,  megcieertl 
(nősténymadarat,  jércét  stb.  a  hímmudar,  kakas, 
gúnár  stb.)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.l^ti. 
Bereg  m.  Pap  Károly).  Jóska,  tojóska,  tojózzon 
mög  a  ruca !  [tréf.  gyermekmondóka]  (Csongrád 
m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.259). 

TOJÓZKOD-IK:  párosodik  (szárnyas  állat) 
(Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XII.384). 

TOJTAT:  kényeztet  (gyermeket)  (Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  III.282;  XVI.524;  Kis-Kún-Halas  Nvr. 
XV.214.  473;  Békés  m.  Balog  István;  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XV.96;  Zilah  vid.  László 
Géza;  Udvarhely  m.  Vadr.  513a)  [vö.  tojat], 

TOK   (tuku   Baranya-Ózd    Somssich  Sándor): 

1.  tollszár  (irótoll  szára)  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos) ; 

2.  a  szigony  köpúje  vagyis  tülökszerű  része,  a 
melybe  a  rúd  jár  (Bodrogköz  Hermán  0.  Halá- 
szat K.) ;  3.  asszonyoknak  kúpalakú  cifra  fejre- 
valója, melyet  a  fejük  búbján  levó  konty  fölé 
helyeznek  (Borsod  m.  Ethnographia  VII.81)  [vö. 
tokú]. 

tok-tartó :  tollszár- tartó  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

TOKA:  alsó  taréj  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

1 .  TOKA :  1.  tócsa,  pocsolya  (Vas  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  V.127  ;  Zala  m.  Hetes  Ethnographia 
VIII.98;  Bellosic8  Bálint);  2.  vízgyújtó  gödör, 
ciszterna  (szóllóben)  (Zala  m.  Bagyary  Simon  ; 
Zala  m.  Szeutgyörgyvölgye  Nyr.  11.280). 


TOKA    TOKI 


TOKIiYÓ    TO 


r48 


±  TÓKA:  kani 
szék  Kassai  J.  Ssókönyi  rolni  »>. 

Bárki  IV.418;    Tolna    ni     Decs  H<  ■ 

\  téka 

(Tolni  m    Nyr.  VI.17S 

8.  TÓKA:  faharang  (oláh  templomok  tornya 
ban,    szellőkben,  kban,    építkezéseknél, 

huasároknál    Btb.  ka,  a  melyei    kél 

vei  vernek)  (8i<  kely föld  Kiss  Mihály 
i  in.  Uion    I  ■ 
b.  161;  K 

nő). 

tóka-deazka:  v  (Sze keh  told  Kiss  Mibi 

TÓKÁL:  veri  m  tékái  ci\.  kerepel 
föld  Kiss  Mihály;   Háromszék  m.  uion  Erdélyi 
;onj  Jenő)  [vö   9.  tohol], 

mök-tókál:  n.^puhit  (hl'lst)(Hi 

m.  Bétfahi  Borger  Antal). 

TÓKÁLÓ:  iiirllvel    I    tékát  (8.) 

vetik  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

TOKÁNY:  1.  puliszka  (Maim;.  ffet Hajdú 

Nairv    Bándor;   kármaroa   m.    Hnasl    «•-    vid.  s 

1-.  i    i.  i \  .  ..       vvi  r.»:7.        TUÚ.       ^,'.. 


néhol    Erdélyben    Nyr.    X  Tűrés,    I 

tokány    (Ugocsa    in.   \\  i .   \\  ".74).  Oh" 
[tréf.]     okádék(llin-.'iii-zi-k    m.    Tíyi 


tokány   (Ugocsa    in.  Nyr.   X \  '» 1 4 ) .  Oláh  tokány : 

(trél  lék    (Háromsiék    m.    "Nyi\    WMlj 

\XIH.5321:  2.    ügyetlen,   élhetetlen, 


tedd-ide-tedd-oda  (ember)  (M:mnuros  m.  Nyr. 
IV.477). 

TOKJUS:  rosszul  koppasztott  (baromfi,  a  na  Ív- 
nek a  koppaastáa  Után  kiesi  tolltokok  maradtak  a 
bőrébon  i  (Sseged  Divényi  Gyula)  [vö.  2,  toklyé, 
tokos,  tokns\. 

TOKLÁsz  (kotiéss  Alföld  Hám  Sándor;  Uűdéc 

g   in.   Pap   Károly;   tokl&c   Palócság    Nyr. 

i,ör  m.  Nyr.  XVIII.468;  Borsod  m. 

8áta  és  vid.  Nyr.  XXI.  214):   1.   kottást,  tckldc, 

tokláss :  a  kalász,  rajta 

levó  serteszálak  (Alföld  Nyr.III.648;  Ham  Sán- 

gléd  Ilosvay  Vilmos;  Csongrád  m.  Szentes 

nla :  Torontál 
m.    I  n     Kalmány    L.    Szeged    népe    III. 

m  m.  Naszvad  Xvr.  IV.286;  I'alóc- 
ság  .11. -ii;   Qömör   in.  Nyr.  XVIII.463; 

Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XV  Borsod  m. 

Sáta  és  viii.  Nyr.  XXI.214);  %.  tokláss:  nyomta- 
tás v.  cséplés  után  a  hüvelyiben  maradt  búzai- 
lallóköi  Csaplár  Benedek);  3.  Uűdác: 
búzának  v.  rozsnak  az  alja,  szemese,  vagyis 
az  ji  B    mely    a    tisztítás,    rostálás    után 

konkollyal,  törmelékkel,  sah-  v.  kukoricasze- 
mekkel  keverve  megmarad  (Bereg  m.  Pap 
Károly). 

TOKLÁSZOLÓ  :  ben  az  :i  készülék, 

mely  a  szemről  illetólep  ennek  a 

sertéjét  levágja  (Cegléd  Ilosvay  Vilin. 

TOKLÁSZOS  —  tokjus   (Vae    Idvényi  Gyula). 

l.  toklyó  {tokjé,  tokié;  —  tokyú  TorontáJ 
m.  Earyházas-Kér  Kalmány  I..  Szegőd  népe  III 


188;  in    Arany-Oyulai  NGy.  II. 

175):    1.   egg>  mell.    l 

VeSZ,  Szent  Kii  I  N\  ; 

Nyr.  XV] 

Vilmos;   Osonj 
Gynl 

\   l..  8i< 

in.  Topolya 
lor  ;     Haj. Iii     in.     Nadudvai 
Debrecen  Nyr,  VI. #38  |it1  tosjé  hiba];   l'alócság 

XX1I1  •'  tóba,  buta 

Kun..:-  Nyr  XVI  524;  Pa 

2.  TOKLYÓ:  kanzafenó  tokja  (Hont  m. 

V.474)  |v...  tokjus]. 

TOKMÁNY:  i.    kassafenö  tokja,  kaszák.'.' 
(fából  v.  rvból    készult    tok.  a   m-h 

ás  a  derekára  kötve  •  nne  a  k;i 

fcnó-kő  vízben  áll)  (Mosony  m.  I. oh. -ny-Sz. -Miklós 
Varga  D.  György;  Győr  m.  Csilis-Radvány  Tolnai 
Vilmos ;  Balaton  mell.,  Vas  m 
alja  Tsz.;  Veszprém  in.  Divényi  Gyula;  I 
XVI. 576;  Veasprém   in.  olaszfalu   Xvr.  XVI 
Somogy  m.  Kubinyi-Vahot  :  M  lély- 

orsság  képekben  [11.40;  Nyr.  X.477;  Baranya  m. 
Csúza  Nyi  XV11I.429;  Kis-Kún-Halaa  Nyr.  XV 
47:>:  Cegléd  Ilosvay  Vilm  \X\T. 

4ti;  Hódmeső- Vásárhely  Samu  János;  Báei   m. 
Zeuta  Nyr.  XVIII.384  ;  Komárom  m.  Kossá  Ali 
l'al.  in.r  in.  Tsz.;  Pozsony  m.  K 

Szókönyv  V.126;  Kolosa  ni.  Szucsák  Xvr.  XVIII. 

Bol?  Xvr.  11.464);  2.  kaszafeni 
in.  Kis-Korp'aid  Nyr.  XXV.94);  3.  [tréf.]  uboi 
orr.  Annyé  de  nat  tokmánya   va~i  (Arad,  Arad  in. 
I'écska  Tolnai  Vilmos.) 

[TOKMÁNYOS]. 

tokmányos-tarisznya :  k    szersz;n 

tarisznyája     (Győr     m.     Csiliz-Kadvany     Tolnai 
Vilmos). 

TOKÓ:  fanyelű  bicska  (Beregszász  Nyr.  XXVI. 
523). 

tokó-kós:  x  (Szatmár  in.  Nyr.  XLX.8Í 

1.  TOKOL  :  töm  (étellel).  Nem  jó 

ki  csak  tsináig  f  okolja  agyernu  hol  ja 

mindennel,   hogy   nem    volna    CSUda,   hu    fl    /»■//,, 

szorulna  í  ■  l  taaplár  Benedek). 

2.  TOKOL:  kerepel  (Háromszék  m.  Nyr.  XV. 

47)  (vö.  tókál\. 

TOKOLOAT:     megékelget,     megsz. 
ékokkel  v.  szegekkel  megnósit  (megtágult  hol- 
mit) (Udvaiheh  m.  Nyr.  VUL472;  Béra  Kálmán; 

!uly   Siim 

TOKONYÁZ:    nyakon    ver  (Félő-  Xyr. 

XXVI 

TOKOS:  L hüvelyéből  (a  polyvatokbél)  ki  nem 

Mit.    Tok'  llaton   moll.   Horváth 

mon  XVI.  571 

la);  2.  rosszul    koppá  irke,  a  d 


I       Tol.hW.I 


TOLDÁS    TOLL 


760 


-ztás  után  kiesi  tolHokok  maradtak 

a  bőrében)  (Zilah  vid.  léza);  3.  tollatlau, 

tolla-  madarfi,  baromfi)  (Cegléd  Ilos- 

Vilmos;  Hftrvalja  Kassai  J.  Stóköayi  V.lfiO; 

4.  lompos,  rendetlenül  öltösötl  lüereg- 

m  és  vid.  Pap  Karoly);  5.   térdig  érő  nél 

nadrágot   viselő    (Dunántúl    (  i  <>s   német 

^issai   J.    Szókönyv    V.126);  6.  nemei 

rdélyi   .1.   Nepd.   és  mond.  1.238; 

?  Tsz);  7.  térdig  érd  nemei  nadrág  (Szeged 

,  [vö    tokjus,  Mcés,   2.  tökös], 

TOKÚ:   polyvatok,    száraz    tok  a  gabonasze- 
meken v.  gabonaaaemek,  a  melyeken  ínég  rajta 
van  i  polyvatok  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XVI. 
nap  is  járatjuk  az  ágyást,  mégis  marad 
m  elég  tokú  (Alföld  Nyr.  XV.  281)  |vö.  tok\. 

TOKÚS :  hüvelyébe]  (a  golyvátokból)  ki  nem 
ilt.  Tokús  búza  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr. 
XVL96)  [vö.  tokjus,  tokos]. 

TOL  (toj,  e\toj,  tojnak,  /o;ni,  kilo/tani  Baranya 
in.  Szász  Kassai  J.  Szókönyv  V.129;  Pest  m. 
Szeremle  Nyr.  XVL503;  Erdély  Kassai  J.  Szó- 
vl  1.137. 244;  V.129;  Székely  föld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.223;  Vadr.  520b;  bertí- 
ták  Mosony  ni.  Lébény-Sz.-Miklós  Varga  D. 
György;  falok  Rábaköz  Nyr.  XXV.428):  nyom. 
Tolja  a  lábamat  a  saru  (Hol?  Nyr.  IV.175). 

[Szólások].  Tolja  a  szelet:  sebesen  megy  (Csalló- 
Szeged   Csaplár  Benedek).    Hátra   tolni  a 
szekeret :  megmásítani  a  szavát  (Heves  m.  Tisza- 
örs Csaplár  Benedek). 

el-tol :  eldug,  elrejt.  Etótam  (Vas  m.  őrség 
Nyr.  V.273). 

[TOLADÉK],  TOJADÉK:  1.  összetolt  v.  össze- 
tolódott, összetorlódott  holmi  (Csí  k  m.  Nagy-Kászon 
Ráduly  Simon):  2.  .vizturadék'  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.352;  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

TOLAKOD-IK  (tojakod-ik  Székelyföld  Kiss 
Mihály,  Fejér  József). 

(TOLÁS],    TOJÁS:   összetolt   rakás  (Csík    m. 
szón  Ráduly  Simon).  ,A  tiszta  búzát  [a 
kicséplés  után]  a  még  benne  levó  poly  vával  együtt 
a  csűr  egyik  oldalán   tojásban  felgyújtik'   (Ara- 
nyosszék Jankó  J.  Torda  stb.  139). 

|TOLASKOD-IK|,  TOJ ASKOD-iK :  tolakodik 
(Háromszék  m.  MNy.  VI. 352). 

[TOLD]. 

fel-tód:    csere    alkalmával  a  kissebb    értékű 
vtárgynak  (pl.  lónak)  az  értékét  pénz  hozzá- 
adásával egészíti  ki  annyira,  hogy  a  másikéval 
fölérő  legyen  (8zókelyföld  Nyr.  XXV. 46). 

[TOLDAL],  TÓDAL:  toldozgat  (Komárom  m. 
simnnyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.492). 

(TOLDALÉKOS). 

tódaliko8-fódalikos:  toldott-foldott.    Anygyom 
1  '"idalikos-fódalikns     ( Bánfiy- 
Hunyad  Nyr.  XH.426). 


[TOLDÁS|,  TÓDÁS:  i.  pénzbeli  ráadás  csere 

alkalmával  (pl.  marhat  serélésnól),  vagyis  az  az 
összeg,  a  mcllyd  a  kissebb  értékú  cseretárgy 
értékét  a  tulajdonosa  kiegészíti  akkorára,  hogy 
a  másikéval  fölérő  legyen  (Szatmar  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X.884;  Katona  Lajos);  2.  hazugság 
(Székelyföld  Kiss  Mihály).  i   beszéd  csak 

iromszók  m.  Vadr.  H65). 

[TOLDÓ|,  TÓDÓ :  eggy  tréfás  asszony,  a  kit  a 
menyasszony  szülei  fülkérnek,  hogy  kisérje  el 
a  leányukat  a  vőlegény  házához,  de  nem  minta 
násznép  tagja,  hanem  minteggy  függelékképpen; 
ez  igen  fontos  személyiség,  a  kiről  már  előre 
értesítik  a  vőlegény  szüleit,  s  ezek  szívesen  fogad- 
ják és  megvendégelik,  de  ágyat  a  lúdólba  (termé- 
szetesen tiszta  helyre)  vetnek  neki,  s  ezt  ó  nem 
veszi  rossz  néven  (üömör  m.  Vály  vid.  Nyr. 
XXII.336). 

[Szólások].  [Itt  meg  itt]  vótam  tódóba :  mint 
tódó  (Gömör  m.  Vály  vid.  Nyr.  XXII.336  (itt 
fódóba  hiba]). 

TOLDOMÁS=íoMom<ís-ior(Vas  m.  Kemenes- 
alja, Ságh  Kresznerics  F.  Szótár  11.306). 

toldomás-bor :  az  a  bor,  a  melyet  a  parasz- 
tok 8zőllóbevallá8kor  hozatnak,  mikor  a  rallá- 
bori  már  megitták  (Vas  m.  Kemenesalja,  Ságh 
Kresznerics  F.  Szótár  11.266) 

TOLHÁR:  tolvaj.  Ne  higgyen  neki,  kiront 
mert  ö  nagy  tolhár !  (Bihar  m.  Belényes  vid.  Nyr. 
XVI1.64). 

TOLKA:  talkedli  (Kassa  vid.  Nyr.  XXV.384). 

TOLL  (daru/a/  [mássalhangzón  kezdődé 
következik  utána]  Torontál  m.  Kláratalva  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  111.65;  tall  Duna  mell. 
Kassai  J.  Szókönyv  V.41 ;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
Hód  mező-Vásárhely  Nyr.  IX.88;  Szeged  Nyr. 
V.571;  Hermán  O.  Halászat  K.;  ra//ait  Torontál 
m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.62;  talhi 
Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.89;  Kún-Majsa  Nyr. 
VIII.470;  Szatmár  m.  Nyr.  XVII.574;  Szatmár 
Nyr.  VII.  190.  283;  S>.atmár  in.  Patóháza  Nyr. 
Xin.575;  Szatmár  m.  Mátészalka  és  vid.  Nyr. 
XXV1.497;  Szabolcs  m.  N vr.  XVII.574;  Baabolfli 
m.  Besenyőd  Nyr.  XII. 143;  Ssolnok-Doboks  m. 
Nvr.  XVII.315;  Hunyad  m.  Losaád  Nyr.  XXII. 
408;  tollú  Kis-Kükülló  m.  Szőkefalva  Nyr.  NIV. 
473;  talu  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII. HM: 
Szabolcs  m.  Simonyi  Zsigmond;  Abaúj  m.  Nyr. 
1V.277;  Kassa  vid.  Nyr.  XVIL286;  Zemplén  in. 
Mózer  Ödön;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.41. 
182;  Tokaj  Nyr.  XXIV. 240;  Brassó  m.  Hétfnlu 
Horger  Antal;  talú  Brassó  m.  Hétfalu  Horger 
Antal;  talva  Hegyalja  Kassai  J.  Szoköuyv  W 

i  Jász-Nagykún-Sforaok  m.  Tisza-Süly  Nyr. 
XXV.432;  toj*  Rimaszombat  Nyr.  XVU.574; 
tojúja  Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk 
1.181;  tolla  Esztergom  vid.  Nvr.  XIX.239;  Maros- 
Torda  m.  Nvr.  XXV.6S5;  Háromszék  m.  MNv. 
VI.210.  358;  Csík  m.  Nvr.  XII.235;  tottúBn 


751 


TOU.AST0TT-T0LLÁ8Z 


TÜLLÁHZKOD-IK 


'..r    \  III  47 ;    KatotMMfc    Zsobok  Melxh 

m\a   in. 
\    ;;i      Hegyalja,    Brdélj    Kaanai   J.   Szókönyv 
12;  Udvarhely  in.  Nagy •Qalambfalva  ki 

[11.189 ;   Mi  \  líl. 

5ÜÖ;    ro/raui,    totva,    fokai 

111  1Ö4  ;   Kiss    Mihály;    Háromszék 
m.  \  Ob.    •"•">4;   tollyu  i;  bat  Nyr. 

//»/«  Pal.  \  140;   Mik..  Pál; 

MM   PalóCHM:  M'.IJ    86 

Bd    m     Vecsekle    N\  r.    V. 
Borsod  ni.  Btknofn^űa    V1I.76;   tolyv  [ragtala- 

IlUl?|   I'alors,  XXIL80;   tnlyv*, 

tolyvii  PalóoságNyr.  X X  1.806  ;  Iliké  Pál  \  Hevei 
m.  Névtelen  1840;  Gttmör  m.  Pntnok  Arany- 
(iMilai   N(i\     [.881  .-.-mhat  fid  Xvr.  X.89; 

«  Sopron j   Király  Pál;  tulu  8iékely föld  Arán v 
Oyul  DIJBS8;   Han-mszék  m.  MNy.  VI. 

358;  NyK.  IIl.ő.  18;  Vadr.  496.681 
mszék  ni.  Kia-Boroauyó  Xyr.  XVL48;  Három- 
szék m.  Kovásznn  Butyka  Boldizsár;  tulú  Három- 
szék m.  Orbai  járái  Nyr.  VTI.888;  MM  Bárom- 
aiék  m.  Nyr.  XXV  383).—  Tall,  toll:  az  evező- 
in k  lapátrésse  (Komárom,  Szeged  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

[Szólások]    üi  pd  kásának  a  tollúját  v.  tollát: 

no  tudakozódjál  kész  dolognak  az  oka  után  v.  ne 
kutasd,  honnan  került  (Udvarhely  m.  Magyaros 
Séra  Kálmán;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.  424  [itt 
tolloját  hiba]). 

toll-lelke :  a  tollnak  lágy  bele  (Heves  in. 
Névtelen  1840). 

toll  penna :    lúdtoll  (Debrecen  Nyr.  XX1II.37). 

[toll-seprúj. 

(Szólások).  Nem  ettem  tolluseprut,  hogy  neked 
aggytim :  nem  vagyok  bolond,  hogy  neked  adjam 
(Maros-Torda  m.  Nyr.  XXV.525). 

TOLLANTOTT:  |?|.  Tollontott  kis  jószág: 
[mondják  kis  gyermekről  kedveskedve]  (Szatmár 
Md.  Xyr.  VI  11.523). 

TOLLAS  (tollas  Cegléd  llosvay  Vilmos ;  Toron- 
tál m.  Deszk  Kálmány  L.  Szeged  népe  III. 35; 
talus  Tokaj  Nyr.  XXIV.  240;  tolvas  Háromszék  m. 
Vadr.  Mm ;  Uyvas  Palócság  Nyr.  XXI.362;  XXII. 
80;  Mikó  Pál;  Nógrád  m.  Nyr.  VI.527). 

tollas-csirke:  [tréf.|  burgonya  (Tata  vid.  Nyr. 

V.47 

TOLLASKOD-IKI,  TALLASKOD-1K :  hever 
as  ágyban  (Cegléd  llosvay  Vilmos). 

TOLLA80D-IK  (mv%tolvasod-ik,  aUafouodbtl 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr. 
550b). 

ITOLLASZ,  TOLLÁZ]. 

meg-tolláss:  1.  megtép;  2.  megver  (Három- 
szék in.  Vadr.) 


TOLLÁ8ZKOD-IK    [UÜU  T.. mutál   m 

Jmánj   I..  Szeged  népe  III  ász- 

l'alóoság  Mik'  tollait  ti 

. 
.oitik  rgy 

kodik    tát 
(Torontál  m.  Rabé  Káin 

2.  lassan,  ininud -átnmal  öltözködik,  ede- 

lődzkodik,  kaszolodik,  nehezen  készül  föl  az  il 

i    (Dunántúl   Bódíts  Jositin;  Bsabi 
szotiM  Oyula) :  ;t. 

az   ágyban   (Dunantal    Bódim   Juatl 
Kemenesalja  Tsz):    4.  dologtalanul,  hiába 
az  idót.  henyél  (Pápa  fid.  Tsz.). 

TOLLÁSZKODÓ:    henyélő,  naplopó  (Balaton 

mell.  Tsz       I 

TOLLÁZ.    Tollassá    fggyik  madár  a   i 
a  tollai    közül    az    élősdieki  t   kiszedi  (Szabadka 
Kászonyi  Gyula). 

TOLMÁCS  (tanács  Zala  m.  Kóvágó-O 
nyi  Zsigmond). 

TOLÓ    (tulóÁgy    Vas    in.    Német 
XXVI.186):   1.  kerekeken  járó  Iád 
nnkfekhely,    a    melyet    nappalra 
tolnak   be   (Nyitra    m.   Negyed    Tolnai  Vilmos); 
2.    nádvágó   szerszám,  a   mellyel    akk.  : 
a  nádat,  mikor  a  víz  be  van  fagyv  t?om 

vid.  Nyr.  XI.381 ;  Szatmár  m.  Ecsedi  láp    mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

tuló-ágy  =  toló  1.  (Vas  m.  Német-Gei 
XXVI.186). 

toló-kása:   1.  -  kitoló-kása   (Esztergom  m 
kacs  Gedeon);  2.  kalács  v.  patkóalakú  sütemény, 
a  melyet  a  szolgálatból  távozó  jó  cselednek  ad  az 
aaaeonya  (Esztergom  m.  Takács   Gedeon:   I 
ton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

[kitoló]. 

kitoló-kása:  1.  ludaskása,  a  melyet  kedves 
vendég  elbúcsúztatására  készítenek  v.  na_ 
cukros  kása,  a  melyet  parasztlakodalomhan  a 
vendégség  végén  szoktak  föltálalni  (Dunántúl 
Bódiss  Jusztin:  Esztergom  m.  Takács  Gedeon; 
Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1889;  Heves 
m.  Xévtelen  1840);  2.  parázson,  kül.  lmrk 
teleknek  főzött  kása  (Abaúj  ni.  Szikszó  Király 
Pál);  3.  kalács  v.  patkoalaku  sütemény,  a  me- 
lyet a  szolgálatból  távozó  jó  cselédnek  ad  az 
asszonya  (Esztergom  m.  Takács  Gedeon). 

[Szólások].  Neki  ugyan  hamar  megfőzi 
toló-kásái:    hamar  kiadtak  az    utal 
leánykérőnek)  (Abaúj  m.  Szikszó  1.  il). 

TOLÓCS    j?| :    malompor,     sopredék-liszt 
-korpa  (Abaúj  m.  Szepsi   Kassai  J.  StÓt 
131)  [vö.  tócs]. 

TOLÓD-IK  (elro/Vtá-rtSzékelyföld  Kiss  Mihály). 

TOLOO:    tologat   Kücsiiny  vaót  a  reöfje,  eén 
me  toologtam  |i»y !]  a  kezeit,  hogy  nagyoh 


7:,:'. 


TOLOQAL-TOM 


TÓMAC8     ToMI'AK 


7. -.4 


iuőr   m.    Radnót    Nyr.  V11I.42*).   Én   eléggé 
tam,  a  mit   l  >ltam'   a  .partne- 
remnek'   (kártyajátékban)  (Rimaszombat 
XXI 

TOLOOÁL  :  tologat  (Zemplén  m.  Nagy-Géres 

TOLOGAT  (toligai  Nógrád  m.  KáUó  Nyr.  XV. 

in  Nándor).       Taligát:  taszigál 

in.    Kall..   Nyr.  XV.520;  Vozári  Gyula). 

TOLÓKA  Ssókelyföld    Kiss    Mihály; 

ilva,    Márkusfalva    Szabó 
ital  <ieza  :  Csík  m.  Nagy-Kászon  Ráduly 
Simon):  1.  tojóka,  tolúka:  toló-závár,  rigli  (Bala- 
iiull.  Horváth  Zsigmond  1839;  Cegléd  Ilos- 
Vilmos;  Háromszék   m.  Lécfalva,  Márkus- 
falva  Szabó  István,  Bitai  Géza);  2.  tojóka :  bár- 
mely  oly   eszköz,   a  melyen  vmit  tolni  szoktak 
szón  Ráduly  Simon) ;  S.  tolóka : 
icska    (Dunántúl    Erdészeti    Lapok 
.">;    4.    tojóka:    fiók    (Székelyföld    Kiss 
Mihály);    6.    tolóka:     habbal     töltött   sütemény 
(Alföld  Nyr.  IV.  379)  [vö.  tojóka]. 

[TOLONGOLJ,  TOJONGOL:  tolakodik,  tolong 
niar  in.  Kapuik  vid.  Nyr.  11.277). 

TOLONTYÚ,  TOLANTYTJ  :  1.  tolontyú,  tolan- 
fa-tolózár  (Csongrád   m.  Szentes,  Arad  m. 
kudvar  Moleez  Béla) ;  2.  tolontyú :  [?  -  Elhozza 
a  pincér  a  szifont,  azt  mondja  az  eggyik  magyar .-] 
komám,  kend  már  forgott  urak  körül,  jobban 
tudja,  hol  van  ennek  a  tolontyúnak  vagy  micsodá- 
nak a  bezzegetöje  (Alföld  Nyr.  XIII. 192). 

(TOLT  AT),  TOJTAT:  törtet,  akadállyal 
kiiz.lve  hatol  előre  v.  vmin  keresztül.  Élig  tudék 
ezen  a  nagy  fün  keresztül  tojtatni.  Csak  toj tatnak 
az  ökrök  ebbe  a  nagy  hóba  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

TOLUL  (m'égtojul   Székelyföld    Kiss  Mihály). 

még-tojul :  megtorlódik,  összetorlódik  (Székely- 
föld Kiss  Mihályi. 

TOLVAJ  (to/,al  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  V. 
220;  X\  11.191):  kópé  (Erdély  Nyr.  111.28;  Szinnyei 
József;  Székelyföld  Nyr.  11.471). 

[tolvaj-barázda]. 

ások].  Osztán  tolvajbarázdát  neszáncs!  = 
szánts  becsületesen  1  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
25). 

torvaj-kéve:  a  gabonakereszt  legalsó  kévéje, 
a  mely  nem  látszik  ki  (Kalocsa  vid.  Czimmer- 
mann  János). 

1 .  TOM:  lakoma,  vendégség,  mulatság  (Somogy 
m  Kassai  J.  Szókönyv  V.136;  Nyr.  II..'> 
Eyzámen-tom,  kereszteÜsi  tom,  számadási  tont 
(Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  11.137).  Nagy  totnot 
útek  (Kis-Kun-Halas  Nyr.  XV.  473).  A  mint  át- 
óny  iráson,  akkó  kezdődött  a  tömj  a 
Kun-Halas  Nyr.  VIII.86). 

TOM:  tol,  taszít,  nyom  (Pannonhalma Nyr. 
XII.  188;  Alföld  Nyr.  11.425;  Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.208). 

MAOYAJI  TAJSZÓTAR  II. 


TÓMACS:  kis  pótlékfa,  kúti  pótlékfa  (Székely- 
fold MNy.  VI.  174;  Udvarhely  m.  Homoród-Almáz 
Nyr.  XXVI.44). 

TOMAJ :  ingovány,  sáros  süppedek  (Heves  m. 
CzF.;  Makáry  György  1888 

TOMAKOD-IK:    tolakodik  (Csallóköz  I 
332). 

TÖMB :  1.  deszkakerítés  oszlopa  (Zala  m. 
Bagyary  Simon) ;  2.  tuskó  v.  <iue.  a  mellyel 
vmit  alátámasztanak  (Vas  m.  őrség  Tsz.);  3. 
vágótuskó  (Zala  m.  Bagyary  Simon). 

TOMBÁC  (dombác  Szatmár  m.  Szamoshát  Nvr. 
X.180) :  L  tombác:  kapufélía  (Közcp-Baranya  Nyr. 
III .'<V11 ) ;  2.  tombác,  dombác :  hajómódra  kivájt  vas- 
j  tag  fatörzs  v.  fából  való  hengeralakú  tákolmány,  a 
milyeneket  hajók  helyett  alkalmaznak  a  vízimal- 
moknál; kettó    a   malomházat   tartja,  a  harma- 
dikon pedig  a  vizikerék  tengelyének  külső  \ 
nyugszik  (Békés  m.  Balog  István;  Csongrád  m 
lloetz  1839;  Szeged  Tsz.;  Nyr.  XXII.41 4;  Szat- 
már m.  Szamoshát  Nyr.  X.139).  Zavaros  v.  A 
tombác;  középső  tombác  (ezeken  áll  a  malomház| 
Nyr.  (Tisza  mell.  Nyr.  111.238)  [vö.    tár-tombár\. 

TOMBÁR:  buta  (Marcal  mell.  Tsz.). 

1.  TOMBOL  {dombol  |,tombol;  dorbézol']  Sze- 
ged Kálmány  L.  Szeged  népe  1.7;  Bihar  m. 
Pocsaj  Nyr.  VI.424). 

[2.  TOMBOL),  TOMBTJL  :  tusköval  v.  din •- -al 
alátámaszt  (Vas  m.  Őrség  Tsz.  366a). 

TOMJ3NT:  hirtelen  tol,  taszít  (Bereg  m.  Pap 
Mihály ;  Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.432  [itt  .for- 
dít' értelmezéssel,  de  ez  bizonyára  csak  alkalmi 
jelentés)). 

TOMÓ:  kerekeken  járó  ládaforma  gyermek- 
fekhely,  a  melyet  nappalra  az  ágy  alá  tolnak  be 
(Paunonhalma  Nyr.  XII.188). 

TOMOLYKÓ  (domolykó  Hol  ?  Hermán  0.  Ha- 
lászat K.;  domorkó  Gyór  m.  Pinnyéd  Hermán  O. 
Halászat  K. ;  timalykó  Pozsony  m.  Kassai  I. 
könyv  V.116;  tomlyokó  [?j  Pozsonv  m.  Kassai  I. 
Szókönyv  V.116;  tomolkó  Gyór  Nyr.  XI.* 
tomolykó  Csallóköz  Nyr.  1.332;  Fehér  ni.  Eresi 
Hermán  0.  Halászat  K.):  squalius  dolmla.  [Kassai 
J.  Szókönyvében  i.  h.  ,titnalykó,  tomlyokó  .  .  . 
loco  tébolygó  eszű'  nyilván  tévedés). 

TOMP:  cikkes  bevágás  szálfán,  gerendán, 
deszkán.  (Tompokat  vágnak  az  ácsok  a  fara- 
gandó szálfán,  hogy  a  csapózsinór  irányában 
való  faragást  megkönnyítsék;  tompokat,  vág  az 
iskolásgyerek,  mikor  a  pad  széleit  eikkesen  fa- 
ragcsálja) (Zala  m.  Király  Pál). 

TOMPA :  fejetlen.  Tompa  gyürü  (Vas  m.  Kis- 
Cell  Kresznerics  F.  8zótár  11.264)    [vö.  2.  / 
2.  tömpe]. 

TOMPÁK :  v.irössárga  szinü  olcsó  érckeverék 
(rózból   és   cinkból).    Tompok   gyürü  (Veszprém 

48 


::,:, 


TOMPÉRÁZ     r«>NKir 


TONKUL-TOP 


\  \  l  \    ; -      I  sallóköz,  Kecskemét  Csap- 
lár Benedek). 

TOMPÉRA  tol.  Odafél  még  a  kaórv 

örömükbr  .  .  .  tŰ  mpérdsnyi  mék  kerepi- 

tyényi  (Heves  m.  Istenmezeje  N 

TOMPOR  |  in,  tomporát,  tom- 

porain  Vas  in.  órség  N  sap- 

lar  Benedek;   Székelyföld  nály;  Brassó 

ni   Hétfaln  Horger  Antal)  |v«».  tnrompó]. 

TOMVAD:  a  melegtől  emésztődik,  senyved, 
láng  nélkül  ssenesedik  (a  száras  hasáhfa  a  ta 

rekuizhely  mellett)  (Rimaszombat  Nyr.  X 

TONOYÓ  [t'i'igyó  BiékelvtV.ld  Amlrassv  Antal 

.  udvarhely  m.  Nyi  múl. 

rendetlenül  öltözött,  lompos,  ssurtos  (SsekelyfÖld 

rássy  Antal  1^4.'*;  Kriza,  Kiss  Mihály;  Ud- 
varhely "m.  Nyr.  IX  Séra 
Kai  maii),  olyan  tongyó,  mintha  villával  hányták 
volna  rá  a  ruhát  (Udvarhely  m.  keresztúri  járás 
Pássint  Mihály).  Hágass  mán,  m  'jiég, 
te  tongyő  lélek,  te!  (Székely  told  Nyr.  V.176);  2.  tu- 
nya, rest  (l'tl varhely  in.  Séra  Kálmán  ;  Háromszék 
m.  \a!ri  i.  kis  kövér  nószemélv  it'sik  in. 
MNy.  VL876)  (A  Tsz.-ban  Qyarmathi  s.  Vocab. 
100.  után  közölt  .széles  láb*  értelmeséi  hibás; 
187;  —  Kassai  J.  Szókönyv  V.135. 
ua.  forrásból  ,tongó:  széles  lábú'  szintén  hiba] 
[vö.  tonya,  tonyhó]. 

TONGYÓS :  1.  tunya,  rest  (nőszemély) ;  2.  kis 
•  r  (nőszemély)  (Csik  m.  Nagy-Kászon  Ráduly 
Simon). 

TÓNIKA :     deszkából     készült    hordótölcsér 
(Veszprém  m.  Torna  Nyr.  XV.382). 

TONKA :  1.  tompa,  hegyetlen,  életlen  (pl.  kés) 
(Soprony  m.  Kepee  mell.  Nyr.  ll.őtil  ;  Nyr.  XX.367 ; 
zprém  m.  Csetény  Halász  Ignác;  Székes- 
fehérvar Nvr.  VIL188;  Keoskemét  Simonyi  Zsig- 
mond; Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Hol? 
Tsz.).  De  tonka  a  késed!  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 
Tonka  budit  (Heves  m.  Vámos-Györk  Kürti  Géza) ; 
uka  orr  (Ipoly  völgye,  Kővár 
vid.  Nyr.  XYl.-~.74:  Háromszék'  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos).  Ennye,  mijjm  tonkák  annak  az  úrnak  a 
gyereki!  (Udvarhely  m.  Király  Pál);  3.  csonka 
(pl.  kés)  (Soprony  m.  nelL    X\  r.   IL661  ; 

JÍX.867;    Pápa   vid.    Tsz.;   Kis-Kún-Halas  Nyr. 
Csallóköz  Nyr.  1.332:  Boni  m.  Ipolyság 
Nyr.  XIX.95)  [vö.  tankasz]. 

tonka-orrú    (tonka-órú) :    lapos,    tompa. 
orrú  (Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác;  Szé- 
kelyföld Tsi.;  Nyr.  \".l 7*> ;  Háromszék  in.  (7soi 
Kníélyi  Lajos).  Tonkaórú  bocskor  (Arad  m.  Péeski 
Kalmány  L  Koszorúk  1.201). 

TONKÁZÓ:  [timár-eszkös]  (Szeged  vid.  Nyr. 
UI.4. 

(TONKTT). 

el-tonkit:  eltompít  (Zala  m.  Orosztony   Nyr. 
XXív  J8 


TÓNKUL,  TÓNKUL:   tompul   (II 

nasék  in.  Un 

é-tonkúi:  eltompul 
mertk.'.iM-  Bt6tték| (Palóc-sás  Mik.,  r. 

■.a   lett  (Heves   m.   Várni 
;    Qés»).    'sunyd    nydvályd    vét,    Stonkír 
ilpoly   fid.    N\r.   111.128). 

mög-tonkul:    megtompul.    MegUmhU  tu  esse 
másét  in.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[Köamondások],   // 

m.  Kemenesalja,  Ságh  Kressni  ii  11. 

TONYA:   kis  kover  nőszemély  (Csik  m.  M 
VL876;  Brdóvidék  Vadr.)  [vö.  tongyó,  Umyhó). 

TONYHÓ   {Umyhö    Brdóvidék    Nyr.    IX  • 
tunya,  rest    (nőszemély)   (Székelyföld    Kassai  J. 

Báromssék  m.   Vadr.; 
vidék    Nyr.   IX.42;   Csik   m.   Nagj 
Kádnl.N    Simon;    Ssolnok-Doboka    m.    Don* 
U.98)  [vö.  tongyó,  tonya]. 

1.  TOP  [tomp  SsekelyfÖld  Király  Pál)tL 

»:  sertéscomb  v.  sódar  vastag  i.  nogy 

m.    Nyr.  IL877;  Kecskemét  Nyr.  X. 
sod   m.   Sajó-Sz.-Póter   Schröder   Ciyu 
tump:  marhacomb  töve.    II . 
egy  fontot  a  tompjából!  (Székelyföld  Király   I 
[vö.  topos-hús], 

2.  TOP  (tajnú,  /./y>va  Csallók.  JV.279): 
lép  (Pozsony  m.  Úudvág  és  Feketeviz  mell. 
Ürményi  László;  Csallóköz  Nyr.  1  Inai 
Gyula;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVL14Ö;  Pozsony 
m.  Tárnok  Nyr.  VIII.471).   Lábod  nyoif 

tani.  Topva  megy.  Tapva  v.  topva  jár  [az  oljan 
ló,  a  mely  a  hátulsó  lábával  az  első  lába  n 
mába  lép;  a  gyerek,  mikor  homokban  v.  hóban 
lábnyomokat  talál  és  úgy  jár,  hogy  iparkodik 
mindig  a  kész  nyomba  lépni]  (Csallóköz 
XIV.279).  Ne  topj  a  lábomra  '  (Komarom  m. 
Nagy-Megyer  Király  Pál). 

bele-top:    belelép    (Csallóköz,     Bacsfa    X 

XVI. 14(1). 

lö-top,    lö-topik:    lelibben,    leguggol,    hasra 
veti  magát,  négykézlábra  áll,  lehajol  (úgy  hogy 
l  másik  a  hátára  állhasson),   hirtelen   leül 
dik   (pl.  a  madár),   leszáll   (pl.  a  lepke)   (Pal 
ság    Nvr.    XXII  77;    Heves  m.    Névtelen  1840; 
Gyöngyös  vid.  Nyr.    H.181).    Top   le!   (Szatmár 
m.  Lauka  Gusztáv   1 
hátadra!  (Abaúj  m.  N 

,  én  rád  álokt  (Abaúj  in.  Szikszó  Kii 
,   u   a  ;  Borsod    m.  Szihalom 

XX IV. 4'.  '  (Heves  m. 

rk    Kmti    Géza).    Toj>  lé,   UpMském! 

Ilepkéc8kém)  (Eger  Polgár  Iván). 

oda-top:  odalép  (Csallóköz  Zolnai  Gyula  : 
Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.  140). 

össze-top :  összetapos.  A  vetést  ősszetopj 
zsony  m.  Tárnok  Nvr.  IX 


7ö7 


TOPA-TOPISOL 


TOPÍT-TOPOR 


766 


rá- top:   i  ráhág,   rátapod   (Csallóköz, 

Bacsfa  N\r    XVI  47    140;  Alsó-Csallóköz,  Komá- 

rom  m    Nyr    XVÜ.287;  Győr  m.  Csiliz-Radvány 

Tolnai    Vilmos;    Pannonhalma     Nvr.    XII. 187). 

bára  (Csallóköz  Zolnai  Gyula).  Rá- 

a  lábodra,  te!  (Csallóköz    Király   Pál); 

2.  rászáll.  Rátopott  a  fára  a  vámyú  (Nógrád  m. 

r  Lajos). 

1.  TOPA:  1.  hibás  lábú:  a)  lúdtalpú  (Nagy- 
Kunság  Nyr.  XVl.v_>4;  Félegyháza  Nyr.  XIV 
280;  Bács  m.  Zenta  Schröder  Gyuláné;  Hajdú- 

•oaaló  Nyr.  XIV.469;  Bihar  m.  Sarkad  Nyr. 
XTV.280);  b)  nagy  és  széles  lábú  (Karcag  Nyr. 
XIII .432);  c)  csámpás  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
ongrád  m.  Szentes  Nyr.  VIII  187.  331; 
Bács  m.  Hia  Nvr.  XIV.280);  d)  bokában  kifica- 
modott,   elgörbült,    elferdült    lábú    (Kecskemét 

XIV.468;  Szeged  Tsz.);  e)  befelé  álló  láb 
fejű  (Bács  m.  Bia,  Debrecen  Nyr.  XIV.280); 
f) meredt  v  rövid  lábú  (Kecskemét  Nyr.  XIV.280); 
n  lábfejü  (Csongrád  m.  Dorozsma  Nyr. 
280);  h)  a  kinek  a  lábafeje  v.  a  lábaújjai 
hiányzanak  (Torontál  m.  Torda  Nyr.  XIV.330): 
i)   sánta,    bicegó   (Kecskemét,    Hajdú-Szoboszló 

XIV.280);  j)  nehéz,  esetlen  járású  (pl.  a 
ki  úgy  lerakja  a  lábait,  hogy  még  a  föld  is 
reng  alatta;  a  ki  futás  közben  nem  emeli  föl 
_cé,  hanem  szinte  a  földön  húzza  a  lábait) 
(Pest  m.  O-Kécske,  Félegyháza  Nyr.  XIV.280; 
Jász-Nagykún-Szolnok  m.  Nyr  XIV.330;  Békés 
m.    Balog   István;   Hajdú-Szoboszló   Nyr.   XIV. 

Bihar  m.  Sarkad  Nyr.  XIV.280);  k)  pókos 
(csomós,  gumós)  lábú  (ló)  (Békés  ni.  Balog  Ist-  | 
ván);  2.  a  kinek  a  kezefeje  v.  az   ujjai   hiány- 
zanak  (Torontál  m.  Torda  Nyr.  XIV.330);  3.  ügyet-  í 
len,  gyámoltalan  (Kecskemét  Nyr.  IV.284;  Bihar 
ni.    Sarkad    Nyr.    XIV.280);   4.   fejletlen    hülye 
ember   (Gyór   és  Veszprém   m.    Nyr.    XIV.280)  i 
[vö.  1.  topos], 

topa-lábú:  meredt,  rövid  v.  általában  hibás 
lábú  (ember,  a  ki  sántít  v.  a  lábát  húzza) 
(Kecskemét  Nyr.  XIV.280). 

2.  TOPA:  tompa.  Topa  bárd.  Topa  szigony. 
Topa  orrú  {Torontál  m.  Tápé  Nyr.  XIV.469). 
A  sziigöny  visszájának  belső  sarka  topa  (Torontál 
m.  Tápé  Hermán  O.  Halászat  K.). 

(TOPÁNKÁZ). 

be-topánkás:  (tréf.)  becsíp.  Betopánkázott (Hol? 
16). 

TOPÁNYSÁG:  topánfalvi  hegyi  oláhság  (Bi- 
har m.  Rév  Király  Pál). 

TOPÁS:  lépés  (Csallóköz,  Bacsfa  Nvr  XVI. 
140). 

TOPÁSZKÁS:  sületlen,  rosszul  sült  (kenyér, 
kalács)  (Kalotaszeg  Király  Pál)  [vö.  eopákás], 

TOPISOL:  l.  tapog,  tappog,  tapos  (sárban, 
vízben);  2.  nehezen  lépked  (az  öreg  emberi 
(8omogy  m.  Gyékényes  Király  Pál). 


[TOPÍT|. 

fóre-topít :    félretapos,    félretipor    (lábbelit), 
[aj   csizmáját  (a  nehéz  járású,  lúd- 
talpú ember)  (Félegyháza  Nyr.  XI 

TOPLAKI :  eggyügyú  gyerek  (Csallóköz  Nyr. 
XV  1.330). 

TOPLAKOD-IK:  töprenkedik  (Csallóköz  Nyr. 
2;  Pozsony    m.   Dudvág  és  Fekete viz   mell. 
Ürményi  László). 

TOPLÁSZ :  1.  ügyetlen,  ügyefogyott  (Szabolcs 
m.    Besenyőd    Nyr.    XI  1.143;    Beregszász    v 
XX  VI. 523):    2.   hanyagul,    rendetlenül    öltözött, 
lompos   (Szabolcs  m.   Besenyőd  Nyr.    XII.  143): 
3.  lusta  (Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XII. 143). 

TOPLICA  (taploca  Székelyföld  Nyr.  V  424. 
(helytelen  értelmezéssel]):  sáros  pocsolya,  hígsá- 
ros süppedek,  ingoványos  hely  (Székelyföld  Nvr. 
VIII.509;  Kóváry  László  1842;  Udvarhely  m. 
Vadr.  513b;  Kiss  Mihály).  Jobb  a  toplicában, 
mint  a  sziváj  sárban  (Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Pázsint  Mihály). 

[TOPLICÁS],  TAPLOCÁS:  vizenyős,  süppe- 
dékes, lápos,  ingoványos,  mocsaras,  zsombékos. 
Taplocás  hely  (Udvarhely  m.  Sz. -Király  Séra 
Kálmán;  Csík  m.  Jenőfalva  Gábor  János). 

TOPOCSOL  (topocol  (?]  Háromszék  m.  Vadr. 
520b):  tapog,  tappog,  taposkál  (sárban,  vízben) 
(Háromszék  ni.  MNy.  VI.352;  Vadr.  520b  (az 
értelmezés  arra  vall,  hogy  Kriza  a  MNy.-ból 
vette,  azért  a  ez  alkalmasint  hiba  cs  helyett]; 
GyórfFy  Iván).  Sárban  topocsol  (Alföld  [?]  N 
XV.281). 

TOPÓCSOS,  TOPÓTYOS :  összetapadozntt 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.352;  Vadr.;  Gyórffy 
Iván). 

TOPOGAT:  topog  (Békés   m.  Balog   István). 

TOPOL :  tapog,  tappog,  taposkál  (sárban,  víz- 
ben) (Háromszék  m.  Vadr.). 

TOPOLY,  TOPOLYA  (topot):  1.  topol,  topolya: 
fehér  nyárfa  (Esztergom  m.  Takács  Gedeon; 
Esztergom  vid.  Nyr.  XI. 381  (helytelen  értelme- 
zéssel); Komárom  m.  Almás  Wrábel  Kálmán); 
2.  topoly:  jegenyenyárfa  (Nógrád  m.  Ragyoíc 
Tolnai  Vilmos). 

topoly-fa  (topol-fa);  ^  (uo). 

1.  TOPOB:  kis  kézi  balta,  faragó  fejsze,  rö- 
vidnyelú  bognárfejsze  v.  ácsssekerce  (Zala  m. 
Király  Pál,  Bagyary  Simon;  Zala  m.  Aszófó 
\>r.  XX VI.  139;  Balaton  mell.  Tsz.;  Veszprém 
m.  Kenése  Pasteiner  Gyula;  Pápa  Bagyary  Si- 
mon; Somogy  m.  Bagyary  Simon;  Somogy  m. 
ke-Dencs  Nvr.  III.318;  Somogy  m.  Csurgó 
Király  Pál;  8zegszárd-Palánk  Nyr  X  1.527:  Fe- 
hér m.  Seregélyes  Nyr.  XIX.288;  Fehér  m. 
Csáklx-r.  iiy  OoU  Klernér:  Komarom  m.  Király 
Pál :  Szeben  m.  Szász-Sebes  Tolnai  Vilmos). 

48* 


7V.» 


TOPOS-TOPRONGY 


?<;<> 


topor-balaska :  szélesfoku  balta,  bárd  (Göcsej 

topor-fejass :     szekerce-alakú     bognárfejsM 
ss  Jusztin;  Gyór  v 

TOPOR  (tantál):  szekercével  farai:  (Bara- 
nya-Sz.-Lórin. 

TOPÓRA:  kicsim.    MJq  Úti    J 

Szók  Topóra  fa  (Erdély   Kassai  J. 

Szokom  \   V  186)  |v«i.  ttytfrv,  lapra]. 

ITOPORAJ,  TOPOM;  vö.  töpöri,  tupri\. 

toporaj-medve  (Fehér  m.  Nyr.  IX.284;  topori- 
nedve  Feh.-r  m.  IVrkáta  Nyr.  111.35):    | 
mint  a   toporaj-medve:   vastag   (Fehér    m.    Nyr. 
84). 

TOPORNYIZÁL  |  toporsékol  (Hajdú  m.  Kába 
Ssékely  Ábrahám). 

TOPOROG:  tepog,  toporzékol,  eggy  állóhe- 
lyében  kapkodja  a  lábait   (Heves,    Bonod   m. 

!  Ilosvay  Vilmos;  Szeged 
Perenezi  János).  Nézd,  az  a  kanpujka  hogy  topo- 
rog! (Alföld  N>r    \\  >l> 

TOPORTYÁN :  vad  málnafa  (Székelyföld  Kas- 
sai J.  Szóköuyv  V.i:i5). 

toportyán-bokor:  m  (Székelyföld  Kassai  J. 
Szókonyv   V.l. 

toportyán-féreg  (toporcsán-féreg  Nagy-Kőrös 

na   János;    toporján- féreg   Tolna  m.  Kassai 

zókünyv    [1.149;    Baranya    m.    Mecsekhát 

Tlmmaer  Ignác  1841):  1.  toportyán-féreg:  medve 

(Székelyföld  Kassai  J.   Szókönyv  V.135;   MNy. 

VL172;  Vadr.  561*  Nyr.  11.471;  Kovács  János, 

Császár  Árpád;  Háromszék  m   Vadr.  499a;  Csík 

m.  Kiss  Mihály;  Gyergyó  vid.  Horváth  Farkas; 

Hétfalu    Rozsondai    József) ;    2.    toporcsán-féreg, 

toporján- féreg,    toportyán- féreg,    toportyán-férög : 

farkas    (Tolna    m.    Kassai  J.  Szókönyv    11.149; 

ő;  Baranya  m.  Kassai  J.  Szóköuyv   V.135; 

Tsz.;   Baranya   m.   Mecsekhát   Thomaer   Ignác 

igy-Kórös    Katona   János;    Székelyföld 

Tsz.;  Kf  illó  1842;  Marosvásárhely  Nyr. 

.   Idvarhely   in.  Nyr.  III.513). 

TOPORZÉKOL  hol   Hegyalja  Kassai 

zókönyv  1.444  ;  t»l»,r;ikol  Torna  m.  Ruehiet. 
Miklós  1839;    toporzikol    Szatmár  és  vid.    T 
IX.  265). 

TOPORZIKÁL:  toporzékol  (Alföld?  Nyr.  XV. 
281). 

1.  TOPOS:  teletalpú  (Marosvásárhely  Nyr. 
XIV. 280)  (vö.  I.  topa]. 

2.  TOPOS:  pudvás.  Topos  má  ez  a  voró  (fal- 
gerenda) (Dráva  mell.  Nyr  VI.  133).  Ászkokat 
raktam  a  pincébe,  mer  ezek  má  toposak.  A  sósó 
gerenda  egészen  topos.  E:  •/  fa  belürü  egészen 
topos  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XV1.283.  474; 
XVII.  191)  (vö.  tap\. 


|8.  TOPOS). 

topos  hú§:  a  disznó  kereastcHontja  mellett  a 
far  csúcsán  levő  kerekded  vastag  hús  (Kecske- 

mét  Nw     X IV. 279)  |vö.  1.  t»,,\. 

1.  TOPP,  TOP  l.  lépés.  Egy  top- 

ánén: eg*y  tapodtat  sel  (Gyór 
Szigetköz  Nyr    &IV.379)    Nem  mfnik  ei 
innét  (Palócság  Nyr.  XXII  £0).   Nem  megy  6  tap- 
nyira  se  m  metsz 

ismém  egy  tmpői    mm   (Békés  m.   Balog   István). 
Nem  mögyók  eggy  táppá  (nyilván  hiba  e  h.:  táppá] 
i    sf  tovább    (Hódmezó- Vásárin 
Sem  megyek  egy  tappot  se  (Tokaj   Nyr. 
189).  Eggy  toppot  se  menny  sehová  se!  (Zilah 
vid.  Láazló  Géza).  Áttó  égy  toppot  sem  mozdútak 
(Székelyföld  Nyr.  V.17H).    1  tapodtat  (Há- 

romszék m.  MNy.  VI. 209).  Egy  toppot  sem  me- 
nyek (Háromszék  m.  Vadr.).  Én  egy  tappot  sem 
menyek  (Csík  m.  MNy.  VI.376) ;  2.  top:  lábnyom 
(Csallóköz  Nyr.  XIV.279);  3.  top:  a  lábfej' 
alsó  része  (Csallóköz  Nyr.  XIV.279);  4.  top:  Uh 
(Csallóköz  Nyr.  XIV.279). 

(Szólások].  Elmehetsz,  de  itt  légy  ebbe  a  topba!  = 
nyomban  (Békés  m.  Balog  István). 

top-láb:  (gúnynév]  (Csallóköz  Nyr.  XIV 

2.  TOPP:  hopp  (Gyöngyös  vid.  Nvr.  11.181). 
Toppot  mond  (Erdély  Vadr.  232). 

(Szólások].  Egyszer  csak  top-lé!  =  lefelé  imm 
Mi  (a  helyett,  hogy  fölfelé  mennem- ki  iNagy- 
Kórös  Nyr.  XX VII.  138). 

1.  TOPPANT-:  lépés.  Toppantoi  si m< 
tapodtat  sem  megy   (Szeged  vid.  Nyr.  VII  • 

(2.  TOPPANT]. 

[még-toppant'. 

[Szólások].  Megtoppantsa  magát :  toppant  eggyet 
a  lábával  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
445). 

TOPPANTYÚ:  1.  bocskor   (Somogy   n».    I 
Korpád,  Csököly  Nvr.  XXV.94);   2.  pata.    - 
a  toppantyuja   (a  lónak]   (Csallóköz   Nyr.    1 
(vö.  tappancs]. 

TOPPINT  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
441;  topint  Békés  m.  Balog  István):  toppant. 

TOPROGYA:  ügyetlen,  otromba,  esetlen,  m- 
hézkes  (Tolna  in.  Sárköz  Tsz.). 

TOPRONG:    1.  töprenkedik,    tünódik 
vid.  Nyr.  XXIL884;  Honi.  Gömör  m.  Király  1 

s'szankodik.   mérgelődik,    dúl-fúl   magában 
(Hon  m    Király  Pál)  (vö.  töpreng]. 

(TOPRONGY),      TIPRONGY:      ru 
aikbánya  és  vid. 


ToiMíONOYOL     ToKHWVn 


TuKHANVOD-IK-TOR:  7&2 


[TOPRONOYOL|. 

el- toprongyol:  elnyú,  elszaggat  (Szöged  Wvé- 
nvi  Gyula;  vö.  .Haska:  eltoprongyolt  dinnye.' 
Tisza  "mell.  Tsz.). 

TOPRONGYOS:  rendetlenül,  hanyagul  öltö- 
.  lompos.  rongyos,  nagyon  rongyos, 

züllött  (Gyór  m.,  Csallóköz  Nyr.  XIV.280;  Nagy- 
Kúmság  Nyr.  XVI.524;  Kia  kun- Halas  Nyr. 
;  Cegléd    [losvaj    Vilmos;   Kecskemét  Nyr. 
Szeged  és  vid.  Nyr.  11.92;  Csaplár  1: 
I'ivónyi   Gyula;    Debrecen    Nyr.    VIL522; 
és    vid.    Tsz  Zilah  és 

ÍV.4.U;    László   Géza;    Beregszász 
Mármaros   m.   Nyr.    XIV.280) 
hop-rongyos]. 

[TOPRONGYOSOD-IK]. 

el-toprongyosodik:  elzüllik  (Szeged  Divényi 

,1a). 

TOR:  disznótor  (Pápa  vid.  Tsz.). 

tor-fla:  vendégségből  hozott  nyalánkság  (Há- 
romszék m.  Vadr.  529 

TORBÉKOL,  TOBORÉKOL:  bugyborékol  (a 
fiatal  liba  a  vizben)  (Háromszék  m.  Vadr.). 

(TORCSÜ]. 

torosu-orru :  tompaorrú  (Zala  m.  Bagyary 
Btaon;  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  VI  11.469;  Pápa 
Bagyary  Simon)  [vö.  turcsi-orru\. 

TORDACS:  orda9,  csíkos,  barnaesfkos  (Gyór 
m.  Tsz.)  [vö.  ordas]. 

TORHA :  L  korhadt,  könnyen  szétmálló,  sza- 
kadós, törékeny  (szövet,  bór,  fa,  kó)  (Zilah  vid. 
László  Géza;  Háromszék  m.  MXy.  VI.:í52;  Vadr.); 

2.  nagy,  de  puha,  lágy,  erőtlen  testű  (Székely- 
Tóid    Király    Pál;   Háromszék  m.    Nyr.   V.129); 

3.  rest,  lomha  (Székelyföld  Fejér  József,  GyórrTy 
Iván)  (vö.  korha}. 

TORHADT :  korhadt,  könnyen  szétmálló  (Szé- 
kelyföld Tsz.).  Né  aggy  nekem  éjen  torhatt  kö- 
vet! (Székelyföld  Fejér  József)  [vö.  tarhudt\. 

TORHÁNY:  i.  korhadt,  könnyen  szétmálló, 
szakadós,  törékeny  (Háromsz.  k  m  M.V..  VI. 
ss  Mihály);  2.  rest,  lomha  i Háromszék 
m.  Tsz.;  GyórrTy  Iván).  Torhány  ember  (Három- 
szék m.  MNy.  VL862;  Vadr.  ISO  hány 
arató  (Háromszék  m.  Nyr.  XVII..W1).  Egy  tor- 
hány  rest  dög  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár). 

TORHANYITT:  korhaazt,  könnyen  szétmál- 
ló vá.  szakadóssá,  törékennyé  tesz  (Háromszék 
m.  Kiss  Mihály). 

TORHANYÓ,  TORHON YÓ:  korhadt,  könnyen 
málló,    szakadós,    törékeny   (Háromszék   m. 
Vadr.  520b;  GyórrTy  1. 


TORHÁNYOD-IK,    TORHANYOD-IK  | 
had,    könnyen    szétmálló  vá,    szakadóssá,    t 
könny o  lessz  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály,  Gyórffy 
Iván). 

TORHONYA:  1.  idomtalan  nagy  (pl.  kendó, 
esikó)  (Csallóköz  Nyr.  L332;  XIX.57U);  2.  elhí- 
zott i.-niber)  (Moldva,  Klézse  Nyr.  V.89;  XIX. 
676)  [vö.  tohonya]. 

[TORHUL;  vö.  tárult]. 

meg-torhul :  elkorhad,  könnyen  szétmálló  vá, 
szakadóssá,  törékennyé  lessz  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Udvarhely  m.  Kórispatak  Nyr.  IX: 

TORLNTYOS :  varangyos.  Torintyos  béka  (Ba- 
ranya m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841). 

[TORKOLJ. 

bele-torkul:  beleiszik  (a  más  poharába)  (Ba- 
ranya m.  Ibafa  Nyr.  XX.46). 

fel-torkol:  föl  tölti  földdel  a  nyakát  (a  szól  ló- 
tónek)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.138). 

TORKOLÁZ:  torkon  ragad,  torkát  fogdossa, 
tapogatja  (Szeged  Király  Pál). 

[TORKOLLIK]. 

meg-torkollik :  megtorlódik  (az  ekében  a  gaz) 
(Balaton  mell.  Tsz.  367a  [itt  eggv  /hl.  de  a 
közló  kéziratában  //  van]). 

TORKOS  {turkos-turkig  8zlavónia  Nyr.  V.65). 

torkos-csütörtök:  a  bojt  elsó  csütörtöké 
(Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  X.189;  Hol?  CzF.  VI. 

1174). 

torkos-hét:  az  elsó  bójti  vasárnap  utáni  hét 
(Gyór  vid.  Nyr.  IX.286). 

torkos-pecsenye :  a  disznó  torkán  az  álltol  a 
két  elsó  lábig  terjedó  széles  lapos  hús  (Kecs- 
kemét Nyr.  XIV.279). 

turkos- türkig:  egész  torkig.  Cák  d  bosszút 
üzi  neköm;  turkos-turkig  vágyok  vele  (Szlavónia 
Nyr.  V.65). 

[TORL-IK],  DOLL-IK  (dorl-ik  Erdély  Kassai 
/ókönyv  1.450):  1.  (össze)torlódik  (zajlás  ide- 
jén a  jég)  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  1.450); 
2.  a  jég  fölé  föltolul  (a  víz)  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  MNy  VL221.  321;  Vadr.; 
Csík  m.  MNy.  VI.370). 

fel-dollik:  a  jég  fölé  föltolul  (a  víz)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

kd-dollik:   x    (Székelyföld   Kiss   Mihály;   Há- 
romszék m.  MNv-  VI.:i:iö:  Vadr.  4tf5a;   Csik  m. 
kidoüott  (Udvarhely  in.  Homo- 
ród-Oklánd,  Csik  m.  Séra  Kálmán). 

[TORLÁS],  DOLLÁS:  jégtorlodas  (Krdély 
Kassai  .1.  Szókönyv  1.411). 


788 


TOROK 


T>>K<)ka_TORONGY 


784 


TORLASZOL    (hrlástóüi   Tolna  m.    Nvr.    \  l. 

TORLÓ  :  a  vii  föltorlása  (a  jég  fölé  tolulása)  , 
orda  téli  hidegben  zék  ra.  Tsz.). 

TORNÁC  (témdc  Qyór  in.   Síigetköi,   Du 
\  111.528;  Ifoeonj   D 
Miklós   Varga   D.  György;   Soprony   m    l'nk 
m;  Soprony    m.   Repce   null.    Nyr.    II 

165;  Vas  m.  Örs  Van 

Bt,    Répce-Sz  r.  XVUI.676;    Vei  m. 

.•t-Genos  ll    ni     Hetes 

iiogrepbia   Vli:  Kanizsa   N 

•  mánr    l'dvarhelvm.     Vedr.  |    Székely- 

Keresztiir   vid.   Vedr.   444.  44  Madares 

|  :1.  tornác:  veranda  (Hajdú  Szovát 

2.  trrnác:  ©lóudvar  (Sopron) 
m    Verád  Brikkel  Marian);  3.  té'rnác :  az  udvar- 
uak  a  kúttol  a  tornácig  terjedő  része  (Soprony 
Prikkel  Marian  i. 

törnác-alla  :  ereszalja,  bOOÉfl  (MoeODJ  tn. 
Lóbény-Sz. -Miklós  Varga  D.  György). 

tornác-fa:  koszorúfa  (Vas  m.  Lébény-Sz.- 
Mikl-  rsry). 

TORNÁCOS  (tornácos  [f.  eresz]  Moldva,  Kló- 
zse  Njr.  VI.288). 

TORNÁSZ  [tornác  (népetimológia]   Debrecen 
DL 

TORNYOS  {tormos  Sieged  kálmány  I>.  Sze- 
nópe  I.  Bevezető  \II.  L;  Pelóeság  Nyr. 
XXI.814;  Rimassombal  Nvr.  V.271;  Rozsnyó 
i  Arad  m.  Pécska  Kálmány 
1..  Koszorúk  II. ő9).  —  Tormot:  barangozó,  to- 
ronyőr (Rimaszombat  Nyr.  V.271;  Rozsnyó  Ny r. 
Vili  236). 

tormos-ágy  (Szeged  IMvényi  Gyula;  toro>> 
ágy  Arad  m.   Pécska   Kálmány  L.  Köszönik  II. 
59):   vendégágy,  a  melyben  az   ágynemű    ma 
gasra  van  fölrakva. 

tormos-nyoszolya :    ^    (í  Kálmány    L. 

Szeged  népe  I.  Bevezető  XII.  L). 

TOROK :  1.  nagy  partszakadék,  mely  a  tóra 
nyílik  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat  k\): 
2.  a  varsa  szúk  bejárója  .  a  melyen  a 

hal  betevőd  (Miskolc.  Ipoly  mell.  Vérbő  Hermán 
0.  Halászat  B 

torok-gyékény:  agyékényes  háló  zsákjának 
száját  úsztató  nagy  gyékénykötés  (Belátón  mell. 
H.-rman  O.  Hálás 

[torok-gyiki 

torokgyik-fü:  reseda  luteola  (a  mellyel  a 
sertések  torokgyikját  gyógy itják)  (Hegyalja  Kas- 
sai J.  Szókönyv  11.282;  VTl 

torok-kenő:  (tréf.|  pálinka   (Nagyvárad    Nyr. 
-.72). 


torok-k  'kényes  háló 

siihozó  4—6  kflogramm  lúlyn  k<".  (Balaton  mell. 

Hermán   i 

torok-pálha  ■    I  drogköl  II 

man  ().  Halászat  I. 

torok-penész:  difteritisz   (Veszprém  in.  Vflo- 

torok-póta  ■-  torok-gyékény  Her- 

mán  <  ».    Halászai    K  i. 

torka-ajja,  tork-alja:  a  sertés  torkánál  levő 
í  llosvay    Vilii 
tedd    f>r  az   aháló   lébe,  jó   lesz    hurkába   (Al! 

tork' alja-pecsenye :    cv    (Heves   m.    Névtelen 

TOROKÁL :  fricskáz 
torohdlod  a*  Sromai  (Udvarhely  m.  Kehór-N\ 

vid.  Nyr.  XVIII.:.. 

TOROL:  halotti  tort  ül  (Székelyföld  Tsz.). 

TOROMRA    (Csallóköz    Nyr.  m. 

V.474:  iromba  Hont  m.  Páld  Nyr.  XI\  . 

1.  toromba,  iromba:  házfödésre  való  zsnpp  (Hont 
m.  Nyr.    V.474;    Hont  m.    Páld   Nyr.    X 

2.  toromba:  fúzvesszónyaláb   (szekérkas-fonásra 
való).  Torombába  kötötte  a  füzvess: 

Nyr.  1.882);  3.  toromba:  eggy  marok  nád,  B  m 
nck  a  világánál  éjtszaka  halásznak  v.  rak 
nak  (Balaton  mell.  CzF.). 

TOROMRÁCSOL:  nagy  zajt  üt  (Baja  Sehni- 
der  Gyulane). 

TOROMHÁZ:  éjtszaka  merőkben  tartott  égő 
nád  világánál  balászik  v.  rákászik  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.:  Balaton  mell.  CzK). 

TOROMPÓ:  tompor  (Temesköz  Kálmány  I- 
8zeged  népe  11.244). 

TORONGY :  1.  a  csirke  köldökzsinórja,   Kiden- 
jig  még  a  torongya 
haza   N\i  78);  2.  állat  bele,  kiil.  II 

állaté.  ' I  ígott   |a  csirkére],    fcé 

torongyát.    ügy    mégy,    mini  a  kinek   a  torongya 
nyúlik  (Alföld  Nyr    XV.281);  8.  a  tojásból  k 
csirkén  rajtamaradt  tojáshéj  v.  egyéb  része  a  tojás- 
nak (Félegyháza  Szigetvári   Iván);  4.  béka: 
(vízben    álló    gerendák,    malmok    oldalán    t 
nyálas,   vékonyszalu    növi  id  m.   T< 

Vilmos) :  5.  a  lúd  hasa  alatti  kövér  rés/ 
Klézse    Nyr,  6.   far  (kiil.    vénasszo: 

(Nagy-Kőrös  Pap  Károly);  7.  hátulgombolós 
ragból  kilógó  ing  (Szeged  vid.  Nyr.  11 
gyermek,  a  kinek  olyan  bő  a  ruh 
tud    benne   janii    (Székelyföld     Fejér 
Csík-8zentgyörgy   Ny  ;  9.  nagyon  ron- 

gyos ember  (Székelyföld  Tsz.). 

torongy-répa :  kerekrépa  (brassi 
szántul  Kassai  J.  Szókönyv  111.109.  V.l 


766 


TORO  TORPAN 


TORPA8ZT-TORTYOSKOI  >- 1 K 


TORONGYBK:  idétlen  csirke  v.  más  ssar- 
nyas-fióka  (Békés  ni.  Balog  István). 

TORONOYOL  (toroniyol  Szatmar  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  U  torongyol,  torontyol:  (ki> 
gyermeket  v.  apró  házi  állatott  ősapa  szeretet- 
ból  kíméletlenül  fogdos,  nyaggat,  hurcol,  vele  a 
kitarasztásig  játszik  (Szatmár  in.  Nagybánya 
Zilah  Nyr.  X1V.431).  Torontója  a 
macskát  (Zilah  vid.  László  Géza);  2.  torongyol: 
I.  gyereket)  (Zilah  Kerekes  Ernő). 

TORONKÁZ[-IX?j:  tántorog.  Toronkázok  (Vas 
in.  Kemenesalja  Tsz.). 

TOBONKÓ:  1.  az  aprómarha  (baromfi)  kiálló 
mellees.mtja;  2.  minden  kissebh   csúcsos   tárgy 
hegye    (pl.    csúcsos    kalap   teteje)   (Bereg- 
Rákos  és  vid.  Pap  Károly). 

TORONY    {torom    Baranya    m.    Ormányság 

Kún-Halas  Nyr.   XV. 67;   XIX. 

■liléd  llosvay    Vilmos;   Arad  m.  Pécska 

iau\    L.  Koszorúk  1.124;  Csanád  m.  Puszta- 

:vár  Kálmán)   l.   Kossorúk  11.129;  8zeged 

Kalmany    L.    Szeged   népe    1.26;   Torontál    in. 

tk    Kálmány  L.  Szeged   népe  111.40;   Bács- 

Bodrog  in.  Martonos  Székely  Sándor;  Szabadka 

Kászonyi  Gyula;  Palócság  Nyr.  XXI.314;  XXII. 

80 ;  Heves  m.  Istenmezeje  Nyr.  XV .229 ;  Gömör 

m.  N\r.  XVIII.456;   Gömör   m.    Krasznahorka- 

Váralja  Nyr.  111.185;  Rimaszombat  Nyr.  V.271; 

Rozsnyó   vid.    Nyr.  XV1I.476;  Hajdú  m.  Földes 

ÍI  1.181.  330;  XVI.384;  Hegyalja  Kassai  J. 

;\  IV. 442:  tormot  Hajdú  m.  Földes  Nyr. 

111.181;    toromja    Heves    m.    Istenmezeje    Nyr. 

XV. 229;  torongyon  Székelyföld  üyórfly  Iván). 

TORONYBELI  (torombali  Székelyföld  Gyórffy 
Iván). 

TOROZ:    halotti   tort  ül.   Neköm    három  fiam 
>'l  egyik  Sveszött,  mos  má  harmadik- 
szó torozzuk  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
460). 

TORPAD  (Balaton  mell.?  Tsz.  167a;   Keszt- 
hely Horváth  <ivörgy;   tojpad  Erdély   Kassai  J. 
v     V.126;     Székelyföld     Kiss     Mihály, 
Gyórffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.330;  Vadr, 
I:  horpad  [vö.  horpad,  törpéd]. 

be-tojpad:    behorpad    (Háromnak    DL    Oson 

lyi  Lajos;  Brassó  in.  Hétfalu  Horger  Antal). 
ügy  az  asztalra  ütötte  a  poharat,  hogy  bétojpadt 
a  helye  (Udvarhely  m.  keresztúri  járás   Pázsint 

Mihály). 

[TORPAN,  TORPAN-IK;  vö.  törpén). 

be-torpan:  betoppan  (Pozsony  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  V.135). 

meg-torpanik :  meghökkenve,  megijedve  meg- 
áll (pl.  a  ló)  (Csallóköz  Nyr.  L888;  Pozsony  m. 
Pudvág  és  Peketovii  mell.  Ürményi  László; 
Mátyusfólde  Nyr    XX.  124*.    Hiko*  har- 

minc Upisre  vótak  (a  foglyok),  láttam,  hogy  meg- 


torpantak,   mtqálltak    (Nyitra    m.    Vág-Királyfa 
Nyr.  X\, 

vissza-torpan :     visszahorkan.     visszahnkL 
aijedve  meghátrál  (a  ló)   (Beregszász  vid. 
Király  Pál). 

(TORPASZT],  TOJPASZT:  horpaszt  (Szé- 
kelyföld Gyórffy  Iván;  Udvarhely  m.  keresztúri 
járás  Pázsint  Mihály)  [v<».  horpaszt]. 

bé-tojpaszt :  behorpaszt  (Háromszék  m.  Uzou 

Krdélyi  Lajos). 

[TÖRPÜLJ,  TOJPÜL:  horpad  (Székelyföld 
Gyórffy  Iván). 

[TORSOL]. 

mög-torsol:  lebotol  (fát,  azaz  levagdalja  nz 
ágait).  A  fiszfákat  is  még  kö  má  torsóni  (Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVII.191). 

TORTÁTA:  torta  (Erdély  Szinnyei  .József). 

TORTY:  1.  buggyos  része  a  bóre  szabott 
ruhának  (Háromszék  m.  MNy.  VL352;  Vadr.); 
2.  nadrágnak  lecsüngő  bó  ülepe  (Székelyföld 
Kriza;  Udvarhely,  Háromszék,  Csík  in.  <iyórffy 
Iván;  Brassó  in.  Hétfalu  MNy.  V.34f>). 

TORTY AN :  buggyan,  buggyot  vet,  megbugy- 
gyosodik  (a  vizbe  göbbögtetett  vászon,  a  bó 
köntös)  (Háromszék  in.  MNy.  VI. 862;  Vadr.  520b; 
Gyórffy  Iván). 

le-tortyan  :  1.  lerogy,  erőtlenül  leesik,  letottyan 
(Székelyföld  Tsz.;  NyK.  X.333;  Kiss  Mihály); 
2.  lecsüng  (a  nadrág  bó  ülepe)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

meg-tortyan:  ráncot  vet,  megbuggyosodik  (a 
zsák,  mikor  nincs  jól  megtöltve),  megtágulva 
leereszkedik  (a  szövőszéken  a  fonál,  mikor 
.< -resztének*)  (Udvarhely  m.  Agyagfalva  Séra 
Kálmán)  [vö.  meg-tirtyen]. 

TORTYOQ:  szortyog  (a  lyukas  esizmába  be- 
ment víz  menés  közben)  (Balaton  mell.  Tsz.; 
Keszthely  Horváth  György). 

TORTYOGÓ:  totyakos  (Baranya  m.  Ormány- 
ság Nyr.  IX.286)  [vö.  tirtyeg-tortyog]. 

TORTYOGTAT:  [gúny.)  harsogtál  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.473). 

TORTYOLL-IK:  ,bugyoglik'  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.352;  Vadr.  -".20b). 

TORTYONQ:  tátong  (örvény)  (Háromszék  m. 
MNy.  V1.352;  Vadr.  520b). 

TORTYOS :  lecsüngő  bó  ülepü.  Tortyos  nad- 
rág (Háromszék  m.  Vadr.  520b).  Ni  h»\\i  CrtyPg 
a  tortyos!  (Brassó  m.  Hosszúfalu  Horger  Antal). 

TORTYOSKOD-IK :  a  csípejéről  lefityegő 
nadrágban  jár  (Háromszék  in.  MNy.  VI. 352). 


7»i7 


/.l     TÓT 


768 


(TORTY080D-IK). 

el-tortyoaodik :    el;  lik,    elhaujja. 

lmnvagulja    macát    C  <ály; 

llaromasók  DL  vad*.  wKf. 

TORTYOZ-IK:    rotyog   |V|.    Alo 
9aa>i  rtyouál!  béli  mon- 

dóka, 

|TOBZAD|. 

fó-torsad:  égnek  mered  (a  luij).  Főtorzadt  a 
kaj  in- Halas  Nyr. 

TORZA8  (1  tör- 

töt Dráva  melL  Nyr.  \i. 

illó  haja     ! 

)V  (i   liénifák.    tmkő    fUlakatXtottdk    \ 
Kun- Halas  N>.     WIHJ: 

torsas-borsas:  torzomborz(Kisk mi  Halas  Nyr. 
\\ll!.j:Ul). 

|TORZLÓ|. 

toraló-fü:    artemisia    seoparia    (Malaton  mell. 
Földrajzi    kozl.    Lfi 

TORZS,     TORS:     lekaszált     fűnek.    le vágott 
nádnak   a    (Sídben    maradt    szára    (Hol?    Tsz.; 
r  in.  N;m\  Szalonta?  [Arany  János  közlése] 
N\r    Vll  4Ö7)  [vö.  nád-torz$\. 

TORZSA,  TOZZSA:  sarkantyú  szára  (a  ni' 
n.k  a  végén   áll  a  pengéje)    (Székelyföld    Kiss 
Mihály). 

TORZSALÉK:  torzsa -vagdalék  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

(TORZSÁS). 

torzsás  keszeg:  aspius  rapax  (N> itta  ni.  Tor- 
nóc  Hermán  O.  Halászat  K.). 

TORZSÁTLAN]. 

torzaátlan-körtvóly :  Kálmán-körte  (Somogy, 
Veaaprém  m.  Kaasai  J.  Sz.  könyv  111.98). 

TORZSIKA:  torzsa  (Háromszék    m.  Nyr.    III. 
Brassó  m.  Hétfaln  Nyr.  XVI 

TORZSONG :  hemzseg.  Torzsong  a  nép  a 
piacon  (Kis-Kün-Halas  Nyr.  XXIII.240)  [vö.  tozsog}. 

TORZ80NKODIK:  kötekedik,  civakodik,  tor- 
saalkodik  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XV 1. 
.-,74:   XVH.43)  |vö.  törzsönköd-ik]. 

TÓSÁO:  tavas  vidék  v.  rósz  (Sok  helyen, 
Hermán  O.  Halászat  Ki 

TOSZ,  TOSZ-IK:  L  tosz :  taszít  (Szatmár  m. 
Kapnikbánya  ós  vid.    NvK.    I  i.lo&jkí. 

bajjitjpttnántúl    Fejér    László;  Alfáin   Király 
^Dénes;    Nagy- Kóros    Pap    Károly;    Ij-Verbász 
Székely  Sándor)  [vö.  csoz-ik\. 

bé-toaz:  betaszít  (Csík  m.  Vadr.  492b). 


ei-toan:  eltagad  (Seoraek-Doboka  in 

méf-toaai  Iftbasa  (iMinántál  Fejér  László; 
ATTőId  Király  Défflaj): 

rA-toai:  *  >szd  reám!  Szireti  m« 

louni  (Szolnok  Doboka  dl  Malom  Muzsi  Üt 

TOSZI  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály;  táti  Vas 
in.  Kantai  .1 

szék  in.  N\r    ív  -  Pehér  m.    v- 

X.lHs.  XXVI.625):  l.  <eggyttgyú, 

baml  io!  talán,    pipogya 

\l  —  .  XXV1.Ö26;  Háromszék  m.  K 
2.  táti,  tattii  lassú,  lomha  járású. 
(Vas  m.  Kassai  .1.  Szókönyv   \ 
szók   ni     Nyr.   IV.4.U)  |vö.  fé-tns:,   taszké]. 

TOSZISZ:  vászonnadrág,  vászonpantalló  (Ceg- 
léd Ilosvay  Vilmos). 

TOSZOGAT:  1.  birizgál,  '  m. 

Szegszard  Miskol<  2.   nógat,    ki 

tet  (Beregszász  Nyr.  XXVI .">:>:i)  [v< 

(TOSZOGATOTT). 

toszogatott-kolbász :    parasztkolbász, 
daraboa  Imssal   van  megtöltve,  s  ezt  ujjal 

ik  belé  (Vas  m.  Kemenesalja?  Kreszneries 
F.  Szótár  Il._ít'»-~, ;  Heves  m.  Névtelen  (640;  Hol? 
Kassai  -I.  Szukönyv  V.140). 

[TOSZOGTATOTT,  TASZOGTATOTT]. 

taasogtatott- kolbász :   v  (Hegyalja   Kassai  .1. 

Szókönyv  V.ti.'i). 

TOSZONGAT:  taszigál  (Ugocsa  m.  Sinmnyi 
Za.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  L.418)  |vö.  toszogat]. 

TOSZONKOS  (foszontos  Balaton  null.  Sebes- 
tyén Gyula) :  lassú,  ügyefogyott,  tehetetlen, 
tutyimutyi,  esetlen,  félszeg,  magav;  ha- 

nyagolt külsejű,  magára  s. •minit    len  adó,    mi- 
haszna (Dunántúl   Rupp  Kornél;   Balaton   a 
Tsz.;    Sebestyén    Gyula;  Vaa   m.    Kemenesalja 
Tsz.;  Zala  m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin)  [vö.  tohon- 
cos,  tot)/o>tkós\. 

[TOSSZAN]. 

bé-tossEan:  ügyetlenül  v.  helytelenül    l»eállit 
(vhova),  betoppan  (Udvarhely 
Kálmán;  rsik  m.  Nagy-Kászon   Ráduly  Sün 
Bárottaiéi    m.   \  [▼&• 

bé-csosszan]. 

(TOSSZANT). 

bé-toaaaant:  ügyetlenül  v.  helyt. -lenül  DOi 
föl-    v.    közbevet    (Háromszék    m.    Vadr.:    Kiss 
Mihály)  [vö.  bé-csotuant]. 

(TÓT). 

[Szólások].  Tótui  nevet:  sír,  pityeree 
Halas  Ny 

tót-fekete:   eggy   azóllófaj    (Cegléd    Ilosvay 

Vilin 


m 


TOTA-TOTO.JAZ 


TOTOJ  AZOAT-TOTY  A  K 


770 


tót-heg  vány  hegedű 

szerint:  .hegedüforma  gyermeki  játékszer,  milyet 
tnalastótok  szoktak  árulni ;   csuka- 
hegedű'). 

tót-lant:    nagy    plóhkolomp    (Udvarhely    in. 
Vadl  hája,    hogy  az  arany    tótlantok  úgy 

szólnak,  hogy  a  város  súgott  belé  (Udvarhely  ni. 
Keresztúr  vid.  Vadr.  439). 

laska:  árvaiaska  (Hul?  Tsz.). 

tót-orgona:  [tréf.J  duda  (?)  Összement,  mint  a 
-zatmár   m.    Nagybánya  Nyr.    V1I1. 

tót-rák:  (tréf.J  béka  (Háromaaók  m.  Nyr.  III 

tót-répa:  caicsóka-répa  (Csík  m.  Kriza;  Ci 
gyó  >rffy    Iván ;  —  a  Vadr.-ban   ,Msz.' 

-saék)  nem  a  tót-répa,  hanem  a  csicsóka- 
hos   tartozik,    mint  a  köaló   kéziratából 
kiviláglik). 

tót-süllő:    lucioperca    Volgensis    (Bodrogköz 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

TOTA:   ügyetlen,   tehetetlen.    Eriggy  m« 

tyit  se  turc  még!  (Szatmár  m.  Patóházn 
X1X.380)  [vö.  tete,  1.  totya}. 

TOTOG :    akadozva  beszéli  a  nyelvet  (Bihar 
ni.   |  íyr.  VI  11.379)  (vö.  dodog\. 

TOTOJÁZ   (Fehér  m.  Nyr.  XXVI.525;    Győr 
vid.    Xvr.    V.522;    Komárom    m.  Fúr  Nyr.    XX. 
i.    IV.43;     Kis-Kún-Halas 
Cegléd    Ilosvay  Vilmos;   Szentes 
vesy  László;  Szeged  vid.  Xyr.  VII. 518;  toto- 
jász  Veszprém  m.  Várpalota  Nyr.  XXI.477;  Kő- 
in ni.  Kiirth  Xyr.  XIX.188;  totoláz  Vas  m. 
ienesalja  Tsz.;  uo.  ?   Kresznerics  F.  Szótár 
alaton  mell.,  Pápa  vid.  és  hely  nélkül 
:  Székesfehérvár  Xyr.  VII. 188;  Pannonhalma 
XII.188;    Csallóköz    Kassai    J.    Szókönyv 
\'"l44:    Xyr.    1.333):   1.    totojáz,  totojász,  tot' 
babrál,   piszmog,    bibelódik,   pepecsel,  kotorász, 
keresgéléssel    tölti  aa    idót,    keresgélve    késle- 
kedik (Balaton  mell.,   Pápa  vid.  és  hely  nélkül 
Tbz.  ;  Vas  m    Kemenesalja?  Kresznerics  F. 
tár  11.265;   Veszprém   m.  Várpalota   Nyr.    XXI. 
Fehér  m.  Nyr.  XXVI.525;   Székesfehérvár 
VII.188;    <ivór  vid.  Nyr.    V.522;   Pannon- 
halma Nvr.    XII. Í88;   Komárom  m.  Kiirth,   Fűr 
XIX.188;    XX.479;    Csallóköz    Kassai    J. 
Saókönyv  V.144;  Nyr.  1.333);  2.  totojáz:  dédel- 
get,   kényeztet   (Kis-Kúnság    Nvr.    IV.43;    Kis- 
Kun-Halaa   Nyr.    XV.473;    Cegléd    Ilosvay    Vil- 
mos; 8«entea  Négyesy  László;  Szeged  vid.  Nvr. 
VII.518);  8.  totoláz:  láb  alatt   hentereg,  akadé- 
koskodik (?]  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

el-totojás,    el-totolás:    elbabrál,    elbibelódik, 
keresgéléssel   tölt  el  (idót)   (Vas   m.   Kemenes- 
alja?  Kresznerics  F.  Szótár  11.265).  ügy  é  tud 
;>ierekfkki!  (Fehér   m.  XVI. 

WIEI :  Maotah  runórrk*  U. 


TOTOJAZGAT :    cicomásat     Ugyan    ne  í 
isd  mindig  azt  a  gyereket!  (Alföld  Nyr.  XV. 

TOTOJGAT  (tutujgat  Nagy-Kúnaág  Nyr.  XVI. 
Turkeve   Nyr.    VHI.469   [itt  a  kezdó  t  he- 
lyett   az    f  hiba,    mint   a   betűrend    mutatja]): 
1.  totojgat:   bibelódik 

tojijut,    tntujgai .    kényeztet,    dédelget   1 1 
Kun-Halas  Nyr.  XV.473;  Cegléd  Ilosvay  Viln 

k. inét  Sjnionyi  Zsigmond;  Nagy-Kúnaág 
X\r.  XVL525;  Túrkeve  Nyr.  VIII.469)  (vö.  csu- 
csujgat,  tutul\. 

TOTOLA   (Székesfehérvár  Nyr.   VII.188;   to- 
tyola   Csallóköz  Nyr.    XVI.330;   tutula   Szolnok- 
Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.   XIII.331):   pisz- 
mogó, ügyetlen,  ügyefogyott,    tutyimutyi,    l 
tétlen,  eggyügyú,  ostoba. 

TOTOMA :  ügyetlen,  ügyefogyott,  hülye  (Ba- 
ranya m.  Csúza  Xyr.  XVI II. 478). 

TOTOMI:  o»  Totomi  ember  (Veszprém  m.  Xvr. 
V.330). 

1.  TOTYA:  1.  széles  fenekű  (edény:  a  mely- 
fülül  szűkebb,   mint  alul).    Totya   lábos  v. 
(Zala  m.  Szepezd    Nyr.   XVII.284).   Totya    \ 
(Fehér  ra.  Forna,  Csákvár,  Ugocsa  Nyr.  X 
Székesfehérvár  Havas  Adolf).    Totya   /■■ 

hér  m.  Rác-Almás  Simonyi  Zsigmond;  Kis-Kún- 
Halas  Xvr.  XV.473);  2.  nagy-ülepű,  nagy.- 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Kis-Kún-Halas  Xyr.  XV. 
473);  8.  lassú,  totyakos,  öreges  járású,  lusta, 
lomha  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.284;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.473  ;  Kecskemét,  Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Palócság  Tsz. ;  Zilah  vid- 
László  Géza;  Hol?  Tsz.);  4.  ügyetlen,  ügyefo- 
gyott, eggyügyú,  hülye  (Fehér  m.  Xyr.  XXVI. 
526;  Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Palócság  Tsz.)  (vö.  tetye,  iitye,  tota, 
totyi\. 

totya-feszés :  1.  rövid-vastag,  tömzsi  (gyerek) 
(Fehér  m.  Nyr.  V.36;  Székesfehérvár  Havas 
Adolf) ;  2.  kicsi,  jelentéktelen,  feszelgó,  hencegő 
(ember)  (Székesfehérvár  Havas  Adolf)- 

totya-körte:  puha  körte  (Somogy  m.  Sándor 
.lózsef)  |vö.  totty-körte]. 

totya-pali:  lusta,  lomha  (Vas  ni.  Kemenes- 
alja? Kresznerics  F.  Szótár  11.265). 

totya-tőtye:  nagyseggű  (Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos). 

2.  TOTYA:  kurta  és  könnyű  nói  ujjas  (B 
rony  m.    Szakony    Király  Pál ;    Vas  m.    Keme- 
nesalja, Xem e-.  Magasi  Nyr.  XIX.  191). 

totya-feszés:  testhezálló  ruhaderék  (Vas  m. 
Tarodháza    Nyr.    X.90).  E  maráci   h(t> 

/  totya  feszesbe  járnak  (Vas  m.  Marác  N\  r. 
IV.240). 

1.    TOTYAK:    totyakos    ember.    Véti   «   rén 
|  M^akot!  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

49 


\  \k-Tom  w 


TOVA     TOVÁBB 


TOTYAK:     bodros     töt     I 
Mik-  l'al). 

TOTYAKOS  :1.  ii:mv-iilt>; 
hö-ülepn  (ruli  ;iv    Vilmos  ; 

Kun-Hab.  Nagy-k 

XVI  524);    2.    lassú,    totyogó 
járása,  lomha    (Baran  .  \  III. 

léd  llosva)  Vilmo 

plár 
Benedek  ;  Saabad  g  m. 

Pap     k:i:  itt    (Beri'K   m. 

Pap   Károly)  |vö.   tetf/rkts]. 

TOTYALAOOS:    latyakot    (Palócság?     Tsz. 

,h). 

totyesz:  161  ember  (KfaaágNyr.  XV. 520). 

totyi:  u-  klen,  pipogya,  bár- 

Sl   Csaplár    Benedek  \ 
Mihály)  [vd. 
1.  totya). 

1.  TOTYKA:  totyogó  (Hol?  Tsz.  367b). 

TOTYKA:  1.  vizes  edény    (CaaUóköl   Nyr. 
ív  m.   Dudvág  és  Peketevii   mell. 
Crm  zló);  2.  kis  bögre,   csuporféle   cse- 

répedény, kenócsfolct  tartalmazó  kis  másoi  cse- 
rápdÖDonke  (Ceallóköi  Csaplár  Benedek);  8.  té- 
(a    minót    pl.    a    patikában    hasznainak) 
(Mátyusfólde    Hyr.    XX.329;    Pozsony  m.  Pered 
XV.619)  |vö.  tatyke]. 

TOTYOG    (togyog  Csík  m.  MNy.  VI.376)  [vö. 
"9\- 

totyog-motyog :    tityeg-totyog    (Szeged    vid. 

TOTYOLA:  fehér  pargetból  való  főkötő,  me- 
lyet a  nők  télen  ■  kendó  alatt  viselnek  (Hajdú- 

Szovát  Nyr.    XXVI. 474:    Bihar  m.    PoOMJ    Nvr. 
VI  11.379). 

TOTYOMPOTTY  :  tátottaiájú,  málészájú, 
mafla,  bamba,  ügyetlen,  ügyefogyott  (Hol?  ClP. ; 
Vau  József  1841). 

TOTYONKÓS:  ügyetlen,  ügyefogyott  (Feli.  r 
m.  Nyr.  XXVL696)  |vö.  toszonl, 

jTOTTY). 

totty-körte:    juiba  körte.    M  Ok  koszos 

ómat  meg  tottykó,  in.  Xémet-Oencs  Nyr. 

XXVi 

TOTTYADT:  L  elérett,    nagyon  puha  és  le-  ! 
Totlyatl    körte     (Mosony    ni.    kehéiiy-Sa.- 
Miklös    Varga  D.   György);  2.  ernyedt,   lankadt 
lóköz  Csaplár  Benedek):  8.  lusta    (Zala  m. 
Tap<>:  flr  in.  Sz 

kös,  Duna-Sz.-Pál  Nyr.  VII  mlásnak, 

sodáflnak  indult  (bor)  D    mell.    i 

kottyadt]. 

TOTTYAN:     1.    DOtl  -ha. 

vízbe)  (Vas  ni  tan]. 


be-  itlanul.  nehézkesen  csoszogva 

drarhely  m.  Magya- 

éra  k;iiii 

bele-tottyan :    belekottyan,     bel<  tkOT 

nem  kellene)  (Vas  m.  Horvát  dóssef  1^ 

tova  (m  Dnnántél  Kyr.  V.228 

m.  Szóké  Dencs  Nyr.  III.31S;  Göcsej  v 
xiii.  •  i  m.  Síig 

m     Hí  1 1,    Dobronak 

m.    (ii-lse   ál   vid.    '  rOOkí    Vadr.  ; 

Jankó  J    Torda   itb.   290;   Hányad   m.   kozsád 
Nyr.  XXII.858;  to  XIH.496;  I 

m.  Szii;rt  Yi.  Ormányság  MNy. 

V.91;  Moldvai  csáng.  Nyr.  1X.489;  tóa  Zala  m. 
Hetes    Nyr.    1.428;    11.45;    tohi   Moldva. 
Nyr.  IX.490;  tua  Göcsej  Király  Pál;  ' 
nok  I  Nagyfalu     Nyr 

1.  /</,    tó,    tova:    oda.    Csak    ehajsd    a 

okai  .  .  .  ta  [így,  de  no.  három  >>e  az 

ugarr«'  (Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.    III 

rrr,  akar    tara    (Udvarhely    ni.    K 
vid.  Vadr.   441).     I  tova 

la  tetejiig  (Udvarhely  ni.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  isii).  AUj  tót    i;  rockó   Vi 

2.  /c.    /'/./.    ló,   !<>•>  a  :   ott      amott    ll' 

nv:i  m.  Ormányság  MXv.  V.91 ;  Seolnok-Doboka 
m.    Apa-Nagyfalu   Nyr.    XV.382).    Tó  van  (Zala 
m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.574).  Tóa  van,  né,  az  a 
kurumpi,  hdnctd  mi:<j!  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  I 
Taj  van  a  sipakom,    védd    fii'    i/ala    m.    H 
Dobronak  Nyr.  XV.  190).    Ott  a  tnj.-   néki  ti   la! 
A  topár    m/;g  ta   van   az    istállóná   (Somogy    m. 
Szóke-Dencs  Nyr.  III.318).  Toa  láttam  (Baranya 
m.  Sziget  vid.  Tsz.  864a).  No  fiam.  Iái 
ki  azt  a  bokr  f    Ldtod-f   tora   hé    azt   a 

nagy    fejér    t  ltok    tora  azt   a 

(Udvarhely  m.    Keresztúr   vid.    Vadr.    4">4. 
:  3.  minteggy,  körülbelül.  Tova  hm 

Báromssék  m.  Vadr.  520b). 
Tova  isin/.  Tova  az  útig.  írom- 

m.  MNv.  VI.228). 
nap  táján   (Székelyföld   N>  r.   V.221). 

to-amott    (Zala  ni.  Hetes    Nyr.    11.45 
Zala  m.  li  dint):  amott. 

tova-felé:  arrafelé,  amarra  (Székelvföld  I 
Mihály). 

tá-oda:  amoda.    Csak  eh 
kai  tá-oda    (Somogy    m.    Saoke-Dei  III. 

TOVÁBB  [toább,  toéhh  Brassó  m.  Hétfalu  Hor- 
ger  Antal:  tohihh,  toki  Mold- 

vai csáng.  Nyr.  I\  orda 

m.  M 

XXI  11.57 
Nvr.    XII. 141:    XIIL808.    496;    XI\ 

rád  m.  Torbeléd  Nyr.  XXIII. l'.M  ;  Gömör  m. 
Kassai  J.  8»óköny\     11.386;  111.381  ;    1 
mor  m.   Ham  Zil.ih   Nyr.   XIV. 

Saolnok-Doboka  m.  r> 
kos  Nyr.  XII.525;  Udvarhel)  m.  Keresztúr 
Vádi  Báromaaék    m.   Nyr.    V  12 


h>\  ABBAD-TÖBB 


röBBB8— TÖC 


Mihály;  BraMé  m.  Bétfabi  Horger   An- 
ni. Btnnographia  VI.  108  ;  i  Q  imör  na.  N 
XVII]                              m.    Őreég  Nyr.    VII.872; 
Naszód  m.  Zselvk   Nvr    XV11I. 
ér  in.  Nyr.  XX\  Kükülló 
in    fi                                            :»>;  tujébl    M 
Torda  m.  Maroe-Bfikköa  Nyr.  \               Kükülló 
111.  Bsókefalva  Nvr.  XV.144;    tuvébb   Alsó-Feli.  r 
i...  \. 

TOVÁBBAD    (tohdl'hnt  Somogy  in.   Kadarkút 
;;  tovdbbat  Hout  m.  Kovái  ét  vid. 
XVI1.42;    Arad  m.  Péoska  Kal- 
iikiiiv  I.   Kossorúk  1.10  m.  Oyergyó-Si.- 

Miki  továdabb  Heves  m.  Névtelen 

m.  Óreég  Nvr.  IV. 472;  Zala  in. 
.r.  11.44;    Göcsej  Nyr.  XI II .256) :   1.  to- 
vább    S  ,   s   a  fiat    továbbat  es 
sík    m.   Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.    X.40); 
2.    későbben.     Ha     ct  >U    tohábbat    nem,    de    mi'st 
lysé   töhetöm    (Somogy    m.    Kadarkút    Nyr. 
XX1I.333).    .1/               ibbat,    most  nincs    érti 
(Hont  ni.  Kővár  Nyr.  XVII.42).  Ne  sirassad,  édes 
lámjum,  rózsádat,  kihajtja  azt  a  jó  idő  továbbat! 
!  m.  Pécska  Kálmány  L.    Koszorúk   1.105). 
'fik,  hot  tuábbat  nem  tud  tölö  szaba- 
(Vas  m.  Óreóg  Nyr.  1V.472). 

TOVÁBBOCSKA:  kissé  tovább  (Szolnok-Do- 
boka m.  Domokos  Nyr.  XVII. 564). 

TOVICKÁBB:  tovább  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.  4 

TOVTJNNAT,  TOVUNNÉT  (tovonnat,  toraimét 
l'dvarhely  m.  Béra  Kálmán;  Háromszék  m.  Vadr.; 
Kálmán;    Csik   m.    Nagy-Kászon    Ráduly 
n ;    tovunnat     Háromszék    m.    NyK.    III.6; 
Háromszék  m.    Márkosfalva   Séra  Kál- 
mán;   turannet   Háromszék   m.   Szentlélek  Séra 
Kálmán;    tuvannót    Marosszék    Séra    Kálmán): 
amonnan. 

TOZSOG:  hemzseg  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
473;  XXJIL240)  (vö.  torzsong]. 

TŐ  (/tfébe  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  XXV. 
142;  /'Vrül-metszett  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
X.384;  /árú-vágott  Zilah  vid.  László  Géza).  - 
Tőíeg :  tövestül,  gyökerestül  (Háromszék  in.  MNv. 
VI.352 ;  Vadr. ;  Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván). 

|Szólások).   Tövén    v.    tövébe  szakad  a  gabona 
Péterkor):  száradni  indul  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

tó-karika:  a  kerékagyon  levő  karika  (Udvar- 
hely m.  Olasztelek  Nyr.  XIII. 578;  Udvarhely  m. 
Magyaros,  Mátisfalva  Séra  Kálmán). 

türül-metszett :  zömök  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X.884). 

türü-vágott.  T.  sógor :  közeli  sógor  (Zilah  vid. 
László  Géza). 

TÖBB  (többebb  Vas  na.  Őrség  Nyr.  VU.410; 
többóbet  Zala  m.  Hetes,  Dobrouak  Nyr.  II 


tObbet  érú,  kftltfmb.  D  méU§  töbi 

<  iiilx '•;•.  aki  ii/a;án  tanult,  mint  a  tanulatlan  (Csalln- 

<lek).    — 
Többi  íj    tObbé  (l'd\arln-ly  in.  Homorúd  vid.  Vadr. 
101;    HáromMék    in.    Vadr.;    Csík  in. 
vid   Nyr.   EV.888;   Gyergyó-8i.-Mikló«  Nvr.  X. 

47).  Többire:  többnyire  (Székelyföld  (iyórffy 
Iván).  Többül:  többé  (Győr  in.  Szinetköz,  Ihma- 
Sz.-I'ál  Nvr.  VTII.523).  Többeken:  többen  (Zala 
m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX. 142;  (iyór 
m.  Szigetköz,  Duna-Sz.-Pál  Nyr.  V11I.523). 

(Szólások).  Több  etnbör,  mint  erő  v.  több  is:,  mint 
erő  (t.  i.  kell):  mondják,  mikor  vki  nem  bír  azzal,  a 
mibe  belefog  (Szeged  Csaplár  Beuedek).  Több 
iné:  nem  tréfadolog  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
384).  Többel  kövessék:  folytassák  [mondják  be- 
lülről, mikor  a  névnapi  v.  ünnepi  tisztelgők  az 
ajtónál  az  éneket  elvégzik)  (Székelyföld  Fejér 
József). 

több-hagyású :  több  abroncsra  feszitett  (varsa). 
(Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.)  (vö.  ha- 
gyása]. 

TÖBBES.  Többesleg:  ,a  mi  nincs  egyesleg4 
(Háromszék  m.  Vadr.). 

TÖBBSZÖRÍT  :  többször  cselekszik  (vmit). 
Többszörfti  (Vas  m.  Káld  Kreszuerics  F.  Szótár 
11.267). 

TÖBBSZÖRÖS.  Többszörössen :  több  ízben. 
Többszörössen  vótam  ott  (Veszprém  ni.  Vörös- 
berény  Zolnai  Gyula). 

TÖBBŰNNEN.TÖBBÜNNET  (#91  B Kecs- 

kemét, Székelyföld  Csaplár  Benedek ;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.352;  többünnet  Háromszék  m.  NyK. 
III.6;  Vadr.):  több  helyről. 

TÖBBŰNT  :  több  helyen  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.352;  Vadr.  521a). 

TÖBBÜVÉ  (Csallóköz,  Kecskemét  Csaplár 
Benedek  ;  többüve  Székelyföld  Csaplár  Benedek ; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.352;  Vadr.  521a):  több 
helyre. 

TÖBÖJE    (Szatmár  m.    Fölsőbánya    Kertész 
;;  töbölye  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr  XV. 
96;  töpölye  Szatmár  m.  Kapnikbánya  és  vid.  N\  K. 
11.380):  széles,   öblös,  csupormagasságú  est 
edény. 

TÖBÖR  {teber  Palócság  Kassai  J.  Sz-könyv 
V.266;  Borsod  m.  Sajó-Sa.-Péter  Schröder  Gyu- 
lánó):  gödör,  katlanszerú  mélyedés  (rókák,  far- 
kasok téli  tanyája)  (Palócság  Kaasai  J.  Saókönj  v 
11.311;  Borsod  m.  Kassai  J.  8zókönyv  0.116; 
Borsod  m.  Sajó-Sa.-Péter  8chröder  Gyuláné; 
Oömör  m.  Kassai  J.  Szókönyv  V.266;  I 
Torna  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.116;  V.76. 
266;  Ruehietl  Miklós  1839). 

TŐC  (Bereg  m.  Bereg-Rákos  és  Munkács  vid. 
Pap  Károly;  Beregszása  vid.  Király  Pál;  töc 
Zemplén   m.    Siürnyeg   Nyr.    X  426;   tölc  B 

49* 


m 


lK-TOC8KÖl/>t>  IK 


fid    TM  regasáaz  \id.  Királj  P 

sskaom. 
gála  alakú  kom.:,  i  -  Mm 

i        Károly);  2.  íö. 
kány,   ablakpolo,  ktteíaldi  lak   alja 

láss  vid.    Kii. ily    Pál);  a.  tőr,  tőle: 
vminek  (pl.  szobornak)  a 
ra  vált.  pók)    (Beregszász    fid.    Király    Pál). 

TÓCIK :   i    padka:  a)  túshelynek   v.  kémen 
;.;t>zi<'it    padkája  (Ssatmár  m. 
Pap  Zilak  vid.    Láaslp  <«éxa);  b)  bál 

előtti  föld-, 

dva  Kthnographia  1\ 
aod  in    8  pH)  uláné;  Aliauj 

m.    Névtelen  Nyi     W  III. 

Zilali  vid.  Laaali 
(Hevei  m    Birok  N\r  Vili  erünk,  üj 

(Ahaúj  m    Király  Pál);  2.  fu 
(Zllafa    vid     Láasló   Qésai  honának 

hmm  .... 

is  egy    tóviken   Uj  </.    " 

rorna-Ujfalu 
Wii  ! 

í   h        l  mindé  j^ 

tyi  (Eger  Nyr   wiu-Jíi). 

TÓCIKE:    ház    előtti    tégla-,    vályog-,    told-, 
i    u'ij  m.  Névtelen   1839).  Ott 
holdvilágig   (Hegyalja   Nyr. 
xxiy  18 

töcke  i/'"/.'  Zemplén  m.  Sitirnyeg  Nyr.  x. 
x  (Alsó-Zemplén  és  Sajó  mell.  Paszlavszk\ 
Sándor).  Bizony  jobb  várna,  ha  a  ken  cédajdnya 
se  vihogna  a  tőckén    é félig    a  legényekkel!  (Bod- 
rogköz Nyr.  XVII 

TÖCSEK :    kis    termetű    és  vaskos,    zömük, 

tOmsad  (ember)  (Háromszék  ni.  Vadr. ;   Caik  m. 

6;    Csík    m.    Nag>  -.duly 
ion). 

TÖC8KÖL  {J»csk»i  Háromasók  m.   MX'y.   VI. 
i:  gyömöszöl,  gyúr,  gyomron,  nyomkod,  zúz. 
tor.    ver,  dögönyöz    i  föld    Nyr.    I\ 

Mihály;  Háromszék  ni.  MNy.  VL822;  Vadr.; 
:    Nyr.  XXVI.428 
'  [az  asszonyt |   (Háromszék  in. 
Krdóvidék  Vadr.  150)  [vö.  zöeskbl]. 

meg-töcsköl:  meggy  omroz,  a  térdével  meg- 
nyomkod (Csik-Szentgyörg\  Xvr  X  2 '■'<-  \  Ürassó 
in    Hétfalu  Horger  Antal). 

öasae-  v.  essse-töcsköl :  összetör,  összegyúr, 
összezúz,  összenyom  kod.  A  bika  a  fejével  <> 
töcsl  in.   Hútfalu    H< 

Antal).  &  k>  >  >>a  égy  kerek  mind  |a  tizen- 

két kis  békát)  fsszetöcskölte  (Moldva,  Klézse  Nyr. 
V  .70). 

(TÖCSKÖLŐD-IK  ;  vö.  zöcskölöd-ik\. 

mek  töoskölódik:  eltöröd ik.  M  ktőcskölődik  az 
embfr  napestig  a  munkába  (Marosszék.  Három- 
szék m.  Kiss  Mihály). 


TÖOSKÖLT:  \  ím  l.i*ikiin«'mfi(Maro8asék  K  i 

Töt  i  B  zalag,  ni. 

hajuk   kosé    fonnu  assy 

Sándor). 

TŐQZÖ  dlításra  használt 

melynek  u  Bsárál  k   h  ;i  nj 

tök)    (Szi  lyi     V.13;    XXIII. 

TÖOY:  [gúny.]  csecs,  eiulő  (Rimaaaoml 

\'.J71).   M 

(Dunántúl  Pehér  Láasló)  |vö.  A 

TŐGYEL,  TŐGYELL-IK:   1. 

megtelik  ■  tógye  tejjel  (az  elles  előtt)  (Bal 

mell.  Horváth  /-min. .ml  I 

IV1,    Varsád,    Kölesd  Tolnai  Vilim 

in.  8zent<  VI1I.331)     2. 

,/,l  a:  01  kelyföld     Nyr.   V. 

221 1.    Tőgyellik  [n    megmet 
:ilj;i  |  Ssőkőnyv  V.268);  n. 

Vet,   kidudorodik  (u  bőre 

laton  mell.  Horváth  Zsigmond 

|Szölások).  Tögyel  a  higy  ködösik, 

emelkedik  rőla  (Hev<  /telén  Ifi 

gyd  a  Hargita   ((.'sík  m.   Ethnographia  VI. II- 

TŐGYES:    1.    [gúny.]    nagycsecsú  (nő)    (Hol? 
;  Nyr.  XXIII.503);  2.  szóllószem -alakú 
cakos  v.    csúcsos  (gomb)  (Gyór-Sa. -Márton 
(üss  Jusztin;  Veszprém  Nyr.  11.135);  8.  hirtelen 
hegyesedő.  Tögyes  a  cövek  (Háromasók  m.  Xvr. 
1X328). 

töhöli  (I  Pehér  m.  Ered  Ken 

jos):  1.  töhöH:  bamba,  huta.  bárgyú,  hül -. 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek;  N  itt.  mint 

a  betűrend  is  mutatja,  tököli  hiba]  j  m, 

Dndvág  és  Peketevu   mell.   Örményi    Láai 
2.  töhóri :   lusta,  dér  m.    Kresi  Kerekes 

Lajos)  [vö.  toholi\. 

TÖHÖNYE:  tunya,  lomba  (Göcsej  MKy.  L219; 
Nyr.    XUI.809;    Tolna  m.  Paks   Nyr.    XXI! 
[vö.  tohonya], 

TÖK  \tynk  tiömör  m.   Xvr.   XXII.  I 

(8zólások).  Tök  is  este   virágzik:   |moi 
annak,  a  ki  este  fog  a  dologhoz,  melyei  nappal 
is  .  l végezhetett  volna  (Pápa  vid.  Tss.);  b)  < 
látogatónak     (Sseged    Ssabó    Gerg 

i:  olharácsolni,  eltékozolni  (Ssatmár  m.  Kap- 
nikbánya  és  vid.  NyK.  11.371).    Tök  ui 
horgot  [a  halász]:  a  bejáró  végét  végkő  helyett 
kábákhoz   köti.   tehát  nem  a  fenék»-n    hald 
(Szolnok  Honnan  0.  Halászat  K.). 

tök-borsó:    habféle   (Balaton    mell.    Xvr.  XII. 
474). 

tök-dinnye,  tök-dönnye   (tök-gy, 
rögdinnye    (Dunántúl    Nyr.    \ 

Somogy    m.    KalmáncKa 
XI  988);  2.  dinnye  (Baranya-8s.- Lórim  Nyr.  XVII. 


777 


TÖKE 


TÓKEP-TÖKÉL 


778 


i     Kisasszonyfa    és    vid.    Zalai 

Juszt  un.  4.  k  (Somogy  ni.  Sin 

József,  Bagyaiy    Simoni  ;\,,    ./,,,.,,».    (>nnye-tök\. 

^-ereas:   az  a   zsineg,  a  mely    a  kábákhoz 
van  kötve  s  a  melyhei  a  horogderék  kapcsolva 

Hálással 

ka  suba,  a  melynek  a  béré* 
iiar  minden  zsir  kiszáradt,  a  szőre  is  leko- 
pott, kissebb  is,  mint  kellene  (Heves  in.  Ke 
len  songrád  m.   Szentes   Nyr.    VI.232; 

XX  VII.  137). 

<-háj:    hízott  sertés   hátuljánál  kilátszó  Ul- 
ti kövérség  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

tök-hal:  phoxinus  i  ksárga  szinü  hal) 

Lmár  vid.  Honnan  O.  Halászat 

tök-ina:  tokinda    (Göcsej  Nyr.    11.86;    Komá- 
in. Naszvad  Nyr  IV.236;  Zilah  vid.  László 
Géza)  [vö.  1.  fa]. 

tök-inda   (tök-hinda    Baranya    m.   Ibafa   Nvr. 

16). 

tök-juhar:  fehér  v.  füstös  juhar  (acer  pseudo- 
(Pest— Nógrád  m.   Cserhát    Erdészeti 
Lapok  XXH.675). 

tök-kolop:    üres   tök  (a  melynek  a  belét  ki- 
vájták, de  a  héját  egészben  meghagyták).  Olyan 
mint  egy   tökkoloj  :emét    Király 

tök-mag:  1.  [gúny.]  kis  ember  (Csongrád  m. 
8zentes  Nyr.  VIII.331);  2.  a  gyolcsnak  kiesip- 
késett  széle  (Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  VIII. 143). 

tökmag-zacskó :  [gúny.]  kiesi,  véznn  ember 
(Veszprém  m.  Csékút  Nvr.  XI\".öi 2i. 

tök-reszög  \t<>k-részög) :  holtrészeg  (Csanád  m. 
Makó  Nyr.  XXV.  144;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

tök-asár:  tolófánk  (Heves  m.  CzF.:  Névtelen 
1840). 

tök-azólló:  eggy  szóllófaj  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos). 

tök-tus:  tökdisznó  (kártya)   (Heves  m.  CzF.; 
telén  1840). 

TÖKE  (ttike  Balaton  mell.  Földrajzi  Közi. 
1894.  sej  Nyr.  XHI.267;  Zala  ra.  Kóvágó- 

örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX.  142;   Sümeg  vid.   Nóg- 
rádi J.  A  sümegvid.    nyelvjárás    10;   Keszthely 
vid.  Nyr.  VI.523;   Veszprém  m.   Sz.-Király 
badja    Zolnai    Gyula;   Somogy   m.  Nyr.    VI.41 ; 
túke  Somogy  DL  Nyr.  XIX. 287). 

töke-bélea  (teőke-beéles) :  kürtöskalács,  dorong- 
fánk   (Csik  m.  Gyeriiyó    vid.  Nyr.    11.470;   Kiss 

tőke-bíró:  1.  hegybíró,  hegygazda,  szóllóföl- 
ügyeló(Nyitra-Gerencser.\\r.  XVI1.138); l.|ritk,j 


—  tőke-gazda  (Csougrád  m.  Szentes  Nyr.   XVII. 
Nógyesy  László). 

tőke-gasda:  közösen  bírt  v.  használt  pusztá- 
nak a  fölügyelője  (a  ki  vigyázott  a  pásztói 
és  ellátta   ókét;  beszedte  a  gazdáktól   az  illet- 

menyeket;  ha  baj  volt,  éru-sit.  •  iag  tulaj 

donosait  s   a   puszta.t :    Demeter-napkor   i-lszá- 
molt)    (Csongrád    m.    Szentes    Nyr.     XVII 
Négyesy  László). 

tóke-lúd :  nyári  lúd  (anas  anser)  (Dunántúl 
Noini'tnlator  Avium  20). 

TŐKÉD  [USflud,  bvlétöjked  Székelyföld  Tsz.; 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.):  1.  fúródik, 
akad  (vmibe  bele  a  hegyével,  pl.  nyil)  (Három- 
szék dl  MNv.  VI.3Ő3;  Vadr.;  Csík  m.  MNy.  VI. 
376);  2.  beleköt  (vkibe)  (Székely föld  T 

[Szólások].    Tőkéd  a  nap:    tűz   a  nap    (Brassó 
m.   Hétfalu  Horger  Antal).  Fülibe  t<>)k>>l:  fi, 
jut,    értésére    esik    (Székelyföld    Kiss    Mili 
Mikor  ennek  a  híre  az    uram   filibe  tökett,    erőst 
megharagutt  (Székelyföld  Nyr.  XXV.45). 

belé-tóked,  belé-töjked :  1.  belefúródik,  bele- 
akad (a  hegyével  vmibe)  (Erdély  Tsz.;  Székely- 
föld Tsz. ;  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  S\ 
VI.317;  Gyórffy  Iván);  2.  beleköt  (vkibe)   (fi 
kelyföld    Andrássy    Antal    1843;    Kiss    Mihály; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.317;  Gyórffy   Iván).    Az 
az  ember  úgy  belém  tökett  vala,  hogy  szinte  meg- 
vert  (Székelyföld  Nyr.  XXV. 46      "        „iél  tudsz 
belém  töjkedni?  (Háromszék  m.  Vadr.);   3.  bele- 
rögzódik.  Az  irigység    belétőkett    (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos) ;  4.  belemerül,  belemélyed. 
Ne    tökeggy   úgy  belé  az  olvasásba,   hé!  (U<i 
hely  m.  Febér-Nyikó  vid.  Nyr.  XV11I.52U).  Belé- 
töjked    a    vásárba.    Belétöjked    u    gazdagulá- 
nagyon   igyekszik   meggazdagodni   (Székelyföld 
Kiss  Mihály);  5.  beleszeret,  belebolondul.  Belé- 
töjkett  a  leányba  (Székelyföld  Kiss  Mihály) 
tökeggy   úgy   belé   abba  a  réstás  lóba,    csak  nem 
akarod  mégvenni!?  Né,  Istán,  te  ugyancsak  belé- 
tőkettél  abba  a  fekete  ricsóba!  (Udvarhely  m.  Nyr. 
XXVI.429). 

(Szólások).  A  szemem  belétőkett :  beleakadt 
(Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI. 55 

ki-tóked :  kibukkan,  kiáll  (a  végével  vmiból) 
(Háromszék    m.    MNy.    VI. 335;    Gyórffy    Iván). 
Segítsetek    azon  a  fán;    látjátok,    hogy   kitők 
(Alföld  |?  —  alkalmasint  hiba  v  h. :  Székelyföld) 
Nyr.  XV.281). 

mög-töked :  megakad.  .4  szekerem  mégtőkedt. 
A  napsugarak  mé'gtőkednek  a  falba  (Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  XVI 

TŐKEDEZ :  akadoz  (Háromszék  m.  MNv.  VI. 
363;  Vadr.  521a). 

TÖKÉL:  koppaszt  (Csallóköz  Nyr.  I.?33). 

el-tökél:  ellop  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr 
L424).   .!/'<;  a$ ri  fogja  gondolni,  hogy  el  akartam 


F79 


TrtKÉLKTF.S     T< 


T0KÉ2     röKÖLÓD-IK 


tökélni,  pediy  mái 

ook-Doboka  m.  Nyr.  xvn  IMI). 

[raög-tökél). 

m.   Hon 

1/    [pl.    a    rotn    ló]   (Rutin 

\\i.   XVIII.  I 

tökéletes  1  teteti 

I 
len    1840);  2.  egészséges 

mrnye't  —  M»'<i  nem  ■ 
ié  mán  uébb<  1  in.  Simonyi  Nyr. 

(SzóIúsok|.  Tökéletességre  megy:  1.  véghei  me 
ssödik  (viiii  dolog);  2.  kifejlődik,  meg 

lívünie!  / 

/,;  2.   kifejleszt,  megérlel 
(Abaoj  m.  S/iks/.i'  viii.  Király  Pál). 

TÖKÉLETLEN  (tnk:ürií,uJi>hU,tl,n):\.  dg 

len, 

rkány  Nyr.  XVI1I.288;   Cegléd  Ilos- 

adka  KássonyJ  < iyula ;  Borsod 

m.  -  Péter  Bohröder  Qyuláné;  Gömör  m. 

XVIII.506;    Bimassombal    Nyr.    XV.474; 

bolca  m.  Nyr.    V.274):  2.  furfangos,   ra\ 

:ilnttomo8,   hamis,    kétszínű,    képmutató,   hazug 

!ú-8zovát  Nyr.  XXVI.189;  Hittar  111.  Fugyi- 

Lrhely    Nyr.  ÍII.282;   Beaboles  m.    Besenyőd 

Nyr.  XJI.148;  Zilali  él  vid.  Nyr.  X1V.481 ;  László 

Géza:  Székelvföld   NyK.  11.880;    Udvarhely  m. 

Olasztelek    Nyr    XV.S76;  Csík  m.   Küyénfalva 

B 

TÖKÉLETLENKED-IK  :  1.  ügyetlenkedik 
inaág  Nyr.  XVI.524);  2.  ravaszkodik, 
hamiakodik,  kétasinúakOdik,  hazudozik  (Nagy- 
Kun-ai;  N\r.  XV1.524:  Szatmár  in.  Kapnikbá- 
nya  és  vid.  NvK.  [L880;  Háromasék  m.  NyK. 
III.  1  tggyik  mán  kend!  (Hajdú- 

Szovát  Nyr.  XX VT.  189). 

TÖKENCS   (Háromszék  m.  Vadr.   521a;   tök- 

Udvarhely   in.   Nyr.    XXVI.880;  Csik  in. 

ily  Simon):  1.  MSbmct,  ti.kkencs: 

kiste  zömök,  tömzsi  (Háromszék 

m.    Vadr.    521a;  C'RÍk  m.    Naey-K  luly 

Simon);   2.    >  vén    trotty,    vén    kéjelgő 

y    m.  Nyr.    XXVI.:i:i(l)    [vö.   tököncseg]. 

ITŐKÉS). 

tőkés-halász :  a  halászás  jogát  bérlő  társaság 
tagja  (Tisza-Abád-Szalók  Nyr.  IX.  144). 

tókés-kacsa:  vadkacsa- faj  (Heves  in.  Névtelen 
1840;  Tokaj  Nyr.  XXIV.  2- 

TŐKESZT:  fúr,    szúr,   akaszt  (vmibe  bele  a 
hegyével)    (Székelyföld    Andrássy    Antal    I 
Háromszék  m.  MNy.  VI.353;  Vadr.  521a;  Qyőrffy 
Iván). 

áttókesst:  átver,  átdug  (Székelyföld  Csaplár 
•  k.  Háromszék  in.  Gyórffy  h 


belé-tőkesst :  beleszúr,  beh 

Háromszék  m.  MNy.  \  l 

neki-tókeszt :    seUzsegt 

iái  Benedek  .  Hártteissék  m   Gyórfli 

|TŐKÉZ|. 

ol-tókós:  tőkékre  vágva  elp 

II). 
TÖKINCS:   nimfa,   vízitok   (n\  inpliani)  (Békés 

m.  Budapesti  Hírlap  I 

Vin.  m 

|TÖKINT). 

el-tökint :  (vmlt)  akár  tudva,  akar  min.  olyan 
bei] :  i  aol  sem  lehel  megtalálni  (B< 

m.  Balog  István). 

|TÖKÍT|. 

ei-tökit:  1.  ellesi  i  úgyhogy  nem  leh< 
találni),  eldug,  elrejt,  elemészt,  elhány  (Székely- 
föld Gyórffy  Iván).   M 

(Nagy-Kunság  Nyr.  IV.277);  1.  elrongál, 
tönkre  tesz,   elpocsékol,  elves; 
(Fajai  Nyr.  VII.428;  Kisújszállás  Nyr.  XXI.  144 
335  [el  nélkül,  de  est   kétségtelenül    hossá  kell 
értenij ;    Kis-Kúii-Halas    Nyr.     XIV. 477;     Xagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI. 2:57);  3.  elhibáz 
dolgot  (Bihar  m.  Nagy-Hajmn  I'alffy    István);  4. 
elferdít,   elcsavar   (szót)   (Háromszék    m.    i 
Erdélyi    Lajos;    Gyergyó-Ditró    Nyr.    XII.2 
5.  meg8einmisit.  Eltökittik  a  dolgot  (Három 
in.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  6.  ellep.  isik- 

kaszt  (Dunántúl  Nyr.  V.128;  Nagy-Kunság  Nyr. 
1V.277;  XVI.237;   Mezőtúr  Nyr.  X .286  ■    D( 
cen   és    vid.   Nyr.    VI.367;    XXIII  . 
József;  Szatmár  m.  Marna  Ferdinánd,   Czirbaai 
Qéza;   Bihar  dl    Barna  Ferdinánd;    Szilagy  m. 
Nyr.  XIV.576;  Zilah  vid.  László  Géi  Kely- 

föld  Nyr.  VIII.463;  Qyőrffy  Iván). 
sok  pénzt  (Székelyföld  Kiss   Mihály);   7.  elvi 
(Debrecen  Nyr.  VI.367)  (vö.  el-tökél\. 

ki-tökít :  rakásra  kihord   (Jász-Nagykun  > 
m»k    in.   Tisza-Roff,   Puszta-Taksenv    Nyr.    VIII. 
569). 

(TÖKL-IKJ. 

meg-töklik  :  megrevesedik,  megpudvásodik 
(a  fa)  (Zilali  ós  vid.  Nyr.  XIV. 480;  LáaslóOt 

TÖKLÖTT:  reves,  pudvás,  odvas  (fa)  (Zilah 
vid.  László  Géza). 

TÖKÖL:  1.  megh.au  v  amlónAllatof  a 
^ai4  (Hol?  CzF.  VI.340) ;  JE  oasziE" (Nógrád  m. 
Fabó  András  1841). 

TÖKÖLI :  tökös,  sérvéses  (Rábaköz,  Beó-Sár- 
kány  Nyr.  XVI II. 238). 

TÖKÖLŐD-IK:  vesződik,  bajlódik,  erőlködik 
(Székelyföld    Tsz  >  kölöggy   aval    a   nagy 

fával.  A*  /.  hogy  nem  birod !  (Sz> 

Kiss  Mihály). 


781 


Tüi.CSÉRES— TOl.<^ 


m 


TÖKÖNCS:    bogársiúrás    következtében    ki- 
,.lt  zöld  szilva  (Vas  m.   Német-Qenos  Nyr. 
xxv; 

TÖKÖNCSEO:  kistermetű  és  vaskos,  ital 

ni.  Séra  Kálmán,  Gábor  János,  Rá- 
duly  Bimon;  i  lótfalva  Péter  János;  Hol? 

Kas-  r0   |itt    tökön-segg  nyil- 

ván a  sierzó  etimologizálása])  |vö.  tökencs]. 

ITÖKÖNCSEGÉSÉD-IK; 

•  í-tököncsegesödik  :  elhízik,  megpotrohosodik 
(kistermetű  ember)   (Csík  in.    Nagy-Kászon 
(lnly  Bimon ;  l  iótfalva  Péter  János). 

(1.  TÖKÖS]. 

kos-bárka:  állóbárka  (háromrekeszes,  bőgős 
éa  csárdás  nagy  baltartó  bárka,  a  mely  állan- 
dóan ki  van  kötve)  (Szeged  Hermán  0.  Halá- 
szat K.;  király  Pál). 

tökös-dió  :  igen  nagy  fajta  dió  (Kolozs  in. 
Szm  X\  111.576;  Hol?   Kassai  J.   Szó- 

.   V.270). 

tökös-horog :  olyan  horog,  a  melynek  az  ina 

tökre  van   rákötve   (Altalános 
-/ -mestereié,  Hermán  O.  Halászat  K.). 

tökö8-88ilva  (tökös-sHva) :  1.  öregszemú  szilva 
m.  Nyr.  X.:532);  2.  érés  elótt 
elduzzadt,  belfil  üres,  éretlenül  lehulló  szilva 
|I)nna  mell.  Kassai  J.  Siókönyv  V.270;  Vas  m. 
Horvát  Jóisef  1839;  Vesiprém  m.  Fábián  Gá- 
bor 1839). 

tökös-szőlő :  bátai  szőlló,  cirifán-szóllő  (zier- 
fahnler,  cyribothrus)  (Pécs  Kassai  J.  Szókönyv 
IV.tü.  477  :   V.270). 

2.  TÖKÖS :  1.  tollatlan,  tollasodni  kezdó  (ma- 
dárti  madárfi,  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szó- 

könyv V.129;  Vas  m.  Kemenesalja?  Kreszne- 
F.  Siótár  11.267).  Tökös  veréb  (veriéb) 
(Dunántúl  Nyr.  1U.324;  XII. 186;  Soprony  m. 
Horpács  Xyr.  V.269;  Bács  m.  Baja  Bayer  Jó- 
isef); 2.  fiaveréb  (Veszprém  Nyr.  VI  1.428)  [vö. 
tokos}. 

tökös-polgár:  (gúny.)  német  (Hol?  CzF.  VI. 
399). 

TÖKÖSKÖD-IK:  vesződik,  bajlódik,  erőlkö- 
dik. !'''!/gy  svai  «  nagy  fával,  hiszen  lá- 
tod, hogy  nem  birod!  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

TÖKÖSÖDÉS:  sérvés  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

TÖKSlr'i.  gyerekfej,  nagy  gyerekfej,  tökfej 
(Csallóköz    Csaplár   Benedek,   Btinnyei  József; 

ív  Vilmos);  2.  nagyfejű  (Palócság 
Nyr.  XX1II.24);  3.  tökfejű,  tökfilkó,  buksi  (Sop- 
rony   m.    Répoe   mell.    Nyr.    H.661  ;   Camll* 

Szeged    Csaplár    Benedek;    Nagy- 
Knnaág  Xyr.  11.186;  XVlJraö ;  Saékelyföld  Ci 
lár  Benedek ;  1'dvarhely  m.  Magyaros  Séra  Kál- 


mán;   Csik    m.    Nagy-Kászon    Káduly    Bimon; 
Háromszók    m.    .M.Ny.    VI. 862 ;    Vadr.;    <.\órfTy 

. 

TÖLCSÉRES:  1.   bádogos  (Székelyföld   Tsi.); 
2.  fehér-   és  kékvirága    folyondár    (Síékelyl 
Kiss  Mihály). 

|TŐLE|. 


ka- 


tülle-álló:   bó  nói    ujjas,    könnyű    nyári   k 
hátka,  otthonka  (Xagy-Szalonta  Nyr.  XV.470). 

[TŐLED],  TÜLED  (tiiled,  tiillcd):  l.  jobbra 
(Vas  in.  Haraszti  S.  Az  árpádiát!  nyelve  41  j 
Baranya  m.  Nyr.  III.327  ;  VI. 474;  Csallóköz  Nyr. 
VI1I.378;  Csaplár  Benedek;  Hont  m.  Nyr.  VI. 
181;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.89;  Kecskemét, 
Szeged  Csaplár  Benedek).  Tüledre:  a*  Az  úttól 
tüledre  esik  (Közép-Baranya  Nyr.  III.327).  Tüledre 
hajts,  aztán  hozzádra  tarts!  (Csallóköz,  Keóske- 
mét,  Szeged  Csaplár  Benedek).  Tüle  ugyan  akár 
tülledre.  akár  hozzádra  mehetett  az  ország  dóga 
(Esztergom  Nyr.  IX.231);  2.  tühd:  (tréf.J  ganca 
(Torontál  m.  Tisza-Hegyes  Kálmány  U  Szeged 
népe  11.244). 

tűled-álló,  tülled-álló,  tüled-áló :  bő  női  ujjas, 
könnyű  nyári  kabátka,  otthonka  (Alföld  Várady 
F.  Baranya  múltja  és  jelenje  1.224;  Csongrád 
m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.235;  Szentes  Király 
Pál;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  I.  & 
zetó  XII.  1. ;  Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe 
II.  Bevezető  XX.  1. ;  Bács  m.  Nyr.  V.471;Bács- 
Bodrog  m.  Topolya  Székely  Sándor;  Tisza-Sz- 
Imre  Nyr.  IX.  138;  Heves  m.  Csépa  Xvr.  III. 
288;  Nógrád  m.  Kalló  Nyr.  XV.520;  Szatmár  m. 
Adorján  Nyr.  X.431 ;  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr. 
XII.143). 

[TŐLEDÉS]. 

(Szólások).  Tüledé'sen  hajts:  szorítsd,  fogd  rövi- 
debbre a  jobb  gyeplót,  hogy  balra  tartson  az 
iga  (Mátyusfölde  Nyr.  XVII.523). 

[TŐLEM]. 

tülem-álló,  tüllem-álló:  bő  nói  ujjas,  könnyű 
nyári  kabátka,  otthonka  (Bihar  m.  Fugyi-Vásár- 
hely  Xyr.  III.232;  Hajdú-Dorog  Xyr.   XXVI.474). 

tőlem-  v.  tűlem-rottyantott :  rántotta  [nem 
tréfás  elnevezés]  (Somogy  m.  Nagy-Atád  vid., 
Pest  m.  Nádudvar  vid.  Király  Pál)  [vö.  rottyan- 
tott\. 

TÖLGY  (tő  [magában?]  Somogy  m.  Saóke- 
Denca  Nyr.  111.231;  tőfa  Soprony  és  Vas  m. 
Xyr.  X.332;  Vas  m.  Órség  Nyr.  11.563;  Balaton 
mell.  Földrajzi  Közi.  1894.  76;  Somogy  m.  Nvi. 
XVIIL289;  Király  Pál;  Somogy  m.  Szóke-Dencs 
111.231;  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.334: 
főfa  Repce  vid.  Nyr.  X  Zala  m.   kV.. 

Örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX. 142;  töl  [magában  Vj 
mogy  m.  Szóke-Dencs  Nyr.  I1I.2M  1 ;  /ö/fa  Repce  vid. 
Nyr.XX.370;  Soprony  m.  Nyr.  X.332:  Sopront  m. 
Horpács  Nyr.  V.142;  Vas  m.  Nyr.  XJ82;  Király 


783 


.  »i  nke 


m     TÖM 


PAI;  \i\\.   IL416;   Balaton  bmU    Pöld 

imogi  n   Nyr  w  111 
ogj    m.  Bábod   N\r.   Xll  Í78 .    Baranya    n, 

WI1.185;  Nyitr:.    ■    M.-8oÓk  Tolnai 

Vilmos;  i  t  Klrálg  I 

TÖLGYES  (tfffe*  Somon  m.  9sóki 

:i  .    Somogy    m.   KaTmánona  Nyr.  xi.iüH: 

togy   m.   Vianye   Nyr.   XVI  tőles 

|nyj] .  iinek  a  novej  Pécs 

i  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr. 

N\r.    V.96; 

Zala  in.   Saentgyörgyvölgye  Nyr.    III 

llal;i  I  OOVO]   Szeg- 

szárd  Nyr.  \  1  192;  (rét  neve|  Tolna  in.  Hattá  Nyr. 
68), 

tölös-fa  'as-fdk  (Tolna  m.  Sár-Sz.- 

Lőrine  Nyr.  llF86). 

TÖLÖBÖ8:  C8ec8,einl <V   I  f>  ln'-ni<  \ 
átérett' .  ka  nat  t-löbössö  vuót  (Kábaköz,   Beó 
kány  Nyr.  XVI  1.15)2). 

1.  TÖLT  {tettem  Hunyad  m.  I.ozsád  Nyr.  XX. 
288):    1.  l'dtik   a  libát    (Maros-Torda    m. 

Siováta  Simonvi  Zsigmond);    2.  fonallal  fölsze- 
rel (hálótnt)  (Bodrogköz  Hárman  0.);  a.  földdel 

föltolt.  Tótetn  érit:    a   tövéhez    kapálni  a 

földet  (Debrecen  Tolnai  Vilmos). 

bé-tót:  beteljesít.  A  mit   a    $SÜved  gondol,    a 
ki    tud    mondán  ni    bétőtök    K 

(Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  457). 

ki-tőt:  kiegészít,  kipötol.  Ha  ki  nem  telik  öt 
kupára,  én  kitötöm.  A  mennyi  hijja  lessz,  azt  én 
kifótöm  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

|2.  TÖLT-].  Tőtte:  holdtölte.  Csikót,  bárgyúi 
töttibc  hó  ínyi  (Somogy  m.  Szóke-Dencs 

III  275). 

|TÖLTELÉK],  TŐTELÉK:  olyan  bor,  a  mely- 
ből a  hordókat  töltögetik  föl  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839). 

TÖLTÉS,  TŐTÉS  (tütés  Zala  in.  Kis-Kanizsa 
Licht  »dön):  1.  töltött  országút  (Szalonta 

YIII  181  :  8.  í-IlialiiKpzott  homokból  való 
körítés  a  szőllókben  (K'is-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
3.  faház  fala  tövében  kóből  v.  földből  v. 
mind  a  kettőből  rakott  padféle  (részint  ülőhe- 
lyül, részint  a  szél  és  a  téli  nedvesség  ellen 
védőimül)  (Udvarhely,  Háromszék,  Csík  m.  Séra 
Kálmán),  A  nagy  ház  ablaka  alatt  a  tótésen  üdö- 
gét  (Csík  m.  Ethnographia  VI. 108). 

(TÖLT1|,  TÓTI  :  szegődött  idejét  kitöltő. 
Szegődi,  de  nem  tóti:   a  ki  beszegődik,   de  nem 

ki  az  időt  (Szeged  Nyr.  1.324).  Szegőd 
esztendőt   nem   tóti    szolga    (Hegyalja    Kassai   .1. 
Ssókönyv  IV.384). 

|TÖLTIKE|,    TŐTIKE:    1.    kádacaka-formajn 
fatölcsér,  a  melyen  át  a  bort,   a  mustot  a  hor- 
dóba eresztik  (     léhő)  (Balaton  mell.  Tsz.: 
Xll. 174;    Zalára.    Kaasai    .1.    Bzókönyi     V 


Kuak   Páli  teáiméi)   -.id.  Nyr    VI.G38 ; Oöoaej 

Tsz.;    Soiim-  zHef; 

Ssékesfei  [elemen   Béla;  Győr  vid. 

VI  826;   Komarom  m.   Király  I 

mermann 

töHötl  podlutka  il».-i>rocen  Gór<>i  Kálmán)   |vö. 

bor-tőttkr\. 

TÖLTŐ,  TŐTŐ:    teknöalaku    konár  (szón-  ós 

■atmár  m.  Kapnikbányt  áf  vid. 
NyK.  II.::-".  TorocW  Jankó  J.  Torda  stb. 

töttő-eke:  olyan  eke,  a  mellyel  a  tra 

nak  tk  n  föld  /  ide 

"ó-ekéjét;  .páca 

Nyr.  XVII. I'.' 

[TÖLTŐDZ-IK]. 

|Szólások|.   / 

•a.  Simonvi  Zs.  Tfl 

ITÖLTÖGET),  TŐTÖOET:  toldd,  get. 

npéi  tőtögetnek:  a  tövéhez  kapálják 
jak  a  földel  (Zemplén   m.   Szürnyeg  Nyr.    XVI 

470). 

[töltöklöi,  tődöklő  (Baranya  m.  Ceoaa 

Nyr.  XVII1.421);  Kis- Kún- Halas  Nyr.  XV.  < 

léd  llosvav  Vilmos;  kődöklö  Kis-Kún- Halas 
XV.473;   töldökló  Nagy-Kőrös   Nyi  188; 

tóti  kló  Baranya  m.  Ormáuyság  Nyr.    IX 
tüklő Baranya  in.CsnzaNyr.  XV1II.42(.)|:  kada. 
formája  fatölcsér,  I  melyen  át  a  bort,  a  mus- 
hordóba  eresztik  (      I 

[TÖLTÖTT],   TŐTÖTT  :    hízott    (Székelyföld 
Séra  Kálmán;  Udvarhely  m.  Téglás  Béla). 

tőtött-út:  országút  (Udvarhely  m.  Magyaros, 
Agyagfalva,  Bögöz  vid.  Séra   Kaim 

TÖLTVÉNY,  TŐTVÉNY:  az  ereszaljának  a 
földje,  a  mely  az  udvar  színénél  eggy  arasszal 
magasabb  és   fával    v.    kővel    van  szegély. 
(Palócság   Ethnographia  IV. 15;   Gömor,   Torna 
m.  Tsz.). 

[TÖM],  TEM  (aVtonl  Baranya  m.  Ormányság 
Tsz.):   1.    tem:  töm   (pl.   ludat)   (Palócság 
XXI.809;   Esztergom   Nyr.    ÍX.541 ;    Eger 
VI.462;   Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.95;   Rima- 
szombat   vid.    Nyr.    X.89  ;    Székelyföld    Tsz.); 
2.  tem:   temet  d'alócság  Nyr.    XX  XXII. 

80;   Heves  m.    Névtelen   I  sai  .1. 

Szókönyv  V.87;  Hont  m.  Nyr.  XVIli:,l7;  Nóg- 
rád m.  Karanes  vid.  Nyr.  VI.462;  Gömör  m. 
Nyr.  XVIII.421  ;  XXI.88;  Bimaaaombal  éa  vid. 
Nyr.  X.8í>;  XVII. 574;  Ugocsa  m.  Feketepatak 
Nvr.  VI  11.426).  Temik  a  halottat  (Egér  Nyr.  VI. 
Ma  di  Ilyest  tem,  ték-e  máf   Temnyi 

mentéké  mái  (Borsod  ni.  Nyr.  VI,; 
mik  Unt    d'.ars  m.    Új 

Pál).    Most    U  gyerekét  m. 

Nyr.    XVIII. l^ól     Máma    I 

atergom  m.  Mumla  Nyr.    XXV. 
///]. 


m 


TÖM  BÜÓ— TÖMLŐ 


TÖMLÖC— TÖMPÉC8KE 


786 


:-tem  :  eltemet  Eltemik  a  halottat  (Heves  m. 
I     Király   Pál;   Rimaszombat    Nyr- 
XVI  Itemik  aggyig,   meég  odaeérsz.   Beé- 

gett eltemteék  má  ?  Majd  eliemük  a  papot  is  (Bor- 
sod m.  Nyr.  V  1.462).  Meg  ne  halj,  te,  mer  elte. 
műnk'  (Bare  m.  Új-Bare  Király  Pál).  Ha 
temték-e  má  a  kis  Oérgély  Jaózsit?  (Göniör  m. 
OtrokocH  Nvr  XVlII.lSő).  Eltemik  a  sírásók  a 
halottat  (Rimassombat  Nyr.  XXI.336). 

[ki-töm]. 

(Ssólások].  Jó  kitömtünk  [ebból  v.  abból)  : 
megtöltöttük,  teletömtük  a  gyomrunkat  (Zala 
m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin).  Födi  szederbü  is  jó 
kitömtünk  (Vas  m.  Német-Gencs  Nyr.  XXVL 
186). 

meg-töm  (,Még  a  pipáját  is  én  temjem  még!1 
.  r.  XVI.523). 

TÖMBÜŐ:  vaskos,  pufók  (gúnynév]  (Rába- 
köz. Beö-8árkány  Nyr.  XVII. 192). 

TÖMÉNTELEN    {teméntelen    Balaton     mell., 
mszék   m.   Tsz.;   temintelen  Debrecen  Nyr. 
IX. 161). 

TÖMÉS :  1.  a  víz  partján  meggyúlt  gaz  (Udvar- 
hely m.  Gyórffy  Iván) ;  2.  folyóvíz  által  a  part- 
jain álló  élófák  gyökerei  közé  hordott  ágbogak 
;  üreg  (Háromszék  m.  Vadr.). 

TÖMHÖL,  DÖMHÖL :  tömköd,  gyömöszöl 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.352;  Vadr.;  Kiss  Mi- 
hály). 

TÖMHŰD-IK:  tömódik  (Somogy  m.  Kassai 
I.  Szókönyv  11.464). 

TÖMHŰDT,  TÖMHÜTT:  tömött  (pl.  a  föld 
esó  után,  a  jól  szőtt  vászon)  (Balaton  mell.  Tsz. ; 
Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.464.  482 ; 
Nyr.  ÍI.377). 

TÖMISZÖL:  gyömöszöl  (Tolna  m.  Paks  Nyr. 
XXII.431)  [vö.  csömöszöl]. 

TÖMJÉN  (temien  Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVH.316;  timény  Háromszék  m.  MNy.  VI.214; 
Vadr.;  töméni  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
tömény  Csanád  m.  Batonya  Kálmány  L. 
Koszorúk  11.50;  tömín  Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
töminy  Szolnok  Nyr.  XI. 42). 

TÖMKÖD  (dömköd  Borsod  m.  Noszvaj  Kassai 
J.  8zókönyv  1.468). 

TÖMKÖL:  tömköd  (Háromszék  m.  Gyórffy 
Iván). 

TÖMLE:  a  vizi  növények  korhadványának 
lerakodása  (Bodrogköz  Kársa  Ferenc). 

TÖMLŐ  :  juhásztarisznya  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  V.58). 

tömló-túró :  juhbór-tömlóbe  tömött  és  bevarrt 
túró  (Erdély  Szinnyei  József;  Székelyföld  Tsz. ; 

i    Kálmán). 

8ZLNNTU  ;  MAGYAR  TAJWZOTAR.  U. 


TÖMLÖC  (temlec  Szilágy-Cseh  vid.  Kerekes 
Krnő;  temlec  Mátra  vid.  Nyr.  XXIV.479;  U 
Háromszék  m.  Vadr.  396.  520a;  Brassó  m.  Hét- 
falu Horger  Antal;  temlec  Palócság  Nyr.  XXI. 
309;  XXII.80;  XXV.  192;  Göraör  m.  Nyr.  XVIII. 
423 ;  tömlec  Szilágy  m.  Kerekes  Ernó ;  Székely- 
föld Nyr.  XX.44;  Udvarhely  m.  Vadr.  520a; 
Nyr.  IV.32;  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.481):  h  töm- 
löc :  a  varsának  az  a  része,  a  melyben  a  hal 
fogva  van  (Erdóvidók  (Hermán  0.  Halászat  K.); 
2.  tömlec:  cseréppersely  (Udvarhely  m.  Séra 
Kálmán). 

[Szólások].  Mi  ja  témlecet  beszélsz  ?  =  mit  be- 
szélsz itt  össze-vissza?  (Brassó  m.  Tiirkös  Hor- 
ger Antal). 

tömlöc- varsa:  fűzfa  vesszőből  fonott  haltartó 
(Erdóvidék  Hermán  0.  Halászat  K.). 

TÖMŐD-IK :  tömi  magába  az  ételt  (a  gyakran 
evő  s  a  ki  mohón  eszik)  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.429). 

[TÖMÖRI]. 

tömöri-f aggyas :  zömök,  tömzsi,  alacsony  ter- 
metű és  kövér  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X. 
384.  570). 

TÖMÖRZSI:  cv>.  Égy  kis  tömörzsi  ember  vaót 
(Mátra  vid.  Nyr.  XXIV.479). 

TÖMÖRZSÖK:  cv  (Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mi- 
hály). 

TÖMÖRZSÖKŐS  (Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr. 
XV.574;  töbörzsökös  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXII. 
431):  m. 

TÖMÖTTÖD-IK:  tömött  v.  tömöttebb  lessz 
(a  föld)  (Kolozsvár  Szinnyei  József). 

1.  TÖMPE,  TÉMPE:  törpe,  igen  alacsony 
(ember,  állat,  tárgy)  (Mármaros  m.  Czimmermann 
János;  Székelyföld  Nyr.  IV.328;  VIII.217;  Kóváry 
László  1842;  Udvarhely  m.  Homoród  vid.  VTadr. 
560;  Háromszék  m.  Vadr.). 

2.  TÖMPE:  1.  tompa  (Palócság  Mikó  Pál; 
Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII.315;  Kalmár  Elek). 
Tömpe  tollya,  kis  vasvilla,  fejir  agár  fut  utánna 
[találós  mese ;  =  újj  (nem  ,kéz',  a  hogy  a  közlő 
értelmezi),   tű,  cérna]   (Gyöngyös  Nyr.    11.467) ; 

2.  kissé  pisze,  vastag  (orr  v.  orrú)  (Arad  m. 
Tolnai  Vilmos;  Arad  Nyr.  XXVIII.150).  Tömpe 
orra   van   (Szolnok-Doboka    m.    Kalmár   Elek) ; 

3.  suta,  farkatlan  (tyúk)  (Tokaj  Nyr.  XXIV.240. 
]vö.  tompa], 

tömpe-keszeg:  squalius  dobula  (Abaúj-Torna 
m.  Komjáti  Hermán  0.  Halászat  K.i. 

tömpe-orrú :  kissé  pisze,  vastag  orrú.  Tömpe- 
orrú gyerek  (Arad  m.  Tolnai  Vilmos). 

[TÖMPÉC8KE],  TÉMPECSKE:  törpéeske  |  - 
kelyföld  Kiss  Mihály). 

50 


m 


TÖMPÖLY-T"Nk<>n 


PÖTT 


788 


TÖMPŐLY:  békalencse  \  n  pocao- 

.  mároa  i.  i\). 

(TÖMÜL], 

be-töm  lik    (Székelyföld     Csaplár 

Háromszék  m.  Gyórffy  Iván). 

mög  tőmül:  1.  megtömödik.  teletömódik  (zsák); 
2.  teleeaii  magát  (Udvarhely  m.  Séra  Kálmán; 
Csík  m.  Nagy-Káaion  Rádníy  Simon). 

TÖMZSI:  zömök,  köpcös  (Cegléd  Il«»svav  Vil- 
mos; Nagy-Kúnság  Nvr.  II .1  3i»:  XV  1.525;  Mező- 
im Nw.  VIIIJIS;  Csongrád  m.  Szentes  Nyr. 
Vili  ,88)  ;  Szeged  Ferenosi  János;  Saabadka 
Kász»»!i\i  Gyula;  Debreoeo  Hajdú  Nagy8ándor) 
(vö.  dömsi,  tenuse,  t»j>s'i\. 

TÖMZSÖK  :  x  (Mosony  m.  Lóbény-Sz.-Miklós 
Varga  D.  Oyörgy;  Hol?  Nyr.  VIII.216). 

TÖMZSÖL,    DÖMZSÖL:    tömköd,   gyömöszöl 
(Székel \  föld  Kiss   Mihály;    Háromszék   m.   MNv. 
862;  Vudr.  521a;  Győrffy  Iván). 

TÖNCSÖREG:  zömök,    köiicös,    kurta-vastag 
bor)  (Székelyföld  Nyr.  XIV. 47)  [ .  rge]. 

TÖNDSÖRE:  ácsoknak  vörösfestók-tartó  fa- 
edénye  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

TÖNGÖRÖD-IK:  hengeredik,  gurul  (Udvar- 
hely m.  Bágy  Ferencz  Miklós). 

TÖNGÖRÖG:    hengereg,    gurul   (Székelyföld 
XXV  47  ;  Fejér  József;  Udvarhely  m.  Vadr.) 
jvö.  hengereg]. 

1.  TÖNK:  levágott  fatörzs  darabja  (a  mely- 
ből deszkát  fűrészelnek)  (Szilágy-Somlyó  Nyr. 
XVI.287;  Székelyföld  Tsz.;  MNy.  V.359;  Három- 
szék m.  MNy.  V  1.244;  Kis.s  Mihály).  Hat  fenyő- 
tönköt készített  s  hat  tönk  deszkát  vágott  belőle 
(Székelyföld  Tsz.).  Tönk-hordani  toltam  (Három- 
szék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár)  [vö.  trönk). 

(Szólások).  Nagy  tönk  van  a  farán :  nagy  hozo- 
mánya van  (a  leánynak)  (Székelyföld  T 

TÖNK  (tétikre,  tenkre  (tesz,  megy|  Balaton 
mell.  Tsz.;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.92; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.560;  Szatmar 
db.  1'orcsalmaNyr.  XX.  191  ;  Marosszék  Nyr.  VIII. 
610). 

TÖNKESZ:  zömök  (Háromszék  m.  Tsz.)  |vö. 
renkesz]. 

TÖNKÖ,   TÜNKŐ:    1.    '  rajkó,    fatóke 

(Haj.lu-Szovát  Nyr.  XXVI.  189;  Hol?  |Pápa  vid.?] 
Tsz.);  2.  tüiikő:  a  csóbika  v.  csóniga  (játékszer) 
fa-kúpoeskája  (Heves  m.  Névtelen  1840);  3.  M 
szóllófürtnek  száraz  csutkája  (a  melyről  a  sze- 
met leszedték)  (Bodrogköz  Tsz.)  (vö.  csönkö]. 

TÖNKÖLY  (Balaton  mell.   Tsz.:    Kalotaszeg, 

Zsolx.k  Melich  János;    tenkej  Szatmár  m.  Mánd 

XIX.383;   ténkely  Palócsa  XX  1.309; 

Rimaszombat   Nyr.    XX  1.336) :    tritieum    spelta 

dinkel). 


TÖP-IK  (Gyór  vid.  Nvr.  VI  : 

rmatbJ  8  ilariam   99;  Tsz. 

[itt  köpik  hiba]) :  (össze)szárad,  (ön- 
t.  (össze)aszik,   (ötsze)töpöi  snze)zsu- 

gorodik.  Késő  ősszel  a  szil  (Székelyföld 

rmatbJ  s.  Voeafcdariam  99;  Tsz.  220a) 
tt\. 

el-köpik:  M  (a  hús,  ha  sokáig  sütik)  (Hál 
SZék   DL   Vadr.). 

essse-köpik :  >..    Biueköpött   (pl.   a  megázott 
csizma)  (Udvarhely  m.  Nyr.  V.180). 

TÖPEKED  IK  (Bihar  m.   I'ocaaj  Nyr. 
Beregszász   Nyr.    XXVI. V 
keiiik   aggódik. 

TÖFÖD-IK:    aszik   (a  szólló)   (Kis  Kun  Halas 
Nyr.  JCV.478)  [vö,  töppedj 

mög-töpödik:  megaszik.  A  s 
'  mög  van  töpödve;  mög  szokott  töpönni  (Kis  Kun 
Halas  Korda  Imre). 

TÖPÖNKE  (Székelyföld  Andrássy  Air 
Háromszék  m.  MNy.  VI.352;  Gyórft\ 
Szt. -György    Nyr.    X.330 ;    tépénke   Székelyföld 
Andrássy   Antal    1843;    Háromszék    m. 
ro8nyó  Nyr.  XVI.48;   Brassó  m.    Négyfalu   I 
ger  Antal):   törpe,   alacsony  és  vastag,    zomok. 
köpcös,  tömzsi. 

TÖPÖRE:  ráncos  ábrázatú    (Hol?    Tsz.)    [vö. 
topóra]. 

TÖPÖRI:    összeszáradt  testű    (Háromszék  m. 
Vadr.)  [vö.  köpörü,  toporaj,  tupri]. 

TÖPÖRÖD-IK    (köpöröd-ik, 
rödve,   ésszeköpöröd-ik   Székelyföld    IV 
XXV.46;  Audrássy  Antal    (843;   (Jdvarhalj  m. 

Keresztúr  vid.  Vadr.  463;  Háromszék  m.  Vadr. : 
Csík  m.  Nyr.  VII. 331  ;  tepered-ik,  ómzetepered-ik 
Zilah  vid.  László  Géza)    (vö.  csömpöröd-ik, 

•  >tt,  <i<  inlxii'.l-ik,  kötyörödött.  f>p>r\. 

é-köpörödik:    összetöpörödik.  Maga   is  ág 
vót  köpörödve  a  vénség  mt 
bőr    (Udvarhely    m.    Keresztúr    vid.  Vadr. 

mög-töpörödik:  megaszik  (a  szólló)  (Somogy 
in.    ViM.ye   Nyr.    &VH.834;   Vikar   Béla). 

TÖPÖRTYŰ  (tejtertö  Rimaszombat    N\r.   XV 
474;    Szatmár    m.    Szamoshát  Nyr.    X.14<> 
pertyü  Székelyföld  Tsz.;  töpöriú  Cegléd  Ilosvay 
Vilmos). 

[TÖPÖRTYŰS|. 

tepertős-szájú:    kipattogzott,  varas  azájszélú 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XV  1.524)  (vö.  |  fyü\. 

[TÖPÖSZ-IKl. 

mög-töpöseik :    megaszik.    A    szöüő   l 
szik  (Kis-Kún-Halaa  Korda  Imre). 

TÖPÖTT :  összeaszott,  megaszott,  asszú  (szólló). 
Töpött  szőllö  szőlő)   (Baran\  a  in.    l 


788 


TÖPPED— TÖR 


TÖR-1K-TÖRKK 


XVIIL429;    Kis-Kún-Halas   Nyr.    XV 
Cegléd  Ilosvay    Vilmos;    Nagy-Körös    vid.    Pap 
Károly  ;  Szabadka  Kászonyi  Oyula).  lopott  szemű 
búza  (Gyór  vid.  Nvr.  VI. 325)  (vö.  töp-ik]. 

TÖPPED,  TÉPED  (téped,  megtéped  Esztergom 

!  m.  Tolnai  Vilmos  ;    Hegyalja 

tókönyv   V.98  solnai 

la;  tipped,  mee-  v  m.  _  eazprém  Nyr. 

II  1  Bakernél  Csaplár  Bened'-k  ; 

ih  Korda  Imre;   Hol?  N>r.    111.54): 

aszik  (a  szólló). 

el-teped:  kiszárad.  Forrósága  volt  a  lelkemnek, 
egész  lázadásba  volt,  a  kis  szája  is  annyira  el- 
tépett (Tisza-Dob  N\r.   XXIV.332). 

meg-töpped,  még-teped:  megaszik  (a  szólló) 
tergom  Nvr.  111.34;   Veszprém  Nyr.  0.135; 

TÖPPEDT,  TEPEDT  (tepedt,  tépet,  tépett  Zala 

in.  Orosztony  Nyr.    XXIV..H4;    Esztergom  Nyr. 

rad  Tolnai  Vilmos;  teppett  Hol?  Zolnai 

,a;    töpedt  Zala    m.    Orosztony    Nvr.   XXIV. 

téppedt,  töppett  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 

Kemenesalja,  Jánoshása    Nvr.  XV.  141  ;    Vas  m. 

id.  Nyr  XIV.140;  Csallóköz,  Kecskemét 

Csaplár    Ben<  lömör  m.    Tsz.;   Borsod  m. 

