Rovartani lapok : havi folyóirat különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra

OL
461
.R873
ENT

EG MN S EG 5

JEGET FEEL]

II

u.

(YI s
vi, 10 hé ú

cszáj 2 3
ői Fede v
e zénáté gk

. is vös Ap h agt rt
a e S RÉSRÉSS j 3
bé Ad

te

Ent. S0e. Wach/

5 ésa a
áp.§ kötet. "1903. május 5. füzet. [tés

megyei ezsáeege eegelgeeááetále see e ele,

ROVARTANI LÁPOK

4
a B.

Ka dá
Ár

mn§A a
es
EZ
ebe aka
ef Eset SZT ST ez

GYy bYI nye OXPGY
4

mage
24a£

4
zet
49

Hé TEA VT BOLYÓIRA TD Fej
4 i a;
He; a;

736
Ez v

különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra

eni
a

Age gt ay apam egz
kaotáo T; ESVE SE 8

p a
AA 9A
ZTA
e ni

GYA GYJGYI BÍZÓ kösée sz ESZES
1 o S e
ez Stv rőbeg tőőb-a te se sÁv véde sb

pe
4

KEZÉN VERNZÉS szakát TKLJÍTAS

DR. BEDŐ ALBERT: .""BIRÓ LALOS DR. CHYZER "KORNÉL
DR""ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR.

KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL

Lé

( sz vég vé

SZERKESZTIK

a

agr
PAa
s : sg
SAV sAv Ár

Hé A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ.

V 0
ag di! 17
34]! 11
"gi 573)
Hi és T ös
pi felj tis
b és 0.
1 tt

91] . (OTKA K új p
24.d ) MIORRON h5

"iéslt zs;
ag lö
st jö
2g:úl tők
pégő] 33
eseli yi
jód ök
HE BUDAPEST, 1903. Bea
o 7 tá
rt di
§ 5] A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE És KIADÓHÍVATALA ! jö
44.d
e tagi) IV., MOLNÁR-UTOZA 24: (8
gi 28

ero vya ko5 Basá VAON [JGYIB övé Toy 88; FGy BE: se VT HNZ IGY VE yi ? 763 ATA
KÉREZEESES essék SZESZES SET JE:
FERYE Te [SÖR vÁv 2 ÉV. ehe Szdezdár vár TÁ via eje Év. Av NÉv és .dv sáv v hegek. h71 Jé

Megjelenik midden ll első napján, julius és augusztus havak "kívételéve

Iflöfizetési ára erészüeére 8 köt,

A artálomi ss

fiaberhauew József dita A eliener EG1OSz fesz bae és HÁZ KÉAL
A magyar lepke-fauna bővülése A molypillék II. Irta" Dr. Uh: gyk Ni ániddor,
Kirándulás" Abauj-Torna megyébe. Irta A. Aigner Lajos, SESZZÉ ÁK

Magyarország; Cerambycidái, II. Irta Csiki Ernő. VESSE ELH Ez ÖK ELÉR ÉN TEK
Különfélék : ;
Mergesz het YOSZOTAKTÓL A [zo avat át ize VI 6, dsÁtE : 2 éz éláes MÁN EK

A. házi méh bélcsatornajáról,
Az Acherentia Atropos tenyésztése "betéből. d rtá A.
A" hangyák nem birnak. inteiligentiával. S... . .

Irodálont : i ésápi
Attems, Dr. CG. Gr., Müller J., Ganglbauer L. és Daniel K. dr. közle-.
ményeinek ismestetése. : Irta Csiki Ernő. KEZÉN TS E ÁK ő

A kir. magy. Természettudományi Társulat allatt in
szakosztálya minden hónap első pént: 198 (VIII. , Eszterházy
utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát,

A budapesti entomologusok fréutök Ühéttékesk éslő a Muhi 3
. féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) sa DUKUSNEK

kxedvezmény.

Az 1897., 1898 ., 1899 , 1900, 1901. és 1902-iki teljes évfolyam
még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az elő
kötetekből csak. egyes példány áll rendelkezésre ; ezek követ
áron kaphatók: I kötet IO kor., II. kötet 6 kor., Az I. és HI. k
tet készpénzben visszaváltjuk.

Az előfizetési összegek KIRUDJÍVA ÉLNÁNTEK (IV , Molnár
24.) czimzendők.

(Coleoptera-duplumaaimzit éginkant Székes- ik

518 vz

fehérvár környékéről, óhajtanám más úpgarakra elcserélni. S ve

ajánlatokat kérek.

Székesfel hér VATs

Faberhauer . József.
Irta: A. Aigner Lajos.
Elköltözött az élők sorából egyik typikus alakja ama régi
gyűjtőknek, kik kizárólagosan a rovarászatnak és a rovarászatból
éltek; egyike azoknak a férfiaknak, kik a Balkán félsziget és

Ázsia gazdag rovarfaunájának felkutatásában nagy érdemeket sze-
jeztek

llaberhaner József.

Nem volt született magyar, de a vérkeresztség hazánk fiává
avatta. Haberhauer József született 1828. febr. 2-án Rothmuhlban,
Morvaországban. Eletpályául a mészáros mesterséget választotta.
Hogy azonban a katonáskodást kikerülje, Magyarországra szökött
s a fővárosban csakhamar alkalmazást is nyert. De cseberből
vederbe esett: amitől menekült, önként kereste fel. A magyarok
ügyét ugyanis a magáévá téve, 1848-ban beállt Károlyi-huszárnak,

90 A. Aigner Lajos.

végig küzdötte a függetlenségi harczot, de a komáromi csatában
megsebesülvén, kórházba jutott, a honnan kikerülvén, résztvett a
fegyverletétben is.

Budapestre visszatérve, 1851-ben nőül vette a hírneves lep-
kész, id. Kindermann Albert leányát, Ludmillát, ki maga is szen-
vedélyes rovarász volt s így könnyen rávette férjét, hogy mes-
terségével hagyjon fel és a rovargyűjtésre és kereskedésre adja
magát. Együtt gyűjtöttek tehát, eleinte a főváros környékén,
1853-——54-ben Mehádia környékén, 1855-ben Monor, Pilis, Irsa és
Peszér tájékán és 1856-ban Mohácson, majd Pécsett telepedtek
meg s itt 1858-ban felfedezték a Cuculliu formosát.

Ekkor azonban nagyobb utazásokra határozták el magukat,
igyekezvén az 1860-ban elhunyt testvér, illetve sógor, ifj. Kinder-
mann Albert nyomdokiba lépni, a ki úgyszólván egész életét ro-
varkutatási utazásokkal töltötte el.

Első útjuk a Balkánba vezetett. Szlivnón, a Balkán-hegység
déli oldalán az eredmény igen kielégítő volt, de lázba esvén, kény-
telenek voltak Várnára menni, a hol a telet betegen töltötték.
Mindazonáltal 1862. tavaszán ismét Szlivnóra mentek s innen el-
rándúltak a havasokra is, a hol sikerült nehány új fajt felfedezniök.

Ez még nagyobb útra ösztönözte őket s a következő évben
a Kaukázusba mentek, és nevezetesen Mingreliában és Gruziában,
Kutaisz és Abasztuman vidékén gyűjtöttek, 1864-ben pedig Achal-
zichnál, 1865-ben az elisabethpoli hegységben és 1866-ban Han-
kyndán-Szuszánál, a hol Haberhauerné április 13-án az utazási
fáradalmak következtében elhunyt. Benne férje elvesztette szak-
szerűen képzett útitársát is, a kiről a Neptis Lucilla szép fajvál-
tozatát Ludmillának nevezték el.

Ez a veszteség igen lesújtotta Haberhauert, de útjáról le nem
térítette. 186/-ben Perzsiában, a következő évben pedig ismét a
Transkaukazusban látjuk őt, nevezetesen a Gokcsaj tónál és Eli-
sabethpolnál búvárkodott, de onnan visszatért Pécsre, hogy egyet-
len fiát viszontlássa.

A vándorösztön azonban csakhamar ismét erőt vett rajta.
1869-ben, fiát magával vivén, újra Perzsia felé vette útját, neve-
zetesen május 5-én Asztrabadba érkezett, majd junius vége felé
a 10,000 lábnyi Lendakúr hegységbe ment, s a 8,000 lábnyi ma-
gasan fekvő Hadzsiabad nevű falucskában, melyben csak nyáron
laknak pásztorok, állapodott meg s innen elrándult Tas- és Rat-
kánig. Itt az eredmény, daczára a havasok kopársága, a növény-
zet szegénysége s a zord időjárásnak, kielégítő volt, mindazonáltal

Haberhauer József. 91

a rákövetkező évben a Kaukázuson át az Uralba utazott, s itt
Guberlinszk, Szpaszk, Petrovszk és Orenburg vidékén gyűjtött.
Őszkor azonban Pécsre vitte fiát, hogy ott mesterséget tanuljon,
maga pedig visszament a keletre s 1871-ben eleinte Örményor-
szágban, Achalzich tájekán, majd Giuziában kutatott, még pedig
kitűnő eredménynyel. Az ez alkalommal felfedezett új lepkefajokat
Emich Gusztáv írta le. Haberhauer eddigi s ezután való utazásait
nagyobb gyűjtők vagy rovarkereskedők megbízásából tette meg,
úgy, hogy azok átvették egész évi zsákmányát megállapodás sze-
rint s megfelelő előleget adtak az útra. Eddig Lederer Gyula bécsi
lepkésszel állt ily viszonyban,

1872-ben a Kaukazusból átment a Taurusz hegységbe, a hol
bő zsákmányra tett szert s érdekes szép lepkefajokat is fedezett
fel. Csekélyebb szerencsével gyűjtött 1873-ban a Balkán hegység-
ben s ennélfogva a következő évben újra a Tauruszt kereste fel ;
az 18759-iki nyarat azonban Szlivnóban töltvén, őszkör hazatért
Pécsre. De otthon nem volt maradása. Egy évi pihenő után Stau-
dinger drezdai rovarkereskedő megbizásából Szibériába utazott,
még pedig 21 éves fia kiséretében. Harmadfélhavi fáradságos uta-
zás után 1877-ben májusban a Zajszan tóhoz érkeztek, 50 verszt-
nyire a khinai határtól, s innen, vajamint a Tarbagataj-hegység-
ben, a hol utóbb kirgizeknél tartózkodtak, a szélrózsa minden
irányában kirándultak. A telet Kenderlik kozák falu környékén, va-
dászgatva töltötték, vadászzsákmányuk (193 fajtához tartozó 433
állatbőr) azonban Drezda felé való útjában elveszett.

