Rovartani lapok : havi folyóirat különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra

OL /967: 0kz
461
.R873

ENT

1

XIV. kötet. 1007. CtőbEr 18. füzet.

ROVARTANI LAPOK

FHIAVI FOLYOTRAT

go;
te sjé Ezt

E

o
De

2 se nék is vit
v sáv sbv váv sv 4

GY
a;

különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra.

xx

DR BEDŐ AÁLBERT " BIRÓ LAJOS" .DR CHYZER KORNÉL
DR. ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR

szt etsztsetsets zsebe Tészészéseéee szésztszészéseész
ac 80) c4Aa apa ea PA PG DAGDÍRA GAP G d dcoia -"apfaphdachia csa pia

-. KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL £

a
o

SZERKESZTIK

ag só
p.a D
eke
44e

gJ
de

se ale sát aj 5
de sAv sáv Av 4

. A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ.

vi
ÖZÜS szék ági
ses zés e

agz ge
oXa oka.
kesz maszzs zzz

DA
ka

EFt

se sé
4JAv 4lv 4

zi mis ri ss sjá ig
DAOoO PAR CAS Za tao ka

BUDAPEST, 1907:

s.
a

a

o

kh)
d

A ROVARTAÁNI LAPOK SZERKESZTŐSEGE és KIADÓHIVATALA
5 "IX." ERKEL-UTCZA 12.

a
a.
s
44v 4

z
a
g
sie

43 EEZETEZEETET EEEREZETET I

székek minden hónap első napján,, julius és augusztus havak kivételével.
Előfizetési ára egész évre 8 kor

FS aa AN

d: há CA 18 FT AAL ? 2"
keves te 1 set 4 tl lie é t
, 4 $ 3 wót says A 6 §
: s cell EGYE d
1 ő Aj X ÖS £ 11 K ;
Mesés LEN esz

A. Aigner Lajos: Szedlaczek István ( Érc téhőei IZÉT HELY ÉSZ
Bolkay István: Rimaszombat bogárfaunája ... 02. 022 0
A. Aigner Lajos: Magyarország pillangói XXII. ... .. 0...
Csiki Ernő: Magyarország szúféléi IX. " . o
A. Aigner Lajos: Lepke-eltérések a Magyar Nemzeti Muzeunú :

gyüjtérményéből 2-5 2 LEEEBEKER BERN sk Miss ális

Különfélék. ák sé; ?
Dr. Szilády Zoltán: Klapálek gyüjtőútja hazánkban ésa: tl

. [rodalom. ,

Reitter, E., Bestimmungs-Tabellen. femérésii GSEkő Ernő. 18
Formánek, R, Bestimmungs Tabellen. Ismerteti Csiki Ernő . a

A kir. magy. farmószáttájemányi Táröulat áltatta at
szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterházy- ké,
utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. éli

"7 reg

A budapesti entomologusok minden pénteken este a Kaszásé ú.
féle (Muhr utóda) vendéglőben (Rákóczi-út 44.) találkoznak.

Kedvezmény.

Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903, 1904 és A
1905-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele Aa
áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kaptatórstót
Ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk. skés

Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IX., Erkel-utoza
12.) czímzendők.

hi x

mis ms ——

Eladó bogár-gyüjtemény.
Magyarország területén előforduló bogarakból ca 4000 fajból álló
gyüjtemény pontosan meghatározva, skatulyák nélkül, darabon- 38 :
ként 4 fillérért eladó. Minden fajból csak egy darab van a gyüj- 7
teményben. Bővebbet a ,Rovartani Lapok" szerkesztőségénél. a zal

Szedlaczek István
1846—1907.
Írta A. Aigner Lajos.

Ismét egy magyar lepkész ejtette ki kezéből a hálót, oly
férfi, a ki csak hajlottabb korban forduit a lepkék felé, akkor
azonban ifjúi hévvel és szenvedélylyel űzte a lepkék gyüjtését.

Szedlaczek István született 1846. május 18-án

a Kis-Tapolcsányban, a hol atyja járásorvos volt. A törekvő ifjú

jő

a gymnasiumot Nyitrán járta s. azután Bécsbe, a katonai József-
akadémiára került. Tanulmányait kitünő eredménynyel végezvén,
1871-ben promoveálták s azonnal főorvossá nevezték ki a pozso-
nyi katonai kórházhoz, majd Somogymegyébe, a 4. huszárezred-
hez helyezték át, a hol 7 évig működött s azután részt vett a
boszniai hadjáratban. Ennek befejeztével ezredorvosi minőségben
Rovartani Lapok XIV, 8. (1907. X. jú)

49

162 A. Aigner Lajos.

Os: e
mee

Győrbe rendelték; itt 10 évig állomásozott és meg is n
elvevén Patsek Terézt, kivel boldog házasságban élt :
gyükből 3 gyermek származott. .
Ezredével 1899-ben Komáromba és két össel utóbb ismét
Pozsonyba került; 1892-ben Aradra, a 33. gyalogezredhez he- AA
lyezték át. 1895-ben törzsorvosá nevezték ki s a nagyváradi s 1
katonai kórház vezetését bízták rá?), 1897-ben pedig Budapestre —
hívták s a 16., majd a 47. számú helyőrségi kórház vezetésév
bízták meg. 1900-ban előlépett főtörzsorvossá, mely előkelő 7
állásban azonban csak egy évig működött. 1901-ben nyugalomba ——.
vonult. A sz AZA
Ekkor - szenvedélyes vadász létére a lepkészettel is kez.
dett foglalkozni és nemsokára ezen a téren is kiváló helyet
foglalt el. A nappali lepkék gyüjtését nagy buzgalommal űzte
ugyan, de kedvencz foglalkozása volt az éjjeli fogás, kivált 34
villamos lámpa mellett. A nyarat rendesen Nyitramegyében töl- 0.
tötte s onnan is szép eredménynyel szokott visszatérni. Gyüjtésé-
ben csaknem kizárólag hazai fajokra szorítkozott.
Nyugalmát és családi boldogságát feldúlta felserdült két
fiának súlyos betegsége. Idősebb fiát halálos ágyán oly önfelál-
dozással ápolta, hogy kifejlődött lappangó szívbaja, mely őt, az
erőteljes férfit a betegágyra és csakhamar a sírba is döntötte.
Meghalt Budapesten 1907. junius 16-án 61 éves korában. €Csa-
ládjának mérhetetlen fájdalma és barátai őszinte részvéte kisérte
utolsó útjában.!)

Rimaszombat bogár-faunája.

Irta Bolkay István.

Rimaszombat és környéke bogár-faunájának tadományátii tj
tanulmányozásával nagyon kevesen foglalkoztak. — Mindössze 3 §
Fábry János királyi tanácsos, nyug. főgymnasiumi tanár fog- 8
lalkozott a coleopterológiával behatóbban. Észleleteit a , Gömör-

£) Ez kszékü: való itt Dgáles arczképe.

arak II. Kiszát: körút 101. sz. mööt;

09

Rimaszombat bogár-faunája. 163

Kishont vármegye természeti viszonyai" eczímű dolgozatában
tette közzé, a mely a , Magyarország vármegyéi és városai"
monographikus munka Gömör-Kishont vármegye kötetében jelent
meg. Ezen dolgozatban azonban ínkább csak az egész megye
faunájának nagy vonásokkal rajzolt képét találjuk, Rimaszombat
környékére vonatkozó adatot azonban nem lelünk. Ugyancsak Ő
állította össze a rimaszombati egyesült protestáns főgymnasium
bogárgyüjteményét is, a melynek. adatai jórészt egyezvén a
saját gyüjtésem adataival, azoknak közlését mellőzhetem.

A másik irodalmi munka, a melyben Rimaszombat fauná-
jára találunk adatot, Kuthy Dezső faunakatalogusa, ebben
azonban Rimaszombatot csak kétszer találjuk megemlítve.

Az alább nyujtott faunaképet tehát azon gyüjtéseim alap-
ján állítottam össze, a melyeket Rimaszombatban 1903—1905-ie
jórészt magam végeztem.

Mint jelen felsorolásomból látjuk, Rimaszombat bogár-fau-
nája nem éppen szegényes, bár túlságosan gazdagnak sem
mondható. Három évi gyüjtésem alatt nem sikerült a tudo-
mányra különösebb értékkel bíró fajt gyüjtenem, mindössze a
Hylurgus ligniperda Fabr. nevű faj, melyet Rimaszombatoii
kívül még Pápán gyüjtöttek, továbbá három Coccinellida fajvál-
tozat olyan, a melyet a Kuthy Dezső faunakatalógusában
még nem találunk feltüntetve.

Minden esetre huzamosabb időn keresztül folytatott beha-
tóbb gyüjtés még sok érdekes dolgot tudna ezen vidékről
kimutatni.

Jelen összeállításom alapján Rimaszombat környékéről 60
családba és 378 nembe tartozó 660 faj és 44 fajváltozat boga-
rat ismerünk.