8ajó-Sz.-Péter    Schröder    Gyuláné;    Hol?    Nyr. 

III. 34):  megaszott,  asszú  (széllé). 

TÖPRENG  (tepreng  Székelyföld  Csaplár  Be- 
nedek) jvo.  toprong]. 

TÖPRENKED-DZ  {teprenkedm  Székely  föld  Tsz.) 
|vö.  dübrüköd-ik]. 

TÖPRENT:  |?)  (Szatmár  vid.  Tsz.). 

TÖPRÖNDI:  töprenkedő  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek:    Udvarhely  m.  Vadr. ;   Háromszék  in. 

TÖPSI:  tömzsi  (Mosony  m.  Lébény-Sz.-Mik- 
1Ó8  Varga  D.  György)  |vö.  dömsi]. 

TÖPSINC8:  1.  igen  kiesi  (ember)  (Palócság 
Császár  Árpád ;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.  142);  2.  tömzsi 
(Mosony  m.  Lébény-Sz.-Miklós  Varga  D.  György). 
Töpsinas  gyerek  (Gömör  m.  Nyr.  XXIII. 24). 

|TÖR|. 

(Szólások).  Töri  a  borsot  a  gólya:  kelepel 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVI  11.429).  Töri  a  feje- 
met a  bor:  fáj  a  fejem  a  bortól  (Dráva  mell. 
Nyr.  VI. 87). 

fél-tőr,    föl-tor:   1.    fölszánt   (parlagot,    rétet) 
(Vas  m.  Sárvár  vid.  Bokor  János);    2.  kitör 
nyavalya  törjön  föl!  (Gyór  Nyr.  XX VI II.  190). 

ki-tőr:  1.  kiherél.   A  Pinisz  tegnap  törte  ki  a 

csikónak  «  tokit  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 

2.  kilel,    kiráz   (a   hideg).   Kitöri  a  hideg 

(Palócság  Nyr.  XXI.506).  Kitörte  a  hideg  (Abaoj 

m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos)  [vö.  ló-törő\. 


zóláaok).  Törjön  ki  a  rossz!  [átkoződás]  (Abaúj 
m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos). 

lö-tör:  légy  óz.  Akárkit  is  letörnek,  ha  össze- 
fognak  (Tolna  m.   Sár-Sz.-Lórinc    N\r.    111.86). 

[TÖR-DXJ. 

törik-súsik.     Törik-ziízik  dolog:    törik-szakad 
dolo*.  minden  áron  végrehajtandó  dolog  (K 
m.  Király  Pál). 

[el-törik]. 

|Sz<dások|.  Étörött  ,i  mt'cs:  elpityeredett  a 
mek  (8zeged  Csaplár  Benedek).  Etörött  n 
méncses  cserép:  x  (Zala  m.  <lelse  és  vid.  Nvr. 
XV.578).  No  gyerekek,  etörött  a  mécs  cserepe! 
=  jaj  nektek!  [így  fenyegetik  a  gyerekeket, 
mikor  csínyt  tettek]  (Csallóköz,  Zala  m.  Csaplár 
Benedek). 

TŐR  (tür  [fogótór,  hurok,  a  mellyel  madarat, 
nyulat  fognak]  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.474;  Sze- 
ged Kálmány  L.  Szeged  népe  1.216). 

tőr-vas:  kelepce  (Hol?  Tsz.). 

|TÖRDEL|,  TÉRDEL:  letördeli  a  szólló  tetejét 

-léd  Ilosvay  Vilmos). 

TÖRDELEK:  1.  törmelék  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek):  2.  töró-eszköz  (Veszprém  m.  Ajka 
Simonyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.489). 

TÖRDELÉS:  letisztított,  letördelt  szóllórekenye 
(szólló  fiatal  hajtásának  a  vége).  A  marhának 
horták  a  tördelést  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

[TÖRDŐD-DX]. 

tördődik-tűrődik:  töri  a  fejét.  Tördeődtek- 
türeödtek  (Mátra  vid.  Nyr.  XXH.384). 

TÖRDÖS :  tördel  (száraz  fát,  ágakat)  (Nógrád 
m.  Simonyi  Zs.  Tüzetes  M.Nyelvtan  1.412). 

[TŐRE]. 

töre-mora  {tere-mura,  töre-mura  Hegyalja  Kas- 
sai .1.  Szókönyv  1.411;  V.96):  törmelék  (gally- 
törmelék,  szénamorzsalék)  (Borsod  m.  Sajó 

Srhröder  Gyuláné ;  Debrecen  Széli  Farkas ; 
Hajdú  dl  Földes"  Byt  \  11.234 :    Tisza-Dob  Nyr. 
576;    Hegyalja    Kassai    J.  Szókönyv    1.411: 
V.95;  Bereg  m.  Som  vid.  Békássy  Sándor). 

TÖREK:  1.  kicsépelt  gabonának  apróra  törött 
szára  a  közte  levő  üres  kalászokkal  eggyütt,  a 
cséplőgépből    kihulló    gabonatörmelék,    szalma- 
tormelékkel  vegyes  polyva,  szalmatörmelék,  szé- 
natörmelék,  takarmány  törmelék   (Győr  m. 
UL427;    Soprony    m.    Horpáca    Nvr.    XIV., 
Soprony    m.    Mihali,    Kisfalud    Nvr.     XXII .  • 
Vas   m     Kemenesalja  Tsz. ;    Vas   m.    Körmend 
Nyr.  XXI.332:  Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr.  XVII. 
47;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Csallóköz,  Bacsfa 
XVI. 140:    Nógrád  m.    I.itke    Nyr.    IV.226; 
Rimaszombat  vid.  Nvr  - aev-Kúnsac  N 

XVI  r.jr, ;    Csongrád  m.   Szentes  Nyr.   VIII. 

50* 


m 


TÖREKEDIK— TOk  KI 


:\K"M. 


7«w 


Zomplóu  m.  Mósor  Ödön ,  Zemplén  m.  Bsttrn 

Hegyalja   Kassai    ' 
273;  Siatma:  .  Zilah  vi.l.  Lásslóöóza; 

elTföM    Tsz.;    Kriza;    l'dwirli.-lv    m.    Krdó- 
vidék   .\\r.   XIV  | 

hordanak  (Somogy  in.  Babod  Nyr.  MI  (26).  ügy 

szeretem  az  öreget,   mint  i  Ktxu    a  t>>nk<(  (Ssó- 

rföld  Aranj  Qyulai  NGy.  LXL242).  B 

ronj    in.   Miháli,    Kisfalud    Nyr.    XXII. 47:*). 

Szalma-t  Kassai  J.   Ssoktfnyi   V, 

in  Tbi.  ;  Hegyaljs  Kassai 

J.  Siókönyv  V.278);  2.  ólmos  eső  (Baranya  in. 

Ihata  KyT.  XX.287). 

törek-rosta:  ritka  rosta,  a  mellyel  a  toreket 
a  pelyvától  és  a  törtél  mi'iitis/iit |ak  (Veszprém 
in  Olaszfalu  Nyr.  XV1I.47;  Csallékös  Csaplár 
Benedek). 

TÖREKED-IK:  (ide  v.  oda)  fárad,  vergődik. 
//     már  <</'  ■  m,  hát  csak  megvárom  (1 

már  m.  Patóhása 

[TÖREKÜL). 

é-törekül:  összegyűrődik  (ruha)  (Göcsej  Nyr. 
Xl\  M66 1    Kiidenz-Albnm    l~><);    Bódiss  Jusztin; 
Zala  in.  Tűrje  Bódiss  .hisztin)   Lenva  Zsófi  - 
m/iijo  étörekütt  az  ágybo  (Göcsej    Budenz-Allmin 
168). 

TÖRÉS:  bórföltörés,  fekély,  kelevény  (kül. 
a  lábfejen,  talpon,  sarkon,  de  néhol  (pl.  Bereg- 
K.ikoa  és  vid.)  a  kézen  támadt  is)  (Göcsej  Tsz.; 
Kűn-Halas  Nyr.  XV.473;  Szabadka  Kászonyi 
Gyula;  Bereg-Rákos  ós  vid.  Pap  Károly;  Szé- 
kelyföld Tsz.;  Moldva,  Klézse  Nyr.  V1I.478). 
Nem  tudok  csizmát  húzni,  törés  van  a  lábamon 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

1.  TŐRÉSZ:  ■  letűnt  nnkászviláíiban  az,  a 
ki  a  csikaszát  mellett  a  rucákat  tőrrel  (hurok- 
kal) fogta;  külömben  kezelhette  a  csapóhurkot 
is  (Bihar  m.  Sárrét  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[2.  TŐRÉSZ),  TÜRÉSZ:  dróthurokkal  nyulat 
fog  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.474). 

TÖRET:  törtet,  járatlan  utón  jár,  utat  tör 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos).  Töretünk  a  nagy  hóba 
(Székelyfold  Kiss  Mihály).  Má  vótunk  kint  hát 
ökör  >ri  (t.  i.  utat  a  hóban)  (Palócság  Nyr. 

XXI  11.192). 

ki-töret:  kiheróltet  (Dráva  mell.  Nyr.  VI.Ö74). 

TÖRETLEN :  tapasztalatlan,  éretlen.  Hej,  só- 
gor, kend  még  töretlen  ember!  (Csanád  m.  Kun- 
ágota  vid.  Király  Pál). 

TÖRFÖLYÖS :  rosss  (asszony)  (Csallóköz  Nyr. 
1.333). 

TÖRKE:  árforma  hegyes  eszköz.  Oója,  gója 
giiica,  mit  visző  a  szádba?  —  Törkét,  törkét.  — 
Minek  az  a  törke?  —  'ögetni  |ígyl|  (Hol? 

Nyr.  01881). 


TÖRKŐ :  Bsegalakú  hegyes  eszköz,  a 
a  kikészített  I  isára  használnak 

(Ty-Hunyad  N. 

TÖRKÖLICA:  I  ine- 

nesalja?  Kressnerics  I 

TÖRKÖLY  Palócság    Nyr.     \ 

vay  Vilmos;  Szabiul  ka    Kassonyl    Gyula;    Hol  ? 

Tsz.). 

törkölyöS:  nagyobb  bordó,  r  melyben  i 

szóllóteriiust  taposás  és  sajtolás  végett 
házhoz  szállítják  (Heves  m.  Né 

vid.  CzK.). 

TŐRKÖZ  (tŐrkÖZM):  tort  Vet  (MatNUsfoldc   N 
XVII 

[TÖRLÉSZKED-IK],    TÖLLÉSZKÉGY-IK:    1. 
dörgölődzik  (vkihei  hízelegve,    kedvét 
pl.  a  macska,  de  á.  é.  az  ember  is).    M 

ím    hij&bá  legény |. 

Sn  nem  mek  hozzá  (Palócsái:  Miké  Pál);  2.  lörnl- 
geti  magát  (Palóoság    Nj  r.    XXI.217 ;    XXI I 
Borsod  m.  8áta  és  vid.  Haitim  József)- 

hozzá-töllószkögyik:  hozzádörgölódsili    I 
töüSszkigyik  áz  [a  leányi,  á  f>  i 
milyen  ember  hé  is!  (Palócság  Miko  l'al). 

|TÖRLŐ],  TÖLLŐ:  1.  edénytörlő  rongy;  2. 
rűlközó  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

törlő-ruha:  1.  edénytörlő  rongy  Hai  inszék 
in.  NyK.  HL  12);  2.  törülköző  (Hegyalja  Kassai 
.1.  Szókönyv  V.276). 

[Közmondások).    .1    müyen    "    mosdó,   olym 
törlőruha  is  (Hegyalja  Kassai  J.  SzókÖnj  v  Y.276). 

(TÖRLŐD-IK). 

mög-töllődik:  megtörülközik  (Székelyföld  l 

Mihály). 

TÖRMEDÉK:  törmelék  (Osallóki 
Pozsony  in.  Dudvág  ós  Feketeviz  mell.  Örményi 
László). 

TÖRMELÉK  (termelek  Székelyfold  Nyr.  XVII. 
417;    /<>>  mellék  Baranya  m.    Ormányság   Nyr.  I. 
4-24;  törmSUk  Háromszék  m.  MNy.VI.8ö2:  \ 
521b;  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Szotyor  Gyórffy 
Iván):  1.  termelik,  ék:  száras  ágtönm-lok, 

gallyhulladék  v. -roncsalék  (Székelyi  xvil. 

417;   Kriza);    2.  törw  >k  = 

iránya  m.  Ormányság   Nyr.  1.4 
romszók    m.  Vadr. ;    Kiss  Mihályi;    3.  tönn 
útravalóul  adott  v.  \itt  pogácsa  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.352;    Vadr.  521b;    Háromszék  in 
tyor  Oyőrffy  Iván)  (vö.  csörmelék]. 

TŐRMÖL  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  l'dvar- 
hely  in.,  Csík  m.  QyórflTy  [van;  Háromszék  in. 
MNy.  Vi.  flrj  Iván 

;,  (eldörmölni  Hegyalja  Kassai  .1   S 
l.47<»;    11.308;    8zatmár    vid.    Tsz.;    Székeh 

Ufóid  Nyr.   > 


7M 


TÖRMÖLOET— TÖRÓ 


TÖRÓD-IK— TÖRÖK 


794 


mel:  apróra  tördel.  Ne  tőrmeljétek  a  nádat, 
gyerekek'  (Alföld  Nyr.  XV.281);  2.  dörmől,  tör- 
möl.  fogaival  morzsol,  rá*r  _.>gatva  edde- 

gél  (száras  ennivalót)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
kön\  !  I  :u>8 ;  Szatinár  vid.  Tsz. ;  Székely- 

föld Kiss  Ív  m..  Csík  m.  Győrffy 

Iván;  Hármnssék  m.  MNy.  VI.352;  Vadr.; 
Mihály)  [vö.  dörmölős]. 

fel-dörmöl:  fogaival  elmorzsolgat,  rágogatva 
megeaseget  (Székelyföld  Tsz.). 

TÖRMÖLOET:  1.  morzsálgat  a  markában  (pl. 
kenyeret)  (Háromszék  m.  Tsz.) ;  2.  fogaival  mor- 
zsolgat, rágicsál,  rágogatva  eddegél  (pl.  kenye- 
(Székelyfóld  Tsz.;  Kiss  Mihály). 

fel-törmölget:  fogaival  elmorzsolgat,  rágo- 
gatva megeaseget.  Ezt  [a  darab  kenyeret]  tör- 
mölgesd  fel  az  úton!  (Székelyföld   Kiss  Mihály). 

[TÖRMŐLÖZ-IK),  DÖRMÖLŐZ-IK:  rágódik 
(száraz  kenyéren  v.  süteményen)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

TÖRNYŐ  (ternyő  8zékelyföld  Andrássy  Antul 
1843;  Háromszék m.Gyórffy  Iván;  Moldva,  Klézse 
Nvr.  VIIJ;7  :  l.  '  »yó,  törnyó:  ótvar  (Udvar- 
hely m   Bfltkelj -Keresztúr  vid.  Király  Pál;  ( 

lva  Péter  János;  Moldva,  Klézse  Nyr. 
VII. 237);  2.  törnyó:  hitvány,  haszontalan,  sem- 
mirevaló, élhetetlen  (gyerek,  állat)  (Székelyföld 
1.174:  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
Kézdi-Polyán  Nyr.  XXVI.186).  0  hogy  a  nya- 
vaja  rontsa  ki  [a]  törnyójit!  (Háromszék  m.  Vadr. 
358).  (Mikor  a  székej  haszontalan  küs  növésű 
csépérég  lovakot  vásárolt,  azt  szokta  tólle  kér- 
deni a  más :]  Hol  vetted  azokot  a  tömyököf  f 
(Háromszék  m.  Vadr.  363).  Nyughassál,  te  törnyó! 
(Háromszék  m.  Vadr.  367);  3.  ternyő:  szikár, 
száraz  törpe  növésű  (Székelyföld  Andrássy  An- 
tal 1843;  Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

TORNYOS:  1.  ótvaros,  koszos  (Székelyföld 
Kriza:  Udvarhely  m.  Tsz.;  Székely-Keresztúr 
vid.  Király  Pál;  Háromszék  m.  MNy.  VI.352; 
.yórffy  Iván);  2.  semmirekellő  (Három- 
szék m.  Vadr.).  Eriggy,  te  tornyos!  (Háromszék 
m.  Vadr.  361). 

tömyós-fejű :  ótvaros  fejú,  koszos  fejű.  / 
nyősfejü  gyerek  (Udvarhely  m.  Székely-Keresztúr 
vid.  Király  Pál). 

törnyós-kapitány :  ótvaros,  kisebesedett,  ko- 
szos fejú  gyerek  [gúnynév]  (Csík-Várdótfalva 
Péter  János). 

TÖRŐ:  8qualius  dobula  (Beregm.  Nagy-Dob- 
rony  Hermán  0.  Halászat  K.). 

töró-part :  gátpart,  ártöró  part  (Bereg  m.  Gu- 
lács  Király  Pál). 

töró-rud:  a  megtörendő  lent  leszorító  szösz- 
kötél megfeszítésére  használt  rúd.  (.A  len  törése 
úgy  történik,  hogy  az  asszony  vagy  leány  egy 
kéve  lent  a  törószékre  tesz,  azt  egy  szöszkö- 
téllel leszorítja,    t.   i.    a  négylábú   hosszú    szék 


alatt  lefüggó  kötélre  egy  törórudat  helyez,  me- 
lyet egyik  lábával  leszorít,  a  két  kézre  fogott 
kótissal  pedig  töri  a  lenkévét')  (Zemplén  in. 
Deregnyó  Nyr.  X  11.93). 

töró-ssék:  lentörésre  használt  négylábú  hosszú 
szék  (Zemplén  m.  I>eregnyő  Nyr.  XII  * 

törö-ssányik:  sanicula  Europaea  (Borsod  m. 
Noszvaj  Kassai  J.  Szókönyv  V.274). 

kitörő:  türelmetlenül  fölpattanó,  hirtelen  ha- 
ragú (Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

TÖRŐD-IK:  töprenkedik,  tűnődik,  búsong  (Ha- 
HMMsék  m.  Tsz.). 

el-törődik  (el-töre"dik) :  elfárad  (Gömör  m. 
Nyr.  XVII1.501). 

TÖRŐDÖTT:  idős.  Törődött  embör  (Baranya 
DL  Ormányság  Nyr.  11.279). 

ITÖRŐDZKÖD-IK],  TÖREŐDZKÖGY-DK :  tö- 
rődik. Sem  töreödzkögyik  a  komám  olyanokra 
(Mátra  vid.  Nyr.  XX1I.384). 

TÖRÖK   (törek    Beszterce-Naszód   m.   Zselyk 
Nyr.  XXII.376J:  kicsiny,  törpe.  Török  1 
embör  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 429). 

török-bors  (török-boss)  :  paprika  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  V.278;  Székelyföld  Tsz.: 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Nyr.  VI.474). 

török-busa  (Erdély  Szinnyei  Józs.-t ;  Csík  m. 
Qyimea  Nyr.  XXVIÍI.143;  Brassó  m.  Hétfalu 
Horger  Antal;  téré-bá  Maros-Torda  m.  Mezó-Bánd 
Ravasz  Árpád;  tére-buza  Székelyföld  Győrffy  Iván; 
tere-buza  Maros-Torda  m.  Mezó-Kövesd  Ravasz 
Árpád;  Háromszék m.Zágon Nyr.  XXV1.93;  Brassó 
m.  Hétfalu  Király  Pál;  Bukovina  Nyr.  V1.525; 
ter ég-búza  Beszterce-Naszód  m.  Zselyk  Nyr. 
XXII.376:  terek-buza  Háromszék  m.  Zágon 
XXVI.93;  törö-buza  Segesvár  Nyr.  IX.44;,  törő- 
buza  Maros-Torda  m.  Mező-Kövesd  Ravasz  Árpád ; 
töró-búza  Udvarhely  m.  Eted  Nyr.  XVII.90;  t(rra>- 
búza  Alsó-Fehér  m.  Nyr.  XXV.348;  töröb-l>u;n 
Háromszék  in.,  Erdóvidók  Vadr.  18J):  kukorica. 

tőrökbusa-bontás :  kukoricafosztás,  tengeri- 
hántás (Háromszék  m.  Nyr.  111.374;  Csik  m. 
Altorja  Király  Pál). 

törökbusa-kas :  kukoricagóré  (Marosvásárhely 
N>  i .   IX. 428). 

török-csiga:  búgócsiga (Cegléd Ilosvay  Vilmos). 

török-fecske:  gyurgyalag  (merops  apiaster) 
(Csallóköz  Nomenclator  Avium  50). 

török-puliszka:  vmi  fehéres-szürke  szinú  nya- 
lánkság (Kolozsvár  Szinnyei  Elemér). 

török-söprü:  parajsöprú  (Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos). 

tőrök-szakái:    csoportos   szegfű-faj   (Soprony 
a  m.  Nyr.  X. 


roi 


796 


török-sxeder :  BMffui  nigra  (Baruuva  in.  Kas- 
nai  J.  Siókönyv  V.27 

tőrök-szilva:  datolya  (Beaeadka  Káazoim 
llyula;  Kolozs  m.   Szucsuk   Nyr.   XVIll.r.Tf,). 

török-veréb:   tövisszúró  laums  OOÜtt- 

rio)  (Fehér  m.  Veleooe  Nomenolator  Avinin 

TÖRÖK  (íórAÖk,  tőrtói);   1.  nagyobb! 
fonna  hegyes  vai  >tkö*  (pT  *  milyennel 

a  kukorieamorzsolók  a  asemeket  a  csórói  lefej- 
I  mily.mnel  a  szakajtó-  v.  vr  Un- 

it fúrnak;   I  nulyrnnel  n  nádkötök  u  készüló 
nad-  r.ulmakotelet   átüli 

6k,  gombkötök,  d  irtok 

Nyr.   X111.628  |itt  törk 
helytelent!]  Iriköveikeitetett  alany eaet];  G 

Rábaköz,  rkánj    Nyr.  xvm 

Balaton  mell.  Tsi.;   Vas  n  i    vid.   Bokor 

János;    Hevei   DL   Nvr.    L884;    Kürti   Mrnnl. 
Névtelen  Hont   m.   Horvát  József    l 

Min-Halas  H)  A  [itt  .kis  tör'  kétség- 

kívül csj.k  etimologizáló  értelmezésj.  47:i ;  Kézdi- 
Váaárhr,  Bel?  Nyr.  XVII.. 

2.  tülökcsúcsból  való  eszköz,  a  mellyel  a  lószer- 
szám szijkotéseit  kioldozzuk  és  az  istrángot 
átdugják  (HcM-s  m.  Névtelen  f840;  Mont  m. 
Hon  HJ9);    3.    lószórböl   v.   madzag- 

ból csinált  hurok,  fogótór  (Mátyusfölde  Nyr. 
XV11.523;  Nyitra  m.  Matrvar-Sook  Tolnai  Vil- 
mos; áll  X11I.4).  Töri  (Dunán- 
túl Nyr.  XVI. 240).  ./  <öj  törköt  mindé- 
i,  a  hol  csak  bejárhat  a  nyúl  a  sorompónd 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

|TŐRÖKÖL|,  TÖRKÖL  :  ■  kukoricncsövöu  a 
szemek  sorait  hegyes  vassal  megritkítja  (hogy 
a  többit  annál  könnyebben  le  lehessen  fejteni) 
(Bars  m.  Nyr.  X.188), 

Ö88ie-tőrököl :  nagyjából,  nagy  öltésekkel, 
imigy-amúgy  összevarr  (Csallóköz  id.  Szinnyei 
Józsefné). 

TÖRÖL  (meg/ö/Zöm  Székelyföld  Kiss  Mihály  ; 
törülúm  Tihany   Nyr.  [11.467;  nü,  türü- 

joii  Mohács  Király  Pál;  Jtfrálek  Kunság  Nyr. 
XIH.524;  kxtürüxe  Szabadka  Kászonyi  Gyula; 
türiü  Veszprém  Nyr.  VI  1.428.  473;  Orosháza 
Szabadka  Kászonyi  Qynla;  tarul 
Bihar  in.   Székelyhíd  Nyr.  V.380). 

(Szólások).  Nyakon  türül:   nyakon    üt  (Veszp- 
rém Nyr.  V1I.473).   Nmtkan   törülöm   a    fitfedet: 
nyakon  váglak  (Tihany  Nyr.  UI.467).   / 
türúlek,  hogy  arrú  kántász!  (Kunság   Nyr.    XIII 

(el-töröl). 

(Szólások!.   /  nem  teszem;   inkább  M 

jön  S  a  Krisztus  a  világba  (Mohács  Király  Pál). 

(kd-töröl). 

[Szólásokj.  Jót  tett  vele  az  Isten,  hogy  kitürüte 
a  zélök  sorábű  (Szabadka  Kászonyi  (íyului. 


TÖRÖL:  áttört  hímzéssel  diszít  (ing  elejét) 
(Palóctág  Kthnouraphia  IX.86K   |itt  nyil- 

ván hiba)). 

TŐRÖLT:    nttori    hímzéssel  disz 
Ni]..uak  fedte)  (l'alócság  Bthnograpbia 

TÖRÜLKÖZ-IK  í  Debrecen,  Nóg- 

rád dl  Bimonyi  Zs   Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.446; 
betürükösztek  Debrecen    Nyr.    VI.366;    betllrú- 
I  in    Makó  Nyr.  XXV.  144;  \,<t>irül- 
Bonod  m.  Ónod  vid  \  II  383). 

be-törülközik  {be-t 
berúg,  leissza  magát  (Mosony  m.  Léb 
Miklós  Varga  D.  György;  Tisza  vid.  Nyr  XXVI. 
I  \0\  Tiszatur.-d  él  vid.  Kimnach  Ödön;  Ipoly 
ír  vid.  \\r.  XVI  381  .  Bonod  ni 
Ónod  vid.  Nvr.  XVII.388;  Debrecen  Nvr.  VI. 
366;  Csanád  m  Makó  Nvr  XXV.  144;  Hol? 
Nyr.  XVII.2.*tr»). 

[TŐRÖM,  TÖRÖM1. 

tóröm-lőkös  (Csallóköz   Nvr.   XVI 
lár   Benedek;    Szatmár  m.  Nagyban \i    N\ : 
•~>7<»,   töröm-lökös  Kolozsvár    Simon.  mid. 

Haraszti  <i\ulánó;  töröm-lökös  Szatmar  m.  Nagy- 
bánya  Nvr.  X  rom-lakkos  Csallóköz  Szálai 

látván):  esetlen,  ügyetlen,   ügyefogyott,   bamba. 
gyüge  (vö.  fél-lökös,  lökös\. 

[TŐRÖZ). 

mög-töröz:  tőrrel  megfog  (galambot)  (Szeged 
Kálmány  L.  Szeged  népe  1.216). 

TÖRPE   [tfrpe   Háromszék    m.    Ve* 
Háremuék  m.  Orbai  járás  Nyr.  VI  rassó 

m.  Hétfara  Horger  Antali:    kicsiny,    kistermetű, 
alacsony  (Zilah  Nyr.  XIV.431  ;  Székelyföld 
11.471;   Háromszék  ni.    Vadr.    590a;    Háromszék 
m.  Orhai    járás    Nyr.    VI1.332;    Brassó  m. 
falu    Horger    Antal).    Törpe    ember,    ház,   szoba, 
kenu  i        I     pibb  nálam  (Erdély  Szinnyi 

Sbi  nálam  (Ssókelyföld  Nyr.  11.471,     0 
lomnál  valamivel  törpébb  (Székelyföld  MN 
[vö.  (Öpöri,  tupri]. 

törpe-borsó :  tavasszal  legkorábban  termő, 
nem  mágusra  nőtt  borsó  (nyúlborsó,  pujaborsó) 
(Székelyföld  Nyr.  XVII.  140). 

(TÖRPÉD  ;  vö.  torpad]. 

bé-törped:  behorpad.   -1   himlöji  ped- 

nek  hé:   leereszkednek,    bemivódnak   (Ssolnok- 
Doboka  in.  Domokos  Nyr.  XI.39). 

TÖRPÉN:   (itt   v.  Ott)   terem 
penünk  (Mosony  m.  Débény-Sz. -Miklós  Varga  D. 
György)  (vö.  torpan]. 

TÖRTÉN-IK:    meglehe'  -gén 

othun  van  (Vas  m.  Baltavár  Nyr.  X.188 

TÖRTÉNET:  veszedelem.  Az  ember  azon  a 
götszekerön    úgy    mony  ön,     min 


m 


TÖRTÉNETES— TÖRVÉNY 


TÖRVÉNYBELI  -TÖTYÖO 


m 


ojan  sebösen  I  l  embörőköt  az   a  csudasze- 

nt ind  a   történet    (Udvarhely    m.    Nvr.    IV. 
276). 

TÖRTÉNETES:  L  históriás.  Történet' 
netes)    A  csej    Nyr.    XIV.  167;    Budenz- 

:  2.  veszedelmes.  Történetes  hely: 
olyan  hely,  a  hol  könnyen  történhetik  baj,  pL 
fölfordulhat  a  szekér  (Zala  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv  V.277;  Göcsej  Tsz.;  MNy.  V.128). 

TÖRTÉNL-IK:  történik  (Kalocsa  Nyr.  IX. 
383). 

TÖRTET:  1.  tör  (pipát,  kantát;  —összeütik, 
s  a  kio  eltörik,  az  a  vesztes)  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.474).  Törtessünk  pipát  (pipát)\  (Kis-K  ún- 
Hahi  \X.1\A\   Cegléd   Ilosvay    Vilmos); 

2.  törekszik.  Arra  törtet,  hogy  eladja  (Csallóköz 
XXVI.  141). 

[Siólások].  Törteti  a  magyar  szót:  törve  beszél 
magyarul  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.273). 

lé-törtet :  letör.  Hát  nem  létörtette  a  gazember 
a  kukoricámat!  [t.  i.  ráfordult  a  kocsijával]  (Ceg- 
léd Ilosvay  Vilmos). 

(TÖRVE). 

tőrve-bab    (Hol  ?    CzF. ;    törbe-bab    Heves    m. 
KXV.524):    megfőzött   ós    apró 
li kacsó   edényen   átnyomkodott  s  így  a  héjától 
megtisztított  bab. 

törve-borsó:  megfőzött  és  apró  likacsú  edé- 
nyen átnyomkodott  s  így  a  héjától  megtisztított 
borsó  (Hol?  CzF.). 

törve-lencse :  megfőzött  és  apró  likacsú  edé- 
nyen átnyomkodott  s  így  a  héjától  megtisztí- 
tott lencse  (Hol?  CzF.). 

TÖRVÉNY:  L  törvényszék.  Szögedi  törvénbe 
huszonnégyen  vannak,  mind  a  huszonnégyen  rútam 
tanácskoznak  (Torontál  m  Rabé  Kálmány  L. 
Sieged  népe  III.  18).  Hun  vannak  a  zöregék?  — 
inbe  mentek  (Szabadka  Kászonyi  Gyula) ; 
2.  szokás,  természet  (Ipoly  vid.  Nyr.  111.428). 
Hossz  törvénye  van  ennek  a  fene  embernek;  az 
isten  se  bír  vele![igy  panaszkodott  eggy  paraszt- 
asszony az  urára]  (Pest  m.  Hévíz,  Túra  Király 
Pál)  |vö.  nat-törvény\. 

ISzólások].  Fölatta  a  törvínyre:  följelentette 
(Mosony  m.  Lébény-Sz.-M iklós  Varga  D.  György). 
'  tartottak  fölötte:  ítélethozatal  végett 
tanácskoztak.  Kimondták  rája  a  törvétiyt :  az 
letet.  Törvényt  tenni :  igazságot  tenni.  A'í  győzne 
■  tek  törvényt  tenni.'  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). Míg  a  törvény  állott:  mig  a  pör  tartott 
(Arad  m.  Fakert  Nyr.  X.472). 

tőrvóny-terü :  két  öl  hosszú  és  eggy  öl  szé- 
les teher  széna  (Csík  m.  Gyergyó-Ujfalu  Jánosy 
Geró). 

törvénytevő :  igazságkhwolgáltató,  ítélő  (Csal- 
lóköz Csaplár  Benedek). 


TÖRVÉNYHELI.  Törvénybeli  ember:  hatóság- 
beli,  megyei  hivatalbeli  ember  (1848  előtt) 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

TÖRVÉNYEZ  :  tér  (?].  Műk  immá  ett  minde- 
nik olá  hitre  es  törvényéz  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
III. 1). 

el-törvényez :  elpöröl,  pörrel  elvesz  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.325). 

TÖRVÉNYKEZIK:  felesel,  veszekedik  (He- 
ves v.  Borsod  m.  Nyr.  VIII.569). 

TÖRZSELÉK:  izék,  száraz  aprólék  (Három- 
szik  in.  MNy.  VI.353;  Vadr.). 

TÖRZSÖK  (törsök  Brassó  m.  Hétfalu  Horger 
Antal ;  tözzsök  Székelyföld  Kiss  Mihály) :  mészár- 
székben vágótőke,  a  melyen  kiméréskor  a  húst 
vágják  (Soprony  m.  Nyr.  XII.382). 

törzsök-gomba :  kucsmagomba  (Göcsej  Nyr. 
XII.95). 

törzsök-hal:  lota  vulgáris  (Szatmár  Hermán 
0.  Halászat  K.i. 

TÖRZSÖKÖS  (tőzsökös  Csík-Tusnád  Melich 
János):  ősi,  tősgyökeres  (Szatmár  m.  Nyr.  XXVI. 
33).  Tőzsökös  nevem  Fekete  János  (Csík-Tusnád 
Melich  János). 

TÖRZSÖNKÖD-IK  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.574;  törsenkedxú  Nógrád  m.  Tolmács 
Nyr.  XVIII.48):  kötekedik,  civakodik,  torzsalko- 
dik, áskálódik  [vö.  torzsonkod-ik\. 

[TŐSTÖN]. 

tőstön-tőbül  (Vas  m.  Kemenesalja  ?  Kroszne- 
rics  F.  Szótár  11.271;  tüstön-tnvü  Rábaköz,  Csó- 
csény  Nyr.  XXV.476) :  tőből,  tövestül,  gyökeréig, 
gyökerestül,  egészen.  Tüstön-tüvű  kivágni  a  fát: 
egészen  a  föld  színétől  (Rábaköz,  Csécsény  I 
XXV.476)  [vö.  tős-tőböl]. 

TÖSTÖNÖG:  töprenkedik,  tanakodik  (Göcsej 
MNy.  11.416). 

TÖSZLÖK:  bárgyú,  hülye,  gyüge  (Csallóköz 
Nyr.  XVI.330;  Csaplár  Benedek).  Te  Töszlök 
Marci :  te  tökfilkó !  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

TÖSZLÖK ÖS :  1.  hitvány  (Csallóköz  Nyr.  1.333)  j 
2.  bárgyú,  hülye,  gyüge.  Té~  Töszlökös  Marci: 
te  tökfilkó  t  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

TÖTY-MÖTY:  totyogó  járású  (elöregedett) 
ember  (Gyöngyös  Nyr.  IX.333). 

TÖTY1 :  [kihív. ]  kistermetű  ember  (Beregszász 
Nyr.  XXVI.523). 

TÖTYKE :  lopótök-tölcsér  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839)  [vö.  2.  totyka}. 

TÖTYÖG  (.Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  ni.  Nyr. 
IX  184;  Beregszász  Nyr.  XXVI.523;  tütyög  Pa- 
lócság Nyr.  XXI.306;  Borsod  m.  Sáta  Nyr.  XXI. 
J14i:  totyog  [vö.  tétyeg,  tityeg]. 


rag 


TÖVED— TÖV 


KTÓZ— T< 


HM) 


ITŐVEDJ. 

beié-töved:  belefúródik,  beleszüródik  (Síé- 
kelyföld  Csapi 

ITÖVEDZ-IK). 

belé-tövedsik :  M  (Háromszék  in  MNv.  VI. 
317). 

(TŐVEL). 

(8zólások|.  A'<i»<;  türihr  gyűlnek  ▼.  tövslnsk :  a 
ház  elótt  összejönnek  máit    megbeszélni 

(Heves  m.  8irok  N>  r.  VI 111567). 

|TŐVELL-IK|. 

belé-tövellik :  belefúródik,  beleszúrniuk  (Szó- 
Csaplár  Benedek;   Hammszék  m.  MN\. 
VI  U  7;  Qyórffy  Iván). 

meg  töveilik:  megakad  (a  hegyével  vmiben) 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.317;  Kiss  Mihály). 

TÖVE8    (tors   |?|    Udvarhely    m.    Nyr.    XVII. 
Mid   Tsz.  367b;  Csík  m.  Gyer- 
gyó-Ujfalu  .Jánosy   Oeró;   fos-tóból    Székelyföld 
Maros-Torda  ra.   Nyr.    XXVU26; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.358;  Vadr.  Wlb;  (iyórffy 
Iván;   tősleg,  tősön,  /ősül   Háromszék  hl  MNy. 
Vadr.;  Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván;  tövös 
Székelyföld  Tsz  ;    Kiss    Mihály;    tövös  Székely- 
föld Nyr.  IV.328;    Udvarhely  m.  Homoród    vid. 
Vadr.  521b.  560;   tövöss  Udvarhely  m.  Olaszte- 
lek  Nyr.  XV.576;  tüs  Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A 
sümegvid.   nyelvjárás   10.   25).  —  Tors  \?\. 
tövös,  tö>  ;épa  (Székelyföld  Nyr.  IV. 

328;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr.  WÍI.432; 
Homoród    vid.  Vadr.   521  b.  560;    Udvarhely  m. 
Qlasztelek  Nyr.  XV.576;  Csík  m.  Tsz.;  Qyergyó 
Újfalu   .lánosy    Geró).    Tős  répa,   tövös   répa:  <» 
kelyföld  Tsz.  367b.  370a).  —  Té  sleg: 

tiil.    gyökerestül,    alapjából,   egészen  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI. 352;    Vadr.;  Kiss   Mihály, 
Gyórffy  Iván).  fősön,  tősül:  tövével  eggviit- 
vestül    (Háromszék    m.    MNy.    VI.352;    Vadr.). 
Tövest:  tövestül  (Háromszék  m.  Gyórffy  Iván). 

tös-töból:  tóból,  tövestül,   gyökeréig,   gyöke- 
irészen  (Háromszék    m.    MNy.    VI.353 ; 
Vadr. ;  Qyórffy  ham.  Tős-töböl  kivágja  (Székely- 
föld Kiss  Mihály).  Hogy  a  fekete  fene  egye  le  a  két 
kezedet    tös-t<v  ros-Torda  m.  Nyr.    XXVI 

!vö.  tőstön-töből]. 

(TŐVESZTj. 

át-töveszt :  átszúr,  átver  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek ,  Háromszék  m.  Gyórffy  Iván). 

ki-töves*t:  tövéből  kifeszít  (?|  (Háromszék  m 
MNy.  V1.353;  Vadr.  (e  két  helyen  *»'  nélkül. 
de  ezt  természetesen  oda  kell  érteni];  Gyórffy 
Iván). 

TŐVETŐ:  irtó.  Tő-vetö  (így  I  —  nyilván  a  szerzó 
etimologizálása]  kapa  (Pest  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
66). 


|TÖVETŐZ|. 

ki-tövetöa  :  kii:  l'est  m.  Doni 

I.ichtSlIlfill  <").lull). 

|TÖVEZ|. 

fel-töves :  föltölti  a  tövét  (Háromszék 

■ 

|TÖV1). 

töviróasa:  rmJ  növény   (Hevea  m.  Névfc 
1840). 

TÖVI8  (tövéé  Cic  i.  XI1I.258;  róv&bokor 

Mánnaroi  m.  T<  nissó 

in.  MiU'alii  Horger  Antal;  tüis  Halatnn  mell.  P61d« 
rajzi  Kosi.  I89Í  Balaton  mell.  Földrajzi 

'i.  76;  Torockó  Vádi  i-vhér  m. 

Mrassó  m.  Hétfalu  Morger 
Antal:  Bunyad  m.  I.ozsád  Nyr.  XXII.  357.  358. 
H»S;  XXIII. 144;    tu  is    Kalotfl  bok  Me- 

lich    Ján  rassó    m.    Hétfalu    Horger 

Antal;    nv.Wskúti/uvis   Nógrád    m.    Me*r 
VII.38). 

tövis-disztó :  sündisznó  (Kalotaszeg,  Zsobok, 
Sárvásár  Melich  János). 

tövis-fa :  kökény  fa  (Udvarhely  m.  Séra  Kai- 
mán). 

tövis-hal:  acerina  cernua  (Erdóvidék  Hennán 
0.  Halászat  K.). 

[TÖVISÉL],  TŰSEL  (Alsó-Fehér  ni.  Nvr.  XXV. 
tűssel  Hunyad  DL  Lozsád  Nyr.   XXIII.  144): 
tövises  ágakkal  hekerít. 

[TÖVISES],  TÜSSES:  tövises,  tüskés,  harasz- 
tos  legelő  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

tövises-gát:  tövises  ágakból  csinált  k» ■: 
lócság  Bthnographia  1V.6). 

tövises-kutya:   sündisznó    (Szatmar    Nvr.    X. 
477). 

TÖVISK  (üyór  m.  Bóny  Nvr.  XVI.  144  ;  PalÓC- 
ság  Ethnograjthia   DLB66;   Heves  in.  Silók  Nyr. 
[11.88;  H<.nt  m.  Nyr.  Vl.271  ;  Hédmezó- Vásári 
Széli   Farkas;  Debrecen  Tolnai  Vilmos;  Zein 
m.  Sziirnyeg  Nvr.  KI.94;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.  182; 
Zilah  és  vid.  Kerekes   Ernó;   tűicsk  Zilah 
XIV.431;f«vw*ké  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXII. 
tövis. 

TÖVISKÉS    (töricskes   Zilah  és  vid. 
Ernó;   tőviskes  Bevés  m.  Névtelen    1840;    Hód- 
mesó-Vásárhely  Széli    Farkas;    Debrecen 

VIII. 45  ;  Tolnai  Vilmos  ;  Hei;\alja  Kassai  .1.  Szó- 
könyv  V.17;  Bihar  m.  Székelyhíd  268; 
tiivicskes  Zilah  vid.  László  Géza):  tövises. 

tőviskes-dissnó 

undisznó    (Debrecen 

VIII. 45;     Hegyalja    Kassai    J.     SlókönTV    \ 

Ho.lmezó- Vásárhely  Széli  Farkas;  Zilah  és  vid. 

Kerekes  Ernó,  László  (iéza);  2.  tiivicski 

a    eiirányalma     (datura)     termése     i Zilah     vid. 

Lászh 


H>1 


TÓZEG-TRWMk 


TRAFIKÁL-TRAKTÁL 


809 


töviskes-gát:  tövises   ágakból  csinált   kerítés 
cság  Kthnogranhia  IV.6  [itt  tövükét  alkal- 
masint liiba]). 

töviskes-hús :  a  disznó  bélszínpecsenyéje  (bor- 
dája mellett  levő  hosszú  eggy  darab  húsa)  (Deb- 
recen Tolnai  Vilmos). 

töviskes-pocsenye :  cv>  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

TŐZEG  {tőtek  Kecskemét  vid.  Tsz.;  Debre- 
cen Nvr  XI. 477;  teázik  Borsod  m.  8z.-István 
Bthnographia  VII.74). 

töieg-taposő  :  (gúny.]  nagy  tertyedt  láb  (Hód- 
mezó-Vásárhely  Nagy  Gyula). 

TÖZGÖLÖD-IK:  1.  izeg-mozog,  fészkelődik 
(Dunántúl  Miké  Péter).  Ne  tözgölódj!  (Hol?  Tsz.); 
2.  szedelódzködik,  kászolódik  (Dunántúl  Bene 
Sándor).  De  soká  tözgölödtök  odakint!  (Fehér 
m.  Nyr.  XXVI.626). 

TÖZÖG :  némi  zajjal  készülődik,  szedelódz- 
küdik, kászolódik  (Hol?  Tsz.). 

TRÁBA :  dolog.  Most  is  csinát  egy  nagy  trábát : 
kirántotta  a  góc  lábát  (Udvarhely  m.  Vadr.  82). 

TRACCSOL  (taraccsol  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 

TRACSKA :  1.  a  hátaló  ponyva  négy  sarkán 
levó  kötószalag  (Tokaj  Nyr.  XXIV.240);  2.  vas- 
tag fonálból  v.  hársból  készült  ritka  hálószerű 
fonadék,  a  melyben  az  ételhordó  edényt  a 
mezei  munkásoknak  kiviszik  (kantár,  kasornya) 
(Abaúj  m.  Buzita  Nyr.  VILI 33.  519).  [vö.  tracs- 
kuja\. 

TRACSKOL:  tereferél,  cseveg  (Szegszárd 
Nyr.  XXV III. 430). 

TRACSKTJJA:  durva  vászonszalagokból  ké- 
szült ritka  hálószerű  fonadék,  a  melyben  az 
ételhordó  edényt  a  mezei  munkásoknak  kiviszik 
(kantár,  kasornya)  (Abaúj  m.  Kollár  János ; 
(Kassa  vid.  Nyr.  XIX.190)  (vö.  tracska]. 

TRAFÁL  (tráfál;  —  tarafái  Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.524):  talál  (pl.  célba,  oldalba)  (Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.467;  Érsekújvár  Nyr. 
\  11.41;  XLX.457;  Vác  Divényi  Gyula;  Nagy- 
Kunság  Nyr.  XVI.524;  Kaszárnyai  szó  Nyr.  III. 
525;  VI.326).  ódáiba  tráfátám  á  zsidó  kutyáját 
égy  kövei  (Nógrád  m.  Nyr.  VI.135)  (vö.  trefel\. 

el-trafál :  eltalál  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 

rafáta  ü  öt  lépésrű  is  osztat,  a  melyiket 

mög   akart  fogni  (Kis-Kún-Halas   Nyr.   VIII.85). 

Marci  sógor  étráfátá,   ászongyá,  nem   hijábá  vót 

jágfr  (Nógrád  m.  Terheled  Nyr.  XXII.573). 

[TRAFIKÁCIÓ,  TRÁNFIKACIÓ]. 

(Szólások).  Tránfikációt  csinál:  trafikál,  nem 
egyenes  úton  jár,  megvesztegetéssel  vagy  for- 
télyoskodással  a  maga  javára  csavarja  a  dolgot 
(pl.  a  mérnöknél,  hogy  az  jó  helyet  adjon  n.-ki 

M»»III :  MAOYAB  TXJ8ZÚTAB.  II. 


a  tagosítás  alkalmával)  (Udvarhely  m.  Magyaros 
Séra  Kálmán). 

TRAFIKÁL  (tarafikál  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI 
524;    Ő-,    tótránfikál    Udvarhely    m.    Magyaros, 
Agyagfalva  Sóra  Kálmán). 

(Szólások).  Trafikál  vkkfti :  vadházasságban  él 
vkivel  (Szabadka  Kászonyi  Gyula). 

ó-tránflkál :  elveszteget,  potom  áron  ad  el. 
Ászt  immá"  étránfikátad  (Udvarhely  m.  Magyaros, 
Agyagfalva  Séra  Kálmán). 

íő-tránflkál :  ráveszteget  (pl.  sok  csipkét  a 
ruhára;  sok  pénzt  magára)  (Udvarhely  m.  Ma- 
gyaros, Agyagfalva  Séra  Kálmán). 

TRÁG  (Soprony  m.  Mesterháza  Tolnai  Vilmos  ; 
Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  teráy 
Soprony  m.  Mesterháza  Tolnai  Vilmos ;  térák 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.561 ;  Vas  m. 
Sárvár  vid.  Bokor  János):  trágya-  v.  szalma- 
hordó  eszköz  (olyanforma,  mint  a  sz.-Mihály- 
lova,  de  lábai  nincsenek;  két  ember  viszi). 

TRAGACS  (dragacs  Fehér  m.  Nyr.  X.187; 
Bács-Bodrog  m.  Kis-Hegyes  Székely  Sándor; 
taragács  Rábaköz  Nyr.  XXV.428;  Soprony  m. 
Szilsárkány  Nyr.  VI.373;  tragacs  Esztergom  Nóg- 
rádi J.  Arsümegvid.  nyelvjárás25;  Komárom  m. 
Császár  Árpád;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Jász- 
monostor Kimnach  Ödön;  Szabadka  Kászonyi 
Gyula;  tragács  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.  140; 
Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelvjárás 
25):  targonca. 

TRÁGÁR  {tárgár  Csallóköz  Nyr.  1.332). 

[TRÁGÉR],  TOLÓGER:  tehorhordó  (országos 
vásárkor  az  érkezett  kereskedőknél;  —  más  a 
hordár  v.  hordáj)  (Debrecen  Nyr.  IX.476;  XI. 
477). 

[TRÁGLYA]. 

tráglya-h&ló :  (alkalmasint)  «=  olló-háló  (két 
:  ollÓ8zerúen  keresztezett  rúdra  alkalmazott  merítő- 
I  háló)  (Göcsej  Hermán  O.  Halászat  K.) 

TRÁGYA  (tárágya  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.454; 
térágya  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.467 ;  Mező- 
túr Nyr.  V1II.443). 

trágya-mestör:  [népetimológia]  strázsamester, 
!   őrmester.  Trágyamestör  lössz  belölle  (Udvarhely  ni. 
Vadr.  71). 

TRÁGYÁZ,  TRÁGYÁZ-IK.  Trágyázik  a  jó- 
szág: ganajol,  szarik  (Tolna  m.  Fölsó-Pél  Tolnai 
Vilmos). 

föl-trágyáz :  megtrágyáz  (Tolna  m.  Paks  Nyr. 
XXII.384). 

TRAKTA  (térékta  Erdővidék  Nyr.  IX.42; 
trekta  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  111.31). 

TRAKTÁL  (trrektáhú  Udvarhely  m.  Vadr 
fere"  tájjá  Csik-Csekefalva  Nyr.   XIII.-~.T~. ;  tréktál 

51 


808 


TRAKTÁLÓD2-IK  TRAPP 


TRAPPOL  TRÉPÁND1 


XM 


Zihih    vi. I.    I.ássló    Qéta;    tréktál,    m< 
Inok-Doboka  m.  Domokoe  Nyr,  XI. '.••''•• 

|TRAKTÁLÓDZ-IK|,  TEREKTÁLÓDZ-IK : 
beszélget,  tereferél  (Sseged  Divényi  Gyula). 

TRAKTÁR:  tölcsér  (Hars  m.  Léva  Czimmor- 
imiim  János). 

traktér  (Fehér  m.  Xvr.  XXVr.896;fhOfl 
Háromssék  m.  Uson  Nyr.  IX.40):  vendéglő. 

tramancs:  tramoü,  otromba,  nagytattf  és 
nehéskesen  mozgó   nössemély  (Fehér  in.   Nyr. 

XWI.V26). 

TRÁMBAL:   hurcol    (Esitergom   Nyr.   XXV. 
TRAMBUCKA:  bukfenc  (Tokaj    Xyr.    XXIV. 

|TRAMPÁLÓD-IK|. 

•1-trampálódik:  elkopik  (Hegyalja  Nyr.  XXIV. 
479). 

ki-trampálódik :  kikopik.  Húzd  be  a  nadrágot 
a  estimába,  mert  különben  kitrampálódik  ebben  a 
sáros  időben  '  (Hegyalja  Nyr.  XX1V.479). 

TRAMPLI  {dramdli  (?  —  alkalmasint  sajtó- 
hiba e  h.:  drampli]  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXII. 
384  ;  trámpli  Tata  vid.  Nyr.  V.474  ;  Tolna  m. 
Paks  Xyr.  XIX.4S0):  1.  trámpli,  trámpli:  esetlen, 
ügyetlen,  nehés  járású,  otromba  nagytestű  (kül. 
nössemély)  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.480;  Tata 
vid.  Nyr.  V.474;  Érsekújvár  Nyr.  VII.41;  Vác 
és  vid.  Divényi  Oyula;  Cegléd  llosvay  Vilmos; 
Szabadka  Kászonyi  Gyula;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.  138;  XV.96).  Séhoccsé  mi:nt  (rá  já 
cipelte*  árá]  já  nnágy  trámpli  lábára  (Gömör  m. 
Hanva  Nyr.  XX.  143) ;  2.  dramdli  (?) :  otromba,  durva 
készítésű  (Tolnám.  Paks  Nyr.  XXII.384);  S.trampli: 
idomtalan  széles  nagy  láb  (Keszthely  Horváth 
György). 

[TRÁNCÉROLj. 

össze-tráncérol :  összevagdal,  összeszabdal, 
összeaprít.  Te  még,  pajtás,  fent  késedet  élésre, 
hagy  vigyem  él  Fányi  nyakát  i'ccérre, .  ..né trán- 
céroljám  össze  (Hont  m.  Visk  Nyr.  V.336). 

TRANPORC:  tópés  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.574). 

TRAJNFORCOZ:kirojtoz(vásznat)(Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.574). 

TRÁNKÁ-FLÁNKA:  ügyetlen,  esetlen,  lassú, 
nehés  járású  ember  (Ssatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  X.670). 

TRANKÁLÓ,  TRANKÁLÓ:  ügyetlen  (Szat 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.  1 38 ;  X.570;  8zatmár  m 
Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.380)  [vö.  drvngáló] 

(TBAPP],  TBOPP  (Csík  m.  Nyr.  XXVI.428 
strabba   Dráva   mell.    Nyr.   VI.374;    Eszék  vid 


Nyr.  VII.277;  Dráva  moll 

Byetós.   Strabba:   ügetve  (Dráva  mell.  Xyr.  VI. 

i  rémé  hajtásba 
hogy  ottztáng  még  gyühettem  (Raséh 

Nyr.  VII.277).   Fjen  strappoló  ló  nincs;  mást 
égy  strabba  gyütUm  haza  a  városra  (Dráva moll. 
Kopács  Nyr.  XVII.44). 

(TBAPPOL1,  TROPPOL:  üget  (a  ló),  fut 
(as  ember)  (Zilah  vid.  László  Gésa). 

(TRAPPOLÓ],  8TRAPPOLÓ  :  üj?etó.  N 
ló  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII  111 

TRÁT:  váltó  (Bukovina  Nyr.  VI.626). 

TRATYIKA:  (?|  Ott  [a  botba]  mérik  a  trai 
kát,  rúzsaszinü  pántlikát  (Szeged    Kálmán] 
Szeged  népe  1.62). 

TRATYOG :  úgy  beszól,  mint  a  fogatlan  v.  a 
nehéz  nyelvű  ember  (Palócság  Császár  Árpád). 

TRÉBEL:  az  ezüstöt  különválasztja  az  ólomtól 
(lángkemencében    v.     katlanban)  m. 

Kapuikbánya  ós  vid.  NyK.  11.373). 

TRÉBELŐ:lángkemenee  v.  katlan,  a  melyhon 
az  ezüstöt  az  ólomtól  különválasztják  (Szatmár  m. 
Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.373). 

TRÉBELŐS:     a    trébelön    dolgozó    mun 
(Szatmár  m.  Kapuikbánya  és  vid.  NyK.  II 

TRÉCSEL  {derécsel,derécsehú  Erdély  Kassai  J. 
Szókönyv  1.423;  Székelyföld  Andrássy  Antal 
1^4:?;  Háromszék  m.  Tsz. ;  dtrécsél  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos ;  terecsel  Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  terécselni  Bodrogköz,  Székelyföld 
Tsz.;  terecsöl  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
terécsöl  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  éteréi 
Veszprém  in.  Csetóny  Nyr.  XXVI.327 ;  törécsö'y 
jünk  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.371). 

TRÉFA  (teréfa,  téréfa  Soprony  m.  Repce  mell. 
Xyr.  XX.367;  Mezőtúr  Nyr.  VIII.443:  Hajdú- 
Hadház  Nyr.  IX.525;  Székelyföld  Tsz. ;  Xvr.  IV. 
328;  V.222;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. ; 
térifá  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.454;  téréfa 
lócság  Nyr.  XXI  1.80;  töri  fa  Zala  m.  Hetes 
. 

tréfa-marha:  kecske  (Erdély  Czimmermann 
János). 

(TRÉFÁL]. 

ki-tréfál:  megtréfál  (Hunyad  m.  Lossád  M 
XX II  1.96). 

(TRÉFÁLKOD-IK],  TÉRÉFÁLKOD-IK :  tré- 
fálkozik  (Csik  m.  Kászon-.Inkabfalva  Xvr.  VIII. 
336). 

TRÉFÁLÓDZKOD-IX  (tréfálóckod-ik) :  tréfá- 
lódzik (Cegléd  llosvay  Vilmos). 

TRÉFÁNDI:  tréfás  (Ssékolyfüld  Kiss  IfibJ 


806 


TRÉFÁZ-IK-TREZSAKOL 


TRIC8I-TRAC81-TROMBÁIS/.  Bl  1 


TRÉPÁZI-IK1:  tréfál  (Veszprém  m.  8ientgál 
Nyr.  11.185;  Mátyusfölde  Nyr.  XX.126;  Sza- 
badka Káasonyi  Gyula). 

TBEFEL :  talál  (el-,  célba)  (Szatmár  m.  Pató- 
háza  Nyr.  XV1.96)  [vö.  trafói]. 

el-trofel:  eltalál.  Ugy  éltre  felte  a  madarat, 
hogy  abba  a  szempillantásba  lebukott  (Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  X\ '111.96). 

TREHÁNY  (terhány  Veaiprém  m.  8ientgál 
[11.184;  trakán  Kassa  vid.  Nyr.  XIX. 190; 
tráhán  Fehér  m.  Lovasberény  Nyr.  XVI.334; 
Siatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XV.96;  trehány, 
trehány  Esitergom  m.  Muzsla  Nyr.  XXV.288; 
árum  m.  Fúr  Nyr.  XX.479;  Vác  Divényi 
Gyu  Ív   Sándor;    Bács-Bodrog   m.    Ada 

XX VII. 47 7;  trehány,  trehány  Heves  m. 
Gyöngyös  és  vid.  Nyr.  11.181;  Czimmermann 
János;  Bare  és  Hont  m.  Czimmermann  János; 
Alföld  Nyr.  IV.379;  Kecskemét  Király  Pál; 
Szentes  Czakó  Ferenc;  Szeged  Ferenczi  János): 
ihán,  tráhán,  trehány,  trehány,  trehány: 
lusta,  lomha  (Bács-Bodrog  m.  Ada  Nyr.  XXVII. 
Fehér  m.  Lovasberény  Nyr.  XVI.334; 
Heves  m.  Gyöngyös,  Bars  és  Hont  m.  Czim- 
mermann János;  Kassa  vid.  Nyr.  XIX.  190; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XV.96).  De  trehány 
egy  '.  n  szolgalóm!  (Esztergom  m.  Muzsla 

Nyr.  XXV.288) ;  2.  terhány,  trehány,  trehány,  tre- 
hány: rendetlen,  gondatlan,  lompos,  rongyos, 
piszkos  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  111.184;  Esz- 
tergom m.  Muzshi  Nvr.  XXV.288;  Komárom  m. 
Für  Nyr.  XX.479;  Gyöngyös  és  vid.  Nyr.  11.181; 
Czimmermann  János ;  Vác  Divényi  Gyula,  Szé- 
ki Ív  Sándor).  Takar  fesd  már  körűi  magadat, 
te  trehány!  Jönni  talál  valaki,  oszt  mit  mond! 
Czakó  Ferenc);  3.  trehány,  trehány: 
hitvány,  haszontalan,  alávaló  (ember)  (Bars  és 
Hmit  in.  Czimmermann  János;  Alföld  Nyr.  IV. 
:  Kecskemét  Király  Pál;  Szeged  Ferenczi 
János). 

TREPÁL:  beszél  a  világba  (Nógrád  m.  Nyr. 

TREPOLKOD-IK:  [gúny.]  vergődik,  töri  magát 
(vhová)  (Gömör  m.  Farkas  Géza).  Már  mégis 
jígy!|    oda    trepolkodott  (Rozsnyó  Nyr.  VIII.566). 

JTRÉSZKA. 

tröszka-vendegség :  dinom-dáuom.  Akármikor 
mént  oda  az  ember,  ott  mindég  trészkavendégséy 
volt,  8  most  jó  volna,  ha  a  betevője  még  volna  is ! 
(Csongrád  m.  Szentes  Czakó  Ferenc). 

TRETTYÖS:  trombitás.  Trettyös  banda  (Mo- 
hács Nyr.  XXVII. 114)  (vö.  1.  trottyos}. 

TREZSÁKOL;. 

meg-tresaákol    (Pápa    vid.?  Tsz.  393b; 
terzsákol  Zala  m.  Galambok,  Veszprém  m.  1 
vid.  Bódiss  Jusztin):  elver,  elpáhol,  megver  |vö. 
el-traskol,  Pótl.]. 


TRICSI-TRACSI:  pletyka,  kofabeszéd  (Székes- 
fehérvár Nyr.  V1I.4.ÍO).  * 

TRIMBA,  TIRIMBA:  vég( vászon)  (Brassóm. 
Hétfalu  Horger  Antal).  Jere,  Sári,  húzzuk  még 
a  vásznat,  hogy  tegyük  trimbába:  tekerjük  föl 
(Hótfalu,  Zajzon  Nyr.  III.224). 

TRINCIKE:  könnyű,  kurta,  bó  nói  nyári 
ujjas,  rékli  (Aszód  Nyr.  IX.525  |itt  princike  hiba] ; 
Simonyi  Zsigmond;  Fehér  m.  Kartal  Simonyi 
Zsigmond). 

TRINGICÁL,  TRIMBICSÁL:  mértéktelenül 
iszik,  részegeskedik  (Zilah  vid.  László  Géza). 

TRINGOL:  iszik.  Jól  tringoltak  (Énnellék 
Nyr.  V.473). 

TRINKOS:  iszákos.  Trinkos,  annyit  iszol, 
mint  a  gödény!  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
XII.427)  |vö.  trunkos). 

TRÍNÓ:  vasúti  vouat  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
X.204). 

TRITYI  (triityü  Bács-Bodrog  m.  Kis-Hegyes 
Székely  Sándor):  1.  nadrág  (Tolna  m.  Bátta 
Bellosics  Bálint) ;  a)  bó  nádiig,  bugyogó,  vékony 
nyári  nadrág,  kukoricanadrág  (Nógrád  m.  Tol- 
mács Nyr.  XV.  143;  Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V.379; 
Szeged  Divényi  Gyula);  b)  az  oldalán  végig 
gombos  nadrág,  mely  arasznyira  végződik  a 
boka  fölött  és  alul  bőrrel  van  bélelve  (Duna- 
Földvár  és  Paks  vid.  Nyr.  XXVI.473)  j  c)  téli 
fehér  vászonnadrág  (Szlavónia  Nyr.  V.12);  d)  kis 
alsónadrág,  térdigórő  szúk  gatya  (Fehér  m. 
Nyr.  XXVI.526;  Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  XXV. 
288);  e)  nói  alsónadrág  (Baja  Varga  Dámján); 
2.  kis  fiúnak  eggy  darabból  álló  hátulgombolós 
ruhája  (Baja  Varga  Dámján;  Szabadka  Ká- 
szonyi  Gyula;  Bács-Bodrog  m.  Kis-Hegyes  Szé- 
kely Sándor). 

1.  TRITTY-TROTTY :  fing  (Debrecen  Nyr. 
VII.328)  [vö.  1.  trotty]. 

2.  TRITTY-TROTTY:  totyakos  (Zilah  vid. 
László  Géza)  [vö.  tirtyi-tortyi,  2.  trotty]. 

TROCKA,  TROSZKA  {trocka  Rozsuyó  Nyr. 
VIII.566;  trocká  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XXVI. 
383;  troszka  Kisújszállás  Sziunyei  Otmár;  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly):  1.  trocka,  troszka: 
salak,  vas-  v.  szénsalak  (Kisújszállás  Sziunyei 
Otmár;  Rozsnyó  Nyr.  VIII.566;  Bereg-Rákos  vid. 
Pap  Károly) ;  2.  trocká :  beteges  disznó  húsában 
található  egészségtelen  fehér  csomók  (Hont  m. 
Ipolyság  Nyr.  XXVI.383). 

TROHONC:  lusta,  hanyag  (Bács-Bodrog  m. 
Bezdán  Székely  Sándor)  [vö.  rohancos]. 

TRÓKIS:  pörgetyü  (Háromszék  m.  Erdélyi 
Lajos). 

TROMBÁJSZ:  otromba,  ostoba.  De  tromi 
éggi/   emhör!   (Zala    m.    Alsó-Lendva    vid.    Nyr. 
XX II  1.2*7). 


TKOMi:ll'\     TKOTYK 


iTYKOfl 


SOS 


TROMBITA  (dorombita  Szókelyíol.l  <i\örfTy 
Iván;  torombita,   <  ocság  Nyr.  XXII 

80;    Göniui     m.    Nvr.    X\  111.454;    Possony    m. 

TROMF, TBONF:  1.  tromf:  hívó  (troml.it  aszó ; 
ruf).   Trombitások,   három  tromf nt  f 
szárnyai  sió,   Nyr.   VI.826);    2.    tronf.    M| 
(Torta  Nyr.  X\  111.96). 

|TROMFOL|. 

be-tromfol:  |tréf.]  berúg,  Icírhzii  magát  (H   I V 

trónol  prédikál  (Tolna  n  WB 

Nyék  Nsr    VI  /!/<«&,    Ao//y  az   A 

gnggyák    <</    hetibe;   de    nem    tom,  I 
ÍMMHyi,  mtaá*  «  (Tolna  m.  Fölső-Nyék   Nyr. 
89), 

(TRÓNOLÓ|. 

noló-ssék:  szószék  (Tolna   in.  Fölső-Nyék 

|TRÓNüSOSj. 

torónosos-nyossolya :  tornyoR  nyoszolya  (Bor- 
sod m.  BthnograpMa  VII.74). 

TROPA:  fuccs  |hiiHZoneggyes  kártyajátékban] 
:if(l  Ilosvay  Vil  ibadka  Kaszonyi(iyula). 

tt   ke,    ügyei  (Baranya    in.  Csúza  Nyr. 
XVIII.383). 

ITROPÁL]. 

be-tropál:    berúg,     meerészecszik    (Kis-Kún- 
XXIII 

TROPOTYA:tipegÓ8-topogas,téblábolás(Szat- 
már  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.380). 

TROPOTYÁL:  ügyetlenül  ide  s  tova  tipeg- 
tapog,  nagy  zajjal  jár  (Szatmár  in.  Kapuik- 
bánya  ós  vid.  NyK.  11.380;  Kolozsvár  Erdélyi 
Lajos ;  Szolnok-Dohoka  m.  Szamosújvár  Kovács 
Jóaeef). 

TROSNYOK:  kukoricatorzsa  (Hont  m.  Páld 
Nyr.  XIV.576). 

TRÓSZOK:  három -m'-irv  öl  hosszú  fahajtás, 
mondhatni  rudacska,  ■  mely  meg  van  nagyolva 
vagyis  az  apró  ágaktól  meg  van  tisztítva; 
kender-  v.  lenáztatáanál  használják,    úgy    ! 

párhuzamosan  lefektetnek  s  azokra 
rakják  a  kévéket    sorjal»;r  ül   ismét  két 

párhuzamosan   lefektetett    tréeaokkal    fogfaiMák 
öasse   a   kévéket  (Zemplén    in.    Deregnyó 
XI  1.93). 

TROTLI  (trotyli  Vác  Divényi  Gyula). 

TROTYBSZ:    rendctl.  n   öltözetű  (Beregszász 

TROTYKOL:    totyakosko.lik.     Te    vén    (hiba 
<)  trotty,  mindég  trotykolszf  (Zemplén  m. 
rnyeg  Nyr.  XII.4J 


TROTYKOS:  totyakos  (Zemplén  m.  S: 

ref   m.    Pap   Károly). 

1.  TROTTY  :  fing.  Nag«  "'MBáca- 
Bodrog  in.  rj-Verbáai  Székely  Sándor)  |vö. 
1.  <              ''.'/|. 

J.  TROTTY:  1.  lecsüngő  nadrágfenék  (Zilál) 
vni.  Léaalo  Oéaa  lék  m.  Uion 

I  vakos  ember.  Vén  trotty  {Zvu\\>\<  n  0L 
Szürnyeg   Nyr     XII  127;    Szatmár   m. 
váralja  vid.  Nyr.  XV. 189;   Háromszék  in.  i 
Erdélyi  Lajos)  |vö.  torty,  9.  tritty-i 

TROTTYAN:     rottyan.     Unt    eccér     fl     f 
olyan  nagyot  trottyant,   mintha   ép  puskát 
vóna  Ai  (liömör  m.  Nyr.  XXIII.95). 

l.TROTTYOS:l.fingÓ8,fingódozó(Csoni:radm. 
Szeír  .<>  Pereno);  2.  trombitás  (Somogy  m. 

Lengyeltóti  járás  Ethnographia  VI.228)  | \ 
työs\. 

2.  TROTTYOS:    totyakos,    topn 

már  in.  S/inyérváralja  vid.  Nyr.  XV.  189;Zilah 
vid.  László  Géza;  Háromszék  m.  Uzon    Erd 
Lajos).  Mi'inui  már,  ti  vén  trottyos  !  (Csőm: rád  in. 
Sz.iites  Czakó  Ferenc)  [vö.  tortyos, 

TRÖNK:  levágott  fatörzs  darabja  (Moldva. 
Klézse  Nyr.  V.378;  IX.429)  [vö.  1.  tönk}. 

TRÖNKÖLY :  kistermetű  él  kövér,  köpcös, 
zömök  férfi  v.  nőszemély  (Moldva,  Klézse  Nyr. 

IX.429)   [vö.   riinlcöly]. 

TRŐNYE  (treömje) ;  fühordásra  való  kis  liáti 
ponyva,  melynek  a  négy  sarkán  kettős 
kétujjnyi  szóles,  eggy-két  arasznyi  hosszú  k 
van  (Abaúj  m.  Buzita  Nyr.  VII  öl 

TRÖSMÖK  :  kistermetű  zömök  ember  (Moldva, 
Klézse  Nyr.  VI.374). 

TRÖTYI:     totyakos    [?[    (Szatmár,   Szab. 
Ugocsa  m.  Nyr.  IX.  184)  (vö.  2.  trotty]. 

TRÖTYÖG:  totyog  (Szatmár  m.  Kapuik  vid. 
Nyr.  11.277)  (vö.  totyog]. 

TRÖTTYÖS :  totyakos  (Szatmár  m.  Szin  j 
l araija  vid.  Nyr.  XV.189)  [vő.  ,>s\. 

TRÜHÜ:  a  tollaspárna  alsó  tokja,  amelybe  a 
toll    be    van   varrva   (Palócság   Nyr.   XXI! 
[vö.  turbuk]. 

TRUCKA:  a  bicska  vasának  vonásos  oldala 
(A   bioakajátekban,  ha  a  földobott  bieaka  a  vo- 
násos oldalára  esik,  akkor:  trucka;    ha   a   - 
oldal  akkor:  sima;  ha  az  élével  fordul 

fölfelé,  akkor:  kid  ogléd  Ilosvay  Vilmos) 

[vö.  trücsök], 

TRUCKÁZj-IK  P] :  bicskajátékot  játszik 
Ilosvay  Vilmos). 

[TRUDA]. 

[Szólások].  Krigy  a  trudába:  eredj  a  manóba, 
a  fenébe,  a  pokolbal   (Szatmár   m.    Nagyb 
XV. 95). 


B09 


TRUHUNOYA     TllU'SK  A 


TITAT     TTD 


HIO 


TBÜHUNOYA:   idomtalan  testalkatú  és  ren- 
ii  öltözetű  (.akármit  vesz  föl,  úgy  áll   neki, 
mint   tehénnek  a  gatya4)  (Csongrád  m.  Szentes 
Csákó  Ferenc). 

TRUJA,  TRULYO:  oktondi,  inamlass,  málé- 
szájú (PaJócság  Miké  Pál;  Vác   Divényi  Gyula). 

TRUNKOS:  iszákos  (Rozsnyó    Nyr.    VI  11.566) 
hinkos]. 

TRUPPÁ:  virágcsoport  (a  kertben,  gruppé) 
(Bars  in    Rellz  vid.  Nyr.  X1V.288). 

TRÜC8KÖL:  szól  (a  tücsök)  (Hol?  Nyr.  VII. 
335)  [vö.  prücskől,  tücsköl]. 

TRÜCSÖK  (Szabolcs  m.  Kárász  Nyr.  XXVII. 

:  BAcs-Bodrog  m.  Ada  Nyr.  XXVIÍ.233.  406; 

Ssabadka  Kássonyi  Gyula;  trücske  Torontál  m. 

eg   Kálmány  L.  Szeged  népeIII.277;  tprü- 

csök  8sékelyföld  Gyórffy  Iván;  Torda-Aranyos  m. 

Harasstos  Nyr.    XIV.471):  h    tprücsöh,   trücsök  : 

k   (Szabadka  Kászonyi  Gyula;  Székelyföld 

Torda-Aranyos  m.  Harasztos  Nyr. 

XIV  471i;  2.  trücske  a  bicskának:  írásos  oldala 

(az  irástalan  pedig  a  simája)  (Torontál  m.  Szóreg 

lány  L.  Szeged  népe  III.277)   (vö.  prücsök, 

trucka]. 

TRÜSZKÖL  (t prüszköl  Torda-Aranyos  m.  Ha- 
rasztos Nvr.  XIV.471):  orrol,   haragszik   (Alföld 
Nyr.  IV.379;  Cegléd   Ilosvay   Vilmos).    Én  nem 
tudom,  mi  forr  benne,  egész  nap  trüszköl  (Alföld 
XV.231)  [vö.  prüszköl]. 

TRÜSSZENT  (tprüsszent  Székelyföld  Gyórffy 
Iván)  [vö.  prüsszent]. 

TRÜSSZÖG  {tprüsszög  Székelyföld  Gyórflfy 
Iván)  [vö.  prüsszög]. 

TUHA:  1.  galamb  (Fehér  m.  Nyr.  V.130; 
Tolna  m.  Fölsó-Nyék  Nyr.  VI.323;  Veszprém 
Nyr.   11.135);   2.    vadgalamb  (Dunántúl  Nyr.  V. 

TÚRÁK  (tobák  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.3) : 
dohány  (Székelyföld  Gyórflfy  Iván;  Csík  m.  N\r. 
XIL524;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.3;  X.204; 
Bukovina  Nyr.  VI. 525).  No  de  jó  tubák  az,  nem 
i  rósz,  mind  a  viijent  én  szípok  (Csík  m.  Nyr. 
XI  11.329).  Akkor  ingyen  szabad  vól  .  .  .  tubákot 
termeszteni  (Csík  m.  Nyr.  XIII.378). 

TUBI:  galamb  (Eger  Énekes  Imre). 

TUBICA.  Tubicám  (Rimaszombat  Nvr.  XI  1.191 ; 
Erdély  Erdélyi  J.  Népdalok  és  mondák  111.21 ; 
truii  i;ed  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.6.  7. 

többször) :  galambom,  kedvesem. 

TUBU:  galamb   (Zemplén  m.  Szfirnyeg  Nyr. 

TUBUK :  ügyetlen.  Egész  falu  ojan  tubuk  \ 
romszék  m.  Nyr.  XVIL381). 

TUBUSRA:    galamb   (Zemplén  m.   K 
X.279). 


TUCAT    (rucát    Somogy    m.    Sándor  József; 
cutat  Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  II 
csuszát  Ba/anya  m.  Bánfa  .VI.  141;  | 

8átoralja-Ujhely     Nyr.    XVII1.186;    Székelyföld 
Gyórflfy  Iván). 

TUCÁZ  :  koccint  húsvéti  piros  tojással  (játék  ; 
ketten  a  piros  tojásuk  hegyét  összekoccintják, 
s  a  kié  betörik,  az  a  vesztes  és  a  maga  tojását 
tartozik   odaadni    a   másiknak)    (Szabadka 
szonyi  Gyula)  [vö.  cucliz]. 

1  .TUD  (nem  tod  [tudod) ;  ha  be  tod  bizonyítani ;  azt 
tod,  otthagyta  volna?  ha  tod,  ha  nem,  nekem 
az  mindegy;  megtod  te  azt  elóbb  is;  onnan  ki 
tod  venni  magad  is ;  magad  se  tod,  mit  akarsz ; 
tod-e,  hányszor  megígérted  tavai  is?  tod-e  a 
leckédet,  Pisti?  [Dunántúl  Nyr.  V.539.  540] ; 
tod-e,  hogy  a  nyájat  elhagyni  nem  szabad  ? 
[Sátoralja-Ujhely  Nyr.  III.515];  nem  tok  [Dunántúl 

V.539;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVII. 
326 ;  Palópság  Nyr.  XXIII.95] ;  mit  tok  én  belé ! 
[Baranya-Ozd  vid.  Nyr.  XXVII.287] ;  el  tok  én 
lenni  ó  nélküle ;  hogy  tok  ón  kettővel  elbánni  ? 
[tudsz-e  ennyire  dobni?)  tok  bizony  messzebbre 
is;  [tudsz-e  imádkozni?]  tok  bizony  perecet  por- 
cogatni  [Dunántúl  Nyr.  V.540.  541);  nem  tom 
[Dunántúl  Nyr.  V.539;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  I 
Somogy  m.  Nyr.  11.377;  Kecskemét,  Arad.  I 
recen,  Jász-Kisér,  Baracska,  Szeged  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.260.  265.  291 ;  Palócság  X\  i 
539;  Háromszék  m.  Vadr.  398.  399;  Brassó  m. 
Hétfalu  Horger  Antal];  hogy  tom  én  ezt  mind 
megtanulni?  no  ha  be  tod  bizonyítani,  én  be 
tom ;  kitöm  én  azt  tóle  szép  szerével  [Dunántúl 
Nyr.  V.540] ;  magam  is  naon  jó  tom  hasznánya 
[Göcsej,  Páka  Nyr.  1.418];  azt  tom,  már  el  se 
menjünk  [Dunántúl  Nyr.  V.540];  az  tom,  asz  tom 
[Repce  vid.  Nyr.  XX.371 ;  Göcsej  MXy.  II.416|  ; 
nem  is  tom,  mikor  égett  nálunk  utoljára :  én 
nem  tom,  mit  csináljunk  vele  [Dunántúl  Nvr. 
0] ;  ászt  se  tom,  mitirgyak  [Balaton  mell.  MXy. 
V.158] ;  tom,  megijedt,  mikor  rányitottad  az  ajtót! 
tom-e?  tom  bizony!  tom  hát!  de  tom  ám!  nem 
tom  én!  [Dunántúl  Nyr.  V.541];  tom,  hom  mek 
kell  birkoznyi  veled  [Nógrád  m.  Megyer  Nyr. 
VII.37];  tom  [Tolna m.Gyönk  Ny r.V.379;Gömörm. 
Nyr.  XV1II.459];  toum  [?  —  Gyöngyös  vid.  Nyr. 
11.181];  tuod,  tuok,  tuom  [Dunántúl  Nyr.  V 
Zala  m.  Kis-Kanizsa  Liehtschein  Ödön]):  1.  ismer. 
Tudom  is  azt  a  vi  >nnék 

farkast  (Somogy  m.  Újmajor  Nyr.  VIII .1 
Száz  papná  is  többet  tudok  [szójáték]  (GU 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VI. 477 

emberek  (Moldvai  csáng.  Nyr.    X.154);    2.    hisz. 
gondol,  vél.  Azt  tod,  otthagyta  volna? 

el   se   menjünk.    Azt    tudtam    ám,    min 
megfojt  a  nyavalya  (Dunántúl  Nyr.  V.540. 
Az   tom    (Repce   vid.    Nyr.    XX.371).    A 
Asz   luttam   (Göcsej    MNy.   11.41'.).    A:t   tuggya, 
hogy  szíva  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XVII.; 
tudtam  (Baranya-Ozd  vid.  KVH.286) 

tudtam.  Azt    tudtunk,    hogy    égyiin    < Marán va    m. 
Hegyhát  Várady  K.  Baranya  múltja    és  jelenje 

»i,  hogy  agyon  is  Bitek   (! 
vid.    Nyr.    VII. 277).   Ászt   tudom,    valaki    mégha 


síi 


TID 


TUD-TUI)\T<> 


„álunk  (I)ráva  moll.  Kopács  Nyr   KVI.474).  Ászt 
tudtam,    a    :<  (hrava  mell.   Kopics 

W  11  14).  A:t  tudta,,,  Cl  úgy  gondul- 

kódol,  mind  a  hogy  én  (Palócság  Nyr.  XXI.506). 
Azt    tudta,   hogy  tán  csak  tfvedísbü  ho* 
a    gombócát    (Esitergoiu    m     N\i      WI1I.141). 
Azt  tudtam,  hoqy  kik,  hát  i  leves  m.  Nóv- 

ls:t  tuttam,    hof%  Nógrád  m. 

94).    ÁSZt    tutta,,  :.  Halas 

\IX  ■"•■'■  íi.      Ll    tudták,    hogy    m  >zéni 

(Nagy-Körös    Arany-Gyulai    NG*.    1  100).    Ászt 
tuttam,    igyák    a    csúnya    m/a<  ki    rajta 

ssa-Dob  Nyr.    Win  ~>71).    Asz 
tuttam,  hogy  éjön  (Zilah  vid.  Lássló  Góca). 
tudod  te  szigorú,  érted  rónék  én  szomorú  '?  (Három* 
ssék  in.,  Erdóvidék  Vadr.  178). 

(Szólások).  Tud  irást:  tud  imi  (Kalotaszeg 
Csúcsa  János).  Et  tudva:  ezt  tudva  (Nagy  Körös 
\  11.138).  Tudja,  .  . .  j  tudja  Isten.  Tudja 
(túűggya,  sajátszerű  hangsúlyozással).  hol  volt! 
(hunántúl?  Nyr.  XXVlIl.:t71).  Tugg,/a,  hun  vaü! 
Tuggya,  meddig  tart!  (Qyöt  in.  Nyr..  XXVIII. 871). 
Tudja,  hol  t-n  -Bodrog  in.  Ó-Becse   Nyr. 

XXVIII.371).  Mit  én  tudom:  mit  tudom  én! 
tudom  is  én!  (Ssabolcs  m.  Nyr.  XXV1I.334). 
tok  én  belé!  =  cv  (Baranya-Ózd  vid.  Nyr. 
XX VII. 287).  Av  város  nyakába  tutták  af  fizetést : 
a  v.  ny.  sózták  (Debrecen  Nyr.  XXVI.42U). 

el-tud:  1.  eltávolít,  elküld,  leráz  a  nyakáról. 
Tudd  el  innét  valahogy  ezt  az  alkalmatlan  embert! 
(Ssékelyföld  Kiss  Mihály);  2.  fortélyosan  el- 
kaparint,  elpöröl.  Csak  prókátorra  bízd  mayád i,t : 
eltudja  az  in  'A    rokonai   eltudták    tőle 

minden  vagyonát   (Csallóköz   Csaplár   Benedek). 

föl-tud:  1.  fölszámit,  fölró  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Arra  kérem  jó  kapitány  uramot,  most 
az  éccer  ne  tuggya  fél  hibámot .'  (Maros-Torda  m. 
Nyr.  XIX.336) ;  2.  fölhány  (vkinek  vmit).  Azt  a 
kicsit   is  feltudod-e?  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ki-tud:  kiforgat  (örökségből),  kitúr  (hivatal- 
ból) (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.ÍU;  Ko- 
márom m.  Kürth  Nyr.  XIX.  187).  Hamis  haverei 
minden  örökségéből  kitudták  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek).  A  fiúk  a  leánytestvéröket  kitudták  min- 
den örökségből.  A  jegyző  addig  iikáiódott  N.  J. 
ellen,  hogy  utóvégre  is  kitudta  a  bíróságból 
I j  m.  Király  Pál).  Kitud tták  a  tiszttartót 
yalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.234). 

le-tud  :  1.  leró.   Dógozom  neki  egy  napszámot, 
I  letudom   a  tartozásomat  (Abaúj  m.  Király 
Majd    letuggyuk    azt    az    elmúlt    lak 
(Abaúj  in.  Csolád  Nyr.  V.528);  2.  elvégez. 
is  letuttam  (Szabolcs  m.  Tisza-I-d,  N\r.  XXVII. 
igy-KálM  Nyr.  XII 
>gyéb    ninrs,    trjjd    is    letudjuk    a    vacsorát 
(Abaúj  m.  Király  Pál);  8.  leráz   (magáról  vkit) 
(Ssékelyföld  Kiss  Mihály). 

rá-tud:    L    rátukmál,    rásóz.    R>  «  jó 

drágán  a  rossz  ruháját  (Ssékelyföld  Kiss  Mihály) ; 
2.  ráadással  megtold.  Aggyon  'De 


keveset  a  ,  az  iám  <igya 

(Veszprém  m.  Csetény  Haláss  Ignác). 

(2.  TUD). 

[Szólások).  Tugij  h ozzá:  ért  hossá  (Deb- 

recen Hajdú  Nauy    Sandi.r).    Nagy    tuggya 
most    neh  -ii    tudja 

mi.  Szíhalom 
tuggya  nem  véna  a  dologba,  tu\  bt  HM 

tudna  róla  (Debrecen  Nyr.  22). 

TUDAKOL  (mögrMrfíWták  Essék  vid.  Nyr. 
VI  1.277). 

TUDÁKOS:  1.  tanult,  tudós.     Tuddh- 
tanult,  okleveles  bába  (Mátyusfiddo,  Tallós  Nyr. 
XVI 

dákos  Hatki  bácsi  i Palócság  Nyr.  XXI.507.  508); 
2.  javas,  kuruzsló.  Tudákos  asszony  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos). 

(TUDAKOZÓD-IK). 

(Szólások].   Mi  tudakoMÓdikf        ml  a. 
(Csík  m.  Oyimes  Nyr.  DL604). 

TUDÁLÉKOS:    1.   tudákos    (Somogy  in. 
XIX.287;    Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.218;  Szí 
Áron);  2.  javas,   kuruzsló  (Dunántúl ?  T 
Győr  in.,  Komárom  m.,  Zala  m.  Bódiss  Jusztin). 

TUD  ALMÁS:  1.  tanult,   tudós   (Palócság   v 
XX1I.80;  Mátra  vid.  Nyr.  XXII.384;   Heves   m. 
Bekölce  Kassai  J.  Szókönyv  V.233  ;  Borsod  m. 
Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyuláné).  Tudalmás 
bör  (Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XV,  hnas 

ember    ám    ők  eme    (Gömör   m.    Király  Pál). 

ás    embernek   nem   váló    áz    ás  nüyi 

reszkírozni  |a  feleséget  szekiroznij  (Rozsnyó  vid. 
Nyr.    XIII.571);  2.   javas,    kuruzsló.     1 
{tud"ómas)  asszony  (Palócság Nyr.  XXL806;  XXII. 
80;  Ethnographia  III.355). 

TUDALOM:    tudomány.    U  van 

(Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XV.372).  Á  fiu  esze 
fogja  á  bétyüt,  szive  fÜvSszi  á  tudóimat:  fogé- 
kony esze  van,  könnyen  tanul  (Rozsnvó  vid. 
Nyr.  XI1I.571). 

[TUDAT]. 

[Szólások].  Tudatni  vkd:  tudakozódni  vkinek 
a  körülményeiről  (Eger  Kürti  <i.  Menyhért). 
Menyasszonyt  tudatni:  a  leány  szülei  hazahoz 
küldeni  vkit  puhatolódzni.  hogy  odaadnák-e  a 
leányt  (Hont  m.  Nyr.  XV1II.4 

[el-tudat). 

(Szólások].  Eltudat  vkit:  tudakozódik  vkinek 
a  körülményeiről,  a  sorsáról.  [Begy  haldokló 
ember  mondta  a  feleségének:]  Engem  el  ne 
tudass,  mer  átokba  hagylak :  holtom  után  ne  kér- 
dezősködjél a  sorsom  felől  a  novaji  javasasszony- 
Bgei  Kürti  <;.  Menyhért). 

TUDATÓ:  az  az  asszony  (rendesen  a  \em 
nek  vmelyik  közelebbi  nőrokona),  a  kit  a  li 


318 


TUDÉKONY— TUKARCS 


VSZKOD-IK-TH. 


-14 


sulandó  legény  anyja  a  kiszemelt  leány  szüki 

hálához  küld  puhatolódzni,  hogy  odaadnák-e  a 

t   (Boreod   m.    Ktlmouraphia  VII. 166.  167). 


ülfogású,  értelmes  (Szé- 
18). 


TUDÉKONY 

kt-lyfüld  Kassai  .1.  S: 

jTÜDNIj. 

tudni-valóst:    tudnivalóképpen,   tudvalevőleg 
:  omsiék  m.  Vadr. ;  OyórflTy  Iván). 

TüDÓDZ-IK:  |?|  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.530). 

TÜDOOAT:  tud.  Tudogat  a  dermek  tanácolni 
[hesiélnil  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.530). 

(TUDOMÁNY). 

tudomán-tóke :  [tréf.J  fej.  Ne  léfetyőjj,  mer 
bele  találod  ütni  a  tudomántőkédet  a  puskám 
agyába!  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.42). 

TUDÓ8  (tudós  Borsod  m.  Sajó-Sz.-PéterSchrö- 
der  '  ivuláné;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  tudus 
Vas  m.  Óreég,  Szalafó  Nyr.  VII.  181;  Zala  m. 
Szentgyörgy  völgye  Nyr.  11.280;  Göcsej  Nyr. 
X  111.21 7):  javas,  kuruzsló,  jövendőmondó,  kártya- 
vető  (8oprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.561 ; 
óreég,  Szalafó  Nyr.  VII.  181;  Zala  m.  Szent- 
györgyvölgye Nyr.  11.280).  Tudós  asszony  (Bor- 
sod m.  Sz.-István  Ethnographia  VII.367).  Tudós 
asszony  v.  ember  (Boreod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schrö- 
der  Gyuláné).  Mikor  elkezdett  semmedni  a  lobom, 
sok  doktor  nieszte,  de  csak  a  riedicsi  tudós  segit- 
tett  rajt  (Göcsej  Nyr.  XIV.449). 

(Szólások).  Tudós  vmibe:  tud  vmiról  (Somogy  m. 
Nemes-Déd  Nyr.  VIII.525).  Tudós  vagyok  benne: 
tudom  (Mezótúr  Nyr.  X.569). 

(Közmondások).  Ki  mibe  tudós,  abba  gyanús 
(Debrecen  Nyr.  V.517). 

TUFÁK:  pakli.  Két  tufák  masina:  két  pakli 
gyufa  (Torda-Sz.-László  Borbély  József).  Aggyon 
csak,  szomszéd,  két  tufák  masinát!  (Torda-Sz.- 
László  Király  Pál). 

TUHÁS :  haragos,  ingerlékeny.  Bizony,  bizony, 
ü  kéme  má  nagyon  tuhás  ember  (Szatmár  m. 
Patóhása  Nyr.  XIX.380). 

TUJOGAT:  /ty'-forma  hangot  ad  (a  gerlice). 
E>9V  gerlice  is  sokat  tujogakott  (így!)  mellettem, 
fiéckire  miég  se  tolatom  (Göcsej  MNy.  V.160). 

[TUK-EK]. 

meg-tukik:  megharagszik,  megorrol,  földúzza 
as  orrát.  Már  megim  mektukott  (Boreod  m.  Bartha 
József). 

TüKA :  kakas  (Bare  m.  Czimmermann  János). 

TUKARCS:  1.  tekercs  (dohány)  (Alföld  Nyr. 
XV.281;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV  474;  Szeged  Ferenczi  János;  Gömör in. 
Nyr.  XVI1I.502;  Hajdú,  Szabolcs,  Szatmár,  Zemp- 
lén, Abaúj  m.  Király  Pál).  Tukarcs  dohány 
(Hegyalja  Kassai   J.  Szókönyv  V.236).  Egy  tu- 


karcs dohány  (Hajdú-Xánás  Máté  Lajos);  2.  fonal 
matring  (Szolnok-Doboka  m.  I  rdüktad); 

8.   tukarcs  ember:    kis   ember  (Cegléd    Ilosvay 
Vilmos)  (vö.  dohány-tukarcs]. 

TÚKÁ8ZKOD-IK :  l.  tekintget.   Ászt  is  meg- 
parancsóta,  hogy  ne  túkászkogyon,  hanem  gyüjjön 
(Hont  m.  Tesmag  Nyr.  X.526) ;  2.  turkál,  keresgél 
(Ipoly   völgye,   Kővár   vid.    Nyr.    XVI.574) 
kútászkod-tk\. 

TUKI :  krajcár  (Palócság  Császár  Árpád). 

1.  TUKMA:  alku,  egyezség,  szerződés  (Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  V.236). 

2.  TUKMA :  titkolódzó,  fortélyos  (Hol  ?  Tsz.). 

(TUKMACS). 

tukmacs-orrú :  pisze  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

TUKMÁL  (dukmálni  Pápa  vid.  Tsz.;  tokmáim, 
rátukmálni  Zilah  vid.  László  Géza;  Székelyföld 
Tsz.;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Tsz.).  — 
Tokmái:  1.  biztat,  ösztönöz,  rábeszél.  Mire  tok- 
málád  azt  az  embert?  Valami  rosszra,  ugy-e? 
(Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  szerez  (Székely- 
föld Tsz.);  3.  alkuszik,  szerződik  (Háromszék  m. 
Tsz.). 

[TUKMÁLÓD-DX],  TOKMÁLÓD-DX:  alkudo- 
zik, szerződik  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Sepsi- 
Sz.-György  Erdélyi  Lajos).  Sokat  tokmálódol !  Xe 
tokmálódj  anyit,  met  megbánod !  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

TUKMÓ:  bárgyú  (Beregszász  Nyr.  XXVI. 
523)  (vö.  kukma). 

TUKÓ :  eggyügyú,  ostoba,  buta,  tökfilkó  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.525;  Szatmár  m.  Barna  Fer- 
dinánd). Tukó  paraszt.  A  paraszt  csak  ojjan  tukó 
(Heves,  Borsod,  Abaúj  m.  Király  Pál). 

TUKOEGA:  keskeny  szalag,  a  mellyel  a 
leányok  a  félingük  ujját  a  könyökükön  fölül 
megkötik  (Komárom  m.  Szentpéter  Király  Pál). 

(TÚL). 

Túl-a-Duna:  Dunántúl.  Az  én  születésem  helye 
tulajdonképen  Túladuna.  A  régi  Pandúr  (falucska) 
helye  egészen  Túladunára  került  (Bácska  Nyr. 
XX.  131).  Én  a  bort  rendesen  Túladunáról  hozatom. 
Ez  az  ember  folyvást  jár-kel,  bejárta  már  az 
egész  Túladunai  föl  égésien  Sopronyig  (Baja  Nyr. 
XX.  130).  Túladunára  (Baja  Nyr.  XX.379). 

túladunai:  dunántúli  (Csongrád  m.  Szentes 
Nyr.  XX.  126.  127).  Esőnk  lesz,  nagyon  kékellenek 
a  túladunai  hegyek:  Túladunai  bor  (Baja  Nyr. 
XX.  130.  379). 

tul-a-felén :  túlsó  oldalán.  Tul-a-felén  az  oszta- 
nak v.  a  háznak  (Fehér  m.  Nyr.  XXVI.526). 

tul-a-felül,  tul-a-felól:  túl,  túlfelől  (Vas  m. 
Körmend  vid.  Nyr.  XX VI  1.96).  Jiégebben  kivágtuk 


n  LAJDOM     TÜLKÖL 


TÚLNAN— TI'" 


myósan    a    vásznat,    ott    tulaj',  h~>l    tnldtuk,  s 
ndel  két  síéiből   (Kalotaszeg    Nyr. 

\Wiil  ; 

túlatissai:    tiszántúli    (CeODgfád    m.    Szentes 

|túlján-túl|(  tujántul:  kelletén  túl,  kelletén 
fölül,  túlságosan  (l'dvarhely   ni.  Vadr.). 

tulon-túl    (túlontúl,    tulon-túl):    x     U'sik    m. 
r  hozzáfog,  hát  akkor  tulon- 
uiyn  Nyr.  X..r)70). 
»túl   megadja  a  becsület*   (Erdély,  Szel. 

Vem   annak  még   túlontúl   [vagyona] 
aazeg  Csucia  János)  |vö.  tulajJon-túl]. 

túlontúl-való :    túlságos    (Kalotaszeg    Czu 

Jáne  skedés  tná  mégis  túlontúl- 

(Ssatmár  DL  Nagybánya  N  70). 

ITULAJDON]. 

|8sólá8ok|.  Tulajdon  az :  teljesen  ugyanaz.  Ez, 
kérem,   tulajdon  <u  a  szövet  (Kassa  és  vid.  Nyr. 
•73). 

tulajdon-túl  —  túlon-túl.  Tulajdon-túl  csúf 
(Bánffy-Hunyad  Nyr.  X 

tulakoz-ik:  .mintegy  tolakodva  bizonyos 
akadályom,  tömegen  által  vergődik'  (Hol?  CzF.). 

TÜLHÁNY:  kukoricaszár  (Kolozs  m.  Felek, 
Sz.-Györgyfalvn  Hieóri  János]  [ vö.  tuzslány]. 

|TULI]. 

tuli-piros  (tuni-piros  Toron  tál  in.  Csóka  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  111.27):  1.  élénkpiros 
(Csallóköz  id.  Szinnyei  Jóssefné;  Dunántúl  Bó- 
diss  Jusztin)  r,  deUvőrős,  kupikék:  tarka- 

barka (Fehér  m.  Nyr.  IX.  J  piro*  háláljon 

szinú:  tarkabarka,   eifra   íVeaiprém  m.  Nyr.  V. 

ti  2.  gömbölyű,  ropogós  szollőfaj  (Somogy  m. 
dánd  Nyr.  IV.334). 

ITULIA). 

tulia-fü :    sárkerep,    sárga    lóhere   (trifolium 
melilotus   officinalÍ8)   (Zemplén   m.    Bodrog 
falud  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 274.    328;   V.238). 

TULIPÁN  (tulipánt  Repce  vid.  Nyr.  XX.369; 
Soprony  és  Vas  ni.   .\  2;  Gömör  m.  Nyr. 

XVIII.4--.it;  Kis  Kun-Halas    Nyr.    XV.65;    Cegléd 
üoavay  Vilmos;  Debri-  Zilah  vid. 

\  VI  1.496;    Udvarhely    m.    I'.-h.  i -Nyikó 
mell.  Vadr.  114;'  I  alócság  N\  r.  XX  11.80). 

TULIZ  (tulizni):  öklelódzik,  öklel  a  szarvaival 

Kunság  VII.  141  ;  Hol?  Tsz.). 

TULKÓ:  a  bányaakna  fenekén  fölfeszegetett 
vastag  Bólap,  a  tuelyból  aztán  a  sókövek  tel- 
nek ki  (Szolnok-Doboka  in.  Deésakna  Nyr.  1.383; 
r.rda  Jankó  J.  Torda  stb.  168). 

jTULKOL),  TÜKKOL:    ökleiődzik.     I 
tukkának  (M<  WII.1 1 1 )  |vö.  túlköl\. 


TlhiNAN 

Pest    m.    Vall 
XIV.44;    Uuonnan    Csongrád    m.    Arán 

II 
túnan  Eger  vi<l.   Nyr.   XVÍI.477;  G\ 
111  227;    I  mag   Nyr 

Kálmány  L.  Szeged  népe  1.159 ;  Arad  m. 
Pécska    Kálmánj    L    Koszorúk    1.286; 
Nógrád    m.    Megyer    Nyr.    VI 

mok  Nyr.  VI  1.426;  tunnant   Szeged 
vid,  Nyr.  L876):  L  túl  (Ux 

Még   az 
ngyös    Nyr.    111.227).    // 

Nógrád    m.   Megyer    Nyr.    VII. :i7). 
nen  innen  (Csongn'nl  in.  Arany- 
Qyulai    NQy.    11.379).    A   tunnanon   tun 

ót  (8zeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.159).  Az  auferenciás  Un 
(Szeged   vid.  Nyr.  1.376).  Az  í  en  vét,  a 

m  vót  (Arad  ni.  IVcskn  Kálmány  L. 
Koszorúk   1.236).    Á   korpákázálokon    túnnán 
I   in.   Bajmok   Nyr.  VI  1.425);  2.  túl  (lati. 
hetedhétországon  l»  >n1  in.  Tesmag 

Nyr.  X.528).  Ménnek,  mrnáe'gént 

(Nógrád  m.  Megyer  Nyr.  VI  1.38). 

[Szólások].  Magamon  túlnan:  magamon  kívül. 
Egészen  magamon  túlnan  vótam  (Pest  m.  Valkó 
Nyr.  XIV.44). 

[TÚLNANRA],  TÚNÁRA :  a  túlsó  félre  (Veszp- 
rém Nyr.  V  11.381). 

TULOK  {tujok  Csík  m.  Gyergyó-Csoniafalva 
Jánosy  Geró;  tuk  Vas  m.  Őrség   Nyr.  VII 

TÚLSÓ  (tussó  Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal). 

TUNBB:  alagút   (Kolozs  m.  IX. 

502;  Kolozs  m.  Zsobok  Melich  János). 

TUNG  {tutik  Zala  m.  Tapolca  Nyr    XXV 
Somogy  m.  éjsz.  vid.  Bertalanflfy  Tódor 
tünk: káposztás  hordó  (Balaton  mell.  CzF.;  Hor- 
váth Zsigmond,  Fábián    Gábor    1839;    Zala    in. 
Tapolca  Nyr.  XXV.478;   Somogy   m.   éjsz.    fid. 
Bertalanffy  Tódor);  2.  tung:  kád  (Zala  m.  Sze- 
pezd  Nyr.  XVII.284);  8.  tung:   |tréf.|    segg.   Le- 
teszi a  tungját:  leül  ([Dunántúl]   NyK. 
.1   hova  az  a  mészárosné  odateszi  a  tungját, 
kettőnek  a  helyit  foglalja  el  (Zala-Egerszeg  Király 
Pál). 

TUNGOS:  nagyseggű,  nagyfarú  (Dunántúl 
CzF.;  Perto  mell.  MXy.  III.242;  Hol?  Tsz.). 
Tungos  néne   (Tolna  in.   Némedi  Tolnai  Vilmos). 

TUNKA:  savanyú  leves  (Rozsnyó  Nvr.  VIII. 
236). 

TUNKÓ:  tuskó,  fatóke  (Heves  m.  Karácsond 
Király  Pál)   [vö.  tönkő]. 

1.  TUNYA,  TUNYA:    könn\ 
a  jó  meleg  há  nekünk  nmes    fánk.    A 

túnyi 

igunni,  met  tőled  fél 


M7 


TI  NY  A     TITKA 


TUPRI-TURBOIA  \ 


318 


föld  Kiss  Mihály).  Tunya  kijéének  az  élet  /(Udvar- 
hely  ra.  Homoród-Almás  Nyr.  V.266).  Neköd 
tunya,  mrtt  neköd  van  urad  (Udvarhely  in.  Fehér- 

kÓ  null.  Nvr.  XVTIL526).  Tunya  neki  (Rkrom- 
asék    m     MNy.   VI.359;   Vadr.).    Tunya   a  nagy 

lámák  nagy  osztagot  rakni  (Háromszék  m. 
Vadr.).    Tunya   neked,  szivem,  ágyadban  keverni, 

rossz  nekem,  kincsem,  hadak  kőzött  lenni 
(Moldvai  csáog.  Erdélyi  J.  Népdalok   és  mond. 

1).  Tunya  apró  halat  fogni,  nehéz  szálkájától 
enni.  Tunya  szeretőt  tartani,  nehéz  igazra  találni. 
Tunya    szeretőt    találni,    de   nehéz    tőlle   elválni 

Iva,  Kléase  Xyr.  VI.432). 

J    TUNYA  (Kecskemét  Nyr.  X.382;  Bács  m. 
Hajinuk    Xyr.    VIII.  191  ;   tuna   Bács  m.  Bajmok 
VII II 91):  orrából  beszélő. 

[TUNYÁLJ. 

[meg-tunyál]. 

(Szólások].  Megtunyálja  magát:  1.  elrestül,  el- 
lustul (Torda  vid.  Jára  Kolumbán  Samu ;  Három- 
ssék  m.  MNy.  VI.341).  Sokáig  tunyáskodott  a 
/lom  a  tanulásban;  már  azt  hittem,  végkép  meg- 
tunyálja magát,  s  egyszer  csak  azt  látom,  jól 
tanul  (Háromszék  m.  Erdővidék  Szász  József); 
2.  megköti  (megbicsakolja)  magát  (Háromszék  m. 
Cseruáton  Erdélyi  Lajos). 

[TUNYÁOD-IKj. 

meg-tuny áodik :  megtunyul  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

TUNYHÁSOS:  tunya  [?]  Tunyhásos  ember  (Sza- 
bolcs m.  Kis-Besenyőd  Nyr.  IX.  136). 

TUNNYOG:  dünnyög,  orrából  beszél  (Eger 
Kürti  O.  Menyhért)  [vö.  dünnyög]. 

TUNNYOGOSSÁQ :  dünnyögóssóg.  Tunnyogós- 
ságátú  kapta  [a  Dudó  gúnynevet)  (Eger  Kürti  O. 
Menyhért;  Heves  m.  Saár  Nyr.  11.524). 

TUBA:  földbe  ásott  és  lábbal  hajtható  tiló- 
azerú  eszköz,  a  mellyel  a  megáztatott  kendert 
v.  lent  megtörik  és  igy  a  finomabb  tilolásra 
előkészítik  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.429; 
Baranya  m.  Kisasszonyfa  és  vid.  Zalai  Mihály). 

TÚPA:  ostoba,  buta  (Komárom  m.  Fúr  Nyr. 
XX. 479;  Esztergom  Révész  8amu). 

TUPÁL:  lent  tör  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.429). 

TUPÉTA:  becsavart  haj  (Hont  m.  Nagyfalu 
Tolnai  Vilmos). 

TUPISZ:  pisze.  Tupisz  órú  (Cegléd  Uoevay 
Vilmos)  [vö.  tusza-pisze]. 

TUPLI:  gömbölyű,  kövér  (Orosháza  Nyr. 
VI.179).  J 

TUPRA:  kicsiny,  törpe  (Vas  m.  Kassai  .1. 
Szókünyv  \  .240)  |vö.  topóra]. 

aummu:  maoyab  iiamtni*.  u. 


TUPRI :  m  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Fehér  m. 
Nyr.  V.130;  XXVI.520;  Tolna  m.  Paks  Nyr. 
XX  11.431  ;  Somogy  m.  Adánd  Nyr.  1 11.475;  Veszp- 
rém m.  Csetény  Haláss  Ignác;  Hol?  Tsz.)  (vö. 
toparaj,  töpöri,  törpe]. 

1.  TÚH,  TUB:  1.  túr:  genyedó  seb  (Három- 
szék m.  Nyr.  IV.478);  2.  túr:  rövid  idő  alatt 
elmúló  orbánc  (Háromszék  in.  Xyr.  IV.478; 
C8Ík-Várdótfalva  Péter  János);  3.  túr,  tur:  var 
(Székelyföld  Kolumbán  Samu;  Háromszék  m. 
Zágon  Császár  Árpád;  Moldva,  Klézse  Nyr.  IX. 
429).  Tur  van  a  lábomon  (Szatmár  m.  Nagy- 
Dobos  Nyr.  IX.  138);  4.  tur:  koszmó.  EUepte  a  tur 
a  fejit  (Erdély  Király  Pál). 

2.  TŰR  (széllyőí/iírtak  Orosháza  Nyr.  V.419; 
kiífiíma  Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk 
1.87 ;  dúri  Torontál  m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged 
népe  III.250;  dúró  Csongrád  m.  Szentes  Nyr. 
VI. 270). 

(föl-túr). 

(Szólások).  Főturgya  az  órát:  fönnhordja  az 
orrát,  büszkélkedik.  Uf  főturgya  az  órát,  mint 
a  háromgarasos  malac  a  négygarasos  kötélen 
(Veszprém  m.  Nyr.  V.418). 

TÚRA:  durák  (kártyajáték)  (Komárom  m. 
Kürth  Nyr.  XIX.432). 

TURAK :  gyékény  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

TÚRÁK :  csizmaszárból  készített  kamásli,  me- 
lyet a  pásztorok,  kondások  szíjjal  kötnek  föl 
a  lábuk  szárára  a  bocskor  fölé  (Zilah  vid. 
László  Géza). 

TURAKOD-IK  (Báttaszék  Király  Pál ;  dura- 
kod-ik  Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  VI1I.332) :  tola- 
kodik, furakodik. 

TURANYI :  eggyügyü  (Hajdú-Szovát  Ny  r.  XXVI. 
189). 

TÚRBA  (Vas  m.  őrség,  Szalafó  Nyr.  VII.38; 
túrba  Szilágy  m.  Kerekes  Ernő):  batyu. 

TÚRRAL:    háborgat   (Győr  m.   Fejérpataky 
j  László;  Komárom  m.  id.  Szinnyei  József). 

TURHÁLÓD-IK :  1.  zúgolódik  [?].  Csak  azt  nem 
szeretem  benne  [a  gyufában),  hogy  ugy  csesszeg 
s  ojan  rossz  bűze  van.  —  Azétt  kéjed  ne  turbálógy- 
gyek;  élig,  es  met  a  nem  árt  (Csík  m.  Nyr.  XIII. 
329);  2.  zakatol,  holmit  hányva- vetve  zajt  csinál, 
megbontja  a  ház  nyugalmát  Ne  turbálóggyék 
annyit  mán!  (Erdővidék,  Csík  m.  Szász  József). 

TURBÉKOL  (turbíkol  Szabadka  Kászonyi 
Gyula). 

TURBÍKOL:  turkál.  Megöltük  a  disznót;  nem 
akart  enni,  csak  moslékot,  azt  is  turbikolta :  csak 
turkált  benne,  kelletlenül  ette  (Keszthely  Horváth 
György)  (vö.  torbékot]. 

TURBOLYA  (Tisza  mell.  CzF.;  Marosszék 
Arany-Gyulai    NGy.    1.217;  turbója  Udvarhely  m. 

62 


B19 


TURBÓI. YK\     ti  i;k\s 


-Z-TUR080D  IK 


\l  40;  turbula  8iomhath.lv  u.l    I 
Népdalok  és  mond.   1.190;  tmrbulya  Székelyföld 
Tsz.):  chaerophyllum  Nűbowm. 

TURBOLYKA:  K  (Tisza  mell.  CiF.  VI.496). 

!.  TURBÜK  (Borsod  m.  8ajó-Sz.-Péter  S.-hrö- 
dor    Gyuláné;    Miskolc    Ciimmermann    Jái 
turbók   Hegyalja  Kassai  .1.    8zókönyv    V 
a  tollaspárna  alsó  tokja,  a  melybe  a  toll  be  van 

\:irrv:i   |vo.   trubu). 

(2.  TÜRBUKl. 

turbuk-háló:  tiiki..^  k.ntn,  :i  melynek  a 
hálótest-szerkezet  mint  a  kecsegehálóé; 

bekerítik  vele  a  nádflttököt  s  a  buklóvul  belé- 
riasitják  a  halat  (KeRZthcly  Hermái]  O.  Halá- 
ssat  K .). 

turbuk-in:   a   hosszi  isas   ina    (Körös- 

Tarcsa  Honnan  0.  Halászat  K.774a). 

turbuk-vaa:    vascséve   (csőszerű    karika),    a 
milyeneket  kivált  a  kcce  inára  súlyotokul  tesznek 
s-Tarcsa  Hermán  O.  Halászat  K.). 

TURCSI  turrsi-orru  (Veszprém  Nyr.  XV. 
Ml  [helytelen  értelmezéssel]). 

t  urcsi-orru :  tompaorrú  (Zala  m.,  Veszprém  m. 
I'áj'i   Bagyary  Simon)  [vö.  torcsu-orru]. 

TUB.ÉSZ:  turkál  (Balaton  mell.  Tsz.). 

TUBGULYA:  gömbölyű  szilva,  bódi  szilva 
(Pest  és  Bács  m.  CzF.). 

TURHA:  a  mocsarakban  az  elrothadt  növé- 
nyekből keletkező  iszap  (Bihar  m.  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

TURJÁN,  TURJÁNY:  bozótos,  nádas,  zsom- 
békos,  posványos,  ingoványos  hely  (Duna  mell. 
Kassai  J.  Szókönyv  V.242i  Pest  m.  Tsz.;  Pest  in. 
Dabas  Tsz.;  Kecskemét  Nyr.  XIX.46). 

TTJRKA  (tűrka):  L  hosszú  botra  fölerősített, 
fából  készült  madárcsőr,  a  melyet  farsangkor  a 
tárkás  hordoz,  olyan  hosszú,  szoknyaforma  ruhát 
öltve  magára,  a  melyből  csakis  a  túrka  látszik 
ki,  s  a  ruhán  csakis  eggy  kis  nyilas  van,  a 
melyen  kiláthat.  A  többi  maszkurások  között  a 
túrkás  megy  elül,  zsineg  segítségével  csattog- 
tatja a  túrkát,  hogy  a  bámészkodó  gyerekeket 
ijesztgesse;  ha  pénzt  dobnak  eléje  a  földre, 
lehajolva  a  túrkáv&\  veszi  föl  s  átadja  vmelyik 
társának  (Zilah  vid.  Nyr.  XXVI  11.234);  2.  far- 
sangi álarcos,  bolondosán  fölöltözött  személy 
(Székelyföld  Nyr.  IV.328;  Háromszék  m.  NyK. 
III.  13;  Nyr.  III.374). 

(TURKÁL). 

tnrka-pisikál :  turkál-piszkál.  Nem  eszik,  csak 
turka-ptszkál  az  ételben  (Komárom  m.  Király  Pál). 

TÚRKÁS:  a  /írtával  járó  maszkurás  [vö. 
fcrfefl   1.)  (Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII.2 


TURKASZ:  tarkái   .1'alócaag    Nyr.   X 
hurkán]. 

TURKÓDZ-IK,  TURKODZ-IK  :  gj  0  rkólik 
csej   Nyr.    XII  17;    Xlll  ::■>-.  Xl\   166;  l'.ndens- 
Album    169)  |vö.   fiirkó:  ik\. 

TURMA,  TÚRMA:  nyáj.  juhnyáj   (Zilah 
László  Géza)  >ma  juh  (Szilágy 

reczky    Lajon;    Kalotaszeg,    Zsobok    U 
Domokos;    Stolnok-Doboka    m.    Kovács  .József, 
Vékony     .lenő;    Háromszók    m.    Uzon    Brdélyl 
I   turma  johok  van  (Udvariul. 
/túr   vid.  Vadr.  460). 

TURNER:  városi  zenész.  Jönnek  a  turnerfk! 
(Brassó  Horger  Antal). 

TURN YA-PURNYA :  a  munkában  segítő  (Ba- 
ranya m.  Nyr.  VI.474). 

TÚRÓ  (Mm  Baranya-Ózd    vid.    H  VII. 

207;  túrú  M<>:  .\  VII. 66;  |    m. 

Csúza  x\yr.  XVIII.429;  Bács-Bodrog  m.  Ada 
XXV1I.405;  Szabadka  Kászonyi  Gyula).  — 
hitt  túró:  tehéntúró  (Kalotaszeg  Király  Pál). 

túró-borító:  kerek  fadoboz,  a  melybe  tárói 

tesznek  az  útra  v.  mezei  munkára  menők- 
mára    (Udvarhely,    Háromszék,    Csík    in.    Bén 
Kálmán)  [vö.  borító]. 

túrú-enyv:  túróból  és  mészből  készített  ra- 
gasztó-szer (üvegnemúek  és  edények  össze - 
raga8ztására)  (Szabadka  Kászonyi  Gyula). 

ITÚRÓCSKA],  TORÓCKA :  tú  ró  ( Mold  vai  csáng. 
Nyr.  IX.4^4). 

TURÓDZ-IK  i  porlik,  málladozik  (a  kő)  (Hol  ? 
Nyr.  1.247). 

TÚRÓS:  virágos  (bor)  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839). 

TÚROS  (Palócság  Nyr.  XXI.510;  Székely  föld 
Nyr.  IX.  176;  turhos  Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
túros  Szatmár  m.  Nagy-Dobos  Nvr.  IX.  138; 
Erdély  Király  Pál;  Háromszék  m.  Vadr.  .',20a; 
túrós  Rábaköz  Halász  Géza;  Bihar  m.  Székely 
linl  Nyr.  V.264):  sebes,  kisebesedett,  föltört 
s  a  lú  háta  (Szatmár  m.  Nagy-Dobos  Nyr. 
IX.  138).  Halméregfüvei  begy  avul  a  túros  lú  háta 
(Székelyföld  Nyr.  IX.  176). 

[Közmondások].  Közös  lónak  (lúnak)  túros  (' 
hos,  taros,  túrós)  a  háta  (háta)  (Rábaköz  Halász 
Géza;   Cegléd  Ilosvay    Vilmos;    Palóoság    N 
XXI.510;   Bihar  m.  Székelyhíd  Nvr.  V.264 : 
dély  Király  Pál;  Háromszék  ni.  Vadr.  520b). 

TUROSOD-IK:   sebesedik,   fekély esedik,   ge- 
nyed.    Turosoáik  a    háta   (Háromszék  m.    M 
VL868).    Turosodik  a  seb  (Háromszék  m.  Vadr. 
520b). 

meg-turosodik :    kisebesedik,    föltörik.    Meg- 
■  iilott  <i  mszék  m.  Vadr.  521 


TURPISZ-TUSAK 


TUSAKOD-IK-TUSZ 


*22 


1.  TURPISZ:  sunyi,  alattomos,  alattomban 
cselt  szövő,  fondorkodó  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 
Pista  nagy  turpisz  (Szentes  Csákó  Fereiu ). 

TURPISZ:   1.   pisze,   fitos;   2.    pisze   orr, 
fitos  orr  (Szentes  Czakó  Ferenc). 

turpisB-orrú :  piszeorrú,  fitosorrú  (Szentes 
Czakó  Ferenc). 

TURROQ  (a  kanpulyka]  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 
k  a  pujkája  turrog  itt?  (Alföld  Ny r.  XV.281) 
|vö.  kurrog]. 

TURUGLYA:  létra  (Tolna  m.  Czimmermann 
János). 

TURZ-IK :  ki  van  sebesedve,  genyed.  [Mi  lelte 
a  lovatokat?]  Turzik  a  marja.  Turzik  a  16  háta 
(Alföld  Nvr.  XV.281).  Turzik  a  háta  (Három- 
szék m.  MNy  VI.353).  Turzik  a  seb  (Háromszék  m. 

:r.). 

bé-turozik :  bevarasodik.  Béturozik  a  seb  (Szé- 
kelyföld Kolumbáu  Samu). 

TURZÁS :  tetóalakú  parti  gát,  melyet  a  víz- 
verés  (bullámgördülés)  halmoz  föl  a  padkáról 
elmosott  anyagból  (Balaton  mell.  Földrajzi  Közi. 

XXII 

TURZOS  (Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
Y  243 ;  Ormányság  Tsz.;  turcos  Baranya  m.  Tsz.): 
borzas  [vö.  torzos], 

1 .  TUS,  TUS  A :  1.  tus:  vastagabbik  vég  (boté). 
■eri  az  isten  somfávuó,  annak  is  a  tussávuó 
(Rábaköz  Nyr.  XV.431).  Verje  meg  az  isten  som- 
/,  annak  is  a  legnagyobbik  tussával!  (Sop- 
ron v  .  r.  XX II 37):  2.  tusa:  alsó  rész 
(kévéé)  (Heves  m.  Névtelen  1840).  A  tusájára 
fölállítani  [a  búzakévét]  (Tokaj  Nyr.  XXIII.240); 
3.  tusa:  tó.  gyökér  (a  kinyútt  kenderé)  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  V.244);  4.  tus,  tusa: 
földben  maradt  szár  (lekaszált  fúé,  levágott 
nádé,  letört  virágé,  jégverte  dohányé),  kukorica- 
szár, kukoricacsutka.  Letörte  a  szél  a  virágomat, 
csak  a  tussá  maradt.  Úgy  elgyalázta  a  jég  a 
dohányt,  hogy  csak  egy  kis  tussá  látszik  ki  a 
földből  (Hol?  Lehr  A.  Toldi  13).  Attú  félék,  hogy 
bevakul  [a  szóllótóke],  ha  azt  [a  venyigétj  is  le- 
vágom a  tusárul  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos).  Tusa, 
kukorica-tusa:  kukoricacsutka  (Zala  m.  Bódiss 
Jusztin;  Sümeg  és  vid.  Nógrádi  J.  A  sümeg- 
vid.  nyelvj.  25;  Király  Pál).  Tusa-törő  (Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VIII.48).  Tusán-iüö  (Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VII.480);  5.  tusa:  kukorica 
csövét  körülvevő  levél  (Göcsej,  Résznek  Nyr. 
XII.  189)  (vö.  /.  csusza,  csuta,  torzs]. 

J  TUS:  fölköszöntó.  Mongyá  mán  éty  tust! 
Mrgájj,  elébb  mondok  éty  tust!  (Szentes?  (vasúti 
munkások  szájából]  Molecz  Béla). 

TUSAK  (tusok  Háromszék  m.  MNy.  VI.368): 
tuskó,  tönk  (Balaton  mell.  Tsz.;  Somogy  m. 
fedélzeti  Lapok  XXIL868;  Csurgó  vid.  Király 
Pál)  (vö.  2.  csutak]. 


TUSAKOD-IK:  1.  töri  magát,  túlságosan  szor- 
gnlmaskodik.  Ae  tusakaggy  úgy,  mit  úgy  sem 
Ússz  milliamas!  (Né  tusakaggy  úgy,  mét  úcsem 
lisz  milliomos!)  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr  XXII. 
457;  XXIII.  144);  2.  civakodik.  A  rokonok  tusa- 
kodnak a  birtok  felett  (Erdóvidék  Szász  József)* 

TUS  AKOL,  TUSKOL:  puskatussal  ver  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.352  [itt  tusakodni  hiba];  Vadr.; 
GyórfTy  Iván). 

TUSÁL,  DUSÁL:  öklel,  döföl.  Szarvaimmal 
tusálok  (Nagy-Kóros  Arany-Gyulai  NGy.  1.456). 
A  bornyú  tusáli  az  annyát :  szopáskor  döföli 
(Mohács  Nyr.  XXVII. 111).  Csak  úgy  dusálták  a 
hátát  a  kutyák,  mégse  tudták  mögharapni  (Kecs- 
kemét Nyr.  XXV.95). 

meg-tusál :  megdöföl.  Jó  mé'gtusájja  az  annya 
tögyit  [a  bornyú]  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

1.  TUSKA:  1.  kukoricacsutka  (Komárom  m., 
Gyór  m.  Bódiss  Jusztin;  Gyór  m.  Szigetköz  Nyr. 
XIX.  191);  2.  szalmacsutak  (a  mellyel  a  szólló- 
vesszőt  a  karóhoz  kötözik)  (Győr-Sz. -Márton  Bó- 
diss Jusztin)  [vö.  csutka]. 

2.  TUSKA:  rövidtestü,  nagysertéjü,  közön- 
séges fajta  disznó  (Bereg  m.  Pap  Károly). 

[TUSKÓ;  vö.  csutkó,  ducskó]. 

[Szólások].  Tuskót  húz:  pártában  maradt,  vén 
leány  maradt  (Eggykor  u.  i.  a  pártában  maradt 
leányoknak  farsang  utolján  kormos  tuskót  kellett 
húzniok  kötélen.)  (Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  8chrö- 
der  Gyuláné). 

tuskó-garas:  fejszepénz  (borravaló,  néha  sóra- 
való,  az  alsóbbrendű  erdészeti  személyzetnél) 
(Dunántúl  Erdészeti  Lapok  XXII.863). 

TUSLIK:  bó  kabát  (Fehér  m.  Seregélyes  Nyr. 
X.189). 

TUSOL:  puskatussal  ver  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.352;  Vadr.  520b). 

TUSOZ:  fölkö8zöntót  mond.  ős-apáink  .  .  . 
tusoztak,  boroztak  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  11.208). 

TUSU:  tuskó  (Vas  m.  órség?  Tsz.  366a). 

1.  TÚSZ,  TÚSZ:  meude-monda,  pletyka,  meg- 
szólás  (Maros-Torda  m.  Kolumbán  Samu ;  Három- 
szék m.  Vadr.). 

[Szólások].  Túszt  indítottak  ellene:  pletykát 
kezdtek  róla  terjeszteni  (Maros-Torda  m.  Ko- 
lumbán Samu). 

2.  TU8Z,  TÚSZ:  mássá,  megfelelője  vminek 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.352;  Vadr.).  Péternek 
[az  osztálykor]  juta  az  A.  határban  egy  négy 
vékás  és  egy  két  vékás  föld;  Pálnak  a  túszába 
ment  a  B.  határban  egy  vékás  (Székelyföld  Tsz.). 

i  szántóföld  túsza  a  másiknak  (Erdóvidék 
GyórfTy  Iván).  Tússzát  adja  [a  kupa  bornak,  a 
melyet  más  fizetett] :  viszonozza,  maga  is  ugyan- 


888 


TUTAJ08-TUTURÚ 


annyit  méret  (Síékolyföld  Kiss  Mihály).  Tiszát 
>n  (Háromsiók  m.  Vadr.). 

8.  TTJ8Z :  vitntkoias,  ve«sekedéB(o8itoia8kor)  [?) 
(Háromsiék  m.  MNy.  VI.852;  Vad 

|TU8ZA|. 

tusia-piaie:  pisié  (Cegléd  Ilosvay  Vilmoe) 
|vö.  tupisz], 

TUSZI  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXII. 

ily    Pál;   Brassó   m.    Nógyfalu   Horger 
:    Hrassó   m.   Bácsfalu    Nyr.    III.564)    |vü. 
tossi\. 

TUSZKÁL :  válogat  vmiben.  Tuszkol  a  zftélbe 
(Zilali  vid.   Lássló  Qéia)  |vö.  dúskál]. 

TUSZKOL  {kituszakolm  Kassa  vid.  Nyr.  XVII. 

(Ssólások).  Tuszkolja  magát:  nagyon  ajánlja 
magát  (Debrecen  vid.  Nyr.  XXII1.2H6). 

TUSZKOLÓ:  esiköi,  a  mellyel  a  nádalók  a 
nádat  helyre  verik  (Vm  m.  Kemenesalja?  Kresi- 
nerics  F.  Siótár  11.274). 

1.  TÜSZOL:  pletykálkodik,  pletykával  rossz 
hirbe  kever,  megszól  (Székelyföld  Andrássy 
Antal   1-4'.;  Háromszék  m.  Vadr.  521a). 

|2.  TUSZOL,  TÚSZOL). 

vissza-tuszol,  vissza-túszol :  visszafizet,  vissza- 
torol (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
Vadr.  521a). 

3.  TUSZOL:  veszekszik  (Erdővidék  MNy.  VI. 
352;  Qyórffy  Iván). 

TUSZOLOAT:  tudakol,  firtat.  Tuszőgassák 
ugyan,  de  nem  mondom,  hogy  ki  [adta  nekem  a 
pántlikát]  (Udvarhely  m.  Vadr.  27). 

1.  TÚSZOLÓD-IK:  pletykálkodik  (Maros-Torda 
in.  Kolumbán  Samu). 

%  TUSZOLÓD-IK :  veszekszik.  Úgy  tuszolódnak! 
Várdótfalva  Péter  János). 

TÚSZOS:  pletykálkodó  (Maros  mell.  Pap 
Károly). 

TUSSZAN :  szusszan.  Tegnap  két  kis  lány  hótt 
a  Tiszába.  Az  egyiket  halva  húzták  ki;  a  másikat 
még  harmadszor  is  felvetette  a  víz,  de  mire  oda- 
értek a  ladikon,  egyet  tusszant  s  meghóit  (Bereg  m. 
Vásáros-Námény  Nyr.  XXVII.478). 

TUSSZIKÁL:  köhög  (tussitat)  (Hol  ?  Kassai  J. 
8iókönyv  V.112). 

TU8SZOGAT :  pletykál.  Mind  azt  tusszogalják, 
hogy  .  .  .  (Háromszék  m.  Vadr.  521a). 

TUTAJ  (tutaly):  1.  hengerformára  összek* 
nád-    v.   gyékénykáka  (Szabolcs   m.   Tisza-Dob 
Nyr.    XX  VI  1.48).    Gyékénytutalyon    tanulnak    a 
gyerekek    úszni    (Szeged    Tsz.);   2.    a    halasié 


horog   madiagára  erősített   fadarabka,    mely  a 
vii  síinén  lebegve  mutatja   a   horogra   ke 
hal  rángatódiáiát  (Sioged  Hermaa  0.  Halas/. 
855);  8.  össiegöngyölgetett  ruhádat 
hengeralakú   köteg,   melyet   a    bába  a  vajúdó 
asszony  fara   alá  tesz  (Szabolcs  m.    Tina- Doh 
Nyr.  XX VII. 46). 

ITUTAJOS). 

tutalyos-hái :   vizenyős   helyeken  oszlop- 
és  nádkötegekre  épitett  hál  (Szeged  Tsi.  37 

tutalyos-pioe :  olyan  horog,  a  melynek  úszó- 
fácskúja,  tehát  jeladó  pediöje  van  (Sieged  T 
Nyr.  XIII. 182). 

TUTÁ8:  |gúny.)  szopós  gyerek  (Tolna  in. 
Paks  Nyr.  XXII.431). 

ITUTEJTP]  Miként  tutejtont  [?j  kee?  mit 
is  mondott  kend?  (Somogy  m.  Csököly  Nyr. 
XXV.94). 

TUTÉLLA :  [?|  Nosza  tutélla,  igyunk  eggyet 
jót!  (Somogy  m.  Nágocs  Nyr.  V1.428;  karácsonyi 
misztériumban). 

TUTI :  eggyügyú,  ostoba.  Tuti  paraszt  (Szeged 
Csaplár  Benedek)  [vö.  tutyi-mutyi,  tyutyu]. 

TUTIKA:  az  a  cső,  a  melyen  a  sót  stb.  a 
barmok  szájába  eresztik  (Somogy  m.  Szók.  - 
Dencs  Nyr.  III.231). 

TUTKI:  vízzel  föleresztett  borszesz  (Kecs- 
kemét Nyr.  X.38-2). 

TUTMA    {tutyma  Pozsony  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv  V.246):   orrából    beszélő    (Tata    Matusik 
Nep.  János  1841 ;  Hontm.  Ipolyság  Nyr.  XI \ 
Vác  Divényi  Gyula). 

TUTUCSKA  :  kis  póling  (numenius  phaeopus) 
(Tisza  mell.  Nomenclator  Avium  28). 

TUTUCSKA :  [?]  A  tutúcskájába  rakta  a  fi 
(Heves  m.  Felnémet  Nyr.  XXV.523). 

1.  TUTUL   (Dunántúl   Nyr.   V.181 ;  Zala    in. 
Arács Nyr.  XXII.474 ; Somogy, Veszprém, Tolna  m 
Kassai  J.  Szókönyv  V.246;  tutol  Vas  m.Ka«s 
Szókönyv  V.246;  Kemenesalja  Tsz.;  Hol?  Tsz.; 
t'itfd  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVHI.383):   \ 

(a  kutya),  ordít  (a  farkas)  [vö.  dúdol], 

2.  TUTUL:  dédelget,  becézget  (pl.  kis  gye- 
reket) (Alföld  Nyr.  11.425)  |vö.  totojgat]. 

(3.  TUTUL). 

ó-tutú:  eltitkol,  elhallgat  (vmit  más  előtt) 
(Mosony  m.   Lébóny-Sz. -Miklós  Varga  Dámja m. 

(TUTUKI). 

tuturi-kesEkenó:  fátyolból  (dalandré)    ké- 
keszkenő  (Aranyosszék  Jankó  J.  Torda  stb.  110). 

TUTUBÚ:  ide-oda  csukló,  bicsakló  rosss 
bicska  (Szentes  Ciakó  Fen 


BM 


TUTUS— TÜ 


TÜC8-TÜKÖR 


TUTÜ8:  petrenoe  (Hol?  Nyr.  XXIII .4 

1.  TUTUSKA:  apróbb  ganéjrakás  (a  mezon) 
(Gömür  in    Tai.). 

§,  TUTUSKA:  hamupipőke  (Gömör  m.  Nyr. 
XXIII 

TUTUSZ:   suba  (Csongrád   m.  Szentes  Nyr. 

VI  J 

TUTYI  {tuti  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.):  t  tuti, 
tutyi:  szőrből  kallott,  posztószélből  font,  pamutból 
nemesből  való  meleg  téli  papucs,  ma- 
muss  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Vas  ni.  Kemenesalja  Tsz. ;  Zalám.  Bódiss  Jusztin; 
Zala  HL  Aszófó  Nvr.  XX VI.  139;  Somogy  m. 
Csurgó  Nvr.  XVII.478;  Tolna  m.  Nyr.  XXVI. 
474;  Tolna  m.  Kölsó-Nyék  Nyr.  VI.323;  Tolnám. 
Dombóvár  Nyr.  XXVII. 47;  Dunaföldvár,  Gyönk 
Tolnai  Vilmos;  Tata  Matusik  Nep.  János  1841; 
Hol?  Tss.);  2.  tutyi:  [gúny.]  posztósapka  (Nagy- 
<>s,  Bereg-Rákos  Pap  Károly);  3.  tutyi:  a) 
öreges  nagy  fejkötő  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos); 
b)  menyasszonyi  fejkötö  (Győr  m.  Szigetköz, 
Duna-Szentpál  Nyr.  VIII.523). 

tutyi-fejkötő:  hátraálló  hosszú  kemény  fej- 
kötő  (Győr  m.  Tsz.). 

TUTYI-MUTYI:  ügyetlen,  élhetetlen,  gyá- 
moltalan, pipogya,  gyüge,  félkegyelmű  (Komárom 
Beöthy  Zsolt;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Kis-Kúnság 
16;  Szeged  vid.  Nyr.  VI.233;  Sza- 
badka Kászonyi  Gyula;  Zilah  vid.  László  Géza; 
Ssüágy-Somlyó  Nyr.  XVI.287;  Székelyföld  Nyr. 
V.4J4;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Bol- 
dizsár; Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal;  Moldva, 
Klézse  Nyr.  IX.429)  [vö.  tetye-mutyi,  tityi-mutyi, 
tuti,  tyutyu-mutyu]. 

TÚZ:  túzok  (Komárom  m.  Pápay  József). 

[TÚZOK]. 

túaok-sneff:  ugartyúk  (oedicnemus  oedicnemus) 
(Tiszántúl  Nomenclator  Avium  23). 

TÚZSÉR :  nagyobb  tégladarab,  mely  az  alínra 
van  kötve  és  a  gyékényes  háló  szárnyának 
felehoRszát  jelöli  (Balaton  mell.  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

TUZSLÁNY :  kukoricaszár  (Szolnok-Doboka  m. 
Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIII.331)  (vö.  tulhány]. 

TŰ  (tő  Heves  m.  Felnémet  Nyr.  XXV.521 ; 
Borsod  m.  Sajó-Szentpéter  Schröder  Gyuláné; 
Rimaszombat  Nyr.  V.271  ;  Zemplén  ra.  Tállya 
Kalmár  Elek;  Deés  Nyr.  XII.45;  Székelyföld 
Tsz.;  Nyr.  1V.328;  Fejér  József;  Brassó  m.  Hét- 
falu Horger  Antal). 

[Szólások].  Tűvé  tette  érte  az  egész  házat:  úgy 
kereste,  mint  a  tűt  Csallóköz  Csaplár  Benedek, 
Szinnyei  József;  Szeged  Csaplár  Benedek). 

tő-érő:  túnyi  értékű.  Egy  töérőt  se  lopott 
(Háromszék  m.  Vadr.). 


[tü-fokj. 

[Szólások).  Tűstül- fokostul:  mindenestül.  Rosszak 
rnttok-  bizon  ti  tűst  ül- fokostul  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nvr    X.570). 

(TÜ08;  vö.  tücs   a*    állatúző  szavak  között]. 

[tüos-kij. 

[Szólások].  Se  tücs-ki,  se  hajts  ki:  semmije 
sincs  (Kecskemét  Nyr.  XIX.90).  Nincs  se  tücs-ki, 
8i  hajcs-ki  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos).  Nincs  ott  si 
tücs-ki,  se  hajcs-ki  (Bihar  m.  Pocaaj  Nyr.  VI.463). 
Mit  búsuljak!  Nincs  nekem  se  tücs-ki,  se  hajcs-ki 
(Alföld  Nyr.  XV.281).  Nincs  azoknál  m 
se  hajcs-ki  (Szeged  Nyr.  1.271).  Se  tücs-ki,  se 
hajcs-ki!  Ugy  maradt,  mind  az  ujjam,  semmi 
nékül  (Maros-Torda  m.  Nyr.  XXVII.39).  Se  tücs-ki, 
se  haj-be  (Palócság  Nyr.  XXJII.507)   [vö.   hajts\. 

TÜCSKÉHEZ :  l.  hiábavalósággal  tölti  az  időt 
(Balaton  mell.  Tsz.)  \  2.  ide-oda  járkál,  ténfereg, 
kódorog  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.);  3.  kellet- 
lenül keres,  szedeget  vmit  (Vas  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  V.280;  Kemenesalja  Tsz.). 

TÜCSKŐ:  tuskó  (Debrecen  Zolnai  Gyula)  [vö. 
dücskő]. 

TÜCSKÖL:  szól  (a  tücsök)  (Hol?  Nyr.  VII. 
335)  [vö.  prücsköl,  trűcsköl\. 

TÜCSÖLŐD-IK:  trafikál,  csereberél  (Szat- 
már m.  Nagybánya  vid.  MNy.VI.353;  Kapuik- 
bánya  és  vid.  NyK.  11.380). 

TÜDŐ  (kidő   Hont  m.   Nyr.   XVIII.430;    / 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.423;  tidő  Rimaszombat  vid. 
Nyr.  X.89). 

TÜGZ-IK:  tolakodik,  hemzseg.  Olyan  szép  ló 
volt,  hogy  a  vevők  szintúgy  tügzöttek  érte.  Tügzenek 
a  halacskák  a  víz  szinén  [napos  időben]  (Jászság 
Szabó  István). 

tügzik-bagzik :  párosodik  (kül.  a  kutya)  (Pa- 
lócság Nyr.  XXII.31). 

TŰGYES,  TÖGYES:  széles-élű  v.  -hegyű 
(fejsze,  kés,  hasítószeg,  tű,  a  melynek  az  éle  v. 
a  hegye  tompaszögű)  (Udvarhely  m.  Vadr.; 
Székely-Keresztúr  és  vid.,  Háromszék  m.  Szász 
József). 

TÜKÖR  (gyükör  Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVII.476; 
gyükör  Esztergom  Nyr.  VIII.512;  IX.232.641; 
Komárom  rn.  Perbete  vid.  Gáncs  Géza;  Érsek- 
újvár Nyr.  VIII.282;  Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.575; 
Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.273 ;  tiker  Balaton  nn-ll. 
Tsz.;  Veszprém  in.  Nyr.  XV.  140;  tiker  Dunántúl 
Nyr.  XVI.240;  Repce  mell.  Nyr.  11.561 ;  XX.365; 
Rábaköz,  Beó-Sárkány  Nyr.  XV1I.376;  Zala  m. 
Aszófó  Nyr.  XXVI.139;  Sümeg  vid.  Nógrádi  J. 
A  sümegvid.  nyelvj.  10;  tíkér  Rábaköz  Nvr 
XXIV.586;  tikör'  Dráva  mell.  Kopács  Nvr.  XVII. 
191;  tikör  Szlavónia  Nyr.  XXIII. 168;  tüker  Mar- 
maros  m.  Visk  Király  Pál :  Maros-Torda  m.  m:i 
alsó-járás  Ravasz  Árpád;  tükör  Komárom  m.  l'cr- 


987 


TOKBÖfl    TÜLKÖ8 


T(sLLÜQET-TÜNDÉRrsF|)  IK 


boté  vid.  Gáncs  Gésa;  Cegléd  Qosvav  Vilmos; 

tyiktr  Veszprém  m.  Csetény  N 

Pált  is.;    Kger    Nvi  nok 

\ MII .426;  Arad  m.  Pécs 

Brassó  m.  Hétfalu  V. 

ssó  m.  Tatrang  Nyr.  11.524  1\  «j  m 

romié   Nyr.   XVI.505;   Peti  m.  Gyömre*  vi.i. 

Pafi    Kar-.lv";     Kun-Ma  VIII.  170;    Bács- 

•:..  áda  \m  \w  II.  106.  in  .  I'alócaág 
&XI.818;  Gyöngys  vid.  Nyr.  [1.181;  Bor- 
sod m.  Tóth  Béla;  Gömör  m,  Nyr.  XV III  i 
1.  tükör:  a  kecsegehál.  mái  az  a  két  öreg- 
iú.  vastagabb  rónaiból  kötőt!  káló,  a  moly 
kosé  a  tulajdonképpeni  háló  jön  (Budapest 
Honnan  0.  Hala-  2.  MUr;  |tréf.)  segg 

(Borsod  m.  Tóth  Béla);   3.   tükre  vminek:  log- 
ssobb   réase.    Ez  az   egész  hegy  tükre  (Zala  m. 
W.iUl). 

tükör-alma:  eggy  almafaj  (más  néven:  üveg- 
alma)  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

tükör-ssemü   haló:  a  kecehálón  az  isiingből 
itt  öregssemú  külső  és  belső  háló  (Komárom 
Horman  0.  Halászat  K). 

|TŰKRÖS],  TIKRÉS:  1.  fiókos  kézi  tükör 
(Zala  m.  Aszófó  Xyr.  XXVI.  1 39 :  Sümeg  vid. 
Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelvj.  25);  2.  (tréf.] 
picsa  (Balaton  vid.  Sebők  Gyula,  Tóth  Béla). 

tükrös-ponty:  királyponty  (cyprinus  carpio, 
cyprinus  rex  cyprinorum)  (Duna  mell.  Hermán  0. 
Halászat  K). 

ITÜLKÖL],  TÜRKÖL:  1.  tülköl,  tülköt  fúj 
(a  pásztor,  a  kanász,  a  csordás)  (Fehér  m.  Xyr. 
X.188;  Csallóköz  Nyr.  1.333;  Csaplár  Benedek ; 
Pozsony  m.  Dudvág  és  Feketevíz  mell.  Ürmónyi 
László;  Nyitra  m.  Magyar-Soók  Tolnai  Vilmos; 
Gömör  m.  Xyr.  XVIII.455.  501;  Abaúj  m.  Király 
Pál;  Hajdú-SzovátNyr.  X X  VI. l-'.i;  Tisza  -Sz.-lnuv 
Nyr.  ÍX.187;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.66.  474; 
Hódmezó-Vásárhely  Széli  Farkas ;  Török-Becse 
Kalmany  L.  Szeged  népe  11.97);  2.  öklel,  ökle- 
lödzik  (a  szarvával  a  szarvasmarha),  döf  (a  borjú, 
mikor  szopik)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.525 ;  Szé- 
kelyföld Tsz.;  Háromszék  m.  Király  Pál;  Csík  dl 
;  Csík  m.  Gyergyó-Újfalu  Jánosy  Gerő). 
nköl  a  kit  félhangú  [féleszű]  (Három- 
szék m.  Nyr.  IX.425).  Te  csúnya,  mindig  türkölsz ! 
(mondja  a  szopós  gyereknek  tréf.  az  anyja) 
(Szatmár  in.  Xvr  X  1.285);  3.  koccint  húsvéti 
[•ints  tojással  (játék;  ketten  a  piros  tojásuk 
hegyét  összeütik,  s  a  melyiké  betörik,  az  a 
vesztes  és  a  maga  piros  tojását  tartozik  oda- 
adni a  másiknak)  (Székelyföld  Kiss  Mi! 
Háromszék  m.  MNy.  VI.335)  [vö.  tulkot]. 

fel-türköl :  fölöklel  (Borsod  m.  Sajó-Sz.-Póter 
Schrőder  Gyuláné).  Bizon  feltürkölné  az  embert, 
hú  szdrvá  vond  (Abaúj  m.  Beret   Nyr.    III. 522). 

(TÜLKÖLŐ],  TÜRKÖLŐ:  a  tojás  hegyes 
vége  (Székely-Keresztúr  vid.  Király  Pál). 

TŰLKÖ8,  TÜRKÖ8:  1.  tulkos,  türkös:  éjjeli 
őr  (Csongrád  m.  Szentes    Xyr.  VIII  /akó 


Perei)');  2.  türkös:  öklrlódzni  szerető  (szarvas- 
marha) (Csík  m 

m    Gyergyó-Újfalu  Jánosy  Gerő). 

TÜLLÜGET:   szavak  nélkül    dalol   (Vas    m. 
őrség  Nyr.  11.563). 

TÜLÖK    (tűrök   Győr   m.    Szigetköz,    Dtt 
8z.-Pál   Xvr.   vili. vj:?;    Pefaér   m.    Xm 
türtík  Bács-Bodrog  m.  Ada  Nyr.  XX VII  Ilit 

tülök-oaiga:  búgóostga (Cegléd Ilosvay  Vilmos). 

TÜLÖKTET:  nyomkod.  KezivS  tülökteti  [a 
ficamodott  lábat]  (Torontál  m.  Lórincfalva  1 
mány  L.  Szeged  népe  III.  I 

TŰM-TŰM :  magával  jótehetetlen  ember  (Ba- 
ranya m.  Ihafa  Nyr.  XX.287). 

(TÜMMED,  TIMMED). 

el-tümmed  (Somogy  m.  Miké  Király  Pál : 
timmed  Vas  m.  Kemenesalja,  Ságli 
F.  Szótár  11.259):  elvész,  elveszelódik,  elsikkad. 
Nekem  is   vót   valahun    egy  késem,  de  biz  az  el- 
tiimmett  (Somogy  m.  Miké  Király  Pál). 

TÜN-IK,  TŰN-IK :  húnyik  (bújósdi  játékban  a 
kereső,  míg  a  többiek  elbújnak)  (Zilah  Kerekes 
Ernő).  No,  ereggy,  tűnj!  —  Hát  m 
—  Te  bizon,  te  tűnsz,  csak  ereggy!   (Beregszász 
vid.  Király  Pál). 

bele-tünyik:  beleszeret,  belebolondul 
beletünyik,  hot  tuábbat  nem  tud 
(Vas  m.    Őrség  Nyr.  IV.472). 

tünik-múlik :  előtűnik  8  megint  eltűnik.   / 
az   idő;  mindegyre  tünik-múHk  «  hódvilág 
(KolOM  m.  Kidé  vid.  Király  Pál). 

TŰNDELELŐ:  denevér.  Tündelelő,  gyere  elő! 
(Zemplén  m.  Deregnyó  Nyr.  XIII.92). 

TŰNDELEVÉNY  (tündelevén) :  <x  (Zemplén  in. 
Kaponya    Xyr.     XVHI.231;    Bodrogköz    T 
Karea  Ferenc;  Szatmár  m.,  Ung  m.  Király  Pál; 
Bereg-Rákos  és  Munkács  vid.  Pap  Ka 
szász  Nyr.  XXVI.523;  Brassó    m.    Hétfalu   Nyr. 
XVL&75;  Király  Pál).  Né,  hogy  jő  ;. 

a    t<i>h>mből!  (Brassó  m.  Hétfalu 
XX1I.94). 

TÜNDENEVÉR:   w  (Szatmár  m.  P a p  Karoly). 

TÜNDÉR:   ló   szemén  támadt    I  féle 

ihunantúl  Bódiss  Jusztin). 

tündér-deák:    garaboncás   deák   (Nógrád    in. 
Fabó  András  1841). 

TÜNDÉRES:  hevesvérű,  nagyot  liuz 
agyondolgozó  (ló)  (Győr  m.  Bódiss  hisztin 
csej  Nyr.  XIV.395). 

(TÜNDÉRÉSÉD-IK]. 

mög-tündórösödik :    megbokrosodik. 
födött    a    luam    (Zala    m.    Alsó-Len 
Nyr.    XXI  11.287). 


BM 


TÜNDÖRÖQ-TŰR 


TÚR— TÜRET 


880 


TÜNDÖRÖG :    villog   (Háromszék    m.    MNy. 
;  Gyórffy  Iván). 

TŰNBT:  lidérc,  kisértet  (Erdóvidók  Tsz.). 

TÜNGŐS:  tündöklő  [?).    Cifra   töngös  kantár 
-:val  Bandi  énekében,  KreRznerics  F.  Szótár 
zF.). 

TÜNÓ :  hunyó    a  bújósdi  játékban).  No,  fogd 
be  a   szemed,   te  vagy  a  tűnő!  (Beregszász  vid. 
y  Pál). 

kitűnő:  föltűnő.  Jaj,  de  furcsa,  kitűnő  volt 
nekem  előszer !  (Kolozs  m.  Kolozs  Kovács  Dezső). 

TÜNŐD-IK  (tevenőd-ik  Beregszász  vid.  Király 
Fái). 

TÜNŐKÖD-IK:  tűnődik.  Azon  tünőköttek,  hu- 
gyam  puszticcsák  é  a  világba  (Veszprém  m.  Cse- 
tény  Nyr.  XXIV.430). 

TŰNÖLŐD-IK,  TÜNELŐD-IK:  tűnődik  (So- 
mogy m.  Csurgó  és  vid.  Nyr.  XXVI.546 ;  Bihar  m. 
Pocsaj  Nyr.  VI. 425;  Alsó-Fehér  m.  Nyr.  XXV. 
348). 

TÜNTETŐ :  .tettetőleg  elő-előmutató  s  megint 
elrejtő'  (Háromszék  m.  Tsz.  (itt  .tüntetőleg' 
hiba];  Szabó  Elek  1832). 

TŰNTŐS :  üszögös  (Zala  m.  Alsó-Lendva  vid. 
Nyr.  XIII.332). 

TÜNTÜLLŰ :  apró  simatetejü  rézgomb  (Sze- 
ged vid.  Nyr.  1.426). 

TÜNÜNÜ:  ostobácska  [tréf.,  kedveskedő  szó] 
(Mosony  m.  Lébény-Sz.-Miklós  Varga  D.  György). 

TÜNYE:  tunya,  rest  (Zemplén  m.  Bodrog- 
Szerdahely  és  vid.  Nyr.  XXII.479). 

[1.  TŰB]. 

(8zólások].  Nem  tör  az  ember  ezzel  a  vízzel: 
nem  oltja  ez  a  szomjúságot  (Heves  és  Borsod  m. 
Nyr.  IX.  178). 

Iká-türJ. 

(Szólások].  Ha  es  soká  im  mégy,  kitörök  a 
lürbü:  kifogyok  a  türelemből  (Veszprém  Nyr. 
VII.474). 

[2.  TŰK;  vö.  gyür\. 

el-tür :  elsimít.  Türgye  el  a  haját  onnét !  (V.szp- 
rém  m.  Szentgál  Nyr.  111.89). 

Ild-tűr]. 

[Szólások].  Jó  kitúrt  [ebből  v.  abból]:  meg- 
töltötte, teletömte  a  gyomrát  (Tolna  m.  Ke- 
resztes Géza)  [vö.  ki  Hm). 

le-túr:  legyúr,  legyőz  (erővel,  beszéddel) 
(Székelyföld  Tsz.). 


meg-tür:  1.  összegöngyöl  (szekér  szegleteire 
illesztendő  szénát  a  szekérrakó)  (Bsékclyföld 
Kulumbán  Samu ;  Erdővidék  Szász  József) ;  2.  le- 
birkóz,  legyőz.  Én  méktürtem  véna  Ütet  (Dráva 
mell.  Nyr.  VI.374). 

össze-tür,  essze-tür:  összegöngyölít  (pl.  vász- 
nat)  (Háromszék  m.  Tsz. ;  Erdélyi  Lajos). 

[túr-tagad]. 

[Szólások].  Mit  tűröm-tagadom  [=  mi  túrós- 
tagadás  l\,csak  ki  kell  vallanom  .'(Békéa-Sz.- András 
Nyr.  III.383). 

3.  TŰB:  gyorsan  hajt,  kerget.  Tűrjed  azokat 
a  lovakot!  (Csík  m.  Nyr.  XVI.428). 

TÖREDÉK:  csomó,  göngyöleg,  vég.  Egy  tö- 
redék széna:  eggy  villányi  összegöngyölt  széna, 
melyet  a  szekérrakó  a  szekér  szegleteire  illeszt 
oda  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Erdővidék  Szász 
József).  Egy  töredék  vászon  v.  posztó  (Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos; 
Erdővidék  Szász  József;  Brassó  m.  Hétfalu  ku- 
lumbán Samu).  Hozz  fel  magad  nekem  .  .  .  két 
töredék  vásznat  (Udvarhely  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
1.230). 

TŰBEDELÉM:  türelem  (Palócság  Nyr.  XXI. 
421). 

TŰRÉM,  TÖREM :  omladék,  megromlott  része 
a  falnak  (Veszprém  m.  Pápa  vid.  Tsz.). 

[TŰREMKÉD-IK]. 

össze-türemkéd-ik :  összetüremlik,  összerán- 
colódik (Dunántúl  Bódiss  Jusztin). 

TŰBÉS:  1.  a  hajnak  a  fülnél  való  össze- 
fonása  (Baranya  m.  Nyr.  V.331);  2.  sebes  víz 
által  összehordott  gaz  (Székely-Udvarhely  vid. 
Gabányi  Endre) ;  8.  =  töredék  (Székelyföld  Ko- 
lumbán  Samu;  Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos; 
Erdővidék  Szász  József).  Egy  tűrés  dohán.  Egy 
tűrés  vászon  v.  posztó.  Egy  tűrés  széna  (Székely- 
föld NyK.  X.337;  Kiss  Mihály). 

túrés-kéve:  megtört  alsó-  v.  fenékkéve  a 
kalangyában  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

TŰBET :  1.  réteg  (az  összegöngyölgetett  vég- 
szűrben. —  ,A  végszúr  összegömbölygettetik, 
s  e  gömbölyeg  rétegeit  töretnek  hívjuk,  melyeket 
megszámlálván  a  szúrezabó  megítéli  [az]  egész 
vég  hosszát.')  (Hol  ?  Nyr.  XII.238) ;  2.  csomó, 
göngyöleg,  vég  (pl.  arany,  széna,  dohány,  vá- 
szon) (Balaton  mell.  Tsz.;  Szeged  Csaplár  Be- 
nedek; Bodrogköz,  Székelyföld  Tsz.)  .Szénás 
szekéren  több  töretek  vannak.  Mikor  valaki 
szénát  ád  el,  szekér  számra  kikötik,  hogy  hány 
töretü  legyen'  (Balaton  mell.  Tsz.).  Egy  töret 
széna:  eggy  kötés,  eggy  .futrás'  széna.  Egy  töret 
vászon:  eggy  vég  összehajtott  vászon  (Győr- 
Sz.-Márton  Bódiss  Jusztin).  Egy  töret  vászony 
(Bodrogköz,  Székelyföld  Tsz.).  Egy  türrt  dohány: 
annyi,   a   mennyit   eggyszeri    fólvágásra   szók- 


881 


TÜRI-TÚRÖM 


TÚRÓZ-lK-TÜSk 


tak  összegyúrni  (Sseged  Csaplár  Bened.  ki  |vö. 
gyüret\. 

TŰRI:  kicsi,  törpe  (gúnynév]  (Rábaköz,  Beó- 
Sirkáuy  Nyr.  XVH.1U2). 

TÜRKŐ:  pásztorkurt.  tülök  (Nyitni  in.  Magyar- 
Sook  Tolnai  Vilmos). 

TURKÖLŐZ-IK.TÜRKÖLÖDZ-IKrcyürkózik 
(tolt  ige  ujját,  csípőjére  akasztja  a  szok- 

nyaját) (Tolna  m.  Tsi.;  Kalotaszeg  Csúcsa 
János). 

neki-türkölőiik :  nekigyiirkőzik  (a  munkának) 
(Kalotaszeg  Csúcsa  János). 

TÜRKÖZ-IK,  TÜRKÓDZ-IK:  gyiii kőzik  (Gö- 
csej  Nyr.  X1U7;  Ssékelvt'..l.l  Tsz.)  [rö.  tur- 
kóds-tk). 

föl-türkóiik :  föltúri  as  ingó  ujját  (Szókely- 
RRd  Kiss  Mihály). 

le-türkózik:  li it  leeszik  (Bereg-Rákos  és  Mun- 
kács vid.  Pap  Károly). 

neki-türkózik,  neki-türközik :  nekigyiirkőzik 
(a  munkának)  (Bereg-Rákos  és  Munkács  vid. 
Pap  Károly;  Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m. 
Gyórffy  Iván). 

TŰRŐ :  [tréf.]  túró.  Mit  eszel  ?  —  Türőt  (Három- 
ssék  m.  Vadr.  373). 

ITŰRŐDZKÖD-IK1. 

neki-türódzködik :  nekigyiirkőzik  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

TÜRŐKE:  hájszerü  daganat,  gumó  (a  gyom- 
ron v.  a  hason  megcsömörléskor,  puffadásnál, 
vagy  vén  asszonyok,  vén  emberek  testén)  (Bereg- 
Rákos  és  Munkács  vid.  Pap  Sándor). 

(TŰRÖM). 

türőm-fü:  (tréf.j  türelem,  béketúrés  (Gömörm. 
Nyr.    XVII.566;   Abaúj,    Borsod,    Zemplén,    in. 
;iy  Pál).   Te  mos  I  ti  étté   (Veszprém 

Nyr.  VII.375).  Ha  fáj  az  újjod,  tűröm  füvet  tegyél  rá  : 
túrd  a  fájdalmat  (Szatmár  vid.  Nyr.  X111.475). 
Annak  az  az  urusságn,  hogy  kösd  bé  türömfüvel 
s  jajlapivai  (Háromszék  m.  Vadr.  356).  Ott  vagyon 
egy  fa,  .  .  .  világtalan  szilvafa,  ezen  terem  a 
türömfn  (Háromszék  m.  Nyr.  11.175). 

türöm-háj :  m  Tégy  reá  türömhájat !  (mondják, 
mikor  vki  nem  veszedelmes  sebét  fájlalja]  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

túröm-olaj:  rv  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.305; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Abaúj,  Borsod,  Zemp- 
lén m.  Király  Pál).  Elfogyott  a  túrömolaja:  el- 
fogyott a  béketűrése  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  11.428).  Sok  a  türömolajja:  nagyon  türel- 
mes  i. Minid    Nvr.  V.128;  Szeged  vid.  Nyr.  VII. 


