Rovartani lapok : havi folyóirat különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra

OL
461
:.R873
ENT

l

461 Esés kes

R873 5 eh
ENT : Eik ac!

JÁ

else

ad

vnL kötet. Ig0I. januárhó. I. füzet.

KOVARTANI LAPOK

ag
e

EZ
Je /Av 1dv

age age

e
öt

4
he)
vi

a
szá
GY

sk

agz
PAR
[AAA
7 s

age a hagy b
S? a. iss e NOLDA
sz si FESTTSA

4bv bv 4

Hé HAVI FOLYÓIRAT ka új

ajpz a
ök

ze
o

Különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra

a
£

xk

ge Te
ESZA h .

agz
D/A

DR. BEDŐ ALBERT DR: ENTZ GEZA
DR. CHYZER KORNÉL DR. HORVÁTH GÉZA

KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL

SZERKESZTIK

A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ.

KE

z BEVA KOLA

ag
COCA

sat
TÁV 4

ag

agy az
.

£

BUDAPEST, 1901. "

A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE És KIADÓHIVATALA-
VIII, RÖKK: SZILÁRD- UTCZA 32. ;

ay
a.

zs A

( ÉREETEETETTETETŐ EEREEJ

KE
a Da oA

Előfizetési- ára egész . ÉVTE 8-kör

osi FITXTJ
Pr Av. -hv Av sáv vár 5

FE 5 53

MRejelenük minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével . És 138 §

a (SZT VI ő
aA í -

féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak.

áron kaphatók: I. kötet IO kor, II. kötet 6 kor, 1. kötet 10 !

Tartalom.

A Phtheochroa amandana életmódja. Dr. Hinneberg Károlytól. .

Óriás Bostrychida (Dinapate Wrightii Horn). Dr. Fényes Bélától
Saturnia caecigena Kup. A. Aigner Lajostól. . VIA
kprrjes környékének :zövő le -pkéi. Dahlström Gyulától. I.

A Noctuák biologiájához. A. Aigner Lajostól . . . ve ÖZZRA

Különfélék :

Japán kártékony rovarai . .

Lepidopterologiai adatok. Kota Györgytől. e
Élősdi és betegségeket előidéző legyekről. Dr. B.-től.
Saturnia pyri. Wugner Jánostól. Ábrával . ;
A retytzáti tavak alsót brenudű rákjairól

Smerinthus tiliae. Weiszmantel Vilmos-tól

A rikító színek és fényes tárgyak hatása a rovarokra
Lepkészeti megfigyelések. Kosztka Lászlótót
Crateronyx taraxaci. Wviszmantel Virmostól.

A macska mint lepkevadász. A. A. L.-tól . .

A bogár-torzképződés keletkezéséről. Dr. Sci. -tól

Állattani szakosztály . Ge ereit éz
A kerekhálós GPS: hálóiról.

Keleti utazás

Mennyire távozik a rovar a földtöl?

Levélszekrény.

Tisztelt munkatársainknak és olvasóinknak boldog és nem-ká ;
kony rovarokban bővelkedő új évet kivánunk! A. és Cs. :

Koca György úrnak. A lepkészeti megügyeléseket köszönettel vettük ; e
ezekben különben, látni viló, nincsen épen hiány; de kérünk coleoptersotájtatál
megfigyeléseket is minél sűrűbben, mert bogarászaink legnagyobb része
úgylátszik stinta-iszonybanc szenved. cz 5

sé

A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani

szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII, Eszterház
utcza I.) ülést tart. vendégeket. szívesen lát. ja

A budapesti entomologusok szimden pénteken este a [Mu
KIKKedvezmény,

Az 1897., 1898 , 1899. és 1900-iki teljes évfolyammal
szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az elt
kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre; ezek követk

Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (VIII. Rökk-Szi
uteza 32.) czimzendők.

A Phtheochroa amandana életmódja.
Dr. Hinneberg Károly,")

A Tortricinák családjához tartozó Phtheochroa amandana
H-S. életmódjára nézve sokáig nem volt semmi adatunk, míg
1891-ben Sheldon W.G. annak kimerítő leírását nem közölte.)
Minthogy ezen közleményét talán kevés magyar lepkész ismeri, és ki-
vált mivel újabban a , Rovartani Lapok"-ban(V. 186. I.) aPygolopha
lugubrana Tr. nevű és rendszerileg a Phtheochroa amandana-hoz
közelálló kislepkének fölöttébb érdekes biológiája tévedés folytán
ez utóbbié gyanánt megjelent, helyén valónak látom, hogy a
Phtheochroa amandana életmódját Sheldon-nak említett közleménye
és saját sok évi tapasztalataim alapján ezennel nyujtsam. Gyűjtői
pályám kezdete, vagyis a 80-as évek óta ugyanis Potsdamban
évről-évre fogtam a lepkét és mintegy 8 év óta, midőn hernyóját
sikerült megtalálnom, nagy számban tenyésztettem is. Sheldon
adatait egészben véve helyesnek találtam; csupán a hernyó leírá -
sára nézve nem egyeznek meg megfigyeléseink s ennélfogva alább
a hernyónak újabb - nézetem szerint helyesebb leírását fogom adni.

A Fh. amandana megtermékenyített nősténye a petéket kö-
rülbelül junius hó első felében a Rhamnus catharticanak akkor
még zsönge s apró bogyóira bizonyára egyenkint rakja le. 10—14
nap muiva megjelenik a hernyó, mely a bogyóba befurakodik s
annak tartalmát, kivált az ez időben még puha magvát megemészti.
A kirágott bogyó csakhamar, mindenesetre az egészségesnél előbb
kékespirossá, majd kékesfeketévé, s illetve feketévé színeződik
Minthogy egy bogyónak tartalma a hernyónak nem nyújt elegendő
táplálékot, még egy másodikat, sőt harmadikat is kirág és a lakott
bogyót finom szálakkal szomszédos két, vagy 3—4 bogyóhoz, vagy

4) A j-les lepkész, ki csupán Microlepidopterákkal foglalkozik, jelen
közleményt külön a R. L. részére í:ta.
1 Monthly Magazine II. Ser. Vol. II, (XXVII.) Nov. 1891. p. 301.

Rovartani Lapok. 1901. január hó.

2 Hinneberg Károly.

azok hiányában közvetlen közelségben levő levél, kocsány vagy
ágacskához erősíti, hogy a lakott bogyónak időelőtti lehullását
megakadályozza.

A kifejlett hernyó mintegy 10—11 mm. hosszú, kevéssé vas-
tag, két vége felé megvékonyodva, mozdulataiban nem iger. élénk.
Az aránylag nem igen nagy fej igen fénylő, világos barnás-sárga,
szélein a varratokon s a szájr.yilásnál sötétebb; a közép vonalban
világos torpaizs, valamint a farpaizs fénylő sötét szürkés barna,
vagy feketés barna színű; az előbbi legsötétebb a hátulsó végén,
két oldalt közvetlenül a világos középvonal mellett; az utóbbi (a
farpaizs) két oldalt nem élesen körvonalzott világos folttal. Testé-
nek többi része sötét kékes-zöld színű, részben világos biboros
fénynyel vagy csillámmal, a mely legélénkebb a hátán, az egyes
szelvények közepén, kivált a trapezoidszerűen elhelyezett háti
szemölcsök környékén. Ez utóbbiak szabad szemmel alig megkü-
lönböztethető nehány világos szőröcskét viselnek. Maguk a sze-
mölcsök kevéssé világosabb, fehéres finom pontoknak látszanak.
Ellenben a tulajdonképeni bevágások és különösen a hernyónak
egész hasi oldala világosabb vagy sötétebb kékeszöld, minden pi-
rosas vegyülék vagy fény nélkül.

Ez a sajátságos színezés azáltal keletkezik, hogy a hernyó-
nak belei, melyek a vékony bőrtakarón áttetszenek, kékes zöl.l
színűek, holott a hasi oldalon s a tulajdonkepeni bevágásokban
csaknem egészen átlátszó és színtelen bőrtakaro a másik oldalon,
és különösen a háti szemölcsök tájan világos biborszínű s azon-
kívül itt kevésbbé átlátszó is. A hasi lábak ugyanoly színűek
mint a hernyó hasoldala, míg torlábai sárgás barnák, sötét pety-
tyekkel.

A midőn a hernyó teljesen kifejlődött, a mi itt a környéken
körülbelül augusztus hó elején, Angolországban, London közelében
pedig Sheldon szerint csak augusztus hó végén következik be,
a hernyó tápnövénye kérgének hasadékait vagy hasonló alkal-
mas helyeket keres fel s ott, mindegyik külön hosszas szilárd
fonadékot készít, a melyben át nem alakulva, mint hernyó, kitelel
és csak a lepke kikelését 3—4 héttel megelőzőleg válik bábbá,

Sokévi tapasztalataim szerint a mi vidékünkön a lepkének
első példányai május hó vége felé, legkésőbb junius hó első felé-
ben szoktak megjelenni, ahhoz képest, hogy a melegebb időjárás
előbb vagy utóbb következik be, még pedig az összes lepkék
nehány (4—5, legfeljebb 8—10) nap lefolyása alatt kelnek ki. An-

Pp .
d (04

A Phtheochroa amanudana életmódja. 3

golországban junius hó közepétől julius hó 8-ig szokott a lepke
előfordulni,

A lepke nappal igen lomha és kivált az első napokban csön-
desen ül tápnövényének törzsén vagy alsó vastagabb, de véko-
nyabb ágain is. Gyakran találtam az imént elhagyott és a fakéreg-
nek valamely hasadékából félig kiálló bábhüvelye közelében. Ha
felzavarjuk, csakhamar, a nélkül hogy sokat röpülne, ismét leül
fatörzsre vagy alacsonyabb ágra. Csak ha nehány nappal idősebb,
látszik kissé gyorsabban röpködni, de nappal akkor is igen keveset.
Gyakrabban találtam a felső ágakon, valamint egy-egy levélnek
alsó oldalán, olykor felületén is ülve. Sheldon szerint önkényt
csak esti !/2-9 és 9 óra közt röpül, de nem később, és kivált nieleg
szélcsöndes estéken.

Potsdamnál való előfordulását illetőleg megjegyzem, hogy az
első 8-9 évben a lepkétitt csak egyetlenegy szűk határú helyen ta-
láltam, még pedig két egymáshoz 5—6 méternyi távolságban álló
khamnus cathartica fánál. Csak miután Sheldon-nak említett
közleményéből a hernyó életmódjával megismerkedtem, sikerült az
állatot még két, igen távol egymástól levő helyen feltalálnom. Úgy
vélem, hogy a lepkének széles elterjedési köre van, de hogy
épen említett sajátos viselkedése miatt eddig csak kevés helyen
figyelték meg.