A következő év tavaszán a dzsungáriai Ala-Tau hegységbe
mentek s itt Lepszinszk kozák faluban a Balkas-tóba szakadó
Lepsza folyó erdős völgyében a 78000 lábnyi magas Ala-Tau
hegység tövében állapodtak meg. Itt is, mint az előző évben igen
érdekes állatokat, többi közt nehány új lerkefajt is gyűjtöttek, s
őszkor haza jöttek Pécsre, erői gyűjtendők újabb nagy vaállal-
kozáshoz.

Az 1880. év elején ugyanis útra keltek a Taurusz felé, s itt
főleg a Karli-Boghasz hegyen gyűjtöttek, majd Turkesztánba ha-
toltak és Fergana tartományában, az Alai hegységben, valamint
1881-ben Szamarkandban huzamosabb ideig tártózkodtak. Itt az
apa hóvakságot kapott, de hazajövén Pécsett kigyógyították F át
Bokharában hagyta azzal a megbízással, hogy gyűjtő utat tegyen
Tibetbe; ámde a fiatal ember a gyűjtés eredményét egyenesen
eladta Staudingernek. Minthogy már azelőtt is kíjátszotta az apját,
za most végkep szakitott vele.

92 A. Aigner Lajos.

A fia pedig eleinte Szamarkandban, utóbb a keleti szibériai
VIladivosztokban telepedett le, a gyűjtést saját szakálára folytatja s
a gyűjtött tárgyakat angol és németországi kereskedőknek szállítja.

Szeme világát visszanyerve, Haberhauer 1884-ben újra Tur-
kesztanba utazott s onnan a következő évben a Kaukazusba ment.
A sok utazás és nélkülözés aláásta egészségét, és minthogy a
kaukázusi lúgfürdők nem segítettek rajta, hazatért Pécsre s itt egy
évig gyógyíttatta magát. Egészsége helyre állt ugyan, de utóvégre
is belátta, hogy öregedő teste a czivilizálatlan országokban való
fáradságos utazást már nem igen bírja ki. Ennélfogva 1859-ben
második nejével és ettől született leányával állandóan letelepedett
a Balkánnak faunisztikus tekintetben leggazdagabb tájékan, Szliv-
nóban, Bulgáriában, melynek vidékét attól fogva szakadatlanúl ku-
tatta, még pedig szép eredménynyel, mert nemcsak hogy több
oly lepkefajta akadt, melyek addig csupán Szibéria vagy Orosz-
ország déli részéből voltak ismeretesek, minők pl. Pieris chloro-
dice, Agrotis flavina, Hadena, eriopoda, Catocala lupína, hanem
uj fajokat is fedezett fel.

Egyéb útjaiban tett számos felfedezései közűl a legneveze-
tesebbek Brahmea Ledereri, Plusia Emichi, Abraxas lassulata,
Dasycephala modesta, Taeniocampa rorida, Cucullia celsiae.

Az 1896. évben felkereste őt Dr, Rebel H. bécsi lepkész és
nehány hétig nála is lakott Szlivnóban, a honnan együtt kirándú-
lásokat tettek keleti Ruméliában ; az elért kedvező eredmény főleg
Haberhauer sokévi tapasztalatának volt köszönhető. Három évvel
azután a Kelet természetrajzi átkutatására alakult társaság támo-
gatásával bejárta a Rilo hegységet, de az eredmény a kedvezőtlen
időjárás és Haberhauernek előhalait koránál fogva nem felelt meg
a várakozásnak.

Harmadéve egyik kirándúlásán kitörte a lábát. Ettől a bal-
esettől fogva folyton hanyatlott egészsége és 1902. szeptember
6-án véget vetett a halál hányatott és munkás életének. Tetőtől
talpig becsületes ember és ernyedetlen buzgalmú rovarász szállt
benne sírba. Számos új lepkefajt neveztek el az ő tiszteletére S
ezek a tudományban fenn fogják tartani emlékét.

A magyar iepke-tauna bővűlése.
A; molypiék. ;
Irta: Dr. Uhryk Nándor.
JE
Dalmát Microlepidopterák.

Crambus dalmatinellus Hmps. Csak Dalmácziából: — lan-
guidellus Z. délkrajnai alpok ; — monotaeniellus v. vectifer Z. Sicilia.

Platytes (Crambus) carectellus 7. Bilbao, Déli Fraucziaország,
Sicilia, Sardinia, Sarepta, Syria.

Ancylolomia pectinatella 7. Déli Olaszország, Lydia, Syria,

Epidauria transversariella 2. Armenia ; — sírigosa Stgr. Pon-
tus, Syria, Amur ; — fudicella Zk. Csak Dalmáczia.

Hypsotropa vulneratella Z. Sicilia, Sardinia, Syria.

Homoeosoma subalbatella Mn. Bithynia, Lydia, Taurus,
Maracandia.

Ephestia inductella Stg. Pontus (Bécs?) — infumatella Rag.
Andalusia, Sarepta ; — vapidella Mn. Sicilia, Sardinia, Pontus.

Lydia lutisignella Mn. Macedónia, Görögorsz.

Metallosticha nigrocyanella Const. Délnyugoti Francziaország,
Sardinia, Syria.

Euzophera bigella Z. Alsó-Ausztria, Déli Tirol, Bilbao, Olasz-
és Francziaország, Kis-Ázsia, Ész.-A frika.

Bradyrrhoa cantenerella Dup. Déli Francziaorsz., Olaszorsz.,

Corsica. Sardinia, Esz.-Afrika; — confinmiella 2. Corsica, Görög-
orsz., Kis-Ázsia , — trapezella Dup. Déli Franczia- és Törökorsz.
Corsica.

Megasis nubigerella Rag. Bulgaria (Varna).

Epitschmnia cyetaciella Mn." Sarepta, Pontus; — Jlencoloma
H." S. Görögorsz., Lydia, Bithynia, Cyprus.

Nephopterix insignella Mn. Bulgaria, Syria.

Pristophora (Nephopterix) florella Mn. Andalusia, Syria,
Bithynia, Maurit.

Dioryctria mendacella Stgr. Déli Francziaország ; — pineage
Stgr. Andalusia, Déli Francziaország, Közép-Olaszország.

Amphithrix (Nephopterix) subcineatella Stgr. Andalusia, dél-
keleti Francziaorsz., Syria.

91 Dr. Uhryk Nandor.

Phycita (Nephopterix) illyriella (coronatella Gn.) Déli Fran-
cziaország.

Acrobasis bithynella Z. Andalusia, Déli Francziaország, Krim,
Bithynia, Pontus, Syria ; — fallouella Rag. Déli Tirol, Bilbao, Fran-
cziaország, Németorsz., Görögorsz., IKözép-Olaszorsz., Kis-Ázsia,

Myelois umbratella Tr. Sicília, Bithynia.

Herculia (Asopia) fulvocilialis Dup. Déli Francziaorsz., Ko-
mánia, Macedonia, Syria, Pontus, Armenia.

54

Scoparia manifestella H. S. Alpok, Perzsia.

Evergestis (Orobena) caesialis H. S. Kis-Ázsia.

Antigastra eatalaunalis Dup. Délnyug. Európa, Istria, Angol-
és Olaszorsz., Kis-Ázsia, Arabia, India, Africa trop.

Cybolomia (Botys) nemausalis Dup. Déli Farancziaorsz., Szi-
czilia, Görögorsz., Lydia ; — Iutosalis Mn. Déli Tirol, Bithynia.

Titanio ( Threnodes) pollinalis v. gultulalis H. 5. Görögország,

Metasia carmealis v. gigantalis Sigr. Görögorsz., Sicilia.

Pelaea raimalis Hb. Olaszország

Noctuelia (Aporodés) jloralis v. Stygialis Tr. Andalusia,
Sicilia, Hyrcania ; — isztidalis Dup. Andalusia, Corsica, Görög-
orsz., Egyptom, Kanári szigetek.

Trichoptilus (Aciptilia) siceliola Z. Délkel. Francziaorsz., Si-
ciia:""(Corsica;, Görögorsz.! Bithynias "Palesztina, Algit 5; use VSMOMOS
nidis Z. Csak Dalmáczia.

Agdistis paralia 27. Sicilia, Görögorsz, déli Oroszorsz.,
Macedonia ; — tamaricis 2. Délny. Németorsz., Franczia- és Spa-
nyolorsz., Svajez, Bithynia, Syria, Hyrcania, Vura, Tenerifa.

Orneodes (Alucita) palodactyla Z. dny. Németorsz., délk.
Francziaorsz., Andalusia, Siciliaa közép Olaszorsz., Bithynia,
SYTr12.

Acalla (Teras) variegana v. insignana H. 5. Közép-Olasz-
orsz., Oroszorsz., Kárinthia, Krajna.

Amphisa rhombicana H. S. Alsó-Ausztria, Csehország, köz.
Olaszorsz.

Dichelia (Heterognomon) hyerana Mill. Délny. Európa, Si-
cilia, Algir, Kanári szigetek.

Eulia (Loohoderus) cupressana Dup. déli Francziaorsz., kö-
zép Olaszorsz , Bithynia, Catalonia.

Cnephasia (Sciaphila) monochromana Hein. Déli Krajna.

Lozopera bilbaensis Rössl. Spanyol- és Francziaorsz., Corsica,
Sardinia.

A magyar lepke-fauna bővülése, 95

Conchylis simoniana Stgr. Spanyolország; — conjunctana
Mn. Thüringia, Bithynia ; — zephyrana v. scabidulana Ld. Románia,
Görögoisz., Kis-Ázsia, Syria; — implicitand Wk. Közép-Európa,
Galiczia; — roseofasciana Mn. Bécs, Déli Francziaorsz., Corsicá,

Bithyníia, Antiochia, (Bécs ")

Euxanthis (Cochylis) meridiana Stgr. déli Francziaorsz. ,
Spanyol- és Görögorsz., Sarepta, Pontus.

Carposina berberidella H. S. Közép-Németország, Galiczia,
déli Tirol, Styria, Krajna, Antiochia.

Olethreutes (Penthina) sororiana H. S. Sziczilia ; Görögorsz.,
Kis-Ázsia, Dauria.

Crocidosema plebejana 7. déli Németorsz., déli Francziorsz.,
Sicilia, Corsica, Alsó-Ausztria, Andalusia, Syria, Austrália, közép
és dél Amerika.

Epiblema agrestana Tr. Alsó-Ausztria, Corsica, Sicilia,
Bithynia ; — albuamnena 27. Andalusia, Sardinia, Sicilia, déli
Oroszorsz. ; — fervidana Z. Alsó-Ausztria, Krajna, Sardinia, Si-
cilia:; — .commodestana Rössl. Bilbao, Déli Francziaorsz ; — nigri-
cana H. S., Közép-Európa, Svédorsz., Felső-Olaszorsz., Görögorsz,
Taurus; — obscurana H. S. Ausztria, Morvaorsz, Tirol, Bajor-
orsz., Piemont.

