Skip to main content

Full text of "Rovartani lapok : havi folyóirat különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra"

See other formats 


OL i 49 
461 

.R873 

ENT 


OL 

461 
R87 
ENT 


ag 
a 


age 
Hm 


agy agy Agz A 


3 fa Zs 
stbbobekobet bb EHEobtzbetzb bel 
7470) 3 3 
2 XIV. kötet. 1907. Január—FHebruár 1-2. füzet. (88 
va 7 SZET j fa 5 


3ja gt 
€/5a p.a 


agy 
D/A 


ROVARTANI LÁPOK 


HAVI FOLYÓIRAT 


AYA Ayz sa 
DAC 


ag 
CS 


3 


DR. BEDŐ ALBERT BIRÓ LAJOS " DR. CHYZER KORNEL 
DR. ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR 


z 
a 


KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL 


SZERKESZTIK 


agy 
Aa. 


Hz 


A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. 


nye 
DAG 


agz 
SA a. 


gt 
ÍS 


9. 


ASKoa 


agz 


BUDAPEST; 1907- 


agz 
DAG 


IX., ERKEL-UTCZA 12. 


VA 
a 


KESZ EREEEREEEEETETETERET ET; 


különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. 


A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA 


vy3 
4e 


EZ! 
de Be 4 


ag 
be 


96 
d 


0 
4 


Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével 


Előfizetési ára egész évre 8 kor 


ZÉ en A k, at esti bel gét pee mt j ; 
SZA teli 8 CS ÖLE 7 zt 
"Fartalofm zzz sé őté serege át 
Standfuss M.: A fajok keletkezése és átalakulása. — ... ő sép3 
Csiki Ernő : Magyarország szú-féléi VILL SEA oszló e ett aA AS TBÓ 
Wachsmamn Ferencz: Pápa környékének bogárfaunája.... .-.. 19 07 
Dr, Zdüm-Kisz. Endre: A méhekről. "isz Sőt E tes ZAR 
A. Aigner Lajos : Magyarország pillangói. XVIII. .-. .-. 2 öl 7 
Különfélék. ezet 
Entromologiai előadásuk: -t zzz ze sott szei a egál e 
A hernyó tápláléka.  -.. - --- EL LR e lett BE ZÁ SSE 
Pávay V. Ferencz: Mérges hernyók: CDE ee sá te ÜSA ATS 
A-Phyiigxeráról sz sss esése stress I É3 2 sed vesét 483 
D. E. A Cieindela campestrisről ez SES ezés: keézábk Szet ESSSNSS 


Irodalom. 


Csiki Ernő: Magyarország bogárfaunája. ISmertetés. c... 48 
.Petri . K., Müller J., WFormánek. R., "Meyer P., SS das 
Reitter € Weise műveit ismerteti Csoki "Ernőss az zzz 48 


A kir. magy. Természettudumányi Társulat aártattágt 
szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterházy já 
utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. st 


A budapesti entomologusok minden pénteken estea Kestése úg 
féle (Muhr utóda) vendéglőben (Rákóczi-út 44.) találkoznak. s k 


. 


Kedvezmény. 


Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903, 1904 és 
1905-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele 
áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható, 25 gek 
Ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk. vk 

Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IX.,  Erkel- utoza 
12.) czímzendők. 


A fajok keletkezése és átalakulása. 
Dr. Stamdfuss M. nyomán. 


A svájezi természettudományi társulat 1905. évi közgyűlésén 
dr. Standfuss előadást tartott, melyben 30 év óta foly- 
tatott kisérleteinek eredményét összefoglalta!). Kivonatban közöl- 
jük fejtegetéseinek fontgigabb részleteit. 

Arra a kérdésre, vajjon egymáshoz közel álló két növény- 
vagy állatalak önálló fajok-e vagy sem? nem lehet amaz alakok 
külső formájából és morphologiai különbségeiből végérvényes 
következtetéseket levonni. A döntő alapelv inkább physo- 
logiai természetű ; attól függ, vajjon az illető ivarérett állat- 

. vagy növényalakok, ba egymással párosodnak, képesek-e állandó, 
phylogenetikusan fennmaradható utódokat nemzeni vagy sem. 
ZS esetben egy fajnak keretébe tartoznak, ellenkező esetben 

§ pedig nem. Morphologiai bélyegei közt van bizonyára minden 
LA fajnak specifikus értékű is, azaz olyan, melynek alapján a leg- 
közelebb álló rokon fajoktól biztosan megkülönböztethető. Ámde 

z organismusok összvilágában nem ismerünk olyan testi bélyeget, 
melynek specifikus értéke lenne.Ugyanazoók a morphologiai saját- 

. ságok, melyek bizonyos szervezeteknél a rokon fajok megkülön- 

. böztetésére teljesen használhatók és megbízhatók, más szerve- 
zetekre nézve ugyanarra a ezélra nem állják meg helyüket, sőt 
teljesen értékteleneknek bizonyulnak. Említenek ugyan mind az 

; állatvilágból (bizonyos Salmonidák és Leporidák), mind a növény- 

— — országból (néhány Composita, Graminea stb.) kivételeket amaz 

; alaptörvény alul, midőn állítólag kétségtelenül különálló fajok 

egymással szaporítóképes korcsnemzedéket hoznak létre. De 
feltéve, hogy eme korcsoknál csakugyan fennmaradhatási képes- 
. séggel bíró egyéncsoportokról van szó, akkor is az ily nagyon 

. — szórványos kivételek nem ingathatják meg ama phy siologai bélyeg 

Fa principiális értékét a ,fajra" nézve, mert az nem egy vagy más 

. fajra, hanem a ,fajra" egyáltalában vonatkozik. 


Verh) 


Die " fiesaltále dreissigjühriger Experimente mit Bezug -auf Arten- 
pudune und Umgestaltung in der Tierwelt. 


sk (ég na ez ta ar ak AL TAP AR a tlnsú "4 ÖL VT JA v VSZ ÉN e, Ka mi XaJ kt Wa 
2 kás ZINNÉR ZTE SZÉ Met AA TE 3 Vt VS ús ge ) § pa pek Jós -- LA NSÉESE ee 


p9 


A. Aigner Lajos, 


Ezen tételex megbízhatóságát vonta nevezett tudós vizs- 
gálat alá s erre a ezélra a mesterséges keresztezést nagy mér- 
tékben végezte, amire, mellesleg megjegyezve, 553,600 lepkét 
használt fel. J 

Hogyha különböző családokhoz tartozó fajokat párosított, 


az annak következtében letojt peték mindenkor teljesen meddők- 


nek bizonyultak. 


De még a különböző nemekbeli fajok keresztezése sem 


eredményezett egészben véve utódokat, mert legjobb esetben 
sikerült a hernyókat a második vedlésig felnevelni, akkor pedig 
elpusztultak. Csak legújabban sikerült végre két különböző 
nemhez tartozó fajnak párosodásából származó ivadékot az 
imago állapotig felnevelni, t.i. a Dilina Tiliae hím és Smerinthus 
ocellata nőstény ivadékát. 500 példány után 20 jól kifejlődött korcs 
volt az eredmény, de az is csupa hím volt. 

Ugyanazon nemhez tartozó fajok párosítása, nagyban foly- 
tatott kisérletezés mellett, többnyire eredményezett utódokat, de 
sok esetben csak hímek fejlődtek ki vagy ha nőstények is, akkor 
ezek satnya torzpéldányok voltak, vagy a nőstény petefészke 
nem tartalmazott petecsírákat vagy csak csenevész petéket p; 
egyes esetekben azonban, midőn az ivadék mindkét nemét sza- 
bályos arányban létrehozta s a nőstények a rendes petemennyi- 
séggel el voltak látva, a korcsok párosodása ís végbe ment, 
mégis a látszólag teljesen egészséges petéknek csak 5—11"/,-ból 
kelt ki a hernyó, melynek felnevelése egyetlen egy esetben 
sem sikerült: nyilván nem volt meg a hernyóban a kellő élet- 
energia. Szóval, az egyazon genushoz tartozó fajok keresztezé- 
séből egyáltalán nem lehetett fennmaradhatási képességgel bíró 
keverék alakot felnevelni. ? 

Hol van tehát az új fajok kialakulásához szükséges diver- 
gentiának a kezdete? Úgy látszik, ebben a tekintetben három 
különböző alakcsoportot kell a kisérleti ellenőrzésnél szemmel 
tartani. 1. A faj közt mutatkozó kisebbszerű, ingadozó és látszólag 
spontan fellépő új képződések s egyénenkint fluctuáló ismeretlen 
eredetű változások. 2. Állandóan fellépő, többnyire jellemző új 
képződések, melyek általában megegyeznek a De Vries, 
Correns, Láng: A. :B.a 46s80n, MAGA YE MED E OTÁANSSBB 
Mendel vizsgálódásai folytán a ,mutatio" név alatt ismere- 
tesekké vált alakokkal. 5. A helyi fajták, az éghajlati varietások. 

Az eddigi vizsgálatok kiderítették, hogy az 1. kategóriába 


[ső] 


A fajok keletkezése és átalakulása. 


tartozó formáknak alighanem csak abban az esetben lehet jelen- 
tősége, mint fajképző tényezőknek, hogyha spontan jellegük csak 
látszólagos, azaz, hogy tényleg a külvilágnak ismétlődő befolyása 
folytán létrejutván, az által állandókká váltak és lassan lassan 
fokozódtak, vagyis, hogy okozat és hatás tekintetében meg- 
egyeznek a 3. kategóriával. A 2. csoportot, a , mutatiókat", 1876 
óta ellenőrzik és tanulmányozzák a búvárok. Az itt elejétől fogva 
mutatkozó határozott különválása a különböző alakoknak, a 
mutatio és törzsalak, vagy mutatio és mutatio között. állandóan 
feltünő eltérés arra vezette De Vriest és követőit, hogy 


ezeket a mutatiókat elemi fajoknak vagy miként máskép is 


mondhatnók: kezdő, még el nem készült fajoknak tekintsék, 
vagyis annak, amit a szerző keresett. Ámde éppen az a körül- 
mény, hogy a mutatiók az átöröklésnek egészen más képét 
mutatják, t. i. a közben eső, átmeneti alakok teljes hiányát, 
holott a faj közt való párosodás mindig a nemző párok közötti 
átmeneti sorozatok, morphologiai megjelenésükben ingadozó 
alakok jelentkeznek, kétely támadott az iránt, hogy a mutatiók- 
ban tényleg elemi fajokkal van-e dolgunk. A fajképződésnél 
nem ritkán állhat összefüggésben a mutatiók kialakulása, de 
igen valószinütlen, hogy viszent a mutatiók fajokká kialakulnak. 
Ennélfogva számos fajnak ugyanazon helyen előforduló, csak az 
egyik ivarnál fellépő alakokat is mutatióknak kellene tekintenünk. 
Ezt a jelenséget az illető f:j hímje vagy nőstényének dímor- 
phismusának szokták nevezni. Ez a jelenség különösen a Papilio- 
és Colias-nemben igen gyakori. Ily esetekben a rokon fajoknál is 
találkoznak igen gyakran teljesen azonos mutatiók vagy azonos 
mutatiók egész sorozatai. A tenyésztési kisérleteknél még soha- 
sem sikerült a mutatió vagy törzsalaknak bármi physiologiai 
divergentiáját megfigyelni: a peték mindig egészségesek voltak, 
az ivadék pedig nem volt kevésbbé szaporítóképes, mint a nemző- 
typus. Hogyha efféle physiologiai divergentiákat meg lehetne 
állapítani, más színben látnók az illető mutatiókat. ; 

A vizsgálandó 3. kategoria a helyi fajták csoportja. Itt 
szerző első sorban a helyi fajtákat oly példányokkal párosította, 
amelyek bár csekély, de tisztán észrevehető morphologiai különb- 
ségeket tüntettek fel: a létesült keverék ivadék rendesen egyénileg 
ingadozó átmeneti alakok sorozatát mutatta. Oly physiologiai 
divergentia nem volt észlelhető, amely a nemzésnél érvényesült- 
volna: a korcsnemzedék nem volt kevésbbé szapora, mint az 


4 A. Aigner Lajos. 


eredeti alak. Ha efféle divergentia csakugyan fennforgott, úgy az 
nagyon csekély lehetett. 

Másként mutatkozott az eredmény a Spilosoma rustica Hb. 
és var. mendica Cl." nevű helyi fajtájának párosításánál. Itt a 
korcsnemzedék a külső megjelenésben hasonló ingadozást mu- 
tatott a két szülői fajta között. 

A rüstica.$ és mendica? párosodása után kikelt az ÖSSZES 
pete, az ellenkező párosodásnál (mendica ó és rustica ?) ellenben 
a letojt petéknek egyénenkint ingadozó részéből nem kelt ki a 
hernyó s a két párosodásbol utóbb felnevelt ivadék számra nézve 
csekélyebb és kevésbbé szapora volt, mint a két eredeti alak. 
Hasonló jelenség volt tapasztalható a Callimorpha dominula L. 
és var. persona Hb. párosításánál is s ebben az esetben még az 
s. kimutatható volt, hogy a helyi fajták nőstényénél az ivari 
bűzben szembetünő divergentia mutatkozik. 

izeket a jelenségeket alighanem helyesen akként foghatjuk 
fel, hogy eme Spilosomáknál és Callimorpháknál az új fajokhoz 
vezető kialakulási folyamatnak bizonyos fokát észlelhetjük, vagyis 
hogy a Spilosoma, mendica Cl. és Callmorpha persona Hb. neve- 
zetű alakokat képződőfélben levő, de még nem kész fajoknak 
tekinthetjük. 

Ennélfogva immár teljes joggal feltételezhetjük, hogy a 
helyi fajták azon a legfőbb, sőt alighanem egyedüli úton halad- 
nak, melyet a természet új fajok keletkezésére kijelölt. 

Vajjon ezek után lehetséges-e némi bepillantást nyernünk 
a szervezetek új alakításainak indokába, esetleg azoknak az 
átalakulásokéba is, melyek az új fajok képződésével össze- 
függnek? Ebből a kérdésből kiindulva, mint sok más, szerző is 
már a 70-es években etetési kisérletekre gondolt, de csakhamar 
meggyőződött afelől, hogy a hernyó táplálékának mineműsége 
egyáltalában nem bír döntő befolyással a lepke  köntösére. 
Linden grófnő és Pietet legújabb kisérleteinek magya- 
rázatánál is igen sok tévedés történt, melyek csaknem mindig a 
vizsgált fajoknak elégtelen beható ismeretére visszavezethetők. 
Szín- és alakbeli eltorzulást lehet a táplálék folytán elérni, de 
a rajzolatnak lényeges átidomítását nem. : 

Ennek folytán szerző a hőfokokkal kisérletezett, még pedig 
mintegy 70 fajnak 48,500 példányával. Ezen az úton, t. i. a 


1) Eddig az utóbbit tekintették a törzsalaknak. 


A fajok keletkezése és átalakulása. 5 


bábra ható különböző hőfokokkal sikerült mind horodimorphis- 
must, mind helyi fajtákat és eltéréseket létrehoznia s azáltal 
ezeknek a szabad természetben is előforduló, ediligelé egyálta- 
lában talányszerű alakok keletkezésének okait az evidentiáig 
kiderítenie. Tenyésztési kisérletek útján sikerült továbbá a mes- 


. terségesen megváltozott köntöst az ivadék egyik részére átruházni, 


mi által a szerzett tulajdonságok átöröklesének sokat vitatott 
kérdéséhez is fontos adattal járult a szerző. A hőfoknak befolyása 
alatt. folytatott kisérletek útján nemkülönben sikerült a nemi 
színbeli dimorphismust néhány esetben megszüntetni vagy leg- 
alább is minimumra alászállítani. Végül pedig számos faj ruhá- 
zatát is annyira megváltoztatta, hogy más, rokon fajokéhoz fel- 
tünően közeledett. Szóval, szerzőnek sikerült az, hogy a termé- 
szetben ezidőszerint megállapított fajkülönbséget megszüntesse s 
a manapság specifikusan elkülönített typusokat mesterségesen 
előállított alakok útján áthidalja. 

A szerző végül a kisérletileg megvizgált fajokat a petétől 
a lepkéig fokozott hőfok alatt is tenyésztette. Az akként nevelt 
állatok a fajok szerint különbözően viselkedtek. Az állatok túl- 
nyomó többségénél a fokozott hőmérséklet által tetemesen meg- 
rövidült a hernyó táplálkozásának és növekedésének ideje S 
ennek folytán amaz alakok mérete lényegesen alábo szállt s 
azok egyébként is megváltoztak. A fajok kisebb része a fokozott 
hőfok alatt is folytatta táplálkozosát a szabályos ideig, a lepkék 
azonban a rendesnél jóval nagyobbak lettek és szintén egyébként 
is változtak. Ismét más fajok egyénei részben az első, részben 
a második csoport irányában fejlődtek és a két egyénsorozatban 
ellentétes átidomítást is tanúsítottak. 