Végül csak azt jegyzem még meg, hogy tapasztalásom szerint
a hernyónak tenyésztése csupán akkor vezet kivánatos eredmény-
hez, hogy ha azt csak akkor gyűjtjük, a mikor már teljesen vagy
csaknem teljesen kifejlődött, és hogyha az illető üvegbe vagy há-
zikóba nehány nagyoob darab fakérget vagy igen likacsos parafát
teszünk, illetve a házikó tetejéhez erősítünk, a melyben azután a
hernyók magukat bcfonják. Ha ezt elmulasztjuk, akkor a hernyó
folyton izgatottan megfelelő bábozási helyet keres, míg teljesen
kimerülve elpusztul.

Óriás Bostrychida.

(Dinapate Wrightii Horn.)
Irta Dr. Fényes Béla.

Nagy feltünést keltett annak idején az északamerikai szak-
emberek között Dr. Horn-nak a , Transactions of the American
Entomological Society" 1886. évi XIII. kötetének 1--4. lapjain
megjelent czikke, melyben égy addig ismeretlen, 38—-47 milliméter
hosszú délkaliforniai Bostrychidát és annak álczáját írta le a jeles
tudós. Szinte hihetetlennek látszott, hogy egy ilyen méretű rovar
a nagy természetnek mé gannyira is elrejtett zúgába bekukkanó
gyűjtők figyelmét oly sokáig elkerülhette és csakis későbbi kuta-
tások, valamint a bogár élettörténetének alaposabb ismerete voltak
képesek ezen anomáliát megmagyarázni.

Dr. Horn fentebb megjelölt czikkében a Dinapate nemet
a Bostrychus és Amphicerus közel rokonának tartja, és mint fel-
tünő különbséget megemlíti, hogy a Dinapate lábszárai a külső
szélükön erősen fogazottak. A bogár maga (Horn szerint) , fekete,
fénylő, alul barna, mérsékelten szőrös ; feje a szemek mögött szé-

lesebb, finoman pontozott, elmosódó középső homlokmélyedéssel ;

előtora tojásalakú, hosszánál szélesebb, csaknem olyan eZzéles
mint a szárnyfedők, igen domború, elől és hátul sűrűen szemcsés,
az oldalakon elől durváa érdes; szárnyfedői párhuzamosak, hátul
lejtősek, végeik öblösen metszettek, csúcsszögleteik hegyesek, fe-

lületükön két elmosódoit bordával; a bordák (a nősténynél) púp-.

alakú kiemelkedéssel végződnek, vagy pedig (a hímnél) a belső
borda tövisben végződik; a szárnyfedők alsó felülete középen
csekély reszelő-szerű pontokkal, az oldalokon simább és két elmo-
sódott bordával a válidomborodás alatt; a lábak mérsékelten hosz-
szúak, a czombok elvétve pontozottak; a test alul finoman, a
potroh sűrűbben pontozott és halvány barna szőrökkel fedett." —
Mellesleg megjegyezve a nőstény kisebb a hímnél.

Egy San Bemardino nevű délkaliforniai városkában lakó bo-
tanikus és lepkész, Wright W. S. fedezte fel ezt a bogarat, he-
lyesebben mondva, ezen bogárnak és álczájának töredékeit: egy

szád

Óriás Bostrychida. 5

potrohot és egy fejet a rágókkal, de egyéb szájrészek híjával. D r.
H orn azon véleményen volt, hogy a fej, mely egy kifejlődött példány
töredékét képezte, és a potroh egymáshoz tartoznak, és a philadelphiai
Academy of Natural Sciences egyik gyűlésén értekezve ezen rovar
felől, mint az akkorig ismert legnagyobb vak bogarat mutatta be.
Később Wright két ép példányt bocsátott Dr. Horn -nak
rendelkezésére, ki ezek alapján képes volt fent említett czikkének
téves adatait helyreigazítani.

Wright, ki mellesleg megjegyezve, a kaliforniai pusztákban
gyűjtött bogarait egy bostoni amateurnek előnyösen , árusította el,
attól tartott, hogy a Dinapate életmódjának korai nyilvánossá
tétele őt jó mellékkeresettől fogja megfosztani és ezért kellő óva-
tossággal termő-helyéül a Mojave pusztát nevezte meg, egyszers-
mind tudatta Dr. Horn-nal, hogy ő a bogár szokásait tanulmá-
nyozza és az annak táplálékául szolgáló növényt ismeri, úgyszintén
kifejezte abbeli reményét, hogy a jövőben bővebb részletekkel fog
szolgálhatni, miért is Dr. Horn czikkében semmit semi közölt
a bogár életmódjáról.

1897. fébruár havában az azóta elhunyt Hubbard H. S.,
északamerikai coleopterologus, egészségének helyreállítása czéljából
a Kolorado pusztában fekvő Palm Springs nevű kaliforniai faluban
tartózkodott és több kirándulást tett az onnan nehány angol mért-
földnyire fekvő szűk völgyekbe, az egyedüli helyekre a föld ke-
rekségén, hol a pompás 70—80 angol láb magas Washington-
pálmák vadon nőnek. Ott sikerült neki egy pálmafa legyezőalakú
levelei között egy Dinapate maradványait, egyszersmind nehány
ledöntött paimán Wright kutatásának nyomaít felfedezni és ekkép
megbizonyosodni, hogy Wright nem az északon fekvő Mojave,
hanem a déliebb fekvésű pusztában találta az első példányokat.
Hubbard azon gyanujának adott kifejezési, hogy a Dinapate
nősténye előbb valami módon megöli a pálmát, azután a holt
törzsbe rakja le petéit. Talált is egy kihalt pálmafát, mely tele volt
élő álczákkal:s ezen fa darabjait a fővárosba, Washingtonba
(District of Columbia) küldte, hol ugyanazon év augusztus havá-
ban a Department of Agriculture tenyésztő helyiségeiben a Dinapate
nehány példánya ki is fejlődött.

Hubbard-nak ezen tárgyra vonatkozó, Schwarz-hoz.
intézett , magánlevelei az , Entoniological News" philadelphiai
szaklap 1899. évi X. kötetének 4. számában lettek kinyomtatva és
ekképen az érdeklődő coleopterologusokkal a valódi tényállás
közölve. Hubbard leírása nyomán könnyű volt a termőhelyre

6 Dr. Fényes Béla.

ismét ráakadni és ezért ez év (1900.) április havában elutaztam
Palm Springsbe, hogy gyűjteményem számára nehány Dinapatét
szerezhessek. Több látogatást tettem a Palm, Andreas és Murray
völgyekbe (canonokba, amint a mexikóiak a völgyeket itt nevezik),
de nem sikerült a bogarat feltalálnom. Vezetőmnek, egy intelligens
amerikainak, ki azóta a kormánytól erdő-őrré lett kinevezve, meg-
mutattam a pálmafákat, melyekből Dinapaték bujtak ki, maguk
után hagyva olyan lyukakat, hogy akárhányba a hüvelykujjamat
voltam képes bedugni; azonkívül felhívtam figyelmét egy tavaly
ledöntött pálmatörzsre, melyben nézetem szerint élő álczáknak kellett
lenniök. A vezető májusban egy ép nőstény, később két ép hím
példányt küldött nekem és röviden tudatta velem, hogy a boga-
rakat a törzsből késével vágta ki. Ugyanazon nyáron több estét
és éjjelt töltött a pálmák között, azon reményben, hogy erős ref-
lektorral ellátott lampásának fénye az esetleg alkonyatkor vagy
éjjel röpülő Dinapatékat magához fogja vonzani, azonban sem a
lámpás fényénél, sem a törzseken nern sikerült a bogarakat kéz-
tisz kerítenie;

A fentebb elmondottakból könnyen megérthető, hogy a
Dinapaték miért voltak képesek a gyűjtők figyelmét oly sokáig
elkerülni. A "Washington-pálmák csakis Délkalifornia nenány völ-
gyében, — továbbá talán alsó (mexikói) Kaliforniában elvétve, —
nőnek, a rajtuk élö bogár, ha ugyan egyáltalában, úgy valószínűleg
csak a nász idején hagyja el a pálmát, akkor is bizonyosan csak
rövid időre, végül a bogár párosodása a legmelegebb nyári hóna-
pokra esve, kevés praktikus amerikainak van kedve, a csaknem
elviselhetetlen forróságú pusztán keresztül a nem kevésbbé forró.
völgyekbe utazni, azon reményben, hogy nehány ,bug"-gal
(— poloska, amerikai gyűjtőnév mindenféle rovar számára) gya-
rapítsa hasznot nem hozó gyűjteményét. 3

Végül talán nem lesz érdektelen, nehány szóval leírni a fent
megnevezett völgyek legszélesebtikét, a Palm canont. Ezen canon
mintegy 4 angol mértföldnyire fekszik Palm Springs falutól; az út
typikus délkaliforniai pusztán vezet keresztül: kaktuszok, sagé
cserje, screw-bean és pusztai fűz (desert-willow) képezik a flóra
túlnyomó és jellemző részét. A kocsiút lassan emelkedve,
hirtelen kanyarodással a völgy jobb partjának meredek oldalán ér
véget és innen ván alkalma a kirándulónak az első szép csoport
pálmára lepillantania. A pálmák mélyen a völgyben (hova csakis.
gyalogút vezet), a patak mellett, rendszerint csoportokban állanak.

Saturntia caecigena Kup. (

az öregebb fák sugár törzsei átlag mintegy 50 angol láb magas-
ságig kopaszok, míg a fiatal törzsek csaknem a földig vannak
borítva a szívós széles legyezőalakú levelekkel. A völgyet határoló
hegyoldalak sziklásak és csaknem teljesen kopárak, a patak partjai
cserjékkel és számos virággal ékeskednek, míg a majdnem szaka-
datlanul felhőtlen ég és rajta a melegen sütő nap méltó boltoza-
tául szolgálnak ezen az egész világon páratlan tájképnek.

HÖaturia : caccíena AD:

Irta A. Aigner Lajos.

Még talán sohasem okozott európai lepkének felfedezése oly
általános feltünést és érdeklődést, mint a Saturmia caecigenda-é a
jelen század 20-as éveiben, a midőn egész Európát már. annyira
átkutatottnak vélték, hogy valami nagyobb s feltünőbb lepkének
felfedezését szinte kizártnak tekintették.

Annál nagyobb volt az entomologusok meglepetése, midőn
Rau, dohányraktári ellenőr Fiumében a nevezett lepkével előállott.
1822. junius havában a Ouercus apenninán három hernyót talált,
melyeket nem ismervén egyikét praeperálta, a másik kettőből pedig
két lepkét nevelt. Ezeket sem ismervén, a kővetkező évben meg-
küldte az egyik példányt, a kikészített hernyóval és gubóval brünni
barátjának Kupido F. J.-nek, ki a felfedezés nagy fontosságát
átlátván, az új lepkét leírta. (Neuentdecktes europáisches Nacht-Pfau-
enauge. Brünn, 1825. 4-r. 11 1. ábrákkal.)