Mielőtt a fajok részletes felsorolását megkezdeném, nem
mulaszthatom el, hogy mélyen tisztelt mesteremnek, Csiki
Ernő úrnak leghálásabb köszönetemet ki ne fejezzem azon
lekötelező szívességeért, a melylyel adataimat felülvizsgálni,
illetve az előttem kétes fajokat meghatározni kegyes volt.

Azonkívül hálás köszönetem illeti meg Szabó József
kedves barátomat, — gyüjtéseimben társamat — is, a ki baráti
szívességével és buzgalmával azon volt, hogy ezen faunakép
minél teljesebb legyen.

164 ő Bolkay István.

A fajok felsorolása.

Cicindelidae. Cicindela campestris L., ab. protos D. Torre; -
gerimanica L., ab. deuteros D. Torre, ab. protos D. Torre,
litterata Sulz. var. viennensis Sehrank. r Fiatal

Carabidae. Calosoma inguisitor L., sycophanta L.,
auropunctatum Herbst. — Carabus ecoriaceus L., viol
ceus L., granulatus L., Ullrichi Germ., Scheidleri P
var. Preyssleri Duft., nemoralis 0. F. Müll,, hortensis L. 7
convexus Fabr. — Leistus ferrngineus L., — N e b-.
Ti a .JIivida [4 — No t S 08pene Tüss KnÉtieás 8 palus-
tris Duft., biguttatus Fabr.. — Omophron. lirábattúa valo
—. Elaphrus riparius L., aureus Müll, — Dyscechirius"
nitidus Schaum, aeneus Dej., globosus Herbst., — Clivina fossor
L., collaris Herbst., — Broscus cephalotes L. — Tachypus :
flavipes L., — Bembidion paludosum Panz., lampros Herbst, .
punctulatum Drap., dentellum Thunbg., varium Ol., adustum
Schaum, ustulatum L., modestum Fabr., minimum Fabr., guadri- ja
guttatum Fabr., júadripnetálaítú Serv., tenellum Er., articulatum jú
Gyllh., octomacnlatum Goeze, guttula Fabr., biguttátum Fabr.,
— Tachys bistriatus Duft., var. micros KFisch., — Perileptus 5;
areolatus Creutz., — Trechus 4-striatus Séhtanó — Platy- si
nus ruficornis Goeze., assimilis Payk., sexpunctatus L., Mülleri
Herbst., viduus Panz., var. moestus Duft., — CISHa ha arin sa
dorsalis Pont., — Calathus fuscipes Goeze. — Poecilügsa
lepidus Lesk. — Pterostichus vulgaris L., nigrita Fabr.,
anthracinus III., gracilis Dej., interstinctus Strm., strenuus Panz.,
diligens Strm., eylindricus Herbst., melas Creutz., — Abax ater 4
VIII. —Molops picea Panz. — Amar a similata Gyllh., nitida —
Strm., aenea Deg., lucida Duft., fulva Deg. — Zabrus tene-
brioides Goeze. — Ophonus rufibarbis Fabr., maculicornis
Duft., pubescens Müll. — Harpalus aeneus Fabr., psittaceus
Fourc., rubripes Duft., latus L., luteicornis Duft., melancholicus —
Dej. —Anisodacetylus binotatus Fabr., var. SpUrCAtICONAÍS Dej., Kö
nemorivagus Duft., signatus Panz., — Diachroná germanus
L. — ETendlopána eri stárátüs Steph., disceophorus Fisch.
A cupalpus meridianus L. — Chlaenius nigricornis Fabr.,
nitidulus Schrank., festivus Fabr. — Panagaeus erux-major .
L , —L e bi a echlorocephala Hoffm., erux-minor L. — Lio nyehus

guadrillum Duft. — Brachynus erepitans L., explodens Dutt. ;
u etés

24

td ál
íz VESSE

Rimaszombat bogár-faunája. 160

Haliplidae. Haliplus lineatocollis Marsh.

Dytiscidae. Hydroporus halensis Habr., planus Fabr.
Agabus bipustulatus L., chaleonotus Panz. paludosus Fabr
— Ilybius obscurus Marsh. — Rantus conspersus Gyllh.
— Dytiscus marginalis Linn.

Gyrinidae. Gyrinus natator Ahr. — Orectochilus
villosus Fabr.

Hydrophilidae. Hydrous piceus L. — Hydrobius

fuscipes L. — Laccobius alutaceus Thoms. — - Berogus

signáticollis Charp. — Cereyon haemorrhoidalis HFabr. var
erythropterus., flavipes Habr., analis Payk. — Cryptopleurum
atomarium Oliv. — Sphaeridium bipustulatum Wabr.,
scarabaeoides L. — Helophorus aguaticus L., pumilio Er.
granularis L.

Georyssidae. Georyssus erenulatus Rosst.

Parnidae. Parn us prolifericornis Fabr.

Heteroceridae. Heterocerus fusculus Kiesw., fenestratus
Thunbg.

Staphylinidae. Aleochara laevigata Gyllh. — Boli-
tochara bella Márk. — Leucoparyphus silphoides L.
Tachyporus obtusus L., solutus Er,, cehrysomelinus L., atriceps
Steph., nitidulus HFabr. — Bolitobius lunulatus L. —
Creophilus maxillosus L. — Leistotrophus murinus L.
Staphylinus chalcocephalus Fabr., erythropterus L., caesareus
Cederh. — Philonthus politus L., carbonarius Gyllh., atratus
Grav., nigritulus Grav., varius GyIllh., fulvipes Fabr., tenuis Fabr.,
— Othius fulvipennis Fabr. — Xantholinus punctulatus
Payk, linearis 01. — Lathrobium fulvipenne Grav.
var. Letzneri Gerh.— Astenus filiformis Latr. — Paederus
littoralis Grav., ruficollis Fabr.. —Stenus bipunctatus Er., humi-
lis Er., serutator Er., providus Er., fuscicornis Br. — Oxyporus
rufus L. — Platysthetus cornutus Grav., nitens Sahlb. —
Oxytelus rugosus Fabr., insecatus Grav., nitidulus Grav.,
tetracarinatus Block. — Lesteva pubescens Mannhb., longely-
trata Goeze. — Olophrum assimile Payk.—Omalium caesum
Grav., florale Payk.

Micropeplidae. Micropeplus porcatus Payk.

Pselaphídae. Bryaxis haematica Rechb. — Bythinus
bulbifer Reichb. puncticollis Denny. — Pselaphus Heisei Herbst.

Clavigeridae. Claviger testaceus Preyssl., longicornis Müll-

166 Bolkay István. 3 6 147

Scydmaenidae. Cyrtoseydmus Godarti Latr., — "En con 38
nus hirticollis III., Wetterhali GyIIh. i zés
. Silphidae. Nécr ophorus kumator Goeze., interruptus —
Steph., investígator Zett., vespillo L., — Asbolus littoralis L kar
— Pseudopelta sinuata Fabr., rugosa L., thoracica L., —
Aeclypea undata Müll. — KETORTEDK A-punctata Sch 98 2 zs től
— Silpha lunata Fabr. obscura L.. — Peltis atrata L. — as
Agyrtes castaneus Fröl. 18 3
Corylophidae. Parmulus obscurus Sahlb. BE 4
Trichopterygidae Ptiliolum "Spencei Allib. — Tricho-. 9
pteryx grandicollis Maerkel. sericans Heer. 7233a
Scaphidiidae. Scaphosoma boleti Pz. A úg
Phalacridae. Olibrus millefolii Payk., bimaculatus Küst., "49
liguidus Er 28
Erotylidae. Engis bipustulata Thunb., Cyrtotriplaxs:
bipustulata Fabr. I 128
Endomychidae. Endomye hus coceineus L, — Myrme-c
coxenus vaporariorum Guér., — Mycetaea hirta Marsh. 07
Cryptophagidae. Cryptophagus pilosus (ryllh., dentkkttstl k
Herbst., scanicus L. — Atomaria munda ET., . gutta Steph., s
pusilla Schönh. i a
Lathridiidae. Enicmuús minutus L. — Cartoderers
elongata Curt. — Corticaria serrata Payk. — Melano- "9
phthalma gibbosa Herbst. fuscula Humm. b
Tritomidae. Litargus connexus Fourc. — Typhaea —/
fumata L. ök
Nitidulidae. Epuraea florea Er. — Nitidul a bipunctata —
L., rufipes L. — Omosita ceolon L., discoidea Fabr. — "§
Soronia grisea L., — Meligethes brassicae Scop., symphiti "og
Heer., obseurus Er., ovatus Strm. — Thalyera fervida OliV.
Trogositidae. Tenebri ds des mauritanicus L. — Ostoma 1
oblongum L. pi
Colydiidae, Ditoma crenata WFabr. — Aglenus brun- 4 ú8
néus (Gylilh. za
Cucujidae. Laemophloeus monilis Fabr. testaceus Fabr.
—. Hyliota planatus L. — Silvanus surinamensís L., unis
dentatus Oliv. ra Si
Trixagidae. Trixagus fumatus Fabr. kéz
Dermestidae. Dermestes murinus L., laniarius III., taráál ség
rius L. — Aítagenus piceus Oliv., pellio L. " — Trogo- jó

AgyáG
78 "rakáló
e "e

Mm. rsak ím ket

eg az Xs

Rimaszombat bogdár-faunája. 167

derma versicolor Creutz. Anthrenus pimpinellae Fabr.,
serophulariae L., museorum L., fuscus Latr.