Grabholitha corollana Hb. közép Európa, Finnorsz., észak-

nyug. Oroszország; — gracca Stgr. Görögország; — selenana
Z. déli Francziaorsz., Sardinia, Siclia, Görögorsz., déli Oroszorsz.
Pamone juliana Curt. Közép-Európa, Svédország; — och-

senheimeriana 7. Közép-Európa, Livland, Svédorsz., Kis-Ázsia.

Calantica albella 2. Nyug. Németorsz., Francziaország.

Yponomeuta (Hyponomeuta) egregiellus Dup. Spanyolorsz,,
déli Francziaorsz., Piemont, déli Tirol; — imahalebellus Gn. Fran-
czíaorsz., Alsó-Ausztria, Sicilia.

Pavadoxus osyridellus Stt. Déli Francziaország, Andalusia
Pithynia.

Argyresthia sorbiella Tr. közép és ész. Németország, nyug.
Oroszorsz., köz. Olaszorsz.

Plutella Hufnagelü 27. Alsó-Ausztria, Galiczia, Krajna

sicilia.

Cerostoma instabilella Mn. Aragonia, Kis-Ázsia, Tarbagatai ;
— strichonella Mn. Aragonia, Pontus, Tura; — semitessella Mn.
PONtÚS 5 — SOÜIDÉNYELLA GET. Fontús:

Melzneria (Parasia) torridella Mn. Corsica, Sicilia, Bithynia ;
— selaginella Mn. Corsica.

96 Dr. Uhryk Nándor.

Gelechia terebinthinella H. S. Bulgária, Bithynia, Pontus.

Lita ocellatella Boyd (korticolella .Kössl.) Németorsz., An-
golorsz., Madeira, Sziczilia, Kis-Ázsia ; — gallincolella Mn. Maureta-
nia; — fischerella Tr. Németorsz., Ausztria, Livland ; — cisíi Stt
déli Németország.

Xystophora tentiella Mn. Bithynia ; — síriatopurctella Rbl.

Közép-Olaszorsz., Corsica, Bithynia; —- momadella Z. Krajna,
ész. Spanyolorsz. ; — lutulentella Z. Ausztria, Németország, Finn-
ország, Livland, Angolország, Bithynia.

Anacampsis fulvistilella Rbl. Csak Dalmáczia ; —- migrvitella
Z. Andalusia, Sicilia; — remissella 2Z. Németorsz., Sícilia,
Bithynia.

Aristotelia (Ergatis) decoratella Stgr. Sicilia, déli Kauka-
zus, Bithynia.

Ptocheuusa littorella Dgl. Ausztria, Angolorsz., déli Franczia-
orsz., Közép és Felső-Oroszorsz., Corsica.

Stenolechia (Poecilia) gemmella L. IKözép-Európa, Nyug.
Oroszország.

Rhinosia cervinella Ev. Ural.

Megacraspedus subdolellus Stgr. Andalusia, Déli-Franczia-

ország ; — lanceolellus 2. Nyug.-Németorsz., Déli és Közép-Olasz-
OSZ, IGOTSÍGA.
Symmoca designatella H. S. Bithynia, Taurus : — undecim-

pumctella Mn. Görögorsz., Romania, Bithynia; — pallida Stgr.
9icilia.

Xenopathia Novaki Rbl. Csak Dalmáczia.

Pleurota filigerella Mn. Kaukazus ; — amaniella Mn. Portu-
galia, Taurus.

Psecadia flavianella Tr. Krajna, Bithynia, Pontus.

Depressaria irrorata Stgr. Vallis, Faranczia- és Görögorsz.,
Sicilia, Syria; — sguamosa Mn. Catalania, Sicilia, Bithynia ;
— aridella Mn. Krajna, Görögorsz., Bithynia ; — rutana F. Spa-
nyolorsz., Déli-Francziaorsz, Olaszorsz., Déli-Tirol; — amanthi-
cella Hein. Déli-Németorsz., Alsó-Ausztria, Galiczia, Persia, Tura ;
— crassiventrella Rbl. Csak Dalmaczia ; — farilella Tr. Német-
és - Francziaorsz., Alsó-Ausztria, Tirol, Karinthia, Livland;
veneficella Z. Andalusia, Sicilía, Görögorsz., Bithynia ; — teweb-
ricosa Z. Sicilia, Syria, Bithynia ; — Douglasella Stt. Közép-Euró-
pa, Dánia, Sicilia ; — hirtipalbis 2. Naxos, Bithynia.

Borkhausenia praeditella Rbl. Csak Dalmáczia ; — icterinella
Mn. Görögorsz., Pontus, Syria.

A magynr lepke-fauna bővűlése. 97

Scyéhris (Butalis) dissimilella H. S. Déli-Németorsz., Fran-
cziaorsz., Svajcz, Corsica, Bithynia; — acanthella God. Déli-Fran-
cziaorsz., Spanyolorsz.

Stathmopoda Gtuerini Stt. Déli-Tirol, Déli Franczíaorsz.,
Olasz- és Görögország.

Kirándulás Abauj-Torna megyébe.
Irta A. Aigner Lajos.
dát, (TI

Denigue nem jó henczegni! Előző közleményemet azzal a
kérkedéssel fejeztem be, hogy Kassán barátságos ebéd mellet nem
maradtam nagyon szárazon, de el sem áztam. Már pedig mi tű-
rés tagadás, be kell vallanom, a tények ellenére s illetőleg a mel-
lett látszanak bizonyítani, hogy a kassai bor csakugyan erős. Meg-
esett velem ugyanis az a hiba, hogy Kassán a premontrei kano-
nokrend vendégszeretetét élveztem, sa czikkben mégis a cisterciták
ebédét és társaságát dicsértém. No, de hát ez voltaképen nem
nagy baj s volt már alkalmam tapasztalni, hogy a cistereiták épen
oly vendégszeretők, kedvesek és boruk sem gyöngébb, mint a
premontreieké.

Ez alkalommal közlöm a megyében megfigyelt lepkék jegy-
zéket, megemlítvén, hogy az egyik faj Cacoecia aeriferana Hs.
eddigelé Magyarország területéről nem volt ismeretes.

Papilio Podalírius trans. g. ae. Zanclaeus Z. és Machaon
L. (a tornai váron sok). Parnassius Apollo L. (Szádellő, Áj).

Pieris brassicae L., napi g. ae. napaeae Esp., Daplidice L.
Meptidiasasínapisul sei v. lathepsi Elb:," 8." ae: diniensis .B.,! ab.
erysimi Bkh. Colias Hyale L., ab. flava Husz. Gonopteryx rhamni
(tömérdek).

Apatura Iris L., Ilia Schiff. Limenitis Sibylla L., WWeftis
Lucilla F. és Aceris Lep. (árnyas erdei utakon gyakori). Pyrameis
Atalanta L., cardui L. Vanessa Jo. L., ürticae L., Antiopa L. Poly-
gonia C-album L., g. ae. Hutchinsoni Robs. Arachnia Levana g.
ae. prorsá L. . ab. porima O. Melítaeá "Phoebe Kn;, Didyma O.
Trivia Schiff., Athalia Roth., Dictynna Esp. Argynnis Dia L.,
Inor Rots., Latonia L. Aglaja L., Niobe L., Adippe L-, Páphia L.
(sok), Melanargia Galatea L., ab. leucomelas Esp: Erebia aethiops
Esp. és Ligea L. (gyakori) v. Adyte Hb., Euryale Esp, Satyrus

98 A. Aigner Lajos

Hermione L. és Bríseis L. (kivált a tornai váron sok). Semele L.,
Arethusa Esp., Dryas Sc. Parargye Egeria v. egerides L., Megaera
L., Maera L. Aphantopus hyperanthus L., Epinephele Yurtina L.,
Lycaon Roth. Coenonympha Iphis Schiff., Pamphilus L.,

Nemeobius Lucina L.

Thecla spini Schiff., w-album Kn. ilicis Esp. Acaciae (mind
már kopottak). Zephyrus guercus L., betulae L. Chrysophanus
virgaureae L., Thersamon Esp., Hippothoe L., Phloeas L.. Dorilis
Hfn. Lwyeaena Argiades Pall., ab. Coretas O., ab. decolórata Stgr.
Argus L. (Aegon Schiff.) (tömérdek), Argyrognomon Bgst., Orion.
Pall., Astrarche Bgst., Icarus Roth, ab. icarinus Ser., Fylas Esp$
Meleager Esp. és Corydon Poda (gyakori), minima Fssl., Semiar-
gus Roth, Alcon F., Arion L. Cyaniris Argiolus L.

Adopaea lineola O., thaumas Hfn, Actaeon Rott. Auwgiades
comma L, sylvanus Esp. Charcharodus alceae Esp. Hesperia
carthami Hb., orbifer Hb., alveus Hb., malvae L. Thanaos Tages L.

Smerinthus populi L. Metopsílus porceilus L. Hemaris sca-
biosae Z.

Stauropus fagi L. Pheosia tremula Cl.

Orgyia antigua L. Dasychira pudibunda L. (hernyó), Porthesia
similis Fssl. Lymantria dispar L. (hernyó), monacha L. (A.-Idka).

Macrothylacia rubi L. (hernyó).

Cilix glaucata Sc.

Acronycta tridens Schiff., rumicis L.

Agrotis strigula Thnb., signum F., baja F. Mamestra leu-
cophaea View, brassicae L., persicariae L., genistae Bkh., disst-
milis Kn., trifolii Rott., Dentina Esp, Hadena ochroleuca Esp.,
secalis ab. nictitans Esp.. Hydroecia nictitans Bkh., Lucesia virens
L., v. immaculata Stgr.

Leucamia conigera F. Caradrina guadripunctata F., Hydrilla
gluteosa Tr., Amphipyra tragopogonis L., pyramidae L., Cucullia
umbratica L., campanulae Frr. Heliothis cdipsacea L. Acontia
luctuosa Esp., Eublemma arcuinna Hb. Prothymnia viridaria
CI. Emmelia trabealís Sc.

Abrostola triplasia L. Plusia chrysitis L., jota ab. perconta-
tionis Fr. Euclidia glyphica L. Catocala elecia Bkh., muptadós
promissa Esp. 7oxocampa viciae Hb.

Zamclognatha tarsiplumalis Hb. Herminia derivalis Hb., ten-
tacularia L. Hypena proboscidalis L., rostralis L.

Nemoria viridata L., porrinata Z.. pulmentaria Cn. Thalera
fimbrialis Sc.

ant tél tn

Kirándulás Abauj-Torna megyébe. 99

Acidalia similata Thnb., ochrata Sc., rufaria Hb,, moniliata
F., virgularia Hb., laevigata Sc., dilutaria Hb., v. holosericearia
imornata Tiw., deversaria EI. 55., amersata L., " ab. .spoliata " Sígr.,
immorata L., rubiginata Hfn., margine-punctata Göz., incanata L.,
strigilaria Hb., ornata Sc. Ephyra punctaria L. Khodostrophia vi-
bicaria CI. Timandra amata L.