Ezzel üszköt dobott a rovarászok közé. Minden gyűjtő óhaj-
totta a gyönyörű lepkét bírni és zsákmányul ejteni. S ez nem is
csoda; hiszen első példányai 130 frtjával keltek el. A következő
években ennélfogva Fiuméra rándultak le Budapestről Kindermann
küldöttei, Bécsből Dahl és számos más lepkész, kik a környé-
ket, sőt az egész Tengermelléket annyira alaposan átkutatták, hogy
a S. caecigena nehány év mulva ott teljesen kiveszettnek látszott
és sokáig elő sem fordult.

Ekkor a bécsi lepbkész Mann József Krajnában, a Wippach
völgyében a hernyót gyertyánfán újra megtalálta. Ennek híre ki-
szivárogván, a következő évi szeptember hó végén, a midőn a lepke
röpül; a legbuzgóbb bécsi lepkészek, összebeszélés nélkül, minde-

20

A. Aigner Lajos.

gyik a másikat megelőzri remélvén, a Wippach völgyében találkoz-
tak. Természetesen kifejezték egymás iránt örömüket a nem
remélt találkozás fölött, magában azonban mindegyike elátkozta a
másiknak buzgalmát.

A kedvezőtlen időjárás, valamint a gyűjtők sokasága voltak
okai annak, hogy a zsákmány igen sovány volt, úgy hogy többen
hazatértek, mások meg más irányban kutattak, és Fiuménál rá is
akadtak nehány példányra. — Ezek egymásnak fogadták, hogy
eczen, most ismét új termőhelyet örökké titokban tartják, és fényes
légvárakat építettek, mert hármukra nézve annak tudása csakugyan
kis vagyonnal felért. Ámde egyikük mégis csak kikotyogta a titkot
s egy hónappal később tudott arról minden bécsi lepkész.

A rákövetkező évben ezek szinte búcsút jártak Fiuméra s a
Wippach völgyéte, és nem hagytak egy zugot sem felkutatlanul.
Hiszen a lepke rohamosan kelt el és mindenfelől kivánták azt, úgy
hogy a nyereség a költséget bőven fedezte. Még olcsó világ volt
akkor, egy forinttal annyira ment a gyűjtő, mint ma tíz forinttal.
Cz. A., kinek ez újabb adatokat köszönhetjük (Soc. Ent. III. 17.
és 25. I.) számos, nem egészen tiszta példányt még 30—40 fo-
rintjával adott el.

Habár a két termőhelynek az egyes gyűjtők által való kifosz-
tása a faj gyérülését vonta maga után, annak alapos kipusztítása
mégsem következett volna be oly gyorsan, mint az tényleg meg-
történt, ha nehány rovarkereskedő kapzsisága azt elő nem idézte
volna. Igy azonban Bécsből és Prágából a termőhelyekkel határos
vidékek lakói a hernyónak és lepkének rendszeres kiirtásával bí-
zattak meg. Kisebb hívatalnokok, iparosok, sőt napszámosok és
pásztorok foglalkoztak a gyűjtéssel, elannyira, hogy 1842-ben a
S. caecigena már az egész Wippach völgyéből eltünt, 1846-ban
pedig Fiuménál már nagy ritkaság számba ment. Itt ugyan még
1855-ben is találták, de azóta sok évig ott sem fordult már elő.

A lepkének már tetemesen (12—14 frtra) leszállt ára ismét
kezdett emelkedni s a kutatást immár egész Karinthiára és Ten-
germellékre terjesztették ki. Nem ritkán lehetett ott egyetlenegy
napon 3—5 idegen, osztrák, német, sőt franczia gyűjtővel is talál-
kozni, akik mind a S. caecigenát keresték s egymást tévútra ve-
Zetni igyekeztek. A legszorgosabb kutatás mellett csak elvétve
akadtak egy-egy példányra, míg végre Weszely, pénzügyi hiva-
talnok Zárában, ott a környéken nagyobb mennyiségben találta.
Ő és hivatalnoktársa Kleziach Balázs," kiknek fogalmuk sem
volt azok értékéről, a gubókat 1862—-66-ig százával szállították

f/

Eperjes környékének. szövő lepkét. gi

potom áron, 50—60 krjával a német kereskedőknek, ninek folytán a
lepke ára egyre csökkent, úgy hogy jelenleg a á 2 frt 40, ? 3 frt
60 katalogus-árt képvisel.

A gonosz példának csakhamar akadtak utánzói elannyira,
hogy már 1869-ben Zára egész környékéről kipusztult az állat.
Üldöztetve és mindinkább hátraszorítva Dalmatiának, Horvátország-
és Szlavóniának már csak némely kerületében, a melyeket félreeső
voltuk a gyűjtők szeme elől elrejti, — tengődik a S. caecigena.

A 80-as évek vége felé Szerém megye egyik zugában, a
Fruska Gora alján akadtak rá, a 90-es évek elején pedig Meiszner
Károly Fiuméban is újra megtalálta a hernyót.

Ennek tenyésztése rendkívüli figye.met igényel. A pete áttelel
s április hó végén kel ki belőle a hernyó, mely a törpe csernek
és törpe szilfának csakis gyönge friss hajtásain táplálkozik. Vég-
szükségben eifogadja a régibb leveleket is, de a mellett tönkre
megy. Hatszor vedlik és mindannyiszor elpusztul egy része. Junius
vége felé gubózik és szeptemberben-októberben kel ki a lepke. Ez
verőfényes napokon azonnal várzik. A párzás félóráig tart, és már
2—3 óra mulva kezdi a nőstény a petéket (1830—200 darabot)
letojni. Miután a cdaecigenát úgy Bécsben és Prágában, mint Drez-
dában, Lipcsén és Berlinben petéből tenyésztették, úgylátszik sem
az éghajlat, sem a tápnövény minősége nem hátráltatja fejlődését.
Haberhauer a Kaukazusban a vadrózsán találta, Előfordul
Kis-Ázsiában is. A Balkánban 6—7-féle Ouercus-fajon és elvétve
bükkfán is él; többnyire alacsony ágakon, nappal a levél alsó felén
ül és csak reggel és este táplálkozik. Az elgubózás előtt a szép
. zöld hernyó, úgy mint a S. pyri-é, barna színt ölt, a fáról lemá-
szik és moha vagy levél alatt fonja szabályos szép gubóját.

Eperjes környékének szövő lepkét.
[Irta Dahlströ n Gyula.
JÉ

Sarrothripa unudulana Hb. gy., ab. dilutana Hb. gy.,
ab. russiana Dup. i. r., ab. degenerana Hb. r. és ab. f$unctana
FID Te VII. 2$5— VIII 20FSETL SM KOZNIS 205: OVereúson ya; "két
utóbbié Salixon.

Earias vernaua Hb. r. 1—VI. 5. H. VIII. 4—IX. 10.

10 Dahlström Gyula.

Populus albán; clorana L. gy. IV. 25—V. 27. és VII. 2—VIII. 1.
H. VI. 6—VII. 10. és IX. 15—X. 27. Salixon.

Hylophila prasinana L. gy. V. 5—VI. 4.-H. VII. 15726;
5. Ouereus- és Carpinuson; bicolorana Fsl. gy. V. 18—VII. 20.
H. IX 20-tól kitelelve V. 15-ig Ouercuson.

Nolá cwenulatella L. gy. VI. 25—VII: 20.77 EI V.525VI: 818
Prunuson ; sírigula Schiff. r. VI. 26—VII. 30.; confusalis H.-S.
gy. IV. 10—V. 5.; albula Hb. i. r. VII. 4—VII. 31.. centonatis
FID. (Husz).

Nudaria senex Hb. r. VII. 1—vVII. 28; mundana L. r.
VII. 1 VI. 28.

Cakigenia rosea E: gy. VI. 20—VII, 25.

Setina irrorella Cl. gy. és var. signata Bkh. VII 10—VIII.

20., var. Freyeri Nick. i. r. ugyanakkor a Branyiszkón ; roscida
Esp. r. (Husz); mesomella L. gy. VII. 10.—VIII. 20.
j Lithosia szuscerda Hfn. r. VII. 10—VIII. 8; griseola Hb.
r;SVII. 6—VIII. 4; deplana Esp. gy. VII. 6—VIII. 4; iurideola
Zinck. gy. VII. 6—VIII. 4: axniti Hb. r., var. palleola Hb. (flaveola
Rbr.): és var. aridvols t er. r. (Ilusz); lutarella L. gy. VII. 20—VIII.
28: pallifrons: Z. VII. 20—VIII, 28; complana C. gys "IK 4
VIII. 6; sororcula Hfn. gy. VI. 20—VII. 15.

Gnophria guúadra C. k. VII. 15—VIII.. 20 srübricoltis MESEYE
VII.15—VIllr 20.

fümgdia"síriatua"L ér. (Húsz) s cribrum TC. tr. (BUSZ):

Dedáp ei a puülchellá-Csioro(kusz)

Euchelia. jacobaeae L. k. VI. 30—VII. 28.

Nemeophila russula L. k. VI. 2—VI. 30. és VIII. 5—VIII.
31.; plantagims L. gy. és ab. hospita Schiff. gy. VI. 15—VII, 10.

"" "Callimorpha dominyla L. gy. VI. 15—VII. 20; Aera L.
gyzeCs ab. /ntéscens sotdger at VISSZA VINS20:

Pleretes matronula LL. "gy. VI 26—VII. 20. BH. VII
30-tól kétszer kitelelve VI. 2-ig Prunus paduson.

Arctia.Caja. L.:k..: VI. 2—VI.. 30. és, VIII. 14—IXG 20505
IX. 30-tól kitelelve V. 20-ig és VII. 6—VIII 2. mindenféle növénye-
ken; villica L. gy. VI. 12—VII. 16; "purpurata L."n. r. (Húsz?ő
Ölt SENT. GV2 19—VI.820; [ebe Ess MUST MŰÉSONS

Spilosom a [fuliginosa L. k. I. iv. ÍV. 28—V. 25. BH. XI. 10-től
kitelelve IV. 10-ig; var. fervida Sdgr.gy. II. iv. VII. 16 —VIIIS520-
H. VI. 6—-VII. 2: apró növényeken; luctifera Esp. i. r. (Husz);
mendica CI. gy. V 15—VI.-20. lubricipeda Esp. gy. V. 14—VI.
20; menüthasíri Esp. gy. V; 14—VI.: 20; urticae EsSp. SyYawe
14—VI. 20.