(TÜRŐZ-IK,  TŰRÓDZ-IK]. 

noki-türőiik,  neki-türődzik  | 
türödzik):  nokigyürkőzik  i 
nedek;    Háromszék    in     MNv     Vl.:i 4J ;    V;i<lr  ; 
Győrffy  Iván). 

TÜR8Ő:  a  béres  felől  fogott  marha  (Kalota- 
szeg Nyr.  XX.468)  (vö.  kéztülsó]. 

(TŰRT). 

türt-laska:  eggy  neme  :i  laskának  (Marom- 
Bzék  m.  Erdélyi  Lajos). 

|TŰRTET|. 

(Szólások].    Tűrteti    magát:    türtőzteti    mm 
Ugyan,  Móri,  tűrtesse  magát  má  egy  ki 
a  zörgéssé  (hagyjon  vele  alább] ;  nem  látja,  hogy 
a  gyerök  aszik?  (Kecskemét  Simonyi  Zsigmond). 

TÜRTŐZTET   (türtőzteti    Vas    m.   Kassai   I. 

Szókönyv  V.278;  türtőztetem  Vas  in.  K 
alja  Tsz. ;  türközUt  '/ni  Székely- 

föld Tsz.;  Nyr.   1.327;    arany-Gyn  III. 

319;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  in.  Nyr.  Vili 
Háromszék   m.   Uzon    Erdélyi   Lajos;  türközteti 
Kalotaszeg  Czucza  János). 

(TÜS). 

tűs-kosár:  varrókosár  (a  melyben  a  varró- 
szereket tartják  az  asszonyok)  (Mosony  m.  Lé- 
bény-Sz.-Miklós  Varga  Dámján). 

tűs-párna:  túpárna  (Cegléd   Ilosvay  Vilmos). 

TÜSKE.  Tüskéje  a  toronynak:  csillagja  (Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.429). 

tüske-bujkéló  :  ökörszem  (troglo  íílo- 

dytes)  (Dunántúl  Nomenclator  Avium  11:  Zalám. 
Nyr.  XXV.379;  Zala  m.  Orosztony  Nyr.  XXIV. 
384). 

tüske-szőlő:  egres  (Somogy  m.  Xyr.  XIV.  i 

tüske-veréb,  tüske-vereb :  gyepúveréb,  köles- 
veréb,   borveréb  (kissebb,  mint  a  házi  veréb,  s 
rendesen  a  gyepúben,   tüskebokrokban   tan 
(Zala  m.  Szentgyörgyvölgye  Nyr.  11.280;  Zala  DL 
Tűrje  Bódiss  Jusztin). 

(TÜSKÉS]. 

tüskés-ballangó :    ördögszekér,    boszorkáin 
kerék  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIH.289;  itt  M 
nyilván  hiba). 

tüskés-boro:  sündisznó  (Somogy  m.  Kassai  .1. 
8sókönyv  V.17). 

tüskés-hal :  acerina  cernua  (Göcsej  Hermán  ( >. 
Halászat  K.). 

tüskés-lepény:  gleditschiatriacantli08(Tt»lna  in. 
Dombóvár  Nyr    XXV.  192). 

tüskés-pecsenye:  pecsenye  a  disznó  apai- 
jának  azon    részéből,    a   melyen  a  bordahegy 

van  (Ceglnl   Ilosvay  Vilmos). 


B88 


TÜSTÉNTE8ENN— TÜTTÜ8  BM 


[tüakés-seggo]. 

tüskésseggü-siöló :  eggy  szóllófaj  (Balaton 
mell.  Tsz.  351b). 

TÜSÖK:  tüske,  tövis  (— m?  Faja*  Nyr.  VII. 
i    dl    Kassai   J.  Szókönyv  V.280; 
Baranya    in     Onnányság    Tsz.;    Nyr.    VII.525; 
l ;  Esiók  vid.  Nyr.  VIII.  140;  Baranya  m. 
WIII.429;  Dráva  mell.  Kopács  : 
XV  i  Kun-Halas  Nyr.  XV.304.  474;    Bé- 

kés  ni.    Új-KigyÓi    Sjr.    IV.233;   Csongrád  in. 
•  y.  11.428;  Csongrád  m.  Szentes 
>zeged   Kálmány   L.   Szeged  népe 
Torontál    m.    Pádé    Kálmány    L.   Szeged 
népe  11.53;  Szilágy  m.  Ákos  Kerekes  Ernő). 

tüsök-borona:  tövisborona  (tövises  vesszőkből 
font  borona)  (Bács  m.  Zenta  Nyr.  XVIII.384). 

sök-fa:  tüskefa,  koronafa,  Krisztustövisfa 
(gleditschia)  (Szeged  és  vid.  Divényi  Gyula; 
Torontál   m.  Szóreg  Kálmány   L.  Szeged  népe 

TÜSÖL:   gyakran   látogat  (vkit),   barátkozik 
vkivel.    Nagyon    tüslik    egymást    (Nagy-Kúnság 
27). 

TÜSPÖLŐD-IK :  elgondolkozik  (vmin),  töp- 
renkedik (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  V  1.425)  [vö. 
téspeleógy-ik\. 

TÜSSENT:  disznót  lop  (t.  i.  a  tolvaj  tüss, 
tüss  szóval  hajtja  a  disznót)  (Tolna  m.  Simon- 
tornya Nyr.  V.230). 

TÜSTÉNKED-IK    (tüsténköd-ik,    tüstinked-ik) : 

1.  siet,  igyekszik,  rajta  van,  türelmetlenül  tesz- 
vesz (Tisza-Örs  Csaplár  Benedek;  Hódmező- 
vásárhely Samu  János;  Debrecen  Kardos  Albert); 

2.  türelmetlenkedik,  türelmetlenül  vár  (Debrecen 
Kardos  Albert).  Az  uraság  .  .  .  tüsténkedett,  hogy 
kova  marad  már  olyan  soká  a  doktor  (Sárospatak 
Arany-Gyulai  NGy.  1.401);  8.  alkalmatlankodik. 

'iistinkeggy  itt  mellettem!  (Mezőtúr  Nyr.  X.86); 
4.  tűnődik,  töprenkedik,  töri  a  fejét.  Tüsténkedik 
rajta  (Debrecen  Falusy  Béla). 

rá-tüsténködik :  rátámad.  Alighogy  kimontam, 
ribe    rám    tüsténköttek    (Hódmezó-Vásárhely 
VIII.92). 

TÜSTÉNT  (töstént  Székelyföld  Fejér  József; 
Háromszék  m.  Vadr.  521b;  Háromszék  m.  Zágon 

XX VI. 03;  üscsint  Gömör  m.   Tsz.;  üstént 
Zala  m.  Nyr.  XXI.43  ;  Zala  m.  Kis-Kanizsa 
X.184;   Nagy-Kanizsa  Király    Pál;   Somogy  m. 

XIX.287;  üstint  Rábaköz  Nvr.  XI.190;  Gö- 
csej Nyr.  XII.47;  Göcsej,  Páka  Nyr.  1.375;  Gö- 
csej, Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.231 .  575 ;  Veszprém  m. 
Csetény   N\r.    QL828;   XVII.377;  üstönt  Göcsej 

II  414.  416;  Nyr.  XIII.499). 

[TÜSTÉNTÉS]. 

tüstóntes-tüstónt :  tüstént,  azonnal  (Három- 
szék m.  MNy.  V226). 

■ZIXSTEJ  :  HAQIk*  TAJSXÖTAB  II. 


TÜ8TÉNTE8ÉNN  (Székelyföld  Győrffy  Iván; 
tösténtésén  Háromszék  m.  Vadr;  tüsténtesen  Há- 
romszék m.  Vadr.  416.  554;  tüsténtősön  Udvar- 
hely m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  469):  M  A  levelet 
tüsténtesen  fiiszakasztották,  elolvasták,  elégették 
(Háromszék  m.  Vadr.  416).  Poroncsója  a  hintónak 
meg  a  lovaknak,  hogy  tüsténtősön  ott  lögyenek, 
a  honnét  éjöttek  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  459). 

[TÜSTÉNTET]. 

[Szólások].  Tüsténteti  magát:  sokat  kínáltatja 
magát.  Ugyan  ne  tüsténtesd  má  magadat!  (Szat- 
már  m.  Barna  Ferdinánd). 

TÜSTÉST  (Háromszék  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
1.370;  üstist  Repce  vid.  Nyr.  XX.370):  tüstént. 
A  mikor  reggel  fölkőt,  tüstést  jelentötte  a  halha- 
tatlanság királynéjának,  hogy  ő  haza  akar  menni 
(Háromszék  m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.370). 

TÜSZKÖLŐD-IK :  tüszköl.  Selyemszőrü  pej- 
paripám .  .  .  horkol,  tombol,  tüszkölődik  (Pápa 
Erdélyi  J.  Népdalok  és  mond.  III.129). 

TÜSZŐ  (csúszó  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XVIII.431 ;  dészü  Székelyföld  Arany -Gyulai  NGy. 
III  29.  279;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.; 
Mihály;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ; 
dészü  Háromszék  m.,  Erdővidék  Vadr.  1 
düszü  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m. 
Bethlenfalva  Nyr.  XVII.331 ;  gyüszü  Székelyföld 
Nvr.  11.427;  gyüszü  Balaton  mell.  Tsz. ;  Kolozs  m. 
Szucsák  Nyr.  XVIII.575).  —  Csúszó:  bőrből  való 
oldaltarisznya  (az  oláhoknál)  (Szatmár  m.  Pató- 
háza Nyr.  XVIII.431)  [vö.  deszinke). 

TÜSZŐG:  pityereg  (Jászság  Szabó  István). 

[TÜSSZÖGŐ]. 

tü88zögő-paripa :  gőzmozdony  (Székelyföld  Nvr. 
IV.  189). 

TÜSZÜ:  [tagadó  és  tiltó  gúnyszó;  eggy- 
értékú  a  füge  mutatással]  (Háromszék  m.  Nyr. 
IV.431). 

[TŰTŐ,   TÜTŐ]. 

tütő-bolond,  tütő-bolond :  egész  bolond  (Kis- 
Kúnság  Nvr.  XXV.336;  Kis-Kún-Halas  Nvr  XV 

474). 

totó-vak,  tütő-vak:  egész  vak,  világtalan 
(Kis-Kúnság  Nyr.  XXV.336;  Kis-Kún-Halas* 

XV.474). 

TÜTÖLLÓ:  csőalakúra  összegöngyölített  ostya 
(Csallóköz?  Nyr.  1.278). 

TÜTTŐ :  süldőleány  (Csallóköz,  Jánoshása  és 
Kis-Jóka  vid.  Prónai  Antal)  [vö.  tüttüs]. 

TÜTTÜS:  1.  disznógyomor  véreshurkatölte- 
lékkel (Komárom  Beöthy  Zsolt);  2.  vastag- 
bélből készült  kolbász  (Nógrád  m.  Litke  Nvr- 
IV. 334);  3.  kövérképú  kis  leány.  Te  kis  aranyos 
tüttüs!  (Vác  Divényi  Gyula)  [vö.  tüttő). 

63 


B86 


TÜTÜ-TÚZ 


B86 


TŰTŰ:  Jtkp.  dajkaszó.  tr.  t  |  szeszes  ital 
(Csallóköz,  Kecskemét,  Sseged  Csaplár  Bonc 
Békés  m.  Balog  István;  Bánffy-Hunyad Csúcsa 
János).  Ez  az  Andris  máskép  (lógós  ember  vóna, 
csakhogy  nagyon  ssereti  a  tütüt  (Abaúj  in.  Ssikssó 
dy  Pál). 

TŰTÜKS:  cv  (Békés  m.  Balog  István). 

TÜTÜKÉL:  (tréf.|  pityisál  (Békés  m.  Balog 
István). 

be-tütükól:  |tréf.|  becsíp.  Betütükélt  (Hol  ?  Nyr. 
XV  11.286). 

TÜTÜL:  (tréf.)  iszik  (ssesses  italt).  Szeret  tü- 
tülni.  Sokat  tütült  (Bánffy-Hunyad  Czucza  János). 

TÜTTYŐ:  gyüge,  félkegyelmű,  bamba,  hülye, 
bárgyú  (Csallóköz  Csaplár  Bencdi'k  ;  Pozsony  m. 
Taksony  Nyr.  X.192)  (vö.  gyüggyő]. 

TŰTYŰLLŐ:    hülye,    gyüge    (Csallóköz    id.   '       [tÜB.kói 
Ssinnyei  Jóssefné). 

1.  TŰZ  (tyüz  Palócság  Tsz.  373b;  Nógrád  m. 
Rimóc  Nyr.  VI.84). 


Udvarhely  m.  Vn>  mszék  m  138; 

tüszSj  Zilah    vid.    László   Géia;  AIsó-F.  ':■  r  m. 
Nyr.  XXV.347) :  1.  tüszej:  a  kemence  ason  réssé, 
a   melyre    a   tüzet   rakják   (Kalotaszeg,  Zs< 
Melich  János);   2.  tüszej:  a  fózőkomence   t*  1 .'» 1 1 
való   hely,  a  hová    a   fazekakat    teszik,    b 
fójön,  a  mi  bennök  van  (Kalotaszeg,    M 
Czucza    Jánofi);    8.    tüszej :    a    rost    elótti    h>  Ív 
(TorocW  Jankó  J.   Torda  stb.  202);  4 
a  veróbeli  kemence  nyilasa  (Torockó  Jani 
Torda   sf  5.  tüszej:  a  kémen* 

sárpadja  (Ziluli   vid.   László   Gésa);   6.   tűs: 
szobában    a  fal   mellett   néhány  lábnyi  magas- 
sá«ra   ennlt    padka,    a    melyre   eggyetmást 
raknak  v.  a  melyen  alusznak  is  (Bars  ni    Z»-liz 
vid.  Nyr.  XIV 

tüzhelyes:  ligetes  (a  vetés,  ha  sok  Bi 
van  kötte,  l  hol  a  mag  ki  nem  kelt  v.  kik 
után  kiveszett)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.136). 


(Szólások).  Tüzet  tesz:  tüzet  rak  (Brassó  m. 
Falu  Horger  Antal).  Tüzet  tettem  (Karcag  Nyr. 
XVIII.131).  Tüzet  tentti.  Tégy  tüzet !  (Székelyföld 
Nyr.  XVIII. 12).  Tegyen  tüzet  a  kályhára  /(Hevesm. 
Réde  Nyr.  XVIII.131).  Tégy  tüzet  a  kemencére  (tűz- 
helyre, kályhára) !  (Balatonfüred  Nyr.  XVIII.131). 
Olyan,  mint  az  égő  tűz:  lobbanékony  természetű 
(Kunszentmárton  Nyr.  III. 31).  Azt  hittem,  nem  ég ; 
csak  akkor  láttam,  hogy  tűzön  tüz  az  egész  pipa 
(Hol  ?  Szilasi  Móric). 

tűs-bab :  eggy  babfaj  (Bars  m.  Nyr.  XVIII.384). 

tűs-bánya :  a  szénégetésnél  a  földdel  elfödött 
égé  farakás  (Palócság  Nyr.  XXII.574). 

tüz-elóte:  rúd  körül  forgatható  vaspléh,  mely 
a  kovács  v.  a  lakatos  elól  a  tűz  hevét  elfogja 
(Kisújszállás  Nyr.  1.333;  —  Frecskay  János)  [vö. 
előte]. 

tűs-eredés:  túztámadás  (Székelyföld  Kassai  J. 
Ssókönyv  11.102). 

tűs-fal:  a  pitvar  és  a  konyha  választófala 
(Borsod  m.  Ethnographia  VII.73). 

tüz-fogó:  csipővas  (Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter 
Schröder  Gyuláné). 

tüs-gép:  gózgép  (Jász-Nagykún-Szolnok  m. 
Túrkeve  Nyr.  III.473). 

[tűz-harizsáló]. 

tüsharisáló-rúd :  piszkafa  (Háromszék  m.  Nyr. 
-7). 

tűs-hely   (tüszej,   tüszely   Bars   m.   Zeliz   vid. 

XIV.288;  Zilah  Nvr.   XII.375;   Kalotasseg, 

M.-Valkó,  Zsobok  Czucza  János,  Melich  János ; 

Deés  Nyr.  XI.526 ;  Torockó  Jankó  J.  Torda  stb. 

202;  külló  m.   Szókefalva  Nyr.  XV.144; 


tüsküjes:  tűzről  pattant,  sürgó-forgó,  lobba- 
nékony, kardos  (asszony)  (Dunántúl  Bódiss  Jusz- 
tin). Tüzküjes  asszony  vót  (Zala  m.  Nyr.  XX.289). 

f  tüs-lopó :  vmi  esti  pillangó  (Csik  m.  Gyergyó- 
Újfalu  Jánosy  Gerő). 

tűz-mester:  gyújtogató.  Nyilván  te  toltál  <i 
tűzmester  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  IX.94). 

[tűz-oltó]. 

tűzoltóka:  túzoltózubbonyazerű  nói  kabátka 
(Kassa  Kemény  Lajos). 

[tűs-pad]. 

tüszpadol,  tiszpadol :  a  tűzhelyet  lesi,  a 
konyhában  kotnyeleskedik  (Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos). 

tiz-pal,  tisz-pal  (tüz-paly  Gömör.  Torna  m. 
Tsz.):  1.  tűzhely  (Heves  ra.  Makáry  György 
1839;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.94;  Karancsvid. 
XXI.478  [itt  tiszpat  nyilván  hiba];  Gömör  m. 
Tsz.;  Nyr.  XXIII.45 ;  Rimaszombat  Nvr.  XVII. 
574;  XXVI.479;  Gömör  m.  Otroko.  III. 

185 ;  Torna  m.  Tsz);  2.  kályha  padkája  (Rozsnyó 
Nyr.  VIII.566);  3.  ház  elótti  padka.  Vásárnap 
deélután  leütem  az  ablak  alá  a  tiszpaóra  (Palócság 
Nyr.  VI.467). 

[Szólások].  Sápynott  veri  a  tiszpalt:  sokat  jár 
Sápyékhoz  (Rozsnyó  Nyr.  VM.566). 

tűs-part:  a  kovács  v.  a  lakatos   tűzhely* 
medre   mellett  levó  negyedgömb-alakú   vas,   a 
mely  a  tüzet  összetartja  (Arad  m.   Majláthfalva 
Nyr.  VIII.478;  —  Frecskay  János). 

tüz-ször:  tüzsserszámos  zacskó  (Kis-K un- 
Halas  Nyr.  XV.474). 

[tüs-vis]. 

[Szólások].  Tüz-vú  meg  kell  lenni  v.  tenni: 
tnrik-szakad.  minden  áron,   mindenesetre.    Tüz- 


TŰZ— TÜZKI.ó 


TÜZE8-TÚZ8ÉR 


viz  meg  kell  lenni.  Tüzviz  érni  kell  tiz  forintot. 
Ma  tüz-viz  meg  kell  járnunk  Barossát  (Három- 
•sék  m.  Nyr.  IX.41 ;  Kiss  Mihály). 

2.  TŰZ  (tődz,  tődzeni,  tődzni,  tődzótte  Ipoly 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.574;  8iékelyfóld 
Arany-Gyulai  NQy.  1.233;  Kiss  Mihály;  tűdz 
8sékelyföld  Kiss  Mihály;  neVitüz-ik  [a  nap  a 
falnak]  Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv  V.287): 
].  tüz:  szúr.  A  tüske  keresztül  tűzi  a  ruhát  (Ba- 
ranya m.  Patacs  vid.  Csaplár  Benedek) ;  2.  tődz, 
tűdz:  himez,  kivarr  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
XVI.574;  Székelyföld  Kiss  Mihály).  Ó  hímet 
varr  vala  fekete  selyméből;  hol  selyme  nem  érte, 
könyével  tődsőtte  (Székely föld  Arany-Gyulai  NGy. 

18). 

(ki-töij. 

[Szólások].   Kitűzi  magát:   készül   magát   rá- 

ssánólag  (vmi  kalandos,  kétes  végú  vállalatra) 

ktsentmárton   Nyr.   111.31).   Kitűzi  magát  a 

veszbdelömnek :  kiteszi  magát  (Somogy  m.  Visnye 

Nyr.   XYII.K6). 

neki-tüz :  elhatároz.  Már  éccér  nekitüztem,  hogy 
fgyik,  de...  (Csongrád  m.  Szentes  Czakó  Fe- 

tüz-fokoz  (tüzm-fokozni) :  üz-fúz,  nagyon  tuda- 
. -Kunság  Nyr.  11.327). 

TŰZDÖZ :  tűzdel  (Pölső-Somogy,  Balaton  mell. 
Nyr.  VII  ; 

TÜZEL  (tüzeli  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Jász-Kisér  Nyr.  XIII.525):  tűzben  van,  forrónak 
érzik.  Roppantul  tüzeli  [a  gyuladásos  szem]  (Jász- 
Kisér  Nyr.  XIII.525;  Csapodi  István). 

rá- tüzel :  alája  tüzel.  Tüzeltek  rá  [a  sáskára] : 
szalmát  gyújtottak  alája  (Nagy-Kórös  Nyr.  XXVII. 

TÜZELÉS  {tüzellés  Csallóköz  Csaplár  Benedek ; 
Jász-Kisér  Nyr.  XIII.525)  [vö.  tüzel].  Elkezdi  a 
nagy  tüzeüést  [a  gyuladásos  szem].  Tüzelléssel 
fáj  (Jász-Kisér  Nyr.  XIII.525). 

TÜZELŐ  (tüzellő  Csallóköz  Csaplár  Benedek) : 
1.  nyári  tűzhely  (Háromszék  m.  MNy.  VI.353; 
Gyórflfy  Iván);  2.  kályha.  Rágd  még  a  tüzelőt 
(Fehér  m.  Nyr.  XXVI.526). 

tüzelő-hely:  a  pitvar  közepén  téglával  ki- 
rakott négyszögletes  lyuk,  a  mely  fölött  csak 
bográcsban  fóznek  (Mezőtúr  Nyr.  X.569). 


(TÜZE8J. 

tüzes-betegség :  patécs  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Tsz.). 

tüzes-ember  {tüzes-embőr) :  lidérc,  bolygótúz 
(Tata  Matusik  Nep.  János  1839;  Komárom  m. 
Fúr  Nyr.  XX.479;  8omogy  m.  Kálmáncsa  Nyr. 
XI.238). 

,  tüzes-liliom :  sötétsárga  liliom  (Csí k  m.  Gyergyó- 
Újfalu  Jánosy  Gerő). 

tüzes-masina :  gőzgép  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.42U). 

tüzes-szekér:  gözmozdony  (Székelyföld  Nyr. 
IV.  189). 

[TÜZÍT]. 

fel-tüzit:  1.  fölingerel,  fölmérgesít  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.326;  Gyórffy  Iván);  2.  buja 
vágyra  gerjeszt  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[TÜZKE],  TÜSZKE :  tüzecske,  tűz  (Eszék  vid. 
Nyr.  VIII.  140). 

[TÜZKÖD-IK],  T\38ZKÖD-IK(tüszkód-ik) :  1.  kö- 
tekedik, ellenkezik  (Somogy  m.  Visnye  Nyr. 
XVII.334);  2.  verekedik,  viaskodik  (Somogy  m. 
Visnye  Nyr.  XVII.334;  Tolna  m.  Sár-Sz.-Lórinc 
Nyr.  111.86). 

TŰZÖL  (tődzöl  Székelyföld  Kiss  Mihály;  le- 
tődzöl  Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal;  tőzölxú 
Háromszék  m.  MNy.  VI.353 ;  Vadr. ;  Gyórffy  Iván ; 
tüdzilni  Zilah  vid.  László  Géza;  tüzöNe  Kalota- 
szeg, N.-Kapus  Nyr.  XXVIII.426) :  átöltéssel  varr 
(vö.  tézsbl). 

le-tüzöl,  le-tődzöl:  átöltéssel  levarr  (Kalota- 
szeg, N.-Kapus  Nyr.  XXVIII.426;  Brassó  m. 
Hétfalu  Horger  Antal). 

[TŰZÖTT]. 

tűzött- kabát :  juhászkabát  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos). 

tüzött-lajbi :  juhászlajbi  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

(TÜZÜL]. 

fel-tüzül:  l.  fölingerlődik,  haragra  lobban 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.326;  Gyórffy  Iván); 
2.  buja  vágyra  gerjed  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

TŰZSÉB:  az  eladott  halak  összetűzésére  szol- 
gáló erős  vastú  (Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 


63* 


Ty. 


TYARBOS:  a  ki  gyakran  botlik  járás  közben 
(Bare  m.  Léva  Csimmermann  János). 

TYATYA  :  atya  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  Kecs- 
kemét Nyr.  IV.2- 

TYILÁP:  véina,  gyenge,    betegségből    láb< 
badozó.    Tyiláp   ember    (Torda    Nyr.    XVIII.95) 
/.  siláp]. 

TYINKÓ:  babhüvely  (Szilágy  m.  Nyr.  VII. 
Hty. 

TYIPI-TYAPA:  eggyügyü,  hadarva  és  pö- 
síén  beszélő  [gúnynév]  (Hont  m.  Helemba  Nyr. 
VI. 225). 

TYISZÁOA:  abraniis  brama  (Nagy-Euyed  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

TYORA:  vak  (Bács-Bodrog m.  AdaNyr.  XXVII. 
414). 

[TYUj. 

(Szólások].  Né  tyu,  mer  kalantyu:  ne  akarj 
annyit  tudni  I  (Kalocsa  Nyr.  VIII.461). 

TYTJHAJ!  [interjectio]  (csuhaj!  8zatmár  m. 
KY-mürú  Nyr.  X1X.286;  tyűha!  Vas  m.  Szarvas- 
kend  Nyr.  XVI.235).  Csuhaj,  retek,  be  szeretlek! 
Megőszülhetsz,  míg  elveszlek!  (nyilván  táncköz- 
beli  mondóka]  (Szatmár  m.  Kömöró  Nyr.  XIX. 
286).  Tyűha,  fekete  kökén!  Más  is  szegén,  nem- 
csak én!  [nászmondóka]  (Vas  m.  Szarvaskend 
Nyr.   XVI.235). 

tyuhaj-fi:  tyuhajozó,  hangosan  mulatozó.  Hadd 
hajjá  meg  az  a  híres  tyuhajfi!  (Fehér  m.  Nyr. 
X.522). 

TTOK  (gyúk  Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.421 ; 
tik  Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv  V.l  14;  Győr 
VI  268;  Rábaköz  Nyr.  XI.38;  Mosony  ra. 
Lébény-Sz. -Miklós  Varga  D.  György;  Soprony  m. 
Tsz.;  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.561 ;  Sop- 
rony Császár  Árpád;  Soprony  m.  Szilsárkány 
Nyr.  V1.369.  516;  Balaton  vid.  Nyr.  III.517; 
Vas  m.  Körmend  vid.  Nyr.  II  1.379;  Vas  m. 
Órség  Nvr.  1.422;  III.179;  VII.322.  331 ;  Göcsej 
11.232;  XI.479;  Császár  Árpád;  Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VL227;  VII 230;  Zala  m. 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  III.474;  Keszthely  vid. 
Nyr.  VI.523;  Veszprém  m.  Nyr.  11.329;  Veszp- 
rém m.  Szentgál  Nyr.   1 11.330;  VII.280;  Veszp- 


rém m.  Csékut  Nyr.  XIII. 192;  Somogy  m. 
II  876;  JOV.479;  8ompgy  m.  Szóke-Dei 
111.90;    Somogy    m.    Ádánd    Nyr.    VI. 191. 
Somogy  m.  Babod  Nyr    XII .377;  Fölsó-Somogy, 
Balaton    mell.    Nyr.  VII.475;  Baranya  m.  Tsz.; 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  VIII. 47;  Tolna  m. 
Ozora  Nyr.  V.478;  Szegszárd  vid.  Nyr.  VII.382; 
Fehér  m.  Nyr.  X.188;  Császár  Árpád;    Székes- 
fehérvár  Nyr.   III.520;  Fehér  m.  Polgánii   Nvr. 
VII.284;  Fehér  m.  Lovasberény  Nyr.  XVII 
Pozsony  m.  Dudvág  és  Feketevíz  mell.  Dnnényi 
László ;  Kecskemét  Tóth  Aurél  ;   Csík  ni.  T 
Hk    Csallóköz,    Bacsfa    Nyr.    XVI.140; 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VI .267;  Mohács  Nyr.  XXVII. 
66;    Baranya-Sz.-Lórinc    Nyr.    XVII.380;    Szia 
vónia  Nyr.  XXIII.259.  358;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv    V.l  14;    tilk   Somogy    m.    K.-Dombó, 
Darány,  Nagy-Dobsza,  Istvándi  Nyr.  XXV 
Tyúk :  ki  nem  pattogott  kukoricaszem  (Székeh 
Kiss  Mihály ;  Aranyosszék  Jankó  J.  Torda  stb. 
129;  —  vö.  kakas). 

(tyúk-akol),  tik-okó :  tyúkól  (Baranya-Ózd 
Nyr.  XXVII.479). 

tyuk-alja.  Egy  tyúkólja  tojás:  a  mennyi  eggy 
kotlóstyúk  alatt  van.  Egy  tyukalja  tojás  egy- 
szerre rézzsent  ki:  eggyszerre  kelt  ki  valamennvi 
csirke  (Mezótúr  Nyr.  X.286). 

tyúk-bolondító :    zászpa    (Torda- Aranyos    m. 
Komjátszeg,    Háromszék    m.    Sepsi-Kó: 
Kanyaró  Ferenc). 

tyuk-eszü :  gyenge  eszú  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.!'. 

tik-fl:  csirke   (Pozsony  m.  Tani  III. 

471 ;   Pozsony   m.   Dudvág  és   Feketeviz   mell. 
Ürményi  László;  Csallóköz  Nyr.    I 
Pál;  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  H661), 

tyúk-fül :  vnii  levesbe  való  tészta  (Debrt 
Nyr.    IX.206). 

tyúk-gomba,  tik-gomba  (tig-gomba):  eggy 
megehető  apró  gombafaj  (Soprony  és  Vas  m. 
Nyr.  X.332;  Göcsej  Nvr.  701.95;  Zala  m.  8ze- 
pezd  Nyr.  X VII.284;  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.293). 

tik-hályog,  tik-hálog :  farkassötét  (szembeteg- 
ség, a  melyben  az  ember  napnyugta  után  nem 
lát)  (Veszprém  m.   Nyr.  XIV.527 ;  Zala  m.  K 

XIV. 90). 


-41 


TYÚK 


TYÚK 


MS 


tyuk-hassna:  tojás  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin). 

tik-hái:   tyúkól   (Soprony    m.    Rábaköz   Nyr. 
01281;  &VUL607;  Göcsej,  Nagy- 

Nyr.    VI.468;    Fölsó-Somogy,    Balaton 
.r.  V  11.475). 

tik-hé,    tik-hi:   a    hizlaló   padlása,   a   hol  a 
tyúkok  hálnak  (Zala  m.  Vászoly  Király  Pál). 

tyúk-húr,  tyuk-hur,  tik-húr :  1.  tik-húr,  tyúk- 
húr: pipehúr  (alsine  média)  (Zemplén  m.  De- 
\I  11.236;  Hol?  Tsz.);  2.  tikhúr: 
stellaria  (Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X.332) ; 
3.  tyúk-húr:  vmi  hajfouat-féle.  ,Ha  a  haj  kiesi, 
s  elül  se  lehet  garast  csinálni,  akkor  tyúk-húrba 
Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.226). 

tyúk-járás:  a  padlásra   vivó  följárója  a  tyú- 
koknak (Palócság  Ethnographia  IV.  Ifi). 

tyuk-kotéo:    tyúkketrec  (Brassó   m.   Hétfalu 
Horger  Antal). 

tyúk-majorság :  baromfi  (Qy  őr  m .,  Komárom  m ., 
Fehér  m.  Nyr.  XVII.  507). 

tyúk-miska:  1.  tehetetlen,   élhetetlen  ember, 

anyámasszony    katonája   (Csongrád  m.   Szentes 

Czakó    Ferenc;    Háromszék   m.    Nyr.    IV.431); 

•lemás   szemú    ember  (Somogy    m.    Aracs 

onyi  Zsigmond). 

tyúk-mony    (tik-mon    Göcsej    Nyr.    VIII.41 ; 

Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI.238;   Tolna  m. 

Gyönk  Nyr.  V.379;  Brassó  m.    Hétfalu,   Zajzon 

III  373;  Brassó  m.  Hétfalu,  Bácsfalu   Nyr. 

III.564;   Brassó   m.    Hosszúfalu   Nyr.  XXII.237. 

238 ;  tik-mony  Pozsony  m.  Dudvág  és  Feketevíz 

mell.  Ürményi  László;  Dunántúl  Nyr.  XVI.240; 

Tata  vid.  Nyr.  V.329;  Soprony  m.  Repce  mell. 

11561;"  Soprony   m.    Röjtök   Nyr.   III.514; 

Rábaköz,   Beó-Sárkány  Nyr.  XVIII.238;  Vas  m. 

órség  Nyr.  111.283;  Göcsej  MNy.  11.413;  Zalám. 

Gelse   és   vid.   Nyr.   XV.574 ;  Zala  m.  Szepezd 

Nyr.  XVII.284;  Balaton  mell.  Tsz. ;  Veszprém  m. 

Devecser   Nyr.    XVIII.479;  Somogy  m.  Nyr.  II. 

X1V.479;  Baranya  m.  Tsz.;  Nyr.  XIV.142; 

•p-Baranya  Nyr.  III.327;  Baranya   m.    Kis- 

asszonyfa  és  vid.  Zalai  Mihály ;  Tolna  m.  Nyr. 

VI.  172:  Tolna  m.  Sárköz  Nyr.  IV.418;  Tolnám. 

Gyönk  Nyr.  V.:<79;  Szlavónia    Nyr.    XXI  11.360; 

ekemét  Tóth  Aurél ;  Székelyföld  Tsz. ;  Brassó  m. 

tfalu  Nyr.  XVI.676;  XXII.94;  Horger  Antal; 
Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  XXII.237;  ti'A-monát, 
tyuk-monai  Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  XXII.237 
[helytelen  értelmezésselj;  tyuk-mony  Komárom  m. 
Naszvad  Nyr.  IV.236;  Bare  m.  Nyr.  X.138; 
Hont  m.  Nyr.  XVm.430;  Mátyusfölde  Nyr.  XVII. 
522;  Nyitra  vid.  Nyr.  XXVIII.  451;  tyúk-mony 
Székelyföld  Tsz.):  tyúktojás,  tojás.  Lud-tikmony 
(Dunántúl  Nyr  V.229;  Vas  m.  órség  Nvr.  111.283; 
Somogy  m.  Nyr.  XIV.479).  Lúdtyukmony  (Mátyus- 
földe  Nyr.  XV11.522).  Lud-,  veriéb-,  kacsa- fecske-, 
hanygya-tyukmony  (Nyitra  vid.  Nyr.  XXVIII.451). 
Réce-tikmony  (Vas  m.  órség  Nyr.  III.283).  Veréb-, 
gágója-,  pdtká-tikmony  (Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
360). 


tyukma-rátott:  tojásrántotta  (Székelyföld  Nyr. 
IV.328;  vö.  414). 

[tikmony-sült]. 

[Szólások].  Tikmonysüjt  alatt :  annyi  idő  alatt, 
a  mennyi  alatt  eggy  tojás  megsül  (=  rövid 
alatt)  (Zala  m.  Kis-Kanizsa  Nyr.  IX.280).  Jtégen 
menükéire?— Nem. Egy  tikmonysúttye  van:  annyi 
ideje,  a  mennyi  alatt  eggy  tojás  megsül  (Veszp- 
rém m.  Almádi  Zolnai  Gyula).  Égy  tikmonsüttig: 
rövid  ideig  (Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V.379).  Et 
tikmonsútig:  ^  (Göcsej  Nyr.  VIII.41).  Csak  egy 
tikmonysültig  (Zala  m.  Háztartás  11.187). 

tyukmonyáaz:  tojás-szedó  (Mátyusfölde  Nyr. 
XVI  1.523). 

tyukmonyászó :  cv  (Mátyusfölde  Nyr.  XVII. 
523). 

tikmonka:  tojáska.  Naccsága,  vegyen  tikmon- 
kát!  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXII.94). 

[tikmonyos]. 

tikmonyas-koma :  igy  szólítják  eggy  mást  a 
pajtások,  a  kik  a  húsvéti  pirostojásukat  össze- 
ütik (Göcsej  Bódiss  Jusztin ;  Göcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  XV.575). 


tikmonyo8ká : 
XXIII.360). 


tojásrántotta   (Szlavónia   Nyr. 


tyúk-ól   (tyúk-oj  Csík  m.  Nyr.  XXVI.4J.M 

tyúk-orr:  geránium  pratense  (Csík  m.  Gyímes 
Nyr.   XXVIII.  143). 


Gyergyó-Újfalu   Já- 


tynkor-fü :  oj  (Csík    m. 
nosy  Geró). 

[tik-ölő]. 

tiköló-kánya  :  tyúkhordó  kánya,  karvaly  (Ba- 
laton mell.  Tsz.). 

tyükörüő-madoár :  vércse,  kánya  (Nyitra  vid. 
Nyr.  XXVIII.451). 

tyuk-pajta:  tyúkketrec  (Brassó  m.  Hétfalu 
Horger  Antal). 

tyúk-rekesz :  m  (Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

tyúk-segg  (tyuk-seg,  tyuk-segg):  1.  tyúkszem 
(Borsod  m.  Tárd  Ethnographia  VII.368;  Hol? 
CzF) ;  2.  orbáncféle  bőrfolt  (Szatmár  m.  Kapni  k 
vid.  11.277). 

tik-sötéte :  farkassötét  (szembetegség,  a  mely- 
ben az  ember  napnyugta  után  nem  lát)  (Csalló- 
köz Nyr.  1.332). 

[tyúk-ssöm]. 

tyúkssöm-virág :  adonis  vernalis.  (A  nép  azt 
tartja,  hogy  ha  e  növény  nedve  a  kezet  éri, 
tyúkszem   támad   rajta.)   (Szeged  Nyr.  VII.381.) 

tyúk-szemű:  1.  a  kinek  farkassötétje  van, 
a  ki  este  nem  lát;  2. [ritkábban :]  közellátó  (Zilah 
vid.  László  Géza). 


B48 


ÍM   k\SZ 


IN  l  KÁ8Z-TYÜTYÜ 


|tyúk-ülö|,  tik-ülö,  tik-üllő  (MoHonym.  Lébény- 
8i.-Mikl..s  Varga  D.  György;  ft*-«M  Zala  DL 
Hetes  Ethnographia  V1II.97):  ti  t\  ukok  téli  háló- 
helye. 

tyúk-ültető :  tehetetlen,  élhetetlen  ember, 
anyámasszony  katonája  (Csongrád  m.  Szentes 
Csákó  Ferenc). 

tyúk-Takitó :  nnagallis  IftWWJl  i  Heves  m. 
NévU'h'ii  1X40;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.122)  [vt». 
csirke-vak<t<í\. 

tik-vakoa:  a  kinek  farkassötétje  van,  a  ki 
este  nem  lát  (Qjór  DL  Tsz.;  Győr  m.  Szigetköz 
Nyr.  XIX.191).  Mihelyt  bealkonyodik,  tikrakos 
vagyok  (Gyór  DL  Téth,  Veszprém  m.  Pápa  Ki- 
rály Pál). 

tyúk-verő  (tik-verő):  a  lakodalom  utáni  napon 
v.  napokban  a  hivatalos  vendégek  házánál  (eset- 
leg csak  a  legényes  v.  leányos  háznál)  tett  láto- 
gatása s  ottvaló  evése-ivása,  mulatozása  a  nász- 
népnek; —  ilyenkor  a  pajkos  legények  útközben, 
■  hol  csak  tyúkot  találnak,  elütik  8  fölaggatják 
eggy  rúdra,  melyet  két  legény  a  vállán  visz. 
s  így  mutatják  be  magukat  (Nyitra  m.  Pográny 
és  vid.  Dmov8zky  Ferenc  1841 ;  Gyór  m.  Tsz. 
208b;  Nyr.  111.4i>7;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
Alföld  Nyr.  XV.281 ;  Kis-Kúnság  Nyr.  XXV.334). 

1.  TYTJKÁSZ  (tikász,  tikász;  —  tikác  Zalám. 
Hetes  Nyr.  11.373) :  1.  tikác,  tikász,  tikász :  baromfi- 
kereskedő,  a  ki  házról-házra,  faluról-falura  járva 
összevásárolja  a  házi  szárnyasokat  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  VII.468;  Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839;  Zala  m.  Sümeg  vid.  Nyr.  XXU.286; 
Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.373;  Tolnám.  Fölaó-Nyék 
VL8S8);  2.  tyúkász:  tyúktolvaj  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos);  3.  tikász:  tojáskereskedő,  a  ki 
a  ssekerével  faluról-falura  járva  összevásárolja  a 


tojást  (Fehér 

vadas/katona 


m.    Nyr.    XXVI.525);  4.  tyúkász. 
[gúnynév]   (Marosvásárhely 


\±  TYÚKÁ8ZJ,  TIKÁSZ:  1.  tyúkot  lop.  Már 
mfgint  tikász tak  azok  a  csavargók  az  éjjel  (Győr- 
Sz.-Márton  Bódiss  Jusztin;  [ezen  jelentéssel?) 
Göcsej  Nyr  XI \  105;  Budenz-AIbum  160);  2 
jást  keres,  szed  (Vas  m.  Kis-Cell  vid.,  Sárvár  vid., 
Veszpr-'in  in.  Pápa  vid.  Bódiss  Jnsztiu). 

TYTJKOS:    többes    hajfonat    (Palócság    Nyr. 
XX III. 94). 

tikos-ól:  tyúkól   (8zlavónia   Nyr.    XXIII .:<!•»,. 

TYUTYMA: eggyügyú, gyámoltalan  (Nógrád  m. 
Szirák  Békássy  Sándor;  Orosháza  Nyr.  vLI 

TYUTYMOS:  alattomos, sunyi  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

TYUTYÜ  ■■  ti/utyu-mutyu    (Beregszász    N 
XXVI.523)  [vü.  tuti]. 

tyutyu-mutyu :  ügyetlen,  gyámoltalan,  61 
tétlen,    pipogya,    gyüge,    félkegyelmű    (Rima- 
szombat Nyr.  XVII.574;  Abaúj  m.  8i  irály 
Pál;  Zemplén  m.  Szürnyeg   Nyr.    XII 
tetye-mutyi,  tityi-mutyi,  tutyi-mutyi,  tyütyü-mUtyii]. 

TYÜHGET:  szörnyűködik  (Vas  m.  Kemenes- 
ilja  Simonyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.417). 

TYÜTYŐKE,  TYÜCSŰKE  :  1.  ti/iitynke  :  v-. 
lábú  cankó  (totanus  totanus)  (Alföld  Nomenclator 
Avium   27);    2.    tyürsüke:   réti   cankó   (totanus 
glareola)   (Tisza  mell.    Nomenclator  Avium  27). 


(TYÜTYÜ|. 

tyütyü-mütyü 
Nyr.  XVII.574). 


tyutyu-mutiju  i Rimaszombat 


ü.  ú. 


ÜCCA  (úea,  úcán  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.451 ; 
Moldva,  Klézse  Nyr.  VI.432;  úcá  Szlavónia  Nyr. 
WIII.168;  úcca  Háromszék  m.  Király  Pál;  ulica 
Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.491;  X.204).  —  Ulica :  si- 
kátor, köz  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.491 ;  X.204). 

[Ssólások].  ZJcca  tátva  (ucca  tátvo):  az  egész 
ucca  szemeláttára  (Soprony  m.  Csepreg  Nyr. 
XIX. 288;  Repce  mell.  Nyr.  XX.409). 

ucca-ajtó  (ucc-ajtó Soprony  m.  Horpács,  Zalám. 
Vászoly  Király  Pál). 

ucca-bütü  (utca-bütü):  ucca  vég  (Háromszék  m. 
MNy.  VI  353;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

ucca-eedó  (utca-esdó):  uccán  kószálni,  lézen- 
geni,  ténferegni   szerető   (Háromszék  m.  MNy. 
3;  Gyórffy  Iván). 

ucca-gyásza:  olyan  ház,  a  melynek  nem  vi- 
selik gondját  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  VIII. 
332). 

ucca-kati :  mindig  az  uccán  kószáló,  lézengő, 
ténfergő  leány  v.  asszony  (Háromszék  m.  MNy. 
V.353;  Nyr.  IV.431).  Hun  vagy  te  ucca-Kati,  te 
kóbori-Bori,  te?  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
VIII.225).  Óján  mindé  utcakati  (Szolnok-Doboka  in. 
Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.568). 

ucca-part:  magas  uccaszél  (mélyebben  fekvó 
uccának  két  magasabb  partja,  a  melyre  a  házak 
vannak  épitve)  (Győr  m.  Bódiss  Jusztin). 

uccaparti :  uccaszéli  (Győr  m.  Bódiss  Jusztin). 
H  hőkén  [?  —  talán   hiba  e  h. :  kökén], 
barnaszhnü  legén  (Vas  m.  órsóg  Nyr.  1.416). 

ucoa-pista :  mindig  az  uccán  kószáló,  lézengő, 
ténfergő  fiú,  legény  v.  ember  (Zilah  vid.  Nyr. 
XXVII.542;  Bíró  János). 

úoca-szád,  úcca-száda:  ucca  torkolata.  Ahajt 
fordújjon  bé  az  úccaszádon  (Háromszék  m.  Ki- 
rály Pál). 

ucca-Bzör:  uccasor.  Mejik  uccaszérbe  lakik? 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Utcaszöribe: 
házsorba  az  uccán  végig  (Háromszék  m.  Vadr.). 
Uccaszéribe  vannak  ültetve  a  fák  (Erdővidék 
Szász  József).  A  maga  uccaszöribe  mégy  v.  ucca- 
■  ibe  van  [a  levélhordó,  azaz  azt  az  uccasort 
járja,  a  mely  neki  von  kiosztva]  (Szókely- 
Keresztur  vid.  Szász  József). 


(Szólások],  uccaszéribe  mennek  a  bucsujárók: 
két  libasorban  párhuzamosan  haladnak,  közt 
(minteggy  uccát)  hagyva  közbül  (Háromszék  m. 
Farkas  István). 

UCCÁCSKA  (uccacska  Brassó  m.  Hétfalu  Hor- 
ger  Antal). 

ÜCCÁZ  (utcázni) :  az  uccán  járkál  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.353). 

UCCU  {huccu  Nagy-Kunság  Nyr.  XX.45 ;  Arad  m. 
Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.162). 

UCKUBUC  (Borsod,  Gömör,  Kishont,  Abaúj, 
Torna  m.  Erdészeti  Lapok  XXII.517;  Borsod  m. 
Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyulánó ;  uszkurusz  Abaúj, 
Torna  m.  CzF. ;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839) : 
berkenye  v.  lasponya. 

uckuruc-fa:  sorbus  torminalis  (elzbeerbaum) 
(Borsod,  Gömör,  Kishont,  Abaúj,  Torna  m.  Er- 
dészeti Lapok  XXU.517). 

UDBI-BUDBI:  uccu  neki!  (Szeged  Csaplár 
Benedek). 

UDVAB  (odvar  Háromszék  m.  Zágon  Nyr 
XXVI.92):  1.  nemesi  kúria  (Kis-Kükülló  m 
Szókefalva  Nyr.  XV .284) ;  2.  az  uraság  háza 
portája  (Abaúj  m.  Forró-Encs  Nyr.  XXVI1I.422) 
3.  a  magyar  vejsznél  a  víz  ellenében  fölállított 
rész  (Torontál  m.  Tápé  Hermán  0.  Halászat  K.) 
a  kürtő  kapuján  belül  eső  rész  (Fertő  mell.  uo.) 

udvar-biró :  tiszttartó  (Erdély  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.120). 

udvar-ház:  kissebb  birtokú  nemesnek  falusi 
laka  (Erdély  Gyulai  P.  Egy  régi  udvarház 
utolsó  gazdája  1.). 

UDVAROL :  szolgál  (a  fődekán  és  a  kisdekán 
az  egész  céhnek  a  gyűlésben  és  más  alkalommal) 
(Kézdi-Vásárhely  Nyr.  XVII.480). 

(Szólások].  Udvarolnak  a  hangyák:  eggymás- 
után  mennek,  sorjában  járnak-kelnek  (Baranyám. 
Bélye,  Csúza  Nyr.  XV.424;  XVIII.429). 

UDVABOS:  mindenes  férficseléd,  udvari  le- 
gény (Szeged,  Erdély  Csaplár  Benedek).  Beáit 
égy  öreg  paphon  udvarosnak  (Torontál  m.  Száján 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.150). 


BIT 


UOAR-UGOKk\ 


UGORKÁS-UGRÁNCOZ  IK 


848 


(ÜOAB). 

[Szólások].  Ugarban  Unni:  szolgálaton  kivül 
lenni  (Heves  m.  Tisia-örs  Csaplár  Benedek). 

(ugar-göröngy]. 

|8iólá8ok).  Akkor.i,  mint  é'ggy  ugargöröngy 
(mondják  kis  gyerekre).  Te  ugargöröngy !  [mond- 
ják kis  gyereknek]  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

ugor-kova:  szántóföldön,  ugaron  talált  kő- 
korszakbeli nyílhegy,  halta,  szilánk  stb.  (Deb- 
recen Király  Pál). 

(UGAT). 

(Szólások].   De  sokat  ugat  a  lölköm:  de  sokat 
Uoml    (Voszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.184). 

ki-ugat:  ugatva  kikísér  (a  kutya  vkit  a  ka- 
pun) (8iékeh  /..). 

UGATÉROZ:  1.  ugat  (KYcskemét  MfT.  XXVI. 

464);    2.    kiabál   (Pest   m.   Domonyvölgy  Liilit- 
n  Ödön). 

UGLYA:  szeglet,  sarok.  A  ház uglyájn  (a  mely re 
a  majorpangok  v.  falgerendák  támaszkodnak)  (Pa- 
lócság Etbnographia  IV. 13). 

(ÜGLYÁS]. 

uglyás-ssuf:  a  bázfödél  élein  levő  zsupp 
(Palócság  Ethnographia  IV.  13). 

UGORD-IK  (ugardííni  Kis-Kúküllő  m.  Szőke- 
falva Nyr.  XV.144):  ugrik.  Uccu,  kis  lány,  ugordj 
egyet!  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.227). 
Ugordj  egyet  sáncba!  (Debrecen  Arany-Gyulai 
NGy.  1.352). 

által-ugord :  átugor.  Általugor  dhatod  (Ugocsa  m . 
reszt úr  MNy.  II  1.323). 

ÜGORGYÁN :  szivárvány  (Göcsej  Nyr.  XIX. 
520;  Zala  m.  Lenti  vid.  Kresznerics  F.   Szótár 

11.^6). 

UGORKA,  UBORKA  {buborka  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  Komárom  m.  Alsó-Csallóköz  Nyr. 
XVII.287;  8oprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.517; 
XX. 367;  8oprony  m.  Csepreg  Nyr.  IV.523;Sop- 
rony  és  Vas  in  Nvr.  X .331 ;  Vas  m.  órség  Nvr. 
111.2*3;  XII.381;  Szombathely  vid.  Erdélyi  J. 
ialok  és  mondák  1.119;  Keszthely  vid.  Hor- 
váth György;  Zala  m.  Pölöskefó  Nyr.  XIV.43; 
Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.380;  Veszprém  ni. 
Nyr.  VIII.224;  Veszprém  m.  Devecser  Nyr.  XVIII. 
478;  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác: 
ranya  m.  Ormányság  Nyr.  XX IV.  143;  Közép- 
Baranya  Nyr.  111.282 ;  Pécs  vid.  Csaplár  Benedek . 
Tolna  m.  Tsz.;  buburkáX  Somogy  m.  Adánd 
167;  budorka  Tolna  m.  Bátta  Bellosics 
Bálint;  huborka  Hont  m.  Nvr.  V.426  (itt  hu. 
hiba];  Zibrinyi  Gyula;  Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV. 
575;  Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.287;  Nógrád  m. 
Rimófl  N\r.  VI. •_>?:'.:  iborka  Palócság  Nyr.  XXL 
306.  5;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Rima- 

siombat    Nyr.    VI.83;    XVII.525;    Zemplén   m. 


Tállya  Nyr.  IV.520;  Tokaj  Nvr   XXIV.48;  Mez- 
Nyr.  VI1I.448;    Arad    m.   Pécska   Kálmán)    I 

K..s/„nik  I  !••'  l  Gömör   dl  III. 

156;  umorkt  Hol?  Tsz.  378a). 

ugorka-bagió :    uborkanószófú    (trifoliuni 
vense;    —   lóhere-féle    növény,    a    melyei    as 
ugorka  Indái  kőié  tesznek,   dobnak  v.  ültetnél 
v.  a  mellyel  az  ugorka  indáit  megyerik  i  régből, 
hogy  az  ugorka  bővebben  ten  [ólom  ni. 

8zucsák  Nyr.  XVIU.676;  \  VI.660). 

uborkabagzó-fú  [uborkabakMÓ-fi) :  ^?  (Csont: 
és  Tisza-Ujfalu  Nyr.  XXVIII.  144;  Bol?  I 
VI.560). 

ugorka-baklató :  ^  (Brassó  m.  Négyfalu  I 
ger  Antal). 

ugorka-bugató :  bojtvirágiatü  alacsony  dudva, 
mely  rendesen  a  ual  >tt  él  (Udvar- 

hely m.  Olaszti-U'k  Kohunbán  Samu). 

(UGORKÁSI,   UBORKAS:  még  nem  eges 
érett  (sárgadinnye)  (Csongrád  m.  8zentes  Czakó 
Ferenc). 

iborka-fű:  ec  (Heves  m.  Névtelen  184 

iborka-gyalló :  ugorkagyalu  (Rimaszombat  Xy  r. 
XVII.525). 

UGR-IK,    UGOR   (urogni    Fehér   m. 
egyháza  Nyr.  IV.45). 

föl-ugrik:  hirtelen  fölszáll  (a  nádasból  a 
szárnyas)  (Fehér  m.  Velencei-tó  vid.  Nyr.  XVII. 
430). 

ki-ugrik:  kiticamodik  (pl.  a  láb)  (Sopron^ 
Rábaköz  Nyr.  111.281;  Rábaköz,  Beó-Sárkány  Nyr. 
XVII. 376). 

meg-ugor :   meghág,   megbasz.    3 
bika   a   tehenet   (Hol?   Tsz.).    Szaladj,    kis   lány, 
mert  a  legény  megugor!  (Szeged  Csíkos  Mn 

[Szólások].  Megugrottá  magát:    ugrott    eg^ 
(Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.   44  h 
ugrotta    a   Kinizsi  Pál    táncát   [mondják  gúny. 
arról,  a  kit  jól  elvertek]  (Dunántúl  Nyr.  V 

[UGRA]. 

ugra-bugra:  szeles,  szeleburdi,  féleszű  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos). 

UGRÁCSOL:    ugrál,    ugrándozik    (Csallóköz 
Csaplár  Benedek)  (vö.  ugráncsol]. 

UGRAJT:  ugraszt  (Palócság   Nyr.    XXL419; 
Heves  m.  Névtelen  1840). 

[UGRÁL]. 

ugra-bugrál:    ugrándozik.    Ugrabugrál,   mind 
jó  galamb  (Komárom  m.  Nagy-Igmánd 
VI  11.83)  [vö.  egre-bugrá\. 

UGRANCOZ-IK  [ugrdncornl,  ugráncoznak) :  ug- 
rándozik  (Palócság   Ethnographia   III. 


UGRANC8     ÜGY 


UGYAN-ÚJ 


B60 


Eger  és   vi.i.    Nvr.    XVH.477;   XVIII.22;    BAcs- 
Bodrog  m.  Ada  Nvr    XX VI  1.408). 

UORÁNC8:  sáska,  nagy  kabóca  (Somogy  m. 
v  Pál). 

UGRÁNCSI:  ugráló,  ugrándozó.  Dr  ugráncsi 
egy  gyerek   é!   (Veszprém    Nyr.    VIII.513).    Sem 
kell  félni  semmit,  nem  ugráncsiak  a  lovak  (Zala  ni. 
nonyi  Zsigmond). 

UGRÁNCSOL :  1.  ugrál, ugrándozik(Szatmárm. 

vr    XV.  191;   Székelyföld   Kiss  Mi- 

.  Csaplár  Benedek,   Győrffy    Iván ;   Három- 

ni     MNy.    VI.353);    2.    szaladgál,    futkos 

•már  m.  Nagybánya  Nyr.  XV. 191)  [vö.   ug- 

rácsol). 

UGRAT :  hágat  (kancát)  (Gyór  m.  Bóny  Nyr. 
XVD.675;  Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XX1I.144; 
Zala  m.  Kővágó-Örs  Simonyi  Zsigmond;  Sza- 
badka Kászonyi  Gyula). 

ÜGRI:  L  fürge  (Háromszék  m.  MNy.  Vi.353; 
Vadr. ;  Kezdi- Vásárhely  Gyórfly  Iván);  2.  a  labdá- 
ban azon  művelet,  midón  a  labdát  a  földről 
fólugratva   elkapják   (Kis-Kún-Halas   Nyr.    XV. 

ugri-füles  (ugri-files  Tokaj  Nyr.  XXIV.240): 
1.  ugri-füles:  ugrándozó,  pajkos,  csintalan  (Mező- 
túr Kisújszállás  Nyr.  XXI.144.  335; 
Szabadka  Kászonyi  Gyula);  2.  ugri-files:  fura 
kinézésű  (Tokaj  Nyr.  XXIV.240). 

UGRÓ :  a  pálinka  szine-java  (Tokaj  Nyr. 
XXIV  _>40). 

ugró-csont:  csülök  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

ugró-háló:  az  ághegyhálóhoz  hasonló  háló, 
a  melynek  a  kávája  karvastagságú,  hogy  a  reá- 
álló  halászt  elbírja;  ezzel  az  ívó  halat,  mikor 
tömegben  van,  leborítják,  s  a  halász  a  kávára 
hág,  hogy  a  halat  a  hálóval  a  fenékhez  szo- 
rítsa (Mármaros  m.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

ÜGROS :  ugrál  (Nógrád,  Gömör  m.  Simonyi  Zs. 
Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.41 1).  Neugrosson /(Abaúj m. 

Kalmár  Klek). 

fel-ugrón:  fölugrál.  Mihejt  a  vacsora  végi  vöt, 
felugrostunk  és  hajnalig  úgy  jártuk,  mint  a  tüzes 
istennyila   (Torna  m.  Torna-Újfalu    Nyr.    XXII. 

le-ugros(:  leugrál.  Leugrostak  a  szekérről  (Torna 
m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVII.  188). 

ÜGRÓS  (ugrus  Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.576): 
1.  ugrós:  könnyen  ugró  (Szabadka  Kászonyi 
Gyula) ;  2.  ugrus :  gyors,  friss  (nóta,  tánc).  Húzz 
fggy  ugrussabbat!  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.576). 

UGROSKAL:  ugrál,  ugrándozik  (Heves  m. 
8i.-Erasóbet  Nyr.  XXV.287;  Nógrád  m.,  Jászság 
Simonyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.411). 

ÚGY  (ogy-'é  Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  sümeg- 
vid.  nyelvj.  13;  uty  [l  kezdetű  szó  előtt)  Essék 

SZIKH T El  :  MAGTAR  TAJAZOTAJI  U 


vid.  Nyr.  VII1.227 ;  [é  előtt)  Dráva  vid.  Nyr.  XIII. 

ügy-ék  (ugy-e)   Abaúj  m.  Forró-Encs  M 
XXVIII  421). 

ugy-deg,  ud-deg,  ud-dég:  igen  de  (Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  NyK.  III.7; 
III.374).  Bár  anyi  esső  lenne,  a  menyi  eggy 
tálba  elférne!—  Vddég  csak  anyival  micsinálnál? 
(Székelyföld  Nyr.  V.85).  Dugj  el  ingbmót  vala- 
hova, te  mónir!  —  Uddeg,  te  róka,  hát  én  hova 
'  ?  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  473).  Uddég  hát  az  igaz?  (Háromszék  in. 
Vadr.). 

ugyianP  =  ugyebár?  [így  kérdik  olyantól, 
a  kit  nem  tegeznek ;  —  a  kit  tegeznek,  attól 
>gy:  ugy7i?\  (Maros-Torda  m.  marosi  alsó-járás 
Ravasz  Árpád). 

[ugy-is]. 

[Szólások).  Úgyis  [kérésre,  fölszólításra,  intésre 
való  feleletképpen]:  úgyis  megtenném,  meg- 
tettem volna  stb.  Gyere  hozzánk  este!  Felelet: 
Úgyis.  —  Fiam,  jó  légy!  Felelet:  Úgyis.  —  Az 
ellentéte:  uccse  (Dunántúl  Nyr.  XVIII.513.  514). 

UGYAN  (ugyant-is  Göcsej  Nyr.  XIV.163;  ugyan 
Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.524;  utyon  Eszék  vid. 
Nyr.  VIII.227). 

|Szólások).  Nem  ugyan  én:  nem  biz  én!  (Kalota- 
szeg Pap  Károly;   Bánffy-Hunyad  Nyr.  XXV III. 
Úgy  ugyan  én:  úgy  biz  én!  Úgy  ugyan  a: 
úgy  biz  az!   (Bánffy-Hunyad  Nyr.  XXVIII.427). 

ugyan-osakP  =  valóban?  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

ugyan-valóst :  ugyancsak,  valóban,  csakugyan 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík  m. 
Gyergyó-Újfalu  Jánosy  Geró).  Ha  te  érdemled, 
ö  ngyanvalóst  megérdemli  (Háromszék  m.  MNy. 
VL868&  Ha  valaki,  ó  ugyanvalóst  kitett  magáért 
(Háromszék  m.  Vadr.).  Immán  most  ugyanvalóst 
nincsen  sönki  honnyába,  a  ki  égy  kicsit  kurájja 
[gondozza]  (Udvarhely  m.  Nyr.  1V.275).  Ugyan- 
valóst nem  tette  v.  látta.  Ott  ugyanvalóst  nincs 
(Székelyföld  Szász  József)-  Mikó  ugyanvalóst  le- 
jöttem s  az  udvaron  ámbojogtam,  hát  látom, 
hogy...  (Székelyföld  Nyr.  V.222). 

ÚJ  (ujj,  ujjat,  ujjabb  Vas  m.  Pálfa,  Német- 
Gencs,  Esztergom,  Palócság,  Háromszék  m., 
Kézdi-Vásárhely  Nyr.  XXVII.332;  újj,  újjal, 
újjabb  Szentes,  Zilah  vid.,  Kalota-Szentkirály 
XXVII.332.  495;  tíhely,  íjjhe)y  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  11.239.  315 ;  ffhej  Sátoralja- 
újhely Nyr.  XVII.282).  —  Újba,  újba:  újra. 
Iskolázni  kezdé  esment  újba  (Csík  m.  Gyergyó- 
Sz.-Miklós  Nyr.  VIII.232).  Bémönnek  röggel  a 
faragók  újba  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
468).  —  Újból,  újból,  ujbő:  újra  (Kolozs  m.  Szu- 
esák  Nyr.  XIV.  188;  Szoluok-Doboka  m.  Domokos 
Nvr.  XXII.332;  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
1.366;  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  Győrffy 
Iván;  Csík  m.  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  X.44. 
45).  —  Újólag  (ujjolag  Udvarhely  m.  Keresztúr 

64 


861 


l  JDON 


DJDONAT     I  MMKKM.A 


vid.  Vadr.   441  .   ujlag   Biék(  lyföW 
nedek;   Háromszék   m.    MNy.   \  l 
Iván).   —  Újjóra:    Éji 
(Kalotaszeg  M.-VÜU 

továbbá.    Ujabban    van  egy  födém  (Kalota- 

Damos  N 

|SKólM8ok|.  Ujján:  újholdkor.    Otikót,  bor\ 
'•e  kő  evdlosxtanyi,   nem    J 
(Sonrnuv    ni    Ssóke-Dencs   Nyr.   111.275).  I 
v.  mikor  ax  új  béjó  v.  új  kenyér   leállásakor   v. 
ragadatkor:  az  új    zsenge    idején,    mikor 
már  új  óbsí  gabona  termett,   mikor  i 
raésból   már  sütni   lehet   (Háromsiék    m. 
falva,  Uion  Erdélyi  Lajos).  Újra  ragadai  |,az  új 
.sínk  még  érésekor']  édes  még  a  közkenyér 
mert  ssúk  a  kenyér' |   (Háromszék    m. 
18;  as  érteimesés  aligha  helyes). 

uj-fen:    ismét    (Nagy-Kálló    Nyr.     JOI.429; 
Ugocsa  m.  Oódényháza  Nyr.  111.371).  Ujfeu 
ason  fölül  még  (Heves  és  Borsod  ni.  Nyr.  VIII- 
568). 

új-fent,  uj-fent  (új- fent,  új- fönt,  uj- fönt):  ismét 
(Heves  m.  Névtelen  1840;  Eger  vid.  Nyr.  XVII. 
Mátra  vid.  Nyr.  XXIL884;  Borsod  m. 
Sajó-8s.-Péter  Schröder  Gyuláné;  Hajdú.  Sza- 
bölcs,  Zemplén  m.  Kóssa  Albert;  Beregszász 
Trencsény  Lajos;  Pest  m.  Szabadszállás  Simon yi 
Zsigmond;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.525 ;  Jászság 
Ssabó  István;  Békés  m.  Névtelen  1840;  Hódmezé- 
Vásárhely  Samu  János).  Másnap  újfent  eőmégy 
ax  ördög  Sccakának  vadán  aly  lyányhoz  (Heves  m. 
Párád  Nyr.  XXU.476).  l'jfent  behajtotta  a  h 
házáho  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  IX.558).  Már  bi- 
zony  röstellem  is,  hogy  újfent  itt  liitránkodok 
(8zabolos  m.  Tisza-Dob  Nyr.  XVIII.571).  Mit 
jársz  úgy  nyakócon?  Újfent  kehes  akarsz  lenni? 
(Siabolcs  m.  Tisza-Dob  Nyr.  XIX.95).  Újfent 
többet  [t.  i.  hamut]  kapar  ki  [a  kemencéből] 
•spatak  Arany-Gyulai  NGy.  1.401).  Ujfennt 
kútte  a  kiráj  a  másik  inast  a  zajtóra  (Sátoralja- 
Ujh»  WIII.188).  Újfönt  estem  naty  i 

ságra  (Torontál  m.  Monostor   Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  III.  16). 

ujfentesen:  x.  Az  víz  ujfentesen  feláradott 
(Jász-Xagykún-Szolnok  m.  Tisza-Roff  Markovics 
Sándor). 

új-magyar:  jtréf.J    cigány   (Zemplén  m.  Nvr. 

rvJa 

ú-vadonnan-új :  újdonat-új    (Arad   m.   Fakert 

újra-ragadat :  az  az  idd,  mikor  az  új  ter- 
mésbél már  sütni  lehet  (Csik  m  .XVI. 
429).  Az  újraragadat  is  nemsokára  itt  van  (Csik  m. 
Péter  János). 

(ÚJDON]. 

újdon-új    (ujjodon-ujj    Székelyföld    Ferenczi 
János  1832;  ujjodon-újj  Csik    m.   Gyergyó  vid. 
IV.283). 


|ÚJDONAT|,  UJDONAD:   Üjdonal 

mell.  H«»r\ utli  Zsigmond  l 

újdonatúj  i 
hály). 

ÚJÍT:   l.  új:it  (matt)  mond 

lúztatják  le,    mikor 

tárgyból  kifogytak|  (Székelyföld   I 
hály);   2.   nagyokai   mond,  füllent,   hazudó: 

Ne  "  tol  (!'>••  regszász    •> 

[ÚJJ|. 

ujjbegy:  ujjbegy  (Székelyföld  I 
ia    begye 
IX ,176 :    Kiss    Mihály). 
(Udvarhely  m.  Nyr.  IV.82). 

ujj-mentő,  új-mentő:  koppantó,  hamvvevő 
(Vesz p ró m  Kassai  J.  Szókonyv  III. 102.  Csik  m. 
Gyergyó  vid.  Kiss  Mihály). 

újjá- fa:  az  a  fa,  melyet  a  szabó  a  kabát 
ujjába  beletesz,  mikor  vasalja   (Cegléd   Ilosvay 

Vilmos). 

UJJAS,  UJJAS  (ujas  Bodrogköz  Tsz.;  újas 
Csongrád  m.  Szentes  Czakó  Ferenc  ;  Há  rom- 

nak m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófahü  X\r. 
X  VIII.Ö74  i  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  — 
Újas:  nagykabát,  téli  kabát  (kiil.  az  ünneplő) 
(Csongrád  m.  Szentes  Czakó  Feren 

ÚJSÁG,  ÚJSÁG:  újhold  (Göcsej  Xyr.  II.4 
Szabolcs  m.  Abapnssta  Nyr.  XXV: 
hely  m.  Fölső-Boldogasszony  falva  Tolnai  Vilmos). 
Nem  lé'ssz  essö,  mer  az  újság  n  inra  <W . 

az  újholdnak  nem  lefelé,  hanem  fölfelé  áll  a 
szarva  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos).   // 

'  akkó  eláll  (Kis-Kún-Halas 
X\  r.  XIX ,44).  l'jságon  vetni  nem  jó,  mert  akkor 
virágzik,   de   nem   magzik,   a  mit   u  (To- 

rontál m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.106). 

ÚJSÁGOS:    hóbortos,    eszelős.    Mmny    el,    te 
ígos   bolond,    te    luirmnfertájos   eszA!  (Maros- 
Torda  m.  Nyr.  XX\  ,",25). 

UJTÓ:  nagy  póling  (nnmenins  arenatns)  (So- 
mogy m.  Drávafok  Noinenclator  Avium 

ULÁNUS (holányos  (kaszárnyai  szó]  Xyr.  VI.  183). 

UMBELLÁTA:  templomi  mennyezethez  ha- 
sonló kocsifödél  (Dunántúl  Xyl,  |0;  Erik- 
kel Marián). 

UMBRELLA  (Kassa  vid.  Xyr  XVUL481  : 
Marosvásárhely    Xvr.    IX. 42^;    ambrél   Rozsnyó 

,.  um bella  Dunántúl  NyK.  XXIX 
Sió  mell.   Hermán  O.   Halászat   K  .    Szatmar  m. 
Xyr.  3CI.986):  1.  ambrél,  umbeü  ■"•».-  nap- 

ernyő, esernyő  (Rozsnyó  Nyr.VIII.664;  Szatmárm. 
XI.285;  Kassa  vid.  Nyr.  XVIII  4M1  ;  Maros- 
vásárhely   Nyr.    IX. 428);  2.   m  templomi 
mennyezet   (baldachin)    (Dunántúl  XIX. 

Prikkel  Vtfa:  ághegy' 

(két   keresztbe   összekötött  abroncsnak   a  négy 


8M 


INAK0Z-1K     l'NGYIÁS 


UNIKORNIS  -UNSZOLKODIK 


BM 


▼égére,  tehát  négy  ág  közé  kifeszített  négy- 
szögletes  háló,  hosszú  rúdra  alkalmazva)  (Sió  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

UNAKOZ-IK:  unatkozik  (Heves  m.  Névtelen 
[840 

ÜNÁSZOL :  un,  kedvetlenül  tesz.   Unászolták 

nem  szántották  kedvvel 

rsád,  Szabatoni  puszta  Tolnai  Vilmos). 

UNDER:   leginkább   pargetból   való   férfiing, 

a   melyre   csupán    a    kis    laput    húzzák    (Bács- 

Irog  ni.  Ada  Nyr.  XXVII.411)  [vö.  untercikk]. 

[UNDI]. 

(Szólások].    Akár   iY  undi:  akár  így, 

úgy  (Somogy  m.  Nyr.  VI.367). 

UNDOGÁL:  uuui  kezd  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1834). 

UNDOK  (ondók  Székelyföld  Tsz.). 

ÜNDOKÍT:  undoknak  mond,  gyaláz.  Nem 
undok if  ''dómat  (Tolna  m.   Sár-Sz.-Lő- 

rinc  Nyr.  III  - 

(UNDOKOL],  ONDOKOL:  fél  (pl.  a  bókától) 
■mszék  m.  Al-Doboly  Erdélyi  Lajos;  —  vö. 
.Nebelegni,  ondokolni,  haszontalankodni,  ügyet- 
Knk  -kelyfóld  Tsz.  268b). 

UNDOKOSKOD-DX:  rútat  mond  (Szeged  vid. 
Csaplár  Benedek). 

[Szólások]. Más  szájába  undokoskodik :  [euphem.] 
azt  mondja,  hogy  a  szájába  rondít  (Szeged  vid. 
Csaplár  Benedek). 

ÜNDRENCLI:  mellényféle  (Nógrád  m.  Alsó- 
Szátok  Tolnai  Vilmos)  [vö.  untercikk]. 

UNQ:  vizi  béka  (Borsod  m.  Nemes-Bikk  Ki- 
rály Pál). 

UNGAT:  érthetetlenül  dünnyögve  beszél  (a 
kérdezett)  (Szolnok-Doboka  m.  Deésakna  Nyr. 
1.383;  Udvarhely  m.  Vadr.). 

UNGORKOD-DX     (ukorkod-ik     Rimaszombat 
lling  Lajos;  úkorkodik,  úkorkodni  Gömör  m. 
és    vid.,     Krasznahorka-Váralja    Nyr. 
XXVU.525;  XXVII1.325 ;  unkorkod-ik  Somogy  m. 
;  ider    Gyulánó;    Sárospatak    Nyr.    IX.Ő26): 
L  ukorkod-ik,  ungorkod-ik,    unkorkodik :    ízetlen- 
kedik,  kellemetlenkedik,  ingerkedik,  kötekedik, 
csintalankodik  (Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  sümeg- 
nyel vj.  25;  Rimaszombat   Schilling  Lajos; 
Gömör  in.   Rozsnyó  és  vid.,   Krasznahorka-Vár- 
alja   Nvr.    XXVtí.525;    XXVin.325;  Sárospatak 
Beregszász   Nyr.  XXVL523;  Sza- 
badka   Kászonyi  Gyula) ;  2.  unkorkod-ik :   irigy- 
kedik,  agyarkodik   (Somogy  m.  Schröder  Gyu- 
láné). 

UNGYIÁS,  ÜNDSIÁ8:  [?]  Vén  undsiás  [kará- 
csonyi misztériumbeli  személy]  (Udvarhely  m. 
Bethlenfalva  Nyr.  XVII.326).  Kérlek,  vén  ungyiás, 


ne  panaszolkodjál !  (Csík  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
1.127;  karácsonyi  misztériumli i 

[UNIKORNIS],  ANYAKORNYIC8 :  orrszarvú, 
rinoeerosz.  Nem  szaporogyik,  mint  az  anyakor- 
nyics  (Heves  m.  Párád  Nyr.  XXII.522). 

UNIÓ :  nemzetiszin  zászló.  Garabáldi  [gúnynév] 

t    két  fin    is,   akkara   uniót  vittek,  mind  így 

lepedő.  A  református  templamra  kitették  az  uniót, 

ejisze  kanfirmáinak   (Kis-Küküllő  m.  Szókefalva 

Nyr.  XV.284). 

UNIÓS:  nemzetiszínú.  Pendsinek  akkara  nagy 
uniós  pándlikáju  van,  hogy  még  látni  se  lehet 
ajant  (Kis-Kükülló  m.  Szókefalva  Nyr.  XV.284). 

UNITUS:  görög-katholikus  (Háromszék  m. 
Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva   Nyr.   XVIII.574). 

UNOD  ALMÁS:  unalmas  (Hont  m.  Nyr.  V. 
474). 

UNOKA  (onoka  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr. 
XX. 366;  Mohács  Nyr.  XXVII.66;  Palócság  Nyr. 
XX1I.78;  Szatmár  m.  Máté-Szalka  és  vid.  Nyr. 
XXVI.497;  Székelyföld  Tsz.;  onoká  Gömör  m. 
Nyr.  XVI1I.453). 

[UNOM]. 

[Szólások].  Únomban  marad:  ,elresteltetik' 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

unom-fa:  [tróf.]  guzsaly  (Borsod  m.  Sajó- 
Sz. -Péter  Schröder  Gyuláné)  [vö.  únott-fa]. 

[UNOS]. 

unos-untig :  váltig,  a  megelégelésig,  túlsagig, 
megcsömörlésig  (Balaton  mell.,  Pápa  vid.  Tsz.). 
Mikor  unos-untig  ettek  .  .  .  (Göcsej  MNy.  11.416). 

[UNOTT]. 

únott-fa:  [tróf.]  guzsaly  (Gömör  m.  Tsz.). 

UNSZOL  (onszolom  Székelyföld,  Erdő  vidék  Tsz. ; 
uszóX&  Keszthely  Nyr.  XI.237;  uszónyi,  uszolx 
Somogy  m.  Nyr.  XVI  11.239;  úszó]  Török-Becse 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.166;  uszutak  Ve 
rém  Nyr.  XIX.375):  kínál,  ajánl.  Úszőj  neki 
[t.  i.  a  bírónak]  tál  aranyat!  (Török-Becse  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  11.166).  Nagyon  uszóta  a 
botos  [a  kalapot]  (Keszthely  Nyr.  XI.237).  Ur  rá- 
estek ere  a  kofára  az  asszonyok  a  turójáér,  hogy 
én  nem  is  tuttam  vénnyi,  peig  máshun  úgy 
uszutak  vele  (Veszprém  Nyr.  XIX.375). 

UNSZOLKODIK  (úszolkod-ik  Csongrád  m.  Szen- 
tes Kamocsay  Mihály) :  1.  unszolko'i-tk :  unszolás- 
sal alkalmatlankodik,  sokáig  unszolgat  (Három- 
m.    MNy.   VL868;   Vadr.;    Gyórffy    Iván). 
Addig  unszolkodott,  el  kellett  vélle  jöjjek.   A 

dkodott,  nekem  és  menni  kellett  vélle.  Addig 
unszolkodott,  neki  [a  gyermeknek]  és  ojan  kala- 
pot, ruhát  kellett  vegyek,  csináltassak  (Erdóvidék 
Szász  JózseO ;  2.  unszolkod-ik,  úszolkodik :  kínál- 
kozik, ajánlkozik.  Unszolkodnak,  hogy  eljönnek 
[szolgálatba] (Nagy-Kőrös  Nyr.  XXVII.  137).  Mikor 

64* 


866 


UN8Z0L0G-UPRE 


ÚR 


B6Q 


mm  kéü  acs  €$déd,  akkor  úszolkodik  hat  is,  mos 
m/g  éty  sincs  (Szentes  Kamocsay  Mihály). 

UNSZOLOD,  UNSZOBOO :  unszolással  alkal- 
matlankodik,  tokáig  unszolgat   (HáromHiék    ■ 
MNy.  VI.868;  Vadr.;  GyórfYy   h 

|UNT-|. 

(Szólások).  Isten  untáig  van  oda :  sokáig  (Ahaúj  ■ 
V.325).  Isten  világ  untig:  M  (Nagy-Kúnaág 
Nyr.  11.274). 

untig-fáradtig:  sokáig.  Untig -fáradtig  vártam, 
s  még  sem  jött  elő  (Ssatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 

XI. i. 

UNT  ÁSZT :  1.  untat  (Balaasa-Oyarmat  Simonyi 
Zsigmond);  2.  toriul  vmivel  (Pest  m.  Doraouy- 
völgy  Lichtschein  Ödön). 

UNTAT :  hosszas  alkudozással  fáraszt  (eladót 
a  vevő,  úgy  hogy  ai  áruba  bocsátott  jószágot 
fél  v.  harmadrész  áron  kéri  s  ott-ott  hagyja, 
hogy  annál  olcsóbban  juthasson  hozzá)  (Balaton 
mell.  Tsz.). 

le-untat:  lebeszél  (Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843;  Fejér  József).  Az  öreg  király  ügyeközött 
leuntatni  fiát  föltött  szándékáról  (Háromszék  m. 
[?  —  nyilván  hiba  Udvarhely  m.  helyett]  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.362).  Menni  akart,  de  Uuntati 
Míg  akarta  venni,  de  a  felesége  léuntatta.  Né 
untassa  lé;  ha  tetszik,  ménjén  (Udvarhely  m., 
Háromszék  m.,  Erdővidék  Szász  József). 

UNTEBCIKK  (Fehér  m.  Nyr.  XXVI.525. 626 ; 
Pest  in.  Czimmermann  János;  Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.525;  undercik  Csongrád  m.  Szentes 
Nyr.  XX VII.  137;  untercik  Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
Szentes  Nvr.  XXVII.  137;  untercug  Heves  m. 
Tisza-Sas  Nyr.  XXVII.92;  untercukk  Szabadka 
Kászonyi  Gyula):  1.  untercikk:  alsó  meleg  ing 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.525) ;  2.  untercikk,  unter- 
cukk: (pargetból  való)  ujjas  mellény,  melyet  a 
mándli  alatt  viselnek  (Fehér  m.  Nyr.  XXVI. 
525.526;  Török-Sz.-Miklós  Szentmiklóssy  József; 
Szabadka  Kászonyi  Gyula);  3.  undei  rák: 

harisnyaszerú  szövetből  készült,  leginkább  kék- 
szinú  ruhadarab,  melyet  a  férfiak  télen  visel- 
nek 8  föléje  (különösen  dolog  kőzheti)  csak  a 
kis  lajbit  veszik  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Szentes 
;  4.  untercik :  vékony  mosó- 
kelméból  v.  pamuktrikóból  készült  rövid  dolgozó- 
kábát  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos)  (vö.  hogy-tetszik, 
inciter,  tereik,  under,  undrencli]. 

UNTIPRAKK:  alsószoknya  (vd.  mm.  unter- 
rock)  (Zala  m.  Nagy-Kanizsa  Lichtschein  Ödön). 

UPRÉ  {apre ,  apri) :  uccu,  nosza,  rajta !  A  pap 
bement  a  pitvarba;  apre!  beléesik  az  is  [a  gödi 
(Ugocsa  m.  Gődényháza  Nyr.  111.370).  Apri 
szőke,  apri  barna,  maj  megvág  a  kanászbnlfa  ' 
(Csanád  m.  Battonya  Kálmány  L.  Kossorúk 
11.137). 

[Ssóláaok].  Upré púpos:  szaladj !  (Hont m.  Ipoly- 
ság Nyr.  XIX. 188);   ugorj,  öcsém  1  (Gömör  m. 


Buja   N\r     XXH.287).    Upré  púpos,   m 
(Bars  m.  Nyr.  III  ' 

ÚR.    Kis   uram:   férjem    öccse   (Barim-, a  m. 

V  111.568).  Nagy  i/<  /  urdm) :  férj*  i 
(Heves  m.  Sirok  Nyr.  Vlli.568;  8z. 
XXI1I.308;  C                   CXVL428) 

uram:  férjein  öccse   (Honi    m.    Páld  Xyr.  XIV. 
576).  Kissebbik  {kisebik,  kisebbik)  ur        i       rtom 

ie  (Dunántúl  Nyr.  V.181;  Fertő  mell     II 
111.406;    Mosony    m.     Lóbóny-Sz.-Mikl. 
D.  György;   Zala   m.   Kassai  J.  Biókömrf    III. 
178;   Göcsej   Tsz.;  Fehér   m     Nvr    X 
ranya  ni  J.  Szókönw  11.191;    l 

ranya  in.  Pellérd  Nyr.    XI.239;   Közép  -1 
Nyr.  III.282;  Baranya  m.  Csúza  Nyr  XVIII 
Mohács  Nyr.  XXVlI.lUt;  Tolna    m 
XVIII.834;  Szlavónia  Nyr.  XXIII.308;   Palócság 
Nyr.  XXIII.70;  Komárom  m.  Perbeto  vid.  Gáncs 
Géza;  Boni  m.  Kemence  Nyr.  XIV. 518;  Bars  m. 
Nyr.   X.138;  Nógrád   m.   Lapujtő 
Mátyusfölde  Csaplár  Benedek;  Hegyalja  Kas* 
Szókonw    H.19Í;    111.178;    Pest    in.    Túra 
rH.46;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  X\ 

VI  1.236;  Bács-Bodrog  m.  Ada 

Hol?  Tsz.  279a);  2.  férjem  bátyjának  a  ti  a  (akár- 
milyen   kicsi    is)    (Szlavónia    Nyr.    XXIII 
3.  húgom  férje  (megszólításkép   a  férjes  néne 
részéről)  (Somogy  m.  Nyr.  XXI.528).  Nagy 

m:  férjem  bátyja  (Dunántúl  Nyr.  V, 
lócság  Nyr.  XXIII.70;  Pest  m.  Túra  Nyr.  III 
Örebbik    (öregebbik,    öregbik)    ura»  |em 

bátyja  (Győr  vid.  Nyr.  VI.325;  Fertő  mell.  V 
III. 406;  Mosony  m.  Lébény-Sz.-Mikb.s  Varg 
György;  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  II  HU  ; 
Király  Pál;  Mohács  Nyr.  XXVII.  110;  Fehér  m. 
Nyr.  X.187;   Komárom   m.   Perbet  ancs 

Géza;   Hont  m.    Páld    Nyr.    XIV.576;    Hars   m. 
.  X.138;   Szeged  Nyr.  VH.286;  Hol?  T 
rigebbik  uram:  néném  férje  (megszólítás 
a  férjes  húg  részéről)  (8omogy    m.   Nyr.    XXI. 
528). 

(Szólások).  Nem  ura:  1.  nem  képes.  Nem  ura 
a  mószuj,  hogy  oda  felhágjon ;  2.  nem  lehet  Nem 
ura,  elfáradtam  [felelte  eggy  leanv,  mikor  táncra 
hittak  föl]  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.156). 

úr-dóga,    ur-dóga:    robot,    földesúri    munka 
(Több    vidéken,    CiF.    V.572). 
//"/  U  m  (Mátyt.  Szeli 

Csaplár  Benedek).  Úrdógára  menni  (Bereg-Rákos 

vid.  Pap  Karoly). 

úrdolgás:  robotos  (Hol?  Bldélyi  J.  Népdalok 
és  mond.  111.280). 

ur-gomba:  eggy  gombafaj  (Göcsej,  Nagy- 
Lengy  1  Nyr.  VI.228). 

|Szólások].  Nekiterü,  mind  az  urgomba  (Gö< 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.228). 

úr-lap:  [nép-etimológia)  szabadság  (urlaub) 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Hol?  (ka- 
szárnyai szó]  Nvr    \  I  326). 


BBT 


URAL-  URH0DL-1K 


URI-USZKRR 


B88 


úrlapos:  [nép-etimológia]  szabadságos  (ur- 
laul>  }>os   katona   (Háromszék  m.    Uion 

Erdélyi  La 

ura-bácsi :  bácsi.  Há  mégy,  urabácsi  9  (Fehér  m. 
napot    aggyon   Isten,   ura- 
bácsi! (Veszprém  m.    Csetén\ 

Mit  hozott,  urabácsi  ?  (Mosony  m. 
Lét.  Iiklós  Vargu  D.  György). 

urak-doga:  (tréf.]  szükségelés,  szüksógvógzós 
Szeged  Csaplár  Benedek). 

TJBAL :  l.  hódolva  tisztel  (Balaton  mell.  Tsz.) ; 
2.  szolgál.  Nézz  utánna,  a  mi  kő;  én  bizon  nem 
urallak  tovább!  Még  ak  kőne,  hogy  egész  nap  itt 
zabadka  Kászonyi  Gyula);  3.  ki  r, 
nagyon  kér  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 
Én  nem  urallak  annyit  téged!  (Csík  m.  Nyr. 
.1429). 

[URALKOD-DX]. 

(Szólások).  Uralkodik  vkin:  cigánykodik,  sokat 
v  kitol    (Háromszék    m.    Uzon    Erdélyi 
Lajos). 

el-uralkodik :    elharapod zik.    Kiuralkodott    a 
gaz  a  búzában  (Szatmár  m.  Sziny érváralja  vid. 
139). 

|  URALT  AT]. 

[Szólások],  üraltatja  magát:  kéreti  magát  (Ka- 
locsa Schróder  Gyuláné;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos).  Ne  uraltasd  annyit  magadat,  ha- 
nem egyél,  igyál  abból,  a  mivel  szívesen  meg- 
kínálnak! (Csallóköz,  Kecskemét  Csaplár  Bene- 
dek). Eréggy  má,  ne  uraltasd  annyit  magad! 
(Csík  m.  Nyr.  XX VI. 429). 

[meg-uraltat]. 

(Szólások).  Ugyanmeguraltatta  magát !  =  ugyan 
megkívánta,  hogy  hódolva  tiszteljék!  (Balaton 
mell.  Tsz.  373b). 

[URAMRA].  Uramkám:  [kedveskedő  kicsinyí- 
tés]. Édes,  kedves  komám  uramkám,  gyüjjék  ma 
el  éccér  nálónk!  (Palócság  Nyr.  XX1I1.70). 

URASOS:  uras.  Urasossan  (Mátra  vid.  Nvr. 
XXII.:;- 

ÚRÉ:  földesúri  munka  (a  jobbágyság  föl- 
szabadítása után  is).  Úréra  menni.  Úréra  <  óta  m. 
Má  nem  menyek  többet  úréra  (Abaúj  m.  Puszta- 
falu Szádeczky  Lajos). 

URÉS:  1.  úrias.  Hutyu  tanulik  az  ilyen  urés 
beszidet?  (Baranya  m.  Dráva  vid.  Nyr.  VIII. 426); 
2.  robot  (Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839). 

[ÚRHAD-IK]. 

me-urhadék:  ár  lessz.  A  keé  fijo  még  tne- 
urhadék  (Baranya  m.  Dráva  vid.  Nyr.  VI1I.426). 

URHODL-IK:  urhatuámoskodik  (Szabolcs  m. 
Simonyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.457). 


[ÚRI]. 

úri-fecske:  hirundo  urbica  (Bodrogköz  Kársa 
Ferenc). 

ÚRIAS  (uriásna  Somogy  m.  Csurgó  és  vid. 
Nyr.  XXVI.646). 

ÚRIZÁL  (urizál):  l.  kényelmesen  él,  uras- 
kodik (Hajdú-Szovát  Nyr.  XXVI.  189;  Szabadka 
Kászonyi  Gyula) ;  2.  magyarosit  [?].  Mit  úrizálsz ! 
(Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVIÍ.476). 

ÚRNÉ :  úr  neje.  Miklós  úrné  ma  kimégyén  a 
vasúthoz,  mert  Dezső  úrné  megírta,  hogy  ma  jön 
még  (Heves  m.  Szólát  Nyr.  XXI.428). 

URSZUK:  szórszokuya,  a  melyet  a  köznép 
egészen  maga  készít  (Háromszék  m.  Nyr.  V. 
129). 

[ÚSZJ. 

úsz-mász  (uszm-mászni):  sokat  lót-fut,  fáradoz, 
töri-marja  magát  (Székelyföld  Perenczi  János 
1832;  Kiss  Mihály). 

úszmáazás :  sok  lótás-futás,  fáradozás,  fárad- 
ságos igyekezet  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Ú8Z-IK]. 

ki-h-uszik  (kihuszom) :  kibújok,  kifejtódzöm 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

[USZADÉK]. 

uszadék-fa :  olyan  fa,  a  mely  vízzel  beivódván 
leszáll  a  fenékre  (Esztergom  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

USZADÉKOS:  uszadékfás.  üszadékos  fenék: 
olyan  vízfenék,  a  hol  sok  uszadékfa  hever  (Esz- 
tergom Hermán  0.  Halászat  K.). 

USZAROS:  sudár as  (fa)  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839). 

USZÍT  (oszitt  Háromszék  m.  Vadr. ;  huszit 
Érsekújvár  Nyr.  VIII.282;  Gömör  m.  Nyr.  X VIII. 
458;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.43 ;  Háromszék  m. 
MNy.  VI  .358). 


,- 


ki-hu8zit:  fölcicomáz  (pl.  kis  leányt  a  vizs- 
gálatkor) (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XX.478). 

USZÍTOAT  (uszgat  Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI .074;  uszigdt  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
501 ;  uszogat  Hajdú  m.  Kába  Székely  Ábrahám). 

USZKÁROZ:  úszkál.  Az  arán"  hal  csak  usz- 
kározott  (Rábaköz  Nyr.  X1V.522).  Az  is  ojan  viz- 
bujár  ember  vót,  szeretett  uszkároznyi  (Veszprém 
Zolnai  Gyula). 

USZKORÁL:  M  (Csallóköz  Nyr.  1.378;  Csap- 
lár Benedek). 

USZKRE:  uccu,  lódulj!  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek)   [vö.  iszkiri]. 


BM 


l-ÚT 


II      1    I \N 


|U8ZLI|. 

usíli-muBBli :  szuszi-muszi,  luRta  (Szeged  M 

IV.l'Jll  HIIISZU]. 

(Szólások).   Ha  ém  mekkai  ok,  uszli-muszli  I 
a  jószág:  minden  eladódik  (Veszprém  Nyr.  VII. 

uszó:  i  halászé  bong  madzagára  erősített 
fadarahka.   mely  ■  víz  színén    lebegve   mut 
i   horogra   korall   bei   rtagatódzásat   (Mískoie 
Botsán  0.  Halászat  i 

uaió-horog:  kobakhoz  kfltötl  horog  (Baja 
Heniiíiu  ().  Halászat  K 

usaó-nád:  nádtutaj  (nádköteg,  a  melyen  a 
gyerekek  úszni  tanulnak)  (Székelyföld  Pereoeii 
János  1882). 

Ú8ZÓKA  —  uszó  (Erdő vidék,  Olt  null.  Her- 
mán 0.  Halászat  I 

USZTJ:  vmely  hatóságnak  megbízottja,  kül- 
döttje v.  hivatalnoknak,  ügyvédnek  segédje 
(ügyvédbojtár,  és  kül.  adóbebajtó)  (Csongrád  in. 
Szentes  Czakó  Ferenc). 

USZUK:  piszok,  mocsok  (Szolnok-Pohokn  in. 
D.nnokos  Nyr.  XI.334:  XIII. r>26). 

USZUKAS:  piszkos,  mocskos  (Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XI.334;  X1I1. 

(ÜT]. 

ut-fut :  lét-fut.   l'tok-futok,  fáradok  (Hajdú  in. 
Földes    Nyr.    XXVI. 189).    Ut-fut,    miua\ 
befut  (találós  mese;  =  út)  (Vas  in.  Körmend  vid. 

IV. 141).  l't-fut,  mituiin  házho  befut  (találós 
mese  ;=- napvilág]  (Göcsej  Nyr.  XII.J'U).  l't-fut, 
mindén  házba  belefut  [x]  (Somogy  m.  Sellye  Nvr 
III.J  Ú  picike  .  .  .  (találós  mese  ;  =  orsó] 

prém  m.   Nyr.  IV.282). 

1.  ÚT:  sor.  Egy  ut  szőlő  (Kecskemét  Nyr.  IV. 
284). 

(Szólások],  üt  mellett  jár  a  csizmám :  félretört 
a  sarka  (Szeged  vid.  Nyr.  11.85).  Utat  adni:  ki- 
utasítani, kidobni  (Szutmár  m.  Cziinmerinann 
Jánoe).  útnak  erednek 

:a    vid.    Nvr.    XXIL884).    Három,   cet,   hat, 
nyolc  úttal,  háromszor,  ötször,  hatszor,  n 
Őst  úttal  haz  éggy  nap  búzát,  de  hat  úttalmíl  I 
síir  nem  tud.  Háram   űttalnál  tcebbszer  nem  vi- 
hetünk (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.4n<i.:, 

(Közmondások].  Kérdő  útját  nem  veszti  a  ki 
az  út  után  tudakozódik,  nem  téved  el  (Három- 
szék m.  Nyr.  IX. 32). 

ut-csat:  .utcsap'  (Udvarhely  in.  Homoród  vid. 
.),  hely,  a  hová  vmely  út  bevezet  (Szék 
föld    Czl  Krizára    hivatkozva).    Az  a 

fogadó   épen  utcsatjába  esik  (Udvarhely  m    H«> 
moród  vid.  Vadr.). 


ut-kanyarék:  /,-k    m 

Qyórffy  Iván). 

ut-kolő:  az  a  hely,  amelyre  út  nyílik 
szék    m     Vadr.;    Háromszék    ra. 

ut-vállamat,  ut-válamatja:  válaszút  torko- 
lata laz  a  hely,  a  hol  az  út  elágazik)  (Három- 
szék m.  MN>.  VL868;  Vadr.;  'iyórffy  h 

uton-járó   (úton-járó) :    utas   (Moldvai 

fiam  (Udvarhely  m.  Botos; 
vi.i   Vádi 

útra-való:  1.  |tréf.|  csók;  2.  [tróf.]  verés  (Ha 
romiaóh  m.  íyr.  IX. 41). 

ütra-vető:  kidobni  való  (ember).    Lányom, 
soha  ne  kívánkozz  egy  haszontalanhoz,   egy   < 
vetőhöz!  (Kalotaszeg  Nyr    XVII 

{■2.  VT]. 

út-mút:  kelletlenül,  ímmel-ámmal,  pia 
tesz-vesz.    Ni  n  láss  a  dolotj 

1      plár  Benedek).  Nt  mem 

l>b   hagyd    abba!  (Szeged    vid.    Nyr.    li 
Dolgozik,  de  kSüeÜen,  csak  úgy   út-mút    (Szeged 
vid.  Nyr.  VI.275). 

UTAL:  csapást  csinál  (a  szántóföldön)  (Vas  in. 
Bögöte  Nyr.  XVI.93).  Kőrösztül-ka 

ha  a  födémén  (Gyór-Sz.-Márton 

tin). 

meg-utal:  cv.  A  föd  azt*  mer  meq 

utóvá  (Vas  m.  Bögöte  Nyr.  XVI.93). 

UTÁLKOD-IK  {ÚUUsod-ik):  \.  utál  vmit  tenni. 
n  hunyottövi  <  km  e 

kis  /  főcse   bele  abba  a  féregbe;  hogy  ha 

utálkodik  >l  |t.  i.  betölteni,    -  töltse  be] 

fával  (Szabolcs  m.    Kis-Besenyód  Nyr.  IX.! 
2.  utálatos  dolgokat  beszél  v.  cselekszik  H'egléd 
Ilosvay  Vilmos). 

UTALLÓ    [útatió):    1.    nagy    báromfogO* 
reblye,  a  melynek  eggymástól  két-három    lab- 
nyira   álló   fogaival   sorukat    húznak   a   dob 
földön  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos);  2. 
a  dohánytermelő  leszúr  s  ,aval  útalli  a 
(Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  II.:' 

útaló-gerebje    =    utalló    1.    (  Arad    in.    U 
láthfalva  Nyr.  VIII. 28* 

UTÁLSÁO:  utálat,  utálatosság  (Szatinar  m. 
Kapnikbánva  és  vid.  NyK.  11.380;  Székelyföld 
Qyórffy  Iván). 

UTÁN  (utáng  Udvarhely  m.  Agyagfalva  N 
XVIII.141):  -ért.  h'úh/yetek  hamar  a  doki 

•zsvár  8/  'ézsef).  Orvos  után  küldeni 

(Háromszék  m.   Rrdelyi   Lajos).    '/■ 

Nyr.  XX 
után  van  a  legelön:  ökörért  men 
(Kalotaszeg,  Gyeró- Vásárhely  N 


961 


UTÁNOZ-UTÓ 


UTÓBB- UZMI 


868 


UTÁNOZ:    utána    küld.    Azt    mind 
küldöm,  a  többit  üt,  a  mint  lehet,  utánozom   [irta 
eggy  eggyszerú  asszony  cseléd  ismerősének]  (Ko- 
lozsvárNyr     III.317;  —  alkalmasint    úrias    ki- 
zés  akar  lenni). 

UTAS:  utkaparó  (Vas  m.  Körmend  vid.  Nyr. 
XX 

-/.ólások].  Esik  a  hó,  fúj  a  szél,  a  zutas  mehet 
(mondjuk    nem-kedves  gnek]    (Szabadka 

'•(/  utast  jönnek:  [?]  (Csa- 
nád m.  Magyar-Bánhegyea  Kálmány  L.  Ko- 
szorúk íépbalhulában,  háromszor). 

[UTAS]. 

iB-futás:  lótás-futás.  Sok  utasok-futások  ál- 
tal kerestelek  a   nagy  hegyek,  völgyek  alatt  (So- 
mogy  m.    Mesztegnye    Nyr.   V.235;   karácsonyi 
■  inban). 

UTASOD-IK:    utasittatik.    0<hi   jőve   fülemile 
küs    madár,    utasodván,    hogy    ingömöt   ott   talál 
rarhely  m.  Vadr.  52). 

UTASUL:  ->..  Hová  akar  utasúnyi?  [kérdezU- 
a  közlótól  vki  látván,  hogy  nem  tudja  az  utat] 
in  ni.  Almádi  Zolnai  Gyula). 

UTAZÁS  (útdjzásod  Hargita  vid.  Vadr.  95). 

[ÚTI. 

uti-cipó :  [tréf]  hátbaütés.  Ne  neked  úti-cipó! 
(mondják,  mikor  vkit  útnak  indítanak  s  jót  dön- 
ditenek  a  hátára]  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.41). 

uti-rosss :  1.  egészen  haszontalan,  rossz  ember; 
2.  u  Moldva,  Klézse  Nyr.  IX.429). 

[1.  UTÓ]. 

utó-futó,  utu-futu:  lótó-futó  (Vas  m.  órség 
Tsz  .78;  Göcsej  Nyr.  XIII.217  (itt 

futu  nyilván  hiba]).  Nem  akarik,  hogy  egy  szé- 
gyentelen utófutót  vögyön  e  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  11.131). 

UTÓ,  UTOL-  (ufóján,  legufoján  Három- 
szék m.  Vadr.;  utóját  Székelyföld  Nyr.  XXVII. 
:  utój,  pálinka-utó/,  Kío^-pálinka  Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván):  1.  utó:  hátulsó. 
A  csábili  ökör  sajnájja  az  utó  bal  lábát  (Erdő- 
vidék Nyr.  VIÜ.188);  2.  utó:  utolsó.  Nékem 
immá  nincen  szók  napom  vissza,  nékem  ez  lesz 
az  utó  (Moldvai  csáng.  Nyr.  III. 5);  3.  utollya: 
hátulja.  Kis  utollya  [levágott  marhának]  (Kézdi- 
Vásárhely  Nyr.  XVI.479):  4.  utaja  (az  erdóló 
szánnak) :  toldása,  nyújtása  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos).  ,t 'táját  is  tesznek  reá  [az  erdóló 
szánra]:  t.  i.  megnyújtják,  hogy  több  fa  férjen 
rá'  (Székelyföld  Nyr.  XX VI  1.139);  5.  utaja,  utój: 
ocsu  (a  gabonának  szóráskor  v.  rostáláskor  ma- 
radt szemetje,  hulladéka)  (Székelyföld  Ferenczi 
János  1832;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos);  6.  utój:  a  pálinka  első  lejártatása 
után  nyert  gyengébb  utópálinka  (Székelyföld 
Ferenczi   János  1832,  Kiss  Mihály).  —  ütaján: 


végi  íján:  legvégén,  legutól,  legkésőb- 

ben   (Háromszék   m.  Vadr.).    A     csorda    utaján 
jár  ín  jó  az  én  tehenem  (Erdő- 

vidék  Szász  rt<>lj,íni  (utolér*  Zala  m. 

úuiizsa  Lichtschein  Ödön).  —  Utóra:  utóbb 
:  inva  m  Ormánysúg,  Drávafok  Nyr.  11.473). — 
utólagosa  .-     XXII. 384). 

[Szólások].  Utaját  tenni  vminek:  elvégezni,  be- 
végezni (Háromszék  m.  Közép-Ajta  Erdélyi  La- 
jos). 

utó-ágas :  hátulsó  ágas,  a  mely  erósebb  sze- 
kerekben a  nyújtót  a  hátulsó  tengelypárnához 
erősiti  (Alsó-Fehér  m.  Nyr.  XXIII. Ó7tij. 

utó-ház :  hátulsó  ház,  a  mely  az  uccai  házhoz 
belül  az  udvarban  hozzá  van  épitve  (Palócság 
Császár  Árpád). 

utó-kelet:  utoljára  maradt  áru  (a  vásárban) 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.353;  Vadr.). 

utókeletbeli :  a  mi  a  vásár  végén  kel  el 
(Háromszék  m.  Gyórffy  Iván). 

utój-pálinka :  a  pálinka  első  lejártatása  után 
nyert  gyengébb  szesz    (Háromszék   m.   Gyórffy 
ti)  [vö.  pálinka-utój\. 

utó-szödet :  utolján  szedett  gyümölcs  (Három- 
szék m.  Vadr.). 

(UTÓBB]. 

utóbb-késóbb :  elóbb-utóbb  (Pest  ro.  Domony- 
völgy  Lichtschein  Ödön). 

UTOL  {itolir  Szolnok-Doboka  m.  Domok< 
XI.  189). 

[Közmondások].  Utoljutott  ésszel  ebet  csalunk 
meg :  a  dolog  megtörténte  után  már  késő  okos- 
kodni (Háromszék  m.  Tsz.). 

UTOLSÓ  (utussó  Székelyföld  Nyr.  XXII.37). 
Vtohóccor:  utolszor  (Mátyusfólde  Nyr.  XIX.506). 

utolsó- vacsora :  halottas  háznál  való  vacsora, 
mikor  a  halott  még  ott  van  (Csik  m.  Ethnogra- 
phia  VII.385). 

UTÓZ:  utoljára  hagy  (ütést  a  kártyázó)  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.353;  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

(UTBI]. 

utri-futri:  1.  sebes  járású  (Bihar  m.  Pocsaj 
Nyr.  V.572) ;  2.  uccákon  ide  8  tova  futkosó, 
szeleskedve  házaló  (leányka)  (Székelyföld  Kriza) 
(vö.  futri\. 

uvÍt:  vonít  (Hont  m.  Nagyfalu   Tolnai  Vil- 
mos;  Bars   m.   Zeliz   vid.  Nvr.   XIV .288). 
ak    kutya    (Palócság    Nyr.   XXII.80).   Uvítonak  a 
kutyák  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nvr.  XVI. 574; 
XV  11.425). 

UZMI:  fösvény  (Mezőtúr  Nyr.  VIII.498;  IX 
183). 


Sti.l 


UZOVAL— UZ8DÉ 


TT-UZSUKAL 


mi 


UZOVÁL  (úzovál  Gyór  m.  Szigetköz.    Du 

ál  Nyr.  V1I1.528;  uzsovál  Hajdú  m.  Tetéth-n 

W.888;    XXVI.288;    úzsovál  Tíms-I>»I. 

Nyr.  XIX.96):  1.  uzomil,  uzovál,  úzsovál :  hasinál 

ívmiti.  .1  v.lo  (Gyór  m.  Szigetköz,  Duna-8z.-Pál 

vi  11.528;  Nagy-Kunság  Nw    \  ,Hia- 

Dob  N\>    XIX.96;  Zemplén  m.  Tál  IV. 

521).  Nem  igen  uzoválják  most  a  fürdőt  (Zalt  m. 

Nyr.   X1X.528).    Ezt   a  szót   uzovál 

(Jáu-Apáti  N>  r    KXVÜL868);  2.  uzovál,  uzsor.il, 

úzsovál:  gyakorol,  úz    (Hajdú  m.  Tetétlep    Nyr. 

/.a-Dob  Nyr.  XIX.96; 
Kecskemét  Nyr.  VI  1.376;  Bács-Bodrog  m.  Ada 
Nvr.  XXVII. in  ;  Ssabadka  Kászonyi  Gyula). 
Uzoválja  kigyelmed  még  most  is  a  mesterségét? 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos).  Értheti,  tudhatja,  his2 
mindig  azt  uzoválja  (Jászság  Szabó  István). 
A  fonást  most  már  nem  uzoválják  a  álla- 

dókban, mint  régen  (Jász-Apáti  Nyr.  XX VI  11.368). 
Sárén  uzovőja  (Báos-Bodrog  in.  Kis-Hegyes  Szé- 
kely Sándor);  3.  uzovál:  termel.  Sz.-Oyörgyön 
nagyon  uzoválják  a  bükkönyt,  nálunk  meg  a  répát 
(Jász- Apáti  Nyr.  XXVI  11.368);  4.  uzovál:  bitorol 
(Abaúj  m.  Beret  Nyr.  III.523);  5.  uzovál:  rossz 
néven  vesz,  aprehendál.  Uzovája,  hogy  ném  kö- 
szöntem neki  (Veszprém  Nyr.  VIII.  177).  Uzoválta, 
hogy  ném  mentem  el  hozzá  (Veszprém  Nyr.  XIX. 
375). 

ki-usovál:  kicsinosít.  Puha,  de  kiuzováto  ma- 
gát az  a  menyecske!  (Békés  m.  Nyr.  II  1.525). 

meg-uzovál:  megújít,  megcsinál  (Hajdú  m. 
Földes  Nyr.  VII.235). 

ÜZSDÉ,  UZSDI  (usdé  Vas  m.  Répce-Sz.-György 
Nyr.  XVIII.575;  uzsdé  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  IX.132;  usdi  Tolna  m.  Tsz.;  Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  III.391 ;  Udvarhely  m.  Vadr. 
92;  Háromszék  m.  Tsz.;  Vadr.;  MNy.  VI.353; 
uzsgyé  Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  usgyé  Csongrád  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  11.448;  Gömör  m.  Nyr.  XXIII. 

Saatmárm.  Nagybánya  Nvr.  XL48;ZlIab  vid. 
XXVIU.831.    377;   uzsgyi   Cegléd    Ilosvay 
Vilmos;   Szabadka    Kászonyi    Gyula;    Székely- 
föld Klat Mihály):  1.  dooo.  Avval  a  hal  —  usgyé!  — 

nt  a  vízbe  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
11.448).  Alig  kezdődött  el  a  csata,  a  a 
—  uzsgyi!  —  mingyá  észalatt  (Szabadka  Ka 
szonyi  Gyula).  Akkor  osztán  usgyé  kifele,  mind 
az  ürge,  mikor  kiöntik  a  fészkxbü!  (Gömör  m. 
Nyr.  XXIII.95).  Ide  veti,  oda  veti  a  szemit,  s 
osztán  —  uzsdé,  vezsd  el  magad!  —  átalsutti/nnt 
a  szomszidba  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr  IX. 
133).  Uzsgyé-é-é,  vezsd  el  magad !— árkon-bokron 


túl    pM   (Nagybánya   Nyr. 

több  kettőnél,  —  uzsgyé!  —  ékezd  el  t  futni  (Zílah 

vid.  Uzsgyé  neki, 

gad!  —  ékezd,  (Zilah    \  III. 

ittrdi,  vesd  el  ma0a<i.'(  Udvarló- 1> 
Vadr.    9l'  j  kenyeret,    taris:> 

—  u  .    vesd   el   magad!  —  egy  micr< 

apjánál  termett  az  esztenán   (Székelyföld  Ara 
Gyulai  NGy.  III .9  <di,  usgyi:  fussl 

sdtében  futónak]  (Szék 
föld  Kiss  Mihály:  Háromszék 

!r.);  3.  usdi  lóduljl  t;i 
Tsz.);  4.  usdé:  el  vele!  (Vas  m  1, 
Nyr.  XVIII...75). 

uísdé-fóró,  usjfyé-fóró:  QCOI] 
Mire  oda  mentem,  —  uzsdé-fóré!  —  eüokoU. 
'lem    rá    egyet-kettőt,    —    uzsdé-fóré!  — 
tél  rőt  a  sövinyen  (Szatmár  m.  Nagyba: 
XI.42).  A  Hó,  usdé- fóré!  —  tovább  állt   (1 
XV. 191). 

UZSITT:  odább  áll,  eleblábal  (Háromszék  m. 
Fotós  Erdélyi  Lajos). 

UZSORA.  Ha  valaki    több    hold   izántóföldet 
feles  használatra  kiad,  rendesen  kik<iti.  Iw>_ 
terület    nagyságához    képest    mag 
helyen  két,   három  v.  több   holdnak  a  termése 
felezetlenül  az  övé  legyen,  s  ebbe  a  vétóm 
néha  maga  adja;  ez  az  uzsora.  Pl.  i 
ott  20   holdat    felibü,   de   ebből   két  hold  uzsora 
volt.    Hát  jól  van,   gyepért  nem  fizetsz   se»> 
hanem  adsz  két  hold  uzsorát  (Csongrád  dl 
Czakó  Ferenc). 

UZSORÁL:  küzd,   fáradoz   a   megélhetés 
töri-marja  magát.   E§yuémely    ann, 
még  sincs  semmi  ldts;<itt>/a  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

UZSUKÁL    (Háromszék    m.    Vadr.;    Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi   Lajos;    Brdóvidék 
VIII.  188;  Csík  m.  MNy.  VI877;  utsikálm    Zilah 
Kerekes  Ernó;  Székelyföld    Tsz.   876b;    Udi 
hely    m.    Nyr.    III. 554;    uzsokál   Háromszék  m. 
Vadr.):  kunyorál,  esengve  (nyafogva,  sirank 
két,  kéréssel  sokáig  alkalmatlankodik.    S 
kálj  annyit  a  nyakamon!  (Zilah  Kerefc 
Addég  uzsukált  a  nyakamon,    hogy    m> 
adni  neki  (Székelyföld  Kolumbán  Samu 
ne  uMiukddf ! (Hárwaaaék  m.  Vadr.).  .W  »<-> 

fii  '  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 
Ugy  uzsukál,  mint  a  cigány.  Eriggy,  ni  uzsukdlj  ' 
Addig  uzsukdlt,  az  ökrömöt  neki  krUctt  hogy 
aggyam  (Erdóvidék  Szász  Józs 


ü.  í. 


ÜDÍT:    nevel,    hizlal    (Vas  m.    Kernem 
Tm.  374h:  uo.?  Kresznerics   F.   Szótár  11.295; 
Pápa  vid.  Tm.  374b). 

föl-üdit  (fol-üdUni) :  fölnevel,  meghizlal  (Pápa 
4b). 

meg-üdit:  nu-chizlal  (Vas  m.  Kemenesalja? 
Kresziuriis  P.  Szótár  11.295). 

ÜDÜL    (i'l'd   Vas   m.    Kemenesalja,    Nemes- 
XIX.  137;  félidült  Hol?  Tsz):  gya- 
rapi  kszik,  erősödik,  hizik  (Balaton  mell. 

Zsigmond  1839;  Vas  m.   Kemenesalja, 
Pápa  vid.  Tsz.).  Idül  máj  jaz  oktató  urank  égis- 
in.  Kemenesalja,  Nemes-Magasi  Nyr. 
XIX  disznók  szépen    üdülnek   (Vas,  Ba- 

ranya   m.   Kassai   J.    Szókönyv   V.89).   De  nem 
akar  üdülni  az  a  malac!  (Tolna  m.  Nyr.  XXVI. 

fel-üdül    (fel-idül,    fö-üdül):    felocsúdik,    föl- 
ébred (Göcsej  MXy.  V.129).  Felidült  a  kis  gyer- 
mek   (Hol?   Tm.).   Auta   ének  évadán   es  ha  fő- 
üdülők,    istenőmet   kérőm,    hom    mencsön    meg    a 
fú  (Zala   m.   Hetes,   Dobronak  Nyr.  II. 
• 

mög-üdül  (ég-üdül) :  megerősödik  (a  gyermek, 
az  ökör,  ai  újonnan  ültetett  fa  v.  szóllő)  (Ba- 
laton mell.  Xvr.  XII. 474:  Zala  ra.  Lesence- 
X93).  Mindenbe  jobb  az  üszi, 
**Í9  gyerekbe  is,  mer  tavaszra  ugy  égüdül,  hom 
maga  is  éhajtya  a  bogarakat,  nem  kő  mindig  le- 
gyeznyi  (Dunántúl  Csapodi  István).  Üdüllön  még  : 
eredjen  meg  (a  fa)  (Sümeg  vid.  Nógrádi  .1. 
A  8Ümegvid.  nyelvj.  25). 

ÜDVÖSSÉG  (idvesseg  Palócság  Nyr.  XX  1.309). 

ÜDVÖZ  (idvez-Yégy  Palócság  Nyr.  XXI.309; 
üéoez  Csík  m.  Nyr.  XXVI.429):  józan.  Sohasem 
üdvez  ő  és  (Csík  m.  Nyr.  XXVI.429). 

ÜDVÖZÜLT.  Idvezülten,  üdvezülten:  lelkesül- 

nagy  örömmel.  Idvezülten  várták.  Idvezülten 

ík,    mégirkézzŰe  az  aranyhajju.    Űdvezültenn 

■  ík  az  aranyhajjut   (Hunyad  m.  Lozsád  Nvr. 

I.4:>7;  XXIII.96.  144). 

ÜGET  (igei  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  XXV 
14J;  igeté*  Székelyföld  Tsz.). 

ÜGY  (igy  Érmellék  Nyr.  V.47  Moldvai 

csáng.  Nyr.  IX.4- 

Utmniu :  ■ aoyar  TkJKtfrrk*  n. 


[Szólások].  Szógára  van  ügyem:  szükségem 
(Székelyföld  Kriza).  Úgy  vettem  igybe:  úgy  ér- 
tettem (Érmellék  Nyr.  V.473).  ügyet  sem  vet 
vmire:  rá  sem  hederít,  nem  is  törődik  vele. 
Elmentünk  a  guzsajasba,  de  a  leány  ügyet  sem 
vetett  reánk.  Ügyet  sem  vet  az  ételre  (Székely- 
föld Kiss  Mihály).  Ügyibe:  ügyesen,  helyesen, 
kellően,  jól,  gyorsan  (Erdély  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.353;  Győrffy  Iván;  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Ügyibevágta 
a  fát  (Székelyföld  Nyr.  IX.  176).  Szorogj átok  egy 
kicsit  ügyübe,  met  minnyát  este  van !  (Székelyföld 
Fejér  József)-  E  bizon  szegényecske  kalács,  mert 
kevés  tejet  adnak  a  tehenek,  s  a  tyúkok  sem  toj- 
nak ügyébe  (Székelyföld  Nyr.  XVII.92).  Ma  el- 
vettem (elmagoltam)  a  földet,  ügyübe  megbornáltam 
(Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V1.181). 

ügy-vód  {iidvégy  Zala  m.  Alsó-Lendva  és  vid. 
Xyr.  XIII.328;  XXVI.521;  Tisza  vid.  Nyr.  XIII. 
88;  ügyvégy  Dráva  mell.  Nyr.  V.380;  V1.133). 

ügybe-vétel:  figyelembevétel  (Háromszék  m. 
MXy.  VI.353). 

ügyibe-való:  ügyes,  csinos,  takaros  (Székely- 
föld Andrássy  Antal  1843;  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  Nyr.  XXVI 

hevalő  fejérnép  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 
Ügyibevaló  leány  (Háromszék  m.  MNy.  VI 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Ügyibe- 
való legény,  leány,  gyermek  (Háromszék  m. 
bestyén  Sándor).  Ugyan  ügyibevaló  gyerek  ez  a 
Mózsi!  (Háromszék  m.  Maksa  Király  Pál).  Nem 
és  tuttam,  hogy  ijen  ügyibevaló  fia  van  (Erdő- 
vidék Szász  József). 

ügyön-tartás :  szemmeltartás  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.353;  Győrffy  Iván). 

ÜG YEHÉD-DX :  ügyel,  figyelmet  fordít  vmire 
(Beregszász  vid.  Király  Pál). 

el-ügyehődik :  figyelmetlenné,  gondatlanná 
válik  (Beregszász  vid.  Király  Pál).  " 

ÜGYEL  (vigyél  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.4S9): 
tekintget,  ügyel  mindőnfeli,  éccö  meglássa  a  leg- 
magossabb  fát  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
456). 

[Szólások].  Ügyelnek  a  nevemre:  ismeretes  a 
nevem,  jó   a    hírcin   (Hunyad   m.    Lozsád  R 

XXII 

66 


987 


0GYBLBTB8     OGYB8KKD-IK 


988 


el-ügycl:  h  olgondoi,  fölimy.-l.  Rftrlgyál  ,11  | 
romszók    m.    Kiss   Miháh 

majd  elügyelek  én  köztük  (Alföld   |?|    Nyr. 
X 11 1.237);  2.  ésiro  nem  vess,  esem  elöl  tévesst 

omssék   m.    MNy.    VI.324;    Gyórffy    I 
No  kend  csakugyan  elügyelt  '  i  \ ...  I  >ska 

hol  van?  —  Azt  biz  elügyeltem    (Alföld   (?)   Nyr. 
XI!  1.237). 

Ügyeletes:  minden  kötelességére  ügyelő 
(Ssékelyföld  Tss.). 

ÜGYELETESSÉG :  figyelmesség  illa  mm  szók 
MN'v.  \  1.353 ;  Hároinsz.k  m.  Sz«.ty«.r  Qyórffy 
Iván). 

IŰGYELGBT). 

el-ügyelget:  elgondosgat,  fölügyelget,  föl- 
vigyAsgat  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

ÜGYELI  (Erdóvidék  Szász  József ;  ügyöli  Ud- 
varhely m.  Székely-Keresztúr  vid.  Pünkösti  La- 
jos): szemes.  mindont  észrevevó,  mindent  isenv 
mel  kisérő,  vizsgálódva  ide-oda  tekintgető.  Ügyeli 
gyermek  (Erdóvidék  Szász  József). 

[ÜGYELÍT,  IGYIBÍT;  vö.  iigyít\. 

(Szólások).  Rá  sem  igyirít:  rá  sem  hederit, 
semmibe  sem  veszi  (Csongrád  m.  Ploetz  1839). 

ÜGYELŐD-IK:  ügyel.  Volt  ennek  az  embernek 
annyi  leánya,  akár  a  rosta  lika;  de  az  egészre 
sem  kellett  annyit  ügyelődni,  mint  a  legkisebbre 
(Ssékelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.355). 

ÜGYELÖG  (Erdővidék  iSzász  József;  ügyölög 
Marosvásárhely  vid.  Kolumbán  Samu;  Udvar- 
hely m.  Székely-Keresztúr  vid.,  Háromszék  m. 
Pünkösti  Lajos):  bámészkodva  v.  vizsgálódva 
ide-oda  tekintget,  mindent  szemmel  kisér. 

ÜGYES:  i.  alkalmas,  jóravaló,  derék,  okos 
[stb. ;  sokféle  értelemben  használt  dicsérő  szó] 
!ély  Ssinnyei  József;  Székelyföld  Tsz. ;  Nyr. 
11.471).  Ügyes  ember.  Ügyes  dolog  (Erdély  v 
IV>1).  Ügyes  gondolat  (Erdély  Szinnyei  József). 
Ügyes  fa :  tűzre  való,  jól  égő  fa  (Moldvai  csáng. 
X.152);  2.  csinos,  takaros  (Erdély  Nyr. 
xVlI.Jt;7;  Szinnyei  József;  Székelyföld  Nyr.  II. 
471).  Krössen  ügyes:  nagyon  csinos  (Székelyföld 
Nyr.  XVIII.ll).  Ügyes  fejérnép  (Erdély  Csaplár 
Benedek).  Ügyes  város.  Ügyes  egy  színházatok 
(Erdély  Nyr.  IV.81).  Ügyes  csizma  (Bánffy-Hunyad 
Nyr.  XI  1.380). 

igyös-bajos:  folyton  betegeskedő,  nyavalyás 
(Sseged  vid.  Nyr.  IV.  169). 

igyes-peres:  ügyes-bajos,  pörös  ügyben  járó 
(ember)  (Nagyvárad  vid.  Király  Pál). 

[ÜGYESRE,,  ÜGYECSKE:  csinoska  (Három- 
isék  m.  NyK.    III.  14). 

ÜGYESKED-IK:  L  serényen  forgolódik,  mun- 
kálkodik (Szabadka  Kászonyi  Gyula);  2.  igyek- 
szik. Má  réguta  ügyeskettem,  kom  meglássam 
(Zala  m.  Assőfó  Nyr.  XXVI  1 


ÜGYETLEN    (igyetlen    Bács-Bodrog    m.    Ada 

\\\ll  104). 

ÜGYÍT  (Szeged  Csaplár  Benedek ;  igyit  Nagy- 
Knnság  Nyr.  XVU-t;,  Szeged  Nyr.  1.186):  figyel, 
mi  kesd  (pl.  i  kis  gyerek  a  tárgyal- 

ÜGYÖLI:  esetlen  alkalmatlankodó, sségyclni- 
vah»  magaviseletű  (8zék.-lyf«.lil  Tsz.  |itt  ügyöli 
hiha|;  l-Vrenczi  .János  I8N 

ÜGYÖLÖG:  esetlen  nyájaskodni  akarásával 
másnak  alkalmatlankodik  (Székelyföld  Tsz.). 

ÜHÜ:  igen  (felelet]  (Tisza  vid.  CV 

ÜHÜM:  cw  (Csongrád  m.  Mindszent  Nyr. 
XXVI  11.370). 

ÜKLÜ,  ÜKLELY  [P] :  ,nz  a  köz,  a  hol  két  ág 
öszvemegy;  így  az  is,  a  hol  a  kocsiru-1  a  t< 
alá    kétfelé  ágazik'   (Vas    m.    Őrség  Tsz.  3 
|vö.  ököl\. 

ÜKÖD  (tiUtanyi):  fej  (Göcsej  Nyr.  V.85)  [í 
hüvelykei]. 

ÜKÖLŐD-IK:  ökrendes,  hányhatnék  ((Dunán 
túl]  Tsz.    49b;    Győr   vid.    Simonyi    Zsigmond; 
Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV 

1.  ÜL  (lewytem  Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  sü- 
megvid.  nyelvj.  10) :  1.  időz,  marad.  De  sok 
ott  ültél,  hé!  (Balatonfüred  Nyr.  XVI1I.131).  De 
sokat  ültetek  ottan!  (Kolozsvár  Színi 
Soká  ott  «Zt  (Székelyföld  Nyr.  XVIII.12):  2.  lakik. 
tartózkodik.  Vött  házat,  mer  nem  akar  az  apó- 
sánál ülni  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  .János). 
Két  évig  ültem  Kolozsvárott  (Székelyföld  Nyr. 
XVI1I.12). 

(Szólások).  Ülhess!  =  ülj  veszteg!  (Zenta, 
Nagy-Kikinda  Nyr.  XX VI. 225).  Ülhess  a  helyeden 
s  ne  változtasd  annyit !  (mondják  a  szolgának  is, 
a  ki  sokat  változtatja  a  szolgálata  helyét]  (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XXV:  jünk 
éggyet-kettőt  ![\endégm&ras%tóis\  (Szeged  vid. 
Nyr.  V.265).  Az  a  nagy  por  tele  üte  a  mejjemet 
(Gödöllő  Simonyi  Zsigmond). 

[el-ül]. 

(Szólások].   Eliitem    a   faromat:   elzsibbadt    a 
farom    az    ülésben    (Szeged    vid.    Nyr     III 
V.265).  Ejnyek,  de  elültem  az  időt  !=  de  sok 
elidőztem!    De    elültük    magunkat!  =  de  sokáig 
elidőztünk!  (Kún-Madaras  Nyr.  XVIII.  131). 

lö-ül  (líd  Heves  m.  mátrai  járás,  Rimaszombat 
Nyr.  XXV  1.384):  L  lemerül  a  fenékre.  Becsapta 
a   szél   a   ruhát  a   Balatonba;  benn   is  ma< 
lé  is  ült  (Veszprém  m.  Vörös-Berény  Zolnai  Gyula); 
2.  legazdálkodik,  tünkre  jut,  megbukik  (Szék 
föld  Kiss  Mihály). 

(Szólások].  De  le  is  ütem! (mondja  a  látoc 
mikor  haza  készül]  (Baranya-Ózd  v i < f  .VII. 

287).    No    te  jól   leültél!  (oly  módon,  mint  a  ki 
sokáig  szándékozik   maradni)  |    m. 

O-Kanissa  Nyr.  XVIII.131).  A  fa  leült  [mondják, 


ÜL— l 


ÜLET-ÜLÓ 


mikor  a  torssdöntés   alkalmival   a   szomszédos 
lálló  fán  megakad  ós  a  véglapjával  a  földre 
■Okken]   (Abaúj  m.  Erdóaieti  Lapok  XXII.  • 

[Szólások].  Sem  minden  tik  üli  meg  a  tojást, 
hanem  csak  a  kotló  (Mosony  m.  Lóbóny-Sz.-Miklós 
Varga  D.  György). 

oda-ül:    odavan,    odamarad    (Háromszék    m. 

idr.).    Ejnyek,    de  soká   odaül! 

( Jász-Nagy kún-Szolnok  m.  Abád,  Heves  m.  Tisza- 

•.V11I.131).  Soká    odaül  (Székelvföld 

III. 12). 

ÜL,  ÜLL  (úiojid  Szabolcs  m.  ór  Nyr.  VI.236). 

i  húsvétot  pároddal  időjül  [hiba  e  h. :  idójed  = 

ülljed]  (Siabolcs   m.   ór  Nyr.  VI.236;    húsvéti 

in< indokában).  Xagy  tomot  útek  (Kis-Kún-Halas 

173). 

ÜLCSIK  {ücsi  Nógrádra.  Fülek  Nyr.  XXII.95; 
ücsik  Nógrád  m.  Fülek  Nyr.  XXII.95;  Nógrád  m. 
Szirák  vid.  Békássy  Sándor):  1.  kocsiderék  alakú 
ládika,  a  melybe  a  csecsemét  ültetik  (Nógrád  m. 
XXII.95;  Nógrád    m.   Szirák   vid. 
Békássy  Sándor;  Borsod  m.  Király  Pál ;  Abaúj  m. 
rO;   VI.418;    Abaúj   m.    Szikszó    Király 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.502).  Tedd  le  a  gye- 
reket  az  ülcsikbe,    magad   pedig   láss   dologhoz! 
(Borsod,  Abaúj,  Gömör,  Zemplén  m.  Király  Pál); 
2.  görbe    kocu   bőrülése   (Heves   m.    CzF.   |itt 
ülcsik  hiba];   Névtelen   1840);   3.  kisded  padka 
v.  más  efféle  ülőke  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

ÜLDÖGÉL  (üldögél  Dunántúl,  Székelyföld  Si- 
raonyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.403;  Maros- 
szék, Sóvidék  Vadr.  220). 

IÜLDÖS]. 

föl-üdös:  fölülöget.  Befogdostunk,  fölüdöstek 
a  kocsikra  (Dráva  vid.  Nyr.  XIII.476). 

ÜLDÖZ  (oldozom  Székelyföld  Tsz.). 

ÜLÉL  (üitényi  Palócság  Tsz. ;  ülélt  Szlavónia 
XXIII.216):  üldögél,  ülni  szokott. 

ÜLEMÉR:   állat    tőgyén   támadt   daganatban 
.megült    méreg'    (genyedtség)    (Háromszék    m. 
r.). 

ÜLEMÉRES:  (pl.  juh),  a  melynek  a  tógyén 
támadt  daganatban  .megült  méreg'  (genyedtség) 
van  (Háromszék  m.  Vadr.  522a). 

ÜLEP  (üllep  Csallóköz  Csaplár  Benedek, 
Szinnyei  József). 

[ÜLEPECE1.  Ülepecéje:  ülepe  (Nógrád  m. 
Kalló  Nyr.   XV.:,20). 

ÜLEFÉD-DX  (üllepéd-ik  Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek, Szinnyei  József). 

[ÜLÉS]. 

ülés-deszka:  evezőpad  (Komárom  Hermán  0. 
Halászat  k  ). 


üles-fa:  M  (Tihany  Hermán  0.  Halássat  K). 

ülés-rakonca :  a  kasos  szekér  hátulsó  ten- 
gelyének vánkosfájából  két  oldalt  függőlegesen 
fölnyúló  eggy-eggy  karó,  mely  a  kast  as  ülés 
táján  megtámasztja  (Győr  Nyr.  XI.479;  —  Frecs- 
kay  János). 

| mellé-ülés],  mellülés:  a  lányos  háznál  kés- 
fogókor tartott  lakoma,  mikor  a  vőlegény  a 
menyasszony  mellé  ül  (Veszprém  Nyr.  XVIII.287). 

ÜLET :  1.  ülep,  alfél,  segg  (Szabolcs  m.  Tisza- 
Dob  Nyr.  XX VI UH;  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
!  Csík  m.  Nyr.  XXVI.429).  Nagy  ülete  van  (Szé- 
j  kelyföld  Kiss  Mihály).  Ojan  lapos  vét  az  ülete, 
:  mind  egy  kerek  lapittó  (Háromszék  m.  Vadr. 
I  413).  Űletyire:  ülepére  (Palócság  Nyr.  XXI 

2.  nadrág  v.  gatya  ülepe,  feneke  (Rimaszombat 
Nyr.  V.271  [itt  ülety  nyilván  a  közlő  elvonása  a 
személyragos  ületyé  alakból] ;  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  X.427;  Udvarhely  m.  Király  Pál). 
Keleménnek  kedvé  va't,  a  zületyé  tele  va°t .  .  . 
[mesevégzés]  (Gömör  m.  Runya  Nyr.  XIX.526); 

3.  a  szék  ülőlapja  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
Akkora  pofája  van,  mint  ez  a  szék  ülete  (Udvar- 
hely m.  Király  Pál). 

[Szólások].  Húgyos,  páros,  pitvaros,  az  ületi 
fityakos!  [gúnyolódó  mondóka]  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  XII.524).  Fére  ület,  nincs  becsület! 
[trombitaszót  utánzó  tréfás  mondóka  a  katonák- 
nál] (Nyr.  VI.375). 

ÜLETŰ:  ülepú.  Nagy-ületü  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Nagy-ületyü  (Palócság  Nyr.  XXI.313; 
Borsod  m.  Nyr.  IX.336). 

ÜLKŐ  (Zemplén  m.  Nyr.  IV.522;  ükő  Csalló- 
köz Nyr.  1.333;  Komárom  m.  Bagota  Nyr.  XXV. 
478):  1.  ülkö:  kocsiderék  alakú  ládika,  a  melybe 
a  csecsemőt  ültetik  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
IV.522);  2.  ükő:  ház  előtt  fekvő  száraz  fatönk, 
a  melyre  vasár-  és  ünnepnapokon  kiülnek  (Ko- 
márom m.  Bagota  Nyr.  XXV.478);  8.  ükő:  tyúk- 
ülő, a  tyúkok  téli  hálóhelye  (Csallóköz  Nyr. 
1.333). 

ÜLLŐ-FÜLLŐ,  DLLŐ-FD1LŐ:  kevés,  a  mi 
meg  sem  kottyan,  alig  valami.  A  gyümölcsömet 
annyira  ellopták,  hogy  csak  üllő- f üllő  maradt 
(Balaton  mell.  Tsz.).  Az  ebéd  csak  olyan  illő-fillő 
vöt  (Zala  m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin). 

1.  ÜLŐ  {üllő  Csallóköz  Csaplár  Benedek: 
Debrecen  Nyr.  IX.164):  1.  kakasüló,  tyúkülő, 
házi  szárnyasok  téli  hálóhelye  (Rábaköz  Halász 
Géza;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Debrecen 
Nyr.  IX.164).  Oj  finom  a  lehelete,  mint  a  gerin 
természete;  ha  megérzi,  az  ülőrül  a  kanpújka  is 
leszédül  (Nagy-Becskerek  Nyr.  V.191);  2.  fonó. 
Elmének  az  üleöbe  (Mátra  vid.  Nyr.  XXIV.479). 

kiülő:  kiálló,  kidülledt  (pl.  szem)  (Székely- 
föld Tsz.). 

2.  ÜLŐ:  szent  [?  —  vö.  NySzótár].  016 
(Bácska  Szarvas  Gábor). 

65* 


S71 


ÜböüKT     ÜLTŐ 


(  l.i'.H.i.l     ÜNÓ 


ÜLÖGET:  üldögél  (Göcsej  Nyr.   XIV.  164). 
ÜLŐKE:  1.  rék  alakú  ladika.  ;i  niri  . 

a   csecsomót   Htottt    (Abnúj    m. 

Debreoen  Nyr.  XXIII 
8.  u  aogg.  Nagyot  estem;  úgy  maj 

lm  ax  ülőkémet,  hogy  alig  bírtam  felállni (Ahanj  in. 

j  Pál). 

ÜLÖ8:  a  tojást  jól  megüló  (tvuk  rid. 

111). 

uloa-hás:  fonóban  (Mátra  vid.  Nyr.  \  X 1  \   479). 

wlos-tyuk.    1.    kttltfi    tvAk     (GdmSl    in.     Kim\a 

2.  [tréf.|  otthonüló  ember  v. 
asszony  (8zaba  loayj  <  ívnia). 

|1.  ÜLTET|,   ÚTET:   Hitetés 
(v.  -kor)  |  :n    Orm  lyr.  XXV.l 

Baranya-Óid  via.  Nyr.  XXYii.. 

2.  ÜLTET:  Ingerel,  bujtogat,  loval  (vki  ellen) 

(Székelyföld   Andi  láromszék  m. 

MN>.   VI  .rtr>    Kan). 

el-ültet :  ktkoltós  végett  fenékbe  rakott  tójá- 
vá tesz  (tyúkot,  récét,  ludat).  Ma  Ültettem  >l 
a  récét  (Mohács  Király  Pál). 

fel-ültet:  felingerel,  folbujt,  fölloval  (vki  ellen) 
(Ssékelyróld  NyK.  IL8T8). 

1. -ültet:  1.   leesendesit  (Háromszék  m.  MNy. 
38;  Gyórffy    Iván);    2.    leszid    (Székelyföld 
Kiss  Mihály);  3.  lefülel,  letipor,  legyőz  (Székely- 
föld  Kiss  Nlihaly ;  Háromszék    in.    MNy.  VI.338; 
Üyőrffy  Iván). 

még-űtet:  kiköltés  végett  fémekbe  rakott 
tojásokra  tesz  (tyúkot,  rétét,  ludat)  (Mosouy  m. 
Lébény-Sz.-Miklós  Varga  D.  György;  Zala  in. 
Siepesd  Nyr.  XVII  236). 

rá-ültet:  felingerel,  fölbujt,  fölloval  (vki  ellen) 
(Székelyföld  Andrássy  Antal  18 

ÜLTETÉS:  ültetés  által  létrehotott  fiatal  erdő 
(Veszprém  m.  Erdészeti  Lapok  XXIL86 

(ÜLTETŐ). 

ültető-hordó:  az  a  hordó,  a  melyből  a  dohány - 
palántot  locsolják  (Arad  m.  Maj láth falva  Nyr. 
VII  1.238). 

[ÜLTŐ]. 

ültő-hely    (ütő-hti  ly    (Cegléd   Ilosvay 

Vilmos;   Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X1X.235). 

hetibe  (Repce  vid.  N;  leszte 

eggy  ültő-keliben  (Soprony  m.  Nyr.  IV.419).  Azért 

fel  se  kelek  ültő-helyembül  (Heves  m.   Névtelen 

1840).  Ugyan  hány  gombócot  tudnál  megenni  egy 

helyedben?  (Alföld  Nyr.  XV.280).   Eggy  ütő- 

>>e  mögöszik  húsz  gölödint  (KÍ8-Kún-Hala> 

XV  >-helyiból  (Kúnszentmárton  Nyr.  III. 

31).    Ültő-helyében  (Szatmár   Nyr.   IX.2Ö5).   Egy 

uUö-hejbe  (Szatmár   Nyr.  VTL288).    Utó-helyiben 

(Szatmár  m.  Mátó-Szalka  és  vid.  Nyr.  XXVI.542). 


I'.ni   ,ltn  h,lwkl„  ,IL, :,/,,,  ti,  k  Sffcl  ú(t>it>ÍH»ko%  «* 
.  m.  Pocaai  N  59).  Eggy  ültö-helyem- 

B --uvalja  Kassai  J.  Szókönyv  II 

|ÜLTŐOBT|,  ÜTÖGET:  ültetgot  (Somogyin 
Simon] 

|ŰMGET|,ŰNGET:  macában  diinuyoc,  dörmög 
(Veszprém  m.  Csetény  Nyr 

ÜMMENT:  igenlóleg,  htdylH-uhagyólag  bólint 
a  fejével  (Belatol  nefi.  Ti 

ÜMMÖG:  1.  |a     viz    alatt    len  han«ja| 

(Cegléd  Doavay  Vilmos);  2.  magában  dünnj 
dörmög,    krllrtlriiül    beszél    (Csallóköz    Otfl 
Benedek  ;  Veszprém  m.  Csel 
léd  Ilosvay  Vilnius,  Szabadka  .  ula) 

|vii.  1  :  i/ntj  |. 

ÜmölyöG:  ellenasenvét,  nem  akai 
|elentő   hangokat   hallat   (Háromszék  m.    M 
111.14). 

ÜNNEP  {idnep  Bodrogköz  Király  Pá  Szé- 

kelyföld MNy.  V.861  :  Kiss  Mihály.  Gyórffy  Iván; 
Udvarhely  in.N\  r.  IV. 371 ;  Udvarhely  m.Száld 
Nyr.  ÍV.98;  Háromszék   m.   MNy.  VI.214. 
Vadr. ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  ( 
itkirály  Nyr.  IX  4-io ;  Csík- Szenttamás    I 
IX. 432; Moldvai oaáng.  Nyr.  111.63;  -  k  m. 

Gyergyó  vid.  Nyr.  XXVI1.382 ;  itutep Soproay DL 
Röjtök    Nyr.     III. 513;    Zala    m.    Nagv-Kan 
Lichtschein  Ödön;  Zilah  vid. 
Udvarhely  m.  Oroszhegy  Nyr.  VII. 186;  Három- 
szók  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Brassó  m 
fala  Nyr.  V.428;  Hunyad  in.   Loatád  Nyr.  XXII. 
355;  mnnmp 8aékelyföld  Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m. 
Siklód  Vadr.  97). 

ünnep-szombattya  i  1.  ünnep 

előtti  nap  (Alföld  Demeczky  Mihály;  Zilah  vid. 
Nyr.  XXVIII.283);  2.  sátoros  ünnep  előtti  nap 
(nagyszombat,  pünkösd  szombatja  és  karácsony 
estéje,  akármelyik  napra  esik  is)  (Caall< 
Erdélyi  Pál;  Gyórm.  Pejórpataky  László  ;  Alföld 
Szigetvári  Iván;  Erdély  Geréb  Márton,  Szú 
József). 

ÜNNEPEL    (idnepel   Bodrogköz    Király    ! 
imni/inl  Székelyföld  Kiss  Mihály,   Gyórffy  Iván; 
Háromszék  m.  Vadr.  503a;  megt/i'<«y"/tuk    Há- 
romszék m.  Vadr.   432):   csak    ünnepen    i 

.    mert  ün 

■prém  Nyr.  VIII. 40). 

ÜNNEPLŐ  [tmneplt  Zala  m.  Szepetnek  Licht- 
schein   Ödön):    ünneplő    ruha    (Szabadka 
ula). 

ünneplő-rész:   |tréf.J  alfél  (Tata  vid.  Nyr.  V. 

474). 

ÜNÖ:  tehénborjü  (8sékel) 

hely  m.  N\  r.   XV. 

ünő-csocs:  fehér  zásspa  (Háromszék  m    1 
Mihály). 


87» 


ÜNNYÖG— ÜRÍTEK 


ÜRÍTQET-Ü8TÖK 


m 


ÜNNYÖG:  magában  dünnyög,  dörmög  (Veazp- 
rém    in  •  r.    V.528;    Háromszék    m. 

vö.  hünnyöy,  Ummög\. 

ÜNYŐDIK:    bajlódik,    vesződik,    küsiködik 
issai   J.   Siókönyv  11.475;  IV.270). 

ÚNYÖLŐD-IK :    1.    v    (Qömör  m.  Simonyi  Zs. 
nagyar   nyelv    11.194;   Borsod   m.   Sajó-Sz.- 

Vltauj  in.  Xvr.  1X231; 
salja    Kassai   J.    Saókönyv   11.47a;    IV. 
ni    ZolnaJ    'iyula;    Szlavónia    Király    Pál). 
isszony  sokat   ímyölődik  avval  a  beteges 
gyerekkel    (Abaúj  in.  Király  Pál);  2.  nyugtalan- 
kodik (Tokaj  Xvr.  XXIV.240). 

ÜREDÉK:    1.    üreg    (Szlavónia    Nyr.    V.12); 
resedés   (hivatalban).    Nincs   üredék,  a  kova 
aogy  m.  Nemes-Déd  Nyr.  Vili 

(ÜREG),  ÜBÖQ:  tornác  (Vas  m.   Őrség  Nyr. 
111.47'.';  1V.522).   Behozom  az   ürögbü  a  kis  fej- 
in.  Órség  Xvr.  1.422). 

ÜREGES  (ürekes  (Fehér  és  Zala  m.)  Xyr. 
X111.Ő;  Szily  Kálmán). 

ÜRES  üres  Somogy  m.  Sándor  József;  fres)?] 
Eszék  vid.  Xyr.  VII  1.44;  üress  Zilah  vid.  N 
XW1II  333;  vires  Székelyföld  Xvr.  V.176;  IX. 
várhely  m.  Xyr.  IV.81 ;  V.569;  Gyórffy 
kan:  Udvarhely  m.  Bethlenfalva  Nyr.  XVII.332; 
ts  Székelyföld  Gyórffy  Iván;  viires  Udvar- 
hely m.  Magyaros  Séra  Kálmán). 

/.úlások).  Vires  udor,  vires  pajta,  vires  erszén. 
Halász,  vadasz,  madarász  vires  tarisznyába  ko- 
torász (Udvarhely  m.  Nyr.  V.569). 

(Közmondások).  Üres  (üress)  kamarának  bolond 
a  gazdasszonya  (Vas  m.  Ságh  Kreszneries  F. 
Szótár  11.298;  Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII.333). 

ÜRESSÉG:  üresedés.  Mégfogadták,  előbb  há- 
rom hónapra  pujkapásztornak,  mett  más  üresség 
nem  vót  (Háromszék  m.  Vadr.  396). 

ÜRGÉSZ:  ürgét  fog  (Palócság  Nyr.  XXI.217. 

• 

ÜRGÉZ-IK:  x  (Palócság  Nyr.  XXI  217.  421). 

ÜRINGET:  ürítget  (Nagy-Kálin  Xyr.  XI  1.430). 

ÜRÍT  (öritt  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  La- 
jos): 1.  szükségét  végzi  (Heves  m.  Kompok 
Király  Pál);  2.  takarít  (szobát)  (Zemplén  in. 
••rpataky  László;  Ung  m.  Nagy-Kapos  vid. 
Tattay  Irén).  Nálunk  minden  szombaton  ürítnek 
(Kassa  és  vid.  Nyr.  XX.673). 

[ki- ürít],  kűrit:  kitakarít,  kitisztít  (Hont  m. 
Xyr.  X VIII. 430). 

|ÜRÍTÉK|,  ÜRÍTIK:  ürülék,  szar.  A  zisten 
megharagutt  rá  s  azt  rendelte,  hogy  vájjik  büdess 
bankának,  hogy  csak  ürítiket  egyik,  s  hogy  még 
fiszkibe  is  csak  aféle  legyen  (Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Xyr.  X  1.476). 


ÜRÍTGET    (üriget    Palóoág    Nyr.     XXI 361 ; 
HirwMiál  m.  MNy.  VI. 234). 

(ÜRMÖS),  IRMÖS:  szagos  szólló  (Baranyám. 
Kopács  Császár  Lajos). 

ÜRÖG:  bürök  (Balatonfüred   Bódiss  Jusztin). 

ÜRÖM  (imer  Balaton  mell.  Földrajzi  Közi. 
1894.  68.  75;  irem  Balaton  null.  Tsz.;  Keszt- 
hely Bódiss  Jusztin;  Székelyföld  Tsz.;  irém 
Gyór  vid.  Xyr.  VI.272 ;  irem  Abaúj  m.  Király 
Pál;  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  Ili 
ürem  Székelyföld  Tsz.). 

üröm-tapló:  az  üröm  megszárított  bugájából 
való  tapló  (Szeged  Divónyi  Gyula). 

ÜRÜL  (örül  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos), 
el-ürül:  elfogy  (Háromszék  m.  MNy.  VI, 

ÜRÜLÉS :  szabad  idó  (Tolna  m.  Decs  Hermán 

Miksa). 

JÜRÜLET].  Ürültig:  fogytig  (Székelyföld  Csap- 
lár Benedek;  Háromszék  in.  Gyórffy  Iván). 

(ÜST). 

[Szólások].  Se  üstöm,  se  füstöm:  se  ingem,  se 
gallérom  (=  nem  tartozik  hozzám,  semmi  kö- 
zöm hozzá)  (Kecskemét  Nyr.  IX.376). 

üst-kar:  nyitott  tűzhelyen  levó,  sarkon  for- 
duló fa-  v.  vaseszköz,  a  melynek  a  kar- 
jára akasztják  az  üstöt  (Székelyföld  Nyr.  XX V. 
327). 

üst-láb:  v  (Székelyföld  Nyr.  XXV.327). 

ÜSTÖK  (östök  Dunántúl  Bódiss  Jusztin;  Vasm. 
Órség  Nyr.  VII.272;  Zala  m.  Hetes  Xyr.  II 
Ethnographia  VIII.94.  101;  üstyökii  Arad  m. 
Pócska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.208).  —  Üstök, 
östök,  ház  üstöke:  1.  eresz,  ház  eresze  (Vas  m. 
őrség  Nyr.  VII.272;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  I! 
Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VII.86;  Somogy  m. 
Nyr.  X.477);  2.  a  pitvar  fölött  kiugró  tetőrész 
(Zala  m.  Hetes  Ethnographia  VIII.94.  101); 
3.  zsúppal  födött  ház  uccára  nézó  ormának  orós 
kiszökellése  vagyis  homlokzat-eresze  (Soprony  m. 
Répee  mell.  Nyr.  11.561  j  Soprony  m.  Mesterháza 
Tolnai  Vilmos;  Göcsej  MXy.  11.417);  4.  a  nád- 
födélnek a  ház  homlokfala  fölött  minteggy  ernyő 
módjára  félkör-alakban  leereszkedő  része  (Bor- 
sod m.  Mezó-Kövesd  Ethnographia  VI  1.68);  5.  a 
zsúppal  födött  ház  tűzfalának  éle  fölött  kötött 
csomó  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin)  (vö.  ház-üstök]. 

üstök-alla:  a  szalmatetőnek  a  tűzfalon  kívül 
eső  része,  mely  deszkával  van  födve  (Dunántúl 
Bódiss  Jusztin;  Vas  m.  órség  Nyr.  III.47.M. 

üstök-ssíj:  homlokszij   (a   ló    homlokán   levő 
szíj,  a  melyre  a  sörényének  az  üstöke  kies\ 
(Gyór  Nyr.  XI.430;  —  Frecskay  János). 

üstök-vonás:  civakodás  (Székelyföld  Tsz.). 


876 


ÜSTÖKÖL-ÜSZKÜl'Cl. 


.ÍT(l,n|>  IK-ÜT 


mre 


ŰSTÖKÖL:  üstökénél  fogva  i -ilial.  hajáthnssa 
(Dunántúl  CzK.;  Balatou  moll.  Horváth  Zsig- 
inontl   1889). 

ÜSTÖKÖS  (üsztökös  Honod  m.  Sajó-Ss.-Fétor 
Schröder  Gyuláné). 

üstökös-hab:  siélvési-támaaitotta  hull 
melyből  a  vís  eggy  resie  a  levegőbe  loccsan 
Heves  in.  Névtelen  1840). 

ÜSTÖLLÉST  (istnllis  Baranya  m.  Dráva  vid. 
Nyr.    VI  11.127;   istöüést    BttMM  -.\r.    XIX. 

287;8omogym  Parány  Nyr.  XXÍ1I.  J(»;  Haran\ 
Ormányság  Kassai  J.  8ióki>n\v  lll.r.i  ;  ötWUét 
Baranya  ra.  Dráva  vid.  Nyr.  VIII  127;  UtUUist, 
üstellést  Baranya  m.  Ormányaag  Tsz.;  Nyr.  III. 
230;  üstölést  Baranyám.  Tolnai  Vilmos;  üstöllést 
Dunántúl  Nyr.  V.229;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ; 
;\y.  V.99;  Somogy  ra.  Kassai  J.  Szó- 
konvv  III. öl  ;  V.285;  Kuhinyi-Vahot :  Magyar- 
és  Erdélyország  képekben  1 11.40;  Sándor  József, 
Sohröder  Gyuláné;  8omogy  m.  Csurgó  vid. 
XVii. 170;  Baranyám.  Nrr.IIl.827; VI.474; 
onnányság  MNy.  V.99;  Nyr.  1.424   (itt    üstükel- 

hiha,  vö.  11.131);  11.87;  Baranya  m.   Nagy- 
Harsány   Nyr.   XIII.89;    Baranya  m.  Ibafa    Nyr. 

BT;    Haranya-Ózd    vid.    Nyr.     XXVII.287; 
üstöt  sej  MNy.  V.162;  üstön lést[?\  Göcsej 

MNy.  11.417):  L  tüstént,  azonnal,  rögtön,  mind- 
járt, nyomban  (id.  hh.).  Bözög  ráfértem  én  istöl- 

>i  mdMsdUdsra!  (Somogy  m.  Darány  Nyr. 
XXII1.40).  Üstöllést  agyonváglak  (Somogy  m. 
Csurgó  vid.  Nyr.  XVII.  170).  Mönj  üstöllést,  ka- 
kaskám,  hozzá  egy  kis  vizet,  merd  mög fúlok  (Or- 
máuy8ág  Nyr.  11.87).  Annak  [a  leáuynak]  i 
sége  utt  átal-ütte  a  goróf-fiut,  hogy  üstöllést 
kiterjesztötte  apikája  és  anyikája  előtt,  hon  neki 
um  megtetszött,  hogy . ..  (Ormányság  Nyr.  D.181). 
Alig  esteledett,  üstöllést  dologho  látott  a  zördög 
(Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr.  XIII.89);  2.  egye- 
nesen, egyenest  (Ormányság  Tsz.).  Ha  befor- 
dultál az  uccába,  menj  csak  üstölést  tovább  (Ba- 
ranya m.  Tolnai  Vilmo  mönjön  kid 
üstöllést  (Mohács  Nyr.  XX VI  1.112). 

ÜSTÖHCE:  az  a  fa,  a  melyre  a  madarász  a 
lépes  veaszóit  kirakja   (V;.<    Cseefa  János  1840; 
•iyi  Gyula;  Hol?  Nyr.  V.182). 

ÜSZKÜPÜ:  1.  olyan  ember,  a  ki  mindenbe 
beleüti  az  orrát,  a  ki  .minden  lében  kanál' 
(Udvarhely  m.  Gyórffy  Iván;  Háromszék  m. 
VL868;  Kiss  Mihály);  2.  bujtogató,  izgató 
(Ssékelyföld  Kriza).  Nagy  üszküpü  volt  köztök 
(Háromszék  m.  Nyr.  I  :\.  kerító  (Udvar- 

hely m.  Gyórffy  Iván;  Háromszék  ni.  MNy.  VI. 
353)  (vö.  füszküpü,  1.  köszköpü,  szüszküpü]. 

ÜSZKÜPÜL:  i.  ösztökél,  ösztönöz,  ingerel. 
Soha  se  hagy  békit  az  embernek,  valamire  min- 
détig üszküpüli  (Székelyföld  Kriza);  2.  rábeszé- 
lóleg,  tukmálólag  közrehat  (legénynél  r.  leánynál 
a  beléje  szerelmes  érdekében),  kerít  (szeretőt) 
(Udvarhely  m.  Gyórffy  Iván;  Háromszék  m.  Tsi.; 
VI.353)  [vö.  szüszküpül\. 


ÜSZKÜPÜLŐD-IK.  i  ihussélóleg,  tuk 
közt  ilamibe    üszküpüi 

Kriza)  |vö.  s*Üsfküpülód-ik\. 

ÜSZŐ   (Balaton   mell..  1  /..;  isse*, 

iszeö  Gömör  m.  Nyr.  xvm  12:.  \\n  , 
Szlavónia  Nyr.  XXIII.H.k, :  tehénborjú. 

üsEÓ-borjú :  cx>  (Hol  ?  Tsz.). 

üszög,  üszök  Huny  ad  m    1   z»ád 

Nyr.   XX 11  886.    400; 

vid.   Tsz.;   üszke   Komárom    ra.    Al  óköl 

Nyr.    XVII.287):  1.   üszk:   tüzes  kai 

mell.    Tsz.);     2.    üszök:    halvaszületett    Idétlen 

gyermek  (Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII.:' 

ÜT    (it   Soprony    m.   Röjtök  Nyr.    III 
fehérneműre  betűt,  monogrammot,  mintát  n  j 
Ebbe  a  boltba  ütnek-e?  (Rimaszombat  Nyr    XII 
190);  2.  szúr  (szigonnyal  a  hal  felé)  (Boldvaim-ll. 
Hennán  0.  Halászat  K.). 

[Szólások].  Üssünk  egyet  val:  koccint- 

sunk!   (Heves  m.    Sirok  Nyr.  XX VI  1.41 
jóm  f»l<lrf  üt'ilt:  megfeneklett,    zátonyra    került 
(Vác  Döbrentei  Gábor).  Inát  üti  öt  forint:  a 
kapod    azt    öt    forintért    (Szeged    Nyr.    III 
Eggyik  szavam  a  másikba  ütöm:    a  met 

másvalaminek  a  fölhozásával  félbeszakítom 
el  se  végzem,  már  amabba   kapok;   belevágok 
a  magam  szavába  (Tolna  m.  Sár-Sz.-Lórinc  Nyr. 
111.87;  vö.  Lehr  A.  Toldi  260).  Éggyik  uové 
másikba  üti ;  rendetlenül  beszól  (Vas  ra.  őrség 
Nyr.    V.31).   Egyik  szavát  a  in  <  (pl. 

