Rovartani lapok : havi folyóirat különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra

OL
461
.R873
ENT

a

9

ss
DIA

afr az ajyr agt aga agy a
zi Éz a 3 a. Íg8 ds ei És es

ego [dt NA
VSZ elezteee
ve
f . hl

Rn tb Soc. Hééé jő

3

sú afa mia ata ajó st ate ajá afa ag: age ager agr taj S LÖs zés LES LÉS zés zös zös
ez Sszéseéseb: a ÉS zös ÉSE RÉS LES RÉSZÉT A Ja s ös zs As; es FA DAAa,

IX. kötet.

ris
ar
v

ad
ss
al

v

af
A 1
a4.G!
4. el!

; ag g
(bv

[A
Az

1902. november 9. füzet.

vyavy
a
(ly 4

75
xv ep

3
a

ezel
v./9goY9V
9 je

: ROVARTANI LÁPOK £
gé BE
ki HAVI FOLYÓIRAT ör
ag.di 5z 5)

agy 4
Ég a

Dy

különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra

Va
a
Av JÁv

agy age a
ése h

a
bp

DR. BEDŐ ALBERT DR: ENTZ GÉZA
DR. CHYZER KORNÉL DR: HORVÁTH GEZA

§
Na

7
a

3 EE ax E :

4JAv Av Av JAv JÁAv Jr

Et
D

ge
2 JA

KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL

e
Ja
vis

ga al
9AG e
gú "arg
4áv Av 1dv -áv sAv

SZERKESZTIK

ay
JAA

age
gi

A. AIGNER LAJOS ís CSIKI ERNŐ.

agr
PÁG

ho agr
31
ké sattál

1 184
1 al par
d G! HIGA 43
ki S Horáe

a 9 tek
adr sv -áv

JÁv JÁv

Hz sa as s ali
sa pa ea PpAa

Va 04
9 si b

BUDAPEST, 1902.

A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSEGE Es. KIADÓHIVATALA

IV... MOLNÁR-UTCOZA 24

jsgo sg
Av Av sáv vAv

9

jŰ

o

443 1. GJ o br DPI VDY ska EE /sGYI GY BRAVO go cg elk e OGY c ik [3 GYIDYI ky

BG elt et ejt je éj ele ge új eje ejt éjt it ejt ejt "9 JÁv Av sÁv vÁv sz se sit ege

Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak: kivételével
Előfizetési ára egész évre 8 kor.

;

I artalom.
A. mél es" meéhtetű együttélése. Irta".Lósy József. 3" ábrával M.O sg ő
A Nemeophila Metélkana története, . Irta A. Aigner Lajos IT s ea 81
Adatok "Makó város faunájához. data Halász Arpád: TI ee AB
AÁNDOgárak "éystematikajáról S ítta GSIRt EST NŐ ZT sei hág zsak ák e sad NVLÁSZGK NON GA Té Tekez etette ér LENE ASE
Különfelék : )
A . villamos lámpákon való gyűjtésről Gabrieli Györov- s. sZ s.) 192
Lyecaena "Eros; vár. etőides :Fíiv." Hta As Aigner Lajos: ez 498
AÁGLY US CAMDBSÜLIS ELGÜMOGJA TK Láz ek VAL lete ZEN NE ÉNNEKEM ÁE SZD DRYS EL GTA
SÁSKA Nt SZEMŰ GSÍKTO HANT A 2 sátétk TÉL tisát ter ESR NE KASE Lt KELEK OK TESTS SNLOE
Viertl Adalbert " . FÖLLEÁSETÉS ESÉS PETEKNES ALÁN ASE TE ANT MUNK TOLE EG ENE VT ÉL E ÁL S
Metopsilus (Deilephila) pőrceltüs Ex.mint JÉStOTNÁSZ A kia vk asi 900 tsz tetett RE K
KGN KAVTGYÖLVÉY EE A rtl EZ KNEANOTE tus A ége Ntok TSZ al N JET ÖNT LEV ÜLREA VÁSZNAK ONT SAE SÉNÉSO
INT og VEZE NÁNÉKOK VAN STRE O B e Lát VA Pelé EL ER ANYÁNK TE ÖS ÖzTÉt et EPS ZA S AGE KAY S ÜLT ELÉRSA

. ajánlatokat kérek.

A
3
k
2
2

ú
Hz
ők

A kiír. magy. Természettudományi Társulat állattani
szakosztálya minden hónap első péntekén CVIII. ESZ FENÉT
utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesén lát.

A budapesti entomologusok szinderm pénteken este a Muhr-
féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak.

IKedvezmény.

Az 1897., 1898., 1399., 1900. és 1901-iki teljes evfolyaninat még
szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi
kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre; ezek következő . ..
áron kaphatók: I. kötet IO kor., II. kötet 6 kor., Az I. és III. köte- 7
tet készpénzben visszaváltjuk. ;

Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV., Molnár-utcza
24.) czímzendők. ;

Coleoptera-duplumaimat leginkább Szökés

fehérvár környékéről, óhajtanám más bogarakra elcserélni. Szíves

Székesfehérvár.

cist. főgymam. tanár,

Melléklet: Niepelt W. és Ortner árjegyzéke.

Chinorányi Ede,"

A méh és méhtetű együttélése.
Irta Lósy fözsef.
IL

A méhtetű szájszervei lényegesen különböznek minden más
légyfaj szájszerveitől.:A typikus részek: felső ajak (labrum), rágók
(mandibulae), alsó állkapcsok (maxillae) és alsó ajak (labíum), mind
meg vannak, de az életmódra alkalmazkodván, sajátszerű módon
alakultak át.

3. ábra.

A csatolt két ábrán a szájszervek felső és alsó képét termé-
szet után híven, azaz minden schematizálás nélkül rajzoltam le,
hogy a méhtetű parasitismusáról szóló véleményemet igazolhassam.

3. ábra. A méhtetű kinyujtott szájszervei felülről; 4. ábra ugyanazok alul-
ról tekintve, 1. r. labrum, felső ajak ; md. mandibulae, rágók; m x. maxillae, alsó
ajak ; 1. b. labellum, szipóka; hyp epipharynx (3. ábra) hypopharynx (4. ábra),
nyelv; s. d. ductus salivalis, nyálcsatorna ; I. labrum, alsó ajak; m. mentum, áll :

176 Lósy József

Ezt tekintve látjuk, hogy a felső ajak (labrum) félköralakú lemez.
A szívócsövet az alsó ajak (labium) két nyitott fele alkotja, mely
a külső tagnak (lobus externusnak) felelhet meg; alul hártyával
összekötve, felül felmeredő, szabad széllel; e széle hullámos és a
cső bezárása végett egymáshoz tapasztható.

Az alsó ajak nem tagolatlan, de belső chitin-vázrészek kez-
detleges szakaszokra osztják. A test végén egészen elkülönült íz a
szipóka (labellum), mely összehasonlítva a legyekével, egyszerű

1; 4. abra.
szerkezetű. Az alsó állkapocs (maxilla) két erősebb chitin-vázrész-
ből és hártyás részekből áll. Az alsó erősebb és külső része két
tagból áll, egészében ívelt rúdalakú vázrész az alsó ajak alatt je-
lenik meg, párjával hártya köti össze, mely az egész alsó ajkat,
mint hártyás heveder veszi körül. A felső egyszerű, vékonyabb

sz. pharynx, szivó garat; v. s. vibrissae, védő serték ; t. s. támasztó serte; k. sz.
kefe szőrök. A Tr jellel jelölt helyeken behajlíthatók a szájrészek. A 1. ábrán a
szipóka befelé hajlott. Igy hátra csuklik akkor, mikor a méh szájrészei közé be-
hatol. (360-szoros nagyitás Lósy 7. rajza.)

ő A méh és méhtetű együttlrtése. 177
rudalakú vázrész is hártyával van az alsóval összekötve és váz-
része felül az alsó ajakra tapad. A tulajdonképeni szívócsövet te-
hát az alsó állkapcsok alkotta heveder veszi körül.

A rágók (mandibulae) ívesen hajlított széles lemezek, melyek
összecsukódva az alsó állkapocs felső íves vázrészébe ütköznek,
ezt maguk előtt összetolják, s a velük összefüggő alsó ajak szabad
két szélét felül összeszoritják : a szívócsövet felül bezárják, A száj-
részek alapján nyitva marad még egy kis hézag, ezt a felső ajak
lemeze födi be (mint a Hemipteráknál.) Ez a kiöltött szívószáj
(proboscis) képe zárt szívócsövével, a szivás pillanatában. Az alsó
bezáródó csövében a páratlan nyelvet (hypopharynx, lingua) látjuk.
Ez két részből áll, a felső kettős lemezű ívelt rész az epipharynx
az alsó a hypopharynx, köztük van a szívócsatorna.

A szipóka kezdetén, a szivórész testének belső oldalán levő
vázrésze ízül a szipóka belső vázrészével, a test külső szélével,
ugyane helyen ízül a szipóka külső vázrésze is. Ezen ízesülés azt
a mozgékonyságát eredményezi, hogy a szipóka, a legyek szipó-
kájának általános mozdulásával ellentétesen mint sok Hemipteránál
hátrafelé illeszthető. A külső vázrész belső felülete kanálszerűen
vájt, ehhez idomul a szipóka alakja is, mely szembenálló jobb és
bal bemélyedésével egymásfölé borult teknőalakot mutat, hasonlot
két szembenálló tenyér homorú felületéhez. A szipóka, két felének
felső szélén, ott, a hol az alsó ajak hullámos hártyája lassan el-
simul, teljesen nyitott, alul pedig " az izülés helyén túl e két felet
az alsó ajak összekötő hártvája tartja össze.