Hepialus humuli L. gy. és var. hethlandica Knaggs r.
VI. 15—VII. 20; sylvinus L. gy. VIII., 20—IX, 15; velleda "ELGSEE
VIRSISZ-VULAT8 zt carna Esp. r. VI. 15—VŰL "185 etteb tel tntesat
r. OV ÓT55EVL. 17 s kecter LL. gy. WV. -19—VI..17.

C ossiis eossus gy... VI. 20—VII. 30.

Z euzeráargyyrina Lor. VII. 15— VŰIE:S0

Héterogenea -lmacodes Hfn. gy. V. 10—VI, 20. HB. VIII.

Eperjes környékének szövő lepkéi, 14 !

15—1IX. 20. Ouercuson ; asella Schiff. gy. VI. 10—VII. 20. H. VIII.
20—1IX. 25. Carpinuson.

Psyche wnicolor Hfn. gy. VI. 28—VII. 30; villosella O. r
VI. 28- VII. 30; viciella Schiff.gy. VI. 28—VII. 30; ab. stettinen-
sis Hering. gy. VI. 28—VII. 30 ; viadrina Ster.r, VI. 28—VII. 30;
opacella HA-S: gya V5 16 VI. 105 szüscellasktb. 1 1V. 20 V. 15
blumifera O. r. IV, 25—-V. 25; hirsutella Hb. gy. VI. 2— VI. 30.

ID LÁTOD SZ Om Sem ím WIL 2-WIL 0
undulella F. i. r. (Husz); fulla. Esp. r. VI. 4—VI. 30; Szeboldzi
Reútteplümella: 0 ensíres (eAúSZz s épeGtémettezte tes VSE VINLSSZO;
nudella O. gy., var. vestalis Stgr. r és var . suriens Mill. r. VII. 15 —
VIII. 20; Sappho Mill. r, VII. 15—VIII. 20.

Fumea nitidella Hofm.; affinis Reutt.r.; belulína Z. r. és
sepium $Spr. VII. 20—VIII. 30.

Penthophora morio L. gy. VI. 5—-VI. 30

Orgyia gonostigma F. gy. VI. 10—VI. 4. és VIII. 10—IX.
15 ELVI. 10—VII: 2. és. X. 10.-től kitelelve V. 30-ig "brunus
spinosán ; antigua L. gy. ugyanakkor.

Das y ehdta "selenttica, Eispe ti (ESZ) SETS Ceten a ee egye VIS
To VS OS EKa otet áSEhtt e ts VSZ ZEŰSESO S MOT dt na GŰ SáTe
és ab. concolor Stgr. V. 10—VI. 30. Vet

Laria L-nigrum Müll. r. VI. 2—VI. 30.

I GÜL GO MAF ÉSGTIGÉS s. Úsz SOME KSS TEO SEND MŰ
Populuson.

Porthesia chkrysorrhoea L. k. VII. 1—VIII. 2; similis Fssl.
k. VII. 1—VIII. 2.

Psilura monachaá L. k. és ab. eremita O. r. VII. 2— VIII. 10.

Oemeria :disnar "E." k. VIGSASMUŰS 30 sedetrügütis pam aws
10—VI. 25.

Bomb y xi cratdegi Ér. és var. ariaz Elbe TSX00 XSA
FDA ÁE áte TAZe MDS AERG Z1 KERI AV MOS ME TEO JANUS; IDEGÜE
ÉSSÁTNÚSONKEMSÍÉKETSTZS ÜESKGYE VSE VSE OTET VSZ 9 SS HETE
Euphorbián ; neustria L. k. és ab. unicolor r. VII. 2—VIII. 10. H. V.
10—VI. 30. Prunus és Ouercuson. ; lanestris L. k. III. 2—IV. 4. H.
MESZ VITOS Prümus, That ésa Saxon scáataai 184, Ke ésHabe
pallida Distr. r. X. 10—X. 30. H. VI. 25— VIi. 28, rimicola Hb.
gy. és ab. Mutea Aig. r. IX. 29—X. 28. H. V. 15—VI. 20. Ouercuson ;
trifolii Esp. r. és ab. medicaginis Bkh. i. r. VIII. 16—IX. 20. HB.
IX. 30-tól kitelelve VI. 20-ig. Trifolium és Medicagon; guercus L.
gy. .VII. 2—WVüI. 5. H.1IX. 15-től kitelelve. V. 10-is— Salix és Pru-
nuson ; ubi L. k. V. 20—VI. 30. H. VIII. 30-tól kitelelve IV: 26-ig
Rubus és Trifoliumon. :

CA KEGON yi xlavagdozaáis ps VIS A5ELXEES SRV
VII. 4. Leontodon taraxacumon; dumi L. r. VIII. 28—IX. 20. HB.
V. 15—VII. 30. Leontodon taraxacumon, ;

A Noctuák biologiájához ")

lrta A. Aigner Lajos.
1

Leucania turca L. Julius elejétől kezdve röpül. — Hernyója a kö
zönséges füvet kedveli és szeptemberben fűben dús új vágásokban
található ; kitelelve májusban bábozódik el.

Grammesia trigrammica Hfn. Májusban nem ritkán tölgyről
kopogtatható. — Hernyója másként nem kapható, mint ha petéből
neveljük és Plantagoval tápláljuk. A fogott nőstény könnyen
petézik.

dAmpbhipyra Livida F. Jul. elejétől aug. elejéig, napközt külö-
nösen kiszáradt fák lazán függő kérge alatt. — Hernyója május-
ban Lonicerán, Thalictrumon. Solanum nigrán stb. A

Taeniocampa gracilis [. Hernyója májusban összecsavart
szederlevelek között. Bábja kitelel.

T. opima Hb. Márczius-áprilisban. — Hernyója májusban
nedves réteken meringetéssel kapható. Rendes tápláléka a közönsé-
ges fű, de elfogad különféle puha növényeket, salátát is. Tenyész-
tése sekély házikóban a szabad levegőn eszközlendő. Bábja kitelel.

T. munda Esp. Hernyója májusban főleg fatörzseken; csak
szilva- és tölgyfa leveleivel tenyészthető.

Mesogona oxalina Hb. Hernyója máj. közepéig égerfán, nap-
közben a fák és bokrok alatt a földön.

M. acetosellae F. Aug. közepétől okt. elejéig rőzse alatt,
csalétken is. — Hernyója száraz lomb alatt oly tölgyek körül, a
melyek ágai földig érnek s a melyeken éjjel táplálkozik. A vad-
körtefa bokrain is él és ezek lombját fogadja el a tenyésztésnél
legszívesebben. Napközben a bokrok alatt. Tenyésztése fölötte
nehéz és ritkán sikerül. 43

Dicycla oo L. Junius-juliusban. — Hernyója május, junius-
ban összefont tölgylevelek között.

"9 LR. L, VI. 1475 472. 19052071

A Noctuák biologtájához. 13

Cosmia abluta Hb. Máj. közepétől jul. közepéig nyárfákhoz
rakott nyárfarőzse alatt, de csak csős időben; szép és száraz idő-
ben a fákon lógó száraz ágakról kopogható. — Hernyója május-
juniusban állítólag füvön és nyárfán, kivált Populus nigrán él. 7

Dyschorista suspecta Hb. Jun. közepétől kezdve homokos

talajon nyárfaerdőkben rakott nyárfarőzse alatt. — Hernyója a
lehullott régi lombon táplálkozik.
Cirrhoidea ambusta F. Augusztusban. — Hernyója máj. kö-

zepéig a vad körtefán, leginkább azonban körte bokrokon, napköz-
ben alatta, fűben is rejtőzve. Tölgyfán is találták már. Tenyeszté-
sénél a házikóba régi lombot kell tenni, a melyben elbábozódik:

Nagyon gondosan kell ápolni — úgymond Anker Lajos, különben
megszökik mind. 3
Orihosia macilenta Hb. Szeptemberben. — Hernyója május:

ban erdei tisztásokon és erdők szélén, tápnövénye, a bükkfa lehul-
lott lombja alatt. :

0. helvola L. Hernyója májusban tölgybokrokról kovopbatód
de nem azokon él, hanem csak napközben tartózkodik rajtuk;:;
tápláléka: apró növények, Plantago is. S

0. mitida F. Augusztusban. — Hernyója májusban rakott
rőzse vagy száraz lomb alatt, erdők szélén, magában álló facso-
portoknál. Mocsaras, turjányos helyeken meringethető. Tápláléka :
puha erdei növények, saláta is.

0. humilis F. Szeptember közepén. — Hernyója JHKZÁazlsÁStó
a Sonchus szárán, salátával is felnevelhető. ;

0. laevis Hb. Szeptemberben rőzse alatt. — Hernyója egé
szen aprón májusban tölgyről kopogható, — kinőve soha sem
található. Üvegben való tenyésztése igen fáradságos.

O. litura L. Augusztus-szeptemberben. — Hernyója fiatal
korában, májusban Salvián, később más táplálékot kiván. ka

Xamthia citrago L. Augusztus-szeptemberben. — Hernyója

májusban a hársfának összefont levelei közt. Gondos ápolást
igényel, különben nem sikerül a tenyésztése. Hl;

X. sulphurago F. Szeptemberben. — Hernyója májusban
juharfán és bokron, éjjel kopogtatandó, napközben tápnövényénél
régi lomb alatt. Tenyésztésénél a házikóba oly juharlombot xell
adni, minő a fák és bokrok alatt szokott lenni, azaz régi összetés
pett és roncsolt, feloszlásához közel levőt. Ezt a hangyáktól kitisz-
títva jó magasra bele kell rakni: ebben bábozódik. Auguszt. elején
válik bábbá, melynek kevés nedvesség kell. 4 rajág

14 A. Aigner Lajos.

X. aurogo F. Augusztusban. — Hernyója Acer campestre
száraz lombja alatt.

X. fulvago L. Szeptember közepén mindenütt nyárfák alatt
száraz lomb között, szép időben tölgyfákon fent falombon ülve. —
Hernyója márcziusban lehullt nyárfa-bárkában, eleinte ezzel, később
Rumexszel, Taraxacummal s egyéb puha növényekkel táplálkozik.

Oporina crocaego F. Szeptember-októberben gyakran tölgyek-
ről kopogható. Heinyóját junius elején tölgybokrok alatt a
száraz lomb közt kell keresni.

Orrhodia fragariae Esp. Szeptember-októberben csakis a
szőlőtőn levő szőlőlevelekről kopogható ; kitelelve pedig a bükkfá-
nak nedvére jön. — Juliusban kifejlett hernyóját erdei réteken es
tisztásokon leginkább lombbal telt apró gödröcskékben lehet találni.
Primulával, szamóczával, de más puha növényekkel is él.