Ez utóbbi kisérletek eredinénye annyiban figyelemreméltó, 
mert a természetben van szépszámú rokon faj, mely biologiai 
tekintetben határozott irányban ugyanoly viszonyban áll egy- 
máshoz, mint a megvizsgált fajok a kisérleti úton átidomított 
eltérő alakjaikhoz. Példa rá a Gastropacha populhfolia Esp., mely 
a hűvös időszakban, ősszel és tavaszkor mintegy 25 hét alatt 
lassan fejlődik a nagyméretű typussá. Ellenben közel rokona, az 
Epicnaptera tremuhfoha Hb. hernyó alakban a legmelegebb 
időszakban 11 hét lefolyása alatt fejlődik ki és sokkal kisebb 
méretű lepkévé alakul át. Ha az -előbbi nagy lepke ivadékát 
mesterségesen az utóbbi kisebbnek életfeltételei közé helyezzük, 


6 A. Aigner Lajos, 


abban az esetben azonnal oly lepkét nyerünk, mely több tekin- 
tetben megközelíti a kisebb fajt. 48 

Eme kisérletek eredményei eszerint alkalmasak arra, "hogy - . 
bizonyos rokon fajok és alakoknak a természetben való differenc 
tiálódására és kialakulására s azok okára fényt derítsenek. Ezek. 
az okok alighanem a hőmérsékleti viszonyok változásában kere- 
sendők, amelyek alá az illető rovartypusok elődei jutottak. zá 

Ámde a hőség befolyása alatt kisérletileg nemcsak a ruhá- 
zatban, hanem a physologiai körülményeken is állottak be válto- 
zások. A keresztezési kisérleteknél például arról kellett gondos- 
kodni, hogy az illető két faj, mely különben nem egyidejűleg . zosál 
szokott fellépni, egyidőben váljék ivaréretté. Ehhez képest mindig . 228 
oly hőmérsékleti viszonyok közt kell fejlődniök. melyek az illető 
fajokra nézve megközelítik a rendes viszonyokat, mert különben. 
mind "a hímek," mind a nőstények "részben vagy: teljesen 8 
elvesztik szaporító képességüket. Számos fajnak párosodása a 551: 
szabad természetben egészen meghatározott, perezre vágó időben 7 
történik. A Dilina Tiliae L. hímje. p. o. esti !/29—1/410 óra közt 
repül, a Smerinthus ocelláta-é 1/211—1/22 óra, s a Saturnia Pyrié 
12—3 óra között. -Bz-az idő kétségtelenül összefüggésben áll az 5 
illető faj repülésére alkalmas hőmérsékleti optimummal. S 

Eddigelé a külvilág ama befolyásai közül, melyek a phylo- 
genetikai folyamatban az organismusoknak nemcsak külső átido- 
míitására, hanem önálló új fajok kialakulására is jelentőséggel 
bírtak, többnyire és bizonyára teljes Joggal az éghajlati befolyá- 
sokat tekintették a legfontosabbaknak. Az éghajlat komplikált — 
egészében pedig a hőmérséklet tekintendő az élő világ  differentiá- 
lódásának döntő tényezőjének. Vele s általa képesek vagyunk 
kisérleti úton messzemenő morpholo riai és kimutathatólag physio- 
logiai átidomulásokat is előidézni. 


va 
c "4 


— " A szárnyfedők szőrösek vagy pikkelyekkel fedettek ... .-- 2 


Magyarország szú-félét. 
Írta -CSIKE Ernő. 
VII. ") 


4. nem : Hylesinus Fabricius. 


A csápostor hét ízből áll, ízei az ostor felé nem szélesbe- 
dők, a csápbunkó hosszabb, mint a csápostor, kissé összenyomott 
hegyesedő, ízei elkülönítettek. A szemek belső széle nem öblös. 
Az előtor hátán elül néhány reszelőszerűen kiemelkedő szemcse 
van. A szárnyfedők közepüktől a csúcsig fokozatosan lehajlók, a 
fogacskázott tőélük a paizsocska felé erősen befelé hajló és ott 
szélesen "megszakított. Az elülső és középső csípők egymástól 
távol fekvők. Az elülső lábszár belső sldalának végén rövid 
kampó van, a harmadik lábfejíz szélesebb, mint a második íz. A 
has tövétől a csúcs felé emelkedő. 

Az ide tartozó fajok testét felül többnyire többféle színű 


 pikkely fedi. 


ASSE ag OS esé bé TOSZKÓS akt [E Szar 


1. A szárnyfedők majdnem csupaszok, a közterek harántul rán- 
czoltak, egy sorban elhelyezett szemcsével. 1. crenatus. 


2. — Alul finom, felül sötét vagy némelykor ezek között sárga 
félig felemelkedő szőrökkel fedett. , 2. oleiperda. 
— — Felül és alul pikkelyekkel sűrűn fedett. 3. fraxini. 


ASE Ha KON KEKSZ ASE 


1. Hylesinus crenatus Fabricius. 

Fekete, erősen fénylő, teste hosszúkás tojásforma, domború, 
alig szőrös, a csápok és lábfejízek barnás-sárgák. A csáptőt és 
a csápostort elül hosszú szőrök fedik. Az előtor háta olyan 
széles, mint amilyen hosszú, előrefelé keskenyedő, oldalai kere- 


1) Lásd a ,Rovartani Lapok" múlt évi XIII. (1906) kötetének 47. 76, 
155, 170. 187 és 208. lapján. 


8 Csiki Ernő. 


kítettek, töve a paizsocska felé szögletesen kihúzott, közepén 
beszúrt ponttal és kétoldalt a paizsocska előtt gyenge bemélye- 
déssel, hátul jól láthatóan pontozott. A szárnyfedők közterei 
erőteljesen ránézoltak, a rajtuk levő szemcsék hegyesek, mind- 
egyikük rövid sörtét hord. Hossza 4—6-5 mm. 


Előfordul egész Hurópában, de a ritkább fajok közé tarto. 


zik. Gazdanövénye a kőrisfa (Fraxinus), ritkábban azonban a 
tölgyön is található. "Termőhelyei: Budapest, Zala-Tapolcza, 
Szeben-hegység, Oravicza, Herkulesfürdő ; Szlavonország : Vinkovce, 
Cerna ; Bosznia: Sarajevo, Praca ; Herczegovina : Cajnica, Konjica 
(Igbar-völgy). 

Április és május hónapokban repül, lárvái áttelelnek, de 
sokszor már a tél előtt kifejlődnek az állatok. Lehetséges, hogy 
két nemzedéke is van. Az anyamenet vízszintes irányban halad, 
melyből derékszögben lépnek ki a hosszú és keskeny lárva- 
menetek, melyek azonban nemsokára elhajlanak a legkülönbözőbb 
irányok felé. 


2. Hylesinus oleiperda . Fabricius (scaber Marsh., Esau 
Gredler). 

Szurokfekete, fénytelen, sárgás szőrökkel fedett, a csápok 
és lábfejízek barnás-sárgák, teste tojásforma, majdnem gömb- 
szerű. A csáptőt és a csápostort elül nem fedik hosszú szőrök. 
Az előtor háta kúpforma, tövén kétszer oly széles, mint hosszú, 
tövének közepe a paizsocska felé kihúzott, felülete ránczoltan 
pontozott, elül kétoldalt szemecskézett. A szárnyfedők pontozot- 
tan barázdások, a közterek szélesek, szemcsések és elül harán- 
tul ránczoltak, sötét és közben sárga szőrökkel fedettek, a 
varraton a szőrök sárgás-barnák, hosszabbak és sűrűbben elhe- 
lyezettek. Hossza 25 mm. 

Előfordul Közep- és Dél-Európában, nálunk az ország déli 
részében : Jeselnicza, Herkulesfürdő, Novi. Juliusban repül, lárvái 
áttelelnek. Gazdanövénye az olajfa, de előfordul az orgonabokor 
és bükk fájában is. Dél-Európa olajfaerdeiben sokszor tetemes 
károkat okoz. 

Rágványa a .H. fraxint-éhoz hasonló, kettös anyamenete 
vízszintesen halad, ezek hosszúsága 2—4 em., a lárvamenetek 
4—6 em. hosszúak és sűrűn egymásmellett elhelyezettek, a 
bábüregek a lárvamenetekből derékszögben vagy rézsútosan in- 
dulnak ki. 


. 
5 
a 
i 


a ses 


ké 


ád 


Magyarország szú-féléi. 9 


3.  Hylesinus fÍraxini Panzer (varius Fabr.,  Henscheh 
Knotek.) ; 

Tojásforma, szurokbarna, fénytelen, sűrűn szürke szőrökkel 
fedett, a csápok és a lábfejízek barnás-sárgák. Az előtor háta 
kétszer oly széles, mint hosszú, tövén egyeneseu lemetszett, felül 
finoman ránczolva-pontozott és szemecskézett, szürkés-sárga pik- 
kelyekkel fedett, a paizsocska előtt kétoldalt barna folttal. A 
szárnyfedők domborúak, finoman pontozottan barázdások, a köz- 
terek simák, elül szemecskézettek, hátul egy sor szemcsével, 
felületük barnás-sárga és sötétbarna pikkelyekkel fedett. A has 
domború, a csúcs felé emelkedő. Hossza 20—3 mm. 

Előfordul egész Európában és a Kaukázusban, nálunk kö- 
zönséges : Budapest, Makó, Szeged, Trencsén, Szászrégen. Brassó, 
Nagyszeben; Szlavonország: Vinkovce, Nemci, Otok, St.-Mika- 


. novci; Horvátország : Sljeme; Bosznia: Sarajevo; Herczegovina : 


Nevesinje (BiSina); Dalmáczia : Gravosa. 

Gazdanövénye a kőrisfa, de más fákon is észlelték (orgona, 
körte, ákácz, olajfa, tölgy). Évenként két nemzedéke van, először 
áprilisban repül, első nemzedéke juliusban kifejlődött, úgy hogy 
a nőstények a petéket azonnal lerakják és már szeptember és 
október hónapokban a második nemzedék is kész. A kifejlődött 
állatok 2—3 em. mély menetekben telelnek át. Rágványa két- 
két egymással szemközt álló vízszintes anyamenetből áll, mely- 
ből rövid (2—3 em.) lárvamenetek indulnak ki, melyek kissé 
rézsútos bábüreggel végződnek. A fák megtámadott ágainak 
felületét az állatok testátmérőjének megfelelő nagyságú nyílások 
lepik el. 

5. nem: Pteleobius Bedel. 

A csápbunkó tojásforma, a szem harántos, belső szélén 
kimetszés nélkül, az ormányon dudorka nélkül, Az előtor hátán 
elül néhány hegyes szemcse emelkedik ki. A szárnytedők hosz- 
szúak és keskenyek, tövükön felhajló fogazott elülső szegélylyel, 
mely a paizsocska felé erősen befelé hajlik és a paizsocskánál 
szélesen megszakított, a csúcson lejtősen domborodó. A mell- 
vég elülső oldallemeze hosszú és keskeny. Alul világos, felül 
tarkán pikkelyezett. 


ASS TONKE me S MEg et át OSZÓ KETTES a: 


1. A szárnyfedők második közterecskéje a csúcsig terjed. 
a közterecskék sörtéi alig láthatók. 1. vittatus. 


10 Csiki Ernő. 
— A szárnyfedők második közterecskéje a csúcs előtt végződik, 
a közterecskék sörtéi jól láthatók. 2. Kraatzi. 

AC TAR ETTE TAT S ENtave 


1. Pteleobius vittatus Habricius. 


Tojásforma, fénytelen szurokbarna. barnás, sárgás és fehé- 
res pikkelyekkel sűrűn fedett. Az előtor háta kissé szélesebb, . 
mint hosszú, hosszanti középvonala gyenge, kiemelkedő hegyes. 


szemcséi szétszórtan állanak. A szárnyfedőkön a pikkelyek négy- 


szögű foltokban és sorokban elhelyezettek, a felületük pontozot- 0. 


tan bárázdás, hátul domborúan lejtős. Hossza 2—2:5 mm. 
Előfordul Közép- és Dél-Európában, a taukázusban, Nis- 


, 


Azsiában és Palesztinában, nálunk nem közönséges. Termőhelyei: 
Budapest, Csepel, Péczel, Kalocsa Szeged, Pozsony, Ungvár, 
Szeben-hegység, Segesvár, Szászrégen; Bosznia: Sarajevo, 1g-. 


man-planina. 

A Szil-tákat (Ulmus campestre, montana) támadja meg, azok- 
ban fejlódik, április vagy májusban repül, juliusban kifejlődött az 
első nemzedék, mint lárva vagy báb telel át. 


2. Pteleobius Kraatzi Eichhoff (Putonz Bichhoff). 


Hosszúkás tojásforma, fénytelen szurokbarna, fekete és 
hamuszínű pikkelyekkel szabálytalanul tarkázott, közbe felálló 
sörtékkel, a csápok és a lábak sárgák. Az előtor háta alig szé- 
lesebb, mint hosszú, előre kissé keskenyedő, tövén egyenesen 
lemetszett. A szárnyfedők hátul lejtősen domborúak, pontozott 
barázdáik különösen hátul mélyek, a közterek keskenyek, sorok- 
ban elhelyezett sörtékkel, az első és harmadik köztér hátul 
élszerűen kiemelkedő, a második köztér keskeny és a csúcsot 
nem éri el, hanem már előbb végződik. Hossza 15—2 mm. 

Előfordul  Közép- és Dél.Európában és a IKaukázusban, 
nálunk ritka. Termőhelyei: Budapest, Peszér, Mezőkovácsháza, 
Boglár, Diakovár, Zengg. 

Az előbbi fajhoz hasonlóan a szil-fákban (Ulmus campestre) 
fejlődik, rágványa kettős vízszintes harántmenet, melyből meg- 
lehetős nagy közökben lépnek ki a lárvamenetek, ezek 1—2 em. 
hosszúak. Április Jagy májusban repül és juliusra kész az 
első nemzedék, a második nemzedék mint lárva, vagy báb 
telel át. 


k d 


be vadász 9 sasanz é át ÉT 


Pápa és vidékének bogárfaunája. 
Írta Wachsmann Ferencz. 


Veszprém vármegye állatvilágának ismeretét kivánom e 
sorokkal gyarapítani, annál is inkább, mert a vármegye készülő 
monografiájaban adataimat fel kivánják használni. Pápa környé- 
kén magam is, de különösen öcsém János gyüjtött részemre 
mindenféle rovart, kiválólag pedig bogarakat. 

A Bakony vidékéről még alig közöltek valamit, gyüjtéseink 
révén került csak néhány adat a faunakatalogusba!l) és Pápa 
város monografiájába?). 

Röviden jellemezni akarván a vidéket, mely gyüjtéseink 
színterét képezte, első sorban a Pápa városának tőszomszédsá- 
gában levő , Tókerteket" kell említenem. Ez a nagy kiterjedésű 
terület a Tapolcza szabályozása előtt hatalmas mocsár volt, 
melynek vizét a beleömlő Bakony ere is gyarapította. A tóker- 
tek mocsárjellegüket számos helyen napjainkig megőrizték. 

Pápa város területén és közvetlen környékén kívül a közeli 
Bakony nyújtott jó gyüjtőhelyeket. Ugod, Koppány, Pápa-Teszér, 
Fenyőfő és az utóbbi fölött kiemelkedő Kékhegy (650 m.) és 
a Bakony legmagasabb esúcsa, a Kőrishegy (713 m.), mind 

"szerepelnek a gyakrabban meglátogatott helyek között. Ritkáb- 
ban a Bakony északi vonulatában fekvő Zircz-és a világ elől 
elrejtett Bakonybél képezték a gyüjtőkirándulások ezélját. Délre 
a síkság felé, a gyönyörű szabályos bazalt kúpjáról nevezetes 
Somlyóhegy (435 m.) képezte a kirándulások végpontját. 

A terület gyüjtéseink mellett is még alig átkutatott és 
megérdemelné, hogy már szépsége és eredeti vadonsága révén 


f 1. A Magyar Birodalom állatvilága — Fauna Regni Hungariae III 
. Arthropoda. Budapest, 1900. 
? Kapossy Luczián, Pápa város egyetemes leírása. Pápa, 1905. — 
Ebben a munkában (p. 30—35.) ,Pápa város állatvilága" fejezetben az emlő- 
sök és madarak Wachsmann János, a ,pillék és Coleoptera" pedig 
Mohácsi Pál tanár neve alatt közöltettek, pedig utóbbiakat is W a.c h S- 
mann állította össze. De hát a természetrajz tanárát is szerepeltetni 
kellett! (Szerk. 


12 Wachsmann Ferencz 


is, rendszeres kutatás tárgyát képezné. Az eredmény  minden- 

esetre megfelelő volna, hiszen eddig is nem egy, hazánk fauná- 

jára új állat került innen elő. 

Cicindelidae. Cicindela hybrida Linn. és ab. jodina 

Csiki. í 
Carabidae. Calosoma ingnisitor L., sycophanta L. — 

Carabus ceoriaceus L, violaceus L. var. obliguus Thoms., 


granulatus L., cancellatus III., Ullrichi Germ. var. Sokolari Born, . 


Scheidleri Panz. — Leistus férrugineus L. — Notiophilus 
palustris Duft., rufipes Curt. — Elaphrus uliginosus F., Tri- 
parius L. — Lorocera pilicornis F. — Dyscehirius politus 
Dej., aeneus Dej., globosus Hbst., rufipes Dej. — Clivina 
fossor L, collaris Hbst. — Broscus cephalotes L. — ASa- 
phidion (Tachypus) flavipes L. Bembidium lampros 
Hrbst. és var. properans Steph., varium Ol., adustum Sehm.., 
epbippium Marsh., Andreae F., ustulatum L., nitidulum Marsb.., 
guadrimaculatum L., tenellum Er., biguttatum F. — Tachys 
bistriatus Duft. — Tachyta nana Gyllh. — Trechus guad- 
ristriatus sehrnk. — Pogonus riparius Dej. — Patrobus 
atrorufus Ström. — Platynus assimilis Payk., sexpunctatus 
L., Mülleri Hbst., lugens Duft., viduus Panz. és var. moestus 
Duft., micans Nic., dorsalis Pont. — Olisthopus Sturmi 
Duft. — Dolichus halensis Schall. — Calathus melanoce- 


phalus L., mollis Marsh. — Sphodrus leucophthalmus L. — . 