A szájrészeknek mellékszervei a jellemző szőrök. Az alsó ajak
két felének (lobusának) hátsó felületén, a szipóka előtt, egy-egy
magányosan álló, mozgatható, merev serte látható. Ezeket támasztó
sertéknek nevezem. A szipókát alkotó hártyás teknőalakú részek
domború háti felülete puhább szőrökkel borított Ezek a szipóka
szőrei. A felső állkapcsok háti felületét hosszú, najlott, erősebb
szőrök kefeszerűen boritják. Ezek a kefe szőrök. A fejről, a száj-
gödör szöglete mellett eredve, a barkó szőrök közül a lefutás irá-
nyában két-két hosszú serte (vibrissa) válik ki, melyek a szipóka
puha hártyás testét alul ívesen boltozzák, így tehát védőserték.

Ennek a különös szájszervnek működése a következő: A
méhtetű a méh kinyujtott szájszervéből szivja ki táplálékát. Bizo-
nyára meghallja azt a szíváskor, vagy a szivószáj belső vázrészei-
nek mozgatásakor előálló zörejt, a mely elárulja azt, hogy a méh
szájszervei közé behatolhat. Mert mindig vagy akkor szalad le a
méh homlokán a szívószájhoz, mikor ez a táplálék felszívása után

toy JESSEJ

ábra.

A méh és méhtetü együttélése. 179

még nyelvét kiöltve tartja és az első ízlelő tájék mézöblében levő
táplálékot még szívja és nyeli, vagy pedig akkor, mikor a méh
mirigyeiben készült mézes tápláló anyagot a fiasitás lépeibe kitolt
szívószájjal becsurgatja.

A méhtetű a szétnyíló felső . állkapcson és a felső ajkon
megáll. Az alsó állkapcsok is egymástól éppen szétválóban van-
nak és így az általok alkotott külső szívóür fölül nyitott lesz. A
Braula szétválásukat elő is segíti az által, hogy kefésszőrrel bíró
állkapcsait közéjök ékeli és őket széttárja. Az alsó állkapcsok szét-
válása magával hozza az egész nyelvtőtájék előre vonulását. Ugyan-
csak a kefeszőrök érintésére széthúzódik az alsó ajak hullámos
hártyája is. A Braula most szipókáját kinyújtja s elér vele a nyelv
háti felületéhez. A méh nyelve mozgásban van még, így a Braula
merőlegesen tartott kikeskenyített szipókájának hegye belekerül a
nyelv hátán, a középvonalban levő ízlelő árokba. A szipóka hegyén
levő lágy szőrök éppen olyan hajlással bírnak, mint ezen árok
és így végig csúsznak benne. Az alsó állkapcsok széttávolodásával
azonban együtt jár a nyelvtőnek és így a paraglossáknak előre
nyomulása is. A nyelvtő a két paraglossa-nyúlvány alatt levő
üregben van. A méh előre veti nyelvét, a Braula szipókája bele-
jut a nyelvtő üregébe, becsuklik, a paraglossák alá illeszkedik,
kiöblösödik, szőrei felmerednek, az alsó ajak (a két fél) jellemző
támasztó két sertéje a két paraglossát szétpeczkeli, egymástól
távol tartja, így megakadályozza a nyelv bevonását, azt egyrészt
égy pillanatra fogva, másrészt a nyelvtövi részt kifeszítve és nyitva
tartja. Fogva és nyitva tartja pedig azért, mert a nyelvtő mögött
nagy tölcsér nyílással nyílik a nyálkilövelő, mely a Siebold-féle II.
és III. mirigyrendszer ampullájának kivezető nyílása, melynek
hátsó fala egy erősen ruganyos izommal van ellátva. Ez a nyál-
kilövelő az idegen test behatolása és az idegen nyálváladék okozta
inger hatására, melyet az előtte levő nyelvtő ízlelő pontjai meg-
éreznek, természetszerűen, reflektorikusan vissza fog hatni: nyálat
fecskendez ki, a 8Braula pedig a kilövelt nyálat felszívja. És erre
a nyálra lehet első sorban szüksége a méhtetűnek s ez a nyál az
a mi életmódjára nézve magyarázatot adhat.

Ennyi az, a mit az életmódról a megfigyelés és a szervi
szerkezet eddig tartó vizsgálata alapján mondhatok. E szerint a

5. ábra. A méhanya szájszervének nyeltövi tájéka felülről nézve. ny. lingua, nyelv ;
i. cs. tápláló csatorna ; p. gl. paraglossa lebele ; p. g. paraglossa, melléknyelv ; ny. gy. nyelv-
gyök ; ny. 1. nyállövelő ; A. ampulla, nyáltartó; d. s. ductus salivalis, nyálvezető csatorna,
-- jelnél behajlitható a nyelv. A rajz a méhtetü szájszervével egy méreten van tartva. (360
szoros nagyítás. Lósy J. eredeti rajza.)

180 Lósy józsef

Braulának táplálkozása hasonlít ahhoz az életmozzanathoz, midőn

egyik méh a másikat eteti. Ismeretes jelenség, hogy akkor az:

egyik méh a másik nyelvének háti oldalát nyalja, azaz a háti

ízlelő árokból nyalja fel a nedvet. Briant épp ezért ,tápláló-

csatornának" nevezi ezt az árkot.

A Braula ugyancsak ebből az árokból táplálkozik. Az árokba:
kerülő nyálnak, a szövettani szerkezetre is különböző Siebold-féle
II. és III. mirigyrendszerek váladékának, élettani vizsgálata adhat
itt végleges magyarázatot. :

A váladékok anyagát, természetét, bár sokan vizsgálták, igy

Dönhofj, Siebold, Fischer G. Schiemenz, Bordas, Holz H. és:

mások, mind ez ideig nem ismerjük, csak föltevéssel : beszélünk
róla. Ép ezért nem is kutatom, minő emésztő váladékra vagy
táplálóanyagra van szüksége a méhtetűnek, mit keres a II. és II.
rendszer mirigyeinek váladékában, de annyit kiemelek, hogy a
nyálra szüksége van. ;

A nyál jelentőségét bizonyítja, hogy e mirigyek a Hymeno-
pteráknál sok helyen mutatnak ily nagymértékű kifejlődést, úgy
látszik mindazoknál, melyek épúgy táplálják a növekedő ivadékot,
mint a méhek és a hangyák. Végre a nyál nitrogéntartalma " táp-
lálóanyagot tételeztet fel benne.

A nyálnak az élettan szempontjából való szerepét az eddigi
vizsgálatok után úgy jelölhetném ki, hogy oldja és higítja a fel-
szívandó czukrot; a polisaccharidokat átváltoztatja (invertálja),
bizonyos arra való sajátságos ható anyag (ferment vagy enzyme)
által. Az így előállított egyszerű czukrot: a szőlő czükrot (dex-
trosét vagy glucosét) a gyümölcsczukrot (laevulosét) az erjedés-
től megóvja; a mi fontos, mert a czukor betegsége a méz beteg-
sége és ez a méhhé. A felszítt táplálékot az emésztés elsőfokú
vegyi változásába viszi, mert csak így ízlelheti meg a nyeltövi
ízlelő tájék. És végül a fiasitás élelmezésére szükséges tápláló-
nyálat tartalmazza.

KEK föltételes szempontok egyenkint és összevéve okai annak,
hogy a méhtetű életmódját csak ennek a nyálnak a jelentőségével
magyarázhatjuk

A Braula tehát mint parasita tűnik fel. Eletmódjában rend-
kívül érdekes és meglepő élősködő, mert a méhkirályné szerveze-
tének kíválóságaihoz alkalmazkodott és annak nyüge elsősorban.
Eletmódja ártalmára van a nevekedő ivadéknak, a munkás mé-
heknek és különösen az anyának, azért pusztitására a méhes gaz-
dának ügyelni kell.

A Nemeophila Metelkana története.

Irta A. Aigner Lajos.
TI.

E történeti adatok felsorolása után térjünk át az állat le-
irására.

, Hernyója — a dr.., Horváth Géza nemz. muz. állattári
osztály-igazgató által Pável számára készített leírás szerint —
kifejlett korában (junius 28-án) 35—37 mm. hosszú. Alapszíne
elefántcsont fehér, felül szürkésfekete, széles hosszanti szalaggal,
mely egy keskeny fehér hátvonallal van egymástól elválasztva.

A fej fényes fekete, egy Y-alakú elefántcsont fehér rajzolattal.
melynek ágai elő felé állanak és végük felé kissé sötétebb színűek,
A clypeus bazális fele, a csápok két tőízüléke és a szájrészek
sárgásfehérek, !

Minden testgyűrűn tizenkét világosszínű szemölcs foglal helyet
és pedig tíz nagyobb egy harántsorban a testgyűrű közepe
táján és két kisebb a hátoldali középső nagy szemölcsök előtt, de
közelebb a középvonalhoz. Ezek a kis szemölcsök a két középső
nagy szemölcscsel együtt a hosszanti szürkésfekete szalagon álla-
nak, de a három első és a iegutolsó testgyűrűn hiányzanak. Az
összes szemölcsök tizenkét hosszanti sort képeznek, a melyek kö-
zül 4—-4 oldalt, 4 pedig a háton húzódik végig oly formán, hogy
a kisebb szemölcsök a hátvonal felé eső két sort alkotják. A
szemölcsök halaványszennyes, szürkéssárga szőrökkel vannak el-
látva, a szőrök közé a három első és a 2—3 utolsó gyűrűn egyes
fekete szőrök is vegyülnek. Néha előfordul, hogy a szemölcsök
szőrei nem szürkéssárgák, hanem vörhenyesbarnák. A test alul
feketésszürke.

Első hat lába fekete. Hasi lábai vörhenyesbarnák, külső ol-
dalukon egy-egy fekete csíkkal. Ez a fekete csík csak az utolsó
lábszáron hiányzik.