0. veronicae Hb. Szeptember közepétől november elejéig ko-
pogható, kivált nagy rőzse rakásokból, vagy rakott száraz vagy
friss rőzséről. — Hernyója május végén és junius elején puha
növényeken, napközben lehullott lomb alatt. A tenyésztésnél elfo-
gadja a salátát is. Juniusban bábozódik.

Calacampa vetusta Hb. Augusztustól-októberig és kitelelten,
a fák kicsurgó nedvén. — Hernyója májusban mocsár-növényeken,
sással is táplálható.

C. exoleta L. Szeptember-ohtóberben és kitelelten, márczius-
áprilisban. — Hernyója május végétől julius elejéig Ononis spino-
sán, Tragopogonon, Euphorbián és Aristolochián figyeltem meg;
Bordan István Pujon pedig borsón, répán, burgonyán, Peuce-
danumon, füvön, ürömön és rezedán.

Asteroscopus nubeculosa Esp. Hernyója a hársfa virágján. A
fára fel kell mászni s úgy kopogni, miután előbb lepedőt terítet-
tünk volna a fa alá. Mélyen megy a föld alá s a lepkét ápri-
lisban adja.

Calophasia casta Bkh. Két ivadékben: április 21-től junius
elejéig és julius elejétől augusztus közepéig. — Hernyója május
21-től julius 21-ig és augusztus elejétől október közepéig F ri-
valdszky Imre szerint Antirhinumon, én mindig csak Linarián
találtam, a melynek lekopasztott szára hegyén hosszúkás tömör
gubóban bábozódik.

Cleophane antirrhini Hb. Május 10-től junius végéig napköz-
ben virágzó Salvián, Euphorbián, lóborsón, valamint viruló és szá-
raz Scabiosákon. — Hernyója május 20-tól julius 23-ig Scabiosákon.

Különfélék. 15

Cucullia balsamitae B. Csakis Budapest környékén és Peszéren
május végétől junius végéig a Peucedanumnak muitévi száraz kórói-
hoz hozzátapadva. — Hernyója junius elejétől szeptember elejéig
Hieracium pilosellán, Chondrilla junceán, Thalictirumon és Peu-
cedanumon. )

C. umbratica L. Április végétől junius közepéig és julius
elejétől augusztus végéig kivált a fiatal gyümölcsfákat tartó ka-
rókhoz s a Peucedaunm kóróihoz hozzátapadva. — Hernyója ju-
nius végétől julius közepéig és szeptemberben Chondrilla junceán,
Erigeronon és salátán, mindig nappal a tápnövényen.

C. lactucaz Esp. Hernyója junius elejétől julius közepéig a
közönséges salátán, mely akkoron már virágot hajtott, s a melynek
tetején ül. A lepke részint még ugyanaz évben kel ki, részint ki-.
telel a báb.

Plustia asclepiadis Schiff. Hernyója juniusban Asclepiadesen,
napközben rőzse és száraz lomb alatt, gyakran a tápnövénytől
nagy távolságban.

Pl. modesta Hb. Juniusban. — Hernyója április elejétől május
végéig a Pulmonaria mollis és Symphytum officinale virágjaiban
összesodort (font) levelei között, és csak az utolsó vedlés után
szabadon a tárnövény szárán vagy levelein.

Különfélék.

Japán kártékony rovarairól, kivált lepkéirői értekezik Dr.
Maczumura 5S., japán tudós, a ki nehány hónapig Budapesten
időzött, Berlinbe utazott és tavaszkor huzamosabb tartózkodásra
újra hazánkba jön. A japán szigetek az 51. foktól a 20. fokig, azaz
kb. Krakótól Nubiáig terjednek s ennélfogva változó éghajlatuk,
számos hegységük és gazdag flórájuk (kb. 5000 Phanerogama) igen
változatos rovarfaunával is bírnak. Ezek jó része palaearktikús.
Igy az eddig kártékonynak ismert 153 lepkefaj közül 78 európaiak-
kal azonos, melyek némelyikét újabban gyümölcsfákkal behurczol-
tak. Ilyenek: Aporia crataegi, Carpacopsa pomonella, Hyponomeuta
malinella, Tinea granella, tapetzella és pellionella. A legfontosabb
gazdasági növényt, a rizset 11 rovar károsítja, köztük a Plusia
festucae is, mely nálunk elég ritka; a legnagyobb ellensége két
orrmányos bogár (Schoenobius bipunctifer és Chilo simplex), mely
olykor a rizstermelésnek egy harmadát tönkre teszi. A szintén igen
fontos szederfának 15 rovar-ellensége van, köztük az Arctia Caja,
Spilosoma menthastri, Porthesia similis és az egyébként oly hasz-
nos Bombyx mori-nak ott vadon élő mandarina fajváltozata,
melytől — legújabb kutatások szerint — amaz származik. A teá-

1 j Különfélék.

nak ellenben csupán 5, a gyapotnak pedig 4 rontója van, viszont
az indigo növényeket 8 rovar károsítja s ezek között 3 olyan
(Agrotis segelum, Mamestra brassicae és Botys nubilalis), mely
nálunk is rosz hírben áll; megjegyzendő, hogy a Mamestra bras-
síicae a gyapotban is kárt tesz. Egyáltalában nem csodáljuk, hogy
az itt említett fajokon kívül még a következőket is kártékony mi-
nőségben látjuk szerepelni: Pieris napi és rapae, Orgyia gonostigma,
Dasychira pudibunda, Ocneria dispar, Psilura monacha, Leucoma
salicis, Bombwva neustria, feliothis armiger stb. Ellenben meglepő,
hogy nálunk igen ártatlanoknak ismert fajok változott viszonyok
közt kártékonyon lépnek fel, minők: Papilio Machaou, Vanessa
cardui, Sphinx convolvuli, Lasiocampa tremulifolia és Chariclva
umbra: még feltünőbb, hogy oly notorius kártevők mint Pieris
brassicae és Porthesia chrysorrhoea ott nem kártékonyak. A proscri-
báltak közt szerepel az Acherontia Atropos is, de Japánban Sola-
num melongena és Sesamum indicum a tápnövénye s burgonyán
még nem érték, míg az azt gazdaságilag pótló [fomiea battalas-
ra rászokott a Sphinx convolvuli, mely nálunk a szulák-fajokkal
megelékszik.

Lepidopterologiai adatok. Abból a szempontból indulván ki,
hogy apróbb, jelentéktelennek látszó megfigyeléseknek is van némi
értéke, bátorkodom ezennel egyet-mást felemlíteni, Tudvalevő hogy
a: parthenogenesis a Psycheknél nem ritkán fordul elő; a Psyche
umicolor, Ecksteini és Zelleri fajoknál megis állapították (R. L. III.
59.) ; újabban a 2. viciella-n is észleltem; 1899-ben ugyanis számos
hernyóm volt, melyek el is báboztak, de kikelt lepkét nem láttam,
a helyett számtalan hernyóm lett, melyek kifejlődvén, csupa nős-
ténylepkét adtak. — Porthesia similis-t Pleternicán 1900. szept.
14-én 15 hímjét fogtam lámpásnál: nyilván második ívású, mely-
ről még eddig nem volt tudomás. Ugyszintén megfigyeltem, hogy
itt, Szerém megyében a Papilio Podalirius-nak esetleg harmadik
ivadéka is van, a ménnyiben nálam szept. 8-án bábból kelt ki
egy példánya. — A ritka Cossus terebra-t Jankovácznál fog-
tam, Pozsega közelében. A nem kevésbbé ritka Aspilates for-
mosaria-t pedig, különben előttem ismeretlen hernyóból tenyész-
tettem: szerencsére elkülünítve tartottam és pontosan megfigyeltem,
legközelebb le fogom írni. Ezt a lepkét nálunk, tudtommal csupán
Budapesten fogták nehány példányban; egyébként csak északi
Németországból, nyugati Francziaországból és az Uralhegységből
ismeretes. Koca György.

Elősdi és betegségeket előidéző legyekről értekezett közelebb
Dr. Weber L., összefoglalván az eddigi kutatások eredményét.
Az: embernek időleges belső élősdijeihez kivált a Muscida-lárvák
járulnak nagyobb mennyíségben. Igy p. o. a sajtkukaczot, Piophil.
casei L.-t és az árnyékszékekben levő hugyban élő 7eichomyz.i
fusca Macgu.-ot ürülékben és hányásban találták. Az ürülékben
leggyakrabban megfigyelt álcza az Anthomyia canicularis Meig.-é.
A ""káposztafélékben élő álczák a belekben zavarokat okoznak, a
míg hányás vagy hasmenés be nem következik. Ismeretes oly eset

Különfélék. 17

is, hogy fürdés közben elnyelt légyálcza krónikus betegségett idé-
zett elő. Négyéves gyermektől, mely súlyos gastrikus tünetekben
szenvedett, Calomelre !/4 liternyi álcza távozott el. Gyomorbajban
szenvedő férfi az Authomyia camicularis Meig. és Homolomyia
incisurata Zett. nehány száz élő álczáját hányta ki. Igen gyakran
találták a közönséges légynek Musca domestica L. és M. vomitoria
L. álczáit az orrban, gyomorban és belekben. Sőt az I. vomioria
és A. camicularis álczái látszólag epileptikus görcsöket is idéztek
elő, a melyek utóbb eltüntek, miután az álczákat a belekből eltávo-
lították. Különösen hirhedt a trópikus Lucilia macellaria F., mely
petéit sebekbe és kelésekbe (kiváit az orrba és fülbe) rakja, ahol
álczái a nyálkahártvákat átfúrva, heves gyuladást okoznak, mely
utóbb 38 esetben 21-nél halállal végződött. Az európai fajok közül
a Lucitia mobilis Meig. álczáját egy ember fülében találták, a ki
fürdés után szabadban elaludt. A Lucilia sericata-t Németalföldön
parasitaként ismételten figyelték meg. Gyakran észlelték a közön-
séges Sarcophaga carnaria Meig. jelenlétet az orrban, a szemkötő-
hártyában, a fülben, praeputiumban, anusban, vaginában, kelésekben
és belekben. A Sarcophila Wohlfartri Portsch.-t a foghúsban talál-
ták: pusztításai a Lucilia macellaria-éhoz hasonlítanak. Dr. B.
Saturnia pyri. 1896. nyarán 22 Saturnia pyri hernyót te-
nyésztettem. Ezekből a következő év tavaszán 18 lepke bújt ki,
a melyek közül egyik nőstény igen szép világos színével tűnik ki.
Ez a fehér változat a R. L. VI kötete 125 lapján ab. Abafii néven
van az irodalomba bevezetve s amennyiben az egész országból
csak 3 példány van felemlítve, nem tartom érdektelennek az én