Platyderus rufus Duft. — Lagarus vernalis Panz— 
Poecilus lepidus Leske, cupreus L ., striatopunctatus Duft. — 
Pterostichus anthracinus III., strenuus Panz.; diligens Sturm, 


fasciatopunctatus Creutz — Molops piceus Panz — Stomis 
pumicatus Panz. — Amara famelica Zimm., eurynota Panz., 
familiaris Duft. — Zabrus blapoides Creutz — Ophonus 


rufibarbis F., maculicornis Duft. és var. complanatus Dej., pu- 
bescens Müll, egriseus Panz., hospes Sturm, calceatus Duft — 
Harpalus aeneus F. és var. confusus Dej., psittaceus HFourcr., 
luteicornis Duft., autumnalis Duft., fuscipalpis Sturm, tardus 
Panz , servus Duft. — Anisodaetylus binotatus F. var. 
spurcaticornis Dej. — Diachromus germanus L. — Brady- 
cellus harpalinus Dej, collaris Payk. — Stenolophus 
teutonus Schrnk. és var. abdominalis Gené, discophorus Fisch., 
mixtus Herbst. — Acupalpus elegans Dej. és var ephbippium 
Dej., dorsalis F., luteatus Duft., exiguus Dej, meridianus L., 
consputus Duft. — Badister bipustulatus F., peltatus Panz. 
— Chlaenius tristis Schall., nigricornis F., nitidulus Schrnk,, 
sulcicollis Payk. — Panagaeus erux major L., bipustulatus 
F. — Masoreus Wetterhali Gyllh. — Lebia cyanocephala 
L., crux minor L., marginata Hourer. — Lionyechus guad- 
rillum Duft. — Metabletus obscuroguttatus Duft., pallipes 
Dej., truncatellus L. — Blechrus glabratus Duft., plagiatus 


dJóéni 


í 4. 1 pe 
öltek kilka RLE 


. a ta 1 
Gál neke ölte tt. z 


Pápa és vidékének bogárfanunája. 13 


Duft. — Dromius longiceps Dej., linearis Oli., guadrisignatus 
Dej., nigriventris Thoms., sigma Rossi. — Demetrias atri- 
capillus L. — Plocionus pallens F. — Drypta dentata 
Rossi. — Odacantha melanura L. — Brachynus erepitáns 
L., explodens Duft. var. glabratus Dej. 

Haliplidae Haliplus fiavicollis Sturm, laminatus Schall., 
lineatocollis Marsh. — Cnemidotus caesus Duft. 

Dytiscidae. Hyphydrus ovatus L. — Hygrotus in- 
aegualis F., decoratus Gyllh. — Coelamb us impressopuncta- 
tus Schall., parallelegrammus Ahr. — Bidessus unistriatus 
Illig., geminus F. — Hydroporus.pictus F., lineatus F., 
halensis F., palustris L. — Noterus clavicornis Deg., sparsus 
Marsa — Laccophilus  imterruptus. Panz. — Agabüs 
chalconotus Panz., paludosus F., uliginosus L., congener Payk., 
maculatus L. — IÍIlybius fuliginosus F., obscurus Marsh. — 
Liopterus ruficollis Schall. — Colymbetes Grapii Gylih. 
— Rhantus conspersus Gyllh, bistriatus Er., adspersus F., 
exoletus Worst. — Cymatopterus fuscus L. — Hydaticus 
transversalis Pontopp. — Acilius sulcatus L. — Dytiscus 
marginalis L. 

Gyrinidae. Gyrinus hungaricus Seidl., colymbus Er., 

mergus Ahr. Orectochilus villosus B. 
. —— Hydrophilidae. Hydrous piceus L. — Hydrophilus 
caraboides L., flavipes Stev. — Hydrobius fuscipes L. var. 
Rottenbergi Gerh. — Helochares lividus Forst., dilutus Er. 
— Philydrus testaceus F., melanocephalus Oliv., affinis 
Thunbg. — Cymbiodyta marginella F. — Anacaena  bi- 
pustulata Marsh., ovata Reiche, limbata F. var. ochracea Steph. 
— Laccobius nigriceps Thoms., scutellaris Motsch., bipuncta- 
tus F. — Limnebius papposus Muls., nitidus  Seidl. — 
Acanthoberosus spinosus Stev. — Berosus signaticollis 
Charp. — Cerecyon obsoletus Gyllh , flavipes Payk., guaticus Lap., 
unipunctatus L., guisguilius L., centrimaculatus Strm., pygmaeus 
III., analis Payk., lugubris Payk. — Megasternum obscurum 
Marsh. — Cryptopleurum erenatum Panz., atomarium Oliv. 
— Spercheus emarginatus Schall. — Helophorus nubilus 
F., micans Fald., griseus Herbst., aguaticus L., nanus Sturm.., 
granularis L. — Hydrochus carinatus Germ., brevis Herbst., 
flavipennis Küst. — Ocechtebius riparius IIlI., marinus Payk. 
— Hydraena testacea Curt., riparia Kug. 

Georyssidae. Georyssus erenulatus Rossi. 

Parnidae. Riolus nitens Müll. — Dryops substriatus 
Müll. — Parnus auriculatus Panz. ; 
szól Heteroceridae. Heterocerus fusculus Kiesw., laevi- 
gatus Panz. 

. " Staphylinidae. Ilyobates forticornis Lac. — Ischnog- 
lossa corticina Er. — Thiasophila angulata Er. — Ale- 
ochara erassicornis Lac., bipunctata Oliv., laevigata  GyIll., 


14 : Wachsmann Ferencz 


nitida Grav. — Zyras collaris Payk. — Myrmedonía 
lugens Grav. — Drusilla canaliculata F. — Dinaraea 
aeguata Er. — Liogluta granigera Kiesw. — Atheta lon- 
gicornis Grav. — Falagria sulcatula Grav., obscura Grav. — 
3rachida exigua Heer, — Oligota pusillima Grav. — 
Tachinus rufipes Deg., subterraneus L., fimetarius Grav. — 
Tachyporus solutus. Er., hypnorum FE. Conurus pubes- 
cens Payk. — Bolitobius lunulatus L. — Mycetoporus 
nanus Er. — Heterothops dissimilis Grav. —- Nuedius 
fulgidus F..— Creophilus maxillosus L.. — Leistotro- 
phus murinus L. — Staphylinus ehloropterus Panz.. caesa- 
reus Cedern — Oeypus olens Müll., nirens Schrank., picipennis 
F., edentulus Block. — Philonthus laminatus Creutz., ebe- 
ninus Grav., vernalis Grav., micans Grav. — Othius fulvi- 


pennis F. — Xantholinus glaber Nordm , - linearis  Oliv. — : 


Lathrobium elongatum L., rufipenne GyIl.,  castaneipenne 
Kol. guadratum Payk. — Medon brunneus Gr., fusculus Manhb., 
bicolor Oliv., melanocephalus F. — Scopaeus cognatus Reg., 
sulcicollis Steph. — Stilicus orbiculatus Payk., rufipes Germ. 
— Astenus filiformis Latr., bimaculatus Er., angustatus Payk. 
— Paederus Baudii Fairm, fuseipes Curt. — Stenus 
biguttatus L., pumilio Er., humilis Er., providus Er, Juno BF;, 
morio Grav. — EKuaesthetus bipunctatus Ljungh. — O0xy- 
porús rufus L. — Platysthetus eornutús Gray, capito 
Heer. — Oxytelus rugósus PB,  insecatus  Grav., "piceus a 
sculpturatus Grav. — Blediu s tricornis Herbst. — Trogop hb- 
0 e u s riparius Lac , — Anthophagus caraboides L —Oloph- 
lum puncticolle Epp. — Lathrimaeum atrocephalum GyIll., 
rmelanocephalum III. Omalium riívulare Payk., caesum 
Grav.,  melanocephalum F, florale Payk., striatum Grav. — 
Anthobium sorbi Gyll — Protinus brachypterus F., me erop- 
terus GvyIll. — Siagonium guadricorne Kby. Ó 
Micropeplidae. Micropeplus porcatus Payk 
Pselaphidae. EFuplectus piceus Motseh., Karsteni Reijehb., 


ambiguus Reichb. — Bryaxis fossulata Reichb. és var. rüfes- 
cens Reitt, haematica Reichb. — Rybaxis sanguinea L — 


Bythinus  bulbifer Reichb., acutangulus  Reitt.. " securiger 
Reichb., specialis Saulcy., distinetus Chaud., Burelli Denny., 


nigripennis Aub. — Tyehus niger v. dichrous Sehmidt — 
Pselaphus Heisei Herbst, dresdensis Herbst — Ctenistes 
palpalis Reichb. 

Scydmaenidae. Buthia seydmaenoides Steph. — Neu- 
raphes angulatus Müll., elongatulus Müll. — Cyrtoseydmus 
Godarti Latr, seutellaris Müll. — Euconnus elaviger Müll., 
denticornis Müll, Wetterhali GyIl. — Seydmaenus tarsatus 


Müll., rufus Müll. 
. . Silphidae. Choleva cisteloides Fröhl. — Nargus Wil- 
kini Spence., anisotomoides Spence. — Sciodrepa Watsoni 


dab ira i sat dna 


azzá au 4 


adhatná 


inááátas ak 


Pápa és vidékének bogárfannája 15 

Spence. — Catops affinis Steph. — Necrophorus germa- 

picus 1., humator Goeze., vespilloides Herbst., vespillo [L. — 

Asbolus littoralis L. — Pseudopelta sinuata F. — Acely- 

pea undata Müll. — S:1pha obscura L. — Peltis atrata L. 
— Agyrtes castaneus Fröhlich. 

Anisotomidae. Colenis immunda Sturm. — Agathi- 


dium nigripenne Kug., laevigatum Er., badium Er. 

Corylophidae. Sericoderus lateralis GyIl., Corylo- 
phus cassidoides Marsh. 

Trichopterygidae. Ptenidiu m pusillum GylI.— Tricho p- 
tery x atomaria Deg. 

Scaphidiidae. Scaphosoma agaricinum L., " assimile 
Er., boleti Panz. 

Phalacridae. Phalaecrus fimetarius F. és var. Humberti 
Rye., substriatus GyIll. — Olibrus millefolin Payk., bicolor F., 
aenescens Küst., liguidus Er., affinis Sturm. — Stilbus testa- 
ceus Panz., atomarius L. 

Erotylidae. Eugis bipustulata Thunb. — Combocerus 
glaber Scháll. — Triplax aenea íchall., russica L. — GCyr- 
totriplax bipustulata FH. és var. dimidiata Redtb. 

Endornychidae. Mycetaea hirta Marsh. 

Cryptophagidae.  Telmatophilus cearicis Oliv. — 
Cryptophagus lyeoperdi Herbst., pilosus GyIll., cellaris Scop., 
acutangulus  GyII., fumatus  Marsh., badius Sturm., dentatus 
Herbst., Thomsoni Reitt., scanicus L. és var. hirtulus Kr. — 
Atomaria linearis Steph., alpina Heer., fuscicollis Mannh., 
unifasciata Br., gutta Steph., grávidula Er., fuscata Schönb., 
atricapilla Steph., peltata Kr., pusilla Schönh., turgida Er., api- 
calis Er.. ruficollis Marsh., testacea Steph. és var. tormosa Reitt. 
— Ephistemus globulus Payk. és var. dimidiatus Sturm. 

Lathridiidae. Dasycerus -sulcatus Brougn. — Lathri- 
dius augusticollis GyII., nodifer Westw. — Eniemus minutus 
L., transversus Oliv. — Corticaria pubescens GyIIl, linearis 
Payk., serrata. Payk., elongata Gyll. — Melanopthalma 
transversalis GyIlI., distinguenda Comolli., gibbosa  Herbst., fus- 
cula Hummel. 

Tritomidae. Litargus connexus HFourer. — Tritoma 
decémpunctata F., atomaria F. — Typhaea fumata L. 

Nitidulidae. Cercus pedicularius L., bipustulatus Payk. 
— Heterhelus solani Heer. — Brachypterus urticae Fa 
a - Omosiphora limbata F. — Epuraea aestiva L., obsolet. 
F., oblonga Herbst., florea Er. — Nitidula rufipes L., carnaria 
Schall. — Omosita ecolon L., discoidea F. — Soronia 
grisea L. — Pria dulcamarae Seop. — Meligethes brassicae 
Scop., viridesceens F., symphyti Heer. — Glischrochilus 
guadriguttatus F., guadripustulatus L. — Rhizophagus fer- 
rugineus Payk., dispar Payk., bipustulatus FE. 

Trogositidae. Tenebroides mauritanicus L. 


16 Wachsmann Ferencz 

Colydiidae. Orthocerus muticus L. — Pyecnomerus 
tenebrans Oliv. — Cicones variegatus Hellw. — Colobicus 
marginatus Latr. — Ditoma crenata F. — Cerylon histe- 


roides F., ferrugineum Stepb. 
Rhysodidae. Rhysodes sulcatus F. 


Cucujidae. Cucujus cinnabarinus Scop. — Laemoph- 
loeus monilis F., testaceus F., ferrugineus Steph., alternans 
Er. — Hyliota planata L. — Silvanus  unidentatus Oliv. 


— Monotoma brevicollis Aub. 


Trixagidae. Trixagus fumatus F., tomentosus Deg. és 


var. flavescens Marsh. 

Dermestidae. Dermestes Frischi Kugel., lardarius L. 
— Attagenus pellio L. — Megatoma undata L. — 
Trogoderma versicolor Creutz., glabrum Herbst. — Anth- 
renus pimpinellae HF., scrophulariae L., verbasci L.. fuscus 
Latr. 

Cistelidae. Nosodendron fasciculare Oliv — Synca- 
]lypta spinosa Rossi. — Seminolus pilula L., fasciatus v. 
arietinus Steph., pustulatus Forster. — Cistela sericea Fors- 
ter. — Pedilophorus nitens Panz. — Simplocaria ma- 
culosa Er., semistriata F. — Pelochares versicolor Waltl. 

Histeridae. Hololepta plana Füssly. — Platysoma 
frontale Payk., compressum Herbst. — Hister 4-maculatus 
L., fimetarius Herbst., . purpurascens  Herbst.,  bimaculatus.  L. 
— Epierus comptus III. — DBDendrophilus punetatus 
Herbst. — Carcinops 14-striata Steph... — Paromalus 
flavicornis Herbst. — Saprinus nitidulus Payk., aeneus F. — 
Onthophilus glóbosus Oliv. — Abraeus globulus Creutz., 
globosus Hoffm. — Acritus minutus Herbst. 

Lucanidae. Lucanus cervus L. — Dorcus paralle- 
lepipedus L. 

Scarabaeidae. Scarabaeus sacer L. — Gymnople- 
urus pilularius L. — Copris lunaris L. — Onthophagus 
fracticornis Preyssl., semicornis Panz.. furcatus F., ovatus [., 
Schreberi L. — Oniticellus fulvus Goeze. — Aphodius 
erraticus L., subterraneus L., foetens F., fimetarius L., granarius. 
L., lugens Creutz., nitidulus F., immundus Creútz., merdarius 
F., inguinatus F., melanostietus Sehmdt., pictus Sturm., prod- 
romus Brahm. — Heptaulacus sus Herbst., testudinarius KR. 
— Oxyomus sylvestris Scop. — Pleuróphorus caesús 
Panz. — Rhyssemus germanus L. — Trox scaber L. — 
Bolboceras unicorne Schrank. — Geotrupes stercorarius 
L., mutator Marsh., vernalis L. — Lethrus ecephaloteés Pall. 
— Pentodon idiota Herbst. — Oryetes nasicornis [L. — 
Rhizotrogus solstitialis L. — Anoxia pilosa B. — Poly: 
phylla fullo L. — Melolontha hippocastani F., vulgaris 
F. és var, nigra Kellner. — Serica holosericea Scop. — Ho- 
maloplia ruricola F., spiraeae Pall. — Anomala vitis F., 


Gösta le 


Pápa és vidékének bogárfaunája 17 


aenea Degeer., var. virescens ERT SK és var, marginata Schilsky. 
Phyllopertha horticola L. — Anisoplia segetum Herbst., 
.eyathigera Scop., lata Er. és var. nigra Schilsky. — Hoplia 
philantus Füssl. — Epicometis hirta Poda. — Leucocelis 
funesta Poda. — Cetonia aurata L. — Potosia marmorata 
F., speciosissima Scop. és var. aureocuprea Muls., metallica F., 
hungarica Herbst. —as Valgus hemipterus L. — Trichius 
fasciatus L. 

Buprestidae. Poecilonota rutilans F. — Eurythyrea 
austriaca L — Anthaxia Croesus Vill., salicis F., semicuprea 
Küst., fulgurans Schrank., nitidula L., v. cyanipennis Lap. és 
Vv. signaticollis Kryn., guadrimaculata L. —  Acmaeodera 
degener Scop., flavofasciata Pill. — Chrysobothrys affinis 
F. — Coroebus undatus F., elatus F. — Agrílus biguttatus 
F., sinuatus Oliv., pratensis Ratzb., elongatus Herbst., angustu- 
lus Illig., graminis Lap., derasofasciatus Lac., aurichalceus 
kedtb., hyperici Crtiz. — Cylindromorph us, filum Gyllh. — 
Ura.chys minuta D. 

Eucnemidae. Throscus dermestoides L., obtusus Curt. 
— Drapetes biguttatus Piller. EBucnemis ecapucina Ahr. 

Elateridae. Archontas murinus L. — Drasterius 
bimaculatus Rossi és v. binotatus Rossi. — Elater sanguineu ; 
L., crocatus Lac., elegantulus Schönh. — Hypnoidus minütis- 
simus "Germ. — Cardiophorus gramineus Scop,, rufipes 
Goeze, rubripes Germ. — Melanotus niger F. — Athous 
haemorrhoidalis F., vittatus F., longicollis Oliv. — Agriotes 
ustulatus. Schall., sputator L., lineatus L., obscurus L., sobrinus 
Kiesw. Syn aptus filitormis F. — Adr astus limbatus F., 
pallens F. laéertosus Br., nanus Herbst. — Denticollis 
linearis L. 

Dascillidae. Helodes minuta L. — Microcara testacea 
L. — Cyphon variabilis Thunb., padi L., coarctatus Payk., Pay- 


aj kulli Goeze. 


Cantharidae. Cantharis rustica Fall., obscura L., puli- 
caria F , nigricans Müll., hospes Rosb., livida i8 assimilis Payk., 
lateralis L. —  Metacantharis  haemorrboidalis F. — 
Ragouiyeha fulva Scop., testacea L., limbata Thoms., pilipes 
K., rorida . Kiesw., elongata Fall. — Malthinus punctatus 
Fourcr — Malthodes trifurcatus Kiesw., cephalotes Baudi, 
-pulicarius Reidtb., flavoguttatus Kiesw. — Troglops albicans 
MESZ GONGOLOK SB EL vpebaeus  davipes B."  Ehaecüs 
flavicornis Er. — Axinotarsus pulicarius F., marginalis 
Lap. — Anthocomus eguestris F., fasciatus L. — Mala- 
ehius rubidus Er., aeneus L., marginellus Oliv., bipustulatus 
L., elegans Geoffr., geniculatus Germ. — Henicopus pilosus 
Scop. — Dasytes coeruleus Deg., flavipes Muls., plumbeus 
Müll., subaeneus Schönh. — Dolichosoma lineare Rossi. — 
Trichoceble floralis Oliv. — Danacaea hypoleuca Kiesw. 