A stigmák fehérek, igen keskeny fekete szegélyzettel."

A hernyó fiatal korában sötétebb színű.

Egészben véve úgy színezésre mint alakra nézve annyird
hasonlít a Nemeophila russula, az Ocnogyna farasita és a Spilo-
soma-fajok hernyóihoz, hogy első pillanatra alig lehet azoktól meg-
különböztetni ; szőrzetének színe szintén oly változékony mint

a

182 A. Aigner Lajos.

amazoké, t. 1. szennyes szürkéssárgától a szürkés vagy vörhenyes
barnáig változik.

A Metelkana polyphag hernyója az időjáráshoz képest május
elejétől junius közepéig, sőt azon túl is különböző vízi és réti
növényeken él. Vángel Jenő dr. szerint leginkább a mocsári
gólyahír vagy kácsavirág (Caltha palustris) és a sáslevelű nőszi-
rom (Iris pseudoacorus) virágjain, valamint kutyatejen (Euphorbia)
és úti lapún (Platango) található; én azonban gyűjtőimmel a víz-
ben főleg nádon észleltem, de parti növényeken is kaptuk, holott
Pável kizárólag csak az Euphorbia palustrison találta s azzal fel
is nevelte. Cerva Frigyes is úgy tapasztalta, hogy a hernyó
főleg ezen az Euphorbián él; de kedveli a Nymphaea albát is,
melynek leveleit azonban nem a szegélyen kezdi ki, hanem in-
kább közepük táján rág bennük egész lyukakat, miként azt bizo-
nyos csigák szokták tenni. Továbbá számos réti növényen találta,
minők pl. Lysimachia vulgaris és Symphytum officinale.

A hernyó leginkább éjjel táplálkozik s e miatt alkonyat után
vagy hajnalban keresendő; a nap heve elől elrejtőzik. Ha a nö-
vényről lepotyog vagy az ember közeledtére leejti magát a vízbe,
annak felületén úgy futkos, mintha száraz földön járna ; különben
is igen élénk és fürge. Tévedés, hogy — miként azt némelyek
állították — a hernyó csupán csak a turjánok szélén fordul elő ;
Cerva épen úgy, sőt még gyakrabban találta azt mélyebb, csak-
nem derékig érő vízben is.

A Metelkana-hernyót, miként más fajokét is, egy időben a
kifejlődés különdöző stadiumában lehet találni s ez az oka annak,
hogy a bábozódásnak s a lepke kikelésének ideje is igen változó.

A hernyó tenyésztése igen sikeres, ha azt kellően gondozzuk
s abban a helyzetben vagyunk, hogy mindig friss növénnyel táp-
lálhatjuk és — a mi a fő — nem zavarjuk; a háborgatás ártat
mára van.

A kifejlett hernyó általában junius közepe tájt bábozódik, s
erre a czélra növényekhez erősített vagy összezsugorodott leve-
lekben szép fehér selymes vagy szennyes fehéressárga, meglehe-
tősen laza szövedéket készít. :

Fogságban a bábozódás viszonyai mások. , Oly . lepkész,
írja Cerva, hozzám intézett levelében, — ki a hernyót sima
fallal ellátott házikóban tenyésztené, kétségkívül abban a véleményben
lenne, hogy az mindig fölül, azaz a házikó födelén (tehát soha
annak alján) bábozódik. Tényésztő házikóim különböző szerkeze-

A Nemeophila Metelkana története. 183

ténél fogva más tapasztalatra jutottam: nem a magasba tör babu-
bozódás czéljából a hernyó, hanem erre alkalmas sarkot vagy ki
szögelést keres, legyen ez akár a házikóban fölül vagy alul. Ne-
hány hengeralakú házikóm, annak mintegy 10 cm.-nyi magas-
ságában köröskörül faléczczel van ellátva, a melyen buraalakú
födél nyugszik. Ezekben a házikókban a hernyó mindig csak az
említett lécz alatt, vagyis közel a talajt képviselő házikóaljához
bábozódott, a sima oldalú házikókban ellenben mindig a fődél al-
tal képezett sarkokban."

A báb sötétbarna, feketébe hajló, zömök, hossza 18—21-mm.
A testgyűrűk széle vöröses. Az utolsó gyűrű kis tüskeszerű csúcs-
ban végződik. Az egyes gyűrűkön alig látható apró, sárgás szőrök
állnak csomókban, melyek körben vannak elhelyezve ; egyébként az
egész báb csupasznak látszik.

A levetett hernyóbőr rendesen a báb végső gyűrűjéhez tapad
s úgy látszik, a lepke kikelését könnyíti meg, a mennyiban ama
levetett bőr a gubószövedékben megakadván, a bábot megrögzíti,
Cerva szintén azt mondja, hogy ilyen hernyóbőr nélkül való báb
kivételt képez, s azt a kérdést veti fel, vajjon az nem valami
kórság jele-e: nála az ily bábból nem kelt ki a lepke.

Rendes körülmények közt a báb 20—25 nap mulva változik
át lepkévé. A lepke rendesen junius utolsó napjaitól julius köze-
péig kel ki; sőt későn fejlett hernyók után még augusztus elején
is. Az első nyolcz nap alatt Cervá-nál csakis hímek keltek ki,
azután nőstények, utóbb vegyesen hímek és nőstények; az utób-
biak száma túlnyomó, vagyis úgy viszonylik a hímekéhez mint
6 : 4-hez. y

A lepke párosodása a fogságban nem sikerült, minek okát
Cerva, ki ez irányban kisérletezett, abban látja, hogy e czélra
csupán elnyomorodott példányokat használt fel. Egyik ily nőstény,
mely egy hímmel szűk helyen két napig volt elzárva a nélkül
hogy párosodtak volna, letojt ugyan nehány sárgás, gömbölyded,
sarkain kissé megnyúlt petét, melyek azonkan terméketlenek voltak"
Ezen peték burkának a felülete, erős nagyítás mellett, rendesen

hatszögű terecskéket mutat, a melyek határain finom szemecskék
sorakoznak.

A lepke rajza és színezése a két ivarnál, de egymás közt is
eltérő, a mennyiben a többrajzolatú példányoknál oly rajzelemek,
tünnek fel, a melyek a kevesebb rajzolatúaknál téljesen híányza-
nak vagy alig vannak csak jelezve is.

184 A. Aigner Lajos.

A hím feje és mellkasa czitromsárga, csápjai világosbarnák,
a potroh színe sárgásbarna, minden gyűrűn felül és oldalt egy-
egy szabálytalan fekete petytyel, lábai rozsdás színűek, A felső
szárny alapszíne czitromsárga, a középér és a vesefolt szétfolyó
rózsdásbarna, fölötte két fekete pont, alatta pedig a szárny köze-
pén a középértől a belső segély felé három fekete pont rézsútos
harántsorban elhelyezve; a külső szegély felé két sorban két, ille -
tőlég három ugyanoly színű, de igen apró pont áll. A rojtozat
rózsaszínű. Többrajzolatú példányoknál az említett fekete pontok
barnás keretűek és rajtuk kívül a tőtéren is mutatkozik két fekete
pont; az elülső szegélytől a vesefolton át, az illető pontokat össze-
kötő, s a vesefoltnál kifelé szögellő vörösesbarna vonal húzódik
a belső szegélyig ; e vonal s a szegélytéren álló pontsor közt hasonló
ily vonal látható. A sárgásrojtú, rózsaszínű alsó szárny külső széle
előtt négy kisebb-nagyobb fekete petty van egy sorban elhelyezve ;
ezen belül, a közép felé az elülső szegélyen szintén egy szabály-
talan alakú nagyobb fekete petty áll. Az alsó lap alapszíne igen
világos sárgásbarna, a felső szárny nagyobb része s az alsó szárny
mellső szegélye többnyire rózsaszínű tünettel; a felső szárny kö-
zepén szabálytalan formájú nagy folt, tő felülegy kisebb és a
külső szegély előtt két még kisebb fekete petty foglal helyet, az
alsó szárny külső szegélye előtt pedig ugyancsak két, :itkábban
csupán egy és a "közepe előtt, az elülső szegély felé mindig egy
hosszúkás nagyobb petty áll; e pettyek mind feketék.

A nőstény feje és mellkasa aranysárga, csápjai rozsdaszínűek,
potroha ugyanoly színű és rajzolatú, mint a hímé, csakhogy a
pettyek többnyire nagyobbak amazéinál ; lábai sötét rózsdaszínűek.
A felső szárny elülső szegélye, rojtozata és erezete rozsdaszínű,
mely utóbbiak közül különösen a középér szélesen "szétfolyó; a
hímnél mutatkozó pontok itt barnák s ugyanoly színű az alig jel-
zett két harántvonal is. Keveseob rajzolatú példányoknál csak a
külső szegély előtt mutatkozik két barna, pontszerű petty. Az alsó
szárny halaványpiros; rojtozata és rajza olyan, mint a hímé, csak-
hogy a közepe felé levő fekete petty olykor egész sávvá alakul,
a mely azonban a belső szegélyt el nem éri.

Rendkívűl érdekes példányt kapott dr. Vángel Jenő aján-
dékba Metelkától, :ki "azt 1881-ben -hernyóból nevelte. Ez a
példány — Vángedl szerint!) — :a Nemeophila Metelkana rés
russala : jellemeit magában egyesítve, valóságos átmeneti salak a

1) Rovartani Lapok III. 1886. 170—171. Il,

áá Rá KB

Adatók Makó város faundjához. 185

két faj közt. Felső szárnya csaknem egészen kénsárga; a külső
szegélytől befelé haladó fekete pontozat, a kör- és vesefolt helyét
elfoglaló igen világos vörösbarna, hosszúkás folt küűlső és belső
oldalán fekvő egy-egy, valamivel kisebb fekete pont által van helyet-
tesítve. Alsó szárnya halvány sárgásvörös, közepén elmosódó, alig
látható fekete folttal. A szárnyak alsó lapján nincs eltérés, csak-
hogy megfelelően kevesebb foltot és pontot mutat; a rojtozat pi-
rosló, sárgába hajló; fejét, vállfedőjét és torát kénsárga szőrök
borítják ; egyszínű kénsárga potrohán nem látszik semmiféle petty.
Ehhez hasonló példányt Metelk a már 1875-ben is nevelt ; de hosz-
szú betegsége alatt elpusztult.