7 példányomat is ismertetni és rajzban bemutarni. Az én példá-

BESE
ns

nyom felülről nézve kivált a felső szárnyakon feltünően világos.
A mellső szegély és az onnan a belső szélhez vezető, a rendes
állatnál hamuszínű tér olyan, mintha nagyon gyöngén sárgásba
hajló lisztiel behintették volna. A szemfolt alatt és attól kifelé eső
rész halvány barna. A csipkés vonalon túl fekvő legsötétebb széles
sáv teljesen olyan, mint a rendes színezetű lepkénél. Az alsó szárny

18 . Különfélék.

alapszíne ugyanolyan világos barna mint a felső szárny szemfolt
körüli része. Feltünő, hogy a rendes színezetű állat szemfoltjának
belső szélét erősen kidomborító fehér félívnek ezen fehér aberratió-
nál csak nyoma van meg, alulról nézve azonban eléggé látszik,
Ugyancsak érdekes, hogy a 2-ik sejtnek a szemfolt alatt közvetle-
nül csipke vonal W alakú része mellett fekvő darabja, mely a
normális állatnál igen sötét, ennél a lepkénél világosabb mint a
környéke. Feltünő még, hogy a zeg-zugos vonal szögletei, kivált a
felső szárny csücskéjén sokkal tompábbak mint az általam vizsgált
számos normális lepkénél voltak. Alul a mellső szárny tőtől a
csipkés vonalig szennyes fehér, csakaz 1., 2. és 3. sejt gyöngén
barnás. Az alsó szárny alapszíne a csipkés vonalig fehér. A rajz
természetesen úgy alul mint fölül erősen szembetünő. A mennyi-
ben összes hernyóim egyforma táplálékot kaptak, nem valószínű,
hogy az eleség befolyással volna az albinisztikus változat kikép-
ződésére. Wagner János.

A retyezáti tavak alsóbbrendű rákjairól. Szilády Zoltán-
nak ily czímű értekezését. olvasta fel Dr. Daday Jenő a mit:
Akadémia III. oszt. novemberhavi ülésében. Szerző két nyarat töl-
tött a Retyezáton a Retyezát faunájának tanulmányozásával és.
összeírásával. Megvizsgált huszonkét tavat és talált húsz rákfajt a
tavakban. Ezek között négy rákfaj olyan, a minőt Európában csak
az Alpeseken s csak a legmagasabb fekvésű tavakban találhatni.
Nemcsak a tavakat táínulmányozta Szilády a Ketyezaton, hanem
a megvizsgált tavak állatvilágának életviszonyait is és ebből a szem-
pontból a Retyezát tavai négy különböző typust mutatnak. Az
esővízből gyűlt tócsákat a szél népesíti meg állattal, az agyagos,
tőzeg- és kőfenekű tavaknak, az utóbbiak a tengerszemek, saját
éllatvilagux van. A speciális állatok mellett, a melyex csak a nekik
megfelelő viszonyok között tudnak élni és szaporodni, van a re-
tyezáti tavakban sok kozmopolita állat is, a melyek nem tartoznak
a Retyezát sajátos faunájához.

Smerinthus tiliae L. Mintegy 10—12 év előtt Bécsben lak-
tomban a Praterből egyszer a nevezett zúgó pillének kopott nős-
tényét hoztam haza, a mely éjjelre valami 80 petét rakott le. Eze-
ket én alkalmas helyen ki akartam tenni, de elmulasztottam a
kellő időpontot. Több napi távollét után hazatérve, a dobozban a
kikelt hernyókát faláltam a melyek nagyrésze már elpusztult, egyik
része pedig, más eledel híán, a pete burkát rágicsálta. Hamarosan
hoztam nehány friss hárslalevelet s azokat nagy befőttes üvegbe
téve, a megmaradt hernyókat nagy fáradtsággal áthelyeztem abba
Elég gyorsan fejlődtek, de rákaptak arra a szokásra, hogy mint a
selyemhernyók, a levelen fekve eszegettek, az ágacskákra pedig
csak kevés mászott fel. Növekvésükhez képest mind nagyobb üveg-
ben tenyésztettem, végül 20 literes uborkás üvegben. Hogy táplá-
lékuk hosszabb ideig friss maradjon, a hernyókat mindig sötétben
tartottam. A hársfaágacskákat nedves homokkal telt palaczkba
tettem, a tenyésztő üvegben pedig oly magas volt a hőfok, mint

Já add

ezála
2 27 HE

Különfélék. 19

az üvegházban. Az üveget minden harmad napon kimosattam és
megtisztíttattam, hogy a hernyó-betegségeknek elejét vegyem. Bá-
bozásul a kitejlett, de nagyon elpuhult hernyókat közönséges te-
nyésztő-házikóba tettem, legtöbbje azonban nem ment föld alá,
hanem a homokon és mohán szabadon bábozódott. A bábok egész-
ségesek, de kicsinyek voltak; hogy minő lepkét adtak, azt nem
tudom, mert az összes bábokat kisérletezés czéljára Dr. Standfuss-
nak engedtem át. Weiszmantel Vilmos.

A rikitó színek és fényes tárgyak hatása a rovarokra. Erről érte-
kezett újabban Plateau F. Számos kisérlet után beigazolva látja
előbbi megfigyeléseit, hogy t. i. a rikító színek a rovarokat általában oly
csekély mértékben vonzzák, hogy abból lehetetlen következtetni
arra, hogy a virágok színe a rovarokra nézve vonzó hatással lenne.
Levelek által elfödött virágok mellé elhelyezett szövetek ragyogó
színei nem mutatnak a rovarokra több vonzó erőt, mintha szabad
virágok mellett vannak. Fényes fémszínű tárgyak, úgylátszik erősebb
hatást gyakorolnak, a miből arra következtethető, hogy az a vonzás,
melyet más tárgyak, nem virágok gyakorolnak, a lombozat, illetve
ezen tárgyak által visszasugárzó világosságnak kisebb vagy nagyobb
mennyiségétől ered. Ellenben tény, hogy látszólag illattalan virágok,
minő p. o. a Dahlia, mégis rendelkeznek illattal, melyet az ember is
megérezhet, hogyha azt zárt edényben kipárologtatja.

Lepkészeti megfigyelések. Mint afféle új gazda 2—3 év óta
félretettem ugyan a hálót, de régi kedveltjeimet, a lepkékel mind-
azáltal mégis mgfigyelem. Igy rájöttem, hogy a mi jó homoki bo-
rainkat nemcsak a magyarember szereti, hanem még a lepkék is.
A Vanessa dAtalantát p. o. akárhányszor nemcsak felfakadt szőlő-
szemen láttam szívogatni, hanem a kicsurgó muston vagy újboron
is rajtakaptam s azt oly szenvedélylyel szopogatta, hogy még
személyes biztonságáról is megfeledkezett: ugyanis kézzel foghattam.
Ebben vannak azonban versenytársai is; így p. 0. az Agotis
pronuba és Calocamfba exoleta számos példányait észleltem, a
melyek a borsutú szakadékaiban és hézagaiban sorban élvezték a
bort. No, de hagyján, ezek kárt nem tesznek, de bezzeg tesz a
Cochylis ambiguella s illetve a hernyója, melyről közelebb kimeri
tően fogok írni. — Nem érdektelen, hogy a Xhodocera rhamni és
Vanessa c-album nálunk november hó közepén. egészen friss pél-
dányokban röpült. Uj adatnak pedig tartom azt, hogy a Brephos
puellát nuvemberhó végén észleltem, s ennélfogva azt hiszem, hogy
ez a lepke egyáltalában vagy legalább is többnyire lepkealakban
húzza ki a telet s azért mutatkozik már február hóban is, ha a
nap kissé kisüt. Kosztka László.

Crateronyx taraxaci Esp. hernyóját a monarchia különböző
helyein találtam, de mindig csak véletlenül és több évi időközökben.
Azonban daczára annak, hogy csaknem teljesen ki volt fejlődve,
csak egyetlen egyszér kaptam belőlük lepkét, az is eltorzult nőstény
példány volt, a melyet a bécsi Praterben szabaddá bocsátottam, de
a következő évben hiában kerestem ott hernyót. Ellenben Auszttiá-
ban" falusi úton nehányszot találtam összetaposott hímpéldányokat;

20 Különfélék.

fiam pedig Brunn- és Enzersdortban (Bécs környékén) több napon
át reggel a légszeszlámpások alatt a földön vagy a házak falán
szintén talált nehány hímpéldányt. Hzek bizonyára előtte való este
a lámpás üvegfalának úgy mentek neki, hogy elkábultan el nem
szálhattak. Csik megyei Középlakon 1895. május hó elején hegyi
réten egy óra lefolyása alatt 14 fiatal hernyót szedtem össze. Oda-
haza ugyanazt a növényt, a melyen találtam, valamint Taraxacumot
és Plantagot is adtam elébük, de azokhoz nem nyúltak. A legkö-
zelebbi vedlésnél elpusztult egynehány, két hét mulva pedig mind
oda volt, daczára annak, hogy jól gondoztam és naponkint patak-
vízzel permeteztem őket. Weiszmantel Vilmos.
A macska mint lepkevadász már több ízben volt bevádolva,
immár a hernyók kedvelőjének is tekinthetjük. Ablakom köz. a
többi közül az Acherontia dAtropos és Sphinx ligustri hernyóicr is
tenyésztettem. Ezeket, melyek kövér testüknél fogva jó falatnak igér-
keztek, macskánk bizonyára ismételten nézte sóvár szemmel s egy
alkalommal le nem küzdhette tovább kivánságát és felmászva az
ablakra, a hernyőkpan akart lakmár. zni, képzelni, mennyire bosz-
szantotta, hogy ebben az üvegtábla megakadályozta. A. A. L.
A bogár-torzképződés keletkezéséről jelent meg Dr. Tornier
G.-től egy igen figyelemre méltó tanulmány a berlini , Museum für
Naturkunde"-ban levő 76 torz példányról. Phylogenetikus szem-
pontból is fontos a kóroktani vizsgalatok végeredménye : Ha nyomás,
húzás vagy hajlító erő, melynek energiája a chirin ruganyossági
határat meghaladja, a bogár testének valamely részére hat. akkor
az eltorzúl. Azok az eltorzulási jellemek, melyek az élő szervezet-
nek külsó erőkkel való eme harczában keletkeznek, tökéletesen
megfelelnek azoknak, a melyek ugyanazon feltételek alatt hasonló
consistentiával bíró holt szervezeteken mutatkoznak. Az ily eltor-
zulást a bogár élete fogytáig megtarrja. Hogyha a csápokon vagy
lábakon sebhely támad, úgy az túlújhodási folvamatnak kiindulási
pontjává válhatik, úgy hogy az illető szerveknek a sérülési külha-
keznek ; még pedig kettős végzésű tagok a tagban levő egy seb-
helyből, hármas végzésűek pedig két sebhelyből, a mely a szervben
hajlító erő folytán képződik. Minden ily sebhely egy vagy két
sebfelületből állhat. Az előbbi esetben mindig csak egyszerű járu-
lék képződést hoz létre, a mely ha teljesen kifejlődik, a törzskép-
ződménynek a sebtől peripher fekvő részével egyenértét.ű. Két
egymás mellett fekvő vagy érintkező sebhelyből két összenőtt járu-
lék képződhetik ; mindegyik sebfelület ugyanis egy járulék képződését
hozza létie, ezek egymás mellett lévén, legalább alapi részükben
összenőnek, így azután a symnelia esete lép fel. Csak akkor, ha
egy sebfelület két egymástól ép chitin által elkülönített sebhelyből
áll, fejlődhetik két járulék képződmény, mely egymástól teljesen
független marad és az alapjuktól kifelé fekvő testrészszel lesznek
egyenértékűek. A bogarak minden túlsarjadzásánál eiőszöür az új
kédződmény periferikus jellemel fejlődnek és csak azután a köz-
pontiak. Dr. Sch.