Cistelidae. Syncalypta spinosa Rossi., — Seminolus
pilula L., fasciatus Fabr, — Cistela sericea Horst. — Lim-
nichus sericeus Dutft.

Histeridae. Hister guadrimaculatus L., cadaverinus Hoffm.,

stercorarius Hoffm., neglectus Germ. — Saprinus concinnus
Motsch., aeneus Fabr., sparsutus Solsky., conjungens Payk.,
guadristriatus Hoffm. — Teretrius picipes Fabr.

Lucanidae. Lucanus cervus L., var. — capreolus
Fuessl. — Dorcus parallelopipedus L. — Systenocerus
caraboóides L.

Scarabaeidae. Gymnopleurus pilularius L. — Copris
lunaris L. — Onthophagus Amyntas OIl., taurus Sehreb..,

verticicornis Laich., vacca var. medius Panz., coenobita Herbst.,
nuchicornis L., ovatus L ESchreberi L., — Onitiecellus fulvus

Goeze. — Aphodius subterraneus L., fossor L., fimetarius L.,
granarius L., melanostictus Sehmidt., punctatosulcatus $Strm..,
varians Duft., luridus Fabr., var. nigripes Fabr. — Oxyomus
gylvestris Scop. — Pleurophorus caesus Panz. — Psam-
modes sulcicollis III —Trox scaber L.— Odontae us -armiger
seop. — Geotrupes stercorarius L., sylvaticus Panz., vernalis

L.—Rhizotrogus solstitialis var. ochraceus Knoch. — Anoxia
pilosa Fabr. — Polyphylla fullo L.— Melolontha vulgaris

Fabr. — Anisoplia aústriaca Herbst., tempestiva Er. —
Epicometis hirta Poda. — Cetonia aurata L , lucidula Fieb.,
ESO OS Vas metalhea Babe: var eupregd . Gogys. — Valguús
hemipterus L. — Os5moderma eremita Scop. — Gnorimus
nobilis L. — Trichius gallicus Heer.

Buprest.dae. Aurigena lugubris Fakr. — Dicerca
berolinensis Herbst. — Anthaxia candens Panz., fulgurans
ochrank:, nitidula L., var. signaticollis Kryn. — Ptosima 11-
maculata Herbst., — Agrilus sinuatus Oliv., viridis [L. var.
salicis Briv., angustulus III., derasofasciatus Lac. — Trachys

minuta L.

Eucnemidae. Throscus dermestoides L.

Elateridae. Arechontas murinus L. — Drasterius
bimaculatus Rossi var. fenestratus Küst., var. binotatus Rossi.
— Elater cinnabarinus Ksch., praeustus Fabr., balteatus [L. —
Betarmon picipennis. Bach. — Hypnoidus pulchellus L.,

68 Bolkay István.

4-guttatus . Lap., . minutissimus Germ. — Cardiophorus .
gramineus Scop. — Melanotus niger Fabr., castanipes Payk. ;
— Limonius pilosus Leske. — Ludius latus Fabr., bipus- 7
tulatus L. — Agriotes ustulatus Schalt., sputator L., lineatus 5
L.. —Synaptus filiformis Fabr. — Adrastus nanus Herbst., k!
humilis Er. vi stl

Dascillidae. Cyphon variabilis Thunb.

Cantharidae. , Homalisus Fontisbellaguei Fourc. —
Lampyris noctiluca L. — Cantharis rustica Fabr., puli-
caria Fabr., nigricans Müll., livida L., var. rufipes Herbst.,
lateralis L. — Metacantharis haemorhoidalis Habr. —
Rhagonycha fulva Scop., -testaeea L, — Malthodes
márginatus Latr. — Drilus conoalor Ahr. — Charopus
plumbeomicans Goeze. — Hypebaeus flavipes Habr. —
Ebaeus coerulescens Er. — Anthocomus eguestris Fabr.
— Malachius aeneus L., bipustulatus L. — Dasytes níger :
L., plumbaeus Müll.

Cleridae. Tillus elongatus L., unifasciatus Fabr. —Opilo

mollis L. — Clerus mutillarius Habr., formicarius L. —
Trichodes apiarus L:, var. subtrifasciatus Spin., — Cory-
netes coeruleus Deg. — Necrobia violacea L. — Elate-

roides dermestoides L.

Bruchidae. Bruchus rufipes Fabr., fur L., latro Fabr.,
subpilosus Strm.

Byrrhidae. Byrrhus striatus Oliv., rufipes Fabr., paniceus

L. — Oligomerus brunneus Strm. — Xestobium rufo-
villlsum De Geer. — Ernobius abietis Fabr. — Ptilinus
pectinicornis L, costatus Gyllh. — Xyletinus ater Panz ,

Lyetidae. Lyetus unipunctatus Herbst.
Bostrychidae. Bostry chus capucinus L.
Ciidae. Cis boleti Fabr.. — Ennearthron affine Mell.

Tenebrionidae. Blaps mortisaga L. — Crypticus guis- £
guilius L. — Opatrum sabulosum L. — Scaphidema x
metallica Fabr. — Tenebrio obscurus Fabr., molitor L. — u

s

Helops incurvus Küst., striatus. : vő
Alleculidae. Allecula morio., Fabr., Mycetochara flavipes — -

Fabr. var. morio Redtb. — Omophlus rufitaris Leske.
Lagriidae. Lagria hirta L. . 8
Mordellidae. Tomoxia biguttata Gyllh. — Mordella
fasciata Fabr., aculeata L. — Mordellistena abdominalis E

Rimaszombat bogar-fannája. 169

Fabr., Neuwaldeggiana Panz., micans Germ. — Anaspis puli-
caria Costa., flava L.

Meloidae. Meloe proscarabaeus L., violaceus Marsh..,
eicatricosus Leach., variegatus Donov. — Cerocoma Miühl-
feldi Gyllh. — Lytta vesicatoria L.

Pyrochroidae. Pyrochroa coccinea L., serraticornis Scop.

Anthicidae. Notoxus monoceros L. — Anthicus
filoralis Fabr., hispidus Rossi. antherinus [L

Oedemeridae. Nacerdes ustulata Habr., adusta Panz.,
Aselera coerulea L. — Oedemera podagrariae L., flavipes
Fabr., virescens [L., lurida Marsh.

Curculionidae. Otiorrhynehus multipunectatus Fabr.,
laevigatus Fabr., raucus Fabr,, orbicularis Herbst., ovatus L. —
Phyllobius glaucus Scop., urticae Deg., piri L., oblongus [L. —
Polydrusus impar Gozis, mollis Stroem, tereticollis Deg.,
coruscus Germ. —Chiloneus asperatus Bous. — Paophilus
Hampei Seidl. — Eusomus ovulum Germ. — Mesagroecus
obscurus Boh. — Sitona erinitus Herbst, tibialis Herbst,
humeralis Steph., eylindricollis HWahrs., sulcifrons Thunb. —
Trachyphloeus alternans Gyllh. — Liophloeus tesselatus
Müll... Berbsti " Gyllh. — Barynotus obscurus Nabr. —
Chlorophanus graminicola Schönh. — Tanymecus
palliatus Fabr. — Cleonus alternans Herbst, piger Scop., pedes-
tris Poda. — Lixus iridis Oliv., algirus L., filiformis Fabr. —
Larinus sturnus Schall — Minyops carinatus L., var. variolo-
sus Fabr. — Gronops lunatüs Fabr. — Alophus Kaufmanni
Stierl.., — Lepyrus palustris Scop., — Hylobius abietis L.,
Liparus glabrirostris Küst. — Plinthus tigratus Rossi. var.
porcatus . Panz. — Hypera tesselata Herbst. pollux Fabr.,
arator L. — Grypidius egniseti Fabr. — Dorytomus
longimanus Forst., .minutus Gyllh. — Bagous glabrirostris
Herbst. — Eretmotes ater L. — Rhyncolus eulinaris Germ,
— Cryptorrynechus lapathi L.— Mononyehus punectum-
album Herbst. — Coeliodes cardui Herbst., guadrimaculatus
L.. — Rhinoneus pericarpius L. — Ceuthorrhyncechus
raphani Fabr., macula-alba Herbst, punctiger Gyllh., denticulatus
Schrank. — Baris artemisiae Herbst. glabra Herbst. lepidii
Germ., coerulescens Scop. — Limnobaris T album L. —
Sphenophorus striatopunctatus Goeze., — "Calandra
granaria L. — Balaninus venosus Grav. — Balanobius

170 Bolkay István.

crux Fabr., pyrrhoceras Marsh. — Anthonomus cinctus

Kollar. Ellesechus scanicus Payk. — Tyehius pici- .

rostris Fabr. — Orehestes populi Fabr.— Gymnetron 5.

collinum (Gyllh. — Cionus serophulariae L. hortulanus Fourc.,
— Magdalis ruficornis L. — Apion radiolus Marsh., trifolii
L., flavipes Payk., virens Herbst. — Rhynchites aeneovirens
Marsh., purpureus L., coeruleus Deg., Bacchus L. — Rhino-
nacer betulae L

Anthribidae. Platystomus albinus 18 — Anthribus
variegatus Fourc.