,a  beszédnek   az  utójját  kesdJ   elú,   akkor  azt 
fébehaggya,   osztán  kezdi   úgy   az   elejin') 
mogy  m.  Visnye  Nyr.   XVII.334).   Ykiiu:    ütött: 
vkire     ütött,     vkihez    hasonlít.     Apádhoz 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

agyon-üt:  nagyon  megver  (de  nem  holtra). 
AgfonWUtit  (Heves  m.  Sirok  Nyr.  VIII.567) 
[vö.  agyon-ver}. 

át-üt:  átjár,  áthat.  TJgy  átütötte  a  hideg  a 
belső  részemet,  csakúgy  reszket  bele  (Keszthely 
vid.  Horváth  György). 

átal-üt:  <x>.  Miján  csak  MŐgpillantdtím  a  gorof- 
nak  a  fia  a  lányt,  annak  ékössége  utt  átalütte  a 
goróf-fiut,  hogy...  (Baranya  ra.  Ormányság  Nyr. 
11.131). 

be-üt:  (jól)  kiüt.  Nem  ütött   be   a   vá$ár,    II 
jó   beütött  vóna  ja  szöllö:   ha  jó   lett  volna  a 
szóllótermés  (Miskolc  ét  vid.  (íyr.  VI .220). 

[Szólások].  Beüti  a  száját:  rácsap  a  szájára 
(pl.    a    fecsegőnek)    (Baranya    m. 

XVIII 

[beló-üt]. 

[Szólások].    Beléütött    a    hideg  a  kezembe   (v. 
t):  erósen  meirfazott  a  kezem  1 
ham)  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

fSI-üt:   meghass   (szúzleányt;   —   más  a 
csinál:  teherbe  ejt)  (Arad  m.  Tolnai  Vilmos). 


977 


•ÖGEL-ÜTI 


I  TINT-ÜTÓ 


em 


[SzóIások|.    Fölüt  vmivel:  fölér    v.   vetekedik 
v  fogalmad,  milyen  levegő  van  Do- 
boson; fölüt  a  hegyi  levegővel    (Kecskemét  8i- 
monyi    Zsigmond).    FSüti   az   orrát:   megorrol, 
|  'neheztel.  De  hamar  foütöd  a  zárodat !  (Győr  m. 
;  i.  Felütni  az  orrát:  megorrolni, 
megneheztelni  (Balaton  mell.  Tsz.  118b). 

Iki-i 

!:i8ok].  Vason  ki  rajtad!  (átkozódáa;  soha 
sem  mondják,  hogy  mi  üssön  ki]  (Abaúj  m. 
Pusztafalu  Szádeczky  Lajos).  Kiüt  ötvenhétre: 
kijárj  i  .tv.iihétig,  leaas  ötvenhét  (Pest  m.  Sze- 
reink- Nyr.  XVI.506). 

még-üt:  1.  agyonüt  (Csík  m.  Gyimes  Nyr.  IX. 
L   megdob.   Megütlek:  megdoblak   (feléd 
dobok    azzal    a    szándékkal,    hogy    eltalállak) 
(Dráva  mell.  Nyr.  VI.  133). 

(Szólások).  Kern  ütött  még  meg  az  álom  ?  = 
nem  vagy  még  álmos?  (Torda- Aranyos  m.  Ge- 
rend  Nyr.  XXII1.92).  Mikor  a  gyümöcs  mfgüti: 
mikor  sok  terem  (Veszprém  Nyr.  VII.376).  Meg- 
üti magát:  megköti  magát  (Hajdú  m.  Kába 
Székely  Ábrahám).  Megütötte  magát  [a  ló] :  meg- 
kötötte, megbiesakolta  magát  (akármennyit  ütik, 
nem  mozdul)  (Hajdú  m.  Földes  Nyr.  11.419). 


-fit:  összecsap,  összeütközik.  .4  két  ellen- 
ség népe  a  hegyről  összeütöttek  (Kúnszentmárton 
111.31). 

|üt-vét]. 

(Szólások].  Uti-véti  a  dolgot  v.  a  dolgát:  úgy- 
ahogy  megteszi,  elvégzi  (kül.  az,  a  kiben  a 
jóakarat  megvan,  de  ereje  nincs  hozzá)  (Veszp- 
m.  Csékút  Nyr.  XXV.286;  Szeged  Nyr.  11.93). 
éti  a  dolgát,  de  nincs  láttatja  (Szeged  vid. 
Nyr.  VI.275).  i'ti-vcti  a  dolgot:  elmondja  vala- 
hogy, de  nem  úgy,  a  mint  van  (Háromszék  in. 
Nyr.  IX.41 ;  Kiss  Mihály). 

[el-üt-vótj. 

[Szólások].  Elüti-véti  a  dolgot:  elsieti,  nem 
csinálja  jól  (Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos). 

(ÜTDÖGEL],  ÜDDÖGEL  :  ütöget  (Göcsej  Nyr. 
XIV.  1U4;  Budenz-Album  158). 

ÜTET.  Eggy  ütet  taplő:  eggy szeri  tüzütésre 
való  tapló  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

(Szólások).  Nem  ér  az  eggy  ütet  taplót  si  (Gö- 
mör  m.  Nyr.  XXJII.95). 

ÜTI:  öklelódzni  szerető.  Üti  kos  (Tolna  m. 
Paks  Nyr.  XXII.431). 

üti-veri :  (tréf.j  molnár  (mert  üti-veri  a  malom- 
követ, illetőleg  az  ékeket,  hogy  a  két  kő  eggy- 
forma    távolságban    járjon;    vö.    szédi-védi:  cv, 
mert  szfdi-védi  a  vámot|  (Rábaköz,  Beő-Sárkány 
XVm.238). 

elüti:  szép,  finom,  jó,  kiváló.  Nem  valami 
elüti:  nem  valami  különös  (Félegyháza  Nyr. 
IV.559). 


ÜTTJíT:  eggyet  v.  hirtelen  üt  (Csikm.  MNy. 
vi.:tr 

(ÜTKÖZ-IK). 

(Szólások].  Ütköznek  a  földek:  a  végük  összeér, 
határos  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ÜTKÖZŐ  (ütközü) :  L  ajtó-  v.  kapufélfa  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Sóvidék  Boros  Gábor); 
2.  az  ajtóragasztón  az  a  vas,  a  melyre  az  ajtó 
hétévesekor  v.  bezárásakor  a  kilincs  nyelve 
ráfekszik  s  a  melybe  a  zár  nyelve  v.  a  retesz 
betolódik  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.519;  Bodrogköz  Nyr. 
XVII.563;  Zilah  vid.  Nyr.  XXVIU.63;  Sóvidék 
Boros  Gábor) ;  3.  a  kerékagy  mellett  belül  levő 
vaskarika,  a  mely  nem  engedi  a  kereket  beljebb 
csúszni  (Vas  m.  ÓrségTsz.  343a ;  Csongrád  Nyr. 
IX.90). 

ütköző-fa:  (a  malomban)  az  a  fa,  mely  a 
szitavillát  rázza,  mert  eggyik  vége  a  kis  ko- 
rong orsóiba  ütközik  (Baja  Nyr.  XVII.240). 

ütköző-karika:  az  a  karika,  mely  a  malom- 
kőbe van  elhelyezve  és  a  garatot  rázza  (Baja 
Nyr.  XVII.240). 

ÜTLEG,  ÜTLEK :  ütőeszköz.  Aggyon  vmi  üt- 
leget, a  mivé  beverhessem  ezt  a  szeget !  (Veszprém 
Nyr.  IX.526).  Egyéb  ütieköt  nem  talátam,  a  ken- 
dőmmel csapkottam  ükét  hódba  (Kecskemét  Si- 
monyi  Zsigmond). 

ÜTLI-PÜLI :  ostoba,  ügyetlen  (Székesfehérvár 
Nyr.  VII.430). 

ÜTLŐD-TK :  .ötlik  (bele)'  (Szatmár  m.  Kapnik 
vid.  Nyr.  11.277). 

(ÜTŐ]. 

[Szólások].  Kiesett  belőle  az  ütő:  nem  szólt 
többet  (Nagy-Kunság  Nyr.  11.274). 

ütő-szin:  vágószín  (a  hol  a  marhát  levágják) 
(Kézdi-Vásárhely  Nyr.  XVI.479). 

átalütő:  vas-szál,  a  mellyel  lyukat  ütnek  a 
vasba  [kovácsmest.]  (Sárospatak  Nyr.  XII.287;  — 
Frecskay  János). 

elütő.  Elütőleg:  színültig.  A  véka  éppen  el- 
ütőleg  volt  megtöltve  rozzsal  (Háromszék  m.  Ko- 
vászna  Butyka  Boldizsár). 

löütő :  gyermekjáték,  a  mely  abban  áll,  hogy 
az  eggyik  a  mutatóújjara  krajcárt  tesz,  a  má- 
sik meg  a  krajcárjával  úgy  iparkodik  leütni. 
hogy  mikor  a  földre  esik  a  pénz,  mind  a  két 
krajcár  az  Írásával  v.  a  sassával  legyen  fölfelé, 
mert  akkor  elnyerte  a  másik  krajcárját,  mig 
ellenben,  ha  felemást  mutat,  elvesztette  a  ma- 
gáét is;  —  palavesszővel  is  játsszák,  s  akkor 
arra  kell  vigyázni,  hogy  a  leütés  után  ne  essék 
a  két  palavessső  eggy  arasznál  messzebbre 
eggymástól,  mert  csak  akkor  nyer  az,  a  ki  le- 
•o,  ha  el  bírja  .arasztol ni*  (Torontál  m.  Csóka 
Kálmány  L  Szeged  népe  III.278). 


870 


l  r«»i).|K-ÜVBC8 


ÜVEG— r  vi-:  k 


980 


léütóosk.  rOBtál  ni    Csóku  Kulmáiiv  I. 

Sseged  népe  Hl 

|ÜTŐD-IX|. 

mög-ütődik:  1.  megcsap  ^soványodik 

ill.dmesó-  Vásárhely  Csaplár  Benedek);  Lni 
hibbanás  esse  (Sseged  Csaplár  Benedek);  :».  meg- 
vénül (leány).  Mögütőtlott  [olyan  leányra  mona« 
J;ik.  ■  ki  mái  ml  \an  m  búttonj  (Alföld  Nyr. 
\(ég  kezdeti  ütődni  (Székelyföld  Kiss 
IlihA]  ugyan  megütődött !  (Udvar- 

h.d>  XVI II. 239). 

[Ssólások).  Megüteödött  az  elm<  ,        megbolon- 
dult (Mátra   vid.   Nvr    XX 11.885). 

ÜTŐDÖTT:  mnghintnnl  esiü  (Sseged  Csaplár 
Benedrk). 

megütődött:  1.  megcsappant,   megsoványodott 
linezó- Vásárhely  Csaplár  Hem-dok);  2.  meg- 
hibbant esiú  (Őseged  Csaplár  Benedek);!,  koros 
ti    U'dm/:    a    ki    Iránynak    mar 
igen  koros  (Ssékelyfóld  Kiss  Mihály). 

ÜTÖGÉL :  vereget  (Tolna  m.  Ssegssárd  Nyr. 
XX  VI II. 431)  (vü.   ütöngél]. 

ÜTÖLŐD-DX:  többször  ráüt  vkire   (Baranya- 
Ósd  vid.  Nyr.  XXVI1.287). 

|ÜTÖM]. 

ütőm-bot:    durva,    mogorva    és   buta   ember 
(Ssékelyfóld  Kiss  Mihály). 

ÜTÖNGÉL:    vereget   (Gömör  m.  Serke  Nyr. 

XIX.4-.)  (vö.  ütögél\. 

(ÜTÖTT). 

kiütött :  kivert.  Kiütött  farkas  (Tolna  m.  8ár- 
Ss.-Lórinc  Nyr.  III.178). 

(Ssólások).  Dühfis,  mint  a  kiütött  farkas  (Tolna 
m.  Sár-Sz.-Lórine  Nyr.  III.  178). 

(1.  ÜTTET|. 

el-üttet:   eltapodtat   (Háromszék  m.    Gyórffy 
Iván). 

(2.  ÜTTET  -=  fittet]. 

18-üttet:  leönt  (lenyelt  ételt   itallal).    Léi" 
sük.  Üttesd  lé  vmivel  a  száraz  ítélt,  nihogy  még- 
nyuvadj!  (Ssékelyfóld  Kiss  Mihály). 

(ÜTŰL  ^  ötül,  öttíd]. 

belé-ütül:    beleömlik.    Iieléütül   a    Máduva   a 
Szereikbe  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 530). 

ÜVECS:    másodéves   juh    (Ssékelyfóld    Kiss 

Mihály;  C«ik  m.  Tsz.;  Vadr.  •.   (sík  m.  Gyergyó 
vid.  Tsz.;  Csík  m.  Kilyénfalva  Nyr.  DK 

üvecs-gyapjú :  másodéves  juhról  nyírott  gyapjú 
(8sek.dyf.dd  Kiss  Mihály). 

ÜTecs-juh :  másodéves  juh  (Csík  m.  Gyergyó 
vid.  Kiss  Mihály). 


Üveos-posstó :   másodé v< 
posztó  (Ssékelyfóld  Kiss   Mihály) 

ÜVEG  {reg  Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  sümeg- 
vid.  nyolvj.  B  gocsa  m.  Pertós-Almás  és 

v.d.   Nvr.    IX    '  :•' 

Krnó;   évig   Háromszék    m.    NyK.    ŰU8;    éveg 
Ssatmár  m    Patóhása  Nyr.  XV.326;  Szilágy  m. 

I\  182;   Szókelyföld  Kassai  J.   Ssókm 
11.127;   Tsz.;   Nyr.    V  \Uy. 

ryórfTy  Iván;  Udvarhely  m.  \ 

li     141 ;  Udvarhely    m.   Ssál- 
dobos    Nyr.     IV;  Imórl    Lfl 

Háromszék  m.  MNy.  VI  idr.;  Xvi    111 

IV.614;    1X.31;    Háromszék    m.    Uzon    Brdelyi 
Lajos;  Brassó  m.  Zajzon  Nyr.  III 

ng.    Nyr.  IX.461.   482;  ieveg   Ti 
VIII. 17*;  \jeg  Baranya-Ózd  vid.  Nyr.  XXVII 
iveg   Ugocsa  m.  Pertós-Almás  és  vid.  Nyr.  IX 

;  iveg  Bereg  m.  Pap  Károly  ,öeg  Sümeg  vid. 
Nógrád:    l    A  >nmegvid.  nyelvj.  5;  őg  Soprony  m. 
Repce  melL  Nyr.   11.560;  Soprony    m.   Ceepreg 
Nyr.  IV.881;  Sopnmy  m.  Horpács  Nyr.   VL1 
Vas    m.    Kassai    J.    Szókönyv    11.127;    Vas    m. 
Órsóg  MNy.   V.91;   Nyr.    VII.372;    Vas  m. 
menesalja  Tsz. ;  Göcsej  Nyr.  XII1.496;  ők  Vas  m. 
Tarodháza   Nyr.   X.90;  üveg  Soprony  m.  Eb 
mell.  Nyr.  XX.366;  Zala  m.    Kóvágó-örs,   Rév- 
fülöp Nyr.  XIX .141:  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VIII.468;  Somogy  m.  Szóke-Dencs  Nyr.  III 

■prém  Nyr.  VIII. 329;  Veszprém  m.  Szén 
Nyr.  III.  184;  Szilágy  m.  Diósad  K 
üeg  Soprony  m.   Horpács   Nyr.   X  -   m. 

Kemenesalja,  Nemes-Magasi  Nyr.  X I X .  l'.»2  •.  Vesip- 
róm  m.  Szentgál  Nyr.  III. 184;  Somogy  m. 
11.377;  Somogy   m.   Szóke-Dencs   Nyr.    III 
IV.470;  üheg  Baranya-Sz.-Lórinc  Nyr.  XVII 
üjeg  Zala  m.  Király  Pál;   Somogy   m.    Nyr.  II 
377;   X.477;   Somogy  m.  Szóke-Dencs  Nvr.  III. 
231 ;    Somogy    m.    Kőröshegy    Zolnai    Gyula ; 
Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V.379 ;   Tolna   m 
Nyék  Nyr.  VI.323;  Baranya-Ózd  vid.  Nvr   XXVII. 
208;  üög  Nyr.  XIII.257.   496;   "őg   Soprony    D. 
Repce  vid.  Nyr.  XX.370;  üög  Sopron v  m.  Repce 
vid.  Nv.    XX.364;  Göcsej  MNy.  II .416). 
őg:  üvegpohár,  pohár  (Soprony  m.  Csepreg  N 

31;  Rimaszombat  Nyr.  V.271). 


r-alrna)  (Ceg- 


üveg-alma:  eggy  almafaj  (= 
léd  Ilosvay  Vilmos). 

éveg-bor:  pálinka    (Brassó    m.    Zajzon    N 

II  1.326). 

üveg-osür:   üvoghuta    (Székelyföld    Nyr.    II. 
471). 

ÜVEGES  (évegés,  éveges  BL  Vadr. 

498b ;  Háromszék m.  Uson  Brdéljrl  Lajos;  Moldva. 
Kiesse  Nyr.  VI.288). 

üveges-kó:  jó  vaskó  (Torockó  Jankó  J.Torda 
stb.  202). 

ÜVEB:  1.  fehér  agyagos,  márgás,  fehér  palás 
föld  (melyet  jó  trágyásással  termékrni 
tenni)  (Maros-Torda  m.  Nyr.  II  4«i).    Feketö-üver 


m 


ÜVÖLT-ÚZ 


Oz  iK-r 


[ssántó   m*ve|,    Kiá  émr    [ssólló    neve)    (Maros- 

Üver  |ssántó 
nevej,    Üvertető   [hegy    neve]  tadl    m. 

Iszl  62).  Almds-itver  (ssólló  neve)  (Maros- 

11.382);  2.  süppedékes  be- 
mélyedés v.   gödör  folyó    mellett    v.    kassaion 
r.    XXVI.429);   3.   kissáradt  patak- 
lékelyföld  Ssáss  Béla). 

ÜVÖLT  (őt  Baranya  m.  Tolnai  Vilmos;  üőtt, 

•csej  MNy.  IL416;  m  Essék  vid. 

VIII.4.5):    1.    kiált.  Szi  méyyök  má,  csak  né 

rém!    iKszék    vid.    Nyr.    VIII. 4.?): 

2.  hí.  Mán  ürüt  á  tanító  uram:  hí  téged  (Szla- 

r.  XXIII 

,: elások).  Kigyuót,  biékát  üötött   rá   (Göcsej 

n.416). 

ót-kiált  (Pápa  vid.,  Balaton  mell.  Tsz. ;  öt-kát, 

itt,   ött-kátt  Soprony   m.   Repce  mell.    Nyr. 

»9;  Vas  m.  Tarodháza   Nyr.   X.90; 

ni.  Rópce-Ss.-György  Nyr.  XVM.574;  Zala  m. 

XX.238  [itt  ott-kátt  hiba);  Somogy  m.  Nyr. 

XVIII. 239;   Somogy    m.   Tab  Nyr.  XV.240;  So- 

mogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.334;  Hol?  Nyr.  XI. 

286;  öt-kiátt,  őM-foaií  Fölsó-Somogy  Nyr.  X.190; 

Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  VIII. 371;  üöt-kátt 

rkány   Nyr.   XVII.231):   kiabál, 

kiáltos. 

[Szólások].    Üöt-kátt,  mind  a  bakter  (Rábaköz, 
Beé-Sárkány  Nyr.  XVII.231).  Ott-kátt  [helyesen : 
ítt\,  minda  bakter   (Zala   m.    Nyr.    XX j 
iátt,mindasebéskódis  a  búcsúba  (Somogy  m. 
Balaton  mell.  Nyr.  VIII.371). 

ÜVÖLTÖZ  (övétéziú  Somogy  m.  Csurgó    vid. 
Király  Pál;  ühöjtözm  Székelyföld  Gyórffy  Iván; 
üvödözm  Dráva  vid.  Nyr.  XIII.476;  Dráva  mell. 
ics  Nyr.  XVTL191):  kiabál,  kiáltoz,  ordítoz. 
Ugyan    ne   övétézzetek  a   fülembe!   (Somogy   m. 
Csurgó    vid.    Király    Pál).    Ékesztem  üvödőzni  a 
.  ksoknak:  ,Van  óma,  kolikó  ocsesf  (Dráva  vid. 
•dözött,  minta  bolond  (Dráva 
mell.    Kopács  Nyr.  XVII. 191).  Én  üvőtösztem,  áz 
a  vdidmi  meg  d  fá  melói  ákor  szaladd  el  (Szla- 
vónia Nyr.  XXIII.263). 

[ÜVÖS]. 

üjös-büjös:  bűvös-bájos  (Somogy  m.  Vikár 
Béla). 

ŰZ,  ÜZ:  1.  hajt  (állatot)  (Brassó  m.  Hétfalu 
Hornt  Antal);  2.  használ, él  vele.  ífa*(Baranya- 
Sz.-I.úriuc  Nyr.  XVI  1.380). 

[Szólások).  Csák  á  boszűt  űzi  neköm:  csak 
bosszúságot  szerez  nekem  (Szlavónia,  Ss.-Lássló 

V.66;    XXIII.3t;3).    Úti  (üzi)  az  eszit.l 
fálkozik,  bohóskodik  (Szatmár  m.  Kapnikbánya 
és  vid.  XyK.  11.371);  2.  ügyetlenkedik  (Három- 
szék m.  Vadr. ;  Erdélyi  Lajos). 

el-üa  {éhüz  Somogy  m.  Király  Pál). 

ki-üs:  kihajt  (állatot).  Kii'-:te  a  marhát  a 
legel'óre  (Brassó  m.  Zajzon  Hurc«-r  Antal). 

MStWNTU  :  MAOTXR  TÁJSZÓT  AR  II. 


meg-fis:  meghág.  A  bika  megűzi  m  UhmukH 
(Balaton  mell.  Tsz.  376b). 

fis-bogos:  eggyre  v.  újra  meg  újra  tovább 
folytat  (veasekedést,  port,  kellemetlen  tárgyai). 
Uzi-bogozza.  Azt  a  kitván  dolgot  ne  üzd-bogozd 
anyit!  (Ssékolyföld  Kiss  Mihály). 

üs-ffis  (üzi-füzi):  1.  eggyre  v.  újra  meg  újra 
tovább  folytat  (veasekedést,  asóbeaiédet),  tódit- 
gat  (hírt,  mendemondát,  pletykát)  (Székelyfold 
Kiss  Mihály).  Úgy  űzik- fűzik  folyton  azt  a  beszé- 
det, annyi  szót  szaporítanak  hiába!  (Szeged 
Csaplár  Benedek);  2.  bolygat  (vmely  dolgot). 
Ne  űzd- fűzd  a  más  sorát,  ha  láss  a  magadéhon! 
(8seged  vid.  Nyr.  VI.275);  3.  firtat,  ffirkéss. 
Üzi-füzi  [vminek  az  okát]  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XI.42).  Váttig  úszte-fűszte  a  dogot, 
de  tulem  ugyan  nem  tudott  még  sémmics  csé 
(Csallóköz  Szinnyei  József).  Mit  űzöd-füzöd  tőról- 
hegyre,  nem  a  te  eszedbe  való  az  (v.  nem  téged 
illető  dolog  az)!  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[űs-hajt]. 

[Szólások].  Űzve-hajtvaköll  itt  mindent  dógoznyi: 
pihenés  nélkül  (Zala  m.  Nyr.  XXV.331). 

ÜZ-IK:  párosodik  (a  juh)  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  XII.384). 

ÜZEKED-IK  (űzéked-ik  Fehér  m.  Nyr.  X.188; 
VéXüzdkéd-ík  Tolna  m.  Fölsó-Pél  Tolnai  Vilmos) : 
párosodhatnék ;  párosodik  (a  tehén)  (Balaton  mell.. 
Vas  m.  Tsz.;  Göcsej  Nyr.  XIV.166;  Fehér  m. 
Nyr.  X.188;  Hajdú-Szovát  Nyr.  XXVI.189;  Reeh- 
nitz  Ignác). 

fel-üzelk§dik :  először  üzekedik  (az  üszó) 
(Tolna  m.  Fülsó-Pél  Tolmii  Vilmos). 

mög-üsekédik :  párosodik  (a  tehén  a  bikával) 
(Pozsony  m.  Kassai  J.  Ssókönyv  11.217;  Csalló- 
köz, Szeged  Csaplár  Benedek).  Mégüzekfdétt  a 
tehén  (Vas  m.  órség  Nyr.  11.472). 

ÜZELMEZ :  kutat  (Közép-Baranya  Nyr.  III.327). 

ŰZET :  párosodtat,  meghágat.  Üszőt  űzet  (Pa- 
lócság Nyr.  XXI.506).  A  teheny  ma  űzesse  meg 
magát  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  471). 

[Szólások].  Űzeti  magát  a  tehén:  üzekedhetnék, 
párosodhatnék  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ŰZGETÉS:  párosodás  (macskáké)  (Borsod  m. 
Szíhalom  Nyr.  IX.335). 

ÜZGÖL:  kerget,  hajszol.  Ne  űzgőld  ászt  az 
állatot!  (Ssatmár  m.  Máté-Ssalka  és  vid.  Nyr. 
XXVI.542). 

ŰZKÉL :  v.  Á  mostoha  elkeszté  üszkeinyi,  háj- 
kásznyi  já  kákást  (Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XX. 
143). 

[ÜZEÖL],  ÜSZKÖL :  1.  ösztökél  (Bereg-Rákos 
és  vid.  Pap  Károly);  2.  közösül.  .Va,  az  idén 
nem  üszkölnek  a  menyecskék;  nem  lesz  keresztelő 
(Ssatmár  m.  Nagykároly    vid.    Csirbuss  Gésa). 

56 


ÜZÓD-IK     02 


még-üssköl:  megkerít  (pl.    a    k 
vóoia  UI  168.  862). 

rá-üasköl:  ti.  rátukmál,    raeróssakul. 

|Asial  a  leánnyal  eskü 
meg  asszonyrokonai  ráütik  torsod  m. 

;.lna  \  11.166). 

ÖZLEL:    Uí    (íoglalkosáat).    A   marhák. 
dést  ü  üzlete  (Baranya  B.  Ibafa    Nvr. 

|úzó|. 

(Siólá8ok|.  Ütőre  fogja  (pl    l  bika  a  masniim 
.    rt  külön  legeltetik)  (Matyusfölde  Nyr. 

Wll 

Oiö-rúd:  a  jégalatti    halászatnál  az  a   rúd,  I 

melyei   lékről  lekre  tologatnak,  i  i  mci>ho»  a 


kihúzó  i  i  mell.  Hermái  0. 

ÜZŐD-IK:  1.  Biorgolóilik  ( vnu  után)  (H 
hz ók  ni.  '  (a  tebea, 

a  juh,  a  birka)  (Cegléd  Ilosva.  uc 

rád  m.  Ssentes  Cxakó  l  varsa 

Ferenc). 

mög-Usödik 
Nagy-Lengyel  Nyr.  XIY.:í  -rt  a  tehén 

(Vaa  in.  őnóg  Nvr    II  47->). 

ŰZÖG:   kerget,    hajszol   (Szatmár    m     M 
Ssalka  éa  vid.  Nyr.  XXVI  541 
WVI.VJM). 

ŰZÖL :   x.  Ne  iizöhl  ászt  az  állatot  :  m. 

Mat.-Szalka  és  vid.  Nyr.  XX\ 


V. 


VACÁHOL :    L    erősen    unszol    (Szatmár    m. 
itmár  vid.  Tsz.);  2.  költő 
get  (Békés  m.  Balog  István). 

fel-vacahol :  1.  fektéből  nagy  unszolással  föl- 
kelt (Nagy-Kunság  Nyr.  11.325);  2.  lomhán  föl- 
iszkodik  (?)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XV  1.525). 

VACÁHOLÓD-IK :  l.  erre-arra  mozog  a  helyén, 
fészkelődik  (Beregszász  Nyr.  XXVI.523).  Ugyan 
ne  vacáhológgy  mindég!  (Csongrád  m.  Szentes 
Czakő  Ferenc);  2.  szedelődzködik,  pakolgat 
(Csongrád  m.  Szentes  Czakó  Ferenc). 

VACAKOS :  ószeres,  zsibárus  (Pest  m.  Pilis- 
itó  Király  Pál;  Fehér  m.  Nyr.  X.188). 

jVACCANT|. 

meg-vaccant:  megkoccant.  De  megvaccantotta 
az  államat.'  [t.  i.  a  kis  gyerek  megrúgta  az 
állát]  (Kecskemét  Simonyi  Zsigmond). 

VACÉR  (Csongrád  m.  Szentes  Négyesy  László ; 
Nyr.  VI.233  [itt  vacser  hiba,  és  az  érteim 
helytelen] ;  Békés  m.  Orosháza  Nyr.  V.327.  kétszer; 
r  Mezótúr  Nyr.  VIII.358):  [gúny.]  katholikus. 
Az  ujját  (a  mely  tejfölös  volt]...  annak  a  v 
szentnek  a  szájáhő  türüte.  Ennye,  hogy  a  ménkő 
üsse  meg  ennek  a  vacer  szentnek  a  dog  át !  (Oros- 
háza Nyr.  V.327). 

VACKOL  (Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek; Csongrád  m.  Ploetz  1839;  Szentes  Czakó 
Ferenc;  Hajdú  m.  Kába  Székely  Ábrahám;  Bi- 
har m.  Fugyi-Vásárhely  Nyr.  III.232;  Szatmár  m. 
XI.285;  N  .  regyháza  Tolnai  Vilmos;  Bereg- 
Rákos   és    vid.    Pap   Károly;    vacakom,  vacakol 

akínú  Veszprém  Nyr. 
rackol  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;    vackúll 
Székesfehérvár  Nyr.  VII.  188 ;  vaszakol  Somogy  ni. 
Szőllős-Györök     Nyr.     XXII.239;     Baranya    m. 
r.    XVIII.429;   be\evaszakú   Tolna    m. 
Sz.-Lórinc    Nyr.    III. 177;    vaszkolm    Három- 
szék m.  MNy.    VJ  <7ío/, 
vaszkol:  almoz,  almát  igazgatja  (a  disznó,  mikor 
fiadzani  készül)  (Szatmár  m.  Nyr.  XI.286;  Három- 
szék  m.  MNy.  V  1.355:  Vadr.  522b) ;  2.   vacakol, 
/.   fekhelyet  készít  a  földön,  ágyaz,  ágyat 
(Cegléd  Ilosvny  Vilmos;  Kecskemét,  Szeged 
Csaplár  Benedek ;  Szentes  Czakó  Kenne ;  Hajdú  m. 
Kába  Székely  Ábrahám;  Bihar  m.  Kuítyi-Vásár- 
hely  Nyr.  III                                         n:it   Vilmos). 
ojj    ide    af  fődre,    hájj    itt!   (Csongrád    in. 


Szentes  Molerz   Béla);  8.  vackol:  lerakodik,  a 
magával  hozott  holmit  v.  a  fölső  ruháját  (pl.  a 
bundáját)  lerakja  (a  földre)  (Szentes  Molecz  Bé 
1.     irakúni,  vackol,  rackúü,  rawaAo/.össze-vissza- 
hány     mindent     (pl.     az    ágyban    henteregve), 
a  lim-Iomjával  rendetlenséget  csinál,  szemetel 
kesfehórvár    Nyr.    VII.  188;  Veszprém    Nyr. 
XV.335;    Baranya    m.    Csúza    Nyr.  XVIII 
Bereg-Rákos   és   vid.   Pap   Károly).  Mindég  va- 
szatúnak  [hiba  eh.:  vaszakúnak]  a  gyerekek 
mogy    m.    Szőllős-Györök   Nyr.    XXII.239)    [vö. 
veckel,  vickól-vackol]. 

bele-vaszakú :  rondítva  belenyúl.  Mindenbe 
belevaszakú  (Tolna  m.  Sár-Sz.-Lórinc  Nyr.  III. 
177). 

lö-vackol  =  vackol  3.  (Szentes  Molecz  Béla) 

mög-vackol:    megágyaz,    megveti    az    ágyat 
I  (Csongrád  m.  Szentes  Molscz  Béla;  Nyíregyháza 
Tolnai  Vilmos). 

VACKOLÓD-IK,  VASZKOLÓD-IK  (vacka- 
lód-ik,  vackalod-ik):  1.  va ckolód-ik:  ágyaz  magának 
(Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Benedek);  2.  vacka- 
lód-ik,  vackolód-ik,  vaszkolód-ik :  fészkelődik,  nyug- 
talankodik, hányja-veti  magát,  ficánkol  (Kimú- 
lhat Nyr.  XXI.432;  Székelyföld  Tsz.  38la; 
Háromszék  m.  Vadr.  523b;  Brassó  m.  Hétfalu 
Horger  Antal ;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  v 
XI. 03).  Ú  vackolódik,  mintha  pondré  véna  a 
seggibe  (Rimaszombat  Nyr.  XXI.336)  [vö.  visz- 
kolód-ik\. 

fó-vackolódik,  fő-vackalodik :  nagy  nelu  . 
iolkászolódik  az  ágyból  (Csallóköz  Szinnyei  Jó- 
zsef; Szabadka  Kászonyi  Gyula). 

ki-vasakolódik  :  kikászolódik  (az  ágyból)  (Há- 
romszék m.  Vadr.). 

VACKOND  (vackondam):  fickándozik  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.355;  Vadr.  522a). 

VACKONDOZ-K :   x    (Háromszék   m.    M 
VI.355;  Vadr.). 

VACKOR :  1.  hitvány.  Te  vackor  oláh !  Még 
ez  a  varkor  <"\  mer  szólni  !  (Háromszék  in.  Uzon 
Erdélyi  Lajos).  Megállj,  te  Meftvr/  Mit  aka< 
te  vackor?  (Székelyföld  Nyr.  11.550).  Varkor  ló 
(Székelyfold  Nyr.  11.471);  2.  |«únv.]  oláh  (Zilah 
vid.  Nyr.  XX MII 

56» 


981 


SORA 


888 


VACOG:  1.  ijedten  lámái  (a  tvnk,  BÜkOl 
róka,   görény    v    ölyv    hajhássza)   (Székelyföld 

Kihalj  :    Háromszék   ffl 
landolástól  kacag  (a  kis  gyer<  nmékm. 

Vádi 

VACOOTAT.  í  sitgetve  lármáitat  (tyúk.  t 
a  róka,  a  görény  v.  as  ölyv,  mikor  hajháaaia). 
Szaladj,   nizdsze  meg,  mi  i  a  tyúk 

(Ssékelyföld  k'iaa  Mihály);  2.  orikJaadosvz 
cagtat.  Ne  vacogteud  azt  a  gyermek' f '  (Három* 
siók  m.  Vadr.  522a). 

VACOK,   VACAK   (vacak    Balaton    vid.    Nvr. 

\\'ii.".7f».  Horváth  fttgminil  I  mm. 

nézik    Ferenc;    Barauya-Ozd     vid. 
XXVJJ.286;  fokét  m.  N. 
fehérvár  Zolnai  Gyula;    Eaitergom    Nyr.    XXV. 
676;  Cegléd  Iloavay  Vilmoa;  Szabadka  I 

.    Hajdú   m.    Földes  Nyr.   VII  . 
vacok  Alföld  Nyr.  Q.4S5;  Cegléd QoavayVüi 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.526 ;  Kecskemét,  Sieged 
Csaplár  Benedek;  Csongrád    m.    Ptoati    1839; 
Sientes   Nyr.    VIII.331  ;    Ciakó   Ferenc    Molecz 

i;  Szabadka  Kászonyi  Gyula;  Horsod  m. 
Sajó-Sz.-Póter  Sehröder  Gyuláié;  Hajdú-Szovát 
Nyr.  XXVI.189;  Hajdúm.  Kaha Székely  Ábrahám  ; 
Tisia-Dob   Nyr.    \  Zemplén    m.    Mózer 

tt;  Méreg  m.  Pap  Károly ;  Hol  ?  Tsz. ;  m 
Dunántúl  Nyr.  V.229;  Vas  m.  KemenesaljaTsz.; 

ogv  m.  Szóllós-GyörökNyr.  XX.-':;'.!;  K'aiM.s- 

Vhröder  Oytüáné;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVU  Szegszárd    Tolnai    Vilmos;    vászák 

Bslavónia   Nyr.    XXI1I.361 ;    vaszk    (?),    vaszkoi 
Dráva  mell.   Nyr.   VI.  133;  vaszkéX  Székelyföld 

v-(iyulai  NGy.  III.308;  vászk  [?),  vászkoX 
Silavónia  Nyr.  V.12;  vaszok  Székelyföld  Tsz.; 
Kóváry  László  1842,  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m. 
Vadr. ;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidó- 
falva  Nyr.  XVIII.574):  1.  vaszk,  vászk  [?]:  alom. 
Vigy  vaszkot  a  disznak  alá!  (Dráva  mell.  Nyr. 
VI.  133).  Vaszkot  vigyünk  á  disznák  alá  (Szla- 
vónia Nyr.  V.12);  2.  vacok,  vaszok:  négylábú 
állat  hálóhelye,  fekvőhelye,  búvóhelye,  tanyája 
(Csongrád    m.    Ploetz    1839;    Borsod    m.    Sajó- 

í'éter  Schröder  Gyuláné;  Zemplén  m   M 
Ödön;  Bereg  m.  Pap  Karoly;  Székelyföld  T 

fynlai  NGy.  III.308;  Kóváry  László  1- ÍJ 
Kiss    Mihály).   Vaszkot    vájt  m  Urna 

Háromszék    m.    Vadr.).    /,'  i    az, 

a  melly  megugatja  >sz  ember 

as,  a  ki  a  maga  házát  ócsárolja  (Székelyföld 
Tsz.).  Rósz  kutya,  ki  megugassa  vaszkát  (Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  III.308);  8.  w 
cog,  vacok,  vaszok:  (szegényes,  silány,  rendetion. 
piszkos)  ágyforma  fekvőhely,  [tréf.,  gúny.|  ágy 
(Alföld    Nyr.     11.426;     Ceg  ay    Vilmos; 

Nagy-Kúnság  Nvr    XVI.62  >ged 

Csaplár  Benedek;  Szentes  Nyr.  VI  i  ;akó 

Ferenc,  Molecz  Béla;  Szabadka  Kászonvi  Gyula  ; 
Hajdú  ra..  Földes  Nvr.  VTLffli;  Hajdú  m.  K 
Síékely  Ábrahám;  Hnjdú-Szovat  N '•.  r.  XXVI 
Tisia-Dob  Nyr.  XX.Ő7Ö;  Béres  m.  Pap  Kár 
8iékelyíold  Tsi.;  Hol?  Tm 
nának,   gonosztevőnek  tar  v.   roule 

helye,  tanyája  (Ssékelyföld  Kiss  Mihály:  Eái 


siók  m  Vadr.);  6.  vaszok:  ágya  vmltt 
puskavessió  helye;  a  hidlásgerenda  odi 
l  melybe  a  hidlásfák  végei  belefeküszn 

kórben  a  lajtorja-áll  fekvese-h 
Beletalál   [beleillik]    a    vaszkába  (Háron 
Vadr.);    6.    varak,    vaszak,    vászák,   vaszok:  Imi 
lom,  rin.  holmi,  haszontalan  holmi,  mm 

dmil'élo    a    mi    útban    van,    uemét,    mindéi 

ik    (Dunántúl    Nvi 
vid.    Myr.    XVII  576;    Horváth    Zsigmond    I 
Vas  m.    Kemenesalja   Tsz.;   Veszprém    m 
vecser    I'h  ii.zik    Ferene;    Somogy    m.    Szőllős- 

rök  Nyr.  XXI 
láné;  Baranyám  i  r.  XVIII.  I 

Ózd  vid.   Nyr.    XXVII.286;  Tolna  m.  BfOgs; 
Tolnai  Vilmo 

Nyr.  XXV.676; Szlavónia  Nyr.  XXII! 
ssék    m.    Angyalos,    Besenyő. 
XVIIl.r.74).  Add  ide  azt  a  vacakot:  ast  az  izét 
(Székesfehérvár   Zolnai   Gyula  I  össze   a 

vacakoda'  ./^/(Szabadka  Ká-  .  nlai. 

[8zólások|.  Vac(r  ./.  '        menj  feküdni, 

gyerek!  (Szeged  vid.  Nyr.  VI.276). 

VACSAROG :  nyafog, sírdogál  (Csí k  m.  1 1 

Ditro  Nyr.   XII/2S2). 

VACSABTOS:  göröngyös  (Göcsej,  Na 
gyei  Nyr.  XV.575). 

[VÁCSÉ]. 

[Saóláaok].  Vácsd  kiút:  nagy  lármát  0 
kiabál  (kis  ok  miatt,  pl.  a  kofa",  ha  lopnak  I 
(Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor). 

VACSKOL:  összenyomkod  (leves  gyfimöli 
salátát)  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  II  km. 

Vadr.;  Csík  m.  MNy.  VI. ffl 

el-vacskol:  ^  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

össze-vacakol :  v  (Csik  m.  \>  r    XXYI   I 

VACSKOTOL  =  vacskol  (Székelyföld  T 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr. 

VACSOG:    vacs-foraia    hangot    ad    (a    vi 
csizmában  ;  a  genyedtsóg  a  daganatban,    mikor 
nyomogatják)  (Székelyföld  Kiss  Mih; 

VACSOK:  összenyomkodott  (elvoi 

htt    belőle    (Slékelyföld    Kiss    Mihály;    Három- 
szék  m.  N\r.  I X -41). 

VACSORA     (/'o..vo/,í     Komarom    m.    Nnszvad 

Xvi.    IV.286;   Komárom  m.  Fúr   Nyr.    XX  - 

Komárom  m.  Kiirth  ?id.   Király   Pál;   Hont   m. 
Nyr.    V.426;    Hont    m.    Fald    Nyr.   XIV 

Ilunvad  m.   I.ozsád  Nyr.  XXII.355;  vaesura 
Veszprém  Nyr.  VIII 

rom  m.  Fúr  \ 
Vág-Hosszúfalu    N  íl;    Bora 

és   vid.    N  U.21  1     Oömör  m.  Nvr.  XVIII. 

453;  Abaúj   m.   Beret   Nyr.    II  m. 

Szikszó   vid.    Király    Fái; 
Nyr.IV.(JO;Bács-Bodrogm.  XXVIJ  I 


VAK 


VÁh-VADÓC 


no 


vacsora-csillag: 

i  ;  Krdó vidék  Tsz.; 

Torda  Nyr.  XVII  fa    ftigyiitt   a  vacsora- 

csillag ;    vocsorájjunk'  (Abaúj    in.    Sziksió    vid. 

ily    Bál).    Szüvem    szép    szerelni'  <ora- 

csillag  világánál  terme  (Udvurholy  in.  Vadr.  27). 

vaosora-vesstó  :  kis  esti  lepke,  mely  u  lámpa 

korul  uokott  röj  i'ruiiy  in. 

V.269;  Vas  m.  Sárvár  vid.  Bokor 

rm. 
Rábaköz  Halasz  Qésa;  Csallóköz.  Sziuuyei  Jó- 
zaet  irffy  Iván). 

(VAD). 

vad-borsó:  az.  árpa  ét  a  búza  között  óid  nö- 
\tii>,    i    melynek   kendermagból    hasonló,    de 
magva  van  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

vad-búsa:  a  szántóföldönkipergett szemekből 
búza  (Heves  ni.  Névtelen   1*40). 

vad-csibe:   fogoly   (Baranya    m.    Kemsc  Xyr. 

11.1 

vad-föld:   semmit  sem  termő  föld  (Csallóköz 
tár  Benedek). 

vad-hus :  (tréf.  ?|  nadrágszárba  bevarrt  töl- 
k,  mely  a  l.tl'  görbeségét  elpalástolja  (Csík  m. 
rgyó  vid.  (íyórfFy  Iván). 

vad-kakas:  süketfajd  (tetraourogallus)(Krd.  ly 
lenclator  Avium  38). 

vad-kecske:  őz  (Szolnok-Doboka  in.  bethleni 
és  kékesi  járás  Erdészeti  Lapok  XXII- 

vad-lapu:  szamártövis,  fészkes  virágú  szúrós 
kóró  (carduus  acanthoides,  onopordum  aeanthium, 
iim  lanceolatum,  xanthiumspinosum)  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos). 

vad-lé:  pálinka  (Nagyvárad  Nyr.  XVI.572) 
|vö.  votka]. 

vad-les :  hiúz  (Udvarhely  m.  K.-Oláhfalu  Király 

vad-lovacska  :  kabóca,  szöcskó  (Zemplén  m. 
Nyr.  IV.6S 

vad-mák:  pipacs    (Székelyföld  OyórflFy  Iván). 

vad-páva:  süketfajd  (tetrao  urogallus)  (E 
Nomenclator   Avium    38;   Csik  m.  Gyímes  Nyr. 
XXVIII.  1 

vad-póka:  L  túzok  (otis  tarda)  (Fehér  m. 
Nomenclator  Avium  29);  2.  ibisz  (Somogy  m. 
Nyr.  XVII.Vj 

vad-rác:    [nép-etimológia  ymdrmt  bélj  négyzet 

(Balóesa.  IIUöl)  </j. 

|  vad-salám] 

vadsalámos:  (az  olyan  a    melybni  a 

ím  (sárga  por]  igen  kemény  jbáuyász  mest.| 
(Torockó  Jankó  J.  Torda  stb.  202). 


vad-süllő  :  lueioperea  Volgen  >-Tareaa 

Hennán  0.   Halászat  K  ) 

vad-tátos:  linariu  vulgáris  (Balaton  mell.  Föld 
rajzi  Közi.   Ifi 

vad-viz:  pálinka   (Nagyvárad    Nyr.    X 
Szabolcs  m.  Auares  Király  Pál)  (vö.  votka]. 

vadra-való:    szemr.  (Boftod    m. 

Sajó-Sz.-Póter  Schröder  Gyulánó). 

VÁD:  folvóvíz  elkertelése  a  halászatban  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

vád-vonás  I  halászat  neme  (,ágot  kötm-k  egyke, 
felülnek  rá,  hogy  nehezebb  legyen ;  húzzák 
többen,  a  hálót  elibe  vetik  i  agy  halásznak; 
az  ág  felzavarja  a  vizet')  (Csik  m.  Kászon-szék 
Tsz.). 

1.  VAD  AH:  vadon.  Jártam-keltem  égy  nagy 
vadar  erdőbe  (Csongrád  m.  Szegvár  Vikár  B 

2.  VADAR:  kerget,  hajszol  (Borsod  m.  Sajó- 
Sz.-Péter  Schröder  Oyuláné)  (vö.  2.  veder], 

VADAS  {o'l's  Komárom  Király  Bál;  vodos 
Veszprém  m.  Almádi  Zolnai  Gyula):  1.  vodos: 
vad  természetű,  szilaj.  Vodos  tehén  (Veszprém  m. 
Almádi  Zolnai  Gyula);  2.  odas,  vadas:  vad,  fé- 
lénk, ijedős  (Komárom  Király  Bál :  Vas  m. 
menesalja  Tsz.).  De  odassak  ezik  <i  üstsékí  // ■ 
csak  közelit  is  az  ember  hozzájuk,  mind  járt  össze- 
röffennek (Komárom  Király  Bál);  3.  vadas:  mű- 
veletlen (Beregszász  Nyr.  XXVI.624);  4.  vadas: 
barnaszórü  sertés  (Tokaj  Nyr.  XXIV.240). 

VADASKOD-DX:  szokatlankodik  (a  gyerek, 
a  ki  a  nem  háziaktól  idegenkedik,  húzódozik) 
(Csallóköz.  Székelvföld  Csaplár  Benedek;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.864;  Vadr.). 

[1.  VADÁSZ]. 

vadász-keszeg :  aspius  rapax  (Tisza  mell.  Tsz. 
203b;  Szeged  Hermán  O.  Halászat  K). 

|2.  VADÁSZ). 

el-vadáss:  elriaszt.  Ne  vadássd  el  azokat  a 
marhákot,  hadd  egyenek!  Nem  > 

:nyóktól?Mi  szükséged  tartotta  ii<i>/  el 
Kivadászta  a  juhokat  a  farkas  (Székelyföld  Kiss 

Mihály). 

le-vadász:  lekaparint.  Félik,  hogy  [a  diófán 
háló  tyúkot]  irég  (róka)  (Somogy  m. 

Kőröshegy  Zolnai  Gyula). 

VADÓ :  kánya  (Baranya  m.  Ormányság  Tsz. 
Nyr.  V1II.47). 

VADÓC:   1.    vad,    félénk,   szokatlankodó,  vá- 
daskodó, a  nem  háziaktól   idegenkedő 
(Erdély,  Székelyföld  Tsz.  [itt  lihaj:  Három- 

szék   m.    Kovászna    Butvka    Boldu  vmJ 

gaz   (vad    zab,    va<l    borsó,    toltam    tuinuleutumi 
(Balaton  mell.  Tsz.;    Soprony   és  Vaa  m.    Nyr. 


V\I»()K     VÁDOIi 


,    vLq 


X.882;  Somogy  m.   Nemea-D< 

Veszprém  in.  Vaszar    Kunicz    Kilián;    Sz< •!,. 
föld   Tsz.);   3.    vmi    galambfaj  (tornyokban  tar- 
tóikodó  gaidátlan  galamb;    olyan   galamb 
melynek  a  feje  tolla  sima,  8  a  mely  nem  koring, 
iiiikor  száll;  sebei  szerte   kalandoió, 

rnbfaj)  (Szeged  és  vid.  Nyr    l  • 
tár  Benedek .  Siabadka  Kászonyi  Gyula). 

vadók  (>,k/(1  A):  i.  bannMÖrn  sertés (T  I 
utalnia  (Palócáig  N 
XXI .481;  XXII.80). 

VADÓKA  (villa  k<i):  vadalma  (PalÓOSág  Tsi.; 

Bev<  IV. 

mör  in.  Tsz..  ír  m. 

vr.   xi\  írnn  n.  RnehietJ 

Miki. 

vadóka  alma:  v  (Zemplén  uv  Biflrnyeg  Nyr. 
'.  hiba]). 

VÁDOL,  VADAL:  kivan  (t'sik    in.    (iyergyó- 
DiU,  a  leányt  n,m   ii/m  va- 

ik  ii  legények    (Udvarhely    m.   Vadr.).  Ez  a 

col  (Udvarhely  ni.  Agyag- 

r    XXII  latom 

[kínálás    visszautasításai    (Udvarhely    m.    Ív 
Síelés  Lajos). 

[1.  VÁDOL]. 

ei-vádoi:  bevádol.  Évádúják  (Pest  n.  Tinnye 
Nyr.  VII.  132). 

fö-vádul:  m  (Tolna  in.  Szegszárd  Nyr.  XXVIII. 
431). 

2.  VÁDOL  (rdilu,  bvddá,  vddúnuv  nyi, 

vádul):  válla!  Nyr.  XIII.217.  358;  Buden* 

Uhum    168;  Beatnek    Nyr.   XIII.239; 

Szegszárd  vid.  Xyr.VII.382).  Maqamra  vádnnám 
(Pápa  Nyr.   XVIIÍ.380). 

el-vádol   {i-vádu,    i-vddű,   é-vádúnyi,    é-v  í 
S-váduluin):  elvállal,  fölvállal  (Soprony  ni.  Küjtök 
IL869  [itt  e-vadul  bibaj;   Repce    vid.   Nyr. 
MNy.    V  126;    Keszthely    vid. 
n  Xvr.  IV.44;  Veszprémin. 
Olaszfalu  CVII.46;  I      kény 

';   Somogy   in.   Szóke-Denea    Nyr. 
111.141 ;  Baranya  m.  i  ••  V. 

Harnnya-Sz.-Loi  Ma- 

ranya m.  Ebnfh  Nyr.    XX  16;   Peher  m.  Szolga- 
egyháza Xyr.  IV.44;  Btékeafehérvár  Nyr.  VII. 

-rád  in. 
Meg.  VL52Í). 

munkát  (í  •  -k  Nvr.  II  1.4' 

in.  Őrség   N\r    V.13 
ta  el  a  munkát  (Veszprém  tgál  Nyr. 

UI.184).  <Ua  é,  ko  isprémm. 

Halász    Ignác).    Vádujj  <    mé    el   kitek 
(Somogy  m.  Nvr  XIX.2^7  idolt  el  fiának 

(Tolna  m.  Nyr.  VL88 

föl-vádol   [fá-vádúnyi):  1.  en  fölemel 

(Komárom  ni.  Hamvad  Nyr.  1 

in  m.  Csetéoy  Nyr.  XVII i  myi- 


jér  vádúja  ki  föl  észt  a  favágást t  (Veszi 
Cset<  iss  Ignác).  A  herceg  erdejO 

dúlunk  i  liácsNyr.  XX VII. 114). 

|ki-vádol|. 

|Szólások|.    I  idolom  in   má  ki 

vágom  magamat,  kiszabadítom  magamat  [mondta 
a  mesebeli  gyerek,  a  kit  az  apja  az  ördögink 
igért  oda]  (Nógrád  m.  Megycr  M59). 

VÁDOLOO:  |?|  (Göcsej  MNy.  V.16 

[VADONAT|. 

vadonat-új  (vadm  ):UÍdonal 

(Hevei   in.   Bodony    Nyr.    XXí 

XVIII .606;    Zilab    vid.    Nyr.    XXVIII 
Hul?  Tsz.). 

vádonát-vádon :  vadon  [nyom 

-■    ,'rtr/i  in.     M« 

Nyr.  VII.38). 

VADONY:    (beoltandó)  vadfa  Ion    mell. 

I.). 

VADRÁT:   aégj  idrat)    (Komarom    in. 

Pál    Nyr.    XX.47!t;    Báes-Bodrog   ni.    Ada 
XXVII.413)  [vö.  vad-ráe\. 

[VADULJ. 

el-vadul:   l   szülőföldjéről    elszármazik    ide- 
uUU  (Debrecen  Kóssa  Aliiért). 

VÁQ:  1.  üt.  Most  is  i  ki 

fáj  (Hevi  .-Erzsébet  Nyr.  X  L  tör. 

leri   vágni   (Gömör,    Torna   in. 
3.  tér,  iranyoiea  i  lépteit  Más- 

felé vágoti  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Szemmrl  vágni:  inteni  (Székelyföld 
Ferenczi  János  1832).  Vágja  a  t  a  vilá- 

gosság  (Bács-Bodrog   m.   Nyr.    XII  nmá 

mester ;  jobban  is  vág  a  keze  alatt:  szebben 
(pl.  a  zongora)  (Szatmár  ni.  Nyr.  XVI  jyik 

szavát    a    másikba    vágja:    rendetlenül    beai 
pl.    ,a    beszédnek    az    utójját   kezdi    elú.  akkor 
azt   fébehaggya,    osztón    kezdi    úgy    az    elejiir 
(Somogy  m.  Vfanye  Nyr.  XVI.884), 

be-vág:    beáll,    beszegődik.  Btvdg  ko- 

ifc  (Jász-Kara-Jenó  Nyr.  XXVI. 187). 

bele-vág:    belekap,   belefog.   Vakon   1 

annyi  mint  falnak  ugrani  (Csal  ló  - 
k.'.z,  Kecskemét,  Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

el-vág:  l.  elkassál.  Elvágta  a  rtíe/aK  (Hányad  dl 
Lozsád  Nyr.  XX1I.457.  501;  XXlIi 
(a  jég).  Elvágta  á  jég  á  h  m.  Beret 

3.  eltér.  Elvágott  másfelé  (Székely- 
Mi  hály). 

[Szólások].  Elvágják  a  haját:  elviszik  katfl 

nnk  (Hányad  in.  Lozsád  N.:     \\II.4")8). 

ellent- vág:  ellenmoud  (Háromszék  m.  (íyórffy 


VÁGÁNY     YA.iDALÓ 


VAGDALÓZ-1K     \ 


BM 


fel-vág :  l.  [tréf.|    megbán    (8zékelyföld  Kiss 
Mihály);  2.  fölmond.  A:/  jöttem  mondani,   kofff 
(Jász-Kara-Jenó   Nyr.    XXVI.18        / 
>tt  hamarosan  az  iskolának :  otthugvta  (N 

hossá-vág:  hozzáülik.  Egésszen  hozzávág  (So- 
mogy m.  Kapói)   Nyr.  XXVI.897). 

[ki-Tág]. 

lásokj.    Kivágja    tu    ingnjját:   gavallóros- 

kodik  (Zala,  Somogy  m.  Horváth  György).  Ennye 

ág   ki   ojan   messzirül:   be  jól   fost,  be 

szépnek  tetszik!  (Kúuszentmártou  Nyr.  XVX522) 

18-vág:  legyőz.  Lévákta  beszéddel  (Kalotaszeg, 
Zsobok  Melieh  János). 

mög-vág:  megver  (a  jég).  Megvágta  (hiba  eh.: 
megvágta]  a  jég  á  vetésünket.    [Fokozatok:    meg- 
csapta egy  kicsit,  m-gverté  v.  megvágta,  elverte  v. 
itá\  (Ahaúj  m.  Beret  Nyr.  11.423). 

VÁGÁNY  (Balaton  mell.  Tsz.;  vákány  Székely - 
Tsz. ;  Kiss  Mihály):   1.  vákány:    völgy,   se- 
kélyes   völgy,    völgyfenék   (vápa)    (8zékelyföld 
Tsz.);    2.    vágány,    vákány:  a   segg    választéka 
(Balaton   mell.   Tsz.;   Székelyföld  Kiss  Mihály). 

VÁGÁS  (vályás,  válgás  Palócság  Nyr.  XIX.217 ; 
Ege:  X  J17):  1.  darab.  Egy  vágás  cukor 

(Zilah  Kerekes  Eruó);  2.  kivágott  erdőrész  (Pa- 
XXI.504;  Bereg  m.  Pap  Károly; 
Zilah  vid.  Nyr.  XXVII.544);  3.  tőről  fakadt 
(kbl.  5—15  éves)  növendék-erdő  (Heves  m.  Ma- 
eoaka  Nyr.  IY.24;  Yeszprém  Nyr.  XVII.419; 
Baranya  ni.  Tsz.).  Mennyének  ki  a  vágásba  ép- 
résznyi  (Balaton  vid.  Nyr.  IV.36).  —  Egész-vágás 
szekér:  nagyobb  szekér  (a  melyen  szénát,  gabo- 
nát -mit  hordanak)  (Maros-Torda  m.  Kolumbáu 
Samu;  Háromszék  m.  MNy.  V1.331 ;  Kolumbáu 
Samu;  Erdővidék,  Olasztelek  Nyr.  X1I1.578; 
Csík  m.  Győrffy  Iván).  Egész-vágás  embör:  nagy, 
jól  megtermett  ember  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV. 
81).  Fél-vágás  szekér:  kissebb  szekér  (a  melyen 
trágyát,  követ,  fát  stb.  hordanak)  (Maroá-Torda  m. 
Kolumbán  Samu;  Háromszék  m.  MNy.  VI.331; 
Kolumbán  Samu;  Erdóvidék,  Olasztelek  Nyr. 
XIII.578;  Csík  m.  Győrffy  Iván). 

VÁGAT:  1.  vágás,  vágásnyi.  Egy  vágat  do- 
hány:  a  mennyit  eggyszerre  megvágnak  (Gö- 
m.ir  dl  Nyr.  XYIII.502).  Egy  vágat  fa  (Szatmár  m. 
Mátészalka  és  vid.  Nyr.  XXVL541);  2.  kivágott 
erdórész,  irtás  (Kalotaszeg,  Makó  Nyr.  XXYIII. 
429;  Szolnok-Doboka  m.  bethleni  és  kékesi 
járás  Erdészeti  Lapok  Nyr.  XXII.865). 

|VAGDALKOZ-DX). 

meg-vagdalkoiik:  megvív  (karddal)  (Szeged, 
Székelyföld    Csaplár    Benedek;    Háromszék   m. 
YI.341). 

VAGDALÓ :  L  bárd  (Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter 
Schröder  Gyuláné);  2.  kendervag'lale  eszköz 
(Csík  m.  Gyergy  ó-Újfalu  .láim.sy  Gerft);  3.  lapos- 


frnrkú    k:n;i  /.köz.   a   mezben  a  laska 

tésztát  szekereével   \  fejszével   api 

vagdalják  (Székelyföld   Kiss  Mihály). 

VAGDALÓZ-IK  :  reuAdlk.  <>!"  'óztam 

a  gyerikemmi  (SoproBf  m.  Miháli,  Kisfalud  Nyr. 
XXII.473). 

VAGDALT:    1.    apróra    vagdalt    laskn 
[vö.  vagdaló  8.J;  2.  apróra  vagdalt  golyó  v.  egyéb, 
a  mit  serét  hiányában  teamek  a  puskába  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

VAGDOS :  disznót  öl  eladásra  (Cegléd  Uosvay 
Yil  mos). 

VÁGITÓ:  az  a  hely,  a  hol  a  tűzhelyre  való 
fát  vágják  (Baranya  m.  Tsz.)  (vö.  fa-vág(tó\. 

VÁGÓ:  1.  az  a  halász,  a  ki  a  lékeket  vágja 
(Keszthely  Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  a  ki  a 
sertést  vágva  szállítja  eladásra  vagy  (boltja  nem 
lévén)  a  piacon  vágószéken  árulja  (Cegléd  Ilosvay 
Yilmos) ;  3.  vasvágó  ék  (Torockó  Jankó  J.  Torda 
8tb.  202) ;  4.  kerékvágás.  XJj  még  a  kocsi,  nem 
megy  jó  a  vágóba,  még  nem  elegendő  a  játékti/n 
(Baranya  m.  Ormáuyság  Nyr.  IX.285) ;  5.  vágó- 
híd (Hol?  Tsz.);  6.  szellőnek  eggy  táblája,  két 
mesgye  közötti  darabja  (Somlyó  vid.  Nyr.  XIY. 
140;  Fölsó-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  VIII.525). 
Ebbe  a  vágóba  ezer  tüke  van  (Zala  m.  Kővágó- 
Örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX.  142).  Észt  a  vágót  me- 
revén fő  kö  kapányi  vaj  pedig  ájnt/i  (Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  III. 182);  7.  lakodalmi  ótel- 
és  italmaradék.  Kiadni  a  vágót:  föltálalni  a 
maradékot  a  lakodalmasoknak,  mikor  a  me- 
nyecske a  szülei  házból  a  férjéhez  költözik 
(Álsó-Nyitravölgy  CzF.;  Nyitra  m.  Pográny  és 
vid.  Druovszky  Ferenc  1841). 

[Szólások].  Vót  má  száz  forinton  fölü  vágó  (száz 
forintnál  többre  menő]  bérem  nála,  mégse  atta  ki 
(Tolna  m.  Kölesd  Tolnai  Vilmos). 

vágó-evedsö:  az  az  evező,  a  melyet  gúzsba 
v.  szegbe  akasztanak  (Körös  mell.  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

vágó-gereblye :  gereblye,  a  mellyel  a  törekit 
a  szórás  előtt  eltakarítják  (Székelyföld  Tsz.3G8b). 

vágó-hal:  1.  pelecus  cultratus ;  2.  cobitis  tár- 
nia (Erdély  Hermán  0.  Halászat  K.). 

vágó-horog:  kétméternyi  rúdra  rávert  nagy 
szakáshorog,  mely  a  szigonnyal  megvágott  na- 
gyobb hal  kiemelésére  való;  ezenkívül  vannak 
kissebb,  kurtábbnyelú  vágóhorgok  is,  a  nirlyrk 
arra  valók,  hogy  azt  a  nagyobb  halat,  a  melyet 
a  hálóból  a  szákkal  ki  nem  szedhetnek,  kihúz- 
hassák (Csongrád  m.  Tápé  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

vágó-szék:  mészárosok,  sertés  vaué  k  kimérő 
asztala  (Cegléd  Uosvay  Vilmos). 

vágó-út:  szöllőtáblák  közötti  mesgye  (Fölsó- 
Somogy,  Balaton  mell    Nyr.  VIII. ">25). 


ne 


•IHK     \ 


MM 


vágó-vég:  as  evesó  szárának  ai  a  filé,  melj 

i    huzopaut     él    I 

niMii  0.  Halászat  I 

előrevágó:   1.  megelőz 

-zire  elhagyó  (pl.  arató,  a  ki  elóbo  kert 
Nvónok  v.  töb- 

blekel  messze  maga  mögött  hagy  őrbe 

m    ló,    mely   elébe  vág  a  másiknak,    mikor 
ködnek) (Ssekelyföld  Nyr.  0.426;  Rrdóvidók 
Saáss   József);   2.    mindenben  az  elaó,    bű 

Injény  (8zek  Mi- 

hály ;  Bttromnéi  m.  Pttnl 

felvágó:    1.    horgas    bot    kötéllel    (kötélhúzo 
szerszám);  2.   horgas    fa.  a  melly 
kifogják  (Szolnok  Hennán  0.  B  K •)■ 

|VÁQÓD-IK|. 

(Szólások).  Eszembe  trigódott.    ötiötl    (Félegy- 
háza   Nyr.   XIV.1H6). 

VÁGOTT:  h  irtovány.  Menyek  a  vétódba  m- 
réttni  :  2.  lev.;.  :iiló  oidó  (S/olnok- 

Deboka  dl  Baaae-Nyíree,  i  alja  Ko- 

vács Dezsó). 

vágott-ló:    borjút'ó-leves    tojásos    galuskával 
(Debreoen  Nyr.  xxvi 

VÁGTATÓ:    kendertöró   eszköz    (Székelyföld 
Tsz.)  |vö.  rágtató]. 

VÁGTATVÁST    (váktiitnist)  j    vágtatva    (8 
kolyföld  Kiss  Mihály;  Brassó  m.  Hott'alu  Horger 
Antal). 

VAGY  (va  egyszer  Bereg-Rákos  és  Műnk 
vid.  Pap  Károly;  va  egy,  va  egyet  Háromszék  ni. 
NyK.  III. 14;  Va»li. ;  md  Gömör  m.  A.-Hangony 
Nyr.    XIX.330;  vaj  Soprony   m.   Horpács  Nyr. 

-6;  Sopron v  m.  Csepreg  Nyr.  I\  :,j:',;  Rópce 
vi<l.  Nvr.  &X.806;  Kábaköz  Nyr.  XV.631 ;  Vas  m. 
Körmend  vid.  Nyr.  01.480;  Őrség,  SzalafóNvr 
VII. isi  ;  Vas  m.  Hódos  Gombocz  Zoltán ;  Cöcsej 
MNy.  11.417;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VIII.89; 
Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  XIV.888;  V« 
rém  m.  Szentgál  Nyr.  V.419;  Veszprém  m.  Csó- 
kát Nyr.  XIÖ.192;  Somogy  in.  Szóke-Dencs 
ÍIL182;    [V  mogy    m.    Nemes-Déd 

VIH.525;   Fehér   m.   Csurgó  Nyr.    X.185 
Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János;  Hánffy-Hiiiiyad 

X.21;  XII.478;  Szolnok-Doboka  m. 
Nagyfalu  Nyr.  X II. 4JÍ>;  Székelyföld  Kiss  Mihály 
Udvarhely  m.  Nyr.  IV.285;  Ferencz  Miklós 
Udvarhely  ni.  Homoród-Almás,  Oroshegy.Székelv 
Udvarhely,  Bethlenfalva  Nyr.  V.233":  VII  187 
378.    384;    Háromszék    m     Orbai   járás,    Uzon 

a  Nvr.  Vn.832;    VIII.:í74.   427.   514;   Erdő 
IV.39.  42;   Brassó  m.  Hétfalu  Nyr 
VI.  181;    Csík    m.,   Gyergyó    vid.    üvergyó-Sz 
Miklós    Nvr.   V.4»)S;    VI.46;    VIII.89.    229;    XII 
Hunyad  in.  Lozsád  Nyr.  XXII.406 ;  Moldva 
Klézse  Nyr    III  -vaj Veszprém  m 

Almádi,  Sz.-Kiraly-Szabadja  7.  ula ;  Szé 

kelyföM  .;  Udvarhely   m.    Bethlen 

falva  Nyr.  V  >j  Moldi  r.  IX 


ilbelül.    Vaj  két  almát  leszokás: 

belé  (Székelyföld  Kolumbán  Samu).  Mt  ) 

rberi    m. 

Homoro.l   Mm  ,-jen 

iláromszék  m.  NyK.  Ili 
■  t  még  it 

■     akár  csak,   ! 
(/"'/  keresek,    ha    találnék   M   < 
(Háromszék  m.  v.K.  III.1  I 
éggy  szeretejt  ' 

vagy-egy,   vaj-ögy,   va-ögy :   1.   valami.  .Fel- 
szólítják   a    kijelöli    menyesei 
hogy  a  neUek  titkon  föltett  vólegén  njék 

meg,  a  a  mikor  megköszöntök,  kikiáltják  n 
tett  vőlegény  nevét...  s  jót  nevetnek  rajta 
kint   ha    vagy  egy   Ügyetlent   I 
110.  jegyzetben).  Jól  megvizsgáld,  rózsa 
adad  magad,  m  jegy  roszhaz,  hogy  elvettesd 

magad!  (Mezőség    Vadr.    221);    2.    eggy-kettó, 
néha  és  (Udvarhely  m. 

Koliimlian  Bantu).  Aggy  va 
tojást,  murkot,  retkét  sth.)  (Háromaiék  m    1  ; 
vidék  Szász  József). 

vaj-öcoör  (vaj-éccő):  néha,  némelykor,  ei; 

szer-ináaszor.  Eljöhetnél  vq 

Sziunyei  József).   Vaj  éccér   adhatnál  neküx 

(Székelyföld    Kolumhan    Samu).     // 

'■aek  el  náhmk  éti  (Haromasék  m.  Brdővidék 
|  Szász  József).  Ne  rés 
■  a  viz  és  megjárna'  (Háromszék  m 

Ahaji   majdég    leküdik   a   kies 
!  eccer   borét   (Csík   m.    Gyergyó-Sz.-Miklós 

VIII.89). 

VÁGYÁS:  kívánság.    Régen  vót  i  vom 

(Tolna  m.  Szahatoni  puszta  Tolnai   Vilin 

VAGYOGAT:  megvan  valahogy,  úey-a  h 
Hogy  vagy?  —  Hát  csak  vagyogatok  (K 
Tárcsa  Király  Pál). 

VAGYON  (vágyom   Göcsej  Nyr.  XIII.. V-2;  XIV. 
166;  Budeni-Album   161;  Göcsej,  Késznek 
X  11.189;  Veszprém   m.   Csetény    Halász    In 
Veszprém  m.   Bnying  Király  P  rgom  vid. 

Nvr.  IV.  174;  Csallóköz   Ci  Benedek; 

Kun-Halas    Nyr.    XV.67;    XIX.3S6;    Keoakt 
;  lár  Benedek;   Szeged  és  vid.   Nyr.    II 
rV.82;  V.671;    Kalmany  L.  Szeged  ne; 
Temesköz,    Torontál    m.    Szóreg    Kalmany    l. 
Szeged    népe    11.241;    QL166;    Bá<  g    m. 

Ada  Nyr.  XXV1L40Í;  Szabadka  Kai  dal. 

(VÁGYUL). 

ki-vágyúl:    kigyógyul    (Borsod    m.    Sajó-Ss.- 
Péter  Sehröder  Gyuláné). 

|1.  VAJ|. 

zólásokj.  Vaj-vönni  (Baranya-Ózd  vid. 
XXVII  209).    Nem  ves  i    [a    kölcsönkéri 

ásónak)  (Zala  m. 


907 


VAJ 


\  A  I  -VÁJJON 


996 


raj-alja    (vaj-ajja,    vttf-útta,    mj-olla):    a    ki- 
főzött (kiolvasztott)  irósvaj  üledéke  (Répee 

us   ni.    Tas.;    Vas    m.    Repce- 
XVIII.575;   Balaton  mell.  Bor- 
id   1839;   Cegléd   Ilosvay   Vilmos). 
mda    kutyának  a  vaj-alla    (Zala  in. 
239). 

vajallás:  vajaljával  készített.   Vaj  állás  mácsik 
n.  Nyr.  XX  430). 

vaj-alma:  igen  finom,  édes,  piroscsíkos  n j 
u:léd  Ilosvay  Vilmos). 

vaj-csepü    -      vaj-alja   (Háromszék  m.    NyK. 
111.14;  Krdóvidék  Nyr.  IX. 

raj-fn:  1.  saxif;  -rád  m.  Nyr.  IV.  122); 

2.   vmi  gyógyító  fú   (8satmár  m.   Kapuik   vid. 
3.   dohány  virág  (a  dohány    élős- 
.rléd  Ilosvay  Vilmos). 

vaj-lopu  =   vaj- fi   (vmi   gyógyító   fü)  (Szat- 
;n.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.277). 

vaj-rénye:   rántotta  (Soprony  m.   Tolnai  Vil- 

í.  Tsz.;   Gyór  Fejérpataky  László; 

a  hat  hely    vid.   Erdélyi  J.    N  mondák 

[.119;  \'as  m.    Körmend  és  vid.,   N  ncs, 

Schroder    Gyuláné,   Király  Pál,  Tolnai 

•s;  Tolna  m.  Tsz.)  (vö.  rénye]. 

Ai  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.483). 

[Ssóláaok].    Vaj    igen:   de    igen    (Székelyföld 

IX.503;  Háromszék  m.  MNy.  VI.223;  Három- 

szék   m.   Orbai  járás  Nyr.  VT1.332;  Hnnyad  m. 

Lozsád  Nyr.  XXII.")".?  ;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III. 

503).  [Te  nem  méssz  oda?\  Vaj  igen  (fi 
ktlyttild  Nyr.  XVIII.  12).  [Há  nem  jünnél  velem?] 
biz  én  jó  szüvvel  (Kis-Küküllő  m.  Szóke- 
falva    Nyr.    XIV. 473).   Vaj  nem:  ó  nem  (Maros- 
- ;  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXIL557).  [Te  is  ott  voltál?]  Vaj  nem  (Székely- 
föld Nvr.  XV1II.12).  [Ugy-e,  neked  nincs  pennád?] 
de  van    (Székelyföld    Nyr.    XVUI.12). 
>  an  (Székelyföld  Nyr. 
XVI1I.190).  [Kern  láttál-e  .  .  .?]  Vaj  láttam:  de 
láttam    (Háromszék    m.    Vadr.  400).    [— ?]    Voj 
ménen:  de  igenis,   megy   (Moldvai   csáng.   Nyr. 
1X.4^!i    [—  ?|   Vaj  elmény>  de  elmen 

biz  én  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 567).  [Te  is 
att  i  att  bizon  te!  (Hunyad  m.  Lozsád 

XXIII. 144).  [l''gy-e,nek>d  van  pennád/]   Vaj 
nincs:  bizony  nincs  (Székelyföld  Nyr.  XVI1I.12). 

vaj-hogy :  akárhogy  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
Va.lr.  522a;  Győrffy  Iván). 

vaj-ki:   1.  vajmi.    Vajki  jó  itúl    MNy. 

Y.  12:1).    Vajki  derék    legény!   (Csallóköz   Csaplár 

Benedek);  2.  vajmi  derék,  vajmi   kiváló.   Vajki 

7  6!  Vajki  leán!  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

Vajki  ember  a  komám! (Székely föld  Nyr.  VIII.463). 


[VÁJ]. 

lSzólások|.    Ha   valamivel  vájok,  meglátszik  a 

ani/r  r.ijtu :    ha    vmi    munkához  fog 

annak  látható  sikere  van  (Ssekelyfdld  N\r  Vili. 
I    tyúk      íj:  a  porban   fürdik  (Tolna  m. 
Siinimtornya  Nyr.  V.230;  —  Hermán  Ottó). 

|  bele- váj). 

(Szólások].  Nem  érdemes  ojjan  Ián  ijm 

a  lóinkba:  szomszéd  faluba  menni  (Soprony  m. 
ilud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XX!.:? 

fel-váj  :  1.  fölszed  (kis  gyermeket  a  bölcsőből) 
ékelyfBld  Perenosi  .lános  1832);  2.  sarl< 
gyével    fölszed    (ledőlt   v.   legázolt    gabonát   a 
földről)  (Ssekelyfdld  Nyr.  XIV.335:  UdvarhHy  in., 
Háromszék  m.  Szász  József). 

[Szólások].  Adósságot,  pénzt  fel  vájni:  v  kitől 
nagy  nehezen  megkapni,  kiásni  (Székelyföld 
Szász  József)-  Alig  képes  rajta  felvájni,  a  mivel 
tartozik;  ojan  rossz  adós  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

hézza-váj :  hozzáuyúl.  Ez  a  gyermek  mindenhez 
hézzaváj  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Bol- 
dizsár). 

|M-váj]. 

[Szólások].  Nehéz  dolog  attú  rmit  kivájni  [meg- 
kapni] (Csallóköz  Szinnyt'i  .lózsof).  Nem  lehet 
kivájni  (megkapni,  megtudni]  (<~>le,  mini  a  kutyától 
a  hájat  (Szoluok-Dobokn  m.  Apa-Nuiryfalu  Nyr. 
XlV.r, 

[VAJAS]. 

vajas-kürt:  .tojásos  szarvas'  [nyilván:  vajas- 
kifli] (Gömör,  Torna  m.  Tsz.  j  vö.  CzF.). 

vajas-lé:  édes  csirke-becsinált (Debrecen  Nvr. 

XXVI.334). 

VAJAZÓ:  zsiradék.  Nincs  vajazóm  (Mátyus- 
fólde  Nyr.  XVII.Ő23). 

VAJDA:  L   a  sortfogó    kaszások  v.  kapások 
között  az  első  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  Heves  m.  Névtelen  18-4"  • 
lavszky  Sándor);  2.  a  ki  a  hálót  kihányja  (Ba- 
ranya m.  Kopács  Hermán  0.  Halászat  K). 

VAJDÓKOL,  VAJDÜKOL  :  1.  vajdókol:  jaj 
fájdalmában   kiáltoz  (Bereg-Rákos   és  vid.  Pap 
Károly);   2.  vajdukol :  csúnyán   ordítozva  dalol 
(Borsod    m.   Sajó-Sz.-Péter   Schroder    Gyuláné). 

[VÁJÉSZ]. 

ások].  A  galambok  vájésznak:  a  porban 
fürdő  tyúk  módjára  a  verőfényen  elterülve  tol- 
lászkodnak (Zala  m.  Kő  vág-  •;  — 
Hermán  Ottó). 


vaj-mint:  akármint 
nedek;  Háromszék  m. 
Gyórffy  Iván). 


(Székelyföld  Csaplár  Be- 
54;  Vadr.  522a; 


VÁJJON  (vaUan,  pl. 
úr.  —  Vallan?  Vas  m. 
vallag]. 


Igen    Int 
óreég  Király 


SZINN  YEI :  MAÜVAK  TAJ8ZÓTAJL  U. 


ános 

[vö. 

57 


BM 


\  \ikm.    VÁJTIKÓ 


VA.IIHIK     VAK 


BM 


(VÁJKÁL). 

(fel- vájkál). 

|Slóláaokl  Adósságokai  i 
nagy  nehezen  behajtani  (8z< 

hözia-vájkál :  többször  hoisáimil     V 
Altra   annyit  akox  a  kenyérhez'    (Háromnék    DL 

Kovaeaaa  But\ku  BoMta 

VÁJKÓ  (r.i  i.  mé- 

lyedés (Gyór-Sz.-Márt. 
Nagy-Lengyel    Nyr     VI  (80);    2. 

.   in.  Kábaköz  n 

vajkolt.  tott,    ráaonelHIL   Vajkolt 

csidma  (Háromszék  ni    X\r.   l\ 

VÁJKOTOL:  vajkai  (pl    vmit  koresve  a  zse- 
bében.  a  ládában)  (Székelyföld  Tsz.   [itt 
totmi  hiba];  Kiss  Mihály).  NY,  h<>at/  vajkotd  a 
a  bödönbe!  (Háromszék  m.    M.tk    .    Király    Pál). 

(VÁJLÓ,  VÁJLA|. 

rájló-    v.    vájla-kosár:    s/.ak:ijt<.  (Pozsony  m. 

Dudvig   öi   Peketevii   mell.   Örményi   Lássló; 

Csallóköz  Nyr    I 

vájlooat,  vájlógat:  óbégat,  jajgat  (Zi- 
l.-tii  fid.  Nyi    ÍXVH.548;  XXVIII.:  \  m. 

Nyr.   XX\  1.429). 

VAJLUD-IK :  vajúdik  (u  juh)  (Székelyföld  Tsz.) 

VAJNOK     (rajnak    |?|    Háromszék     in.     Tsz.; 

vojnok    Háromszék    m.    Vadr.    522a) :    halánték 

(Ssékelyföld  Nyr.  XIII.ÖIO;  Kiss  Mihály;  Udvar- 

m.  Homoród  vid.  Vadr.  559 ;  Háromszék  m. 

Tss.  (helytelen  értelmezéssel];  NyK.  X.338 ;  Vadr.). 

VÁJOL  (vájúnyi):  kiszakajt  (kenyeret)  (Po- 
zsony m.  Olgya  Tolnai  Vilmos;  Háromszék  m. 
Gyórffy  Iván). 

ki-vájol:  v  (Fölsó-Csallóköz  Nyr.  VII1.378). 

VAJOR:  forrás  (Torockó  Kriza). 

VÁJÓS :    ledőlt,   nehezen    aratható    (gabona  ■' 
a  melyet  a  sarló  hegyével    kell  fölszedni,  föl- 
vonó (Székelyföld  Nyr.  XIV 
l itt  nijos  hiba;  a  közlőnél,  a  kinek  a  kéziratából 
Ive  van,  sokszor  hiányzik  az  ékezet] ;  Udvar- 
hely ni.,  Háromszék  m.  Szász  József). 

VAJTIKÓ  (Szilágy  m.  Zsibó  vid.  Kerekes 
Ernó;  rajtakó  Beregszász  Nvr.  XX VII 
tikó  Zilah  vid.  Nyr.  XXVHL282;  vajaiké  Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  XV.  191 ;  vatyikó  Szat- 
már  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK  M.'iSO): 
tjttkó:  kissebbféle  űrmérték  (Szilágy  ni. 
Zsibó  vid.   Kerekes  Ernói  .  vajtikó, 

rajtytkó:  molnárok  vámszedő  mértéke  (a  köböl- 
nek tizedrésze,  a  vékának  nyolcadrósse)  (Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  X  \  1 ii 1  ;  Beregszász 
Nyr.  XX VII  96;  Szilágy  m.  Zsibó  vid.  Kerekes 
Ernő);  8.  vájtikó:  messzely.  Eggy  vájtikó pájinka 
(Zilah  vid.  Nyr.  XXVUI.282);  4.  ratyikó:  W 


ifccs  folyadékmértók  (Szatmár  m.  I. 
ét  v 

[VAJÚDIK]. 

el-vájudik:  .halóvá  lessz  (Háremeiét 

VAJUL:  vájod  ik  (Háromszék  m.  GyórH 

el-vájul:  elvájódik,  kikotródik  ili 
MNy.  VTJ 

föl-vájul:    fnlvájódik    (var,  (HáfMI 

BL    UN]     VI 

íe-vájui:  levájódik  (var,  tapasi  masak  m. 

MNy.  VI.:'.:.  D. 

VÁJÜTT:     halovány,     beesett    areú    (Hamm 
nék   in.  Tsz.;  Czirmai  Zoltán). 

VAK.    Vak  szi-iii :  behunyt  szem.  I 
(7c,  vak  szem  in 
v.  bevetnyi  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VII 

vak-borozda:  görbe  V.  rosszul  szántott  ba- 
ráfda  (Hol?  Nyr.  II..W0). 

vak-csap:   a    hordó    osaplyu kának    fadug 
(Balaton   mell.  Horváth  Zsigmond  18 
Névtelen  1840). 

vak-csapó:  bunkós  árvatölgyfabot,    melyet  a 
csikós    a    nyeregkápához    csatoll    rézh 
szokott    hordani    (Békés    in.    Budapesti    Hírlap 

71.  sz.) 

vak-forrás.  ,Buzgdr:  olyan  hely  a  folyóban, 
a  hol  vakforrás  vau,  hol  a  viz  felhúzott  v. 
bugyog'  (Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  XI  '>'.»). 

vak-fül:  a  fül    mögötti   osontdudorodás   (pro- 

U8  mastoidtus)  (Komáruin  in.  Nvr.  XXVI' 

vak-gerenda:  deszkákkal  elfödött  gerenda 
(Zemplén  in.  Szürnyeg  Nyr.  X.426;         Freeekaj 

.lános). 

vak-honcsok  (vak-höncsök  HáromMékm.  l'zon 
Erdélyi  Lajos):  1.  vak-honcsok,  vak-köm 
kandok  (Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  IX  rom- 

szék  m. MNy.  VL854;  «iyórffy Iván;  Vadr.:  Három- 

.   m.    Uzon    Krdélyi    Lajos;  Csík  ni.  Tusnád 
Ifelioh  János);  2.  vak-honcsok,  vak-höncsök:  va- 

kandturas  (Székelyföld Tsz.; Háromszék  m.  Vadr. ; 
Háromszék  m.  l'zon  Erdélyi  Lajos)  (vö.  háncsok]. 

vak-köröm:  kifejletlen  v.  ütés  következtéhen 
elnyomorodott    köröm    (Csongrád    m. 
Nyr.  VHI.881;  Szabadka  Kászonyi    Gyula)    [vö. 
ég-vakul\. 

vak-ló,  vak-lú  :  1.  rak-lú:   eséplőgép  lokoino 
bilja  (Nagyvárad  vid.  Nvr    XI  Ué: 

.1   |?]   (Hajdú    m.    Kába  Nyr.  XXV.498;  — 
talán:  lokomotív?) 

vak-lyuk*    vak-lik:    vakablak    (Hajdú  Szovát 
J\  .087).  A  hetedik  pincébe  egy 
bé  van  a  [t.  i.    a    kürt]    vakolva   (Udvarhely   m. 
Keresztúr  vid.  Vadr.  438). 


MN 


V\K 


VAKA-VAKARC8ÁL 


908 


vak-macska:  szembekötősdi.   Vakmarskdi 
Hol?  lii ró  János). 


vak-meleg:  rekkenő  meleg  (kül.  borús  időben, 
sivatar    előtti    .Nairy- Kőrös    Nyr,    XXVII. 188; 
Csongrád    Nvr.    VII.526;    Eger    Énekes    Imre. 
\'UI.506;Gömör  és  Zemplén  m. 
magyar   nyelv    II  ir.«»;    Hegy- 
Kassai  J.  Szókönyv  III.344:  Zilah  Kerekes 
Kniő). 

vak-merő    (mak-veró  Palócság  Nyr.  VIII.  II 
KXL868;   XXII .77:  Mátra  vid.   Nvr     XXIV 

NyT.XVn.476;  XVlli  .  íj  in. 

rtafalu  Szádeczky    Lajos;    Bodrogköz   Tsz.; 
i    Nvr.   VII. 477;   Bihar  m.  Pocsaj  Nyr. 
>zatmár   m.    Nvr.    X.430;    Szatmár   m. 
Atraár    m.    Máté- 
ka  és  vid.  Nyr.  XXVI.496 ;  Nagy-Kálló  Nyr. 
XO.430;   Zilah    Kerekes   Ernő;  Kalotaszeg  Nvr. 
XXVHI.436;   Székelyföld   Tsz.;   Nyr.  1.151;  IV. 
.   Győrffy    Iván;    Háromszék  m.    MNy.    VI. 
358;    Vadr.;    Nvr     X.327;    Brassó    m.    Hétfalu 
=t;  Alsó-Fehér  m.  Bece   Nyr.    XXV. 
348).    —    Makverő:    makacs    (Kalotaszeg    Nyr. 
XX  VI II. 426). 

[vak-metszés],  vak-meccis:  bemetszés  a  bőr- 
ben, a  bőrnek  a  hús  kifejtésekor  vigyázatlan- 
ságból való  megsértése  [mészáros  mest.]  (Szatmár- 
Néraeti   Nyr.  XIV. 278). 

vak-nap:  világos  folt  a  felhős  égen  (Tisza- 
Dob  Nyr.  XXVII.46). 

vak-parádé,  vak-prádé :  [nép-etimológia  Wacht- 
parude-bő\\  őrváltás  (Kaszárnyai  szó,  Nyr.  III. 
185.  635;  VI.. 

vak-pila:  olyan  nőszemély,  a  ki  nem  lát  meg 
som  mit,  nem  vesz  észre  semmit,  a  ki  jó  szem- 
mel is  rosszul  lát   Vak-pila,  nem  látod?  (Vas  m. 
ienesalja  ?    Kresznerics    F.    Szótár    11.305) 
-    pila,  vaksi-pila\. 

vak-pista :  [nép-etimológia]  baptista  (Szatmár  m. 
Nagy-Károly  Csimmermann  János). 

vak-sibilla:   vaksi,  rossz-szemű,    rosszul    látó 
izprém  Nyr.  XV. .'{34;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
Debrecen    Nyr.   XXIII.335)   [vö.  si- 
billa,  vaksi-pila]. 

vak-szeg,  vak-szög :  L  az  eke  emelésére  való 
szeg  (Hol?  Kassai  J.  Szókönyv  IL56);  2.  as 
ekevezérbe  alulról  ütött  s  azért  nem  látszó  szeg, 
mely  a  patingot  tartja  (Heves  m.  Névtelen  1*40); 
3.  tengelyvégszeg  [kocsiban]  (Győr  Nvr.  X  1.479; 
I  m.  Majláthfalva  Nyr.  VI II. 479)  [vö.  fak- 
8zeg\. 

vak-ssöm:  1.  halánték  (Alföld  Nyr.  XXI.230; 
X  11.2*0:  Szabadka  Kászonyi  Gyula; 
Bihar  dl  Kój  Nvr.  XIII.-~»J4 :  Hegyalja  Kassai  .T. 
Siókönvv  11.347:  Tokaj  Nvr.  XXI  isza- 

Dob  Nvr.  XX.576;  Erdély  Nyr.  XXI.230;  Székely- 
föld Nyr.  IV.328;  Kiss  Mihály-  2.  (lovaknál)  a 
aaemgödör  fölötti  mélyedés  (Tisza-Doh  Nyr. 


8.  szétnyitott  erős  láncszem,  a  mellyel  a 

malom    laii.ut,    ha    elszakad,    összekapcsolják 
(Baja  Nyr.  XVII. 240). 

vak-szik:  olyan  szik,  a  melyen  még  csak 
fú  sem  terem  meg  (Csongrád  dl  Szentes  Czakó 
Ferenc). 

▼ak-szoba:  lmlófülk.>.  alkóv  (Hol  ?  CzF. :  Nyr. 

XII.:,. 

vak-tetű  (vak-tetü);  viszketeges  bőrkeménye- 
dós   a  fagyott   lábon  (Cegléd   Ilosvay    Vilmos; 
Szentes  Czakó  Ferenc;  Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII 
60.  239). 

vak-ütés:   daganattal  járó,    nem   vérző   ütés 
Dob  Nyr.  XX.576;  XXVII.46). 

vak-varjú,  vak-varnyú :  L  bakcsó  (nycticorax 
nycticorax)  (Csongrád  m.  Szentes  Czakó  Ferenc  ; 
Szeged  vid.  CzF.  1.390;  Bodrogköz  Kársa  Fe- 
renc ;  —  a  Nomenclator  Avium  34.  szerint  köz- 
keletű szó) ;  2.  tarkahátú  varjú,  kálomista  varjú 
(Csongrád  m.  Szentes  Czakó  Ferenc). 

[VAKA]. 

vaka-répa :  töves  répa  (Csallóköz  Tsz.). 

VAKADUNDA:  csavargó  (Tokaj  Nyr.  XXIV. 
240). 

[VAKAND],  VAKOND :  [gúny.]  hidász  {Ka- 
szárnyai szó,  Nyr.  XXVI. 527). 

VAKANDOK  (vakantó  Háromszék  m.  Győrffy 
Iván;  vakonduk  Vas  m.  Répce-Sz.-György  Nyr. 
XXVHL675;  vakondok  Palóoság  Nyr.  XXII.80; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  vakontag  Udvarhely  m. 
Ége  Nyr.  XXVII.526;  vakundok  Szeged  vid.  Nyr. 
III.368). 

VAKAR:  kapar.  Vakar  a  tik  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.478). 

rá-vakar :  (tréf.)  rávall  (vkire),  elárulja  vkinek 
a  bűneit  (Kis -Kun-Halas  Nyr.  XIV.4 

VAKARASZ  (makarász  Nógrád  és  Szabolcs  m. 
Simonyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.411). 

VAKARCS  (kavarcs  Esztergom  Nyr.  III 
Zala  m.  Tapolca  Nyr.  1.274) :  1.  köröm  (Bare  m. 
Léva  Czimmermann  János);  2.  lóvakaró  (Pa- 
lócság Ethnographia  IV .30) ;  3.  csipkerózsa  bo- 
gyója (Szatmár  m.  Nagy-Dobos  Nyr.  IX.  139); 
4.  utolsó  gyerek  (Csallóköz  Csaplár  Benedek, 
Szinnyei  József;  Győr  m.  Rábaköz  Halász  Géza; 
Keszthely  Horváth  György;  Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos ;  Szentes  Czakó  Ferenc ;  Szeged  Tsz.)  [vö. 
ember-vakarcs  Pótl.,  segg-vakarcs]. 

[VAKARCSÁL],  VAKIRCSÁL:  1.  vakargat 
kapargat.  Ne  vakircsáld  anyit  azt  a  tekenyőt ! 
A  tyúk  ott  vakircsál  a  szemetén  (Háromszék  m. 
Kiss  Mihály);  2.  kaparva  ír.  A  kiráj  levelit  es 
elcsurgyálták   .«    a    hej  rakircsálták :    — 

k  m    Vadr.  417). 

57' 


VAKAUÉK   \  \KK  \  . 


VAKKAN1  VAKOL 


MM 


VAKARKK  :  fa  vid    K 

mull  Ödön). 

VAKARKÓZ-IK:   vnknréd/ik    l\baú|    m     1. 

mái  BtokJ 

VAKARMIZ8ÁL  :    \  thú 

Kcmtii)    l.ajos). 

VAKARÓ  (vakaru  Brdéh  Vadr.  244 ; Slél 

fold    Nvr.   [V^9B;   Kiss   Mihály,   Gyórfl 

Székely- 
fol.l   Taa.;  Udvarhely    m.    Nyr.   IV.871):  1. 
karó,  rakam,   vakarú:  vakarcs    (Tiszafüred  vid. 
KiiMiiM.li  Ödön;  Palóciig  .  II -•»;  Bereg- 

■s  ét  vid.  Pap  K.  rdély   Vadr. 

Küküllő  na.  8zókefalvi  Nyr.XV  ni;  Székely- 
föld   Tsz.;   Nyr.    IV.328;    Kiss    Mihály,  <iyűrffy 
[várhely  bl  Nyr.  [V.871 ;  Háromsíék m. 
VI.906);  2.  rakarú:  utolsó  nyerek  (Udvar- 
171). 

▼akaró-gyermek:  utolsó  gyerek  (Sárospatak. 
8átoralja-l/jhely  Nyr.  XXIII$82). 

vakaru-téssta  :  vakarcstészta  (Székelyföld  i 
Mihn 

VAK  ARÓCSKA:  pogácsa  [?J(Oömörm.  Kraszna- 
horka-Váralja  Nyr.  III. 185;  —  talán  :  vakarcs?). 

VAKAROL-IK  :  1.  vakarja  a  füle  tövét.  A  sze- 
gény ember  takarodott,  hogy  mi  lesz  ü  }>• 
(Somogy  m.  Zich  Nyr.  VIII.519);  2.  takarodik, 
kotródik  (Székelyföld  Tsz.).  Faifcarof//<í/ .' ( Vas  m. 
Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár  11.305). 
Aló,  kurtán  vakaroggy !  (Udvarhely  m.  Vadr.  80). 

el-vakarodik :  eltakarodik,  elkotródik.  Eltaka- 
rodj innen!  (Székelyföld  Tsz.). 

VAKARÓS  (rakarus,  mütmrut):  1.  rakarós:  va- 
karódzós  (Zilah  vid.  X\r.  XXVI1I.332);  2.  va- 
karos,  vakarus ;  vakarcs  (Dunántúl  CzF.  VI.753 ; 
Vas  m.  órség  Tsz.). 

(Közmondások).  Mentü  rühessebh,  anná  vaka- 
róssabb:  minél  kevésbbé  telik,  annál  jobban 
henceg,  uraskodik  (Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII.332). 

IVAKERÁJLj. 

rá-vakerál:  rápirit  (Bács-Bodrog  m.  Topolya 
Szék'  lor), 

VAKISA:  1.  feketeséggel  körük   tt  szemű  (fe- 
hér juh.  kecske,  b  tehén)  (Háromszék  m. 
Tsz.;  Csik  m                     129);  2.  nagy  fel 
szemű  v.  szemöldökű  (fehér  bőrű  ember)  (Három- 
szék m.  Vadr.;  Csík  m   MNy.  VL877);8 
foltos,  cirmos  (juh)  (Csik  m.  Tsz.). 

VAKÍT  [rákét  Somogy  m.  8zóllds-Györok  Ki- 
rály Pál). 

VAKÍT  A,  VAKÜTA :  se  nem  szóké,  se  nem 
barna  (Udvarhely  m.  Korond  Felméri  Lajos). 

VAKKAN  {vakká-),  mukkan  (Zilah  vid.  Nyr. 
XX1  Id    Kiss  Mihály).    H 


még  mersz   az  én  szói 

MNy.  VI  .177)  |v(,.  mukkan]. 

VAKKANT:    1.    eggyet  -k 
mikor  neszel  vmit)  (Tolna  m.   Himonton 

Szabad k 

-    vakhtmtoU  eggyet  (Csallóköz  Szini 

<kl<(int\. 

ki-vakkant:  1.  kiböfT.-nt  (vm 

01  m. 

III  l-le  2.  kikottyanl 
nem   kellene   megmondani)  (Pannonhall 
XII. 187  ;   Balaton   mell.  Horváth  /> 
Szeged  Divéini  <  ívnia). 

vakkant-bakkant :     közbevet    eggy-ket    szót 

(tn.isnak  ■  beszédébe),  eggy-két  hangol  belekor- 

nyikál  (mások  énekébe) (Szeged  é-  r.  VI 

[helytelen   értelmezéssel);    Dii  róla). 

VAKLÁL  :  vakoskoilik,  sötétben  v.  félhomály- 
baa  tesz  (pl.  keresgél)  vmit  (Nagy-Kán 

II.  1  :{»'>:  Miskolc  Simonyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan 
1.899;  Beregszász  Nyr.  XXVI.628). 

VAKLÁSZ:   vakoskodik,  sötétben  v.  álmos  fő- 
vel tesz  vmit  (Palooaág Nyr.  XXÜL60G). 

VAKLIC   (Baranya  in.  Ormányság  Nyr.  VIII. 
47;  Baranya-Sz. -Lőrinc  Nyr.  CVn.8€ 
Ózd   Nyr.   XX VII. 479;    vak 
Tisza-Füred    és    vid.    Kimnach    ódon):   barna-, 
barnapiros  arcú  (ember,   leány).  /. 
vaklic  mönyecske !  (Baranya-Ózd  X\  r.  XXVII.  I 

VAKLYOS,  VAKJOS:  közellátó,  vaksi  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.:{.">4  ;  Vadl 

VAKMÁNY:    börtönőr    (Wachtmann)   (Zemp- 
len  m.  Csernahó  Nyr.  XXV.431). 

VAKOO:  1.  vakkanthat,  szakadozottan  egc\ 
kettőt  ugat  (a  kutya,  mikor  neszel  vmit)  (Tolna  m. 
Simontornya  Nyr.  V.280);  2.  makogva,  akadozva 
beszél  v.  olvas  (Vas  m.  Horvát  József  1839 ; 
mogy  m.  Kubin\  i-Vahol :  Magyar-  és  i  :  szag 

képekben  1 11.40;  Palócság  Nyr.  XXI.418;  Eger  és 
vid.  Kürti  G.  Menyhért;  Székelyföld  Tsz.).  Mit 
vakogsz?  Nem    <V  t  vakogsz  (Borsod    m. 

Sáta   Bartha   József);   8.   szaggatottan    sir,   bőg 
(Csik    m.    Qyőrffy    Iván).    Ne  vakogj  mán. 
(Székelyföld  Szász  József)  |vö.  bakog,  makog], 

el-vakog:  elmakog.  Elvakogott  rajta  |t    i.  azon. 
i  mit  olvasott]:  akadozva  olvasta  (Vas  m. 
menesalja  ?  Kresznerics  F.  Szótár  II.  306). 

VÁKOG:  L  gágog,  hápog  (Székelyföld  Tsz.; 
Csík-8z.-György  N  10);  2.  kuruttyol,  var- 

tyog  (a  bóka)  (Székelyföld  Nyr.  V  ; 

|1.  VAKOL). 

bé-vakol:  befalaz  (Marosvasárhely  vid 

di-Szentlélek  és  Ko vászna  vid 


M6 


VAKOL— VAL-IK 


AD     VALAHA 


MM 


lumbán  ncébe  égy  vak 

m  a  vakolva  (Udvarhely  m.  Keresztúr 

<S). 

(2.  VAKOL). 

meg-vakol:  vakoskodva  (tompa  világ  mellett, 
kületkor,  gyenge  szemmel)  megvarr 
\\ VI U.95;  Kiss  Mihály). 

VAKOTÁS:    foltos  (pl.  az  üveg   a   piszoktól), 

rozsdától  tus  (pl.  a  hab),    habos,  forradásos,  ütő- 

hibás  (pl.  b  [jégrerte]   iryümölcs),  dudoro- 

dásokkal  telt  (pl.  az  ubor  DL  Kemenes- 

ikotás  az  üveg  (Tolnám.  Paks  v 

XXII 4H       Yakotás    bab    (Vas    m.    Sárvár    vid. 

mos;  Mohács  Nyr     XXVII.  111).  Vakotás 

gyümölcs,    dinnye,  tök,  buborka   (Keszthely    Hor- 

.  ;  Somogy  m.   Balaton   mell.   Nyr. 

XXVII.:..  prém  m.  Xyr.   VTII.224;  Veszp- 

•nv  Halász  Ignác).  Nem  szép  ez  az 

alma,  mind  vakotás  (Keszthely  Horváth  György). 

meg  ezt  a  kis  vakotás  cserösnyét  (Baranya  m. 

Csúz:<  VHI.429). 

[VAKSI]. 

vaksi-pila:  olyan  nőszemély,  a  ki  nem  lát 
meg  semmit,  nem  vess  éssre  semmit,  a  ki  jó 
szemmel  is  rosszul  lát,  a  ki  se  lát,  se  hall 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Pápa  vid.,  Marcal 
mell.  Tsz.;  Háromszék  m.  MNy.  VI.354;  Vadr. 
ö22a)  [vö.  V.  pila,  vak-pda]. 

vaksi-pilátus :  [gúny.]  vaksi  ember  (Debrecen 
206;  Kimos  Ignác)  [vö.  /.  pila,  Pilátus, 
vaksi-pila). 

VAKSLI:  kancsal,  sandaszemú  (Debrecen  Xyr. 
XX  A 

VAKSLIK  :  c  (Debrecen  Nyr.  XX.405). 

(VAKTÁBAN). 

lásokj.  Vaktában  kondítanak :  midőn  még 
ki  nem  fakadt,  ki  nem  hajtott  a  szól  lő  vessző 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szó  könyv  IV.289). 

VAKUL  (mégvákil  Szlavónia  Nyr.  XXIII.216). 

[be- vakul]. 

[Szólások].  Bevakul  a  szőllötőke:  nem  fakad 
ki,  nem  hajt  ki  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

ég-vakul:  elnyomorodik    (a  köröm).    A    zujan 
kölökkutyát  vagy   marskát,    a    mélliknek   a   gj 
még  nem  nyillott  ki,  nem  léket  égfognyi,  mer  ég- 
vakul  a  zembérnek  tüle  a  körme  (Pölsó-Somogy, 
Balaton  mell.  Xyr.  VI  1.523)  [vö.  vak-köröm]. 

[VÁL-IK]. 

[Szólások].  Váljék!  —  egészségére  váljék: 
(Rábaköz,  Zala  m.,  Boros- Jenő  XyK.  XX  V 
Halának  tát  [mondják  a  meghalás  pillanatában] 
oprétn  m.  Xyr.  VIII.  177).  Vminek  válik: 
vmivé  válik.  A  boszorkányok  tekennek  válnak 
(Sátoralja  Új  h 


é-válik:    válik.    Főd    és   porrá   majd   évülünk 

•utal   ni.  Szőreit    Kálinany    L.  Szeged  népe 
111.7: 

ki-Tálik:  kizápul  (tojás  az  ülótyúk  alól)  (He- 
en  1840). 

[Szólások],    Alábbvaló    vagy   a   kinn  ugató  ku- 
tyánál lelkettül  kiválva:  nem  tekintve  ■  h<lk 
(Mihar  m.  Pocsaj  Nyr.  IX.Ö.Vj). 

meg- válik:  elválik.  Egy  kelén  kétfelé  téri  az  ut. 
Asz  mongya  a  mester  a  papnak:  No  itt  vállyunk 
. .  Akkor  elvállottak  (Zala  in.  Dergecs  Nyr. 
III.:: 

[Szólások].  Lelkétől  megválván  [nem  tekintve 
a  lelkét]  egészen  barom  (Palócság  Szvorényi  J. 
Szemelv.  59.  1.  jegyz.). 

neki-válik:  nekigyarapszik,  gyarapodásnak 
indul.    Ugyan    nekivált  (v.    -vallott)  -inét. 

Szeged  Csaplár  Benedek). 

[VÁLAD]. 

szét-válad:  szétválik.  Écé  csak  szétválásiunk, 
nem  marathatunk  mindöröké  égyiit  (Szlavónia 
Nyr.  V.62;  XXIIL217). 

VÁLADIKÁL:  haboz,  ingadozik,  bizonytalan- 
kodik,  hímez-hámoz.   Mondd  meg   kereken,    mit 
j  akarsz;   ne  váladikálj !  (Abaúj  m.  Szepsi  Király 
Pál). 

VÁLADÓ  (váládó):  magvaváló  (szilva,  barack) 
(Dráva  mell.  Nyr.  VI.133;  Szlavónia  Nyr.  V 
12  13.  88;  XXIII.217.  359). 

VALAO  {balogÍT  [tréf.  v.  euphem.  változtatás  ?] 
Székelyföld  Nyr.  XV.432;  Erdóvidók  Cserey 
Elek;  valog  Vas  m.  Kemenesalja?  Kresznerics  F. 
Szótár  11.307;  Hol?  Tsz.):  picsa  (Hol?  Tsz.; 
Tóth  Béla). 

balog-ír:  [tréf.]  szar  (Erdő vidék  Cserey  Elek). 
Jaj,  kogy  fáj  az  újom!  —  Tégy  réja  balogírt! 
(Székelyföld  Nyr.  XV.432). 

VALAQANTYÚ:  [tréf.]  valag,  segg  (Csallóköz 
Szinnyei  József). 

VALAOÁSZ  (rá/odázni  Pápa  vid.  Tsz.):  1.  va- 
logáz  [nyilván  igekötővel]:  fölfenekel,  seggére 
ver  (Pápa  vid.  Tsz.) ;  2.  valagász :  fogdos  (leányt) 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVÍII.429) ;  3.  valagász: 
apróra  kikérdez,  tudakol,  fürkész  (Csik  m.  v 
XXVI.429).  Azt  a  dolgot  ne  valagászd  anyit 
keába,  mett  annál  többre  úgy  sem  méssz! 
[a  titkot]    valagászhat"  lienkorig  es,   m>tt 

h  i  megölnéd  sem  vájnád  ki   belőlle   (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

ki- valagász:  l.  fölfenekel,  seggére  ver.  Jó 
tétté,  kogy  elpitlikűt,  mer  külömben  kivalagásztuk 
vöm  (Somogy  m.  Nyr.  III.468);  2.  kiválogat 
(Csongrád  m.  Szentes  Csákó  Ferenc). 

VALAHA   (valaha    Soprony    DB.    Nyr.  IV.  I 
vallah<i\)A\\  Zemplén  m.   DOdfOg-Sserahal)   X\  r. 


NI    VALAHÁNY—  VALAMIM  I  NNVI 


\'  M 


906 


X  \  1 1.479) :  valahára.  Fóltápászkottál  valaha  f  (8 
rony   m.  Nyr    l\  tllaháltan     ralua 

valaha,  egykor.  Vaüahiilmn  nekem  is  U 
som  rót,  mint  '■  >mpli»ii  m.   I  lodrog-Ssordn- 

lu-ly   Nyr     WII   I. 

VALAHÁNY:  néhány  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
X.lf. 

VALAHOLOTT:  I  hol.  Csak  sóhajt  és  fú 

r.tltiholoft    m,  hél    m.    iVrkáta,  S*^k 

fol.i  j.  Nópd.  és  mond.  I.ll). 

VALAHOVÁ    (valaha    flöesej    BmtaU -Alhum 
.  Göcsej,  Naxr;  1  Nyr  VI.467;  valahúl 

Zala,  Somogy  m.  Horváth  György). 

VALAHUN  (v(».  Imi;  valahtmi  Szolnok- 
Doboka  m.  Nyr.  XVII  .115) :  valahol. 

VALAKI   {valanki   Brassó   ni     Báosfaln   Nyr. 
Bl):    1.  [így   nevezgetik   némelyek  a  meg- 
kereasteletlen  csecsemőt,   a   míg  a  nevét  meg 
Ben  állapították].  Á'i<>  '(Székelyföld 

Mihály);  2.  a  ki.    Kedves  ján  barátim,    valakik 
valótok . . .  Valakik  e  házban  itt  mos  jelen  vattok . . . 
Csendes  jó  tccakát  kívánok  azoknak,  valakik  m 
temsokat fáradosztak  (Biharm.  Székelyhíd  [vöfély- 
mondókákban]  Nyr.  V.574;  VI.184.li 

VÁLAKOZ-IK  (válakozm,  -nyi):  válik,  váló- 
ban van  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.384).  Válakozik 
a  férjével  (Rozsnyó  Nyr.  VHL686). 

el-válakozik:  elválik.  Elválakosztak  (Pest  m. 
Valkó  Szilasi  Móric). 

VÁLAKOZÁS    (rnlakozás):   elválás,  szétválás 
ra  vid.  Nyr.  XXII.384).   Válakozás  nékü  ■ 
együtt  a   testvérek  (Borsod   m.   Domaháza   Nyr. 
XV III. 473). 

VALAMEDDIG  (valameddég):  1.  eggy  ideig. 
A  kis  tót  fiú  ott  volt  valameddig,  azután  útnak  érett 
(Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  1X.137);  2.  a  míg.  Fénevé- 
g ették  a  gyermeket,  valameddég  15  eves  [hiba  8  a.: 
éves]  leve  (Csík  m.  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  X.4»t) 

VALAMELY  (valamöl  Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). Valamelyszer :  néhányszor  (Csallóköz 
;3). 

VALAMELYES :  valamilyen.  Kis  v.  nagy  bek- 
nyöt  aggyak-e?  —  Valaméjjest  csak  ad,  aa*p> 

rém    m.    Szeatgál    Nyr.    11.186).    Valn, 
valamennyire  (Dunántúl  Nyr.  V.229). 

VALAMELYIK  {valameik  Háromszék  m.  Vadr. 
509a;    valamejék   Szolnok-Doboka  m.  Deós  N\r. 

>nék   Cegléd    Nyr.    0.516;    vala 
Háromszék  m.  Vadr.  367.  418.  509a):  a  melyik. 
Valamik  hónapba  r  betű  van,  annak  nem  kell  / 
(Háromszék  m.  Vadr.  367). 

VALAMENTENN  Yi :  valamicske,  eggy  kevés. 
Lesz  az  idén  valamentenyi  borsú  is  (Göcsej,  Rész- 
nek Nvr.  XI1.189).  Alighogy  az  úrfi  valamenteny- 
nyit  ekerikssőtt,  ék  kevis  vártatra  odakeri 
asszon  (Göcsej,  Páka  Nvr    1.874). 


VALAMENNYI :    |     m<  n 
menyekizóbe,  valamennyi  a  búrom 

rOIIJ    ni.    Kistalu.l.   Miliali    Nyr 

VALAMI  (  Hányad    m.   Lozsád  N 

\\ll  107 .   '  .ii    vid. 

\'lll  i  17     í.    i  mii  ai  Iskolába  mei 
a  kenyere   mellé    adnak  (Dráva  mell.  Nyr.  VI. 

183);  2.  ItMipliom.]   Hzernói 

nek  /  Lilátszik  a  va< 

dott  .    Imgy  egyszer  csali  m 

mplén  in.  Király  I 
3.  körülbelül  (Dunántúl  Simonyi  Zs.   \  m.  I 

.   1.116).  .1   /"  rekszélbi   találi 
(Vas  ra.   őrség  MNy.    VI 
ott.   Valami  Sl 
\  X I  508).   Mikorra  lesznek  készen  ?  —  Hu 

v.  Inít  i    egy   órára 

földe  N\  18);   4.  a   mi 

egyenek,    igyanak    i  Harangod   (lakodalmi  mondó- 
kában]  Nyr.  VI A-1W). 

VALAMIKOR:  a  mikor.    I  I 
nek   van  pénze,   ócsóbban    /  vesz] 

(Zemplén  m.  Szörny eg  Nyr.  XVII... . 

VALAMINT:  valahogy.  Mán  langáni  9s   kez- 
dett  vót  ap  pap   csúrinek  ab   bütajr,   mmsm  h<ít 
az    ótok    addég  s  addég,  hogy 
mégé's   csak  mégvövék  [megmentették]   (Székely- 
föld Gyórffy  Iván). 

VALAMINTSÉGESEN  (valamint  ■ 
mint  (Göcsej  MNy.  V.100;  Szeged  III. 

368). 

(VALASj. 

válás-valamennyi :  mindvalamennyi  (Tolnám. 
Sár-Sz.-Lórinc  Nyr.   III. ^7:  lloaony  m 

Miklós    Varga    Damjan).    Valas-vala 
(Repce  vid.  Nyr.  XX.411). 

VÁLASZ    (választ    Cegléd    Ilosvay    Vilmos; 
Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nvr.   H.J77). 

válasz-fa:  szóllóben  B   határok  ol választására 
levert  fa  (Vas  m.  Kemenesalja?  K résen 
Szótár  11.311). 

válasz-köz :  választó  köz  (Háromszék  m.  Gyórffy 
Iván). 

VÁLASZT:  változtat.  Vál  ' (Torontál  m. 

Száján  Kalmány   L.  Saeged  népe  HU 

él-választ:  L  megválaszt.    Kit    véémzt 
(papnak]?  (Szabolcs  m.  Ahapnszta  Nyr.    XXVII 
K)i:  2.  változtat.  n.ntál    m. 

Száján    Kálmány   L.    Szeged    népe  II.  1 

ki-választ:    kihagy.    A    toebbi    atyafiak   ktKZűl 
minket  se   választa  ki.   Műnket 
kctzúl  ki  nem  (Hányad  m.  Lom 

XXH.466;  XXIII" 

mgg-választ  :   megkülőmböfftet    .1    najyjyab 
éjjettü  meg  tudja  választani  | annyit  még  lát| 


900 


VÁLASZTAT     VALI. 


VALL-VÁLL 


910 


XIV.  187).    Assf    tudja    mög- 
sjííimi,  wukpk  ./  jobb  keze,  melyik  a  bal  (Kis- 
iialaa  Nyr.  XV.282). 

VÁLASZTAT  t )  ■.  1.  választás  (Baraoy  a- 

\  VI  1.209);  2.  külömbaég.  -V 
S   közte  választat  (Hava 
1   Somssich    Sándor);    3.   válasz     Remim   ért 
kérőm  az   uraságomat,    minél  előbb  a  választat ■•> 
inogy  m.  Babod  (eggy    bóresgazda 
lében]  Nyr.  XII.283). 

VÁLASZTÓ:   deszkából  összerótt  nagy  lapos 
i.    mind   a   két   végén   a  fenékig  éró  nyi- 
lassal; a  kifogott  halat  ebbe  döntik  bele  s  osz- 
<>zzák  (Tata  Hermán  0.  Halászat  K.). 

VALC:  a  hont  kereke  (bányász  mest.)    (Szat- 
ni.  Nagybánya  vid.  Nyr.   X1V.238). 

VÁLCSA:  keresés,  kutatás.  Nagy  válcsa  van 
uk  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI. 425). 

(VÁLÉ). 

isok|.    Vélét    venni:    elbúcsúzni    |vö.    lat. 
in-álét  mintájúján  vegyetek  (Bihar  in. 
Székelyhíd  (vófélymondókábau)  Nyr.   V.524), 

|VÁLEC|. 

válec-pipa:  makrapipa  (Zenta  Nyr.  XV1II.384). 

(VALKOLÓJ. 

valkolo-deszka :  ványoló-deszka  (L  alakú  fa, 
a  melyen  a  bórt  a  lábhajláshoz  idomítják,  nyújt- 
ják; Walkbrett)  (varga  mest.]  (Heves  m.  Gyön- 
gyös, Csépa  Nyr.  1.282;  11.331;  —  Frecskay 
János). 

1.  VALL:  1.  vmit  vall:  vmije  van.  Vall  vala- 
mit (a  leányi?  —  Vall  egy  házat  meg  egy  szőlőt 
(Szatmár  m.  Batiz  Nyr.  VIII. 171):  2.  tűr.  Val- 
lotta  (a  fájdalmat]    (Soprony   m.    Kábaköz  Nyr. 

111.281). 

<ak  ugy  vigyitts,  hogy   buját 
I,  megkeserülöd  (Háromszék  in. 
Vadl  Mindennek    azt    komendálom,   gyász- 

virágot ne  gyomlájjon,  mer  én  iet  gyom- 

láltam,   $    annál:    is    buját  vallottam  (MaiMM 
rád  mell.  Vadr.  198).  Káré  vall  omü:  kárba 
I  vmije.  A  lovamat  káré  vallottam  (Székely- 
fidd  Nyr.  X.XV.96). 

ki-vall:  kiáll,   kibír.  'tan  a?  0 

i»ny  m.  I. ébény-Ss. -Miklós  Varga  Dámján). 
illotta  a  büntetést.  Ezt  a  betegséget  alig  va 
ki.  Azon  a  kelyen  ki  nem  vallod  (a  szolgálatot]. 
'  fa  itt  ki  n>  m  vallja.  Ezen  a  földön  ama 
rózsa  kivallja  (Soprony  m.  Nyr.  VIII  r>l  li.  T< 
nem  tudom  itt  kiváltani  (Vas  ra.  Simonyi  Zsig- 
mond). 

még-vall:  1.  megtart.  Csak  ászt  hittem,  hogy 
a  szüretet  nem  vallhattyuk  meg:  letettem  arról  a 
reménységről ,  hogy  a  mutatkozó  szóllóterinést 
békességesen  leszüretelhessük  (Abaúj  m.  Beret 


V.122).  No  csakhogy  megvaU- 
hattuk  (t.  i.  a  szüretet]:  csakhogy  szerencsésen 
leszüretelhettünk!  (Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV. 
520).  A  mit  mutatott  a  szőllótüke,  ki  is  hostta, 
még  is  vallotta:  megmaradt  rajta  a  szólló  (Dunán- 
túl Nyr.  XVI  11.90).  Mennyi  sz<>  ezen,  ka 
megvallotta  vőna  magát!  (Somlyó  vid.  Nyr.  XIV. 
140).  Ezt  a  rózsafajt  nem  vallja  meg  az  idevaló 
fold:  nem  él  meg  benne  (Rábaköz,  Mihályi  Nyr. 
XVI!  Vem  vallja  meg  azt  a  gyümölcsöt  a 
szőlőm:  nem  tenyészik,  nem  terem  meg  benne 
(Gyór  m.  Tázinand  Nyr.  XV11I.233):  2.  kiáll 
(szolgálatot,  telet)  (Heves  m.  Tisza-Örs  Csaplár 
Benedek).  A  rossz  kerék  nem  vallotta  meg  a  zö- 
työgös  utat:  összetörött.  Ez  a  kaliba  még  meg- 
vallja a  telet  (Gyór  m.  Nyr.   V1II.216). 

2.  VALL:  fogad.   Űdvégyet  > all  (Zala  m.  Alsó- 
Lendva  és  vid.  Nyr.  X1IÍ.32H;  XXVI.521).  / 
védet    vallottam   (Somogy    m.    Nyr.    XVI  11.239). 
Már   ügyvédet    is    vallottam   (Somogy    m.    Nyr. 

XVI.  72).' 

VÁLL:  1.  testhezálló  nói  mellény  (Kalota- 
szeg Czucza  János;  Bánffy-Hunyad  Nyr.  XII.380; 
Székelyföld  Tsz.;  Kolumbán  Samu);  2.  dei 
éró  rövid  női  ing,  a  melynek  dudorosra  f < » 1  - 
tűrhető  hosszú  hó  újjá  vau  v.  csak  puszta  du- 
doros  ingújj,  a  melyet  az  inghez  külön  kötnek 
föl  a  parasztleányok  (Baranya  m.  Zalai  Mihály; 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  1.379);  3.  =  váll- 
fát (Baranya  m.  Zalai  Mihály). 

váll-fok:  vállhegy  (Székelyföld  Györffy  Iván). 
Vállfokon  ütni  (Háromszék  in.  MNv.  VI. 354; 
Vadr.  522a). 

váll-fót:  a  férfiingbe  toldott  rész,  mely  a 
vállra  esik  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.284). 

váll-fő  (váll-fű,  vel-fü  Kalotaszeg,  Nagy-Kapus 
Nyr.  XXVIII.429):  L  a  varrottas  ing  ujjának  a 
hímzett  válla  (Kalotaszeg  Király  Pál);  2.  ki- 
varrott nói  ingújj  (Kalotaszeg  Király  Pál); 
3.  a  leányok  ingvállán  levő  széles  és  tömött 
harántékos  varrás  (Kalotaszeg  Czucza  János; 
Kalotaszeg,  Nagy -Kapus  Nyr.  XXVI  11.429) ;  4.  az 
ingnek  varrástalan,  eggy  darabból  álló  váll- 
része  (Sóvidék  Boros  Gábor). 

vállfós:  hímzett,  kivarrott  vállú  (nói  ing) 
(Kalotaszeg  Király  Pál). 

váll-gém  (vál-gém):  vízhordó  rúd,  a  melynek 
a  két  végére  akasztják  a  sajtárokat  (T 
Kalmány  L.  Szeged  népe  11.244;  111.113). 

váll-hám:    villás  bot,  a  nyele    végén    lán<-<  al 
Émmal  (kütelhúzó  szerszám)  (Csongrád  Her- 
mán O.  Halászat  K.). 

váll-kive:  a  gabonakereszt  két  legfölsó  oldal- 
kévéje,  a  melyekre  a  papot  teszik  (Cegléd  Ilos- 
vay  Vilmos). 

válla-kösös:  szólesvállú,    vállas    (Székelyföld 
Tsz.;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  MNv.  VI 
Vadr). 


Ml 


VALLAG-VÁLÓSDI 


VALÓSOD-K  VÁLTÓ 


vállra-való:  n\akhn  kotott  na  ínszalag- 

csokor  (Borsod  m    Bthnographia  VII 

V ÁLLAG:    vájjon   (inegütköséat. 
.:  ki|  (Vas  m.  Hódos  Gonbooi  Solti) 

ugyan   faltól   inry  1 

Őrség  KiraU    Pál)  /cmb|. 

|VALLÁB|. 

(Szólások  |.  E'i'i    álláson  vagyunk:  eg«y  a  tor- 
hely m.  Olasztelek  N>  i   XIV 

VÁLLAS:  a  vállról  lelógó  sséles  ssalagok, 
nelyek  a  nyakszalaghoz  vannak  kötve  (Pest  ül 
Csau  gytsaló   Békassy  Sán<! 

VÁLLAZ:  1.  többed-magával  vállvetve    tola- 
kodik  (hogy   m    •  i).   Válla 
a   legények    (l               Márton    Bódiss    Jasstin); 
2.  befltetss,  bevág  (gerendát  a  végén)  (Vas  m. 
K        nesalja?  Kresznei  a  IL812). 

VÁLL  ÁZÁS  (változás):   gerenda  végén  való 
bemetssée,  bevágás  (Torockó  Jankó  J.  Torda  stb 
171.  joií).  VáUaMásál  ketkeayU  (Vas  m.  Kenenes 
alja?  Kreesnerios  P.  Szótár  I1..U2). 

VÁLL1NT:1.  vállat  vonít  (Csallóköz.  Székely 

(old  ClBBDlál  Benedek;  Háromszék  m.   MN'y.  VI 

Vadr.  589a;  üyórffy  Iván):  2.  vállal  eme 

lint  (Háromszék  m."  MNy.  VL864;  Vadr.   522a) 

(VALLÓ). 

(Szólások).  Avvaló  (ávválló)  vagyok:  azt  mon- 
dom, azt  gondolom,  azt  tartón  Lékeden 
(Pozsony    m.    Dudvág   és    Peketevis   mell.   Ür- 
menyi  "László;   Csallóköz  Nyr.    L281.  378;  Ür- 
1  László;  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  11.422). 

valló-bor:   1.   az    a    bor.    melyet  a  párasatok 
régente  szóllóbevalláskor  töltettek  és  ittak  (Vas  m. 
b    Kresznerics  F.    Szótár   IL806);  2.  jó  bor 
(Dunántúl  Bódiss  Jusztin). 

VALLTAT:  vallat.  Mög fogták  a  gyerököt,oszt 
itták  (Bács  n.  atólykúl  Nyr.  XX.283). 

VALÓ:  meglevő,  a  mi  van  a  háznál.  A  valőbú 
nem  tutinak  m  ^oprony  m.  Kisfalud,  Nagy- 

:   Nyr.  X 

való-bizony:  valóban  (Somogy  m.  Sándor 
József)- 

való-szinüs.  Valósziniissen:  valószínűen  (tanul 
tabb    paraszt    szájából)    (Zala    m.    Kővágó-Örs, 

Révfülöp   Nyr.    XIX  1  I 

VÁLOGATÁS:  a  meghagyandó  szőllóhajtások 
megválogatása  (Cegléd  Uosvay  Vilmos). 

|VALÓS). 

(Szólások).  Sem  vagyok  elég  valós  benne:  nem 
vagyok  eléggé  meggyőződve  a  valóságáról  (Szat- 
már  m.  Kapuik  vid.  Nyr.  II. -J. 

VÁLÓSDI:  magvaváló  (szilva,  baraei 
vónia  Nyr.  V 


IVALÓ80D-IK). 

bé-valóaodik :    beteljesedik.    A    beszéggye 
valns ../,/.  K'sik  ni    Oyergyó  8s.  Miklós  Nyr.  Vm. 

|1.    VÁLT),   VÁT:    válti*.    V  neki 

(Bihar  n  vi,425). 

VÁLT:    1.    \:iltn  zt.it    (IfoldvaJ 

-z.  /•;/,•  Ln„ir,t  váltok  mm 
röknek  (Zala  m.  Etetés  Nyr.  II  878). 

(Szólások|.    Vált  az  esze:   föll  ki- 

i  magái  (Zilah    vid.    Nyr.    XXVIII 
az  esze:  g  jár,  eleven  az  esi 

mond,   találó    feleleteket   ad   (Abaúj  m.  Puszta- 
falu Seadeosky  Lajos:    Erdély  8sin 

kelyfőld  Kolnnbán  Samu,  Szás  /"/ 

iát   i  i.  a   nadrágának   lei  ílepe 

kősbeD   föltűnő   ráaookal   n  okai 

fingik  (Székelyföld  Kolnnbán  Bann).  Jól  < 
.   :i  hangja,  tisztim  ki  tud 
kelni    minden    hangot    (Székelyföld    Kolnn 
Samu,    Szusz  József,    Győrffy    Iván).   J 
hangja:  hajlékony  (Háromszék  m.  MNy.  VI 
Vadr.).   Jól   vát  a   fara:  jól    reng   (a  jó   I 
leány  fara)  (Udvarhely  m  lék  m ..  Erdő 

vidék  Szász   Jóssef)' 
hangon    énekel   (Háromszék    m.    M 
Vadr.).  Nem  váthat  a  szov    (Háromszék  m.  M 
VI.354). 

el-vált:  1.  megváltoztat. 
(Moldvai  csáng.   Nyr.    X.ir>l);   2. 
Hők  a   gyermekemet:    hete 

I  helyébe   (babonás   hit)    (I 
KÍSS  Mihály). 

Sssze-vát.  Éssze-vátnak:  1.  e?gy  hangon  éne- 
kelnek: 2.  őst  ilnek;  8.  eggy  húron 
dfilnek  (Háromszék  m.  MNy.  VI  nlr.). 

VÁLTATLAN:  állandó,  változatlan  (szin.  hang, 
kép)  (Háromszék  in.  Gyórffy  Iván). 

VÁLTIG,  VÁTIG:  1.  egészen,  tel;  ;>eii. 

i    olyan    (Udvarhely  m.  Vadr.).    Vátig 
Nó  I)    ni.    M 

Agyagfalva,    H.-Oklánd  .imán.    M 

in).    Vátig  dég:  untig  eh  irhely  n. 

Mag;.  i  8éra  Kain:  kal- 

masint  (UdvnriieU   m.  Tsz.; Vadr.).  Vátig  m 
(Piri 

VÁLTÓ  :  1. 
vas,    mely    a    vánkos    hal    végéből    a    vezérbe 
hajh  D  a  végén  lyukak  vannak  rajta  és 

eggy  szeg;  arra  való,  hogy  a  talyigát   öss 
lené  ini  v.  szelesebbre  ereszteni,  a  ase- 

rint,    hogy    kisselihet  v.  nagyobbat    akarnak  fo- 
ii  az  ekevei  (Cegléd  Uosvay  Viln  uj  m. 

mplén  m. 
lyben 
mást   föl  váltogat  jak   az 
és    a    k  «es    m. 

8.   -rendbeli   (fehérnemű)    (Pest   m.    Tinn 
Nyr.  t  ing  óa  I 


VÁI.TÓDZ-1K  -VAI.T 


VALT()ZTAT(')I)-IK-  \  \M 


ím  4 


Utó   fehérruha  déd    Ilosvay 

Vilmos);   4.   nagy    pitykegomb    (K  m. 

■te  Tolnai  Vilmos);  6.  mondvacsinált,  meg- 

ie-léere  készült  (iparcikk).  Eszi  i  né  aggyátok 

hogy,  m*>  m  én,  ha  vátó  is;maj 

csinálunk  másikat  hej?tte.  Egy  rí  Cegléd 

Ilosvay  Vilmos);  6.  megrendelés.  Vátóbakiszút: 

^rendelésre  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos).  KM  /*■- 

gény    falaz,    egy  meg  mindég  ontráz  meg  fen 

még  se  győzi  a  váltót  (Bodrogköz    Xyr.    XVII. 

566). 

Tátó-gúnya:  öltöset  ruha.  Van  nekem  három 
vátógúnyám  is  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

váltó-szeg  >g):    as    a   ssög,   mely  a 

váltót  az  ekevezérhez  csatolja  (Heves  m.  Név- 
40;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  Zemplén  m. 
Brtnyeg  -4). 

VÁLTÓDZ  IK  (éváltóc-ik,  váltóccott):  változik. 

i/iknak  váltóccott  [a  nyárfalevél)  (Torontál  dl 

Kálmány  L.  Szeged  népe  III.  164).  Piros 

szömóm  váltódzdzik  (Torontál  in.  Monostor  (nem 

a  dalban]  Kálmány  L.  Szeged  népe 

III.J 

é-váltocik:  elváltozik.  A  kutya  égy  nagy  halé 
•cott  (Torontál  m.  Morotva  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  11.102). 

VÁLTOTT,  VÁTOTT:  1.  kicserélt  (gyerek: 
—  t  i.  a  nép  babonás  hite  szerint  a  boszorká- 
nyok a  szép  csecsemőt  elviszik  és  idétlent 
tesznek  a  helyébe,  s  ez  a  váltott  v.  tátott  gyerek) 
(Balaton  mell.  Tsz.;  Veszprém  Nyr.  VII.233; 
Háromszék  m.  Tsz.);  2.  idétlen,  undorító  ki- 
nézésű, fakóképü,  lesoványodott  (Székelyföld 
Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Tsz.).  Milyen  vátott 
vagy!  (Háromszék  m.  Vadr.);  8.  (ló),  a  melynek 
nincs  már  csikófoga  (Balaton  mell.  Tsz.);  4.  bé- 
relt Váltott  föld  (Csongrád  Nyr.  V1I.526). 

VÁLTOZ-IK   (váltóz-ik  Csallóköz  Nyr.  1.333). 

[Szólások].  Úgy  réjád  suppintok,  hogy  róktö- 
halára  változó  (Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII.  11 3). 

el-változik :  másé  lessz,  más  kezére  jut  (a  jó- 
szág, a  birtok)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

fel- változik :  .fölváltja  magát  (az  Örs)'  [?  — 
talán :  fölváltódik,  fölváltatik?]  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.326;  Gyórflfy  Iván). 

ki-változik :  kiszabadul.  Kiváltozott  a  katona- 
ságból (Torda  Nyr.  XVIII.  184). 

VÁLTOZÓ,  VÁTOZÓ :  1.  fehérnemű  (Székely- 
föld Nyr.  IV.328;  Arany-Gyulai  NGy.  1 11.336; 
Háromszék  m.  Nyr.  XXV.383;  Csík-Madaras 
Gidró  J.  Bonifác).  Nincs  égy  szikra  vátozója  és 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Hatrendbeli 
változóm  van  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár);  2.  férfiak  fehérneműje  (ing  és  gatya) 
(Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII.63;  Székely-Kereaztór 
és    viil.  Ferenc):    3.    ruha  I    (az 

sz)  (Udvarhely  és  Csík  m.  Sera  Kálmau). 

■amizi :  haotab  tájszót  jl*.  u. 


ISzolasdk].    Mán    itt   ne    beszéj,   me  lekapják  a 
zódot:  elvernek  (Udvarhely  és  Csík  m.  Séra 
Kálmán). 

változó-gunya :  fehérnemű  (Kalotaszeg  N\r. 
WVIII.41). 

vátozó-ruha  :  férfiak  fehérneműje  (ing  és 
gatya)  (Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII.63). 

[VÁLTOZTATÓD-IK]. 

el-váltaztatódik :  elcserélődik.  Elváltaztatóttnk 
a  deszkáink  (Huny ad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIII.46). 

IVÁLTOZTATÓDZ-IK). 

el-váltaztatódzik :  eicserélődik  (Hunyad  m. 
Lozsád  Nyr.  XXII.459). 

1.  VÁLYOG  [rájug  Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
válykot  Abaúj  in.  Szikszó  Király  Pál;  vállyog 
Háromszék  m.  Tsz. ;  vályok,  vályokveró  Heves  m. 
Névtelen  1840;  Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál): 
agyagsár  v.  sáranyag,  a  melyet  nagy  gomo- 
lyákba  gyúrva  télire  eltesz  a  gazdasszony,  hogy 
legyen  mivel  a  tűzhelyet,  a  ház  földjét  stb. 
megtapasztani  (Háromszék  m.  Tsz.). 

vályog- verő  (vályok- verő,  váj ug- verő):  vályog- 
vető (Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Kecskemét  Csaplár 
Benedek;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

2.  VÁLYOG:  sodrófa,  a  mellyel  mángolnak 
v.  tésztát  nyújtanak  (Palócság  Tsz.). 

VÁLYOGOL  (vájkál  Alsó-Fehér  m.  Nyr.  XXV. 
348). 

VÁLYOGOS  (vájkos,  vájkos,  válykos  Miskolc 
vid  Nyr.  VIII.40;  Szolnok-Doboka  m.  Deésakna 
Nyr.  1.383;  Szolnok-Doboka  m.  Malom  Muzsi 
János):  1.  vájkos,  vájkos:  agyagos,  híg  ragadós 
sárú  (út,  szántóföld)  (Szolnok-Doboka  ra.  Deés- 
akna Nyr.  1.383;  Szolnok-Doboka  m.  Malom 
Muzsi  János);  2.  vájkos:  agyagos,  ragadós  föld. 
Ojan  ez  a  kinyer,  mint  a  vájkos  (Szolnok-Doboka  m. 
Malom  Muzsi  János). 

VÁLYÚ,  VÁLÜ  (vájó  Abaúj  m.  Forró-Encs 
Nyr.  XXVIII.421;  váju  Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XV  1.96;  vájú  Szabadka  Kászonyi  Gyula; 
vaU-ó  Palócság  Nyr.  XXI.314.  360.  460;  valló 
Érsekújvár  Nyr.  VII1.332;  Borsod  m.  Szíhalom 
N\  r.  IX.335;  vállú  Zala  m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin ; 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  vállú  Brassó  in.  Hét- 
falu Horger  Antal:  váló  Borsod,  Abaúj  m.  Ki- 
rály Pál;  Szolnok- Doboka  m.  Nyr.  XVII.315). 

Yállu-takarittó :  malac,  a  melyet  a  hízó  nagy 
sertésekkel  együtt  hizlalnak  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

(VÁM]. 

[Szólások].  Kivrttf  belüle  a  kakas  a  vámot  [mond- 
ják az  ol  .  nek  természettől 
híja  van]  (Szabadka  Kászonyi  Gyula). 

58 


vAmol-van 


VAN     VWkA 


|  VÁMOL  |. 

kl-Támoi :  ■  marhákért  ■  hanniaeadokai  i 

műt  lefizeti  (Székelyföld  Tas.). 

!    VAN,  VAGYON  (ólna,  <Ut  [volim.  v..|t|  M«.ld- 
iK.4Hí);  ötünk  |  volna. 

tank]  Hányad  m.  Lonád  fíyr  \\n 

WlM'.'ti.   »*d*ak  [vannak]   K  Németh 

•  Fehér  no  Moldvai 

csáng.  N\  r  ni  •".  ,  [vagyok],  vaon  [van] 

udenz-  Album  Ittö;  t-on  Moldvai  csáng.  Ny  r. 

>2). 

el-van:  1.  messze  vau.  Jól  elvan  a  malom  a 
helységtől:  jó  messze  van  (Borsod,  Abaúj,  Zemp- 
lén ii  '.  oda   van.    Elvótu 

l  (Abaúj   m.   FoRO-Rl  XXVIII.422); 

S.   nagyra  van.    Kivan  a   vagyonával.   Ne 
ojan  igen  el,  no!  Ugyan  erőssen  elvagy  m 

m  maga  felöl:  önhitt   (Székelyföld   Kiss  Mi- 

[ Szólások].  Ugyan  nagy  szodésággal  vagy  el: 
ugyan  mohó,  falánk  vagy!  (Háromszék  m.  vadr. 
518b). 

elé-van:  itthon  v.  otthon  van  (Mátra  vid.  Nvr. 
XX  11.240).   El.évan-e  má  a  varasb'ó?  =  haza- 
jött-e már  a  városból  ?  (Palócság  Nyr.   XXIL88). 
iblás  nem   vaót  elé  (Palócság  Ethnographia 
III.359). 

fel-van :  1.  (még  v.  már)  ébren  van.  Sokáig 
!ig,  egész  éjjel)  felvan.  Már  hajnalhan  felnin 
(Borsod,  Abaúj,  Zemplén  m.  Király  Pál);  2.  so- 
ron van,  rajta  van  a  sor  (a  labdaütés  sora). 
Ki  van  fel?  Mi  vagyunk  fel  (Borsod,  Abaúj, 
Zemplén  m.  Király  Pál;  — másutt:  ,mi  vagyunk 
benn  v.  bent'). 

ki- van:  1.  künn  van  (kergetós  játékban  ki- 
vannak azok,  a  kiket  kiolvastak,  s  azokat  a  lile 
kergeti)  (Vas  m.  Pálfa  Nyr.  XXV.417);  2.  ki- 
látszik, takaratlan.  Kinn,  "  Iáké  helóle  (Borsod  m. 
Csincse  Vikár  Béla).  Kivan  a 
a  dolmányom  (Pusztai  népdal  CzF.);  3.  elvégző- 
■.  be  van  fejezve.  n   megvan  íní.  ■ 

szám)  (Tolna   m.    Szegszánl    Nvr     X XVIII 
Borsod,  Abaúj,  Zemplén  m.  Király  Pál) ;  4.  na g 
van  (vmivel)  (Borsod  m.  Sajó-8z.-Péter  Sdn 
Gyulané);    5.    ki    van    tüntetve.    Akkor  igen  hí- 
vottam  (mondja   a  leány,   ha   a  fiatalemberek, 
pl.  a   mulatságon,   kitüntették]  (Miskolc  ét  vid. 
.  6.  vigan  van,  jól  mulat.   Kir.t 
le   kileszünk   a    lakodalmaikor!   (Nógrád    m. 
V.182). 

[Szólások].  Kivan  tizenhárom  s:  kivan 

csipve  (Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyu- 
lán* mint  az  ablakfa :  túlságosan  ki  van 
tüntetve,  túlságosan  kitünteti  magát  (Pölsó-Csalló- 
köz  Nyr.  VI  11.378). 

18- van:    1.    lekerült    a   játék    soráról    (labda- 
játékban a  vesztes  fél),    h  <  játékot:  mi 
vagyunk   fel,  ti  vagytok  le.    Elejtetted  a  la/ 
levagy  (Borsod,  Abaúj,  Zemplén  m.  Király  Pál ;  — 


másutt  miit, 

megvan,  vége  van.  Eggy  ícaka  livah"  (Veszprém  m. 
Csetény  Nyr.  XV  l 
osztán  lévan!  (Somogy  m.  Darány  Nyr.  XX III 

rá- van:  eli  >»,  hogy  mind  • 

k  (Dráva  mrll.  Nvr.   '  <sivóth> 

[mellettem),   miml  rám  \  III 

má,   mer   látom,  h<  rám 

i  m.  II.  Kopács  Nyi  -73). 

van:  i  mije  van  u  embernek,  rajrvoa 
i  mellett 
(Cegléd    [losvay    Vilmos). 

(Alföld     I  Sándori 

K     k  ni  Halas  Nyr.  XI  nka]. 

VÁNCOQ:  vánszorog  (Szatmár  m.  Knpnik- 
bánya  és  vid.  NyK.  11.380). 

VÁNC8I:  vézna  (Csík  m.  Gyergyó-I»; 

XI1.J 

[VÁNCSOROD-IK]. 

el-váncsorodik :    eltorzul     (tí 
Mihály). 

VÁNCSORODÁS  :  (vénülés  okozta)  elváltozás, 
eltorzulás.  A  hanta  embei  képin  nem  látszik  meg 
ojan   tanár   a   vámoson  md  a   fejérbőrüén 

(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

VÁNCSORODOTT :    eltorzult.     Váncs»< 
Btékelyföld  Kiss  Mihály). 

VANDA:   satuvá,  vézna,   nyápic,   eyeuu 
teges  (Kis-Kun-Halas  Nvr.  XV.519;  Cegléd  I 
vay  Vilmos;  Hol?  Nyr.  XII. 528).  Vanda  kin 

i Kecskemét  Simoiiyi  Zsigmond). 

vánda- vetél t :  *  FándavetéU  ggerék  (Pest  m. 
I.  Nyáregyháza  és  vid.  Szinnyei  Otmán. 

VANDAGL-IK:  szepeg  (a  kényes  gyermek) 
illan>uiszék  in.  Kis-Borosnyó  Nyr.   XV  1.48). 

VANDALÜS:  vend  (Göcsej  Nyr.  XII 

VÁNDLI:    pofoncsapás. 

hogy    »ii>tgi/ár    talpra    esik    a    fejed!    (Gyór   S 
XXIII 

VÁNDORLÓ    (ránduló    1  Nyr.   XX. 

370;  Vas  m.  Nómet-(i 
dúló  Zala  m.  Dergecs  Nyr    III 

VÁNDOROL  (oatuUUnl   Nógrád   m.   Tolna 
Nyr.  XVm.48;  vá  ■  XXVIII.68; 

tHwdtmyaTurócm.Ciimmermann  Jáu 

éváüdűX   Zala   m.   Der  III 

rém  m.  Nyr.  VII 

VANKA:     vaiívonk:. 

Nyr.  X1V.356  hogy 

vót  >  ín  nem   a    nyai 

i  is!  (Csonerád  m. 
tea  Czake  mm]. 


M7 


VÁHKOfl       RONO 


OROS-VANNYOO 


918 


VÁNKOS  ivánkus  Zala  m.  Hetes  Ethnographia 
VIII.96;  Mohács  Nyr.  XXVlUití;  Cegléd  llosvay 

108;   Csongrád    m  I    Nyr.    XVI  i 

Bécs   m.    Bajniok   Nyr    VII.425;   Szabadka 
sionvi  Gyula):  l.  a  siekér  tengelyére   erős 
lapos  fa,  a  melyen  a  fürgentyü  |vö.  ffrgetyúl.] 
moiog  (Cegléd  llosvay  Vilmos;  Bereg  m.  Som 

issy  Sándor;  Udvarhely  m.  Olaszt. 
XI  11.578);  2.  as  eketalyiga  tengelye  fölött  levó 
vastagabb  fa,  melyen  a  gerendely  vége  nyug- 
szik (Heves  m.  Caépa  Nyr.  11.380;  Csongrád  m. 
XVII.45);  3.  |?  —  takács-mest.] 
(Orosháza  Nyr.  I 

vánkos-fa :  padlógerenda  (azon  gerendák,  a  me- 
lyekre a  padló  deszkái  szegezve  vannak)  (Dunán- 
túl Krdészeti  Lapok  XXIL868). 

vánkos-fenók :  párnabetét   (Dunántúl  Nyr.  V. 

vánkos-hej  (Vas  m.  Nyr.  XVII.420;  vánkos- 
hijj  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos):  párnahaj. 

VANKUJ  (vankuly) :  L  vad,  mogorva,  mokány 

(Udvarhely  m.  Darvai  Istváu);  2.  megátalkodott, 

idék  Nyr.  VIII.  188;  Erdóvidék,  Kis- 

ii  Nyr.  XX VI. 48).  Vankuj tolvaj ( Háromszék  m. 

Bitai  Géza);  3.  alattomos    (Háromszék  m.  NyK. 

III. 14):  4.  szégyenlős  (Szatmár  m.  Patóháza  Nvr. 

KVÜL482);  5.  (gúny.)  oláh  (Háromszék  m.  MN v. 

:26;   Szolnok-Doboka  m.   Nyr.  XVII.382).  Te 

áncsori,  te  vankuj,  te !  [mondja  az  oláh  pópának 

a  felesége]  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III. 

:d,  mennyi  vankuj!  (Háromszék  m.  Ko- 

vássna  Butyka  Boldizsár) ;  5.  ördög  (Karcag  Nyr. 

XXVI.334)  [vö.  mafcuj,  mankuj]. 

VANNA:  faedény,    a    melyben    túrót,    vajat, 
zsírt,   lisztet,    korpát   stb.    tartanak    (Heves   m. 
-len  1840;  Abaúj  m.  Névtelen  1839 ;  Zemp- 
lén  m.   Deregnyó   Nyr.   XVII.421 ;   Szatmár   m. 
Patóháza  Nyr.  XIX.380). 

VÁNSZORI:  beteges  (Háromszék  m.  MNy. 
VI. 354;  Vadr. ;  Gyórffy  Iván;  Háromszék  m. 
Uion  Erdélyi  Lajos ;  Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  V  347 ; 
Horger  Antal;  Brassó  m.  Bácsfalu  Nvr."  VI.231). 

VÁNSZOROG  (váncorog   Cegléd   llosvay  Vil- 
mos; Szabadka  Kászooyi  Gyula;   Abaúj  m.  Ki- 
rály  Pál):   sinlódve   nyavalyog   (Háromszék  m. 
r.). 

1 .  VÁNT,  VÁND  :  limonittá  még  át  nem  vál- 
tozott chalybit  (Torockó  Jankó  J.  Torda  stb.  202). 

(2.  VÁNT]. 

vánt-rúd:  koszorúfa  (azon  gerenda,  mely  az 
épület  falára  van  fektetve,  8  a  melyen  a  tetőzet 
többi  gerendái  nyugszanak)   (Brassó  m.  Hétfalu 
XXII.94;  Király  Pál,  Horger  Antal). 

VANTALLÓ:  kétfejű  póröly  [bányász  mest] 
(Zalathna  vid  111.238). 

VÁNTORONG :  tizenkétsingc s  végvászon  (Besz- 
terce-Naszód m.  Zselyk  Nvr.  XVIII. 


VANTOROS :  [?].  Hogy  véstem  nyakamba  > 
toros  szoknyámat  (Marosszék,  Nyarad  mell.  Vadr. 
192   | itt   vántoros  helyett  my   a    Kriza 

igazítása.  tdr.    538;  —  vö.   Hadd   vessem 

nyakamba  vont  arany  szoknyámat  [Vadr.  8];  Csak 
vessem    nyakamba   az   vándorló   szoknyám    LN 
IV.567)). 

[  VANY  AL|,  VAN  TOL :  tákol,  összetákol,  összeüt 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[VANYALGAT],  VANYOLGAT:  tákolgat,  ösi- 

asetákolgat  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

VANYALITT,  HANYALITT  (banyalü,  vanyo- 
litt):  hamarosan  készít,  összetákol,  összeüt  (Kr- 
dély  Kassai  J.  Szókönyv  11.248;  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.).  Egy  küs 
vacsorát  vanyaiittok  (Udvarhely  m.  Vadr.). 

VANYIGA  (vanyuga  Háromszék  m.  Nyr.  V. 
129;  vonyiga  Pest  m.  Szeremle  Nyr.  XV1.505): 
satnya,  vézna,  cingár,  gyenge,  beteges  (Pest  m. 
Szeremle  Nyr.  XVI.505;  Kisújszállás  Nyr.  XXI 
144.  335;  Orosháza  Nyr.  IV.378 ;  Eger  Kass 
Szókönyv  11.64.  347;  Énekes  Imre;  Rimaszombat 
vid.  Nyr.  X.89;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VL426; 
Háromszék  m.  Nyr.  V.129;  Vadr.;  Csík  m.  MNy. 
VI.377). 

VANYIGÁSKOD-IK :  nyafog  (agyerek)  (Bor- 
sod m.  Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyuláné). 

VÁNNYAD  (ványjad ;  —  ványadni  Székely- 
föld Tsz.:  ványhad  Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843):  bágyad,  sáppad,  gyengül,  fonnyad,  sat- 
nyul,  soványodik  (Eger  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 
270;  Tsz.;  Andrássy  Antal  1843). 

el-vánnyad:  elcsigázódik,  elfonnyad,  lesová- 
nyodik, elsatnyul,  elgyengül  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

meg-vánnyad:  cv  (Zemplén  m.  Tállya  Nvr. 
IV.520;  Bereg-Rákos  és  vid.  Pap  Károly). 

[VÁNNYADOZ],  VÁNYADOZ :  vánszorog  (Győr 
m.  Szigetköz,  Duna-Sz.-Pál  Nyr.  VIII.523). 

VÁNNYADT,  VÁNYADT  (vánnydt) :  L  kopott, 
elnyűtt  Nézze,  úrfi,  ez  még  a  jóbonya  kontyoló 
fátyja  volt,  azért  ilyen  vánnyadt  (Kalotaszeg  Nyr. 
XVI. 143);  2.  bágyadt,  sápadt,  elgyengült,  sat- 
nya, vézna,  elsatnyult,  fonnyadt,  lesoványodott, 
elcsigázott,  beteges,  kényeskedő  (k'is-Kúnság 
Kimnach  Ödön;  Békés  m.  Balog  István;  Pa- 
lócság Nyr.  XXIII.43 ;  Eger  Kassai  J.  Szókönyv 
11.273;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.425  [itt  vannyatt 
alkalmasint  hiba];  Tisza-Dob  Nyr.  XVIII.' 
Zemplén  m.  Schröder  Gyuláné;  Székelyföld  Tsz.). 
No,  ugyan  ványadt  ember  ez!  (Székelyföld  Tsz.). 

VANNYOG  (vannyag  Maros-Torda  m 
XXVII.40):  vinnyog,  nyafog  (gyermek,  tyúk, 
disznó)  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
Nyr.  V.90).  Ojan,  mind  az  ért  kilis :  mingyár 
vannyag,  ha  egy  kicsit  hozzáér  az  ember  (Maros- 
Torda  m.  Nyr.  XXVII.40). 

58* 


\  INNYOOTAT 


\  \U     VÁRAK" 


VANNYOOTAT:    nyafontat.    \  inti\oi;tat.    Ne 
vannyogtasd    azt    a    gyerni 
tyúkot  v.  a  disznót  (Székelytold   Kiss  Mihály). 

VÁNYOL:    l.    kall   (posztót,  gyapjúszövetet; 

Riék    ni  \  m.  Tsz.;    Huk. 

•2.    11   lábhajliahoi  idomit.  nvujt 
(bórt  i)  f/.ilah   vid.  Nvr.  XXVIII.238). 

ol-ványol:  elvisel,  elkoptat,  rlnvú  i  ruhát) 
(8zatmár  m.  Kapnikbánya  ég  vid.  \\k  11.376; 
8zékelyfold  Trs.). 

ki-ványol :  sokszoros  mosással,  áztatá> 
ro  gátassal  kifehérít  (frissen  sión  vásznat)  (Be- 
reg  m.  Pap  Károly). 

mög-ványol :  meifkall  (posztót,  gyapjúszövetet) 
(8sékelyft>i«i  Kiss  Mihály) 

VÁNYOLÓ  i  kalló  (Székelyföld  Tsz. ;  Arnnv- 
Qynlal  NGy.  III  tó  m.  Hétftúu  Horger 

Antal;  Bukovina  Nyr.  VI.525). 

ványoló-décka :  L   alakú  deszka,  |   nxdyen  a 
ttórt  a  lábhajláshoz  idomítja,  nyújtja 
(Zilah   vid.  Nyr.  XXVÜL288). 

ványoló-vas:  vaseszköz,  a  mellyel  a  csizmadia 
a  bórt  a  ványolódéckán  a  lábhajláshoz  idomítja, 
nyújtja  (Zilah  vid.  Nyr    XXVI  11.233). 

(VAPÉR,  VAPIR]. 

vapér-kendő,  vapir-kendó:  nói  kendó  (Ba- 
ranya m.  Nyr.  11.184;  nX565). 

VÁPOB  (váápor,  vapor):  1.  gózkoesi  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  III.2. 3);  2.  gózhajó  (Brassó  m. 
Hosszúfalu  Horger  Antal;  Moldvai  csáng.  Nyr. 
X  J04)  |vö.  Nyr.  XXIII,".:: 

VAR:  rüh  (Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály, 
Kolumbán   Samu;  Háromszék  m.  MXy.  VI 

[V.478;  Krdóvidék  Tsz.).  .4  var  kivert  réjta 
(Csík  m.  Nyr.  VII.331). 

1.  VÁR:  1.  udvara  a  holdnak  (Dunántúl  Nyr. 
XVI. 240);  2.  az  a  kör,  melyet  a  bilinckeflók  I 
homokban  kikerekítenek  (Dunántúl  Nvr.  XVI. 
240);  3.  hosszú,  keskeny  négyszög,  a  melyet  a 
labdázok  (vö.  várba-hajigáló]  bottal  a  földre  húz- 
nak (Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.278). 

vár-bent-állós    (v  ár-ben  t-áü- ós) :    eggy    labdá- 
it (Dunántúl  Nvr    XVI.240;  Repce  vid.  Nvr. 
XX. 409;  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV.  182)  (vö. 
várba  állón]. 

vár-mögye  (vár-mege  Abaúj  m.  Szikszó  vid. 
Király  Pál ;  Abaúj  m.  Pusztafalu  Szádeezky  La- 
jos). 

(Szólások].   Yánnegére  menni:  vármegyei  köz- 
munkára   (útépítésre)    menni.    Hajinak    </ 
megére.  Oda  vótam  a  vármegére  (Abaúj  m.  Puszta- 
falu Szádeezky  Lajos). 


▼ármögyéi:    tftbb    vármegyében    keres  (szö- 
kevényt).   Vármögyézik    a    legint    (Szeged 
i  1 1  MMS). 

vár-ronosalék:  váromladék  (Székelyt 

11.471). 

vár-vöraaitó :  várbeli  őr.  Aggódik 
vé'raszló,  fit  aggódsz,  nn 

vár\  Otaplir  Benedek i. 

várba-állós:    eggy     labdajáték  m. 

Siobb    Ethnographia  III. 128)  (vö.  vd 

várba-gyugóoska :  eggy  labdajáték  (Cegléd 
llosvay  vUmo 

várba-hajigáló :  eggy  labdajáték  (Szeged  K 
mány  L.  Szeged  népe  III.278:  itt  le  van  irva). 

2.  VÁR.  .Vo  vára:  no  várjl  (fenyegetés) 
(Rózsin  n  (íyr.  VIII.666).  Xo  várd  te,  m» 

zem  kbz<  Abaúj  m.  Szikszó  vid. 

Király  Vél).   Vérkait:  várj!  (Hevet m.) 
XXV.668).  Várhass  sorodra!  (Palócság  Nyr.  X 
179). 

é-vár:  megvár.  Évárom  má,  mi  léssz  ebbü  a 
verekedésbü  (Szabadka  Kaszonyi  Gyula). 

[  elő-vár]. 

(Szólások).  Majd  elövárlak!  (fenyegetés]  (Vas  m. 
Kemenesalja  Nyr.  111.88). 

VARACSKOS  (vakarcsos  Csallóköz  Nyr.  I. 
333;  varackos  Balaton  mell.  Tsz.):  1  varáéhoz, 
varacskos:  egyenetlen  (durva,  érdes,  bibircses) 
héjú  (pl  krumpli)  (Balaton  mell.,  Pápa  vid.  Tsz.) ; 
2.  vakarcsos,  s:  varangyos  (béka)  (Repce 

mell.  Nyr.  XX.4I1:  Pipt  vid  iranym m. 

i  Nvr.  XVII!  iránya    m.   Mecsekbál 

Thomaer  Ignác  1841 ;  Csallóköz  Nyr.  1.333)  (vö. 
varancskos]. 