VES 


18 Wachsmann Ferencz 

Cleridae. Tillus unifasciatus F. -— Opilo pallidus Oliv. 
— Clerus mutillarius F. — Trichodes apiarius L., favarius 
Illi. — Corynetes coeruleus Deg. — Necrobia violacea 
L. — Opetiopalpus  seutellams Panz. 


Ptinidae. Ptinus rufipes F., fur. L., latro F., brunneus 
Duft., perplexus Muls., subpilosus Strm., sexpunctatus Panz., 
variegatus Rossi. 

Anobiidae. Anobium striatum Oliv., fulvicorne Sturm, 
paniceum L. — Oligomerus brunneus Sturm. — Xesto- 
bium rufovillosum Deg., plumbeum Illig. — Hedobia impe- 
rialis L. és var. senex Kr., regalis Duft. — Trypopitys 
carpini Herbst. —.Ptilinus peectinicornis [. 

Bostrychidae. Psoa viennensis Herbst. — Bostrychus 
capucinus L. 

Ciidae. Cis nitidus Herbst., Jaguemarti Ibell., glabratus 
Mell., boleti F., setiger Mell., hispidus Gyil., guadridens Mell., 
bidentatus Oliv., reflexicollis Ablle., oblongus Mell. — Rhop a- 
lodontus perforatus Hyll. — Ennearthron affine Mell. — 
Octatemnus glabriculus GyIlIl. 

Tenebrionidae. Gnaptor spinimanus Pallas. — Blaps 
mortisaga [., similis Latr. — €Crypticus guisguilius L. — 
Pedinus femoralis L. — Opatrum sabulosum L. — Gono- 
cephalum pusilum FF. — Mierozoum tibiale . F. — 
Bolitopbhagus " Tetieulatus: E" —  Diaperis" boleti "8 
Hoplocephala haemorrhoidalis .— Scaphidema metallica 
F. — Tribolium ferrugineum F. — Palorus depressus EF. 
— Corticeus bicolor Oliv. — Eechocerus cornutus F. — 
Uloma ceulinaris L. — Alphitobiu s ehrysomelius Herbst. — 
Tenebrio obscurus F., molítor L., picipes Herbst. — Helops 
guisguilius KF., caraboides Panz., incurvus Küst. 

Alleculidae. Allecula morio F., aterrima  Küst. — 
Hymenalia rufipes F. — Gonodera Luperus Herbst. és 
var. castanea Marsh. — Mycetochara axillaris var. murina 
Muls. — Podonta nigrita F. — Cteniopus sulphuripes 
Germ. — Omophlus Amerinae var. picipes Rdtb., betulae 
Herbst , rugosicollis Brüll. 

Lagriidae Lagria hirta L 

Mordellidae. Mordella fasciata F., aculeata és v. vestita 
Em.—Mordellisten a abdominalis F., Neuwaldeggiana Panz. — 
Anaspis fÍrontalis L. és var. lateralis F., thoracica. L., rufi- 
collis F.. pulicaria Costa., fÍlava L., melanostoma Costa, rufi- 
labris GyIlIl. 

Meloidee. Meloe proscarabaeus L., violaceus Marsb.., 
variegatus Donov., scabriusculus Brdt. — Lytta vesicatoria [. 

Pyrochroidae Pyrochroa coccinea L. 

Anthicidae. EFuglenes pruinosus Ksw., populneus Panz. 
— Notoxus monoceros L.. trifasciatus Rossi. — FormiCco- 
mus pedestris Rossi, — Anthicus humilis Germ., floralis F., 


k 


kát án százon rk 


Pápa és vidékének bogárfaunája 19 


formicarius  Goeze, hispidus Rossi, antherinus L, axillaris 
Sehmidt. 


Oedemeridae. Nacerdes ustulata F. — aAsclera 
. coerulea L. — Oedemera  podagrariae L., virescens [L. — 


Chrysanthia viridissima [L 

Pythidae.  Rhinosimus — viridipennis — Latr., — plani- 
rostris F. 

Curculionidae. Otiorrhynechus mastix Oliv., laevigatus 
F., raucus F., rugosostriatus Goeze, ecurvipes Stierl., COTVus 
Bohn. ligustiei D., orbicúlaris  Herbst., fullo  Sehrnk., ovatus L. 
— Stomodes gyrosicollis Boh. — Peritelus hirticornis 
Elebst., " lenucogrammuús Grm., " familiaris  Boh. — Mylacus 
gibbulus Boh., rotundatus F., seminulum F. — Phyllobius 
glaucus Scop., piri L., incanus GyIll., betulae E, oblongus L., 
pictus Steph., virideaeris Laich., sinuatus F — Polydrusus 
sériceus Schall., tereticollis Deg., picus KF., coruscus (Germ. — 
Sciaphilus asperatus Bonsd. Brachysomus eechinatus 


Bonsd. — Barypithes Chevrolati Boh., styriacus Seidl. — 
Brachyderes incanus L. — Sitona cerinitus Herbst, his- 


pidulus HF. és var. tibiellus GyII., fiavescens  Marsh., inops 
Sechönh., lineatus L., sutularis Steph., sulceifrons Thunberg. — 
Traechyphloeus spinimanus Germ. — Psalidium maxillo- 
sum F. — Liophloeus tesselatus Müller. — Thylacites 
pilosus F. — Chloropha n us fallax Sahlb. — Tanymecus 
paliatus F. — Brachycerus foveicollis Gyll. — Cleonus 
punctiventris Germ., nigrosuturatus  Goeze, glaucus v. turbatus 
Fahrs., fasciatus Müll., alternans Herbst., cinereus  Sechrank, 
piger Scop.. tigrinus Panz, pedestris Poda. — Lixus parap- 
leectieus L., iridis Oliv., subtilis Boh., amoenus Faust, myagri 
Oliív. és var. punctirostris Boh., cardui Oliv., elongatus Goeze. 
— Larinus brevis Merbet, sturnus Schall., planus F., jaceae 


F. — Rhinoeyllus conieus Fröhlich. — Minyops earinatus 
V. variolosus F. — Plinthus Sturmi Germ.. tigratus Rossi. — 


EGyzD et a pumnctata 4. 1ümieiss 6. aratott 1" pedestris Payk., 
murina F, variabilis Herbst, plantaginis Deg., trilineata Marsh., 


nigrirostris F., viciae Gyll. — Limobius borealis Payk. 
Er terhenis " festucae Herbst,  Nereis Payk. — Notaris 
acridulus L. — Dorytomus longimanus Forst. és var. ma- 


cropus Redtb., Schönherri Faust, validírostris GyiIl,  taeniatus 
F., melanophthalmus v. celitellarius Boh.,  villosulus (GyII. — 


Brachonyx pineti Payk. — Bagous eylindrus Payk., lutu- 
losus Gyll. — Hydronomus alismatis March. — Cossonus 
planatus Bedel, cylindricus Sahlb. — Eremotes planirostris 
Panz. — Rhyncolus ceulinaris Germ. — Acalles lemur 
Germ., echinatus Germ., hypocrita Boh. — Coeliodes ruber 
Marsh., cardui Herbst., guadrimaculatus L. — Rhinoncus 


castor F., bruchoides Herbst, inconspeetus Herbst,  pericarpius 
L., perpendicularis Reich. — Phytobius leucogaster Marsh 


20 Wachsmann Ferencz 


Amalus haemorrhous Herbst. — Ceutorrhynehidius 
horridus Panz., troglodytes Fabr., terminatus Herbst, floralis 
Payk.,. pulvinatus Gyllh. —  Ceutorrhynehus symphyti 
Bedel, abbreviatulus F., geographicus Goeze, guadridens Panz,, 
macula-alba Herbst, marginatus Payk.,  pilosellus Gyllh., pha- 
eculentus Gyllh., pleurostigma Maisb., napi Gyllh, cnalybaeus 
Germ,, erysimi F., contractus - Morsh., albovittatus Germ., assi- 
milis Pavk., dimidiatus Friv. — Poophagus sisymbrii F. — 
Tapinotus sellatus F. — Baris lepidii Germ.,  picicornisS 
Marsbh., coerulescens Scop. és var. cbloris F. — Limnobaris 
T"album L. — Calandra granaria L. — Balaninus elephas 
GyIll., venosus Grav., nucum L., turbatus (Gyll. — Balanobius 
erux F., salicivorus Payk. — Anthonomus rubi Herbst, 
cinetus Kollar, pomorum L. és var. piri Kollar, humeralis Panz., 
rectirostris L. — Ellesehus seanicus Payk. — Lignyodes 
enucleator Panz. — Tychius guinguepunctatus L., flavicollis 
Stev., aureolus Kiesw. junceus Reich., meliloti Stev., tomentosus 
Herbst.,  picirostris F., cuprifer Panz. — Sibinia  primita 
Herbst és var. phalerata Stev., pellucens Scop.. viscariae L. — 
Orchestes pilosus F., populi F. — Rhamphus pulicarius 
Herbst. — Gymnetron ictericum Gyllh.,  villosulum GyIllh., 
labile Herbst, Pirazzolii Stierl, stimulosum Germ., netum (Germ., 
linariae Panz., tetrum F,, var. plagiellum GyIIl. és var. antirrhimi 


Germ., noctis Herbst. — Miarus graminis Gyllh., micros 
Germ. — Cionus tuberculosus Scop., Olivieri Rossch., alauda 
Herbst., fÍraxini Deg. — Nanophyes hemisphaericus Oliv., 


és var. uimi Germ., nitidulus  Gyll., marmoratus  Goeze. — 
Magdalis barbicornis Latr., ruficornis L., nitidipennis  Boh., 
aterrima L., cerasi L., guercicola Weise. — Ap.on Pomonae 
F. — craccae L., subulatum Kirb., penetrans Germ., holoseri- 
ceum Gyyll., urticarium Herbst, aeneum F., pubescens Kirby, 
seniculus Kirby, longirostre Oliv., apricans Herbst, trifolii v. 
ruficrus  Germ.,  filirostre Kirby, laevigatum Payk., miniatum 
Germ., frumentarium L., violaceum Kirby. — Auletes basilaris 
Gyilh. — Khynehites betuláe L., . nanus " "PaykS  pauxitus 
Germ., púrpureus L., coeruleus Deg., auratus Scop., Bacchus 
L. — Rhinomacer betulaega L. — Cyphus nitens Scop. 

Anthribidae. Anthribus fasciatus Forst., variegatus 
Fourecr. — Urodon suturalis F. 

Lariidae. Laria pisorum L., brachialis Fahrs,  rufipes 
Herbst, rufimana  Boh.. atomaria L. — Spermophagus 
"ardui Boh. 

Scolytidae , Hylesinus fraxini Panz. — Scolytus 
scolytus Fahr, pruni Ratzb. és var. castaneus Ratz., rugulosus 
Ratz., multistriatus var. ulmi Redtb. — Xylocleptes bispinus 
Dutt. — Taphroryehüs bicolor Herbst., villiírons Dutt. 
Xyleborus eurygraphus Ratzb. — Platypus ceylindrus F. 

Cerambycidae. Prionus coriarius L. — Aegosoma 


, a v 
ea tóözktníktotmttttkakátüááttőká lása s kátákát as 


Papa és vidékének bogárfaunája 21 


scabricorne Scop. — Toxotus meridianus L. — Leptura 
livida F., melanura L., bifasciata Müll., nigra L.. attenuata L. 
— Allosterna tabacicolor Deg. — Grammoptera rufi- 
Ccoris b. — Caenoptera minor L., Kiesenwetteri Muls.  — 
SASSEOND S USE MAVIGOBNUS KETKTLS ÉS, 1 LÉÜS EC emr ra mó Dyex 
cerdo [L., Scopolii Füssl. — Criocephalus rusticeus L. — 
MEGEL EKOK DEL ÜSS K ÜST Bs YT SÜVVüLm Saj e üm enm Te 
Callidium aeneum Deg., violaceum L. — Hylotrupes 
bajulus L. — Rhopalopus maceropús Germ. Rosalia 
alpinasó —  Aromia . moschata 5. — Purpuricenus bu- 
densis . Goeze. —  Plagionotus detritus L.  areuatus L., 
filoralis Pall. — Xvlotrechus rusticus [L., arvicola Oliv. — 
Clytus tropicus Panz — Clytanthus varius F. — Ana- 
esthetis testacea L.— Agapanthia villosoviridescens Deg. 
és violacea F. — Saperda carcharias L., 38-punctata Scop. — 
TetropsS praeusta L. — Phytoecia pustulata  Sehrank;:, 
ephippium F., coerulescens Scop  — Oberea erythrocephala 
Schrank. 

Chrysomelidae. Orsodacne cerasi var. melanura F., 
var. limbata Oliv., var. glabrata Panz, var. cantharoides F , 


. var. Duftsehmidi Ws., lineola Panz. — Donacia dentata 


Hoppe, limbata Panz., thalassina (Germ., var " porphyrogenita 
Westh., impressa Payk., antigua IKKunze. semieuprea  Panz., 
mócaasszsehachs simplex E Pat eümanes: serieea JÚ és 
var. festucae F., var. armata Payk., consimilis Schrank., abdomi- 
nalis ab. micans Panz. — Zeugophora flavicollis Marsh. — 
Lema cyanuella L., lichenis Voet. és var. obscura Steph., mela- 
nopus L. — Crioceris merdigera L., 12-punctata L.. 14-punc- 
tata Scop., 9-punctata Scop., asparazi L. -— Labidostomis 
longimana L. — Clytra appepndicina Lac., laeviuscula Ratzeb. 
— Gynandrophthalma salicina Scop., affinis Hellw. — 
Cryptocephalus coryli L., bipunctatus L. és v. sanguino- 
lentus Scop., biguttatus SGop., Schaefferi  Schrank., sericeus L., 
janthinus Germ., parvulus Müll., flavipes F., chrysopus Gmel,, 
labiatus L., Moraei F. és v. bivittatus Gyllh., 6-pustulatus Rossi, 
belineatus v. armeniacus Fald., connexus Oliv., fulvus Goeze. — 
Pachybrachys hieroglyphicus Laich. — Pachnephorus 
pilosus Rossi, villosus Duft. — Adoxus obscurus v. vitis F. 
— Colaphus sophiae Schall — Gastroidea polygoni L. 
— Entomoscelis adonidis Pall. — Timarcha violaceonigra 
Deg. — Chrysomela cerassimargo. Germ., haemoptera L., 
göttingensis L, sanguinolenta L., marginata L., orichalcia Müll., 
hiypemei Korst., fastúuosa "Scop. "polita hb. — Phyllodecta 
vitellinae L. — Hydrothassa aucta v. glabra Herbst. — 
ES OG tű sésphetlamdri et junei " Brahm. "— : Bhaedon 
pyritosus Rossi, cochleariae F. — Plagiodera  versicolora 
Laich. — Melasoma populi L., tremulae EF. — Phyllobro- 
ticá adusta Creutz. —  Luperus  nigrofasciatus Goeze, 


[éke] 
[d] 


Wachsmann Ferencz 


xanthopus Schrank, flavipes L. — Lochmaea erataegi Forst, 
—- Galerucella nymphaeae L., lineola F., calmariensis [L. 
— Galeruca tanaceti L., pomonae Scop., melanocephala 
Ponza Podagrica malvae Illig., fuscicornis v. meridionalis 
Ws. — Derocrepis rufipes L. — Crepidodera transversa 
Marsh, ferruginea Scop — Oehrosis ventralis Illig. — 
Epitrix pubescens Koch, atropae v. nigritula Ws. — Chal- 
coides splendens Ws., helxines L., aurata Marsh.,  ehloris 
Foudr. — Hippuriphila Modeeri L. — Hypnophila obesa 
Waltl. — Chaetocnema econcinna Marsb., : tibialis IIlig., 
Mannerheimi GyIll., hortensis Fourer. — Psylliodes ehryso- 
cephala L, eyanoptera Illig., napi F., thlaspi  Foudr., affinis 
Jayk. — Haltica guercetorum Foudr., fruticola Ws., cardu- 
orum Guer., oleracea L — Phyllotreta armoraciae Koch, 
ochripes Curt., undulata Kutsch, vittula Redtb., nemorum L., 
atra F., eruciferae Goeze, aerea All., nodicornis Marsh., procera 
Redtb. — Aphthona eyparissiae Koch , flaviceps All., lutescens 
Gyll., pygmaea Kutseh., eceyanella Redtb., euphorboiae Sechrank. 
— [Longitarsus ecehi Koch., anchusae Payk., niger Kochb., 
parvulus Payk.; holsatieus L., apicelis Bech, luridus- Seop., 
suturalis Marsh., suturellus Duft. és v. paludosus Ws, eurtus 
All., melanocephalus Deg , lycopi Foudr.. pratensis Panz., ballotae 
Marsh., junc cola Foudr., rubiginosus FHoudr, pellucidus Foudr., 
— Dibolia Sehillingi Letzn.—Mniophila muscorum Xoch. — 
Sphaeroderma testaceum F. — HispaatraL — Cassida 
fastuosa Schall., vibex L.. inguinata Brull., stigmatica  Sutfr., 
nebulosa L., subferruginea Schrank, atrata F., nobilis L. 
Coccinellidae. Subcoccinella 374-puuctata L. és v. 
saponariae  Heer., v. 4. notata F., v. haemoirhoidalis F. — 


Cynegetis impunctata v. palustis Redtb. — Adonia Vari- 
egata Goeze és v. constellata Laich., v. carpini Fourer. — 
Anisosticta 19. punctata L. — Adalia obliterata 1. és v. 


liv:da Deg., tipunctata L. és v. perforata  Marsh., v. annuláta 
L , V. semirubra Ws, v.:6 pustulata L., v.. 4. maculata Scop. 
— Cocceínella 7-punctata L. és v. 9-punctata L., decem- 
punctata L. és v lutea Rossi, v. 6-punctata L., v. 8.-punctata 
Müll., v. humeralis Schall., v. 10 pustulata L., v. guttatopunc- 
tata. 1, v. bimacula Pont., .4 punctata. Pont. " v.  sordida: WsS8 
conglobata L., v. gemella Herbst., v. pineti Ws.. 14 pustulata 
1. — MieTaspis  sedécimpunctiala év. aze "púnetatatalóátese 
Mysia oblongoguttata L. — Anatis ocellata L.—Halyziase- 
decimguttata L , 12-guttata Pod., 15-guttata F , 14-guttata L , viginti- 
guttata L. és v. tigrina L, octodecimguttata L., vigintiduopunc- 
tata L.., 24-punctata L. és v. conglomerata F., v. fimbriata Sub. - - 


Chilocorus similis Rossi, bipustulatus L. — Exocho- 
m u s 4-pustulatus L., flavipes Thunb. — Platynaspis 
luteorubra Goeze. — Hyperaspis repensis Herbst, cam- 


pestris v. concolor Sulff. — Coeccidula seutellata Herbst, 


sa a al Ka 


zt ttttltttszílábítjaálaksúlátba 


A méhekről 23 


rufa Herbst. — Rhizobíuslitura F.— Seymnus hae- 
morrhoidalis Herbst, minimus Rossi, Subvillosus Goeze v. juni- 
peri Motseh, Suturalis Thunb., punctillum Ws, rubromaculatus 
(Goeze, frontalis v. 4 pustulatus Herbst., interruptus Goeze, pul- 
ehellus Herbst, Redtenhacheri Muls. 