Lytria purpuraria L. Ortholitha cervinata Schiff., limitata
Sc., bipunctaria Schiff., Scotosia rhamnata Schiff., Larentia dotata
je ocellata I. variata Schitf., fluctuata L., ferrugata CIl.,. galiata
Hb., rivata Hb. sociata Bkh., lugubrata Stgr., alchemíllata L.,
bilineata L , comitata L. Asthena candidata Schiff. Tephroclystia
subnotata Hb., succenturiata ab. oxydata Tr.

Abraxas grossulariata Zs., marginata L., adustata Schiff.

Deilinta pusaria L. Ennomos guercinaria Hfn., ab car-
pinaria Hb., Zherapis evonymaria Schiff. Crocallis elinguaria L.
(Idka.) Angerona prunaria L. Eurymene dolabraria L. Epione api-
caria Schiff. Hypoplectis adpersaria Hb. Caustoloma flavicaria
Hb. Amphidasis betularia L. Boarmia repandata L., roboraria
Schiff. lichenaria Hfn., selenaria Hb., crepuscularia L. Thamnonoma
brunneata Thnb. Phasiane glarearia Brahm, Eubolia avenacearia
F. g. ae. flavidaria Ev., murinaria F., Apilates gilvaria F.

Syntomis Phegea L. Dysauxes ancilla L.

Spilosoma menthastri Esp. Phragmatobia fuliginosa L. Dia-
ciisia sanio L. Arctia casta Esp. GCallimorpha domiuula L.,
guadripunctaria Pod.

Nudaria mandana L. Miltochrista miniata HForst. OÖOeonistis
guadra L. Lithosia lurideola Zinck. complana L.

Zygaena purpuralis Brün., brizae Esp., scabiosae Schev,
achillae Esp., filipendulae L., angelicae O., Ephialtes ab. trigonillae
Esp., carniolica Sc. Ino globulariae Hb.

Sesia tipulifornis Cl.

Aphomia sociella L. Crambus perlellus v. Warringtonellus
Stt. chrysonuchellus Sec., culmellus L. Alispa angustella Hb.
Eccopisa effractella Z., Salebria semirubella Sc., v. sanguinella Hb.,
Endotricha fiammealis Schiff., Aglossa pinguinalis L. Hercxulia
rubidalis Schiff. Cledeobia angustalis Schiff. Psammotis hyalinalis
Hb. Eurrhypara urticata L. Scoparia crataegella Hb. Sylegta ru-
ralis Sc. Evergestis estimalis Sc. Phlyctaenodes palealis Schiff.,
verticalis L., sticticalis L. Zitanmio pollinalis Schiff. Metasia ophi-
alis Tr. Pionea pandalis Hb. Pyrausta fuscalis Schiff., sambucalis
Hb., perlucidalis Hb., purpuralis L., aurata Sc,

100 A. Aigner Lajos.

Pterophorus monodactylus L., osteodactylus Z. Stenoptilia
pterodactyla L.

Dichelia gnomana Cl. Cacoecia aeriferana H. S. Cnephasia
Penziana Thnbg. Conchylis ciliella Hb. Olethreutes lacunana Dup.

Yponomeuta plumbella Schiff.

Nemotois metallicus v. aerosellus Z.

Magyarország Cerambycidáit.
Irta Csiki Ernő.
JT:
3. nemzetség : Lepturini.

ZAN Me kt NAEIOHNTA NNA NOS TOTMKKÜT SÁS TAK

1. A szárnyfedők a potrohot egészen befedik (legfeljebb an-
nak vége marad szabadon), meg nem rövidültek. (Lep-

VAN ÁS AS DIR) BANZER EE TTI "És TELEZŐ E ta
SUTA Iszarnytedők igen rövidek, a potrohot n nem takarják be
(VEGYAGTE NE Kla HAz dev járeB KEREM eV
2. Az telőtorv elül szükitett, oldalán erős tüskével vagy du-
dorral, hátsó szögletei tompák, töbonyitekerekütette ik ZEssstttos

— Az előtor oldalán nincs tüske vagy erőteljes dudor, leg-
feljebb egy kis dudorszerü kiszélesedés, utóbbi esetben
azután a hátsó szögletek hegyesen kihuzottak sze ee s eSat

3. Az előmell az első csipők között magas és széles, a Csi-
pők tehát jól elválasztottak. A szemek finoman reczézettek,
alig kikanyaritottak. A csápok rövidek, az előtor tövén
alig érnek tul. Az előtor oldaltüskéje hegyes. A hátsó

lábfej első ize széles és rövid. .. --. 7. Rhagium.
s Az előmelltazatelsőtkesíbőküközött alacsony és keskeny,
ezek tehát alig elválasztottak. .. . ént; EZ a EZÉS

4. A fej a szemek mögötti erőteljes halántékon tul egyszerre
befüződött, az előtor oldaltüskéje nagy, a hátsó lábszáron
annak vége előtt kimetszés nincs (o 4. sirás LT ASÉSEKB

— A fej a szemek mögött egyenletesen keskenyedő, csak
egyes esetekben van kicsiny halánték kifejlődve, de akkor a
hátsó lábszár vége előtt kimetszett, vagy az előtor oldal-
dudorkája apnórés ütöm a ette st átsettt MB SEN [/-

9. A szem finoman reczézett, mély kimetszéssel." AZ előtor
oldalán levő dudor kupforma, hegye tompa. ... 8. Rhamnusium.

— " A szem durván reczézett, az előtor oldalán levő tüske

küpfotma se gyest b see st NT ezttl EN) ELL ele

6 A csápok vastagok, a negyedik csápiz az . elsőnél sokkal .
rövidebb. A szem harántos, alig kimetszett .. 9. Xylosteus.

h9)5

15

16.

Magyarország Cerambycidái 101

A csápok vékonyak, a negyedik csápíz olyan hosszú, vagy
kissé hosszabb az elsőnél. A szem kerekített veseforma
fmélyen "kimetszett Egerek eszes Leptorrhabdium.
A hátsó lábszár a vége előtt erősen kimetszett, a tüskék
a kimetszés elején vannak A ÖNT a szárnyfedők csúcsa
Teged ét TemelSzetbű eset ses HAL ÓNARÉSÁLRÓ SAE ENKÉS a TORT
A hátsó lábszár a vége előtt nem vagy alig kimetszett,
ugy hogy a tüskék a lábszár végén vannak elhelyezve 9.
Az első lábak izvápája hátúl nyitott, a középső és hátsó
czombok egyszerüek. ago költi sesmat zet SZU ÜHIZESTOXOTÚS:
Az első lábak izvápája hátul zárt, a IKÖZÉDSŐ "és ShátsÓ
czombok hátsó széle finoman fogazott, csak a végük előtt

Vantogy MmagyoDDMOSACSka s én E ELS a 13. Akimerus.
A csápok a szemek előtt, vagy azok elülső szélével egy
ja ANyDanteredmektezt ses EZEN BÓK VENNE ETŐ

A csápok a szemek között erednek. A fej a szemek mö-
gött fokozatosan keskenyedik. Az előtor oldaltüskéje erő-

teljes ÍS SNYTESANÉK a AE zá ÖLE ZAHOAN VAL NAS SZET ÉRETT he ESETET OXYMITUSI
A hátsó lábfej harmadik ize nem . egészen a közepéig

osztott. A szemek mélyen kimetszettek. .. ... 14. Pachyta.
A hátsó lábfej erősen (a középen tulig) kétkaréjú .. 1l.

A fej a szemek mögött fokozatosan keskenyedik, halánték
nincs. A harmadik csápíz hosszabb, mint az első és mint
a negyedik. Az előtor mély középbarázda nélkül. A szárny-
fedők feketék és sárgák vagy egészen feketék. 15. Evodinus.
A fejen a szemek mögött elég jól látható halánték van.
A harmadik csápiz hosszabb a negyediknél, de rövidebb
az elsőnél. Az előtoron mély középbarázda van. A szárny-
fedők fémes kék, vagy zöld szinüek. ... ... I6. Gaurotes.
A fej a szemek mögött fokozatosan keskenyedő, elkülö-
nitett halánték nélkűl. A szemek alig kimetszettek. 17. Acmaeops.
A fejen a szemek mögött tisztán kív ehető, mélyen befüző-

ele aLAMtÓle VAN US je 3 Slkög
A harmadik és negyedik csápiz egy üttesen rövidebb az
ötödiknél. ... v SAYA ZU OZ ÉeAzneria.
A harmadik és negyedik csápiz együttvéve sokkal hosz-
szahbb az ötödiknél. szazugeták 8 betette X . 14.
Az előmell nyulványa egyszerű, a csipők között nem ki-
szélesedő 4 588 séA SZER KÖT
Az előmell nyulványának a vége a csipők között kiszéle-
HOUSE és szt éa édi sé 4).
A szemek alig kikany: rritottak, a felső állkapcsok tövéhez
közel fekvők, a pofák ennélfogva rövidek. ... 18. Cortodera.

A szemek kikanyaritottak, a felső álikapcsok tövétől távol
fekvők, a pofák szélesek. Az előtor elül-hátul erősen be-

TÜZŐHOEE Ét tt e vb: 1984 Pidonla:
A szemek a felső álkapcsok tővétől távol fekvők, a po-
FÁLHMAGYOKS ESZI TET lájtés zel ÉV:

A szemek a felső álkapcsok tövéhez közel fekvők, a pofák
EHESTES VA OTÉVTGG ke Tate T as án s Attet Aru zár rez ve SRE 21.

102

17

18.

19.

b

Csiki Eynő

Az előtor hátsó szögletei tompák 4 6. MÉLY 2 skot
Azaclóton hátsó : szögletei hegyesek a TAKE ASE NN ESTSÉTERENNNSEA UN
A :Szárnyitedők oldalai pátrhúzamosak: E att Tette ds tttttattelátő
A szárnyfedők hátrafelé keskenyedők . — . . 23. Léptura.
Az előtor közepe bemélyedt, elűl-hátúl erősen befüződött,

a dejtető skissé. benyomott mes eza, sa sz sei de NNLVG TAB
Az előtor ívelt, domboru, a tövén. alig befüződött. A fej

a szemek mögött erősen befüződött. .. — .. — 22. Anoplodera.
A. szárnyfedők csucsa egyenkint kerekitett . ... 24. Judolia.