Végül megemlítendő, hogy a Metelkana nevét a tudós néme-
tek erőnek-erejével görögből akarták származtatni. Így Glaser
(Catalogus etvmologicus) meta és elkanos szavakkal, Hofmann
(Die Gross-Schmetterlinge Europas) pedig meta és elkosszal igyek-
szik magyarázni, nem tudván, hogy a lepke egy magyar ember-
tő, Metelka Ferencztől kapta a nevét.

Adatok Makó város faunájához.
(A Makón gyűjtött Coleopterák jegyzéke.)
Irta Halász Árpád.
1.

Buprestidae. Aurigena lugubris F. Poecilonota decipiens
Mannh. Eurythyrea scutellaris Ol. Melanophila decastigma F.
Anthaxia cichorii O1., aurulenta F., manca L., salicis F., fulgurans
Schrank., nitidula L. var. signaticollis Kryn. Ptosima 11-maculata
Hbst. Chrysobothrys atfinis Hbst. Coroebus rubi L. Agrilus sex-
guttatus Hbst., sinuatus Ol., viridis L., pratensis Ratzb., angustulus
III., laticornis III., olivicolor Kiesw., aurichalceus Redtb. Cylindro-
morphus subuliformis Mannh. Trachys minuta L., troglodytes GyIll.

Eucnemidae. Throscus dermestoides L., obtusus Curt.

Eiateridae. Archonlas murinus L. Drasterius bimaculatus
Rossi., bimaculatus Rossi. var. fenestratus Küst. Elater cinnabari-
nus Esch., sanguineus L., pomonae Steph., sanguinolentus Schrank.,
ferrugatus Lac., elongatulus F., crocatus Lac., elegantulus Schönh.
Cardiophorus cinereus Hbst., rubripes Germ. Melanotus niger F.,
rufipes Hbst. Limonius pilosus Leske., aeruginosus Ol., minutus
L. Athous niger L., cireumductus Mén. Ludius aeneus L., latus F.,
bipustulatus L. Agriotes pilosus Pz., ustulatus Schall., sputator L.,
lincatus L., obscurus L. Synaptus Üliformis F. Adrastus limmbatus
F., , pallens; F., nanusckibst

186 lIalász Arpdd.

Dascillidae. Cyéhon variabilis Thunb.

Cantharidae. Lampyris noctiluca L. Cantharis Erichsoni Bach:,
fúséa [5 rustica F., obscura L., pulicariá os vida I o:fulyicolis
F., lateralis L. Metacaniharis haemorrhoidalis F. Rhagonycha fúlva
Scop., testacea L., Malthodes ruficollis Latr., pulicarius Redtb.
Ebaeus appendiculatus Er. Antholinus analis Pz. Sphinginns coarc-
tatus Er. Axinotarsns ruficollis Ol., marginalis Lap, Anthocomus
eguestris F. Malachius aeneus L., marginellus F., bipustulatus L.,
geniculatus Germ., viridis F. Henicopus pilosus Scop. Dasytes
niger L., plumbaeus MülL . Dolichosoma lineare Rossi. Danacdea
pallipes Pz., nigritarsis Küst., serbica Kiesw. i

Cleridae. Tillus elongatus L. Clerus mutillarius F., formicarius
L. Zrichodes apiarius L., apiarius L. var. subtrifasciatus Spin.
Necyobia violacea L. Opetiopalpus scutellaris: Panz. Elateroides
dermestoides L. -

Bruchidae. Bruchus rufipes F., fur L., latro F., variegatus
Rossi.

Byrrhidae. Byrrhus striatus Ol., fulvicornis Strm., paniceus
L. Xestobium rufovillosum Deg. Hedobia imperialis L., regalis
Duft. " /rypopytis carpini Hbst. Ptilinus. costatus GyII. Coenocarxa
bovistae Hoffm.

Lyetidae. Lycius unipunctatus Herbst.

Bostrychidae. Bosírychus capucinus L.

Ciidae. Cis boleti F., micans Herbst., hispidus GyIll. Rhopalo-
dontus perforatus GyIlIl.

Tenebrionidae. Gnaptor spinimanus Pall. Blaps longicollis
Stev., mortisaga L., similis Latr. Crypticus guisguilius L. Platys-
celis hungarica Friv. Pedinus femoralis L. Opatrum sabulosum L.
Gonocephalum pusillum F. Eledona agaricola Herbst. Diaperis
boleti L. ÁAlphitophagus bifasciatus Say. "Tribolium confusum
Duv. Tenebrio obscurus F., molitor L., picipes Hbsr. Helops, guis-
guilius F., lanipes L.

Alleculidae. Erya" ater F. Mycelochara linearis III. Podonta
nigrita F., Omophlus betulae Hbst

Lagriidae. Lagria hirta L.

Melandryidae. Eustrophus dermestoides F.

Mordellidae. ""Tomoxia biguttata Gyll. Mordella 12-punctata
Rossi., bisignata Redtb , aurofasciata Com., fasciata F., aculeata L.,
"aculeata L. var. vestita Em. Mordellistena parvula GyIlL, brevi-
cauda Boh., micans Germ, pumilla GyII. Pentaria badia Rosh.
Anaspis frontalis var. lateralis F., ruficollis F., flava L., . subtilis
Hampe, varians Muls.-

Meloidae. Meloz proscarabaeus L., violaceus Marsh., uralensis
Pall., ""coriarius, Brandt. v. rufiventris .Germ,;, scabriuseulus, Er.
SClerocoma Schreberi F. Zonabris variabilis Pall.. Oenas. . crassi-
cornis III. Halosimus syriacus L. Lwyita vesicatorija L. Epicanta.
verticalis III. ""Hapalus bimaculatus L. Sitaris muralis.. Worst.

Pyrochroidae. Pyrockroa coccinea L., serraticornis Scop.

Anthicidae. Euglenes pruinosus Ksw. Notoxus monoceros : L.., "

Adatok Mako varos fauúndájához. 187

trifasciatus Rossi. Formicomus pedestris Rossi. Anthicus floralis F.,
hispidus Rossi, antherinus L., bifasciatus Rossi, axillaris Schmidt. ,
unicolor Schmidt.

Oedemeridae. Nacerdes ustulata F., viridipes Schmidt. Asclera
coerulea L. Oedemera podagrariae L., flavescens L., virescens L.

Pythidae. Rhinosimus viridipennis Latr.

Curculionidae. Otiorrhynchus singularis L., ligustici L., orbi-
cularis Herbst, ovatus L. Stomodes gyrosicollis Boh. Mylacus
rotundatus F. Phytilobius piri L., incanus GyII., maculicornis Germ.,
oblongus L., pomonae Oliv., cinerascens F., sinuatus F. Polydru-
sus cervinus L., picus F., coruscus Germ. Sfasiodis spualidus GyII.
Brachysomus hispidus Rdtb. Foucartia sguamulata Herbst. Pao-
f$hilus Hampei Seidl.,, Síropbhosomus coryli F. Eusomus ovulum
Germ. Mesagroecus obscurus Boh. Szitona crinitus Herbst., flaves-
cens Marsh., humeralis Steph. var. discoideus GyIIl., lateralis GyII.,
sulcifrons Thunb. Psalidinm maxillosum F. Liophloeus tesselatus
Müll. Thylacites pilosus F. Chlorophanus gramminicola Schönh.
Tanymecus palliatus F., vittiger GyII. Brachycerus foveicollis GyIIl.
Cleonus punctiventris Germ., nigrosuturatus Goeze., fasciatus Müll.,
alternans Herbst., cinereus Schrank., piger Scop., tigrinus . Panz.,
pedestris Poda., madidus Oliv. Lixus iridis Oliv., Ascanii L., algi-
rus L., cylindricus Hbst., elongatus Goeze. Larinus obtusus GyiIl.,
turbinatus GyIll., sturnus Schall., planus F.,-jaceae F. Minyops
carinatus L. var. variolosus F. ÁAlophus triguttatus EF. Lepyrus
palustris Scop., capucinus Schall. Hylobius fatuus Rossi. Plinthus
tigratus Kossi. Hypera punctata F., rumicis L., pedestris Payk.,
variabilis Herbst., plantaginis Deg., nigrirostris F. Notaris scirpi F.
Icaris sparganii GyIlI. Dorytomus longimanus Forst., longimanus
Forst. var macropus Redtb., tremulae Payk., minutus GyII., flavi-
pes Panz., melanophthalmus Payk., villosulus GyIl, Silbermanni
Wenck. Cossonus linearis F., cylindricus Sahlb. Rhkyncolus trun-
corum Germ. Cryptorrhynchus lapathi L. Mononychus punctum-
album Hbst. Coeliodes trifasciatus Bach., cardui Herbst., fuliginosus
Marsh., guadrimaculatus L., lamii F. Scleropterus globulus Herbst.
Rhinoncus inconspectus Herbst., perpendicularis Reich. Amalus
haemorrhous Herbst. Ceutorrhynchidius horridus Panz., guercicola
Pavk., floralis Pavk. Ceutorrhynchus symphyti Bed.," abbreviatulus
F , aspeérifoliarum "GyII., litura: F., arguatus Herbst., guadridens
Panz., macula-alba Herbst., denticulatus Schrk., pollinarius Forst.,
picitarsis GyII., pleurostigma Marsh., validirostris GyII., erysimi F.,
albovittatus Germ., fassimilis Payk., nanus GyIl. 7apinotus sella-
tus F. Coryssomerus capucinus Beck. Baris artemisiae Herbst.,
carbonaria Boh., lepidii Germ., coerulescens Scop., chlorisans Germ..,
Villae Com , analis Oliv. Limnobaris T-album Bed. Sphenophorus
abbreviatus F., striatopunctatus Goeze. Calandra granaria L.,
Balaninus nucum L., turbatus GyII., villosus F. Balanobius crux
F,, salicivorus Payk., pyrrhoceras Marsh. Anthonomus rubi Herbst.,
cinctus Kollar., rufus GyIIl., spilotus Redtb., pomorum L. Elleschus
scanicus . Payk., infirmus Hbst. Lignyodes . rudesguamosus Frm..