A méhekről. 


Irta Dr. Zilam Kiss Emdre. 


Magyarország egész BHurópában a legtöbb méhfajjal dicse- 
kedhetik s ezek száma folyton gyarapszik, úgy hogy bár hazánk 
eléggé kikutatott, mégis igen hálás teret nyujt ezek gyüjtése, kivált 
egyes genusok, mint pl. Andrena, Halctus, Prosopis, Sphecodes és 
Nomada. Gyüjtésük sem jár nagy nehézséggel s nem kell értök 
rostálni, futtatni s többféle mesterséges fortélyhoz fordulni, hogy 
megtalalhassuk őket, egyedül a hálókezelésben tételez fel kissé 
nagyobb gyakorlottságot, mert bizony különben egyes igen gyor- 
san repülő fajokat nem fogunk meg. A szem s kéz lassankint 
megszerzi a kellő gyakorlatot s az ember már úgyszolva repté- 
bóls "mozgásából " felismer a tajt. "Igen fontos, hogy: a 
házi méhet reptében is bizton felismerjük s ne fogjuk meg, egy- 
felől, mivel kárt okozunk vele a méhes tulajdonosoknak, másfe- 
lől meg, mivel igen sok van s ezzel a gyüjtőre felesleges állattal 
töltjük meg fogó üvegünket. 

Fontos továbbá megismernünk a fajok kedvencz növényét 
és repülési idejét, mivel különben csak kis számú példányt fo- 
gunk gyüjthetni egy-egy fajból. Legjohb az illető növényfajnál 
megállani vagy ha csoportban van, lassan hol egyik, hol másik 
csoporthoz menve, bevárni mig a méh reá száll s azt rögtön 
elkapni, mert különösen az Zucera fajok hiímjei csak egy pilla- 
natra ereszkednek le a virágra s aztán rögtön tova lebbennek. 
Az Andrenák kora tavaszszal a fűz s nyár barkáin, a Tussilagón 
s a lánezfű virágján találhatók; ilyenkor találunk Halictus-fajokat 
is, de csak legnagyobbrészt áttelelt nöstényeket. Ezeknek az igazi 
gyüjtő ideje az ősz. A szép nagy Bosbus-fajokból a nagy nős- 
tényeket úgyszólván csak tavaszszal találjuk, mivel később csak 
dolgozókat és hímeket fogunk. A Nomadák-nak az igazi gyüjtő 


24 3 Zílahi Kiss Eudre 


ideje az április, május és junius hónap. Ilyenkor találjuk őket 
különösen, míg nem nagy a fű, alacsonyan a tavaszi virágokon 
s az Andrenák lakásául szolgáló lyukak körül repkedni. 

Az Osmia-fajok a legkoraibb méhek közé tartoznak, az 
Osmia rufa, Andrena praecox s az Anthophora pilipes úgyszólván a 


legelső tavaszi virágok megtermékenyítői; egyes fajokat csakis 


nyáron, sőt őszszel foghatunk. 

A nyár különösen az Eucerák, Megachilék, Anthophorák s az 
ezek tészkében élő parasita méhek gyüjtő ideje. Ezekben Ma- 
gyarország talán Burópa leggazdagabb országa. Míg pl. Német- 
országban alig-alig fog az ember egy-egy Nomadát, nálunk ha 
megfelelő helyen kezdjük őket gyüjteni, 100 számra foghatjuk. 
Ilyen az Epeolus genus. Mindenütt ritka. Alkalmas helyen és 
időben azonban 25—950 példány is kerül a hálóba. Igaz, hogy ezt 
csak úgy érhetjük el, ha már ismerjük őket s ha egyet fogva 
rögtön lesbe állunk az illető növénynél. 

Az eddigiekből is látható, hogy mily fontos azt ismernünk, 
hogy melyik faj milyen növényen tartózkodik. Igen jól teszszük, 
ha ezt magunknak feljegyezzük, úgyszintén az együtt repülő hí- 
meket és nőstényeket is, mivel ezzel lényegesen megkönnyítjük 
a meghatározást. Hogy az időt és helyet feljegyeznünk szükséges, 
az magától értetődik. Nemcsak az elterjedés megállapításához 
szükséges, de ezen adatok nélkül az állat úgyszólván mit- 
sem ér. 


K 
SAR 


[ed ZONG LE JE MERRE ETÜTÉSÉTÉÉSŐ 


ma — 
, 


1. rajz. — Méh szárnya (Friese nyomán). — k — közép-ér; h — 
középharántér ; j — szárnyjegy; /, 2, 3 — 1—3. harántos könyökér; s — 
sugársejt ; /, ZI, III 1.—3. könyöksejt ; A, B. — 1. és 2. négyszög-sejt ; 
Ív, 2y — 1. és 2. visszafutó-ér; a — hátsó ér; 41, h2 — 1. és 2. alközép 
harant-ér. 


és 
í 


ele állá Ted nad 


ú 


JANE 


Lo 
ot 


Áá méhekről 


Gyüjtésükre legjobb a cyankaliumos vagy a benzines üveg. 
Az előbbiben nem szabad sokáig hagynunk, különben a sárga 
szín vörösre változik. Azután nem vastag tűkre kell felszúrnunk 
ragasztani még a legapróbb fajokat sem szokás, hanem inkább 
minutia tűkre tűzzük. 


2. rajz. — Méh lába (Fries e: nyomán). — p — gyüjtöpamat (floc- 
eulus) ; s — gyüjtőkészülék (scopa) ; lt — lábfejtő (metatarsus). 


Meghatározásukra a legfontosabb jegyeket a szárny-sejtek 
és erek, a lábak, csápok s a középkor és a potrohszelvények, 
kivált az utolsó, nyujtanak... Ezekről a következőket kell megje- 
gyeznünk. A szárnyakon vannak a könyök-sejtek, a sugársejt, a 
négyszög sejtek, könyök erek, a  visszafutó erek. Ezeknek vi- 
szonylagos nagysága s egymáshoz való helyzete a genusok lé- 
nyeges jegyei. A lábakon kivált a hátsó lábakon fontos a 
gyüjtő-készülékek jelenléte vagy hiánya s azok alkata. A hímek 
természetesen ezekkel nincsennek ellátva. A hímeken feltünő, 
hogy a legtöbb genusnál a csáp sokkal hosszabb, mint a nősté- 
nyeké. 

Alábbiakban Friese nyomán közlöm a magyarországi méh 
félék nemeinek meghatározó kulcsát. 


1. A szárnyak három teljes könyöksejttel — -—. 0 2 
— A szárnyak két teljes könyöksejttel — --. .-. .. ... 23 
2. A sugársejt a végén harántosan elvágott ... .. 

— A sugársejt a végén kihegyezett vagy lekerekített. .. 4 


3. A csáp rövid, bunkós ; a test fekete, hosszú, sárgás barna 
szőrökkel, 12—14 mm. hosszú 20. Melitturga Latr. 
— A csáp a d-nél igen hosszú. A fej és tor Zöld, sárgásan 


26 Zilchi Kiss Endre 


foltos, a potroh sárga szalagokkal 4—5 mm. 
3a. Nomioides Schenck. 
4. (2.) A hátsó lábszárakon sarkantyú nincsen, a sugár- 
sejt igen hosszú, majdnem e a szárny csucsáig ér. 
30. Apis L. 


A hátsó lábszáron sarkantyúk vannak, a sugársejt nem 

ér a szárny csúcsáig, hanem jóval előtte végződik .. 

A könyöksejtek egyforma nagyságúak ... .§ esz 
— A könyöksejtek nagysága különböző SALE ENE éz E 
6. Az első könyöksejt egy halvány keresztérrel kétfelé OSZ- 
tott. A mellékszemek majdnem egy vonalban állanak. 

A fejpaizs mindig fekete SERIS AE ÉKE SSE B ET ESÉS 

Az első könyökseit nem osztott, a  mellékszemek há- 
romszögben állanak; a fejpaizs (c) többé-kevésbbé 
sárga. 21 Megilla F. (Anthophora Latr.) 


Tf. A 0-ek és ? hátsó lábszára kivül lelapított és csak a 
szélén hosszúszőrű kosárkával ellátott. A him nemi 
szervei szaruneműek és hosszú barna nyelesek. 

29. Bombus Latr. 


— — §-ek hátsó lábszára domboru, mindenütt egyformán rövid 
szőrű, a kosárka hiányzik, a c"-ek nemző részei bőr- 
neműek halvány fogóval. Csak hímek és nőstények 
vannak. Élősködők. 31. Psithyrus Lep. 


8 (5.) A harmadik könyöksejt a legnagyobb; a potroh szé- 
les és félgömb alaku, a szárny sötétkék. 
18. Xylocopa Latr. 


— A harmadik könyöksejt akkora, mint az első vagy 

KISOTDD ze Ete Láte e s 

A harmadik könyök sejt majdnem akkora, mint az első 

a: második ieltünően kisebbasz e sea eceste tente s 

— A harmadik könyöksejt sokkal kisebb mint az SlBŐ sz 

10. A harmadik könyöksejt felül olyan széles mint alul 

vagy szélesebb. A potroh rendesen sötét szőrös, fehér 

öldalfoltokkat 7 cut szettet ézet tevet sel éa kest ene ENTAT 

— A harmadik könyöksejt felü keskenyebb mint alul  ... 

11. A paizs domború, kéthegyű, rendesen hosszú és sűrűen 
szőrös, mi miatt a két hegy nehezen látható. 

39. Melecta Latr.. 


aj 
Ke 
ai salt 


9 9 OT 


12 


tlátmíttkut tata 


A méhekről 


— A paizs lapos és kopasz, a hátsó szélén kikanyarított, a 
közepén fehér szőrpamattal. 40 Crocita Latr. 
12. (10) A szárnypikkely (tegula) igen nagy, gyakran fehér. 
A €7-ek feltünő hátsó czombbal és lábszárral. A pot- 
roh halvány végszéllel. 6. Nomia Latr. 
seg AS szaánnypikkelye (tegűlaj nememnagy e esz esedy nhet 
13. A potroh sima és kopasz, rendesen többé-kev ésbbé VO- 
rös, nincsen feltünő szőrözete. A 8?-nek nincs feltűnő 
gyűjtő készüléke. 2. Sphecodes Latr. 
— A potroh fekete vagy fémszínű rendesen szőrös ... 
14. A sugársejt vége a szárny szélét (nem a hegyét) eléri. 
A c" csápja hosszú, a végén felcsavart. 
15. Systropha Latr. 
— A sugársejt vége nem éri el a szárny szélét... Bi 
15. A potroh majdnem csupasz, rendesen éreczszínű, világos 
szelvény-szalagok nincsenek; a csáp rövid, a c s §- 
nél egyforma hosszú. 17. Ceratina Latr. 
— A potroh hosszú szőrös vagy világos szőrszalagokkal 
ellátott; a c" csápja igen hosszú, majdnem test hosz- 
szúságú. 19a. Macrocera Latr. 
16. (9.) A sugársejt elkeskenyedik s hegyesedő .. 0. 
— A sugársejt kerülékes, vége a szárny szélét nem éri 
17. A második és harmadik könyöksejt egyforma nagy . ... 
— A második könyöksejt sokkal kisebb a harmadiknál 
18. A potroh kopasz, élénken színezett. 43. Nomada Latr. 
— A potroh szőrös, sötéten színezett, gyakran világos szőr- 


szalagokkal. 5. Colletes Latr. 
19. (17) Az alapharántér (Medialguerader) gyengén haj- 
TO GGESS E eés ÖSSZ SE SZE Ta ÉL LETE ET nzlte vizász 


— Az alapharántér erősen hajlott, megne férdes LETE EZTÁN 
20. A ? tomporán gyűjtő szőórpamat van . (floceulus); a 
c -ek csápjai nem csomósak. 4. Andrena Latr. 


— A ? tomporán gyüjtő pamat nincsen, a c" csomós csáp- 
ízekkel. 14. Melitta K. 


21. (19) A sugársejt a szárny szélén végződik; a ? ötödik 
potrohszelvényen egy csupasz, hosszárok van. A hátsó 
lábakon gyüjtő készülék van; a c" — előnyomuló, .a 

hegyén sárga fejpaízszsal. 3. Halictus Latr. 


13 


14 


15 


IT 


22 


18 
9 


28 Zilahi Kiss Endre 


— A sugársejt végé nem fekszik a szárnyszélén;-a ? ötö- 
dik potrohszelvényen hosszárok nincsen, a hátsó láb- 
szárakon nincsen gyüjtő készülék, a c" fehéren szőrö- 
zött, nem előnyúló fejpaízszsal. — 2. Sphecodes Latr. 

22. (16.) A második és harmadik könyöksejt majdnem 
egyenlő nagy, a potroh fekete, fehér szőrfoltokkal. 

41. Epeolus Latr. 

— A második könyöksejt kisebb mint a harmadik; a  pot- 
roh fénylő, vörös fekete foltokkal; a ? egyes fehér 
szőrfoltokkal. I 42. Epebloides Gir. i 

23. (1.) A sugársejt hegye a szárny szélén fekszik . 24 

— A sugársejt hegye nem éri a szárnyszélét .. .. .. 28 

24. A potroh majdnen félgömbös, fénylő fekete, az utolsó 
potrohszelvények" széle fehérszőrös; a hátsó láb má- 
sodik lábfejíze az első íz alsó szegletén ízül. 

16. Macropis Pz. 


— A potroh megnyúlt; a hátsó láb második lábfejíze az 


elsőnek. a közepén ízül -- 022. .--- VÁLT ÉS 
25. A test alig szőrös, a potroh fénylő fekete, szalagok 

HOLKÜLE 7 zs PAt et Te bj at ek eszak s zt MPSEEE 
—- A test sűrűen szürkén szőrös, a potroh fehér szala- 

sokkal sás ses kozt eki seek] Kettes E SA CIME ÉRN ES AÉSTÉTEN 
26. Az fé TEKSZENÁSE az alsó keresztér (Submedialguerader) 

után ered. A d csápja nem hosszabb mint a tor, a 

csápostor alul nem csomós. 8. Dufourea Lep. 


— Az alapharántér az alsó keresztérből ered; a c" csápja 
hosszabb mint a tor, a csőpostor alól csomós. 

9. Halictoides Nyl. 

27. (25.) A potroh sűrűen szőrös, világos vagy legalább is 

világosan szőrözött potrohszelvény szélekkel; a száj- 

részek hosszúak; a nyelv egyenes, hosszabb mint az 

állkapocs. 10. Rhophites Spin. 


— A potroh csak a szelvény széleken vörösesen rojtos. A 
szájrészek rövidek (mint az Andrenanál); a nyelv széles 
és nem hosszabb mint az állkapocs. 

4a. Biareolina Dutf. 


28. (23.) A sugársejt a végén elvágott, a felső állkapocs 
hegye nem fogázottü sz Ala eset ESÉS testel ÉSE KKESSKSNE SEN 


A méhekről 745 


— A sugársejt hegyesedő vagy lekerített, a felsőállkapocs 


MAZ OL L S ZAY a SAE ZENE ee tet EE e RAS É JA 
29. A potroh egyszínű " fekefe minden "világos színezés 

TEte aeb LESSEE AE ösemete SZSes a EREKET a pt VO 
— A potroh veres vagy FOGÉTDAENA egész feketés, szőrös 

foltokkal vagy szalagokkal Jer ce a SNEK, 


30. 8—12 mm. hosszú. A 7 lábszára és lápfejének első íze 
igen hoszzúan és sűrűen szőrözött; ? sűrűen Szőrös 
fejjel; a fejpaizs és a lábak feketék. 

12. Panurgus Latr. 

— 4—7 mm. hosszú; A §? lábszára és lábfejének első íze 
rövid szőrös; a §? feje elől csaknem kopasz; a fej- 
paizs és alábak részben sárgák. 7. Panurginus Nyil. 

S A9JÁ csáp a esnél 13, a .7-nel 12 ízülékű, a ?  ha- 
todik potrohszelvénye mint égy 2-hegyű villa látható. 

39. Ammobates Latr. 

— A csáp mindkét nemnél 12 ízülékű; a ó hatodik potroh- 
szelvénye mint egy keskeny, a hegyén lecsapott füg- 
gelék látható. 3(. Passites Jur. 