Mylabridae. Mylabris pisorum L., rufipes Herbst, affinis

Froelich. — Spermophagus cardui Bohem.
Scolytidae. Hylurgus ligniperda Fabr. — Ips laricis
Fabr. — Xyleborus monographus Fabr. j
Cerambycidae. Spondylis buprestoides L. — Prionus
coriarius L.. — Rhagium mordax Deg., bifasciatum Fabr., —
Toxotus meridianus L. — Acmaeops collaris L. —

Leptura liívida Fabr., rúbra L. guadrifasciata L., aéthiops
Poda.. bifasciata Müll, nigra L., — Allosterna tabacicolor
Deg. — Grammoptera ruficornis Fabr., — Caenoptera
minor L., — Stenopterus rufus L.. — Ceramby x cerdo
L., Scopolii Füssl. — Criocephalus rusticus L. — Pyrr-
hidium sanguineum L.— Callidium violaceum L. — Calli-
dium testaceum ab. praeustum Fald. — Hylotrupes bajulus
L. -—- Rhopalopus macropus Germ. — Aromia moschata
1... — Plagiomótus detmitüs : I Oly tüsstametia SÉSstee
Clytanthus Herbsti Brahm. figuratus Scop., speciosus Sehneid.
Anaglyptus mysticus L. — Dorcadion:aethiops Scop.,
fulvauam Sceop.,. pedestre Poda — Neodorcadion bilineatum
Germ. — Lamia textor L. — Acanthocinus aedilis L.
— Pogonochaerus hispidus L. — Haplocnemia eurcu-
lionides L, nebulosa Fabr. — Agapanthia violacea Fabr. —
Tetrops praeusta L.—Phytoeci a affinis Harrer.—O bere a oculata
L., erythrocephala Schrank., — Anoplodera rufipes Schall.
Chrysomelidae. Donacia bicolora Zsehach. — Plateu-
maris sericea L., var. festucae Wabr., consimilis Sechrank. —
Lema Erichsoni Suffr. — Crioceris merdigera L., 12-
punctata L., 5-punctata Scop., asparagi L.. — Labidostomis
ongimana L. — Lachnaea sexpunctata Scop,. — Clytra
guadripunctata L., laeviuscula Ratzeb.——Gynandrophthalma
alicina Scop., affinis Hellwig. — Coptocephala scopolina

;

4

788

fs
7 49

§

35

c "at

HG szeg ás álori

Rimaszombat bogár-faunája. 171

L. — €Cryptocephalus eordiger L., octopunctatus Scop.,
bipunctatus L., biguttatus Scop., sericeus L., hypochoeridis L.,
violaceus Laich., virens Suffr., ocellatus Drap, Moraei L. var.
bivittatús- Gyllh., bilineatus [L., var. armeniacus Fald. —

Pachnephorus pilosus . Rossi, tesselatus Duft. — Adoxus
obscurus [L., var. vitis Fabr. — Gastroidea polygoni [L. —
Timarcha violaceonigra Deg , rugulosa H. Schaff. — Chry-

somela fimbrialis Küst. var. hungarica Fuss., goettingensis L ,
staphylea L, sanguinolenta L.; geminata Payk., coerulans Sceriba,
fastuosa Scop, menthastri Suffr., varians Schaller. — Phyto-
decta fornicata Brüggm. — Phyllodecta vittellinae L.
Prasocuüris phellandri L. — Phaedon cochleariae Fabr. —
Plagiodera versicolora Laich. — Melasoma cuprea Fabr.,
JOspúnctata socop., popüli Ta -—SAoselas tie a" almir Le
EehiyeVo0to tte a "guadrimaculata 69 Ú üperts Hawpes E
— Galerücella lineola L. — Galeruca tanaceti L. —
pomonae Scop. — Crepidodera ferruginea Scop., — Chal-
coides splendens Ws., aurata Marsh. — Mantura obtusata
Gyllb. - Chaetocnema concinna Marsb., tibialis III. —
Psylliodes affinis Payk., luteola Müll. — Haltica oleracea
C., Phyllotreta armoraciae Koch., exclamationis Thunb.,
vittula Redtb., nemorum L., atra Fabr., nigripes Fab. — Longi-:
tarsus pulex Schrank, luridus Scop. — Cassida viridis L..
rubiginosa Müll., denticollis Suffr., subferruginea Schrank.
Coccinellidae. Subcoccinella 24punctata L., var.

saponariae Weise. — Cynegetis impunctata L. var. palustris
Redtb. — Hippodamia tredecímpunctata L. — Adonia
variegata Goeze. var. carpini Fourc. — Adalia bipunctata L.

—: Coeccinella 7-punctata [L., decempunctata L 0 var. 6
punctata L., var. bimzculata Pont., conglobata L., var., gemella

Herbst.. var., pineti Weise., 14-pustulatu L. — Micraspis
sedecimpunctata L. var. 1--punctata L. — Mysia oblon-
goguttata 5. — Halyzia laguttata L. 22-punctata L.
14-punctata L. var. tetragonata Laich., var. conglomerata Fabr.,
var. fimbriata Sulz., var. leopardina Weise. — C hilocoius
bipustulatus L. — Exochomus 4-pustulatus L. — Platy-
naspis luteorubra Goeze. — Hyperaspis campestris Herbst.

— Scymnus ferrugatus Moll., punctillum Weise. ater Thunb.,
frontalis Fabr., var. 4-pustulatus Herbst

olykor azonban csaknem rajzolatlanok. A szem csupasz.
fokozatosan megvastagodott, lekerekített bunkóval.
elül

jg

Magyarország pillangói.
Irta A. Aigner Lajos.
OXI

2. nem : Erebia Dalm. (Maniola Sehrk.) !)

Középnagyságú pillangók, többnyire barnás fekete színezés-
sel, rozsdaszínű szalagban álló fehér pupillás fekete szemekkel,

A csáp
A tapogató

hosszú, . szőrös. A felső szárny costális ere duzzadt. — A
hernyó elül-hátul ellapult, hátul kéthegyű. A báb tojásalakú, világos
színű, sötét rajzokkal ellátott. — Az Erebiák főleg a palaearcti-
kus övöt lakják s itt 62 fajuk él, közülük 21 Magyarországon is.

Az alsó szárnyon alul jól körvonalozott foltok, vagy sza-

lagok vannak (a nőstényen tisztábban láthatók) 298

Az alsó szárnyon alul nincsenek jól körvonalozott foltok,
Vagy szalagok Vesz stk Tan Reset Üde E EKYÉB TEA et
Fölül egy rozsdás-vörös, vagy vöröses-sárga foltokból álló
SZÁlAO TV Lesz ts ze e és ZE BE ztg ések lez sén takbEs e BÉS GY een agyára
Fölül a vörös rajzok hiányoznak, vagy alig van nyomuk
A felső szárny szalagja hosszúkás, az alsó szárnyé ap-
róbb kerek foltokból áll, az alsó szárny olykor foltok
ELÉ LBÜ ÉVÁT E ERO KR E EZÉSI SET e ONRZSTÉLES TEN E
Mindkét szárny szalagja szélesen megszakított estet lb
A vöröses-sárga szalagban fekete pontok, vagy szemek
Ala al kettest ete se zenere MAZO E SÉNÉEBÉ 8 1 SEBE e SEEN TE
A vöröses-sárga szalagbai m nem — állanak fekete pontok
VAGY SZEMBE ek eve ele széek TEREK ér ekét elb
Fölül:a szemek nagyok, csak a nőstényen pupillások : az
alsó szárny a 4. éren kis szöget alkot; a felső szárny
széles rozsda-vörös, szalagja a 2. szem alatt megkeske-
Nypd eh ba ee tettest ee áz en ÜZEz AA EKE e Epiphron
Fölül a szemek aprók: a az JB szárny lekerekített, foltjai
egyforma nagyok, alul élesen körvonalozottak, többnyire

Ti

Kn.

fekete pontokkal díszítettek ... ..- --- --- --- Melampus Ess.
6. A széles rozsdás-vörös szalagban csak olykor jelenkezik

két fekete pont, vagy pupillátlan apró szem. Alul a felső

1) reb té: a sötét alvilág; Maniolae: apró gonosz szellemek.

asz ye

ha

2

GE tl zéla ülé ő
TGYENY EN

TT ÁR AT ÉS TBÉTYRÉSÉTS
a ta 7

- Syadl ZEe APA

Zö a
né ANÓÚ

KE Á 2
4

ET asd

a

dő b Sas sal AE
rés

ig

B ott

a

Magyarország pillangót.

szárny rozsdaszínű, sötét szegélylyel, az

JÖLER EEEN Se et ze pazefek

enyésző 0...

alsó szárny

sa. Mnestra "Eb.