188 Halas: Arpád,

7wchirs guinguepunctatus L , junceus Reich., picirostris F., cupri-
fer Panz. Sibinta fugax Germ., pellucens Scop. Orchestes Oueden-
feldti Gerh., avellane Donov., populi F., salicis L., stigma Germ.
Rhamphus pulicarius Herbst. Mecinus pyraster Herbst. Gymnmetron
asellus Grav., tetrum F., tetrum F. var plagiellum GyII. Cionus
tuberculosus Scop., hortulanus Fourc., solani FF. fÍraxini Deg.
Nanophyes marmoratus Goeze. Magdalis cerasi L. Apion pomonae
F., craccae L., penetrans Germ, ormopordi Kirb., vicinuna, hirb ,
urticarium Herbst, aeneum F. radiolus. Marsh., cuwvirostre GyII.,
seniculus Kirb , fulvirostre GyIIl., longirostre Oliv., apricans Herbst.,
trifolii L. var. ruficrus Germ., dichroum. Bed, tenue Kirb., puncti-
gerum Payk ,, minimum Herbst, pisi F., columbinum Germ., vorax
Herbst, miniatum Germ., Rhynchites nanus Payk., germanicus
Hbst., pauxillus Germ., purpureus L., cupreus L., auratus Scop.,
Bachus L. Rhinomacer betulae L., populi L. Cyphus nitens 5cop.
Attelabus coryli L.

Anthribidae. Platvrrhinus resinosus Scop. Anthribus varie-
gatus Fourc. Urodon suwuralis F.

Mylabdridae. Bruchus pisorum L., lentis Boh., luteicornis III.,
atfinis Froelich., rufimana Boh, atomaria L., seminaria L. var.
picipes Germ., imbricornis Panz. Spermophagus cardui Bohem.

Seolytidae. Hylesinus fraxini Panz., vittatus F. Scolytus Ssco-
lytus F., pygmaeus F., multistriatus Marsh. Taphrorychus bicolor
Herbst. Xyleborus Saxeseni Ratz.

Cerambycidae. Spondylis buprestoides L. Aegosoma scabri-
corne Scop. khamnusium bicolor Schrk. Toxotus meridianus L.,
guercus. Goeze. Acmaeops collaris L. Leptura rufipes Schall.,
livida F., guadrifasciata L., melanura. L., bifasciata Mill., nigra L.
Allosterna tabacicolor Deg. Caenoptera umbellatorum Schreb.
Obium cantharinum L. Cerambyx ""cerdo L., Scopolii Füssl.
Criocephalus rusticus L. Anmisarthron barbipes Schrnk. Phymatodes
testaceus. L. var. variabilis L., test. var: praeustus- F., alni L.
Pyrrhidium sanguineum L. Callidium violaceum L. Hylotrupes
bajulus L. Rhopalopus clavipes F. Aromia moschata L. Plagiono-
tus detritus L., arcuatus L., floralis Pall. Xylotrechus rusticus L.,
antilope Zett. Élytus arietis L. Clytanthus varius F., sartor F.,
figuratus Scop., speciosus Schneid. Anaglyptus mysticus L. Jor-
cadiou aethiops Scop, fulvum Scop., Scopolii Herbst., pedestre
Poda. Neodorcadion bilineatum Germ. Lamia textor L. Liopus
nebulosus L. Pogonochaerus hispidus L. Haplocnemia curculioni-
des L., nebulosa PF. Amaesthetis testacea L. Agapanthia Dabli
Richt., villoso-viridescens Deg., maculicornis GyIl., leucaspis Stev.
Saferda populnea L., perforata Pall. Tetrops praeusta L. Phwtoeccia
affinis Harrer, pustulata Schrank., rufimana Schrank, ephippium
F., eylindrica L . nigricornis F., coerulescens Scop., uncinata Redtb.
Oberea oculata L , linearis L., erythrocephala Schrank.

I Chrysomelidae. Orsodacne cerasi L., lineola Panz. var. mar-
ginata Csiki, var. coerulescens Duft. Donacia bicolora Zsehach.,

Adatok Makó város fanmnájához 189

thalassine Germ.. brevicornis Ahr., clavipes F., Malinovskvyi Alhr.,
Malinövskvi Ahr. var. arundinis Ahr., semicuprea Panz. Plateumaris
discolor Panz., braccata Scop. Zeugopbhora scutellaris suttr. Lemta
cyanella L., lichenis Voet., melanopus L. Crioceris merdigera L.
var. rufipes Herbst, 14-punctata Scop. Labidostomis longimana L.,
cyanicornis Germ. €Clwvíra laeviuscula Ratzeb. (Gynandrophtihalma
salicina Scop., affinis Hellw. Coptocephala unifasciata Scop, SCo-
polina L. Cryptocephalus coryli L., bipunctatus L., apicalis Gebl.,
sereeus JE hypochósrdisel emitrdtitüs aes jamthik ús (Ge sms D ete
vulus Müll., frenatus Laich., frenatus Laich. var. flavescens Schneid.,
flavipes F.,. chrysopus Gmel., ocellatus Drap., Moraei L , Moraei L.
var. bivittatus GyII., 6-pustulatus Ross., conexus Ol., fulvus Goeze.,
populi Sutffr., rufipes Goeze. Pachybrachys hyeroglyphicus Laich., hali-
ciensis MIill., tesselatus Ol. Pachnephorus pilosus Rossi, tesselatus
Duft , villosus Duft.. Adoxus obscurus L. var vitis F. Chrysochus
pretiosus F. Colaphus sophiae Schall. (Gastroidea viridula Deg.,
polygoni L Eutomoscelis adonidis Pall. Zimarcha violaceonigra
Deg. Chrysromela goettingensis L , limbata F., staphylea L, san-
gsiümolenta IL. marginata L., coerulans Scriba, fastuosa Scop.,
graminis L., menthastri Suffr., polita L. Phytodecta fornicata Brüggm.
Phyllodecta vitellinae L., atrovivens Cornel. Prasocuris phellandrii
L. Phaedon laevigatus Duft., cochleariae F. Plagiodera versicolora
Laich. Melasoma 20-punctata Scop., populi L. saliceti Ws. Phwyllo-
brotica guadrimaculata L., adusta Creutz. Luperus xanthopus
Schrank. Lochmaea capreae L., crataegi Forst (Galerucella lineola
F., calmariensis L., tenella L., Galeruca tanaceti L., pomonae Scop.,
rufa Germ., melanocephala Ponza. Podagrica malvae Illig., fuscicornis
L. Crepidodera transversa Marsh. , ferruginea Scop. Epilrix pubescens
scop. Chalcoides splendens Ws. var. gaudens Steph., helxines L., au-
rata Marsh., chloris Foudr. Hippuriphila nigrit:la GyII. Mantura rus-
tica L. Chaetocnema chlorophana Duft.. semicoerulea IKoch., tibi-
alis III. Psylliodes attenuata Koch., chrysocephala L., cyanoptera
III. var. tricolor Ws , thlaspis Foudr., dulcamarae Koch. Haltica
guercetorum Foudr., lythri Aub., oleracea L. Phyilotreta armora-
ciae Koch, vittula Redtb., nemorum L., atra F., diademata Főudr.,
procera Redtb. Aphthona lutescens GyII., coerulea Fourc., euphor-
biae Schrank., "semicvaena All. Longitarsus echii Koch., suturalis
March., suturellus Duft., exoletus L., pratensis Panz., tabidus F.,
pellucidus Foudr. Dibolia Försteri Bach., Schillingi Letzn. Hispa atra
L. Cassida viridis L., fastuosa Schall., murraea L., sanguinosa Sutfr.,
rubiginosa Müll., vibex L., ferruginea Goeze, sanguinolenta Müll.,
ornata Creutz., ornata Creutz., "var. lucida Sutfr., nebulosa L., sub-
ferruginea Schrank, nobilis L.

Coccinellidae. Subcoccinella 24-punctata L , 24-punct L. var.
haemorrhoidalis F. Hippodamia 13-punctata L. Adonia variegata
Goeze var. constellata Laich. Amisosticta 19-punctata L. Adalia
bipunctatamé s bipunetata avat o pústúlata E; bipúmet Evan:
4-maculata Scop. Corcinella €-punctata L., decempunctata L. var.
lutea Rossi, 10-punct. L. var. 10-pustulata L., conglobata L., 14-pus-

190 A bogarak svstematikájáról.

tulata L. Micraspis- 16-punétata L.. var. "12-punctata "L. Halyzta
16-guttata L:, 12-guttata Poda, 14-guttata L., 22-punctata L.,
14-punctata L., 14-punctata L. var. fimbriata Sulz. Chilocorus bi-
pustulatus L Exochomus 4-pustulatus L. Platynaspis luteorubra
Goeze. /fyperaspis reppensis Hbst. €Coccidula scutellata Hbst.
Scvmnus haemorrhoidalis Hbst., minimus Rossi, punctillum Ws.,
frontalis F , ipetzi Muls., interruptus Goeze, pulehellus, , Hbst:,
Redtenbacheri Muls

A bogarak systematikájáról.
(Az ujabb vizsgálatok eredményeinek ismertetése )
Irta: Csiki Ernö.