.32 (28) Az első könyöksejt sokkal kisebb mint a második; 
a c csápja a test hosszát majdnem eléri 

20. Eucera Latr. 


— Az első könyöksejt oly nagy vagy nagyobb mint a 
MAS OTHS Las ElS KÉST PAR ONYA ON EE SZG a NE Ez B 
90: A Mksölátats lábszárai és a lábfej első íze éppen úgy 
mint a test hosszúan szőrözött. 183. Dasypoda Latr. 
— A hátsó lábak lábszárai és lábfej ízei röviden szőrö- 


SITE 17 ná ző) (ALÁ A SEL HT OLE ell GT Éget ERROR RSA RETE RENÉE TELNE 3 1. : 
. 84. Az első köny Méjt sokkal nagyobb mint a SZEGNI SES ZÖOI 
— Az első könyöksejt körülbelül akkora mint a második 36 


30. A test kicsiny, 5—8 mm. hosszú, sima és KODASZ ? a a 
szájrészek rövidek, a fej elütő oldala sárgás foltokkal. 
2. Prosopis F. 


— A test 10—12 mm. hosszú, szőrös, a szájrészek hosz- 


szúak, a fej fekete 36. Phiarus Gerst. 
36. A második visszafutó ér a második KEELEZAR vége 
előtt jól látható távolságban ered... ... ... sertes tő 


37. A paizs minden oldalán egy foggal fegyverzett, a a .£-ek 
hasán nincsenek gyüjtő ágú KEL SEN ea ELET TÉT S, 


30 Zilahi Kiss Endre 


— A paizs fog nélkül, ritkán fogacská Cate KEZE dsg ve 

38. A szemek szőrösek, az utópaizs fogak nélkül, a potroh 
határozottan kúpalaku, a c"-eknél 6—7 tüskével fegy- 
verzett. f 33. Coelioxys Latr. 


— A szemek nem szőrösek, az utópaizs áralakúlag meg- 
nyúlt, a potroh hengeralakú, a hegyén szabályosan 
elcsapott 34. Dioxys Lep. 

39. (37.) A potroh sima, majdnem kopasz, sárgás rajzola- 
tokkal, a ?-ek hasán nincs SZÖSA SNS ÁS 

. Camptopoeum Spin. 

— A potroh többé- kevésbbé szőrös, sohasem sárgás rajzo- 
látokkalkdüszttettazáse zése ez een et fr fséz Os a ÉBÁTARRA 

40. A test igen ritkásan szőrözött, a potroh gyakran cCsu- 
pasz; fekete vagy fekete és vörös színezetű; a ? hasán 
nincs gyüjtőkészülék, a $ nemezszerű bevonattal. 

38. Biastes Pz. 

— A test többé-kevésbé hosszú szörös, a. nőstény hasa 
GYÜNLÖKETE VELE ést Ze S s LA EK eet tt 

41. A lábfej körmök  pulvillum nélkül (a körmök kö- 
zötti kis íz) a poirroh felül inkább. lapos -- 0 -. 

— A lábfej körmök  pulvillummal, a pothroh inkább 
MeNGETES Ezt S KE gNEzáN kV Eae ENG BSZ ME SA ÉLESEK ÉSE 

42. A felső állkapocs keskeny, a végén kétfogú, : a ? csápjai 
alatt egy előálló kereszt ráncs, a c" áralakú végtest- 
szelvénynyel. 24. Lithurgus Latr. 

— A felső állkapocs erősen elszélesedett s rendesen négy- 
fogú (ritkán három fogú) heggyel... . . KEeséts 

43. Az első könyöksejt akkora, mint a TE te a potroh 
felül többé-kevésbé lapitott. 26. Megachile Latr. 

— Az első könyöksejt valamivel nagyobb, mint a második, 
a potroh felül többé-kevésbé boltozatos. 

25. Chalicodoma Lep. 


44. (4l.) A ? körme hegyén egy jól látható fog, a d sárga 
arczczal. 27. Trachusa Pz. 

— A körmök hegye fogatlan, a c" arcza fekete s150 sze 

45. Az állkapocs tapogató négy ízülékű, a potroh széles, 
gyakran érezszniű vagy vörös, a ? vastag erős hasi 
gyűjtő kefével, 23. Osmia Latr.. 


39 


41 


42" 


44 


43 


45 


Magyarország pillangói 31 


- - Az állkapocs tapogató három ízülékű, a potroh keskeny, 
egészen hengeres, fekete; a c hasán gyengébben fejlett 
gyűjtő kefe. 22. Eriades Nyl. 

46. (36.) A test fekete, mindig sárga foltokkal, a 9 hasa 
jól látható, hasi gyűjtő kefével, a c" végszelvénye 
fogakkal és tüskékkel fegyverzett. 28. Anthidium F. 

— A test fekete, ritkán sárga foltos (Protostelis). A kör- 
mök pulvillummal; a 0 hasa gyűjtő kefe nélkül, 
a c" végszelvénye fogak és tüskék nélkül, vagy csak 
egyes vékony tüskével van ellátva. 32. Stelis Latr. 


Magyarország pillangót. 
Irta A. Aigner Lajos. 
XVIII 


29. Melitaea Aurelia Nick.?) 


." Niekerl, Synopsis d. Lepid.-Fauna Böhmens p. 12. (1350); 


Freyer, Neuere Beitr. z. Sechmetterlingskunde tab. 641. 

MESZ a en rttentes zet tbis mes zab ormésr ky Natur 

system aller Insecten, X. p. 238, tab. 283, fig. 1—4 (1801); 

Athalia Hübner, Samml. europ. SehmetterI1. fig. 19.20. (1793). 

A szárnyak feketék, a szegély felé 3 sor vöröses-barna folt 
s azokon belül 3—4 hasonló szinű folt áll; alsó szárnya ugyan- 
oly rajzolatú. Alul az alsó szárnya vöröses-sárga, rajzolata olyan, 
mint a M. Athalia-é, de kisebb és nem oly tisztán látható vilá- 
gos foltokkal. 

Hazánkban országszerte található máj. elejétől jul. közepéig, 
többnyire gyakori, helyenkint ritka, erdei réteken szálldogál. Hazai 
példányaink nagysága 28—33 mm. 

A. Branyiszkón akad átmenet az ab. britomartis Assm.-hoz!?), 
melynek felülete az Awrelia-ra emlékeztet, alul pedig olyan, mint 
a Dictynna, a szalag azonban, melyben a fekete pontok állanak 


1 Aurelja: római női név. 
2 Artemis mellékneve. 


32 A. Aigner Lajos 


csak 7 pettyet mutat, holott a britomartis-nál 8—9 ily petty. 
jelenkezik, barna harántsávjai is sötétebbek. Ezen fajváltozat 
typikus példányait csak Mehádián és Josipdolon figyelték meg. 

A var. dictynnoides Horm!), melynek alsó szárnyán többnyire 
csak egy sor barnás folt áll a szegélyen, vagy ha több jelenkezik, 
a többi belső foltsor elriosódott, szabálytalan alakú; alsó lapja 
inkább az Athala- vagy Parthemie-éhez hasonlít, mint a  törzs- 
fajéhoz. Teljesen idevágó példányokat eddigelé csak Előpatakon 
figyeltek meg, de igen hasonlókat találtak Szaáron is. 

Hernyója fekete, apró fehér pontokkal és fekete áltüskékkel 
borított, 30 mm. hosszú, májusig a következő növényeken él : 
Stachys recta (hunyász), Melampyrum pratense (csormolya), Plam- 
tago lamceolata (utifű), Veronica chamaedrys (Szigoráll), Succwsa 
pratensis (sikkantyú), Digttalis lutea (gyűszűvirág), Chrysamthemum 
corymbosum (aranyvirág) és Linaria vulgaris (gyujtovány). Bábja 
fehér, rozsdaszínű szemölecsökkel diszitett. 

Előfordul az összes szomszéd országokban: A.-Ausztriában 
VI., Sziléziában V1I—VII, Galicziában, Bukovinában V—VIL,, . 
Romániában VII—VIII. 

Elterjedési köre: Finnországtól Fiuméig 61—469" és Svájceztól 
az Amurig 25— 150" : 


30. Melitaea Parthenie Bkh.?) 


Borkhausemn, Naturgeseh. -d. europ. Sechmetterl. II. p. 194. 
(1789); Freyer, Neuere Beitr. z. Insectenkunde tab. 
J9o Mg 
A szárnyak vöröses-sárgák, a szegélyen 2 csipkés vonal 

fut le, mely két sornyi alapszínű holdat alkot; a felső szárnyon 

fekete csik s azon belül néhány fekete folt van; az alsó szárny 
töve többnyire szélesen fekete kehintésű. Alul az alsó szárny 
középsávja csaknem fehér, a szegélyen csipkés fekete vonal 
fut végig. 

Hazánkban széles körben, de igen szórványosan fordul elő 

s aránylag kevés helyről jegyezték fel. Nagysága 26—32 mm. 

A var. varia M.-D.-t?), mely sötétebb színezésű, az alsó szárnyon 

alul fehér középsávval, csak Tavarnokon és Szaáron figyelték meg. 


1 A M. Dictynnához hasonló. 
? Parthenios: szűzies, Artemis mellékneve. 
3) Varius: különböző. 


ke 


Magyarorszag pillaugói B: 


[Hernyója fekete, apró kékesfehér pontokkal és rőt áltüs- 
kékkel borított. Május—juniusban Plantago lamceolatan (utifű) és 
Centaurea jaceán (csüküllő) él. Bábja szürkés, fehér szemölcsök- 
kel borított. 

Előfordul a következő szomszédországokban: KH.-Ausztria, 
Salzburg VII —IX., Karinthia, Tirol, Morvaorsz., Szilézia VII — VIII , 
Galiczia VI., Románia, Bukovina VII. 

Elterjedési köre: Kamcsatkától Kis-Ázsiáig 57—379 és 
Spanyolországtól az Altaiig 10—1109. 


öl Melitaea Dictynna Esp.) 


Bs per, Die europ. Sehmetterl. in Abbild. II. p. 382. tab. 48. 

122, 26 108 (NTÉST 

Felülete fekete; a szegélyen 3 vöröses-sárga foltsor fut le 
a két szárnyon végig, az alsó szárnyon azonban a két belső sor 
gyakran igen homályos vagy egészen elenyészik; a felső szárny 
középterén s az alsó szárny tövén néhány vöröses-sárga folt áll. 
Az alsó szárnyon alul a külső vöröses-sárga sáv kormosbarna 
. behintésű és sárgán: feltekintő pettyek sorát foglalja magában ; 
a kettős szegélyvonal előtt sárga vagy sárgásfehér holdak álla- 
nak; a középsáv sárga és sárgásfehér foltokból áll. 

Hazánkban országszerte, de aránylag igen kevés helyen és 
leginkább hegyvidékeken található, többnyire ritka, helyenkint 
azonban meglehetős gyakori, erdőszéleken és nedves réteken 
szokott szállingózni. (32—56 mm.) 

Példányaink általában igen sötétek, szétfolyó rajzokkal, rit- 
kán erőteljes, határozottan vöröses-sárga sávokkal, olykor az 
alsó szárny szegélybeli holdjai fehéresek. Helyenkint akad olyan 
példány is, melynek felső szárnya tő felől csaknem, az alsó 
szárny pedig egészen fekete, csupán a szegély előtt áll egy sor 
apró  vöröses-sárga petty. Ez az alak átmenet a szibéria var. 
erycinides Stgr.-hez. ?) : 

Hernyója  feketésszürke, világoskék pontokkal borított, há- 
tán fekete sáv és sárga nagy rozsdaszínű áltüskék állanak : 
30—30 mm. hosszú, május-juniusban a következő növényeken 
él: Melampyrum nemorosum (fintor), Spiraea arumca és ulmifolha 
(bajnócza), Valeriana officinalis (gyökönke), Veromica chamaedrys 


1 Dictynna: Artemis mellékneve. 
2) Az altai var. Erycina Ld.-hez hasonló. 


34 A. Aigner Lajos 


(szigoráll) és Plantago (utifű). Bábja ezüstös szürke, fekete pontok- 
kal borított. k 
Előfordul az összes szomszédországokban: A.-Ausztriában 
VI-VII, Karinthiában V-VI, Salzburgban VI, IX, Szilézia-, Galiczia- 
és Bukovinában VI, Romániában VII. 
Elterjedési köre: Norvégiától Turinig 60—450 és Páristól az 
Amurig 20—150". 


32. Melitaea Asteria Frr.!) 


Freyer, Beitráge z. Gesch. europ. Schmetterlinge I. p. 
115, fig. 36 (1825); Neuere Beitr. stb. Tab. 181. fig. 2, 3 (1831), 
Asterie  Herrich-Schaáffer, Syst. Bearbeitung d. Schmetterl. 3, 4 
p. 568. 

Alapszíne feketés barna; a szegélyen 3 sor halvány vörö- 
ses-sárga apró petty húzódik a két szárnyon végig; a felső 
szárny középterén néhány vöröges-sárga folt áll; az alsó szár- 
nyon többnyire csak az elülső szegély felé világosabb petty lát- 
ható, olykor ez is hiányzik. Az alsó szárnyon alul a szegély, 
középsáv és néhány folt a tövön sárgás fehér. (25—32mm). 

Magyarországon csupán a Magas-Tátrában figyelték meg. 


Hernyója fekete, fekete áltüskékkel borított; a gyűrük széle 


sárga. 
Előfordul: Stiriában, Karinthiában, Salzburg-, Tirol- és a 
Svájczban. 


8. nem. Argynnis F.." 

A szárnyak kevéssé fogazottak, vöröses-sárgák, fekete fol- 
tokkal, alul többnyire ezüst foltokkal vagy csíkokkal diszítettek. 
A középsejt finoman zárt. A szem csupasz. A csáp meglehetős 
rövid, vékony, hirtelen bunkóvá megvastagodott. Az első lábak 
igen karcsúak, a híméi finoman szőrzöttek, a §-én a tarsus 
1—4. íze 1—1 rövid tüskepárral fegyverzettek. A középső és 
hátsó lábak köröskörül szőrzöttek. 

A hernyó hengeres, háta számos szőrös tüskével borított. A 
báb a tor mögőtt erősen lelapított. A 39 palearktikus faj közül 
Magyarországon 15 honos. 


1) csillagok istennője. 
1 Argynnis, az ezüsttös: Venus mellékneve. 


3 


marad -á sze vadat sztélé 


Magyarország pillangói 35 


1. Alul az alsó szárnyon számos ezüst folt, vagy ezüst csíkok 


TYÁZDTT AZ ÉSZ zak KSE BENE ag BEBEK S ES EBA a MELLE Me alan dt A ÉV a LES AE lle; 
Alul az alsó szárnyon kevés vagy semmi ezüst folt van 2 
2. A szegélybeli holdakon kívül kevés ezüst folt van ... .. 3 


ZtÜS ETO kezte Hetil ess őüt kát set te gest teki EZÉS MEN Az VASÁS Bar KAL EK 
3. Alul sárgás-barna és vŰGGÖK sárga ; a középső szalagban, tövön 
és elülső szegélyben néhány ezüst folt van Selene Schiff. 
Alul téglaszínű; a világos-sárga középsőszalagban s a tövön 


MESZ KEZÜSÜS TO KE LSE EL EE Meester Buphrosyne hu 
KAVNZÜREL ŐS GYE DORY ÁSÉSZÍNŰY KEZE esz A een that 9, 
4. Alul rőt és sárga; a középsőszalagban s az elülső szegélyen 
Ia eezüstefolt- mutatkozik ő e 5 - Palés Schitt. 


Alul ibolyaszínű és világos-sárga; a középsávban, a tövön 
és mellső szegélyen néhány ezüst folt jelenkezik Dia L. 
HZ Fgeszegelyteren iDolyaszíni rajzolat vam "Sz 6 
Alul asszegélytéren fekete pettyek vannak 05 1... 7 
6. Alul zöldes-sárga, tő felől rőt; az egész szegélytér elmosódott 
ÜL TÁSZAS ZT ZA AT e osz Daphne Schitt. 
Alul halvány sárga, a középten elmosódott barna, a szegély- 
tér keskenyen elmosódott ibolyaszínű; a középső szalag s a 
tőbeli foltok valamivel világosabbak --. -- ..- Ino Rott. 
7. Alul világos-sárga és fahéjszínű; a szegélytéren ékalakú fe- 
kete, pettyek sorakoznak: .. -..  ..  ..  Amathusia Esp. 
Alul világos-sárga, a középső szalag világosabb, a tőtér 
elmosódott barna; a szegélytéren pontszerű fekete pettyek 


SOKAOZM A Kő kee s E Szet eat ebe éa út Hecate Esp. 
Os Alul az alsó szárnyon számos ezüst folt van .2. .-..- -9 
Alul az alsó. szányon ezüst csíkok vannak .... .-.  -.. 12 
9. A felső szárny külső szegélye; hajlított-— 2-2: c -- 10 
Asrelsősszatny külsö szegélye Fegy eméssze vega ze hi 


10. Alul világos-sárga: a felső szárny csúcsán néhány ezüst 


petty áll; szegélye sárga, erősen hajlított ..  Latonia [. 
Alul halvány okker-sárga; az alsó szárny középterén levő 
ezüst foltok sort alkotnak; a szegélyen ezüst pupillás sze- 

mek vannak. A felső szárny szegélye kevéssé hajlított 
Adippe L. 

11. Alul az éled szárny sárga, tő felől zöldes, a középtéren levő 
ezüst foltok sort alkotnak, a szegélyen nem állnak szemek. 

A felső szárny szegélye csaknem egyenes lefolyású Aglaja L. 