A szárnyfedők csucsa egyenesen lemetszett vagy kissé
öblös és legalább is a külső szögleteik hegyesek. 25. Strangalia.
Az előmell nyulványa az első csipők közepéig ér, a fej-
paizs ésa homlok közötti varrat egyenes és a szemek
elülső "széle selőtt Tekszüke si ds Sze zo TÁlOStOtnat
A keskeny előmell keresztülhúzódik az első csipők között
a tejpaizs és a homlok közötti varrat a középen a szemek
elülső széle mögé kihuzott. .. .. .. — 27. Grammoptera.
Az előmell harántos, keskeny, legalább is négyszer oly
széles, mint hosszu, néhány erőteljes harántredővel. 28. Necydalis.
Az előmell négyszögű, olyan hosszú, vagy hosszabb, mint
széles, igen finoman és sűrűn harántúl ránczolt. 29. Caenoptera.

34

7. nem: Rhagium Habr.
(Stenocorus Ol., Hargium Sam., Allorrhagium Kolbe.)

A ,halánték nagy, hosszú, hátul erősen :Derüződott sss sss
A halánték kicsiny, rövid, hátul csak kissé befüződött.
Fekete, feje és előtora szürke a testhez simuló szőrökkel
fedett, az előtor és a paizsocska csak a középvonal helyén
csupasz. A szárnyfedők sárgásbarnák, foltokban szürkés
szőrökkel fedettek, két többé-kevésbbé széles fekete haránt-
csik és több kisebb folt fekete. A szárnyfedők három hosz-
szanti bordája közül a két külső hátul egyesül A lábak
barnásvörösek, a czombok és lábszárak felül feketések.
Hossza 11—18 mm. — Faunaterületünkben gyakori, a
domb- és hegyvidék lakója. (iudagator Fabr.) 4. inguisitor Linn.
A szárnyfedők foltokban sürün szőrösek, két sárgásvörös
vagy .sárga harántcsikkal MERVE YEN S Ő FELO E eeo kskzn Öt
A szárnyfedők egyenletesen gyéren és finoman, a paizsocs-
ka. ,súrún, szőrös. , A szárnyiedőkön (8 vagy 3 kiemelt
kedő hosszanti borda van. Fekete, a csápok (az első íz
kivételével, a czombok töve, a lábszár és a lábfej bar-
násvörös. A szárnyfedők közepe előtt és mögött egy-egy
sárga harántcsik van, oldalszélük pedig többé-kevésbbé
szélesen vörösbarna. Hossza 13—21 mm. — Termőhelyei
I. Budapest ; II. Kőszeg; 11. Zmió-Váfralja 5" V., Kolozsváat
Brassó ; VII. Fuzine, Bukova-Kusa, Velebit, Stalak, Karszt-
hegység; (osz é .éEake e a SZMTAO e ő a ZA DNLASÉTANTSVNVA

NY

49 "e veRA TREY KKT
a

Magyarország Cerambvycidát. 103

Változata: A szárnyfedők barnásvörös szegélysávja
némelykor hátul erősen kiszélesedik és a hátulsó sárga
harántcsík" eltünik. — Termőhelyei: Fuzine, Velebit. ..

ab. unifasciatum Muls.
A szárnyfedők tövén kér széles barázdaszerü bemélyedés,
az egyik a válldudor, a másik a paizsocska mellett van,
a kettő között pedig dudorszerü kiemelkedés van. Fekete,
foltokban sárga szőrökkel fedett, a paizsocska csúcsa és egy
háromszögü folt a tövén csupasz, a szárnyfedők közepe
előtt és mögött egy-egy széles harántcsik sárgásvörös.
Hossza 17—25 mm. — A hegyvidékben gyakori, de elő
fordul a lapály tölgyeseiben is. (mordax Fabr, ingmisitor
Oliv., scrutator Oliv., grandiceps Thoms.) I. syeophanta Schrnk.
A szárnyfedők tövén csak egy barázdaszerü bemélyedés
van a válldudor mellett; a szárnyfedők töve különben a
bemélyedés és a paizsocska között domboru. Fekete,
foltokban szürke vagy sárgás-szürke szőrökkel fedett, a
szárnyfedők a két sárgásvörös harántcsik között és a
paizsocska csucsa nem szőrös, fénylő fekete. Hossza 13—22
mm. — Magyarország hegyvidékeiben nem ritka. (ingiti-
sitor Panz., Linnei Laich.) .-. --. --. 2. mordax De Geer.

S. nem: Rhamnusium L.atr.

A. has sárgásvörös, a közép- és utómell fekete. Feje,
előtora, a csápok (végük némelykor feketés) és a lábak
sárgás-vörösek, a szárnyfedők fémfényű kékek, csak ol-
dalszélük elül sárgás. Hossza 16—22 mm. Magyarország
egész területén található, de ritka. (salicis Fabr., etruscum
Rossi, ruficolle Herbst, Schrankii Laich.) I. bicolor Schrank.
Változata: Gyakran a szárnyfedők is sárgás-vörösek.

ab. glaucopterum Schall.
A has fekete. Egészen fekete, szárnyfedői kékes feketék.
A csápok vékonyak. Hossza 20—24 mm. — Görögor-
szágban és Syriában fordul elő. A M. Nemz. Muzeum
gyüjteményében egy Frivaldszky Imre gyüjteményéből
szármázó magyarországi példány is van, ennek közelebbi
termőhelye azonban ismeretlen. ... ... 2. graecum Sehauf

9. nem: Xylosteus JC. Eriv.

Világos vagy sötét barnásvörös, a szárnyfedők sár-
gásvörös foltokkal, ezek közül kettő elül van, az egyik
közel a varrathoz, a másik valamivel hátrább az oldal-
szél mellett, egy széles harántcsik vagy folt a szárnyfe-
dők közepén túl és egy kisebb folt a csúcs előtt van.
Némelykor e foltok többé kevésbbé összefolynak és pe-
dig hosszanti sávókká is A hímek nyúlánkabbak, szárny-
fedőik oldalszéle párhuzamos, a nőstények zömökebbek,
szárnyfedőik oldalszéle ívelt. Hossza 12—16 mm. —

104

Csiki Ernő.

Magyarország déli részeiben (V. Görgényi havasok, Tészla,
Biassó, Keresztény havas, Zajzon, Lotriora völgye, Presba;
VI. Szemenik, Herkulesfürdő, Korniaréva; VII. Velebit ;
X. Bosznia.) és azonkívül Törökországban is előfordul.
Nagyon ritka. (rufiventris Germ.) ... 1. Spinolae E. Friv.

10. nem: Leptorrhabdium Kíraatz.

Fekete, a fej és az előtor sűrűn szőrösek, a csápok,
a lábszár vége és a lábfej barnás. A szárnyfedők oldal-
széle mellett két homályos sárgásvörös, keskeny zegzugos
és befelé futó csík van, az elülső hátrafelé, a hátsó előre
irányult. Hossza 125—16 mm. — Nagyon ritka ; Hor-
vátországban Biró Lajos gyűjtött egy példányt a Vaganski
vrh-ban, előfordul azután még Dalmácziában, Illyriaban
és Törökországban. (gracile Kr. 1872.) 1. illyricum Kr. 1870.

11. nem: Oxymirus Muls.

Fekete, felül gyéren, alul sűrűn szőrös, a csápok,
a czombok alul, az egész lábszár és lábfej, a hasi leme-
zek részben és a szárnyfedők sárgás barnás-vörösek,
utóbbiak varratja és egy többé-kevésbbé széles sáv a váll

irányában fekete. Hossza 16—23 mm. — Előfordul a
Kárpátok egész területén, a Bihari hegységben, a Karszt-
Dan stb. A(vittatus "Ginnel) Ph sttéa Tett éa Ae KG ÜTSOTÉNNT

Változatai" 1. Egészen Tekete!), "csak a tapo-
gatók, a csápdudor, a lábak feje és némelykor a lábszá-
rak töve is barnásvörös. (miger Oliv.) ... ab noctis Linn.
2. Némelykor az állat egészen sárgásbarna —
"Vermóhelye: "e ds" Remecz s ta AGYÚlatalvas szava NT [dtárettets
(testaceus Gredl.) 6 —— 0.2. 2. ab. Verneuli Muls.

12. nem: NPoxotus Serv.
(Anisorus Muls., Minaderus Muls., Stenochorus Bedel.)

A csápok harmadik íze hosszabb az ötödiknél.
Felül finoman és sűrűn pontozott, közbeszúrt nagyobb
pontokkal és sárga szőrökkel fedett. Feje, előtora és melle
fekete, a csápok töve, a lábak és a szárnyfedők töve
sárga, utóbbiak különben feketék. Hossza 12—24 mm.

— A hegyidékekben nem ritka. (rufiventris Marsh)

ee hal sel pe ÁL TE AEZÉN KÖ SES TESZ CTÉZÉRONSE , SELNA NEEE SÁLVÁTLE ÁTKTBTETÉTATT HESS ÁKEKET
Változatad: 14 Asszárnyiédők. egészen ssárgak

vagy legfeljebb a varrat mellett kissé feketések. A törsz-

1) Eddig a fekete alakot (0. noetis L.) a cursor himjének tartották, a sávos

alakot (cursor L.) pedig a nősténynek, A M. N. Muzeumban vannak azonban
fekete hímek és nőstények és sávos hímek és nőstények is. Ennélfogva a Linné-
féle későbbi nwoctis-t mint szineltérést elkülönitettem.

s,
a átl

Magyarország Cerambycidaát. 105

fajjal együtt található, nem ritka. (cantharinus Herbst.)

a : új ab geniculatus Fourcr.
SONT szárnyfedők feketék, csak a vállon van egy

kisebb sárga folt, a lábak és csápok sárgák. —- Ritkább,

termőhelyei : IV. Homonna ; V. Szt.-Erzsébet. ab. laevis Oiiv.
3. A szárnyfedők, a csápok és lábak egészen feke-

ték. — Rilka. " Termóhelyei :" 1117" Pozsony ;., VII... Velebit.

(splendens Laich.) ... ... --- --- ab. chrysogaster Schrnk.

A csápok harmadik íze rövidebb az ötödiknél. Felül

finoman ránczolva pontozott, közbeszórt nagyobb pontok-

kal. A hím fekete, a szárnyfedők válla és a has sárgás-

vörös ; előtora hosszabb mint széles, a szárnyfedők hátra-

felé erősen keskenyedők. A nőstény fekete, szárny-

fedői sárgásbarnák, előtora alig hosszabb mint széles.

Hossza 11—90 mm. — A tölgyesekben nem ritka. (hu-

ÜTEKÜLS KR ERDT Eez ge a a e eza eaa tk ZÉ Tt sutás gyuercus Goeze.
VATtoz ata a Némely kor a nőstények szárnyfedői

is feketék. Ritka; termőhelyei: I. Budapest, Péczel, lsa-

SSZEETÍNNBST SE AGE A get Se I ee kesz AU: discolor Fleisch.