A keskeny rozsdás-vörös szalagban nem állanak pontok.

Alul a szalag az alsó szárnyon kerek foltokká oszlott

Í Pharte Hb

7. Alul az alsó szárny szalagja egyenetlen nagyságú foltokká
oszlott, melyek a nőstényen sárgásak. . Fölül a szalag a
felső szárnyon 2—5 pontot visel, az alsó szárnyon el-

Manto Esp.

Mindkét szárny SZAJaja fölül is, alul is hosszúkás, vagy

szöke foltokká oszlott

. A szalag hosszúkás foltokból A

a melyekben pupillás

apró szemek mutatkoznak és a mely ek : a nőstényen okker-

SETS EL REEE Ég sé ee zene ÉS EE

A szalag kerek foltokból CLLÁRE SZE VE TÖRSERBBE ELH
9. A rozsdás-sárga nagy foltokban 3—3 erős pupillás nagy
szem áll, a melyek az alsó szárnyon egyenlő nagyok. A
nőstény valamivel világosabb színű
A rozsdás- sárga kis foltokban gyönge pupillájú apró szemek
állanak (a felső szárnyon 2, az alsó szárnyon 5). Alul az
alsó szárny sötétbarna, a nőstényen szürkés-sárga Oeme Hb.
10. Alul az alsó szárny szalagja a hímen alig jelzett, a nős-
tényen fehéres, befelé éles határral. Fölül a felső szárny
meg nem szakított széles szalagjában 5 erős pupillájú
nagy szem áll, melyek közül a legfelső apró a legköze-

lebbi két nagy szemet nem érinti

Ceto Hb.
9

Medusa F.

Stygne 0.

Alul az alsó szárny szalagja hímen és nőstényen szürke,
befelé élesen határolt; a tövön egy szürke folt áll. Fölül
olyan mint az előbbi faj, csakhogy a három felső szem
ÉTEL EGYMÁST sz lz

11. A szárnyak fölül feketék e
szalag nélkül (hím) vagy

az alsó szárny sötétbarna,

szalag csaknem fehér

—3 pupillás nagy. sz

szürkés-barnák, alig
világosabb szalaggal. Alul az alsó szárny a hímnél barna,
a nősténynél világos-szürkével vegyített; a széles világos
szalag élesen határolt c 2 -.- --- ---
A szárnyak fölül feketés- barnák, rozsda-vörös s szalaggal szett l2

12. A rojt egyszípű barna ; a kettős szem meglehetős nagy ; a
nőstény világosabb színű, szalagja inkább okkersárga. Alul

feketével. kevert,

Evias God.
emmel,
jelzett

Melas Hbst.

a középső
Nerme Er.

18.

14.

10.

A. Aigner Lajos.

A rojt egyszínű barna; a kettős szem. kicsiny ; a nőstény
valamivel világosabb színű, felső szárnyának szemei tisz-
tábbak, az alsó szárnyon mind a nőstényen, mind a hímen . " kh. :

aprók, elmososódtak " ... ... .-- SZ té E ÉTONOL : ISS
A rojt fekete-fehér; a kettős szem egybefolyt ... 0... 1438.

Alul az alsó szárny barna és fehér márványozású ; a
a fehéren behintett szalagot befelé fogazott sáv határolja.
Fölül a hím felső szárnyán egy szem mutatkozik Goante Esp.
Alul az alsó szárny sötétbarna, némi fehérrel márványo-
zott; az alig jelzett szalagot befelé fogazott vonal hatá-

rolja. Fölül a felső szárny csúcsán 2 pupillás szem, az

alsó szárnyon 1—4 többnyire vak szem áll... -. Gorge : Esp.

Alul az alsó szárny feketés-barna, a szegély fogazott, a
Töjt-féketéstehbe zs sze S Late ESSEK S etelt be:

Alul az alsó szárny nem feketés- barna, a szegély nem

fogazott; a TOjt egySZÍNŰS zs Ses TS ze SES stee te e ee 1

Fölül a felső szárny szemei nagyok. Alul a felső szárny
szalagja élesen határolt; az alsó szárny fehér behintésű
szalagjában fehér pontok állanak; a nőstényen a szalag
tisztább, a szárny töve is fehér behintésű . .. Aetkiops Esp.
Fölül a felső szárny szemei aprók, ritkán pupillások; a
szalag nem élesen határolt. Alul az alsó szárny fehéres
vagy sárgás behintésű szalagjában homályos szemek mu- .

tatkoznak. A Ligea-nál kisebb, fölül kevésbbé élénk színű, sz
szalagja keskenyebb, halvány rozsdás-barna .. Euryale Esp.

Fölül a felső szárny szemei meglehetős nagyok, többnyire
pupillásak. Alul az alsó szárnynak befelé fogazott, többé-
kevésbbé fehér szalagjában sárgakeretű szemek sora áll
Iagea L.
Fölül a felső szárnyon sárgakeretű fekete pontok állanak
az alig jelzett rozsdaszínű szalagban; az alsó szárnyon
igen homályosak. Alul az alsó szárny szürke, szalagja
kissé sötétebb, két oldalt barnával határolt .. Lappona Esp.
Fölül a felső szárnyon kettős szem áll a homályos rozs-
dás-vörös szalagban; az alsó szárnyon rozsdás-barna ke-

retű pont áll. Alul az alsó szárny világos szürke, alig vilá- A

gosabb szalagját finom csipkés vonal határolja. Tyndarus Esp.

Fölül a felső szárny szemei nem állnak szalagban ... ... 16 :§
Fölül a felső szárny a csúcsa felé világosabb, mintegy 5.

Magyarország pillangói 177

(hi

poros behintésű, 5 —7 vörös-sárga keretű pupillás szemmel.
Alul az alsó szárny barna, erei fehéresek . . .. Afer Esp.

. Erebia Epiphron Kn.!)

Knoch, Beitráge z. Insectengeschichte III. p. 131. tab. 6.
fig. 7. (1783). Egea Borkhausen, Naturgesech. europ.
Sechmetterl. I. p. (7. (1189).

A szárnyak sötétbarnák, rozsdaszínű foltokból álló szalag-
. gal, melyben nagy fekete, a nőstényen gyakran pupillás szemek
mutatkoznak ; a felső szárny csúcsa kissé kihegyezett, az alsó
szárny a 4. éren kissé kiálló. Alul ugyanoly rajzolatú, de vala-
mivel világosabb. Kifeszítve 34—38 mm.

Hazánkban csak a Magas Tátrában, (Csorba-tó, Oszterva és
Siroka), a Branyiszkó hegységben, a bodzai hegységben 1700 —1800
m. magasan, valamint Mehádia és Korniaréva havasain (Opesata
és Monte Babi) 1300 m. magasságig található.

A var. Casstope F.?), melynek felső szárnya hegyesebb, barna
szalagja keskenyebb, csupán a Rohácson (Árva m.), a M. Tátrán
és Mehádiánál figyelték meg. Az ab. Nelamus :B.?) pedig, mely-
nek szalagja egyes apró pettyekké olvadt le, csupán a Magas
Tátrán található.

Petéje hosszúkás, sárgás-zöld. Hernyója zöld, fekete és sárga
sávokkal; Deschampsia praecox és cespitosa (nápicz) s egyéb fű-
. féléken el. Bábja világos szürke.

Előfordul a következő szomszéd országokban: Karinthia
VI—VIiI., Isztria, Szilézia VII VIII., Galiczia, Románia.
Elterjedési -köre: Skócziától Francziaországig 57—450 és
Dél-Francziaországtól Oláhországig 23—420.

5. Erebia Melampus FssIl.")

Fuessly, Verz. der bekannt. sehweizerischen Insecten p.
31. fig. 6. (1775) ; Janthe H ü bn e r, Samml. europ. Schmet-
terl. Fig. 624—5.

1) Az értelmes, görög férfi név.
2) Görög női név.

3) Ismeretlen származású SZÓ.

1) A feketelábú, gőrög férfi név.

76 Csiki Ernő

A szárnyak feketés-barnák, fekete pontok állanak a rozsda-
színű szalagban, mely a felső szárnyon hosszúkás, az alsó szár-

nyon kisebb kerek foltokból áll. Alul a szalag szintén foltokká

oszlott. Kifeszítve 27 - 35 mm.

Hazánkban eddig csak a Rohácson (Árva m.), a Magas Tát-
rán, a bodzai hegységben (1700—1804 m. magasságban) és Me-
hádiánál figyelték meg julius— augusztusban havasi gyepeseken.
Nálunk éri el elterjedésének déli és keleti véghatárát.

Petéje hosszúkás tojásalakú, halvány kékes-sárga. Hernyója
élénk zöld, homályos világosabb és sötétebb vonalakkal, 16—17
mm. hosszú. Bábja zömök, halvány-sárga.