36 A. Aigner Lajos 


Alul az alsó szárny sárga, tő felől kevéssé zöldes, rőt be. 
hintéssel; a közepén levő ezüst foltok sort alkotnak, a sze- 
gélytéren ezüst pupillás rozsdás-barna szemek sorakoznak 


Niobe L. 
11. Alul az alsó szárny külső fele ibolyás piros, közepén kes- i 
keny ezüst csikok mutatkoznak .. .. ... Laodice Pall. 4 
Alul az alsó szárny zöld. ezüst sávokkal . 2... 2 dő 
13. Alul a felső szárny okker-sárga, az alsó szárny fényes zöld, 
közepén 83 széles ezüst sáv fut be .. .. ... Paphia L. " 


Alul a felső szárny a belső szegély felé bíborszínű, az 
alsó szárny fényes zöld, közepén 2, és szegélyén 1 keskeny 
ezüst; csik jelentkezik 2 207 s sos Pandora ető 


34. Argynnis Selene Schiff.) 


(Schiffermiller k Denis) Syst. Verz. d. Scehmetterl. der Wie- 
ner Gegend p. 321 (1776); Hübner, Samml. europ. Schmet- 
teri bg Sz Sad ttit98js 

A szárnyak rőt színűek, tövük kivált az alsó szárnyon 
fekete; a szegély fekete, előtte csipkés fekete vonal húzódik, 
mely alapszínű holdak sorát alkotja; ez előtt egy sornyi fekete 
pont áll; ezek s a tő közt több egybefolyó folt van, 
melyek azonban nem alkotnak határozott sávokat. Alul az alsó 
szárny rőtszínű, középsávjában néhány ezüst folt van, melyek 
közül rendszerint az egyik az elülső, a másik a belső szegélyen, 
a legnagyobb pedig a középen áll; tövén 2—5 ezüst folt áll; 
a szegély mentén fekete keretben háromszög alakú ezüst foltok 
sorakoznak. 

Hazánkban  helyenkint gyakori két ivadékban, melyek 
elseje (május közepétől junius közepéig) nagyobb (35—40 
mm.), másodika (jul. végétől auguszt. közepéig) pedig kisebb 
(33—38 mm.) szokott lenni. 

Az alsó szárnyon alul a középső szalag (melyben az erősen 
kiálló ezüstös petty áll) és a fekete pettyek sora közt többnyire 
még egy, 4 ezüst pettyből álló sor jelenkezik, ezekből 3 az 
elülső, 1 pedig a belső szegélyen áll. Az említett fekete pettyek, 
valamint a tőtér közepső foltja gyakran valóságos szemfoltokká 
fejlődnek ki. 

Nagy-Lévárdról került melanotikus é felülete egészen kor- 


1 Selene — Diana. 


KEST Tr 
Magyarország pillangói 31 


mos fekete, úgy hogy az alapszín csupán a felső szárny külső- 
és belső szegélyén néhány igen homályos, az alsószárny discusá- 
ban pedig tisztán kivehető barna petty alakjában bukkan elő: 
ab. Thalia Hb. : 

PFetéje világos zöld, alul lapos, felül hegyes. Hernyója feke- 
tés vagy barna, hátán világos sáv fut le, sárga tüskékkel borított, 
30 mm. hosszú. Kitelelve május elejéig és juliusban Viola canina 
és tricoloron (ibolya) él. Bábja sárgás-barna, fekete foltokkal. 

Előfordul az össses szomszédországokban, még pedig: 
A.-Ausztriában V--VIII, F.-Ausztria, Karinthia és Morvaország- 
ban V. VIII. Sziléziában V—VI, VIII, Galicziában V—VII, Buko- 
vinában V— VI, VII—VIII, Romániában V—VI, VII—IX. 

Elterjedési köre: Lapphontól Kalabriáig 68—409 és Angliától 
az Amurig 15—150". 


30. Argynnis Euphrosyne L.9) 


Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 481(1758); Es per, 
mDereumopáasehmetteniss an ábbildsseT tab 16-2űe 3; tab: 72. 
MOSZ (MG 7). 

Felülete egészen hasonló az A. Selene-éhez, csak hogy a 
szegély csipkés vonalát inkább ékalakú pettyek sora alkotja. 
Alul az alsó szárny tégla-színű, sárgás középsávjában egy ék- 
alakú ezüst folt, tövén 1 ezüst petty, szegélyén pedig barnás 
félkeretben ezüst pettyek sora áll. 

Hazánkban országszerte, főleg hegyvidékeken, helyenkint 
2 ivadékban (május közepétől jun. közepéig és jul.-augusztusban) 
található. Budapesti példányaink ritkán haladják meg a 41—43 
mm.-t. 

Eperjesi példányoknál a fő felől lefutó sávok és pettyek 
olykor igen nagyok s egybe folytak; egy ó pedig egészen kor- 
mos és csak a szegélysávban tűnik fel a rőt alapszín. Ellenben 
akadnak ugyanott példányok, főleg ??, melyek világos-sárga 
színezésűek, felső szárnyuk elülső szegélye s a külső szegélynek . 
egész felső fele csaknem fehéres. Végül találkoznak a Branyisz- 
kón sötét színű kis példányok, melyek a var. Fingal Hbst.-hez!) 
átmenetet képeznek. 


1) Skót hős. 
1) A Grácziák egyike. 


38 A. Aigner Lajos 


Petéje kúpalakú, zöldes-sárga. Hernyója barnás-fekete, fehé- 
res oldalsávval és fekete tüskékkel, 32—35 mm. hosszú. Aprilis- 
májusban Viola caninán (ibolya) él. Bábja barnás-szürke, fémes 
pontokkal ékitve. 

Előfordul az összes szomszédságokban, még pedig :.Karin- 
thiában V—VI., A.- és F.-Ausztria, Salzburg, Morvaország, Szilé- 
ziában V— VIII. Galicziában és Bukovinában V—VII., Romániá- 
ban V—VI., VII-IX. 

Elterjedési köre: Laphontól Kalabriáig 68—400 és Angliától 
az Amurig 15—1509. 


36. Argynnis Pales Schiff). 


(Sechiffermiller §€ Denis), Syst. Verz.- d. Schmetteniő 
; der Wiéper Gegeid. p." 177... (1770); HBüb nert, Sammi; 
europ. Schmetterl fig 34.35. (1793); dArsilache ESper-. 

Die europ. Schmetterl. in Abbild. II. p. 25. tab. o6. fig. 4. . 

(1780). 

A szárnyak rőtszínűek, tövükön és az alsó szárnyon a belső 
szegély is feketés-barna behintésű; a szegély előtt ékalakú 
foltok sorakoznak, melyek alapszínű holdacskákat alkotnak; az 
előtt egy sor fekete pont áll; a felső szárny közepén levő fekete 
foltok vonalszerűek s az aisó szárnyon csipkés csíkot alkotnak. 
Alul a felső szárny halvány-rőtszínű, homályos rajzokkal. az 
alsó szárny alapszíne jóval élénkebb; a világos-sárgás közép- 
sáv és folt a szegélyen, valamint a középsávbán, elülső és 
belső szegélyen levő fehéres ezüst foltok körvonala elmosódott ; 
a szegélybeli ezüst pettyek aprók. 

Magyarországban eddig csakis a Bihar- és Branyiszkó- 
hegységben, valamint a Magas Tátrán figyelték meg tözeges ré- 
teken. Előfordul azonkivül a zöldes felületű ? ab. napaea Hb. 
(Magás Tátrán); a var. Arsilache Esp.?), mely élénkebb színű S 
erősebb, olykor egybefolyó rajzolatú (Magas Tátra, Eperjes, 
Rozsnyó, julius végén), valamint a vai. Isis Hb.? (Banoka, Árva 
megye és Magas Tátra, julius közepén). 

Hernyója. barnás-fekete, hátán barnás vonal fut le és sár- 


1) Pales: pásztorok istennője. 
?) napaeus — völgybeli. 

2) Sorsot intéző istennő. 

1) Egyiptomi istennő. 


s tl sudő Sala tld 
y 


a 
a 
E 
§ 
4 
3 
L 

C 
j 


Magyarország pillangói 39 


gás tüskékkel borított, 830 mm. hosszú. Április és juniusban Viola 
montanán (ibolya) él. Babja szűrke vagy rőtszínű, apró sötétebb 
pontokkal. 

Előfordul a következő szomszéd országokban: A.- és F.- 
Ausztriában VII—VIII. Salzburgban, Karinthiában  VII—VIIL. 
Szilézia és Galicziában VI-VII. Bukovinában. 


- 


Elterjedési köre : Lapphontól az Alpesekig 70—570 és Pyrené- 


usoktól a Kaukázusig 20—65. 


94. Argynnis, Dia: L.) 


Eümnmnsé " Systema Naturae. Ed. XII. 785. (1700; Esper, 

Die europ. Schmetterl. in Abbild. I. tab. 16. fig. 4.; tab. 

DAL ZZETO KERESZTES TT 5 

A szárnyak rőtszínűek, tövük fekete; a szegélyen csipkés 
fekete vonal fut le, mely alapszínű holdacskák sorát alkotja, 
előtte egy sor meglehetős nagy pont áll; a szárnyak közepén 
számos fekete folt van, melyek közül a szegély felé állók gyak- 
ran csipkés sávvá egyesülnek. Alul az alsó szárnyon ezüstös 
középfolt és egy sor ezüstös szegélyfolt jelenkezik; a  közép- 
sáv 3 ezüstös és 3 sárga foltból áll; köztes a szegély közt fehér 
pupillás apró fekete pettyek sorakoznak. 

Hazánkban gyakori erdei réteken, — helyenkint és ked- 
vező időjárás mellett 3 ivadékban is, meglehetős nagy példá- 
nyokban (32—38 mm.) április közepétől május végéig, junius 
közepétől iulius közepéig és augusztus első felében. Gyakoriak 
az oly példányok, melyeknél a fekete rajz rendkívül erős, főleg 
az által, hogy a felső szárny középsávja, szegélyfoltjai vagy tő- 
foltjai megszélesédnek. Egyik vinkovezei 97-nél a felső szárny 
szegélye kissé sötétebb a rendesnél, az alsó szárnynak egész 
szegélytere pedig barnás fekete színezésű, melyből csak a barna 
szegélyholdak válnak ki elég élesen; ellenben a középtér a 
mellső szegélytől a belső szegélyig tiszta barna, csak a fekete 


" középfolt tűnik elé. Hasonló hím példányt fogtak Eperjesen is. 


Ugyanott igen világos színű példányt is, melynek összes fekete 
foltjai igen aprók. 

Hernyója feketés vagy kékes-szürke, sárgás tüskékkel bori- 
tott, hátán fehéres sáv, oldalt rót kettős sáv fut le, 30 mm 


1 Dia vagy Hebe, az istenek szolgálója. 


40 A. Aigner Lajos 


hosszú; tápláló növényei: Viola odorata (ibolya), Prunella vulga- 
ris (békaváz), Rubus (málna). Bábja barna, hátán fekete tüskék 
emelkednek. 

Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig: A.- 
Ausztriában VI-—VIII, F.-Ausztriáhan 1IV—V, Karinthiában V—- 
VIII, Morvaországban V—VIII. Csehországban V, VII, IX, Szilé- 
ziában [V—-VIII, Galicziában IV—VII, Bukovinában V—VI, VII., 
VIII —IX, Romániában V—VI, VII-IX, feltünő, hogy  megjele- 
nését mindenütt másként jelzik. 

Elterjedési köre: Gröndlandtól Toskanáig 65—40" és Párizs- 
tól az Altájig 20—110". 


Különfélék. 


Entomologiai előadások. A k. m. Természettudományi 
Társulat állattani szakosztályának 1906. október 5-iki ülésén 
Horváth Géza ,A házi poloska és fajrokonazi" ezímű elő- 
adásában kifejti, hogy BKurópában az ágyi poloskán (Cimegx l-c- 
tularia) kívül még négy fajta poloska ismeretes, nevezetesen : a 
Cimex hirundinis (fecskéken), €C. pipistrelli (denevéreken), C. 
columbarius (galambokon) és C. improvisus, melynek gazdája is- 
meretlen. Hazánk területéről eddig csak az ágyi és a fecske- 
poloska ismeretes. Cimex ciliatus néven leirt oroszországi faj a 
fecske-poloskával azonos. Azágyi poloska hazája nem Kelet-India, 
hanem Hurópa. Ezt az előadó abból következteti, hogy az ágyi 
poloska legközelebbi rokonai mind európaiak. Végül arra kéri a 
szakosztály tagjait, hogy a hazánk területéről mindeddig isme- 
retlen denevér- és galambpoloskára legyenek alkalomadtán figye- 
lemmel, mert ezek mindenesetre a mi denevéreinken és galamb- 
jainkon is megvannak. A poloska névre megemlíti, hogy az szláv 
eredetű, a pakilincs pedig a kaukázusi (georgiai) baglindso-tól 
ered. Id. Entz Géza az előadás kapcsán fölemlíti, hogy a 
denevér-poloska nálunk előfordul; tudomása szerint az egyetemi 
botanikai kert növénytani épületének padlásán levő denevéreken 
igen gyakori ez a poloskafaj. Csiki Ernő fölemlíti, hogy a 
ezivilizáczió már a közép-ázsiai nomádokhoz is elhozta az ágyi 
poloskát, mely a mongolok sátra farészeinek repedéseiben húzó- 
dik meg. Előadó megjegyzi még, hogy a tatárok ismerik a po- 
loskát, mely házaikban nem éppen ritka és azt faltetűnek neve- 
zik. Bzután Csiki Ernő , Néhány érdekes bogárfaj bemuta- 
tása" czímen magyarországi Nebria-fajokat, továbbá Bosznia és 
Herezegovina területén újabban fölfedezett barlangi vak Silphi- 
dákat mutatott be.— Sehmidt Antal , 4 Precis octavia Cram. 
kelet-afrikai lepke alapköre." Előadja, hogy a nyugot-afrikai Pre- 
cis octavia Cram. és a var. amestris Drn., továbbá a kelet-afrikai 
Pr. octavia var. natalensis Staud. és a dél-afrikai var. sesamus 
Trim. nemcsak színezetükben, hanem egyéb jellemző sajátsága- 
ikban (alak, szárnyszegés, életmód, szokás) is oly lényegesen 
különböznek egymástól, hogy külön fajoknak tartották. Mar- 
shall azonban tenyésztési kisérleteivel bebizonyította, hogy 
ezen fajok mind egyazon faj földrajzi és időszaki " változatai. 
Nevezetesen a var. amesíris a nyugot-afrikai törzsfajnak (Pr. oc- 


42 ; Különfélék 


via) téli, a var, sesamus pedig a délkelet-afrikai Pr. octavia var. 
natalensis-nek szintén téli (száraz időszaki alakja. — A japán lepke- 
faunájól értekezett A. Aigner Lajos a deczemberi ülésben. 
Dr. Matzumura §.  fauna-jegyzéke alapján és japán 
lepkék bemutatása mellett előadja, hogy eme munka szerint 
egész Japánországban csak 2009 fajt (1577 Macro- és 4832 Mic- 
rolepidoptera) fordul elő, holott pl. Magyarországon 1579 Macro- 
és 1752 Mierolepidoptera, összesen 33831 fejt találtak eddig S 
ennélfogva kétséget sem szenved, hogy a japán lepke-fauna, 
kivált a molypillékre s ézve. egyáltalán nincsen még kellően fel- 
kutatva. Fel is említ több oly fajt, melyet Japánországban talál- 
tak, a nélkül, hogy szerző felsorolná. A japán lepke-fauna alkotó 
elemei: 1. európai, 2. ázsiai, 3. endemikus japan, 4. formozai 
tropikus fajok. A 206 japán nappali lepke közt van: 30 európai 
faj (14.56"/), 59 ázsíai palaearktikus faj (25.64"/.), 55 nipponi 
(26.70"/.) és 62 formozai faj (30.10"/.), Japánország északi nipponi 
részének lepke-faunája tehát nem oly keverék jellegü, mint azt 
általában hitték s ennélfogva a palaearktikus zónához vonandó, 
míg a déli része (Formoza) a tropikus faunához tartozik, mely- 
nek északi határául előadó a 30 fokot jelöli ki. Végül össze- 
hasonlítja az európai és japán Rhopalocera-fajok számarányát és 
felsorolja azokat a nemeket is, melyek dJapánban és viszont 
azokat, melyek Európában nincsenek képviselve. 

A hernyó tápláléka befolyással van a lepke színezésére. 
Ezt vitatta Piectet A. a zoologusok utolsó nemzetközi kong- 
resszusán. Vizsgálódásainak végeredményei a következők. Nehe- 
zen emészthető táplálék általában akadályozza a pigmentatiónak 
teljes kifejlődését s ennélfogva albinotikus eltéréseknek okozója. 
Ellenben a táplálóanyagban gazdag és bő táplálék a pigmentnek 
erősebb színezéseit okozza és melanotikus eltéréseket e:edmé- 
nyez. Bizonyos fajok ( Vamessa polychloros, Urticae és Jo, Lymamt- 
ria monacha és Arctia caja) kivételek, meit náluk az elégtelen 
táplálék vezet a melanosishoz. A táplálék erősebben befolyasolja 
a hím lepke színezését, mint a nőstényét. A hernyó színezése a 
nyújtott táplálék szerint módosul és olykor a lepke színezésére 
is kihat. Nehezen emészthető növények némely fajnál másodla- 
gos hím bélyegekre, viszont a bő tápláló anyagnál másodlagos 
nőstény bélyegekre vezetnek. 

Mérges hernyók. Közelebbről a , Rovartani Lapok 1898-ik! 
évfolyamában lapozgatva, a , Különfélék" rovatában a hernyó" 
méregről olvastam. Ezen a helyen a társaságban élő szőrös her" 
nyókról van szó, mint a melyeknek saját saruk által fertőzött 
szőre, az emberi finomabb bőr részleteit súrolva, ott gyuladást 
és tartós viszketést okoz. De megemlíti az illető czikk azt is, 
hogy más állati szervezetre káros anyagokat csupasz hernyóknál 
is találunk. Ennek az utóbbi állításnak igazolására kivánom föl- 
hozni a következő adatot A mult évek egyikében a káposzta 


Különfélék. 48 


. lepke (Pieris Brassicae) hernyói nagy pusztítást tettek a már fej- 


lődő káposztában, a minek nem igen lehetett elejét venni. Idő- 
közben azonban észrevettem, hogy a kertből kikerült  káposzta- 
levelekről a ruczák jó étvágygyal szedik le a hernyókat, még 
mielőtt a leveleket fogyasztanák. Megfigyelésem hatása alatt a 
ruczákat a káposztásba szabadítottam, ahol csakhamar jól meg- 
tömték begyüket a kövér hernyókkal. Az eredmény kielégítőnek 
látszott, de alig pár óra mulva az ellenkezője bizonyult be, a 
mennyiben a fiatalabb ruczák szédülés tünetei között  kezdettek 
egymás után elhullani. Ez az eset. amint később értesültem, a 
községben ismétlődött minden olyan helyen, ahol a ruczák ilyen 
nagyobb számú hernyóhoz jutottak, különösen a fiatalabbaknái, 
mert bár az öregeknek is megártott. mégsem pusztultak el, csu- 
pán elvétve. A leírt pusztulást valószínűleg a káposztalepke her- 
nyóinak valamelyes mérges váladéka okozhatta. mert bár állító- 
lag a káposztalevelek maguk is bódító hatásúak a ruczákra, püsz- 
tulást mégsem okoznak s "különösen nem ebben az esetben, mert 
ruczáink fiók koruktól kezdve gyakran kaptak káposztaleveleket S 
Így megszokván, később semmi hatással nem voltak reájuk. 
Pávay V. Ferencz. 