Különfélék. 2k

Allattani szakosztály. A kir. m. Természettudományi Társulat
állattani szakosztályának 1900. november hó 9-én tartott ülésében
ASMÁGUTÓ MET ő IsajroIs " Etdékesühazai lepkéketőséés fajváltozátolkat
mutatott be, nevezetesen nchány hermaphroditát, a Lycaena bdaetica
harmadik példányát, mely Budapest környékéről ismeretes, Polyom-
matus disrair var. rutilus, Apatura llia., Melitaeaa Parthenmtie var.
varia, Deilephila nerit, Syntomis Phegea var. Iphimedia és Arctia
Hebe feltünő példányait, végül pedig a Vanessák természetoven elő-
forduló és mesterséges úton — nagy hideg, nagy meleg folylán —
produkált" "eltéréseitől : ertekezett, Dr. Kertész Kálmán s0j
guineai szárnyatlan új légyfajról," t. i. szárny- és billér nélküli
légyről értekezett, amelyet Biró Laj os újabban felfedezett, — A de-
czember hó 7-én tartott ülésben előzzör is Dr. Lendl] Adolf
értekezett ,Egy édekesebb kerekhálos pókfajról." (Külön ismer-
tetjük.) Majd Méhely Lajos ismertette , Magyarország galléros
gyíkjait és köztük egy uj hazai fajt," melylyel együtt, immár 4 hazai
fajteismerűnak: evégüls Dzs EVotvat hi Ge zat bentútatta Selmies
deknecht-nek tervezett zoologiai utazásának programmját, melyet
más helyen ismertetünk. — Az 1901. évi január hó 4-én tartandó
ülésben Dr." BH orvatn Géza ar! levelészek " pöttoh-csöveiről;
DENES E KÉS ZTE bimsa na Szövő legyektől aDtEssRgáKSzzasztviára
pedig egy új hazai mételyfajról fog értekezni.

A kerekhálós pókok hálairól értekezett Dr. Lendl Adolf
a kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztályá-
nak decemberi ülésében. A legegyszerűbb hálót készítik a J7etrag-
natha-félék, a melyek különösen fiatal korukban a hálójuk közepén
tartózkodnak. Ott rögtön megérzik, hogy a hálóba esett rovar hol
vergődik, mert a sugarakban szétmenő küllőfonalak rezgése révén
értesülnek arról. A nagyobb Tetragnatha-fajok, valamint több
Epeira-faj a hálón kívül szokott ülni valami levélen, gallyon, vagy
más tárgyon. De ezek is érintkezésben maradnak hálójukkal, mert
annak valamelyik szélső keret-fonalát tartják kinyújtott lábaik kar-
maiban. Ha a háló megmozdul, megrendül a fonal is, és a pók
oda siet a háló közepébe, a hol azután az illető küllőfonal mentén
a vergődő zsákmányhoz igyekszik. Vannak fajok (£Epeira, Meta),
melyek a hálótól tovább eső pontokon választják meg " úvhelyii-
ket. Ezek "külön összekötő fonalakat kötnek ki a háló kerete és
búvhelyük között. De az előhaladottság egyik. következő fokán azt
is találjuk már, hogy az illető pókfajok épen a hálónak abba az
irányba eső küllőfonalát hosszabbítják és töldják meg la:tásukig
(Singa), de sőt a háló síkjából kitérő külön fonalat is hűznak a
háló közepétől kiinduva lakásukig. Ez az úgynevezett vezérfonal
(Herman Ottó.) Minthogy a vezérfonal a háló másik . oldalára esik,
a pók csak úgy juthat a háló másik oldalára, hogyha a hálóban:
hézagot hagy és csakugyan vannak ilyen kerekhálók (Meta, Zilla).
melynek felső részén 3— 4 küllőköze üres hézag. Ezeknek a há-
lója tehát már nem teljes kerék, hanem egy része hiányzik belőle.
Ennek folytatásaként tekinthetnők a //yptiotes hálóját, mert az

22 Különfélék.

már csak nehány, többnyire 4 küllőnek megfelelő spirális fonallal bír,
e keréknek többi része hiányzik. Ez már csak egy kisebb része
az eredeti kerekhálónak. Azonban a Hwyf$tiotes-fajok minden
anatomiai ésegyéb sajátságaikban is annyira eltérnek a tulajdon-
képeni kerekháló-pókoktól, hogy nem tekinthetők közeli roko-
noknak s így nem valószínű, hogy az ő hálójuknak a formája az
eredeti kerekhálókéból fejlődött volna ki. Ezt a nézetet támogatja
az a körülmény is, hogy a Hyftiotes sokban hasonlít az Uloborus-
félékhez és ezeknek a hálója szintén csonka, hézagos kerekháló,
mely ugyan más schema szerint készül, mint a tulajdonképeni
kerekhálosoké. Az ÜUloborus hálójára vissza lehet vezetni a Hypti-
otes hálójának az alakját, és , így. valószínű, hogy. ezen a ,.réven
alakult az ki. Az Uloborus-félék épúgy, mint a Elyptiotes is, úgy
látszik rokonságban vannak a Dictvnia-félékkel, a melyek hálóin
már észre lehet venni a hajlamot ahhoz, hogy síkban feszítsék ki
a háló összes fonalait, a miben valószínűleg a kerekháló készítés-
nek első kezdete rejlik.

Keleti utazást zoologusok, botanikusok és vadászok részére
rendez Dr. Schmiedeknecht 0O. Blankenburgban, a ki már
két évvel ezelőtt is rendezett ugyancsak a Keletre igen sikerült ily
utazást. Ez alkalommal az összeverődő társaság, Münchenből kiindul-
va, Triesten át első sorban Egyptomba. utazik és különösen Kairónak
zoologiailag gazdag környékén fog kutatni. Majd huzamosb ideig
tartózkodik Palesztinában, nevezetesen a gyönyörű Jordan-völgyben,
a Holt tengernél, Jerichoban, a Genezareth tavánál és a Karmel-
hegységben. Visszatérőben Beiruton, Konstantinápolyon és Sofián
át Bécsbe megy s útközben Budapesten is fog nehány napot töl-
teni. Indulás: márczius hó közepe; az utazás tartama: 75 nap. Az
egész utazás (hajón I.. vasúton I[-osztály) teljes ellátással 2500
márkába xerül.

Mennyire távozik a rovar a földtől? Havasokban bizonyos
lepkefajok még 2—3000 m. magasságban is fordulnak elő, de ezzel
voltakép a földtől nem távoznak el messzire, valamint azok a zúgó-
pillék sem, melyeket sík tengeren figyeltek meg. A léghajósokkal
azonban gyakraa megtöriénik, hogy olyan magasságban, a hol már
azt hiszik. hogy mindenféle állati élet megszünt, rovarral találkoz-
nak. Igy Bacon angol csillagvizsgáló, mikor mult év novemberének
közepetáján léghajóból vizsgálta a Leonida-meteorok hullását, 800
lábnyi magasban egy acélkék színű dongóval találkozott, mely
egyhangú zúgással repkedte körül a légi vendéget. Flammarion a
híres francia csillagász azt beszéli, hogy gyakran találkozott körül-
belül 1000 méternyi magasságban fehér lepkékkel. Ilyen magasság-
ban már rendesen megszünik minden állati élet; a meddig a szem
ellát, sehol sincs madár vagy rovar, mely dalával vagy zümmögé-
sével fölviditaná a kietlen némaságot.

"ROVARTANI LAPOK"

Auszug der Aufsátze dieser in ungar. Sprache erscheinenden entomologischen Monatschrift
Unter Mitwirkung von
Dr. A. Bedő, Dr. C. Chyzer, Dr. G. Entz und Dr. G. Hováth

redigirt von
L. v. Aioner-Abafi und E. Csiki.
Budapest VIII., Rökk-Sz.-Gasse 32.

Szen —

1901. Januar. VIII. Band

Nachdem ,Rovartani Lapok" (V. 186.) die sehr interessante Bio-
logie von Pygolopha lugubrana, in Folye irriger Determination für
diejenige von Ph. amandana brachte, sieht sich Verfasser ver-
anlasst, die Biologie der letztern zu geben.

5. 4. Dr. B. Fényes: Eine Riesen-Bostrychide. Geschichte
und Bioiogie von Dinapate Wrightii Horn, welche in Süd-Kalifor-
nien im Stamme der Washington-Palme lebt.

5. 7. L. v. Aigner-Abafi : Saturnia caecigena Kup. Geschichte
und Biologie dieses, 1822 bei Fiume entdeckten herrlichen Falters,
welcher in Folge übereifriger Nachstellungen sowohl bei Fiume,
als auch im Wippachthale und in Dalmatien (wo man ihn spáter
fand) nahezu ausgerottet und nur mehr auf einige schwerzugang-
liche Berggegenden beschránkt ist.

s. 9. J. Dahiström : Die Bombyeciden der Umgebung von Eperjes.
I. Enumeration mit Angabe der Flugzeit des Falters und des Vorkom-
mens der Kaure.

S. 12. L. v. Aigner-Abafi: Zur Bioiogie der Noctuen. Daten
über das Vorkommen von Falter und Raupe, und Zucht der letz-
teren.

Kleinere Mittheilungen.