[VARÁDICS],  VIRÁDICS:  tanacetum  vul- 
gare  (Hoves  m.  Névtelen  1840;  Békés  m.  Buda- 
pesti Hirlap  1895.  71.  sz.)  (vö.  garádics-kóró). 

VARADZ-IK:  varasodik  (a  seb:  var  k.-pzódik 
rajta)    (Székelyföld    Kiss    Mihály).   Var 

orrom    i Túrkeve  Nyr.  XII.186). 

bó-varadzik:  bevarasodik.  Bévaradzoit   t 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

VARAKAS:  varangyos.  Varakas  béka  (Bala- 
ton mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

VÁRAKOZ-IK  (várkoz-ik  Székelyföld  Gyórffy 
Iván;   várkozz   Székelyföld   Arany-íivulai    v 
1.151). 

(VÁRAKOZÁS). 

(Szólások],  i  ro: hitelbe,  k< 

komám,   egy   mázsa   búzát   várakozásra!   (Hajdú 
Szón  XXVI  l-  hozásba  g 

restelte,  elszégyelte  maga'  akozásba 

gyütt  az  a  szegény  diák,    hogy    odázzátok    neki 
(Nagy-Kórös  Nw    \\ VI  188) 


921 


\NC8— V.\      '  I>-  IK 


VARÁZSLÁS- VARGA  NN  A 


m 


VARANC8:  varancsag'  [varanevoR  béka?] 
(Háromszék  m.  M  V7). 

VARANCSAGOS:    1.   érdes    fölszinü  (kő,  fa-   ' 
kéreg,   bér  stb.)    (Kis-Kúu-Halas   N  <05; 

Szeged  Király  Pál);  2.  varani:  tncsagos 

béka  (Cegléd  Ilosvay    Vilmos)  jvö.    varancsokos, 
ngyagos\. 

VARANCSKOS:  varangyos.   Varancskos  béka 
tárom  Nyr.  VII.282;    Imna-Almás  Nyr.   III. 
na   m.   Paks   Nyr.    XX1I.481)   [vö. 
racskos]. 

VARANCSOKOS :  x.   Varancsokos  b*eka  (Zilah 
XX  VII. 494)  [vö.  varnncsagos]. 

VARANCSOS:  v.  Varancsos  bika  (Nyitra  m. 
Magyar-Soók  Nyr.  XX.80). 

VARANGYAGOS:  v  Varangyagos  béka  (Ba- 
ranya m.  Kopács  Császár  Lajos)  (vö.  varan- 
csugos]. 

VARANGYÉKOS:  x.  Varangyékos  béka  (Abaúj 
m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos;  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr    X.279). 

VARAS,  VAROS:  1.  varas:  rühes  (Székely- 
föld Kiss  Mihály);  2.  varos:  harapégés  miatt 
repedezett  kérgü  (Háromszék  m.  Dalnok  Erdé- 
szeti Lapok  XXII.669);  3.  varas,  varos:  varan- 
gyos (varázs,  varos)  béka  (Dunántúl  Nyr. 
XVI  240  [itt  ,rarazs:  béka'  hiba] ;  Csapodi  Ist- 
ván; Palócság  Ethnographia  III. 352;  Szolnok- 
Doboka  m.  Deés  Nyr.  XII.  140). 

varas-gyék:   [szidó    szó[.    Ennye,   varasgyékje, 
be   mégcsaát   ingömöt!  (Udvarhely    m.    Oláhfalu 
II  1.5 12).   Te  varazsgyék!    (Csík   m.    Darvai 
István).  Ha  nem  igaz,   legyek    varasgyék!   [eskü- 
dözés! (Erdővidék  Szász  József)- 

IVÁRASDI]. 

váraBdi-játék:  eggy  labdajáték  (Hol  ?  Tsz.). 

[VARASOD-IK. 

el-varasodik:  elrühesedik  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

meg-varasodik :  megrühesedik  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

VARASODÁS  {varrasodás  Göcsej  Nyr.  XIII. 
311). 

VARÁTYA :  aszalt  szilva  (Háromszék  in.  Nyr. 
XVIII.239). 

VARÁZS:  vmi  vizi  szellem.  ,Ma  a  Tiszából 
vizet  meritők  egy  keveset  visszalöttyentenek 
engesztelésül  a  viz  elvételéért,  hogy  a  Varázs 
ne  ártson'  (Csongrád  m.  Tápé  Ethnographia  VI. 
102). 

VARÁZSKOD-IK  (t át  ázskod-ik) :  varázsol,  ba- 
bonáskodik  (Abaúj  m.   Herét  vid.  Nyr.  11.476). 


VARÁZSLÁS:   zsarolás   (Hajdú    m.    T« 
Nyr.  XXVI.J 

VARÁZSLÓ:  zsaroló  (Hajdúm.  Tetétlen  Nyr. 

XXVI  238). 

VARÁZSOL :  idegen,  érthetetlen  nyelven  be- 
szél. Trl-tul  mind  csak  varázsait  ik  (Háromszék  in. 
Nyr.    IX.  17.".;    itt  várásoltak  hiba;    .  So- 

káig   varázsoltak    előttem   (Háromszék    m.    Nyr. 
1X.424). 

VARCOG  (vorcog  Balaton  mell.  Tsz.;  Vas  m. 
Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár  11.334; 
Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXII.431).  —  Varcog:  tré- 
csel, fecseg,  pletykázik  (Tolna  m.  Paks  Nyr. 
XIX. 480)  [vö.  vartyog]. 

VARCOK:  szemölcs  (Rábaköz  Gombocz  Zol- 
tán). 

VÁRDOGAL:  várogat  (Székelyföld  Nyr.  V.85; 
Kiss  Mihály). 

VARÉCSKA  (vdrécska):  főzőkanál  (Hont  m. 
Czimmermann  János;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.  189)  [vö.  varicskó]. 

VARGA  {vérga  Vas  m.  őrség  Nyr.  11.563; 
Göcsej  MNy.  11.417;  rorga  Vas  m.  órség  Nyr. 
11.563;  Göcsej  Nyr.  XIII.254):  1.  cserzővarga, 
timár  (Rimaszombat  Ny r.  V.271 ;  XXVI.479;[gúnyl. 
Zilah  vid.  Nyr.  XXV1II.233);  2.  görbe  kés.  Látom 
a  gazdát,  fényi  a  vargát,  szalad  a  pallásra. 
ed  darab  szalonnát  (Heves  m.  Pásztó  Nyr.  VIII. 
285);  3  az  öregháló  mind  a  két  húzókötel. 
hossza  közepén  kötött  bog  (Keszthely  Hermán  O. 
Halászat  K.);  4.  kullancs  (Udvarhely  m.  Nyr. 
V.231). 

[Szólások].  Vargát  fog  v.  kap  v.  ránt:  meg- 
pörkölődik, megperzselódik.  Megkapja  v.  meg- 
rántja a  varga:  w.  Vargát  fogott  v.  kapott  acs 
csizsmám  (Palócság  Nyr.  XXI.510).  Vargát  ránt 
a  csizma  [ha  nagyon  közel  tartják  a  túzhöz| 
(Békés  m.  Balog  István).  Hájjal  kente  a  csizs- 
máját;  aztán  addig  forgatta  a  tűznél,  hogy  meg- 
kapta v.  összerántotta  a  varga.  Ne  dűlj  a  ke- 
mencéhez, mer  összerántja  a  köámffnödet  (v.  a 
bundádat)  a  varga  (Borsod,  Abaúj  m.  Király  Pál). 

varga-bötü:  kerülő.  Jókora  vargabötüt  cs< 
tam.  Ek  kis  vargabötüvé  gyüttem  ide   (Csallóköz 
Szinnyei  József). 

varga-láb:  segitő-rúd,  a  milyent  keréktörés 
esetében  alkalmaznak  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván). 

VARGÁL:  varr  (Brassó  m.  Hétfalu  Horger 
Antal). 

VARGÁNYA  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Hol? 
Tsz. ;  vargányo  Soprony  és  Vas  m.  N\r.  X 

;<ínya  Vas  m.  őrség  Nyr.  VI  1.271  ;  Göcsej 
MNy.  11.417  :  Nyr.  XIII. 254  ;  Sümeg  vid.  Nógrádi  J. 
A  sümegvid.  nyelv j.  1 1 :  Göcsej  Nagy-Lengyel 
Nyr.  VIÍ.86;  vérgányo  Repce  mell.  Nyr.  XX. 364 ; 
Vas  ni.  Német-Gencs  Nyr.  XXVL18I  j    <o><iánya 


880 


WYA8Z — VAKU 


IUNO-VÁRÓ 


Mi 


Vaa  m.  órséK  \w    VU.971;  Göcsej  Nm    \li 
XJ11.165.  864;  Budeni-Alben  160;  Somogy   m. 
1 77) :  agarious  tol  (ehetó  gomba- 

faj). 

vargánya-gomba    (Baranya    m.    Csúza    N 
\\  111  4J'.».   rtrgányo-gomba   Somogy    m.    8z< 
Denca  Nyr.  111.281) 

|1.     VAROÁNYÁSZ),     VORGÁNYÁSZ: 
gáuyaszedó  (Göcsej  Rudenz-Album   i 

|2.  VABOÁNYÁ8ZI,  VOROÁNYÁ8Z :  vargá- 
mat ned  (Göcsej  Nyr.  X1V.166;  Badeni-AHran 
160). 

VÁRHATATLAN :  t  ii  ni  mellen  (Csallóköz,  A  r:i  k 

(VÁRI]. 

(Szólások].  Lesi,  vári,  kapi  nép:  másé  után 
kapkodó,  tuiyérnyaló  nép  (Abaúj  m.  Nyr.  IV.277). 

VARICSKÓ  fcrf):   fózókanál   (Ipoly  vid. 

U1.42S)  |\  sÁ-a]. 

VÁRINT:  vár.  Várincs !  Várintok  (Göcsej  Nyr. 
Q.478;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.143). 

VÁRÍT  [várét,  váriét,  várit):  vár  (Göcsej  Tsz.: 

MXv.   V.161.   162;  Nyr.   XIII.219;   XIV. 164;   Bu- 

-Album  158;  Zala  m.  Hetes  Xvr.  XIX.143). 

Férieeton  ékkictit !  (Zala  m.    Alsó-Lendva  Nyr. 

XXVI.:,- 

VÁRITKOZ-IK:  várakozik  (Göcsej  Nyr.  XIV. 
IlihliMiz-Album   159). 

VARIZSÁL:  hárogat,  hadargat.  kotorgat  (pl. 
parazsat)  (Zilah  vid.  Nyr.  XXVHI.287;  Maros- 
szék  Ravasz  Árpád;  Háromszék  m.  Vadr.)  (vö. 
hariz$ál\. 

el-varissál:   széthárogat,    széthadargat,    szét- 
kotorgat, szétpiszkál.  Varizsáld  el  a  s:> 
mentébe'.  (Zilah  vid.  Nyr.  XXVIH.287). 

meg-varissál :  megfenekel  (Torockó  Jankó  J. 
Torda  stb.202). 

VARIZSÁLÓ:  piszkafa  (Marosszék  Hegedűs 
István). 

VARIZ8LÓ:  x  (Marosvásárhely  Nyr.  X.428). 

varizsol;. 

ki-varixsol:  kikapar.  A  vetést  a  kányák  mind 
>,:solj(ik  (Zala-Egerszeg  Szűcs  Dezsó). 

(VABJÁSZ],  VARNYÁSZ:  kazlak,  boglyák 
óre,   a   ki  a  I    elriasztja   (Csongrád   m. 

Lanka  Gusztáv  1842;  (gúnynév]  .láas-Nagykún- 
Ssolnok  m.  Jánoshida  Nyr.  IX.  191). 

VARJÚ  Soprony  m.  Kisfalad 

Miháli  Nyr.  XXÍ.381 ;  Repce  vid.  Nyr.  \ 

Bakony  vid.  Nyr.  11.470;  IV.85;  Tolna  m.  Nyr. 

18 ;  vargyú,  várgyú  Mohács    Xvr     XXVII.67; 

kán-Halas  Nyr.  XV.67;   Fölsó-Bácska  Nyr. 


\\  III  456;  Rimaszombat 
vid.    Nyi  Vas   m.    óreég    N 

881  .    vary 
XXVIII  ,  •,  uiad 

Kerekes    Bmó      varnyu   Abaúj    m.    Porró-Encs 

Moháot    ' 
11.67;  Szláv.-:  WIIIJI1;  Hács-Bod- 

m.    Ida  i'alócság   N 

\\l.:;ii'i;    XXIV. 191.    881  .    Hevei    m.    Makáry 
vt.-UMi   1  •  •  ni  m. 

mörm  Hí  xvm ,\. 

■ 
ma,  bórpapuoi  .  \i\  M91 

Zilah  él  vid.  Xyr.  XXVIII  rekes  Ernó). 

varjú-fenyó:  vörösfenvó  (larix)  (Clik  in.  Q 
mes  Nyr.  XXVII  1.148). 

varju-görönda :  szelemen  (parasztház  födelé- 
nek ormán  végignyúló  gerenda,  a  mely  vagy 
az  ollófákon,  vagy  ágasokon  nyugszik)  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

varju-haj:  camphorosma  ovata  (Félegyháza 
Xyr.  XXVIII. 144). 

varnyú-háj :  borsos  szaka  (sedum  acre)    i 
ves  m.  Névtelen  1840). 

varjú-tüske :  rhamnus  catbarticus  (Borsod  m 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IV. 374). 

varjú-vórös,    varnyú-vórös :    burka,    melynek 
a  tölteléke  megabárolt   és    disznóvérre]    k. 
kása  (Csongrád  m.  Szentes  Czakó  Ferei 

VARJUNG,  VARJÚNK:  varjú  (Dráva  mell. 
Nyr.VI.133;  Dráva  Bell.  Kopács  Nyr.  XVII  2 

VARKOCS    {brekocs    Hont    m.    Ipolyság    N 
XIX.189;  vérkoet  Palócság  Xyr.  XXffl.94;  Aszód 
Mágócsy-I'ietz   Sándor;  vrekocs,   vrekot 
vid.  Nyr.  XXVni.462.  498;  Hont  m.  Ipolyság' 
XIX. 189;  Aszód  Nyr.  IX.525;  Simonyi  Zsigmond; 
K;irtal  Simonyi  Zsigmond;  irkocs  Palócság  Nyr. 
XXIII.'.U):  hajfonat,  hajfonadék,  copf   (Palócság 
NM.  XXIII.94;  Nyitra  vid.  Nvr.XXVlII.4G2;  Hont 
m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.  189;  Pest  m.  Csanád  Bé- 
kássy   Sándor;    Aszód    Nyr.    IX.525;    Mágócsy- 
Dietz  Sándor,  Simonyi  Zsigmond ;  Kartal  Simonyi 
Zsigmond;    Abaúj    m.    Nyr.    111.84.  223;   Király 
Pál,  Névtelen  1839;  Torna  m.  Torna-Újfalu  Xvr 
XVII. 40.  41.    186;   Zemplén    m.    Szürnyeg    I 
XII.379;  Hegyalja  Kassai  J.   Szókonyv    1 1 . 1  í M  ; 
Tiszahát  Mágócsy-Dietz  Sándor). 

(Szólások],  ősz  varkocsot  fon:  vén  leány  (Abaúj 
in.  Xvr.  III.S4).    Hiába  várja  azt  a  legényt  az  a 
jány;  akkorra  ősz  varkocsot  fon,  a  mikorra  a 
maga  embere  lessz  (Abaúj  m.  Király  Pál). 

VARKUS:  jtréf.]  suba  (Csongrád  m.  Szentes 
Nyr.  VI.J 

VÁRÓ.  Várólag:  várva  (Alsó-Fehér   m.    M 
XXV.348). 

[Szólások].  Rég  várójába  van.  hogy  légyén 
lami  belőlle  (8zékelyföld  Nyr.  VU 


!»•_>:» 


VAROS      VARRÓ 


VARRÓKA-VARSA 


OM 


VÁROS  'inör  m.  Vály    Nyr.    XXIII. 

irasz  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 484;    várus 
grád  m.   Nyi    XXV  1.478). 

város-cselód :  hajdú  (Hódmezó- Vásárhely  Nyr. 

VIII 

[város-hasa]. 

városhásaskod-ik:  pörösködik  (Hajdú  m.  Kába 
Székely  Ábrahám). 

vároe-BBóga:  rendőr  ( Kolozsvár  Szinnyei  Jó- 
zsef)- A  városszógák  mind  kimentek  az  újvárosba; 
tisztán  verekedés  van  (Marosvásárhely  Nyr.  XV. 

[VÁROSI]. 

Tárosi-oselód:  éjjeli  ór  (Nagy-Kálló  Nyr.  XII. 

1.  VARR  ir&s  Zilah  vid.  Nyr    XXVII 

olaok-Doboka  m.  Deés  Nyr.  XXII.284; 
:  Vas  m.  Hódos  Gombocz  Zoltán;  mög- 
ta  Mohács  Nyr.  XXVI1.114):  l.  köt  (hálót) 
(Tihany  Hermán  O.  Halászat  K.);  2.  a  ladik 
repedéseit  mohával  betömi,  erre  vékony  fa- 
lemezt (fúzfapántlikát)  illeszt  rá  és  ezt  össze- 
foglaló vaskapoccsal  leszorítja.  Ladikot  varrni 
(Dráva  mell.  Nyr.  V.472). 

isok].  Agyon    v.   agylag    várni:   két  szél 
vásznat  összevarrni  (Udvarhely  m.  Vadr.). 

mög-varr  =  varr  2.  (ladikot).  Várd  még  a 
csiklit,  mer  fojik  (Eszék  vid.  Nyr.  VIII.373). 

(Szólások|.  Hm,  egészen  beolt  ám  az  idő,  az 
éccaka  nyilván  megvárja:  nyilván  megfagy  (Csong- 
rád m.  Szentes  Czakó  Ferenc). 

(2.  VARR|. 

el-varr :  eloson,  odább  áll,  eleblábol  (Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.). 

ki-varr:  kioson,  kisuhan  (az  ajtón)  (Székely- 
Tóid  Tsz.). 

VARRÁS  (várás  Zilah  vid.  Nyr.  XXVII.495; 
Szolnok-Doboka  m.  Deés  Nyr.  XXII.284). 

agyonvarrás:  két  szél  vászon  összevarrása 
(Háromszék  m.  MNy.  VI. 3 16). 

VARRÓ  iranfmat  Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVII.316;  voró  Dráva  mell.  Nyr.  VI.133;  vóró 
Eszék  vid.  Nyr.  VI  11.43  [itt  vórom  nyilván  hiba 
e  h. :  vőrőm) ;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr  XVI  1.237 ; 
Baranya-Sz.-Lórinc  Nyr.  XVII. 381 ;  Baranya  m. 
Csúza   Nyr.  XVHL490;    'urölrisasszony    Mohács 

XX VI  1.114;    vóróiű   Tolna   m.   Bátta 
XVIII. 335):    1.    váró,    varró,   voró,  vóró:  varrni 
való    (Dráva   mell.   Nyr.    VI.133;    Baranya   m 
Csúza  Nyr.  XVIII.429;  Ugocsam.  Nyr.  VIÍI.426) 
Égy  kis  vórom  vót :  annak  a  gyeröknek  a  csuha 
jára   vettem  [hiba  eh.:  vettem  =  vetettem]  egy 
fótot  (Eszék  vid.  Nyr.   VIII.43).    Ipen   elvigesztem 
a  varómat   (Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII 


A  varrómat  is  viszem.  Nekem  varrót  attak  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály);  2.  arró  helyiség 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.429);  3.  voró, 
vóró:  koHzorúfa  (az  a  gerenda,  mely  az  épület 
falára  van  fektetve,  s  a  melyen  a  tetőzet  többi 
gerendái  nyugszanak)  (Dráva  mell.  Nyr.  VI  I 
Baranya-Sz -Lóri:  WII.381;  Baranyám. 
Csúza  Nyr.  XVII  1.430).  Ez  a  gerenda  jó  léssz 
ónak  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII.237). 

VARRÓKA:  tű  (Baranya  m.  Kisasszonyfa  és 
vid.  Császár  Árpád). 

VARRÓKÁL:  varrogat  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

össze-varrókál :    összevarrogat    (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

VARSA  (Gyór  és  vid.  Nyr.  VI.  192;  XI.430; 
Vas  m.  Kemenesalja,  Marcal  mell.  Tsz.;  So- 
mogy m.  Ádánd  Nyr.  IV. 186;  Dráva  mell.  Nyr. 
VI.133;  Eszék  vid.  Nyr.  VIII.140.  180;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVII.237;  Duna,  Tisza  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.;  Békés  m.  Balog  István; 
Csongrád  Nyr.  VII. 526;  Heves  m.  Csépa  Nvr. 
III.286;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.325;  Szé- 
kelyföld Kóváry  László  1842;  verte  Fehér  m. 
Velence  Hermán  0.  Halászat  K.;  Mátyusfólde, 
Tallós  Nyr.  XVI.382;  Tisza- Abád-Szalók  Nyr 
IX.  144 ;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.351; 
Tokaj  Nyr.  XX1V.240;  Székelyföld  Hermán  0. 
Halászat  K.  839b;  vorsá  Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
358;  vörse  Vas  in.  Király  Pál;  Győr  Hermán  0. 
Halászat  K. ;  Győr  m.  Szigetköz,  Duna-Sz.-Pál 
Nyr.  VIII.523;  Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI. 
382):  minden,  a  halak  (v.  csíkok)  betévedésére 
számító,  akár  hálózatból,  akár  vesszőből  font 
szerszám,  a  melyet  bárhová  át  lehet  helyezni. 

verse-baba :  bogra  kötött  nádüstök,  a  melyre 
a  verséket  szárítás  végett  ráborítják  (Fehér  m. 
Velence  Hermán  0.  Halászat  K.). 

varsa-háló,  verse-háló :  1.  varsa-háló :  eggy- 
kávás,  villásrúdon  levő  zsákháló,  a  melyet  ge- 
reblye-módra  vetnek  a  vízbe,  kivált  bokros 
helyen;  a  halat  a  botlóval  kergetik  belé ;  néhol 
csak  a  part  felé  kaparásznak  vele  (Borsod  m. 
Szendrő  Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  verse-) 
a  halak  betévedésére  számító,  hálóból  kötött, 
abroncskeretú  eszköz,  vörösökkel,  hogy  a  bele- 
tévedt hal  ki  ne  találjon;  karók  közé  feszítik  ki 
(Zemplén  m.  Karád  Hermán  0.  Halászat  K.; 
Szabolcs  m.  Dessewflfy  Nyr.  XXII.  142.  143). 

varsa-ráma:  a  pisztrángvarsa  kávája,  abroncsa 
v.  hajtoványa  (Udvarhely  m.  Füle  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

varsa-tű,  verse-tü:  1.  varsa-tü,  verse-tü:  a 
pisztrángvarsa  belsejében  levő  túalakú  pecek, 
a  melyre  a  csalétket  (gilisztát,  csirkebelet)  föl- 
tüzik  (Udvarhely  m.  Füle  Hermán  0.  Halá- 
szat K.);  2.  hálókötő-tű  (Velence  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 


MT 


STA     VARI 


\  \i;i 


m 


VAB8INTA,  VA8INTA:  neonná  Schraitzer  és 
eernua  (Balaton   m    Hermán  <>.   Halálul 

VARSLI:  disznósajt  (Báos  m.  Nyr.  XVI.I 

VÁRTA:    x    .Tolnám.   Battaszók   Király   P 

|VÁRTA),  VÁRDA:  almns.mak  azon  kiszéle- 
sedése, a  méhben  ai  ogi:  asz  mog\ 
a  másikat  (Torockó  .Iánk                la  stb.  202). 

|l.  VÁRTAT1. 

(Szólások).   /  itvii,  kis 

idő  múlva  iluinantúl    I :  ■  •  1  i hm  Jusztin i  Ek   kevis 

véri  trü    é'ggy 
ásnom  (Göcsej,  Páka  Nyr.  1.374). 

VÁRTAT:    1.    varat    |  Kis  Kun-Halas    Nyr. 

I  Kis- 
Kun  Halas  Korda  Imre);  2.  a  lovakat  türtőzteti, 
mikor  indulni  akarnak.    Vártass  má"  égy  k< 
Jód  Ilosvay  Vilmos). 

VARTYAN:    kt-lKt  lenúl,    gorombán    odavet 
'  szót.  vakkant,  böffeni  (Szókelvföld  Kiss 
Mihály). 

(VARTYANT,  VÉRTYANT,  VÉRTYANT]. 

é-vörtyant.  mÜ  magát:  elkárogja  ma- 

Kintotta  magát   (a  varnyú) 

MTI  Kalmány  L.  Szeged  népe 

ii  ia 


VARTYINT 
Mihály). 


vartyan    (Székelyföld    Kiss 


VARTYOO    (Veszprém    ni.     Csetény    Halász 

Kővár  vid.  Xyr.    XVI. 574; 

Kun-Hala  labadka  Kánonyi 

Gyula;  ild     Nvr.     XVII. 142:    Kiss 

hály:  Csík  m.  MXy.  VL877;  Brassó  m.  Hét- 
falu Horger  \  rcsog  Szatmár  in.  Tunyog 
■  mg  Veszprém  m.  Cee- 
XVII.  825;  Halász  Ignác;  Somogy  m. 
Nyr.  0-877;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Mezőtúr 
Xyr.    X.őíiíl:    Kis-Kun-Halas    Nyr.    XV.27.    510; 

afüred  és  vid.  Kimnaeli  Ödön;  Csong- 
rád m.  Szentes  Czakó  Ferenc;  vértyog  Kecs- 
kemét Kiráh  zentes  Nyr.  VIII.281.  881): 
i.  vartyog:  m/ri/-forma  hangot  ad  (pl.  a  vizes 
kapca  a  rossz  csizmában ;  a  genyedtség  a 
még  ki  nem  fakadt  érett  sebben;  a  part- 
lyukban a  víz  a  rákászó  kezétől;  a  testviz  a 
fold  szine  alatt;  a  forrásba,  a  fürdőbe  fölbuzgó 
fojtó  levegő)  iS/.ekelytold  Kiss  Mihály;  Csik  m. 
VI. 377  vértyog:  brekeg,  ku- 
ruttyol i«  béka)  n-Halas  Xyr.  XVÜ19; 
Szabadka  Kászonyi  Gyula);  3.  vartyog,  vértyog, 
vértyog:  kotkodácsol  (a  tvuk.  mikor  kotlaniakar), 
kurrog  (a  kotló,  ha  bántják),  —  (a  tyúk.  mikor 
a  torkán  akad  vmii  (Veszprém  m.  Csetény  Halász 
Ignác ;  Somoirv  m  I  egléd  Ilosvay  Vil- 
mos; Mezőtúr  Nyr.  X.669;  Csongrád  m.  Szentes 
Czakó  Ferenc);  4.  vartyog:  szörpöl,  csam 
Inolv  völ^ve.  K'ovárvid.  Nvr.  XV 

•  og,  ropog  (mint  a  ring).  \A  hójayo 


a    miü    l\p,    mindegyre   vén  Veszprém  m 

Csetény   Nyr    XVII .826);    9.  tgog, 

sokat  Össze- 
vissza I. .szel  ,  |'i s/a I ii re.|  -■-  \id  Kimnaeli  Ödön; 
Szen-  ekelyföhl  VII 

l  \l  iái)  .  Bétfaln  Horger 

vértyog  [a  szájal,  mint  a  kotlós  tyú 
Nyr.  rtyog :  zsörtölődik  (Cegléd  I 

vay  Vilmos);  8.   vértyog,    vértyog: 
csolva    sir,    kiabál    (a    gyerek)    (Kis  Kun-ll 
Nyr.   W.r.üt.    Kecskéméi   Kii  Szentes 

Nyr.  VTJL881  ;   Czakó   Ferenc)  »»- 

tyog,  vértyég]. 

elö-vórcBOg:  előkiált  (vkit)    (Szatmar  in.  Tu 
nyög  Szabó  Imre). 

ki-vartyog:  vartyogva  kiszabadni  (vbonnan 
a  beszorult   levegő)  (Székelyföld   Kiss  Mili I 

|VARTYOGÓS|,  VÍÍRTYOGÓS  (r,r>!/»gos):  ro- 
tyogós.   Vertyogós  (vértyogos)  káposzta:  rotyogó*, 
melegített  káposzta   (Dunántú 
Vas  m.  Tarodhaza   Xyr.   X 

VAS  (vos  Aranyosszék  \  .ésé, 

kardé,  fürészé)  (Torna  m.  Király  Pal;  BAl 
szék  m.  Kovászna  és  vid.  Erdészeti  Lapok  XXII. 
128);  2.  [tréf.]  krajcár  (Tata  vid.  Nyr.  V.329; 
Febér  rn.  Xyr.  &XYI.625;  Szabadka  Kászonyi 
Gyula;  Debrecen  stb.  Szinnyei  József);  3.  vasak: 
pléhedények,  a  minőkön  kalácsot  sütn- 
vid.  Nyr.  XX VI  11.497). 

(Szólások).   Vasba    van    a    lú:    meg    van   pat- 
kolva   (Tisza-Dob    Nyr.    XXVII. 48).     Fm    - 
meg!  —  tömlöcben  rabláncon  pusztulj  el'  (Szat- 
már m.,  Kükülló  m.  Király  Pl 

vas-bónó:  vas-  v.  ólomnehezék  (halász  rnest.] 
(Heves  m.  Csépa  Nyr.  III.287)  [vö.  boné). 

vas-deres:  vashoz  hasonló  szürkés  v.  deres 
szinú  (ló)  (Zemplén   m.   Szürnyeg  278). 

vas-ecset:  gereben  (Borsod,  Abaúj,  Zemplén  m. 
Király  Pál;  Mármaros  m.  Técsó,  Visk  Xyr. 
XX VI.  140).  Úgy  áll  a  hajad,  mint  a  vasecset 
(Abaúj,  Borsod,  Zemplén  m.  Király  Pál). 

vas-fazék:  üst,   rézüst    (Készt In ■: 
VI.523;  Somogy  m.  Nyr.  X.477;  XIV.479). 

(Szólások].  SzémértM8  vasfazék,  csak  a  füle 
kmmos  (mondják  az  olyan  nőszemélyre,  a  ki 
mindenképpen  szemérmesnek  akar  látszani,  noha 
éppenséggel  nem  az]  (Szabadka  Kászonyi  Gyula). 

[vas-fejü], 

vasfejü-gábor :  tövisszúró  gébics  (lanius  col- 
lurio)  í Dunántúl  Nomenclator  Avium  55). 

vas-fü:    1.    verbéna    officinalis    (Soprony    és 

Vas  m.  Nvr  -omogy  m.  8zóllós-Györök 

XXUJ89;    Nógrád  m.   Nvr    IV. 71;  Zemp- 

mpinelln 
(Lúgos  vid.  Xyr.  XUL287);  3.  varázsló,  a  mellyel 


989 


VÁS-IK 


980 


a   baboua   szerint    minden    zárt   ki    leh< 
(Rábaköz  -zatmár  m.  Kapuik 

Háromszék  m.  Uzon  Érdél) 

vas-garaa:    t'.-svénv    (Hajdú    HL    Földes    N 
111. 1- 

vas-gém:  vörös  gém  (ardea  purpurért)  (Tiszán- 
túl Nomenclator  Avium  35). 


-gomba:    trágyagomba.  Ha  jó  meglocsolod 
azt  a  szalmás  melegágyai,  maj  gyün  abba  m 
gomba  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

ras-gomboo :  |tréf.)  ágyúgolyó  (Csallóköz  Csap- 
•  nedek). 

vas-gombóta :   *   (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

vas-harkály :  fekete  harkály  (dryocopus  mar- 
Mannams  m    Nomenclator  Avium  48). 

vas-hid:    korongvas    fapárnája    a    malomban 
»;    Heves   m.    Névtelen    1840). 

vaa-kalán:  vaslapát  (Székelyföld  Tsz.;  Udvar- 
hely m.  Pölsó- Boldogasszony  Tolnai  Vilmos). 

[vas-kedd]. 

isok].  Majd  vaskedden:  soha  napján  (Szé- 
kelyföld Arany-Gyulai  NGy.  III.364:  vö.  ,Holnap- 
kiskedden,  borjúnyúzó  pénteken !'). 

vas-kenyér:  a  kohó  fenekére  gyúlt  nyersvas 
(Torockó  Jankó  J.  Torda  stb.  202). 

vas-kocsi:  vasúti  kocsi,  vonat  (Ipoly  vid.  Nvr. 
[vö.  vosos-kocsi\. 

vas-konyha:    vastúzhely    (Túrkeve    Nvr     III. 
Debrecen  Tolnai  Vilmos). 

vas-köröm:  kalapács-alakú  szerszám,  a  mely- 
nek a  fokával  ellentett  irányban  levó  éle  villás, 
8  a  melyet  többnyire  szöghúzásra  használnak 
((sokféle  mesterségben  használt  szerszám]  Fi 

János;  |molnár  mest.)   Gyór  Nyr.   XI.288). 


-kutya:  sineken  haladó    tárnakoesi,    mely 
an  összegyúlt  anyag  továbbszállítására 
szolgál  (Salgó-Tarján  Nyr.  XXIII.455)  [vö.  hont]. 

vas-láb:  háromláb   (háromlábú   vasállványka, 
a  melyre  a  szabad  tűznél  való  főzéskor  a  faze- 
kat v.  a  lábast  állítják)    (Pest   m.    Csanád    Bé- 
kássy  Sándor;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Ba< 
Bajrook  Nyr.  VII  1.92). 

vas-lapocka :  vaslapát  (Hol  ?  Tsz.). 

vas-macska:  1.  háromágú  vashorog  v.  vas- 
csáklya,  a  mellyel  a  kútba  esett  vödröt  kihúzzák 
(Vas  m.  Német-Gencs  Nyr  XXVI.94;  Veszprém 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Szabadka 
Kászonyi  Gyula);  2.  három-,  négy-  v.  ötlábú 
vasállványka,  a  melyre  a  szabad  tűznél  való 
főzéskor  a  fazekat  v.  a  lábast  állítják  (Gyór  m. 
Budisa  Jusztin):  S.  (a  tűzhelyein  padalakú  lábas 
vasállvány,    a   m< 

•ZIXNTEI     MAtfTAR  TAJUÓT1B  II. 


jobban    éehessen   (Rábaköz,    Beó-Sárkánv 

Wli. 

vaa-metssö  (vas-meccü) :  reszelő,  ráspoly 
csej  Nyr.   XII  47:  XII1.217;   XIV  4, 

vas-parádé  (vas-prádé,  vasa-parádé):  [nép 
mulógia  ebből:  waachapparatej  (Kaszárnyai 
U  ;  VL826;  [Kaposvár]  Nyr.  XII..T. 

vas-puska:  a  kerekagy  vasbéllése  (kerékper- 
sely) (Cegléd  Nyr.  01.189)  [vö.  puska]. 

vas-rudacska:  zinnea  coccinnea  (Zemplén  m. 
Deregnyő  Nyr.  XI II. 236). 

vas-szar:    vassalak    (Soprony  m.    Röjtök  Nyr. 
QI.466  (itt   rakszar  kétségkívül  hiba];  Tolna  m 
Tsz.:Beregm.  Pap   Károly;   Székelyföld   Tsz.; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.354:  Vadr.). 

vas-szőr:  vasnemü  (Székelyföld  Csaplár  Be- 
nedek; Háromszék  m.  Vadr.). 

vas-talpis:  acél-  v.  vaskorcsolya  (Brassó  m. 
Hétfalu  Horger  Antal)  [vö.  talpas]. 

vas-tégla :  fél-olvadásig  égetett  tégla  (Heves  m. 
telén  1840)  [vö.  vasas-tégla]. 

[vas-út]. 

vasuti-koca:  kavics  (Nagy-Kőrös  XVI. 

187). 

vas-varjú :  szalakóta  (coracias  garrulal  (Tolna 
m.  Kölesd  Tolnai  Vilni  -kémét  Nomencla- 

tor  Avium  50). 

vas-verő:  kovács  (Brassó  ra.  Hétfalu  Nyr.  V. 
378). 

vas-vővö :  vaspálca,  a  melyet  a  szabó  a  vasnak 
a  túzből  kiszedésére  8  a  tűz  fölpiszkálására 
használ  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

vas-villa:  koldús-tetú  (burján,  a  melynek 
ágú   magvai   az   ember  ruhájába  belefúródnak) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Úgy  beszill,  mindha  rusrillárúl  lökné : 
csúnyán  (Kalotaszeg  Nyr.  XXVIII.427). 

vas-virág:  1.  vad  szalmavirág  (xeranthemum) 
(Somogy  m.  Szóllós-Györök  Nyr.  XXII.2 
2.  a  vaskö-telérek  üregeiben  ércfényű  tajték 
alakjában  lerakodott  ásvány  (eisenrahm,  eisen- 
blüthe)  [bányász  mest.]  (Torockó  Jankó  J.  Torda 
stb.  202). 

IVÁS]. 

ki-vás:  kiváj.  Kivásom  a  szemedet,  te!  (Bor- 
sod m.  Sáta  Bartha  József). 

VÁ.8-IK :  1.  kopik.  Ha  a  lábam  térdig  vásií 
ig  jámk,    mig   végire  jutok    (Háromszék    m. 
-J.  vágyik,  er«'  mkozik.  i 

nak,  kik  reád  vasnak,   nem   engedlek  én    másnak 
(Pehér  m.  Kr  és  mond.  \.9).  l'gyan- 

rásik  férhez   (An  k   Borbély 


WAP 


(Szólások).  Át  én  kőrmö>  1*14:  én  ke- 

I 
>t    nem  t«>   I  termen* 

{3).  Vásik  a  foga 
vmű  fik    viliire   Vásik  • 

a  sok  szép    a  né   váss> 

fogad   h<  '   van  gongya! 

(Székelyföld  Kiéi  Mii  «i  bison  nem  > 

ADÓI  bison v  iKin  kapsz  (Cegléd  1 
vay  Vilmos). 

el-vásik:  1.  elkopik  "  <i  tengő  (Keszt- 

.  2.  apránkénj  tikéi,  «-lfogy 
(a  péns,  a  vagyon,  éven  át  a  termés).  Ha  ne- 
hezn  dsik    az   is,   a    mi    nem    k; 

(8aékvl\f.dd  Kim  Mihály). 

[Ssóláaok].  Attól  nem  vásik  el  a  fogad:   abból 
nem  eszel,  nem  kapss  (8zékelyfold  Kiss  MiliaK  i. 

|ki-vásik|. 

(Szólások].  •  iiíil.    ki- 

zik  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

le-vásik:  apránként  lekopik  ívmiről  pl.  a  s/in, 
a    mocsok,   a  sár,  a   vér)  (Székelyföld   Kiss  Mi- 

VASAL  (rosol  Aranyosszék  Vadr.  523b). 

ei-vasai :  aknaiad.  Mielőtt  megfoghattuk  paiM, 

rlcasalt  a  kutya  (Arad  m.   Nyr.   XXVI.96). 

meg-vasal:  1.  érccel  bevon.   Rézzel  van  / 
ifofl  iSopronv  m.  Horpács    Nyr.   VI.158; 
Aranynál:    .arany    volt    a    rése',   Lehr.  A.  Toldi 
459);  2.  megvasfogasol    (földet)   (Nagy- Kunság, 
Turkeve  Nyr.  111.230). 

VASALÓ:  nádbóJ  kél  korcra  és  gúzsvesszó- 
kotött  patkó-  v.  inkább  körtealakú  födetlen 
alkotmány,  melynek  ajtaja  is  van;  ebben  ta- 
nyáznak legszívesebben  a  pásztorok  (Hortobágy 
Heiman  <>.  Az  ősfoglalkozások  42;  két  képpel 
éa  részletes  leírással). 

vasaló-láb:  rszám,  a  melyre  a  tfl 

vasalót  n-szik  (Udvarhely  in.  Fölső-Boldogasszony 
Tolnai  Vilmos). 

VA8ÁR  (i'd.sdrat ;  rosár):  fekete   szurok   (Ba- 
laton mell.  NyK.  III.ll:  Baranya  m.  T 
ranya    m.   Ormányság   Nyr.    1.424;    Eszék    vid. 
VIII. 180;  Dráva  mell.  Nyr.  VI.  ÍM;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  X\  Baranya  m.  Csúza 

XVIII .429;  Baranya-Sellye  Bodön>  i  Nándor). 

VÁSÁR.   1  ifülem,  füled,  füle  vásd, 

ÚT,  fiilsar  (Székelyföld  Kiss  Mihály  :  Három- 
szék m.  NyK.  III.ll).  Kend  bé  a  fi> 
ímesék  m.  Vadr.  364). 

VASÁRNAP  [vásárnap  Palócság  Nyr.  VI.467 ; 
vésámap,   vesámap   Mátvusfölde   Nyr.  XIX 
Soprony   m.    Repce   mell.   Nyr.  II 
rony  m.  Horpács  Xvr.  V.141  ;  VI.  121 :  X 
Vas  m.  ÓrséK  Nyr.  VU.271;  Zala  m.  N 
238;  Zala  m.  Dergecs  Nyr.  III  32;  Göcsej  MXv. 


•ni  Nyr   11.186;   Toln  i 
I  olnai  Vili 

oe  mell. 

i  :    Zala   m.    ' 
vid.  Nyr    X\     .  .  i/>  Vas  na.  Örsén 

szék  m.,  Brdóvidék  Vadr  i  •  u  m. 

•    Nyr.    II  1.628;    vosdt  lavónia 

XXIII.  16 

VASÁRNAPI.    Vasárnapi  képe:   [tréf.J    alfele 
(Csallóköz   Szinnyei  .1 

I  eg kedvesebb szeretó  (Háromaték  m.  Nyr.  I\ 

VASÁRNAPOL:    mulatozik 
még,  hogy  ojan  nagyon  vasárnapójjon  (Cegléd  í 

vay  Vilm 

VÁSÁROL  {vásáni,  vásányi  Veszprém  m.  I 
tény    Nyr.    V.628;    Szabadka  .  ula : 

lóköi    Bsinnyei   Jóiaef;    vásál    líoeonj    m. 
Lébény-Si.-Miklós  Varga   Dámján;  Bu- 

denz-Albuni    160;    Veszprém    ; 
III.184;  vá  írj  Tata  Nyr    IX. 

VASAS:    pozsonyi    méró    (Somogy    m. 

II  -ITT). 

vasas-háló:  rúdra  alkalmazott  kjaaobb  mar.. 
háló,  a  mellyel  a  pisztrángok  k  alól  ki- 

i  fogdossák  (Udvarhely  m.  Hermán  0.  Halásza 

vasas-in:   az  öreghálónál  és  b  keoénél  ■ 
lyozott   al-in    (azért    vasas,    meri   ólom    hí 
vasc8évék»'t  is  használnak)  (Köröe-Tareaa   Her- 
mán O.  Halászat   | 

vasas-kerék:  a  fftréaimalomban  az  elötolatol 

fékező  és  szabályozó  fogaskerék  (Háromszék  m. 
Kovászna  és  vid.  Brdéaieti  Lapok  XXII.  1  _ 

vasas-kocsi:  vasnti  kocsi,  vonat  (Göcsej  Nyr. 
11.86;  Borsod  m.  Meaó-Csát   Vikár    Béla;    Ipoly 

vid.  Nyr.  1.273)  fi  <>csi\. 

vasas-szák:  négykávás   emeléháló,    I    káváin 
vas  súlyokkal,  azonkívül  pedsós  feljáró-óra 
kereszt-órrel  (Bodrogköz  Honnan  0.  Hal 

vasas-tégla:   fél-olvadásig  égetett  tégla 
!  vés  m.  Névtelen  1840)  (vö.  vas-tégla]. 

VASAZ:  1.  (meg)va- 
!n:it :  patkói  Dunántúl  B>> 

tin;  Göcsej  Nyr.  XIV.  166;  Bndenz-Album 

2.    falhozv^rősdit    játszik    krajcárral     (Zala    m. 
Bódiss  Jusztin). 

VASKA   =  1.   vaskó  (Szókelvföld    Andrássy 
Antal    1848;  Gyorffy  Iván ;  Háromtl ék  in.  V 

vaska-kés:  lyföldKii  \  Három- 

szék ni.  Vadr.). 

VÁSKA:  félvállra  való  ei  rád, 

a  melynek  a  két  végére  akasztják  a  csöbröket, 
kondorokat  (Cegléd  Tolnai  Vilmos). 


.  \K      \ ASM  \  r 


V  ASM  ATI 


VASKÁR:   vaskos,  ktoefit,  ♦,rú<.  izmos    (Szó- 
Andrásty    Antal    1  -4.'* ;    Háromszék    m. 
Vadr.  522b;  Kézdi-Vásárhely  MN) 

1    VASKÓ:   rosss,  életit!    kt-s  v. 

mellyel  a  csizmáról   a    sarai   toká- 
ik le)  (Békés  in.  Balog  Ist  ngrád  ni. 

Hajdú  in    Nádud  r  m. 

v hánya   Katona   Lajos;  Szatmár  ni.  Pnt 
XVIII.482;    Beregszász    Nyr.    XWi 

XIV  481;  XX vi II. 282;  Bárom- 
■lék  m  22b;  Bol?  Tsz.).  Úgy  vág,  mind 

a  vaskó  (Kalotaaieg  Nyr    XXVIII.429). 

elkésett  az  ebéd- 

v.   a    vacsorától    (Hód  mező- Vásárhely    Nvr. 

111.224:    Szatmár   m.    Nagybánya    Nyr.    IX. 131). 

te  a  vask  s-Kún-Hnlas  Nyr   XIV. 

\gy  mán  háta,  mer  elejted  a  vaskót:  «  I 

késel  és  nem  kapsz  enui  ( Debrecen  Nyr.  V.176). 

I  VASKÓ:  acerina  Schraitzer  és  cernua  (Ba- 
laton mell.,  Zala-Tapolca  Hermán  O.  Halászat  K.). 

VASKOS  \vac*k*  Somogy  m.  Nyr.  XIX. 287; 

>s    Balaton    mell.    Tsz.;    Somogy    m.    Nvr. 

XVI!  liékelyföld  (?|  NyK.  X.337; 

Veszprém    m.    Csetény    Halász    Ignác). 

(    korsó    ollan   vackot,   de   nem   sok  tér  bele 

(Somogy  m.  Nyr.  XVIII. 239). 

VÁSL-IK:  vásik,  kopik  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Háromszék  m.  NyK.  III.5). 

el-váslik :  1.  elvásik    (a    fog    stb.)    (Dunántúl 
tiyi  Zsigmond);   2.  apránként  elkel,  elfogy 
(a  pén«,  a  vagyon,  éven  át  a  termés).    Ha   ne- 
hezen  is,    elváslik   az    is,    a    mi   nem    igen  jóízű 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ki-váslik:  1.  ki  vásik,  kikopik  (a  csizma  talpa) 

dd  Tsz);  2.  nyugtalanul    kikívánkozik 

(Székelyföld  Tsz.  biz  eresszétek  ki  azt  a 

nyafogó    köjket;    lássátok,    hogy  má  mióta  váslik 

I  udvarra!  (Székelyföld  Gyórffy  Iván).  Mind- 

kirásltk  az  életróöl    (udvarról)  *  el-elkering, 

mind  az  annyotlan  csitkóó  (Háromszék  m.  NyK. 

III. 1 

[VÁSLALj. 

el-váslal :  elkoptat.  A  míg  ezt  a  sok  tüt  el  nem 
használom,  el  nem  váslalom  a  varrásba .  . .  (Szé- 
kelyföld Arany-Gyulai  NQy.  1.368). 

le-váslal:  lekoptat  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

VÁSLOTT:  nyughatatlan,  eggy  helyben  ülni 
ii. mii  tudó.  Vásíott  gyermek  (Székelyföld  Tsz. 
380b). 

VASMAG :  vaskos,  köpcös,  erős,  izmos  (Három- 
szék m.  MNy    VL854;  Vadr. ;  Gyórffy  Iván). 

V  ASM  AT:  s  (Erdély  Király  Pál;  Székely- 
föld Tsz.;  Háromszék  m.  Vadr.  682b;  Nvr.  V. 
129;  Sepsi-Sz.-György  Gyórffy  Iván;  Csík-Sz.- 
György  Nvr.   X.331). 


VA8MATI:  iszék   m     Val 

VÁSÓD-IK:    1.    nyugtalankodik,    fészkelődik, 
izeg-mozog  (Székelyföld    Kiss   Mihály).    1/ 
sódol   annyit,  te  vásott   fenekű  f   Tám   bizon 
van    a    fenekedbe?    (HáreJBMék    in.   Vadr. 
2.  vágyik,  erósen  kívánkozik.  NekUm  anyám  azt 
moni  tyam  férhéz soha  i  Háromszék  m., 

Krdóvidék  Vadr.  1 

IVÁSOLj. 

é-vásól:   elvásit.    Ez  az  óma  egésszen  évásúta 
a  fogamat  (Tolna  m.  Sár-Sz.Lórinc  Nyr.  III  ,1 
[A  sok  savanyó  gyümöcs]    tán    evásőlná,    még   ha 

-hú    vön   is   az  ember   foga   (Zilah  vid. 
XXVIII.62). 

(VÁSOLÓD-IK|,  VÁSLÓD-IK:  nyugtalanko- 
dik, fészkelődik,  izeg-mozog  (Székelyföld  Tsz.; 
Kiss  Mihály). 

é-váaolódik:  elvásik  (az  ember  foga,  ha  sok 
savanyú  gyümölcsöt  eszik)  (Zilah  vid.  Nyi 
XXVIII.62)  (vö.  é-vísolódik]. 

VÁSOTT:  kopott,  elhasznált,  rossz  (Marcal 
mell.  Tsz.;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

VASTAG:  1.  terhes,  viselős.  Úgy  nézem,  az  a 
jámj  vastag,  mer  i  >>lűl  elől  a  ruhája  (Bor- 

sod, Abaúj  m.  Király  Pál);  2.  súrú.   Vastag  nád 
(Sok  helyen  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[Szólások].  Vastagon:  [tréf.]  nagyon,  erősen. 
Vastagon  nehezkédek  [hiba  e  h. :  -ik\:  nagyon 
szenved.  Vastagon  meg  vótak  száradva  (Csík  m. 
Nyr.  XXV. 377).  Vastagon  ettek:  sokat  etti-k 
ves  m.  Sirok  Nyr.  XXVII.44).  Léteiepéttünk  a 
zebédhó,  oszt  vastagon  hozzáfoktunk  a  zévéshó. 
[Van-e  pízéd?]  Van  ám,  vastagon,  mind  a  béká- 
nak tolla  (Szabadka   Kászonyi  Gyula). 

vastag-étel :  főzelék  (cuspájz)  (Erdély  Csaplár 
Benedek). 

vastag-nyak:  vastagnyakú  (Somogy  m.  Nemes- 
Déd  Nyr.  VIII.525). 

vastag-ódal:  levágott  marhának  vmelvik  ré- 
sze (Szatmár-Németi  Nyr.  XIV.278). 

vastag-számú :  vastag-szálú  |?].  ,A  vágó  sze- 
mély egy  morkot  vesz  a  kévéből,  azt  térdén 
itt-ott  megtöri,  különösen  a  vastag  számú  ken- 
dert, 8  azután  a  mórok  a  vágóba  kerül'  (Zemp- 
lén m.  Deregnyó  Nyr.  X1I.93). 

vastag-ssák  :  [nép-etimológia  ebből ;  wasser- 
sack]  földalatti  csatorna  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Schönherr  Gyula;  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  II. 
373)  [vö.  vastorzsák]. 

(VASTAGSÁG). 

[Szólások]    Jó  vastagsága  van:  nagyon  gazdag 
(Csík    m.    [Kászon-Jakabfalva]    Nyr.    X 
Péter  dános). 

59* 


:u. 


lol.     v.\s/«»K\ 


I  \I.K 


888 


VÁ8TOL  :  k.-n.'k   termel 

leget  vesszőn  I,  hogy  ne  szíjuk  a  t 

ion)    in.  Kassai  J.  Baékön)  \    I  ; 

VA8TORZ8ÁK:  fncaatorna  a  ssojhmi 
víz  kivezetésére  iwasaenuK  ki 

oV|. 

|VASZALÓD-IK|. 

l-vaaaalódik:  fölvánszorodik  (CtaMÓl 

1.88 

VASZAHA.  VASZORA  |>i.inm 

/abndja    Zolnai     <t\ula;      MUM 

?|   Péos  J.  Szókon vv    l\ 

1.  aj  állal 

Fold  NyK    \  8  18);  8.   állatnak   (hímnek 

is)   a   nemi    része,    isetnéremteste 

188;    Háromtték    in.    I 
tehénnek,    kaaeának    nemi    része 
m.    |gnnyuévül|    Kthnomaphia    L178; 
ranya  in  VIII  47  föld 

Tat.  '  hálj     Háromszék  m.  MNy.  VI 

Vadr.i;  4.  ménlónak,  herélt  lónak  csótokbóre  v. 
maga  a  nemzőtagja  (Péoi  Kacsai  .í.  Ssékönyi 
IV.94;  Székelyföld   Kiss  Mihályi     /  vöt, 

még  vacoi  liermafrodita  lónak]  (Ve 

király-Szabadja  Zolnai  Gyula). 

VA8ZARI:  óról ködó  (Székelyföld Oyórffy  Ivimi. 

VASZARKOD-IK   [paUattmi  ilja  Nvr 

VI. '524):  erőlködik  (Szatinár  ui.  Nagybánya  Nvr. 

191;   Erdély   Síinnyei  .   Székely  told 

Gyórffy  Iván;  Székely-Keresztnr  ét  vid.  ílyulav 

•  ne;  Firtosalja  Nyr.  VI. 324). 

(VASZAROD-IK]. 

el-vaszarodik:  elill  .ethmul  odább  áll 

■  Nyr.  KVI.885   lel    nélkül,   de   ezt 
nyilván  oda  kell  érteni];  Kisújszállás  Nvr.  XX 

VASZI:  |guny.|  oláh    |a  tiievból] 

(Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVU 

VASZKA:  1.  vézna,  sovány,  csenevész  (g 
mek)  (Szatmár  m  1285);  2.  hen\e.  mun- 

kátlan.  Patffca  >n>h :    .magát   meg   nem    takaró 
méh'   (Hol?   Méhtartás  Tudománya.  Vác,  1821. 
idétve  Kresznerics  P.  Szótárában  11.309). 

VASZKÓD-IK:    fészkelődik   (Murus-Torda  m. 
Siováta  Simonyi  Zsigmond). 

VA8ZOO:  fészkelődik.  A>  vaszogj !  (Rába  mell. 

XV II, -.24). 

VA8ZÓK    (Hajdú-Szobnszló 
íjssállás  Farkat  Oésáné;  vaszok  Kisújszállás 
Dékány  Sámuel):  aszalt  gyomok*. 
egg  kis  vamok ;.'  (Hajdú-8zobotz 

VA8ZÓKA:    aszalt    körte    (Beregszász    Nyr. 
XX 


VÁSZON  (vásson 

váazon-oscled :    nőszemély    (Honi 

vászon-edény :  mázatlan 

Doh 

Tátaon-fatok  :    másatiafl  <-Hi-r<|i!  i 
Itoavay  N'ilni  lirMer  Qynlái 

|Sióláaok|. 

£08  s/inn    (.lasz  \  nk    m.     !. 

vászon-keritó :  a   Icétköshálóhoi   hasonló  h 

a  melynek  ■  saétf  vauén 

lei  beated,  9  méter  széles,  mind  a  k< 
ind;   kél   ember  1. 

aztán    viessinteeea 

Olt   nifll.    Hennai!   <>     Halászai    K 

vászon-korsó:   mázatlan   cserépkortó 

mell.    Fábián 

Csallóköz  id.  Sziuuvei  -Józ 

Vilmos;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  VII.235;    Hajdú- 

7;  8zatin; 
N\r.    XV.'l'.M). 

|vászon-tábla|. 

[Szólások].    Mióta    <  tiek,    igy 

mm  jártam:  mióta  a  viláiron  vagyok   (Szék 

föld  Tsz.i. 

vászon-tál:  mázatlan  cseréptál    (Cegléd    Ilos- 
vay  Vilmos). 

váazon-tányér :  mázatlan  cseréptányér  i<  Veled 
Ilosvay  Vilmos). 

IVÁTA]. 

váta-hota    [váta-katé    Osik-Várdótfoivs    P 
>*):    1.    bizonytalan,    kétséges    (SzékeryfSM 
Mihály;    Udvarhely     ra 
Saékely-l'dvarhely  és  vid.  Gytriay  I 
alja  Nyr.  VI.324  (itt  ilkakaatüai  hiba]). 

■<i   (Háromstéfc  m.  Vadr.      V 
\hota   (Udvarhely  m.  Agyagfal  \ 
Honaoród-Oklánd  atb.  Sért  Kálmán).   I 
háta  (Csík-Várdótfalva  Péter  Jáno 
talán  beszéd.  mendemonda,  tsói 
:  llaroinszekm.  An 
Oidófalva  Nyr.  XVI II 

vátahotás:    bizonytalan    (Udvarhely    in. 

rvjfl 

| Szólások).    Ebbe   a   ribanc   világba   a  szagén 
embör  sorsa  ojun  vátahotás,  mi*t  a  cigém  idvesság 

(Udvarhely   m.  Nyr.   F 

váta-vete:  vált 
(Udvarhely  m.  Qyónfü   ' 

VATALE     'Halé  Komarom  n 
fatál 

Balaton  vid.,  Zala  in.  m  m.   Nyr.  XXIV 

Pannonhalm  XÜL188;  •    m. 


vat\  vrvr 


V  ATKÁT     VECSBRNYE 


VIII  471.    Csallóköz    Kiral\     Pál; 
lóköz,   Baosfa   Nyr.    \\  1  U"       il 

itali   Székelyi  11.471. 

lé  Mosouv  in.  Lel>én\-Sz. -Miklós  Varga  Dam- 
r.    XXI\  iaton 

mell.  Tsz.;  Zala  n  n  mell  inann 

r.    XXIII  "  ■  (olaj 

l'ud.  Gyűjt.  1  6  idézve  ' 

>z.    74h;    Sopron?  ím.    Szilsárkány 
ules  hordócska,  a  mel\ 
a  mesei  munkások  vi  k  magukkal  (eso- 

6)  (vő.  bndulék\. 

V  AT  ARASZ    (radarász    Kis- Kun- Halas    \ 
XX III.24< i  -aljav  k'ress- 

neries    P.    Szótár    H.fttO;   Somogy   m.    Simonyi 
Mgniend:  Szolnok- Doboka  m.  Apa-Nagylalu  Nyr. 
nthely     Horváth    <»v<»rgy; 
Baranya-Óid    vid  CXVIL286;       Uya 

XII  1.476;     votyorász    Balaton 
mell 

kotorász,  kutat.  k< 

m  ni.  Kemenesalja  ?  Kreszueries  P. 

n    mell.    Tsz.;    Keszthely 

Hon  gmoud : 

Szoli  ka  m.  A]  \IX.336j. 

szóm  a  szénát :  nincs  óma  (Dráva 

vid.    Nyr.    XIII  47  a  kacsa  a  vízben 

Kun-Halas    N\  r     XXIII. 240);    2.    vatorász: 

tapogat    (Baranya-Ózd  vid.  Xyr.  XXVII.286)  [vö. 

matarász,  vat  gorál]. 

VATAT  .-   l.  motoz,  kotorász,  keresve  turkál, 
kutat  (Somogy  ni.  Simonyi   Zsigmond  ;   Székes- 
fehérvar   Nvr.     VILI 88;    Szatmar    m.    Komörő 
dnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
13);    2.    tapogat    |  Irog    m.    Bezdán 

Szék  !  >r);  3.  hahral  iSzolnok-Doboka  m. 

Domokos  Nyr.  XI.93 ;  Sándor  János)  [vö.  matat]. 

VATAV  (Moldvai  esáng.  Nyr.  X.204;  vaiáf 
Brassó  in.  Hétfalu  Horger  Antal):  elótáncos  a 
borica  táncban. 

VATAVICA:  a  bonca-tánc  elótáncosának  a 
párj;*  ai    csáng.    Nvr.    X.204)    \\ 

XXIII  r.:i3j. 

VATKA,  VOTKA  (vadka  Palócság,  Gömör  m. 
Tsz.  388a;    Háromszék    m.  Vadr. ;    vatka    Gyór- 
•lárton    Bódiss    Jusztin;    Székelyföld    Tsz.; 
.laton  mell.  Tsz. ;  Id  Tsz.  381a; 

vodka    Palócság,   Gömör    m.    Tsz.    388a;   votka 
Tokaj  N  ■:    vótka  Nagy-Kóros    N\r 

XX VI. 188);  pálinka  alja,  utója,  gyenge  pálinka. 

VATOKAS:  vézna,  beteges  (gyerek),  hitváuy 
(malac,  a  mclv  eszik,  de  mégsem  hízik)  (Gö- 
mör m    Nyr.  XIV.91). 

VÁTBA:  tűzhely  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nvr. 
5;  Zemplén  m.  Deregnyó  Nyr.  XII.93). 

VATBANCS:  nagy  picsa  (Baja  Bayer  József). 

VATBANTYTJ:    1.    vénasszony    picsája    (So- 
mogy a.  Nvr.  XVIII .2: '.'.«.:  2.  vénasszony  (B. 
szász  Nvr.  XXVI  : 


VATBAT:  zaklat.  A  tyúkokat  ratratj.t  (Három 
szék  in.   K'.. vászna  Butyka  Boldizsár). 

VATYOG.  VATTYOG  Ina  m.  B 

Sz.-Lórine    Nvr     III. 177  ;    vati)o<j   Győr  m.  Tsz.; 

ti    JáMM 

zsony  m.  Dudvág  és  i    mell.    Orz* 

László;    núti/íiíi    Veszprém    m.    Cseténj    Halász 

\ttog,    vatyog,    vattyog:    kotkodácsol, 

mikor    kotlani    akar    v.    kotlik 

nikor    kiköltött<-    a    csibéit)    (Veszprém    m. 

isz  Ignác;  Tolna  m.  Sár-Sz. -Lőrinc 

lóköl  Nyr.  I.  /sony    m. 

Dudvág  ós  Peketevíi   mell.  ürmén/l    Lászlói; 

ityog:  dadog  (Győr  m.   Tsz.;    Czcch    I 
1834)  (vö.   vartgog,  vitgeg-vatgog]. 

VATYOGÓ:  marokszedő  villa   (eggv   villaág, 
a  melyet  a  vastagabb  végén  kifúrnak, 
ötnek  bele)  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

VATYOBÁL:  birizirál,  piszkál  (Komarom  m. 
Nagy-Igmand  Nyr.  VDI1.96)  [vi  íatt 

VATTYANT:  kottyant,  eggy  kotyogó  ha 
ad    (a    kotlós   tyúk)   (Csallóköz    Nyr.  I. 
zsony  m.  Dudvág  és  Feketeviz   mell.   Örményi 
László). 

VÁZ  (Balaton  mell.  Tsz.;  Szabolcs 
111.563;  Hegyalja  Kassai  J.  Siókönyv  III. 
Hol?  Tsz.;  vázu  Balaton  mell.  Fábián  Gábor 
1839;  8omogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVII.478):  madár- 
ijesztő. Tollógolon,  poll  habarlat; 
értsd:  toll  lóg  ólon,  por  lep  iccét,  váz  ijeszt] 
ni.   Nyr.    III  -V,;;,   [vö.   /.  láz]. 

vázsó  (Ooosej  MNv.  11.417 

<  Göcsej  MNy.  11.417:    N\  r.    XIII.-' 
tó  (?)    Vas   m.    Hegyhát   Nyr.   1467;    d 
Vas    m.    Körmend    vid.    Nyr.  "XXVIL96:    Nvr. 
XVII.509):  bab. 

VÉ:  egyenes  cifrázat  a  dolmáuyszűr  kézelőjén 
[sznrszabó  mest.]  (Hol?  Nyr.  XII.239). 

VECCÉB:  meghibásodott,  szédelgő,  hibásan 
járó  ürü  (Komárom  m.  Nyr.  XVI. 110). 

VBCEK:  (csintalan)  kis  gyerek  (Erdély  CzF.). 
Hm  (becéző  megszólítási  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XXIII.J40). 

VECKEL:  ide-oda  mozog,  hányja-veti  magát, 
Hcankol    (Szatmar    Nyr.    VII. "283;    Szatmar 
.v bánya  Katona  Lajos).    VeckeL,  mint  a  cztic 
umár  m.  Nagybánya  N>  r.  XV.  191  >  (vö.  vackol]. 

VECKENDÉZ-IK :  1.  fickándozik  (Toroutál  m. 
Nagy-Kikinda   Bódiss  .hisztin  :  A'/' 

kezemmel,  lábommal  veckendezem*.  Vas  m.  Ke- 
menesalja Tsz.);  2.  ver  kendeznek:  veszekednek 
(Zala  m.  Lesenee-Istvánd  Nyr.  XVI.94). 

VECSERKÁZ|-IK  P) :  elte  meglátogatja  a  ked- 
vesét (a  legény)  (Békés-Csaba  és  vid.  Országos 
Hirlap  1898.  IL  sz.  8.  1.). 


VECSEBN  YE : 


(Moldvai  csáng.  N> 


VED     VEDER 


\  KIM 


VK1  "in   in 

lm  Géia;    megvtt   Nag  g    N\r    Wl 

526;  Hajdú  m.  Küldés  Nyr.  II! 

|V£DO|. 

|vidd-fel|. 

▼tddflUw 

■■-.  r.    VIII.  I-  ./   „hint  u 

■ 

▼edd-rad  (ix 
gúnya,  tfllledálló 

ir  m. 
rennekkabátka   (Debn 

Hajdú   Nag]f  Bánd 

vedel  i"  M   Qoavaj   Vilmos;  Sza- 

badl  :iyi  < ívnia;  padtt  Pannonhalma  X\  r. 

XII  188;  Ina  ni.  hombovár  Nyr. 

mohón,    -  'k    (Pannonhalma 

\\r.    XVI  B78  v    „1. 

olnal  <í\  nia ;  \'as  ni.  Kemenesalja, 

Tolna  in  -Ina  ni.  Paks    Nyr.    XXII. 4.51  : 

Tolna  n,  •  inj   puszta  Tolnai  VII- 

. .  r.  XX.287;  Csallóköz 

ayeiJoanef;  Kis-Kin-Halai  Nyr.  XV.619fitt 

aa  értelmeiéiben  ,eesik'  sajtóhiba];  Korda  Imre; 

J  i  Q\  ula).  .V.    nil,lj  nuiii/i 
(Vas  in  ni  miit !  (Tolna  m.  Dom- 

ft.   XXVII.47). 

be-vedel:  1.  mohón,  sokat  megiszik  (Dunántúl 
Bódisa  .lasztin);  2.  szinte  rágás  nélkül  befal, 
bepofái  rtoo  Bodiat  Jaaztín);  S.  túl- 

jóllakik  (Vas  m.   1  irgy  Xvr. 

XVIII  .480;  Vas  m.  Szombathely  vid.,  Sárvár, 
Csákány  Bódiss  Jusztin). 

I.  VEDER,  VÖDÖR  [vsdér  Szabóid  ni  Tisza- 
iad. 76;  vieVr  Siatmar 

n    Nyr.    XX 
Beregszáaa  Ny  r.  X  X  V I  52 1;  XXVII.!  la  m. 

Tamásváralja  Xvr.  XTV.878 ;  Ssolnok-Doboka  m. 
\pa-Xai:vfalu  Xvr.  XIX.336;  Székelyföld  Arany- 
Oyul  lék    ni.    MXy.  VI 

k  m.  Péter  Jáno>-  Báromaaékm. 

Száaz  József;  Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal; 
Hunvad  m.  Lozsád  Nyr.  XXH.886.  456;  XXIII. 
m.   Patóháza   Nyr.  XV.471; 
Maranya  m.  Ormanyaág  Nyr.  III 
i  m.  Csúza   Nyr.    XVIII.429;    Dráva   mell. 
Eszék  vid.  Xvr  VIII.IHO;  Baranya- 
Ózd  vid    Nyi  207:  Mohács  Nyr.  XX VII. 
71  ;  Udvarhely  m.  Száaz  József,   8éra  Kálmán; 
Hargita  vid.  Vadr.  96;  vödér  Ahaúj  m.  Kalmár 
Elek;  vüdör  Eger  és  vid.  Nyr.  XVII  177     XVIII. 
18).  —   Veder,  vider,  vidéi  vödör:   t 
eggy  liter  (folyadékmérték)  (Erdély  Szitun,  i  Jó- 
aeef;  Székelyföld   Xvr.    11.47 j  lasék   m. 
Erdélyi  Lajos;  Cafk  m.  Péter  János;  Hunyad  m. 
Lozsád  Nyr.  XX  11.4.%;  XXIII. 46). 

vederbe-lépö,  vidörbe-lépö :  1.  a  lábát  menés 
közben  fölkapó  (ló)  (Udvarhely  m.,  Háromszék  m., 


Mf);  2.  vaksi  l?j  (Három 
szék  in.  Nyr.  IV. 4.11) 

veder  uz,  haji,  kerg 

>láné) 
|vö.  2.  vmém\t 

bo-vöder:   holiiijt    (Nógrád    m.     Tolni  > 

(az   ezüst  e 

i    Tolmács  N 
el-veder:   1.    elűz,    elhajt,    elzava  rd  el 

a   Vri 

'  kell,  /" 
rt  a  maj<ili<    tartásától    (Rimaszombat 
XXV.5S 

föl-vedí'r:  fölzavar. 
bál  (SlvederU  (Eger  vid.  Nyr.  XVII  ;    •        kolai 
dolgozatban). 

ki-veder:  kiűz.  kihajt,  kikerget,  í 
vakot  oj  itatókúti  '   tgyot    hukl 

tanak  a  bm/n/i/  odt 

■>!táh„  (Palócság  Nyr.  XIX 
palóc    dalaiból).    1 
(Hümör  m.  Nyr.  XXII.526).  F< 

l!  (Borsod  m.  Sáta  Barthn 

IVEDERÉD-IK]. 

el-vederödik :  elhányódik-vetodik  (Háromszék 
in.  Vadr.)  |vö.  </-h"h>ré'<lik\. 

|VEDERGET|. 

el-vederget:    elűz,    elhajt,    elken 
olt    puffadosoü   a   un/ion   a   sok  párna, 
mélyrktnl  a  molnárinasok  alig  twlták  a  hat  d 

getni  (Vereakövi  név  alatt  iró  bor- 
sodi ref.  pap  ,Hegyközi  képeiben*.  Fővárosi 
Lapok  XXII.  1088.  idézve  Nyr.  XX 

VEDERKENGUR  (?) :  a  nyeregtől  a  ló  hasa 
alá    vonuló    szíjnak    csatnélküli    fele 
Jankó  J.  Torda  stb.  802). 

|VEDL-DX]. 

[Szólások|.  Gi/etékkorábo  n 
az  orros,  a  s  •miryulladás  alak- 

jában   esik    át    rajta    (Fehér    ni.    Perkáta 
XIV. 

VÉDLIZ:  a  ladik  végén  kotor  a  vizben  az 
evezővel  s  úgy   halad    viz   elli  Di- 

vényi  Gfyala;  Tolna  m.   Paks   Xvr    XXH.481). 

VEDRÁK:  minden  nem  vasból  készült  <?omb, 
a  mellyel  a  gyerekek  gomboznak  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr    XVIII .: 

vedrák-gomb :  un-Halas  Nyr.  XVIII. 

192). 

VEDRES  (tridrds,  vidres  Szolnok-Doboka  m. 
Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIX.336). 


VKOZŐ 


VÉG:  eggy  fenékhorog-szerszám  egész. 
négy  vég  horgot  vetettem  n  v.  miiem  föl  (Szeged 
Hennán  O.  Halászat  k 

/elások].    H  unt-:  majd  eldől, 

lik,  mi  lessz  belök*  (Háromanek  B. 

..   mindjárt   (Po- 

isony  in.  Tárnok  Nyr.  IX.281).  Vég  vég- 

(Szabwles    m.    Kis- Besenyőd  Nvr.  IX. 

*zer 
Magyar-Soók    Tolnai    Vilmos).   Vége 
ege  szakadtával. -végeztén  (Három-    I 
m.  Vadr    522b)  tönkre  megy 

Nem  érek  véget  ben 
nem  tudom  elvégezni  (Duna-Vecse  Simonyi  Zsig- 
BOBd  fordul:   utóján    válik  meg   (Kún- 

o  Nyr.  111.31).  A  végin :  denique,  végre  is 
József;   Székelyföld  Kiss  Mi 
huh  farkára:   utoljára,    végső   eredmé- 

nyében   (Háromszék    m.    Nvr.    IV.478).    Végiröl- 
szeretne  tudni  mindent:  körülményesen, 
elejétől    végig   (Szatinár  m.  Nagybánya 
■    rossz    végből    mondom :    nem 
rossz  szándékból  (Csongrád  Nyr.  VIII. 513). 

▼ég-horog:  vaey  20—40  méteres  ín,  a  melyre 
60—80—150  horog  van  kötve,  s  a   végén   kő, 
a  mellyel  elsüllyesztik  (fenékhorog)  (Gyér  N 
XI  430). 

▼ég-kű:  nagyobb  kő,  mely  az  eresztóháló  kft 
végét   lehúzza  (Balatonfüred   Hermán  O.   Halá- 

vég-válás:  vég-eldólése,  végeredménye   (vini 
Bek)  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 354). 

vége-szakadatlan:  a  minek  (v.  úgy,  hogy) 
soha  sem  szakad  vége.  Mind  tart  végeszakadatlan : 
soha  nem  szakad  vége  (Háromszék  m.  Vadr.  522b). 

VÉGEDELMES : 

Benedek). 

[VÉGÉDÉSI. 


véghetetlen  (Szeged  Csaplár 


végedes-végig  (Háromszék  m.  Vadr.  418;  végé- 
in. Uzou  Erdélyi  Lajos 
í  várhely  m.  Nyr.  IV.32) :  véges-  végig. 

VÉGES.  Végésleg:  végszámra  (Hámmszék  m. 
Vadr.). 

[VÉGÉSLEN]. 

vigeslen- vígig :  véges- végig  (Debrecen  Nvr. 
XXIII.335). 

[VÉGESTELEN  |. 

vógestelen-végig  (<  éyxtelen-végig) :  véges-vé- 
trie  (Veszprém  Nvr.  VIII. 40;  Kis-Kún-Halaa  Nyr. 
X\  .305;  Csongrád  m.  Arany-Uvulai  NGy.  11.372; 
Szatmar  m.  Patóháza  Nyr.  XIV. 4J 

[VÉGETLEN). 

végetlen-végig:  véges- végig.  Végetlen-végig  jár- 
tam a  csizsmasort,  de  nem  tanátam  egy  kedvetnre 
raló  csizsmát  (Bereg  m.   Fornos   Nyr.    XX.476). 


VÉGETT   i  .- miatt  (Arad  m. 

Majlátlit'alvii    Nvr.    IX.879).    />'■  U  nem 

ménettem.   A    sok   baj  végett  el  /.öli  az  embernek 
veszni  (Győr  vid.  j    szemem    n 

f'akatt    |a|    fájdalmi    oégétt   (Vas   m.   Jánosháza 
Nyr.    XV.141).    Nem    mérettünk    az    es> 

iprém    Nyr.    [V.8 
(Pehérm.  Vel<  XVHI.538).  Még 

rténhrtik    Vígette    (M;itynst'i»l<l«' 
XX  ■->»»(>).     A     muma     tűrte    el,     is    a     haha     végett 
(Abaúj  m.  Kalmár  Klek). 

[VÉGEZ|. 

[Szólások].  Mire  végzi?  ■«.  mivel  foglalkozik? 
nád  m.  Makó  Nyr.  XXVI.325).  Mire  v(gzik?  = 
mivel    foglalkoznak?   (Hajdú-Hadház  Nyr.  VIII. 
178). 

ki-végea:  elvégez.  Ez  a  gyerek  is  már  nem- 
sokára kivégzi  az  oskolát  (Somogy,  Baranya  m. 
Király  Pál).  Jól  h  a  sorát:  jól    véü 

a  dolgát,  helyesen  viselte  a  hivatalát  (Mosony  m. 
Lébény-Sz. -Miklós  Varga  D.  György). 

össze-vígez:  össsebeeselve  elhatároz (Soprony 
m.  Szilsárkány  Nyr.  VI.472). 

VÉGEZELŐD-IK :  végződik  (Bács-Bodrog  m. 
Ada  Nyr.  XXVII.408). 

[VÉGEZET],    VÍGEZET:    rendelet.    Vígé 
kigi/ütt   (pl.   a   megyétől).  Ar  rőt  a  vigezet  (Mo- 
sony   m.   Lébény-Sz.-Miklós  Varga  1).   György). 

[VÉGEZŐD-IK|. 

é-végeződik:  elvégzi   a   dolgát.  Maj  ha  az  a 
fiú  az  istálóba  évégezödik  (Csongrád  m. 
Nyr.  VIII.324). 

[VÉGSŐ]. 

végső-hal:  chondrostoma  nasus  (Bodrog  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

VÉGTÉBEN.  Eijymás  végtibe :  1.  eggy  végié- 
ben, sorban  eggy  más  mellett  v.  után  (Székely- 
föld Nyr.  V.424).  Égymáa  oégtibe  ojan  szép  há- 
zakat láttam.  Egymás  vnnyi  kocsit  »< 
láttam  (Udvarhely  m.,  Háromszék  ni..  Krdó vidék- 
Szász  József);  2.  sorban  eggymásba.  Egymás 
végtibe  fogóáznak  a  gyermekek,  mikor  zsimórét 
jáccanak  (Udvarhely  m.,  Háromszék  m..  Erdő- 
vidék  Szász  József). 

VEGTELLÖS. 

végtellös- végig :  véges-végig  (Gömör  m.  Nvr. 
XVIII.50:>i 

[VÉGTŐLEN]. 

vógtülen-vógig :  véges-véjrig  (Heves  m.  N 
telén  1840). 

[VÉGZŐ]. 

végző-fa:  az  a  fa,  a  melyre  a  megszőtt  vá- 
sson fölcsavarodik  (takács  mest.]  (Győr  Nyr. 
XI  .J&3;   -   Freeskay  János). 


Ml) 


VK.llN'l 


KKBfi 


kivtgzó:  vrirn-li  'álnok  iKiliarm   Fúrta 

VÉOYÉO:  Irányt   tévesztve  bolyong  (pl    kő- 

Iván;    Csík    m 

/ai  (Székelyföld  i 

MM  tnhtltuk  fli  hM  (Hargita 

jmond)  [a  «<7). 

VEOYELEST:  elegyest,  elegyesen  (Szil ágy  m. 

VEGYES   (••</{/*'»  Zala  in.  Gelse  \\r. 

->sen   (G«- 

Imiim 

162). 

VEGYESKÉD-IK  :  alkudik 

(hozzá  nem  valókkal)  (Hárotnaaák  m.  MNy.  VI. 

:r.). 

VEGYÍT  {öfijit  Csongrád  m.  IMoetz  (81 
Moldvai  IX  183;  vigyit,  vigytt,  vigyiti 

.  [.200;  VIII.462;   Arany- 
Oyul  's  Iván  :  Háromsaék  m. 

MNy.  VI,  na.  MNy.  VI 

XII  594  :  megvtfljfüi  i'-ik-( 

magiul   <>j<in    dologba  (Síékelyföld    Nyr.    L200); 

írsftlog,  eggyfltt  mulat, 
cimborál,  szöveti,  sik   m.   MNy.    VI 

írok  nini  vigyit**  (Csík  m.  Vadr.).    VtiU 
csak  ugy  vigyitts,  hogy  buját  rallo'i  ökké 

együtt  vigyitnek  (Háromszék  ni.  Vadr.  .57.'*).  Ez  a 
rinka    is   a   cofrákkal   vigyit    (Székelyföld 
V1II.462)     Többet   nem   vigi/it    odöl  '/<>/- 

gozz.  maga    kezére    (SzekeU  föld 

,v  Gyulai  NGy.  111.870);    8.  mutyiz 

i  v ki veb  (Háromszék  m.  N\  r.  IV.615)'. 

VEGYÍTETT:  szalmával  elegyített  széna 
ves  m.  Névtelen  1B40). 

VEGYÜL   (rolni  Moldva  Xvr.  IX. 483; 

alyföld    Nyr.    III.4 
Háromszék  ni.  Vadr.  418;  Csík  ni.  Vadr. 

DL    órség    Nyr.    [1.668;    VIL821): 
elég  átkozik.  Mi  látod  lesz  olyan 

dologba  vigyülnöd?  (Székelyföld  Xvr.  Ili .42 

(Szólások).    Ő   igen    erfas   na  vigjütt: 

merült  (Háromszék  m.  Vadr.    i 

bele-vügyill :    belejön,   belemerül    (az  iva 
a  dologba)  (Vas  m.  Őrség  Nyr    II  563). 

IVEGYŰLŐD-IK1. 

öazze-vegyülódik :  összevegyül  Weteg  kell. 
hogy  összevegyülődhessék  (Zala  in.  Kővágó-Örs, 
Rév:  IX. 141). 

VEHEM:  esik.)  (Krdóvidék  T^  aszok  ni. 

Albert). 

VEJIN  i  uiányaáff 

Tud  Gyűjt.  I82R.  X.71  mt  [?|:  iszalag 


(Orm 

ii  1(1 

dek  ;i  Sándor)  [vö\  <>nya\. 

VEJKÓ:  |tréf.| 
xxvn.i". 

VEJSZE,  VEJ8Z  ('  m   mell. 

Kemenesalja 

myn  m.  ( 
Kop  XVII.23i 

XXI! 

Hol?  Nyr.  XII.6 
Hermán    «».    H 
Bihar    m.    Kornádi    Hermán    0.    Hala 
\i:  ;...  i         atmár  m.   Nagy-Dobn 
reg  ni     \  reg,    Dercén,    erdélyi    Mezőség 

Székelyföld    Xyr.    V. 
da    in.    M  iras   He- 

i.  -,  vejsze, 

ésss:   ná«l  -szófalakból    álló, 

sulyokkal   ai   issapba  bevert, 
lyeahetó,  a  halak  I 
(Győr    Nyr.    X  1.430;  Balaton  mell 
menesalja  Tsz.;  Baranya  ni.  i  .Vili. 

Dráva  mell.  Kopács  Nyr.    X\  < XII 

Salavónia    Xvr.   XXITT.358;  Bihar  m. 
mádi,  erdélyi  Mezőséií  Hermán  <).  Halásaal  K. : 
Maroa-Torda  m.  Mező-Madarai  ván; 

■      föld    Nyr.    V.424;    Hol 

2.  vész:  egészen  hálóból  való  vejsze,  fej  hel 
varsával    (Miskolc    Hermán    <>.     B 

3.  oét .:  B)  nyilt  víz  a  moesarlapban,  a  hol  ha- 
lászni lehal  (Ssatmár  m.  Nagy-Dobrony  Her- 
mán O.i ;  h)  halaszhatu  er  (Uo.);  c)  B  lapnak 
apró  nyilt  tükrei,  a  melyekbe  a  calkkae 
rakjak  (Beregm.  Nagy-Bereg,  Derren  Hermán  (>. 
Salászaf  K  i. 

vész-halász :  az  őröshálóval  járó  hala 
mar  m.  Nagy-Dobrony  Hermán  O.  Hal 

vejsze-hely    (Dráva    mell.    Kopá 

általánosan    banán.    Hermán    O.    Halászat 
a/,  a  hely,  a  hol  a  vejszék  állanak. 

vész-karó:  a  vé  >k  tartókarói 

kelé   Hermán   ().   Halászat   K.). 

vejsz-kürtö:    a   magyar   vejsznél   az   a  rész, 
a    méhben    a   hal    fonva    marad    i Dráva    mell. 

\  .47-21   |vö.  kürtő]. 

VÉKA  (vika    Kalotaszeg,   Zsobok    Mellel 
nos):  1.  kettülű  kerek  v.  hosszúkás  kosai 
túl  CaP.;  Xvr.  XVI.24 
XXVI. :._'•  r  Márki   Mar. 

bér  m    i  Elemér;  Tolna  i 

I  liékássy 
r   (Vas  in.  Órség,  Zala  ni 
csej  Nyr.  VTI.282). 

vekéG  .-    L    nyugtalankodik,    aggódik 

.     erősen    kíván    vmit 

I 


Mfl 


vkl    VÉLETLEN 


1.    VEKENO :    lármáivá    beszél,     Mtatkozik 
Még  N\r.  0-387;  Kisújszállás  N\r.  XXI. 

VEKENO   [vekeng):    töprenkedik,    habozik 
(Debr  r.  III  474;    Hajdú    m.    Földes  Nyr. 

III. 

VEKKEDÉZ    (vekkedöz):    1.    nyugtalankodik, 

aggódik,    töprenkedik,    bizonytalanságban    van, 

vmitől    (Székelyfold    Kriza;  Udvarhely  m. 

:   Háromszék  m.  Vadr.).  A  vólegén 

húsún t  kezdött,  erössen   nyughatatlankodott,    hogy  \ 

ha  az  ördög  é  talál  jö'ni  a  kilenc  kérdéssel,  s  6 

tud  azokra  megfelelni,  majt  rosszul  fog  I 

qa  neki.  Mig  igy  vekkedözött . .  .  (Udvarhely  in. 

•*ztúr    vid.  Vadr.   486);   2.  elfojtja  a  lélek- 

-.  hogy  a  sírástól  tartóztassa  magát  (Udvar- 

VIII. 472);  3.  vágyik,  erősen  kíván 

vföld    Kiss   Mihály;   Háromszék  m. 

[VEKKEN]. 

meg-vekken:  megnyekken,  ügy  leesett,  hogy 
ugyan  megvekkent  (Háromszék  m.  Vadr.). 

VÉKONY:  L   csekély,   kevés,  fogyatékos,  ki 
■em  elégitO.    Engedelmet  kérek  a  vékony  szolgá- 
it (Heves  m.  Sirok  Xyr.  XXVII. 44);  2.  gyenge. 
>ny  bor  (Erdély  Szinnyei  József). 

isok).    Ojan    vékonyat  fingott,  mint  a  hét- 
szer hasított  hajszál  (Baja  Bayer  József)- 

▼ékony-bélü:  kákabélű,  keveset  evő.  Ojan 
vékonybélü  ez;  nem  eszik,  csak  annyit,  mint  egy 
veréb  (Csongrád  m.  Szentes  Czakó  Ferenc). 

vikony-ódal :  a  levágott  marha  hasának  két 
fele  (t.  i.  a  hasarészét  ketté  hasítják)  (Szatmár- 
Xémeti  Xyr.  XIV.278). 

vikony-pisü  (vikon-pizü) :   vékonydongájú,  so- 
vány (Jászberény  Xvr.  XIX.183;  Debrecen  Xvr. 
uíjdú  m.  Földes  Nyr.  V1I.235). 

vékony-szabó  (ríkony-szabó) :  vékonyabb  posztó- 
kelméból  dolgozó  szabó  (megkülömböztetve  a 
szúrszabótól)  ("Csallóköz  Csaplár  Benedek;  He- 
ves m.  Névtelen  1840). 

VEKSZA:  szekatúra,    bosszúság   (Tokaj 
XXIV.240).  Ez  mégis  nagy  vfksza  (Dunántúl  Szily 
Kálmán,  Lehr  Albert). 

VÉK8ZAL  (vakszál  Debrecen  Xyr.  IX.267; 
Érmellék  Xyr.  V.473;  zegváll  Zala  m.  Bódiss  Jusz- 
tin; Göcsej,  Xagy-Lengyel  Xyr.  X.191). 

VEKSZÁLÓD-IK   (zegvállód-ik  Oöcsej,  Xae\- 
Lengyel  Xyr.  X.191):  L  zegvállód-ik:  sokat  i 
szál,   szekíroz,   bosszant    (vkit)    (Göcsej,    Nagy- 
Lengyel  Xvr.  X.191);  2.  vekszálód-ik :  gúnyolódik 
(Beregszász  Xyr.  XXVI.523). 

VEKSZLI:    váltó,   apró   faék   (szélmalomban) 
/.ta-Kaszaperegh  Nyr.  VII.46). 

nonmu :  m  aoyab  tájszót  ab  u. 


VEL-,  VEL-                          mör  in.  Sid    '• 

XVIII.422;  »7i  [vele]  Heves  m.  Par;.  .XII. 

téliem,   vélle   Kolozs   m.    Sztáua  Xvr.  IX. 
503;  Háromszék  m.  Vadr.  373). 

▼elem-vivású :  velem  eggyidős  (Bács-Bodrog  m. 

Ada  Xyr.  XX VI  1.477). 

|VÉL]. 

/ólások].  Vélek  hozzá:  l.  úgy  tetszik  nekem. 
Vélek  hozzá,  hogy  hasonlitt  az  annyáhó  (Veszp- 
m.  Szentgál  Nyr.  III. 184);  2.  úgy  tetszik 
nekem,  mintha  ismerném.  Nem  ismer?  —  Egy 
kicsit  vélek  hozzá,  de  nem  ösmerem  meg  (Fehér  m. 
Rác-Almás  Simonyi  Zsigmond).  Ékkicsit  vélek 
hozzá  (Veszprém  Nyr.  XXVI.278). 

el-vól:  félreismer,  másnak  néz  (Háromszék  m. 
Gyórffy  Iván).  Elvéltem  uraságodat  (Vác  Xyr. 
XVIII.233).  Elvéltem,  pedig  helyre  egy  ember  (Al- 
föld Xyr.  XII  1.237).  Kissé  biz  ő  elvélte  a  szán- 
dékomat (Székelyföld  Csaplár  Benedek)  [vö.  el- 
vélve]. 

VÉLÁCIÓZ:    rossz    néven  vesz  vmit.    v 
égyibb   kifogásom    nincs,   mint   hogy  a  mester  úr 
a  fahordásnál  véíációzott  (Baranya  m.  Xvr.  III. 
565). 

VELEI.  Velei  konyha:  közös  konyha  (Kolozs- 
vár Markovics  Sándor). 

"VÉLEKED-IK  (vélekéd-ik,vüekéd-ik):  vitatko- 
zik, veszekedik  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 
336).  Jaj  magam!  hogy  vilekédik  vala  az  urával! 
A  falu  házánál  úgy  vélekednek  vala,  hoqy !  (Hu- 
nyad m.  Lozsád  Nyr.' XXII. 457  ;  XXIII.144). 

VÉLEKÉZ-IK,  VÉLEKSZ-IK:  emlékszik.  Nem 
vélekezik  rá  f  (Somogy  m.  Nyr.  XII.472).  Ismered 
észt  a  fijút?  —  Nem  vélekszem  rá:  nem  emlékszem 
rá,  hogy  láttam  v.  ismertem  volna  ezelőtt  (Hód- 
mező- Vásárhely  Király  Pál). 

VELÉNCSE  (velencse):  venyige  (Göcsej  M 
II 417 ;  V.102;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Xyr.  VI.180; 
Zala-Egerszeg  Király  Pál ;  Sümeg  vid.  Nógrádi  J. 
A  sümegvid.  nyelvj.  25). 

[VÉLÉS],  VÍLÍS:  vélekedés,  vélemény  (Bi- 
har m.?  Derecske  Nyr.  IX.520). 

[Szólások].  Ojan  vílissel  vagyok  felőle  (Bihar  m.? 
Derecske  Nyr.  IX.520). 

VELÉSZTA :  szénarend,  lekaszált  és  rendben 
fekvő  fú  (Pozsony  m.  CzF. ;  Csallóköz,  Bacsfa 
Nyr.  XVI. 140;  Patonyszél  Csaplár  Benedek ;  Erdő- 
vidék  Tsz.). 

VÉLETLEN  (rélletlenúl  Kolozsvár  Németh 
Sándori:  cyanútlan(-ul)  (?J.  0  még  a  fák  ?s  köny- 
veznek,  hogy  véletlen  szerettelek  [t.  i.  a  hútlen  le- 
gényt) (Háromszék  m.,  Erdóvidék  Vadr.  157). 

(Szólások).  VélUtlenúl  beszéllik  az  embert:  ott 
beszélnek  róla,  a  hol  nem  is  gondolja  (Kolozsvár 
Németh  Sándor). 

60 


VKI 


VK-VKN« 


Ml 


VELEZ  iM  !.\  Pozsony  m.  Tallói  N 

Wl>:!.     V  N'yr. 

vm  m.  Tisza-Sas  Ali 

Pozsony   m.  Tallós   v 

Wl>'    \\ 

velesz-ruhu     kékoa-bamvaa  I  cet  alsó- 

szokuya  Menyhért;   Heves   ■ 

Ti8ia-8a«  Njf    WMl 

VELÉZNEK  (Szatmár  vid.  Tas.;  Siutm.n    ni 
Nagybánya  Njn    w.r.'i;  ftwtmáf  m.    Kn 

1.336;    Bereg-Rákos    ót    Munkács    vi.l. 

MMBMÉBái  m.  l'atóháza  Nyr. 

171;  vérinek  Ipoly  völgye,  Kovái  vid 

Wl  <znyék  Abaúj   m.   Buzii I  Nyr.  Ml 

fonalmaradék,   melyet   szövés  után  a 

•"•piából  és  a  ny  üstből  kiszednek. 

VELLÉGET  .szeget,  veddetrt!  <ll;i- 

romazék  DL  MNv    VÍ.SB1  |  Dák  m. 

• 

VÉLLÖ:  hajadon  leányok  játéka,  mely  abban 
áll.  hogy  virágvasárnap  délutánján  zsupphnl  bá- 
bot csinálnak,  azt  menyasszonyi  ruhába  öltöz- 
tetve és  szalagokkal  fölcicomázva  hosszú  póz- 
nára túzik  és  kiviszik  a  helység  határának  MOH 
dúló-felére,  a  mely  be  van  vetve ;  itt  nagy- 
szán  kezetben  ezt  éneklik:  ,  Vélló,  vélló, 

-ziik  a  kicevicét  8  behozzuk  a  koncmester- 
nét!  Vélló,  vélló!  Vigan  szenteljük  meg  majd 
ót,  8  énekszóval  a  pünkösdöt.  Vélló,  vélló!'  s\ 
midón  az  énekbe  beleuntak,  levetkőztetik  a  bá- 
bot, azután  énekszóval  hazatérnek  (Nyitra  völgye 
CzP.;  Nyitra  m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky  Fe- 
renc 1841). 

VELOCIPÉSZ:   [népetimológia   ebból:    velo- 
'1|  kerékpár  (Kis-Kükülló  m.  Szókefalva  Nyr. 
XII  .530). 

VELÓCIPÖ:  x  (Háromszék  in.  Uzon  Erdélyi 
Lajos)  [vö.  velő-cipő). 

VELÓCEPŐ8:  kerékpáros  (Háromszékül.  Uzon 
Krdélyi  Lajos). 

VELŐ  (verő  Vas  m.  .lánosháza  vid.  Simonyi 
Zsijrmond;  Göcsej  N\r.  XIII. 354;  txrilő,  verüö 
Göcsej  MNy.  1.220;  IÍ.417). 

velő-cipó  (Kolozsvár  vid.  Kovács  Dezsó ;  vellő- 
cipő  Abaúj  m.  Kalmár  Elek):  (nép-etimológia 
ebből:  velocipéd)  kerékpár  (vö.  velőcipő]. 

VELŐS  (verős  csont  Vas  m.  Jánosháza  vid. 
Simonyi  Zsigmond). 

velóa-kalán:  velőszedó  kanál  (ezüstből,  fül- 
vájóhoz  hasonló)  (Székelyföld  Tsz.). 

(VÉLTE]. 

elvélte:   elvétve,  itt-ott,  hellyel-közzel,  néha- 
néha,  ritkán  (Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  VIII 
(helytelen  értelmezéssel!;  Balogh  Mihály). 


[VÉLVE|. 

évelve:  x.  Van  még  úgy  évéit  >  Létei 

(Csanád  m.  Makó  Nyr.  XXIII.f,78). 

(vélve-vólve),  vilve-vllve:    x.    Cta 
az    ember    egy-egy  filleng   lágy  szói 
jrtt  még  mo8Í  is  (Szatmár  m.  Na 

VELYHE:  <>  (Nógrád  m.  Fab< 

1841).  Sárga  Hol?  Noinenelator  Avium 

47)  [vö.  '//]. 

VEMHES:  nnífy,  kifejlett  (állat), 
ber)  (Kecskemét  Csaplár  Benedek :  Coodgrád m. 
Szentes  Czakó  Ferenc). 

[Szólások].    Xini,    a   küs    vemhes'    [mondjál 
gyerekre,    ha   nagyobbal    szembeszáll]    (Csong- 
rád m.  Szentes  Czakó  Ferenc). 

VEMHEZ-IK,  VEMHEDZ-IK  k.  .Ilik 

(a  kanca)   (Veszprém   m.   Nyr.   KIV.637;   l 
vidék  Tsz.). 

VÉN  (vény  Mohács  Nyr.  XXVII.H7  .  r  in. 

Nyr.  X.188;  víny  Mohács  Nyr.  XXVÜ.iiTi 
öreg  disznó  (Fehér  m.  Nyr.  X.188). 

vén-asszony:    rántotta    (Háromszék  ni.  S< 
Sz. -György  László  Árpád). 

vónasszony-rossza:  banyaposz,  porbélű  gomba, 
poszgomba,  pöfeteggomba  (lycoperdon   bov 
(Vas  m.  Répce-Sz.-György  Nyr.  XVIII  v 

vén-csoroszlya :  vén  banya  v.  vén  gebe  (Sze- 
ged, Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

vén-puska :  vén  banya,  vén  szatyor  (Nógrád  in. 
Alsó-Szátok  Tolnai  Vilmos). 

vén-szentség :  a  harmadik  hadgyakorlatra 
vonult  tartalékos   (Kaszárnyai   szó   Nyr.   XXVI 
527). 

vén-ször:  a  vének  sora.    Belejutottam    ina 
a  vénszérbe:  megvénültem  (Székelyföld  Kiss  Mi 
hály). 

vén-szotty:  vén  trotty,  totyakos  vén  ember 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  1X.180;  SzékHy 
Imre). 

vén-szüle:  javasasszony  (Erdó vidék  Tsz.). 


vén-var:    vén    kópé    (Csongrád    m. 
Czakó  Ferenc). 


vén-vetrece:    vén    szatyor,    vén 
vén   szipirtyó   (Erdély   Kassai  J.  Szókön w    III 
193;  IV.99). 

VÉNA:  vékony  ércmenet,  ér  (bányáhan 
már  m.  Felső-Bánya  Soós  Antal ;  Tor 

Torda  s«  Zalathna  vid.   Nyr.   XIII  2:: 

VENCSEL  (Székelyföld  Tsz.:    Kóváry  László 
i    Háromszék    m.   Vadr.):    malom- 
kerék módjára  forgó  kis  fonáltekeró  gép. 


M8 


VENCSÖLLÓ-VENDÉO 


V  KNDÉGÍT- VENDEL  V 


980 


TENCSÖLLŐ  (l'd  varhely  m.  Agyagfalva,  Ma- 
gyaros Séra  Kálmán;  vencserló  Háromszék  m. 
Vadr 

VENDÉG:  halott.  Megyék  megnézni  a  vendégét: 
a  fiamnak  a  kérésztannya  vét  (Be reg  m.  Szernye 
Forgón  Fái). 

vendég-deszka:  kihúzós  asztalba  való  deszka 
i[Dimántul|  Lehr  A.  Toldi  17;  Lehr  Albert). 

vendég-fedél:  házfödélhez  toldalékul  ragasz- 
tott fódélnyúlvauy  (Marosvásárhely  Király  Pál). 

vendég-fentő :    a    kitört    kerékküllőt   helyet- 
tesítő   fadarab    (Háromszék    m.    MNy.     VI 
Gyórffy  Iván)  (vö.  1.  fentő,  kerék-fentő\. 

[vendégfentóz]. 

mög-vendégfentós :    vendégfentővel    megtá- 
kereket   még  kéli  vendég fentöz- 
nöm  (Háromszék  m.  NyK.  111.15). 

vendég-gomb:  ingbe,    mellénybe,   dolmányba 

berakható  s  ismét  kiszedhető  gomb  (kül.  arany- 

v.  ezüstgomb)  (Heves,  Abaúj,  Ung,  Bereg,  Ugocsa, 

iinr,  l'd  varhely,  Háromszék,  Csík  m.  Király 

vendég-gúsa :  a  vendégoldalt  a  szekéroldallal 
összefoglaló  gúzs  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

vendég-gyeplő :  a  lógós  ló  gyeplője  (Heves  m. 
telén  \<í0). 

vendég-gyüjtó:  vendéghivogató  (Kalotaszeg 
Nyr.  XVI.  143). 

vendég-haj  (vendeg-háj) :  paróka  (Rimaszombat 
V.271;  Zilah  vid.   Nyr.   XXVII.542:    Erdő- 
vidék  Tsz.). 

vendég-hely:  a  kemence  előtti  alacsony  ülés 
(Baranya  m.  Nyr  V.331). 

vendég-karika:  karika  a  jászol  süvegfáján 
(a  melven  eredetileg  csak  lyukak  voltak)  ([Dunán- 
túli Lehr  A.  Toldi  17). 

vendeg-keséró  (rendík-kísírő):  [tróf.J  bot  (So- 
mogy m.  Balaton  mell.  Nyr.  XXVI I.r>-Jő ;  Szeged 
vid.  Nyr.  IV.421  ;  Zilah    vid.    Nyr.    XXVIII.186). 

[Szólások].  Mxngyá  a  hatodkon  támasztom  észt 
a  vendégkésérőt :  a  hátadra  verek  ezzel  a  bottal 
(Szeged  vid.  Nyr.  III.366). 

vendég-küllő  =  vendég- fentő  (Győr  Nvr.  XI. 

478). 

vendég-láb:  lábpótló  (Háromszék  m.  MNy. 
VLMB;  Vadr.). 

vendég-marasztó :  ftréf.J  bunkósbot  (Rima- 
szombat Nyr.  V.271).  Csak  úgy  ütibe  fókapi  ■ 
keze  ügyibe  eső  vendégmarasziót,  köszönti  ám  vele 
fejbe  a  Dávidot  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.87). 

vendég-oldal  (vendég-ódal)  \  gabonatermést, 
szalmát  v.  szénát  szállító  szekérnek  két  vastag 


oldal  rúdja,    melyet   a   szekérderékon   keresztbe 
tett  lebb  rúdra  fektetnek,  hogy  a  sze- 

keret a  rakodáshoz  kiszélesítsék  (Balaton  n 
Tsz.;  Győr  ra.  Rábaköz  Halász  Géza;  Győr  m 
Csiliz-Radvány,  Nyitra  m.  Negyed  Alii. 

677;   Csallóköz   id.   Szinnyei   Józsefné:    Abaúj. 
Borsod,   Zemplén   m.    Király   Pál;  Cegléd  1 
vay  Vilmos;  Hol?  Nyr.  VlII.4b). 

vendégódal-gúas  =  vendég-gúzs  (Cegléd  Ilos- 
vay  Vilmos). 

vendég-orsó :  orsó,  melyet  a  kecskerokka 
orsója  mellé  alkalmaznak,  hogy  vígabban  járjon 
a  kerék  ([Dunántúli  Lehr  A.  Toldi  17) 

vendig-rag:  a  rendes  ragoktól  elfutó  s  a 
kapulábakra  vízszintesen  fektetett  sögfára  tá- 
maszkodó rag  (pl.  a  pajta  kapunyitása  fölött 
alkalmazott  tetőrészecskében,  a  mely  a  rendes 
tetőtől  szög  alatt  eláll)  (Zala  m.  Hetes  Ethnogra- 
phia  VIII.99). 

vendég-ssár:  gyeplő-,  kantár-  v.  fékszár,  a 
mellyel  arra  szoktatják  a  lovat,  hogy  egyenesen 
tartsa  a  fejét  ([DunántúlJ  Lehr  A.  Toldi  17>. 

vendég-szelemén  (vendig-szelemén) :  merede- 
kebb tetőszerkezetben  az  a  gerenda,  mely  as 
ollóláb  közepén  (a  szelemennel  párhuzamosan) 
nyúlik  végig  (Dunántúl  Erdészeti  Lapok  XXII. 
862;  Balaton  mell.  Tsz.;  Vas  m.  Órség  N 
III.479;  Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  DL88  [itt 
vendégszellem  hiba] ;  Zala  m.  Hetes  Ethnographia 
VIII.99). 

vendég-szem :  a  kivett  szem  helyébe  tett  mű- 
szem  (Szalonta  Nyr.  XIV.2R3). 

vendég-tengely:  az  eltörött  tengelyt  helyet- 
tesítő rúd  (Bereg  m.  Som  Békássy  Sándor). 

[VENDÉGÍT|. 

[Közmondás).    A   ki  seggit  emelíti,  száját 
dégiti:  a  ki  dolgozik,  annak  van  mit  ennie  <  I 
Kún-Halas  Nyr.  XV.519). 

VENDÉGSÉG   (rendiség   Göcsej    Nvr.    11.179; 
III.425;  Göcsej,   Páka  Nyr.   1.417;    Hetes,   Dob- 
ronak  Nyr.  III.319;  vendisség   Göcsej  Nyr.  XIII. 
495):  L  lakodalom  (Vas  m.  Órség  Nyr.  III.  i 
Göcsej  Nyr.  111.425;    XH.96;    XIV  |  .sej. 

Nagy-Lengyel,  Résznek    Xyr.   VI1I.82;   XII. 188; 
Zalám.  Dobronak  Nyr.  III.319;  Székelyföld  Csá- 
szár Árpád;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VIII . ; 
Erdélyi    Lajos);   2.   búcsú  (Palócság  Tsz.;  | 

26;  Gömör  m.  Tsz.;  Heves  m.  Bátor  Nyr. 
VIII.88;  Pest  m.  Túra  Nyr.  111.46). 

vendégség-fla :  vendégségből  hozott  nyalánk- 
ság (Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.356:  Vadr.  523a). 

VENDEL :  vándorló  legény  (a  Vendel  kereszt- 
névből] (Fehér  m.  Nyr.  X.284). 

VÉNDÉLY  (véndely  Balaton  mell.  Tsz.  [itt 
vendéi y   hiba];    Horváth    Zsigmond    1884;    véndő 

60* 


VÉNHEDIK  -VEPRR 


9M 


Daaáaté  98;  Zala  m 

ridJ  .1.  A  itimegvid.  nyelvj.  2 

logy  m.  fi 
thnographia    V  01.97;    véndől    Zala    DL 
Alsó-Lendva   vid.    Nyr.    XIII  \   m. 

/../../«/    Vas    in.    Sorok 

mell  ICD  IH,  nm/í  Pozsony  m.  Tárnok 

\  111  14  <>m  in.  Olasifnlu  N>r   XVII. 

m.  Lébóny-S/ 

rgy;   vindüó    Zala   m.    MN  7;   vőaáo" 

Mohács   Nw     XX\  11.111  ;  in  Halas 

\\  111.192):   zsíros  bödön,   zsirtartó  edény. 

VÉNHED-IK:  vénül  (Kecskemét  Nyr. 


(Somon  m.  Nj  r.  X.47  ny  m. 


VENIC8 
Nemee-Ded  Nyr.  \"i..ijr» ;  vernie  Vee  m.  Körmend 

mgécs  |?  —  alkalmasint  hiba  eh: 
venyics]   Köiép-Baranya   Nyr.  UI.827):  venyige. 


VBNICSE   (Göcsej    Nyr.    11.478;    Sümeg   vid. 

Nógrádi   J.    A    sümegvid.   nyelvj.   25;   Zala    m. 

le    és    vid.    Nyr.    XV."..  Zala  in. 

>eed   Simonyi   Zsigmond;  Somogy  m.    Nyr. 

f):  cu. 

VENKEJ:  nagy  edény,  a  melyben  az  ara- 
tóknak ételt  hordanak  (Háromszék  m.  Angyalos, 
Besenyőd,  Gidófalva  Nyr    XVIII. r,74). 

VÉNÜL:  [tréf.J  zsémbelódik.  Én  bizé  ékkicsitt 
tUuUcotíam  [felélik  voltam],  te  ne 

vénújj,  szögöm!  (Udvarhely  m.  Nyr.  VI.465). 

(Siólások].    Vénül  a  sár:  keményedik  (Nagy- 
in. 230). 

VENYELED-IK  i ren feledni):  elegyedik,  keve- 
redik (Békés  m.  Nyr.  III.525). 

VENYIGE  (venike  Háromszék   m.  Vedr. 
nike   Zilah    vid.    Nyr.    XXVII. 4!»4;   venyége  > 
badka  Kászonyi  Gyula;  venyike  Marossz 
rád    mell.    Vadr.  myike   Palócság   Nyr. 

XXI i  \ke  Brassó   m.    H.ttalu  Nyr.  XXII. 

Király   1  •  ■/<•  Esztergom  Nyr.  IX. 540; 

\\t-\>->    m.    Névtelen    1840;    Eger  és   vid.  Nyr. 
XVII. 477:  XXI.213;  Gyöngyös  vid.  Nyr.  ív. 471 : 

rád  m.  N  iömör  m.  Nyr.  XVIII. 

i/ége  Eger  Nyr.    XVIII. 18.  19  |az  elóbbi 

lapon  vinyige  sajtóhiba,   vö.    XXL  1791;    rinyige 

igy-SomlyóNyr   X\  1.287;  vinyike  Tokaj 
XXIV. 240)    (vö.   vejint,    velencse,    venics,    venicse, 
venyit,  venyü,   vinyikó). 

VENYÍT:  iszalag (clematis  vitaiba) (Baranyám. 
Onnányság  Tsz.  381b)  [vö.  vejint\. 

VENYŰ:  va<!  (clematis  vitaiba)  (Hu- 

ny ad  m.  Lozsád  Nyr   XXIII  1  I 

VEPER    (vepér):   1.  vadkan  (Mold\ 

2.    kandisznó    (Brassó  m.  Hétfalu 
XVUF75;  Horger  Antal;   Hétfalu,   Tatrang 

II.  r,24). 

▼eper-csillag:  Castor  és  Pollux  csillagzata 
(Moldvai  csüng.  Nyr.  X.204). 


VER   (vér,    ki . .»-.    mégvír   S.  \'II 

Szilágy    m.   Nyr.    VI.418;   Zilah 

szeg,  Zsobok  Melieh  só-Fehér  m. 

ii  f]   —   Most   annyit 
■ 
ntile),  pittypeleltyol  (a  fúrj)   (KimaHZombat 
xvii  abetfke  Kéttőnyi  Gyula). 

|Szólánok|.  A  szél  északról  v  CeJk  DB 

pusztítják    (Háromsiók  m 

ereeen  koiion(Nagy-K> 

-  a  cöveket:  ültében   szunyókáld 
fejével  (Zilah   vid.   Nyr.   XXVIII.881).  Vm 
veket   [mondják    a   sántáról,   mikor  jár)   (Bereg- 
szász \\  t.  \XVI  az  unal- 
mat v.  a  bánatát,  szórakozik.  ./•  rjed 
mag  adót !    (Székelyföld    Kiss    Mihály).     Vályogot 

fkot,  oájugot)  ver.  vályog 
vay  Vilmos;    Kecskemét  Csapi 
ves    m.    Névtelen    1>4<>i.   F'iliit  ver  (vö.  vert-fal\ 
(Szabadka  Kászonyi  Gyula). 

agyon-ver:   nagyon  megver  (de  nem  hol- 
Agyonverte   (Heves  m.   Szent-Krzsébet  Nyr    XX. 
43)  [vö.  agyon- ii t\. 

el-ver   (e-ver):  1.  kicsépel  (a  cséplőgép) 

sony   m.   Lébény-Sz. -Miklós  Varga  D.  Q 

2.  elűz,   elkerget.    Tesvéreid  évertek,   mivé 
másétnttud  mög  a  szavadat  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  11.131);   3.    fölver,  habosra  v< 
(Abaúj  m.  Buzita  Nyr.  Vll.f.r.ii. 

[Szólások].  Elvertem  a   nyavalyát:    mosgái 
legyőztem  a  kezdódó  betegséget.  Elvertem  ma- 
gamot:   nem   adtam   meg    magamat  a   kezdődő 
betegségnek  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

föl-ver  i:    erőszakos    töréssel    fölnyit 

(a  betörő).  Fölverték  a  pincét  (Zala  m.  Lesence- 
Istvánd    Nyr.    XVI.94)  /  fé- 

■k   a   papnak   a   hijját  s  ai 

■ót  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 
Felverték  a  házat  (Csík  ni.  Ethnogra'phia  VI.108). 

[Szólások].  Az  se  veri  föl  a  föl 
gazdagszik   meg  soha   (Kisújszállás  Nyr.  XXII. 
nagát :  jó  idő  lessz  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  VIII.472). 

ki-ver :  1.  megver.  Oyeri  csak,  te  gyilkos,  majd 
kiverlek,  minek  dútad  föl  a  kosaram  nell. 

KopáOfl  Nyr.   XVI. 430);  2.  kiüt  (vUn pl.  a  himlő. 
a  rüh,  az  ótvar).  Az  apró  (v.  a  var)  kii 
(Csík  m.  Nyr.  VII.881).    Az   ótvart    káa<i 

<ztik,  de  azér  újságkor  min 
hely  m.  Felső-Boldogasszonyfal  Vilmos): 

3.  megtetoviroz.   [Eggy  favágó,   a    kinek  a  bal 
karjára   a    neve,   a   születése   éve  és   két  szív 
volt  i,    arra    a    kérdésre,   hogy  mi 
lelte  a  karját,  azt  felelte :]  á'i  van  verve,  m 
katonaságomban  verettem  ki  (Hol?  Nyr.  II.S:: 

[Siólások].  A  méh  kiver:  kijön  (Arad  in.  Majláth- 
falva   Nyr.    IX.378).    Kiverte    az   orcáját   a 


90 


VKK 


VERA     VF.RIMK 


MM 


himlő:  a  rezesség  (Vas  m.  Kemenesalja?  Kresz- 
•a   P.    8z  tri  a  víz:   szakad 

a  verejték  (Mátyusfölde,  Tallos   Nyr.   XVI 

382). 

le-ver:  leuntat  ivrniról)  (Háromsiék  m.  MNy. 

VI,;. 

[mög-ver]. 

ások].   Mi  i    bélit:  becsípett,  berú- 

<  érte  a  ke 
lanombat    Nyr.  V.516).   A   maga   keze  verte 
mig  iy  Ssinuyei  József).  I-Vo,  ezt  is  mőg- 

verte  az  Isten!]  De  mőgverte  ám  a  két  keze:  maga 
okozta  a  szerencsétlenségét  (Szeged  Csaplár  Be- 
nedek). 

VÉR:  l.  vérhas  (Baranya  m.  Ormányság  Tsz.); 
.  értályog.  Xagyon  döglenek  a  marhák  vérbe 
(Heves  m.  Névtelen  1840);  3.  vörösség,  gyula- 
dás.  dagadás  (a  szemé).  Lekopott  rúla  a  vér 
(Bihar  m.  Kój  Nyr.  XJII.524);  4.  atyafi,  rokon. 
m  (Szabadka  [ritk.)  Kászonyi  Gyula;  Rima- 
szombat \gy  az  én  igaz  y<  < 
Sfnki  sincs  hezzád  ojan  közel  vér,  mind  én 

inek    tart    (Székelyföld    Kiss    Mihály): 

5.    testvér.    Édes   vérem,    be    rég   nem    láttalak! 

(Baranya  in.  Mecsekhát  Thomaer   Ignác   1841); 

8.  léröm:  fiam.  Ni  ré  (ríj),   véröm!  (Somogy  m. 

rgó  Nyr.   XXV. 286)  |vö.  véré]. 

[SzólásokJ.   Virbe  vót  köpülve :  egészen  ellepte 
a  vér  (úgy  elverték)  (Kalotaszeg,  M.-Valkó  Nyr. 
XX VI II. 429).    Vérbe  küpölték   eggymást:  véresre 
•k  eggymást  (Torda-Aranyos  m.  Oerend  Nyr. 
XXIII  Ö77).  Össze-vissza  verte,  vírbe  köpülte  (Zilah 
XIV.94).   Mind    virbe   vót   küpülve  a  jány. 
ügy  összemarcangolta,  hogy  egísszen  vírbe  küpült 
[igy!J    (Szolnok-Doboka   m.   Domokos  Nyr.    XII. 
Nagy  vírrel-bottal :    nagy    nehezen    (Deb- 
recen Nyr.  IV.420). 

[vér-ág]. 

vérágos :  eres.  Vérágos  lett  a  szemem  (Zala  m. 
Sümeg  Nyr.  XI  1.280). 

vér-alma:  apró.  teljesen  piros,  édes  téli  alma 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

(vér-belú). 

vérbelú-körte :    eggy    körtefaj    (Zempl- 
Szürnyeg  Nyr.  X.323). 

vér-fű:  piros  füvecske,  a  mellyel  a  babona 
szerint  minden  zárat  ki  lehet  nyitni  (sanguisorba 
officinalis;  pimpinella)  (Zemplén  m.  Szürnyeg, 
Der.  111.236;   Szeged    v 

IV.  137:  Szabadka  Kászonyi  Gyula;   Lúgos   vid. 
\I  11.287). 

[vér-harmatú]. 

vérharmatü-fü  :  m  (Borsod  m.  Sz.-lstván,  Tárd 
Ethnographia  VII.372). 


vér-hójag:  ütés  v.  törés  következtében  tá- 
madt és  aludt  vérrel  telt  hólyag  a  testen  (Ceg- 
léd Ilosvay  Vilmos;  Szabadka  Kászonyi  Gyula). 

vér-keszeg:  scar.iniius  ery  tliropht  hal  inus  (Tisza 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K). 

vér-kóooa:   a    vert   vérből   a   habaró-pálcára 
tapadó  fehérje  (fibrina)  (Dunántúl  Nyr.  XVI 
8omogy  m.  Nyr.  XII.279). 

vér-kű:    vmi   vörös    kövecs,  a  mellyel  a  nép 
hite    szerint    minden   vérzést   el    lehet    alir 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

vér-szeges:  farzsába,  szegezés,  oldalnyilallás 
(Szolnok  vid.  Nyr.  XXVIII.411,. 

vér-ssipó,  vér-szipó:  pióca  (Zilah  és  vid 
XIV.481;    XXVII.542;    XXVIH.63;    Szolnok-Do- 
boka m.  Nyr.  XVII.315;  Székelyföld  Tsz.;  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván;   Marosvásárhely  Nyr.  IX. 
428;  Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal). 

vér-tálé  (sárga  vértálé  Balatou  mell.  Tsz. 
320b ;  vér-tál  Vas  m.  Tsz. ;  vér-tán  Fehér  m.  Ba- 
racska Tsz.)  =  vér-tályog  (vö.  tálé]. 

[Szólások].  A  tehenet  a  vértál  elfutotta  (Vas  m. 
i.    Vértan    fusson   el!   (Fehér    m.    Baracska 
Tsz.). 

vér-tályog:  tályog,  kelevény  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  V.54).  Hogy  a  vírtályog  ölje  meg  a 
potyóka  száját! (Eger  Nyr.  XXVI.239)  [vö.  tályog]. 

vére-vett  (>íre-vétt):  halavány,  sápadt  (,ojan, 
mintha  a  vírit  vettik  vóna').  Vérevett  gyermek 
(Csongrád  m.?  Arany-Gyulai  NGy.  11.299).  Vírevett 
gyerek  (Szentes  Molecz  Béla). 

VERA:  gyuladás  a  szarvasmarha  v.  a  juh 
vmely  tagján  (Udvarhely  m.  Vadr.). 

VÉRÁZSOL  (verázsol;  —  varázsom,  varázsolni 
Vas  m.  Kemenesalja,  Jánosháza  Nyr.  XV.  141 : 
Pápa  Tsz.).-  virraszt,  késé  éjjelig  fönn  van,  éj- 
jelez  (Rábaköz,  Beó-Sárkány  Nyr.  XVIII.238; 
Gyór  m.  Szigetköz,  Duna-Sz.-Pál  Nyr.  VIII." 
Gyór  m.  Bőny  Nyr.  XVIL676;  Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839;  Pápa  I  iprÉü  m. 

Bakony-Szombathely  Király  Pál).  Egísz  ijjel  ott 
varázsóni  (Vas  m.  Jánosháza  Nyr.  XV  141).  Egész 
éjszaka  fönn  verázsoltunk  ([Dunántúl]  Nyr.  VIII.68) 
[vö.  viricsol]. 

[VERBUNK]. 

verbung-Bora :  szeretótartó  leány  (Kassa  vid. 

Nyr.   XVI  1.285). 

VÉRCSE  (verese  Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Gyórffy  Iván).  —  Verese  =  vercse-szórü  (ló)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

vercse-szőrü:  szókés  szegsárga.  Vereseuórü  ló 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

VIRD-IK  {verd-ik  Szilágy  m.  Nyr.  IX.566): 
vedlik  (Mezőtúr  Nyr.  IX.183;  Heves  m.  Makáry 


MB 


vkkdinanc    Mi 


IK 


Mm 


dl  Birok   \vi     wvii  ti 
1}  r.  XVIU  ,  Zemplén  m. 

Simonyl  "tea  M.  N 

\\l\  MO;    Szilágy    d 
váry  Lássló  1842;  Szilágy  in.  Görcsön  Kerekes 
Ernó;  KalotasseK  \ MII  42*  :-ik\. 

VERDINANC:  vén  gebe  (Hevén  m.  CzF.; 
Névtelen  1840). 

VERDŐD  IK:  verjródik  (Hír  inszék  ni.  MNy. 
>z.). 

|Siólá8ok|.  Ugyan  lükög  a  sebem;  t>erdődik 
benne  a  méreg  (Ssékelyföld  Tas.  246b). 

fel-verdódik :  föl  vergődik  (Székelyföld  üyórffy 
Iván). 

VERDUNG  {berdung  Veszprém  Nyr.  Ml 

-mplén   m.    Hegyalja   Nyr.    XVII.560): 

1.     rrniunt/,      vrr.lunt):     lleiryed     foilt     (Csalh 
Kunság,    Tisza-Sz.-Imív 
l.  berduH'j  i.  verdung :  félmesszely 

(Csallóköz    Szinnyei  Jóssef;    Sopronj  in.  Repce 
mell.  Nyr.  ll.óoi :  Sopron]  m.  Horpács  Nyr.  IV 
prém  DL  Csetény  Nyr.  V.523;   Veszp 
rom    Nyr.    VII.375;    Somogv    in.    Nyr.  XII.886) 

Um:  as  a  taksa,  a  melyet  a  szellőd 
váltság  előtt  a  dézsmával  terhelt  BsAllők  tulaj 
donosai  ■  hazakért,  a  szőllőaljakért  a  földesúri 
jog  elismeréséül  fizettek  (Zemplén  in.  Hegyalja 
XMi.r.60). 

VÉRE  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.575;  Ki- 
rály Pál,  Horger  Antal;  Hétfalu,  Tatrang  Nyr. 
11.624  Moldvai  csáng.  Nyr.   III.3;    X.204; 

.  -■  Nvr.  IV.  143:  rirje  Moldvai  csáng. 
Nvr.  III. 3):  l.  véré:  unokatestvér  (unokabátya  v. 
-öcs)  (Brassó  in.  Hátfala  Nyr.  XVI.575;  Király 
Pál,  Horger  Antal).  Verje,  rirje:  így  szólítja  a 
>v  a  legényt,  ha  festett  tojást  adott  neki 
(Moldvai  csánc  Nyr.  III .3:  X.204):  2.  véré,  verje: 
férfirokon,    atyafi    (Hrassó    m.    Hétfalu    Horger 

Moldva, 
Klézse  Nyr.  IV. 143);  8.  véré:  jó  barát  (Brassó  m. 
Hétfalu  Horger  Antal)  [vö.  vér  és  Nyr.  XXIII 

VERÉB  (veréb  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.421  : 
Borsod,  Abaúj  in.  Nomenclator  Avium  58). 

veréb-hal:  dürgencs  (kis  hal).  .4  verébktú 
női  nagyra   (Pest  m.  Alpár,  K  r    XXV. 

187). 

▼eréb-selót :  madárserét  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

verebek- váluja:  |tréf.|  picsa  (Hol?  Tsz.)- 

VERERÉSZŐ:  karvaly  (accipiter  nisus)  (Al- 
föld Nomenclator  Avium  40). 

VERÉCE,    VERŐCE  {dévérri  Nyitra  m.  Nyr. 

111.451  ;  Palócság    N\  218; 

XXH.80;    ven  •    Nyitra    *  XXVIII.498; 

íef   Nyitra   m.    Nyr.    XXVI  rce, 

re,    verecce,    verice,    vericé,    verőce :    lécajtó, 

rácsajtó  (konyhának   félajtaja,  a  tornác  két 


alkalmas*  ka,  kis  i 

...     XV1.528 
Jóssef;   Békés  m.   Balog 

VIII.881  :  báot-1 
legyes  Székely    Sándor;    Palócság 

III 
Itra    \i-l.    Nyr     XXVIII.498;     Hont    in 
XVIII.  430 
Mharm.  HiiK\  Inni. 

jdú-Szot  JOV. 

Hajdú  no    K  ihi  Székely  Ábrahám;  Debre- 
XXIII. 335;  Bereg  m  Pap  Károly;  B 
Tsz.);  2.  veréce,  verőce:  léckerítés,  rácsos  kerítés 

206;  Szatmár  és  Bereg  m.  Pap  Károly)  [A  libásdit 
játszó  gyerekek  párbeszédében:  Mibe  mosdik? 
—  Arany  verécébe  (Bereg  m.  Tiszahát  Nyr.  IV.93) 
nyilván  medencébe  volt  eredetileg). 

VERÉCKE  (Nyitra  in.  M.-Soók  Tolnai  Vilmos; 
Palóeaág  £11.80;  verőcke  Komá- 

rom m.  Fúr  Nyr.  XVIII.528):  kis  udvar   v.  1 
ajtó  (vö.  verepce]. 

VERECS:  kötélveró-eszköz  (Székelyföld  A 
rássy  Antal  1H43:  Háromszék  ra.  MNy.  VI 

VERECSELÖ:  ^  (Udvarhely  m.  Kecsét  Szó- 
les Lajos). 

VERECSEN  (verecseny) :  kötélverő-  v.  sodró- 
eszköz, a  melyet  a  nyelénél  fogva  forgatnak 
[kötélverő  és  szúrszabó  mest.)  (Tolna  m.  Pálfa, 
Fehér  ni.  ECáJoi  Tolnai  Vilmos;  Pécs  Kassai  J. 
Ssékönyi  UL96;  Hol?  Nyr.  XII. J38). 

VERECSÜ:    a    kötélverő    fonókereke    (C 
Sz.-György  Frecskay  János). 

VERÉDELÉM,  VERÖDELÖM :  1.  piapál 

mondja    az    anya    az    ő   rossz 
magaviseletű  gyerekének)  (Erdóvidék  9 

:2.  veszedelem,  baj,  szeren* 
jés  jobb   szépön  leptibe  mönni,  met   abbizé  >< 
nmk  a  verödelöm  (Udvarhely  m.  Nyr.  VI. 466). 

VEREKÉD-IK    (verekód-ik):    vergődik.    Vére- 
(Baranya    m.   Ibafa    v  !  287). 

lig  verekedett.  Oda  verekedett.    Hézzo 
\éU  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

beló-verekédik:heleveri:ódik 
jut.  BeUvereké'dftt  a  hivatalba   (Székelyföld 
Mihály). 

föl-vereködik :  fölcseperedik.   Fölver- 

megnőtt  (Baranya  m.  Bélye  N\  r.    XV  425). 

rá- verekedik:  nagy  nehezen,  nagy  igyekezet- 
tel, vergődéssel  elér  vmit.  Rdverekidik  mindenki, 
hogy  bucsut  (lakodalmat)  tartson  (Mosony  m.  Lé- 
bóny-S7  -Miklós  Varga  D.  Györ. 

VER EKSZ-IK  (verekösz-ik  Mohács  N  \  r  X  X  VI I . 
69). 

fó-verekssik :  fölvergódik.  A  tikok  főverekiu- 
nek   a   HküUőre  (Mosony  ra.    Lébóny-Sz.-M 
Varsa   I» 


KI.  VERES 


VERES  VERET 


988 


VEREL :  ütöget  (tekét),  kiütöget  (labdát)  (To- 
rontál m.  Csóka  Kalmany  L.  Szeged  népe  III- 
Í78). 

VERÉLŐ:  ágas,  melyet  a  csúdözó  játéknál 
használnak  (Torontál  m.  Csóka  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  III  . 

VERÉLŐS:  a  ki  a  labdát  k:  l'orontál  m. 

ka  Kálmány  L.  Szeged  népe  III  278). 

VEREM:  pince  (Zemplén  m.  BsQxnje| 

VEREPCE:  a  konyhának  külső  kis  (fél)  rács- 
)a  (Borsod  m.  Ethnographia  VII. 72)  [vö.  vf- 
récke]. 

VERES,    VÖRÖS    {veress   Kolozs  m.  Szncsák 
\ VI II. 576).    —    Vörös:   skarlát- 
betegség  (Dunántúl  Nyr.  XVI. 240). 

vörös-begy :  süvöltó  (pyrrhulapyrrhula)  (Csong- 
rád m.  Xoinenclator  Avium  62). 

veres-bojza:  fürtös  bodza  (sainbucus  racemosa) 
aes  Nyr.  XXVIII. 143). 

vörös-bors :  paprika  (Komárom  in.  Nász  vad 
Nyr.  IV.j 

vőrös-bujár:    vörösnyakú    vöcsök    (colymbus 
igena  Bodd.)  (Fehér  m.  Velence  Nomencla- 

tor  Avium 

[vörö8-fejü|. 

vörösfej ü-kacsa :  barátréce  (fuligula  ferina) 
(Szeged  Xoinenclator  Avium  17). 


vörösfejü-réce : 

clator  Avium  17). 


(Fehér  m.  Velence  Nomen- 


vérés-nadrág :  vékony,  hosszú,  keményszárú 
fú,  a  mely  gyengébb  (zöld)  korában  még  jó 
takarmánynak,  de  mikor  megvénül  és  meg- 
vörösödik, már  semmire  sem  jó  (phalaris  phleoi- 
des)  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  Szentes  Czakó  Fe- 
renc). A  veresnadrág  hamis  fú ;  úgy  szalad  annak 
a  tetején  a  kasza,  mint  a  jégen  (Tisza-Süly  Nyr 

veres-pénz :  réspénz  (Dunántúl  Tsz). 

veres-selyem :  vörös  pamut  (Baranya  m.  Tsz.). 

[veres-sipka]. 

veressipkáa:  emberalakú  képzelt  vizi  manó, 
a  kinek  vörös  sipkája  van  (Torontál  m.  Tápé 
Ethnographia  VI.  104). 

veres-szem  rscardiniusery  throphthalmus(  Bold- 
va  mell.,  Szendró  Hermán  0.  Halászat  Ki 

[veres-szemű]. 

veres8zemü-hal :  *  (Székelyföld  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

veresesemfi-keszeg :  v  (Boldva  mell.  Komjáti. 
Tiszaföld  var  Hermán  O.  Halászat  K.). 


veres-ssóUő  (veres-szőlő):  ribiszke  (Erdély  Szin- 
:  József;  Bánflfy-Hunya  Kolozam. 

Szucaák  Nyr.   XVUI.576;   Marosváaárh. 

1X428). 

VERÉS:  1.  karóval  való  megerősítés  (Általános 
halász-mest.  Hermán  0.  Halászat  K.) ;  2.  csapás, 
félig-meddig  járt  út,  eggy-két  szekér  v.  ssán 
járta  út  (8zókelyfóld  Nyr  V  424,  Udvarhely  m., 
Háromszék  m.,  Erdő  vidék  Szász  József);  3.  csa- 
pás. Isten  verése  (Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos). 

fölverés:  a  háztetó  nádazáaa  (Török-Becse 
Nyr.  IX.92). 

[VÉRES). 

vires-ódal:  a  vastag-ódal  vastag  vége  |mé- 
Bzáros  mest]  (Szatmár-Németi  Nyr.  XIV.278) 
[vö.  ódal-vires  Pótl.] 

[VERÉS]. 

[Szólások].  Ez  velem  verés:  unokatestvérem 
(Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVL676)  [vö.  véré\. 

VERESÉG:  verekedés  (Soprony  m.  Rábaköz 

Nyr.  III.281). 

VERESKŐD-IK:   verekedik  (Szlavónia 

XX1II.216). 

VERÉSSÉG :  ven-shimlő  (Rimaszombat  Nyr. 
XVIII.288;  XIX.288). 

1.  VERET:  L  eereblyével  összevert  annyi 
széna,  a  mennyit  eggyszerre  felölelhetni  (He- 
ves m.  Névtelen  1840);  2.  kissebb  kéve  (ú.  n. 
gica),  a  mellyel  a  nagyobb  kévék  aránytalan- 
ságát helyrehozzák  v.  fódözik  (Dunántúl  Bó- 
diss  Jusztin;  Somogy  m.  Nyr.  11.377). 

[Szólások].  Ki  lesz  ennek  a  vereti  ?  =  ki  gyózi 
ezt  le?  (Hol?  Nyr.  XII.528). 

2.  VERET :  1.  vedlik  (a  ló,  a  marha)  (Vas  m. 
Kemenesalja,    Göcsej    Tsz.;    Somogy    m. 
XVIII.239);  2.  hámlik  (a  fa)  (Vas  m.  Nyr.  XVIII. 
144). 

[Szólások].  [Kíváncsi  vagyok),  mire  veret:  ho- 
gyan végzi  a  dolgát  (Szeged  Nyr.  1.27: 

é-veret :  kicsépeltet  (cséplőgéppel)  (Mosony  m. 
Lébény-Sz.- Miklós  Varga  D.  György). 

ki-veret:  raegtetovíroztat.  [Eggy  favágó,  a  ki- 
nek a  bal  karjára  a  neve,  a  születése  éve  és 
két  szív  volt  rátetovirozva.  arra  a  kérdésre, 
hogy  mi  lelte  a  karját,  azt  felelte:]  Ki  van 
verve,  uram:  katonaságomban  verettem  ki  (Hol? 
Nyr.  11.83). 

[mög-veret]. 

olások].  Mégveretni  a  drótot:  sürgönyöstetni. 
A  zispánnak  megveressünk  a  drótot,  hogy  kéll-é 
még  fát  hordatni  (Dráva  mell.  Kon  WI. 


MM 


VKRHÜDZ-IK 


vkhiiOsz  IK  \K()I 


I  VERETŰ]. 

(Szólások).    M  na  úgy  szók  tenni:   nehéz 

Mohéi  a   munl 
könnyű  elfogyasztani  (Dummtul   N>  r    XVÍI! 

VERFÖLYE:  k.Kkajátók  (Hol*  Nvr.  XXVIII. 
141). 

veroa  (B  VHL880;    vmy 

Békés  m.  Balog  I  legéiy  | v j -  Bmí  aáo* 

ezeknek  a  vergikneJc  [t  rraekeknek  v. 

állatoknak]  (Békés  m.  BsIol 

1.  VERGÁL:  hazudik,  füllent,  elferdítve  ád 
fiú  vinit  (Nagy-Kunság  Nyr.  11.137). 

VÉRGÁL,  VIRGÁL:    1  léloi.    ÁS 

.  r    VIII. 40);  2.  vii 
számit     Többre   n  k  (Érmeilék    Nyi 

■ 

VERGEL:  hajt.  sebesen  hajt  (Bereg- 

ssász  Nyr.  XXV]  is  kell   a  jós: 

ni     Tisza-Adony    Nyr.   XXVII. 

VERGELŐD-IK  (Udvarhely  ni  Kriza;  ver- 
gölődik  Csallóköz  Csaplár  Benedek):  vergődik 
(pl.  a  madár  a  kalitkában). 

VERGŐD-IK:  1.  vesződik.  Nem  vergődöm  vele 
g«d   vid.  Nvr.   V.274);    2.   tusakodik,  tépelő- 
dik   ikül.    eggyezkedésnél,   alkudozásnál).    1 

n/e  rossz  néven,  hogy  annyit  vergő- 
dünk ezen  a  szűrön;  nem  igen  trlik  ám  ebben  a 
szűk  világban  (mondta  eggy  paraszt  a  vásárban 
a  szűrszabónak]  (Csallóköz,  Duna-Szerdahely 
Csaplár  Benedek). 

(VERGYI). 

vörgyi- vörös  =  ■/'■  .  kupi- 

kék,    láttátlán-szinü    ruhd[-l   Ígérnek    tréfából    a 
reknek,  a  ki  csak  jutalomért    akar  jó  lenni] 
(Göm  ily  völgye  Nyr.  XXIII 

VERHÁS:  sánta  [eggy  Vérhas  nevú  úr  után] 
(Baranya  in.  Nyr.  11.184). 

|VÉRH£DZ-IK|,  VÍRHEDZ-IK:  serkedez  a 
hátából  a  vér  (a  lónak)  (Nagy-Kunság  Nyr.  III. 
282;  XVI,-»->5). 

[VERHET]. 

meg-vérhet  [vkit]:  vért  ereszt  vkin  (Szilágy  m. 
Diósad  Kerekes  Ernő). 

[VÉRHÜD-IK]. 

mög-vérhüdik :  (a  sok  futástól  a  marha,  a 
juh,  ■  disznó)  tüdógyuladá8ba  esik,  a  melyet 
úgy  orvosolnak,  hogy  a  füle  hegyén  vért  eresz- 
tenek  (Székelyföld,  Háromszék  m.  Tsz.  [w^-gel 
is,  meg  nélkül  is;  de  ezt  nyilván  az  utóbbi 
esetben  is  oda  kell  érteni];  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos). 

[VÉRHÜDZ-IK]. 

raög-vérhüdsik :  M  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 


|VÉRHŰSZ-IK|. 

mög-vérhüsiik :  x  (Háromszék  m    Kr<: 

VÉRIKE:  fiacska  |?        vö.  vér  6.',  ni 

Cznrgő  és  vid 

VERITTÉZ-IK    (Háromszék  in    MNv    VI 
Vndr.;  >■• ,.  itez  8zékelyföld  Csaplár  Bene- 
dek: Hiromszék  m.  Oyőrffy   Iván):  verejtékez. 

[VÉRL-IK]. 

meg-vérllk:    skorbútot   kap  (a  marha  só  nél- 
kül, azaz  ;i   vére  nieernmlik)  (Udvarhely  m    I 
méri  Lajos). 

[VERMEL]. 

bó-vermel:  hepofáz,  megesz  ísig 

béveninl t,  a  túrós  , 

:kát\ 

(Háromszék  m.Va  irom- 

szék  m.  Kiss  Mili 

VERMELŐ,    VERMELLŐ:     csákány     (Bá 
Bodrog  m.  Bezdán    Székely    Sándor;   Tolna  m. 

Dombóvár  Nvr.   XXVII.47).' 

VERMES  (Hol?  Nyr.  X1II.286;  vermes  Sz» 
Tsz.):   olyan   hely,  a  hol  vmiből  sok  van   eggy 
(son    (pL    a   halak  ívóhelye).  Reáakadtam  a 
vadludak  ven  -zeged  Tsz.).  Itt  egész  ver- 

te van  [a  téglának,  cserépnek  ztb.:  mondta 
eggy  munkás,  a  ki  ásás  közhon  többször  akadt 
olyan  helyre,  a  hol  nairv  tömegben  ^'la-, 

cserép-  és  üvegdarabok]  (Hol?  Nyr.  XIII.-J- 

vermös-kapa:   csákánykapa  (Rába  mell.  Nyr 

XVII.r,-24). 

VÉRMES  1.    vér-elfut 

[a  melynek  vörös  a  fehére]  (Zilah 
vid.  Nvr.  XXVII. .",40);  2.  termő   nedvben  bővel- 
kedő (föld:  a  mely  szántáskor,  ha  a  fölső  k< 
száraz    ós   cserepes   is,    belül    még    nedve- 
porhanyó    s    apróra    szétesik)   (Pest  m.  Tinnye 
Nyr.  Vn.137).  Most  kell  kapányi,  mikoi 
a  föld.  Ággytg  hő  tsdntanyi,  a  >»<')  rirmes  a  föld 

.  XX.216);  3.  hízott.  Vérm> 
(Székelyföld  Kassai  J.  Szókön w  U.310);  4.  véres 
hurka   (Somogy   m.   Nyr.    H.877);  5.  vérrel  ké- 
szült leves  étel   (Somogy  ni.  Nyr.  II  - 

VERNYÁKOL  {vernyákol  Zala  n  XV 

331 ;  rrnu/dkol  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Hol  ? 
Tsz.;    vinyákol  Dunántúl   x  idkol 

Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX 
reg  m.  Pap  Károly;    Székelyföld    Kiss    Mihály; 
tákol    Zilah    vid.    Nvr.    XXVIII 

rérnuákol.    vinyákol,   virnyákol :    n\ 
(a  n  Dunántúl  Nyr.  V.229;Zala  m. 

XXV  881  ;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugoc- 
184;   Bereg  m.  Pap   Károly;  Székelyfold 
Mihály;    HŐI?    Tsz.).   Éktelenül  vernyákolnak  a 
bagzó   macskák    (Csallóköz    Csaplár    Benedek); 
■  í.  virny  wgékől:  nyávogva 

sen  sir  és  kiabál  (Züah  vid. 


••.. 


VKRNVIKM.     VERŐ 


.  KRS 


Mihály);    3.    vkmyák<l     n\a- 
vogva  beszél  (a  gyerek).  Tisztám  beszélj,  nv 
miákolj  ütem!  (Be  reg  m.  Pap  Károly)   |vö.  nyer- 

1  VERNYIKÁL:  rimánkodva  kér  (Tata  Ma 

p.  János  1889). 

2  VERNYIKÁL:   sokáig    virraszt   (Tv 

nos). 

VÉRNYIKE:  n\  uhnk.  karcsú,  vézna  (Ssékelv- 
fold  Győrffj   Iván). 

|VERNYIKOLj.   VIRNY1KOL  (vunyikol. 
uyiköl) :  1.    nyafogva   sir,    erősen   sir  és   kiabál 
unar  m.  Barna   Ferdinánd;    Zilah  vid.  Nyr. 
.111.232);   2.    fülsértő    hangon   éneke),    kor- 
i  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  1.417). 

VÉBNYÍ I  .zrád  m.  Szén  kő  Vé- 

nyét Bereeszász  Nyr.  XXVI.523;  vir- 
Borsod  ni.  Sajó-Ss.-Péter  Schröder  Gyuláné): 
rnyít.    i  r,    sivalkodik,    visít,  ordít 

vggiáss    Nyr.    XX  'el    már, 

/(tson   a   fülembe!  (Szentes    Czakó  Ferenc): 
'ilsértő   hangon    énekel,    kornyikál 
(Borsod  ni.  Sajó-Sz.-Péter  Sehröder  Gyuláué). 

1.  VERNYOG    (vermyog  Balaton  mell.,  Palóc- 
ság zabadka    Kászonyi    Gyula:    vimyog 

I):  1.  vernyog:  nyávog 
(a  macska)  (Balaton  mell.,  Palócság  Tsz.; 
badka  Kászonyi  Gyula);  2.  virnyog:  sivalkodik, 
ordít  (Beregszász  Nvr    XXVI  r>23)   [vö.  nyérvog]. 

VERNYOG :  este  a  kellő  időn  túl  hosszabb 
v.  rövidebb  ideig  fönnmarad  (Hont  m.  Páld  Nyr. 
XIV.576). 

1.  VERŐ:  l.  verófa,  a  mellyel  a  nádfödél 
ítője  a  nádat  beigazítja  (Cegléd  Ilosvay 
Vilmos):  2.  kaszaveró  (kis  kalapács,  a  mellyel 
a  kasza  élét  verik  ki)  (Bereg-Rákos  és  vid. 
Pap  Károly;  Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII.83);  3.  a) 
kalapács  (Zemplén  m.  Csarnahó  vid.  Király  Pál); 
b)  nagy  kalapács  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  4.  há- 
mor a  nagy  kalapáccsal  (Torockó  Jankó  J.  Torda 
stb.  202);  5.  négy  krajcáros  pénzdarab,  a  mellyel 
a  lyukbahányó  játékban  a  pénzdarabokat  föl- 
verik, vagyis  úgy  ütnek  rájuk,  hogy  a  másik 
oldalukra  forduljanak  (Torontál  m.  Csóka  Kál- 
L.  Szeged  népe  III.278). 

beverő:  bélfonál  (az  a  fonál,  a  melyet  a 
téló  segítségével  a  mellékbe  beleöltenek)  (Krdély 
Tsz.  256a). 

kiverő:  labdaütő  (Tokaj  Nyr.  XIX 

leverő:  a  bánya  szája  előtti  téren  az  a  ím 
a    hová    a    hontot    kiürítik    (Torockó    Jank 
Torda  stb.  201). 

VERŐ  (vereö):  uap,  napfény,  verőfény 
(Palócság   Ethnographia   IV. 7  :    timnör  m.   I 

Assombal  71).  Arra;- 

(Mátra  vid.    Nvr.   XXIV.479).    h 

laszoinbat  Nyr.  XX1432).  —  Vö.  Verő-8t 

amni :  magtár  taj«z«tar  u. 


északnyugati  külvárosáuak  napoa  rés/ 
másik:  Armyék-Sz.da)  (Nyi    XV  11.477). 

verő-kőltő   (Heves   m.    Névtelen  vró- 

Rimaszombat  Nyr.   XXI.432;    Székelyföld 

Mihály ;  verő-kóték  Székelyföld  Arany-Gyulai 

NGy.  111.307):  szabó-bogár  (kora  tavaszi  vörös, 

lapos  bogár,   mely   a   verőfényes   kerítések   és 

falak  tövét  csoportosan  megszállja;  pyrrho< 

apterus).    Kifeküttek  a  napra,   mind  a  veróköték 

kelyföld    Arany-Gyulai    NGy.   III  H<»7    [h.-ly- 

i  értelmezéssel!)  [vö.  reröke). 

verő-malac  (verüö-mudac) :  kis  malac,  szopós 

malac  (körülbelül  hathetes  koráig)  (Érsekújvár, 
•  >uy  m.  Kecöl  Bódiss  Jusztin;  Göcsej  MN\. 
11.417;  Bódiss  Jusztin ;  Székelyföld  Nyr.  IV 
l'ii várhely  in.,  Háromszék  m  ,  Erdóvidék  Szász 
József;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csik- 
Szentgyörgy  Nyr.  X.238). 

verő-malacka:   szopós   malac   (Udvarhely  m. 
i sztélék  Ethuographia  VI.72). 

VERŐCSKE  :  kiütögetós  labdajáték  (Torontál 
I  m.  Csóka  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.278). 

[VERŐDIK]. 

fő-verődik  :  fölvergódik,   föl  kapaszkodik. 
'  hogy  föverődik  az  a  kicsi  gyerek  a  nagy  székre ! 
\  (Zala  m.  Kővágó-Örs  Simonyi  Zsigmond). 

VERŐKÉ    (rereöke):    kis    vörös   bogár,    mely 
kora  tavasszal  a  falak  tövéből,  kőrakások  közül 
'■  a  nap  melegére  elóbúvik  (Mátra  vid.  Nyr.  XXIV. 
479)  [vö.  keó-kivereő,  verő-költő\. 

[VERŐS]. 

kiverós:  kiütögetós  labdajáték  (Palócság  Csá- 
i  szár  Árpád). 

[VERŐSDIJ. 

kiverósdi:  x  (Nógrád  m.  Fabó  András  1841). 

VÉRREGAT:  [?[  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.271). 

1.  VERS  vven.  re.ssibe  Heves  m.  Sírok 

Nvr.  VllI.őoS;  Rimaszombat  Nvr.  XXL432;  Szol- 
nok-Doboka m.  Domokos  Nyr.  IX.427:  XI. 189; 
XXIL88a  sallóköz  Csaplár  Benedek):   1. 

a)  vöT8:  szakasz,  darab.  Jó  két  vórsöt  arattunk 
addig,  mire  a  nap  fölkelt:  ár  <t  helyvtt  aztán  majd 
pótlékul  aluszunk  egy  vörsöt  elted  után  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek):  h)  vers:  a  harangosásnak  eggy 
szakassa,  a  melyet  a  másiktól  rövid  szünet  vá- 
laszt el  (Somogy  m.  Kaposvár  vid.  Cser  Gyula) ; 
2.    —    versben,    vt  irtben,    versen,    vessen, 

■  t,    versit,  <ibe:   —   ízben,    -szer. 

Két    vagy    három    versben  /i    már    mála, 

soh'sem  találtam  otthon.   Több  vörsben  is  meo 
dúlt   nálunk    (Csallóköz    Csaplár   Bene«i 
versben  (Gömör.  Torna  m.  Tsz.).  Három  vessbem 
is   beszéltem    véé   (Rimaszombat    N 

vessénn  u    Miliáh 

{.-Király  Nyr.  XXVIII. 
.  vessen  (Szolnok-Dohoka   m.    Domokos 

fii 


M> 


I  IKK 


MM 


Nyr.    IX.427;    XI  i    versen 

•ld  Nyr   II  olnok  I>.d>okn 

m.    Dom  Kis  Kükülló    m. 

Szőkofalwi  Nyr.  XIV  \7A      ll 

unszéd  i  "*  m.  Germd 

ótam 
mán  itt,   de  •  ittalak   itthw    kapni   (/.ilali 

XVIII.59)     !  in. 

L    N\r    \  III  668) 

ott  (Bger  vid.  (fyr.  wii  477). 

|Szóláaok|.    Ez  más  vers:  más  dolog  |l\al<«ta- 
Sz.k'irály  Nyr,  \W  111.1.' 
huzamban,  eggy  hajt  „'ijy  hajtat 

versbe    7 

6orí  <?y  twsfte  h  rogköz  Ny  r.  XVI 1 .566). 

Versénként  fáj     időnként     Marosszék  Nyr.  XIV. 
187). 

2.  VERS    (ivzsöt   Udvarhely    m     N>  r     IV.S|): 
versengés,   vitatkozás,   veszekedéc      \í 
vers  iái''?  (Kimasiombal  Nyr.  XVII.666;  XVIII. 
•>-v  JUX.288     u     m  <i  v$r$  véget  (Borsod  m. 
Sáta  Bartha  József). 

[Szólások).  Verset  futni  stb. :  témenyl  futni 
stb.  Verset  fut  (Dunántúl  Nyr.  XVI.289).  Futót- 
tünk  verstt  (Soprmiy  m.  Nyr.  XVII.566).  V< 
futni  (Csongrád  in.  Szegvár  Nyr.  XVII. 566).  Fus- 
sunk versét,  gyerekek!  (Csongrád  in.  Dorozsma 
Nyr.  XVII.566).  Fussunk  verset  (Bihar  m.  Arany- 
Gyulai  NQy.  1.390).  New  bánom,  lm  a  széllel 
verset  fucc  is  (Debrecen  Nvr.  VI 77).  Gyertek, 
fussunk  verset !  (Hegyalja,  Bodrogköz  Nyr.  XVII. 
566).  Fogadásból  verset  futottunk  (Bodrogköz  N\  r. 
XVII.566).  Fusson  verset  a  széllel  (Tokaj  Nyr. 
238).  Fussunk  verset  (Székelyföld  Nyr.  XVII. 
566).  Verset  futni  vkivel  (Háromszék  in.  Tsz. 
523a).  Gyere,  fussunk  verset  i Kis  kükülló  m. 
8zókefalva  Nyr.  XIV.  474).  Szaladjunk  . 
(Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVII.566).  Ez  á  kit 
kölönc  versét  gyút  \jig  (Csongrád 

m.    Dorozsma    Nyr.    XVII.566).    Verset   gyalogol 
(Félegyháza  Nyr.  XVII.566).   Vereti  megyék 
a  babával  (Abaúj  m.  Kalmár  Elek 
kőzik    akdrmejjik    mónárlegénnyé   (Udvarhely  in. 
IV. Mi.  a  fonóban    verset   fonunk 

(Bodrogköz  Nyr  XVII  566).  Varrjuxi,  I  ühar 

m.    Arany-Gyulai  NGy.  1.394).  vele 

(Félegyháza  11.566).   Gyere  velem  - 

el  is  megyék  verst  [gyermekmondókái  (Csongrád 
m.  Doroz  \tm  vers, 

én  is  megyék  vers  [gyermekmondóka]  (Félegy- 
háza N>r    WIi:,«6). 

vert-futás:  versenyfutás  (Dunántúl  Nyr.  XVII. 
Soprony  m.  :VU.566;   Csongrád  m. 

Szegvár  Nyr.  XVII.566;  Háromszék  in    Tsz). 

VERSEL  WerseXek,  versel):   versenyez  (M( 
tur  Nvr.  IX  183;  X.8»'.  V.176  |itt 

etek  hiba  e  h.:  versetek);  I 

VERSENG  [mrsöng    iMiiiantul    Uódis*  .huztin  ; 
vörsönyög  Duti 

tin;  Zala  m.  SzepezdNsr    XVII.284;  Veonrém 
N>r.  VII  875;  Veasprém  m.  Olaszfalu  Nyr.  XVII. 


■  r  XV  11.880;  Barai 

kél     ni     «' 

IV  i 

putá  ikálódik,  civakodik,  pöröl, 

s«d  (Dunántúl   Bó  Ztin  ;    Zala  ni 

XVII, 
:  Sellye  Zalai  Mihály ; 
Lőrinc   Nyr.   XVIL8Ö 
Sz.- Márton  Bódiss  Jusztin).  Vörsönyögn, 
sióval  piszkálják,  mérgesitik  eggymáil 
(Dunántúl   Bódiss  .luaztín).    Hát  mér  vörs<> 
>  f  (Veszprém  Nyr.  VII 

íjtek   azon,    hogy  h 
<   Ifssz  a  /  y  még  a 

kél  in.  Orosháza  Nyr.  IV  I 

VERSÉNGÉLŐj.    VERSÖNGÖLŐ :    verselő. 
■  '.,    tmbőr,    i  fej  mmt  a  mü 
'  legénkénköi   "i<i>i   szép   versre  tanította?  (Ud 
hery  m.  Nyr.  IV.871). 

|  VERSENGŐ]. 

vesBÖngő-saláta :  ta\a>zi  knrantermő  szi\alakn 
vad  saláta  (Udvarhely  m.  Magyaros  Séra  Kai 

inán;   Cdvarlicly   m.   Matist'alva   Szeli  dakah). 

IVERSÉNKÉD-IR"!,  VÖRSÖNKÖD-IK :  civa- 
kodik, pöröl,  felesel,  disputál  (Vas  m.  Sárvár 
vid.  Bokor  János;  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII. 
284;  Zala-Egerszeg  Szűcs  Dezső). 

VERSENY  (mennyünk  VÖrsőnt  Veszprém  m. 
Almádi  Zolnal  (iyula). 

(VERSÉN  YÉZ|,VÖRSÖNYÖZ :  versem. 
rém  Zalai  Mihály). 

[VERSES]. 

(Szólások].  Ver$ett  futni:  versenyt  futni  (Csong- 
rád in.  Szegvár  Nyr.  XVII.566). 

|VERT|. 

vert-fal:  deszkák  között  bunknzott  földből, 
közbevert  törekes  szalmarétegokktd  épflH  fal 
(Hevei  in.  Névtelen  1840;  Szabadka  Kánottyi 
Gyula). 

verett-háe :    vertfalu     ház    (l'alucsát: 

Bthnographia  IV.8). 

vert- tej,  vert-téj  (vert-t> 
Kassai  J.   Szókönyv  111.40  lyfdld    Kassai 

J.  Ssókönyi  V.79;    Nyr.  [V.328;   Udvarheh 
Nyr.   IIL6Í2;   HálOmtték   m.  Tsz.;   MNy.  VI 
Vadr. ;  Győrffy  Iván) 

VÉRT  (Borsod  m.  Szilvas  Ktlinoyrapliia  IV 
17.  vérU  [?  talán  i  virie]  Gömőr  m.  Tsz.)  =  vér- 
telek. 

VÉRTELEK    |<  Nagy-KÚnság    Nyr.  II. 

827):    tűzfal,  háztető  homlokzata  laz  a 

JyogbóJ  rakott,  deszkából  v.  vesszófonad.k- 
bol  való  nátul 

lő  lapja  között  vat 
Kunság  Nvr   II  ^27;  Nagy-Kunság,  Túrkeve  ' 
111.230;  Pest  m.  Csanád  Békássy  Sándoi 


961 


VERTELYKE-VI 


VESELKED-IK-  VESZ 


ASMI 


UoBvay  Vilmos;  Heves  m.  Makáry  Gyöi: 

•  elén  1840;  Borsod  m.  Ethnogrnphia  VII.72; 
•od  in.    Apátfalva,    Dédei    Ktliiuiirrapliia    IV. 

17;    Bontod  m    >MÍta   Bartha  József;  Gönnir  m. 

Tsi.  (itt  lu-lvtolonül  .padon  elzárt  réss'-nek  ma- 
ráiva|;    Tisza-Doh    Nyr.    \  roncs 

Kassai  J.  Szókönyv  V.286). 

|VEBTELYKE|. 

vertelyke-level :  a  motollának  vini  réssé  (Bor- 
sod m.  8  röder  Qyuláné). 

VÉRTYÉG:    kotkodácsol  (a  tyúk,  mikor  kot- 
lani  akar)  (Veszprém  m.  Ceetény  Halasz  Ignáe) 
>/»g\. 

|VEBÚL). 

még-verül  =  meg-vérhiidik.  Megvériilt  az  ökröm 
(vidék  Száss  József). 

VERZ-IK:  l.  vedlik  (a  madár);  2.  ívik  (a  hal) 
(Hajdú  m.  Kóssa  Albert)  [vö.  verd-ik]. 

[VÉRZ-IX]. 

be-véraik:  vérbe  borul,  megvéresedik.  Meg- 
ütötték a  szememet,  bevérzé'tt,  aztán  jött  utánna  a 
hályog  (Újvidék  Nyr    XIV.  187;  Csapodi  István). 

VERZSEL  :  piros  fonallal   hímez  (Brassó  m. 
!ti  Horeer  Antal). 

VERZSELÉS  \r,,:selés,  verzsellés) :  piros  him- 
sés  (a  nói  ingen)  (Brassó  m.  Hétfalu  Horger 
Antal;  Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  111.564). 

VERZSÉNI:  virzsínia-szivar  (Dráva  mell.  Ko- 
Nyr.  XVII.237). 