Előfordul a szomszéd országok közül csupán Galicziában és
sziléziában, itt is. csak a var. sudetica Stgr. honos. :

Elterjedési köre: Galicziától az Alpesekig 52—47" és a Pyre-
neáktól Mehádiáig 24—40"

Magyarország szúféléi.
Irta Csiki Ernő.
XS
9. nem: Kissophagus Chapuis.

A test felül és alul szőrös. A csápostor hat vagy öt ízből
áll, a csápbunkó hegyes tojásforma, ízelt. A szemek felső éle
nem öblös. Az előtor háta olyan széles mint hosszú, előrefelé
keskenyedő, oldalai elül befűződöttek, felül fénytelen, ránczolva-
pontozott. A szárnyfelők fogacskázott felhajló tőéle erősen
kiemelkedő, a paizsocska felé erősen befelé hajló és itten szé-
lesen megszakított, a hosszanti barázdák finoman pontozottak,
felületük sörtesorokkal díszítettek, a csúcs meredeken domború.
Az elülső csípőket a melltő nyúlványa elválasztja egymástól, a
középső és hátsó csípők egymástól távól állók. Az első lábfejíz
a legrövidebb és a harmadik íz szívforma vagy az első három
íz egyforma hosszú és a harmadik íz egyszerű. A has vízszintes.

Az alnemek és fajok meghatározó kulcsa:
1. A csápostor hatízes. A harmadik lábfejíz szívforma.
Az előtor háta elül finoman szemecskézett vagy fogacs-

ag

Magyarország szúüfélét. 7

kázott, felületének szőrözete hátul sugar san össze-
futó. A szárnyfedők sárga sörtesorokkal díszítettek, az
első köztérben a varrat mellett sűrűbb és világosabb
szőrözet nélkül. — 1. alnem : Kissophagus S. SÉT. .. --- 2
— A csápostor ötízes. A harmadik lábfejíz egyszerű. AZ
előtor háta finoman ránczolva pontozott, nem szemecs-
kézett, szőrözete harántul fekvő. A szárnyfedők sörte-
sorai fehérek, az első köztér világosabb és sűrűbb
szőrözettel fedett. — 2. alnem: Xylechinus Chap. —
Ide egyetlen faj tartozik. 3. pilosus
5 — Az előtor hátának elülső széle síma, korongja elül
nagyon finoman és szétszórtan szemecskézett. 1. hederae
— Ax előtor hátának elülső szélén finoman felhajló fogacs-
kák vannak, melyek oldalt erősebben kiállanak,
korongja elül szemecskézett. 2. Novaki.

A fajok leírása:

1. Kissophagus hederae Schmidt (vicinus Comolli, "Bedel.)

Hosszúkás, barnás-fekete, az előtor háta barnás, elülső
széle vöröses. A csápbunkó makkalakú, nem lapított. Az előtor
háta hosszabb mint széles, előrefelé keskenyedő és elül kissé
befűződött, felülete szemcsésen pontozott, hosszanti középvonala
elmosódott, sárga szőrözete elül testhez símuló, hátul felálló. A
- szárnyfedők hengeresek, elülső szélük kerekített, erősen kiálló,
rovátkás, sárga szőrökkel fedett és négyszögű pontokkal ellá-
tott, a köztereket egy hosszabb felálló sörtékből álló sor díszíti.
Az első lábfejíz a legrövidebb. Hossza 2—2:5 mm.

Előfordul , Közép-Euróvában, Algirban és Transkaspiában.
Termőhelyei : Tátrafüred ; Dalmáczia.

Tápnövénye a repkény (Hedera helix). Tavaszszal rajzik és
valószínűleg két nemzedéke van. Az anya- és lárvamenetek a
repkény korhadó ágainak kérgében találhatók.

2. Kissophagus Novaki Reitter.

Barna, a fej sötétebb. Az előtor hátának elülső szélén fino-
man felhajló fogacskák vannak, melyek oldalt erősebben kiálla -
nak, felületének szőrözete hátul sugarasan összefutó. A szárny-
fedők finom rövid szőrözettel fedettek, a sorokban elhelyezett
sörték hosszúak, a közterek a varrat mellett szélesebbek mint
a pontsorok, ránczoltak és erősen pontozottak. Hossza 2—2-3 mm.

178 A. Aiguer Lajos.

Előfordul Dalmácziában (Zara, Spalato), Isztriában és Dél-
Francziaországban.
Tápnövénye és rágványa ismeretlen.

3. Kissophagus (Xylechinus) pilosus Ratzeburg.

Hosszúkás, hengeres, fekete, fénytelen, sűrűn szürke sző-
rökkel fedett, a szárnyfedők és a lábak barnák. A fej nagyon
finoman pontozott, az ormánya végén kissé összenyomott. Az
előtor báta kisse hosszabb mint széles, előrefelé alig, a töve
felé jobban keskenyedő, sűrűn és finoman ránczolva pontozott,
hosszanti középvonala keskeny, felülete szürke sörtékkel fedett.
A szárnyfedők barázdáinak pontjai nagy négyszögűek, a közte-
rek rövid fehér testhez símuló, továbbá sorokban elhelyezett
rövid felálló szőrökkel fedettek. Hossza 2—2:6 mm.

Előfordul Észak- és Közép-Európában, nálunk ritka: Tren-
csén, Szeben-hegység (Sánta-völgy); Bosznia- és Herczegovina.

Tápnövénye a lúezfenyő (Picea excelsa) és ritkábban a
vörös fenyő (Larix lariw). Májusban jelenik meg, egy (mások
szerint két) nemzedéke van. Rágványa kettős vízszintes anyame-
netből áll, melyből a függélyes lárvamenetek lépnek ki.

Lepke-eltérések a Magyar Nemzeti
Muzeum gyülteményéből.
Írta 4. Aigner Lajos.
Ve:

Agrotis pronuba L. (ó, 52 mm.) Alsó szárnya kénszínű.
(Treitschke-gyüjtemény). ;

Episema glaucina Esp. ab. tersina Stgr. (£, 35 mm.) Felső
szárnya barnás-szürke, tekete pikkelyekkel gyéren behintett,
a korongseitben egy nagyobb s egy kisebb fekete folt van, a
különben gyöngén kifejlett szegélysáv rendkívül erőteljes.
(Treitsechke-gyüjtemény).

Var. dentimaculata Hb. (£, 34 mm.) Felső szárnya szürkés-
barna, a középtér széles, sötétbarna szalagot alkot, a melyben a
két veseforma folt fekszik. (Treitsc hke-gyüjtemény).

éltet

.,

ZT AGAÁGÉzÉ Ez ÉÉn

t viz hel téli 1

mat

Lepke-eltérések a Magyar Nemzeti Muzeum gyüjteményéből. 1739

Celaena, maturna Hufn. (2, 39 mm.) Alsó szárnya nem kén-
szinű, hanem fakóbarnás. (Treitschke-gyüjtemény.)

Plusta, variabilis Piller (illustris F.) (s, 36 mm) Egészen
fakó szinű, az összes rajzolatok sárgás olajszínűek. (Treitschke-
gyüjtemény).

Plusta Festucae L. (?, 32 mm.) Egészen világos színű. Az
alapszín fakó sárgás-barna, a különben aranyos apró foltok fakó-
sárgasak, a közepében levő aranyos foltok ezüstösök. (Treitschke-
gyüjtemény).

Plusia gamma LV. (s, 26 mm.) Rendkívül kicsiny, fakó
színű példány, alapszíne egészen világos ibolyás-szürke. (Treit-
se hke-gyüjtemény.)

Plusia imterrogationis L. (d, 32 mm.) Az egész felső szárny
fekete pikkelyekkel behintett, úgy hogy az egyszínű sötétszürke -
nek látszik. (Dreitsehk e-gyüjtemény.)

Catocala electa Bkh. (s, 52 mm.) Igen kicsiny, . halvány
színű, gyöngén rajzolt példány, alsó szárnya rózsaszínű
(Treitschke-gyüjtemény).

Catocala elocata Esp. (ó, 715 mm.) Alsó szárnya fakó sárgás-
piros. (Monor, 1896. okt. 11. Anker Rezső.)

Más példánynak (ó, 79 mm) alsó szárnya világos fakó
Sárgás-piros. (Eperjes, 1892. jul. 10. Dahlström Gyula).
Hasonló példány (ó, 62 mm.) van a Treitschke-gyüjtemény-
ben is.

Más példánynak (, 72.5 mm.) hasonló színű alsó szárnya
van, baloldali telső szárnya azonban rövidebb a jobboldalinal
(Treitschke-gyüjtemény.)

Catocala nupta L. (á, 15 mm.) Felső szárnyának rajzolata
igen elmosódott, az alsó szárny halvány piros, a belső szalag
nagyon megfogyott, helyenkint csak nyoma maradt. (Eperjes,
SL ÉS30 Da kést rom e Gywl a):

Más példányon (ó, 64 mm.) az alsó szárny belső fele sárgás-
piros. (Eperjes, 1880. jul. 15. Dahlström Gyula).

Igen kis méretű példánynak (£, 49 mm ) alsó szárnyú tégla
piros. (Eperjes 1595. jul. 12. Dahlström Gyula).