HE

Az előbbi közleményekben közlöttek tekintetbe . vételével
Kolbe a coleopterák rendjét három alrendre osztja, ezek az
Adephaga, Heterophaga és Rhynchophora alrendek. A /eterothaga
alrendet pedig még négy csoportra osztja, ezek a Staphylinoidea,
Actinorrhabda, Heterorrhabda és Anchistopodá-k. A további fel-
osztás az alábbi összeállításból látható, a részleteaebb kifejtés és a
csoportok jellemzésétől azonban eltekinthetünk, mert némely helyes
és elfogadható eredménytől eltekintve Kolbe systemája sem ter-
mészetes. Legnagyobb hibája épen az, hogy a csápok fejlődésének,
fekvésének tulajdonitja a legnagyobb morphologiai értéket és ebből
indul ki a felosztása is, ennek következménye pedig megint az.
hogy pl. a Curculionidákat magasabb fokon álló családnak tekinti.

Kolbe rendszere (1901) :

I alrend. Adephaga.
Cupesidae.
Jaussidae, Hygrobiidae
Haliplídae, Carabidae, Amphizoidac.
Dytíscídae, Gyrínidae.
Rhysodidae, Cicindelidae.

II. alrend. Heterophaga.

a.) Staphylinoidea. :
siaphylinídae, Pselaphidae, Silphídae, Catopídae, Hypocepha-

Csiki Eruó. 191

lidae, Anisotomidae, Corylophídae, Trichopterygidae, Hydroscaphidae,
Scaphidíídae.

Clambidae, Sphaeriidae.

Leptinidae, Platypsyllídae.

Histeridae.

b.) Actinorrhabda.

Synteliidae.
Lucanidae.
Scarabaeidae.

c.) Heterorrhabda.

Malacodermata: Drilidae, Lampyridae, Lycidae, Tele-
phoridae.

Dascylloidea: Psephenidae, Heteroceridae, Dermestídae;
Dascyllídae, Rhipíicerídae..

Sternoxia: Cebrionidae, Elateridae, Eucnemidae, Thros-
cidae, Buprestidae. :

"rvehodermata: Melyridae,. Corynetidae, Cleridae.

Helodoidea: Hubriidae, Helodidae, Eucinetidae, Ptilo-
dactylidde,

Amphibola: Artematopidae, Lichadidae, Chelonariidae,
Byrrhidae, Parnidae.

Lymexylonidae.

Bostrychoidea: [Lyctidae, Anobiidae, Psoidae, Bostry-
chidae, Ptinidae.

CA GON a

a) Lathridiidae, Gnostidae, Derodontidae, Thorictidae, Sphae-
ritidae, Cyathoceridae, Georyssidae, Elmidae, Hydrophilidae.

b) Cucujidae, Helotidae, Monotomidae, Atomariidae, Crypto-
phagidae, Mycetophagidae, Catopochrotidae. Aglycyderidae, Adime-
ridáe, Colydiidae, Cioidae.

c) Nitidulidae, Ipidae, Rhizophagidae, Sphindidae, Byturidae,
Trogositidae, Passalidae.

Melanarvidae, Mordellidae.

Rhipiphoridae, Cephaloidae, Oedemeridae, Pythidae, Anthici-
dae, Pedilidae, Xylophilidae, Pyrochroidae, Meloidae.
salpingidae, Petriidae.

Monommidae.
Nilionidae, Trictetomidae. 468
Othniidae. ői

192 Kilönfélék.

Cistelidae, Lagriidae.
Tenebrionidae (incl. Asidini).
Aegialitídae, Tentyriidae.

d.) Anchistopoda.
Languriidae, Erotylídae, Phalacridae.
Prionidae.
Cerambycidae, Bruchidae, Chrysomelidae.
Endomychidae, Coccinellidae.

III. alrend. Hhynechophora.

khinomacerídae.

Anthríbidae.

Oxycorynidae, (ind. Pterocolini).
xhynchitídae.

Apionidae.

Brachyceridae, Proterrhinidae,
Brenthidae.

Platypidae, Scolytidae.
Curculionidae.

Különtélék.

A villamos lámpákon való gyűjtésről. Nehány rovarász irigy-
léssel párosult sóvárgó kifejezést használt, midőn a közúti vasút
újpesti állomás kocsiszínjének bejárata fölött öt méter magas hág-
csó felső fokán állva látott engem gyűjteni a közvetlen fejem
fölött égő villamos lámpánál. Szerencsés helyzetnek jelezték ezt a
páratlan gyűjtési módot, mely ritka alkalom nem mindenkinek jut-
hat osztályrészül. Igaz, hogy ily módon sok és ritka rovarokat
gyűjtöttem évek óta. Ámde van a fénynek árnyoldala is. Tekin-
tetbe kell venni, hogy a hágcsó foka csak 3 cm. erős ; ezen 3-4 óra
hosszat állani, nem valami kellemes dolog és keservesen megérez-
teti hatását a láb talpára okozott nyomás által. Ezen a helyzeten
csak úgy lehet könnyíteni, hogy ha az egyik láb talpa fáj, a má-
sikra kell állni s ezt felváltva folytatni, ameddig kibírjuk. E mellett
magánál a gyűjtésnél is meg van az ember kötve, mert a hágcsó
fokáról tovább lépni nem lehet; az egyik kézzel kapaszkodni kell
és a gyűjtésre csak a másik kéz áll rendelkezésre ; ebben az üveg.
csővet tartva, hol jobbra, hol balra hajolva, kell az állatokat ösz-

"TAZN

Kiilönfélék . 1ikejesi

szegyűjteni. E mellett felette óvatosnak kell lennünk, hogy a sod-
rony vezetékeket két kézzel egyszerre ne érintsük, mert ez halálos
ütésttokozhat : de az egyszerű; elszédülést is .-az 59. méter ma-
gasságból a kövezetre való lezuhanás követné. Ezekkel a sodro-
nyokkal pedig okvetlen kell érintkezni, mert sok esetben ezek alá
vagy mellé ül le a lepke pihenni s onnan gyönyörködik az ívlámpa
fényében. Ezeket jónak láttam elmondani, nehogy valaki abban a
rózsás hitben ringassa magát, mintha eme, különben igen ked-
vező gyűjtési mód bizonyos . nehézségekkel, sőt veszélylyel is
nem járna. Gabrieli György.
Lycaena Eros var. eroides Friv. Ezt az alakotFrivaldszky
Imre gyűjtői hozták a Balkanból s ő azt 1835-ben a M. Tud.
Társaság évkönyvei II. kötetébem (270. 1. 7. tábla 3. ábra) önálló
fajként írta le; utóbb azonban fajváltozatként az Eros O.-hoz von-
ták, melynél az eroides jóval nagyobb, hímje pedig fölül nem Zzöl-
deskék, hanem világoskék. Azóta megtalálták Kis-Ázsiának több
pontján (Sziria, Brussza. Fenikői, Amázia) Déli-Oroszországban, a
középázsiai Amdo-területen (a Kuku-Noor tájékán), sőt keleti Porosz-
országban is. AZ erotides ügyében legújabban dr. Rebel H. for-
dult hozzám azzal a kérelemmel, hasonlítsam össze Frivaldszky
leírását az eredeti rajzzal, mely szerinte inkább a L. dnteros Frr.-
hoz hasonlít, Válaszomban megküldtem neki fordításban az eroides
eredeti leírását, mely a M. Nemzeti Múzeumban levő Frivaldszky-
féle példányokkal, valamint Herrich-Schaáffer ábráival tel-
jesen összevág, megjegyezvén. hogy azok alsó szárnyán alul nin-
csen olyan tisztán látható fehér pecsét (Wisch) mint az Anteros-nál.
Frivaldszky rajzára nézve azonban kénytelen voltam kiie-
lenteni, hogy színes példányát nem láttam, de a színezetlen rajz
csakugyan jobban hasonlít az Awuteros-ra, mint az eroides-re. Erre
dr. Rebel hozzám intézett levelében a következőket írta : , Miután
az erotdes eredeti leírásában különösen meg van említve, hogy a
felső szárny szegélye halványabb, a mi igen jól talál az eroides
alsó lapjára, de majd épen nem az Anteros-éra (melynek felső
szárnya alul csaknem épen oly élénk vörös szegélyfoltokat mutat
mint alsó szárnya), s azonkívül a typusok Herrich- Schaffer-
nek eroides ábráival összevágnak, fölöslegessé válik a nomenclato-
ricus változás szüksége. Arra az eredményre azonban jutot-
tünk; hogy Brivaldszky leírása mellett, melynek prioritása
fentartandó, nem szabad rajzát is említeni, a mely syvnonymaként
Anteros-hoz vonandó. A mi az alsó szárnyon levő fehér pecsétet
illeti, megjegyzem, hogy az olykor az Eroides-nél is igen tisztán
látható és viszonyt teljesen hiányzik a cs. k. udvari muzeum szá-
mos Anteros-ának egyik bolgároszági példányán." Egyszersmind
arra is figyelmeztettem volt dr. Rebelt, hogy a M. Nemzeti Mu-
zeum gyűjteményében az Anteros-nak nehány hímpéldánya var.
bupillaris Friv.-(i. 1.-nak van jelölve, a melyek alsó szárnyán
fölül narancsszínű szegélyfoltok láthatók. Erre dr. Rebel azt
jegyzi meg, hogy itt nyilván nem határozott helyi alakról lehet
szó, mert az dnteros számos példányai a Riloból és : Szlivnoról

194 Különfélék.

csaknem egytől-egyik többé-kevésbbé tisztán kivehető narancs
színű szegélyfoltokat mutat. Ennélfogva Frivaldszkv elneve-
zése esetleg csak a legellentétesebb példányokra nézve (összefolyt
narancs színű foltokkal) lenne mint eltérés neve alkalmazható.