13. nem: Akimerus Serv

Fekete, ránczolva pontozott, feje, előtora, a paizocska
és teste alul sűrűn sárga szőrökkel fedett. A szárnyfedők
egyszínű vörösbarnák (3), vörösbarnák vagy feketés-
barnák a közepükön sárgás harántcsíikkal (2). Hossza 18 —24
mm. — Ritka; termőhelyei: I. Budapest, Budakesz ; II.
Pilis-Maróth ; III. Tárkány. (cincins Fabr) 1. Scháfferi Linn.

14. nem: Pachyta S erv.
(Anthophylax [Motsch.] Blessig.)

A csápok — harmadik íze majdnem . kétszer — olyan
hosszú mint a negyedik. A szárnyfedők sűrűn és durván
pontozottak. Fekete, a hím szárnyfedői sárgásbarnák, a
varrat, az oldalszegély és némelykor a szárnyfedők csúcsa
is feketés, a nőstény szárnyfedői világos barnás-sárgák
két kisebb-nagyobb, elmosódott barna vagy fekete folttal,
ezek többé-kevésbbé össze is folynak. Hossza 11—24
mm. — Előfordul a Kárpátokban. (fpedella De Geer, spa-
dicea Payk.) HÉ AES ÁTOK] o ÜLET HL b
A csápok harmadik íze csak kissé hosszabb a negye-
diknél. Fekete, a szárnyfedők sárgák, mindegyiken két
élesen határolt fekete folt. Hossza 11—22 mm. — A Kár-
pátok egész területén nem ritka (fimida Scop.) -
EÁ VEÉR ÜK MEA Dee Zaááh a Ze guadrimaculata Linn.
Változata: . Némely kor mindegyik szárnyfedőn
csak egy fekete foltvan. — Ritka; Magyarországon eddig
csak Tátraszéplakon gyűjtötték. (W achsmann EF.)
m-a. ab. bimaculata Schönh.

K ülönfélék.

Mérges hernyószőrökről tartott előadást Dr. GorkaSándor
a Természettudományi Társulat állattani szakosztálya 19083 márcz.
6-iki ülésén. Cnethocampa és Porthesia stb. lepkenemek hernyói-
nak szőrei az emberen és állaton gyuladást és csalánkiütéshez
hasonló kiütést idéznek elő. A tudomány erre nézve kétféle ma-
gyarázatot nyújt. Az egyik szerint a gyuladás a bőrbe, illetőleg a
vezetékmirígyek vezetőibe nyomuló fogasszórök mechanikai inger-
lésén alapszik, a másik szerint pedig a szőrrel kapcsolatos mirígy
mérges váladékának a hatasa. Előadónak a Porthesia chrysorrhoea L.,
Arctia caja L. és Bombya rubi L. hernyójának levágott sző: eiből alko-
hollal, chloroformvízzel és főleg aetherrel oly anyagokat sikerült
kivonnia, melyek bőrre kenve ugyanoly gyuladást okoznak, mint
az önmaguktól letöredezett hernyószőrök, holott az ekkép kezelt
szőrök — melyek semmiféle szerkezeti víltozást nem szenvedtek —
már nem okoznak gyuladást. Ezek a kisérletek határozottan a sző-
rök vegyi hatását bizonyítják. Előadó azután megvizsgálta, vajjon
a gyuladást okozó anyag csak a szőrökben rejlik-e, vagy pedig
más szervekbén is előfordul s úgy tapasztalta, hogy számos her
nyó. (Saturmia pyri Schiff., Psilura monacha L., Vanessa Jol.
stb.) és kifejlett rovar bőréből, Malpighi-edényeiből, valamint vég-
beléből készített kivonat szintén gyuladást okoz. Ezek az észle:e-
tek, valamint Fabre vizsgálatai valószínűvé teszik, hogy a her-
nyók szőreiben rejlő mérges anyag a rovaroknál általánosan elter-
jedt anyagforgalmi termék, mely úgyszóiván, minden rovar sajátja,
hogy pedig csak a Búcsújáró hernyó esetében oly szembeszökő
hatású, az a hernyó morphologiai sajátosságának és életmódjának
következménye. Figyelembe veendő ugyanis, hogy a hernyók nagy
mennyiségben, társasan élnek, közös fészkekben vedlenek s így a
méregmirígygyel kapcsolatos és a bőrről nagyon könnyen leváló
fogasszőrök még azcnfelül a szintén mérges anyagforgalnii termé-
kekkel, így főleg az ürülékkel érintkeznek. F abr6e a ható anya
got cantharidinnek tarjta; előadónak azonban egyszer sem sikerült
cantharidint kimutatnia. A vegyi vizsgálatok arról tanuskodnak,
hogy a hernyószőrökből készített kivonat hangyasavat és organikus
basíst tartalmaz. A fehérjereactiók határozott eredniénye az oldat
collodialis természete mellett szól s az a körülmény, hogy a fel-
forralt kivonat hatása jelentékenyén megcsapoan, enzymaszerű
anyag jelenlétét teszi valószínűvé.

A házi méh bélcsatornájáról Abonyi Sándor tartott elő-
adást a Természettudományi Társulat állattani szakosztálya 1903.
márcz. 6-iki ülésén. A házi méh (Apis mellifica L ) 3 részre oszt-
ható bélcsatornája két alaptypus szerint szerveződik. Az első ty-

A
4
1
4

Különfélék. 107

pusba tartozó elő- és utóbelet az jellemzi, hogy bélhámja mindig
chitinintimát visel. A hámsejtek alakjaés működése mindig egy és
ugyanaz s a megfelelő bélszakaszok izomzata erőteljes fejlettségű,
A másik typus szerint alakult középbél hámsejtjei nircsenek chi-
tinintimával borítva, hanem a bél ürege felé eső felületükön pro-
toplasma szálacskákból álló sörte szegély ötlik fel. Az egyes
hámsejtek alakja, valamint protoplasma- és magszerkezete is az
élettani működesnek megfelelően módosul. A középbél idomzata
gyűrűs es hosszanti elemekből áll, melyek közül csak a külső,
hosszant futók ágaznak el és szövődnek izomhálóvá. A kétféle-
képen felépített bélrészek összenövési helyét az alaphártyáig leha-
ladó chitinintima jelzi. A középbél és utóbél között levő határ a
Malpighi-edények beömlése mögé esik, ez utóbbiak tehát a kifej-
lett egyénben morphologiailas a középbélhez tartoznak. Az egyön-
tetűen működő bélrészeket zárógyűrűk (sphincter) választjak el
egymástól. Legerősebbek a chylusbelet nyitó és záró izomgyűrűk ;
az első a nyelecske vagy nyak felső részén, az utóbbi a Malpighi-
edények benyílása alatt, az utóbél felső részén van, Az előbélnek
níncs actív élettani működése. A kőzépbél a táplálék megemész-
tésére és felszívására szolgál, e folyamatból azonban a zsírok ki
vannak zárva, mert felszívódott zsír csak a középbél alsó és az
utábél felső részében mutatható ki. Ugy láiszik, hogy a zsír a
Malpíghi-edények váladékának hatása alatt válik felszívódásra al-
kalmassá. Az u. n. peritrophikus hártya kiürítését az utóbél bil-
lentyűs felső része teljesíti, mely hátrafelé irányult echitintüskéket
visel. A tüskék által szétfosztott darabok azután a végbélben gyűl-
nek össze. A végbélmirigyek szöveti szerkezetére jellemző, hogy
a sejtek oszlopéleinél felső végeiken kitáguló és csaknem a chitin-
intima alső felületéig terjedő csatornácskák . haladnak, melyek a
trachea-rendszerrel állnak összeköttetésben.

Az Acherontia Atropos tenyésztése petéből. Az Aízopost nálunk
sokan tenyésztik hernyóból, de tudtommal még senki sem kisér-
lette meg a pillék párositását és petézését vagy pedig a petéből
való tenyésztést. Ennélfogva nem lesz érdektelen, ha az utóbbit
Wünscher német lepkész nyomán (Entom. Jahrbuch 1903.) ismer-
tetjük. A tenyésztésre használta azt a készüléket, a melyet a K.
L. X. 21 lapján leirtam. A petéket Gravozából, Rudolph F.-től
hozatta. Ez 1900. augusztus 29 ér; utnak inditott 12 petét. Ezek
közül (szept. 1-én megérkezvén) utközben 6 hernyó kikelt, a többi
4 nap alatt mind kikelt. A hernyók közül a második vedlésig négy
elpusztult, a többi jól fejlődött; ötöt az illető kitujt, 3 pedig szép
lepkét adott. Az apró hernyó sárgás zöld és farán föfelé álló egye-
nes szarvat visel, mely csaknem oly hosszú mint az egész állat.
Szept. 95-én következett be az első vedlés s ekkor a hernyón fe-
héres oldalsávok mutatkoztak. A második vedlés (szept. 9.) után a
hernyó sárga, kék rajzzal hosszu szarvának alapja is sárga. A har-
madik vedlés (szept. 14.) után a hernyó még sárgább, a ferde ol-
dalsávok pedig sötétebbek ; feje feketén szegélyézett; kissé leha-
jolt szarva sárga és érdes, a fekete stigmák is mutatkoznak. A