[VÉS). 

[16-vés|. 

(Szólások).  Levéste  az  életet:  lecsípte  magát 
(Háromszék  m.  Nyr.  IV.515). 

VÉSÁR  (vesár  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.204 ; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  III. 3;  Moldva,  Klézse 
Nyr.  IV.  142 ;  vésára  Moldvai  csáng.  Rubin  Mózes): 
ár:  igy  szólítják  meg  a  nőrokonokat  (Moldva, 
Klézse  Nyr.  IV.  142);  2.  vesár,  vésár:  így  szólítja 
a  legény  a  leányt,  ha  festett  tojást  adott  neki 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  III.3;  X.204);  8.  vésára: 
szerető  (Moldvai  csáng.  Rubin  Mózes)  [vö.  Nyr. 
XXffl.5841. 

VESDI  [«sfsü;  —  versdi  Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;   Háromszék  m.  Gyórffy  Iván 
Háromszék  m.   Nyr.  V.129):  verseny  (Székely- 
föld Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  M 
VI.221;    Nyr.   V.129;    Gyórffy    Iván).    Vesdit   v. 
vesdibe  fut  (Háromszék  m.  MNy.  VJ.354;  Vadr. ; 
Nyr.  III. 374).  .4  mennyien  csak  vótunk,  mind  > 
dibe  futtunk  (Csík-Sz.-György  Nyr.  X.331). 

VESE.  A  veséje  (a  bornak  v.  a  pálinkának) : 
a  közepe  vagyis  az  igazi  java  (Balaton  mell. 
Bódiss  Jusztin). 


VESELKED-IK  (vesejkédni  Háromssék  m. 
Vadr.  523s):  erőlködik  (Székelyföld  Tsz.;  Kó- 
váry  László  1  Ivaitelj  m.  Felméri  Lajos; 

tnssék  m.  Vadr.). 

neki-veseiködik  [némely  közlésben  neki  nél- 
kül, de  ezt  nyilván  hozzá  koll  érteni):  n* 'ki- 
fohászkodik, nekigj  iirkózik,  erősen  m-kifog.  et 
erejéből  hozzáfog  (Heves  m.  Névtelen  1840; 
iberény  Nyr.  X IX.  183  [itt  neJci-viselkedik  nyil- 
ván hiba];  Kis-Kun-Halas  Ny r.  XV.519 ;  Félegy- 
hása  Nyr.  IV.560;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI 
Csongrád  in.  Szentes  Nyr.  VI. 233;  Debrecen 
Nyr.  III. 474;   Székelyföld  Tsz.).   Avval 

keük    s    a    lábtól    fekvőt    úgy    a   tnn; 
rúgta,    mintha    ott    se   lett   volna    (Csongrád    in 
Arany-Gyulai  NGy.  11.422).  Nekiveselkedék,  még- 
sem tudá  azt  a  hordót  fölemelni  (Székelyföld  Tsz.). 

VESELKÉDÉS  (vesejkedés,  veselködés) :  eről- 
ködés (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Fölrúgta  a  csil- 
lagok közi,  . .  .  de  a  veselködésbe  egy  kicsit  meg- 
tántorodott (Háromszék  m.  [?  —  helyesen:  Udvar- 
hely m.)  Arany-Gyulai  NGy.  1.374). 

[VÉSETÉS). 

vósetes-fa:  a  szövőszéknek  vmi  része  (Sóvi- 
dék  Boros  Gábor). 

VÉSKA :  sajt-forma  (feneketlen  szita-  v.  rosta- 
kéreg, a  melybe  a  sajtot  belenyomják,  hogy  a 
formáját  fölvegye)  (Székelyföld  Tsz.;  Mezőség 
Schilling  Lajos). 

[VESKI]. 

[Szólások).  Rúgja  meg  a  veski !  [tréf.  átkozó- 
dás)  (Esztergom  Nyr.  ÍV.  175). 

VESNYEG:  a  borsajtóban  az  a  fa,  a  melyet 
a  főfán  keresztül  eresztenek,  s  a  melyben  a 
sajtóorsó  fölső  része  forog  (Göcsej  Tsz. ;  — 
másutt:  sas  v.  kágyilló). 

[VESS|. 

ves-ki :  [tréf.]  a  kártyázók  közül  az,  a  ki  elő- 
ször ád  ki.  Ki  a  veski?  Ti:  vagy  a  veski  (Dunán- 
túl Szinnyei  József;  Hol?  Nyr.  IV.175). 

VESZ  (megeszik,  be&rik  Moldvai  csáng.  Nyr. 

IX.489;  vejszem  Hargita  vid.  Vadr.  557;  vészön, 

Szlavónia    Nyr.    XXIII. 168):    nőül    vesz. 

Házasodik  a  lapát,  veszi  a  szirkalófát   [táncköz- 

beli  mondóka)  (Aranyosszék  Nyr.  1V.237). 

[Szólások).  Élőt  venni  vkin:  fölülmúlni  vkit 
kelyföld  Kriza).  Jetiit  veszi:  megijed  (Három- 
Szék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Veszi  magút:  meg- 
terem, megnő.  Az  árnyékba  nem  jói  igát 
ez  a  fa  (Borsod  m.  Bánfalva  Tolnai  Vilmos). 
Már  veszi  magát:  már  lábbadozik,  üdül,  épül 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.118).  Nehezen 
vette:  rosszul  esett  neki  (Beregszász  Nyr.  XXVI. 
522).  FUti/rf  res:rk:  lepittyesztem  az  ajkamat 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.).  Ügy  vettem  igybe: 
úgy  értettem  lErmellék  Nyr.  V.473). 

61' 


vKsz 


/.-VESZ 


|elO-v*es). 

[Szólások).  Elrveszi  a  IikI'v  iázni  krzd.  Csak 
att  veszi  tU  a  hideg  a  lábát  ül  (Hunyad  in.  I.ozsád 

Wlil  i-  i.  lábbado 

útiul,  épfll;  2.  gyarapodni  keid  (vagyonban) 
(Szókrhtold  Kiss  Mihály). 

fől-vÖ8E  :  1.  eltúr,  elszen\<d      /'-*   oan  jámbor 
cseléd,  hogy  a  szidást,   verést  > 
mingyátt  el  és  felejti  (Székelyföld   Oyórfhf    l\ 

S.  hírbe  hoi  (legényt   vmely    leánnyal).    Tég?d 

ugyan  fflvfttek!    —    Ha    fel.    unm/i  '    M 

iaékelyföld    Kiss    Mihály); 
3.  szemmel  megkfllOmbOttet,  kivess.  A 
látom  a  hegyibe,  de  a  tornmt   sehogy   af  tom  fU- 
vfnni  m.  Földet   Nyr.  Hl.  181).    Látom  a 

hódvildgot  is.  I uiíom    fövcnni   a   minémü- 

ségét  (Nagyvárad  \'\  i  XII  J7',  4.  megismer. 
Ejnye,  hogy  föl  nem  vettem!  [mondja  I  paraszt, 
ha  régi  jó  emberét  hamarosan  föl  nem  ismeri) 
(Stéged  Nyr.  1.272). 

|Sióláaok|.  Fővötte  magát:   megszedte  magát, 
:ós   ember   lett   (Szeged    vid.    Nyr.   IV.82). 
Maj  fövé'szik  a  házat:  nagyon  lármáznak   (pl.  a 
gyerekek)  (Dunántúl  Szinnyei  József)- 

[hasa-vfiss]. 

[Szólások).  Dejsz  észt  ugyan  hazavetted:  olyan 
ügyetlenül  vásároltad,  hogy  nem  adhatsz  túl 
rajta  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

helyre-vess :  helyreállít.  Sokat  kellett  zaboz- 
nom  a  lovamat,  mig  herrevettem  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

héiza- vészén :    hozzáfog.    Istenesen    hezz<< 
loghoz  (Székelyföld   Nyr.    XXVI1I.95;   Kiss 
Mihály).    Amúgy    istenesen    hezzavett   a   dologhoz 
(Háromszék  m.  Vadr.  363). 

ki-vész:  1.  Kzemnu'l  im-gküldmböztet  (Dunán- 
túl, Palócság,  Jászság.  Kunság,  Debrecen, 
bölcs  m.,  Bánság  Nyr.  XIX.469 :  XX. 94).  Messze 
van,  nem  vehetem  ki  tisztán,  micsoda.  A  Király- 
hegyet szép  időben  tisztán  ki  lehet  venni  (Gömör 
vr.  XIX. 220).  .4  fát  látom,  de  nem  tudom 
kivénnyi,  mi  van  a  tétéibe.  Pipi  l-'jed,  nem 

lehet  a  tetrin  kivinnyi  -i  j<lct  (Palócság  Nyr.  XIX. 
469) ;  2.  füllel  megkülömböztet  (Dunántúl,  Palóc- 
ság, Jászaág,  Kunság,  I1  Szabolcs  m., 
Bánság  Nyr.  XIX.469;  XX  '.Mi.  H-mgot  hallott 
de  nem  vihettem  ki,  hogy  i  'fak  (Palócság 
XIX.469);  8.  kiért  (Dunántúl,  Palócaág,  Jász- 
ság, Kunság,  Debrecen,  Szabolcs  m.,  Bánság 
Nyr.  XIX.469;  XX.94).  Sem  vehettem  ki  tisztán, 
mit  akart.  Úgy  vettem  ki  a  beszédjéből,  hogy  ott 
járt  (Gömör  m.  Nyr.  XIX.220).  En  nem  tu 
hogy  ir,  ki  sé  lehet  vénnyi  a  levelébő,  mit  akar. 
Azt  vészem  ki  a  besüdedbó.  hogy  elégedetlen  vagy. 
Úgy  vészem  én  ki,  fiam,  hon  nem  ti  ott 
marannyi  (Palócaág  Nyr.  XIX.469) 
XIX.178.  179.  272.  325;  XX  VHI.295. 
463). 

[Szólások).  Kivenni  a  kés  sorját:  jól  kiköszö- 
rülni (Hol?  Tsa.). 


|lé-Véil|. 

|Szóláaokl    Áhor   ü    vót  biró,  hánfm  á 
Ud  á  bíróságot  (Sthisiinn.  Ba.-Lá 
XX II  1.363). 

még-vézz:    1.    levesz,    eltávolít   (diaznószal 
pfpot)  (Háromszék  m.  vadl  |     Mig  tugy 

tyúknak  Ps  ap  pt&di  (Székelyt' 
2.  elvesí  (feleségül)  (Székelyföld    i 
Iván;    Háromszék    m.    Nyr.    IV .47', 

ék   mig   "    belemét,   ha   beleágyazom,  hogy  ez 
ic  a  léjányomot  (Udvarhelj 
IIT.664).    megvitte    nőül   (Háromszék    m.    \ 
\',Uns:tiist  engedeti  neki,  hogy  leán\ 
vegye  meg,  a  tszik  (Háromszék  m.  Vadr. 

s  anyámot  tn> 
Háromszék  m.  Vadr    429;   bolond  mesé- 
ben),   agy  legén  megveti  feleségül  egy  á 
i  Háromszék   m.    Vadl 

'■' 
1/  icsté'r  leányát    (Brassó  m.    Báo 

Horger  Antal);   3.   elfog,   meu  regszász 

Nyr.  XXVI.522);   4.  megment  (épii 
alkalmával)  (Háromszék  m.  Vadr. i.  Mán  langáni 
U  rót  ap  pap   csürinek  ab  bütüje,   kenem 
hát   az   ótok  addég  8  addég,   hogy  tmlnktCH  Pflfa 
mint  mégis  etak  (Székelyföld   Gyórffy 

Iván). 

[Szólások).  Megvette  afélszit:  félelmessé  tette 
magát   elótte   (Háromszék  m.  Vad: 
veszik  a  házot:   nagyon    lármáznak 
Lébény-Sz.-Miklós  Varga  D.  György).  Maj  mig- 
vHt  a  zisten  hidege:  majd  megfagy  illó- 

köz  Csaplár  Benedek,  Szinnyei  József)-  -1' 

tet:  eloltani  (Szabolcs  m.  Simon  >nd). 

Megvette  n  tüzet  (Borsod  m.  Szihalom  Nyr.  IX. 
331).  Megvették  a  tüzet  (Mármaros-Sziget  Hajdú 
Nagy  Sándor). 

VESZ,  VÉSZ  (évesz-ik,  e\vesz-ik  Göcsej  Bud. 
Album  159;  Nyr.  XIV.  165;  Székest.  vk 

XXIII.317). 

(Szólások|.   Veszté  vóna  a  zanyádba!  |erós  át- 
kozódás]  (Szabadka  Kászonyi  Gyula). 

be-vesz :  sokáig  benn  marad  (Székelyföld  Nyr. 

V.:',7ti). 

bele-vész :  beleköt.  Mindenkibe  bel'  illó 

köz  Szinnyei  József)-   Bel 
jába  is,  ha  eccer  ivott  (Debrecen  N\ 

(benn-vész). 

(Szólások).   Benveszett  a  lelke:   nem  tud  meg- 
halni (Dunántúl   N\  r.   VMi), 

el-vesz:  elpusztul.  A  múlt  nyáron  min 
tek  a  juhok  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII I 

[Szólások).  Majd  elveszek  a  lábammal.  El 
vesznie  az  embernek  ily  gonosz  gyermekekkel  (•  I 
vid.   Nyr    XVII  1*3). 

fel-vess:  fölpállik,  fölsebzik,  fólromlik.  fdltdrik 


/     VK8ZBKSZ  1K 


5ELÓD-IK— VE8ZHÜDIK         fit 


(az  ember  bóre)  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvar- 
:Ty  Sándor). 

kivesz:  észrevétlenül  kioson,  eltűnik  (a  ház- 
ból vmi  titkos  dolgára,  fókép  este)  (Székelyföld 

Mihály). 

le-vesz:  lesenyved  (tag,  ág)  (Háromszék  m. 
.38;  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

meg-vess :  1.  lefogy,  lesoványodik  (Háromszék 
m.  XvK  111  U i  Csak  vaj  két-három  héttő  fog- 
vást  vót  beteg,  s  van  kurta  üdöre  és  ugy  mry- 
veszftt,  hogy  étig  Hsmerék  réa  (Székelyfold  Gyórffy 
Iván);  2.  elpusztul.  Csőmörlödik  a  gyükér,  mög- 
>>r.  IX. 376). 

(Szólások).  Vesszen  meg  az  itvágya !  játok] 
(Kalotaszeg  Nyr.  XXVIl.r,26). 

oda-vesz,  oda-vesz:    sokáig   odamarad   (Szat- 
ín.   Kapuik  vid.  Xyr.  11.236).    No  te  ugyan- 
csak lé!  (Csallóköz  Szinnyei  József)-   No 
Vf  ugyancsak  odavesztél  a  szomszédba!  (Borsod, 
Abaúj  m.  Király  Pál). 

őssze-vész :  összebomlik.  Összeveszett  a  hajam 
f  Tsz.). 

VÉSZ  :     vilin rdöntötte    erdórész,     eggymásra 

dűlt   rothadt  fák  az  erdőben   (Székelyföld  Nyr. 

11.471;    XXV1I.47;    Kóváry    László    1842,    Kiss 

ly;    Háromszék    m.    MNy.    VI.354 ;    Vadr.; 

VI.  877;  XVIII.  144). 

vész-fa:  vihardöntötte  fa  (az  erdóben)  (Há- 
romszék m.  MNy.  VT864;  Vadr.). 

▼ész-madár:  neophron  perenopterus  (Bodrog- 
köz Kársa  Ferenc). 

VESZDÉGEL . 

el-veszdégel :  apránként  elvész  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

VESZEKÉD-IK :  bolondozik.  Ne  veszekeggy, 
maradhass! (Göcsej  Xyr.  XIV.396)  (vö.  veszköd-ik]. 

meg- veszekedik :  1.  megvesz,  megdühödik. 
Veszekedjék-  meg!  (Somogy  m.  Nyr.  XVII.508); 
2.  megbolondul  (Göcsej  Nyr.  XIV.396). 

rá-veszekédik :  erósen  vágyódik  rá.  Veszeked- 
tem rá  (Rimaszombat  Nyr.  XVIII.288). 

[VESZEKEDŐ]. 

▼eezekedó-madár :  pajzsos  cankó  (pavoncella 
pugnax)  (Erdély  Nomenclator  Avium  26). 

IVESZEKÍT]. 

bele-veszekit:  belefullaazt,  beledögleszt  (Du- 
nántúl Szinnyei  József;  Tolna  m.  Szegszárd  R 
XXVIII  i 

VESZEKSZ-IK  . 

még-veszekszik :  megromlik.  Mögveszeksxik 
(Somogy  m.  Vianye  Xyr.  XVII.334).  Hogy  még 
ném  veszekszik  a  gyomrod!  (Fehér  m.  Perkáta 
Nyr.  ni.36> 


VESZELÓD-IK  :  vesződik.  Hutyu  van  két 
—  Hát  csak  veszelödünk !  (Baranya  ózd  Somssích 
Sándor). 

el-veszelódik :    elvész    (Soprony    m.    Zolnai 
Gyula;  Győr  m.    Szigetköz,   Duna 
V&LRB;  Vaa  m.  Baltavár  Xyr.  X.183). 

VESZÉLYES:  halálos.  Nem  kapott  veszélyes 
lövést  (Fehér  in.  Velencei-tó  vid.  Nyr.  XVII  431). 

VE8ZES:  veszekedett   (Bács-Bodrog   m.   Ada 

Xyr.  XXVII.414). 

VESZESZT:  1.  veszít  (Baranya  m.  Csúza. 
Ibafa  Nyr.  XV11I.429;  XIX.499;  Székelyföld  Kiss 
Mihály  ;  Háromszék  m.  MNy.  V1.222;  Háromszék 
m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVI II. 
574).  Csak  többet  nP  veszesszek  (Vaa  m.  Vép 
Varga  Ignác);  2.  elpusztít,  megöl.  úitát 

most  veszesztik  (Udvarhely  m.  Vadr.  6). 

[Szólások].  Lelket  veszeszt:  embert  öl.  Az  a 
hires  tolvaj  most  is  oda  vagyon  keresztút-állani, 
egy  pénzért,  kettőért  lelket  veszeszteni  (Erdóvidék 
Arany-Gyulai  NGy.  II  1.88). 

Sggyü-veszeszt :  összeveszít  (Vas  m.  órség, 
Szalafó  Nyr.  VI  1.88). 

el-veszeszt :  1.  elpusztít,  megöl.  Irigyeim  .  .  . 
el  akarnak  veszeszteni  (Vas  m.  Marát-  Nyr.  II  1.48). 
.4  zisten  veszessze  el  ezeket  a  pújőkat!  (Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.573);  2.  elszalaszt  (han- 
got, szót),  nem  hall  meg.  Még  a  szusszanást  sem 
veszeszti  el,  nem  hogy  a  szót  (Háromszék  m.  Xyr. 
IX.31);  8.  eltéveszt.  Istenem,  Istenem,  adj  egy 
ragyahullást,  hogy  a  feleségem  veszessze  el  útját ! 
(Erdóvidék,  Kis-Bacon  Arany-Gyulai  NGy.  111.74). 

rá-veszeszt :  ráveszteget.  Só  nem  veszesztfk  én 
égy  napot  s?  rá  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
474). 

(VESZETT). 

veszett-ár:  potom  ár  (Érsekújvár  Nyr.  VIII. 
332). 

veszett-árok :  rosszhírű  árok  (Kalotaszeg,  Da- 
mos  Nyr.  XXVIII.429). 

veszött-bólű :  elveszett  bélü.  Veszett-bélü  dinnye : 
a  melynek  a  bele  közepe  a  hiányos  fejlődés 
következtében  elveszett  (Csongrád  m.  Mindszent 
Nyr.  XX VIII. 47). 

veszett-dinnye :  megnyálkásodott  belú  dinnye 
(Csongrád  Nyr.  IX.91 ;  Szabadka  Kászonyi  Gyula). 

veszött-hely :    rossz,    süppedékes,    meredek, 
•delnies    heh     (Kalotaszeg,    Damos    Nyr. 
XXVIII.429). 

(veszhüd-ik; 

neki-veszhüdik :  nekitüzesedik,  nekidühödik. 
Mikor  a  25  esztendőt  elérte,  gondolkozni  kezdett 
a  házasságról  s  egészen  ne  :   alig   tudta 

magát  türköztetni  (Székely föld  Aranv-Ovulai  N 
111.319). 


971 


VESZÍT- VR8ZÓ 


ón-iK    \ 


VB8ZÍT  [veszejt,  elveszejt  Repce  vid.  N \  r   \  \ 
Vai  ■    \  .-j,  \  irgi   icn. !,• .   Veespréu  n 

III  l"  l .    Vr-/|iivin    m.   Cietény 
\\l  Ilii.  M 
.       Kun  Mai, 
•miklos  N>r    VII::  nzo- 

nyj  QyaUt;  BsékelyfOld  Aranj  OyulaJ  NGy.  III. 
ai  ki  in.  Szóreg  Kálmán)    I. 
Sseged  népe  111. 1 2  h. 

(Szólásuk]  W  veszicsd  a  lelkimet .  ne  mérge- 
Rits!  Mindég  az  édesannya  leOcii  mindig 
ai  édesanyját  mérge  tbadka  Káasonyi 
•  ivui.i).  Utat  vészit  utat  v.  Irányi  változtat  (az 
uí.i.  >!■  \>i  XX.676  M 
itesztjjem:  hogy  elvégessem  (Csepel-sziget,  Ma- 
Nw.    XV 

cl-vosiejt :     elpusztít,      megül,      i  fenyi 

(Mátra  vi»1.  Nvr.  XXII.24M).    El  akarnak  v, 
teni  (8sékelyföld  Arany-Gynlai  BGy.  Ili  123). 

veszkőd-ik  ik  Csallóköz   Csaplár 

•U'k ;  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI. 
574):  1.  »,  <:köd-ik:  bosszankodik.  Veszkődik 
(Beregssáss  Nyr.  XXVI.524);  2.  veszkőd-ik:  bosz- 
ssant,  háborgat,  nem  hagy  békét,  hátráltat  a 
dolgában  (Pannonhalma  Nyr.  XII.  188;  Nagy- 
kunság Nyr.  XVI.525;  Mezótúr  Nyr.  X.569; 
Békés  m.,  Debrecen,  Nógrád  dl  Simonyi  Zs. 
Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.446 ;  Bács-Bodrog  m. 
Ada  Nyr.  X.XVÍ  1.408);    3.  txkőd-ik: 

bolondozik,    bomlik    (Ipoly    völgye,    Kővár    vid. 
XVI.574;  Nagy-Kunság  Nyr.  XVI.52Ő)  [vö. 
vssukfd-ik]. 

(Szólások].    Vetrkódik   v.   veszkedik  vmi  után . 
igen  erősen  vágyódik  rá  (.annyira  kívánja,  hogy 
majd  megvesz  érte').  Ni  veszkődj  (veszkédj) 
annyit  utánna:  majd  megkapod,  ha  megérdemled! 
(Csallóköz,  Kecskemét  Csaplár  Benedek). 

VE8ZKÖLŐD-IK,  VESZKÉLŐD-IK  :  1.  pisz- 
mog, babrál  (Szabadka  Kászonyi  Gyula);  2.  bosz- 
szant,  háborgat,  nem  hagy  békét,  hátráltat  a 
dolgában  (Szabadka  Kászonyi  Gyula ;  Bács-Bod- 
rog m.  Ada  Nvr    XX VII. 408). 

(Szólások].  Veszkölődik  vmi  után  =  veszkődik 
v.  u.  (Csallóköz,   Kecskemét   Csaplár  Benedek). 

(VESZL-IKJ. 

el-vesslik :  elvéss.  Elvesztett  a  korona  (Abaúj 
in    Kalmár  Elek). 

VÉSZLÉS,  VESZELÉS  :   1  zfavesz- 

szóból  font  sövénygát,  a  melyet  áradáskor  az 
erek  és  a  fokok  torkolatánál  állítanak  föl,  hogy 
a  halak  apadáskor  a  derékfolyóba  vissza  ne 
mehessenek  (Bodrogköz  Tsz.;  CzF. :  Hermán  0. 
Halászat  K.);  2.  veszelés:  veaszóból  font  csapó- 
gát, vetógát,  viz vettető  (partot  védő,  erósitó 
gát,  a  melyben  a  viz  harántékosan  megütköz- 
vén más  irányba  térül)  (Székelyföld  Kriza;  Há- 
romszék m.  Vadr.). 

VESZŐ  :  1  veszendő.  Kém  hatytuk,  hogy  ve- 
sz* őbe  maraggyon  (Brassó  m.    Pürkerec   Horger 


Intel);  2.  szegény  (sajnál kosólag|,  szeg- 

in  j  '-1IŐ,  de  nem  í 

tudja    vesző,    mit  reg,    Ug<>«-<a    m. 

VE8ZŐD-IK    (megveszéd-ik    Bács-Bodrog    m 

Ada  Nyr.  XWII  i<  -III 

lyl    Vas    in.   órség  N\ 
ke.lik.    FsssA 

meg-veszödik:  megveti.    l/< 

m.  Ada  ' 

VESZŐDI:    türelmetlenkedő    (Háromszék    m. 
iyórflfy  I\ 

|VESSZŐ|. 

vessző-bárka:    füzvesszőhól  kötött    higcnlakú 
haltait"   (Csongrád    Hermán  0.   Hal;. 

vessző-kert :  sövénykerítés  (Székelyföld  Kiss 

Mihály). 

vessző-vágó:  gézengúz,  semmirekellő  |?) 

kigféhned  "  kordát,  mer  ssa  vesszővágó 
mríj  talált  butykdni.  Má  még  az  a  kegyötlen 

igó  pujő  járt  itt  (Dráva  mell.    Kopács    Nvr. 
XV  1.2*3.  tói). 

vessző-varsa:  fűzfavesszőből  kötött  és  két  ki 
vehető  tiilesérszerü  bejáróval  ellátott  varsa  (í 
kelyföld  Hermán  0.  Halászat  K.). 

|1.  VESZT]. 

(Szólások].    Veszti  a  telkit:  gyötrődik,  mérge- 
lődik.   Egész   nap   a   fijáva   veszti  a  lelkit    i 
badka  Kászonyi   Gyula).    Csak   telkit    veszti  vele 
(Háromszék  m.  MNy.  VI. .139). 

el-veszt :    eltéveszt.     // '    el    talá  Imi 

az  utat  .  .  .  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
485). 

[Bfólások].  Évssstötte  a  vask<>i  •  elkésett  az  el 
tűi  v.  a  vacsorától  (Kis-Kún-Hulas  Nyr.  XIV 

(Csongrád  m. 
Szentes  Molecz  Béla). 

meg-veszt:    elveszt     Megvesztette    [a 
(Nógrád  m.  Nyr.  IX  332). 

[oda-veszt]. 

(Szólások).  Oda  veszti  magát:  soka 
tette  az  Isten  oszt  a  bajdura 
la  odavan    az   őrlővel!  (Szatmár   m.  Kapuik 
vid.  Nyr.  11.236). 

|2.  VESZT-I  (!r.-?rig  Brassó  m.  T  ,  rger 

Antal). 

|8zólá8ok|.  Vesztibe  kerestük :  mintha  • 
volna.    Vesztig  erőlködni:   addig,   míg  belevész 
(Háromszék  iii.  Vadr.  528a).    Vesztig  úzt 
ságát:  addig  min  rajtaveszt  v.  belevész  (Cs 
köz,  Székelyfold  Csaplár  Benedek), 
szakadatlanul  (Brassóm.  Türkös  Horg< 


171 


VE8ZTEG— VBT 


VET 


m 


Vesztin  indul  vesztéhez  közelit  (Három- 

szék  m.  Vadr.  523).  Vesztin  van :  veszóben  van, 
vesstéhes  köselit  (Csallókös,  Székelyföld  Csaplár 
Benedek). 

[veszt-pusat). 

(Szólások).   Vesz-puszba  ment  a  jószága:  elpusz- 
tult, vessendóbe  ment  (Hol?  Nyr.  XII.528)    l 
puszira  beszél:    végtelenül,    hiába   (Mátyusfölde 
IV.  175)  (vö.  puszt\. 

VESZTEG   (vesztig   Vas  m.  Vép   Nvr.  XXIX 

szprém   ra.   Nyr.   XXV.318;    Győr    m., 

kujs.ir   Király    Pál;   Csallóköz,   Kecsk< 

Csaplár  Benedek;   veszteg   Dunántúl    Nyr.    XVI. 

varhely  ni.   Vadr. ;    veszték  Vas  m.  Vép 

W1X  1  Hg  Pápa  Nyr.  XVI.576). — 

nül  (Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.287). 

(Szólások].  Veszteg  feküdt :  ágyban  fekvő  beteg 
volt  (Háromszék  m.  Kis-Borosnyó  Nyr.  XVI.48). 

veszteg-nézó :  részvétlen,  tétlen  nézó  (Három- 
szék m.  Gyórffy  Iván). 

VESZTÉGÉL  :  késik.    Veszteglek   egy 

(i  hiubu  válik,  ott  elkevertem  a  gúnyámat  ,i 
kormos  huniik  között,  s  csak  nem  jöttem  ide,  mint 
egy  füsti  boszorkány  (Kalotaszeg  Nyr.  XX VIII.  11 

VESZTÉGET :  1.  szemrehányást  tesz,  leszól, 
megszól.  Megteszem,  hogy  ne  vesztegessen  (Szabolcs 
m.  Besenyőd  Nyr.  XII.  143);  2.  bosszant.  ATe  vesz- 
tegessétek az  embert!  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
XII  r,23). 

(Szólások).  Utat  vesztéget :  félreugrándoz,  a 
nyomát  visszajárja  v.  cifrázza  (a  nyúl).  Veszté- 
get a  nyúl:  \  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

meg-veszteget :   megbabonáz,    megront.    Úgy 
megvesztegette,    hogy   nem   Üt,   csak  három  napég 
H'k-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI. 187). 

(VESZTÉS),  VESZTIS:  dög.  Büdös,  mint  a 
veszíts  (Hajdú-Szovát  Nyr.  XXVI.  189). 

VESZTIGÁL :  zaklat,  vekszál.  Nyűgös  ember 
szörnyüsigesen  .  . .  Csak  engem  tud  a  vesztig  ál  ni 
(Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  IX.558).  Ne  vesztigáj! 
(Bereg  m.  Gát  vid.  Pap  Károly). 

VESZTIGÁLÁS :  (nép-etimológia)  vesztegetés. 
Mégmonta  Kosút,  hocs  csak  a  nagy  vesztigálássai 
győz  a  kormány  (Cegléd  Vájass  Zoltán). 

VET  \>;t  Ipoly  vid.  Nyr.  DM38;  Szatmár  Nvr. 
IX  264;  Szatmár  m.  Nagybánya   Nyr.    VIII   : 

már  m.  Mátó-Szalka  és  vid.  Nyr.  XXVI. 41HJ; 
Kolozsvár  Németh  Sándor;  megvet  Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XIX.  189;  elvéti  Moldva,  Nagy- 
patak, Valéni  Rubin  Mózes) :  1.  okádik  (Somogy 
m.  Nyr.  11.377);  2.  ellik.  Eggyet  vetett  a  tehenem 
ibadka  Kászonyi  Gyula);  3.  ttltel  Krumplit 
ekemét  Csapi  lek);   4.   evezővel 

hidast    hajt.    Vessünk  no!  (Heves    ni.    Névtelen 
1840);  6.  cserél  (Székelyföld  Tsz.).   Vess 
lat,  kalapot,  bicskot  stb. !   (Székelyföld    Kiss  Mi- 


hály); 6.  meghi.   Vetetteke  lakodalomra?  (Jász- 
kunság Nyr.   \  'II. 526). 

jSzólások).  Arra  vet  (veti):  azt  gondolja,  azt 
aunak  tulajdonítja,  azt  okolja.  Ára  i 
(Közép-Baranya  Nyr.  IV.237)  Már  én  csak  ára 
vetek;  hogy  ezt  a  kárt  is  a  szomszédból  tették. 
Már  én  csak  ára  vetek,  hogy  rossz  szem  ártott 
V  a  gyereknek  (Csallóköz,  Kecskemét,  Sze- 
ged Csaplár  Benedek).  Én  is  arra  (a  meghűl- 

k,  hogy  köhögök  (Bars  m.  Zeliz  vid. 
XIV.288).  Ára  vetek,  hogy  ott  fázott  meg  (Rima- 
XV.279).  Nagy  csősz  vöt  rajtam; 
arra  vetettünk,  hogy  azt  kapta  el  a  szemem  (Ugocsa 
m.  Ns  r.  X IV.  187).  Arra  vetik,  hogy  hideg  vizet 
ittam,  oszt  mekfásztam  (Szabadka  Kászonyi  Gyula). 
Arra  vetem  (Hajdú  m.  Tetétlen  Nyr.  XXV.44). 
Arra  vetem,  hogy  beteg  Ittt  (Hajdú  m.  Tetétlen 
Nyr.  XXII. 523).  Mind  a  Miskáro  vetnek:  mind 
azt  tartják,  hogy  Miska  az  oka  (Vas  m.  Vép 
Varga  Ignác).  Betűt  vetni:  betűt  írni  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Bitangot  vetett  : 
fattyúgyermeket  szült  (Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos).  Csontot  vetett:  gyermeket  szült 
(Háromszék  m.  Nyr.  IX.32).  Fattyat  vet:  tör- 
vénytelen gyereket  szül  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). Igazán  veti :  1.  jól  táncol ;  2.  jól  mond  el 
vmit;  3.  ugyancsak  hazudik  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Jaó  vetek .  jól  sejtem,  jól  gondolom. 
Ha  jaó  vetek,  nem  kiéd  az,  Pálya  saógor  ?  (Mátra 
vid.  Nyr.  XXII. 288).  Levelet  vetni:  névtelenül 
megintő,  becsmérlő  levelet  küldeni  vkinek  (Heves 
v.  Borsod  m.  Nyr.  IX. 178).  Veti  magát:  feszít, 
henceg,  ágál  (Székelyföld  Gyórffy  Iván;  Három- 
szék m.  Nyr.  X.327).  Vettem  neki  en  naot :  rá- 
vágtam eggy  nagyot  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.421). 
Nem  vetek  neki  mást:  nem  gondolok  mást,  nem 
tulajdonítom  másnak,  nem  okolok  mást.  Nem 
vetek  neki  mást,  a  géleszta  mardozza  mindig 
(Somogy  m.  Szóllós-Györök  Nyr.  XVI.46).  A 
számot  vetni :  (?)  (Jászkunság  Nyr.  V1I.526).  Ojan 
szókat  vetett,  hogy  kézzel  se  lehetett  vöna  külömbre 
faragni:  olyan  szépen  beszélt  (Kalotaszeg  Nyr. 
XXVIII. 427).  Ügyet  sem  vet  rá:  rá  sem  hederít 
(Székelyföld  Kiss  Mihály).  Vak  veti  világtalannak 
(mondják,  mikor  vki  mást  olyan  hibáért  dorgál, 
a  milyet  ó  maga  is  el  szokott  követni]  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.278).  Vei  okikez  v. 
hez :  hasonlít  vkihez  v.  vniihez  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Rám  nem  vethet  écs  csé:  engem  senki 
sem  okolhat  (Ipoly  vid.  Nyr.  1 11.428). 

(beié-vet). 

(Szólások).  Nem  vetek  belé  sok  bizodalmat:  nem 
nagyon  bízom  beune.  Nem  vetek  belé  károm  napát, 
eső  lesz :  nem  adok  neki  három  napot  (azt  hiszem, 
nem  telik  bele  három  nap)  (Maros-Torda  m. 
XXV  • 

el-vet,  el-vót:  1.  el-vet:  elvetél  (állat).  Eltetette 
a  fajzattyát  (Székelyföld  Kiss  Mihály).   / 
maiarcát   (Háromszék   m.    Uzon    Krdéiyi    I.ai 
2.  el-vet:  bevet.  A  födémet  nem  tudám  ö.sszet  el- 
vetni (Székelyföld  Kiss  Mihály);  3.  d-vU:  «'lveszt. 
Lássa    legint    |ha    látja  a  legényt],   elvéti  zeszit 


B7I 


»7b 


Vajéul  Bubin  Móses).  i 
v        i    Nagypatni  Ruiun  Mói 

[Szólások].    El  -i  vaskót:   elvetet 

kot,  hazudtál  (Csongrád  m.  Szentéi  Moleci 
Béla). 

föl-vet:  i.  fölcsap,  fölnyit  Fölvetjük  a  kön 
(Nagy-8ialonta  N  11.84);   2.  hislalái 

gett  a  hidasba  csuk  (disznót).  Mong% 
szid  uram,  fői 

DL  Csettaj   Nyi    ll  .•.szá- 

mit. k!vi«t  (Székelyföld   Kiss  Mihá 
uak  nem  nagy  a  jövedelme,  ha  j 
Az  én  apámnak  ojjan  1   .    I, ogy  . 

pillantás  alat>  milyen    n 

(Abaúj  it  I.  Királ\ 

szemre  hány.   Kenm  térUaúndóm   r<\>,  neki, 
föl  is  vetyi  soksxér  (Ipoly  HA  X\  r.  III.; 

hátro-vet:  megvet.  \<  I  hátra  [tanácsom] 
(Zala  m.  Kis-Iúiniz.su-.Nvr.  XIII 

hoisá-vet:  gyanít,  lejt,  homályosan  emJ 

1     '.  a  kivel  itt  és  itt  találkozott?] 

.   valamii  lek  hozzá. 

hogy  k>  iga,   mini 

a  mennyire  mondja  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

ki-vet:  1.  elutasít  (kérőt),    kiad    rajta     A 
zsuppot  kaptattt:  rom,  húgyosig  kiir. 

nek  (Vas  m.  Őrség.  Szalafó  Nyr  ÚJ.  179);  2.  ki- 
szed (kendert  az  áztatóból)  (GÖmör,  Torna  m. 
Tsz.);  8.  kiszámít  (Vas  m.  Sárvár  vid.  Bokor 
Jáno  na  ti:  íionló  bor- 

nak (Abaúj,  Borsod  ni.  Király  Pál). 

[Szólások].  No  hát  észt  is  megteszem  [t.  i.  meg- 
fürösztöm  a  beteg  gyereket],  csakhogy  kivessem 
a  gyanúmat  (Debrecen  Nyr.  V.176). 

[lö-vet]. 

[Szólások].  Levetik  a  szószékről:  kihirdetik  (a 
házasulandókat)  (Havai  m.  Sirok  Nyr.  V1II.568). 

még-vet:  1.  elvetél,  idétlent  szül  (tehén)  (Zilah 
vid.  Nyr.  XXVIII.2S7).    Ne   fed  <ót,   mert 

megvet!  ( Abaúj, m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos). 
Ha    a    tehin    meg  re   lesz  csuk    tttőé 

tinár  m.  Patóháza   Nyr.  XIX.189);   2.  1 
nádik.  A  cseber  (dongája)  megvételt  (Szntmar 
m.  Kapuik  vid.  Nyr.  \  :\.  (szekeret)  hátul 

fölemelve  kézzel  fordít  rajta  eggyet.  Megvetni 
>keret  (Bereg  m.  Pap  Károly;  Hol?  Tsz.); 
4.  fölvet  (fonalat  a  vételára)  [takács  mest.j  A 
fonalat  elüósször  megvetik,  a  vtíconnyát  kiváló- 
gattyák  hosszánok.  (Rábaköz 

XV  288);  5.  (ellopott  tárgyat)  olyan  helyre 
tesz,  a  hol  ráakadhatnak  (a  tolvaj,  mikor  a  gyanú 
rája  esik)  (Székelyföld    Kiss   Mihály);    6. 
kwzd.  megmérkőzik.   Höf|  /  M  (wl- 

nék  vetni!  Votttmk  mtg  ketten!  (Székelyföld  I 
iy). 

szólások).  lM<  . 
hozzáakasztja   vmihez    Kiyör  1    Hódiss 

•hisztin).  Megveti  magát  megköti,  megbicsakolja 
magát,  megátalkodik  (Székelyföld  Qyörfly  Iván). 


Mfgveti  magát  u  ló:  meckftti  mag  moz- 

dul Márton 

magái  a    idő  (idü).   megváltozik,  rosszra  fordul 
(Vas  m.  Őrség  N\> 

lágyult  ai  Idd  (Nagy-Kúnság  Nyr    111.387). 

neki-vet:  elmérgesedik  a  seb  (Szat- 

m    Barna  md). 

rá-vet:  rátesz.    A  mi  péze  vén,   rávetyé  A 
1  Ipoly  vid.  Nyr    HŰS 

I  VÉT:  vételár.  Mi  a  vétet  (Székelyfold 
üyórffv  Iván). 

|2.  VÉT]. 

[Saólásokj.    B  \al   ne  vétsék  [raoii 

magasabb    1 
intézi  ;i  isavát]  (iMimiiitúi  ós  egyebfitl  is,  Bódiss 
Jnastín;  Göcsej  behr  A.  Toldi  260;  Zalám 
polca  Nyr.  XXVIL669  [bel 
Hol?  Nyr.  XXVIH.328).  Hogy 
Zala  m.  [néha]   Bodis 

1I10  né  véccsek:  hogy  a  I  en  ne  zn 

jam  [igen  gyakran  mondjuk,   midőn  többen 
szélgetnek,  közbeszólás  alkalmával,  de  a  n< 

zámtalanszor]    (Zala   m.   Hetes   Nyr.    1.3 
/  tréfát:   nem  érti  el  a  ti 
m.  MNy.  V1.8OO;  Vadr.  [helytelen  értelmeséénél]; 
Scpsi-Szentgyörgy  Szabó  Istvánná).  // 1 
macska]  a  szeme  közi  ugrana.  t<nn  hogy 

fát!  (Háromszók  m.  XyK.  111.1 
tettek  iggytitt:  tévedésből  eggyik  a  másik  hí 
foglalta  el  (Háromszók  m.  MXy.  VI.228). 
még  rosszabb,   mind  a  tiiz,  mer  annak 

uyi:  az  ellen  nem  lehet  tenni  semmit  (Vas 
m.  Vép  Varga  Ignác). 

abba- vét:  zavarában,  meglepetésében  v.  ijed- 
tében abbanhagy  (Háromszók  m.    MXy.  VI 
Vadr.).  Abbavétette  a  dolgot  (Háromszék  m.  MNy. 
VI  228.  360). 

bele-vét  (beié-vét) :  hibát  ejt  benne  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.317;  Erdélyi  Lajos,  Gyórflfy 
Iván).   Kósxa  elméjű  ember  sokszor  belei  ■ 

Iságba  (Csallóköz,  Szék 
föld  Csaplár  Benedek). 

még-vét  (eg-vét):  elvét,  eltéveszt,  elhibál  (Ba- 
laton  mell.   Nyr.   XII. 474:   Székelyföld   Qyórfly 
Iván).  Medvétettem  az  olvasást  (Caallókös,  8* 
Csaplár  Benedek). 

[Szólások].  agát:  megfeledki 

magáról.  vmil  Bgyetlenfil  ejteti  (Háromszék  m. 
MNy.  VI  : 

össze-vét  (éssze-vét):  összetéveszt 
m.    MNy.  VI  .    Qjuye   nénémass. 

XV 

|reá-vét). 

|SzohÍKok|.    I  mond.  mint 

a  mit  ak  -   a  nyelv*    (H  '■-  m. 


í»77 


VETEOET  -VETÉI.KKD-IK 


VKTKLŐ-VKTENY-IK 


978 


VETÉGET:  számítgat.    Úgy  vetégetém,  hogy 
így  kicsi  karajcár  héjjávtil  kilenc  austák  (Szék 
föld  Kiss  Mihály). 

fel-vetöget:   kiszámitgat,  összeezámitgat.  Áz 
(égeti  mn  kell  érte 

(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

|VÉTÉGET|. 

|el-vétéget|. 

[Siólások|.    Ehétéyeti    mayát:    zavarba   jöu   a 
vei   (Székelyföld   Kiss  Mi- 
hály). 

VETÉGETŐ :  kerítésnek  bejáróul  szolgáló 
s—kasza,  a  mely  félrevethető  tövisbokorral  van 
elrekesztve  vagy  úgy  van  készítve,  hogy  a  desz- 
kákat v.  ftAuibotart  könnyű  leszedni  s  megint 
fölrakni  (Háromszék  ni.  Szent  katnlna  Séra  Kál- 
Virdótfalva  Péter  Ján< 

VÉTEK :  szantatlanul  maradt  földszalag  (a 
mely  azért  maradt  szántatlan,  mert  az  ekét  húzó 
marhák  [de  oda  kanyarogva  jártak)  (Csík  m. 
l'jfaln  Jánosy  Qeró;  Háromszék  m.  Ba- 
kalmán: Hétfalu  Király  Pál).  —  Vét- 
kebb:  nagyobb  vétek  (Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841). 

[Szólások].  Vitek  belé  a  mindennapi  kenyír:  kár 
a  mindennapi  kenyérért,  a  melyet  megesz  (Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 132). 

VETEKtD-IK :  vitatkozik  (Háromszék  m.  Nyr. 

vili.; 

el-vetekédik:  elmérgesedik.  Elvetekedett  a  seb 
(Háromszék  m.  Vadr.  523a). 

(VETEKÉZ-IK,  VETEKÉDZ-IK). 

el-vetekésik,  el-vetekédzik:  elmérgesedik  (a 
seb)  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 324;  Nyr.  IV.427 : 
VIII. 474  |itt  el  nélkül,  de  ezt  nyilván  oda  kell 
értenij;  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

VETÉL:  elvetél.  Xem  jó  macskát  kocsin  ?■< 
mer  a  kancaló  hamar  vetél,  ha  macskát  visz  (Csa- 
nád m.  Makó  Nyr.  XXIII.578). 

be-vetél  {be- vetélt):  bevet,   berak  (kenyeret  a 
kemencébe)  (Mosony  m.  Lébény-Sz.-Mik! 
Dámján;  Pannonhalma  Nyr.  XII.  187;  Veszprém 
m.  Olaszfalu  Nyr.  XVII.46).  Menj,  fúm, 
néhez,  nézd  meg,  bevetél-e  már  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

IVÉTBLj. 

kivétel :  a  jégalatti  halászatnál  az  a  nagy  lék, 
a  melyen  a  hálót  kihúzzák  (Fehér  m.  Agárd 
Hermán  0.  Halászat  K.|. 

VETÉLKED-IK:  huzalkodik,  veszekszik  (Bi- 
har m.  Pocsaj  Nyr.  VII  1.379). 

é-vetikédik:  elvetél  (a  koca)  (Mosony  in.  I.é- 
bény -Sz.-Miklós  Varga  Dámján). 

SZCRITKI :  li AOYAB  TJUMOTAR.  U. 


VETÉLŐ  (Ipoly  völgye,  Kővár  n  \VI. 

Zemplén  m.  Szürnyeg  Nw    X.325;  Szék 
föld  Andrássy  Antal  1  -  gléd  Ilosvay 

Vilmos;  Szatmár  vid.  Tsz.;  B.-r.-s  Rákos  és  Mun- 
kács vid.  Pap  Károly;  Székelyföld  Tsz.;  vetéll'ő 
Palócság  Nyr.  XXII.80:  HtOU  Szatmár  m.  Krasaó 

lékelyföld  Nyr.  1.281; 
Andráasy  Antal  \*V\.  Kiss  Mihálv:  í'dvarhely 
m.  Olasztelek  Nyr.  XV.884;  Háromszék  ni. 
Vadr.  878;  Csík  m.  Tsz.;  vetiilló  Szolnok-Doboka 
m.    Malom   Muzsi   Ján  U  Vas  m.   őrség 

MNy.  V.7'.».  Qöotej  Nyr.  XIII.217):  esolnak-alakú 
kivájt  eszköz,  a  mellyel  a  takácsok  a  bélfonalat 
a  mellékfonalak  között  átdobálják. 

[VETÉLT|. 

elvetélt:  döglött  anyából  kimetszett,  de  éló 
|?|  Elrrtilt  .sikó,  borjú  (Fehér  m.  Perkáta  Nyr. 
1I.Ö19). 

VETEMÉD-IK  (r,t,„iöd-ik):  nő  (a  -óbe 

indul,  csövesedik  (a  kukorica),  bokrosodik,  terül 
(a  burgonya)  (Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841;  Pécs  Kassai  1.  Szókönyv  11.162; 
V.227;  Szlavónia  Nyr.  XXIII.362). 

bó-vetemédik :  bevetődik,  be  talál  menüi.  Wé- 
retemédétt  Bukurestbe  (Brassó  m.  Hétfalu  Horger 
Antal). 

el-vetemédik :  1.  elvetődik,  elszármazik.  M 
szere  evetemét!' "tt  (Székelyföld  Gyórffy  Iván);  2. 
megvetemedik,  meghajlik,  meggörbül  (pl.  a  deszka 
a  melegségtói  v.  a  nedvességtói)  (Hajdú  ni.  Tetét- 
len  Nyr.  XXVI.238;  Tokaj  Nyr.  XXIII.336);  8. 
elszegényedik  (Tolna  m.  Simontornya  Nyr.  V. 
230). 

még-vetemédik  :  1.  fölpuffad.  Tikgyok,  luggyok 
ülösek  légyenek,  evésbe,  ivásbo  meg   ni-  vetem 
nek  (Vas  m.  Répce-Sz.-György   Nyr.    XVIL285); 
2.  megnő  (a  vetés).    Szépen  méyvetemödöt  (Szla- 
vónia Nyr.  XXIII  362). 

neki-vetemödik :  megvetemedik.  .4  ház  falu 
nekiretemödött :  kifelé  akar  dűlni  (Arad  m.  Maj- 
láthfalva  Nyr.  VIII.224). 

(VETEMÉDÉS],  VETEMÖDÉS  :  növés.   /• 
ákor  rót  jég,  mikor  kezdődött  rájtá   d    velemödés 
(Szlavónia  Nyr.  XXIII.362;  vö.  V.13). 

VETEMÉNYÉZ  :  veteméuyt  ültet.  Hód  fogy- 
tán nem  jó  reieményezni  (Zemplén  DL  Szümyeg 
Nyr.  XII.426;  XVII.4- 

VETEMÖSZ-IK:    vetemedik    (Mohács    N 
XX  VII. 69). 

(VETEMÜL]. 

meg-vetemül:  megvetemedik,  meghajlik,  meg- 
görbül  (pl.  deszka,  ajtó,  asztal)  (Komarom  \id., 
Szeged  Csaplár  Benedek). 

(VETÉNY-IK]. 

el-vetényik:l.  megvetemedik,  m« 
görbül.  Eltel-  nt  am  meslt  < 


jlik.  meg* 


974 


R     VKTKELL 


IKE8-VETÓ 


geo 


snekerrAd  (Palóctág  Nyr  XXII.80);  2.  nem  l 

Qflmöt   ni     Kuuva   N>"     XX 

VÉTER:  hordóalakú  csiktarto  kosár.  I  mehet 
ibe  süllyesztenek  (Ssntmar  m.  BOrvely  Her- 
iMiin  0    Haláeaal 

▼éter-legény:   a  jégalatti    halászatnál    az,   a 
ki  a  rudat  tolja    (Budi 
8iat  K). 

VETERNYE:  kora  liajnali   istentisztelet  (8 
föld   Oyarmathi    ■  bularinm    101. 

d   Te*,   helytelen 
111.  ,veaernye']  értelmezéssel)  [\  rmatbl  s 

ihular.um  B8  NySz.]. 

VETÉS:  megvetett    ágy.    Bsl>f<k><tt  a   rétesbe 
(Moldvai  oeeng.  Rubin  Mózes). 

▼etés-kapu:   faluvégi    kaptt,    mely    I    falut  ■ 
külső  határtól  elválasztja 

>„ál  lakik  ott  <«  falu 
gaid  Udvartely    Dk    Keresztúr   vid.  Vadr. 

TÍBBsavetés:  ellenvetésre  adott  válasz  (Székely- 
-yórfTy   ív 

VETET:  1.  vetés  (Göcsej  Nyr.  XIV. 166).  Vetet- 
kor    (Göcsej    Budenz- Album    161).    Bú 
(Baranya-Ózd  vid.  Nyr  XX VII .209);  2.  eggy  vetet: 
eggy  villára  való,  eggy  porció  (széna)  (Tolna  m. 
Dombóvár  Nyr.  XXVU.47);  3.  —  vetet  (kenyér): 
annyi  kenyér  (rendesen  8— 10),  amennyit  a  ke- 
nőébe eggyszerre  vetnek  he  (Repce  vid.  Nyr. 
Hl);  4.  —  retet  (ruha):  oltó.  öltözet  (ruha) 
m.   Óreég    Nyr.  11.824;   Göcsej   Nyr.    XIV. 
166;  Zala    m.  Alsó-Lendva    vid.    Nyr.  XIH.332). 
retet  ruha  (Göcsej  Budenz- Album  161  ;  Zala 
m.  Hetes  Nyr.  XIX. 142).    TOW  tkü  (Zala 

n.  Hetes  Ethnographia  VIII. 97). 

vetet-üdü:    vetés    ideje    (Zala    m.    Dobronak 
N\r.  II.-  '  mm  (Vas  m.  óreég  Nyr. 

\  íl  470). 

|VBTETT|. 

vetett-ágy  :  ágyuemúekkel,  különösen  párnak 
kai  magasan  (olykor  a  szoba tet óig)  megrakott 
ágy,  földig  érő  s  többnyire  szines  takaróval  le- 
bontva; rendesen  az  első  házban  (szobában) 
van,  s  csak  kiváló  vendég  számára  bontják  meg 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

vetött-ssár:  takarmányul  vetett  (nem  ültetett) 
kukorica  (Vaa  m.  Sárvár  vid.  Bokor  János). 

VÉTKÉLL    irrtkrll,    rrtküll) :    véteknek    tart, 
\etkiil  folro.  hibáztat,  rosszall  (Tolna  in.    Szeg- 
I  Nyr.  XXV1II.430;  Baranya  m.  Nyr.  11.184; 
III. ")65;     Baranya-Ózd    Somssich    Sándor;    Kis- 
Kim-Hal.  :.lí>;  Zemplén  m.  Tallya  Nvr. 

IV.521).  Biz  aszi  még  a  papok 
mezó-Vásárhe 

|Szólások|.  Nem  vétk 
Uhun  lebzsősz?  Nem    vétkei  lé'd   Istentú   úgy  még- 


ttomorftani   édes   apádat?   (Ssabadka    Kász 

VÉTKES    t  m     Xagy-Kászon 

Nyr.   XXVI.  1 

[Szólások).    Vétkesen  siámloti 
lyen  eggy-e^-  intatlanul  maradt  (Síé- 

kelyfóld  Nyr    IN 

'  Ja   .l.uiHsy    <ierói   [v6\   réték\. 
|VÉTKÉZ-IK|. 

mög-vótközik :  hibát  követ  el,  megtéved. 
./.   (Balaton    mell.    Nyr     XII  » 

nem  j<>!  n  ■  ti    •>    szavába  <N 

m    fanloskedd  Király  Pál). 

|VETKÖLŐDZ-IK|. 

le-vetkölódzik :    levetkőzik.      I  ig    a 

feleségi  levet  ki  [Vontál  in.  heszk  Kain 

L  Szeged  népe  111.19 

1VETKŐZ-IK],  VETKÉZ-IK:  hámlik.   Vetít* 

a  bőröm  (Maroaaaék  Nyr.  XIV  I 

fei-vetkesik  :  fölöltözik  (Moldvai  tubtn 

Mózes). 

mög-vetközik :    megvedlik    (Székelyföld     I 
Mihály). 

IVETKŐZÓD-IK). 

mög-vetköződik :    betegségben    lesoványodik 
(Alföld  Nyr.  II  4i' 

VETŐ :   1.    vetés.    Vető  alá  :    vetés 

számára    (Somogy    m.    Visnye    Nyr.    XVII 
Kúnaaentmárton  Nvr.  [11.31 1.    I 
hamar  elvégezzük  (Székelyföld   Kis  ;   2. 

bevetendő  föld.  Van-e  még  \ föld 

Kiss  Mihály);    3.   eszköz,  a  mellyel   a   foi 
a  szövőszékre  fölteszik  (négy  simára  k 
egyenes  fácaka,  a  fölső  és  az  alsó  végén  eggy- 
eggy  pár  keresztfával  úgy  összeil  hogy 

jel    lehessen    nyitni,    mikor    használják 
össze    lehessen    tenni,    mikor    nem    használjak) 
(Saatmar  m.  Kraeaó  Nyr.  XVI. 335). 

[Szólások].   /  tőre  vannak  a  föld- 

,t  határban?  **  átlag  milyen  nagyságra  vannak 
földarabolva?  (a  szegényebb  nóp  a.  i.  iiíív  meri 
a  földjót,   hogy   mennyi   szem  eggy 

véka,  eggy  kila,  eggy  mérő)  (Palócság  Divényi 
Gyula;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

vetó-oflóve:   mellekfonallal  megrakott  ors- 
mely   a  vetőfának   segédeszközén,    a   vetőládán 
vasdrótra  van  fűzve;  e  oaé vekről,  a  melyeknek 
a  száma  vagy  20,  a  takács  a  fonalat  as  ujjain 
átereszti   és   fölveti   a  vetőfára  (Győr  Hyi    NI 
skay  Jánosi. 

vető-fa:  1.  eggy-két  méter  magas,  8—16  karú 
gömbölyít.,  (motolla),  a  melyre  a  takács  a  \ 
ládán   levő  vetócsévékról    a   mellékfonalat    föl- 

2.  a  gombkOtök    eggy  darab   fája,    a  melye 


M 


VET<  \l.\l 


MB 


■sálakat  összeeresztik  (Possony  Nyr.  XII  1.528;  — 
Kreeskay  János). 

yetó-gát:   partot  védő,  erősítő  gát,  a  melyl>«- 
a  víz  harántékosan  ül  irányba 

iyfold  Kiss  Mihály). 

Tető-háló:  1.  kerek  háló,  a  melynek  az  alsó 
unta  ólomgolyók  vannak,  a  tartó  kötele  pedig 
a  belsejében  szétágazik,  hogy  össze  lehessen 
húzni;  a  halász  kanyaritással  dobja  be  a  vízbe, 
uirvhogy  az  alja  szoknya  módjára  >/< -ttenil  | 
lely-háló)  (Sió  mell.  Hermán  <>  Halászat  k\); 
reges  szemű,  finom  fonalból  kötött  nagy  háló, 
a  melyet  kövekkel  ifillyesstenek  l<  ;>e  és 

gyékény  petákkal  függőlegesen  tartanak  iHalaton 
mell.    Hermán  O.  Halászat   K..   Király   i'al). 

vetó-láda:  a  vetőcsévék  állványa,  a  melyben 

kra  vannak  fűzve  a  vetöesévék  (Győr  Nyr. 

más  neve :  cséve-pad,  Precskay  János). 

vetó-matola  =  vető-fa  (Győr  Nyr.  Xl.383;  — 
>kay  .Iá nos). 

vetó-sseg:  n  tskerókvélhem  hasonló,  de  sokkal 
iilék   a  fonal    fölvetésére  (Sóvidék 
Boros  Gábor). 

vető-virág:  mezei  virág,  a  mely  olyan,  mint 

a  sáfrányé;   a  vetés  ideje  alatt  látni  a  réteken 

nenesalja?    Kresznerics   F.    Szótár 

átalvető  (iHtalvető,  dtávető):  kettős  tarisznya 
(a  nyakba  vagy  a  vállra  akasztva  viselik,  úgy 
hogy  az  eggyik  fele  elül,  a  másik  hátul  lóg; 
vagy  pedig  teherhordó  állat  hatan  fektetik  ke- 
resztül) (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.141 ;  Debr- 
X1X.288;  Zilah  és  vid.  Nyr.  XIV. 
XXVIII.63;  Háromszék  m.  Tsz.;  Csík  m.  Nyr. 
VI.471). 

bevető:  kerek  háló,  a  melynek  az  alsó  inán 
ólomgolyók  vannak,  a  tartó  kötele  pedig  a  bel- 
sejében b  k,  hogy  össze  lehessen  húzni; 
a  halász  kanyarítáasal  dobja  be  a  vizhe.  úgy- 
hogy az  alja  szoknya  módjára  szétterül  (=  pen- 
háló,  vető-háló)  (Bács-Bodrog  ra.  Zenta  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

elvető  (Fevető):  elvetni  való,  haszontalan.  Igen 
sok    éevetö    beszéggye   van    (Keszthely    Horváth 
cy). 

férevető:   a  fejkötőn  levő  patyolat  (Baranya 
m.   Nyr.  V.  330). 

hátravető :  1.  új  asszonyok  fejrevalója,  a  mely 
az  apácákéhoz  hasonlít  (.régi  ősi  viselet,  kezd 
kimenni  a  szokásból')  (Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  L879);  2.  nagyobb  keszkenő,  a  melyet  a 
tarkóján  köt  meg  az  új  asszony ;  e  fölé  jön  még 
a  rendes  keszkenő,  a  melyet  az  álla  alatt  köt 
meg  (Dunántúl  Bodiss  Jusztin;  Baranya  m.  Nyr. 
10);  3.  dolmányon  levő  (néha  lapos)  zsin  i. 
a  melyet  néhol  a  nyakon  szoktak  hátravetni 
(Baranya  m.,  Baranya-Sellye  Zalai  Mihály). 


kivető:  kivetni  való,  hibás  (pl.  alma,  állat) 
(Kis-Kúii-Halas  Nyr.  XV.  143).  „ne  sfmmi 

(Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XV 

VETÖDSÉGÉS  :  ha n>odó- vetődő,  hányt-v. 
sorsú,  viszontagságos  (Háromszék  m.  Vadr 
tödségesen  élni  (Háromszék  m.   MNy    Vl.:i54). 

VETŐZ  (vétózni):  veteményes,  vet  (Baranya 
in    Ormányság  Tsz.). 

VETHEOE  {vedrie*  Aranyosszék  Jankó  J. 
Torda  stb.  128;  vetrece  Zilah  vid.  Nyr  XXVIII. 
238 ;  Háromszék  m.  Uzon  Kovács  Dénes ; 
rence-levea  [Vas  m.]  Miske  Kresznerh •>  I\  Szótár 
11.320;  vetrice  Háromszék  m.  Tsz.;  Háromszék 
m.  Uzon  Kovács  Dénes):  1.  vetrece :  gulyás-  v. 
pörkölt-féle  étel  (apróra  vagdalt  húsból)  (Alföld 
Kóssa  Albert;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 525;  Mező 
túr  Nyr.  IX.479;  Debrecen  Nyr.  XXV1.334;  Szat- 
inár  m.  Szinyórváralja  Nyr.  XXV.383;  Szabolcs 
m.  Kis-Beseuyód  Nyr.  IX.137;  [Erdély?]  Túri 
Mészáros  I.  A  nép  nyelvének  ügye  85;  Székely- 
föld Nyr.  11.471  [helytelen  értelmezéssel].  556); 
2.  vetrece,  vetrice:  savanyú  lére  tárkonyosán 
készített  étel  hús  nélkül  (Háromszék  m.  Uzon 
Kovács  Dénes);  3.  vedrice,  vetrece,  vetrece:  ece- 
tes, hagyma-  (Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII. 
238;  Aranyosszék  Jankó  J.  Torda  stb.  128; 
Szolnok-Dohoka  in.  Malom  Muzsi  János)-  4. 
vetrice:  ,sült  szalonna  leves  étel'  |?|  (Három- 
m.  Tsz.;  Szabó  Elek  1&32);  5.  vetrece:  töpörtyü 
[?|  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  11.475)  |vö.  vén- 
vetrece], 

vetrence-leves :  leves,  a  melybe  kenyeret. 
húsos  kolbászt  és  vöröshagymát  összeaprítva 
főznek  ([Vas  m.]  Miske  Kresznerics  F.  Szótár 
11.320). 

[VETT]. 

vétt-ár:  vételár.  Vett-árán  adni  (Háromszék 
m.  MNy.VI.354;  Vadr.). 

fővött:  kedvelt,  fölkapott,  becsülésben  álló. 
Fövött  embnr  (Szeged  vid.  Nyr.  111.365). 

VETTETŐ :  partot  védő,  erősítő  gát,  a  melybe 
a  víz  harántékosan  ütközvén  bele  más  irányba 
térül  (Székelyföld  Kiss  Mihály)    [vö.  viz-rettetö]. 

VETTETŐD-IK:  vettetik,  jut.  Úgyis  a  pokóra 
vettetödik  (Szegssárd  Nyr.  XXVIII.429). 

VETYENG  :  hányódik-vetódik,  léseng  (Bala- 
ton mell.  Tsz.;  Háromszék  m.  Nyr.  V. 129;  Hol? 
Tsz.)  |vö.   réfjy€g\. 

VEVÉGET  (veéget  Vas  in.  őrség  Nyr.  VI  1.469; 

rsej    Nyr.   III.  180;   vöjőget   Göcsej 

XIV .'164:   rityetttt  Göcsej    Nyr. 

UL180;  jeték  Göcsej.  Páka  Nyr  11.42;  elü- 

vööget  Göcsej  Nyr.  III. 180;  fövöögette  Göcsej 
Nyr.  11.421):  1.  veéget:  gyakran  vesz  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  V1I.469);  2.  vööget :  vesz.  VnŐgetM 
is  tőle  a  cigánné  ety  pár  naon  sí  osej 

N\r    III. 180). 


VBVBRICE-VBZBTÉK 


V'KZKTÖ-VICC-VACC 


164 


e-TÖöget:  elvest.  Ha  eröögetik  > 
lösz,   ha  hozzatöszök,   frissebb  lösz  (Göcsn     I 
Nyr.  11.    • 

elü-vööget :  elővesz.  Akkor  elüvöiigett< 

■  belölle  három  l<t"v  (tióczej 
Nyr.  III. 180). 

fö-tőöget:  fölvesz.  Miko  fövöögrtte  |<i  gyü- 
szkjét]..  .  (Göcsej  N\r.  II  . 

lö-vöéget:   levess.   Kapta   >» 
lakatot  (Göcsej   Nw.   III. ISO). 

VEVEBICE:  mókus  (Br«M0  ni.  Hétfalu  Ki- 
rály Pál> 

VÉVŐS  ( ír Aös-játék  Somogy  DL  Szőke-Dencs 
\>r.   IV. 470). 

vezér:  i.  eketaliga  rúdja  (Hevei  m.  Csépa 
I  serhat  i  Lapok  WII.864; 

Csongrád  m    Bsentes  Nyr.  XVII.46;  Zemplén  m. 
2.  az  eketaliga  rúdjának  l  végén 
levő  fölf:  0  vas  vagy  fából  készült  elvű* 

lásodás  (Cegléd  Ilosvay  Vilnius);  3.  a  szán  i 
nak   as   a   része,    a   melyhez    a   rudat   erősítik 
(Zilah  v:  KXVnum);  4.  a  jégalatti  ha- 

lászatnál as  a  rúd,  a  Öleivel  lekról-lékre  tolc- 
gátnak  s  a  melyhez  a  kihúzó  kötél  kötve  van 
(Balaton  mell.  Hermán  0,  Halinál  K.). 

vezér-hal :  1.  aspius  rapax  (,mert  a  legsebe- 
sebb hal,  legeiül  jár')  (Körös-Tarcsa  Hermán  (). 
Halászat  K.);  2.  |állítólag:]  ivás  idején  a  legeiül 
járó  him  (Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 

vesér-ragasstó  szög :  az  a  szeg,  a  mely  a 
vezéren  és  a  taligarúd  végén  megy  keresztül 
s  a  csikojtónak  a  taligarúdhoz  kapcsolására  szol- 
gál (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

veiér-lánc :    vorkette    [molnár    mest.J    (Qyőr 
XI  288). 

vesér-saeg  (vezér-szög)  —  vezér-ragasztó  szeg 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Heves  m.  Csépa  Nyr. 
11.380). 

VEZERES  [így  !| :  La  jégalatti  halászatnál 
az,  a  ki  a  vezért  (rudat)  tolja  (Balaton  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  a  darucsapat  veze- 
tője (Zala  m.  Arács  Nvr    XXII.239). 

(VEZET| . 

kd-veset:  L  |?|  (pénzt,  új  szántóvasát)  (Szé- 
kel vfóld  Tsz.);  2.  kimdaltat  (vkit  a  házból)  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

(VEZETDEOEL],  VEZEDDÉOEL :  vezetget 
(Székelyföld  Kriza). 

|VEZETÉK|. 

veseték-kerék :  tartalék-kerék  (a  mely  készen 
áll,  hogy  azonnal  a  törött  kerék  helyébe  lehes- 
sen tenni)  (Hol?  Kressnerics  P.   Szótár  11.321). 

(VEZETÉKÉNYU 

▼esetéköny-név:  vezetéknév  (Székel  vfnld  Kiss 
Mihály). 


VEZETŐ:    1.    a   tnllashorgon   a   legf 
toll.   b   mely  arra  való,   hogy   a  halász  mindig 

tudhassa,    hol    és    mii.  yen   jár    n 

.  illetőleg  bekapó  [?]  (Udvarhi 

bfaltl    Hennán   <).   Halásza* 

kocsis  i Moldvai  csáng.  Bubin  Mózes). 

vezető-háló:  hosszú  póznán  záazlószerűen  ki- 
feszíthető kéttükrös  háló  (  ■=*  marázsa-háló)  (Szé- 
Kereaztúr  Hennán  0.  Halászat 

VÉZSE:    12—16  éves  leány   (Moldva,  Valéni 
Bakii  Mózes). 

VEZSNYŐ:   csúnya,   rút   (Orosháza  Nyr.  VI. 
179). 

VEZZ8ÉOET:  (ludakat)  hesseget,  lm 
mek  (Székelyfold 

VEZZSÉGETÉS    (Székelyföld     Kiss     Milu 

Háromszék   m.  Vadr.):   (lúd-)hessege- 
hajtás. 

(Szólások].    Érti   </  lud   a  vezzsegetési  (vessége- 
ember  a  burkolt   rosszaló  célzást 
.unoinnak     mondóin,     hogy    a    ím 
értae'-félét)  (Székelyföld  Kiss  Mihál 
renc).    Érti    a    hhl-n-zzsegetést :    m    (Saékelyídld 
Sz;isz    Kenne). 

VIADALMASKOD-IK :    viaskodik.    \A  gyer>k\ 
ekkor  es  uiadalmaskodt  k  in. 

Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VIII.2S 

VIADALOM:  viadal  (Palócság  Nyr.  XXI A 

VIASKOD-IK   (viuaskodtam    Nógrád    m.    N 
xxvi.  17  ■;</-//.  Szlavónia  Nyr.  xxiii 

Vir,iskn,l-ik:  1.  verekszik  (Szlavónia 
Nvr.  XXI  11.211'..  862);  2.  veszekszik  (Szlavónia 
Nyr.  XXIII.-J' 

VIASKODÁS  (riniskodás Nógrád  in.  Nvr.  XXVI. 
478). 

VIASZ  (viack  Baatergom  Nvr.  IX 
cen  Nyr.  IX.  164;  Hajdú  m.  Kába  Nyr.  XX\ 
viaksi  Pannonhalma  Nvr.  XII.  188;  l 
XXII.SO;   Bács  m.    Bajmok  Nyr.  VIII.:: 
in.  Ada  Nyr.  XXVH.406; 

XXHl685;  ri/a</z-gyértyát  Veszprétn  m.  Csetény 
Nyr.    XX1I.880;    rijaks:    Veszprém    m.    IV 
Nyr.  XVII.378  k   Zilah  vid.    Nvr     XXVII. 

!  496:  Maros-Torda    ni 

;   viusz  Brassó  in.   Hétfalu    Nvr.   XVI  :.7.V.    H 
Antal;  Hetfalu.  Tatrang  Nyr.  II.Ö24). 

|VÍBA|. 

viba-fa:  fűzfa  (Som.  XXIX. 

i   [vő.   ira,  iva-fa:  ,taxus,  eibe,  eibenbaum, 
|?)  NySz.J. 

[VICC-VACC]. 

(Szólások],  i  cát  hányni  .-fitymálni,  l>ece- 

mérelni  (Győr  m  lindennek  csak 

xoniároin  m.  Nagy-Iuinami 
VI  11.83). 


866 


VICE     VICOK 


\     VIC8KAD 


viCÉ  (fici  Haja  Bayer  József;   vid  Budapest 
ttjeJ  József;  Csongrád  Bennan  0.  Halászat 
méwdft  szolga  (Baja  Bayer  József); 
másodhástnestcr  v    -né,   házmester  se- 
•    (t'.rti    .  ínyei  József); 

ilaptáros,  kisegítő  laptáros  (Csong- 
rád Bennan  0.  Halászat  K.). 

Tice-laptároB :    a  ki    nehéz   házasoknál  segíti 
a  tartó-  v.  bejáró- kötelet  tartani  (Komárom  Hí 
man  O.  Halászat  K.). 

vice-mester  x?  (Csongrail 

m.  Tápé  Hermán  ().  Halászat  K). 

Tioe-ütés:  fölösleges  ütés  (t.  i.  az  öreghálón 
as  ólom  raverését  bizonyos  számú  ütéssel  kell 
végezni ;  minden  fölösleges  ütés  vice-ütés,  s  k 

illitáskor  egu  bor  a  büntetése)  (Ko- 

marom Bennan  0.  Halászat  K.). 

| VICÉNÉL  VICINÉ :  a  másodházmesternek  (a 
ház:  •gédjéuek)    a    felesége    (Budapest 

Bsinnyel  József). 

[VICÉK]. 

vicék-vacok   (vicek-vacok   Balaton   mell.    Nyr. 

ik-varak  Veszprém  m.  Csékut  Nyr.  XXV. 

rály  Pál;  viszik-raszak  Somogy 

m.  \.r    XXVIII.335):   sokféle  apróság, 

lim-lom,  ringy-rongy,  szemét.  Takarítsd  el  innen 

k-racakot !  Nem  állok  szóba  minden 

ak  emberrel  (Csallóköz  Király  Pál)  |vö. 

vacok\. 

[VICKOL,  VICKÖL|. 

vickol-vackol,  vicköl- vackol :  1.  ricköl-raekol: 
ágyaz,   ágyat   vet   a  gyerekeknek   (Szeged  vid. 
VI.275);   2.  vickol-vackol:  lim-lomot  csinál 
dió  Nyr.  XII.430)  [vö.  vackol]. 

VICKOLI :  fürge  mozdulatú,  fürge  járású 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  11.137)  [vö.  vickora,  vickula]. 

VICKORA:  eleven,  virgonc  (nó)  (Mármaros 
m.  Hegedús  István;  —  viszkora  Szatmár  vid. 
Tsz.  [értelmezés  nélkül]  alkalmasint  te)  [vö.  vic- 
köl i,  rickula], 

VICKULA:    fürge,    eleven.    Vickula,    mint    a 
esik  (Békés  m.  Sárrét  Nagy  Sándor)  [vö.  vickoli, 
>ra\. 

VICOO:  bizonyos  hangot  hallat  (a  szalonka 
gyoreröptü  párzó  mozdulatai  alkalmával)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály)  (vö.  vicsog]. 

[1.  VICOK]. 

[Szólások].  Megtette  a  vickot:  csínyt  tett  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  11.274). 

2.   VICOK  (ficok  Torontál  m.   M.-Ittebe   Nyr. 
V.283;    vicok  Heves  m.   Névtelen   1840;    v\ 
Szalonta  Nyr.  VI1I.431  ;   XIII.42!>:    ricsnk  Békés 
in.  Tolnai  Vilmos):    1.  firok,  ricsak,  oiesok:  pat- 
kány (Szalonta  Nyr.  Vffl.481;    X1IU29;    l: 
m.  Tolnai  Vilmos;    Torontal    fii.    M.-Ittobe    Nyr. 


V.283);    2.    vicok:    közönséges    cickány    (aorex 

aranensi   (H.ves  m.  Névtelen  1840)   (vö.  p. 

VIC8A,  VISA:  aszalt  gyümölcs  (Kalotaszeg, 

M.-Valkó  Nyr.   \ XVIII  I 

VICSARKOD-IK:  acsarkodik,  visít  (Hajdú  m. 
Kába  Székely  Ábrahám). 

VICCSAD :  fakad  (a  kelés,  a  seb,  a  szilva, 
a  oaeresnye  stb.,  ha  megnyomják).  Érett,  kony- 
ít yen  vicc8ad  (Beregszász  vid.  Király  Pál). 

szét-viccsad :  1.  szétfakad  (a- kelés,  a  seb,  a 
szilva,  a  cseresnye  stb.,  ha  megnyomják).  ; 
berzencti  szilva,  ha  két  új  jóddal  összenyomod  a 
két  régét,  ecceribe  szétrirrsud :  2.  szétnyilong  (vize- 
lés után  a  kanca  valaga);  3.  hirtelen  szétnyílik 
(a  leguggoló  nőszemély  szeméremteste  (Bereg- 
szász vid.  Király  Pal). 

1.  VICCSAN:  ficamodik  (Háromszék  m.  Vadr.; 
Csík  m.  MNy.  VI.374.  377). 

[2.  VICCSAN;  vö.  viggyan]. 

fó-viccsan:  föltűnik,  föltetszik  (a  nap).  Piro- 
san  riccsant  fő  a   nap:   esőt   kapunk   (Zala   m. 
,  Arács  Nyr.  XXII.  93). 

ki-viccsan[ik] :  kisüt,  kivillan  (a  nap  a  felhők 
közül)  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX.284; 
Bács-Bodrog  m.  Bezdán  Székely  Sándor)  [vö. 
ktriggyan]. 

[Szólások].  Úgy  elagyabugyálták,  hogy  egész 
kiriccsant  a  feje:  kifakadt  (Beregszász  Nyr. 
XXVIII.521). 

pá-viccsan  :  rávigyorint  (Kalotaszeg  Nyr. 
XXVIII.429). 

3.  VICCSAN:  nyikkan  (malac)  (Csík  m.  Szász 
József). 

mög-viccsan:  megnyikkan.  Mert  a  malac  meg 
talál  viccsanni  (Csík  m.  Szász  József)- 

[VICCSANT]. 

ki-viccsant:  kisüt,  kivillan  (a  nap  a  felhók 
közül)  (Keszthely  vid.  Horváth  György). 

VICCSOG:  1.  mosolygásra  húzogatja  a  szá- 
jacskáját  (a  csecsemő)  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek); 2.  vigyorog.  Yiccsog,  mint  a  fakutya  (K'is- 
Kún-Halas  Nyr.  XVIII.  140);  3.  szétnyilong  (a 
kanca  pérája  vizelés  után)  (Göcsej  Vass  József 
1841);  4.  mérgesen  visszafelelget  (Göcsej  Vass 
József  1841)  [vö.  vicsog]. 

VTC8ÍT,  VICSEJT:  1.  vicsít:  vicsorít,  vicso- 
rítja a  fogát.  A  kutya  vicsíttya  a  fogát  (Gömör 
m.  Hanva  Albert  János);  2.  vicsejt:  vigyorog 
(Nógrád  m.  Fülek  Nyr.  XX II. 95). 

[VICSKAD]. 

el-vicskad:  el v isi tja  magát,  csikordul  (lábítás 
bősben  a  sikótvú)  (Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely 
in.  Siklód  Szász  Ferenc). 


IBI 


VICSKANDOL     VIDTALAN 


VIDUL     VIGs  iD-IK 


DM 


VICSKÁNDOL:  lickundnzik  (Kniutaueg,  Zeo- 
bok  Melioh  Jáfl 

VICSKOL:   nyikorog  m.hu.'k 

valamelyik    része    meglazult).    Vicskol   at   ekém 
(Udvarhely  m.  8z<  k.  -\\  k-Teeitúr  fid.  Béra  Kai 
mán). 

vicsoQ:  vihoa  IrogköaTm; 

Cegléd    lU-svav   Vilmos;    Hajdii  m.    PÖldea  Nyr. 
III  181;    Beregszász    N 

nem,   te  /.   mint   a  bolond  (Jászság 

Szalx.   István)   |VÖ\    iceoe?-VÍCeog,   vicog,   VÍCCeog\, 

VICSOOÓ.    Vtcsotjó  i,l»     miUr  mtjd   ii :i|> 
majd  esó  esik  (Balaton  mell.  Tar). 

VICSOR :  nyílás,  hézag,  hasadás,  repedés 
(Kö^  vo.   r„i„or\. 

VICSORI  (vfefíri    Zemplén  m.    Nyr.    IV. 522): 

<>rgó,  sokat  nevető,  szüntelen  nevető,  vigyor- 

gós  r.    XX.411  ;    Tolna   m. 

Tsi.;   Cegléd  Ilosvay  Vilmos;    Debrecen    Hajdú 

v   Sándor;   Zemplén  m.    Nyr.    IV.BW)    [vö. 

vigyori]. 

|VICSORÍT|,  VICSIRÍT:  nevetgél,  vihog 
kaj  Nyr.   XX  Ugyam  ne  ricsiríts  már  min- 

dig! (Kassa  vid.  Nyr.  \V|L286)  [yö.  vigyorit] 

VICSOROG  :  1.  nevetgél,  vihog  (Jászság  Szabó 
István;  Tisza-Abád  Nyr.  XXVI.  185;  Gömör  m. 
Tsz.);  2.  haragszik,  mérgeskedik,  dühösködik 
(Kalotaszeg  Nyr.  XXVIII.429;  Fodor  Bal);  3. 
agyarkodik,  veszekszik.  A  bátyád  is  ajan,  hagy 
sohase  nyughat ik,  mindétig  vicsorog  valakivel  (Kis- 
Kükülló  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV. 144);  4.  száj- 
fesiitve  fenyeget  (Moldva,  Klézse  Xyr.  IV.  142); 
5.  nyikorog.  Sir  {vaj  jajgat)  a  patkó  alatt  a  hó, 
ugy  recseg,  ugyan  vicsorog  (Háromszék  in.  Vadr. 
372)  (vö.  vigyorog). 

VTDDÉGEL:  viszeget  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

VIDÉK  [vídík  Zilah  vid.  Nyr.  XXVH.495;  vt- 
gyik  Nyr.  XIII. •''•">•">):  más  község.  TiáOtn 

mégy  léányér  (Mosony  m.  Lébény-Sz. -Miklós  Varga 
D.  György). 

VIDÉKI:  más  faluból  v.  városból  való,  ide- 
gen (Zala  m.  id.  Nyr.  XXII  nogy 
ni  Kaposvár  Sehröder  Gyuláné;  Kis-Kún-Halas 
(itt  a  budapesti  embei  áJW]  Nyr.  XV. 519; 
Szabadka  Kászonyi  Gyula). 

VIDIMTJSZ  :  ministráns-gyerek,  a  ki  vízkereszt- 
kor (három  királyok  napján)  a  pappal  jár  és  as 
ú.  n.  házszenteléshez  való  szentelő  szereket 
hordja  (Csik  m.  Nvr.  XXVT.4W;  Ktlinographia 
VII 

VIDRA:  derékig  érő  nói  köpönyeg.  Ugyan 
aggyá  rám  észt  a  vidrát :  nagy  szél  van.'  (Abaúj- 
Torna  m.  Jeszenszky  János). 

VÍDTALAN:  nem  vidám.  ked\«-tlen  E§  a 
lány  ojjan  szó  UUúUm   >ót  eddig  (Hajdú  m. 

IX. 230)  |?|. 


(VIDUL|. 

föl-vidul:   föléled  (a  hervadt  virág  a  vízi 
(Rába  mell.  Nyr.  XVU  524). 

ki-vidúi:   kiderül     Qjjel  fellegei  >6t  at  /•«/. 
reggelre  kividúlt  i.   Sziksz- 

I 

VÍG.   Vígabb:   inkább.    Vigabb  kaszálok,   n 

(Szólások),    i  <>■-.  sebesen  jár  (Felier  m. 

Velencei-tó  i  XV1II.52 

|VIGAD|. 

mög-vigad:   meggyógyul   (Gömör  m.  8Im< 
Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  l  I  16      MaÁg 

uSiam,    meé  sé'  vigattd 
Bátor   Nyr.  VIII.8 

mi  ssc  vígáttám  n  r  m.  Nyr.  XVIII 

VIGÁLY  (rűiáj);  ritkás,  gyér  (pl.  vetés,  nád) 
(Békés  m.  Sárrét  Nagy  Sándor;  Bol?  Bereg- 
szászi I'.  Dissert.  :i2)  |vö.  rigály\. 

VIGÁLYOS  (rigájos,  vígájos,  v(gályos):  ,-v  (vé- 
nád,   erdő,   gyümölcs   a  fán)   (Baranya   in 
Meesekhát   Thomaer  Ignác   1841;    Nauy -Kunság 
Király    Pál;    Kis-Kún-Hal  519; 

XXIIL240;   Csongrád   m.   Szentes   Nyr.  VI 
Caakó  Ferenc;  Szeged  vid.  Nyr.  I  •  Irog- 

köl  kársa  Ferenc;  Hol?  Beregszászi  P.  Diai 
32).    De  vigájos  a  vetésed!  (Cegléd  Ilosvay  Vil- 
mos).  Vigályos  a  búza  (Kecskemét   Nvr.  IX 
Vigájosan:  szórványosan,  elszórtan,  itt-ott.  imitt- 
amott  (Kecskemét    Király  Pál).    K 
himlő,  de  teák  ojjah  vigájossan   (Tbua-DOD 
XIX. 96)  (vö.  hígályos,  rigályos,  vigás]. 

(Szólások).  /  könnyen, 

vékonyan  öltözve,   telén  nyári  ruhába*  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos). 

VIGANÓ  (rigtín  Brassó  m.  Hetfalu  Király  Pál  ; 

ma  Udvarhely  m.  Vadr.  17:  Csík  m.   MNy. 
VI.877;  vigánó  Udvarhely  m.  Vadr.  :!ö;  Pert 
Miklós;   Csík  m.  MNy.  VI.377).  - 
kabát,   rékli   (Kecskemét  Nyr.  XIX.46);  karton 
kabát  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X  4. 

VIGÁS  =  vigály,  vigályos  (Baranya  m.  Me- 
csekhát Thomaer  Ignác  1841)  (vö.  rig<i 

VIGA8Z-IK:  gyáfvei,  heged  (a  seb) 
m.  Gortvavölgye  Nyr."  XV.474;  itt  viyayetüt  n\il- 
ván  hiba,  úgy  szintén  az  ezen  helyre  való  uta- 
lással Nyr.  XVHI.501.  505.  közölt 
gagszik  is). 

be-vigássik:  begyógyul,  beheged 
má  mindig  ó  i  úgy  sose  vigászik  be! 

(Palócság 

[VIGASZTALÓD-IK]. 

be-vigasatalódik :  (tréf.)  berúg,  leissza  magát 
1aetUlóde*i  (B  xvn.-j 


VIOQAT-VIOYOR 


VIGYORI -VI  KF.G 


NO 


VIOOAT:  kedvre  élesít  Játékra  viggatni  vkit 
romszék  ni.  MNy.  VI.354;  Vad: 

VIGYÁZ    (vigyáz*    Palócság    Nvr.    XXLS16; 
\  II  1.498;  vígt,  d  ltosvay 

Vilmos)  :    üzemmel)    keres,    les.    Vigyáztalak   a 
<>»,   de  csak   nem  akuttá  a  szömömbe   (Alföld 
Pasekas  Sándor).  A  Jánost  vigyátom  itt  a  jm 
Wlll.li»2i.    M,t  teccü 
gyázm  J  il'ibreeen  Kóssa  Albert).  Mit  vigyázol? 
Itt  nincs  semmi  (Szatmár  in.  Patóhása  Nyr.  XIX 
380).  Elmehetsz  már  házam  előtt,  nem  vigyázlak, 
mint    ezelőtt    (Jász-Nagykún-Szolnok    m.    Tisza- 
eny    Erdélyi  J.    Népd.   és   mondúk    111.12). 
Megindul,  hogy  valamerre  szirtenézzen  s  tüzet  vi- 
gyázzon (Háromszók  m.  Vadr.  408). 

[Szólások].  Nagyra  vigyáz:  nagyra  lát,  nagyra 

vágyik,    közönségesnél   többet    kíván;   (különö- 

b,    gazdag   házasságot   óhajt    kötni 

11.230).  Vigyázz  innen!  =  eredj 

Inneni   eredj  az  utamból!  (Bereg  m.   Mezővári 

XXVII.524;  Székelyföld  Gyórffy  Iván). 

VIGYÁZATLANSÁG  (vigyáztalanság  Veszprém 
Bimonyi  Zsigmond). 

VIGYÁZGAT:  (szemmel)  keresgél,  les 

látlak  (Moldva,  Klézse  Nyr.  X.479). 

VIGYÁZKOD-IK :  széttekiut  (Székelyföld  Nyr. 
V.424). 

meg-vigyáekodik :  szóttekintget  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.341). 

VIGYÁZÓ:   toronyőr  (Csanád  m.   Makó  Nyr. 

ix.:r 

vigyázó-madzag:   a  pedzó-nélküli  örvöshálón 
a  feljaró-ór  (madzag,  a  melyet  a  halász  a  mu- 
cijára  csavar  s  igy  érzi  meg,    mikor  a  hal 
a  keresztőrbe  ütődik)  (Miskolc   Hermán  0.  Ha- 
lászat K.). 

VIGGYAN:  hirtelen  kisüt,  kivillan  (a  nap  a 
felhők  közül).  Eggyet  ríggyant  a  nap  (Vas  m. 
Ságli  ótár  11.326)  (vö.  2.  viccsati]. 


ki-viggyan : 
viccsan]. 


(Pápa   Nyr.   XVI.527)  [vö.  ki- 


meg-viggyan :  >.  A  mint  a  hold  mm  krzdett 
viggyanni  (Zala  m.  Aszófő  Nyr.   XXVI.  13 

VIGYOR  (iridor  Göcsej,    Nagy-Lengyel    Nyr, 
nyílás,  hézag,  hasadás,  repedés  (Göcsej 
Tsz. ;  Szilágy  in.  Görcsön  Kerekes  Ernő).  A  kád- 
nak vigyorgya  van  Imikor  az  abroncscsal  nagyon 
megszorítják,  s  a  dongák  befelé  hajolnak)  (Vas 
m.  Bőgfttfl  Nyr.  XVI.98).    Nagy  viggmja  vagyon 
m    Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár  II. 
326).    Vigyorja  van  a  falnak  (Göcsej.   Naey-I.en- 
Nyr.   XV.575).  —  Vén  vigyor:  örömanya  a 
menyeczóbeo  (Vas  m.   Kemenesalja?   Kreszne- 
zotár  11.326)  |vö.  vics»r\. 

|  Szólások).  Vigyorba  áll  (az  öregháló  zsákja, 
ha  a  két  szárnyát  egyenetlenül  húzzák  ki)  (Ba- 
laton mell.  Hermán  O.  Halászat  K.). 


VIGYORI:  1.  vigyorgó,  sokat  nevető,  szünte- 
len nevető,  vigyorgóg  arcú  (Dunántúl  Bódiss 
Jusztin ;  Balaton  mell.  Tsz.;  Érsekújvár  Bódiss 
Jusztin;  Csallóköz,  Kecskemét,  Szeged  Csaplár 
Benedek;  Torontál  m.  Bódiss  Jusztin;  Székely- 
fold Csaplár  Benedek;  Háromszék  m    MN, 

;    2.    [?|    Ven  U   rá 

még  pejg  vigyori   és   (Zala  m.    Hetes,    Dobronak 
Nyr.  II  1.3 19)  (vö.  victori]. 

[VIGYORÍT),  VEGYOREJT:  vicsorít  Mér- 
gébe végyorejtya  a  fogát,  mind  a  kutya  (Somogy 
m.  Szenna  Király  Pál)  [vö.  vicsorít]. 

VIGYOROG:  álnok  szívből  kedvet  mutat  <H;i 
romszék  m.  Tsz.)  [vö.  igyorog-vigyorog,  vicsorog]. 

VIHANCÁROZ  {vihanrározni):  nevetgélve,  vi- 
hogva kergetődzik,  huzalkodik,  ugrándozik,  lian- 
cúroz  (Mezőtúr  Nyr.  X.286)  [vö.  hancároz]. 

VIHÁNCOL:  ugrándozik  (Bereg-Rákos  vid. 
Pap  Károly). 

VIHAR  (viher  Balaton  mell.  Tsz.;  Baranya 
m.  Tsz.;  Közép-Baranya  Nyr.  IV.237;  Baranya- 
Ózd  vid.  Nyr.  XXVII.286;  vihér  Vas  m.  Őrség 
Tsz.  385b;  vihir,  rijér  Göcsej  Nyr.  XIII.309). 

VIHÁRKOD-IK:  [?J  (Göcsej  MNy.  V.160). 

VIHAROZ:  nevetgélve  futkos  (Szabadka  Ká- 
szonyi  Gyula). 

VIHÁ8ZKOD-IK:  veszekszik,  civakodik  (Tolna 
m.  Báttaszék  Király  Pál). 

VIHEDER  (Göcsej  Tsz.;  Nyr.  11.473;  XIV. 
450;  Király  Pál;  Közép-Baranya  Nyr.  IV: 
vihatar  Abaúj  m.  Nyr.  V.272;  vihedör  Baranva- 
Sellye  Zalai  Mihály;  viheter  Somogy  m.  Kál- 
máncsa  Nyr.  XI.238;  vihetör  [alkalmasint  hiba 
e  b.:  vihetör]  Baranya  m.  Tud.  Gyújt.  1826.  II. 
45.  (és  innen)  Tsz.  385a) :  (hirtelen  támadt)  vihar, 
szélvész,  förgeteges  zivatar. 

VIHORNYA:  v   Ez   a   nagy    vihomya    tőróra 
a  fákat.   Meg  a  háztetőket  is   mégszaggatta 
e  za  rémü   vihornya   (Dráva   mell.    Kopács   Nyr. 
XVII.191.  237). 

VIHORNYÁS:  viharos,  förgeteges.  Abba  a 
vihorm/ás  idol,,  nem  gyü hittem  haza  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XV  1.431). 

VIHOROG :  vihog  (Fölsó-Somogy,  Marót-puszta 
Nyr.  X.190  (itt  viharog  nyilván  hiba];  Három- 
szék m.  MNy.  VL354;  Vadr.). 

VIK-VOK:  hegyes-völgyes,  hepehupa 
kelyfold  Nvr    V.424;  Ceifm.  Nvr.  IX.41  ;    Kiss 
Mihály). 

VIKÁR:  udvarbíró  (Moldvai  csáug.  Nyr.  X.J1 

IVIKEG]. 

vikög-vakog:  mokogva,  akadozva,  érthetet- 
lenül beszel  (pl.  a  gyerek,  mikor  beszélni  tanul) 
(Veszprém  m.  Csékut  Nyr.  XXV  >H)  [vö.  bakog 
makog,  vakog]. 


991 


VIKII.     VII. Vi 


VILÁGÍT     VILÁGOD-IK 


')'••> 


YIKIL:    ravasz.    Iiaillls,    :ihi.»k    (Moldvai  rsaim. 

X.204  [helytelen  éaeel|;  vö.  XXIII. 

VIKLEH  i.  hosszú  és  bó  női  köpö- 

nyeg-féle (úri  nők,  mesteremberek  feleségei  vi- 
selték rév. 

és  vid.  Bódiss  Jusstfn;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.  189;  De!  Ssgy  Sáudoi 

szász    Nyr    XXV4SII;    Háromszék   in.    MNv.  VI. 
366);  2.  bó  rékli  ci  melyet  munka  kózb< 
iuk  :i  paraast-asssonyok)  (Gyór 

JllSZtlIll. 

(Szólások). 
megadták  neki  (Mont  ni.  Ií  .:    \l\ 

Ráteritftte  a  vizes  vikieri;  leszidta  (Kessthely 
Bódiss  Jusztin). 

VIKOTA :  zsóvita,  kötekedés,  oivakones,  pör- 

Udvarhely  m,   Nyr. 
vili  kota   van  (Udvarhely  m.   Humorod 

vid.  Vadr.  600).  Kém  krll  olyan  nagn  vikotdi 

nálni  abból   a  dologból   (Udvarhi  l>    in.    Homorúd 

vid.  Vadr.).  Nem  /kofát  (Udvarhely 

m.    Magyaros,   Csík    m.   (sik-Szentgyörgy   8 
Kálmán).  Nálatok  mtndárőkké  fáj  <«  vilcota  (Gsik 
m.  Kácáve  József). 

VIKOTÁL:  vitatkozik,  kötekedik,  civakodik, 
veszekszik,   pöröl.    A  házasfelek  eg  viko- 

iáknak.  Vikotálnak  s  zuvatolnak  a  háznál  (Udvar- 
hely m.  Homorúd  vid.  Vadr.  523b.  560). 

VI ROTÁLÓ D-IK :  1.  »  (Székelyföld  Tsz.; 
Udvarhely  m.  Magyaros  Sora  Kálmán;  Firtos- 
alja  Nyr.  VI  k  m.  MNv.  VI.  373;  Csík- 

Szentgyörgy  Séra  Kálmán).  Ne  vikotálödjatok ! 
(Udvarhely  m.  Homorúd  vid.  Vadr.  523ab).  Ne 
sokat  rikotálóggy,  mi  te  loptad  vói  <■!  az  én  ka- 
longyámból  az  aramig  bútasgákU!  Velem  ne  is 
rikotálóggy,  me  hidd  meg,  hogy  ma  porul  , 
ha  csakugyan  nem  nyughatnl '  (Udvarhely  ni. 
resstúr  vid.  Vádi  2.  számítgat,  töp- 

reng (Három—ék  m.  Barátos  Kovács  Dénes). 
Eggyel  se  vikotálóggyék  többet!  (Háromszék  m. 
Ko vászna  Butyka  Boldizsár). 

VIKOTOL:  M  (8zékelyföld  Tsz.). 

VIK8Z  (viszok  (fénymáz]  Zilah  Kerekes  Ernó). 

VIKSZOL  (riszkol  Zilah  Kerekes  Ernő). 

VILÁG  Szlavónia    Nyr.    V  y 

Somogy  m.  Saólád   Nvr.  Vili  ranys  m. 

WIH.42Í);  Moldvai  osáng.   Nvr    IX. 
484:  Nyitn  m.  Vág-Hosszúfaln  Nyr.   XX. 

Nógrád   m.    Rimúc   Nyr.  VI.84;    Esztergom 
Nvr.  IX.540;  Repce  mell.  I 
m.  <  II  181  :    I  z. -Lőrinc 

1  :   Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII. 
Szlavónia  Nvr.   XXHI.IBK;    Kszék   vi-i.   N\, 
VII.278;    VIII  eged 

vid.    Nyr.    Hl  277;    V 

XXI.l'Iu;  Bevés  ni    Párád  Nyr.  \XI1.47.">: 
|?1    Dráva  mell.    i  XVII.237 

Xyitra  vid.  Nyr.  XXVIII  1 


ISsÓlá*  világ    untig:    sol 

ok   m     I  ndor).    6'o 

■ 
mán)    fi  ■/;/"»  {oll 

éppen  olyan  (Háromssek 
VI.B86  859;  Vadr  ;  H 
Lajo 

\ilag-asssonya:  1.  kikapós,  szén 
nyehnl  áleto    i 

és  mulatozni  szerető  úriasszony  (Ahanj  m.  Szik- 
szó viil.   Király   Pál), 

világ-csúfja:    mindenhol    mi 
(Csallóköz,  K 
nedek). 

világ-eredet je  : 

Joattin). 

met,  kevesebb' 

\ 
rátám  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  I 

világ-gyújtat      (vélág-gyujtat) : 
gyertya-  v.  lámpi 

haza:  estefelé,  alkonyatkor  (Somogy  m.  Endréd 
;  Nyr.  XXVIII.R20).  V&dggftyiati 
mell  Kopács  Nyr.  XV1I.287)  [vö.  gyertya-gyujtat], 

világ-szép:    csodaszép,   tündérszép.    1 
Erzsók  (Ung  ni.  Aianv  <i\  ulai   N<iy.   I  180). 

világ-veresse :    nagy    tehetsi  - 

|  ségü,  kitűnő,  kiváló  ember,  lumen.     I 

valami  nagy   vüá  (Erdély  Ssinnyei 

József).  [Nagy  ember  ez  a  bár"  üami 

világ- ver  esse.  [Sok  érdeme  volt  a:  'Hiányt  fői 
nak\.  A  bizony  sose  volt  valami  nagy  rilág-r  eressé 
(Kolozsvár  Király  Pál).   Te  sem  vagy  a 

■  !  Ne  higgye  el  magát;  ő 
resse !  (Marosszék  Szász  Ferenci. 

IVILÁOÍT). 

le-világit:    világgal    lekísér.    Vil 
urat  okon  '  (Vas  in.  Kemenesalja  ?  K : 

neries  F.  Szótár  11.327). 

meg-világit:  fölvilágosit  (vkit)  (Kolossvár  He 
gedüs   István;   Udvarhely    m.   Oláhfalu    Sw 

Károly). 

VILÁGÍTÓ  ntii:  lám 

ranys  m.  Ormányság   Nyr.   i 

olaj  (Vesspréna  m.  Szentgál  Nvr.  11.181 

VILÁGLÓ:    1.  Világ    (luinoiu.    Harmadik  nap 
estefelé  meglát  késő  este,  be- 

megyen, nem  lát  semmi  világlát   xjgfelé  is  (Szé- 
kelyfold  Aranv  -'.vulai    NGy.   [11.32 

forgácsból  vai  .a  v.  szövétnek  (a  melynek 

a  világánál   vmil  •    v.    éjjel    halásznak) 

Háromszék  m.  M  »4;  Vadr.;  Baromi 

Markosfalva   Gyórffy   I 
halászás  (Udvarhely  m.  Honnan  O.  Halássat 


VILÁGOD-IK 

Nvr.  111.374). 


világosodik     (Háromszék     in 


M 


VILÁGOL     VILLA 


VILLALAT— V1LLAML-IK 


m 


VILÁGOL:  wfláftt  (Göcsej  Nyr.  X1V.I65; 
Bodenz- Album  100 

VILÁGOS  i  Nyitni  in.  Vág-Hosszúfalu 

■aplái  Bi 
dek  111.449):  nyilt. 

szabad.  I  fekszik  Ádánd  (Somogy  in. 

Adáml  Nyr.  XXVm.886). 

IVILÁGOSOD-IKI. 

által- világosodik  (által- világosodom):  megvilá- 

wl-k  Tsz.). 

VILÁGOSSÁG  ig  Nógrád  ni.   Riraóc 

IV.  188). 

|Szólások|.  Világosságba  tesz:  kivilágít.  Vilá- 
gosságba térik  a  temetőt  [halottak  napján)  (Bánflfy- 
Hunyad  Nyr.  XXVIII.4H. 

[VILÁGOSUL]. 

(még-világosul  . 

[Szólások].  }fégvüágosút  a  szemem:  megint  látni 
kezdett  (Vas  ni.  Simonyi  Nyr.  XIV. 44;  Csapodi 
.in). 

[VILÁGOTOS]. 

|világotos- világ]. 

/úlások].   A  vüágotos-vüágra  úgy  nem  nyug- 
hatii  . :  éppen  úgy  nem,  szakasztott  úgy 

nem,  mint...  (Udvarhely  m.  Nyr.  III.554). 

(VILÁGSÁG],  VÉLOÁGSÁG  (velágsoág):  vilá- 
gosság, lámpa-  v.  gyertyavilág  (Nyitni  vid.  Nyr. 

X XVI II. 44'. ».  498). 

[VILÁGTALANUL]. 

még-világtalanyul :  világtalan  lessz.  Megvilá g- 
Uüanyútam  (Vas  m.  Simonyi  Nyr.  XIV. 44). 

VILINCIA  (Pest  ni.  Gyömrő  vid.  Pap  Károly; 
ucia  Csongrád   m.   Szentes  Czakó   Ferenc): 
perpatvar,  veszekedés,   csetepaté.    Vöt  a 
olyan  viloncia,  hogy  ki  si  lehet  beszélni  (Szentes 
Czakó  Ferenc). 

VÍLL:  vi.  viv   (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.214). 

VILLA  (rella  Balaton  mell.  Hermán  0.  Halá- 
szat K.;  Pápa  vid.,  Vas  m.  Tsz.;  Somogy  in. 
\VI  1.139;  Király  Pál;  Baranya  m.  Me- 
khát  Thomaer  Ignác  1841 ;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XV1II.429;  Baranya-Ózd  vid.  Nyr.  XXVII. 
286;  Kis-Kúnság  Kimnach  Ödön;  Szeged  Tsz. 
270b;    vella   Dunántúl    Nyr.    V.229;   Esztergom 

IX. 540;  Repce  mell.  Nyr.  XX.366; 
in.  Szilsárkány  Nyr.  VI. 373;  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
IV.47J:   Somogy  m.  Marót-puszta  Nyr.  Ill.öll: 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.    L879;   Baranya- 
ac  Nyr.  XVll.381;  M«.  KV1I. 

Alföld  Nyr.  V.123;  Kecskemét  Nyr.  IX 
sárhely  Nyr.  VL284;  Palócság 
XXI.-Jlti:    Nyitra    vid.    Nyr.    XXVIII. 4, 
Somogy   in.   Kálinam-sa    Nyr.    XI.238;    Nyitra   in 

ttOINTBI :  MA0TA*  TAJKÖTAK  II 


Vág-Hosszúfalu    Nyr.    X1X.562 ;    X  tdU 

Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.89;  Rozsnyó  Nyr.  Vili. 
566;  Abaúj  m.  Jászó   Nyr.    1X478;  Torna  vid. 

XVIL8S8;    Torna-Ujfalu    Nyr.    XVII  J 
Zempléa  in.  Császár  Árpád,  Mózer  Ödön;  Zemp- 
lén  m.  Szüruyeg  25.  326;  vidld  Gőmör 

m.  Nyr.  XVI  11.459).  —  Vella:  kétágú  vaacaák! 
a   mellyel   a  vezért  tologatják,  a  kötelet  vetik 
o*n  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

ISzólások].  [Olyan,]  mint  a  velldra  szedett:  ren- 
detlen-forma, borzas  (Somogy  m.  Nyr.  XXVII 

villa-fa:   kettős   hajtoványú,  alapjában   villás 
szerszám,  a  mellyel  a  háló  inát,  illetőleg  a  ki- 
leket  a  víz  fenekére  letartják,  hogy  a 
hal  a  lialú  alatt  ki  ne  menekülhessen  (Latorca 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

villa-folt:  kissebb  szénacsomó.  Szerivel  sz'rdi 
fél  a  boglyából  a  vülaf 'oltókat :  sorjában,  a  hogy 
összerakták  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[völla-hajtó]. 

[Szólások].  Tögye  az  Isten  a  mönnyei  vella- 
hajtóba!   [átkozódás]    (Hódmezó- Vásárhely    Nyr. 

villa-hggy:  villányi  csomócska,  a  milyenek- 
ben a  szénát  szárogatják  (Heves  m.  Névtelen 
1840;  Hajdú  m.  Tetétlen  Barcsa  János). 

villahegy-hordó  rúd:  petrencehordó  rúd  (Ér- 
mellék  Nyr.  XXIX.334). 

villa-kés  (vella-,  vella-,  vélla-kés) :  L  asztali 
kés,  villa  párja  (Dunántúl  Nyr.  V.229 ;  Baranya 
m.  Ormányság  Nyr.  1.379;  Baranya  m.  Mecsek- 
hat  Thomaer  Ignác  1841);  2.  asztali  villa,  evó- 
villa  (Somogy  m.  Király  Pál;  Somogy  m.  Kál- 
máncsa  Nyr.  XI.238;  Baranya  m.  Ormányság 
Tsz.;  Baranya-Sz.-Lórinc  Nyr.  XVII.381 ;  Bara- 
nya-Ózd vid.  Nyr.  XXVI1.286). 

vella-nyiv:  rend  alatt  itt-ott  elmaradt  ka&za- 
nem-fogta  fú  v.  gabona  (Szeged  Tsz.  270b)  [vö. 
í.  nyű]. 

villa-szarvú :  csákószarvú   (Székelyföld  Tsz.). 

villa-tenyér  (villa-tenér) :  kissebb  széna-,  sarjú- 
v.  szalmacsomó  (a  mekkorát  villával  eggyszerre 
tovább  lehet  vinni)  (Székelyföld  Tsz.;  Három- 
szók  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

VILLÁLAT :  petrence  (Erdóvidók  Nyr.  IX.235). 

[VILLÁM]. 

viUam-harintllo :  villámhárító  (Vas  m.  Sárvár 
vid.  Bokor  János). 

villám-író:  telegraf  (8oprony  m.  Röjtök  Nyr. 
111.514). 

VILLÁML-IK  (vélláwd-ik  Dráva  mell.  Nyr  VI. 

\;  villámai  Erdóvidék  Királv    Pál;    vimlámlotl 

Kalotaaseg,    M.-ValU    Nyr.    XXVIII.429):    [tréf.] 

63 


M 


VIIXÁllLÁfl-Yll.1. 


V1LLÁNC80L     VII. LIK 


uyüong,  uyüik-csukodik   (a   Báritó    kam-a   nemi 
réssé)  (Sieged  Csikós  Márton). 

|VILLÁB1LÁS|. 

|Ssólások|.    Villámlások  lövöldöznek  bt! 
a  ssemébőlj:   villog,   káprásik  a  ueme  (.láai- 
Kisér  Nyr    XIII  V25). 

VILLAMOD-IK  (Háromszék  ni  Uion  Erdélyi 
Lajos;  Maros  Fehér  m.  Király  Pál; 

rilámoá-ik,    i  Maromsiók  m.  Tsz.;    Ma 

iMinszt-k  in.  UtOD  Krdélyi  Lajos):  virradni  keid, 

pitymallik,   hajnalodik. 

meg-vüámodik :  hirtelen  megvilágosodik  (Ma 
romsiók  m.  NyK.  III. Ili). 

|VILLÁMODAT)fVILLAMADAT(ri7/<im«i(//i«): 
virradat.    VUiámadtiy    már   kifi 
virradat    előtt    már    megsiidta    (Háromszék    in. 
\   ■ 

VILLAMOS.  Villamos  zsidó:  |tréf„  gúny.)  ke- 
rékpáros (Hajdú  m.  Kába  Síékely  Ábrahám). 

VILLAMOSSÁG  (villamosság  Tisza-Sz.-Imre 
Nyr.  V1II.526;  a  közlő  hozzáteszi:  ,Egy  falusi 
kovácsból  lett  gépész  előtt  beszéltem  egyszer 
aa  elektricitásróL  K  müsiőt:  .villanyosság"  azóta 
hhszi.r  hallotta  már  tőlem,  de  ó  következe- 
tesen megmarad  n  villamosság  mellett'.). 

(VILLAN). 

[Ssólások].  Éggyet  villant  s  tovább  illant:  hir- 
telen megjelent  s  azonnal  odább  állt  (Csallóköz, 
Ssékelyföld  Csaplár  Benedek). 

át- villan:  elsurran.  Csak  úgy  átvillan  olykor 
az  ember  mellett,  hogy  alig  vehetni  észre  (Csalló- 
köi,  Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Benedek). 

el-villan:  hirtelen  eltűnik  szem  elől,  elillan, 
eloson  (Háromszók  m.  MNy.  VL824).  Oly  gyor- 
san elvillant,  hogy  észre  se  vettük,  pedig  csak 
most  állt  itt  (Csallóköz,  Székelyföld  Csaplár  Be- 
nedek). 

ki-villan:  kikoppan  (a  fejéből,  az  eszéből  vki- 
nek,  azaz  hirtelen  elfelejti)  (Háromszék  m.  MNy. 
\  1.335).  Ki  is  monda  a  minap  róllad?  —  izé 
foga  mondani  —  no,  kivillant  a  fejemből  .  .  . 
(Háromszék  m.  NyK.  111.18). 

meg- villan[ ik] :  hirtelen  megjelenik,  ott  terem 
(Csallóköz  Nyr.  1.333).  Most  villant  meg  éppen, 
s  már  nincs  itt  (Csallóköz,  Kecskemét,  Sieged 
Csaplár  Benedek). 

VILLANC8:  szénahordó  rúd  (Siilágy  m.  Pe- 
recsen Kerekes  Ernő). 

VILLÁNC8  (Háromsiék  m.  Vadr.  396.  523b; 

mcs  Síékelyfóld  Nyr.  11.472;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.355. 357) :  éjjeli  őrtűz,  pásitortúz.  gyenge 
túifény.    Estére  beért  égy  erdőbe,  a  ho' 

ami   szikra    viüáncsot    látott   (Háromsiék    in 


VILLÁNCSOL:   pisi 
lágol    (a    reves    fa 
Qyórffy  I 

■MM*   hovoibe  Kiinm  tüi  viüáncsol  (Háromssék 
m.  Vadr.  40P  sol  este  a   fari  (Szék 

f.dd  Kin  Mih 

|VTLLANT|. 

el- villant:  elsüt.  Hirtelen  eh'  gy- 

vérit  (Csallóköz,  Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

(VILLANTÓ],  VÉLLANTÓ:  gyufa  (Köiép- 
Baranya  Nyr.  III..5J7). 

VILLÁS  (vrllás,  vidlás,  vö.  villa)  >  (ás- 

nál v.  cséplésnél  segédkező  ember,  a  ki  a  ga- 
bonaügy at  forgatja,  a  szalmát  rázogatja 
mör  m.  Tsz.;  Hol?  Tsz.)  Mikor  nyom 
négy  ember  mengyen  minden  szekérvei:  két  lúh 
és  két  vidlás  (Zemplén  m.  W'l. 

470). 

villás-fecske :  olyan  fecske,  a  melynek  szélső 
t'arkto'iai  ■  közbülsőknél  bosssabbak  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

viiiás-iáno:  villás  bot,  a  nyele  régén  láaecal 
ós  hámmal  (kőtélhúió  szerszám)  (Bodrogkdi 
Hennán  0.  Halászat  K.). 

véllás-szarvú :  hirtelen  fölhajló,  majdnem  p 
huzamosan    fölálló    szarvú    (magyarfaj 
(Tolna   m.   Fölső-lvl.    Szabatom    pusata   Tolnai 
Vilmos). 

villás-vas:  vasrúd  B  dobssárban  (szélmalom- 
ban) (Csanád  m.  Puszta  K  . 

VILLÁZ:  a  már  kétszer  megfordító; 
tetejéről    a  szalmát    lefejti  karimába.    Csülökre, 
wmmvtk,  mehetünk  viliázni!  (Csongrád  m.  Szen- 
tes Czakó  Ferenc). 

VTLLÁZAT  Wcllácat.  i:   villával 

hányt,    még    nem    egészen    Blárai    apró    takar- 
mánycsomó (a  villázatok&t,  mikor  kellően  I 
száradtak,  petrencékbe  hordják  össze)  (Csali 
Csaplár  Benedek;   Csallóköz,    Bacsfa  Nvr.  XVI. 
140;  Mátyusfölde  Nyr.  XVII.523). 

(Szólá80k).    Viliázat on   van   a   tok 
csak  villával  van  összehányva  (Mátyusfölde 
XVII.523). 

VILLÉGET  (vilieget.  villiiyet):  viddegél,  visie- 
get,  vinni  szokott  (Saékelyfo'ld  Kriza;  l'dvarhely 
m.  Vadr.;  Háromszék  m.   MNy.  VX221;  Vadr.). 
Ha  a  f eredőbe  menyek,  észt  a  lant  villegetem 
gammái  (Udvarhely  m.  Király  Pál). 

VILLIK  (billeg-hé\6  Ung  m.  Záhony  Honnan 
0.  lí  ttfl*>-lláló  Tői  IX 

rülik  He  séptt  Nyr.  111.286; 

Sieged,  Tápé  Hermán  0.  Hala-  UKÍ - 

háló   Sieged,   Tápé,    villik-iöke   Szentes,    vtlliny 
uárom    Hermán   0.    H  í.    viliik, 

viliing:  hosszú  hegybe  kifutó  kanáliséi 
háló,  tőkés  '  auel  (Komárom,   8» 

íred,  Tápé  M onnan  0.  Halászat  K.  303.  - 


on 


VILLOG  -VIXTEREIHK 


VIXVÁROZ-V1RÁG 


.<.*•» 


'Hk:  éjjeli   nagy  háló  [?|  (Heves  m.  Csépa 

111.286). 

1  lik-háló,  billeg-háló:  1.  hosszú  hegybe  ki- 
futó kanálsierú  meritó-háló,  tókés  emeló  rész- 
sael  (Szeged,  Tápé,  Ung  m.  Záhony  Hermán  0. 
Halásiat  K.);  2.  villig-háló:  kis  kerek  háló,  a 
melyet  pózna  nélkül,  csupán  spárgára  eró> 
vetnek  a  vízbe  (Török-Becse  Nyr.  IX '• 

Mlhk-tóke,   billeg-tóke:   a  viliikháló   (billeg- 

•  íja,   a   melybe   a   kámvák   (kávák) 

járnak,   s  a  mely  emelóül  is  szolgál   (Szentes, 

m.   Záhony   Hermán  0.   Halászat  K.   304. 

VILLOO  (véVog  Tolna  m.   Bátta  Nyr.   XVI11. 

:XVII.67):   hirtelen   ide-oda 

tekintget  (meglepetésében,  ijedtében  v.  fürkészve) 

ngrád  m.  Mindszent  Nyr.  XXV.264;  Szeged 

Tsz.). 

VILLONG :  veszekszik  (Pápa  vid.  Tsz.)  |vö. 
virrong]. 

VILLONGÓ :  zenebonás,  háborgós,  nyugtalan. 
Régen   villongó  világ  vala  (Háromszék  m.  Tsz.) 
ngó). 

VELŐS :  1.  serény  (ökör,  ló,  a  mely  sokkal 
jobban  húz,  mint  a  társa)  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek);  2.  bokros  [?]  (ló)  (Csallóköz  Nyr.  I. 
888). 

[VINC|. 

vinc-fa:  nyolchimú  szil,  lobogós  szil  (ulmus 
effusa)  (Közép-  és  Fölsó-Tisza  mell.  Mágócsy- 
Dietz  Sándor;  Tisza-Dob  Nyr.  XX.  576). 

VINCELLÉR  =  vincellér-bogár  (Székelyföld 
Taz.). 

vincellér-bogár :  szóllópusztitó  bogár  (lethrus 
cephalotes)  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Tokaj  vid.  Nyr. 

XVII.41Ö). 

VTNCTJBOZ :  ihogva-vihogva  pajkosan  ugrál, 
lmneúroz.  Az  uccán  vincúroz  [a  leány],  mint  egy 
dajna  (Érsekújvár  Nyr.  XX1.93)  [vö.  fincároz, 
hancúroz]. 

VTNDOFLI :  hordozható  kályhácska,  a  melyet 
a  vasalásnál  és  a  szapulásnál  használnak  (Torda- 
aszló  Borbély  József). 

VINKÓD-IK  (vinkuód-ik) :  vesződik  (Göcsej 
MXy.  V.159;  Zala  m.  Nagy-Kanizsa  vid.  Bódiss 
Jusztin). 

VINOS:  máslás,  csiger  (Pécs  Kassai  J.  Szó- 
könyv  III.331). 

[VINTERED-IK,  VÉNTERED-IK|. 

el-vintéredik :  megromlik  az  állásban  (pl.  a 
bor)  (Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.575). 

ki-vén teredik :  «  (pl.  a  bor  v.  az  ec<>t,  ha 
az  üvegjét  be  nem  dugják;  a  reszelt  torma,  ha 


sokáig  állatják  a  melegen:  elveszti  as  erejét, 
a  szagát)  (Érsekújvár  Nyr.  XXVI.284). 

VINYÁROZ :  hangosan  nevetgélve  futkároz, 
hancúroz,  nevetgélve  pajzánkodik  (Vas  m.  őr- 
ség Nyr.  1V.426;  Zala  m.  Horváth  György;  8o- 
mogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVII.477;  Kaposvár  vid. 
Cser  Gyula).  Maj  ha  a  feleségednek  annyi  gyereke 
lesz,  asse  vinyároz  oly  könnyen  (Vaa  m.  Bögöte 
Nyr.  XVI.93)  (vö.  hinyároz]. 

VINYIKÓ :  venyige  (Zemplén  m.  Móser  Ödön). 

VINNYE  (vihnye  Csík  m.  Tsz.;  vinye  Három- 
szék m.  MNy.  VI.216;  Nyr.  XXV.383;  vinye  Csík 
m.  Gyórflfy  Iván;  vinnye  Háromszék  m.  Nyr.  IX. 
33):  kovácsműhely  (kül.  a  cigányoké).  Koppan- 
tass  egy  szeget  a  vinnyében !  (Háromszék  m.  Nyr. 
IX.33). 

VINNYOG :  1.  nyí,  nyikog,  idétlen  hangon 
visít  (a  malac)  (Háromszék  m.  Tsz. ;  Kiss  Mihály ; 
vö.  NyK.  X.338);  2.  nyihog  (a  sárhotó  kanca, 
mikor  a  ménlóval  találkozva  összeszagol)  (Há- 
romszék m.  Tsz.;  vö.  NyK.  X.338);  8.  vihog, 
elfojtva  nevetgól  (Vas  m.  Tarodháza  Nyr.  X. 
90;  Somogy  m.  Nyr.  XXI.94;  Kaposvár  vid. 
Cser  Gyula).  Ke  vinnyogjatok  má  atinyit;  majd 
eveszék  a  jókedvetékbü !  (Komárom  m.  Geszti  járás 
Nyr.  XXI.94);  4.  a  száját  gúnyosan  húzogatja 
(Balaton  mell.  Tsz.;  Somogy  m.  Balaton  mell. 
Nyr.  XXVII.525).  Vinnyog  a  szájával  (Fölsó-So- 
mogy,  Marót-puszta  Nyr.  X.190)  [vö.  hinnyog, 
innyog-vinnyog]. 

VINNYOGÁS :  1.  nyívás,  nyikogás,  idétlen 
hangon  visítás.  Disznyó  vinnyogása  (Háromszék 
m.  Vadr.  370);  2.  nyihogás.  Kanca-vinnyogás 
(Háromszék  m.  Vadr.  370). 

VIOLA  (inhola  Somogy  m.  Szenna  Király  Pál ; 
Balaton  mell.  Földrajzi  Közi.  1894.  76;  vijola 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  vijolla  Repce 
vid.  Nyr.  XX.369 ;  vüoja  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.430;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.V.220;  XVII. 
237;  Kis-Kún-Majsa  Nyr.  11.429;  Csongrád  m. 
Mindszent  Arany-Gyulai  NGy.  1.74 ;  Csongrád  m. 
Hosszúhát  Kálmány  L.  Szeged  népe  III .5;  Sze- 
ged vid.  Nyr.  III.477 ;  Arad  m.  Pécska  Kálmány 
L.  Koszorúk  1.24;  Bács-Bodrog  m.  Ada  Nyr. 
XXVII.406;  Torontál  m.  Térvár  Nyr.  n.240; 
Bodrogköz  Tsz.;  Székelyföld  Tsz. ;  Arany-Gyulai 
NGy.  III.208;  Udvarhely  m.  Fölsó-Boldogassaony- 
falva  Tolnai  Vilmos ;  Hargita  vid.  Vadr.  95 ;  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Brassó  m. 
Hétfalu  Horger  Antal;  violla  Soprony  és  Vas 
m.  Nyr.  X.332;  Repce  mell.  Nyr.  XX.367). 

[VÍR-VÁR]. 

[Szólások].  Nagy  vir-várral  lehet  kivenni  belőlle : 
hosszas  faggatással   [?)   (Érmeilók  Nyr.  V.473). 

VIRÁG  (verág  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
429;  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.484;  verág  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Baranya  m.  Onnányság 
Nyr.  ni.230. 286;  Dráva  mell.  Nyr.  VI.  133;  Esaég 
vid.    Nvr    VIII.180;   verág  Palócság  Nyr.    XXI 


N8 


\IK\GC8A-VIKMT 


VIKI'U.      VI! 


i.  fehér  petty  a  körmön  (Szalu  ;i«y- 

bénja   N\r.  VI11.827);  fehér  pontocakák   a 
szilványán  (betegség)  (Balatonfüred  Hermán  0. 
Halászat    K.);    2.    |euphem.|    női    szem 
(Torontál  m.  Nyr.  XV  i  ssz  követke- 

zés.   Korhelységének  a*  lett   a  hogy  a 

sövény  alatt  halt  meg.  Megmondtam,  hogy  a  masz- 
káidénak betörött  orr  lesz  a  tfc 
börtön  ne  legyen  a  virágja  ami 
nak ! (Boreod,  Szabolcs,  Hajdú  m   \m    XXV. 176). 

virág-ágyas :  virágagy  (Szegaaárd  íf Jt.  XXVIII 
429). 

virág-hét:   a  virágvasárnap   előtti    \\< 

i\  286     Vaa  n    Hegyhá  .xvi 

289;   I  m.   Idt   N>r.   XXVII  1 

virág-napja :  virágvasárnap.   El  is  vészem 
rágnapjdn,tuaz  virágrasámi/  /  n,  (Háromszék  ni., 
Erdóvidék  Vadr.  177). 

VTKÁOC8A :  kis  vi rág  (Mohács  Ny  í   X  X  V 1 1 

VIRÁGOS:  1.  fehórpettyes  ikorinn)  (Ssatmál 
m.  Nagybánya  Nyr.  Vfíl.327);  2.  húsos.  Virágos 
rostilos  (8oprony  m.  N\  r  XIL888).  Virágot  tár- 
gya (Soprony  m.  Nyr.  X1I.383).  Virágos  fai 
as  állatnak,  kül.  a  szarvasmarhának  a  geriiu-e 
húsostul  (a  farkától  kezdve  úgy  a  dereka  tájáig) 
(Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI  1.575). 

VIRÁGZ-IR*  {virágodzék  (virágozzék)  Csík  m. 
Ethnographia  VII.383). 

(8sólások].    Virágzik   a  köröm  :    fehér   foltok 
vannak  rajta  (Heves  m.  Névtelen  1840).  Virn 
a  háp  (finom  por]:  az  idegen  részek  kötött 
arany  szép  sárgán  kitünedezik  (bányász  mest.) 
(Zalathna  vid.  Nyr.  XI II. 238). 

meg- virágzik :  (tréf.,  gúny.]   megesik,  fattyat 
vet  Ruzsi  megvirágzott  (Vas  m.  őrség  MNy.  V. 

VIRBELÖ:   kilincs  (Brassó   m.   Barca-Ujfalu 
Horger  Antal). 

'VTRCÉGj. 

vircég-varcog :   ismételve   varcog.    Úgy  eszik, 
úgy    rág,    csak    úgy    vircég-varcog   a   foga    > 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

VTRC80LÓD-IK  :     napról-napra     pörlekedik 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.5! 

VIRDÍT     rerdit  Szatmár   m.    Sonkád   Szabó 
Imre;    vereti    Mezótúi  X.569;    Békés    m. 

111.525;   Csongrád  m.   Szentes  Czak< 
renc) :  L  verdít,  vérdit,  virdit :  ordít  (Félegyháza 
Nyr.  V.130;  Kecskemét  Király  Pál;   1 

III.526;  Heves  m.  Makáry  György  1839: 
Gömör  m.  Nyr.  XV1II.422;  Szatmár  m.  Sonkád 
Szabó  Imre).  Vidd  el  már  (ezt  a  gyereket],  né 
vérdfccson  a  fülembe!  (Csongrád  m.  Szentes 
Csákó  Ferenc).  Né  virdiccs!  (Szeged  vid.  Nyr. 
\  II  47.ii ;  2.  vérdít:  rikácsol  (Mezótúr  Nyr.  X. 
569);  8.  i-érdit:  kornyikál,  fülsértően  énekel 
(Békés  m.  Nyr.  10.526). 


rá-virdlt:     ráordít     (Heves    m.    Sirok    Nyr. 

XXVI 

I.VIRDU!  I,  hajnalodik  (( 

vid.  <óial  Endre). 

|2.  VIRDUL). 


\  mmez 


röja-virdul :  kap 

(Udvarli. -ly    in     Szókelv  l    : 

kaszál  Iá  siti,  hogy  nem  I 

halj  m.   Agyagfalva  Nyr    XXII 

VIRGA  írom 

X  \  r.    V 1 1 

hely  vid.    Horváth  Györgj 

csakugyan  soi 

m.  Szentes  Czakó  Fen 

(Szólások].    Virgi'm   állani:  vallatáson  (Tisza- 
örs Csaplár  Benedek).   Erős  virgán  vöt 

szigorúan    (Soprony    m.    Kisfalud.    Nagy-Miháli 
Nyr.  XXI 

VIRGÁCS    {virgáncs    Csík     in.     Kthnogruphia 
VIT.896;  vtrgáncs  Zilah  vid.  Nyr.  XXVIL49I 

IvTRGAD]. 

meg-virgad  :  megküzd,  megbirkózik.    '/ 
H   a  hidet  (Somogy    in.    Ádánd    I 

XXVHL386;  Bánóczi  József)   [vö.  mög-virgódik). 

VIRGAT :    ríkat    (gyereket)    (Háromszék    m. 

Vadr.). 

meg-virgat  :  megrifa 

iáromszék  m.  Vadr.). 

VIRGINA:   zongora   (Csík   in.    MNy. 

VIRGINÁL  :   idétlenül,  kis  gyermek  módjára 
sírogat  (Székelyföld  Tsz.). 

1.  VIRGÓ  :    ket  fél  közti  pörös  hely.  I  BM 
mind  a  két  fél  magáénak  tart  [?]  (Udvarhely  ni. 
Vadr.). 

virgó-föld :    olyan   föld,   a   melyet  a  család 
tagok   v.   a   család   ágai    közösen    bírnak 
hogy  évenként  váltakozva  használják 
Gyergyó  vid.   Qai  Mihály)  (vö.  forgó], 

(2.  VIRGÓ). 

virgó-föld:  fáktól,  cserjéktől  m 
még  föl  nem  szántott  föld  (Csík  m.  Hiró  La 

VIRGÓD-IK:  vesződik  (Somogy  in.  Kaposvár 
és  vid.  Sohröder  »ivuláné,  Cser  Gyula). 

mög-virgódik :   megküzd,  megbirki 
lódott  a  betegséggel  (Somogy  m.  Kaposvái 
Cser  Gyula)  (vö.  meg-virgad\. 

VTRGÜLYA  :  a  Mii-malomban  az  ; 
a  mely  a  fölső  kő  működését  szabályozza,  hogy 
az  ne  .sántítson*  (az  eggyik  végén  toll  van,  s  as 
mutatja,  hogy  jól  fekszenek-e  a  kö 
son)  (Tisza  mell.  Nyr.  [H.238;    Szeged  Dft 
Gyula). 


HMM 


VIRHÓ  -VIRICS 


VIRICHKES     VIRRAD 


1002 


VIRHO  mre  v.  szobára  mond- 

jak:! Bt  nagy  Indeg  virhó!  (Miskolc  vid.  Csaplár 
Benedek). 

[VIRHÜD-IK]. 

f»l-virhudik :  fölbószül  (Székelyföld  Andrássy 

neki-virhudik:  nekibuzdul,   l'gyan  nekivirhut- 
tál  a  menésnek!  (Székelyföld  Arany-(iyulai  V 
III.  304). 

rá-virhudik  :  1  erősen  rávágyik,  erősen  kivan 

vmit  tenni.  Eeávirhutt  as  elmeneieir*:  nagy  me- 

>*kje  támadt   (Háromszék   m.   Uzon  Erdélyi 

s).  ügy  rávirhudott  az  elmenetelre,  hogy  ojant 

az  ember  ne  lásson    (Csík    ni.    Xyr.  XX 

2.  ráérik,  rájön.    Ugyan  reávirhudt  a  vígjátékba 

Székelyföld  Tsz.). 

VIRHUSZ-IK:  bőszül  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.366;  Vadr.). 

rá-virhussik  *  rá-rirhudik  1.  (Háromszék  ni. 
Uzon  Erdélyi  Lajos).' 

VTRLBÉL  (riribelni,  riribölm,  riribUlm  ;  — 
vereböl  Zala  m.  Galambok  Bódiss  Jusztin):  1.  lu- 
bickol, locsnlódik  (a  vizben)  (Dunántúl  Lehr  Al- 
bert; Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Balaton  mell. 
11.93);  2.  bugyborékol,  bugyogtatja  a  cső- 
rével a  vizet  (a  réce,  mikor  eledelt  keres)  (Du- 
nántúl Bódiss  Jusztin ;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 
A  réce  viribül  (Tolna  m.  Simontornya  Nyr.  V. 
230);  3.  rendetlenül  iszik,' vedel  (mint  a  veréb, 
vagyis  többe'  get,  mint  a  mennyit  meg- 

iszik) (Dunántúl  Lehr   Albert:  Pápa  vid.   Tsz.); 
gyakran  iszik  (a  gyerek)  (Kjs-Kun-Halas  Nyr. 
.19). 

[Szólások].  Csak  úgy  riribütiink  a  szivábo:  bő- 
vüH-n  voltunk  (Veszprém  m.  Torna  Nyr.  XVII. 
432). 

ki-viribel:  apránként  kiiszik  (Tolna  m.  Tsz.; 
Hol?  Tsz.). 

VTRTBITYKÖL:    poosol,  pocsolva  hancúrozik 
a  visben.    Hamar  fürödjetek;  ne  viribityköljetek 
<oká !  (Pest   m.   Dabas   Király  Pál)   [vö.  ri- 
rityköl\. 

1.  VIHICS:  1.  édes  nedv,  mely  a  kora  tavasz- 

azal  megfúrt  fának  (kül.  nyírfának)  az  oldalából 

ura  vid.  Nyr.  XXIV. 479;  Gömör  m.  Tsz.; 

kelyföld  Tsz.;  MNy.  VI.173;  Xyr.  V.424; 
XX  VI  1.47:  Kóváry  László  1842;  Kiss  Mihály; 
Udvarhely  m.,  Háromszék  m.,  Erdóvidék  Szász 

sef;  Háromszék  m.  Vadr.:  Xyr.  111.374; 
Braasó  m.  Hétfalu  Horger  Antal;  Csík  m.  Győrffy 
Iván).  Kdös  virics  foj  a  fából  (Udvarhely  m. 
Vadr.   76);   2.   pálinka-   v.   sörfőzésnél   az  első 

»nge)  lejárás  (Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály; 

omszék  m.  Vadr.;  Nyr  III.374;  Brassó  m. 
Bécsfalu  Horger  Antal)  |vö.  fa-virics,  nyir-virics). 

_'.  VIRICS:  1.  rügy  (nyir,  fűz  s  más  efféle 
fák    riigye)    (Bereg   m.   Tiszahát    Pap   Károly); 


2.  fiatal,  hajlós,  nyers  vessző  (Bereg-Rákos  éa 
vid.  Pap  Károly). 

VIRIC8KÉ8:  pattanásos  (Kaposvár  Schröder 
Gyuláné). 

VIRÍCSOL:  virraszt.  Csak  olyan  későn  ne  j<- 
uál  haza  !  Mindig  vxricsolni  kell  miattad  (Jászság 
XXIX.92)  |vö.  vérázsol]. 

VIRIKKÉL:  virraszt  (Háromszék  in.  Vadr.) 
|vö.   virikol\. 

fen-virikkel:  fönuvirraszt  (Háromszék  in. Vadr.) 

VTRIKOL  :  virraszt,  beszélgetéssel  ébren  tölti 
az  éjét  (Udvarhely  m.  Ége  Nyr.  XXIX.480)  (vö. 
virikkel]. 

fen-virikol:  fönnvirraszt  (beszélgetve).  Meny- 
nyég  fenvirikoltok !  (Udvarhely  m.  Ege  Nyr. 
XXIX.480). 

VIRINCIÓ  :  zűrzavar,  csetepaté  (Bács-Bodrog 
m.  Ada  Nyr.  XXV1I.413). 

VIRÍT  (virét  Beregszász  Nyr.  XXVI.523):  1. 
ragyog.  Csillagok  virítanak  a  fellegek  közt  (Heves 
m.  Sirok  Nyr.  XXV.378) ;  2.  mutat.  VirUad  ide ! 
(Heves  m.  Sz.-Erzsébet  vid.  Xyr.  XXV.287). 

fel-virit :  fölfordít  (kártyát)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.326). 

VTRITYKÖL  (Székesfehérvár  Király  Pál ; 
Nagy-Kőrös  Nyr.  XXVII.138;  Orosháza  Benkő 
István;  viricköl  Orosháza  Benkő  István;  virics- 
köl  Cegléd  Ilosvay  Vilmos) :  1.  viricköl,  viricsköl, 
rirityköl :  fürdik,  lubickol  (a  kacsa,  a  liba  a  víz- 
ben) (Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Orosháza  Benkő 
István);  2.  viricköl,  viricsköl,  virityköl:  bugyog- 
tatja a  csőrével  a  vizet  (kacsa,  liba)  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos;  Orosháza  Benkő  István);  3.  vi- 
rityköl:  bugyborékolva  iszik,  szürcsöl,  iszogat 
(Székesfehérvár  Király  Pál;  Nagy-Kőrös  Nyr. 
XXVII.138)  [vö.  viribityköl\. 

VIRITTYEL  (Kecskemét  Nyr.  1V.284;  virityü 
Tolna  m.  Király  Pál):  bugyborékolva  iszik,  szür- 
csöl, iddogál. 

VIRKEL :  a  teknőból  kiszakított  tésztadarabot 
összegyúrja.  Virkelem  a  kenyeret  (Brassó  m.  Hét- 
falu Horger  Antal).  [Micsinál  kejed?\  Hd  virkelek 
(Hétfalu  Nyr.  XXÜ.94). 

|VIRKÉLÖ|. 

virkölő-tekenő :  gyúró  (nem  dagasztó !)  teknő 
(Braasó  m.  Hétfalu,  Tatraug  Nyr.  11.524;  XVI. 
575). 

VTRNYÓ :  viskó  (Udvarhely  m.  Vadr.). 

VIRRAD  (vrrad,  verődé*  Vas  m.  Óraég  Nyr. 
VI  1.272;  Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.133; 
vérad  Pécs  Kassai  J.  Szókönyv  11.116;  vérrad 
Répoe  mell.  Nyr.  XX.366;  Esztergom  Nyr.  IX. 
233.  540;  Vas  m.  Jánosbása  Nyr.  VI.881;  Bala- 
ton  mell.  Nyr.   III.517;  XXV.465;  Sümeg  vid. 


1003 


VIRRADAT     V1RROGAT 


V1RROOÁT     Visi 


1004 


Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelvj.  K>.  Veszprém 
sallóköz  Bzinnyei  József; 
Heves  m.  Sz.-Krzsébet  vid.  Nyr  dali 

\w  XWii.ur..  yifjad  §iékelvi»i.i  Gyórflrv 
Km;  Udvarholy  m.  Tsz.;  Vadr.  17  -zék 

m.  [?|  Vad]  ~<iad  Tisza  vid.  Nyr.  XXVI. I  10 

Háromaiék  m   Vadr.  523h). 

|8iólá80k).  Ide  viraggy:  ide  nézz!  (Heves  in. 
Sz.-Erzsébet  vid  -7). 

VIRRADAT  a  Eszék  vid.  Nyr.  VII 

vératm  Heves  in.  Saár  Nyr  V\89;  ritottif 
m.  órség  Nvr.  IV .89;  l  Dráva  moll 

'.ilnh  vid.  Nyr.  XXVII. 
ir/kor   Háromszék  m.  Vadr.  409; 
fig  Udvarhely   m    \':nl  IímJ    ' 

>n  be  <u  i  nap  virradtál  (Heves  m. 

Saár   Nvr.  V.39).    Vén  lat   előtt 

B«U.    Kopáai    Nyr.    XVI.41). 
kezdeti    riUiiinlani :    virradatkor    (Háromszék    in 
N\r.   Ili: 

VIRRADÓ.   Mát  inlag  :  másnapra 

virradva,  nájnip  hajnalban  (Udvarhely  m.  Nyr. 
IV> 

VIRRAN:  röffen.  Iierren  (Székelvfold  Andi 
Antal  1848;  Háromszék  m.  MNy.  V  1.355 ;  OyőrfTy 
Iván).  Á  sertés,  mikor  a  kést  érezte,  nagyot 
ránt  (Háromszék  m.  Vadr.  523b). 

fel-virran :  fölröffen,  fölherreu  (Székelyföld 
Andrassy  Antal  1843). 

VIRRASZT  tó  Vas  m.  Vép  Varga  Ig- 

nác; véraszt  Zala  m.  Keszthely  Horváth  György; 
vérnyaszt  Vas  m.  Kis-Cell  vid.  Király  Pál;  vér- 
raszi  Mosony  m.  Lébény-Sz.-Miklós  Varga  D. 
rgy;  Vas  m.  Jánosháza  Nyr.  V1.381 ;  8ümeg 
vid.  Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelvj.  10;  Veszp- 
Nyr.  II.513-.  VI.237 ;  viraszt  Csallóköz 
Szinnyei  József;  Xesivirasztó  Marosszék  Kolos- 
váry  Sándor;  rivaszfani  Nyitra  m.  Vág-Hosszn- 
falu  Nyr.  XX.85). 

VIRRASZTÓ,  VÉRA8ZTÓ :  halottvirrasztás 
(halottas  háznál  imádsággal,  énekléssel,  beszél- 
getéssel eltöltött  éjjel)  (Balaton  mell.  Tsz.;  Vas 
m.  Vép  Varga  Ignác). 

VIRROO:  1.  vihog  (Székelyföld  Qyórffy  Ii 
vö.    MNy.   VL864;  Vadr.    523a);   2.  agyarkodik. 
veszekszik,  pörlekedik  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
355).  A  kik  ezön  a  világon  az  atyafiak  közül  úgy 
virrognak,  pöüeködnek  itt,  a  má 

gon  is  örökk-  I'dvarhely  m.  Ke- 

resztúr vid.  Vadr.  452)  (vö.  virrong). 

öMie-virrog :  össze  veszekszik  (pl.  két  csinta- 
lan gyerek)  (Székelyföld  Tsz.). 

VIRROGÁS  :  veszekedés,  pörpatvar  (Székely- 
föld Tsz.;  Háromszék  m.  Vadr.). 

[1.  VIRROGAT],  VÉRROGAT  :  l  sunyan,  ha- 
ragosan néz  (Vas  m.  Körmend  Schröder  Gyu- 
láné). 


|2   VIRROGATI,  VÉROGAT.  tftbl 

i  in   Keszthely  Horváth  Qyftrgj 

VIRRONG:   veszekszik. 

eróseh l"  a    vJMMfóttak,   <>< inért   a  szegény  ember. 

.  I'uld 

NGy.    II  ong, 

VIRRONGÓ:  veszekedó  dó  (Szé- 

kelyföld Andrassy  Antal   1848)  [vö.  villongó). 

VIRSTLI    [virsi   Bács-Bodrog   m.    Ada    N 
\  WII.412). 

VIRTIGLI :  igazi,  tényleges  (pl.  frajter 

liurnista.   tamhiir)  (Kaszárnyai   sz<>. 

(8omogJ   m    Sandnr 
József). 

VIRTUS8ÁG:    virtus.    Xrm    nag;/  virtusság  az 

'  kajiiíiu/i  (Veszprém  Nyr.  IV.k: 

VIRTY-VARTY:   szószóló   (a    lakodalomban) 
(Brassó  m.  Hosszúfalu  Horger  Antal). 

[VÍS]. 

vis-vás:    áskál,    ásogat.    Vísik-vássák    a    i 
(Békés  m.  Szeghalom  Nyr.  VTL328)  |vö.  vés], 

[VISÁG]. 

viság-kapu :  a  firtosalji   hegynyereg  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  VI.  171). 

VISÁLY,  VÍSA   (cisály  Vác   Divényi   Gyula; 
-  Palócság   Divényi  Gyula;    Nógrád    m.  Tol- 
Nyr.   XVIII.4S):  eggy  tábla  szólló. 

jVISÁS]. 

visás-kapu  ==  viság-kapu  (Udvarhely  m.   K 
VI.  171). 

VISEL  (üsel  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.96;  kioldva, 
Klézse  Nyr.  III.568;  üszel  Moldvai  csáng. 
IX.489;  üszely  (=  viselj]  Moldvai  csáng.  Erdélyi 
J.  Népd.  és  mondák   1.427;   vüsel  Vas  m. 
Nyr.  XXIX.173;  Udvarhely  m.  Vadr.). 

[ki-visel]. 

[Szólások].   Kiviseli  magát:  jól  viseli   magát. 
Szüretyi  idő,  kurjantás  idő,  kiviseli  n 
i   ság  Lisznyai  K    Palóc  dalok  102.  s  ÍUn 

XIX.UU).  Szépet  gyalázatos  volt 

a  magaviselete  (Háromszék  m.  Nyr.  IX 

16-visel:    leszid,  lepiszk.d.    LévitU  »int 

a  kutyát  (Zala  in.  I.esenee-Istvánd  Nyr.  XVI 

még-visel:  csúfol,  gúnyol.   Ervei  a  szunra' 
sélek  még  (Gyór  m.  Rába-Sz.Mihály  Lichtschein 
Ödön). 

[Szólások].  Megviseli:  meglátszik  rajta,  ha  ki- 
kerül  a    kezéből   (Nagykunság,    Túrkeve    N 

VII  1.470). 

VI8ELETÉ8  (vMMit):  1.  a  kin  jól  áll  a  ruha 
(Baranya-Ózd  Somssich  Sándor) ;  2.  viseltes,  ko- 


visklö— viszn- 


VISZKET     VISZOLOG 


1006 


pottas  (Szabadka  Kászonyi  gyulai  ott  viselnek 
viseletös  tunikát  (Torontál  m.  Száján  Kálmány  L. 
8seged  népe  11.200). 

VISELÓ  (viseüó  Dunántúl  Nyr.  XX VI. 473). 

▼iselló-ruha:  hétköznapi  ruha  (Dunántúl  Nvr. 

[VISELT|. 

agyonviselt :    elhasznált,    elnyűtt    (Fehér    in. 
Nvr.  IX.284). 

IVISÍTÓJ. 

visitó-fecske :    sarlós-fecske   (micropus  apus) 

(Erdély   \  un  öl). 

VISLAT  (vaslat  Aranyosszék  Borbély  Samu), 
untalan   jon-megy,   ide  s  tova  v.  ki  és  be  jár, 
koslat  (Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mihály)  jvö.  bislet, 
'.  fislet,  vislet,  vizslat]. 

VISLET:    x     Székelyföld    Kiss   Mihály;    Só- 
vidék  Boros  Gábor). 

VISNYE:    meggy    (Palócság   Tsz.;    Hont    m 
Czitnmermann  János). 

[VÍSOLJ. 

el-visol:  elvásol  (Zilah  Kerekes  Ernó). 

[VÍSOLÓD-IK]. 

ó-visolodik:  elkopik  (dörzsöléstől,  súrlódástól) 
(Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII.62)  [vö.  é-vásolódik]. 

[VISOLYOD-IK]. 

el-visolyodik:  elmosolyodik  (Székelyföld  And- 
rássy  Antal  1843)  [vö.  el-pisolyodik]. 

VISONG:  folyton  visít,  vijjog  (Kúnszentmár- 
ton  Nyr.  11.475). 

VISONGÁL:  síva  kunyorál  (a  gyerek).  Menj  \ 
már,  ne  visongálj  itt!  (Csongrád  m.  Szentes  i 
Csákó  Ferenc). 

VI80NGAT  (vissongat  Nagykunság  Nyr.  XVI. 
L  visongat,  vissongat:   gyakran  visít,  lár- 
más,  sajong,   ujjongat  (Nagykunság  Nyr.  XVI. 
Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430);  2.  visongat:  síva 
orál  (a  gyerek).  Menj  már,  ne  visongass  itt! 
(Csongrád  m.  Czakó  Ferenc). 

VTSORNYÓ:    viskó    (Csongrád    m.    Szentes 
Csákó  Ferenc). 

VISZ  [vüsz,  vüszök.  Qviiszöm  Soprony  m.  Hor- 
pács i  Nyr.V.285;  Repce  mell.  Nyr.  XX.365;  Vas  i 
m.  Őrség,  Ssalafó  Nyr.  VII.  180:  Vas  m.  Német- 
Gencs   Nvr.  XXVL9S;  \ SS  m.  Vép  Nyr.  XXIX 
173;  Göcsej  Nyr.  III.  180). 

[Szólások].    Tisztábo  viszi  ászt  a  dogot 
tázza,   tisztába  hossa   (Somogy    m.   Nemes-Déd 
VI  11.525). 

VISZIP:  förakás   (Abaúj  ni.  Buzita  Nyr.  VII. 
519). 


VISZKET  (viszked  Soprony  m.  Repce  mell. 
Nyr  is  m.   Simonyi  Zsigmond;  Vas 

m.  Őrség  Nyr.  VII.322;  8omogy  m.  Adand 
V.467 ;  Vessprém  m.  Simonyi  Zsigmond ;  Vessp- 
rém  m.  Ssentgál  Nyr.  V.419;  Szolnok  Nyr.  XVIII. 
234;  Cegléd  Nyr.  11.517;  Sseged  és  vid.  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  1.208;  Nyr.  111.226;  Fölsó- 
Bácska  Nyr.  X1I.216;  Bács  m.  Bajmok  Nvr.  VIII. 
279;  Gyöngyös  Nyr.  V1H.561 ;  Hajdú  m.  Földes 
Nyr.  IV.136;  Szatmár  vid.  Xyr.VII.180;  Maros- 
Torda  m.  Nvr  XXVIII.189;  Brassó  m.  Hétfalu, 
Zajson  Nyr.  IV.374:  V.333). 

VISZKETED  (viszketeg  Züah  vid.  Nyr.  XXVIII. 
60  [de  uo.  239.  viszkeUg]):  l.  erős,  csillapítha- 
tatlan viszketés.  Nekigyün  a  viszketeg  (Jász-Alsó- 
8z.-György  Nyr.  XII.279;  Csapodi  István).  Neki- 
jött a  nagy  viszketeg.  A  viszketegtől  vót  (a  baj) 
(Pest  m.  Virág-Pereg  Nyr.  XIV.283;  Csapodi 
István);  2.  rüh  (Ssatmár  vid.  Tsz.);  8.  visi 
teges  bórkemény edés  a  fagyott  lábon  (Zilah  vid. 
Nyr.  XXVIII.G0.  239). 

VISZKETEGES:  kiütéses  (Zala  m.  Szepezd 
Nyr.  XVII.284). 

VISZKOL:  1.  ide-oda  mozgat,  húzgál,  tuszkol 
(vmely  nehéz  tárgyat,  pl.  tele  hordót,  mikor  az 
ászokra  helyezik)  (Cegléd  Uosvay  Vilmos;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.519;  Szeged  vid.  Nyr.  II. 
93);  2.  fészkelődik,  nyugtalanul  izeg-mozog,  fe- 
szeng, furakodik  (Székelyföld  Gyórffy  Iván)  [vö. 
vackol]. 

VISZKOLÓD-IK :  fészkelődik,  nyugtalanul 
izeg-mozog,  feszeng,  furakodik  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.519;  Szeged  Csaplár  Benedek;  Székely- 
föld Tsz.;  Nyr.  IV.328;  Háromszék  m.  Vadr.). 
Addig  viszkolódott,  míg  éppen  a  báttyához  jutott 
(Háromszék  ni.  Nyr.  X.38)  [vö.  fészkolód-ik,  vac- 
kolod-ik]. 

VISZKOTA,  VASZKOTA:  fészkelődő,  nyug- 
talanul izgő-mozgó,  feszengő,  furakodó  (Három- 
szék m.  MNy.  V1.355.  és  innen  Vadr.  [helytelen 
értelmezéssel];  Kiss  Mihály). 

VISZKOTOL  =  viszkolód-ik  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.355;  Kiss  Mihály). 

VISZL-IK  (viszUuú,  viszlás,  viszlott):  félre- 
ugrándoz,  a  nyomát  visszajárja  v.  cifrássa  (a 
nyúl)  (Székelyföld  Tss.;  Kiss  Mihály). 

meg-viszlik :  M  Itt  viszlott  meg  a  nyúl  (Ssé- 
kelyföld  Tsz.). 

VISZÓD-IK  (viszónnyi) :  vesződik  (Somogy  m. 
Szóke-Dencs  Nyr.  III.231). 

VISZOLOG,  VISZORCG  (viszolog  Zala.  m. 
Szepezd  Nyr.  XVII.284;  Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1834;  Tsz.  [itt  viszolyog  hiba) ;  Vessp- 
rém m.  Vaszar  Kurucz  Kilián:  Vessprém  ni 
Tevel  Király  Pál ;  Tolna  m.  Ssakcs  Király  Pál ; 
viszolyog  (?)  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  viszorog 
Győr  m.  Nyr.  III.427;  Vessprém  m.  Csetény 
Haláss  Iííiiáez):  1.  iszolog,  viszolyog  {?],  viszorog: 
borzong,   borsó  ki  vd  (Vas  m.   Kemenesalja  Tss.; 


|i  107 


\  ISZ0NTAQ-V1- 


/\l. 


HNIS 


Veszprém  in.  Vaasar  Kuruoi  Kilián;   Tolna  m. 
Szakos   Király  Pál).   Viszol  \am  (lm  a  fa- 

lat vakarják,  ha  ríasálnik    vuiit)  (Qyőr-Si.-Már- 
14a  Jusztin).    Vissorog  Gyo"!   ■ 

Nyr.  m.427).   Még  a  hátam  is  viszolgott.   m 

sunya  sebét  (Zala  m.   Szepezd 
iszorog  a  kitöm  (Veszprém  m. 
Csetóny  Halász  Ignác)  viszolog 

rém  m    revei  Ki 
Fái);  2.  viszolog:  vonakodik  (Balaton  mell. 
Tas.;  Horváth  Zsigmond   1 

(VISZONTAG). 

|8zólások).  Egymással  rissontag  éltünk:  ellen- 
ségeskedésben (Kaaaa  vid.  Nyr.  IX.557). 

V1SZONTAQLAGOSAN :  viszont  (Báee  111 
Dont  UCVL889). 

VISZONTAGSÁG:  viazálkodás.    I  ság- 

hun  élük  (Ahauj   m.   Kia-Kór  Nyr.   XIX. 330). 

VISZONY:  viazálkodás,  rosas  eggyetértés. 
rag.  Ni  kévánják  kété'k,  hogy  észt  a  kiva 
gaggyam :  jól  tuggyák  kitek,  mijén  viszonyba 
gyök  othon  a  cselégyeimmel  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XV II  .237).  Má  régúta  viszom/ba  vannak  egy- 
mással  (Mohács    Nyr.    XXVIl.lin,.    Viszon   van 
kősfik  (Erdövidék  Nyr.  IX.42). 

[VISZONYLIK]. 

meg-viszomlik:  |?].  Migviszomlott  tólö  (Vas  m. 
Óreég  Nyr.  VII.322). 

VISZONYSÁG:  1.  baj.   Yiszonysátjba  VoU  (8 
bölcs  m.  Kis-Besenyód  Nyr.  IX.  137);  2.  viszony. 
(,Jó  viszonyban   voltak?*  Peleiét:]    Azon  időtől 
bssáve  jó  viszonyságban  voltak  (Szabolcs  m.  Tisza- 
Bsilár  Nyr.  XII.506). 

1.  VISZOS  (riszöa  Veszprém  in.  Enying  Nyr. 
XX  \  1.  nem  egyenes,  hanem  kuszált,  eggy- 
másba  fonódott,  össze  1.  szálkás 
(fa,  deszka,  a  mely  e  miatt  rosszul  hasad,  nehe- 
sen  faragható  és  gyalulható)  (Győr-Sz.-Márton 
vid.  Bódi88  Jusztin).  Viszos  fa  (Göcsej  Tsz. ;  Gö- 
csej, Nagy-Lengyel  Nyr.  VL180;  Balaton  mell. 
Tsz  .11  Halas  Xyr.  XVÍ1Ö);  2.  hibás 
ssövésú  8  e  miatt  ferdén,  görbén  hasadó.  Viszös 
akartony  (Veasprém  m.  Enying  Nyr.  XXVI.520); 
3.  borsas,  szálkás  (vásson,  a  mely  e  miatt  ne- 
hezen mosható)  (Gyór-Ss.-Márton  vid.  Bódiss 
Jusztin)  (vö.  visszáros,  visszás]. 

2.  VISZOS:  sárgás  zománeú.  KsftSM  I  foga 
(Zala  m.  Rezi  Bódiss  Jusztin). 

VISSZA  (vijsza  Hargita  vid.  Vadr.  95;  visza 
Vas  m.  őrség   Nyr.  V  ha  Repce  vid. 

.369;  Vasm.  Nyr.  XVIII. 144:  XXV.228; 
Göcsej  Nyr.  XIII.495;  Somogy  ra.  Újmajor  Nyr. 
VII!  aranya-Ózd    <  \V  11.208; 

öunye-visznya  Zilah  Kerekes  Ernó ;  viszra  Mold- 
vai csáng.  Nyr.  IX.  492;  Moldva,  Ssabófalva  vid. 
Nyr.   IV.142;  viszrd  Szlavónia   Nvr.   XXI  11.263. 
266;   vissza  Dráva  mell. 
vistváx  Brassó  m.    Hétfalu  Király  Pál;   Moldvai 


1  Visstán:  viasza - 

1-1  (Szatm.i 
-  Visszáj 
Sseged    Hennán    0.    Halászat    K        1 

11  horog  és  a  szigony)  sza 

rom,  Szeged  és  egyebütt,  Hermán 

2.   visszája:    (a   hal)    vendég 

intermaxillare)  (Balatonfüred    Hen 

K  ) ;  •'*.  (a  varsa  1 

RMB   Hermán  0.  Halászat  K.);  4.  viszja:  a  k 
kapuját  alkotó   két  nidfal    (8oproi 
Hermán  0.  Halászat  Ki 

(Szólások).  Vissza  van:  hatra  van  111 

Ormányság  Tsz.).   Vissza  van  még  a 
1  s.ik  ezután  érkezik  (Somogy  m     Balaton 
Nyr.  XV  1.477).    Nékem  immá  nincen  szók  na\ 

n  ez  lesz  a  (oldvai  csáng. 