A. Aisner Lajos,

A Gryllus campestris életmódja. A mezőknek e jól ismert
alakja. melynek hímjei a szárnyfedők összedörzsölése által kelet-
kezett és jól hallható hangról oly annyira ismeretes, eléggé neve-
zetes biologiai szempontból is. A Gryllus campestris vedlésének fő
ideje május második felére esik. A vedlésnél a bőr elül reped fel
és ez alkalommal a szárnyfedők hófehéret. A vedlés ideje alatt
ez állat nagyon nyugodtan viseli magát és igen feltünő a különb-
ség, mely a hófehér szárnyfedők és a fekete test és a levedlett
bőr között van. A szárnyfedők fehérsége nehány óra elteltével már
eltünik. A levedlett bőrt hiába keressük a fészke körül, mert e
meglehetős nagy bőrt megeszi. Ezt úgy magyarázhatjuk, hogy
mivel a bőrnek levetése az állatra nézve mégis ügyes-bajos, annál
könnyebben juthasson táplálékhoz. A hím a vedlés után 3—4 nap
mulva hozzáfog a czirpeléshez. A mezei tücsöknek élettartama
a vedlés után 4—5 hét. Akadunk tücskökre, melvek még későb-
ben is megtartják fehér szárnyaikat, csakhogy azok soha sem
teljesen fehérek. Ilyen tücsköket rendesen kisebbekriek találtam,
valamivel vastagabb femurral. Találtam Gryllust, melynek hátsó
bal lábán hiányzott a tarsus, de a lábon annál nagyobbak voltak
a fogak. Végül nem tartom érdektelennek annak felemlítését, mivel
táplálkozik a tücsök. Mindenesetre azt kell constatálnom, hogy
omnivor vagyis mindent evő, tehát úgy állati mint növényi táplá-
lékot keres és használ. Azon oknál fogva, hogy hernyókat is
megeszik, hasznot hajt. A hernyók közül úgy a sima, mint a
szőrös hernyókat eszi. A szőrös hernyóra többször ráugrik, köz-
ben-közben a száját törülgeti és azután eszi meg a hernyót; a
sima hernyóval könnyebben elbánik. A henyókon kívül más rova-
rokat is pusztít. ID BR

Sáska mint szemőlcsirtó. A Decticus verrucivorust Linné a
néphit szerint neki tulajdonított ama tulajdonsága után nevezte el,
hogy marásától a szemölcs elmulik. Most Jobn poroszországi ev.
lelkész kardoskodik e tekintetben a sáskák mellett. Neje a Locusta
viridissima-tól maratta meg szemölcseit, mely alkalommal az állat
valami barna nedvet választott el, melytől a szemölcsök hat hét
alatt eltüntek. Meglehet, hogy eme marás nélkül is eltüntek volna,
mindazonáltal nem ártana, ha felderítenék, vajjon csupán baboná-
ról van-e szó, vagy hogy a sáska váladékában vannak-e oly anya-
gok is, melyek gyógyhatással lehetnek.

Viertl Adalbert életrajzában (R. L. VII. 113. I.) megemlitettük,
hogy bogárgyüjteményét még életében a brünni természettudományi
egyesületnek ajándékozta. A nevezett egyesűlet legújabb évköny-
véből arról értesülünk, hogy ame gyűjtemény igen tekintélyes, a
mennyiben m. e. 13.000 fajt m. e. 45,000 példányban foglal ma-

Különfélék. 195

gában. Ezék közt valószinűleg igen sok, a magyar faunára érdekes
faj is van. Viertl], született morva, különben már előbb is több
izben ajándékozott a brünni egyesületnek számos rovart, de. fő-
gyüjteményét, ahhoz tartozó szakkönyvtárát és egyéb tárgyakat
csak 1897-ben nejének halála után ajánlotta annak fel, akkor midőn

nyelvét megtámadó rákbetegségének operatiója őt — saját szavai
szelint — , erőteljes öreg emberből törődött aggastyánná tette, "

Metopsilus (Deilephila) porcellus L. mint légtornász. A köz-
uti vasut ujpesti kocsiszinjének homlokzata barnára festett deszka-
fal, melyet vizszintesen négy párkányzat szel át. Eme párkányok
szélétől lefelé a deszkafalhoz sok pók erósiti meg hálóját, melytől
a lepkék irtóznak. Miután ez a háló naponta ujra készül, első
teendőm, ha este a villamos lámpán való fogáshoz kezdek, hogy
czirok seprűt viszek fel, a melylyel a gyűjtőterület deszkafalát a
pókhálóktól megtisztitom. Mult év augusztus hónapjának egyik es-
téjén ezt a tisztitást csak vizszintes irányban végeztem s igy meg-
történt, hogy egy vizszintesen kifeszitett erős fonál megmaradt.
WFogás közben vettem észre, hogy ezen fonalon mintegy 3 méter
távolban egy MM. porcellus függ, mely első jobb lábában abban
megakadva, a szellő által himbáltatta magát. Minthogy azonban
közvetlenűl előttem több ritkább lepke ült, előbb ezeket szede-
gettem össze, s egyúttal kémleltem a különcz légtornász türelmét
és kitartását. Azután a hágcsóról leszállva, azt a másik kapuhoz
támasztottam, hogy a villamfénynyel farkas szemet néző kéjelgőt
megközelíthessem. Gyönyörködő helyzete mintegy 20 perczig tartott,
mig az üvegcsőt alája helyezve, a dugóval lezártam s így Zsák-
mányul ejtettem. Gabrieli György.

Kleinkauf György hazánkfia nehány hónapja Szumatra szige-
tén tartózkodik és szabad idejében a M. Nemzeti Múzeum részére
rovarokat is gyűjt. A mint utolsó levelében írja, a hegyekben már
szép anyagot gyűjtött össze. Küldeményeit, melyek valószinűleg
sok érdekes dolgot fognak tartalmazni érdeklődéssel várjuk. ——i.

Írodaloma.

Daniel, Dr. Karl. Revision der mit Bembidium fas-
GNOlat a miliő Ear eke ED a [e MD NEVES Wa 1 dét SM EÁNT-
Ge Nase ib tele tor praise he meka ermn

gebiete. (Münchener koleopterologische Zeitschrift I. 1902,
p. 9—537).

1958 [rodalom.

A Bembidium fasciolatum Duft. és B. tibiale Duft. rokon-
ságába tartozó középeurópai fajok monographikus feldolgozása,
melyben a hazai fajok is méltatva, termőhelyeik közölve vannak.
Több muzeumi és magángyűjteményen kívül a M. Nemzeti Muzeum
anyagát is tanulmányozta. B fasciolatum Duft. typikus alakja
Dunaőrs (Komárom m.) és Pakraczról van említve; egyik új faj-
változata (var. ascendens K. Dan.) a hegyvidék lakója, hazai
termőhelyei : a Tátra, Beszterczebánya, Trencsén m., Máramaros m.
és Sarajevo környéke, ugyancsak a Tátrában és főleg Sarajevo
körül fordul elő az új ab. axillaris K. Dan. is. B. coeruleum Serv.
hazánkban a ritkaságok közé tartozik, egyedüli biztos termőhelye
Mehádia ; gyakoribb Bosznia, Herczegovina és Dalmácziában. Eddig
többnyire a fasciolatum fajváltozatának tartották. Szerző fejtege-
téseiből kitünik, hogy a B. atrecoerüleum Steph. Európa nyugoti
részében honos, így nálunk való előfordulása nagyon is kétes, a
faunisztikai adatok pedig a tibiale kisebb példányaira és a B.
Redtenbacheri-re vonatkoznak. B. tibiale Duft. gyakoribb faj; hazai
termőhelyeiként említettnek: Tátra, Késmárk, Trencsén, Bihar m.,
Kerczi hegység, Rodnai havasok, Negoi, Mehádia, azonkívül Bosz-
nia. A B. affine Redtb. fajnév mar kétszer lévén a "genusban
alkalmazva (Say 1525; Steph. 1832.) új elnevezést. nyert:
Kedtenbacheri K. Dan. ; ez faunánkra új lenne, eddig e fajt több-
nyire atrocoerulem név alatt szerepelt a gyűjteményekben; hazai
termőhelyei: Tátra, Máramaros, Kerczi hegység, Rodnai havasok,
Bucsecs, Negoi, Bulla tó, Propástia, Brassói hegység, Guraró,
Mehádia és azonkívül Bosznia. Faunánkra új a B. complanatum
Heer is, mely Horvátországban fordul elő. A dolgozatot egy svno-
nymikus. katalogus fejezi be. Csiki Ernő.