108: . Különfélék

negyedik vedlés (szept. 22.) után a hernyó szép czitromsárga ; tes-
tének 4.—11. gyürüjén feketéskék pontok jelentkeznek, oldalán pe-
dig kék (alul feketés) ferde sávok, melyek két gyürün át terjednek,
hátul egymást érintik s igy hegyes szöget alkotnak ; az elülső há-
rom s az utolsó gyürü tiszta sárga; szarva egészen lefelé hajlott
és fölfelé álló kampószerü hegyben végződik; a tor-, has- és toló
lábak feketék. Ezen utolsó vedlésnél az egyik hernyó sötét köntöst
öltött, hátának alapszine okersárga, mely szín oldalt mindíg halvá-
nyabbá lesz s a hason szenynyes szürkébe megy át; a 4.— 10.
testgyürün sötétbarna szinü két íves vonal huzódik végig oly for-
mán, hogy minden gyűrűre két ív esik, melyek hajlása érintkezik,
úgy, hogy hozzávetőleg X alakot öltenek. Ezek az íves vonalak
folytatódnak a 3. gyűrűtől a fejig, csakhogy itt a közök egészen
ki vannak töltve, úgy hogy összefüggő folt keletkezik, melynek kö-
zepét gyönge okersárga vonal szeli át; az elűlső három gyűrűn
oldalt egy-egy szabálytalan okersárga folt látható; a fejen a fekete
szegélyen kivül két keskeny fekete keretű lencse alaku folt van,
melyek között fölfelé irányúlt fekete háromszög áll; a fekete stig-
mák barna vonallal összekötvék; a köz ezen vonal és az ives Vvo-
valak között számos apró barna ponttal borított, míg a stigma-
vonal alatt a hasoldalon számos apró világosabb pont látható; a
lábak s a far fekete színű, a szarv pedig sötétbarna, apró világos
Szemöleseésel Tedett "Szept." 29-en a hernyó Told"aldsmentésés MNOVA
11-én adta meg a lepkét; a hernyó tehát mindössze 28 napig táp-
lálkozott, egész átalakúlása pedig 71 nap alatt ment véghez. A
sötétbarna bábbal következő eljárás vált be: nagy befőttés üveget
félig töltünk meg vizzel és tüllel lazán bekötjük, a tüllbe kis mé-
ly edést nyomunk, a melybe a bábot helyezzük. Az üveget azután
kályhára tesszük, mi által a báb folyton nedves melegséget kapott
Oly bábok, mely eknek nem nyujtunk ily nedves melegséget, csak-
nem kivétel nélkűl elpusztúl. A.
A hangyák nem bírnak intelligentiával, ezt vitatja az ismert
hangya-biologus Wasmann E. (Vergil. Studien üb. d. Seelenleben
d. Ameisen stb.) azokkal szemben, kik a hangyák ösztönét ma-
gas intelligentiának tekintik, viszont nem tartja egyszerü reflex-
automatáknak, miként azt mások (Bethe stb.) teszik. Igen érdekes
pl. következő fejtegetése. Az a gondozás, melyben a hangyák
, valódi" vendégeik némelyikét, vagy házi állataikhóz tartozó, ide-c
gen állatfajokat részesítenek, felületesen tekintve, intelligentiához
igen hasonló. Igy pl. a Lasius nemnek fajai összegyüjtik a levél-
tetvek petéit fészkükben, szorgosan gondjukat viselek és tavasszal
tápláló növényeikre viszik ki a fiatal levéltetveket, melyek édes vá-
adékát nyalogatni szokták De ebből az következtethető-e, hogy a
hangyák ama petéket azzal az intelligens szándékkal gyüjtik, hogy
azokból levéltetveket nyerjenek?" Hogy ezek a peték bizonyos
összefüggésben állanak a levéltetvekkel, az számos hangyára nézve
az érzéki megfigyelés és érzéki tapasztalat tárgya ugyan, de még
ha e levéltetveket csak érzéki tapasztalat utján szerzett kép-asso-
tiatiók alapján ápolnák is, ezzel nem intelligentiájuk, hanem inkább

nti a zádzt nez tl

Kiülönfélék. 109

felismerő tehetségük lenne kimutatva. Ha azonban egész fiatal,
épen kifejlődött Lasius munkásokat kiveszünk fészkükből és belő-
lük új coloniát, a melyben tehát tisztán csak velük született ösztö-
nükre vannak utalva, akkor is a melléjük adott levéltetü petéket
ugyanugy gondozzák, mint korosabb rokonaik. Ennélfogva bizonyos.
hangyafajok előszeretete a levéltetvek petéi iránt nem más, csak
tisztán ösztönszerü inger, mely azonban az érzéki tapasztalat foly-
tán erősbülhet.

JT todalormi

Attems, Dr. Carl Graf., Beitráge zur Myriopodenkunde,
(Spengel, Zoologische Jahrbücher, Abth. f. Syst., Geogr. u,
Biulogie d. Thiere. XVIII. Ba. 1903. p. 63—154. Taf. 5—11.)
Számos exotikus százlábun kivül fenti dolgozat egyik fejezete

(V. Neue paláarktische Myriopoden nebst Beschreibung eniger man-

gelhaft gekannter Arten) a paláartikus tájból! származó uj vagy

kevéssé ismert Myriopodák leírását tartalmazza. Van közöttük ma-
gyarországi is, ezek a következők: Lithobius latus (Tusnád)

L. podokes (Válaszút Kolozsvár mellett), Glomeris $rominens

(Tusnád) Brachydesmus spinosus (Zágráb: Sljeme hegység),

Cylindroiulus Deubeli (Brassó) és C. hyperopherus (Varasd: Ze-

lesnica). Kiegésziti továbbá a ZLithobius dubius Toömösváry leirását

és kimutatja, hogy az erdélyi Unciger foetidus subsp. transsilva-
nicus Verhoeff teljesen azonos az alsó-ausztria, a törzsfajhoz tar-
tozó példányokkal, ennélfogva bevonandó. Csiki Ernő.

kK

Attems, Dr. Carl Graf. Synopsis der Geophiliden.
Spengelezoológ Jahrb5 AbDth. f. Sywstem., Geogr., u. Biol. d.
Thiere. XVIII., 1903. p. 155—302. Taf. 12—16.)

A Geophilidák általános jellemzése után a szerző azok be-
osztását tárgyalja és felsorolja az exotikus fajok mellett a paláark-
tikusokat, mely utóbbiak nemeinek és fajainak meghatározására
kulcsot is ad. Magyarországiak a következők : Himantarium gab-
rielis L. (Fiume). Schendyla montana Att. (Croatia, Transsylvania),
och. nemorensis C. K. (Hüng. occid. et orient., Erdély, Croatia),
Mecistocephalus carniolensis C. K. (Hung. IV., V., VI., VII.) Ge-
Opus tlimegyis AC, K.- (Hung). Go electricus L.: (Hung) G.
Prorimus C. K. (Hung.), G. arenarius Mein. (Hung?, Daday),
G. ormanyensis n. sp. (Kolozsvár: Ormányi erdő a Szamosvölgy-
ben), G. longicornis Leach. (Hung ) és var. austriaca Latz. (Hung.
occid.). G. flavidus C. K. (Hung. Cro, Transsylv.), G. (Pachyme-
rium) ferrugineus C. K, (Hung.). Scolioplanes acuminatus Leach.
(Hung.), Sc. crassipes C. K. (Hung.), Dignathodon microcephalum
Luc. (Fiume, Erdély), Henia bicarinata Mein. (Fiume), A/enia
illyrica Mein. (Budapest, Velencze, Fiume, Erdély), Chaetechelyne
vesuviana Newp. (Fiume) Csiki Ernő.

x

110 Irodalom.

Muüller Jos. Kleinere Beitráge zur Kenntniss der
EüsSteridemn ő (Műnebh. sss Igoléoptz ez Z BTs ette 9 ara ASMOJ SERTO
218—220.)

Szerző egyes Histeridákra vonatkozó jegyzeteket közöl,
melyek részben azok földrajzi elterjedésére, részben rendellenés
külső bélyegekre vonatkoznak. Igy több faunaterületünkből szár-
mazó fajról is megemlékezik. Csiki:

2

Ganglbauer: L., Die Rassen des Laemostenus elegans
Del und cavicola S€ehaüm e iMűnehs INOIEOPESSZEITSEÍHEE
IST SOSZBSZZZEZZ9)

Miután a szerző az Antisphodrus alnem tarthatatlanságát ki-
mutatja és Pristónichus-sal egyesiti, először a Laemostenus elegans
Dej nálunk elő nem forduló fajt és fajtáit tárgyalja, majd áttér a
Krajnában, Istriában és Horvátországban előforduló LL. cavicola
Schaum-ra: Ez utóbbi fajt, mely Horvátországban a Samograd és
Perusics melletti barlangokban fordul elő, horvát példányok alap-
ján Hampe Sphodrus exaratus-nak nevezte el. Ezután tárgyalja
részletesen szerző ennek e fajnak alakjait és meghatározásukra kul-
csot állit össze. Az: egyes alakok és, termóhelyeik következők :
Laemostenus cavicola Schaum forma typica (Krajna, Istria, Horvát-
ország, Bosznia és a határos Dalmáczia középső és északi része),
L. cavicola bosmicus Reitt. (Bosnia centr. Kresevo), L. cavicola
Mülleri n. subsp. (Dalmáczia : Zaravechia, Dragovic), L. cawvicold
Erberi Schauf. (Lissa. szigetének - barlangjai). L. cavicola Redten-
bacheri Schauf. (Dél-Daimáczia), L. cavicola modestus Schauf.
(Curzola sziget és Dél-Herczegov:ina) és £. cavicola Aeacus Mall.
( DaAlmáczia : Narenta, Herczegovina). Csiki.

Daniel" Dr. "Karl... "Das Magdals Su bieremáuts "ME daámkttÉs
SCchönh. Versuch einer natürlicnen Neugruppirung der
Magdalis-Arten. (Münch. IKoleoot. Zeitschr. I. 1903. p.
229— 249.) I
A Magdalis orrmányos bogarak egyik alnemét a Panus-t

tanulmánya tárgyává téve, a szerző a Magdalis nemet a következő

alnemekre osztja: Banus Scehonh. Banopsis " Dan., " Edo""Germ.

Magdalis i. sp., Magdalinus (Germ.) Dan. és Eumagdalis Dan.

Hazánkbol a következő fajokat emliti" M. (Panus) exarata H. Bris.

(Budapest, Szlavonország, Bosznia, Travnik), M. (P.) barbicormis

Latr. (Szeged, Dalmáczia: Castelnuovo), M. (P.) mixta Desbr. (Dal-

máczia), M. (Panopsis) guercicola Weise (Budapest, Kalocsa), MM.

violacea L. (Segesvár). M. opaca Reitt. (Mehádia, faunánkra új.)

Csiki.

:ROVARTANI LAPOK"

Heft 5. Mai 1903.