További példánynak ($, 72 mm.) Alsó szárnya fakó sárgás-
piros. (Magyarország, Frivaldszk y-gyüjtemény.) :

Catocala chilecta Hb. ($. 73 mm.) Egész felső szárnya sötét-
barna, összes rajzolata többé-kevésbbé homályos ; annál élénkebb

180 A. Aigner Lajos.

a szegélyében levő világos szürke csipkés sáv, valamint a szárny

közepén levő sárgás-barna folt. (Treitschk e-gyüjtemény,), .
Sehopfer ábrája (Iris, 1899. Tat. 2. Fig. 4.) meglehetősen .

megegyezik.

Más példánynak (é, 68 mm.) alsó szárnya fakó pirosas-
(Magyarország, Frivaldszk y-gyüjtemény).

Brephos puella Esp. (ó, 35 mm.) Alsó szárnyának különben
sárga részei tejszínűek. (Treitsehke-gyüjtemény.)

Acidalia flaccidaria Z. (s, 23 mm.) Alapszíne gyöngéd. vilá-
gos "rózsaszínű, a felső szárny főtere, az árnyéksáv s a két
szárny szegélyén két keskenyebb csík élénk rózsaszínű. (Buda-
fok, 1894. aug. 10. Pável János). Ez az érdekes eltérés ab.
roseata-nak nevezhető.

Timamdra amata L. (3, 245 mm.) mindkét szárny külső fele
a középsávtól kezdve ibolyás-barna, a szegély felé halványabb.
(Bálincz, Dr. Madarász Gyula).

Eucosmia certata Hb. (s, 4l mm.) A felső szárny közép-
sávja egészen feketés-barna kitöltésű.(Treits c hk e-gyüjtemény).

Larentia rivata Hb. (?, 23 mm.) A felső szárny középső
szalagja nagyon megfogyott, csíkszerű. (Újpest, 1899. Gábrieli
György.)

Larentia alaudaria Frr. (?, 23 mm.) Egész rajzolata alul is
fakóbarna, csak a középpont fekete. (Branyiszkó, 1590. junius 6.
Dahlström Gyula).

Larentia procellata F. Egész rajzolata sötétbarna. A felső
szárny középterén hármas csipkés vonal jelentkezik, ezen belül
egyszerű csipkés vonal, ezen vonalak közötti tér világosbarna
kitöltésű. (Pozsony, 1879, jun. 22. Dahlströ m-gyüjtemény.)

Larentia lugubrata Stgr. (£, 25.5 mm.) A felső szárny tőtere
és szegélye szürke, a közép-szalag feketés szürke; az alsó szárny
töve szürke, keskeny szegélye fekete, egyébként egészen fehér.
(Eperjes, 1896. máj. 12. Dahlström Gyula.)

Larentia tristata L. (?, 22 mm.) Mindkét szárny közép-
szalagja teljesen hiányzik, minélfogva a középtér széles fehérré
lett, a tőtér rajza barnás-szürke, a szegély rajza feketés-barna.
(Eperjes, 1879. ápr. 24. Dahlström Gyula) Ezt az eltérést,
ab. Kertészi, kiváló dipterologusunk Dr. Kertész Kálmánnak
ajánlom, a ki Microlepidoptera-gyüjteményünket is tetemesen
gyarapította.

étele áá "ét

Lepke-eltérések a Magyar Nemzeti Muzeum gyiüjteményéből. 18

Tephroclystia graphata Tr. (2, 19 mm.) Mindkét szárnya
egyszínű szürkés-barna, a középtér sötétebb barna, minden rajzo-
lata igen . homályos (Budapest, 1880. Pável János). Ezt az
eltérést ab brunnea-nak neveztem el.

Abraxas grossulartata L. ($, 40 mm.) A felső szárny közép-
terén levő foltsor szalaggá egyesült, a szegélytér foltjai hosszú
sávokká megnyujtottak, részben a közép-szalaggal egybefolytak, a
sárga Szín nagyon megfogyott. (Treitschke-gyüjtemény).
Igen hasonló példányok ábráját közlik Freyer (Neue Beitr. II.
Taf. 125. Fig. 3.) és Oberthür (Études XX. fig. 321, 382, 383.)

Ellopia prosaptaria L. var. prasinarta Hb. (ó és ?, 38 mm).
Csaknem egyszinű, a különben fehér szalagok igen homályosak,
barnásak, kifelé sárgás szegélyűek. (Treitsehk e-gyüjtemény.)

Therapis evonymaria Schitf. (?, 31 mm.) A törzsalak hímje
tudvalevőleg bőrszinű, nösténye vöröses barna. Ujabban Dahl-
ström Gyula oly kávés-színű eltérést, melynek csak alsó
szárnyának belső fele bőrszínű, ab. obscura néven írt le. Mindkét
formától feltünően különbözik jelen példány, melyen a két szárny
szegélytere sötétbarna, a felső szárny töve és középtere valamivel
világosabb, az alsó szárnyon még valamivel kevésbbé sötétbarna,
minek folytán a sárga hullámvonal élénken érvényesül. (Eperjes,
1892. jul. 22. Dahlström Gyul a). Ezt a gyönyörű eltérést ab.
exgmistta-nak nevezem.

Különfélék.

Klapálek Ferencz gyüjtő útja hazánkban. A reczésszárnyúak
kiváló specialistája három év előtt meglátogatta hazánkat és az
erdélyi havasokban és a Tátrában gyüjtött. Útjának eredményé-
ről cseh nyelven számol be a prágai akadémia közlönyében.
A német kivonat szerint 23 Plecoptera, 15 Corrodentia, 31
Neuroptera, 15 Ephemerida, 5 Mecoptera és 59 Trichoptera fajt
gyüjtött, köztük a következő újakat írja le: Capnia vidua n. Sp.,
Hemerobius striatellus n. sp., Pamorpa, pura n. sp., ÁAgapetus ater
n. sp., Leuctra nigra Pict. v. brachypteru n. v., Rhyacophila Meyeri
Me-Lach. v. furcifera n. v. Felemlíti, hogy Erdélynek földrajzi
helyzeténél fogva nagyon sok sajátos faja van. Vannak észak-
európai fajai, a melyek az Alpokban ismeretlenek, pl. Mystrophora,

182 Kiilönfélék.

02

mtermedia és a Dictyopteryxr-félék családja, több bogárnem
( Atheta, Olophrum). És vannak déleurópai alakok is, a minők :
Apantama meridiana Me. L. és Silo Graellsi Pict. Érdekes volna,
ha egész gyüjtése eredményét ismerhetnénk. Dr. Szilády Zoltán.

Irodalom.

Reitter, Edmund: Bestimmungs-Tabellen der europüáischen Coleop-
teren. Heft 59. Curculionidae 12. Theil: Meeinini
(Gymnetrini). (Verh. naturf. Ver. Brünn. LXV. Band,
p. 1—50.)

A Mecimm nemzetségbe tartozó nemek (Mecinus, Gymne-
íron, Miarus, Alcides) és fajok meghatározására szolgáló kulcsok
összeállítása. Minket is érdeklő faunisztikai adatok a következők :
Mecinus jamthinus Germ. előfordul Dél-Dalmácziában is, M.
circulatus Marsh. var. horridulus Desbr. Dalmáczián kívül
Dél-Francziaországban is él; Gymmetron Pirazzolüi Stierl.
(Magyarország), G. labile Hrst. var. brevicrimtum nov. var.
(München, Velebit, Kaukázus), G. ictericum Gyllh. (Magyar-
ország). G. caucasicum Reitt. a Kaukázuson kívül Magyar-
országon is (Kalocsa) előfordul; G. (Rhinusa) tetrum L. var.
subrotundatum Reitt. (új név var. antirrhini Germ. Bris. non
Payk. helyett) Magyarország és Dalmácziából ; G. herbarum Bris.
(Magyarország) ; G. haemorrhoum Rosenh. (Magyarország) ; G.
bupustulatum Rossi ab. rubripes nov. (Dalmáczia) ; Miarus bana-
tücus Reitt. n. sp. (Herkulesfürdő). A feldolgozást a nemek és
fajok jegyzéke zárja be. Csike Ernő. "

Formánek, Romuald: Bestimmungs-Tabellen der europáischen
Coleopteren. Heft 61. Cureculionidae 15. Theil: Genus
Trachyphloeus Germ. (Wiener Entom. Zeitung.
XXVI; .1907; p.:121—1919
Köszönetre méltó munkát végzett a szerző, a mikor a

Trochyphloeus ormányos bogár-nemet és rokonait tanulmány tár-

gyává tette és végre egy kis rendet is teremtett. A Brachyderini

nemzetségbe tartozó Trachyphilus, Trahyphloeoides (n g.), Trachy-
phloeus és Cathormiocerus nemek külön csoportot képeznek, me-
lyek közül az első hármat dolgozta fel szerző ez alkalommal.