Ganglbauer, Die europáischen Arten der Gattungen
Byrrhus, Cürimuüus únd 5yneatypt asiünehenet
koleoptérőologisehe Zeitschrift. I, 1902. "p. 31—529:

Szerző a czímben említett Byrrhidae nemeket tette újabban
tanulmány tárgyává. Dolgozatában időrendes áttekintést nvújt arról,
hogy az egyes szerzők hogyan értelmezték e nemeket és fajaikat.
Az európai fajok meghatározására kulcsokat állít össze és közben
nehány új alakot is ír le. Byrrhus ornatus Panz. (1794) helyett a
glabratis Heer nevet kell aikalmazni, mert van egy régibb ornatus
Sulzer (1776), mely különben a B. pustulatus .Forst. (1771) syno-
nymája. B regalis Stetf. nem külön faj, hanem a pilula-nak kelet-
kárpáti fajtája. A typikus $ilula regalis-nak különben új alakját is
írja le, ez a ,pilula regalis laevigatus" a IRodnai havasokról.
Ugyancsak új a herkulesfürdői , $ilula herculeanus" is. A Synca-
Iypta Steph. nemet két alnemre osztja, egyike az űj Curimopsis
Ganglb. Csiki "ETNŐ:

I

elERe (SY EAK LAST TERET CAS

Auszug der Mataála dieser in undar. Sprache erscheinenden entomologisehen Monatsehrilt
Unter Mitwirkung von
Dr. A. Bedő, Dr. C. Chyzer, Dr G. Entz und Dr. G. Horváth

redigirt von
IC. v. Aioner-Abafi und EB. Csiki.

Budapest IV., Molnár-utcza 24.

1902. November. IX. Band Heft 9.

S. 175. J. Lósy: Commensalismus der Biene und Bienenlaus. II.
Die Mundtheile der Bienenlaus sind wesentlich von jenen der
übrigen Dipteren verschieden. Diese sind auf Fig. 3 (siehe ungari-
schen Text) von oben und Fig. 4 von unten gesehen dargestellt.
Das Labrum ist eine halbkreisförmige Platte. Die Saugröhre bilden
die zwei offenen Halften des Labium, die dem lobus externus
entsprechen können. Das Labellum ist ganz einfach. Die Maxillen
bestehen aus zwei Chitin- und einem háutigen Theil. Die Mandi-
beln sind breite bogenförmige Platten, die geschlossen die Saug-
röhre oben schliessen. An der Basis der Mundtheile bleibt noch
eine kleine Öfinung, welche von der Platte des Labrum geschlos-
sen wird. Auf den Mundtheilen finden wir noch die charakteristi-
schen Borsten und Haare. Die Funktion der Mundtheile ist fol-
gende: Die Bienenlaus saugt Ihre Nahrung aus den ausgestreckten
Mundtheilen der Biene. Wahrscheinlich hört die Bienenlaus das
Geraáusch welches beim Saugen entsteht, denn bei dieser Gelegen-
heit lauft sie auf der Stirne der Biene hinunter zu den Saugthei-
len, wenn díe Zunge noch ausgeschoben ist. Die Bienenlaus bringt
ihre bürstenartig behaarten Maxillen in den offenen áusseren Saug-
raum und halt die Maxillen der Biene gespreizt. Jetzt führt sie die
Saugröhre ein und reicht damit auf die Oberfláche der Zunge. Die
Aufnahme der Nahrung bei Braula gleicht also jener Lebens-
erscheinung, wie eine Biene die andere füttert. Braula coeca
erscheint also als Parasit.

S. 181. L. Aigner-Abafi: Geschichte der Nemeophila Metel-
kana II. Es folgt die ausführliche Beschreibung der Raupe nach
Dr. G. Horváth, weiters deren Lebensbeschreibung, Notizen
über das Vorkommen. Náhrpflanzen, über die Erziehung derselben

16

und über die Verpuppung ín der Gefangenschaft. Ausführlich ist
noch die Puppe und der Schmetterling beschrieben. Ein sehr
interesgantes Stück sammelte Mételka, welches die Charaktere
von N. Metelkana und russula vereinigt darstellte.

S. 185. A. Halász: Beitráge zur Fauna der Stadt Makó II.
Fortsetzung des Verzeichnisses der bei Makó vorkommenden
Coleopteren.

S. 190. K. Csiki: Über die Systematik der Coleopteren. 11.
Es wird die Besprechung des Systems von Prof. Kolbe mit
einer Übersicht der Eintheilung beendigt.

Kleinere Mittheilungen.

S. 192. G. Gabrieli berichtet über den Fang von Schmetter-
lingen auf den elektrischen Glühlampen in Ujpest.

5. 1983. L. Aigner-Abafi: Lycaena Eros var. eroides Friv.
E. Friwaldsky beschrieb diese Art 1835 aus dem Bálkan,
spater wurde. sie aber als Varietaát zu Eros gezogen. IÍn neuerer
Zeit ersuchte mich Dr. kebel die Frivaldszky-sche Beschreibung
mit der Abbildung zu vergleichen, den letztere ist eher L. Anteros
Frr. Die Frivaldszkyische Beschreibung ist gut, stimmt mit den
Typen und der Herrich-Schajter selien Adbidüne "DETEI,
die Frivaldszky sche Abbildung ist aber als Synonym bei Anteros
aufzuführen.

S. 194. D. E. berichtet Über die Lebensweise von Gryllus
campestris. Ausserdem finden sich Notizen über Henschrecken
als Warzenvertilger, einiges über die Sammlung Adalbert Viertls
und über Metopsillus (Deitlephila) porcellus L.

S. 195. Literatur. Besprechung der Arbeiten von Daniel
und Gangibader.

vétkező madárbőröket stb. vagyok hajlandó eladni vagy rovarokért
; THE Turdus, iliacus $; 3 Cyanecula suecica 95. 1 Loxia eurvíróstra d.
"Pin cola enueléator gt 3 Nucifrada cariocatactes; 6 Nucifraga macrorhyncha;
" hiaticula ; . 1 Somataria spéctabilis 3; "1 Cardinalis cucullatus. Brasilia
ENSZ GütoBaz 0 1 " VATTrÓ (madár. N... Gujneg; "t.Műstela, nivalis;
vűjtemény (röldgömbö) : 1. Mufflon-szarv, fél" koponyával ;" 1 Photograph

" PBávarnok üss SZÁNK NAL Ü 3 Kelecsényi Károly.

c álló rovar- UE ZJERENOK HoD faútádlk közönséges éslegritká ib b Élai nagy
; FEE (9040DA több s száz jet übtkábS kart s diget részére gyűjteményeket

"" Megkeresésre nyomatott ájeejeébek ingyen és bérmentve küldök.

TAN met-Bogsán. (Krassó-Szörény megye.)
Merkl Ede.

Hy " Magyarország madarai. A hazai madárvilág megismerésének vezér-
Yi ala. Írta: Dr. Madarász Gyula. Ezen munkából megjelent az
-7. füzet : az első fizet a szisztematikai részszel kezdődik s. az Éneklők

a második füzet a pacsirta-, billegtető- és poszátaféléket; a har-
nadik a 112171g0-, ökörszem- és rigóféléket; a negyedik pedig a $ipőke-
, " famászóz; gébics-, selyemfark-, fécske- és légykapóféléke
ja saltesőlókat, kakuk-, harkály- és : bagoly-féléket, a 6, a
T., mely most jelent; meg, az evezőlábúakat és lúdalukúaka

atovat egyetemben jelönk meg.

Kelet ára AE 1 TsASLÁS S 8 kor, az egész munkának €0- korona.

CATAKOG

DER

Dérokotág

Dr. 162 Staudinger und Dr. H. "Rebel.

.2 Theile" in einen Band gebunden. .
Preis 20 IKronen

Szerkesztőségünk útj jan is iögrendelhető,

Lepidonteren des palaearctischen Faunengebietes. fi

Entomologiai művek.

Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hungat ha
riae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társula-
Ára 35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kűrpáti E. Állatmuzeum, utasitás állam
tok kitömesére s eltartására, és .csontvázak. készítésére, ábrákkal 1 kör" bizz
40 fill. —- Bein K.A kis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megismez
résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. 0. A rovargyűjtő 1 kor, 60 fill. —
Lejtényi $. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve.
1. kor. — Kriesch )]. A.rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók
zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fill. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás
a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Dadagy ]. Rovar-
tani műszótár 1 kor. 60 §ll. — Hoffer, Praxis" der Insektenkunde. 3 kor.
Kolbe, Eirführung in die Kenntwmiss der Ínsekten 17 kor. 5

Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar fauna fémdarázsai 2 kor. 40 ALL
A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. z0 fill Adatok Magyaror-
szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk iémdarazsainak
magánrajza 40 kor. 5

Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és.
gyűjtése 2 kor. — A. Azgner L. A leépkészet története Magyarországon
3" kor. — Aigner-Pável-Unrytk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. 20
Berge, Schmetterlingsbuch 8. Aufl. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor
20 fill. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufl: 2000 Abb.

auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas
1900 Abb. aul 50 Tafeln 30 kor. i ÉS öss

Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen. tenyésző. légyfaj az Alsó-Duna isk
mellékeiről 3 tábl. 60. fill. — Kertész K. Catalogus Tabanidarum orbis terrac
rum uniyversi 6 kor. TGSEZÁZESÉTÉN

Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bein K. As kis

bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbucb
5. Aufi; mit 48 color. Tafeln 24 kor. — Sezdlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor,

Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez

40 fill. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza.. dara
2 tábl. 60 Al. jésé

Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Punguy Gy. A magvaror-

szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl.5 kor. — Kohaut R. Magyarország:

szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 Mill. . A?

Myri poda. Dr. Daday J. A magyarországi Myriopodák magánurajz z

4 táblával £ kor. 8

Arachnoidea. Dr. Clwzer K. és Kulczynski L. Araneae Hungariae

3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak fé

9.38. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekhál

pókok természetes osztályozása 1! kor. — Karpeles L. Adalék Magyarorszá

atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. ÍSZZÁÉS

Crustacea: Dr. Dadav ]. A Magvarországban :eddig talált szabadon

élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipu S.

lajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 k

Catalogus KFindomychidarum.
Conscripsit
Ernestus Csiki,
A. Músaeo Nationali Hungarico editus. Budapestini 1901.

Ara 3 korona.

E művek szerkesztőségünk "útján is megrendelhetök.

Sol midl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Szerecsen-u 6. 1758