S. 89. L. v. Aigner-Abafi: Josef Haberhauer. (Biographie.)

Vor kurzem starb J. Haberhauer in Slivno (Bulgarien), einer der

typischen Sammler der alten Zeit. Haberhauer wurde den 2. Feb-
ruar 1828 in Rothmuhl in Máhren geboren. Von Profession aus
war. er Fleischhauer und kam um den Militárdinst zu entgehen
nach Ungarn, wo er aber 1848 als Károlyi-Husar den ungarischen
Freiheitskrieg als Freiwilliger mitmachte. Im Jahre 1551 heirathete
er die Tochter Ludmilla des bekannten Lepidopterologen Albert
Kindermann, die selbst eine eifrige Sammlerin war und so ihren
(Gatten bald dazu bewegte sein Handwerk autzugeben und sich
mit dem Sammeln von Insekten und Insektenhandel zu befassen.
Anfangs sammelten sie in der Umgebung von Budapest, 1853—54
bei Mehádia, 1855 bei Monor, Pilis, Irsa und Peszér, 1856 bei
Mohács und spáter bei Pécs, wo sie 1858 Cucullia formosa ent-
deckten. Nachher wurden schon grössere Reisen geplant, 1861
reisten sie nach Slivno und sammelten im Balkan-Gebirge, wo auch
nachstes Jahr gesammelt wurde. 1863 finden wirsie im Kaukasus,
wo in Mingerlien und Grusien, 1854 bei Achalzich, 1865 bei Eli-
sabethpol und 1866 bei Hankyndan-Susa gesammelt wurde. Auf
letzterem Orte verschied Haberhauers Frau am 183 April. Der Ver-
lust der treuen Gattin und tüchtigen Reisegefáhrtin schreckte aber
Haberhauer von weiteren Reisen nicht ab und so reiste er 1867
in Persien, 1368 finden wir ihn wieder im Transkaukasus von wo
er nach Pécs in Ungarn zurückkehrte um seinen einzigen Sóhn
zu bezúchen. Hier konnte er aber nicht lange aushalten, 1569
reiste er wieder nach Persien, nahm aber auch sein Sohn mit, hier
sammelte er zuerst bei Asirabad, dan im Lendakur Gebirge und
bei Hadsiabad. 1870 reiste er durch den Kaukasus nach dem Ural
und im Herbste wieder nach Pécs um seinen Sohn ein Handwerk
lernen zu lasssen. 1871 sammelte er in Armenien und Grusien und
entdeckte mehrere neue Arten, die durch G. Emich beschrieben
wurden. Von diesem Zeitpunkt an sammelte und reiste Haber-
hauer nur im Auftrage von Hándlern. 1872 sammelte Haberhauer
netaurús; 1873. im" Balkan-Cébirge, 1874 wieder im Taurus,
1875 bei Szlivno, 1877 reiste er nach Siberien, 1878 sammelte er
im Ala-Tau, 1880 im Taurus und Turkestan, 1381 bei Samarkand.
Von hier kehrte Haberhauer nach Pécs zurück, liess seinen Sohn
aber Bokharatzurúcg ún sandte ihn nach Tibet... Nachdema
Haberhauer 1884 nochmals nach Turkestan und dem WKaukasus
reiste, kehrte er von dort krank nach Pécs zurück und übersie-
delte von da 1889 mit seiner zweiten Frau und Tochter endgiltig
nach Slivno in Bulgarien, wo er ununterbrochen den Balkan durch-
forschte. Vor drei Jahren erlitt er einen Beinbruch, seit diesen Un-
fall verschlechterte sich seine Gesundheit fortwáhrend bis er am
6. September 1902 verschied.

10

S. 983. Dr. F. Uhryk: Zunahme der ungarischen Lepidopteren-
Fauna. II. Verfasser záahlt jene dalmatinischen Microlepidopteren
auf, die bisher aus dem engeren Ungarn nicht bekannt waren und
gibt auch deren Verbreitung an.

S. 97. L. v. Aigner-Abafi : Ausflug in das Komitat Abauj-Torna.
II. Es werden die Gesammeiten Lepidopteren aufgezahlt, darunter
Cacoecia aeriferana His. die für Ungarn neu ist.

S. 100. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns. II. Fortsetzung
der Bestimmungstabelle der in den Lándern der ungarischen Krone
vorkommenden Bockkáfer. Es werden die Lepturinen begonnen.
Verfasser fand in der Sammlung der Ungarischen National Mu-
seum von Oxymirus eursor nicht nur Weibchen mit rothgelb und
schwarz gestreiften Flügeldecken sondern auch di, ebenso ganz
schwarze dó und ff, trennt also: letztere als ab. noctis L. von der
Stammform ab.

Kleinere Mittheilungen.

S. 106. Dy. S. Gorka hielt in der Sitzung der Zooclogisehen
Section der Naturw. Gesellschalt vom 6. Márz d. J. einen Vor-
trag , Uber giftige Raupenhaare" und komnt zu dem Resultat, dass.
diese nicht mechanisch sonder chemisch wirken. Nach Fabre soll
der wirkende Stoff cantharidin sein; dieses konnte Gorka aber
niemals nachweisen, sondern nur Ameisensáure und ene orga-
nische Basis.

S. 106. S. Abonyi sprach in obiger Sitzung , Über den Darm:-:
kanal von Apis mellifica K." hauptsáachlich über die kesultate seiner
histologischen Untersuchungen desselben.

S. 107. L£. v. Aigner-Abafi besehreibt nach Wünsecher die
Zucht von Acherontia Atropos aus kiern.

S. "108. "Notiz "über/E." Wa smann s" Veret Stúdrenáübét
das Seelenleben der Ameisen etc.

Literatur.
S. 109. Publicationen von Dr. Carl Graf Attems, Jos.

Müller, L. Ganglbauetr und Dr. BR: Damnreltr "besprogGhEme
VON AES

MSEZEZEZEBEDEZEZESEZESEBEZEZEZEBEBEZE ZSEBE BE

3 XXII. számu legujabb és több ezer 18)
COI NMOPUVERA FAJT gi)

Ú tartalmazó árjegyzékem megjelent, s azt kivánatra postán ks
ingyen elküldöm. h

Tavarnok u. r. N.-Tapolcsány. Kelecsényi Károly.

62 $86
FÖLYEDSZEZESEZSZEZESEZESÉ KEZES ÉSE SESEZESS ISZ BBB

, Coleoptera-kereskedés. Mint honunkban a legrégibb és legnagyobb
rovarkereskedés tulajdonosa, ajánlom magángyűjtöknek, iskoláknak, gazdá-
szoknak és erdészekuek 8100 hibátlanul meghatározott honi és külföldi fajbó
álló. rovar-készletemet. Honi taunánk közönségeséslegritká bb fajai nagy

fős

számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák részére gyűjteményeket

olcsón állítok "össze. Honi gyűjtőkkel szívesen lépek csereviszonyba.
Megkeresésre nyomatott. árjegyzéket ingyen és bérmentve. küldök.
Német-Bogsán. (Krassó-Szörénymegye.)

Merkl . Ede.

Magyarország madarai. A hazai madárvilág megismerésének vezér-
fondta. Irta: Dr. Madarász Gyula.

A munka díszes kiállításban, a szerző: eredeti rajzaival, és színes táb-
lákkal, guart : formátumban, : német kivonattal, a Magyar Nemzeti Muzeum kia-
dásában. jelent meg és a , Rövartani Lapok" szerkesztősége utján is megrendelhető.
Ára 40 kor,

3 CATAKOG
i DER
Lepidopteren des palaearetischen Faunengebietes.
l Von
Dr. O. Staddinger und Br. H. Kebel.
SZ," b eile. 10. , einen "Band .: Sebunden. 5 sss
Precis 2O Híronen

Szerkesztőségünk útján is megrendelhető.

-———— —— zt el Tá tmeezáőe elerest gets ee amzigsmmk ezi — katot eáézzá . 44 klan arte ő — ákat — mem men

Entomologiai művek.

Általános. 4 Magyar Birodalom Állatuilága. (gaúga fésban "Hu
? riae). III. kötet, Arthropoda. Kiadja" a k. m. Természettudományi . j
GAS E TA Ára 35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasítás.
LAZYÜS tok" "kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére. ábrákkal
vég 40 AM. — Bein K.A rpwxkis rovargyűjtő. Utasítás"a kiválóbb rovarok meg
zégtk résére és gyűjtésére 2 kór. — Szekeres F: ÖLHA rovargyűjtő 1 kor. 60 ül
Lejtényi AS Rovargyűjtő. Segédkönyv. a középiskolai ifjuság számára, .
(kor. —" Krtiesch ]. A rovarok" világa. 16 ábrával 80 fll. —! Kivándulók
A ebkönyve 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50. ll. — Dr. Lendl A! Rövid útmutatá
DEGSAG jú a. természet ajzi gyű t mények konzerválásához 80 AI. — Dr Dadag ].
KÖLN tani műszótár "1 kor. 60 All. — Hoffev, Praxis-. der Insektenkunde. 702 ROL
ÉV j Kolbe, Binfübrung in die Kenntniss der Insékten 17 kor. éti

Hymenoptera. Mocsárx S. A magyar fauna fémdarazsai 2 kör 40 AI.
A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával kur, 20 fil Adatok Magy arc
szág fürkész darazsainak ismeretéhez 1. 1 kor. 20 fll, Földünk: témdaraz
magánrajza 40 kor. 3 Aton

Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék. ismerteti 55
gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon 7
3. kor — Aigner-Pável- Új; vk, Magyarország lepkéinek: jegyzéke 5. ko
Be ge, Schmetterlingsbuch: 8. "Aufl."1300- Abb. auf 50 farb. Tafeln 25" JT
20 II. — Hofmann, Die, Gross- Schmetterlinge Europas, 2. Aufl. 2000 Ab
"auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross- Scbmetterlinge. Europas
1900. Abb. auf . 50 Tafeln 80 kor. É93

. . Diptera. Tömösváry Ö. Égy tömegesen S ényésző Jet] az Al
mellékeiről 3 tábl. 60 . fill. — " Kertész K. Catalogus Tabanidauum orbis
rum universi 6. kor.

Coleoptera. Zörök P. Bogár-határozó , 2 kor. 80 HŰS Bogé HÍG 14
bogárgyűjtő. A. bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Küferbucb 8.
5. Aufl. mit. 48 color. Tafeln. 24 kor. "— Sezdlitz, Fauna Transsylvanica 12:kors

Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez
40 fill. A TAGAYARASZÁS Psyllidákról 40 All. Az Eremogoris- Jajók TAGZATAKGA
2 tábl. 60 All. ; ;

Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Es A MAGYATÓt- ;
szági tücsökflélék. természetrajza 6 tabl"5 kor. Kohaut R. MIRGYAKOTRZÁS
3 szitakötő-féléi. 8 színes tábl. 2-kor. 60 (11. Kés

Myri poda. Dr. páráját JA jnagyarotszági Myriopodák. magánrajza ,
4 táblával 4 kor. j ;

Arachnoidea. Dr. Cusd JEL és Kulegynski Hőn Ájanssti Hung:
3 kötet 24 kor. — Herman: O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csa ző
2—3. kötet kapható 16 kor. — Dr.:£endl A.A pókok, különösen a kerekh ós
SÉt pókok térmészetes osztályozása 1 kör. — Kaxpeles L. Adalék Magyarország
T6ZI ES atkafaunájához. 8 táblával 2 kor,

Crustacea : Dr. Daday J.A Magyarországban eddig talált szab don
élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. "8 kor: A magyarországi Branchipus-
fajok "átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus- (aják átnézete 1 ör EZ

ari

Catalogus Hndomychidarum.
Conscripsit digiázate

Ernestus Csiki. ; ;

A" Musaeo. Nationali Hungarico editus. Budapestini 1901.

-.Ára:8 korona,

E művék szerkesztőségünk. útján "18 megrendelhetök.

B. Scbiridl Sándor könyvhyeáájazdntatésk VI. SZENGÉRÁTÓ -u 6.

ENT

ge SMITHSONIANINSTITUTION LIBRARIES

zzz ÜK NNTNNI

JAT a gyg 3 9088 01427 0441