S. 15. Über die Insekten-Sctrüdlinge Japans veröffentlichte
JÖCSE MAS Ss na úlmaemenü langen tt aAdtsatza timi welchem 158
schádliche Schmaetterlingsarten verzeichnet werden. Ein grosser
"Theil derselben (78 Arten) kommt auch in Europa vor. Die wich-
tigste Culturpfílanze, der Reis, hat 11 Schádlinge, darunter auch
Plusia festucae; unter den 15 Feinden des gleich wichtigen Maul-
beerbaumes finden wir: Arctia caja, Spilosoma menthastri, Por-
thesia similis und von dem sonst so nütztlichen Bombyx mori
die var. mandarina, welche jedoch, laut neueren Forschungen
als Stammart zu betrachten ist. Unter cen 8 Schaádlingen des
Indigo befinden sich: Agrotis segetum, Mamestra brassicae und
Botys nubilalis, auch in Ungarn berüchtigt.

5. 16. G. Koca: Lepidofterolog sche Mittheilungen. Ver-
fasser beobachtete die Parthenogenesis bei Psyche viciella. Por-
thesia similis fing er im September in Anzahl als II. Generation.
Papilio Podalirius schlüpft in Syrmign am 3. Sept. als III. Gene-
ration. Aspilates formosaria erzog er aus Raupen.

64

S. 17. 7. Wagner: Saturnia pyri züchiete Verfasser 1896
22 Raupen und erhielt . u. , A... ein ganz. lichtes. Stück dersaaba
Abafii (s. R. L. VI. 125.), welches beschrieben und abgebildet wird.

S. 18. Uber die Crustaceen der Seen des. KRetyezátgebirges
dissertirte Z. Szilády, der dort 20 Arten fand, deren vier sonst
nur in den hochgelegenen Alpenseen vorkommen.

S. 18. W. Weissmantel: Smerinthus tiliae. VerfasSér fand
ein ?, welches 80 Eier legte; die Raupen erzog er bei Treibhaus-
wárme im Finstern mit Lindenbláttern, welche sie in Art der
Seidenraupen (darauf liegend) benagten.

S. 19. L. v. Koszika: Lepidopterologische Beobachtungen.
Vanessa Atalanta saugt nicht nur an geplatzten Weinbeeren,
sondern auch an vérgösseném Most u. zw. so intensiv, dass 8ie
sich greifen lásst An Most wurden auch zahlreiche Agrotis pro-
nuba und Calocampa exoleta beobachtet. Rhodocera rhamni und
Vanessa c-album fliegt Mitte November ganz frisch. Ende Nöovem-
ber fliegt Brephos puella, dürfte also überwintern.

R. 19. W. Weiszmantet: Crateronyx taraxaci. Verfasser zog
díe Raupen, ohne je Falter zu erzielen.

S. 20. L. v. A. A. Eine Katrze versúchteé, zu. den: im ESRSTEKI
gehaltenen Raupen von Acherontia Atropos und Sphinx ligustri zü
gelangen, dürfte ihnen also wohl auch im Freien nachstellen.

S. 21 /n der zoologischen Section der kgl. ung. Naturwis-
senschaftlichen Gesellschaft legtein der Sitzung vom 9. November
L. v. Aigner-Abafi interessante ungarische Falter und Varietáten

vor und dissertirte über künstliche Aberrationen. Dr. K. v. Kertész.

hielt einen Vortrag über eine neue schwingerlose Dipterenart aus
Neu-Guinea. Am 7 Dezember las Dr. A. Lendl über das Gewebe
der Spinnen, worauf L. v. Méhely einen Vortrag hielt über die
für Ungarn neue Lacerta taurica Am 4. Januar 1901. disserti-
ren: Dr. G. v. Horváth über die Abdominalröhren der Blattláuse,
Dr. K. v. Kertész über spinnende Dipteren, und Dr. St. v. Katz
über eine neue Leberegelart.

S. 21. ÜUeber die Gewebe der Spinnen hielt Dr. A, Lendl
einen Vortrag. Das einfachste, volle Gewebe verfertigen die Tetrag-
nathen, wogegen andere Arten einige Speichen des Rades freilasseny
Hyptiotes aber nur einige Spiralfáden zieht, dessen Gewebe an
das von Uloborus erinnert. Beide scheinen den Dictyniaarten nahe
zu stehen, bei welchen sich die Neigunxs zeigt, das Sewebe hori-
zontal anzulegen. ; ;

S. 22. Wie weit entfernen sich die Insekteu von der Erde?
Man hat in den Alpen Schmetterlinge in der Höhe von 2—3000
M. beobachtet, dieselben entfernen sich jedoch eigentlich von der
Erde ebenso wenig weit, wie die auf offenem Meer bemerkten
Schwármer, Dagegen haben Aereonauten in 800 Fuss Höhe einen

Bombus, sowie nndere bei 1000 M. zahlreichne Weisslinge be-z 7
obachtet, d. i. in einer Höhe, in welcher sonst jegliches organi- 7

sche Leben aufzuhören scheint.

v.:
.
í
?

1

. XX-ik katalózusom, illetve árjegyzékem, mely az idén gyűjtött sok
ezer szépen praeparált és pontosan meghatározott ritka európai és kivált
. magyarországi Coleobterát tartalmaz, : — megjelent és kivánatra ingyen és
portómentesen küldöm. A legritkább bogarak a szokásos áron alul, azaz
710—175"/, árengedménynyel kaphatók.

Tavarnok u. p. N.-Tapolcsány. Kelecsényi Károly. .

Coleoptera-kereskedés. Mint honunkban a legrégibb és legnagyobb

. rovarkereskedés tulajdonosa, ajánlom "magángyűjtőknek, iskoláknak, gazdá-

szoknak és erdészekuek 8000 hibátlanul meghatározott honi és külföldi fajból
álió rovar-készletemet. Honi faunánk közönséges éslegritká bb fajai ragy
számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák részére gyűjteményeket
olcsón állítok össze. Honi gyűjtőkkel szívesen lépek csereviszonyba.
Megkeresésre nyomatott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök.

. Német-Bogsán. (Krassó-Szörénymegye.)
Merkl Ede.

" . Magyarország madarai. A hazai madárvilág megismerésének vezér-
fonala. Irta: Dr Madarász Gyula. Ezen munkából megjelent az
1—3. füzet: az első füzet a szisztematikai részszel kezdődik s az Éneklők
rendjének négy családját, ugymint ; a vayju-, sárga-rigó-, seregély. és pinty-
féléket; a második füzet a bacsirta-, billegtető- és poszátaféléket; a har-

madik a. vizirigó-, ökörszem- és rigóféléket; a negyedik pedig a $ipőke-

cssnege-, küllő-, famászó-, gébics-, selyemfark-, fecske- és légykapóféléket.
az ötödik, mely most jelent meg, a rikácsolókat, kakuk-, harkály- és
bagoly-féléket tartalmazza. §

A munka díszes kiállításban, a szesző eredeti rajzaival, és színes táb-
lákkal, guart. formátumban 10—12 füzetben fog befejezést nyerni. Az álta-
lános ismeretekre vonatkozó bevezető rész az utolsó füzetben a tárgy mu-
tatóval egyetemben jelenik meg.

Előfizetési ára 1—1 füzetnek 1 írt 50 kr, az egész munkának 15 frt
Az előfizetési pénzek Dr. Madarász Gyulá-hoz, (Magyar Nemzeti Muzeum)

3 (s)
vagy a Kovartani Lapok szerkesztőségéhez czímzendők. -

Rovar-gyűjtemények tulajdonosait (magánosokat úgy mint intézete:
ket) felkérjük, szíveskedjenek velünk közölni, hogy azok minő rovarrendeket
ölelnek fel, körülbelül hány fajt és példányt foglalnak magukban, ki gyűj-

tötte, mely években? A ? Rovartani Labok? szerkesztősége.

TE e e e E ÉL E STAR SERVE SZE ÖR
Acherontia Atropos. Felkérem t. rovarászainkat, hogy a halálfőzillét

és bábjált lehető nagy számban hozzám beküldeni szíveskedjenek: Készséggel

szolgálok cserében más lepkékkel. Szívesen fogadnék el cserében Satfurnia

byrit, Vanessa C-albumot és egyéb közönségesebb fajokat is, s e czélra

kérem a fölös példányok jegyzékét.

Budapest VIII. Rökk-Szilárd-u. 32. A. AignerLagos.

Entomologiai művék. kgsz2t SÉGSÖR

Altalános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hunga-
viae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k, m. Természettudományi Társulat,
Ára 35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla-
tok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 kor.
40 fill — Bein K.A rKkis rovárgyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megismec
résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. 0. A rovargyűjtő 1 kor. 60 filt. —
Lejtényi S. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifíjuság számára, kötve 7.
1 kor. — Kriesch J]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 (ill. — Kirándulók
zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 8 kor. 50 fil. — Dr. Lendl! A. Rövid útmutatás
a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday ]. Rovar-.
tani műszótár 1 kor. 60 fll. — Hoffer, Praxis der Insektenkunde. 8 kor. —
Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. get gi
Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar fauna fémdarazsai 2 kor. 40 fil.
A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 20 fill Adatok Magyaror-
szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk fémdarazsainak
magánrajza 40 kor. ESR;
Lepidoptera. Bein K. A kis eh SRET EBB A- lepkék. ismertetése ész
gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon ".
3 kor. — Berge, Schmetterlingsbuch 8. AuA. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafem
95 kor. 20 fill. — Hofmann, Die Gross-Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000
Abb. auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Euro-
pas. 1900 Abb. auf 50 Tafeln 30 kor. FT áDá st:
Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna .
mellékeiről 3 tábl. 60 fill, — Kertész K. Catalogus Tabanidaium orbis terra 7.
rum universi 6 kor. Vé3e
Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor.80 fill. — Bein K. A-kis"
bogárgyűjtő; A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbucb
5. Áufl. mit 48 color. Tafteln 24 kor. — Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 KOZZE
Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok. a hazai félröpűek ismeretéhez
40 fill. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza. 7
2 tábl. 60 fill. 3 ete
Orthoptera, Pseudoneuroptera, és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror-
szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl.5 kor. — Kohaut R. Magyarország
szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 fll. SA
Myri poda. Dr. Daday ]J. A magyarországi Myriopodák magánrajza
4 táblával 4 kor. ge
Arachnoidea. Dr. Chyzer K. és Kulczynski L. Araneae Hungariae
8 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a.
2—3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekhálós —
pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország
atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. 15... SERT
Crustacea: Dr. Daday ]J. A Magyarországban eddig talált szabadon
élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus- ús vi
fajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor.

5828

-

MAZ E művek szerkesztöségünk útján is megrendelhetöők. sz

a

5

Most jelent meg:
Cjatalogus HBindomychidarum.
Conseripsit
Ernestus Csiki,

A .Musaeo Nationali Hungarico editus. Budapestini 1901. 7.
Ára 3 korona. i

ENT

SMITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIE:

ININNNTANNNANÁNINNI

9088 01427 0243