A Trachyphloeus-nemből hazánkban a következő fajok fordulnak

elő: alternans GyIIlh., scabriculus L., parallelus Seidl., spinmimanus

(rerm., rugicolhis Seidl, (Dalmáczia, Herczegovina), ventricosus

(Germ., bosmicus Apfb. (Bosznia), ypsilon Seidl., Frivaldszkyi Kuthy,

bifoveolatus Beck , inermis Boh., aristatus GyIlh., Olivieri Bedel

(? spinosus (i0eze). Valószínüleg meg lesz található faunánkban

a Tr. laticollis Boh. is. mely egész Európában és Eszak-Afriká-

ban otthonos. Csiki Ernő.

NT
1

9 9

Pálé

SRA To kó

E
97:
1
a
E 7)
3
É.
6
a
sz
:§

VEZETNE TETTKKTT

,. ROVARTANI LAPOK"

XIV. Band 8. Heft. Oktober 1907.

S. 161. L. v. Aigner-Abafi: Stefan Szedlaczek, geb.
1846 zu Kis-Tapolcsány, besuchte nach Absolvirung des Gymna-
siums die militárische Josef-Akademie in Wien, wurde 1871 pro-
movirt und zugleiceh zum Oberarzt am Militárspital in Pozsony
ernannt, dann zum 4. Husarenregiment im Komitat Somogy ver-
setzt, bei welchem er 7 Jahre wirkte und auch den bosnischen
Feldzug mitmachte. Hierauf wurde er nach Győr transferirt, wo
er 10 Jahre zubrachte und sich auch verehlichte. Seiner Ehe mit
Therese Patsek entsprossten 3 Kinder. 1899 kam er mit seinem
Regiment nach Komárom, dann nach Arad, wo er 1895 zum Stabs-
arzt ernannt und dann mit der Leitung des. Militárspitals zu Nagy-
várad betraut wurde. 1897 wurde er nach Budapest berufen und
zum Oberstasbarzt befördert, trat aber schon 1901 in den Ruhe-
stand. Nunmehr bescháftigte er sich hauptsöch]lich mit Lepidop-
terologie und nahm bald auch auf diesem Gebiete eine geachtete
Stellung ein, hat aber seine Erfahrungen nicht publizirt. Bei der
aufopfernden Pflege seiner zwei sechwerkranken Söhne zog er
sich ein Herzleiden zu, dem er am 16. Juni 1907 erlegen ist.

S. 162. St. Bolkay: Die ColeopterenFHauna von
Rimaszombat. Mit der Káferfauna von Rimaszombat und
Umgebung hat sich bisher so gut wie Níiemand befasst J. Fábrv
hat zwar eine allgemeine Übersicht der Fauna des Komitates Gömör
verőffentiicht, allein die Daten betreffs dieses Gebietes nicht beson-
ders erwáhnt. Auf Grund mehrjáhriger Sammeltátigkeit nun
publiciert . Verfaser die bei Rimaszombat gesammelten 600 Arten
und 44- Varietáten.

S. 172. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns
XXII. Der Bestimmungs-Tabelle des Genus Erebia folgt die
Bescbreibung der einzelnen Arten. E. Epiphron nur in der
Hohen-Tátra, im Branyiszkó- und Bodza-Gebirg, sowie bei Mehádia,
var. Cassiope in der Hohen-Tátra, am Rohács (Komitat Arva)
und bei Mehádia, ab. Nelamus nur in der Hohen-Tátra. Er.
Melampus nur "auf dem Rohács, in der Hohen-Tátra, im Bodza-
Gebirg und bei Mehádia beobachtet; erreicht hier die südliche
und östliche Grenze seiner Verbreitung.

SSEOSS ESŐS De :Bő "kenkatertÜnyatn ss: ex.
Naeh der Bestimmungs-Tabelle. der Subgenera und Arten des
Gen. Kissophagus folgt die Beschreibung der Arten: kederae,
Novaki, pilosus.

la aza sz bé
. 8 ő; Paáát s , 1.4" el
kae Es GÁ 8

h

S. 178. L. v. Aigner-Abafi : Sehmetterlings- A berratio - i

nen der Sammlung des Ung. National-Museums.
IV. Einige neue Formen werden benannt, so: Acidalia flaccidaria;

ab. roseata n. v., Larentia tristata ab. Kertészi n. v., Teyhrociystia,

graphata ab brunnea n. v., Therapis evonymaria ab. exgmisita n. v.

Kleinere Mitteilungen.

S. 181. Szilády, dr Z. Klapáleks Excecursionin
Ung ar n. F. Klapálek, als Autoritát auf dem Gebiete der Neurop-
teren bekannt, hat vor 3 Jahren auf den transilvanischen Alpen
und auf der Tátra gesammelt und das Resultat in den Publicationen
der Prager Akademie (in bömischer Sprache) verőffentlicht Hier
werden nur die neuen Arten und Formen namhaft gemacht.
Klapálek erwáhnt, dass Siebenbürgen, zufolge seiner geographi-
schen Lage sehr viele eigene Arten besitze, i. nordeuropáische,
die in den Alpen fehlen, z. B. Mystrophora, intermedia und die
Familie Dictyopteryx, sowie einige Köáfergattungen (Atheta, Olo-
phrum), dagegen auch südeuropáische Ajten, wie Apamtamia meri-
diana, und Stlo Graellsz.

Literatur.

S. 182. E. Csiki bespricht die Bestimmungs-Tabellen von
E. Reitter (Mecinim) und R. Formán ek ( Jrachyphloeus) und
führt die ín Ungarn vorkommenden Arten auf.

B

ERONLZÁZZEÉKÁRTT S

ú ?
HAN, 4 1

Entomologiai művek.

" Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hung-
. riae). III. kőtet, Arthropoda, Kiadja a k. m. Termézettudományi Társulat.
"Ára 35 k., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla-
. tók kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 korona
. 40 fill— Bern K.A kis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme-
. résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. 0. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.—
. Lejtényi § Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve
. 1 kor. — Kriesch J. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók
. zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 8 kor. 50 fil. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás
. a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday J. Rovar-

"ani műszótár 1 kor. 60 fill. — Hoffer, Praxis der Insektenkunde. 3 kor. —
Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor,

Hymenoptera. Mocsáry §. A magyar tauna fémdarazsai 2 kor. 40 fil).
. A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 20 fill Adatok Magyaror
szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk flémdarazsainak
magánrajza 40 kor.

Lepidoptera. Aigner. Magyarország lepkéi 51 szines táblával. Diszkö-
tésben 30 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon
3 kor. — Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. —
Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000 Abb auf 71 farb.
. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas 1900 Abb.

— aul 50 Tafeln 80 kor.
v; Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légytaj az Alsó-Duna

" nellékefféi 2 ra]. 60 fil. — Kertész K. Catalogus Tabanidaium orbis terra
4. ( rum universi 6 kor.
6 JB EZSÁRRA Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bein K. A kis

bogárgyűjtő.. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbuck

. 5. Aufl. mit 48 color, Tateln 21 kor. — Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor.

Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez

10 till. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza-
2 tábl. 60 fill.

Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror
szági tücsökfíélék természetrajza 6 tábl.5 kor. — Kohaut R. Magyarország
szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 fill.

Myri poda. Dr. Daday ]. A magyarországi Myriopodák magánrajza
4 táblával 4 kor.

Arachnoidea. Dr. hyzer K. és Kulczynski L. Araneae Hungaria
3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a
2—3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló-
pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karfeles L. Adalék Magyarország
atkaflaunájához. 8 táblával 2 kor.

Crustacea: Dr. Daday ]. A Magyarországban eddig talált szabadon

élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus
fajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor.

1455 AS
ve, KRT

Vz

EE ele FEK KÉT SÉEEÉN E TÉÉSZÉVÉKSÉKTERÉKRÉSRKKÁK ÉRKEZETT

NUVVUVTA UV UVA VAA TI

Magyarország bogárfaunája.

ZMMIMIMMMMMMMMMMMMMIDU

/

//

V

seásométassálktáltse áltsásűi

Vezérfonal a magyar szent korona országainak térü-
letén előforduló bogarak megismerésére.

ak
IRTA
CS NIKHKKI ERER NO
A Magyar Nemzeti Muzeum segédőre.

kk

A három kötetes munka első kötete a bevezető
morphologiai részen kívül "a Caraboideákat és
Staphylinoideákat, a második kötet a: Palpicorniá-
kat, Diversicorniákat és a Heterömerákat, a harma-
dik kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora és
Lamellicornia . családsorozatokat fogja tartalmazni-

Egy-egy kötet 5 füzetből áll,
egy-egy füzet előfizetési ára 2 korona, bolti ára
2 kor. 40 fill.

§
ta Ve VAGVA Ve VYV NZINZÍNZÍNZ 99.
é Mt HA A tál
A SA] 218 y ló
(4 E egóá TATE vál At "átt
ú 2 2 feles 4
A st ja

Megjelent az I. kötet 1—4. füzete.

Előjegyzések és előfizetések a szerző ezímére (Buda-
pest, VIIL, Nemzeti Múzeum) küldendők.

Schmidl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Uj-utcza 3.

ms

7 ölés 216 KINNT

3 9088 01427 0789