III..")).    Viszvát  szól :  visszafelesel  (Brassó  m.  í 
falu  Király  Pál). 

|viBsza-kóz|.     Visszakézböl:    jobbkéssel    balnd 
jobbra  v.  balkézzel  jobbról  balra  1 
tal.  Ugy  váktam  pofon  visszakézbő,  hoy, 
elindót  az  orra  1  ■•  tőccs  visszakézbő,   mer 

megárt!    Visszakézbő  kő   megmozsdatnyi   [a  meg- 
igézettet)  (Hont,  Bars  m.  Nyr.  XX VII 
kézből  megütni  vkit  (Kis-Kún-Halas  Nyr   XV. 

nakézbi  tötött  a  pohárba.  Viss. 
nyakonn   v.   ódáiba    (Csongrád  m.   Ssentet   Nyr. 
XXVII.234).  Pünkösd  écakáján  szöggyé  át 
lányt,  oszt  visszakézbü  csapkod   mmj  vele  a 

|  net,   akkor  nem  fogik  mögrontani  (Szeged 
mány  L.   Szeged   népe   1.111).    Mikó  / 
embör,  oszt  odamén  a  boszorka 
nyomni,    oszt    fia   akkó  e  biri   / 

1   évadul.  Mikö  el 
szagot  a  vásárra  vinni  cl<tnni,    akkó  van  <>jan,  a 
ki  úgy  csinált,  hogy  visszakézbü  port  vág  utánna 
(Torontál  m.   Száján   Kálmány  L.    Sseged  népe 
11.108.109).   ügy  váglak  nyakon  <zbü,hogy 

a  zeget  is  bőgőnek  nétÜl   (Szabadka    Kássonyi 
Gyula).    Visszakétbü  vágja  pofon.   Vissza, 
tenek   bort   (Bács-Bodrog   m.    Ada    Nvr     XX VII 
).  —  Visszakézrü:  cv  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 
—  Viss:  v.  Visszakézzr1 

!   ves  m.  Névtelen    IS40). 

vi8sza-ssó :  feleseló  szó   (Háromszék  in 

XVIII. 144). 

visssa-ut    (vissz-uton    Csallóköz 
visszamenetel  v.  visszajöv 
elmente  (Székelyföld   Nyr.  V.424).    Viss 
!  be  hozzám:  visszamenet  (Csallóköz  Nyr.  I 

VISSZÁL,  VISZÁL  :  1.  összesodor  ( • 
szál   fonalai ;   a  sodrás  t.  i.  az   eggyes   fonalak 
sodrása    ellenében,    tehát    visszájára    történik) 
,  (Győr  m.  Tsz.;  Rábaköz  Nyr.  XV.521  (itt  n 
nyi   sajtóhiba);   Balaton   mell.,   Tolna   m.   Tsz.; 
Cegléd  Uosvay  Vilmos;  Ssalonta  Nyr.  VII! 
:   Ssatmar  fid.  tsz 
XV.191;  Tisza-Dob  Nyr.  XXVII.46 

újra    eljártat   (b. 
iromssék  m.  MNy.  VI.355;  Vadr.). 


VISSZA!. (>     VITÁLÓD-IK 


VITÁLÓDA8-VÍV 


1010 


osMö-Tisssál  —  viatzdt  1.  (Rábaköz  Nvr.  XV. 

VISSZALŐ,    VISZÁLÓ    ii istálló):    MM)    ÍOMÚ 

összesodrására  való  orsó  (Csongrád  m.  Szentes 

Halászat  k  .áza  Nyr.  1V.382). 

visszáló-orsó,   viseáló  orsó    (riszáOÓ-ors- 

m  ni.  Naszvad  Nyr.  IV.283  [itt  viszalló-o. 
hlbn  ■■.  r.  Vllf.-i  márm.  Nagy- 

>:i  Nyr.  XV.  191). 

VISSZÁNOZ :  l.  visszáján  keid,    megfordítva 
•í.  Gyergyó  vid.  Ssósi  Jóssef) ; 
mszék  m.  MNy.  Vl.209;  \ 
IBBb;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  8.  hát- 
ráltat (lovat).  Visszánozd  a  lovat !  (Csík  m.  Oyergyó 
vid.  Szász  József)- 

VTSSZÁROS:  tekerés,  faosaros.  Vistzáros  fa: 
a  mely  nehezen  és  nem  egyenesen  hasad  (Ud- 
varhely  in.  Vadr. ;   CsJk    ni.   MNy.  VI.377)  [vö. 
>s]. 

[VISSZÁS),  VISZÁS  :  sodros,  szálkás,  akadozó. 
ilyen  viszás  cérnával  nem  lehet  várni.  Olyan  vi- 
szás ez  a  deszka,  hogy  nem  lehet  gyalulni  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos)  (vö.  1.  viszos]. 

visszás-kapu:  hátulsó  kapu,  kertajtó  (Brassó 
m    Hótfalu  Horger  Antal). 

VTS8ZÁZ  =  visszál  1.  Fonalat  visszáz :  a  rok- 
kán visszahajtja,  két  szálat  eggybefon  házi  cér- 
nának (Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr. 
XX  1.381). 

VISZTYEBNIK:  .országi  biró'  (így  magya- 
rázta eggy  öreg  ember;  vö.  ol.  visternic:  adó- 
szedő, kincstartó)  (Moldvai  esáng.  Rubin  Mózes). 

VITA :  1.  pörpatvar,  veszekedés  (Csík  m. 
Oyergyó  vid.  Szása  József).  Nagy  vita  volt  a 
szomszédban  (Udvarhely  m.  Biró  Lajos).  Ha  igy 
még  sokat  fojtatnók,  félek  azon,  hogy  vita  támad- 
hatna köziünk  (Háromszék  m.  NyK.  111.18);  2.  baj- 
lódás, viszontagság.  Nehéz  vitám  volt  véüe  (Szé- 
löld NyK.  X.338).  Sok  vitán  ment  keresztül 
(Háromszék  m,.  NyK.  111.14);  3.  zavar  (Nógrád 
in.  Szécaény  Agner  Lajos).  Nagy  vitába  vagyok 
(Szabolcs  m.  Tisza-Dob  Nyr.  XXVII.46). 

(Szólások).  Vitán  járni:  nehéz  v.  vészes  föl- 
adatban, vállalkozásban,  kétes  kimenetelű  dolog- 
ban járni  el  (Székelyföld  Tsz.  (helytelen  értel- 
mezéssel];  NyK.  X.338;  Kiss  Mihály). 

VITÁLKOD-IK  {vitálkodom  Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.;  vityálkod-ik  Udvarhely  m.  Magyaros, 
Agyagfalva  Séra  Kálmán)  i  1.  vitálkod-ik,  vityálr 
kod-ik  :  gáncsoskodik,  zsörtölődik  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.;  Udvarhely  m.  Magyaros,  Agyag- 
falva Séra  Kálmán);  2.  vityálkod-ik:  kötekedik, 
legénykedik,  mindenkibe  beleköt  (Udvarhely  m. 
Magyaros,  Agyagfalva  Séra  Kálmán). 

(VITÁLÓD-IK),  VITYÁLÓD-IK  (vigyálódm  (?) 
Udvarhely  m.  Simónfalva  Nyr.  XXVI.44) :  1.  gán- 
csoskodik, zsörtölődik,  veszekszik  (Udvarhely  m. 

UMWTEI     MAOYAB  TAjMÖTlB  11 


Magyaros,  Agyagfalva  Sera  Kálmán  ;  Urfvarhuly 
m.  Siménfalva  Nyr.  XXV1.44).  Hunmönyök,  mei 
íimn   tsmőn   i -ityálódni  kezd,  uut 

ti/álódik  (Udvarhely  m.  Magyaros,  Agyagfalvu 
i  Kálmán);  2.  kötekedik,  legénykedik,  min- 
denkibe beleköt  (Udvarhely  ni.  Magyaros,  Agyag- 
falva Séra  Kálmán).  Ne  vityáUdj  velem  ' 
szék  m.  Vadr.);  3.  tréfásan  kötekedik  (Három- 
szék  m.  Vadr.).  Nöznek  a  legények  *  vityálóduak 
velem  (Udvarhely  m.  Vadr.  27). 

VITÁLÓDÁS,  VITYÁLÓDÁ8:  1.  vitálódds : 
vitatkozás,  veszekedés.  Méfmontam  a  rtndét, 
hogy  né'  légy-  Soprony  m.   Kisfalud, 

Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.431):  2.  vityúUdds:  tréfás 
kötekedés  (Székelyföld  Vadr.  541). 

vrrÁLÓZ-IK:  veszekszik  (Pápa  vid.?  Tsz. 
(az  osztozni  szó  értelmezései  között)). 

VITAT  [víttnt  Mohács  Nyr.  XXVII.66.  69). 

rá- vitat:  ráerőszakol  (Szatmár  m.  Krassó 
Hajdú  Nagy  Sándor). 

VITÉZ  (vityáe  (ritk.)  Szolnok-Doboka  m.  Do- 
mokos Nyr.  XI.  188;  vityéz  Moldvai  csáng.  Nyr. 
X.204;  Moldva,  Klézse  Nyr.  IV.143):  1.  vityáz: 
nagyralátó  (Szolnok-Dohoka  m.  Domokos  Nyr. 
XI.  188);  2.  vityéz:  szarkoláb  (növény)  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  X.204;  Moldva,  Klézse  Nyr.  IV. 143). 

VITORLA:  1.  szélmalom  szárnya  (Csanád  m. 
Puszta-Kaszaperegh  Nyr.  VII.45).  Nem  forog  a 
malom  vitorlája  (Pest  m.  Rékas  Nyr.  XVI1I.48); 
2.  lepedő,  a  melynek  az  árnyéka  alatt  a  gyer- 
mek nyugszik  (Oömör  m.  Tsz.). 

(VTTYfiO). 

vityeg-vatyog :  dadogva  beszél  (Győr  na.  Tsz. 
381b.  (a  vatyog  mutató-szó  alatt,  a  hol  hibás  az 
interpunctio] ;  Czech  János  1834)  [vö.  vályog). 

VITYILLÓ  {vityüó  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI. 

VÍV,  VÍ  (vénák  (ritk.)  Baranya  m.  Király  Pál ; 
vijja  Háromszók  m.  MNy.  VI.359;  Nyr.  111.374: 
uinni  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVTI.237;  rív-ik 
Mohács  Nyr.  XXVII.70;  Hol?  Nvr.  XV.520):  1. 
verekszik  (Göcsej  Nyr.  XIV.397;  Dráva  mell. 
Nyr.VI.133;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII.237; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.429;  Bereg  m. 
Király  Pál).  Ma  víttak  a  korcsmába  bácskaiak 
(Eszék  vid.  Nyr.  VIII.279).  Tanétó  uram,  vínak 
(v.  vénák  (ritk.))  a  gyerekek!  (Baranyám.  Király 
Pál);  2.  birkózik  (Háromszék  m.  Király  Pál); 
8.  lármásan  veszekszik,  civakodik  (Göcsej  Nyr. 
11.473;  XIV.397;  Zala  m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin; 
Baranya  m.  Patacs  vid.  Csaplár  Benedek). 

(Szólások).  Vijják  a  leányt:  ostromolják,  hiae- 
legnek  neki  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  V\jjn 
magát:  makacsul  feleselget,  makacsul  vitatja, 
hogy  Igaza  van  (Háromszék  m.  MNy.  VI.359; 
Nyr.  III.374;  Gyórffy  Iván). 

össze- ví :  összeverekszik.  Ha  bsszeiünnak,  bsste- 
vinnak  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII.237).  Öss§e 
is  vittünk  (Mohács  Nyr.  XXVII.114). 

64 


1011 


\IV\S      YIZ 


VÍZ 


VÍVÁS  (inds  Vas  m.  öné^  421 ;  xijjás 

Göcsej  Nyr,  \ IV. 397):  verekedés. 

VtVÁBÚ.  Velem-vívású    velem  eggyidós  i 
Bodrog  m.  Ada  Nyr.  XXVII.477)  (vö.  íváti]. 

|VlVlOBT|,  VŰŐQET:    visz.    Ha 
(Göetej  Nyr.  11.422). 

vivjcL:  több  iiben  viss,  szokott  vinni.  Én 
mindig  a  főispánnyi  vwiltem  a  rákot  (Bars  ni. 
Uj-Bare  Király  Pál). 

VÍVÓD-IK  (ti/dttak  Orosháza  Nyr.  VI.871; 
viód-ik  Soprony  m.  Kapuvár  vid.  Király  Pál; 
Zala  m.  Lesence-Iztvánd  Nyr.  XVI.94):  1.  ve- 
rekszik, dulakodik.  V iádnak  a  gyerekek  (Soprony 
m.  Kapuvár  vnl.  Király  Pál);  2.  küszködik,  ve- 
sződik (Pannonhalma  Nyr.  XII  188).  Ott  vióttak 
(Zala  m.  Lesence-Istvand  Nyr.  XVI  94).  EKfoay, 
uram,  két  hete  vívódunk  mán  a  vii  -nap- 

mi  (mondta   eggy  gáti  munkás]  (Mezőtúr  Nyr. 
70);  8.  veszekszik.   Addig   tutakottai,  addig 
vjjóttak,  mig  osztán  éccér  birokra  kertit  a  dolog 
(Békés  m.  Oroshása  Nyr.  VI.371). 

VÍZ  (véz  Hajdú-Hadhás  N>  t    IX 

[Szólások].  Viz-memi:  vizet  meríteni  (Bereg 
m.  Mesóvári  Nyr.  XXVII.524). 

víz-álló  {víz-állu):  1.  vizenyős  (Göcsej  Nyr. 
XI  1.47 1.  Yizálló  főd  termi  a  sok  búzát  (Tisza-Dob 
Nyr.  XXIV.94);  2.  vízfogó,  gát  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.430). 

Tii-árkus:  sziget  [?  —  tulajdonnév?].  Mikor 
én...  Attilának  a  vízárkuson  libapásztora  vő- 
tam...  (Csongrád  m.  8zentes  Nyr.  VI.380). 

Tti-bujár:  vizet  bújó,  fürödni  szerető.  Az  is 
olyan  vízbujár  ember  tót,  szeretett  uszkároznyi 
(Veszprém  Zolnai  Gyula). 

viz-elve.  A  viz-dve  határ  (határrész|  (Három- 
í  m.  Uzon  Nyr.  VIII.383). 

vii-fej :  forrás,  folyóviz  forrása  (Győr-Sz.-Már- 
ton,  Zala  m.,  Veszprém  m.  Bódiss  Jusztin).  Te 
csak  hajcsd  neki  e  teheneket  e  malom  alatt,  é* 
még  ehivom  e  kutyánkot  e  vízfejre  (Vas  m.  Né- 
met-Gencs  Nyr.  XXVI.282). 

viz-fézzke :  meder,  vis  árka  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

víi-folyás  (Csallóköz,  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek ;  viz-fulás  Mosony  m.  Lébény-Sz.-Miklós 
Varga  D.György):  /wwvwvna  alakú  kivar- 
rás  (szűrön,  subán,  gatya  alján). 

vis-gega:  gége  v.  lélekző-csó.  Megfúlt  a  lúd, 
mer  a  vízgégájába  ment  a  kukoricaszem  (Szolnok, 
Félegyháza,  Mezőtúr  Király  Pál)  [ff.  vizí-géga]. 

Tis-hagyáa:  folyónak,  pataknak  fölhagyott 
medre  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

▼iz-hányó:  elrekesztett  kis  hely  a  hajóban, 
a  honnan  a  belefolyt  vizet  kihányjuk  (Kis-Duna 
mell.  Ovór  és  Mosony  közt  Nyr    XI 


vts-hárltó:  eresz  (Pólegyh;./ 1   Király  Pál). 

viz-hólyag:  húgyhólyag.  Hirtelen  bmétem,  osz- 
tán a  vizhólyagom  a  testbe  esett  (Komarom  m. 
Nyr.  XIV.; 

viz-hordó  :  az  eggyivású  malacok  v.  más  apró 
házi  állatuk  kötött  a  legsatnyáhb,  növésében  a 
többitől    elmaradott.    Tizet  fiad  sak 

olyan  vízhordó  (Csöng:  zentes  Czakó  Fe- 

renc).   Malacai  közt  ez  a   vízhord 
kettő  a  vízhordó  (Háromszók  m.  Nyr.  I\ 

▼ii-hordta:  jött-ment,  más  vidékről 
Vizhorta    ember    (Csallóköz    Csaplár    Benedek; 
Rimaszombat  Nyr.   XVII.525; 
lár  Benedek). 

viz-járá*.  Régi  vízjárás:  folyónak,  pataknak 
fölhagyott  nn-dre  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

vii-jőtte:  folyóvíz  árja,  megáradna 
a  vizjbtte,  lehet  tutajozni  (Csík  m.  Gyergyó-Alfalu 
Benke  Antal). 

[Szólások].  Fel...  vizjöttire:  a  viz  folyásával 
ellenkező  irányban.  Felindult ...  vizjőttit 
martján  (Háromszék  in.  Arany-Gyulai  NGy.  I 

viz-káró:  vízpart  (?]  A  zisten  veszéssze  el  Éti- 
ket a  pújókat ;   napestig   szédölögnek   a 
(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.573)  [vö.  1.  karaj]. 

víz-kereszt:  a  hAmorbeli  fúvó  mosgató-kere- 
kének  négy  küllője  (Torockó  Jankö  3.  Torda 
rtb.  180). 

víz-lóca :   pitvarbeli   pad,   a   melyen   a  vizes 
kanták   állanak   (Borsod   m.    Kthnographia   VII 
7:i:  Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XVII 

[víz-mérték]. 

vizmórtékés:  vízszintes  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

via-ótta:  víz-átjárta.  Vizótta  fa  (Hol?  Tsz.) 
(vö.  avat]. 

viz-pók:  puha  sárvízdaganat  a  ló  lábán  (( 
léd  Ilosvay  Vilmos). 

viz-szakadék  :    olyan    vízgyülemlés,    a    ■ 
valamikor  a  folyó  medrének  része  volt,  de  most 
el  van  tőle  szigetelve  (Hol?  Wyr.  IX  125). 

viz-tarto:  vorbrett  (vizimalom  része)  ((tyór 
Nyr.  X  1.288). 

viz-verós :  l.  hullámgördülés  (Balaton  mell. 
Földrajzi  Közi.  XXH.14Í);  2.  szertelen  izzadás, 
verejt<kszakadás(hyperdro8Í8)  Ide.  Tal- 

lós  Nyr.   XV  1.382). 

viz-vetó:   L   eresz   (Félegyháza   Király   Pál); 
2.  épület  oldalfalain   (a  mestergerendával   . 
huzamosan,  a  kereszt-  és  a  fiókgereudák  alatt) 
elnyúló  gerenda  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

vizvetó-fa :  parasztházaknál  a  tornác  emeltebb 
föl  dj  ettek    v.    kövezetének    azegélygerendája 


1013 


VIZALYAGOS— VIZES 


VIZESEDIK     VÍZI 


1014 


mely  arra  való.  hogy  a  tornácba  csapódó  esó- 
vji,  mikor  lefoly,  a  t<  Idjét  le  ne  mosta 

rt  in    l'j-Bars  Király  Pál). 

vlzvetó-gerenda  =—  vix-vtié  2.  (Borsod  m. 
tÉfciOffiffch  V  11.68). 

vis-vettetó  :  partot  védó,  erósító  gát,  a  melybe 
a  vis  harántékosan  ütküivén  bele  más  irányba 
térül  (Siókelyfdld  Kiss  Mihály)  [vö.  vettető]. 

vir-Teeetd :  a  has  elején  a  keresztgerendák 
szélén  levó  gerenda,  a  mely  arra  szolgál,  hogy 
az  ereszt  magasabbá  tegye  (Borsod  m.  Dédes 
Bthnograpbia  IV.13). 

▼isbe-hányó:  húsvéthétfő  (Heves  m.  Névte- 
len 1840). 

viebehányaó-hótfeő  :  cv  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
884). 

visbe-vetó:  k  (Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal). 

visen  ballagó :  vmi  tésztanemú  (Heves  és  Gö- 

mor  m.  Névtelen  1840). 

▼isen-ballangó :  galuska  (Pozsony  m.  Tárnok 

visxe-vitt :  a  tojásból  kikelt  pelyhes  vadkacsa 
idliba  (Bodrogköz  Kársa  Ferenc). 

VIZÁLYAGOS:    puha,    mérsékelt    sodrású, 
szállal   font  (fonal)   (Székelyföld  Kiss 

■iy). 

[VIZEGY]. 

viaégy-hordó  rud :  petrencehordó  rúd  (a  me- 
lyet néha  vízhordásra  is  használnak,  úgy  hogy 
a  vízhordó  csöbör  fülein  keresztül  dugják,  és 
eggy-eggy  ember  fogja  a  két  végét)  (Hajdú  m. 
Tetétlen  Nyr.  XXVI.238  [a  közló,  levélbeli  érte- 
sítése szerint,  gyermekkora  óta  ismeri  a  szót] ;  — 
szóvegy ülés :  villahegy-hordó  rud  +  vízhordó  rud). 

VIZEKES:  vizenyós  (hely)  (Göcsej  Király  Pál). 

(VIZEL). 

(Szólások].  Vizelni  hideg  vízzel:  hidegvizes 
ruhával  borogatni  (Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI. 
382). 

fel-viael:  vízzel  fölhigít.  Bizony  fel  van  ez  a 
téh  oiUoe  (Hajdú-Szovát  Nyr.  XXVI.189). 

VIZENGŐS:  nyirkos.  Xem  kbll  többet  beföcs- 
kendezni  ezt  a  (fehér)  ruhát,  mer  már  úgyis  elég 
vizengős  (így!]  (Soprony  m.  Simonyi  Zsigmond). 

VIZÉN YEGES :  vizenyős,  ingoványos  (rét, 
föld)  (Heves  m.  Névtelen  1840;  Udvarhely  m. 
Király  Pál). 

VIZES  (vides  Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.422;  IV. 
522  (itt  vidés  alkalmasint  hiba];  VII.323;  Zala 
m.  Hetéé  Nyr.  11.45;  Göcsej  Nvr.  XIII.352;  XIV 
lf,7:  Budenx-Album  162). 


vises-tarissnya  (vitu-tarisnya) :   (tréf.)   mezei 
munkások  víztartó  edénye  (Szatmár  m.  Pató 
háza  Nyr.  X1X.380;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.561). 

vlaes-tetü:  viszketegség  a  fagyos  lábujjakon 
(Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  I8W>;  Zala  m. 
Galsa,  Nagy-Kanizsa  Nyr.  XXDL588). 

visestetú-ftt :  farkasebtej  (euphorbia  cyparis- 
sias)  (Zala  m.  Hetes  Ethnographia  VIII.94). 

visestetűs:  fagyástól  nagyon  viszketós  (Zala 
m.   Szepezd   Nyr.   XVII.284).    Vizestetüs  a 
(Csallóköz  id.  Szinnyei  Józaefné). 

jVIZESÉD-IK  . 

raég-viaesödik :  megizzad.  Meg  vizesettem  (Sop- 
i-ony  ni.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXII.473). 

VÍZESÉS:  vizes,  nedves.  Most  vetted  fé  a 
ruhádof,  s  má  vizeses  (Somogy  m.   Király  Pál). 

IVIZESÜLJ. 

át-videsül:  átvizesedik,  átnedvesedik  (Göcsej 
Nyr.  XIV.451). 

még-videsül:  megvizesedik,  megnedvesedik. 
Uk  kumelegütem,  kom  mindén  ruhám  migvidesüt 
(Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  III.319). 

(VÍZI,  VÍZI]. 

viai-bika  (vizi-bika):  bölömbika  (botaurus  stel- 
laris)  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Hol?  Nomencla- 
tor  Avium  34). 

viai-bornyú  (vizi-borgyu) :  1.  szalamandra  (Tolna 
in.  Szegszárd  Nyr.  XXVIII.431 ;  Cegléd  Ilosvay 
Vilmos;  Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  békaporonty, 
mikor  fejlődésének  azon  a  fokán  van,  hogy  a 
farka  még  látható  (Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII.235); 
8.  pióca  (Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál);  4.  víz 
tetején  gyorsan  futó  vizi- bogár  (Szabadka  Ka- 
szonyi  Gyula). 

vizi-bujár:  feketeszí nú  vízimadár,  a  mely  igen 
soká  elvan  a  víz  alatt  (Zala  m.  Szepezd  Nyr. 

XVII.284). 

visi-bürü:  zsorabék  (Háromszék  m.  Réty  Ki- 
rály Pál). 

visi-csirke :  vízimadár  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

visi-daráss:  acerina  cernua  (Bodrog  mell. 
Hermán  O.  Halászat  K.). 

víii-ember :  képzelt  fekete  vizi  lény,  a  mely- 
nek a  feje  meg  a  keze  olyan,  mint  az  emberé, 
de  Iába  helyett  halfarka  van ;  karddal  és  késsel 
jár,  közönségesen  hallal  él,  de  az  embert  is 
megfogja,  leviszi  a  víz  fenekére  és  megeszi ;  a 
csónakot  fölforgatja,  a  hajót  himbálja,  s  hogy 
ezt  ne  tegye,  valamit  bele  kell  dobni  a  vízbe 
áldozatul  (Csongrád  m.  Tápé  Ethnographia  VI. 

visi-gágány:  lúd  (Göcsej  Bódiss  Jusztin). 

riai-galarab :  kacagó  sirály  (larus  ridibundnsi 
(Fehér  m.  Veleéee  Nomenclator  Avium  12). 

C4* 


1015 


V1ZIHRH  II  \ 


AHTTAL-Vl'/ 


visi-fégat  gége  v.  lélek 

egy  morzsa;  olyan  köhögés  fogott  el,  hogy 

myd  mm  fúltam  (B0X»0<1     \       íj     Zempleu   m.  Ki 
rály  PA1)  fvö.  ríz-giga]. 

v  isi -gyöngy  :  SpongiHa  UCUSLi  Itu- 

\iatiliK  stb.  (Zemplén   m    Deregnyó"   Nyr.  XIII. 
236). 

▼isi-lrisslg :    *  v  uely 

a  vízben  jár  (Tisza  mell.  Nyr.  ffl.288)  (vő. 

▼isi-kutya:  vidra  (Zemplén  in  Sziirnyeg  Nvr. 
X.279). 

▼tsl-löány:  leányfejú  hal  (a  néphitben)  (< 
léd  Ilosvay  Vilmos). 

viii-liliom:  sás  nőszirom  (iris  pseudacorus) 
(Mátyusfolde  Nyr.  XV II ..vj:ii. 

viii-ördőg:  képzelt  vizi  lény.  a  mely  kón\e 
kedve  szerint  mindenféle  nlakot  Ölthet   (Csong- 
rád m.  Tápé  Ethnographia  VI.  105). 

vili-tatár:  visitator  [nép-etimológia]  (Dunán- 
túl MNy.  V.67). 

▼isi-tők:  vízirózsa  (nymphaea  álba)  (Kis-Kún- 
t;  Arad  Tolnai  Vilmos;  Mát 
földe  Nyr.  XVII. 523;  Zemplén  m.  Deregnyó  X\r. 
XIII  236). 

visi-tyük:  vízimadár  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

viai- virág:  minden  szitakötó-féle,  a  mely  álca- 
korát a  vízben  tölti,  s  mikor  kifejlődött,  a  víz- 
bél ki-  éa  szárnyra  kél  (Szeged  Hermán  0.  Ha- 
lászat K.). 

VTZIBÉROZ:  sürög-íorog,  ügyeskedik  (Erdő- 
háza I?  talán  Zala  m.  Erdóhát]  Nyr.  XI.285). 

VIZ1KÁTOR:  hólyaghúzó  tapasz  (vesicator) 
(Csallóköz  Szinnyei  József).  Raggatiam  bele  [a 
fülembe]  vizikátort,  tisztítottam  a  sárvizet  (Kis- 
újszállás Nyr.  XII.  186).  Vizikátort  raktam  rá, 
hadd  szíjjá  ki  a  sárvizet  (Túrkeve  Nyr.  XII.  186). 

VIZÍT  i  mzií) :  vizesít,  nedvesít  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  IX.531).  Mán  a  nagy  vizitétt  faka lánnyal 
Pulutóné  a  puiszkát  ésszé  is  hajtogatta  (Három- 
szék m.  Vadr.  398). 

meg-vi»it  (meg-visit):  megvizesít,  meguedvesit 
(Háromszék  m.  Nyr.  V.129;  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XVI.379). 

VIZIT  A  (Baranya-Ózd  Somsaién  Sándor;  Zilah 
vid.  II.Ö45;  Kolozsvár  Szinnyei  József ; 

Marosvásárhely  Nyr.  IX  428;  Székely-Keresztúr 
Erdélyi  Múzeum-Egylet    bölcsészet-,    nyelv-    és 
történettud.  szakoszt  kiadv.  V.505;   vizsita 
osej  N\r    X  111.363;  Göcsej,  Nagy-Lengyel 
X.191  ;  Bukovina  Nyr.  VI.  525):  1. 
gatás  (Kolozsvár  Szinnye  József;   Marosvásár- 
hely Nyr.    1X428;    Székely i-Keresztúr   Krdélyi 
Múzeum-Egylet  bölcsészet-,  nyelv-  és  - 
-id   szakoszt.  kiadv.  V.505);   2.  virító,  vizsila: 


újoncozás,  katofiaalliiaH,  sorolás  (Göcsej,  Nagy- 

'1;  Buniuya-OadSomKH 
dor);  3.  n.t  Nyr. 

VIZITÁL  {vizsitál  Kalotaszeg,  Zsobok  Melicli 
Jáuos;  Brassó  m.  Hétfal u  Horgor  Antal 

r.    VI.52'.  látogatást 

ozsef);  2.  vizsitál:  ejeacoz 
(Bukovina  Nyr.  VI. 

VIZITKU  (i •»..'..    Háromszék  m.  Dézsi  Mihá 
Háromszék    m.    Angyalos,    Besens 

XVI  11.574;  Háromszék  in.  I 
Boldi/str    ruitkn  (Iiii-omszók  m.  l'zon  Nyr.  VII 

Csík   m.   Nyr.   XX VI. 42.' 
Kemenesalja,  Nemes-Maga 
ves    m.    Tisza-Sas    Nyr.    XXVII.92;    Borsod    m 
Szíhalom  Nyr.  XXIV.432;    Hont  m.  Nyr.  XVIII 

.  Losonc  vid.  Scherer  I  Nógrád  m. 

csény    Agner   Lajos;    Cegléd    Ilosvay    VUb 
Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  VI1I.331  1-810- 

vát  Nyr.  XXVI, 174:  Zilah  vid.  Nyr.   XX \  Ili  I 
Udvarhely  m.  Vadr.  23:  Udvarhely  in.  V 
Séra  Kálmán;   Sóvidék   Boros  Gábor): 
női  kabátka. 

VIZITLI  (vizikli  Nagy-Szalonta  Nvr.  KIMSTO; 
vizitylyi  Nyitra  vid.   Nyr.   XXVIII., 
m.  Kemenesalja,   Nemes-Mai:  XIX . lí»l 

Somogy  ni.    Sándor  József;    Baranya  m.   ( 
Nyr.  XVIII.430;  Baranya-Ózd  vid.    Nvr.  XXVII 
286;   Jászkunság   Nyr.  VII.52I  -Szalonta 

Nyr.  XV.470;   Csongrád  m.   Arany-Gyulai  v 
11.49;   Szeged  Divényi  Gyula:    Arad  m.  Péeska 
Kálmány  L.  Koszorúk  1.202;  Szabadka  Kászonvi 
Gyula;  Zenta  Nyr.  XV1II.384;  Nyitra  vid.  Nyr. 
XXVIII.498;  Nógrád  m.  Szécsóny  Agner  Lajos). 

[VIZŰL1. 

niég-visül  {meg-vizül):    meejnedvesedik,    n 
ázik  (Moldvai  CRáng.  Nyr.  IX.531).  Hirtelen 
'  az  essó:   kiint  feledtem  a  szék-  I 
megvizült  (Udvarhely  m.   Király  I 
a  gabona  (Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal). 

(Szólások).  Megvizül  a  szeme :  könnybe  lábbad. 
!  A  mint  a  fiát  említem  neki,  egybe  megvizüle   n 
szeme  (Udvarhely  m.  Király  Pál). 

VIZŰLÉS  :    megnedv  M 

aszalódik  a  rongya  a  viziiléstöl   (Moldvai   c* 
i  Nyr.  X.153). 

VIZSGÁL  {bizsgál  Göcsej   Nyr.   XIII.H 

nézeget  (vmit  a  vásárban,  hogy  megvegye). 
Mit   vizsgál,   barátom  íf   Milyen    csizmái    vizsgál, 

nek  valót  vizsgálnak?  (Losonc  ' 
Lajos). 

VIZSGÁRÓL:  nézeget,  vizsgálgat  (  Tisza  vid. 
Nyr.  XXVI.  1 

VIZSGÁZ:  vizagál,    kutat   (Göcsej   Nyr     XIV. 
165;  Budenz- Album   1  -sej,  Résznek 

XII  1 

VIZSLA:  eleven,  fürge,  friss  mozdulatú,  sze- 
mes (Zala  m.   Hetes   Bellosies  Bálint: 


1017 


<HBI<AT     VOXA 


VONAG-*VO»Ó 


un 


flMTii  {itt  visla  regié*  irésmöd);  Kiss  Mihály). 
Vümla  fycrrk  <Vas  m.  Órtég  Nyr.  1.432). 

VIZSLAT:  vizsla-módra  kutat,   fiuké**  (Szé- 
kelyföld Győrfly  Iván)  (vő.  vislat]. 

VLEGYIKA:   püspök  (Moldvai  cseng.  Kabin 
Mózes). 

VÓC:   közbevarrt  bór-  v.  szövet-szelet  (csiz- 
mában,  ssoknya  alján)  (őseged   Csaplár  Bene- 
Borsod  m.  Ethnographia  VI  1.80). 

VOCKA:    komlóssár   (Zemplén   tn.   Ssürnyeg 

VODÉR:  kaszafenó-kó  tokja  (Baranya  m.  Tas.). 

VOJNYIK:  ügyes  (Moldvai  caaug.  Rubin  Mó- 

I 

VÓKOL . 

meg-vókol:   megvámol  (Abaáj  m.  Nyr.  XIX. 

370). 

VOKS  (vaks  (szavazat)  Mátyásfölde  Nyr.  XX 
75;  Nyitra  m.  Negyed,  Vág-8éllye  Nyr.  XV.őlí),: 
gyanú.  A  Pistára  van  a  voks,  koyy  6  tette  (Sop- 
rony  m.  Mesterháza  Tolnai  Vilmos). 

VOKSOL  (i-mA.sk/  Szolnok-Doboka  m.  Domokos 

voksol   Bács-Bodrog  sí.   Ada  Nyr. 

11.414).    —    Vaksal:  súg,   suttog  (8*elnok- 

Doboka  m.    Domokos  Nyr.  XJ.334)   (vö.  vorsol\. 

VOKTAT:  tödöztet,  hágat  (kancát  a  csődör- 
rel   (Sumogy   m.   Adánd    Bánóczi   József).   Égit, 
kettő,  károm,  négy,   tökös  némrt  hová  mégy  ' 
Vásárra    voktatnyi,   ék    kis    vasat   talányi    [kiöl 
vasas  kezdete]  (Somogy  m.  Adánd  Nyr.  VL477). 

VOLENTÉR,  VÓLENTÍR:  1.  volentér :  tör- 
vénytelen. Volentér  gyerok  (Csongrád  ro.  Mind- 
szent Kis  Sándor);  2.  vólentír:  heverő,  haszuálat- 
ban  nem  levő.  Nincs-é  egy  vólentír  korám*  I 
(hámja,  üvegje,  vékája)  ?  (Debrecen  Csengén  Já- 
nos). Szomszid  uram,  nincs  kőesőn  egy  vólentú 
hordója?  (Debrecen  Nyr.  IX.476K 

[VOLTÁNT,  VÓTÁNTj. 

(Szólások).  Vótánt  van:  vauui  van.  [Vam-é pén- 
zed?] Vótánt  van,  de  nekem  is  szükségem  van  rá 
(Csik-Jenófalva  Gábor  János). 

(VOLTÁST,  VÓTÁ8T). 

[Szólások).  Tatást  vöt.  lenni  volt  (Csík  m. 
Gyergyó-Újfalu  Jánosy  Gerő).  Yótást  tót,  de  már 
nincsen  (C«ík-8sentgyörgy  Séra  Kálmán) 

VON :  1.  húz.  Ember  von  vizet  kútnál  (Moldvai 
csáng.  Rubin  Mózes);  2.  szí,  szop-.  Szipják, 
vonnyák  i'yymás  piros  v9rit  (Udvarhely  m.  Ma- 
lomfalva Nyr.  V1L427):  8.  harangof.  Be  sokat 
vontuk  neki.'  Talán  ma  temik  is  (Ugocst  m.  Fe- 
ketepatak Nyr    Vm.426). 

VONAJDBK:  ke*  vo  novai  v.  má*  efféle  eaz- 
köszel  ejtett  forgács  (Heves  in.  Névtelen  1840). 


VON AG  {vonagm » :  vimaglik  ittcdóvidék  Tsz. ; 
m.  Gyergyö  vid.  <»aal  Kadrei 

VONAKOD-IK 

meg- vonakodik:  etidagenedik.   Johhan  $sertt 
tem   én   (az   uramat),    mint  m  sztmemH  a  helyin, 
de  osztán   megvonakodtam   tőle  (fMHar   m.    Nyr. 
XXV1I1.93). 

VONAL:  vonat,  vasúti  vonat (Hédsiezó- Vásár- 
hely Samu  János).  Kocsim  mé$y4  hat  Oyörr'r 
vagy  vonalon?  (Sopruuy  m.  Nyr.  XXV.512). 

IVÓN  AT),  VONTAT:  gatya  korca  (Ve*  m. 
Körmi*nd  Sehröder  flyuláné). 

VONCIGÁL :  húzogat  (Szeged  Kalmány  I.. 
őseged  népe  LS06  lista  pmrtyán  van  égy  gájn, 
két  kit  egér  voncigája  (Arad  m.  P ócska  Kalmány 
I,  Koszorák  11.149). 

VONDOZ:  vonszol,  hurcol  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  A  nagy  fákot  haza  vondozták  (Három- 
szék ín.  Vadr.  397). 

meg-vondoa;    meghurcol   a  földön.    Ma  meg- 
vondozlak !    Meyvondozlák    a    gallérodnál    fogva 
Nyughass,  mett  ha  nem,  ma  bizon  megvondozódol ! 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

VONÍT:  lehúz  |?|  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.9§2). 

VONÍTOJ. 

[Szólások].  Vonittőra  kötni :  nem  bogra,  hanem 
félcsokorra  vagyis  úgy,  hogy  eggy  rántással 
meg  lehessem  oldani  (Háromszék  *».  MXy.  VI. 
355;  Vadr.;  Győrfly  Iván).  Vonittólag  kőim.  v 
(Erdövidék  Fazekas  .Sándor).  Csak  amúgy  voni- 
tólag  nyél  honi  [a  dologhoz):  ímmel-ámmal  (Há- 
romsnék  m.  Vadr.  364;  Udvarhely  m.  Siklód 
Szász  Ferenc). 

IVONÍTÓS). 

jSzolásokJ.  Vonütésany  vontítosiag  v.  vonitmru 
kötni  =  vonittőra  kötni  (Székelyföld  Ts*.;  Gyórffy 
Iván;  HáromsKék  m.  Vadr.  528b;  Erdövidék  Fa- 
zekas Sándor). 

VONÓ  (vonyó  Győr  Nyr.  XI.430;   Csallóköz, 

Rábaköz,   Komárom  m.,  Fehér  m.  Király  Pál: 

Soprony  m.  Hegykó,   Balaton  mell.   Hermán  0. 

Halászat  K.;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII 

Szabadka  Kászonyi  Gyula ;  vonyu  Vas  m.  őrség 

Nyr.  11.325):   1.   vonyó:  eggy  hálócsapás   belső 

területe  (Balaton  mell.  Hermán  O.  Halászat  K.); 

2.  vonyó:  szügyhám,  húzó  [nyereggyártó  mest.j 

(Győr  Nyr.  XI.430;  — Frecskay  János);  3.  vonyu: 

gömbölyítő  cséve,  kilyukasztott  bodzafából  való 

|  cső   (Vas  ra.  őrség  Nyr.   11.325);   4.    ronyó:  mm 

1  evező  nyelén  a  gúzstól  eredő  kopás  (Soprony 

1  m.   Hegykő   Hermán  0.  Halászai  K.). 


vonó-háló:  1.  gyalom  (70- Un)  méter  he 
kerítő  öregnáJé,  hossza  közepén  zsákkal,  a  mely 
ben  a  balak  megfogódnak);   1.  ic>  Uognáló  (két 
embernek  való   húsóháló,  a  mellyel  a  szerviz- 
ben  kifelé  hsdáasnafc)  (Irn.lv  mell.   Hennán 
Halászat  K). 


inr.t 


vonódott    von 


IATÓ 


vonó-ke*  ifonyó-kéi):  kutnyelü  két,  amellyel 
a  kerékgyártókés  a  faragó  emberek  dolgoi 
(Csallóköz,   Komárom  m.,   Rábaköz  Kirái)   Pál; 
Van  m    Horvát  Jóisef  1889;  Baranyám.  Csúia 
Nvr.    Wlll.-l  .   aúj    m.    K 

WIV.835;  Bereg  m.  Békássy  Sándor;  Sió- 
ü  Király  Pál). 

vonó-kötél:  ai  a  kötél,  a  melyet  a  hálót  ki- 
vök  a  partra  kihoznak  (Bodrogköz   Hermán 

nó-orssok  (Siókelyfóld  Tsz  876b;  immrszok 
Ceik  m.  Nyr.  X.90):  a  ssán  on í  előnyúló 

lapos  kemény  fa,  a  melybe  as  ökörrúdat  teszik 
jvö.  ontok]. 

vonó-siók  (tonyószék) :    faragó-szók    (Balaton 

mell    li. .r\ath  Zsigmond  1839;  Vas  m.   Horvát 

Jóssef   1839;   Baranya   m.    Csúza   Nyr.    XVIII. 

—  m.?  Kai  .90;  Abaúj,  Zemp- 

Bereg,   Ung   m.   Király   Pál;   Tokaj    Nyr. 

XXP 

vonó-szog,  vonyo-szeg:  1.  mim-szög:  szög,  a 
mellyel  a  jármot  a  rúdhoz  erősítik  (Zemplén  in. 

iyó-szeg :  a  húzó- 
vánkusból  kiálló  vas,  a  melybe  az  evező  vas- 
fülét beleakasztják  (Balaton  mell.  Hermán  0. 
Halászat  K). 

kivonó :  a  jég-alatti  halászatnál  az  a  lék,  a 
melyen  a  hálót  kihúzzák  (Erdélyi  Mezőség  Her- 
mán O.  Halászat  K.). 

kivonyó-vék  i  m  (Baranya  m.  Kopács  Hermán 
Halászat  K.). 

IVONÓDOTT],  VONYÓDOTT:  nedves  (pl. 
búsa)  (Somogy  m.  Szóke-Dencs  Nyr.  III.231). 

[VONOOAL|. 

ki-vonogal :  simábbra  von  (pozdorjásan  kitört 
kendert  a  voHogalób&n)  (Székelyföld  Nyr.  XI.573). 

VONOQALÓ :  az  ai  eszköz,  a  melyben  a  poz- 
dorjásan kitört  kendert  simábbra  vonják  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  VI  11.473;  vö.  509). 

VONOGATÓ :  v  (Csik  m.  Gyórffy  Iván). 

VONOGATÓZ-IK :  vonakodik  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek ;  Háromszék  m.  Gyórffy  Iván). 

VONOGÓ    (Cegléd    Ilosvay   Vilmos;    va 
Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.323;  vonyayő  Csalló- 
köz Totth  Gedeon;   vonyiga  Baranya-Sz. -Lórim- 
XVH.881;    ronyigó  Zala  m.   Hetes   Btirao- 
graphia  VIII.98;  Somogy  m.  Nyr.  XTV.479;  XIX 
287;  Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI.238;    ka 
posvár  vid.  Cser  Gyula;  Baranya  m.  Ormányság 
SO;    Pest   m.    Fölső-Nyáregyháza    vid. 
Sainnvei  Otmár;  Kunság  Király  Pál;   Kis- Kun 
Halas  Nyr.  XV.519;  Hol?  Tsz.;  vonyogó  Csallo- 
kos  Csaplár  Benedek;  Sopronv  m.  Repce  mell. 
Nyr.   11.561;   Győr    Nyr     Xllít'tl:    Balaton    mell. 
Tsz.;  Veszprém  Király  Pál;  Veszprém  m.  01 
falu  Nyr.  XVII.47;  Pápa  és  vid.  Tsz.;  Nyr.  XVI 


676;  Vas  m 
Vas  m.  Vép 

Somogy  m.   Csurgó   Nyr.    XX í 
vid.  CBer  Gyula;  Baranya  m,  Róie 
dor;  Fehér  m    N 

Uny 
Nyr    XVHI.238;   Vas  m.    Sárvár  vid.    Bokoi 
nos):  1.  fanyelű  vaskampó.  a  mellyel  a 

ból   a  szalma'  kihuzko 

ah.);  2.  vonyogó:  heged 
Pál). 

[VONOGÓZ),    VONYOGÓZ:    szál 
húzkod   ki   vonyogó\ví\  a  kazalból,   1 
mogy  m.  Kaposvár  vid.  Cser  Gyula). 

[VONÓS],  VONYÓ8  (Zala  in.  Vászoly  Király 
Pál;   vonyus  Göcsej  Nyr.  XIII  _>1 7;  XIV 
ruuyus:   igás,    igavonó.    Vonyus  m<> 
Nyr.    XIV. 449);    2.    vo  |        <>csej 

Nyr.  XI1I.217);  8.  vonyós:  ökrös  szekér  (Zala  ni. 
Vászoly  Király  Pál);  4  szamaras  taliga. 

rsak  egy  vonyósom  vóna !  (Zala  m. 
szoly  Király  Pál);   5.  vonyós:  iga  (Zala  m.  Vi- 
szoly  Király  Pál). 

VONSZOL  (vonrnl  Kis-Kun-Halas   Nyr.  XV 
Szeged    Kálmány  L.   Szeged  népe   1.208 
badka   Kászonyi   Gyula;    Kassa  vid.   Nyr.  XIX. 
190;    Székelyföld    Kiss   Mihály;   Háromszék    m. 
Vadr.  411;  Csik-Szentkirály  Nyr.  VIII.:'. M 
0Ml  Göcsej  Nyr.  XHT.853). 

[VONSZOLÓDÁSI,  VONCOLÓDÁS:  hurcoló- 
dás, huzalkodás  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

VONSZOLKOD-IK :  hurcolkodik  (Ahaúj-i. 
Nyr.  V1I.44). 

[VONT1. 

vont-arany:    aranyfonallal  virágosán  v.  i.. 
kép  cifrázva  átszőtt  (nehéz  selyemkelme)  vagy 
tisztán  aranyfonálból  szőtt  (kelme)  (Ra 
B.  Magyar  családélet  és  házUirtá- 
vessem  nyakamba  vont-arany  szokny  ivar- 

hely  m.  Vadr.  8). 

vont-száju:  félrehúzott  szájú  (Székelyföld  Nvr. 
XXVIII.95). 

VONTAKOZ-IK :  vontatva  hoz  (Esztergom 
Nyr.  XXV.576). 

|VONTAT|. 

bé-vontat :   beáztat  (bőrt  a  csávába,   hoc 
vért  kiszíja)  (Székelyfold  Tsz.). 

még-vontat:  megszítat  (pl.  lábat  \ 
már  m.  Kapni kbánya  ós  vid.  XyK.  11.378). 
tasd  még  a  I.  >1zbe,  maj  meggyógyul 

romszék  m.  Király  Pál). 

VONTATÁS :   vastag   szénarend    (Udvarhely 

m.  (iyórffy    Iván). 

VONTATÓ :  L  a  hajohúzó  lovak  v.  ökrök 
hajtója  (Kis-Duna  mell.  Győr  és  Mosony  közt 
Nyr.  XI.44);   2.  kiasebb   gabona-  V.  takarmány- 


1021 


\u 


VÖl.íiV      VÖRCSÖOrtS 


mh 


boglya   (Allulci    Nyr.  XVI. 238;   Üabáuyi  En. 

Kis-K úii8ág  Kimnach  Ödön;  Csongrád  m.  Szén- 

egy  Lásiló,  Csákó  Fere  ■  k-Uecae 

IX'';.  m.   Nagybánya  Nyr.  XIII. 

»1?  Tsz.  2í)5a;   X\r    II  :'.>«»;   Természet- 

tud.  1  X.XV.51). 

vontató-kocsi :  alacsony  kerekeken  járó  sze- 

a  melyen  a  vontatót  a  szérűre  beszállítják 

(Csongrád  ni.  Szentes  Négyesy   László,  Molecz 

Béla. 

VONTOS:    nagy    darab    érckó    (wandstück) 
[bányász   mest.J    (Sxatmár   m.   Kapnikbánya   és 
NyK.  11.380  |itt  vonatos  hiba,  vö.  Nyr.  II. 
278);  Szatmár  m.  Kapuik  11.278;  Nagy- 

bánya vid.  Xyr.   XIV  J 

|  VONUL  |. 

le-vonul:  levonódik.  A  bérembül  ötven  krajcár 
levonul  (Kassa  vid.  Nyr.  IX.557). 

VONYÁB :   .állott,   magát  megvont,  fanyar'. 
yár  izú  bor  (Vas  m.  óreég  Tsz.). 

VOPOZÁL:  fest  (húsvéti  piros  tojást)  (Brassó 
m.  Hosszúfalu  Nyr.  XXII.287). 

jVORCAL]. 

Torcal- varrás :  szeges-forma  varrás  (a  bun- 
dán; würsteln.  paase-poil)  (Kezdi- Vásárhely  Nvr. 
XIV_ 

VORSOL :  voksol,  szavaz  (Gómör  m.  Tsz.). 

VÓTÉR:  tönköly  (Hol?  Nyr.  XXI.33H). 

VOTKA  (vatka  Rába  vid.,  Hódmezó- Vásárhely 
Tolnai  Vilmos;  vatyka  Zala  m.  Dörgicse  Tolnai 
Vilmos:  Somogy  m.  Zs.-K.-Falud  Nyr.  XIX.287; 
votkm  Borsod  m.  Bánfalva  Tolnai  Vilmos;  vótkn 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
>yka  Vas  m.  Körmend  Nyr.  XXIX.383): 
pálinkafőzésnél  az  első  lepárolás  eredménye, 
rosszabb  minőségű  pálinka. 

VÓTKÁZ:  először  párolja  a  törkölyt,  cefrét 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

[VŐ]. 

vő-fél,  vö-fély  (yó-féj;  —  vő-fén  Vas  m.  őrség 
IV.  184;  Zala  ni.  Qelse  Nyr.  XIII.576;  Gö- 
csej, Nagy-Lengyel  Nyr.  VII  1.468;  vő- fény  8o- 
mogy  m.  Király  Pál;  Mohács  Nyr.  X,XVII.67; 
Kecskemét  Nyr.  IX.359;  Békés  m.  Uj-Kigyós 
Nyr.  IV.90;  Bécs-Bodrog  m.  Ada  Nyr.  XXVII. 
405;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  11.466;  Szatmár  m. 
Nyr.  VIII.  141;  Udvarhely  m.  Király  Pál;  vő-fér 
Vas  m.  órség  Nyr.  III.  179;  IV.380;  Kis-Kún- 
Halas  XV.66;  vő-fi  Bihar  m.  Király  Pál;  Bihar 
m.  Székelyhíd  Nyr.  VI.235;  Szilágy  m.  Király 
Pál;  vó-fi  Szatmár  m.  Nyr  VIII.46;  vő- ftj  Bihar, 
Szilágy  m.  Király  Pál ;  vö-fin  Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  11.561;  XX.368;  Soprony  m.  Nyr.  IV. 
429;  Vas  m.  Óreég  Nyr.  VII .322;  Vas  m.  Repce- 
Sz.-György  Nyr.  XVIII.575;  vó-fin  Soprony  m. 
Csepreg  Nyr.  IV.522:  vőfíny  Esztergom  m.  N 


Szombathely  Nyr.  XVI.839;  Szabadka 
Káazonyi  Gyula ;  vő-föny  Torda-Aranyos  iil  Ge- 
rend  Nyr.  XXI1L578;  vu-fi,  vú-fi  Heves  m.  Po- 
roszló Király  Pál).  -  Vőfély:  fiatal  legény,  a 
ki  kalákába  hija  vkihes  a  falu  népét  (Maros- 
Tordn   m.   Xyárád  mell.   Ethnographia  VII. 187). 

vö-legény  (bő-legén  Csík  m.  Ethnographia  VII. 
386;  Csik-Madaras  Nyr.  XIX.527;  Gyergyó-Uj- 
falu  Jánosy  Gerő). 

vő-társ.  Vö-társak:  1.  a  kik  testvérleányokat 
birnak  nőül  (Kis-Kún-Halas  Korda  Imre;  Szen- 
tes Molecz  Béla).  Elvótam  a  vótdrsammal  (Ba- 
ranya m.  Rózsafa  Jenő  Sándor);  2.  a  kik  eggy 
időben  voltak  vőlegények  (?)  (Kecskemét  Nyr. 
XIX 

VÖLGT  {vőgy,  vőgy):  L  fák,  cserjék  taplós 
bele  (Heves  m.  Névtelen  1840;  Abaúj  m.  Király 
Pál).  A  bodzfaágbul  ki  kell  tolni  a  vógyit,  akkor 
szélpuska  lesz  belüle  (Abaúj  ra.  Szikszó  vid.  Ki- 
rály Pál).  Bodza-vögy  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.  122); 
2.  a  bodzafaágnak  az  a  része,  a  melyben  a  bele 
van  (Szalonta  Nyr.  VII. 412);  3.  a  fának  leg- 
belső, sötétebb  szinú  állománya  (Szilágy  m.  Nyr. 
IX.566;  Zilah  és  vid.  Kerekes  Ernő);  4.  kelés 
magva  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.239; 
Repce  vid.  Nyr.  XX.416;  Vas  m.  Sárvár  vid. 
Bokor  János;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.  122;  Tisza- 
Dob  Nyr.  XX.576;  XXVII.46;  Zilah  és  vid.  Nyr. 
XXVIII.239;  Kerekes  Ernő).  Nyomd  ki  a  vógyit 
annak  a  kilísnek '  (Heves  m.  Nagy  János).  A  ki 
lísnek  ki  kell  nyomni  a  vógyit  is,  máskülömben 
el  nem  múlik  (Abaúj  ni.  Király  Pál).  Ugy  kinyomta 
a  kittiből  a  genyeeséget,  hogy  a  vőgye  is  kigyütt 
Abaúj  m.  Szikszó  vid.  Király  Pál);  5.  a  kelés 
kerülete  (?]  (Szabadka  Kászonyi  Gyula) ;  6.  vetélő 
vógyi :  a  mozdulatlan  tengely,  a  melyen  a  cséve 
forog  (Tisza-Dob  Nyr.  XXVII.46);  7.  rúd  vógyi: 
a  rúd  töve,  a  melyen  a  rúdszeg  megy  keresztül 
(Tisza-Dob  Nyr.  XXVII.46). 

völgy -gerendó :  a  vízimalom  kerekének  a  ten- 
gelye, a  mely  eggyik  végével  a  völeyhajón 
nyugszik  (Győr  Nyr.  XI.288 ;  —  Preeskny  János). 

völgy-hajó  (vögy-hajó) :  a  vízimalom  házhajója 
mellett  levő  kissebb  hajó,  a  melyen  a  vizikerék 
tengelyének  külső  vége  nyugszik  (wellschifT) 
(nép-etimológia)  (Győr  Nyr.  XI.288;  Vác  ( 
lár  Benedek;  Baja  Nyr.  XVII.239;  8zeged  Di- 
vényi  Gyula). 

völgy-hid :  voreteg  [molnár  mest.j  (Győr 
XI.288). 

VÖLGTELEG :  mélyedés.  A  hol  egy  kis  völ- 
gy elégje  volt,  oda  vette  magát  a  víz  (Vas  m. 
Ságh  Kresznerics  F.  Szótár  BJM). 

[VÖLGYELEGES],  VÓGYELEOES  :  völgyes 
(Baranya  in.  Abaliget  Csaplár  Benedek). 

[VÖLGYELŐ],  VŐGYELLŐ:  a  vetélő  bél- 
fája, a  melyre  a  fonalat  rácsavarják  (Dunántúl 
Bódiss  Jusztin;  Somogy  m.  Nyr.  X.477). 

VÖRCSÖOÖ8  :  1.  szeplős :  2.  himlőhelyes 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.519). 


NH 


\T)K? 


VÖSI'"|  KLI 


VÖRHENYEO:  skarlát  (betepié*)  (DiHnntul 
Hódisa  Jusztin;  Somsgy  m  SSMtmj  Hormin. 
Somogy  m.  Ádánd  Bándczi  Jóssef). 

V&EHBNYEGftB  (verkenyegs*  Balaton  in. -II. 
Tas.;   vömyegös   Bomogy  m.  Vianye  Nyr    XVII. 

VÖRHENYES  (Csallóköl,  Keeak 
Benedek ;    verhenyös   Háromszék  m.  Tat.) :  vtfc 

MÉftfM 

VÖRÖNTY:  i  );    2. 

inc.    kamasz    (Tiszafüred    és   vid.    Ktmnauh 

VÖR8ÖK   (verség   Blattnál   in.    Hórwls.    Kis- 
Mnjtény,  versek  Saékelyfold.  versik  Zemplén  m. 
Karád,  véretök  Balaton  mell.   Hermán  O.  Halá- 
nwit  K.;  ttfrtoj  Poatony  m.  Dadvág  és  Vei 
vil  mell  Láaaló;  vörsök  Csallóköz  Nyr. 

1.883;  XXII .144;  Vas  m.  Kemeneaalja  Tsz.):  1. 


vörsög,  vörsök :  ba  i  i  vew<zd k 

Nyr.  1.888;  XXII  144 
és  Keketevls  mell.  Örményi   l.aszló);  2.  verség, 
..  vörsök:  a  varsa  szúk  be- 
járója, a  melyen  a  hal  betév. 
nesalia  Tsi.;  Balaton  tmll.,  Sz 

Majtény,    Zemplén    m  yfóM 

VÖ8PÖRÖO:  felesel,  voazekRzik  (Balaton  n 
Horváth  Zsigmond  1Ö39). 

VRÁCSÁL:  babonát,  babonát  ús  (Bács-Bodrou 
•n.   ádü    Nyr    XXVII  114). 

VRÁOSKA:  hahnna-fliés  (Szabadka  Kász< 
9ynl 

VRÁCSKÁL  :  babonát  űz  (Szabadka  Kásr.< 
Gyula). 

VUKLI   Ontkli   Hároma*>k    m.    Usou    Brdétyi 

Lajos). 


-f^>®- 


z. 


ZAB  (ab  Göcsej  Nyr.  X11I.499):  1.  kukorica 
kalászvirága  (Mátra  vid.  Tolnai  Vilmos;  Szat- 
raár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.574);  2.  a  marha 
v.  a  ló  iuyén,  nyelvén,  szája  szélén  v.  pofája 
belsején  támadt  apró  hegyes  kinövések,  patta- 
nások,  a   melyektói   nem   tud   enni   (Heves   m. 

relén  1840;  Székelyföld  Kiss  Mihály).  N 
ennek  a  lónak  zabja,  hogy  nem  eszik?  (Cegléd 
llosvay  Vilmos).  Zabja  van  a  marhának  (Tokaj 
Zabja  van  a  tehénnek  (Szerencs 
Paazlavszky  Sándor).  Nagypénteken  keü  tisztítani 
a  marha  szájába  a  zabot  (8átoralja-Ujhely  Nyr. 
XVI  - 

[8zólások].  Znbot  nyer:  jókedvében  a  földön 
hempereg  (a  ló,  a  csikó)  (Vas  m.  Vép  Varga 
Ignác).  Hánnya  már  a  zabját  (a  kukorica]:  vi- 
rágzik (Mátra  vid.  Tolnai  Vilmos).  Hé,  zabba 
ménnek  a  lovak!  [ezzel  a  mondással  ébresztik 
föl  azt,  a  ki  társaságban  elszundit]  (Szabadka 
Kászonyi  Gyula). 

sab-éró  körtvély:  körtefaj,  a  mely  akkor  érik, 
mikor  a  zab  (Vas  m.  Kemenesalja?  Kresznerics 
P.  Szótár  11.339). 

lab-gyerék:  fattyúgyerek,  törvénytelen  gye- 
Dunántúl   BódisR  Jusztin;   Zala   m.   Hetes, 
Dobronak    Nyr.    XV.191;    8zeged    Nyr.    11.378; 
Szabadka  Kászonyi  Gyula)  [vö.  zabadi,  zabi-gye- 
rék,  zabli\. 

zab-gyermek:    a   (Balaton    mell.,    Gömör   ni. 
Tsz.;   Székelyföld   Kiss  Mihály;   Háromszék  m. 
1X32;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) 
jvö.  zabúgyermek]. 

lab-körti:  közönségesebb  körte  (Soprony  és 
Vas  m.  Nyr.  X.332). 

sab-levelú  fa :  fenyérfú  (andropogon)  (Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  11.184). 

aab-8Eém  . 

|8zólások].  Zabszem  dárét  őt,  mintha  zsákot 
várna  :  nagyokat  ölt  (Zemplén  m.  Szúrnyeg  Nyr. 
XV  11.376).  Zabszemre  varr:  nagyokat  ölt  Zab- 
szemre  vette  a  varrását:  késólli  apró  öltéssel 
tölteni  az  idót  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

»ab-tóos :  vízzel  megforrázott  zabliszt,  a  mely- 
ből a  kiszi  készül  (Udvarhely  m.  Vadr.)  [vö.  tócs\. 

sabbal-éró  körte  =  zab-érő  körtvély  (Z -mplén 
zürnyeg  Nyr.  X.323). 

OUNtKI  :  MAOYAE  TUBZÓTAR  U. 


ZABA:  1.  vastag  vászonszövet,  a  melyból  a 
földművelők  és  a  pásztoremberek  nyári  mun- 
kára nadrágot  csináltatnak  (Szeged  vid.  Nyr.  II. 
93);  2.  vastag  vászonnadrág  (Szeged  Csaplár 
Benedek). 

zaba-nadrág  =  zaba  2.  (8zeged  vid.  Nyr. 
11.93). 

ZABADI:  fattyúgyerek  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
11.563)  [vö.  zab-gyerek,  zabi,  zabli]. 

ZABAKOL  (zabakolm  Vas  m.  Tsz.;  zabakul 
Vas  m.  Vép  Varga  Ignác;  zabukolm  Balaton 
mell.  Tsz.;  zavakolni  Vas  m.  Tsz.  389a):  zagy- 
vál (vizet  vmely  eszközzel,  ló  a  lábával),  bu- 
gyogtat  (vizet  a  ló,  moslékot  a  disznó  a  szá- 
jával) [vö.  zobukol}. 

ZABÁL  (abál  Rábaköz,  Göcsej,  Ormáuyság 
MNy.  V.88;  Göcsej  Nyr.  X1II.499;  megzabáÜ-ik 
(Csík  m.  Kovács  Gyárfás;  Csik-Szentgyörgy  Nyr. 
X.238;  zobál  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI. 
574). 

|bele-sabál]. 

[Szólások].  Hogy  belezabált  megint  az  álomba 
ez  az  álomtáska !  (Csallóköz   Csaplár  Benedek). 

meg-iabál  (megabál,  ég-abál,  meg-zabállik) : 
1.  torkig  eszi  magát,  megterheli  a  gyomrát 
(Csík  m.  Gyergyó  vid.  Szász  József)-  Megabált 
a  lovam  (Rábaköz  MNy.  V.88).  Égabát  a  Inam 
(Göcsej  MNy.  V.88);  2.  megcsömörlik.  Megza- 
bált  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.574; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Zolnai  Gyula ;  Torontál- 
Vásárhely  Dékán  Sámuel).  Ki  egyé  má  annyit, 
mer  mégzabász !  (Szabadka  Kászonyi  Gyula); 
3.  fölpuffad.  Mézzabát  a  lába  (Heves  m.  Bocs 
Nyr.  XII.332).  A  gabona,  a  búza,  a  virág  mega- 
bál: a  sok  víztől  fölpuffad  és  kivéss  (Csongrád 
m.  Szentes  Nyr.  VI1I.324 ;  Csákó  Ferenc,  Molecz 
Béla);  4.  meg-zabállik :  bizonyos  betegségbeesik 
(a  ló,  az  igásmarha,  ha  izzadtan  addig  áll,  míg 
teljesen  lehűl,  vagy  ha  nagyon  megmelegedve 
iszik)  (Csík  m.  Kovács  Gyárfás;  Csík-Szent- 
györgy  Nyr.  X.288);  6.  megkeményedik  (a  hü- 
velyes vetemény  a  fazékban)  (Csik-Szentgyörgy 
Nyr.  X.238). 

ISzólások).  Megzabálta  magát :  jóllakott,  sokat 
evett  (Nagy-Kikinda  Bódiss  Jusztin). 


[ZABÁLÓ]. 


H 


1027 


\I.T  -ZABOLA 


ZAROLA8— ZAI'AK 


1088 


sabaló-osutörtök  (zabállaó-cx.) ;  1.  ■  hamvasé- 
csütörtök  (a  mely  régebben  csak 
félig  volt  böjti  nap ;  akkor  ették  meg  a  farsang 
végéről  maradt  húsételeket)  (Dunántúl  Bódiss 
.lu&stin;  Vas  m.  Horvát  Jóssef  1889;  Heves  m. 
Parid  Nyr  XXJL598);  2.  karaosonvku,  R  böjti 
pénteket  megélésé  csütörtök  (Soprony,  Fehér  in. 
Perkáta  Nyr.  HI.36). 

|sabálló-hldet|. 

ISsólások|.  Zabálló-hideg  UH  (mondják  arról. 
a  ki  sabálás  követkestében  vissza-visszaesik  a 
Imi  telelésbe]  (Vas  m.  Kemenesalja?  Kreszne- 
nrs    P    Szotar  11.339). 

ZABÁLT  (zabáit) .  1.  jóllakott  (Zala  in.  Hetes 

11.46);  2.  jé   húsban  levő,   kövér  (Göcsej 

Tss.;   MNy.  V.128;  Bódiss  Jusstin) ;  8.  nagyétn, 

sokat    evé    (Dunántúl    Bódiss    Jusztin:    (Göcsej 

V  128). 

ZABÉ:  kapufélfa  (Székelyföld  Tss.;  Kóváry 
László  1842;  Marosssék,  l'dvarln-ly  m.  Tss.) 
|vö.  kapu-zábi]. 

ZABI:  fattyúgyermek,  törvénytelen  gyermek 
(Jásskúnság  Nyr.  VII. 526;  Kecskemét  V. 
382;  Csongrád  m..  Szentes  Csákó  Ferenc;  Nóg- 
rád m.  Ssécsény  Ágner  Lajos;  Debrecen  Hajdú 
Nagy  Sándor;  Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII.185)  [vö. 
megyerik,  zabadi,  zabli]. 

labi-fl :  M  (Csongrád  m.  8sentes  Nyr.  VI.233). 

sabi-gyerek  :  rv  (Vas  m.  Kemenesalja,  Veszp- 
rém m.  Pápa  Bódiss  .Jusztin;  Komárom  Nyr. 
VB.288;  Heves  m.  Nagy  .lános;  Cegléd  IIos- 
vay  Vilmos;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  VII.235; 
Tokaj  Nyr.  XXIV.  240.335)  [vö.  zab-gyerék\. 

s&bi-gyermek  (z. -gyermek) :  ^  (Zemplén  in. 
Siurnyeg  Nyr.  XVII.376;  Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII. 
185)  |vö.  zab-gyermek]. 

ZABLI:  x  (Gyór-Sz. -Márton, Komárom,  Veszp- 
rém Bódiss  Jusstin;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

ZABLÓ  (abló  Rábaköz,  Göcsej,  Ormányság 
lyári  jászol,  abrakos  válu,  a  mely- 
bél a  szabadban  (nyomtatás  közben,  útközben) 
abrakolják  a  lovakat  (Kábaköz  Nyr.  XV.421 ; 
Kábaköz,  Göcsej,  Ormányság  MNy.  V.88  (hely- 
telen értelmezéssel |;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
Csongrád  m.  Szentes  Czakó  Ferenc;  Gömör  ni. 
Tss.;  Mármaros  m.  Hegedús  István). 

[ZABOL]. 

be-iábol :  bereteszel.  Zábúd  be  ni  ajtót !  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

ZABOLA,    ZABLA    (áldd   Hont   in.    Ipolyság 
X1X.188;  zabla  Nógrád  m.  Szirak  vid.  Be- 
kássy  Sándor).  —  Áblá,  zabla,  zabola:  szájszél- 
pállás   (Soprony    m.    Nyr.   XXIX.587;    Hont   m. 
Ipolyság  .IX.    188;   8sékelyföld    Győrffy 

Iván;  Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal;  Hétfalu, 
Zajson  Nyr.  IV.894).  Zabola  van  a  széfén  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 


ZABOLÁS,  ZABLÁ8  (áldás  Hont  m    Ipolyság 
i    áblás,  zablás,  zabolás:  pállott 

§  állott  ssájú   (Mont  m    Ipolyság  Nyr.  XIX 
zékeiyföld  Kiss  Mihály,   Gyórffy  Iván).  Zablás 
szájú  (Soprony  m.  Nyr.  XXIX.587);  2.  zabolás: 
lohnábel   (talál  a  verébfiúra  is,  as  éretlen 
kamaszra  is)'  (Kalotaszeg  Nyr    XX\  11.84). 

ZABOS:  fotelen  (pl.  krumpli)  (Kis  kun  Halas 
Nyr.  XV.519).  —  Zabos  bükkön:  sab  és  Mttönj 
takarmánynak  eggy  földbe  vetve  (8oprony  és 
Vas  m.  Nyr.  X.332). 

ZABOZ:    zabbal    etet.    8okoi   killett     ,,/ 

a    looomot,    mig    herreve'ttem    (SzékHvfdd 
ily). 

ZABRIDA:  alkalmatlankodás,  zavarás  (Bereg- 
Rákos  is  Munka. m  vid.  Pap  Károly). 

ZABRIDÁL    (zabngyál    (Rozsnyó    Nyr.    VIII 
236):    1.    alkalmatlankodik    (Rózsin  \  III 

Zemplén  m.  Mózer  Ödön;  Bereg-Rák< 
Munkács    vid.   Pap   Károly),    h 

mik:    látod,   hogy   dolgozik!  (Hegyalja 
XXI  2.   hány-vet  \ mit,  szélesít 

nál,   trondatlanul  össze-vissza   zavar,   rend< 
séget  csinál  (Szatmár  m.   Nagybánya  Nyr.  XV 
191;  Bereg-Rákos  és  Munkai. s  vi<l.  Pap 

[ZABUKÁL]. 

mög-zabukál:    megmártogat   (Vas    m.    Ke 
nesalja,  Pálfa  Nyr.  XXV.431). 

ZACSKÓ  (acska-bőr  Veszprém  m.   Nyr.   XXIV 
383;  acskó  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyt.  1L517; 
Repce  vid.  Nyr.  XX.370;  Vas  m.  Horvát  József 
1839;  Vas  m.  Répce-Sz.-György  Nyr.  XVII 
Balaton  vid.  Nyr.  III.558;  Baranya  m.  Mecsek- 
hát Thomaer  Ignác  1841;  Baranya  in.  Orm 
ság  Tss.;    Mohács   Nyr.   XXVII67;    Saegsi 
Palánk  Nyr.   XI.527;    Kis-Kún-Halas   Nyr.  VIII. 
86;  XV.65;  özeged   Kálmány   L.  Sseu 
1.210;    Bács  Bodrog    m.    Ada   Nyr.    XXVII 
Bács-Bodrog  m.  Martonos  Székely  Sándor;  Itt 
tyusfölde  Nyr.   XV1I.478;  Szatmár  in    Nyr    VII. 
190;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos:  Bi 
m.    Hétfalu    Horger    Antal:    Hunyad    m.    Lossád 
Nvr.  XXII.407;   XXIII.46;  acsku  Zala  m.  Hetes 
Bellosics  Bálint;  acskuó  Rábaköz  Nyr.  XV.379; 
askó  Szilágy  m.  Bürgezd  Kerekes  Ernő;  bo 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr   XI.  188;  dacskó 
Baranya   m.   Ormányság  Tsz.  16b:    Nyr    I 
Baranya  m.   Rózsafa  Jené  Sándor;   Hol?  Tsz.; 
écskó  Nyitra  vid.  Nyr    XXVIII  44! ».  \vitra 

vid.  Vág-Hosszúfalu  Nyr.  XX.23;  zsacska',  zsacs- 
k'ó  Palóoság  Nyr.  XXI.313;  Gömör  m.  Nyr. 
XVlII.455;*.v  dú-Ssoi 

Zilali  vid  Kyr  XXVII.4Ö4;  zsécskó  Bars  m.  Zeliz 
vid.  Nyr.  X1V.288;  Hont  m.  Nyr.  V.474) 

1.  ZADAB  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67.  519; 
adar   Pest  m.   8z-  .r     XV  1.505):    za 

rendetlenség.   Nem   találni  ■   ebbe  a  nagy 

fodorba  (Kis-Kun-Halas  Nyr.   XV.519)  [vö  1. 
var]. 


1099 


ZADAR-ZAHIX 


ZAH1NY08— ZAJLIK 


mm 


ZADAR   (feasaarfrotta  Kis-Kún-Halas  Nyr. 

XIX  V,',:,      ,  lunu  (iümör  m.  Tsz.;  zadargya  Zala 
m.  Hetén.  Dnhronak  Nyr.  11.466).  —  CWor    se- 
besen   hajt    (marhát)   (Oömör    in.    Tas.)  |v« 
zavar). 

e-sadar:  eliavar,  elús,  elkerget.  Aongya  a 
zuránok,  kok  kát  zadargya  e  innejd  [a  varangyos 
békát]   (Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.   11.466). 

össse-adar :    összezavar,    össsekever.    össze- 
(fi  (Kis  Kún-Halaa  Nyr.  XIX.335). 

[ZADARÁLJ,  CADARÁL :  sebesen  bajt  (lovat) 
(Hol?  Nyr    XJI.627). 

ZÁFKA:  bóhátú  nói  ujjas  (Borsod  m.  Sajó- 
8s.-Péter  8chröder  Gyuláné). 

ZAGIT :    kis  sug   a  szobában    (Rimaszombat 
XVÜL288;  XIX. 288). 

ZAOOT:  izék  (takarmány-maradék  v.  -hulla- 
dék, a  mit  a  lábas  jószág  az  elébe  tett  takar- 
mányból   otthagy    v.   elhullat)  (Vas    m.   Bögöte 
XV  1.93). 

ZAGYVA :  1.  túlságosan  megvizezett,  hitvány, 
zavaros  bor  (Balaton  mell.  Tsz.);  2.  éretlen 
•g- Rákos  és  Munkács  vid.  Pap  Károly);  8. 
éretlen  gyümölcs.  Vigyázz,  megárt '  az  a  sok 
tagivá!  Ne  edd  azt  a  zagyvát!  (Be reg-Rákos  és 
Munkács  vid.  Pap  Károly). 

[ZAGYVAKOL],  ZATYVAKOL:  zagyvál,  ke- 
ver,  elegyít  (Csongrád  m.   Szentes   Czakó  Fe- 

össze-zatyrakol :  összezagyvál,  összekever, 
összeelegyít.  Összezaty vakolt  mindent,  mégse  lett 
belőle  prédikáció*  kalott  (Csongrád  m.  Szentes 
Csákó  Ferenc). 

ZAGYVÁL  (zagyvál  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

össze-zagyvál :  L  össze-vissza  beszél.  Mi  min- 
dent összezagyvál!  (Székelyföld  Nyr.  XVIII.371); 
2.  össze-vissza  eszik  (mindenfélét)  (Bereg-Rákos 
és  Munkács  vid.  Pap  Károly). 

ZÁH:  nádból  font  és  a  tóba  állított  sövény 
(Torda- Aranyos  m.   Mező-Záh   vid.   Király  Pál). 

ZAHA :  gyomorégés  (égetó,  kellemetlen  érzés 
a  garatban ;  pyrosis,  sodbrennen)  (Szeged  Tsz.). 

ZAHIN    (zahi    Keszthely    Király    Pál;    zakC 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  zakiny  Somogy  m.  Szóke- 
N'yr.    111.281;    Kis-Kún-Halas    Nyr.    XV. 
1.  zahi,  zakin,  zakiny:  vaskos,  testes,  köp- 
cös, kövér,  nagytestű  (Tata  Matusik  Nep.  János 
1841;  Vas  m.  Bögöte  Nyr.  XVI.93;   Keszthely 
Király  Pál;   Somogy  m.  Szóke-Dencs  Nyr.   DL 
231;  Baranya  m.   Király  Pál;  Tolna  m.   MNy. 
III  242  (itt  zuhin  hiba]);  2.  zakin,  zak(",  zakiny: 
gazdag,  dúsgazdag  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos ;  Kis- 
kun-Halas Nyr.  XV.519;  Csongrád  m.   Szentes 
\  1.233;   Békés  m.  Orosháza  Nyr.  IV.878; 
Hódmezé- Vásárhely  Abaujvári  Miklós);  8.  zakiny: 
tömött  (föld)  (Somogy  in    Szóke-Dencs  Nvr    III. 
281). 


ZAHINYOS  :  rátartós  (Heves  m.  Püzes-Abony 
Nyr.  VIII.569). 

ZAHOL  (Udvarhely  m.  Oálffy  Sándor;  sákol 
Háromszék  m.  Vadr.):  úz,  kerget. 

el-aáhol:  elfiz,  elkerget.  Elzákolta  a  farkai 
a  juhnyájat  (Háromszék  m.  Vadr.). 

szöjjé-sahol :  szótzavar,  szétkerget  (pl.  a  farkas 
ii  juhokat)  (Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  mell.  Nyr. 

XVI  11.526). 

ZAJDA  (ajda  Hegyalja  Nyr.  XXIV.479;  Zemp- 
lén m.  Tállya  Kalmár  Klek):  1.  lepedóféle  ruha, 
a  melybe  holmi  vinnivalót  belekötnek,  s  aztán 
a  hátukon  viszik  (Tisza-Dob  Nyr.  XIX.96;  Hegy- 
alja Nyr.  XXIV.479).  A  xajdának  mind  a  négy 
szögletire  koloncot  vártak  (Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X1X.236);  2.  batyu  (Kassa  Varga  D.  György; 
Zemplén  m.  Tállya  Kalmár  Elek;  Beregszász 
Nyr.  XXVI.329.  524).  Zajdát  kötött  a  hátam. 
Ojan  zajda  füvet  kozott  a  mezörül,  kogy  maj 
megszakatt  alatta  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
XII.428). 

zajda-ruha  =  zajda  1.  (Tisza-Dob  Nyr.  XIX. 
%  [itt  z.-zuka  sajtóhiba]). 

[ZAJDÁL]. 

[Szólások].  Agyonzajdálta  magát:  agyondol- 
gozta magát  (Hegyalja  Nyr.  XXIV.479). 

[ZAJDÍT]. 

fel-zajdít :  fölriaszt  (Székelyföld  Andrisay 
Antal  1843). 

(ZAJDUL). 

méz  zajdúl:  megbolondul.  Bizony  tán  méz 
dúltál,  kogy  igy  beszészf  (Gömör  m.  Nyr.  XXII. 
576). 

össze-zajdul :  1.  összezördül ;  2.  összeverek- 
szik (Komárom  m.  Kürth  Nyr.  XIX.  188). 

ZAJGAT:  1.  folytonos  sajt  csap  (Tolna  m. 
Nyr.  VI.524);  2.  bolygat  (Komárom  m.  Kürth 
Nyr.  XIX.  188)  [vö.  zor^ar]. 

még-zajgat:  1.  megzaklat,  megkerget,  mag- 
hajszol (Vác  Divényi  Gyula);  2.  megvisel,  kifá- 
raszt. Az  embert  is  megzajgattya  a  kovácsold* 
(Gömör  m.  Runya  Nyr.  XXII.287;  Albert  János). 

ZAJKOZ-IK 

össze-zajkoaik :  összezörren,  összevess  (Há- 
romszék in.  MNy.  Y.344). 

ZAJL-IK  (sajl-ik  Tolna  m.  Decs  stb.  Nyr.  XX. 
884;  szajl-ik  Székelyföld  Andrássy  Antal  1848; 
m.  Csík-Rákos  Király  Pál;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.244.  340;  Vadr.  617a:  MNy.  V.129; 
Sepsi-Sz.-György  NM.  XX. 834;  Brassó  m.  Hét- 
falu  Nyr.  XVI.575;  Király  Pál)  [vö.  száj,  szajz-ik\. 

bé-ss&jlik:  vékonyan  bejegedsik,  vékonyam 
be   kezd    fagyni   (a  víz)  (Székelyföld   Andrássy 

ftö* 


1081 


\K\\\     /.\ki.\> 


ZAKI.XT     ZAKÓ 


MH 


Antal  184  msaék  m.  MNn    VI  órffy 

Iván). 

ra«g-stajlik,  meg-»ajlik :  1.  megszajlik :  c\> 
(Ssékelyföld    Andráwiy  Antal    1  H4.i ;    Háromssék 

ni.    N.  M;  a.  mtyzajhk     fulfo  i/ViA 

<i  ftor  (nmeién  nyári  oapoiban)  (Dunántúl  Módis* 
.lusstin;  Vas  m.  SághKresznerics  F.  Ssótár  11.889; 
\ 

1.  ZÁKÁNY:  bemélyedés,  gödör  a  kncHÍúton 
!  ni.  Szentes  Csákó  Ferenc). 

ZÁKÁNY  |  1.  üledék,  savaros  sűrűség  (víz- 

ben,  Imrbani   (Székelyföld  Tss.;   Nyr    V1I1,",ü9); 

2.  [niszta  szemmel  nem  lat  ható  moszat,  h  mely 

■  t..ly adi'kiuik  a  síinét  el   nem  vessi   (Bodrog* 

>renc). 

ZÁKÁNY :  áll.  Megfogom  a  zákányodat.  Nagy 
a  zákánya  (a  lónak]  (Csik  m.  Páll  Ignác). 

[4.  ZÁKÁNY]. 

zákány-körtvóly :  nagy  vörös  hosszukas  körte 
ínam    a    legjobb    iiú)    (Vas    m.    Kemenesalja? 
1\  8sótár  11.340). 

ZÁKÁNYOS  (zákályos  Csallóköz  Nyr.  1.333; 
Gömör  m.  Tss.):  1.  zákányon:  üledékes,  zavaros 
l.ori  (Heves  m.  Makáry  György  1839;  Gyön- 
gyös Nyr.  1.336;  Boldva  null.  Hermán  O.  Ha- 
láaiat  K.;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  III.181;  Sza- 
bolcs m.  Kis-Besenyód  Nyr.  1X.137;  Zemplén  m. 
Tállya  Nyr.  IV.621;  Kalotaszeg,  M.-Valkó  Nyr. 
XXVIII.429;  Székelyföld  Tsz.  390a;  Nyr.  VIII. 
509|;  IX.  176;  Udvarhely  m.  Patakfalva  Márton 
Árpád;  Csík  m.  N.-Kászon  Ráduly  Simon); 
2.  zákányos :  mámoros,  katzenjammeres  (Mosony 
m  .  <ivúr  ni.  Nyr.  XXVII.84;  Soprony  m.  Wolf 
Ágoston;  Kis-Kúnság  Nyr.  IX.567;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.519;  XXVII.84;  Cegléd  llosvay 
Vilmos;  Kecskemét  Nyr.  XIX.46;  Heves  m.  Nyr. 
XX VII .84;  Eger  Wolf  Ágoston;  Heves  m.  Saár 
Nyr.  111.92;  Sóvidék  Boros  Gábor).  Zákányos  a 
feje  (Nógrád  m.  Patak  Nyr.  VIII.560);  3.  záká- 
lyos:  sületlen  (kenyér)  (Gömör  m.  Tsz.)  (vö. 
záklás). 

ZAKATOL:  1.  ver  (a  fúrjecske)  (Székelyföld 
Háztartás  11.187);  2.  hajhász  (?]  (Székelyföld 
Nyr.   11.472). 

iZÁKLA],  ZÁKLYA:  sületlen  kenyér  szalon- 
nás alsó  réssé  (Fertó  mell.  MXy.  III.243). 

ZAKLALÓD-IK :  zaklatódzik,  alkalmatlan- 
kodik (a  dissnó  a  hidasban  as  ajtón,  mikor 
éhes)  (Dunántúl  Budisa  Jusztin;  Vas  tn.  Ságh 
Kresznerics  F.  Ssótár  11.340). 

ZÁKLÁS  {záklyás:  —  zákás  Pápa  vid.?  Tss.; 
Alsó-Csallóköz,  Patonyssél  Nyr.  XII.  142;  záflás 
Kecskemét  MNy.  111.243):  L  záflás,  zákás,  zák- 
lás, záklyás:  szalonnás  (a  keletlen,  sületlen  ke- 
nyér v.  kalács)  (Fertó  mell.  MNy.  111.243;  Ko- 
mái 282 ;  Gyór  Király  Pál ;  Vessprém 


m.  Vassá: 

Pápa   vi.i.y   Tst.«   Osallóko*   ( 
Alsó-Csallóköz  XI l.i  12;  Kecs- 

kemét MN 

286;  Hol?  Nyr.   XXVI 

ragacsos  (a  föld  a  sok  esótól,  úgyhogy  nem  lehet 
ssántnni)  (Zilah  vid.   Nyr.  XXVIII 
kányos]. 

|  ZAKLAT  |. 

fel-ssuklat :  fölz  Ut"  n 

>u,nhit  (BofSOd   m.  S/iluilom  Nyr.  XXIV   , 

ZAKOCSOL:    zakatol,    kótog  (Hol?  N\r    XV, 

286). 

ZAKOG :    1.    sökög,    zötyög,    rázod ik 
(Palócság  Nyr.   XXI.308;  XXJI.80j    Bérei   m. 
Névtelen  184*0);  2.  vacog  (a  foga  vUnekj 
ni.  Sajó-Ss.-Péter  SchmnVi  Gyulám 

1 .  ZAKOTA  (zakata  Kolozsvár  i  József; 
Aranyosszék    Borbély     Samu . 

Csallóköz  Nyr.  1.333;  zokota  Brassó  m.  Botfalu, 
Zajzon  Nyr    III  J24):    1.  zakata,  zakota,  zok< 
zakatolás,  zaj,  zörej,  lárma  (Kolozsvár  Szim. 
József;    Székelyföld    Nyr.    V.424;  Aranyosa 
Borbély    Samu;    Hétfalu,    Zajzon    Nyr.  III.J 
2.  zakatn,  zakota:    sok    mindenféle  össze-visosa 
hányt    holmi    (bútor,  szerszám,  edénv.  lim-lom> 
(Zilah  vid.  Nyr.  XXV1II.232 ;    Ssékelyfóld    I 
Nyr.  IV.328;  Andrássy  Antal  1^  zék 

Borbély  Samu;  Udvarhely  m.  Firtosalja  Nyr. 
V1.324;  Háromszék  m.  MNy.  VI.355 ;  Vadr.; 
Kíks  Mihály,  Gyórffy  Iván  ;  Háromszók  m.  Orbai 
járás  Nyr.  VII.332;  Csík  m.  MNy  VL877;  Seges- 
vár Nyr.  IX.46)  ;  8.  zakota :  rendetlen 
(Brassó  m.  Hétfalu  Horger  Antal).  Akkor*  wmmy 
tával  vagyunk  (Háromszék  m.  Kovászna  But 
Boldizsár) ;  4.  zakota,  zakota  :  alkalmatlan,  mindig 
láb    alatt    levő,   izgága  (ember)  (Csalink 

I  :  Háromssék  m.  Vadr.  524a;  (  MNy. 

V.377):  5.  :<ikota:  zivataro-  (Csalló- 

köz Nyr.  1.333). 

2.  ZAKOTA  (Nagy- Kunság  Nyr.  11.137:  Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  XV. 191;  zakót  Va» 
Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Ssótár  11.340) : 
1.  zakót:  .iutersepimentum'.  Zakottal  megrakja 
(Vas  m.  Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár 
11.340);  2.  zakota:  földbe  vert  karók  köze  szal- 
mából, törekből  rakott  fal  az  ólaknál  ili 

át  meleget  tartson)  (Szatmár  m.  Nagyba: 

XV.  191) ;  3.  zakota  :  elrekesztett  szúk  ^gy- 

Kúnaág  Nyr.  11.137). 

ZAKOTÁL:  zakatol  (Háromszék  m.  MNy    VI 
357). 

ZAKOTÁS    {zákotáa    Csallóköz     N 
Csaplár   Benedek):    1.  tmJtotáe:  sok   mindeni 
össse-visssa   hányt   holmival  tele  levó.  i 
a  ház  (Ssókelyiohl.  Háromszék  m.  Tss.);  2.  zakó- 
étel   (Háromszék   m.   Vadr.,   Kiss 
Mihály  ;  Háromssék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Qi 
falva  Nyr.  X\  111.074);  8.  zákotás    alkalmatlan, 


u  a; 


, 


ZAMIC8KA-ZÁNG 


lu.U 


in  1  miig  láb  alatt  levő,  akadékoskodó,  kapeáifcfjdá) 
izgága  (ember)  (Csallóköz  Nyr.  1.888;  Csaplár 
Benedek). 

sakotáa-etel :  saláta,  bab,  tárkony  (v.  kapor), 

ezselyem,    hagymaszár    lisztes    és    tojásos 

•  eresztékkel,  sertéshússal  v.  a  nélkül  főzve 

.omszék   m.   Vadr.;  Kiss  Mihály;  Brassó  m. 

Bácsfalu  Horger  Antal). 

ZAKÓTÓL:  .intersepit'  (vö.  *.  zakota  1.)  (Vas 
in    K  ilja  ?  K'reszn-  Szótár  11.340). 

ZAKURÁL  (zsakurál  Beregszász  Nyr.  XXVI. 

1.    tahiról,    öz   (Hajdú    m.   Földes   Nyr. 

XVI   :-í.;  2.  zakurdl:  zaklat  (adóst,  hogy  flies- 

(Bodrogköz     Tsz.);    3.    zakurál:    zaklatva 

lei  (8iatmár  Nyr.  \  111.233  (itt  zakunál  hiba; 

Vozári  Gyuláné]);  4.  zsakurál :  kér,  rimánkodik 

(Beregszász  Nyr.  XXVI.524). 

ZALÁMBÓL  (zalámbul :  —  zarámbul  Zalám. 
Hetes  Nvr.  XIX  14'.;  Bellosics  Bálint;  Zala  m. 
Alsó-Lendva  Király  Pál):  cél  nélkül  jár-kel, 
kósiá),  kóborol,  csatangol,  bolyong  (Soprony  m. 
«-  mell.  Nyr.  11.561  ;  Balaton  mell.,  Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.;  Vas  m.  Pálfa  Nyr.  XXV.576; 
Vas  m.  Vép  Varga  Ignác;  Zala  m.  Tolnai  Vil- 
mos; Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.373;  XIX.143 ; 
Kthnographia  V  111.96;  Bellosics  Bálint;  Somogy 
m.  Csurgó  Nyr.  XV II. 478).  Egész  nap  kinn  Málém 
bol  az  erdőn  (Keszthely  Horváth  György).  Ugyan 
kun  zalámbulsz  mindég,  te?  (Soprony  ni.,  Göcsej 
Király  Pál).  Zarámbul  a  gyerek  az  erdőbe  (mikor 
madárfészket  keres]  (Zala  m.  Alsó-Lendva  Király 
//  '/*  zalámboUál,  te  gyerek?  (Komárom  m. 
zs-Néma,  Vas  m.  Kis-Sitke,  Somogy  m.  Csurgó 
ly  Pál).  Megiszom,  netalántán  holtom  után  a 
lelkem  a  pohárszék  körül  zalámboljon  (részeges 
ember  mondása]  (Vas  m.  Kemenesalja?  Kresz- 
uerics  F.  Szótár  11.340).  Zalámbuló  kódis  (Zala 
rn.  Tapolca  Nyr.  XXIX.430). 

el-salámbul :  elcsavarog.  Elzalámbul  a  csibe  a 
nszídba  (Dunántúl  Nyr.  XVI1I.42). 

ZÁLOG  (álag  Somogy  m.  Babod  Nyr.  XII.377; 
XI  11.43:  Székelyföld  Gyórffy  Iván;  álog  Eszter- 
gom Nyr.  IX.642;  Rábaköz  MNy.  V.88;  Göcsej 
MNy.  V.88;  Nyr.  XI  11.499;  Zala  ni.  Hetes  Dob- 
rouak  Nyr.  II  1.473;  Baranya  m.  Ormányság 
Tsi.;  MNy.  V.88;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.65; 
utál  m.  Padé  Kálmány  \>.  Szeged  népe  II 
83;  zállagoB  Udvarhely  m.  Nyr.  V  1.465). 

ZÁM:  véghely  (Hol?  Nyr.  XII.528)  (?J 

ZAMAT  (csomantytL  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VI.180;  iszamatXya,  Veszprém.  Nyr.  V1II.513; 
izmát,  izmatXy&,  jó-izmatú  Balaton  mell.  Sebes- 
tyén Gyula;  Zala  m.  Balaton  mell.  Fleischmann 
-lenó;  Veszprém  m.  Nyr.  VIII.224;  Somogy  m. 
Nyr.  XII .471;  szamát  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
u.  o.?  Kresznerics  F.  Szótár  11.202;  Balaton  mell. 
Tsz.;  zamak  Pápa  vid.  Nyr.  XX1V.287;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XV  11.238;  Essék  vid.  Nyr. 
VIII.  180)  [vö.  szimatol,  szimota\. 


ZAM1CSKA:  .-1.-I -keverék  (pl.  káposzta  bur- 
gonyával összekeverve)  (Szatmárm.  A  vas-  Újváros 
Szabó  Imre). 

IZAMICSKAL. 

össse-samioskál :  összekever  (két-  v.  többféle 
ételt,  pl.  káposztát  burgonyával).  Már  megint 
összezamicskálod  azt  az  ételt?  (Szatmár  m.  Avas- 
Újváros  Szabó  Imre). 

ZÁMOR:  borivásból  származott  főfájás  (erapula) 
(Erdély  (Bartzafalvi  Szabó  Dávid  állítása  szerint] 
IX.526). 

[ZÁMOROD-IKj. 

el-zámorodik  :  elnyomorodik,  elcsigázódik 
(Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.574). 

ZÁNDOR:    zordon,    mord,    hirtelen    haragú, 
zsémbes,  zsörtölődő,  civódó.  Zándor  ember  (Szé- 
kelyföld  Andrást)    Antal    1843;   Udvarhely   m. 
MNy.     VI.35T> :     (iyőrffy    Iván:    Háromszék    rn 
Vadr.  524a). 

ZÁNDORI:  x   (Háromszék  m.  Vadr.) 

ZÁNDORIT:    haragít.    Addig    üszkütülte, 
egymásra  MáM&oritotta  (Háromszék  m.   M 
424). 

1.  ZÁNDOROD-IK:zordonodik,  mordul,     ha 
ragra    lobban     (Székelyföld     Csaplár   I 
Háromszék  m.  MNy.  VI.355;  Vadr.  524a). 

össze-zándorodik  (essze-z.) :  összezördül,  össze- 
vesz (Székelyföld  Andrassv  Antal  1843;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.344;  Gyórffy  Iván).  Essze- 
zándorodtak  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Három- 
szék in.  Vadr.  524a).  Mii  is  összezándorodunk 
éjkor  az  apja  kommal  (Maros-Torda  m.  N\r. 
XXVII.39). 

2.  ZÁNDOROD-IK  (bele-,  megzám  borod -ik 
Zilah  Kerekes  Ernő)  (vö.  ándorod-ik\. 

bele-zámborodik:  belebolondul  (Zilah  Kerekes 
Ernő). 

meg-zándorodik,  meg-zámborodik :  1.  meg- 
zámbonxlili,  meg-zándorodik :  megbolondul  (Zilah 
Kerekes  Ernő ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos) ;  2.  meg-zándorodik :  elveszti  a  beszédje 
fonalát  (Csík  m.  Gyergyó  vid.  Szász  Jóisef); 
3.  meg-zándorodik:  elsiédül  (Csík  m.  Gyergyó 
vid.  Szász  József). 

neki-aándorodik :  erősen  hoszáfog,  nekifohász- 
kodik. Úgy  nekizándorodott,  hogy  most  má  le*z 
ralami  belőle  (Csík  m.  Nvr    XXVI.429). 

ZÁJNDOROG:  háborog,  veszekszik  (Háromszék 
m.  Vadr.  524a). 

ZÁNG :   peng  (az  új  kapa,  ha  ráütnek  v.  meg- 
pengetik), tompán  szól    (a  kolomp)  (Székelyföld 
V.  425;  Udvarhely  m.  Siklód  Szász  Fen 
ni.  Benke  Antal). 


1088 


ZÁNOAT 


ZÁPMí     X\POZ 


ion 


zánoat:  kon§  irtael)  ni  nos). 

|ZÁNOÓ|. 

Bangó-harang:  tompán  szóló  nagy  kolomp  \. 

harang  (ököi  nyakába  való)  (8 

SÁNOOR  (Mrass.-   in.    Hl  Moldvai 

(ifikor   Brassó   m     Hétfalu   Nyr    XXI  m     mgor 
Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál):  mészárszék. 

ZÁNK:    fa-retesz,    rigli    (Ahaui    in.    Névtelen 

IZÁNKOL). 

be-iankol :  bereteszel,  beriirliz  (faretesszel) 
(Abaúj  in.  Névtelen  1889). 

IZÁNKOLÓD-IK). 

be-aánkolódik :    bezárkózik    (Ahauj    in     N 
telén  1839). 

ZANÓT  {san'ÓC  Palócság  Nyr.  KX0L30):  I 
n*óc:   erós   gyökerú    parlagi    növény    (Palócság 

XXII.80  zót  (Somogy  in 

Dencs   Nyr.    III.J.'U);   3.   sanót:   elszáradt  gyep 
(Pápa    vid.?   Thz.);   4.   zanót:  giz-gazos  rés/ 
határnak  (Sopron v  m.  Fölsó-Szakony  Nvr.  XVII. 
384). 

ZANÓTOS:  u,  ittas  (Vas  m.  Kemenes- 

alja Tsz.  (itt  zanotns    hiba]:  Kemenesalja,  Pálfa 
Nyr.  XXV.431). 

I  ZÁP  (áp,  op-tojás  Soprony  m.  Répee  mell. 
Nyr.  11.517;  Rábaköz  MNy.  V.88;  Göcsej  MNv. 
11.406;  V.88;  Vas  m.  Tsz.;  Simonyi  Zsigmond: 
Mohám  Nvr.  xxvii. ti?:  Baranya  m.  Ormán v- 
ság  MNy.  V.88;  Tolna  m.  Szegszárd-Palank 
Nyr.    XI.527  m.    Tfnnye    Nyr.    VII 

Kun-Halas  Nyr.    XV.G5 :    Doni   m.  Nyr.  VI. 
181). 

(Szólások].   Bár  marattál  vob  '       l>ár 

ne  fogantattál  volna!  (BánfTy-Hunyad  Nyr.  XXVIII. 
429). 

2.  ZÁP  -fog   Soprony  m.  Repce   mell. 

II -.17:    XX.370;   Somogy    m.  Nyr.  II 
XXVII.67;  Pest   m.  Tinnye 
\ "11.39;   Kecskemét   Nyr.  IX. 360;  Hont  m.  Nvr. 
VI  Hl;    Kalotaszeg   Nyr.    XWII.  52Ö;  Csík  m. 
Tölgyes   vid.    Király    Pál;    Brassó   m.    Hétfalu 
Nyr.  XVI  477:    Király    Pál;  Brassó  ni. 

Torkos   Horger   Antal;  száp  Fehér  in.  Gárdony 
Hermán  O.  Halászat  K  f  :  zápfog  (Moldvai 

csáng  Nyr.  X.202);  2.  záp:  létrafok  (Sopi 
Somogy,  Heves,  Abaúj,  Zemplén,  Udvarhely  m. 
Király  Pál).  Lttra-záp  (Soprony  m.  Qyóró  Király 
Pál).  Lajtorja-záp  (udvarhely  m.  Kis-íialamb- 
falva  Király  Pál);  3.  áp,  záp:  szekéroldal  v. 
saroglyaeggy-eggy  foka(keresztfája,  amely  olyan, 
mint  a  létra  foka)  (Soprony  m.,  Somogy  m. 
Király  Pál;  Somogy  m.  Szóke-Dencs  Nyr.  III. 
na  m  Pölsó-Pé)  Tolnai  Vilmos;  üvór 
Nxr     XI  179;    H.-ves    m.    Kiráh    Pál:   I 


-.  Zemplén  m.  Király 

ínye 

Nyr.  VII.89;  Csongrád  /akó 

HC  .    Haj. In  ni  I'rz.; 

Bereg  m  i  hely  m.  Kii 

erékküTló  (Pest  m.  Tii 
6.  záp:  fejes  i  szekérrúdnak  és 

összeérd  z  eggy másra  fek\ 
az   elad    lengéi)    közepéhez   erftsi- 
Somogy,  Heves,  Abaúj,  Zempl< 
doh   in    Kiráh    PáJ);  ö. 
kornádi 
alléié    vernek    (Soprony,    Somogy, 
Heves,  Abaúj,  Zemplén,   Hajdú  rhely    m. 

Kirah   Pál);  7.  táp:  polc,  a  mellyel  a  megt 
kant  gerendái  föltámasztó  oszlopot  v. 
font  íjak,  hegy  a  ránehezedő  gerendát 

jobban    fölfeszítse    (Soprony,    Somogy,    Heves, 

6j,   Zemplén,    Hajdú.    Ddvarhel 
Pál);   8.  száp:  a  háló  inának  leszorítására  való 
kettős  csigának  eggy-eggy  foga  (Fehér  m.  Oár- 
dony  Hermán  0.  i 
ldal-záp\. 

záp-vas  ^éroldalnnk  két  szélső  vas-foka 

(Tolna   m.  Fölsó-Pél  Tolnai   VilmoB). 

ZÁPOR  {ápor,  ápor-e&6  Tolna  m.  Szegsz; í 
Palánk  Nyr.  XI.527 ;  Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841;  Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII. 
182;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV .65;  Kolozs  m. 
Kalota -Sz.-Király  Nyr.  XXVU.526;  Marosvásár- 
hel>    Nyr.  X\  [?|  Székelyföld  Gyar- 

matin s.  Voeab.  101.  ós  innen  Tsz.). 

[Szólások].   Záporon  esik  az  eső  (Vas  m.   K 
mend  vid.  Nyr.  XXVH.íW). 

zápor-ember:  hirtelen  haragú  ember  (Kolozs 
in.  Kalota-Sz  -Király   Nyr.  XXVIII.429). 

zápor-tartó,  ápor-tartó:  B  inalom  árkában  a 
viz  elzárására  való  készülék  (Székelyföld  Gyórffy 
Iván;  Marosvásárhely  Nyr.  XV. -238). 

[ZÁPORKOD-IX],ZÁPARKAD-IK:  zúgolódik. 
elégedetlenkedik,  zavarog  (8solnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XL92;  Juhász  Máté). 

meg-záparkadik :    1.   fölbosszankodik 
parkadatt  s  ihji/    BtetU    fűbe,    /  ribt  vige 

iaolnok-Doboka    m.  Domokos   M.    Nén 
lor  :  2.  megütközik,  megzavarodik.  Sagyon 
•  ni.  mihmti  láttam,  aoj 
nok-Doboka  tn.  Donmk' 
Cgy  rkattam,  mikár   meghallattam,  hagy 

meghótt  (Szolnok-Dohoka  in.  Domokos  M.  Németh 
Sándi 

neki-záporkodik  (u< /:t-:áporkodonw     m 

szankodik  (Mariul   mell.  Tsz.). 

IZÁPOROD-IK  ;    \o.   áp»m.l-ik\. 

m6g-záporodik :  megbüdösödik  (Zala  m.  H 
BelloslCfl   Halint). 

ZÁPOZ  i:il  (malomkei 

i    m     Kemenesalja?    K  /ótár 

II  341). 


\m 


ZAPl'    ZÁszi.ó 


ZA8ZPA-ZAVAR 


LOM 


ZAPU:  az  inemell  alsó  vászna,  hétlése  (Brassó 
111.  Hoeszúfalu  Horger  Antal). 

ZÁPUL    (mó&ipul    (a    tojás]    Mohács    Nyr. 
XXVII 


ZÁR 


lárat)  (Baranya  ni.  Ormán) 


fel-sár  : 

ság  N>r    XXVI 

ZÁRA  :  vert  tej,  író  (Brassó  in.  Hétfalu  v 

Király  Pál,  Horger  Antal;  Brassó  m. 
11.524)  (vö.  zér\. 

ZÁRÁL:  köpül  (Brassó  ni.  Hétfalu  Király  Hál). 

(ZARÁNDOK],  8ZARÁNDOK  (Vas  m.   Ki 
nesalja  Tsz.;  szalándok  Zala  in.  Hetes,  Dobronmk 
Nyr.  bujdosó  vándor,  hontalan,  csa- 

vargó. 

ZARGAT:  1.  nyugtalanít,  zavar,  kérget,  haj- 
szol (Baranva  m.  Ormányság  Tsz.;  MNy.  V.101; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XV1II.430;  Félegyhaza 
LVI.95;  l'est  m.  Csanád  Békássy  Sán- 
dor; Kalocsa  Schröder  Gyuláné;  Szabadka  Ká- 
szonyi  Gyula;  Hódmező-Vásárhely  Samu  János); 
2.  zaklat,  sürget  (Vas,  Baranya  ra.  Kassai  J. 
Szókönyv  V>;  Félegyháza  Nyr.  XXV : 

r  is  zargatnak  (Csongrád  m.  Szentes  Czakó 
Ferenc).  Se  zargassuk  azt  a  kis  just  (Szeged 
Simonyi  Zsigmond)  [vö.  zajgat,  zerget\. 

föl-zargat :  l.  lel  zavar,  fölkerget  (Somogy  in. 
Simonyi  Zsigmond);  2. fölizgat,  fölhevít.  Á  hideg 
nyom,  mindéttáp  megnyom :  áutá  mémég  felzárgát 
(Szlavónia,  8z.-László  Nvr.  XXIII.3H3:  \ 
Balassa  József). 

még-sargat:    nujckerget.    Ténnap    ugyancsak 
i Kijutott  az  essó  (Szabadka  Kászonyi  Gyula). 

ZÁRKÁL:  zárogat  (Heves  m.  Várasszó  K 

XXV. 287). 

be-zárkál:    bezárogat.    Bezárkájja  az  ablakot 
(Heves  m.  Várasszó  Nyr.  XXV.287). 

1.  ZÁRKOL:  zárogat  (Szatmár  ni.  Mátészalka 
Nyr.  XXVI.542). 

ZÁRKOL:  üt  (Moldvai  csáug.  Nyr.  X.202). 

[ZÁKLÓ). 

sarló-fa:   fa-zavar  nyelve   (a  mely  az  ütkö- 
zőbe belejár)  (Bodrogköz  Nyr.  XVII.  555). 

ZÁRZA :   kisszemü   sárga   szilva  (Brassó   m. 
Hétfalu  Horger  Antal). 

ZÁSZLÓ  (ászló  Soprouy  m.  Repce  mell.  N 
Hői  ,70;   Esztergom  Nyr.  IX.542;   Pan- 

nonhalma  Nyr.  XII.188;   Rábaköz   MN 
Vas  m.   őrség   Nvr.  V.272:    Keszthely    Horváth 
rgy;   Göcsej    MNy.    11.406  Veggprém 

ra.  Szeutgál  Nyr.  11.185;  Somogy  m.  Sándor 
József;  Közép -Baranva  Nyr.  IV.236;  Ormány- 
ság Tsz.;  M  r.  XXVII.G7; 
Szegaaárd  és   vid.  Nyr.  YII.382;   XIV.42H;  Peat 


m.  '!  s-Kún-Halas  Nyr   XV 

Kecskemét  Nyr.  IX.360;  Szeged   Káimány 

I  szeged  nép.- l.Ji'i;  Baja  Bayer  József ;  Báoa- 
Bodrog  m.  Ada  Nyr.  XXVII.406;  Mátyusí 
Nvr.  XVII.478;  SsaUnár  Nyr.  VII.  190;  L'gocaa 
ni.  Nyr.  VIII.425;  Kalotaszeg  Nyr  XXYII.526; 
II  OyórfTy  Iván;  Hunynd  m.  l.ozsád 
11.407;  BrasRó  ni.  Hétfalu  Horeer  Antal; 
laszló  Bács- Bodrog  m.  Martonos  Székely  8án<: 

ZÁ8ZPA  (ászjM  (növény]  Székelyföld  Gyórffv 
Iván). 

ZÁTONY  yUtm  Duna  mell.  MNy.  V.88;  Esz- 
tergom Nvr  IX.-~.24;  Szegsiárd  vid.  Nvr.  VII. 
382;  Mátyusfólde  Nyr.  XVII.47R).  -  Zátony : 
sziget  (Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  X' 

zatvarkod-ik  (tatvorkoiom):  pörlekedik, 
veszekszik  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

ZATYATOL :  zöcsköl  (Kis-Kún-Hala*  N)  r 
XXI  11.240)  (vö.  zetyetöl]. 

ZAVADZA    (zá>  akadály    (Nógrád    m. 

Rimóc  Nyr.  VI.273). 

ZAVADZÁL  [avadzál  Pest  m.  Pátv  Nyr.  XVI II. 
90;    zavacál    Bars   m.    Nyr.    XVII I 
Jászság  Szabó  István;  Borsod  in    >  éter 

Schröder  Gyuláné;  zavazál  Borsod  m.  Sáta  vid. 
Bárt  ha  József ;  zarazzál  Rimaszoml  \VII. 

"'74;  zavicál  Nagy-Kúnság  Nvr.  XVI.525;  Heves 
m.  T.-Szóllós  Nyr.  V.91 ;  zsavicál  Nagy-Kúnság 
Nvr  0.827);  1.  sí  ><l:ál,  zavacál,  zavadzál,  zama- 
zzál,  zavicál:  alkalmatlankodik, 
lábatlankodik,  akadékoskodik,  útban  van,  hábor- 
gat, zavar,  hátráltat  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
525;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Vác  Divényi  Gyula; 
Bars  m.  Nyr.  XVIII.384;  Hont  m.  Páld  Nyr. 
XIV.576;  Hont  m.  Kővár  Nyr.  XVI.574;  Borsod 
m.  Sáta  vid.  Bartha  József;  Balassa-Gyarmat 
Simonyi  Zsigmond;  Nógrád  m.  Tolmács  ' 
XV. 143;  Gömör  m.  Tsz.;  Rozsnyó  vid.  Nvr 
XVII.476;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X89;  Kassa 
XXV  240;  Zemplén  m.  Mózer  Ödön).  Kér- 
lek, ne  zavazálj  mindig:  nagy  munkába  vagyok! 
(Jászság  Szabó  István).  Ez  az  asztal  avadzál 
(Pest  m.  Páty  Nyr  XVII  1.90).  Gyere  már;  mii 
ilzálsz  ott!  (Pest  m.  Gyömró  vid.  Pap  Ká- 
roly). Ménji  hé,  né  zavudzáljon'  (Hont  in.  Kővár 
Nvr.  XVII.43).  Né  zavadzáj!  (Losonc  vid.  Sche- 
rer  Lajos).  Zavazzálok-e?  (kérdezte  vki,  mikor 
a  háta  mögött  az  asztalt  kivitték,  ó  pedig  a 
széken  útjukban  ült]  (Rimaszombat  Nyr.  XVII 
574).  Tedd  férre  ászt  a  kossót,  ne  zavadzájjon 
itt'  (Rimaszombat  Nvr.  XXV.287).  V,  nmmmji'l 
(Kassa  és  vid.  Nj  "8);  2.  zavicál:  sürget, 

hajszol  (Hev  Szóllós  Nyr.  V.91;   Nagy- 

Kúnság  Nyr.  XVI.525);  8.  zsavicál:  kérdésekkel 
zaklat  (Na^s -Kunság  Nyr.  11.327). 

|1.    Z AVAR|,    ZABAR    (zábár) :    zavaros    viz 
vr.  XVI1I.455).    —  Zavarán:  zava- 
rosan (Háromszék  DL  MNy.  VI.355)  (vö.  /.  zadar]. 


2.  ZAVAR  U  sej  Nyr.  XII. 

;  XIII. 352;  Zalám.  Hetes.  Pohroiiak  Nyr.  II. 


•\\  \K      ZW  Mik' 


ZAVAKK'n/  !K      ZFHWA 


1040 


466)  bajszol.  Hé  tabard  az  ökröt,  miér 

megbök!  (Göcsei    N\i     \11  ''  -     // 
kutya  a  cieunt!  (Zemplén  m.  Tállya  Kalmár  Klek). 
Se  zavard  már  azt  a  tehenet!  (Bereg-Rákos  és 
Pap  Károly)  |vö.  9.  zadar,  zever]. 

©1-savar,    o-»abar :    elús,    elkerget    Zsémbös 

Hó  cselédbt  izavar  a  háttal. 

húétsal  zavartam  el  a  hideglelést  magamtul 

(Szeged   Csaplár   Benedek).   Aongya  a  zuránok, 

hoh  hát  zabargya  e  innejd  (a  varangyos  békát] 

(Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.466). 

závák  xiii. 

1.  ZAVARA:  lárma,  zaj.  csetepaté,  otvmk* 

urhelj    in.   Gálffy   Sándor)   |vö. 
>t(i\. 

ZAVARA  [moara  l'dvarhely  Ok  Szentkirály 
i    Kálmán;    tokára   Csik-Rakos   Király  Pál; 
r  |?|  Siókelvföld   Kőváry  László  1842;  za- 
Síékelyföld   Tsz.;    Andrássy   Antal    1843; 
Udvarhely  m.  Vadr.;  Perenci  Miklós;  Udvarhely 
m.  Matisfalva  Séra  Kálmán;  Csik  m.  Tsz.;  Deák 
Csík  m.  Gyergyó  vid.  Kiss  Mihály) : 
1.  zavara,   závora:   kerítésnek   való    hosszú   fa- 
hasáb (Udvarhely  m.Vadr.;  Csik  m.  Tsz;  Gyergyó 
fid.   Kiss  Mihály);  2.  zahura,  zavara:  hosszú  fa- 
hasábokból összetákolt  kerítés  (Székelyföld  Tsz  ; 
Ünirássy  Antal  1843;  Csík  m.  Deák  Lajos;  Csík- 

OS  Király  Pál);   8.  r  (?],  zar 

kerít*  snek  bejáróul  szolgáló  szakasza,  a  mely 
úgy  van  készítve,  hogy  a  deszkákat  v.  fahasá- 
bokat könny  A  leszedni  v.  félretolni  s  aztán  ismét 
fölrakni  v.  visszatolni  (Udvarhely  m.  Peronéi 
Miklós:  l'dvarhely  m.  Matisfalva.  Szentkirály 
Kálinál     Csík  m.  Tsz.). 

ZAVARASÁGI,  ZABARASÁG:  zavar,  bot- 
rány (Zala  m.   Hetes,   Dobronak    Nyr.   XV.  191). 

ZAVARÁSZ:  kerget,  hajszol.  ZéntorééM  üke}, 
^ak  éggyet  bú  rontál    m.   Száján 

Kálmány  L.  Szeged  népe  11.138). 

ZAVARÉK :  folyadékban  levő  piszok,  szeim -t, 
Uedék,  salak,  sepró.  A  Duna  hóolvadáskor  tö- 
mérdek zavarékot  hord  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). Nagyon  kicsiny  ennek  a  bornak  a  tóváriig* 
(Erdély  Nyr.  VI.172). 

|ZAVARÍT|,  ZAHARÍT  {zabarit,  táborit):  za- 
var, háborít  XIV. 
164;  Budenz- Album  158). 

ZAVARKOD-IK  :  alkalmatlankodik,  láb  alatt 
van,  útban  van,  zavar,  habon:  élek, 

ne  zavarkoggy'   Lökd  félre;  mit  zavarkodik  előt- 
árná m.  Karancsalja  Király  Pál). 

(Ssólások).  Bt  t  fiam  za<  »n:  zak- 

latott (Soprony  m.  Csorna  Nyr    XXII.330). 

ZAVARKODÁS :      civakodás.      Z  isbd 

vánák:  civakodnak  (Szlavónia  Nyr 

XXI  í  65). 


ZAVARKOZ-IK:   1.  icyakran  és  hirtelen  vál- 
tozik (az  idó)   (Gyór-Ss.-Mártoti  Bódísi  J 
2.  bábon  örökösen   a    nyakán    van 

nyakára  r-8z.-Márton  Bódiss  Juszti: 

|ZAVARNYÓ8KOD-IK|. 

meg-savarnyóikodik :  megzavarodik. 
0  (Udvarhely 
75). 

ZAVARÓ:  rúd,  a  mellyel  a  tímár  a  meszest 
t'olzavarja,    hogj    bl    DÓI    mara«lt 
följöjjön  |  f..Nziiir.    (Sieged  Xyr.  IV.527). 

ZAVAROD-IK  I    Xyr.    XI V. 

Hndcnz-Alhnm    108). 

bé-Bávárodik :  becsi p.  Kicsit  bitáoáradi 
vónia  Nyr.  XXIII.363). 

ZAVAROG:  osavarog,   kossal.   Csak  azt  I 

mini,  hun  HMMMVf  (Vll   '"     X>  i .    XVIII. 

144). 

ZAVAROS  (avaron  Baran\a  m.  Mecsekhat 
Thomaer  Ignác  1841;  zab"  XIII 

352).  —  Zavaros:    bolond   (Kalotaszeg,    Zsohok 
Melich  János). 

ZAVITYKÁLT  :  pancsolt.  Uján  :■ 
non    használhatna   a  ténsasszony    (Veszprém   m. 
Vörösberény  Zolnai  Gyula). 

ZÁVOSZT  :  rézsút,  ferdén  (Gömör  m.  Bánva 
Albert  János). 

ZÁVOSZTOS.Zí/i  o.sr^.s./H  *  (Gömör  m.  Hnnva 
Albert  János). 

ZÁVOZVA:  =*>  (Gömör  m.  Tsz.). 

ZBINGEJÍL :  vesszó  végére  szúrt  agyaggöm- 
böcskét elr.ipit  (flsotaok-Doboka  m.  Malom  m 
János). 

|ZEBÓ]. 

sebó-föle:  a  konyhából  futott  kályha  nájl 
fölött  levó  szikrafogó  sározott  deszka  (Zala  m. 
Hetes  Bellosics  Bálint). 

1.  ZEGE-ZUGA:  ieg-ing    Háromszék  m.  M 

VL855;    Vadr.    5  lik    m.    Gyergyó    vid. 

Szász  József)  |VÖ.    /.  s:eke-szuka\. 

2.  ZEGE-ZÜGA:  limlom  (Háromszék  m.  M\\. 
VL855;  Vadr.  624a)  [tő.  2.  szeke-szuka,  2.  zenge- 
zunga,  zig-zng\. 

ZEGI-ZUGLYA:  zig-zug  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXII 

ZÉHÁN:  nagyhala  (örmény)  (Csík-Rákos  Do- 
bos András). 

ZÉHÁNA  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos: 
Háromszék  m.  Vadr.;  zohána  Há- 
romszék m    Xvr  V.lt9;   zuána,  tuhána  Három- 
szék m.  Vadr.  524a i      1.    zehána,  zohána:  vágó- 
.   (a  városon  kívül),  jnhhúsvágó-szin  (Három- 


1041 


ZEHÁR-ZEKE 


■  KMELÜÓD  IK-ZÍNG 


MM 


szék  ra  29;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 

Lajos) ;   2.   ziána :    kifóaóhely    (a   hol  a   kiver 
kecskehúst  kifőiik).    Menyek  a  ziánára  (Hánm- 
ssék  m.  Vadr.  524a);    8.  ziána,   zoána,    zoh 
zuhána:    a    faggyáért,    zsírjáért    kif  ózott  k 
kecskének  megmaradón  húsrésie  (Uáromssék  m. 

ZEHÁR  :  cukor  (Moldvai  csáng.  Rubin  Móses). 

ZEHERNYE  (zegernye  Vas  m.    Kemenesalja 
Tsz. ;  zeherje  Pápa  vid. ?  Tss. ;  zehemya  Szabolcs 
Tisza-Dob  Nyr.  XX.576;  zehemye  Borsod  m. 
Sajó-Sz. -Péter   Schröder  Qyuláné;   Ssabolcs  m. 
/a-Dob   Nyr.    XX.576):    L  zegernye:   livatar, 
-oteg  (Vas  m.  Kemenesalja  Tss.;  2.  zeherje, 
mya,  zehernye:  veszekedő,  kötekedő,  baka- 
fántos (Pápa  vid.?  Tss.;  Ssabolcs  m.  Tisza-Dob 
ő76). 

(Szólások].  Zehernyébe  kergetni  vkit :  kellemet- 
len helyre  küldeni  (Borsod  m.  8ajó-Sz.-Póter 
Schröder  (iynláné). 

ZEHERNYÉS  (szebemyés  Veszprém  Nyr.  XIII. 
42.  zegernyés  Fertó  mell.  MNy.  111.242 ;  Balaton 
mell.  Tsz.;  Zala  ra.  Tűrje  Bódias  Jusztin;  Tolna 
m.  Varsád,  Ssabatoni  puszta  Tolnai  Vilmos; 
zehemyás  Ssatmár  m.  Nyr.  XI.285;  Nagy-Kún- 
Rág  N\r  XVI. 525;  zehernyés  Kisújszállás  Nyr. 
144.  336;  Tisza-Örs  Csaplár  Benedek;  Szi- 
lágy m.  Er-8z.-Király  Kerekes  Ernő;  Bereg- 
Rákos  és  vid.  Pap  Károly):  1.  szebemyés,  zeger- 
nyés: zivataros,  förgeteges,  zimankós,  barátság- 
talan, komor  (idő)  (Fertő  mell.  MNy.  III.242; 
Balaton  mell.  Tsz.;  Zala  ni.  Tűrje  Bódiss  Jusz- 
Veszprém  Nyr.  XIU.42;  Tolna  m.  Varsád, 
Ssabatoni  puszta  Tolnai  Vilmos);  2.  zehernyés: 
zűrzavaros  (Szilágy  m.  Ér-Sz.-Király  Kerekes 
Ernő);  8.  zegernyés:  szeles,  hóbortos,  bogaras 
(ember)  (Fertő  mell.  MNy.  III.242);  4.  zehemyás, 
zehernyés:  kelletlen,  rosszkedvű,  kötekedő,  ba- 
kafántos (Tisza-öre  Csaplár  Benedek;  Nagy- 
Kúnaág  Nyr.  XV1.525;  Kisújszállás  Nyr.  XXI. 
144.  336;  Bereg-Rákos  és  vid.  Pap  Károly ); 
5.  zehemyás:  kissé  ittas  (Szatmár  m.  Nyr.  XI. 
285);  8.  zehernyés:  gyengélkedő,  beteges  (Bereg- 
Rákos  és  vid.  Pap  Károly). 

ZEHERNYÉSKED-IK :  1.  kötekedik,  bakafán- 
toskodik.  Garibaldi  w  zehernyéskedett  pedig,  s 
mégsem  lett  háború  (Mezőtúr  Nyr.  IX.479);  2. 
gyengélkedik,  betegeskedik  (Bereg  m.  Pap  Ká- 
roly). 

ZEKE   (zseke  Csík  m.  Tsz.  84a  |a  közlő  kéz-  > 
iratában   is  igy)):  l.  zeke,  zseke:  férfiaknak  téli  í 
hosszú  daróc-fölöltóje  (Székelyföld  Tss. ;  Kassai  J. 
Szókönyv  1.447;  Nyr.   XXVII.47;   Udvarhely  m. 
Nyr.   XVH.432;   Ferencz   Miklós;  Udvarhely  m.  I 
Bethlen  Nvr   XV.  469;  Udvarhely  m.  Ege  Nyr. 
XXVII  .V26;   Háromszék  m.  MNy.  VI.358;  Szász  ' 
Jóssef:    Háromszék    m.    Uson    Erdélyi    Lajos; 
Háromszék  m.    Zabola  Demes  Fertac;  Csík  m. 
Tss.  84a;  MNy.  VI.  377;  Csík  m.  Gyergyó  vid. 
Nyr.  XXIX.541;  Segesvár  Nyr    IX.44);  2    zeke: 
rövid  (farig  érő)  zsinóros  kabát  (Dunántúl  Bódiss 

BWHTU  :  MAOTAB  TUSZOTlB  D. 


Jusztin;  Vas m.  Répce-8s.-György  Nyr  XVIII.675; 
Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Torontál  m.  Bódiss  Jusztin) 

2ÉKMKLÜÖD-IK :   (?)  (Göcsej   MNy.  V.160). 

[ZELE]. 

sale-pátká:  gácsér  (Szlavónia  Nyr.  XXIIL868) 
(vö.  pdtítd]. 

ZELEBEL:  zöróncsel  (falevél)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.365). 

ZELEGOR:  1.  szeleburdi  (Háromszék  m.  Szőr- 
öse Butyka  Boldizsár) ;  2.  izgága,  vessekedő,  za- 
vart csináló  (Háromszék  m.  Tsz. ;  Háromszék  m 
Nyr.  XXV.383). 

ZELLE-FELLE:  hamar  átvonuló  kissé bb  zi- 
vatar (nyári  v.  hó-zivatar);  poros,  szeles  idő,  a 
mely  többnyire  az  esőt  szokta  megelőzni  (Sze- 
ged és  vid.  Nyr.  1.426;  VI.275;  Csaplár  Bene- 
dek; Hol?  Nyr.  XII.528).  Zelle-felle  idő:  olyan 
tavaszi  idő,  mikor  nincs  zivatar,  de  több  irányú 
szél  szórja  a  havat  (a  zimankónak  szelídebb  ki- 
j  fejezése)  (Csongrád  m.   Mindszent  Kis  Sándor). 

ZELLETSÉG  (zeleccsége  Székelyföld  Nyr.  V. 
175;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.32;  zelhetség  Három- 
szék m.  Vadr.  524a;  zelledség  Székelyföld  Kassai 
J.  8zókönyv  11.70;  zeüeiség  Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.357;  Háromszék  m.  Vadr.;  zel- 
letségöm  Háromszék  m.  |?j  Arany-Gyulai  NGy. 
1.363 ;  zeüettség  Székelyföld  Tsz.) :  atyafiság,  nem- 
zetség, pereputty.  Se  én,  se  semmi  hezzám  tartóié 
zelletségöm  (Háromszék  m.  (?)  Arany-Gyulai  NGy. 
1.363).  Egy  sem  maradt  el  a  menyecske  ztüetségi- 
bői  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.357).  Ott 
vót  a  nagyapja  zeleccsége,  a  Mihájj  famüija  (Szé- 
kelyföld Nyr.  V.175).  Héj,  nincs  párja  szélős  e 
világon  az  asszonyportékának!  Annak  mindön  ze- 
leccsége ojan,  hogy . . .  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.32). 

ZÉLU8  :  1.  haragos  indulat.  Zélussaljár:  nagy 
lármával,  haraggal  jár  (Udvarhely  m.  Nyr.  VI. 
272) ;  2.  akaratos.  Zélus  ember  (Bihar  m.  Pocsaj 
Nyr.  VI.425);  8.  szeszélyes,  változó.  Zélus  az 
időjárás  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.425). 

ZÉLUSKOD-IK  :  akaratoskodik  (Bihar  m.  Po- 
csaj Nyr.  VI.425). 

(ZÉNDÉN). 

•éndön-saj  :  zaj,  lárma  (Udvarhely  m.  Nyr. 
IV.378;  Udvarhely  m.  Siklód  Szász  Ferenc). 

ZENDÍTŐ:  lázító  (Háromszék  m.  Gyórffy  Iván). 

ZENEBONÁ8:  zavaros  (időjárás),  zivataros 
(idő).  Zenebonát  idő  (HajdúSzovát  Nyr.XXVI.189 ; 
Bánffy-Hunyad  Nyr.  XXVIII.429). 

ZENE-ZUNA:  zaj,  szózaj,  zajongás   (Székely- 
föld Tsz.;   Udvarhely  m.   Siklód  Szász  Fen 
Háromssék  m.  MNy.Vl.855;  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

ZENG,  ZÖNG  (zönögxvii  Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  XXVI.279).  —  Zeng,  zőng :  mennydörög 
(Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVIII.335;  Rimaszombat 
Nyr.  V.271;  Tokaj  Nyr.  XXIV.386). 

N 


'.UNOA-ZBRNM 


ZERNYK'IT.»i     ZIMANKÓ 


1044 


|Szólások|.  Tisztöllek,  míg  bennem  xöng  a  U 
(Udvarhely  in.  H -Almás  Nyr.   XXV! 

I  ZENQE-ZUNOA:  1.  senés  mulatság,  vig 
tor  (Ssolnok-Doboka  m.  Deésakna  Nyr.  1.888); 
S.  saj,  ssósaj,  zajongás  (Háromssék  m.  Vadr. 
524a;  Oyórffy  Iván).  Milyen  nagy  zenge-zunga  van 
itt '  (Udvariul)    ■    siklód  Ssáss  Peren- 

2.  ZENOE-ZUNOA:  holmi.  Imi  lom.  eók-mók 
(Háromssék  m.  UyórfTy  Iván).  Minden  zenge-zun- 
gáját :  minden  holmiját  (Háromssék  m.  Uson 
Erdélyi  Lajos).  Zengezungástől:  mindenestül  (Szé- 
kelyföld Nyr.  IV.828;  Háromssék  m 
|vö.  2.  zege-zuga]. 

|Ssólások).   Úgy  megcsaplak,  hogy  minden  zenge- 
zungdd   összeszakad     minden    porcikád   (Udvar- 
hely m.  Eted  Márton  Árpád).  Sok  zenge-zungája 
m >i a k  >i  dolognak:  sok  csinja-binja  (Székely- 
föld Orbán  M  -».  Tss.). 

ZÉNQED :    zengedez.   Vigan  zenyednek  a 
rák  (G«mör  m.  Nyr.  XVI1I.459). 

ZÉNGÉ8:  égsengés,  mennydörgés  (Borsod  m. 
Sajó-Ss.-Péter  Sehröder  Qyuláné). 

ZENGET  :  rebesget,  hírlel.  Zengetik,  hagy  ha- 
mar  választás   lesz    (Huny ad    m.    Lozsád    Nyr. 

XXIII. 144). 

ZÉR :  1.  zörej  (?)  Zer  pete,  zer  bé  vas  lyukába 
[találós  mese  ;  =  lakat)  (Moldva,  Klézse  Nyr.  V. 
269);  2.  összezörrenés.  Egy  kis  zer  volt  köztünk 
(Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  VI.  180).  Nálunk  égy  kis 
zer  történt  (Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  VI.475). 

ZÉR  (Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál ;  zer  Brassó 
m.  Hétfalu   Horger  Antal):   savó,  író  [vö.  zára], 

ZERA:  óztehén  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

ZÉRÉTE:  összezörrenés  (Brassó  m.  Hosszú- 
falu Nyr.  VI.475). 

ZERGE  (erge  Baranya  m.  Csúza   Nyr.  XVIII. 

ZERGET:  1.  nyugtalanít,  hajszol;  2.  sürget 
(Pélegyhása  Nyr.  XXVI.95)  (vö.  zargat). 

ZÉRNA  (Zala,  8omogy  m.  Nyr.  XVII.171 ; 
zema  Zala  m.  Aszófó  Nyr.  XXVI. 139;  Somogy 
m.  Balaton  mell.  Nyr.  XXVII.525;  zernya  Bala- 
ton mell.  Tsz.;  zsérna-Rzörii  Balatonfüred  Király 
Pál) :  1.  zérna,  zermi :  zöldes-ssürke,  hamvas-szórú 
feketecsikos,  ordas  (kutya,  macska)  (Zala,  So- 
mogy m.  Nyr.  XVII.171;  Somogy  m.  Balaton 
mell.  Nyr.  XXVII.525).  Macskánk  hármat  ellett; 
egyik  fekete,  ketteje  zema  (Zala  m.  Aszófó  Nyr. 
XXVI.139);  2.  zernya:  szürke  macska  (Balatpn 
mell.  Tss.). 

saérna-siórű :  ordas,  farkas-szürke  szórú  (Ba- 
latonfüred Király  Pál). 

ZERNYE:  pöre  (Székelyföld  Kriza).  Ötözz  fel 
már  no,  ne  járj  ojan  zernyén !  Beszeg  ugyan  zer- 
nye  vagy!  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.378). 


ZERNYETEG  :  I  zernyeteg  vagy!  (Ud- 

\urhel\    m     Nyr    IV  ffl 

ZERZÁR :  barack  (Moldvai  csáng.  Rubin  Mózes). 

ZESZTER  (zeszter,  zeszter,  zeszter) :  így  nevezi 
i  a)  két  testvér  felesége  eggymást 
as  asszony  a  férje  nőtestvérét  (Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  X  :r;tlv  I'al,  HorfM  Antal; 
Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.524 ;  Brassó  m.  Bács- 
falu  Nyr.   111.564). 

ZESZTRE:  hozomány.  Ztsztre  bomyu  (Kalota- 
sseg  Nyr.   XYI.UÜ). 

ZETE:  vőtárs  (így  nevezik  és  szólítják  eg| 
mást  azok,  a  kik  ustvérleányokat  bírnak   ■ 
(Szlavónia  Nyr.  XXIII.308). 

ZETYETÖL:     zöcsköl     (Kis-Kún-Halas    v^ 
XXIII  240)  (vö.  zatyatol,  zöcsköl\. 

ZEVER:  zavar,  háborgat,  hajszol.   Ne  ze> 
azt  a  juhot,   te!  (Heves   m.    Gyöngyös  és  vid., 
Bereg  m.  Tóhát  Király  Pál)  |vö.  2. 

el-sever:  elzavar,  elkerget,  elhajt.  Mán  h 
megént  elzevertek  a  libáimba.  Zeverd  el  azt  a  sok 
verebet  a  búzáról!  (Heves  m.  Gyöngyös  és  vid., 
Bereg  m.  Tóhát  Király  Pál). 

ZEVERNY1CÁS:  az  olyan  nyúlós  bor,  a  I 
lyet  a  korcsmáros  fölkevert  v.  más  borral  ele- 
gyített.   Zevernyicás  bor  (Tisza-Szamosköz   Nyr. 
XVII.  140). 

[ZIR]. 

zib-zab :  zab  [gyermekversikékben].  Zibét-zahut 
a  lovának   (Rábaköz    Nyr.  XVIII.4Ő).    Zíhit 
a    lovánok    (Soprony    m.    Horpács    Nyr.    Y 
Zibit-zabot  a  lovánok  (Abaúj  m.   Korlát   Nyr.  VI 
14M).    Zibet-zabot  a   lovának    (Szatmár  ni.    Pan- 
gyola  Nyr.  III.521). 

ZIG-ZUG:   lim-lom   (Háromszék  m.   MNy.  VI. 
Vadr.;  Csík  m.  Gyergyó  vid.  Szász  József) 
(vö.  2.  zege-zuij<i\. 

ZIHÁKOL  (zihákul) :  zihál,  nehezen  és  zajosan 
lélekzik  (a  beteg  ember  v.  állat)  (Répee  vid. 
Nyr.  XX.410;   Alföld   Nyr.  IV.379)   [vö.  cikákol]. 

[ZIHÁL]. 

[Szólások].  Zihál  »z  esti:  szitál  (Nógrád  m. 
Tolmács  Nyr.  XVI  1.48). 

[ZIJ]. 

tij-iaj:  lárma  (Szeged  vid.  Nyr   VI  27 

ZILÁL  (összesztfó/ni  Bodrogköz  Tss.). 

ZILIZ:  mályva  (Székelyföld  Tsz.). 

ZIMANKÓ  (zamankó  Kis-Kún-Halas  Nyr   XIX 
44) :  zinmnkós  idó  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Csöng- 
1  rád  m.  Szentes  Csákó  Ferenc).   Ha  össze-vissza 
álmodik  az  embör,  zamank  kik  Kun  Halas 

Nyr.   XIX.44). 


1046 


ZIMANKÓS— ZtTEKElMK 


ZÍTEREüETT-ZÓBOROL 


um 


ZIMANKÓ8  (samankós  Heves  m.  Névtel. m 
1840;  Nagy  Kőrös  Fábián  Gábor  1889). 

ZIMPOROS  (Hol  fNyr.Xn.528;  zimforus  Erdó- 
k  Tsi.):  Lzimforos:  köpönyegforgató  (Hol? 
X  11.528);   2.  zimforus:   képmutató  (Erdó- 
vidék  Tsz.). 

ZEMÓBB  (zimora  Csik  m.  Nyr.  XXV II  1.46; 
zimóri  Ssékelyföld  Tsz.  (itt  timore  van  ugyan, 
de  kétségkívül  zimóré-a&k  kell  olvasni ;  a  közlő 

rátában  u.  i.  sokszor  hiányianak  az  ékese- 
tek]; Kiss  Mihály,  Benedek  Elek;  Háromszék  ni. 
Uson  Erdélyi  Lajos;  Erdóvidék  Nyr  IX. 4^  [itt 
Mimére  nyilván  hiba];  zsimmort  |?  —  helyesen: 
zsimmoré?]  Ssékelyföld  Nyr.  IV.328;  zsimóré 
Udvarhely  m.,  Háromssék  m.,  Erdővidék  Szász 
József):  1*  zimora,  timóré,  zsimmore  [?):  zűrza- 
varos lárma,  zsibongás,  zenebona,  lármás  vesze- 
kedés (Székelyföld  Tss.;  Nyr.  IV.328;  Benedek 
Elek;  Erdóvidék  Nyr.  IX.42;  Csik  m.  Nyr. 
XXVIII. 46).  Nagy  zimóté  esett  a  táncba.  Mijén 
igazi  zimórét  csináltak !  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ; 

ximóré:  vmi  gyermekjáték.  Egymás  végtibe 
fogódznak  a  gyermekek,  mikor  zsimórét  jáccanak 

.  íirhely  m.,  Háromszék  m.,  Erdő  vidék  Szász 
József). 

ZIMÓREZ:  lármáz,  zajong  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Né  zimárézzatok  [nyilván  hiba  e  h. : 
zimórézzatok]    annyit    mán   no!  (Erdővidék  Nyr. 

IX. 4. 

ZINNÉG:  sziszegve  hangzik.  ZinnPgni  kez- 
dett a  sárkány  szava  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

IZIRÉG]. 

sirög-sörög:  zörög-börög  (a  lánc,  ha  meg- 
mozdítják) (Szeged  vid.  Nyr.  VI.275). 

|ZIBGET). 

zirget-iörget  :   zörget-börget.    A    házi    urunk 
ti-zörgeti  ládája  kulcsát  (Zala  m.  Gyulakeszi 
\  278). 

ZIHHATAO:  zivatar.  Egy  felhőből  kerekedék 
egy  kicsi  zirhatag  (Csík  m.  Gyergyó-Sz.-Miklós 
Nyr.  VI1I.230). 

ZÍTERED-EK  (kizétered-ik  Rozsnyó  Nyr.  VIII. 
565;  zideredett  Nógrád  m.  Patak  Nyr.  VIII.561 ; 
zindé'red-ik  Bare  m.  Léva  Czimmermann  János ; 
zintiréd'ik   Cegléd    Ilosvay   Vilmos;   tinterő 
Csanád   m.    Makó    Nyr.    XXV.144;    e\zitcred-ik 
Borsod  m.  Szihalom  Nyr.   XXIV.432;  ziteredeit 
Borsod    m.    Sajó-Sz.-Póter    Schröder    Gyuláné; 
ziterédetX    Palócság   Császár    Árpád;    züered-ik, 
züeredve  Heves  m.  Névtelen  1840 ;  Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr.   XVI.574):   színét,   ízét,   erejét  , 
veszti,  megtörik,  megzavarosodik  (a  bor)  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Ipoly 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.574 ;  Bars  m.  Léva  i 
Czimmermann  János). 

el-zíteredik,  el-ziteredik :  1.  elveszti  as  ere- 
jét (a  bor  a  hidegben,  ha  nem  a  pincében  tartják) 
(Borsod  m.  SaíhalomNyr.  XXIV.432):  2.  elfásul 


(Ipoly    völgye,    Kővár    vid.  Nyr.  XVI.574  |itt  el 
nélkül,  de  est  nyilván  hossá  kell  érteni]). 

ki-zóteredik :  elveszti  as  illatát  (Rozsuyó  Nyr. 
VI  11.565). 

még-zintöredik :  elveszti  a  ssinét  (a  bor) 
(Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

ZÍTÉREDÉTT  (zideredett,  sinterödőtt,  zitere- 
1.  zideredett,  ziteredett :  megtört,  zavaros 
(bor)  (Nógrád  m.  Patak  Nyr.  VIU.561;  Borsod 
ni  Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyuláné);  t.  zin- 
térödött,  ziterédnt:  megromlott  (gyomor).  Zin- 
terődótt  (zítéredétt)  a  gyomra  (korhelykedés  után 
másnap]  (Csanádra.  Makó  Nyr.  XXV.144;  Palóc- 
ság Császár  Árpád);  8.  zítéredétt :  gornyadosó 
(Palócság Császár  Árpád);  ,4.  zítéredétt:  beteges 
színű  (Palócság  Császár  Árpád);  6.  ziteredett  : 
kedvetlen  (Borsod  m.  8ajó-Sz. -Péter  Schröder 
Gyuláné). 

ÍZÍTERÉSÉD-IKj. 

meg-zíterösédik :   megzavarosodik  (a   bor,  a 

víz),   megkotyogósodik   (tavasszal    a  tojás,    ha 

sokáig  áll),   erjedésnek   indul  (a   tej  a   fülledt 

levegőben)   (Abaúj   m.   Nyr.   IX.231  j  Abaúj  m. 
Szikszó  vid.  Király  Pál). 

ZIVAH  (zihar  Székelyföld,  Csík  m.  Tss.; 
ziher  Baranya  m.  Rózsafa  Jenő  Sándor;  Baranya 
in.  Kisasszonyfa  és  vid.  Zalai  Mihály):  zivatar, 
égiháború  (Baranya  m.  Kisaszonyfa  és  vid. 
Zalai  Mihály  ;  Pest  m.  Ráckeve  Király  Pál ; 
Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.425;  Szatmár  Nyr. 
VII.283;  Szatmár  m.  Fábiánháza  Király  Pál; 
Nyírség  Czimmermann  János;  Szilágy  m.  Nyr. 
IX.566;  Kerekes  Ernő;  Udvarhely  m.  Vadr.; 
Csík  m.  Tsz.;  Nyr.  XXVI.429).  Közeledik  mára 
ziher  (Baranya  m.  Rózsafa  Jenő  Sándor).  De 
nagy  lombok  leestek  ebben  a  zivarban!  (Arád  m. 
Fazekas- Vareánd  Nyr.  XIV.470).  Ha  nagy  zivar 
vem.  bizonyoson  belefúlt  valaki  a  vizbe  (Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XVIII.371).  A  ziharnak  dühe 
(8zékelyföld  Tsz.;  Túry  Ignác). 

ZIVATAB  (zihatar  Mohács  Nyr.  XXVI1.67; 
Kolozs  m.  Sztáua  Nyr.  IX. 503;  ziheter  Baranya 
m.  Drávafok  Nyr.  11.473;  Baranya-Ózd  vid.  Nyr. 
XXVII.286;  ziieter  Baranya  ra.  Pataes  vid. 
Csaplár  Benedek). 

ZIZEREG:  zizeg  (a  sáska)  (Háromssék  m. 
MNy.  VI.355). 

ZMOK :  .ollyan  jófajta  ördögfijú,  á  kit  á  zem- 
bér  á  lajbi  zsebibe  is  elhorhát,  osz  mégis  zsák- 
szám viszi  á  sok  arányát,  há  á  zembér  akarja' 
(Losonc  vid.  Nyr.  XXIII.38). 

ZÓBORLÓ:    13—17    éves    bányászfiú,    a   ki 
teknővel  hordja  kissebb  távolságokra  a  lefejtett 
köveket    (Szatmár     m.     Nagybánya    vid.    Nyr 
XIV.238). 

ZÓBOROL  :  1.  letakarít  (érckóhalmot),  magas 
ról  lebocsát  (zúzott  éreet  a  bányában)  (Szatmár 
m.  Kapnikbánya  és  vid.  XyK.    11.373;   Szatmár 


Iü47 


ZOBÜKOL 


8ÚH08 


m.    Nagybánya    Nyr.    XV.191);  2.  oea/ 

hány -vet,  turkul,  kotorász  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nvr.  XV.191).  Ne  sób<>ro{j  ottan!  (Nagy- 
bánya Schntilit'rr  Gyula). 

ZOBUKOL(Sieki-lvM<l  Kiss  Mihály  ;  vö,  MNy. 
VI  320;  zubukol  Idvarh.K  m  Párka*  Árpád; 
I M  k  m.  Kovács  Gyárfáa) :  késsel  v.  lábbal  csapkodj* 
a  viaet  (fürdés  kőiben)  [vö.  atubukul,  zabakot\. 

ZOFÓ:  kendertörd  esikös  (Oömör   m.   Tss.). 

ZOHORAL:  porol  (Debreoei.  XUI.885). 

ZOHOTA  (Beregssási  és  vid.  K\  J85; 

v   Pál;  zuhota   Háromszék    m. 

MNy.  VI.86B  ;  Vadr.) :  nátha,  náthahnrnt.  uáthalás. 

ZOK:  1.  tömött,  tele-bélú,  sűrű  bélú,  raga- 
csos bélú,  ssalonnás  (a  keletlen,  sületlen  ke- 
nyér, kalács  stb.)  (Mátraalja  Király  Pál;  Ssi- 
lágy  m.  Kerekes  Ernó;  Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII. 
61286).  Nem  tehetek  róla,  de  tésztát,  kenyeret 
olyat  szeretek,  a  melyik  égy  kicsit  i  fánk 

nem  ojjan  könnyű,  mint  amaz;  nem  kélt  még  jól, 
n  zok  (Nagyvárad  N\  r.  UL280).  Zok  a  kenyér 
(Bihar  m.  Pocsaj  Nvr.  VI.  425).  Zok  a  kenyir 
mellék  Nyr.  V.473).  Ejnye  be  zok  ez  a  ke- 
nyir! (Siatmár  Nyr.  VIII.233).  Zok  a  bele  most 
a  kenyérnek  (Szilágy  m.  Tasnád  Nyr.  XIX.238) ; 
2.  sáriin  össsenyomult,  kemény,  tapadós,  raga- 
csos (föld)  (Mátraalja  Király  Pál;  Bihar  m. 
Pocsaj  Nyr.  VI.425;  Ssatmár  Nyr.  VIII.233; 
Szilágy  m.  Kerekes  Ernő;  Zilah  vid.  Nyr. 
XX  VI  11.285)  [vö.  2.  zök\. 

[Szólások].  Nem  kő  neki  égy  zokot  sé  szóni : 
nem  kell  neki  eggy  zokszót  sem  szólni,  szemre- 
hányást tenni  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

ZOKÁL:  [?]  Oéza,  Oéza,  zokányi,  a  kényeret 
papányi!  [gyermek-mondóka]  (Arad  m.  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  I.  228). 

ZOKKAN,  ZAKKAN  (zakkan  Palócság  Nyr. 
XXL308;  XXII.80;  Heves  m.  Névtelen  1840; 
Heves m.  Ssomolya Gárdonyi  Géza;  Rimaszombat 
XXI.  432;  öaszeiafcA-an  Borsod  m.  Sajó-Sz.- 
Péter  Schröder  Gyuláné;  zokkan  Háromszék  m. 
Vadr.  524b;  Csík  m.  MNy  VIJ77;  Al-Csík  Gaal 
K n-ire;  Csík  m.  Gyergyó  vid.  Szász  József): 
L  zakkan,  zokkan:  zökken,  döccen,  rokkan  (Palóc- 
ság Nyr.  XXI.  308 ;  XXII.  80 ;  Heves  m.  Név- 
telen 1840;  Háromszék  m.  Vadr.  524b;  Csík  m. 
MNy.  VI.377).  Zokkan  a  szekér  (Al-Csík  Gaal 
Endre) ;  2.  zokkan :  roppan,  reccsen,  dördül  (pl. 
a  fabútor,  mikor  megreped)  (Csík  m.  Gyergyó 
Szása  József)  [vö.  zökken]. 

ISsólások).  Mihelyt  kinyitott  az  idő,  ránk  zak- 
kant  a  munka:  nyakunkba  szakadt  (Heves  m. 
Ssomolya  Gárdonyi  Géza).  Nyakamba  zakkant  a 
váltó:  nyakamba  szakadt  (ki  kellett  fizetnem) 
(Rimaszombat  Nyr.  XXI.432). 

össse-sakkan :  összerázódik  (Borsod  m.  Sajó- 
Si.-Péter  Schröder  Gyuláné). 

ZOKONY:  sértő,  ssomoritó.  Zokony  szavak 
(Ssegt-i    ; 


ZOKOS  —  zok  I.  Nem  étketek  róla,  de  tésztát, 
kényeret  olyat  szeretik,  a  melyik  így  kicsit  tokos 
(Nagyvárad  N  00). 

IZOKDL). 

meg-sokúl:   1.   t..mott.    tele-bélú,   sűrű    h- 
ragacsos  bélú,  szalonnás  leáss  (a  tészta,  a 
nyer,  a   kalács    stb.);  2.   súrún   összenyomni, 
tm^k.  inényedik,  tapadós,  ragacsos  leata  (a 
a  sok  esótól)  (Szatmár  Nyr.  VUL218;  Zilah 
Nyr.   XX VI  11.287;  Ssilágv  m.   Tasnád    Nyr.    VI 

ZOMÁNC  (8Zománc,  zárnám-  Knlóvidt'-k    Tsz.). 

ZOMPOL:  mohon  iszik,  vedel  (Rozsnyó  Nyr. 
VIII.  Miör  m.   Hanva   Albert  János)  [vö. 

zömpöl\. 

ZÓNÁT:  zavaros.  Zónát  a  víz  (Csallóköz 
Tolnai  Vilmos). 

ZÓNÁTUS  (Csallóköz,  Bacsfa   Nyr     XVI  | 
zónártns  Csallóköz  Nyr.    L883):  1.  zónátus:    hír 
telén,  sebes,  ragadó.  Zónátus  víz:   a  víz   sodra 
(Csallóköz,  Bacsfa   Nyr.    XVU40);   2. 
zónátus:  hirtelen  haragú,  fölfortyanó,   házsa 
(ember)  (Csallóköz  Nyr.  1.333;  Csallóköz,  Bn 
Nyr.  XVI.  140). 

ZONDOR:  zordon,  hideg  és  szeles.    De 
nya  znndor  ildő  va  Kun-Halas  Nyr.  XXIII. 

191). 

[ZONDOROD-IK|. 

mög-zondorodik :  megzordonodik,  hidegr* 
szelesre  válik.  Mögzondorodott  az  üdő  (Kis  Kun 
Halas  Nyr.  XXIII.  191)  [vö.  meg-szontyolodik\. 

[ZONGO|. 

songó-dongó:  húst  beköpő  légy  (Gömör  in. 
Tss.) 

ZONGORA  (zangura  Jász-Nagykún-Szolnok  in. 
Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  V1II.526). 

[ZONGORÁL],  ONGORAIi  (ongoráiú) i  zongo- 
ráz (Bács-Bodrog  m.  Martonos  Székely  Sándor). 

ZOROVINCSÉL  :  zöróncsel  (Hnruinssék  in. 
MNy.  VI.357)  [vö.  zöréncsél\. 

ZOTYOG:  zuhog  (az  eső).  Hónap  <ikár  :<>tyog- 
hut  [az  eső)  (Nyitra  m.  Magyar-Soók  Nyr.  X.\ 
329)  [vö.  zötyög]. 

ZÓZÓ  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  zsómsó 
Csallóköz  Nyr.  1.333):  herélő,  sertésheréló. 

ZÖBÖG:    zörög   (Vas  m.  órség  Nyr.  IV 

zöcsköl  (zötyköl  Nagy-Kannás  XVI. 

525;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Szabadka  Kász 
Gyula):  L  ráz  (Na %  ág  Nyr.  XVI. 52 

badka  Kászonyi  Gyula;  Borsod,  Abaúj  ni.  Király 
Pál;  Ssatmár  m.  Patóháaa  Nyr.  XVI.  % 
Rákos  és  vid.  Pap  Károly  ;  Zilah  vid.  Nyr.  XXVII 
543).  Ne  zöcsküld  úgy  azt  a  kosarat:   mind  levet 


104!» 


ZÖC8KÖLÓÍMK     ZÖK 


ZrtK     Z<"»l.l> 


LQM 


ereszt  az  a  kin  uólő!  Úgy  Mocskolod  amt  m  gye- 
t$t,  hogy  a  bélé  is  felháborodik  szegemnek  (Abaúj 
m.  8sik8só  fid.  Király  Pál).  Zöcskölnek  bennün- 
ket: döcöghetnek  (a  vasúti  kocsin)  (Pehér  m. 
Rác-Almás  Simonyi  Zsigmond) ;  2.  sulykol.  Zöcs- 
köüik  a  földet  (Balatonfiirvd  Simonyi  Zsigmond); 
3.  gyömöszöl  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.519;  Bor- 
sod, Abaúj  ni.  Király  Pál);  4.  gyomroz,  dögö- 
i  (Székesfehérvár  Nyr.  VII. 188;  Kis-Kúnaág 
Krmóny  Béla;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.519)  [vö. 
töcsköl,  setyetöl]. 

meg  -söcsköl,  raőg-sötyköl :  1.  megráz  (Bala- 
ton mell  Horváth  Zsigmond  1839;  Székesfehér- 
vár Nyr.  VII.  188;  Cegléd  Ilosvay  Vilmos).  Úgy 
mfgsöcskóte,  hogy  alig  szétte  magát  össze  (8za- 
badka  Káaionyi  Gyula);  2.  meggy  omroz,  meg- 
dögönyöz (Székesfehérvár  Nyr.  VII. 188;  Kis- 
Kúnsáir  Kömény  Béla). 

össse-söosköl :  1.  összeráz,  rázassál  összezúz 

sőt,  szöllót)  (Somogy  m.  Kaposvár  vid. 

Cser  Gyula;  Abaúj  m.  Szikszó  vid.  Király  Pál; 

Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII.287);  2.  összever,  erősen 

^dögönyöz.  Annyira  összezöcskőté,  hogy  alig 
vagyok  (Bács-Bodrog  m.   Ada   Nyr.    XXVII.477). 

ZÖC8KŐLÓD-IK   (Borsod,    Abaúj    m.  Király 

ekölődöti  Nógrád  m.  Nyr.  XVIII.91  j 

\előd-ik Gömörm.  Hanva  Albert  János; 

zőtykölőd-ik  Szabadka  Kászonyi  Gyula) :  rázódik, 

a  rázástól  összezúzódik  v.  összetöródik  [vö.  töcs- 

kötődik]. 

össse-zöoskölödik :  1.  összerázódik,  a  rázás- 
tol összezúzódik  (Borsod,  Abaúj  m.  Király  Pál). 
A  szíva  bsssezecskelődött  a  szekér  derekába  (Gö- 
mör  m.  Hanva  Albert  János).  Mán  nem  marad 
ép  szőlő  ebbe  a  hordóba;  mind  összezöcskölödik  a 
nagy  rázástúl  (Abaúj  m.  8zikszó  vid.  Király  Pál). 
összesecsekölődött  a  szőllö  a  kosárban  (Nógrád  m. 
XVIII.91);  2.  összegyűrődik  (Borsod,  Abaúj  ni. 
Király  Pál). 

|ZÖCSKÖ8|.  ZECSKES  :  rázástól  összezúzódott 
v.  ös8zetöródött  (gyümölcs)  (Gömör  m.  Hanva 
Albert  János). 

(ZÖCSÖK],  ZSECSEK:  összetöredezettje,  ap- 
raja vminek  (Borsod  m.  Sajó-Sz. -Péter  Schröder 
Gyuláné). 

ZÖHEN :  kissebb  gizgazos  mély  hely  (Vas  m. 
Vép  Varga  Ignác). 

ZÖHENTŐS:  zükkenós  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  I 
Nvr  XV.575).  Zöhentős  út  (Vas  m.  Körmend  ; 
Nyr.  XXIX.383). 

ZÖHEN YŐS :  M  Zöhenyős  út  (Vas  m.  Körmend 
XXIX.383). 

1.  ZÖK  (zügd  Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  síi- 
megvid.  nyelvj.  95):  lök,  döf  (Göcsej  MNy.  11.417; 
Nyr.  XII.47 ;  XIII.2Ü7)  |vö.  dök]. 

ó-sök:  ellök,  félretaszít  Mikor  a  tőrük  fómász, 
Szökik  az  ódát,  asztán  a  török  lebakfincál  (Vas  m. 
Órség  Nyr.  11.176). 


még-iök:  meglök,  megdöf  (Vas  ni  óraég  Nyr. 
VUSSl;  Göcsej  MNy.  11.417;  Nyr.  X1II.257). 
Né  zügd  még  (8ümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  sürne*- 
vid.  nyelvj.  25). 

2.  ZÖK:  zömök,  izmos  termetű.  Zök  16  (Sza- 
lonta  Király  Pál)  (vö.  zok\. 

3.  ZÖK:    tus  (a  zenében)  (Hol?   Nyr    XII 
!  528)  (?) 

ZÖKKEN  (zökken-ik  Somogy  m.  Kőröshegy 
Zolnai  Gyula)  [vö.  zokkan]. 

ZÖKKENŐS  (zsekkenős  Göcsej,  Nagy-Lennel 
Nyr.  XV.575).  ^J 

ZÖKÖD  (sokad  Vas  m.  Órség  Nyr.  VII.831 ; 
zsökődd  (nyilván  hiba  e  h. :  zsöködd  Somogy  m 
Szóke-Dencs  Nyr.  UI.232) :  lökdös  (Vas  m.  Kör- 
mend Schröder  Gyuláné;  Zala  m.  Hetes  Nyr. 
11.45).  Ne  zökúggy!  (Vas  m.  Órség  Nyr.  VII.331). 
Né  zökőggy!  (Baranya  m.   Ibafa  Nyr.  XIX.  499). 

mög-zsököd:  megráz.  Zsöködd  még  oszt  a 
zsákot!  (Somogy  m.   8zóke-Dencs  Nyr.  III.232). 