A Phylloxeráról s annak fellépéséről Hassziában (a Rajna 
mentén), tanulmányt közölt Schusters W., a ki bivataloós 
adatok nyomán kiszámította, hogy ezen a területen 1878-tól 1901-ig 
331,754 egészséges szőlőtőke közül 14,464-et a Phylloxera elpuszr 
tított és hogy ez az állat 1901-ig Németországnak 10 millió már- 
kánál több kiadást okozott. Egyúttal megemlíti, hogy Németor- 
szágban kezdenek növénykórtani állomásokat berendezni, de a 
szervezésnél a szakavatott entomologusok  belevonását feltűnő 
módon kerülik. 

A Cicindela campestrisről. A Cicindela campestris tudva- 
levőleg sok változatában ismeretes, jellemző tulajdonsága, bogy 
felsőajka és rágói fehérek, a rágók legvégének kivételével : t0- 
vábbá fedőszárnyai zöldek, körülbelül a középen egy-egy fehér 
folttal, mely sötéten van szegélyezve. Találtam olyan  Czeindela 
campestrist, melynek egyik fedőjén a folt mint a rendes alakok- 
nál e. a másik fedője felsőrészén zö:d, de a fehér folt nincs 
meg, hanem helyette rozsdavörös folt van, felül feketés, alul 
rozsdás. szegéllyel. A rozsdás folttól lefelé a szárnyfedő égszín- 
kék. A szárnyfedő alsó szélén a holdfolt sötét és rövid. Az állatt a 
rendesnél valamivel karcsúbb. 192; 


Irodalom. 


Csiki Ernő, Magyarország Bogárfaunája. Vezérfonal a ma- 
gyar szent korona országainak területén előforduló bogarak 
megismerésére. I kötet, 3. füzet. (161—240. 1., 6 szöveg- 
közötti rajzzal.) Budapest 1906. XI. 15. 

Ezen munka nem régen megjelent 3. füzete folytatólagosan 

a Carabidae család egyes nemeit és fajait tárgyalja. Igy befeje- 

zést nyer a Carabus nem és a Cychrus-sal a Carabini nemzetség. 

A többi nemzetségek közül a következők kerültek sorra: Mebriini 

(Leistus, Nebria), Notiophilini (Notiophilus), Omophronini 

(Omophron), Elaphrini (Bletmsa, Elaphrus), Lorocerini (Loro- 

cera), Scaritini (Scarttes, Clwina, Reicheia, Spelaeodytes, Dyschi- 

rius), továbbá a 2. alcsalád Harpalhnea nemzetségeinek  megha- 
tározó kulcsán kívül a következők: Momitini (Nomius), Broscimi 

(Broscus) és Bembidiizni (Asaphidion, Bembidiowm. Ebben a fü- 

zetben is találunk egynéhány új alakot, melyek latin diagnózisa 

jegyzet alakjában vétetett fel, ilyenek : Carabus Hampvi var. 

mendax, var. spectabilis, var. fraternus és ab. elegantissimus, C. 

Z/awadszkyi var. dissimilis és var. Rónayi, C. Roth. ab. vitiosus 

nov. nom. (Roth. Thoms. non Dej.) és ab. ignoscus, €C.  Kollari 

ab. paroecus és ab. sejunctus és Nebria tramssylvamica ab. alpig- 


rada, 
kk 


Petri, Dr. Kari, Malthodes Serbotae n. sp., ein neuer Mal- 
thodes des Subgenus Podistrella Seidl. aus den 
transsilvanischen Alpen. (Wiener Entom. Zeitg. XXV, 
1906, p. 224—225). 

A Fogarasi havasok Serbota nevű csúcsának nyugati olda- 

lán szerző egy kő alatt egy új Malthodes-t gyűjtött (1 péld., 2) 

melyet termőhelye után M. Serbotae elnevezés alatt ir le. 

Csiki E. 

Müller, Dr. Josef, Coleopterologisehe Notizen. VII. (Wiener 

Entom. Zeitg. XXVI., 1907, p. 7—11). 


irodalom 45 


Többnyire dalmácziai bogarakra vonatkozó szinonimika- 
megjegyzéseken kívül a Zonabris bosmica  Reitt. egy új válto- 
zatának (ab. decipiens) leírását tartalmazó jegyzetek. Az új faj- 
változat Horvátországból (Lika) származik. Csül 


kk 


Formánek, R., Fine neue Art der Rüssler-Gattung Brachy- 
somus aus Siebenbürgen. (Wiener Entom. Zeitg. XXVI, 
1907, p. 23—24). 

A Brachysmous Zelhchi nevű új faj leírása, melyet Zellich 

József százados Gyulafehérvár környékén fedezett fel. 

Csila E. 


3 


Petri, Dr. Karl, Vier neue Rüssler aus Turkestan und 
China und eine neue Crepidodera aus Siebenbür- 
gen. Wiener Entom. Zeitg: XXVI, 1907, p. 57—61.) 

Négy közép-ázsiai új ormányoson kívül, egy levélbolhát 
(Crepidodera picea) is ír le szerző, melyet a  Kerczihegységben 
a Bulea-tó környékén és a Vurfu vunetare-n gyüjtött. 

Csiki E. 


:k 


Heyden, Reitter € Weise, Catalogus Coleopterorum Europae, 
Caucasi et Armeniae rossicae. Editio secunda. Pas- 
kau, 1906. : 

15 év előtt jelent meg ezen katalogus első kiadása, azóta 

annyi új alakot írtak le, hogy már rég nélkülöztük az újabb ki- 

adást, végre elfogyott az 1891-iki kiadás és így hozzáfogtak az 
újabbik kiadáshoz. Az új kiadás hatalmas nagy nyolczadrét alak 
és 774 oldalas kötetté nőtt meg. Kiemelendő változások a régi 
kiadáshoz képest, a következők: Az összes nevek után az ere- 
deti leírás és csak másodsorban, ha maradt hely újabb leírások 
soroltattak fel. Még változott a rendszer is, a családok Gangl- 
bauer rendszere szerint következnek, így a kötet a Scarabaeidae 
családdal végződik. A munkatársak is mások. Csiki Ernő 

összeállította a Cicindelidae és Carabidaecsaládokat, Bernha u- 

er és Klima a Staphylinidákat, Weise a  Coccinelhidae; 

Chrystomelidae és Curculionidae, Sehilsky a Lartidae és Apiomm 

csoportokat, Ganglbauer a Malthodes nemet, Heyden és 


46 Irodalom (AAL ESZA 


Reitter a többi családot, A munka ára a régi maradt, azaz 
a kéthasábos kiadásé 12, az egyhasábosé 18 korona. "a 
2 TSA E, 
Ask ; 
Meyer, Paul, Coleopterologisehes Ergebnis eini. 
ger in der ÜUmgebung:Eiu me s ze etését 
nommener Siebe-Exkursionen. (Deutsche. 

Entom. Zeitschr. 1907, p. 185 —1883.) 

Szerző Fiume környékén többször rostált és konstatálja, 
hogy nevezett terület, mint karsztvidék nagyon is szegény, TOS- 
tálni csak a benőtt mellékvölgyekben és dolinákban érdemes. 
Felsorolja azután először a Fiume vidékén rostált fajokat, me- 


lyek között faunánkra újakra is találunk: Calodera Bonmairei 


Bernh., Medon pirceus Kr., Sphaerosoma laevicolle Reitt. és pilosum 
var. lunigerum Reitt., Laemophloeus Krüperi Reitt,, Euglenes tes- 
tacens Kol, Polydrusus picus var. dalmatinus Stierl., Acalles  Ca- 
piomonti Bris, és viuarius Dan., Miarus distinctus Boh., Hylotru- 
pes bajulus ab. lividus Muls. és Psylliodes algirica s All. Felsorolja 
továbbá a Li, Fuzine és Lokve körülötti erdőségekben és végre 
a Monte Maggioren (Isztria) rostált fajokat. Előbbi helyről való a. 
Rhytidosoma fallaz Otto, mely faunánkra szintén új. 
Csiki: E. 


,.ROVARTANI LAPOK" 


XIV. Band 1 2. Heft. Januar—Februar 1997. 


S. 1. Dr. M. Standfuss: Artenbildung und Umge- 
Staltung in der: Fierwelt. Auszug. 

SZ s E. (CSiki:.Bie.  Borkenkafer Ungarns VIG 
Die Gattungen Hylesinus und  Pteleobius. Diagnosis derselben, 
sowie Beschreibung die einzelnen Arten. 

S. 11. F. Wachsmann : Die Káferfauna von Pápa 
und Umgebung. Aus diesem Teil des Komitats Veszprém sind 
áusserst wenig Daten bekannt. Verfasser und besonders dessen 
Bruder Johann sammelte bei Pápa namentlich auf dem (Gebiete 
eines vormaligen Sumpfes, sowie in dem nahe gelegenen Bakony- 
Gebirg bei Ugod, Koppány, Pápa-Teszér, Fenyőfő, auf den An- 
höhen des Kékhegy (650 m.) und Kőrishegy (713 m.), ferner bei 
Zircz und Bakonybél, sowie auf dem isoliert stehenden Somlyó- 
hegy. 

S. 23. Dr. E Kiss de Zilah: Über die Bienen. In 
ganz Europa ist Ungarn am reichsten an Bienenarten. Verfasser 
gibt eine kurze Anleitung zum Sammeln derselben und bietet 
sodann (nach Friese) die Bestimmungstabelle der ungarischen 
Gattungen. 

S. 31. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns 
XVIII. Melítaea Aurelia in ganz Ungarn fast überall háufig; im 
: Branyiszkó-Gebirge kommen Übergánge vor zur ab. britomartis ; 
die var. dictynnoides wurde blos bei Előpatak und Szaár beo- 
bachtet. M. Parthemte in Ungarn sehr lokal, die var. varia nur 
bei Tavarnok und Szaár beobachtet. M  Dictynna überall, zu- 
mal in Berggegenden háufig, darunter Übergánge zur var. erj- 
cimnides. M. Asteria bisher blos in dei Hohen Tátra beobachtet. 
Hierauf folgt die Bestimmungstabelle der Argynnis-Arten, sodann 
die Beschreibung der einzelnen Arten. Argynnis Selene in zwei 
Generationen meist háufig, bei Nagy-Lévárd wurde auch die ganz 
schwarze ab. 7halia gefunden. A. Euphrosyne kommt in ganz 
Ungarn vor, stellenweise in zwei CGenerationen, im  Branyiszkó- 
Gebirge auch Übergánge zur var. Fingal. —5 A. Pales, sowie 
die ab. napaca wurde bisher nur in der Hohen Tátra, die var. . 
Arsilache in der Hohen Tátra, bei Eperjes und Rozsnyó. die var. 
Isis im Komitat Árva auf der Banoka und in der Hohen Tátra. 
— A. Dia in 2—3 Generationen überall gemein. 


Kleinere Mittheilungen. 


S. 40. Entomologische Vortráge in die Naturwissenschaft- 
lichen Gesellschaft. Am 5 Okt. 1906 hielt Dr. G. Horváth 
einen Vortrag über die  Bettwanze und ihre  Verwandten. 
In Europa sind ausser der Bettwanze (Cimex lectularia) noch vier 
Arten bekannt, u. z. Cimex hirundims (an Schwalben), C. pipis- 
trelli (an Fledermáusen), C.  columbarius (an Tauben)jund C. impro- 
visus, deren Wirttier unbekannt ist. Die als Cimex cilhatus be- 
schriebene russische Art ist mit C. Mhirundims identisch. Die 
Heimat der Bettwanze ist nicht OSst-Indien, sondern Europa, nach 
dem ihre náchsten Verwandten europáisch sind. Hierauf legte E. 
Csiki einige ,enteressante Küfer" vor, u. z. ungarische  Nebria- 
Arten, sowie einige blinde Szilphiden, die jüngst in den Höhlen von 
Bosnien und der Herzegovina entdeckt worden Sind. A. Schmidt 
dissentierte über Precis octaviasram und deren Varietáten u. Z. 
amestris, sesamus und natalensis. In der Dezember-Sitzung las L. 
v. Aigner Abafi einer Abhandlung über die  Lepidopteren- 
Fauna von Japan, die er mit der europáischen und sibirischen 
Fauna vergleicht. ki 

S. 44. Einfluss der Nahrung auf die Fiürbung én Tee 
fach:ENctek 

S. 44. F. V. Pávay: Gifttige Raupen. In einem Krautfelde 
hatten die Raupen von Pieris Brassicae arg gehaust; um der 
Schádigung ein Ende zu machen, wurden Erten in das Feld . 
getrieben, welche die Raupen .gierig verschlangen, nach Verlauf 
von einigen Stunden aber zeigten sich bei denselben Symptome 
von Sechwindel, worauf sie der Reihe nach alle eingegangen sínd. 
In der betreffenden Gemeinde ist díes wiederholt vorgekommen 

S. 44. E. D.: Asymmetrisches Exemplar von  Cicindela 
campestris : auf der einen Flügeldecke ist der weisse Fleck nor-:. 
mal, auf der andern rostrot, oben sehwárzlieh, unten rostbraun 
eingefasst, von diesem Fleck ist die Flügeldecke abwárts him- 
melblau. 


Literatur. 


S. 46. Besprechung der Werke von E. Csiki, K. Petri, J. 
Müller, R. Formánek, Heyden, Reitter € Weise, P. Mcyer. 


" Entomologiai művek. . 


88 Általános. A Magyar — Birodalom Állatvilága (Fauna  Regni Hung- 
Zéigő. III. kötet, Arthropoda, Kiadja a k. m. Terméazettudományi Társulat. 
Ára 35 kr., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasítás álla- 
rok Titögésére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 korona 
— 40 fill, — Bein K. A kis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok  megism 
sz s. tésére € g.yűjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— 
" Lejtényi S Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai iíjuság számára, kitve 
"1 kor. — Kriesch ]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók . 
zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fill. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás 
" a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill, — Dr. Daday ]. Rovar- 


— — tani műszótár 1 kor. 60 fill. — Hojfer, Praxis der Insektenkunde. 3 kor. — 


; Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. 

Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar tauna fémdarazsai 2 kor. 40 fill. 
7 "A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 70 (ill. Adatok Magyaro - 
" .szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk fémdarazsainak 
. magánrajza 40 kor. 

Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és 
gyűjtése 2 kor.. — A," Aigner L. A lepkészet története Magyarországon 
3 kor. — Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — 
Berge, Schmetterlingsbuch 8. Aufi. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor 
20 fill. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Autl. 2000 Abb 
auf 71 farb. Tafeln 80 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas 
1000 Abb. auf 50 Taleln 30 kor. 

.5 ———" Diptera. Tömösváry Ö. Ügy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna 
mellékeirői 2 rák! 80 (ill — Kertész K. Catalogus Tabanidarum orbis terra- 
rum universi 6 kor. 

Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor.80 fill. — Bein K. A ki 
bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, kltezbüet 
. 5. AuB. mit 48 color. Tafteln 24 kor. — Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor. 

Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez 
40 (ill. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza- 
2 tábl. 60 fil. 

z : Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror 
szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl.5 kor. — Kohaut R. Magyarország: 
szitakötő-félét. 8 színes tábl. 2 kor, 60 fill. 
HZÉS ES Myri poda. Dr. Hak ].- A magyarországi Myriopodák magánrajza 
4 táblával 4 kor. 
Arachnoidea. Dr. hyzer K. és Kulczynski L. Araneae Hungaria 
3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyaro:szág pókfaunája 3 kötet, csak a 
2—3. kötet kapható 16. kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló- 
pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország 
atkalaunájához. 8 táblával 2 kor. 

Crustacea : Dr. Daday J. A Magyarországban eddig talált szabadon 
élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus 
lajok  átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor. 


ndk-5 a) OAK ki E rasa My a STT an ai 


. 


SWUNVUAVUAV VALA VAL VÁAV VAU VAU AUNYIZ 


Magyarország bogárfaunája. 


Vezérfonal a magyar szent égei országainak  terü- 
letén előforduló bogarak megismerésére. 


IRTA 
CSIKI ERNŐ 


A Mágyar Nemzeti Muzeum segédőre. 


kk 


? 


A három kötetes munka első kötete a bevezető 
morphologiai részen kívül a  Caraboideákat és 
Staphylinoideákat, a "második kötet a Palpicorniás 
kat, Diversicorniákat és a Heteromerákat, a harma- 
dik kötet pedig a  Phytophaga, Rhynehophora és 
Lamellicornia — családsorozatokat fogja  tartalmazni- 


A munka 5 íves füzetekben " jelenik " meg 
egy-egy füzet előfizetési ára 2 korona, bolti ára 
2 kor, 40 fill. 


Megjelent az 1. kötet 1—3. füzete. 


Előjegyzések és előfizetések a szerző ezímére (Buda- 
pest, VIII., Nemzeti Múzeum) küldendők. 


E KÉS ETBEK AA OTTLÉTE LT 


íEBEÉR KET KETTEN ÉTER VERSZ VÉNÉSKESKVERÉTÉ MET KÉSNEK KÉSZ KS 


S 


ÖNNININIDIML IDA NIDV DAMN AMZDUNZBŐ 


Schmidl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Uj-utcza 3. 


TINI 


NINI 


MTK] 


! 


3 9088 


Mtze7 e. 
- fee, 


[ 0) séf 4 4 
Aj I 
TAel a atát e ét .