ZÖKÖG  (zékég  Székelyföld  Kiss  Mihály;  zsé- 
keg  Göcsej  Nyr.  XIII.353)  [vö.  zakog]. 

ZÖKÖGŐS  (zékégös  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
zsékégős  Göcsej  Nyr.  XIII.257). 

ZÖKÖNYÖL:  zökögtet  (Szatmár  m.  Kapuik- 
bánya Győrffy  Iván). 

ZÖKÖECSÖS,  Z8ÖKÖECSÖS:  1.  zsökörcsös: 
csomós  (pl.  falap)  (Csallóköz  Nyr.  1.333);  2.  zö- 
körcsös:  rücskös  (Pozsony  m.  Somorja  Tolnai 
Vilmos). 

ZÖKÖTE :  rossz  kövezet  (Háromszék  m.  GyórfTy 
Iván). 

ZÖKÖTÉS:  zökögós  (út)  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.355;  Vadr.  524b). 

ZÖKÖTÖL :  zökög  (Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Moldva,  Klézse  Nyr.  VI.375  [itt  zökötör  nyilván 
hiba]). 

ZÖLD  (tőd;  —  zúd,  zOd  Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.  357.  407):  1.  ordas  (se  nem  szürke, 
se  nem  barna).  Ződ  kutya  (Hajdú-Hadház  Nyr. 
XVII.  171);  2.  éretlen.  Beh  szlp  piros  az  a  körti. 
pedig  még  ződ!  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.566). 

| Szólások).  Ződen  hal  meg:  holta  napjáig  éret- 
len eszű  marad  (Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schrö- 
der Gyuláné). 

sód-ág:  örökzöld  (Brassó  m.  Hétfalu  Horger 
Antal). 

sód-angyal:  [tréf.-,  gúny.]  megyei  huszár  (Ko- 
márom Beöthy  Zsolt). 

zöld-árja:  a  folyók  májusi  áradása,  midőn  a 
havasokon  az  olvadás  megindul  (Mátyuafölde, 
Tallóa  és  Toroutál  m.  Nyr.  XVI.3- 


1051 


i>BL-ZÖMÜL 


DÜL-ZUBBANÁS 


sód-bákany:    közönséges  seregély    (Zala   m 
Szentgyörgy  völgye  Nyr.  11.279). 

iód-fárs4ng:  a  húsvét  utáni  első  vasárnaptól 
advent  első  vasárnapjáig  terjedő  időköz  (Csifc  m. 
Kthnographia  VI1.887). 

söld-fejo  kaosa:  tőkés  réce  (anas  boschas) 
(Alföld  Nomenclator  áriam 

■öld-hasú:  (kihív.]  újonc  (Kaszarnuii  szó,  Nyr. 
tt). 

■öld-kánya:  ssalakőta  (eoracias  garrula)  (hu 
nántűl  Nomenclator  Avium  60). 

zöld-korsó :  mázos  korsó  (Komárom  m.  Móesa 
Tolnai  Vilmos). 

■ód-külü  (zöld-ktílü):  söld  h:irk:il>  (Ssékely- 
föM  NvK.  X.:nn.  Kim  Mihály,  (iyőrffy  Iván; 
Háromssék  m.  Vadr.i 

sód-lapi:    spenót    (Székelyföld    Kiss    Mihály). 

söld-ssölö:   formint   (Zala  in.  Kassai  J.   Ssó- 

(ZÖLDEL). 

ki-zódel:  kizöldül  (Szeged  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  1.26). 

ZÖLDIKE  (ződike):  1.  vmi  zöldes-szürke  ma- 
dár (Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  tinca  vulgáris 
iKrdély  Hermán  O.  Halászat  K 

ZÖLDÍT:  zöldell  (pl.  a  vetés)  (Csallóköz  Nyr. 
1.333;  Pozsony  m.  Dudvág  és  Feketevíz  mell. 
Ürményi  László). 

ZÖLDÜL :  meg  van  ijedve,  kékül-zöldül  (ijed- 
tében) (Göcst-j  M  Ny.  Y.130).  Zödüt  szegény  Jancsi, 
mikor  intték  Keszthelyre  egzámentnt  tennyi  (Dunán- 
túl Bódiss  Jusztin). 

é-sődül:  megijed  (Zala,  Vesz  prém  m.    Bő 
Jusztin). 

ZÖLDÜLET.  Zödületkor:  tavaszkor  (Székely- 
föld Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
366;  Gyórffy  Iván). 

ZÖMÖC8KÖL  (zömöcskiüm) :  rázogat,  össze" 
ráz  (Pápa  vid.  Tsz.;  Bereg-K:.  vid     Pap 

Károly)  (vö.  dömöcköí]. 

ZÖMÖCSKÖS:  zömök  (Göcsej  Tsz.)   (vö. 
MÖ*zke\. 

ZÖMÖK  (zomok Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  XXVIIP 
96;  Kiss  Mihály;  Háromssék  m.  Vadr.  624b; 
zomonk  Kalocsa  vid.  Király  Pál ;  zonok  Bács- 
Bodrog  m.  Ada  Nyr.  XXV 11.  406;  :<>mek  Csik 
m.  MNy  VI  377;  zsémék  Háromszék  m.  Vadr. 
624b;  zsömők  Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m 
Vadr.;  Nyr.  VI 29). 

ZÖMPÖL :  mohón  iszik,  vedel  (Gömör  ni. 
Hanva  Albert  János)  [vö.zompol]. 

ZÖMÜL:  neldtörődik,  beleöregszik  |V|  Haj 
ha  zömüni  fog  (Vas  m.  Bögöte  Nyr.  XVI. 93). 


ZÖRDÜL    Imé&érdül,  éiHiezérditlm   Szék. 
föld  Kiss  Mihály  ,  Háromszék  m.  MNy.  VI.344) 

ZÖRÉNCSÉL,   ZÖRINCSEL:   zörög  (pl.  mo- 
sogatás   közben   u  kat    össze kocogt. 
(Udvarhely  m.    Siklód    Szász  Ferenc)  [vö.  zoro- 
vinc$él\. 

ZÖRGET    (zérget   Hovos    ni. 
XXV  681  .  <<  tz,zérgetém  Székelyföld  Kiss  Mih 

mszók   ra.    Vadr.    524a;    zérget   (?)   Udvar- 
hely m.  Oroszhegy    Nyr.    VTL187):    |tréf.]  szid, 

il  (Zala  m.    Tűrje  Bódiss  Ju*> 
zörgettytik   (Soprony    m.    Kisfalud,    Nagy -Milnili 
i  885)   |vö.   zargat]. 

|meg-»erget|. 

[SzóIások|.  Mé'gzergetrm  a  csontodat:  megver- 
lek (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromssék  ■ 
Vadr.  524a). 

ZÖRGŐ  (zérgő,  zergő  8sékelyföld  Nyr.  XXV 11 
42;  Háromszék  m.  Vadr.  360;  Király   Pál)  |vö. 

ió\. 

ZÖRMÖTÖLÉS:  pörpatvar  (Bihar  m.    Pocsaj 
Nyr.  VI1I.379). 

ZÖRÖG  (zérég,  zereg,  zérg'étt  Heves    m.    Pel- 
Német  Nyr.  XXV.521 ;  Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  111.209;  Kiss  Mihály  ;  Háromszék  m.  Vadr. ; 
Rrdóvidék   Nyr.   IV.39;   Hunyad  m.  Lozsád 
XX  11.355):  1.  [tréf.J  pöröl,  zsémbel.  Mám  mégint 
zörög  a  zasszony  (Tolna   m.    Varsád,    Szabatoni 
puszta  Tolnai  Vilmos);  2.  |tréf.|  fecseg.  Né  zör 
(Zalám.  Rezi, Galambok,  Bódiss  Jusztin);  8. jtréf.| 
verekszik  (Somogy  m.  Adánd  Nyr.   XXVIII.."! 
Gyerekek,    né  zörögjetek  odakinn  a  zuccán!  (Zala 
m.  Bódiss  Jusztin). 

[Szólások].  Zörög  az  ég:  dörög  (Győr  vid.  N 
VI.  325). 

zörög-morog:  zsörtölődik,  kedvetlenül  motyog 
magában  (Szatmár   m.  Nagybánya  Nyr     X! 

ZÖRTYÖL:  szortyog  (Csík-Szentgyörgy  Nyr. 

X.23K). 

ZÖTYÖG  {zöcsög  Abaúj  m.  Szikszó  vid.  Ki- 
rály Pál)  [vö.  zotyog]. 

ZÖTYÖL:  ráz  (Cegléd    Ilosvay    Vilin 
zötyöld   azt  a  kis  gyereket!  (Békés  m    N>r.  III. 
525)  |vö.  zutyul]. 

ZÖTYÖLŐD-DX:  rázódik  (Veszprém  m. 
Király-Szabadja  Zolnai  Gyula;  Ssabadkn 
szonyi  Gyula1. 

ZÖTTYEN :  zökken.  Zöttyen  a  kocsi  (Pest  m. 
Ssada  Simonyi  Zsigmond).  Nagyot  zöttyen  a  sze- 
kér (Fehér  m.   Rác-Almás   Simonyi   Zsigmond). 

ZUBBAN :  csobban  (a  vízbe  eső  test),  loccsan 
(a  viz)  (Vas  m.  Horvát  József  1839;  Háromssék 

m.  Nyr.  III.  575)  (vö.  csubban]. 

ZUBBANÁS:  hirtelen  nagy,  de  rövid  ideig 
tartó    eső    (Jász-Nagykun-Ssolnok   m.   Túrta 

Nyr.  III. 4. 


ZUBBANTÓ  -ZUBORKOIMK 


ZU  BOROG-ZÚGÓ 


I0M 


ZUBBANTÓ:  a  jég-alatti  halászatnál  eggy 
hosssúnyelú  favilla,  a  mellyel  a  nagygazda  a 
halakat  a  kátéba  beríasitja  (Zemplén  m.  Karád 
H.-rman  0.  Halászat  K.) 

ZUBBONY  (ubbon  Vas  m.   Vén  Varga  Ignác ; 
ubbony  Béca-Bodrogm.  Ada  N\  r.  X XVJUOfi.  411; 
ubony  Csallóköz  Nyr.  1.333;  Esztergom  Nyr.  IX 
rom    Király    Pál;    Bács-Bodrog    m. 
Hegyes  Székely  Sándor;   zabán   Brassó    m. 
i  Nyr.  111.564;  zabunt,  Brassó  m.  Hétfalu 
cer  Antal  ;  xftun  Brassó  m.  Hétfalu    Király 
:  zé'buny  Brassó  m.    Hétfalu    Horger    Antal; 
zobony  Hol?  Tss. ;  zubbon  Vas  m.    Kemenesalja 
Tsz. ;  zubony  Pápa  vid.,   Baranya    m.   Tsz.) :   1. 
ubbony,  ubony,  zubbon,   zubbony,   zubony:    hátul- 
gombolós   gyermek-köntös    (Nyitra     vid.     Nyr. 
\X  VIII. 498;  Vas  m.  Kemenesalja^Pópa  vid.,  Ba- 
ranya    m.    Tsz.;    Bécs-Bodrog    m.     Ada    Nyr. 
XXVII  411;   Bécs-Bodrog   m.    Kis-Hegyes   Szé- 
kely 8ándor).  Zubbonyos  gyerek  (Vas  m.  Keme- 
nesalja,   Nemes-Magasi    Nyr.   XIX.  138. 192);   2. 
ubony:  szoknya.    Hat    szí  [szél]    ubony,   két   szí 
kötő,  ez  az  igazi!  (Komárom  Király  Pál). 

ZUBBON YCSI:  zubbony-  és  paplan-készitó 
(Pápa  vid.  CzF.)  (?] 

[ZUBBONYKA],  ZOBONYKA :  hátulgombolós 
gyermekköntös  (Nógrád  m.  Hajdú  Nagy  Sándor).  ! 

ZUBKOS:  zömök,  köpcös,  tömzsi  (Kecskemét 
Király  Pál). 

ZUBOO  (zobog  Székelyföld  Nyr.  V.425):  1. 
zubog:  buzog  (a  viz,    mikor  forr)   (Alföld   Nyr. 

'">;  Nagy-Kúuság  Nyr.  XVI.525;  Heves  m.  i 
Névtelen  1840);  2.  zobog,  zubog:  zuhogva  hull 
le  (a  víz  a  gátról,  zsilipről)  (Vas  m.  Horvát 
József  1839;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XV.191;  Zilah  vid. 
Nyr.  XXVII.543;  Székelyföld  Nyr.  V.425;  Kiss 
Mihály)  (vö.  csubog]. 

ZUBOGÓ  (zobogó  Háromszék  m.  Nyr.  111.375):  ! 
1.  zobogó,  zubogó:  gátról,  zsilipről  lezuhogó  viz 
(Vas  m.  Horvát  József  1839;  Zilah  vid.  Nyr.  i 
XXVIII.63.  284;  Háromszék  m.  Nyr.  III.375) ;  2. 
zubogó:  a  pisztrángos  patak  kis  vízesései  a  ki- 
mosott kallóval  eggyütt  (Abaúj-Torna  m.  Szádelő 
Hermán  O.  Halássat  K.). 

IZÜBOGTAT),  ZOBOGTAT:  zörget,  ráz.  .4 
szél  az  ablakokat  zobogtatta  (Udvarhely  m.  Nyr. 
V  1.272). 

ZUBOLY  (szoboj  Dráva  mell.  Nyr.  VI.87 ; 
zuboj,  zuboly  Siatmár  m.  Krassó  Nyr.  XVI.335; 
zugoly  Gömör  m.  8erke  Nyr.  XIX.45):  szövő- 
szék hengere  (kettő  :  az  eggyikre  a  fonal  van 
fölcsavarva,  a  másikra  meg  a  szőtt  vásznat 
csavarják  föl). 

ZUBOLY  A  :  mételyes  juh  torokdaganata  (He- 
vee  m.  Névtelen  1840). 

ZUBORKOD-IK  . 

neki-subórkodik|. 


ISsólésok).  Nekizubörkodik  a  szél:  erősen  kezd 
fújni  (Zilah  vid.  Nyr.  XXVI11.287). 

ZUBOBOG :  1.  zuhogva  hull  le  (a  vis  a  gát- 
ról, zsilipről)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XV. 
191);  2.  hallhatólag  kavarog  (a  vii  a  fogak 
között  szájöblitéskor).  hangosan  zavarog,  korog 
(a  gyomor,  a  bél)  (Alföld  Nyr.  11.426;  Abaúj, 
Zemplén,  Borsod  m.  Király  Pál).  Zuborog  a 
gyomrom  (Tolna  m.  Sár-Sz.-Lórinc  Nyr.  111.17*). 
De  zuborog  a  beled :  talán  némethasad  van ! 
(Abaúj,  Zemplén,  Borsod  m.  Király  Pál)  [vö. 
csuborog,  zilbörbg]. 

[ZÚDUL]. 

fel-sódul :  fölkerekedik,  fölröppen  (a  méhraj, 
a  madársereg)  (Marosszék,  Háromszék  m.  Nyr. 
1.135). 

meg-zúdul  (meg-zudul) :  zsémbelni  kezd  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.342).  Korán  mégzúdult  a 
házi  doromb  (Szeged,  Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek). 

ZUG  (szug  Abaúj  m.  Kalmár  Elek) :  keskeny 
ucca  (Hajdú-Szoboszló  Nyr.  XXV  11.43). 

1.  ZÚG:  lármáz,  zsémbel  (Szilágy  m.  N\i 
IX.566). 

le-zug:  lezsémbel,  leriogat  (pl.  szónokot  a 
nép)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.338;  Háromszék 
és  Csík  m.  Szász  József)- 

meg-zug:  zsémbel  ve  megrosszal  (beszédet, 
viselkedést  a  nép)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.341  ; 
Háromszék  és  Csik  m.  Szász  József). 

2.  ZÚG:  párzik.  párosodhatnék  (a  disznó) 
(Mátyusfólde  CzF.  1.825;  11.1116)    (vö.    /.    bág\. 

ZÚGADOZ:  többször  v.  folyton  zúg.  A  nagy 
ágyúk  zúgadoznak  (Arad  m.  Pécska  Kálmány  L. 
Koszorúk  1.148). 

ZÚGAT  (zugát):  rebesget,  hírlel  (Háromszék 
in.  MNy.  VI.355;  Győrffy  Iván).  Zúgattyák:  be- 
szélik, mondják,  híre  jár  (Szilágy  m.  Nyr.  IX. 
566).  Zúgassák:  cv  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Ászt 
zúgatják  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843).  Ászt 
zúgassák  a  faluba  (Székelyföld  Nyr.  V.175). 
Zúgatni  kezdik,  hogy  mahónap  papnak  töszik 
(Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  478).  Erős- 
sen  zúgatják,  hogy  .  .  .  (Háromszék  m.  Vadr.) 

ZUGGADT :  (?)  Zuggadt  járása  van  a  csapott- 
farú  lónak  (Baranya  m.  Örménység  Nyr.  IX. 
286). 

1.  ZÚGÓ  (zúgó,  zúg'ó:  —  uggó  Veszprén 
VII.381;  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  11.186; 
zuggó  Vas  m.  Pálfa  Nyr.  XXVI.45 ;  Veszprém 
Király  Pál;  8omogy  m.  Kaposvár  vid.  Cser 
Gyula;  zúggó  Fehér  m.  Nyr.  X.188 ;  zugg'q  Repce 
mell.  Nyr.  XX.3fi7) :  l  gátról,  zsilipről  lezuhogo 
viz,  zuhatag,  vízesés  (Vas  m.  Pálfa  Nyr.  XXVI 
45;  Veszprém  Nyr.  V1I.381 ;  Palócság  Nyr.  XXII. 
80;  XXVI  130;  Mátyusfólde,  Tallós  Nyr.  XVI. 
382;   Zilah    vid.   Nyr.   XXVIII.63.284) ;   2.   gát, 


MM 


rtreó-zuNDíT 


ZTJNfl     /!IT\N 


\m\ 


zsilip    (Vm    m.    Pálfa    Nyr     XXV14R;    Balaton 
bmU   Tw.;  Veopréa  Hv?  vn  ni    Kirity  Pál; 
■  <a\  in    Kaposvár  vid.  Cser   Gyula;   Feln-r 
m.    NvV  Palócság  \> 

Csaplár  Benedek). 

ZÚGÓ :  nőstény  disznó  petefésske  (Mán 
le  CzF.  11.111 

EUOODALMA8 :  zsémbes.  Zugodat™**  ember 
k  m.  Gyergyó  vid.  Kiáss  Józ*- 

BUOODALOM  :SÚgolódás( Háromszék  m  MNy. 
V1.865 ;  t'sik  m.  Gyergyó  vid.  Szász  József.) 

ZTJHAJ  :  suhogás  (Vas  in.  Őrség  MNy.  V.131) 

|vö.  zuhé]. 

ZUHAJOG :    zajojr    (Gffmör    m.    Serke    Nyr. 

\i\  • 

ZUHÁL  :dónget,  öklöz  (Tata  MatusikN.p.Iános 
IK39).  Hátba  zuháta  (Zala   m.   Nyr.   XXV.332). 

ZUHAN C8  :  zápor.  Felétek  jó  kis  zuhancs  volt 
(Csongrád  m.  Szentes  Csákó  Ferenc). 

ZUHATAG:  zápor  (Zilah  vid.  Nyr.  XXVII. 
544). 

ZUHÉ  (Somogy  m.  Csurgó  ós  vid.  Nyr.  XXVI. 
546;  Somogy  in.  Kaposvár  vid.  Cser  Gyula; 
Ssatmar  m.  Nagybánya  Nyr.  XV. 191  5  Zilah  vid. 
XX VIII. 331  ;  zuhéjj  Vas  m.  Répce-Sz.- 
Gvörgy  Nyr.  XVIII.575 ;  zuhén  Hol  ?  Nyr.  XXVII. 
328 ;  mát  Somogy  m.  Kaposvár  vid.  Cser  Gyula ; 
zuhin  Hol?  Nyr.'  XXVI1.323;  zsuhé  Zilah  vid. 
Nyr.  XXVIII.113.  331):  puff!  zsupss  !  Akkor 
—  zuhé!  —  akkorát  esött,  a  mijjen  hosszi  vót 
(Somogy  m.  Kaposvár  vid.    Cser   Gyula).   Écce  i 

a  gerenda  —  zuhé !  (v.  zsuhé  /)  —  le,  szegi" 
fejit  écceribe  agyonütötte  (Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII.   ( 
331).    Awót  osztám  még  csak  a  verekedés!   Éccé 
csak  Sándri  —  zsuhé!  —  le,  Éstám   még  hirte-  ' 
lennyibe    rá  ...  (Zilah     vid.     Nyr.    XXVIII.113). 
Zuhé,  a  hátára !  (Somogy  m.  Csurgó   vid.   Nyr.   | 
XXVI.546)  |vö.  zvhaj]. 

ZUHOG  (zsohogoti  Sslavónia  Nyr.  V.63):  ne-  j 
héz  léptekkel  szalad   (Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter 
Schröder  Gyuláné). 

ZUHOGÓ :  gátról,  zsilipről  lezuhogó  víz,  zu- 
hatag, vízesés  (Vas  m.  Német-Gencs  Nyr.  XXVI. 
282;  PalócaágNyr.  XXVI.  130;  Háromszék  m. 
Simonyi  Zsigmond). 

ZUHOGTAT:   a   malom    zsilipjéről    lezuhogó 
viszel üttet(- imagát).  Oyere,  h  ékám,  zuhogtatnyi! 
Gyertek,  fiuk,  zuhogtassuk  mém  mag'ónkotUPixU 
ság  Nyr.  XXVI.  130). 

ZUHOS:  zuhogó.  Zuhos  essó:  záporeső  (Ba- 
ranya m.  Abaliget  Csaplár  Benedek  1. 

ZUNÁL:    zajosan    tereferél    (Háromszék    m. 
Ty  Iván)  |vö.  zsanál,  zsunálkod-ik]. 

ZUNDÍT :  uszit  (Csík  m.  Gyericyó  vid.  Benke 
Antal). 


rá-sundit:  ráuszít.  Rárun  km. 

Gyergy  '  vid.  Benke  Antal). 

ZUNG  (zunag,   zunogn&k    Szolnok-Doboka    m. 
Domokos  Nyr.  XI.94) :  zúg,  búg,  surrog,  1 
zeng,  bong,  lármáz  (Balaton  mell.  Pánit 
1889     Heves  m.  Makáry  György    1839).    V 
hun    zunognakf    (Szolnok-Doboka    m     Domokos 
Nyr.  XI.94)  |vö.  zunnog]. 

ZUNGATYÚ  :  hosszabb  zsinegre  kötött  hossao- 
kás  desskalapocska,  a  melyet  a  zsinegénél  fogvs 

vegében  sebesen   forgatnak,    úgyh 
(Heves  m.  Makáry  György  1839). 

ZUNNOG  :    Hribottgva   dong(-nak  a  in< 
báborgatójuk  körül),  zúg,  búg,  sun 

•t  kő)  (Székelyföld  Kiss  Mihály  szók 

DL   Vadr.)  [vö.  zung,  zurrog], 

ZUPA   (cupa   Abaúj  ni    Huzita  Nyr.    VII. 519; 
:uf,j>a,  kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.412J:    leves   (Szé- 
vár   |kaszárnyai    szój    Nyr.    XVII  288; 
kaszárnyai  szó  Nyr.  VU26);   rántott   leves 
ménymagos    leves    (Kaszárnyai    ssó,    Nyr     VI 
4 1 12 ;   Tolnai    Vilmos);    krumplileves.  Van  má  a 
hizaóba ;  nem  lesz   mindétig  zupa  (v.  cupa)  (,U 
m.  Buzita  Nyr.  VI1.519)  |vö.  1.  zsufu]. 

[1.  ZUTÁL]. 

be-zupál:    1.  bennmarad  a  katonaságnál    (hi- 
vatásos katonának,  miután  a  köteles  három 
tendót  leszolgálta)  (Kaszárnyai  szó,  TolnaiVilmos) 
|vö.  zupa,  zupás]. 

2.    ZUPÁL:     püföl,    páhol,    dönget    (Bal ■ 
mell.,   Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.).  Kerül 
kendert  tör  (Baranya  m.    Karád   Jenő   Sándor) 
[vö.  hupál,  supál]. 

ZUPÁS:  olyan  katona,  a  ki  a  köteles  három 
esztendőn  fölül  szolgál  vagyis  bennmarad  hiva- 
tásos katonának  ;  az  ilyennek  a  kabátja  ujján 
alakú    sárga  zsinór  van,  mégpedig  három 
eggy,  három  óv  múlva  kettő,  és  megint  hároi: 
múlva  három;  ekkor  már  sün  ik  bijak) 

(Kaszárnyai  szó,  Tolnai  Vilmos;  Székesfehérvár 
[kaszárnyai    szó]  Nyr.  XVII.283)  [vö.    : 
zupái]. 

ZUPOG:  pufog  (a  csép)  (Balaton    mell.    B 
váth   Zsigmond  1839)  |vö.  hupoy.  1.  supog]. 

ZUPOGÁ8 :  pufogás  (a  csép  pufogasa)  (Bala- 
ton mell.  Tsz.). 

ZUPOGTAT:   pufogtat!  -nak 

.pékkel  eggy8«erre    vágnak    a    gabonára) 
(Zala  m    Hetes  Bellosics  Bálint)   |vö.   supogtaf]. 

ZUPP :  a  kallóbeli  kalapácsnak  az  a  része,  a 
mely  a  fészekbe  leesik  és  a  szúrt  kálija  (Vas 
■L  Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár  II 

ZUPPAN :  puffan  (leeső  nehés  tárgy)  (Vas  m. 
Horvát  József  1839)  (vö.  huppan,  suppan]. 

be-Euppan :  l.  bepuffan,  bezuhan  (Csik  m 
Kovács    Gyárfás);    2.    beront   (Maros-Torda  m .. 


mm 


ZUTVl  I.     ZUVAT 


Udvariul v  111.    Szász  Ferenc;    Csík  01. 
Gyárfás).  Bentppaut  hozzánk,  mint  a  hétfejű  sárkán 
(Maros-Torda  m.  N>  1    \W  I .519   [vö       szappan]. 

ZURBOL  (zuborolni  Háromszék    m     MNy.  VT. 
zuburolni  Háromszók  m.  Vadr.  524) 
zurholiú  Szatmár,  Szabolcs,  l'gocsa  111.  Nvr.  IX 
Kis-Besenyőd   Nyr     1X137; 
•öles  m.  Kisvarda  Kúnoa  Ignác;  Háromszék 
in    M  05;  Vadr.;  zumbolni  Háromszók  m. 

Vadr.    524b):    1.   zuborol,    zurbol, 
rumból:  a  bunkós-végü  halhajtó  rúddal  a  \ 
zavarva    kiriasztja  a  halakat  a  rejtekhelyükből 
zékm.  M  »5;Vadr.);   2.  zurbol: 

köpül  (Szabolcs  m.  Kis-Besenyód  Nyr.    IX. 137; 
8*abolcs  m.  Kisvania  Kimos  Ignác)  (vö.  zMrböl]. 

ZURBOLÓ:  Upiiiú  edény  (Szabolcs  m.  Kis- 
varda Kunos  Ignác)  (vö.  zürböló\. 

surboló-fa:  dorong,  a  mellyel  a  halász  a  vi- 
sapdossa,  a  köveket,  gyökereket   megpisz- 
1.    hogy  a  halat  a  hálóba    terelje   (Bodrog- 
köz Hennán  O.  Halászat  K.). 

surbolaó-siska :    köpülő   (Zemplén  m.   Nagy- 
ilmár  Elek). 

ZUHBUTOL:  1.  az  edényben  levő  vizet  ráil- 
lesztett szájjal  zavarja,  bugyborékoltatja  (a  gye- 
/ái,  ne  zurbutolj !  (Borsod,  Abaúj  m.  Ki- 
rály gargarizál.  Végy  a  midbe 
osztón  zurbutold  ki  a  torkodat!  (Borsod,  Abaúj 
m.  Király  Pál). 

ZÚBDON:  szürke  (Kalotaszeg,  M.-Valk 
XXVIII.429). 

(ZÜBOATJ,    ZÜBOOT:  zörget    (vö.  zuryó  2.) 
dvai  csáng.  Erdélyi  J.  Népd.  és  mondák  1. 

ZUBGÓ:  1.  zörgő.  Zurgó  mogyoró  (Moldvai 
csáng.  Erdélyi  J.  Népd.  és  mondák  [.428);  2. 
láuc  v.  bilincs.  Tatár  rabja  vagyok,  téryyig  vaszba 
vagyok;  kezemen,  lobomon  vasz  zurgot  |így!)  zur- 
gotok  (Moldvai  csáng.  Erdélyi  J.  Népdalok  és 
mondák  1.419). 

[ZURRAN]. 

fel-zurran:  fölkerekedik,  fölröppen  (a  méhraj, 
a  madársereg)  (Székelyfold  Nyr.  1.135;  Maros- 
szék, Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

meg-zurran:  megzörren,  megzördül  (Székely - 
•-      1147";  Kiss  Mihály). 

ZURROO:    zúg,    búg,    surrog   (as   elt< 
kő)  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  |vö.  zuunog]. 

ZÜRROGTAT:     követ    röpít    (kézből,   ostor- 
hegyből  v.  parittyából).  Zurrogtassunk  !  (8zékelv- 
Mihály). 

ZÜRVAJ:  tehetetlen,  gyámoltalan  llpoi 
Kővár  vid.  Nyr.  XVÍ.Ö74). 

ZÚT:  -lob,  üt  (8zlavónia  Nvr.  VI 3).  Hátha 
zíUotam  (Szlavónia  Nyr.  XXIII.362). 

xzanmi    maqyab  tajmótaku 


még-süt:  megdob,  megu  rá   megzútot 

engőmet  (Szlavónia  Nyr.  V.|:{;  XX 

ZTJTYUL:  ráz  (tánc  közben  a  legény  a  le- 
ányt) (Alföld  Nyr.  11.426)  [vö.  zötyöl]. 

ZUVÁL:   pletykál    (Háromszék  m.  MN. 
355  ;  Kiss  Mihály). 

ZUVAT  (zsvvat  8zékelyröld  Tsz):  1. 
zntvat:  nyomkövetés  a  tolvaj  kipuhatolása  vé- 
gett. (Mikor  t.  i.  a  lopott  portékát  v.  állatot 
v kinél  megtalálják,  de  az  azt  mondja,  hogy 
A.-tól  vette,  A.  meg  azt,  hogy  B.-tól 
tovább,  mindaddig  folytatják  a  puhatolódsást, 
míg  a  dolog  valakin  megfeneklik,  vagyis  nem 
tudván  urát  adni,  honnan  került  a  kezére  a 
lopott  jószág,  rábizonyul  a  tolvajság.)  (Székely- 
föld Tsz.)  zivafra  menni  v.  vinni  a  dolgot  (Há- 
romszék m.  Tsz.)  Lovat  zsuvatra  bocsátani  (> 
kelyföld  Tsz.);  2.  zuvat:  pletyka,  rágalom  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Kiss  Mihály,  Kóródy  Miklós; 
Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.473;  Király  Pál;  Ha- 
tomnak m.  MXy.  VI.355;  Vadr.  524b;  Kiss  Mi- 
hály; Csík  m.  MNy.  VI.175;  Királv  Pál;  Gyer- 
gyó-Ditró  Nyr.  XII.282).  Az  esze  mind  csak  ör- 
dögségön  még  zuvaton  jár  (Udvarhely  m.  N>  r . 
IV. 32).  Mondd  meg,  János,  a  feleségedm 
•HMM  ne  keverjen!  (Udvarhely  m.  Nyr.  XXV. 
372).  Ott  szőtték  a  zuvat  bordájába  ászt  a  csú- 
fondáros szájját  kiédnek  (Székelyföld  Nyr.  V. 
221);  3.  zuvat:  pletykázó,  pletykafészek,  rágal- 
mazó (Csík  m.  Tsz.)  Az  a  Boriska  nagy  zu- 
vat (Udvarhely  m.  Nyr.  XXV.372).  Az  ojan 
■>,  hagy!  (Udvarhely  m.  Magyaros,  Agyag- 
falva stb.  Séra  Kálmán). 

zuvat-beszéd :  pletykabeszéd.  Hogy  azt  én 
mondtam  volna?  Hitvány  zuvatbeszéd !  (Udvar- 
hely in.  Nvr.  XXV.372). 

surat-fészek :  pletykázó,  pletykafészek,  rágal- 
mazó (Segesvár  Nyr.  IX. 44). 

ZUVATOL  {zuhaiol  Udvarhely  m.  Tankó 
Péter;  Udvarhely  m.  Magyaros,  Agyagfalva  stb. 
Séra  Kálmán):  1.  zuvatol:  tolvajt  nyomoz  (a 
zuvat  1.  alatt  leirt  módon)  (Székelyföld  Tsz.); 
2.  zuhatol,  zuvatol:  pletykáz,  rágalmaz,  árul- 
kodik (Székelyföld  Kőváry  László  1*4_>:  Ud- 
varhely  m.  Nyr.  VIII.473;  Tankó  Péter:  Három- 
szék m.  MNy.  VI.355;  Vadr.  524b;  Kiss  Mihály; 
Kezdi- Vásárhely  Vájna  Károly;  Csík  m.  M 
VI.175).  Til-túl  zuhatol  v.  zuvatol  (Udvarhely  m. 
Magyaros,  Agyagfalva  stb.  Séra  Kálmán).  Az 
éfj asszon  soka  sem  dógozott,  hamm  csak  járt 
hasról  házra  zuvatolni  (Háromszék  m.  Vadr. 
ólam  ne  zuvatol j!  Engem  ne  zwoatolj, 
d varhely  in.  Nvr.  XX \ 
zuvatolj  az  öcsédre!  (Udvarhely,  Csík  m.  Királv 
Pál). 

el-suvatol:   megszól,  megrágalmaz 
ták  szögén  fejit,  hogy  .  .  .  (Udvarhely  m.  Nyr. 
IV.  33). 

ZUVATOLÁS.  ZUVATLÁS:  pletykázas. 
hír  terjesztése  vkiről  (Székelyföld  Tsz. :  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 


1(1  I 


ZUVATOLO-Z17 


1LÓD4K 


|ZÜVATOLÓ|, 

líalmazo    (F.rd.'K 


8ZÜVATLÓ:     |»l.'tykásó,    ra- 
kassál    .1.  ,\      1V.468). 


ZTJVATOS:  .szavattyus'  iKid.Uidók  Tsz.) 

" ,  ■         1     .     i      l'uiti     ukI.'x;     diebatahls- 
verrater  PPB.  —  NySz.) 

ZUVOL:   pletykál,  megszól.  Iva  bírál- 

gat, rágalmai  (Udvarhely  in.  Kiralv  PáJ;  Há- 
romssék  m.  Vádi 

ZUZ:  ködlepés  ,/.-M  (Csallóköz  Nyr. 

1.888)  |vö.  *Lrm<irM| 

|ZŰZ-IK|,  ZÜZ-IK:  zúzódik  (Vas  m.  Véf  Varga 
ac). 

űzik):  elzúzo.iik  (Somogy  ni  Bftóks 
óllós-Györök  Nyr.  III.  141     XVI 

össse-súsik  (össte-zuxik) :  össze-züzódi  k  ( I  Mi  ni  n 
túl    '  10;  Somogy  m.   BsÓUós-Györök 

XVI.  Pó       l/o*    a    szé'gin    ha  hogy 

össze  nem  zúzunk!  (Soprony   in.  Szilsark 
VI  ;  mnyen  összezuzik  (Keszthely  Simonyi 

Zsigmond).  EbbÜ  nfm  vészek,  mer  ez  zsebbe  min- 
gyár  összetűzik  (V.-szprem  Simouyi  Zsigmond). 
Osszezúzik,  ha  leesik  [a  gyümölcs]  (Veszprém  m. 
Almádi  Zolnai  Gyula). 

ZÚZA  (mrza  (Székelyföld  Nyr.  III.423 ;  zúzza, 
zuzzád  Gyór  m.  Tsz.). 

(Szólások).  [Van-e  leikül,  t*f\  Nincs  lelke,  csak 
zúzza,  mind  a  lúdnak  (Székelyföld  Nyr.  111.423). 

ZÚZÁK :  mákos  guba  (gömbölyű  karácsonyi 
sütemény,  a  melyet  forró  vízzel  leöntenek, 
azután  megzsiroznak  és  meghintenek  mákkal) 
(Gömör  m.  Krasznahorka-Váralja   Nyr.  III.  185). 

ZUZMA:  Ízetlen  (étel)  (Brassó  m.  Bácafalu, 
Hosszúfalu    Nyr.    111.564;    VI.475)    [vö.  szuzma]. 

ZÚZMARA  (úzmara  Udvarhely  m.Nyr.  V.231 ; 
zuzmóra   Balaton  mell.,   Pápa  vid.,  Göcsej,  í 
kelyföld   Tsz.;  zsuzsmará*  Szeged   Kálmány  L. 
Koszorúk  11.39). 

ZÚZMARÁI.:  dara  esik  (Somogy  m.  Kassai  J. 

Szókon>\    1.411). 


össse-iúsol :  1.  össsedöm 

(Szók. Kiold  Kiss  Mm 
kuszál  (Székelyfold  András 


ZUZMARASI 

zusmorás-képü 
XXI.:.. 


himlóhelyes   (Zala   m.    N\r. 


ZÚZOL  (zúzol):  1.  zúzogat  (Székelyföld  Kiss 
Mihály);  2.  órli  a  szájában  az  ételt  (a  fogatlan 
ember,  nem  tudván  látni)  (Székelyföld  Kiss 
Mihály);  3.  döncöl,  lenyomkod,  l.-gyúr,  rendet- 
lenségbe hoz  (megvetett  ágyat  —  rajta  ugrán- 
dozva, hancúrozva)  (Székelyföld  Kiss  Mihály); 
4.  zilál,  kuszál  (Székelyföld  Andrása}-  Antal  1843; 
Kiss  Mihály  ;  Háromszék  ni.  M v  ;  Vadr. ; 

Nyr.  III.375;  Gyórffy  Iván). 


sserte-iusol :  szétzilál  (zsupp  szalui 
izék  m.  Nyr    III 

|ZÚZOLÓD-IK|. 

össse-aúsolódik :    ösazuzilalódik,    össtél 

Imiik   (Háromszék   m.   Vadr.  fii'. 

|ZUZORGAT|. 

össze-suzorgat :  összezúzott  (Tolna  m.  Sár- 
Sz.-Lórinc  Nyr.   111.177) 

ZUZORKA:    morzsolt    v.    reszelt  .tészta 
m.  Kemenesalja  ?  Kresznerics  F.  Szótár  II 
Keszthely  Horváth   György:  Göcsej  Ts 
zuxorka  11.370). 

ZÚZOS:   zúzmarás  (Hegyalja  Kassai 
könyv  01.299).   Zúzos  idő  van   (Eger   vid. 

XVII.477). 

ZÜRÖRÖG :  1.  zajosau  csurog  (a  viz  az  » 
(Beregszász    Nyr.    XXVI.524);   2.  k 
Kunság   Nyr.  XVI.525;  Túrkeve  Nyr.  VIII 
|vö.  zuborog]. 

ZÜLL-IK  (meg*«/  (?)  Vas  m.  Kemenesalja, 
laton  mell.  CzF. ;   megzű/ni  Vas  m.,   Bodrogköz 
Tsz.;  ziirlóXX  Hajdú  m.  Nádudvar,  Abaúj  m.  Ki- 
rály Pál):   l.    romlik  (Ipoly   völgye,    Kővár  vid. 
Nyr.    XVI.574);    2.    vénül    (Vas    m.    Kéme: 
alja  Tsz.). 

el-züllik:   1.   elromlik   (az   étel,   ha   soka  i 
tűzön  van)  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI 
•~>74);    2.    elapad   (a   tehén    teje)  (Mármaros   m. 
Nyr.  VII.276) ;  3.  elveszti  a  tejét.  Elziüh 
v.  a  birka  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI. 
874), 

ki-züllik:  kiszármazik.  Barkassón 
hiihnik  (torsé,  "   többi   ág   csak  onnan   - 
(Bereg  m.  Barkaszo  vid.  Pap  Károly). 

|még-züllik)  (meg-zül  [?],    meg-zulm):    1.    DB 
korosodik  (Vas  m.  Kemenesalja,  Balaton   null. 
CzF;  Zala  m.  Bódiss  Jusztin);  2.  megül lepedik, 
megkomolyodik  (Vas  m.    Tss.;   Zala  m 
Jusztin);  3.  elveszti    a  tejét  (a  tehén)  (Bo 

neki-züllik:  fölnő,  kinos  í  magát  derekké  (Zala 
m.  Hódiss   Jusztin).    Mind    neki 
rekek|   (Zala  m.  Leseuce-Istvánd    Nyr.  XVI 

ZÜLLE:   anyátlan    malac    (Beregszász 
XXVi.524)  |vö.  szülők). 

ZÜLLEDT:  meglett  korú,  élemedett  (emlier) 
(Balaton  mell.  Tsz.). 

IZÜLLŐ). 


el-mzoi  iái   (zsupp    szalmát)   (Három-         e Ízül  ló  oek  a  tej 

szék  m.  Nyr.  III-  vau.  A  mely  ház  >ög  az 


HHil 


ZHXÖNO     Z 


ZŰRBŐL     ZÜRMÖL 


itn 


annak  a  gazdasszonya  vette  el  a  hasznát,  rontotta 
meg  (Nógrád  in.  Ipoly-Litke  Nyr.  1V.35). 

zOliLÖNO:    kínlódik,    tengődik,    ki   van   fá- 
radva,   nem  bir  (Ipoly  völgye,   Kővár 

[ZÜLLÖTT],    ZÜRLÖTT:    megaavóaodott    és 
megtúrósodott.  Zürlött  tejet  szopik  az  agyerek,  azér 
miniig  kascsikarása   (Hajdú  m.   Nádudvar, 
Abaúj  m.  Király  Pál). 

ZÜMMÖG  (zsümmőg  Hol?  Nyr.  XII.528). 

ZÜNDÖRÖS:    kellemetlen  (Kecskemét  Csap- 
lár Benedek). 

|ZÜB|. 

súr-tavar  Udvarhely  m.  Nyr.   \\ 


zir-zavar  Udvarhely  m.  Siklód  Saáas  Ferenc; 
sivir-favor Kessthely  vid. Horváth  György ;  Somogy 
m.  Adánd  Nyr.  XXVIII  Mtfy  fyrm—r  idő: 
simankós,  esós,  havas  idó  (Udvarhely  m.  Siklód 
Saáas  Ferenc).  Zir-zar  idő:  n\  Héj  most  ott  es 
annyi  a  baj,  i  ojan  terhes  ott  a  háztáj,  mind 
mikor  zir-zar  idő  hull  le  (Udvarhely  m.  Nyr. 
IV.275). 

ZÜRBÖL:  köpül  (Beregssáss  Trencsény  La- 
jos; Bereg  m.  Mesóvári  Nyr.  XXVII.524)  |vö 
zurbol]. 

ZÜRBÖLŐ:  köpülő  (Bereg  ni.  Mesóvári  Nyr. 
XXVil.r,24)  |vö.  zurboló]. 

ZÜRMÖL:  szelesen  havazik  (Háromszék  m. 
\1.\.     VI  365;  Vadr.) 


(-.:• 


Zs. 


béka 

öngyos  \id.  N\  r. 

(Nagyvárad  Nvr. 
ksa  Király  Pál); 
ni.  Bnksa  Király 
nyelvén  szomjú- 

( Háromszék    m. 

Hétfnlu  Nyr.  V 


ZSABA,    ZSÁBA:    1 

XX.880;  Gy 

11.181;  I  Sándor).  Olyt 

(d    ki'Zftl.    n    / 

IX.M0;  Abíri 

lik     vmi  növény   (Abaúj 
Pál);    8.  ssába:    siárnyasállat 
ságtói   támadt   bórkeményedés 
MNy.  VI.855;  Vadr;  Brassó  m. 
878;  Gyórffy  Iván). 

ZSÁBOLTOG  (zsábojogm):  nyavalyog  (Hárora- 
sték    BL     MN  "»;    Vadr.;    Gyórffy    Iván) 

/.  zsibolyog]. 

ZSABRÁK(Vas  m.  Kemenesalja,  Szatmárvid. 
Tsz.  (helytelen  értelmezéssel];  csabrág  Dunán- 
túl? CzF*  1.1061):  nyeregtakaró,  lótakaró,  csótár 
(schabracke). 

[Z8ADOL;  vö.  zsarol\. 

ki-ssadul :  kicsikar.  Addig-addig  gyárt  a  nya- 
kami \  engtí  forintot  nu '■>,  ki:«i<l,it 
tőlem  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  II  575). 

Z8AGGÓD-IK:  folyton  kér  (pl.  a  gyerek)  (He- 
ves ÉL  Sirok  Nyr.   XXVII  44). 

ZSÁK   {zák  Kolozs  m.   Sztána  Nyr.   IX.503). 

(Szólások).  Vótam  zsákba  (szorult  helyzetben], 
mÜor  a  három  hajdú  körülvett  (Dráva  mell.  Ko- 
pács Nyr.  XVII.237).  Az  a  zsák,  uki  a  mákot 
megtartja.  (A  titoktartás  hasonlata.]  (Kolozs  m. 
Kalota-8«.-Király  Nyr.  XXVII  r»-7i. 

isák-bél:  C8epüból  font  durva  fonál  (Pest  m. 
Csanád  Békássy  Sándor). 

ssák-far :  ai  öregháló  zsákjának  legvége  (Sop- 
rony  m.  Hegykó  Hermán  0.  Halászat  K.). 

zsák-kő :  gOmbölyÜ  kő,  melyet  a  hokorháló 
farkába  kötnek  (Fehér  m.  Agárd  Hermán  0. 
Halászat  K). 

|s*ák-lik). 

[Szólások].  Minden  zsáklik  fótlik  :  (tréf.|  min- 
den zsákra  akad  folt  (Rábaköz  Haláss  Géza; 
Gyór  m.  Csécsény  Nyr    XXV.476). 

Mák-nadrág:  vastag  vászonnadrág  (Kecske- 
mét Csaplár  Benedek). 


ssák-út:  a  bányában  olyan  n t .  a  mely<  . 

hátim  vitt  zsákkal   közlekednek  (Torock 
J.  Torda  stb.  : 

ZSÁKOL:  zsákot  hord  (Pápavid. 

rád  m.  Szentes  Czakó  Ferenci. 

el-zaákol :  elver,  elpáhol.  Jól  elzsák„lták  (Szé- 
krlyfold   Kiss  Mihály). 

meg-zsákol:    ^  (Pápa    vid.  Tsz.;    Csík -S» 
György  Nyr.   X.238).  Megzsákolluk   iSzek.i. 
Kiss  Mihály).  Jól   megzsákoltam    a    kölyköt 
romszék  in.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

ZSAKU  (zaku  Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schrö- 
der  Gyuláné):  zsákocska,  zacskó  (Palóeság 
XXI.362;   XXII.si;   Nógrád  m.  Szirák  vid. 
kássy  Sándor;  Borsod  ni.  Sajó-Sz. -Péter  Sehrö- 
der  Gyuláné;  Rimaszombat  Nyr.  V.271). 

[ZSALI,  ZSALYI). 

zsalyi-kendó :  fekete  alapon  piros  virágokkal 
ékesített  kendő  (Losonc  vid.  Scherer  Lajos). 

zsali-keszkenő :  >.  (Zemplén  ni.  Nyr.  IV.fi 

ZSALU   (Mii  Vas   m.    Vép    Nyr.    XXIX  1 

zsalu-gátér  (salo-gáter  Vas  m.  Vép  Nyr,  XXIX 
176;   salu-i/áter  Vas  m.   Répce-Sz.-György 
XVlIIfwö;    salu-gátér    Cegléd    Ilosvay   Vilmos: 
káter   Kis-Kún-Halas   Nyr.  XV.  380;   saru- 
gáter   rjeves   m.   Nagy   János;    zsu  s  (?] 

Torna-Ujfalu   Nyr.    XYIL981  \    mxlugékr  Ttuda 
.lankó   J.  Torda  stb.  104;  zsalu-kát >  i    i 
Nyr.  lXA7ö;zsélu-káter  \?  —  z* 
renc,  ragadványnév|  Nagy-Szalonta  tVII. 

142):  v. 

ZSÁMBÁLÓD-IK :  1.  zsembelódik,  zsörtölődik 
-•p-C'sik  Kovács  (iyárfas,;  2.  nyugtalankodik 
(fájdalom    miatt)   (Háromszék   in     MNy.  VI 
Vadr.) 

ZSÁMBIKÁL:  sántikál  (Hároinsz.  k  ni.   Vadr. 
524b)  (vö.  csámpa]. 

Z8ÁMISKA    (zsámicska     Szatmár,    Siab< 
Ugocsa  m.  Nyr.  IX.184;  Beregszász  Nyr    XXVI. 
524):  1.  kukoricalisztből,  árpalisztből  v.  krumpli- 
ból főzött  pépszerű   étel,  a  melyet   zsírral 
val,  savanyú  v.   édes  tejjel  esznek   (Borsod  DL 
Ónod  vid.  Nvr.  XVIT.883;    BorRod  m.   Bánfalva 


ZSÁMOLY— ZSAKÁT 


ZSARÁTNnK- -ÍSEBtL 


ION 


Tóth    Kálmán  r   m.    Tsz.;    Zemplén   in. 

Abaúj    m.    Sze|  IV.46; 

isztafalu   Szádeczky    Lajos;  Kassa 

XIX.190;  8iabolcs  m.  Nagy-Kálló  N 

XII A  ínúska  hiba];  Szabolcs  m.  Kisvánla 

■  520;   Beregssáss   Nyr.    XXVI  524);   2. 

árpalisztből    főzött,    kiszaggn' 
/ott  és  túróval   meghintett  étel  (Tokaj 
tő)  |vö.  krumpli-zsámiska,  patyolat- 
námitka  Pótl.) 

ZSÁMOLY  (sámol  Győr  Nyr.  XI.383;  zsámo 
Gvór  Nyr.  XI. 479;  zsámó  Mohács  VII 

68):  l.  sámol:  a  szövőszék  taposójának  (lábitó- 
jának)  eggy-eggy  léce  (Győr  Nyr.  XI 
zsámo:  tengelypárna  (a  szekér  elülső  tengelyére 
erősített  lapos  fa,  a  melyen  a  fergetyü  forog) 
(Győr  Nyr.  X  1.479;  —  Frecskay  -lános);  S.zsámol: 
a  szekér  hátsó  tengelyére  erősített  vízszintes  fa, 
a  melyen  a  fenékdeszkák  nyugszanak  (Veszp- 
m.  Mezőföld,  Feketepuszta  Tolnai  Vilmos) 
|vö.  símely]. 

zsámoly-karika:  a  tengelyt  és  a  vánkost 
összeszorító  hosszúkás  vaskarika  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839). 

ZSANA :  1.  zaj,  lárma.  Olyan  zsanát  csaptok, 
hogy  semmit  se  lehet  hallani  a  miatt  (Udvarhely 
m  Ker.sztur  vid.  Pázsint  Mihály);  2.  zsémbes 
asszony  (Székelyföld  Tsz.). 

Z8ANÁL:  l.  zajosan  tereferél,  lármáz  (Há- 
romszék m.  Vadr.)  Hágass  mán,  ne  zsanájj 
annyiig,  te  tongyó  lélek,  te!  (Székelyföld  Nyr. 
f5);  2.  folytonosan  zúgolódik  (Székely-Ke- 
resztúr  és  vid.  Gyulay  Ferenc)  |vö.  zunál,  zsu- 
nálkod-ik\. 

ZSANDÁR  :  [tréf.,  gúny.]  újonc  (Székesfehér- 
vár (kaszárnyai  szó)  Nyr.  XVII.284). 

ZSÁNFUTEBUsáti/iííer,  zsánfutter,  zsánfutter): 
Lzsánfuter:  [csintalan  gyerekről  mondják]  (Repce 
mell.,  Nemes- Viss  Nyr.  XVII.336;  vö.  fr.  jean- 
fouire  .hitvány,  gyáva,  pimasz,'  Nyr.  XXVII.  33); 
tánfúter :  kémkedő,  pletykakedvelő  vén- 
asszony (Komárom  m.  Duna-Almás Bódiss  Jusztin). 

[Szólások].  Zsánfuter  teremtette!  Zsánfuter 
atta!  [enyelgő  szitkozódás]  (Dunántúl  Tolnai 
Vilmos).  Zsánfutter  teremtette:  kutya  fékom  te- 
rem; infutter  atta  kőké  (kölyke]  í  (Soprony 
in.  Kövesdi  Bódiss  Jusztin).  Zsánfuter  a  mater! 
[enyelgő  szitkozódás]  (Zala,  Somogy  m.  Beöthy 
Zsolt). 

ZSANU:  |?J  (8zatmár  vid.  Tsz.). 

ZSANYIGÁ8KOD-IK:  nyafog,  rosszalkodik 
(gyerek)  (Borsod  m.  Sajó -Sz. -Péter  Schröder 
Gyuláné). 

Z8AR  Usami):  fal  (Nógrád  m.  Mikó  Pál). 

ZSARÁT  (Hajdú  Szovát  Nyr.  XXVI.  189.  240; 
Szatmár  m.  Porcsalma  Nyr.  XX.l'.U;  Zemplén 
m.  Szürnyec  886;  zsaránd-ita  Hajdúm. 

Nádudvar  Nyr.  VIII  J.{4):  parázs,  zsarátnok. 


ssaránd-tüi:  parázstűz  (Hajdú  m.  Nádudvar 
Nyr.  V11I.284). 

ZSARÁTNOK  (zsarátnuy  Szatmár  vid.  Tsz.; 
zsarátnak  Szeged  Király  Pál). 

Z8ARLAT:  járkál,  kószál,  csavarog.  Zsariat 
a  falubann.  Zsariat  uttinnam  (Borsod  m.  Bogács 
Kassai  J.  Szóköuyv  1.4:i7 ;  IV.271). 

ZSARMOL:  kunyorál,  nyafogva  kér  (a  gye- 
rek; az  étkes  malac,  a  mely  mindig  eleségért 
rí)  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos;  Szeged  Tsz.)  Adjál 
neki,  apja:  ne  zsarmoljon  itt  mindig!  (Csong- 
rád m.  Szentes  Czakó  Ferenc)  (vö.  zsirmál, 
Z8urmol\. 

ZSARÓ  (zsoró  Kis-Kún-Halas   Nyr.    XV.519): 

1.  zsaró,  zsoró:  pandúr  (Pest  m.  Izsák  Király 
Pál;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.88.  519;  Torontál 
m.  Jázova  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.60.220) ; 

2.  zsaró:  [gúny.]  falusi  paraszt-adószedő  (Alsó- 
Tisza  vid.  Ferenczi  János). 

ZSAROL:  kunyorál,  folyton  kér  (Csallóköz 
Szinnyei  József;  Pápa  vid.,  Szatmár  vid.  Tsz.; 
Zilah  vid.  Nyr.  XXV1II.288;  Hol?  Tsz.)  Ivö. 
zsadul]. 

[le-ssarol]. 

[Szólások].  Annyit  dolgozik,  hogy  egészen  le- 
zsarója  magát:  lesoványitja  magát  (Keszthely 
Horváth  György). 

ZSAVITÁL :  kunyorál  (Torontál  -  Vásárhely 
Dékán  Sámuel). 

ZSDÉRÁL:  eszik,  zabál.  Ugy  néz  ki,  mintha 
szappant  zsderált  volna  (Győr  Nyr.   XX1II.H8). 

|ZSEB|. 

zseb-keszkenyő :  zsebkendő  (Csík  m.  Gyergyó 
vid.  Nyr.  XXVII.382). 

sseb-ruva:  m  (Csík  m.  Király  Pál). 

zsebbe-való :  cv  (Dunántúl  Nyr.  XVI. 190;  Győr 
in.  Molnár  Imre;  Vas  m.  Vép  Varga  Ignác; 
Szegszárd  Nyr.  XXVIII.429;  Bieves  m.  Névtelen 
1840;  Nógrád  m.  Szécsény  Ágner  Lajos). 

Z8EBBED:  zsibbad  (Csallóköz  Nyr.  1.333). 

ZSEBBELI:  zsebkendő  (Hajdú-Szovát  Nyr. 
XXJV.687;  Kézdi-Vásárhely  Vájna  Károly). 

zsebbeli-óra:  zsebóra  (Csik  m.  Nyr.  XXVI. 
428). 

zsebbeli-ruha  (zs.-ruva):  zsebkendő  (Székely- 
föld Kiss  Mihály;   Háromszék   m.   NyK.   III  12; 
m.  Gyergyó  TÍd.  Nyr.  XXVII.382). 

ZSEBEG:  zúg,  zajong.   Vaján  kik  zsebegnek  n 
zuccán?  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI. 
|J  (vö.  zsibé'g,  zsibog]. 

[I.  Z8EBÉL] 


MM 


ZSEBEL 


IPftL  -ZSftNU 


(Ott 


lo-ssebel:  megveszteget  (Sz«i 

Csaplár  Beue.i.  k  ,  k  m    M\> 

Gyórfly  Iván). 

meg-ssebel:  1.  kikutatja  vkiuek  a  zsebeit 
(gyanúból).    Csak  a  c» 

meg  ksll  zsebelni  (Bonod.  Abaúj  m  Királ)  l'ál); 
3.  kissebel,  megtizett.  meg- 

zsebeltük    az    ören  U>aiij    m      Kiral\ 

Pál). 

\2.  ZSEBÉLI 

meg-iiebél:    vízzel    meghint,    megpermetez. 
h  zsebeld  még  a  ruhát;  úgy  fo$  lásd- 

hoz!  (Borsod,  Abaúj  in    K  \mfa 

égy  kicsit  asxt  a  virágot!  —  Mingyán 
eszi  a  mkát  zsebelem  .árok 

(Abaúj  ra.  Nyr.  VI.  17: 

Z8EBENY.  Zsebnu/ck:  az  alsó  malomkő  alatti 

melyei  b  kdlábakon  (ekfluaek(Qyór 
Ifyr.  Xl.388:      "  Preoikay  János). 

ZSEBEREG:  didereg  (.tavasszal  a  hideg  ha- 
vas eaóben  elásott  szigorú  bárány')  (Moldva. 
Kiesse  Nyr.  VII.478). 

ZSEBES:  tolvaj  (Beregszász  Nyr    XXVI.524). 

ZSEBRÁK  (zsebrák  Háromszék  m.  Nyr.  XXV. 
383 ;  Qöcsej  Tsz. ;  ssobrdk  Balaton  mell. 

Tas.;  Csongrád  m.  Szentes  Czakó  Ferenc;  zsub- 
rák  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Balaton  mell. 
T8S.  396b;  Arad  m.  Péeska  Kálmány  L  Köszö- 
nik 1.40):  fösvény,  zsugori,  kapzsi  eml»-r.  Ki- 
botkázom  a  zsvbrákokat.  Htdé  vérén  hízott  fuka- 
rokat (Arad  m.  Péeska  Kálmány  L.  Koszorúk 
1.40)  (vö.  zsibrik]. 

ZSEBRE  :  apró  fehér  pattanások  a  szájban  (a 
nyelven,    a    szájpadláson)   (Szeget!  Bód- 

mesó- Vásárhely  Nyr.  IX. 87 

ZSÉBRÉS  (Pest  m.  Siiuniivi  Zsigmond; 
Cegléd  llosvay  Vilmos;  zsfbré's  Túrkeve  Nyr. 
V.228;  zsebres  Nagy-Kúnság  Nyr  XV  1.525): 
apró  fehér  pattanásokkal  ellepett  (ssáj  belseje), 
fölpattogsott  szájú.   A'i  fc&fi  mosni  n  gy\ 

iiter  zsébrés  Usz  (Pest  m.  Simonyi  Zsigmond). 
A   száj*  fáj   ennek  a  kis  gyereknek  bizonyo 
ládd,  most  is  tojik  a  nyál  <  tg  csak,  nem-é 

zsébrés  ?  (Cegléd  llosvay  Vilmos). 

ZSÉBRÉSÖS:  x  (Húdmező- Vásárhely  Nyr.  IX. 
ZSÉPÓ:  fejósajtár  (Balaton   mell.   Tsz.)  |vö. 

sáfli]. 

ZSEOENYE:  viz-erecske,  kisded  fok  (v'ö.fok 
2.)  (8seged  Tas.;  Kassai  J.  Ssókönyv  11.96). 

ZSÉJE:  három-négy  desskából  v.  tutajgeren- 
dából készült  hid  (Háromszék  m.  Vadr.). 

ZSEJP  (zsclyp):  hant,  kiásott  négyszögletes 
gyepdarab  (Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  VI.356; 
Vadr;  Nyr.  11.328;  XVI.575;  XXII'.M:  Király 
Pál,  Horser  Antal.  Győrffy  Iván). 


Z8EJPEL  (zselypel):  hantol    (Brassó    m.    Hót- 

Z8ELLEB  (síeli-  lér;  —  zséVyéi  Palóo- 

MoháosNyr.  XXVII 

Kún-Halas  N>                        routál  m 

kalmany     I..    Szeged  n.-j..-    IU.237) :  1. 

I  k i n*- k   tulajdon   haza                  niör  m  li; 

Tsz.);    2.  zsbllér:  |tréf.|   köosöfl  x    zsbllér 
(Vessprém  m.  Szentgál  Nyr.  [fi.1841 

1.  ZSÉMB  (Brass.  L180 
'■  Székelyföld  Tsz.  3*. » -  ■ 

Zsobok    Melicli    János;   Székel 
Milial\.  Qyórffy  Iván;   Háromszék  in.  MNy.  VI 
215):  1.  zsémbeskedés,   zsémbelés 
Tsz.;  Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván;  Háromszék  ra. 
MNy.  \  1  .215     Ott  égysbst 

issó  m.   Hétfala   Nyr.   V1.180);  S.  iséml 

ty  (Kalotaszeg,  Zsoltok  Melieh 
Jfáno 

ssimb-féssök:    zsémbelódó,    sokat    tSÓmbeló 

(Székelytől.)  Kiss  Mihály). 

2.  ZSÉMB:  két  eggymás  felé    hajló 

közötti  darab  (pl.  repedt  harangban)  (I 
Nyr.  XXVm.463)  (vö.  2.  csempe]. 

ZSÉMBÉG:  vánssorog  (Gyór  m.,  Zala 
rém  m.  Bódiss  Jusztin).  Alig  tudzsémbégn 
i«-iii  Nyr.  XII. 561)  [vö.  tsimbéVtg]. 

ZSÉMBÉL  (zsembehú  Székelyföld  Tsz.    891 
'-/ni    Székelyföld  Tsz.;   i 
Nyr.  XXVII.491)  |vö.  rsámbdl6d-i*\. 

ZSÉMBÉS    (zsembes    Székelyföld    Tsz.   396a; 
bes,    zsimbé's    Zilah    vid .    Nyr.     XXVIL491 ; 
Székelyföld  Tsz.) 

ZSEMLE,  ZSEMLYE  \s,-mle-h&\  Erdél\     B 
man    0.    Halászat    K. :    sémlye    <h'<">r    vid. 
XIX.378;  semfyí- kása  Erdély  Hermán   0.    H 

K. :  zséjme,  zsejme,  zsélyiif 
mell.  Kopács  Nyr.   V.220;    XVI.573  ;    XVII. 
Eszék  vid.  Nyr.  VIII.  140.  Baranya 

m.  Ormányság  Nyr.  XXV  Szabadka 

Kászonyi    Gyula;    MSőmU-hal    Székely-Keresztár 
man    0.    Halassal    K.).    —   Zsemle:    bai 
nyii  (Erdóvidék  (Hermán   O.    Halászat 
(vö.  semling]. 

ssemle-hal  (semlehal,  zsömlehal):  bai 
tényii    (Erdély,    Ssékely-Keresstúr  Hermái 
Halászat  K.)  [vö.  semling]. 

zsemle-kása  (semlye-kása,  zsemlye-kása):   dara 
(Zilah  és  vid  XIV.431 ;    XXVIII  . 

dely    Kassai    J.    Sfókonyv     III  II-     K 

i  József;  Székelyföld  Nyr.  IX.426: 
rosvásárhely  Nyr.  1X.428;  Udvarhely  ra.  Feléé* 
Boldogasszonyfalva  Tolnai  Vilmos). 

ZSÉMLYÉS:  pék  (Baranya  m 
m.  Csernaho  vid.  Király  Pál;  «f.). 

ZSÉNDICE   (zsendire :   —    zsfn  es   m. 

Mai  "ntes 


\W 


iöfiM'll      / 


Z8RRÉBÉL 


i<>7<» 


Csákó    Ferenc;    zsincica    Palócáig   Tsz.;    Hont 
m.  Ipolysúg   Nyr  XIX  «♦",) :  fölforralt  juhtejsavó 
savóban  fölfósve  ik:-  kunság 
songrád  m.  Arany -Gyulai  N 
Szentes  Csákó   Ferenc ;  Palóeság  Tas. ; 
Heves  in.  Makáry  György  1839; 
Honi  in    Ipolyság  Nyr   \i\  96;  Borsod  m.  Sajó- 
Péter  Schröder  Gyuláné ;  Zemplén  m.  Szür- 
Tokaj  Nyr.  XXIV.886;   Szat- 
mar  XVIII. :;79;  Szatmár  m.  Nagybánya 

Arany-Oyulai    NGy.    1.60;  Szilágy  m.  Bereczky 
>s;Kolozs  in.  Nagy-Ida  Bodor  Ákos:  Kalota- 
k    ifj.   Antal   Domokos;  Székelyföld 
Tsz.;  Háromszék  ni.  Uzou  ErdeLi  Lajos;  Erdó- 
III.  188;  Csík-Rákos  Dobos  András; 
.Madara-  zolnok-Doboka  m. 

ics  József,  Vékony  Jenó). 

[Z8EUDÍT|,    ZSŐNDÍT:    hizlal    (pl.    dia 
ged  Ferenczi  János).  Mikor  annyira  zsöndí- 
k  a  kis  malacot,  hogy  két  ujjnyi  zöld  volt  a 
hátán.  megölték  (Csongrád  in.  Arany  Gwilai  NOy. 

föl-zsöndit:  meghizlal.  Hogy  az  idén  jó  ku- 
koricatermés volt,  hát  mind  öndükette  egy 
kicsit  a  lovát  (Arad  m.  Nyr.  XXVI.96). 

ZSENDÜL  (zsendül,  zsendül,  zsöndül):  érni 
kesd  (gyümölcs,  gabona)  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos ; 
Pest  m.  Alberti-lrea  Ssinnyei  Otmár;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV .519;  Csongrád  m.  Szentes  Czakó 
Sseged  Ferenczi  János;  Szabadka  Ká- 
szonyi  Gyula ;  Palócság  Nyr.  XX1I.81 ;  Hont  m. 
Nyr.  V.474;  Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schröder 
Gyuláné).  Alig  zsendül  ez  a  barack,  minygyá  lop- 
koggyák  (Szabadka  Kászonyi  Gyula).  A  goher 
augusztusban  zsendül  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.88).  Zsendül  a  búza  (Udvarhely  m.  Szász 
Ferenc).  Zsendülő  kölesvetés  (Háromszék  m.  Vadr. 
400). 

ZSENDÜLET.  Zsendületkor :  mikor  a  gabona 
Háromszék    m.    MNv.    VI.356; 
Mihály). 

ZSENDÜLT:   még  csak   érni  kezdó  (dinnye) 
tigrád  m.  Szentes  Csákó  Ferenc). 

ZSENGE  (zsenge,  zsönge):  L  puha,  lágy.  Zsen- 
gén sül  a  kenyér  (Udvarhely  ni  WI.330); 
2.    nyirkos   (gabona,    széna,   föld)   (Baranya   in. 
Mecsekhát   Thomaer  Ignác  1841):   8.  el 
as  áj  termésből  (Udvarhely  m.  Nyr    XXVI 

|Siólások].  A  fiatal  asszonyok  zsengéje  mind  ott 
rót  (Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor). 

ZSENGÉLÉS:  gyengén  kiégetés  [fazekas  mest.) 
(Sárospatak  Nyr.  XVII 

ZSENGÉLKED-IK :     puhulúban     van,    kásás 
(enyhe   idóben   a  jég,    8    aaért    könuycn 
vájni,  tárni)   (Szabolcs  m.   Tissa-Dob   N\r.    XX 

Z8ENGÉR:   gipss   (8zékelyföld   Nyr.   V.436). 

ZSÉNGÉS  izsengés,  zsöngés).  1.  nem  égessen 
érett    (gabona,    gyümölcs)   (Szabolcs   m.    Tissa- 


Dob  Nyr  XX.576;  Udvarhely  m.  SzaszFereno). 
Égy  vénasszony  arat  valami  zsöngés  búsét  (Udvar- 
hely m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  457);  *.  gyenge 
(pl.  kukorica).  Zsengét  málé  (Ssatmár  N 
VIII.284);  8.  szalonnás  (a  keletien,  sül. 
tészta,  kenyér,  kalács)  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
Kis-Kún  Habi  \  :»19;   Kecskemét   Csap- 

lár Benedek;   Csongr  /.entes  Csákó  Fe- 

renc; Szeged  Csaplár  Benedek;  Szabadka 
ssonyi  Gyula;  Tiszafüred  és  vid.  Kimuach  Ödön: 
Borsod  m.  Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyuláné; 
Gyöngyös  Nvr.  IX.333;  Hegyalja  Kassai  J.  Ssó- 
könyv  V.212;  Hajdú-Szovát  Nyr.  XXVI.  189;  Sza- 
btlM  in    Tisza-Dob   I  .76;   Hol?  (Pápa 

vid.  ?)  Tsz.)  Kicsit  zséngés  akaiács,  nem  vol' 
megköveszter  <i  tészta  (Baja  Nyr.  XVII.27»:  4. 
nyirkos  (gabona,  széna,  föld)  (Baranya  ni.  Me- 
csekhát Thomaer  Ignác  1841).  A  mig  nedves, 
zsöngés  a  gabona  (Veszprém  m.  Almádi  Zolnai 
Gyula)  [vö.  zsingás). 

ZSENGÜL :  érni  kezd.  Nyer  elején  volt  a  do- 
log, mikor  a  gyümölcs  éppen  zsengült  (Bihar  m. 
Margita  Király  Pál). 

ZSENKEL :  homlit  (Szatmár  m.  Szatmárhegy, 
Józsefháza  Nyr.  XIX. 388). 

ZSENKELÓ:  homlított  szóllóvesszó,  a  mely 
nek  már  gyökere  van  (Szatmár  m.  Szatmárhegy 
Nyr.  XIX. 383). 

[ZSENTELj. 

el-zsentel:  elver,  elkiuoz.  Úgy  eizsenteUek, 
hogy  soha  sem  felejtetsz  el  (Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XX.568)  |vö.  /.  gyentel\. 

ZSENNYEG  (zsennyeg :  —  zsénheg  Hont  m. 
Nyr.  XVIII.430;  zsenyeg  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
525):  1.  zsénheg,  zsenyeg,  zsennyeg,  zsennyeg :  lár- 
másan beszéleet,  zajong,  lármáz  (Palócság  Nyr. 
XXH.81;  Hont  m.  Nyr.  XVIII.430;  Heves  m. 
Makáry  György  1839;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
525;  Kisújszállás  Nyr.  XXI  144.  886);  2.  tsemj- 
nyég:  mormog,  dohog  (Palócság  Nyr.  XXI.418; 
Gömör  m.  Runya  Nyr.  XXII.287);  8.  zsennyeg: 
tompa,  fuldokló  hangot  hallat  (Heves  m.  Nagy- 
János);  4.  zsennyeg,  zsennyeg:  ok  nélkül  ugat 
(a  kölyökkutya)  (Gömör  m.  Runya,  Hanva  Nyr. 
XXII.isT;  XXVII.524;  Borsodra.  Sajó-Sz.-Péter 
8chröder  Gyuláné). 

ZSERÉB  (seréé  Székelyföld,  Udvarhely  m. 
Tsz.;  zsöréb  Udvarhely  m.  Magyaros,  Agyag- 
falva Séra  Kálmán):  fonal-köteg  v.  -tincs,  i»ás> 
matring  (kurta  motollán  20  ige  azaz  W)  szál, 
hosszú  motollán  10  ige  azaz  30  szál)  (Székely- 
föld Tsz.;  Nyr.  V.425;  UdvarheU  m.  Tsz.; 
Udvarhely  dl  Magyaros,  Agyagfalva  Séra  K 
mán;  Háromszék  m.  Vadr.;  Kiss  Mihály;  Csík 
m.    Aranv-Gvulai     R6l      L279;    Nvr.    XII 

acs  Gyárfás:  laras  Nyr  |vö. 

zsiribica\. 

ZSÉRÉBÉL  (serébei,  zsüreböl):  1.  kötegekre. 
tincsekre,  pászmákra,  matringokra  szed  (Három- 
szék m.  MNv    VI.347;  Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván); 


1071 


ZSfiRNYÓ-ZSMS 


ZSIHFSKKD  IK     ZSI1 


2.  sokat  beaté),  darál,  fecseg,  sugdos.  Nfzsöi 
mmy\  rhelj    m.    Magyaros,    Agyagfalva 

Séra  Kálmán  i. 

raög-ssörébcM  •■  uSrébel  1.   .1   fonalai  mőg- 
(Udvarhely  m.  Magyaros,  Agyagfalva 
Séra  Kálmán). 

ZSÉRNYÓ    (Di.:  Nyr.  VI.  188;    1" 

mell.  Kopács  Nyr.  X>  i  m. 

:a   Nyr.   XvÓI.480  ra,  tüzes   pornye. 
Égést  a  faluba  horia 

■  (Dráva  mell,  Kopács  Nyr.   XVII.238). 

ZSÉRNYÓZ|-IKP):  szikrázik,  száll  a  tüses 
|M.ni\c.   Mik»t   \a  zrgi  Mfj   rdt 

>me  világát,  u  zsérnyózott  (Essék    fid.  Nyr. 
VIII. ISO).  Csakúgy  ssérnyo;  ápi(hlba 

e  h.:  z<*n\  tíU  Uktttt  [Dráva  malL   Ko] 
XVII 

ZSERT:  nyomorod  (Qömör  m.  Barka,  Lnoska, 
.icsvágás,  Derűé.    Hárakúl   Brdéateti  Lapok 

XXII 

I.  ZSÉRÜLT:  agyonrészegedett,  a  ki  fönn  tud 
ugyan  lenni,  de  inni  már  nem  bír  (Vas  DB 
menesalja  Tsz.) 

/SÉRÜLT:  1.  sótartó  faedény,  2.  fejóke  (Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.) 

ZSEVERÉG  :  zsibong  (Qömdr  m.  Nyr.  XVIII. 
801). 

|Z8I|. 

ssi-alma:  téli  almafaj  (Cegléd  Jloevay  Vilmos). 

|ZSIB). 

ssib-vásár  ír    Rábaköz,   Beő-Sárkány 

KVUI.389;  Kecskemét  Király  Pál). 

ZSIB-ZSÁB:    [hangutánzó    szój.   Nem 
mer  itt  m  '  csapják  az  ajtói  (Szol- 

nok Doboka  ni.  Nyr.  XV II. 382). 

ZSIBAJ.  ZSIVAJ   (rsiraj  Rozsnyó   Nyr.    VIII. 

ZSIBAJKOD-IK  (fiiftaflroihii) i  zsibong,  lármáz 
(Baranya  m  <  )r  mányság,  Tolna  m.  Tsz. ;  Hol  ?  Tsz.) 

ZSIBAJOO  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVIII. 
48;  zsivajog  Gömör  m.  Runya  Nyr.  XX  11.286; 
Saabadka  Káazouyi  Gyula):  zajong,  lármáz  (vü. 
cswajog], 

Z8IBB:   ZKombt  i   tStbbcM 

legeltok  Uhuin   160). 

ZSIBÉG :  zsibog,  sajog  (ütés  helye,  seb)  (Há- 
romszék m.   MNy.  VI  >Z4b)  |vö. 
heg,  zsibog]. 

ZSIBÉLYÉG   (zsibejég,  zsibt  (Három- 

szék m.  MNv.  VI .356;  Vadr.  524b;  Gyórffy  Ivani 
[vö.  V.  zsibolyog]. 

ZBÍBtm(zsiber,  zs(bör):  csipö,  d<  BVSf 

(Udvarhely  m.  Székely-Kereszt  .  rj  ulay 


Keren        I 

bérem  ,   még  ec 

HÍM  a  mübtredet!    Te,   m    erőlk«<r;>i   <i,,ü   ,t  </, 

hely 

in     K 

nem  töröm  a  zsíbörit!  (Udvarhely  m.  Nyr.  VI 
ZSIBÉSK  ÉD-IK:  zsibáruskodi  k  (('Hallóköz  C 

ZSIBÓ:  éjjeli  0r(BarB  in   I  .uin.laii 

ZSIBOG:  1. 

r<    (Hajdú 
sajog  (Háromszék  m. 

■ 
szonyi  Gyula).  Zsibog  a 

f);    8.    zajon. 

idka  K  lyula);    4.  nyíl  |  l.  a 

csizma)    (Deb 

zsiboi  ni  csiripel  (a  \ 

kelytöld  Kiss  MihaU  ;  Háromszék  m 

irnl\. 

1.  ZSIBOLYOG:  nyavah  v  Czimu 

maan  dános)  |\o.  usábolyog]. 

•J.  ZSIBOLYOG:    zsibog.    Zsibol\f\ 
félig  lázas  állapotban  vau  (Udvarhel)  m.  Sí 
Ferenc)  [vö.  zstbüyig,  tsiborog]. 

ZSIBONG   {sibmg    Palóoság    Nyr.    XXI.:'.ll. 

ZSIBORÁSZ-IK :    zsihbadoz  (Mátra  \id.    \ 
XXII 

ZSIBORKA:  vmi  vizi  rovar  (Zala  m.  Tapolca 
Nyr.  VIII.488). 

ZSIBOROG:  1.  bizsereg  (a  vér  az  * dzsibbadt 
testrészhen)   (Vas  m.   Őrség  T 

túr  Nvr.  X.570;  Békés  m. 

m.  Sajó-Sz.-Péter  Schröder  Gyulán 

(a  gyomor)   [?]   (Mezőtúr  Nyr.    X.570)   (vö. 

zséreg,  2.  zsibolyog]. 

ZSIBÖRKÖDŐ:    zsugori    (Baranyai  )zd     vid. 
Nyr.  XXVII. J 

(ZSIBÖRÖD-IK]. 

mög-zsiböröd-ik:  megzsibbad.  A 
rödöll.   -I  Un-ut,  m  > 

Udvarhely  m.  Biro  Ls 

ZSTBRIK  :  "•   Kassai  J. 

Szókönyv  IV.328)  [vö.  tsibrák]. 

ZSIDEC:  .magas  mart  alatti  lakhely  (Három- 
szék m.  Tsz.). 

ZSIDÉR,  ZSÖDÖR:   L 
ken    folyó    sekély    víz;    folyóvíznek   oi 
n    csónakkal 

ladni.  itt 

iplár  Ben 

tani  (Baran 


28IDO 


88TDÓC8KA     ZSIK0RÁ8  1074 


Z8IDÓ :    1.    boltos    (Baranya    m.    Csúza    Nyr. 
wfuld  Tolnai  Vilmos);  2.  |tréf.|  liug 
(Győr-Sz.-Márton,  Balaton  mell.  Benedek  Jussi 

(Szólások].  Zsidóul  áll  a  játéka  v.  «  pöre: 
roaaiul  (Veszprém  m.  Nyr.  II  1.466). 

saidó-bidó :  (gyermekek  gúnyoló  giava|  (Abaúj 
m.  Király  Fal;  Hol?  Nyr.  VII1.288). 

zsidó-bor:  [tréf.l  jó  bor  (a  mely  nincs  .meg- 
keresztelve' azaz  vízzel  föleresztve)  (Jászberény 

\  XVII.  95). 

ssidó-bögyöró :  levesbe  való  restéit  tészta 
(Veszprém  m.  Pápa,  Teaiér  vid.  Király  Pál). 

ssidó-bör,  zsidó-bür:  [tréf.l  tapló   (Heves  m. 
kelen  1840;  Lehr  Albert  szerint  mindenfelé 
mondják  a  pipás  emberek). 

zsido-buzogány :   az  urasági  kertben  a  gyep 
aló    vízvezetéki   csövekkel    össze- 
köthető  nagy    bádog  gömb,   a  melynek    finom 
lyukacskái  szerteszét  szórják  a  vizet  (Kába  mell. 
XVII  v.. 

zsidó-cseresznye:  viburnum  lantana  (Balaton 
mell.  Földrajzi  Közi.  1894.72). 

zsido-füle:  disznónak  koszorúere  (veua  coro- 
naria) (Borsod  m.  Sajó-8z.-Péter  Schröder  Gyu- 

láné). 

zsido-hal:    barbus    fluviatilis    (mert   .nincsen 
>zt  a  fejibe")  (Komárom    Hermán  O.  Halá- 

K.) 

zsidó-huszár:  |gúny.|  szekerészkatona  (Ka- 
szárnyai szó  Nyr.  XXVI.527). 

zsidó-madár:  batla  (plegadis  faieinellus)  (Bala- 
ton mell.  Xomenclator  Avium  33). 

zsidó-rózsa:  chrysantheinuracoronariuni  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  11.348;  111.282.  383;  IV. 

241). 

zsidó-szakáll :  kecskeszakáll  (Borsod,  Abaúj, 
Zemplén  m.  Király  Pál). 

zsidó-szalonna :  |tréf.]  vöröshagyma  (Bihar  m. 
Margita  Czimmermann  János). 

zsidó-tehén:  |tréf.]  kecske  (Bihar  rw.  Maraita 
Czimmermann  János). 

zsidó-utca :  a  halak  szárítására  való  karózatok 
(Csongrád  m.  Algyó  Hermán  O.  Halászat  K. 
506.843). 

zsidó-vásár:  zsibvásár  (Zala-Apáti  Tolnai 
Vilmos). 

zsidó-víz:  szódavíz.  Gyerőnk,  komám,  igyónk 
egy  üveg  zsidóvizet'  (Nógrád  m.  Fülek  és  vid. 
Király  Pál). 

zsidó-zsák:  durva  csalánszövetból  varrott 
zsák  (kereskedőké)  (Fehér  m  Kelemen  Béla). 
Mennyi    krumplid   termett,    komám  ?  Tizenöt 

IZIXSYKI     MA4YAH  TiJUÚTAR  II 


zsidózsákU,  pedig  c-k  égy  parmutudkkö  Vet- 
tem (Komárom  m.  Geszti  járás  N 

(ZSIDÓCSKAj,  ZIDÓCKA:  zsidó  (Moldvai 
otáng.  Nyr.  IX.531). 

ZSIDÓRA:  v   (Moldvai   csáng.   Nyr.   IX.63I). 

Z8IDÓ8DI:  v mi  gyerekjáték  (Pozsony  m.  Tár- 
uok  Nyr.  IX  281). 

ZSIDRÁK:  zsidó  [csúfnév)  (Csallóköz  Szinnyei 
József)- 

Z8IDRA1M08:  M  (Borsod  m.  Sajó-Sz.-Póter 
Schröder  Gyuláné). 

ZSIGER  {csiger  Cegléd  Nyr.  XXII.375;  dséger 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.86;  dsiger  Kis  Kún- Halas 
Xvr.  VIII.87;  XV.67;  Szeged  Csaplár  Benedek; 
dsiger  Cegléd  Uosvay  Vilmos;  zsiger  Cegléd  Ilos- 
vay  Vilmos ;  zsiger  Kecskemét  vid.  Nyr.  XV.74; 
Szeged  Tsz.):  vágó-  v.  szúrómarha  aprólékja 
(tüdeje,  szive,  mája,  lépé,  veséje,  gégéje,  nyelve). 

Z8IQOL.  Zsigol  a  gyomor:  [émelygéssel  és 
keserű  nyállal  járó  gyomorbaj)  (Moldva,  Klézse 
Nyr.  VII.478). 

ZSIGORA:  1.  köszvény  (kül.kutyáé,  macskáé, 
de  emberé  is)  (Ziiah  Nyr.  XIV.431 ;  Kerekes 
Ernő;  Székelyföld  Tsz.).  Ü  hogy  húzza  össze  kel- 
médet a  zsigora !  (Zilah  Kerekes  Ernő) ;  2.  fösvény 
(Csík  m.  Nyr.  XXVI.429)  (vö.  zsikora\. 

[Szólások].  A  zsigora  egyen  meg!  (Zilah  vid. 
Nyr.  XXVIII.239;  itt  zsigora  ezen  nyilván  hely- 
telen értelmezéssel:  ,rüh4). 

ZSIGORÁS:  L  köszvényes  (Zilah  Nvr.  XIV. 
431;  Kerekes  Ernő;  Székelyföld  Tsz.  *395b).  A 
kutyám  zsigorás  lett,  nemsokára  elpusztul.  Szegény 
koma  zsigorás  lett,  nem  jöhet  ki  a  házból  (Zilah 
Kerekes  Ernő).  Hortyog,  mind  a  zsigorás  kutya 
(Székelyföld  Nyr.  1.130);  2.  beteges,  gyenge, 
sovány  (Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Nyr.  XXIII 
44;  Háromszék  m.  Nyr.  V.129)  [vö.  zsikorás\. 

ZSIGORÁSOD-IK 

mög-zsigorásodik :      megköszvényesedik     (a 
kutya;  emberre  csak  tréfásan  mondják)  (Három 
szék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

ZSIKA:    fiatal    lúd   (Beregszász    Xvr     XXVI. 

ssika-liba :  eggy  éves  jérce-liba  (Szilágy  m. 
Ákos  Kerekes  Ernő). 

ZSIKORA    (sikora   Szatmár    Kassai    J.    Szó- 
könw    IV.Uh:    töpörtyú    (Szatmár    vid.    Tsz.; 
Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XV  111.432).  A  pocok 
mind  megötte  a  zsikorát  (Bereg  m.  Tiszahát  [ 
VI II.  178)  [vö.  zsigora]. 

ZSIKORÁ8 :  kipattogzott,  varos,  paptöpörtyúa 
(a  száj  széle).  A  teesvieremnek  zsikorás  a  szája 
(Bereg  m.  Tiszahát  Nyr.  VIII.178)  (vö.  stigorás). 

M 


Z8IK1      Z8IMBBI  ÍOTI  i 


zsi\i»i-:i.\ 


II7K 


Z8IKU:  fiatal  gyékénynek  v.  nádnak  húaoa 
(a  melyet  fölhúznak  és  megeatuuk)  (Dráva 
mell.  N'yr.  VI.  133).  Viszik  haza  zsikut  .«  poron- 
tyoknak, mer  maj  kihwmak  érit  mindén  ette. 
(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI  1.238).  \Á  gyerök- 
cse]  zselymét  fsnk  mig  zsikut  (Esték  vid.  Nyr. 
VIII.  140)  [vö.  ndd-zsiku). 

ZSILIP  (ssejép-áetuVn  Statmár  m.  Porosaim:) 
Nyr.  XX.191  ;  zselyép  Bodrogkde  Tst.  275b ; 
is  m.  Német-Qenes  Nyr.  XXVI.282; 
Vas  m.  Sárvár  vid.  Bokor  János);  1.  zsilip:  víz- 
re  kést  tó  nagyfamedence,  mely  at  össiestoritott 
vitet  a  malomkerekekre  ontja  (Dunántúl  B< 
Justtin;  Vas  in.  Kemenesalja  Tst.;  Érsekújvár 
Bódiss  Justtin);  2.  zsilip.  oöUptfkffD  álló  faere- 
getó  csatorna  a  hegyoldalban  (Statmár  m.  Kapni- 
kbánya  és  vid.  NyK.  11.380);  8.  zsilip:  árok,  a 
melybe  a ssálkarógát  (kerítés)  hasábjait  ;i II. jutják 
(Palócság  Ethnogrnpbia  IV.Ö);  4.  zsilip:  lapályos, 
vizenyős,  tsorabékos  helyeken  levó  feneketlen 
aár  (Dráva  mell.  Nyr.  VI.  133);  5.  mélység  |?| 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tst.). 

isllip  sodra:    zsilipre   toluló    vit   (Háromszék 
m.  MN>.  V  1.366). 

( ZSIL  IP  ÉL  |. 

el-ssilipöl :  leköt  (vértó  eret)  (Vas  m.  BögÖte 
Nyr.  XV1.93). 

ZSILIPES :  süppedékes  (vö.  zsilip  3.)  Né'mé'nvy 
oda,  mer  zsilipé's!  (Dráva  mell.  Nyr.  VI.  133). 

ZSIMBÉLÉG  {zsémbelegm  Göcsej  Tsz.;  zsém- 
bilig  Gyórszentmárton  vid.,  Zala  m.  Rezi,  Ga- 
lambok Bódiss  Jusztin;  Sümeg  vid.  Nógrádi  J. 
A  sümegvid.  nyelvj.  26;  Veszprém  m.  Pápa, 
Torontál  m.  Nagy-Kikinda  Bódiss  Jusztin;  zsim- 
béleg  Dunántúl  Lehr  Albert;  zsimbelgek  Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.;  zsimbé'lyeg  Göcsej,  Nagy-Len- 
gyel Nyr.  VI.468;  zsimbölög  Vas  m.  Nyr.  XVIII. 
Vas  m.  Vép  Varga  Ignác;  Göcsej  MNy. 
V.161;  Somogy  ra.  Szóké  Dencs  Nyr.  III.232; 
Tolna  m.  Sár-Sz.-Lórinc  Nyr.  III.177;  Fehér  m. 
Nyr.  V.36) :  1.  zsémbeleg,  zsémbeleg,  zsimbeleg, 
zsimbilig,  zsimbflyég,  zsimbölög:  gyengélkedik, 
nyavalyog,  kornyadot  (Dunántúl  Lehr  Albert; 
Vas  m.  Nyr.jXVIlI.144 ;  Kemenesalja  Tst. ;  Göcsej 
Tst.;  MNy.' V.161;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VI.468 ;  Sümeg  vid.  Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelvj. 
26 ;  Somogy  m.  Stóke-Dencs  Nyr.  III.232 ;  Tolna  m. 
Sár-St.-Lórinc  Nyr.  III.177,;  Fehér  m.  Nyr.  V.36); 
2.  zsémbeleg,  zsémbeleg,  zsimbölög:  nem  találja  a 
helyét  (hol  fönn  van,  hol  lefekszik),  lézeng, 
vánszorog  (a  beteg)  (Göcsej  Tst.;  Sümeg  vid. 
Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelvj.  26;  Pápa  Bódiss 
Justtin).  A  beteg  csak  úzs  zsimbölög  (Vas  m. 
Vép  Varga  Ignác).  ZsémbiUg  a  lábbadozó  beteg 
(Zala  m.  Réti,  Galambok  Bódiss  Jusztin) ;  8.  zsém- 
Még:  tántorog  (a  retteg)  (Torontál  m.  Nagy- 
Kikinda  Bódiss  Jusztin) ;  4.  zsémbeleg:  cél  nélkül, 
unalomból  társalog,  enyeleg  (Gyórstentmárton 
Bódiss  Justtin). 

Z9IMBELÉGTET  . 


meg-*8imbolÖgt«t :  megvisel.  A  betegség  mig- 
zeimboUur  na  in.  Sár-St.-Lórinc  Nyr.   'II 

ZSIMBELGÓ:    gyen.  nyavalygót,   I 

nyadotó  (Vessprém  ra.  Vastar  Kurucz    Kii. 

ZSIMBÉRÉD-IK :  fagyni  kezd  (a  sár 
bórödtik  (a   forralt  tej)  (Jásaság  Szal>< 
<ihnbéréd-ik\. 

ZSIMMEG  :  ztibog  (a  kost  vényes  tag)  (Három 
szék  m.  MNy    V  1.356). 

ZSIMMOG:   *   (Háromszék  m.  Gyórffy  h 

ZSINAJ:  zsivaj,   zaj,  lárma  (Csaliéi 
1.333;  Somogy  m.  Simonyi  Zsigmond). 

ZSINÁKOL  s  (?)  (Szatmár  vid.  Tsz.) 

ZSINÁR  i  vidék  Tst.;  var- 

hely  in?  Vadr.;  tsimdé    l'.arauya  m.  Tud.  0} 
1826.  11.44.  ós  innen  Tsz.;  zsinár  Gyór  m.  Szé«li> 
Karoly;  Szeged  Tsz.):   1.  zinár,  zei  mlott 

erkölcsű,  hitvány,  rossz  (Gyórm.  Széchy  Kár 
Udvarhely   m.?   Vadr.);   2.    zsinár:  csaló,  nagy 
cigány.   Zsinár   ember  (Szeged   Tsz.);   3.   s-inár, 
zsimár:  fösvény  (Baranya  m.  Tud.  Gyűjt.   1 
11.44.  és  innen  Tsz.;  Erdővidék  Tsz.)  (vö.«i'ni/o''''l- 

ZSINAT:  1.  zsivaj,  lárma,  zaj  (Balaton  mell. 
Tsz.;   Vas   m.    Vép   Varga   Ignác;    Nagy-K 
Pap   Károly;   Hódmezé-Vásárhely  Samu  János; 
Csallóköz  Szinnyei  József;  Borsod  m.  Sajó 
Péter  Schröder  Gyuláné ;  Bereg  m.  Pap  Károly) ; 
2.  zsidó  imádság  (Pápa  vid.  Tsz.). 

zsinat-héa:  zsidótemplom  (Pápa  vid.  Tsz.). 

ZSINATOL:  zajong,  lármáz  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.;  Vas  m.  Vép  Varga  Ignác;  Sümeg  vid. 
Nógrádi  J.  A  sümegvid.  nyelvj.  25;  Soraog 
Kőröshegy  Zolnai    Gyula;   Tolna  m.   Háttá 
XVIII.335;  Nagy-Kőrös   Pap  Károly;  Hodm 
Vásárhely  Samu  János;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.    XV.191  ;    Szabolcs    m.    Nyr.    XXVIII .! 
Bereg  m.  Pap  Károly).  Nr   tsinato^jatok !  (Bara- 
nya m.  Ormányság  Maksay  Sándor  fnak 
a  verebek:   sokan  összeülve   zajosan  csiripelnek 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ZSINDELY  (séndő  Vas  m.  Őrség  M  V 
sendü  Vas  ra.  őrség  h 

Nyr.     XXI..365;    sindejet    Abaúj     m.     Kalmár 
Elek:    mmM    Palócság  Nyr.  XXI.311:  XXII.7U; 
Nógrád  m.  Nyr.  VI.135;  Gömör  ra.  Nyr.  XVIII 
465;   Stabadka   Kássonyi  Gyula;  simlely  Abaúj 
m.    Király   Pál;   sindli  Nógrád   m.   Stirák    vid. 
Békássy  Sándor;  sindó  Vas  m.  Vép  Nyr   XXIX 
176;  Veszprém  Nyr.  11.134;  Király  Pál;  Veszp- 
rém m.  Szentgál  Nyr.  11.185;  Baranya  m.  Mohács 
Nyr.  XXVII.68;  Esttergora  Nyr.  IX   .41     Krsek- 
újvár  Nvr.  VIII.332;  sind'ö  Repce  mell.  Nyr  XX 
365 ;  sindöl Cegléd Ilosvay  Vilmos;  sindötőz  Veszp- 
rém m.  Nyr.  1.274;  singely  Nógrád  m.  Szirak  vid. 
Békássy  Sándor;  sündöl Cegléd  Ilosvay  Vilmos; 
zsendej.  zsendej,  zséndéj,  tténdéj,  zséndijéz,  zseniéig, 
zsindely,   zsendély  Szatmár  m.  Nagybánya 


Z8INMK  SÓK 


UIKÓROZÁS— ZSIKIRK  A 


V  111.278;   Zilah  vid.  Nyr.   XXVII.  492;  XXVIII 
380;  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János;  Székely- 
Kiss  Mihály;  Marosszék  Nyr.  IX.240;  Udvar- 
hely m.  Téglás  Réla;   Háromszék  m.  MN\.  VI 

B8  Mihály  ;  Rrassó  m.  I 
falu    Horger   Antal;  zsendéj,  zsendijes,  zsendéjet 

keh-föld    Tsz.  ;    zsindiiö    Nyitra    vid. 
XX VI  11.498;  zsbndőjö*  Udvarhely  m.  Vudr.  64). 

(Szólások).  SindöU  ereszteni:  az  élét  gyaluval 
meghúzni,  hogy  beleilljen  a  rovátkokba  (O. 
llosvay    Vilmos).    Hordja   a   zsendejt  ntánna :  a 
hibáit  kikutatja  és  napfényre  hozza  (Háromssék 
m.  MNy.  VI. 363  (helytelen  értelmezéssel];  Kiss 
nad  hordom  majd  a  zsendejt:  utána 
járok*  utáua  néiek  majd  a  tetteidnek  (Zilah  vid. 
•  VI  11.380).  Majd  utánmid  hordom  a  zsen- 
délyt:  gondom  lesss  rá,  hogy  pórul  járj  (Udvar- 
Téglás  Réla).   Utánad   hordom    a  zsen- 
delyt  (Szatmár  ni.  Nagybánya  Nyr.  VIII.278). 

iséndöj-bócsü  =  sindel-tarogju  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

ssindely-level :  vékonyra  hasogatott  fa,  a 
melvből  zsindely  készül  (Háromszék  m.  Gelence 
Erdészeti  Lapok  XXII.126). 

sindel-tarogja:  zsindelytartó,  melyet  zsinde- 
lyezéakor  a  tetó  léceibe  akasztanak  bele  (Szeged 
Csaplár  Benedek)  [vö.  taroglya]. 

ZSINDIKUS:  1.  községi  alkalmazásban  levó 
régi  megyei  útmunkás  (Szilágy  m.  Kerekes 
Ernó);  2.  szolgálattevői?]  (Zilah  Nyr.  XIV.431); 
3-  e£g>'  bizonyos  labdajátékban  az  a  fiú,  a  ki 
az  elhajított  ladba  után  szalad  s  azt  ismét  az 
ütegetó  kezéhez  szolgáltatja  (Szilágy-Somlyó 
Kerekes  Ernó)  [vö.  zsindikuskod-ik). 

IZSTNEGI. 


isinegre-való 
Samu  János). 


huneut    (Hódmesó-Vásárheiy 


Z8INGÁS  (csingás  Háromssék  m.  MNy.  VI.223; 
dsingds  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.334 : 
zsingás  Balaton  mell.  Fábián  Gábor  1839;  Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  XV.  191;  Szatmár  m. 
Kapnikbáuya  és  vid.  NyK.  11.380;  zsi'gás  Zilah 
vid.  Nyr.  XXVIII.283;  zsingás  Kalotaszeg  Nyr. 
XXVIIÍ.429) :  l.  dsingás :  gyenge  (pl.  malac) 
(Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.334) ;  2.  csingás, 
zsingás,  zsingás:  kényes  (ember,  a  ki  válogatós 
az  ételben  v.  könnyen  megsértődik;  holmi,  a 
mellyel  nagyon  kíméletesen  kell  bánni)  (Szatmár 
m  Nagybánya  Nyr.  XV. 191;  Szatmár  m.  Kap- 
nikbánya  és  vid.  NyK.  11.380;  Kalotaszeg  Nyr. 
XXVIII.429;  Háromszék  m.  MNy.  VI.223);  8. 
zsi'gás  :  beteges  (Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII.283);  4. 
zsingás:  szalonnás  (a  keletlen,  sületlen  tészta, 
kenyér,  kalács)  (Balaton  mell.  Fábián  Gábor 
1889)  (vö.  zs?ngis\. 

Z8INOGÁS:  kissebb  lárma  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XV.  191). 

Z8INÓB  (sinor  Segesvár  Nyr.  IX.44;  Rrassó 
m.  Hétfalu  Horger  Antal;  sinór,  simórc    Vm  U 


Sárvár  vid.  Nyr.  XXVI.  192;  Vas  m.  Vén  Nyr. 
XXIX.  176;  Zempléu  m.  Nagy-Géres  Kalmár 
Elek  ;  Udvarhely  m.  Ége  N  li  239;  simpár 

Szlavónia  Nyr.  XX1I1.214;  BánfTyHunyad  Nyr. 
XII.426 ;  zsinar  Szatmár  Ródiss  Jusztin  ;  zsinati 
(?|  Zala  m.  Nyr.  XXV.475;  zsinór  Kis-Kún-Hala* 
XIX.335;  Háromszék  m.  Kézdi-Vásárhely 
XXVII.239):  tekézésnél  az  első,  középsó  és 
utolsó  báb  leütése  (Rékés  m.  Nyr.  XXVI.76; 
Kolozsvár   Szinnyei  József). 

(Szólások).  Addigra  elhúzzák  alattad  azsinart: 
a  koporsókötelet  (Zala  m.  Nyr.  XXV  475). 

[ZSINÓROZÁS],  SINOROZÁS:  a  caerkóreg- 
hántásnál  az  első  vágás  a  törzs  kérgének  hosz- 
szábau  (Háromszék  m.  Dalnok  Erdészeti  Lapok 
XX1I.669). 

ZSINYOBA:  fösvény.  Elhuzi  exa  zsinyora  m 
zembértü  még  a  betevő  falatot  is  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVII.237)  (vö.  zsinór]. 

ZSIÓK:  1.  vizi  dió,  viti  mogyoró,  vizi  gesz- 
tenye, súlyom  (Szeged  Kassai  J.  Ssókönyv  1.437  ; 
Tsz.);  2.  a  nád  földalatti  tönkje  (Hódmező-Vá- 
sárhely  Samu  János). 

Z8IÓKA  =  zsiók  1.  (Szeged  Csaplár  Renedek). 

ZSÍP  :  patak  (Baranyám.  Csúza  Nyr.  XVI11.480). 

ZSÍB  {sír  Palócság  Nyr.  XXI.3U). 

sair-alá-való :  zsírfogó,  zsirserpenyó  (?)  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.356). 

ssir-engesztés :  zsírolvasztás  (Nyitra  m.  Nagy- 
Kér  Király  Pál). 

zsír-fogó:  félhenger-alakú,  csúcsos-végű  ose- 
répedény,  a  melybe  megolvasztott  zsírt  tesznek 
(Háromszék  m.  Űzőn  Erdélyi  Lajos). 

Z8irba-kic8ike :  vmi  sütemény  (Csík  m.  Ethno- 
graphia  VII.386). 

ssirba-sült  izsirba-süt t) :  L.  fánk  (Baranya  m. 
Dencsháza  Jenő  Sándor;  Karcag  Nyr.  XXVI.46); 
2.  |tréf.]  bunkósbot,  fütykös  (Tisza-Ujlak  Nyr. 
XXVII.383). 

ssiron-sült:   fánk  (Karcag  Nyr.  XXVI.46). 

Z8IRAMAT  (Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.366;  Háromssék  m.  Szotyor  Győrfry 
Iván ;  zsillamat  Háromssék  m.  Vadr.;  Kiss  Mihály): 
zsiradék. 

ZSIRBITÖL :  lármáz  (Pozsony  m.  Dudvág  és 
Feketevíz  mell.  Ürményi  László). 

IzsmiB]. 

isirib-desaka:   a  fa   belső   részéből    kik. 
nagy   széles   deszka   (Udvarhely  m.    Magyaros, 

Mátisfalva  Séra  Kálmán). 

ZSIRIBICA,  Z8IRLBICE :  fonal-köteg  v.üncs. 
pászma,  matríng  (Rrassó  m.  Hétfalu  Király  Pál; 
Rrassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.524)  (vő.  zséréb]. 

•8- 


ZSIKKA  I 


SOMBÓ 


Z8IRKA:  toportvú  i Vas  m.  órség  N  \  \  11.282; 
Göcsej  Tss.;  MX\    11.417;  Nvr.   VII  a  in 

Alsó-Lomha  vi.i    Nvr    Xlll.332;  Zala  ni.  Orosz- 
^V.884;  Somogy  m.  Nyr   XIV    . 

[Z8IRMAL;  vö.  zsarmol], 

(Szólások).   Zsirmál  rkin     folytonos    kuny  orá- 
lissal alkalmatlankodik  vkinek 
mái  rajtam,  míg  minden  garatomat   kikunyot 
(Hevea  m.  Nyr.  XXV.552). 

Z8IBMÁLKOD-IK  (sttrNuftfcodnyi) :  könyörög 
(Gömör  m.  8erke  és  vid.  Nyr.  XVI II.  140). 

ZSÍROS    [zsirus    Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 

VII  .1 

«BÍroB-fa:  szurkos  alágyújtó  fenyőfa  (Dunán- 
túl  Nyr.   XVI: 

aalros-guba:  zsíros  tapiutatú  gubacs  (Cegléd 
Uosvay  Vilmos). 

ssiros-gubó:    n   (F.rmellék  Nyr    XXIX 

aairos-kamra :  az  éléskamrának  az  a 
melyben  a  zsírt,  az  oldalas  szalonnát,  a  sonkát. 
a   füstólt   húst,  a  kolbászt   tartják    (Borsod    in. 
Kthnographia  VII.76). 

asiros-tikmony :  rántotta  (Somogy  m.  Nyr. 
X.477). 

ZSÍROZÓ,  ZSÍRZÓ:  1.  Ki  tó:  zsiradék  (Heves 
m.  Névtelen  1 5  rtrozó :  szalonna  (Szilágy  m. 

Bürgeid  Kerekes  Ernő). 

ZSISKÜ,  SISKU  —  zsizsik  (Vas  m.  Órség 
Tsz.). 

ZSISZTVÁLA:  juhtejföl  v.  -vaj  |?|  (Torda- 
Aranyos  m.  Gerend  Nyr.  XX1II.578). 

ZSITÁR:  csősz  (Székelyföld  Kriza:  Udvar- 
hely m.  Keresztúr  vid.  Vadr  . :  Háromszék  in. 
5;  Felméri  Lajos;  Huny  ad  m.  Lo> 
XXII.502;  XX II  1.144;  Moldva,  Klézse 
VII. 478).  J6Usznem[cablatnifrii\oK\)}U\  járni),  jőnek 
a  Mtitárok  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Bol- 
dizsár). 

|Z8IVÁNY|. 

ssivány-eoet :    crúzob    testre  un/sölé- 

sére  használt  erős  szesz  (a  , kanja'  a  pálinkának) 
(Gyór  m.  Bódiss  Jusztin;  Veszprémin.  Varsány 
Nyr.  XXIX  587  (helytelen  értelmezéssel)). 

Bsivá~-pöcsönye :  cigánypecsenye  (Cegléd 
Ilosvay  Vilmos). 

ZSIVAT  (Csallóköz  Nyr.  1.333;  8omogy  m. 
Simonyi  Zsigmond;  sirat  Háromszék  m.  Vadr.): 
zsivaj,  lárma,  zaj. 

ZSIVORKA:  sekélyes  patakban  úszkáló  sok- 
lábú apró  állatka  (Vas  m.  Körmend  vid.  Nyr. 
XXVII.96). 

ZSIZSERE  . 


■■iisero-had:  %h  ih  gyermekserog, 

imisegó  csoport  (Heves    in    Tisse-On  tv 

lU'IHMlck). 

ZSIZSIK  (zsizsék  Vas  m.   Kemenesalja  Tsz.; 
zsizsik  Csallóköz   Szinnyei  József;   Cegléd 
Vilmos;   Szabadka  Káasonyl  Gyulai  B« 
Rákoi  és  vid.  Pap  Károly;  zsizsik  Palócság  Nyr. 
XXI  \l!  51,      tustól    Dráva    mell. 

vi. i  mell.    Kopáea 

I'alocság    Nyr.    XXII  meH. 

Kopáoi   Nyr    XVII  J.',-):    lene  ó-,  búza- 

:  szemben    élősködő  pici  gömbölyú  fekete  bogár. 

ZSOHÉKOL:     1.     zsibon  2.    óh< 

|  (Mátra  vid    Nyr    XXII  :íh4). 

zsodomikus:  ,a  kinek  a  fejemén  nem 

kell,   mint    illó.    hanem    ehe,    ha   n 
(Torockó,  Jankó  J.  Torda  itb.   291). 

[ZSÓFIA  V). 

Esofja-kalap.  ,Az  úri  nók  (régente)  télben 
lyemből.  nyárban  szalmából  való  kiterít* 
kalapot  viseltek'.  (Torda.  Jankó  J.  Torda 

ZSOJ:    a    bányába  vivő    út  feneke 
Janié  J.  Torda  202). 

zsólás  {tálát  Répoe  mell.  Nemi 
XVII.886;    zsólás    Pápa    Nyr.    XVI.676;    tsó 
Fort.,    mell.   MNy.  [11.243;   zsuólás 

11.417):  1.  zólás,  zsályát,  zsuólás:  kissé  boros,  kissé 

lípett  (Répee  mell.  Nem<  Nyr.  XVII 

Fertő  mell.  MXy.    III.248;  Göcí 
2.  zsólás:  katsenjammeres  (Pápa  Nyr.  XVI.6 

ZSOLDOS  [ztódot):  1.  ni 
asszony   (Zilah  Nyr.  XIV .481;   SfékeJyfold   I 

Mihály);  2.  [ritk.)  a  házhoz  bejáró  szegéin 
ki  alkalmilag;  eggyben-máshan  segédkezik  (í 
kelyföld  Kiss  Mihály). 

ZSOLNA  [zsolna):  zöld  harkály  (pieUS  viri 
(Borsod  m.   Notnenelaftor  Avinm   49;    Torna  m. 
Kuehietl  Miklós  1839). 

zsombék  {ttombOc,  —  ttombik  Dunántúl  Lehr 
Albert;  Vas    m.    8orok    mell.  \ XII.  144: 

Palócság  Nvr.  XXI.307;   XXII. M:  uombo*  1" 
m.  Nvr.XXVI.526;  zsomb' ók  Palócság  Nvr   XXI 
307;  zsumbék  hamny a Ósd  vid. Nyr.  XXVII .: 
1.   zsombék:    kihalt    nádüstöknek    összeálló   gyö- 
kérsete  (Fehér m.  Gárdony  Hermán 0.  Hal.. 
Ki:    2.  ttumbék,   ttombik:    réteken,  kassálókon 
levó  kissebb  púpos  emelkedés  \.  tóke  (pl.  hns- 

tóke)  formájára  kiiiló  földtömeg  (Gyór  m  . 
Komárom  m.,  Zala  m.  Bódiat  Jusztin;  Mezótnr 
Xvr.  X.2-1      :<.  mbik.  (begy epése 

hangyaboly  v.  vakandtúrás (Dunántúl  Lehr  Albert; 
Gyór  m..  Komárom  in.,  Zalám.  B.müsh  .hisztin: 
Pest  m.  Tinn.  IL89;  Hol  ?  Tolnai  Vilm 

4.  zsombik    kákanunous,  juncns  gla  ism 

Nvr.   XXIX. :,41;  Vas  m.  Sorok   mell.   Nyr.   XXII 

\«i.  Ii  imii/a- zsombik  Pótl.|. 

ZSOMBÓ:  1.  zsombék  (a  nyalábnyi  csomókba n 
növó   vasnak    súrún  összeszövődött   gyökértetej 


•MBORCXi     ZSORVAI, 


Z80RVÁLÓD-IK     ZSÚDÁRKOD-IK    1082 


Nyr.  VI.188;  Kis-Kúu-Halaa  ( 
még  a  túszkeiy  korú  rv  néhány  szépen 
kivágott  zsombó,  azon  útek  őviskó  (Kis- Kun-Halas 
VlII.sr,  t.  i.  a  ztombóx  ősz  felé  kapával 
kivágják  és  pusztán  v.  szóllóben  ülőszékül 
használják  Korda  Imre);  2.  ftréf.]  kövér  kis 
gyerek  v.  tömssi  szén  Kun-Halas  Korda 

Iniri-i. 

ZSOMHOROG:  kunyorál  (üyőr  m.  Tsi.). 


ZSOMP:  a  bánva  mélyében  összegyűlt  vis- 
uicsa  (Torockó,  Jankó  J.  Torda  stb.  202). 

ZSOMPOL:  lefelé  váj,  mély  ez  (bányában) 
(8satmár  in.  Kapnikbánya   és  vid.  Nyk.  II  380). 

Z80MPOB  [etompér  Zala  m.  Király  Pál; 
zsomboly  Soprony  m.  Röjtök  Nvr.  111.465;  zsombor 
Csallóköz,  Arak  Nyr.  X.382;  Vas  m.  Tsz.;  Ke- 
menesalja Tsz.;  Vas  m.  Tarodháza  Nyr.  X.90; 
Vasm.  Répce-Sz. -György  Nyr  XVIII.575;  Vas  m. 
Jánosháza  Simonyi  Zsigmond;  Vas  m.  Vép  Varga 
Ignác:  Vasm.  Sárvár  vid.  Bokor  János;  Göcsej 
ímeg  vid.  Nógrádi  J.  A  sümeg- 
vid.  nyelvj.  25;  zsompér  Zala  m.  Király  Pál; 
zsompor  Dunántúl  Nyr.  XV  1.240;  Soprony  m.  Király 
Pál;  tiyór  m.  Nvr.  01.487;  (iyór  és  vid.  Nyr. 
V  11.282;  Dékán  Sámuel,  Szarvas  Arnold ;  Gyórm. 
Duna-Szentpál  Nyr.  VIII  •",_>.', ;  Komárom  m.  Czim- 
mennann  János,  Király  Pál;  Komárom  m. 
Nagy-Igmánd  Pápay  József;  Vas  m.  Kemenes- 
alja Nyr  X\  -zt»n  in  m.  Vaszar  Kurucz 
Kilián:  Pápa  és  vid.  Tsz.;  Bellosics  Bálint;  Ba- 
ranya-Sz.-Lóriuc  Nyr.  XVII.381;  Fehér  m.  Király- 
Pál :  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVI.46):  1.  csom- 
zsomboly,  zsombor,  zsompér,  zsompor:  sza- 
kajtó, szakajtó-kosár,  szakajtó-véka  (a  melyet 
más  célra  is  használnak,  pl.  burgonyát,  gyü- 
mölcsöt, baromfiaknak  szemet,  abrakhoz  való 
korpát  hordanak  benne,  a  tojást  szedik  beléje 
és  tartják  benne)  (i.  hh.);  2.  zsompor:  kosár 
gyanánt  használt  méhkas,  a  melyet  a  nyílásán 
keresztül  kötött  kötélnél  fogva  visznek  (Komárom 
m.  Nagy-Igmánd  Pápay  József);  8.  zsombor: 
ftréf.)  sás,  káka  (Göcsej  Nyr.  XIV.455;  Bódiss 
Jusztin). 

ZSONGA:  bábaguzsaiy,  zsurló  (Mátra  vid.  Nvr 

XXIV.479). 

ZSONGÁTA:  fölforralt  juhtej-savó  v.  (édes) 
juhtúró  savóban  fölfózve  (=zsendice)  (Balaton 
mell.,  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.) 

ZSONGOL  (Tokaj  N\r  XX1V.335;  zsa'gól 
Zilah  vid.  Nyr.  XXVUl.287):  1.  zsongul. dúdolgat, 
danolgat  (Tokaj  Nyr.  XXIV.335);  2.  zsa'göl: 
mulat,  táncol,  nagy  zajt  csap  (Zilah  vid.  Nyr. 
XWIIÍ  287). 

ZSORDA    (zsqrda):    pálca-vastagságú   hosszú 

ág,  hosszú  karó,  pózna  (Torda-Aranyos  m.Gerend 

XXI II, .78;  8zékely-Keres«túr  és  vid.  Gyulay 

Ferenc).  Vész  égy  zsordát  s  elpáhója  (Udvarhely 

in.  Szász  Ferenc). 

ZSORVÁL  (zsorvál):  kunyorál,  kunyorálva 
zsarol  (pl.  a  gyerek  az  anyjától  vmi  ennivalót) 


(Borsod,  Abaúj  m.  Király  Pál;  Abaúj  in.  Beret 
Nyr.  111.523;  Hegyalja  Nyr.  XXIV  4-0;  Sáros- 
patak  és   Sátoralja-Ujhely  vid.  Nyr.   XXV.431). 

zsor  VÁLÓD-IK :  magában  dörmög,  dohog,  saőr- 
tolódik,  veszekszik  (Beregszász  Nyr.  XXVI.624; 
Trencsény  Lajos). 

Z80VÁLGÓ  (zsoválygó):  1.  gomyadozó,  bete- 
ges, nyavalygós.  Sokáig  olyan  zsoválgó  volt  szegény, 
tennap  osztán  meg  is  hót  (Győr  m.  Réti  Király 
Pál);  2.  borongós,  de  kösben-kösben  kibukkanó 
napfénnyel.  Zsoválygó  idő  (Fertó  mell.  Y 
111.242). 

ZSOVÁLOG:  gornyadoz,  betegeskedik,  nya- 
valyog (Gyór  m.  Réti  Király  Pál). 

(e-asuoválog). 

(Szólások),  ifa  alig  lessz  esiiő,  csak  ugy  ezsuo- 
váiog  az  idilö:  akar  is  esni,  nem  is  (Győr  m. 
Csécsény  Nyr.  XII.236). 

ZSÓZSOLÓD-EK:  évódik  (vkivel),  tréfásan 
bos8zantgat(Szatmárm.  Nagybánya  Nyr  XV.  191). 

ZSŐJTÖRÖZ. 

meg-isöjtöröz :  megver  (Somogy  m.  Csökő  ly 
Nyr.  XXV.94). 

ZSÖMRÖLÖG:  hengergódzik  (Zala  m.  Hetes 
Bellosics  Bálint)  [vö.  hömpölyög]. 

ZSÖNDÖR:  1.  kutyaháj;  2.  mindenféle  avas 
háj-  és  szalonna- nemú  (Szatmárm.MatoIcs,  Keséd 
vid.  Pap  Károly). 

Z8ÖRTÖL:  zsörtölődik,  pöröl,  szemrehányá- 
sokat tesz  (Cegléd  Ilosvay  Vilmos). 

ZSÖRTÖLÖD-IX  {sortöl'ögy-ik  Palócság  N 
XXI.311;     zsertelődöm     Vas     m.     Kemenesalja, 
Tolna  m.  Tsz.) 

Z8ÖRTÖS:  zsörtölődő,  zsémbes  (Tolna  ni. 
Sár-Sz.-Lórinc  Lehr  Albert). 

|8sólások).  Zsörtös,  mint  a  csöpögő  ház  (Tolna 
m.  Sár-Si.-Lórinc  Nyr.  111.178). 

ZSURIKA:  (most  már  nem  viselt)  női  ruha- 
darab (téli,  kurta,  sötétebb  síinú  karton-  v.  mol- 
donból)  (Aranyosszék  Jankó  J.  Torda  stb.  110). 

ZSURITA:  tojás  (Kalotaszeg  Nyr.  XVI1.526). 

(Z8ÜROR). 

össie-ssubor :  összezsugorgat.  Örököst  azon 
vótam,  hogy  össze zsubor gyám  ászt  a  csekél  kis 
bejövetelemet  (Veszprém  Nyr.  VII.474). 

ZSÚDÁR:  hízelgő,  kedveskedő  (kis  gyermek, 
szerelmes     asszony    stb.)   Ereggy,   t*   kis 
zsúdár!  (Jászság  Szabó  István). 

ZSÚDÁRKOD-IK  {zsúdár kod-\k\ :  hízelkedik, 
kedveskedik  (Heves  m.  8irok  Nyr.  VI  11.668).  Ügy 
sajnáljuk  a  szegény  kis  Petikét!  Mik**  az  öUmk* 


10M       ZS1  DÚKOO  IK  IOROI)  IK 


ZBfíiOkni..  ■  i  pp 


f  <ett*m,    hogy   tudott  már  tmúddrkodui    a  lelkem ! 
(Jászság  Szabó  István ». 

Z8UDÚKOD-IK.  magát  beburkolva  halliM 
tódzik,  leselkedik  (Veszprém  m.  Vaazar  Künn/ 
Kilmnl. 

1     ZSUFA  i  Aranyosszék  Jankó  J.    Tonia  Itb. 
1'dvarhelv  ok  Háromszék  m.  Sérn  Kálmán  ; 
zsu/fa  Kassa  \ 

hússal  v.  bárányfövel  fózott  tárkonyos  savanyú 
leves   (Aranyosssék   Jankó  J.    Torda  l 

ih.lv  és  Háromsiék  m.  Séra  Kálmán);  2. 
zsu/fa  folforralt  és  — glálóiodott  aludttej,  a 
melybe  laakát  hánynak  bele  (bójtös  leves)  (Kassa 

<}>a\. 

ZSUFA:   lömök,  töniisi,  kövér,  testes,  te- 
nyeres-talpas (Kesithely Horváth  György;  Veszp- 
rém  in.  Enying  Nvr.  XX\  I  590;  Kehér  m.  Nyr. 
Mi-Halas  Nyr.  XXIII.240;  Nagy- 

.  r.   VI. 424)  [vö.  zsufi], 

Z8UFÁN :  vizmeró  vaskanál  (Komárom  m. 
rtl  Nyr    XVIII.528). 

ZSUFÁNKA:   v  (Palocság  Tsz.) 

IZ8UFÁTOL  :  vö.  supákol}. 

ó-EBufátol :  elver  (Zilah  vid.  Nyr.  XXV1II.281). 

ZSUFI  i*.    zsuf'a    (Kis-  Kim-  Halas     Nyr. 

XXIII.240). 

ZSÚFOL  (zsuff'ol  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX  138). 

ZSUGORÁL :  összezsugorodva  tengődik  (Ipoly 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.574).  Ott  zsugorai 
az  a  trtn,  oszt  somrog  magában  (Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr.  XVII.425). 

ZSÜGORGAT  (sugorgut,  megsugorgat,  sugórgat 
Zilah  vid.  Nvr.  XXVII.494:  XXVIII.287;  Szé- 
kelyföld  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Nyr.HI.325) 
[vö.  csukorgat]. 

ZSUGOR!    (sugori    Székelyföld   Kiss  Mihály). 

ZSUGORÍT  (sugoritt  Székelyföld  Kiss  Mihály) 
(vö.  csukorU,  guzsorit]. 

ZSUGORRAL  {zsugorkálom) :  zsugorgat,  ku- 
porgat (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.) 

Z8UGOROD-IK  (sugoroá-ik.  megsugorodolt, 
sugorog g y  összö  Gömör  m.  Nyr.  XVI II. 455;  Gömör 
m.  Otrokocs  Nyr.  XXIX.48;  Székelyföld  Nyr. 
IV.828;  Fejér  József,  Kiss  Mihály;  Hol?  Tsz.; 
sukorodoM  Szeged  Csaplár  Benedek)  [vö.  csukó- 
rodik,  guzsorod-ik,  zsűgőröd-ik}. 

meg-uugorodik:  összefut,  összemegy.  Megsu- 
gorodotf  a  téj  (Hol?  Tsz.) 

öBBse-Esugorodik  ([éasze-]sugorodik) :  össze- 
görnyed (Székelyföld  Nyr.  IV.828  (igekfitó  nélkül, 
de  est  nyilván  oda  kell  érteni|;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi   Lajosi. 


[Szólások |.    Sugomggy  összö  gombolyáu 

•  Avádköri  ..mór  in 

Otrokocs  Nyr.  XXIX.48.) 

IZSUGORODOTTj.     SUKORODOTT :    össze- 
futott, összement  i  (Szeged  Csni 
Bened*  k). 

ZSUGOROG  (sugorog  Háromszék  m.  Ko vászna 
Király  Tál ;  zsugorog  Beregszász  Nyr.  XX 
keserves  életet  él,  szükséget  szenved,  nyom 

//  koromban    biz  én  is  sokat   su  (v. 

sugorgiittnw)  (Háromszék    m.    Ko  vászna    Király 
Pál)  [vö.  guzsorog], 

[ZSUK]. 

isuk-hajnal :  [?]    i  Marom 

szék  in.  Vadr.  .371)  [vö.  zsnka,  zsukál, 
—  Nyr.  XX II  1.535). 

ZSUKA:  oláh  tánc  (Szilágy  m.  Bereczky  La 
Szolnok-Doboka  m.  Rácz  Béla ;  Alsó-Háromszék 
Erdélyi  Lajos ;  Csik-Rákos  Dobos  András). 

ZSUKÁL:  táncol  (az oláh)  (Szilágy  m.  1 
Lajos;    Szolnok-Doboka   m.    Rácz    Béla;    A 
Háromszék    Erdélyi    Lajos;    Csík-Ráko 
András). 

ZSUKÁTA:    oláh    tánc    (Székelyföld    Arany- 
Gyulai  NGy.III.279).  Azért  egy  szép  zsukátát, 
furulásunk!  iCtík   m.    Arany-Gyulai    NGj  1123). 
(hutát    hozunk    oláh    fátát,    ki  kijárja  a  zsukátát 
(Csík-Szentkirály  Nyr.  V1II.96). 

ZSUKOTOL    [sukutol   Erdély    Kassai  J.   Szó- 
könyv  IV.336;    zsukotol,   zsukotolok  Székely 
Tsz.;  Csík  m.  Daradics  Félix):  összebújva  sugdos 
(de  úgy,  hogy  más  is  hallhatja). 

ZSUMMOG :  magában  zsörtölődik  (Háromszék 
m.  Gyórflfy  Iván;  Csík  m.  Gyergyó  vid.  Benke 
Antal)  [vö.  summog\. 

ZSUNÁLKOD-IK:  dorbézol  (Háromszék  DL 
Kovászna  Jancsó   Benedek)  [vö.  mál\. 

[—11  ál] 

meg-zsupál :     megdögönyöz     (Rábaköz     N 
XVII1.45)  [vö.  hupál,  supál,  2.  zupái,  meg-zsupol\. 

l.ZSUPP(c.w//Talóc8ágEthnographialV.  14 
Eger  vid.  CzF.  VI.  1280 ;  zsúf  Palócság  Nyr.  XXI 
314;  zsúp   Heves  m.    Névtelen  1840;  Heves  m 
Sirok    Nyr.    111.43;    Szolnok-Doboka   m.    Malom 
Muz8i  János).   —  Zsúp.    l.    kukorica    megi 
szára.    Mennyünk,   hogy    vágjuk  ^úy>at'   2. 

levágott  és  összekötött  kukoricaszárak  (Szolnok- 
Doboka  m.  Malom  Muzsi  János). 

[Szólások].    Kéccer    zsuppot    kaptam*    kosarat 
(leány kérésnél ;     vö.    ,széna-e    vagy    szalu; 
(Vas  m.  őrség  Nyr.  III.179). 

ssúp-bábu :  épületfödésre  való  maroknyi  zsúpo- 
ké vécske  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

zsupp-kettóaés:  a  .  házfödél  legtetejére  való 
kettós  zsupp  készítése  (Vasm.  Óreéjr  Nyr.  III.479 ; 
Zala  m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin). 


1066 


zsi  i-i'    zsn 


ZBl'VAL     ZSÜRMflL 


1086 


[2.   ZSUPP;    v<».   nem.  8Ckub). 

|Szólások).  Zsuppon  elvitték  v.  elszállították: 
eltoloncolták  (Hol?  CbF.VI.I280).  Zsuppon  iki- 
ttrHk:  n  (Zilah  vid.  Nyr.  XXVIII.288). 

|1    ZSUPPOL],  ZSÚPOL    {zsupolni,  zsupolé*): 
L  a  gabonának  csak  a  kalássát  csépeli  ki  (Szé- 
kelyföld Tss.  397a;  Háromszék  in    Vadr.;  Kiás 
Mihalv     Caík   ni.   MNy.    VI.377);    2.   sialmával 
Székelyföld  Tss.). 

meg-aaupol:  megver  (8sékelyföld  Tsi.  397a) 
(vö.  meg-zsvpál\. 

I    Z8UPPOL;   vo.   &  zsupp]. 

é-Bsuppol  {é- zsuppolták):  eltoloucol  (Zilah  vid. 
\X\  111.288). 

|Z8UPPOZ|.  ZSUPOZ  tzsupozia)  =  1.  zsuppol 
-zékelyföld  Tsz. ;  Háromszék  in.  Kiss  Mihály). 

ZSURÁL  (zsurálni):  pletykás,  rosssat  beszél 
v kiről  (Székelyföld  Tss.;  a  köilő  kéziratában 
is  ie 

ZSURMÓ,  ZSÚRMÓ:    zömök,    vaskos,  vállas 
(Csongrád  m.  Szentes  Czakó  Ferenc).  / 
még  a  báttyánál  is  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXI11 
[vö.  surmó\. 

ZSURMOL:  i.  nyűglődik  vkin,  nyafogva  ku- 
nyorál    Ugyan    ne    zsurmój    mindég    rajiam '    2. 


hallhatóan  dünnyög    magában    (Cegléd    llosvay 
Vilmos)  |vö.  zsarmol]. 

Z8UVÁL:  lop,  csen,  sikkaszt  (Háromszék  m. 
Kiss  Mihály). 

el-ssuvál:  ellop,  elcsen,  elemel,  elsikkaszt. 
Elzsuvált  belülié  néhány  darabot  (Háromssék  m. 
Kiss  Mihály). 

Z8UVAB :  irigy.  Zsuvar  ember.  De  zsuvar 
te!  (Csallóköz  Tolnai  Vilmos). 

Z8UZ8KA:  dáma  (tekebáb)  (Békés  m.  Nvr 
XX  VI. 76). 

ZSUZSOO :  zúgva  beszél  (több  ember).  Elegem 
ruttok,  jól  tuttok  zsuzsogni  (Székelyföld  Kiás 
Mihály). 

ZSÜZSOL:  suttogva  összebeszél  (vki  ellen) 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.356). 

ZSŰ:  zúgás,  zsibaj  (Hol?  Nyr.  XI  1.628)  |?J. 

ZSUGORODIK  {zsugorodni):  zsugorodik  (Csal- 
lóköz Nyr.  1.333)  (vö.  gözsbröd-ik). 

ZSÚME:  zúgás  (Hol?  Nyr.  XII.528)  |?|. 

ZSÜRMÖL:  1.  a  markából  iasik  (Udvarhely 
m.  Biró  Lajos);  2.  vízben  vájkál  (kaparássva 
benne  vmit)  (Háromszék  in.  MNy.  VI.356;  Oyórffy 
Iván). 


v- 


Pótló  utalások. 


ÁCSÁNKOD-IK  kft,  násánkoil-ik]. 
ALÉOOS  |vö 
ALI008  |\(» 

ÁNDOROD-IK  I  ik\. 

ÁPOROD-IK  [vö  ik\. 

[ARANY)  arany-málingó  (vö.  máHnké]. 
AVAT  [l  (te). 

ÁZALÉK  [vei.   téj  d*ctfék\. 
BABBOGTAT  [vö.  ebeg-babog], 
BAJKA  [yn.  kdcabajka], 
l.  BAJKÓ  |vü.  kacabajkó]. 
[BAJÜSZI  bajusa-mók  |vö.  ször-mók]. 
BAKOG  [vö.   nikog]. 
BALÉTA  |vö.  poléta\. 
BALOG]  balog-sete  |vü.  sete]. 
BAMFLI  (vö.   tdnfl%\. 
BANDALI  (vö.   tantali]. 
BANDALOG  [vö.   tantahy]. 
BANDI  |vü.  tandi]. 
BAZSALYOG  [vö.  pisolyog]. 
BÉGGY  [vö.  peggy]. 
BÉGGYEZ  [vö.  ptggytz]. 
|BÉL)  ból-fa  [vö.  iga-bélfa]. 
BÉLLÉGET  |vö.  2.  pélleqet]. 
BELLÓIvö.  balló]. 
BERBITEL  [vö.  birmityid]. 
BIBÉLÉG  [vü.   miméleg]. 
BICE  [vö.  fice]. 

jBIDRÉS)  bidres-bodros  [vö.  idres  bodros]. 
BILLE  [vö.   qille\. 
BmiOTYÜL  |vö.  berbitél\. 
BÓCÉROS  [vö.  kócéros], 
[BOCSKOR]  bocskor-telek  |vö.   /.  telek]. 
1 .  BONYA  [vö.  jobb-anya]. 
BORÍTÓ  [vö.  só-boritó,  túró- bor  Hó]. 
;BOTl  botra-tekeros  [vö.  féra-tekm 
BOTAZ  [vö.  heU-botázik]. 
BOZSOG  [v<i.  pOMOfL 

BÖSTÖRKŐD-1K  [vö.  köti  >,knd-ik]. 

BÖSTÖRÖG  [vö.  köstőrög,  östörög]. 
BÖSZME  [vö.  buszma]. 
BÖTYKÖ8  [vö.  pötykös]. 
BUCKÁND-IK  [vö.  Kengerbuckázi-ik  f)\. 
BUCKÁN DOZ-IK  (vö.  hengerbuckdz{-ikf)\. 
BUCSKA  [vö.  henger-burka,   kecske-bucska]. 
BUCSKÁZ-IK  [vö.  kecskeburskáz-ik]. 
BÜPA  (vö.  pofa\. 
BUFLI  (vö.  pufii]. 


BUFOG  [vö.  pqJfcfL 
1.  BUFOL  [v. 

BUFTI   [vö.   mufti]. 

1.  BÚG  [vö.  2.  zúq]. 
BUKÁZ-IK  [vö.  kecskehdeáz-ik]. 
BUSZ  [vö.  hé-búsz], 

buszma  [vö.  bósime,  pú  máma]. 

|BÜKK|  bitfa-embör  (vö.  / 

BÜNNYÖG  [vö.  plúnnyög], 

CELLENG    [vö.  csőllöngéi 

CELLENGÉL  [vö.  szellenyil\. 

|CÉMPÉL|  cömpél-aasaonyj  vö.  >  >,/<///. ;/V  <*>-s  :</wi/|. 

CIKOG  (vö.  tikug]. 

CIKORA  [vö. 

CÍP  [vö.  sz(ji]. 

CIFEKED-IK  [vö.  szépei  ked-ik]. 

CIRMOS  [vö.  ,i,os\. 

2.  COPÁK   [vö.  csopáh]. 
COFÁKÁS  [vö.  topászkiis]. 
CUCLIZ  [vö.  tucáz]. 
CSAHIN  [vö.  sajin]. 
CSAJBÓK  [vö.  hahók]. 
CSAJBÓKÁS  [vö.  hahókét]. 
CSAJBÓKOS  [vö.  habókos], 
CSATARA  [vö.  kaimra]. 

±  CSEMPE  (Vö.  (>]. 

C8ENEVÉSZ-IK  [vö.  smnyevész]. 
■2.  CSÉPÉRÉG  [VÖ.  I;i>i>n,r,,]. 
CSESZ  [vö.  csoz-ik,  susz). 
CSIATAG  [vö.  suhotng]. 

CSIBENKéd-ik  [vö  t*mmkU-ik\. 

2.  CSIGGASZT   [vö.  íyaszt]. 
CSISSZENT  [vö.  nyisszent]. 
CSITRI  [vö  sutri]. 
CSŐMBŐL YG AT  [vö.  gombol //</<« f|. 
CSOZ-IK  [vö.  'v-|. 

CSÖG  [vö.   /.  yo< 
CSÖMÖSZÖL  (VÖ  /|. 

CSUBBAN  [vö.  zabban]. 
CSUBOG  [vö.  zubog]. 
CSUBOROG  |vö.  zttborot/]. 
CSUHU  [VÖ.  suhtíó]. 
CSUKORIT  [vö.  zsugorít]. 
C8UKOROD-IK  [vö.  zsugorodik]. 
1.   CSULI  [vö.   /.   A-«/i|. 
CSULLANKOD-IK  [\  ik]. 

[CSÚNYA]    esunya-nyavaja    | vö. 
nehéz-nyavalya,  rossz-nyavalya]. 


•  Néhány    sso    alakváltozatai  a  szótárban    vétségből   k«t 
■aerint  eggyeaiteni  lehet. 


külön    hel  :it  az  utalások 


1089 


CSUTKA     '.YILOK 


•MOR-  KIKoü 


nnm 


C8ÜTKA  |vö.  í.  tuska]. 
DERE-BERE  [vö.  tere-pere). 
DERÉL  (vö.  terel]. 

)INKA   [vö.  I.  /iN*a|. 
DINNYE  |vö.  fóJMt«*ye]. 
IDINNYE)  dőnnye-tök  [vö  .ye|. 

DODOO  [vo.  /«ío^|. 
DÖHÖME  (vö.  tohonya,  tökonye). 
DÖMSI  íj. 

DÖNCÖL  jvö.  3.  í/t/Nfö/j. 

ö.  görc\. 
DÖRMÖLÖ8  (vö.  törmöl]. 
DüFF  [vö.  kát-duff). 
DÚSKÁL  [vö.  tus;kál\. 
DŰC8KÓ  (vö.  tücskő). 
DÜNNYÖG  [vö.  kilnnyöy). 
[ÉB|  6b-únta  (vo 
JEBBED)  el-ebbt 
ECKE-FICKE   (vö.    hecke-fieke,   hecke-flcki,  uki- 

ki). 
EGYEL  (vö.  legyei]. 
I.  ÉH  [vö.     :ekér-ija). 
[ÉJ|  éj-hált  [vö.  káli). 
JEKEj  eke-talyiga  [vö.  taliga]. 
ENCSÉN-BENCS  [vö.  incémpinc). 
I.  ÉV  [vö.  9.  iv-ik\. 
(FA|  fa-vágít©  [vö.   vágitó). 
4.  PÁRÉ  [vö.  sáré);  I.  a  Helyreigazításokat. 
FA8ZULYKA  [vö.  puszulyka). 
[FÉL]  fél-kótya  [vö.  3.  kótya). 

fó-tasa  [vö.  taszkó]. 
FENTEREG  (vö.  ténfereg]. 
FÉRD  EL  [VÖ.  kerdel). 
FIDRES-FODROS  |vö.   idrii- fodrot,). 
FDNCÁL  [vö.  2.  kincál]. 
FDNTOROG  [vö.  kintorog,  fintorog). 
FIREG-FOROG  [vö.  ireg- forog). 
1.  FIRKOL  [vö.  pirkol). 
FISLAT  [vö.  vislat). 
FISLET  [vö.  pestet,  siflet,  vislet). 
FTTONG  [vö.  itong-fUong], 
[FTTULl  el-fitul  [vö.  itul- fiiul). 
FIT  Y  ELEK  (vö.  szityőlék). 
FRUSKA  [vö.  ruska). 
PUTRI  (vö.  utri-futri). 
GÁBOR  [vö.  Ktarka-gábor). 
GALABINT  [vö.  kalabint). 
GANGOS  [vö.  pityi- gangos], 
GARDA  [vö.  karda). 
GÁRNÉR  [vö.  kanér). 
GÉGE  [vö.   i  i:-Qt-j.i.   rizi-ycga). 
GÉMBÉRÉD-IK  [vö.   tsimbered-ik). 
GESZTI  (vö.  kaszta). 
1.  GÓC  [vö.  *öcj. 
GÖZ8ÖRÖD-DX  [vö.  zsiigörőd-ik\. 
GRÜLYA  (vö.  kó-gurulya). 
1.  GUBA  [vö.  szem-guba]. 
GUGORA  (vö.  kóbora). 
GÜGYOR  [Vö.  kuiyor). 
GÜGYÜLLÓ  (vö.  kuiyoló). 
GUVASZT  [vö.  kovászt). 
GUZMÁL)  össie-gusraál 
GUZSOROG  (vö.  zsugorog). 
GYILOK  (vö.  láb-gyilok). 


VIHIU  :  MAóT AK  TAJMZOTAIi  II. 


[GYOMOR]  gyomor-iikulaa  [w>    kassikulás). 

[GYÚJTÓI  gyújtó-ssálka  (vö.  szálka). 

GYŰGGYÓ  [vö.  tüttyö). 

HABATOL  (vö.  labatol,  kapától). 

HABOGÓ  (vö.  kebfgő,  2.  ktbog). 

HABRA  (vö.   hrbre). 

HABUCKOL  [vö.  labuckol). 

HABZSOL  [vö.   kebzsel). 

HADÁZ  [vö.  kandáz). 

[HAJT8]  hajoa-ki  [vö.  kücs-ki). 

HANCÁROZ  (vö.  vikancániz). 

1.  HARÁCSOL  (vö.  korácsol). 

(HAT]  hat-rongyos  [vö.  kop- rongyos). 

HECSENPECS  (vö.  ketye-petye). 

HEC8K3  (vö.  kücs-ki). 

HÉTTEL  [vö.  1.  lékel). 

HÉHftT.I.  [vö.  &  lékel). 

HENGYEBIGYÉL  [vö.  kencefirct). 

HÉTRE  [vö.  setre-kotra). 

HÉVAR  [vö.  huval). 

HIDOR  (vö.  sidot). 

HÍGÁLYOS  [vö.   rigályos). 

HITTYÍ8  [vö.  kittyos,  pittyés). 

[HOGY]  hotteccik  (vö.  tereik,  untercik). 

1.  HÖCS  (vö.  kíréy-köcs,  sár-kóccs). 

HÖMPÖLYÖG  (vö.  zsömbölög). 

HÖPPÖGET  [vö.  köppöget). 

HUNYORI  [vö.  sunyori). 

HtTPÁL  [vö.  supál,  2.  zupái,  zsupál). 

HÜPOG  [vö.  1.  supog,  eupog). 

HUPPAN  [vö.  suppan,  zuppan). 

HUPPANT  (vö.  suppant). 

HUPUJKÁ8  (vö.  pupojkás). 

HUNNYÖG  (vö.  ünnyög). 

IHESKEDIK-PD3ESKEDIK    (vo.  ftiheskfd-ik). 

ISTAPISTÁZ  [vö.  pistikáz). 

ITKÁNYOS  (vö.  ritkányos). 

ÍVÁSÚ  (vö.   v(vású). 

KACAT  [vö.  kicet-kavat). 

KACOR  [vö.  keszer). 

KAJLA  [vö.  szele-kajla). 

KAJMÓ  (vö.  tajmá). 

KÁKKAN  (vö.  1.  kukkan). 

KALANCS  (vö.  kilincs-kalancs). 

KALLANTYÜ  [vö.  kelentyü). 

KAMMOG  [vö.  2.  kummog). 

KAPARI  [vö.  kipiri-kapari,  kupori). 

(KÁPOSZTA)    kábosstakerbo-neió    [vö.    m 

néző). 
[KÁPOSZTÁS]    káposztás-kert   [vö.  kerbe-nézó\. 
K ARAKÁN Y  [vö.  kirakati ny a). 
KARATYOL  [vö.  keretyöl). 
KARFIOL  [vö.  kerti- fijol). 
KÁRICÁL  [vö.  kerick). 
KARISTOL  [vö.  kurisztol). 
KASOLYA  [vö.  kosolya). 
KASTOS  [vö.  kustos). 

jKASZARDNT)  lö-kassarint  [vö.  le-keszerinf). 
irÁRCTfÁT.  (vö.  kuszmál). 
[KATII  kati-pila  (vö.  2.  pÜa). 
KEHEL  (vö.  kikó-kekő). 
KELÉ]  kele-kóla  (vö.  szele-kóla). 

.        kele-kotya  [vö.  szele-kutya). 
[KERÉK]  kerék-talp  (vö.  talp). 
KIKOG  Jvö.  tikog). 

H 


HKM 


[YKURUI 


f'Kxs 


EKNYÁKOL 


ION 


RÍTT X  JLÜRUTTY  |vö.  #>i<i/jjiVi(p|. 

KÓFIRCOL   |vö.  kufar]. 

KÓKKAD  |vö.  kukk.id]. 

KOLOP        Wi|. 

KOMP08TOR  |vö.  ponkostor]. 

KÖNNY  AD  |vö.  szonnyad]. 

KÓPIC  |vö.  fcnfciel 

KOPOL  |vö.  IMJ, 

KOPOBU  |vö.  Áöptfni). 

KOPP  ÁSZT  |vö.  köppeszt]. 

KORHA  [vö.  tart 

KORHADT  |vo.  torkadt], 

KOROG  |vö.  kurrog], 

KOSZPOL  |vo.  krustpol]. 

KOTYOG  [vö.  kotyog]. 

KÖRTET  [VÖ,   H 

KÖSTÖRKÖD-IK  »köd-U]. 

KÖ8TŐRÖG  [vö.  östo, 

KRUNCOG  |vo.    /.   hu, 

KUKMA  [VÖ.   t,tkmó\. 

KUKOLLÓ  [ff.  kutyoló]. 

KDRKÁSZ 

KURROG  |vö.   turrog]. 

KUSZLIK  [vö.  szuszlék]. 

KÚTÁSZKOD-IK  [vö.    |  -t-ik]. 

LATYAK  |vö.   tatyak\. 

LATYAKOS  [vö.  tntt/akos]. 

LÉNZÖ  (vö.  pénzö]. 

LÓSTAT  |vö.  rostát]. 

MAHOMET  [vö.  telhetetlen]. 

MASZAT  |\<>.  2.  meszet]. 

MASZATOL  (vö.  2.  meszet  el  \. 

MÉGINTELEN  [vö.  telengeu]. 

MÉRNYÁKOL  (vö.   rernyákol]. 

±  MESZET  [vö.  pestet]. 

MICUS  [vö.  picus]. 

MORZSA  [vö.  rözsme], 

MUSZOG  |vö.  szuszog-muszog]. 

MÚZOL  [vö.  nyúzol]. 

[NAGY]  nagy-nyavaja  [vö.  csunyanyavaja,  nehéz- 

nya\  sz-nyavalyn]. 

NAP  |vö.  minap,  tegnap]. 
INEHÉZ]    nehez-nyavalya   [vö.    csmyehxyai 

nagi,  tavalya]. 

NESZ  [vi  ífj. 

NÉTÉNTÓK  [vö.   téttntók]. 
NY18SZENT  [vö.   nsszent], 

1.  NYŰ  [vö.  vella-nyiv]. 
ORDAS  (vö.   tonlacs]. 

[OSTOBI  oator-telek  [vö.  /.  telek]. 
ÖKÖL  [vö.  üklü]. 

PÁLINKA]  pálinka-utój  fálmka]. 

PALOL  (vö.   szell-pall]. 
|PAP]  pap-töpörtyü  (vö.'  tepertős-szájú]. 
PATICS  Jvö.   tics]. 
PÁTKÁ  [vö  zele-pdtkd]. 
PECKES  ,kös], 

2.  PERCENT  [vi  <is\. 
PERZ8EL  jvö.  porzsol]. 
PETIC8   |vö.  pécsik]. 


PEZSEG  sog\. 

PILLE  |\  te]. 

riNKLi  [vö.  pmkti\. 

PHIINTY  (vo.  poronty]. 
POCCSAN  [vö  loccsan]. 
POC8KOL  ,  tol]. 

PONK08TOR  [vö  tor]. 

POTYOL  [vö.  szotyol]. 

el-potyol  [vö.  el-stotyol]. 

SZT    (vo.  t]. 

RENKESZ  !  sz). 

RÉNY   |vö.   tcnit]. 
RIGÁS  (vö.    m 

RITTYEGET  Jvö.  szittyeyct]. 
ROHANCOS  |vö.   trohonc]. 
ROTTYANTOTT  (vö.  ttyantott]. 

RÖNKÖLY   (vo.   tmnLohf]. 
|8ÁR|  sár-véhely   |vo.   vílyhe]. 
(SERTEPERTÉLI  el-sertepertél  ( \ 
I.  SILÁP   |vo.    tyiláp]. 
SÍMELY  [vö.  MámoJy). 
SINDIKUSKOD-DX  (vö.   :smdtkus]. 
SOR    12.  17.]. 

SÓRJÁDZ-IK  | vo.  ssörgyÚM-ik]. 
SUMÁK  (vö.  szunyák]. 
SMMÁKOL  (vö.  szunyák"/]. 

summog  [vö.  tntmmof]. 
SÜRMÓ  [vö.  zsurmó]. 
SUPOGTAT  Jvö.  zupogtat]. 
SUSZ  [vö.  <soz-ik]. 
SÜTTYAN  [vö.  szuttyan-ik]. 
SUTTYOGTAT  [vö.  szuttyoytot]. 

1.  SZEKE-SZUKA  (vö.  1.  zege-zuga]. 

2.  SZEKE-SZUKA  jvö.  2.  zege-zuga], 
SZETYEPOTYÁL  [vö.   tetypotyáz]. 
SZÍP  [vö.  cí'//]. 

ISZONTYOLOD-DK]  meg-saontyolodik  [vö.  mög- 

zondorodik]. 
|SZOPPAN|  be-szoppan  [vö.  be-zuppnn]. 
szuzma  (vö.  numa\. 

SZŰSZKÜPÜL  (vö.   iiszhüpul]. 

SZÜSZKÜPÜLŐD-ní  [vö.  ÜStl  >k]. 

TÁK  [vö.  Hk-i 

TAROGLYA  (vö.  sinded-tarogáa]. 

TÉSPELEŐGY-IK  (vö.  fiispölöd-ik]. 

TIRTYI-TORTYI  (vö.  2.  trittytrotty]. 

TORBÉKOL  (vö.  turbikol]. 

TORTY   [VÖ.   trotty]. 

TORTYOS  [vö.  2.   trottyos], 

TORZAS  (vö.   titrzos], 

TOSZI   (vö.  tuszi], 

TÖNKŐ  [Vö.   tunkó]. 

TÖTYÖG  (vö.   t totyog]. 

VACKOL  [vö.  viszkol]. 

VACOK  [vö.   rvik-vacok]. 

VAKOG  [vö.   rikég-vakog]. 

VÁS 

|VÁ80L|  é-vásól  [vö.  el-vi* 

VERNYÁKOL   (vö.  mernya 


*<*rK&>- 


Helyreigazítások  és  pótlások 


ANNYOTLAN  in    I  kőé. 

ARROTT|.    As   egész  cikket  ki  kell  hagyni; 

xxn. <">*_> 

[ÁSÁNKOD-DK),  neki-ásánkodik  az  id.  helyen 
talán  h:  neki-átánk<>dik ;  1.  est. 

aa-után  m.  a.  fölsorolt  e-kesdetfieket  {esz- 

as  ez-után  m.  alá  kell  tenni. 

BÁLI  DÓ  .:  vl mezeséhez  hossá  kell  tenni .  ipa- 

letnt). 

BARÁNCSIK  m.  a.  a  megkérdőjelezett  bazún- 

as  id.  helyeu  határozottan  h:  baránzsik;  vö. 

BILINKEL  m.  a.  |vö.  libinkel\  h:  [vö.   leb?nkél\. 

BÍRÓ  m.  a.  birokok  az  id.  helyen  a  közlő  érte- 
sítése szerint  h:  birokok. 

B  REGŐS.  E  cikket  így  kell  kiegészíteni  és 
kijavítani :  BREOÓCS  (Veszprém  m.  Enying  vid. 
\ XVI  88;  Somogy  m.  Adánd  Bánóczi  József; 
bregós  Komárom  m.  Gesztesi  járás  Nyr.  XXVI.38) : 
növendék-ostoros  (13—16  éves  siheder,  a  kit  ne- 
hezebb munkára  még  nem  foghatnak,  hanem 
szántásnál,  vetésnél  v.  hordásnál  kisegítőnek  al- 
kalmaznak; később,  ha  megerősödik,  rendesen 
ostorossá  léptetik  elő). 

BÜRKÓS  az  id.  helyen  h:  burhós. 

BUZÉR  m.  a.  múzsétr  h:  múzsért. 

CSALÁN  m.  a.  csojány  az  id.  helyen  a  közlő 
sitése  szerint  h:  csójány. 

CSARAPA  m.  a.  csorab  az  id.  helyen  Balassa 
József  értesítése  szerint  h:  csáráp. 

C8IVAJOG  m.  a.  |vö.  zsivajog]  h:  [vö.  zsibajog]. 

C80BOLYÓ  m.  a.  csorbolyó  as  id.  helyen 
a  közlő  értesítése  szerint  h:  csobolyó. 

CSUSZAMODIK  m.  a.  csuszamodni  h:  csuszo- 
modni. 

(1.  DERE]  m.  elől  az  eggyest  el  kell  hagyni. 

!_>    DERE)  m.-t  ki  kell  hagyni. 

IDISZNÓ)  dissnó-orja  m.  értelmezése  nyilván 
helytelen;  vö.  orj,  orjas. 

DÖRMÖLŐ8  érteimesése  mellől  a  kérdőjelt 
el  kell  hagyni;  vö.  tömtől. 

DŐZSÖLÉS  m.  a.  bősölés  as  id.  helyen  hibás 
olvasat;  a  köslö  késiratában  Dösölés  áll,  s  est 
nyilván  dőzsölés-  v.  dőzsőlés-nek  kell  olvasni.  As 
egéss  cikket  ki  kell  hagyni. 

[2.  ÉH)  m.  a.  é-ssér  alkalmasint  a  német  esser 
átvétele,  tehát  nem  ide  tartozik. 

ELŐTE  m.  a.  [vö.  tevő]  h:  [vö.  tévő]. 


EMBERSÉG  m.  a.  a  4.  sorhan  a  II.  elől  ki- 
maradt :   N\  r. 

ESZKÁBÁL    m.    alá    fogott  ki-esskipál  in  in 
oda    tartozik,  hanem 
vö.  Nyr    XXIII.530. 

FARAMÉK  x  far-remik,  tehát  a  far  összeté- 
telei kosé  sorozandó  be. 

3.  FARÉ  in.  a.  közölt  szólások  elé  oda  kell 
tenni:  [4.  FARÉ). 

[2.  FÉL]  fél-túr kA  m.  a.  w   h:  fel. 

FONT  in.  a.  [Közmondásoki  h:  (Szólások). 

FÖRMETEG  m.  a.  ehhez  a  megjegyzi 
[itt    förmeted  hiba)    hozzáteendő:    vö.    Kuhinyi- 
Vahot,  Magyar-  és  Erdélyország  képekben  1 1 

IFRUSKA)  fruska-leány  cikk  végére  a  pont 
elé :  v  teendő. 

[FUVAKOZ-DX]  m.  a.  még-faókozik  hibás 
közlésen  alapszik  (vö.  Nyr.  X XIII. 362),  tehát 
kitörlendő. 

FŰLEZ  elé  eggyest  kell  tenui,  as  értei  me- 
zese után  meg  ezt:  (vö.  füllen);  még  fül  ez  elé 
pedig  oda  kell  iktatni:  [2.  FŰLEZ). 

GAGÓ  in.  a.  gagólya  mellé  oda  kell  tenni :  Potl. 

GÁRD  (1.679)  a  megelősö  hasábra  való. 

GOLYVA  m.  a.  geva  h:  geve. 

HAMBURKÁZ-DX),   fel-hamburkázik 
h:    HARBUCKÁZ-IKI,  fel-harbuckázik. 

HÍNÁR  m.  a.  csímír  kitörlendő;  vö.  N\r. 
XX IX. 270. 

HÓKKADT  m.  a.  dőkkatt  h:  hókkutt. 

KAPI  m.  a.  más  h:  másé. 

[KÁRA]  kára-katona  értei  mesése  után  oda 
kell  tenni:  [nép-etimológia;  vö.  tör.  kara  katna 
,fekete  madár4;  Nyr.  XII.66). 

[KARÓ]  karó-tó  m.  a.  )tréf.  ?]  elhagyandó  s 
as  érteimesés  után  odaiktatandó :  (Borsod,  Abaúj, 
Zemplén  in.  Király  Pál). 

KOMPOSTOR  értelmezése  helytelen ;  1.  a. 
helyeset  ponkostor  m.  a.  —  A  két  cikket  eggye- 
siteni  kell. 

|LÁBL-IK|  meg-láblik  m.  a.  nagy  után  oda- 
teendó :  [így  !). 

LAKODÁLOM  m.  a.  a  4.  sorban  lt  kódolom 
h:  lakadalom. 

|1.  LEJT).  B  cikket  így  kell  kiegésziteni  és 
kijavítani:  1.  LEJT:  lejtő.  Előbb  kegynek,  aztán 
lejtnek  |  Balassa-' íy  a  rí;  Lejtnek 

megy  (ellentéte:  partnak  megy)  (Pest  m.  Veres- 


*  m.      mut»tó-szó;  m.  a.      mutató-szó  alatt;    fc  -    hiba  e  bel 


Km 


LÉVE     KI 


ÍKÖLY 


egyháia   Simonyi    Zsigmond;    \> 

LÉVE  m  1882.  hasábra  való. 

LEVÉL  in.  a.  levő  ösaiet.        1.    I    LEVÉL 

MERIC8KŐ   m.  a.   nericskó  az  u\.   helyen  i 
köilö  értesítése  sserint  h:  meri 
MINDIG  DL  a.  levrt  mituj  inkább  mind-éltig 

|NAP|    nap-hanyat    mollól    a    kérdőjel    ellui- 

OSZLAT   in    a     XIII.   Ii:  JCTV 

PEST  ni  Ti*. 

REOKs  a  RÉGÉN    cs    a  | RÉGEST | 

cikk 

REGNÁL    ni.    a.    a/    in  >21b. 

lapszám  elé  oda  kell  tenni:   Vadr. 

RIGÁLY   ni  \hj\. 


RÖNKÖLY    in     |     az    utolsó    „.,- 

oda  kell  ttnal     i 

sakk  ni    a    |vö\  3.  fáré\  \\.  |vö.   /.  fári\. 
STÖMP   in  itní: 

Wlll-M 
8UPÉTLI   in    I 
|TÁCSOL|  m.   vétHégbóI  cini 
I). 

A    BeveEetóíben  IV    1    38.  a.   tat 
I  . 
16/11 
A    K  ö  v  i  d  i  1  é  b  e  b 
euphemiiara 
i  Pótlékban. 

Hl  I   nynintiitott    forral    után    ki    rin 
kozl.  /    azt    |elenti,  hogy    kétiég 

toltam  li< 
h  k. 


%4 1- 


* 


n 


1 


m 


♦.  y. 


\ 


m 


X    J 


1 


\       *  *T  ^ÖF 


A*M 


,  'MŰ* 


.  w.,W*csv  JAK 


vv 


% 


% 


JNft, 


PLEASE  DO  NOT  REMOVE 


>: 

CARD5  OR  bUPb  PROM  THI5  PUCKtr 

UNIVERSITY  OF  TORONTO  LIBRARY 

IHöví 

mSn 


PH 
2740 
S85 
köt. 2 


Szinnyei,   József 
Magyar  táj  szótár 


\